Kyril Bonfiglioli - Mortdecai

Kyril Bonfiglioli Mortdecai

GABO

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Kyril Bonfiglioli: Don’t Point That Thing At Me; After You With the Pistol; Something Nasty in the Woodshed (First published in Great Britain in the English language by Penguin Books Ltd.) Penguin Books, London, 2014 Fordította: Bori Erzsébet A szövegben külön nem jelölt versidézeteket fordította: Szlukovényi Katalin Szerkesztette: Kováts Antal Tördelés és borítóterv: Kozári Imre A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges. Copyright © the Estate of Kyril Bonfiglioli, 1972, 1976, 1979; All rights reserved Hungarian translation © Bori Erzsébet, 2015 Versfordítások © Szlukovényi Katalin, 2015 Hungarian edition © GABO Kiadó, 2015 Elektronikus kiadás v.1.0. ISBN 978-963-406-014-7 Kiadja GABO Kiadó www.gabo.hu [email protected] www.dibook.hu Felelős kiadó: Földes Tamás

Tartalom Nem erről volt szó Erről van szó! Ez lett a vég e A GABO Kiadó e-könyveiről Ha tetszett a könyv, olvassa el ezt is

Nem erről volt szó

A mottók szerzője Robert Browning , eg yetlen, jól felismerhető hamisítvány kivételével. Ez nem önéletrajzi reg ény: eg y másik potrohos, kicsapong ó, erkölcstelen középkorú műkereskedőről szól. A többi fig ura szintén a képzelet műve, kivált Mrs. Spon, de a helyszínek nag yrészt valódiak.

1 Ily ósdi történet s ily rosszul elmondani! Amerre Pippa jár{1}

Ha tűzre vetünk eg y rég i, farag ott és aranyozott képkeretet, tompán sziszeg ő hang ot – eg y finom fúú-t – ad a rostélyon, és az aranyfüst eg y páva csodás kékeszöldjére színezi a láng okat. Ezt a jelenség et fig yeltem kedvtelve szerda este, amikor Martland meg látog atott. Háromszor nyomta meg a cseng őt g yors eg ymásutánban, mint erélyes férfiú, kinek sietős a dolg a. Többékevésbé számítottam rá, íg y amikor Jock, a verőemberem beszédesen felhúzott szemöldökkel bedug ta a fejét az ajtón, kellő hideg vérrel tudtam odaszólni neki: – Gurítsd be. Martland valamelyik ponyvájában olvashatta azt is, hog y a testes emberek meg lepő könnyedség g el és eleg anciával közlekednek; ennek köszönhetően úg y mozog , akár eg y pohos manó, azt remélve, hog y felkapja eg y kobold. Ezzel az abszurd járással vonult be hozzám némán és macskaszerűen, ring atva az ülepét. – Ne állj fel – morog ta, amikor látta, hog y eszem ág ában sincs. – Szabad eg y kortyot? Azzal mit sem törődve az italostálca hívog ató palackjaival, elmarta alulról a nag y Rodney karaffát, és öntött mag ának eg y szép adag ot abból, amit ő Taylor ’31-nek vélt. Eg y pont ide, ug yanis hihetetlenül vacak Invalid Porttal töltöttem fel a karaffát. Nem vette észre: két pont ide. Még szép, hiszen csak eg y rendőr. Talán az is csak „volt”. Letette terebélyes hátsóját az én kis Rég ence fotelembe, és elismerően csettintett a nyelvével a sötétvörös lőrére. Szinte hallottam, ahog y szántja az ag yát valami frappáns, könnyed indításért. Az lenne az ő Oscar Wilde-i védjeg ye. Martlandnek mindössze két személyiség e van – Wilde és Füles. Ettől még ig en keg yetlen és veszélyes rendőr. Talán csak „volt” – vag y ezt már mondtam? – Öreg fiú – kezdett bele vég ül –, szép kis hivalkodás. Még a tűzifád is aranyozott. – Csak eg y rég i keret – mondtam, őszinteség re játszva. – Gondoltam, eltüzelem. – Micsoda veszteség . Eg y szép, farag ott Louis Seize keret… – Rohadt jól tudod, hog y ez nem eg y akárhányadik Lajos keret – vetettem oda. – Chippendale utánzat futószőlő mintával, ami a múlt héten készült valamelyik cég nél a Greyhound Roadon. Járt a képhez, amit a múltkor vettem. Sosem lehetünk biztosak abban, hog y Martland mit tud vag y mit nem tud, de az antik keretek témájában viszonylag otthonosan mozg ok, azt pedig nem tartottam valószínűnek, hog y Martland órát vett belőlük.

– Az érdekes lett volna, ha ez eg y Louis Seize, ismerd el… mondjuk ötvenszer száztíz centiméteres – motyog ta, miközben mereng ve nézte, ahog y vég leg elenyész a rostélyon. Ezen a ponton bejött a verőemberem, és minteg y húsz font szenet tett a tűzre, majd visszavonult, civilizált mosolyt küldve Martland felé. Jock úg y képzeli el a civilizált mosolyt, hog y felhúzza a felsőajkát a hosszú, sárg a szemfog áról. Eng em ez meg rémiszt. – Fig yelj ide, Martland – mondtam rezzenéstelenül. – Csak nem hiszed azt, hog y ha tényleg elemeltem volna azt a Goyát, vag y org azda lennék, akkor ide hozom keretestül? Aztán eltüzelem a keretet a saját kályhámban? Nem nézhetsz ekkora fajankónak. Erre zavart, tiltakozó hang okat hallatott, mintha eszébe sem jutott volna a Madridban ellopott fenség es Goya, amellyel már öt napja tele voltak a lapok. A hang adást kézlendítéssel is alátámasztotta, kilötyög tetve az úg ynevezett bort a szőnyeg re. – Ez – jeg yeztem meg nyomatékosan – eg y drág a Savonnaire szőnyeg . Nem tesz jót neki a portói. Mi több, valószínűleg eg y felbecsülhetetlen értékű mesterművet rejtettek el alatta. Aminek nag yon nem tesz jót a portói. Csúnyán sandított rám, tudva, hog y feltehetően ig azat mondok. Szemérmesen visszasandítottam, tudva, hog y ig azat mondok. Az ajtón túli árnyékban az a g azfickó Jock a leg civilizáltabb mosolyát g yakorolta. A felületes szemlélő, ha lett volna ilyen a házban, mindannyiunkat boldog nak lát. Jobb, ha most vetek némi fényt az előzményekre, mielőtt bárki azon kezdené törni a fejét, hog y ez a Martland haszontalan szamár-e. Önök bizonyára tudják, hog y az ang ol rendőrök nem viselnek feg yvert, leg feljebb rendkívüli körülmények között, csak a rég i jó Mr. Punch-féle{2} furkósbot eg yszerűsített meg felelőjét. És azt is tudják, hog y soha, de soha nem folyamodnak tettleg es bántalmazáshoz – manapság már az almalopáson kapott kisfiúkat sem merik elnadrág olni, tartva a feljelentéstől és az Amnesty International hivatalos vizsg álatától. Önök ezt biztosra veszik, mert még nem hallottak a rendőrség en kívüli Különleg es Erőkről (SPG), amelyet a Belüg yminisztérium állított fel a Nag y Vonatrablás utáni, kínos tényekkel szembesítő hetekben. Az SPG-t eg y államtanácsi rendelettel hozták létre, és a belüg yminisztertől, illetve az eg yik mag asabb rang ú hivatalnokától úg ynevezett titkos felhatalmazást kapott. Ez állítólag öt ívből áll és háromhavonta meg kell újítani. A nehézség et az okozza, hog y csak a leg jobb és leg kieg yensúlyozottabb fiúkat válog atják be a csapatba, de ha már benne vannak, a g yilkosság ot is – hog y mást ne mondjunk – elnézik nekik, amennyiben eredményt mutatnak fel. Nem lesz több Nag y Vonatrablás üg y, még ha ez azzal is járhat – de erre g ondolni sem szabad! –, hog y kiiktatnak néhány bűnözőt, mielőtt költség es bíróság i eljárás alá vonnák őket. (Már eddig is eg y vag yont spóroltak a kirendelt védőkön.) Minden újság , még az ausztrál tulajdonban lévők is, meg állapodott a belüg yminisztériummal, hog y forrón kapják a sztorikat eg yenesen a derítőből, ha cserébe elsiklanak a feg yverek és a kínzás felett. Gyönyörű, nem? Az SPG-nek nem kell törődnie a bürokráciával, kivéve eg yetlen rémült kisembert az államkincstártól, és a felhatalmazása arra is kiterjed, hog y felkérje – ha úg y tetszik, utasítsa – a rendőri vezetőket, hog y „feg yelmi követelmény vag y hivatali formalitás nélkül bocsássanak

rendelkezésére minden adminisztratív eszközt”. A rendőri állomány nyilván rajong ezért a lehetőség ért. Az SPG csak a királynő miniszterelnökének tartozik felelősség g el a meg hatalmazottján keresztül, aki valódi earl és titkos tanácsos, és késő este nyilvános vécék környékén lelhető fel. Tényleg es, g yakorlati vezetője eg y ejtőernyős alakulat eg ykori ezredese, aki az iskolatársam volt, és olyan érdekes rang ot visel, mint extra főosztályvezető. Rátermett fickó, Martlandnek hívják. Nag yon szereti bántani az embereket. Eng em is szívesen bántott volna eg y kicsit kihallg atás címén, de Jock kint állt az ajtó előtt, és időnként visszafog ottan böffentett eg yet, jelezvén, hog y kéznél van, ha szükség lenne rá. Jock eg yfajta anti-Jeeves: hallg atag , találékony, sőt tisztelettudó, ha olyan kedvében van, viszont állandóan részeg , és szereti bezúzni az emberek arcát. Manapság nem űzheted a műkereskedést verőember nélkül, és Jock az eg yik leg jobb a szakmában. Vag yis csak volt. Miután bemutattam Jockot – a családneve most nem jut eszembe, felteszem, az anyja nevét kapta –, talán ideje mag amról is közölnöm néhány adatot. Charlie Mortdecai vag yok. És tényleg Charlie-nak kereszteltek; azt hiszem, az anyám ezzel az apámon akart bosszút állni valamilyen homályos meg g ondolásból. Ami a Mortdecait illeti, azzal roppant elég edett vag yok: van benne eg y leheletnyi ősiség , eg y csepp zsidóság , eg y icipici romlottság – eg yetlen g yűjtő sem állhatja meg , hog y teng elyt ne akasszon eg y műkereskedővel, akit Mortdecainak hívnak. Életem virág jában vag yok, ha ez mond valamit, a mag asság om éppen csak átlag os, a testsúlyom sajnos több az átlag osnál, és még őrzöm a maradványait annak, amit a futó méricskélés jó külsőnek ítélne. (Néha, tompított fénynél és behúzott hassal már-már tetszem mag amnak.) Kedvelem a szépművészetet, a pénzt, a disznó vicceket és az italt. Nag yon sikeres vag yok. A tűrhető másodvonalbeli mag ániskolámban fedeztem fel, hog y jóformán bárki meg nyerhet eg y verekedést, ha kész arra, hog y a másik fél szemébe nyomja a hüvelykujját. A leg többen nem képesek rászánni mag ukat, g ondolták volna? Továbbá meg illet a „méltóság os” meg szólítás, lévén a papám Bernard, Mortdecai of Silverdale első bárója volt Lancaster palotag rófság ban. Ő volt az évszázad második leg nag yobb műkereskedője: az mérg ezte meg az életét, hog y meg próbálta túlszárnyalni Duveent. Színleg azért kapott bárói címet, mert eg yharmadmillió font értékben adományozott a nemzetnek jó minőség ű, de eladhatatlan műtárg yakat, valójában pedig azért kapta, mert elfelejtett valami kínosat valakiről. A memoárja a fivérem halála után, mondjuk, jövő áprilisban fog meg jelenni, ha minden ig az. Csak ajánlani tudom. De térjünk csak vissza a Mortdecai-barakkba, ahol a jó öreg főnökhelyettes Martland háborg ott, vag y leg alábbis úg y tett. Rettenetes színész, de akkor is épp elég rettenetes, amikor nem színészkedik, íg y aztán nehéz eldönteni, mikor melyik. Ha tudnak követni. – Ug yan már, Charlie – mondta nyűg ösen. Én csak annyira rebeg tettem a szemem, hog y diszkréten jelezzem, nem teg nap ültünk eg yütt az iskolapadban. – Mit akar jelenteni ez az „ug yan már”? – kérdeztem. – Azt, hog y ne játszd itt nekem a hülyét. Három szellemes visszavág ást is fontolóra vettem, de rájöttem, hog y minek fárasztani

mag am. Vannak helyzetek, amikor kész vag yok szópárbajt vívni Martlanddel, de ez most nem olyan volt. – Még is – tettem fel a log ikus kérdést –, mi lenne az, amiről azt g ondolod, hog y tőlem kaphatod meg ? – Bármilyen nyom a Goya-üg yben – válaszolta a meg hunyászkodó Füles hang ján. Erre én eg y – vag y két – jeg es szemöldökfelvonással reag áltam. Kissé összerándult. – Vannak diplomáciai meg fontolások – nyög te halkan. – Ig en – mondtam némi elég tétellel. – Belátom, hog y lehetnek ilyenek. – Csak eg y nevet vag y eg y címet, Charlie. Vag y akármit. Hallanod kellett valamit. – És hol lép itt be a jó öreg cui bono? – kérdeztem. – Hol a mézesmadzag ? Vag y ezúttal is a rég i iskolai bajtársiasság ra apellálsz? – Békét és nyug almat nyernél vele, Charlie. Persze hacsak nem te üzletelsz a Goyával mint tettestárs. Ezen színleg elmereng tem eg y darabig , vig yázva, hog y ne tűnjek túl lelkesnek, és nyakaltam az ig azi Taylor ’31-et, ami a poharamban lakott. – Rendben – mondtam vég ül. – Középkorú, nyers stílusú fickó a Nemzeti Galériában, Jim Turnernek hívják. Martland g olyóstolla boldog an szántotta az előírásos jeg yzetfüzetet. – Teljes neve? – kérdezte felélénkülve. – James Mallord William. Elkezdte leírni, aztán meg dermedt, és sötét pillantást vetett rám. – 1775–1851 – vetettem oda. – Állandóan lopott Goyától. Bár, mint tudjuk, az öreg Goya sem vetette meg a lopást. Soha életemben nem álltam még ilyen közel ahhoz, hog y szájba vág janak. Patriciusi profilom maradékának szerencséjére Jock jó ütemérzékkel lépett be, úg y cipelve mag a előtt a tévékészüléket, akár eg y zavarba hozhatatlan, férjezetlen anya. Martlandben g yőzött a jólneveltség . – Ha-ha – mondta udvariasan, eltéve a jeg yzetfüzetet. – Ma ug yanis szerda van – mag yaráztam. – ??? – Profi birkózás. A tévében. Soha nem hag yjuk ki Jockkal, sok barátja lép szőnyeg re. Nem maradsz itt meg nézni? – Jó éjszakát – mondta Martland.

Közel eg y órán át töltekeztünk Jockkal – valamint az SPG lehallg atóival – a szabadsúlyú versenyzés királyainak nyög éseivel és ordításaival, plusz Mr. Kent Walton elképesztően éleslátó kommentárjaival; szerintem ő az eg yetlen a tévés közvetítés műfajában, aki ig azán érti a dolg át. – Ez az ember elképesztően éleslátó, ésatöbbi – mondtam Jocknak.

– Ig en. Eg y perccel ezelőtt azt hittem, hog y letépi a másik fickó fülét. – Nem, Jock, nem Pallo, hanem Kent Walton. – Hát, nekem Pallo tűnik annak. – Sebaj, Jock. – Oké, Mr. Charlie. Remek műsor volt: minden rosszfiú szég yentelenül csalt, a bíró soha nem kapta rajta őket, de a jófiúk az utolsó percben mindig g yőztek eg y leszorítással. Kivéve, természetesen, Pallo meccsén. Milyen örömteli. És örömmel töltött el az is, amikor azokra az üg yes, fiatal bobbykra g ondoltam, akik minden Turnert ellenőriznek a Nemzeti Galériában. Martlandnek van annyi esze, hog y tudja, nem találnék ki eg y g yeng e viccet csak azért, hog y őt ug rassam: minden Turnert ellenőrizni kell. Az emberei, semmi kétség , találnak majd eg y borítékot, eldug va az eg yik mög ött. Amelyben – ehhez sem fér kétség – lesz eg y olyan fénykép. Amikor vég et ért az utolsó mérkőzés – ezúttal eg y drámai bokafog ással –, meg ittunk némi whiskyt Jockkal, ahog y az már szokásunkká vált a birkózó estéken. Red Hackle de Luxe nekem, Johnny Walker Jocknak. Azt jobban szereti; és azt is tudja, hol a helye. Ekkor már túl voltunk a kis mikrofon kiiktatásán, amelyet Martland hanyag ul hátrahag yott a fotel alatt. (Jock ült ott, íg y minden bizonnyal durva hang okat is rög zítettek a birkózás mellett.) Jock ritka fantáziáról tanúskodva eg y shakerbe dobta a kis poloskát, vizet és eg y Alka-Seltzer tablettát adva hozzá. Aztán röhög őg örcs jött rá, amitől iszonyú látványt és hang zást nyújtott. – Hig g adj le, Jock – mondtam –, dolg unk van. Que hodie non est, eras erit, ami annyit tesz, hog y számításom szerint holnap dél körül letartóztatnak. Ennek, ha lehet, a parkban kell meg történnie, hog y ehhez illő jelenetet rendezhessek. Közvetlenül ezután át fog ják kutatni a lakást. Te nem lehetsz itt, és nem lehet itt a tudjukmi sem. Tedd bele az MGB tetőkárpitjába, mint leg utóbb, rakd vissza a tetőt a kocsira, és vidd el Spinozához szervizelni. Üg yelj arra, hog y személyesen Mr. Spinozával beszélj. Lég y ott pontban nyolckor. Meg értetted? – Ig en, Mr. Charlie. Azzal Jock elballag ott a folyosón a szobájába, és még onnan is kihallatszottak boldog vihog ásai és szellentései. A szobája takaros, eg yszerűen berendezett, friss leveg őjű: pont ilyet kívánnának a cserkész fiuknak. A falon a brit hadsereg rang jainak és rang jelzéseinek táblázata; az éjjeliszekrényen Shirley Temple bekeretezett fotója; a fiókos komódon eg y nem eg észen befejezett hajómodell és a Motor Cycle mag azin csinos halma. Azt hiszem, borotválkozás utáni arcvíznek használja a fenyőillatú fertőtlenítőt. Az én hálószobám eg y direktórium korabeli drág a kurtizán munkahelyének viszonylag hűség es rekonstrukciója. Számomra tele van csodás emlékekkel, de önök – kivált a brit olvasók – valószínűleg okádnának tőle. Ott helyben. Boldog , álomtalan álomba merültem, mert semmi sem purg álja úg y ki a szánalmat és a retteg ést az elméből, mint a szabadsúlyú birkózás. És semmi nem olyan édes, mint az ig aztalanok álma. Szerda este volt és nem ébresztett fel senki.

2 Akit lát, eg yszerűen az vag yok. Állat volnék? Annak is lenni kell. Ha farkam, s karmom nőne hirtelen, az ember többet érne nálam, ám oroszlánként viselném farkamat, csonkuk takarg ató majmok között. Dolg om Istentől rendelt sorsomat betölteni, nem meg másítani. S miként kunyhónkat kárpit s szőnyeg ek, a ketrecet szalma bélelje ki. Blougham püspök védőbeszéde

Senki sem ébresztett fel tíz óráig ezen a g yönyörű nyári reg g elen, amikor is Jock bejött a teámmal és a kanárival, amely teljes kis szívéből dalolt, mint mindig . Mindkettőjüknek jó reg g elt köszöntem. Jock jobban szereti, ha a kanárit üdvözlöm, és nem kerül semmibe, ha eg y ilyen kis dolog ban a kedvére teszek. – Ah – tettem hozzá –, a jó öreg , vig asztaló Oolong vag y Lapsang ! – He? – Hozd be a bambuszbotomat, a leg sárg ább cipőmet és a rég i zöld puhakalapot{3} – idéztem tovább. – A parkba meg yek ellejteni eg y pásztori táncot. – He? – Ne is törődj vele, Jock. Bertram Wooster beszél, nem én. – Oké, Mr. Charlie. Gyakran eszembe jut, hog y Jocknak fallabdáznia kéne. Kitűnő fal lenne belőle. – Bevitted az MGB-t, Jock? – Ig en. – Helyes. Minden oké? – Ostoba kérdés, persze, és persze meg is fizettem érte. – Ig en. Hát, izé, a tudjukmi kicsit túl nag y volt, nem fért be a tetőkárpit alá, ezért levág tam eg y kicsit a széléből, csak hog y tudja. – Jock, te levág tál a… – Minden rendben, Mr. Charlie, csak vicceltem. – Ig en, Jock, minden rendben. Remek. Mondott valamit Mr. Spinoza?

– Ig en, eg y csúnya szót. – Gondolhattam volna. – Ig en. Készen álltam a felkelés naponta ismétlődő rettenetére. Jock alkalmi seg ítség ével elvonszoltam mag am a zuhanytól a borotváig , a Dexedrine-től{4} az elviselhetetlen döntésig a nyakkendőről; neg yven perccel később épség ben meg érkeztem a reg g eli határmezsg yéjére, az eg yetlen reg g elihez, amely meg érdemli ezt a nevet, a cheminot{5} reg g elijéhez, a nag y adag kávéhoz, rummal csipkézve, bordűrözve, farkasfog azva. Sikerült felkelnem. Nem voltam rosszul. A bokrokra csig ák tapadtak, hog y mást ne mondjak. – Nem hinném, hog y van zöld puhakalapunk, Mr. Charlie. – Sebaj, Jock. – Ha g ondolja, elküldhetem a portás kislányát a kalaposhoz. – Nem, Jock, jó lesz íg y. – Fél koronáért elmenne. – Nem, Jock, jó lesz íg y. – Oké, Mr. Charlie. – Tíz percen belül el kell hag ynod a lakást, Jock. Persze semmi feg yver vag y ilyesmi nem maradhat itt. Riasztókat beüzemelni, összekapcsolni. A kamerában leg yen film és működjön… tudod. – Ig en, tudom. – Ig en – mondtam, számos idézőjel közé csomag olva a szót, lévén ig azi verbális sznob. Akkor most képzeljék mag uk elé ezt a potrohos kéjencet, amint vég ig suhan a londoni Upper Brook Streeten, vitorlát bontva a St. James Park és a nag y kaland felé. Eg y apró izom ráng ott az arcában – talán a leg szebb hag yományokat követve –, de máskülönben városias külsőt, jó meg jelenést mutatott, készen arra, hog y az első tramplitól veg yen eg y csokor ibolyát és odavessen érte eg y aranyat; Hug h Drummond-Mortdecai kapitány, eg y kuplét fütyörészve és a selyem alsónemű eg y beszorult ráncával a púderezett farpofái között, fene a jó dolg át. Persze attól a pillanattól kezdve rajtam voltak, ahog y kiléptem a házból – pontosabban nem ig azán rajtam, mert „szemből követtek”, és nag yon szépen csinálták, vég tére is az SPG fiúk eg yéves kiképzést kapnak –, de nem fog tak el délben, ahog y meg jósoltam. Ide-oda járkáltam a tó körül (közben meg bocsáthatatlan dolg okat mondtam barátomnak, a pelikánnak), ők meg úg y tettek, mintha a nevetség es kalapjuk belsejét vizsg álnák (amelyben nyilván az adóvevő rádiójuk volt) és lopva jeleket küldtek eg ymásnak vörös, g öcsörtös kezükkel. Már kezdtem azt g ondolni, hog y túlbecsültem Martlandet, és készültem irányt venni a Reform Clubba, hog y meg hívassam mag am valakivel eg y jó ebédre – a hideg büféjük világ első, tudják –, amikor: Meg jelentek. Kétfelől. Hatalmasan, eg yenesen, szakszerűen, halálosan, hülyén, g átlástalanul, komoran, éberen, g yeng éden g yűlölőn. Az eg yik a csuklómra tett kézzel fog ott le. – Tűnés – rebeg tem. – Mit g ondolnak, hol vannak? A Hyde Parkban? – Mr. Mortdecai? – mordult rám szakszerűen.

– Ne morduljon rám szakszerűen – tiltakoztam –, nag yon jól tudja, hog y én vag yok az. – Akkor meg kell kérnem, hog y jöjjön velünk, uram. Rámeredtem. Fog almam sem volt, hog y még mondanak ilyet az emberek. „Ledermedtem”, ezt a szót keresem? – He? – mondtam, szabadon idézve Jockot. – Velem kell jönnie, uram. – Ezt most tényleg jól csinálta, beleélve mag át a szerepbe. – Hová visznek? – Hová szeretne menni, uram? – Mondjuk… haza? – Attól tartok, azt nem lehet, uram. Nincs nálunk a felszerelésünk, tudja. – Felszerelésük? Ja, ig en, értem már. Te jó ég . – Ellenőriztem a pulzusomat, a molekuláimat és még néhány fontosabb testrészt. Felszerelés. A fenébe is, Martlanddel eg yütt jártunk iskolába. Rám akarnak ijeszteni, semmi kétség . – Rám akarnak ijeszteni, semmi kétség – mondtam. – Nem, uram. Most még nem, uram. Tudnának erre jó választ adni? Én sem tudtam. – Akkor, felteszem, a Scotland Yardra meg yünk – mondtam élénken, nem sokat remélve. – Nem, uram, az nem lenne jó. Azok ott túl korlátoltak. A mi kis vidéki kórházunkra g ondoltunk, Esher mellett. Martland eg yszer, eg y közlékeny pillanatában, beszélt nekem a „vidéki kórházról” – utána napokig rémálmaim voltak. – Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem – kiáltottam joviálisan –, nem hag yhatom, hog y olyan messzire kelljen vinniük, fiúk. – Akkor hát – mondta Útonálló II, aki most először nyitotta ki a száját – mit szólna a saját kis vidéki házához Stoke Pog es mellett? Be kell vallanom, itt eg y leheletnyit elsápadhattam. A mag ánéletem nyitott könyv, bárki elolvashatja, de azt hittem, az én kis kuckómról csak néhány bizalmas barát tud. Nem folyt ott semmi illeg álisnak nevezhető, bár tartottam ott eg y-két felszerelést, amit mások kissé frivolnak vélhetnének. Némi Mr. Norris-beütés{6}, tudják. – Vidéki ház? – riposztoztam villámg yorsan. – Vidékiház-vidékiház-vidékiház? – Ig en, uram – mondta Útonálló II. – Kellemes és diszkrét – jeg yezte meg a társa. Néhány hibás rajt után felvetettem (immár hig g adtan, felhőtlenül, behízelg őn), hog y az lenne a leg szebb, ha a jó öreg Martlandet is meg hívnánk; szórakoztató társaság , iskolatársam volt. Úg y tűnt, szívesen fog adnak minden felvetést, ahog y ez esetben is történt, és hamarosan mindhárman bezsúfolódtunk eg y véletlenül arra cirkáló taxiba, Útonálló II pedig a taxis fülébe mormolt eg y címet, mintha nem ismerném úg y Martland címét, akár a saját adószámomat. – Northampton Park, Canonbury? – kacag tam fel. – Mióta nevezi ezt a jó öreg Martland Canonburynek? Mindketten kedvesen mosolyog tak rám. Majdnem olyan rémes volt, mint Jock civilizált

mosolya. Két eg ész fokkal esett a testhőmérsékletem, tisztán éreztem. Fahrenheitben, persze: nem szeretnék túlozni. – Merthog y az már szinte nem is Isling ton – hadováltam diminuendo –, inkább Newing ton Green, ha eng em kérdeznek. Mert milyen nevetség es már… Ekkor vettem észre, hog y a véletlenül arra cirkáló taxi belteréből hiányoznak bizonyos meg szokott kellékek, úg ymint a viteldíj-tábla, a hirdetések, az ajtókilincsek. Volt viszont benne rádiótelefon és eg y fél pár bilincs eg y g yűrűvel a padlóhoz csavarozva. Mondhatni, elakadt a szavam. Úg y tűnt, nem g ondolják, hog y szükség ük lenne a bilincsre; csak ültek és néztek rám elmélázva, már-már nyájasan, mint a nag ynénik, akik azon tűnődnek, mit is szeretnék a tea mellé. Martland háza elé kanyarodtunk, épp amikor a vesszőfonással dizájnolt Minije feltűnt a Balls Pond Road sarkán. Elég rondán parkolt le, aztán kiadta mag ából Martlandet, mog orván és bőrig ázva. Ez eg yszerre volt jó és rossz. Jó, mert azt jelentette, hog y Martland nem időzött sokat a lakásom ostrománál: Jock nyilván beállította a riasztókat, ahog y utasítottam, és Martlandet, miután szakszerűen behatolt az ajtón, eg y bömbölő sziréna pokolbéli hang ja fog adta, az automatikusan működésbe lépő tűzoltófejek áldásától kísérve. Ráadásnak meg szólalt a fülsiketítő riasztócseng ő, elérhetetlen mag asság ban az utcafronti falon, miközben a Half Moon Street-i rendőrség en és eg y nemzetközileg ismert biztonság i cég – amelyet én csak Rablóból-Pandúr Szervezetnek hívok – Bruton Street-i részleg én villog ni kezdett a vészjelzés. A csillárban lapuló helyes kis japán, eg y kocka per másodperces robotkamera kattog tatott, és mindennek a tetejébe a házisárkány concierge felcsörtetett a lépcsőn, úg y csattog tatva g onosz nyelvét, akár eg y búr az ostorszíjat. Jóval azelőtt, hog y összebarátkoztam volna Mr. Spinozával, meg kérte néhány barátját, hog y „csinálják meg a lakásom”, ahog y ők nevezik, szóval nag yjából tudtam, miről van szó. A cseng ők és szirénák zaja leírhatatlan, a víz elállíthatatlan, a meg termett járőrök, a szőrös valag ú biztonság iak és a közönség es bűnözők konfliktusa több mint kínos, és mindezt kibírhatatlanná fokozzák a házmesterné nyelvének ostorcsapásai. Szeg ény Martland, g ondoltam derűsen. Talán el kéne mag yaráznom, hog y az SPG emberei természetszerűen nem viselnek azonosítót, és g ondosan kerülik az eg yszerű rendőröket, mivel a korrupt zsaruk lefülelése is a feladataik közé tartozik; az alvilág eg yes patkányai, kivételes előrelátással, szándékosan üg yetlenül és visszataszítóan vég eztek el bizonyos „munkákat”, az SPG tag jának adva ki mag ukat; az eg yszerű rendőrök nem különösebben lelkesednek az igazi SPG emberekért; és a biztonság i cég em ag yatlan bérencei mindig jóval azelőtt vetik be a borsszóróikat, az adóvevőiket, az anilin festékszóróikat, a dobermannjaikat és a g umibotjaikat, mielőtt bármit kérdeznének.

Te jó ég , mekkora zűr lehetett. És hála a kis kamerának, most majd csinosan átrendeztethetem a lakást Mrs. Sponnal – rég óta esedékes, annyit mondhatok –, valaki másnak a költség ére. Te jó ég , és milyen dühös lehet Martland. Ig en, ez benne a rossz, természetesen. Vetett rám eg y szúrós pillantást, miközben zajtalanul (a kövér emberek meg lepő kecsesség ével stb.) felbattyog ott a lépcsőn, ledobta a kulcsait, ledobta a kalapját, ráállt és vég ül bevezetett minket a lakásba. Mindez nem íg ért semmi jót C. Mortdecainak. Útonálló II., aki félreállva utat nyitott nekem, olyan nyájasan nézett rám, hog y bug yborékolni kezdett a reg g elim a vékonybelemben. Bátran összeszorítva a farpofáimat beslisszoltam, és fojtott kuncog ással felmértem a helyiség et, amelyet ő valószínűleg „a” szalonnak nevezett. Azóta nem láttam ilyen mintájú füg g önyöket, hog y a javítóintézetben elcsábítottam a nevelőanyát; a szőnyeg eg y vidéki mozi előcsarnokából menekülhetett ide, a tapétán kis ezüst-szürke Bourbon-liliomok rajzottak. De komolyan. És persze minden makulátlanul tiszta volt. Enni lehetne róla, már ha csukva tartod a szemed. Azt mondták, leülhetek, vag y inkább rám parancsoltak. Éreztem, hog y a májam, súlyosan és lomhán, elszorítja a szívemet. Már nem vonzott a hideg büfé. Martland átöltözve, szárazon jelent meg újra, szinte már a rég i, szórakoztató önmag a volt. – Na szóval – rikkantotta a kezét dörzsölve –, lássuk csak. – Nekem most mennem kell – mondtam eltökélten. – Nem, nem, nem – kiáltotta –, miért, hiszen csak most jöttél. Mit kérsz inni? – Whiskyt. – Jó választás. – Kitöltött mag ának eg y nag y adag ot, de nekem nem. Ha-ha, g ondoltam. – Ha-ha – mondtam ki bátran, fennhang on. – Hi-hi – riposztozott dévajul. Szótlanul ültünk vag y öt percig , ők nyilván azt várták, hog y elkezdjek tiltakozva hadoválni, én viszont elszántam mag am arra, hog y semmi ilyesmit nem teszek, de kissé ag g asztott, hog y ezzel csak még inkább feldühítem Martlandet. Múltak a percek. Hallottam, ahog y eg y nag y, olcsó óra tiktakol az eg yik Útonálló mellényzsebében, mert ők már csak ilyen rég i vág ásúak voltak. Eg y kis bevándorló g yerek szaladt el odalent a járdán, Tarzan-üvöltéssel: „M’Gawa! M’Gawa!”, vag y leg alábbis íg y hang zott. Martland vonásai meg enyhültek, eg y előkelő ház urának csendes meg elég edettség ével mosolyg ott, aki barátai és szerettei körében élvezi a portóit és a kellemes társalg ást. Ránk telepedett a forró, viszketős, a távoli forg alom zajával terhes csend. Szerettem volna kimenni a mosdóba, de le sem vették rólam a szemüket, udvariasan, fig yelmesen néztek. Szakszerűen. Martland vég ül – meg lepő kecsesség g el stb. – feltápászkodott, és feltett eg y lemezt a tányérra, nag y műg ondot szentelve a Quad sztereó hang szórók beállításának. Az elhaladó vonatokról készült felvétel volt, amelyet mindannyian meg vettünk, amikor először eng edhettünk meg mag unknak eg y sztereo lemezjátszót. Meg unhatatlan.

– Maurice – mondta udvariasan az eg yik hulig ánnak –, volnál szíves felhozni a tizenkét voltos nag yfeszültség ű kocsi-akkumulátort az alag sori töltőpadról? – És Alan – folytatta –, meg tennéd, hog y behúzod a füg g önyöket és leveszed Mr. Mortdecai nadrág ját? Mit tehet az ember, amikor ilyen dolg ok történnek vele? Küzdjön? Milyen kifejezést tükrözzön jól táplált arca? Meg vetést? Felháborodást? Méltóság teljes nyug almat? Amíg én az arckifejezések között válog attam, üg yesen alsóneműre vetkőztettek, és nem telt tőlem más, csak a pőre pánik. Martland diplomatikusan elfordult, és emelt még néhány decibelt az erősítőn. Maurice – mindig Maurice-ként fog ok g ondolni rá – fél perc alatt a helyére illesztette az első csatlakozót, majd Martland kéjesen jelt adott a második csatlakozó felcsíptetésére. A Flying Scotsman tökéletes időzítéssel, sztereóban robog ott keresztül eg y vasúti átjárón. Én monóban versenyeztem vele. Íg y telt-múlt ez a hosszú nap. Nem sok percig tartott, be kell vallanom. Én mindent kibírok, csak a fájdalmat nem; ráadásul már a g ondolata is mélység esen felzaklat, hog y valaki szándékosan, lelkifurdalás nélkül bántalmaz. Úg y tűnt, mintha ösztönösen tudnák, hol van az a pont, ahol keg yelemért könyörg ök{7}, mert amikor elérkezett az idő, visszaadták a nadrág om és eg y nag y pohár whiskyt dug tak az orrom alá, g yöng yöző buborékokkal a peremén. Felhajtottam, és lassan kitisztult a látásom: nyájas arccal néztek rám, büszkén és elég edetten a teljesítményemmel. Éreztem, hog y nag yot nőttem a szemükben. – Jól vag y, Charlie? – kérdezte Martland ag g odalmasan. – Most ki kell mennem a mosdóba – mondtam. – Hát persze, öreg fiú, hát persze. Maurice, seg íts Mr. M.-nek. Maurice kivitt a g yerekvécére; csak eg y óra múlva jönnek meg az iskolából, közölte velem. Vig aszt találtam Marg aret Tarrant festett mókusaiban és nyuszijaiban. Szükség em volt vig asztalásra. Amikor visszatértünk a szalonba, a lemezjátszó már a Hattyúk tavát játszotta. Martland ig en eg yszerű lélek: amikor bolti eladólányokat csábít el, nyilván Ravel Bolerója szól. – Mondj el mindent – fordult hozzám g yöng éden, már-már simog atóan, eg y Harley Street-i abortuszdoktort alakítva. – Fáj az ülepem – nyüszítettem. – Ig en, ig en – mondta. – De a fotóról beszélj. – Ah – mondtam meg fontoltan –, a fotonkópia. Túl sok whiskyt adtál éhg yemerre. Tudod, még nem ebédeltem. – Azzal meg lehetősen drámai módon visszaszolg áltattam nekik eg y kicsit a whiskyből. Martland bosszúsnak tűnt, de úg y g ondoltam, valamelyest sikerült feljavítanom a kanapéhuzatát. A következő két-három percet meg úsztuk anélkül, hog y jelentősebb kár esett volna az újonnan fellelt meg hittség ben. Martland elmag yarázta, hog y hajnali 5.15-kor valóban találtak eg y fényképet a Nemzeti Galéria eg yik Turnerje mög ött. Az Odüsszeusz kigúnyolja Polüphémoszt (No. 508) mög é dug ták. Majd a tárg yalótermi hang ján íg y folytatta: – A fotó két, kölcsönösen beleeg yező felnőtt férfit ábrázol, amint éppen… kölcsönös beleeg yezésre lépnek.

– Úg y érted, hog y nemileg érintkeznek? – Úg y. – És az eg yiknek kivág ták az arcát? – Mindkettőét. Felálltam és odamentem a kalapomhoz. A két bug ris nem mozdult, de látszott rajtuk, hog y éberebbek lettek. Nem voltam elég jó formában ahhoz, hog y kivessem mag am az ablakon. Félrehúztam a kalap belső bőrcsíkját, feltéptem eg y kis helyen a kanavászbélést, és átadtam Martlandnek eg y kis ovális fotog ráfiát. Üres tekintettel bámult rá. – Öreg fiú – mondta lág yan –, nem feszítheted tovább a húrt. Ki az úriember? Most én bámultam rá üveg es szemmel. – Tényleg nem tudod? Újra meg nézte. – Mostanság több a szőr az arcán – noszog attam. Meg rázta a fejét. – Gloag nak hívják a pasast – mondtam. – A barátainak csak Borospalack, valamilyen obszcén okból. Ő mag a készítette a fotog ráfiát. Cambridg e-ben. Martland váratlanul és indokolatlanul roppant ag g odalmas képet vág ott. Akárcsak az emberei, akik körénk g yűltek, eg ymás széles markába nyomva az apró fotót. Aztán mindhárman bólog atni kezdtek, eleinte bizonytalanul, majd eg yre határozottabban. Elég viccesek voltak, de a fáradtság om okán nem tudtam ig azán élvezni a dolg ot. Martland most már undok arccal fordult felém. – Gyerünk, Mortdecai – mondta, minden jó modort mellőzve –, mondd el vég re az eg észet. És g yorsan, mert kijövök a béketűrésből. – Szendvics? – érdeklődtem óvatosan. – Eg y üveg sör? – Később. – Rendben. Három héttel ezelőtt eljött hozzám Borospalack Gloag . Átadta nekem a kivág ott arcát, és azt mondta, hog y teg yem biztos helyre, mert neki keg yelmet jelent, nekem meg pénzt a bankban. Nem adott mag yarázatot, de én tudtam, hog y nem ver át, mert retteg ett Jocktól. Azt mondta, hog y ezentúl mindennap felhív, és ha eg y napon még sem, az azt jelenti, hog y bajba került, és akkor szólnom kell neked, hog y fordulj Turnerhez a Nemzeti Galériában. Ez minden. Amennyire tudom, ennek semmi köze a Goyához… eg yszerűen csak meg rag adtam az alkalmat, hog y átadjam az üzenetet. Borospalack tényleg bajban van? Bevitetted abba a rohadt vidéki kórházatokba? Martland nem válaszolt. Csak állt és nézett rám, az arcát dörzsölve, ami csúnyán serceg ő hang ot adott. Szinte hallottam, hog y azon morfondírozik, nem hozna-e ki belőlem még több ig azság ot az akku. Reméltem, hog y nem: az ig azság ot g ondosan kiporciózva kell adag olni, eg észség es étvág yat teremtve a rá következő hazug ság okhoz. Talán úg y döntött, hog y mostanáig ig azat mondtam; talán csak arról volt szó, hog y eg yelőre elég neki ennyi ag g ódnivaló.

Valójában persze fog alma sem volt arról, milyen nag yon kell ag g ódnia. – Mehetsz – mondta vég ül. Fog tam a kalapom, meg ig azítottam és elindultam az ajtó felé. – Ne hag yjam el a várost? – szóltam vissza az ajtóból. – Ne hag yd el a várost – hag yta rám szórakozottan. Nem volt kedvem emlékeztetni a szendvicsre. Kilométereket g yalog olhattam, mire találtam taxit. Minden ajtókilincse meg volt. Mély álomba merültem, a sikeres hazug ok álmába. Atyám, a lakásom kész kupleráj volt. Felhívtam Mrs. Spont, és közöltem vele, hog y vég re készen állok az átrendezésre. Vacsoratájt átjött és seg ített rendet rakni – nem rontotta meg a siker –, majd eg y boldog órát töltöttünk a kandalló előtt bútorhuzatok, tapéták és eg yebek közt válog atva, aztán Jockkal hármasban körbeültük a konyhaasztalt és befaltunk vacsorára eg y hatalmas ang ol reg g elit, amilyet manapság már csak nag yon kevesen eng ednek meg mag uknak. Mrs. Spon távozása után azt mondtam Jocknak: – Tudod, mit g ondolok, Jock? Mire ő: – Nem, mit? – Hog y Mr. Gloag meg halt. – Kapzsiság ra tippelek – válaszolta Jock rejtelmesen. – Mit g ondol, ki ölte meg ? – Szerintem Mr. Martland. De azt hiszem, ez eg yszer azt kívánja, bár ne tette volna. – He? – Ig en. Hát, jó éjszakát, Jock. – Jó éjszakát, Mr. Charlie. Levetkőztem és tettem még eg y kis krémet a sebeimre. Eg yszerre olyan fáradt lettem, mint akit ag yonütöttek – mindig íg y vag yok vele tortúra után. Jock, áldassék a neve, meleg vizes palackot tett az ág yamba. Érti a csíziót.

3 Mert felrémlett, hog y talán démoni Rontás ült rám, Isten tudja, hog yan, S rossz álom az eg ész. Aztán utam Is meg szakadt. S kezdtem lemondani Meg int, s ím, kattant bennem valami Mint csapda kattan s a vad fog va van… Roland vitéz a setét toronyhoz ért{8}

Számomra pontban tíz órakor virradt, a leg finomabb csésze teával, amit valaha módom volt élvezni. A kanári csodásan énekelt. A csig ák meg int a bokrokra tapadtak, és nem adták jelét, hog y le akarnának mászni. Nem is ig azán rándultam össze, amikor Martland akkuja éreztette hólyag húzó hatását, bár volt eg y olyan pont, ahol azon kaptam mag am, hog y vág yva vág yom Pantag ruel libanyakára. Hosszú telefonbeszélg etést folytattam a biztosítási üg ynökeimmel, és elmag yaráztam nekik, hog yan szedjenek ki Martlandből pénzt a berendezésemben okozott kár miatt, és íg éretet tettem, hog y küldöm a behatolók fotóit, amint Jock előhívja őket. Aztán mag amra öltöttem eg y könnyű nyári kamg arnt{9}, eg y pörg e karimájú kalapot és eg y pár Lobb-féle szarvasbőr cipőt. (A nyakkendőm, ha jól emlékszem, eg y foulard volt, merde d’oie alapszínben, de el nem tudom képzelni, miért érdekelné ez önöket.) Íg y felöltözve – és jól bevazelinezett vízhólyag okkal – elsétáltam a parkba, hog y felkeressem a pelikánt és eg yéb tollas barátaimat. Nag yszerű formában voltak. – Isteni idő van – mondhatták volna. Áldásomat adtam rájuk. Aztán ellátog attam a műkereskedő neg yedbe, üg yelve arra, hog y eg yenesen előre nézzek, miközben odapillantottam a vacak Shayer és az eg y kaptafára készült Koekkoek-festményekre a boltok – bocsánat, g alériák – kirakatában. Jaj nekem! Eg y idő múlva meg bizonyosodtam arról, hog y nem követnek (ezt jeg yezzék meg , mert fontos) sem elölről, sem hátulról, és beug rottam a Mason’s Yardba. Persze ott is vannak g alériák, de én Mr. Spinozát készültem felkeresni, aki szintén műkereskedő, csak eg y sajátos területre specializálódott. Moishe Spinoza Barzilai voltaképpen ug yanaz, mint a Basil Wayne & Co.; e nag y karosszériaépítőkről még önöknek is hallaniuk kellett, tudatlan olvasók, bár nulla eg ész eg ytized százalékuk sem eng edheti meg mag ának Spinoza g yönyörű karosszériáit, és még ennél is kevesebben a fenség es kárpitjait. Hacsak nem az, aki a saját szintje alatt olvas, mert társadalmi állására nézve indiai maharadzsa vag y texasi olajmező-tulajdonos.

Mr. Spinoza ig en speciális, eg ytestű karosszériákat g yárt a világ nag y autóihoz. Hallott Hooperről és Mullinerről, és kedvezően, bár kissé homályosan nyilatkozik róluk. Ha olyan a hang ulata, alkalmilag helyreállít vag y újjáépít eg y vintag e Rollst, Infantát vag y Mercedest. Bug attit, Cordot, Hirondelle-t és Leyland Straig ht-Eig htet is hajlandó fontolóra venni. És még vag y három másik márkát. De próbáljuk csak meg kérni, hog y rittyentsen ki eg y vesszőfonással és ezüst koton osztósávokkal dizájnolt Minit, vag y építsen be paráználkodáshoz hátradönthető üléseket eg y Jag uarba, és ott helyben szembe köp. De szó szerint! Amit leg jobban szeret, az a Hispano-Suiza – a „spanyol svájci”. Én nem értem, de íg y van. A bűnözésbe is beszáll. Mondhatjuk, hog y ez a hobbija. Nincs szükség e pénzre. Jelenleg a leg jobb vevőmnek épít újjá eg y kései Silver Ghost Rolls Royce-t, bizonyos értelemben ezt jöttem meg szakérteni. A vevőm, Milton Krampf (ig en, tényleg ) eg y valódi maffiózótól vásárolta meg , aki eg y tanyaudvaron talált rá, eg y szecskavág ó és eg y répaaprító alatt, eg y hosszú karrier vég én, amelynek során a jármű volt már állatszállító, halottaskocsi, kombiautó, utánfutó, bárói nászajándék és mobil közösülő platform; fordított sorrendben, persze. Mr. Spinoza talált hat tökéletesen jó küllős kereket, darabját száz fontért, aprólékos pontosság g al meg épített eg y Roi des Belges nyitott túrakocsit, és befestette tizenhat réteg Anna királynő-fehérrel, minden eg yes réteg nedves-száraz csiszolást kapott, és most fejezi be az olívazöld Levant Morocco kárpitozást és a karosszériavonalak bájos szabadkézi arabeszkjeit, nyestszőr ecsettel. A munkát nem mag a vég zi; Mr. Spinoza vak. Vag yis volt. Körbejártam a kocsit, plátói csodálattal. Nem lett volna értelme vág yakozni – eg y g azdag ember autója volt. Úg y tíz kilométeren eszik meg eg y g allont, amivel nincsen semmi g ond, ha az embernek olajmezője van. Milton Krampfnak sok olajmezője van. Mindent összevéve úg y huszonnég yezer fontjába lesz az automobil. Ezt kábé annyira érzi meg , mint ha meg csípnék az orrát. (Azt mondják, aki tudja, mennyije van, az nem is g azdag – nos, Krampf tudja. Minden reg g el felhívja eg y ember telefonon, eg y órával a New York-i tőzsde nyitása után, és meg mondja neki, hog y pontosan mennyire g azdag . Bearanyozza a napját.) Eg y undok inas közölte velem, hog y Mr. Spinoza az irodájában van, úg yhog y arra vettem az irányt. – Üdv, Mr. Spinoza – rikkantottam –, milyen szép napunk van! Rosszindulatúan meredt eg y pontra valamivel a bal vállam felett. – Mag a hohatt g azembeh – sziszeg te. (Tudják, neki hiányzik a szájpadlása. Szeg ény ördög .) – Mag a piszkoh hohadék. Hoh mehi idedug ni a képét, mag a kuhafi? A többi eg y kicsit durva volt, ezért inkább nem idézném szó szerint, ha nem bánják. Azért húzta fel íg y mag át, mert előző nap olyan korai órán küldtem ide az MGB-t azzal a kis különleg esség g el a tetőkárpitban. „Kuhva kohán”, ahog y ő fog almazott. Továbbá attól is tart, hog y az emberek még azt hihetik, dolg ozik rajta, és már látta is mag a előtt lelki szemeivel, hog y micisapkás fickók jönnek hosszú, tömött sorokban, és követelik, hog y dukkózza át az MGjüket. Amikor átmenetileg szünetet tartott, rideg en közöltem vele: – Mr. Spinoza, nem azért jöttem, hog y meg tárg yaljuk az anyámmal való kapcsolatomat, ez

kizárólag rám és a pszichiáteremre tartozik. Azért jöttem, hog y nehezményezzem a csúnya szavakat, amiket Jockkal szemben használt, pedig tudhatja, milyen érzékeny. Mr. S. számos, még csúnyább szót használt, némelyiket nem eg észen értettem, de valószínűsítem, hog y nem jót jelentettek. Amikor kissé alábbhag yott a g őz, kelletlenül felajánlotta, hog y nézzük meg a Rollst és beszéljük meg a reflektorok dolg át. Meg lepetten és szomorúan fedeztem fel eg y nag y, közönség es Duesenburg ot – ha ug yan íg y kell írni – a műhelyben, és amikor ezt szóvá tettem, sikerült meg int felpaprikáznom. Soha nem voltak lányg yermekeim, de ez nem g átolta meg Mr. Spinozát abban, hog y minteg y dióhéjban felvázolja a pályafutásukat a bölcsőtől az utcasarokig . Én a Silver Ghost oldalának dőlve ámultam nyelvi kifejezőerején. „Értelem lakomája, lélek áradása”{10}, ahog y azt Alexander Pope (1688–1744) összeg ezte. Miközben mi ilyen polg ári jólneveltség g el társalog tunk, valamilyen zaj ütötte meg a fülemet a Mason’s Yard déli oldala felől, amit a DONG hang utánzó szóval tudnék leírni. Ezzel többékevésbé eg y időben eg y BANG volt hallható a köldökömtől minteg y kilencven centivel északra, és eg y nag y pörsenés jelent meg a Silver Ghost ajtaján. Eg y szempillantás alatt nég ykézlábra ereszkedtem, mit sem törődve értékes öltönyömmel. Nézzék, g yakorlott g yáva vag yok. Mr. Spinoza, akinek az ajtón volt a keze, rájött, hog y valaki kárt tesz a munkájában. Feleg yenesedett, és azt kiáltotta: – Oi! –, de az is lehet, hog y „Oj!” volt. Újabb DONG hallatszott, amit ezúttal nem BANG követett, hanem eg y roppanó, majd szottyos hang , és Mr. Spinoza koponyájának hátsó része szétterült a mög öttünk lévő falon. Örömmel jelenthetem, semmi sem került az öltönyömre. Ekkor Mr. Spinoza is kifeküdt, de sajnos ezzel már elkésett. Eg y kékesfekete lyuk volt volt a felsőajkán, és eg y darab fog pótlás állt ki a szája sarkából. Rémes látványt nyújtott. Bárcsak azt mondhatnám, hog y kedveltem őt, de ez nem lenne ig az. A korombeli és (ahog y a szabók nevezik) erős testalkatú úriemberek szinte soha nem mászkálnak nég ykézláb olajos műhelypadlókon, kivált, ha drág a és majdnem vadonatúj, könnyű nyári kamg arnöltönyben vannak. Ez azonban határozottan a szabálysértések napja volt, úg yhog y lesunytam a fejem és araszoltam kifelé. Sikerrel. Nyilván abszurd látványt nyújtottam, de kijutottam az udvarra és azon át az O’Flaherty Galéria ajtajához. Mr. O’Flaherty, aki jól ismerte az apámat, valójában eg y öreg zsidó, Groenblatternek vag y valami ilyennek hívják, és sötét bőrű, mint eg y etióp. Az arcához kapott, amikor meg látott, és ide-oda ing atva a fejét g ajdolt valamit, ami úg y hang zott, hog y „Mmm-Mmm-Mmm”, a mag as C feletti G reg iszterben. – Hog y meg y ma a bolt? – kérdeztem merészen, de kissé reszketeg hang on. – Ne is kérdezze, ne is kérdezze – felelte automatikusan, aztán: – Ki támadott meg íg y, Charlie fiam, valakinek a férje? Vag y ne adj’ isten valakinek a feleség e? – Nézze, Mr. G., nem támadott meg senki, csak Mr. Spinozánál volt némi zűr, mire én g yorsan eljöttem… Ki akar belekeveredni, ug ye… De meg botlottam és elestem, ennyi. Mint jó barát meg kérné Perce-t, hog y fog jon nekem eg y taxit, nem érzem jól mag am. – Rájöttem, hog y mindig íg y beszélek Mr. G.-vel.

Persze, Mr. G. patkányképű kis verőembere – nem eng edhet meg mag ának rendes, nag y méretűt – szerzett taxit, én pedig meg íg értem Mr. G.-nek, hog y küldök hozzá eg y jó vevőt, mert tudtam, hog y ez visszatartja a pletykálkodástól. Hazaérve eg y székbe rog ytam, ekkor jött ki rajtam a késleltetett pánik. Jock készített nekem eg y csésze csodálatosan üdítő mentateát, amitől sokkal jobban éreztem mag am, kivált miután rátöltöttem bő eg y deci whiskyt. Jock rámutatott, hog y ha azt mondanám, elütött eg y autó, a biztosító venne nekem eg y új öltönyt. Ez vég képp kikúrált, és már indultam is az üg ynökeimhez, mivel a kárig énymentes bónusz számomra csak g yerekkori álom. De semmi sem simítja ki úg y a g ondterhelt homlokot, mint eg y kis biztosítási pénz, nekem elhihetik. Ezalatt Jock elküldte a portás kislányát taxin Prunier-hez eg y à porter ebédcsomag ért. Volt benne eg y finom kis rombuszhal soufflé, eg y Varieté Prunier (hat osztrig a, más és más módon elkészítve) és két petit pots de créme de chocolat. Szundítottam eg yet, és kisimultabban ébredve hasznosan töltöttem a délutánt az ultraibolya g éppel és eg y zsírceruzával, feltérképezve az átfestés ecsetvonásait (ezt „meg erősítésnek” hívjuk a szakmában) eg y pompás táblaképen, amelyet – többé vag y inkább kevésbé – Allunno di Amico di Sandro festett. (Áldott leg yen a reneszánsz-szakértő Berenson neve.) Aztán írtam néhány bekezdést a Burling ton Mag azine-nak készülő cikkemhez, amelyben eg yszer és mindenkorra bizonyítani fog om, hog y az Ashmolean Múzeumban kiállított Olvasó Madonna még iscsak Giorg ione műve, bármit mondott is az a rémes Berenson. A vacsora sertésborda volt vesével, sült krumplival és sörrel. Mindig Jockot küldöm el sörért eg y kancsóval, és micisapkát viseltetek vele. Ettől valahog y jobban ízlik, Jock meg nem bánja. A portás kislányát nem szolg álnák ki, ug ye értik. Vacsora után meg érkezett Mrs. Spon eg y halom paszomány, bojt és párnahuzatnak való kreton mintával, és a baldachinnak szánt rózsaszín szúnyog hálóval az ág yam köré. A szúnyog háló üg yében a sarkamra kellett állnom, elismertem, hog y eg ész bájos, de rag aszkodtam a fiúknak való kékhez. Tény, hog y meg vannak a mag am kis dolg ai, de az ég szerelmére, nem vag yok deviáns, lássa be, kértem Mrs. Spont. Mrs. Spon kicsit már dühös volt, amikor meg érkezett Martland, és fenyeg ető szennyezési problémaként állt meg az ajtóban. Mag ához képest félénken, de azért határozottan vészjóslón. Vonakodva bevallották, hog y látásból már ismerik eg ymást. Mrs. Spon az ablakhoz rebbent. Sok férfit ismerek, aki rebbenni tud, de Mrs. Spon az utolsó nő, aki képes rá. Az a fajta nyúlós csend támadt, amit úg y élvezek. Vég ül Martland odasúg ta: – Talán meg kérhetnéd a vén ring yót, hog y távozzon –, bár suttog ásnak elég hang os volt. Mrs. Spon nekitámadt, és jól lehordta. Ismertem már a tehetség ét ezen a téren, de még soha nem részesített abban az előjog ban, hog y halljam, amikor meg nyitja kifejezései tárházát. Irodalmi és érzelmi ünnep volt: Martland szemmel láthatóan hervadt le. Nincs senki, aki jobban ránk tudná húzni verbálisan a vizes lepedőt, mint g yeng éden táplált, háromszorosan elvált nejünk. „Pörsenés az adófizetők seg g én”, „parkolóőr köcsög je”, „a szeg ény ember Wig g ezredese”, és ez csak néhány fog ás abból, amit Mrs. Spon feltálalt, mert volt több is, sokkal több. Vég ül elhúzott, „Rag azza” parfümjének felhője és szeretetteli jelzők kíséretében. Velúr

térdnadrág ot viselt, de meg esküdtem volna, hog y eg y tizenkét láb hosszú brokátuszályt rántott el Martlandtől, miközben elvonult mellette. – Ez ig en! – mondta Martland a távozása után. – Ahog y mondod – helyeseltem boldog an. – Nézd, Charlie, azért jöttem, hog y elmondjam, mennyire bánt, és mennyire sajnálom ezt az eg észet. Hideg pillantást vetettem rá. A nag y, g azdaság os méretben. – Az a helyzet – folytatta –, hog y rohadt dolog történt veled, és úg y g ondolom, mag yarázattal tartozom neked. Szeretném, ha képben lennél… még ha ettől kissé fölénybe kerülsz is, teszem hozzá… és, hmm… a seg ítség edet… hmm, kérem. Nag y ég , g ondoltam. – Ülj le – mondtam rideg en. – Én inkább állva maradok, az előtted is ismeretes okokból. Természetesen meg hallg atom a mag yarázatodat és a bocsánatkérésedet, de ezen felül nem íg érhetek semmit. – Ig en – mondta. Babrált eg y keveset, mint aki azt várja, hog y itallal kínálják, és azt hiszi, hog y csak meg feledkeztünk a házig azdai kötelesség ünkről. Amikor rájött, hog y ez a mértékletesség estéje lesz számára, beszélni kezdett. – Tudod, miért lőtték le Spinozát ma délelőtt? – Sejtelmem sincs – mondtam unottan, holott a délután során számtalan elképzelés merült fel bennem. Mindeg yikben tévedtem. – A g olyót neked szánták, Charlie. Felelőtlen zakatolásba kezdett a szívem a bordaketrecemben. Hideg és nedves lett a hónaljam. Vécére kellett mennem. Ezt úg y értsék, hog y az autóakkumulátor meg a hasonlók az eg y dolog , persze ésszerű határokon belül, de hog y valaki tényleg esen meg akar ölni, ezt a g ondolatot nem fog adhatja be az elme, ki akarja hányni; az eg yszerű embereknek nincsenek mentális vag y érzelmi eszközei eg y ilyen hír feldolg ozásához. – Miért vag y ebben ennyire biztos? – kérdeztem eg y másodperc szünet után. – Hog y őszinte leg yek, Maurice azt hitte, hog y tég ed lőtt le. Eg yértelműen neked szánta a g olyót. – Maurice? – kérdeztem. – Maurice? Mármint a te Maurice-od? Miért akart volna ilyet tenni? – Fog almazzunk úg y, hog y én mondtam neki. Vég ül még is leültem. Jock tag baszakadt alakja nesztelenül kivált az árnyékból az ajtó előtt, és a székem mög ött állapodott meg . Az orrán át vette a leveg őt, panaszos füttyög ő hang ot adva kilég zéskor. – Cseng etett, uram? Jock tényleg fantasztikus. Csak képzeljék el, ahog y ezt mondta. Micsoda taktikai érzék, micsoda savoir faire{11}, micsoda támasz az ifjú uraság nak a nehéz órán! Máris sokkal jobban éreztem mag am. – Jock – mondtam –, kéznél van a bokszered? Lehet, hog y pár másodperc múlva arra kérlek,

üsd meg Mr. Martlandet. Nem válaszolt: felismeri a költői kérdést, ha hallja. De érzékeltem, hog y meg vereg eti a farzsebét – ő csak a tárolójának hívja –, ahol hat uncia furmányosan kialakított réz élte bensőség es és szag os életét azóta, hog y ő volt a leg ifjabb fiatalkorú bűnöző Hoxtonban. Martland hevesen, türelmetlenül rázta a fejét: – Nem, erre semmi szükség . Próbáld meg érteni, Charlie. – Te próbálj meg érteni eng em – mondtam. Komoran, fájós fenékkel. Fújt eg yet, amit sóhajnak vettem. – Tout comprendre, c’est tout pardonner{12} – mondta. – Ezt nevezem! – Nézd, Charlie, fél éjszaka ébren voltam azzal a vérszomjas kis vén mániákussal a belüg yminisztériumban, beszámoltam neki a teg napi csevejünkről. – Csevej, ez jó. – Amikor elmondtam neki, milyen sokat tudsz erről az aktáról – folytatta Martland –, nem fog adott el más meg oldást, mint a te kiiktatásodat. „Radikális lezárás”, íg y fog almazott a hülye kis buzi. Túl sok thrillert olvashat teázás közben. – Nem – mondtam barátság osan –, ez még nem szerepelt a thrillerekben, csak a Sunday Timesban. Ez CIA-szöveg . Valószínűbb, hog y a Zöldsapkások aktájában olvasta. – Teg yük fel, hog y íg y van, teg yük fel, hog y íg y van – ismételg ette, mint aki beleszeretett a kifejezésbe –, teg yük fel, hog y íg y van, mindenesetre én próbáltam vele meg értetni, hog y mivel még nem ig azán tudjuk, mit tudsz és honnan tudod – ami még fontosabb –, ezért őrültség lenne ebben a szakaszban likvidálni tég ed. Vag yis bármelyik szakaszban, de ezt még sem mondhattam, ug ye? Szóval, próbáltam rávenni, hog y forduljon a miniszterhez, de azt mondta, hog y a miniszter ilyenkor már részeg , és neki nem elég biztos az állása ahhoz, hog y éjszaka zavarni merje, és eg yébként is… eg yébként is eng edelmeskednem kellett. Ezért ma reg g el úg y g ondoltam, hog y leg jobb lesz meg bízni Maurice-t a feladattal, ő elég impulzív fiú, tudod, íg y lesz némi esélyed a túlélésre. És Charlie, tényleg örülök, hog y a másik pasast találta el. – Ig en – mondtam. De közben azon tűnődtem, honnan tudta, hog y Mr. Spinozánál leszek azon a délelőttön. – Honnan tudtad, hog y Mr. Spinozánál leszek ma délelőtt? – érdeklődtem. – Maurice követett tég ed, Charlie. – Ezt szemrebbenés nélkül mondta. Hazug szemétláda, g ondoltam. – Értem – mondtam. Kimentettem mag am azzal az ürüg g yel, hog y felvennék valami kényelmesebbet, ahog y az örömlányok mondják. A valami kényelmesebb eg y csodálatra méltóan közönség es, kék bársony szmoking volt, amelybe Mrs. Spon eg yszer saját kezűleg varrt bele üg yesen meg tervezett szíjakat eg y öreg , kissé rozog a, arany berakásos, ha jól tudom, .28-as kaliberű revolver számára. Csak tizeneg y ősrég i, ütőszög es töltényem volt hozzá, és erősen kételkedtem a használhatóság ában, hog y a biztonság ról már ne is beszéljünk. De ez nem is arra szolg ált,

hog y meg öljek vele valakit; arra volt, hog y fiatalnak, keménynek és hatékonynak érezzem mag am. Azok, akik emberölésre tartanak pisztolyt, dobozban vag y fiókban őrzik; ha mag unknál tartjuk, az azt jelenti, hog y mi ülünk a mag as lovon. Szájvizes öblög etés és a vízhólyag jaim vazelinos újrakenése után visszatértem a nappaliba, és felszerszámozva már én voltam nyereg ben. Meg álltam Martland széke mög ött, és észrevettem, mennyire nem tetszik nekem a tarkója. Nem mintha hurkás lett volna a teuton hájtól, de még disznósörte sem ütközött ki rajta; csak a nett és g yűlöletes mag abiztosság , a jog osulatlan, de leg yőzhetetlen önteltség . Akár eg y újság írónő. Úg y döntöttem, meg eng edhetem mag amnak eg y indulatkitörés fényűzését: illik a képbe, amelyet teremteni akartam. Elővettem a kis pisztolyt és a jobb fülébe dug tam a csövét. Nag yon nyug odtan ült – tényleg nincs baj az ideg eivel –, és panaszosan meg szólalt: – Az ég szerelmére, vig yázz azzal, Charlie, az ütőszög es töltények nag yon kényesek. Beljebb nyomtam a csövet; úg y éreztem, jót tesz a hólyag jaimnak. Jellemző, hog y Martland utánanézett a feg yvertartási eng edélyemnek. – Jock – mondtam határozottan –, most defenesztráljuk Mr. Martlandet. Jocknak felcsillant a szeme. – Hozom a borotvapeng ét, Mr. Charlie. – Nem, Jock, rossz szót használtam. Úg y értettem, hog y kidobjuk az ablakon. Azt hiszem, a te szobád ablakán. Ig en, de előbb levetkőztetjük, és majd azt mondjuk, hog y közeledni próbált hozzád és miután visszautasítottad, szerelmi tébolyában kiug rott. – De Charlie, milyen mocskos ötlet ez? Nem g ondolsz a feleség emre? – Sohasem g ondolok rendőrök feleség ére, meg őrjít a szépség ük, akár a bor. Eg yébiránt a szodómia szál miatt a minisztered titkosítani fog ja az üg yet, ami mindkettőnknek jó. Jock már vezette is kifelé a szobából Martlandet a „csendben velem jön” módszert alkalmazva, amelyben az áldozat kisujja fájdalmas szerepet játszik. Jock ezt eg y elmeápolótól tanulta. Értik a dolg ukat. Jock szobája, mint mindig , telítve van azzal, ami London W1-ben frissleveg ő-számba meg y; a lég nemű anyag a szélesre tárt ablakon árad be. (Miért építenek az emberek házakat, hog y távol tartsák az időjárást, ha aztán meg lyukakat vág nak a falba, hog y beeng edjék? Sosem fog om meg érteni.) – Jock, mutasd meg Mr. Martlandnek a heg yes korlátrudakat – mondtam undokul. (El sem tudják képzelni, milyen undok hang om van, ha ig yekszem. Valaha adjutáns voltam, a mostani g árdaezredükben.) Jock kilóg atta annyira, hog y láthassa a korlátot, aztán elkezdte vetkőztetni. Martland csak állt ott, reszketeg mosollyal a szája sarkában, nem ellenkezett, amíg Jock neki nem látott kicsatolni az övét. Akkor g yorsan beszélni kezdett. Mondókájának az volt a veleje, hog y ha lemondanék a tervemről, elintézné nekem, hog y meg kapjam a Kelet mesés kincseit; az ő sírig tartó tiszteletét és meg becsülését;

a törvényes mentesség et nekem és az enyéimnek, ig en, a harmadik vag y neg yedik nemzedékig bezárólag . Ezen a ponton heg yezni kezdtem a fülem. (Hog y én mennyire szeretném, ha mozg atni tudnám a fülemet! Az eg yetemem pénztárosa képes volt erre.) – Felkeltetted az érdeklődésemet – mondtam. – Tedd le eg y kicsit, Jock, hog y mindent elmesélhessen. Többé eg y ujjal sem értünk hozzá, szabadon mondta, csak mondta a mag áét. Nem kell ahhoz g yávának lenni, hog y ne örüljön az ember tíz méter zuhanásnak a heg yes karókra, kivált meztelenül. Én az ő helyében biztosan zokog tam volna. Tehát eddig íg y alakult a történet: Borospalack Gloag példátlan esztelenség ről tanúbizonyság ot téve, rég i eg yetemi cimboráját – a kölcsönösen beleeg yező férfipáros másik felét – kezdte szorong atni némi pénzért, elküldve neki a rosszalkodást bemutató fotog ráfia 35 milliméteres kópiáját. (Ez nyilvánvalóan része volt a meg beszélt tervnek, és ig en bosszantó. Gondolom, kellett a pénz szeg ény fiúnak; bárcsak tőlem kért volna.) A mára nag y méltóság ra jutott cimbora, aki örökös retteg ésben élt feleség e nővérétől és más rokonoktól, úg y döntött, kiköhög i azt az ésszerű összeg et, de meg hívott vacsorára eg y helyettes rendőrfőnököt, és a portói mellett feltett néhány finoman puhatolózó kérdést, mint például: „Hog y bánnak el mag uknál mostanság a zsarolókkal, Freddy?”, és íg y tovább. A helyettes rendőrfőnök, aki látott valamilyen kiadatlan anyag ot a cimboráról eg y lapszerkesztő széfjében, meg riadt ménként ág askodott fel. Úg y döntött – talán elítélhető módon –, hog y ő inkább nem akar tudni az eg észről, de meg adta a cimborának a jó öreg Martland nevét és számát. – Arra az esetre, uram, ha ismerne valakit, akinek g ondja támadhat, he-he. A cimbi ezután vacsorára hívja Martlandet, és meg osztja vele a nyomdafestéket tűrő részleteket. Martland azt mondja neki, „bízza csak ránk, uram, mi tudjuk, hog y kell bánni az ilyen hitvány alakokkal”, és akcióba lendül. Másnap valami küldönc, előkelően dörmög ve repülőőrnag yi bajuszába, felhívja Borospalackot, és átad neki eg y diplomatatáskát, tele ropog ós, tízfontos bankjeg yekkel. Öt percre rá meg jelenik Martland a keménykezű g auleitereivel, és elszállítja szeg ény Borospalackot a rossz hírű vidéki kórházba. Beveti a g épkocsi aksiját, hog y meg puhítsa, és miután mag ához tér, az orra alá nyomják az oblig át whiskyt. De őt keményebb fából farag ták, mint eng em: az ig azi homárok g yakran ilyenek. – Pfúj! – mondja, de az is lehet, hog y „Piha!” volt –, vig yék innen ezt az undorító löttyöt. Chartreuse nincs? És nehog y azt hig g yék, hog y rám tudnak ijeszteni. Imádom, ha az ilyen nag y, szőrös drág aság ok durván bánnak velem. – És ezt mindjárt be is bizonyítja. Kikérik mag uknak. Martland mostantól hivatásának tekinti, hog y beleverje az istenfélelmet Borospalackba, és világ ossá teg ye, hog y ezt a fotós affért nem úszhatja meg . Különleg es parancsot kapott, hog y ne kutakodjon, és nem mondtak neki semmi kínosat, de természeténél fog va és rég i szokást követve kíváncsi, ráadásul beteg esen iszonyodik a buzeránsoktól. Úg y dönt, hog y a fenekéig túr a rejtélynek (bár talán nem szerencsés itt ez a kifejezés), és mindent elmondat

Borospalackkal. – Íg y is jó – közli komoran –, de ez most tényleg fájni fog . – Csak íg érg et – fölényeskedik Borospalack. Ezután olyan kezelést kap, ami tényleg zsig erbe váj, és nem valószínű, hog y Borospalack ezt is élvezi. Amikor ismét mag ához tér, nag yon dühös, és attól is fél, hog y a procedúra árt a jó külsejének, ezért elmondja Martlandnek, hog y komoly biztosítékot helyezett el Mltsg os. Charlie Mortdecainál, nála keressék. Ezen túl nem hajlandó többet mondani, és a harag ra g erjedt Martland még eg y kezelésben részesíti, amit eddig csak kínai kettős üg ynököknek tartottak fenn. Borospalack, általános csalódásra, belehal. Gyeng e volt a szíve, tudják. Persze, ahog y mondani szokták, rosszabb dolg ok is történnek a háborúban, és soha senki nem kedvelte ig azán Borospalackot, kivéve talán néhány g árdistát a Chelsea Laktanyából, de Martland nem az az ember, aki méltányolja a ki nem érdemelt keg yelmet. Az eset mélység es elég edetlenség et szült benne, annál is inkább, hog y nem sikerült a vég ére járnia. Képzelhetik, milyen bosszús lehetett, amikor a cimbora lázas izg alomban felhívja és arra kéri, hog y azonnal jelenjen meg , mag ával hozva a nyomorult Borospalackot. Martland azt feleli, hog y perceken belül ott lesz, de pillanatnyilag eg y kis nehézség be ütközik mag ával vinnie Mr. … izé, Gloag ot. Amikor meg érkezik, zavartan az orra alá dug nak eg y felzaklató levelet. Még Martland is, akinek az ízlése hag y némi kívánnivalót mag a után, visszaretten a levélpapír láttán: perg amenutánzat, hullámosított és aranyozott széllel, felül g azdag on díszített, hamis címerrel, alul eg y sivatag i naplemente színes panorámaképével. A cím, Olde Englysshe betűkkel írva, „Rancho de los Siete Dolores de la Virg en”, Új-Mexikó. Röviden, az én nag yon jó vevőmtől, Milton Krampftól jött. A levél szerint – meg jeg yzem, én nem láttam, íg y itt csak Martland beszámolóját parafrazeálom – Mr. Krampf nag y csodálója a kiváló cimborának, és rajong ói klubot (!) akar szervezni, hog y alig ismert életrajzi információkat osszon meg nevezett cimboráról szenátorokkal, kong resszusi képviselőkkel, a brit parlament tag jaival és a Paris Match mag azinnal. (Utóbbi tényleg rémisztő, ismerjék el.) Közli továbbá, hog y eg y bizonyos Mr. Borospalack Gloat kapcsolatban áll vele, és szívesen feltárná illusztris emlékeit „a közös tanulóévekről Cambridg e-ben”. Azt is felveti, mi lenne, ha hármasban találkoznának valahol, hog y meg próbáljanak kölcsönösen előnyös meg állapodásra jutni. Más szóval, ez fenyeg etés. Talán félénk és esetlen, de félreérthetetlen fenyeg etés. (És ezzel a szereplőg árdának már két tag ja is meg zakkant, csak én maradtam ép eszemnél és felelősség re vonhatóan. Azt hiszem.) Martland szünetet tartott elbeszélésében, én pedig nem sürg ettem, mert ez nag yon rossz hír volt: amikor a milliomosok meg harag szanak, az bajt hoz a szeg ényebbekre. Annyira feldúlt voltam, hog y meg g ondolatlanul itallal kínáltam Martlandet. Súlyos hiba, hiszen elemi érdekem volt, hog y retteg ésben tartsam. Ahog y kitöltötte mag ának a már ismerős nedűt, láthatóan visszatért az önbizalma, a feje újra felvette a szokásos, őrjítően fölényes tartást. Mennyire utálhatták a bajtársai, fig yelve, ahog y lefelé taposva, felfelé nyalva lépeg et előre a szolg álatban. De eg y percre sem szabad elfelejteni, hog y veszélyes és sokkal okosabb, mint amilyennek szeme vag y beszéde alapján tűnik.

– Martland – szólaltam meg kis idő múlva –, azt állítottad, hog y az embereid követtek ma délelőtt Spinozához? – Úg y van. – Élénk, nag yon is élénk. Határozottan kezd formába lendülni. – Jock, Mr. Martland füllent nekem. Lég y szíves, üsd meg . Jock kibontakozott az árnyékból, g yeng éden elvette Martland poharát, és lehajolt, hog y jóindulatúan az arcába bámuljon. Martland elkerekedett szemmel, kissé nyitva hag yott szájjal visszabámult rá. Ez, mármint a nyitott száj, hiba volt. Jock nag y keze félkört írt le és hang os csattanással landolt Martland orcáján. Martland átrepült a kanapé karfája felett, és a falburkolatnál kötött ki. Ott ült eg y darabig ; apró szeme a g yűlölet és a félsz könnyeit perg ette. Immár csukott szája ráng atózott – szerintem a fog ait számolta. – Azt hiszem, ez talán ostobaság volt tőlem – mondtam. – Úg y értve, hog y a meg ölésed biztonság os lenne, örökre elvarrna bizonyos szálakat, ug yebár, de a bántalmazástól csak bosszúszomjas leszel. – Hag ytam eg y ideig , hog y ezen elg ondolkozzon, és meg értse a kellemetlen folyományokat. Elg ondolkozott. Meg értette. Vég ül kényszeredett mosolyra húzta a száját – rémes látvány volt –, odajött és visszaült a helyére. – Nem fog ok neheztelni rád, Charlie. Persze hog y úg y érzed, meg érdemlek eg y kis leckéztetést a mai délelőtt után. Arra célzok, hog y még nem tértél mag adhoz. – Van benne valami – mondtam az ig azság nak meg felelően, mert tényleg volt benne valami. – Hosszú napom volt, tele g ondokkal és zűrzavarral. Ha most fennmaradok, akkor nag yon rossz döntést hozhatok. Jó éjszakát. – Azzal kiviharzottam a szobából. Martlandnek meg int tátva maradt a szája, amikor becsuktam az ajtót. Eg y rövid, élvezetes menet után a meleg zuhany alatt, drág a fog krémmel illettem az öreg elefántcsont várakat, eg y kis Johnson babapúder ide meg oda, s már bújtam is be a takaró alá, hog y mag amhoz térjek és ismét önmag am leg yek. Krampf idióta levele ag g asztott, talán jobban is, mint az, hog y az életemre törtek, de eszembe jutott, hog y köztudottan semmi nem olyan alkalmas a holnapért való ag g ódásra, mint a holnap. Néhány oldal Firbankkel elűztem a g ondokat az elmémből, és g yeng éd álomba merültem. Az alvás számomra nem puszta kikapcsolás: roppant pozitív élmény, amelyet szakértelemmel kell kortyolg atni és ízlelg etni. Jó éjszakám volt; úg y kényeztetett az alvás, akár eg y rég i, tüzes szerető, aki mindig képes új g yönyörrel meg lepni elcsig ázott partnerét. A hólyag jaim is sokkal jobban voltak.

4 Reg g el hét óra éppen, Harmatg yöng yös az ág : Amerre Pippa jár{13}

Öröménekkel fog adtam Jockot, amikor ébresztett, pedig a szívem nem íg y érzett. Reg g el tíz óra volt, mint mindig , és az Upper Brook Streetet elöntötte a víz. Nyirkos, szemerkélős volt az idő, az ég eg érpiszok színű. Pippa ág yban maradt volna, és az ép eszű csig ák nem tapadtak volna bokrokra. A csésze teám, amely rendszerint olyan jólesett, mint a mennyei eső, most leg inkább a másnapos szájízre emlékeztetett. A kanári székrekedésesnek tűnt, és a szokásos eg y-két dalstrófa helyett csak mog orva pillantást kaptam tőle. – Mr. Martland odalent várja, Mr. Charlie. Már félórája. Vicsorog va a fejemre húztam a selyem ág yneműt, eltemetkezve az anyaméh meleg ében, ahol senki sem bánthat. – Látnia kéne a helyét, ahol meg ütöttem, nag yon jól néz ki. Mindenféle színű. Ez meg rag adott. Vég re valami jót is ad ez a nap. Bár tudtam, hog y nem kéne, felkeltem. Szájöblítés, fél Dexedrine, eg y falatka szardellás pirítós és Charvet házikabát – a fenti sorrendben –, és készen álltam szembenézni akárhány Martlanddel. – Vezess ahhoz a Martlandhez – rendelkeztem. Azt kell mondanom, pazarul nézett ki; nem a g azdag őszi árnyalatokkal bűvölt el, amelyek feldag adt képét színezték, hanem az arckifejezések játékával. Eg ész listát lehetett összeállítani belőlük, de pillanatnyilag nem volt hozzá kedvem. Elbeszélésünk szempontjából csak az eg yik számított: eg yfajta félénk álderű némi g ondosan adag olt fanyarság g al, akár a Worcestermártás két cseppje a leveses tányérban. Felpattant és elém sietett, férfias szorításra nyújtva a kezét. – Szent a béke, Charlie? – motyog ta. Most nekem esett le az állam – zavaromban kivert a víz és szég yelltem mag am helyette. Vag y valami olyasmi. Rekedt torokhang ot adtam ki, és úg y tűnt, meg elég szik vele, mert visszatelepedett a kanapéra. Hog y elrejtsem a zavarom, utasítottam Jockot, hog y főzzön nekünk kávét. Többé-kevésbé szótlanul vártuk a kávét. Martland meg próbálta felhozni az időjárás témát – ő az az ember, aki mindig tudja, mikor alakul ki a leg újabb V alakú alacsony nyomású lég tömeg Izland felett. Kedvesen elmag yaráztam, hog y amíg nem iszom meg a reg g eli kávémat, g yeng e vag yok meteorológ iából.

(Honnan ered a britek különös érdeklődése az időjárás iránt? Hog yan tárg yalhatnak arról komolyan felnőtt birodalomépítők, hog y esik vag y nem esik, esett-e és valószínű-e, hog y esni fog ? El tudják képzelni akár a leg üresebb fejű párizsiakat, bécsieket vag y berlinieket, hog y ilyen badarság g al alázzák mag ukat? „Ils sont fous ces Bretons”{14}, mondja Obelix, jog osan. Felteszem, ez voltaképpen az ang ol ember termőföldről való elképzelésének eg y meg jelenési formája. A leg inkább nag yvárosi polg ár is a szíve mélyén kisbirtokos paraszt, aki bőr lábszárvédőre és sörétes puskára vág yik.) Meg érkezvén a kávé (milyen nehéz ezt kifejezni ablativus absolutus nélkül!), eg y darabig békésen iddog áltunk, átadva eg ymásnak a cukrot és a tejszínt, időről időre álság osan mosolyog va. Aztán beintettem. – És most elmondod nekem, honnan tudtad, hog y Spinozánál vag yok – indítottam. – Charlie, miért lovag olsz annyira ezen a semmiség en? Ez nag yon jó kérdés volt, de nem állt szándékomban válaszolni rá. Üres tekintettel bámultam Martlandet. – Eg yébként nag yon eg yszerű. Véletlenül jól ismerjük… vag yis ismertük az öreg Spinozát arról a minteg y neg yedmillió értékű piszkos fontról, ami a nag y vonatrablásból került hozzá. Tiszta ötösöket adott érte, és százhetvenöt fontot nyert eg y centen. Mocskos vén g azember. Szóval, tudtuk, hog y hamarosan szállítania kell, ezért felbéreltünk eg y kis hulig ánt, aki az eg yik Mason’s Yard-i g alériának dolg ozik, hog y tartsa meg fig yelés alatt a helyet. Ha bárki, aki, mondjuk úg y, érdekesnek tűnik, meg látog atja Spinozát, ez az illető rádión közli velünk. – Valóban? – mondtam. – Akkor ezt veg yük tisztázottnak. És mi van akkor, amikor zárva a g aléria? – Ezt a kockázatot vállalnunk kell. Szűkös a költség vetés, amit ilyen munkákra szánhatunk. Eg y vag yonba kerülne. Gondolatban fújtam eg yet, mert hittem neki. De valami eszembe jutott. – Martland, nem eg y Perce nevű kissrác a besúg ótok, aki az O’Flaherty Galériában dolg ozik? – De, azt hiszem, íg y hívják. – Csak úg y kérdeztem. Valami meg ütötte a fülem; Jock kint volt az ajtó előtt, az orrán át léleg zett, rajta tartva az ujját a dolg ok ütőerén, ha mondhatom ezt íg y. Kétség telenül meg könnyebbülés volt, hog y csak Perce-t vették meg ; ha Mr. Spinoza űzött volna kettős játékot velem, akkor meg lennék lőve. Vég érvényesen. Nyilván nem feg yelmeztem elég g é az arckifejezésem, mert észrevettem, hog y Martland kíváncsian fig yel. Ez íg y nem lesz jó. Váltsunk témát. – Akkor áll az alku? – kiáltottam szívélyesen. – Hol vannak a Kelet mesés kincsei, amiket teg nap este beíg értél? Mintha a fele királyság odat is emleg etted volna, ha nem tévedek. – Ug yan már, Charlie, a teg nap este az teg nap este volt, nem ig az? Úg y értem, mindketten kicsit túlpörög tünk, ug yebár. Csak nem g ondolod komolyan, hog y… – Még mindig meg van az ablak – mondtam eg yszerűen –, és meg van Jock is. Továbbá elárulom, hog y még mindig túl vag yok pörög ve. Soha nem akartak még hideg vérrel meg g yilkolni.

– De ezúttal nyilván tettem elővig yázatosság i intézkedéseket, nem g ondolod? – kérdezte, és meg vereg ette a zsebét. Ebből mindjárt tudtam, hog y ha valahol, akkor a hóna alatt van a pisztoly. – Játsszunk eg yet, Martland. Ha elő tudod kapni, mielőtt Jock fejbevág , te nyered a kókuszdiót. – Jaj, Charlie, hag yjuk már ezt! Kész vag yok lényeg es előnyöket és eng edményeket adni neked, ha mellénk állsz ebben az üg yben. Nag yon jól tudod, hog y szarban vag yok, és ha nem járok sikerrel nálad, az a vénember a belüg yminisztériumban meg int a véredet akarja majd. Mivel tudnálak meg g yőzni? Nyilván nem érdekel annyi pénz, amennyit az osztályom fel tud kínálni. – Azt hiszem, szeretnék eg y Bonzo kutyát. – Istenem, Charlie, több komolyság ot! – Nem, még is inkább eg y ang ol ag arat, eg y olyan ezüstszínűt. – Csak nem a Királynő Futárja akarsz lenni? Miért kéne az neked? És honnan veszed, hog y el tudom intézni? – Először is, ig en, ezt akarom – mondtam. – Másodszor, törődj a mag ad dolg ával, harmadszor, el tudod intézni, ha akarod. És kérem a vele járó diplomata útlevelet is, meg azt a jog ot, hog y én vig yem a futárpostát a washing toni nag ykövetség re. Martland hátradőlt, mint aki mindent ért és meg nyug szik. – Na és mi lenne abban a postazsákban, vag y ez sem az én dolg om? – Eg y Rolls Royce, ha már íg y kérdezed. Persze valójában nem zsákban menne, de diplomáciai küldeményként. Ami ug yanaz. Elkomolyodva, ag g odalmasan nézett rám; vadul járatta szerény teljesítményű ag yát, próbálta felvenni a fordulatszámot. – Charlie, ha drog ot akarsz csempészni, akkor a válaszom: nem. Ha piszkos bankjeg yeket ésszerű mennyiség ben, akkor meg látom, mit tehetek, de azt már nem hinném, hog y utólag meg tudnálak védeni. – Sem eg yik, sem másik – közöltem határozottan. – Becsületszavamra. – Eg yenesen és őszintén a szemébe néztem, hog y biztosan tudja: hazudok. (Azokat a bankjeg yeket a vonatrablásból g yorsan át kell váltani, nem ig az?) Bajtársias bizalommal nézett vissza rám, aztán g ondosan összeillesztette mind a tíz ujjbeg yét, szerény büszkeség g el tekintve le rájuk, mint aki nag y dolg ot vitt vég hez. Erősen g ondolkodott, és nem bánta, hog y ez látszik. – Akkor, azt hiszem, előreléphetünk ezen a vonalon – mondta vég ül. – Azt persze tudod, hog y az eg yüttműködésed mértékének arányosnak kell lennie azzal a nehézség g el, amibe a kérésed teljesítése kerül? – Hog yne – válaszoltam fürg én –, és ug ye azt kívánod tőlem, hog y öljem meg Mr. Krampfot? – Ig en, úg y van. Hog y találtad ki? – Miután Borospalack, hog y is mondjam… kiesett, nem hag yhatod életben Krampfot, aki túl sokat tud. És közlöm veled, hog y ez komoly érvág ás nekem, mert történetesen eg y nag yon jó vevőmről van szó.

– Ig en, tudom. – Gondoltam, hog y már kiderítetted. Amúg y valószínűleg meg sem említettem volna, ha-ha. – Ha-ha. – Az eg yértelmű, hog y eg y olyan g azdag pasasra, mint Krampf, csak azzal tudsz nyomás g yakorolni, hog y meg ölöd. Az is eg yértelmű, hog y én közel férkőzhetek hozzá, és ha velem vég ezteted el, azzal a te fog almaid szerint eg ész vag yont takarítasz meg . Másfelől a te szempontodból én vag yok a leg könnyebben feláldozható, és tőlem nem vezetnek nyomok semmilyen hivatalos szervhez. Vég ezetül, ha nem leszek elég üg yes és villamosszékbe kerülök, te két leg yet ütsz eg y csapásra: Krampf után tőlem is meg szabadulsz. – Hát, ennek eg y része többé-kevésbé ig az – mondta. – Ig en – mondtam. Ekkor odaültem a buta kis szekreteremhez – amelyet eg y szellemes műkereskedő malheur-dujournak nevezett, mert túl sokat fizetett érte –, és írtam eg y listát arról, hog y miket kell tennie Martlandnek. Jó hosszú lett. Elsötétült az arca, miközben olvasta, de férfiasan viselte, és g ondosan eltette a tárcájába. Észrevettem, hog y még sincs rajta vállszíj, de nem ez volt az eg yetlen tévedésem aznap. A kávé már kihűlt és undorító lett, ezért előzékenyen áteng edtem neki a maradékot. Fog adni mernék, hog y észre sem vette. Aztán eg y-két baráti közhely kíséretében távozott; eg y pillanatig attól féltem, meg int kezet akar rázni. – Jock – mondtam –, én most visszafekszem. Lég y oly kedves felhozni nekem minden londoni telefonkönyvet, eg y teli shaker koktélt, bármilyet, leg yen meg lepetés, és sok vízitormás szendvicset puha fehérkenyérből. Az ág y az eg yetlen alkalmas hely a hosszas telefonálásra. Kiválóan meg felel még olvasásra, alvásra és kanárihallg atásra. A szexhez már nem annyira jó: a szex történjék inkább fotelban, fürdőszobában vag y a g yepen, amelyet g ondoznak, de nem frissen nyírtak, vag y homokos teng erparton, amennyiben az illető körül van metélve. Aki túl fáradt ahhoz, hog y ne ág yban közösüljön, az valószínűleg máshoz is túl fáradt, és takarékoskodnia kell az erejével. Az ág yban való szex fő pártolói a nők, mert (rendszerint) rossz az alakjuk, amit rejteg etni kell és (minden esetben) hideg a lábuk, amit meleg íteni. A férfiak persze mások. De ezt úg yis tudják. Kerülnöm kéne a szájbarág ást. Eg y óra múlva felkeltem, fésűsszövetbe és panamába öltözve lementem a konyhába, hog y újabb esélyt adjak a kanárinak eg y baráti g esztusra. Több mint baráti volt: majdnem kiénekelte a kis torkát, beleszőve a dalba, hog y minden rendben lesz. Fenntartásokkal fog adtam a közlést. Kértem a kabátom és a kalapom, majd lementem a lépcsőn – szombaton sohasem használom a liftet, ez az edzésnapom. (Fölfelé persze más a helyzet.) A concierge kibukkant az odújából és zag yválni kezdett nekem. Az ajkamra tett ujjal és eg y jelentőség teljesen felvont szemöldökkel elhallg attattam. Mindig beválik. Visszakotródott a felmosórong yhoz és a fűnyíróhoz. Gyalog elsétáltam a Sotheby’s aukciósházig , jóformán eg ész idő alatt behúzva a hasamat, ami az eg yik leg jobb módszer. Volt náluk eg y képem eladásra, pici vászon eg y velencei nemes

bárkájáról, libériás g ondolierókkal és csodásan kék ég g el. Hónapokkal ezelőtt vásároltam, abban a hiú reményben, hog y meg tudom g yőzni mag am Long hi szerzőség éről, de kudarcot vallva bevittem a Sotheby’s-hez, önmeg tartóztatón ezt a leírást mellékelve hozzá: „Velencei iskola, XVIII. század”. Felvittem arra az összeg re, amelyet én fizettem érte, aztán a sorsára hag ytam. Leg nag yobb örömömre további háromszázötvennel ment fel az ára, mielőtt leütötte eg y általam meg vetett ember. Most valószínűleg eg y Duke Street-i kirakatban látható, Marieschi vag y valami hasonlóan képtelen név alatt. Még tíz percig maradtam, és ráköltöttem a profitomat eg y kétes, de fenség esen pimasz Bartolomaeus Spräng erre, amelyen Mars sisakban dug ja Venust – micsoda modor! Kifelé menet felhívtam eg y g azdag pulykatenyésztőt Suffolkban és eladtam neki a Spräng ert, látatlanban, eg y nyilvánosság ra nem hozott összeg ért, majd eg yenesen a Piccadilly felé vettem az irányt. Semmi sem vidítja úg y fel az embert, mint eg y kis üzletelés. Viszonylag frásztörés nélkül vág tam át a Piccadillyn, majd a Fortnum üzletközponton is a jó illatok kedvéért, aztán eg y lépés a Jermyn Streeten és már ott is voltam a Jules’s Barban, ahol ebédet rendeltem és mellé az ötödik White Ladymet. (Elfelejtettem mondani, mi volt Jock meg lepetése; elnézést.) Komoly g asztronómusként persze nem sokra tartom a koktélokat, de veg yük fig yelembe, hog y ug yaníg y helytelenítem a becstelenség et, a promiszkuitást, az iszákosság ot és sok eg yéb jót is. Ha valaki idáig követett, nem g ond, szívesen láttam. Délután azonban az SPG-fiúktól mentes mag ányra volt szükség em, ezért evés közben időről időre lopva körülnéztem. A záróra közeledtével a bár teljes közönség e kicserélődött, eg y-két törzsvendég kivételével, akiket látásból ismertem: ha fig yelt valaki, az csak kint lehetett, és mostanra elég jól felhúzhatta mag át. Kint volt és felhúzta mag át. Martland Maurice nevű embere volt az illető. (Valójában nem nag yon számítottam arra, hog y Martland tisztesség esen fog játszani: nem volt különösebben jó iskola, ahová eg yütt jártunk. Szodómiában és hasonlókban erős, de eg yenesség ben, tisztesség ben és más költség es extrákban némileg g yeng e, bár a kápolnában sok szó esett ilyesmikről. Hideg fürdőkben persze nem volt hiány, de az, aki soha nem próbálta, talán meg lepve értesül arról, hog y a hideg fürdő valójában az állatias vág yak nag y ébresztője. Rohadtul árt a szívnek is, ahog y hallom.) Maurice-nak eg y újság volt az arca előtt, azon eg y lyuk, és onnan lesett rám, mint a mesekönyvekben. Tettem eg ypár g yors lépést balra: az újság utánam lódult. Aztán léptem hármat jobbra, és az újság meg int követett, akár eg y tábori ág yú tűzpajzsa. Hülyén nézett ki. Odamentem hozzá és bedug tam az ujjam a lyukon. – Bubú! – mondtam, és vártam a meg semmisítő válaszcsapást. – Kérem, veg ye ki az ujját az újság omból – vág ott vissza meg semmisítően. Meg csóváltam az ujjam és áttoltam az orrom az újság felett. – Tűnjön innen! – hörög te vérvörös arccal. Alakul. Eltűntem, ig en elég edetten mag ammal. A St. James Street sarkán posztolt eg y rendőr, azoknak a fiatal, rózsás arcú, ing erlékeny rendőröknek eg y példánya, akikkel g yakran

találkozni mostanság . Ambiciózus, erényes és veszélyes a helytelenkedőkre. – Biztos úr! – hörög tem felháborodottan. – Az imént obszcén ajánlatot tett nekem az a nyomorult fickó az újság g al. – Remeg ő ujjal Maurice-ra mutattam, aki bűntudatosan meg torpant. A rendőrnek elfehéredett az ajka és rávetette mag át Maurice-ra, aki még mindig féllábon állt, a mag a előtt tartott újság g al, és eg észen úg y festett, mint a Piccadilly Circuson Gilbert Erószának kíméletlen paródiája. (Tudták, hog y az Erósz alumíniumból készült? Biztos, hog y ebben tanulság van. Vag y eg y vicc.) – Neg yven perc múlva ott leszek az őrsön! – kiáltottam a rendőr után, és beug rottam eg y arra haladó taxiba. Minden sínen volt. Mint már említettem, Martland emberei eg yéves kiképzést kapnak. Erg o, ha Maurice-t ilyen könnyű volt lekapcsolni, az azt jelenti, hog y eleve íg y tervezték. Hosszú időmbe telt, mire kiszúrtam a nőt: eg y kövér, borotvált képű, nag ynéniszerű teremtést eg y Triumph Heraldban: nag yszerű kocsi emberek követésére, jelleg telen, könnyű vele parkolni és kisebb ívben kanyarodik, mint eg y londoni taxi. Nem volt szép, hog y nem kapott társat. Eg yszerűen kiug rottam a Piccadilly Circuson, lementem az eg yik földalatti-lejáraton, és feljöttem eg y másikon. Még sem olyan könnyű parkolni a Triumph Heralddal. A második taxi a Bethnal Green Roadra vitt, Shoreditchbe, eg y csodás helyre, ahol mindenféle homályos mesterség et űznek. Busás borravalót adtam a sofőrnek, bolondos szokásom szerint, amit ő azzal a tippel hálált meg , hog y „Teg ye meg Nosztalg iát neg yediknek Kempton Parkban”. Még azon törve a fejem, hog y mit akarhatott ezzel, felkaptattam a lépcsőn a dublírozóm műhelyébe. Itt jobb, ha meg mag yarázom, mit jelent a dublírozás. A leg több rég i festménynek új alátámasztásra van szükség e, mielőtt meg tisztítják. Ennek a leg eg yszerűbb módja rag asztóba, „compóba” vag y viaszba mártani az öreg vásznat, majd, mondjuk úg y, bekötni eg y új vászonba, vákuumasztal és nyomás seg ítség ével. Néha a rég i vászon nag yon rossz állapotban van; előfordul, hog y a művelet során levetődik a festék („felrobban” a kép, ahog y mondani szokták). Mindkét ilyen esetben „transzferre” van szükség . Ez azt jelenti, hog y a festményt arccal lefelé rög zítik, és minden vászonfoszlányt eltávolítanak a festékről. Ezután az új vásznat rányomják a festék hátára, és máris helyreállt a képünk. Ha a festmény táblára (fára) készült, amely már rég elkorhadt vag y szuvas lett, eg y ig azán jó dublírozó el tudja távolítani a fa minden réteg ét, hog y csak a festékkéreg marad, amelyre vásznat rag aszt. Mindezek nag yon, nag yon kényes műveletek, és jól fizetnek. Eg y jó dublírozónak meg van a szimata ahhoz, hog y felbecsülje a kezébe került kép értékét, és általában ahhoz szabja az árat. Többet keres, mint számos műkereskedő, akinek dolg ozik. Pótolhatatlan. Bármilyen idióta meg tud tisztítani eg y festményt – sokan közülük meg is teszik –, és a leg több hozzáértő művész képes meg erősíteni vag y pótolni a hiányzó festéket kisebb helyeken; sok híres festő keresett ilyesmivel titokban jó kis mellékest. (A nag y műg onddal készült munkákat, akár a hajók csarnakolását, g yakran fedték lakkal a könnyebb kezelhetőség érdekében: ezeket pokoli meló tisztítani, mert a lakkal eg yütt persze lejön a festék is. Ebből adódóan sok tisztító eg yszerűen lefotózza a „csarnakzatot”, kíméletlenül meg tisztítja, aztán a fotog ráfia alapján újrafesti. Mert miért is

ne?) De eg y jó dublírozó, mint mondottam volt, felbecsülhetetlen értékű drág akő. Pete nem tűnt drág akőnek. Piszkos és sötét lelkű kis walesinek tűnt, de hihetetlenül g yönyörű modora volt, amilyet még a leg alpáribb kelta otthonban is fellelünk. Kinyitotta a szertartásos Spam löncskonzervet, és főzött eg y nag y kanna jó erős Brooke Bond PG Tips teát. Gyorsan ajánlkoztam, hog y bízza rám a vajas kenyeret – piszkos volt a körme – és a hús felszeletelését. Kellemes teázás volt, imádom a Spamet, és a tea érett naracsszínű lett a sűrített tejtől. (Milyen más, milyen nag yon más, mint a mi drág a királynőnk otthoni élete.) Elmondtam neki, hog y a Spräng er hamarosan meg érkezik a Sotheby’stől, és úg y g ondolom, hog y a drapéria Venus vénuszdombja felett utólag os hozzáadás, és valószínűleg a kag ylószerv eg y ig en szép példányát rejti. – Dörzsölje le – mondtam neki –, de óvatosan. Ezután felmentünk a padláson lévő műterembe, hog y meg szakértsem a folyamatban lévő munkákat. Minden nag yon jól haladt. Nag y g ondot vett mag ára a kis sienai triptichonommal (íg y kell ezt írni?), és összesen tizennyolc hónap g ondot kapott érte. Soha nem nyújtotta be nekem a számlát, és valószínű, hog y már nem is fog ja. Beszéltem neki Mr. Spinozáról, és elmag yaráztam bizonyos új intézkedéseket. Eg yáltalán nem tetszettek neki, de g yorsan abbahag yta a rikácsolást, amikor arannyal tömtem be a száját, majdnem szó szerint. A teásdobozban tartja a pénzét, ha tudni akarják. Aztán volt még eg y meg próbáltatás, amelyen át kellett esnem, mielőtt meg szabadulok szuvas fog aitól és hag ymától bűzlő leheletétől. – Ug ye van ideje eg y nótára? – kiáltotta eg y óvszert adag oló szállásmester élvezeteket íg érő, szemérmes hang ján. – Pompás, pompás – válaszoltam hipokrita kezemet dörzsölve. Leült a kis elektromos org onájához (400 fontjába került), és előadta nekem a „Turn Back, oh man”-t a Godspellből, ami mélyen meg indított. Van valami különleg esen rossz a leg több walesi hang ban, eg yfajta kartondoboz-jelleg a csurg atott arany alatt, amit nag yon rosszul viselek. Pete éneke örömkönnyekre fakasztana eg y telt házas kocsmát – tapasztaltam –, de bennem mindig olyan érzést kelt, mintha túl sok löncshúsos szendvicset ettem volna. Lelkesen tapsoltam, és mivel ezen a ponton vég képp pótolhatatlan volt, alázatosan ráadásért könyörög tem. Meg kaptam, a „There is a fountain filled with blood” képében, amely sosem téveszt nálam hatást. Levánszorog tam a lépcsőn, ki az utcára, feszítette a beleimet az erős tea és a rossz előérzet. A Bethnal Green Road szombat este fél hétkor nem eg y locus classicus a taxiknak. A vég én buszra szálltam; a kalauz turbánt viselt és első látásra meg utált. Láttam, hog y meg jeg yzett mag ának, mert azután is utálni akart, hog y már leszálltam. Nyomott hang ulatban léptem be a lakásba, és ernyedten ácsorog tam, amíg Jock elvette a kalapom és a kabátom. Bekormányozott a kedvenc székembe, és hozott eg y pohár whiskyt, Clydenstale lovakhoz méretezett adag ban. Elég g é újraélesztett ahhoz, hog y felteg yem Amelita Galli-Curci lemezét, amelyen az „Un Di Felicé”-t énekli Tito Schipával. Az ig azi bel cantótól íg y erőre kapva az album további dalai nag yrészt eloszlatták rossz előérzetemet. Meg fürödve és

szmoking ot öltve már kedvet éreztem a Wilton kellemes art-nouveau berendezésére, és még nag yobb kedvet eg y Oysters Mornayra. Elfog yasztottam eg y créme brulée-t is, amelyet eszembe nem jutna máshol enni. Még időben értem haza ahhoz, hog y elcsípjek eg y John Wayne-westernt a tévében, eng edélyezve Jocknak, hog y velem nézze. Reng eteg whiskyt ittunk, elvég re szombat este volt. Feltételezem, valamikor ág yba kerültem.

5 Csak sejtse: e kert mire kell s hog y alul Néma csőszként álnok szörnye lapul. S leopárd-kutya-féle: eg yre nyomában! Álnok szolg a-vig yor pöttyében-inában Azelőtt{15}

Időről időre tapasztalniuk kellett önöknek is, élveteg olvasók, hog y a brandy, hacsak kifejezetten ki nem ütjük mag unkat vele, inkább elűzi, mint meg hozza az álmot. Hallottam – olyanoktól, akik itták –, hog y az olcsó brandy esetében még markánsabb ez a hatás. A skót whisky épp ellenkezőleg : áldásos folyadék. Le a kalapot az előtt, aki feltalálta, leg yen a bőre bármilyen színárnyalatú. Eg yedül azt tudnám a szemére vetni, hog y tizenhat uncia az ag yszüleményéből, amit úg y tíz éven keresztül viszünk be a szervezetünkbe orálisan, per diem, csökkenti a vág yat az aktusra. Eg ykor úg y véltem, lanyhuló erőm az érett kornak plusz a tapasztalt versenyző természetes közönyének tudható be, de Jock felnyitotta a szemem. Ő sörpöcsnek nevezi. Bárhog y is van, úg y találom, hog y eg y komoly, tizenkét éves Scotch tisztes mennyiség ben hat óra zavartalan álmot eredményez, amelyet a másnapi ébredés után tettvág y követ. Ennek meg felelően felkeltem, a Bohea tea édes kényszere nélkül, és lemasíroztam, hog y felverjem Jockot és rámutassak a korai kelés jótéteményeire. Jock enyhe csalódásomra meg előzött, és már el is hag yta a lakást, íg y én szolg áltam fel mag amnak a reg g elit: eg y palack Bass sört. Tudom ajánlani. Nem fog ok úg y tenni, mintha nem ittam volna meg szívesen eg y csésze teát, de az az ig azság , hog y kicsit félek ezektől az új elektromos kannáktól: azt tapasztaltam, kilövik ránk a dug ót, miközben ott állunk mellettük, várva, hog y felforrjon a víz. Vasárnap kora reg g el csak eg y dolg ot tehet az ember Londonban: felkeresi a Club Rowt. Lábujjheg yen osontam le, nehog y felzavarjam Madame Defarg e-t, és az istállók felé vettem az irányt. Mind a három kocsi bent állt, de hiányzott Jock nag y motorkerékpárja, amelynek teljesítménye elég lenne eg y kisebb város áramellátásához. Hóbortos g all kacsintással illettem eg y arra járó macskát: Jock alig hanem szerelmes, g ondoltam. Amikor a mag afajta fickókra rájön a bag zás, kilométereket is képesek utazni, akár a börtönből is meg szöknek, ha muszáj. A Club Row rég en csak eg y kis utca volt, ahol simlis pacákok lopott kutyákat árultak; ma hatalmas, szabadtéri piac. Kószáltam vag y eg y órát, de elmaradt a várt hatás. Vettem eg y ocsmány műanyag tárg yat Jock ug ratására – az volt a neve, hog y „Herg eld fel a kutyát!” –,

aztán hazahajtottam, de még ahhoz is szórakozott voltam, hog y eltévedjek. Felmerült bennem, hog y benézek a Farm Streetre eg y olyan zajos jezsuita prédikációra, de a jelenleg i hang ulatomban túl veszélyes lett volna. Az energ ikus jezsuiták finom log ikája és meg világ ító ereje szirénénekként hat rám, és retteg ek, hog y eg y napon még meg térek, mint eg y klimaxos nő – hog y nevetne ezen Mrs. Spon! Tényleg a bárány vérében mossák meg az embert, vag y ez csak az Üdvhadsereg ben dívik? Jock otthon volt, és adott rá, hog y ne lepődjön meg korai kelésemen. Nem tettünk fel eg ymásnak kérdéseket. Amíg ő reg g elit készített, bedug tam a „Herg eld fel a kutyát!” a kanári kalickájába. Aztán szundítottam eg yet, míg Martland ide nem telefonált. – Nézd, Charlie – sipákolta –, ez nem meg y. Nem tudom meg szervezni a diplomáciai részt, a külüg y elhajtott, hog y pisáljam le a kiltem. Nem volt kedvem a világ Martlandjeivel vesződni. – Íg y is jó – vetettem oda –, felejtsük el az eg észet. – És letettem. Aztán átöltöztem és elindultam a Café Royalba meg ebédelni. – Jock – mondtam távozóban –, Mr. Martland hamarosan ismét telefonál, hog y közölje, még is el van intézve minden. Mondd meg neki, hog y rendben. Rendben? – Rendben, Mr. Charlie. A Café Royal tele volt emberekkel, akik úg y tettek, mintha g yakran járnának ide. Ízlett az ebéd, de elfelejtettem, mi volt. Hazatérve Jock beszámolt arról, hog y Martland személyesen jött el idáig a távoli helyről, amit ő Canonburynek nevez, hog y vitatkozzon velem, de Jock elhajtotta. – Kis híján leköpte a lábtörlőt – összeg ezte Jock a távozó Martland lelkiállapotát. Lefeküdtem és eg y pajkos könyvet olvastam, amíg el nem aludtam, ami hamar meg történt. Ma már nincsenek jó pajkos könyvek, a mostaniak nem értenek hozzá. Azok a svédek a színes fotókkal a leg rosszabbak, nem g ondolják? Akár eg y nőg yóg yászati kézikönyv illusztrációi. Mrs. Spon ébresztett, berontva a hálószobámba a piros, vizesnek tűnő nadrág kosztümjében; úg y nézett ki, mint eg y mosható Babalon. Bebújtam a takaró alá, amíg meg nem esküdött, hog y csak kopog ós römizni akar. Eg ész jól játszik, de sosincs szerencséje szeg énykémnek; általában hat vag y hét fontot nyerek tőle, bár ő meg eg y vag yont keres rajtam a lakberendezésből. (Bevett g yakorlat nálam, ha tízlapos römit játszom, hog y véletlenül ott felejtek eg y kártyát a dobozban: bámulatos, milyen spílerré tesz az a tudás, hog y nincs a pakliban, mondjuk, pikk kilences.) Eg y idő után, szokás szerint, panaszkodni kezdett a hideg re – nálam nincs központi fűtés, tönkreteszi az antik bútorokat és kiszárítja a csöveket. Íg y, szokás szerint, bebújt mellém az ág yba (az ég szerelmére, van vag y hatvanéves!), és eg y ideig pirospacsit játszottunk. Aztán csöng etett Jockért, aki csupasz karddal jelent meg , és letette közénk sok-sok forró pastrami szendviccsel fokhag ymás kenyéren. Valpolicellát ittunk, ami jaj a beleknek, de finom és olcsó. Nyertem tőle hat vag y hét fontot; ig en kellemes este volt; könnyek futják el a szemem, ha felidézem. Nincs értelme a mag uk idejében dicsőíteni az ilyen pillanatokat, csak elrontanánk

őket; ezek emlékezésre valók. Amikor elment, az utolsó pirospacsi után, Jock behozta az éjszakai porciómat: whisky, tej, csirkés szendvicsek és aluminium-hidroxid a fekélyemre. Meg köszöntem neki, majd azt mondtam: – Jock, tennünk kell valamit a rút Perce, Mr. O’Flaherty kisinasa ellen. – Már tettem, Mr. Charlie. Ma reg g el, mielőtt felkelt. – Ig azán, Jock? Szavamra, te mindenre g ondolsz. Nag yon elbántál vele? – Ig en, Mr. Charlie. – Jaj, istenem, csak nem… – Nem. Semmi olyasmi, amit eg y jó fog orvos ne tudna rendbe hozni pár hónap alatt. És, izé, nem hiszem, hog y eg y darabig dürrög ni támad kedve, ha érti, mire g ondolok. – Szeg ény fiú. – Ig en. Jó éjt, Mr. Charlie. – Még valamit – szóltam utána. – Bántóak a hig iéniás állapotok a kanári kalitkájában. Meg néznéd és kitakarítanád minél előbb? – Már elintéztem, Mr. Charlie. Amíg ebédelni volt. – Ó. Akkor minden rendben? – Ig en. Persze. – Köszönöm, Jock. Jó éjt. Aznap éjjel nem aludtam valami jól. Ha akár Krampf, akár Gloag eltér a meg beszélt tervtől, azt lett volna lelkierőm elviselni, de két idióta eg y háromfős csapatban már túlzásnak tűnt. Meg mondtam Borospalack Gloag nak, amikor hozzám fordult, hog y nem áll szándékomban a seg ítség ére lenni tiszteletreméltó cimborája meg zsarolásában – bemutatni Borospalackot Krampfnak, eddig voltam hajlandó elmenni. Később, amikor Krampf felvetette nekem, hog y használhatnánk a fényképet – nem azért, hog y pénzt sajtoljunk ki belőle, hanem azért, hog y meg könnyítse számára a hmm… forró műtárg yak kivitelét –, hag ytam, hog y ráveg yen, de csak azzal a feltétellel, hog y én írom a forg atókönyvet és én játszom a főhőst meg a vicces mellékszereplőt is. Csakhog y, miként azt Jimmy Durante nem g yőzte hang súlyozni, „mindenki részt akar venni a darabban”. Gloag már meg fizetett azért, hog y a reflektorfénybe vág yott, és úg y tűnik, hog y a vég én Krampfnak is benyújtják a számlát.

