M.C. Beaton - Agatha Raisin 14 - Agatha Raisin És a Kisértetház

Name: Toldi Katalin Order: 401402 Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.

M. C. BEATON Agatha Raisin és a kísértetház

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2014

A fordítás alapjául szolgáló mű:

M. C. Beaton: Agatha Raisin and the Haunted House Fordította BORBÉLY JUDIT BERNADETT

Edwina Morinak, szeretettel

Egy Száj- és körömfájásjárvány miatt karantént léptettek életbe a vidéken. Lezárták az összes kirándulóösvényt meg a földeken átvezető utakat. Hűvös, latyakos tavasz köszöntött be, az első nárciszok kókadtan billeg ették sárg a fejüket a szüntelenül szakadó esőben. Ag atha Raisin házának nádtetejéről bánatosan csöpög ött a víz. A ház úrnője a konyhapadlón üldög élt a macskáival, és épp azon tűnődött, mivel űzhetné el eg yre nag yobb unalmát. Az unalommal kéz a kézben jár a depresszió, ezt nag yon is jól tudta. Izg almasnak tűnő fig ura költözött be a szomszédba, ug yanabba a házba, ahol valaha Ag atha exférje lakott, ám a nő kebeléből már kiveszett a férfiak iránti érdeklődés. Nem állt be a többi falubeli asszony közé, akik süteményt meg házi lekvárt hordtak a férfihoz. A pletykákból is kimaradt, ug yanis nemrég tért vissza Londonból, ahol mint szabadúszó píáros eg y új, fiatalokat meg célzó divatmárka, a Mr. Harry népszerűsítésében seg édkezett, aminek az lett az eredménye, hog y a középkorú Ag atha matuzsálemnek érezte mag át. Eg yik-másik soványka modell mellett – tudniillik még mindig a csontkollekcióknak áll a zászló! – határozottan úg y érezte, hog y ő hájas és öreg . Volt parányi lelkifurdalása, mivel pontosan tudta, hog y a ruhákat Tajvanon g yártják a leg olcsóbb matériából, és tartósabb használat során g arantáltan szét fog nak mállani. Föltápászkodott, és felment a hálószobájába, hog y meg nézze mag át az eg ész alakos tükörben. Zömök, középkorú nőt látott mag a előtt, akinek jó lába, fényes, barna haja s apró g ombszeme van. Lépj akcióba!, parancsolt rá tükörbéli mására. Kisminkeli mag át, és átnéz a barátnőjéhez, Mrs. Bloxbyhoz, a lelkésznéhez, hog y tájékozódjék a leg frissebb pletykákról. Miközben Ag atha halvány színű alapozót kent a képére, elmereng ett azon, hog y nem is oly rég en még a bronzos bőr volt a sikk. Ellenben most, amikor bárki emberfia meg eng edheti mag ának, hog y a tél derekán külföldre utazzon, már nem olyan nag y szám a barnaság . Ideg esen meg csipkedte a bőrt az álla alatt. Ug ye, még nincs meg ereszkedve? Addig -addig paskolg atta a bőrét, hog y a vég én csúf, vörös folt maradt a nyakán. Kibújt a reg g el fölvett elnyűtt nadrág ból és szvetterből, s krémszín kosztümöt öltött aranysárg a selyemblúzzal. A kiöltözésnek természetesen semmi köze sincs az új szomszédhoz, emlékeztette mag át. A közhely szerint az idő, ug yebár, minden sebet beg yóg yít. Ag atha alig g ondolt már Jamesre, és örökre feladta a reményt, hog y valaha viszontlátja. Odalent mag ára kanyarította a szövetkabátját, és esernyővel felszerelkezve kilépett a zuhog ó

esőbe. Mi a frásznak vettem mag as sarkút?, töpreng ett, miközben az Org onás-dűlő tócsái között lavírozva a paplak felé ig yekezett. A szelíd tekintetű, ősz Mrs. Bloxby nyitott ajtót neki. – Mrs. Raisin! – kiáltott fel. – Mikor jöttél meg ? – Teg nap este – felelte Ag atha, mag ában konstatálva, hog y London után furcsán hat a vezetéknevek használata. De persze a helyi nőeg ylet tag jai, és Ag atha is közéjük tartozott, minden esetben rag aszkodnak a formalitásokhoz. – Kerülj beljebb. Rémes idő van. Meg ez a száj- és körömfájásjárvány is ijesztő. Nyomatékosan felhívták a kirándulók fig yelmét, hog y ne csámborog janak összevissza, de ezek oda se bag óznak. Pedig van, amelyik nem is rajong a vidékért. – Ide is elért már a kór? – kérdezte Ag atha, miközben levetette és az előszobai fog asra akasztotta a kabátját. – Nem, Carsely eg yelőre járványmentes. Ag atha követte barátnőjét a nappaliba, azután lehuppant az öreg kanapé tollpárnái közé, lerúg ta a cipőjét, és kinyújtotta harisnyás, átnedvesedett lábát a kandallótűz felé. – Majd adok eg y g umicsizmát – mondta Mrs. Bloxby. – Most hozom a kávét. Ag atha hátradőlt, és lehunyta a szemét, amíg Mrs. Bloxby kiment a konyhába. Eg yszerre borzasztóan jó érzés volt itthon lenni. Visszajött Mrs. Bloxby két bög re kávéval. – Mesélj valamit – mondta Ag atha. – Izé… James járt itt, mialatt távol voltál. Ag atha úg y ült fel, mint akibe belecsíptek. – Most hol van? – Azt sajnos nem tudom. Csak eg y délutánra maradt. El kellett utaznia. – Ördög és pokol! – mondta Ag atha rég i mélabúja minden keserűség ével. – Meg mondtad neki, hol vag yok? – Meg én – felelte félszeg en a lelkészné. – Meg adtam neki a londoni címed meg a telefonszámodat is. – Nem hívott fel – búslakodott Ag atha. – Úg y láttam, elég g é siet. Üdvözletét küldi neked. – Na ne mondd! – íg y Ag atha epésen. – Idd a kávédat. Tudom, hog y korán van még , de nem kérnél mellé valami erősebbet? – Eszemben sincs lecsúszni a lejtőn, főképp eg y ilyen James miatt. – Találkoztál már az új szomszédoddal? – Nem. Csak messziről láttam, még amikor beköltözött, aztán elhúztam Londonba. Milyen a

pali? – Meg nyerő és okos. – Mivel is fog lalkozik? – Számítóg épes szakember. Szabadúszó. Pont most ért eg y nag yobb meg bízás vég ére. Azt mondja, örül, hog y túl van rajta. Naponta ing ázott Milton Keynesbe meg vissza. – Szép távolság . Gyilkosság nem volt? – Nem, Mrs. Raisin. Azt hittem, eleg ed van a g yilkosság okból. Mindazonáltal eg y kisebb rejtéllyel állunk szemben. – Rejtély? – Alfot nemrég felkérték ördög űzésre, de nemet mondott. Ő csak a szentlélekben hisz. – Hol a kísértet? – Eg y hebberdoni házban, tudod, az a kis falu rög tön Ancombe után. Eg y öreg hölg y lakja, a neve Mrs. Witherspoon. Özveg y. Furcsa hang okat hall, meg valami fényeket lát éjjelente. Alf kölyökcsínynek tudja be a dolg ot, és azt javasolta az öreg hölg ynek, hog y értesítse a rendőrség et. Ő szólt is nekik, de a rendőrök sem találtak semmit. Mrs. Witherspoon meg váltig állítja, hog y kísértet járja a házát. Nincs kedved felderíteni az üg yet? Ag atha eg y pillanatra elg ondolkozott, majd azt mondta: – Nincs. Alfnak ig aza lehet. Tudod, most jövök csak rá, elég vég re abból, hog y rohang ászom, mint pók a falon, csak hog y elűzzem az unalmam. Nem ártana eg y kis változatosság . Mostantól a háztartásnak fog ok élni. Mrs. Bloxby tamáskodva nézett rá. – A háztartásnak? És szerinted ez jó ötlet? – A kert csupa g yom, és eg yszer az esőnek is el kell állnia. Majd elszöszölök a kertemben. – Hamar meg fog od elég elni. – Nem ismersz te eng em – vakkantotta Ag atha. – Én is azt hiszem. Mikor jutottál erre a döntésre? Ag atha elhúzta a száját. – Úg y öt perccel ezelőtt. Konok büszkeség e akadályozta meg annak beismerésében, hog y James látog atása, valamint az, hog y az ezredes meg sem próbálta felvenni vele a kapcsolatot, mélység esen sérti.

Az esős idő elmúltával valóban úg y tűnt, hog y Ag atha Raisin vég érvényesen a háztartásnak szenteli mag át. Torkig volt már a hanyag kertészekkel, ezért úg y döntött, majd ő meg csinálja, amit kell, és azon kapta mag át, hog y a munkálkodás enyhíti a James miatti fájdalmát. Carsely

hölg yei arról tájékoztatták, hog y a szomszédja, Paul Chatterton rendkívül vonzó ug yan, de nem kimondottan barátság os. Ag athában rög tön feltámadt a versenyösztön, ám a következő g ondolata az volt, hog y a férfiak csak g yötrelmet és bonyodalmat jelentenek. Jobb nem tudomást venni róluk. Eg y napsütéses napon épp a nyug székében ejtőzött a kertben, naptejjel g ondosan bekenve, lábánál a két macskával, Hodg e-dzsal és Boswell-lel, amikor g yámoltalan hang ütötte meg a fülét. – Hahó. Ag atha kinyitotta a szemét, és látta, hog y a szomszéd úr lóg át a kerítésen. Dús, hófehér hajzat ült a fején, fekete szeme csak úg y szikrázott, arca keskeny és intellig ens. – Ig en? – szólalt meg Ag atha elég g é nyersen. – Paul Chatterton vag yok, az új szomszédja. – Mit akar? – íg y Ag atha, s újra lehunyta a szemét. – Gondoltam, beköszönök. – Meg tette. – Ag atha kinyitotta a szemét, és rábámult. – Úg yhog y akár el is köszönhet. Meg int lehunyta a szemét, hog y a másik biztosan érezze a meg vetését. Amikor lassan és ráérősen kinyitotta a szemét, a pasas még mindig ug yanott állt lecövekelve, és vig yorg ott. – Hadd jeg yezzem meg , hog y üdítőnek találom a stílusát – mondta. – A falubeli asszonyok a meg érkezésem óta eg y pillanatra sem szálltak le rólam, és most, amikor eltökéltem, hog y barátság osabb leszek, sikerül pont azt az eg yetlen személyt kipécéznem, aki nem kíváncsi rám. – Zaklasson valaki mást – mondta Ag atha. – Miért épp eng em nézett ki mag ának? – Mert a közvetlen szomszédom. Azonkívül úg y hallottam, hog y mag a a falu kopója. – Hát aztán! – A helyi sajtóban olvastam eg y idős, hebberdoni asszonyról, akit halálos retteg ésben tart valami kísértet. Épp oda indultam, hog y felajánljam a hölg ynek szellemirtói szolg álataimat. Ag athában máris feléledt a verseng ési ösztön. Felült, s íg y szólt a férfihoz: – Jöjjön előre, beeng edem, és meg beszéljük. – Viszlát öt perc múlva – intett oda neki a szomszéd, azzal már el is nyarg alt. Mialatt Ag atha talpra kecmerg ett, az járt a fejében, hog y ezeket a rég ifajta vászon nyug székeket, amilyenek a londoni Green Parkban is vannak, nyilván kifejezetten azzal a céllal találták ki, hog y az ember öreg nek érezze mag át a használatukkor. Eg yszerűen képtelen volt kikászálódni belőle, csak úg y sikerült szabadulnia, hog y oldalt borult a székkel a fűre. Dühödt rúg ást mért ki a nyavalyásra. – Tűzre veled! – szitkozódott. – Holnap le is cseréllek eg y nyug ág yra. Besietett a házba, s épp csak annyi időre fékezett le a konyhában, amíg letörölte a naptejet a

képéről. Habozva nyitott ajtót a szomszédnak. Hiszen csak eg y elhordott otthonka meg papucs van rajta. Azután meg vonta a vállát. Férfiak! Kit érdekeltek! – Bújjon be – nyitotta ki az ajtót. – Meg iszunk eg y kávét a konyhában. – Én inkább teát kérnék – mondta a sarkában üg ető szomszéd. – Milyen fajtát? – kérdezte Ag atha. – Van Darjeeling , Assam, Earl Grey meg valami Ötórai Tea nevezetű. – Darjeeling et. Ag atha feltette főni a vizet. – Most nem dolg ozik? – Nem, éppen két meg bízás között vag yok. Szeretnék eg y kicsit pihenni. Ag atha nekitámaszkodott a konyhapultnak. Paul őt vizslatta azzal az okos szemével, és Ag atha rög tön meg bánta, hog y nem valami csinosabb öltözékben van, s még csak az arca sincs kikészítve. A szomszéd úr nem a szokványos értelemben volt jóképű, de a fehér arcán sötétlő fekete szemében, a fehér hajában, na meg persze a mag as, kisportolt termetében rejlett valami, amivel nem eg y nőt le tudna venni a lábáról, ám Ag atha Raisin ez alól is kivételt képez. – Ha jól tudom, a házam azelőtt az ön volt férjének, James Lacey-nek a tulajdonában volt – mondta a férfi. Közben felforrt a víz. Ag atha fog ott két bög rét, s az eg yikbe teafiltert, a másikba eg y kanálkányi instant kávét tett. – Íg y ig az – mondta. Meg lög ybölte, majd kivette a filtert, és lerakta a bög rét a férfi elé. – Tej és cukor az asztalon. – Kösz. Miért hívják Raisinnek? Tán újra férjhez ment? – Nem, ez még az első férjem neve. Azután is meg tartottam, hog y hozzámentem Jameshez. Ön nős? A rövid csöndben Paul nag y műg onddal tejet és cukrot tett a teájába. Meg keverte. – Az vag yok, ig en – felelte aztán. – És hol van most Mrs. Chatterton? A válasz meg int csak később érkezett: – Rokonlátog atáson Spanyolország ban. – Tehát spanyol? – Ig en. – Hog y hívják? – Khm… Juanita. Ag atha g ombszeme réssé szűkült.

– Tudja, mit g ondolok? Szerintem nem is nős. Nincs semmiféle Juanita. Idehallg asson, nem azért hívtam be a házamba, hog y lebűvöljem mag áról a nadrág ot, hanem mert érdekel ez a kísértethistória. Vidám fény villant a szomszéd fekete szemében. – Mag a mindig ilyen szókimondó? – Csak amikor hazudnak nekem. – Juanita ig enis létezik. Hosszú, fekete haja van… – És kasztanyettán játszik rózsaszállal a fog ai között. Hag yjuk ezt – csattant fel Ag atha. – Inkább arról beszéljen, hog y mit szándékozik tenni szellemüg yben. – Eg yszerűen odameg yek, és felajánlom a szolg álataimat. Volna kedve velem tartani? – Miért is ne – felelte Ag atha. – Mikor indulunk? – Esetleg most rög tön? – Jó. Ig ya meg a teáját, én addig átöltözöm. – Arra semmi szükség . Ebben a háziasszonyos szerelésben rög tön bizalmat fog ébreszteni az öreg hölg yben. Ag atha eg y „bah!” kíséretében kiviharzott a konyhából, és felinalt az emeletre. Csinos, rózsaszín-fehér csíkos, karcsúsított ruhába bújt, és g ondosan kisminkelte mag át. Leg szívesebben mag as sarkút vett volna, de meleg volt aznap, és a feldag adt boka nem túl g usztusos látvány. Fáradt sóhajjal eg y alacsony sarkú szandál mellett döntött. Már lefelé ment a lépcsőn, amikor rádöbbent, hog y nem húzott harisnyát. Márpedig ha harisnya nélkül mászkál eg y ilyen meleg napon, akkor a szandál pántja vág ni fog ja a lábát, s a rövid szoknya alól kivillanó combja odarag ad az autó üléséhez. Uzsg yi, vissza a hálószobába. Felhúzott eg y „Mindenkinek Ug yanaz a Méret” felirattal henceg ő harisnyát, s közben meg állapította, hog y a szlog en kiötlője feltehetően vézna kamasz lányokra g ondolt. Eg y kukkantás a tükörbe. A harisnya felvétele a meleg szobában azzal járt, hog y fényleni kezdett az orra. Hamar bepúderezte, amitől meg tüsszentőrohamot kapott. Mire abbahag yta a tüsszög ést, addig ra romokban volt a sminkje, kezdhette elölről az eg észet. Kész! Még eg y utolsó pillantás az eg ész alakos tükörbe. Istenkém! Melltájékon lepattanással fenyeg ettek a g ombok. Ag atha kihámozta mag át a ruhából, és fehér pamutblúzt vett föl, derékban elasztikus anyag ból készült, hozzáillő szoknyával. Jól van. Most már tényleg indulásra kész. Csak még eg y pillantás a tükörbe. A nyavalya törje ki! Fekete melltartója átütött a fehér blúzon. Blúz le, fehér melltartó föl, blúz vissza. Ezúttal direkt nem nézett a tükörbe, úg y nyarg alt le a lépcsőn. – Az eg ész nem ér meg ennyi ig yekezetet – mondta Paul.

– Ki ig yekszik? Mert én nem – morog ta Ag atha. – Olyan sokáig szöszölt, azért g ondoltam, hog y… De mindeg y is. Induljunk. Jobb lesz, ha g umicsizmát is hoz. – Minek? – Mert száj- és körömfájásjárvány van, és ha a nő történetesen leg elő mellett lakik, akkor át kell evickélnünk a fertőtlenített területen. – Értem – mondta Ag atha. – Viszek g umicsizmát. Melyikünk kocsijával menjünk? – Az enyémmel. A férfinak eg y rég i stílusú MG sportkocsija volt. Ag atha rosszallóan ereszkedett le az alacsony ülésre. Olyan érzése volt, hog y az aszfalton csücsül. Paul nag y g ázzal indított, és Ag atha haja az arcába csapott. – A filmekben miért van mindig úg y – szólalt meg –, hog y nyitott tetejű kocsiban a hősnő haja hátrafelé lobog ? – Mert stúdióban veszik fel, és nem a kocsi mozog , hanem a háttér, miközben ventilátorral fújják a hősnő haját. De meg is állhatok, ha zavarja, és felhúzom a tetőt. – Most már mindeg y – dúlt-fúlt Ag atha. – Hebberdonon belül pontosan merre lakik ez a Mrs. Witherspoon? – A Borostyános házban. Ag atha néma maradt, és az elsuhanó látványt, a száj- és körömfájás sújtotta tájat fig yelte. Ha még mindig Londonban élne, fütyülne az eg észre. Most azonban már vidéki embernek vallotta mag át, s az ott történtek rá is erősen hatottak.

Hebberdon aprócska, festői falu eg y völg y vég ében. Bolt nincs, viszont van kocsma meg eg y maroknyi ház. Paul meg állt a kocsival, és szétnézett. – Bezörg etek valahová, és meg kérdezem, merre találjuk a Borostyános házat. Ag atha előkotort eg y cig arettát, rág yújtott. A hamutartónak hűlt helye volt. De kabrióban az embernek ne leg yen kifog ása. Meg jött Paul. – Itt hag yjuk a kocsit. Az utca, ahol a ház áll, itt van mindjárt a sarkon túl. A kocsiból kiszállni éppoly körülményes volt, mint a nyug székből felállni, Ag atha még is meg oldotta valahog y, és még csak ki se g urult az útra. Befordultak a szűk kis utcába, ahol eg yetlen ház állt az út vég én. Ag atha beleszívott eg y utolsót a cig arettájába, majd lazán elhajította a csikket. Paul felvette, és elnyomta. – Ebben a hőség ben eg y pillanat alatt tűz keletkezhet – feddte meg Ag athát.

– Bocs – dünnyög te a nő, miközben mag ában meg állapította, hog y fel kell még nőnie az ig azi vidékiség hez. – Hány éves Mrs. Witherspoon? – Az újság ok szerint kilencvenkettő. – Az is lehet, hog y szenilis. – Nem valószínű. Majd kiderül. A Borostyános házat nevéhez méltóan borostyán szőtte be, amely lág yan fodrozódott a nyárias szellőben. Zsúpfedeles ház. Paul meg rag adta a sárg aréz kopog tatót, és koppantott vele párat. Néhány pillanat múlva női hang kiáltott ki a levélbedobó nyíláson: – Tág uljanak innen! – Seg ítő szándékkal jöttünk – mondta Paul a levélnyíláshoz g ug g olva. – Hog y elűzzük a szellemet. – Eleg em van a holdkórosokból. Hordják el mag ukat! Paul oldalvást Ag athára vig yorg ott. – Mintha csak önt hallanám. – Majd újra a levélnyíláshoz fordult: – Nem vag yunk holdkórosok, Mrs. Witherspoon. Mi tényleg seg íteni szeretnénk. – És még is hog yan? – Paul Chatterton vag yok Ag atha Raisinnel. Carselyban lakunk. Itt éjszakáznánk önnél, hog y elkapjuk annak a szellemnek a g rabancát. Hosszas csöndet követően hallani lehetett, ahog y a nő a retesszel babrál, kinyitja a zárat. Az ajtó kitárult, és Ag atha azon kapta mag át, hog y felfelé kell néznie. Mindeddig töpörödött, g yeng e öreg hölg ynek képzelte Mrs. Witherspoont. Ám eg y valóság os kolosszussal állt szemben. Mrs. Witherspoon bizony jól meg termett asszonyság volt, haja vörösre festve, keze nag y és erős. Üdvözlésképpen biccentett, és eg yütt mentek be a kicsi, sötét nappaliba. Az ólomüveg ablakokra ránőtt borostyán miatt alig szűrődött be valamicske fény. – Honnét veszik, hog y épp önök tudják majd elkapni a kísértetet? – kérdezte. Feje csaknem súrolta a mennyezeti g erendákat. Ag atha, aki először leült, most újból felállt. Nem állhatta, ahog y az öreg asszony fölébe tornyosul. – Próba szerencse – mondta Paul lezserül. – Elvég re nincs vesztenivalója. Mrs. Witherspoon Ag athára emelte átható tekintetét. – Ug ye, azt mondta, Raisinnek hívják? – Ő mondta. De ig azat mondott. – Akkor hát mag a az a carselyi nőszemély, aki detektívnek hiszi mag át. Akinek lelécelt a

férje. Nem is csoda. Ag atha keze ökölbe szorult. – És az ön férje? – Húsz éve meg halt. Ag atha Paul felé fordulva mondta: – Talán még iscsak rossz ötlet volt… Ám a férfi lepisszeg te: – Bízza ezt rám. Azzal unszolni kezdte Mrs. Witherspoont: – Nem leszünk a terhére. Csak elüldög élünk itt, és várunk. Eg ész éjjel. – Ne hig g yék, hog y enni is kapnak – mondta az öreg asszony. – Arról nem is álmodnánk. Tíz óra körül érkezünk. – Hát jól van. Ebben a házban éltem eg ész életemben, és semmi sem űzhet el innen. – Hog yan szokott meg jelenni a kísértet? – Suttog ások, lépések meg a hálószoba ajtaja alól előkíg yózó szürke füst formájában. A rendőrség már átkutatta a házat, de nincs nyoma erőszakos behatolásnak. – Vannak ellenség ei? – kérdezte Ag atha. – Tudtommal nincsenek. Barátság os természetű vag yok. Nem kenyerem mások zrikálása. – Meg vető tekintetet vetett Ag athára, amivel mintha azt üzente volna, hog y Ag atha Raisin ellenben sokak számára bosszantó lehet. Paul kitaszig álta Ag athát az ajtóhoz, mert látta rajta, hog y mindjárt felrobban. – Tízkor itt vag yunk – mondta.

– Nincs kedvem seg íteni a vén csoroszlyának – tajtékzott Ag atha, amikor beszálltak a kocsiba. – Ez még Drakula g róftól se ijedne meg , nekem elhiheti. – De mikor olyan izg almas ez az eg ész! – vetette ellene Paul. – Gyerekkorában biztos mag a is szívesen éjszakázott volna eg y kísértet járta házban. Ag atha eg y pillanatra felidézte a birming hami munkásneg yedet, ahol fölcseperedett. A temérdek e világ i borzalom és erőszak mellett g yermekként vajmi kevés szükség e volt arra, hog y még a természetfelettivel is rémisztg esse mag át. Nag yot sóhajtott, de beadta a derekát. – Meg lehet próbálni. – Majd hozok valami vacsoránakvalót meg Scrabble-t, hog y elüssük az időt. – Eg y boszorkánytáblával többre jutnánk.

– Olyanom nincs. Mit szeretne enni? – Majd bekapok valamit indulás előtt. Viszont elkélne eg y vödörnyi kávé. Hozok mag ammal eg y jó nag y termoszban. – Akkor ezt meg beszéltük. A falubeliek árg us szemmel fig yelték őket, amikor visszaindultak Carselyba.

– Láttam Mrs. Raisint Paul Chatterton kocsijában – panaszolta Miss Simms, a nőeg ylet titkára Mrs. Bloxbynak, amikor később ug yanezen a napon összefutottak a helyi kisbolt előtt. – Nem értem, hog y csinálja! Az összes nő Chatterton után fut, ő meg csak úg y elhappolja előlünk, pedig bizony mondom, nem mai csirke. – Azt hiszem, a férfiak szexisnek találják Mrs. Raisint – felelte a lelkészné, azzal kosarával a karján minden további nélkül faképnél hag yta eg yletük hüledező titkárát. – Most mondja meg ! – panaszkodott Miss Simms tíz perccel később Mrs. Davenportnak, aki jóllehet csupán nemrég iben költözött a faluba, máris a nőeg ylet oszlopos tag ja volt. – Mrs. Bloxby, eg y lelkészné, kérem alássan, azon a véleményen van, hog y Mrs. Raisin szexis. – Vajon mi késztette rá, hog y ilyesmit állítson? – szeg ezte neki a kérdést Mrs. Davenport, aki a nyomott mintás ruhájával, ormótlan, fehér félcipőjével, apró, fehér kesztyűjével, na meg a borzadályos kalapjával minden ízében ug yanaz a külföldön élő brit maradt, mint aki még nemrég en is volt. – Csupáncsak az, hog y láttam Mrs. Raisint Paul Chattertonnal kocsikázni. – Mrs. Davenport arcvonásai rosszallóan meg feszültek a kalap alatt. Hát ezért ajándékozta meg Mr. Chattertont az ő kiváló csokoládétortájával, plusz két üveg házi lekvárral?! Az meg udvariasan elfog adta tőle a finomság okat anélkül, hog y akár csak eg y kávéra is behívta volna. Mrs. Davenport ment tovább a dolg ára, de a friss értesülésektől ig encsak nehéz volt a szíve. A külföldi környezetükben pletykákból töltekező britek módjára minden szembejövőt meg állított, hog y g azdag on kiszínezve továbbadja a hírt. Estére faluszerte köztudott volt, hog y Ag atha viszonyt folytat Paul Chattertonnal.

Aznap este hat órakor Ag athánál meg szólalt a cseng ő. Ő azt remélte, hog y talán Paul az, és vacsorázni fog ja hívni. Ehelyett Bill Wong detektívfelüg yelő állt a küszöbön. Ag athát nyomban furdalni kezdte a lelkiismeret. Bill lett az első barátja, amikor leköltözött falura. Még sem beszélhetett a nyomozónak a kísértetvadászatról, nehog y Bill elveg ye a kedvét. – Bújjon be – invitálta Ag atha. – Rég láttam. Mi újság ? – Eg yfolytában a leg előkre betévedő kutyasétáltatókat üldözzük és bírság oljuk, amúg y

semmi különös. Na és önnel? Beballag tak a konyhába. – Most lett kész a kávé. Nem kér? – De kérek. Ez aztán jó nag y termosz. – Csak eg y kis kávé a hölg yeg yletnek – füllentette Ag atha. – Hallom, James visszajött Carselyba eg y rövid időre. – Ig en – mondta Ag atha. – Nem szeretnék róla beszélni. – Még most is fáj? – Mondom, nem szeretnék róla beszélni! – Világ os. Milyen az új szomszéd? – Paul Chatterton. Rokonszenves. Kíváncsiság ült ki Bill kerek képére, amelyen az ázsiai vonások keveredtek az európaiakkal. Ag atha pirult. – Szóval, semmi izg almasat nem csinált mostanában? – Nem én – mondta Ag atha. – Volt eg y PR-munkám Londonban, azóta a kertemre koncentrálok. Sütöttem fánkot. Nem kér eg yet a kávéjához? Bill pontosan tudta Ag atháról, hog y pocsék szakács. Nem leplezhette a kételyeit. – Kóstolja csak meg – noszog atta Ag atha. – Pompásan sikerült. – Hát jó. Ag atha tányérra tett eg y fánkot, s mellé tejszínt meg lekvárt is. Bill fenntartásokkal harapott bele a süteménybe. Isteni finom volt, és habkönnyű. – Most túltett önmag án, Ag atha. Ag atha pedig , aki Mrs. Bloxbytól kapta a fánkot, bűbájosan mosolyg ott. – El se hinné, milyen remek háziasszony lett belőlem. Jaj, valaki csöng et. Kisietett az ajtóhoz, és nag yon remélte, hog y nem Paul Chatterton akarja meg vitatni a kísértetházban tervezett virrasztásuk részleteit. De Mrs. Bloxby volt az. – Gyere be – mondta Ag atha. – Bill is itt van. – És remélhetőleg már eltüntette a fánkot. De ó, borzalom!, amikor Mrs. Bloxbyval beléptek a konyhába, Bill íg y szólt: – Kérhetnék még eg y fánkot, Ag atha? – Tehát ízlik? – kérdezte Mrs. Bloxby. – Ma reg g el hoztam belőle Mrs. Raisinnek, nekünk sok lett volna. – Kávét? – kérdezte Ag atha a lelkésznét. – Köszönöm, nem. Újabban elég g é meg csappant a létszám a hölg yeg ylet ülésein, azért jöttem, hog y meg kérjelek, föltétlenül lég y ott ma este.

– Sajnos nem lehet – mondta Ag atha, és tisztában volt vele, hog y Bill hüledezve néz rá. – Miért? – Munkaüg yben van találkozóm. – Meg int dolg ozni fog sz? Azt hittem, nyug almas nyarat szeretnél. – Á, ez csak eg y kisebb meg bízás. – Pontosan miről van szó? – Eg y új ránctalanító krém. – Ig azán? Te hiszel ezekben a kenceficékben? – Nem is tudom – mondta Ag atha emelt hang on. – De olyan unalmas ez a téma. Nem beszélhetnénk másról? A beállt csöndben Ag atha fülig pirult. – Te vag y a leg újabb hír a faluban – incselkedett Mrs. Bloxby. – Mindenki azt beszéli, hog y eg yütt vag ytok Paul Chattertonnal. – Badarság . – Láttak tég ed a kocsijában. – Mert volt olyan kedves, és elvitt. – Valami baj van talán a kocsiddal? – Ide fig yelj – mondta Ag atha. – Épp indultam volna Moretonba, ő is épp akkor jött ki a házából, mondta, hog y szintén Moretonba készül, és szívesen elvinne. Ez minden. Rémes, milyen pletykásak errefelé a népek. – Nos – íg y a lelkészné –, sokan felhúzták rád az orrukat, amiért összemeleg edtél Chattertonnal. Nekik nem sikerült. De most már meg yek. Ag atha kikísérte, és vonakodva battyog ott vissza a konyhába. – Még mindig várom a fánkomat – jeg yezte meg Bill. – Összekeverhettem a fánkokat, és Mrs. Bloxbyéból adtam mag ának a sajátom helyett – felelte Ag atha, aki soha nem adta fel, még ha verembe pottyant is. – Akkor most a mag áéból kérek. Ag atha körülményesen kinyitott eg y üres süteményes dobozt. – Jaj, nekem – mondta. – Az enyém sajnos mind elfog yott. Azzal letett a férfi elé még eg yet Mrs. Bloxby fánkjából. – Hallotta, hog y eg y bizonyos Mrs. Witherspoon azt állítja, kísértet jár nála? – kérdezte Bill. – Tudok róla, benne volt a helyi lapokban. – És nem is izg atja a dolog ? – Én most csak nyug almat akarok. Különben meg nyilván flúg os a nő.

– Nem az. Többször is kint voltam nála nyomozni, de a rendőrség nem talált semmit. Van eg y olyan sanda g yanúm, Ag atha, hog y mag a eltitkol előlem valamit. – Ne leg yen ostoba! – Például amikor az új szomszédjáról kérdeztem, eg y szóval se mondta, hog y a fickó elfuvarozta Moretonba. – Mi ez, kínvallatás? Bill nevetett. – Szóval folytatja a színjátékot. Nos, eg y kis szellemirtásból talán még nem lehet baja. – Mondtam én, hog y?… – Nem, nem mondta. Szívesen kifag g atnám erről az állítólag os arckrémről, meg hog y hol találkozik a meg bízójával, de nem szeretném kimeríteni a fantáziáját. – Bill! A nyomozó azonban csak vig yorg ott. – Majd találkozunk. Amikor Bill távozott, Ag atha meg könnyebbült sóhajjal ment föl zuhanyozni. Piszkosnak érezte mag át a sok hazudozástól. És most, mit veg yen fel az ember kísértetvadászathoz?

Kettő Amikor Ag atha aznap este lement az emeletről, kész csatatér maradt utána a hálóban. Majd minden ruhadarabját felpróbálta, a sikkestől a konfekciós darabokig , míg vég ül eg y kényelmes g yapjúnadrág ra, kockás ing re meg eg y kasmírszvetterre esett a választása. Nem törődünk a férfiakkal!, intette mag át, és olyan zord arccal nyitott ajtót Paulnak, hog y az hátrált eg y lépést, és meg kérdezte, mi baj van. – Semmi a világ on – mondta Ag atha. – Máris hozom a kávét. – Elfelejtettem meg említeni, hog y időnként inkább teapárti vag yok, például most is. Ag atha csúnyán nézett rá, és bement a konyhába az óriás termoszért. Ennyi reng eteg kávé biztosan ébren fog ja tartani. – Az én kocsimmal meg yünk – mondta ellentmondást nem tűrően. Hűvös volt az este, és nem volt kedve Paul Chatterton kabriójával furikázni. Odakint Paul eg y piknikkosarat rakott be Ag atha vadonatúj Audijába. – Nem túlzás ez? – pirított rá Ag atha. – Még nem vacsoráztam. Hát mag a? – Én már ettem – hazudta Ag atha. Valami okból bűntudata volt, amiért annyit pepecselt az öltözködéssel, majd pedig azzal, hog y g ondosan kisminkelte mag át, amit aztán letörölt, és jóval visszafog ottabban festette ki az arcát. Pont meg kordult a g yomra, íg y még g yorsan hozzátette: – De csak eg y szendvicset. – Még jó, hog y amit hoztam, az kettőnek is elég – mondta a férfi. Ag atha rálépett a g ázra, s közben azon tűnődött, vajon hány füg g öny rebben meg a faluban, vajon hányan lesik őket. – Hát nem izg almas? – szólt Paul. – De ig en, az – mondta Ag atha kétkedve. Ő nem hitt a szellemekben. A rég i házakban, amilyen az övé vag y az öreg Mrs. Witherspooné, g yakoriak a kisebb-nag yobb neszek. És most virraszthat kettecskén eg y férfival, akit jóformán nem is ismer. Meg érkeztek a Borostyános házhoz, és kipakoltak a kocsiból. Mrs. Witherspoon terjedelmes, a hajszínétől ordítóan elütő skarlátpiros pong yolában nyitott nekik ajtót. – Á, csak mag uk – állapította meg hálátlan hang on. – Menjenek a nappaliba, és fog laljanak helyet. Ha mosdóba kell menniük, a lépcsőpihenőről nyílik. Lesznek szívesek nem hang oskodni. Rossz alvó vag yok. – Az ember azt g ondolná, ez a nő ig azából nem is akarja, hog y fülön csípjék a szellemet –

morg olódott Ag atha, miután az öreg hölg y visszavonult az emeletre. – Rá se rántson. Én most meg vacsorázom – nyitotta fel a kosarat Paul, aztán előszedeg ette a műanyag dobozkákat, tányérokat, késeket-villákat. – Van hideg csirke, saláta meg franciakenyér – mondta víg an. – Veg yen bátran, és utána játsszunk eg y parti Scrabble-t. Ag atha hálásan falatozott, erős feketekávét iszog atva a lakoma mellé. Paul termoszban teát is hozott. – No és mi hozta önt Carselyba? – kérdezte Ag atha. – Eg y kellemes, nyug odt helyre vág ytam. Többnyire Londonban élek, de rettentően zajos, zsúfolt és mocskos lett a város. Mellesleg Carselyba csak másfél óra az út, vag yis eg yáltalán nincs elvág va a világ tól. – Mindig informatikusként dolg ozott? – Ig en, ennyiben szerencsém volt. Rög tön az eg yetem után kezdtem a szamárlétra leg esleg alsó fokáról. – Voltaképpen miben áll a munkája? – Prog ramozok. És ön? Már nyug díjban? – Jobbára ig en, bár vállalok alkalmi meg bízásokat. Önálló reklámcég em volt Londonban, de túladtam rajta, és korkedvezménnyel mentem nyug díjba – mag yarázta Ag atha, a „korkedvezmény” szót hang súlyosan ejtve. – És hog y lett mag ából amatőr detektív? – A véletlen hozta íg y – felelte Ag atha. – Mindig vannak történések, én meg kíváncsifajta vag yok. – Mi a módszere? – A kérdezés. A rendőrség többnyire idő híján van, íg y nem tudják alaposabban meg ismerni az embereket, azok meg sokkal nyíltabban beszélnek civilekkel, mint hatóság i közeg g el. – Ag atha előszeretettel hetvenkedett, ám ezúttal uralkodott mag án. Az a szomorú érzése támadt ug yanis, hog y Paul sokkalta inkább mulattatónak találja a személyét, mintsem vonzónak. Miután befejezték, a férfi g ondosan elrámolta a tányérokat. Még hog y Juanita!, g ondolta Ag atha. Csak eg y ag g leg ény lehet ennyire rendszerető. Erről eszébe jutott James Lacey, és belesajdult a szíve. Szeme könnybe lábadt. – Mi a baj? – kérdezte Paul. – Ráharaptam a nyelvemre. – Az nag yon tud fájni. Játsszunk Scrabble-t! Elhelyezte az asztalon a táblát meg a betűtartókat, és ő kezdte a játékot. A „xenon” szót rakta ki. – Ez nem is szó – akadékoskodott Ag atha.

– Dehog ynem. A xenon eg y g áz. Nézzen csak utána! Elővarázsolt eg y értelmező kéziszótárt, és átnyújtotta Ag athának, aki felütötte a meg felelő helyen, és morózusan ig azat adott Paulnak. Az első partit toronymag asan a férfi nyerte. Újat kezdtek. Mindeközben búsan ketyeg ett az öreg , márvány kandallóóra, majd rozsdás hang on elütötte az éjfélt. Telt-múlt az idő. Paul meg nyert még két játszmát. – Unom – szólalt meg Ag atha. – Aludjon eg yet. Majd én őrködöm. – Még bírom eg y kicsit. Csak olyan nag y itt a csend. Valami szórakoztatót kellene csinálni, hog y elüssük az időt. Paul rámosolyg ott. – Nekem lenne eg y ötletem. Szex!, g ondolta Ag atha jóleső borzong ással. – Micsoda? – kérdezte. – Van nálam eg y pakli kártya. Pókerezhetnénk. – Neee, az még a Scrabble-nél is unalmasabb, és úg yis csak azért akar velem játszani, hog y hülyének érezzem mag am. Juanita valóban létezik? – Természetesen. – És miért nincs most önnel? – Mondtam már, Spanyolország ba utazott a rokonaihoz. – Hát persze. Kezd hűvös lenni. Mi az ott? Hideg , fehér füst g omolyg ott befelé a nappali ajtaja alatt. Ag atha döbbenten nézte, ahog y eléri a lábukat. – Gyerünk – állt fel Paul. – Valaki csúfot űz belőlünk. Szaladjon fel, nézze meg , jól van-e Mrs. Witherspoon, én addig körülnézek idelent. – Muszáj? – Menjen, Ag atha! Paul kinyitotta a nappali ajtaját, és a szűk hallon át bement a konyhába. Ag atha úg y mászta meg a lépcsőt, mintha ólomból lennének a tag jai. – Mrs. Witherspoon – szólt reszkető hang on, majd erélyesebben: – Mrs. Witherspoon! A lépcső tetején kinyílt eg y ajtó, s valami eg észen rémisztő bukkant fel mög üle, mag as volt, és fehér, arca zöld, vörös szeme kig uvadt. Ag atha sikítva botladozott le a lépcsőn, és feltépte a bejárati ajtót. Bepattant a kocsijába, lázasan kereste a kulcsot. Távolról mintha hallotta volna Paul kiáltozását, de már eleg e volt. Elrobog ott, és hazáig meg sem állt. Csak akkor érezte

mag át biztonság ban, amikor már az ág yában volt, és a feje búbjáig betakarózott. A retteg és dacára azonnal mély álomba merült, amiből két órával később a telefon csörg ése verte fel. Miután meg g yőzte mag át, hog y a kísértetek alig ha szoktak telefonálni, felvette a kag ylót. Paul hívta. – Értem tudna jönni? Jól itt hag yott. – Szörnyű dolg ot láttam… – szólalt meg Ag atha. – Az a szörnyű dolog Mrs. Witherspoon volt pakolással az arcán, és most rettentően dühös. Ijedős eg y detektív mag a. – Eg y perc, és ott vag yok – csapta le a kag ylót Ag atha. Gyorsan mag ára kapott valamit, s már indult is Hebberdonba, miközben tisztára lököttnek érezte mag át. Paul az öreg asszony háza előtt várta. – Ne harag udjon – mondta Ag atha, mialatt Paul betette a piknikkosarat a kocsiba. – De honnét tudhattam volna, hog y az öreg asszony az? Jött az a füst meg minden. – Biztos vag yok benne, hog y az szárazjég volt. Betörésnek semmi nyoma, és az összes ablak be volt zárva. A hölg y szerint senki másnak nincs kulcsa a házhoz, de szerintem ez nem ig az. – A férfi beszállt az utasülésre. – Bárhog y is, ezt jól elszúrta. Mrs. Witherspoon úg y berág ott mag ára, hog y a színünket se akarja látni. – Az előbb kértem elnézést – förmedt rá a férfira Ag atha, és indított. – Mi eg yebet mondhatnék? – Paul nevetésben tört ki. – Mi olyan vicces? – Mag a – kacag ott tovább a férfi. – Ha látta volna, milyen képet vág ! – Az még nem jutott eszébe – mondta Ag atha hűvösen –, hog y ha valaki képes merő keg yetlenség ből halálra rémíteni eg y idős hölg yet, ug yanez a valaki esetleg minket is ki akar készíteni? – Nem nag yon hiszem. Ki akartam fag g atni az öreg asszonyt, hog y van-e pénze, és ki örököl majd utána, de elzavart. Később újra átug orhatnánk Hebberdonba, hátha a helyiektől meg tudunk róla valamit. Ag atha szég yellte mag át, s ez harapóssá tette. Ki nem állhatta, ha nem az ő kezében van a g yeplő, még is kénytelen volt belátni, hog y g yerekes lenne elállnia a további nyomozástól. – Üsse kő – mondta morcosan. – Mikor? – Előbb aludjunk eg yet. Mondjuk délelőtt tizeneg ykor? – Jó. Paul ismét felkacag ott. – Ismerje be, hog y vicces volt, ahog y kirohant, miközben visított, mint a malac! – Ejtsük a témát. Amúg y is épp elég kellemetlen ez nekem. – Hát – mondta a férfi békítőleg –, vég ül is ki g ondolná, hog y Mrs. Witherspoon az ő korában

még arcpakolást használ. – Szóval szárazjég . Leg alább tudjuk, hog y ember műve. Ug ye? – Valószínűleg ig en. Ám ezt már nyilván a rendőrök is számításba vették. – Nem tudom. A kormány sorra zárja be a vidéki rendőrőrsöket, akik a posztjukon maradnak, azok meg túlterheltek. Akárhog y is, holnap is nap lesz.

Amikor másnap délelőtt újból útra keltek, Ag atha eltökélte, hog y nem fog félni a „kísértettől”. Feszélyezve érezte mag át Paul jelenlétében. A férfi bezzeg kicsit sem feszeng ett, bár persze oka sem volt rá. Paul alig hanem valamiféle g yag yás, középkorú nőt lát benne, akin remekül lehet mulatni, de aki ig azából csak arra jó, hog y dr. Watson szerepét játssza az ő zseniális férfiag ya mellett. Ag atha átg ondolta, mit is vett fel aznap. Skarlátszín kasmírszvettert meg dzsörzénadrág ot lapos talpú szandállal. A szvettert most eg y kicsit lejjebb húzta a hasán. Ideje újrakezdeni a diétázást meg a tornát. Micsoda nyűg az öreg edés! Minden meg ereszkedik, lelappad és kitüremkedik, hacsak az ember nem dolg ozik ellene, mint a g üzü. Kezdett tokásodni, s ez ag g asztotta. Aznap reg g el is vag y százszor meg paskolta a bőrt az álla alatt, és átmozg atta az arcizmait, hog y feszesebb leg yen a bőre, de csupán annyit ért el, hog y tiszta vörös lett a nyaka. Remélte, hog y már nem látszik. Ug yanakkor mit érdekli őt, hog y miket g ondol Paul a külsejéről? Mert férfi, g ondolta búbánatosan, mert lélekben még mindig ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely minden férfiban a potenciális hitvest látja. – Itt is vag yunk – mondta Paul, és leállította a kocsit. – Tehát ki kell szasszerolnunk, mit g ondol a köz Mrs. Witherspoonról, hog y dilinós-e, meg hog y ki örökli utána a házat. Elvég re valaki a szó szoros értelmében halálra akarja rémíteni. – Akkor ez a valaki nem ismeri őt ig azán – jeg yezte meg Ag atha. – Mag as a vérnyomása. – Honnan tudja? – Belenéztem a g yóg yszeres szekrénykéjébe, amikor vécére mentem. – No és hol kezdjük? – kérdezte Ag atha körbetekintve. – Gondolom, a kocsmában. Kiszálltak a kocsiból. A kocsma, eg y parányi, szög letes, viktoriánus építmény, a „Resti” nevet viselte. – Nem is tudtam, hog y valaha itt is meg állt a vonat – mondta Ag atha. – Még akkoriban lehetett itt vasútállomás, amikor a vonatok minden fánál és bokornál meg álltak. A herefordi vonal eg y köpésre van innét. Ag atha az órájára nézett.

– Korán van. De nem hinném, hog y máskor nag yobb lenne a forg alom. – Mindenesetre önállóak. Eg yik serfőzde sem vásárolta fel őket. Nyilván a kirándulókból élnek, már amikor épp nincs száj- és körömfájásjárvány. Gyerünk hát! – Nem is zárja le a kocsit? – Minek? – Én az ön helyében nem lennék ilyen nyug odt – mondta Ag atha. – Láttam, hog y CD-s rádiója is van. – Jaj, ne ag g odalmaskodjon már, dolog ra! Beléptek a kocsmába. Odabent a nikotintól meg sárg ult falakon g őzmozdonyokról készült, bekeretezett fotog ráfiák lóg tak. Az eg yik falnál összekaristolt bárpult húzódott, az asztalokat és az eg yenes támlájú székeket meg mintha csak úg y odadobálták volna. Kopaszodó, tekintélyes sörhassal bíró férfiember állt a pult mög ött. – Mag a mit kér? – kérdezte Paul. – Gin-tonikot. – Jó. Én meg eg y paradicsomlevet. Az alkoholhoz nekem még korán van. – Jeg em nincs – közölte a kocsmáros. – Meg is lettem volna lepve – mondta Ag atha. A kocsmáros a pultra tette az italukat. – Átutazóban? – kérdezte. – Csak innét, Carselyból – mondta Paul. – Nem mindennapi, ami Mrs. Witherspoonnál történik. Az újság ban olvastunk a dolog ról. – Süketel csak a vén boszorkány. – Hog y mondja? – kérdezte Ag atha. – Beszél összevissza – íg y a kocsmáros. – Érdekes – mondta Ag atha. – De mag a eszes embernek tűnik. Csak alkalmazott itt, vag y ön a tulaj? – Én vag yok a tulajdonos – nyújtotta kezét a férfi. – Barry Briar. Ag atha meg szorította Barry kezét, az meg mintha el se akarta volna ereszteni, ráadásul még szemtelenül bámulta is közben. – Ezt értsük úg y, Mr. Briar – szólalt meg Ag atha, és addig húzg álta a kezét, amíg ki nem szabadult –, hog y mag a szerint Mrs. Witherspoon csak kitalálta azt a kísértetet? – Még szép! A fig yelem, az kell neki. Eddig is minden csip-csup dolog ér’ kihívta a rendőröket. – Teszem azt, feljelentette mag át, mert a meg eng edett időn túl is kiszolg álta a vendég eket?

– vetette fel Paul. – Na ig en. De volt még más is. – Például mi? – kérdezte Ag atha. – Közben hadd hívjam meg eg y italra. – Kösz. Eg y pofa sört kérek. – Briar nem aprózta el, a leg nag yobb korsóba töltött, Ag atha meg kénytelen-kelletlen fizetett. – Ott van például Greta Handy a Körtelakból. Beszereltette mag ához a műholdas tévét, Mrs. Witherspoon meg panaszt tett ellene a tanácsnál, mondván, hog y elcsúfított eg y műemlék jelleg ű épületet. Le is szereltették vele az antennát. Aztán ott az író Percy Fleming , aki a Galambdúcban lakik. Felhúzatott eg y fészert a hátsó kertjében, hog y leg yen eg y hely, ahol nyug odtan szöszmötölhet. Dolg ozószobának használja, ott tartja a számítóg épét meg a kéziratokat. Még telefonvonala is van. Jó kis kuckó lett. Mrs. Witherspoon őt is feljelentette, mer’hog y nem volt építési eng edély a fészerre, és követelte, hog y bontsák le. Percy eg y vag yont költött üg yvédekre, de vég ül is ő g yőzött, csak a g atyája is ráment. – Szentség es ég ! – sápítozott Ag atha annak rendje s módja szerint lebilincselve. – Családja van? – Eg y lánya, Carol, Ancombe felé lakik. Meg eg y fia. De nem beszélnek eg ymással. – Hog yhog y? – Hát, Carol a hatvanas évei vég én jár, és sose ment férjhez. Őszerinte azér’, mer’ nem volt rá lehetőség e. Az anyja mindenkit elijesztett mellőle. Mire összeszedte a bátorság át, és elment, addig ra meg mán késő volt az öreg lánynak. – Szóval Mrs. Witherspoon az ujjából szopta a kísértetet? – kérdezte Paul. – Há’ naná. A felhajtás vég ett csinálta, hog y ideug rassza a rendőrség et meg az újság írókat. Valahol a hátsó traktusban csörög ni kezdett a telefon, és Briar hátrament, hog y felveg ye. Ag atha és Paul az eg yik asztalhoz vitte az italokat. – Mi a véleménye? – kérdezte Paul. – Szerintem ig azat mond – felelte Ag atha. – És a rejtélyes füst? – Feltehetően azt is a nő kreálta. Nézze, ha tényleg annyira be van tojva, akkor hálás lett volna a seg ítség ünkért, de meg lehetősen kelletlen volt. – Hajtsa fel az italát, aztán meg keressük azt a kettőt, akiknek az öreg asszony borsot tört az orra alá.

Greta Handy g ömbölyded, vaskos asszonyka volt. Dús, ősz haját a feje búbjára tornyozta, és férfipulóvert viselt szakadt, kikopott farmerral. Amint meg hallotta jövetelük okát, beinvitálta őket. A páros tehetetlenül állt meg az alacsony g erendás nappaliban, nem tudták, hová

ülhetnének le. A kanapén eg y nag y dög korcs terpeszkedett, a két karosszékben macskák szunyókáltak. Átható állatszag ülte meg az amúg y is leveg őtlen helyiség et, a csupa szőr szőnyeg en kutya- meg macskaeledellel félig teli tálkák szanaszét. Hatalmas tévékészülék uralta a szobát. A videó tetején Ag atha észrevett eg y dekódert. – Még is maradhatott az antenna? – kérdezte. – Ig en. A hülye öreg asszony hiába csinálta a fesztivált. A szerelők eg yszerűen levették a tányért a falról, és áttették eg y állványra a cserjék közé. – Ön mit g ondol a kísértethistóriáról? – kérdezte Paul. – Marhaság . Csak azért találta ki, mert már nem volt kit abajg atnia. Nem is értem, minek álltak vele szóba a rendőrök. Átmentem hozzá, és meg mondtam neki a képibe, ha még eg yszer piszkálni mer, a leg nag yobb konyhakéssel fog om leszúrni. Ő meg erre kihívta a rendőröket. Persze mindent tag adtam. A pillanat hevében mindenféléket mond az ember, amit nem g ondol komolyan, ha viszont bevallom, hog y meg fenyeg ettem a banyát, rög tön le is tartóztatnak. Azóta vizsont nem mert zarg atni.

Odakint Ag atha és Paul hálásan nag yokat szippantott a friss leveg őből. – Most jöhet a másik, az író – mondta Paul. A Galambdúcnál senki sem jött elő a csöng etésükre. – Kerüljünk hátra – javasolta Ag atha. – Talán a fészerben van. Vég ig mentek az alacsony, zsúpfedeles ház mellett futó keskeny ösvényen. Az előkert virág özönéhez képest hátul csupán eg y darabka g yep volt, meg a fészer: szög letes faépítmény duplán üveg ezett ablakkal. – Ez eg y vag yonba kerülhetett – jeg yezte meg Ag atha. – Kíváncsi vag yok, miket ír a fickó. – Talán álnéven ír, amit mi is ismerünk. – Paul bezörg etett. Hórihorg as, g örbe hátú ember nyitotta ki az ajtót. Ezüst hajzuhatag omlott a vállára, kig ombolt, fekete bársonyzakó volt rajta fehér ing g el, selyem nyakkendővel, alatta fekete bársonynadrág . – Menjenek innen – mondta károg ó hang on. – Nem veszek semmit. – Nem is akarunk eladni semmit – mondta Paul. – Paul Chatterton vag yok, ő pedig Mrs. Ag atha Raisin. Mrs. Witherspoon házában töltöttük az éjszakát, hog y elűzzük a szellemet, mindhiába. Az általános vélekedés szerint a kísértet az öreg hölg y ag yszüleménye. – Jöjjenek be – mondta Percy. Szűkös lépcsőn jutottak fel az író barlang jába, ahol makulátlan rend honolt. Különböző színű dossziék sorjáztak katonásan a polcokon, a fém íróasztalt eg y számítóg ép meg eg y nyomtató fog lalta el. Percy leült az asztalhoz, és a vele szemben lévő két

szék felé intett. – Örülök, hog y felkerestek – mondta ujjaiból tornyot formálva, bölcs vag y leg alábbis annak szánt kifejezéssel. – Író lévén minden apró részletre felfig yelek. Nem lehetsz valami nag y író, s bizonyára más bevételi forrásból élsz, tűnődött Ag atha. Tapasztalatból tudta, hog y a sikeres írók nem szokták g lorifikálni a mesterség üket. – A saját neve alatt ír? – kérdezte. – Nem – felelte Percy hetykén. – Én vag yok Lancelot Grail. – Kivett az íróasztalfiókból eg y puhafedelű kötetet, és átnyújtotta Ag athának. A borítón izmos, félmeztelen férfi suhog tatta fejszéjét az őt meg támadni készülő sárkány felé. – Hát persze, ismerem a munkásság át – füllentette Ag atha, csak hog y a férfi közlékenyebb leg yen. – Mit tudna nekünk mondani Mrs. Witherspoonról? – Röviden és tömören: undok szipirtyó – jött a válasz. – Látom, meg botránkoztattam a nyíltság ommal, Mrs. Raisin, de ez az ig azság . Feljelentett a hatóság oknál a fészerem miatt, és eg y rakás pénzembe került az üg yvéd. Meg mondtam neki, hog y a jövőben törődjön a saját dolg ával, mire ő, hog y menjek a… – Halovány pír ütött ki az arcán. – De nem kívánom elismételni a trág árság ait. Hát persze hog y csak kitalálta azt a kísértetet. Mag ányos és unott, és a zűrkeltés a leg hőbb szórakozása. Ag atha csalódott volt. Ez már a harmadik ember ebben a parányi faluban, aki szinte szóról szóra ug yanazt mondja. Nag yon úg y néz ki, hog y nincs üg y, márpedig ha nincs üg y, akkor nincs több kiruccanás Paullal. Paul felállt. – Köszönjük, hog y időt szakított ránk. Tehát ön szerint csak kitaláció. Nem lehet, hog y valaki még is halálra akarja rémíteni a hölg yet? – Édes öreg em, azt a banyát Gorth összes sárkánya se tudná meg rémíteni! – Mi az a Gorth? – kérdezte Ag atha. – Eg y bolyg ó a leg újabb könyvemből. Adhatnék belőle példányt, de az a meg látásom, hog y aki kíváncsi a könyveimre, az veg ye meg őket, és ne potyázzon. – Eszembe se jutott volna potyázni – mondta Ag atha tiszta szívéből.

A kocsi felé menet Paul bánatosan íg y szólt: – Vég ül is nincs mit kinyomozni. – Attól tartok, téved – mondta Ag atha a leparkolt autóra pillantva. – Hog yan? Ag atha a kocsi felhúzott vászontetejére mutatott, amit valaki éles késsel szétkaszabolt. Paul rémülten nyitotta ki a kocsiajtót.

– Lenyúlták a CD-lejátszót! Fejvesztve nézett jobbra is, balra is. – Ki tehette? Ag atha előkapta a mobilját. – Hívom a zsarukat.

Bill Wong a mircesteri rendőrkapitányság ról távozóban tett eg y kis kitérőt a műveleti osztályra. Ug yanis tetszett neki a szőke újonchölg y, Haley. A lány épp eg y hívást bonyolított, Bill minden szavát hallotta: – Van valaki Hebberdon környékén? Autórádió-lopást jelentettek. A tulajdonos Mr. Paul Chatterton. Bill mélyen elmerült a g ondolataiban, mialatt a lány további instrukciókat adott. Nem is olyan rég en a leg közelebbi faluból küldtek volna ki eg y rendőrt, de amióta a kormány sorra számolja fel a vidéki őrsöket, az összes járőrt mozg ósítaniuk kellett. Chatterton. Íg y hívják Ag atha új szomszédját, Hebberdon meg a falu, ahol kísértet rémisztg eti azt az öreg asszonyt. Szóval Ag atha még iscsak nekiállt nyomozni!

Eg y türelmes közrendőr lejeg yezte az autórádió eltulajdonításának körülményeit. – Mindent el fog unk követni, uram – mondta aztán a noteszét becsukva. – De a jövőben lesz szíves zárni a kocsiját. – Mit számít, bezárom-e vag y sem? – szeg ezte neki a kérdést Paul némi ing erültség g el. – A tolvaj íg y is azt hitte, hog y zárva van, és szétvág ta a tetőt. Eg y ilyen kis faluban valaki biztosan látta az elkövetőt. Meg fordultak, és elnéztek a kacskaring ós úton jobbra is, balra is, de levél se rezdült a bág yadt napsütésben. – Kérdezzük meg a kocsmában – vetette fel Ag atha. – A nyomozást inkább bízzák ránk – mondta a rendőr. – Felírtam a telefonszámát, Mr. Chatterton. Értesíteni fog juk, ha van valami. Aztán csak állt ott, és meg várta, míg elhajtanak. – Én ebbe belebeteg szem – mondta Paul. – Úg y a szívemhez nőtt ez a kocsi! – Akkor vig yázzon rá jobban – rótta meg Ag atha. – Mag a mindig ilyen érzéketlen és durva? Harag os csöndben érkeztek vissza Carselyba. Ag atha, mielőtt kiszállt volna a kocsiból, próbálta menteni a menthetőt.

– Nézze, Paul, őszintén sajnálom, nem kellett volna kioktatnom mag át. De a férfi moccanatlanul, tekintetét mereven előreszeg ezve ült a volánnál. Ag atha kiszállt, és becsörtetett a házába. Francba, g ondolta. Ezt jól eltoltam! Első útja a konyhába vezetett, hog y kieng edje a cicákat a kertbe. Készített mag ának eg y csésze kávét, ő is kiment utánuk, és leroskadt a nyug székbe. És most hog yan tovább? Nag yon is élvezte, hog y lekörözte a falu többi asszonyát, amikor Paul Chattertonnal furikázott, ezt be kellett ismernie. De most minden esélyét elpackázta. Íg y, hog y kiderült: szellem, az eg y szál sincs, Paul bizonyára új meg bízás után néz majd. Ekkor felvisított az ajtócseng ő. Ag atha meg próbált felállni, de a nag y ig yekezettől elborult vele a nyug szék, ő meg lezuttyant a fűre. Ahog y keresztülsietett a házon, eg yre csak az kattog ott az ag yában: add, hog y Paul leg yen!, add, hog y Paul leg yen! Biztos, hog y ő az. Kivág ta az ajtót. És Bill Wong ot pillantotta meg . Amitől ug yancsak elszontyolodott. – Valaki mást várt? – kérdezte Bill. – Nem, dehog y. Jöjjön csak. Örülök, hog y újra látom, ráadásul ilyen hamar! Menjünk a kertbe. Kávét? – Nem kérek, csak beug rottam. Kisétáltak a kertbe. – Hozok eg y széket – mondta Ag atha. – Mag a próbálja csak ki a nyug széket – tette hozzá, mert a csalódottság tól rosszindulatú lett. – Ig azán kényelmes. Kicipelte az eg yik kemény támlás konyhaszéket. Bill meg közben elhelyezkedett a nyug székben. – Jelentést kaptunk, hog y Hebberdonban feltörték a szomszédja kocsiját. – És azért zarándokolt el ide, hog y ezt közölje velem?! – Miben sántikálnak? Eg yetlen oka lehetett annak, Ag atha Raisin, hog y mag a Hebberdonba ment: kísértetre akart vadászni. – Na jó, elmondom elejétől a vég éig . Sajnálom, hog y nem szóltam önnek, de azt g ondoltam, úg yis csak lebeszélne. – Jól g ondolta. Bárhog y is, mit derítettek ki? – Az elhanyag olható. Viszont bohócot csináltam mag amból. Bill barna szeme pajkosan fixírozta a nyug szék mélyéről. – Ne mondja! Mi történt? – Paul rábeszélte Mrs. Witherspoont, hog y nála éjszakázhassunk. Először minden csendes

volt, már éppen kezdtem unatkozni. Aztán valami hűvös füst kúszott be a szobába. Felnyarg altam az emeletre, hog y ránézzek Mrs. Witherspoonra, s akkor valami szörnyűség eset láttam. Zöld volt a képe, és hosszú, fehér lepelbe burkolódzott. Sikoltozva rohantam ki a házból. Később Paul felhívott, és elmondta, hog y Mrs. Witherspoon volt az hálóing ben, pakolással az arcán. Nem is csoda, hog y olyan fonnyadt az ábrázata. Senkinek sem szabadna pakolással az arcán aludni. Bill fuldoklott a nevetéstől, és Boswellt ciróg atta, aki időközben felug rott az ölébe. – Akárhog y is – folytatta Ag atha –, ma odamentünk kérdezősködni. Tudniillik Mrs. Witherspoon hallani se akar rólunk. Ellenben három szomszéd is úg y nyilatkozott, hog y csak a felhajtás miatt csinálja a cirkuszt. – És mag a elhiszi ezt? – Szerintem az a vén méreg zsák mindent meg tenne, csak hog y bosszanthasson másokat. – Meg lehet. A rendőrség is jó pár éjszakát eltöltött abban a házban, de nem történt semmi. Ami azt a bizonyos füstöt illeti… – Az valószínűleg szén-dioxid volt, szárazjég ; színpadon használatos. – Különös. Vag y mag a szerint nem az? – A szomszédoktól kapott értesülések fényében úg y vélem, a nő csak szórakozott velünk. Szárazjeg et bárki tud szerezni. Valaki csöng etett. – Elnézését kérem – mondta Ag atha. Ez alkalommal nem számított Paulra, még is őt találta a küszöbön. – Jaj, Paul – íg y Ag atha cérnahang on. – Ug ye, mondtam már, hog y sajnálom? – Semmi baj – felelte a férfi, s fekete szeme izg atottság tól csillog ott. – Most hívtak a rendőrség től. Meg találták a rádiómat. – Jöjjön be. Épp itt van nálam eg y nyomozó barátom. – Ag atha mutatta az utat a kertbe. – Bill, ez itt Paul Chatterton. Paul, Bill Wong detektívfelüg yelő. Paul lehuppant a fűbe Bill mellé. – Most mondtam Ag athának, hog y hívtak a rendőrség től, meg találták a rádiómat eg y árokban, nem messze onnét, ahol parkoltam. – Érdekes – mondta Bill. – Ezek szerint a tolvaj rög tön el is dobta. – Talán Mrs. Witherspoon volt, hog y felhívja mag ára a fig yelmet – mondta Ag atha. – Ug yan már, Ag atha – tiltakozott Bill. – Eg y idős hölg yről beszélünk! – Aki remek kondícióban van, ráadásul bivalyerős. – Bárhog y is – vetette közbe Paul –, én azonnal indulok Mircesterbe a rádiómért. Nincs kedve velem tartani?

Bill látta Ag athán, hog y felderül, és nem örült neki. Paul ig en vonzó férfi. Bill nem akarta vég ig nézni, ahog y Ag atha újra meg sebzi mag át. – Álljon meg a menet – szólalt meg . – Még nem veséztük ki a kísértetes sztorit. – Mandulavág ású szeme sokat sejtetően villog ott. – Később is látták azt a füstöt? – Nem, aztán már nem. – Átnézték a házat? Nem találtak palackokat? – Nem találtunk semmit. – Nedves foltokat a padlón a többi helyiség ben? – Azt nem fig yeltem. Kellett volna? – A szárazjég hez nem kell feltétlenül vizet adni, hog y g őzölög ni kezdjen, mert meg fag yasztja a körülötte lévő leveg őben a vízg őzt, ami íg y automatikusan g őzölög ni kezd. Ellenben ha vizet adunk hozzá, a folyamat felg yorsul, és lényeg esen több pára képződik. – Csak nem azt akarja mondani, hog y még is a szellemek voltak? – kérdezte Paul. – Alig hiszem. A rendőrség mindkét esetben arra a vicces következtetésre jutott, hog y a hölg ynek feltűnési viszketeg ség e van. Most meg yek. – Ag atha nag y bosszúság ára Bill eg yetlen könnyed mozdulattal kiemelkedett a nyug székből. De persze a nyomozó még csak a húszas évei vég én jár. Nag y ég , ha ő, Ag atha sehog yan se bírt kikászálódni abból a kínzószékből, akkor ez már a vénülés első jele! Kikísérte Billt az ajtóig . – Leg yen óvatos – súg ta oda neki a nyomozó. – A kísértetektől félt eng em? – A szerelemtől féltem. – Nem leszek szerelmes. Paul úg yis nős. – Remélem, ez majd lehűti önt. Ag atha visszament a házba. – Még meg yek eg yet pisilni – kurjantotta, azzal feltalpalt a lépcsőn, hog y rendbe hozza a sminkjét. – Az én kocsimmal meg yünk – közölte Paullal, amikor újból kivonult a kertbe. – Rendben – tápászkodott fel a férfi. – Azt hiszem, veszek mag amnak valami vén trag acsot napi használatra. Az MG-t pedig ezentúl még nag yobb becsben tartom. Fog adok, g ondolta Ag atha, hog y el is nevezte azt a kasztnit.

Három – Azt hittem, lefog lalják a rádióját az ujjlenyomatok miatt – mondta Ag atha, miközben rutinosan hajtott a Fossewayen Mircester irányába. – A rendőrség nem vesződik piti lopási üg yekkel – mondta Paul. – Azon tűnődöm, hog y Mrs. Witherspoon akár skizofrén is lehet. – Miből g ondolja? – Az első újság cikkek némelyike csattanásokról, puffanásokról meg lepottyanó tárg yakról tudósított. A polterg eistjelenség et telekinetikus erővel bíró személyek idézik elő. Tárg yakat mozg atnak g ondolati úton. Többnyire hároméves g yerekek vag y neg yvenes felnőttek, ne kérdezze, miért. A tobozmirig yhez van köze. De skizofréniások is képesek rá. – Látott a g yóg yszeres szekrényben ilyen tablettát? – Csak vízhajtót, fájdalomcsillapítót meg mag as vérnyomásra való pirulákat. – Nos, akkor ezzel az üg y lezárva – mondta Ag atha. – Minden jel arra vall, hog y az öreg hölg y csak a feltűnést keresi. – Nem is tudom – mondta lassan a férfi. – Zsémbes öreg asszony, az már ig az, de nem az a mag amutog atós fajta. Inkább nag yon is zárkózottnak tűnt. Elhallg attak. Ag atha azon spekulált, hog y most kéne meg hívnia Pault vacsorázni. Eg y ig azi, g yertyafényes vacsora. Eg ymásba akadó tekintetek. „Ag atha, én többet szeretnék mag ától puszta barátság nál. Drág a Ag atha…” Az ábrándoknak Paul hang ja vetett vég et: – Hallja, amit mondok? – Bocsánat, nem fig yeltem. – Ma este?… Ah, hát mindkettőjüknek ug yanaz jár a fejében! – Mi van ma este? – kérdezte Ag atha búg ó hang on. – Ha készen áll… Jaj, nem is tudom… – Mindenre készen állok – mondta Ag atha, és eg yszerre nyirkos lett a kormányt markoló keze. Mikor borotválta le utoljára a lábát? Lehet, hog y a lábkörmére is ráférne már eg y vág ás? – Arra g ondoltam, meg fig yelhetnénk a házat ma éjjel. Tudniillik ha nem Mrs. Witherspoon áll a kísértetjárás mög ött, hanem valaki más, talán pont kiszúrjuk, amikor odasettenkedik. Meg aztán izg almas is lenne. Leg yen rendes haver, és mondjon ig ent. – Nem vag yok a haverja – mondta Ag atha a csalódottság tól kissé élesen. Miért kell a pasiknak

folyton felülírniuk a forg atókönyvet?! Ám ha folytatja a nyomozást, akkor leg alább Paullal lehet. – Jól van – mondta hát. – Pazar! Elhozzuk a rádiót, aztán harapunk valamit. A vendég em. Ag atha rosszkedvét mintha elfújták volna. Mialatt Pault elvezették az azonosításra, valamint a szükség es papírok aláírására, Ag atha meg kérdezte az üg yeletest, hog y használhatná-e a mosdót. Amint bejutott a fehér csempés, fertőtlenítőszag ú nyilvános illemhelyre, kinyitotta méretes kézitáskáját, és nekiveselkedett: nyomtalanul eltüntette nemrég felvitt sminkjét, s új réteg alapozót, púdert, pirosítót és szemhéjárnyékolót pacsmag olt mag ára. A parfümöt sem sajnálta, majd visszament az előtérbe. Vajon hová viszi Paul vacsorázni? Biztosan valami szép helyre. Vég ül Paul is előkerült Bill Wong meg eg y töpszli, szőke rendőrnő társaság ában, akit a felüg yelő Haley néven mutatott be. – Őket is meg hívtam – mondta Paul vidáman. – Bill szerint a Kutya és Kacsának nag yszerű a kosztja. Ag atha elfojtott eg y sóhajt. Billnek rettenetes az ízlése az ételek terén. A Kutya és Kacsa azon kocsmák közé tartozott, amelyek meg úszták a modern bisztróvá alakítás trendjét. Biliárdasztal uralta a helyiség eg yik vég ét, a füstös homályból nyerőg épek fényei villództak. A kocsma tele volt civil és eg yenruhás rendőrökkel meg nyomozókkal. A menüt krétával írták fel eg y táblára. Ag atha morózusan olvasta vég ig a kínálatot: lasag ne sült krumplival, curry sült krumplival, kolbászos tojás sült krumplival, hamburg er sült krumplival, hal sült krumplival, lepény sült krumplival. Ennyit a romantikus estéről. Bill különböző carselyi lakosok hog yléte felől kérdezg ette Ag athát, s amikor Ag atha a vég ükre ért a válaszoknak, fölöttébb dühödten vette észre, hog y Paul nag yban flörtöl Haley-vel, a lány meg elismerően vihorászik. Haley-nek kerek képe és kék csíkszeme volt. Hajszínét Ag atha mag ában úg y jellemezte, hog y „olcsó szőke”, ám az ilyesmi még eg yetlen férfit sem riasztott vissza. – Olyan kis okos ez a Paul – csicsereg te Haley. – Meg íg érte, hog y átjön hozzám valamikor, és seg ít számítóg épezni. – Á – mondta Ag atha epésen. – Azt hittem, manapság minden rendőrnek konyítania kell a számítóg éphez. – Én csak az alapokkal vag yok tisztában – mondta Haley, és jeg yzettömböt húzott elő. – Fel is írom mag ának a címem meg a telefonszámom. Ag atha és Bill mog orván nézte, ahog y a lány lefirkantja az adatait, és odaadja Paulnak. – Hány éves mag a? – kérdezte eg yszer csak Ag atha.

– Huszonhét – mondta Haley. Aztán kuncog va: – Öreg vag yok. – Jó csomó időnek kell még eltelnie ahhoz, hog y olyan öreg leg yen, mint Paul vag y én – bájolg ott Ag atha. – Szörnyű, mikor eg y nő meg öreg szik – vág ta rá Haley. – A férfiaknak bezzeg jól áll. Én is az idősebbekre bukom. Itt jön az ebédünk. Az étel nem hazudtolta meg Ag atha elvárásait: ehetetlen volt. Halat rendelt sült krumplival abban reménykedve, hog y eg y ilyen eg yszerű fog ást még ezen a silány helyen se ronthatnak el, de a hal száraz és papírvékony, a sült krumpli meg g yorsfag yasztott volt. Borzadva fig yelte Haley-t, amint ketchupot permetez a lasag néjára, és látható élvezettel falatozni kezd. Bill és Paul mindketten kolbászos tojást kértek sült krumplival. Haley szünet nélkül evett, majd elég edett sóhajjal hátradőlt. – Ez finom volt. Vég ig mérte Ag athát. – Hallom, Miss Marple babérjaira pályázik. Ag atha lelki szeme előtt felködlött Miss Marple-nak a tévésorozatból ismert fig urája, és ettől őskövületnek érezte mag át. – Előfordult már, hog y nyomoztam, ig en – felelte. – Csak nem most is? – Most zátonyra futottam – mondta Ag atha, és eltolta mag ától a tányérját. – Eg y kísértetházat kellett volna felderítenünk. Haley belecsimpaszkodott Paul karjába, és felsikkantott. – Halálosan félek a szellemektől! – Látott akár csak eg yet is? – kérdezte Paul mosolyog va. – Én még nem, viszont a nag yim már látott. Eg yszer eg y ódon szállodában a Skót-felföldön arra riadt az éjszaka közepén, hog y eg y ember áll az ág y lábánál. – Skót szoknya is volt rajta? – kérdezte Ag atha cinikusan. – Ig en. Ig azi barbár volt. Akkor a nag yim előkapta a Bibliát az éjjeliszekrényből, eléje tartotta, és az árny eltűnt. – A mindenit! – mondta Paul. – Tisztára libabőrös leszek. Emlékszem eg y másik sztorira… Azzal kísértethistóriákat kezdett mesélni, miközben Haley hol vihog ott, hol meg sikkantg atott és még szorosabban kapaszkodott Paulba. Ag atha meg könnyebbült, amikor Bill vég ül ránézett az órájára, és azt mondta: – Mennem kell. – Én ráérek – mondta Haley, és Ag atha összeomlott.

– De mi nem – jelentette ki Paul. – Örülök, hog y meg ismerhettem, Haley. – Ug ye, majd szól, mielőtt erre jár? – Hog yne.

– Rémes ebéd volt – mondta Ag atha, amikor elhajtottak. – Eg yetértek. Bárhog y is, most irány haza, és készüljünk fel az éjszakai meg fig yelésre. – Mikor akar indulni? – Éjfél körül. – Gondolja, hog y jó ötlet? – Persze! Eg y próbát mindenképp meg ér a dolog . Bill eg yütt jár Haley-vel? – kérdezte Paul. – Még nem, és most már valószínűleg nem is fog azok után, ahog y mag a viselkedett. – Hohó! Ag atha féltékeny! – Csak ne bízza el mag át, kedves Humbert Humbert. Billnek esélyt se adott. – A lány nem adott esélyt Billnek. De ne vitatkozzunk. Szerintem a falu határában kellene leparkolni, és sötét ruhába öltözzünk. Ahog y Carselyhoz közeledtek, Ag atha az órájára nézett. Tizeneg y. Pont elég idő lesz átöltözni, és előtte még g yorsan bekapni valamit, mivel a halhoz meg a sült krumplihoz szinte hozzá se nyúlt. Előre eltökélte, hog y ezúttal nem fog ja felpróbálni az összes létező ruhadarabját. Ideje felnőni és továbblépni. Ha az ember lánya a férfiak miatt divatozik, akkor eg y percre se eng edheti el mag át. Meg mikrózott eg y adag curryt anélkül, hog y felfog ta volna a helyzet iróniáját: a vendég lői kosztra csak fintorog , odahaza viszont jóformán soha nem főz mag ának tisztesség es ételt. Fekete nadrág ot húzott, hozzá fekete szvettert meg lapos talpút, szolid sminket tett fel, és éppen elkészült, amikor Paul becseng etett. Paulnak átcikázott a fején a g ondolat, hog y van valami rettentően szexis a morg ó medve Ag athában. Szép a bőre, szája telt, melle-fara markolni való, aztán elhesseg ette a g ondolatot, hog y az előttük álló éjszakára összpontosítson. Szerencséjükre kellemesen meleg volt, az ég is felhőtlen. Ag athához hasonlóan a férfin is fekete nadrág volt fekete g arbóval. – Remélem, hozott valami tökfödőt – mondta a nő. – Úg y világ ít a fehér haja, mint eg y jelzőlámpa. – Hoztam sapkát. Meg int az ön kocsijával kéne mennünk. Az enyémet holnap viszem be a szervizbe. Már meg rendeltem hozzá az új tetőt, a mindennapokra meg veszek valami leharcolt trag acsot, amit nem sajnálok annyira a vandáloktól.

– Riasztót kellene szereltetnie a rég i kocsijába – mondta Ag atha. – Lehet, hog y az lesz. – Paul nehéznek tűnő táskát tett be Ag atha kocsijának hátsó ülésére, majd beszállt az utasülésre. – Mi van a táskában? – kérdezte Ag atha. – Némi elemózsia meg eg y távcső. Hosszú éjszakánk lesz. Hebberdonhoz közeledtek, amikor Paul íg y szólt: – Lassítson. Ott eg y leg előkapu a fák alatt. Farral álljon be. Ag atha orral előre parkolt le. – A nők nem szeretik a rükvercet, nem is tudta? Kiszálltak. – Át kell vág nunk a falun – mondta Paul. – De nem hinném, hog y ilyenkor még ébren vannak. Meg állapítása helytállónak bizonyult, sötétbe borult, néma házak mellett haladtak el. Még a kocsma is kihaltnak látszott. – Ott a szántó a házzal szemben, mag as sövénykerítése van – mondta Paul. – Az lesz az őrhelyünk. Átbújtak a sövényen, ahol nem volt olyan sűrű. – Jó száraz a föld – mondta Paul. – Nézze csak, ha ideülünk, pont szemben van eg y nag y rés az ág ak között. Tökéletes kémlelőnyílás. Mrs. Witherspoonnál koromsötét volt. Valahol bag oly huhog ott. Paul kinyitotta a táskáját, és elővett belőle eg y üveg whiskyt meg két poharat. – Italt? – Nem szabadna – mondta Ag atha. – Hiszen vezetek. – Elszáll a hatása, még mielőtt felkel a nap. Ne kéresse mag át! – Na jó, de csak eg y keveset. Észrevette már – folytatta Ag atha –, hog y boldog -boldog talan itatja az embert? Eg yfolytában. Teg yük fel, hog y nem szeretem a halat. Még se mondja senki: „Jaj, ne már, eg yél eg yet. Csak eg y felet. Vag y leg alább eg y halrudacskát.” De inni, azt kötelező, tisztára, mint a drog dílerek. – Az is elég lett volna, ha nemet mond – jeg yezte meg Paul szelíden. – Cig arettát? – húzott elő eg y paklival. – Mag a dohányzik?! – lelkendezett Ag atha éppolyan kitörő örömmel, mint amikor eg y veszélyeztetett faj két példánya találkozik. – Hébe-hóba. Kortyolg atták a whiskyjüket, dohányoztak, és fig yelték a szemközti házat. Semmi nem

mozdult, semmi nem történt. – Hog y lett vég e a házasság ának? – kérdezte Paul, miközben újratöltötte Ag atha poharát. – Eg yszerűen elmúlt. James ízig -vérig ag g leg ény. Nem jöttünk ki valami jól. És mi van az ön házasság ával az állítólag os Juanitával? – Hát, ő sokat van Spanyolország ban, én meg itt, de jól meg vag yunk, amikor épp keresztezik eg ymást az útjaink. – Gyerekek? – Nincsenek. Mag ának? – Nekem sincsenek. – És mi hozta a Cotswoldsba? – A vidék szépség e – felelte Ag atha. – Csodás itt. London már nem a rég i. Eg yre több az erőszak, eg yre nag yobb a mocsok. Rög tön szemet szúrnak a hiányosság ok, amikor üzleti üg yben odautazom, de ha még mindig ott élnék, talán fel se tűnne, hog y baj van. Néha unom Carselyt, és hig any van a fenekemben, aztán mindig történik valami. Itt is éppannyi a g yilkosság és a zűr, mint a városokban. – És a férfiak? – Mi van velük? – Akarom mondani, van most valakije? – Nincs – vág ta rá Ag atha undokul. – Pedig az a hír járja mag áról a faluban, hog y mag a a cotswoldi vég zet asszonya. – Eg yes carselyi illetőség ű nőknek nincs jobb dolg uk, mint hog y hazug ság okat koholjanak rólam. Beg yöpösödött, középkorú nő vag yok, semmi több. Paul újratöltötte a nő poharát. Ag atha homályosan érezte, hog y tiltakoznia illenék, de a whisky meg nyug tatta és átmeleg ítette, s ő szentül hitte, hog y bírja az alkoholt. – Én nem nevezném beg yöpösödöttnek. – Paul fekete kötött sapka alá rejtette ősz loboncát. Fekete szeme csak úg y csillog ott a sötétben. Váratlanul előrehajolt, és meleg csókot lehelt Ag atha ajkára. Ő delejezve pislog ott a férfira, aki újból odahajolt hozzá… s ekkor hirtelen meg reccsent eg y ág . Paul föleg yenesedett, úg y suttog ta: – Ez a túloldalról jött. Ag atha fel akart állni, de meg botlott, és elesett. Forg ott vele a világ . – Csitt! – Paul fürg én eltette az üveg et, a poharakat meg a távcsövet a táskájába, aztán felseg ítette Ag athát. – Induljunk. Átcsusszant a sövényen, Ag atha utána. A kertkapun kívül fémkuka várta, hog y a szemetesek kiürítsék. Ag atha nekiment, és éktelen zajt csapva feldöntötte a kukát.

– Vég e a dalnak! – rag adta meg a nőt Paul, amikor az eg yik emeleti ablakban fény g yúlt. – Futás! Karját Ag atha derekára fonva, hog y el ne vág ódjon, vég ig taszig álta a nőt a falun eg észen odáig , ahol parkoltak. Elvette Ag athától a kulcsot, és kinyitotta a kocsit. Ag atha részeg en is felfig yelt rá, hog y Paul elővig yázatosan a táskáját is elhozta. – Én vezetek – mondta a férfi. Elindultak, de Paul csak akkor g yorsított fel, amikor már jócskán eltávolodtak a falutól. – Nem lett volna szabad ennyit vedelnem – keserg ett Ag atha. – Én tehetek róla – mondta Paul. – Pedig biztos vag yok benne, hog y volt ott valaki. – Talán csak eg y róka vag y elkódorg ott bárány. – Lehet. Aludjunk eg yet, és leg közelebb üg yesebbek leszünk.

– Szóval szerinted hazudik, és nem is nős? – kérdezte Mrs. Bloxby másnap. – Honnét veszed? Ag atha úg y rakosg atta a lábát, mint eg y iskolás lány. – Hát onnét, hog y meg csókolt. – Jaj, Mrs. Raisin. De tényleg . Azt mondtad, mindketten ittatok. Eg y feleség még nem fog ja meg akadályozni őt abban, hog y kikezdjen veled. Máskor is kikezdtek már veled nős férfiak, vag y nem? A píáros karriered alatt nyilván sok cég es buliban részt vettél. – De az Londonban volt, és mi most falun vag yunk! – Önmag ában a falusi élettől még eg y férfi se lett szent. Veszélyes dolog ám ábrándozni. Meg csókolt újra, vag y mondott bármi kedveset, mielőtt elváltatok eg ymástól? – Nem. De mindketten berezeltünk, amikor felborítottam a kukát. Különben is hol a rejtélyes feleség ? – Alig hanem Spanyolország ban, ahog y ő is mondta. – Ünneprontó vag y – mondta Ag atha morcosan. – Csak ag g ódom érted. Nem szeretném, ha újra meg sebeznéd mag ad. Ag atha sóhajtott. – A szerelem eg yütt jár a fájdalommal. – Idehallg ass, nálad a szerelem már füg g őség . Az a te leg nag yobb bajod, hog y önmag adat feleannyira se szereted. Íg y amint rájössz, hog y épp nem rajong sz senkiért, minden ig yekezeteddel azon vag y, hog y valamiképp betöltsd az űrt. – Köszönöm, hog y felnyitotta a szemem, kedves Oprah Winfrey. – Komolyan g ondoltam. De ne harag udj, nem akartalak felzaklatni. Majd elmondok érted eg y imát.

Ag atha nyug talanul fészkelődött a székében, eg yszerre borzasztóan kínosnak érezte a jelenetet. Mrs. Bloxby még soha nem hozakodott elő neki azzal, amit Ag atha mag ában „a szentfazekak dumájának” nevezett. Még hog y a szerelem az ő mániája! Nevetség es! Ám amikor otthag yta a lelkésznét, érezte, ahog y meg érinti a nyers valóság hűvös lehelete. Jobb lesz elfelejteni azt a csókot. Később Paul házasság án kezdett mereng eni. Eg yszer sem járt még a férfi házában. Talán vannak fényképei, amelyeken a feleség ével eg yütt látható. Talán spanyol csecsebecséi is vannak. Átmehetne hozzá. Miért is ne? Paul mag a mondta a múltkor, hog y leg közelebb üg yesebbek lesznek. Ag atha enni adott a cicáknak, készített mag ának pár szendvicset ebédre, s már indult is a szomszédba. Paul meg lepődött, amikor meg látta, de csak annyit mondott: – Kerüljön beljebb. Híreket hozott? – Nem. Csak meg akartam kérdezni, mikor lesz az a bizonyos „leg közelebb”. – Nem is tudom – jött a semmitmondó válasz. – Nem kér eg y kávét? – Meg köszönném. Míg Paul kiment a konyhába, Ag atha felmérte a terepet. Sehol eg y fénykép. Zsúfolt könyvespolcok, mutatós bőr karosszék, olcsó kanapé meg még eg y karosszék, számítóg épasztal g éppel és nyomtatóval, a kandalló fölött vidéki jelenetet ábrázoló, ízléses olajfestmény és finom dohányillat. James rosszul lenne ettől, g ondolta Ag atha. Volt férje ki nem állhatta a dohányfüstöt a házban. Nag y kő esett le a szívéről. Ez itt eg y ag g leg ény lakhelye, annyi biztos. Meg jött Paul két bög re kávéval. – Már tudom, hog y feketén szereti – mondta. – Nem érek rá sokáig , ug yanis telefont várok. – Munkaüg y? A férfi rövid habozás után azt felelte: – Olyasmi. Kínos csönd, miközben Ag atha a kávéját szürcsölve azon tűnődött, hog y mit lehet ilyenkor mondani. Aztán telefoncsörg és. – Nem harag szik?… – szólalt meg Paul. Ag atha felállt. – Hamarosan látjuk eg ymást – mondta. Leforrázva távozott. Mrs. Bloxbynak volt ig aza. Az a csók a világ on semmit se jelentett.

Ug yanakkor semmi sincs ebben a nappaliban, ami Paul házas mivoltára utalna.

A következő két napban Ag atha csak teng ett-leng ett, ideje java részében nem tudott mit kezdeni mag ával. Pault alig látta. Meg próbálta elérni telefonon, de a férfi nem vette fel. A nag y tétlenség után Ag atha szombat este lelkesen indult el az eg ylet soros g yűlésére. Mrs. Bloxby nyitotta meg az ülést, Miss Simms felolvasta a jeg yzőkönyvet, és Ag atha közben arról álmodozott, hog y Paul Chatterton szerelmet vall neki. Csak akkor tért mag ához, amikor a nevén szólították. – …a büfét – mondta éppen Mrs. Bloxby eg yenesen hozzá intézve a szavait. – Az Alzheimer Társaság javára rendezett g yűjtésen. – Hog yan? – kérdezte Ag atha. – Ön is jó hasznát venné – élcelődött Mrs. Davenport arra utalva, hog y mintha Ag atha is a szenilitás jeleit mutatná. – Sajnálom – mondta Ag atha. – Kissé elkalandoztam. – Június tizedikén az ancombe-i hölg yeg ylettel közös adományg yűjtő akciónk keretében kézműves dísztárg yakból rendezünk vásárt. Kellene valaki, aki g ondoskodik a büféről. – Vállalom – ajánlkozott Ag atha, és áldotta az eg et, hog y van elég pénze eg y meg bízható catering cég ig énybevételéhez. – Nag yszerű! – Az ülés haladt tovább, és Ag atha is folytatta az ábrándozást. Az azt követő teázás és süteményezés közben Mrs. Davenport valóság g al lerohanta Ag athát. – Hadd fig yelmeztessem – mondta Mrs. Davenport. – Mr. Chattertonról van szó. Tudja meg , hog y nős ember. – Ezt mondja ő. De csak azért, hog y ne járjanak a nyakára a falu vénasszonyai – vág ott vissza Ag atha. – Mint például ön? – kérdezte Mrs. Davenport bűbájosan, és elsétált. Ag atha szúrós szemmel nézett utána. Mrs. Davenport éppen két pofára ette a Mrs. Bloxby készítette mutatós kis sonkás szendvicseket. Ag atha kislisszolt a konyhába, ahol az asztalon pompázó szendvics- és sütemény-utánpótlás már csak arra várt, hog y felszolg álják a nappaliban. Ag atha addig kutakodott a hűtőben, amíg a kezébe nem akadt eg y köteg chilipaprika. Hamar felaprította, s az eg észet rárakosg atta a szendvicsfalatkákra, azután bevitte a tálcát a nappaliba. – Nem kellett volna fáradnod – mondta Mrs. Bloxby. – Túl sokat csináltam. Már a süteménynél tartanak. – Kár lenne veszni hag yni a finom falatokat – mondta Mrs. Davenport, aki rög tön odalépett,

és a nag y keblével szakasztott úg y festett, mint eg y hajóorrdísz. – Eg ypárat még ig azán le tudok g yűrni. – Azzal vag y fél tucatot a tányérjára szedett. Ag atha felszívódott a tömeg ben. A két meg maradt chilis szendvicset a táskájába pottyantotta. Mrs. Bloxby ijedten pördült hátra, amikor Mrs. Davenport kivörösödött képpel, leveg ő után kapkodva, köpködve körbetántorog ta a szobát. Tányérja a még meg nem evett szendvicsekkel a földre hullott. Az eg yik szendvics szétnyílt, és jól látszott benne a chili. Mialatt a többi asszony eg y pohár vízért szaladt, Mrs. Bloxby szeme Ag atha Raisint kereste. De nem találta.

Ag atha vasárnap úg y határozott, ideje újra eljárnia a templomba. E döntésének persze semmi köze nem volt ahhoz, hog y a templomban esetleg összefuthat Paullal. Inkább Mrs. Bloxbynak tartozott azzal, hog y alkalmanként meg jelenik ott. Felhős, borult nap volt, erre mondják, hog y lóg az eső lába. Ag atha kényelmes g yapjúkosztümöt öltött, arra vette rá az esőkabátját, és esernyővel a kezében a templom felé vette az irányt, ahol már kong ott a harang a komor ég alatt. Odabent eg y tűt sem lehetett leejteni. Noha a kormány eg yfolytában azt szajkózta, hog y uralják a járványt, Britannia-szerte füstöltek az elhullott állatok teteméből rakott mág lyák, s mint mindig , amikor viszontag ság os idők köszöntenek be, az emberek buzg ó templomjárók lettek. Ag athának sikerült bepréselődnie az eg yik első padsorba, de elég hamar meg bánta. Ha hátul ül le, kifig yelhette volna, hog y Paul is ott van-e az istentiszteleten. Íg y viszont forg olódnia kellett, aztán még ezt is be kellett szüntetnie, ug yanis a közvetlenül mög ötte ülő Mrs. Davenport g yilkos pillantásokat vetett rá. Íg y mialatt a g yülekezet az énekeket zeng te, az imádság okat zsolozsmázta és a szentbeszédet hallg atta, Ag atha Raisin arról álmodozott, hog y a Timesban jelenti be az eljeg yzését Paul Chattertonnal, s kis szerencsével James Lacey is olvassa a hírt. Mikor vég re befejeződött, Ag atha felállt. – Eg y szóra – harsant rá Mrs. Davenport. – Később – sziszeg te Ag atha a kijárat felé csörtetve. Ug yanis meg pillantotta Paul fehér üstökét. A templomból kiérve földbe g yökerezett a lába. Tudniillik Paul épp a lelkésszel beszélt, és eg y hosszú, fekete hajú, csinos kis nőt ölelg etett. Ag atha a sokaság nyomásának eng edve előbbre lépett. Nem lehet ig az. Vag y még is?

Jobb nem tudni. Közben kisebb tömeg g yűlt Paul meg a nőcske köré. Ag atha meg próbált elsompolyog ni, de az emberkásából kimag asló Paul íg y is észrevette, és rákiáltott: – Ag atha! A tömeg szétvált. Ag atha közelebb lépett. – Ag atha, ő itt a feleség em, Juanita. Drág ám, a szomszédom, Ag atha Raisin. – Nag yon örvendek – mondta Ag atha krokodilmosollyal. Juanita fiatalka volt, talán a harmincas évei elején járhatott, ami Ag atha Raisin mércéjével még hamvas kornak számított. Aranyló bőre majd kicsattant az eg észség től, nag y, barna szemét dús pillák keretezték. Ag atha eg yedüli vig asza az volt, hog y a nő hosszú, fekete haja elég g é sprődnek látszott. Takaros kis fekete kosztümöt viselt, amely kiemelte dús keblét és darázsderekát. – Sokáig marad? – kérdezte Ag atha. Juanita nevetett, és elrag adó akcentussal íg y felelt: – Azt hiszem, ideje, hog y minél több időt töltsek a férjemmel. – A szomszédban lakom – hallotta mag át Ag atha. – Ug orjon át nyug odtan, ha seg íthetek valamiben. Juanita meg köszönte, és Ag atha ólomnehéz tag okkal baktatott haza, miközben g ondolatban eg yre csak korholta mag át. Vakon tapog atódzott a táskájában a kulcsai után, amikor a háta mög ött valaki azt mondta: – Rémesen néz ki. Csak nem temetésen volt? Ag atha meg pördült, és Roy Silvert, eg ykori alkalmazottját pillantotta meg , aki azóta eg y nag y belvárosi píár-cég nél helyezkedett el. – Roy! – kiáltott fel Ag atha. Soha nem örült még ennyire a férfinak. – Látog atóba jött? – Csak eg y napra – puszilta meg Roy. – Kerüljön beljebb, érezze otthon mag át. Roy utánament a konyhába. – Többet kellene használnom a nappalit – mondta Ag atha. – Csak adok a cicáknak, aztán leülünk eg y italra odabent. Jól néz ki! Roy szokásos, cing ár önmag ánál eg y árnyalattal csakug yan jobban festett. Szvettert viselt kockás ing g el meg farmerral, s lelappadt haja is frissen volt fodrászolva. – Sőt továbbmeg yek – mondta Ag atha lehajolva, hog y teletöltse az etetőtálakat –, már-már kulturált a külseje. Még a fülbevalójától is meg szabadult. Ez az új divat? – Épp eg y bébiételg yártónak dolg ozom, és elég merevek az elvárásaik. – Nem látok mag án esőkabátot. Kocsival jött? – Ig en, vasárnap nincs nag y forg alom. Mi van a száj- és körömfájásjárvánnyal?

– Még tart. – Ag atha föleg yenesedett. – Jöjjön a nappaliba. Mit inna? – Gin-tonikot. De csak szolidan, mert vezetek. – Jól van. Üljön le, máris hozok jeg et. – Nos tehát – szólalt meg Ag atha, miután szervírozta az italokat –, mi szél hozta? – Őszinte leszek – mondta Roy. – Ne fenyeg essen. – Szokott még vállalni alkalmi meg bízásokat? – Olykor ig en. Miért? – Mond mag ának valamit az a név, hog y Dunster & Brag g s? – Őket mindenki ismeri. Eg ész bolthálózatuk van. – Most valami újba akarnak belevág ni. Divatruházat fiataloknak. A főnöknek az ön ötleteire van szükség e. – Tudom, merről fúj a szél – mondta Ag atha borúsan. – Ug yanez volt a Mr. Harrynél is. Pólóanyag ból készült, olcsó ruhanemű, amit tajvani munkások állítanak elő éhbérért. – Önt jól meg fizetnénk. A főnök azt szeretné, ha minél előbb elkezdené. – Ha meg várja, míg becsomag olok, felvihetne az autójával Londonba. Roy meg lepettnek tűnt. – Nem is g ondoltam, hog y ilyen simán meg y majd. Hog yhog y beadta a derekát? – Unatkozom, ez minden. – Sehol eg y g yilkosság ? – Gyilkosság , az nincs. Csak eg y ház, amit állítólag kísértetek járnak, de kisült, hog y csak az ott lakó öreg asszonynak van feltűnési viszketeg ség e. Meg yek csomag olni.

Ag atha eg y hónapig volt távol, és ezúttal a macskáit is vitte. Paul Chatterton szerződést kötött eg y Milton Keynes-i cég g el, ami azzal járt, hog y már kora reg g el távozott, és csak késő este ért haza. Mrs. Bloxby kötelesség tudóan látog atta Juanitát, és úg y látta, hog y a hölg y meg lehetősen elég edetlen. – Olyan unalmas itt – panaszkodott Juanita. – Visszavág yom Madridba. Paul ott is találna mag ának munkát. Anyám szerint korban hozzám közelebb álló férfihoz kellett volna feleség ül mennem, és mindenképpen spanyolhoz. Bárcsak hallg attam volna rá! – Mr. Chattertonnak hamarosan lejár a szerződése – mondta Mrs. Bloxby. – Akkor majd utazg athatnak. Meg nézhetnék Londont. – Én nem meg yek Londonba – mondta Juanita. – Madridba vág yom. A szakadó eső tócsákba g yűlt odakint a fűben.

– Madridban mindig süt a nap. Mrs. Bloxby hasztalan próbálta rávenni Juanitát, hog y vállalja át a büfét, amiről Ag atha Raisin nag yvonalúan meg feledkezett. Juanita azt is unalmasnak találta. Három héttel később meg jelent a paplaknál a bőröndjével, és arra kérte a lelkésznét, hog y vig ye ki őt az állomásra. Mrs. Bloxby könyörög ve kérte, hog y leg alább estig várjon, amíg Paul hazaérkezik. Juanita azonban rag aszkodott a döntéséhez. Ha Paulnak szükség e van rá, tudja, hol találja meg . Íg y aztán Mrs. Bloxby kivitte az állomásra, és integ etett neki, amikor a nő felszállt a londoni vonatra. Most majd újrakezdődnek Mrs. Raisin álmai, g ondolta Mrs. Bloxby bosszúsan. Csak azt remélem, hog y Mr. Chatterton követi a feleség ét. De mikor aznap este ismertette a helyzetet a férfival, az néma csöndben, dühödt, beletörődő arckifejezéssel hallg atta vég ig . – Menjen utána – vetette fel Mrs. Bloxby. – A nejem rag aszkodik hozzá, hog y az anyjával meg a három fivérével éljen. A házasság kötésünk után eg y teljes hónapig külön lakásban éltünk Madridban, aztán költöztünk Londonba. Ő nem bírt ott meg maradni, folyton talált valami kifog ást, hog y hazamehessen. Eg y ideig én is mindig vele mentem, de képtelen voltam kirobbantani a családi fészekből. Juanita harminckét éves, még is g yerekként kezelik, és úg y is viselkedik. Leg utóbb azzal jött nekem, hog y úg y hallotta, nag yon szép az ang ol vidék, éljünk ott. Meg vettem ezt a házat, erre tessék. Átkozott női nem! Amúg y Ag atha merre van? – Londonban, dolg ozik. – Én is felug ranék eg y napra. Tudja a címét? – Nem – felelte a lelkészné, miközben azért fohászkodott, hog y bocsássa meg neki Isten a hazug ság ot. Ug yanis Ag atha nemrég felhívta, és lediktálta neki a pontos címét.

Ag atha örült, hog y újra otthon lehet. Túlbuzg ónak korántsem nevezhető lelkiismerete erősen furdalta, amiért silány tucatárut reklámoz. Vég re meg jött a nyár, s a taxi, amely a moreton-inmarshi állomásról szállította haza, a carselyi út föléje hajló fák alatt suhant vele. Miután kieng edte a cicákat az utazókosarakból a napsütötte kertbe, mélyet szippantott a friss leveg őből, aztán bement a házba kicsomag olni. Londoni tartózkodása vég re-valahára kiirtotta az ag yából Paul Chattertont. Még az is lehet, hog y Juanita jó társaság nak bizonyul a Mrs. Davenport-féle undok kíg yókkal összevetve. A drág a szolg álati lakáshoz, amelyet Londonban bérelt – s amely csak azért volt olyan drág a,

mert háziállatokat is beeng edtek –, külön edzőterem tartozott, aminek Ag atha jó hasznát vette. Most meg int karcsú volt a dereka, a hasa lapos… na jó, majdnem lapos. Ég színkék sortba bújt, amelyhez kék-fehér mintás blúzt vett föl, íg y sétált ki vásárolni a kisboltba, amely eg yben a posta is volt. Éppen fizetett, amikor a pénztárg ép mellett eg y köteg újság ra lett fig yelmes. A leg felső lap címoldalán az állt: HOLTAN TALÁLTÁK A KÍSÉRTETHÁZ TULAJDONOSÁT. Ag atha vett eg y példányt, és hazasietett. Hamar elrámolta a bevásárlást, s már ült is le a konyhaasztalhoz, hog y elolvassa a cikket. A lánya talált rá Mrs. Witherspoonra, aki a lépcső alján hevert törött nyakkal. A lány, a hatvanhét éves, ancombe-i illetőség ű Carol Witherspoon elmondta, hog y ag g ódott az anyjáért, mert eg y ideje már nem hallott felőle, pedig az anyja általában minden pénteken felhívta telefonon. A saját kulcsával ment be az anyja házába, és holtan találta. Mrs. Witherspoon korábban több ízben is bejelentette a rendőrség nél, hog y kísértet jár a házában. Ag atha félretolta az újság ot, és elg ondolkozott. Jól emlékezett rá, hog y a lépcső szőnyeg borítású, és alacsonyak a fokai. Valami vag y valaki nyilván úg y meg ijesztette Mrs. Witherspoont, hog y lebucskázott a lépcsőn. Ám ettől még nem kellett volna a nyakát szeg nie. Semmi jel nem utalt arra, hog y a nőnek csontritkulása lenne. Olyan tartása volt, mint aki karót nyelt. Ekkor csöng ettek. Ag atha ajtót nyitott, és Paul Chatterton fekete szemébe nézett. – Á, mag a az – dadog ta. – Jöjjön be. – Eg y kukkantás a férfi háta mög é. – A feleség ét hol hag yta? – Visszautazott Spanyolország ba. – Ó. – Ag atha előrement a konyhába. Paul meg állapította mag ában, hog y szép, hosszú lába van, sehol eg y visszér. – Mag a fog yott – jeg yezte meg . – Edzőterem is tartozott a lakáshoz, amit béreltem. Kihasználtam a lehetőség et. Kávét? – Elfelejtette, hog y teás vag yok? Ag atha bekapcsolta a vízforralót. – Meg tenne nekem eg y szívesség et, Paul? Még mielőtt elutaztam, vásároltam nég y pompás kerti széket. A hátsó fészerben vannak. Itt a kulcsa. Kihozna kettőt? – Hog yne. – Paul kivonult a kulccsal a kertbe, ahol a macskák eksztázisba esve üdvözölték. Ag atha elkészítette Paul teáját meg a kávét mag ának, és mindkettőt kivitte a kertbe, ahol Paul már felállította a két kényelmesen kipárnázott kerti széket. – Olvasta, mi történt Mrs. Witherspoonnal? – kérdezte a férfi. – Rendkívül különös eset. – Eg yetértek – felelte Ag atha hirtelen meg vidámodva. – Mag a szerint mit kéne tennünk?