6 De mi van, ha a fentebb szféra, mit eg y néven ismerünk, közelről nézve szétválik ezüstös és puha részre, s tüzes sávra? Sordello

Hétfőn a telefon ébresztett, a lehető leg alkalmatlanabb órában. Eg y mézesmázos amerikai hang érdeklődött, hog y beszélhetne-e Mr. Mortdecai titkárával. – Eg y pillanat – búg tam –, máris kapcsolom. – Bedug tam a telefont a párnám alá, és tűnődve cig arettára g yújtottam. Vég ül csöng ettem Jockért, tájékoztattam és átadtam neki a telefont. Szőrös hüvelyk- és mutatóujja között fog va a kag ylót, eleg ánsan eltartott kisujjal fuvolázta: – Itt Mr. Mortdecai titkára. – Aztán röhög őg örcsöt kapott – katasztrofális volt a teg napi bablakoma után –, ami rám is átrag adt, és a telefon a földre esett; a Mézesmázos Amerikai Hang roppant sajátosnak tarthatta a dolg ot. Kiderült, hog y az MAH eg y bizonyos Blucher ezredes titkáráé az amerikai nag ykövetség en, és hog y Blucher ezredes tíz órakor találkozni szeretne velem. Jock, kellőképp meg rendülve, közölte vele: kizárt, hog y Mr. Mortdecai ág yon kívül leg yen ebben az időpontban, urakat pedig nem fog ad ág yban. (Újabb vihog ás.) A hang , mit sem veszítve mézesmázosság ából, azt mondta, hog y Blucher ezredes valójában úg y képzelte, hog y Mr. Mortdecai keresi fel őt, és talán a fél tizeneg y alkalmasabb lenne. Jock szívós utóvédharcba kezdett – furcsamód még büszke is arra, hog y eg y mag amfajta lustaság nak dolg ozik –, és vég ül délben eg yeztek ki. Amint Jock letette a kag ylót, én felvettem, és tárcsáztam a követség et (499-9000, ha tudni akarják). Az eg yik leg g yönyörűbb hang válaszolt, amit valaha hallottam – eg y bolyhos, felhős kontraalt, amelytől fodrozódni kezdett a farkcsontom. Elég jól kivehetően azt mondta: – Ha meg is ölelnél… – He? – vakog tam. – Mit mond, mit mond? – Amerikai Nag ykövetség – hang zott ezúttal jól érthetően. – Ja, ig en, persze. Én és a fülem. Azt szerettem volna meg tudni, dolg ozik-e önöknél eg y bizonyos Blucher ezredes. Eg y vag y két kattanás, eg y tompa g épi berreg és, és mielőtt bármit tehettem volna, már kapcsolták is nekem az eredeti Mézesmázos (cukrozott?) hang ot. A hölg y most nem úg y mutatkozott be, mint valamilyen ezredes titkárnője, hanem azt mondta, hog y Főhadiszállás, KamKvikDzsek vag y SzexSzetSzix vag y valami hasonló halandzsa. Milyen g yermeteg ek ezek

a katonák. Azt persze nem mondhattam, hog y csak ellenőrzöm, létezik-e Blucher ezredes, vag y szórakozik velem valaki, nem ig az? A vég én, némi köntörfalazás után, azt mondtam, hog y találkozóm van a főnökével, valamikor délben, és a Grosvenor Square hány szám alatt is van a követség ? Ezzel kiütéses g yőzelmet kellett volna aratnom – szép lábmunka, ismerjék el –, de ő g yorsan, kíméletlenül vág ott vissza: – Huszonnég y szám – csacsog ta habozás nélkül –, az annyi, mint kettő és nég y. Köszönetfélét motyog va letettem. Lovasság , g yalog ság és tüzérség felg öng yölítve. Eg ek ura, hog y én mennyire szeretnék eg y olyan jó helyet, ahol házszámok vannak! Jock elfordította a tekintetét: tudja, mikor van az, amikor a fiatalúr kicsit hülyét csinál mag ából. Kedvetlenül piszkálg attam a reg g elimet eg y darabig a tányéron, aztán azt mondtam Jocknak, hog y adja oda az arra érdemes szeg ényeknek, nekem meg hozzon helyette eg y nag y pohár g int mindkétféle vermuttal és eg y szénsavas limonádét. Gyorsan ható ital, sec-perc alatt hazavág . Illatos cukorkát szopog atva átballag tam a Grosvenor Square-re, szolidan öltözve és vadul elmélkedve. Az elmélkedés nem vezetett semmire: olyan üres volt az ag yam, akár a puha, frissen esett hó álarca a heg yeken és lápokon. A cukorka kitartott a követség portáljáig , ahol eg y tetterősnek tűnő katona állt, olyan tartásban, amit nevetség es módon „pihenj”-nek neveznek. Ahog y felszeg te szög letes állát, abból a g yakorlott szem mindjárt látta, hog y komcsi g azemberek és mindazok távoltartására van ott, akik az Eg yesült Államok alkotmányos rendje ellen szövetkeznének. Félelem nélkül néztem a szemébe, és meg kérdeztem, hog y ez-e a huszonnég yes szám; nem tudta, amitől máris jobban éreztem mag am. Jó felépítésű fiatal hölg yek sora vett g ondozásba, eg yre beljebb terelve az épületben. Mind mag as, karcsú, hig iénikus és kecses volt, bámulatosan nag y cicivel meg áldva: félek, hog y kissé feltűnően bámultam őket. Ép vitorlázattal (teng erészeti szakkifejezés) jutottam fel Blucher ezredes irodájának előszobájába, ahol ott ült mag a a Hang . Ő volt a leg jobban meg áldva; úg y képzeltem, kinyújtott karral kell g épelnie. Eg y szempillantás alatt – és ezt a leg őszintébben mondom – bebocsátást nyertem a belső irodába, ahol eg y ösztövér, pirospozsg ás, eg yenruhás fiatalember hellyel kínált. Azonnal felismertem a széket, amint letettem rá a fenekem. Fényes bőrhuzata volt, és a két első lába úg y eg y centivel rövidebb, mint a hátsó. Ettől a rajta ülőnek bizonytalan, ideig lenes, alávetett érzése támad. Nekem is van eg y ilyenem, azokat ültetem rá, akik festményt akarnak nekem eladni. Szó sem lehetett arról, hog y hag yjam mag am; felálltam és meg céloztam a kanapét. – Bocsásson meg – mondtam szég yenlősen –, de aranyerem van. Tudta. A g örbe mosolyából láttam, hog y nemrég neki is kijött. Leült az íróasztal mög é. Felvontam a szemöldököm. – Blucher ezredessel van találkozóm – mondtam. – Én vag yok Blucher ezredes, uram – válaszolta a fiatalember.

Ezt a kört tehát elvesztettem, de még mindig úton voltam a széktől a kanapé felé, és neki ki kellett tekernie a nyakát és felemelnie a hang ját, amikor hozzám beszélt. Rendkívül fiatalnak tűnt az ezredesi rang hoz, és különös módon nem illett rá az eg yenruha. Láttak már valaha amerikai katonatisztet – de lehet akár közleg ény is – nem rászabott eg yenruhában? Eltéve ezt a g ondolatot eg y mentális mellényzsebbe, a férfi felé fordultam. – Ó, ah – ezt a szólamot választottam. Talán jobban teljesítek, ha több időm van. Felemelt eg y tollat és mag a elé húzott eg y dossziét, amely mag ában hevert a fényes, üres asztalon. Mindenféle színű jelzések voltak rárag asztva, köztük eg y nag y narancssárg a cetli fekete felkiáltójellel. Volt eg y olyan kínos érzésem, hog y a dosszié címkéjén az áll, hog y „Mltsg os. C. Mortdecai”, de beleg ondolva úg y döntöttem, hog y csak a meg félemlítésemre van ott. – Mr. Mortdecai – mondta vég ül –, azt kérte tőlünk az önök külüg yminisztériuma, hog y adjunk ki diplomáciai úti okmányt az ön nevére, ideig lenes jelleg g el. Úg y tűnik, nem áll szándékukban akkreditálni önt a washing toni brit nag ykövetség re vag y bármely más követség re vag y konzulátusra, és úg y tűnik, a kapcsolattartónk az önök külüg yminisztériumában semmit sem tud önről. Ha szabad ezt mondanom, az volt a benyomásunk, hog y még ennél is kevésbé érdekli. Kíván meg jeg yezni valamit erről a helyzetről? – Nem én – válaszoltam. Úg y tűnt, ez tetszésére van. Másik tollat választott, és kissé arrébb tolta a dossziét. – Mr. Mortdecai, nyilván meg érti, hog y bele kell írnom a jelentésbe az ön Eg yesült Államokba történő látog atásának célját. – Eg y értékes antik automobilt szállítanék a diplomáciai postával – mondtam –, és remélem, módom lesz eg y kis városnézésre délen és nyug aton. Nag yon érdekel a rég i Nyug at – tettem hozzá eltökélten, és annak tudatában, hog y van eg y ász a kabátujjamban. – Ig en, hog yne – mondta udvariasan –, olvastam az ön „Tizenkilencedik századi brit utazók az amerikai határvidéken” című írását. Ig azán lenyűg özött. Erős huzatot éreztem a kabátujjamban, ahol az ásznak kellett lapulnia, és volt eg y olyan rossz érzésem, hog y valaki vég zett némi kutatómunkát C. Mortdecai körül. – Rejtély számunkra – folytatta –, miért akar valaki a diplomáciai postával szállítatni eg y üres autót. Ha már íg y szóba került, tényleg üres, Mr. Mortdecai? – A személyes holmim lesz benne; úm. eg y bőrönd férfiruházattal, eg y másik férfi divatcikkekkel, eg y vászontáska könyvekkel, amelyek különböző hang ulatokhoz illenek, de eg yik sem túl obszcén, valamint ellátmány cig arettából és skót whiskyből. Szívesen fizetek vámot az utóbbiért, ha g ondolják. – Mr. Mortdecai, amennyiben elfog adjuk az ön diplomáciai státuszát – nem tartott eg y másodpercnyi szünetet ezen a ponton? –, akkor azt természetesen teljes mértékben tiszteletben tartjuk. De, mint tudja, elméletileg jog unkban áll önt persona non g ratának minősíteni, bár ezt nag yon ritkán tesszük az önök ország ának képviselőivel szemben.

– Ig en – kotyog tam –, az öreg Guy átcsúszott, ug ye? Heg yezni kezdte a fülét; a nyelvembe haraptam. – Jól ismeri Mr. Burg esst? – kérdezte, miközben a g yártási hibákat keresve közelről vizsg álg atta a tollat. – Nem, nem, nem – kiáltottam –, nem, nem, nem! Éppen hog y csak találkoztam vele. Talán eg yszer-eg yszer meg ittunk eg y kancsó sörbetet. Elvég re az ember nem élhet eg y városban Guy Burg ess-szel anélkül, hog y össze ne fussanak néha eg y bárban, nem g ondolja? Statisztikai alapon. Kinyitotta a dossziét és elolvasott néhány sort, zavartan felvonva a szemöldökét. – Volt valaha tag ja kommunista vag y anarchista pártnak, Mr. Mortdecai? – Te jó ég , dehog y! – rikkantottam. – Én eg y mocskos kapitalista vag yok. Kizsákmányolom a munkásokat. – És amikor iskolába járt? – nóg atott. – Ó, ig en. Na jó, azt hiszem, eg yszer-kétszer a vörösök pártját fog tam az iskolai vitakörben. De kamaszkorban mindenki vallásos vag y kommunista lesz… a pattanásokkal jár, tudja. Az első normális közösülés meg szünteti. – Ig en – mondta halkan. Hirtelen észrevettem, hog y pattanásos. Második csapás, azt hiszem, íg y mondják odaát. De hog y a fenébe ásták ki rólam ezt a sok szennyet pár nap alatt? Ennél már csak az a kérdés volt nyug talanítóbb, hog y valóban az elmúlt pár napban ásták-e elő. Elég vastag nak tűnt a dosszié, és olyan lestrapáltnak, akár eg y walesi csaposlány. Szerettem volna kimenni a mosdóba. Hosszúra nyúlt a csend. Rág yújtottam, hog y zavartalannak mutassam mag am, de ő erre is felkészült. Meg nyomott eg y g ombot, és kiszólt a titkárnőjének, hog y kérjen a g ondnoktól eg y hamutartót. Amikor a nő behozta, elindította a lég kondicionálót. Harmadik csapás. Most én következtem ütésre. – Ezredes – mondtam élénken –, teg yük fel, hog y nemesi becsületszavamat adom, hog y abszolút nem érdekel a politika, és a küldetésemnek semmi köze drog okhoz, csempészáruhoz, prostitúcióhoz, perverziókhoz vag y a maffiához, ellenben az ország eg yik leg mag asabb rang ú személyének érdekébe vág . Meg lepetésemre ez hatott. Lassan bólintott, szig nálta a dosszié előlapját és hátradőlt a székben. Az amerikaiakban van eg yfajta ódivatúság . Érzékelhető volt, ahog y a szobában oldódik a feszültség ; mintha még a lég kondicionáló is hang zást váltott volna. Heg yeztem a fülem. – Bocsásson meg – mondtam –, de azt hiszem, a huzalos felvevőből kifog yott a huzal. – Köszönöm – mondta, és meg nyomott eg y másik g ombot. Besuhant az emlős titkárnő, tekercset cserélt, majd kisuhant, kis, hig iénikus mosolyt küldve felém. Eg y ang ol titkárnő fintorg ott volna. – Jól ismeri Milton Krampfot? – kérdezte Blucher váratlanul. Tehát még tart a mérkőzés. – Krampf? Krampf? – kérdeztem vissza. – Ig en, persze, nag yon jó vevőm. Remélem, vele is tölthetek néhány napot. Roppant kedves öreg fiú. Kissé hibbant, természetesen, de

meg eng edheti mag ának, nem ig az? Ha-ha. – Nem, Mr. Mortdecai, akire én g ondolok, az dr. Milton Krampf III, Mr. Milton Krampf Junior fia. – Ah, most meg fog ott – feleltem őszintén –, eg yik rokonával sem találkoztam még . – Valóban, Mr. Mortdecai? Pedig dr. Krampf jól ismert művészettörténész, nemde? – Ez új nekem. Mi a szakterülete? – Az ezredes belelapozott az aktába: lehet, hog y Krampf dossziéja volt. – Úg y néz ki, számos tanulmányt jelentetett meg amerikai és kanadai folyóiratokban – mondta –, többek közt olyanokat, mint „Nonfig urativitás Dérain középső korszakában”, „Kromatostrukturális kapcsolatok Dufynél”, „Lég er és az ellenszimbolizmus”... – Elég ! – kiáltottam összerándulva. – Hag yja abba. A többi címet már mag amtól is kitalálom. Jól ismerem ezt a műfajt, és amennyire tudom, semmi köze a művészettörténethez; én a rég i mesterekkel fog lalkozom és a Burlington Magazine-ban publikálok… eg észen más típusú sznob vag yok, mint ez a Krampf, és a tudományos pályánk sohasem keresztezi eg ymást. – Értem. Eg yáltalán nem értette, de inkább meg halt volna, mintsem beismerje. A szokásos őszintétlenség ek kicserélésével váltunk el eg ymástól. Még mindig fiatalnak tűnt, de már nem annyira, mint amikor érkeztem. Hazasétáltam, meg int csak elmélkedve. Jock csirkemáj sautéval várt, de nem volt g yomrom a lakomához. Inkább elmajszoltam eg y banánt és meg ittam eg yharmad palack g int. Aztán szundítottam eg y kicsit, eg y kis álom, eg y kis szunnyadás, eg y kis kézösszetevés{16} az alvásra. Nálam ez pótolja a nyájas, bölcs, dohányillatú, tweedöltönyös ang ol apát, amilyen apja a többi fiúnak volt iskoláskorunkban; akivel meg beszélhetsz dolg okat eg y hosszú túra során a heg yekben; aki nyersen közli veled, hog y „eg y fiú meg teszi, ami tőle telik”, „férfiként kell viselkedni”, aztán meg tanít műleg yet bevetni pisztráng ra. Az én apám nem ilyen volt. Nálam g yakran pótolta az alvás ezt a misztikus férfiút: g yakran ébredtem meg vig asztalódva és tanácsot kapva, meg szabadulva a szorong ásaimtól és tisztán látva mag am előtt, hog y mit kell tennem. De ezúttal nem sikerült frissen ébrednem, és nem rajzottak az ag yamban a jó g ondolatok. Elmaradt a meleg , tweedzakós kar vig asztaló érzése a vállamon, csak a g infájás volt hátul a fejemben és kutyapiszok halvány íze a számban. – Hejhó. – Emlékszem, ezt mondtam, miközben az Alka-Seltzer pezsg ését hallg attam a pohárban. Próbát tettem a tiszta ing és az arcmosás hatásával; hozott némi javulást, de bennem maradtak a különféle ag g odalmak apró serkéi. Nem szeretem a véletleneket, és eg yenesen utálom az okos fiatal amerikai ezredeseket, kivált ha nem passzol rájuk az eg yenruha. Többnyire vidám, g ondtalan fickó voltam akkoriban, mindig örömmel vettem eg y kis akadályt, pusztán az élvezetért, amit az üg yes másik fél leg yőzése szerzett. Ezért ag g asztott most, hog y ag g ódom, ha értik, mire g ondolok. Az embernek csak akkor támadjon balsejtelme

a küszöbönálló vég zetről, amikor sarokba szorul, és nálam nem ez volt a helyzet. Jock átadott eg y kemény borítékot, amikor felkeltem; azalatt jött, míg aludtam. Jock leírása szerint eg y hosszú pisasug ár hozta keménykalapban. Csalhatatlan érzékkel meg kínálta eg y pint sörrel a konyhában, de g oromba visszautasításban részesült. A levélíró szerint – aki talán a helyettes mag ántitkára volt valaki más állandó altitkárának, vag y ilyesmi – arra utasították, hog y meg kérjen (vag y fordítva volt? Nem emlékszem), jelenjek meg az eg yik leg rondább új kormányzati irodaház 504-es szobájában de. 10.30-kor a következő napon, ahol eg y bizonyos Mr. L. J. Crouch fog várni. Nos, nekem mindössze két alapvető életvezetési szabályom van: A. szabály: Időmet és szolg álataimat a vásárló teljes rendelkezésére bocsátom a nap vag y az éjszaka bármely órájában, és semmi sem okozhat túl nag y g ondot, ha mások szolg álatára lehetek. B. szabály: Másfelől viszont szemét leszek, ha szemétkedni akarnak velem. Odaadtam a levelet Jocknak. – Erre eg yértelműen a B szabály vonatkozik, nemde, Jock? – Az már holtbiztos, Mr. Charlie. – Tíz harmincat írnak? – Ig en. – Akkor holnap tizeneg ykor kelts. – Oké, Mr. Charlie. A közöny ilyetén kifejezésétől boldog abban vonultam el a Veeraswamy’sba, ahol báránycurryvel és vajas chapatival töltekeztem. A fényes öltözetű ajtónálló a szokásos módon fényes szalutálással fog adott, cserébe azért a leg fényesebb félkoronásért, amelyet a zsebemben találtam. Olcsón meg számította. Ha lehang oltak, keressenek valakit, aki tiszteleg önök előtt. A curry, szerény tapasztalatom alapján, ág yba bújásra és szeretkezésre készteti a nőket; eng em csupán ág yba bújásra, a hasamat pedig hízásra. Nag y hatású, de különös anyag ez a curry. Kedvetlenül cipeltem ág yba a terhemet, és Jock whiskyt meg szódát hozott a vérem lehűtésére. Karl Poppertől A historicizmus nyomorúságát olvastam eg y darabig , aztán elaludtam, hog y bűntudatos, alattomos álmaim leg yenek vadászkalapos pandzsábi ezredesekről. A riasztócseng ő hajnali háromkor szólalt meg . Amikor itthon vag yunk, csak halk, vinnyog ó hang ot ad mindkét hálószobában, mindkét fürdőben, a nappaliban és Jock budijában, fenyeg ető frekvenciára beállítva. Azonnal elhallg at, amint mindketten meg nyomunk eg y g ombot, íg y tudatva eg ymással, hog y mindketten ébren vag yunk. Meg nyomtam a saját g ombomat, mire elhallg atott. Elfog laltam a posztomat, ami eg y karosszék a hálószobám leg sötétebb sarkában, de előtte még a takaró alá dug tam a heng erpárnát, hog y szimulálja az alvó Mortdecait. A karosszék felett antik lőfeg yverek diadalemléke, köztük eg y Joe Menton-féle 8-öbű sörétes puska, a jobb kézre eső csövében a leg kisebb kaliberű, a másikban BB töltény. Eg y ódivatú cseng őzsinórral nyithatók a kapcsok, amelyek a falhoz rög zítik. Az volt a dolg om, hog y csendben lapuljak, szemmel tartva az ajtót és az ablakokat. Eközben Jock ellenőrzi a táblán,

honnan indult a riasztás, majd elhelyezkedik a hátsó ajtónál, ahol elvág hatja a menekülés útját, és, ha szükség es, követi a behatolót az emeleti szobámhoz. Néma csendben lapultam, amit csak a curry-rakományom tört meg , úg y kavarog va bennem, akár zoknik a mosóg épben. Nag yon nehéz rémültnek lenni, ha eg y meg töltött 8-öbű sörétes puskát markol az ember, de nekem sikerült. Ennek nem lett volna szabad meg történnie. Eg y örökkévalóság vag y kettő múlva a riasztó rövidet csipog ott, ami azt jelezte nekem, hog y menjek le. Majrétól lucskosan leóvakodtam a konyhába, ahol Jock állt meztelenül és homályosan az ajtónál, eg y rég i 9 milliméteres Lug errel a kezében. A cseng őtáblán a BEJÁRATI AJTÓ feliratú lila lámpa még mindig hevesen villog ott. Jock pár fejrándítással felvázolta a taktikát: beosontam a nappaliba, ahonnan szemmel tarthattam az előteret és a bejárati ajtót, Jock pedig hang talanul elhúzta a reteszt a hátsó ajtón. Hallottam, hog y feltépi és kidöng et a folyosóra, aztán halkan és sürg etően odahívott. Átrohantam az ebédlőn a konyhába, és ki az ajtón. A folyosón csak Jock volt. Követtem a tekintetét a lift kijelzőjére: az ötödiket – az én emeletemet – mutatta. Abban a pillanatban felmordult a lift motorja, az 5-ös szám kialudt, és Jock a lépcsőpihenőre lendült, majd jóformán zajtalanul eltűnt odalent. Látniuk kellene Jockot akció közben – félelmetes látvány, különösen, amikor meztelen, mint akkor. Leszaladtam a lépcső feléig , ahonnan lenézhettem a mélybe: Jock a földszinten fog lalt el állást, és a liftajtót fig yelte. Eg y-két másodperc múlva felpattant és eltűnt a hátsó traktusban; eg y pillanatra összezavarodtam, de aztán rájöttem, hog y a lift nyilván az alag sorba tart. Vág tatni kezdtem lefelé nag y rössel, minden ijedség et feledve, és már a harmadikon jártam, amikor észrevettem a kijelzőn, hog y a lift meg int felfelé tart. Visszaszág uldottam, és siralmasan kifulladva érkeztem meg az ötödikre. A kijelző szerint a lift meg állt a harmadikon. Berontottam a lakásba, és átevickélve a nappalin letérdeltem a lemezjátszó mellett. A konzol eg yik g ombja a Rablóból Pandúr üg yeletére volt bekötve – sóvárog tam a maffiózók után. Nem nyomtam meg a g ombot, mert valaki tarkón vág ott, épp azon a helyen, ahol a g in-fájásom lüktetett. Az állam beleütközött a konzol szélébe, és ott lóg tam elakadva, miközben nag yon ostobán éreztem mag am. Aztán eg y újabb ütést kaptam, és minden erőfeszítés nélkül lesüllyedtem a padlón át, sok-sok kilométernyire. Eltelt eg y eg ész élet, mire mag amhoz tértem, ig encsak vonakodva. Jock hatalmas arca holdként füg g ött felettem, és ag g odalmas hang okat adott ki. Amikor meg szólaltam, fülsiketítő visszhang ot verve zakatolt szeg ény fejemben. Gyűlölet és önsajnálat töltött el. – Meg ölted? – kérdeztem mohón. – Nem, Mr. Charlie. Vártam eg y kicsit odalent, de a lift a harmadikon állt meg , meg int vártam eg y kicsit, aztán meg próbáltam hívni, de üresen jött le, akkor feljöttem vele és mag a nem volt kint, ezért felmentem a leg felső emeletre, hog y nincs-e ott, és akkor hallottam, hog y a lift meg int elindult lefelé, és azt g ondoltam, hog y ez íg y mehet akár eg ész éjjel, és akkor bejöttem ide, hog y meg keressem, és itt volt, és akkor azt g ondoltam… Erőtlenül felemeltem a kezem. – Elég – mondtam. – Pillanatnyilag nem tudom ezt követni. Meg fájdul tőle a fejem. Kutasd át a lakást, zárd be az ajtókat, vig yél ág yba és keresd meg nekem a létező leg nag yobb altatót. És

veg yél fel valamit, te idióta, mert csúnyán meg fog sz fázni. Ezen a ponton arra g ondoltam, kikapcsolom C. Mortdecait mint individuumot, és hag yom a szeg ény fickót újra lesüllyedni a padlón át, le a nap nem érte teng erbe. Ha aztán valaki elvág ja a torkomat, áldásom rá.

7 Ez hiba, De nem szég yen kifog ásolni? Még Ha seg ített volna is a beszéd – Mely nem kenyerem – kifejteni, hog y: „Ez vag y az sért, ezt ne tedd, ha tudod; Vag y hog y ez túlzás” – és ha lehetett Volna is leckéztetni, nemcsak eg y Percre, mikor meg bánta szavait – Még az is sértett volna; márpedig Sértést nem tűrök. Elhúnyt nőm, a hercegnő{17}

Nag yon óvatosan felhúztam az eg yik szemhéjamat, majd g yorsan becsuktam. Eg y könyörtelen napsug ár eg yenesen beleszúrt, vért fakasztva az ag yamban. Jóval később újra meg próbáltam. Kihunyt a napfény és Jock állt az ág yam lábánál, a kezét tördelve. Behozta a teás tálcát is, de nekem az volt a határozott benyomásom, hog y ug yanakkor a kezét is tördeli. – Menj ki – nyüszítettem. Letette a tálcát és töltött nekem eg y csészével; szeg ény fejemben ez úg y hang zott, mintha lehúznának eg y vécét eg y visszhang kamrában. Nyüszítettem még eg y keveset és elfordultam, de Jock g yöng éden meg rázog atta a vállamat, azt mormolva: „Nono” vag y „De-de” vag y valami hasonló. Felültem, hog y óvást emeljek – a művelet során mintha a fél koponyám ott maradt volna a párnán. Csak bizonytalan érzésem volt a kérdéses területről: érintésre valahog y szivacsosnak és szottyosnak tűnt, de meg lepetésemre nem volt rászáradva a vér. Úg y döntöttem, hog y ha koponyatörésem van, nem kelhetek fel. Nem mintha ez számított volna aznap reg g el. A tea nem a szokásos Lapsang vag y Oolong volt, hanem a Twining ’s robusztus Queen Mary’s Blendje: okos választás Jocktól, aki tudta, hog y eg y ilyen reg g el erősebb anyag ért kiált. Meg ittam az első csészét, aztán kaptam Jocktól két Alka Seltzert (az a hang !), két Aszpirint és koffeint tartalmazó Beecham’s Powderst és két Dexedrine-t, a fenti sorrendben, majd az eg ész patikát leöblítettem eg y második csésze Queen Mary-csúcsválog atással. Soha többé nem szólok eg y rossz szót sem arról a szent asszonyról. Hamarosan újra képessé váltam a racionális g ondolkodásra, és a racionális g ondolkodás arra késztetett, hog y azonnal aludjak vissza. Süllyedni kezdtem a párnák felé, de Jock határozottan

felnyalábolt, és úg y eg yensúlyozott felettem a teás csészékkel, hog y moccanni sem mertem. – Ez a rüfke eg ész nap telefonál – mondta –, hog y ő a helyettes titkár embernek a titkárnője, és a mag a úti okmányairól van szó, és oda kellene mennie, ha fel tud állni, és a főnöke fél ötig bármikor fog adja. Most mindjárt három. Recseg ve-ropog va a felszínre tornáztam mag am. – Mit g ondol, ki volt az teg nap este, Mr. Charlie? – Mindenesetre nem Martland embere – válaszoltam. – Ők a múltkori teljes bevetésre számítottak volna. Hiányzik valami? – Nem vettem észre. – Nem vettek volna ennyi fáradság ot csak azért, hog y tarkón vág janak, annyi szent. – Lehetett közönség es bűnöző is: nem mérte fel a terepet, nem számított rá, hog y ketten leszünk, elvesztette a fejét és g yorsan elhúzta a belét. Benne hag yta a szerszámát a bejárati ajtó zárjában, ezért villog ott a riasztó. A „szerszám” eg y merev celluloidból készült zsebnaptár volt, akkora és olyan alakú, mint eg y játékkártya, a hátulján szenvedélyes könyörg éssel az olvasóhoz, hog y ig ya valakinek a nektársörét. Szinte bármelyik rug ós heng erzárat ki lehet pattintani vele. A Chubb-féle reteszzárammal a foszfor-bronz g örg őkkel a kulcsvág atokban nem jutna semmire, és ha valaki akár csak eg y hetet is eltöltött a borstali javító-nevelőben, annak ezt tudnia kéne. Nem tetszett a dolog . Kétéves nyeretlenek nem az Upper Brook Street ötödik emeleti penthouse-lakásaiban kezdik a szakmai g yakorlatot. Még csak kezdtem beleg ondolni, és eg yre kevésbé tetszett. – Jock – mondtam –, ha meg zavartuk, miközben a zárat piszkálta, miért nem volt ott, amikor meg zavartuk? És mivel nem volt ott, hog yan fedezhette fel, hog y ketten vag yunk? És ha azelőtt lépett le, hog y te kimentél, miért hag yta a zárban a hasznos kis kártyát és miért liftezett le-föl, ahelyett hog y g yorsan elhúzta volna a belét, mint mondtad? Jock kinyitotta a száját, hog y jobban tudjon g ondolkodni. Láttam, hog y fáj neki. – Ne is törődj vele – mondtam kedvesen –, tudom, mit érzel. Az enyém is fáj. Úg y tűnik, a g azember csak azért dug ta a kártyát a zárba, hog y beindítsa a riasztót, aztán meg lapult a liftben. Amikor kimentél, ő lement, hog y eltávolítson. Aztán felment a harmadikra, mert tudta, hog y te okos fiúként odalent várod; kiszállt a liftből, felg yalog olt az ötödikre, mert tudta, hog y velem eg yedül elbánhat. Aztán meg hallotta, hog y jössz, elbújt az ajtó mög ött és csendben kiosont, amíg te a fiatal g azdádat élesztg etted. Arra ment ki az eg ész, hog y én eg yedül leg yek, miközben az ajtó nyitva és te biztonság os távolság ban vag y néhány percig . És most nem azon kell töpreng enünk, hog y ki és hog yan, hanem hog y miért. – Hog y elvig yen valamit… – Ha ig en, annak valami hordozhatónak és könnyen fellelhetőnek kellett lennie, mert tudta, hog y nem lesz sok ideje… és valami nag yon fontosnak, ami meg érte a kockázatot. Valaminek, ami nemrég érkezhetett, mert van a dolog nak némi rög tönzés jelleg e. – Vag y itt hag yjon valamit… Felug rottam, amitől a fejfájásom felemelkedett és lecsapott rám. Riasztó g ondolat volt.

– Mi az ördög öt akarna valaki itt hag yni? – sipákoltam, a választól retteg ve. – Hát, például eg y poloskát – mondta Jock. – Vag y néhány uncia heroint, amennyiért tizenkét hónapra lecsukják. Vag y eg y eg yfontos plasztikbombát… – Én visszafekszem – mondta eltökélten. – Nem akarok ilyenekben részt venni. Senki nem rendelt bombát. – Nem, Mr. Charlie, el kell mennie a helyettes titkár pasashoz. Én elug rom a g arázsba és kihozom a nag y lekváros bödönt. – Mi, és eng em itt hag ysz eg yedül a lakásban a beásott Teller aknákkal? – jajong tam, de Jock elment. Keservesen nyög ve beöltöztem az első kézre eső férfiholmiba, és kilopakodtam a lakásból a földszintre. Semmi sem robbant a talpam alatt. Jock az utcaszinten várt a Rollsban, és különleg es g esztusként sofőrsapkát viselt. Amikor meg érkeztünk a minisztériumba, még ki is pattant, hog y ajtót nyisson nekem; tudta, hog y ettől jobb kedvre derülök, a drág a lélek. Tudják, tényleg nem emlékszem, melyik minisztérium volt az; ez nem sokkal a Wilsonkormány után történt, és nyilván emlékeznek rá, hog yan kutyulta meg őket és változtatta meg a nevüket. Azt beszélik, hog y eg yes közszolg ák még mindig ott bolyong anak a Whitehall járdáin és ideg enek kabátujját elkapva kérdezg etik rimánkodva, hol van a Technológ iai Integ ráció Minisztériuma. A fizetésüket persze továbbra is kapják, a Girónak köszönhetően, de az fáj nekik a leg jobban, hog y a minisztériumaik nem hiányolják őket. Maradjunk annyiban, hog y Jock kitett ennél a minisztériumnál, és különböző fess fiatalemberek kísértek ajtóról ajtóra – mindeg yik fiatalember szebben öltözött volt az előzőnél, és az ajtók is eg yre vastag abbak és hang szig eteltebbek lettek –, míg nem mag amra maradtam L. J. Crouchnál. Blucher ezredes ang ol változatára készülve meg acéloztam mag am, de mi sem állt távolabb a valóság tól. Termetes, víg kedélyű, nag y csontú, szalma hajú fickó nyug tatta a csizmáját eg y leharcolt íróasztalon, és döng ő léptekkel jött elém, boldog an mosolyog va. – Ha! – bömbölte. – Kapitális! Örömmel látom, hog y lábra állt, fiatalember! Ez a leg jobb eg y szorong attatás után: felkelni és támadni. Nil illegitimis carborundum, mi? Ne hag yja, hog y a g azok felülkerekedjenek! Motyog tam valamit és belesüppedtem a kövér bőrfotelba, amelyet felkínált. Szivart és szódás whiskyt varázsolt ernyedt kezembe, miközben körülnéztem. A bútorzat, eltéveszthetetlenül, eg y jobban eleresztett parókiáról származott: tisztes, de viseltes darabok. Velem szemben, a széke fölött hatvan patkányképű fiú pislog ott és vig yorg ott rám eg y osztályfényképről; a fölött eg y nyolcevezős hasított és repesztett a St. Edmund Hall színeiben. Az eg yik sarokban eg y rég i, réz haditeng erészeti ág yúhüvely ólmosbotokkal és a rég i, pillang ómarkolatú vívótőrökkel. Két falon korai ang ol akvarellek, a jelleg zetes kékes-drapp árnyalatokkal. Nincs unalmasabb, ahog y Sir Karl Parker mondta volt, mint eg y korai ang ol vízfestmény – leg feljebb eg y kifakult korai ang ol vízfestmény. De én üzletelek velük, és mindig tiszteletben tartottam őket. – Ért az akvarellekhez? – kérdezte Crouch, a pillantásomat követve. – Eg y keveset – mondtam a szemébe nézve. – Van itt eg y J. M. W. Turner a Loirról, de nem

lehet eredeti, mert az az Ashmoleanben van; eg y remek Callow cirka 1840-ből; eg y Faring ton, amely tisztításra szorul; eg y polikróm James Bourne, ami ritkaság ; eg y Peter de Wint kaszáló újrafestett ég g el; eg y kitűnő John Sell Cotman; eg y pár kissé talmi Varley az utolsó korszakából; eg y Payne, amelyről a Connoisseur reprodukciót jelentetett meg a háború előtt; eg y Rowlandson, amelyet Sabine 1940 körül kínált eladásra; eg y Francis Nicholson kifakult rózsaszínekkel… indig ót kellene használnia; eg y értékes Cozens és a leg jobb Edridg e, amit valaha láttam. – Szavamra – mondta. – Csillag os ötös, Mortdecai. Látom, hog y ért az akvarellekhez. – Nem tudtam meg állni fitog tatás nélkül – mondtam szég yenlősen. – Műfog ás, tudja. – Amúg y az Edridg e-t Girtinként adták el nekem. – Mindig ezt teszik – közöltem. – Akkor halljuk, mennyit adna érte? Eg y műkereskedőnek készen kell állnia az ilyen kérdésekre. Eg ykor sértésnek vettem, mielőtt meg tanultam volna a pénz értékét. – Kétezer-kétszázötvenet – mondtam, még mindig a szemébe nézve. Meg döbbent. – Fontban? – Guinea-ben – válaszoltam. – Természetesen. – Uram atyám. Már évekkel ezelőtt felhag ytam a vásárlással, amikor a jó öreg Walker Galéria bezárt. Tudtam, hog y felmentek az árak, de… – Ezeknek viszont lefelé fog menni az áruk, ha nem költözteti ki őket ebből a napfényes szobából. Ennél jobban már nem kéne fakulniuk. Tíz perc múlva remeg ő ujjakkal vette át a csekkem. Hag ytam, hog y meg tartsa a Nicholsont, cserébe eg y Albert Goodwinért, ami az öltözőszobában lóg ott. Résnyire nyílt a külső ajtó, majd eg y tiszteletteljes kattanással újra becsukódott. Crouch bűntudatos toporg ásba kezdett és az órára nézett. Fél öt volt: le fog ja késni a vonatot. Akárcsak a szép fiatalemberek, ha nem ig yekszik. – Ismételje utánam – mondta fürg én, előhúzva eg y szurtos kartonlapot az asztalfiókból. – Én, Charlie Strafford Van Cleef Mortdecai, őfelség e hű és ig az szolg ája ünnepélyesen esküszöm… Tátott szájjal bámultam rá. Kételkedik a csekkem hitelesség ében? – Rajta – mondta –, köhög je ki, öreg fiú. Kiköhög tem, sorról sorra, esküvel fog adva, hog y őfelség e üzeneteinek hűség es futára leszek, úg y birodalmán belül, mint kívül, és íg y tovább, Isten eng em úg y seg éljen. Ekkor átadott nekem eg y kis ékszerdobozt, amiben volt eg y fura kinézetű ezüst tok, és eg y irat, amely íg y kezdődött: „Mi, Barbara Castle, kérjük és meg követeljük” és eg y vékony, vörös bőrmappa, amelyen aranyozott betűkkel ez állt: „Court of St. James’s”. Annyi mindent írtam alá, hog y meg fájdult a kezem. – Nem tudom, mi ez az eg ész, és nem is akarom tudni – mondog atta, miközben aláírog attam. Tiszteletben tartottam az óhaját. A fiatalemberek kivezettek, harag osan nézve rám, mert lekésték miattam a vonatot. A szokás rabjai, hát persze. Részemről nem bírnám az ilyen életet.

Martland eg y kettős sárg a vonalon parkolt odakint, villog va a rang jával a közlekedési rendőrök előtt; a következő pillanatban már azzal jönne nekik, hog y vág assák le a hajukat. Ing erülten hadonászva beültetett a rémes, vesszőfonással díszített Minijébe, és elvitt az Amerikai Nag ykövetség re, ahol eg y jámbor, unatkozó ember ellátta külüg yminisztériumi pecsétekkel az új irataimat, és nag g yon-nag g yon jó utat kívánt az Eg yesült Államokba. Visszatérve a lakásomba adtam Martlandnek eg y italt, ő meg eg y tárcát nyomott a kezembe, repülőjeg yekkel, pog g yász utalványokkal és hasonlókkal kitömve, továbbá eg y g épelt listát menetrendekkel, nevekkel és szabályokkal. (Marhaság az eg ész, már ami az utóbbiakat illeti.) Vég ig szótlan, sértett és szórakozott volt. Azt mondta, hog y nem ő járt itt teg nap éjjel, és az sem nag yon érdekelte, hog y akkor ki. Másfelől viszont nem tűnt különösebben meg lepettnek: inkább bosszúsnak. Gyanítottam, hog y kezd g yanakodni rám, és attól tart, hog y vég ül beleg abalyodunk a kusza hálóba, amelyet mi mag unk szőttünk. Akárcsak én, ő is eltűnődhetett azon, hog y most ki manipulál kit. – Charlie – mondta elg ondolkodva, az ajtóg ombbal a kezében –, ha ne adj isten átvernél annak a Goya-képnek az üg yében, vag y cserbenhag ynál ebben a Krampf dolog ban, kénytelen leszek tég ed elintéztetni, ezt ug ye tudod? Ig azából lehet, hog y mindenképp ezt kell tennem. Felszólítottam, hog y tapog assa meg a tarkómat, ahol mintha utat tévesztett g olyva nőtt volna, de már-már sértően visszautasított. Becsapta mag a után az ajtót, visszhang ot verve a bevert fejemben.

8 Mint új Ganümédészt, pótszárnyakon elrag adva, de nem határain túl, sem vadászatra még éretlenül, herceg i tollakban – nem mint eg y fajdot. Ha Paracelsus atomot s parányt mér, Isten tudja: minden test mérhető – (hog y imád méricskélni!) ... röviden, eg yszóval, mielőtt pislantanál, sőt Paracelsus ötleteinél, fiúszerelemnél vag y a halálnál g yorsabban hívnálak ide. Paracelsus

Készültem Amerikába – ez volt a vakáció első napja. Kiug rottam az ág yból, kértem a kisvödrömet és a kislapátot, a strandpapucsom és a szalmakalapom. Stimulánsok támog atása nélkül szökdécseltem lefelé, ezt dalolva: Rajta, ifjak, útra fel! Innen el kell válnunk. Rajta, ifjak, útra fel! Innen el kell válnunk… és meg zavarva Jockot, aki rosszkedvűen pakolászta a holmimat az amerikai kalandhoz. – Jól van, Mr. Charlie? – kérdezte undokul. – Jock, jobban már nem is lehetnék. És folytattam: Rég i, kedves iskolánk, tőled is most válunk. Holnap útján emberül tiszta szívvel járunk. Gyönyörű reg g el volt, proxime accessit{18} érdemelt volna mag ától Pippától. Sütött a nap, a kanári teli torokból énekelt örömében. A reg g eli hideg kedg eree volt, amelyet nem g yőztem falni – nincs is ennél jobb –, és palackozott sörrel öblítettem le. Jock duzzog ott eg y keveset, hog y itthon hag yom, de azt már alig várta, hog y eg yedül övé leg yen a lakás; azt hiszem,

vannak barátai, akikkel dominózni szokott, amikor távol vag yok. Aztán felbontottam az összeg yűlt heti postát, kitöltöttem eg y banki befizetőjeg yet, kiállítottam néhány csekket a hőzöng őbb hitelezőknek, felhívtam a Dial-A-Dollyt{19}, lediktáltam eg y tucat levelet, majd meg ebédeltem. Eg y hosszabb expedíció előtt mindig ug yanazt az ebédet fog yasztom, amelyet Patkány készít Vízipatkánynak és amit a fűben fog yasztanak el az út szélén. Patkány, mint arra jól emlékszik a művelt olvasó, eg yszerű étkeket csomag ol, többek között eg y méteres franciakenyeret, kolbászt, amelyben énekel a fokhag yma, sajtot, amely elfekszik és kiabál, meg eg y hosszú nyakú, szalmába bug yolált flaskát, amely palackozott napfényt tartalmaz és messzi déli lejtőkön szüretelték. Csak sajnálni tudom azt, akinek nem fut össze a nyál a szájában e g yönyörű sorok olvastán. Hány korombeli ember ízlésére és étvág yára hatottak távolról e félig sem meg jeg yzett szavak? Jock elvitt Mr. Spinozához, ahol meg raktuk a Silver Ghostot a bőröndjeimmel (eg y disznóbőr, eg y vászon) és a könyves zsákkal. Spinoza művezetője, már-már japán jó ízléssel, nem kalapálta ki a g olyónyomot az ajtón, hanem kifúrta és behelyezett eg y antikolt rézlemezt, szépen belevésve Spinoza kezdőbetűit és annak a napnak a dátumát, amelyen találkozott féltékeny istenével – „minden teremtett teremtőinek a Teremtőjével”, ahog y Kipling olyan találóan fog almazott. Spinozának és jómag amnak okozott némi nehézség et, hog y lebeszéljük Krampfot eg y szinkron sebesség váltó beépítéséről a Ghostba; most a sebesség váltó szekrényben lévő összes lánckerék és teng ely tökéletes másolata az eredetinek, amelybe neg yvenezer kilométer szimulált kopását polírozta a huncut inas. A fog askerekek kapcsolódása eng em eg y meleg kanálra emlékeztetett, amely belecsúszik eg y nag y adag kaviárba. A művezető metaforája talán általánosabb volt a kaviárnál – ő g yors közösüléshez hasonlította eg y laza erkölcsű hölg g yel, akit rendszeresen támog at. A pasasra bámultam: majdnem kétszer annyi idős volt, mint én. – Csodálom mag át – kiáltottam fel csodálattal. – De tényleg sikerül meg őriznie a férfierejét a nap vég ére? – Ah, uram – válaszolta szerényen –, a férfiasság az ember születésén és neveltetésén múlik. Az apám szörnyű ember volt kettyintés terén; olyan sűrű volt a szőr vég ig a hátán, mint a pemzli, eg észen a halála napjáig . – Kitörölt a szeméből eg y férfias könnycseppet. – Vele ellentétben én nem mindig érzem úg y, hog y tökéletesen meg tudok felelni a hölg yismerőseim elvárásainak. Néha, uram, olyan a dolog , mintha pillecukrot próbálnék bedug ni eg y mézesbödönbe. – Tudom, mire g ondol – válaszoltam. A baráti kézrázás közben méltóság g al fog adta a dug itízest, majd elhajtottunk Jockkal. A műhelyben mindenki integ etett, kivéve a huncut inast, aki összepisálta mag át a röhög éstől. Szerintem azt hitte, hog y rá fáj a fog am. Szinte királyian vonultunk ki a londoni repülőtérre; azon kaptam mag am, hog y olyan csodásan elliptikus, lefelé kanyarított, majdhog ynem utánozhatatlan módon integ etek, mint őfelség e Erzsébet királyné, az anyakirálynő. Az ember persze elvárna bizonyos mértékű empressement-t{20} attól, hog y zajtalanul suhan át Londonon és a város külső övezetén eg y

huszonötezer font értékű hófehér antik Rolls Royce-ban, de bevallom, meg lepett a vidám nevetés – a vakációs hang ulat –, amit az elhaladásunk keltett. Csak miután kiértünk a repülőtérre, fedeztem fel azt a három, lég g ömb nag yság úra felfújt óvszert, amelyet a huncut inas kötözött a motorháztető kitámasztójára. A repülőtéren találkoztunk két g oromba, patkányképű emberrel, aki tag adta, hog y valaha is létezett ilyen kocsi, ilyen járat, ilyen lég itársaság . Jock vég ül kipenderült a vezetőülésből, és mondott nekik két rövid, mocskos szót, mire eg y véreres szempillantás alatt előkerültek a szükség es dokumentumok. Jock tanácsát követve adtam nekik eg y fontot, és meg lepődnének, hirtelen milyen g ördülékennyé vált az üg yintézés. Kiszívták a benzint a Rollsból, és kikötötték az akkumulátort. Valamilyen erődítményből előkerült eg y szép fiatalember hatalmas szempillákkal, és kivett eg y fog ót eg y bőrtokból. Kis ólompecsétekkel zárta le a Ghost (amely ekkor már eg y raklapon állt) minden nyitható részét, aztán Jockra kacsintott, rám vicsorg ott és visszatért a hímzőrámájához. Ekkor előlépett a műveletet vég ig kísérő vámos, és elvette azokat a papírokat, amiket a külüg yes adott. Eg y helyes kis traktor horog ra kapta a raklapot és elpöfög ött vele. Soha nem láttam még Rollst ilyen hülyén kinézni. Úg y tűnt, ezzel meg volnánk. Jock bekísért az utasterminálba, meg eng edtem, hog y veg yen nekem eg y italt – szeret eg yenrang únak mutatkozni a nyilvánosság előtt –, aztán nyersen búcsút vettünk eg ymástól. A hang osbeszélő Donald kacsa hang ján meg nevezte a járatomat; felálltam és elindultam a repülőg ép-szerencsétlenség ben meg halni statisztikai valószínűtlenség e felé. Személy szerint eng em kevéssé rettent el ez a halálnem – melyik civilizált ember nem halna meg szívesebben Ikaroszként, mint eg y autósztrádán, eg y Ford Populartől kivasalva? Amikor eng edélyezték az övek kicsatolását, a mellettem ülő kedves amerikai meg kínált eg y hatalmas és g yönyörű szivarral. Olyan tartózkodó volt, és olyan szépen mondta, hog y „Sir”, hog y nem utasíthattam vissza. (Tényleg finom szivar volt, eg y ig azi Henry Upmann.) Bizalmasan és meg g yőzően közölte velem, hog y statisztikailag valószínűtlen repülőszerencsétlenség ben meg halni. – Ez ig azán jó hír – nevettem ideg esen. – Statisztikailag sokkal nag yobb a kockázata eg y hároméves autót vezetni tizenöt kilométeren át a sztrádán, a halálozási adatok szerint. – Valóban? – Ezt a szót csak akkor használom, amikor statisztikákról hallok kedves amerikaiaktól. – Erre mérg et vehet – mondta barátian. – Részemről sok-sok ezer kilométert repülök minden évben. – Na, tessék – mondtam udvariasan. – Ön az élő bizonyíték arra, hog y a számok nem hazudnak, ig az? – Pontosan – mondta, elnyújtva a szót. Meg hitt hallg atásba merültünk, elég edetten a helyes g ondolkodásunkkal, a jól szelelő szivarunkkal, ami lecsendesítette a félelmeinket, miközben nag y szürke fém ig áslovunk átvág tatott a St. Georg e csatorna felett fényes és dübörg ő sarujában. Eg y idő múlva hozzám

hajolt az utastársam. – De közvetlenül a leszállás előtt – mormolta – nem érez eg y kis zabszemet a fenekében? Alaposan átg ondoltam a dolg ot. – Inkább a landolásnál – mondtam vég ül –, ami elég rossz, ha jobban beleg ondol. Hosszú percekre beleg ondolt. – Úg y érti, mint eg y liftben? – Pontosan. Boldog an hahotázott, ismét mag ára találva, meg erősítve abban, hog y minden ember leg alul záróizom, ha szabad íg y fog almaznom. Letudva a kellemkedést mindketten munkához láttunk, mint két öreg asszony a hímzőkörben. Nekem eg y száraz német puhafedeles könyv jutott a Settecentóról Nápolyban (német Kunstkennernek{21} kell lennie az embernek ahhoz, hog y a nevezett korszakot is unalm assá tudja tenni), míg ő kicipzárazott eg y irattartót, teljesség g el érthetetlen számítóg épes anyag okkal. Küzdöttem eg y ideig Aschloch{22} professzor kuszmadt prózájával – világ os német prózát csak német költők írtak –, aztán behunytam a szemem, azon tűnődve, vajon melyik ellenség emnek dolg ozik a kedves amerikai. Elkövetett eg y hibát eg yébiránt makulátlan alakításában: nem mondta meg a nevét. Váltottak már valaha akár csak három szót eg y amerikaival, aki nem mutatkozott be előtte? Úg y tűnt, szerda óta jelentős számú ellenség re tettem szert. A leg valószínűbb és leg kellemetlenebb lehetőség , ami leg inkább ag g asztott, Blucher ezredes stábja volt, bárkik leg yenek is azok. Martland a mag a korlátolt módján rettenetes g azember, de ő soha nem tudná lerázni mag áról azt az áldott brit lényeg látó g ondolkodást. A sötét és hihetetlenül g azdag amerikai kormányüg ynökség ek már eg észen más tészták. Túl komolyak, túl elkötelezettek; mindenről azt hiszik, hog y valós. Az Angst termelte savas emésztőnedvek lötyög tek a g yomromban, és kínos korg ás támadt a vékonybelemben. Határozottan meg örültem, amikor a lég iutas-kísérő meg hozta a sovány kosztot; úg y faltam, mint az éhező, míg a kedves amerikai elhessentette, elcsig ázottan, meg utaztatva és statisztikailag valószínűtlenül. Miután a fekélyt ez eg yszer meg békítette a plasztik füstölt lazac, a g umihús üveg es aszpikban, a polisztirolbaconbe tekert csirkepotyadék és a könnyező, félig kiolvadt eper borotvahabbal pöttyözve, képessé váltam meg vizsg álni azt az eshetőség et, hog y útitársam vég ül is csak eg y eg észség es amerikai tökfej. (Ug yanaz, mint a brit tökfej, csak jobb modorral.) Miért akarna bárki is rám állítani eg y ilyen embert? Mit adhatnék ki az utazás során? És ha már erről van szó, mit érhetne el ő az utazás során? Vallomásra bír? Meg akadályozza, hog y átveg yem az irányítást a g ép felett, vag y meg döntsem az amerikai államrendet? Amúg y is kár belém eg y üg ynök, hiszen a több órás közelség után alig ha felejteném el az illetőt. Nem, nyilván az lesz, aminek látszik, érdektelen, tisztes vállalati ember, talán az eg yik olyan első osztályú kutató cég től, amely tanácsokat ad a külüg yminisztériumnak, hog y hol érdemes kirobbantani a leg közelebbi kis háborút. Oldott meleg ség g el és meg újult mag abiztosság g al fordultam felé. Aki Upmann szivart szív, rossz ember nem lehet.

– Bocsásson meg , de mivel fog lalkozik? – kérdeztem annyira ang olosan, amennyire csak tőlem telt. Örömmel hajtotta félbe a számítóg épes harmonikaívet (olyan könnyedén, ahog y az eg y amerikai vasárnapi újság g al meg tehető), és szívélyesen felém fordult. – Hát, én most, öö… összeszedem és öö… összevetem és öö… kiértékelem ezt a nag yon, nag yon bonyolult kiadási és bevételi adatsort eg y kiskereskedelmi multiplexről, öö… Nag yBritanniában – mag yarázta őszintén. Csak néztem rá, kissé felvont szemöldökkel, és pici, udvarias, brit kérdőjeleket formázva a homlokráncaimmal. – Fish and chips – mag yarázta. Eg y hang yányit leejtettem az állam, érzésem szerint még britebb hatást keltve. – Fish and chips? – Úg y van. Gondolkodom a meg vásárlásán. – Ó, komolyan? És sokat vásárolna? – Mondhatjuk, ig en, mindet. – Hevesen érdeklődő arcot vág tam, ő pedig folytatta. Kiderült, hog y a fish and chips képviseli az utolsó százmilliós iparág at Ang liában, amelyet még nem vertek szét, és ő most ennek a szétverésére készül. Tizenhétezer halsütő, majdnem mind füg g etlen és jó részük éppen csak meg él; félmillió tonna halat, eg ymillió tonna krumplit és százezer tonna zsiradékot használnak fel. Azt is elmondta, hog y azzal a hallal dolg oznak, amit a beszállítójuk éppen ad nekik, és kifizetik, amit kér érte; többnyire olyan olajban sütik, amit eg y hottentotta undorral utasítana vissza mint síkosítót. Komor képet festett az iparág jelenéről és rózsásat a jövőjéről, miután már meg vett minden üzletet és a mag a feltételeivel franchise-t szervezett belőlük. Mindez ig en ésszerűnek tűnt, és úg y döntöttem – miközben ő monoton hang on tovább mag yarázott –, hog y provizórikusan hiszek neki, leg alábbis addig , amíg földet nem érünk. Eg észen összehaverkodtunk, addig a pontig , hog y meg hívott mag ához és felajánlotta, hog y szálljak meg nála. Ennyire persze már nem hittem neki, és félő, hog y azt válaszoltam, a Brit Nag ykövetség en fog ok meg szállni. Elg ondolkodva nézett rám, aztán beavatott abba az álmába, hog y eg y herceg et szeretne az ang ol cég e elnökének. – Kapitális ötlet! – mondtam szívélyesen. – Nincs túl sok belőlük. Csodás kis dolg ozók, eg ytől eg yig . Tudja, elég szoros a verseny manapság az ig azi herceg einkért; úg y tűnik, már a kereskedelmi bankok sem tudják őket meg tartani, mert mindeg yiket az állatkert-biznisz érdekli. Most, hog y Wilson lelépett, talán ismét előbújnak, de én az ön helyében eg y márkit vag y earlt szereznék: jóval többen vannak és nem olyan beképzeltek. – Earl? – kérdezte. – Mondja, nem ismeri véletlenül Snowdon earljét? – Ártatlanul csillog ott a szeme, de én úg y éreztem mag am, mint a bűnös, akit a bíróság elé idéztek. – Dehog y – rebeg tem –, nem, nem, nem. Ő valami eg észen más; azt hiszem, a Desig n Centreben dolg ozik, rémes emberek vannak ott, természetesen őt kivéve, elefántházakat tervez az állatkertnek, kiválóakat, ebben biztos vag yok. Nag yon tehetség es; édes kis feleség e van. Ig en. – Elcsendesedtem. Ő kérlelhetetlenül tovább nyomult. – Meg bocsásson, de ön arisztokrata?

– Nem, nem, nem – ismételtem, ráng atózva zavaromban –, távolról sem. Nem talált. Eg yszerű nemesember vag yok, a címet a bátyám viseli: az apám meg tette nekem ezt a szívesség et, ha-ha. – Értetlenül és feszeng ve nézett rám, ezért meg próbáltam elmag yarázni. – Tudja, Ang lia nem olyan, mint a kontinens, sőt ebben a tekintetben még Skóciától is eltér. A „nemes öt nemzedékre visszamenőleg ” olyasmi, amiről mi nem szeretünk beszélni, és fél tucat család sincs, aki eg y normann hódító eg yenes ág i leszármazottja lenne, és ők nem viselnek címet. Eg yébiránt – folytattam a félrebeszélést – eg y épeszű ember sem akarna attól a népség től eredni. A normann hódítás valahol eg y részvénytársaság és a yukoni aranyláz között helyezkedik el; mag a Hódító Vilmos eg yfajta primitív Cecil Roberts volt, a követői csavarg ók, kalandorok, homokosok és komédiások. Mostanra sikerült teljesen összezavarnom, úg yhog y folytattam. – Tág abb értelemben az arisztokráciából ma már senki sem főnemes azon mércék alapján, amiket a kontinensen komolyan vesznek: a leg többen szerencsésnek mondhatják mag ukat, ha vissza tudják vezetni a családfájukat valami durva képű tuskóra, aki jól meg szedte mag át a szerzetesrendek feloszlatásából. Ezzel vég képp kiborítottam; a harmonikaívek eg yik vég e kicsúszott az öléből és szétszóródott a padlón a lábunknál. Mindketten utánakaptunk, de én, lévén néhány centivel vékonyabb, mélyebbre hajoltam, íg y nem volt eg y szintben a fejünk; de az orrom (normann, eg y kis római beütéssel) félig a zakója belsejében találta mag át, és g yakorlatilag beleverődött a vállára szíjazott automata pisztoly fekete ag yába. – Hoppá! – hápog tam kissé rémülten. Ő kedvesen, öblösen vihog ott. – Oda se bag ózzon arra a vasra, fiam; mi, texasiak szinte meztelennek éreznénk mag unkat eg y ilyen nélkül. Íg y fecserésztünk összevissza, de nekem nehezemre esett a halsütés mag asabb szempontjaira koncentrálnom. A texasi üzletemberek nyilván g yakran hordanak mag uknál pisztolyt, de azt alig tudtam elhinni, hog y a kényelmetlen Colt Woodsmant favorizálnák, ezt a kis kaliberű, hosszú csövű automatát ug yanis csak a céllövészek és – valamivel ritkábban – a profi bérg yilkosok használják, akik tudják, hog yan kell eg y kis g olyót jó helyre juttatni. Ez nem a meg felelő önvédelmi feg yver az eg yszerű polg ár számára. Ráadásul a texasi üzletemberek, és ebben biztos voltam, nem éppen Bryson-féle g yors kiadású rug ós pisztolytartóban hordják a feg yverüket. Eg yre hosszabbnak tűnt ez az utazás, ha tudnak követni. Az Eg yesült Államok távoli és nemkívánatos helynek rémlett. Amikor leszálltunk, a kedves amerikai vég ül meg mondta a nevét – Brown, írd: bé, er, a, u, en, ejtsd Brawn. Hihető történet, g ondoltam. Elbúcsúztunk, és eg y másodpercre rá, hog y leszálltunk a g épről, eltűnt. Ahog y kedves és testes személye már nem volt jelen, eg yre kevesebb rokonszenvet éreztem iránta. Martland híven követte az utasításaimat – jó feleség lenne belőle valaki mellett. Eg y nag y, szomorú pasas jött elém, bevezetett eg y visszhang os csarnokba, ahol ott állt és csillog ott a Rolls a raklapon, különböző emberekkel körülvéve, akik helyes kis benzines kannákkal, eg zotikus rendszámtáblákkal, úticsekk-füzetekkel és mit tudom én, még mivel üg yködtek. Ja,

és volt még eg y komoly pasas, aki eg y g umibélyeg zővel csépelte az útlevelemet. Fáradt előzékenység g el fog adtam a felajánlásaikat, akár eg y koronás fő eg y bennszülött kézműves mintadarabjait. Volt ott eg y bősz kis ember is a Brit Nag ykövetség től, de ő a drótkerítés túloldalán – elmulasztotta beszerezni a szükség es belépőt vag y mit, és a nag y, közönyös amerikaiak a leg kevésbé sem vettek tudomást a vinnyog ásáról, ahog y én sem. A benzinkannás pasas a fog óval lecsípte az ólompecséteket, és úg y adta át őket a kerítésen a nyivákoló emberkének, mint aki mog yorót dob az állatkerti majomnak, miközben vulg árisan csettintett a nyelvével és úg y tett, mintha a hónalját vakarná. Kezdtem ag g ódni az eg észség éért – mármint a vinnyog ónak, nem a benzinesnek. Beszálltam a Rollsba, teleszíva a tüdőmet az új karosszéria, az új bőrkárpit semmihez sem fog ható illatával. A nag y, szomorú pasas – aki tudta, hol a helye – a felhág óra állt, hog y irányítson. A Rolls g yeng éden, örömmel indult, mint eg y fenéken billentett özveg y, és kig ördültünk az áruterminálról, nem csapva nag yobb zajt, mint aranyhal az akváriumban. A durva, tanulatlan amerikaiak arckifejezéséből ítélve, ha eg y másik kultúrában nevelkedtek volna, akkor most a homlokukra csapnak. A tisztelet jeleként, értik. A kijáratnál találkoztunk a követség i emberrel, aki még mindig vinnyog ott, de már fuldoklott is a dühtől és a méltatlankodástól. Ha eg y másik kultúrában nevelkedett volna, valószínűleg a homlokára csap valamilyen céllal. Érveltem és rimánkodtam neki, hog y méltónak kell lennie a diplomáciai testülethez, és vég ül észhez tért. Azért mérg elte fel mag át ennyire, mert a nag ykövet valami Xanadu-féle g olfpályára ment, hog y g olfozzon vag y rounderst vag y ilyesmit játsszon az eg yik elnökükkel vag y szenátorukkal vag y kivel, de reg g elre visszavárják, amikor is jelentkeznem kell nála, élve vag y halva és sapkával a kézben, hog y meg hallg assam az intelmeit és lemondjak az ag aramról, és ő, mármint a nyivákoló a nevét követelte annak a rohadéknak, akinek volt mersze meg piszkálni a külüg yminisztérium ólompecséteit a Rollson. Azt mondtam neki, hog y a pasas neve McMurdo (kapásból eg ész jót találtam ki, ismerjék el) és meg íg értem, hog y a következő néhány napban meg próbálok időt szakítani a nag ykövetre. Meg int elkezdett összefüg g éstelenül beszélni, folyamatosan azzal indította a mondatokat, hog y „Tisztában van vele…”, aztán nem fejezte be őket, ezért kénytelen voltam ellenszeg ülni. – Szedje össze mag át – mondtam szig orúan, a kezébe nyomva eg y eg yfontos bankjeg yet. Ahog y elhajtottam, meg láttam a visszapillantó tükörben: fel-le ug rált valamin. Milyen érzelmesek ezek a diplomaták! Moszkvában nem válna be, seperc alatt kompromittálódna. Meg találtam a szállodámat, és átadtam a Rollst eg y hozzáértő küllemű barna bőrűnek a g arázsban: értelem villant meg a szemében, azonnal meg nyert mag ának. Meg eg yeztünk, hog y csak a portörlőt használhatja a karosszérián, semmi mást; Mr. Spinoza visszajárna kísérteni, ha eng edném, hog y tisztítószerekkel súrolják vag y szilikonnal keményítsék a Különleg es és Titkos Viaszát. Aztán felmentem az elevátorral – itt íg y hívják a liftet, tudták? – a recepcióra (pog g yászostul), majd néhány könnyű lépéssel eg y jól felszerelt lakosztályba, eg y Cloaca istennővel felérő fürdőszobával. Született ang olként lekapcsoltam a lég kondicionálót és kitártam az ablakokat.

Tizenöt perc múlva visszakapcsoltam a lég kondicionálót, és telefonálnom kellett a recepcióra, hog y küldjenek fel valakit, aki becsukja nekem az ablakokat, szég yenszemre. Később kaptam néhány szendvicset, ami nem nag yon ízlett. Még később álomba olvastam mag am eg y félig értett bekezdéssel.

9 Innentől fog va áll, mint a cövek? Vag y szédülten, de még iscsak halad, eltiporva a nehézség eket, akár a nádat a vak akarat űzte őskori vad, amely siet, ha azt parancsolja neki a nap, hog y távol élje túl, mikor a jég elborítja mindazt, hol eddig élt? A két croisici költő

Képzeljék el, reg g el behoztak nekem eg y csésze teát – és ig azán jó tea volt. Ha emlékeznék a szálloda nevére, meg adnám önöknek. Aztán kaptam eg y olyan finom, sokoldalú amerikai reg g elit, fűszeres baconnel, palacsintával és sziruppal, és nag yon nem ízlett. Lementem az elevátorral (!) a g arázsba, hog y meg nézzem a Rollst, ami a jelek szerint kényelmesen töltötte az éjszakát. A barnás pasas nem állta meg , hog y lemossa az ablakokat, de csak szappannal és vízzel, esküdözött, ezért meg bocsátottam neki és meg jutalmaztam. Tíz perc múlva már eg y óriási taxiban ültem, az is lég kondicionált volt, ötven dollárért béreltem eg ész napra; rémesen soknak tűnik, tudom, de odaát rémesen keveset ér a pénz. Ennek az az oka, hog y túl sok van belőle. A sofőr neve mintha Bud lett volna, és valahog y az a képzete támadt, hog y az enyém Mac. Szívélyesen elmag yaráztam neki, hog y valójában Charlie vag yok, de íg y válaszolt: – Ig en? Hát ez remek, Mac. Eg y idő után már nem bántam – ha Rómában vag y, ug ye… –, és hamarosan vég ig vitt Washing ton nevezetesség ein, nem hag yva ki semmit. Meg lepően csillog ó és eleg áns város, bár nag yrészt valamilyen ronda mészkőből épült; élveztem az út minden percét. A nag y hőség et jóleső szellő mérsékelte, amely üdvözlendő módon felkapta az amerikai lányok vászonszoknyáját. Hog y lehet, hog y az amerikai lányoknak mind olyan étvág yg erjesztő lábuk van? Gömbölyű, sima, izmos és karcsú. És ha már szóba jött, hog y lehet mindnek olyan bámulatos cicije? Talán nag yobb, mint ahog y önök és én szeretjük, de ezzel eg yütt is pompás. Amikor meg álltunk eg y közlekedési lámpánál, eg y különösen fejlett ifjú teremtés ment át előttünk, dús emlői leg alább nég y-tíz centit leng tek ki minden lépésnél. – Szavamra, Bud – mondtam Budnak –, elbűvölő eg y teremtés, annyi szent!

– Arra a nőre g ondol a nag y lökhárítókkal? Hát nem. Az ág yban úg y terülnek szét, mint két extra méretű tükörtojás. E képzet enyhe rosszullétet váltott ki belőlem. Bud a továbbiakban meg ismertetett személyes ízlésének kivonatával, amit lenyűg özőnek, bár bizonyos fokig bizarrnak találtam. Felvetődött, és van benne ig azság , hog y Van Dyck g enovai pályaszakaszában születtek a világ leg jobb portréi. A washing toni Nemzeti Galériában mag am is erre a belátásra jutottam: amíg nem látta valaki náluk a Clelia Cattaneót, alig ha állíthatja, hog y bármit is látott. Csak eg y órát töltöttem a képtárban: nem tudunk túl sok műalkotást befog adni eg y ülésben ilyen g azdag ság ból, és én valójában csak eg y bizonyos Giorg ionét akartam meg nézni. Ha lenne időm, ha e keg yetlen Halál őrmester nem sietne úg y letartóztatni, mesélnék róla ezt-azt, de erre nincs többé esély. Kijőve a múzeumból, immár félrészeg en a körültekintés nélkül veg yítve kiállított művektől, arra utasítottam Budot, hog y vig yen eg y tipikus alsó középosztálybeli saloonba eg y hideg sörre és eg y falás ebédre. A bejáratnál kétség ek közt nézett vég ig rajtam, és azt javasolta, hog y próbálkozzunk valami „minőség ibbel”. – Nonsense, drág a Bud! – kiáltottam rendíthetetlenül. – Ez eg y divatos ang ol úriember normális, ésszerű öltözéke vag y felszereltség e, aki in partibus, azaz a hitetlenek földjén készül látog atást tenni ország a követénél, és biztos vag yok benne, hog y ezt a rendes washing toni népek is nag yon jól tudják. Sir Toby merész szavaival élve „ezek a ruhák elég jók az iváshoz, akkor leg yen jó ez a csizma is”. Előre! Bud vállat vont a mag afajták kifejező módján, majd illendően előrement. Jól meg termett, erős férfi volt, de az emberek íg y is bámultak eg y kicsit – cseppet informálisan volt öltözve, ahog y a taxisok szoktak, míg én, mint már mondtam, a nag yköveteknél, kereskedelmi bankároknál és eg yéb méltóság oknál tett vizithez öltöztem. Ang liában senki nem tett volna meg jeg yzést kettőnk kontrasztjára, de az ottaniaknak fog almuk sincs az amerikai demokráciáról. Ami ig azán különös. Eg yfajta rekeszben vag y bokszban ettünk, ami a rég i vág ású londoni flekkenezőkre emlékeztetett, de g yatrább kiadásban. A steak eg ész jó volt, csak zavarba ejtően nag y: mintha keresztbe szeltek volna eg y ökröt. Én salátával kértem, de Bud krumplit rendelt – és micsoda krumplit: ezek a hatalmas g umók, mondta, Idaho síkföldjein teremnek. Vag y tíz unciát meg hag ytam a steakből, és Bud lazán szólt a pincérnek (akit szintén Macnek hívott), hog y csomag olja be a kutyájának, és a pincérnek szeme sem rebbent, bár mindketten tudták, hog y ez Mrs. Bud ma esti vacsorájának eg yik fog ása lesz. A steak félelmetesen drág a Washing tonban, de ezt bizonyára tudják. Bud leverhetett steakevésben, de töményben visszavág tam. Volt valamijük, amit némileg furcsa módon Hig hballnak hívtak, ezzel folytattuk a sörünk után; ebben a műfajban Bud a nyomomba sem érhetett. Mondhatom, meg újult tisztelettel nézett rám. Azt hiszem, eg y ponton meg hívtam mag amhoz Londonba; annyit leg alábbis tudok, hog y szándékomban állt. Ahog y kifelé tartottunk, eg y mulatság os kinézetű polg ártárs tántorog va keresztezte az

utamat, és azt kérdezte: – Há’temeg ki vag y, dilinyós vag y tökfilkó? –, mire én azzal a haverok közti mondással éltem, amelyet a taxis cimborájával beszélő Budtól hallottam aznap: – Ah, dug ulj már el! (Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó! Példabeszédek 15:23.) Csalódottan és értetlenül szembesültem azzal, hog y a részeg pasas kivételt képez, mert úg y az arcomba öklözött, hog y eleredt az orrom vére, beszennyezve az ing emet. Ez annyira feling erelt, hog y attól tartok, visszaütöttem. Amikor az eg yik olyan vicces-kardozós eg ység ben szolg áltam a háború alatt – ig en, a második világ háború alatt, lányok –, jártam eg y feg yver nélküli küzdelem-oktatásra, és félelmetesen jó vag yok benne, de ezt szemre senki sem mondaná meg . A pasas orra alá vág tam kéztővel – ez sokkal jobb, mint öklözni –, aztán csőrrel tökön rúg tam és, amikor érthető módon kétrét g örnyedt, belenyomtam a térdem abba, ami a szerencsétlen arcából meg maradt. Ettől földre került, ami adott körülmények között nem természetellenes, és ekkor elővig yázatosság ból mindkét kezére rátapostam, amikor átléptem rajta. Mit mondhatnék, ő ütött először, és biztos vag yok benne, hog y ezt kész volna elismerni. Bud, akire ig en nag y hatást tett a produkcióm, kiterelt, miközben a kocsma népe – az aréna, a páholysor és a karzat – éljenzett. A jelek szerint nem volt népszerű a fickó. Csak csekély nehézség et okozott beszállnom a taxiba, bár a sofőrülés meg int helyet cserélt. Az a sok szép fiatal ember a követség en már első látásra utált, undok kis anyámasszony katonái, de kézről kézre adva eljuttattak a nag ykövethez, csak annyit késleltetve, amennyitől fontosnak érezhették mag ukat. Ha hiszik, ha nem, a nag ykövet ing ujjban fog adott, és ő sem látszott lelkesedni értem. Udvarias, óvilág i üdvözlésemre valami olyasmivel reag ált, amit csak g ág og ásként tudok jellemezni. Az eg yszerű fog yasztó merőben g yakorlati okokból két osztályba sorolhatja a nag yköveteket: vannak a soványak, akik hajlamosak a simulékonyság ra, jólneveltség re, nyájasság ra, és vannak a kövérek, akik nem. Az itteni Excellenciája határozottan az utóbbi kateg óriába esett: terebélyes alakja hájjal kipárnázva, arca rag yával verve és úg y telehintve pattanással, pörsenéssel, elpattant hajszálerekkel, mint a Trossachs Nemzeti Park domborzati térképe. Szilvaszínű tokája ernyedten lóg ott, és nyálat permetezett arra, akivel beszélt. Nem találtam számára szeretetet a szívemben, de valószínűleg munkáspárti kinevezett volt szeg ény fiú: hatalmának folyosói csak a férfivécébe vezettek. – Nem fog ok köntörfalazni, Mortdecai – g ág og ta –, mag a nyilvánvalóan szörnyű ember. Mi itt próbálunk Britanniára úg y g ondolni, hog y csúcstechnológ iában a világ bármelyik fejlett ország ával felveszi a versenyt, erre meg jelenik mag a Washing tonban valami Bertie Woosterszerű öltözékben, mintha a Turisztikai Hivatal álmodta volna meg az ezeréves Brit Vasútreklámozására. – Amondó vag yok – mondtam –, hog y a vég e eg észen frappáns lett. – Ráadásul – folytatta – a nevetség es keménykalapja behorpadt, az abszurd esernyője elg örbült, véres az ing e és monokli van a szeme alatt. – Látnia kéne a másik fickót! – vetettem közbe élénken, de nem hatott. A nag ykövetet már

nem lehetett kizökkenteni. – Továbbá jól láthatóan részeg , mint eg y kocsis, ami az ön korában meg bocsáthatatlan – ug ye milyen undok? –, és úg y néz ki, úg y viselkedik, mint akit alkoholista bárénekesek szeretetotthonából szalajtottak. Nem sokat tudok arról, miért van itt, és bár ennyit se tudnék. Meg kértek, hog y lehetőség szerint támog assam, de nem kaptam rá utasítást: ebből már kitalálhatja, hog y nem fog om. Eg y tanácsot adhatok: ne forduljon seg ítség ért ehhez a követség hez, ha és amikor meg sérti az Eg yesült Államok törvényeit, mert habozás nélkül tag adom meg , és javasolni fog om a bebörtönzését és a deportálását. Ha jobbra fordul, miután elhag yja ezt a szobát, meg találja a követség i irodát, ahol kap eg y elismervényt az Ezüst Ag árért és eg y ideig lenes polg ári útlevelet a diplomata útlevél helyett, amelyet soha nem is lett volna szabad kiadni. Jó napot, Mr. Mortdecai. Azzal komoran leveleket kezdett aláírni, vag y amiket a nag ykövetek komoran aláírnak, amikor azt akarják, hog y távozzon az ember. Felmerült bennem, hog y rosszullétemben az asztalára rókázom, de féltem, hog y elkobzandó brit alattvalónak nyilvánít, íg y csak feltűnő módon elhag ytam a szobát, de nem követtem a menetparancsot. A szobából kilépve balra fordultam, és a g épírók helyiség ébe jutottam; víg an haladtam át közöttük, kalapom pörg etve és a „Mutasd a bug yidat, Elsie” dallamát fütyörészve. Budot alva találtam a parkolóban. Elvitt eg y közeli saloonba, sőt nem csak eg ybe. Emlékszem eg y helyre, ahol eg y telt fiatal nő zenére vetkőzött, miközben tőlem karnyújtásnyira táncolt a pulton. Soha nem láttam még zenére vedlést; a vég e felé már nem viselt mást, csak hét cseppkövet, ebből nég y veríték volt. Azt hiszem, ez volt az a hely, ahonnét kidobtak minket. Tudom, hog y lefeküdtem, de be kell vallanom, hog y a részletek kissé homályosak: még az sem biztos, hog y fog at mostam előtte.

10 S útra keltünk. Gyűrt lelkemen Lazult sok ránc, már könnyeden Szállt a szélben, bomló szalag … S sok volt reményem elmaradt. Utolszor együtt{23}

Amikor felkeltem, határozottan elevennek éreztem mag am, de ez nem tartott sokáig . Mire felöltöztem és bepakoltam, már úg y rázott a másnaposság , akár ig yekvő, de tapasztalatlan terrier a patkányt. Könnyű lépésekkel (a lassú liftet válasszák, ne az expresszt) lejutottam a szálloda bárjába, ahol a mixer pillanatok alatt diag nosztizált és kezelésbe vett. Jelenleg i másnaposság a, mag yarázta, nem több mint elvonási tünet; szüntessük meg az elvonást annak adag olásával, ami elvonódott, és fekete szárnyára kelve elrepül a tünet. Ez log ikusan hang zott. Eg yszerű receptet írt: skót whisky és sima víz – letette a nag yesküt, hog y a forrásvizet frissen szállítják minden reg g el az Appalache-heg ység ből, hitték volna? Nem mértem fukar kézzel a borravalót. Jól beg yóg yszerezve, de távolról sem becsípve rendeztem a számlát a recepción, átvettem a makulátlan Silver Ghostot a vonakodó barna fickótól, és óvatosan vezetve becéloztam ÚjMexikót. Az utókor majd nyilván tudni szeretné, mi volt a Komplett Amerikai Álruhám: krémszínű vadselyem öltöny, napszemüveg és kakaószínű szalmakalap ég etett narancsszín szalag g al. Miért is hallg atnám el, hog y szexi összhatást tett? Mr. Abercrombie meg harapta volna Mr. Fitchet, ha ezt látja, és a Tailor and Cutter könnyekre fakad. Furcsamód meg int féltem. Volt eg y olyan bizonytalan érzésem, hog y ebben az ország ban – ahol törvény és szokás eg yaránt vénasszonyok álmain alapszik – könnyen bajom eshet, ha nem vig yázok – de akkor is, ha ig en. Mire mag am mög ött hag ytam a város barátság talanabb neg yedeit és külterületét, tankolnom kellett: a Silver Ghost szép automobil, de még a leg nag yobb hívei is elismernék, hog y sokat fog yaszt. Kiválasztottam eg y alkalmasnak látszó benzinkutat, és odakanyarodtam. Ez eg y Charlottesville nevű hely közelében volt, a Shenandoah Nemzeti Park határán. A kutas nekem háttal állva, csípőre tett kézzel mondta: – Mit szól ahhoz a pasashoz? – eg y jókora babakék kocsi után nézve, ami nag y sebesség g el húzott el az úton. Nem vette észre, hog y ott vag yok, amíg le nem állítottam a motort, de aztán boldog an fedezte fel a Rollst: – Azt a! – suttog ta újra meg újra. (Olyan sokszor fog om még hallani ezt az „aztát” a következő néhány napban, hog y azzal újra termékennyé lehetne tenni a homokviharok sújtotta Oklahomát.) Úg y

vihog ott, mint eg y szűzlány, miközben bedug ta a csövet a tankba és utamra bocsátott, még eg y utolsó nyálas dicséretet öntve a fülembe. Futólag eltűnődtem, vajon mivel érdemelte ki a babakék kocsi a nemtetszését. Ezután kicsit eltévedtem, de eg y óra múlva Lexing tonnál rátértem a 8I államközi sztrádára, és kiváló időt futottam Virg iniában. Amint átléptem az államhatárt Tennessee-be, úg y döntöttem, mára ennyi volt, és bejelentkeztem eg y Eredeti Faházak motelbe. A szőke hajú, lottyos szájú, nag y seg g ű nő a leg taszítóbb módon reng ette nekem hájas testét: nag yjából annyira lett volna nehéz meg kapni, mint eg y hajvág ást, és nag yjából ug yanazon az áron. A faházamban minden a padlóhoz volt csavarozva: a nő elmondta, hog y az új házasok g yakran az eg ész lakást motelekből ellopott bútorokkal rendezik be, és az eg ész éjszakát kitekeréssel töltik, mondta nekem frivol kuncog ással jelezve, hog y ő jobb időtöltést is el tud képzelni. Például a padlóhoz tekerést, g ondolom. Az ág ynemű pipacspiros volt. – A mindenit – mondtam –, a mag uk helyében én is pirulnék. Vacsorára rég imódi vag dalt marhahúst ettem heg yivadász módra; azt hinné az ember, hog y Tennessee-ben ezt jól készítik, de közlöm, hog y nem; meg sem közelíti Jockét. A saját Red Hackle De Luxe készletemből ittam, és azonnal nyug ovóra tértem – eng em ug yan nem fog nak meg tekerni.

Eg y amerikai motelben nincs kora reg g eli tea, még pénzért sem; meg bántam, hog y nem hoztam mag ammal hordozható felszerelést. El nem tudják képzelni, milyen nehéz felöltözni, ha nincs az emberben eg y csészényi élénkítőszer. Eltámolyog tam az étterembe és meg ittam eg y eg ész kanna kávét, ami kiváló volt és felbátorított, hog y kipróbáljam a fűszeres kanadai bacont és a forró palacsintát. Nem is volt olyan rossz. Felfedeztem, hog y a babakék kocsi – vag y eg y ahhoz nag yon hasonló – ug yanezt a motelt választotta, de nem találkoztam az illetővel. Szórakozottan eltűnődtem, vajon sokat tekertek-e. Ami eng em illet, tiszta lelkiismerettel állíthatom, hog y napok óta nem loptam el semmit. Aznap reg g el alig ha tévedtem el. Nem sokkal többe telt eg y óránál, és már a 40-es autópályán szeltem át Tennessee-t, csodás tájak között. Nashville-ben ebédeltem: oldalas, kukoricamálé és a leg klasszabb wurlitzer, amit valaha láttam: kitüntetés volt leülni elé. A sertéssülttől és a decibelektől szédülten majdnem a babakék automobil kerekei alá kerültem, amikor kiléptem a járdára. Most, hog y utánaszámolok, lehet vag y félmillió babakék kocsi az Eg yesült Államokban, de amikor a g yalog osok a kerekeik alá sétálnak, az amerikai sofőrök mag uk is eg y kicsit babakékek lesznek, kihajolva szidalmazzák és „balféknek” nevezik a járókelőt. De ez nem: átnézett rajtam és elhajtott. Sűrű növésű, tokás pasas volt, mint az én Mr. Braunom, a fish and chips koronaherceg e, de kalapban és napszemüveg ben, a felismerhetetlenség határáig . Kiment a fejemből az incidens, amíg aznap késő este be nem értem Memphis külterületére, ahol is meg előzött eg y ilyen kocsi, amelyet eg y ilyen pasas vezetett.

Aznap este kávét hoztak a hotelszobámba, meg eg y palack vizet a skót whiskymhez; bezártam az ajtót és meg kértem, kapcsolják nekem Mr. Krampfot. Az amerikai telefonkezelők fantasztikusak, csak bemondjuk a keresett fél nevét és címét, és a többi már az ő dolg uk. Krampf hang ja némileg feszült volt, de nag yon barátság os; az erős háttérzaj arra utalt, hog y vendég ei vannak, akik szintén feszültek eg y kicsit. Mondtam neki, hog y tartom a menetrendet, nem említve neki, hog y eltért az eredeti tervünktől. – Hát, ez ig azán pöpec! – bömbölte. – Pöpec! – Ezt elismételte még néhányszor, ő már csak ilyen. – Mr. Krampf – folytattam óvatosan –, úg y tűnik, útitársam akadt, ha érti, mire g ondolok. Újabb modell, lehajtható tetejű babakék Buick New York-i rendszámmal. Tud valamit arról, hog y… Hosszú csend, majd g yöng yöző kacaj. – Semmi g ond, fiam, tekintse kíséretnek. Nem szeretném, hog y valaki eltérítse azt az öreg Rolls Royce-t. Meg könnyebbült hang okat hallattam, ő pedig íg y folytatta: – Hé, nem kell tudnia, hog y lebuktattuk, maradjon csak, ahol van, és amikor meg érkezik és közli, hog y mag a mit sem sejt, majd jól leteremtem, oké? – Rendben, Mr. Krampf – mondtam –, de ne leg yen túl szig orú hozzá, annyi történt, tudja, hog y nag yon résen voltam. Még eg y g yöng yöző kacaj – bár lehetett böfög és is –, és letette. Aztán valaki más is letette. Talán csak a szálloda telefonkezelője, de a hang nem eg észen erre utalt. Aztán én is letettem, böfög tem eg y jót és lefeküdtem. Semmi sem történt aznap éjjel, attól eltekintve, hog y szorong tam. Krampf nem azért lett milliomos, mert eg y részeg es vén pöcs; a milliomossá váláshoz ész kell, kíméletlenség és eg y bizonyos kis kukac az ag yban. Krampfban mindez meg van, okosabb nálam és sokkal g onoszabb. Ez nem sok jót íg ért. Korog tak és tekereg tek a beleim, haza akartak menni. És mindenekfelett nem akartak részt venni okos milliomosok meg g yilkolásában. Vég ül álomba szorong tam mag am.

11 Még is vénen, rozzantan ébredek, mint ki lecsúszott s elsodortatott, túl korábbi énem határain, kapaszkodva még a tények után, saját világ omtól mind távolabb, lábamnak nincs támaszkodó, csak űr, meg sem született népek földje ez. Halál a sivatagban

Vasárnap volt, de soha nem g ondoltam volna, miben lesz részem, amikor meg érkezem az arkansas-i Little Rockba. Valamilyen tüntetés folyt, és mint rendesen, sötétkék ruhás, rövid hajú fickók ütöttek unottan kopott farmeres, hosszú hajú fickókat, akik őket disznóknak nevezték, és kövekkel meg más eg yébbel dobálták. Milyen szomorú. Ahog y eg y orosz mondta száz évvel ezelőtt, ezek az emberek azt hiszik mag ukról, hog y a társadalom orvosai, holott ők a beteg ség . Bedug ult a forg alom, sok kocsi állt előttem, köztük a kék Buick, elakadva a hosszú hajak és csattog ó g umibotok teng erében. Levettem a g yújtást és eltűnődtem. Mi az ördög ért veri mag át költség be és fáradság ba Krampf, hog y védőkíséretet adjon – ráadásul ilyen faramuci módon – eg y olyan autónak, amelyet épeszű ember nem akarna ellopni? Félretéve azt a nag yon is reális lehetőség et, hog y ütődött, arra jutottam, hog y nyilván beszélt valakinek a fölös vászonról, amelyet a kocsiban kellene elrejteni – de akkor tényleg ütődött lenne –, azóta viszont meg bánta. Még rosszabb, ha valami ennél is sötétebb és csavarosabb játszmába bonyolódott azzal a spontán levéllel a majdnem királyi cimborának. Azt a kis bérg yilkosi munkát, amivel Martland meg bízott, alig ha találhatta ki, ellenben más okokból redundáns és veszélyes elemnek láthat eng em. „Csalárdabb a szív mindennél, és g onosz az; kicsoda ismerhetné azt” – kiáltja Jeremiás 17:9, márpedig Jeremiás 17:9 mélyen belelátott ezekbe a dolg okba, amellett hog y kissé mag a is ütődött volt. Ezzel jelentősen bővült az ag g odalmakból és seg g be való zabszemekből álló privát kis készletem; azon kaptam mag am, hog y Jock erős jobb karja és bokszerba bújtatott ökle után vág yakozom. Határozottan besűrűsödött a leves: ha nem kerítek g yorsan eg y kanalat, amivel meg keverhetem, fennáll a veszély, hog y rákozmál az edény fenekére. Vag y inkább az én fenekemre. És mi lesz akkor C. Mortdecai őméltóság ával? Erre hallani sem akartam a választ. Újra meg indult a forg alom, miután a felek úg y látták, hog y eleg et vertek, verettek és

üvöltöztek; én szem elől tévesztettem a Buickot, és csak a North Canadian River shawnee-i átkelője után pillantottam meg újra, eg y mellékúton ólálkodva. Meg álltam a következő benzinkútnál (itt g áznak nevezik, csak tudnám, miért?), azt remélve, hog y jól meg nézhetem mag amnak a sofőrt, amikor elhalad. Amit láttam, attól tátva maradt a szám, és úg y hüledeztem, akár eg y háziasszony a televíziós mosóporreklámon. Két-három másodperc és harminc kilométer múlva már eg y motelben ültem az ág yon és whiskyt szivornyáztam, amíg ki nem tisztult a fejem. Ug yanaz a kocsi volt – leg alábbis a rendszámból ítélve –, de eg yik napról a másikra eltűnt róla eg y mély horpadás, fehér g umig yűrűs abroncsokra és eg y új rádióantennára tett szert. A sofőr meg a súlyából vesztett, és átváltozott sovány, g yomorbajos alakká olyan peng e szájjal, mint bedobónyílás a malacperselyen. Röviden, ez már nem lehetett ug yanaz a kocsi. A következtetéseim homályosak voltak, de eg yvalami úg y meredt fel, mint Priaposz: kizárt dolog , hog y javult volna a helyzet. Valaki nem kevés időt, fáradság ot és költség et szentel C. Mortdecai üg yeinek, és az a valaki nem a Bajba Jutott Jóemberek Seg élyszervezetétől érkezett. Eg y hülye ember talán nem ijedt volna meg ennyire, de ehhez én nem voltam elég hülye. Másfelől eg y ig azán eszes fickó csapot-papot ott hag yva menekült volna haza, de én ennyire eszes sem voltam. Annyit tettem, hog y távoztam a motelből azzal, hog y vacsora után visszajövök (természetesen előre fizettem), aztán ide-oda kanyarog va Oklahoma City belvárosába hajtottam, fáradtan és komoran. A központhoz nem túl közel találtam eg y szolid, polg ári hotelt, amely nem tűnt úg y, mintha szemre is barbouze{24} vag y bérg yilkos fig urák menedéke lenne. Lehajtottam a föld alatti g arázsba és meg vártam, amíg az esti műszakos kellő számú „aztával” kifejezi a csodálatát, majd elmondtam neki, hog y a Rolls benevezett eg y jövő heti RR Concours d’Elég ance versenyre Los Ang elesben, de eg y g yűlölt rivális mindent meg tesz, hog y meg akassza az utamat vag y lerombolja a kocsi esélyét a g yőzelemrei. – Mit tenne – vetettem fel az elméleti kérdést –, ha eg y ideg en pénzt ajánlana mag ának azért, hog y eng edje öt percre beülni a kocsiba, amíg mag a távol van? – Azt hiszem, uram – válaszolta –, irányt mutatnék neki ezzel a jó kis csavarkulccsal, aztán hívnám a recepciót, hog y tessékeljék ki innen, és másnap reg g el közölném önnel, uram, a miheztartás vég ett, hog y mennyi pénzt ajánlott. – Értem. Mag a aztán nag y fig ura. Még ha nem is történik semmi, én azt fog om feltételezni reg g el, hog y mag a visszautasított, mennyit is, öt dollárt? – Köszönöm, uram. Felmentem a lifttel vag y elevátorral, és dolg ozni kezdtem a recepcióson. Kinyalt, beképzelt kis fickó volt olyan öltönyben, amilyet csak recepciósoknak adnak el – vag y csak ők veszik meg –, a leheletén meg valami eg észség telen és valószínűleg illeg ális érződött. Úg y tanulmányozta a pog g yászomat, akár eg y zálog os, mielőtt nyűg ösen beismerte volna, hog y van szabad szobájuk fürdővel, de eg yből meg enyhült, amikor meg látta a diplomata útlevelemet és a benne felejtett ötdolláros bankjeg yet. Már húzta volna mag ához a pénzt, amikor lefékeztem formás mutatóujjammal. Áthajoltam a pulton és lehalkítottam a hang om.

– Csak mag a és én tudjuk, hog y itt vag yok ma este. Tud követni? Bólintott, de még mindkettőnk ujja ott volt a pénzen. – Következésképp bárki telefonál, azt akarja kideríteni, hog y hol vag yok. Még mindig tud követni? Tudott. – Eg y barátom sem próbálna itt kapcsolatba lépni velem, csak az ellenség eim, akik az Eg yesült Államokat meg dönteni kívánó politikai párt tag jai. Tehát mit fog tenni, ha hív valaki? – Értesítem a zsarukat? Őszinte csalódottság g al hőköltem hátra. – Nem, nem, NEM – mondtam. – Felejtse el a zsarukat. Mit g ondol, miért vag yok Oklahoma Cityben? Ezzel meg fog tam. Bámulat lopódzott csipás szemébe, és kis pukkanással kinyílt a szája. – Arra g ondol, hog y önt értesítsem, uram? – kérdezte vég ül. – Úg y van – mondtam, és eleng edtem az ötdollárost. Még akkor is bámult utánam, amikor beszálltam a liftbe. Ésszerű határok között biztonság ban éreztem mag am – a recepciósok az eg ész világ on két dolog hoz értenek: információt eladni és tudni, mikor ne adjanak el információt. Ezek az eg yszerű képesség ek g arantálják a túlélésüket. A szobám tág as volt, jó beosztású és kellemes, de a lég kondicionáló rendszertelen időközönként bosszantó zajokat produkált. A szobaszerviztől válog atást kértem a leg jobb szendvicseikből, meg eg y palack vizet és a szállodai detektívet. Mind eg yszerre érkeztek. Vettem a fáradság ot, hog y összebarátkozzam a szimattal, eg y suta, két méter mag as fiatalemberrel, akinek hang osan nyikorg ott a pisztolytartója, amikor leült. Meg kínáltam skót whiskyvel és eg y kis köteg g el ug yanabból a hang ulatjavítóból, mint a recepcióst. Komoly fiú volt, és az irataimat kérte; jó hatást tettek rá és meg íg érte, hog y ma este külön szemmel tartja az emeletemet. Amikor – öt dollárral később – távozott, kedvtelve vizsg áltam meg a szendvicseket; jó sok volt, kétféle kenyérből és mindenféle finomság g al töltve. Elbántam velük, ittam eg y kis skót whiskyt, és abban a tudatban feküdtem le, hog y a körülményekhez képest bebiztosítottam mag am. Lehunytam a szemem és a lég kondicionáló a fejembe rontott, mindenféle rettenetet és spekulációt, ezer borzasztó képet és növekvő pánikot kavarva. Nem mertem altatót bevenni. Vég telennek tűnő félóra múltán feladtam a küzdelmet az alvásért, és villanyt g yújtottam. Csak eg yet tehettem – felemeltem a telefont és hívtam Mrs. Spont Londonban. Az ang liai Londonban. Húsz perc elteltével már a vonalban is volt, visítva és g ág og va mérg ében, mert felébresztettem. Hallottam, hog y a háttérből az aljas kis pudlija, Pisse-Partout vonyító szopránjával járul hozzá a hang zavarhoz; szinte honvág yam támadt tőle. Néhány jól meg választott szóval lecsillapítottam, és g yorsan belevertem a fejébe, hog y komoly üg yről van szó. Azt mondtam neki, hog y Jock – kerül, amibe kerül – leg yen ott keddre a Rancho de los Siete Doloresen, és ezt neki kell meg szerveznie. Meg íg érte. Eg y olyan nőnek,

mint ő, nem jelent problémát néhány óra alatt amerikai vízumot szerezni: eg yszer mag ánaudienciát kapott a pápától, mert bekopog ott az ajtaján és azt mondta, hog y már várják; állítólag a nag yon közeli jövőben meg bízást kap a Sixtus Kápolna átrendezésére. Már a g ondolat is, hog y találkozni fog ok Jockkal, enyhítette a leg rosszabb félelmeimet; nekem mindössze annyi dolg om lesz, hog y eljussak oda, anélkül hog y vércsíkot húznék mag am után. Nyug talan álomba merültem, amelyet időnként furcsamód erotikus képek tarkítottak.

12 Reg g elire nem kaptam teát, de vég tére is a Vadnyug at küszöbén voltam, és tudtam, hog y hozzá kell edződnöm. – Pionírok! Ó, pionírok! – hajtog atta Walt Whitman rendületlenül. Sem a recepciónak, sem a g arázsnak nem volt jelentenivalója, íg y kibaktattam a leveg őre meg nézni, hog y kék Buick-mentes-e a környék. Találtam eg y vendég látóhelyet, amely az Öreg Oklahomai Marhahajcsár Reg g eli Különleg esség ét hirdette a kirakatban. Ki tudott volna ellenállni? Én ug yan nem. Az ÖOMRK-ról kiderült, hog y eg y vastag , majdnem nyers steak, eg y öklömnyi sózott szalonna, eg y halom forró kovászos zsemlye, eg y kis kanna méreg erős kávé és eg y jó féldeci rozspálinka. Én vasból vag yok, mint azt mostanra már tudhatják, de bevallom, okádnom kellett. Csapdába estem, mert a pultos és a szakács a pultra könyökölve heves érdeklődéssel és ünnepélyes, előzékeny, ug yanakkor várakozó arckifejezéssel követte jövendő pályafutásomat. Britannia becsülete forg ott a késemen és a villámon. Felhíg ítottam némi kávét némi whiskyvel, és meg ittam, feloldandó az irtózat szájzárját. Ezek után találtam mag amban annyi erőt, hog y meg próbálkozzam eg y friss zsemlyével, majd még eg y kis kávéval, majd eg y falat szalonnával és íg y tovább. Evés közben jön meg az étvág y, íg y a mag am és a szemtanúk meg döbbenésére mag a a steak is íjamra és lándzsámra került. Ily jelenetek alapozták meg Britannia nag yság át. Elfog adtam eg y ing yen italt a pultostól, ünnepélyesen kezet ráztunk és méltóság g al távoztam. Tudják, nem minden nag ykövet székel követség eken. Acélosan szálltam be a Rollsba, és az Arany Nyug at, napjaink Lyonesse-sze, a nag y amerikai tündérmese bölcsője felé vettem az irányt. Délben átléptem az államhatárt Texas „serpenyőnyelébe”, és ez ünnepi pillanat minden emberfiának, aki szombat reg g elenként a Magányos Lovas történetét szívta mag ába g yerekkorában. Számítva a Buickon lovag ló marhatolvajra, csaknem minden benzinkútnál vettem pár g allon üzemanyag ot, és mindenütt érdeklődtem az Amarillóba vezető útról – ami ug yanezen az úton, nyug atabbra feküdt. Naná, hog y a kék kocsi elhúzott mellettem valahol McLean és Groom városka között, a sofőrje nem nézett se jobbra, se balra. Nyilván meg elég edett azzal, hog y ismeri a célom, és Amarillóban tervezett bevárni. Hag ytam, hog y a biztonság kedvéért néhányszor még meg pillantson a tükörben, eg y kilométerrel elmaradtam mög ötte, aztán eg y hasznos jobbkanyarral délnek tartottam Claude-ba, onnan délkeletnek Clarendonon át a Red River Prairie Dog Town-i elág azásához – e helynévtől felforrósodik a vér –, ahol átkeltem a folyón Estelline-be. Az ebéd nem hiányzott, de imitt-amott eg y kis rozspálinkával tartottam fenn az erőnlétemet, és eg y-eg y tojással, hog y leg yen harapnivaló is. A leg kevésbé log ikus utakat választva tértem vissza nyug atra, és bent járva a délutánban elég edettség töltött el, mert nyilván örökre leráztam a Buickot. Mondanom sem kell, hog y közben eltévedtem, de ez csak másodlag os jelentőség ű volt. Találtam eg y álmos motelt, ahol eg y tizenhárom éves fiú

alkotta a személyzetet, és úg y adta ki a szobámat, hog y fel sem nézett a képreg ényéből. – Üdv, Columbia! Boldog föld! – mondtam neki, szabadon kölcsönözve R. H. Horne-tól. – Üdv, ti hősök! Ég ből jött csapat! Erre majdnem felnézett, de vég ül g yőzött a Tizenéves farkasember tízezer öl mélységből – szívem szerint nem tudtam hibáztatni érte. A délután rossz részét átszunyókáltam, három órával később rettentő szomjúság ra ébredve. Miután ezt orvosoltam, elmentem kinyújtóztatni a lábamat és bekapni eg y kis ham and eg g st. Lejjebb a poros úton, eg y amerikai nyár árnyékában ott állt a babakék Buick. Ez eldöntötte a kérdést: a Rollst bepoloskázták. Nincs olyan emberi üg ynökség , amely seg ítség nélkül képes lett volna követni a mai útvesztőben. Teljes nyug alommal elfog yasztottam a szalonnás tojást jó nag y adag kávéval, aztán visszasétáltam a Rollshoz, mint olyan valaki, akit nem tudnak kizökkenteni holmi babakék Buickok. Csaknem tíz percembe került, hog y meg találjam a parányi tranzisztoros nyomkövetőt: a jobb első sárhányó alá volt mág nesezve. Elindítottam a Ghostot, és a rossz irányba hajtottam; néhány kilométer után heves integ etéssel meg állítottam eg y helyi rendőrt eg y hihetetlen motorkerékpár nyerg ében, és bejelentettem, hog y eltévedtem. Amikor eg y helyi srác van olyan oktalan, hog y eg y amerikai rendőrtől kérdezze meg az utat, vag y lecsukják csavarg ásért, vag y – ha kedves a rendőr – azt a tanácsot kapja, hog y veg yen eg y térképet. Ez az illető, esküszöm, meg ütött volna, amiért leintettem, ha nem lett volna ang ol akcentusom és g yönyörű Rolls Royce-om, de ezek pro hac vice barátság ossá hang olták. Kiszálltam a kocsiból, és miközben ő a térképen mutog atott nekem, kissé nekidőltem a Harley Davidson masinájának, amelynek üresben zúg ó motorja elnyomta, ahog y a mini jeladó mág nese a hátsó sárhányó aljára kattant. Aztán szédítő sebesség g el elsüvített északnak; én eg y földúton lapultam, amíg a Buick mag abiztosan a nyomába nem eredt, majd elhúztam délnek és nyug atnak, mint a sicc. Hatalmas, színpadhoz illő hold kelt fel Texas felett, és én meg bűvölten hajtottam órákon át a faxon-jukkák erdején és az örökzöld zsályacserjék mezőin keresztül. Vég ül, a Llano Estacado fennsíkján, bekormányoztam a Rollst eg y barátság os kanyonba, és aludni tértem a volán mög ött, eg y üveg whiskyvel a kezem üg yében, ha esetleg arra tévednének a heg yi oroszlánok. Vég szóra, ahog y álomba merültem, eg y prérifarkas ug ató nászdala hasított az éjszakai lég be, és úg y rémlett, mintha távoli, patkolatlan lópaták tompa dübög ését hallanám.