Négy Ag atha Raisin hallg atott a lelkiismeretére, amely az adott pillanatban épp azt súg ta neki, hog y felejtse el Pault. Az ag ya többi része már pusztán annak is örült, hog y láthatja őt. Ag atha eg y pillanatra sem vallotta volna be mag ának, hog y retteg i az eg yedüllétet. Mindig büszke volt a füg g etlenség ére. Most viszont csak annyit tudott, hog y örvend Paul visszatértének meg annak, hog y a feleség e Spanyolország ban van, és annak is, hog y újrakezdik a nyomozást. – A kérdés csak az – mondta Paul –, hog yan tovább. – Szerintem az öreg asszony lányával kéne kezdeni – mondta Ag atha. – Itt lakik Ancombeban. De nem törhetünk rá, túl friss még a g yásza. – Vajon mikor lesz a temetés? – mereng ett Paul. – Kíváncsi lennék a g yászoló tömeg re. A lány nem kedvelte az anyját, íg y alig ha fog ja kiborítani a látog atásunk. Mondhatnánk, hog y az anyja barátai vag yunk, és részvétet szeretnénk nyilvánítani. – Meg lehet próbálni. Hozom a telefonkönyvet. – Jobb, ha személyesen meg yünk oda. – Tudom, csak a címét akarom meg nézni. Ag atha perceken belül visszajött: – Meg is van. A Henry Street 4. alatt lakik. Ismerem a helyet, a lakótelepi részen van, a falu leg távolabbi csücskében. – Ne veszteg essük az időt, induljunk. – Előbb átöltöznék. – Kár – dünnyög te a férfi Ag atha lábát g usztálva. – Mag a most udvarol nekem, Paul? – Csak bókolok. Odafent Ag atha először eg y bokáig érő nyári ruhát vett föl, aztán eszébe jutott Paul arca, ahog y a lábát mustrálja, és átvett eg y minit, de mert a férfi ezt esetleg biztatásnak értelmezné, visszavette a hosszú ruhát, ami viszont esetlenül állt rajta, íg y vég ül eg y közepesen hosszú, kék vászonruha mellett döntött, majd rendbe hozta a sminkjét, és levonult. Paul kifog ásolta, hog y olyan sokáig elvolt. – Már azt hittem, valami baj van. – Itt vag yok, rag yog ok – mondta Ag atha irulva-pirulva a férfi tekintetétől. – Akkor indulás!

A lakótelepi házak többség ét a lakók meg vásárolták az önkormányzattól, s minteg y a tulajdonosi státuszuk fitog tatása vég ett némelyek „panorámaablakot” szereltettek be, és hamis Györg y korabeli oszlopos bejárattal toldották meg otthonukat. A nég yes szám a szomszédos épületekkel ellentétben kóros elhanyag oltság jeleit mutatta. A kertet felverte a g yom, a bejárati ajtóra meg az ablakkeretekre pedig ug yancsak ráfért volna eg y tisztaság i festés. Paul meg nyomta a cseng őt, aztán még be is kopog ott. – Hátha nem működik a cseng ő – mondta. Nag ydarab, deres hajú, nehéz csontú nő nyitotta ki az ajtót. Tömény whiskyszag dőlt belőle, fakó, kék szeme véreres és vizenyős volt. – Mi tetszik? – Néhai édesanyja barátai vag yunk – mondta Paul. – Azt szeretnénk meg kérdezni, mikor lesz a temetés, hog y leróhassuk a keg yeletünket. – Fog almam sincs. Harryt kérdezzék. Ő intéz mindent. – Ki az a Harry? – A fivérem. – Őt hol találjuk? – kérdezte Ag atha. – Na, jöjjenek be. Leírom mag uknak a címét. Mircesterben lakik, és vag y ezer éve nem láttam. Követték a nőt a sivár nappaliba. Ag atha a sasszemével mindjárt kiszúrt eg y fél üveg whiskyt meg eg y poharat az eg yik szék mög é dug va. Carol az ablaknál álló íróasztalhoz lépett, és a notesze után kotorászott a papírok között. – Már meg is van – mondta aztán. – Paxton Lane 84. – Mikor látta utoljára az édesanyját? – kérdezte Ag atha. – Mármint mielőtt holtan találtam? – Ig en. – Az előtte való szombaton. Minden szombaton átbumliztam hozzá, csak a jóisten tudja, miért. Hiszen szüntelenül ócsárolt. Harry, az bezzeg a közelébe se ment. Tojt a fejére, anyám még is mindenét ráhag yta. Carol sírva fakadt, könnyei felcsíkozták az arcát fedő vakolatot. Feszült csendben vártak, míg a nő vég ül kifújta az orrát, és meg törölte a szemét. – Anyám sose bocsátotta meg nekem, hog y elhag ytam – mondta. – Azt akarta volna, hog y a rabszolg ája leg yek. De én keresztülhúztam a számítását! – Nem ag g ódott a kísértetjárás miatt, amiről az édesanyja beszélt? – kérdezte Ag atha. – Nem. Szerintem csak azért találta ki, hog y visszacsalog asson. Olyan undorító ez az eg ész. Nekem kell majd azonosítanom a holttestet.

– Mikor? – kérdezte Paul. – Holnap délelőtt tízkor a mircesteri halottkémnél. Hog yhog y mag uk a barátai? Anyámnak nem voltak barátai. – Eredetileg azért kerestük fel, hog y elűzzük tőle a szellemet – mondta Paul. – Szóval félcédulások. Nem létezik semmiféle kísértet. Az anyám volt, Isten nyug osztalja, de akkor is csak eg y rosszindulatú, vén boszorkány volt.

– Leg alább tudjuk, hova meg yünk holnap – mondta Paul. – Kíváncsi vag yok, kik lesznek jelen. – Nem látog atjuk meg Harryt? – Holnap ő is ott lesz. – De ott nem lesz alkalmunk beszélg etni vele – mondta Ag atha. – Most biztosan dolg ozik. – Hisz nemrég halt meg az anyja. De persze ha mag ának jobb dolg a van… – Jó, menjünk, csak ne duzzog jon.

– Jól el van eresztve a nővéréhez képest, ha ilyen helyen lakik – jeg yezte meg Paul, amikor Ag atha leparkolt a Paxton Lane-en. – Ez itt mind csupa tizenhetedik századi ház. – Meg kérdezhettük volna Caroltól, hog y hol dolg ozik a fivére. Hátha nincs is itthon – mondta Ag atha. – Most már mindeg y. Nem volt kert a házak előtt, csupán eg y keskeny, kövezett járda, melyet dézsákba rendezett, tarka virág ok vidítottak fel. Paul meg nyomta a cseng őt. Füg g öny rebbent az ajtó mellett, amely pár pillanat múlva kinyílt. – Mr. Harry Witherspoon? – kérdezte Paul. – Ig en, kik mag uk? – Az édesanyja barátai. Szeretnénk leróni a keg yeletünket a temetésen. Harry meg lepően kicsikére nőtt ég imeszelő anyjához és nővéréhez képest. Dús, ősz haja és véreres, kerek képe volt. Felső ajka fölött Hitler-bajusz, szürke szemében g yanakvás. – Pénteken temetjük – mondta a férfi. – Szertartás tizeneg ykor a towdey-i St. Edmundban. Virág ot ne hozzanak. Ag atha emlékezett rá, hog y Towdey kicsiny falu Hebberdon közelében. Az ajtó csukódni kezdett. – Válthatnánk önnel eg y szót? – kérdezte Paul.

Az ajtó nehézkesen újra kitárult. – Jöjjenek, de csak eg y percre. Lassan indulnom kell a boltba. – Milyen boltba? – kérdezte Ag atha, miközben követték a férfit a házba. – Mircester Antikvitás az Abbey Square-en. A szalon, ahová Harry bevezette őket, telis-tele volt antik bútorokkal. Paul beazonosított eg y csinos, III. Györg y korabeli asztalkát meg eg y Sheraton-féle vitrint. Harry nem kínálta őket hellyel, csak meg állt a márványkandalló előtt. – Eg ész pontosan kik mag uk? – Én Paul Chatterton vag yok – mondta Paul. – Ő meg Ag atha Raisin. Azért kerestük fel az édesanyját, hog y elkapjuk azt a szellemet. – Marhaság . Öreg volt már az anyu, és szerintem nem is volt komplett. Bizonyos értelemben meg váltást jelentett a halála. – Mikor látta őt utoljára? – Nem is tudom. Karácsony körül. – Olyan rég en?! – hüledezett Ag atha. Harry szeme réssé szűkült. – Hog y mit csinálok, vag y mikor voltam utoljára anyámnál, az nem tartozik mag ukra. És most, ha meg bocsátanak…

– Semmivel se vag yunk előbbre – jeg yezte meg Paul, amikor beültek a kocsiba. – Mindketten abból indultunk ki, hog y g yilkosság történt – mondta Ag atha. – Talán még is baleset volt. Ug orjunk be a kapitányság ra Billhez. A rendőrkapitányság on eg y kihallg atószobába vezették őket azzal, hog y várjanak. Hosszas várakozás után fölöttébb meg lepődtek, amikor két nyomozó lépett be, és eg yik sem Bill volt. – Bill nincs bent? – kérdezte Ag atha. – Mi vezetjük a nyomozást – mondta eg yikük. – Runcorn felüg yelő vag yok, ő pedig a társam, Evans. Wong nyomozótól tudjuk, hog y önök nemrég iben Mrs. Witherspoon hebberdoni házában töltöttek eg y éjszakát azzal a céllal, hog y kiűzzenek onnét eg y kísértetet. Ig az ez? – Ig az – felelte Paul. Runcorn a jeg yzeteibe pillantott. – Önök Paul Chatterton és Mrs. Ag atha Raisin? Mindketten bólintottak. – Jó – mondta Runcorn. – Tudtommal nem találtak semmiféle szellemet. – Íg y ig az – felelte Ag atha. – Viszont tanúi voltunk eg y furcsa füstféleség nek, olyan volt,

mint a szárazjég . – Kezdjük önnel, Mr. Chatterton – mondta Runcorn. – Milyennek látta az öreg hölg yet? Nem tűnt szenilisnek? – Ellenkezőleg – válaszolta Paul. – Úg y találtam, hog y tökéletesen tiszta az elméje, és meg lepően jó erőben van a korához képest. – Nem tűnt elesettnek vag y labilisnak? – A lépcső, ahol a hölg y állítólag leg urult – szúrta közbe Ag atha –, szőnyeg g el van borítva, és alacsonyak a fokai. – Eg y pillanat, Mrs. Raisin. Öntől kérdezem, Mr. Chatterton: mindketten eg ész éjjel ott voltak? Ag atha morcos hallg atásba mélyedt. – Mrs. Raisin előbb ment el, mint én – mondta Paul. – Hog yhog y? Paul vig yorog va felelte: – Mert berezelt, és nyúlcipőt húzott. – Mitől „rezelt be”? – Az úg y volt… – kezdte Ag atha. De Runcorn feltartotta a kezét. – Mr. Chatterton? – Amikor beúszott az ajtó alatt az a füst, arra kértem Mrs. Raisint, hog y szaladjon fel, és nézzen rá Mrs. Witherspoonra. Az öreg hölg y földig érő klepetusban bukkant elő, méreg zöld pakolással az arcán. Mrs. Raisin sikítva rohant ki a házból, bevág ódott a kocsijába, és hazahajtott. Később kénytelen voltam rátelefonálni, hog y jöjjön vissza értem. A három férfi jóízűt nevetett, eg ység be kovácsolta őket a női nem mérhetetlen ostobaság a felett érzett derű. – Mrs. Raisin távozása után történt még valami? – Nem, Mrs. Witherspoon közölte velem, hog y kívül tág asabb, s hog y eg yikünket sem akarja többé látni. Vártam eg y kicsit, aztán, ahog y már mondtam is, felhívtam Mrs. Raisint. – Érdekes. – Véleményem szerint… – kezdett volna bele Ag atha a mondókájába. Ám ekkor a két nyomozó felállt. – Köszönjük, hog y időt szakított ránk, Mr. Chatterton. Keresni fog juk, amennyiben további kérdéseink lesznek. – Várjanak már eg y rohadt percet! – üvöltötte Ag atha Raisin mag ából kikelve. – Nem én vag yok a láthatatlan ember. Számos üg yet oldottam meg mag uknak a múltban. Ez itt a

huszoneg yedik század. Hog y képzelik, hog y leveg őnek néznek?! És hol van Bill Wong ? – Ebédel – mondta Runcorn. Nyitva tartotta nekik az ajtót, és eg yütt érzőn meg lapog atta a kihaladó Paul vállát. – Kösz a semmit! – rikácsolta Ag atha már odakint. – Csillapodjon. Többet mag a se tudott volna hozzátenni, nincs ig azam? – Feltehettem volna eg y csomó hasznos kérdést. – Például? – Például, hog y Carolon kívül volt-e még valakinek kulcsa a házhoz. Vag y hog y van-e másik bejárat. Amilyen ősrég i az a ház, elképzelhető, hog y van ott valahol eg y titkos alag út. – Ne fantáziáljon, Ag atha. – Én nem fantáziálok! – ordította Ag atha, elképedt szemmereg etésre késztetve a közelükben járókat. – Jussanak eszébe a kerekfejűek meg a g avallérok – mondta Ag atha a hang ját lehalkítva. – Tele van a környék öreg házakkal, melyekben titkos szobák meg föld alatti járatok bújnak meg . Hallottam eg y ilyen helyről Stratford közelében: amikor bélelték a kéményt, felfedeztek a belsejében eg y titkos kamrát. Az is érdekelne, hog y pontosan milyen értéket képvisel a ház. Zsúpfedeles, kétszintes épületről beszélünk tág as belső terekkel. Gerendás mennyezet, a nappaliban rusztikus kandalló, az ing atlanüg ynökök épp az ilyen részletekre buknak. – Míg mag a felment az emeletre, én benéztem a konyhába – mondta Paul. – Hátrafelé jelentősen ki van bővítve a ház. – Továbbá – folytatta Ag atha – mérhetetlenül irritál, ha azért vesznek semmibe, mert nő vag yok. – Ne is törődjön vele! Nézzünk be abba az utálatos krimóba. Ha ott van Bill, akkor rázúdíthatja a kérdéseit. Bill ott volt, épp zsírban tocsog ó tükörtojásos sült krumpliját falatozta. Míg Paul a bárpultnál italt rendelt, addig Ag atha leült, és keserű tirádába fog ott az őt ért bánásmódról. Bill vég ig hallg atta, azután szelíd hang on íg y szólt: – Nem tudok mit tenni, Ag atha. Ez nem az én üg yem. – De azért vannak információi, nemde? – Lehetség es. – Kinek van kulcsa a házhoz? – Csak a lányának. – Na és a fiú, Harry, aki örököl? – Állítása szerint neki nincs kulcsa. Amint meg jelent a kísértet, Mrs. Witherspoon

lecseréltette a zárakat. Carol kapott pótkulcsot, Harry azonban nem. – Miért? – Értesüléseim szerint Harry csak elvétve látog atta az anyját, és mindig telefonált előtte. – Anyag ilag hog y áll? Mármint Harry. – Azt még vizsg álják. – Csakug yan? – csillant fel Ag atha g ombszeme. – Tehát még sem olyan biztosak benne, hog y baleset történt. – Minden lehetőség et számításba vesznek. Uborkaszezonunk van, különben nem mennének ennyire utána. – A lépcső alacsony, és szőnyeg borítja. – Tudok róla. De van itt még valami. Ag atha elnézett a bárpult felé, ahol Paul azóta is hasztalan próbálta felhívni mag ára a pultos fig yelmét. Leküzdhetetlen vág y ébredt benne, hog y több információja leg yen, mint a férfinak. – No és mi az? – Úg y néz ki, hog y az Arkbuck szállodahálózat tetemes summát ajánlott az öreg hölg ynek. – Folytassa. Eg y vidéki kulipintyóért? – Nemcsak hog y hatalmas házról van szó, de ráadásul többhektárnyi föld is tartozik hozzá. Értesüléseim szerint eg y exkluzív szanatóriumfélét terveztek oda, elöl valódi Tudor-stílusú villával, hátrább meg eg y modern, de hasonló stílusban kivitelezett épülettel. Mrs. Witherspoon azonban visszautasította az ajánlatukat. – Nag y vag yon maradt utána? – Kábé eg ymillió font, plusz a részvények. – A vén bestia! – rikkantotta Ag atha. – Miközben a szeg ény lánya eg y lepukkant sorházban teng ődik. – Ag atha, Ag atha. Gondolom, hiába is mondanám, hog y ne üsse bele az orrát a rendőrség üg yeibe. Paul épp időben ért oda az italokkal, hog y még hallja az utolsó meg jeg yzést. – Falra hányt borsó! – mondta vidáman. – Tessék, az itala, Ag atha. Meg tudott valamit Billtől? – Semmi újat. – Nekem most vissza kell mennem – mondta Bill. – Majd találkozunk. – Ig azából mit mondott? – kérdezte Paul. Ag atha lelkében néma csata dúlt. Miért ne tarthatná meg mag ának az információt, hog y eg yedül nyomozzon, mint a korábbi esetekben is? Csakhog y Paulon ég színkék ing volt a nyakánál lezserül kig ombolva, s az ezüsthaja meg a fekete szeme ellenállhatatlan kombinációt alkotott.

Íg y Ag atha vég ül is behódolt. – Hívjon meg ebédre, és elmondom. Paul felnézett a táblára kiírt menüre. – Eszébe se jusson! – ág ált Ag atha. – Itt nem eszem! – Hát jó – vig yorodott el Paul. – Van eg y francia bisztró a tér túlsó oldalán, nag yon dicsérik. Próbáljuk ki! Ag atha éhes volt, de csalódottan kellett tapasztalnia, hog y a bisztróban a nouvelle cuisine filozófiáját követve eg észen parányi adag okat tálalnak fel, ráadásul pont az általa oly mélység esen utált rukkolaág yon. – Ne morog jon már – szólt rá Paul –, inkább ki vele, mit tudott meg . Ag atha elébe tárta a Billtől szerzett értesüléseit. – Pompás! – ujjong ott Paul. – Otthon első dolg unk lesz, hog y kiderítjük, hol van ennek a szállodahálózatnak a központja, és elmeg yünk oda. – Ezzel az adag g al biztos nem jutunk messzire – duzzog ott tovább Ag atha. – A fél fog unkra se lesz elég . Amikor befejezték az evést, Paul elhűlve meredt a számlára, és hálát adott az ég nek, hog y bort leg alább nem fog yasztottak. – Mi mindketten pályát tévesztettünk, Ag atha – mondta, amikor kiléptek az étteremből. – Nekünk is éttermet kellene nyitnunk, hog y nag y pénzért éheztessük a vendég eket. – Ezek a nyomorult franciák – dünnyög te az éhesen maradt Ag atha. – Ne leg yen rasszista! – Nem vag yok. Mellesleg a franciákat hiába is sérteg etné az ember, ug yanis mag asról tesznek mindenki véleményére.

Carselyi otthonában Ag atha hasztalan kutakodott a londoni üzleti telefonkönyvben, csak nem találta az Arkbuck szállodalánc központját. – Nézzük meg az interneten – mondta Paul. Ag atha bekapcsolta a számítóg épet, és pillanatokon belül meg találta a keresett címet. – Bathban van. – Az nincs is olyan messze. Menjünk.

Meg érkeztek Bathba a beborult ég alatt fehéren csillog ó, Györg y korabeli kúriák közé. Az Arkbuck szállodalánc központi irodái eleg áns épületben kaptak helyet a Royal Crescenten.

– Milyen puccos – mormog ta Paul. – Én valami szeg ényesebbre számítottam. Bevonultak a recepcióra, ahol ag ilis külsejű, fehér hajú hölg y ült Györg y korabeli íróasztal mög ött. Az a típus, g ondolta Ag atha, aki a számítóg épek elterjedése előtt percenként nyolcvan szót g épelt le eg y öreg Reming tonon. Paul meg ejtette a bemutatkozást, és elmondta, hog y a Mrs. Witherspoon hebberdoni házáért ajánlott összeg re lennének kíváncsiak. Ag atha arra a válaszra számított, hog y minden munkatársuk el van fog lalva, ám nag y meg lepetésére a hölg y íg y szólt: – Azt hiszem, Mr. Perry éppen ráér. – Ő kicsoda? – kérdezte Ag atha. – A vezérig azg atónk. Itt várakozzanak. Azzal felsétált eg y eleg áns lépcsősoron. Paul a falakra kifüg g esztett fotog ráfiákat nézeg ette, melyeken a cég szállodái voltak. – Nem úg y néz ki, mintha rosszban sántikálnának – jeg yezte meg . – Nag yobb házakat vesznek meg és alakítanak át, ez minden. Közben visszajött a recepciós hölg y eg y hosszú combú titkárnővel a nyomában, aki íg y szólt hozzájuk: – Kövessenek, kérem. Mr. Perry már várja mag ukat. Miniszoknya volt rajta. Ag atha fig yelmét nem kerülte el, hog y Paul árg us szemmel bámulja az orruk előtt lépcsőző leányzó hosszú lábát, és eg y pillanat alatt hatalmába kerítette a féltékenység . Ez nem ig azság ! Ha eg y mag afajta középkorú nő vég ig stíröl valami fiatal leg ényt, rög tön ujjal mutog atnak rá. A hasonló korú férfiakat viszont senki sem ítéli el, főképp ha még jól is néznek ki. A titkárnő keresztülvezette őket az első emeleten levő irodán, és beterelte őket eg y ajtón, amit utána rög tön be is csukott mög öttük. Mr. Perry az ötvenes éveiben járt, zsíros holdvilág képe volt, szürke malacszeme meg busa szemöldöke. Kifog ástalanul volt öltözve, és az íróasztalára támasztotta ápolt kezét, amikor felállt az üdvözlésükre. – Miben seg íthetek? – kérdezte etoni akcentussal, amitől Ag atha önbecsülése a béka feneke alá zuhant. Néha eltűnődött, vajon a felsőbb osztálybeliek g őg je helyett nem a vele eg yívásúak kisebbrendűség i érzése-e a felelős a brit osztályrendszer továbbéléséért. Vég tére is mitől lenne ő kevesebb bárki másnál? Eg yszer csak azon kapta mag át, hog y Paul mondott valamit, s most mindkét férfi várakozásteljesen néz rá. Ag atha becsukta a száját, ug yanis meg volt az a sajnálatos szokása,

hog y leesett az álla, amikor ag g asztotta valami. – Ag atha? – szólt Paul sürg etően. – Tessék? – Épp arról meséltem Mr. Perrynek, hog y miért is érdekel bennünket Mrs. Witherspoon háza. De miért nem ül le? Ag atha lerog yott eg y székbe Mr. Perryvel szemben. – Nyilván azt akarják mondani – íg y Mr. Perry –, hog y valami bűzlik az öreg hölg y halála körül. Meg tudták, hog y szándékunkban állt meg vásárolni tőle a házat, és azt hiszik, eg y szállodalánc tulajdonosa semmitől sem riad vissza. – Úg y valahog y – mondta Ag atha, akit ig azmondásra késztetett a döbbenete. – De ez még azelőtt volt, hog y idejöttünk. Most már máshog y látjuk. Mr. Perry mosolyg ott. – Azért akartunk lecsapni a házra, mert kiterjedt birtok tartozik hozzá, s mivel az épület is jó rég i, ideális lett volna a céljainkra. – Eg yébként hog y szereztek róla tudomást? – kérdezte Ag atha. – Valaki felhívta rá a fig yelmüket, ha jól sejtem. – Pontosan. – És ki volt az? – Nem emlékszem az összes részletre. Nem én kerestem meg Mrs. Witherspoont. De nyilván iktatva van az anyag . – Lenyomott eg y g ombot a házi telefonon. – Susie, hozza be, kérem, az aktáját… – Eg y pillantás Paulra. – Minek is? – Borostyános ház Hebberdonban. – A hebberdoni Borostyános háznak – mondta Mr. Perry a telefonba. Ag atha a cég vezető íróasztalán pompázó hatalmas üveg hamutartóval szemezett. – Rá szabad g yújtani? – Hog yne! Kávét? – Meg köszönnénk. – Ha meg van az akta, kávét is kérnénk, Suzie – adta le a rendelést Mr. Perry a házi telefonon. – Nem jelent neki problémát? – kérdezte Ag atha. – Micsoda? – Hát hog y kávét kell főznie. – Ó, nem, mi rég imódi cég vag yunk. Susie lépett be, és átnyújtott a főnöknek eg y aktát. Mr. Perry kinyitotta, és azt mondta: – Lássuk csak. Ühüm, itt eg y levél az idős hölg y fiától, Harry Witherspoontól.

– Nahát! – kiáltott fel Ag atha csillog ó szemmel. – Félrevezettek minket. Mi azt hittük, ő a tulajdonos. Több fotót is küldött nekünk az épületről meg a birtokról. – Ami mostantól az övé – jeg yezte meg Paul. – De nekünk már nem kell. Á, itt is van Susie a kávéval. Pompás. Teg ye csak le az asztalra. Ag atha Mr. Perry arcát fürkészte. Csak nem plasztikai műtét nyoma látszik rajta? A férfi feltekintett, és rajtakapta, hog y nézi. – Autóbalesetem volt – mondta. – Üg yesen helyrepofozták a képemet, de azért van benne valami természetellenes, nem ig az? Ag atha még bele is pirult. – Nekem tetszik – morog ta. – Miért mondtak le a házról? – Hatalmas munka lenne a rendbehozatala, és nem hinném, hog y meg kapnánk az építési eng edélyt, mivel műemléknek számít. Jó hosszú története van. Akkor bukkant rá az eg yik emberünk, amikor a helyszínen kutatott. A kerekfejűek és a királypárti g avallérok közt dúló polg árháború alatt eg y g avallér, Sir Geoffrey Lamont elfutott a worcesteri csatából, és ott húzta meg mag át a Borostyános házban. Azt beszélték, hog y eg y halom ékszert meg aranyat vitt mag ával. Fog alma sem volt arról, hog y házig azdája, Simon Lovesey időközben Cromwell-párti lett, és elárulta őt. Sir Geoffrey-t meg fellóg atták a Tower Hillen. – És mi lett a mesés vag yonnal? – kérdezte Ag atha. – Senki sem tudja. Lovesey röviddel azután, hog y elárulta Sir Geoffrey-t, meg halt tüdővészben, akkoriban íg y hívták a tuberkulózist. A kávé közben ing atlanárakról cseveg tek, míg nem Mr. Perry közölte, hog y neki hamarosan meg beszélése lesz, íg y Ag atháék távoztak. – Lehet, hog y a kincs azóta is ott van? – kérdezte Ag atha izg atottan, miközben hazafelé hajtottak. – Fenéket! – Hog y mag a milyen fantáziátlan! Én még is szeretnék utánajárni. – De nem teheti. Nem fog ok betörni a Borostyános házba. – Talán nem is kell betörnünk. Harry biztosan tart majd ott eg y halotti tort. – És? – És csatlakozunk a többi g yászolóhoz, én elcsenem a bejárati ajtó kulcsát, g yorsan lemásoltatom, aztán visszacsempészem az eredetit. – Létezik ennél eg yszerűbb meg oldás is – mondta Paul. – Biztos vag yok benne, hog y Harry árulni fog ja a házat, amint lezajlott a temetés. Csak várnunk kell pár napot, aztán kapcsolatba

lépünk az ing atlanossal. Addig sem ártana eg y kicsit jobban elmélyedni a ház múltjában. De ne is álmodjon holmi elásott kincsről. Ha tényleg volt ott valami, már rég meg találták volna. Ellenben lehet, hog y van titkos bejárat a házba. – Kérdezzük meg Mrs. Bloxbyt, hog y nincs-e itt valami történeti intézet, ahol további adatokat találhatunk a Borostyános házról – vetette fel Ag atha.

– Towdey-ban működik eg y ilyen társaság – mondta Mrs. Bloxby. – Tudod, merre van Towdey? – Csak annyit tudok, hog y közel fekszik Hebberdonhoz – mondta Ag atha –, de nem jártam még ott. – Szép nag y település, Blockley-hoz hasonlítanám. A tizennyolcadik században még malomváros volt. Azt nem tudom, hog y ki vezeti a történeti társaság ot, de menjetek oda, és kérdezősködjetek nyug odtan. – Meg lesz – mondta Ag atha. – Holnap mindenesetre a halottkémnél a helyünk, ahol sejthetően véletlen balesetet fog nak meg állapítani. Ag atha és Paul ekkor még nem tudta, hog y nag y meg lepetés vár rájuk.

Másnap délelőtt eg ymás mellett ültek a mircesteri halottkémi bíróság leg hátulsó padsorában. – Esküdtszék is van – állapította meg örömmel Paul. – Mint mindig , vag y nem? – kérdezte Ag atha. – Eg yáltalán nem. A halottkém hívta össze az esküdtszéket, és már önmag ában véve a bíróság bevonása is azt jelenti, hog y a rendőrség bizonytalan a halálokot illetően. – Azt hittem, váratlan haláleseteknél, és ha az elhunyt nem kereste fel az orvosát az előtte való időben, akkor mindig van bíróság i tárg yalás. – Psszt! Itt jön a halottkém. Ag atha elfojtotta kuncog ását. A halottkém úg y festett, mintha ő lenne a halott. Cing ár volt, falfehér és g örnyedt. Bőre sárg ás, s az esküdtek felé küldött futó mosolya inkább vicsorításnak tetszett. Az első tanú az a rendőr volt, aki a mentőkkel eg y időben érkezett ki a helyszínre. Azt vallotta, hog y a lépcső alján talált rá az asszonyra furcsa szög ben kitekeredett fejjel. Hálóruhában. A mentősök is akkor értek oda. Ellenőrizték az asszony életjeleit, de az addig ra már halott volt. Mrs. Witherspoon lánya hívta ki a mentőket, amikor a lépcső alján talált rá az anyjára. Meg kérdezték a rendőrtől, nem g yanakodott-e ideg enkezűség re. Nem, felelte ő. A lány, Miss Witherspoon állítása szerint édesanyjának mag as volt a vérnyomása, íg y alig hanem ag yvérzést

kapott. Mrs. Witherspoon orvosa, dr. Firb azonban meg tag adta a halotti bizonyítvány aláírását. Másodiknak dr. Firb állt fel a tanúk padjára, és azt vallotta, hog y azért nem írta alá a halotti bizonyítványt, mert előbb még meg akarta várni a patológ us jelentését. – Meg kérdőjelezhetőnek találta tán a halál körülményeit? – kérdezte a halottkém. – Ig en – felelte dr. Firb. – Ig az ug yan, hog y eg y idős hölg yről beszélünk, akinek ráadásul mag as volt a vérnyomása, de rendszeresen mérte, szedte a g yóg yszereit, és meg lepően fitt volt. Semmi jele nem volt annak, hog y stroke-ot fog kapni. A nyaka eg yértelműen eltört. Feltételeztem, hog y az esés következtében, de biztos akartam lenni a dolg omban. További kérdések következtek a néhai Mrs. Witherspoon testi és lelki eg észség ét illetően, melyekre a doktor kimerítő válaszokat adott, és Ag athának ásítozni támadt kedve. Fülledt meleg és feltűnő kosz volt a teremben. A hosszúkás velencei ablakok úg y festettek, mintha a tizennyolcadik században sikálták volna le őket utoljára, csak leheletvékony pászmákban szűrődött át a nap fénye a kormon. Ag atha eg yre laposabbakat pislog ott. Hamarosan el is bóbiskolt, s csak eg y óra múlva ébredt fel, amikor Paul oldalba bökte, és odasúg ta neki: – Leg alább ne horkoljon. – Mi az? – kérdezte Ag atha fennhang on. És elfutotta az arcát a vér, amikor minden tekintet feléje fordult. Carol Witherspoon a tanúk padján állva zokog ott. – Nem kívánom fölösleg esen elnyújtani a g yötrelmeit – mondta szelíden a halottkém. – Tehát szokásához híven átment az édesanyjához? Carol nedves zsebkendőjével meg dörzsölte a szemét. – Ig en, íg y volt – mondta hang osan. Körülhordozta harcias tekintetét a teremben, míg nem a fivérén, Harryn állapodott meg a pillantása. – Vele ellentétben! – Kire céloz? – A fivéremre, Harryre. Soha nem törődött anyánkkal, szinte feléje se nézett, anyánk még is őt tette meg örökösének! De mondok én valamit. Szerintem ő ölte meg anyánkat! – Meg értem a felindultság át, Miss Witherspoon, még is azt javaslom, hog y válog assa meg a szavait. Az a mag ában ücsörg ő újság író, az eg yik helyi lap munkatársa, aki mindeddig zajosan ásítozott a sajtó képviselőinek fenntartott traktusban, erre rög tön feleg yenesedett, és buzg ó jeg yzetelésbe kezdett. – Milyen különös – tajtékzott Carol –, hiszen Harry cég e a csőd szélén áll. Vag y erről nem is tudnak?

– Kísérjék ki a tanút – szólalt meg a halottkém. Mire eg y rendőrnő elvezette a tanúk padjáról a dühtől tomboló Carolt. – Pont a leg jobb részekből maradt ki – susog ta Paul. A halottkém íg y szólt az esküdtekhez: – Kérem, hog y az utolsó tanú vádjait ne veg yék fig yelembe. Önök is hallották a jelentéseket. A jelek szerint Mrs. Witherspoon eg észen a haláláig kiváló eg észség nek örvendett. Halála előtt az a benyomása támadt, hog y kísértet üldözi. A patológ us szerint az elhunyt halálát nyaktörés okozta. Tehát Mrs. Witherspoon feltételezhetően lezuhant a lépcsőn otthonában, a hebberdoni Borostyános házban. Mindazonáltal a nyakán felfedezett zúzódás arra látszik utalni, hog y erős ütés érte testének azon a pontján. A helyszínelők beszámolója szerint eg yetlen ujjlenyomat sem volt a korláton. A lépcsőt vastag szőnyeg borítja. Ha Mrs. Witherspoon csakug yan lezuhant, esés közben minden bizonnyal a korlát után kapott volna. Továbbá a helyszínelők semmilyen nyomot nem találtak a lépcsőn, amely ig azolná a hölg y nyakán látható halálos kimenetelű zúzódást. Most vonuljanak vissza ítélethozatalra. Az esküdteknek neg yedóra is elég volt a döntéshez. – Ismeretlen tettes vag y tettesek által elkövetett g yilkosság . Ag atha Harry Witherspoont kereste a szemével, de a férfi időközben elpárolg ott. – Még sem adhatja el a házat – suttog ta Paul. – Amíg nincs meg a g yilkos.

Carselyban Ag atha kijelentette: – Világ os, mint a vakablak. – Micsoda? – kérdezte Paul. – Eleredt az eső, és a cicái kint vannak a kertben. Ne eng edjem be őket? – Csak nyissa ki az ajtót, majd bejönnek, ha akarnak. Hibbant macskák ezek. Szeretik az esőt. S hog y mi olyan világ os? Hát az, hog y Harry tette. Bizonyára pontosan tudta, hog y ő fog örökölni. Üzleti g ondjai adódtak, az anyuka meg öreg ug yan, de még évekig húzhatja. – Azért a többi g yanúsítottról se feledkezzünk meg . – Például kiről? – Percy Fleming ről. – A fantasyíró? Ő miért lenne g yanús? – Azt még nem tudom. Talán elhatalmasodott rajta az öreg asszony iránt érzett g yűlölete, és eljátszotta, hog y ő az eg yik karakter valamelyik könyvéből, a bosszúálló Thor vag y ilyesmi. – Várjon csak – mondta Ag atha. – Na és a kísértet? Nem tudom elképzelni Harryt, amint szárazjég g el szórakozik, meg tárg yakat vag dos a földhöz éjszakánként. Miért akarta volna

kikerg etni az anyját eg y nag y értékű házból, amit úg yis ő fog örökölni? – Az lehetett a cél, hog y az öreg hölg y szörnyethaljon félelmében – mondta Paul. – Hisz az anyja volt, ismerte. Tudnia kellett, hog y nem ijed meg eg ykönnyen. Nem nyug hatok – mondta Ag atha. – Eg yünk valamit, aztán irány Towdey. – Felnyitotta a fag yasztóláda fedelét, kihalászott a mélyéről néhány összefag yott dobozt, és próbálta lekapirg álni a jeg et a címkékről. – Hag yja csak – mondta Paul sietve. Biztosra vette, hog y azok a dobozok évek óta pihennek a fag yasztóban. – Inkább menjünk. Majd Towdey-ban bekapunk valamit. Itt a kocsim. – Tudom. Az MG. – Nem, közben szereztem eg y másikat. Meg jelentek a macskák, s nedves bundájukkal Ag atha lábához dörg ölőztek. – Csukja be az ajtót, mielőtt újra kiszöknek – mondta Ag atha. Aztán fog ta a táskáját, és íg y szólt: – Mehetünk.

Towdey falva a cotswoldi heg yvidék szívében lapult. Időközben előbújt a nap, nedves fénybe öltöztetve a Györg y korabeli házak sorát. Paul kocsija, eg y viharvert Ford Escort meg nyikorog tatta a fertőtlenítőszerrel átitatott nádtakarót, amely még abból az időszakból maradt ott a falu bejáratánál, amikor tetőpontjára hág ott a száj- és körömfájásjárvány. Paul követte a centrumba vezető jelzéseket. – Nézze csak, ott eg y vendég lő, és ki van téve az étlapja. Leparkolt a vendég lő előtt, azután kiszálltak, és szemüg yre vették az étlapot. – Hová lettek az olcsó falusi fog ások? – zúg olódott Ag atha. – Itt csak teng eri süllőt, steaket meg ilyesmiket adnak, még hozzá aranyáron. Semmi kedvem ezekhez a puccos kajákhoz. – Azért csak menjünk be – mondta Paul. – Talán vannak eg yszerűebb ételeik is. A vendég lő Tudor korabeli épülete jóval öreg ebb volt a környező tizennyolcadik századi házaknál. Alacsony g erendás, sötét terembe léptek be. A Clouseau felüg yelőére emlékeztető akcentussal beszélő csapos meg kérdezte, mit óhajtanak. Paul elmondta, hog y valami eg yszerűt ennének, mire a csapos a franciákra oly jellemző szig orú tekintettel, félrehúzott szájjal a szomszédos étkezőhelyiség be irányította őket. Ezt kőfolyosós átjárón lehetett meg közelíteni, amely elválasztotta az eleg anciára éhezőket a pórnéptől. Míg az eleg áns szakaszban eg y lélek se volt, addig a pórnép szép számban képviseltette mag át. A hosszúkás, alacsony helyiség puszta fapadlóján számos asztal és szék sorakozott. Senki nem volt a bárpult mög ött, viszont volt ott eg y cseng ő, rajta a következő felirat:

CSÖNGESSEN, ÉS KISZOLGÁLJUK! Paul csöng etett. És Clouseau felüg yelő toppant elébük. – Eg eeen? – Kérem az olcsó menük étlapját – mondta Paul kissé már paprikásan. Műanyag , laminált kártyát kapott a kezébe. Átfutotta a szeg ényes kínálatot: tőkehal sült krumplival, lasag ne sült krumplival, tükörtojás sült krumplival és csirkecurry. – Milyenek az árak? – kérdezte Ag atha. – Felháborítóak. – Vag yis minden drág a? – Túl drág a ezért a rakás szemétért. Paul visszaadta a menüt. – Meg g ondoltuk mag unkat – mondta. Clouseau elpályázott. – Majd később eszünk valahol – mondta Paul. – Nem is értem, hog y tudnak életben maradni – morg olódott Ag atha, amikor elhag yták a vendég lőt. – Hisz még csak nem is a turistaútvonalon vannak. – Visszanézett. – Az is lehet, hog y pénzt mosnak. – Eg yszerre csak eg y üg yre koncentráljunk – mondta Paul, Ag athát mag a után húzva. – Sétáljunk. Ha találunk eg y szimpatikus üzletet, bemeg yünk, és érdeklődünk kicsit a történelmi múltjukról. Sorházak mellett vezetett az útjuk. Előkertje eg yiknek sem volt, de itt-ott kövér cserépedényekből kisarjadt futórózsa nőtte be a bejárati ajtót. – Ott eg y bolt – mondta Paul. – ABC és posta. De sajnos be volt zárva. – Biztos csak fél napra nyitottak ki. – Paul belesett a kirakatüveg en. – Nem csodálatosak a brit boltosok? Mit sem tanultak ázsiai társaiktól. – Ezt nézze meg ! – mutatott Ag atha a kirakatra kirag asztott hirdetésre. A kerti munkákat, g yermekfelvig yázást, valamint használt fűnyírót, mosóg épet és kerékpárt kínáló hirdetések mellett a TOWDEY-I TÖRTÉNETI TÁRSASÁG reklámja is ott volt. Alatta ez állt: „Kerekfejűek és g avallérok. Történelmi diskurzus Towdey királypárti vonatkozásairól a tizenhetedik században. Előadások szerda esténként 7:30-kor a közösség i teremben.” – Ma pont szerda van – mondta Paul elég edetten. – Addig menjünk haza, és eg yünk valamit.

– Ig azán meg hívhatott volna eg y omlettre – morg olódott Ag atha a macskáinak, miközben felolvasztott mag ának valamit vacsorára, s csak remélte, hog y lesz hozzá g usztusa. A vastag

jég réteg miatt képtelen volt kisilabizálni, mi van a címkére írva. Az volt az érzése, hog y csak az idejüket veszteg etik a történelmi háttér feltárásával. Tíz az eg yhez az esélye, hog y Harry Witherspoon ölte meg az anyját.

Öt Ag atha Raisin éppen habfürdőzött, s közben azon tűnődött, van-e eg yáltalán értelme kiszállni, felöltözni, és ellátog atni a towdey-i történeti társaság találkozójára. Nem csupán azért, mert biztosra vette, hog y Harry a g yilkos, hanem mert pihenésre volt szükség e, ami ritkán fordult elő vele. Rendes esetben Ag athát cseppet sem elég ítette ki a semmittevő láblóg atás. Csakhog y tele volt már a hócipője azzal, hog y olyan férfiak kedvéért csípi ki mag át, akik nem szolg áltak rá. Ne feledd, hog y Paul nős ember!, intette mag át. Két macskája, Hodg e és Boswell a kád peremén g ubbasztott, és olyan ünnepélyes komolyság g al fig yelték, mintha tökéletesen eg yetértenének vele. Elrejtett kincs meg titkos alag utak. Ag athának minderről g yermekkorának képreg ényei jutottak az eszébe. Mindazonáltal valaki ig enis betört az öreg asszonyhoz… Sóhajtva kelt ki a meg lang yosodott vízből, és meg törülközött. Aztán szemüg yre vette mag át a tükörben. A melle még mindig peckesen állt, és sehol nem látott narancsbőrt. Ám deréktájon, a hasánál s az álla alatt jól láthatóan meg ereszkedett a bőre. Eltökélte, hog y másnap elvég ez pár tornag yakorlatot a karcsú hasért. Eddig sem volt darázsdereka. Nem hag yhatja tovább fajulni a helyzetet. Ódzkodott a g ondolattól, hog y csábos alsóneműt veg yen fel. Minek ig yekezni, ha eg yszer úg yis nős emberrel van találkája? Fehér pamutbug yit vett fehér pamutmelltartóval, aztán bement a hálószobába, ahol kényelmes vászon nadrág kosztümöt öltött fehér blúzzal. Ellenállt a kísértésnek, hog y mag as sarkúba bújjon, és épp lefelé ment a lépcsőn az ug rabug ráló macskák nyomában, amikor csöng ettek. Ag atha az órájára nézve meg állapította, hog y Paul hajszálpontosan érkezett. – Készen van? – kérdezte a férfi, amikor Ag atha ajtót nyitott neki. – Ig azán csinos. Nos, a férfinépen képtelenség kiig azodni, g ondolta Ag atha. Lehet, hog y visszafog ott sminkkel még jobban is tetszik nekik az ember. – Mag a szerint tényleg van értelme ennek? – kérdezte. – Mindenképp meg éri meg próbálni. Még világ osban indultak el, de nyug aton villámok cikáztak a szürke ég en, s olykor dörg ött is. – Mielőtt eljöttünk Towdey-ból, nem ártott volna utánajárni, merre is van a közösség i terem – jeg yezte meg Ag atha. – A főutca vég ében áll a templom, a közösség i teremnek is ott kell lennie valahol.

– Van valami híre a feleség éről? – Juanitáról? Nincs. De az is jobb, mint ha rossz hírt kapnék. És az ön exe? Rossz nyelvek szerint még mindig szerelmes belé. – Semmit sem tudok róla, de nem is akarok – vág ta rá Ag atha. Néma csendben folytatták útjukat Towdey-ba. Paul a templom előtt állt meg a kocsival. Szürke, román stílusú tornya volt, nyug ati kapuja fölé román stílusú boltív mag asodott. A templomkertben ódon sírkövek meredeztek a nyíratlan fűből, eg yik-másik a leg furcsább szög ben meg dőlve. Esőcsepp csattant Ag atha arcán, aztán mennydörg ött eg yet a közelben. – Hamar keressük meg azt a közösség i termet – nyafog ta Ag atha. – Mindjárt zuhog . Elag g ott házaspár battyog ott be éppen a templomkertbe. – Véletlenül nem a történeti társaság g yűlésére tartanak? – kérdezte tőlük Paul. – A közösség i termet keressük. – Jöjjenek csak utánunk – mondta az öreg ember. – Ezek ug yanolyan vének, mint a történelem – mormog ta Ag atha, miközben az idős pár nyomában csig alassan meg kerülték a templomot, s az alacsony lépcső tetején beléptek a nyitva hag yott ajtón. Még hat idős ember ült a parányi szobácskában három izg ő-mozg ó, ásítozó, középkorú delikvens társaság ában. Eg y nyurg a férfiember épp a papírjait rendezg ette a hallg atóság g al szemben lévő pulpituson. Amikor észrevette Ag athát és Pault, eléjük ment. – Peter Frampton vag yok – mondta. – Örvendetes két új arcot látni a mi szerény kis összejövetelünkön. Paul meg mondta a nevüket, Ag atha meg ezalatt lopva tanulmányozta Peter Framptont, és arra jutott, hog y a mag a tudósos módján ig encsak vonzó. A neg yvenes évei elején járhat. Bodros, ősz haja avatott fodrász keze nyomát viseli. Arca keskeny, orra eg yenes, szürke szeme kissé kidülled. – Elöl bőven van még hely – mondta éppen Peter. – Előttem ismeretlen okból senki nem akar előreülni. – Mi majd meg törjük a jeg et – mondta Paul, finoman előbbre tolva Ag athát. – Érdekli önöket a polg árháború? – kérdezte Peter. – Roppantul – felelte Ag atha. – Akkor jó. Nemsokára kezdünk. Heves villámcsapások vonták éles fénybe a szobát, sikolyt fakasztva a hallg atóság eg yes tag jaiból.

– Ez csak a vihar, és hamarosan elvonul – mondta Peter a pulpitusra lépve. – Jó estét kívánok, hölg yeim és uraim! Mint meg tudtam önöktől, néhányuknak hiányos a tudásuk a polg árháborúról. Éppen ezért ma este az 1651-es worcesteri csatáról fog ok előadást tartani, amely az 1642 aug usztusában kezdődött polg árháború záróakkordja volt. A királypártiak, más néven g avallérok a spanyol „caballeró”-król kapták a nevüket, a kerekfejű puritánokat pedig azért hívták íg y, mert eg yszerű kézművesek voltak, és rövidre nyírva viselték a hajukat. A nemesi származású g avallérok ezzel szemben hullámos loknikat növesztettek. De térjünk is rá mag ára a csatára. – Aug usztus 28-án a parlament eg y része… – De melyik? – szólt eg y reszketeg , öreg hang . – A kerekfejűek. – Áhá. – Uptonnál átkeltek a Severn folyón. Midőn leszállt az éj… Ekkor a terem vég ében kivág ódott az ajtó. Ag atha hátranézett az új érkezőre, és meg bökte Pault. – Odanézzen – suttog ta. – Ezt nevezem váratlan fordulatnak. Fiatal lány állt az ajtóban. Háta mög ött a templom kertjében szakadt az eső. A lány dús, barna haját ezüstfésűkkel a feje búbjára tűzte. Halottsápadt volt, ajka lila. Szemét fekete tussal húzta ki. Ujjatlan bőrtunikát viselt barokkos ezüst ékszerekkel, meg szűk, fekete bőrnadrág ot térdig érő csizmával, amelynek látványos ezüstcsat díszelg ett az oldalán, és indokolatlanul mag as volt a sarka. – Jöjjön csak, Zena, és csukja be az ajtót – mondta Peter hallatlan lelki nyug alommal. Meg dördült az ég , de Peter túlharsog ta a zajt. Fél óra elteltével Ag atha ráeszmélt, hog y még mindig a worcesteri csatánál tartanak, és nem úg y tűnt, mintha Peter eg yhamar tovább akarna lépni Towdey királypárti múltjára. Mire eljutottak a csata vég éig , amikor a g avallérokat leverik, és Károly elmenekül, a mennydörg és már távolabbról hallatszott. – A vag y tízezer skót fog lyot meg fosztották az értékeiktől. Voltak, akiket bebörtönöztek, a többieket átszállították Új-Ang liába, Virg iniába meg a Karib-szig etekre, ahol ültetvényeken, illetve vasmeg munkáló műhelyekben dolg oztatták őket. Meg int másokat mocsárlecsapolási munkálatokhoz vezényeltek. Sok ang ol fog lyot besoroztak, és Írország ba küldtek. Remélem, rövidke eszmefuttatásom valamennyire seg ített betölteni a kedves hallg atóság tudásában tátong ó hézag okat. Javaslom, hog y most tartsunk teaszünetet, aztán válaszolok a felmerülő kérdésekre.

A közönség ből felállt eg y asszony, és lehántotta a leplet eg y kecskelábú asztalról, amelyen teáskancsó mellett szendvicsek és sütemények sorakoztak tálakra rendezve. Ag atha is felállt, és Zenát kereste a szemével, de a lánynak hűlt helye volt. Ezek szerint a távozása csendesebbre sikeredett a belépőjénél. – Mi is ihatnánk eg y teát – mondta Paul. A hallg atóság ag g tag jai villámkezűen kapkodták tányérjukra a szendvicseket-süteményeket. – Érdekli a történelem? – szólította meg Paul az eg yik idős urat. – Túrót – felelte amaz vidáman. – Csak az ennivaló miatt járok ide. – Alig hag ytak valamit – morg olódott Ag atha. – Bélpoklos banda! – Ők jobban rá vannak szorulva – mondta Paul. – Vag y mag a talán ki bírna jönni a nyug díjukból? – Vajon mit keresett itt az a fura lány, az a Zena? – Ki tudja? Lehet, hog y csak a nag yiját akarta látni. Az öltözéke alapján nem a történeti társaság ülésére készült, hanem inkább a diszkóba. – Peter Framptont se látom sehol – jeg yezte meg Paul körülpillantva. – Remélem, a kérdésekre még visszajön. – Van eg y másik ajtó ott, a paraván mög ött – mondta Ag atha. – Talán oda ment be. – Á, már itt is van – mondta Paul, amikor Peter előbukkant a takarásból. – Miközben a teájukat élvezik – szólalt meg –, van valakinek kérdése? – Ag atha feltette a kezét. – Ig en, Mrs. ööö… – Azt hittem, a towdey-i királypártiakról fog beszélni – mondta Ag atha. – Úg y is volt. De közben többen is jelezték, hog y szeretnének eg y kicsit tájékozódni a polg árháború előzményeiről. Talán majd a jövő héten. Paul jelentkezett szólásra. – Sir Geoffrey Lamont. Mondana róla valamit? – Mindjárt. Mr. Brag g előbb tette föl a kezét. Mr. Brag g ? – Ma miért nem volt tündérsüti? – Mrs. Partlett éppen vakációzik. Ő szokta készíteni. De jövő héten már újra velünk lesz. Heves szóváltás kerekedett a tündérsütiről pró és kontra. Paul újból felemelte a kezét. – Mrs. Harper – íg y Peter. Paul g yilkos tekintetet vetett rá. – Szeretném felolvasni az előző ülésről készült jeg yzőkönyvet – hebeg te Mrs. Harper ideg es hang on. – Elnézését kérem, hog y erről meg feledkeztem. Folytassa csak.

Paul visszahuppant a székébe. – Ez kezd érdekes lenni – suttog ta Ag atha. – A pasas direkt kerüli, hog y válaszolnia kelljen mag ának. Valóban úg y tűnt. Ug yanis amint Mrs. Harper befejezte, Peter meg szólalt: – Nos, leg yen ez a vég szó. Viszlát a jövő héten. Paul felug rott a helyéről, de Peter már el is tűnt a paraván mög ött, és hallani lehetett eg y ajtó csapódását. – Püff neki – mondta Ag atha. – Meg szerezzük a címét, és majd az otthonában vallatjuk ki. – Előbb kérdezzünk meg pár embert a Borostyános házról. Mr. Brag g – szólította meg Paul az idős urat. – Eg en? – Ön mit tud a Borostyános házról? – Ahol meg ölték azt az asszonyt? – Ig en. – Jó rég i ház. Tudor kori. – Tiszta sor – mondta Paul türelmetlenül. – De nem voltak ott valami elrejtett ékszerek? – Arra a rég i históriára g ondol? A fele se ig az. S ha volt is ott valami, hát azt már jóval az én születésem előtt elemelték, és az se teg nap volt. – Felnevetett, süteménymorzsákat köpködve Paulra. – Lehet, hog y meg vásárolnánk az ékszereket – mondta Ag atha. – Forduljanak Mr. Framptonhoz. Ő is az ékszerekre pályázott, de az öreg lány hallani se akart a dolog ról. Ag atha szeme mohón csillog ott. – Meg adná nekünk Mr. Frampton címét? – A harmadik ház a kocsmától számítva. Az Alvég en. Ag atha nem akart hinni a fülének. – Nem lehet, hog y ez az utca neve! – Pedig ig en. Mindig is íg y hívták. Mr. Framptonnál persze csak a házszám van kint, utcanév nélkül. Bág yadt napfény csillog ott a templomkert vén fáin lóg ó vízcseppeken, amikor Ag atháék elmentek. – Vélemény? – kérdezte Paul, amikor beültek a kocsiba. – Talán csak fedőszerv, mármint a történeti társaság – mondta Ag atha, aki mindig is ég ett a vág ytól, hog y eg ész bűnbandákat leplezzen le a cotswoldi falvakban.

Paul elnevette mag át. – Ezek szerint nem is fig yelt oda. Remek előadás volt. Látszott a fickón, hog y ez a szenvedélye. És az sem tántorítja el, hog y a hallg atóság zöme csak a kaja miatt meg y. – Na és az a lány? Ő volt az este kakukktojása. – Talán eg y rokon. Hag yja a spekulálást, inkább maradjunk a tényeknél. Lassan elg urultak a kocsma mellett, s a harmadik háznál meg álltak. – Világ os van odabent – jeg yezte meg Ag atha. – Otthon kell lennie. – Hacsak nem biztonság i okokból hag yta ég ve a villanyt. Kiszálltak, s odasétáltak a ház bejáratához. Ag atha meg nyomta a cseng őt. Nyílt az ajtó, és morózusan meg jelent Peter Frampton. – Fontos? – kérdezte. – A Borostyános házról szeretnénk érdeklődni – mondta Ag atha. – Mire kíváncsiak? – Bemehetnénk eg y pillanatra? – kérdezte Paul. – De tényleg csak eg y pillanatra – törődött bele a férfi. Azzal sarkon fordult, ők meg követték a sötét kis nappaliba. Nem kínálta őket hellyel, csak meg állt velük szemben. – Van bármi ig azság a Sir Geoffrey Lamont ékszereiről szóló történetben? – kérdezte Paul. – Szerintem van, jobban mondva volt. Eg y tizenkilencedik századról datálható történeti beszámoló szerint az eg yik tulajdonos 1884 körül a kincset keresve g yakorlatilag lebontatta az épületet, de nem talált semmit. – Rejtekjáratokat sem? Peter Frampton hátravetett fejjel hahotázott. – Nincsenek rejtekjáratok. Eg y ízben Mrs. Witherspoon eng edélyével átvizsg áltam a házat, de nincs ott semmi, nekem elhihetik. Se kincs, se titkos alag utak. – Hát akkor erről ennyit – mondta Ag atha kedveszeg etten. – Köszönjük, hog y időt szakított ránk.

– És most? – kérdezte Ag atha, amikor elhajtottak. – A szállodaig azg ató is ártatlan, és a történeti társaság vezetőjének sincs vaj a fején. – Márpedig valaki meg ölte az öreg asszonyt, és szerintem Harry tette. Összpontosítsunk rá. – Minek? A rendőrség már nyilván utánanézett Harrynek, és nem hinném, hog y okosabbak lennénk náluk. De mi van az öreg asszony lányával? Talán pontosan tudta, hog y eg y kanyit se fog örökölni, ettől beg őzölt, és vég zett az anyjával.

– Halasszuk ezt holnapra. Kimerültem. – Én pedig meg éheztem – mondta Ag atha abban a reményben, hog y Paul esetleg meg hívja vacsorázni. – Nem szeretném meg fosztani mag át a g yorsfag yasztott kajáitól – nevetett Paul, és Ag atha leg szívesebben képen törölte volna.

Ag atha mélyen aludt, és takarítás zajára ébredt. Doris Simpson, a bejárónője szorg oskodott a házban. Ag atha meg mosakodott, felöltözött, és épp akkor ért le az emeletről, amikor Doris kijött a konyhából. – Reg g elt, Ag atha – köszöntötte Doris, azon kevés carselyi asszony eg yike, aki a keresztnevén szólította Ag athát. – Ig yon meg velem eg y csésze kávét a konyhában, Doris. Kíváncsi vag yok a pletykákra. – Most főztem frisset. – Doris letelepedett a konyhaasztalhoz. – A cicákat már kieng edtem. – Kösz – mondta Ag atha. – Scrabble hog y van? Scrabble cicát Ag atha mentette meg az eg yik „üg ye” során, de mert három macska még neki is sok lett volna, Scrabble-t a bejárónőnek ajándékozta. – Ki van virulva – felelte Doris. Három kanál cukrot tett a kávéjába, és tejet is jócskán csurg atott bele. – Nem is értem, hog y ihatja feketén. Mit szeretne tudni? – Mit beszélnek az emberek Mrs. Witherspoonról? – Arról az idős asszonyról, akit meg g yilkoltak? Gyilkosság volt, nem ig az? Benne volt a ma reg g eli lapokban. Nem olvastam, nekem is csak mesélték. – A bíróság g yilkosság ot állapított meg , ig en. Na és hallott valamit? – Nem telt még el elég idő, Ag atha. Hisz eg észen ma reg g elig mindenki azt hitte, hog y baleset történt. De majd körbeszimatolok. Hallom, sokat jár össze az új szomszédjával. – Az asszony félrebiccentette a fejét, úg y sandított Ag athára a szemüveg e mög ül. – Akkor szeg ődött mellém, amikor Mrs. Witherspoon kapcsán kérdezősködtem. – Nem ildomos nős férfiakkal összeszűrni a levet. – Nem szűrök össze vele semmit – háborg ott Ag atha. – A feleség ével is találkoztam. – A kis spanyol nővel? Milyen undok, nem ig az? Azt mondta az eg yik asszonynak, akinél takarítok, hog y Carsely élő sírkamra, meg hog y ő a lábát se teszi be ide többé. – Temperamentumos, az már ig az – mondta Ag atha óvatosan. – Szeretné, ha a férje elköltözne hozzá Spanyolország ba. – És ő? – kérdezte Doris.

Ag atha meg vonta a vállát. – Nem hiszem, hog y volna hozzá kedve, de ez nem rám tartozik. Valaki csöng etett. – Kinyitom – pattant fel Ag atha. Bill Wong nyomozó állt az ajtóban. – Hivatalos üg yben? – kérdezte tőle Ag atha. – Ahog y vesszük – mondta Bill, és követte Ag athát a házba. – Csak azt szeretném meg kérdezni, előásott-e azóta valamit. – Nem mondanám. Kér kávét? – Kérek szépen. Reg g elt, Doris! – Jó reg g elt, Bill. Akkor én folytatom a munkát, Ag atha. Gondoltam, adok enni a cicáknak, hátha sokáig akar aludni, de nem találtam a macskaeledelt. – Majd elmeg yek és veszek. Miután Doris távozott, és nekilátott a nappali porszívózásának, Bill meg szólalt: – Fog alma sincs, hog y mag a friss hallal meg pástétommal kényezteti a macskákat, ig azam van? Ag atha elpirult. – Az csak elvétve fordul elő. Na és mag a kiderített már valamit? – Nehéz pontosan meg határozni a halál idejét, mindenesetre aznap este nyolctól éjfélig Harry Witherspoon A mikádó amatőr előadásán volt Mircesterben. A kórusban énekel. A bemutatót követő premierbulin is részt vett, ami későig elhúzódott. – De a nő hálóing et viselt, amikor rátaláltak. Tehát éjszaka kellett történnie. – A g yomortartalom alapján a patológ us körülbelül tizeneg y órára teszi a halál beálltát. – Francba! Harry eg y percre se hag yta el a színházat? – A tanúk szerint nem. Mag a mire jutott? – Semmire – sóhajtotta Ag atha. – Azon kívül, hog y halálra untuk mag unkat a towdey-i történeti társaság g yűlésén. – Mit kerestek ott? – A Borostyános ház még az ősidőkben épült. A polg árháború alatt eg y Sir Geoffrey Lamont nevű királypárti g avallér oda menekült a worcesteri csatából. Úg y hírlik, eg ész vag yonnyi aranyat meg ékszert vitt mag ával. Vendég látója, Simon Lovesey, feltételezhetően Lamont tudtán kívül, Cromwell-szimpatizáns volt, és beárulta. A vag yonról nem lehetett többet hallani. A leg enda szerint mind a mai napig ott van a házban. – Elrejtett kincs! Mint eg y olcsó kalandreg ényben – élcelődött Bill. – Bárhog y is, vag y Simon

Lovesey-t g azdag ította a zsákmány, vag y beszolg áltatta Oliver Cromwellnek. – Meg lehet – mondta Ag atha. – Minden irányban zsákutcába jutottunk. De a tény akkor is tény: valaki még a nő halála előtt bejutott a házba. Talán eg y rejtekúton. – Ag atha! Biztos vag yok benne, hog y nemzedékek forg atták fel a házat az ékszerek után kutatva. Ha létezne rejtekjárat, már felfedezték volna. – Lehet. De vajon nag ydobra vernék? Úg y értem, ha az ékszereket keresték, de csak eg y rég i rejtekjáratot leltek, meg említenék ezt eg yáltalán? – Szalmaszálakba kapaszkodik – mondta Bill. – Mag ának még szalmaszála sincs – jeg yezte meg Ag atha cig arettára g yújtva. – A helyszínelők nem találtak semmit? Lábnyomokat például. – Semmi érdemleg eset. – Na és az öreg asszony lánya, Carol? Pénzszűkében van. Talán abban a hitben élt, hog y majd örököl valamit, vag y pontosan tudta, hog y nem fog , és dühében kinyírta az anyját. Van kulcsa a házhoz. – Búbánatos teremtés, akivel ig en csúnyán bánt az anyja, de nem g yilkosalkat. A tettesünk hideg vérrel cselekedett, és előre kitervelte. Ne ag g ódjon. Az embereink már dolg oznak az üg yön. – Az embereik. Miért nem mag a? – Runcorn felüg yelő vezeti a nyomozást. – Az a hímsoviniszta barom! – Ag atha, ne adja nekem a harcos feministát, amikor minden útjába akadó férfiba belezúg . – Nem ig az! Paulba se zúg tam bele! Ekkor csöng ettek. – Majd én – kiáltotta Doris. Aztán: – Mr. Chatterton az. Bill csak vig yorg ott, amikor Ag atha eg y sikkantással meg iramodott az emeletre. – Mondja neki, hog y eg y perc, és itt vag yok. Amikor Ag atha lejött, Bill rög tön kiszúrta rajta a csinos nyári ruhát meg azt is, hog y felfrissítette a sminkjét. – Úg y látszik, vakvág ányra futottunk – mondta Paul, majd Billhez fordult: – Mag a is ott lesz holnap a temetésen? – Ez nem az én üg yem. De a nyomozást vezető Runcorn bizonyosan jelen lesz. – Paul intő pillantást vetett Ag athára. Hog y tudnák észrevétlenül elcsórni a ház kulcsát? – Akkor én meg yek – mondta Bill. – Szólok, ha meg tudok valami érdekeset.

– Furcsa – mondta Ag atha, miután Bill már elment. – Mi furcsa? – Máskor mindig meg ró, hog y szálljak ki, és hag yjam a rendőrség et dolg ozni. – Akkor veg ye úg y, hog y Bill elismerte az ön nyomozói képesség eit. – A nyomozói képesség eim ezúttal csődöt mondtak. – Mi az, amihez mi hozzá tudunk férni, a rendőrség viszont nem? – íg y Paul. – Meg mondom: a pletyka. Szerintem meg int el kéne beszélg etnünk a helyiekkel. – Gretára és Percyre g ondol? – Ig en, rájuk. – Nem bánom. – Azzal elkiáltotta mag át: – Elmeg yek eg y rövid időre, Doris. – Ne felejtsen eledelt venni a cicáknak. – Nem, dehog y. Gyerünk, Paul.

Amikor behajtottak Hebberdonba, Ag atha íg y szólt: – Nem szabad meg feledkeznünk róla, hog y Greta halálosan meg fenyeg ette Mrs. Witherspoont. – Volt szerencsénk Mrs. Witherspoonhoz. Az a típus, akit sokan szeretnének meg fojtani eg y kanál vízben. De mondani valamit, és meg tenni ug yanazt, két különböző dolog . Nézze azokat a rózsákat! – Két szomszédos ház bejárata fölött is dúsan tobzódtak a rózsaszínben és fehérben pompázó futórózsák. – Mintha Isten íg y kárpótolna minket az utálatos őszért, télért és tavaszért, amikor eg yfolytában esett. Ag atha csak mordult eg yet, mindig kínosan érintette, ha Istent emleg etik előtte. Mindazonáltal be kellett látnia: olyannyira hozzászokott már a Cotswolds szépség éhez, hog y lassan mag ától értetődőnek veszi, hacsak nem épp eg y hosszabb londoni tartózkodásból tér haza. – Meg is érkeztünk a Körtelakhoz. Kezdjük Gretával. Greta nadrág ban és ujjatlan blúzban nyitott ajtót. Ag athát újfent ámulatba ejtette a nő izmosság a. Jóllehet alacsony és dundi, mintha eg y g rammnyi fölösleg se lenne rajta. – Á, meg int mag uk – mondta. – Nem meg mondtam, hog y g yilkosság volt? Mag am is meg tudtam volna ölni a vén boszorkányt. Jöjjenek be. Követték Gretát a nappaliba, és leültek. – A rendőrség az asszony fiára, Harryre g yanakszik – mondta Paul. – Arra az anyámasszony katonájára?! Tudják, miért nem látog atta az anyját? Mert retteg ett tőle. Az öreg ek szerint az asszony verte kisfiúkorában. Attól lett defektes.

– Hog yhog y defektes? – kérdezte Ag atha. – Hát, homokos. – Vag yis ön szerint Harry homoszexuális? – íg y Ag atha. – Log ikus. Hiszen nőtlen. Ag athának erről James jutott az eszébe, aki eg észen élete deléig ag g leg ény maradt, amíg el nem vette őt feleség ül. – A nőtlenség még nem bizonyíték a homoszexualitásra – mondta Ag atha hűvösen. – De még ha az is, ez nem jelenti, hog y ostobább vag y g yávább lenne, mint a többi. Greta meg vető horkantást hallatott. – Mag a is csak eg y liberális. Paul alig bírta mag ában tartani a nevetést. Alig hanem ez az első alkalom, hog y liberális szemlélettel vádolják Ag athát. De amikor azt látta, hog y Ag atha újból támadni készül, g yorsan közbevág ott: – Nem hallott véletlenül eg y titkos bejáratról, ami a Borostyános házba vezet? – Nem rémlik. Miért? – Valaki rá akart ijeszteni az öreg hölg yre. Nála töltöttünk eg y éjszakát, és szárazjég jött az ajtó alól. – Biztos ő mag a csinálta. – Az is lehet – mondta Paul. – Másfelől ha még is valaki más a felelős, elképzelhető, hog y a titkos járaton jutott be a házba. Na és mit tud az állítólag os kincsről? – Mese habbal. – Az öreg hölg y meg g yilkolásának éjszakáján – szúrta közbe Ag atha a Greta iránti ellenszenvét elkendőzve – nem látott vag y hallott valakit a közelben? Ideg enekre g ondolok. – Inkább hag yja a nyomozást a rendőrség re. Azt hiszi, ők nem kérdeztek ki minket? Házról házra jártak. Ag athánál ekkor telt be a pohár. – Köszönjük, hog y időt szakított ránk – állt fel a helyéről. – Gyerünk, Paul. Paul alázatosan követte. – Bestia! – mondta ki Ag atha fennhang on. – Fog ja be, különben a nő még meg hallja, és lehet, hog y később még szükség ünk lesz rá. – Isten ments! – mondta Ag atha. – Bárhog y is, remek ötletem van. – Micsoda? – Nos, akár van alibije, akár nincs, Harry az első számú g yanúsított. Fog adok, a rendőrség továbbra is úg y véli, hog y stikában elug rott Hebberdonba.

– Hog yhog y? Talpig jelmezben? – Teg yük fel, hog y tízkor vég et ért az előadás. Vag yis bőven volt rá ideje, hog y miután lemosta mag áról a sminket, kocsival áthajtson az anyjához, s még időben visszaérjen a bulira. – Mire akar kilyukadni, Ag atha? – Arra, hog y talán hálás lenne a seg ítség ünkért. S ha azt akarja, hog y seg ítsünk neki, esetleg hozzájárul, hog y átkutassuk a házat. – Nem tudom. – Én sem. Majd holnap a temetésen meg kérdezzük. – Rossz az időzítés. – Miért? A g yerekkori élményei miatt bizonyára g yűlölte az anyját. – Nem feltétlenül. Hiszen még iscsak az anyja volt. – Kérdés, hog y anya-e az ilyen? – Ejnye, Ag atha. Halottakról vag y jót, vag y semmit. – Ug yan már. Hisz nem én vag yok az eg yetlen, akinek eg y jó szava sincs a vénasszonyról. De most irány Percy!

Percy Fleming kitörő örömmel fog adta őket. – Eg y valódi g yilkosság , g yakorlatilag a szomszédban – ujjong ott. – Szag lászni jöttek? Már a rendőrök is voltak itt, de semmit nem tudtam nekik mondani. – Arra lennénk kíváncsiak, hog y tud-e ön bármilyen titkos járat létezéséről a Borostyános házban – mondta Paul. – Én csak a kincsről hallottam, titkos járatról eg y szót sem. – Nem hallott vag y látott valamit vag y valakit a g yilkosság éjszakáján? – Én ug yan nem. De van eg y teóriám. – Éspedig ? – kérdezte Ag atha. – Szerintem a lánya tette. Tudjuk, hog y ő fedezte fel a hullát, de mit keresett ott az éjszaka közepén? Kifag g attam az eg yik zsernyákot. A nő állítólag eg ész éjjel otthon volt. A szomszédok szerint is ég ett nála a villany, és a tévé is későig ment. De kérdem én: nem lehet, hog y szándékosan hag yta ég ve a villanyokat, a tévét is direkt nem kapcsolta ki, és suttyomban elug rott Hebberdonba? – Én nem láttam ott kocsit – mondta Ag atha. – Mivel szokott idejönni a nő? Percy lekonyulva mondta. – A reg g eli busszal, aztán az anyjánál töltötte a napot, és a délután kétórás járattal ment haza.

– De éjszakánként nincs busz, vag y tévedek? – Nem téved. De kocsit is bérelhetett. – Akár – mondta Ag atha törődötten. Nag yon meleg volt a fészerben, és Percy letag lózó aftershave-illatot árasztott. – Hát, köszönjük a seg ítség ét.

– Hiába jöttünk – morog ta Ag atha a kocsihoz menet. – Most mi leg yen? – Majd a temetés után meg látjuk.

Hat Permetező eső maszatolta az ablaktáblákat, amikor Ag atha másnap reg g el felébredt. Kikecmerg ett az ág yból, és feltúrta a szekrényét temetéshez illő ruhadarabot keresve. Az ang likánoknál nem kötelező a fekete, az élénkebb színek azonban esetleg bántóak lehetnek. Továbbá az öltözékének elég kényelmesnek kell lennie ahhoz, hog y az első adandó alkalommal el tudjon szaladni benne a kulcsmásolóhoz. Vég ül eg y sötétbarna, selyem nadrág kosztümre esett a választása fehér blúzzal. Mag as sarkút vesz majd hozzá, de visz lapos talpút is. A haja katasztrófa. Ráadásul le is nőtt már. Ag atha frusztrált hang ot hallatott, mert eg y pillanatra kéretlenül is felködlött előtte Juanita fekete hajzuhatag a. Berohant a fürdőszobába, és mindent felforg atott a hajkondicionálók, samponok és festékek polcán. Elfelejtette, hog y már rég en rájött, az önálló hajfestő akcióknál sokkalta ésszerűbb a fodrászra bízni a dolg ot, íg y mikor a kezébe akadt eg y flakon barnító sampon, azonnal rávetette mag át. Épp a hajszárítóért nyúlt, amikor csöng ettek. Eg y pillantás az órára: tíz harminc. Akkor ez csak Paul lehet. A pokolba! Ag atha törülközőt csavart a fejére, pong yolát húzott az alsóneműje fölé, és leszaladt ajtót nyitni. – Rög tön kész vag yok – mondta Paulnak. – A rög tön enyhe túlzásnak tűnik. Csipkedje mag át. Ag atha visszaszaladt az emeletre, hamar meg szárította és frizurába rendezte a haját, aztán beleug rott a nadrág kosztümbe meg a blúzba, és szemrevételezte mag át a tükörben. Közben elállt az eső, s a szobát elöntő szűrt napfényben jól látszottak az immáron vörös hajtövek. – Ag atha! – kiabált fel Paul ing erülten az emeletre. Ag atha g yorsan felkapott s a fejébe nyomott eg y lecsüng ő karimájú, drapp, antilopbőr kalapot, és letrappolt a lépcsőn. – Úg y fest, mint eg y mérg es g omba – jeg yezte meg Paul. – Alig látszik ki a kalapja alól. Na, menjünk. Miközben Towdey felé hajtottak, a férfi lopva Ag athára sandított. – Kisütött a nap, és elég meleg is van. Ma már senki nem várja el a nőktől, hog y kalapot veg yenek, ha temetésre mennek. – Én szeretem ezt a kalapot – nyakaskodott a nő. – Eg yébként is ez a leg újabb divat. – Sose hittem volna. – Mag a mindig ilyen g oromba? – Nem, de sokat tanulok öntől.

A továbbiakban, míg oda nem értek a templomhoz, nem beszéltek eg ymással. Paul a templom oldalában parkolt le, azután átvág tak a sírkerten. – Nem hinném, hog y ide fog ják temetni – mondta Paul körbetekintve. – Miért? – Mert nincs hely. Meg fig yelte már, hog y a tévében rendre ódon templomkertekben helyezik örök nyug alomra az elhunytakat? A valóság ban másként van. Az effajta helyek már rég meg teltek. Huncut szellőcske libbent be a sírkertbe, és lesodorta Ag atha fejéről a kalapot. – Elkapom – eredt utána Paul, de átázva hozta vissza. – Íg y már nem veheti fel. Sajnos eg y tócsában landolt. – Vetett eg y pillantást Ag atha hajára. – Elrag adóak a vörös hajtövei. Ag atha dühödten kikapta a kezéből a csatakos kalapot, és eg y sírkő tetejére big g yesztette. – Nézze csak, Runcorn épp most meg y be a templomba – sziszeg te Paul. – Az meg ott Carol – mondta Ag atha meg lepetten. – Milyen csinos és vidám. Lássuk, kik jöttek el még . Beléptek a félhomályos templomba, amely tele volt emberrel. Ag atha felfig yelt rá, hog y Greta Handy és Percy Fleming eg ymás mellett ül. Feltételezte, hog y a többiek mind csak bámészkodni vág yó falubeliek. – Most jött meg Peter Frampton azzal a fura lánnyal, Zenával – suttog ta Paul. Ag atha és Paul a hátsó sorban fog lalt helyet a kicsiny templomban, hog y teljes rálátásuk leg yen a meg jelentekre. Peter Zenával a karján előresétált a sorok között. A lány indiai stílusú, vörös kelmét viselt, fa g yöng ysor lóg ott a nyakában, toalettjét ormótlan bakancs eg észítette ki. A haját ezúttal leeng edte, amely íg y csaknem a fenekét súrolta. Eg yszer csak hátrafordult, és vég ig nézett a g yülekezeten. Barnára alapozott arc, lila szemhéjpúder, lila rúzs. – Furcsa pár – dünnyög te Ag atha. – A lánya lehetne. – Ne túlozzon – mondta Paul. – Hékás, és ha nem lesz halotti tor? – Reméljük, lesz. – Vajon még most is azzal kezdik, hog y „Szeretteim, azért g yűltünk ma itt össze…” és a többi? Kötve hiszem. Utálom a modern Biblia-fordításokat. Hiányzik belőlük a Jakab király-féle változat nyelvezetének szépség e meg az a mélység es hit, ami a szavakból árad. Ünnepélyes org onaszó zeng te be a templomtermet. Behozták a koporsót. Harry volt az eg yik koporsóvivő. A többiek a temetkezési vállalkozó emberei lehettek. Kezdetét vette a g yászszertartás, mely eg yszerűség ében is méltóság teljesen zajlott. A lelkész rövid prédikációja után zsoltárokat énekeltek. Búcsúbeszéd nem volt. Nyilvánvalóan senki nem akadt, aki elég álszent lenne ahhoz, hog y mag asztalja drág a halottjukat.

Aztán mindenki meg várta, míg kiviszik a koporsót a halottaskocsihoz. Ag atha és Paul követte a g yülekezetet a templomkapuba, ahol Harry és Carol eg ymás mellett állt. Ag atha tartott eg y esetleg es érzelemkitöréstől, de Harry mindössze annyit mondott nekik: – Köszönjük, hog y eljöttek. Carol és én örülnénk, ha vendég ül láthatnánk önöket a Borostyános házban eg y kis frissítőre. Beszélni szeretnénk önökkel. – Most a sírhoz meg yünk? – kérdezte Ag atha. – Nem, hamvasztás lesz. – Ez íg éretesen hang zik – mondta Ag atha, miközben visszaballag tak a kocsihoz. – Talán. De az is lehet, hog y csak el akartak rettenteni. Nem kéri a kalapját? – Hag yja csak ott – mondta Ag atha. – Észrevette, milyen barátság os lett hirtelen a két testvér? – Lehet, hog y csak előadják mag ukat. – Carol szinte már boldog nak tűnt. És hog y kicsípte mag át! – Nos, várjuk ki a vég ét. Még nem tudjuk, mit akarnak nekünk mondani. – Ha barátság osnak mutatkoznak – mondta Ag atha –, meg kérhetnénk őket, hog y hadd nézzük át a házat. – Szerintem ne bízzuk a véletlenre. A kocsiban ülve várakoztak, míg valamennyi g yászoló s vég ül Carol és Harry is előkerült, azzal elhajtottak a Borostyános házhoz. A „frissítő” sherryből meg szendvicsekből állt. Ag atha éhes pillantást vetett a kínálatra, de Paul sürg etően odasúg ta neki: – A kulcsot! – Akkor kérem a kocsikulcsát. Keresnem kell majd eg y kulcsmásolót. Moretonban tudok is eg yet. – Ott a cipész Blockley-ban – mondta Paul. – Az g yorsabb lesz. Ag atha fel nem fog hatta, honnét támadt az a g ondolatuk, hog y a kulcs majd ott fog fityeg ni a zárban. Ráadásul mindjárt nég y zár is volt a bejárati ajtón. Hátrament a konyhába, de ott meg két nő éppen a szendvicsekkel bíbelődött, ezért Ag atha inkább felszívódott. Paul meg lepett képet vág ott, amikor meg pillantotta. – Gyorsan meg járta. – Nem vég eztem semmit – mondta Ag atha dühödten. – Gondolhattuk volna, hog y nem fog ják csak úg y az ajtóban hag yni a kulcsot, ráadásul nég y zár is van a bejárati ajtón. – Akkor nincs más hátra, eg yünk valamit, aztán felderítem a terepet, hátha hátulról

könnyebb bejutni. – Én már próbáltam. De a konyha éppen fog lalt. – Nem baj. Amint Paul elment, Percy Fleming lépett oda Ag athához. – Meg lep, hog y itt látom – mondta Ag atha. – Szeretek temetésre járni – fuvolázta a férfi. – A komor, rituális hang ulat remek alapanyag ot szolg áltat a könyveimhez. – Nem látom Peter Framptont – jeg yezte meg Ag atha körbetekintve. – A történeti társaság tól? Ő csak azért jár el a towdey-i templomba, mert helyi lakos. – Na és ki ez a Zena? – Zena Saxon. Új seprű, hog y úg y mondjam. Mutatós a kicsike, nem ig az? Ma úg y volt öltözve, mint eg y hatvanas évekbeli hippi. – Hová valósi? – Van eg y háza Towdey-ban, eg y nénikéje hag yta rá még tavaly. Hog y előtte hol lakott, azt nem tudom. Eg yütt vannak Peterrel. Döbbenetes, ha tekintetbe vesszük a korkülönbség et. – Peter elég jóképű. – Piperkőc alak. – Percynek meg volt az a szokása, hog y nag ybetűsen ejtette a jelzőit. – Bele van bolondulva a tizenhetedik századba. De itt jön az a rémes rendőrtiszt. – Azzal sietősen odábbállt, és Runcorn felüg yelő lépett oda a helyébe. – Remélem, nem azon ig yekszik, hog y belekontárkodjon a nyomozásba – mondta. – Csupán a keg yeletünket jöttünk leróni. – Hadd fig yelmeztessem, Mrs. Raisin. Olyan csak a könyvekben van, hog y meg lett falusi tyúkok beseg ítenek a rendőrség nek. A való életben a háta közepére kívánja őket az ember. – Akárcsak önt – vág ott vissza Ag atha harci hévvel. – Kopjon le rólam! – Én fig yelmeztettem. Ag atha sarkon fordult, odasétált Carolhoz, aki éppen Greta Handytől búcsúzkodott, és a fülébe súg ta: – Beszélni akartak velünk. – Tudnának várni még eg y kicsit? Hamarosan mind elmennek. Ám eg y teljes órába telt, mire valamennyien elhúztak, és Ag atha már épp azon tűnődött, hog y eg yedül kell szembenéznie a testvérpárral, amikor Paul felbukkant. – Na vég re – mondta Harry, miután az utolsó vendég nek is búcsút intett. – Kérem, fog laljanak helyet. Az ácsorg ásba belefáradt Ag atha hálásan tottyant le az eg yik karosszékbe. – A helyzet a következő – szólalt meg Harry. – Habár van alibim, a rendőrség továbbra is

eng em g yanúsít. Sem Carol, sem én nem juthatunk hozzá a pénzünkhöz addig , amíg nem tisztázzuk mag unkat. – Azt hittem, Carol eg y petákot se örököl. Carol sug árzó mosolyt villantott a fivérére. – Az én drág a Harrym üg yvédi seg édlettel kijárta, hog y enyém lehessen az örökség fele. Elbeszélg ettünk, és rájöttünk, hog y anyánk szándékosan uszított minket eg ymás ellen. Ag atha Harryhez fordulva kérdezte: – Ha meg kapják a pénzt, azért még meg tartja a boltot? – Nem, eladom. Az utóbbi két évben úg yis veszteség es volt. Az eg yre növekvő adók meg a forg alom visszaesése tönkreteszi az üzletet. Túl sok pénzt kótyavetyéltem el aukciókon olyan tárg yakra, amik a jelek szerint a kutyának se kellenek. – Na és miről kívántak beszélni velünk? – kérdezte Paul. – A rendőrség nem nag yon töri mag át, mert meg vannak g yőződve, hog y vag y én tettem, vag y Carol volt. Olvastam önről, Mrs. Raisin, és azt szeretnénk, ha meg találná anyánk g yilkosát. Meg háláljuk a fáradozásait, amint hozzájutunk az örökség hez. – Ug yan, nem érdekes – mondta Ag atha az újg azdag ok nyeg le nemtörődömség ével. – Amúg y is nyomozunk már eg y ideje. Hozzájárulnak, hog y átnézzük a házat? Bárki leg yen is, aki az édesanyjukat ijesztg ette, valahog y be kellett jutnia ide. Lehet, hog y van valahol eg y titkos járat. – Talán majd máskor – mondta Harry, miután eg y pillanatra a nővérére vág ott a tekintete. – Még rendet kell raknunk. – Ha ideadnák a kulcsokat, visszajövünk később, mikor üres lesz a ház – mondta Paul. – Szerintem erre semmi szükség – vetette közbe Carol. – A kérdés az, ki ölte meg anyát. Ag atha kezdett dühbe jönni. – Hát nem érti? Ha nem önök voltak, az azt jelenti, hog y valaki behatolt a házba. – Mindkettőnket meg viselt a temetés – állt fel Harry. – A nővérem és én szeretnénk eg y kis nyug almat. – Azzal Ag atháék válaszát meg sem várva keresztüllépdelt a szobán, és kitárta előttük az ajtót.

– Még ilyet! – kiáltott fel Ag atha, amikor beszálltak a kocsiba. – Mag a mit hámozott ki ebből? – Elég furcsa – felelte Paul. – Eg yfelől meg kérnek, hog y keressük meg nekik a g yilkost, de berzenkednek, amikor felvetjük, hog y átkutatnánk a házat. Sebaj, van kulcsunk. – Meg szerezte?! De hát hog yan? – Két kijárat van hátrafelé. Az eg yik a konyhából, de azon az ajtón több zár és retesz is van,

meg eg y másik a mosókonyhából. Porlepte, öreg ajtó, szerintem évek óta nem használták. A kulcsa a zárban volt. Én meg szépen kivettem. A konyhában szorg oskodó asszonyoknak azt hazudtam, a jeg yzetfüzetemet keresem, amit szelleműzés közben ejtettem el. Amint meg kaparintottam a kulcsot, már repesztettem is Moretonba, és lemásoltattam. Szóval, este visszajöhetnénk. – Kár, hog y bajlódhatunk majd eg y elemlámpával. – Én már átg ondoltam. A testvérek nem itt laknak a közelben, és hacsak nem épp a ház előtt sétál el valaki, nem szűrődik ki a fény. Eg yszóval nyug odtan villanyt g yújthatunk. Ha még is úg y esik, hog y valaki, teszem azt, az éjszaka közepén áll neki kutyát sétáltatni, és g yanakodni kezd, nyilván be fog csöng etni, mi meg eliszkolunk a hátsó ajtón. Ag atha odapillantott a férfi kormányon nyug tatott karjára, s eg yszerre mintha fejbe verték volna. Indulás előtt Paul levetette és a hátsó ülésre dobta a kabátját. Milyen szép, napbarnított, izmos karja van. Ag atha elemi erejű nemi vág yat érzett, aztán eszébe jutott Juanita. Felejtsd el Pault! Talán van még valahol ezen a földön eg y sármos, kedves, intellig ens és nőtlen férfi, aki késznek mutatkozik, hog y összekösse az életét az Ag atha Raisinével.

Ag atha nem érezte eleng edhetetlenül szükség esnek, hog y a temetésre feketét veg yen föl, betöréshez azonban nem is létezhet meg felelőbb szín. Meleg , párás este volt, de neki nem volt fekete blúza, íg y eg y vékony fekete szvetter mellett döntött fekete nadrág g al, hozzá fekete lapos talpúval. Pault éjjel kettőre várta. Épp mielőtt a férfi meg érkezett, Ag atha úg y döntött, ha lúd, leg yen kövér, azzal felnyúlt a kandallókürtőbe eg y kis koromért, és bekente vele az arcát. Paul pontban kettőkor érkezett, és döbbenten hőkölt hátra, amikor Ag atha ajtót nyitott. – Nem is tudtam, hog y halloween van. – Hiába öltözünk feketébe, ha közben fehéren virít az arcunk – hárított Ag atha. – Mossa le g yorsan. Ha valaki még fent van, és meg látja mag át a kocsimban ilyen képpel, holnapra eg ész Carsely ettől lesz hang os. Ám amikor Paul a lesikált és frissiben kisminkelt arcú Ag athával keresztülhajtott Carselyn, Mrs. Davenport éppen kinézett a hálószobája ablakán, és meg látta őket. Ajkát rosszallóan összeszorította. Mr. Chatterton nejének jog a van tudni, mit művel a férje ezzel a bestiával. Alig hanem abban reménykednek, hog y ha éjjel szöknek el valami motelba, akkor elkerülhetik a szóbeszédet. A feleség meg mindeközben Madridban van. Vajon Mrs. Bloxbynál meg van-e Mrs. Chatterton otthoni címe?, mereng ett Mrs. Davenport.

Akárcsak korábban, ezúttal is a falu határában álltak meg , és g yalog szerrel közelítették meg a célt. A Borostyános ház feketén és vészjóslóan mag aslott a holdfényben, miközben könnyű szellő susog tatta a repkényt. Ag atha ideg esen nézte az épületet. – Mi van, ha még is létezik a kísértet? – kérdezte. – Ne beszéljen zöldség eket. Gyerünk hátra. Paul eltolta a kertkaput záró rig lit. A meg nyikorduló zsanérok fülsértő zajt csaptak az éj csendjében. Ag atha azt kívánta, bárcsak odahaza lenne az ág yában a cicákkal. Kicsinek és társtalannak érezte mag át, s mindeközben azon tűnődött, hog y Paul vajon milyen véleménnyel van róla. – Jó – szólalt meg a férfi az elemlámpáját felkattintva. – Valahol itt kell lennie a mosókonyhának a konyha mellett. – Ag atha követte szemével az elemlámpa fénysug arát, aztán kirajzolódott előttük a mosókonyha ajtaja. – Nem tetszik ez nekem – suttog ta Ag atha. – Szerintem hibát követünk el. – Csitt! – Paul előhúzta a zsebéből a kulcsot, és beillesztette a zárba. – Kicsit nehezen jár – dünnyög te. – Olajat is kellett volna hozni. – Eg y erősebb rántástól a kulcs csikorog va elfordult. Paul csendesen benyomult a mosókonyhába, Ag atha követte, és behúzta mag uk után az ajtót. – Először a pincét kéne meg keresni – javasolta a férfi. A konyhán át a ház elülső részébe vezető kőpadlós átjáróba jutottak. – Ez lesz az – mondta Paul eg y alacsony ajtó előtt meg állva. – Hál’ istennek, kulcs a zárban. Kinyitotta az ajtót, és a villanykapcsolót keresve körbevilág ított. A neg yvenwattos ég ő sápkóros fénye meredek kőlépcsőt világ ított meg előttük. – Gyerünk! – mondta Paul vidáman. Ag atha komótosan baktatott a nyomában, fél füllel eg yfolytában azt fig yelve, nem hall-e közeledő szirénázást. A lépcső aljában Paul kitapog atott eg y második villanykapcsolót. Ag atha melléje lépett, és vállvetve pásztázták az öreg ládákkal-dobozokkal telezsúfolt pincehelyiség et. – Ezer év lenne vég ig túrni ezt a rakás holmit – nyafog ott Ag atha. – Ne feledje, hog y mi most eg y rejtekjáratot keresünk. Ag atha nag yot sóhajtott. – Két fal az enyém, kettő a mag áé. – Azon tűnődöm… – Na, min? – szeg ezte neki a türelmetlen kérdést Ag atha, aki mielőbb túl akart lenni az eg észen. – Lehetség es, hog y az elkövető a kert felől hatolt be eg y alag úton át.

– Amit mag a kertnek nevez, az több hektárra rúg ó terület! – Úg y értem, talán van itt valahol a padlón eg y csapóajtó. – Azt Mrs. Witherspoon már rég meg találta volna. – Nem feltétlenül – mondta Paul. – Ennek a töméntelen limlomnak a java nyilván a házzal eg yütt járt. Nézze a névkártyát ezen a kofferen: „Joseph Henderson”. – Lehajolt, és beletúrt az eg yik ládába. – Tankönyvek az 1902-es esztendőből! Ez mind itt áll érintetlenül. – De hát a g yermek Harry és Carol csak lejött volna ide játszani! – Kivéve, ha az öreg asszony meg tiltotta nekik. – Paul odább lépett, hog y más ládákba is belenézzen. – Áhá, ezek itt Harry tankönyvei, a babák meg vélhetően Caroléi voltak. – Poros a padló – jeg yezte meg Ag atha hirtelen támadt érdeklődéssel. – Nézzünk körül, nem mozdították-e el valamelyik ládát. – Hátrább lépve nekiütközött eg y öreg hintalónak, és riadt sikkantást hallatott, amikor a lovacska ring ani kezdett, mintha most is ott trónolna rajta eg y g yermek. Eg y órán át kerestek-kutattak. – Reménytelen – nyög te Ag atha az eg yik kofferra lerog yva. Már fájt a karja a sok pakolástól. Paul is leült mellé. – Mindent átmozg attunk, mindenhová benéztünk – sóhajtotta a férfi. – Csak az a faláda maradt ki – mondta Ag atha. – Nekem túl nehéz. Meg se bírom mozdítani. – Mi van benne? – Nem néztem. – Ag atha! – Fáradt vag yok, és félek, hog y lebukunk. – Akkor majd én belekukkantok. Melyik az a láda? – Azok alatt a rég i füg g önyök alatt. Mindent visszatettem ug yanúg y, ahog y volt. Ag atha bekotort a zsebébe a cig arettájáért meg az öng yújtóért. A láda felé ig yekvő Paul hátrapenderült. – Rá ne g yújtson! Nem hag yhatunk füstszag ot. Ag atha morózusan, eg y ásítást elfojtva elpakolta a cig arettát. Paul félrehúzta a füg g önykupacot, s a felverődő portól tüsszentenie kellett. Felnyitotta a jókora láda tetejét. – Még több füg g öny – mondta, és kezdte kirámolni őket. – Na és alattuk? – Semmi. Illetve… kaparásnyomokat látni a láda alsó sarkában. – És? – szeg ezte neki a kérdést Ag atha eg yre nikotinéhesebben.

Paul kést halászott elő a zsebéből, aztán az eg ész fejével bebújt a ládába. – Az alja felfeszíthető. Ag atha izg atottan lépett oda mellé. Paul addig -addig erőlködött, amíg ki nem jött a láda feneke. – Odanézzen – mondta föleg yenesedve. A láda alatt csapóajtó nyílt, tetején vadonatújnak tűnő fémkarikával. A férfi nekifeszült a karikának. A csapóajtó eng edett, és nag y robajjal a láda falához verődött. Paul elkáromkodta mag át, azután néma csendben vártak. – Minden oké – mondta ideg esen felnevetve. – Kétlem, hog y ilyen mélység ből eg y pisszenés is felhallatszik. Lemeg yek. Nézze csak a falépcsőt, újnak látszik, mintha nemrég javították volna. Lemászott a lépcsőn, az elemlámpával világ ítva mag a előtt az utat, Ag atha követte. Odalent kőfolyosót találtak. Dohos volt a leveg ő, és olyan alacsonyan húzódott a mennyezet, hog y kénytelenek voltak meg g örnyedni. – Na és ha mérg ező a leveg ő? – kérdezte Ag atha a férfi pulóverébe kapaszkodva. – Ajjaj, és nem hoztunk kanárit – élcelődött Paul. – Semmi baja a leveg őnek. Sőt eg yre frissebb. Lehet, hog y közeledünk a kijárathoz. Csöndben meneteltek. – Nincs tovább – mondta eg yszerre csak a férfi. – Újabb lépcső jön. Meg yek előre. Ennek is csapóajtóban kell vég ződnie. Meg indult a lépcsőn felfelé, Ag atha meg ideg esen várakozott. Aztán hallotta, hog y Paul erőlködik, mintha fel akarna emelni valamit. Eg y puffanás, majd a férfi suttog ása: – Jöhet. Erre van a kijárat. Ag atha lépcsőzni kezdett, és felsikkantott, amikor eg y rakás ág meg falevél hullott a fejére. – Bocsánat – szólt Paul. – Csak próbálom szabaddá tenni az utat. Ag atha kimászott, és eg y cserjésben találta mag át. – Ha leg ug g olunk, akkor nem fog juk elszakítani a ruhánkat – mondta Paul. – Látok eg y ösvényfélét a bokrok között. Ag atha követte a férfi elemlámpájának fényét. Amikor kibukkantak a cserjésből, konstatálták, hog y jó messzire vannak a háztól, a kertnek eg y olyan részében, amelyet mintha még soha nem g ondoztak volna. Elburjánzott fű meg bokrok mindenütt. – Leg alább már tudjuk, hog y jöttek be – jeg yezte meg Paul. – Tűnjünk el innen – nézeg etett körbe Ag atha ijedten. – Kezd rossz érzésem lenni. – Jól van. Mag a meg y előre a létrán, én lecsukom a csapóajtót, csak előbb visszarendezem az

ág akat a tetejére. Nem kell tudniuk, hog y itt jártunk. Ag atha a lépcső aljában várakozott, míg Paul lecsukta a csapóajtót, és lemászott hozzá az elemlámpával. Paul ment elöl, Ag atha meg kétrét g örnyedve a nyomában, különben beverte volna a fejét a plafonba. Ám a férfi félúton meg torpant. – Mi az? – suttog ta Ag atha. – Van itt eg y falmélyedés. Amilyen a vasúti alag utakban szokott lenni, hog y a munkásoknak leg yen hová behúzódniuk, amikor szerelvény jön. – Bevilág ított az üreg be. – Semmi. – Aztán fölfelé irányította az elemlámpa sug arát. – Azt hiszem, eg y rég i kémény vag y szellőzőnyílás lehet. De most mintha be lenne dug aszolva. Bakot tartok, Ag atha, mag a meg tapog asson körbe, hátha elrejtettek oda valamit. – Hát jó – mormog ta Ag atha. – Bár én csak akkor leszek nyug odt, ha vég re kijutunk innen. Paul felemelte Ag athát, aki először csak száraz faleveleket meg kőtörmeléket tapog atott ki. Eg y lehulló kődarab arcon találta Pault, aki erre eleng edte Ag athát, de ő még éppen meg tudott kapaszkodni valami vasrúdban, ami a falból meredt ki. Elkeseredetten kapaszkodott, de a vas kezdett lassan elhajolni a súlya alatt. Ag atha lepottyant, és Pault is a földre döntötte, miközben még több kődarab és falevél zuhog ott rájuk. – Mag a aztán jó nehéz eset – nyög te Paul, amint nem kis erőfeszítéssel lelökte mag áról a nőt. – Elejtettem az elemlámpát, és kialudt az a vacak. Seg ítsen meg keresni. Nég ykézláb keresg éltek, míg nem Paul felkiáltott, hog y meg találta, Ag atha meg ug yanabban a pillanatban: – Van itt valami csomag . Biztos odafentről esett le. Világ ítson nekem. – Lássuk, működik-e még . Jól van, működik. Mit talált? Az elemlámpa vékony fénykévéje poros, bőrbe burkolt csomag ot világ ított meg . – Kieshetett valahonnét – mondta Ag atha. – Vig yük mag unkkal. Eg y percig sem maradok tovább ebben a házban. Mindenesetre ezek nem az ékszerek. Inkább valami könyv lehet. Hatalmas meg könnyebbülést érzett, amikor vég re visszamásztak a pincébe, aztán ki a pincéből, majd a házból is. Futva ig yekeztek a kocsihoz. – Remélem, senki nem látott meg – zihálta Ag atha az utasülésre huppanva. – Most mit csináljunk? Szólni kéne a rendőröknek az alag útról. Onnét jutott be a házba Mrs. Witherspoon merénylője. – Nem szólhatunk eg y szót sem, hiszen akkor a járat felfedezésének körülményeire is kíváncsiak lennének – mondta Paul. – Inkább menjünk el mag ához, és veg yük szemüg yre a zsákmányt.

Ag atha áhítatosan a konyhaasztalra helyezte a csomag ot. Paul óvatosan kicsomag olta, és bőrkötésű könyvet talált benne. – Eg y napló! – mondta. – Lamont naplója. – Ír valamit a kincsről? – kérdezte Ag atha. – Nézzük csak. Részletesen beszél a worcesteri csata előkészületeiről, és leltárba veszi a sereg ellátmányát, feg yvereit. – Paul továbblapozott. – Ez pedig már a csata leírása. – Ug orjunk a vég ére – mondta Ag atha izg atottan. – Bizonyára eldug ta a kincset, amikor világ ossá vált előtte, hog y elvesztették a csatát. – Ne sürg essen! Paul őrjítő ráérősség g el lapozta vég ig a naplót. – Ühüm – mondta aztán. – Az utolsó bejeg yzést alig hanem akkor írta, amikor menedéket kért Simon Lovesey-tól. „Mindazt az aranyat és ékszert, amim volt, elföldeltem Timmin mezején, Worcestertől északra, s annak utána fáradság os úton eg észen Hebberdonig mentem, ahol vég ül is menedékre leltem. Házig azdámnak nem szóltam a kincsről, jóllehet ő szüntelenül fag g at. Elrejtem e feljeg yzést, amíg meg nem g yőződöm róla, hog y valóban támog atja üg yünket.” Paul becsukta a könyvet, s csak úg y csillog ott a szeme izg almában. – Most már tudjuk, hol a kincs. – Holnap felkerekedünk és meg keressük – sikkantotta Ag atha. – Ha meg van, utánanézünk, vannak-e Sir Geoffrey-nek élő leszármazottai. – Timmin mezeje – mereng ett Paul. – Timmin feltehetően földbirtokos volt. – Nekem van worcesteri térképem – mondta Ag atha, azzal elsietett, és a térképpel jött vissza. De hiába kutattak, a Worcestertől északra fekvő térség ben sehol sem találták Timmin mezejét. – Az is lehet, hog y rég es-rég eladták a birtokot – mondta Paul. – Nekünk eg y tizenhetedik századi térképre lenne szükség ünk. – Holnap ellátog atunk a worcesteri levéltárba – mondta Ag atha. – Addig is aludjunk eg yet. Kikísérte a férfit az ajtóhoz. – Mag a sose adja fel – mosolyg ott Paul. – Ez életem leg izg almasabb élménye! Azzal átölelte, és szájon csókolta Ag athát. Ő kábultan pillog ott. – Jó éjt – mondta lág y hang on a férfi. – Holnap délelőtt tízkor látjuk eg ymást. Aludjon jól. Ag atha betette utána az ajtót, és vadul kalapáló szívvel, tánclépésekkel szökdécselt fel a lépcsőn az ág yáig . Paul elválik Juanitától, és elveszi őt feleség ül! James Lacey értesül az esküvőről, és remélhetőleg piszokul fog szenvedni!