13 Íg y ismertem meg őt: eg y sziklás heg yg erincen vág tam át, mely mint a vén oroszlán fog sora. Episztola

Lövésre ébredtem. Ez nem hozza lázba önöket? Akkor arra tippelek, hog y még nem ébredtek íg y. Ami eng em illet, még fel sem ébredtem ig azán, amikor a g áz és a fékpedál között találtam mag am, nyüszítve a félelemtől és vadul tapog atózva a Banker’s Special pisztoly után az ülés alatti rejtekhelyen. Nem történt semmi. Visszanyomtam a kakast, és összehúzva mag am kilestem az ablak alsó pereme fölött. Nem láttam semmit. Kinéztem a többi ablakon is – semmi –, és úg y döntöttem, hog y csak álmodtam a lövést, lévén komancsok, apacsok, Quantrill g erillái és más, emberszerű g onosz lelkek szörnyű tettei színesítették az álmomat. Eg y újabb ÖOMRK reg g elivel erősítettem mag am, ezúttal steak, sonka, forró zsemlye és kávé nélkül. Volt eg y-két rossz pillanat, de nem fordult fel a g yomrom, és hamarosan visszatért a rég i elrag adtatás, sőt ahhoz is meg jött a bátorság om, hog y un petit promenade hygiénique kedvéért kiszálljak. Ahog y kinyitottam a kocsiajtót, meg int eldördült eg y lövés, amelyet a másodperc eg yötöde múlva a visszazáródó ajtó csapódása követett. Még mindig nincs g ond a Mortdecai-reakcióidővel. Seg ítség ül hívtam a hang memóriámat, hog y felidézzem, pontosan milyen zajt adott a lövés. Nem eg y sörétes puska eltéveszthetetlen, markáns BANG-ja volt. Nem is g onosz RECCS eg y kiskaliberű puskából. Nem eg y .45-ös pisztoly BUMM-ja. Nem eg y katonaság nál rendszeresített, nag y kaliberű feg yver fülsiketítő DONG-ja, de nem is eg y felém szág uldó mag numlövedéké. Nem eg y nag y sebesség ű sportlövő puska félelmetes, ostorpattog ós DURR-ja, de valami hasonló. Tehát eg y sportlövő puska, de Nem a kanyonban lőttek vele, mert nem volt visszhang , és Nem rám lőttek – a francba, még eg y lánycserkész sem tudna elhibázni eg y Rolls Royce-t két

lassan célzott lövéssel. Az intellektusom meg elég edett azzal, hog y csak valami derék marhatenyésztő durrantott a prérifarkasok közé: a testem meg békítése tovább tartott. Visszacsúsztam az ülésre és finoman g örcsöltem tizenöt percig , időnként belenyalva a rozspálinkába. Úg y száz év elteltével hallottam, hog y elindul eg y öreg kocsi, kilométerekre innen a sivatag ban, és lassan távolodik. Vicsorítva rátámadtam a nyúlszívemre. – Te g yáva nyúl – vicsorog tam. Ezután meg mag yarázhatatlan módon visszaaludtam még eg y órára. A természet, tudják. Még mindig csak kilenc óra volt, amikor nekiveselkedtem utazásom utolsó szakaszának, öreg nek, piszkosnak és tehetetlennek érezve mag am. Valószínűleg ismerik ezt az érzést, ha már elmúltak tizennyolc évesek. Lekushadva nehéz vezetni, de irányba állítottam a Rollst, és kilométerfaló sebesség g el hajtottam át a Llano Estacado fennsíkján. Errefelé nem túl izg almas a táj: aki eg yszer látta a Llano Estacadót, az minden fennsíkot látott. Nem akarom részletezni önöknek, hog y hol van Krampf ranche – talán csak volt –, de annyit elárulhatok, hog y kerek háromszáz kilométerre az éjszakai táborhelyemtől, a Sacramento-heg ység és a Rio Hondo között. Csak nevek voltak a térképen aznap reg g el, minden költészet nélkül. Semmi sem lopja ki úg y a g lamúrt a szavakból, mint a feg yverropog ás. Hamarosan ráuntam a törpetölg y bozótra, a sivatag i fűz bokrokra és a mesquito cserjékre, hog y az elmaradhatatlan óriáskaktuszokról már ne is beszéljünk, amelyeknek semmi közük nem volt a Mrs. Spon üveg házában neveltekhez. Délben meg érkeztem Új-Mexikóba, még mindig háborítatlanul, még mindig öreg nek és piszkosnak érezve mag am. Loving tonban (az öreg Oliver Loving után kapta a nevét, aki 1866ban félelmetes hajtást vitt vég hez a Goodnig ht-Loving csapáson, és eg y nyílsebtől halt meg a következő évben) meg fürödtem, borotválkoztam, átöltöztem és elfog yasztottam eg y Huevos ’Ojos de Comancherót, amelynek g yönyörűen hang zott a neve. Valójában életem leg borzalmasabb látványa volt: két tükörtojás ketchuppal, Tabascóval és chilivel dekorálva, amely eg y véreres szempárra emlékeztetett – ezzel az erővel meg ehettem volna a saját lábamat is. Visszaküldtem a riasztó ételt; az Old Oklahoma Marhahajcsár fog ás az eg y dolog , de ez szimplán undorító volt. Helyette meg próbálkoztam eg y „Chili ’n’ Franks” nevű étellel, ami eg ész jónak bizonyult, olyan volt, mint a chili con carne, csak darált hús helyett finom, sós kolbászkákkal. Mialatt ettem, különböző bámuló peonok kézi mosást vég eztek a Rollson, csak vízzel és szappannal, természetesen. Mindössze százötven kilométer állt előttem, amikor tisztán, takarosan és újra csak középkorúan a Szűzanya hét bánata-ranch felé fordítottam a Rolls orrát, ahol majd letehetem vándortarisznyám g ondját, zarándok fejfedőm félelmét és törvénytelenség em tárg yát; ahol, továbbá, nag y pénzszállítmányhoz jutok és esetleg meg ölöm Krampfot. Vag y nem. Arra készülve hag ytam el Ang liát, hog y betartom a Martlanddel kötött meg állapodás rám eső részét, de sokat tanultam a könyörtelen amerikai kilométerek százai során, és lettek érveim arra, hog y ne hig g yek neki. (Vég tére is soha nem voltunk barátok az iskolában, ahol

közutálatnak örvendett, és mindenki csak „Und-ormánynak” ismerte; nem véletlenül kap eg y fiú ilyen csúfnevet.) Vettem eg y sötétebb napszemüveg et is; a rég it a limonádészerű ang ol napsug arakhoz kalibrálták, és nem nyújtott védelmet a brutális sivatag i fény ellen. Még árnyékban, borotvaélesen, lilát és zöldet is fájdalmas volt nézni. Felhúzott ablakokkal és lehúzott oldalárnyékolókkal hajtottam: a Rolls beltere olyan volt, mint eg y rosszul szabályozott szauna, de még ez is jobb volt, mint beeng edni a kinti száraz, perzselő leveg őt. Nem sok idő múlva már verítékben pácolódtam és sajog ni kezdett a rég i sebem; a chili ’n’ ráng ás ördög i játékot űzött a vékonybelemben, és a g yomorkorg ásom időnként hang osabb volt, mint a Rolls motorja, amely tántoríthatatlanul vitt előre, csendben hörbölve a benzinjét. A délután közepén riadtan vettem észre, hog y már nem izzadok, és elkezdtem mag amban beszélni – és mag amat hallg atni. Eg yre nehezebb lett kivenni az utat a forrón reszkető leveg ő párájában, és nem tudtam meg állapítani, hog y a véznatollú g yalog kakukkok a kerekeim alatt vannak-e, vag y jócskán előttem. Fél óra múlva eg y földúton voltam a Sacramento heg ylánc sarkantyúja alatt, eltévedve. Meg álltam, hog y meg nézzem a térképet, és arra lettem fig yelmes, hog y hallg atom a hatalmas csendet – a csendet, ahol a madarak halottak, még is úg y énekel valami, mint a madár.{25} Valahol felettem lövés dördült, de g olyó süvítését nem hallottam, és nem állt szándékomban eg y nap kétszer összerándulni. Ráadásul ezúttal nem lehetett eltéveszteni a feg yver jelleg ét, eg y puskaporral töltött nag y kaliberű pisztoly eg észség es ug atását a nehéz leveg őben. Mag asan fölöttem, a heg yg erincen eg y lovas leng ette széles karimájú kalapját, és könnyedén uralva hátasát, már meg is kezdte a leereszkedést. Micsoda lovas (nő, mint kiderült) és micsoda ló! Azonnal tudtam, mi az, bár még soha nem láttam ig azi bayo naranjadót – élénk narancsszínű lovat tiszta fehér sörénnyel és farokkal. Csődör volt – még szép, ki tudna kiherélni eg y ilyen lovat –, és úg y kaptatott lefelé a meredek, sziklás heg yoldalban, mintha csak a Newmarket Heath pályáján kocog na. Az alacsony kápájú, dupla hevederes texasi nyereg finoman meg munkált és berakással díszített bőre ezüst conchóval volt kiverve, és a lány öltözéke a rég i Texas múzeumi modellje lehetett volna: lapos tetejű fekete Stetson csörg őkíg yó kalapszalag g al és szőrből font állszíjjal, bandana csaknem derékig érő vég ekkel, a barna Levi’s betűrve az elképesztő Justin csizmába, amelyet antik ezüst spanyol keng yelbe akasztottak és láthatóan aranyból készült Kelly sarkantyúban vég ződött. Kisebb lavinát zúdítva érkezett meg a lejtő lábához, lazán fog va a g yeplőt, erős combjával tartva mag át a nyereg ben, és a mén úg y ment át az árkon, mintha ott sem lett volna, majd drámai hatást téve, kőzáport verve állt meg a Rolls mellett. Letekertem az ablakot és udvarias arckifejezéssel kilestem. Rag acsos habpermet fog adott a ló szájából; kimutatta hatalmas sárg a fog ait, és azzal fenyeg etett, hog y leharapja az arcom, ezért inkább visszatekertem az ablakot. A lány a Rollst tanulmányozta; ahog y elhúzott lovával az ablak előtt, meg bámulhattam a g yönyörű, mexikói pisztolyövét buscadero feg yvertartóval, és abban eg y pár eredeti Drag oon Colttal, az 1840-es évek papírhüvelyével, az összetéveszthetetlen Louis Comfort Tiffany markolattal – ami úg y húsz évvel későbbi lehet.

Délnyug ati módon viselte őket – ag g yal előre, mintha a villámg yors határvidéki keresztberántáshoz vag y a lovasság i csavart előrántáshoz (ami sokkal log ikusabb) készülne; a pisztolytáskák természetesen nem voltak lekötve; ez nem hollywoodi utánzat volt, hanem pontos rekonstrukció. (Próbáljanak meg lóra ülni vag y akár üg etni a combjukhoz erősített, nyitott feg yvertokkal.) A nyereg hüvelyből, a papírforma szerint, eg y One-in-One-Thousand Winchester ismétlőpuska ag ya kandikált ki. A kalaptól a patkóig eg y vag yont ért a felszerelése – új képzetet kaptam tőle a g azdag ság felhasználásáról –, és akkor még számításba sem vettem a lovas személyét, aki még értékesebbnek tűnt. Nem vag yok, amint azt már kitalálhatták, különösebben lelkes híve a közönség es szexnek, kivált nőkkel, de ez a látomás eg yértelműen felpiszkálta lanyha érzékeimet. A selyeming et finom veríték tapasztotta a tökéletes testhez, a Levi’s nem rejtette el a formás csípőt. Eg y lovasnő kemény, hibátlanul kerek fenekével rendelkezett, de nem azzal a széles üleppel, mint a túl korán lovag olni kezdő lányok. A kocsi másik oldalán szálltam ki, és a motorháztető fölött beszéltem hozzá – épp eleg et lovag oltam ahhoz, hog y tudjam, soha nem jó ötlet fáradt hátasokkal barátkozni kánikulában. – Jó napot – mondtam, minteg y felvéve az álláspontomat. Tetőtől talpig vég ig mért. Behúztam a hasam. Olyan üres volt az arcom, amennyire csak tőlem telt, de tudta, tudta. Tudják, tudni szokták. – Hahó – mondta. Ettől tátva maradt a szám. – Nem tudja véletlenül, merre van a Rancho de los Siete Dolores? – kérdeztem. Szétváltak méhcsípte ajkai, meg villant eg y fehér kis fog ; talán mosoly akart lenni. – Mennyit ér a rég i autó? – kérdezte. – Attól tartok, nem eladó. – Mag a hülye. És súlyfölösleg e van. De aranyos. – Mintha ideg en akcentust érzékeltem volna a hang jában, de nem mexikóit. Talán Bécs, talán Buda. Újra meg kérdeztem az utat. Szeméhez emelte g yönyörű lovag lókorbácsa nyelét, és a nyug ati horizontot pásztázta. Az a fajta korbács volt, amelynek eg y átfúrt szarv a nyele: ezen az ég hajlaton sokkal hasznosabb, mint eg y távcső. Most először kezdtem meg érteni Sacher-Masochot. – Menjen arra keresztben – mutatta –, a sivatag sem rosszabb, mint az út. Kövesse a csontokat, amikor odaér. Próbáltam kig ondolni eg y újabb álláspontot, de valami azt súg ta, hog y nem az a fecseg ő típus – és tényleg , miközben én még téma után kutattam, ő meg csördítette az ostort a ló hasa alatt, és elvág tatott a forró kövektől reszkető lég ben. Mit mondhatnék, nem nyerhetünk meg mindent. Szerencsés öreg nyereg , g ondoltam. Húsz percen belül elértem az első csonthalmot, amiről beszélt: eg y texasi hosszúszarvú marha napszítta váza művészi elrendezésben a halvány csapás mentén. Aztán még eg y és még eg y, amíg meg nem érkeztem eg y ranch hatalmas kapujához a semmi közepén. A napég ette keresztrúdon eg y szenvedő Madonna nag y, színes mexikói farag ványa, alatta eg y fatáblába ég etve a ranch billog a: két spanyol zabla. Eltűnődtem, hog y ez vicc akar-e lenni, aztán úg y döntöttem, hog y ha ig en, akkor nem Mr. Krampf találta ki.

A kapun túl határozottabbá vált a csapás; befelé haladva eg yre dúsabb lett a borjúfű, és lovakat is láttam az amerikai nyárfák alatt csoportosulni – Morg an, Palomino, Appaloosa és még ki tudja, milyen fajtákat. Időnként lovasok is feltünedeztek mög öttem és mellettem: mire elértem az óriási, zeg zug os haciendát, már vag y eg y tucat desperado szeg ődött a nyomomba, úg y téve, mintha ott sem lennék. A ház elképesztően g yönyörű volt fehér oszlopaival és portikuszaival, körülötte zöld pázsit, szökőkutak, teraszok, virág zó ag avék és jukkák labirintusával. A kocsibeálló mag ától nyílt meg , és beg ördültem a Rollsszal eg y Bug atti és eg y Cord közé. Amikor kiszálltam, pog g yásszal a kézben, a banditakíséretem valami nem hallható parancsra felszívódott, és csak eg y szemtelen kisfiú volt látható. Fuvolázott valamit spanyolul, elvette tőlem a csomag jaimat és eg y árnyas teraszra invitált, ahová olyan eleg ánsan vonultam fel, ahog y csak elkínzott nadrág om eng edte. Leültem eg y márványpadra, kéjesen elnyúltam, és a zöld árnyak közt rejtőző szobrokon nyug tattam hálás szemem. Az eg yik szobor, meg viseltebb a többinél, eg y antik, mozdulatlan öreg hölg ynek bizonyult, aki az ölében összekulcsolt kézzel ült és kíváncsiság nélkül bámult rám. Felpattantam és meg hajoltam – az a fajta asszony volt, akit mindig meg hajlással üdvözölnek az emberek. Kissé meg biccentette a fejét. Ideg esen fészkelődtem. Csak Krampf anyja lehetett. – Meg eng edi, hog y Mrs. Krampfnak szólítsam? – érdeklődtem nag y sokára. – Nem, uram – válaszolta az iskolázott ideg enek pedáns ang olság ával. – Szólítson Grettheim g rófnőnek. – Bocsásson meg – mondtam őszintén, hiszen melyikünk örülne, ha – nem lévén Krampf – összetévesztenék eg y Krampffal? – Idehaza van Mr. és Mrs. Krampf? – kérdeztem. – Nem tudom – válaszolta derűsen. A téma eg yértelműen lezárva. Olyan hosszúra nyúlt a csend, hog y már nem mertem meg törni. Ha az öreg hölg ynek arra irányult a küldetése, hog y én kényelmetlenül érezzem mag am, akkor elmondhatom, hog y remek idény közepi formát hozott – ahog y Mallarmé mondta eg y nőről, „si extraordinairement distinguée quand je lui dis bonjour, je me fais toujours l’effet de lui dire merde.”{26} Ismét a szobrokra néztem. Volt eg y kitűnő Venus Kallipygos-másolat, amelynek hűvös márványfenekén hálásan időzött a tekintetem. Eltökéltem, hog y meg sem rezzenek, és ez olyan jól sikerült, hog y lassan le-lecsukódott napég ette szemhéjam. – Nem szomjas? – kérdezte váratlanul az öreg hölg y. Rohadt jól tudta, miért nem cseng etek a személyzetért, a vén dög . Ekkor jeleztem, és meg is jelent eg y termetes nőszemély, aki eg y olyan blúzt viselt – tudják, amelyiknek az a húzózsinórja van –, eg y mag as pohárral, tele valami finommal. Az első korty előtt udvariasan biccentettem a g rófnőnek. Ez is hibának bizonyult, mert baziliszkusz tekintetet vetett rám, mintha azt mondaná: – Eg észség ére, drág ám. Felmerült bennem, hog y be kellene mutatkoznom, amit meg is tettem, mire bizonyos mérvű enyhülés állt be; nyilván ezzel kellett volna kezdenem.

– Én Mr. Krampf anyósa vag yok – mondta hirtelen, és kifejezéstelen hang ja, közönyös arca eg yfajta meg vetést érzékeltetett a Krampf nevű személyek iránt. Meg a Mortdecai nevű személyek iránt is, ha már itt tartunk. – Valóban? – válaszoltam, eg y parányi hitetlenkedést lopva a hang omba. Eg y ideig nem történt semmi, azt leszámítva, hog y vég eztem az italommal és vettem a bátorság ot, hog y kérjek még eg yet. Már úg yis elkönyvelt aljanépnek; ezzel az erővel akár iszákosnak is tarthat. Később beosont eg y mezítlábas peon, motyog ott neki valamit spanyolul, majd kisurrant. Eg y idő múlva meg szólalt a hölg y: – Meg jött a lányom és látni kívánja önt. – És vég érvényesen lezárta perg amen szemhéját. El voltam bocsátva. Ahog y távoztam a teraszról, határozottan hallottam, hog y ezt mondja: – Még van ideje eg yszer közösülni vele vacsora előtt, ha g yors lesz. – Meg álltam, mint akit hátba lőttek. Nem g yakori, hog y C. Mortdecai nem talál szavakat, de most pontosan ez történt. Anélkül hog y kinyitotta volna a szemét, folytatta: – A férjének nincs ellene kifog ása, ő mag a már nem veszi a fáradság ot. Még mindig nem tudtam mit felelni. Hag ytam elhalni a szavak visszhang ját a mozdulatlan leveg őben, és távoztam. Eg y inas fog adott, amikor beléptem a házba, és eg y falikárpitokkal teleag g atott kis szobába vezetett az első emeleten. Belesüppedtem az elképzelhető leg kényelmesebb kanapé párnáiba, és meg próbáltam eldönteni, hog y napszúrást kaptam-e, vag y az öreg hölg y a család bolondja. Önök nem lesznek meg lepve, fig yelmes olvasók, hog y amikor szétnyíltak a kárpitok, az a lány lépett be, akit lovag olni láttam. Én azonban meg lepődtem, mert amikor utoljára láttam Mrs. Krampfot – Londonban, két évvel ezelőtt –, g onosz vén szatyor volt szőkésvörös parókában, és vag y eg y mázsát nyomott. Fog almam sem volt, hog y van eg y újabb modell. Visszahúztam új kaput látó borjúként kidüllesztett szemem, és elkezdtem feltápászkodni, ami szinte képtelenség volt, tekintve rövid lábamat és az ésszerűtlenül mély kanapét. Vég re feleg yenesedve, és meg lehetősen bosszúsan, azt láttam az ajkán, amit leg inkább g únyos mosolyként írhatnék le. Már-már odaképzelhettem eg y ég ővörös rózsát a g yöng yfog ak közé. – Ha most amig ónak nevez – csattantam fel –, sikítani fog ok. – Felvonta sirályszárny formájú szemöldökét és eltűnt az arcáról a mosoly. – De hiszen nem állt szándékomban ilyen, ah, szemtelenség , Mr. Mortdecai, és nem majmolom ezeknek a mexikói vadaknak a beszédét. A pistolero valiente álruha csak a flúg os férjem hóbortja – ig en kifinomult ízléssel tudta alkalmazni az amerikanizmusokat –, és a pisztolyoknak van valami közük a kasztrációs félelmekhez, de nem fárasztom mag am, hog y meg értsem, nem vag yok kíváncsi dr. Freudra és a mocskos elméjére. Tudtam már, hova teg yem: bécsi zsidónő, a leg bájosabb nők a világ on, és a leg eszesebbek. Összekaptam mag am. – Bocsásson meg – mondtam. – Kérem, kezdjük elölről. Mortdecai vag yok. – Eg ymáshoz ütöttem a sarkam és a keze fölé hajoltam; a rasszára jellemző hosszú, szép ujjai voltak, és kemények, mint a köröm.

– Én meg Johanna. A férjezett nevem ismeri. – Volt eg y olyan benyomásom, hog y a lehető leg kevesebbszer ejti ki a száján. Intett, hog y üljek vissza a kanapéra – g yönyörű volt minden mozdulata –, de ő állva maradt, terpeszben. Esetlen volt felnézni rá annak a rohadt kanapénak a mélyéből; lejjebb bocsátva a tekintetem azon kaptam mag am, hog y a farmerba szorított ág yékát nézem, tizennég y hüvelykre az orromtól. (Természetesen a tizennég yet borg esiánus értelemben használom.) – Gyönyörűek azok a pisztolyok – mondtam kétség beesetten. Valami elképesztően g yorsat és bonyolultat csinált a jobb kezével, és úg y tűnt, ezzel eg y időben eg y Tiffany ag y került hat hüvelykre az arcomtól. Tiszteletteljesen vettem el tőle – nézzék, a Drag oon Colt hosszabb harminc centinél és több mint nég y fontot nyom: akinek még nem volt a kezében, még csak a közelébe sem juthat annak meg értéséhez, hog y milyen erő és jártasság kell a könnyed kezeléséhez. Félelmet keltő fiatal nő volt. A pisztoly valóban g yönyörű volt. Meg pörg ettem a forg ótárat – minden furata töltve, de, helyesen, az eg yikről levették a kupakot, hog y az ütőszeg rácsaphasson. A sok rag yog ó véset között meg indultan fedeztem fel a J. S. M. monog ramot. – Csak nem John Sing leton Mosbyé volt? – kérdeztem elámulva. – Azt hiszem, íg y hívták. Lovasság i tiszt volt vag y valami ilyesmi. A férjem nem g yőzi hang oztatni, milyen sokat fizetett érte. Részemről elfelejtettem, de szép nag y összeg nek tűnt. – Ig en – mondtam, és késként hasított belém a sóvár vág y. – De nem túl nag y feg yverek ezek eg y hölg ynek? Nem mintha nem bánna velük remekül, de én jobban el tudnék képzelni eg y Colt Lig htning ot vag y a Wells Farg o modellt… Elvette a pisztolyt, ellenőrizte az ütőszeg helyzetét és visszaig azította a pisztolytáskába. – A férjem rag aszkodik ezekhez a nag yokhoz – mondta unottan. – Ennek is van valami köze a kasztrációs félelemhez vag y szervi kisebbrendűség i érzethez vag y valami hasonló undokság hoz. De mag a szomjas lehet, a férjem azt mondta, hog y g yakran szomjas, hozok valamit inni. – Azzal otthag yott. Én is kissé kasztráltnak kezdtem érezni mag am. Két perc múlva már vissza is tért, minimális vászonba öltözve, eg y italokkal meg rakott peonnal a nyomában. A ruhájával eg yütt a modora is meg változott, barátság os mosollyal süppedt mellém. Közel hozzám. Eg y picit arrébb csúsztam. Még jobb lett volna, ha összehúzom mag am. Kíváncsian nézett rám eg y pillanatig , aztán felkacag ott. – Értem. Beszélt az anyámmal. Amióta tizenhét éves koromban rajtakapott, hog y nincs semmi a ruhám alatt, meg van g yőződve arról, hog y a szívem mélyén kanca vag yok. De ez nem ig az. – Készített nekem eg y nag y, erős italt, a peont időközben elbocsátotta. – Másfelől – folytatta, szédítő mosollyal nyújtva át a poharat – meg mag yarázhatatlan szenvedéllyel viseltetem a mag a korabeli és testalkatú férfiak iránt. – Kuncog tam eg y kicsit, jelezve hog y értettem a tréfát, és talán eg y csöppet kihívóan is. – Mag a nem iszik? – kérdeztem. – Sohasem iszom alkoholt. Nem szeretem eltompítani az érzékeimet. – Te jó ég – hebeg tem –, milyen rémes lehet ez mag ának. Mármint hog y nem iszik. Képzelje csak el, abban a tudatban felkelni reg g el, hog y eg ész nap nem fog ja jobban érezni mag át.

– De én eg ész nap jól érzem mag am, mindennap. Fog jon meg . – Kilötyög tettem az italom nag y részét. – Komolyan mondom. Fog jon meg . Tétován meg érintettem aranyszín, g ömbölyű karját. – Nem ott, hülye. Itt! – Kipattintott eg y g ombot és a világ leg g yönyörűbb keble szabadult el, eg észen pucéran, keményen, dús bimbóval. A belém nevelt jó modor nem eng edte, hog y ne eng edelmeskedjem a felszólításnak, és a kezem csakug yan eng edelmeskedett. A kasztrációs félelmem úg y enyészett el, akár eg y rossz álom. Lehúzta mag ához a fejemet. Bármennyire élvezem csókolg atni a lányok mellbimbóját, meg kell mondanom, kissé zavarba is hoz a dolog . Kövér öreg embereket idéz fel, akik nyálasan szopog atják a ciciszerű szivarjukat. Viszont Johanna extravag áns válasza az én első tapog atózó bóklászásomra az ő kies leg előin minden zavart kiűzött az elmémből, és az eg észség emért való ag g odalom költözött a helyére. Felág askodott, mint eg y kínzott macska, és úg y kapaszkodott belém, mint aki a fuldoklás vég ső stádiumában van. Karcsú, érdes ujjai élvezetes vadság g al martak belém, és hamarosan meg g yőződhettem arról, hog y tizenhét éves kora óta mit sem változtatott fehérnemű-viselési szokásain. – Várj – mondtam nyomatékosan –, nem kéne előbb zuhanyoznom? Koszos vag yok. – Tudom – vicsorog ta. – Imádom. Lószag od van. Ló vag y. Szót fog adva vág tába kezdtem, doboló sarkától hajszoltan. Örültem, hog y leg alább a sarkantyút levette. Középkorú műkereskedők elrag adásának leírása sem nem tanulság os, sem nem épületes, ezért hadd húzzak itt eg y válaszvonalat, minteg y zuhanyfüg g önyként a most következő, nem szokványos jelenet elé. Íme: A mezítlábas nőszemély a húzózsinóros blúzban meg mutatta a szobámat. Nyájasan rám mosolyg ott, és úg y szeg ezte nekem dús keblét, mint eg y pár pisztolyt. – Szolg álatára állok, amíg a ranchon tartózkodik, señor – mondta ártatlanul. – Josefina vag yok… úg ymint Josephine. – Milyen találó – mormoltam – az adott körülmények között. Nem értette meg . Ahog y azt a g rófnő meg jósolta, még épp időben voltam a vacsorához. Átöltözve és meg fürödve eg yre inkább annak a C. Mortdecainak éreztem mag am, akit ismerünk és szeretünk, de bevallom, kissé félénken, kissé tartózkodóan kerültem az öreg hölg y tekintetét. Ami azt illeti, ő is kerülte az enyémet; odaadóan étkezett, élvezet volt szemben ülni vele. – Mondja – szóltam Johannához a második fog ás érkezésekor –, hol van a férje? – A szobájában. A kis öltözőszoba mellett van, ahol, hmm, fog adtam mag át. Pánikba esve bámultam rá – ép érzékszervekkel rendelkező emberi lény nem aludhatott párzásunk állatkerti ricsajában. Meg rökönyödésem láttán vidáman felnevetett. – Nincs miért ag g ódnia. Nem hallott semmit, órák óta halott. Nem ig azán emlékszem, mi volt vacsorára. Nyilván finomság ok, de nekem mintha nyelési

nehézség eim lettek volna, és folyton leejtettem a késeket, villákat és eg yebeket. A „reszketés” az eg yetlen szó arra, amit műveltem. Csak arra emlékszem, hog y az öreg g rófnő velem szemben úg y tömte az ételt törékeny testébe, mint aki jachtot tölt fel készletekkel eg y hosszú útra. Már a portóinál és a diónál tartottunk, amikor annyira mag amhoz tértem, hog y meg kockáztattam még eg y kérdést. – Ó, ig en – válaszolta Johanna közönyösen –, a szíve lehetett, g ondolom. Az orvos neg yven kilométerre lakik és részeg . Csak reg g el jön. Miért eszik olyan keveset? Többet kellene sportolnia. Reg g el kap tőlem eg y kancát, eg y kis lovag lás jót fog tenni. Elvörösödtem és elnémultam. Az öreg hölg y meg nyomott eg y ezüst cseng őt a széke mellett, mire beosont eg y savóképű pap, és elmondott eg y hosszú latin áldást, amelyet mindkét nő lehajtott fejjel hallg atott vég ig . Aztán a g rófnő felállt és törékeny méltóság g al elindult az ajtó felé, ahol olyan ijesztő erejű és hang zású szellentést bocsátott ki, hog y attól féltem, kárt tesz mag ában. A pap leült az asztalvég en, és úg y kezdte falni a diót és vedelni a bort, mintha az élete füg g ne tőle. Johanna ábrándos mosollyal nézett a semmibe, feltehetően a boldog , Krampf-mentes jövőről képzelg ett. Erősen reméltem, hog y az én részvételem nem fog laltatik benne ebben a boldog vízióban: én nem vág ytam másra, csak némi skót whiskyre és eg y nag y kövér altatóra. Nem jött össze. Johanna kézen fog ott és elvitt meg nézni a holttestet, nag yjából úg y, ahog y eg y ang ol háznál meg mutatják a vendég nek a díszes vízimadarat. Krampf meztelenül, rondán és kétség telenül holtan feküdt ott, eg y súlyos koronaér-elzáródás minden tünetét mutatva, ahog y azt a thrillerszerzők írják. (A súlyos koronaér-elzáródás okozta halálnak nincsenek külső tünetei.) Az ág ya mellett a szőnyeg en eg y kis ezüstdoboz, amelyre emlékeztem; mindig abban tartotta a szívpiruláit. Krampf elment, hog y csatlakozzék Borospalackhoz: beteg szívek, hog y mást ne mondjak. A halála meg oldott néhány problémát és okozott néhány másikat. Volt valami a szituációban, amit az este ezen szakaszában nem láttam tisztán, de azt tudtam, hog y a „baj” szó mindenképp benne van. Biztos lévén abban, hog y Johanna nem bánja, visszahúztam rá a takarót: hájas testén nem látszott erőszak nyoma. Johanna odajött és meg állt az ág y másik oldalán; érzelemmentesen néztünk le Krampfra. Én eg y g azdag vásárlót veszítettem; ő eg y g azdag férjet; nem volt nag y mennyiség i különbség a bánatunkban, a minőség i különbség pedig annyi volt, hog y ő feltehetően nyer eg y csomó pénzt, én meg veszítek valamennyit. Ha Krampf életben lett volna, úg y érezhetné mag át, mint Jézus Krisztus a két lator között, és tényvaló, hog y a halál felruházta eg yfajta spiritualitással, eg yfajta sápatag szentség g el. – Szemét állat volt – mondta vég ül Johanna. – Továbbá hitvány és kapzsi. – Mag am is ilyen vag yok – válaszoltam csendesen –, azt még sem g ondolom, hog y olyan volnék, mint Krampf. – Nem – mondta. – Ő kicsinyesen, szűkmarkúan volt hitvány. Nem hiszem, hog y te is íg y vag y hitvány, ha az vag y eg yáltalán. Miért kell a g azdag oknak kicsinyesnek lenniük? – Talán azért, mert g azdag ok akarnak maradni.

Ezen elg ondolkozott és nem tetszett neki. – Nem – mondta ismételten. – Ő nem íg y volt kapzsi. Neki mások életére fájt a fog a: úg y g yűjtötte az embertársait, mint a bélyeg et. Nem akarta ig azán azt a lopott festményt, ami a Rolls Royce kárpitjában van: tég ed vásárolt meg . Az üzlet után már sosem szabadultál volna tőle. Életed vég éig nyalhattad volna a pörsenéses hátsófelét. Ettől nag yon kiborultam. Először is, Krampf nem tudhatta – nem lett volna szabad tudnia –, hová rejtettem a Goyát; másodszor, itt volt még eg y ember, aki eng em manipulált, nem pedig vice versa; harmadszor, ez itt eg y nő, az ég szerelmére, nyakig az összeesküvésben és veszélyes információk birtokosaként. Krampf mindig is meg g ondolatlan volt, de ismerte a bűnelkövetés alapszabályait. Hog yan süllyedhetett olyan mélyre, hog y ilyen dolg okat osztott meg eg y nővel? Ez teljesen meg változtatta a Krampf halálával előállt helyzetet; eddig súlyos üg yetlenség volt, mostantól veszedelem. Ezekkel a szabadon terjedő veszélyes információkkal már több tucat indíték volt a meg ölésére, míg korábban csak eg y: Martlandé. Ráadásul épp ma reg g el határoztam el, hog y nem tartom be a Martlanddel kötött szerződés rám eső részét, ami Krampf kiiktatására vonatkozott. Nem osztom az abszurd tiszteletet, amellyel manapság az emberélethez viszonyulnak – éppenség g el az a fő bajunk, hog y túl sok az emberélet –, de ahog y öreg szem, azt tapasztalom mag amon, hog y eg yre kevésbé lelkesedem az emberek saját kezű kinyírásáért. Kivált ha a leg jobb vevőimről van szó. Ezzel eg yütt valószínűleg kitartottam volna Martland mellett a szerződés szerint, ha ma reg g el rá nem jövök, hog y immár én is a veszteség listán vag yok, és duplán ott leszek – számos okból, amelyet mag uk is kitalálhatnak –, miután meg öltem Krampfot. – Mikor bolondult meg , g yermekem? – kérdeztem g yöng éden. – Még a születése előtt. De ig azán akkor, amikor elkezdett terveket szőni eg y Gloag nevű emberrel. Meg borzong tam. – Ig en – mondtam –, ez stimmel. A látszat ellenére most már biztos voltam abban, hog y Krampfot meg g yilkolták: túl sok indíték g yűlt fel. És túl sok módja van a szívbeteg ség szimulálásának – annak meg még több, hog y előidézzék annál, aki hajlamos rá. Sarokba voltam szorítva, és ez borzalmas érzés. Csak Martland szava állt prefektusként köztem és az utolsó ütleg között, amelyet a keg yetlen Halál kiképzőőrmester mér rám. Martland szava annyit ér, mint a kötvénye, de a kötvénye csak játékpénz. Erőt vettem mag amon. – Johanna – mondtam derűsen –, nekem most le kell feküdnöm. – Ig en – mondta, és határozottan kézen fog ott –, le kell feküdnünk. – Nézze, drág ám, én most tényleg szörnyen kimerültem. Nem vag yok már fiatal ember… – Ah, de nekem meg van a módszerem az ilyesmi kikúrálására, majd meg látod. Valójában nem vag yok g yeng e, tudják, csak rossz és könnyen befolyásolható. Totyog tam utána, meg hunyászkodó férfiasság g al. Elviselhetetlenül forró volt az éjszaka.

A szobájában ökölcsapásként ért a párás meleg – pánikba estem, amikor behúzott és elreteszelte az ajtót. – Zárva vannak az ablakok – mag yarázta –, a sötétítők behúzva, a központi fűtés mag asra állítva. Nézd, máris izzadok! Néztem. Izzadt. – Íg y a leg jobb csinálni – folytatta, lefejtve rólam a csuromvíz ing et –, és mindjárt fiatalnak, virg oncnak fog od érezni mag ad, íg érem, ez mindig beválik, olyanok leszünk, mint az állatok eg y trópusi mocsárban. Meg próbáltam kicsiholni mag amból eg y kéjes üvöltést, de hiányzott belőle a meg g yőződés. Bőség esen bekent babaolajjal, majd a kezembe nyomta az üveg et, kilépett az utolsó ruhadarabjából és az olajnak ajánlotta g őzölg ő teste káprázatos tájait. Olajoztam. Szervezetem valamely jól elrejtett raktárkészletéből előhívtam a külső nyomás hatására erősödő libidót. – Na látod! – mondta diadalmasan, rám mutatva, és odavezetett eg y rémisztő, műanyag bevonatú vízág yhoz, majd betakart sikamlós testével, cuppog ó hang okat váltott ki összeérő hasunkból és előcsalt eg y rég halott, acélosan kemény, kamasz Mortdecait, aki eszét veszti az alattomos vág ytól: íme az ifjú Mortdecai, akire nag y eséllyel sújt le a balfékek vég zete. – Ma este, mivel fáradt vag y, nem leszek kanca. Te leszel a lusta cirkuszi ló, és én mag asiskolát mutatok be rajtad. Dőlj le, íg érem, élvezni fog od. Élveztem.

14 Nos, Vénuszra, ha akkor itt találjuk Férjem, Luca, meg g yilkolt tetemét Az ág y lábánál, íg y szoros lepelben: Ily merőn nézted volna akkor is? Mért nézed most oly makacsul? … Sebald: El, el kezed kezemtől! A forró estet el – nem reg g el ez? Amerre Pippa jár{27}

Lassan, fájdalmasan kicsipáztam a szemem. A szobában még koromsötét volt és bakszag . Valahol ütött eg y óra, de hog y mennyi idő vag y milyen nap volt, azt nem tudtam. Felteszem, azt hihetik, hog y eg y jót aludtam, de nem teszek úg y, mintha felfrissülve ébredtem volna. Inkább mint akit ag yonvertek. Kimásztam a g őzölg ő ág yból és oda vonszoltam nyirkos testemet, ahol az ablakot sejtettem. Százéves voltam, és tudtam, hog y a prosztatám soha nem lesz már a rég i. Amiért liheg tem, mint szarvasbika a hűs forrásért, a friss leveg ő volt – pedig ez nem g yakori nálam. Meg találtam a nehéz sötétítőfüg g önyt, minden erőmet összeszedve elhúztam, és hátrahőköltem. Odakint karnevál tombolt – azt hittem, elment az eszem –, bár az iskolában azt tanították, hog y először meg vakul az ember. A háznak ezen az oldalán a sivatag ra néztek az ablakok, ahol – némi távolság ra a háztól – színes lámpák sorai szántották keresztbe-kasul a sötétség et, vag y fél kilométerre nyúlón minden irányban. Miközben én értetlenül tátog tam, Johanna mög ém osont és jólesően a hátamhoz tapasztotta iszamós testét. – Kivilág ították a leszállópályát, kis csődöröm – mormolta meg nyug tatóan a lapockáim közé –, nyilván g ép érkezik. De vajon ki? – Ám ig azából az érdekelte, hog y a pókos, öreg Mortdecainak maradt-e még eg y vág táravaló a fajtiszta lág yékában, de a látványom mag áért beszélt. Szerelmes búg ása zúg ásra váltott, de nem tett szemrehányást. Ig azi hölg y volt – tudom, hog y hülyén hang zik, még sem mondhatok mást. Bármennyire is leharcolt vag yok, a kora hajnali órán vidéki házaknál – ahol kétes körülmények között tartózkodom – váratlanul landoló repülőg épek erőteljes érzéseket keltenek bennem. Az ilyen esetekben mindig azt a g yakorlatot követem, hog y felöltözve, letusolva és pisztollyal vag y valamilyen hasonló célszerszámmal az övemben üdvözlöm ezen g épek utasait,

lévén az aviátorok érkezése érdekeimmel ellentétes lehet. Ennek meg felelően lezuhanyoztam, felöltöztem, bedug tam a Banker’s Specialt a jó kis fészkébe, és levonultam a földszintre, ahol eg y meg döbbentően utálatos innivalót találtam tequila név alatt. Olyan íze volt, mint a rég i akkumulátorsavnak, de eg ész sokkal csillapítottam a szomjamat, mire Johanna lejött. Előzékeny és barátság os volt, ám tartózkodó; bájos arcán semmi nem utalt korábbi puszipajtásság unkra. Besuhant eg y peon, és a rossz arg ón, amit arrafelé spanyolnak neveznek, jelentett neki. Johanna felém fordult, feg yelmezetten elrejtve meg lepődését. – Eg y bizonyos Señor Strapp érkezik – mondta tűnődve –, és azonnal látni kívánja mag át. Azt állítja, mag a várja őt. – Ó, ig en, persze – kiáltottam –, meg jött a jó öreg Jock! Teljesen elfelejtettem. Én hülye. Ő afféle inas. Szólnom kellett volna, hog y ide várom. Nem fog g ondot okozni, beéri eg y fekvőhellyel és eg y szopog atnivaló csonttal. Szólnom kellett volna. Elnézést. Miközben hadováltam, Jock termetes alakja már meg is jelent az ajtóban, jobbra-balra billeg tetve baltával farag ott kőfejét, és hunyorog va a fényben. Örömteli kiáltást hallattam, amire ő eg y szemfog villantó vig yorral válaszolt. – Jock! Úg y örülök, hog y eljöttél. – (Johanna indokolatlanul kuncog ott.) – Remélem, jól vag y, Jock, és elég g é… fitt is. – Értve a célzást ig enlően pislantott. – Mosakodj meg és eg yél valamit, Jock, aztán félóra múlva itt találkozunk. És indulunk. Jock eg y peon nő kalauzolásával elvonult, Johanna pedig nekem esett. – Mi az, hog y elmész? Hát nem szeretsz? Mit követtem el? Nem házasodunk össze? – Erre meg int csak hápog ni tudtam: ez eg y ilyen nap volt. Miközben én hápog tam, ő folytatta elképesztő tirádáját. – Azt hiszed, én minden férfinak odaadom mag am, mint eg y állat? Hát nem jöttél rá teg nap este, hog y te vag y szenvedélyem első és eg yedüli tárg ya, hog y hozzád tartozom, a te asszonyod vag yok? Huckleberry Finn szavai ötlöttek eszembe: „Érdekes, de kicsit kellemetlen dolg ok voltak benne”, ez azonban nem a henye idézg etés pillanata volt – Johanna úg y nézett rám, mintha eg yetlen rossz válasz után már vág tatna is a boudoirba a Drag oon Coltokért. Átállítva az állkapcsom, g yors hadarásba kezdtem, mintha az életem füg g ne tőle. – Nem is álmodtam… nem mertem remélni… eg y üres óra játékszere… túl öreg … túl kövér… kiég ett… zavart… itt rettentő veszélyben van… – Az utolsó meg állapítás felkeltette az érdeklődését: kénytelen voltam előadni félelmem meg alapozottság ának üg yetlenül szerkesztett változatát, lásd Martland, a Buickok és a Braunok, hog y csak néhányat említsek. – Értem – mondta vég ül. – Ig en, ilyen körülmények között talán tényleg jobb, ha ideig lenesen távozol. Ha már biztonság ban vag y, jelentkezz, én utánad meg yek és boldog an élünk. Vidd el a Rolls Royce-t és mindent, ami benne van, leg yen ez az én eljeg yzési ajándékom. – Te jó ég – hebeg tem szinte rémülten –, azt nem adhatod nekem, hiszen eg y vag yont ér, ez nevetség es.

– Már íg y is vag yonos vag yok – mondta eg yszerűen. – És szeretlek. Kérlek, ne sérts meg azzal, hog y visszautasítod. Próbáld meg érteni, hog y én a tiéd vag yok, és íg y természetesen mindenem a tiéd. Eg ek ura, g ondoltam. Nem kétség es, hog y valamilyen bonyolult módon és kifürkészhetetlen okból nevetség essé tesznek… vag y még sem? Ahog y villog ott a szeme, az tényleg veszélyes volt. – Ebben az esetben – mondtam – van valami, ami nélkülözhetetlen a biztonság omhoz. Eg y fotóneg atív, és pár kép, ha már… – A két deviánsról, aki buldózerest játszik? Tudom. Kivág ták az arcukat, de a férjem szerint az eg yik az az undok Mr. Gloag , a másik meg a sóg ora a te… – Ig en, ig en – szakítottam félbe. – Az az. Pontosan. Neked úg ysem kell. A férjed is csak arra akarta használni, hog y diplomáciai postával szállíthassa a lopott képeket, de még úg y is túl veszélyes volt. Még neki is. Úg y értem, látod, mi történt vele. Kíváncsian nézett rám eg y ideig , aztán bevezetett Krampf dolg ozószobájába, ahol a meg nem emésztett g azdag ság ült tort; eg y mozis jeg yszedőnő rémálma lehet ilyen Carszkoje Szelóról. Ha elmondom, hog y a fő attrakció – az uralkodó jelleg zetesség , ha úg y tetszik – Hennereg y hatalmas aktja volt eg y szőrös lotyóról, amelynek eg y XIV. Lajos boiserie volt a háttere, és a valaha látott két leg rondább Tiffany-lámpa világ ította meg , akkor, azt hiszem, mindent elmondtam. Mrs. Spon leokádta volna az aubussonszőnyeg et. – Merde – tört ki belőlem a döbbenet. Johanna ünnepélyesen bólintott. – Gyönyörű, ig az? Én terveztem neki, amikor összeházasodtunk. Amikor még azt hittem, hog y szeretem. Bevitt Krampf privát budijába, ahol eg y szép Boug uereau-festmény – már annak, aki szereti Boug uereau-t – villantott dús cickót és feneket eg y porcelán bidé csendes vize felett, amelyet Nag y Katalinnak tervezhettek eg y sikamlós pillanatában. A széfet, ravasz módon, nem a kép rejtette, hanem eg y farag ott falburkolat, közvetlenül mellette. Johanna mindenféle komplikált műveletet vitt vég hez, mielőtt feltárultak a nag y bankjeg yköteg ek alatt nyög ő polcok – soha nem volt még részem ilyen vulg áris látványban –, valamint az eg ész világ bankjaitól származó betétkönyvek és több bőrbevonatú bőröndfog antyú. (Eg yet sem kellett meg emelnem, anélkül is tudtam, hog y platinából vannak, mert én adtam Krampfnak az ötletet. Jó trükk, még nem jöttek rá a vámosok. Áteng edem önöknek, nekem már nem lesz rá szükség em.) Johanna kinyitott eg y fiókot, ami a széf oldalfalában rejtőzött, és a kezembe nyomott eg y csomag borítékot. – Ebben lesz, amit keresel – mondta közönyösen, és kényesen a bidé szélére telepedett. Tiszteletteljesen átnyálaztam a borítékokat. Az eg yikben biztosítási kötvények voltak a fösvénység álmait túlszárnyaló összeg ekkel, eg y másikban vég rendeletek és záradékok, eg y harmadikban nevek listája, minden név mellett az illető g yeng e pontjai, kódolva. (Ismerve Krampf elfog ultság ait, eg yedül ez a lista is vag yont érhetett, ha valaki rászán eg y kis időt, de én ehhez nem vag yok elég bátor.) A következő boríték kisebb borítékokkal volt tele, mindeg yik

jobb felső sarkában eg y ritka külföldi bélyeg virított. A g azdag és ármányos olvasók nyilván ismerik a trükköt: csak rá kell rag asztani eg y közönség es postabélyeg et a ritkaság ra, és feladni mag unknak vag y az üg ynökünknek valamelyik külföldi fővárosban. Ez a leg könnyebb módja nag y költőpénzek utaztatásának a világ ban, anélkül hog y túl sokat veszítenénk a jutalékon. Az utolsó borítékban volt az, amit kerestem, és úg y tűnt, hog y rendben van: eg y kinag yított fotog ráfia, amelyről kivág ták az arcokat, és eg y 35 milliméteres neg atív brit filmtekercsen. Eg y sor amatőr jelleg ű kontaktprinten többnyire a „hátsó fertályok” voltak láthatók Cambridg eben, de a központi képkocka a frontális nézetre ment: aznap Borospalack lehetett a domináns és Cimbinek jutott a bot másik vég e. Ismerős vig yora, eg yenesen bele a kamerába, arról tanúskodott, hog y eg y csöppet sem bánja. Szemrebbenés nélkül elég ettem és a ronda bidébe szórtam a hamut. Jó sok pénz volt benne, de, mint mondtam, ehhez én nem vag yok elég bátor – esetenként még a pénz is túl sokba kerülhet. Nem ideg esítettem mag am azzal, hog y további másolatok is létezhetnek: Krampf talán meg g ondolatlan volt, de nem teljesen hibbant, amúg y meg mi sem könnyebb manapság , mint fotog ráfiákat meg hamisítani. Az emberek a neg atívot akarják látni – és az eredeti neg atívot; a pozitívról is készülhet neg atív, de az hamar kiszúrható. Johanna meg fordult és rámeredt a bidében ázó hamura. – Most boldog vag y, Charlie? Tényleg csak ezt akartad? – Ig en. Köszönöm. Most már, azt hiszem, valamivel nag yobb biztonság ban vag yok. Nem sokkal, de valamivel. Nag yon köszönöm. Felállt, odament a széfhez, kivett néhány köteg pénzt és hanyag ul becsukta a faburkolatot. – Tessék eg y kis útiköltség , fog add el, kérlek. Talán des fonds sérieux{28} kell ahhoz, hog y biztonság osan távozhass. Két kövér bankjeg ytég la volt a kezében, még rajtuk a banki csomag olás, eg y ang ol és eg y amerikai. Zavarba ejtő vég összeg re rúg hatott az értéke. – Ezt nem fog adhatom el – hápog tam –, ez szörnyen sok pénz. – Hát hiába mondom, hog y nekem most szörnyen sok pénzem van? Ez itt a széfben semmi, némi készpénz, amit szenátorok kisebb meg veszteg etésére és váratlan utazásokra tárolt. Lég y szíves, fog add el; nem lehetek boldog , amíg nem tudom, hog y meg van a szükség es tőkéd kikerülni azokat a kellemetlen embereket. További tiltakozásaimnak rövid úton vég et vetettek a lentről hallatszó félelmetes sikolyok, amelyeket eg y dörg ő basszus festett alá. A lépcsőkorláthoz rohanva lenéztünk az előcsarnokba, ahol horrorisztikus g ladiátorjelenet zajlott: Jock két peont ütött eg ymásnak módszeresen, mintha cintányérozna, míg a köré g yűlt, mindkét nembeli peonok tépték a haját, a karjába csimpaszkodtak vag y leg yőzetve a földre hulltak. – !Bravo toro! – kiáltotta Johanna, és a tömeg verekedés állóképpé dermedt. – Tedd le azokat az embereket, Jock – mondtam szig orúan –, nem tudod, honnan vannak. – Én csak azt akartam kideríteni, mit tettek mag ával, Mr. Charlie… fél órát mondott, nem ig az? Nem g yőztem menteg etőzni; a peonok nem érthették kifinomult kasztíliai spanyolomat, de

tudták, miről beszélek; sűrű hajlong ások, fejvakarások, hajhuzig álások és udvarias „de nada”mormolások következtek, majd látható örömmel fog adtak el fejenként eg y dollárt. Az eg yik férfi, bár péppé volt verve az orra, odáig fokozta a bensőség es közeledést, hog y kiérdemelt eg y kis extra honoráriumot, de Johanna nem eng edte, hog y többet adjak neki. – Eg y dollárból pompásan berúg – mag yarázta –, de két dollárral már őrültség et művel, például lelép és meg nősül. Ezt elmag yarázta a peonnak is, aki fig yelmesen követte az érvelést és a vég én hang ot adott eg yetértésének. Racionális népek ezek. – Racionális népek, nem g ondolod, Jock? – kérdeztem később. – Nem – mondta. – Szerintem rohadt pakik. Akkor indultunk, amikor a nap még nem járt túl mag asan. Könnyű reg g elit fog yasztottam még eg y kis tequilára – vadállatias nedű, de valahog y itatja mag át –, és úg y intéztem, hog y elkerüljem a nyilvános búcsúelőadást rajong ó Johannámmal. Roppant meg g yőzően volt sírós és szórakozott, azt mondta, csak az fog ja éltetni, hog y várja az üzenetemet, majd csatlakozik hozzám és boldog an élünk, amíg meg nem halunk. – Hová meg yünk, Mr. Charlie? – Majd menet közben kitalálom, Jock. Eg yelőre csak ez az eg y út van, úg yhog y hajrá. Vezetés közben – Jock vezetett, hog y pontos leg yek, mert ő kialudta mag át a g épen – Johannán töpreng tem. Mi az ördög nek kellett az a sok hihetetlen ostobaság ? Tényleg azt hitte, hog y beveszem? Beveszem, hog y ellenállhatatlannak találta a pókhasú, passzé Mortdecai fényevesztett vonzerejét? „Nehog y már”, mondog attam mag amban. És még is; és még is… Karl Popper arra int minket, hog y leg yünk résen korunk divatos beteg ség ével szemben: azzal a feltételezéssel, hog y semmit sem szabad készpénznek venni, hog y eg y nyilvánvaló szillog izmus csakis eg y irracionális indíték racionalizálása lehet, hog y eg y emberi vallomás nyilván csak hitvány haszonlesést takar. (Freud arról biztosít bennünket, hog y Leonardo Keresztelő Szent Jánosa homoszexuális szimbólum, fölfelé mutató ujja a világ eg yetem alapzatát akarja átfúrni; a művészettörténészek persze tudják, hog y ez a keresztény ikonog ráfia évszázados közhelye.) Talán lehetség es, hog y minden az, aminek látszik; és ahog y szárnyaltunk a kanyarg ós utakon a felföldnek, amely elnyújtóztatta erős tag jait a fiatal nap alatt, nehéz volt hitelt adnom a félelmeimnek és g yanakvásaimnak. Lehetség es, hog y Krampfot tényleg a szíve vitte el eg y kiadós lakoma után: statisztikailag esélyes volt rá. Lehetség es, hog y Johanna tényleg belém szeretett: a barátaim néha azzal kedveskednek, hog y van eg yfajta vonzerőm, talán ahog y meg birkózom ezekkel az kis dolg okkal. Lehetség es, hog y a második babakék Buickot és sofőrjét Krampf rendelte oda váltásnak: ezt nem volt módom hozzá kapcsolni. Vég tére is, lehetség es, hog y Johannáért fog ok küldetni és „Riley életét” élem vele és a millióival, amíg bírják a mirig yeim. Minél többet g ondoltam ezekre ebből a nézőpontból, annál log ikusabb lett az összkép, és annál szebben sütött a nap a hamisakra. Kényúrként hátradőlve beszívtam a Rolls – az én Rollsom! – bőrhuzatának g azdag ság illatát, és halkan fütyörésztem.

Martland persze soha nem hinné el, hog y Krampf infarktusának természetes oka volt; azt feltételezné, hog y én g yilkoltam meg szerződés szerint, és ördög i üg yesség g el csináltam. Csak Johanna tudja, hog y elég ettem a neg atívot, és ha elejtek eg y halvány célzást Martlandnek, hog y elmulasztottam meg tenni, soha nem merné rám uszítani a vérebeit, hanem kénytelen lenne betartani a szavát és meg védeni eng em az olyan kellemetlenség ektől, mint például a halál. Tetszett; nag yon tetszett, szépen összeállt, komolytalanná tette a félelmeimet, ismét határozottan fiatalnak éreztem mag am. Képes lettem volna visszafordulni és nag yrabecsülésem jeléül eg y kis búcsúajándékot adni emlékbe Johannának, annyira fiatalnak éreztem mag am. A pacsirta felrepült és szárnyalt, míg a csig a határozottan felmászott a kedvenc tövisére. Kétség kívül csak eg y szépség hiba szeplőzte elég edettség emet: immár büszke, de szerény tulajdonosa voltam eg y félmillió fontot érő Goyának – ami jelenleg a leg forróbb krumpli a világ on. Dacára annak, amit a vasárnapi lapokban olvashatnak, Amerikában nem tapossák eg ymás sarkát az őrült milliomosok, hog y lopott remekműveket vásároljanak és dag adjon a mellük földalatti kincsesházukban. Ami eng em illet, csak eg y ilyet ismertem, a néhai Krampfot, és nem nag yon ismerkednék más hozzá hasonlóval. Remek vevő, de árt az ideg rendszernek. A kép meg semmisítése szóba sem jöhetett: a lelkem csupa folt és bűnnel terhelt, akár eg y dohányos bajusza, de nem visz rá, hog y műtárg yakat pusztítsak el. Ellopni őket, azt ig en, boldog an, minteg y a tisztelet és a szeretet jeleként, de elpusztítani, azt soha. Még a Woostereknek is vannak szabályaik, ahog y azt a leg nag yobb tekintélytől tudjuk. Valószínűleg a leg jobb visszavinni Ang liába – vég ül is kiváló rejtekhelye van – és kapcsolatba lépni eg y specialista baráttal, aki tudja, hog yan lehet diszkréten meg állapodni a biztosítótársaság okkal. Tudják, azokat a rémes rózsaszín Renoir-képeket, amiket folyton elcsórnak DélFranciaország ban, vag y visszaadják a biztosítóknak a biztosítási érték húsz százalékáért – a társaság ok eg y frankkal sem fizetnek többet, ez szakmai etikai kérdés –, vag y a tulajdonosok kifejezett kérésére lopják el és azonnal meg semmisítik őket. A francia újg azdag ok olyan beteg esen sznobok, hog y nem merik nyilvános aukcióra vinni a három évvel korábban vásárolt Renoirjukat, beismerve ezzel, hog y kissé meg szorultak – és még kevésbé merik meg kockáztatni, hog y kiderüljön, nem ér annyit, amennyivel szörnyű barátaiknak eldicsekedtek. Inkább meg halnának; vag y, praktikusan nézve, inkább elpusztítják a festményt és beg yűjtik érte az új frankot. Ang liában a rendőrség húzza a száját és ing atja az ujját azokra a biztosítókra, amelyek visszavásárolják a lopott holmit a tolvajoktól: úg y vélik, hog y ez nem a leg jobb módja a bűnözés visszaszorításának – tulajdonképpen az eg ész folyamat törvényellenes. Ha ellenben eg y bizonyos fiatalember, aki nem ismeretlen a Lloyd’snál, a meg felelő fülbe súg ja, hog y eg y nag yobb összeg eljuttatása eg y bizonyos postázási címre Streathamben meg g ondolásra késztethet eg yes tolvajokat, akik pánikba esve elhelyezik a szajrét eg y csomag meg őrzőben – nos, tudják, a biztosítók is csak emberek (vag y nem íg y tudták?), és ezer

font sokkal kevesebb, mint teszem azt, ötezer. Az a bizonyos, a Lloyd’snál nem ismeretlen fiatalember, számomra sem ismeretlen, és bár nem szívesen sug dos abba a fülbe g yakrabban, mint évente eg yszer vag y kétszer, tudom róla, hog y aranyból van a szíve és tartozik nekem eg y apró szívesség g el. Ráadásul retteg Jocktól. De ne g ondolják, hog y propag álom az effajta bűncselekményt: a rendőrök profik, és mi, laikusok leg feljebb tehetség es amatőrök vag yunk. Ha bűnözni kell, keressenek valamilyen avítt iparág at, amelynek nincsenek szakértői a Yardnál, és dolg ozzanak finoman, ne facsarják ki az utolsó cseppig , és folyton változtassák a modus operandit. Vég ül persze íg y is elkapják önöket, de ha nem túl mohók, lehet néhány jó évük. Mint mondottam, mielőtt belebonyolódtam volna a fenti eszmefuttatásba, mostanra eg észen kibékültem a dolg ok pang lossi nézetével: mindenre volt mag yarázat, a kusza hálóból a napvilág nál vizsg álva vég ül is értelmes séma lett, és, vég ül is, eg y Mortdecai felér eg y hordónyi Martlanddel, Blucherrel, Krampffal és eg yéb fajankóval. (J. S. Le Fanu szerint a képmutatás eg yik leg fig yelemreméltóbb jelenség e az a reng eteg önkéntes hazug ság , amellyel mag unkat etetjük, azaz éppen azt a személyt, akinek a becsapására a leg kevésbé számíthatnánk.) Hog y kieg észítsem sovány reg g elimet és meg ünnepeljem az erény g yőzelmét a lustaság felett, kinyitottam eg y üveg tizenkét éves skót whiskyt, és már az ajkamhoz készültem emelni, amikor meg pillantottam a babakék Buickot. Előttünk hajtott ki eg y arroyóból{29}, nag y sebesség g el, a motort bőg etve, eg yenesen felénk tartva a külső sávban. A belső sávban alig eg y méterre volt a kocsink eg y több száz méter mély szakadéktól – ezt meg kaptuk. Számba vettem az életem. Jock – mondtam már, milyen g yors tud lenni, ha muszáj – balra rántotta a kormányt, beletaposott a fékbe és eg yesbe váltott, mielőtt a Rolls leállt és jobbra fordult, miközben a Buick belénk rohant. A sofőrje mit sem tudott eg y vintag e Rolls Royce erejéről, sem Jock bunyós eszéről. A hűtőrácsunk fülsértő fémcsikorg ással kibelezte a kocsija oldalát, a Buick pörg ött, mint a búg ócsig a, és vég ül úg y állt meg orral az útpadkán, hog y a fara a szakadék fölött lóg ott. A sofőr, akinek ki tudja milyen érzelem torzította el a vonásait, vadul küzdött az ajtónyitóval, az arca vörös maszk volt. Jock kiszállt, súlyos léptekkel odaballag ott, rábámult, vég ig nézett az úton, aztán átment az összeroncsolt Buick orrához, fog ást keresett és hatalmasat taszított rajta. A Buick átbillent, és nag yon lassan lefelé csúszott: Jocknak volt ideje újra benézni az ablakon, és barátság osan rávig yorog ni a sofőrre, mielőtt a kocsi orra felemelkedett, és – még mindig lassan csúszva – eltűnt szem elől. A sofőr utoljára még minden fog át kimutatta eg y néma sikolyban; hallottuk, hog y a Buick hármat bucskázik, meg döbbentően hang osan, de a sofőr sikolyából nem hallottunk semmit – ezeknek a Buickoknak jobb lehet a hang szig etelésük, mint hittem. Azt hiszem, de máig nem vag yok benne biztos, hog y a nyájas Mr. Braun volt az – aki még eg yszer bizonyította nekem a repülőg ép-szerencsétlenség ben elhalálozás statisztikai valószínűtlenség ét. Meg lepett – és bocsánatos büszkeség g el töltött el –, amikor kiderült, hog y az események során nem lazult a fog ásom a whisky üveg én: meg húztam, és a kivételes körülményekre való tekintettel odakínáltam az üveg et Jocknak. – Ez azért súlyos meg torlás volt, Jock – mondtam feddőleg .

– Kijöttem a béketűrésből – ismerte el. – Ag resszív mazsola. – Könnyen kárt tehetett volna bennünk – helyeseltem. Aztán elmeséltem neki eg yet s mást, különös tekintettel a babakék Buickokra és a rettentő – tényleg annyira elkopott ez a szó? – veszélyre, ami eng em fenyeg etett, dacára az iménti kurta és kedves afféromnak a siker, a biztonság és az örök boldog ság fantomjaival. (Nehéz volt elhinnem, hog y alig néhány perce még eg y olyan csalfa mentális ág yassal édeleg tem, mint a biztonság .) Ékesszólásommal olyan messzire mentem a g únyos önostorozásban, hog y elszörnyedve hallottam mag am, amint azt mondom Jocknak, hag yjon el, menjen innen, mielőtt lesújt a bárd. – Baromság . – Örömmel mondhatom, hog y ennyi volt a válasza az utasításomra. (De ez az „örömmel mondhatom” sem ig az: hűség e jól jött nekem, de csak rövid időre, és rosszul neki – fog almazhatnánk úg y is, hog y ez a „baromság ” lett a halála.) Amikor a whisky úg y-ahog y meg nyug tatta az ideg einket, bedug aszoltuk az üveg et és kiszálltunk a kocsiból, hog y meg vizsg áljuk a sebeit. Eg y ang ol sofőr persze ezzel kezdte volna, átkozva a sorsot, de minket, Rolls-tulajdonosokat keményebb fából farag tak. A hűtőrács meg sérült, lecsöpög tette kissé a forró aszfaltot; eg y reflektor és eg y oldallámpa elég g é tönkrement; az eg yik sárhányó csúnyán behorpadt, de nem annyira, hog y hozzáérjen az abroncshoz. A kocsi menetképes volt. Beszálltam és g ondolkodtam, miközben Jock tovább vizsg álta a kárt. Talán elszopog attam még eg y kis whiskyt, de ki hibáztathatna érte? Senki sem jött az úton, eg yik irányból sem. Szünet nélkül ciripelt eg y szöcske; eleinte zavart, de hamar hozzászoktam. Alaposan, mindkét oldalról mérleg eltem a helyzetet, és a g ondolkodásomról is elg ondolkodtam. Újra meg újra ug yanaz az eredmény jött ki. Nem tetszett, de hát ez van, nem ig az? Letaszítottuk a Rollst a szakadékba. Nem szég yellem bevallani, hog y kicsit meg könnyeztem ennyi szépség , erő, kecsesség és történelem vesztét, amit csak úg y bepöcköltünk a kiszáradt kanyonba, mint szivarvég et a vécékag ylóba. A kocsi még halálában is eleg áns volt; nag y, fenség es íveket írt le, miközben lustán pattant le eg yik g örg eteg kőről a másik után, míg nem meg állapodott odalent, fejjel lefelé beékelődve eg y mély g leccserszakadékba, kitárva bájos alvázát néhány másodpercre a buja napnak, mielőtt a lezúduló száz tonna omladék, amelyet zuhantában mag ával sodort, be nem temette. A Buick sofőrjének halála semmi volt ehhez képest: az emberhalál a valóság ban silánynak tűnik eg y odaadó tévénézőnek, de azt ki mondhatná el közülünk, tapasztalt olvasók, hog y látott eg y Rolls Royce Silver Ghostot hanyatt fekve meg halni? Eng em leírhatatlanul meg indított a látvány. És ezt mintha Jock is érzékelte volna a mag a bárdolatlan módján, mert közelebb lépett hozzám és vig asztaló szavakat motyog ott. – Teljes körűen biztosítva volt, Mr. Charlie – mondta. – Ig en, Jock – válaszoltam mog orván –, olvasol a g ondolataimban, mint mindig . De az most sokkal fontosabb, hog y milyen könnyen lehet kimenteni a Rollst. Jock mereng ve nézett a forróság tól reszkető, sziklás párába. – Hog y lehetne lejutni oda? – kezdte. – Ez az oldal csupa omladék, a másik oldal sziklafal. Nag yon zűrös.

– Úg y van. – És aztán még abból a hasadékból is ki kell szedni, nem ig az? – De, ez is ig az. – Az még zűrösebb. – Ig en. – Aztán fel kéne hozni ide, nem? – Úg y van. – Napokra le kellene zárni ezt az utat, amíg folyik a művelet. – Mag am is íg y g ondolom. – Mondjuk, ha valami hülye alpinista szorult volna be, vag y eg y vén nyanya ölebe, azt felhoznák, mire eg yet köhintesz, de ez csak eg y öreg kaszni, nem ig az? Nag yon kéne akarnod azt a kocsit, vag y azt a valamit, ami benne van, hog y lecaplass érte. – Jock meg bökött és hatalmasat kacsintott. Soha nem volt erősség e a kacsintás, szörnyen eltorzul tőle az arca. Visszaböktem. Vig yorog tunk. Aztán visszamásztunk az útra, Jock cipelte azt az eg y bőröndöt, amelyben a leg szükség esebbek voltak kettőnknek, mert csodálatos lélekjelenléttel ennyit kimentett, mielőtt a Rolls átbukott a meredély szélén. – És most merre, Mortdecai? – Íg y summáznám azon a perzselő, poros úton fog ant g ondolataimat. Nehéz konstruktívnak lenni, amikor Új-Mexikó finom, fehér homokja fellopakodik a nadrág szárunkon és csatlakozik az ág yékunk verítékéhez. Csak annyit tudtam eldönteni, hog y a csillag ok a mag uk pályáján hevesen Mortdecai-ellenesek, és – most félretéve a nemes érzéseket – ig en valószínű, hog y az észak-amerikai szubkontinens leg g yanúsabb automobiljától szabadultam meg . Másfelől a g yalog osok az automobilok többség énél is g yanúsabbak Új-Mexikóban: erre akkor jöttem rá, amikor elsöpört mellettünk eg y kocsi, abba az irányba tartva, amerről jöttünk; a benne ülők úg y meresztették ránk a szemüket, mintha földönkívüliek lennénk{30}. Valamilyen szolg álati autó volt, eg y fekete-fehér Olds-mobile Super 88-as, és nem állt meg – miért is tette volna? Gyalog olni az Eg yesült Államokban csak erkölcstelen, nem illeg ális. Kivéve persze, ha az ember csavarg ó. Akárcsak Ang liában: szabadon barang olhatsz külföldön és hálhatsz a szabad ég alatt, ha van hová hazamenned; csak akkor követsz el vétség et, ha nincs – ug yanezen elv alapján csak akkor kapsz hitelt a banktól, ha nem szorulsz rá. Hosszú óráknak tűnt, mire találtunk eg y kis árnyékot valami kiaszott, névtelen fa alatt, és szó nélkül lerog ytunk a sovány fedezékben. – Ha jön eg y kocsi, ami jófelé meg y, Jock, majd felug runk és leintjük. – Rendben, Mr. Charlie. Azzal mindketten elaludtunk.

15 Templárius Jakab, te meg tag adtad Krisztust, ki lelkét érted adta ki; Templárius Jakab, Urad eladtad, s nem akartál érte vért ontani! – ,,Irg almas Isten, tég ed vág y ölelni elmém, szivem és csontom és husom! Irg almad szállt belém, s nem bírtam ölni embert érted… Irg almazz, Krisztusom!” Az eretnek tragédiája{31}

Pár óra múlva g orombán ébresztettek minket, amikor eg y jó irányba tartó kocsi csikorog va fékezett mellettünk. Ug yanaz a szolg álati autó volt, amelyet korábban elhaladni láttunk, és nég y óriási, durva ember szállt ki belőle pisztolyokkal, bilincsekkel és a rendfenntartás eg yéb jelképeivel hadonászva. Jóformán még fel sem ébredtünk, már ott ültünk meg bilincselve a kocsiban, seriffhelyettesektől közrefog va. Jock, felmérve a helyzetet, mély hang on morg ott és meg feszítette az izmait. A mellette ülő rendőr g yakorlott fonákütéssel Jock felsőajkára és orrára sújtott a g umibottal. Ez nag yon fájdalmas tud lenni: Jocknak könny szökött a szemébe és elnémult. – Nézzenek oda! – mondtam mérg esen. – Kuss leg yen. Én is elnémultam. Jock meg int kapott eg yet, amikor meg érkeztünk a seriffhivatalba eg y néptelen kisváros eg yetlen széles, poros utcáján. Lerázta mag áról a rendőr kezét és meg int felmordult, mire az eg yik szórakozottan lehajolt és meg csapta a térdhajlatát a g umibottal. Ez is elég fájdalmas; mindannyiunknak várnia kellett eg y darabig , hog y be tudjon menni a saját lábán – ahhoz túl nag y volt, hog y becipeljék. Eng em nem bántottak; én rendesen viselkedtem. Ebben a bizonyos seriffhivatalban a következőket teszik az emberrel: felakasztják eg y ajtóra a bilincsénél fog va, és g yeng éden, de annál kitartóbban ütik a veséjét, meg lehetősen hosszú ideig . Az ember meg ordít. Mindenki ordít eg y idő után. Nem kérdeznek semmit és nem hag ynak rajtunk külsérelmi nyomot, kivéve a bilincs helyét, amiről mi mag unk tehetünk, mert minek ráng attuk, nem ig az? „S szemhunyva lestem, mit kér benn a szív… Szomjaztam rég i, boldog és vidám korom…”{32} Bizonyos idő eltelte után bejött mag a a seriff, eg y sovány és meg fontolt férfi intellig ens

tekintettel és helytelenítő arckifejezéssel. A helyettesek abbahag yták a vesénk leverését, és zsebre dug ták a g umibotjukat. – Mivel vádolják ezeket az embereket? – kérdezte hideg en. – Hányszor mondjam még , hog y előbb az adatokat kell felvenni, és csak utána jön a kihallg atás? – Mi nem kihallg atjuk őket, seriff – mondta az eg yik, távolról sem meg hunyászkodó hang nemben. – Ha kihallg atást vég eznénk, fordítva lennének felakasztva, és a heréiket ütnénk. Mi most csak meg adjuk nekik a miheztartást, mielőtt mag a kihallg atja őket, seriff. A seriff vég ig simított az arca eg yik felén, elég hosszan, és g yeng éd, alig hallható hang ot adott ki, akár eg y öreg asszony, aki a kedvenc varang yát dédelg eti. – Hozzátok be őket – mondta, és sarkon fordult. Valóban vinni kellett minket – mag unktól nem tudtunk volna bemenni az irodájába. Leültetett bennünket, de csak azért, mert nem tudtunk állni. Most eg yszeriben nag yon mérg es lettem: ritka indulat ez nálam, amelynek leg yűrésére katasztrofális g yermekkorom óta edzettem mag am. Amikor a csukladozás és zokog ás közepette szóhoz jutottam, elmondtam neki az eg ész történetet, különös tekintettel a diplomáciai útlevélre. Ez hatott, mert ő is mérg es lett és kicsit talán ijedt is. Levették rólunk a bilincset, visszakaptuk a holminkat, a Banker’s Specialom kivételével. Jock Lug erje a bőröndben volt, amit nag y meg könnyebbülésemre nem nyitottak ki: Jock bölcsen lenyelte a kulcsot, és a rendőrök a nag y izg alomban, amíg minket kalapálhattak, nem fog lalkoztak a zár felfeszítésével. Nag yon jó zár volt és nag yon erős bőrönd. – Akkor leg yen már olyan jó, uram, és adjon mag yarázatot erre a szélsőség es bánásmódra – mondtam a leg csúnyább nézésemmel –, és indokolja meg , miért ne forduljak a nag ykövetünkhöz, hog y intézze el az ön és a haramiái meg büntetését. Hosszan és elg ondolkozva nézett rám, okos szeme meg -meg rebbent, ahog y dolg ozott az ag ya. Akárhonnan nézzük, sok g ond szakadt a nyakába ezzel az üg g yel: leg jobb esetben is reng eteg papírmunka, a leg rosszabban reng eteg baj. Láttam rajta, hog y döntésre jutott, és titokban reszkettem. Mielőtt meg szólalhatott volna, újra támadásba lendültem. – Ha úg y dönt, hog y nem válaszol, akkor eg yszerűen felhívhatom a követség et, hog y közöljem velük a puszta tényeket. – Ne olyan hevesen, Mr. Mortdecai. Gyilkosság g yanújával készülök letartóztatni önöket, és ez esetben a diplomáciai státusza eg y rakás patkányszart sem ér. Brit módra köpködtem, hog y leplezzem a meg rökönyödésem. Hiszen senki sem láthatta, hog y Jock átmenetileg kis túlzásba esett a Buickkal… eg yébiránt bizonyos távolság ból nézve úg y is eladható az eset, hog y csak menteni próbálta azt a szeg ény ördög öt. – És ki lenne az, akit állítólag meg g yilkoltunk? – Milton Quintus Desiré Krampf. – Desiré? – Nekem ez van itt. – Eg ek ura, biztos, hog y nem „Voulu” volt? – Nem – mondta félmosollyal, sokat tudóan. – „Desiré”, nekem ez van itt. – Volt eg y olyan

benyomásom, hog y ha ang ol lett volna, szekundál nekem az „eg ek urával”, de közben olyan benyomásom is volt, hog y nem nag yon szeretne ang ol lenni, kivált nem az a testes ang ol, aki most férfiasan lapít előtte. – Folytassa – mondtam. – Ijesszen meg . – Eszem ág ában sincs. Vannak, akiket bántok; ez a munkámhoz tartozik. Másokat meg ölök: ez szintén. De minek ijesztg etni? Én nem az a fajta rendőr vag yok. – Fog adok, hog y a pszichiáterét meg ijeszti – böktem ki, de azonnal meg is bántam. Nem vetett rám hideg , üres tekintetet, rám sem nézett. Az asztal lapját nézte, a karcolásokat és a lég ypiszkot, aztán kihúzott eg y fiókot és elővett eg y olyan vékony, fekete, g örbe rövid, vág ott vég ű szivart, és meg g yújtotta. Nem fújta az arcomba a füstöt – ő nem az a fajta rendőr volt. De valahog y még is sikerült meg ijesztenie. Rettenetesen fájni kezdett a vesém. – Rettenetesen fáj a vesém – mondtam –, ki kell mennem a mosdóba. Kurtán rámutatott eg y ajtóra, és odafelé még csak nem is sikoltoztam hang osan. Nag yon kellemes kis mosdó volt. A hűvös csempefalnak támasztottam a fejem, és kínlódva pisáltam. Nem vért, ami kissé meg lepett. Szemmag asság ban valaki azt karcolta a falba, hog y „ANYÁD P”, de közben meg zavarhatták. Spekuláltam: – ÁRJA? –, aztán összekaptam mag am, emlékezve Jock szorult helyzetére; távozás előtt azért rendbe hoztam a ruhám. – Te jössz, Jock – mondtam határozottan, amikor beléptem a szobába. – Előre kellett volna eng edjelek. – Jock kivánszorg ott; a seriff nem látszott türelmetlennek, nem látszott semmilyennek – azt kívántam, bár látszana. Meg köszörültem a torkom. – Seriff – mondtam –, teg nap láttam Mr. Krampf holttestét… te jó ég , még csak teg nap… és eg yértelmű volt, hog y természetes halállal, infarktusban halt meg . Honnan veszik a g yilkosság ot? – Miattam ne fog almazzon eg yszerűbben, Mr. Mortdecai; tanulatlan ember vag yok, de sokat olvasok. Mr. Krampf halálát eg y mély szúrt seb okozta a szívén. Valaki, feltételezem, ön, beledöfött eg y hosszú és nag yon vékony eszközt az oldalába az ötödik és a hatodik borda között, majd g ondosan letörölte azt a kis felületi vérzést, ami a szúrás nyomán felléphetett. Ez nem ritka modus operandi itt, a nyug ati parton: a kínai tong ok a tizenöt centi hosszú tűt favorizálják, a japánok a kiélesített esernyőheg yet. Ezek olyasmik, mint a szicíliai stiletto, azzal a különbség g el, hog y a szicíliaiak általában felfelé vág nak a rekeszizmon keresztül. Ha Mr. Krampfnak fiatal és erős a szíve, túlélhetett volna eg y tűszúrást, de Mr. Krampf szíve távolról sem volt eg észség es. Ha szeg ény ember lett volna, a szívbeteg ség e ismeretében észrevétlen maradhat a halál oka, de ő nem ember volt, hanem százmillió dollár. Ami azzal jár ebben az ország ban, hog y a biztosítók erős nyomást g yakorolnak, Mr. Mortdecai, és a mi biztosítási nyomozóinkhoz képest a chicag ói rohamrendőrök csak lánycserkészek. Még a leg részeg ebb orvos is ig en-ig en nag y g ondosság g al vizsg ál meg eg y százmillió dollárt érő holttestet. Ezen elmereng tem eg y kicsit. És leesett. – Az öreg hölg y! – kiáltottam. – A g rófnő! A kalaptű! Ha láttam valaha élenjáró Krampf-

g yűlölőt és kalaptű-tulajdonost, hát ő volt az! Lassan meg rázta a fejét. – Erről szó sem lehet, Mr. Mortdecai. Meg vag yok lepve, hog y meg próbálja rákenni a saját bűntettét arra a kedves és ártatlan öreg hölg yre. Eg yébként már ellenőriztük. Kendő van a fején a templomban, és nincs se kalap, se kalaptű a birtokában. Utánanéztünk. Továbbá az eg yik szolg a eskü alatt vallotta, hog y látta önt bemenni Krampf lakosztályába, részeg en, nag yjából a halála idején, és az inasa, Strapp eszelős g yilkosként viselkedett a ranchen tett látog atása során, eltörte ennek a szolg ának az orrát és mindenkit meg vert. Ráadásul ön köztudottan Mrs. Krampf szeretője: van eg y lenyűg öző vallomásunk a szobalányától, aki rendben tartja az ág yát, íg y meg van a szex és a pénz kétszeres indítéka, valamint az alkalom. Azt javaslom, mondjon el mindent, kezdve azzal, hová rejtette a g yilkos feg yvert, ezzel elkerülheti, hog y kihallg atásnak vessem alá. A „kihallg atás” szót meg ismételte, mintha élvezné a hang zását. Ha azt mondanám, hog y meg hűlt bennem a vér, az üres beszéd lenne: olyan hideg volt az már, mint eg y szajha csókja. Ha bűnös lettem volna, inkább meg ered a nyelvem, mint hog y újra találkoznom kelljen azokkal a seriffhelyettesekkel, kivált frontálisan. Késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?{33} „Húzd az időt”, súg ta eg y halk hang a fülembe. – Ezt úg y érti, hog y letartóztatták Johanna Krampfot? – kérdeztem. – Mr. Mortdecai, nem lehet olyan eg yüg yű, mint amilyennek tetteti mag át. Mrs. Krampf most már mag a is sok millió dollár; eg y szeg ény seriff nem tartóztat le dollármilliókat, az ő jellemükön nem eshet folt. Hívhatom a g yorsírót, hog y vallomást tesz? Mi vesztenivalóm lett volna? A leg kevesebb, hog y senki sem bánthatna túl durván eg y édes kis g yorsírónő előtt. A seriff meg nyomott eg y cseng őt, mire berontott a kettő közül az ocsmányabb helyettes, eg y ceruzával a húsos markában és eg y g yorsírótömbbel a másik kezében. Talán hápog tam – nem emlékszem és nem is fontos. Kétség telenül rosszul érintett. – Nincs jól, Mr. Mortdecai? – kérdezte a seriff nyájasan. – Semmi komoly – mondtam –, csak eg y kis proktalg ia. – Nem kérdezte meg , mit jelent; még szerencse. – C. Mortdecai vallomást tesz – mondta vidoran a g yorsíró haramiának – ezen és ezen a napon, előttem és ilyen és ilyen tanúk előtt. – Azzal rám bökött az ujjával, mint azok a rátermett fickók a televízióban. Nem tétováztam: ideje volt tiszta vizet önteni a pohárba. – Nem öltem meg Krampfot – mondtam –, és fog almam sincs, ki tette. Brit diplomata vag yok, és határozottan tiltakozom e méltatlan bánásmód ellen. Azt ajánlom, hog y vag y azonnal helyezzenek szabadlábra, vag y eng edjék meg , hog y felhívjam a leg közelebbi brit konzult, mielőtt jóvátehetetlenül kisiklatják a karrierjüket. Tudja betűzni a „jóvátehetetlenül”t? – szóltam hátra a g yorsírónak. De ő már nem jeg yezte a szavaimat, hanem rám akarta vetni mag át a g umibottal a szőrös mancsában. Még össze sem rezzenhettem, amikor nyílt az ajtó és belépett két, csaknem eg yforma ember. Ez az utolsó kafkai fordulat már túl sok volt: hisztérikus nevetésben törtem ki. Senki sem

fig yelt rám; a helyettes kislisszolt, a seriff a két ember iratait nézte, a két ember keresztülnézett a seriffen. Aztán a seriff is kislisszolt. Összeszedtem mag am. – Mit jelentsen ez a behatolás? – kérdeztem, még mindig eszetlenül vihog va. Nag yon udvariasak voltak, úg y tettek, mintha nem hallanának, és leültek eg ymás mellé a seriff íróasztala mög ött. Elképesztően hasonlítottak: ug yanolyan öltöny, ug yanolyan frizura, ug yanolyan aktatáska és ug yanolyan enyhe kidudorodás a jól szabott zakó hónaljánál. Úg y néztek ki, mint Blucher ezredes kistestvérei. Valószínűleg félelemkeltőek voltak a mag uk csendes módján. Még jobban összeszedtem mag am, és abbahag ytam a vihog ást. Tudtam, hog y nem tetszenek Jocknak, mert az orrán át kezdte venni a leveg őt, ami biztos jel. Az eg yik elővett eg y kis mag netofont, rövid tesztelés után kikapcsolta és keresztbe tett karral hátradőlt. A másik elővett eg y vékony dossziét, csekély érdeklődéssel beleolvasott és keresztbe tett karral hátradőlt. Nem néztek eg ymásra, nem néztek Jockra. Először a plafont nézték eg y darabig , mintha valami újdonság lenne, aztán eng em, mintha nem lennék az. Úg y néztek rám, mintha reng eteg et látnának belőlem mindennap, és nem éreznék mag ukat g azdag abbnak ettől. Az eg yik, valami láthatatlan jelre, vég ül meg szólalt: – Mr. Mortdecai, eg y kis szövetség i üg ynökség tag jai vag yunk, amelyről még nem hallhatott. Közvetlenül az alelnöknek jelentünk. Módunkban áll seg íteni önnek. Az a vélemény alakult ki bennünk, hog y sürg ős szükség e van seg ítség re, és ez a vélemény annak alapján alakult ki bennünk, hog y g órcső alá vettük az itteni ténykedéseit, amelyek ig en ostobának tűntek. – Ó, á – mondtam erőtlenül. – Szeretném világ ossá tenni, hog y minket nem érdekel az ig azság szolg áltatás mint olyan; ez valójában g yakran ütközik a feladatainkkal. – Ig en – mondtam. – Nem ismernek eg y Blucher ezredes nevű pasast? Vag y, ha már itt tartunk, eg y Martland nevűt? – Mr. Mortdecai, úg y érezzük, ezen a ponton azzal seg íthetünk önnek leg jobban, ha arra ösztönözzük, hog y ne kérdéseket teg yen fel, hanem válaszoljon a mi kérdéseinkre. Néhány helyes válasz tíz percen belül kijuttathatja innen; a rossz válaszok, vag y az eg észen sok rossz válasz ellenben oda vezetne, hog y érdeklődésünket veszítjük ön iránt, és eg yszerűen visszaadjuk a seriffnek. Mag unk között szólva én nem szeretném, ha g yilkosság ért tartanának fog va ebben a meg yében, hát te, Smith? Smith összeszorított szájjal, hevesen rázta a fejét. – Kérdezzenek – rebeg tem –, nincs mit titkolnom. – Ez nem volt eg észen őszinte válasz, uram, de most az eg yszer elsiklunk felette. Először is, elmondaná nekünk, mit csinált a neg atívval és eg y bizonyos fotó másolataival, amelyek korábban Milton Krampf birtokában voltak? (Tudták, hog y a rég i időkben, ha meg halt eg y matróz a teng eren, a vitorlamester belevarrta a viharkabátjába, mellétéve eg y horg onybilincset, mielőtt a mélység nek adták volna, és az utolsó öltést rituálisan a halott orrán kellett átvezetni? Ezzel adtak esélyt neki, hog y mag ához térjen és felkiáltson. Pontosan úg y éreztem mag am, mint eg y teng erész abban a pillanatban.

Mag amhoz tértem és felkiáltottam. Ez az utolsó öltés vég re felébresztett a kataleptikus transzból, amelyben napok óta leledztem. Túl sok ember tudott túl sok mindent a kis üg yeimről: vég e a játszmának, minden kiderült, nincs isten az ég ben, nincs csig a a tövisen és C. Mortdecai benne van a slamasztikában. Hülye voltam.) – Milyen neg atív? – kérdeztem élénken. Unottan eg ymásra néztek, és elkezdték összepakolni a dolg aikat. Még mindig hülye voltam. – Várjanak! – kiáltottam. – Ostoba vag yok. A neg atív. Hát persze. A fotóneg atív. Ig en, ig en, ig en. Azt elég ettem, túl veszélyes lett volna meg tartani. – Örülünk, hog y ezt mondja, uram, mert jó okunk van azt hinni, hog y ig az. Valóban találtunk hamut eg y… olyan fura lábmosóban Mr. Krampf fürdőszobájában. Bizonyára eg yetértenek velem abban, hog y nem ez volt a leg alkalmasabb pillanat arra, hog y belemerüljünk a francia szaniterek finomság aiba. – Na látják – mondtam. – Hány másolat volt, Mr. Mortdecai? – Kettőt ég ettem el a neg atívval eg yütt. Még eg yről tudok Londonban, amelyből kivág ták az arcokat… de mindezt bizonyára tudják. – Köszönjük. Attól féltünk, hog y úg y tesz majd, mintha többről tudna, és meg kísérli ezt felhasználni önmag a védelmében. Nem jelentett volna védelmet, de nekünk jó sok g ondot okozott volna. – Értem. – Mr. Mortdecai, feltette már mag ának a kérdést, hog yan értünk ide ilyen hamar a g yilkosság után? – Nézzék, azt mondtam, hog y válaszolok a kérdéseikre, és íg y is teszek: ha van mit, én azt most kész vag yok kitálalni… teljesen lefeg yvereztek. De ha azt akarják, hog y mag amnak teg yek fel kérdéseket, akkor kapnom kell valamit enni és inni. Enni bármi meg felel; az italom kint van a külső irodában, ha King Kong és Godzilla el nem lopta. És persze az inasom is szükség et szenved. Az eg yikük kidug ta a fejét az ajtón és mondott valamit; meg jelent a csak valamelyest elfog yasztott whiskym, rög tön meg húztam, aztán továbbadtam Jocknak. A Brooks Brothers öltönyös fiúk nem kértek – ők nyilván jeg es vízen és rajzszög ön éltek. – Nem – vettem fel a fonalat –, nem kérdeztem meg mag amtól. Ha elkezdenék rákérdezni mag amban az utóbbi harminchat óra eseményeire, valószínűleg kénytelen lennék arra a következtetésre jutni, hog y az eg ész világ összeesküdött Mortdecai ellen. De meséljék csak el, ha ez örömöt okoz. – Nem nag yon akarjuk elmondani, Mr. Mortdecai. Csak arra lettünk volna kíváncsiak, hog y mit g ondol. Eddig tetszettek a válaszai. Most beszéljen nekünk arról, hog yan vesztette el a Rolls Royce-t. – Ezen a ponton bekapcsolták a mag netofont. Őszintén beszámoltam az ütközésről, bár a rá következő eseményeket kissé meg változtattam, szívhez szóló történetet mesélve arról, hog yan próbálta meg menteni Jock a szakadék peremén billeg ő Buickot, majd hog yan akartuk visszatenni a Rollst az útra, ám a kerekek kipörög tek,

meg csúsztak a kavicság yon és a Rolls csatlakozott a Buickhoz. – És a bőröndje, Mr. Mortdecai? – Az Jock kivételes lélekjelenlétének köszönhető: az utolsó pillanatban kapta ki. Meg állították a mag nót. – Nem feltétlenül hisszük el mindezt vag y ennek eg y részét, Mr. Mortdecai, de történetesen ez is eg y olyan sztori, amit hallani akartunk. Van még valami a birtokában, amit szándékában állt leszállítani Mr. Krampfnak? – Nincs. Becsületszavamra. Kutassanak át. Meg int elkezdték bámulni a mennyezetet, úg y látszik, nem sürg ette őket az idő. Később kopog tak az ajtón, és eg y helyettes ételt hozott eg y papírzacskóban; majdnem elájultam a hamburg er és a kávé csodás illatától. Fejenként két hamburg ert ettünk Jockkal; kihallg atóinknak nem tetszett a külsejük. Finnyásan tolták félre az ujjukkal, unisonóban, mintha beg yakorolták volna. Eg y kis dobozban a hamburg erre szórható chili volt. Én jó sokat használtam, pedig elrontja a whisky ízét. A további kérdések többség ére nem emlékszem, csak arra, hog y még hosszan sorakoztak, és néhányuk meg lepően bizonytalan és általános volt. Hol ment a mag nó, hol nem. Valószínűleg volt eg y másik is, valamelyik aktatáskában, ami vég ig működött. Az volt a benyomásom, hog y eg yre jobban unják a dolg ot, de addig ra már annyira elálmosított az étel-ital és a kimerültség , hog y nehezemre esett koncentrálni. Az idő nag y részében eg yszerűen az ig azat mondtam nekik – Sir Henry Wotton (aki szintén külföldre ment hazudni) ezt a módszert ajánlotta az ellenség meg tévesztésére. Eg y másik pacák szerint „ha meg akarod őrizni a titkod, csomag old őszinteség be”. Hát én jól becsomag oltam. De tudják, aki ilyen fúg át játszik ig azság g al és meg tévesztéssel, az eg y idő után elveszíti a valóság érzékét. Az apám mindig arra intett, hog y ne hazudjak, ha az ig azság is meg teszi; már korán felismerte, hog y nincs jó memóriám, ami pedig fontos seg édeszköze a hazug embernek. – Ráadásul – mondta volt – hazudni művészet. Mi eladjuk a művészetet, nem csak úg y odaadjuk. Kerüld a hamisat, fiam. – Ezért van az, hog y soha nem hazudok, amikor műtárg yat adok el. A vásárlás persze más tészta. Mint mondtam, sok homályos kérdést tettek fel, eg yik-másiknak köze sem volt a tárg yhoz. Meg jeg yzem, mag am sem tudtam biztosan, mi volna a tárg y, íg y talán rosszul ítéltem meg . Borospalackról kérdezősködtek, bár úg y tűnt, többet tudnak róla, mint én. Másfelől mintha nem értesültek volna a haláláról, ami elég furcsa. Több ízben is beleszőttem Blucher ezredes nevét a társalg ásba – még más kiejtéssel is meg próbálkoztam –, de eg yáltalán nem reag áltak rá. Vég ül a befejezettség érzését keltve elkezdtek bepakolni az aktatáskájukba, ami intő jele volt annak, hog y a nag y kérdést minteg y mellékesen, már elmenőben fog ják feltenni. – Mondja csak, Mr. Mortdecai – szólt oda eg yikük minteg y mellékesen, már elmenőben –, mi volt a véleménye Mrs. Krampfról? – A szíve – válaszoltam keserűen – akár a köpés a tenyéren, amelybe a tatár belecsap, de nem tudni, mi sül ki belőle. – Ezt szépen mondta, Mr. Mortdecai – bólintott elismerően az eg yik –, M. P. Shielt idézte,

ug ye? Jól értem, hog y bizonyos tekintetben őt tartja felelősnek a jelenleg i kínos helyzetéért? – Mi sem természetesebb, elvég re nem vag yok komplett hülye. Azt hiszem, a „balek” itt a meg felelő szó. – Lehet, hog y ebben téved – mondta g yeng éden a másik üg ynök. – Nincs alapos oka azt feltételezni, hog y Mrs. Krampf érzései nem őszinték ön iránt; azt meg vég képp nem, hog y felültette önt. Vicsorog tam. – Mr. Mortdecai, nem szeretnék arcátlan lenni, de hadd kérdezzem meg : kiterjedt tapasztalatai vannak a nőkkel? – Van néhány nő a leg jobb barátaim között – vág tam vissza –, bár azt nyilván nem akarnám, hog y a lányom hozzámenjen valamelyikhez. – Értem. Akkor, azt hiszem, nem szükség es tovább feltartóztatnunk, uram. A seriff közölni fog ja önnel, hog y nem ön ölte meg Mr. Krampfot, és mivel úg y tűnik, nem lesz már zavaró tényező Washing tonban, jelenleg meg szűnt érdekesnek lenni számunkra. Ha kiderülne, hog y tévedtünk, akkor persze ismét meg keressük. – Hát persze – értettem eg yet. Míg ők az ajtó felé tartottak, én kétség beesetten kutattam szeg ény, összezavart ag yamban a nag y, fog as kérdés után, amely még nem hang zott el. – Ki ölte meg Mr. Krampfot? – kérdeztem. Meg álltak, és üres tekintettel néztek vissza rám. – Halvány sejtelmünk sincs. Azért utaztunk ide, hog y mag unk intézzük el, íg y nincs túl nag y jelentőség e. Szép vég szó volt, ezt el kell ismernem. – Kaphatok még eg y csepp whiskyt, Mr. Charlie? – Hát persze, Jock; az majd ismét rózsásra festi az arcod. – Ahh. Akkor most minden rendben van, ig az, Mr. Charlie? Vadul rontottam neki. – Dehog yis van minden rendben, te idióta barom, az a két verőember csak azt várja, hog y kiteg yük innen a lábunkat, és mindkettőnket eltapos. Azt hiszed, hog y disznók a seriff helyettesei? Ők csak szüfrazsettek a két sima szájú g yilkoshoz képest… ezek az ig azi prezidenciális problémameg oldók, és mi vag yunk a probléma. – Nem értem. Akkor miért nem lőttek le minket? – Jézusom, Jock, Mr. Martland lelőne minket, ha ezt jó ötletnek tartaná? – Ig en, persze. – De a Half Moon Street-i rendőrőrsön tenné ezt, a közönség es zsaruk előtt? – Nem, persze hog y nem. Ó, már értem. Ó! – Elnézést, hog y idióta baromnak neveztelek, Jock. – Semmi g ond, Mr. Charlie, kicsit kikészült, ami érthető. – Ig en, Jock. Bejött a seriff és visszaadta a zsebeink tartalmát, köztük a Banker’s Specialt. A töltények eg y

külön borítékban voltak. Már nem volt barátság os, most nag yon utált minket. – Arra utasítottak – mondta úg y, mintha szálkákat köpne ki –, hog y ne tartóztassam le önöket azért a g yilkosság ért, amit teg nap elkövettek. Kint áll eg y taxi, szeretném, ha beszállnának, eltűnnének ebből a meg yéből és soha nem jönnének vissza. – Szorosan lecsukta a szemét és zárva tartotta, mintha azt remélné, hog y eg y másik időben ébred fel, amelyben C. Mortdecai és J. Strapp meg sem született. Lábujjheg yen kióvakodtunk. A helyettesek a külső irodában voltak, eg yenesen álltak, meg vető vig yorral a képükön. Odamentem a nag yobbikhoz és ocsmányabbikhoz. – Az anyja és az apja csak eg yszer találkozott – mondtam g ondosan artikulálva –, és pénzért. Tíz cent lehetett. Amikor kilöktük az utcára nyíló ajtót, Jock meg kérdezte: – Mennyi a tíz cent ang ol pénzben, Mr. Charlie? Hatalmas, lestrapált kocsi remeg ett és pöfög ött a járda mellett. A szemlátomást alkoholista sofőr közölte velünk, hog y szép esténk van, és nekem nem volt kedvem ellentmondani. Miközben beszálltunk, elmag yarázta, hog y még eg y utast fel kell vennie a következő sarkon, eg y aranyos, szaftos kis fehérnépet, aki után mindenki meg nyalná a tíz ujját. Beült közénk a nő, lesimítva nyomott mintás miniszoknyáját csúnya, hurkás combján, és úg y mosolyg ott ránk, mint eg y bukott ang yal. Semmi sem tereli el jobban eg y férfi eszét a g ondokról, mint eg y csinos nő, kivált, ha kaphatónak mutatkozik. Azt mondta nekünk, hog y Cinderella Gottschalk a neve, és mi elhittük – ilyet már csak nem talált volna ki –, Jock pedig nekiadta az utolsó kortyot az üveg ből. Azt mondta, hog y kész őrültség alkoholt inni, vag y valami ilyesmit. Mag asan, az álla alá polcolta a helyes kis melleit, ahog y az ötvenes években volt divat, ha emlékeznek. Röviden, szoros barátság ba kerültünk, és már tizenöt kilométerre jártunk a várostól, amikor mög öttünk szirénázni kezdett eg y kocsi, és mellénk húzott. A sofőrünk vihog va állt félre. A szolg álati autó csikorog va fékezett az orrunknál, és a két helyettes seriff ug rott ki belőle, ug yanazzal a meg vető vig yorral és ug yanazokkal a pisztolyokkal hadonászva. – Istenkém – mondta Jock, holott számtalanszor kértem már, hog y ne használja ezt a szót –, most mi lesz? – Valószínűleg elfelejtették meg kérdezni, hol vág atom a hajam – mondtam bátran. De nem voltam az. Feltépték az ajtót, és a mi déli szépség ünk felé fordultak. – Már elnézést, de hány éves a missz? – Ug yan, Jed Tuttle – kuncog ott a csitri –, tudod te azt jól, hány éves… – Mondd meg , Cindy! – csattant fel a zsaru. – Tizennég y leszek – csücsörített pajkosan. Elkeseredtem. – Na, akkor kifelé, mocskos deviánsok! – mondta a helyettes. Nem vertek meg , amikor visszavittek minket a hivatalba, mert már lejárt a munkaidejük. Eg yszerűen betettek a dutyiba.

– Viszlát reg g el – búcsúztak kedvesen. – Követelem, hog y telefonálhassak. – Majd esetleg reg g el, ha kijózanodik. Úg y hag ytak ott, hog y jó éjszakát sem kívántak. A dutyi eg y csupa rácsból álló kocka volt, kivéve a padlót, amelyet rég i hányadék vékony kérg e borított. Az eg yetlen berendezési tárg y eg y nyitott műanyag vödör volt, amelyet jó ideje nem üríthettek ki. A mennyezetről sok-sok kilowatt neonfény áradt ránk kíméletlenül. Én nem találtam a meg felelő szavakat, de Jock felnőtt az alkalomhoz. – Bassza meg eg y talicska majom. – Pontosan. A mocskos küblitől leg távolabbi sarokban lerog ytunk, nekivetve meg fáradt testünket a rácsoknak. Jóval később meg jelent az éjszakai üg yeletes – eg y hatalmas, öreg hájpacni akkora rózsás, kerek arccal, mint eg y püspök ülepe. Meg állt a dutyi mellett, és viszolyog va elhúzta az orrát. – Úg y bűzlötök, mint a disznók – mondta fejcsóválva. – Sosem tudom meg érteni, hog y kerülhetnek felnőtt emberek ilyen állapotba. Berúg ok én is, időnként, de nem szarom mag am össze, mint a disznók. – Nem mi bűzlünk – mondtam udvariasan –, hanem leg inkább ez a vödör. Meg tenné, hog y elviszi? – Nem. Van eg y takarítónőnk az ilyen feladatokra, de ő már nincs benn. De teg yük fel, hog y elviszem a vödröt. Akkor mibe fog tok hányni? – Nem akarunk hányni. Nem vag yunk részeg ek. Brit diplomaták vag yunk, és határozottan tiltakozunk e bánásmód ellen, nag y botrány lesz, amikor kijutunk. Ha eng edélyezne eg y telefont, azzal mag a sem járna rosszul. Alaposan vakarászni kezdte a nag y arcát; eltartott eg y ideig . – Nem – mondta vég ül. – A serifftől kell eng edélyt kérni, de ő már nincs benn. Nem szereti, ha otthon zavarják, kivéve emberölésnél, ha fehér bőrű az áldozat. – Akkor leg alább adjon valamit, amire leülhetünk: hát nézze meg ezt a padlót! Nekem ez az öltöny nég yszáz dolláromba került. Erre felfig yelt: ez olyasmi volt, amit meg értett. Közelebb jött, és g ondosan vég ig tanulmányozta a ruházatomat. Annyira szerettem volna elnyerni a rokonszenvét, hog y felálltam és kinyújtott karral piruetteztem. – Fiam – mondta vég ül –, tég ed átvertek. Miért nem vetted meg ug yanezt az öltönyt Albuquerque-ben száznyolcvanötér’? De beadott eg y köteg újság papírt a rácsok között, majd fejcsóválva elvonult. Született úriember volt, semmi kétség . Leterítettük az újság okat a padló leg kevésbé szutykos részén, és lefeküdtünk; odalent a szag sem volt olyan rémes. Rám telepedett a keg yes álom, mielőtt retteg ni kezdtem volna a holnap miatt.

16 Tüstént g yanús volt, hog y félrevezet. Roland vitéz a setét toronyhoz ért{34}

A felkelő nap nag y, borvirág os arca belebámult az arcomba. Közelebbi vizsg álatra nag y, borvirág os arcnak bizonyult, amely eng em bámult. És mézesmázosan mosolyg ott. – Ébredjen, fiam – mondta az éjszakai üg yeletes –, látog atója van, és letették az óvadékot! Felpattantam, de g yorsan vissza is ültem, ahog y a vesémbe hasított a fájdalom. Hag ytam, hog y felseg ítsen, Jock viszont mag ától felállt – nem fog adott volna el támog atást eg y rendőrtől. A helyettes háta mög ött eg y hosszú, szomorú férfi próbált mosolyt erőltetni az arcára, amelyet hitelnyújtás meg tag adására terveztek. Kinyújtotta méretes karját eg y g öcsörtös kézzel a vég én, amely minden meg g yőződés nélkül rázta meg az enyémet. Eg y pillanatig ismerősnek tűnt. – Krampf – mondta. Meg vizsg áltam a szót, de nem jött ki belőle semmi, amivel beszélg etést kezdeményezhettem volna. Vég ül visszakérdeztem: – Krampf? – Dr. Milton Krampf III. – fejtette ki. – Ó, elnézést. C. Mortdecai. Eleng edtük eg ymás kezét, de folytattuk az udvariaskodást. Közben az éjszakai üg yeletes körülöttem sertepertélt, levereg etve a koszt az öltönyömről. – Kopjon le – sziszeg tem rá vég ül (a sziszeg éshez illő fordulatot használva). Meg kellett mosakodnunk Jockkal; Krampf azt mondta, hog y addig ő elintézi az óvadék formaság ait és beg yűjti a holminkat. A mosdóban meg kérdeztem Jocktól, hog y visszaszereztee már a bőröndkulcsot. – Jézusom, Mr. Charlie, csak vacsoraidőben nyeltem le, ug ye, és azóta még nem volt… – Nem, ig azad van. De nem próbálhatnád meg most? – Nem menne. Gondolkodtam rajta, hog y menne-e, de nem. A másféle víz miatt lehet, attól mindig szorulást kapok. – Butaság , Jock, hiszen nem is iszol vizet. Sok chiliszószt tettél a hamburg eredre? – Abból az erősből? Ig en. – Helyes. Az éjszakai üg yeletes nem g yőzött menteg etőzni: kiderült, hog y az eg yik helyettes mag ával vitte a pisztolyomat, hog y reg g el leadja a törvényszéki laborban. Ez rossz hír, mert ezen kívül

csak eg y feg yverünk volt, Jock Lug ere a bőröndben, amelynek a kulcsa, nos, in petto{35}. Ajánlkozott, hog y telefonál érte, de én nem akartam húzni az időt: volt eg y telex a külső irodában, és a brit nag ykövetség bármelyik percben válaszolhatott a meg keresésre, amellyel valaki hozzájuk fordulhatott. A nag ykövet, ha emlékeznek, eg yértelművé tette, hog y nem számíthatok a jó öreg brit zászló védelmére, és ha nem ismerik el, a diplomáciai útlevelem annyit ér, mint eg y kilenc shilling es bankjeg y. Odakint eg yiptomi sötétség volt és zuhog ott az eső; és ha ezen a vidéken esik, akkor apaitanyait belead. Bemásztunk Krampf nag y, pasztellszínű kocsijába, ahol kifinomult szociális érzékkel hátraültette Jockot a bőrönddel. Udvariasan meg kérdeztem, hová szándékozik vinni minket. – Gondoltam, szívesen vendég eskednének nálam eg y ideig – válaszolta könnyedén. – Van eg y nag yon eldug ott nyári lakunk a Mexikói-öbölben, g ondolom, most már az enyém, ott vannak a képek. Főleg a különleg es darabok. Szeretném, ha meg nézné őket. Édes Jézus, g ondoltam, más sem hiányzik nekem. Az őrült milliomos titkos rejtekhelye tele forró rég i mesterművekkel és hideg új szeretőkkel. – Ez nag yszerű lesz – mondtam, majd hozzátettem: – Meg kérdezhetem, hog yan sikerült a leg jobbkor a meg mentésünkre érkeznie, dr. Krampf? – Mi sem eg yszerűbb ennél. Teg nap még nag yratörő Kunstkenner voltam g azdag papával; eg ész életemben ha száz dollárt kerestem a művészettörténettel. Ma százmillió dollár vag yok, mínusz az a néhány millió, amit Johanna kap… és ez a pénz itt bárkit ki tud hozni a börtönből. Nem úg y értem, hog y meg veszteg etéssel vag y hasonlóval, elég annyi, hog y van. De, g ondolom, mag a azt akarja tudni, hog y kerültem ide. Az is eg yszerű: dél körül elrepültem a ranchre, hog y intézkedjem a holttest elszállításáról. Amint a rendőrség vég ez, útnak indítják. A családi mauzóleum odafönt van Vermontban; szerencsére nyár van, mert télen olyan kemény ott a talaj, hog y ki kéne heg yezni a hulla eg yik vég ét és kalapáccsal beleverni a földbe, ha-ha. – Ha-ha – értettem eg yet. Én sem szerettem az apámat, de soha nem beszéltem volna róla íg y a halála másnapján. – A rendőrök a ranchon hallottak a Rollsról, meg a másik kocsiról, aminek heg yibe… és később azt is hallották, hog y letartóztatták mag ukat. Akkor már ott volt két pasas az FBI-tól vag y eg y másik szövetség i üg ynökség től, akik nem sokkal ezután távoztak azzal, hog y ide jönnek. Én meg , amint elrendeztem a dolg okat, követtem őket arra az esetre, ha hülyék lennének. Azt ug yanis tudtam, hog y aki úg y vélekedik Giorg ionéról, mint mag a, nem lehet olyan rossz ember, ha-ha. Ig en, persze hog y ismerem a munkáit, minden hónapban olvasom a Burlington Magazine-t, alapvető a szakmában. Úg y értem, az ember nem értheti meg teljesen Mondrian vívmányait, ha nem érti, hog yan kövezte ki az útját Manteg na. Csendben viszolyog tam. – Jut eszembe – folytatta –, azt hiszem, hozott az apámnak eg y bizonyos vásznat; elárulná, hol van? Gondolom, most már az enyém. Azt mondtam, hog y szerintem is. A spanyol kormány persze valószínűleg más nézeten van, de hát Gibraltárról is úg y tudják, hog y az övék, nem ig az?

– A Rollsban van, a tetőkárpit mög ött. Félek, hog y okoz némi nehézség et a visszaszerzése, de leg alább addig is biztonság ban van, ug yebár. Ja, és volna még eg y kis formalitás a pénztárnál, amit az apja már nem tudott rendezni. – Ig en? – Ig en. Minteg y ötvenezer font. – Nem kevés az eg y kicsit, Mr. Mortdecai? – Ah, tudja, a fickó, aki tényleg esen ellopta, már ki van fizetve, az ötvenes csak eg y kis pourboire nekem. – Értem. Hog yan és hová kéri? Svájci bankszámla, ha jól tippelek. – Istenkém, dehog y, utálatos lenne arra g ondolnom, hog y ott van a sok csokoládé meg a borzalmas g ruyère-sajtok között az Alpokban. El tudná nekem juttatni Japánba? – Persze. Van ez a beruházási cég ünk Nag aszakiban; alkalmazhatnánk önt, mondjuk, esztétikai tanácsadóként öt évre szóló szerződéssel, évi tizeneg yezer fontért, oké? – Hat év tízezer fontért ug yanúg y meg felelne. – El van intézve. – Nag yon köszönöm. Olyan becsületes pillantást vetett rám, hog y már majdnem hittem neki. Természetesen nem g ondolta komolyan. Nem úg y értem, hog y sajnálta tőlem azt az ötvenezret – nem volt még elég rég en g azdag ahhoz, hog y elkezdjen g arasoskodni a pénzzel. Nem, én azt értem ez alatt, hog y mindenféle tekintetben terhes voltam számára, és nem szerepelt a prog ramjában, hog y sokáig életben hag yjon. A Giorg ionéról vallott meg alapozott nézetek nem alapozzák meg az életben maradás jog át; ha még évekig elhúznám, azzal csak g ondot okoznék mag amnak és másoknak. Tovább cseveg tünk. Úg y tűnt, nem sokat tud a dublírozás eljárásáról – ami meg lepő a modern művészet szaktekintélyétől, ha azt nézzük, hog y eg y átlag os modern kép a festék száradása után öt éven belül felületkezelést ig ényel; valójában sok festmény már jóval korábban is repedezni és pattog zani kezd. Nem mintha nem tudnák meg tanulni a technikai fog ásokat; én azt sejtem emög ött, hog y tudat alatt félnek az utókor szeme elé kerülni. – Biztos benne – folytatta a témát Krampf –, hog y ez az eljárás nem tesz kárt a festményben? – Nézze – mondtam –, a képek nem íg y sérülnek meg . Hog y komoly kár érjen eg y képet, ahhoz eg y hülye háziasszony kell ammóniás vag y metilalkoholos rong g yal, vag y a piacon kapható festménytisztító folyadékkal. Mag a csíkokra szabdalhat eg y képet, de eg y jó dublírozó és restaurátor tökéletesen helyreállítja, mielőtt eg yet köhint. Emlékszik a Vénusz a tükörrelre? – Ig en – mondta –, szüfrazsettfejszével, ig az? – És nyug odtan ráfesthet eg y másik képet, a restaurátor, akár évszázadok múlva, hibátlanul visszahozza az eredetit. Emlékszik az apja Crivellijére? Heg yezni kezdte a fülét, és a kocsi meg ug rott. – Crivelli? Nem. Milyen Crivelli? Volt eg y Crivellije? Jó kép volt?

– Nag yon jó kép volt, Bernardo Tatti szerint. Az apja valahol Venetóban vásárolta 1949-ben vag y 50-ben. Tudja, hog yan árulják a rég i mesterműveket Olaszország ban… a fontos munkák szinte soha nem a g alériákon keresztül cserélnek g azdát. Amint eg y pénzes valaki elhíreszteli a piacon, hog y komoly műveket keres, eg yszer csak meg hívást kap a hétvég ére eg y palazzóba. A rang os házig azda finoman értésére adja, hog y reng eteg adót kell fizetnie a közeljövőben… ami Olaszország ban eg y vicc, és talán kénytelen lesz meg válni eg y-két remekműtől. Íg y vette meg az apja a Crivellit. A leg nag yobb szakértők hitelesítették: ezt persze mindig meg teszik. Tudja. A kép témája Madonna a g yermekkel, csupasz fenékkel, sok drág akővel, g ránátalmával és dinnyével… nag yon szép. Mint a Frick Crivellije, csak kisebb. A herceg vag y g róf célzott rá, hog y nem egészen biztos a kép tulajdonjog ában, de az apja nem az az ember volt, aki ilyen apróság okon fennakad. Íg y is, úg y is ki kell csempészni, mert törvény tiltja a műtárg yak kivitelét. Az apja elvitte eg y római művész barátjához, aki felkent rá eg y enyvréteg et, aztán rámázolt valami futurista-vorticista szemetet. (Bocsánat, elfelejtettem, hog y ez a szakterülete.) Lendületesen szig nálta és dátumozta 1949-re, a vámosok csak eg y szánakozó pillantásra méltatták. Visszatérve az Államokba, elküldte a leg jobb New York-i restaurátornak, ezzel az üzenettel: „Tisztítsa le a modern ráfestést; hozza vissza és állítsa helyre az eredetit.” Néhány hét múlva elküldte a szokásos táviratát, tudja: „AZONNALI JELENTEEST KEEREK IDEEZOEJEL MODERN IDEEZOEJEL BEZAARVA FESTMEENYROEL.” A restaurátor visszatáviratozott: „IDEEZOEJEL MODERN IDEEZOEJEL BEZAARVA FESTMEENY ELTAAVOLIITVA PONT IDEEZOEJEL CRIVELLI IDEEZOEJEL BEZAARVA MADONNA ELTAAVOLIITVA PONT ELEERTEM MUSSOLINI PORTREEJAAT PONT HOL AALLJAK MEG KEERDOEJEL.” Dr. Krampf nem nevetett. Eg yenesen előre nézett, az ujjpercei elfehéredtek a volánon. Eg y idő múlva szerényen hozzátettem: – Az apja az első sokk után ezt elég mulatság osnak találta. Pedig az apját nem volt könnyű meg nevettetni. – Az apám eg yüg yű szexőrült volt – mondta hig g adtan. – Mennyit fizetett azért a képért? – Meg mondtam neki, mire összerándult. A társalg ás elakadt. A kocsi valamivel g yorsabban ment. Eg y idő után Jock félénken meg köszörülte a torkát. – Elnézést, Mr. Charlie, meg kérné dr. Crumpot, hog y g yorsan álljon meg valahol? Klotyóra kell mennem. Hív a természet – toldotta meg eg y eleg áns fordulattal. – Jaj, Jock – mondtam szig orúan, hog y elrejtsem az örömöm –, miért nem g ondoltál erre előbb? Biztos az a sok chiliszósz. Meg álltunk eg y motellel kieg észült nonstop bisztrónál. Húsz perccel később, a kiábrándító tükörtojástól elnehezülve, úg y döntöttünk, hog y akár itt is tölthetnénk az éjszakát. Jock makulátlan állapotban adta át a bőröndkulcsot: arra számítottam, hog y kimarjul és rozsdás lesz az erős g yomorsavaitól. Mag amra zártam az ajtót, bár biztos voltam benne, hog y Krampf kivárja, amíg eljuttat minket abba a nag yon eldug ott nyári lakba. Bemászva az ág yba eldöntöttem, hog y kizárólag a tényekre alapozva mélyreható, objektív elemzést kell adnom a helyzetemről. – Ha meg csal

a remény{36} – mondtam mag amnak –, a félelem is hazudhat. Ám a borotvaéles Mortdecai-ag y kiutat találhat ebből az ocsmány, de vég tére is primitív zűrből. A borotvaéles ag y sajnos azonnal kikapcsolt, amint letették a tárolóedényét a párnára. De még mennyire sajnos, mint utóbb kiderült.

17 Küszködünk félemberekként. Vég ezetül: Isten büntet, jutalmaz. Andrea del Sarto{37}

Élesben fáj, mint a kíg yó fog a{38}, tea nélkül ébredni! A hű Jock a motel minden abrakját elém hozta, de tea nem volt a választékban. Ha Párizs, mint Galiani mondja, Európa kávéháza, akkor az USA a világ hotdog -standja. – Pfúj! – mondtam, de Jock kedvéért ettem eg y keveset. Már majdnem dél volt; nyolc eg ész órát aludtam. Meg fürödve, borotválkozva és leg jobb ruháimba öltözve kipörög tem a délelőtti napvilág ra, eltelve Sir Percy Blakeney-Mortdecai, le Bouton Ecarlate szellemével. – À la lanterne Krampf polg ártárssal – mormoltam, lepöckölve eg y takonycseppet mellfodrom csipkéjéről. Eg y babakék Buick állt odakint. A. L. Rowse eg yszer azt mondta, hog y ig azán fontos történelmi felfedezésre jutni valami olyasmi, mint véletlenül ráülni eg y macskára. Abban a pillanatban én is úg y éreztem mag am, akár az a történész – és még inkább mint az a macska. Dr. Krampfnak a volán mög ött nem maradt észrevétlen, mekkorát ug rottam elfojtott jajszót hallatva, de feltűnően nem adta jelét meg lepődésnek. Beszálltunk Jockkal, mivel eg yértelműen ezzel a kocsival érkeztünk, és némi jóreg g eltezés után elindultunk. És mint oly sokszor a leleményes Odüsszeusznak, kétfele oszlott fürg e elmém. A bőröndkulcs, Jock tisztes munkájának g yümölcse, kétszeres áldást hozott: nekem tiszta fehérneműt, Jocknak a Lug er baráti közelség ét – ig encsak erős partnerkapcsolatban voltak. A diplomáciai útlevelem a kisebb repülőterek nag y részén még elmeg y, úg y huszonnég y óráig , de nem tovább. Mi ketten vag yunk, Krampf pillanatnyilag eg yedül. Elég biztosra vettem, hog y ki akar iktatni – eg y babakék Buick g azdája nem lehet a barátom, ráadásul túl sokat tudok a frissen meg örökölt műg yűjteménye provenanciájáról és olyan apróság okról, hog y ki ölte meg a papát – de ő leg feljebb csak sejtheti, hog y mi tudjuk. Világ os, hog y előbb elvisz minket az általa választott terepre, és csak akkor adja ránk a betonkabátot – ha ez a meg felelő kifejezés –, de mi most olyan helyzetben vag yunk, hog y le tudjuk beszélni. Továbbhajtottunk, délnek és keletnek, közben meg álltunk eg y borzalmas ebédre eg y Fort Stockton nevű helyen, ahol titokban vettem eg y térképet és bezárkóztam vele a fáradtsör részleg be. Aztán még tovább hajtottunk, át a Pecos folyón Sonora felé. (Már csak földrajzi nevek, minden varázs nélkül.) Közvetlenül Sonora előtt íg y szóltam Krampfhoz:

– Elnézést, drág a barátom, de még sem tölthetjük mag ával a hétvég ét. – Nem vette le a kezét a kormánytól, de kissé elhúzódott tőlem. – Hog yan? – Közbejött valami, ug ye meg érti? – Nem értem… mi jöhetett közbe? – Csak annyi, hog y kaptam eg y táviratot. – Kapott eg y… – Ig en, ami emlékeztetett eg y kötelezettség emre. Lenne olyan kedves, hog y Sonoránál északnak fordul? – Mr. Mortdecai, ismerem az ilyen vicceket, úg yhog y menjünk csak továbbra is az öböl felé. Persze ha nem tudnám – vihog ott –, hog y a pisztolya ott maradt a törvényszéki laborban, hajlamosabb lennék mag át komolyabban venni. – Jock, mutasd meg Mr. Krampfnak a Lug ert. – Jock meg mutatta, előrehajolva a hátsó ülésről. Krampf jól meg nézte; ha ismerte a Lug ereket, a kis Geladen-jelzésből tudhatta, hog y a feg yver töltve van; ekkor g yorsított, ami log ikus lépés volt, mert senki sem lőné tarkón a sofőrt, aki száz kilométer per órával robog . – Jock, a bal váll heg yét, lég y szíves. – Jock nag y ökle a bokszerral lég kalapácsként sújtott le, én pedig eg yenesben tartottam a kormányt, miközben Krampf karja elernyedt. Lassított és meg állt: sírva nem lehet rendesen autót vezetni. Gyorsan helyet cseréltem vele, és folytattuk utunkat – volt eg y olyan érzésem, hog y nem tanácsos leállni a 10-es államközi sztrádán. Csak ült mellettem a karját dajkálg atva, nem szólt semmit, eg yenesen mag a elé bámult könnyes szemével. A rossz szándék nyílt beismerése, hiszen eg y tisztesség es ember ilyenkor tiltakozna, nem ig az? Abilene kétszáz kilométerre van Sonorától északnak; a következő két órában meg tettük a nag y részét, és Krampf csak ült ott, látszólag félelem nélkül; a százmillió dollár hatalmába vetett hite még mindig meg ing athatatlan volt. San Ang elo után – én az E lucevan le stelle-t énekeltem, ahog y áthajtottunk rajta (az operakedvelők tudni fog ják, miért) – elkezdtem nézelődni meg felelő helyek után, mert közeledett az este, és nem sokkal azután, hog y átértünk Coloradóba, találtam is eg yet, eg y számozatlan földutat, amely eg y kiszáradt folyómeder mellett futott. Meg g yőződve arról, hog y nem láthatnak minket, kiszálltam, mag am előtt hajtva Krampfot. – Krampf – mondtam –, félek, hog y rosszat kíván nekem. Jelenleg nem szerepel a terveimben, hog y Krampfok ontsák a véremet, de bárki más sem, íg y kénytelen vag yok meg hiúsítani a cselszövését. Érthető voltam? Azt javaslom, hag yjuk itt mag át, jól összekötözve, meleg en öltözve, de pénz nélkül. A repülőtéren írni fog ok a rendőrség nek, meg adom, hog y hol keressék és mellékelem a pénzét, mert én nem olyan tolvaj vag yok. Nem valószínű, hog y meg hal, mielőtt meg találják. Van kérdése? Szúrósan nézett rám, azon tűnődve, ki tudná-e kaparni a májamat a körmeivel. Nem szólt semmit, még csak nem is köpött. – Tárca – mondtam, csettintve eg yet. Előadott eg y vékony kíg yóbőr holmit és g orombán

a lábam elé hajította. Felvettem, nem vag yok büszke. Jog osítvány, különféle jobbfajta hitelkártyák, csúf g yerekek fotói voltak benne, és Madison eg y portréja. A portrét természetesen eg y ezerdolláros bankóra nyomtatták. – Aprópénz nincs? – kérdeztem. – Felteszem, nincs. Nem szívesen fog dosná, tudva, honnan jött. És nem olyannak tűnik, aki nag y borravalókat ad. – Mr. Charlie – mondta Jock –, a g azdag ok errefelé nem a tárcájukban tartják a pénzüket, hanem a nadrág jukban, eg y aranyérméből készült csíptetővel összefog va. – Ig azad van, Jock. Kérem a csíptetőt, Krampf. Kelletlenül benyúlt a farzsebébe, túlság osan is kelletlenül, és eg yszerre rájöttem, mit tart ott; g yorsan tökön rúg tam, ő hátralépett, meg botlott és ahog y elesett, előrántott eg y Lilliput pisztolyt. Nem hallottam a lövést, de mintha tövestül kiszakadt volna a bal karom, és miközben a földre estem, láttam, hog y Jock csizmája találkozik Krampf fejével. Néhány másodpercre elveszíthettem az eszméletemet; elviselhetetlen volt a fájdalom. Amikor mag amhoz tértem, Jock a hónaljamat kötözte a kocsi elsőseg élydobozából vett g ézzel; a kis g olyó súrolta a hónaljamat, rondán feltépve a húst, de milliméterekkel elkerülve a hónalji verőeret. Nag yon jó elsőseg élydoboz volt: amikor elállítottuk a vérzést és rendesen bekötöztük a sebet, a mozdulatlan Krampfnak szenteltük fig yelmünket. – Most kötözd meg , Jock, amíg eszméletlen. Hosszú csend. – Uh, Mr. Charlie, vetne rá eg y pillantást? Vetettem. A feje oldalról úg y nézett ki, mint eg y Smith’s burg onyaszirmos zacskó. A Krampfok még eg y nemzedéke tért meg ütőjével az örök pályára, hog y váltson eg y szót a Nag y Pontozóval. – Hát ez nem volt szép tőled, Jock – csattantam fel. – Kétszer két nap alatt. Ha nem mondtam el neked eg y tucatszor, akkor eg yszer sem: nem várom el tőled, hog y állandóan meg öld az embereket. – Elnézést, Mr. Charlie – mondta durcásan –, de nem volt szándékos. Én csak az életét akartam meg menteni, vag y nem? – De ig en, Jock, feltételezem, ig en. Elnézést, ha túl g yorsan ítélkeztem… fájdalmaim vannak. Komoran temettük el az éj sötétjében, szuronyunkkal ásván ki a földet, mondhatni. Aztán hosszan hallg attunk, csendben visszahajtottunk a főútra és onnan Abilene-be. Aznap éjjel Denverbe és Kansas Citybe indult járat Abilene-ből; Jock az eg yikre szállt, én a másikra. – Viszlát Québecben, Jock – mondtam. – Oké, Mr. Charlie.

18 A baktriai vad, de g yerekes férfi volt: nem írt és nem szónokolt, csak szeretett, s hog y ne feledjük el, míg holnap a szörnnyel viaskodom, ezt mondom Phoebas-nak is, hig g y neki! Halál a sivatagban

Bizonyára feltűnt önöknek, hog y zűrzavaros mesém mind ez idáig leg alább részben tartotta mag át a trag édia hármas eg ység éhez; meg sem próbáltam elbeszélni, mit g ondolnak vag y mit tesznek mások, ha erről nem volt tudomásom; nem reptettem önöket ide-oda meg felelő szállítóeszköz nélkül, és soha nem kezdtem mondatot azzal, hog y „néhány nap múlva”. Minden reg g el eg y nag yivó ébredésének kis halálát hozta, „és szemfedőt a sok-sok lassú alkony”{39}. Az ang olok, mint arra Raymond Chandler rámutatott, talán nem a leg jobb írók a világ on, de verhetetlenek leg jobb unalmas írókban. Ha nem tettem mindig világ ossá ezen események okait, az részben azért volt, mert ezen a téren önök valószínűleg jobbak nálam, másrészt be kell ismernem, hog y eg észen főbe kólintott a felfedezés, miszerint nem én irányítom az eseményeket, hanem azok eng em. Az utóbbi hetekben elszórakoztattam mag am azzal, hog y valamilyen rendezett formába öntsem az emlékeimet, de most leteszek erről a bolondság ról, mert felg yorsulnak az események és az idő helikoptere vadul kavarja a leg et a fejem fölött. A valóság leg yűri az irodalmat: van ideje néhány ráérős oldalnak és talán néhány naplójeg yzetnek is; ezen túl, g yanítom, eg yáltalán semmire nincs idő. Úg y fest, hog y a sors vulg áris iróniája hazahozott meg halni, g yűlölt g yermekkorom tájaira: a g ondviselés útjai valóban g átlástalanok, ahog y Pat mondta eg yszer Mike-nak, miközben a Broadwayn sétáltak – vag y az O’Connell Streeten? Idejutni könnyű volt. Québecből Eire-be repültünk ug yanazzal a g éppel, de nem eg yütt. Shannonban Jock simán átsétált az ellenőrzésen a turista útlevelével, még csak meg sem nézték. Nála volt a bőrönd. Eg y helyi járattal elrepült a dublini Collinstown reptérre, és eg y Jury nevű kellemes pubban várt rám Colleg e Greenben. Ami eng em illet, eltöltöttem eg y csendes órát a shannoni mosdóban eg y fél üveg whiskyvel, különböző turistacsoportokban veg yültem el, mindenkinek azt mesélve, hog y a feleség em, a g yerekeim és a pog g yászom más és más g épeken tartanak Dublinba, Belfastba és Corkba; fárasztóan és ittasan kisírtam mag am a reptérről, majd be eg y taxiba, anélkül hog y bárki

elkérte volna az útlevelemet. Azt hiszem, örültek, hog y meg szabadultak tőlem. A taxisofőr szisztematikusan meg kopasztott, amíg elvitt Mulling arba, ahol meg borotválkoztam, ruhát és akcentust váltottam, majd eg y másik taxival Dublinba mentem. Jock a Juryban várt, ahog y meg beszéltük, de még éppen csak: perceken belül kidobták volna, mert tajt részeg volt, és valaki betanította eg y csúnya szöveg re g aelül, amit meg állás nélkül énekelt a The Wearing of the Boyne, vag y mi dallamára. Eg y olcsó éjszakai járattal elrepültünk Blackpoolba, és csak annyira adtuk elő mag unkat részeg nek, hog y ne lóg junk ki a többi utas közül. A repülőtér személyzete alig várta, hog y ág yba kerüljön, vag y ahová az emberek kerülni szoktak Blackpoolban: eg yszerűen hátat fordítottak nekünk. Külön taxival mentünk két különböző, kicsi és fertelmes szállodába. Én krumplis lepényt vacsoráztam, hog y Jock mit evett, azt nem tudom. Reg g el két különböző vonatra szálltunk, és a meg beszéltek szerint találkoztunk a carnforthi állomás restijében. Talán soha nem hallottak még Carnforthról, de látniuk kéne az állomást, kivált a restit, mert itt forg atták a Kései találkozást, és Celia Johnson emlékének szentelték a helyet. Carnforth mostanság semmi másról nem híres: az eg ykor virág zó acélváros és fontos vasúti csomópont ma épületeinek eg yedi és határozottan szándékos csúfság ával tüntet, valamint lakóinak – beleértve még a bankig azg atókat is – kivételes kedvesség ével. Közel tíz kilométerre innen születtem, eg y Silverdale nevű helyen. Carnforth Lancashire meg ye leg északnyug atibb csücske, és néha a Tóvidék kapujának nevezik. Nincs eg észen a teng erparton, sehol sincs eg észen. Van viszont néhány jó kocsmája. Gyerekkoromban volt itt eg y mozi is, de soha nem eng edtek el, és azóta bezárt. Kivéve persze a bing ót. Az eg yik hotelt eg y kövér, öreg olasz, valamilyen Dino vezeti; bambino korom óta ismer. Elmondtam neki, hog y most jöttem vissza Amerikából, ahol szert tettem néhány ellenség re, és most meg kell húznom mag am. – Ne féljen, Mr. Charlie, itt nem találják meg azok a rohadt szicíliai keresztapák. Ha meg látom, hog y itt ólálkodnak, azonnal hívom a rendőrség et… jók az itteni fiúk, nem ijednek meg a büdös maffiózóktól. – Ezt nem nag yon szeretném, Dino. Ha lát valakit, elég , ha csendben szól nekem. – Oké, Mr. Charlie. – Köszönöm, Dino. Evviva Napoli! – Abassa Milano! – Cazzone pendente! – kiáltottuk kórusban. Annak idején ez volt a jelszavunk. Itt éltünk Jockkal szoros elzártság ban vag y öt hétig , amíg be nem g yóg yult a hónaljsebem és nem sikerült eg y többé-kevésbé meg g yőző szakállt növesztenem. (Szeretném leszög ezni: Dinónak fog alma sem volt arról, hog y bármi rosszat tettünk.) Abbahag ytam a hajam festését és mag as keményítőtartalmú kosztot ettem, íg y hamarosan úg y néztem ki, mint eg y jól karbantartott hetvenéves. Vég ül, mielőtt kimerészkedtem, eltávolítottam a két felső szemfog amat, amelyeket eg y drótkeret rög zített; ha a felső metszőfog aim kissé ráhajlanak az alsóajkamra, szenilis hülyének nézek ki, Mrs. Spon mindig sikít, ha íg y lát meg . Hosszúra és

borzasra növesztettem immár őszülő hajamat, vettem eg y jó távcsövet és elveg yültem a madárfig yelők között. Elképesztő, mennyien vannak manapság : az ornitológ ia azelőtt meg keseredett iskolaig azg atók, flúg os vénlányok és mag ányos kissrácok különc hobbija volt, most meg bevett hétvég i időtöltés, mint a szőnyeg szövés vag y a feleség csere. Nag yon lelkesedtem érte iskoláskoromban, íg y ismertem a meg felelő kiáltásokat, és bevallom, visszatért a lelkesedésem, és ig azán élveztem a kiruccanásokat. Lancashire-nek ezen a részén van néhány hely, ami a leg jobb madárlesek közé tartozik Ang liában: vízi és teng erparti madarak milliói vadásznak a hatalmas sós mocsarakban és a Morecambe Bay árterein; Leig hton Moss nádasa – a Madárvédelem Királyi Társaság ának keg yhelye – tele van kacsákkal, hattyúkkal, sirályokkal és bölömbikákkal. Adtam Dinónak háromszáz fontot, és vett nekem eg y használt sötétzöld Minit, a saját nevére bejeg yezve. Rárag asztottam néhány matricát – MENTSÜK MEG LEVENS HALLT!, SZAVAZZ A KONZERVATÍVOKRA!, VÁR A VASÚTMÚZEUM! –, és betettem eg y babahordozót a hátsó ülésre: zseniális álcázás, ismerjék el. Szereztünk eg y pár színes kontaktlencsét Jocknak, ami piszkosbarnára változtatta feltűnő kék szemét. Nag yon tetszett neki, napszemüveg nek hívta. Közben, mivel Carnforth már saját körzetszámot kapott, biztonság osan felhívhattam néhány londoni számot, hog y különböző csibész barátok reng eteg pénzért új iratokat készítsenek nekem és Jocknak, amelyekkel elmehetünk Ausztráliába új életet kezdeni a pajtások és pajtásnők között. Az új személyazonosság meg szerzése nag yon drág a és sokáig tart, de amióta bejöttek a drog ok, leeg yszerűsödött a folyamat. Csak találni kell eg y heroinistát, aki nem időz már hosszan ezen a világ on, és lehetőleg hasonlít ránk eg yben s másban. A szárnyaink alá vesszük – szállást adunk neki, ellátjuk szerrel és etetjük, amikor épp képes lenyelni valamit. Fizetjük utána a társadalombiztosítást, mag unknál tartva a kártyáját, útlevelet váltunk neki és nyitunk a nevére eg y posta-takarékszámlát, jog osítványt szerzünk a nevében és virtuális álláshoz juttatjuk eg y létező munkahelyen. (A „munkáltató” készpénzben, duplán visszakapja a bért.) Aztán meg fizetünk eg y nag yon drág a szakembert, aki kicseréli a fényképet az új útlevélben, és máris új emberek vag yunk. (A drog füg g ő ezek után persze némiképp fölösleg essé válik: elintéztethetjük hivatásossal, de az extra költség , és manapság tényleg szörnyen sokba fáj. A leg jobb és leg olcsóbb módszer úg y három napra meg vonni tőle a szert, amíg már mag ánkívül van, aztán otthag yni a túladag olást g arantáló fecskendővel eg y nag y forg almú nyilvános vécében – a Piccadilly metrómeg álló például elég kedvelt a szakmában –, a többit már a jótékony Természetre bízva. A halottkém épp csak rápillant: valószínűleg jobb helyen van ott, ahol van; még évekig húzhatta volna, stb.) Röviden, minden a leg jobban alakult, attól eltekintve, hog y William Hickey vag y eg y hasonszőrű újság író időnként elejtett eg y finom célzást bizonyos mag as pozíciójú emberekről, akik bizonyos fényképeket kapnak, amelyek esetleg a Borospalack-művekre utalhatnak. Ha íg y van, elképzelni sem tudom, ki állhat mög ötte – csak nem Johanna? Vag y Borospalack eg yik borzalmas barátja? Martland? Nem hag ytam zavartatni mag am. Előző este, amikor besétáltam Dino szállodájának bárjába, friss leveg ővel eltelten és remek étvág g yal, bárkinek elmondhattam volna, hog y szokatlanul jól mennek a dolg ok. A nádasban

töltöttem a délutánt, és volt szerencsém hosszú percekig távcsőre kapni eg y pár barkóscineg ét – és ha azt hiszik, hog y nincs is ilyen madár, akkor csak lapozzák fel a leg közelebbi állathatározót. És ez csak teg nap este volt.

Tegnap este, amikor besétáltam a bárba A mixernek mosolyog va azt kellett volna mondania: – Jó estét, Mr. Jackson, mit adhatok? – Mivelhog y ezt mondja hetek óta, minden este. Ehelyett ellenség esen rám meredve kérdezte: – Na, Paddy, jöhet a szokásos? – Majd hanyatt estem. – Gyerünk, döntsd már el – sürg etett barátság talanul. – Mások is várnak a kiszolg álásra. Két ideg en a bárpult vég én futólag rám pillantott a kiállított palackok mög ötti tükörben. Vettem az adást. – Jóvanmá’ – morog tam öblös hang on –, még szép, hog y a szokásost, bumburnyák. Elém tolt eg y dupla Jameson’s ír whiskey-t. – És vig yázz a szádra – mondta –, vag y kihajítalak. – Francokat – mondtam, és nag y hűhóval visszatoltam a poharat. Meg töröltem a szám a kézfejemmel, böfög tem és kitámolyog tam. Nag y szerencse, hog y eg y ornitológ us terepruhája többé-kevésbé ug yanolyan, mint eg y ír matróz ivóöltözéke. Felosontam az emeletre, és az ág yon ülve találtam Jockot, aki a Beano-képreg ényt olvasta. – Gyere – mondtam –, a nyomunkban vannak. Felkészültünk eg y esetleg es vészhelyzetre, íg y minteg y kilencven másodperccel azután, hog y távoztam a bárból, már el is hag ytuk a hotelt a konyhán át, és az állomás parkolója felé tartottunk, ahol a Minit hag ytam. Indítottam és kitolattam a parkolóhelyről; elég nyug odt voltam, hiszen nem adtam okot, hog y g yanakodjanak rám. Aztán szitkozódni kezdtem, leállítottam a motort, meg bénított az ag g odalom. – Mi van, Mr. Charlie, elfelejtett valamit? – Nem, Jock. Eszembe jutott valami. Az jutott eszembe, hog y nem fizettem ki a whiskyt – és a mixer sem kérte a pénzét. Részeg es ír matrózoknak ritkán tartanak fenn számlát tisztes vidéki szállodákban. Újra elindítottam a kocsit, kíméletlenül ráng atva a sebváltót, és kihajtottam a parkolóból az utcára. A sarkon álló férfi meg fordult és rohanni kezdett a hotel felé. Imádkoztam, hog y rossz irányba álljon a kocsijuk. Észak felé hajszoltam a nem tiltakozó kis Minit a Millhead Roadon, kifelé a városból; közvetlenül a második vasúti híd előtt lekapcsoltam a világ ítást és balra kanyarodtam, Hag g House és a mocsár felé. Az út g yalog ösvényben, majd eg y nedves földútban folytatódott; szög esdróton g ázoltunk át, töltéseken hajtottunk, szinte átemeltük a Minit a lehetetlenül felázott részeken, káromkodtunk és imádkoztunk, fülelve az üldözés zajaira. Balról eszelősen csaholni kezdett valami háromfejű Cerberus. Nyug at felé folytattuk utunkat, mélyről jövő, ádáz

g yűlölettel a kutya iránt, és úg y találtuk meg a Keer folyót, hog y beleestünk. Pontosabban a Mini lezúg ott a töltésen és meg állt, orral lefelé, a vizenyős homokban a meder mellett, mert az apadó folyó messzebb húzódott. Én a csaknem üres bőröndöt rag adtam meg , Jock a hátizsákot, és beleg ázoltunk a folyóba, hápog va a sokktól, amikor a hideg víz elérte az ág yékunkat. A túlsó parton meg álltunk, mielőtt felmásztunk volna a töltésre, hog y kirajzoljuk mag unkat a horizonton. Eg y kilométerrel mög öttünk felbőg ött eg y motor; két reflektor fénykúpja mutatott az ég felé, majd hirtelen kialudt. Rag yog tak a csillag ok, de túl messze voltunk ahhoz, hog y az üldözőink meg lássanak; felkapaszkodtunk a töltésre – nem g yőztem áldani az újonnan meg szerzett jó kondíciómat – és északnyug atnak vettük az irányt, Grang e-Over-Sands fényei felé, ami tíz kilométerre volt a sártól csillog ó lapályon túl. Nem volt fog ható semmihez, ami addig történt velem: életem leg különösebb utazása lett. A sötétség , a nem hallható teng er a közelben, a felriasztott madárrajok szárnyának suhog ása, lábunk cuppog ása a nedves homokban, és a félelem, amely az öböl felett reszkető messzi fények felé hajszolt bennünket. De valami nag yon is mellettem szólt: ismerős terepen jártam. A tervem szerint a leg veszélyesebb pontján – eg y három kilométeres lag únánál – érjük el Quicksand Poolt, aztán északkeletnek fordulunk, követjük a leg keskenyebb részéig , és ott átkelünk. Onnan már csak három kilométer északnak Silverdale barátság os partvidéke. Minden azon múlott, hog y a meg felelő helyen keljünk át a Keeren, és az árapály ott leg yen, ahová vártam – más választásom nem lévén, hinnem kellett benne, hog y ig azam lesz. Itt ütött be a rémálom. Jock a bal oldalamon haladt, néhány méterre tőlem, amikor meg mozdult alattunk a föld. Azt tettem, amit ilyen esetben tenni kell – g yorsan lépdeltem tovább, de kört leírva visszatértem a kiindulópontra. Jock nem íg y tett. Meg állt, morg ott, próbált visszahúzódni, eg y helyben tocsog ott és lerag adt. Eldobtam a bőröndöt és a keresésére indultam a sötétben, miközben ő pánikba esve, mag as hang on szólong atott, amilyet még soha nem hallottam tőle. Meg fog tam a kezét és én is merülni kezdtem; levetettem mag am, és már csak a könyökömre támaszkodtam az ing oványon. Mintha eg y tölg yfát próbálnék kihúzni. Feltérdeltem, hog y jobb támasztékom leg yen, de rémisztő módon a térdem is elsüllyedt. – Feküdj fel – hörög tem neki. – Nem tudok, Mr. Charlie. Hasig merültem. – Várj, hozom a bőröndöt. Gyufát kellett g yújtanom, hog y meg találjam a bőröndöt, aztán még eg yet, hog y visszataláljak Jockhoz a vizes homok és a csillag fény zavaró vibrálásában. Előretoltam a bőröndöt, Jock pedig rátette két karját, a sárba merítve a melléhez ölelte, miközben felfeküdt rá. – Nem jó, Mr. Charlie – mondta vég ül. – A hónaljamig ér, és már nem kapok leveg őt. – Borzalmasan eltorzult a hang ja. Mög öttünk – nem elég messze mög öttünk – lábak ütemes csapkodását hallottam a vizes

homokon. – Menjen, Mr. Charlie, pucoljon! – Jézusom, Jock, hog y mondhatsz ilyet? – Ne leg yen hülye – zihálta –, tűnjön el. De előbb teg yen meg nekem valamit. Nem akarom íg y vég ezni. Fél óráig is eltarthat. Rajta, teg ye meg . – Jézusom, Jock – ismételtem meg hőkölve. – Rajta, tedd meg , öreg cimbora. Gyorsan. Nyomj le. Meg rendülten tápászkodtam fel. Aztán nem bírtam már tovább elviselni a hang okat, amiket kiadott, és a bal lábammal a bőröndre léptem, a jobbal a fejére tapostam, és lenyomtam. Borzalmas hang okat hallatott, de nem merült alá a feje. Eszelősen rug dostam, amíg meg nem szűntek a hang ok, aztán kikapartam alóla a bőröndöt, és vakon rohanni kezdtem, bőg ve az iszonyattól, a retteg éstől és a szeretettől. Amikor meg éreztem, hog y víz tocsog alattam, meg tippeltem a helyzetem és a mederbe vetettem mag am, nem törődve azzal, hog y jó helyen vag yok-e az átkeléshez. Átjutottam, csak a bal cipőm maradt ott a sárban – az a cipő, hála az ég nek –, aztán észak felé rohantam, minden léleg zetvételnél kiszakadó tüdővel. Eg yszer elestem és nem bírtam felkelni; a hátam mög ött és bal felől zseblámpák fényét láttam: az eg yikük talán csatlakozott Jockhoz – nem tudom, nem számít. Lerúg tam a másik cipőt, felálltam és futottam tovább, sírva és átkozódva, vízmosásokba zuhantam, kövek és kag ylók vág tak a lábamba, a bőrönd a térdemet verte, míg nem beleütköztem a hullámtörő maradványaiba a Jenny Brown’s Pointnál. Itt eg y kicsit erőt g yűjtöttem, leültem a bőröndre, próbáltam józanul g ondolkodni, elkezdtem meg tanulni eg yütt élni azzal, ami történt. Nem, azzal, amit tettem. Azzal, amit teszek. Meg eredt a csendes eső, és én fölemelve az arcomat hag ytam, hog y lemossa róla a forróság ot és a rosszat. A hátizsák ottmaradt Quicksand Poolnál; minden nélkülözhetetlen cikk abban volt. A bőrönd jóformán üres volt, néhány köteg pénztől eltekintve. Feg yverre, cipőre, száraz ruhára, élelemre, búvóhelyre és – mindenekelőtt – eg y baráti szóra volt szükség em valakitől, bárkitől. Fig yelve, hog y a mészkősziklák tőlem jobbra essenek, elbotorkáltam a part mentén több mint eg y kilométert Know End Pointig , ahol az ig azi sós mocsár kezdődik – a teng ermosta talaj, a csurg ók és zsilipek különös vidéke, ahol az ang ol föld leg jobb bárányai leg elnek. Fölöttem és jobb felől a silverdale-i házikók becsületes lakóinak lámpái világ ítottak: azon kaptam mag am, hog y keserűen irig ylem őket. A hozzájuk hasonlók ismerik a boldog ság titkát, mindig is ismerték. A boldog ság eg y évjáradék, vag y részvények a lakáskasszában; nyug díj és kék hortenziák, fantasztikusan okos unokák, bizottság i tag ság , eg y kevés primőr a konyhakertben, és életben lenni, csodásan kinézni a korunkhoz képest, mielőtt meg öreg szünk és sírba tesznek, dupla üveg ezés és ücsörg és a villanykandallónál, azon mereng ve, amikor közöltük a részleg vezetővel, hog y hová menjen, és amikor az a Doris… Könnyű boldog nak lenni: nem is értem, miért nem hajtanak rá többen. Vég ig lopakodtam a partról felvezető úton. Az órám 11.40-et mutatott. Péntek volt, vag yis tizeneg ykor lejárt az eng edélyezett nyitvatartási idő, plusz tíz perc, amíg meg itták a maradék

italukat, és még tíz perc, mire meg szabadultak a hőzöng őktől. Átázott, rong yos zoknim nedvesen surrog ott a kövezeten. A szálloda előtt nem álltak kocsik, nem ég tek a homlokzati lámpák. Reszketni kezdtem a hideg től, a várható reakciótól és a seg ítség reményétől, ahog y átsántikáltam a sötét parkolón és a konyhaablakhoz kerültem. Láttam, hog y a g azda, avag y társtulajdonos, ahog y hívatni szereti mag át, a konyhaajtó közelében áll; azt a g yalázatos, öreg kalapot viselte, amit mindig akkor tett fel, ha a pincében dolg ozott, és az arca, mint mindig , akár eg y vérbíróé. Rossz szemmel követte a pályámat, kihag yásokkal, immár huszonöt éve, és nem volt tőlem lenyűg özve. Kinyitotta a konyhaajtót és közönyösen vég ig nézett rajtam. – Jó estét, Mr. Mortdecai – mondta –, mintha fog yott volna. – Harry, seg ítenie kell nekem – hadartam. – Kérem. – Mr. Mortdecai, amikor leg utóbb záróra után kért tőlem italt, az 1956-ban volt. A válasz még mindig nem. – Kérem, Harry. Komoly bajban vag yok. – Azt meg hiszem, uram. – Hog yan? – Azt mondtam, azt meg hiszem, uram. – Ezt hog y érti? – Úg y értem, hog y teg nap este két úriember érdeklődött mag a után, azt állítva, hog y a Különleg es Üg yosztálytól vannak. Roppant barátság osak voltak, de erősen vonakodtak ig azolványt mutatni, amikor arra kértem őket. – Mindig íg y beszél. Nem mondtam semmi többet, csak esdeklőn néztem rá. Tényleg esen nem mosolyodott el, de talán kissé enyhült zord tekintete. – Most jobb, ha elmeg y, Mr. Mortdecai, mert még kizökkent a rutinból, és elfelejtem bereteszelni a kertkaput, vag y ilyesmi. – Ig en. Hát, köszönöm, Harry. Jó éjszakát. – Jó éjszakát, Charlie. Visszaosontam a squash-pálya árnyékába, és lekuporodtam az esőben a g ondolataimmal. Charlie-nak nevezett, ahog y soha korábban. Ezt nem fog om elfelejteni: íme a baráti szó. Jock pedig , a vég én, öreg cimborájának nevezett. A szállodában eg ymás után kialudtak a fények. A templom órája ismerős hang on hajnali fél eg yet jelzett, amikor lopakodva meg kerültem az épületet, átvág tam a sziklateraszon és kinyitottam a kertkaput. Mit ad isten, valaki g ondatlanul elfelejtette bereteszelni. Eg y kis napozószobához vezet, két napszítta kanapéval. Lehámoztam mag amról a csuromvizes ruhákat, kitereg ettem az eg yik kanapéra és nyög ve elterültem a másikon. Ahog y hozzászokott a szemem a homályhoz, tárg yak csoportját vettem ki a két kanapé közötti asztalon. Valaki g ondatlanul ott hag yott eg y rég i, meleg felöltőt, pár g yapjú fehérneműt és eg y törölközőt; továbbá eg y szelet kenyeret, eg y hideg csirke háromneg yedét, neg yven filteres Embassy cig arettát, eg y palack Teacher’s whiskyt és eg y pár teniszcipőt. Elképesztő, milyen g ondatlanok eg yes szállodások, nem csoda, ha folyton panaszkodnak.

Hajnali nég y óra lehetett, amikor távoztam a kis napozószobából. Fent volt a hold, áttetsző felhők húztak el előtte g yors iramban. A szálló mög ött meg találtam az ösvényt, amely átvezet a Lotson, azokon a különös formájú mészkő dombhátakon, amelyeket rug anyos talaj borít. Életük nag y meg lepetését szereztem az üszőknek, amikor átkocog tam közöttük a sötétben. Innen csak néhány száz méter a Cove, ahol eg ykor a Furnessből érkező vitorlások kirakodták az ércet a Leig hton Beck-i kohóknak. Most, miután meg változtak az áramlatok, közelebb került a teng erhez, és havonta kétszer-háromszor néhány centi víz borítja a talajt. De ami a lényeg , hog y van eg y üreg a sziklában, a meg mag yarázhatatlan módon borostyánnal benőtt pártázat alatt. Barátság talan barlang , még a g yerekek sem akarják felfedezni, és közismert, hog y van eg y hirtelen lejtő a vég ében, amely eg y feneketlen veremhez vezet. Keleten már mutatkoztak a hajnal első, g yeng e jelei, amikor bemásztam. Délig aludtam a kimerültség től, aztán ettem némi kenyeret és csirkét, és meg ittam a skót whisky javát. Ezután visszafeküdtem: tudtam, hog y rosszat álmodnék, de az éber g ondolatok még rosszabbak voltak. Késő délután ébredtem. Most már g yorsan enyészik a fény. Később, az este folyamán majd felkeresem a fivéremet.

Hog y pontos leg yek, e vasárnapra virradó kora hajnali órán kióvakodtam a barlang ból, és az éj leple alatt beosontam a faluba. Már az utolsó tévékészülékeket is kikapcsolták, az utolsó pudlit is kieng edték eg y utolsó pisilésre, az utolsó bög re kakaót is meg főzték. A Cove Road olyan volt, akár eg y g ondozott sír: férjek és feleség ek álmodtak múltbeli kicsapong ásokról és jövőbeli kávéreg g elikről; nem keltettek rezg éseket, nehéz volt elhinni, hog y ott fekszenek. Automobil közeledett, eg y öntudatosan részeg sofőr óvatos lassúság ával; behúzódtam az árnyékba, amíg el nem haladt. Macska törleszkedett a jobb lábamhoz; néhány nappal ezelőtt lelkifurdalás nélkül elrúg tam volna, de most a saját testvérembe sem lettem volna képes belerúg ni. Ezzel a lábbal. A macska követett a Walling ’s Lane emelkedőjén, unszolva miákolt, de a nag y fehér kandúr láttán, amely a sövény alatt lapult fantom Dick Turpinként, hátat fordított. A Yewbarrow-ban ég tek a lámpák és New Orleans-i jazz szűrődött ki a fák közé – az öreg Bon nyilván letelepedett az eg ész éjszakás póker- és whisky-menethez. Ahog y jobbra fordultam a Silver Ridg e-nél, jött eg y kurta, mély ug atás a St. Bernard felől, aztán már nem hallatszott más hang , csak a saját lábam surrog ása az Elmslacken. Valaki kerti hulladékot ég etett, és a szag még ott kísértett – az eg yik leg jelleg zetesebb buké a világ on, eg yszerre vad és otthonos. Eg y alig kivehető ösvényen folytattam utamat, amely meredeken levisz Woodfields Hall – Robin, Mortdecai második bárója stb. (istenemre, micsoda név!) ősi fészkének – hátsó falához. Ki lehet találni, hog y nem sokkal a Nag y Háború után született: akkortájt volt de rigueur{40} Robin nevet adni a fiúknak, és az anyám hajthatatlanul de rigueur volt, ha más nem is, ez meg kérdőjelezhetetlen. Soha nem találják ki, hol írom ezt. Felhúzott térddel ülök a g yerekkori vécémen, a fivérem házának g yerekszárnyában. Ez boldog abb emlékeket idéz, mint a ház többi része, ahol kísért az

apám bujaság a és idült féltékenység e, az anyám heves szánombánomja, amiért hozzáment eg y lehetetlen g azemberhez, és most a bátyám undora mindentől és mindenkitől. Önmag át is beleértve. De kivált tőlem – akkor sem köpne az arcomba, ha tűz ég etné, hacsak nem tudna benzint köpni. Mellettem a falon eg y tekercs puha, rózsaszín vécépapír: a nevelőnőnk soha nem eng edélyezte volna, ő a felsőbb osztályok g yermekeinek spártai ülepében hitt, ezért a rég i fajta, zörg ő, üveg szilánk-papírt kellett használnunk. Az imént még az eg ykori hálószobámban voltam, amelyet mindig fenntartottak nekem, változatlanul és háborítatlanul; a fivérem szeret szardonikusan meg ütni ilyen hamis hang okat. Gyakran mondja: – Ne felejtsd el, hog y itt mindig otthonra találsz, Charlie –, aztán lesi, hog y felfordul-e a g yomrom. A szobám eg yik padlódeszkája alatt kitapog attam az első és leg kedvesebb feg yverem, eg y 1920-as rendőrség i és katonai Smith and Wesson .455-öst, a valaha tervezett leg szebb nehéz revolvert. Néhány éve, mielőtt a whiskyt választottam teremsportomnak, hatásos mutatványokat tudtam művelni húsz lépésről ezzel a pisztollyal és eg y kártyalappal, de bízom benne, hog y még most is eltalálnék eg y nag yobb tárg yat meg felelő világ ításban. Mondjuk eg y akkorát, mint Martland. Eg y doboz katonai töltény van hozzá – nikkelköpenyes és nag yon zajos –, meg eg y majdnem teli doboz sima ólomhüvely, amelybe kézzel kell betölteni a puskaport: jóval használhatóbb arra a célra, amire szánom. Háborúban persze nem eng edélyezett, mivel a puha ólomg olyó szörnyű dolg okat tesz azzal, amit eltalál, és ez örömömre szolg ál. Most befejezem a palack Teacher’st, közben az ajtót lesve, nehog y a rég halott nevelőnő rajtakapjon, aztán lemeg yek és meg keresem a fivérem. Nem fog om elmondani neki, hog yan jutottam be a házba. Hadd ag g ódjon csak miatta, mert pontosan az ilyenek miatt szokott ag g ódni. Nem szándékozom lelőni, ez pillanatnyilag meg bocsáthatatlan kedvtelés lenne. Holott valószínűleg szívesség et tennék neki, és bár sok mindennel tartozom a bátyámnak, szívesség ekkel nem.

Kiáltottam: Testvér! Angol! Barátom!{41} Amikor csendesen beléptem a könyvtárba, Robin bátyám háttal ült nekem, az emlékiratain dolg ozott kaparászó zajjal. Anélkül hog y meg fordult volna vag y abbahag yta volna a kaparászást a papíron, íg y szólt: – Üdv, Charlie, nem hallottam, hog y beeng edett valaki. – Vártál, Robin? – Mindenki más kopog . – Szünet. – Nem volt g ondod a kutyákkal, amikor bejöttél a konyhakertből? – Nézd, a kutyáid annyit érnek, mint a kandisznó csöcse. Ha betörő lennék, ajánlkoznának, hog y tartják nekem a zseblámpát. – Nyilván kérsz eg y italt – mondta kurtán, sértően.

– Köszönöm, de leszoktam. Abbahag yta a körmölést és meg fordult. Tetőtől talpig vég ig nézett rajtam, lassan, simog atóan. – Patkányra mész? – kérdezte vég ül. – Nem, ma este nem kell ag g ódnod. – Kérsz valamit enni? – Ig en, kérek. De nem most – tettem hozzá, ahog y a cseng őért nyúlt. – Majd később kiszolg álom mag am. Mondd el, ki érdeklődött utánam mostanában. – Idén nem kerestek falusi lotyók csecsemővel a karjukon. Csak pár komédiás a külüg yminisztérium valami képtelen osztályáról, nem kérdeztem, mit akarnak. Ja, és eg y durva arcú big e, aki úg y hallotta, hog y Silverdale-ben vag y, és szerette volna, ha beszédet mondasz a Tóvidéki Hölg yek Rézmetsző Társaság ában, vag y valami ilyesmi. – Értem. Mit mondtál nekik? – Azt, hog y tudtommal Amerikában vag y. Nem íg y volt? – De ig en, Robin. Köszönöm. – Nem kérdeztem meg , honnan tudja, hog y Amerikában voltam; ő nem válaszolt volna, eng em meg nem érdekelt. Rászánt valamennyit az értékes idejéből, hog y kövesse a mozg ásomat, azt remélve, hog y eg y napon bebocsátást adok neki. Ő már csak ilyen. – Robin, van eg y kormányzati meg bízatásom, amiről nem beszélhetek, de csendben el kell jutnom a Tóvidékre és kihúznom ott pár nomád napot. Szükség em van bizonyos dolg okra. Hálózsák, konzervek, bicikli, zseblámpa, elemek, ilyesmi. – Fig yeltem, ahog y g ondolkodik, hány tételről mondhatja hihetően, hog y nincs neki. Kig omboltam a kabátom és szétnyílt: a Smith and Wesson markolata úg y állt ki az övemből, mint eg y kutyaláb. – Gyere velem – mondta szívélyesen –, lássuk, mit tudunk összeszedni. Vég ül mindent összeszedtünk, bár nekem kellett őt emlékeztetnem arra, hog y eg yesek hol találhatók. Mag amhoz vettem a Tóvidék két centi vastag Ordnance Survey-féle térképét is, hog y meg g yőző erővel ruházzam fel a füllentésem, és két üveg Black Label whiskyt. – Nem azt mondtad, hog y leszoktál? – Csak szájöblítésre kell – mag yaráztam előzékenyen. Eg y üveg terpentint is vittem. Önök, eszes olvasók, sejthetik, miért, de Robin csak lesett. – Fig yelj – mondtam, amikor kikísért –, arra kérlek, ne mondd el senkinek, hog y itt jártam, vag y hog y hová meg yek, rendben? – Ez csak természetes – válaszolta meleg en, eg yenesen a szemembe nézve, hog y láthassam a hamisság át. Vártam. – És Charlie… – Ig en – mondtam kifejezéstelen arccal. – Ne felejtsd el, hog y itt mindig otthonra találsz. – Köszönöm, öreg fiú – feleltem morcosan. Ahog y Heming way írja valahol, még ha meg is tanultad, hog y ne válaszolj a levelekre, a család számtalan módon tud veszélyes lenni.

A cserkészrakománytól fejnehezen kacsázva elpedáloztam a temetőbe, onnan le a Bottom’s Lane-re, a Greennél balra fordultam, és Leig hton Mosst meg kerülve a Crag Footnál lyukadtam ki. Nag yon halkan toltam el a biciklit a tanya mellett, félve a kutyáktól, aztán felkepesztettem a rossz úton a Crag re. A Crag onnan kapta a nevét, hog y eg y tarkóra emlékeztető mészkőképződmény, ásványokban g azdag , és g leccserszakadékok – vag y ahog y errefelé nevezik –, hasadékok szabdalják. A térképen több mint eg y nég yzetkilométer, de sokkal nag yobbnak tűnik, amikor a helyszínen próbálunk elig azodni. Kétszáz évvel ezelőtt itt lapult a retteg ett Háromujjú Jack, védtelen utazók után pásztázva a vidéket a messzelátójával. Csontjaik öt ölnyi mélyben{42} dúsítják Morecambe Bay mohó homokját. (Ó, Jock, „ne rázd úg y felém véres fürtjeidet!”{43}) A Crag et mindenféle lyuk furdalja és szabdalja, a Kutya-lik, a Tündér-lik, a Borz-lik – mindből kerülnek elő ősi csontok és eszközök; elfelejtett aknáiból valaha ásványokat bányásztak, de vannak itt meg határozhatatlanul rég i kőkunyhó alapok is, és a leg különbek: az ősi britonok védművei. Csodálatos hely lábtörésre, még a vadorzók sem merészkednek ide éjszaka. Előtte a sós mocsarak és a teng er, mög ötte a g ótikus szépség ű Leig hton Hall. Jobbra Leig hton Moss nádas révjén tekinthetünk vég ig , balra Carnforth kietlen táján. A réz volt a leg értékesebb, amit itt bányásztak, rég es-rég en, de én eg y bizonyos színes ásványra pályáztam. A vas-oxidra vag y vörös vasércre. Eg ykor kiterjedten bányászták a Crag en, és az elhag yott aknák még mindig vöröset könnyeznek, a leg vulg árisabb svájci naplemente színében. Eg y órámba telt, hog y meg találjam az aknát, amelyre a leg jobban emlékeztem; meredeken meg y lefelé három méteren át, nag yon nedves és vörös, de aztán kieg yenesedik, éles szög ben jobbra fordul és eg észen száraz, leveg ős lesz. Most barátság os tüskebokor takarja el a bejáratát, kínszenvedés volt, mire átverekedtem mag am rajta.

19 Meg hoztam hát haditervemet S mentem kiirtani emberemet, Tűzhálóm zárt körben feszűlt Oduja körűl S dörg ő eg emmel a föld alatt Összekötve aknáimat, Vártam, vig an, természetes, Hog y most mi lesz. Instans Tyrannus{44}

A boldogság körte alakú „Körte alakban kijátszani”, ez volt Jock kedvenc kifejezése, és valami olyasmit értett alatta, hog y üg yesen a javunkra fordítani eg y helyzetet; meg rag adni a kínálkozó alkalmat; okosan lavírozni. Az új, leleményes és körte alakú Mortdecai délben kelt fel, és saját kezűleg főzött teát a kis kemping főzőn. Eg ész jól sikerült. Mit szólnának ehhez a nag y heg yi vadászok, mint Kit Carson, vag y Jim Bridg er? Miközben kortyolg attam, próbáltam alaposan vég ig g ondolni a helyzetet, meg keresni azokat a részleteket, amelyek felett átsiklottam, de nem sok eredménnyel – tudják, a vasárnap dél néhányunk számára különös jelentőség g el bír: ekkor nyitnak a kocsmák. Elég volt a sok, boldog ivóra g ondolnom, akik most Silverdale és Warton bárpultjainál öblög etnek, hog y kimenjen a fejemből minden körte alakú meg fontolás. Ig az, volt whiskym, de a sabbat delének meg szentelt itala az üveg es sör. Olyat akartam. A Crag en eg ész nap nem volt eg y lélek sem; nem értem, hog yan képesek az emberek kocsmákban g ubbasztani és palackozott sört inni, amikor itt van nekik ing yért ez a harapnivalóan friss leveg ő és szép táj. Még kemping ezőket sem láttam, akiknek rikító sátrai és ízléses, pasztellszínű lakókocsijai általában sárkányfog akként ütköznek ki a tájból: valószínűleg eg yszerű életet élnek a hordozható tévéjük előtt, amelyben természetfilmeket néznek. A leg többjük holnap már Bradfordban lesz, erénytől övezve és a szúnyog csípéseiket mutog atva. Szétszedtem a biciklit és beüg yeskedtem az alkatrészeket a barlang ba. Lementem a jég hideg forráshoz, amely eg y miniatűr kanyonban fut két hatalmas mészkőtömb között;

meg mosakodtam, hápog va a hideg től, sőt még eg y kis vizet is ittam. Finom volt, de amikor visszamásztam, töltenem kellett rá némi Black Labelt, hog y elveg ye az ízét. Az én koromban már senki ne adja a fejét hidropátiára. Akkor már inkább a hidrofóbia. Van eg y szinte meg közelíthetetlen hely a bánya felett, ahol nem tudnak a közelünkbe lopózni; ott raktam eg y diszkrét kis tábortüzet, hog y meg meleg ítsek eg y babkonzervet. Az ülőhelyemről láttam Morecambe fényeinek hosszú nyakláncát – „mennyi nag y vár, hány csillag sánc van ott”{45}.

Később Nag yon szeretem a nedves és vad g yomjait{46} ennek a helynek. Csend van, és nincs senki a közelben. Boldog an alszom, ártatlan álmokat álmodom, és felébredve hallg atom a cankók kedves, vad kiáltásait. Soha nem tűnt még ilyen édesnek a halál; a sír sem lehet sötétebb vag y mag ányosabb ennél: és némább sem, kivéve, ha a szél lopva meg zörg eti a tüskebokrot a bejáratnál, hog y meg ijesszen. Felidézem az eg yetlen, valóban átütő kísértethistóriát: (Sexton: Min kacarászol? Szellem: Kettőnknek nem elég vicces.){47}

Egy másik nap – már nem tudom, melyik Láttam ma reg g el eg y barna réti héját; eg y ideig fürkészte a Moss nádasát, aztán erőteljes szárnycsapásokkal átrepült a Slackwood Farm felett, és eltűnt szem elől a Fleag arth Woodban. Van eg y új sátor Fleag arthban, az első, amit ott látok; a szokott rémes neon-narancssárg a – g yerekkoromban még rendes színük volt a sátraknak, khaki, fehér vag y zöld. A madárfig yelő távcsövemen át – 8,5 × 44 Audubons – tanulmányoztam a g yanútlan eg yszerű életűeket; eg y hájas seg g ű apa, eg y bög yös-faros, izmos mama és eg y mag as, ösztövér nag yfiú. Kívántam nekik, hog y élvezzék a kései vakációt, mert halkan, de eltökélten eleredt az eső. Lord Alvanley szokta volt mondani, hog y nincs nag yobb g yönyörűség , mint ülni a klubja ablakában és fig yelni, ahog y áznak az istenverte emberek. Meg meleg ítek eg y frankfurtivirsli-konzervet a kis kemping főzőmön. Van hozzá szeletelt műanyag kenyerem, de már bánom, hog y nem hoztam mustárt és üveg es sört. Ám az étvág y és a friss leveg ő csodát tesz: úg y falok, mint eg y kamasz. „Ínyem, bár ing erel sok íz, ne kívánj borban ázni többet.”{48}

Ugyanaznap, azt hiszem

Ig en mértékletesen fog yasztom a whiskyt: még mindig meg van eg y és eg y neg yed üveg a jó barátból; ha elfog y, új készlet után kell néznem. Az élelemből már kezdek kifutni: van még két nag y doboz bab, eg y vag dalt hús, a szeletelt kenyér harmada és öt szelet szalonna. (Utóbbit nyersen kell ennem: a sültszalonna illata kilométerekre érződik, tudták?) Attól tartok, a helyi földesurak a közeljövőben el fog nak veszíteni eg y vag y két fácánt; most eg észen szelídek, mert még nem lőttek rájuk. Mármint a fácánok, nem a földesurak. Elborzaszt a g ondolat, hog y meg kell kopasztanom és el kell készítenem őket – ismét csak a fácánokra értem –, eddig nem zavart, de újabban g yeng ébb a g yomrom. Lehet, hog y eg yszerűen követnem kéne Nabukodonozort, a fejedelmi fűevőt, és leg elni. (A jó hír az, hog y fűből reng eteg van.)

Mintha kedd lenne, de lehet, hogy tévedek A reg g eli jeg es vizes mosdás után kíg yózva felkapaszkodtam a Crag leg mag asabb pontjára, ami FORT jelöléssel szerepel a térképen. Mélyen alattam láttam a vadőr Landroverét, ahog y a víz borította töltésen nag yokat huppanva és latyakot fröcskölve a ketrecek felé tart a Moss közelebbi oldalán, és a madárvédelmi felüg yelőt, aki haszonban tett-vett eg y csónakban a Scrape-en. Az emberek g yakran nem értik, hog yan lehet eredményes a madárvédelem eg y vadászterületen, pedig ez nem ig azi paradoxon: mi lehetne jobb költőhely eg y félénk madárnak, mint eg y szabályozott vadászterület? A vadászidény csak jóval a költési időszak után kezdődik, és komoly sportember – csaknem minden természetbarát ilyen – ug yanúg y nem lőne le eg y védett madarat, mint a feleség ét. Na jó, talán hébe-hóba, véletlenül kilőnek eg y ritkaság ot, de néha a feleség ünket is lelőjük, szándékosan, nem ig az? Úg y tekintek erre a lapító időszakra, mint eg yfajta vakációra, és biztos vag yok benne, hog y nag yon jót tesz nekem. Ha van eg y kis szerencsém, a rosszakaróim kilométerekre vannak, a Tóvidéken vadásznak rám, terrorizálva az ottani kemping ezőket. De arra is juthattak, hog y Jockkal eg yütt odavesztem én is; talán már mind hazamentek. Ha lenne pár üveg söröm, mag am volnék a derűs meg elég edettség .

Dél Meg int elring attam mag am. Tíz perce elvég eztem a szokásos távcsöves meg fig yelést, mielőtt kimerészkedtem volna ahhoz a kis füg g őleg es aknához, amit vécének használok. A fleag arthi sátor látszólag elhag yatott volt; valószínűleg , g ondoltam, mindhárman odabent játszanak. (Incesztus: A Játék, Amelyet Minden Család Élvez?) Settenkedve minteg y tíz méterre meg közelítettem a természetes latrinát, amikor meg éreztem az amerikai pipadohány édeskés, csokoládés illatát. Félrehajtva a tüskebokor ág ait, eg y nekem háttal álló mag as, ösztövér fiatalembert láttam, aki a klotyómat használta. Ig azából nem is használta; csak nézte. Kitartóan nézte. Amerikai

frizurája volt és eg y olyan idétlen Bermuda sortja. Nem vártam meg , hog y meg forduljon – úg ysem tudom meg különböztetni eg ymástól az amerikai fiatalembereket –, hanem hang talanul visszahúzódtam és némán hátraosontam a festékbányámba. Biztos vag yok benne, hog y az eg yik kemping ező volt a Fleag arthról: de mit csinálhatott itt? Talán g eológ us, vag y tehetség telen borzmeg fig yelő, vag y csak eg y idióta; de az émelyítő érzést mélyen a g yomromban nem lehetett orvosolni ezekkel a hipotézisekkel. A g yomrom meg volt g yőződve arról, hog y a kemping ezők eg y Mortdecai-ellenes különítményt alkotnak. Nem érdemes azon morfondírozni, hog y mifélék – nag yon kevés olyan emberről tudok, aki ezen a héten nem Mortdecai-ellenes.

Később „Vég ezz, urnőm: a fényes nap leszállt, Sötétség vár miránk.”{49} Íg y vag y úg y, a játszma vég et ért. Hosszú perceken át fig yeltem a távcsövemmel a tüskebokor fedezékéből a fleag arthi bandát. A sovány amerikai – akinek eg yre szélesebbnek tűnt a válla – talán a Smith és Jones komikusduó eg yik tag ja az új-mexikói seriffhivatalból; de lehet Blucher ezredes is; nem számít, valószínűleg a saját anyjuk sem tudná meg különböztetni őket. A dús idomú nőszemélyt ismerni véltem, eg y kétajtós Triumph Heraldban láttam őt utoljára a Piccadilly Circuson, ha még emlékeznek. A mozg ása alapján azt mondanám, már túl van a szülőképes koron, de nem annyival túl, hog y el ne indulhatna a feketeövesek dzsúdóversenyén. Tartsanak velem – ha elég g yorsak –, mert most jön a leg jobb rész. A tertium quid, a hájas seg g ű apafig ura – ó, hát nem kitalálták! –, ig en, az Martland. Mag amtól eltekintve még senkit sem láttam, aki ennyire meg érett volna a halálra. Nem is értem, miért g yűlölöm annyira, hiszen még soha nem tett komoly kárt bennem. Eddig .

A ma délutáni felderítéssel nem jutottam messzire; mielőtt szétválasztottam volna a portecochère csipkebokromat, vízibivalyok trappolásának zaját hallottam a mocsáron át: Martland volt az, személyesen, nég ykézláb, az Indián Kiscserkészektől, lábnyomokat keresett. Visszavonultam, elfojtva halk vihog ásomat. Simán lelőhettem volna ott helyben, és kis híján meg is tettem. Alig ha tudtam volna elvéteni a pállott, púderes bevág ást a zsíros farpofák között, amelyet lehajolva felém meresztett – a vég én úg yis meg kapja, miért ne azon a vég én? Vidd, ó, vidd innét azt a csípőt, amely oly édesen tett hamis esküt a Hailsham Colleg e-ban a tisztek fiainak, és másutt is. De spórolok a puskaporral és a tölténnyel arra az esetre, ha rám találnak rejteklyukamban; ez a Smith and Wesson eg y szűk bányajáratban akkorát fog szólni, akár eg y vadorzó tizenkét

kaliberese, ami elég ahhoz, hog y meg mozdítsa a vadőrt és kétöklű társait: eg y lyukas g arast sem adnék a Martland & Co. esélyeiért eg y elszánt vadőrrel szemben az évnek ebben a szakában. Szeg ény Martland, a háború óta a közlekedési rendőr volt a leg durvább fenyeg etés, amivel találkozott. Mindhárman kakaót vag y mit szlopálnak a nedves fából rakott tűz körül a sátruk előtt: g ondosan tanulmányozom őket a távcsövön át, és szó sem lehet tévedésről. Nem megéltél negyvenkét évet? Mégiscsak kegyelt az élet. Nos, ig en. Éppen hog y. A kéziratom, hasznos bankjeg yekkel meg spékelve, eg y wartoni postaláda g yomrában hever, útban a La Maison Spon felé. Azon tűnődöm, kinek a szeme fog ja átfutni ezeket az utolsó feljeg yzéseket, kinek az ollója vág ja ki a modortalanság okat, kinek a keze lobbantja fel a g yufát, hog y elég esse őket? Talán csak a te szemed, Blucher. Remélem, nem a tiéd, Martland, mert úg y tervezem, hog y te csatlakozol hozzám ott, ahová a csúnya műkereskedők kerülnek haláluk után. És nem eng edem majd, hog y meg fog d a kezem. Mindannyian kint voltak a Crag en a sötétben, amikor visszatértem Wartonból; rémálom volt. Nekik is, g ondolom. Csak zavaros emlékeim vannak a lopakodásról és a reszketésről, a leskelődésről és a viszontleskelődésről, a fülheg yezésről a sötétben és az olyan hang okról, amelyek nem is léteznek; és, vég ül, az észveszejtő pánikról, hog y elvesztem. Átcsoportosítottam – sajnálatosan meg fog yatkozott – mentális erőimet, és kényszerítettem mag am, hog y meg bújjak eg y lyukban, amíg visszanyerem tájékozódó képesség em és lenyug tatom vitustáncot járó ideg eimet. Már majdnem sikerült Mltsg os Dashwood „Őrült Jack” Mortdecai őrnag g yá, az ypres-i csata önkéntes érdemrenddel kitüntetett, hideg fejű lövészévé válnom, amikor meg szólalt eg y hang a közelemben: – Charlie? Kiokádtam a szívem, vadul beleharaptam és visszanyeltem. Összeszorított szemmel vártam a lövést. – Nem – jött a suttog ó válasz a hátam mög ül –, én vag yok. – A szívem meg rázta mag át, meg kísérelt eg y vag y két óvatos verést, és rátalált eg yfajta szag g atott ritmusra. Martland és a nő zizeg ett még eg y darabig , aztán csendben lebotorkáltak a domboldalon. Hol volt az amerikai? Meg int a vécémnél. Valószínűleg csapdát helyez el. Meg hallhatta, hog y közeledem, mert nem mozdult többé. Vég telen óvatosság g al a földre lapultam, és láttam, ahog y teljes két méter mag asság ában kirajzolódik az ég en. Tett eg y hang talan lépést felém, aztán még eg yet. Meg lepetésemre most eg észen nyug odt maradtam, a hitvány bosszúálló meg ölni készült az emberét. A pisztolyom a bányában volt – ha ig az. Először eg y rúg ás a családi ékszerbe, döntöttem el; másodszor, térdben kiütöm alóla a lábát; harmadszor, kő a fejnek, amíg meg nem puhul. Ha nincs kő, térddel az arcba, kézéllel eltörni a nyelvcsontot

a torkában. Ennyi elég kell leg yen. Kimondottan vártam a következő lépését, pedig természetemnél fog va nem vag yok erőszakos ember. Meg tette a következő lépést – eg y fácánkakas robbant ki a lába alól, eg y kirobbanó fácánkakas minden drámai hatásával. Tudják, eg y kirobbanó fácánkakas eg yike annak a néhány dolog nak, ami nem ijeszti meg a jó öreg , vidéken nevelkedett Mortdecait; nem íg y az amerikait, aki vinnyog ott, felug rott, lebukott, összekuporodott és előhúzott eg y nag y, hosszú tárg yat, ami nem lehetett más, mint eg y hang tompítós automata. Ahog y újrarendeződtek a csend szilánkjai, hallottam, hog y fájdalmasan zihál a sötétben. Vég ül felemelkedett, eltette a pisztolyt és leereszkedett a lejtőn, reményeim szerint mélység esen szég yellve mag át. Vissza kellett jönnöm ide, a bányába: pisztoly, élelem, bőrönd és bicikli, minden itt volt és itt is van: mindeg yik szükség es, talán a bicikli kivételével. Már van eg yfajta biztonság os és szag os lakályosság a ennek a kis sírveremnek: alig remélhetem, hog y nem fog nak innen kitúrni, de vég tére is ennél mélyebbre már nem tehetnek a föld alá. Mindannyiunkra vár eg y Sztáling rád valahol. „Ci-gît qui, pour avoir trop aimer les gaupes, Descendit, jeune encore, au royaume des taupes.”{50} Mindenesetre most elrohanni hamarabb bekövetkező halált jelentene, eg y általuk választott helyen és módon, amely talán a leg kevésbé sem tetszene nekem. Inkább maradok itt, ahol az ifjúság álmait álmodtam és, később, meg annyi féktelen lépést tettem – hog y Robert Burns (1759–96) szavaival éljek. Nem esik majd nehezükre elhinni, hog y amióta visszatértem várbörtönömbe, nemeg yszer meg húztam bátyám finom whiskyjét. Még néhány kortyot tervezek, aztán a bölcs alváshoz fordulok tanácsért.

Csak egy kicsivel később Miért élvezzük úg y elítélt emberek élettörténetét, és miért g yászoljuk olyan sokan a halálbüntetés eltörlését? Azért, mert nekünk, rendes átlag embereknek kifinomult érzékünk van a drámai törvényszerűség ekhez: tudjuk, hog y a trag édia nem érhet stílszerű vég et eg y kilencéves, kényelmes börtönbüntetéssel, és a hasznos, értelmes munkával a feg yház pékség ében. Tudjuk, hog y a mű csak halállal érhet vég et. A pasas, aki annyi g ondot vett mag ára feleség e meg fojtásával, jog ot nyert élete nag y pillanatára az akasztófán – bűn, hog y zsákot kell varrnia, mint eg y közönség es tolvajnak. Szeretjük az akasztófa árnyékában elbeszélt történeteket, mert meg szabadítanak minket a boldog vég zsarnokság ától és vulg aritásától; a hosszú, elhülyüléssel járó öreg ség től, a csodálatos unokáktól, az előrelátó kérdésektől az életbiztosítási prémiumokat illetően.

Határozottan az utolsó nap – váltsanak jegyet az előadásra Mivel nincs seg ítség , rajta, váltsunk csókot és búcsúzzunk el. Valami félresiklott. Nem seg ítene rajtam, ha tüzelnék a pisztolyommal, mert ma szeptember elseje van: kezdődik a kacsavadászat, és már hajnal előtt vadászpuskáktól visszhang zik a Moss és a part. Martland meg talált; talán mindig is tudtam, hog y íg y lesz. Idejött a bánya szájához és a nevemen szólított. Nem válaszoltam. – Charlie, tudjuk, hog y odalent vag y, érezzük a szag odat, az ég szerelmére! Charlie, a többiek most nem hallanak minket, és én esélyt akarok adni neked. Mondd meg , hol van az az átkozott kép, hog y leszálljanak rólam, és kapsz tőlem eg y éjszaka előnyt; eltűnhetsz innen. Nem g ondolhatta komolyan, hog y hiszek neki, ig az? – Charlie, meg találtuk Jockot, életben van… Tudtam, hog y hazudik, és feldühített a hitványság a. Anélkül hog y mutatkoztam volna, célba vettem a .455-össel eg y szikladudort és meg húztam a ravaszt. A zaj eg y pillanatra meg süketített, de még hallottam a nag y, behorpadt g olyó süvítését, ahog y g ellert kapva Martland felé tart. Amikor újra meg szólalt, már eg y másik helyről, feszült volt a hang ja a félsztől és a g yűlölettől. – Rendben, Mortdecai. Van eg y másik ajánlatom. Mondd meg , hol az a rohadt kép, hol vannak a fotók, és én meg íg érem, hog y tiszta lövést kapsz. Ez a leg több, amit jelenleg remélhetsz… és leg alább ezt el kell hinned nekem. – Élvezte a dolg ot. Újra tüzeltem, imádkozva, hog y a deformált ólom levig ye az arcát. Meg int beszélni kezdett arról, hog y milyen reménytelen a helyzetem; nem fog ta fel, hog y én már lemondtam az életemről és már csak ezt akarom. Boldog an sorolta azokat, akik holtan szeretnének látni, a spanyol kormánytól az Úr Napját Meg tartó Társaság ig – kimondottan hízelg ő volt, hog y mekkora zűrt kavartam. Aztán elment. Később fél órán át lőttek rám hang tompítós pisztollyal, a lövések között hallg atózva, hog y jajg atok-e vag y meg adom mag am. A sivító és falról falba csapódó lövedékek zaja csaknem meg őrjített, de csupán az eg yik talált el; nem tudták, hog y balra vag y jobbra kanyarodik-e az akna. Az az eg y szerencsés lövés felnyitotta a koponyámat, és most a szemembe folyik a vér – nem akármilyen látványt nyújthatok. Az amerikai volt a következő, aki meg próbált előcsalni, de ő sem ajánlhatott többet a g yors halálnál, cserébe az információkért és eg y írott vallomásért. Nyilván kiemelték a Rollst a sírjából a kanyonban, mert az amerikai tudta, hog y a Goya nincs a tetőkárpitban. Spanyolország nak, úg y tűnik, meg kellene újítania eg y szerződést arról, hog y eng edélyezi az USA stratég iai lég ibázisainak létesítését a területén, de valahányszor az USA felhozza a kérdést, a spanyolok áttérnek a Goya témájára. – Welling ton herceg nő… köztudott, hog y eg y amerikai meg bízásából lopták el és juttatták be az ország ba. – Nem beszélt volna nekem a lég ibázisokról, ha úg y g ondolja, hog y van esélyem a túlélésre, nem ig az? Nem fárasztottam mag am azzal, hog y válaszoljak, lefog lalt a terpentin.

Aztán felvázolta nekem az alternatívát, a csúnya halált: hozatnak eg y ciántartályt, amit itt nyulak ellen, odaát meg emberek ellen használnak. Íg y persze nem reménykedhetem abban, hog y Martland lejön értem. Nekem kell kimennem hozzá. Nincs jelentőség e. Vég eztem a terpentinnel; whiskyvel keverve g yönyörűen feloldja a bőröndöm vásznát, és a Goya immár a falról mosolyog rám, üdén és bájosan, mint azon a napon, amikor meg festették; a páratlan, meztelen „Duquesa de Wellington”, aki életem hátralévő részére az enyém. Van elég whisky, hog y kitartson, amíg elenyészik a fény, és akkor – ki tudna félni? – jövök én a hatlövetűmmel, akár a Vadnyug at kiöreg edett hőse. Tudom, hog y képes leszek meg ölni Martlandet; aztán valamelyikük eng em öl meg , én pedig , eg y rag yog ó kiléleg zéssel az estében, alászállok a pokolra, ahol nincs művészet és nincs alkohol, mivel ez, vég ül is, eg y tanmese. Értik, ug ye?

Erről van szó!

A könyv minden fig urája kitalált: bármilyen hasonlóság élő emberekkel vag y hullákkal merő véletlen, ug yanakkor undorító. A mottók szerzője Alfred Tennyson, eg yetlen, jól felismerhető hamisítvány kivételével. A hamisítvány jelzett, már amennyire.

Felelősségkizáró nyilatkozat A könyvből eg y szó sem ig az. Nem találkoztam olyan emberekkel, akik hasonlítanának bármelyik fig urára, nem is hallottam ilyenekről, ami örömömre szolg ál. Valamennyien az én túlfűtött képzeletem koholmányai. Kivált ig az ez a narrátorra, aki csak deréktájt hasonló hozzám. Elnézést kérek azért, amit a műkereskedelemről mond. Nekem vannak műkereskedő barátaim, stb. Elhiszem, hog y van eg y ig en szofisztikált rendőrőrs a Temzétől délre, de én sosem láttam, leg feljebb a lelki szemeimmel, és szeretném is ott meg őrizni. Csak eg y kocsmát ismerek, amelynek Szőlőfürt volt a neve, és az Gracie Fields halhatatlan aszpidisztrás dalában szerepelt. Úg y hiszem, volt valaha eg y bolt az East Enden, amelyet Mycock’s Electricalnek hívtak, de disznómészárszéket nem ismerek e néven. Az a heroincsempészési trükk, hog y vécék szerelvényburkolatába rejtették, valóban létezett eg ykor, de már rég „kifújt”, különben nem beszélnék róla. Majdnem olyan ódivatú rejtekhely, mint a g épkocsi-abroncs, a fényképezőg ép Kaulung ból (Hong kong ), a belül üreg es bumeráng Bendig óból (Új-Dél-Wales), a „terhes” nők Amszterdamból, a g andzsag yantából préselt LPlemezek vag y akár a poros szőnyeg ek Kasmírból, amelyeket el kell vinni eg y bizonyos veg ytisztítóhoz a londoni dokkokban, mielőtt leszállítanák a címzettnek. Ug yanez áll a többi ismertetett simlis módszerre is: nyomatékosan kérem, hog y ne alapozzanak rájuk bűnözői karriert. Lehetnek önök nyulak, de a rendőrség teknősei jobban értik a dolg ukat. Elnézést kérek az Air France-tól: a lég ikísérői kiválóan beszélnek minden nyelven. Sokan közülük még franciául is értenek.

1. Mortdecai találkozni készül teremtőjével Gyere a kertembe, Maud, A kapunál várok rád Maud

Ig en, nos, ez történt. Íg y volt. Leszámoltam az életemmel. Meg ittam a maradék whiskyt, vetettem még eg y utolsó szerelmes pillantást a meztelen herceg nőre, és talán – nem emlékszem – elmorzsoltam az önsajnálat eg y könnycseppjét, vég ső fényűzésként, mielőtt nehézkesen lábra álltam. A jó öreg , súlyos Smith and Wesson pisztoly minden töltényűrjében volt eg y-eg y g yilkos, puha ólomlövedék. Kicsit hátrahúztam a kakast, hog y meg lehessen pörg etni a forg ótárat. Felhúztam, fülelve a retesz g yors, öblös kattanására. Aztán visszaültem. Mindössze néhány perc kellett volna még , és plusz eg y löket whisky az üveg aljáról. Ha maradt volna akár csak eg y uncia, úg y törhettem volna ki bűzös barlang omból, mint valami öreg g rizzlymedve, de a józanság torkon rag adott. Elkezdtem azon töpreng eni, hol tépnék fel a g olyók jól ápolt testemet; mely csontjaim törnének, és ezek a csontok mely szilánkjai hasítanának bele kényes szerveimbe, meddig tartana ez a kaszabolás, míg vég re a nag ylelkű Halál elsimítaná a fájdalmat, és elhúzván fölötte két kezét, örökre lezárná szemhéjamat. Bocsánat, de meg kell állnunk eg y percre. Várjanak eg y kicsit. Most jut eszembe, hog y eg y hang yányit csodálkozhatnak, miért készül Charlie Mortdecai – én – a halálra eg y büdös barlang ban, mindössze eg y meztelen herceg nő, eg y nag y revolver és eg y üres whiskys palack társaság ában. Meg értem, ha eg yesek szokatlannak, talán eg yenesen bizarrnak találják a helyzetet. Tehát ez történt, mielőtt beszálltak. A szűz olvasók kezdjék innen. Van ez a pasas, én – Mlg os. Charlie Mortdecai (komolyan Charlie-nak kereszteltek) –, aki (vag yis én) eg y kedves, g azdag , g yáva, élveteg műkereskedő, aki meg merítkezett a bűnben, hog y elterelje a fig yelmét az aranyeréről. Aztán itt van ez a fantasztikus Goya-festmény, az Alba hercegnő, aki a meg festés idején szórakozottság ból elfelejtett bug yit venni. De minden mást is. Én olyannyira tisztelem más emberek tulajdonát, hog y néha kötelesség emnek érzem személyes g ondozásomba venni, íg y ellopattam a festményt a madridi Pradóból, és mag am szállítottam le eg y milliomos művészetbarátnak Új-Mexikóba. A művészet e nag y barátját röviddel azelőtt meg g yilkolták, és a buja tekintetű ifjú özveg y eng em szemelt ki a helyére. Minden balul ütött ki, ahog y az már ilyenkor lenni szokott, a humorérzékem foszlani kezdett a varrásnál, ezért visszavonulót fújtam

– ahog y a tábornokok mondják –, és Ang lia, az otthon és a szépség felé vettem az irányt, ebben a sorrendben. Ekkorra már sokan éreztek forró ellenszenvet Mortdecai iránt, és a kis híján vég ső hajszában kénytelen voltam fejbe rúg ni hű verőemberemet, Jockot, akire enélkül még csúnyább halál várt volna a lancashire-i Morecambe Bay futóhomokjában. Aztán én – Mortdecai – bevettem mag am eg y használaton kívüli vörösércbányába a Warton Crag en (szintén Lancashire), rájöttem, hog y ellenség eim idáig követték a nyomomat, és tudtam, hog y vég e az életemnek. Eddig re már elég rossz mentális és fizikai állapotban voltam, és úg y döntöttem, leiszom mag am, kirontok bűzös odúmból, és meg ölöm leg alább Martlandet, az üldözőim vezérét. Érthető? Van kérdés? Íg y állok hát, a kitörésre és a macerás halálra készülve, amelyet túl g yakran hoztam más emberek fejére. Csakhog y nem tudtam mag am elképzelni a kirohanós szerepben. Nos, ig en, de. Akkor mi leg yen? Van alternatíva? Felfordítottam az üveg et, és kinyertem belőle még három cseppet, de az is lehet, hog y nég yet. – Kapd össze mag ad, Mortdecai – mondtam szig orúan. – Nincs már semmi az életedben, amit ne akarnál itt hag yni. Ez sokkal, de sokkal jobb annál, mint ami most van. Készen állsz a halálra, meg értél rá. Tetszeni fog odafent. Odafent?, g ondoltam. Odafent? Képes vag y ilyenkor viccelni? Aztán vetettem még eg y pillantást a festett herceg nőre, az akna falának támasztott vásznon; eg y kórusnyi Mona Lisaként mosolyg ott rám, szexualitásmentes érzékiség g el, az erotika olyan szintjén, amely számomra hozzáférhetetlen. Pedig isten lássa lelkem, próbálkoztam. – Hát jó – mondtam neki. Odakúsztam a kis bányaakna bejáratához. Odakint nem észleltem sem zajt, sem mozg ást, de ott voltak. Nem lehettek máshol. Kiléptem. Vakító fény támadt, de meg mag yarázhatatlan módon nem rám vetült, hanem az ellenkező irányba. Nem eng em világ ított meg , hanem a sápadt, riadt Martlandet. Nos, leg alább ezt a prog rampontot teljesíteni tudom. Eng em bámult a fényben, és sürg ető mozdulatokat tett a kezével. – Martland – mondtam. Soha nem hallottam még mag am ezen a hang on meg szólalni, de tudtam, hog y nincs többre szükség ennél az eg y szónál. Kinyitotta a száját. Úg y tűnt, nehezére esik. Talán emlékeztetni akart arra, hog y eg yütt jártunk iskolába. Képtelen voltam rászánni mag am, hog y lelőjek eg y ilyen pipog ya alakot, de az ujjam önálló életre kelt a ravaszon. A pisztoly nag yot rúg ott a kezemben, és eg y kis porfelhő szabadult ki Martland nadrág jából az övcsat alatt. Meg babonázva meredtem arra a pontra. Nem volt vér; még a lyukat sem lehetett látni. Martland zavartnak, már-már ing erültnek tűnt. Lezöttyent a fenekére, és dühösen, csalódottan nézett rám. Aztán elkezdett haldokolni, ami elég szörnyű volt, nem akart vég et érni, és én még inkább rosszul lettem. Nem bírtam elviselni, ezért újra meg újra belelőttem, de úg y tűnt, nem

tudom abbahag yatni vele a haldoklást. Akárki irányította is a keresőfényt, vég ül elszakadt a látványtól, és rám talált. Még háromszor vag y nég yszer kattant a revolver a kezemben – üresen, mint most Mortdecai –, háromszor vag y nég yszer lőttem a vakító fény szemébe, és mindannyiszor elvétettem. – Mr. Mortdecai – mondta eg y amerikai hang udvariasan. Sarkon fordultam, meresztettem a szemem a sötétben, zsig eri éhség g el várva a g olyók érkezését. – Nem, Mr. Mortdecai – folytatta a hang –, szedje össze mag át, kérem. Ma este már senki nem öl meg senkit. Minden a leg nag yobb rendben lesz. Komolyan mondom. El nem tudják képzelni, mennyire kiábrándító készen állni a halálra, aztán rájönni, amikor vég re eljön az ig azság pillanata, hog y a kivég zés ezúttal elmarad. Hirtelen azon kaptam mag am, hog y leülök, és hang osan bőg ök; úg y szag g atta a mellkasom a zokog ás, ahog y a g olyók nem. A kezembe nyomtak eg y flaska whiskyt, ami újra meg újra kijött belőlem, de vég ül csak lecsúszott valamennyi. Aztán eg y hang tompított pukkanást hallottam Martland felől, és meg szűntek a haldoklás zajai; akkor a nő talpra állított, és letámog atott a lejtőn, át az úton, be a Fleag arth Woodba a sátrukhoz. Nag yon erős volt, és rég i bundák szag át árasztotta. Elaludtam, amint vég ig dőltem a ponyván.

2. Mortdecai rájön, hogy teremtője nem kíván találkozni vele …mikor a sötétet oszlatod fénnyel a boldog emberek otthonán, kik halni tudnak… Tithonosz{51}

A nő néhány másodperc múlva felkeltett. Bár az a néhány másodperc több óra lehetett, mert nyirkos, piszkos hajnal szüremlett a sátorba. Én mérg esen hápog tam, és visszatemetkeztem a hálózsákba: utálatos rendőrnő szag a volt, de szerettem – ott nem voltak emberek. A körmét a fülcimpámba vájva sikerült felébresztenie: ezt nyilván Lord Baden-Powell műveiben olvasta. (Nem tűnődtek még el azon, mivel keresné B. P. a kenyerét, ha a mi korunkban élne? Oxfam? Békehadtest?) A nő nyerte el a tábori szakács jelvényt, ez nem is volt kérdés, mert a bög re tea, amely köré reszkető ujjaimat fontam, nem újonc minőség ű volt. Személy szerint nem vag yok ellenség e a sűrített tejnek: ad eg y szívderítő, erőteljes állag ot az olcsó teának, amelyet alkalomadtán hálásan fog adok. Ezután a nő rávett, hog y mosakodjam és borotválkozzam meg (még eg y kis, rózsaszín műanyag nyelű borotvát is kölcsönadott: Miau volt a neve – vajon miért?), majd meg mutatta, hol a kemping vécé. Ezt követően kéz a kézben bementünk az erdőbe, ahol eg y hatalmas amerikai lakókocsi parkolt nem messze az úttól. Már ott volt két másik ember. Az eg yik a priccsen, a feje búbjáig betakarva. Nyilván Martland. Nem éreztem semmit. Akkor. Később, talán. A másik, az amerikai, eg y vezeték nélküli rádióba hadovált, ahonnan visszaug attak neki. Az volt a benyomásom, hog y türelmesen g yőzköd valakit a kapcsolatfelvételre valaki mással, aki majd felhatalmazást ad eg y harmadiknak, bla-bla-bla. Nag yon udvariasan beszélt az ug atóval. Aztán jött a „vettem” meg a „vég e” duma, kinyomta az összes kis g ombot, majd meg fordult és rám mosolyg ott, ami az előzmények után indokolatlan volt. Kiderült róla, hog y ő Blucher ezredes, akivel már találkoztam. Voltaképpen soha nem ütöttük meg eg ymást. – Jó reg g elt, Mr. Mortdecai – mondta, még mindig azzal az indokolatlan mosollyal. – Ui – mondtam. Eg yértelmű, hog y valami nag y baj volt velem, mert szerettem volna eg y hang yányival civilizáltabb lenni, de csak ez az „ui” jött ki belőlem. Pislog ott eg yet, de nem vette sértésnek. – Vég telenül sajnálom, hog y ilyen korán felvertük, Mr. Mortdecai, pedig úg y emlékszem, nem korán kelő. Még mindig nag yon fáradt?

Ezúttal artikuláltabb választ adtam. – Ui-ui-röf – mondtam nyájasan. Nag yon furcsa érzés volt: a fejemben tökéletesen tiszták a szavak, de csak ez a tanyasi hang utánzás telt ki tőlem. Zaklatottan lehuppantam, és a kezem közé fog tam a fejem. Eg y cuppog ós hang alattam és eg yfajta dudoros puhaság fig yelmeztetett arra, hog y Martlanden ülök. Hápog va ug rottam fel. Blucher ag g odalmasan nézett rám, ezért, természetesen, meg akartam ütni. Akkor ez értelmes ötletnek tűnt. De vad leng őm csak eng em terített le arccal a földre, és meg int elbőg tem mag am. Az anyukámért sírtam, de tudtam, hog y úg ysem jön: ő soha nem jött, még életében sem. Nem az a fajta anyuka volt, aki hisz abban, hog y Róbert Gida minden ismert kórokozót elpusztít. Mint eg y irodalmi Domestos. Blucher odajött, átkarolt és felseg ített; úg y rémlik, kicsit talán sikítani kezdtem – mert azt hittem, Jock tért vissza sírjából az ing oványon –, mire ő kivett valamit a farzsebéből, és mély részvéttel az arcán fültövön vág ott. Ez már sokkal jobb volt. – Vettem, és vég e – g ondoltam hálásan, ahog y rám borult az áldott sötétség .

3. Mortdecai észhez tér, már ha lehet ezt mondani Elszáll – s mi lesz? a múltnak része mind, mi most mienk – a szörnyü Mult arat. A lótusz-evők{52}

A mai napig nem tudom, hol tértem mag amhoz, vag y mennyi ideig voltam elvág va kog nitív képesség eimtől. De azt hiszem, valami olyan szörnyű részén lehettem Északnyug at-Ang liának, mint Preston, Wig an vag y ne adj’ isten Chorley. A kiesett időnek három vag y nég y hétnek kellett lennie: a lábujjkörmeimről tudom, amelyeket senkinek nem jutott eszébe levág ni. Borzalmas állapotban voltak. Dühöng tem. – Ideg -összeroppanásom volt – mondtam mag amnak dühösen –, amit a nag ynénik kapnak karácsonykor. – Mozdulatlanul feküdtem hosszúnak tűnő ideig . Azért, hog y becsapjam őket, akárkik voltak is, nekem pedig leg yen időm átg ondolni az eg észet. Hamarosan ráébredtem, hog y ők nincsenek a szobában, és ig azából eg y nag y, erős italra van szükség em, ami seg ítene g ondolkozni. Azt is eldöntöttem, hog y mivel életben hag ytak, nyilván akarnak valamit tőlem, és eg y ital nem lenne ésszerűtlen quid pro quo, bármi leg yen is az, ha tudnak követni. (Felfig yelhetnek arra, hog y a kérdéses időszak felidézése interferál közismert éleselméjűség emmel.) Eg y újabb ag ymenés meg g yőzött arról, hog y az italhoz jutás módja mag amhoz szólítani a felüg yeletemmel meg bízott kréta arcú, fekete eg yenruhás, kafkai rendőrnőt. Cseng őt nem találtam, íg y hát kikászálódtam az ág yból, abszurd módon leültem a földre, és g yerekes harag g al sírva fakadtam. Az ág y elhag yása beindíthatott valamilyen riasztást, mert meg lendült a leng őajtó, és feltűnt eg y jelenés. Aprólékosan meg vizsg áltam. Határozottan eg y kréta arcú, fekete eg yenruhás rendőrnő fotóneg atívja volt. – Mag a határozottan eg y fotóneg atív! – kiáltottam vádlón. – Tűnjön el innen! – Az arca, tudják, eg észen fekete volt, az eg yenruhája pedig rag yog ó fehér: nag yon nem stimmelt. Kuncog ott, kimutatva mind a neg yvennyolc, paradox módon fehér fog át. – Nem, ember – vág ott vissza –, neg atív. Nem vag yok én előhívatlan, csak elnyomott. Újra meg néztem: ig azat beszélt. Ahog y felnyalábolt és visszaemelt az ág yra (micsoda szég yen), erről még inkább meg g yőződhettem, amikor az eg yik nag yszabású, 100 wattos fényszórója belapította az orromat. Dacára leg yeng ült állapotomnak (ó, tudom én, hog y nem ez a meg felelő kifejezés, de értik, ug ye, miért ezt használom?), éreztem, hog y a jó öreg Ádám

dag adozik az ág yékomban – és ezzel nem a kertészre célzok. Mindennél jobban vág ytam kirohanni, és levág ni a nőért eg y sárkányt, vag y kettőt: oly szép volt e g ondolat, hog y meg int sírni kezdtem. Hozott nekem eg y italt: elég sovány volt, de tag adhatatlanul alkoholos. Enoch Powell örökre elvesztette a szavazatomat. Sírtam még eg y kicsit, már-már jólesett. A sírás, nem az ital, amelynek olyan íze volt, mint eg y dög lött koca tejének. Bourbon lehetett, vag y valami hasonló. Jóval később ismét bejött a nő, szélesen mosolyog va, és háttal a nyitott ajtónak meg állt. – Itt van Farbstein doktor, hog y meg vizsg álja – jelentette be kacarászva, mint valami jó viccet. Nag ydarab, jó kedélyű, szakállas pacák nyomult be a pompás keblek mellett (esküszöm, hog y meg pendültek), odajött és leült az ág yamra. Csupa derű volt. – Menjen innen – mondtam elhaló hang on –, én antiszemita vag yok. – Erre akkor kellett volna g ondolnia, mielőtt körülmetélték – harsog ta. Kósza napsug ár (talán még sem Északnyug at-Ang liában voltunk) szúrt aranyszilánkokat merész asszír szakállába; King sley Amis eg yből a reg g eli tojás cseppjeiként azonosította volna őket, de én romantikus vag yok, mint azt már bizonyára felfedezték, még ha nem is olvasták előző kalandjaimat. – Elég beteg volt, tudja. – Ig yekezett eg yenes képet vág ni, és komoly, ag g odalmas hang ot meg ütni. – Még mindig elég beteg vag yok – vág tam vissza méltóság g al –, és a lábkörmeim szég yent hoznak a Nemzeti Eg észség biztosítóra. Mióta vag yok csapdába ejtve ebben a pre-hypo, kvázieg észség üg yi Ljubjankában? – Ó, úg y tűnik, ezer éve – válaszolta vidáman. – Időnként szóltak, hog y mocorog , én meg beug rottam és telelőttem paraldehiddel, hog y ne üldözze a nővéreket, aztán napokra meg feledkeztem mag áról. A többit a természetre bíztam, ahog y mondani szokás. – És mit ettem, könyörg ök? – Hát, nem sokat, g ondolom. Quickly nővér szerint vastag on áll a por az ág ytálján. – Pfúj! – mondtam. Aztán rájöttem, hog y valójában g yóg yulófélben vag yok, mivel a „pfúj” helyes kiejtése erős férfit kíván, valamint a felsőajak meg felelő g örbületét. De arra is rájöttem, hog y ez a férfi összetéveszthető velem, hacsak g yorsan el nem nyomom. Elővettem a leg arisztokratikusabb nézésemet. – Ha mag a valóban orvos, ahog y azt a napég ette cinkosa állítja – mondtam fog csikorg atva –, akkor leg yen kedves meg nevezni a munkáltatóit. Szeráfi mosollyal hajolt az ág yam fölé, és kettéváló szakálla feltárta fog sorát, amely a Bassett bútoráruház véletlenszerűen összeválog atott színes cukorkáiból állt. – SZMERS! – suttog ta. A fokhag ymának acetilénszag a volt a leheletében. – Hol ebédelt? – hörög tem. – Manchesterben – mormolta boldog an. – Nyug at-Európa mindössze két jó örmény éttermének eg yikében. A másik, és ezt örömmel közölhetem, szintén Manchesterben van. – Hozzanak nekem valamilyen örmény ételt – mondtam –, még hozzá késedelem és huzavona nélkül. Sok humusz leg yen benne. És ig azából kinek dolg ozik?

– Attól szörnyen rosszul lenne. És a pszichiátriai osztály professzorának dolg ozom az Északkelet-Manchesteri Eg yetemi Kórházban, ha tudni akarja. – Nem érdekel, mennyire leszek rosszul. Az leg alább munkát adna ezeknek a nővéreknek, akik méltatlanul alulfog lalkoztatottak. És eg y szót sem hiszek el ebből az északkeletmanchesteri mellébeszélésből: csak Londont szabad ég tájakra tag olni, ezt mindenki tudja. Nyilván mag a is e szélhámosok közé tartozik, minden bizonnyal eltiltották a hivatástól, mert sterilizálatlan cipőg ombolót használt. Meg int közelebb hajolt. – Seg g fejek – mormolta. – Azok is, nyilván – csatlakoztam. Ezen a ponton szinte barátok lettünk – ezt nevezné ő averzióterápiának? –, és beleeg yezett, hog y utánajár, beküldhetnek-e nekem eg y kis humuszt, meleg örmény kenyeret és talán eg y kevéskét abból a finom savanyú babsalátából csicseriborsóval, vag y két evezőlapáttal. Azt is mondta, hog y fog adhatok látog atót. – Ki látog atna meg eng em? – kérdeztem, újabb könnyeket ontva. – Reng eteg en – csippentett a szemével –, buja kis sikszék hadai liheg nek a váróteremben; ez már eg észség üg yi kockázattá kezd válni. – Marhaság – mondtam. – Kapják be – válaszolta. Eg y ilyen doktor a föld sója. Elrendezve a jóléti szolg áltatásokat, kevésbé emberi lett, és rátért az üzletre. – Nem fárasztom mag am azzal, hog y elmondjam, mi baja – közölte határozottan –, mert azt kérné, hog y betűzzem, amit nem tudok. Nevezhetném traumatikus neuraszténiának, ha vidéki körzeti orvos lennék, harminc évvel ezelőtt. A mag a korabeliek nevezhetnék akár ideg összeroppanásnak is, mert a mentálisan g yeng ék íg y írják le azt az unalmas tüneteg yüttest, amit azok produkálnak, akik rájönnek, hog y nag yobb falatba haraptak, mint amekkorát képesek érzelmileg meg emészteni. Ezen elg ondolkodtam. – A válasz – mondtam vég ül – erre is a többes számban van. Ezen elg ondolkodott. – Most, hog y íg y beleg ondolok – mondta pártatlanul –, ig aza lehet. A lényeg viszont az, hog y mag a hosszú ideig erős szedálás alatt volt, és úg y vélem, most már elég jól van… leg alábbis annyira, mint azelőtt volt, ha-ha. Néha még azon kaphatja mag át, hog y sírdog ál, de ez el fog múlni. Most majd stimulánsokat kap… eg y metedrinfélét, ami g yorsan rendbe hozza. Addig is használjon papír zsebkendőt, ha-ha, és sírjon, amennyit csak akar. Meg remeg ett az alsóajkam. – Nem, nem – kiáltotta –, ne most! Mert itt van – és ezzel feltárta az ajtót, mint exhibicionista az esőkabátot – a látog atója! Jock állt az ajtónyílásban. Éreztem, hog y kifut a vér az ag yamból; azt hiszem, felsikoltottam. Azt tudom, hog y elájultam. Amikor mag amhoz tértem, Jock még mindig az ajtóban állt, bár én tisztán – nag yon

is tisztán – emlékeztem, hog y addig rug dostam a fejét, hetekkel ezelőtt, amíg el nem merült az ing oványban. Tétován vig yorg ott, mint aki nem biztos abban, hog y jól fog adják; a fején kötés, az eg yik szeme fölött fekete folt és új fog híjak a néhány erős, sárg a fog a között. – Jól van, Mr. Charlie? – kérdezte. – Köszönöm, jól, Jock. – Aztán dr. Farbsteinhez fordultam. – Mag a ocsmány g azember – vicsorog tam rá –, ilyenekkel sokkolja a pácienseit, és még orvosnak nevezi mag át? Mit akar tenni velem, meg ölni? Boldog an vihog ott, olyan zajt keltve, mint eg y lepényt pottyantó tehén. – Pszichoterápia – mondta. – Sokk, rémület, harag . Valószínűleg nag yon jót tesz mag ának. – Üsd meg , Jock – rimánkodtam. – Erősen. – Jocknak meg nyúlt az arca. – Jó ember, Mr. Charlie. Becsületes. Mindennap römiztem vele. Több fontot nyertem. Farbstein kisuhant, bizonyára azért, hog y máshová is szórjon eg y kis napfényt. Valószínűleg nag yon jó orvos volt, már ha kedvelik az ilyen orvosokat. Amikor kezdtem kicsit jobban érezni mag am, azt mondtam: – Nézd, Jock… – Felejtse el, Mr. Charlie. Csak azért tette, mert én meg kértem rá. A mamám is meg tette volna értem, ha ő van ott. Szerencse, hog y nem csizmában volt. Kissé meg hökkentem: azt ug yan el tudom képzelni, hog y Jocknak eg y bizonyos életszakaszában volt mamája, de nem tudtam mag am elé idézni, pláne nem csizmában. Eg yszerre kétség beejtően fáradt lettem, és elaludtam.

Amikor felébredtem, Jock méltóság ához illően g ubbasztott az ág yam vég ében, sóváran bámulva ki az ablakon: bizonyára ápolónők haladtak el odakint. – Jock – mondtam –, hog y az ördög be tudtak… – Eg y Rang e Roverrel. Volt valamilyen csörlőjük a teng elyen, azzal húztak ki. Alig sérültem meg . Kiment a vállam, meg repedt néhány bordám, és kétoldalt izomszakadásom volt a lág yékhajlatomban. De már befoldoztak. – És a szemed… nag yon meg sérült? – Annak annyi – mondta vidáman. – Mag a berúg ta, és bent volt a kontaktlencsém. A nővéreknek tetszik a szemkötőm, azt mondják, romantikus. De nem akarok üveg szemet, a nag ybátyámnak az volt, és lenyelte, aztán sose jött ki. – Te jó ég – hüledeztem. – Hog y történt? – A szájába vette, hog y meg meleg ítse, mert úg y könnyebb betenni a helyére, aztán csuklott, mert előző este berúg ott. És lenyelte. A csuklása elmúlt, de a szemét sose látta többé. – Értem. – Hát íg y élnek mások, jó tudni. Hosszú, boldog csend állt be. – Soha nem jött ki? – tűnődtem hang osan. – Nem. A nag ybátyám még az orvossal is benézetett az ülepébe, de az sem látott semmit. „Fura”, aszondja a nag ybátyám, „mer’ én tisztán látom mag át, doktor.”

– Jock, te rohadt hazug – mondtam. – Mr. Charlie? – Vag yok. – Nem kevés bérrel tartozik nekem. – Elnézést, Jock. Meg kapod, amint lesz annyi erőm, hog y felemeljek eg y csekkfüzetet. És most, hog y beleg ondolok, kötöttem rád eg y nag y összeg ű alkalmazói felelősség vállalási biztosítást. Azt hiszem, kétezer fontot fizetnek eg y szemért. Saját zsebből meg veszem neked a leg jobb üveg szemet, ami pénzért kapható, még ha készpénzzel kell is fizetnem. Kérlek, hog y otthon azt viseld; a romantikus fekete szemkötőt majd akkor használd, amikor nők után kajtatsz. Jock döbbent hallg atásba merült: az ő világ ában az emberek csak valami súlyosan törvénysértő dolog g al kereshetnek kétezer fontot, amiért öt év dutyi jár. Én visszaaludtam.

– Mr. Charlie? – Nyűg ösen kinyitottam a szemem. – Ig en – mondtam –, még mindig vag yok. – Emlékszik, amikor elment ahhoz a Blucher ezredeshez az Amerikai Nag ykövetség en? – Élénken. – Hát itt van. Majdnem mindennap ide eszi a fene. Mindenki ug rál neki, kivéve Farbstein doktort; arra tippelek, hog y Farbstein doktor arra tippel, hog y Kraut. – Ez érthető. – Milyen furcsa – folytatta –, sose kérdez tőlem semmit… mármint ez a Blucher. Csak azt kérdezi, hog y g ondoskodnak-e rólam, és nem szeretnék-e eg y Monopolyt, hog y társasozhassak a nővérekkel. Meg vártam, amíg alábbhag y féktelen vihog ása. – Jock – mondtam g yöng éden, amikor befejezte. – Tudom, hog y Blucher ezredes itt van. Ami azt illeti, épp a hátad mög ött áll, az ajtóban. Ott volt. Meg eg y hatalmas, fekete automata pisztoly is, amely pontosan Jock medencéjére mutatott. (Nag yon jó, nag yon profi: a medencetájék közel sem olyan mozg ékony, mint a fej vag y a mellkas. Oda eg y g olyó, ami eltalálja a hólyag ot, a nemzőszerveket és a többi belsőség et, amit a medencénkben tartunk, ug yanolyan biztos, mint a szeme közé lőni, és sokkal fájdalmasabb, ahog y hallom.) Blucher hivalkodón kibiztosította a pisztolyt, és eltüntette a nadrág ja övében. Remek hely eg y feg yvernek, amíg van az embernek dereka; utána kissé kétértelművé válik a kidudorodás. – Elnézést a drámai belépőért, uraim – mondta –, de úg y g ondoltam, itt az ideje emlékeztetni mag ukat, hog y azért vannak életben, mert szóltam eg y jó szót az érdekükben. És bármikor meg g ondolhatom mag am, ha szükség esnek látom. Hát íg y állunk! Persze összerándultam, de nem csak a félsztől: leg alább annyira zavart Blucher kárhoztatandó rossz modora.

– Tisztában van azzal – kérdeztem nag y bátran –, hog y olyan helyet fog lal el, amit más célokra szánok? Vag y mondjuk inkább úg y, hog y másra használok? – Én is szeretem P. G. Wodehouse-t, uram – helyeselt –, de én az ön helyzetében óvakodnék a nyeg leség től. Csak lestem. Talán még is van benne valami emberi. – Pontosan mit kíván tőlem? – kérdeztem. – Inkább kit. Gondoljon valakire, aki fiatal, g yönyörű és mesésen g azdag . Gondoltam. De csak röviden, mert nem vag yok eg észen hülye. – Mrs. Krampf – mondtam. – Helyes – mondta. – Veg ye feleség ül. Ez minden. – Minden? – Gyakorlatilag ig en. – Most vissza kell aludnom – mondtam. És visszaaludtam.

4. Mortdecai borotvaéles eszével megérti a javaslatot Ó bánat, hát velem maradsz: nem kósza rima: feleség . In memoriam

Az ig azat meg vallva ez nem az az időszak volt, amikor hosszú, háborítatlan nyug almat élvezhettem. Emlékeznek arra, amikor leg utóbb közölték önökkel, hog y csak akkor maradhatnak életben, ha feleség ül vesznek eg y őrülten szép, szexkedvelő milliomos nőt, akiről meg lehetősen biztosra veszik, hog y csaknem kideríthetetlen módon meg g yilkolta az előző férjét? Volt-e részük akkor eg észség es, nyolcórás alvásban? A tényleg es események sora úg y nézett ki, hog y felébredtem, felültem, körmöt rág tam, cig arettát és skót whiskyt szívog attam – nem szükség képpen ebben a sorrendben – eg y-két órán át. (Alig ha kell mondanom, hog y Jock csempészett be eg y palackkal Messrs Haig and Haig leg jobb italából.) Azok a titkosüg ynökök és pacákok, akikről a könyvekben olvasnak, eg y pillanat alatt meg fejtettek volna mindent az utolsó vérfoltig – ezt nem kétlem, de én nem rendelkezem az ő lendületükkel, sem a fiatalság ukkal. Az is lehet, hog y akkoriban nem voltam még annyira eszes, mint most. Eg y idő után olyanokat mondtam, hog y „marhaság ”, „nemtom” meg „kapják be” – ezúttal ebben a sorrendben –, és vég ül visszaaludtam. Nem ig azán tudom, minek ébredtem fel eg yáltalán, hiszen a leg felületesebb szemlélőnek is világ os, hog y a rég i antiMortdecai összeesküvés még javában tekeri a kormányt, az ütőéren tartva az ujját: a mutató- és a középső ujj között a hüvelykjét. A „kapják be” volt vitán felül a leg jobb fordulat, amelyet aznap kiötlöttem. Meg ismételtem. Úg y tűnt, seg ít.

– Vissza kell szereznem a spirituszt – morog ta Jock másnap, miközben az ág yamon ülve fig yelte, ahog y Quickly nővér g ondjaiba veszi elhanyag olt lábkörmeimet. – Emiatt ne ag g ódj, Jock. Holnap lábadozó üdülésre küldenek minket a Tóvidékre. Teleszívjuk a tüdőnket heg yi leveg ővel, és újra olyan harcra kész leszel, mint eg y oroszlán. Ez a sok nővér kiszívja az erődet. – Jock feszeng ve mocorg ott. – Nem hiszem, hog y jól értette a „spirituszt”, Mr. Charlie. Nemcsak arról van szó, hog y az embernek leg yen vér a pucájában, hanem élvezze is azt, amit csinál. Tudjon eg y jót nevetni, amikor elkalapál valakit.

– Azt hiszem, értem – mondtam eltűnődve, miközben meg pendítettem Quickly nővér dús keblét a frissen trimmelt nag ylábujjammal. Szeme sem rebbent, amikor fél hüvelyk mélyen beleszúrt az olló heg yével a másik lábamba. Nem sikítottam; azért bennem is van eg y kis spiritusz. Eg y másodperc múlva, amikor a nővér befejezte a pedikűrömet, Jock g yeng éden elvette tőle az ollót, és fél kézzel összeg yűrte. Aztán beg örbített ujjakkal kinyújtotta lapát kezét. Quickly nővér előrehajolt, amíg a korábban emleg etett kebel bele nem simult Jock tenyerébe. Utóbbi halkan felmordult, a nővér pedig eg yfajta torokhang ot adott ki, ahog y Jock belemarkolt. Utálkozva és némi nehézség g el húztam ki közülük a lábamat, majd durcásan elfordultam. Eg yütt hag yták el a szobát, szó nélkül, az ág yneműs kamra felé tartva, ahog y a kórházakat ismerem. Fiatalság , bolondság , g ondoltam keserűen.

5. Mortdecai ráeszmél, hogy számos jobb sors van a halálnál „Tralla-lalla”, íg y dalolt, merész Sir Lancelot. Shalott kisasszonya{53}

Ott voltunk hát, Blucher, Jock meg én, az asztal körül ültünk eg y szálloda teraszán, a Tóvidék eg y olyan heg ye alatt, amelyről képeslapot szokás küldeni, teát (!) kortyolg attunk, és eg y csapat idiótát fig yeltünk, akik g yalog túrára készültek a heg yen. Szép napunk volt november elejéhez képest a tavaknál – ig azság szerint bármelyik hónaphoz és helyhez képest Ang liában –, de már csak öt óra volt hátra napnyug táig , és a tervezett heg ymászáshoz három kellett oda és vissza is. Eg y heg yimentő szinte könnyek között kérlelte az idiótákat, de ők derűs meg vetéssel néztek át rajta, ahog y eg y női tanulóvezető néz az oktatójára. (A hölg y tudja, hog y a kézjeleknek semmi értelmük, azokat csak a férfiak találták ki a nők meg zavarására; az ő anyja is már évek óta vezet, és sosem használt kézjeleket, még sem sérült meg . Más emberek talán ig en, de ő nem.) A heg yimentő fickó vég ül fölemelte a kezét, majd a meg adás g esztusával visszaejtette. Elfordult a csapattól, és elindult felénk, hallhatóan csikorg atva a fog át. Aztán meg állt, újra meg fordult, és tüntetően meg számolta a túrázókat. Ez eng em meg rémített volna. Ők csak vihog tak. Ahog y közeledett, eg yütt érző képet vág tam, mire meg állt az asztalunknál. – Nézzék azokat a hülyéket – sziszeg te. – Szandálban vannak! Csúnya balesetek néznek ki valahol. Eljön a kilenc óra, én meg a társaimmal bóklászhatok azon a rohadt heg yen a sötétben, kockáztatva, hog y kitörjük a nyakunkat. És az éjszakai filmet is le fog om késni. – Nag y kár – mondtam kifürkészhetetlen arccal. – Miért csinálja? – kérdezte tőle Blucher. – A mulatság kedvéért – morog ta, és eloldalg ott. – Meg y összeszedni a felszerelést – mondta bölcsen Blucher. – Vag y meg verni a feleség ét – mondtam én. Tovább kortyolg attuk a teát; pontosabban Blucher és én iszog attam, míg Jock a felsőajak bájos, szürcsölő mozg atásával szivornyázta. Délután nemig en fog lalkoztat a teázás; amit reg g el Jock az ág yamba hoz, az olyan, mint az a g ondűző, amelyet Thonisz feleség e adott a Zeusz nemzette Helenének, de a délutáni tea mindig a Gang esz iszapját juttatja eszembe, amelyben krokodilok párzanak. – Nos hát – mondta Blucher.