Másnap délelőtt, amikor az izg atott páros útra kelt Worcesterbe, nem is g ondoltak a g yilkosság ra. Evesham völg ye eg észen a Malvern-dombság ig napfényben úszott. Ag atha vezette a kocsit. Ezúttal ő irányított. Eg y jóképű pali ült az oldalán, aki éjjel még meg is csókolta, s most kincsvadászatra indulnak. Akkor tűnt fel az első komor felhő a tudata horizontján, amikor leparkolt a levéltár előtt, és Paul tétován íg y szólt: – Worcester ug yancsak kinőtte mag át, úg y értem, a tizenhetedik századi viszonyokhoz képest. – Ne leg yen ünneprontó – mondta Ag atha. – Timmin mezeje, reszkess, meg yünk! A levéltárban a tizenhetedik századból fennmaradt worcesteri térképek után érdeklődtek. – Francba! – szitkozódott Ag atha térképolvasás közben. – Ez a Worcester tényleg eg y eg érlyuk volt. – Északra kell keresnünk. Északra! Paul felcsúsztatta hosszú ujját a város északi határáig . – Meg van! – kiáltott fel. – Timmin mezeje. Ez a Timmin valószínűleg bérlő volt. A föld a Burnhaddomm-birtok részét képezte. – Gyerünk oda – mondta Ag atha mag ánkívül az izg alomtól. – Először is vennünk kell eg y fémdetektort, aztán… – Ag atha – intette le Paul. – Mindenekelőtt nézzünk meg eg y jelenkori worcesteri térképet. Az is lehet, hog y azóta beépítették a területet. – Ó, el is hoztam mag ammal – halászta elő Ag atha a térképet méretes kézitáskájából. Széttereg ették, hog y összevessék a tizenhetedik századi változattal. – Nem meg mondtam? Eg y bevásárlóközpont meg eg y csomó lakóház van a helyén. – Attól még odamehetnénk – kötötte az ebet a karóhoz Ag atha. – Timmin földje ma talán parkoló, vag y olyan terület, ami kiásható. – De hát Worcester folyamatosan bővült eg észen 1651 óta – vetette ellene Paul. – Szerintem előbb a tizennyolcadik–tizenkilencedik századi térképeket kéne g órcső alá venni. – Miért? – Gondolkozzon, Ag atha. Akármit építettek is azon a területen, nyilván felforg atták a talajt. Jó alaposan, ha pincéket is kialakítottak. Vag yis a kincset már meg találták, és a meg találója bölcsen hallg atott erről, nekem elhiheti. Kikérték a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi térképeket, és elmélyedtek bennük. – Nézze csak, ez itt tizenkilencedik századi – mondta Paul. – Az eg ykori Timmin mezeje már ekkor teljesen be volt építve házakkal, még eg y templomot is emeltek rá.

– Nem lehet ig az. Eg y templomot nem dózeroltak volna le! Paul felállt, és eg y 1945-ös keltezésű térképpel tért vissza. – Íme, a válasz. A háborúban bombatámadás érte a térség et. Vig yük vissza a térképeket. Odakint Ag atha tovább makacskodott: – Én akkor is látni akarom a helyet. – Ahog y óhajtja, bár semmi értelme odamenni. Mag a vezet, én majd navig álok. Ag atha vég ül eg y g ig ászi pláza előtt állt meg . – Mag a szerint mekkora kiterjedésű lehetett Timmin mezeje? – kérdezte. – Úg y hat hektár. – Hát, ez a monstrum még annál is nag yobb. Ig aza van. Az építkezés alatt nyilván lába kelt a kincsnek. – A kezünkben eg y hiteles beszámoló a polg árháborúból, és senkinek sem mondhatjuk el, hog yan jutottunk hozzá – mondta Paul. – Harapjunk valamit, míg eldöntjük, merre tovább. – Szemetet akarok enni, az meg nyug tatna – mondta Ag atha. – Akkor forduljon meg , az előbb láttam eg y helyet, ahol eg ész nap adnak reg g elit.

Ag atha, miután bekebelezett eg y nag y tányér tükörtojást sült kolbásszal, szalonnával meg sült krumplival, elég edett sóhajjal dőlt hátra a székében. – Most már tudok g ondolkozni. Mindenekelőtt azt kell kitalálnunk, mitévők leg yünk Lamont könyvével. – Eg yelőre épp csak átfutottam. Elég részletes, amennyire meg tudom ítélni. Utána kell járnunk, vannak-e leszármazottjai Sir Geoffrey-nek, s ha akár csak eg yet is találunk, azonnal postázzuk neki a naplót, természetesen név nélkül. – Valami nem hag y nyug odni – mondta Ag atha. – Micsoda? – Az alag út. Mag a is észrevette, hog y meg javították a lépcsőt. Szerintem Harry és Carol tud a titkos járatról, és mindenáron el akarták kerülni, hog y mi is felfedezzük. A rendőrség nek nem beszélhetünk róla, különben azt is el kéne mondanunk, hog y mit kerestünk a házban. De még ha valahog y leadjuk is a fülest Billnek, a helyszínelők rög tön meg találnák az ujjlenyomatainkat, mivel nem viseltünk kesztyűt. – Ha a testvérpár tud az alag útról, miért kértek fel minket, hog y találjuk meg a g yilkost? Mármint ha eg yikük volt, vag y ketten eg yütt tették? Ag atha veszettül ráncolta a homlokát, aztán kisimult az arca. – Mi van akkor – kérdezte –, ha eg yikük sem g yilkos, ellenben mindketten használták az

alag utat, hog y a frászt hozzák az anyjukra? Paul a fejét rázta. – Alig hiszem. Tudniuk kellett, hog y nem könnyű ráijeszteni az anyjukra. – Most jut eszembe. Miért kínálta fel Harry a házat annak a szállodaláncnak még az anyja halála előtt? – Leg jobb lesz, ha ezt tőle kérdezzük meg .

Az üzletben próbálkoztak először, de jóllehet szombat délután volt, ZÁRVA táblát találtak az ajtón. – Érdekes – mondta Ag atha. – Mircester kedvelt turistacélpont. Vajon miért tart zárva épp szombaton? – Próbáljuk meg az otthoni címén – mondta Paul.

Ezalatt Mrs. Bloxby éppen Mrs. Davenportot fürkészte. – Tehát Mrs. Chatterton madridi címére kíváncsi. Miért nem fordul inkább Mr. Chattertonhoz? – Nem rajtam múlik – mondta Mrs. Davenport bosszúsan. – Mr. Chatterton sosincs otthon, mert a Raisin nőszemélyt furikáztatja. Szég yen, g yalázat, kérem szépen, az ő korában, s a tetejébe eg y nős férfival. A lelkészné fahang on felelte: – Mrs. Raisin és Mr. Chatterton ug yanaz a korosztály. Eg yütt nyomoznak, ennyi az eg ész. Szeretném, ha ezt észben tartaná, és nem terjesztene mindenféle rosszindulatú pletykát. Mrs. Davenport leforrázva távozott a paplakból. Hog yan szerezhetné meg a címet? Ki tudhatja még ? Aztán eszébe jutott Miss Simms, a nőeg ylet titkára. Neki van eg y címlistája. Juanita is részt vett az eg yik találkozójukon. Miss Simms talán feljeg yezte a címét. A lakótelep felé vette az irányt. Nem fért a fejébe, miként lehetség es, hog y eg y olyan érdemes testület, mint a nőeg ylet, épp eg y leányanyát választ meg titkárnak, aki ráadásul lakótelepi lakos. Nem közénk való az ilyen, g ondolta Mrs. Davenport zordonan, miközben vég ig ment a Miss Simms otthonához vezető takaros kerti ösvényen. Becsöng etett. – Á, mag a az – mondta Miss Simms. – Épp indulóban vag yok. – Én csak Mrs. Chatterton madridi címét szeretném elkérni, ha meg van mag ának. – Nem tudom. Mindjárt utánanézek. Addig jöjjön be. De várjunk csak. Miért nem kérdezi meg a férjét? – Mert sosem találom otthon.

– Hát csúsztasson be eg y üzenetet az ajtórésen. Mrs. Davenport kezdett besokallni. – Leg yen jó kislány, és sürg ősen keresse elő nekem azt a címet. – Szó se lehet róla. – Hog y mondja, kérem? – íg y Mrs. Davenport a néhai Edith Evans modorában. – Tőlem biztosan nem kapja meg a címet, úg yhog y hordja el mag át, vén satrafa. Van eg y olyan érzésem, hog y csak bajt akar keverni. – Még is mit képzel? Mrs. Davenport dühödten elviharzott. Ez pokollá fog ja tenni a mi Mrs. Raisinünk életét, g ondolta Miss Simms. Jobb, ha fig yelmeztetem. Ám ekkor újból csöng ettek, és Miss Simms soros lovag ja állt az ajtóban, aki eg yébiránt lakberendezéssel fog lalkozott, s ez eg y pillanat alatt kiverte a nő fejéből az imént történteket.

Harry ajtót nyitott Ag athának és Paulnak. – Üdvözlöm önöket. Meg tudtak valamit? – Még nem, viszont lenne eg y kérdésünk. – Jöjjenek. Aztán feléjük fordult. – Miről lenne szó? – Miért akarta eladni az édesanyja házát a szállodaláncnak még a g yilkosság előtt? Harry mindaddig a homlokát ráncolta, de most kisimult az arca. – Pofoneg yszerű. Az üzletem a csőd szélére jutott, és meg kérdeztem anyámat, hog y kiseg ítene-e. Ő meg halálos nyug alommal közölte, eg y rosszul elsült befektetés miatt sajnos neki sincs fölös pénze. Mondom, túl nag y eg yetlen embernek az a ház. Esetleg eladhatná, aztán beköltözik eg y idősotthonba, és szépen eléldeg él a házeladásból származó bevételből. Anyám azt mondta, annyit úg yse kapna érte, amennyiért hajlandó lenne elmenni. Én meg , hog y rácáfoljak, felvettem a kapcsolatot a szállodalánccal. Eleinte érdekelte is őket a dolog , aztán rájöttek, hog y a szükség es átalakításokhoz építési eng edélyért kéne folyamodniuk, amit biztosan nem kapnának meg . Anyámat elég tétellel töltötte el, hog y felsültem. Mindig örült a kudarcaimnak – tette hozzá keserűen. – Voltak az édesanyjának ellenség ei? – kérdezte Paul. – Nincs kizárva. Örömét lelte abban, ha g yötörhette az embereket. Ott van például Barry Briar.

– A kocsmáros? – Ig en. Anyám nag y teás volt, meg vetette az alkoholt. Folyton azon mesterkedett, hog y valami úton-módon bezárassa a kocsmát. A falubeliekkel is csak marakodott. – Nem tud eg y titkos alag útról, ami a házba vezet? – Nincs ilyen alag út. Különben tudnék róla. – Mi a helyzet Peter Framptonnal? – Az meg ki? – A towdey-i történeti társaság ot vezeti. Ő is meg akarta vásárolni a házat. – Sose hallottam róla. Ag atha és Paul kifog yott a kérdésekből. Azzal az íg érettel távoztak, hog y azonnal tájékoztatják Harryt, amint meg tudtak valamit a g yilkos kilétéről. – Nálam továbbra is ő a fő g yanúsított – mondta Ag atha. – Meg kéne keresni az amatőr színjátszókat, hog y tisztázzuk, volt-e alkalma Harrynek aznap este, hog y átug orjon Hebberdonba. – Eng em meg az az alag út zavar – mondta Paul. – A rendőrség nyilván már a g yilkosság előtt padlástól a pincéig átfésülte a házat. – A g yilkosság előtt alig hanem csak úg y fél g őzzel csinálták. – Na jó, de utána is? – Minden csupa por abban a pincében. Runcorn meg nem eg y észlény. De még ha felnyitnák is a ládát, csak füg g önyöket találnának benne. – Tudja, mit kéne tennünk, Ag atha? – Na mit? – Este vissza kellene menni oda, de már kesztyűben, és mindent letörölg etni. Aztán szólunk Billnek, hog y eg y ilyen öreg házban kell lennie valahol eg y rejtekjáratnak, és meg kérdezzük, utánanéztek-e már. – S miközben buzg ón törölg etjük a nyomainkat, meg lehet, hog y a g yilkoséit is eltüntetjük. – Aki g yilkolni akar, az nem hag y mag a után ujjlenyomatokat. – Hát jó. De akkor sem tetszik az ötlet.

Aznap éjfélkor Mrs. Davenport az Org onás-dűlő vég ében nőtt bokrok mög ött rejtőzködött, onnét tartotta szemmel Paul és Ag atha házát. Eg ész éjjel őrség ben volt. És türelme rózsát termett, amint a templom toronyórája elütötte az éjfélt. Ug yanis Paul Chatterton kijött a házából, és átment Ag athához. A nő is kijött. Paul arcon csókolta. Útitáska volt a kezében. Mindketten beültek Ag atha kocsijába, és elhajtottak.

Juanita Chattertont haladéktalanul tájékoztatni kell. És ez az én kötelesség em, emlékeztette mag át Mrs. Davenport.

Hét Ag atha és Paul hajnalhasadásig serénykedett: poroltak, töröltek, porszívóztak. Amikor fényes nappal távoztak, már annyira elfáradtak, hog y nem is törődtek vele, meg látja-e őket valaki. Lényeg , hog y látog atásuk minden nyomát eltüntették. Úg y eg yeztek meg , hog y előbb kialusszák mag ukat, aztán este találkoznak, és kifundálják, miként hívhatnák fel a rendőrség fig yelmét az alag útra. Ag atha azzal a búbánatos g ondolattal merült álomba, hog y mindketten amatőrök, kapkodnak fűhöz-fához, mint valami eszementek. Este hétkor Ag atha konyhájában találkoztak, hog y meg beszéljék a további teendőket. – Névtelen levél? – vetette fel Ag atha. – Nem rossz, de kell lennie valami más meg oldásnak. Vajon Peter Frampton tud az alag útról? – Talán ig en. Mindenesetre valaki odahúzta azt az öreg ládát a csapóajtóra, és rápakolta a tetejére a füg g önyöket. – Csakhog y feltehetően korábban is elmozdították már. Kizárt, hog y a pince az első naptól fog va tele volt azzal a sok vacakkal. – Meg tehetnénk persze – mondta Ag atha óvatosan –, hog y Bill jóindulatára hag yatkozunk. – Felejtse el. Illeg ális behatolás. Értékes bizonyítékok meg semmisítése. Bill nem tud falazni nekünk. – Akkor maradjunk a névtelen levélnél. – Kockázatos. A boríték rag asztócsíkján rajta marad a DNS. – Nem minden borítékot kell lenyalni – mutatott rá Ag atha. – Tudom már, a moreton-inmarshi őrsöt be szokták zárni. Éjszakára biztosan. Fog juk mag unkat, és bedobunk eg y írást a levélnyíláson. Nem g éppel írjuk. Az íróg épeket már rég le tudják nyomozni, és lehet, hog y manapság már a számítóg épeket is. Pont most vettem eg y adag bárhol kapható papírt a nyomtatómba. Paul sóhajtva mondta: – Ám leg yen. De kesztyűben csináljuk. Ag atha kivett a fürdőszobában eg y pár műanyag kesztyűt az eg yik hajfestékes dobozból, és visszatért Paulhoz. Az íróasztalhoz mentek, Ag atha felhúzta a kesztyűt, felbontotta a nyomtatópapírt, és nag y óvatosan kivett belőle eg y lapot.

Két ujjal vitte át a konyhába. A másik kezével szakajtott eg y adag ot a konyhai papírtörlőből, kiterítette a konyhaasztalra, és ráhelyezte a papírlapot. – Mit írjak? – kérdezte. – Csak röviden – mondta Paul. – És csupa nyomtatott betűvel. „Van eg y titkos alag út a Borostyános házban. A lejáratot a pincében találják, eg y öreg láda alatt.” Ag atha léleg zet-visszafojtva írt, attól tartott ug yanis, hog y eg yetlen csepp nyál is elég ahhoz, hog y leleplezzék a birming hami laborosok. – Kész van! De hog y dobjuk be a levélnyíláson úg y, hog y senki ne veg ye észre? Csupa nyug díjas lakik pont szemben, valamelyikük kifig yelhet minket. – Hajtog assa össze – mondta Paul. – Kénytelenek leszünk álcázni mag unkat. – Mrs. Bloxbynak van eg y rakás kosztümje az amatőr színielőadásokhoz. Vicces, mert ők is nemrég mutatták be A mikádót. De meg fog ja kérdezni, miért van szükség ünk a maskarára, és nem szeretném beavatni. – Majd azt mondjuk, jelmezbálba készülünk eg y londoni barátomhoz – mondta Paul. – Amennyiben a mikádós kosztümöket választjuk, akkor a rendőrség meg int Harryre fog koncentrálni, mármint ha közben meg feledkeztek volna róla. – Még valami. Nem kell mindkettőnknek beöltözni. Eg yikünk is elég a feladathoz. Ne liheg jük túl.

Hajnali kettőkor Ag atha vörös parókával a fején, földig érő ruhában – amit Oscar Wilde Bunburyjéből kölcsönöztek – ideg esen baktatott a ház mög ött elterülő mező szélén, ahol Paul leparkolta a kocsit. Teherautó zörömbölt el mellette a Fossewayen, de a sofőr eg yenesen előrebámult. Moreton-in-Marsh teljesen kihaltnak tűnt. Ag atha odavág tázott a kapitányság épületéhez, és bedobta az üzenetet. Aztán nag yot sóhajtott, s már szaladt is elfelé, amikor valaki elkapta a karját. – Estét, szivikém. Ag atha meg pördült, és eg y alacsony, alaposan betintázott embert pillantott meg . – Csak eg y csókot. – Eresszen – sziszeg te Ag atha. Az utcalámpák fénye meg csillant a férfi szemüveg én, mely mög ött mintha két narancssárg a holdacska lett volna a szeme. Jó markos volt. Könnyedén hátracsavarta Ag atha karját. – Gyere csak ide, te – mondta vaskos hang on, denaturált szesz szag át ereg etve a szájából. A halálosan rémült Ag atha kitépte mag át a szorításból, és a térdével keményen odarúg ott a férfi

lába közé. Amaz állatias hang ot adott ki mag ából, eleng edte Ag athát, és eg yre hang osabban üvöltött. Ekkor fény g yúlt a szemközti házban, s Ag atha a szoknyáját felhúzva futásnak eredt. A kocsinál várakozó Paul ideg esen kémlelte az utat, amerről Ag atha rohant felé. – Padlóg áz – zihálta a nő. – Tűnjünk el innen! Bekászálódtak a kocsiba, és Paul kilőtt. – Mi a fene?… – szólalt meg . – Eg y részeg fickó meg akart erőszakolni – mesélte Ag atha fanyalog va. – De kapott tőlem eg yet a leg érzékenyebb pontjára. Attól üvöltött úg y. Paul, nem meg y ez nekünk. Adjuk fel. – Eg yetértek – mondta Paul. – Én is belefáradtam.

Másnap Ag atha pocsék bőrben volt. Tudta mag áról, hog y píárosnak nem utolsó. És mindeddig abban a hitben élt, hog y detektívnek se rossz. Most még is az derült ki, hog y csődtömeg . Paul seg édletével valószínűleg értékes bizonyítékokat semmisített meg . A birtokukba került eg y hiteles történelmi dokumentum. Hang osan felnyög ött. Miért is nem tették vissza a naplót oda, ahol találták, hog y a rendőrség később felfedezhesse? A szomszédban Paul g ondolatai ug yanezen a vág ányon jártak azzal az eg yetlen különbség g el, hog y ő Ag athát tartotta hibásnak. A nő ráng atta bele ebbe az őrültség be. Már elfelejtette, hog y eredetileg az ő kútfejéből pattant ki az ötlet. Mi van, ha még is maradt valahol akár csak eg y fél ujjlenyomat? Elfelejtette, hog y nemrég iben vonzódni kezdett Ag athához. Most az erőszakos, középkorú nőt látta benne, aki vélhetően még őrült is. Beszélni szeretett volna az ő kis tűzrőlpattant asszonykájával, de csak az anyját érte el Madridban, aki azt mondta, hog y Juanita elment hazulról, és nem is tudja meg mondani, mikor jön vissza. Amint letette a kag ylót, meg csörrent a telefon. – Ig en? – szólt bele tétován. – Itt Ag atha. Nézze, Paul, én g ondolkodtam… – Most nincs időm mag ával diskurálni – vág ta el a szavát a férfi. – A viszontlátásra. Ag atha lassan a helyére tette a kag ylót, és eg yetlen krokodilkönny g ördült az arcára. Öreg nek és ostobának érezte mag át, s vég telenül mag ányos is volt. Elhatározta, hog y átmeg y Mrs. Bloxbyhoz. A lelkészné társaság ából nyug almat merített, és mindig számíthatott a barátság ára. Mrs. Bloxby ajtót nyitott, és ag g ódva mondta: – Jézusom, Ag atha! Gyere be, és mondd el, mi borított ki ennyire. Ag atha azonmód sírva fakadt. Mrs. Bloxby beterelte a nappaliba, lenyomta az öreg kanapé kényelmes tollpárnái közé, az ölébe tett eg y nag y doboz papír zsebkendőt, és meg fog ta a kezét.

Ag atha felitatta a könnyeit, és orrot fújt. – Olyan hülye vag yok – hüppög te. – Nem is lenne szabad elmondanom neked. – Eg y szót se, ha nem akarsz beszélni – mondta szelíd hang ján Mrs. Bloxby. – De ne feledd, hog y az eng edélyed nélkül soha nem fecseg ném ki, amit mondasz. Ag atha elakadó hang on beszámolt neki az alag út meg a napló felfedezéséről, s arról, hog y később visszamentek, és mindent tisztára töröltek, amivel az összes bizonyítékot meg semmisítették. Mesélt a névtelen üzenetről, valamint a részeg fószer támadásáról is. – Visszaadom a kosztümöt – mondta g yászos hang on. – Ug yanis álcáztam mag am. Vörös parókát tettem föl, és felvettem azt a délutáni ruhát a Bunburyből. Mrs. Bloxby leszeg ett fejjel ült mellette, és reszketett a válla. Először csak eg y horkantás jött ki belőle, aztán nem bírta tovább, s a párnáknak dőlve önfeledt kacag ásban tört ki. – Na de Mrs. Bloxby! – állt volna fel Ag atha a meg aláztatástól láng ba borult ábrázattal. – Jaj, ne – húzta vissza a lelkészné a kanapéra. – Be kell látnod, hog y ez irtó vicces. Ag atha kényszeredett mosolyra húzta a száját. – Nem vicces, hanem nevetség es. Mrs. Bloxby ettől vég re lecsillapodott. – Főzök teát. Kimeg yünk a kertbe teázni meg sütizni, hiszen g yönyörűen süt a nap. Menj előre, és szívj el eg y cig arettát. Ag atha immáron nyug odtabban ment ki a kertbe. Háta mög ött lila iszalag bukott rá az öreg paplak falára, előtte klasszikus virág fajták dúsan burjánzó özöne: büdöske és viola, sarkantyúvirág és csillag fürt, kardvirág és liliom. Elővette és dühödten nézte a pakli cig arettát. Bosszantó, ha az ember életét a dohányzás kényszere irányítja. El is rakta a bag ót. Közben meg jött Mrs. Bloxby, kezében tálcával. – Tessék parancsolni. A süteményt mag am készítettem. A boltinak valahog y nem olyan az íze. Veg yél tejet, cukrot. – Van itt még valami – mondta Ag atha. – Paul. Felhívtam, de lerázott. – Alig hanem ő is meg van rémülve, és ug yanolyan ostobának érzi mag át, mint te. De ne feledd, hog y férfi. – Hát aztán! – Amikor a férfiak ostobának érzik mag ukat, mindig keresnek eg y bűnbakot. – Ez nem ig azság os! – Majd kialussza. Most pedig vizsg áljuk meg a problémát. Ami történt, meg történt. Hanem aki ijesztg ette, majd pedig meg g yilkolta Mrs. Witherspoont, mert tételezzük fel, hog y ez eg y és ug yanaz a személy, nyilván kesztyűt viselt mindeközben. A rendőrség soha nem értesülne a

titkos járat létezéséről, ha ti nem fedezitek fel. Vag yis nemhog y nem hátráltattad a nyomozást, hanem még seg ítetted is. – Lehet – dünnyög te Ag atha süteménnyel teli szájjal. – Van még más is? Ag atha elbeszélte, hog y Harry és Carol előbb felkérte őket, hog y nyomozzanak, de berzenkedtek attól, hog y Ag atháék átkutassák a házat, továbbá hog y Harry meg osztja az örökség ét Carollal. – Mi ez a pálfordulás? – kérdezte Mrs. Bloxby. – Harry szerint leültek Carollal, és meg beszélték, hog y az anyjuk fordította őket eg ymás ellen. Ezt még el is hiszem. – Vag y ő a g yilkos, és csak előadja mag át, hog y jobb színben tűnjön föl. – Ha Paulnak nem ment volna el tőlem a kedve, épp javasolni akartam neki, hog y menjünk át Mircesterbe ma este, nézzünk utána annak az amatőr színtársulatnak, hátha éppen próbálnak, és teg yünk fel nekik eg ypár kérdést. Harry akár meg is lóg hatott eg y rövid időre aznap este. – De hát Harry is ott lenne a próbán, vag y nem? – Ig az. – Várjunk csak. Támadt eg y ötletem. Van eg y barátnőm odaát, Mircesterben. Biztosan tudom, hog y ő is tag ja a társulatnak. Amíg Mrs. Bloxby bement a házba, Ag atha a teáját kortyolg atva várakozott. A lelkészné visszajött, és eg y darab papírt nyújtott Ag athának. – Mrs. Barley-nak hívják. Itt a címe. Otthon van, úg yhog y indulj most rög tön. – Hálás köszönet. Szerinted szóljak Paulnak? – Ne, inkább várd meg , amíg ő jelentkezik. Amikor Ag atha hazaért, Paul épp a háza előtt kertészkedett. Ag atha elhaladtában eg y pillanatra meg torpant, de jóllehet Paulnak tudnia kellett, hog y ő az, nem vette a fáradság ot, hog y feltekintsen a g yomlálásból. Ag atha vállat vont, és ment tovább. Az utca vég éről Mrs. Davenport sóváran leste őket. Szóval szakítottak! Csalódott volt. Azóta se sikerült meg szereznie Juanita címét, pedig már alig várta, hog y tanúja leg yen, amint Ag atha Raisin meg kapja méltó büntetését. Ag atha azzal az érzéssel hajtott Mircester felé, hog y mázsás tehertől szabadult meg . Jó érzés volt újra eg yedül lenni. A testi vág y csak kárára van a nyomozói zsenijének, emlékeztette mag át. Még Mircester előtt meg állt eg y pihenőhelyen, elővette a kesztyűtartóból a város térképét, és meg kereste rajta Mrs. Barley lakhelyét.

A Barley szép név, mereng ett Ag atha a városba behajtva. Vélhetően eg y dundi vidéki asszonyka rejlik a név mög ött, rózsás arccal meg nag y mellel a virág os kötény alatt. A valóság szíven ütötte. Mrs. „szólítson csak Robinnak!” Barley karcsú, aranyszőkére festett, hatvanas nőnek bizonyult, Versace nadrág kosztümöt viselt, és tele volt ag g atva arannyal. – Fáradjon be az én kis szentélyembe – búg ta. – És bocsásson meg a festékszag ért. Műteremlakás. Sunyi tekintetű, apró, fehér uszkár rohamozta meg csaholva Ag atha bokáját, akinek uralkodnia kellett mag án, hog y ne rúg jon bele a kis dög be. Elkészült ping álmányok sorakoztak a fal mellett, a festőállványon pedig eg y zöldessárg a arcú nőt ábrázoló, félkész alkotás pompázott. – Önarckép – dünnyög te Robin Barley, hosszú ujjaival lekicsinylő mozdulatot téve. – Nem valami jó, de leg alább a saját munkám. – Nekem kifejezetten tetszik – hazudta Ag atha. Sosem értette azokat, akik felhúzzák az orrukat a szöveg re: „nem értek a festészethez, inkább annak alapján választok, hog y mi az, ami tetszik”. Mi a baj ezzel? Festményvásárlásnál az ember ig enis a tetszése szerint válasszon! Állítólag a művészet tanulmányozása eleng edhetetlen a műélvezethez. De miért? Ő se tanult művészetet, James g yakorta nevetett is az úg ynevezett nyárspolg áriság án, de Ag atha továbbra sem értette, mire jó ez az álság osság . Volt férje eg yszer elvitte eg y Matisse-kiállításra, de ő szörnyűség esnek találta a színvilág ot, s ennek hang ot is adott, mire James elvörösödött, és kicipelte a g alériából. – Ihatnánk eg yet, elvég re jócskán benne járunk a napban – mondta Robin. – Ön mivel mérg ezi mag át? – Eg y g in-tonikot, lesz szíves. – Hog yne. Akkor én is azt iszom. – Robin bement a műterem vég ében nyíló teakonyhába, és elkészítette az italokat. – Fenékig – mondta aztán. Ag atha eltűnődött azon, hog y Robin mást is tud-e vajon az elcsépelt frázisok pufog tatásán kívül. – Szóval mag a az a híres-neves detektív – mondta Robin. – Fog laljon helyet. Ig azából nem itt lakom, ez csak a műtermem. Van eg y kis házikóm Wormstone falvában. Valójában ki se látok a munkából, de soha nem tudnék nemet mondani a drág a Marg aretnek. – Marg aret? – Mrs. Bloxby. Csak az ő kedvéért áldozok önre a drág a időmből. A baj nem jár eg yedül – fűzte hozzá homályosan. – És minden rosszban van valami jó – felelte Ag atha. – Továbbá minden út Rómába vezet – íg y Robin.

Ez bolond, g ondolta mag ában Ag atha, de fennhang on csak annyit mondott: – Harry Witherspoon és A mikádó miatt jöttem. Robin g yűrűs kezével hátraseperte aranyhaját. – Hja, ig en. Én játszottam Katishát. – A vérszomjas jeg yest – mondta Ag atha, aki jól ismerte Gilbert és Sullivan művét. – Úg y van. – Az romantikus és vonzó, / Ha a vár fala már omló; / Te magad elég idős vagy-e ehhez? – idézte Ag atha kissé pontatlanul, mire Robin fölényes kacajra fakadt. – Én vittem színt a fig urába. Mindig is azon a véleményen voltam, hog y tévedés Katishát g onosznak ábrázolni. De visszatérve az ön dolg ára, Harry eg yszerű kórustag volt. Nem hiszem, hog y csak úg y ki tudott volna surranni. – Feltűnt volna? – Mond valamit. Hisz olyan kis mitug rász az a Harry. Nem, nem tűnt volna fel. Az előadás nyolctól fél tízig tartott. Aztán mindenki visszavonult az öltözőjébe lemosni a sminkjét, készülődtünk a bulira. Amit ott tartottunk meg a színpadon, és valamivel éjfél után ért vég et. Azalatt Harry simán elillanhatott. – A rendőrség nek szilárd meg g yőződése, hog y nem tette, leg alábbis nekem ez volt a benyomásom. – Sajnálom mag át. Rémes, ahog y üg yetlenkedik, és semmire se meg y vele. – Néha valóban dühítő, amikor olyanokat kell szóra bírnom, mint mag a. – Ejnye-bejnye – korholta Robin. – Húzza vissza a karmait. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Ag atha felmarkolta a táskáját. – Kösz az italt. Most már mennem kell. – Kérem, üljön le. Szerintem tudnék seg íteni mag ának. – Hog yan? – fordult vissza Ag atha az ajtóból. – Diszkréten kérdezősködöm. Harry a kórusban volt, és az nag yon összetartó csapat. Közös az öltözőjük, mármint a férfiaknak. Valamelyikük csak észrevette, ha Harry szó nélkül lelécelt. Ag atha belekotort a táskájába eg y névjeg yért. – Hívjon fel, ha kiderített valamit – mondta. – Habár az kész csoda lenne – mormog ta aztán, amikor beült a kocsijába. Mircesterben bekapott valamit ebédre, és hazaindulás előtt még nézelődött eg y kicsit a boltokban. Eg y világ omlott össze benne, amikor bekanyarodott az Org onás-dűlőre, és meg pillantotta

Bill Wong kocsiját. Leparkolt, kiszállt, és csak részben léleg zett fel attól, hog y Bill eg yedül jött. – Beszélnünk kell – mondta a nyomozó. – Hívja a barátját is. Ag atha nem kívánta bevallani, hog y a szomszéd úr momentán nem áll vele szóba. – Kerüljön beljebb – mondta. – Mindjárt felhívom Pault. Előrement a konyhába. – Addig csináljon eg y kávét, Bill. Eg y perc, és itt vag yok. – Miért nem a konyhai készüléket használja? – Hja, persze – felelte Ag atha összezavarodva. Felemelte a kag ylót, de rög tön vissza is tette. – Tudom már, miért akartam a nappaliból telefonálni. Kell a reg iszteres füzetkém, fejből nem tudom a számát. – Nekem meg van – mondta Bill, azzal odaadta neki a számot, és Ag atha vonakodva bár, felemelte a kag ylót. Remélte, hog y Paul nem lesz otthon. Mert mi van, ha kitálal Billnek a Borostyános házbeli kalandjukról? Ag atha biztosra vette, hog y Bill már tud a névtelen üzenetről, és rájuk g yanakszik. Ám Paul már az első csörg ésre fölvette. – Ag atha vag yok – csicsereg te a nő. – Itt van nálam Bill, beszélni szeretne mindkettőnkkel. – Ug yan miről? – kérdezte Paul élesen. – Fog almam sincs. Siessen. – De… Ag atha levág ta a kag ylót. – Eddig csak filmekben láttam olyat, hog y valaki köszönés nélkül lecsapja a telefont – jeg yezte meg Bill. – Nem köszöntem? – íg y Ag atha teátrális kacajra fakadva, amit még a leg avatottabb ripacsok is meg irig yeltek volna. – Mi ez az eg ész, Bill? Csöng ettek, de ő Billre szeg ezte a tekintetét, és nem mozdult. – Ez biztosan Paul – szólalt meg a nyomozó. Ag atha indult az ajtóhoz, hog y beeressze a szomszédot, és csüg g edten konstatálta, hog y Bill is ott iparkodik a nyomában. Íg y most oda a remény, hog y néhány szó erejéig , amúg y kutyafuttában fig yelmeztetheti Pault. Körbeülték a konyhaasztalt, Ag atha és Paul az eg yik oldalon, átellenben Bill. Ösztönösen úg y helyezkedtek el, mintha rendőrség i kihallg atószobában lennének. – Érthetetlen dolog esett meg – kezdte Bill. – Nem kér valaki kávét? – kérdezte Ag atha derűsen. – Később – mondta Bill. Paul összefűzött kézzel, elmélyülten bámulta az asztal lapját. – A helyzet a következő – folytatta Bill. – Kaptunk eg y névtelen üzenetet, amit a moretoni

kapitányság ajtaja alatt csúsztattak be. Eg y titkos alag útról van benne szó, amely eg y öreg láda alatt nyílik, és kivezet a Borostyános házból. – Eg ek! Szóval még iscsak létezik rejtekút! – ujjong ott Ag atha. – Mag a meg mondta, nem ig az? – Nos, a g yilkos csakis onnét juthatott be a házba – mondta Ag atha. – Most már jöhet az a kávé? – Mintha nem nag yon izg atná a jövetelem oka – mutatott rá Bill. – A mi ötletünk volt a rejtekjárat, nyilván ezért jött – mondta Ag atha, s közben azt kívánta, hog y Paul emelje fel vég re a fejét, és szólaljon meg , csak ne az ig azat mondja. – Muszáj meg kérdeznem, hog y benne van-e a kezük. – Miről beszél, Bill? Csak nem azzal vádol bennünket, hog y mi vájtuk ki az alag utat? – Szerintem pontosan tudja, miért vag yok itt. Harry Witherspoont már kihallg attuk. Állítása szerint őket soha nem eng edték le a pincébe g yerekkorukban. Azt is mondta, hog y önök eng edélyt kértek tőle a ház átkutatására, de ő nemet mondott. Eg észen véletlenül nem törtek be a házba? – Nem – jelentette ki Ag atha. – Miért, betörtek? – Még hozzá valaki, akinek kulcsa volt. Erőszakos behatolásnak semmi nyoma. – Na tessék! Akkor csak Carol vag y Harry lehetett. Bill nem hag yta mag át félbeszakítani. – Továbbá eg y, a Budg ens szupermarket közelében lakó hölg y ordítozást hallott az éjjel, s az ablakon kinézve látta, amint eg y nő meg eg y férfi dulakodik. A nő meg rúg ta a férfit, aki valószínűleg ittas volt, majd elszaladt. Amikor arra kértük a tanút, hog y írja le nekünk a nőt, valami nag yon furcsát mondott. Azt állította, hog y tizenkilencedik századi ruhát viselt. Van eg y fényképe a nag ymamájáról ug yanolyan öltözékben. A nő hajszínét nem tudta meg mondani, mivel az utcalámpák fényében nem lehet tisztán látni. Nekem még is van az a sanda g yanúm, Ag atha, hog y mag a lehetett az a nő színházi maskarába bújva, és mag a dobta be hozzánk az üzenetet. – Bill, de tényleg ! Szóltunk volna mag ának, ha alag útra bukkanunk. – Hacsak nem illetéktelenül jutottak be a házba. Paul felszeg te a fejét, és ekkor nyitotta ki a száját először. – Ez most hivatalos kihallg atás? – Nem, csupán baráti vizit. Ettől füg g etlenül csúnyán meg üthetik a bokájukat, ha még is mag uk találták meg az alag utat, és bizonyítékot semmisítettek meg . Paul csendesen mondta:

– Még jó, hog y nem mi voltunk. Én most nem kérek kávét, Ag atha. – Váratlanul elmosolyodott. – Inkább teát. Ag atha majd elolvadt a meg könnyebbüléstől. Feltápászkodott, hog y hozzálásson a tea meg a kávé elkészítéséhez. – Meséljen nekünk valamit az alag útról – mondta Paul. – Hosszú? Nag yon rég i? Merre van a kijárata? – Hivatalosan ez nem az én üg yem – mondta Bill. – Csak hallomásból tudom, hog y a pincében van a lejárat eg y nag yobbfajta, öreg láda alatt, ahonnét lépcső vezet lefelé, amit nemrég iben meg reparáltak, vég ig fut a ház meg a kert alatt, s eg y csapóajtóban vég ződik a cserjék között. A kapitányság közelében történt dulakodás szemtanúja azonnal értesítette a rendőrség et. A helyszínre kiérkező járőr találta meg az üzenetet. A laborosok órákon keresztül kínlódtak, de valaki minden nyomot eltüntetett az alag útban éppúg y, mint a pincében. Porszívót használt. Már átkutatták a testvérpár otthonát, és elkobozták a porszívóikat. Paul a saját autós porszívójára g ondolt, amelyet a tetthelyen használt, s ami most odahaza pihent a szekrényben. Még ki se ürítette. Ag atha a jelmezére g ondolt, meg a parókájára, mindkettő odafent volt. Ag atha letett Bill elé eg y bög re kávét, és örömmel vette észre, hog y nem remeg a keze. Aztán Pault is kiszolg álta eg y csésze teával. – Felteszem, az a rettenetes Runcorn lesz a következő, aki tiszteletét teszi nálam. – Meg lehet. Mint mondtam, ez nem az én üg yem. Szóval, bárki volt is, aki ijesztg ette, majd pedig meg g yilkolta Mrs. Witherspoont, az alag úton át jutott be – mondta Bill. – Már amennyiben ez a kettő eg y és ug yanaz a személy – mondta Ag atha. Bill merőn nézett rá. Tisztában volt vele, hog y a múltban, amikor úg y tűnt, hog y Ag atha csak kotnyeleskedik, időnként hihetetlen intuíciós képesség ekről tett tanúbizonyság ot. – Nem is tudom – mondta lassan Ag atha. Mag ának is készített eg y bög re kávét, aztán rág yújtott, és visszaült a helyére. – Szerintem ez eg y ravasz g yilkosság . Ha Mrs. Witherspoon nem lett volna eg észség es, mint a makk, talán el is könyvelik balesetnek. Bizonyos életkor fölött nem szokás különösebben vizsg álg atni a halál okát. Ha az orvos aláírja a halotti bizonyítványt, a g yilkos most biztonság ban érezhetné mag át. Ez a szellemhistória viszont… hog y is mondjam csak, kissé g yerekes. Mellesleg hog yhog y a rendőrök a ház átfésülésekor nem fedezték fel az alag utat? – Nem is keresték. Runcorn most is úg y véli, hog y Harry tette, a többi szállal eg yáltalán nem törődik. Bill meg itta a kávéját, és felállt.

– Leg yenek óvatosak. Remélem, nem mag uk voltak. – Miket nem feltételez! – hárított Ag atha, miközben kitessékelte a nyomozót. Aztán szaladt vissza a konyhába. – Most azonnal visszaviszem a jelmezt Mrs. Bloxbynak. – Én pedig meg szabadulok a porszívótól. Leg jobb lesz, ha minden ruhadarabot kimosunk, ami teg nap rajtunk volt. Nézze, Ag atha, ne harag udjon, hog y g oromba voltam, csak hát felbosszantott a tulajdon ostobaság unk. – Eg y vacsorával kieng esztelhet. De most eg ykettőre tüntessük el a bizonyítékokat.

Kora este Ag atha éppen átadta mag át a szívderítő g ondolatnak, hog y a jelmezt parókástul visszajuttatta a paplakba, hog y az ujjlenyomat-eltüntetéskor viselt ruhái eg ytől eg yig frissen vannak mosva és szárítva, s a cipője is alaposan le van tisztog atva, amikor meg szólalt a telefon. Paul hívta. – Runcorn van itt nálam – mondta halk hang on. – Kéri, hog y ug orjon át. Ag atha úg y battyog ott át a szomszédba, mintha ólomból lennének a tag jai. Runcorn felüg yelő és Evans nyomozó már várt rá Paul nappalijában. A férfi szótlanul ült az íróasztalánál. – Mrs. Raisin. Helyes. Üljön le – rendelkezett Runcorn. Ag atha odahúzott eg y széket Paul mellé, és leült. – Hol tartózkodtak a mai napon éjjel kettő és három óra között? – Az ág yban – mondták uniszónóban a kérdezettek. – Tanújuk is van rá? – Nincs – felelte Ag atha hűvösen. – Eng em főként ön érdekel, Mrs. Raisin. – Runcorn szúrós szemmel fixírozta. – Valaki becsúsztatott eg y üzenetet a mircesteri rendőrkapitányság ajtaja alatt. Az üzenetben az állt, hog y van a Borostyános házban eg y titkos alag út. – Ez ig az? – kérdezte Paul, s Ag atha újfent meg könnyebbült. – Ig en, ig az, de valaki minden nyomot eltüntetett. Még a port is felszívták. Bármikor szerezhetek házkutatási eng edélyt, úg yhog y szeretném, ha önként átadnák nekem a porszívóikat. – Jó – vág ta rá Ag atha, nehog y eng edéllyel jöjjenek vissza, mert akkor az eg ész házat át fog ják fésülni, és esetleg találnak valami inkriminálót, mondjuk eg y szálat a parókából. – Mr. Chatterton? Paul vállat vont.

– Nincs kifog ásom. Azzal felállt, és a lépcső alatti szekrényből elővarázsolt eg y csinos kis porszívót. Evans nyomozó meg írta róla az átvételi elismervényt. – Hozom az enyémet – mondta Ag atha. – Ha van autós porszívója, azt is kérjük – szólt utána Runcorn. – Nincs – vetette hátra Ag atha. Pillanatokon belül visszajött, ug yanis nem szívesen hag yta velük mag ára Pault. Meg sejtette Runcorn g yanakvását, amellyel a felüg yelő a szolg álatkészség üket fog adta. A kíváncsiság a sarkallta rá, hog y felteg ye a kérdést: – Honnét veszik, hog y sárosak vag yunk? Mi a jó fenének akartuk volna meg ölni Mrs. Witherspoont? – Beszélik, hog y ősi kincs van valahol abban a házban. Most, hog y Mrs. Witherspoon halott, a ház meg üres, valami félnótások esetleg úg y dönthettek, hog y eljátsszák a kincsvadászt. – Ésszerűbbnek tűnik, hog y a g yilkos tért vissza a tett színhelyére, hog y eltüntesse mag a után a nyomokat – mondta Paul. – És üzenetet hag yott a kapitányság on? – Az valaki más lehetett. Aki talán tudja, ki a g yilkos. – Erről jut eszembe, a szemtanú állítása szerint a nő, aki az üzenetet hag yta, illetve az az ismeretlen nőszemély, aki az ittas férfival dulakodott, tizenkilencedik századi ruhát viselt. Önnek van ilyen ruhadarabja, Mrs. Raisin? – Ennyire azért még nem vag yok öreg . – Nem bánja, ha Evans nyomozó átkutatja a ruhásszekrényét? – Tessék csak. Miután Ag atha kiment, Runcorn előredőlt, és olyan hang hordozással beszélt, mint férfi a férfival: – Mr. Chatterton, hadd mondjam el, ennek a nőszemélynek az a heppje, hog y belekontárkodik a rendőrség munkájába. Rosszul járna, ha kiderülne, hog y ön is benne volt. Örülnék, ha leg alább eg y kis időre félreállíthatnám a nőt, hog y ne kavarhasson több bajt. Szóval nekem nyug odtan elmondhatja. Miben mesterkedik Mrs. Raisin? – Ő a szomszédom és a barátom – mondta Paul. – A szellemvadászat teljes mértékben az én ötletem volt. Mr. Harry Witherspoon meg a húg a, Carry, a temetés után arra kért bennünket, hog y seg ítsünk felkutatni a g yilkost. Runcorn arca elsötétült. – Remélem, nem mentek bele.

– Annyit mondtunk, hog y mindent el fog unk követni. Alig hiszem, hog y ezzel zavarhatnánk az önök nyomozását. Ha bármi lényeg eset meg tudunk, arról haladéktalanul tájékoztatni fog juk önöket. – Paul feszült pillantást vetett a könyvespolcra, ahol ott virított a napló a leg frissebb, fényes borítójú informatikai kötetektől közrefog va. – Fog adja meg a tanácsomat, és ne csináljanak semmit. Néma csöndben ülve várták, hog y Ag atha és Evans visszatérjen. – Semmi – mondta a nyomozó. Runcorn felállt. – Akkor vég eztünk… eg yelőre.

– Tyű! – szakadt ki Ag athából a sóhaj, amikor a rendőrök elmentek. – Ez necces volt. – Valamit nem értek – mondta Paul. – Mit? – Akkora por volt a pincében, mintha évek óta nem nyúltak volna hozzá semmihez. Szerintem Runcorn pácban van, mert az emberei nem vég eztek elég alapos munkát. – Valószínű. De a g yilkosnak akkor is hag ynia kellett volna valami nyomot. – Tudja – mondta Paul –, szerintem holnap újból beszélnünk kellene Harryvel és Carollal. Nem tudom elhinni, hog y ha tényleg abban a házban nőttek fel, még oly meg félemlítve is, nem próbálták meg feltérképezni a pincét. – Kérdés, hog y két kisg yerek meg találta volna-e a titkos csapóajtót. – Hát ig en. Most jut eszembe: a kertre nyíló csapóajtó viszonylag újnak tűnt. Elképzelhető, hog y valaki véletlenül botlott bele, és rájött, hog y onnét észrevétlenül bejuthat a házba. – Peter Framptonról se feledkezzünk meg – mondta Ag atha. – Helybeli és történész. Tudhatott az alag út létezéséről, s akár az elhelyezkedéséről is. Emlékezzen csak: ő is meg akarta vásárolni a házat. Nem ártana utánanézni a pasasnak. – Rendben van, de mielőtt lerohanjuk a testvérpárt, íg éretemhez híven meg hívom vacsorázni.

Robin Barley aznap este az öltözőjében üldög élt a tükör előtt a Macbeth jelmezes főpróbája után. Meg kapta Lady Macbeth szerepét, még is vérig volt sértve. Izg almasan, telefonálg atással telt a napja, ig yekezett kinyomozni, volt-e alkalma Harrynek a szökésre. És ig en, nag yon is volt! Szóljon a Raisin banyának? Inkább nem, hisz az rög tön a rendőrség re szaladna az információval, miután bebiztosította, hog y az újság címlapon mag asztalja nyomozói kvalitásait. Elkomorult, amikor eszébe jutott a jelmezes főpróba. Az új rendező eg y részeg es

állat. Miért is lett a rég i rendezőjüknek övsömörje? És kinek kell ez a bukott stratfordi rendező, aki eg y huszáros döntéssel Boszniába helyezte a dráma cselekményét, hog y mindenki g ázálarcban parádézzon a színpadon! A pasas az eg ész társulat előtt azt mondta neki, úg y játssza Lady Macbethet, mint amikor eg y földbirtokos neje ünnepélyesen meg nyitja a falunapokat. Nyílt az öltöző ajtaja, és eg y g ázálarcos fej kukkantott be. Robin hátrafordult, és a szemöldökét ráncolta. Nem szívesen veg yült a katonaság ot alakító szereplőkkel. De a katona íg y is benyomult eg y nag y csokor, káprázatos rózsával a karján. – Virág ot a virág nak – mondta az álarctól tompa hang on. Robin arcán sug árzó mosoly terült szét. – Jaj, de kedves! Milyen szép csokor! – Hadd teg yem be abba a vázába. – A nevét még el se árulta – mondta Robin. – Maradok az ön titkos imádója. – A sarokban lévő mosdónál vizet töltött a vázába, és elrendezte benne a rózsákat. – Viszlát, szép hölg y! – Tökéletes meg hajlást mutatott be, majd sarkon fordult, és távozott. A meg vidámodott Robin a virág okhoz lépdelt, hog y meg szag olja őket. Leveg ő után kapkodva tántorodott hátra, tag jai elnehezültek. Kiáltani próbált, de eg yre erősebben kínozta a fuldoklás. A padlóra zuhant, és elhányta mag át. Kúszni kezdett az ajtó felé, aztán minden elsötétült előtte.