Intellig ens, befog adó arcot öltöttem, mint amikor nehéz vevőkkel van dolg om, akik a csekkfüzetre mutató tollal elkezdenek nekem beszélni a műg yűjtés filozófiájáról. – Mr. Mortdecai, mit g ondol, én és a feletteseim miért mentettük meg a haláltól, nag yon nag y g ondba és költség be verve mag unkat? – Már elmondta: azt várja tőlem, hog y veg yem feleség ül Johanna Krampfot. Nem sikerült meg értenem, miért. Apropó, mit tett Martland tetemével, avag y porhüvelyével? – Úg y tudom, a Temzéből halászták ki Wapping Old Stairsnél. A teng eri… org anizmusok szép munkát vég eztek, íg y a halál oka rovatba azt jeg yezték be: „bizonytalan”. A rendőrség bosszúállásra g yanakszik. – Te jó ég – mondtam –, milyen éles elméjűek! Ideg esen babrált. Nem jó kérdéseket tettem fel. Az olyan pasasok, mint ő, nem szeretnek önként információt kiadni, azt szeretik, ha kikönyörg ik belőlük. Sóhajtottam. – Rendben van – mondtam –, miért kell elvennem Mrs. Krampfot? Azt tervezi, hog y meg dönti az Eg yesült Államok alkotmányos rendjét? – Charlie – mondta súlyos hang on. – Kérem, ne ilyen hivatalosan – szakítottam félbe. – Az ismerőseim csak Mr. Mortdecainak hívnak. – Mortdecai – kötött kompromisszumot –, ha van hibája, hát az a sajnálatos hajlam a nyeg leség re. Én humortalan ember vag yok, elismerem… nem sok humortalan ember képes erre. Nyomatékosan kérem, tartsa ezt szem előtt, és ne felejtse el, hog y én tartom a kezemben élete fonalát. – Mint a Vak Sors dühös ollója{54} – fuvoláztam. Most ő sóhajtott. – Eg y szart – ezt sóhajtotta. – Nézze, nag yon jól tudom, hog y nem fél a haláltól; elhiszem, hog y a mag a flúg os módján elég bátor ember. De az elkerülhetetlen halál képzete nag yon távol áll attól a lassú haláltól, amit FÁJDALOM útján váltanak ki. – Az utolsó szavakat szinte ug atta. Aztán összeszedte mag át, közelebb hajolt hozzám az asztal fölött, és g yeng éden, érvelően folytatta. – Mortdecai, az üg ynökség emet csak a g yőzelem érdekli. A szó semmilyen értelmében nem vag yunk átlag os fickók; nincs viselkedési kódexünk, amely kibírná a napvilág ot, még kevésbé a Washington Post mélyreható tényfeltárását. Viszont vannak szakembereink, akiknek a FÁJDALOM okozása a specialitásuk. Többen közülük már évek óta csinálják, másra sem g ondolnak eg ész idő alatt. Attól félek, néhányan kifejezetten élvezik. Kell még folytatnom? Kieg yenesedtem a székben, rag yog ó, seg ítőkész, nyeg leség től mentes arcot öltve. – Élvezi osztatlan fig yelmemet – biztosítottam. Jelentőség teljesen Jockra nézett. Elértettem a célzást, és felvetettem Jocknak, hog y bizonyára untatjuk, ellenben a szállodában nyüzsög nek a csipkednivaló mellű szobalányok. Jock távozott. – Helyes – mondta Blucher. – Nos, úg y tűnik, Mrs. Krampf odavan mag áért. Nem állítom, hog y ezt könnyű meg értenem, g ondolom, azon múlik, kit mi indít be. Pillanatnyilag nincs tiszta képem arról, miért akarjuk, hog y mellette leg yen, csak annyit tudunk, hog y kell lennie valaminek. Valami nag ynak. Néhány hónappal a férje… hmm, halála előtt a könyvelési

csoportunk, ahog y nevezzük, nag yon nag y összeg ek titkos ide-oda mozg atását észlelte a Krampf-birodalomban. A halála után azt vártuk, hog y meg szűnnek ezek a pénzmozg ások. Nem szűntek meg . Valójában meg szaporodtak. Értse jól, nem alacsony szintű, amatőr pénztolog atásról beszélünk… az az adóhivatal vag y a valutaellenőrzés dolg a lenne. Olyan összeg ekről beszélünk, amelyekért eg yik napról a másikra meg lehet venni eg y közép-amerikai köztársaság ot, vag y két afrikait, és még marad is eg y kis mozg ótőkéje. Fog almunk sincs, mi ez az eg ész. Tehát veg ye feleség ül Mrs. Krampfot, és derítse ki. – Oké – feleltem élénken, fesztelenül –, holnap első dolg om lesz meg táviratozni neki a jó hírt. – Erre nem lesz szükség , Mortdecai. A hölg y már itt van. – Itt? – hápog tam vadul körbeforog va, mint eg y terhes apáca. – Úg y értem, itt, ebben a hotelban. A szobájában, ha jól tudom. Először az ág yban keresse. Esdeklő hang ot adtam ki. Meg vereg ette a vállam, mint eg y jó cserkészparancsnok. – Ebédre meg evett eg y tucat plusz eg y fél osztrig át, Mortdecai. Én hiszek mag ában. Menjen fel, és nyerje meg a csatát, fiam. – Színtiszta g yűlölettel néztem rá, majd nyüszítve beosontam a szállóba, és fel a szobámba. Valóban ott volt, de nem az ág yban, hála az ég nek, és még le sem vetkőzött: olyasmit viselt, ami úg y nézett ki, mint eg y krémszínű selyem párnahuzat, amelybe három lyukat vág tak. Több száz fontba kerülhetett, Mrs. Spon eg y szempillantásra bemondta volna az árat. Jóval többet mutatott benne, mint meztelenül. Azt hiszem, elpirultam. Ő dermedten állt eg y-két másodpercig , és úg y itta látványomat, mint Wordsworth eg y mező sárg a – ig en, sárg a – nárciszét. Aztán rohant a karjaimba, és olyan ütközéssel érkezett meg , ami levert volna a lábáról eg y nálam g yeng ébb férfit. – Ó, Charlie, Charlie, Charlie – kiáltotta –, Charlie, Charlie, Charlie! – Ig en, ig en, ig en – válaszoltam –, jól van már. – És sután meg vereg ettem elbűvölő bal fenekét. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hog y a másik, vag yis a jobb ne lett volna ug yanolyan elrag adó, csupán azért dicsértem a balt, mert éppen az esett vizsg álat alá, értik ug ye.) Eksztatikusan vonag lott a karomban, és – nag y meg könnyebbülésemre – éreztem, hog y az eg y tucat plusz fél osztrig a teljesíti kötelesség ét a szunnyadó Mortdecai-mirig yekben. (Csodásan önzetlen kis fickók ezek az osztrig ák, mindig is sejtettem; nyikkanás nélkül hag yják mag ukat élve lenyelni, aztán ahelyett, hog y bosszút állnának odabent, mint a g oromba retek, kifejtik nag yszerű afrodiziákus hatásukat. Milyen szép életük van!) Nos, g ondoltam, kezdődik, és eg yértelmű lépést tettem afelé, amit J. Donne (1573–1631) a szerelem eg y ig az vég ének nevez, de meg lepetésemre határozottan eltolt mag ától, és a helyére ig azította a ruháját. – Nem, Charlie, amíg össze nem házasodunk. Mit g ondolnál rólam? Csalódottan tátog tam, de be kell vallanom, kissé fel is léleg eztem, ha értik, miről beszélek. Tudják, ezzel időt nyertem arra, hog y eg y szakértő tréner g ondjaira bízzam mag am: reg g elente eg y könnyű g aloppal a leg elő körül, és eg y bifsztekből, osztrig ából, Guinnessből álló étrenddel g yorsan feljebb léphetek az árverésre meg érett osztályból az idény közepi jó

formába. – Charlie, drág ám, ug ye feleség ül fog sz venni? Az a helyes orvosod azt mondta, hog y a házasság remek terápia lenne neked. – Ezt Farbstein mondta? – kérdeztem zordan. – Nem, drág ám, ki az a Farbstein? Én arról az aranyos amerikai doktorról beszélek, aki itt felüg yel rád. Dr. Blücher? – Gyönyörűen ejtette, rég i bécsi akcentussal. – Ah, ig en, Blücher. Doktor Blücher, hát persze. – Találó szó rá az „aranyos”. – De azt hiszem, neki nem nag yon tetszene, ahog y ejted, túl németesnek találná. Ő jobban szereti a „bluher”-t. – Hog y rímeljen a „buher”-re, tettem hozzá elg ondolkozva. – Köszönöm, drág ám. De nem válaszoltál a kérdésemre – mondta bájos ajakbig g yesztéssel. (Az ajakbig g yesztés kihalófélben lévő művészet; Mrs. Spon ért hozzá, ahog y az a fiú is, aki az ing eimet készíti, de manapság majdnem olyan ritka, mint a kuncog ás és a kacarászás. Azt hiszem, már alig akad olyan idős úriember, aki még tud göcögni.) – Drág a Johannám, hát persze hog y feleség ül veszlek, amint lehet. Mondjuk a jövő hónapban. Bár az emberek beszélni fog nak… – Charlie, drág a, én inkább holnapra g ondoltam. Meg van hozzá ez az őrült „brit különleg es eng edélyem”. Nem, nem volt nehéz: csak szóltam az első titkárnak az amerikai követség en, hog y vig yen el az eg yik érseketekhez. Hog y az milyen édes, butus öreg fiú… Mondtam, hog y szerintem a te vallásod „ateista”, és ő azt mondta, hog y a leg több püspökének ug yanez, és ráírta az űrlapra, hog y „Ang likán Eg yház”. Jó ez íg y, Charlie? – Jó. – Kifürkészhetetlen arcot vág tam. – És, Charlie, van eg y meg lepetésem számodra, remélem, örülni fog sz. Felhívtam a lelkészt a faludban, hiszen az csak hatvan kilométerre van innen, először eg y kicsit habozott a templomlátog atásod g yakoriság a miatt, azt mondta, nem emlékszik, hog y látott volna a konfirmációd óta, ami harminc évvel ezelőtt volt. De én meg mondtam neki, hog y az érsek hivatalosan beírt tég ed az ang likán eg yházba, és akkor vég ül azt mondta, hog y oké, hajlandó bedug ni a fejét a hurokba. – Ezt mondta? – Nem pontosan, hanem valami szomorút és rezig náltat latinul vag y talán g örög ül, de lehetett érteni, hog y erre g ondol. – Nag yjából. – Mit nem adtam volna érte, ha hallhatom azt a latint vag y g örög öt, mert a mi lelkészünknek ig azán vág az esze. – Ja, ig en, és kérdezte, hog y ki lesz a vőfély, én meg mondtam, hog y „szent ég ”, mire ő azt mondta, hog y majd ráveszi a bátyádat, Lord Mortdecait. Hát nem aranyos? – Nag yon aranyos – mondtam sötéten. – Ug ye nem harag szol, Charlie? Vag y ig en? Ja, és nem tudja összehívni a kórust hétköznap, amit őszintén sajnált, nag y baj? – Van lelkierőm elviselni. – Á, de a feleség ének van eg y hölg ybandája, akik Bachot énekelnek, amire én ig ent mondtam. – Remek – mondtam, vég re őszintén.

– És az org onista eljátssza a Vadászkantátát a szertartás előtt, és az „Amanti Costanti”-t a Figaró házasságából, amikor kivonulunk. Mit szólsz? – Johanna, csodálatos vag y, túláradóan szeretlek, már évekkel ezelőtt házasság ra kellett volna lépnünk. – És majdnem komolyan g ondoltam. Aztán odajött, és az ölembe ült, majd jó ideig nyomkodtuk és majszoltuk eg ymás arcát, édes semmiség eket mormolva, és íg y tovább. Ez eg y darabig kellemes, de aztán eg y hang yányit fájdalmassá válik a duó férfi tag jának, nem ig az? Johanna azt mondta, korán szeretne lefeküdni, és majd szendvicseket vitet a szobájába. Amint fel tudtam állni, odáig kísértem. – Már ideje volt – olvastam le eg y elhaladó szobalány arcáról. Visszatérve a szobámba kimerülten leroskadtam eg y székre, és felemeltem a telefont. – Szobaszerviz? – szóltam bele. – Hány osztrig ája van a szállónak?

6. Mortdecai learatja a jutalmát, és megjutalmazza magát Ébressz föl holnap jó korán, korán kelts föl, anyám, ...először oly nehéznek tűnt, anyám... De azt remélem, nemsokára nyug tot lelhetek, jó ember a papunk, ő is ezzel békítg etett. Május királynője

Az elrendezett házasság ra, ahog y a lapok írták, másnap délben került sor. A lelkész éretten és röviden prédikált, a Bach-kar hölg yei úg y énekeltek, mint kis kakasang yalok, az org onista kitartóan nyúzta az org onát, és persze kis híján okádtam a bátyámtól. Annak a ténynek, hog y az ő frakkja tag adhatatlanul eg y Cork Street-i g éniusz keze munkáját dicsérte, míg az enyémet eg y kendali cég től béreltük, amelyik eg yszer eg y pár kamáslit készített Cambridg e herceg ének, semmi köze nem volt az utálkozásomhoz. Csak a káröröméhez. A szertartás után, hog y eg ész biztosan elrontsa a napom, félrevont, és vég telen tapintattal meg kérdezte, hog y tényleg el tudok-e tartani eg y ilyen jól öltözött feleség et, és hog y ne seg ítsen-e. Miközben ezt kérdezte, részvétteli pillantásokat vetett az én állítólag os frakkom elálló nyakára. – Ig en, szerintem meg tudom oldani, Robin, de köszönöm a felajánlást. – Akkor csak Milton Q. Krampf hátrahag yottja lehet, aki sajátos körülmények között halt meg az előző hónapban. – Rémlik, hog y íg y hívták az urat. Miért? – Semmi különös, drág a fiam, semmi különös. De azt soha ne felejtsd el, hog y itt mindig otthonra találsz. – Köszönöm, Robin – mondtam, miközben mentálisan csikorg attam a fog am. Hog y lehet valaki annyira finom ember, mint én, amikor ilyen fivére van? Aztán azt akarta, hog y menjünk fel hozzá pezsg őzni meg ilyenek, de én a sarkamra álltam; elég pálcát kaptam már eg y napra, nem állt szándékomban letolni a g atyámat még többért. Akár a feleség ét is kieng edhette volna onnan, ahol elzárva tartja, mint a Jane Eyre-ben. Brrrr, g ondoltam. Tehát átmentünk az út túloldalán lévő kocsmába, és rendeltem eg y Old Fashioned koktélt (Johanna), eg y kisüveg Roederer pezsg őt (Robin), eg y bourbont jég g el (Blucher), eg y pohár tejet (én) és eg y fél pint bittert (a lelkész). Mög öttünk a g yülekezet – nyug díjasok, munkanélküliek és néhány dolog talan ablakpucoló és koporsókészítő – hadovált valamit,

a kocsmárosné meg közölte, hog y semmije sincs a fentiekből, kivéve a fél pint sört. Vég ül a szódás brandyben maradtunk, kivéve a lelkészt és a munkanélkülieket. (Ittak már olcsó brandyt? Ne teg yék.) Robin rag aszkodott ahhoz, hog y ő fizet, szereti az ilyesmit, és szereti számolg atni az aprót, boldog lesz tőle. Aztán kimentem a mosdóba, és visszavettem a ruháimat, átadva a bérelt holmit Bluchernek, hog y vig ye el a derék kendali kisiparoshoz – élveztem, hog y rálőcsölhetem. Nem sokkal ezután kiváltunk az őszintétlen nyájaskodás spag ettiszerű g ubancából – kivéve a lelkészt, aki eleg et téve keresztényi kötelesség ének elhitte, hog y mi mind jóravaló fickók vag yunk –, és ki-ki ment a mag a útján. Az én külön utam háromszázhatvan-eg ynehány kilométerre vezetett Londonba eg y Jensen Interceptorban, amelyet Johanna „aranyos kis brit autónak” nevezett. Nem volt türelme ahhoz az abszurd brit modorosság hoz, hog y az út bal felén hajtunk; valószínűleg több adrenalint termeltem abban a nég y órában, mint Niki Lauda eg y eg ész Grand Prix-idényben. Fehéren és hápog va támolyog tam be a Brown’s Hotelbe (London, W1), ahol Johanna határozottan az ág yba parancsolt szundítani eg y nag y adag szódás brandyvel. Az álom, a természet kedves ápolónője vacsoraidőig g ondoskodott rólam, amikor is többé-kevésbé bestoppolt ideg vég ződésekkel ébredtem. A szállodában vacsoráztunk, ami meg kímélt attól, hog y részleteznem kelljen, milyen jó volt a vacsora. A pincér, aki leg jobb tudomásom szerint 1938 óta van itt, a fülembe súg ta, hog y ajánlja a mustárt: eg y ilyen közlés mindig örömömre szolg ál. Voltaképpen ug yanennek a pincérnek ug yanezek a szavai nyitották rá ifjonti szemem a g asztronómia örömteli birodalmára, rég es-rég en. (Kevés férfi és jóformán eg y nő sem ért a mustárhoz, ezt bizonyára önök is észrevették. Azt hiszik, hog y a mustárhoz port és vizet kell összekeverni öt perccel a vacsora előtt, de önök és én tudjuk, hog y ez pusztán a fájós láb keneg etésére alkalmas.) Aztán elmentünk a River Roomba vag y Saddle Roomba, vag y ahog y az év divatos éjszakai klubját hívják; nem lelkesedtem érte. Szeszélyből rendeltem eg y tál retket, és azzal dobáltam az ismerős táncolókat, de rosszul céloztam, és felhag ytam a dolog g al, miután eg y hivatásos birkózó felajánlotta, hog y kitépi a lábam, és elver a véres vég ével. Johannának virág os jókedve volt, vidáman nevetg élt; kis híján sikerült elűznie oda nem illő, baljós érzéseimet. Visszatérve a szállóba nem adta jelét fáradtság nak; aminek jelét adta, az eg y hálóing volt, amelyet fel lehetett volna adni postán, ha lett volna rajta annyi hely, ahová ráfér eg y bélyeg . Az osztrig ák közül csak néhány teljesítette a kötelesség ét, de elsőre eg ész jól ment.

Elképesztően jól működik a mentális órám: pontban 10.31-kor kinyitottam az eg yik szemem, és panasszal éltem Jocknál. Hol van, hol van, az életadó tea, a balzsam, amely pontosan 10.30-kor visszaadja e világ Mortdecaiainak az emberi nemhez tartozását? – Jock! – hörög tem immár kétség beesetten. Mellettem eg y kislányos torokhang azt mormolta, hog y Jock nincs itt. Elforg attam vérág as szemem, és az arámra fókuszáltam. Meg int az az abszurd hálóing volt rajta – úg y tűnt, elvesztek a vállpántjai. Ült az ág yban, és a Times

keresztrejtvényével bíbelődött; a kérdéses ruhadarab csak azért tudta meg óvni az illendőség et, mert Johanna templomi kalapfog asként ág askodó mellbimbói a helyén tartották. Szorosan becsuktam a szemem. – Charlie, drág ám? – Grrmbg rünk – mondtam meg g yőző erő nélkül. – Charlie, drág aság om, tudsz mondani m-mel kezdődő hatbetűs szót, ami é-re vég ződik és délutáni előadást jelent? – Matiné – motyog tam. – De a „matin” nem délelőttöt jelent, Charlie? – Ig en, a matiné eredeti jelentése „délelőtti szórakozás” volt – mondtam felkészülten. A következő másodpercben szerettem volna leharapni a nyelvem. Szerencsére eg y intellig ens, a közjóért tenni kész osztrig a helytállt a vészben.

Tényleg bámulatra méltó, hog yan hat a nemiség a nemekre. Arra g ondolok, hog y utána a férfi rendszerint csak támolyog , és úg y érzi mag át, mint az eldobott mosog atórong y, amely szemétég etőt keres, míg a duó nőtag ja hajlamos örömkiáltásokat hallatva ug rándozni, azokkal a szép elkenődésekkel a szeme alatt, amelyekre felfig yelnek a főpincérek. A nemi aktus eg y másik mellékhatása a női nemre, hog y frenetikus vág y ébred bennük a vásárlásra. – Charlie, drág ám – mondta Johanna –, azt hiszem, vásárolni meg yek. Hallom, van itt eg y aranyos kis utca Londonban, a Bond Street, ig az ez? Ami a szeg ény ember Rue de Rivolija? – Inkább a g azdag ember Marché des Puces-e – mondtam –, de alapvetően jól látod. Szinte bármelyik taxisofőr tudni fog ja az utat; van vag y kétszáz méter. Ne adj túl sok borravalót. Mulass jól. Én a bankomba meg yek, azt hiszem. El is mentem, g yalog , mert fő az eg észség . Utam során áthaladtam a Soho kínaiasabb részein – ennek okát mindjárt világ ossá teszem –, és véletlenül benéztem eg y különösen jól berendezettnek tűnő étterembe. Elképedésemre ott ült Johanna, mély beszélg etésbe merülve eg y pocakos személlyel, akit a hely tulajdonosának néztem. Nem vett észre. Nem kell ahhoz született ag g odalmaskodónak lenni, hog y kissé ag g odalmaskodjunk azt látva, hog y nejünk elmélyült beszélg etésbe merül eg y étterem tulajdonosával a Sohóban, miközben nekem azt mondta, hog y a Bond Streeten vásárol. Féltékeny vag y g yanakvó embernek sem kell lenni, hog y kíváncsiság ébredjen bennünk, vajon mi meg beszélnivalója lehet az aránknak eg y ilyen étteremtulajdonossal. Hiszen nekem papírom van arról, hog y Johanna az én örökké szerető feleség em; szavát adta, hog y a Bond Streetre meg y, hog y veg yen eg y nercbundát vag y ilyesmit, és az étteremtulajdonos leg jobb barátja is kénytelen lenne beismerni, hog y ő, mármint az étteremtulajdonos annyira kínai, amennyire csak eg y étteremtulajdonos lehet, még a Sohóban is. Könyörg öm, eg y pillanatra se g ondolják, hog y nem kedvelem a kínaiakat; vannak kínai barátaim, akiknek az oldalasai osztrig amártásban meg szépítik az életet, és akkor még meg sem említettem a kacsafalatokat palacsintatésztában. Nem, ami eng em zavart, az a szituáció

helytelenség e, amely helytelenség eg y túlság osan is ismerős bizserg ést keltett a talpamban. Johanna, tudják, úg y volt hazug , ahog y az átlag feleség ek. Bár ez idáig csak rövid és heves ismeretség ről beszélhetünk, az a vélemény alakult ki bennem, hog y túl g azdag , túl mag abiztos, túl eszes ahhoz, hog y csip-csup üg yekben hazudjon. Akkor miért nincs a Bond Streeten, ahog y bejelentette, miért nem töltög et úticsekkeket és vásárolg at smarag dékszereket meg hasonlókat? Azt tettem, amit mindig , ha kétség eim vannak: felhívtam Jockot. – Jock – mondtam, elvég re ez volt a neve –, Jock, barátkozol még azzal a durva, ronda, süketnéma éjjeliőrrel annál a kiadónál a Soho Square-en? – Ig en – válaszolta velősen. – Akkor nyerg eld fel a motorkerékpárodat, szedd össze ezt az erős, süketnéma barátodat, és tedd ki a Gerrard Streeten. Ott menjen be eg y No Tin Fuk nevű étterembe, és lakmározzon. Adj neki erre némi pénzt, mert a kiadónál szerintem alulfizetik. Az étteremben diszkréten meg kell fig yelnie eg y g yönyörű szőkét, Mrs. M.-et… Ig en, azt, aki teg nap ment férjhez. És be kell vetnie a szájról olvasási tudományát. Eg y kövér kínai úriemberrel beszélg et; szeretném tudni, miről. – Ig en, Mr. Charlie. – És kérlek, Jock, siess. – Már hallhatja is, hog y itt vag yunk a sarkon – mondta. Fekvő helyzetbe ig azítottam a telefonkag ylót, és zavart fejjel elüg ettem a bankba. Ez nem az ig azi bankom volt, ahol a kimerített számlámat tartom, hanem az, amelyet a Meg takarítási Bankomnak nevezek. A szó szoros értelmében még csak nem is meg takarítási bank, hanem London leg hozzáértőbb metszetkereskedőjének rég óta bevezetett árusító helye; ez az ősöreg személy számomra érthetetlen okból nem értékel eng em. És hog y miért nevezem a Meg takarítási Bankomnak? Van eg y nag y és pazar kiállítású könyvem, a Rembrandt van Rijn összes metszete. R. van R. minden eg yes metszetének reprodukciójával, méretpontosan és olyan jó minőség ben, hog y az eredetivel vetekszik. Ráadásul a reprodukciók eg yenként vannak berag asztva, ami azt jelenti, hog y külön-külön nyomtatták őket, és eg y kis rag asztóval a széleken fog ták a lapokhoz. Valahányszor van néhány fölös fillér a zsebemben, mely fillérekkel nem akarnám terhelni a kedves embereket az adóhivatalban, elballag ok nevezett metszetárushoz, és veszek tőle eg y Rembrandt-metszetet. Eg y ig azit, természetesen, hiszen csak olyanokat árul. Ez a bevásárlás eltart eg y ideig , mert ő eg y becsületes ember, és a becsületes emberek meg eng edhetik mag uknak, hog y rag aszkodjanak a reális árhoz. Nem úg y, mint eg yesek. Amikor meg vettem eg y ilyen metszetet, hazatotyog tam, kitéptem a meg felelő illusztrációt az Összes Metszetből, és g yeng éden a helyére simítottam az imént vásárolt ig azit. Eg y közönség es betörőnek eszébe sem jutna elemelni eg y efféle könyvet, amely a dolg ok jelen állása szerint neg yedmilliót ér a világ bármely nag yvárosában. Az olyan decens fickóknak, mint én, csak ritkán kell menekülniük, de ha még is, akkor jól jön az efféle feltűnésmentes meg takarítás. A közönség es vámtiszt, hála az ég nek, alig szánna eg y pillantást eg y vaskos, unalmas művészeti albumra csekély vag y nulla pornog ráf tartalommal, amelyet eg y vaskos, unalmas

műkereskedő cipel mag ával. Az ősöreg metszetárus ez alkalommal vonakodva beismerte, hog y van eg y elég jó második lemezről készült nyomata, a Három fa, és úg y nézett rám, ahog y akkor szoktak a műkereskedők, amikor azt g ondolják, hog y nem eng edhetjük meg mag unknak a szóban forg ó műtárg yat. Én azonban az amerikai huszárcsínyemből kifolyólag zavarba ejtően tele voltam pénzzel, és meg vetően közöltem a férfival, hog y én ug yanennek a rézmetszetnek az első lemezéről perg amenre készült változatát szeretném meg venni. Emlékeztetett arra, hog y csak eg y ilyen példány van, történetesen Samuel Pepys albumában eg y Mag dalene Colleg e nevű intézmény könyvtárában, amely eg y Cambridg e nevű városban található, amely kétes tudományáról és úszóhártyás parasztság áról híres. Neg yven perccel később átadta a metszetet és eg y pohár jobb sherryt, mint képzelnék, mialatt én meg váltam eg y nag y, vulg áris köteg bankjeg ytől. A leg nag yobb metszettárolója felett volt eg y mahag óni tábla az eg yik leg kedvesebb szerzőm, a Példabeszédek 20. 14. szavaival: „Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.” Ahog y morg olódva kivonultam, felhívta rá a fig yelmem. – Van eg y még jobb író, a Példabeszédek 28. 20., aki azt mondja: „Ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.” – Azt hittem, ezzel meg fog tam, mert nyájasan meg kérdezte, hog y melyikünkre utalok. Nem g yőzhetnek, látják, nem g yőzhetnek. A közönség es műkereskedők a szabadidejükben emberi lények, de a becsületes metszetárusok eg y külön faj.

Íme az, amit mi, tudósok kifejtésnek nevezünk. Ha ön becsületes ember, a következő eg y-két oldal talán nem fog ja érdekelni. Becsületes ember ön? Biztos benne? Helyes, akkor lapozzon tovább, mert ez a rész arról fog szólni, hog yan használjunk fel pénzösszeg eket, amelyek korábban más emberek tulajdonában voltak. Nag y pénzeket elvenni másoktól, mint hallom, eg yszerű dolog annak, aki erős, bátor és nem alszik rosszul azután, hog y fejbe vert valakit, vag y más módon szeg te meg a törvényt. Bejuttatni a pénzüg yi rendszerbe a saját nevén, már eg észen más kérdés. Nézzünk meg néhány példát, a leg alsó szinttel kezdve. A szimpla bűnöző, akinek nincs más dolg a a balhéban, mint előtte lopni eg y kocsit a meneküléshez, és az esemény után letörölni róla az ujjlenyomatokat vag y eg yéb „foltokat”. Kap mondjuk 500 fontot használt eg yfontos bankjeg yekben, és nem törődve a felettesei intelmeivel, költekezni kezd a helyi kocsmában, mindenkit meg hív eg y italra. A kékek 72 órán belül elkapják, és szépen meg kérik, nevezze meg a bűntársait. Nem nevezi meg , de nem betyárbecsületből, hanem azért, mert a feletteseinek volt annyi eszük, hog y ne árulják el a nevüket. Ez sajnálatos körülmény a szimpla bűnözőnek, mert a zsaruknak meg kell g yőződniük arról, hog y valóban nem tudja. Gyakran elfárad, mire vég ül a bíróság elé áll. A valamivel kevésbé szimpla bűnöző, akiben van eg y kis eg észség es g yávaság , értesülve az (A) bűnöző elfog ásáról, éjnek évadján fog ja az 1000 fontját használt bankjeg yekben, és elrejti a leg közelebbi nyilvános vécében, telefonfülkében vag y más rossz szag ú helyen, és reg g el folytatja a becsületes fémhulladék-kereskedői vag y akármilyen tevékenység ét.

A sima modorú alak, aki nem tett mást, csak tippet adott, felvág ja az ág ymatracát, és elrejti benne a 25 000 fontot, amíg a feleség e kékre festeti a haját a fodrásznál. Nyolc vag y kilenc hónap múlva, amikor már biztonság osnak véli a helyzetet, vesz eg y nyaralót, és készpénzben teszi le az előleg et. Meg jelenik két nyájas úr az adóhivataltól, hog y elbeszélg essen vele, és elég edetten távoznak. Miközben az emberünk meg könnyebbülten sóhajt, két másik nyájas úr érkezik kék eg yenruhában, azzal a javaslattal, hog y veg yen mag ához fog kefét és pizsamát. Most jön a keménymag , a kérdéses bűnbanda mag asabb köreiből. Az eg yik bűnöző, nevezzük (D)-nek, rég ivág ású: hisz abban, hog y eg y anonim svájci bankszámla olyan biztos, mint a Parlament. Nem hallott még Guy Fawkesról. Az Interpolról már hallott, de azt hiszi, hog y a hozzá hasonló emberek védelmét látja el – az olyan emberekét, akiknek anonim számlájuk van svájci bankokban. A bíróság i tárg yalása hosszú, költség es és bonyolult. Kellemes munkát kap a börtönkönyvtárban, de borzalmas dolg ok történnek vele a zuhanyzóban. Ő azt hiszi, hog y meg úszhatja; két útlevele van. Mondjuk 150 000 font a része. Nem számol rosszul: szép pénz az, teszem azt South Norwoodban, de hamar elfog y, ha valaki a mai árak mellett jár-kel a világ ban, kivált ha még azt is meg kell szerveznie, hog y szerető feleség e utánamenjen Peruba vag y valami hasonló helyre. Nos, (F) majdnem a leg okosabb a bandából. Először is biztonság ba helyez eg y csinos, 20 000 fontos summát, arra az esetre, ha börtönbe kerülne. (Mint az köztudott, 20 000 fontért a világ bármelyik börtönéből ki lehet jutni.) Aztán az ebül szerzett jószág maradékából vesz eg y szmoking ot, jóval eleg ánsabbat, mint a társadalmi helyzetéhez illik, és belép eg y olyan szerencsejáték-klubba, ahol csúnyán néznek ránk, ha olyan plebejus dolg ot látnak nálunk, mint eg y tízfontos bankjeg y. Vesz pár száz font értékű zsetont; különböző asztaloknál játszik hajnalig , ad a bájos pénztáros hölg ynek eg y marék zsetont és bankjeg yet, leg yen mondjuk 2000 font, hog y nyisson neki számlát. Ad neki eg y tízes borravalót is, hog y a hölg y azt hig g ye, nyert. Hónapokig diszkréten folytatja ezt, néha látszólag veszít, de általában nyer. A bájos pénztárosnő időről időre közli vele, hog y már reng eteg pénz van a számláján, és a bizonyíthatóan szerencsejátékon nyert nag y összeg et áthelyezi a bankszámlájára. Évi minteg y százezer fontot lehet íg y leg alizálni, ha óvatos az ember. Ő az, aki az eg észet meg szervezi. (G) már eleve nag yon g azdag . Neki nincsenek g ondjai: a cég eiben úg y tűnik el az az eg yharmad millió, mint hópehely a serpenyőben. Biztos vag yok benne, hog y ez valahol tanulság os.

És ha már itt tartunk, merem állítani, hog y a Rembrandt-metszetes könyvemben jobb tanulság lakozik.

Hazatérve odúmba az Upper Brook Street (W1) neg yedik emeletén (tudom, hog y duplex, de akkor is rablásnak tartom a heti 275 fontot), boldog an helyeztem el új szerzeményemet az Összes Metszetben, amikor besompolyg ott Jock.

– Jock – mondtam szig orúan –, kértelek már, hog y ne sompolyog j. Nem tűröm a sompolyg ást. Az alvilág i réteg ekre emlékeztet. Ha fejlődni akarsz, tanulj meg rebbenni. Hog y hívják azokat a hajós öltözéket árusító kereskedőket a Piccadillyn, a Bond Street vég én? – Gieves? – Az az. Na látod – mondtam teljes jog g al. Jocknak nem erősség e az ilyesmi. Meg várta, míg az utolsó cseppig kiélvezem a jog osultság om, és csak aztán kezdett el beszélni. – Meg kaptam a rossz hírt. – Rámeredtem. Nem adta külső jelét ag ysérülésnek, de ezek a jelek nem szükség képpen láthatóak kívülről, hiszen mint az műkereskedői körökben köztudott, ha beletömjük Jock ag yát eg y sündisznó köldökébe, az csak pillanatnyi, futó kellemetlenség et okoz a kis jószág nak, míg Jocknak a mag a részéről fel sem tűnik a veszteség , eg észen addig , amíg nem akar dominózni. – Milyen rossz hírt? – kérdeztem nag y sokára. – Meg kaptam, amit a Rosie írt – mondta. – Ő a süketnéma haverom. Ez a beceneve. – Te jó ég , ez is olyan? Milyen fura lehet neki a fog yatékosság aival. Ő akkor jelnyelven kuncog és selypeg ? – Nem. A teljes neve Rosenstein vag y Rosinbloom, vag y eg y olyan dig ó név, de nem szereti, ha íg y hívják, mert utálja a külföldieket. – Értem. Akkor lássuk. – Átadott eg y újság ot a sportrovatnál kihajtva: ennek a marg óira jeg yzetelt Rosie. Kapott tőlem instrukciókat az álcázásra: eg y vad külsejű kiadói őr, akit írni vag y olvasni látnak, csak akkor nem kelt g yanút, ha azon dolg ozik, hog y meg tippelje az aznapi vesztest, és számolg atja, mennyit hozna az erre vag y arra tett eg y font a levonások után. Ezt írta le: „Nem tudtam oda ülni, ahonnét látom a ferdeszemű bag ólesőjét, de a hölg yé oké volt, láttam, hog y szép ajka van – itt összeráncoltam a homlokom –, és le tudtam olvasni róla minden szót, amit mondott. – Itt kisimult a homlokom. – Azt mondta, hog y Nem, Mr. Lee, már elmag yaráztam, hog y nem akarok eg ymillió fontot. Nekem vannak nőim, mag ának van szervezete. Nem akarom eladni a részem. Nag yon jól fog járni a saját részével is. Én tudom finanszírozni a mag amét. Utoljára kérdezem, van alku, vag y nincs alku. Helyes. Most mennem kell vásárolni. Ajándékot kell vennem a férjemnek, hog y jó kedve leg yen, amikor meg kérem, hog y fog lalkozzon a nőkkel.” Újra meg újra elolvastam. Az eg yetlen jó szó az állapotomra a döbbenet. Természetesen nem voltak olyan illúzióim, hog y Johanna szent lenne – elvég re g azdag , ug yebár –, de hog y prostituáltak! Eg yszerűen elkápráztatott az az éleselméjűség és arcátlanság , amellyel feltámasztja az eg ymillió font meg keresésének e csodásan ódivatú módszerét. Johanna tényleg eszes, még eszesebb is, mint g ondoltam. Csak az a feltevés nem hag yott nyug odni, hog y eng em is be akar venni. Mindig az volt az elvem, hog y a feleség nek szabadság ot kell adni, sőt bátorítani kell az önállóság ra, de a házastársat nem kell mindenbe bevonni. Rendezzen az asszony koktélpartikat, amíg g yőzi a szeszfőzde, de ne akarja, hog y udvariaskodjak a rémes barátaival. Kötög essen csak, vag y űzzön más eg észség es sportot, de ne várja tőlem, hog y tartsam a fonalat. Mindenekfelett pedig ártakozzon bele nyug odtan valami kis jövedelmező törvénytelenség be – de semmi esetre se kérje C. Mortdecai részvételét, kivéve abban, hog y

közismert jó ízlésével seg ítsen elkölteni a hasznot. A prostituáltak tartását, tudják, szig orúan tiltja a törvény. Ez közismert. Elkaphatnak; képzelhetik, hog y kuncog nának a barátaim. Hog y kuncog nának, te jó ég : miután annyi kétes üg yletet túléltem, azért csípnek el, mert rossz életű hölg yek erkölcstelen keresetéből élek. Nem tudom, hog yan reag álna az utca embere, ha meg tudná, hog y újdonsült feleség e nag ykutya a prostituáltak futtatásában. Eg yesek nyilván előhalásznának eg y kisméretű zsebszámológ épet, és elkezdenének százalékot számolni. Mások összecsomag olnának, és menekülőre fog nák. Én felhívtam volna Blucher ezredest, hog y beszámoljak neki, de nem volt hajlandó felvázolni, milyen eljárással léphetek vele kapcsolatba; majd később meg teszi, íg érte, addig is „hallás után” kell játszanom. (Ezt lefordította nekem: Keressen mag ának fog ódzókat, Mortdecai; nag yon kicsi heg yet kell csak meg másznia. Hitesse el mag ával, hog y van odafönt eg y pasas kötéllel. Szerintem menni fog .) Mivel nem telefonálhattam, B tervet alakítottam a helyzethez, amely abból állt, hog y erősen meg fog ódzkodtam eg y palack skót whiskyben, és elolvastam néhány oldalt eg y Mulliner nevű ember kalandjairól, amelyeket a néhai P. G. Wodehouse beszélt el. Eg y idő után már nehéz volt koncentrálnom, mert folyton csöng ettek, és hajbókoló fickók hoztak hatalmas kartondobozokat, tele Johanna zsákmányával. De mire vég ül mag a is meg érkezett, eng em már ellazítottak Mulliner meséi, és a skót whisky is meg tette g yóg yító hatását. És nag yon nem voltam mézeshetek-lelkiállapotban. Annak az arának az ártatlan hevével ölelt át, aki soha nem beszélt másról kínai étteremtulajdonosokkal, csak arról, hog y hazavinné a maradékot a kutyának. Ki-be rohang ált a hálószobában, értékes kartondobozokat tépett fel, és elvonult előttem a tartalmukban. Hallattam a kellő hang okat, de lélekben nem voltam jelen. Az ig azat meg vallva a lelkiismeretem – akivel húsz éve nem vag yok beszélő viszonyban – azt mormolta, hog y eg yedül a dobozokból eg y hétre kitelne eg y éhező tőzsdealkusz szivarszükség lete. Utolsó trükként Johanna eg y hálóing ben jelent meg előttem, amelyhez képest olyannak tűnt az előző esti, mint amit eg y nyug díjas iskola-ig azg atónő viselne a sarkvidéken. Összerándultam. – Johanna – mondtam, miközben az ölembe ült. – Hmm? Meg köszörültem a torkom. – Johanna, drág ám, lesz valami jó ma este a televízióban? – Nem. – Honnan tudod ilyen biztosan? – Sosincs. – Ne nézzük meg még is az újság ban? Lehet, hog y elszalasztunk eg y rég i Gary Cooper vag y Humphrey Bog art vag y… – Ma este – mondta határozott, de szerelmes hang on – semmi sem lesz a televízióban. Hacsak… – vetett elismerő pillantást a nag y, masszív felépítésű készülékre – …én neki nem dőlök. Már ha tényleg azt szeretnéd, hog y leg yen valami a tévében. – Könyörg ök, próbálj illedelmes lenni – mondtam neki hűvös brit hang on. – Most nyilván azt

próbálod meg fog almazni, hog y mivel nincs semmi a televízióban, szeretnél moziba menni az este. – Minden mozi zárva. Azt még se mondhattam neki, hog y hazudik, ig az? Azt se mag yarázhattam el bő lére eresztve, hog y a Piszkos bugyik vag y a Tizenéves ablaktisztító kalandjai meg tekintése talán felforrósít addig a pontig , ahol már el tudok feledkezni az ijesztő szajhakereskedelemről, amelybe bele akar ráng atni, és rá tudom venni a Jó Öreg Ádámot, hog y játssza el a vág ytól eszét vesztő vőleg ény szerepét. Készítettem neki két, de az is lehet, hog y három erős – reményeim szerint altató – italt, aztán követtem őt az ág yba.

7. Mortdecai olyan utasítást kap, amelyet rendes ember fontolóra sem venne Tisztem volt a leg méltóbbat szeretni; biztos hasznom lett volna, ha tudom; és örömöm is, ha észreveszem. Guinevra

Az éjszaka folyamán ismételten meg erősítést nyert az E- és a B12-vitamin serkentő hatásába vetett bizalmam, majd jól meg érdemelt disznó álomba merültem, de Johanna felrázott, és azt mondta: – Charlie, kis csődöröm, szeretném, ha meg tennél nekem valamit… – Drág ám, hiszen épp az imént… Nem vag yok már fiatal ember, ahog y azt elmag yaráztam… Talán majd reg g el… – Buta, nem is arra g ondoltam. Minek nézel te eng em, nimfomániásnak? Motyog tam valami nem eg észen lovag iasat a kíméletről, és álmosan visszafúrtam mag am meleg , nyirkos keblei közé. – Én valami teljesen másra akarlak meg kérni. – Meg rezzentem; e szavak meg rostálódva szűrődtek át kiérdemelt szenderg ésembe, amelynek immár átadtam mag am. Torkon rag adott a g yanakvás; szinte hallottam a fog am vacog ását. – Johanna, drág ám – mondtam a leg érvelőbb hang on, ami csak tőlem telt –, nem lenne jobb a holnap este, bármire is, amit a fejedben forg atsz? Merthog y… Johanna felnevetett. – Ig en, drág a Charlie, tudom, hog y nem vag y már fiatal ember… bár sokakat meg tudnál téveszteni. – Elvig yorodtam. – Persze csak sötétben – folytatta, elrontva a kedvem. – Nem, most nem a szépség es mirig yeidet akarom meg csapolni. Vag yis csak azokat, amik az adrenalint termelik. Azt szeretném, ha meg ölnél nekem valakit. Oké? – Ha meg ölnék valakit? – motyog tam álmosan. – Hog yne. Bármikor. Örömmel vág ok le eg y sárkányt vag y kettőt, bármikor. Mármint bármikor reg g eli után. Most viszont aludnom kell. Meg rázta a vállam, amitől csak még határozottabban, még elszántabban kívántam aludni. Akkor eg y sokkal érzékenyebb testrészemet rázta meg , és én háborog va felriadtam. – Amondó vag yok – mondtam –, hog y ezt ne csináld! Kárt tehetsz vele eg y férfiban. És akkor mi lenne veled? Tönkretennéd a mézesheteidet, ezt nyilván mag ad is belátod. Jóccakát! Ellentmondást nem tűrően ült fel az ág yban, mag ához húzva majdnem az eg ész takarót. Nem volt más választásom, mint felébredni. Felébredtem. És nem tettem úg y, mintha jó kedvemben

volnék. – Drág a Johannám, nem ez a meg felelő időpont vag y alkalom a hisztériázásra. Szerte a világ on a férfiak és elbűvölő ág yastársaik nyug odni térnek, bőrszíntől és vallástól füg g etlenül, elvonulva a szöveteket reg eneráló nyolc vag y kilenc órára. Kértél tőlem valamit, és én beleeg yeztem, hog y holnap teljesítem. Nem emlékszem, mi volt az, de lesem a leg kisebb kívánság aidat is. Holnap. Bármi leg yen az. – Ó, Charlie, hát máris elfelejtetted? Csupán annyit kértem, hog y ölj meg nekem valakit. Nem tűnik olyan nag y kérésnek eg y ifjú férjtől, aki a mézesheteit éli. De ha még is g ondot okoz… – A leg kevésbé sem, drág ám, nem kell nyűg ösködnöd. Eg y pillanat műve az eg ész, eg y pillanat műve. Csak add meg Jocknak az ürg e nevét és címét, és holnapután elintézi. Most pedig jó éjszakát, szívem. – Charlie! – Jól van, na, akár holnap este is elintézheti, de be kell szereznie eg y lenyomozhatatlan pisztolyt, ug ye meg érted? Arra még sem kérhetem meg , hog y a saját Lug erével lője le az ürg ét, nem ig az? Ezt bizonyára meg érted. – Charlie, az a személy, akit meg kellene ölni, nem eg y… ürg e. Talán még azt sem tartanád helyesnek, hog y személynek nevezzük. – Rébuszokban beszélsz, szívem – sóhajtottam. – Még is, ki volna ez a fenség es illető… annak a rohadék Ang liának a királynője? Örömében összeütötte a tenyerét, mint eg y kislány. – Ó, Charlie, kitaláltad, kitaláltad!

Kifejezetten emlékszem, hog y másnap jó reg g elt köszöntem Jocknak. – Jó reg g elt, Jock. – Pontosan e szavakat használtam, mert ezek soha nem tévesztenek hatást. – Reg g elt, Mr. Charlie – értett eg yet Jock, és a kezem üg yébe tette a teás tálcát. – Reg g eli? – kérdezte. – Azt hiszem, vajas tojást kérek. – Rendben, Mr. Charle. Rántottát. – Vajas tojást – ismételtem meg (de Jock nem fog eng edni ebben a nyelvi kérdésben) –, nag yon folyósan. Ne verd fel őket túlság osan, utálom, amikor darabkákra esik szét. A jó vajas tojás nag y, puha, krémes tömbökből áll. Mint a roedeani iskolás lányok. – Pirítós? – Eg yedül ezt a reakciót bírtam kiváltani belőle. – Hát persze hog y pirítós. A pirítóskészítés eg yike a kevés tudományodnak; ki kell használnom, amíg még birtokában vag y a képesség eidnek. Jockot nem lehet kizökkenteni: villámg yorsan jött a riposztja. – És eg y Alka-Seltzert, ha jól g ondolom – mondta. Game, szett, meccs, mint mindig . – Kérlek, sózd meg nekem a tojást – mondtam, minteg y beismerve a vereség em –, én mindig túlsózom, és elrontom. És ne felejtsd el, kérlek, hog y abból a finom fehérborsból teg yél rá, ne abból a durvára őröltből a Rubitól. (Cipriani a velencei Harry’s Barban eg yszer elmondta

nekem, miért nevezik a jobbfajta pincérek „Rubi”-nak azt a nag y borsdarálót: a néhai ünnepelt brazil playboy, Porfirio Rubirosa tiszteletére. Részemről nem értem, mert nekem tiszta az elmém.) Jock úg y tett, mint aki nem hallja; eg yszerű trükk, ha tényleg nem hallunk valamit, és ig en méltánytalan az olyan munkáltatóval szemben, aki nag y nehézség ek árán próbál feljutni az éberség felszínére. Kapja be, g ondoltam keserűen. Aztán eszembe jutott valami. – Apropó, Jock – vetettem oda könnyedén. (Ha ön történetesen és ne adj’ isten háziorvos, akkor jól kell ismernie az „Apropó, doktor” játszmát. Íg y működik: a pasas ag g ódik, mert élénkzöld színű lett a bal heréje, íg y hát elmeg y az orvosához, akinek fejfájásra és székrekedésre panaszkodik. Mag ához véve a recepteket az ajtó felé indul, de kezével a kilincsen visszafordul, és könnyedén odaveti: – Apropó, doktor, valószínűleg semmi jelentőség e, de…) – Apropó, Jock – vetettem oda könnyedén –, Mrs. Mortdecai le szeretné lövetni a királynőt. – Rendben, Mr. Charlie. Két vag y három tojást mondott? – A királynőt – erősködtem. – Ig en, hallottam. A vén buzeránsra érti, aki azt a transzvesztita klubot vezeti Twickenhamben. Holnap este elintézem, nem g ond. Bár perkálnia kell, hog y veg yek eg y öreg mordályt, nem használnám erre a jó Lug eremet. – Nem, nem, Jock. Én II. Erzsébet királynő őfelség éről beszélek, akit Isten óvjon, és akin soha nem meg y le a nap, etcetera. – Jock elnémult; aki nem ismeri, azt hihette volna, hog y g ondolkodik. – Jock – mondtam kisvártatva, nyomatékkal. – Ereszt az üveg szemed. Vedd ki, könyörg ök, és töröld meg . – Nem ereszt. Sírok – mondta szég yenkező, de eltökélt hang on. – He? – Ig en, mert annyira szeretetreméltó hölg y, nem ig az? Soha nem fizetett nekem sört, de nem is bántott. Tudom, hog yan kell reag álni a költői kérdésekre: nem kell válaszolni rájuk. – Nem lehetne inkább az eg yik earlt… – Nem! – …vag y herceg et… hiszen senki… – A királynőt – mondtam határozottan. – Személyes okokból, úg ymint félelem, g yávaság , hazafiasság etcetera, én éppen úg y vonakodom elkövetni ezt a hitvány tettet, de a nemzetközi politika állása szerint meg kell lennie. A feleség em szerint is. Két tojást, lég y szíves. – Két tojást – motyog ta, és kitámolyg ott a szobából. Mennyire szerettem volna visszamerülni ártatlan álmomba, de a nag y idők üg yei fülön csíptek, ráadásul Jock meg sértődik, ha hag yom kihűlni a tojást. Meg ettem az utolsó morzsáig , bár távolról sem volt tökéletes, és evés közben tervet szőttem. Eg y óra múlva, hanyag öltözetben és szándékosan borotválatlanul, elmentem konzultálni a feg yverkovácsommal. Nem az ig azi feg yverkovácsomról beszélek, természetesen; ő eg y

püspökféle személyiség , aki eg y homályos, csendes házban lakik a St. James Palace mellett, és tudja, mi a különbség eg y úriember és eg y személy között. A pasast, akit felkerestem, nevezhetjük a másik feg yverkovácsomnak, és roppant becstelen fig ura, aki illeg ális lőfeg yvereket árul személyeknek, és az az eg yedüli kétkezi tudománya, hog y új csöveket illeszt olyan pisztolyokhoz, amelyek eg y kis bajba kerültek, illetve lefűrészel néhány hüvelyket sörétes puskák csövéből. Eng em eg yfajta Jim uraság nak, a vidéki házak ékszertolvajának hisz, és nem tartom helyesnek meg ing atni ebben a hitében. Természetesen nem tudja a nevem. Eg yetlen elve, hog y nem ad hitelt, nem fog ad el csekket és nem ad el lőfeg yvert íreknek. Utóbbit nem azért, mert nem kedveli az íreket vag y a politikájukat, hanem a saját érdekükben. Nincs meg g yőződve arról, hog y helyesen tartanák a feg yvert, értik, és szereti, ha a vevői visszajárnak. A szokott mog orvaság g al fog adott: az illeg ális lőfeg yverrel kereskedők szinte sohasem mosolyog nak, bizonyára önök is észrevették. Diszkrét öltözéke eg y mocskos atlétatrikóból és alsónadrág ból állt, lelapított répavörös haja izzadság tól sötétlett. Cukrozott almát készített, mert ez volt a fedőtevékenység e, és az elsötétített, nyomorúság os helyiség ben, amelybe bevezetett, fullasztó volt a meleg és a fortyog ó cukor, a rohadt g yümölcs meg a feg yverolaj szag a. A darazsak és a dög leg yek zúg ása az ősöreg cukroskádakban elég g é meg rémisztett. (Gyerekkoromban eg yszer lenyeltem eg y darazsat eg y pohár limonádéval; meg csípte a bal mandulámat, és az anyám – félszívvel, de jól nevelten – már az életemért ag g ódott. Manapság eltaposom a darazsakat, ha nem fig yelnek a természetvédők.) – Üdv, Ging e! – kiáltottam. – Sz’asz, haver – válaszolta. – Mondd, Ging e, nem mehetnénk át eg y másik helyiség be? Selyem alsónemű van rajtam, és szörnyű, ha abban meg izzad az ember. Kelletlenül bevezetett eg y kis, túlzsúfolt hátsó szobába, amely ug yanolyan jég hideg volt, mint amilyen trópusi a műhely. Öntudatlan kellemmel a nyakába kanyarított eg y lopott nercbolerót, és rákuporodott eg y lószőrrel kitömött puffra. Azt kell mondanom, mókásan nézett ki, de nem mertem vihog ni: Ging e nag yon erős, durva fickó, és arról híres a Poplar neg yedben, hog y a leg kisebb provokációra is ütni kezdi az ember érzékeny testrészeit. – Eg y barátom… – indítottam. – Ó, ah – vicsorog ta. – Eg y barátom – ismételtem meg határozottan – kisebb kereskedelmi jelleg ű orvvadászatot, avag y selejtezést űz a hős Skócia Felföldjén. Folyamatos meg rendelése van vadhúsra eg y szállodától, amelynek elfelejtettem a nevét. A rendőrség elvette a puskáját, és nem akarják visszaadni. Másikra van szükség e. Mit tudnál adni, Ging e? – Semmit. – A barátom kissé háklis a feg yvereire – folytattam. – Szeretné, ha márkás lenne. És leg yen retesze, nag y sebesség e és komoly ütőereje. – Semmi ilyenem nincs. – És új leg yen a muníció; nem valami hadsereg ben leselejtezett szemét.

– Most mennem kell, haver. – És persze kell hozzá eg y jó távcső is. – Kopj le. Eddig jól alakult a párbeszéd, a protokoll a leg szebb hag yományokat követte. Az olyan pasasokkal üzletelni, mint Ging e, rendkívüli módon hasonló eg y szovjet kereskedelmi deleg ációval folytatott tárg yaláshoz. Előhalásztam a laposüveg whiskyt, és odaadtam neki. Üveg ből ivott, a piszkos kutya, és nem adta vissza. Böfög ött, bedug ta a kezét az alsónadrág jába, és elg ondolkodva vakarózott. – Van eg y Manlicher – morog ta eg y újabb korty után. Eg yütt érző arcot vág tam, és penicillinkúrát javasoltam. Nem reag ált. – Háború előtti. – Nem. – Hármas tölténytár. – Nem jó semmire. – Eg y g rófé volt. – Mi? – Gróf. Ők Grafnak mondják. Ott van a címere a závárlemezen, színarany, meg minden. – Ez eg yre rosszabb. – És soha nem került bajba. Garantálom. – Kezd érdekelni, Ging e. – Kétszáznyolcvan font. Kápé. Felálltam. – Majd meg említem a leg közelebbi milliomosnak, akivel találkozom. Üdv, Ging e. – Szép Zeiss távcsöve van, két és feles. – Két és feles! – hápog tam (próbálják elhápog ni azt, hog y „két és feles”). –Semmire sem jó, ig az? – Nézd – mondta –, ha neked ennél nag yobb távcső kell, akkor nem puskát akarsz, hanem eg y lég elhárító ág yút. Itt már kezdtem meg sértődni, amit azonnal meg érzett; benne is meg volt az a hatodik érzék, ami verhetetlenné teszi az örmény szőnyeg kereskedőket. Kiosont, és eg y karcsú, eleg áns bőrtokkal tért vissza. Lerakta oda, amit még mindig szeretek az ölemnek nevezni. Abban volt a Manlicher, három könnyen összeállítható részben; a mesterlövésztávcső eg y ráillesztett lámpával, hog y éjjel is lehessen krokodilokra és szeretőkre lőni; kétszáz fontnyi meg lehetősen új, 7.65-ös lőszer, hog y a rózsafa tisztítóvesszőről, az ezüst olajtartóról, a címeres szendvicsdobozról, a tekercs flanelről és a szerszámkészletről – benne még eg y olyan eszköz is, amellyel cserkészfiúkat lehet kipiszkálni a cserkészlányok bug yijából – már ne is beszéljünk. Ig en szép volt, a mag aménak akartam tudni. – Ezért eg y vag yont kapnál eg y rég iség kereskedőtől – ásítoztam –, de a barátomnak olyasmi kell, amivel lőni lehet. Senki sem használ efféle játékszert azóta, hog y Göring az őslápon bolyong ott. – Kétszázhetvenöt font – mondta –, ez az utolsó szavam.

Húsz perccel, két indulatkitöréssel és eg y laposüveg whiskyvel később a puska tulajdonosaként távoztam, amelyért kétszáz fontot fizettem: pontosan annyit, amennyivel eleve számoltunk mindketten.

– Mire jó eg y ilyen öreg vacak? – kérdezte Jock g orombán, amikor hazaértem. – Ezzel fog juk vég rehajtani a feladatot. – Mag a. Én nem. – Jock! – Én brit vag yok. Amúg y meg ma este kimenőm van, és elmeg yek dominózni. Van hideg sült a hűtőben. A Madame valami Clarence House nevű kocsmába ment. Eg y mozdulattal hideg en elbocsátottam. Anélkül is elég rosszul állnak a dolg ok, hog y vitába bonyolódnék a nag y mellényű szolg ákkal, akikben annyi lojalitás sincs, hog y társai leg yenek elnéző g azdájuknak eg y olyan tradicionális ang ol sportban, mint a királyg yilkosság . A hideg sültnek a hűtőben kiszáradt a széle; kölcsönös meg vetéssel méreg ettük eg ymást, mint két nő, aki ug yanolyan kalapban jelent meg az ascoti Királyi Páholyban. Felvettem eg y valamivel eleg ánsabb öltönyt, és elmentem az Isow’sba, ahol többet ettem a kelleténél. Mindig íg y jár az ember az Isow’snál, de meg éri. Korán meg tértem keskeny ág yamba az öltözőszobában, mert emésztenem kellett, továbbá bőszen elmélkednem és tervet szőnöm. Hallottam, hog y Johanna résnyire nyitja az ajtót – meg g yőző alvóhang okat adhattam ki, mert visszahúzódott. Csak annyi zörg ést és csattanást észleltem, amíg bedobta a tiaráját az ékszerdobozba, aztán minden elcsendesült. Folytattam az elmélkedést és a tervezést. Mire elaludtam, kidolg oztam eg y háromlépcsős tervet: Szerezni eg y felismerhetetlen álruhát. Keresni eg y mesterlövész-állást. Meg szervezni a menekülőutat. Nekilátni valaminek és elvég ezni valamit meg érdemli az éjszakai nyug almat, és az éjszakai nyug almat, amelyben részem volt, csupán az emésztőtraktus meg elég edett zajai törték meg , amelyeket mindenki ismer, aki az Isow’snál vacsorált. Mi tag adás, volt néhány zűrös álmom, de mindig is azt tartottam, hog y az álmok elmesélése a harmadik leg unalmasabb dolog , amit ember tehet. A másik kettőt nem szükség es meg neveznem.

8. Mortdecai beledugja rémült lábujját a királygyilkosság cápáktól hemzsegő vizébe Ó, emberi nem, vaksi, nyomorult! Közülünk hány ítéli önmag át életfog ytig tartó kínokra, mert összetéveszt ig azat és hamist! Geraint és Enid

Az öltöny rémes volt, eg észen rémes. Nyilvánvaló, hog y eg y színvak román stricinek készült, esetleg eg y homokosnak, valamikor az 1940-es években. A kék-narancssárg a minta kockái, el kell ismerni, alig voltak nag yobbak eg y átlag os cig arettapaklinál: a stricinek vag y a homokosnak talán az volt a célja, hog y ne keltsen feltűnést. A zsebekben nem voltak mocskos képeslapok, sem g yári selejtjelölés francia betűkkel: ez meg nyug tatott afelől, hog y az öltöny leg alább meg járta a tisztítót. Eg y ÚRIEMBEREK RUHÁZATÁVAL KERESKEDÜNK nevű üzletben vásároltam, és tényleg esen olyan ráncokat vetett a vállamnál, mint eg y réteg elt lemezes g ardróbszekrény. Az ÚRIEMBEREK RUHÁZATÁVAL KERESKEDÜNK eladott nekem eg y pár hozzáillő cipőt is, bár ennek barna és fehér fénykora még korábbra eshetett – eg y piti szerencsevadász nemesúr villog hatott vele a Monte Carló-i Salon Privében, mondjuk 1936-ban. Csak eg yszer néztem meg mag am a próbafülke tükrében; az öltöny kidudorodásai láttán talán meg borzong tam, de esküszöm, hog y nem jajdultam fel. Az ÚRIEMBEREK erőforrásai kimeríthetetlennek tűntek. – Hun tanálok – kérdeztem leg jobb közép-európai akcentusommal –, hun tanálok eg y jaú erős hang szertaukot a hang szeremnek? Nag yjábúl ekkorára vóna szükség em – ahog y meg mutattam, az utálatos öltöny keg yetlenül bevág ott a hónaljamba –, olyasmire, mint amiben a csikág ói g eng szterek hordják a g éppisztolyukat, ha-ha! – Jó helyen jár! – rikkantotta Mr. Ú. R. K. – Erre tessék, uram, vig yázat, lépcső! A hang szertok, mondhatni, a specialitásunk. Parancsoljon, biztos vag yok benne, hog y itt meg találja álmai hang szerhüvelyét! – Gyanakodva pillantottam rá, hog y milyen kétértelmű célzás akar ez lenni, de nem úg y tűnt, mintha ug ratna. És valóban nag y választék volt masszív felépítésű hang szertokokból, ritka és bizarr látványt nyújtottak. Lelki szemeim felmérték a Manlichert (minden valamirevaló műkereskedőnek elég rápillantania eg y keretre, hog y tudja, illik-e bele valamelyik képe, vag y lehetne-e úg y méretre vág ni, hog y ne vesszen el a farag ás mintája), és g yorsan ki is választottam eg y perverz formájú tokot, amelyet nyilván

eg y bariton szaxofonnak terveztek, és csak annyit morfondíroztam, hog y ne keltsem fel Ú. R. K. g yanúját. Bedug tam az eleg áns úriember förtelmes öltönyét és a hozzáillő cipőt a hang szertokba, és rosszkedvűen hazavánszorog tam, kimerülten, akár eg y Stoke Pog es-i szántóvető. Csak a Lillywhite’sba ug rottam még be, hog y veg yek eg y olyan kockás g olfsapkát, amelyről azt hittem, hog y csupán P. G. Wodehouse műveiben létezik. A Lillywhite’sban a yorkshire-i akcentusomat használtam, hog y meg tévesszem őket. Akkor már nag y ravaszan a vállamra dobtam a titkosüg ynök-kabátot, amelyben úg y éreztem mag am, mint eg y borostyánnal benőtt torony. Azt hiszem, nem keltettem g yanút; még akcentus nélkül is északról jött embernek néztek volna, hiszen ki más viselne ilyen sapkát? Jock lesújtó pillantást vetett a hang szertokra, amikor beléptem a lakásba. A második, nem lesújtó pillantása az ég nek, avag y a plafonnak szólt, és úg y lehetne szavakra lefordítani, hog y „te szentség es ég ”. – Könyörg ök, tedd be ezt a bendzsókoporsót az öltözőszobám g ardróbjába – mondtam méltóság teljes, főnöki tónusban –, és ne nézz bele, ha kérhetem, mert még eng em is sokkol a tartalma. A hatás, amit eg y ilyen redves disznóra tenne… – Nem rendes fickót akart mondani? – Lehetség es, lehetség es. De mindeg y is, mondd meg nekem, köntörfalazás nélkül, a saját szavaiddal, eg y apró részletet sem mellőzve, hog y mi lesz ma a vacsora. – A madam elment – közölte elég edetten. – Bridzselni. – És? – kérdeztem g őg ösen. – Ezzel azt akarod mondani, hog y nekem is el kell mennem, ha vacsorázni akarok? Hát nincs semmi a spájzban? Te, Jock, kenyeret és sajtot fog sz enni? Ezt nehezen hiszem, hiszen világ életedben a társadalmi szinted felett étkeztél. – Jock kancsalított, eg yik szemét a padlóra, a másikat a mennyezetpárkányra, a társadalmi szintje fölé vetve. – Gondoltam, bekapok eg y-két falatot – motyog ta a leg civilizáltabb hang ján. – Ig en? – nóg attam g yeng éden. – Ig en, eg ypár palacsinta kaviárral töltve, eg y kis tejföllel, ami meg maradt, ug ye, aztán néhány füstölt hering borral meg locsolva, amit a saját pénzemből vettem, be tudom bizonyítani. Aztán már semmi, csak eg y hirtelensült abból a steakből, ami úg yis a szemétbe menne, és kotyvasztanék hozzá valamit csirkemájból és hasonlókból. – Azt akarod nekem mondani – kérdeztem hideg vérrel –, hog y ez csak eg y főre lenne elég ? Lojálisan vég ig g ondolta a dolg ot. – Kaviárral nem állunk valami jól – mondta vég ül. A kezébe nyomtam a kulcsaimat. – Tíz perc, oké, Mr. Charlie? – Úg y érted, tíz perccel azután, hog y behoztad az italostálcát? – Persze. – Ez esetben rendben van, Jock. – Rendben, Mr. Charlie.

Amikor Johanna hazajött, én már ág yban voltam Szalézi Szent Ferenc vag y Sade márki eg y épületes könyvével, és nem sikerült elég g yorsan lekapcsolnom az éjjelilámpát. Nyert a bridzsben, mint mindig ; ez feldobja. Csak úg y sug árzott. Énekelve körbetáncolta a szobát, szanaszét dobálva a ruháit. Nem mindenki eng edheti meg mag ának az osztrig át és a Guinnesst, de állítom, hog y vannak olyan esetek, amikor eg y kis 20 fontos Belug a kaviár remekül betölti a helyüket.

Másnap, amíg Jock a kamrában tett-vett, Johanna pedig a zuhany alatt állt, felöltöttem új „ruháimat”, és készültem észrevétlenül kislisszolni a lakásból. Johanna rajtakapott slisszolás közben, és szivárványszínű hacukám láttán dőlt az észveszejtő nevetéstől. Van neki az a g yöng yöző, ezüstös kacaja, amely teljesen elbűvöl mindenkit, kivéve azt, akin nevet. – Csitt! – szóltam rá. – Ha Jock meg lát ebben az öltönyben, beadja a felmondását. Benne is van büszkeség , tudod. – De Charlie, drág ám – kérdezte két ezüstös g yöng yözés között –, miért öltözöl temetkezési vállalkozónak? És abban a fontosnak tűnő fekete tokban van a balzsamozó felszerelésed? – Nincs semmi nevetnivaló – feleltem szárazon – eg y ig az brit látványában, aki jobb meg g yőződése ellenére őfelség e meg g yilkolására készül. – Ne harag udj, Charlie – mondta kijózanodva. – Nem jöttem rá, hog y álruhában vag y. – Hát pedig abban vag yok – mondtam. Ahog y elhaladtam a konyha előtt, fojtott, szélszorulásos hang ot hallottam, túl mag asat ahhoz, hog y Jocktól származzon. – Jock – mondtam szig orúan –, a kanárinak meg int székrekedése van. Nincs bizodalmam az új állatorvosban. Telefonálj az Állatkertbe, és kérd ki a tanácsukat. – Rendben, Mr. Charlie – mondta, aztán sotto voce hozzátett valami ehhez hasonlót: – Nézd már az új öltönyében.

Kilométereknek tűnt, mire hosszas g yalog lás, sőt slisszolás után elértem London azon részét, ahol már nem fenyeg etett a veszély, hog y meg lát valamelyik barátom; akkor leintettem eg y taxit, és a Citybe vitettem mag am, ahol leg feljebb arra volt esély, hog y összefutok a tőzsdealkuszommal vag y a Lloyd’s szindikátusom vezetőjével. A zsebemben ott lapult a Királyi Menet útvonalának térképe, amelyet Jock újság jából téptem ki: eg y olyan újság ból, amilyeneket Jock olvas. (A Fleet Streeten „cici-popó szennylapnak” hívják az ilyet, de Jock örökre hű Shirley Temple-höz; amit ig azán szeret, született brit létére, azok a pillanatfelvételek a királyi család ifjú tag jairól, amint fenékre esnek a díjlovag láson. Néha talán az olyan híreket is átfutja a sarokban, miszerint 15 millió hajléktalan van Nyug at-Beng álban. Eg y kicsivel erősebb benne a társadalmi szolidaritás, mint az Eg yházak Világ tanácsában, de ez minden.) Tehát a zsebemben, kezdtem mondani, mielőtt félbeszakítottak volna, a Királyi Menet útvonalának térképe lapult. Az én lapom, a Times nem írta meg az „Udvari hírek” rovatban –

valószínűleg erre majd csak utólag kerül sor –, milyen járművön utazik őfelség e, de lévén szó állami eseményről (fog ad á s és ebéd az Ítéletvég rehajtók Csarnokában, külföldi uralkodók jelenlétében), azt reméltem, hog y eg y State Landauval mennek – ami ug yebár nyitott tetejű –, nem pedig eg y nag y, nehéz Daimlerrel vag y Rolls-Royce-szal, amelyekről minden amatőr merénylő tudja, hog y g olyóállóak. Az újság útvonaltérképe szerint a Királyi Menet az Ítéletvég rehajtók Csarnokába tartva röviden átszel eg y koszos kis utcát a Cityben, és én pontosan ebbe az utcába irányítottam a taxist. Aztán kiszálltam és túlzó borravalót adtam, hog y ne tartson bennszülött londoninak, de azért nem olyan sokat, hog y emlékezzen rám. Azok, akik önök közül szerencsétlenség ükre titkosüg ynökök vag y bérg yilkosok voltak, érteni fog ják ezt a g ondolatmenetet. Fel-alá jártam a koszos kis utcán, a hang szertok keg yetlenül verte a combomat, de sehol sem láttam SZOBA REGGELIVEL táblát. Amit láttam, a harmadik köröm során, az eg y mag as, szűk vállú, piszkos épület volt eg y üg yvédi iroda nevével a földszinti ablakokban, és különféle koszos csipkefüg g önyökkel a felsőbb emeletek ablakaiban. Eg y sovány, szutykos nő hajcsavarókkal őg yelg ett az alag sorban, tolog atta a szemetet eg y hajdan seprűként szolg áló tárg g yal. – Jaú reg g elt! – mondtam, kontinentális modorban meg emelve a g olfsapkámat, és barátság osan vig yorog va. Felnézett rám; a tekintete eg y rég visszavonult kurváé volt, aki soha nem élvezte ig azán a munkáját. – Tűnés – mondta már-már elutasítóan. – Azon g ondúkodom… – Tűnés – ismételte. Az atmoszféra késedelmes bérletidíj-befizetések illatától volt terhes. – Azon g ondúkodom, nincsen-e ety kis szaubája, amelyet esténként ig énybe vehetnék… – Minek? – Ja, hát hog y zenéjjek a hang szeremen, tug g ya. – Hog y mi? – Rájöttem, hog y onnan, ahol áll, nem láthatja a szaxofontokot, és lehet, hog y félreért. Mag asabbra emeltem és meg lóbáltam a tokot. – A felesíg em – mag yaráztam – nem eng edni, hog y otthun játsszak. Mérg es rám. – Éhes? – Ja, ja, éhes – mondtam ihletet kapva. – A feleség em meg túl sokat eszik, tug g ya, kövér lesz és elromlik a házaséletünk, mer’ én ki nem állom a kövér nőket. – Leplezetlen csodálattal bámultam rá; meg ig azg atta a koszlott otthonkát a csontjain. Tíz perccel később bérlője lettem eg y utcára néző második emeleti szobának, eg y hónapra előre kifizettem a csekély lakbért, és tudomásul vettem, hog y csak akkor g yakorolhatok a hang szeremen, amikor a földszinti üg yvédek nem g yakorolják a jog ot, hog y nem fog adhatok barátokat a szobában és nem használhatom a fürdőszobát. A szobában volt eg y mosdókag yló, tudják, ha kisdolog ra szólítana a természet. Este odahaza eltöltöttem pár utálatos órát a mag nómmal és a kora neg yvenes évek valamely túlfizetett szaxofonosának albumával. Részleteket rög zítettem a pasas bestiális művészetéből, újra meg újra meg ismételve eg yes frázisokat, mintha annak elérésére törekednék, amit eg y

szaxofonos tökéletesnek nevez. Nem fog om meg nevezni a zenészt, mert mi van, ha még él (nincs ig azság a Földön), és úg y tudom, az Előadóművészek Szerzői Jog i Társaság a nag yon is él, és éberen les, mint macska az eg érlyuk előtt.

A következő néhány napon játszottam tovább a szerepem. A Nag y Játszmában. Álarcot viseltem. Még rosszabb volt, hog y az öltönyt is viseltem, te jó isten, s hozzá azt a cipőt. Minden este beosontam abba a keskeny házba, abban a koszos utcában a Cityben, abban a g yalázatos öltözékben, és a házinéninek szóló eg y-két buja szempilla-rezeg tetés után felkaptattam a lépcsőn. Bezárkózva a vacak szobába, az alultáplált eg erek bűzébe, lejátszottam a névtelen szaxofonos felvételét, időnként változtatva a hang erőn, meg állítva és újraindítva a mag nót. Közben az ablakon kinézve méricskéltem a szög eket, a távolság okat és a tűzkörletet, amíg már nem bírtam tovább elviselni a rohadt szaxofont. Lecsámpáztam az emeletről, kikerülve az immár tiszta és kirúzsozott, de még mindig csontsovány házinénit, és borong va lépdeltem az utcán a taxiállomás felé. Alig ha kell mondanom, hog y a borong va lépdelés során a távolság okat mértem ki, összevetve őket a tűzkörlettel. Úg y számoltam, a State Landau fürg e 18 kilométer per órás sebesség g el hajt aznap. A trig onometria az eg yetlen, amiben jó voltam az iskolában. Vag yis az eg yetlen dolog , amelyről a tanárok tudták, hog y jó vag yok benne. Nézzék, szeretném tisztázni, hog y nekem eg yáltalán nem tetszett ez a dolog , eg y szemernyit sem. Nem csak arról van szó, hog y olyan ruhákat kellett viselnem, amelyekre még Georg e Melly is meg vetően tekintene, nem is csak a cipőről vag y azokról a kölcsönösen beleeg yező férfiakról a fotón, amely még mindig kísért az álmaimban. Arról beszélek, ez eg yszer komolyan, hog y milyen rohadt volt az eg ész. Ez az ország befog adta a családomat, jó volt hozzánk, meg eng edte, hog y viszonylag g azdag leg yek, és soha nem mutatott rám lenézően. Akkor én miért vetem be minden képesség emet, hog y idő előtt a sírba küldjem az uralkodót? Ig en, a feleség em kért meg rá, ami a leg több pacáknak elég jó ok arra, hog y meg teg yen valamit, kivált az én esetemben, ahol erős volt a g yanú, hog y könnyen holtan találhatom mag am, ha nem felel meg a teljesítményem. És ott volt még a rettenetes Blucher ezredes is, aki világ ossá tette, hog y Johanna mellett kell maradnom, amíg nem kapok más utasítást. De ezek sem adhattak felmentést; nag yon is tudatában voltam annak, hog y Jock erkölcsi érzéke felette áll az enyémnek. Mindazonáltal acélos voltam azokban a napokban, és elköteleztem mag am az életben maradás eszményének – ezen eszmény visszatekintve értéktelennek tűnik, de akkoriban ésszerűnek láttam. Az életben maradásban van valami parancsoló szükség : kérdezzenek meg akárkit, akinek választania kell élet és halál között. Tehát olajoztam a puskát, látog attam a rémes házat, smúzoltam a házinénivel, lejátszottam a mag nón a szaxofonszalag okat, viseltem az öltönyt, a cipőt, sőt, még a g olfsapkát is. Olvastak a spártai fiúról, aki rókát meleng etett a kebelén, és eg y hang ot sem ejtett ki, miközben az állat halálra marta? Ha ig en, akkor mindent értenek.

– Jock – mondtam eg y reg g el Jocknak –, kéne eg y kis seg ítség . – Mr. Charlie – mondta véresen komolyan –, ha arról a dolog ról van szó, amiről pár napja tárg yaltunk, akkor a válaszom nem, mielőtt bármit kér. Nem köpöm be, bármi történik, ezt tudnia kell, de nem seg íthetek. Abban nem. – Még utána eg y kis elszállításban sem? – próbálkoztam. – Sajnálom, Mr. Charlie, de ebben a helyzetben eg y szalmaszálat sem tennék keresztbe. – Rendben van, Jock, majdcsak meg oldom eg yedül is. Tiszteletben tartom az elveidet, és nem hibáztatlak. De ha, ne adj isten, dutyiba kerülnék, meg látog atnál a siralomházban? – Persze. – És esetleg behoznál nekem eg y vag y két adag kaviárt? Az ig azi Grosrybriestre g ondolok, nem arra, amit a partikon kínálunk. – Persze. – És esetleg – tettem hozzá sóváran – eg y-két adag fog olymellet aszpikban? Mert ijesztő történeteket hallok arról, mit tartanak a börtönig azg atók „eg észség es reg g elinek” eg y olyan fickó számára, akinek száz métert kell lefutnia az akasztófáig . Zsíros ürüborda sült krumplival, babbal és… ilyenek. – Eg y percet se ag g ódjon ezért, Mr. Charlie, g ondoskodni fog ok mag áról, vannak barátaim a meg felelő helyeken. Amúg y nem törölték már el a halálbüntetést? Nem fog többet kapni úg y huszonöt évnél. Sima üg y. Féllábon is kibírja. Csak arra kell vig yáznia, hog y el ne kapják a nag y, fekete homárok a zuhanyzóban. – Nem borzong tam meg , mivel meg akartam őrizni Jock tiszteletét, de ez az erőfeszítés száz kalóriámba került. – Nézd, Jock – mondtam g yöng éden –, ig azad van a halálbüntetés eltörlésében, de még mindig van valami, amiért kivég zés jár. – Tényleg ? – Ig en. – Mi az? – A felség árulás.

9. Mortdecai arra készül, hogy átlépje a végső határt, de nívósabb házinénit szeretne Modora nem oly eleg áns, mint Vere de Vere-éknél szokott. Lady Clara Vere de Vere

Eljött a retteg ett nap. Amikor távoztam a lakásból, Jock szó nélkül nyújtotta a kalapomat és az esernyőmet. Az utóbbit visszautasítottam; nem elég ahhoz eg y esernyő, hog y eg y merénylőt úriembernek nézzenek. Ám ahog y a liftre vártam, azon kaptam mag am, hog y a himnusz eg y sorát dúdolg atom: – Áraszd el bőség g el, áraszd esőség g el… – E freudi elszólás arról a tudatalatti vág yamról árulkodott, hog y essen az eső, és a királyi család eg y szép, g olyóálló limuzinban utazzon a nyitott State Landau helyett. De a londoni időjárás, mint mindig , most is cserbenhag yott: olyan könyörtelenül rag yog ott a nap, mint eg y bankig azg ató mosolya. Metróval – földalattival? – elmentem a Citybeli szállásomhoz leg közelebb lévő állomásig , ahol besurrantam a nyilvános vécébe. (Korán volt még , a tőzsdén élénk a forg alom, a parlament ülésezett, íg y nem sok esély volt arra, hog y leszólítanak.) Átvettem az öltönyt, a cipőt és a sapkát. Néhány perccel később már az ablakban voltam, a távcső keresőjét állítg attam a Manlicheren, az ujjaim ráng atóztak az elkövetni készült förtelmes tett miatti felindultság omban. Sőt, dühömben és irtózatomban attól is ráng atóztam, hog y a sovány házinéni félreérthetetlenül hozzám dörg ölőzött a lépcsőn, és felvetette, hog y ig yak meg vele „eg y pohárkával” a boudoirjában. – Utána, utána – motyog tam, meg próbálkozva eg y kacsintással, jóllehet pontosan tudtam, hovatovább reméltem, hog y nem lesz utána. Ott álltam hát, a puska szép spanyol mahag óni markolata eg yre csúszósabb lett az izzadság tól, hiába töröltem bele sűrűn bűnös kezemet a g yűlölt öltöny nadrág szárába. Karórám, bár mag a Patek Philippe alkotta, olyan lassan ketyeg ett, mintha elmerült volna a létező leg jobb vajban. Vég ül éljenzés harsant a távolban, majd üg etés zaja hallatszott, ami lovashintók érkezését jelezte, meg rakva királyi személyekkel és állami vezetőkkel. Még eg yszer meg töröltem a kezem, pár centivel kijjebb dug tam a puskacsövet (mivel nem fedeztem fel biztonság i idiótákat a szemközti háztetőkön), és a vállg ödrömbe fog tam a puska ag yát, a távcsőhöz tapasztva könnyező szemem. És ímhol jöttek – még szép, hog y abban a rohadék State

Landauban –, azzal a csodás, utánozhatatlan királyi kézmozdulattal integ etve, amelyet csakis Erzsébet királynő, az Anyakirálynő tud meg felelően kivitelezni. Én nem voltam rá képes: mármint a g yilkosság ra, nem az integ etésre. Őrültség volt eg y percig is azt hinnem, hog y képes vag yok. (Amikor Szent Péter a mennyország kapujában a kezembe nyomja az űrlapot, hog y töltsem ki, azt tudom bejelölni az eg yetlen enyhítő körülményként, hog y soha életemben nem lőttem ülő élőlényre.) (Természetesen a patkányokat, a kormos varjakat, Ug anda exelnökeit és a hasonszőrűeket leszámítva.) Most azonban mintha önálló életre kelt volna g yáva, királyg yilkos jobbom; hátrahúzta a Manlicher závárját, és visszatolta, hog y továbbítson eg y g olyót a töltényűrbe. Beszorult. Mármint a závárzat – vag y inkább a töltény. Vadul visszarántottam a závárt, míg nem a deformálódott töltény kiszabadult, és a fülem mellett elzúg va nekivág ódott Van Gog h eg y ízléses színes nyomatának: Két árvácska egy cserépben. Újra előrelöktem a závárt, és meg int beszorult. A menet most készült elhaladni azon a ponton, amelyen túl már lőtávolon kívül lesz. Szeretettel és tisztelettel átkoztam Jockot (mag am ellenőriztem reg g el ezeket a töltényeket – ki más férhetett volna hozzájuk?), de a túlélésre g ondolva tovább küszködtem a tolózárral, hog y leg alább eg y lövést le tudjak adni, amiből láthatnák, hog y én meg próbáltam. Amikor kiszabadítottam a harmadik töltényt, és be akartam tenni az újat, felfedeztem, miért nincsenek biztonság i idióták a tetőkön az utca túloldalán. Mert mög öttem voltak. Éppen az ócska szoba ajtaját rúg ták be. Az ajtók berúg ásának két módja van. Az első, amelyre Philadelphiában tanított meg eg y úriember, g yors, tiszta és jóformán zajtalan. Ezek a fickók a második módszerrel jöttek. Ha elvetemült g onosztevő lettem volna, harapásnyi cafatokra lövöm szét őket, mielőtt hármat rúg nának, de nem vitt rá a lélek. Amikor vég ül beestek az ajtó romjain keresztül, felállítottam és előzékenyen leporoltam őket. Az ajtó nyitva volt, de ezt nem mondtam meg nekik, nehog y elrontsam a kedvüket. Mindeg yik letartóztatott, újra meg újra, arra biztatva, hog y áruljak el dolg okat, amelyek bizonyítékként felhasználhatók ellenem. Minden látható tárg yra bizonyítékmatricát rag asztottak, miközben a sovány házinéni mög öttük hápog ott és hüledezett, azt állítva, hog y ő az első perctől g yanította, nem vag yok született ang ol. A zsaruk ádáz, komor és büszke hang ot ütöttek meg . Ez a londoni Towerre tartozó üg y volt; eng em mint királyg yilkost nem küldhetnek a Wormwood Scrubs börtön mocskába, ahol rablókkal, asszonyverőkkel, g yermekek meg erőszakolóival és közönség es ing atlanbefektetőkkel kellene érintkeznem. Én különleg es voltam. (Csak azt sajnáltam, amikor a csuklómra kattintották a bilincset, hog y elmulasztottam mindenre kiterjedően tisztázni Jockkal: a fog olymell aszpikban semmit sem ér friss barna kenyér és vaj nélkül.) A zsaruk alig ütöttek, viszont alaposan átkutattak terhelő iratok után, úg ymint ötfontos bankjeg yek, arany cig arettatárcák és hasonlók, de csak az öltöny számláját találták meg . Remélem, az ÚRIEMBEREK RUHÁZATÁVAL KERESKEDÜNK nem került bajba. A motozás méltatlanul szakszerűtlen volt – emlékeztetnem kellett őket hátul a derekamra, ahová a rossz emberek g yakran rag asztanak „surit” vag y borotvakést. Miközben én vihog tam, három mag as férfi jelent meg az ajtóban, és finnyásan félrerug dosták a roncsokat. Ezek nem

átlag os brit zsaruk voltak, ezt már a lábuk is elárulta, hanem mag a Blucher ezredes két csatlósával. Blucher eg y műanyag triptichont mutatott, tele fontos pecsétekkel. A zsaruk abbahag yták a letartóztatásomat, és elkezdtek „Sir” Blucherezni. Valaki rászólt a házinénire, hog y fog ja be, ami nag y meg könnyebbülést hozott, és eg yfajta állóképbe rendeződtünk. Aztán Blucher barátság osan meg köszönte a bobbyknak a közreműködést, bár ez lefordítva úg y hang zott volna, hog y kopjanak le. Nem tudom, ki kárpótolta a házinénit a betört ajtóért és az összetört álmaiért, de nem én. Miközben távoztunk, tett eg y kézmozdulatot, amelyet ismernie sem lett volna szabad, hiszen nyilvánvalóan nem volt díjug rató. – Mifelénk – mondtam neki – ezt íg y mutatjuk. – És szemléltettem is, kevesebb ujjal. Blucher meg mag yarázhatatlan módon elég edettnek tűnt velem. Az is meg mag yarázhatatlan volt, hog y nem érdeklődött a királyg yilkosi vállalkozásom iránt, de azért mindent elmeséltem neki, hiszen – mint az köztudott – eg y org yilkosság vag y merénylet előkészülete beszédessé teszi az embert. – És felteszem, a mag a emberei piszkálták meg a töltényeket – fejeztem be hálásan. – Dehog y, Mr. Mortdecai, nem mi voltunk. – Akkor Jock tényleg akkora hazafi, mint kezdettől g yanítottam. – Nem, azt sem állítanám, hog y Jock volt az. – De akkor ki? – Nem mondhatom meg . – Tudtam, mit ért ez alatt. Pontosabban azt hittem, hog y tudom. A Brook Street rossz vég én raktak ki, nyilván biztonság i okokból. Jót tett a séta. Jock kifejezéstelen arccal nyitott ajtót, és ahog y átmentem a konyhán, eg y rég vág yott italt nyomott a kezembe, szintúg y érzelemmentesen. Az első korty elárulta, hog y Jock érti a dolg ot: ez nem az olyan finomság ok ideje volt, mint a szódavíz. Johanna a nappaliban volt, szép szemét a televíziókészülékre tapasztotta, amelyben eg y pasas csodálatosan unalmasan játszott eg y tömör platinából készült csőrfuvolán. – Nézd, Johanna… – indítottam bocsánatkérően. – Psztt! – mondta. (Bizonyos hang szerek érthetetlen vonzerőt g yakorolnak a nőnemű teremtésekre. Tudták például, hog y az ókori Athénben törvény tiltotta a férfiaknak a fuvolajátékot lányok ablaka alatt? Virág csokrot, doboz csokoládét, nercbundát minden további nélkül lehetett adni nekik, de a fuvolázást ig azság talan előnyszerzésnek tekintették; még az okos lányok is elg yeng ültek tőle. És ezt nem ám én találtam ki; kérdezzék meg akármelyik g örög történészt. Az ebéd utáni szunyókálás és a koktél ideje közötti világ os pillanataiban teg yék fel a kérdést.) Amikor a pasas befejezte a csőrfuvolázást, és kirázta a nyálat az értékes hang szerből, mag am is meg nedvesítettem csőrömet az értékes skót whisky maradékával, és íg y szóltam: – Nézd, Johanna, szörnyen sajnálom, de… – Semmi g ond, Charlie drág ám, ne is folytasd, kérlek. Hallani sem bírnám, amint azt mag yarázod, hog y cserbenhag ytál. Még a leg jobb ember is meg törik nyomás alatt. – Ezen elg ondolkoztam, mert tudtam, hog y Johanna olyan nő, aki meg válog atja a szavait. Számos

keserű meg jeg yzés és szellemes riposzt jutott eszembe. – Hát ig en. – Vég ül e mellett döntöttem. Erre még ő sem tudott mivel visszavág ni. Korán vacsoráztunk, mert ez volt az az este, amikor a príma olasz szakácsnőnk jön és „méltóztatik”, de korán szeret vég ezni, amiatt, amit ő „Binkónak” nevez. (Bizonyára hallottak már a „bing óról”, amelyben alig kisebbek az esélyek, mint a „félkarú rablóval”, csak itt nem kell hozzá kart ráng atni. Ig en jót tesz a g azdaság nak, mint mondják. Ezt úg y értsék, hog y ha eg y ürg e heti 80 fontot keres, abból 20 fontot ad a feleség ének bing óra, és ő mag a is hasonló összeg et tesz az ag arakra, nem fog ja beérni a tetves, vadkapitalista 5 százalék bérkieg észítéssel, nem ig az?) Korán vacsoráztunk, eg y eg yszerű bollito misto{55} volt, miközben olyan élénk társalg ás folyt, hog y „Ideadnád a sót, drág ám?”, vag y „Jaj, drág ám, nézd el nekem ezt a bort”. Az én utolsó szellemesség em íg y hang zott: – Johanna, drág ám, azt hiszem, korán lefekszem, nem baj? – Felkészült erre a csapásra; a leg édesebb mosolyával fordult felém, és azt mondta, cseppet sem bánja; mindjárt kezdődik eg y horrorfilm a tévében. Úg y két órával később beosont az öltözőszobámba, és közölte, hog y a horrorfilm szörnyen meg rémisztette. – Jól van, na – motyog tam álmosan, és meg vereg ettem ott, ahol a hálóing ének kellett volna lennie. Aztán meg kérdezte, mi volt a g ond a merénylettel, és én elmondtam, hog y a töltények nem akartak becsúszni a töltényűrbe. Eleinte úg y tűnt, nem érti, ezért szemléltettem neki. Néhány perc múlva azt mondta, hog y már majdnem mindent ért, kivéve a tolózárat. Lementem italokat készíteni. Hog y időt nyerjek, tudják. Olyan félóra múlva elaludt; ennyire unalmas téma a ballisztika. Nem sokkal hajnal előtt meg int felébresztett. Morcos voltam; ebben az időpontban mindig az vag yok. – Charlie, drág ám – mondta –, eg yvalamit nem értek. – Álmos hang okat adtam ki, de nem elég meg g yőzően. – Fig yelj ide, Charlie, három tölténynek kellett volna lennie a tárban, nem ig az? – Ó, hát persze – mondtam.

10. Mortdecai roppant egyszerű, de élvezetes feladatot kap, és elszúrja …Bezárult a bozót mög ötte, s a fák zúg ták, hog y „bolond”. Merlyn és Vivien

– Mindeg y, Charlie drág ám – mondta, miközben félretoltam eg y fád sült szalonnaszeletet a tányéromon –, mindeg y, ez nem ment valami jól, ig az? Mármint a merénylet. Fog adok, hog y eg y CIA-s minden töltényt ellenőrzött volna; azt beszélik, hog y a CIA-s nag ykutyák nem ismernek pardont. – Csak az az eg y válasz jutott eszembe, amit soha nem jutna eszembe használni eg y g yeng éd lelkű milliomos nő előtt, ezért meg fékeztem a nyelvem, és inkább g onoszul belemártottam eg y tükörtojásba. – Lehet – folytatta –, hog y túl nehéz volt neked ez a meg bízás. Elvég re, ahog y g yakran mondod, nem vag y már fiatal ember. – Csuklóm és kezem olyan erőt fejtett ki, amelyről nem tudtam, hog y még a birtokomban van, és a kés eg yetlen csapásával kettéhasítottam eg y ropog ós kenyérszeletet, ag yag g alambként repítve át a szobán az eg yik felét. – Ezért aztán – mondta – kig ondoltam neked eg y kis feladatot, amit eg yszerűnek és élvezetesnek fog sz találni. Óvatos, bizalmatlan hang okat hallattam, amelyek vag y kivehetőek voltak a kenyérropog tatás közben, vag y nem. – Nem kell mást tenned, mint összebarátkoznod… nag yon jó barátság ba kerülnöd eg y g yönyörű fiatal nővel. Ő olyan üzlettársfélém eg y bizalmi vállalkozásban, és azt g yanítom, hog y információkat szivárog tat. Jaj, drág a, ne vonog asd ilyen ostobán a szemöldököd! Annyi az eg ész, hog y eg y kicsit talán óvatlanul cseveg a versenytársainkkal. Szeretném, ha közel kerülnél hozzá, költekezz szabadon, mintha rühellnél mag adnál tartani annyi pénzt; ezzel eléred, hog y szeretettel g ondoljon rád. Aztán kezdd el meg dolg ozni; tudd meg , hog y tényleg olyan fecseg ő-e, mint sejtem. Elhinthetnéd, hog y oknyomozó újság író vag y az eg yik ang ol vasárnapi lapnál. Késem és villám nag yot csattant a tányéron – eg y g yeng ébb tányér vég ig repedt volna –, majd felálltam, és olyan sarkvidéki pillantást vetettem rá, ami eg y g yeng ébb nőt jég g é dermesztett volna. – Vannak dolg ok – mondtam mereven –, amikre eg yszerűen nem kérhetünk meg eg y férfit. Org yilkosság , az ig en. De hog y vasárnapi újság írónak adja ki mag át, azt már nem. – Bocsáss meg , drág ám – mondta g yorsan. – Talán nem voltam elég belátó, amikor ezt kértem. Akkor célozz arra, hog y komoly befektető vag y, és úg y hallottad, ő is benne van valami

finom kis üzletben, ahová szívesen bevásárolnád mag ad, és meg is van hozzá a pénzed. De először férkőzz hozzá közel, nyerd el a bizalmát; biztos vag yok benne, hog y imádnivalónak talál. Ahog y én is, nem ig az? Visszaültem, de a reg g elim már elvesztette a vonzerejét; úg y nézett ki, mint eg y Kandinszkij-festmény kíméletlen paródiája. – Rendben – mondtam vég ül –, hol és hog yan barátkozhatok össze ezzel a hölg g yel? – Ma este, drág ám. Minden el van rendezve. Lorettának hívják. Te leszel a partnere eg y fog adáson, valamelyik arab nag ykövetség en lesz, úg yhog y nem kell fehér csokornyakkendőt és frakkot keresned; eg y eg yszerű tuxedo is meg teszi. Elnézést, szmoking ot akartam mondani.

Loretta csodásan virág szerű, érzékeny lénynek bizonyult; a szeme mintha mindig annak a határán lett volna, hog y örömkönnyek fürösszék, telt ajkait mintha ezer vad csók sebezte volna. Azon kaptam mag am, hog y szeretném meg védelmezni, de hát erről szól az eg ész, nem ig az? Ifjú férj létemre fájdalmasan vág ytam kideríteni, vajon a többi része is hordozza-e azt az íg éretet, amit a bájos arca. A fog adás után, és az után, amit az ilyen nag ykövetség eken büfének neveznek, Loretta finoman meg borzong ott az ajánlatomtól, hog y keressünk fel eg y éjszakai klubot. (Kissé mag am is meg borzong tam, de én a meg könnyebbüléstől, hog y nem kell elköltenem eg y halom pénzt. Én aztán tényleg nem vag yok fukar, de ötven font az olcsó pezsg őért, plusz a decibelek, nekem nem számít jó ár-érték aránynak. „Quantum meruit”{56}, erről beszélek.) – Vig yen haza – mormolta. Az a fajta mormolás volt, ami jól ismert bizserg ést küld a g erinc tövétől a dorsális rég ióba. Vittem. Mármint haza. Az otthon eg y lakásnak bizonyult eg y diszkréten fényűző bérházban a Curzon Street mög ött. A portás diszkréten nem vett észre minket, de a háta csupa jóindulat volt. Ha volt valaha portáshát, amely azt fejezte ki: „Áldásom rátok, g yermekeim”, az ennek a portásnak a háta volt. A lakás ajtajában átadta nekem a kulcsot – nem bírom a fennhéjázó nőket, akik úg y tesznek, mintha képesek lennének eg yedül kinyitni eg y ajtót –, és úg y állt meg velem szemben, hog y nag yon közel kellett lépnem hozzá, ha el akartam érni a kulcslyukat. Rám tekintett nag y, ibolyakék szemével, amely a már említett, kiontatlan könnyekben úszott, az ajka tremolósan reszketett – röviden, kibocsátotta mindazon apró jeleket, amelyek azt hivatottak közvetíteni a férfinak, hog y a lány csókot vár, még hozzá g yorsan. Szíves örömest vállaltam a feladatot. Nag yon jól csinálta. Amikor szaporább lett a lég zése, beletaláltam a kulcslyukba, és – még mindig eg ymás karjába zárva – befoxtrottoztunk a lakásba. Pazar fészek volt, tele virág okkal; eg y hatalmas kanapé uralta az ig azi fahasábokkal láng oló tűz előtt. Loretta eltűnt eg y pillanatra, majd mezítláb tért vissza eg y palack Armag nackal és két pohárral. Elfelejtettem, milyen volt az Armag nac, annyira meg babonázott a tökéletesen formált lábujjak látványa, ahog y a tűz felé nyújtog atta őket. Hog y társalg ást kezdeményezzek, sután rámutattam, hog y íg y köztudottan fag ydag anatot lehet kapni, mire meg mag yarázhatatlanul nevetésben tört ki. Aztán vadul rám vetette mag át.

Ajkaink találkoztak, és eg y pár mág nesrúd esztelen szükség szerűség ével csattantak össze. Eg ykét percig , de talán meg volt az három is, mást sem lehetett hallani, csak az arcmajszolás cuppanó hang jait, a fahasábok ropog ását és bizonyos cipzárak méhzúg ását. (Ha valaha nag y összeg ű zsarolással arra kényszerítenének, hog y összeállítsam az emlékirataimat, mindenképpen A cipzár a végzetem címet adnám neki.) Hirtelen, amikor már túlzottan is világ os lett, hog y Loretta eng edékenyen elvárja tőlem, éljem ki rajta mocskos vág yaim, riadt bűntudattal kibontakoztam az öleléséből. Hiszen én ifjú férj vag yok, nem ig az? Hát nem szeretem az arámat, Johannát? A válasz határozott ig en és feltehetően ig en volt, ebben a sorrendben. Arra kért, hog y „kerüljek közel” Lorettához – nem lehet, hog y elsőre túl mag asra tettem a lécet? Loretta aléltan utalt is rá, hog y valóban túl mag asan van a léc, ha most az eg yszer elnézik nekem ezt a kis vulg aritást. – Jaj, drág a – hebeg tem –, rémes dolog jutott az eszembe. – Nem kell ag g ódni – mormolta. – Bevettem reg g el a tablettát. – Nem, nem, nem, nem arra értem. Az jutott eszembe, hog y meg íg értem eg y telefont a… a menedzseremnek, még – lopva az órámra pillantottam – éjfél előtt. Hajnalhasadáskor Frankfurtba repül, vag y eg y hasonló helyre. Lehetség es volna… – Siess – mondta, és átadta a telefont. Tárcsáztam. Johanna hűvös és édes hang ja válaszolt. Összekaparva német tudásom rozsdás maradványait, torokhang on szóltam bele: – Ah, Herr, öö… Johann! Hier ist Charlie Mortdecai! – Drág ám, máris részeg vag y? – Nem, nem! – kiáltottam, még mindig németes nyelven – Kannst du g ermán érteni? – Hát persze, Charlie drág a; a németed kicsit eltér az enyémtől, de azt hiszem, értelek. – Jó. Mert most meg értésre van szükség em. Adódott itt eg y kis nehézség . Hog y fenntartsam a barátunk bizalmát, muszájnak látszik őt ág yba vinni. Mit teg yek? Halló? Halló! Kannst du hallani eng em? – Ig en, drág ám. Úg y érted, hog y „zöld kártyát” akarsz? – Az mi? Ja, ig en, értem már. – Leg yen, most az eg yszer. De Charlie… – Ja, Herr Johann? – Ne merd élvezni. – Nem, Herr Johann. Jó éjszakát. – Ó, és Charlie? – Ja? – Nekem is hag yj valamit. – Zu befehl, Herr Johann – mondtam. Letöröltem eg y álnok verítékcseppet a homlokomról, és letettem. Visszafordulva Lorettához íg y szóltam: – Elnézést kérek, drág ám. Nag yon fontos üzleti üg y. Remélem, meg érted. – Natürlich – mondta fag yosan édes hang on. – Es scheint mir dass du versucht hast von deiner Frau eine Freischute zu bekommen, und ich kann mir auch denken für was. – Mimimi? – kérdeztem.

– Úg y értem, leokézta a dug ást? Te jó ég !, g ondoltam. A saját nevemet használtam a telefonban. – Hohó – mondtam fennhang on és dévajul, s mivel nem jutott eszembe más értelmes dolog , amit mondhatnék vag y tehetnék, átöleltem és szenvedélyesen meg csókoltam. Időközben visszacipzárazta mag át – kezdhettem elölről a munkát –, de ahog y ráng atni kezdtem a lehúzót, Loretta felállt. – Jó éjszakát, drág ám – mondta. – Hog y érted azt, hog y jó éjszakát? – Hát, g ondolom, valahog y úg y, hog y jó éjszakát. – Dedede… – Ig en, nyilván nag yon jó lett volna, de én szeretnék még élni. – He? – Nem akarom, hog y meg öljenek a héten. Vag y bármelyik héten. Itt a kalapod és az esernyőd. Kérlek, ne g ondolj rólam rosszat; szerintem aranyos vag y, mindig is szerettem a hülye férfiakat. Ó, és drág ám, g ombolkozz be ott elöl… hideg ek az éjszakák, könnyen fag ydag anatot kaphatsz.

A portás a pult mög ött olvasott az előcsarnokban. Jóindulatúan semleg es volt az arca, de úg y tűnt, mintha eg y kicsit felhúzta volna a szemöldökét, amikor elhaladtam előtte. – Jó éjszakát – motyog tam. – Jó éjszakát, uram – válaszolta talányosan, és tovább olvasta a Forumot. Valószínűleg az ejaculatio praecoxról szólt a cikk. Odahaza Johanna is felvonta a szemöldökét, de sokkal bájosabban és kártékonyabban, mint a portás. – Máris itthon, Charlie drág a? Morog tam valamit a bajuszom alatt, és kitöltöttem mag amnak pályafutásom eg yik leg nag yobb szódás whiskyjét. Nem büntettem túl keményen a szódásszifont. Johanna szó nélkül a kezembe nyomott két E-vitamin-kapszulát eg y kis arany drageoirból{57}. Duzzog va bevettem. – Meg buktam – mondtam vég ül. – Meg buktál, Charlie? Úg y érted, Lorettánál? – Nem, nem; úg y értem, lebuktam előtte… Te nem olvasol kémtörténeteket? Loretta tudja, ki vag yok, beszél németül. Ami azt illeti, jobban, mint én. Johanna elnyomott eg y mosolyt. – Persze hog y beszél, drág aság om, hiszen német. – Ezt mondanod kellett volna. – Neked kellett volna rákérdezned. Visszanyeltem az ajkamra toluló szavakat, mert nem szeretek nők előtt csúnyán beszélni; tudják, eddig még nem voltam házas.

– Mindeg y – mondtam, miután a whisky elkezdte kifejteni áldásos hatását a vérkering ésemben –, a művelet kudarcot vallott. Semmit sem tudtam kihúzni belőle. – És bele…? – Ki nem állhatom a durvaság ot a nőkben. – Ne szívd úg y fel mag ad, Charlie; eg y pillanatig sem vártam, hog y fecseg ni fog . Nag yon felkészült nő. Az ig azat meg vallva tég ed ellenőriztelek, nem őt. Eg y kis beavatási rítus, érted? – Ezt eg y újabb adag whisky és szóda seg ítség ével emésztettem meg , amelyet nevezhetünk az előző adag nag y testvérének. Forrt a vérem a méreg től és a frusztrációtól, és számos keserű g ondolat fog almazódott meg bennem a női természetről. Úg y véltem, eg yedül azzal őrizhetem meg önérzetem maradékát, ha tüntetően elvonulok lefeküdni. – Azt hiszem, lefekszem – mondtam annak a férfinak az elhaló hang ján, aki Armag nacra skót whiskyt ivott, ráadásul elszúrt eg y szenvedélyes eg yüttlétet. – Lefekszel? – kérdezte. – Remek! Csatlakozhatok? – Eg yfajta neheztelő csodálattal mértem vég ig . Kis mozdulatot téve felállt, lerázva mag áról könnyű köntösét, s alatta eg y szemérmetlen kis fekete csipke kreáció tárult fel, amelyet mintha csak az előreug ró keblek tartottak volna meg éppenhog y a helyén. A fekete csipke ott ért vég et, ahol a hosszú, szép lábak kezdődtek; ha nem lett volna természetes szőke, a szem könnyen elvéthette volna a hálóing ecske szeg élyét. Csodálatom finoman átalakult eg y másik érzéssé – ami a korábbi, „komoly befektető” szerepemet juttatta eszembe. – Mehetek? – kérdezte meg ismét jámboran. – Ami tég ed illet, azt nem tudom – mondtam –, de az elég biztos, hog y nekem menni fog . Johanna elindult a hálószobába. Nem vag yok vérmes ember, de van valami abban a látványban, ahog y eg y g yönyörű nő az orrom előtt meg y fölfelé a lépcsőn eg y olyan semmi hálóing ben, ami felébreszti bennem a vadállatot, ki tudja, miért. – Charlie? – szólalt meg néhány pillanattal később –, Charlie? – Mm-hmm? – ziháltam elmerülten. – Charlie, te most úg y teszel, mintha én lennék Loretta? – Hová g ondolsz? – hazudtam. – Az iskolai csicskám jár az eszemben. – Hog y te milyen mocskos és közönség es vag y – lehelte boldog an.

– Charlie – mondta másnap reg g el. – Ühüm. Határozott mozdulattal kiemelte az arcomat a keblei közül, és meg ismételte a nevem. – Ig en, ig en – mondtam nyűg ösen –, még mindig én vag yok az. Még is, kire számítottál? Onassisra? – Fig yelj, Charlie… ne, hag yd ezt abba… csak eg y pillanatra; beszélnem kell veled. A teg nap esti randevúd Lorettával mindössze a második feladatod volt, de el kell ismerned, hog y kissé elcseszted, nem ig az? – Nem értékelem a szóhasználatodat – morog tam álmosan.

– Nag yon jól tudod, miről beszélek. És ha tényleg hasznomra akarsz lenni… nem, nem íg y, hag yd abba… akkor kiképzésre van szükség ed. – Marhaság . Kaptam kiképzést. Szakemberektől. A háborúban. – Ig en, tudom. Ott van a hadüg yminisztériumi aktád odalent az íróasztalon. Kétszáz fontomba került. (Itt felébredtem.) – Nag yon jól teljesítettél feg yvertelen harcban, szabotázsban és emberek lelövésében, de ez huszonöt éve volt, ug ye. És nem képeztek ki felforg atásra, ig az? – Hag yjuk – mondtam álmosság ot színlelve, holott már éber voltam. – Tehát nem. Meg próbáltak ezen a színtéren fog lalkoztatni közvetlenül a háború után, és te léha módon lúdtalpra és g yávaság ra hivatkoztál. – A g yávaság ig az volt. – Nos, drág ám, ma estétől be vag y íratva eg y kurzusra a mi kiképző iskolánkban. – Ó, nem, én ug yan nem, és különben is, mit értesz az alatt, hog y a „ti iskolátok”? Ki az a „ti”? – De ig en, drág ám. És a „mi” az én vag yok meg néhány barátnőm; eg y napon, nemsokára, mindent elmesélek neked. Tetszeni fog az iskolánk, Charlie. – Ó, nem, nem fog tetszeni, mert oda sem meg yek. – Kedves, öreg ház Leig hton Buzzard mellett. – Én most visszaalszom. – Biztos, drág ám? Biztosan visszaalszol? – Úg y alakult, hog y nem aludtam vissza, csak körülbelül nyolc perc múlva, miután kipréselte belőlem lassú beleeg yezésemet, hog y másomat már ne is említsem.

Mivel képtelen vag yok a hamiskodásra, be kell vallanom, hog y amikor feleség ül vettem Johannát, nag y élvezettel készültem a Johanna és Jock között várható eposzi küzdelemre a hatalomért. Ám Jock Johanna bűvöletébe került, a játékszere lett, és leste minden kis kívánság át. Ha én, ag g leg ényként teng etett napjaimon, fél tizenkettőkor kértem volna a reg g elit, ahog y aznap tettem, Jock taxit hívott volna, és elküld a leg közelebbi Lyons Corner Houseba. Ezen a napon viszont csak annyi volt a reakciója, miközben behozta a corn flakest, a hering et, a vesét és a kedgeree-t, hog y nyájasan meg érdeklődte, mikorra óhajtja a Madam az ebédet. – Miért adsz ki ilyen fura hörg ő hang okat, Charlie? – fordult felém Johanna. – Mintha a nag ymacskák házánál lennék az Állatkertben! – Eng em ennek a hering nek a szag a emlékeztet az Állatkert azon ketrecére – mondtam, remélve, hog y Jock meg hallja, és szenved eg y kicsit. Kis idő múlva, eltelve rizses hallal és erős, édes kávéval, elég bátorság ot éreztem arra, hog y felhozzam az Ifjú Hölg yek Kiképző Iskolájának témáját, világ ossá téve, hog y az ang ol jog szerint minden, a természetes szőkék hatása alatt kipréselt beleeg yezés érvénytelen. Röviden, nem meg yek sehová. – Nézd – mag yaráztam érvelő tónusban –, színtiszta kamu az a dzsúdó és karate, amit buta nőknek tanítanak esti tanfolyamokon. A nők csak azért hiszik azt, hog y sikeresen teljesítenek,

mert miközben abszurd kung fu-ütéseket visznek be még abszurdabb mozdulatokat téve párnás kezükkel, és a leg abszurdabb hang okat adják ki a szájukkal, a jól meg fizetett oktató nem lép oda nekik, hog y g yomron vág ja őket eg y eg y rég imódi baleg yenessel, miközben eg y rég imódi jobbal elkeni a rúzsos szájukat. Bár lefog adom, hog y sokszor szeretné meg tenni. De visszafog ja a férfiember ösztöne, ami azt súg ja, hog y ne üssön meg nőket érzékeny pontokon, márpedig a nők leg több pontja ilyen. Részemről sosem értettem eg észen ezeket az előítéleteket, mivel én nem vag yok született ang ol, de tudom, hog y léteznek. – A ti közönség es erőszaktevőiteknek és rablóitoknak nincsenek ilyen ag g ályaik – folytattam. – Ők nem várják meg , amíg a hölg y fenyeg etően meg lendíti a kezét, és nem rémülnek meg az orientális hang októl, amiket kiad. Eg yszerűen odalépnek, és jól az arcába öklöznek vág yuk tárg yának, tekintet nélkül az értékes fajansz implantátumokra, amiket a fog orvosuk beépített a szájukba, és ezt eg y hasonló ökölcsapás követi, pontosan a melltartó vonala alatt. Ez sohasem téveszt hatást. (A rendőrnők persze ismernek eg y-két trükköt; ez azt jelenti, hog y minteg y harminc másodperccel később ájulnak el, és minteg y harminc nappal tovább maradnak kórházban.) – Én a következőt tanácsolom minden nőnek – folytattam tanító hang nemben –, akit meg támad eg y erőszaktevő vag y eg y rabló. Nemi erőszak esetén haladéktalanul feküdjék hanyatt, emelje a leveg őbe a sarkát, és kiáltsa ezt: „Ig en, ig en, tég y mag adévá!” Ez szinte minden erőszaktevőt kizökkent, kivált ha olyan hölg yről van szó, akire csak eg y erőszaktevő nézne rá másodszor is. Ha annyira elszánt, hog y nem rettenti el ez a kis trükk, hanem továbbra is kitartóan tör a célja felé, amivel mellesleg nem sok kárt okoz, akkor feküdjön nyug odtan a hölg y, és próbálja meg élvezni. Könnyű a választás: rövid és talán nem is olyan kellemetlen behatolás a testi mag ánszférába, vag y fájdalmas verés, ami veszélyezteti a jó külsőt és talán még az életét is. Vég tére is kinek hiányzik eg y szelet a felvág ott tortából? Akárhog y alakul, az erőszaktevőt semmi esetre sem fog ják elmarasztalni, mert az üg yvédje úg yis meg g yőzi az esküdtszék többség ét, hog y a nő kihívóan viselkedett, és a tárg yalás fájdalmasabb lesz, mint mag a az erőszak. – Rablás esetén – folytattam – azonnal adja át a táskáját, hiszen csak van annyi esze, hog y semmi értékeset nem tart benne, rúg ja le a cipőjét, és fusson. Fusson, mint a szélvész, hang osan sikoltozva. Sikoltson, mint a g őzkürt; az ilyen pasasok a választott hivatásuk űzése során utálják a zajt. A hadviselés eg y életen át tartó tanulmányozása arra tanított, hog y a futásnál nincs költség hatékonyabb módja a harcnak. Nem sok csatát lehet nyerni vele, de annál több katonát lehet meg menteni. Kérdezd meg akármelyik olasz tábornokot, ha véletlenül a hajhálódba akad eg y ilyen. Vag y ha eg yáltalán el tudod kapni. E néhány, jól meg választott szó elhang zása után úg y nyúltam a hering ért, ahog y az előadó eg y pohár vízért. – Charlie – mondta Johanna behízelg őn –, a mi iskolánk tényleg nag yon hasonlít azokra az esti dzsúdótanfolyamokra. De ezt majd úg yis meg látod. – Drág ám, hát nem most tettem világ ossá, hog y nem meg yek el abba a bestiális iskolába? Mondjam el újra? Nem megyek el az iskolába.

Aznap este, útban az iskola felé, meg álltam St. Alban’sben eg y sörre, és hog y veg yek pár laposüveg skót whiskyt, arra az esetre, ha az iskola antialkoholistának bizonyulna. Odatelefonáltam Bluchernek is – a merénylet fiaskója után belátta, hog y „biztonság osabb”, ha meg ad eg y számot, és hozzá az „eljárásmódot”, hog y vészhelyzet esetén kapcsolatba léphessek vele. Tárcsáztam a betanult számot, az előírás szerint hag ytam tizenkétszer kicsöng eni, letettem, vártam harminc másodpercig , majd újra tárcsáztam. Azonnal válaszolt eg y meleg hang , bemondta, hog y Hazai és Gyarmatáru Kereskedés – hihető sztori, meg kell hag yni. – A Papával szeretnék beszélni – közöltem leg g yermekibb hang omon. – Anyu nincs jól. – Jaj, drág ám, úg y sajnálom. Messzire van? – Meg adtam neki a telefonfülke számát, majd letettem és rág yújtottam. Kövér banya toporg ott a fülke előtt, csúnyán nézett rám, és a karórájára mutog atott. Üg yet sem vetettem rá. Bekopog ott az üveg en, eg y marék aprót mutog atott, és némán tátog ott valamit. A pénzre sandítottam, és elkezdtem kig ombolni a kabátom. Erre elment. Meg szólalt a telefon. – Halló – mondta Blucher hang ja –, itt Apu beszél. Ki az? – Willy vag yok – mondtam összeszorított fog g al. – Szia, Willy. Biztonság os telefonon beszélsz? – Jaj már, az ég szerelmére. Nézze, úton vag yok valamilyen kiképző iskolába, Ding ley Dell a neve, ha el tudja hinni. Közel van… – Tudom, hol van. Mondja már, mi az az izé, amit mag uk, britek a krikethez viselnek? – Nem értem. Sok mindent viselünk a krikethez. – Arra g ondolok, amit a nadrág juk alá vesznek, hog y meg védjék a családi ékszereket, érti már? – Nyilván a „páncélra” g ondol. De mi az ördög öt… – Ha nem tudom róla, hog y nincs humorérzéke, azt hihettem volna, hog y szórakozik velem. – Van sportbolt ott, St. Alban’sben? – Nem tudom. De ha van is, ilyenkor este már biztosan zárva. – Hú, ez durva. Hát akkor sok szerencsét, Willy. Maradjunk kapcsolatban. Azzal letette. Dühösen elhajtottam. Számos érzelem lakozott keblemben, de a vidámság nem volt közöttük.

11. Mortdecait némi kritikával illetik, és ejti szótárából a „gyengébb nem” kifejezést Olvastam, mikor még jó volt szemem: „A jó asszonyok leg endáit” én a hajnalcsillag tól, ki idelenn szól éjnek idején. Álom szép asszonyokról

A Ding ley Dell, idétlen neve ellenére, főúri épület volt, amennyire ki tudtam venni a homályban. Ahog y rátértem a főúri behajtóra, mérhetetlenül sok főúri reflektor fénye árasztotta el úg y a házat, mint eng em, minteg y félmillió Watt erejével. A lépcső alján izmos lány fog adott térdnadrág ban. – Mr. Mortdecai? Ó, remek. Most már kieng edhetem a kutyákat, biztonság ban lesz idebent. Eg yébként Fiona vag yok. Csak hag yja a kulcsot a kocsiban, majd én beállok vele. Mag am cipeltem fel a táskáimat a lépcsőn, ahol eg y kövérkés főkomornyik sziluettje rajzolódott ki az ellenfényben. – Köszöntöm az iskolánkban, Mr. Mortdecai – mondta a sziluett nőies hang on. – Ig en – mondtam. – Épp időben érkezett a fürdéshez. Itt nem öltözünk át a vacsorához. Szabad a kalapját és a kabátját? – Elvette őket az esernyőmmel eg yütt. Ahog y hálásan odaléptem a hall kandallójában láng oló fahasábokhoz, azt láttam, hog y a főkomornyik meg pörg eti a nag yjából az alsó állkapcsom irányába tartott esernyőmet. Természetesen lebuktam, mert a lebukás a leg olajozottabb képesség eim eg yike, és a hüvelykujja körül meg forg atva elvettem tőle az esernyőt, majd leeresztettem. (Hadd mag yarázzam el: szakemberek soha nem ütnek embert bottal, ernyővel és hasonlókkal, mert ez esetlen mozdulatokkal jár, könnyű ellene manőverezni, és csak akkor hatásos, ha nag y és nehéz a bot, amivel viszont még esetlenebb a manőverezés. Nem, az ilyen botcsinálta feg yver helyes használata a következő: kitörésből, merev karral döfés a rekeszizomba; még ha a vasg yűrű nem is szakítja át a bőrt, arra bizton lehet számítani, hog y kínzó fájdalmat, sőt g yakran halált okozva roncsolja a májat, az epét vag y a rekeszizmot.) Tehát ott tartottunk, hog y leeresztettem, és kitörve, merev karral döfést irányoztam a rekeszizomra, amely a leg ütésállóbb főkomornyikban is nag y kárt tud tenni, de a másodperc leg utolsó törtrészében döbbenten észleltem, hog y a főkomornyik valójában nőkomornyik, és a szúrásom mellément, a csípője fölé. Ő en passant elkapta, és tovább csavart rajta, amitől én felé

tántorultam, még időben, hog y fog adjak eg y felemelt térdet. A térdet üg yetlenül időzítették, sikerült ártalmatlanítanom a mellkasomon, és – miközben tovább tántorultam – meg rag adtam a bokáját és átdobtam a nőt. Nem eresztve a bokát, erőteljesen tekerg ettem, ő újra meg újra meg pördült, és jóleső csattanással nekivág ódott a falburkolatnak. Arccal lefelé. A derekára helyeztem a lábam. – Ne mozduljon – vicsorog tam dühösen, merthog y dühös voltam. – Ha meg moccan, úg y a veséjébe taposok, hog y rohadt paradicsomként fröccsen szét. – Szép volt, Mr. Mortdecai, ez nag yon szép volt! – harsog ta eg y hang a zenészkarzatról. – Ethel, most felállhatsz, de attól tartok, drág a, hog y eg ész héten pluszórákat kell venned harci kiképzésből. Szörnyen rosszul sült el a támadás, nem g ondolod? Közben a hang tulajdonosa már meg indult lefelé a főlépcsőn; termetes nőszemély volt, csupa izom, oszlopszerű lábakkal. Barátság osan, kinyújtott kézzel közeledett felém. Én is kezet nyújtottam, de ő elkapta az övét, vasmarokba fog va és könyörtelenül hátracsavarva a hüvelykujjamat. Természetesen emlékeztem arra, hog yan kell ezt kivédeni: le kell ülni, hanyatt g urulni és két talppal elrúg ni a támadó kezet. – Óriási, óriási! – bömbölte. – Nem sokat tudunk mag ának tanítani a harci kiképzés terén. Láthatja, hog y mi itt eg y jól felszerelt hajót futtatunk, és mag ának minden pillanatban résen kell lennie. A saját érdekében, tudja. De mivel ez az első estéje, holnap reg g eli utánig nem lesz több meg lepetés. Becsületszavamra. – Kieng edtem. Ököllel jól g yomorszájon vág ott, mire leveg ő után kapkodva rog ytam a szőnyeg re. – Felforg atás, első lecke – mondta szeretetteljesen –, ne bízz meg senkiben. Soha. Mellőzze, kérem, az alpári nyelvezetet, a lányok eg y része prűd. – Nehézkesen felálltam, válaszlépést tervezve. – Nem, Mr. Mortdecai, eng em nem szabad meg ütnie, én vag yok a Parancsnok. Szólítson Madamnak. Feg yvere van? Sznob módra meg játszottam, hog y félreértem. – Sörétes puska? – kérdeztem nyomatékkal. – Nem, nem hoztam mag ammal. Nem szóltak, hog y lövöldözést fog javasolni. – Mint bizonyára tudja, oldalfeg yverre g ondoltam. Pisztolyra, ha úg y tetszik. – Nem, rendszerint feg yvertelenül jelenek meg , ha vidéki házba kapok meg hívást. – Ig yekeztem minél karót nyeltebb lenni. – Akkor majd mi felszereljük. Mit szeretne? Én mindig ezt használom – előkapott eg y borzalmas öreg mordályt –, de én ilyen rég imódi vag yok, tudja. – A feg yverre vicsorítottam. – Szolg álati Webley .38-as, .45-ös kereten – vicsorog tam. – Múzeumban volna a helye. Úg y rúg , mint eg y… nőkomornyik. – Lehet – mondta eg yszerűen. – De nekem meg felel. – Szórakozottan kilőtt eg y g olyót, amely elzúg va a fülem mellett pirotechnikailag meg ug rasztott eg y fahasábot a kandallóban. Cseng eni kezdett a fülem, és minden pórusomból adrenalin lövellt. – Milyen feg yvert szeretne, Mr. Mortdecai? Összeszedtem mag am. – Smith & Wessont – mondtam. – .38-as Special Airweig htet.

Helyeslően bólintott, és odalépett a házitelefonhoz. – Feg yvertár? Á, Nancy, lesz eg y Airweig ht, eg y doboz g rafittöltény, eg y doboz szilárd köpenyes, nég y tartalék tár, tisztító felszerelés és eg y Thurston zsebtartó. – Vállra szíjazhatót kérek – mondtam elszántan, mert a testalkatomhoz nem passzolnak a nadrág ba dug ott pisztolyok. – Nem, Mortdecai, harci öltözéket fog viselni, nem lesz ideje kicipzárazni a blúzát. – Dundi kis matróna érkezett két kartondobozzal. A pisztoly még az eredeti feg yverolajban volt. Főúri g esztussal adtam vissza. – Tisztítsák meg , könyörg ök – mondtam főúriasan –, és ha már úg yis dolg oznak vele, távolítsák el róla azt az ostoba célg ömböt. – Itt mindenki mag a g ondoskodik a felszereléséről – vetette oda. – Reg g el leszedheti a célg ömböt, amikor jelent a feg yvertárnak. Már ha úg y döntök, hog y nem lesz rá szükség e. Most pedig tisztítsa meg , és töltse be a g rafitg olyókat. Érintkezéskor elporlanak, tudja, teljesen ártalmatlanok, amíg nem találnak valakit szemen. Van még rá ideje vacsora előtt. Ethel, a komornyik meg mutatta a szobámat, és miközben letettem a bőröndömet a földre, cuppanós csókot nyomott a fejem búbjára, oda, ahol kissé már g yérül a hajam. Rámeredtem. Kinyújtotta a nyelvét. – Nem is fájt ám – mondta ajakbig g yesztve. – Sajnálom – mondtam kétértelműen. A szoba spártai volt: vaság y, kemény matrac, se ág ynemű, se fűtés, két durva pokróc, eg y munkaasztal és eg y konyhai szék. Jártam már otthonosabb börtöncellában. Kinyitottam az eg yik laposüveg et, és pisztolytisztítás közben nag yokat húztam belőle. Rövidesen úg y én, mint az üveg rag yog ó tiszta és enyhén olajozott volt, ahog y a sereg ben mondtuk. Betöltöttem eg y tárat a g rafittöltényekkel, de először is meg fontoltan elhelyeztem eg y szilárd köpenyest a tár alján. Miután kiléptem a zuhany alól, ércesen rám recseg tek eg y rejtett hang szóróból: – Mortdecai, mozg ó célpont az ablaka alatt. LŐJÖN! – Vállat vonva kihalásztam a pisztolyt a párna alól, félrerántottam a füg g önyt, és még épp időben téptem fel az ablakot. Ember nag yság ú árnyék haladt át ráng atózva a g yepen. Kipattintottam a biztosítózárat, és meg húztam a ravaszt. Visszhang zó kattanás hallatszott. – Második lecke, Mortdecai – mondta a hang osbeszélő. – Mindig leg yen meg töltve a pisztolya, és tartsa a keze üg yben. – Rohadtul töltve volt – acsarog tam. – Tudom. Én vettem ki a tárat, amíg a zuhany alatt volt. Súlyos g ondatlanság . – Hog y a fenébe zuhanyozzak pisztolyostul? – üvöltöttem. – Vízálló neszesszer – mondta velősen a hang osbeszélő. Amikor meg szólalt a vacsorára hívó g ong , leóvakodtam, boldog tudatában annak, hog y a pisztoly lehúzza a nadrág zsebemet. Semmi nem oszlatja el olyan jól a kasztráció érzését, mint eg y új pisztoly. Eg y lélek sem támadt nekem. Sivár szállásomból kiindulva előre retteg tem a vacsorától, de kellemesen csalódtam. Vadnyúlleves, fácánsült almával à la Normande, szufflé és eg y olyan ínyencség , amilyet a nők készítenek, mindez pár deciliter valamivel leöblítve,

aminek eg észen Burg undi íze volt. – Kitűnő – mondtam vég ül –, ez finom volt. Szívélyesen körbehordoztam tekintetem a hatalmas refektóriumi asztalon. Két vag y három néma férfi volt még jelen, de a személyzet és a tanulók leg többje nő volt, közülük hat vag y nyolc tag adhatatlanul vonzó. Pillantásomat követve a Parancsnok lazán odaszólt: – Nem bánná, ha eg y lány meleg ítené az ág yát az éjszaka? – Én csak hápog tam, ami brandyivás közben helytelen, és félrenyel tőle az ember. Az én kortyom javarészt az ing emen vég ezte. – Lefog adom – folytatta zavartalanul –, hog y eg yik-másik eg észen zabolátlan… attól a sok erőszaktól a televízióban, tudja. Nem? Na jó, lehet, hog y ig aza van. Holnap minden erejére szükség e lesz. Lázasan a jobbomon ülő középkorú nőre fordítottam a fig yelmem. Akiről kiderült, hog y eg yike azoknak az asztrológ iabolondoknak, akikkel lépten-nyomon találkozni manapság , mert eg yből azt kérdezte, hog y milyen jeg yben születtem. – Halvány fog almam sincs – válaszoltam, nem titkolt viszolyg ással. – De ezt tudnia kell! Mikor született? Udvariasság ból meg mondtam neki, kivált hog y nem kérdezte az évet, de éltem a lehetőség g el, hog y oktató előadást tartsak azon emberek nevetség es ostobaság áról, akik a XX. század harmadik neg yedében képesek azt hinni, hog y ha eg y bizonyos időben és helyen születik valaki, az meg határozza az eg ész jellemét és a jövőjét. – Ez azt jelentené – fejtettem ki –, hog y minden hármas ikret eg y időben g ázolna el a busz! Én Robert Louis Stevenson eg yik mondatát tettem meg életem vezérlő csillag ává: „Drág a g yermekeim, soha ne hig g yétek el azt, ami sérti a józan észt.” Befolyásolható koromban olvastam ezt, és biztosra veszem, hog y sokkal helyesebb irányba terelt, mint az a pillanat, minteg y… öö… neg yven évvel ezelőtt, amikor eg y divatos accoucheur{58} rápillantott eg y meg bízhatatlan időmérőre, és rájött, hog y máshol is várják, ezért úg y döntött, hog y meg kímélve anyámat a további veg zatúrától a fog óhoz folyamodik. Ezt önnek is be kell látnia. Erre ő, az asztrológ iabolond, felöltötte azt az elrag adtatottan fig yelmes arckifejezést, amelyet akkor vesznek fel a nők, ha tudálékos idiótáknak akarnak hízeleg ni. Tapasztalt tudálékos idióta lévén kétség em sem volt afelől, hog y a nő ide sem fig yel, csak azt várja, hog y hag yjam abba a zajkeltést a számmal, és vég re szóhoz juthasson. (Történetesen, ahog y azt már önöknek is tudniuk kell, szeptember utolsó napján születtem, mert az apám karácsony este nemzett abban az évben, amelyet nem óhajtok meg nevezni; tudom, hog y ez ig az, mert az apám mondta el nekem az anyám és számos barátja előtt – ő már csak ilyen volt. Amikor látta meg nyúlt arcomat, teljesen félreértette az érzéseimet, és bocsánatkérően elmag yarázta, hog y részeg volt. Az anyám utána hetekig nem beszélt vele, de ez csak keveseknek tűnt fel, mivel akkoriban már eleve nem beszélt vele sokat. Rendkívül szép és méltóság teljes asszony volt, bár szinte minden más elképzelhető tekintetben visszatetszést keltett, és néhány olyanban is, amelyet elképzelni sem tudnának.) Amikor előadásom vég ére értem, és meg adtam a születési dátumom, az asztrológ us hölg y lázba jött.

– Akkor mag a Mérleg , milyen csodás! Találja ki, én milyen jeg yben születtem! Kérem! Törtem a fejem, hog y milyen állatövi jeg yek vannak. – Szűz? – kérdeztem. – Buta – mondta, meg paskolva a csuklómat. – Kos vag yok; Aries. Mi, Kosok a Libráknak teremtettünk. – Nem javíthattam ki a latinság át, ug ye meg értik, csak tartózkodóan néztem rá. Az arca elment volna eg y öreg , bár eg ykor drág a retikülnek, nyakának és dekoltázsának krokodilbőrére ütős árajánlatot kapott volna a Gucci bőröndg yártótól. „Utazáshoz nem ajánlott”, ez a kifejezés jutott eszembe. – Ug yan, menjen már – mondtam szég yenlősen. – Ig en, ig en, mennem kell, nem ig az, Parancsnok? Jó éjszakát, kedves Libra. Apropó, Kitty a nevem… ha tudni akarja. – Azzal rám mosolyog va felállt az asztaltól. Az embereknek, olyan fog sorral, mint az övé, nem lenne szabad mosolyog niuk. Eg y émelyítő pillanatig attól féltem, hog y a szobámba meg y, és ott vár majd rám áldozati kosként. – Leg yen szíves abbahag yni a fog csikorg atást, Mr. Mortdecai – mondta a Parancsnok, amint Kitty már hallótávolság on kívül volt. – Ig en tetterős személy, ha ettől az asztrológ iai bolondság tól eltekintünk. Nem bírtam teljesen abbahag yni a fog csikorg atást. – Bárcsak ezek a tetterős személyek – csikorog tam – némi log ikát vinnének abba, amit ők g ondolkodásnak neveznek. – Bárcsak – g únyolódott a Parancsnok. – Bárcsak! Piha! Gyerekek beszélnek íg y a mackójukhoz. Bárcsak kerekei lennének a nag ybátyjának, mert akkor ő lehetne a villamos. És ha már itt tartunk, ha a nag ynénjének töke lenne, ő lehetne a nag ybátyja. – Villámló szemmel néztem rá, hiszen nem az Ausztrál Nag ykövetség en voltunk. – Az én nénikéim – mondtam meg rovó hang on – mind tökösek voltak. Valójában nem sok nag ynénit tudok felidézni, aki nem tüntetett eg ész sor ilyen dolog g al. Azt nem állíthatom, hog y valaha is meg kurkásztam eg y nénit, de kész vag yok hét a háromhoz lefog adni… – Elég ! – mondta a Parancsnok parancsoló kézmozdulattal. – Itt tilos a fog adás, ne feledje, kérem, hog y ez nem a haditeng erészet női állománya. – Szívesen fog adtam volna ennek ellenében öt a kettőhöz arányban, de g yáván visszavonulót fújtam, és elnézést kértem. Aztán közöltem, hog y szörnyen fáradt vag yok, és kérek eng edélyt elhag yni az ünnepi asztalt. (Észleltem, hog y már szorosan bedug aszolták a brandys üveg et.) Elepedtem néhány óra alvásért, de kiderült, hog y előbb be kell g yűjtenem a „tananyag ot” a parancsnoki irodából. Ez eg y nag y köteg fénymásolt brosúra volt arról, hog yan kell meg ölni/meg csonkítani/meg csalni/becsapni/átverni/bomlasztani/kommunikálni/összezavarni és hasonló g yalázatos dolg okat tenni más emberek rovására. Eg y második köteg nek az volt a tárg ya, hog yan ismerhetők fel a lég i járművek/feg yverek/hajók/rakéták/CIAüg ynökök/narkotikumok és hamisított valuták, amennyiben az ember elmaradott ország ban él/túlélést folytat teng eren/kihallg atási módszereket hiúsít meg és öt eg yszerű öng yilkosság i módot g yakorol be (ebből három csaknem fájdalommentes). Motyog tam valamit a bajuszom alatt a nag ynénik rejtett tulajdonság airól.

– Fel a fejjel, Mortdecai – bömbölte a Parancsnok –, mag a csak három hétig lesz itt, és ebből csak az első húsz nap fog fájni! – Ezt nyilván az eg yik Beano-képreg ényből vette. – Ha-ha! – mondtam udvariasan. – Jó éjszakát, öö… Madam. – Jó éjszakát… ó, várjon eg y pillanatot, kapja el! – Azzal hozzám vág ott eg y itatóstömböt. Ahog y azt már többször is elismertem, én sem ma jöttem le a falvédőről. Hag ytam leesni a földre, kísérletet sem téve, hog y elkapjam, viszont előrántottam a pisztolyt, és célba vettem az eg yenlítőjét, mielőtt az öreg Webley után nyúlhatott volna. – Szép volt, Mortdecai – károg ta –, csillag os ötös! – Rég i trükk – mondtam, behúzva mag am után az ajtót.

Az eg yetlen jó dolog aznap éjszaka történt, két perccel később. Senki sem volt a szobámban: sem áldozati kos, sem Amazonok, akik a péniszirig ység üket remélték szublimálni azzal, hog y kupán vag y más érzékeny, lág y részen vág nak. Korábban viszont járt ott valaki, mert nyitva volt a bőröndöm – számítottam erre, hiszen bármelyik iskolás g yerek vag y repülőtéri rakodómunkás eg y szempillantás alatt ki tud nyitni eg y közönség es bőröndöt, nem kell hozzá más, csak eg y hézag mérő, amelyet minden szervizben árulnak. Nem ag g ódtam, mert a kisebbik bőröndöm keményebb dió volt: háromheng eres kombinációs zár, tíz-tíz számjeg g yel. Nem tudom kapásból meg mondani, hány permutációról van szó, de arra tippelek, hog y az átlag szobalánynak úg y eg ymillió évbe telne rátalálni az ig azira. Az átlag szobalánynak eleve nincs is annyi szabadideje, kivéve ha páratlanul csúnya, és a hotelban nem szállnak meg fáradt üzletemberek. – HIBA, Mortdecai – reccsent rám a hang osbeszélő, miközben kivettem eg y pizsamát a nag yobb bőröndből –, hiba. Neg yedik lecke. – Harmadik – vág tam vissza. – Nem, a neg yedik. Sosem hag yunk inkrimináló anyag ot könnyen kinyitható pog g yászban. Meg eng edtem mag amnak eg y önelég ült vig yort. – Az inkrimináló, azaz mag ántermészetű dolg aim a kisebb bőröndben vannak. – Pontosan arra célzok, a kisebb bőröndre – mondta a hang osbeszélő. Meg néztem a kisebb, kinyithatatlan bőröndöt. Azt is kinyitották. Amíg hápog tam, ismét rám recseg ett a g yűlölt hang . – Kutatásaink kimutatták, hog y középkorú embereknek nehezükre esik véletlenszerűen kiválasztott számokat memorizálni; hajlamosak olyan számokat használni, amelyekre valószínűleg emlékezni tudnak. Ha a születésnapját állítja be, ami ug ye 9. hó 30., akkor semmi esetre se árulja el olyan embereknek, mint Kitty, hog y mikor született. Ez volt a harmadik lecke. Motyog tam valamit. – Próbáltam már eg yszer-kétszer, amit javasol, Mortdecai. Kevés vag y nulla örömem telt benne. – Elmeg yek – mondtam kurtán. – Most.

– Hát, tudja, ez nem olyan eg yszerű: minden diákszobának automatikus időzárja van, és ébresztő előtt nem nyitható ki. Nem, kérem, ne nézzen az ablakra: a park tele van Fiona dobermannjaival, és a dobermannok tele vannak vérszomjjal. Jó sokat le kellene lőnie közülük, mire eg yáltalán a közelébe jut az elektromos kerítésnek, és Fiona mérg es lesz, ha csak eg y kutyájának is bántódása esik. Szereti azokat a kutyusokat. Aranyos kislány, de nem tud uralkodni az indulatain, és rag aszkodik ahhoz, hog y nála leg yen az a lefűrészelt csövű sörétes puska. Kezdtem rájönni, hog y a hang osbeszélő az értésemre próbál adni valamit. Leültem az ág y szélére, mert ülve mindig jobban tudok dühöng eni. Honnan tudta a vén leszbika, tettem fel mag amnak a kérdést, hog y vág yakozó pillantásokat vetek az ablakra? Meg akadt a szemem a nag y tükrön, amely az ág yat és a fürdőszoba ajtaját is befog ta. Lekapcsoltam a villanyt, odalopakodtam a tükörhöz, és nekinyomtam az orromat. Mit ad isten, kivehető volt eg y halvány kis fény; az eg yik öreg lánycserkész cig arettájának eltéveszthetetlen parazsa. Eg y pillanat műve volt meg találnom az elsőseg élydobozt, berag asztani a tükröt és visszakapcsolni a lámpát. – Szép volt, Mortdecai, még iscsak van mag ában valami – mondta a hang osbeszélő. – Ez lett volna az ötödik lecke, miután a lányok vég ig nézték, ahog y felveszi a hálóruháját, hö-hö. Méltóság omon aluli lett volna válaszolnom, íg y inkább bevonultam a fürdőszobába, hog y meg dolg oztassam a mérg es fog kefét, és elrejtsek eg y-két apróság ot, ami nem a bőröndökben volt. A fürdőszobai tükörre ezt az üzenetet mázolták rúzzsal: „KÉRJÜK, NE DUGJON EL SEMMIT A VÉCÉTARTÁLYBAN: CSAK A VÍZVEZETÉK-SZERELŐNEK OKOZNA GONDOT.” Bebújtam kényelmetlen ág yamba, és tanulmányozni kezdtem a leg vékonyabb brosúrát, amely az Öt Eg yszerű Öng yilkosság i Mód Beg yakorlása címet viselte, mert ez tűnt a leg meg felelőbbnek akkori hang ulatomhoz. Vég ig borzong tam eg y fejezetet arról, hog yan harapjuk át a nag y véredényt a nyelv tövében, és hog yan léleg ezzük be a keletkező vért, amíg be nem áll az aszfixia, amikor is kialudtak a fények. – Kapják be – mondtam mag amnak, és alváshoz rendeződtem.

12. Mortdecai végül rájön, hogy nem idős hölgyek esti önvédelmi tanfolyamára íratták be Bajtársaim, hadd maradjak, míg a hajnal rám rag yog , hag yjatok itt, és ha kellek, kürt szavával hívjatok. Locksley Hall

Kora reg g el, féléber állapotban, amikor a leg jobb és a leg rosszabb álmok jönnek, dominák iszonyú látomása dúlta fel nyug almamat: Nag y Katalin, Mrs. Bandaranaike, az Erinnüszök, Mrs. Indira Gandhi, Leila Khaled, Ulrike Meinhof, Marion Coyle, Fuszako Sig enobu, a Valkürök, Eleanor Roosevelt, Ermyntrude a Véres Karddal, Mrs. Golda Meir, Carrie Nation, Livia császárnő… mind elvonultak lelki szemeim előtt, hadoválva és átkozódva, vériszamós, könyékig vörös kezüket rázva. Meg acéloztam mag am, Mrs. Marg aret Thatcher képéhez fordulva vig aszért, elvég re rendíthetetlen Tory volnék, amikor örömteli meg könnyebbülésemre teljesen felébresztett ajtóm időzárjának berreg ése. – Ébresztő, Mortdecai – reccsent rám a g yűlölt hang osbeszélő. – Három perce van zuhanyozni, eg y fog at mosni, kettő borotválkozni. Nyolc perc múlva vételezzen meleg ítőt a hadtápostól, tíz perc múlva leg yen az edzőteremben. Kérdés van? – Tea? – szóltam elhaló hang on. – Nincs, Mortdecai. Reg g eli torna van. Nag yon jót fog tenni. Kihag yhatja, ha úg y tetszik, de az ebédlőbe csak az edzőteremből van bejárás. A reg g eli torna pokol volt. Az emberek abszurd módon ug ráltattak, bordásfalakon mászattak le-föl, felparancsoltak az utált lóra, és fekvőtámaszokat próbáltak csináltatni velem. Aztán óriás medicinlabdákat dobáltak hozzám. Nyög ve és liheg ve dolg oztam, amíg meg nem szólalt a cseng ő, mire mindenki betrappolt a zuhanyzóba. Közös, koedukált zuhanyzó volt. Kitty rám kacsintott, miközben bőröndszerű porhüvelyét szappanozta, a fiatalabb lányok a bolondját járatták velem. A reg g eli viszont verhetetlen volt. Ig azi vidéki kastélyreg g eli, ahol leemeljük a tálalón sorakozó ezüsttálak fedelét, és tojást, vesét, sült húst, bacont, hering et, tőkehalat, kedg eree-t, sonkát, fűszeres pulykát, rántottát, g rillezett paradicsomot találunk alattuk, és amikor leülünk, kétféle tea, kávé, dzsem, háromféle marmelád van előttünk, miközben eg ymás után érkeznek a forró pirítósok. Bár nem szeretem az ilyesmit, jó étvág g yal ettem, mert tudtam, hog y szükség em lesz az erőmre, értik. – Ez az utolsó alkalom, hog y mellettem ül az asztalfőn – mondta a Parancsnok. Gyászos

hang ot hallattam, amelyet eg y falat pirítós rág csálásával tompítottam (vastag on meg kenve azzal a fekete, sűrű marmeláddal, amelyet Oxford olyan jól készít). – Ig en – folytatta –, ebéd előtt új vendég érkezik, és természetesen mindig a leg utóbb érkezett előjog a, hog y a jobbomon ülhessen. – Kinyitottam a számat, hog y elsüssek eg y férfias viccet, de aztán becsuktam. – Nag yon is érthető – kotyog tam, újabb csésze nag yszerű kávéval öblítve le eg y makacskodó pirítósfalatot. – Hölg yeim! – üvöltött fel váratlanul, mit sem törődve az asztalnál ülő férfiakkal. – Hölg yeim! Mortdecai százados öt percen belül jelentkezik a feg yvertárban, hog y belője az új pisztolyát. Az iskola szabályzata értelmében miután kijön, 24 óráig szabad préda lesz. – Az emberek nevettek, hurráztak és ilyenek, de Mortdecai g ig ájában meg akadt a lefelé tartó pirítós. – Hümm? – kérdeztem udvariasan. – Ez azt jelenti – mag yarázta udvariasan –, hog y mag a 10:10-től szabad préda. Itt ez a szokás az új diákokkal, tekintet nélkül korra, nemre, testsúlyra. Hadd fog almazzak íg y: a nevezett időponttól vadászati idény kezdődik C. Mortdecaira. A diáktársai ésszerű határokon belül vig yázni fog nak, hog y ne teg yenek mag ában komoly kárt, mert ez csak játék, tudja. Néhány elődje úg y élte túl a szabad préda napját, hog y alig veszített többet eg y vag y két fog nál. – A pirítósán olvadozó vajra nézett, és nehéz sóhaja mintha a rég i szép időket siratta volna, amikor eg y csepp vaj sem merészelt belopakodni a pirítósba az általa szig nált írásos parancs nélkül. – Sok szerencsét, Mortdecai – mondta elbocsátólag . Eg yetlen riposzt sem jutott eszembe.

Rossz nap volt, rohadt eg y nap. (Akár a g yűlöletes első év összesűrített változata eg y neg yedosztályú mag ániskolában, amikor vadásznak ránk és üldöznek, de nem zárkózhatunk be a vécébe sírni, mert a vécék nem zárhatók, és azzal töltjük a leckeírás teljes idejét, hog y kapkodó, könnyáztatta leveleket körmölünk a szüleidnek, rimánkodva, hog y vig yenek el innen, holott tudjuk, hog y csak vidám választ kapunk olyan kifejezésekkel, mint „jellemformálás” és hasonlók.) Amikor azt mondom, hog y a Ding ley Dell Terroriskolában töltött első nap két leg kellemesebb órája az volt, amíg eg y dug lászfenyő vag y eg y másik utálatos toboztermő leg mag asabb ág ába kapaszkodtam, miközben g rafitg olyókkal lőttek rám, azzal mindent elmondtam. Eg yetlen fog amat sem hag ytam ott, de fekete monoklival jelentem meg a vacsoránál, ami ízléstelenül sikamlós tréfák céltáblájává tett. Nem érdekelt, mivel a vacsora ismét felség es volt; úg y éreztem, minden sebet beg yóg yít. Meg próbálták ug yan elvenni a Navarin d’Agneau ízét, közölve, hog y én vag yok a soros a mosog atásban, de ezen a ponton a sarkamra álltam. Vannak dolg ok, amelyeket eg yszerűen nem tehet meg eg y fehér ember. Keg yelemért könyörög ni állig felfeg yverzett leszbikusoknak, miközben eg y dug lászfenyőn vag y más toboztermőn csimpaszkodunk, azt ig en. De mosog atni utánuk, azt nem. A vacsora során vég ig üres volt a Parancsnok melletti díszhely; az új vendég vag y áldozat

nyilvánvalóan nem jelent meg a fedélzeten. Örültem, hog y már nem kell ott ülnöm, a Madammal udvariaskodva, sem elkapni a tekintetem Kitty viszolyog tató és álnok kebléről. Új helyemen, az asztal közepe táján, az eg yik szomszédom eg y szórakoztató, tudós amerikai férfi volt, aki úg y vélte, hog y tekinthetném őt eg yfajta sinológ usnak, míg a másik oldalamon az iskola talán leg vonzóbb ifjú hölg ye ült. Lefeg yverző kacaja és eg y eg ész blúznyi káprázatos cicije volt. Meg íg érte, hog y átvállalja tőlem a mosog atást, aztán meg súg ta, hog y délután eltaláltam eg y g rafitg olyóval, rémes horzsolást okozva, amit nem tud meg mutatni nekem, mert rajta ül. Amint a dug ó elfog lalta helyét a brandys palack nyakában, én kimerültség re hivatkoztam – ami pontosan meg felelt az ig azság nak –, és elvonszoltam mag am a szobámba. Úg y volt, hog y a másnap délelőttöt az elméletnek szenteljük, ami azt jelentette, hog y fel kell készülnöm az eg yik brosúrából, mielőtt álomra hajtanám a fejem. Azzal kezdtem a felkészülést, hog y húztam eg y nag yot a laposüveg ből, aztán kiválasztottam ág yba vitelre az Etnikai csoport tagjának megszemélyesítése című füzetet. A „Szomato-etnikai környezeti értékek” fejezetről úg y ítéltem meg , hog y jó alapot ad az eg észség es alvásnak, de tévedtem – aznap már tizeneg yedszer. A „Szomato-etnikai környezeti értékek” lenyűg öző olvasmánynak bizonyult, nem g yőztem falni. Ezek az szek-értékek olyasmik, amit Umweltnek neveznek az etnológ usok: ez az észlelt világ az olyan primitív lények körül, mint például az emberek. Úg y tűnik, mindannyiunknak velünk született, vag y szerzett faji érzékletünk van a testünk körüli személyes térről, és ezen a belső „mag ánkörön” kívül fekszik eg y külső, „barátság os” szféra, amelybe eng edéllyel vag y kölcsönös beleeg yezéssel lehet behatolni. Ha kikérdezünk valakit, akit meg akarunk alázni, anélkül hog y ezt tényleg esen kimondanánk, akkor olyan távolság ra ültessük le mag unktól, hog y kissé kényelmetlenül érezze mag át, és kénytelen leg yen kicsit hang osabban beszélni, mint szeretne – mi pedig fenyeg etően emelhetjük fel a hang unkat. A leg több nag ykutya még zöldfülű ig azg atóként meg tanulja ezt a fog ást – Hitlernek is ez volt az eg yik titkos feg yvere. Másfelől, ha meg kérjük az ürg ét, hog y jöjjön az íróasztalunk mög é, és üljön mellénk, úg y fog ja érezni, hog y bebocsátást nyert a leg belső körünkbe. Hasonlóképpen, ha eg y arabot vag y levanteit személyesítünk meg , hasközelség ben kell társalog nunk más arabokkal vag y levanteiekkel. Ha eltántorít minket a fokhag yma és a szuvas fog ak bűze, kérdőn felvont szemöldökkel fog nak ránk nézni, hiába tökéletes az álruhánk vag y a nyelvtudásunk. Sok érdekes adalékkal találkoztam, eg yik-másikat már ismertem. Tudtam például, hog y nem érinthetem meg az emberek turbánját, de erre én soha nem is vág ytam. Tudtam, hog y a muszlimok között nem nyúlhatok bal kézzel az ételhez, de nem tudtam, hog y szinte bárminek a meg érintése bal kézzel halálos sértés lehet bizonyos körülmények között. (A muzulmánok, tudják, csak eg y dolog ra használják a bal kezüket. Vízhiány a sivatag ban, értik.) Azt is tudtam, hog y a mosoly zárt ajkakkal bizonyos kínaiaknál azt jelenti, „nem értem”, de azt nem tudtam, hog y a szélesebb mosoly azt jelenti, „zavarba hoz”, a fog akat meg mutató mosoly pedig valami eg észen mást. E brosúra elolvasása után, úg y éreztem, már soha nem fog ok a rég i módon g ondolni a kínai éttermekre. (Akkoriban még viszonylag ártatlan voltam;

ha bepillantást nyerhettem volna a jövőbe, azonnal kivetem mag am az ablakon, vállalva a dobermannokkal és az elektromos kerítéssel való találkozás kockázatait.) Még akkor is a hasznos tudás cseppjeit szívtam mag amba, amikor kialudtak a fények, és harminc másodperc múlva közölte velem a leszboszi hang osbeszélő, hog y készüljek fel a lámpaoltásra. Alváshoz rendeződve meg próbáltam mag am elé képzelni, hol helyezkedik el a horzsolás bájos asztalszomszédomon. Ha fiatalabb és kevésbé kimerült vag yok, ezek a g ondolatok ébren tartottak volna.

13. Mortdecai rémülten fedezi fel, hogy nem babra megy a játék, még csak nem is pénzre A rektor banya lesz s a dékán delnő, s csinos menyecske minden hallg ató. A hercegnő

Az elméleti oktatás jól ment; amikor rám került a sor, ig en meg g yőző alakításban hoztam eg y levanteit, mert elkunyeráltam a konyhán eg y fokhag ymag erezdet. Az oktatónő hátratántorodott, amikor üvöltve meg közelítettem, sopánkodtam és hadonásztam, miközben nag y, mérg ező felhőkben bocsátottam rá a fűszerek királynőjének fuvallatát. Csinos asztalszomszédom szintén hátrahőkölt az ebédnél, de én pontosan e célból félretettem eg y csipet fokhag ymát, amit ő eng edelmesen elrág csált. – Már nem is érzem mag án a szag ot! – kiáltotta a következő pillanatban. Udvariasan érdeklődtem a horzsolása iránt, és meg tudtam, hog y még mindig elég rémes, be akarta kenni árnikával, de nem ig azán fért hozzá. Elg ondolkozva néztünk eg ymásra. Mindez nem g átolta meg abban, hog y a délután folyamán mindent bevessen fájdalmas kidekorálásomra a „Találd meg és pusztítsd el” g yakorlaton, a kiterjedt bozótban és a kiserdőben. Hovatovább évődve, úg y hat méter távolság ból a közepébe lőtt eg y g rafitg olyót annak az összetekert g yapjúzokninak, amelyet előrelátóan oda helyeztem, ahová a krikettjátékosok a „páncélt”. – Ezért meg fizetsz – morog tam, a skarlát foltra meredve a g yakorlónadrág om ág yékrészén. (Ebben a játékban, avag y Krieg spielben én a Fehérek között voltam, ő meg a Vörös oldalon, ennek felelt meg a g olyóink színe.) Kötelesség tudóan halottnak nyilvánítottam mag am a leg közelebbi játékvezetőnél, aki vihog ott, befújta tisztítószerrel az érdemrendemet, és visszaküldött a csatatérre. Ravaszul keresztülkúsztam a g yepen, be az árokba, amelyet rézsüfal határolt, és ott addig fúrtam mag am előre, amíg a bokrok mög é nem kerültem, ahol kimásztam, és elfog laltam eg y helyet eg y kis g ondozatlan cserjésben a kiserdő szélén. (Annak idején arra tanítottak, hog y mindig a leg kisebb fedezéket válasszam, ami még elrejt; ha az éppen csak alkalmas buckák vag y bokrok mög é bújunk, mi leszünk az utolsó, akit lerohannak, és oldaltűzzel könnyen leszedhetjük a többieket, miközben meg rohanják a nag yobb fedezékeket. Nem tudom, hog y manapság , a neutronbombák korában mire tanítják a katonákat. Talán imádság ra.) Jól választottam helyet; eg yetlen bűnös sem haladt el lőtávolon belül a következő eg y órában,

és már-már azt hittem, hog y lassan elszundítok, álomba ring at a mirtusz, a fenyőtű illata és az eg yéb bűzök, amelyeket meleg délutánokon élveznek a botanikusok. A létező leg halkabb kaparászás riasztott fel mereng ésemből, amely nem máshonnan, mint a rézsüfal irányából jött. Ha-ha!, g ondoltam, meg vag y! Mert erősen bíztam benne, hog y a kaparászó zaj az én vonzó barátnémtól származik. Arra is számítottam, hog y vag y meg adja mag át, vag y felajánlja, hog y meg mutatja a horzsolását, vag y ha ezek nem jönnek be, akkor olyan tisztán kirajzolódik az alakja a horizonton, hog y eg y újabb horzsolást okozhatok neki. Nem jöttek be a számításaim. Az árokból kiemelkedő diák alacsony és soványka volt, és a szabályok ellenére nem viselte az iskola terepruháját. Kapucnis meleg ítője azúrkék volt, mint a francia hadsereg rég i jelzőzászlói, de csíkos és átlósan sötétzölddel sávozott, ahog y az arca is. De mi vag yok én, butikos? Eg yszerűen mellbe lőttem. Szép lövés volt. Céloztak már nag yon g yors fácánra úg y, hog y már a ravasz meg húzásakor tudták, alig ha hibázhatják el, és a madár holtan zuhan le olyan közel a lábukhoz, hog y a kutyájuknak nincs más dolg a, mint elismerően csóválni a farkát? Nem? Hát akkor volt-e olyan, hog y a pókerasztalnál a 7, 8, 9, 10-re húztak lapot, és teljesen bizonyosak voltak abban, hog y az 6-os vag y bubi lesz? Nem? Tényleg nem? Ezek szerint önök g olfoznak, és jól ismerik azt az érzést, amit a g olfozók sosem unnak meg leírni: azt az elütés utáni érzést, hog y ez most nag yon jól sikerült, és a labdánk a g reenre fog érkezni, és azt kívánjuk, bár ne csak eg y tetves ötösben játszottunk volna. Ez, mint mondtam, szép lövés volt ekkora távolság ból; a vertikális teng elye közepén találta el a lányt, pontosan félúton a köldök és a kulcscsont között. Ha ig azi g olyó lett volna, jó darabot kitép a szeg ycsontból, és elroncsolja vele az aortát; nem okoz azonnali halált, hanem ad neki másfél másodpercet, amely alatt meg bánhatja, hog y nem választott más fog lalkozást. A lány lassan reag ált, vag y csak nehéz volt a felfog ása; meg torpant és bután bámult a „sebre”, értetlenül belenyúlt a fehér porfestékbe, az ajkához vitte az ujjait és meg ízlelte. Kidug tam a fejem a bokor mög ül, és vidáman közöltem vele, hog y meg halt. Erre rám lőtt, ami szintén szabályellenes. Nem veszteg ettem az időt tiltakozásra, mert a g olyója eltalált eg y követ a bokorban, és g ellert kapott – tehát nem g rafitg olyó volt. A dög !, g ondoltam dühösen, és meg soroztam álcafestékes arcát (ami szintén szabályellenes). Az eg yik lövés betalálhatott, mert felsikoltott és a szeméhez kapott. Az furcsa volt, hog y nem általam ismert európai nyelven sikoltozott, ráadásul szabályos tenor hang on. Eg y férfi hang ján. Ahog y felálltam, eg y másik irányból lőttek rám, és erős csípést éreztem a zubbonyom derekán; újabb álcázott keleti emelkedett ki az árokból. Tudtam, hog y már csak eg y g olyóm maradt a tárban – a szilárd, réz-nikkel köpenyes töltény –, de én mindig is előrébb helyeztem a személyes biztonság omat azokénál, akik meg akartak ölni. Fejbe lőttem. Panaszmentesen, meg jeg yzés nélkül halt meg . Ekkor eg y harmadik, hasonlóan álcázott férfi mászott ki az árokból. Kezdtek csúnyán állni a dolg ok, mert kiürült a pisztolyom, és a tartalék tárban már csak g rafitg olyók voltak. Ahog y a zsebembe nyúltam, finom hang hallatszott a hátam mög ötti kiserdőből, mintha eg y bankig azg ató dobolna az ujjával az íróasztalán. A férfi teljes mag asság ában kieg yenesedett, és

olyan értetlenül bámult le a mellkasára, ahog y az első pasas, aztán holtan rog yott össze. Sarkon fordultam, még mindig a tár után kotorászva a zsebemben. Johanna lépett ki a fák közül, eg y különös kinézetű és általam még sohasem látott márkájú g éppisztollyal. – Mi újság , cicamica? – hebeg tem vitézül. Ő házastársi, ámbár felületes csókot nyomott az arcomra, majd az árokhoz üg etett, hog y ellenőrizze, maradt-e még ellenség emberi alakban. Eg yet sem talált. A fájós szemű ürg ét mag unkkal vittük az iskolába. A Parancsnok irodájában – vag y „kuckójában”, ahog y ő nevezte – eg y csésze tea mellett elcseveg tünk erről-arról. Johanna teás csészéjében az általa csak „Montg omery tábornoknak” hívott ital volt; ez a félelmetes fajtájú száraz Martini onnan kapta a nevét, hog y benne tizenkettő az eg yhez aránylott a g in és vermut. Az enyém eg y jól kiérdemelt Red Hackle De Luxe volt – e folyadékot kimondottan arra szánták, hog y visszarántsa az embert a sír széléről –, míg a Parancsnok szerényen beérte teng erészrummal. – Nézzék – mondtam. Udvariasan rám néztek. – Nézzék, miért akartak meg g yilkolni azok a szörnyű emberek? He? – Nem akarták – közölte a Parancsnok határozottan. – Ne nézzen hülyének. – Charlie, drág a, Sibyl úg y érti, hog y nem személy szerint tég ed akartak meg ölni. Ig en, drág ám, Sibylnek hívják, de neked továbbra is Madamnak kell szólítanod, amíg itt vag y. (Jaj, Charlie, drág a, ne tátsd el íg y a szád.) Beszivárog tak a parancsnokság ra, érted már? – Nem értettem. – Az hol van? – kérdeztem. – Hát itt, drág ám. – Nem, nem, nem, ez itt a Ding ley Dell iskola, akárki meg mondhatja. – Ig en, drág ám, de azon kívül még más is. Sok más. Volt eg y olyan utálatos érzésem, hog y mindjárt azt mondja valaki, ne fájdítsam a csinos fejecskémet ilyesmivel, ezért inkább befog tam a szám. – Eg yébiránt – tette hozzá Johanna szerényen – valószínűleg eng em szerettek volna meg ölni. Bizonyos értelemben számítottam is erre. Ezért nem ültem ott teg nap este a vacsoránál Sibyl jobbján. Közvetlenül hajnal után érkeztem, amikor Fiona már bezárja a kutyusokat, és a kiserdőben voltam eg ész nap, vag y aminek itt Britanniában nevezitek, íg y épp időben avatkoztam közbe, hog y meg mentsem az életedet, ig az, drág ám? – Való ig az – mondtam keserűen. – Való ig az. Bocsáss meg , hog y nem köszöntem meg ott helyben. Lássuk, hányadiknál is tartunk? Hosszú, szúrós tekintetet vetett rám, amelynek lyukat kellett volna fúrnia a lapockáim közé, de én meg sem rezzentem, annyi ilyen nézésben volt már részem pályafutásom során. Tényleg nag yon hosszú és szúrós pillantás kell ahhoz, hog y meg rendítsen valakit, aki rég i mesterművekkel kereskedik. – Még is kik voltak ezek a bosszúálló ang yalok? – kérdeztem kurtán. – Eg yszerű szerencsevadászok? Elhag yott szeretők? Úg y érzem, jog om van tudni.

Ezúttal a szemöldökét vonta fel. A hosszú, szúrós tekintetekkel elbánok, de amikor Johanna felvonja a szemöldökét, a leg erősebb férfiak is meg szag g atják a ruháikat. Meg hunyászkodtam. A kérdésem rossz ízlésre vallott. – Bocsáss meg – mondtam. – A 14K küldte őket. – Mármint a 14, Quai d’Orsay? – kérdeztem élénken. – Org yilkosság i szabályok; Au Quai? – Rám néztek. Szerettem volna még inkább meg hunyászkodni. – Nem, Charlie drág a, ez a Po Wah Road 14-es számot jelenti. Kanton, Kína. Ez volt a székhelye eg y bizonyos bűnszövetkezetnek. Most Triádoknak nevezik őket a lapok, amiket a rég i nemzeti kormány, vag y hog y pontos leg yek, Madam Csang , Szun Jat-szen unokája alakított, ami eg y és ug yanaz, 1945-ben, védősáncnak a kommunizmus ellen. Még mindig antikommunisták, de az utóbbi minteg y húsz évben diverzifikálták a műveleteiket. Most erős érdekeltség eik vannak az Arany Háromszög ben. Zavarba jöttem és el is pirultam, mint bármelyik férfi tette volna a helyemben, aki tréfálkozott már szeretetteljesen az arájával az illető természetes szőkeség én. Erre meg int úgy nézett rám; nem éppen kedvesen. – Charlie, az Arany Háromszög ről még neked is hallanod kellett. Ez az a nag y ópiumtermesztő térség a Burma, Laosz és Thaiföld határolta heg yek között. Rájöhettél, mire mentek ki azok a csúnya kis háborúk. A 14K-nak mindenáron szükség e van ecetsav-anhidridre, és azt csak tőlünk kaphatják meg . Érted már? – Nem – válaszoltam őszintén. – Istenem. Az ecetsav-anhidrid a morfin finomításához kell. Eleng edhetetlen. Az ópiumnak a finomítástól csökken a tömeg e, és nő az értéke. A morfinból, leeg yszerűsítve, ug yaníg y nyerik a heroint. Bang kokban pár száz fontért vehetsz eg y kilót a hármas számúból; heroinként Hong kong ban már 6000 font a nag ybani ára, ami azt jelenti, hog y az utcán nag yjából 30 000. Ha el tudod juttatni Amszterdamba, ezt is meg triplázhatod, még azután is, hog y lefizetted a kábítószer-ellenes csendőröket, akiknek éhező asszonyaik és lakáshiteleik vannak. New Yorkban… – Ig en, ig en – mondtam –, ezt én is tudom, de az árak hétről hétre nőnek. És arról a rendőr őrmesterről is tudok Hong kong ban, akinek ötvenhat bankszámlája volt. Viszont amikor azt mondtam, „nem”, azt arra értettem, hog y nem, nem tudom, ki az a „mi”. Kik azok, akiknek annyira kell az az ecetsav minekhívják? És kik azok a „mi”? – Kérdésem meg fog almazásakor eltekintettem az ang ol nyelv finomság aitól. Johanna g yors pillantást váltott a Parancsnokkal. – Ó, értem már – mondta. – Ig en, azt hiszem, elárulhatom. A „mi”… a fenébe is, hog y mibe nem kényszerítesz… szóval mi a barátai vag yunk a Woh Sing h Wo tong nak, ami alig hanem a leg rég ebbi bűnszervezet Kínában. – Óh, áh – mondtam erőtlenül. – Ig en. Vedd úg y, hog y szövetség esek vag yunk. Ezt most kissé bonyolult lenne elmag yarázni… – Prostitúció? – kérdeztem kurtán. Rám bámult, aztán arra a bosszantó ezüst cseng ésű

kacajra fakadt. – Nem, Charlie drág a, pont fordítva közelítesz. – Néha előfordul – válaszoltam karót nyelten, mert nem érdekel, ha kifecseg ik a hálószobatitkaimat –, de mire g ondolsz? Hog y ellenzed, ellenezzük a prostitúciót? – Ig en, íg y is lehet mondani. Ig en, pontosan íg y van, Charlie. – És meg int az az ezüstös kacag ás. – Hallg ass ide – mondtam, meg próbálva visszafog ni az indulatos Mortdecaitermészetemet –, én nem szoktam kíváncsiskodni, de elárulnád, íg y, hármunk között… – Nég yünk – mondta. Meg számoltam mag unkat. Hárman voltunk. – He? – kérdeztem. – Nem He, Ho – szólalt meg eg y hang a hátam mög ött. Rémülten hátrakaptam a fejem. Ott állt eg y nag ydarab kínai úriember selyemöltönyben. Fog almam sincs, hog y került oda. – Charlie, ő a barátom, Mr. Ho. Mr. Ho, bemutatom a férjem. A kínai pasas eg yszerre hallatott tiszteletteljes és hitetlenkedő hang okat. Összeszedtem mag am, és valamilyen találó meg jeg yzésen törtem a fejem. – Hog ysmint? – Ennyi telt tőlem. – Meg vag yok – válaszolta. Mosolyog tam, de nem szélesen. Rövid csend állt be. Mr. Ho nem ült le. Johanna és a Parancsnok – sosem leszek képes Sibylnek hívni – az ölét nézte, mintha ott lenne a hímzésük. Rám hárult a társalg ás továbbvitele. – Mr. ah, Ho – kezdtem abban a túlzóan joviális modorban, amelyet az eltérő bőrszínűekkel szemben szoktunk felvenni. – Nem, Ho – mondta ő. – He? – Nem, nem he, nem ahho, hanem Ho – közölte nyomatékkal. Kezdtem úg y érezni, hog y ideje a sarkamra állnom. – Mivel fog lalkozik, Mr. Ho? – kérdeztem joviálisan. – Veri – mondta. Ezzel a közléssel nem sokat tudtam kezdeni, ezért ejtettem, remélve, hog y másnap reg g el a szobalány majd besöpri a szék alá. – Charlie, drág ám, Mr. Ho azt mondja, hog y veri az embereket. Ezzel keresi a kenyerét, érted? – Óh, ah – mondtam. – Charlie, drág ám, a kantoni nyelvjárásban nag yon csúnya kifejezés az „óh ah”. Erre eg y nag yon csúnya ang ol szót mondtam, aztán sértett hallg atásba merültem. – Mr. Ho, volna szíves behozni a fog lyot? – kérdezte a Parancsnok. A kínai nem válaszolt. Ránéztem: nem volt ott. Úg y vélem, jóformán zajtalanul tudom helyét változtatni a Mortdecaiporhüvelynek, de ez az ember hátborzong ató volt; jobb még az öreg Wooster inasánál is, aki pedig közismerten macskaléptű. – Mr. Ho a Woh Sing h Wo Vörös Botja Ang liában – mondta Johanna sietve. – Ez afféle verőembert jelent. – Eg y szempillantás múlva már vissza is tért a könnyedén vállára vetett

fog ollyal, mint mag uk vag y én tennénk eg y strandtáskával, már ha olyan emberek lennénk, akik strandtáskát cipelnek. – Hallg assa ki – mondta a Parancsnok –, de kérem, ne csináljon piszkot. Ez eg y drág a szőnyeg . – Mr. Ho letette az embert a földre, kivett a zsebéből eg y Pakamak esőkabátot, és rádobta. Az ember kig öng yölte, és szépen ráfeküdt. Eg észen meztelen volt, kivéve a kötést az arcán, ahol eltalálta a g olyóm, de a másik szemét éberen nyitva tartotta. Nem adta jelét félelemnek, csak a pénisze zsug orodott össze, mint aki most jött ki a hideg vízből. – Ha kínozni fog ja – mondtam –, én kimeg yek. – Valószínűleg nem lesz rá szükség – mondta Mr. Ho. – Ha profi, akkor nem veszteg eti az időt, mert tudja, hog y úg yis meg oldom a nyelvét. A tortúra leg többször semmit sem ér, csak a kínzó élvezi. Az ártatlan bármit bevall, a bűnös hazudni fog , a hülye túl korán meg hal. Gestapós baromság . – A profi kínzás eg yszerű. Kezdetnek először is nag yon meg kell verni. A leg több ember nem tudja, mennyire fáj a fájdalom. Másodszor eltávolítjuk a nemzőszerveit. A többség már ez előtt beszél. Harmadszor kivesszük a szemét. Neg yedszer g yors halált íg érünk. Ennyi. Fig yeljen. Elővarázsolt eg y fekete orvosi táskát. Már a g ondolatától meg remeg tem, hog y milyen borzalmas eszközöket vesz majd ki belőle, de határozottan otthonias volt a tartalma. Eg y közönség es villanyvasaló, amelyet üg yesen ráhelyezett a fog oly talpára. Nem dug ta be. A fog oly félkönyékre emelkedett, és érzelemmentesen fig yelt. Ekkor Ho eg y vékony dróttekercset – a két vég én fanyéllel, amelyet a fűszeres használ a sajtvág áshoz – tett a férfi nemiszervére. Az arca még most sem tükrözött érzelmet, de a pénisze mintha még kisebbre töpörödött volna. Ho ezután eg y teáskanalat vett elő, és letette a szőnyeg re a fog oly meg maradt szemének mag asság ában, majd eg y hat hüvelyk hosszú szög et a férfi bal mellére fektetett. Az érintett szemmel láthatólag felmérte ezeket a közönség es, hétköznapi tárg yakat – milyen bölcs volt Mr. Ho, hog y semmi g yanúsat nem hurcolt mag ával! –, és meg hozott eg y döntést. Eg y sor udvarias, helytelenítő hápog ást hallatott, feltehetően kantoni nyelven. – Tessék! – mondta Mr. Ho nyájasan. – Profival van dolg unk. Azt mondja, eg yvalamit tud. Csak ezt az eg yet. Elmondja, ha most g yorsan meg ölöm. Oké? Mr. Ho mindent elpakolt a hosszú szög kivételével, amelyet ott hag yott a férfi szíve fölött. A fog oly elhadart néhány szótag ot ug yanabban az udvarias, érzelemmentes hang nemben. Mr. Ho leírta eg y darab papírra, amit átadott a Parancsnoknak. – És mi az ördög akar ez lenni? – ordította a Parancsnok. Johanna elvette a papírt, és a fejét rázva átadta nekem. – Eg y térképre utal – mondtam háborút meg járt, hűvös adjutáns hang omon. – Az LSE64 az Ordnance Survey térképének a száma. A H6 a térképszelvény. A 625975 a koordinátákat adja meg . A parancsnok meg nyomott eg y g ombot a kapcsolótáblán, kérte a könyvtárat, és szólt valamilyen Annie-nek, hog y keresse meg az LSE6 térképet, még hozzá sürg ősen. Csendben és eltérő mértékben ag g ódva várakoztunk. Mr. Hótól eltekintve a társaság leg kevésbé nyug talan

tag ja a fog oly volt, aki elmerülten bámulta a Parancsnok szoknyáját. Örömmel észleltem, hog y a pénisze sokat veszített a zsug orodásából. Nos, ki mitől indul be. Én a mag am részéről utálnék eg y öreg leszbika directoire-stílusú bug yijának emlékképével a retinámon átlépni az örök üdvösség be, de mi lenne a sportfog adásból, ha mindenki ug yanarra a lóra tenne? Annie, a könyvtáros meg hozta a térképet. Johanna és a Parancsnok meg nézte. Ahog y eng em is. – Jaj, drág ám – mondta Johanna. – Jaj, a rohadt életbe – mondta a Parancsnok a mag a bárdolatlan módján. – Tudják, hol van az em berünk, a tudjukki. – Meg próbálta értelmezni a hatjeg yű számot, és vicsorg ott. Elmag yaráztam, hog y az első három szám az oldalirány, a többi a vertikális. – Keresztül kell vinned a nőn, mielőtt felteszed neki – idéztem eg y rég i katonai memoritert. Villámló szemmel néztek rám, de meg eng edték, hog y kikeressem a térképhelyet. Eg y főútra néző ősi erőd volt a yorkshire-i lápvidék eg y jelleg telen ug arán. – Mortdecainak kell mennie – vág ta rá a Parancsnok. – Ő feláldozható. – Hé! – tiltakoztam. – Sibyl nem úg y értette, Charlie, drág ám – mondta Johanna ag g odalmasan. – És leleményes is – tette hozzá a Parancsnok, azt remélve, hog y kieng esztelhet –, túlélő típus, és lőni is tud. – Ismét a kezelőtáblához fordult: – Konyha, szendvicseket kérek két napra. Mag as proteintartalom, nem az a tojásos-salátás költemény, eg y liter erős feketekávé cukor nélkül, eg y liter skót whisky. Teg yétek be Mr. Mortdecai kocsijába, ami pontosan öt perc múlva leg yen a kapu előtt. – Honnan tudja, hog y cukor nélkül iszom? – kérdeztem lázadón. – Úriember nem tesz cukrot a feketekávéba. Eg yébként sem tesz jót. Nem, nem az előnytelen derékvonaláról beszélek. A cukor és az alkohol eg yütt beindítja az inzulintermelést, és hipog likémiát okoz, aminek tünetei a g yeng e ítélőképesség , indokolatlan fáradtság , szorong ás, belső remeg és. – Utóbbi kettő már jelentkezett, amikor elrendelte, hog y nekem kell meg találnom azt a bizonyos tudjukkit a yorkshire-i lápon, és öt perc múlva indulok – vág tam vissza. – Eg yébiránt hog yan fog om meg ismerni az ürg ét, hog yan fog ő meg ismerni eng em, és mit teg yek, amikor meg találom? – Ha szerencsénk van, g yalog lesz – válaszolta rejtélyesen. – Freddie névre hallg at. Csak mondja el neki, hog y mi történt, és ő már tudni fog ja, ki mag a. – Hála az ég nek, nem kell odamennem eg y vadideg enhez azzal, hog y milyen fényesen süt a hold, és arra a válaszra várni, hog y már meg int felment a fish and chips ára – g únyolódtam. – Charlie, drág ám, ne hordj össze hetet-havat. – Ha lehet, g yorsan hozza ki onnan, és szállítsa ide eg y darabban. Ha nem jöhet, üzenjen. Ha nem tudna beszélni, kutassa át. – Mit keressek? – Nem tudom – mondta keresetlenül. – Értem.

– Most pedig szaladjon fel, veg yen meleg ruhát, strapabíró cipőt és eg y pár tölténytárat. Ig azi töltényekkel. – Vele mi lesz? – kérdeztem, a türelmes fog olyra utalva. – Mindent hallott, és valószínűleg ért ang olul. És a szemét is el kellene látnia valakinek. – Nem érdekes – mondta szórakozottan a parancsnok –, g yors halált íg értek neki, amivel tényleg jól jár, mert ha eleng ednénk, a barátai lassú és felülmúlhatatlanul csúnya halált szánnának neki. Mr. Ho? Ho kezébe nyomott eg y fél vizespohár vodkát, aki átadta a meztelen fog olynak. A pacák eg y hajtásra kiitta, és elismerően bólintott. Mr. Ho most eg y meg g yújtott cig arettát adott neki. Két mély és boldog slukk után elnyomta a szőnyeg en (én a helyében persze meg próbáltam volna a leszokást; ki nem hag ytam volna eg y ilyen lehetőség et). Aztán visszafeküdt az esőkabátra, és meg sem rezzent, amikor Ho letérdelt mellé, kimért eg y tenyérnyit a bal mellbimbó alatt, és kitapintva a rést a meg felelő bordák között odaig azította a hat hüvelyk hosszú szög heg yét, és rátette a fejére a mutatóujját, hog y ne mozduljon el. Ekkor Ho felém fordult, és előzékenyen meg kérdezte: – Meg akarta ölni mag át. Kívánja saját kezűleg meg ölni? – Szent ég , dehog y – hebeg tem –, nag yon köszönöm, ez ig azán kedves mag ától, de én ma már meg öltem eg yet, és szeretném… – Mr. Ho – vette át a szót a Parancsnok –, azt hiszem, jobb lenne, ha odakint fejezné be. Talál eg y Fiona nevű lányt a kenneleknél, ő majd meg mutatja, hol vannak a sírok. Mr. Ho színpadiasan távozott – g ondolom, némileg sértetten –, a fog oly szépen összehajtotta az esőkabátot, udvariasan fejet hajtott a társaság előtt, és utánaüg etett. Remélem, amikor az én három narancsomat teszik bele a mennyei g yümölcsprésbe, én is ilyen méltóság g al tudom majd fog adni a halandóság jackpotját. – Isten veled, drág a Charlie – mondta Johanna. – Vezess óvatosan. – Sok szerencsét, Mortdecai – mondta a Parancsnok nyersen. – Ig en – mondtam én.

14. Mortdecai madárfigyelő lelkesedése alábbhagy Mit csipog a kismadár, hog yha új nap virrad már? Tengeri álmok

Azt kell mondanom, tisztelem a sirályokat. A piti bűnözők leg többje manapság kontármunkát vég ez – nem értenek eg yet? –, ellenben a sirályok olyan odaadóan teszik a dolg ukat, mint a közlekedési rendőrök, és jóval lelkesebben űzik választott hivatásukat. Már a hajnal első fényénél összeg yűlnek, mocskos vicceket kiabálnak eg ymásnak, visítanak a röhög éstől, felébresztve az önökhöz és hozzám hasonló álomszuszékokat, és miután eldöntötték, mit csináljanak aznap, szárnyra kelnek – és milyen jól, milyen energ iatakarékosan repülnek –, potyáznak, lopnak, g yilkolnak, és minden tekintetben hibátlanul hozzák ökológ iai szerepüket. Ebédidőben, amikor mi az aznapi első szódás brandynket szlopáljuk, ők meg int összeg yűlnek valami tág as mezőn, átmenetileg tele hassal, és csendben ácsorog nak, bölcsen emésztenek és ejtőznek, amíg el nem jön az idő néhány újabb kukacra (a kis feketefejűek esetében) vag y eg y ízletes dög lött kutyára (a nag yobb feketehátúak esetében). Milyen csodásan lélekemelő fig yelni, ahog y az autós komp nyomdokvize felett köröznek, majd lecsapnak, kivárva, míg az idióták meg veszik a British Rail szendvicseket, hog y aztán eg yetlen harapás után undorral hajítsák a vízbe. Mag a a költészet! Amikor még fiatal volt a világ , és én is, és az emberek még tudták, hol a helyük az életben, a sirályok a teng ernél előforduló állatok voltak, csak alkalmilag látog attak el a partra, hog y leszarják a szép, új szalmakalapunkat, és mi meg kapjuk a mag unkét a nevelőnőtől. Manapság már ott vannak mindenütt, rajtaütnek a szemetesládákon, sorban állnak a fish and chips sütödék előtt, ahelyett hog y az olajfoltos vízben úszkálnának, és a finom, frissen szennyezett hering belet fog yasztanák. Az ősi erőd lábánál csoportosuló, veg yes összetételű sirálysereg nem adta elő a mozg ás költészetét, nem ejtőzött és nem üvöltött elkényeztetett porontyként, ahog y sirályhoz illene. Hanem várakozott. Várakozott eg y kupac rég i rong y körül. Közeledtemre sértetten a leveg őbe emelkedtek, kivéve eg y nag yobb feketehátút (Larus Marinus), ami akkora volt, mint eg y Michaelmas lúd, és csak üldög élt tovább a rong ykupacon. Turkált valamiben. Futásnak eredtem. A sirály csőre eg y rong yos ember arcából emelkedett ki, és lenyelt valami fehéret és csillog ót, ami eg y skarlát színű szalag on lóg ott. A madár az eg yik sárg a szemével g yilkos pillantást vetett rám, aztán pökhendin elrepült. Nem volt nálam semmi, amit hozzá vág hattam

volna. Amikor már eleg et hánytam, arccal lefelé fordítottam a rong yos embert, és lerohantam a rézsün az útra. Természetesen a parancs szerint át kellett volna kutatnom, de az ig azat meg vallva borzadállyal töltött el a g ondolat, hog y még életben lehet. Ez talán furcsán hang zik önöknek, de nem önök voltak ott, ig az? A kocsit persze kilométerekkel előbb letettem, és a lápon át közelítettem meg a térképen jelzett helyet, az ősi erődöt és a rong yos embert. Leintettem eg y arra haladó kocsit, és nag y nehezen meg g yőztem a tévébuzi sofőrt, hog y ez nem a „Kandi kamera” és én nem vag yok Robert Morley; vég ül vonakodva elhitte, hog y haldoklik eg y ember, vag y már meg is halt, és el kell vinnie a leg közelebbi telefonig . Onnan felhívtam Blucher titkárnőjét, és elmondtam neki mindent, ami tűrte a nyomdafestéket. – Ott várjon – utasított. Mivel volt még másfél szendvicsem és eg y majdnem teli laposüveg em, úg y tettem, ahog y kívánta. Leszállt az este. Száz év és eg y majdnem tele laposüveg múltán eg y Cocteau-ra hasonlító motorbiciklis rendőr robog ott elő a homályból, majd néhány másodperccel utána eg y „bütykös taxi” (ez rendőrautót jelent, képmutató olvasóm{59}) és eg y mentő. Elvezettem őket az ősi erődhöz, menet közben többször is kitörve mindkét lábam. Több rövid perlekedésre is sor került: az őrmester nehezményezte, hog y az arcára fordítottam a rong yos pasast, „feltehetően bizonyítékot semmisítve meg ”. Elmag yaráztam, hog y bizonyos tollas barátok még hatékonyabban dolg oztak a bizonyítékok meg semmisítésén. Nem hitt nekem, amíg vissza nem fordította a pasast a hátára, minek következtében a leheng erlő, félelmet nem ismerő motoros zsaru kidobta a taccsot az őrmester vadonatúj cipőjére, újabb perlekedést indítva el, amely – miután a túlórát keserülő mentős is csatlakozott hozzá – méltán váltott ki ég i harag ot. Részemről kissé közönség esnek találtam az eg észet. – Trockista disznó! – Tizenkilenc font kilencvenöt pennymbe került, és csak a múlt héten vettem! – Az embernek már mag ánéletre sem jut ideje ilyen munka mellett? – Mocskos maoista revizionista! – Nem eng edhetek meg mag amnak ilyen cipőt a fizetésemből? – Csak ha a zsebében van az eladó! – Most kopottnak és ázottnak látszik! – Még mindig jobb, mintha én lennék a nag ykutyák zsebében! – Pár csepp terpentin, és meg int újnak látszik… – Nem, te nem a nag ykutyák zsebében vag y, elvtárs… – Seg g nyalónak neveztél, testvér? Szörnyülködve ellopakodtam, a dialektikus materializmuson és a törvény uralmán elmélkedve. Ig azam volt: tényleg ott hag ytam a telefonfülkében majdnem eg y fél szendvicset. Felmerült bennem, hog y ha meg int felhívom Bluchert, hátha személyesen is idejön. Eg yáltalán nem örült. Átkutattam a férfit? Miért nem? Halott volt a pasas? Hog y értem azt, hog y nem biztos? Miért nem vag yok a helyszínen, minden zsaru minden lépését fig yelve? Kezdtem úg y érezni mag am, mint Macbeth a II. felvonás 2. színében, ahol azt mondja a feleség e: „Gyöng e

lélek! Add a két tőrt!”{60}, amikor kivág ódott a telefonfülke ajtaja, és az őrmester mindenáron tudni akarta, kivel beszélek. – Szép, ölelős álmokat az én leg édesebb kis cicamicámnak – búg tam a kag ylóba, majd méltóság teljesen visszaakasztottam, mielőtt szembefordultam volna az ürg ével, jég hideg en felvonva a szemöldököm. (Szemöldökfelvonásban verhetetlen vag yok; az apámtól tanultam, aki brit színekben indulhatott volna szemöldökfelvonásban, ha nem lett volna túl g őg ös hozzá.) Az őrmester kissé összerándult, ahog y én is összerándultam Blucher fag yos, hókirálynői hang jának ostorcsapásaitól. Az őrmesteri összerándulás alatt volt időm eltűnődni, milyen típusú nyomást g yakorolt Blucher – és kire –, nekem pedig mit kéne tennem. A hullaház szükség szerű, sietős felkeresése után mindannyian letelepedtünk a meg yeszékhely – nem emlékszem a nevére, de mindig Heckmondwyke-ként fog ok g ondolni rá – rendőrőrsén, ahol nag y bög re teákat kaptam, és találkoztam a nyomozók felüg yelőjével, akiben kifejezetten túlteng ett az intellig encia és a jól meg játszott szívélyesség . Csak a leg természetesebb és leg nyilvánvalóbb kérdéseket tette fel, majd udvariasan közölte velem, hog y szobát fog laltak nekem a két helyi g arniszálló közül a tisztábbikban, és a nyomozó őrmester majd odavisz. Ó, ig en, és reg g el értem jön, hog y meg jelenhessünk a halottszemlén. – Nem érdekelte különösebben a dolog , ig az? – kérdeztem minteg y mellékesen az őrmestertől, amikor kitett az épület előtt, amelyet hotelnek kellene neveznem. – Hát, csak eg y öreg csavarg ó – mondta az őrmester. – Ah – mondtam én. Vacsorát persze nem adtak, hiszen már nyolc óra is lehetett, de a meg keseredett vénasszony, miután busásan meg veszteg ettem, készített nekem eg y tányér levest és valamit, amire azt mondta, hog y ham and eg g s. A leves nem volt jó, de leg alább a zacskót eltávolította, mielőtt ráöntötte a forró vizet. A sonkás tojásról inkább nem nyilatkozom. Léhaság volna azt állítanom, hog y jól aludtam.

Másnap reg g el ismét összeg yűltünk, meg mosakodva, meg borotválkozva, arcszesztől illatozva; ki-ki pénztárcája szerint. (A nyomozó külső meg jelenése vastag abb bukszára utalt: eng em ag g asztanak a drág a öltönyt viselő rendőrök.) Meg szég yenítő volt a piszkos öreg tetem a hullaház asztalán. A hűtés alig enyhített a kipárolg ások erős szag án. A halott g únyosan tátotta ránk a száját; csak néhány fog a volt – és közülük is csak néhány találkozhatott eg ymással. A felüg yelő alaposan meg nézte a fog akat. – Még eg y csavarg ó is – szűrtem a bűnös szívemből fakadó szót jól karbantartott fog aim elefántcsont várai közül –, még eg y csavarg ó is hozzájuthatna eg y rág ószervhez az eg észség biztosítótól. A fenébe is. – Jog os – mondta a felüg yelő, miután befejezte az öreg fog ainak tanulmányozását. Átmentünk abba a szobába, ahol a csavarg ó szánalmas g öncei és eg yéb holmijai sorakoztak eg y munkaasztalon, a mindezekről készült lista három példánya mellett. Levendulaillatú „lég frissítő” intézett támadást az orrunk ellen, és a felüg yelő rámordult a meg bízott

eg yenruhás rendőrre. – És ha meg akartam volna szag olni ezeket a dolg okat? – morog ta. – Elnézést, uram. – Ki mitől indul be… – mormolta az ajtóban álló nyomozó. A felüg yelő úg y tett, mint aki nem hallja (manapság nehéz munkaerőhöz jutni), azt viszont észrevette, hog y a nyomozó őrmester g yilkos pillantást vet a nyomozóra: az a pillantás elárulta, hog y eg yes nyomozók holnap némi kellemetlen pluszmunkára számíthatnak. Az asztalon felsorakoztatott tárg yak látványa nem tett jót a kényes g yomrúaknak. Alsónemű dolg ában az elhunyt az „élni és élni hag yni” elvét vallhatta, kieg észülve a „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsával. Ezen intim ruhadarabokból számos réteg volt, és az is kiderült, hog y a helyi rendőrség nél nem akadt olyan önkéntes, aki vállalta volna a szétválasztásukat. A felüg yelő meg acélozta mag át, és személyesen oldotta meg a feladatot: ig azi vasember volt. Aztán a listával a kézben vég ig ment a halott zsebeinek és hátizsákjának szeg ényes tartalmán. Olyan minuciózusan ellenőrzött mindent, ahog y az eljáró üg yész szemlézheti Nixon elnök karácsonyi ajándéklistáját. Voltak ott ősrég i, azonosíthatatlan anyag ok, amelyek eg ykor ételek lehettek. Volt eg y nyug díjas babkonzerv két lyukkal a szélén, dróthurokkal; a belsejében rászáradt tea, a külsején korom. Rág nivaló bag ó fog nyomokkal: eldönthetetlen volt, hog y emberé vag y állaté. Eg y olcsó, tompa, műanyag nyelű tollkés, amilyet iskolás g yerekeknek árusítanak. Eszembe ötlött valami. Volt eg y darab elpiszkolódott, deformálódott szappan. Eg y bádog doboz eg y tucat pirosfejű g yufával és eg y g yertyacsonkkal. Színes fotó g yűrötten és ujjlenyomatosan eg y „csajos” újság ból – fókuszban a „prémmel”, ahog y mondani szokták. Eg y vöröshag yma, eg y izzadó sajtdarab és néhány hideg sült krumpli, szépen becsomag olva eg y olyan fóliadobozba, amilyet a kínai büfékben adnak. Összetekert papírban cukor, tea, só… tudják, a szokásos. Vag y nem tudják – akkor szerencséjük van. Ja, és volt még eg y szép, tiszta tízfontos bankjeg y. A felüg yelő vég re befejezte a limlomok képtelenül aprólékos vizsg álatát, kifújta az orrát, és meg rázta mag át, mint eg y kutya. – Nem csavarg ó – mondta. Színtelen volt a hang ja, nem vádolt senkit. – Nem? – kérdeztem kis idő múlva. – De… – kezdett bele az őrmester hosszabb idő múlva. – Uram! – csatlakozott a nyomozó. – Használják a szemüket, fiúk – mondta a felüg yelő. – Próbáljanak tovább látni az orruknál. – Az orral jól ellátott nyomozó hallg atásba merült. Ekkor történt, hog y elkezdtem komolyan venni a felüg yelőt. Az aláírások és eg yéb formaság ok után elbocsátotta az alárendeltjeit, eng em pedig elcipelt a rendőrőrs kantinjába, ahol finom teával és életem leg jobb, friss sonkatekercsével vendég elt meg . – Nos – szólaltam meg , miután elhaltak a ropog tatás zajai –, elmondja vag y nem mondja el? – Fog ak és lábkörmök – válaszolta rejtelmesen.

– He? – Ja. Nem rovom fel mag ának, hog y nem vette észre, de az a két észlény állítólag meg tanulta használni a szemét. Befog tam a számat. Én is meg tanultam ezeket a dolg okat jó rég en, de nem lett volna értelme elmesélnem neki az élettörténetemet. Mindenesetre erősen reméltem, hog y meg osztja a g ondolatait eg y ártalmatlan kívülállóval, mert nincs annál hasznosabb, mint olyan embert hallg atni, aki tényleg érti a dolg át. És ez az ember értette. – Először is – mondta, lenyalva eg y kis mustárt a hüvelykujjáról –, mikor látott utoljára ig azi, rég i vág ású csavarg ót Ang liában? – Most, hog y beleg ondolok, ezer éve nem láttam már ilyet. Azelőtt hozzátartoztak a vidékhez, de újabban… – Ig en. A vándorló csavarg ókról beszélek, és nem a cig ányokról vag y a mindenféle utazókról. Nem hinném, hog y akár csak hat ig azi csavarg ó járná ma Ang lia útjait, és ez a helyzet már 1960 óta. Az átmeneti szállások mind bezártak, ahog y a g arniszállók is. A Rowton-házakat mind átalakítják kereskedelmi hotelekké. Azt mondják, van még néhány öreg csavarg ó Walesben, de ez minden. Továbbá eg y ig azi rég i csavarg ó úg y háromszáz kilométeres körzetben mozog , és az útvonal minden „majorság án” áthalad, eg y jó nyáron mondjuk eg yszer, telente háromszor. Még azok a hülyék is, akik nyomozóknak nevezik mag ukat, ismernének minden jövő-menőt, aki rendszeresen áthalad a majorság on. – Metilivó? – kérdeztem. – Nem. Ennek semmi jele. És a metilivóknak nincs erejük nag yobb távolság ot meg tenni. Általában a derekukra rag asztanak eg y laposüveg es italt, arra az esetre, ha dutyiba kerülnek. És nem esznek. A mi emberünk szeretett enni… már ha ezt ételnek lehet nevezni. – Tehát? – Másodszor – vizsg álta meg a mutatóujját, nem maradt-e rajta eg y kis mustár –, nag yon ig aza volt, amikor meg jeg yezte, miért nem csináltatott mag ának fog sort az eg észség biztosítóval. De a fog íny és a szemfog ak alapján bármelyik ig azi rendőr meg mondta volna, hog y azelőtt eg y drág a híd volt a szájában, nem az eg észség biztosítós fajta, amelytől csak néhány hónapja vált meg . Nag yjából akkor, amikor utoljára fürdött. – Harmadszor? – nóg attam. – Harmadszor – mondta, felmutatva a középső ujját, amit sértő g esztusnak tekintettek volna Olaszország ban –, nem volt ollója. – Nem volt ollója – ismételtem a leg intellig ensebb hang omon. – Nem volt. Pályám kezdetén sok csavarg ónak néztem át a holmiját, akit holtan találtak eg y árokban. Eg yeseknek fényképük volt a leányzóról, aki miatt utcára kerültek, másoknak rózsafüzérük vag y eg y kis zacskó aranypénzük, és emlékszem eg yre, akinek g örög nyelvű Újtestamentuma volt. De ami közös, hog y mindnek volt eg y jó erős ollója. Nem sokáig bírod a csavarg ást, ha nem tudod levág ni a lábkörmeidet. Eg y csavarg ónak, mondhatni, a lábkörme a kenyere. A mi emberünknek még eg y éles kése sem volt, ig az? Nem, semmi esetre sem lehetett csavarg ó.

Elismerő hang okat hallattam, amelyekkel a g eometria-tanárunkat szokás illetni, amikor diadalmasan azt mondja: ezt kellett bizonyítani. – Nem hallg atom el – folytatta –, hog y már bánom, amit az őrmester és a nyomozó előtt mondtam. Nem kellett volna elárulnom, hog y nem volt csavarg ó. De tudom, hog y mag a tartani fog ja a száját, uram – erre az „uramra” kicsit meg ug rottam –, mert azt eg yikünk sem akarja, hog y azok az idióták elkezdjenek azon g ondolkozni, miért adja ki mag át valaki csavarg ónak az ország ezen részén. – Összehúzott szemmel nézett rám, miközben ezt mondta. Én ig yekeztem kifürkészhetetlennek tűnni, reményeim szerint olyan benyomást keltve, hog y nag yon jól értem „az ország ezen részének” szerepét, sőt nem lehetetlen, hog y a bal cipőmben eldug va van eg y különleg es ig azolvány, amely túl fontos ahhoz, hog y közönség es zsaruknak mutog assam. – Fura az a szép új tízes, ami nála volt – tűnődött a felüg yelő. – Mintha most került volna ki a pénzjeg ynyomdából. – Ig en. – Még össze sem volt hajtva. – Nem. – Milyen szám is volt rajta, nem fig yelte meg véletlenül? – De ig en – mondtam szórakozottan (és hülyén) –, JZ9833672, ug ye? – Ig en, az. Fura. – Ezt hog y érti? – kérdeztem. – Fura, hog y emlékszem rá? Fotog rafikus számmemóriám van, nem tehetek róla. Velem született. – Nem vette a fáradság ot, hog y ellenőrizze az állításomat: értette a dolg át, tudta, hog y hazudok. – Nem – mondta –, arra értettem, hog y ug yanabból a sorozatból van, mint eg y nag y köteg , tökéletesen eredeti tízes, amelyről a londoni fiúk úg y vélik, nem eg észen eg y hónapja hozták be az ország ba. Szing apúrból vag y honnan. El kell ismernie, hog y ez fura. – Fantasztikus – mondtam. – Akkor hát a viszontlátásra, uram, tényleg nem tartóztathatjuk tovább. – De ha bármiben a hasznukra lehetek… – Nem, uram. Úg y értettem, hog y sajnálom, amiért nem tartóztathatjuk le. Betehetnénk eg y csendes szobába néhány napra, ahol két vag y három leg ény a szart is kiverné mag ából, amíg vég re el nem mondja, mi az ábra. Jó lett volna – tette hozzá elg ondolkozva. – Érdekes, tudja. Mi, zsaruk már csak ilyen kíváncsi népek vag yunk. – Ezen a ponton talán nyeltem eg yet. – De úg y tűnik, van néhány nag ykutya barátja, uram, ezért most baráti búcsút veszünk. Eg yelőre. – Meleg kézfog ásban részesített. Odakint eg y olyan kedves fekete autó várt rám, amilyet csak a rendvédelmi erők eng edhetnek meg mag uknak. Az eg yenruhás sofőr kinyitotta nekem az ajtót. – Hová parancsolja, uram? – kérdezte eg yenruhás sofőri hang on. – Ha már íg y kérdezi – mondtam –, van saját kocsim, amit az út szélén hag ytam, úg y harminc kilométerre… – Tudjuk, hol van a kocsija, uram – mondta.

15. Mortdecai hitét veszti a házasságban, felszentelését a papi rendbe pro temp tekinti, és lát egy fogorvost, aki jobban fél, mint a betege De az érme hang jára beforr a becsület sebe Locksley Hall

Amikor eldug ul a mosog ató, és vízvezeték-szerelőt kell hívni, mert úg y a mosog ató, mint a cselédlány fenyeg ető zajokat kelt, a vízvezeték-szerelő kicsavarja a találó elnevezésű bűzelzáró szifon hog yishívjákját, és olyan diadalmasan mutatja meg a szennyes masszát, mint büszke ifjú anya a rosszat sejtető paradicsompürét, amelyről azt állítja, hog y csecsemő. Ez a nag y, zsíros undokság g ubanc (természetesen a lefolyót eltömítő szennyről beszélek, nem a családtervezési hibáról) eg y tömbbe összeállt zöldség héjnak, fanszőrzetnek és azonosíthatatlan, szürke zsiradéknak bizonyul. Ezzel most az eltompult Mortdecai-ag y állapotát próbálom körülírni, miután visszatértem a kiképző iskolába vag y parancsnoki posztra vag y hová. – Ah, Mortdecai – hörög te a Parancsnok. – Charlie, drág ám! – kiáltotta Johanna. – Ital? – motyog tam eg y karosszékbe rog yva. – Ital! – vág ta rá Johanna szórakozottan. A Parancsnok az italos szekrényhez szökkent, és meg lepő fürg eség g el, bár túl sok szódával készített nekem eg y italt. A meg lepő fürg eség et elraktároztam az ag yamnak azon részében, ahol a később (amikor új erőre kapok) meg g ondolandó dolg okat tartom. Majd beraktároztam a szódás whiskyt a Mortdecai-szervezet benső részébe, és kértem a következőt. – Tehát meg találtad őt, Charlie, drág a. – Ig en. – Támadt eg y g ondolatom. – Honnan tudtad? (Nem telefonáltam senkinek, csak Blucher ezredesnek.) – Csak tippeltem, drág ám. És nem jöttél volna vissza ilyen hamar, ha még keresnéd, nem ig az? Jól pereg a nyelve, g ondoltam keserűen. Bla-bla-bla. Gyakran g ondolok keserűen olyan szavakra, mint a „bla-bla-bla”, amikor nőket hallg atok; bizonyára nem vag yok ezzel eg yedül. – És hog y érzed mag ad, Charlie? Remélem, nem volt rossz élmény. – Eg yáltalán nem – válaszoltam keserűen. – Csodásan pezsdítő. Mint eg y hét a teng erparton. Bizserg ető. Felfrissítő. – El kell mesélned nekünk – mormolta Johanna, miután elhaltak a zajok. Csaknem mindent

elmeséltem. Mondjuk A-tól W-ig , az X-et kihag yva. – És persze leírtad a számát annak a szép, új tízfontos bankjeg ynek, ug ye, Charlie? – Természetesen – mondtam. Két rémült tekintet tapadt rám. – De csak az emlékezetem írótáblájára – tettem hozzá önelég ülten. Két rémült nőszemély fújta ki az elakadt léleg zetet. Úg y vontam fel a szemöldökömet, ahog y az anyám szokta volt, amikor téves hittételt prédikált a lelkész a hajnali istentiszteleten. Várakozóan bámultak rám, míg én úg y tettem, mintha kutatnék a memóriámban; a Parancsnok elértette a célzást, és újratöltötte a poharam. Úg y nyújtottam át a bankjeg y sorozatszámát, mint eg y ajándékcsomag ot. Leírták, aztán a Parancsnok odament az íróasztalához, és különféle abszurd titkos fiókokat nyitog atott (reng eteg hely van eg y szekreterben, ahol titkos fiókok lapulhatnak – kérdezzék meg bármelyik rég iség kereskedőt), majd kivett eg y karcsú könyvecskét. Összevetették az általam meg adott számot a kiskönyvvel, bosszús, komor és ag g odalmas lett a tekintetük, ebben a sorrendben, amíg én türelmemet vesztve talpra nem ug rottam. A titkosszolg álati játszmák akkor is unalmasak, ha férfiak játsszák őket. – Meg yek lefeküdni – mondtam. – Fáradt vag yok. Muszáj aludnom. – Nem, Charlie drág a. – He? – Ug yanis Kínába kell menned, nem az ág yba. Még csak meg sem próbáltam meg emészteni ekkora képtelenség et. – Marhaság ! – kiáltottam férfiasan, rávicsorog va a whiskys palackra, ahog y elhag ytam a szobát. Nem jutottam messzire, mert Johanna utánam szólt, olyan főnöki hang on, ami nag yon nem illik eg y g yöng éd arához. – Tetszeni fog Kína, Charlie. – Nem, rohadtul nem, elég csak eg y pillantást vetniük rám, és már küldenek is eg y politikai átnevelő téeszbe Hunanban. – Nem, drág ám, én nem a vörös Kínáról beszélek… ezúttal nem, hanem Makaóról. Az füg g etlen, vag y portug ál vag y ilyesmi, szerintem ez eg y és ug yanaz. Nag y szerencsejátékközpont, imádni fog od. – Nem – mondtam határozottan. – Első osztályon repülsz eg y Jumbóval. Bár is van a g épen. – Nem – mondtam, de láthatta, hog y már kezdek elg yeng ülni. – Lakosztály a leg jobb szállodában és játékpénz. Leg yen eg y ezres. – Dollár vag y font? – Font. – Íg y már rendben. De előtte muszáj aludnom. – Oké. Akarom mondani, jó éjt. – Elnézést, hog y nem ajánlom fel a nászutas ág y meg osztását – tettem hozzá kimérten –, de csak két láb hat hüvelyk széles a priccsem, és annyi elektromos poloska van a szobában, hog y járványt tudnának terjeszteni. – Ig en – felelte homályosan.

Amikor kiléptem a zuhany alól, törölg etve a Mortdecai-pocakot, Johannát az emleg etett 2’ 6” méretű ág yban találtam. – Kikapcsoltattam a poloskákat, Charlie. – Óh, yeah? – kérdeztem amerikaiul. – Ig en. Ennek a helynek én vag yok a tulajdonosa, tudod. Összerándultam. – Nem tudtam – feleltem morcosan –, és még mindig nincs elég hely kettőnknek abban az ág yban. – Akarsz fog adni, hapsikám? Volt elég hely. És ezt a leg őszintébben mondom. – Mindent összevetve úg y g ondolom, jobb, ha mag ammal viszem Jockot – mondtam később, a reg enerálódási szünetben. – Vég tére is három szem többet lát, nem ig az? – Nem, Charlie. Túl g yanús, az emberek emlékeznének rá, míg te jelleg telen vag y, minteg y beolvadsz a háttérbe, tudod. – Nem, ezt nem tudtam – válaszoltam sértetten, mert ez tényleg bántó meg jeg yzés volt. – Ráadásul Jock xenofób, nem ig az, drág ám? Valószínűleg meg ütné a sokféle embert, és ezzel feltűnést keltene. – Hát jó – mondtam. – Vissza a taposómalomba – tettem hozzá, de persze nem hang osan.

Másnap reg g el Johanna elvitt Londonba. Csodásan vezet, de elég sokszor léptem rá az utasfékre; eg yetlen hosszú összerándulás volt az út. Vég ül sértetlenül meg érkeztünk az Upper Brook Streetre (W1), rövid időt töltve eg y olyan helyen, ahol meg várható az útlevélkép. – De nekem már van útlevelem – mondtam. – Úg y g ondoltam, drág ám, szeretnél eg y szép újat. A lakásból óvatos telefonhívásokat intézett különféle emberekhez; ezek eredményeképpen késő délutánra eg y első osztályra szóló jeg y büszke tulajdonosa lettem eg y Boeing 747-es g épen, volt eg y vatikáni útlevelem Thomas Rosenthal néven, amely a jezsuita rend kúriai titkáraként azonosított. Én ezt nem találtam viccesnek, és felfortyanva szóvá is tettem. – Drág ám – mondta Johanna –, belátom, hog y a te korodban nem kellene még mindig sima fráternek lenned, de ha Monsig norét vag y püspököt vag y ilyesmit csináltunk volna belőled, akkor a lég itársaság személyzete nag y hűhót csapna körülötted, és az nem lenne biztonság os, ig az? Tudod mit, visszaküldöm az útlevelet, hog y léptessenek elő kanonokká. Na? Beérnéd kanonokság g al? – Inkább hag yjuk, Johanna, nem veszem sértésnek. Nem az eg yházi pálya lenne az első, amit elrontottam. Eg yébként sem vag yok biztos benne, hog y vannak kanonokok Rómában, a Monsig noréknak pedig vörösbarna térdnadrág ot kell viselniük, ha jól tudom. – Helyes. Tudtam, hog y nem fog od bánni, ha eg yszerű fráter leszel. Te olyan szerény vag y…

Esdekelve felemeltem a kezem. – Természetesen szükség em lesz néhány rózsafüzérre és eg y vag y két breviáriumra. De te nyilván erre is g ondoltál. – Charlie, drág ám, te jezsuita vag y, nem emlékszel? Ők nem fog lalkoznak ilyesmivel. – Hát persze hog y nem, hülye vag yok.

Nem röstellem bevallani, hog y élveztem a repülőutat; én voltam az eg yetlen utas az első osztályon, és a stewardess ig azán fig yelmes bánásmódban részesített. A leg fig yelmesebben. Kezdtem érteni, Johanna miért vállalta előző este azt a sok kényelmetlenség et, ha értik, mire g ondolok. (Ha nem értik, örüljenek az eg yenes g ondolkodásuknak.) Eg y luxushotelben volt a szállásom, ami meg lepett: ha azt mondom, tout confort moderne, azzal még semmit sem mondtam. Nem is olyan volt, mint Bang kokban, ahol minden este ki kell ráznod az ág yneműt, hog y meg szabadulj a kislányoktól, bár az ig azg atóság meg tesz minden tőle telhetőt. De önök nem kíváncsiak erre, ig az? Reg g el örömteli kiáltással ug rottam ki az ág yból, és a következő pillanatban jajg atva vissza is ug rottam. Soha nem voltam erős, még g yereknek sem, és azon a reg g elen olyan leg yeng ültnek éreztem mag am, úg y testben, mint lélekben, hog y a kalapomat sem bírtam volna földhöz vág ni. Semmi esetre sem voltam olyan állapotban, hog y titkosüg ynökösdit játsszam veszélyes keletiekkel. A jetlag és eg yéb tényezők torkon rag adtak, hog y más testrészeimet ne is említsem. Azzal próbáltam visszanyerni az erőm, hog y először is elfog yasztottam eg y ízletes reg g elit, majd, kétórás emésztést támog ató szunyókálást követően, leöblítettem több pohár tápláló szódás brandyvel, amelyet eg y ilyen szállodában az emelet pincéreinek seg ítség e nélkül vehetünk mag unkhoz: eg yszerűen meg nyomjuk a meg felelő billentyűt az „Üdítőitalok” konzolon, ami eg észen úg y néz ki, mint eg y moziorg ona. Ebédidőre már képes voltam levánszorog ni az étterembe, hog y teljesen visszanyerjem az erőmet; valami zöldet, ropog ósat és finomat ettem, amely szemre hableányok fanszőrzetének tűnt, de a pincér biztosított arról, hog y pirított hínár. Utána kacsaszeletek érkeztek valamilyen dzsemben főzve; ízletes trutymó alig ha létező halak úszóhólyag jából; zsírban sült g ombócszerűség ek, amelyekben eg y-eg y óriási, zamatos rák volt, és íg y tovább: határtalan volt a találékonyság uk. Innivaló is volt, amit állítólag rizsből pároltak le. Ízre csalókán ártatlan, akár a Pimm’s No. 1., amely eg yetemista koromban fölöttébb alkalmas volt lányok elcsábítására. Hálásan tértem vissza a szobámba, idült mosollyal az arcomon. A majdnem részeg ség élvezetes állapotában leledztem, amikor az ember boldog an osztog atja a busás borravalókat, és nem volt hiány fog adókészség ben. Eg y olyan embernek is a markába nyomtam eg y ideg en bankjeg yet, akiről kiderült, hog y amerikai vendég ; ezt mondta: – Oké, atyám, mit szeretne? – Felismerve tévedésemet, és imig yen emlékeztetve arra, hog y eg yházi öltözéket viselek, leg yintettem, és közöltem vele, hog y teg ye meg helyettem, amire akarja, úg yis a szeg ényeké lesz. Aztán meg találtam a szobámat, letettem a párnára a Mortdecai-tököt, és néhány óra álomtalan

alvással tetőztem be a kúrát. A kúra késő délutánig tartott, amikor is már elég erősnek éreztem mag am ahhoz, hog y felbontsam a lepecsételt borítékot az instrukciókkal, amelyet Johanna a Heathrow Repülőtéren adott át nekem. – Dr. Lo Fang Hi – ez állt benne –, fog ász és szájsebész. – Nyilván rossz vicc, de azért meg néztem a telefonkönyvben (ami kész ag ybaj, még ha tudjuk is, hog y a kínaiak oda teszik a vezetéknevüket, ahol mi a keresztnevünket tartjuk), és meg találtam. Felhívtam. Eg y éles és izg atott hang beismerte, hog y ő dr. Lo. Ellenálltam a kísértésnek, hog y hallóval köszöntsem, ehelyett közöltem, hog y fog krémüg ynök vag yok – mert utasítottak, hog y ezt kell mondanom. Erre ő azt felelte, hog y bármikor felkereshetem, de javasolta, hog y ez nag yon hamar leg yen. De tényleg nag yon hamar. Elg ondolkozva tettem le a kag ylót. A papi g allér kidörzsölte a nyakamat, és eszembe jutott, hog y elég ritkán láttam reverendás fog pasztaüg ynököt, íg y átöltöztem eg y feltűnésmentes, ég etettnarancs-színű leng eség be, amelyet akkor szabott rám az a pasas a Rue de Rivolin, amikor még 300 fontért lehetett utcai öltönyt kapni. Meg lepetésemre nem „Az Ezer Baseball utcájában, a Leng ő Cici Tábla alatt” volt a cím, ahog y a rég i ballada mondja, hanem Nathan Street, Kaulung , amelyről kiderült, hog y eg y unalmas, tisztes bulvár, nag yjából mint a Wig more Street Londonban (W1). (Nem tudom, ki volt Mr. Nathan, vag y miért neveztek el róla utcát; ig az, Mr. Wimpole-ról sem tudok semmit, de még Wig more-ról sem, viszont a Harley Streetről tudnék mesélni.) A taxis amerikaiul beszélt, kínai akcentussal. És büszke tulajdonosa volt eg yfajta humorérzéknek: nyilván Buster Keatonhöz járt levelező tanfolyamra. Amikor azt mondtam neki, hog y vig yen a Lancaster Building s 18-ba, Nathan Road, Kaulung , az ülésen áthajolva bosszantó, kifürkészhetetlen pillantással mért vég ig . – Nem vihetlek oda, haver. – Ig en? És miért nem? – El tudlak vinni a Lankasztó Bírrading , Netán Rúd, de nem vihetlek 18 szám alá. – Miért nem? – kérdeztem immár remeg ő hang on. – 18 szám az harmadik emelet, taxi nem fér be elevátorba. – Ha-ha – mondtam kimérten –, de látom, hog y már jár a taxióra; nevessen a szabadidejében, vag y vezetés közben, amíg üg yesen elvisz a Lancaster Building shez, a Nathan Roadra. – Mag a rendőr? – Semmi esetre sem. Fog krémüg ynök vag yok, ha tudni akarja. Tiszteletteljesen csóválta a fejét, mintha valami imponálót, esetleg vicceset mondtam volna. Üg yesen és szerencsére hallg atag on elvitt a Lancaster Building s elé. Meg érkezéskor pontosan 2 és fél százalékkal kevesebb borravalót adtam neki – ahhoz nem elég kevés, hog y jelenetet rendezzen, de ahhoz ig en, hog y meg értse, a taxisofőr nem tréfálkozhat a szahibbal. A 18-as szám valóban a Lancaster Building s harmadik emeletén volt, és dr. Lo rendelőjének ajtajára eg yértelműen ki volt írva: CSÖNGESSEN ÉS LÉPJEN BE. Csöng ettem, de nem léptem be, mert az ajtó zárva volt. Hang okat hallva odabentről ing erülten meg zörg ettem a tejüveg et, eg yre hang osabban, olyanokat kiabálva, hog y Hahó! Hirtelen kinyílt az ajtó, kinyúlt eg y nag y,

barnára sült kéz, meg rag adta könnyű, párizsi öltönyöm elejét, és berántott, majd letett eg y kényelmetlen székre. A barnára sült kéz tulajdonosa eg y nag y, durva Sztecskin g éppisztolyt markolt a másik barnára sült kezében, és fenyeg etően hadonászott vele. Azonnal meg értettem a kívánság át, mert a Sztecskin semmi esetre sem eg y hölg y retiküljébe való feg yver, és olyan csendben ücsörög tem a szép székemben, mint eg y kiseg ér. A fog orvosi székben eg y páciens ült, aki fog szabályozásra jött. Eleinte furcsának találtam, hog y az orvosok sötétkék esőkabátot viselnek, mint az a pasas is a Sztecskinnel, míg a beteg fehér orvosi köpenyben van. (Bocsánat, a fog orvos fehér köpenyében.) Kezdtem azt hinni, hog y a páciens valójában dr. Lo, a fog orvosok pedig nem értenek a szakmához, különösen miután észrevettem, hog y a fúrót használják, miközben a beteg nek csukva van a szája. Amikor dr. Lo – mert csak ő lehetett – harmadszor vag y neg yedszer ájult el, a támadók már nem tudták mag ához téríteni. Eg y szót sem ejtett ki összeszorított fog ai között, bár az orrán át időről időre sikított eg y kicsit. Emlékszem, hog y azt g ondoltam, dr. Ho sokkal jobban csinálná, jóval kevesebb macerával. A kék esőkabátosok karattyoltak eg ymás közt eg y darabig , majd felém fordultak. – Ki mag a? – kérdezte az eg yik. Az állkapcsomra szorítottam a kezem, és szenvedő képet vág va fog fájást mímeltem. A férfi elvette a kezem, és állon vág ott a nehéz pisztollyal. Aztán felemelt a padlóról, és visszaültetett a székre. – Jobb már a fog fájása? Élénken bólog attam. – Felismerné az arcunkat? Nem volt többé szükség em a szenvedés mímelésére. – Te jó ég , dehog y! – mondtam. – Nekem mag uk mind eg yformának tűnnek… nem úg y értem, hanem úg y, hog y képtelen vag yok számokat… vag yis arcokat meg jeg yezni. Áttette a nag y pisztolyt a jobb kezébe, és meg int meg ütött. Most már tényleg szükség em volt fog orvosra. Nem vert eszméletlenre, de úg y döntöttem, praktikus okokból elájulok. Leejtettem a fejem. Nem ütött meg újra. A szemem réséből fig yeltem, ahog y a három esőkabátos személy levetkőzteti az öntudatlan dr. Lót. Jól táplált fog orvos volt. Az eg yik rosszfiú kivett valamit a köpenye zsebéből, és a háta mög é dobta a kartondobozát. A lábamhoz esett: „Bull-Stik” volt a márkaneve, ez az eg yik leg félelmetesebb, új pillanatrag asztó, amelynek nincs ismert oldószere. Ha az ujjunkra kerül, nem szabad hozzáérnünk, különben sebészre lesz szükség ünk. Az eg yik ember a háromból bekente a fog orvosi szék ülését, és szétfeszített lábbal beleültette a meztelen dr. Lót. Aztán másfajta trükköket műveltek a rag asztóval, amelyekről nem szívesen olvasnának, én pedig örömmel elfelejteném. Az ig azat meg vallva itt komolyan elájultam. A késleltetett sokkhatástól. Amikor mag amhoz tértem, tele volt a szám kis, kemény, kavicsszerű törmelékkel, amit a markomba köptem. Természetesen fog tömések voltak. A három esőkabátos már elment, íg y odatotyog tam, ahol dr. Lo ült. Többé-kevésbé nyitva volt a szeme. – Rendőrség ? – kérdeztem. Nem reag ált. – Nézze, mag ához mentőt kell hívni, és ők úg yis

értesítik a rendőrség et; furcsa lenne, ha mi nem hívnánk ki őket. Lassan és óvatosan bólintott, mintha most döbbenne rá, hog y nag yon öreg ember. Valójában csak neg yvenes volt – leg alábbis aznap reg g el. Mag am is úg y éreztem, hog y meg öreg edtem. – Először is – mondtam (szétvert fog aim miatt nehezen ment a beszéd; ő eg yáltalán nem tudott beszélni, nyilván kitalálják, miért) –, mi van itt mag ánál, amit el kell vinnem? Lassan elfordította a fejét, és az ajtó melletti falon állapodott meg a tekintete. Odamentem. – Ez? – kérdeztem eg y elég g yeng e festett tekercsre mutatva. Meg rázta a fejét. Ezután a bekeretezett diplomákra mutattam, amelyek azt voltak hivatottak az üg yfelek tudtára adni, hog y dr. Lo Fang Hinek jog osítványa van a fog húzásra. Tovább rázta a fejét, némán bámulva a falra. Nem volt ott már semmi más, csak némi lég ypiszok és eg y közönség es fog pasztareklám, az eg y láb mag as, kézzel és lábbal rendelkező Mr. Fog paszta Tubus főszereplésével, akit vag y húsz ig azi tubus vett körül. Pontosabban már nem vették körül, mert szétszórva hevertek a padlón: a rosszfiúk mindet felvág ták, és kinyomták belőlük a fog ápoló szert. Leemeltem a falról mag át Mr. Fog pasztát: finom, fehér porral volt meg töltve. Fog almam sincs, milyen ízűnek kell lennie a heroinnak és a kokainnak, ezért nem is dug tam bele az ujjam heg yét, hog y meg kóstoljam, ahog y a tévében látható – már annak, aki késő éjszakáig fennmarad –, de nem sok kétség em volt afelől, hog y ez nem babapúder. Soha nem voltam éltanuló fejszámolásból, de eg y g yors és rémült kalkuláció kiderítette, hog y több mint fél kilog ramm szig orúan illeg ális fehér por büszke, de félénk birtokosává váltam. Ami úg y nyolcvanezer fontot ér Amszterdamban. Ennél lényeg esebb, hog y ötven évet a dutyiban. Nem állíthatom, hog y különösebben elég edett voltam; én sem értékelek kevesebbre nyolcvanezer fontot, mint mások – nem vag yok olyan fennhéjázó, mint a bátyám –, de jobban szeretném, ha csendben átutalnák nekem eg y Union des Banques Suisses számlára, és nem kéne mag ammal cipelnem eg y börtönbüntetéssel teli lehetetlen fog krémes tubusban. Dr. Lo elkezdett ijesztő hang okat hallatni. Mindig is karitatív ember voltam, de most először vertem be eg y kínai fog orvos orrát – a saját érdekében. Mert a száján át nem tudott léleg ezni. Aztán telefonáltam a mentőknek és a rendőröknek, és elinaltam, mert én túlélő típus vag yok.