Nyolc Másnap reg g el Ag atha jókedvűen fütyörészve készítette a reg g elijét: pirítóst lekvárral és feketekávét. Napfény özönlött be a nyitva hag yott konyhaajtón, és minden rendben volt a világ g al. Az este ig en kellemes vacsorát költött el Paul társaság ában. Vég re meg int jól érezték mag ukat eg yütt. Még némi közös önirónia is belefért. Ag atha beszámolt a férfinak a Robin Barley-nál tett látog atásáról, és oly üg yesen utánozta a nőt, hog y Paul fetreng ett a nevetéstől. Úg y volt, hog y délután újra találkoznak, és irány Towdey, hog y többet tudjanak meg Peter Framptonról. Ag atha ag ya újból kezdett meg telni rózsás ábrándokkal. Még nem volt ideje elmenni a fodrászához, ezért reg g eli után rög tön a fürdőszobába indult, hog y barnító samponnal veg ye kezelésbe vörös hajtöveit. Aztán törülközőbe csavart hajjal kivonult a kertbe napfürdőzni. Az ajtócseng ő meg veszekedett kelepelése és a dörömbölés eg y pillanat alatt talpra ug rasztotta. Keresztülrohant a házon, hog y ajtót nyisson. Pault pillantotta meg . – Ag atha, Ag atha, nem azt mondta, hog y eg y Robin Barley nevű nőnél járt? – De ig en, bújjon be. Mi történt? – Most hallottam a rádióban. Moretonból tartottam hazafelé, amikor bemondták: holtan találták az öltözőjében. Úton a konyhába Ag atha meg jeg yezte: – Talán szívrohamot kapott. – A hírek szerint a rendőrség g yanúsnak találta a halál körülményeit. Ag atha lerog yott az eg yik konyhaszékre, és kifejezéstelen tekintettel meredt a férfira. – A rendőrök előbb-utóbb ki fog ják kérdezni a nő szomszédait ott a műteremlakásnál, és akkor kiderül, hog y ott jártam. De ha az öltözőjében ölték meg , akkor csakis Harry tehette. Istenkém, én tehetek róla! Ég ett a vág ytól, hog y eljátssza a nyomozót. – Ön talán bátorította? – Nem mondanám. Sőt olyan undok volt, hog y a leg nag yobb örömmel hag ytam faképnél. – Akkor mag a nem hibás. Eg yelőre hag yjuk Harryt meg Carolt, és Peter Framptont is csak akkor lesz értelme felkeresni, ha már többet tudunk. Harry a kulcsszereplő. – Ha még sem Harry volt – mondta Ag atha –, vag y ha van alibije, akkor a nő meg ölésének talán nincs is köze a Witherspoon-g yilkosság hoz.

– El kéne látog atnunk Bill Wong hoz. – Vélhetően minden nyomozójukat ráállították az üg yre, és erős a médianyomás. Ez most izg almasabb eg y öreg hölg y meg ölésénél. – Valamit akkor is tennünk kell. Ekkor újból csöng ettek, mire ijedten néztek össze. – Ez a rendőrség lesz – mondta Ag atha lesújtottan. De Mrs. Bloxby állt az ajtóban keserű ábrázattal. – Gyere csak – invitálta Ag atha. – Most hallottuk. – El se hiszem – mondta Mrs. Bloxby. – Oly rég óta ismerem Mrs. Barley-t. Voltál nála? – Ig en, és mondtam neki, hog y azt próbáljuk kideríteni, volt-e lehetőség e Harrynek, hog y elszökjön Hebberdonba. Tudom, hog y a barátnőd volt, de… elég nehéz természettel bírt. – Olykor bizony felvág ós volt szeg énykém – mondta a lelkészné –, de aranyból volt a szíve. Sokat seg ített a templomi munkában. Felhívtam a St. Ethelburg h lelkészét Wormstone-ban, abban a faluban, ahol Robin lakott. Meg volt beszélve, hog y a főpróba után Robin öltözőjében találkoznak, tudniillik a közösség i házban is színre akartak vinni eg y darabot. A lelkész talált rá. Robin az ajtó közelében hevert. Beteg es színe volt az arcának, és a saját hányadékában feküdt. A lelkész úg y felindult, hog y nemcsak a mentőket meg a rendőrség et, de még a tűzoltókat is kihívta. A rendőrök érkeztek ki elsőként. Kiküldték a lelkészt, hog y odakint várjon, aztán bevitték a kapitányság ra, ahol meg int csak várnia kellett. Aztán amikor két nyomozó kihallg atta, a lelkész a kínok kínját állta ki. Eg yre csak azt kérdezg ették tőle, hog y vitt-e virág ot Robinnak. Ő meg eg yre csak azt ismételg ette, hog y nem, nem vitt neki virág ot. Előre meg beszélt találkozójuk volt, és amikor nem reag áltak a kopog tatására, benyitott az öltőzőbe, és holtan találta őt. Csak utólag árulták el neki, hog y szerencsétlen Mrs. Barley ciánmérg ezésben hunyt el. A rendőrség szerint valaki hidrog én-cianid-kapszulákat ejtett a virág vázába, és a kapszulákból kiszabaduló ciáng áz vég zett Robinnal. – Honnét szerzett a g yilkos ciánt itt és ma, a békés Cotswoldsban? – kérdezte Ag atha. – Rég en a földművelésben használtak hidrog én-cianidot – mondta Paul. – Azóta betiltották a DDT-vel eg yetemben. De létezhetnek elfekvő készletek. – Most mit csinálunk? – kérdezte Ag atha. – Várunk – felelte Paul. – Bárcsak rendelkezésünkre állnának a rendőrség forrásai – keserg ett Ag atha. – Akkor ellenőrizhetnénk, kiket hívott a nő telefonon. – Vannak nyomozóirodák, ahol három hónapra visszamenően bárkinek a hívásait lenyomozzák nektek – mondta Mrs. Bloxby mindkettőjüknek meg lepetést okozva. – Mindezt

nég yszáz fontért, plusz áfa. – Ejha, honnét tudsz te ilyeneket? – álmélkodott Ag atha. Mrs. Bloxby pironkodva mondta: – Attól tartok, erről nem beszélhetek. Eg yházközség ünk eg yik tag ja belebolondult eg y asszonyba, és ellenőrizni akarta a hívásait, mert attól tartott, hog y a nő még mindig kapcsolatban van eg y rég i szeretőjével, bár ő meg esküdött az ellenkezőjére. – És tényleg ? – kíváncsiskodott Ag atha. – Ig en, kapcsolatban voltak. – És ez kig yóg yította a pasast? – Nem, sőt rosszabb lett. Vég ül kivándorolt Ausztráliába. Ablakon kidobott pénz. Ag atha törte a fejét, vajon ki lehet az, aki a messzi Ausztráliáig menekült. Mrs. Bloxby csak mosolyg ott. – Ez még az ideköltözésed előtt történt, Mrs. Raisin. – Fel kéne hívnom Billt – mondta Ag atha –, hog y beszámoljak neki a Robinnál tett látog atásomról. Az az érzésem, hog y idővel mag uktól is rájönnek. – Runcorn kíméletlenül meg fog ja dolg ozni – mutatott rá Paul. – Éppen ezért lenne jobb, ha önként vallanék – mondta Ag atha. Átment a szomszéd szobába telefonálni, de néhány perc múltán már vissza is jött. – Elértem Billt. Vég re átadták neki az üg yet. Most be kell mennem a főkapitányság ra.

Paul fuvarozta oda Ag athát a rendőrkapitányság ra. Először várniuk kellett, aztán bekísérték Ag athát eg y kihallg atószobába. Vag y neg yedórán át bámulta az összekaristolt asztalt, a zöld falakat meg a kis, mattüveg ablakot, mire vég re meg jelent Bill, még hozzá Evans nyomozó kíséretében. Következett a mag nó bekapcsolásának rituáléja, aztán a két férfi leült Ag athával szemben. – Tehát, Mrs. Raisin – szólalt meg Bill a vég sőkig hivatalosan –, ön azzal hívott fel eng em, hog y a teg napi nap folyamán találkozott az elhunyt Mrs. Barley-val. – Úg y van. – Mikor történt ez? – Valamivel ebédidő előtt. Nem tudom pontosan. Mondjuk délben. – Ismerte Mrs. Barley-t korábbról? – Nem. – Mit keresett nála? – Azon tűnődtem, vajon volt-e rá lehetőség e Harry Witherspoonnak, hog y az édesanyja

meg ölésének éjszakáján ott hag yja az előadást, és elug orjon Hebberdonba. Mrs. Bloxby… – Vag yis a carselyi Szent Péter és Pál-templom lelkészének a feleség e? – Ne teg yen úg y, mintha nem tudná, Bill. – Rög zítjük, amit mond – csattant fel Evans. – Ig en. Bárhog y is, beszélni szerettem volna valakivel A mikádó színészei közül, és Mrs. Bloxby meg említette nekem eg y barátnőjét, Mrs. Robin Barley-t, hog y ő talán a seg ítség emre lehet. Fel is hívta, és meg adta nekem a címét. Én meg elmentem hozzá a műtermébe. – És meg tudott valamit a hölg ytől? – Nem, sőt meg lehetősen ostobának találtam. Azt mondta, majd körbetelefonálja a darab szereplőit, és kideríti, hog y Harry ellóg hatott-e. Viszonylag hamar eleg em lett belőle, mert farag atlanul viselkedett. Adtam neki eg y névjeg yet azzal, hog y hívjon fel, ha meg tud valamit, aztán elmentem. – És ezután? – kérdezte Evans. – Bekaptam eg y ebédet Pam kifőzdéjében a főutcán, aztán kirakatokat nézeg ettem. Utána hazamentem, és önök kihallg attak. A távozásuk után vacsorázni mentünk Paullal, azaz Mr. Chattertonnal. – Hová? – Csak ide, a paxfordi Churchillbe. – Mennyi ideig tartott ez? – Hadd g ondolkodjam. Nyolc órára fog laltunk asztalt, és fél tizeneg yig maradtunk. Aztán még beug rottunk hozzám eg y lefekvés előtti itókára, majd Mr. Chatterton éjfél körül hazament. Ekkor Evans rag adta mag ához a szót: – Szüntesse be a kotnyeleskedést, Mrs. Raisin. Ne hag yja el az ország ot, és továbbra is álljon a rendelkezésünkre. – Értettem. Bill felállt. – Eg yelőre ennyi. – Bill… – szólalt meg Ag atha, de a nyomozó kurtán meg rázta a fejét, és Evans kiterelte Ag athát. – Hog y ment? – érdeklődött Paul, miközben kifelé ballag tak a főkapitányság ról. – Nem volt vészes, Bill kérdezett ki személyesen. De csupa szig or és rosszallás volt az arca. Jaj, Paul. – A mag a barátság a olykor komoly terhet jelenthet eg y rendőrnyomozónak. – Remélem, nem ábrándult ki belőlem – háborg ott Ag atha. – Ő volt az első barátom, mármint

hog y itt – tette hozzá sietősen, elvég re Paulnak nem kell feltétlenül tudnia, hog y a tüskésdisznó Ag atha Raisinnek korábban eg yáltalán nem voltak barátai. – Majd előkerül, ha meg oldjuk neki az üg yet – mondta Paul. – Sohanapján, kiskedden. – Ekkor meg csörrent Ag atha mobilja a táskájában. Amikor felvette, először feszülten hallg atott, majd izg atottan mondta: – Tartsd ott. Sietünk. Letette, és íg y szólt Paulhoz: – Mrs. Bloxby volt az. A lelkész van nála, aki felfedezte a hullát. Fej fej mellett inaltak a kocsihoz.

Mrs. Bloxby kikísérte őket a paplak kertjébe, ahol eg y cing ár, deres hajú férfi épp a teáját kortyolg atta. – Mrs. Raisin, hadd mutassam be Mr. Pottert, a St. Ethelburg h lelkészét. Mr. Potter, Ag atha Raisin és Paul Chatterton. Mindnyájan leültek, és Ag atha g órcső alá vette a lelkészt. Keskeny és szelíd az arca, a tekintete is kedves. Válla előreg örbed, ujjai reumától hajlottak. – Belementem ebbe a találkozóba – mondta a lelkész a leg eleg ánsabb oxfordi kiejtéssel, amely már kihalófélben van. – Rendes körülmények között a hideg szaladg álna a hátamon holmi amatőr detektívektől, de az a Runcorn alaposan feling erelt. Otromba és eg yüg yű. Mrs. Bloxby csupa szépet és jót mondott az ön nyomozói zsenijéről. – Ki vele, mi történt – sürg ette Ag atha. – Halottakról nem illik rosszat mondani, ellenben Mrs. Barley-t roppant fárasztó és hatalmaskodó teremtésnek találtam. De, és ebben Mrs. Bloxby is eg yet fog érteni velem, remek adományfelhajtónak bizonyult. Úg y volt, hog y a wormstone-i közösség i házban is színre visz majd eg y darabot. – Halvány mosoly. – A főszerepet természetesen mag ának szánta. – Milyen darabot? – kérdezte Ag atha némi balsejtelemmel. – A Bunburyt. – Korhű ruhában? – Természetesen. – Ag atha elkínzott pillantást vetett Paulra. Ezek szerint sokkal jobban összekutyulták a nyomozást, mint hitték. A rendőrök nyilvánvalóan abból fog nak kiindulni, hog y Robin volt az a nő a tizenkilencedik századi öltözékben. – Akárhog y is – folytatta a lelkész –, ráálltam, hog y benézek hozzá az öltözőjébe. Semmi oka nem volt, hog y ne másnap délelőtt találkozzunk, hacsak az nem, hog y Mrs. Barley előszeretettel fog adta hódolóit az öltözőjében. Mint már Mrs. Bloxbynak is mondtam,

bekopog tattam hozzá, s mivel nem szólt senki, beléptem. – Azzal újból elismételte, amit Mrs. Bloxbynak elmondott. – A rendőrség ciánmérg ezést állapított meg . Valaki vitt neki eg y csokor virág ot, vázába tette, és belepottyantotta a ciánkapszulákat a vízbe. – Van-e vajon összefüg g és Mrs. Witherspoon meg g yilkolásával? – tűnődött Ag atha. – Miért ne lenne? – íg y Paul. – Teg yük fel, hog y nem Harry a tettes – mondta Ag atha. – Mi oka lehetett rá bárkinek is, hog y vég ezzen Robinnal? Voltak neki ellenség ei, Mr. Potter? – Nem tudok róla. Hanem ezek az amatőr színjátszó társulatok mindenben amatőrök, csak a temperamentumosság ban nem. Éppannyi g yűlölködés és viszály működik a háttérben, mint az ig azi színházban. Tudják, szeg ény Mrs. Barley eg yáltalán nem tudott játszani. – Ne mondja már! – adta az értetlent Ag atha. – Akkor hog y kaphatta meg épp ő a Macbeth eg yik főszerepét? – Dúskált a pénzben. Leg nag yobb részben ő finanszírozta a társulatot. Cserébe főszerepeket követelt. Emlékszem eg y szerfölött kínos jelenetre, amikor az Oklahomát próbálták még karácsony előtt. Mrs. Barley szokásához híven a főhősnőt óhajtotta alakítani. – De hát az eg y fiatal fruska. – Épp ez az. A társulat nőtag jai neki is mentek emiatt. Mrs. Barley-nak borzalmas énekhang ja volt. A szemére vetették, hog y túlkoros a szerephez, ráadásul énekelni se tud. De ő kötötte az ebet a karóhoz, míg nem valaki lejátszott eg y mag nófelvételt, amelyen Mrs. Barley énekelt, és még neki is be kellett látnia, hog y pocsékul. – Ki volt az ellenzők élharcosa? – kérdezte Ag atha. – Miss Emery. Miss Maisie Emery. Vég ül az övé lett a szerep, és tündökölt benne. – De Robin nekem azt mondta, hog y A mikádóban ő játszotta Katishát! – Az a szerep csak azért lehetett Mrs. Barley-é, mert Katisha köztudottan csúf, a hang ja meg hátborzong ató. – Ajjaj. Meg tudja mondani, hol találjuk Miss Emeryt? – Nem hinném, hog y köze volna a g yilkosság hoz – mondta Mr. Potter. – De talán ismer valakit vag y tud valamit – mutatott rá Paul. – A címét nem tudom, csak annyit, hog y Mircesterben dolg ozik a Midlands & Cotswolds Banknál.

– Most mehetünk vissza Mircesterbe – nyafog ott Paul, amikor elindultak. – Szalmaszálakba kapaszkodunk.

– Az is jobb, mint eg y helyben ülni – mondta Ag atha, és kitekintett az ablakon, miközben a Fish Hillen g urultak. A Malvern-heg ység sötét felhőtakaróba burkolódzott. – Francba! Azt hiszem, mindjárt esik. – Sebaj – mondta Paul a volán mög ött. – Van pár esernyőm a csomag tartóban. – Akár eg y kiscserkész, mag a mindenre fel van készülve. Későre jár. Gondolja, hog y még bent találjuk a nőt a bankban? – Üg yfelet csak fél ötig fog adnak, de fél hatig még bent vannak, hog y meg csinálják a zárást. Valamivel fél hat előtt értek oda a bankhoz. – Világ os van odabent – mondta Ag atha. – Fig yeljük a kijövőket. Az ajtó közelében várakoztak. Pontban fél hatkor eg ész csapatnyi nő sereg lett ki. – Miss Emery? – szólította meg őket Ag atha. – Maisie is mindjárt jön – felelte eg yikük. Néhány perccel később g irhes, eg érarcú lány jelent meg . – Miss Emery? – szólította meg Ag atha. – Ig en, én vag yok. Mit óhajtanak? Már bezártunk. – Nem a bankba jöttünk, Mrs. Robin Barley meg g yilkolása miatt keressük önt – mondta Ag atha. A lány leesett álla hosszú, szabálytalan fog akat fedett fel. – Robint meggyilkolták? – Ig en, éjjel. Az öltözőjében. Mag a nem is tudja? Hát nem volt ott a színházban? – Nem, ug yanis nem kaptam szerepet. Az eg yik g ázálarcos katona fig uráját akarták rám sózni, én meg elküldtem őket a fenébe, mivel pontosan tudom, hog y Robin fejéből pattant ki az ötlet, hog y porig alázzon. – Valaki csak mondott valamit. Nyilván az eg ész várost bejárta a hír. – Nem. Én csupán annyit hallottam, hog y baleset történt a színházban. – Meg hívhatnánk eg y italra? – kérdezte Paul a lánytól. – Lenne pár kérdésünk Robinról. Miss Emery g yanakodva fixírozta őket. Ag atha e pillanatban nag y hiányát érezte öreg barátjának, Sir Charles Fraithnek. Elég volt csak meg említeni a férfi rang ját, s az emberekből máris dőlt a szó. – Eng edje meg , hog y bemutatkozzunk – mondta Ag atha. – Én Mrs. Ag atha Raisin vag yok, ő pedig itt Mr. Paul Chatterton. Beseg ítünk eg y kicsit a rendőrség nek. – És ez íg y ig az, g ondolta Ag atha. Paul elbűvölően Maisie-re mosolyg ott, aki látványosan olvadozott ettől. – Hát jól van – mondta Maisie. – De én nem járok kocsmákba. Tudok eg y koktélbárt a Györg y

Szállóban.

A szálló koktélbárja idejétmúlt, zsúfolt kis előszobára hajazott, s eg y matuzsálemi pultos állt a szerény bárpult mög ött. Maisie vodka-Red Bullt kért, és durcásan vette tudomásul a pultos szavait, aki kaján elég edettség g el közölte, hog y nem tartanak Red Bullt. Paul g yorsan valami eg zotikusabbat javasolt, és eg y Sunrise Special névre hallg ató koktélt rendelt a lánynak. Úg y tűnt, Maisie örül a választásnak, amikor hosszúkás pohárban meg kapta a kék színű löttyöt poros papírernyőcskékkel a tetején. Ag athának az a sanda g ondolata támadt, hog y az ernyőcskék már ug yancsak kiszolg áltak. – Mit tudna nekünk mondani Robinról? – kérdezte Paul. – Hog y halt meg ? – Ciánmérg ezésben. Valaki meg lepte eg y csokor virág g al, és ciántartalmú kapszulákat ejtett a vízbe. A halálát a felszabaduló ciáng áz okozta. Maisie szeme izg atottan csillog ott. – Még ilyet! Hol történt ez? A műtermében? – Nem, az öltözőjében a jelmezes főpróba után. Voltak ellenség ei? Ez eg yszer Ag atha boldog an adta át a kérdezés jog át Paulnak. Maisie máris kacér pillantásokat küldözg etett a férfi felé. – Eg y csomóan utálták. A közönség jobbára barátokból és rokonokból állt össze. Robin szég yent hozott ránk. A város mókamesterei csakis azért jártak el az előadásainkra, hog y jól kiröhög jék mag ukat. Meg mondtam a rendezőnek, hog y meg lennénk mi Robin pénze nélkül is, ha színvonalas darabokat játszanánk, de Robin eg y rakás pénzt fizetett a kosztümökre meg a díszletre, és a színház is az ő tulajdonában volt. – Honnét volt ennyi pénze? – kérdezte Paul. – A néhai Mr. Barley eg y szupermarketlánc feje volt. A halála után az asszony milliókért adott túl rajta. – Volt olyan, aki hevesebben g yűlölte őt a többieknél? – Mindannyian eg yformán utáltuk. De attól még nem mérg eztük volna meg . Módunk se lett volna rá. – Harry Witherspoon jelen volt a jelmezes főpróbán? – kérdezte Ag atha. – Nem is tudom. Nem kellett feltétlenül ott lennie, hisz ő csak statisztált. – Többnyire kisebb szerepeket kapott, íg y van? – kérdezte Ag atha. – Asztmája és szénanáthája van. Eleinte nem is volt hajlandó fölvenni a g ázálarcot, mondván, hog y nem kap benne leveg őt. Aztán az a tökkelütött rendező kiötölte, hog y amikor a birnami

erdő meg indul Dulsinane ellen, a katonáknak ne faág leg yen a kezükben, hanem eg y-eg y virág csokor. Valaki rákérdezett, hog y még is mire jó ez, ő meg , hog y a háború borzalmainak a szimbóluma. Marhaság ! – tette hozzá vitriolosan Maisie. – Kaphatnék még eg yet? – kérdezte a poharát meg emelintve. – Máris hozom – ajánlkozott Ag atha. A pultos épp újság ot olvasott, és tudomást sem vett Ag atha Raisinről, csak amikor Ag atha ráütött az öklével a bárpultra, és elbődült: – Kiszolg álna vég re?! – Hog y is hívják a rendezőt? – Brian Welch. – Mit lehet róla tudni? – kérdezte Paul, amikor Ag atha visszajött, még hozzá diadalittasan, ug yanis sikerült rábírnia a pultost, hog y új ernyőcskéket big g yesszen Maisie koktéljába. – Kiről van szó? – kérdezte Ag atha. – A rendezőről, Brian Welchről beszélg etünk. – Ő azt állítja, hog y azelőtt a Royal Shakespeare Company rendezője volt – mondta Maisie –, mások szerint viszont csak valami amatőr stratfordi produkció fűződik a nevéhez. Rühellte Robint. – Azt nem tudja véletlenül, hog y hol lakik? – kérdezte Paul. – Nem, de mikor nem a színházban van, akkor a Koronában múlatja az időt. – És hog y néz ki? – Kicsi és kövér. Lomposan öltözik. Nag y haja van, szőke. Feltettek a lánynak még néhány kérdést, de már semmi érdemleg est nem tudtak meg , azután jó éjt kívántak neki, és a Korona felé vették az irányt, amely Ag atha tudomása szerint Mircester lepukkantabb vendég lői közé tartozott. Az első fig ura, akit a jóformán néptelen helyiség ben észrevettek, tökéletesen meg felelt a Maisie-től kapott leírásnak. Odamentek hozzá, és Paul meg szólította: – Mr. Welch? – Ig en. Ki kérdezi? Paul meg ejtette a bemutatkozást, és ismertette jövetelük okát. – Miért nem hag yják ezt a rendőrség re? – dohog ta a férfi az üres poharába bámulva. – Mit iszik? – kérdezte Ag atha sietve. – Whiskyt. – Duplát? A férfi erre persze tüstént felderült.

– Naná. – Ag atha a bárpulthoz menet azon töpreng ett, hog y rég en talán nem volt ilyen puffadt a pasas tésztaképe, és nem szőtték be íg y a vérerecskék, és akkoriban talán még jóképű lehetett. Odavitte neki a whiskyt, mag ának és Paulnak meg a két üdítőt, és még éppen elcsípte Paul utolsó szavait: – Nem lehetett öng yilkosság . – Ne zárjunk ki semmit. Eg észség ükre! Az a lotyó képes lett volna tönkrevág ni az előadást. – Gúnyosan imitálta Robin hang hordozását: – „Mag ának fog alma sincs a történelemről!” Bah! Ostoba tehén. Jól lehordtam az eg ész társulat előtt, hog y tanuljon eg y kis alázatot. Színésznőnek meg eg yenesen reménytelen volt. – A tűzzel játszott – jeg yezte meg Ag atha. – Robin bármikor kirúg hatta volna mag át, hiszen ő pénzelte az eg észet. Mag át is ő fog adta fel, nem ig az? – De ig en, csakhog y kipasszíroztam belőle eg y szerződést, ezért meg volt kötve a keze. – Miért épp Bosznia? – kérdezte Ag atha. – Ő is folyton ezzel nyag g atott. Hát nem érti, hog y a darab a katonai hatalommal való visszaélésről szól? Ag atha témát váltott. – Úg y hallottam, hog y Harry Witherspoon nem kapott szerepet. – Az a boltos ürg e, aki kinyírta az anyját? Eg yfolytában az asztmája meg a szénanáthája miatt sopánkodott. Ag atha hirtelen feleg yenesedett ültében. – Ördög és pokol! Korábban is eszembe juthatott volna. – Micsoda? – kérdezte Paul. – A g ázálarc nem csupán eltakar, de meg is véd a mérg es g ázoktól. Robin vélhetően azt hitte, hog y a társulat valamelyik tag ja áll előtte, de bárkit takarhatott az álarc. – Forduljanak Freddyhez, ő felüg yeli a művészbejárót. – Hol találjuk meg ? – Ha épp nem a rendőrség nyüstöli, a Coventry Roadon lakik albérletben. Az utolsó házban az utca vég én.

– Merre van ez a Coventry Road? – kérdezte Paul. – A városból kivezető út mentén, az már majdnem a vidék. A Fossewayről ág azik le. Majd szólok, mikor kell lekanyarodnia. – Sohasem a meg felelő kérdéseket tesszük fel – borong ott Paul.

– Mire g ondol? – A leg eg yszerűbb dolg okra. Például hog y mi Freddy vezetékneve. Vag y hog y milyen ember. – Hamarosan meg tudjuk – mondta Ag atha. – Ott, az autószerviz után forduljon balra. Paul ráfordult a Coventry Roadra, és lassan g urultak az üzletekkel tarkított bérházak sora mellett. – Mindjárt kiérünk a városból – jeg yezte meg Paul. – Meddig kell még menni? – Szerintem a következő kanyar után lesz. – Á, már látom – mondta Paul. Fehér házikó álldog ált mag ányosan az út szélén. – Még valami, amit elfelejtettünk meg kérdezni – mondta Paul. – A pasas telefonszámát. Lehet, hog y nincs is otthon. – Ne akadékoskodjon már. Nemsokára minden kiderül. Nyúzott képű nő nyitott ajtót, hajcsavarókkal a fején. – Freddyt, a művészbejáró portását keressük – mondta Ag atha. – Apám a földjén van. Ki keresi? Ag atha türelmesen elismételte a történetet. – Elég g é felkavarták az események. Jobb lenne, ha békében hag ynák. – Azzal a nő a képükbe vág ta az ajtót. – Hát, leg alább meg tudtuk, hog y „a földjén” van. Kérdezzük meg a szomszédokat. A szervizesek biztosan tudják, merre kell keresnünk. A szerviz eg yik alkalmazottjától azt a tájékoztatást kapták, hog y a szóban forg ó parcellát a Barney Lane felől tudják meg közelíteni. – El se lehet téveszteni – mondta. – Menjenek vissza a Haydon’s Close-ig , aztán néhány méterrel utána, a Blackberry Roadnál forduljanak balra, és a második utca lesz a Barney Lane. Többször is rossz helyen fordultak le, ug yanis Ag atha elfelejtette az instrukciókat, és Paul ig azság talanul azzal vádolta, hog y a nők képtelenek navig álni, íg y próbálván leplezni a tényt, hog y ő is elfelejtette, hog yan szólt az útbaig azítás. Vég ül még is odataláltak, az apró parcellákon férfiak dolg oztak. Az első útjukba akadó embertől rög tön Freddy felől érdeklődtek, s ő a hüvelykjével eg y idős emberre mutatott, aki a vetemény közt g örnyedezett. Odamentek hozzá, és előadták a szokásos szöveg et, hog y tudniillik kik ők, és miért akarnak beszélni vele. – Freddy Edmonds – mondta a férfi földes kezét kinyújtva, amelyet mindketten meg ráztak. – Tessék velem fáradni az irodámba – mondta aztán a mosolyg ástól barázdált arccal.

Az „iroda” eg y fészer volt Freddy parcellája mellett, ahol fejes saláta, káposzta, burg onya és eg yéb, számukra ismeretlen zöldség ek növekedtek takaros sorokban. Freddy eg y ládán fog lalt helyet, levette fejéről a zsírfoltos sapkát, és pipát húzott elő a zsebéből. Paul eg y másik ládát szemelt ki mag ának, Ag atha pedig eg y öreg autóülésre telepedett. – A rendőrök már kihallg attak – mondta Freddy a pipáját tömködve. Ag atha sohasem értette ezt a pipázási hóbortot. Eg y csomó melóval jár: először meg tömi az ember, aztán lenyomkodja a dohányt, meg g yújtja, és valahányszor elalszik, újra meg kell g yújtani, a vég én pedig még ki is kell kapirg álni, ami a pipában maradt, hog y aztán elölről kezdődjön az eg ész strapa. – Azt akarták tudni, bement-e valaki a művészbejárón az előadás alatt. Mondtam, hog y eg y lélek se. Csak a tiszteletes Mrs. Barley-hoz. – Na és a kimenők? Nyilván észrevette volna, ha valaki talpig kosztümben kisétál. Elképzelhető, hog y nem társulati tag , viszont g ázálarcot viselt. – Az úg y volt – kezdte Freddy bűzös füstfelhőt fújva ki –, hog y amikor a tiszteletes nekiállt arénázni, még mindenki az öltözőjében volt, aztán percek alatt kijöttek a rendőrök, és ketten rög tön őrség be álltak a művészbejárónál. – Nincs másik kijárat? – Nincsen. Vag y mellettem mennek ki, vag y sehol. Hosszúra nyúlt csönd után Ag atha szólalt meg : – Unalmas lehet a munkája. Mindig ezt csinálta? – Nem, a vasúttól mentem nyug díjba. Meg láttam a hirdetésüket a helyi lapban, és eg yből meg kaptam az állást. A rég i időkben még Víg színháznak hívták a helyet. Eg y ideig üresen állt, aztán Mrs. Barley meg vásárolta. – Ig en, mi is tudjuk, hog y övé a színház. – Reméltem, hog y a hajdani revüműsorokra emlékezve meg tartják a Víg színház nevet, de most már Mircesteri Teátrumnak nevezik mag ukat. Amatőrök! De ez is csak eg y munka. Freddy feje fölött kertészeti szakkönyvekkel és mag azinokkal telezsúfolt könyvespolc húzódott. – Látom, sokat olvas a kertészkedésről – mondta Paul. – Amit csak lehet. Ag atha lelki szeme előtt felködlött eg y fülke a művészbejáró mellett – kell ott lennie eg y ilyen fülkének –, és szinte látta Freddyt, amint valami kertészeti szaklapba temetkezik, miközben feltűnés nélkül kisurran mellette eg y árny. – Meleg este volt aznap – mondta. – Nyitva volt az utcára nyíló ajtó?

– Ig en, a szellőzés vég ett. – Akkor nem hallhatta meg , ha valaki bejött. – Mindig meg hallom a lépteik neszét. – Nem lehet, hog y az illető leg örnyedt? Akkor elkerülte volna a fig yelmét. – Nincs kizárva – mondta Freddy tétovázva. – Na és mi van, ha vécére kell mennie? – kérdezte Paul. Freddy hosszasan pöfékelt. – Hát kimeg yek, de előbb bezárom az ajtót. – Aznap este milyen sűrűn kellett kimennie? – kérdezte Ag atha. – Háromszor. A hólyag om már nem a rég i. Tudja, az öreg ség . – Én még nem tartok ott – mondta Ag atha jeg es hang on. – És minden alkalommal bezárta az ajtót? – kérdezte Paul. Újabb hosszas csönd, míg Freddy önfeledten pöfékelt. – Persze – mondta aztán. – Beszéljen Robin Barley-ról – mondta Ag atha. – Volt olyan, aki kifejezetten g yűlölte? – Sokakat irritált, annyi biztos. De ezek mind csak primadonnák. Néhanapján össze szoktam futni velük a civil életükben, a bankban vag y valami boltban, és lapítanak, mint a kiseg ér. Hanem amint belebújnak a kosztümjükbe, Alec Guinnessnek meg Edith Evansnek képzelik mag ukat. – Ön jól ismerte Robint? – Nem jobban, mint bárki más – mondta Freddy. – Rendszeresen jótékonykodott, és leg yünk őszinték, az ő pénze nélkül ma nem létezhetne a Mircesteri Teátrum, nekem meg nem lenne munkám. Imádta a színházat. Amikor beszélg ettünk, az volt az érzésem, hog y eng em is csak eg y darabbeli fig urának lát, a jó öreg Freddy, aki leborul a nag y sztár előtt. Én meg alkalmazkodtam a szerepemhez. – Milyen munkakörben dolg ozott a vasútnál? – kérdezte Ag atha, akinek az az érzése támadt, hog y Freddy színészi kvalitásai jócskán vetekszenek a többiekéivel. – Körzeti felüg yelő voltam. – Ön éles eszű ember – jeg yezte meg Ag atha. – Miért túrja akkor a földet? – Szeretek növényeket nevelg etni. Békés itt. Senki nem zavarja az embert. – Az előadásokat most felfüg g esztették, g ondolom. – Holnap már játszunk. A rendező szerint Robin meg g yilkolásának hírére csőstül jönnek majd a népek, nag y bevételre számíthatunk. Maisie Emery lesz Lady Macbeth. – Robin özveg yasszony volt. Voltak férfi barátai? Eljárog atott valakivel?

– Nem tudok róla. Én csak azt hallottam, hog y előszeretettel vetette bele mag át dolg okba, de a lelkesedése kérészéletű volt: pilates, transzcendentális meditáció, salsa, de vég ül mindent abbahag yott. Ag atha adott a férfinak eg y névjeg yet. – Hívjon fel, ha még is hall valamit. – Szerintem meg érte eljönni – mondta Ag atha már a hazaúton. – Ravasz ember ez. Amikor meg említette, hog y a vasútnál dolg ozott, a pipája, a zsírfoltos sapkája meg az ütött-kopott kertészg önc miatt rög tön arra g ondoltam, hog y vág ánymunkás volt. Aztán a beszédéből lassan meg értettem, hog y sokkalta okosabb, mint amilyennek látszik. – Ne leg yen sznob, Ag atha! Biztos vag yok benne, hog y a munkásemberek közt is akadnak okosabbak. – Most mag a a sznob. A vitatkozás eg észen hazáig lefog lalta őket. Ag atha házához érve Paul íg y szólt: – A munkástémát szerintem kiveséztük. Most mi leg yen? Én tanácstalan vag yok. – Aludjunk rá eg yet – javasolta Ag atha. Kivételesen eg yedül szeretett volna lenni. Van valami lealacsonyító abban, ha az ember lánya hosszasan időzik eg y olyan férfi társaság ában, akinek esze ág ában sincs flörtölni vele. – Holnap találkozunk. A házban először is meg szeretg ette a macskákat, és kivezényelte őket a kertbe. Ez eg yszer meg könnyebbülést érzett, hog y vég re léleg zethez juthat, és addig sem kell fűt-fát fag g atnia. Feltúrta a mélyhűtőt, kihalászott eg y jég g el bevont dobozkát, és berakta a mikróba. A cseng etés után kivette, és meg állapította, hog y eg y Marks & Spencer-es lasag ne. Azzal a g ondolattal, hog y rosszabbul is járhatott volna, felcsavarta a mikrót a leg mag asabb fokozatra. Miután jóllakott, kisütött pár hering et a cicáknak, de nem érezte át, mennyire vicces, hog y a macskáknak mindig frissen főz, mag ának viszont sohasem.

Kilenc Másnap reg g el Paul nem adott hírt mag áról, és Ag atha nem óhajtotta sem meg látog atni, sem felhívni. Csak most fog ta fel ig azán, hog y Robin Barley meg halt, ami dühöt és bűntudatot keltett benne, miközben valamely homályos okból még felelősnek is érezte mag át. Ki lesz vajon a következő, akivel Ag atha Raisin kotnyeleskedése miatt vég eznek? Talán a portás, Freddy? Hirtelen ötlettől vezérelve bezárta a házat, és elautózott Londonba. Eg y Bond Street-i szépség szalonba tartott, ahol még a londoni időszakában volt törzsvendég , s miután kiderült, hog y nem tudják fog adni, úg y bedühödött, hog y amikor a recepciós leányzóhoz épp a leg jobbkor – „csak valami csoda folytán történhetett íg y”, mesélte a leányzó még aznap este a lakótársainak, „mert már komolyan azt hittem, nekem ug rik a nő” – befutott eg y telefonhívás, amelyben valaki Ag atha tirádájának kellős közepén lemondta az időpontját, a lány a leg nag yobb örömmel írta be őt a helyére. Órákkal később az arckezelés, testfóliázás és lábg yantázás után újjászületve lépett ki a kozmetikából. Besétált eg y nag yáruházba, ahol beleszeretett eg y rózsaszín sifonruhába, és azonmód meg is vásárolta, nem törődve azzal sem, hog y az ő korában ilyen szerelésben úg y fog festeni, mint a néhai Barbara Cartland. Ez eg yszer élvezte Londont meg a nag yvárosi sürg és-forg ást. Asztalt fog lalt mag ának az eg yik leg eleg ánsabb londoni étteremben, amit úg y sikerült vég hezvinnie, hog y a Cromarty herceg nő nevet mondta be. Pazar menüt fog yasztott el, amelyet az étterem híres csokoládékrémes pitéjével koronázott meg , és azzal a tudattal ballag ott vissza a kocsijához, hog y a nag y dínomdánom most jól közömbösítette a testfóliázás áldásos hatását. Derékban máris szorított a szoknyája. A hazaúton aztán az M40-esen történt karambol miatt eg y teljes órára dug óba került. Már nem is volt olyan kellemes érzés, hog y elhag yta Carselyt. Ag g ódott a cicák miatt. Nem lett volna szabad eg ész napra bezárnia őket. Amikor rákanyarodott a Carselyba vezető útra, azon őrlődött, hog y hag yja-e az eg észet a csudába, vag y nyomozzon tovább, hátha még is ki tud deríteni valamit a g yilkosság okról, ami leg alább részben enyhítené a bűntudatát, amelyet a rejtekjárat kipucolása, na meg persze Robin halála miatt érez. A kocsiból kiszállva arra lett fig yelmes, hog y a nappaliban be van húzva a sötétítő füg g öny. Ezek szerint indulás előtt elfelejtette széthúzni. Belépett a házba, és az előszoba sötétjében meg állt. A macskák sehol, pedig mindig ki szoktak jönni elé. Kinyújtotta a kezét a villanykapcsoló felé, aztán döbbenten meredt a nappali

csukott ajtajára s az ajtó alól világ ító fénycsíkra. A páni rémület ostoba tettre sarkallta. Ahelyett hog y kisietett volna a kocsijához, és értesítette volna a rendőrség et, vag y átszaladt volna a szomszédba, Paulhoz seg ítség ért, felkapott eg y vaskos sétapálcát az ajtó melletti tartóból, és berontott vele a nappaliba. Sir Charles Fraith szundikált a kanapén összeg ömbölyödve, a cicákkal az ölében. – Hog y a fenébe jutott be? – förmedt rá Ag atha. A férfi kinyitotta a szemét, elmosolyodott, és éppoly szemtelenül és lustán nyújtózkodott, mint a két macska, amelyek most ráérősen lesiklottak a kanapéról, hog y Ag atha lábához dörg ölőzzenek. – Hát már elfelejtette, Ag g ie? Van kulcsom. Mag a adta még rég en. Ej, de pipa valaki! – Hol a kocsija? – Az utca vég ében tettem le. Ag atha leroskadt eg y székbe, és szemüg yre vette Charlest. – A frászt hozta rám. Valami mintha… más lenne mag án. Ez már nem a nag yképű, nős Charles, amilyennek utoljára látta, amikor még kövér volt, és kopaszodott. Visszatért a rég i Charles, a karcsú, kifog ástalanul öltözött hajas baba. – Paróka van mag án? – Nem, csak már túl vag yok a kemoterápián. Attól hullott ki a hajam. – Rákos volt?! – sikkantotta Ag atha elszörnyedve. Eszébe jutott, hog y Jamesnek is rákja volt, de titkolta előle, és összeszorult a szíve. – Nem is mondta! – Inkább nem beszéltem róla. Hog y elkerüljem a kínos szituációkat. – Milyen rákja volt? – Tüdő. – Te jó szag ú! – Eg yetértek. De már meg g yóg yultam, s most újra eg észség es vag yok, mint a makk. – Hog y van a neje meg a g yerkőcök? – Kaphatnék eg y italt? Ag atha felállt, és a bárszekrény felé menet meg jeg yezte: – Nem hiszek a fülemnek. Máskor kiszolg álta volna mag át. – Akartam. Csak újság olvasás közben elnyomott a buzg óság . Eg y whiskyt kérek, Ag g ie. Ag atha nem sajnálta tőle, aztán mag ának is töltött. – Eg észség ére – mondta leülve. – Nem válaszolt a kérdésemre. Hog y van a család? – Nincs már semmilyen család. – Mi történt? – Míg kórházban voltam, a nejem visszautazott Párizsba, és beleszeretett eg y nála húsz évvel

fiatalabb fiúba. Francia, g azdag , és remek kapcsolatai vannak. A családja eg y vag yont ölt bele a válásba. – Hát, ez szörnyű! Na és a g yerekek? Hog y hiányozhatnak most mag ának! Charles belekortyolt az italába. – Van láthatási jog om, és ők is bármikor eljöhetnek a papához. Bár kétlem, hog y ez a szívük vág ya. Mintha eg y másik bolyg óról jöttek volna. Sötét bőrűek és ízig -vérig franciák. Ki se ejtenek ang ol szót. – Most biztos össze van törve. Charles ezen csak mulatott. – Épp ellenkezőleg , szerencsésnek érzem mag am. Eg yszerre mondtam búcsút a ráknak meg a francia házisárkánynak. Két leg yet eg y csapásra. Ag atha érdeklődve fixírozta. – A rákból kig yóg yult emberek általában a vallás felé fordulnak, mert úg y érzik, hog y kaptak eg y újabb esélyt az életre, mintha újjászülettek volna. Charles jót derült a szavain. – Ne mondja! Önzőbb és önteltebb, mint valaha, g ondolta Ag atha. – Na és mi szél hozta? – Részint a kíváncsiság , részint az unalom. A nénikém jótékonyság i partit ad a Vöröskereszt javára. Muszáj volt elhúznom a csíkot. Ag g ie körül meg int g yilkosság és káosz van, és le merem fog adni, hog y nyakig benne van a sűrűjében. – Bár ne íg y lenne – mondta Ag atha. – Azonnal beavatom a részletekbe, de nem bánja, ha előbb átvedlem valami kényelmesebb g öncbe? – Dehog yis. – Charles szeme pajkosan csillog ott. – Nem vag yok semmi rossznak az elrontója. Odafent Ag atha arannyal hímzett fekete kaftánba bújt, amelyet évekkel korábban még Törökország ban vásárolt, kibújt a mag as sarkúból, és papucsot húzott a lábára. Jó látni Charlest, állapította meg mag ában. Leg alább nem kell ag g ódnom a meg jelenésem miatt. Aztán lement, és hívta a cicákat, hog y odaadja nekik a halat, amit még délelőtt sütött nekik. A hátsó ajtót nyitva hag yta, hog y kimehessenek a kertbe, ha jóllaktak. Ezalatt odakint, az Org onás-dűlő vég ében Mrs. Davenport sétált el éppen. Ag atha közben visszament a nappaliba, és széjjelhúzta a füg g önyt. Mrs. Davenport korábban nag yon is jól látta, hog y bement oda eg y férfi, még hozzá kulccsal! A táskájában ott lapult Juanita címe, amihez úg y jutott hozzá, hog y a leg jobbkor tette be a lábát a kisboltba. Mint kiderült, Juanita él-hal a helyi tejkaramelláért, olyannyira, hog y rendelt belőle eg y eg ész dobozzal.

– Én is küldenék neki belőle – ajánlkozott Mrs. Davenport. – Meg volt nálam a címe, csak valahog y elkevertem. – A cím meg kaparintása után levelet írt Juanitának, amelyben felvilág osította, hog y a férje viszonyt folytat Ag atha Raisinnel. Nem írta alá a levelet. Semmi szükség rá, hog y a rettentő Mrs. Raisin tisztában leg yen vele, ki köpte be. Ag atha leült. – Íg y már jobb – mondta. – Nem szoktam behúzni a füg g önyt, ha itthon vag yok. Csak akkor húzom be, amikor aludni meg yek. – És most mondjon el mindent – íg y Charles. Ag atha az elején kezdte, s a vég én fejezte be, Charles pedig lelkes hallg atóság nak bizonyult. – Zűrös eg y üg y – jeg yezte meg a férfi. – Mielőtt véleményt nyilvánítanék, mi van Paullal? Nem szeretnék beletenyerelni eg y bimbózó románcba. – Nős ember. De mit ért eg ész pontosan beletenyerelésen? – Vettem mag amnak a bátorság ot, és elfog laltam a vendég szobát. – Hog y nem sül le a bőr a képéről! De felőlem maradhat. Na és mi a véleménye a g yilkosság okról? Én eg y percig se hiszem, hog y Harry Witherspoon lenne a tettes. – Miért? Eg yedül ő profitálhatott az asszony halálából. – Tudom jól. Az első g yilkosság ot még ki is nézem belőle, a másodikat azonban nem. Ő meg a nővére felkért minket Paullal, hog y találjuk meg az anyjuk g yilkosát. – Ezt az előbb még nem mondta. – Az lehet. – Szeretnék találkozni a pasassal. – A rendőrök már biztosan vég eztek vele. Holnap meg látog athatnánk. De illő volna szólni Paulnak, hátha ő is jönni akar. Ekkor felvisított az ajtócseng ő. – Ki lehet az ilyen későn – mormog ta Ag atha felállva. – Remélem, nem az a rémség es Runcorn. Most túl fáradt vag yok hozzá. Ajtót nyitott, és Paul volt az. – Láttam, hog y itt a kocsija – mondta. – Jöjjön be – mondta Ag atha. – Épp itt van nálam eg y barátom. Előrement a nappaliba, és bemutatta Charlest. – Charles volt a seg ítőm több korábbi üg ynél is – mondta Ag atha. – Azt tervezzük, hog y holnap átug runk Harry Witherspoonhoz – mondta Charles, azzal ásított eg yet, és kinyújtózkodott. – A részleteket majd Ag g ie ismerteti, én meg yek, és ág yba bújok. – Félúton volt az ajtó felé, amikor hátrafordult, s Ag athára vig yorg ott. – Mag a se

késlekedjen sokáig , drág aság om. Kínos csend állt be. Aztán Ag atha szólalt meg : – Ne g ondoljon semmi rosszra. Charles csak a barátom. – Még hozzá elég közeli, ha jól sejtem – íg y Paul. – Én most inkább elmeg yek. – Nem tart velünk holnap Harryhez? – Kösz, de nem leszek ötödik kerék. – Ne marháskodjon. Akkor inkább elküldöm Charlest. – Arra semmi szükség . Amúg y is dolg oznom kell. – Azzal Paul látványosan mufurc képpel távozott. Hazáig meg sem állt. A faluba költözésekor a társaság ára áhítozó helybéli asszonyok közül ketten is óva intették Ag atha Raisintől. Olyasmire célozg attak, hog y férfifaló. Ez felpiszkálta Paul kíváncsiság át, és első körben csakis emiatt ment át Ag athához. Aztán csalódottan vette tudomásul, hog y nem holmi vég zet asszonyához, hanem eg y morózus, középkorú nőszemélyhez van szerencséje. Miután jobban meg ismerte Ag athát, be kellett látnia, hog y csakug yan van benne valami ellenállhatatlanul szexis, de meg érezte a sebezhetőség ét a kérg es páncél alatt, íg y meg sem próbált közeledni hozzá. Hirtelen borzasztóan hiányozni kezdett neki a lobbanékony feleség e. Már nyúlt is a telefon után, aztán meg g ondolta mag át. Ug yanazt a nótát fújná, hog y ha Paul szereti, akkor elköltözik hozzá Spanyolország ba, és neki nem volt kedve eg y újabb vitához. Nem érezte mag át álmosnak, íg y azután bekapcsolta a számítóg épet. Beg épeli az eddig meg szerzett információkat, hátha kiókumlál belőle valamit. De szép is lenne, ha eg yedül derítene fényt a g yilkosság okra!

Ag atha berontott a vendég szobába Charleshoz, aki az ág yon heverészve olvasg atott. – Miért kellett úg y viselkednie, mintha viszonyunk lenne? – Mert vicces volt. Különben meg dr. Watson csak ne sertepertéljen itt. Mintha azt mondta volna, hog y nős ember. – Jaj, nem úgy nős – duzzog ott Ag atha. – Az ember csak eg yféleképpen lehet nős. Bárhog y is, kockafejű. Jóvág ású, azt meg kell hag yni, de akkor is csak eg y kockafej. Sótlan alak. – Csak nem féltékeny, Charles? – Hog y én? Soha! Na, bújjon ide mellém. – Mag a sose adja fel?

– Próbálkozik az ember – mondta Charles lustán elnyújtózva. Ag atha kivág tatott, és becsapta az ajtót.

Másnap kora reg g el a sülő szalonna serceg ésének hang jára ébredt. Felkelt, meg mosdott és felöltözött, azután lement a konyhába. – Épp hívni akartam – mondta a tűzhelynél szorg oskodó Charles. – Mindjárt kész a reg g eli. – Szolg álja csak ki mag át az élelmiszerkészletemből – íg y Ag atha. – Már meg tettem. Eg y tojást vag y kettőt? – Eg yet. Tudhatná, hog y nem szoktam reg g elizni – mondta Ag atha az asztalhoz telepedve. – Többnyire csak kávét iszom. – Jól fog esni – tolt elé Charles eg y tányér kolbászos-szalonnás tojást. – Furdal a lelkiismeret Paul miatt – mondta Ag atha az ételt turkálva. Amint Charles visszafordult a tűzhelyhez, stikában lepottyantott a padlóra eg y darabka szalonnát a cicáknak. Charles mag ának is tálalt, majd leült Ag athával szemben. Lezseren öltözött, amúg y charlesosan lezseren: kék-fehér kockás ing , sötétkék nadrág . – Csak azt nem értem – mondta két falat között –, hog y miért azt a szerencsétlen Robint ölték meg , és nem mag át. Az utóbbi időben elég sokat kérdezősködött a g yilkosság okról, derekasan szag lászott, még se g örbült eg y haja szála sem. – Mindez csupán annyit jelent, hog y Robin nag yon közel került valamihez, ami nekem elkerülte a fig yelmem. – Vajon mihez? Szívesen beszélnék azzal a wormstone-i lelkésszel. Meg kérdezte tőle, hog y voltak-e a nőnek férfiüg yei? – Azt hiszem, nem. – Na, látja. Az is lehet, hog y a két g yilkosság nak az ég világ on semmi köze eg ymáshoz. – Charles befejezte a reg g elijét, és felállt. Hodg e cica kisurrant mellette a kertbe, Boswell-lel a nyomában. Hodg e eg y darab kolbászt tartott a szájában. – Micsoda pazarlás – bosszankodott Charles. – Ha már annyit fáradtam a reg g elivel, nem kéne lepasszolnia a macskáknak. Na, menjünk.

Harry Witherspoon boltja zárva volt, és kint volt a kirakatban az ELADÓ tábla. – Remélem, otthon találjuk – mondta Ag atha. – Itt lakik a közelben. Harry ajtót nyitott, és a napsütéstől hunyorog va, barátság talanul mondta: – Á, már meg int mag a. Jöjjenek. Ki ez a fazon? A másikat hol hag yta?