Visszaérve a szállodába felhívtam Johannát – tudták, hog y Kínából is lehet tárcsázni Londont? –, és virág nyelven elmondtam neki, hog y nem volt minden rendben a fog as barátunknál, és a férje is látott már szebb napokat. Azt mondta, szerezzek aprót, menjek le eg y utcai telefonfülkébe, és hívjam újra. Meg tettem, mert mit meg nem tennék érte. Nemsokára meg int összekapcsolt minket eg y csodásan tiszta vonal. – Mi sem könnyebb ennél, Charlie, drág ám – mondta, amikor kiterítettem meg próbáltatásaim kárpitját. – Van nálad ceruza vag y toll? – Persze hog y van – csattantam fel –, de mi az ördög öt… – Akkor ezt írd le. Rejtsd el mag adon a fog ápolószert. Holnap eg y korai járattal repülj el Hong kong ból Delhibe. Aztán Delhiből Párizsba. Ott szállj fel az Air France ZZ 690-es járatára, amivel elmész a New York-i J. F. Kennedy Repülőtérre. Tudod betűzni? Oké. A g épen menj ki

a toiletre, sajnálom, drág ám, de nem tudom meg szokni, hog y mosdót mondjak, és csavarozd le a szerelvénypanelt a csésze mög ött. Dug d be oda az anyag ot. A Kennedyn sétálj át a vámon, és fog lalj helyet a ZZ887-es chicag ói járaton: ez ug yanaz a repülőg ép, de innentől már belföldi járat, nincs vám, érted? Útközben vedd mag adhoz a fog ápolószert. Chicag óba érve hívj fel, hog y elmondjam, mi lesz a következő lépés. Oké? – Nem – mondtam. – Hog y érted azt, hog y nem, drág ám? – Úg y értem, hog y nem. Úg y értem, hog y nem csinálom meg . Láttam eg y filmet a San Quentin feg yházról, és g yűlölöm minden kövét. Nem fog om meg csinálni. Lehúzom az anyag ot ott, amit te toiletnek nevezel, amint visszaérek a szállodába. Kérlek, ne próbálj meg g yőzni, már döntöttem. – Charlie. – Ig en? – Emlékszel, amikor közvetlenül az esküvőnk után rávettelek a vasectomiára? – Ig en. – Azon a helyes kis klinikán. – Ig en. – Nem vég ezték el a vasectomiát. – Szent Isten! – kiáltottam elhűlve. – Hiszen akkor g yereket nemzhetek! – Nem hiszem, drág ám. Elkötés helyett beültettek a… nos, az ág yékodba eg y pici robbanó kapszulát, kvarckristályos időzítővel. A robbanás, lássuk csak, tíz nap múlva esedékes. Csak aki betette, az tudja úg y kivenni, hog y nem aktiválja a biztonság i mechanizmust, szóval ne hag yd, hog y bárki belepiszkáljon: én úg y szeretlek, ahog y vag y. Hé, Charlie, ott vag y még ? – Ig en – válaszoltam komoran. – Leg yen hát. Csak add meg újra azokat a járatszámokat. És, Johanna… – Ig en, drág ám? – Mondd meg a pasasnak, aki tudja, hog yan kell kiszedni belőlem azt a kütyüt, hog y leg yen nag yon, nag yon óvatos, amikor átmeg y az úton.

16. Mortdecai kicsivel többet iszik a kelleténél, és megijeszti egy gyakorlott ijesztgető Volt g yerekszobám, íg y hát belesek az öreg Lag g anhoz a füstölőbe, nyúl és szalonka – s még jobb is van itt; vag y hosszabb című – isten meg bocsássa? A vén vadorzó

Nem dacoltam a menetparanccsal, még annyira sem, hog y eljátsszam az 1000 fontomat Makao híres asztalainál, hanem bezsúfoltam mindent – majdnem mindent – a bőröndömbe, majd lementem kifizetni a számlát és helyet fog laltatni az éjszakai járatra. A recepciós – hog y nézhetnek ki ezek ennyire eg yformán? – azt mondta, van számomra valamije a széfben. Ha lett volna hová menekülnöm, esküszöm, elmenekülök. De íg y csak annyit kérdeztem nonchalant: – Óh, ah? A recepciós a széfhez ment, és előhalászott eg y zömök borítékot; az volt ráírva macskakaparással: „A szeg ények barátjának”. Elmulasztotta levenni róla a rátűzött cetlit, amelyen ez állt: „A túlsúlyos, zsidó külsejű ürg ének, aki fordítva viseli a g allérját, és túl sokat iszik”. Nem vag yok hiú, felbontottam a borítékot, és elolvastam a benne talált üzenetet: „Kedves Atyám, meg tettem a pénzét kockán, zsinórban bejött öt passzom, aztán kötöttem még eg y pár eg yenlőtlen fog adást, és azok is bejöttek, a nyereményből levettem 5 százalékot az időmért és a fáradság ért, remélem, a szeg ények mondanak eg y imát őszinte hívéért…” A boríték ezenkívül eg y lehetetlenül vastag köteg , mindenféle nációjú bankjeg yet tartalmazott. Az olyan szállodáknak, amilyenben én laktam, persze eg ész éjszakai bankszolg áltatása volt. A nyereményt és az 1000 font költőpénzem nag y részét csekkre váltottam, és elküldtem a szeg ényeknek, ahog y azt a lelkiismeretem diktálta. Az eg yedüli szeg ény, aki hirtelen eszembe jutott, C. Mortdecai volt az Upper Brook Streetről (London, W1). Mindig úg y fog ok emlékezni arra a kedves amerikaira, mint a leg becsületesebb emberre, akivel valaha találkoztam. Fájdalommentesen meg szereztem az árát eg y újabb Rembrandt-metszetnek a nehéz napokra szánt albumba, és ez rendszerint kisimító hatással van az ideg vég ződésekre, de én már jóval azelőtt remeg ni kezdtem, hog y a taxi kitett volna a repülőtéren. Ez nem feltétlenül volt baj; ha össze tudom szedni a bátorság omat, nyilvánvalóan ordított volna rólam, hog y rosszban sántikálok, míg íg y, a rémülettől ráng atózva, a vámosok és a biztonság iak elkönyveltek

a vitustánc vag y a Parkinson-kór áldozatának – közismert fog lalkozási ártalom a kúriai titkárok körében. Minden úg y ment, mint a karikacsapás, eg észen az utolsó előtti állomásig : Párizsból New Yorkba, az Air France járatával. Kissé fejembe szállhatott a siker, meg más is – tudják, valamivel többet ittam a kelleténél a vacsorához, ami jó néhány skót whiskyt jelent –, mert a vécére avag y toiletre menet, persze nem szándékosan, több utastársamnak is az ölébe ültem. Változatosan reag áltak: – Ó, ó, mag a szemtelen! vagy Ach, du lieber Augustin! vag y Pas gentil, ça!, míg eg y érzéketlen kínai úr tudomást sem vett rólam, úg y téve, mintha nem is lenne Mortdecai az ölében. Amikor vég re mag amra zártam a klotyó avag y budi ajtaját, rájöttem, hog y elmulasztottam felszerelkezni a szükség es csavarhúzóval, amellyel le kellene csavarnom a szerelvénypanelt. Miközben visszabotladoztam a helyemre, a stewardess rajtam tartotta a szemét. Amikor odajött érdeklődni a hog ylétem iránt, úg y döntöttem, bevetek eg y cselt: azt akartam mondani neki, hog y elakadt a cipzár a nadrág omon, és keressen nekem eg y csavarhúzót, hog y kiszabadíthassam a Mortdecai-szerelvényt. Sajnos cserbenhag yott a máskor annyira folyékony franciaság om – önök talán emlékeznek, hog y mondják franciául a csavarhúzót, amikor be vannak csiccsentve? –, és bizonyos mennyiség ű jelbeszédre szorultam, hevesen mutog attam a sliccemre, és közben ordítva ismételg ettem a „csavarhúzó” szót. A hölg y ang olja alig valamivel volt jobb, mint az én franciám. – „Húzni” akar, azt értem – mondta szemérmesen –, de mi az a „csavar”? – Csavar, csavar, csavarni – mondog attam lázasan –, az olyan, mint tekerni. Körbekörbetekerni, aztán húzni! – Közben vadul mutog attam a nadrág om azon részére, ahol a saját tekerőm lakozott. Boldog an csapta össze a kezét, mint aki mindent ért. – Ah, tudom már! Azt akarja csinálni, amit de Gaulle tábornok csinál a franciákkal, ig az? – Édes jó istenem, ezer kartács és bomba – sóhajtottam, mag amba roskadva az ülésen. Ez meg zavarta a lég ikísérőt; elment és hozott eg y másik lég ikísérőt, eg y polig lottot, akinek sötét bőre és tenor-bariton hang ja volt. – Én kicsi jobb beszél ang ol, amit ő – mormog ta az újabb stewardess –, elmond nekem, te mit kér. Viszont ismerte a „csavarhúzó” szót (ami franciául tournevis, miként azt minden józan ember tudja). Öt perccel később a veszélyes por a mosdó becsavart panelja mög ött lapult, én pedig a mosdó padlóján próbáltam összeszedni mag am. – Szedd össze mag ad – mondtam mag amnak szig orúan. – Nem szabad g yanút keltened. Nem eng edheted meg mag adnak, hog y bedug janak eg y külföldi börtönbe, miközben a ductus deferensed mellett ott ketyeg a kvarckristályos időzítő. Meg kell húznod mag ad. Íg y hát visszaballag tam a helyemre, henyén lóbálva a csavarhúzót, és néhány taktust fütyörészve a Così fan tuttéból. A sliccemet résnyire nyitva hag ytam, hog y az érdeklődők meg fejthessék a küldetés célját. Nem hiszem, hog y bárki eg yetlen pillantásra is méltatott. Innentől minden csodálatosan simán ment, és hamarosan – az utazástól némileg meg viselten

– meg érkeztem a bámulatos Chicag óba. (Gyanítom, a sokat kárhoztatott „jetlag -szindróma” nem más, mint a közönség es másnaposság . Részemről nem éreztem mag am rosszabbul, mint az eg yébként várható a napnak ebben a szakában.) Chicag o szelesség ét erősen túlbecsülik: jómag am sokkal szelesebb voltam. A szállodába menet reménykedve meresztettem a szemem a taxi ablaka mög ül, hátha meg pillantok néhány g eng sztert, amint kettős játékot űző, mocskos patkányokat kaszálnak le „íróg épekkel”, vag y „ananászokkal” felrobbantják a babájukat, de nem láttam eg yet sem. Amikor ezt felpanaszoltam a taxisnak, öblösen röhög ött. – Van Nixonunk – szólt hátra a válla felett –, minek nekünk Al Capone? Úg y tettem, mintha érteném. Természetesen hallottam már Al Caponéról: vég ül is történelmi személy, nem ig az? A szállodám pontosan ug yanolyan volt, mint amilyenekben szerte a világ ban laktam, csak valamivel mag asabb a leg többjénél. Soha nem pótolhatják a Claridg e-t vag y a Connaug htot; még kevésbé a Bristol (Párizs, Franciaország ) duplex penthouse lakosztályát, de ezekben az újakban leg alább tudjuk, hol vag yunk. Előre tudjuk, pontosan mekkora és milyen rug ózású lesz az ág y, milyen lesz a szobaszerviz, ha vég re felveszik a telefont – és azt is tudjuk, hog y nem ajánlatos kitennünk a cipőnket az ajtó elé. Felkerestem a klotyót avag y toiletet – ki ne tenné? –, és meg találtam a porceláncsészén a szokásos védőpapír csíkot. (Ez jelzi az amerikaiaknak, hog y bátran ráülhetnek; ahog y azt mindenki tudja, az amerikaiak retteg nek a bacillusoktól. A szállodaig azg atók a „költség hatékonyság ot” szeretik benne: eg y darab papír a peremen és eg y fújás permet sokkal kevesebb időbe telik, mint rendesen meg tisztítani. Csak az arabokat nem lehet átverni: ők ráállnak a deszkára.) Aztán eg y g yors zuhany (a tust úg y prog ramozták, hog y vag y meg fősz, vag y meg fag ysz; nem sokáig bírod alatta – itt is bejön a költség hatékonyság ), és átöltözés után eg y g yors vita önmag ammal. Arra jutottam, hog y előbb Bluchert hívom fel, aztán Johannát, aminek bizonyára kitalálják az okát. Blucher ig en jókedvűnek tűnt. – Milyen jókedvű! – jeg yeztem meg savanyúan. – Az ig azat meg vallva, Mr. Mortdecai, az imént hívott eg y kínai úriember. Nem kifejezetten nekem dolg ozik, de néha, a hecc kedvéért beszámol eg y-eg y hírről, és Párizstól neg yven percre mag a beleült az ölébe. – Váratlan lég tölcsér. Meg is róttam a pilótát az üg yetlenség éért. – Lég tölcsér 30 000 láb mag asság ban? Ig en, hát hog yne. És a csavarhúzó… csak azt ne mondja, hog y a jó öreg szerelvénypanel-trükkel próbálkozott. Vag y ig en? Tényleg ? – Ha nem tudtam volna, hog y nincs humorérzéke, még azt találom hinni, hog y elfojtott eg y kacajt. – Hé, meg kóstolta az anyag ot, miután visszaszerezte? – kérdezte. – Mi van, ha fog por van benne? – Amennyire én értek hozzá, tőlem az is lehet. – Hog yan? Ó, hát ez a helyes g ondolkodás. Amondó vag yok, hog y most hívja fel a nejét, és teg ye pontosan azt, amit kér. Néhány emberünk kéznél lesz a váltás pelenkával, de nem fog ja látni őket. És már ne telefonáljon, amíg haza nem ér Ang liába, csak ha előadódik valami, amit

semmiképp sem tud meg oldani. Oké? – Olyasmire g ondol, mint például a halál? – Istenkém, dehog y – mondta komolyan. – És ha meg hal, semmilyen körülmények között ne hívjon minket; úg yis letag adjuk, hog y közünk van mag ához, ez alapvető szabály. – Rendben – válaszoltam hasonló komolyság g al. Aztán hozzátettem: – Gondolom, nem akarja elmondani, mi ez az eg ész. – Úg y van – felelte. Letettem. Aztán felhívtam Johannát. – Drág ám! – kiáltotta, amikor beszámoltam neki. – Csodálatos! Most már csak ülj a telefon mellett eg y itallal, én majd odaküldök hozzád valakit. – Tudod, hány óra van itt? – hápog tam feldúltan. – Azt tudom, hog y itt hány óra van, Charlie. Chicag óban mennyi van? – Ebédidő – morog tam, mert a spártai fiú rókája már nag yon rág ta a belső szerveimet. – Rendben, akkor leg yen két ital, drág a. Íg érem, hog y az illető, akit odaküldök, jó vacsorát ad majd neked. – Hát ez remek – mondtam, mint már annyiszor. Még eg y levert lázadás, még eg y feladott hídfőállás. Miért adnak a népek mag as fizetést a tábornokoknak, amikor a nők is elvég zik ug yanazt, ráadásul hadsereg nélkül? Úg y döntöttem, fog at mosok – persze nem az ital helyett. – Miért, miért, miért éppen Mortdecai? – kérdeztem mag amtól, miközben a még meg lévő fog aimat súroltam (a nevem kezdőbetűje C. S. v. C. Mortdecai, de ezt inkább hag yjuk). – Miért ő szenvedi e nyűg öket és nyilakat? A válasz eg yszerű, hiszen ezek költői kérdések: vag y elszenvedem e nyűg öket és nyilakat, vag y kivonom mag am az élet-halál alkuból, amelyet Blucherrel kötöttem. Nincs különösebb kifog ásom a halállal mint olyannal szemben; rendezi a számlákat, és másokra hag yja a pornóképek, az illeg ális lőfeg yverek, az inkrimináló levelek elrejtésének munkáját: mindezek jelentőség üket veszítik, amikor hat láb föld alatt vag y. Másfelől – határozottan emlékszem, hog y ezt mondtam a fog kefémnek, miközben elöblítettem –, másfelől viszont nem kívántam ig azán a halált, ug ye meg értik? Eg yrészt nem voltam keg yelmi állapotban, és ami ennél lényeg esebb, ég tem a vág ytól, hog y bosszút álljak az álnok Johannán, aki ilyen rossz tréfát űzött velem a kvarckristályos robbanó kapszula beültetésével. (A g épen felmerült bennem, hog y meg kérem a stewardesst, teg ye a fülét a vesiculae seminalesemre, és mondja meg , nem hall-e ketyeg ést, de meg int cserbenhag yott a franciatudásom. Még az is lehet, hog y furcsának találta volna a kérést.) Hejhó!, g ondoltam, aztán leüg ettem a hotel drog ériájába, hog y beszerezzek eg y-két dolg ot. Nem hiszem, hog y lett volna előttem bárki, aki fél kiló babapúdert kért. Vettem még erős borítékokat is bélyeg g el. Sok bélyeg g el. Rövid időre visszatértem a szobámba, aztán elug rottam a postára, és hamarosan már eg y fotelban ejtőztem; a jetlag -tüneteim jól reag áltak a folyékony kezelésre, de az éhség em nem enyhült. Csak eg y hozzám hasonló vasember állhatott ellen a kísértésnek, hog y szendvicseket rendeljen, de én meg bíztam Johannában: ha ő azt mondja, hog y jó vacsora van kilátásban, akkor az úg y is lesz. Nem mintha nem lettem volna zaklatott, miközben a vendég látómra vártam. Mire

meg szólalt a cseng ő, már felmértem az esélyeket: hét a háromhoz, hog y eg y válltöméses maffiózó jön, aki meg motoz, aztán meg hív eg y spagetti coi vongoléra, sült bébicukkinivel, amin még rajta a virág , és sok sült piperonival a tányér szélén; míg tíz a héthez tippeltem, hog y eg y dús idomú szadista nőszemély lesz az, aki becsmérlő szemmel motoz meg , mielőtt elvitetné mag át a Sardi’s vag y eg y hasonló étterembe eg y „fácán üveg alatt”-ra, ami a világ leg unalmasabb étke. Tévedtem, mint már annyiszor. Amikor ajtót nyitottam, ki más szüremkedett be, mint a pocakos kínai úriember, akinek átmenetileg meg pihentem az ölében a Boeing 747-esen. – Harrow – mondta előzékenyen. A nyakkendőjére pillantottam. – Nem Cliftont akart mondani? Ó, elnézést, értem már, önnek is halló. Kér eg y italt? – Köszönöm, nem. Harrom, hog y éhes. Jöjjön. Jöttem. Vag y inkább mentem.

Nem fog nak meg lepődni, ha azt hallják, hog y kínai étellel vendég eltek meg , de nem eg y közönség es kínai étteremben, és nem is olyan undokság g al, amit az első chicag ói benyomásaim alapján vártam – a város mintha a közönség esség leg kisebb közös nevezőjét kereste volna. (Sietek közbevetni, hog y a leg jobb barátaim között könnyen lehetnek chicag óiak – de ezt nem verik nag ydobra –, viszont beleszag oltak-e már úg y istenig azából a Chicag o folyó illatába, amely lomhán fut a szeles város központjának kilenc hídja alatt? Allig átorokat láttak menekülni onnan, parfümözött zsebkendőt szorítva az orrukhoz. Ami pedig a Michig an-tó felől érkező, visszataszító szelleteket illeti, a „Pfúj!” túl enyhe minősítés lenne.) Ez az étterem, kezdtem mondani, mielőtt belemerültem volna az ökológ iába, nem az a fajta volt, ahol félkeg yelműek kevernek össze három-nég y fog ást, hog y aztán rósejbnivel és szójaszósszal elfog yasszák az íg y keletkező katyvaszt, miközben a pincérek kifürkészhetetlen tekintettel fig yelnek, és ki tudja, mit g ondolnak. Nem, ez azon ritka helyek közé tartozott, ahol nincs étlap – csak hordják elénk a tálkákat a névtelen ételekkel, amelyeket eg yenként kell meg enni, szójaszósz nélkül. Próbáltam nem okozni csalódást az odaadó pincéreknek és tehetség es szakácsoknak; arra is törekedtem, hog y elnyerjem az Észak-Középnyug at leg g yorsabb evőpálcika-használójának címét. Vendég látómról kiderült, hog y Ree-nek vag y Lee-nek hívják: e tekintetben őszintén bizonytalan vag yok. Volt eg y koreai professzorunk Oxfordban, aki eltéveszthetetlenül „Ree”nek ejtette a nevét, de rag aszkodott ahhoz, hog y „Lee”-nek kell írni. És ebben nem látott semmilyen ellentmondást. Ahog y belemártottuk ujjainkat a kézmosóba, vendég látóm udvariasan elmormolta, hog y úg y véli, van nálam eg y csomag a számára. Elg ondolkodva mártog attam. – Meg lehet – mondtam sejtelmesen –, de az is lehet, hog y nincs. Mi az? Szívélyesen nézett rám. Hasonló szívélyesség g el válaszoltam. – Tudja, nem kaptam utasítást arra, hog y mintát adjak a fog porból vag y fog ápolószerből,

bármilyen finom vacsorában is részesítenek. – Mr. Mortdecai – mondta súlyosan, vag y leg alábbis olyan súlyosan, ahog y eg y efféle pasastól telik –, bizonyára ereg et tapasztart ahhoz, hog y tudja, ebben a bizonyos üzretág ban nem bánnak udvariasan vag y biztonság osan az ostobákkar. Meg vannak hozzá az erőforrásaink. – Ó, te jó ég – mondtam sietve –, hát persze. Hiszen abban az élvezetben és meg tiszteltetésben volt részem, hog y találkozhattam az önök Mr. Hójával. Valójában ezért tettem biztonság i intézkedéseket. Tudja, én eg yszerű g ondolkodású ember vag yok, nincs bennem halálvág y: az életben maradás sokkal szórakoztatóbb, mint az önpusztítás, eg yetértünk? He? Vag y inkább „Ah, he”? – Milyen típusú biztonság i intézkedéseket tett, Mr. Mortdecai? – Rábíztam a fog port az amerikai postára: meg veszteg ethetetlen intézmény, ahog y hallom. Sem eső, sem fag y, sem a szakszervezet nem tudja útját állni. És eg y biztonság os címre küldtem. Rég i vág ású módszer, tudom, de hirtelen nem jutott jobb az eszembe. Bizonyára meg érti. – Mr. Mortdecai – mormolta nyájasan, újratöltve a csészémet finom teával –, ha tarárkozott a beosztottammar, Mr. Hóvar, akkor tudnia kerr, hog y még mierőtt befejezem ezt a mondatot, ki kerr adnia azt a biztonság os címet. – Hog yne tudnám! Nag yon is értem, de a cím eg yáltalán nem titkos, eg y kérdésre meg kaphatja. A washing toni Brit Nag ykövetség kereskedelmi attaséjáról van szó, aki meg kettőzte a biztonság i eg yüttműködést, vag y minek hívják, de ezt bizonyára tudja. Rég i iskolai barát, jól ismerjük eg ymást. Mondhatjuk, dolg oztam neki az 1940-es években, ha érti, mire g ondolok. Ig en háklis a biztonság ra, a világ ért ki nem adná másnak a csomag ot, csak nekem. Úg y értve, hog y nekem eg yedül, kíséret nélkül. És ha még nem mondtam volna, kényelmes szobát is ad nekem a követség en, amíg csak szükség es. Érti? Gondolkodott eg y ideig , de nem feltűnően. – Értem – mondta. (Eg y ang ol azt felelte volna: „Ig en, értem, értem én”, de ez a keleti takarékosan bánt a szavakkal.) – Mennyit akar? – kérdezte. – Pénzt? – kérdeztem vissza utálkozva. – Semennyit. És még annál is kevesebbet abból a drág a fog porból, mert sejteni vélem, mi történik azokkal, akiknek a birtokában van, miközben mások akarják birtokolni. Nem, én csak eg y kis információt szeretnék. Nag yon eleg em lett abból, hog y eszközként használnak olyan üg yekben, amikről nem tudok semmit. Ez a zsinóron ráng atás sérti az intellig enciámat. Kész vag yok harcolni szinte bármely zászló alatt, ha jól meg fizetnek, de előbb vetnem kell eg y pillantást arra a zászlóra. Túl súlyos vag yok én ahhoz, hog y bazári majmot játsszak. Okos ember, állapítottam meg abból, ahog y ezen eltűnődött. De hog y mennyivel okosabb nálam, az nyitott kérdés maradt. – Ez nag yon is érthető, Mr. Mortdecai – mondta vég ül –, és úg y tűnik, az üg ykezerő nem vette kerrőképp tekintetbe az ön interrig enciáját és… eg yéb turajdonság ait. Eg yetértek azzar, hog y meg kerr nézni a zászrót, mierőtt beárr ará harcorni, de ön is meg értheti, hog y

reg erőször is tisztáznék varamit. – Ah – helyeseltem. Az irodájába hívott. Beléptünk. Ez könnyűnek hang zik, de eg y titkos tevékenység et folytató kínai úriember irodájába való belépéshez, úg y tűnik, kémlelőnyílásokra kell tapasztani a szemet, fémdetektorokon és az irodatulajdonos hang jára nyíló zárakon kell átmenni – ezek azok a dolg ok manapság , amelyek rombolják az életminőség ünket. Na meg a halál, ha jobban beleg ondolok. Meg kínált eg y pohár ig azi John Smith’s Glenlivettel, miközben ő feltárcsázott eg y számot, de olyan sok számjeg yből állt, hog y nag yon messze lehetett a hívott fél. Udvarias tekintete, amellyel a kapcsolásra várva szemmel tartott, nem volt ellenség es, még is olyan érzést keltett bennem, hog y nag yon messze vag yok az otthonomtól és a szeretteimtől. Az ember akár azt is hihette, hog y az értékemet becsüli fel, koporsófában – esetleg betonban vag y kötöződrótban. Vég re meg reccsent a telefon. – Harró! – szólt bele, majd átváltott eg y nyelvre, ami úg y hang zott, mintha eg y walesi hírolvasót parodizálna, bár nyilván valamilyen kínai nyelvjárás volt. Karattyolt, morg ott és fuvolázott eg y ideig , aztán feszülten fig yelt a vonal másik vég éről érkező hasonló hang okra, amelyektől szabályosan vibrált a kezében a kag yló. Ez íg y ment eg y darabig , amikor is csodálatosan modulált, bár idejétmúlt franciaság g al azt mondta: – D’accord. Au’voir, re copain.{61} – Felteszem, el akart kápráztatni. Letette a telefont, és hozzám fordult: – Vorna szíves kezet mosni, Mr. Mortdecai? Meg vizsg áltam az említett testrészt: valóban erősen izzadt a tenyerem. Visszatérve a g azdag on, bár sajátosan felszerelt mosdóból, támadásba lendültem. – Nos, Mr. Ree? – E szavak rohamosztag a vezette a támadásom. – Köszönöm, ig en – válaszolta. Támadás leverve. Úg y éreztem mag am, mint eg y beosztott g yalog ság i tiszt, aki csatába küldött eg y szakaszt a g épfeg yverállás ellen, amelyet elfelejtett bejelölni a térképén. (Hallg atni utána az ezredes meg jeg yzését távolról sem olyan kellemetlen, mint nekiülni meg írni húsz levelet a hozzátartozóknak, miközben a századirodában tartózkodók úg y tesznek, mintha ott se lennél. Az a leg rosszabb, amikor a csicskásod azzal hozza be a vacsorádat a tábori barakkba vag y fedezékbe: „Gondoltam, túl fáradt ahhoz, hog y ma este a kantinban eg yen. Uram.” De elkalandoztam.) A meg semmisítő „köszönöm, ig en” kimondása után Mr. Lee vag y Ree hallg atásba merülve tovább tanulmányozott. Nem törtem meg a csendet; úg y éreztem, rajta a sor. – Mr. Mortdecai – mondta, majd demoralizáló szünetet tartott –, diszkrét ember ön? Nem, ne váraszoljon, kérem, ez nem kérdés vort, hanem fig yermeztetés. Még eg y kis Grenrivet? Jó. Kürönreg es arkarmakra tartog atom. – A „kürönreg es arkarmak” kifejezés sokat sejtetett. – A barátom – folytatta – bereeg yezett, hog y ermondjak ezt-azt, ami némi fényt vet a munkánkra. Épp csak annyit, hog y ne akarjon további játszmákba bonyoródni nag y értékű árukkar. A fertéterünk, hog y nem tesz emrítést errőr a beszérg etésrőr bájos neje őnag yság ának; hog y nem beszér róra semmilyen amerikai ezredesnek, ha történetesen ismer ilyet (ig en, mi tudunk róra, de úg y hisszük, hog y a neje őnag yság a nem), és természetesen a követség i barátjának sem Washing tonban, aki, már meg bocsásson, eg y borond. Mindenesetre az irodáját beporoskázták.

– Ug yan már! – mondtam, felvonva a szemöldököm. Felemelte a kezét. – Nem mi poroskáztuk be – mondta rosszallóan. – Az amerikaiak. Azok még az ang oroknár is ostobábbak. Mi az ő poroskáikat harrg atjuk re, miután erhelyezték. Sokkar orcsóbb. Most pedig jór fig yerjen. Ha a fersorortak közür bárkinek ermondja, amit itt harrott, három nag yon erős szervezetet fog mag ára harag ítani. Harag udni fog nak. Sóhajtottam. Hog y ismétli mag át az élet!{62} – Folytassa – mormoltam felhőtlenül. A kezem már meg int rag adt az izzadság tól. – Erőször is, a neje őnag yság a nag yon szereti mag át, de ilyen körürmények között úg y ítérheti meg , hog y „nem biztonság os”, és átadja az embereinek erintézésre. Fiona, a kutyás rány az iskorában temetné er. A fereség ének varószínűreg van annyi befolyása, hog y mag a már harott reg yen, amikor ertemetik. Ezt nem tudom. Nem borzong tam meg , soha nem hag yom, hog y ideg enek borzong ani lássanak, de azt látnia kellett, hog y pinpong labda nag yság ú verítékcsöppek ütköznek ki a homlokomon. – Másodszor, amint továbbadja ezt az információt eg y bizonyos amerikai ezredesnek, mag a ferárdozható resz, és több föröttesének, akik eddig sem helyeserték, hog y éretben hag yja mag át, tenne kedvére azzar, ha az ő szóhasznáratávar érve „a vég sőkig ermenve kiiktatná” mag át. Természetesen erőtte fájdarmas kiharrg atásnak vetnék ará. – Hog yne – reszkettem meg . Nem restellem beismerni, hog y utálom, ha bántalmaznak. – Vég ür, harmadosztályú errenség évé várna a saját szervezetemnek is. – Csak harmadosztályú? – kérdeztem azon a felháborodott hang on, amelyet Viktória királynő használhatott, amikor meg kapta a Szűzesség Abesszíniai Érdemrendjét, másodosztály. – Mit akar ez jelenteni? – Azt jerenti, hog y nem örjük meg . – Ó, ez jó hír. Meg rándult eg y izom az arcában, már-már úg y, mint eg y brit lovasság i tisztnek, aki meg próbál rájönni, vajon viccet hallott-e, és ha ig en, helyes vag y helytelen lenne-e elmosolyodni. – Nem – folytatta, láthatóan a mosoly ellen szavazva. – Nem örnénk meg . Mi nem örünk meg harmadosztályú errenség et. De kis idő múrva mag a kérermezné tőrünk a reg udvariasabban a harárt. Mi nem éreznénk úg y, hog y terjesíteni tudjuk a kérését. Újabb két vag y három nap után, ez az árróképesség étőr és a vitaritásátór füg g , reg yen tehát két nap, kedvező helyszínen, eg y vasúti hídnár, szabadon eng ednénk. Eg y fehér bottar, hiszen addig ra meg vakurna, amit hozzárag asztanánk ahhoz, ami a kezébőr meg maradt, és eg y tízdorráros bankjeg g yer a fog ai között. Ernézést, fog ínyt akartam mondani, mert természetesen már nem rennének fog ai. – Természetesen nem rennének – mondtam bátran. – A tízdorráros arra szorg ár, hog y odaadja eg y arrajáró szeg énynek, aki a vasúti híd meg fererő részére vezeti: rá resz szorurva erre a seg ítség re. Meg acéloztam mag am, emlékezetembe idézve, hog y vég tére is részben brit volnék. Mi, britek nem rándulunk össze a pog ányok jelenlétében, és nem rettenünk meg a külföldi fenyeg etésektől. (Jól van, Szuez kivételes eset volt, nemde?)

– Mr. Ree – mondtam olyan szabatosan, ahog y csak a szavak tűrték –, kérem, áruljon el valamit. Ig az, hog y a kínai… személyek azt tekintik székszorulásnak, ha nem produkálnak leg alább két bélmozg ást minden hétköznap? Olvastam valahol, és azóta is szeretném meg tudni, hog y ig az-e. Vag y fél percig töpreng ett, és annyira zavartnak tűnt, amennyire csak a kifürkészhetetlenség e eng edte. – Ig en – mondta az említett fél perc elteltével –, ig en, ig az. De nem értem, miért tesz fer ilyen kérdést. Nincs most fontosabb dorg a? – Azért kérdem – válaszoltam, meg tartva a brit élt –, mert ag g ódom az eg észség éért. Úg y látom, az utóbbi percekben jelentős mennyiség ű fölös kiáramlás hag yta el a száját. Mintha irányt tévesztett volna az emésztőrendszere. Röviden, ha meg bocsát, kezdem unalmasnak találni a mondókáját. – Ah – mondta. – Másfelől – folytattam –, értem, miről beszél. Sőt úg y tíz percig még eg yet is értettem önnel. Ha most elmondja nekem mindazt, amire a főnökei felhatalmazták, a saját szavaival, akkor bízhat bennem, nem árulom el senkinek. Először is, szavatartó ember vag yok. Másodszor, nem vag yok bátor. – Ah – ismételte. – De, Mr. Mortdecai, ezek szerint hibás a nárunk révő aktája, mert abban az árr, hog y úg y tud hazudni, mint eg y prostituárt, és esetenként eg észen abszurd bátorság ra is képes. Ig az, az is benne van, hog y racionáris, mely erényt g yakran tévesztik össze a g yávaság g ar. Az órámra néztem, és elnyomtam eg y feltűnő ásítást. – Mr. Ree – mondtam –, meg akart ijeszteni, sikerült. De nem volt rá szükség , mert eleve ijedt voltam. Az aktájuknak eg yvalamiben ig aza van: racionális vag yok. Áruljon el valamennyit az ig azság ból. Mindketten tudjuk, hog y később úg yis meg ölhet, és meg is öl, ha úg y dönt… hacsak nem én ölöm meg előbb, ami jelenleg nem szerepel a terveimben. Addig is, kaphatnék még eg y cseppet abból a finom malátapárlatból? És mellé eleg endő hiteles adatot, ami meg g yőz az eg yüttműködésről fog porüg yben? Ennyire bátor voltam. Mr. Ree átadott eg y papír zsebkendőt. Felitattam a verítéket a homlokomról. Beszélni kezdett. – Az ön fereség e, Johanna Mortdecai – közölte velem. Ezt persze tudtam, de nem szándékoztam belesétálni semmilyen eg yenes vonalú helyzetbe; még csak nem is bólintottam. – Ő a fő finanszírozója a Nők Dominanciája Társaság nak; emerrett az ernökhelyettese is. – Nem inkább Nők Liberációja akar az lenni? – kérdeztem abban a zavart hang nemben, amelyet szótévesztő külföldiekkel szemben szokás használni. – Nem, Mr. Mortdecai. A Nők Riberációja merő ostobaság , azt csak próbaként és a mög öttes mozg arom fedőszerveként indították er. Meg akarták tudni, hány ostoba nő hajrandó a saját kebréver szembemenve erdobni a merrtartóját. Ez vicc volt. Mosolyog tam, de nem mutattam a fog am. – Eg yetértek – mondtam. – Ha Isten nem akarta volna, hog y sérvkötőt viseljünk, nem teremti meg a lág yéksérvet, ug ye?

Nem mosolyg ott. – A Nők Dominanciája Társaság nag yon komoly. Varószínűreg a reg g azdag abb mag ánszervezet a virág on, még a Paresztinai Népfrontnár is g azdag abb… amivel történetesen jó barátság ban vannak. Már készültem mondani valami hősieset arról, mennyire nem érdekel a PFNP g azdag ság a és g yilkolókapacitása, amikor eszembe jutott, hog y jó neg yven éve meg íg értem eg y idős nag ynéninek: soha nem fog ok hazudni. (Ezt eg y doboz Mackintosh’s Quality Street Toffee Selection fejében tettem. A karamella már rég elfog yott – nem is lenne már fog amravaló íg y, középkorúan –, de eg y Mortdecai-íg éretet, még ha eg y nag ynéninek tették is, nem szabad meg szeg ni.) Íg y hát tartottam a számat. – Az a cérjuk – folytatta Mr. Lee –, hog y átveg yék a virág urarmat. Úgy néztem rá – sokat g yakoroltam ezt a tükör előtt –, mint játékostársra eg y hétlapos pókerpartin, aki ránk licitál a neg yedik lapnál. Nem hatotta meg . – És hog y ne g yőznének? – kérdezte. – Erőször is, a rettenetes amerikai középkorú nők kontrorrárják a vag yon háromötödét a virág reg g azdag abb ország ában. Másodszor, a nők „a füg g öny mög ött”, azaz a muszrim virág háremeiben, olyan g azdag ság ferett renderkeznek, amellyer Zürich sem veheti fer a versenyt. Harmadszor, Izraer és India női értermiség e a… tövénér fog va rag adta meg a poritikai hatarmat. Neg yedszer, a nőkben ott van a péniszirig ység keg yetren hajtóereje; ug yanaz a kisebbrendűség i érzés, ami zsarnokot csinár a kisemberekbőr. Nag y Sándor impotens vort a nőkker; a hun Attira erekcióért küzdve hart meg ; Napóreonnak nevetség esen kicsi vort a pénisze (36 mm, a Sotheby’s árverezte néhány éve), míg Adorf Hitrernek, mint az köztudott, csak eg y heréje vort. Kínosan fészkelődtem a székben; ez a fajta esztelenség g yakran tűnik értelmesebbnek az értelemnél. Ráadásul vadul próbáltam fejben átszámítani a mirrimétert hüvelykre – vag y lábra? – Ötödször – tárta szét g yönyörűen elkeskenyedő ujjait az asztalon –, ki árrna erren nekik? Van-e árram, Kínát kivéve, amely nem verejéig rohadt? Meg tudna nevezni csak eg y hivatarban révő poritikust, aki erős ember, aki árramférfi? Ez nem költői kérdés volt; szünetet tartott, hog y leg yen időm válaszolni. – Nem – mondtam vég ül. Bólintott néhány mirrimétert. – Hatodszor és utorszor, vannak barátaik, mint mondtam. Főként pedig ott vag yunk nekik mi. – Ki az a mi? – Issyvoo. Az „Issyvoo” nevet a berliniek adták Christopher Isherwoodnak. Meg eng edtem mag amnak eg y szemöldökfelvonást. – ICWU – betűzte le nekem. – A kínai pincérek nemzetközi szakszervezete. Ne nevessen, kérem. A szakszervezetünk, mi nem íg y hívjuk, de mag át úg ysem érdekerné az ig azi neve, az eg yetren varóban nemzetközi szervezet a virág on. Eg yben az eg yedüri szakszervezet, amelynek nincsenek abszurd poritikai kapcsoratai. És abban is eg yedüri, hog y arkalmazók és arkarmazottak eg yenértékű tag ok. Íg y kerr rennie. De ami a reg fontosabb, ez az eg yetren

szakszervezet, amelynek nincs g ondja a sztrájktörőkker. Ők eg y órát kapnak, hog y meg értsék, a szakszervezet az anyjuk és az apjuk. Az okosaknak eg y óránár jóvar kevesebb is erég a meg értéshez. A hülyék… az ő csarádjuk pénzajándékot és eg y szuvenírt kap tőrünk. – Például eg y fület? – kockáztattam meg . – Varami olyasmit, ig en. De újabban nem g yakori az ilyen bosszúság . Minket, kínaiakat meg rög zött szerencsejátékosként ismer a virág ; amikor ermeg y a kedvenc kínai éttermébe, és azt rátja, hog y meg vártozott a személyzet, az mindig azt jerenti, hog y a turajdonos vesztett az asztarnár. – Erről tudtam. – Az új turajdonos csak üg yvezető, tudja. Reng eteg pénzzer tartozik a szakszervezetnek, ahog y minden pincér is, az éretben erfog rart helye szerint. Meg értheti, hog y ezek a komoly finanszírozási ig ények meg haradják a szakszervezet rehetőség eit. Az ön bájos neje őnag yság a támog at minket a szervezetén keresztür. Részben készpénzzer, részben azzar, hog y futárként renderkezésre bocsátja a tehetség es ifjú hörg yeket, akik hozzájárurnak a gyógyszerek nemzetközi terítéséhez. Azt hiszem, ez minden, amit tudnia kerr. – „A Szép: ig az s az Ig az: szép! – sose áhítsatok mást, nincs főbb bölcseség !”{63} – mondtam, mélyre merülve eg y g örög vázában. – Tessék? – Keats. – Kici? – Ig en, kici cica. – Ah, er tudom intézni… – Sose fárassza mag át. Én csak értékeltem az információkat, amelyek meg adására eng edélyt kapott. – Őszinte vortam mag ához, Mr. Mortdecai. Remérem, erhiszi. – Természetesen. Hiszek a Mikulásban. Meg fog ja kapni a jég cukrát. Találkozzunk holnap Washing tonban?

17. Charlie elpasszol némi veszélyes árut, és a rá jellemző béketűrésnél rosszabbul tűr egy kupánvágást A férfi feje és a nő szíve: férfi parancsol, s a nő szót fog ad; minden más zűrzavar. A hercegnő

– Hahó, Charlie! – rikkantotta Humphrey woosteresen, amikor másnap bevezettek ízlésesen dekorált szentélyébe, avag y követség i irodájába. – Hahó, hahó, Humpers! – viszonoztam előzékenyen. Eg y ideig kölcsönösen udvariaskodtunk, g yakran használva a hasznos „hahó” kifejezést. Meg kímél a g ondolkodástól és a terhes feladattól, hog y meg próbáljunk visszaemlékezni, mikor nősült, vált el, lett meleg stb. a másik pasas. Főként pedig meg kímél attól a veszélytől, hog y a másik szülei után érdeklődjünk. Tudják, Humphrey ősi ír család sarja, ami azzal jár, hog y leg alább az eg yik leg közelebbi hozzátartozója leláncolva, száraz kenyéren él eg y pincében, és patkányok fejének leharapásával múlatja az időt. Ráadásul ez a hahózás alkalmat teremtett Humphrey-nak, hog y előhúzzon a zsebéből eg y vizitkártyát, amelyre a következő szavakat g épelték: BE VAGYUNK POLOSKÁZVA. Hevesen bólog attam, amiből ő nyilván arra következtetett, hog y meg értettem, holott én csak az eg yetértésemet akartam kifejezni; bűntudatos beismerés, ha úg y tetszik. – Gondolom, túl korán van eg y italhoz – jeg yezte meg az órájára pillantva. – Épp ellenkezőleg , már szinte túl késő – mondtam, felesleg esen az enyémre pillantva. – Haladéktalanul ide azt az életadó fluidumot! Odament eg y szekrényhez, kinyitotta, és kivette azt a két vastag borítékot, amelyet én küldtem neki, majd felvont szemöldökkel meg kérdezte: – Scotch vag y bourbon? – Mindkettő – vág tam rá vidáman. – Szomjas torok – nevetett, és átadta mindkét borítékot, amit eg y nag y szódás brandy követett, mivel tudta, hog y a napnak ebben a szakában arra van szükség em. (Ezeket az ürg éket nem a két szép szemükért alkalmazza a hírszerzés, bármit állítsanak is az arcszeszg yártók.) Bertie Woosterkedtünk még eg y ideig , mag unkban vihog va a marcona képű FBI-os és az összevont szemöldökű CIA-s embereken, akik bőszen küldözg etik a „Narancs Kód Ötös, Követési Parancs” üzeneteket a Drones Club olyan díszpintyeinek, mint Ooffy Prosser és Barmy

Fothering ay-Phipps. (Már-már azt reméljük, hog y a „Drones Club” kódnevet adták „a Cég ” új londoni „védett házának” – és amennyit én tudok, ez nem is olyan lehetetlen.) Miközben henyén woosterizmusokat váltottunk – és mindketten elismert játékosok vag yunk ezen a pályán –, elém csúsztatott eg y jeg yzettömböt az íróasztalon, én pedig annyi információt firkantottam rá, amennyivel busásan meg fizettem a szívesség éért. Hog y pontos leg yek, leírtam mindent, amiről úg y tudtam, hog y Blucher ezredes tudja, plusz még néhány apróság ot, amellyel előnyt szerezhet a játszmában és alkupozíciót Blucherrel szemben. Gondosan meg válog attam, mi az, amit kihag yok: ezeket úg ysem hitte volna el, ráadásul a személyes biztonság omat érintették. („Lusta, intellig ens, fondorlatos, túlélő típus”, ezek szerepeltek az utolsó iskolai jellemzésemben, és nem változtam át azóta, nem vag yok én pillang ó.) Még eg y szíverősítő brandy, és elváltunk eg ymástól, baráti üdvözletünket küldve Freddie Widg eonnek és Honoria Glossopnak. Amikor udvariasan az ajtóhoz kísért, lecövekelt eg y jól bepoloskázott állólámpa mellett, és rekedten suttog ta: – Charlie, eg y szavát se hidd az öreg Mullinernek. – Hápog tam, beleeg yezést motyog tam, és közben hang talanul vig yorog tam. Mr. Ree a randevú meg beszélt helyén várt rám, udvariasan a semmibe meredve, mintha tizenkettőnél nag yobb számmal osztana fejben. Vag y a feleség e meg g yilkolásának bombabiztos módszerét dolg ozná ki. Itallal kínált, de csak félszívvel, és mag am is úg y voltam vele, hog y intézzük el inkább, hadd mehessek. Hog y őszinte leg yek, szívesebben vittem volna mag ammal eg y ír készítésű időzített bombát az utcán, mint eg y csomag heroint. Már ha az volt. Meg kerülve a háztömböt Mr. Ree olyan helyre vezetett, amelyről tudta, hog y ott nem láthatnak minket a brit hírszerzés mamlaszai. (Szomorú nap virrad a világ ra, amikor a keleti népek rájönnek, hog y a nyug ati mamlaszság a keleti fortély meg felelője, csak máshog y kifejezve. Leg alábbis nag yrészben.) Behúzódtunk eg y kapualjba. Kinyitott eg y nag yméretű aktatáskát. Belecsúsztattam eg y vastag borítékot. Rövid kis meg hajlással és hosszú, szúrós pillantással nyug tázta, majd bepattant eg y óriási, vulg áris, fekete limuzinba, amely eg y tűzcsap mellett várt rá, eg y jól fizetett rendőr elnéző szeme láttára. Nem örültem különösebben Mr. Ree hosszú, szúrós pillantásának, amely mintha azt mondta volna: – Mortdecai, ajánlom, hog y ez az anyag az leg yen, aminek lennie kell; ellenkező esetben jajg atni fog . Felhőtlenül integ ettem neki, abban bízva, hog y a g yomromban fortyog ó sav szabad szemmel nem látható. Aztán tanulmányozni kezdtem a cetlit, amit a kezembe nyomott. Nem eg y zsíros csekk volt, ahog y reméltem: valami sokkal, sokkal jobb. „UUZENET FELESEEGTOOL: KVARCIMPLANTAATUM CSAK VICC VOLT VESSZOE NE FEELJ VESSZOE NE HARAGUDJ SZERETLEK HANNA VEEGE PONT. – Valóban vég e – vicsorog tam. Mielőtt a limuzin eltűnt volna szem elől, eg y még vulg árisabb fekete limuzin indult el a járda mellől – mint a mesében. Csak eg y rövid, fölényes pillantást szenteltem neki, miközben taxihívó mozdulatokat tettem az elhaladó taxiknak. A sofőrök, úg y látszik, nem értették a brit g esztusnyelvet. A félelmeim éppen csak kezdtek méltányos brit bosszúság ra váltani, amikor azt láttam, hog y tiszteletet parancsoló külsejű pasasok szállnak ki a limuzinból – a második, hosszabb, még vulg árisabb limuzinból. Nem törődtem velük, inkább folytattam az erélyes

integ etést az elhaladó taxiknak. Ekkor leütöttek. Önök, akiknek – már bocsánat – nincs jobb dolg uk, mint ilyen kalandos és szerelmes történeteket olvasni, amelyet most elbeszélek, bizonyára számos leírást olvastak már arról, milyen érzés, ha tarkón vág ják az embert. Csillag özönt lát, kék madárkák csivitelnek, petárdák robbannak, harang ok kong nak, és íg y tovább. Ebből eg y szó sem ig az; akik ilyeneket írnak, azokat még soha nem vág ták kupán. Olyan emberként, aki a mag a idejében nem eg y-két, hanem számos g yáva ütést kapott, abban a helyzetben vag yok, hog y tudományos formában adhatok számot a jelenség ekről, amelyet boldog an közölne le bármelyik orvosi szaklap.

Az alany határozott ütést érez a kupája avag y a cranium hátsó részén, amelyhez időleg es fájdalom társul. A kezdő versenyző ilyenkor „Aaarg h!” vag y ehhez hasonló kiáltást hallat, etnikai hovatartozástól füg g ően. A felkészült ürg e, akinek nem újdonság a kupán csapás, halkan összecsuklik, nehog y még eg yet kapjon. Az alany ekkor álomtalan álomba merül, háborítatlanabb alvásba, mint amilyenben kamaszkora óta része volt. Miután vonakodva felébred, hasog ató fejfájást és kínzó szomjúság ot tapasztal. Ráadásul nag ydarab, csúf emberek veszik körül, akik hideg en fig yelik ébredezését, mert éppen eg y kétkezes pikétnek nevezett kártyajátékkal vannak elfog lalva. Az alany visszaalszik. De ez most már g örcsös álom. Újra felébred, ezúttal az eg yik durva, csúf embernek köszönhetően; az ébresztés módját nem írhatom le eg y családi olvasmányban. Mélység esen felháborodva, epét hányva stb. halálos karatecsapást visz be kínzójának, nem lévén tudatában annak, mennyire elg yeng ítő hatású eg y professzionális leütés. A halálos kcsapás jócskán mellémeg y. A csúf pasas még csak el sem mosolyodik: lapátkezével szájba vág ja a pácienst, előre-hátra, oda-vissza. Értesüléseim szerint Brooklynban ezt úg y hívják: „csihipuhi, piff-paff”. Keservesen sírva szég yenében és dühében, az alany a szőnyeg re rog y. A csúf pasas eg yütt érzőn, a hajánál fog va talpra állítja.

Mindez meg történt velem a fent leírt sorrendben, amit nem eg y neurózisom bizonyít. Kivittek a mosdóba avag y toiletre – de várjunk, hiszen azt Amerikában fürdőszobának hívják –, és meg eng edték, hog y hányjak, arcot mossak, és ahog y a nag ymamám mondaná, „meg ig azítsam a fátylam”. (Vég rendeletemben a Nemzeti Örökség védelemre hag yom eufemizmusaim válog atott g yűjteményét.) Kicsit jobban éreztem mag am, de mit sem csökkent a felháborodásom. Biztos vag yok abban, hog y sokan vannak, akik hig g adtan fog adják a kupán verést. Mi több, eg yesek határozottan

üdvözlik mint meditációs seg édeszközt; mások mag uknak tesznek szemrehányást, amiért nem szeretik elég g é embertársaikat. Én sohasem voltam ilyen. A pofán vag y a fejbe verés minden esetben már-már irracionális harag g al tölt el. Nekünk, túlsúlyos g yáváknak a középkorunk kezdetén mindössze néhány olcsó rekreációs lehetőség ünk marad; a felháborodott düh – amennyiben a vérnyomásunk nem mag asabb 120/80-nál – olcsó, eg yszersmind kielég ítő. Ezt a felbőszült és irg almat nem ismerő Mortdecait – meg törölt arcával és nag yjából elig azg atott nadrág jával – fog ták meg a csúf emberek, és félig -meddig úg y cipelték be eg y sötét szobába, ahol beültették eg y csodásan kényelmes székbe. Ott bizonytalanul és fényűzően őrjöng ött eg y-két percig , amíg fekete párducként be nem lopózott az álom, hog y g yeng éden belemélyessze szemfog ait abba, ami a Mortdecai-ag yból meg maradt. Furcsán kellemes álmok lepték meg koraérett iskolás lányokkal – de ez nag yon nem illő e szűzies lapokhoz. (Gyakran említik, hog y férfiak, a halál torkában a csatamezőn, sőt mi több, az akasztófa alatt, lázasan keresnek vig aszt a szexualitásban. Ug yanez áll a közönség es másnaposság ra is: eg y nyers tojás Worcester mártásban vag y Tabascóban felverve hasznos placebo az újonc macskajajosnak; eg y pint lang yos ale célzott hánytató-, illetőleg „meg öl vag y kikúrál”-szer az erős g yomrúaknak, míg a tapasztalt piás, aki tudja, hog y emlékeztetőre van szükség e, ha a lehető leg g yorsabban vissza akarja szerezni emberformáját, eg y pár dupla brandyt vesz mag ához. Azt viszont biztosra vehetik, hog y nekünk, vasembereknek az eg yedüli hathatós kúra eg y g yors, ötperces menet abból, amit Jock „kamatyolásnak” nevez. Ez g arantáltan eltávolítja a pókhálókat a leg érintettebb koponyából is; eg y háztartás sem lehet meg nélküle. Próbálják ki már holnap. Nem állítom, hog y minden valamirevaló g yóg yszertár tart belőle, de szinte mindeg yik nag yobb városban van anyakönyvi hivatal. Elkalandoztam, tudom, ám hasznosan: már pusztán e szavaim meg érik a belépti díjat.) A furcsán kellemes álomból, amelyről beszéltem, rövid úton szakított ki a vakító fény özöne és vállam g yöng éd rázog atása. Kinyitva vonakodó szemem felültem, és a vállrázog atóra emeltem tekintetem, aki kisebbnek és kövérebbnek bizonyult a csúf perzekutoroknál. Boldog talannak tűnt. Vészterhesen méreg ettem, majd mag amra bámultam eg y félhektáros íróasztal fekete üveg lapján, amelyen túl menteg etőző arcvonások repestek a távolban. Sikeres fókuszálás után Blucher ezredes menteg etőző arcvonásaira ismertem. – Hé, Mr. Mortdecai, jól van? – kérdezte látható ag g odalommal. – Grrr – morog tam, mert sem a „nemet”, sem az „ig ent” nem éreztem meg felelőnek. – Nézze, Mr. Mortdecai, tényleg nag yon, nag yon sajnálom, hog y ez kissé durván alakult… – Grrr – ismételtem, ezúttal valamivel több mérg et csepeg tetve a szóba. – …de lássa be, g yorsan el kellett tüntetnem az utcáról, és nem kelthettünk olyan látszatot, mintha barátok vették volna fel, viszont a városnak ebben a részében nincsenek szakembereim. Ezek a fickók, hog y úg y mondjam, másodkézből kapták a parancsot, és ők ellenség es helyzetek kezelésére vannak kiképezve… – Ők is? – …tehát ellenség es helyzetek kezelésére, és amikor az ilyen fickók elkapnak eg y pasast, ahog y ezek mag át, nos, akkor nag yon elkapják.

– Ezredes, azt akarja mondani, hog y túlteljesítették a parancsot? – Fog almazhatunk íg y is. – És mag a, természetesen, meg rovásban részesíti őket. – Ig en, ezt fog om tenni. Hé, Elmer – ő volt a csúf pasas a székem mellett –, Elmer, mi lenne, ha elmennél kínaiért? Amikor Elmer az ajtó felé indult, felálltam, és azon az undok, recseg ő hang on, amelyet a g árda adjutánsaként dolg oztam ki évekkel ezelőtt, utánareccsentem: – Elmer? Az óramutató irányában sarkon fordult, íg y a májába kapta a balhorg omat, sőt valójában még rá is seg ített. Mélyre ment. Mindannyian hallottunk már azokról a csodás ütésekről, amelyek nem mentek mélyebbre nég y hüvelyknél. Nos, ez húsz hüvelykig ment, és vag y 180 fontnyi Mortdecai-izom, -háj és -bosszúvág y volt mög ötte. A csúf pasas hörg ött valamit, és úg y csuklott össze, mint a redőny. (Jock, tudják, jó rég en azt mondta nekem, hog y amikor ököllel meg yünk g yomorra, nem a g yomorra kell g ondolni, még csak nem is a hasfalra; úg y kell csinálni, mintha a nyavalyás g erincét akarnánk eltalálni – szemből, értik? Jock nag yon érti ezeket a dolg okat.) Blucher meg nyomott eg y g ombot, feltételezem, mert bejött a két másik csúf pasas, és Blucher kisujjának intésére kicipelte a leterített bajtársat, még mielőtt a szőnyeg jóvátehetetlen kárt szenvedett volna. Visszasüppedve a székembe úg y éreztem, némileg helyrebillent a világ rendje. Blucher nem adta jelét helyeslésnek, sem enyhe rosszallásnak, bár úg y rémlett, mintha meg rándult volna a szája sarka, ami más embernél akár tetszésnyilvánítást is kifejezhetne. – Hol is tartottunk? – kérdeztem kedélyesen.

18. Mortdecai rossz vibrációt észlel A színhazug ság ellen könnyedén síkra szállhatunk, de a részig azság g al bizony már meg g yűlik a bajunk. A nagymama

Blucher udvarias g esztussal jelezte, hog y csupa fül, és készen áll valamennyi fülét fenntartás nélkül nekem szentelni. Körbepillantottam az irodában; nyilván nem a sajátja volt, hanem eg y Midasz-szerű üzletembertől kapta kölcsön, mert a falakon mértéktelenül drág a alkotások sorakoztak olyan művészektől, mint Munch, Braque, Picasso, Lég er és társaik. A kapzsiság álmain túl ilyesmiket szoktak kedvelni; a kollekció leg alábbis mindenképpen meg haladta Blucher jövedelmének és az üg ynökség iroda-berendezési keretének lehetőség eit. Washing tonban viszont a leg több hely be van poloskázva, ezt ug ye mindenki tudja. Átcsúsztattam a másik nehéz csomag ot a porral az asztal befag yott fekete taván; Blucher ölében landolt eg észség es csattanással, amelyet az ezredes kínos nyög ése követett. – Kész vag yok mindenről beszámolni – mormoltam –, de nem ezen falak között. Túlélő típus vag yok, tudja, és ezt a rég i iskolaig azg atóm jellemzésével is bizonyítani tudom. Sétáljunk eg yet, mindkettőnknek jót fog tenni eg y kis friss leveg ő. Unottan nézett rám, ami természetesen azt jelentette, hog y vadul g ondolkozik; szinte hallottam, ahog y reg g eli g abonapehelyként ropog nak és pattog nak a szinapszisai. Minden bizonnyal ezt a kérdést táplálta be nyírott kobakjába: – Értékesebbek-e a hazug ság ok, amelyeket kiverethet belőlem az embereivel, azoknál a félig azság oknál, amelyeket kész vag yok önként meg osztani? – Helyes döntésre jutott: vég tére is ezeket a pasasokat azért fizetik, hog y döntéseket hozzanak – „szörnyű pénzkereset!”, mint lóromot g yűjteni{64}. – Hé, ez nag y ötlet, Charlie! – mondta. – Menjünk! A külső irodában még mindig kártyázott a két nag yobb csúf ürg e, most is kétkezeset, míg a mosdó avag y fürdőszoba nyitott ajtaján át Elmer ritmikus hörg ése hallatszott. Meg álltam az asztaluk mellett, és meg köszörültem a torkom. Eg yik sem nézett föl. – Mondják meg Elmernek – közöltem eg y túlfizetett orvos hang ján –, hog y többet kellene edzenie, és kevesebbet innia. Csak eg y kemény szerve van, a mája. – Az eg yik csúf pasas továbbra is a lapokon tartotta a szemét (és ki hibáztatná érte, hiszen eg y g yors kibic meg mutatta nekem, hog y csak az utolsó dámára van szükség e, hog y úg ynevezett „kerekházat” csináljon), de a másik lassan rám emelte a tekintetét, és kipróbálta rajtam a leg jobb, leg hideg ebb Edward G. Robinson-nézését – azt, amelyről stukkerek jutnak eszünkbe, meg betonkabátok és utcakövek, amelyeket úg y dobnak

a Potomac folyóba, hog y hozzá van drótozva a bokánk. Láttam már jobbat is ebből a nézésből. – Hát, viszlát, fiúk – mondtam, előzékenyen az ő dialektusukat használva. A kártyások nem válaszoltak, de Elmer hörg ött eg yet a mosdóban avag y fürdőszobában.

Washing ton DC-ben úg y indul a séta a friss leveg őn, hog y az ember leint eg y lég kondicionált taxit. Ezt tettem. Beszálltam az elsőbe, amelyik meg állt, bosszús pillantásra késztetve Bluchert. Nyilván úg y g ondolta, leszek olyan féleszű, hog y az elsőt eleng edem; a második lett volna az, ami az ő szolg álatában áll, ezért választottam az elsőt. Te jó ég , hog y én milyen okos voltam akkoriban – alig eg y évvel ezelőtt! A sofőr ránk pillantott a g olyóálló üveg g el és acélhálóval védett lég kondicionált odújából (a kupán vág ás fog lalkozási ártalom, amelyet még a taxisok sem szeretnek), és udvariasan meg kérdezte, mivel érdemelte ki a meg tiszteltetést, hog y rendelkezésünkre állhat. Tényleg esen persze azt mondta, hog y „ig en?”, de ez eg y roppant udvariasan hang zó ig en volt. – Csak hajtson velünk körbe a látnivalók között – mondta Blucher. – Grant síremléke, meg a többi, tudja. – És a Nemzeti Galéria – ciripeltem közbe –, sőt vig yen először a Nemzeti Galériába. Ja, és meg tudna állni eg y boltnál, ahol rúdlámpát vehetek? – Úg y érti, zseblámpát, eg y drug store-ban – mag yarázta Blucher. A sofőr még csak vállat sem rándított; eg ész nap idiótákat szállít, és mi meg sem közelítettük azt a szintet, amely már méltó arra, hog y este elmesélje a feleség ének, miközben a bütykeit áztatja. – Akkor belekezdene vég re? – érdeklődött Blucher. Óvatosság ot és g yávaság ot sug alló pillantást vetettem rá, a taxis felé csippentve a szememmel. – Na, sejti már, miért a Nemzeti Galéria? – Kezdtem úg y érezni, hog y valamelyest ura vag yok a helyzetnek; a leg jobbak előtt talán meg hunyászkodom, de ha kapok eg y talpalatnyi helyet, boldog an lendülök át a domináns szerepbe. – Először is – mondtam –, szeretnék odamenni. Másodszor, nag yon vág yom már kimosni a szemem valamilyen jó művészettel, az irodájában lévő szörnyűség ek után. Harmadszor, a Nemzeti Galéria, ez a g yönyörök kertje, valószínűleg az eg yetlen poloskamentes hely ebben a szép városban. Neg yedszer, van eg y rég meg beszélt randevúnk eg y Giorg io del Castelfranco nevű pasassal; van ott eg y képe, amit látni kívánok, de g yanakszom is rá. Oké? – Persze – mondta rendőri ártatlanság g al –, arra a fickóra g ondol, aki Bellini tanítványa volt Velencében… az idő tájt, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát? A fickó, akit mi, tuskók Giorg onénak hívunk? – Ő lesz az – mondtam savanyúan. – És mellőzhetné ezt a dialektust. – Atyám, nag yon élveztem a róla írt cikkét tavaly, a Giornale delle Belle Artéban; tiszta hülyét csinált abból a Berenson nevű fickóból. A Nemzeti Galériához érve rag aszkodtam ahhoz, hog y én fizessem a taxit. A sofőr alaposan, érdeklődéssel vizsg álta meg a borravalót, aztán jótékonykodós arckifejezéssel visszaadta. A g alériában pillantásra sem méltattam azokat a tetszetős műveket, amelyeket Lord Duveen

adott el Kressnek, Widenernek és hasonló pasasoknak a boldog békeidőkben, amikor Lord Mortdecai (ig en, a papa) utánzatokkal házalt kisebb európai uralkodóknál, akiknek a csekkje annyit ért, mint a szavuk. Jelentőség teljesen meg álltam a Giorg ione előtt, és vég ig járattam rajta a rúdlámpám fényét. Abban a minutában rám rontott eg y női teremőr, és kicsavarta a kezemből, olyan hang ok kíséretében, mint az első tojását lerakó keselyű. Átnyújtottam neki a tárcámat, amely a művészettörténész mivoltomat ig azoló iratoknál volt kinyitva, és javasoltam, hog y mutassa meg eg y kurátornak. Eg y-két minutával később már vissza is tért, sűrű bocsánatkérések közepette dr. Mortdecainak szólított, és közölte, hog y bármire rávilág íthatok a lámpámmal. Amire csak akarok. – Köszönöm – mondtam, szó nélkül hag yva a felkínálkozást. Ide-oda jártattam a fényt a festmény különböző részein, olyan művészettörténészi hang okat hallatva, mint „ah”, „hümm” és „ajjaj”, miközben Blucher ideg esen állt eg yik lábáról a másikra. – Nézze, Mr. Mortdecai – szólalt meg vég ül –, mondja már el, mit keres. Hiszen nekünk is beszélnünk… Fölényes pillantást vetettem rá a vállam felett. – Az ifjú Tiziano ecsetvonásait – mondtam nag yképűen – 1510-ből vag y a körül. Nem látom. Tévedhettem e festményt illetően. – De hiszen itt van a felirat – mondta –, hog y ez Giorg ione műve. – És nevezhetik annak továbbra is – közöltem a szokottnál is nag yképűbben, behajítva a rúdlámpát a leg közelebbi szemetesbe. (Amerikában „újság papírkosárnak” nevezik a papírkosarat, ami helyes értékítéletre vall. Szeretem az amerikai realistákat. Az amerikai idealisták persze ug yanolyanok, mint minden idealista: ők azok az emberek, akik embereket ölnek.) – És itt van, amire vártunk – mondtam. Blucher csak bámult. Tizenhárom éves iskolás lányok özönlöttek be a művészet szentélyébe, akiket vadul terelg etett eg y született tanár néni – bizonyára ismerik ezt a típust; néhányuknak szép, hosszú a lába, de a vastag boka, a meg ereszkedett büszt és a kontaktlencse mög ött érzékelhető hideg pánik mindig elárulja őket. Ismerek eg y pacákot, aki majdnem elvett eg y ilyen nőt: tőle kaptam meg az azonosításhoz szükség es tippeket. Nem emlékszem, mit felelt Blucher, de ha ang ol lett volna, nyilván ezt mondja: – He? Meg fog tam a karját, és belekormányoztam a fortyog ó masszába. A lányok vihog tak, még meg is tapog attak bennünket, miközben a tanáruk prédikált, de én vég re biztonság ban éreztem mag am: nincs az a puskamikrofon, amelyik ki tudná szűrni az ármányos Mortdecai szavait a kamaszlányok csacsog ásából. Blucher felfog ta, bár eg yértelmű volt, hog y kissé túlzásba vittem az óvatosság ot. (Ő is azok közé tartozik – vig yáznom kell, hog y ne úg y mondjam: „tartozott” –, akik boldog an halnának meg a Pentag on demokráciaeszményéért, én azonban eg yszerű ember vag yok, aki hisz abban, hog y „a leg rátermettebb marad életben”. Mivel nincsenek fiaim, világ os, hog y a leg rátermettebb Mortdecai, akinek életben kell maradnia, én vag yok; ezt bizonyára önök is belátják.) – Na, Mr. Mortdecai – hörög te a fülembe, éppen hog y hallhatóan a jövő évi g ang bang -

alapanyag leszálló sereg élyzajában –, lökje már a rizsát. – Azt fog ja g ondolni, hog y idióta vag yok – kezdtem. Furcsán nézett rám. – A világ ért sem fog almaznék ilyen direkten – mondta. Úg y tettem, mintha nem hallottam volna. – A csomag a porral, tudja, amit mag amhoz vettem a repülőn… nos, éltem eg y kis biztonság i intézkedéssel. Csináltam eg y második csomag ot babapúderből, képzelheti, hog y bámultak a drog ériában. Mindkettőt borítékba tettem, és ajánlva elpostáztam eg y biztonság os helyre. Amikor meg g yőződtem arról, hog y a meg felelő pasas lépett kapcsolatba velem, elhoztam a két csomag ot a biztonság os helyről, és az előre meg beszéltek szerint átadtam az eg yiket a kérdéses pasasnak. – Nem fig yeltem Blucher arcát, de esküszöm, láttam, hog y összeszűkül a szeme. – Melyik csomag ot? – kérdezte az összeszűkült szemhez illő hang on. – Az a baj – siránkoztam hitelesen –, hog y nem tudom. „A” és „B” jelet írtam rájuk, de amikor az átadásra került a sor, eg yszerűen nem emlékeztem, hog y melyik az „A”. Ami azt illeti, arra sem, hog y melyik a „B”. Hallg atásba merültünk. A tanár néni Palma Vecchióról darált hasznos információkat, csakhog y a kép, amelyet bemutatott, eg y Palma Giovane volt. Nem számított: úg ysem fig yelt rá senki. A nimfácskák ijesztően zúdultak ránk, kezdtem rájönni, micsoda pokol lehet popsztárnak lenni. Blucher a zakójára szorította az eg yik kezét, ahol a vállszíja volt, míg a másikat a nadrág ja cipzárjára. – A leg szörnyűbb – folytattam –, hog y az eredeti csomag ban, ahog y arra mag a is rámutatott, lehetett akár fog por, szóval jó esély van arra, hog y a kapcsolatom… – Mr. Lee – pontosított seg ítőkészen. – Vag y Ree – értettem eg yet –, nag yon, nag yon dühös lesz rám, miközben mag a is azt g yanítja, hog y nem játszottam becsületesen. – Ig en – mondta. És nem mondott többet. A tanár átvonult eg y másik, jól meg választott mestermunkához, ránk utálatos, a tanítványaira kétség beesett pillantásokat vetve. Követtük. Csaknem mindent belemormoltam Blucher fülébe, amit Mr. Ree elmondott nekem. Az ezredes meg fordult, és rám meredt. – És mag a elhitte? – kérdezte elképedten. – Passzol ahhoz, amit eddig tudtunk – mondtam, lecsapva eg y g yeng e kézzel nevelt tinédzsert a hátam mög ött, aki eg y elektromos vibrátorral pimaszkodott velem –, de ha van log ikusabb forg atókönyve, örömmel meg hallg atom. – Gondolkozott, aztán meg ug rott, sőt felszökkent a leveg őbe, mint akinek nag y ötlete támadt. – Nag y ötlet? – kérdeztem az előzékeny hang omon. – Nem, eg y iskolás lány. Kérem, nag yon kérem, menjünk erről a pokoli helyről! Fog almam sem volt, hog y iskolás lányok ilyenek tudnak lenni. – Én tudtam, ezredes, de én mocskos könyveket olvasok. Eg y efféle meg jeg yzés semmit sem mond az olyan embereknek, mint Blucher. Eg y pillanatra zavarba jött, aztán meg ismételte a kérését, hog y menjünk innen. Meg hajoltam a kívánság a előtt. Kimentünk. Fog tunk eg y taxit – ezúttal ráhag ytam a választást –, és elmentünk enni eg y

helyre, ahol olyan ízű dolg okat kaptunk, mint rendőrhullák pirítóson. Blucher láthatóan elmereng ve fog yasztotta a szemetet (az ilyen helyeken sokszor jó a kávé, ig yanak sokat az ételhez; árt a fekélyüknek, de elveszi a rossz ízt). Én is elmereng tem, oly vadul, ahog y csak férfi mereng het, mert tisztán láttam képzett ag yammal, hog y már fenekedik a Vak Sors dühös ollója{65}, elmetszeni Mortdecai élete fonalát. Még eg yszer mondom, hog y nem félek különösebben a haláltól, hiszen a leg nag yobb tekintélyek tanítják, hog y nem fájdalmasabb és méltatlanabb, mint a születés, de erősen úg y vag yok vele, hadd leg yen beleszólásom abba, hog y mikor, hol és miként. Kivált a „miként”-be. – Blucher – mondtam, eltolva mag amtól a lang yos és alig érintett tányért –, Blucher, úg y tűnik, kevesen vannak, ha vannak eg yáltalán, akiknek érdekükben áll, hog y életben maradjak. Én viszont szeretnék életben maradni, olyan okokból, amikkel eg yelőre nem terhelném mag át. Szívesen fog adom a javaslatait. Felém fordította az arcát, rág ott még eg y utolsót azon, ami a szájában volt, és súlyosan nézett rám. Zsíros szaft csorg ott az állán. – Zsíros szaft csorog az állán – mormoltam. Letörölte. – Mit is mondott? – kérdezte. – Azt mondtam – mondtam –, hog y jó volna életben maradni, és nincs-e hozzá esetleg valami ötlete. Ezúttal üres, már-már barátság os tekintettel nézett rám. Odafordult a g rillszakácshoz avag y helyettes méreg keverőhöz, és újabb kávét és fog piszkálót kért. Aztán visszafordult hozzám. Most jóság os volt az arca – álmomban sem g ondoltam volna róla, hog y ilyen sok arckifejezést tud produkálni ilyen rövid idő alatt. – Tudja, Mr. Mortdecai, én komolyan kedvelem mag át. Jó hasznát vennénk néhány száz hasonló fickónak ebben az ország ban. – Azzal kinyújtotta a kezét, és barátilag meg dög önyözte a vállam. Nag y és kemény keze volt, de én nem rándultam össze, és nem is jajdultam fel hang osan. – És ami az életben maradást illeti? – kérdeztem. Meg int elkomolyodott az arca, és lassan, eg yütt érzően meg rázta a fejét. – Az szóba sem jöhet – mondta.

19. Mortdecai egy műtárgy birtokában találja magát, ami nélkül nagyon jól meg tudna lenni, majd rendőrözvegyekről és halpogácsákról értesül Nyug at hatalmas lánya, te, a teng eren túl – rád iszunk… Vivát

Nem szoktam nyavalyog ni, mert kitapasztaltam, hog y nem tesz jót. Össze sem pisáltam mag am, bár erős volt a késztetés. Nonchalant rág yújtottam, ez mindössze nég y g yufaszálba és a drág a Sulka nyakravalóm enyhe meg ég etésébe került. Blucher, akit láthatóan lenyűg özött brit hideg vérem, elejtett eg y-két érdes vig aszszót. – Amíg kapcsolatba nem lépek a tartótisztemmel az üg ynökség nél – mondta –, addig nincs parancsom… életbe léptetni a kiiktatását. Mint mondtam, kedvelem mag át. Úg y becsülöm, hog y olyan nyolcvan vag y kilencven perce van a parancs kiadásáig . Addig jog g al feltételezheti, hog y aki mag ára lő, az a bambuszrüg yek és a vízig esztenyék meg bízásából jár el. – Viszontlátásra – mondtam felemelkedve. – Sok szerencsét – mondta. Odakint a járdán furcsán meztelennek éreztem mag am; soha nem vág ytam még úg y sötétített szemüveg re, műorra és eg y nag y vörhenyes szakállra, de késő volt már bánni az ilyen elemi óvintézkedések elmulasztását. Eg y előzékeny taxi alig száz év alatt kiszág uldott velem a repülőtérre. Mire visszakaptam a bőröndömet, és becsekkoltam eg y londoni járatra, a hajam töve, ebben biztos voltam, láthatóan meg őszült. Amennyire láttam, eg yetlen kínai sem ült a g épen. Már felszálláshoz készülődtünk, amikor meg jelent Mr. Lee és eg y fiatal honfitársa. Eg yikük sem nézett rám. Ami azt illeti, az első pillantás után én sem néztem rájuk többet, eg yenesen mag am elé bámultam, mint a sofőr, akit g yorshajtásért meg állítottak, és nem nag yon szeretné, ha a rendőr meg érezné a leheletét. Különféle mag yarázatokkal traktáltam mag am. Nem tudhatták, hog y éppen ezzel a járattal utazom. Vag y ig en? Lehet, hog y Johanna kérte fel őket testőreimnek? Na, ez hog y hang zik? Lehet, hog y Mr. Lee mindennap ezzel a járattal utazik, vag y talán siet vissza a Sohóba a kínai Újévre, a pog g yászában ajándékokkal az unokáknak. Eg yértelműen olyan pasasnak látszik, akinek sok unokája van, és nem g yőzi ajnározni őket. Lehet, hog y nem is Mr. Lee az: köztudott, hog y ezek a fickók mennyire eg yformák. Íg y szárnyalt lázas képzeletem, amíg mag asan nem jártunk, és a hang szóróból ránk nem reccsent a kapitány hang ja, aki a szokásos csodálatraméltó őszinteség g el kellemes utazást kívánt. – Ha-ha – mondtam keserűen, mire csúnya pillantást

kaptam a mellettem ülő antialkoholista hölg ytől. A hang osbeszélő azzal folytatta, hog y sok ezer láb mag asság ban repülünk (a pilóták utolsó bástyák a méterben számolással szemben), és nag yon sok mph az utazósebesség ünk. Leg szívesebben panaszt tettem volna e túlzott sebesség re, mert nekem a leg kevésbé sem volt sietős az utam – jobb reménytelenség ben utazni, mint meg érkezni. Amikor meg érkezett a stewardess, hog y felveg ye az italrendeléseket, a szomszédom eg y pohár jég kockás vizet kért; én meg erősítve leg szörnyűbb g yanúit két nag y adag brandyt rendeltem eg y üveg g yömbérsörrel, jég nélkül. Büszkén közölhetem, hog y alig remeg ett a hang om. Amikor a vászoncseléd meg hozta az életadó italt, azon kaptam mag am, hog y meg kérdem, nem tudja-e véletlenül, mikor van a kínai Újév. – Nem, uram, sajnos nem tudom. De van itt két kínai úriember, éppen ön előtt ülnek, befejezem az italok kiosztását, és meg kérdezem tőlük. – Nem, nem, nem, nem – hápog tam –, semmi esetre sem… – Nem tesz semmit, uram, nag yon szívesen. Kisvártatva már láttam is, hog y a két kínai úriemberhez fordul, élénken hátra mutog atva az ülésre, ahol én hápog tam. Nem néztek körül. A nő visszatért hozzám. – Nincs szerencséje, uram, azt mondják, három hete volt. Ó, és azt is mondták, mennyire sajnálják, hog y lemaradt róla. – Köszönöm. Milyen kedves. – Nag yon szívesen. Fontoskodó big e. Beg yakorolt könnyedség g el kihajtottam a Timest, az aktatáskámra fektettem, és nekiálltam a keresztrejtvénynek. Nem én vag yok az, aki vég ez eg y ilyen keresztrejtvénnyel, amíg elkészül a közepesen kemény reg g eli főtt tojás, de jobb napokon minteg y félórán belül leg yőzötten hever a lábamnál eg y ilyen közepesen kemény feladvány. Ez nem az a nap volt. Simán meg oldottam a „tömeg közlekedő” (4) és a „célszemélyt elintéz” (7) kérdést, színlelt nevetéssel írva be, hog y „utas” és „kiiktat”, de ezután már nem tudtam összpontosítani. Az aktatáskát okoltam, mert nem szolg ált kellően sima felülettel. És valóban, eg yáltalán nem tűnt laposnak. Ing erülten tapog attam ki: mintha eg y kövér, heng eresen kidudorodó tárg y feküdt volna benne átlósan. Zaklatottság om ellenére biztos voltam benne, hog y nem rendelkezem ilyen formájú és kiterjedésű tárg g yal, vag y ha még is, akkor annak nem az aktatáskámban kellene lenni. Kicsatoltam, és óvatosan bedug tam a kezem; vizsg álódó ujjaim eg y merev kartonheng ert tapintottak ki, amelyet tizennyolc hüvelyk hosszúnak és nég y hüvelyk átmérőjűnek becsültem. Visszacsatoltam a táskát, és – úg y hápog va, ahog y még soha – az elfog yasztatlan brandy után nyúltam. Úg y zúdult le a nyelvcsapomon, a manduláimon, a g ég émen és a g aratomon keresztül, hog y hozzájuk sem ért. Aztán hátrahanyatlottam a meg dönthető ülésen, szabályoztam a lég zésemet, és eszelősen törni kezdtem a fejem. Bomba vag y hasonló Mortdecai-ellenes eszköz? Kizárt dolog , Mr. Lee ug yanezen a g épen ül. Ráadásul a repülőtéri fémdetektorok jeleztek volna. Smarties csokoládédrazsék óriási dobozban eg y jóakarómtól? De hiszen nem tudok senkiről, aki jót akarna nekem. Vulg áris kíváncsiság tól és halálvág ytól hajtva meg int kinyitottam a táskát, és kivettem

a heng ert. Könnyű volt. Kartonpapírból készült, és pontosan úg y nézett ki, mint azok a heng erek, amelyekben reprodukciókat, rajzokat és hasonlókat szoktak tárolni. Szemmag asság ba emeltem, és az ablak felé fordítva az eg yik vég ét belekukucskáltam. Arra lettem fig yelmes, hog y az antialkoholista szomszédnő büsztjének bal oldali eg ység ét bámulom. Félrelökte a heng ert, és olyan hang ot hallatott, mint eg y kifog yó szódás szifon. Azt hiszem, azt mondtam, hog y „hoppá”, de ez nem biztos. Úg y tűnt, a heng erben nincs semmi, csak eg y feltekert, vastag papír, íg y hát bedug tam az ujjamat, szakszerűen meg pödörtem és kihúztam, akár eg y jól meg vajazott csig át. Kitekervén eg y Rouault-féle g ouache festmény jó minőség ű színes reprodukciójának tűnt, de közelebbi meg tekintésre már kézimunkával készült üg yes másolatnak. „Másolatot” mondok, mivel az eredeti történetesen eg y elég híres Rouault, az Après-midi d’un Clown, és a Peg g y Gug g enheim g yűjteményben vag y valami hasonló helyen található. Tényleg g yönyörű volt a kivitelezés, inkább hamisítványra, mint másolatra vallott, mert a másoló pamutszövet alapra dolg ozott, és még eg y cachet de vente-ot{66}, néhány g yűjtői jelzést és eg y múzeumi leltári számot is hozzáadott. Hümmög tem és cicceg tem eg y ideig , mert rosszul volt feltekerve, belül a festett oldala, ahog y azt minden művészettörténész tudja. Terebélyes szomszédnőm ismét szódásszifon hang okat adott ki, és rájöttem, hog y a festmény kicsit talán túl explicit: Rouault korában a bohócok, tudják, a leg bizarrabb módokon töltötték a délutánjaikat. (Ami eng em illet, soha nem érdekelt különösebben a modern művészet; úg y érzem, ez a témakör jóval kevesebb kutatást ig ényel.) Ahog y feltekertem a g ouache-t, és visszaüg yeskedtem a heng erbe, a másik vég én kiesett eg y cetli. Ez volt ráírva g éppel: JÓ HASZNÁT VEHETI A HEATHROW-N. Szorong ó g ondolatok közepette annyi darabra téptem a papírt, amennyire csak tudtam. Nem g yakran esik meg , hog y híres Rouault g ouache-ok másolatai kerülnek bele észrevétlen az ember aktatáskájába, és még ennél is ritkább, hog y azt közöljék, hasznosnak fog bizonyulni a repülőtéren. Szerettem volna kimenni a mosdóba, de ahhoz el kellett volna haladnom Mr. Lee és a barátja mellett, és visszafelé jövet még rám is nézhettek volna. Ehhez én nem voltam elég jó formában. A g yávák útját választva hívtam a stewardesst, és kértem még eg y g yömbérsört, ja, és még eg y adag brandyt. A szomszédom – mindig Carrie Nationként, az alkoholellenesség vezérbástyájaként fog ok g ondolni rá – izg atottan suttog ott valamit a stewardessnek, aki furán nézett rám. Részemről mosolyog va néztem vissza rá, de attól félek, ő ezt idétlen vig yornak látta. Carrie Nationt pár perc múlva átköltöztették eg y másik ülésre, de ami a fő, a brandyt leküldték az aknanyíláson. Szopog attam, elmélkedtem, aztán meg int szopog attam. Nem állt össze a dolog . Újabb kísérletet tettem a keresztrejtvény letámadására; az a személy készítette, aki mindig meg próbálja becsempészni a „behajol” szót, íg y nem okozott g ondot a „Tory hang adó kedvét keresi”; „addig üti a vasat, amíg meleg ”, de a többin fennakadtam. Átadtam mag am a túlélés, az életben maradás és társaik g ondolatának. A töpreng és eg yik értékelhető eredménye az volt, hog y a repülőtér biztonság i emberei a fémdetektorokkal nem detektálták a Rouault másolatot az aktatáskámban, de eg y szempillantás alatt kiszúrták az ezüst flaskámat. Ez azt jelentette, hog y a két kínai úriembernél leg feljebb eg y kartonpapír tőr lehet. A stukkereiknek,

borotvakéseiknek és eg yéb halált hozó felszerelésüknek a bőröndjeikben kell lenniük, a repülőg ép rakterében. Ezek után világ os, hog y meg érkezve a londoni Heathrow-ra nem szabad meg várnom, amíg a túlterhelt szállítórendszer előállítja a pog g yászomat, hanem ott kell hag ynom, átszág uldanom a vámon az eg y szál aktatáskámmal, eg y g yors taxival Walthamstow-ba vag y más ilyen valószínűtlen helyre hajtatnom, ahol eg y baráthoz fordulhatok. Ezenközben a kínai úriemberek dühösen toporog nak a szállítószalag mellett, türelmetlenül várva a g yilkos szerszám meg jelenését. Hog y vág az ember ag ya, ha valamicskével több brandyt iszik a kelleténél! Önelég ülten összefontam a kezem a fölött, ami eg y kicsivel délre esik a májtól, és szundítottam eg yet. Felébredve még mindig elég edett voltam mag ammal; fog tam a Times keresztrejtvényét, fölényes pillantást vetettem rá, és húsz perc alatt két vállra fektettem.

A mag am jól nevelt módján mindig vicsorog tam azokra az idiótákra, akik a repülőg épmotorok leállításának pillanatában felug rottak, felkapták a porontyaikat és eg yéb kézipog g yászukat, hog y aztán tíz percig várjanak, amíg a mog orva kabinszemélyzet méltóztatik kinyitni az ajtót, de ezúttal én álltam az élre, és mindenkit meg előzve szág uldottam le a rámpán. Ha Newmarketben vag yunk, eg y távcsővel és stopperrel felszerelt alkalmi meg fig yelő rohant volna a leg közelebbi telefonhoz, hog y felhívja a bukiját. Mit sem törődve a táblákkal, amelyek a pog g yászátvétel helyét tudatták az emberekkel, eg yenesen átvág va a vámon a hívog ató TAXI tábla felé üg ettem, meg leng etve ártalmatlan aktatáskámat a vámtiszt előtt. Tekintélyt parancsoló mutatóujjal mag ához intett, mire befékeztem. – Nincs elvámolnivalóm, uram! – kiáltottam vidáman. – Csak ez az öreg aktatáska öreg iratokkal. Nem is tartanám fel, bizonyára nag yon elfog lalt… – Nyissa ki – mondta. – Uram. – Hog yne, hog yne, hog yne – vág tam rá –, én jó srác vag yok, de siessen, mert elviszik az összes taxit. Nincs benne semmi, biztosíthatom. Nag yritkán találkozom olyan emberekkel, akik nem kedvelnek. Ez a vámos közéjük tartozott. Úg y időzött el minden eg yes tárg yon, akár eg y éltes kéjenc, aki a fanszőrzet-g yűjteményét rendezg eti. Utoljára hag yta a kartonheng ert. – Mi van benne, uram? – kérdezte. – Eg y kép, avag y festmény – mondtam türelmetlenül, újra meg újra hátrapillantva a pog g yásztér felé, ahol utastársaim a csomag jaikra vártak. – Eg yszerű másolat. Nincs kereskedelmi értéke, és nem bocsátható áruba. – Valóban? Vetnék rá eg y pillantást, ha szabad. Bosszúsan kihúztam, és kig öng yöltem a művet. – Tessék – mondtam –, Rouault, Après-midi d’un Clown. A Gug g enheimben vag y valami hasonló helyen van. – Weltschmerzer Foundation? – vág ta rá.

– Az az, jól mondja. A Weltschmerzerben van, hát persze, Chicag óban. – Nem, uram, nincs ott. –? – Múlt szerdáig volt ott. Akkor valami g azemberek betörtek, és több ilyen rég i szeméttel léptek meg , eg ymillió értékben. Kinyitottam, majd becsuktam a szám, néma „Óh”-kat mímelve, mint az aranyhal, amikor azt szeretné, hog y cseréljék ki a vizét. Meg kíméltek az erőfeszítéstől, hog y valami hasznosat mondjak, mert valaki előzékenyen elköhintette mag át a hátam mög ött. Odafordulva nag ydarab, előzékeny fickót láttam esőkabátban. A másik irányba tett g yors, minteg y 270 fokos fordulat után eg y hasonló, jóság os ábrázatú fickót szemléltem meg . Itt eng edjenek meg eg y kis kitérőt. Minden ép eszű, hivatásos tolvajbandában van eg y „ag y”, aki eltervezi a g aztettet; eg y „ig azg ató”, aki összeszedi a működőtőkét; eg y org azda, aki már akkor meg veszi és eladja a zsákmányt, amikor azt még el sem lopták a tulajdonostól; eg y „szaki”, aki tudja, hog yan kell kiiktatni a riasztórendszereket és kinyitni a zárakat, leg yenek azok bármilyen bonyolultak; eg y „mackós”, aki hővág óval, robbanó folyadék befecskendezésével vag y detonátorral felnyitja a széfet, nem keltve nag yobb zajt, mint eg y verébfing ; eg y „hulig án” – sajnálatosan –, aki, ha kell, vascsővel fejbe veri a kíváncsiskodókat; eg y „beépített” éjjeliőr vag y biztonság i alkalmazott, aki 500 fontért és a zsákmány eg y csekély százalékáért rendelkezésre áll; és – ő az az ember, akiről nem tudtak – eg y „világ ítótorony”. A „világ ítótorony” nem vesz részt aktívan a betörésben-behatolásban, ő csak sétál zsebre dug ott kézzel. Eg yetlen istenáldotta tehetség e van: kétszáz méterről, a sötét éjszakában is kiszag olja a „zsernyákot”, a „fakabátot”, a „héket” és mindenféle zsarut, hiába van civil ruhában. Senki – még ő mag a – sem tudja, hog yan csinálja, de meg y neki. Mindössze három meg bízható „világ ítótorony” van eg ész Londonban, és ug yanúg y fizetik őket, mint a „hulig ánokat”. Ezzel csak azt próbálom meg fog almazni, hog y bár eg y másik társadalmi réteg be születtem, szép meg élhetésem lenne mint „világ ítótorony”. A két fickó a hátam mög ött eltéveszthetetlenül zsaru volt. – Üdv – mondtam. – Jag g ard felüg yelő vag yok – mondta a bal oldali fickó –, ő pedig Blackwell nyomozó őrmester. A szépművészeti osztálytól. – Vetettem még eg y pillantást a pog g yászváróra; meg indult a futószalag , az utastársaim körülötte tülekedtek. Hirtelen rájöttem, mire akart virág nyelven utalni a névtelen jóakaró, amikor azt írta, hog y a Rouault hasznomra lesz a vámnál. – Villantsa a jelvényt – mondtam Bog art-hang omon. – Pardon? – kérdezte a felüg yelő. – Elő a pajzzsal. Félmosollyal összenéztek. – Az itteni nyomozók nem hordanak ezüstjelvényt – mag yarázta a felüg yelő –, de meg mutathatom a rendőrig azolványom, ami majdnem olyan impozáns, és az ön által említett

„pajzzsal” ellentétben nem vásárolható meg játékboltokban. Roppant hiteles rendőrig azolványnak tűnt. – Lebuktam – mondtam boldog an. – Vezessenek a leg közelebbi dutyiba. Ja, és Blackwell őrmester lenne oly szíves elhozni a bőröndömet, amíg mi beszállunk a rabomobilba. Gucci márkájú disznóbőr, a kezdőbetűimmel, nem tévesztheti el. – Azaz C. M., mint Charlie Mortdecai, uram? – kérdezte az őrmester. – Úg y van – bólintottam. – Akkor miért szól az útlevele – kérdezte a felüg yelő – T. Rosenthal névre? Tréfás kedvű Pilátusként nem várt válaszra, hanem udvariasan odavezetett eg y olyan nag y fekete mobilhoz, amilyeneket a jobbfajta rendőrök használnak. Eg y-két percen belül csatlakozott hozzánk az őrmester a bőröndömmel. Nem adta át nekem. És nem oda hajtott, amit önök Scotland Yardnak neveznek, a zsaruk meg „parancsnokság nak”, hanem át a Battersea hídon, arra az új helyre a déli rakparton, ahol a vonatrablás után (emlékeznek?) felállították a súlyos bűncselekmények osztályát, és ahol most az ig azság szolg áltatás mindenféle ezoterikus ág a székel. Mint például a CII, amelyik előbb g ondol a bűncselekményekre, mint a bűnözők, és az embereik már a lépcsőn ülve várják őket. Vag y mint a CI, ahol a szeretetteljesen Gumitalpúaknak becézett rendőrök szolg álnak; a néhai Martland Különleg es Erők Csoportja, azaz a SOGPU, és persze a szépművészeti osztály, amelynek olyan mag asan képzett az állománya, hog y azt is tudják, melyik oldala van felül eg y Picassónak. (Picasso természetesen már nincs abban a helyzetben, hog y ellentmondjon nekik.) Az eg ész hely nag yon titkos és védett, ezzel eg yütt bármelyik londoni taxisofőr eg yből odatalál. Eg y otthonos földszinti szobában hivatalosan meg vádoltak illeg ális beutazással vag y valami hasonló ködös dolog g al, hog y reg g elig vizsg álati fog ság ban tarthassanak, aztán eg y nag y lifttel felmentünk három emeletet, nehéz vasajtók előtt haladtunk el, amelyeket zártláncú televízión ellenőriztek, majd bezsúfolódtunk eg y sokkal kisebb liftbe, és lementünk nyolc emeletet. Nem vag yok nag y szerelmese a föld g yomrának, de most pontosan ide vág ytam. Itt nag y, angol, férfi rendőrök szolg áltak, sehol eg y amerikai, eg y kínai pincér vag y katonás nő. Betereltek eg y eg yszerűen berendezett, jól meg világ ított szobába, bedug tak eg y telefont a csatlakozóba, rákötöttek eg y mag netofont, és felszólítottak, hog y éljek „telefonálási jog ommal”. Nem őrlődtem sokat, hog y kit hívjak fel: Mrs. Spont tárcsáztam, a leg jobb lakberendezőt Londonban és az eg yetlen tetterős személyt, akit ismerek. Felvázoltam neki szorult helyzetemet, meg kértem, hog y lépjen kapcsolatba a „meg hatalmazottammal” (ahog y mi, alvilág i patkányok az üg yvédeinket nevezzük) és Johannával, továbbá mondja meg Jocknak, hog y ne mozduljon el a telefon mellől. – Mondja meg neki – hang súlyoztam –, hog y ne hag yja el a lakást, csak ha erre kifejezett utasítást kap mag ától vag y tőlem. Ha halaszthatatlanul dominóznia kell, áthívhatja a barátait, és ésszerű határok között sört is ihatnak. Ja, és Mrs. Spon, értesse meg a meg hatalmazottal, hog y nem olyan sürg ős kiszabadulnom, nem szentírás a habeas corpus. Mielőtt újra szabad leveg őt szívnék, szeretném tisztára mosni a nevem e hitvány rág alommal szemben.

– Vettem – mondta. Meg lehetős önelég ültség g el tettem le a kag ylót: amikor Mrs. Spon azt mondja, hog y vette, akkor az úg y is van. Támog atnám, hog y eg y altiszt tíz perces elig azítása után átveg ye a flotta főparancsnokság át, mert ő ilyen. Csodásan drág a ruhákat hord, és olyan az arca, mint eg y használaton kívüli kőfejtő. – Nos hát – szóltam fog vatartóimhoz –, nem kétlem, hog y most meg sütög etnek eg y kicsit. Eg ymásra néztek, aztán vissza rám, és unisonóban rázták a fejüket. – Azt hiszem, jobb lenne meg várni az üg yvédjét, uram – mondta Jag g ard felüg yelő. – A saját érdekében, uram – tette hozzá Blackwell őrmester. Nem ijesztettek meg . A padlón ott állt a bőröndöm, az aktatáskám és a nejlonszatyor a vámmentes brandymmel és cig arettámmal. Belenyúltam a zacskóba. Nem ütöttek meg . Átbattyog tam a szomszédos fürdőszobába, és találtam két műanyag fog mosópoharat. Meg húztam a brandyt, aztán nekik is kitöltöttem eg y-eg y adag ot. – Azt hiszem, szolg álatban vag yunk, ug ye, őrmester? Blackwell meg nézte az óráját. – Nehéz meg mondani, uram. Kitettem három csomag vámmentes cig arettát Jag g ard pohara mellé, kettőt Blackwell pohara mellé, majd diplomatikusan újra felkerestem a mosdót. Amikor visszatértem, üres volt a két pohár, eltűnt a cig aretta, de nem voltak illúzióim. Az efféle rendőrök nem kapkodnak eg y ing yen brandy meg eg y pakli king -size bag ó után: csak azért fog adták el, hog y abba a hitbe ring assanak, rendes fickók. De én fig yeltem a szemüket; hivatásosrendőr-szemük volt, teljesen más, mint eg y lefizethető zsaru bősz tekintete. Felajánlottam nekik a bőröndöm kulcsát, mondván, ha volnának szívesek átkutatni, mag am is használni tudnám az olyan kényelmi cikkeket, mint a szappan, a tiszta alsónemű és hasonlók. Blackwell felületesen beletúrt; Jag g ard még arra sem vette a fáradság ot, hog y odanézzen, tudtuk mindannyian, hog y nincs benne semmi törvényellenes. Ezután utaltam rá, hog y szeretnék ledőlni eg y kicsit, mire azt felelték, hog y nekik úg yis lejár a szolg álati idejük, és a főnökük, a főfelüg yelő majd lejöhet eg y kis elbeszélg etésre, ha meg érkezik az üg yvédem. Ezt követően bezártak. Cseppet sem bántam – vannak alkalmak, amikor meg nyug tató a bezártság . Miután Mr. Eucryl méltán ünnepelt Dohányosok Fog ápolójával meg tisztítottam a hiányos elefántcsontvárakat, ledobtam mag am a priccsre, és Morpheus karjába dőltem. Utolsó éber g ondolatommal azon örvendeztem, hog y nem tépték fel a bőröndöm bélését; ez eg y nag yon drág a bőrönd. Ráadásul hajlamos vag yok néhány nag y, vulg áris valutaköteg et tartani a bélésben, arra az esetre, ha sürg ősen vásárolnom kellene eg y luxusjachtot. Nem alhattam többet eg y óránál, amikor az ajtónyitás zajára felpattantam – úg y, ahog y voltam, nadrág nélkül –, készen arra, hog y drág án adom az életem. De csak eg y eg yenruhás, öreg obsitos jött meg érdeklődni, mit kérek vacsorára. – Van eg y nag yon jó kínai büfé itt, az utcában… hé, uram, jól van? – Remekül, köszönöm, remekül. Csak annyi az eg ész, hog y allerg iás vag yok a kínai kosztra. Jó lesz bármi a kantinból. – Ma este krokett van – fig yelmeztetett. – Kapitális, kapitális! Jobb már nem is lehetne. Hozza csak. És hadd kérdezzem meg , nem

lenne-e hozzá eg y kis HP barnamártás? – Az is van, meg paradicsomszósz, uram. – Őrmester – szóltam utána, amikor kifelé indult. – Ig en, uram? – kérdezte a közrendőr. – Sok kínai dolg ozik mag uknál a kantinban? – Az ég szerelmére, uram, dehog y. Az eg ész személyzet rendőrözveg yekből áll. Néha kissé bolsi a hozzáállásuk, de ha csipkedik mag ukat, övék a leg finomabb halpog ácsa a Temzétől délre. Holnap este halpog ácsa, itt lesz még , uram? – Remélem – feleltem őszintén. – Sokszor próbáltak már vadlovakkal elvontatni eg y jól elkészített halpog ácsától, nem túl nag y sikerrel. A krokett olyan volt, amilyenre a krokettkedvelők vág ynak; fag yasztott zöldbab és hibátlan tört krumpli járt hozzá, hog y a tele üveg HP- és paradicsomszószról már ne is beszéljünk, továbbá vajas kenyér bőség g el, és eg y óriási bádog bög rében narancsszínű tea, amiről azt hittem, csak Jock tudja elkészíteni. Könny szökött a szemembe, miközben becsúsztattam eg y nag y csomag vámmentes king -size bag ót a jó öreg obsitos készség es zsebébe. Miután átmenetileg jóllakattam a g yomrom, már készültem visszadőlni a priccsre, amikor meg akadt a szemem a telefonon, amelyet Jag g ard és Blackwell g ondatlanul a szobámban avag y cellámban hag yott. Felemeltem a kag ylót, és a fülemre tettem. Tárcsahang ot adott, ami azt jelentette, hog y csatlakoztatva van. Hát persze, g ondoltam. Olyan emberek ug yebár nem emelkednek felüg yelői vag y nyomozó őrmesteri rang ra, akik csak úg y ott felejtenek eg y telefont a nemzetközi műkincstolvajok cellájában. Törni kezdtem a fejem a problémán, hog yan tudnék kifacsarni eg y kis hasznot a helyzetből. Vég ül úg y döntöttem, Pete – eg y walesi illető, aki g yakran dolg ozik nekem – felhívásával zavarom össze a kihallg atóimat. Illenék elmag yaráznom, hog y mindazok az emberek, akik műkereskedőknek dolg oznak – dublírozók, restaurátorok, paszpartukészítők, képkeretezők stb. –, született hazudozók és tolvajok: észlelik, hog y a munkaadóik néha letérnek az ig az útról, és ebből arra az elhamarkodott következtetésre jutnak, hog y a műkereskedelemből való meg g azdag odáshoz nem kell más, mint hamisság és sikkasztás. Mekkorát tévednek! Pete ráadásul walesi és buzg ó templomjáró, ami további előnyt jelent a pályán. Tárcsáztam a számát. – Üdv, Pete – mondtam. – Ug ye tudja, ki beszél? – Tudja, hány óra van? – morog ta. – Nézze, Pete, mellőzzük az udvariaskodást. Üzletről van szó. Arról a nag y üzletről, tudja? – Ah – hazudta g ondolkodás nélkül. – Ejtse – mondtam. – Felejtse el. Sosem látta. Rendben? – Rendben – mondta. A felületes hallg ató – és tudtam, hog y több ilyen is van – azt hiheti, hog y Pete tudta, miről beszélek. Hát ebben tévednek. Letettem. Úg y tippeltem, ez a kis csevej leg alább további huszonnég y óra biztonság ot g arantál nekem a jól védett dutyiban. Úg y döntöttem, jöhet az emésztést előseg ítő szundi; elaludtam, és a másnapi halpog ácsáról álmodtam.

20. Mortdecai a halpogácsa gondolatától fellelkesülve és a szabadság gondolatától rettegve megsérti a bíróságot, hogy mást ne mondjunk Bűneinkért szállt meg az őrület A Szent Grál

Az üg yvédem ébresztett azzal, hog y vég ül senki sem akart kihallg atni az este, és van-e még valami kérésem. Féléberen elővig yázatlanul közöltem vele, hog y semmire sem vág yom úg y, mint hosszan időzni ebben a szobában, avag y cellában, mert a sors szeszélyes ujja a fundamentumomat feszeg eti, és valahog y ki kell derítenem, mielőtt szabadon eng ednek, hog y ki kivel van, mivel eg yelőre csak annyit tudok, hog y velem nincs senki. Amikor elővig yázatlanság ról beszélek, azt értem alatta, hog y ha teljesen éber vag yok, nyilván eszembe jut, hog y valószínűleg több a poloska ezen a helyen, mint a Teng erész Misszió Menedékházában. Az üg yvéd sokatmondóan szemaforozott a szemöldökével – manapság mintha csak az üg yvédek lennének képesek szemöldököt növeszteni, míg a bankig azg atók elveszteni látszanak ezt a képesség et –, mire befog tam a szám. Azt mondta, ott lesz reg g el a bíróság on, és szomorúan, bár nag yot kacsintva fig yelmeztetett, hog y készüljek fel eg y sok hetes elzárásra. Aztán jó éjszakát kívánt, én meg pizsamába bújtam, és a következő percben már az ig aztalanok álmát aludtam, amely éppoly álomtalan, mint az ig azaké, kivéve hog y az ig aztalan alvónak van eg y liter Red Hackle az éjjeliszekrényén. Eg y újabb nag y bög re narancsszínű tea és eg y tányér szalonnás tojás érkezése ébresztett. A hajnal bal keze intett az ég en. A rántotta nem csalt volna mosolyt Eg on Ronay arcára, de én tüstént kést és villát rag adtam, tudva, hog y jó erőben kell maradnom. Természetesen a békebíróság ra vezető úton járt az eszem: az útvonalon minden bizonnyal nyüzsög ni fog nak a faisant la haie{67} kínai orvlövészek. Mint kiderült, a félelmeim alaptalanok voltak, mert ebben a deluxe zsarupalotában saját békebíróság és mini tárg yalóterem működött. Meg hitt kis összejövetel volt: az eg y darab, meg lehetősen borotválatlan Mortdecai kísérete a következőkből állt: eg y kedves porkolábból; eg y békebíróból, aki eg y olyan békebíró összes tünetét mutatta, aki nem aludta ki mag át; eg y üg yvédből, aki azt üzente a tekintetével: „tartsa csukva a száját, és hag yja rám a dolg ot”; eg y nyúzott Jag g ard felüg yelőből, aki úg y nézett a jeg yzetfüzetére, mintha az csúnyát mondott volna neki; eg y életunt hivatalnokból, és – leg nag yobb zavaromra – eg y Johannából, aki kankalinsárg a kosztümjében és kalapjában elrag adóan festett. A hivatalnok eg y ideig leg álisan szundikált; Jag g ard eg y viccbeli rendőr hang ján részleteket

olvasott fel a jeg yzetfüzetéből arról, hog yan jutott el innen oda a kapott információk nyomán… De minek is tartanám fel önöket ilyen semmiség ekkel, bizonyára jártak már békebíróság on. Ahog y vártam, elhang zottak az áldott szavak, amelyek sok hetes elzárást jelentettek C. Mortdecai fog olynak, aki íg y az őrjítő Triadtól távol élvezheti a halpog ácsát. Ekkor szólásra emelkedett ármányos üg yvédem, és bejelentette, hog y a fog oly feleség ét, Mrs. C. Mortdecait az előző este felkereste eg y bizonyos T. Rosenthal, és elmag yarázta, hog yan fedezte fel – a Bevándorlásnál történt kavarodás után –, hog y eg y Mortdecai névre szóló útlevél van a birtokában. És szeretné visszakapni a saját útlevelét. És nem, nem tud meg jelenni a bíróság előtt, mert manrézába{68} vonult, és már az előzetes g yónás is minteg y tizenkét órába telik, nem beszélve az utána kirótt penitenciáról. – Csak eg y buta kavarodás – mondta a meg hatalmazottam, kerülve a tekintetem –, de le a kalapot a rendőrség éberség e előtt stb. stb. Kinyitottam a szám, hog y közöljem, nemzetközi műkincstolvaj vag yok, és több tiszteletet érdemlek ennél, de aztán eszembe jutott, hog y csak illeg ális beutazással vádoltak meg őfelség e birodalmába. Olyan szavak, hog y „Rouault” és „g ouache”, senkinek sem hag yta el a száját. A békebíró elnézést kért tőlem, szívből remélte, hog y nem ért túl nag y kellemetlenség , és elbocsátott, anélkül hog y folt esett volna a jellememen. Szabadon távozhattam. Vadul forg attam a fejem: a porkoláb barátság osan biccentett, Jag g ard vicsorg ott, Johanna az elképzelhető leg feleség ibb mosolyt sug ározta. Tudtam, hog y abban a pillanatban, amint kiteszem a lábam az utcára, halott ember vag yok – furcsamód még az a verhetetlen halpog ácsa is meg képzett előttem. A leg jobb barátaim sem állítanák, hog y vág az eszem; szeretek eg y-két napig elrág ódni a dolg okon, de világ os volt, hog y most nincs idő erre. Bemutattam eg y Fred Astaire dupla sasszét a porkoláb, avag y börtönőr körül, és kinyújtott jobb kézzel felsiettem a lépcsőn a békebíróhoz. Az arckifejezése arról árulkodott, hog y nincs túl sok ideje az efféle kontinentális érzelemnyilvánításokra, de rövid belső küzdelem után ő is kinyújtotta a kezét. Meg rag adtam, kiterítettem törékeny testét az emelvényen, és kéztővel benyomtam a g ig áját. Ha eddig álmos volt, most aztán elaludt. Tetterős emberek hordái ug rottak ki a padokból, hog y lefog janak (értsd: üssenek), de én mit sem bántam az ütéseket, mert eg y szempillantás alatt újra az otthonos cellámban találtam mag am, azzal a meg nyug tató tudattal, hog y ritkán eng edélyezik az óvadékot olyanoknak, akik önkényesen meg változtatják eg y rendőrbíró külsejét. Eng edélyeztem mag amnak eg y adag whiskyt, a maradékot pedig a vámmentes nejlonzacskóba öntöttem, nehog y eg y bosszúszomjas zsaru meg próbálja elvenni tőlem. Nem vag yok az a típus, aki stresszes időkben a körmét rág va ül az ág y szélén, és eg y bolond vag y eg y g azember műveként átkozza ezt a világ ot; én inkább az az ürg e vag yok, aki lefekszik a kérdéses ág yra, és alszik eg yet. Amikor ebédidőben kinyílt az ajtó, szorosan csukva tartottam a szemem. Eg y hang , amely csak azoknak a heveskedő fiatal rendőröknek az eg yikétől származhatott, közölte, hog y „ebéd”. Mozdulatlan és néma maradtam. Hallottam, hog y felemeli az üres whiskys üveg et, meg rázza, és undorral visszateszi az asztalra. Kiment, és bezárta az ajtót. Elszámoltam tízig , és kinyitottam a fél szemem. A behozott ebéd három kis fehér kartondoboz volt olyan ezüstfóliával a tetején, amilyet a kínai büfékben adnak. Kinyertem

eg y kis skót whiskyt a nejlonzacskóból, vizet adtam hozzá, aztán visszaaludtam. Eg y dög lött patkánytól előbb meg indult volna a nyálelválasztásom, mint bármitől, amiben babcsíra és szójaszósz van. Blackwell őrmester nem sokkal ezután meg látog atott. Ránézett az érintetlen ebédre, és g únyosan azt mondta: – Derék! – Harminckilenc hüvelyk – vág tam rá. – Mellbőség neg yvenkettő. – Nem vicces, és nem is érthető – mondta. Mindkettő ig az, persze. Aztán fölvitt a meg vádoló helyiség be, és meg vádolt közönség es g arázdaság g al, tényleg es testi sértéssel, a bíróság meg sértésével és még sok mással, beleértve tán még a kora g yermekkori fantáziátlan bilire szoktatást is, miközben én illően lehajtottam a fejem. Cellámba visszatérve olvasnivalót kértem; tíz perc múlva meg jelent eg y kopott Bibliával. – Azt hiszem, ezt már olvastam – mondtam. – Csak ez van – válaszolta –, Enid Blyton csak a meg bízhatóaknak. A Könyvek Könyvét finom indiai papírra nyomták, és az első néhány lapot arra használták szentség törő kezek, hog y bag ót (mármint cig arettát) tekerjenek, íg y a Genezis azzal kezdődött, ahol Káin azt mondja: „Nag yobb az én büntetésem, hog ysem elhordozhatnám. Ímé elűzöl eng em ma e földnek színéről… bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, meg öl eng emet.” Sosem tudtam meg , mi történt Káinnal, azon túl, hog y Nód földjére ment, Édentől keletre; ott csatlakoztam hozzá.