– Ő itt Sir Charles Fraith, a seg ítőm. Ó, a nemesi cím varázsa!, mereng ett Ag atha, amikor Harry széles mosollyal az arcán eg y pillanat alatt udvariasra váltott. – Meg kínálhatom önöket valamivel? Korán van még eg y italhoz? – Nem kérünk semmit – szög ezte le Ag atha. – Inkább Robin Barley-ról reg éljen. – Képtelen vag yok felfog ni – mondta Harry zavart arckifejezéssel. – Rémes perszóna volt, de hog y meg ölték, ráadásul ilyen körmönfont módon! – Ön akkor nem volt ott a színházban? – kérdezte Charles. – Nem, hál’ istennek. A g yilkosság idején eg y broadwayi kocsmában iszog attam eg y rég iség ekkel fog lalkozó pacákkal, aki szép pénzért átvenné a készletemet, sőt lehet, hog y meg venné az eg ész boltot. Pénzszűkében vag yok. Az üg yvédek anyám vég rendeletére hivatkozva ki tudnának járni nekem eg y kis előleg et, mivel büntetlen előéletű vag yok, de én már szeretném, ha vég érvényesen elrendeződne a dolog . – Voltak Robinnak szeretői? – kérdezte Ag atha. – Nem tudom. Gyakran járt össze nála fiatalabb fiúkkal. A helyi lelkésszel is összemeleg edett. Mi, többiek, viszont tartottuk a két lépés távolság ot. – Ami a rejtekutat illeti – mondta Ag atha –, amikor Paullal át akartuk kutatni a házat, mag a nem eng edte. Miért? Tudott az alag út létezéséről? Harry a fejét rázta. – El se tudják képzelni, milyen körülmények között nevelkedtünk. Iskola után bezártak minket a szobánkba, csak fél órára jöhettünk ki vacsoraidőben, aztán éjszakára meg int bezártak. Az ablakon kellett kimásznom, ha eg y kis szabadság ra vág ytam. Anyám rájött, és azt hazudta, hog y Carol árult be. Valahányszor lebuktam, ő mindig Carolra mutog atott. Most már tudom, hog y Carol semmiről se tehetett, anyám az „oszd meg és uralkodj” elvét követte. – Az anyjuknak tudnia kellett az alag útról. – Nem feltétlenül. Különben már a kísértethistória kezdetén meg említette volna a rendőröknek. Emlékszem, eg yszer mesélte, hog y amikor a házat vette, a pince már akkor is tele volt mindenféle kacattal, de ő sajnálta a pénzt eg y becsüsre, mert eg ész életében a fog ához verte a g arast. – Vajon van összefüg g és a két g yilkosság között? – mereng ett Charles. – Nem hinném – vont vállat Harry némiképp törődötten. – Robin eg y rakás embert ideg esített.

– Hát, ez nem valami sok – jeg yezte meg Charles, miközben Wormstone falva felé hajtottak. –

Reménykedjünk, hog y a lelkész beszédesebb lesz. Mr. Potter szívesen látta őket, de meg lepte, hog y Ag atha azt hiszi, más mondanivalója is lehet még azon túl, amit korábban már elmondott. A házvezetőnője a parókia kertjében szolg álta föl nekik a teát, ahol barackfák nőttek a sárg ás kőfal előtt, s a jókora tóban vízililiomok nyitog atták viaszos szirmaikat a napsütésben. Ag athát mardosta az irig ység , ha Mr. Potter nyug odt ábrázatára vag y a békés kertre nézett. Milyen szép is lehet az, amikor valaki jól érzi mag át a bőrében, és semmi sem nyug talanítja. Charles íg y szólt: – Elképzelhető, hog y Mrs. Barley ismeretség i körében kell keresnünk a választ. – Arról nem tudok nyilatkozni. Mrs. Barley sosem tétlenkedett. Az ember azt hihette volna, hog y a művészet, vag yis a színház minden eg yes percét kitölti, de ő folyton valami újba fog ott. – Mondana eg y példát? – kérdezte Ag atha. – Akár többet is. Színielőadások a templomban. Falusi rendezvények, amelyeknek rendre ő volt a ceremóniamestere. Kifog yhatatlan energ iával bírt. – Mosoly terült szét a plébános arcán. – Sejtettem, hog y eg yszer még meg öli valaki. Ag atha feleg yenesedett a székében. – Ezt fejtse ki bővebben. – A Lepecsételt Csomó nevű történeti társaság tag jai eg yszer Stow-ban rekonstruálták a worcesteri csatát. Mrs. Barley azt vette a fejébe, hog y mi még náluk is jobbak vag yunk. Felosztotta a falubelieket kerekfejűekre és g avallérokra. Mindez nég y évvel ezelőtt történt, eg y forró nyáron. Én próbáltam észhez téríteni, hog y ez kis falu, és nincs is elég ember, de ő meg makacsolta mag át mondván, hog y még a helyi tévében is benne leszünk. Mint mondtam, elég forró nyarunk volt akkor, s ő elkövette azt a hibát, hog y literszám itatta a „katonaság g al” a mézsört meg az almabort. Az ital hatására sokan ag resszívvá váltak, s a nag y hőség , na meg amiatt, hog y Mrs. Barley ráng atta bele őket az eg észbe, forrpontra hág tak az indulatok. Várnunk kellett, mert eg y fia tévés se jött el. Vég ül Mrs. Barley elkurjantotta mag át, hog y indulhat a csata, s akkor aztán elszabadult a pokol. Ag g odalmamat fejeztem ki, hog y a vég én még meg sérül valaki. Ő meg erre bevetette mag át a csatázók közé azt üvöltözve, hog y azonnal hag yják abba ezt a g yerekség et. Kis híján eltaposta eg y ló, s amikor hátraug rott, hirtelen meg botlott, és eg y tehénlepényen landolt, mire az eg ész banda harsány röhög ésben tört ki. Nem volt szép tőlük, de leg alább oldódott a hang ulat. Szeg ény Mrs. Barley lóg ó orral kullog ott el. Tiszta vörös volt a képe, és majdnem sírt. – Ahhoz, hog y hiteles leg yen az akció, eg y hozzáértő tanácsaira volt szükség e – mondta Ag atha elg ondolkodva. – Kikérte Mrs. Barley történészek véleményét? – Lehetség es, de én nem tudok róla.

– De nem kizárt, ug ye? – folytatta Ag atha vehemensen. – Ismer ön eg y bizonyos Mr. Peter Framptont? – Nem. Mrs. Barley életében folyton jöttek-mentek az emberek. – Köszönjük a teát – mondta Ag atha felállva. – Most beszélnünk kell valakivel.

– Peter Frampton? – kérdezte Charles. – Az meg ki? – A történeti társaság feje Towdey-ban, eg y Hebberdonhoz közeli faluban. Paul meg én eg yszer meg hallg attuk eg y előadását. A helyi történelmi eseményekről hirdette meg , de vég ig a worcesteri csatáról beszélt. És volt még eg y furcsaság . Nag yban tartott az előadás, amikor betoppant eg y Zena Saxon nevű, fiatal lány. Úg y néz ki, eg yütt vannak Framptonnal, ami felettébb különös. – Miért? – Hát mert a lány a húszas évei elején jár, amolyan diszkós pipi, a pasas meg ötven felé közelít. Ősz hajú és eleg áns, akár eg y konzervatív parlamenti képviselő kampányidőszakban. – És ő lenne a g yilkos? De miért? – Mert rá akarta tenni a kezét Mrs. Witherspoon otthonára, a Borostyános házra. Talán a kincsre pályázott. Talán tudott a titkos alag út létezéséről. – Civilben mi a fog lalkozása? – Fog almam sincs róla. Azért meg yünk most Hebberdonba, hog y kiderítsük. Mircesteren hajtottak keresztül, amikor Ag atha hirtelen íg y kiáltott fel: – Azonnal álljon meg ! Charles lehúzódott, és a kettős sárg a vonalon parkolta le a kocsit. – Csak g yorsan! – intette Ag athát. – Nem szeretném, ha meg büntetnének tilosban parkolásért. Miért álltunk meg ? – Az imént Pault láttam bemenni eg y kocsmába Haley-vel. – És ki az a Haley? – kérdezte Charles türelmesen. – Eg y rendőrnő. Bill odáig van érte. Paul felajánlotta, hog y leckéket ad neki számítóg épkezelésből. – Akkor minden világ os. – Lehet, hog y most is az üg yről fag g atja a lányt. – Biztos, hog y ha meg tud valamit, azt azonnal közölni fog ja mag ával. Ag atha szinte soha nem ismerte be, ha féltékeny. Most is inkább meg g yőzte mag át arról, hog y kizárólag a nyomozás érdekében kell Paulék után mennie. – Meg nézem, mit csinálnak – mondta.

– Nem maradhatok itt! – tiltakozott Charles. – Meg bírság olnak. – Keressen parkolóhelyet, aztán jöjjön utánam. Ag atha kiszállt a kocsiból, és sietve elindult a kocsma felé. Paul az eg yik sarokasztalnál ücsörg ött Haley-vel. – Helló! – lépett oda Ag atha a párocskához krokodilmosollyal. Paul lesújtott képet vág ott. Akár eg y hűtlen férj, akit tetten értek, g ondolta Ag atha kedvetlenül. – Mit keres itt, Ag atha? – kérdezte. – Meg láttam mag ukat, és g ondoltam, csatlakozom – felelte Ag atha, s már éppen készült leülni. – Ne veg ye zokon, de most inkább ne. Csupa számítóg épes dolog ról fog unk társalog ni Haleyvel, csak untatnánk. – Értem én – mondta Ag atha hátrapenderülve. – Később majd beszélünk – kiáltott utána Paul. Ag atha kimasírozott a kocsmából, és szétnézett az utcán. Charles kocsija most is ug yanott állt. – Nem talált parkolóhelyet? – kérdezte Ag atha az utasülésre huppanva. – Nem is kerestem. Valahog y meg éreztem, hog y hamar vissza fog jönni. – Hog yhog y? – Ha eg y középkorú úr kocsmába visz eg y klassz kis szőkét, biztos, hog y nincs szükség e g ardedámra. – Szó sincs róla – mondta Ag atha. – Pont Bill-lel voltam, amikor találkoztam a lánnyal, akkor kérte meg Pault, hog y korrepetálja. – És Paul, az önzetlenség szobra kíméletlenül elhajtja mag át. – Biztos vag yok benne, hog y később mindent meg fog mag yarázni – morcoskodott Ag atha. – Másfelől is nézhetjük ám a dolg ot. Paul azt hiszi, hog y meg hitt kapcsolat van kettőnk közt, és ez féltékennyé tette. – Nem lenne féltékeny, ha mag a nem hiteti el vele, hog y viszonyunk van! – Inkább hálásnak kéne lennie – mondta Charles fennhéjázva. – Semmi sem tüzeli fel jobban az embert, mint a verseng és vág ya. Sose beszél Jamesről. – Hag yjuk ezt. – Felőlem!

– Milyen furcsa falu – jeg yezte meg Charles, miközben leparkolt Towdey főutcáján. – A sok kis

zsúpfedeles házikó: mintha állatok g ubbasztanának az út mentén. Titokzatos hely ez. – Beborult – mondta az örökké g yakorlatias Ag atha. – Szerintem mindjárt esik. Becseng ettek Framptonhoz, de senki nem jött ki a csöng etésre. – Biztosan dolg ozik – mondta Ag atha. – Láttam eg y boltot az utcában. Kérdezősködjünk. A pult mög ött álló hölg y felvilág osította őket, hog y Mr. Frampton eg y építő-bontó cég tulajdonosa, amelyet a Moreton-in-Marsh peremén fekvő ipartelepen találnak meg . – Szóval ezzel keresi a kenyerét – mondta Ag atha, amikor visszaültek a kocsiba. – Vajon használnak ciánt a bontásoknál? – Nem nag yon hiszem. Inkább a bányászatban használatos. De nézzük, mit mond a pasas. – Van mag ánál névjeg y? – kérdezte Ag atha. – Ig en, van. Miért? – Mert Frampton sznob, és a mag a nemesi címe majd meg puhítja. – Ne butáskodjon, Ag g ie, hisz én csak baronet vag yok, nem holmi herceg . Ráadásul mióta tele van a felsőház mindenféle jöttmenttel, már senki nem esik hanyatt a nemesi rang tól. – Majd meg látjuk. – Hol ez az ipartelep? – Az Oxford Roadnál kell lekanyarodni. Ha kiértünk a városból, onnét még pár mérföld.

A Frampton Építőipari Vállalat g ig ászi, modern épület volt, látszott rajta, hog y jól meg y az üzlet. A csillog ó-villog ó recepción, amelyet mintha teljes eg észében acélcsövekből alkottak volna meg , aztán cserepes virág okkal dekoráltak, Zena Saxon üldög élt eg y íróasztal mög ött. Most visszafog ottabb volt az öltözéke is meg a sminkje is: csinos, fehér blúzt és halvány sminket viselt, de amikor felállt, hog y üdvözölje őket, és meg kerülte az asztalt, kisült, hog y ég színkék forrónadrág van rajta, a lábán meg tűsarkú. – Tyűha! – mormog ta Charles. Átadta a névjeg yét, bemutatta Ag athát, és közölte, hog y Peter Framptonnal szeretnének beszélni. – Milyen üg yben? Mr. Frampton jelenleg nem nag yon ér rá – mondta Zena. Nazális, birming hami akcentussal beszélt. – Kérem, azért csak szóljon neki – unszolta Charles. Zena vállat vont, és közölte, hog y várjanak, azután riszálva távozott az alsó rég iókba. – Mázlista ez a Frampton – mondta Charles. – Ez a leg jobb popsi, amit életemben láttam. – Moderálja mag át – csattant fel Ag atha, miközben búskomoran mereng ett a középkorú nők helyzetén, akiknek vég ig kell nézniük, amint a velük eg yidős férfiak olyan nőcskékre

csorg atják a nyálukat, akik a lányuk lehetnének. Elég sokáig tartott, mire Zena visszajött, nyomában a kifog ástalanul öltözött, kezében keménykalapot tartó Peter Framptonnal. – Fontos? – kérdezte a férfi. – Ig en, az – felelte Charles. – Ismerte ön Mrs. Robin Barley-t? Frampton homlokát ráncolva a halántékához nyomta hosszú mutatóujját, aztán kisimult az arca. – Határozottan nem. – Mintha nem lepné meg a kérdés – szólt közbe Ag atha. – Miért kéne meg lepődnöm? – Mert Mrs. Robin Barley-t nemrég iben brutálisan meg g yilkolták, még hozzá ciánnal. – Hja, hog y arról a Mrs. Robin Barley-ról beszélünk. Akkor hát ezért tűnt olyan ismerősnek a neve. Sajnálom, de nem mondhatok mást. – Hiszen a wormstone-i lelkész szerint ön adott neki tanácsokat a worcesteri csata rekonstruálásához – füllentette Ag atha. – Tényleg ? Jóság os ég , mikor volt ez? – Azt nem tudom pontosan – mondta Ag atha, s már bánta, hog y nem kérdezte meg a lelkészt az esemény dátumáról. Frampton meg rázta jól fésült fejét. – Attól tartok, nem seg íthetek. Elég sok emberrel találkozom. – Miért akarta meg vásárolni Mrs. Witherspoon házát? – kérdezte Charles. – Mert érdekel az épület, a tizenhetedik század a szenvedélyem. – Csakhog y az Tudor kori ház, vag y nem? – Lenyűg öznek a rég i épületek, ez minden. – Kérdeztem már, de most meg kérdem újra – mondta Ag atha. – Nem Sir Geoffrey Lamont kincsét szerette volna meg találni? – Biztosra veszem, hog y a korábbi tulajdonosok pincétől a padlásig átkutatták a Borostyános házat. – Akkor meg mire kellett mag ának eg y ilyen hatalmas ház? – fag g atózott tovább Ag atha. – Arra céloz, hog y eg y ag g leg énynek nem kell a tér? Drág a Mrs. Raisin, nekem elég komoly g yűjteményem van történelmi témájú könyvekből, köztük sok értékes darab akad, és a javát jelenleg is raktárban tárolom, tudniillik nálam nincs elég hely. Most pedig , ha meg bocsátanak, vár a munka. Mivel nem jutott több kérdés az eszükbe, kénytelenek voltak távozni.

Amikor visszaértek Ag atha házához, Paul azzal a hírrel szaladt ki elébük, hog y az üg y le van zárva, Harryt őrizetbe vették. – Micsoda? – hüledezett Ag atha. – Ug yanis Hebberdonban tartózkodott a g yilkosság idején. A hebberdoni kocsmáros látta őt, és meg zsarolta. Harry összeroppant, és feladta mag át. Látták odaosonni a házhoz valamivel este tizeneg y óra előtt. – Na de a társulat tag jai azt állították, hog y vég ig ott volt a buliban az előadás után – kárált Ag atha. – Hát, eg y ilyen Harry-féle alakról alig ha képzelhető el, hog y ő a társaság motorja. Könnyedén kilopózhatott és visszaosonhatott anélkül, hog y bárki észrevette volna. – Felteszem, a kocsmárost is letartóztatták – mondta Charles. – Eg yelőre még keresik. Ug yanis eltűnt. – Mindezt Haley-től tudta meg , g ondolom – mondta Ag atha. – Ig en, teljesen be van sózva az a lány. Ag atha rövid habozás után azt mondta: – Menjünk be. Paul Charlesra nézett, és meg vonta a vállát. – Nem szeretnék zavarni. Úg yis dolg oznom kell. – Azt hittem, épp pihenőt tart – nézett rá Ag atha esdeklően. – Nem eng edhetem meg mag amnak, hog y folyton szüneteljek. Viszlát később. Azzal elsétált. – Maradt volna, ha mag a nincs – duzzog ott Ag atha. – Nős ember. Ez esélytelen, Ag g ie. – Miért olyan biztos ebben? – förmedt rá Ag atha. – A neje most is Spanyolország ban van. Nem húzzák már sokáig . Mrs. Davenport, aki ezenközben az utca túloldalán ténferg ett a kutyájával, bőszen heg yezte a fülét. Amint Ag atha meg pillantotta a nőt, bevonszolta Charlest a házba. – Ez az átkozott bestia eg yfolytában kémkedik. – Akárcsak mag a, Ag g ie. Nem iszunk valamit? – Nem. Haladéktalanul beszélni akarok Bill-lel. Kizárt dolog , hog y Harry a tettes. – Ha nem ő az, akkor miért hallg atta el a rendőrök elől, hog y ott járt? – Mert ő talált rá a hullára. – Hisz nem is volt kulcsa. Talán csak bekopog ott, és amikor senki nem nyitott ajtót,

visszament a buliba. Aztán az öreg asszony meg g yilkolásáról hallva pánikba esett. – Ez mind csak feltevés. Felhívom Mircestert, hátha bent van Bill. – Ahog y óhajtja. Addig iszom eg yet. Ag atha elintézte a telefont, azután bement a nappaliba Charleshoz, aki a kanapén terpeszkedett eg y nag y pohár whiskyt dédelg etve, ölében a macskákkal. – Bill már hazament – mondta Ag atha. – Én most átmeg yek hozzá. Nem jön? – Ha rag aszkodik hozzá. Csak hadd ig yam meg előbb a whiskymet. – Nem! – Jól van, akkor majd a kocsiban. Mag a vezet.

Mindkettőjük szerencséjére a rettentő szülők helyett mag a Bill nyitott ajtót. – Bújjanak be – mondta. – A szüleim bing ózni mentek. – Hallottuk, hog y letartóztatták Harryt, meg hog y a kocsmáros zsarolta, és most nyoma veszett, de szerintem nem Harry volt, ez csak valami szörnyű tévedés lehet… – Csig avér, Ag atha! Kitől tudta meg ? Eg yelőre nem adtunk ki semmilyen közleményt. Ag atha nem szívesen beszélt volna neki Haley-ről, mert nem akart fájó pontot érinteni, és Pault sem szerette volna bajba keverni. – Meg vannak a forrásaink – mondta. – Üljön le – mondta Bill faarccal. – Az a mag a barátja, Paul Chatterton eg yütt ebédelt Haleyvel. – Ug yan már, Bill, nem teljesen mindeg y, honnét tudjuk? Inkább azt mondja el, hog y mi a véleménye. – Mindez csupán közvetett bizonyíték. Más nyom nincs, és az eg yetlen tanú, aki látta Harryt, eltűnt. Ám az is ig az, hog y Harry szép pénzt örököl, és hazudott a rendőrség nek. Mrs. Barley kérdezősködni kezd, hog y hol töltötte a pasas az éjszakát, erre hopp!, meg g yilkolják. Runcorn már eldöntötte, hog y Harry a tettes, holnap sajtókonferenciát tart. Mrs. Barley a társulat több tag ját is felhívta. Ellenőriztük a hívásokat, és vag y húsz helyre telefonált. Ha még sem Harry volt, akkor ki? – Például Carol. – Sem az ereje, sem a szakértelme nem lett volna meg a halálos erejű ütéshez. Továbbá Harry azt vallotta, hog y a szénanáthája miatt maradt távol a Macbeth próbáiról. De mi nem találtunk szénanátha elleni g yóg yszert a házában. – Ha csak az anyát ölték volna meg , talán még el is hinném, hog y Harry volt – mondta Ag atha. – Na de ez a ciánhistória! Eg yszerűen nem áll össze a kép.

– Ha meg találnánk Barry Briart, mindjárt tisztábban látnánk. – Gondolom, mindenütt keresi a rendőrség . – Természetesen. – Nem tudom elhinni, hog y amennyiben Harry ártatlan, akkor nincs félnivalója – mondta Ag atha. – Amíg az a balfácán Runcorn vezeti a nyomozást. – Ezt most csak azért mondja, mert összerúg ta a port Runcornnal. Lehet, hog y a stílusa eg y kissé farag atlan, de attól még lelkiismeretes rendőrtiszt. Ag atha dünnyög ött valamit, ami leg inkább „bah!”-nak hang zott. – Meg se kérdeztem, nem innának-e valamit – mondta Bill. – Nem kérnek eg y sherryt? – Nem, kösz – mondta Ag atha és Charles szinte eg yszerre, mivel tapasztalatból tudták, hog y Wong ék vendég várója csakis a leg olcsóbb fajta édes sherry lehet. – Nem tudok mást mondani, mint amit már korábban is mondtam – íg y Bill. – Maradjanak ki ebből. Ha nem Harry az, akkor a g yilkos momentán biztonság ban érzi mag át. Ráfázhatnak, ha folytatják a szag lászást. Hol van Paul, vag y tán Charles riasztotta el? – Dehog y. A mag a részéről lezártnak tekinti az üg yet, és újra dolg ozik. – Hog y van a kedves neje, Charles? – Már csak a volt nejem. – Á. Többet nem tudok seg íteni.

Ag atha és Charles Mircesterben ebédelt, és Ag atha lepődött meg a leg jobban, ug yanis Charles állta a cechet. A hazaúton Ag atha íg y szólt: – Mik a tervei? Élvezhetem még a társaság át eg y darabig ? – Miért is ne? Paullal rossz lóra tett, Ag g ie. Kivételes adottság g al szalad mindig olyan férfi után, aki vég ül fájdalmat okoz mag ának. – Eszembe se jutott Paul – hazudta Ag atha, pedig több ízben is g ondolt rá az este folyamán. – Bárhog y is, teg yük el mag unkat holnapra, aztán majd átug runk Hebberdonba, és körbeszimatolunk.

Aznap éjjel Ag atha rémálmot látott, amelyben elkeseredett ig yekezettel takarította és súrolta az alag utat, miközben sűrű pókhálók tapadtak az arcára. Érezte, hog y abba kellene hag ynia, mert valami iszonyatos vár rá az alag út vég én. Riadtan, zakatoló szívvel ébredt. Milyen szörnyű álom! Csak feküdt ott, és a mennyezet g erendáit bámulta, miközben azon töpreng ett, hová mehetett a kocsmáros, Barry Briar. Aztán eltűnődött azon, hog y bárki ölte is meg Mrs. Witherspoont – mert azt továbbra sem tudta elképzelni, hog y Harry tette –, miért ne hag yta

volna ott a tetemet a titkos alag útban, ahol talán soha nem fedezik fel. Nem is létezhet tökéletesebb helyszín eg y hulla elrejtéséhez. Hirtelen felült az ág yban. Mi van akkor, ha a g yilkos Barryt is meg ölte? Talán nem Harry volt az eg yetlen, akit a kocsmáros zsarolt. Vajon eszébe jut-e a rendőrség nek, hog y eg y hullát kell keresniük? És a leg ideálisabb terep eg y tetem elrejtésére nyilvánvalóan az a föld alatti rejtekút, amely abban a házban található, amelyet már g ondosan átvizsg áltak a rendőrök. Ag atha felkelt, átment a vendég szobába, és felrázta Charlest. Ő felkapcsolta az éjjeli lámpát, és meg csodálta Ag atha Raisint az áttetsző fekete hálóing ében, amelyről a viselője sosem vallotta volna be, hog y csakis Paul kedvéért vásárolta. – Ejha, Ag g ie – vig yorg ott Charles. – Isten hozta! Feküdjön le mellém. – Charles! Idehallg asson! Szerintem az alag útban van a kocsmáros hullája. – Na és? Majd reg g el felhívja Billt, és meg mondja neki. – Nem, most azonnal oda akarok menni. Charles ásítva mondta: – Jó vadászatot! – Mag a is velem jön! – Jaj, Ag g ie. – Eg y pillantás az éjjeliszekrényen álló órára. – Három óra van, az isten áldja meg . – Szépen kérem. – Hát jól van. – Charles ledobta mag áról a takarót, és anyaszült meztelenül kelt fel az ág yból. Kinyújtózott, és a nyitott ablakhoz sétált. Az út túloldalán Mrs. Davenport lehúzta a fejét a bokrok mög ött, onnét leste a nádtető alatt kibontakozó, lámpafényes látványt: Ag atha Raisin áttetsző fekete hálóing ben. Charles fejét nem láthatta, mert az alacsony ablak miatt csupán a meztelen testére esett rálátása. Amint Charles hátat fordított, Mrs. Davenport meg nyug odott lelkiismerettel szaladt haza. Ug yanis miután már meg írta a levelet Juanitának, felmerült benne, hog y talán elszaladt vele a ló. Most azonban a napnál is világ osabbá vált, hog y Ag athának csakug yan viszonya van Paullal. Mivel elszánta mag át, hog y rábizonyítsa Ag athára a bűnösség et, számításba se vette, hog y Charles esetleg nála maradhatott. Nem, Charles biztosan elment már. Hát nem Mrs. Bloxby mondta neki a minap, hog y Sir Charles Fraith nem több eg y rég i barátnál? Na persze ha vár eg y kicsit, a saját szemével láthatta volna, amint Charles és Ag atha kijön a házból, és elhajt.

– S mindezt eg y buta rémálom miatt – zsörtölődött Charles. – Gondolom, a kert felől is le lehet jutni abba a nyavalyás alag útba. Nincs kedvem betörni. – Ig en. Remélem, a rendőrök nem pecsételték le a csapóajtót. – Mi okuk lett volna rá? – Hajtson fel eg észen a házig – rendelkezett Ag atha. – Nem érdekel, ha meg lát minket valaki. – Amint betesszük a lábunkat a kertbe, az már birtokháborítás. – Harry, a tulajdonos személyesen kért fel rá, hog y nyomozzak. Ezt fog om mondani, ha elkapnak. Itt kell lekanyarodni. – Elhag yatottnak tűnik – mondta Charles a motort leállítva. – Vajon mit keresett itt a kocsmáros? – Essünk túl rajta – szállt ki Ag atha a kocsiból. Csendes éjszaka volt. Parányi hold vonta ezüstbe a bárányfelhős eg et, és lág y szellő fodrozta-susog tatta az öreg házat beszőtt repkényt. – Hátborzong ató – dünnyög te Charles. – Biztos benne, hog y ezt akarja? – Ha már eg yszer idáig eljöttünk… De jobb, ha kesztyűt húzunk. Meg kerülték a házat, és behatoltak a kertbe. – Ott van a bozótban – mutatta Ag atha a helyet. Mindketten összerezzentek, amikor bag oly suhant el a fejük fölött. Aztán beverekedték mag ukat a bokrok közé, ahol Ag atha kisebbfajta elemlámpát vett elő, és levilág ított vele a földre. – Itt a csapóajtó – mondta. – Lábnyomokat fog unk hag yni, ha lemeg yünk oda – fig yelmeztette Charles. – Hát aztán! Ha nincs hulla, akkor nincs miért ag g ódnunk. Charles felemelte a csapóajtót. – Világ ítson. Koromsötét van, nem látom a lépcsőt. Ag atha a lépcsőre irányította az elemlámpa keskeny sug arát, aztán eg y sikkantással elejtette a lámpát, és olyan hévvel kapaszkodott bele Charlesba, hog y az azonmód hátrazuhant a bokrok közé. – Ag g ie – bosszankodott a férfi. – Mi a franc volt ez? – Eg y szempár – hebeg te Ag atha. – Eg y szempár lesett rám a mélység ből. – Hol az a francos elemlámpa? – tápászkodott fel Charles, addig tapog atózva, amíg meg nem találta. – Menjen az utamból, hadd nézzem meg . Charles levilág ított az elemlámpával, felnyög ött, és lebotorkált néhány lépcsőfokot, aztán már vissza is jött.

– Ez bizony eg y hulla. – Barry Briar hullája? – Nem tudom, hisz sose láttam. Nézze meg . – Nem, mert mindjárt rosszul leszek. – Akkor ne nyúljunk semmihez, és hívom a rendőrség et. – Muszáj? Irtó dühösek lesznek. – Ag g ie, eg y hulla van odalent. Nem sétálhatunk csak úg y el. – Honnét veszi, hog y meg halt? – Onnét, hog y elég furcsa szög ben áll a nyaka, és élettelen a tekintete. Másszunk ki innen. Kiverg ődtek a kertbe, és letelepedtek a fűben. Charles mobilon hívta a rendőrség et, miközben Ag atha a térdét átölelve reszketett. – A kesztyű! – mondta, amikor Charles letette. – Veg yük le, íg y elég g yanúsak vag yunk. – Nem meg yek vissza, hog y ujjlenyomatokat hag yjak a csapóajtón. Ez eg y teljesen hétköznapi kesztyű. Pont ilyet vesz fel az ember, ha ki akar nyitni eg y koszos csapóajtót. Nyug i! – Akkor is kérdéses, hog y hog yan találtam meg a bejáratot. – Az újság is meg írta, hog y titkos alag út vezet ki a házból a kertbe. Öntől származott a remek ötlet, fog tuk mag unkat, és addig kutattunk, amíg meg nem találtuk. Nincs kedve visszamenni oda és meg nézni, hog y biztosan az eltűnt kocsmáros-e az? – Képtelen vag yok rá. – Nos, hamarosan úg yis kiderül. Elg yávul nekem itt vidéken, Ag g ie. A városi eg érke nem reszketne, mint a nyárfalevél. – Gyakran tűnődöm el azon, hog y vannak-e eg yáltalán érzései, Charles. – Ó, még sok is. Ellenben nem ismertem a kocsmárost, és a róla hallottak alapján eg y g örényhez tudnám hasonlítani. Már hallom is a szirénázást. Mindjárt itt vannak. Jobb lesz, ha kiug rasztom az üg yvédemet az ág yából. – Minek? Nem mi öltük meg . – Ezt próbálja meg elhitetni Runcornnal. „Biztos úr, kérem”, rebeg i Ag g ie Raisin, „rosszat álmodtam”. Nem fog ja bevenni.

Hosszú éjszaka volt. Ag atha, Charles és Charles álmos üg yvédje eg yre csak várt, miután bevitték őket a kapitányság ra, hog y vallomást teg yenek. Ag athának kellett az elsőnek lennie. Amikor vég re szólították, az üg yvéd is vele tartott. Mr. Jellicoe, az üg yvéd, impozáns jelenség volt, és Ag atha biztosra vette, hog y az ő

peng eéles közbeszólásai nélkül Runcorn addig kínozná, amíg ő el nem jut arra a pontra, hog y inkább mag ára vállalja a g yilkosság ot, csak leg yen vég re vég e a kihallg atásnak. Aztán Charles következett. Már a déli napsütés fénye áradt be a rendőrkapitányság poros ablakain, mire újból előkerült. – Most visszavisznek minket Hebberdonba. – Mindketten köszönetet mondtak az üg yvédnek, és kimentek a járőrkocsihoz, amely már várta őket. Haley ült a volánjánál. – Kit látnak szemeim – dohog ta Ag atha, miközben Charlesszal becsusszant a hátsó ülésre. – Paul hog y van? – kérdezte Haley induláskor. – Jól – felelte Ag atha. – Azt vettem ki annak a szörnyeteg Runcornnak a szavaiból, hog y a tetem valóban a kocsmárosé. – Nem beszélhetek az üg yről. – Ig azán? – csattant fel Ag atha. – Akkor mit locsog ott annyit Paullal? Haley-nek még a tarkója is elvörösödött. – Az az én dolg om. – Ag g ie – szólt közbe Charles intő hang on –, túl fáradtak vag yunk a marakodáshoz. Ag atha morcos hallg atásba mélyedt, és leg közelebb arra eszmélt, hog y Haley meg áll a Borostyános ház előtt. – Köszönjük – mondta Charles jól nevelten, s eg y mosolyt kapott érte Haley-től. – Lotyó – dünnyög te Ag atha a kocsijukhoz menet. – A féltékenység beszél mag ából. Ag atha eleng edte a meg jeg yzést a füle mellett, és beszállt az utasülésre. – Istenem, hulla vag yok. Harry érdekében őszintén remélem, a rendőrség talál majd bizonyítékot arra nézvést, hog y Barry Briar valaki mást is zsarolt. – Mindenesetre aludjunk eg yet. Odahaza Ag atha kihúzta a telefont, és elnémította az ajtócseng őt. – Hog y senki se zavarhasson – mondta. – Alszom, amíg alszom. – Készítek reg g elit. – Szolg álja ki mag át. Én olyan fáradt vag yok, hog y eg y falatot se bírnék lenyelni. Mielőtt Ag atha álomba merült, azon mereng ett, hog y Paul vajon mit szólna a fejleményekhez, és a fenébe kívánta Charlest.

Tíz Ébredéskor Ag athának az volt az első g ondolata, hog y beszélniük kéne Carollal, s csak aztán menni Wormstone-ba. Charles aludt még , amikor ő felkelt. Felolvasztott valamit, ami lasag nénak bizonyult, meg mikrózta és bekebelezte. Aztán felhívta Pault, de a férfi nem vette föl. Nag y mehetnékjében kíméletlenül felrázta Charlest, majd lezuhanyozott és felöltözött. Charles a konyhában volt, amikor ő lement, ezüstpapírból g yúrt g alacsint dobált a leveg őbe a cicáknak, és nézte, ahog y felug rálnak érte. Ag atha a konyhaajtóból szemlélte a jelenetet, s közben sokadjára tűnődött el azon, hog y vajon mit g ondol róla Charles ig azából. Charles jött és ment, ahog y a kedve tartotta, s éppoly önelég ült és meg fejthetetlen maradt, mint Ag atha macskái. – Gondoltam, benézhetnénk Carolhoz, hog y érdeklődjünk Harry felől, aztán irány Wormstone – mondta. – Rendben – felelte Charles lusta hang on. Bedobta a g alacsint a szemetesbe, és rög tön észrevette a kiürült lasag nés dobozt. – Jaj, Ag g ie, naponta kéne friss zöldség et-g yümölcsöt ennie. De mag a eg yfolytában bag ózik, eg yik feketét issza a másik után, és szemetet eszik. A vég én még pattanásos lesz. – Öreg vag yok én már ahhoz. – A pattanásokból nem lehet kiöreg edni. Ahog y a rákból sem. – Még se nekem volt rákom, hanem mag ának. – És fog adni merek, hog y az eg észség es életmódommal küzdöttem le. Na, menjünk.

Carol otthon volt. – Szeg ény Harry – sopánkodott kisírt szemmel. – Hát nem szörnyű? – Meg volt a hivatalos vádemelés, ha jól sejtem – mondta Charles. – Anyánk meg g yilkolásával vádolják. Istenkém, mit tehetnék? – Rajta vag yunk az üg yön – mondta Ag atha. – Harry nem említette, hog y miért látog atta meg az anyjukat az ominózus estén? – Feszült volt a szorult anyag i helyzete miatt. Azt mondta, csak eg y hirtelen ötlet volt, hátha anyánk még iscsak hajlandó neki kölcsönadni. De hiába csöng etett. Feltételezte, hog y anyánk meg látta őt az ablakból, és direkt nem nyitja ki. Volt már rá precedens. Íg y aztán a fivérem beült a kocsijába, és visszatért a buliba.

– Fura, hog y a művészbejáró portása se elmenni, se meg jönni nem látta. – Freddy is bulizott. Miután elkezdődött a mulatság , már nem volt szükség portásra. – Bizton állítja, hog y eg yikük sem tudott a titkos alag útról? – Ig en. – Akkor miért ódzkodtak annyira, hog y átnézzük a házat? – Harry lent járt a pincében, és mondta, hog y reng eteg holmi van ott, rég i játékok meg ilyenek. Azt is mondta, hog y némelyikért szép pénzt lehetne kapni. – Carol belevörösödött, ahog y folytatta: – Attól tartott, hog y lenyúlnak belőle valamit. Ag atha máris utálta Harryt. Tuti, hog y ő a g yilkos! – Adott a fivére pénzt Barrynek? – kérdezte Charles. – Nem, de íg éretet tett rá. Akkor akart fizetni, ha már meg kapta az örökség ét. – Mennyit követelt Barry? – Ötvenezer fontot. – Vajon mikor történt a g yilkosság ? – mereng ett Ag atha fennhang on. – Ha Barry Briar meg ölésekor Harry már a börtönben csücsült, akkor muszáj lesz őt eleng edniük. Mert az azt bizonyítaná, hog y Barry valaki mást is zsarolt. Carol könnyes szemében felcsillant a remény. – Utána tudnának járni? – Meg próbáljuk – mondta Ag atha, s közben Bill Wong ra g ondolt.

– Minek meg yünk Wormstone-ba? – kérdezte Charles, amikor visszaültek a kocsiba. – Nem tetszik nekem ez a Peter Frampton. – Mondjuk meg neki! Towdey-ban van, nem Wormstone-ban. – Ez csak meg érzés. Lehetség es, hog y Robin Barley tőle kért tanácsot a polg árháborúval kapcsolatban. – A lelkész nem emlékezett rá. – De valamelyik falubeli talán emlékszik. Hamar meg járjuk.

Paul Chatterton ezenközben Towdey-ban kutatott Zena Saxton lakóhelye után. Már mindent bevitt a számítóg épébe, amit addig Ag athával kiderítettek. Nag yjából el is döntötte, hog y Harry a g yilkos, de a Peter Frampton-szál még meg fejtésre várt. Framptonnak kellett a Borostyános ház. Vajh miért? Paul neheztelt Ag athára, amiért az lecserélte őt Charlesra. Mindjárt a leg első háznál bezörg etett, s ott azt mondták neki, hog y Zena a Galambos házban lakik, a templom mellett.

Paul meg könnyebbülve vette észre, hog y világ os van odabent. Remélte, hog y nem épp Peter Frampton van Zenánál. Amikor a lány ajtót nyitott, Paul bemutatkozott, és elmondta, hog y futólag már találkoztak a történeti társaság g yűlésén. Zena rideg en nézett rá. – Eg y újabb kíváncsiskodó. Mit akar tőlem? Paul elmosolyodott. – Ami azt illeti, el szeretném vinni vacsorázni. Zena szép arcán a hiúság vívta harcát a bizalmatlanság g al. Eg yszerű smink és dísztelen, fekete zsákruha volt rajta, de Paul íg y is meg dicsérte, milyen csinos, amivel ő mag a is tökéletesen tisztában volt. Mag ától értetődik, hog y a hiúság g yőzött. – Nem is volna ellenemre – mondta Zena óvatosan. – De a fiúmat várom. – Leg alább nem bízza el mag át a fickó – mondta Paul. A leg jobb öltönye és ing e volt rajta selyem nyakkendővel. – Hová mennénk? – kérdezte Zena. – A Le Beau Gentilhomme-ra g ondoltam. – Csak mag amhoz veszem a táskámat – mondta Zena. – Rég óta szeretnék elmenni oda, de a barátom szerint túl drág a. Amikor a lány beszaladt a kézitáskájáért, Paul hálát adott az ég nek, hog y Peter Frampton ezek szerint ig azi olcsójános. A Le Beau Gentilhomme eg y újonnan nyílt francia étterem neve Mircesterben.

– Nos, ez már Wormstone – mondta Charles. – Hol kezdjük? – Ott a Fekete Medve. Leg yen az a starthely. A kocsma zsúfolásig tömve volt. Ag atha meg vette az italokat a bárpultnál. Charles nyilvánvalóan már meg bánta korábbi g alantériáját, amikor ebédelni hívta Ag athát, ezért most arra hivatkozott, hog y nincs nála a tárcája. Ag athának nem sok kedve volt elkapni valamelyik helybelit, hog y alávesse a kérdéseinek. Kezdek elpuhulni, g ondolta. – Kezdjük azzal a vén pofával ott, a sarokban – javasolta Charles. A jelzett helyen töpörödött kis emberke üldög élt eg y pohár almabor mellett, akár valami g nóm. – Estét – szólította meg Charles. – Leülhetünk? A g nóm felemelte poharát, és eg y hajtásra kiitta.

– Lecsúszna még eg y – mondta. – Meg venné, Ag g ie? Én, ug yebár… – Nincs itt a tárcája. Kívülről fújom. – Ag atha a bárpulthoz lépett, és rendelt az öreg nek még eg y pint almabort. Amikor visszament hozzájuk az asztalhoz, Charles íg y szólt: – Ez itt Bert Smallbone. Épp a worcesteri csatáról mesélt nekem. – Mikor is volt? – 1651-ben. – Nem, én a csata rekonstruálását kérdezem. – A re micsodáját? – Hát amikor itt, a faluban előadták a csatát. – Hja, én azt hittem, hog y ő – mutatott az öreg a hüvelykjével Charlesra – az ig azit kérdezi. – Ig azság szerint arra lennénk kíváncsiak, hog y Mrs. Robin Barley kikérte-e ehhez eg y történész szaktanácsát. – Tudom is én. Annak a nőnek nem volt ki mind a nég y kereke. Járkált föl-alá, és dirig ált összevissza. Én g avallér voltam. Charles meg állapította mag ában, hog y alig hanem Bert az utolsó ember ezen a földön, akire ráillene a g avallér jelző. – Tehát nem tudja, hog y kapott-e valakitől szaktanácsot? – kérdezte Ag atha türelmetlenül. Fejrázás. Ag athának ekkor lett vég képpen eleg e az öreg ből, és készült volna felállni. – Elnézést, hog y feltartottuk, Mr. Smallbone. – Nem kellett annak szaktanács – mondta Bert. – Amilyen tudálékos volt. Apróra meg tervezte a csatát, minden le volt neki írva feketén-fehéren. Charles Ag atha után nyúlt, és visszahúzta a székébe. – Netán meg vannak még valahol ezek a tervek? Bert hátratolta zsíros sapkáját, hog y meg vakarássza a kobakját. – Há’, azt nem tudom – mondta. – Mrs. Barley-nál voltak. – Áhá – mondta Charles lelombozódva. – Elnézést, hog y zavartuk. – Jöhet a következő delikvens – mondta Ag atha, miközben odasétáltak a bárpulthoz. – Szerintem itt vég eztünk. Csak férfiak vannak. Nekünk asszony kell, azok pletykásabbak. Charles áthajolt a pulton, és meg kérdezte a csapostól: – Van itt a faluban olyan asszony, aki mindenről tud, ami ebben a faluban történik? A csapos nevetve felelte:

– Az Jenny Feathers lesz. – Merre lakik? – Öt házzal arrább, bal felé. – Kösz. – Mire hajt, Charles? Csak nem a csata terveit akarja meg szerezni? – kérdezte Ag atha már odakint. – Arra g ondolok, hog y ha más készítette a terveket, talán a neve is rajta van. Most g yerünk a helyi pletykafészekhez. Jenny Feathers sovány, energ ikus asszony volt deresedő hajjal és vastag pápaszemmel. Ag atha hag yta, hog y Charles beszéljen. – Kerüljenek beljebb – mondta az asszony, és bementek a túlcsicsázott társalg óba. Szárazvirág -díszek mindenütt, konzolasztalkák telerakosg atva porcelán csecsebecsékkel meg bekeretezett fényképekkel. – Helyezzék mag ukat kényelembe. – Ag atha és Charles eg y kretonhuzatú kanapéra telepedett, amely olyan szűkös volt, hog y ketten eg yütt kifejezetten szorong tak rajta. Jenny kárpittal bevont, viktoriánus stílusú székre ült le velük szemben. – Szóval, a worcesteri csata újrajátszására kíváncsiak. Gyalázatos volt. Még meg is sajnáltam Robint, mikor szeg énykém a tehénlepényen landolt. Elég forró napunk volt, és Robin hajlamos volt terrorizálni az embereket. Eng em nem, én mindig helyre tudtam tenni. De hát ez persze neveltetés kérdése, nincs ig azam, Sir Charles? Az itteniek elég eg yszerű emberek. – Azon tűnődünk, hog y Robin Barley konzultált-e vajon szakértőkkel – mondta Charles. – Erősen kétlem, vag y ha még is, akkor mélyen hallg atott volna róla. Szerette meg játszani a mindentudót. – Voltak valami rajzai a csatáról, ha jól tudom. Lehetség es, hog y valahol meg vannak még ezek a rajzok? Jenny a fejét rázta. – Valószínűleg mindet hazavitte. Szeg ény pára. Csúf halált halt. De tudják, rémesen ideg esítő volt. – Voltak férfiüg yei? – kérdezte Ag atha. – Kész átjáróház volt az élete. Meg szokott dolog volt, hog y folyton valami ideg en tűnik fel nála. Az a férfi is járt nála eg yszer, akit a rendőrség a g yilkosság g al g yanúsít. Újabb szög Harry koporsójába, g ondolta Ag atha. – Nem látta valamikor Robint eg y mag as, jóképű férfi társaság ában? Hullámos, ősz haja van. – Nem emlékszem. – Jenny undokul nézett Ag athára. Büszke volt rá, hog y mindig tudja, mi

történik a faluban, és nem szívesen ismerte volna be, hog y Robin Barley mag ánéletébe nem látott bele. – Mikor játszották el a csatát? – kérdezte Charles. – A nég y évvel ezelőtti nyáron. Meg köszönték, és távoztak. – Szerintem csak az időnket veszteg etjük azzal, hog y Peter Frampton után koslatunk – mondta Charles. – Miért ölt volna meg három embert pusztán eg y ház meg valami mitikus kincs miatt? – Nem tudom. Ez csak eg y érzés. Hány óra van? – Kilenc múlt. Miért? – Mennyi idő alatt érünk Oxfordba? – Háromneg yed óra, ha sietünk. Miért? – Szeretnék beszélni ott valakivel.

Paul kezdte úg y g ondolni, hog y a flancos étterem kínálata nem éri meg az árát, még akkor sem, ha Zena szemlátomást remekül érzi mag át. Ug yancsak meg hökkent, amikor kiderült, hog y Zena „fiúja” nem Peter Frampton, hanem eg y helybéli autószerelő. – Azt hittem, mag uk eg yütt vannak Peter Framptonnal – mondta. – A főnökömmel? Azt csak érdekből csinálom. Hog y elhalmozzon ajándékokkal. Azt hiszi, hozzámeg yek. – És tényleg ? – Dehog y, hisz nag yon öreg ! – Paul mag ában meg állapította, hog y Peter Frampton jó pár évvel fiatalabb lehet nála. – Tudja – folytatta Zena fellelkesedve –, én a nők eg yenjog úság áért harcolok. – Nem tudtam. De hog y jön ez ide? – Nos – könyökölt fel a lány az asztalra –, a következőről van szó. A férfiak évtizedek óta kizsákmányolják a nőket, íg y aztán meg érdemlik, hog y mi is jól kiszipolyozzuk őket. – Ig azán? Na és Peterből mit lehet kiszipolyozni? – Olyan vacsorákat, mint ez is. Apró fig yelmesség eket. Karácsonyra g yémánt nyakéket kaptam tőle – kuncog ott Zena. – A fiúmnak azt hazudtam, hog y bizsu. – És Peter mit kap cserébe? – Meg kapja a kis jussát. Azzal hiteg etem, hog y az esküvő után az övé leszek. Hadd ig yekezzen.

– Peter Frampton kinézte mag ának a Borostyános házat. A fényviszonyok miatt-e vag y sem, Zena hatalmas szeme mintha elfátyolosodott volna. – Eszelősen rajong a történelemért. És g yűlöli az összes történelemprofesszort meg úg ynevezett szakértőt. Állítása szerint simán zsebre teszi őket, ha a tizenhetedik századról vag y a polg árháborúról van szó. De tudja, mit? Már a könyökömön jön ki a történelem. Mindig másutt jár az eszem, ha éppen rájön Peterre a hoppáré. – Ő úg y hiszi, hog y Sir Geoffrey Lamont kincse még mindig a Borostyános házban van? – Kérhetek desszertet? – Hog yne kérhetne. – Paul intett a pincérnek az étlapért. Türelmetlenül várt, míg Zena vég re döntésre jut, aztán újból a kincsről kérdezett. – Nézze – felelte Zena felcsattanva –, ha a válaszra kíváncsi, kérdezze Petert. Mag a kezd untatni eng em.

– Szóval, kihez meg yünk? – kérdezte Charles. – Mond még önnek valamit William Dalrymple neve? – Várjunk csak. Nem valami történész nag ykutya? – De ig en. Akkor találkoztunk vele, amikor Melissa halálának üg yében vizsg álódtunk. – Á, Melissa. Akivel Jamesnek viszonya volt még az eltűnése előtt. – Ezt inkább hag yjuk. – Na és miért pont William Dalrymple? – Kíváncsi vag yok, meddig terjed a történelemmániások szenvedélye – mondta Ag atha. – Arra g ondol, hog y Framptont akár g yilkosság ba hajszolhatta a mániája? – Arra bizony. – Merész ötlet. Habár bevallom, továbbra sem hiszem, hog y Harry ölte meg Robin Barley-t. Persze az is lehet, hog y két g yilkossal állunk szemben. – Lássuk, mit tudunk meg Williamtől.

Otthon találták William Dalrymple-t. – Remélem, nincs még túl késő – menteg etődzött Ag atha. – Emlékszik ránk? – Hog yne. Jöjjenek csak. A férfi felkísérte őket az emeleten lévő nappaliba, ahol kellemes bőrillat terjeng ett a polcokon sorakozó öreg , bőrkötésű könyvektől. – Sherryt? – kérdezte William. – Kérünk szépen – felelte Ag atha.

Mire a férfi eltűnt, s eg y kristálykancsóval meg három pohárral tért vissza. – Nos – szólalt meg , miután kitöltötte és átnyújtotta nekik a sherryt –, miben seg íthetek? Ag atha g yorsan felvázolta Mrs. Witherspoon, Barry Briar és Robin Barley meg g yilkolásának üg yét, s elmag yarázta, miért érdekli őket Peter Frampton. – Hol is hallottam ezt a nevet? Tizenhetedik századot mondott, ug ye? – Ig en, jóvág ású pacák hullámos, ősz hajjal, jól öltözött, és az építőiparban dolg ozik. – Á, már sejtem. A tudósok olykor rendkívül keg yetlenül bánnak az amatőrökkel. Lássuk csak, pár éve történhetett, eg y kollég ám meg hívta őt a tanári asztalhoz vacsorázni. Sajnálatos módon Andrew Catsworth professzor is jelen volt, akit mag unk közt csak Cattynek hívunk. Na most, ez az ember azt képzeli mag áról, hog y ő a tizenhetedik század, azon belül is a polg árháború eg yetemes szaktekintélye. Az amerikaiakat g yakran összezavarja, ha a polg árháborút emleg etjük, eg yből azt hiszik, hog y az ő tizenkilencedik századi polg árháborújukra g ondolunk. De hol is tartottam? Á, ig en. Mr. Frampton telve volt lelkesedéssel, és kitűnt, hog y eg ész alapos helyismerettel bír. Számos helyi tényt ásott elő a worcesteri falvakkal fog lalkozó rég i történeti munkákból. Még az is felmerült benne, hog y könyvet ír a köztársaság i államszövetség kevéssé ismert tényeiről. – Államszövetség ? – kérdezett vissza Ag atha abban a hiszemben, hog y a tanár úr nag yvonalúan előreug rott a huszadik századba. – A Cromwell alatti periódust nevezik íg y – mag yarázta Charles. – Tudom – hazudta Ag atha. – Akkor meg mit értetlenkedik? – Pusztán udvarias érdeklődést mutatok – vetett Ag atha g yilkos pillantást Charlesra. William bocsánatkérően meg reszelte a torkát. – Frampton eg észen tűzbe jött, amikor azt állította, hog y eg y bizonyos John Towdey nevű, kerekfejű tiszt története mindeddig publikálatlan. Towdey falva minden bizonnyal az ő családja után kapta a nevét, övék volt az időközben rég elpusztult uraság i kastély. Ez a bizonyos John Towdey szerelemre lobbant Sir Geoffrey Lamont lánya iránt, aki akkortájt éppen a barátainál volt látog atóban. Mivel meg bízott a férfiban, elárulta neki, hog y az apja Simon Lovesey házában bujkál. Towdey meg jelentett a lány apjáról a cromwelli erőknek. Sir Geoffrey-t elfog ták és felkötötték. A lánya, Priscilla szóba se állt többé Towdey-val, és a szóbeszéd szerint a bánatba halt bele. Catsworth professzor g únyosan meg kérdezte, van-e bárminemű bizonyíték a meséjére. Frampton azt válaszolta, hog y a szájhag yomány őrizte meg a történetet. Mire Catsworth ott, mindenki előtt ízekre szedte a pasast. Azt mondta: „vig yázni kell az ilyen dilettánsokkal, mert nag yon el tud szaladni mag ukkal a ló. Csak a tényekre lehet építeni.”

Azzal sorolni kezdte mindazokat a tudományos forrásokat, amelyek szerint éppen hog y Lovesey árulta el Sir Geoffrey-t, és azzal fejezte be, hog y ha Framptonnak ennyire élénk a fantáziája, akkor fog lalkozzon inkább kosztümös lányreg ények írog atásával. Frampton eg yetlen szó nélkül felpattant az asztaltól, és kisétált. Éktelenül dühös volt. Utána jól leteremtettük a professzort, aki csak nevetett, és közölte, hog y az ujjából szopta, amit mondott, de lám, Frampton még ahhoz is ostoba, hog y ezt felismerje. Íme, a tudós rosszindulat ékes példája. – Önnek mi volt a benyomása Framptonról? – kérdezte Ag atha. – Annyira meg sajnáltam, hog y nem nag yon g ondolkodtam róla, illetve az elején rendkívül önteltnek tűnt. Ám akkor sem érdemelte meg , amit kapott. – Három embert meg ölni nem semmi, és én eg yébként se látom az összefüg g ést – mondta Charles. Társalog tak még eg y keveset az üg yről, azután távoztak. – Újabb zsákutca – mondta Charles, amikor már hazafelé hajtottak. Ag atha morog va értett eg yet, aztán miközben lefelé g urultak a heg yről Chipping Norton irányában, eg yszer csak íg y szólt: – A napló! Meg feledkeztem a naplóról. – Arról, amelyik most Paul könyvespolcán pihen? Mi van vele? – Teg yük fel – kezdte Ag atha ráérősen –, Framptonnak sikerült valamiféle bizonyítékot szereznie arra vonatkozóan, hog y Sir Geoffrey Lamont a napló szerzője. Mondjuk, azt hiszi, hog y a napló most is a Borostyános házban van, és Lamont esetleg azt is lejeg yezte benne, hog y a lánya beleszeretett eg y kerekfejűbe. Frampton eltökéli, hog y meg kaparintja a naplót, aztán publikálja a felfedezését, csak hog y visszavág jon Catsworth professzornak. – Ne őrüljön meg . Annyiban osztom, amit mond, hog y Framptonnak esetleg kellhetett az a napló, viszont alig hiszem, hog y ölt volna érte. Bárhog y is, g yerünk Paulhoz. Mag a olvasta eg yáltalán a naplót? – Épp csak átfutottuk. – Akkor előbb meg kell néznünk, ír-e benne a lányáról. És aztán? Meg yünk a rendőrség re? Runcorn ki lesz akadva. – Bill azonban meg fog hallg atni – mondta Ag atha. – Vég tére is eddig eg yfolytában Harryvel fog lalkoztak. – Jól van, lássuk, otthon van-e a mag a Paul barátja.

Paul csak nemrég ért haza. Előbb hazafuvarozta Zenát, adott neki eg y jóéjt-puszit, amely

forróbbra sikeredett, mint eg y házasember részéről meg eng edhető, ráadásul Peter Frampton épp a leg rosszabbkor érkezett meg , kipattant a kocsijából, és irtó dühösnek látszott. Paul rög tön el is pucolt. Most vég ig hallg atta Ag atha és Charles mondókáját. Elmesélték neki, hog y felkeresték Framptont a munkahelyén, beszámoltak a történelemtanárnál tett látog atásról, és Ag atha meg osztotta vele a g yanúját, hog y Frampton akár ölni is képes lehetett azért a naplóért. Paul leemelte a kötetet a könyvespolcról. – Időig ényes lesz vég ig olvasni – mondta intő hang on. – Meg lehetősen részletg azdag . – Főzök kávét – ajánlkozott Ag atha. – Addig csak olvassanak. Kiment a konyhába, ahol nemrég még oly otthonosan mozg ott. Paul az előző tulajhoz, Johnhoz hasonlóan nem eszközölt komolyabb változtatásokat. Ag atha sóhajtva kereste elő az instant kávét meg a három bög rét. Arra ért vissza a nappaliba, hog y Charles a kanapén bóbiskol, míg Paul elmélyülten olvas. A feje fölötti olvasólámpa g yér fénye aranyszínűre festette ősz haját. Ez a Paul aztán tényleg marha jól néz ki, cikázott át Ag atha ag yán a g ondolat. Bárcsak Charles elhúzna a búsba! Vég ül Paul íg y kiáltott fel: – Meg van! Ezt hallg assák! „Eg yetlen édesg yermekem, Priscilla nag y szomorúság ot okozott nekem. Belehabarodott eg y John Towdey nevezetű Cromwell-párti ficsúrba. Meg üzentem neki: meg tiltom, hog y találkozzanak, ám Priscilla makacs g yermek, íg y meg eshet, hog y a távollétemben eng edetlennek mutatkozik.” – Vajon tényleg a naplóra utazott? – tűnődött Ag atha. – Azt hiszem, holnap elbeszélg etek Bill-lel. – Nem szólhat neki a naplóról – fig yelmeztette Paul. – Különben azt is be kell vallanunk, hog yan jutottunk hozzá. – Hallg atni fog ok, de valamit mondanom kell, amivel Framptonra terelem Bill fig yelmét. – Szerintem álljunk oda Frampton elé, és blöfföljünk. Mondjuk neki azt, hog y mindent tudunk. – Azt hiszem, ezúttal tényleg a rendőrség re kéne bíznunk a dolg ot. Velünk tart holnap? Charles felemelkedett a kanapéról, és ásítozva nyújtózkodott. – Fáradt vag yok, Ag g ie. Bújjunk ág yba. Paul feszes arccal mondta: – Nem. Dolg oznom kell.

Miután elmentek, Paul éppen vissza akarta tenni a naplót a polcra, aztán még is úg y döntött,

hog y inkább elrejti valahová. Kiment a konyhába, s eg y üres bádog dobozba helyezte a naplót, amelyen a „Tészta” felirat állt, aztán g ondosan rácsavarta a tetőt. Haszontalannak érezte Ag atha ötletét, hog y beszélni akar Bill-lel. Hisz nincs konkrét bizonyítékuk. És három g yilkosság eg y rég i napló miatt enyhén szólva túlzás. Ug yanakkor Frampton talán tud valamit. Úg y érezte, hog y Ag atha kirekeszti őt, elfelejtve, hog y ő mag a akart kimaradni. Ig en, elmeg y Framptonhoz, és elbeszélg et vele, mint férfi a férfival. Lehetség es, hog y Frampton eg y kicsit berág ott rá, amiért meg csókolta Zenát, de mindent ki lehet mag yarázni.

Másnap Bill meg hallg atta Ag athát és Charlest a kapitányság on. Charles közben azon g ondolkozott, hog y minél jobban ig yekszik Ag atha alátámasztani a g yanúját, az annál meg alapozatlanabbnak tűnik. Vég ül Bill meg rázta a fejét. – Semmi indokunk nincs, hog y behozzuk. Ha vég ig akarjuk kérdezni Robin Barley szomszédait, hog y látták-e valaha a férfival, szükség ünk lenne Runcorn jóváhag yására, amit nem fog unk meg kapni. Túl nag y volt a sajtóérdeklődés az utolsó g yilkosság után, s most, hog y van tettesünk, Runcorn vég re meg szabadult az újság íróktól. – Tudja, kire hag yta Robin Barley a vag yonát a vég rendeletében? – kérdezte Ag atha. – A lapok valami olyasmiről írtak, hog y van eg y lánya. – A lánya, Elizabeth örököl. – Vezetékneve? – Barley. Hajadon. – Hol lakik? – Ag atha! – pirított rá Bill. – Alig hanem semmi köze az anyja halálához. – Nem is őrá g yanakszom. Bill eg y hosszú pillanatig tanulmányozta Ag athát. Fárasztó jelenség ez a nő, de eg yetértett vele abban, hog y Harry nem lehet bűnös. És Ag atha már korábban is rátapintott dolg okra pusztán a hebehurg yaság ával. – Mircesterben lakik, az Abbey Lane-en. A házszámot nem tudom. – Kösz, Bill.

– Mire ez az eg ész? – kérdezte Charles, amikor elmentek. – Lehetnek nála fényképek az anyjáról. – Na és?

– Hát, eg yik-másikon talán Peter Frampton is szerepel. Ha a worcesteri csata rekonstruálásáról is készültek fotók, talán ő is ott van valahol a tömeg ben. Vag y az is lehet, hog y az anyja beszélt róla Elizabethnek. – Biztosra veszem, hog y a rendőrök minden darab papírt és fotót átvizsg áltak Robinnál. – De ők nem Peter Framptont keresték. Irány az Abbey Lane. Mehetnénk g yalog . Elindultak az apátság felé, aztán befordultak az Abbey Lane-re, amely a g ig ászi normann épület mellett húzódott. A sarki újság osnál meg tudták, hog y Elizabeth Barley a 12-es szám alatt lakik. Az Abbey Lane tizennyolcadik századi sorházakból állt. Ag atha becsöng etett a 12-es számnál. Fakó külsejű nő nyitott ajtót köpenyben. Vékony szálú, homokszínű haja, hosszúkás, meg viselt arca és durva, kivörösödött keze volt. – Miss Barley-t keressük – mondta Ag atha. – Én vag yok az. Kik mag uk, és mit akarnak? Ag atha elmag yarázta, hog y kik ők, és mi járatban vannak. Oly sokadjára ismételte el ug yanazt a szöveg et, hog y előre hallotta a saját hang ját. – Fényképek? Milyen fényképek? – Ug yanis eljátszották a worcesteri csatát. Van róla fotója? – Nem is tudom. Anyámnak többdoboznyi fényképe volt a műtermében. Az is lehet, hog y a rendőrök mindet elvitték. Eg yelőre nem volt erőm odamenni. Odaadom a kulcsot, aztán nézzenek körül. Csak a biztonság kedvéért, ig azolnák mag ukat? Átadták neki a névjeg yüket meg a jog osítványt. A nő elnézeg ette eg y darabig , aztán visszaadta. – Hozom a kulcsot. A címet tudják? – Ig en – mondta Ag atha. Miss Barley ott hag yta őket a küszöbön, és bement a házba. – Vajon mit dolg ozik? Ha dolg ozik eg yáltalán – tűnődött Ag atha. – Eszébe ne jusson rákérdezni – mondta Charles. – Csak leg yen vég re nálunk a kulcs. Visszajött Elizabeth, és átnyújtotta a kulcsot. – Ha nem lennék itthon, amikor visszahozzák, dobják be a levélnyíláson. Meg köszönték neki, azzal elsétáltak, Ag atha aránylag tempósan, ug yanis attól tartott, hog y Elizabeth még meg g ondolja mag át. – Ha a műterem le van pecsételve, nem törhetünk be, Ag g ie. – Nem ott történt a g yilkosság . Szedje a lábát, Charles. Robin műterme nem volt lepecsételve, úg yhog y bementek.

Vásznak dőltek a falnak, a festőállványon letakart festményt pillantottak meg . Semmi jele nem volt a művészektől meg szokott felfordulásnak. Festékek és ecsetek sorakoztak pedáns rendben eg y tiszta padon. Meg kezdték a keresést. A műteremben volt eg y kanapé meg több szék, Ag atha nemrég pontosan itt beszélg etett Robinnal a dohányzóasztal mellett. A konyhában kerek asztal két székkel. A műterem másik vég ében pirinyó hálószoba terebélyes ruhásszekrénnyel. Ag atha kinyitotta a szekrényt. Csak pár ruha lóg ott benne. Robin minden bizonnyal inkább Wormstone-ban tárolta a személyes dolg ait. A szekrény alján két nag y kartondoboz. Ag atha felnyitotta az eg yiket, és kiderült, hog y tele van fényképekkel. – Bing ó! – kiáltott fel. – Enyém az eg yik, mag áé a másik. Becipelték a dobozokat a műterembe, és nekiálltak kutakodni. Charles eg y ízben felállt, hog y meg szemlélje a falnak támasztott vásznakat. Aztán újra leült. – Fényképről festett. A dobozom tele van cotswoldi látképekkel. Kétlem, hog y személyes fotókat is találnánk. Inkább a wormstone-i ház kulcsát kellett volna elkérnünk. – Keressen tovább – nyakaskodott Ag atha. – Hátha még is lelünk valamit. Áhá, itt a doboz alján portréfotók vannak. Biztosan ezeket festette meg később. – Felismer valakit? – Eg yelőre nem. Folytatták a munkát, míg nem Charles felsóhajtott, és azt mondta: – Nincs semmi a worcesteri csatáról, se Peter Framptonról. Menjünk vissza, hátha Elizabeth lesz olyan kedves, és beeng ed minket a wormstone-i házba. Helyükre teszem a dobozokat. Ag atha csüg g edten állt fel a kanapéról. Aztán a vásznakra vándorolt a pillantása. Robin vajon tehetség es festő volt? Meg fordított néhány képet. Csupa cotswoldi tájkép, amelyet fotóról festettek, épp ezért tökéletesen élettelen. Tovább forg atta a képeket, míg rá nem akadt eg y nő portréjára. – Mit művel? – tudakolta Charles. – Peter Frampton portréját keresem. – Jaj, Ag g ie, nekem kezd bűntudatom lenni. Valószínűleg ártatlan a fickó. Ag atha oda se hederítve tovább kotorászott a festmények között. – Lám, lám – mondta aztán. – Ezt nézze meg ! Felemelt eg y jókora vásznat, és meg fordította, hog y Charles is lássa. Peter Frampton volt a képen eg y keménykalapot leszámítva teljesen meztelenül. A kivitelezés nem a leg pompásabb, de felismerhetően Peter Frampton volt a képen. – Most elkaptuk a frakkját! – lelkendezett Ag atha.

– Na és mit csinálunk? Ráolvassuk a bűnét? – Majd ha fag y! Meg fog adtam, hog y soha többé nem konfrontálódom g yilkosokkal. Túl veszélyes. Szólunk Billnek, és majd ők intézkednek.

Paul nem értett semmit. Felkereste Peter Framptont az építőipari vállalatnál, hog y kérdőre vonja a naplóval kapcsolatban. Peter meg csak nevetett, és azt mondta, meg őrült, ha azt hiszi, hog y bárki képes lenne három embert meg ölni eg y vacak napló miatt. Paul úg y próbálta meg kiug ratni a nyulat a bokorból, hog y elárulta: nála van a napló. Hiába. Frampton vég ig oly hig g adt és barátság os maradt, hog y Paul kezdte nevetség esnek érezni mag át. – Bárhog y is, ha már itt van, hadd vezessem körbe – mondta Peter. – Indulnom kéne. – Ug yan már. Ez a hely az én büszkeség em. Mellesleg hol van most a rejtélyes napló? – A carselyi házamban. – Hog yan jutott hozzá? – Némi utánajárással – ködösített Paul. – Á, az amatőr detektívek. – Keresztülvezette Pault eg y sor raktárépületen, melyekben vag y tég la, vag y zsákok meg eg yéb, Paul számára tökéletesen érdektelen tárg yak álltak halomban. – Most már tényleg mennem kell – mondta Paul. – Köszönöm, hog y időt szakított rám. – Van még eg y hely, amit föltétlenül meg kell önnek mutatnom. Ott tartom az összes történelmi témájú könyvet, ami nálam otthon már nem fért el. Le fog esni az álla. Vég ül is azt még meg nézhetem, g ondolta Paul. Frampton előrenyarg alt. Lassan a telep széléhez értek, ahol elfog ytak az épületek. Jó messzire eltávolodtak a központi épülettömbtől. Aztán Frampton hirtelen lefékezett. – Itt van lent. – Hol lent? Frampton elnevette mag át. – Nem is látja, mi? Ez eg y második világ háborús bunker. Paul előbbre lépett, és most már látta a föld alá vezető lépcsősort, ahová Frampton mutatott. A bunker tetejét az észrevehetetlenség ig benőtte a fű meg a g az. – A kutyafáját, belement valami a cipőmbe. Menjen előre, mindjárt én is meg yek ön után. Paul lelépdelt a lépcsőn, és kinyitotta az ajtót. Koromsötét volt odabent. Tapog atózva kereste a villanykapcsolót. S akkor becsapódott mög ötte az ajtó. Hátrapenderült, és nekifeszült, miközben hallotta, hog y Peter odakint rátolja a súlyos reteszt.

– Most itt marad, hog y észhez térjen – hallatszott a hang ja fojtottan az ajtó mög ül. – Mindennap eljövök majd. Ha meg mondja, hol a napló, akkor kieng edem. Huszonnég y óra múlva már csacsog ni fog . Paul addig dörömbölt és kiáltozott, míg vég ül teljesen kimerült. Aztán körültapog atózott a „börtönében”, és kitapintott eg y szál g yertyát. Emlékezett rá, hog y korábban a francia étteremben zsebre vág ott eg y doboz g yufát. Most is a leg jobb öltönyében volt, akárcsak előző este. Előhalászta a g yufát, és meg g yújtotta a g yertyát. Eg y pad futott vég ig az ag yag falak mentén. Eszébe jutott, hog y látott eg yszer eg y dokumentumfilmet az effajta bunkerekről. Hajdanán bizonyára házak álltak itt. Általában a kert vég ébe építették őket, hog y a leveg őből még véletlenül se lehessen látni a föld alatti óvóhelyet. Leroskadt a padra. Muszáj lesz elárulnia Framptonnak, hog y hol van a napló. Meg tébolyodik, ha napokig nem mehet ki innen.

Bill két rendőrrel a késő délutáni órákban kivonult az építési vállalathoz, ahol azt a tájékoztatást kapták, hog y Mr. Frampton már hazament. Ám otthon is hiába keresték a férfit, senki nem nyitott ajtót.

– Paul még mindig nem jött haza – zsémbelt Ag atha. – Nem kéne átmennünk a naplóért? – Csak nem akar betörni? – Van kulcsom még Jamestől. Azóta se cserélték le a zárat. – Rendben – bólintott rá Charles. – Jobb, mint ha csak ülnénk itt dolog talanul. Átsétáltak Paul házához. – Nem látom az MG-t – jeg yezte meg Ag atha. Odabent, a házban Charles rög tön meg célozta a könyves szekciót. – Nincs is itt! – mondta. – Lehet, hog y elvitte valahová a tökkelütöttje. – Talán csak rossz helyen keresi. Alaposan átnézték a könyveket, még a kötetek mög é is bekukkantottak. Aztán vég ig túrták az íróasztal fiókjait. – Meg nézem az emeleten – mondta Charles. – Mag áé a konyha. – Miért pont a konyha? – Mert ideális rejtekhely. Volt eg y dédnag ynénim, aki eg y zacskó mirelit zöldborsóban tartotta a g yémánt nyakékét. Ag atha a hűtőt és a mélyhűtőt eg yből kizárta. Paul biztos nem lenne olyan ostoba, hog y pont oda dug el eg y értékes naplót. Eg yébként mindenüvé benézett, még a szemetesbe is meg a tálalón sorakozó tányérok mög é. Élénken élt benne az emlék, ahog y ug yanerről a tálalóról

lekapdosta és a földhöz csapdosta a tányérokat eg yszer eg y Jamesszel vívott szócsata hevében. Lerog yott az asztalhoz, amikor meg rohanták az emlékek. Vajon eg yáltalán viszontlátja még Jamest? Dühödten törölte le a szeméből kibug g yanó könnycseppeket. Aztán a tálalón katonás rendben álló bádog dobozokra vándorolt a pillantása: cukor, kávé, liszt és tészta. Felállt, és sorban eg ymás után belenézett a dobozokba. A napló a tésztásban volt. Kiszaladt a lépcsőhöz, és felkiáltott: – Meg van! Charles trappolva lépeg etett le. – Helyes, amíg Paul visszajön, addig leg yen csak nálunk. – Csúnyán ráfarag hatunk, ha a rendőrség meg tudja, hog y nálunk van – mondta Ag atha. Visszaballag tak Ag athához. Csönd és béke honolt a faluban. Ez az utolsó esetem, g ondolta Ag atha. Nevetség es dolog , hog y feláldozom ezt a csendet és nyug almat az üg y oltárán. – Mi jár a fejében? – kérdezte Charles, miközben bementek a konyhába, és meg dédelg ették a cicákat. – Hog y nyug almas életet is élhetnék, ha a jövőben a rendőrség re bíznám a nyomozást – felelte Ag atha. – Bele is dög ölne az unalomba. Nem g ondolt még rá, hog y visszaköltözik Londonba? – Az már nem az én világ om. Valahog y meg változott. – Akkor nyisson saját nyomozóirodát. – Nem mag a az első, aki ezt mondja. Eltűnt macskák meg házasság törési üg yek? Kösz, nem kérek belőle. – Pedig az is jobb lenne, mint a semmittevés. – Ki beszél itt semmittevésről? – tiltakozott Ag atha. – Olyan leszek, mint Mrs. Bloxby, csupa jót fog ok cselekedni. – Csakhog y ön nem Mrs. Bloxby, és soha nem is lesz olyan, mint ő. – Hát persze, hiszen a lába nyomába se érek annak a szent asszonynak. – Ne veszekedjünk, Ag g ie. Inkább g yerünk vacsorázni. Bill majd keres, ha van valami. Kellemesen meg vacsoráztak. Örülök, hog y Charles újra része az életemnek, g ondolta Ag atha. Kár volt Paulban reménykedni. De Charles úg yse marad sokáig . Nem szokása. Vajon mit g ondol valójában Ag atha Raisinről? Otthon első dolg a volt, hog y felhívta Pault, de a férfi nem vette föl. Bezárkóztak, és aludni tértek, mindketten a saját ág yukba. Fülledt, meleg éjszaka volt. Ag atha csak hánykolódott, ag g ódott Paul miatt. Hová tűnhetett íg y el? Morog va mászott ki az ág yból. Csak kikukkant a bejárati ajtón, hog y itt van-e már a férfi

kocsija. A rozog a batárját már előbb is látta, csak az MG nem volt sehol. Miután kikapcsolta a riasztót, elhúzta a reteszt és kinyitotta az ajtót. Eg y pillantás az órára: éjjel eg y. Az MG ott állt Paul háza előtt. Helyes. Akkor ezek szerint jól van. Már éppen becsukta volna az ajtót, amikor eg yszer csak meg dermedt. Valami nincs rendjén. Kitárta az ajtót, kiment, és a szemét mereg ette. Illanó fényre lett fig yelmes az eg yik földszinti ablakban. Mintha elemlámpa fénye lenne. Paul alig ha kutakodna elemlámpával a saját házában. Ag atha csendesen betette az ajtót, majd feliramodott, és felköltötte Charlest. – Mi az? – mormog ta a férfi. – Pont elaludtam. Túl meleg van itt. Miért nincs mag ánál lég kondi? – Ide fig yeljen! Paul kocsija a ház előtt áll, de valaki van odabent. Elemlámpával. Vag yis biztosan nem Paul az. Charles felkelt, és mag ára kapkodta a ruháit. – Mag a itt várjon, átosonok, és utánanézek. Ag atha bement a szobájába, és ő is felöltözött. Meg lehet, hog y Paulnál eg yszerűen áramszünet van. Amikor lement, Charles éppen akkor ért vissza. – Telihold van – mondta. – Belestem a nappali ablakán. Frampton az! – Jesszusom! Mit művelt Paullal?! – Hívja Billt – mondta Charles. – Ha három embert már meg ölt, alig ha fog tétovázni, hog y velünk is vég ezzen. Ag atha tárcsázta Bill otthoni számát. Ő vette fel, és Ag atha borzasztóan örült neki, hog y nem kell mag yarázkodnia a férfi anyjának. Elmondta, hog y Frampton Paul házában van. – Maradjanak, ahol vannak – utasította Bill. – Sietünk. Miután Ag atha letette, Charles íg y szólt: – Ig yunk eg yet, amíg várakozunk. Még ha a pasas lelép is, mire ideér a rendőrség , akkor is mag yarázatot kell adnia, hog y miért vezette Paul kocsiját, és mit művelt a házában. Ag atha meg borzong ott. – Talán nem is ő vezetett, hanem Paul, és Frampton kényszerítette. Charles kitöltötte az italokat, s tűkön ülve vártak vag y eg y félórát. – Bezárta a bejárati ajtót? – kérdezte Charles. – Ideg esség emben elfelejtettem – mondta Ag atha. – Szaladok és bezárom. Éppen felpattant, amikor nyílt a nappali ajtaja, és Peter Frampton sétált be rajta eg y kis pisztollyal a kezében. – Hol a napló? – kérdezte fog vicsorg atva. – Miféle napló? – kérdezte Charles.

– Ne szórakozzanak velem. – Frampton pupillája tűheg ynyivé szűkült. Ag atha biztosra vette, hog y kábítószer hatása alatt áll. – Nem lőhet le minket – mondta Ag atha. – Három embert már meg ölt. De minek vesződött annyit, amikor le is puffanthatta volna őket? – Mintha mozg ást hallott volna odakintről. Bill lenne az? – Az elsőt balesetnek akartam álcázni – felelte Frampton hideg vérrel. – Tudtam a titkos alag útról. Azt hittem, sikerül elijesztenem onnét a vén banyát, de az istennek se akart eltakarodni. Aztán felhívott Robin. Viszonyom volt a drág ával. Nem tudott semmit, de célozg atott rá, hog y beszélni fog a rendőröknek a szerinte mániákus naplókeresésemről. Meg kellett szabadulnom tőle. S amikor már azt hittem, felléleg ezhetek, az az idióta Briar meg zsarolt. Épp a közelben sétáltatta a kutyáját aznap éjjel, amikor a Borostyános házban voltam, és állítólag látott kijönni. Ide a naplóval, de rög vest! – Fog almam sincs, milyen naplóról beszél – mondta Ag atha a hang ját felemelve. – Sir Geoffrey Lamont naplójáról. Eg y rég i kézirat tanúság a szerint még a halála előtt elárulta eg y börtöntársának, hog y a Borostyános házban dug ta el. Ha a kezemben lesz, publikálom a felfedezésemet, és beírom mag am a történelembe. Akarom azt a naplót. Most azonnal. Majd én meg mutatom annak a trotlinak, a nag yság os professzor úrnak. Eng em senki nem alázhat meg ! Először a térdükbe fog ok lőni, és addig folytatom, amíg nem beszélnek. Ekkor kivág ódott az ajtó, és Bill jelent meg az ajtónyílásban két felfeg yverzett rendőrrel az oldalán. – Dobja el a pisztolyt, és hasaljon a földre! Frampton lenézett a kezében tartott pisztolyra. Villámg yorsan felemelte, és főbe lőtte mag át. Ag atha elsápadva állt, s csak reszketett, amikor a férfi teste a földre zuhant. Charles átkarolta Ag athát, és kivezette a szobából, miközben Bill utasításokat osztog atott a mobilján. A konyhában várakoztak. Meg jöttek a helyszínelők, meg jött Runcorn és Evans, majd a patológ us is. Aztán Runcorn Evans társaság ában csatlakozott hozzájuk. A vallomásukban elmondták, hog y furcsa fényre lettek fig yelmesek Paul házában, aztán Charles átosont és meg g yőződött róla, hog y Frampton az, s utána máris hívták Billt. Runcorn szúrós szemmel fig yelte őket. – Wong nyomozó hallotta, amint Frampton bevallja mind a három g yilkosság ot. A jelek szerint valami rég i naplóra utazott, amiről azt hitte, hog y mag uknál van. Mag uknál van? – Nincs – hazudta Ag atha. Ha beismeri, hog y náluk van a napló, akkor meg vádolhatják a

nyomozás akadályozásával, ráadásul a napló meg találásának körülményeit se rejthetné véka alá. – Sir Charles? – Én nem is értettem, miről hadovál – felelte Charles. – Akkor ug ye, nem bánják, ha átkutatjuk a házat? Bármikor szerezhetek eng edélyt. Charlest eg y pillanatra kiverte a víz. Ő nem tudta, hová rejtette Ag atha a naplót. – Csak tessék – mondta Ag atha. – Nekünk most meg kell keresnünk Pault. – Nem mennek sehová, amíg mindent át nem néztünk. Charles és Ag atha szorosan eg ymáshoz húzódva üldög élt a konyhaasztalnál. – Hová dug ta? – suttog ta Charles. – Olyan helyre, ahol soha nem találják meg . – Jaj, Ag g ie, még a virág cserepek alá is be fog nak nézni. – Csitt! Jön Bill. Bill leült hozzájuk. – Hála önnek, a g yilkosunk már meg van, Ag atha. De mi ez a naplóüg y? És miből jött rá, hog y Frampton az? – Női intuíció. Sose tetszett nekem a pasas – mondta Ag atha. – Akkor jöttünk rá, hog y hazudik, amikor meg találtuk Peter Frampton portréját Robin műtermében. – Mindjárt a konyhát is átfésülik, hátha épp itt van elrejtve az a bizonyos napló. – Az az ember őrült volt – mondta Ag atha. – Valami százéves naplónak a meg szállottja. Jártunk eg y oxfordi történelemtanárnál. – Azzal beszámolt róla, hog yan szég yenítette meg a professzor Framptont. – Biztos, hog y nincs itt a napló? – Holtbiztos. – Ha mag a mondja. Eng em persze az se lepne meg , ha kiderülne, hog y mag a és Paul meg találta a titkos alag utat, és valamiképpen a naplót is. A rendőrök besoroltak a konyhába, hog y ott folytassák a keresést. Ag athán csak most kezdett eluralkodni a sokk. – Meg yek, lefekszem – rebeg te elhaló hang on. – Tudja, hol talál. Charles is vele ment. A lépcsőfordulóban meg int rákezdte: – Még is hova a fenébe?… – De Ag atha rátette a kezét a férfi szájára: eg y szót se többet. – Feküdjön le, Charles – mondta. Ag atha ruhástul bújt be a takaró alá, de még akkor is reszketett, pedig meleg éjszaka volt. Elaludt, és két órával később arra ébredt, hog y Bill a vállát rázog atva kelteg eti. – Nem találtak semmit – mondta a nyomozó. – Jól eldug ta.

– Nem értem, miről beszél – mondta Ag atha kikászálódva az ág yból. – Reg g el mindkettőjüknek be kell fáradniuk a kapitányság ra, hog y még eg yszer átveg yük a vallomásukat. – Jó, csak tűnjenek már el – nyöszörög te Ag atha. Miután Bill kiment, Ag atha éberen feküdt, amíg azt nem hallotta, hog y elhajtanak. Lement, és eg yből kiült az arcára a harag , amikor meg látta a kupit a konyhában. Még eg y zacskó lisztet is otthag ytak neki, felhasítva. És cseppet sem enyhített a harag ján, hog y az a liszt már vag y két éve pihent a polcon, és várta, hog y majdcsak előbújik belőle a sütő-főző énje. Hátraperdült, amikor Charles lépett a konyhába. – Micsoda rumli! – kiáltott fel a férfi. – Hol a napló? – Jöjjön fel velem, és meg mutatom. Ag atha bement a hálószobájába, és az öltözködőasztalán álló antik ládikához lépett, amelyben az ékszereit meg azt a néhány levelet őrizg ette, amelyeket még Jamestől kapott. – Van itt eg y titkos rekesz – mondta. – Puszta szeszélyből vásároltam az oxfordi bolhapiacon, amit azóta már bezártak. Nézze csak! – Meg fordította a ládikát, és meg nyomott rajta valamit, mire kiug rott eg y fiók, és láss csodát!, ott volt benne a napló. – Mit teg yünk vele? Ag atha visszacsukta a fiókot. – Hog y mag a mit akar, azt nem tudom, én mindenesetre aludni szeretnék, aztán majd kitaláljuk. – Hirtelen az arca elé kapta a kezét. – Jaj, Charles, Paulról eg észen meg feledkeztünk. Mi lehet vele?

Tizenegy Paul ezalatt ott csücsült a bunker sötétjében. Próbált kiabálni, de csupán azt érte el vele, hog y a maradék ereje is elhag yta. Most Juanitára, a feleség ére g ondolt. Miért is rag aszkodott hozzá, hog y a Cotswoldsban akar élni? Miért is nem követte az asszonyt Madridba? Ag atha tehet az eg észről – ostoba, kotnyeles nőszemély. Azon tűnődött, hog y talán imádkoznia kéne. Pedig soha nem hitt Istenben. Mindazonáltal eg yszer azt hallotta valahol, hog y a bajban még az ateisták is hívővé válnak. Nem ártana meg próbálni. Térdre borult, és kétség beesve imádkozott a meg meneküléséért. Amikor felállt, a távolból rendőrség i szirénák hang ja ütötte meg a fülét, amitől vallásos áhítat szállta meg . Juanita hithű katolikus. Soha többet nem fog ja kig únyolni a hite miatt. Eg yütt járnak majd a templomba, családot alapítanak, és tisztesség es házaséletet fog nak élni. Aztán csak várt. Majd nekiesett az ajtónak, és ordított, ahog y a torkán kifért. De nem jött senki.

Ag atha betelefonált Billhez a rendőrkapitányság ra, és ag g ódva hallg atta vég ig a nyomozó beszámolóját, hog y már voltak az építőipari vállalatnál, minden nég yzetcentiméterét átfésülték, továbbá Frampton házát is fenekestül felforg atták, de sehol sem találják Pault. Zena meg a vállalat néhány dolg ozója jól emlékszik rá, hog y Paul ott járt, távozni azonban senki sem látta. Ag atha letette a telefont, és mindent elmondott Charlesnak. – Menjünk oda – mondta Charles. – Lehet, hog y mi leleményesebbek leszünk. De amikor odaértek, kiderült, hog y a rendőrök távozása után az építési vállalat eg ész területét lezárták. A mag ányos őr elmondta, hog y a dolg ozók mind hazamentek, és nem is jönnek vissza, amíg kérdéses, hog y meg kapják-e eg yáltalán a bérüket. Ag atha közölte, hog y szeretnék átnézni az épületeket. S hog y a fickó ne mondhasson nekik nemet, meg lobog tatott előtte eg y ötvenfontost. Íg y jutottak be a telepre, de hasztalan kutakodtak. Forró, napsütéses napjuk volt. A telep menti földek fölött remeg ett a leveg ő a hőség ben. Meg köszönték az őrnek, aztán csak álltak tovább tanácstalanul. – Ha meg akart szabadulni Paultól – szólalt meg Ag atha –, olyan helyen kellett tennie, ami nincs szem előtt. Sétáljunk vég ig a telep határa mentén, a kerítés vonalában. – De hát ott nincs semmi, Ag g ie, csak fű meg g yom.

– Na meg talán eg y hulla a fűben. – Puff, puff! Most meg haltatok – sivította eg y hang , és Ag atha a szívéhez kapott. Kisg yermek emelkedett fel a fűből, aztán eg y másik is. Cowboykalap volt a fejükön, kezükben játék pisztoly. – Tűnés! – förmedt rájuk Ag atha. A g yerekek félelem nélkül néztek fel rá. Mind a kettő hóka volt, és pattanásos, tekintetük csupa számítás. Vajon miért hiszi mindenki a g yerekekről, hog y ártatlanok?, tűnődött Ag atha. – Van csokid? – kérdezte az eg yik. – Takarodjatok innen! – Ha adtok csokit, akkor meg mutatjuk, hol lakik a szellem. Ag atha már épp azon volt, hog y jól felképeli őket, de Charles meg előzte: – Miféle szellem? – Ha nincs csoki, nincs szellem – vág ták rá kórusban. Charles eg y eg yfontos érmét emelt fel a mag asba. – Ki vele. A kölykök összenéztek, és némán meg rázták a fejüket. – Kevés – íg y a pattanásosabbik. – Nesztek! – mondta Ag atha türelmetlenül eg y ötfontos bankjeg yet lobog tatva. Minden pénzt meg ér, hog y meg találják vég re Pault. – Oké, g yertek utánunk. Követték a g yerekeket eg y mag asabb, füves buckához eg észen a kerítés tövében. – Itt van – mondta a pattanásos képű. – Tombol és üvölt. Ag atha körbejárta a buckát, és rög tön kiszúrta a lépcsőt. – Ez eg y háborús bunker – kiáltotta nag y lelkesen. Charlesszal a nyomában lement a lépcsőn, aztán a férfi seg ítség ével leemelte a bejáratot elreteszelő súlyos fémrudat. Az ajtó kivág ódott, és a beeső napsütésben meg pillantották a padlón embriópózban összekuporodott Pault. – Paul! – sikkantotta Ag atha. – Hál’ istennek, hog y meg találtuk! Paulon látszott, hog y sírt, talán a félelemtől, talán mert vég képp elcsüg g edt. Most feltápászkodott, s mert még ez is nehezére esett, minden dühét Ag athára zúdította. – Távozzon tőlem, vén szipirtyó! – ordította. – Ha nem ráng at bele a hülye nyomozásába, ez soha nem történt volna meg . Ag atha utálkozva fordult el. Aztán visszafordult. – Üljön le, mag a szerencsétlen mihaszna! És fog ja be. Most szépen meg várja a mentőt meg a rendőrség et.

Előrántotta a mobilját, hog y hívja a rendőröket meg a mentőket. Aztán kisétált, és rág yújtott. Charles hátramaradt, s a padon leszeg ett fejjel ülő Pault nézte. – A rendőrség eg yszer már volt itt – mondta Charles halk hang on. – Mindent tüzetesen átfésültek. Csakis Ag g ie-nek és nekem köszönheti, hog y nem rohad el élve a föld alatt. – Na és Frampton? – kérdezte reszelős hang on Paul. – Meg halt. Főbe lőtte mag át, miután pisztollyal fenyeg etett minket. Befutottak a rendőrök, ő meg erre lelőtte mag át. – Van vize? – Nincs, de mindjárt itt vannak a mentősök. Charles kiment Ag athához. – Ne veg ye a szívére – mondta neki. – Sokkos állapotban van a pasas. Ag atha meg vonta a vállát, és tovább ereg ette a füstöt. Miért van az, hog y soha semmi nem úg y történik, ahog yan ő elképzeli? Az idefelé vezető úton vég ig arról ábrándozott, hog y amikor majd meg találja Pault, az olyan hálás lesz neki, hog y a karjába öleli, és ott helyben meg kéri a kezét. Amikor meg kezdték a kutatást a telepen, már attól félt, hog y Paul meg halt. Frampton természetesen csakis azért hag yta életben, hog y meg kaparintsa a naplót. Ag atha hátrapördült, és visszacsörtetett a bunkerbe. – Idehallg asson – mondta –, az isten szerelmére, nehog y meg említse nekik azt a fránya naplót, különben mind benne vag yunk a szószban. – Rendben – dünnyög te Paul a földet bámulva. – Mondom a sztorit: Charlesszal találtunk eg y Framptont ábrázoló portrét Robin műtermében. Felhívtuk mag át, mire mag a idejött, hog y kikérdezze Framptont, ő meg bezárta, amíg kifundálja, hog y mit csináljon mag ával. – Jól van már! – rivallt rá Paul. – Jönnek – mondta Charles odakintről. – Kimeg yek eléjük.

Miután Pault beszállították a kórházba kivizsg álásra, Ag atha és Charles hatszemközt maradt az ádáz Runcornnal. – Mag uknak, díszpintyek, ma reg g el be kellett volna jönniük a kapitányság ra, hog y átveg yük a vallomásukat. – Sajnos eg yéb elfog laltság unk akadt, még pedig az, hog y elvég ezzük mag a helyett a munkáját – vág ott vissza Ag atha. – Nélkülünk még eg g yel nőtt volna a hullák száma. – Most azonnal bemennek Mircesterbe. Wong nyomozó fog ja bevinni mag ukat, és felveszi a vallomásukat.

Minteg y varázsütésre előtoppant Bill. – Szép munka – mondta, harag os pillantást váltva ki a feletteséből.

A rendőrkapitányság on Ag atha és Charles kieg észítette a vallomását azzal, hog y miképp találtak rá Paulra. Ag atha beszéd közben is a tudatában volt, hog y Bill ravasz tekintete az arcára szeg eződik, amitől olyan érzése támadt, mintha a napló belebeg ne a feje fölé, akár eg y mozifilmen. Vég ül Bill kikapcsolta a mag nót, és eg y kis türelmet kért tőlük, amíg leg épelik a vallomásukat. – Ne leg yen túl szig orú Paulhoz – mondta Charles. – Pokoli lehetett bezárva lenni oda. – Vén szipirtyónak nevezett – mormog ta Ag atha. – Ezt soha nem fog om neki elfelejteni. – Ejnye, no. – Tévedni emberi dolog , Charles, meg bocsátani isteni, márpedig én nem vag yok isten. Haza akarok menni, hog y eg y hétig aludjak. Felhívtam Doris Dimpsont, mielőtt eljöttünk, és azt íg érte, hog y mindent szépen rendbe tesz. Extra fizetség et kap érte. – Hiszen íg y is fizet neki a takarításért. Miért fizetne még pluszban? – Azért, mag a kis fösvény, mert még sose volt nálam ekkora rumli. – Ha eg yszer vég re kijutunk innen, beszélnünk kéne Mrs. Bloxbyval. – Minek? – Mert a barátnője. Bizonyára ag g ódik önért.

Reng eteg időbe telt, mire meg kapták a vallomásukat aláírásra, de két óra múlva Ag atha és Charles már a paplak kertjében üldög élve ecsetelte kalandjait a lelkésznének. – Mihez kezdesz most a naplóval? – kérdezte Mrs. Bloxby. – Erre is kitaláltam valamit – mondta Ag atha. – Odaadjuk William Dalrymple-nek, annak az oxfordi történelemtanárnak, akit eg y másik üg y során ismertem meg . Vázoljuk neki a helyzetet, és meg próbáljuk rávenni eg y hazug ság ra, hog y mondjuk az eg yetemi könyvtár mélyéről ásta elő. Jó lesz meg szabadulni attól a vacaktól. Merre van a drág alátos férjed? – A püspöknél. – De nincs semmi g ond, ug ye? – Ellenkezőleg . A püspök kapott eg y kis pénzt a lottóbizottság tól rég i templomok restaurálására. Nekünk is jut belőle, hog y meg javíttassuk a templomtetőt. Erről jut eszembe, a g yülekezet eg yik tag ja pisztráng ot ajándékozott Alf Bloxbynak. Nem maradtok itt vacsorára? Amire Charles, tisztában lévén vele, hog y Ag athánál csak ehetetlen mirelit kosztra

számíthat, rög tön ig ent mondott.

Később, miközben Ag atha háza felé mendeg éltek, a nő íg y szólt: – Kíváncsi vag yok, ott toporog -e már a sajtó a küszöbömön. – Kétlem – mondta Charles. – Runcorn tenni fog róla, hog y a rendőrség é leg yen a dicsőség , és mag ának ne jusson semmi. – Biztos mind odarajzottak a mircesteri főkapitányság elé – mondta Ag atha sóváran. – Oda kellene menni, hog y felvilág osítsuk őket a tényállásról. – Hag yja a csudába, Ag g ie. Fáradtak vag yunk. A házban meg int makulátlan rend uralkodott. Ag atha eljátszott eg y kicsit a cicákkal, aztán felment, hog y lefürödjön és ág yba bújjon. A fekete, áttetsző hálóing ét vette föl, mert az volt a leg leng ébb hálóruhája, még is irtó hülyén érezte mag át, ha beleg ondolt, hog y ezt a darabot eredendően Paul kedvéért vásárolta. Éppen bemászott az ág yba, amikor csöng ettek. Ag atha bekukkantott Charleshoz, de ő már nag yban húzta a lóbőrt. Sóhajtott eg yet, és leballag ott. Hirtelen ráeszmélt, hog y a hálóing en kívül semmi sincs rajta, íg y épp csak résnyire nyitotta ki az ajtót. Paul Chatterton állt a küszöbön eg y nag y csokor virág g al. – Szörnyen sajnálom – mondta. – Meg mentette az életemet. Ag atha, kérem, bocsásson meg . Ag atha örömében hamar mag ára kapott eg y kendőt, és kitárta az ajtót. – Gyönyörű csokor! – áradozott. – Virág ot a virág nak – mosolyg ott Paul, azzal lehajolt, hog y meg csókolja. Ez volt az a pillanat, amikor Juanita spanyol szitokszavak közepette vadmacskaként ráug rott a férfi hátára. Ag atha meg próbálta becsukni előttük az ajtót, ám Juanita ekkor leug rott Paul hátából, „ribanc!” felkiáltással letépte Ag atháról a kendőt, és meg kövülten meredt a fekete hálóing re. Kikapta a kezéből a virág okat, és jól meg taposta őket. – Valami g ond van, drág ám? – kérdezte Charles Ag atha háta mög ül. Azzal félretolta Ag athát, és dühödten nézett Juanitára. – Mit ordibál mag a a menyasszonyommal? Juanitának majd kiesett a szeme. – A kicsodájával? – Jól hallotta. Ag atha ma meg mentette a kedves férje életét, és ez a hála? – Azzal behúzta Ag athát a házba, és Paulék képébe vág ta az ajtót. – Kösz – hebeg te Ag atha. – Bármikor – mondta Charles derűsen. – Elég ledér ez a hálóing . Nincs kedve kettyinteni

eg yet? – Nincs – vág ta rá Ag atha, és felbaktatott az emeletre.

Eg y hónappal ezután Bill Wong kereste fel Ag athát. – Charles sehol? – kérdezte. – Rég elment – felelte Ag atha. – Meg Paul is. Paul elköltözött Spanyolország ba, és most bérlőt keres a házára. – Ne harag udjon, de nem jöhettem előbb. Különös dolog történt. – Micsoda? – Ismer mag a eg y William Dalrymple nevű történelemtanárt? – Nem rémlik. – Ag atha! Az eg yik ok, amiért felfig yelt Framptonra, az volt, és ezt mag a mondta, hog y felkeresett eg y oxfordi történelemtanárt. – Hja, hog y az a William Dalrymple. – Azt állítja, hog y vásárolt eg y rakás könyvet valami árverésen, és Sir Geoffrey Lamont naplója is köztük volt. – Eg ek! Micsoda véletlen! – Pontosan. Főképp azért, mert ön ismeri őt. Nézze, Ag atha, az üg yet már lezártuk, hála önnek. De hadd mondjam el a véleményem. Szerintem ön találta meg a naplót, amikor a titkos alag útban kutakodott Paullal, és valahog y meg kellett szabadulnia tőle. – Roppantul élénk a fantáziája. – De a közelébe se jön a mag áénak. Felteszem, Harry és Carol meg köszönte önnek a seg ítség et. – Íg y ig az. – Fizettek is érte? – Nem. De nem is kértem tőlük fizetség et. – Ha újabb g yilkosság i üg ybe bonyolódna, Ag atha, amire reményeim szerint nem kerül sor, leg alább keressen rajta valamit. – Majd még meg fontolom. – Beleástunk Frampton múltjába. Azelőtt bányamérnök volt Dél-Afrikában. Ez meg mag yarázza a ciánkapszulákat. És van itt még valami. Míg Durbanben élt, udvarolt eg y fiatal lánynak, aki később eltűnt. Soha nem találták meg . A durbani rendőrség most újból előveszi az üg yet. Kokaint találtunk a házában a padlódeszkák alatt, és a saját naplóját is ott rejtette el. Mániákus volt abban az értelemben, hog y mindenáron be akarta írni mag át a

történelembe valami nag yszabású tudományos felfedezéssel. – Furcsa, hog y az őrültek környezetében élők általában semmit nem vesznek észre – mondta Ag atha. – Jó, hog y vég e van. – Mellesleg Briar volt az, aki felvág ta Paul kocsijának a tetejét, és az árokba hajította a CDlejátszót. – Erre meg hog y a ménkűbe jött rá? – Eg y hebberdoni tata hozta nekünk az információt. Mindössze annyit mondott, hog y Briar szerint a szemük se állt jól, és el akarta ijeszteni mag ukat. – És miért csak most állt elő ezzel? – Szerintem valamennyire mindannyian féltek Briartől. Beszélg ettek még eg y kicsit, de a naplóról szerencsére nem esett több szó. Miután Bill elment, Ag atha elmélázott azon, hog y Harry és Carol csakug yan ing yen vette ig énybe a szolg álatait. Meg csörrent a telefon. Roy Silver volt a vonalban. Ag atha boldog an elhenceg te neki, milyen zseniálisan oldotta meg az üg yet. Roy türelmesen vég ig hallg atta, azután íg y szólt: – Lenne itt eg y munka, ami talán érdekli. Ag atha mély leveg őt vett. – Nem vállalok több PR-meg bízást. – De miért? Ag atha vig yorog va felelte: – Mert nyomozóirodát nyitok.

Copyright © 2003 by M. C. Beaton Hungarian translation © Borbély Judit Bernadett, 2014 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2014 ISBN 978-963-383-233-2 Felelős kiadó Kepets András Felelős szerkesztő Greskovits Endre Minden jog fenntartva. A könyv, illetve egyes részeinek másolása, terjesztése tilos. A könyv bárminemű felhasználása kizárólag a kiadó előzetes, írásbeli hozzájárulásával végezhető, kivéve a szabad felhasználás esetköreit. A kiadó előzetes, írásbeli engedélye szükséges különösen a jelen kiadvány lefordításához, többszörözéséhez, terjesztéséhez, digitalizálásához, feldolgozásához, átdolgozásához, az egyes részleteknek az idézés szabályait meghaladó átvételéhez. A jelen kiadványt a mindenkori hatályos szerzői jog védi, melynek megsértését adott esetben a Büntető Törvénykönyv is büntetni rendeli. A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Agatha Raisin és a spenótos halálpite Agatha Raisin és a parázna lódoktor Agatha Raisin és az elültetett kertész Agatha Raisin és az elkóborolt túrázó Agatha Raisin és az életveszélyes esküvő Agatha Raisin és a tenyérbe mászó turista Agatha Raisin és a vizes viszály Agatha Raisin és a boszorkányos borbély Agatha Raisin és a balszerencsés boszorka Agatha Raisin és a tünékeny tündérek Agatha Raisin és a sziszifuszi szerelem Agatha Raisin és az áradás napja Agatha Raisin és a kívánatos káplán Hamish Macbeth és a nagy lazacfogás Hamish Macbeth és az eljegyzési vendég Hamish Macbeth és a kannibál homárok Hamish Macbeth és a tökéletes oldalborda Előkészületben: Hamish Macbeth és a rossz életű nagynéni Miss Pym és a menekülő menyasszony