Ez eg y olyan nap volt, amikor az ember képtelen eg y jót aludni délután; alig hunytam le a szemem, már jött az előző esti jó öreg obsitos, hog y fig yelmeztessen, borotválkozzak meg a hat órás bíróság i meg hallg atásra. Eg yfajta csodálattal nézett rám, miközben én az eldobható borotvával dolg oztam; sok g azfickó esküdözött már, mesélte, hog y jól behúz ennek a bizonyos békebírónak, de idáig még eg yik sem állta a szavát. Láttam rajta, hog y nehezére esik elhinnie: eng em kizárólag a híres halpog ácsa motivált. Visszatérve a bensőség es tárg yalóterembe, majdnem ug yanaz a szereposztás fog adott, csak a smasszert játszotta most az öreg obsitos, a békebíró pedig eg y olyan pipog ya, sótlan pasas volt, aki örül, ha szétdúlt otthonokról, elhanyag olt g yerekekről hallhat; Johanna ennivalóan nézett ki a fahéjszínű zsákruhájában, amit mások akkor sem tudnának meg venni, ha eg y életen át g yűjtik a kuponokat. Ig en, volt ott még eg y lag ymatag férfi nag y arccal, akit sosem láttam, de nyilvánvalóan eg y olyan Harley Street-i fickó volt, aki ötven g uinea-re vesz le azért a tanácsért, hog y teg yél eg y hosszú teng eri utat, és mozog j többet. Jag g ard felüg yelő szárazon ismertette aznap reg g eli g yalázatos tetteimet. Úg y tűnt, a békebíró eg y kis mosolyt eng edett átfutni az arcán, miközben Jag g ard előadta, hog y taláros pályatársa orrban már soha nem lesz a rég i. Az üg yvédem Johannát szólította a tanúk padjára. Kambriumvörös foltokat maszatolva könnyes szeme köré elbeszélte, milyen hősiesen küzdöttem… hmm, az erőtlenség em ellen, és hog yan állt mellettem vég ig , mire leg yőztem.

Ami eng em illet, csak hápog tam. Aztán a lag ymatag fickót szólították; tévedtem vele kapcsolatban, nem a Harley Street volt a címe, hanem a Wig more Street. Állítása szerint több mint eg y évig kezelt, és ig en jó eredményeket ért el; mindenféle mentális beteg ség em, amelynek most nem emlékszem a nevére, meg adta mag át a terápiája előtt, a törvényhatóság i személyek iránt táplált ellenség es érzület enyhe maradványai is g yorsan elenyésztek, és kész a szakmai hírnevét kockára tenni azért, hog y a ma reg g eli kis kitörés csak eg y reg resszív org azmikus szublimáció volt, amelynek nem szabad túlzott jelentőség et tulajdonítani, mert valójában annak a jele, hog y immár a g yóg yulás útjára léptem. Ezúton tolmácsolja feleség em g aranciáját, hog y roppantmód sajnálom a történteket, és kárpótlást fizetek az orrért. Elismerően csóváltam a fejem; milyen pompás hazudozó pazarolja el a tehetség ét a Wig more Streeten. Voltak olyan pillanatok a nyilatkozatában, amikor szinte már hittem neki. Bizonyára meg fig yelték, hog y a leg több békebíró a szemüveg e fölött pislog ki, amikor okosan néz. Ez az illető ig azán trendi volt: feltolta a szemüveg et a homlokára, és alóla pillantott ki. Meg kérdezte a becstelen doktort, tudna-e hivatkozni más enyhítő körülményre is, nem eg y feldúlt otthon, a g yermekkori elhanyag oltság juttatta-e ide a fog lyot. – De még mennyire – mondta a hazug , ig azabbat szólva, mint hitte –, de ug ye meg érti, hog y ebben a stádiumban, amennyiben tudott követni… – és itt pár milliméteres elmozdulással felém bökött a fejével. – Értem, értem – mondta a nyájas rendőrbíró. Sug árzó mosollyal száz fontra büntetett bírótársa orrba vág ásáért – ez volt a leg kevesebb, amit tehetett –, meg toldva még valamennyivel a bíróság meg sértéséért. Aztán felhívta a fig yelmem a béke meg őrzésének kötelesség ére, és atyaian arra kért, hallg assak az orvosomra és a szeretteimre, akik tudják, mi a jó nekem. Azt nem mondta, hog y szokjak le a dohányzásról. Lefelé menet a lépcsőn, szabadon, mint a madár, és holtra váltan, mint az ag yag g alamb, Jag g ardhez fordultam. – Vádoljon meg a Rouault ellopásával – nyüszítettem –, bűnösnek vallom mag am, lebuktam. Kifejezéstelen tekintettel nézett rám, ahog y csak a felüg yelők tudnak. – Sajnálom, uram – mondta (az „uram” kicsit elakadt a torkában) –, de úg y tűnik, nem sokkal a rablás előtt a feleség e meg eg yezett Miss Gertrude Weltschmerzerrel, hog y meg vásárolja önnek a Rouault-t. Nászajándékként. Beszéltem interurbán Miss Weltschmerzerrel. Meg erősítette. – Annak a rendőrnek a keserű hang ján mondta ezt, akinek eg y olyan világ ban kell élnie és dolg oznia, ahol szitokszó lett „a törvény és a rend”. Szívből meg sajnáltam. – Ez esetben – hadartam –, milyen kedves tőle, nem ig az? Mag am is g ondolkozom, hog y veszek neki eg y antik kieg észítőt. – Valamilyen alkatrészt? – kérdezte. Már nem sajnáltam. Odalent összeszedtem a holmimat, a whiskys nejlonzacskót a jó öreg porkolábnak adtam a vámmentes cig aretta maradékával eg yütt – ki tudja, mikor lesz szükség e az embernek eg y barátra a testületben? –, és csatlakoztam Johannához az aranyos kis Jensen Interceptorban.

Eg yetlen lövés sem dördült, amíg az Upper Brook Streetre hajtottunk. Gyönyörűen festett a volán mög ött, ahog y minden sportkocsit vezető szép nő. Csak annyit mondott: – Ó, Charlie, Charlie, Charlie. Amire én csak annyit mondtam: – Ig en.

Jock otthon volt, és használhatónak tűnt. Elfelejtettem hozni neki amerikai képreg ényeket, de nem sértődött meg . Félrevontam, és elmormoltam eg y-két utasítást a vacsorára vonatkozóan. Johannával csak felületesen társalog tam. – Charlie, drág ám, ne fáraszd mag ad azzal, hog y beszámolsz a kalandjaidról. A nag y részéről tudok, a többit meg kitalálom. – Drág a Charlie, miért húzódsz el folyton az ablaktól ilyen furcsán? – Charlie, mi az az érdekes barna dolog , amit eszel? – Halpog ácsa – motyog tam teli szájjal és szívvel. – Rendőrözveg yek készítik. – Értem. – Charlie, g ondolom, nag yon fáradt vag y. – Nag yon. – Túl fáradt? – Azt nem mondtam.

21. Mortdecai tanulmányutat tesz egy élelmiszer-feldolgozó üzemben, és vég nélkül pallérozza az elméjét E piszkos dajka, a Tapasztalat bemocskolt. Az utolsó viadal

Másnap reg g el a szokásosnál korábban ébredtem. – Johanna – mondtam –, volnál szíves abbahag yni eg y pillanatra? – Galapag os – mondta némiképp ködösen. – Mennyit fizettél annak a Wig more Street-i lélekkurkásznak? – Eg y ezrest – mondta a torkát köszörülve. – És a Rouault-ért? – Semmit. Nem, tényleg semmit. Véletlenül hallottam, hog y Gertie Weltschmerzernek nag yon komoly összeg re van szükség e, mert le kell fizetnie a volt férjét, hog y ne jelentesse meg az emlékiratait, én meg felhívtam, hog y g ratuláljak neki a leg jobbkor jött betöréshez, és beszélg etés közben meg említettem a biztosítótársaság elnökét, aki történetesen rég i haverom, mire ő olyan hang okat hallatott, amilyeneket a g azdag nők szoktak… tudod, ilyeneket… – Később – mondtam. – Folytasd. – Hol tartottam? Ja, ig en, amikor befejezte azokat a pulykakakas hang okat, emlékeztettem rá, hog y a Rouault-t nem lophatták el, mert néhány nappal korábban eladta nekem. Ezen g ondolkoznia kellett eg y ideig , mert kicsit tompa eszű, tudod, aztán azt mondta, persze hog y emlékszik, és reméli, hog y a férjem élvezni fog ja. Ez minden, már csak az van hátra, hog y ellenőrizzem, tényleg élvezi-e a férjem. Sikerült élveznem, bár – mint mondottam – törvénytelenül korán volt.

Jock udvarias köhög éssel jelezte azonnali belépését, amely kis híján kiszakította az ajtót (meg tanítottam neki, hog y a jó szolg a sosem kopog ), behozott eg y tálcát Johannának azzal a fajta kávéval, amilyet önök és én vacsora után iszunk, de a forradalom leányai hajnalhasadáskor töltenek a g yomrukba. Kész csoda, hog y az Amerikai Kolóniák – ha még íg y hívják őket – nyerték el elsőnek a füg g etlenség üket. Mielőtt visszaaludhattam volna, meg érkezett az én tálcám is, csak néhány tojás, fél tucat pirítós és jól meg választott g őzölg ő tea kannában. Jocknak, bár nem szolg álatra született, istenáldotta érzéke van ahhoz, mit kíván

a fiatalúr teafronton. Bármelyik Wig more Street-i orvossal felveszi a versenyt, amikor teareceptet kell felírni: mint azt bizonyára önök is tudják, vannak olyan idők, amikor számítanak ezek a dolg ok. A műkereskedőnek, ha aznap csak eg y g yors licittel kell szembenéznie a Sotheby’snél, a meg nyug tató Oolong dukál. Eg y délelőttre a Christie’snél a Lapszang Szucsong javallt. Eg y nag yszabású küzdelem a Bonham’snél, mondjuk eg y Paterért, amelyet csak eg y másik műkereskedő szúrt még ki, a Broken Orang e Pekoe Tipsért kiált – sőt, akár mag áért az Earl Greyért. Annak a műkereskedőnek viszont, aki az életéért reszket, miközben középkora elején hősiesen belevág a mézeshetek második felvonásába, mindössze két választása marad: a Twining ’s Queen Mary’s Blend vag y a Fortnum’s Royal. Ezt nevezem én kétlovas versenynek. Elfelejtettem, melyik volt; csak arra emlékszem, hog y kikeltem az ág yból, mielőtt az erősítő hatása elfeledtette volna velem, hog y nem vag yok már fiatal. (Ig az a mondás, hog y nem a méret a lényeg , hanem a küzdőszellem, de a jó neg yvenes műkereskedőknek már g ondolniuk kell a májukra; a többi szerv csak azután jön a sorban.) Jock valójában eg yütt érző lélek, ha meg erőlteti mag át: meg várta, amíg beállok a zuhany alá, és csak akkor közölte a rossz hírt. – Mr. Charlie – kezdte –, Mr. Charlie, két uraság várja odalent. – Két úriember? – kérdeztem, beszappanozva azokat a testrészeimet, amelyeket még elérek. – Kettő? Képtelenség , Jock, jó, ha három úriembert ismerek összesen; az eg yik az életfog ytig laniját tölti eg y nem kívánt szerető meg g yilkolásáért, a másik könyvritkaság okkal kereskedik Oxfordban, a harmadik rossz útra tért… kiadó, vag y ilyesmi lett. Jock türelmesen vég ig hallg atott (tudja, mi a különbség fecseg és és utasítás között), majd azt mondta: – Amikor uraság okról beszélek, Mr. Charlie, azt nem úg y értem, csak azért mondom, mert nem szereti, ha… – Úg y van, Jock – emeltem fel a szappanos kezem. – Arra célzol, hog y nem műkereskedők? Sajnálkozva ing atta a fejét. – Nem. Zsaruk. Nag ykutya zsaruk. Hideg re állítottam a zuhanyt; ez mindig kihozza belőlem az intellektust. – Vannak teafiltereink a konyhában? Ig en? Tényleg ? Akkor csinálj teát, és mondd meg nekik, mindjárt lent leszek. – Á, Jag g ard, Blackwell! – kiáltottam pillanatok múlva a nappaliba lépve. – Kaptak teát? A két férfi meg fordult, és rám nézett. Nem tea volt, de nem is Jag g ard és Blackwell. Fel sem álltak. Két kifejezéstelen arcú, üres tekintetű zsaru volt, de valamilyen okból a „világ ítótornyom” fénye kissé meg rebbent. Majdnem olyanok voltak, mint a zsaruk, de nem eg észen. – Mr. Mortdecai? – kérdezte az eg yik. – Ig en – mondtam. – Interpol. Robinson, London. – A másik fickóra mutatott. – Hommel, Amszterdam. – Log ikus volt; a világ ítótorony meg szűnt villog ni. Az interpolosok nem olyanok, mint a többi, és eg y holland nyomozó nem úg y fest, mint eg y ang ol. – Miben seg íthetek? – kérdeztem.

– Veg ye a kalapját, kérem. Gondoltam erre. – Ig azolvány? – mondtam szerényen. Világ fájdalmas pillantást vetettek rám, mint rendőrök az olyan versenyzőkre, akik túl sok thrillert olvastak. Céltalanul járkáltam, amíg nem sikerült odapillantanom a holland zakójára. Még szép, hog y vállszíja volt, benne eg y jó öreg Browning HPM 1935-ösnek tűnő pisztollyal, amely 14 darab 9 milliméteres Parabellum töltényt tartalmaz, és pár fontot nyom töltetlenül; remek feg yver, ha fejbe akarnak vág ni valakit, de különös választás annak, aki nem számít lerohanásra. – Nekem is van eg y – mondta az ang ol zsernyák. – Le vag yok tartóztatva – kérdeztem –, és ha ig en, miért? A holland meg eng edett mag ának eg y sóhajt, bár lehetett ásítás is. – Csak veg ye a kalapját, Mr. Mortdecai – mondta. – Kérem. Ezen a ponton lépett be Johanna a szobába, elképedt pillantást vetve a látog atóinkra: mintha felismerte volna őket. – Ne menj el ezekkel az emberekkel, Charlie – mondta éles hang on. – Feg yver van náluk – mag yaráztam. – Nálam is – morog ta Jock a másik ajtóból, izmos markában a Lug errel. – Köszönöm, Jock, de tedd azt le, kérlek. A kanapén ülő úriember az esőkabátja alatt fog ja a feg yvert, és úg y vélem, a hasamra céloz. Továbbá Mrs. Mortdecai is jelen van. Fig yeltem, ahog y Jock lassan felméri az esélyeket, és imádkoztam, hog y jó döntést hozzon. Gyakran henceg ek azzal, hog y nem félek különösebben a haláltól, másfelől van ez a súlyos életaddikcióm, és úg y hallom, meg rendítőek az elvonási tünetek. Jock vég ül letette a Lug ert a padlóra – nem dobálunk automata pisztolyokat –, és a holland pasas intésére átrúg ta a szőnyeg en. Úg y kivitelezte a rúg ást, hog y a feg yver mélyen becsúszott a nag y könyvszekrény alá. tudják, Jock azért nem eg y rosszindulatú pasas. Az eg yikük kiterelte Johannát és Jockot a konyhába, rájuk zárva az ajtót; a másik nem tépte ki a telefonzsinórt, hanem kicsavarta a membránt a kag ylóból, és zsebre tette. – Mellékállomás? – kérdezte. – Nincs. – Hol van? – A hálószobában. Odavitette mag át, és meg ismételte a műveletet. Értette a dolg át. Aztán elvittek. Az autójuk praktikus, Rover-szerű jármű volt; eng em előre ültettek, a holland mellé, aki vezetett. Az ang ol zsaru – mert még mindig nem voltam biztos abban, hog y nem az – hátulról hozzám hajolt, és meg parancsolta, hog y ne csináljak semmilyen őrültség et, mert a bal vesémre céloz a pisztolyával. Minden iskolásfiú tudja, hog y ha le akarják lőni az embert, azt ott helyben meg teszik, körülményeskedés nélkül. De én nyilván élve kellettem nekik, íg y csak üres fenyeg etőzés volt. Kitekertem a vállam, hog y vethessek eg y pillantást a kérdéses oldalfeg yverre; rám mordult, hog y nézzek előre. Tényleg pisztolyt fog ott rám, és csak annyi időm volt, hog y meg állapítsam: eg y nag y, amerikai kormányzati Colt .45 félautomata az, ami

a tég lafalat is át tudja ütni. Ebben a bizonyos példányban az volt a szép, hog y nem tettek rá hang tompítót; ha ezt eg y kocsiban elsütik, kilométerekre leáll a forg alom. Ez volt a harmadik hiba, amit elkövettek. Gondolkodóba estem. – Hová visznek? – kérdeztem henyén. – Haza – felelte a holland. Ezt valószínűleg tréfának szánta. Kelet felé szág uldottunk. A Szent Pál mellett elhaladva előzékenyen felhívtam a holland fig yelmét a szépség eire. – Pofa be – mondta. Továbbhajtottunk keletnek, immár London számomra ismeretlenebb részein. – Hol van az a „haza”? – érdeklődtem. Ezúttal az ang ol válaszolt. – A „haza” ott van, ahol a szív – mondta eg y nag y pisztolyt tartó nag y ember joviális önelég ültség ével. – Csak elvisszük valami szép és csendes helyre, ahol feltehetünk néhány kérdést, aztán ha a neje huszonnég y órán belül leszállítja Mr. Ree-t a Gerrard Streetre, eleng edjük. – Pofa be! – szólt rá a holland. Úg y tűnt, ő a főnök. De nekem ez a néhány szó is elég volt, hog y felderüljek, mert világ ossá vált, hog y ezek is csak valamilyen csinovnyikok, akik meg akarnak tudni valamit tőlem, ezért értékes túsz vag yok. Most már eg észen biztos voltam abban, hog y nem fog ják kilyukasztani a Mortdecai-veséket. Amikor eg y bonyolult kereszteződéshez értünk, ahol erős forg alom és számos eg yenruhás rendőr várt minket, odasúg tam a hollandnak, hog y mi Ang liában a bal oldalon hajtunk. Valójában ő is ezt tette, de eg y pillanatra leállt, és a kormány meg döccent. Kikaptam az indítókulcsot; a kocsi elakadt az eszelős forg alom áradatában, és én kiug rottam. Nem lőttek utánam. Odarohantam a leg közelebbi rendőrhöz, hadarni kezdtem arról, hog y a sofőr szívrohamot kapott, és hol van itt telefon. Rámutatott eg y pavilonra, ő mag a pedig méltóság teljesen elindult a kocsi felé, amely elállva az utat tumultust okozott. A kioszkból vadul tárcsáztam a saját számomat, és pazarlóan bedobtam eg y tízpennyst. Johanna felvette az öltözőszobai melléken, amely észrevétlen maradt. – Fig yelj – mondtam –, meg szöktem, eg y telefonfülkében vag yok (leolvastam a hely nevét), szabad vag yok, de már nem sokáig . – Körülnézve meg láttam szemben eg y nag y, mocskos, raktárszerű épületet, rajta eg y névvel… – Mycock’s Farm-cured Bacon – olvastam le. – Most nincs idő viccelni, Charlie, drág a. – Csak küldd ide Jockot, g yorsan. – Letettem a kag ylót, még arra sem veszteg etve időt, hog y meg nézzem a visszakapott aprót. Futásnak eredtem a kitűnő Mr. Mycock’s felé. Az ajtón belül eg y fertőtlenítőtől szag ló, szutykos nőszemély meg mutatta, hol találom a főnököt. – Valószínűleg ebédel – tette hozzá. – Üveg ből. Amint látótávolság on kívül kerültem, irányt változtattam, és bevettem mag am a mészárszék útvesztőjébe. A pörzsölt disznók bűze rettenetes volt, visszavág ytam a fertőtlenítőhöz. Rémisztő sivítás hasított a leveg őbe – csak az ebédidőt jelző síp volt, de jól meg ijesztett. Összeszedtem mag am, és az Eg észség üg yi Minisztérium hivatalnokának arrog áns járásával a Clostridium Botulinum kórokozó keresésére indultam. A mellettem elhaladó munkások eg y

pillantásra sem méltattak, siettek paratífuszt kapni a marhahúsos pitétől a Szőlőfürtben; sertést semmi pénzért nem ennének, látták, hog yan készül. Ahog y büszkén vonultam a folyosókon, időnként véletlenszerűen elkanyarodva, mint aki tudja, hová meg y, lázas fejszámolást vég eztem, hog y milyen g yorsan érhet ide Jock. Addig rendben van, hog y okosak és ravaszak vag yunk, de amikor a szemünkig ér a halálos szar, szükség ünk van eg y verőemberre – eg y verőemberre, aki a javítóintézet óta tudja, hog yan kell meg birkózni ezekkel a helyzetekkel. Jock ilyen verőember – nem sok műkereskedő eng edheti meg mag ának –, és meg voltam g yőződve arról, hog y teljes sebesség g el robog a Mycockba, bokszerrel és a Lug errel felfeg yverkezve, és ha meg találja a kulcsot, a Banker’s Special Revolvert is elhozza az éjjeliszekrényem fiókjából. Úg y becsültem, húsz percig leszek versenyhátrányban. Mindössze húsz percet kell túlélnem. CSAK ÁLLATELEDEL: MOSS KEZET UTÁNA! feliratú tartályok között nyomakodtam el, és a CSAK ÍRORSZÁG ÉS BELGIUM jelzésű terület felé tartottam, amikor harminc láb távolság ban meg láttam eg y nag ydarab fickót, aki két kézzel fog ta a pisztolyát. A holland volt az. Rám célzott. A kétkezes fog ás a könyv szerint, amelyikből a rendőröket tanítják, hibátlan, de nekem úg y tűnt, hog y ha értene ahhoz, amit csinál, akkor ilyen lőtávolság ban eg y kézzel tartaná, és a földre célozna pár méterrel a lába előtt. Mindenesetre meg álltam, ahog y bármely értelmes ürg e tenné. – Jöjjön, Mr. Mortdecai – mondta rábeszélően –, jöjjön, meg volt a színház. Teg ye a kezét a feje mög é, és jöjjön ide, senki sem fog ja bántani. – Elkezdtem mélyeket léleg ezni; belég zés, tízig számolás, kilég zés – ez állítólag feltölti oxig énnel a szervezetet. Hozzáadva az adrenalint, amely már beáramlott a véredényeimbe, üdvös hatása van: meg voltam g yőződve arról, hog y Cassius Claynek is ellen tudnék állni két meneten át. Hacsak nem szorít neki a kötélnek. Folytattam a hiperoxig enizálást; a holland pisztolya fel-alá mozg ott az intim testrészeim és a homlokom között. Ő unta meg előbb. – Mr. Mortdecai – mondta fenyeg ető hang on –, idejön vég re? Nem állhatok ellen eg y ilyen kísértésnek. – Nem – mondtam –, csak nehéz a lég zés. Amíg ezen g ondolkozott, lebuktam balra, aztán az életemet mentve jobbra vetődtem, a sertésdarabokat tartalmazó barátság os tartályok mög é. – Ra-ta-ta-ta – dördült el a mordály. Eg y lövedék lepattant a falról, a többi kilyukasztotta a tartályokat. Nem volt olyan rossz lövő, mint hittem, de olyan jó sem, amilyennek ő hitte mag át. Az a kétkezes fog ás nag yon jól szolg ál az első lövésnél, de amikor meg pördülünk, hog y másik célra tartsunk, óhatatlanul túl korán tüzelünk. A jó pisztolylövő mindig leeng edi a feg yvert, amikor befog ja a második célpontot, és csak akkor emeli fel újra, amikor már felvette a pozícióját. Kérdezzenek meg akárkit. Például Wyatt Earpöt. Nem mertem időt adni neki, hog y tárat cseréljen, ezért lerántottam a zakóm, és meg lendítettem a tartályok fölött. – Ra-ta-ta – válaszolta a Browning . Ezzel hét g olyó elveszett, maradt hét; ezt még én is ki tudtam számolni. Eg y enyhén lejtő rámpa alsó részén állt. Felrúg tam pár tartályt, amelyek leg urultak a lejtőn, disznóvért és a jó ég tudja, még mit csöpög tetve. Tüzelt rájuk, mert a hollandok már csak ilyen pedáns népek. Tíz g olyó ment, nég y

maradt. Fölemeltem eg y üres tartály fedelét, és a padlóhoz csaptam; erre is kilőtt nag y bőszen két g olyót. Láttam, hog y ahonnan elrúg tam a tartályokat, van eg y hatalmas vasajtó, kilincs helyett emelőkarral. Jó g ondolatnak tűnt mög é kerülni. – Jackson! – ordítottam (ésszerű névválasztásnak találtam) –, JACKSON! Ne használd a bombákat, mag am meg yek ki értük! A hollandus ezt alig ha hitte el, de eg y pillanatra meg inog hatott, mert feltéptem a nag y vasajtót, bemásztam, és közben eg yszer sem lőtt rám. Az ajtó mög ötti helyiség olyan hideg volt, akár eg y eszkimó szerszám heg ye: ezt nevezik a húsiparban hűtőkamrának. Az ajtó belső oldalán a kar a pirossal jelölt BIZTOSÍTVA állásban volt. Én állítottam oda. Két fal mag asában olyan g umilappantyús bejáratok voltak, mint a kórházakban; közöttük és rajtuk keresztül nag y kampók vég telenített futószalag ja járt. (Ig en, akár eg y piszkos hétvég e a cápahalásszal.) Odakint felug atott eg y pisztoly, és g olyó csapódott a jótékonyan tömör vasajtónak. Az ajtónak háttal ültem és hápog tam, részben a hideg től, mert nyilván emlékeznek, hog y annak a kis ruse de guerre{69}-nek a kedvéért feláldoztam a zakómat. A fejem mellett mozg ott és kattog ott, de nem eng edett bejutást a biztonság i kar. Aztán hang okat, sürg ető hang okat hallottam: a holland már nem volt eg yedül. Kellemetlen, berreg ő, csikorg ó zaj támadt; arra utalt, hog y kerítettek valamilyen elektromos szerszámot, és azzal dolg oznak az ajtó zárján. Ha vallásos ember vag yok, valószínűleg elmondok eg y-két g yors fohászt, de ehhez én túl büszke voltam: ha nem dicsértem Őt, amikor térdig jártam a jóban, hitványság lenne a seg ítség éért könyörög nöm eg y szalonnaüzemben. Az ajtó túloldalán erősödtek a csikorg ó hang ok; kétség beesetten néztem körül. Eg y olyan hatalmas villanykapcsolót láttam a falon, amilyennel az amerikai elnökök indítják meg az utolsó világ háborút. Lehet, hog y riasztásra szolg ál, g ondoltam; talán lekapcsolja az elektromos áramot Mr. Mycock szalonnaüzemében – mindenesetre rosszabbat nem okozhat. Összeszedve minden erőmet átállítottam. Az történt, hog y a disznók vonulni kezdtek a kamrában. Persze nem eg észen a saját erejükből, hiszen már mind átestek a Nag y Felezésen avag y Nag y Átváltozáson; a vég telenített futószalag kampóin lóg tak szakszerűen kibelezve, és ez a belső tartalom bizonyára a CSAK ÁLLATELEDEL: MOSS KEZET UTÁNA!-tartályba került. Ők voltak az első ig azán boldog disznók, amelyeket valaha láttam. A nyolcadik – vag y talán kilencedik – disznó nem disznó volt a szó szoros értelmében; eg y nag ydarab hollandus volt, olyan öltözetben, amelyet Amszterdamban öltönynek neveznek. Eg yik kezével eg y kampóba kapaszkodott, és úg y tűnt, meg van minden belsőség e. A másik kezében a Browning HPM 1935 volt, amellyel rám lőtt, miközben leug rott a padlóra, elkövetve aznapi neg yedik hibáját. A lövedék kitépett eg y kis húst a hasam oldalából – olyan helyről, ami bőven elbírja a veszteség et –, aztán a következőt már g ondosan becélozta a hasam alsó részére, és újra meg húzta a ravaszt. Nem történt semmi. Miközben ő hülyén bámulta az üres pisztolyt, én kirúg tam a kezéből. – Meg volt a tizennég y – mondtam kedvesen. – Nem tud számolni? Nincs tartalék tárja? –

Kábán a zsebére ütött, ahol a tartalék tár volt. Addig ra már felemeltem a Browning ot, és kupán vág tam vele. Nem tett meg jeg yzést, csak lerog yott, mint aki már kiérdemelte az éjszakai nyug almat. Kivettem a zsebéből a tartalék tárat, eltávolítottam a pisztolyból az üreset (a zsebkendőmet használva, hog y ne hag yjak félrevezető ujjlenyomatokat), és visszadug tam a zsebébe. Ami ezután következett, azt nem tudom tökéletesen felidézni, és önök sem akarnák annyira hallani. Elég az hozzá, hog y még mindig járt a vég telenített futószalag a kampókkal, és akkor jó ötletnek tűnt. De mintha percről percre hideg ebb lett volna; reszkettem, mint a nyárfalevél, de még a g yávák is meríthetnek némi meleg ség et eg y teli táras Browning ból a markukban. Vártam, mi jöhet még , nem bánva semmit, leg feljebb annak a jó kis zakónak az elvesztését. Kivehetetlen hang kiáltott be az ajtón. – He? – kiáltottam vissza hősleg . – Nyissa ki, Mr. Charlie – szólt be Jock. Kinyitottam. Ha eg y érzelmesfajta kontinentális pasas lettem volna, talán még a keblemre is ölelem. – Ki kell jutnunk innen, Mr. Charlie, tíz másodpercen belül nyüzsög ni fog nak itt a zsaruk. Futásnak eredtünk. Rémületemre a folyosó kanyarulatában Johanna állt, úg y tartva kezében a Banker’s Specialomat, mint eg y lány, aki tudja, hog yan kell eg y Banker’s Specialt használni. Olyan mosollyal nézett rám, amelytől összecsuklik a térd, de az ag y a helyén marad. A bejárat felől tömeg jelenetre utaló zajok hallatszottak, azon túl olyan ing erült hang ok, amilyeneket csakis rendőrök tudnak kiadni. Valakik nag y dérrel-dúrral közeledtek, és mi bevettük mag unkat a leg közelebbi helyiség be. Ott nem voltak disznók, csak frissen mosott fehér köpenyek és kezeslábasok bálái, amelyeket a szalonnag yári munkások viselnek előszeretettel. Amikor a lég iók tovadübörög tek, fehér köpenyben előjöttünk. Hordág yakra vonatkozó parancsokat osztog attam Jocknak, akit „beteg hordónak” neveztem, és meg kérdeztem a „nővért”, tudja-e, hog yan kell használni a hordozható ciklometrikus infúziós berendezést. Johanna ig ennel válaszolt, és nem ez volt az első eset, amikor hazudott nekem. A rendőrök a bejáratnál üg yet sem vetettek ránk, az emberek távol tartásával voltak elfog lalva. – Bar’s Hospital – vetettem oda a taxisnak –, mentős bejárat. Vészhelyzet van, nyomja a dudát. A kórházban szétoszlottunk, meg szabadultunk a fehér köpenyektől, meg kerestük a főbejáratot, és három különböző taxival mentünk haza. Én érkeztem meg elsőnek – nag y szükség em volt arra a g yóg yitalra. – Tartsunk sorrendet – mondtam kurtán a befutó többieknek. Nyomokban még érződött a hang omon az üg yeletes orvosi arrog ancia. – Tudja valamelyikőtök, mi történt a másik fickóval? Az ang ollal? – Ig en – válaszolta Jock. – Az eg yik nag y disznóbeles dézsában van, arccal lefelé. – Jaj, istenem, szeg ény pasas – mondtam –, milyen rosszul járt. Nem mintha őszintén sajnálnám, de borzalmasan kényelmetlen lehet neki. – Nem hiszem, hog y kényelmetlenül érzi mag át, Mr. Charlie. – Jaj, istenem – mondtam ismételten. – Felteszem, ez azt jelenti, hog y meg int el kell küldenünk a Lug eredet Ging e feg yverkovácshoz. Nem volt időd mag adhoz venni a használt

töltényhüvelyt, ug ye? Nem? Sebaj. (Ide kívánkozik talán némi mag yarázat az ártatlanok kedvéért. A ballisztikai szakértők, ahog y azt mindenki tudja, tévedhetetlenül meg mondják, melyik g olyót melyik feg yverből lőtték ki – összehasonlító mikroszkópokat használnak –, és a töltényhüvelyek még árulkodóbbak. Ennélfog va bárki, aki valamilyen alávaló célra használt feg yvert, hajlamos bedobni a London Bridg e-ről a Temzébe, ahol szerintem már úg y felg yűlhettek a lőfeg yverek, hog y mostanra veszélyeztetik a hajózást. Jock azonban ug yanúg y nem lenne hajlandó meg válni a Lug erétől, mint az autog rammal ellátott Shirley Temple-fotójától. Ez azzal jár, hog y valahányszor „elhasználja” a Lug ert valakire, eg y csomó pénzt kell fizetnem Ging e-nek, hog y helyrepofozza. Ez abból áll, hog y új ütőszeg et tesz bele, lecsiszolja a závárzatot, és beleg ravíroz néhány új karcolást, továbbá finommeg munkálást vég ez eszterg ával a töltényűrön és a csövön. Miután Ging e vég zett eg y pisztollyal, az összehasonlító mikroszkópok sértetten duzzog ni kezdenek, a ballisztikai szakértők pedig hazamennek, és meg verik az asszonyt.) – Nos, Johanna – mondtam ellentmondást nem tűrő hang on –, úg y tűnt, ismered a két fickót. Kik voltak ezek? Az ang ol és a holland. He? – Mindkettő holland volt, Charlie, drág a. Rubinstein parancsnokhelyettes szereti Robinsonnak nevezni mag át, mert tökéletesen beszéli az ang olt, nem ig az? – De ig az – mondtam. – És tényleg rendőrök voltak, de nag yon, nag yon korruptak. Tudod, drág ám, a világ on a leg több heroin Amszterdamon… vag y Rotterdamon? meg y keresztül, és itt sok millió fontról van szó, ig azán nem hibáztathatsz eg y alulfizetett rendőrt, ha nem veszi észre, hog y valaki szórakozottság ból évente betesz a számlájára tízezer fontot a Bank of Nova Scotia eg yik karibi fiókjában. Mert ami a banktitkot illeti, a Nova Scotiához képest a svájciak csak olyanok, mint a Playboy ősrég i számai. – Nem – értettem eg yet –, ig azán nem hibáztathatom őket ezért. Adott körülmények között már-már mag am is kísértésbe esnék. De azért ig enis hibáztatom őket, hog y nag y, fájdalmas lyukakat akartak ütni a létfontosság ú szerveimbe, amelyeket még nem sikerült teljesen tönkretennem. – Ig en, ez íg y van – mondta Johanna. – De vég ül is meg fizettek a hibájukért, nem ig az, drág ám? – De, nag yon is. És most volnál kedves elmesélni, ki alkalmazta a törvénynek ezeket a rag acsos kezű szolg áit? Mármint arra, hog y desperadót játsszanak velem. – Milyen g yönyörűen beszélsz amerikaiul, Charlie! – Ne is törődj vele, csak azt mondd meg , ki adott nekik meg bízást rám. – Ez ug yanazt jelenti, mint az Államokban a „bérg yilkosság ”? – Ezer kartács és bomba! – üvöltöttem. Azt hiszem, ez volt az első eset, hog y felemeltem a hang om vele szemben. – Hag yjuk már a szemantikát, azt akarom tudni, kinek dolg oztak. – Pas devant les doméstiques{70} – mormolta Johanna. Jock feltűnően távozott a szobából. Az intellektusa alacsonyabb rendű bárkiénél… vag yis szinte bárkiénél, de azért ismer két francia mondatot. Az eg yik úg y kezdődik, hog y „vulevu kusé”, a másik az, amelyet Johanna használt.

Jockot meg lehet sérteni; benne is van büszkeség . – Mr. Lee-nek dolg oztak, te buta – mondta Johanna. – És hol van most Mr. Lee, elárulnád? Felemelte a telefont, eg y olyan mosollyal; tárcsázott eg y számot, és mondott valamit eg y számomra ismeretlen nyelven. Hallg atott úg y harminc másodpercig , aztán mondott valamit, ami eg y számnak hang zott. Majd újra rám villantotta azt a bizonyos mosolyt, amely minden csontomat meg lág yítja, eg y kivételével. Aztán letette. Mármint a telefonkag ylót. – Mr. Lee jelenleg a John F. Kennedy Nemzetközi Repülőtér felé tart, Charlie, drág a. Úg y ötven perc múlva ér földet. Eg y nag y, kényelmes g épen ül, és nincs senki más a fedélzeten, csak eg y tucat g onosz barátja, hat ig azi Interpol-üg ynök, az amerikai Narkotikum Iroda fél stábja, és barátod, a Parancsnok. – A te rettenetes kiképző iskolád parancsnokára g ondolsz? – sipog tam. – Azt akarod nekem bemesélni, hog y az a nő vég ig az ang yalok oldalán állt? Leg közelebb majd azt állítod, hog y felveszik a Brit Birodalom Rendjébe azért a szerepért, amit ebben az őrültség ben játszott! – Sybil már akkor a Brit Birodalom Rendjének tag ja volt, amikor te még iskolába jártál, Charlie. Ejtőernyővel dobták le Belg iumban. A Rend tisztje akkor lett, amikor az 50-es években kihozott eg y hajórakomány mag yar tudóst eg y Rijeka nevű jug oszláv kikötővárosból. A leg kevesebb, amit ezért a kis vállalkozásért kaphat, az a Rend lovag parancsnoki címe… valójában főnemesnek terjesztem fel. – Te terjeszted fel? – Ig en, drág ám. Úg y tűnt, ez lezárja a vitát. Aztán eszembe jutott még eg y kérdés. – És te mit nyersz ezzel, Johanna? – Tég ed, drág ám. Vadul teking ettem körbe; senki más nem volt a szobában. – Eng em? – kérdeztem. – Ig en. Hát persze, g ondoltam, tég y fel eg y ostoba kérdést, és ostoba választ kapsz. Alig ha tudott arról, hog y Blucher azért adta meg nekem a túlélés lehetőség ét e siralomvölg yben, mert cserébe vállaltam a beszivárg ást a szervezetbe, amelyet az ezredes szerint Johanna működtet; azt meg Blucher nem tudta, milyen zűrzavart sikerült teremtenem. Felálltam, és udvariasan dünnyög tem valamit arról, hog y most el kell mennem, és találkoznom kell eg y pasassal a Jule’s Barban a Jermyn Streeten. – Ig en, menj csak, és mulass eg y kicsit, drág ám. Tudom, hog y elnézed, ha ma este nem csatlakozom hozzád. Game-ben, szettben, játszmában eg yaránt veszítettem, mint mindig .

22. Mortdecai értesül az igazságról, lerúgja a díszlécet egy konyhaszekrényről, és lekváros kenyérrel vigasztalódik Ó, önzetlen és makulátlan úr! Merlin és Vivien

Furcsa, hog y különböző helyeken különböző italokat fog yasztunk. Én például, bár utálom a pezsg őkoktélt, mindig elfog adok eg y-kettőt eg y bizonyos szeretőmtől, mert a pezsg őkoktél, mint azt mindenki tudja, nag yon g yorsan hazavág . Két pohár után már képes vag yok eltekinteni a g roteszk orrtól, amellyel az illető hölg y rendelkezik, és az eg yéb bájaira összpontosítani, ezek pedig ig azán kiemelkedőek. További példával szolg ál, hog y vannak pubok, ahol mi sem természetesebb, mint Guinnesst rendelni, és kísérőnek eg y fél Paddyt. Van eg y kocsma Jersey-ben, ahol mindig eg y kis üveg friss narancslébe töltenek nekem eg y nag y whiskyt, mit sem törődve eg yes vendég ek rosszallásával; eg y másik helyen, még ha kihag ytam is eg y évet, szó nélkül teszik elém az eg y pintet a leg jobb bitterjükből, és mellé eg y g olyóstollat, mert tudják, hog y keresztrejtvényt fejteni tértem be. Van eg y olasz hely Oxfordban, ahová reg g elente ug rottam be hazafelé menet, és köszönés helyett csak tapintatosan kevertek nekem eg y nag y szódás brandyt, majd eg yütt érzően seg ítettek a pohárra fonni az ujjaimat. Még eg y olyan hely is van, sok kilométerre mindentől, ahol valami Marg aritának nevezett italt fog yasztok; címke nélküli, maszatos palackban érkezik, és 140 fokos paradicsomszósznak tűnik. Folytathatnám a példák sorát, de csak oda akarok kilyukadni, hog y a Jermyn Street-i Jule’s Barban, amely alig hanem a világ leg jobb kocsmája, mindig kanadai rozspálinkát rendelek g yömbérsörrel. Aztán küldök eg y udvarias üzenetet eg y pohár bor kíséretében a zong oristának, mire ő udvarias pillantást vet rám, és eljátssza a kért dalt. Ing rid Berg man nem érkezik meg soha, de attól még álmodozhat az ember, nem ig az? Vég ig vittem a rituálét, meg rendeltem a második italt, majd elmentem telefonálni, Blucher „biztonság os” számát tárcsázva. – Itt a Hazai és Gyarmatáru – fuvolázta a már ismerős hang . – Az én pöcsöm meg sós hering – morog tam, mert nem volt kedvem játszadozni. – Tényleg ? – kérdezte a hang . – Ez esetben azt javaslom, forduljon a Királyi Sebész Társaság hoz, ahol a seg ítség ére lehetnek. – Grrrr – mondtam. A nő letette. Találtam még eg y érmét, és újra tárcsáztam. – A Papával szeretnék beszélni – hörög tem összeszorított fog g al. – Milyen üg yben, uram?

Eszembe jutott az abszurd jelszó másik része. – Anyu nincs jól. Kattog ások és kaparászó zajok után vég ül kapcsolták Bluchert. – Beszélnem kell mag ával – mondtam. – Most. Idáig vag yok. – Hol van az az idáig ? Meg mondtam neki. Nem eg észen öt perc alatt ért ide, ami azt jelentette, hog y az üg ynökség e, bármi leg yen is az, jelentős összeg eket pocsékol el az amerikai adófizetők pénzéből, hog y olyan környéken vásároljon lakásokat, amely messze színvonalasabb, mint az illető társadalmi státusza indokolná. Ráadásul esernyővel jött, amitől távolról sem nézett ki ang olnak. Rendeltem neki eg y italt, bár ellenkezett a vallásommal. Vég tére is a vendég em volt. – Mindössze két kérdésem van – mormoltam. – Kinek dolg ozom pontosan? És vég e van-e már? Amennyiben ig en, életben maradok? – Ez három kérdés volt, Mr. Mortdecai. (Talán még emlékeznek, hog y ismeretség ünk kezdetén nehezményeztem a keresztnevem használatát.) – Jó, akkor három – vetettem oda. – Ezek szerint el tud számolni háromig . Ismerek nőket, akik kilencig is elszámolnak. Kezdje csak az első kérdéssel, és haladjon sorban, a saját szavaival. – Van odakint eg y autó… elnézést, eg y kocsi. Kocsikázzunk eg y kicsit, jó? Utána hazaviszem. Gondolkodtam eg y ideig , aztán beleeg yeztem. Elvég re azért telefonáltam neki, mert úg y g ondoltam, az üg ynökség általi kivég zésem leg alább hatékony és hig iénikus lesz; ezerszer kívánatosabb a női terroristák halálos játszmáinál vag y a kínai úriemberek módszereinél. Nem eg y olyan nag y, fekete limuzinja volt, amivel az emberek kocsikázni szoktak, hanem eg y kis FIAT „topolino”, amelyben nem volt semmi baljós, csak eg y parkolócédula a szélvédőn. Óvatosan vezetett, akár eg y vidéki esperes, aki két adag rumos piskóta után attól retteg , hog y bele kell fújnia a szondába. A Grosvenor térre mentünk. A Grosvenor Square 24. szám alá, hog y pontos leg yek. Ott van az Amerikai Nag ykövetség , de ezt úg yis tudják. – Én nem meg yek be oda – mondtam. – Én sem. Az asztalomon állig ér az elintéznivaló, mindeg yiken „Sürg ős” jelöléssel. Csak itt állítom le a kocsit, mert íg y nem zaklatnak a zsaruk; a kocsi rendszáma rajta van az eng edélyes listán. – Mert eg yeseknek előjog aik vannak – mormoltam. – Ami a kérdéseit illeti, Mr. Mortdecai. Eg y, ön az Eg yesült Nemzetek Szervezetének dolg ozik. Oké, nevessen csak, élvezze ki. De akkor is íg y van. Az üg ynökség em szorosan eg yüttműködik az ENSZ-nek ezzel a bizonyos részleg ével, és a leg őszintébben mondhatom, hog y az utóbbi hetekben nag yon, nag yon látványos eredményeket értünk el. Bizonyára motyog tam valami olyasmit, hog y „ez remek”, de ő nem reag ált, hanem folytatta. – A második kérdésére, miszerint vég e van-e már, csak eg y minősített ig ennel felelhetek. A harmadik kérdés, hog y életben marad-e, kissé fog ós. Ami a főnökeimet illeti, azt hiszem, részükről már nincs probléma. – Felém fordult, és úg y nézett rám, mintha azt próbálná meg fejteni, miért is akar eg y mag amfajta életben maradni. Meg feszítettem a vállamat, és olyan

fensőség esen viselkedtem, ahog y csak eg y kis Fiat anyósülésén lehet. – Ámde, Mr. Mortdecai, bizonyára meg érti, hog y eg y ilyen összetett művelet esetében reng eteg az elvarratlan szál, amelyet időbe telik felfejteni és kibog ozni, és a költség vetésünkbe természetesen nem állíthatunk be olyan tételeket, mint az ön huszonnég y órás védelme az elkövetkező hónapokban. Bizonyára meg érti. – Meg értem – mondtam, fig yelmen kívül hag yva Blucher képzavaros metaforáit. – Gondolt már a Seychelle-szig etekre? – kérdezte. – Az Antillákra? Szamoára? A Virg inszig etekre? Meg kövült arccal fordultam felé, amiről a Húsvét-szig etnek kellett volna eszébe jutnia. – Hát a Csatorna-szig etekre? A feleség ének eg y ig azán g yönyörű udvarháza van ott felesben. Erről nem tudtam, de akkoriban elég sok mindent nem tudtam Johannáról. – Honnan tudja? – támadtam neki. Szánakozó pillantást vetett rám, amilyet sűrűn kapok olyan emberektől, akik eg yüg yűnek tartanak. Kedvező körülmények között g yakran törlöm le a képükről ezt a szánakozást azzal, amit Jock „ökölcsapásnak” nevez, de eg y jobbkormányos Topolino anyósülése nem tartozik a kedvező körülmények közé. Az eg yetlen lehetség es ütés eg y bal leng ő lett volna, de útban volt a visszapillantó tükör. Ráadásul tizenöt év hátrányban voltam, a harmincfontos súlyfelesleg ről már nem is beszélve. Ezt válaszoltam: – Mindig szerettem volna elmenni Jersey szig etére. Nem árt résen lenni az emberek, vag y akár a dolg ok utálatával: könnyű meg kedvelni azt, amit utálunk. Az entebbe-i g yőzelem pusztítóbb, mint a kurszki vereség . Eg yáltalán nem utáltam Bluchert, miközben hazavitt, de ezen erősen dolg oznom kellett.

Johanna nem volt otthon, de Jock természetesen ig en. Már-már jóság osan nézett Blucherre az ép szemével; ha nem fog laltak volna le más üg yek – például élet és halál –, ezt talán különösnek találom, mivel Jock soha nem mutatott tetszést zsaruk iránt. Válog atott székeket kínáltam fel Bluchernek, felszólítva Jockot, hog y hozzon neki inni vag y enni, amit csak óhajt, aztán menteg etőzve felszívódtam, mint az a házig azda, aki ki akarja tenni a macskát. Amire sürg ősen vág ytam, az eg y zuhany volt, és a frissen mosott férfi alsónemű, harisnya és ing a testemen. Meg adtam a módját, mint mindig ; félóra is eltelhetett, mire visszatértem a szalonba, illatosan és átöltözve, abban a biztos tudatban, hog y Blucher már távozott. Persze tévedtem. A feleség em, Johanna mellett ült arcátlanul a kis Louis Quinze szófán, amelyet nem két emberre terveztek, amennyiben a két ember között nem áll fenn bizonyos meg hittség , a csípők és combok eg yfajta bensőség es közelség e. Kuncog tak, ezt határozottan hallottam. Ritka nálam, hog y döbbenten állok, de most döbbenten álltam. – Charlie, drág a – kiáltotta Johanna –, már azt hittük, sose érsz ide! Ülj le, drág ám; ig yál valamit, bizonyára elfáradtál. Leültem a leg kényelmetlenebb székre, és italt erőltettem tiltakozó ajkaim közé. (De csak

azért, ug ye értik, hog y elrejtsem vag y tompítsam fog aim csikorg ását.) – No lám, Blucher – mondtam –, látom, összeismerkedtek a feleség emmel. Ez ig azán remek. – Drág ám, mi már ezer éve ismerjük eg ymást… Blucher ránézett, és sokatmondóan, szeretetteljesen bólog atott. Ittam még eg y korty whiskyt, hog y leplezzem a fog csikorg ást. Mivel nem kínálkozott téma, hog y társalg ást kezdeményezzek, csak néztem meredten a szőnyeg et a lábam előtt. – Charlie, drág a, nem vag y tökéletes házig azda ma este… nem mesélnél a vendég ünknek eg y mulatság os történetet vag y valamit? Hiszen meg mentette az életedet. Ezen a ponton kijöttem a béketűrésből. Minden bizonytalanná vált. – Nézd – csikorog tam –, a vendég em, vag y talán úg y kellene mondanom, hog y a mi vendég ünk, eladta nekem az életemet. Az volt az ára, hog y feleség ül veszlek. Minteg y öt perccel ezelőttig szívesen voltam a férjed, bár a házasság on kívüli feladatok némileg emberpróbálók voltak. De nem meg mentette az életemet, hanem meg vette és eladta. Johanna annak a doktor Spockon edzett anyának a kedves, türelmes arckifejezését öltötte mag ára, akinek a g yermeke aznap este harmadszor pisil be az ág yban. – Nem jól látod, Charlie, drág a. Az a helyzet, hog y a vendég ünk már rég en úg y döntött, hog y a kiiktatásod volna a leg tisztább. Én voltam az, aki meg vásárolta az életedet. Kezdtem olyannak érezni az ag yamat, mint azok a ketrecek, amelyekben fehéreg erek futkosnak boldog an, tudatlanul a mókuskerékben. – Hát persze – mondtam keserűen –, persze, persze. Meg vásároltad az életemet. Majd emlékeztess, hog y meg köszönjem. Nincs értelme meg kérdeznem, hog y miért, ig az? – Mert szeretlek, te nag y, buta, beképzelt majom! – tört ki belőle. Ilyen alkalmakkor soha nem tudom, mit mondjak; rendszerint eg yik lábamról a másikra állok, és hülyén nézek. – Mi volt az utolsó szó, „majom” vag y „barom”? – kérdeztem, mert jobb nem jutott eszembe. Nem válaszolt, csak ült ott harag os arccal, a lábával dobog va a szőnyeg en, mintha valami kártevőt akarna eltaposni. Mondjuk eg y Mortdecait. Határozottan láttam, hog y Blucher meg fog ja, és g yöng éden meg szorítja a kezét. – És mennyit fizettél az én állítólag os életemért? – kérdeztem, ahog y előtörtek leg nag yobb félelmeim, és illetlen táncba kezdtek az elmémben. Elképedésemre Johanna felkacag ott, még hozzá elrag adóan. Soha nem hallottam még kacag ni. – Lennél szíves italt készíteni nekünk, Charlie, drág a. Meg tettem, bár kelletlenül, és csak akkor enyhültem meg eg y kicsit, amikor a saját adag om kimérésére került sor. – És most – mondta kedvesen – Franzl elmeséli neked az eg észet. – Franzl?! – hápog tam. – Franzl? – Hát ez pompás, Charlie, öreg fiú, tudtam én, hog y előbb-utóbb összeteg eződünk. Ahog y a kezdet kezdetén mondtam, az volt az ára az életben maradásodnak, hog y feleség ül veszed Hänschent. – Hänschen? – hápog tam.

– Miért, te nem íg y hívod? Nem? Csak azt nem bontottam ki előtted, hog y az ő ötlete volt, nem az enyém. Azt az őrültség et vette a fejébe, hog y te vag y az eg yetlen nekivaló férfi a világ on. De hát mindig is furcsa dolg okat képzelt be mag ának, nem tudtad? – Nem. – Most már tudod. Elég az hozzá, hog y a szervezete olyan mélyre hatolt, amennyire csak lehetett, de világ os volt, hog y a kínaiak nem mutatják meg addig a lapjaikat, amíg nem nyerjük el a bizalmukat eg y komoly akcióval. Az üg ynökség em, amely inkább titkos, mint… hmm, felforg ató, szintén falakba ütközött, és a tetves CIA már elkezdett szag lászni a tűzcsapjaink körül. Vag y lámpaoszlopot kell mondani? – Folytassa. – Nos, elméleti alapon arra jutottunk, hog y szükség ünk van eg yfajta katalizátorra a játszmában, eg y új arcra, aki addig csetlik-botlik, amíg ki nem ug rasztja a nyulat a bokorból… – Ezt úg y érti, Charlie, drág a, hog y olyasvalaki, aki találékony, mint te, de nincs tisztában a forg atókönyvvel… – Arra g ondolsz – kérdeztem –, hog y amit nem tudok, azt nem szedhetik ki belőlem kínvallatással? – Nem, drág ám, hanem arra, hog y akinek nincsenek előzetes elképzelései, az nem követi… – …azt a sémát, amit eg y kiképzett üg ynök követne. Meg zavarjuk őket azzal, hog y olyan játékost küldünk a pályára, aki eg yértelműen amatőr, nem túl okos… – Ezt úg y érti, drág a, hog y eg yszer csak bedobják az ang ol rög biválog atottat a Yale–Harvardmeccsbe. Tudtam, hog y nag yon veszélyes lesz rád nézve… Franzl tizeneg y a kettőhöz fog adott velem, hog y nem éled túl az első hetet, de ez még mindig jobb volt, mint azok a szörnyű emberek, akik mindenképp meg öltek volna abban a lancashire-i barlang ban. Ezt ug ye belátod, szívem? Én csak azt láttam, hog y Blucher a feleség em kezét paskolja, és a saját kifehéredett ujjperceimet, amikor elszakítottam tőlük a tekintetem. Blucher meg int mag ához rag adta a szót. – Mint mondtam, a rosszfiúk komoly akciót akartak; valami ig azán komolyat, ezért találtuk ki az őfelség e elleni merényletet. Nem g ondoltuk volna, hog y olyan messzire jutsz, és akkor már azon ag g ódtunk, hog y kihúzzunk belőle. Kissé elkésve értünk csak oda a forg alomelterelések miatt, még szerencse, hog y a töltény elakadt a závárzatban. Különben tényleg meg tetted volna, ug ye? – Az ig azat meg vallva nem hiszem. Jock nem helyeselte, és beadta volna a felmondását. – Erre nem lett volna szükség . Tudod, volt eg y keleti fickó az ablakban eg y mesterlövészpuskával, veled szemben az utca túloldalán, aki a másodperc eg yötöd részével azután, hog y tüzeltél, a szemed közé lőtt volna. Hog y meg mentsünk a kihallg atástól, ug ye érted? – Ezt csodásan intézted, Charlie, drág a. Annyira büszke voltam rád. – Ig en, tényleg jól csináltad, öreg fiú. – Blucher a feleség em vállára tette a kezét, és cuppanós csókot nyomott az arcára. Ez már sok volt. A fehérnél is fehérebbek lettek az ujjperceim, és

meg g yőződésem, hog y bármely g yakorlott meg fig yelő meg fig yelte volna, amint tűzoltófecskendőként dag adnak ki az erek a homlokomon. Felálltam, és vészjóslóan rájuk meredtem. Mi, Mortdecaiok nem űzünk sportot abból, hog y eg yenként tépjük ki a vendég eink vég tag jait, hölg y jelenlétében meg különösen nem, lett lég yen az a hölg y bármilyen hitvány és ármányos. Még is be kell vallanom, hog y ig en közel álltam e szabály meg szeg éséhez, és talán meg is teszem, ha nem idézem fel, hog y ezt nem helyes olyan vendég g el meg cselekedni, aki – miközben átöleli a feleség ünket – eg y szemérmetlen kidudorodással tüntet a bal hóna alatt, ahol is eg y nag y, durva automata pisztoly lapul. Feltűnően kilopakodtam a szobából. Nem vág tam földhöz semmit, és az ajtót sem csaptam be.

A mindig meg bízható Jock a konyhában volt, nag y bakancsos lábát feltette a hig iénikus munkalapra, és a Film Fun mag azinja fölött lesett ki rám. Jókorát rúg tam a leg közelebbi pasztellszínű konyhai berendezésbe, jelentős kárt téve benne. Jock az üveg szeme után kotorászott a zsebében, meg nedvesítette az előtte álló teás bög rében, és üg yesen beillesztette a szemüreg ébe. – Jól van, Mr. Charlie? – Remek formában vag yok, Jock – vicsorog tam –, kapitális, csúcsformában, soha jobban. Mi, felszarvazottak, nem érzünk fájdalmat. Eltátotta a száját, miközben újabb hatalmas rúg ást irányoztam ug yanarra a berendezési tárg yra. Ezúttal beszakítottam, és a lábam beszorult a háromréteg ű műanyag és pozdorja közé. Jock eg y konyhai olló ig énybevételével kiszabadított, és a visszaszerzett lábamon az asztalhoz biceg tem. – Szerintem jót tett mag ának az a rúg ás, Mr. Charlie, többet ér, mint eg y hét a teng erparton. Óhajt még valamit? – Hog y van a kanári? – érdeklődtem. – Még mindig duzzog ? – Nem, már meg int szépen énekel, öröm hallg atni. Ráterítettem eg y ruhát a kalitkájára, hog y befog ja a csőrét az a kis g azfickó. Kipróbáltam, hog y kemény tojást adok neki, eg y csipet cayenne-i borsot a mag vaira meg eg y csepp rumot az ivóvizébe, és tessék, azóta fütyül a világ ra. Be lehetne nevezni eg y füttykoncertre. – Eng em is kikúrálhatnál ezzel – mondtam nyűg ösen –, csak hag yd ki a kemény tojást, a cayenne-it, a mag okat és az ivóvizet. – Rendben, Mr. Charlie, máris jön a nag y adag teng erészrum. Madam nem kér valamit? – Én azt nem tudom. Úg y tűnik, mélyen belemerült a társalg ásba Blucher ezredessel. – Hát, jó rég en nem találkoztak már. – Én azt nem tudom. – Vég ül is testvérek, ug ye. – Mi az ördög ről beszélsz, Jock? – Hát Mrs. Mortdecai a húg a neki, és akkor testvérek, nem? Eg yszerre sok minden vált világ ossá; a leg világ osabbá mindjárt az, hog y ez eg yszer hülyén

viselkedtem. – Óh, ah – mondtam. – Ja – mondta Jock. Összeszedtem azt, amit a g ondolataimnak szeretek g ondolni. – Jock – mondtam –, takard ki az említett kanárit. Hallani vág yom édes dalát. De közben ne feledkezz meg a teng erészrumról, amit vag y kilencven másodperccel ezelőtt rendeltem. Amíg a derék ember a kamra felé caplatott, felidéztem valamit, ami eg ész álló nap ott mocorg ott az ag yam hátsó rekeszében: ez volt a helyzet teng elye vag y sarokpontja, a pecek, amin minden meg fordul. – Jock! – kiáltottam elhalón. Meg torpant, és visszanézett. – Jock, lég y szíves, veg yél hozzá eg y olyan extra-speciál lekváros kenyeret is a rendeléshez. – Rendben, Mr. Charlie, eg y nag y rum és eg y lekváros kenyér rendel. – És eg y kanári. – Rendben, Mr. Charlie. – Rendben, Jock.

Ez lett a vége

Et Amicorum Mivel nem számítok arra, hog y meg érem még eg y reg ény meg írását Jersey-ről, arra kell kérnem, ábécésorrendben, Alant, Ang elát, Barryt, Bettyt, Bobbie-t, Dicket, Gordont, Heathert, Hug h-t, Jeant, Joant, Maryt, Nicket, Olive-t, Pault, Petert, Rosemaryt, Stanley-t, Terryt, Toppert, Verát és Jersey még száz másik jó lakóját, hog y fog adják el ezt a semmiség et kedvesség ükért és türelmükért. Remélem, nem bánják, ha meg említek itt eg y Pompey nevű fekete labradort és eg y Bert nevű kanárit is. A mottók szerzője Swinburne, eg yetlen, jól felismerhető hamisítvány kivételével.

A reg ény szereplőinek eg yike sem hasonlít szándékosan élő személyre; az élő emberek túlság osan valószerűtlenek ahhoz, hog y fikcióban használhatóak leg yenek. Jersey tiszteletreméltó rendőrség ét valamelyest meg csipkedem a reg ényben; mindazok, akikkel volt szerencsém találkozni, eg yenes, becsületes, intellig ens emberek, akik értik a tréfát. Nem mondhatok köszönetet név szerint Jersey minden eg yes jó lakójának, aki válaszolt számtalan kérdésemre – túl szeg ényes kárpótlás lenne a türelmükért. A reg ény elbeszélője undok, fullánkos természetű alak; semmi esetre se keverjék össze a szerzővel, aki finom modorú és kedves. A Swinburne-hamisítvány jelzett, már amennyire.

1. Teng er dag ad és meredély foka omlik, s a kertet mély áram lepi meg , habok elrag adó g yürüjébe leporlik, elveszve a part s a sziklatömeg , s amikor leborul eléje minden, diadalmas, nincs, aki ellene áll: ön-oltárán mag ag yilkos isten a halál. Az elhagyott kert{71}

A szigetek Hétezer évvel ezelőtt – pár hónap ide vag y oda – nag y víztömeg hag yta el az Északi-teng ert (erre nyilván jó oka volt, de hog y mi, az most hirtelen nem jut eszembe), elárasztva Északnyug at-Európa alacsony fekvésű partjait, és az íg y kialakuló La Manche-csatorna hatékonyan elválasztotta eg ymástól Ang liát és Franciaország ot, mindkét fél kölcsönös meg elég edésére (mert, tudják, ha ez nem történik meg , mi, ang olok külföldiek lennénk, és a franciáknak kenyérszószt kellene enniük). Nem sokkal később a teng er visszahúzódott a francia partvidék néhány mag asabban fekvő, sziklásabb részéről, leválasztva őket a szárazföldről. Íg y jöttek létre a jobb híján Csatornaszig eteknek nevezett földdarabok, amelyek eredeti, ősi neve: Les îles Anglo-Normandes. Vitatott, hog y az Eg yesült Királyság hoz tartoznak-e, de inkább csak a másik fél részéről, mert már jóval azelőtt a Normandiai Herceg ség részét képezték, hog y Vilmos meg hódította volna Ang liát – és ezek a herceg ség eg yedüli meg maradt területei. Láng olón hűség esek a koronához, máig „a királynőre, a mi herceg ünkre” koccintanak. A szig etek mindeg yikének meg vannak a mag a ősi, sajátos törvényei és alkotmányai, illetve meg őriztek bizonyos furcsa szokásokat. Ezekről majd később.

Ez a sziget Jersey-nek hívják, és g ránit, ag yag pala, diorit és porfirit alkotja, ahog y azt minden iskolás tudja. Az eg ész dél felé lejt, ami szerintem jó az időjárás szempontjából. (Soha nem beszélek az

időjárásról; ez a nyaralóhely-tulajdonosok, a parasztság üg ye, és eg yes előkelő mániákusoké, akik az Admiralitás tetején székelnek.) A partvonal vad és hihetetlenül szép. A dohány és a tömény olcsó, a jövedelemadó kedvezően alacsony, de állítom, hog y ezek a jótétemények el fog nak tűnni, a mag ániskolákkal eg yütt, amint a szocialisták valódi többség et szereznek, és ráéreznek a hatalomra.

Az emberek Számos réteg ük van. Először is a nyaralók, akiket szerencsére nem kell bemutatni. Reng eteg en vannak. Aztán a farmerek, csupa rég i jersey-i fajta, akik a mag uk visszafog ott, mog orva módján saját csendes meg elég edésükre kormányozzák a szig etet. Csúf, öreg neveket viselnek, csúf, öreg arcuk van és rémes öreg feleség ük. A munkásaik olyanok, mint ők, csak isznak is. Néhány vendég munkás átjön napszámba Normandiából, Bretag ne-ból, sőt még Walesből is, hog y részt veg yen a nárcisz, krumpli és paradicsom szüretben; kicsik, zömökek és vészjóslók, mint az abruzzói olaszok. Ők isznak a leg többet, de ki hibáztatná őket ezért? A harmadik és leg ismertebb réteg a g azdag bevándorlóké, akik az adókedvezmények miatt települnek ide. Szerény befizetett adóik feltöltik a helyi kincstárat, amit a törzsökös jersey-i lakosok nehezen bocsátanak meg nekik. Vannak köztük antialkoholisták, felteszem, ez a meg g azdag odás eg yik útja, de a többség ük szintén nag yivó; a whisky itt közel annyiba kerül, mint az olcsó bor – és sokkal jobb. Ezek olyan sok pénzt hoztak mag ukkal, hog y néha attól félek, a szig et eg y napon elsüllyed a súlya alatt. Nag yszerű társalg ók, amennyiben meg maradunk a nappali szobájuk – avag y szalonjuk, ahog y a helyi arg ó nevezi – hosszának témájánál. Bankárok és eg yéb pénzkölcsönzők hordái, a meg veszteg ethetőség minden szintjén, érkeztek a nyomukban mohó dög keselyűkként, és ezek a g átlástalan korhelyek azonnal lecsapnak Saint Helier minden jó helyére, amint meg ürül. Ez valószínűleg rossz dolog . Van még több kisebb kateg ória, úg ymint nemesurak, dzsentrik, portug ál pincérek, indiai kacatárusok, sűrűn cserélődő pultoslányok és részeg es reg ényírók, akik bár eg yöntetűen jobb fajta emberek, történetünk szempontjából nem sokat számítanak.

A fauna A g azdaság alapzata és az eg yedüli nag ytestű emlős (Jersey hölg yein kívül) a Jersey tehén. Őzszemű, nag yon szép és csodásan dús tejet ad. Általában kipányvázzák, mert drág a a leg elő és a kerítés; télen műanyag esőkabátba „öltöztetik”, nyáron napellenzőt kap. Komolyan. Disznók is vannak, de birkákról nem tudok, talán ezért nem állomásozott itt soha eg y bizonyos felföldi reg iment. Sok a ló, és a nap bármely órájában találkozhatunk az utak mentén szökellő

kertvárosi lovasság g al. Ritka a vad, eltekintve a vízimadaraktól; a domináns faj a szarka és a veréb. Nincsenek vadászterületek, ezért vadőrök sem, íg y a reng eteg szarka minden fészket kifoszt. A szarkát csak a veréb, Venus madara múlja felül számban, mert ezek a keménykötésű kis fickók eg ész évben búbolják a párjukat. Késő ősszel néha átvonul eg y kisebb madárraj, és leszáll pihenni az elnyílt nárciszmezőkön.

A flóra Főként rétek és kertek, utóbbiak g yakran bántóan rikítók. Van még sasharaszt és sünzanót az építési eng edélyre váró telkeken, de a többi mind luxusvetemény: újkrumpli, nárcisz, szellőrózsa, paradicsom és időnként a szemérmetes karfiol. Bizonyos káposztafélék mesésen mag asra nőnek, hog y a turisták lefotózhassák őket; a helybeliek komoly arccal állítják, hog y ezek sétapálcákból lettek, de ezt ép ésszel senki sem hiheti, nem ig az?

A házak A komortól az abszurdon át a hivalkodóig terjednek. Saint Helier az építészeti viccek tárháza: a házak láttán még Sir John Betjeman sem tudná meg őrizni a komolyság át. A vidék tipikus épülete a nag y, komor tanyaház májszínű g ránitból, hatalmas külső falakkal és ablakhiánnyal. A g azdag jövevények mohón vetik rájuk mag ukat, és förtelmesre modernizálják őket. A kész mű tízszer annyit ér, mint eg y hasonló ház Ang liában. Nem tudom, hog y ez jó-e vag y rossz.

A nyelv Hát, ez elég bonyolult. Amit Jersey kézműves osztálya beszél, az ang olnak hang zik, amíg nem akarjuk meg érteni, mert akkor rájövünk, hog y ez inkább olyasmi, mintha eg y ausztrál próbálna meg utánozni eg y liverpudlit. A „hisz”-t „íz”-nek ejtik, és a leg több mondat úg y kezdődik, hog y „Jesszus”, és úg y vég ződik, hog y „he?” Nem szép nyelv, és könnyű meg utálni. A törvények és eg yéb hivatalos iratok furcsa, ódon normann-francia nyelven íródtak, ami a Domesday Book latinjára emlékeztet. Az ősi jersey-i családok tag jai még értik, ahog y hallom, de ezt a világ ért sem ismernék be. Az ig azi patois jersiais meg int valami eg észen más, hihetetlenül barbár. (Guinness es bouan por té.) Amikor azt mondom, hog y a „jersey” szó a latin „caesarea” meg felelője, talán meg értik, mire g ondolok. Vég ezetül, a leg több kereskedő elég modern franciát hozott mag ával az iskolából, hog y elboldog uljon az alkalmi munkásokkal, kivált, hog y az utóbbiak rendszerint fáradtak és

részeg ek.

A rendőrség A Saint Helier székhelyű kis testületet fizetett rendőrség nek hívják. Ez biztos tetszik nekik. Ig en hasonló az ang ol rendőrség hez, csak kevesebben vannak, és nem olyan mérg esek. Van eg yenruhájuk és felszerelésük; becsületesnek és barátság osnak tűnnek; nem verik az embereket. Nem úg y, mint eg yesek. Ennél fontosabbak (Saint Helier fővároson kívül) az önkéntes, avag y tiszteletbeli rendőrök, akiket persze nem fizetnek. Nem viselnek eg yenruhát – de elvárják az embertől, hog y tudja, kik ők. Mind a tizenkét eg yházközség nek van eg y connétable-ja; alájuk tartoznak a centenier-k, akiknek elméletileg száz családot kellene védelmezniük és feg yelmezniük, és öt vingtenier-t irányítanak, akik húsz család felett őrködnek. Ezek mind választott tisztség ek, de a választások ritkán hoznak meg lepetést, ha értik, mire g ondolok, és eleve visszafog ott verseng és folyik e meg tisztelő posztokért. Jersey szig etén senkit sem lehet törvényesen letartóztatni addig , amíg eg y centenier a vállára nem üt az abszurd kis hivatali g umibotjával (képzelhetik, mennyire imádja ezt a szabályt a fizetett rendőrség ), és azt beszélik, hog y eg y centenier, aki elhag yta a botját, a leg közelebbi vécéláncról szakítja le a fog antyút. Szerencsére a centinier-k nem g yakran érzik szükség ét a barátaik, szomszédaik és kuzinjaik letartóztatásának, leg feljebb súlyos vétség esetén, íg y jelentős mennyiség ű közpénzt lehet meg takarítani, és számos vécé épség ét lehet meg őrizni. Eg ész jól működik a dolog . A centenier elviszi vétkező embertársát eg y csendes elbeszélg etésre, istenfélelmet olt belé, hatékonyabban akadályozva meg az elkövetés meg ismétlését, mint eg y költség es per, eg y felfüg g esztett ítélet és az eg y éven át tartó jelentkezés valamely sárbuta pártfog ó felüg yelőnél, aki az Alsómocsoládi Politechnikumban szerzett diplomát társadalomtudományból.

Az egyik ház Sam Davenanté, és La Gouluterie-nek hívják, eg y birtokhoz tartozó vizes rét neve után, amit valószínűleg Simon le Goulue-ről, a Saint Mag loire eg yházközség 1540-es évekbeli connétablejáról neveztek el. Lelkes helytörténészek viszont azt g yanítják, hog y eg ykor babfőzésre való, kerek hasú cserépedények – goulues – készültek az itteni ag yag os földből. Szerintem meg Simont vag y valamelyik elődjét azért hívták „le Goulue”-nek, mert mag a is hasas ag yag edényre emlékeztetett. Az ütődöttebb amatőr helytörténészek természetesen azt állítanák, hog y az elnevezésnek a termékenység i rítusokhoz van köze, de hát mindig ez a helyzet, nem ig az? Az épület nag y része a XVI. századot idézi, és nyomokban korábbi munkákat és

vallásg yakorlásra utaló jeleket is őriz. Tetszetős, rózsaszín g ránitból emelték, amilyet ma már nem bányásznak, és üg yesen alakították kényelmessé, ug yanakkor méltóság teljessé. Vannak fiatornyai, félbástyái, ivókútjai és hasonlók – bizonyára tudják, mifélék. Részemről nem emlékszem. A házfront – ajtók, teraszok, stb. – nag yrészt hátul van, míg az ig azi front eg y napos, kellemes udvarra néz; az udvar másik oldalán áll a másik ház, amely Sam leg jobb barátjáé.

A másik ház Ez Georg e Breakspearé, aki Sam leg jobb barátja, és Les Cherche-fuites a neve – ami nem tudom, mit jelent. A XVIII. században alaposan kicsicsázták, és az ablakai az alattuk levő g ránit miatt kissé aránytalanok, ami meg menti a házat a korszak leg több épületének unalmas szimmetriájától. A La Gouluterie-hez hasonlóan a front nag y része hátulra került (kertek, medence, stb.), de hátul van az az érdekes, rabul ejtő tornác is, amelynek boltozatos üveg ezése a „tőkehal házak” jelleg zetesség e Jersey-n – ezek a tőkehal ipar fénykorában épültek, amikor vállalkozó szellemű helyi hajóskapitányok tucatjai merészkedtek ki a Grand Banksig , és hirtelenjében meg g azdag odtak. Az eg yik oldalon van eg y csúnya, sárg a tég lás viktoriánus istálló eg y órával, ami nem jár.

Tehát jegyezzék meg: Ez a két kellemes ház az udvar közepén álló öreg , kő cidersajtó fölött mosolyog eg ymásra; jeg yezzék meg azt is, milyen ritka és szerencsés dolog , hog y a tulajdonosok jó barátok. (Annak, hog y a két tulajdonos feleség e a háta közepére kívánja eg ymást, nincs nag y jelentőség e, vélnénk, és valóban: zsig eri utálatuk ritkán tör felszínre, még ha mag uk közt vannak is.)

Ezt is jegyezzék meg: A két ház g azdája közül veg yük elsőnek a Les Cherche-fuites urát, Georg e Breakspeart. Georg e hisz Istenben, de csak az ang likán eg yház módján, amit a televízióban hirdetnek az eg yenlő adásidő elve alapján. Ug yanakkor nyitott elme, hiszen Indiában és hasonló helyeken látott már eg y s más furcsaság ot. Túl jó modorú ahhoz, hog y reklámozza a vallását, ami helyes is. Nem bolond. Az ember arra tippelne, hog y címzetes őrnag y volt a háborúban; valójában dandártábornok volt, a Kiemelkedő Szolg álatért érdemrend, a Katonai Kereszt és még több ilyen mütyür birtokosa, de ismét csak a kimért modora tiltja neki, hog y a civil életben használja a rang ját vag y a kitüntetéseit. (Ennél azért kicsit többről van szó: eg yszerűen tahóság a zsebkendős fiókban tartani az érdemrendeket az óvszerek mellett. Akkor már inkább azok

a nyalka európai huszártisztek, akik este is a pompás operett-eg yenruhájukban parádéznak, mint a zord képű ang ol g árdisták, akik jól menő részvényalkuszok szomorú utánzataiként festenek a keménykalapjukban. A tiszteknek leg yen kiállásuk, leg yenek adósság aik, nőik, és mindenekfelett hitelezőik, akiket lovag lóostorral vernek ki a szállásukról, hog y étvág yat csináljanak mag uknak a reg g elihez. Ug ye, eg yetértenek?) Georg e középmag as, átlag os külsejű és súlyú. A barátai nem mindig ismerik fel, és ez a lényeg , nem ig az? A klubjában, kedvenc karosszékében természetesen felismerik, mert ott a helye. A jobbfajta pultosok is felismerik, de nekik ez a dolg uk. A ruhái olyan visszafog ott jó ízlést tükröznek, hog y szinte elmennének álöltözetnek, például láthatatlanná tévő köpenynek. Eme általános szürkeség dacára biztosak lehetünk abban, hog y ha jönnének a hunok vag y Boche-ok, Georg e nemcsak azonnal és tetterősen feg yvert rántana, de vita vag y kérdés nélkül mag ához rag adná a parancsnokság ot valamely ősi ang ol jelszót, jelképet vag y alaptörvényt meg idézve, amelyet valamennyien felismernénk, bár először hallanánk azóta, hog y Arthur király elmerült annak a tónak a hullámaiban Avalon mellett. Ám addig is, itt és most Jersey-n nincs senki, aki ne szeretné ismerni, mert meg hallg atja mások történeteit; nag y (de nem vulg árisan nag y) italokat tölt; nem mosolyog túl bánatosan, ha valaki káromkodik a feleség e előtt, és ha túl sokáig maradnának a vendég ek, nem kelt lefekvéshez készülődős zajokat, csak felszívódik, hog y aztán (feltehetően) újra meg testesüljön az öltözőszobájában. A mag a szerény módján eg ész sokat iszik; tudják, Jersey-n nincs vadászat, íg y nag yon hosszúak tudnak lenni a téli napok, amennyiben nem viszi valaki túlzásba a szexet. Szerzett valamilyen diplomát Cambridg e-ben, és meg nyert eg y bokszbajnokság ot az eg yetemen – természetesen, mondhatnánk erre –, továbbá sokat tud a napóleoni háborúkról. Azon irig ylésre méltó emberek közé tartozik, akik – mint a Balliolban vég zettek – derűs bizonyosság g al tudják, hog y mit teg yenek, mit g ondoljanak és mi a helyes. Az arra való képtelenség , hog y hibát találjanak mag ukban, persze a hibbantság eg y fajtája, de jóval kevésbé kártékony, mint a bennünk lévő jó meg látására való képtelenség . Georg e nem eg észen érti, miért mondtunk le Indiáról, és kissé zavarban van Szuez miatt. Mag a fényesíti a cipőjét, amely rég i, repedezett és sokba került. Ő az (vag y ő volt az), akit valaha úriembernek neveztek, vag y ezt már mondtam?

George felesége Sonia névre hallg at, bár a barátnői szerint a születési anyakönyvi kivonatában valószínűleg a Ruby név szerepel. Nehéz meg mondani, miért házasodhattak össze Georg e-dzsal; időnként rajtakapni őket, hog y lopva kérdő tekintetet vetnek eg ymásra, mintha mag uk sem értenék. Rossz luvnya, és ezt első pillantásra látja minden nő, ahog y a leg több homoszexuális is. A jóvág ású fiatalemberek meg g yőzhetik mag ukat, hog y kizárólag nekik szólnak epekedő

pillantásai, holott észrevehetnék, hog y amikor utasításokat ad a kertésznek a virág ág yakat illetően, másféle ág yak járnak az eszében. Georg e, azt hiszem, bízik benne, de néha kis híján belehal az erőfeszítésbe, akár Matilda nag ynénje. Természeténél fog va és szándékoltan is feltűnő jelenség : a szeme sötétkék és hatalmas, a bőre, mint a mag nóliaszirom, a haja olyan hollófekete, hog y már kékes árnyalatú. A keble, amikor felpolcolja és összenyomja a drág a melltartó, leg inkább eg y szép g yermekpopsira emlékeztet, de amikor meztelen, kiábrándítóan petyhüdt, rég nincs már meg az izomtónus. Részemről jobban kedvelem az olyan keblet, amely elfér a kezemben; de tudom, hog y az amerikaiak például a mennyiség re mennek, ha elnézik nekem ezt a meg fog almazást. A műveltség és a divatos könyvek lakkréteg e alatt eg y tapasztalt kurva modora és erkölcse rejlik, akinek sikerült időben visszavonulnia, és most eg yedül a saját örömére használja a képesség eit. És nag yon jól csinálja, annyi szent. Miközben nem vitás, hog y báránybőrbe bújt birka, csak enyhén rosszul öltözött, eg y és más tekintetben. A ruhák, amelyeket visel, pontosan három évvel fiatalabbak hozzá képest – soha nem többel, de nem is kevesebbel – és, mint azok a férfiak, akik mindig azt állítják, hog y kétnapos a szakálluk – nem több, nem kevesebb –, úg y öltözik ő drág án a tavalyi divat csúcsmodelljeibe. Soha nem követi a leg újabb trendet, de nem is marad le nag yon. Ez persze ig encsak tetszik a barátnőinek, bár a férjek fel nem fog ják, mi folyik itt, és különben sem látnak tovább Sonia cicijénél. Természetesen tehetség es hazudozó, de hát mind azok, ug yebár. (Vag y önök nőtlenek?) Georg e elég eszes ahhoz, hog y észlelje benne a hamisság ot, de a neveltetés és a józan ész tiltja neki, hog y ezt mag ára vonatkoztassa. Soniának és Georg e-nak két fia van. Az eg yik nag yon okos, és az utolsó heteit tölti eg y Welling ton nevű iskolában; Sonia nem bánja, hog y van eg y iskolás fia – bár sikerül olyan benyomást keltenie, mintha még csak előkészítőbe járna –, de kicsit harag szik a másik fia létezése miatt, aki már felnőttnek nevezhető. Tüneményesen buta, és helikoptert vezet a sereg ben vag y a flottánál vag y más ilyen divatjamúlt cég nél. Mindig összetöri a drág a g épet, de úg y tűnik, a felettesei nem bánják, mert mindig vesznek neki eg y újat. Nem ők fizetik, de ezt önök úg yis tudják.

És most jöjjön Sam Davenant: Akiben azonnal észleljük a hamisság ot, a mesterkéltség et, hiszen száz éve senkit sem keresztelnek Samnek. Az ig azi neve Sacheverell, hát persze. Az iskolában inkább meg halt volna, mint hog y kimondja, de manapság örül, ha rájönnek. Szenveleg , kedveskedik, hog y kedveljék, mert ez mag ától nem menne, ha értik, mire g ondolok, és reménykedik, hog y leg főbb hibája, a született lustaság , restség , avag y accidie, elmeg y szenvelg ésnek. Rendszertelen kileng ései a mániás szakaszba seg ítenek fenntartani ezt a látszatot.

Szég yennek tartaná, ha már dél előtt felkelni látnák – hacsak nem volt fenn eg ész éjjel –, és húsz éve nem reg g elizik. Már-már kimerítően olvasott. Nyilvánosan általában valamilyen ponyvába merülve mutatkozik, de szinte bizonyos, hog y a hálószobájában Gibbon, Fénelon, Horatius és „tous ces defunts cockolores”{72} műveit olvassa. Másfelől konokul tag adja, hog y valaha is hallotta Marcuse és Borg es nevét, akárkik leg yenek is. (Részemről tántoríthatatlanul hiszem, hog y amint lehet, tanítani kell Fénelont, Racine-t, Miltont és Gibbont az ifjúság nak; nem lehet elég korán meg tanulni, hog y a klasszikus irodalom eg yszerre unalmas és jelentéktelen.) Sam abszurd módon nyájas, könnyen meg közelíthető, toleráns és senkihez nincs eg y rossz szava, de én már rég felfedeztem benne az eszelősség vasmag ját, ami szélsőség es provokáció hatására ig en kellemetlen ellenféllé teheti. Szokatlanul jó volt ostáblázásban, amíg fel nem kapták a játékot; akkor ejtette; ő már csak ilyen. Néha meg verem pókerben. Valamilyen homályos módon meg lehetősen g azdag nak tűnik, de senki sem tudja, honnan és hog yan szerezte a pénzét. Szég yentelenül célozg at feg yvercsempészetre vag y még rosszabbra – talán lánykereskedelemre – az ifjúkorából, de én inkább veg ytisztítóláncra g yanakszom Észak-Írország ban. Mi másért húzná úg y fel mag át a belfasti bombatámadások hírére? Mag as, sápadt, g öndör hajú, kissé már testesedik és valamivel idősebb nálam. Leg yen mondjuk ötven.

Másfelől A feleség e pici, édes, buta és Violetnek hívják, ha el tudják ezt hinni. Sam „Húzódozónak” nevezi. Valóban visszahúzódik a leg több dolog tól; sokszor meg fig yeltem. Sam derűs türelemmel bánik vele, de titokban imádja, ha szabad itt eg y női hetilapból idéznem. Az asszony ideg esítően sebezhető, pirulós, sőt el is ájul, ahog y rég en volt szokás. Ritka alkalmakkor ihletett szakács, de leg többször odaég eti, vag y máshog y rontja el az ételt; még szerencse, hog y Sam nem nag ybélű, és tud főzni. Nem teszek úg y, mintha bármilyen tudomással bírnék a házaséletükről, de hajlamos vag yok azt g ondolni, hog y nem létezik. A férje olyan kifinomultan előzékeny vele, hog y meg bocsátható lenne azt hinni, g yűlöli, de ez tévedés. Van valamilyen ködös rejtély Violet anyja körül, akire mindig „szeg ény mama”-ként hivatkozik. Feltehetően flúg os, alkoholista, kleptomániás vag y ilyesmi, és előfordul, hog y ezt g ondolom mag áról Violetről is. Furcsa szavajárása van, és hajlamos olyanokat mondani, hog y „a nyulak úg y párzanak, mint a palacsinta”.

És most jön az utolsó trükköm: Mag a az elbeszélő, vag y ha meg bocsátják az eg ybeesést: én. A nevem Charlie Mortdecai

(tényleg Charlie-nak kereszteltek: azt hiszem, az anyám ezzel az apámat akarta fű alatt bosszantani), és Méltóság os vag yok, mert az apám báró volt. Most a bátyám az (Isten rohassza meg ) – ami, mondhatni, eg yfajta bukott vikomt, már ha érdekel valakit ez a hülyeség . Az apámat érdekelte. Jelenleg mindössze néhány kőhajításra lakom a két fent említett háztól, eg y Wuthering s nevű szép udvarház eg yik felében (az udvarház, az ing atlanüg ynökök és eg yéb építészetbolondok szerint az, aminek két lépcsője van) a képtelenül g yönyörű, új osztrák-zsidóamerikai feleség emmel, Johannával és a hasonlóképp valószerűtlen, félszemű, eg y szemfog ú verőemberemmel, Jockkal. (Mellesleg műkereskedő vag yok, tudják, ezért tartok verőembert.) Nem ez az állandó lakhelyem; nincs elég pénzem ahhoz, hog y meg érje az itteni kedvező adózás, a feleség emnek meg túl sok van ahhoz, hog y ilyesmivel törődjön. Valójában Londonban élek, de – bár nem lettem kifejezetten persona non g rata – a rendőrség nek eg y bizonyos osztálya ajánlatosnak tartotta, ha eg y időre máshová teszem át a székhelyem. Az ok úg ysem érdekelné önöket, és semmi nincs arról az apróbetűs részben, hog y nem lehetek eg y kicsit homályos, ig az? Annak az oka sem érdekelné önöket, hog y miért vettem el Johannát; leg yen elég annyi, hog y nem a pénzéért. Szenvedélyesen szeret, ami kész rejtély előttem, mindenesetre én is nag yon meg kedveltem. Eg yáltalán nem értjük eg ymást, ami valószínűleg jó, de tökéletesen eg yetértünk abban, hog y Mozart remek, Wag ner meg vulg áris. Nem fárasztja mag át a sok beszéddel, ami a boldog házasság leg főbb hozzávalója. Szabadon idézve Runyon halhatatlan szavait: „természetes, hog y eg y baba, aki hajlandó meg hallg atni, ahelyett hog y mag a akarna karattyolni, óhatatlanul közkedvelt lesz, mert ha van valami, amit a polg árok többség e utál és meg vet, az a beszélő baba”. Mindenesetre eg y fontos tekintetben eg y világ választ el minket eg ymástól: a feleség em odavan az úg ynevezett contract bridg e-ért – ez a whistnek eg y eszelős változata –, míg az én nag y kedvencem a römi, amit Johanna lenéz, mert annyira eg yüg yű, és talán azért is, mert mindig én nyerek. Tényleg eg észen elképesztően g yönyörű{73}, de túl jól nevelt ahhoz, hog y más férfiaknak rezeg tesse a szempilláit. Sohasem veszekszünk; eg yszer kerültünk hozzá a leg közelebb, amikor épp elviselhetetlen voltam, mire ő csendesen annyit mondott: – Charlie, drág a, melyikünk hag yja el a szobát? Mindhárom ház Saint Mag loire eg yházközség ben van, ami Jersey leg kisebb eg yházközség e. Saint Jean és Trinity közé ékelődik be, és saját rövid teng erpartja is van a Belle Étoile-öbölben – közvetlenül keletre (vag y nyug atra?) a Bonne Nuit-öböltől. Milyen szép nevek, mindig ezt tartottam.

2. Nappal Pán, éjjel Bacchus az úr, őzlábon osonnak a szűz táncosnők közelébe; pirul a nimfa, a vad menád csupa tűz. Lág yabban, mint puha ajk, ha nevet, szétválnak a csillog ó falevelek; szétnyílik a lomb és összeborul, míg fut a leány, akit istene űz. Atalanté Kalüdonban{74}

Tavaly húsvétkor kezdődött minden – vag y leg alábbis az a történet, amelyet most elbeszélek. Az évnek abban a szakában, amikor úg y emlékeztetjük eg ymást eg y zsidó forradalmár elleni justizmordra kétezer évvel ezelőtt, hog y csokoládétojásokat osztog atunk olyan emberek g yerekeinek, akiket nem kedvelünk. Eg ész nap pocsék kedvemben voltam, és nem g yőztem szidalmazni Jockot. Nag yon jól tudta, hog y csak azért teszem, mert nincsenek újság ok, ennélfog va Times-keresztrejtvény sincs, de előttem ismeretlen okból a sértettség mellett döntött. Amikor meg kérdeztem, mi lesz vacsorára, önelég ülten rámutatott, hog y az úriemberek mindig szabadnapot adnak az inasuknak húsvéthétfőn, sőt, a belátó g azdák eg ész hétvég ére. Kedvesen elmag yaráztam neki, hog y ő nem ig azi inas, akit úriemberek szolg álatára képeztek ki, hanem csupán eg y verőember, és újabban észrevettem, hog y az életben elfog lalt helyénél mag asabbra kezdi tartani mag át. A válasza többes számú volt – és ütött. Remeg tem a dühtől, hog y ilyen viperát meleng ettem a keblemen, és mag amra kapva némi ruhát elhajtottam Saint Helier-be vacsorázni; az abroncsok vadul vág ódtak a kavicsok közé, szétszórva őket a g yepen. (A kertész már íg y is hetek óta morg olódott, ideje kirúg ni: csig alassú munkatempójával a „Villám” csúfnevet érdemelte ki Johannától.) Saint Helier-ben természetesen zárva volt az az étterem, amelyre felkészítettem a g yomornedveimet. Nemcsak hog y húsvéti nyuszi idő volt, hanem eg y olyan nap is. Elég volt. Kavarg ott a g yomrom a méreg től és a hoppon maradt emésztőenzimektől; a klubba mentem azzal az elhatározással, hog y beérem hideg steakkel, vesével töltött lepénnyel és hamis újkrumplival, amelyet csirkepotyadékkal és parasztpisával sápatag koraérésre kényszerítettek Cipruson.

A lépcsőn találkoztam a lefelé tartó Georg e-dzsal. – Evett már? – kérdeztem. – Nem. Belenéztem az étlapba. Eg y bolti eladólány jól belakna belőle, de én inkább távozom. Jöjjön velem, és ostáblázzunk. Van eg y fél kacsa a hűtőben, ha a cselédlány nem falta fel. Elkészíthetné hozzá a krumplisalátáját. Én meg kinyitok eg y palack fehérbort, amit úg y szeret. Meg eg yeztünk. Elhajtottunk, ő a Roverében, én az abszurd Mini GT-ben, amelyet azért vettem meg , mert soha nem tudok ellenállni eg y oximoronnak. Ahog y befordultunk az udvarukba, és Georg e leállította a motort, meg hallottam a sikolyokat. Ő nem hallott semmit, amíg ki nem nyitotta a jobb szig etelésű kocsija ajtaját, íg y én értem elsőnek a bejárathoz, ami zárva volt. Kinyitotta a kulcsával, átrohant a hallon, fel a lépcsőn, miközben én éppen csak mag amhoz tértem azután, hog y vadul félrelökött. A feleség e teljesen pucéran és szétterpesztett lábbal úg y sikított, mintha eg y meredek lejtőhöz közeledne az Atcheson, Topeka és Santa Fé vasútvonalon. Akaratlanul is észrevettem, hog y a bozontja, a szokásostól eltérően, eg y árnyalattal világ osabb a hajánál. Az ablak tárva-nyitva, meleg szél mozg atta a füg g önyöket, de a szobát átjárta a szex illata. Georg e már az ablakon kívül volt, a kúszónövénybe kapaszkodva a külső falon. Az elszakadt a súlya alatt, és a kavicság yon landolt, eg y feltehetően ig en fájdalmas puffanással és eg y káromkodással, ami inkább illett volna az őrmesteri kantinba, mint úriember szájába. Sonia abbahag yta a visítást, leharcolt lepedőt borított leharcolt bájaira, és elkezdte próbálg atni a trag ikus arckifejezéseket meg a nyeldeklő hang okat. Kíváncsian tanulmányoztam. Színészkedett, de mivel nő, részéről ez nem feltétlenül volt színészkedés, ha tudnak követni. Soha nem volt még alkalmam meg fig yelni eg y friss nemi erőszak áldozatának viselkedésmintáját (nem használhatom a râpée szót, hiszen az arra az ízletes râpée morvandellere emlékeztet, amit a quiche-be tesznek.) (Van ug yanilyen néven eg y burnótfajta is, ug ye?), íg y semmilyen előzetes elképzelésem nem volt arról, hog yan reag ál eg y ilyen áldozat, de valamiért nem voltam elég edett az előadással; nem sikerült felfüg g esztenie a hitetlenkedésem. Ám nem volt veszteg etni való idő. Alig ha kell mondanom, hog y nem állt szándékomban követni Georg e-ot és az erőszaktevőt az ablakon át; kissé potrohos vag yok, és eg y új, drág a moheröltönyt viseltem, de éreztem, hog y tennem kéne valamit, és azt is, hog y enyhén szólva de trop{75} vag yok abban a hálószobában. – Jól van, jól van – mondtam, meg vereg etve azt, amit a vállának véltem a lepedő alatt, de amiről zavaromra kiderült, hog y az, amit a pornog ráf szerzők „reszkető halomnak” neveznek, és a nő újrakezdte a sivítást. – Oppá, bocsánat – motyog tam menekülőre fog va, miután g ondosan felépített reputációm íg y összetört. Lementem a lépcsőn és ki a hátsó ajtón, de nem láttam mást, mint drág a cserjék kétértelmű körvonalait, nem éreztem mást, mint az akármilyen növények mámorító éji illatát, és nem hallottam mást, mint továbbra is üres hasam korg ását. Georg e bárhol lehetett, az erőszaktevő meg nála is messzebb, ha maradt még benne erő a vállalkozás után.

„Chemise de femme, Armure ad hoc Pour la g aie prise Et la belle choque.”{76} Ezek a Verlaine-sorok futottak át a fejemen. Sonia hálóing e, az a rövid fajta, a teng erszinthez ig azított, a padlón hevert, tudják, erős és ig ényes erőszaktevőre utalva. Nem akadt semmilyen tennivaló a kertben; akár hiszik, akár nem, a puszta kézi verekedés az eg yik kedvenc szabadtéri sportom, de szeretem, ha van eg y kis előnyöm – és az őrült erőszaktevőket rejtő árnyas bozót nem felel meg az előnyös pozícióra vonatkozó nézeteimnek. Hosszú életemet és jó eg észség emet a g yávaság omnak tulajdonítom. Bementem, és felemeltem a telefont. Aztán visszatettem. Sonia talán nem akar orvost; valószínűleg eg y bidé és eg y kodein tabletta is kieg yenlíti a számlát, ha szabad íg y mondanom. Georg e talán nem akarja értesíteni a rendőrség et vag y bármely harmadik felet a neje titkos kertjébe történt behatolásról. Íg y aztán készítettem eg y erős italt g inből, narancsléből és tonikból, amiről tudtam, hog y Sonia szereti; felvittem a hálószobába, és eg y „jól van, kislány, ezt ig ya meg ” kíséretében átnyújtottam. Aztán lementem, és g yártottam eg y hasonlót mag amnak, csak azt whiskyből és szódából. Majd még eg yet, ami az előzőnél is jobban ízlett, és meg hozta a villámcsapásszerű felismerést, hog y át kell ballag nom az udvaron, és meg kell keresnem Samet. – Sam – mondtam, amikor ajtót nyitott –, g ond van odaát. – Csak g ond? – kérdezte. – Úg y hang zott, mintha dug attyús g őzg épek versenyeznének. Majdnem átmentem, de úg y g ondoltam, arcpirító lenne beavatkozni eg y mag ántermészetű vitába. Vázoltam neki a helyzetet, ő pedig Violet keresésére indult a ház másik vég ében. Az asszony arca vörös és könnyáztatta volt, mire én kérdőn felvontam a szemöldököm. – Semmi komoly – mondta –, csak a rákok. – Rákok? – kiáltottam őszinte meg rendüléssel. – Drág ám, csak nem meg fog ta őket? – Nem én. A vízvezeték-szerelő. – Azért sír, mert a vízvezeték-szerelő rákot fog ott? Sam rendes körülmények között nem reag ált volna, hag yja, hog y Violet kig abalyodjon a g ondolatmenetéből, de szorított az idő. – A vízvezeték-szerelő – mag yarázta – szenvedélyes horg ász, mint itt mindenki. Ma kaptunk tőle két szép parti rákot, élve. Violet meg főzi őket, de amikor hallja, hog y nekiverődnek a lábasfedőnek, részvétet érez irántuk. Violet édesen, bambán mosolyg ott a könnyein át. Eg y perc múlva már a Les Cherche-fuites-ben voltunk, ahol állt a bál. Georg e nyakig sáros volt, némi lilaakáccal és kavicsnyomokkal kieg észülve. Dandártábornoki hang on csikorg ott a telefonba. Sonia Emma Hamilton Lucretia alakítását idézően hozta a meg erőszakolt nő

fig uráját, és hatalmas, illetlen felzokog ásokat csalt elő a torka mélyéről. Violet odafutott hozzá, és rutinszerűen ismételg ette a „jól van, na” frázist, de hiába, mert Sonia ettől csak mag asabb reg iszterbe váltott. Violet határozottan beterelte a fürdőszobába, hog y meg mossa az arcát, vag y amit ilyen stresszes alkalmakkor csinálnak eg ymással a nők. Georg e eg y karosszékbe rog yott és a skót whiskys pohárra meredt, amelyet a kezébe nyomtam. – Szemét disznó – hörög te. – Meg erőszakolta a feleség emet. Tönkretette a lilaakácomat. – Első dolg om lesz reg g el átküldeni az inasomat, hog y meg nézze – mondta Sam. – Mármint a lilaakácot. Nag yon szívós, g yorsan rendbe jön. Mármint a lilaakác – tette hozzá indokolatlanul, úg y tűnt, hog y nekem. Ang olos távozásra készültem; szeretem a drámát, de nem vag yok kertbarát. – Ne menjen el – mondta Georg e. – Ne menjen – mondta Sam is. Nem mentem, ig azából nem is akartam. Az járt az eszemben, vajon Georg e meg feledkezett-e a fél kacsáról és a fehér borról. Töltöttem mag amnak még eg y kis whiskyt. – Kinek telefonáltál, Georg e? – kérdezte Sam. – Az orvosnak. – Szerinted ez okos dolog ? Meg szég yeníteni Soniát? – Nem számít. A rohadék belső sérüléseket okozhatott neki, vag y valamilyen mocskos beteg ség et, de akár fel is csinálhatta… Isten tudja… – Fuldokló, g yűlölettel teli csendben halt el a hang ja. – Azt kell eldöntenem – folytatta –, hog y szóljak-e a rendőrség nek. Ezt tényleg meg kellett g ondolni. Még a fizetett rendőrség től sem várható el, ha vég re kiszáll Saint Helier-ből, hog y sokra meg y eg y-két lehetség es lábnyommal és eg y meg g yalázott nő összefüg g éstelen hablatyolásával. Míg a tiszteletbeli rendőrség , amelyet a helyi ving tenier képvisel, leg yen bár a közösség oszlopa, nem tehet sokkal többet, mint hog y ismert vag y lehetség es erőszaktevők után kutat az emlékezetében húsz családja köréből (kizárva azokat, akikkel rokonság ban áll, vag yis a többség et), majd jelent a centenier-nek. A centenier, ez a kitűnő és körültekintő férfi sem tehet sokkal többet, mint hog y kutat az emlékei között; hivatala és szakképesítése nag yjából meg felel az eg yházközség i tanács elnökének Ang liában, és sem a felszerelése, sem az emberei, sem a képesség ei nem eleg endők ahhoz, hog y közúti ellenőrzéseket vag y házkutatásokat fog anatosítson. És mit keresnének eg yáltalán? Valakit, aki zihál? A leg rosszabb, hog y eg y ilyen nyilvános hűhó örök életre meg bélyeg ezné Soniát, ő lenne „az a szeg ény nő, akit húsvétkor meg erőszakoltak”. – Mindent összevetve – mondta Sam –, én nem tenném. – Ig en – mondtam a rám jellemző kétértelműség g el. – Értem én – felelte Georg e –, és még eg yet is értek vele. De állampolg ári kötelesség is van a világ on. A személyes kellemetlenség nek nem volna szabad számítania. A törvény szerint, tudjátok. Az sokkal fontosabb nálunk. Még ha szamár is. Nélküle hol lennénk? – De ha tudjuk, hog y nem seg íthet? – kérdezte Sam.

– Hát ig en, ez itt a lényeg . – Georg e g ondolkozott eg y ideig , nem törődve a kezében lévő pohárral. – Ig en, tudom már – mondta vég ül. – Van királynői meg bízásom, és meg van még az állampolg ár letartóztatási jog a is, nem ig az? Holnap mag ánmeg beszélést folytatok a centeniervel, elmag yarázom neki a helyzetem. Aztán mi hárman posse comitatust{77} alkotunk, és levadásszuk a disznót. Ig en, ez lesz. Jó éjszakát, urak. Holnap délben jelenjenek meg itt. Hozzanak mag uknak szendvicseket. Sam elhűlve nézett rá: a természet nem erős fellépésre teremtette. Mag am is elhűlve bámultam rá: immár eg yértelmű volt, hog y ma este nem lesz kacsa. Ekkor meg jelent Violet, ismét könnyeket hullatva. – Hát ez tényleg rettenetes – mondta –, az a szeg ény lány! Nag yon furcsa dolg okat művelt vele az a csirkefog ó, halálra van rémülve. Mániákus lehetett, álarcot viselt és fura szag ú ruhákat, és ig en… eg y kard volt a hasára festve. Georg e morg ott és szitkozódott eg y keveset, Samnek felszaladt a szemöldöke, én meg vadul törtem a fejem. – Szemét g azember – mondta Georg e. – Milyen különös – mondta Sam. – Milyen álarcot? – kérdeztem én. A többiek rám néztek, enyhe rosszallással a szemükben, mintha az mondtam volna a g yerekek előtt, hog y „körzeti ápolónő”. – Úg y hiszi, hog y eg y olyan bűvészbolti g umiálarcot. Mint a Drakula vag y a Szörny a Pánik New Yorkbanból. – Vag y úg y – mondtam. – A Szörny. – Aha! – mondta Sam. – Azt hiszem, értem. De ez a kardtörténet új, nem ig az? – De, bár szerintem beleillik. – Hog yan? – Még nem tudom biztosan, majd később elmondom. – Volna szíves valaki tájékoztatni – vicsorog ta Georg e –, mi a f… – Elhallg atott, erőt vett mag án. – Elnézést – folytatta –, csak nem ig azán tudom követni az urakat. – A Jersey-i Szörny – mag yarázta Sam. – Tudod, az az ürg e, aki több mint eg y évtizeden át tartotta retteg ésben a szig etet; belopózott a g yerekek szobájába, elvitte őket az ablakon át. Furcsamód nem mindig csúnya dolg okat művelt velük a réten, aztán visszavitte őket az ág yikójukba. A rendőrség szerint több mint száz ilyen támadás lehetett, de persze nem mindet jelentették, olyan okokból, amelyeket nyilván meg értesz. Gumiálarcot viselt, sok áldozat szerint fura szag a volt és bizarr öltözéke, szög ekkel kiverve. Közvetlenül azelőtt, hog y ideköltöztél, elkaptak eg y Paisnel nevű fickót, aki most a harminc éves büntetését tölti, jog osan vag y jog talanul. – Ő nem lehetett – szóltam közbe –, az elítéltek őrülten érzelmesek, és szörnyű dolg okat művelnek azokkal, akik g yerekeket bántottak. Utána alt hang juk lesz, ha értik, mire g ondolok. – Ig en. Alig hanem íg y van. Nincsenek tapasztalataim ezen a téren. De elhiszem, hog y tudja,

mit beszél. Ez olcsóbb viccelődés volt annál, mint amit Samtől meg szoktam; meg is jeg yeztem mag amban, hog y ezért még meg fizet. Nem vag yok bosszúálló típus, de nem eng edhetem meg a barátaimnak, hog y olcsó tréfákat űzzenek a rovásomra, nem ig az? Az életminőség ről van szó. – Az volt az érdekes – folytatta Sam, míg én nyeltem az epét –, hog y Paisnel vég ig azt mondog atta, „mindez része valaminek”, de azt nem árulta el, hog y minek, és amikor letartóztatták, azt mondta, hog y találkozni készült „bizonyos emberekkel”, de nem nevezte meg őket. – Ez nyilvánvaló – mondta Georg e. – Az eg yik olyan varázsló vag y boszorkánymester lehetett a g azember. Most már emlékszem. A vízvezeték-szerelő mindent elmesélt, amikor eg yszer részeg en átjött karácsony után. Úg y tűnik, nem is az a Paisnel fig ura tette, minden helybeli tudja, hog y ki volt az, beleértve a tiszteletbeli rendőrök leg többjét… vag y úg y mondta, hog y Paisnelnek is volt hozzá valami köze? – „Ismét e dalt! – mormolta Sam –, Oly búsan hull alá…”{78} – Milyen ig az. És ennek a Paisnelnek volt eg y titkos szobája, ug yebár, eg y ag yag békával vag y varang g yal, és állítólag az is „része” volt a dolog nak. És volt eg y pápista virág vasárnapi kereszt a kocsijában, amikor elkapták, és azt beszélik, hog y sikított, amikor arra kérték, hog y érintse meg . – Marhaság – vág tam rá. – Nem feltétlenül. Én már túl sok fura dolg ot láttam ahhoz, hog y kinevessem a… fura dolg okat. – Indiában, g ondolom. – Ig en – válaszolta Georg e kurtán. – Ott és másutt is. De nem tartom fel tovább az urakat. Köszönöm a seg ítség et. Gyötört az éhség , miközben hazafelé hajtottam. A hűtőben nem volt semmi kívánatos, eg y fél hideg kacsa vég képp nem, de véletlenül tudtam, hol rejteg eti Jock a „járandóság át”. Gonoszul felfaltam eg y eg ész doboz kaviárt (ig azi Grosrybriest volt; Jock nem lop mást, csak ami a leg jobb, meg veti a Belug át és az Ocietrovát) forró pirítóssal, és borzalmas rumlit hag ytam mag am után a konyhában. Szándékosan. Odafent Johanna alvást tettetett, és én hálásan osontam az ág yba, mint tolvaj az éjszakába. – Meg vag y! – kiáltott fel diadalmasan. – Vig yázz, az ég szerelmére, a vég én még alt hang om lesz. – Hol voltál, te csúf kis g azember? Elmeséltem neki az eg ész sztorit, és ő lenyűg özve hallg atta. – Játsszunk meg erőszakolósat – mondta, amikor befejeztem. – Nem mászok be a rohadt ablakon. – Ezt a részét eleng edem. – De nincs g umiálarcom. – Rög tönözz! – Nahát-nahát.

– Én úg y teszek, mintha aludnék, te meg belopakszol a szobába, rám veted mag ad, és kiéled rajtam az aljas vág yaid, én meg csak sikítok és sikítok, de nag yon halkan, hog y ne ébresszük fel a kedves háziurat. – Meg íg éred, hog y nem karmolsz? – Csak finoman. Jóval később leosontam a konyhába, hog y csináljak mag amnak eg y lekváros kenyeret. Ott találtam Jockot, babfőzeléket evett rosszkedvűen. Eg y olyan inas minden jelét mutatta, aki súlyosan veszített dominóban. Nem szóltunk eg ymáshoz. Én, a mag am részéről, g ondolkodtam.

3. Ki szólt, ki árulta el neked, mi lehetek? A vadon mondta el neked? A teng er? A történetet éjjeli árny súg ta füledbe, vag y a szél tanácskozott veled? Hertha

Johannával nem alszunk közös hálószobában, még kevésbé eg y ág yban. Eg y ág yban aludni az ellenkező nemhez tartozóval barbár, unhig iénikus és unesztétikus, és a villanytakarónak eme áldott korszakában teljesség g el szükség telen. Az eg yüttalvás azt is jelenti, hog y az eg yik fél álmatlanság át a partnere is meg szenvedi, és ami a leg rosszabb, reg g elente bujálkodáshoz vezet – ami árt a szívnek, és túl sokat eszik tőle az ember reg g elire. Ha olyan nőre találok, akivel eg yütt akarom tölteni az eg ész éjszakát – az alvást is beleértve – ug yanabban az ág yban, tudni fog om, hog y szerelmes vag yok – vag y szenilis. Abban az esetben nyilván mindkettő. Íg y aztán Jock az öltözőszobámban ébresztett a húsvét utáni kedden. „Jó reg g elt”-je nem volt undokabb a szokásosnál; élt bennem a remény, hog y talán kieg yezik döntetlenben. Mindazonáltal csak óvatosan kóstoltam bele a teámba, mert Jock arzenáljának leg élesebb feg yvere az olyan vízzel készített tea, amely nem forrt fel eg észen. Félelmetes meg torlás, elvég re Jock az erőszak embere, azért alkalmazom. A tea jó volt. Jock az Assam Flowery BOP fajtát választotta, és a leg jobbat hozta ki belőle. Rámosolyog tam erre a rendes fickóra. – Jock, ma eg y feg yveres különítmény tag ja leszek. Készíts ki, kérlek, eg y Levis öltönyt, eg y tízg allonos kalapot, mag as sarkú csizmát, eg y Winchester puskát és eg y erős, kitartó lovat. – Eg yik sincs a háznál, Mr. Charlie. – Akkor leg yen bricsesz, strapabíró bakancs és eg y nag y bot. – Rendben. Én is meg yek? – Ebben a szakaszban még nem, de maradj a telefon közelében, és várd a hívásom. – Rendben. Persze azt tudja, hog y nem fog ják elkapni, ug ye? Eltátottam a számat. – Kit nem kapunk el? – Hát a pacákot, aki meg prücskölte Mrs. Breakspeart. Ostoba alak, elég lett volna kérnie, nem ig az?

– Vig yázz a szádra. Mr. Breakspear a barátom. – Elnézést, Mr. Charlie. De mindenki… – Fog d be. Különben is, honnan tudod… hol hallottál az… incidensről? – Az újság kihordó lánytól. – De a lapok Grouville-ből jönnek, és már nyolc előtt itt vannak. Hog yan terjedhetett el olyan messzire eg y este alatt? – Jersey – válaszolta rejtelmesen. – Ig en, hát persze. De mit értesz azon, hog y úg ysem kapjuk el? – Használja a józan eszét, Mr. Charlie. Hog y mást ne mondjak, hol fog ják keresni? – Bevallom, ezt a kérdést még nem tettem fel mag amnak. És mi lenne a „más”? – Azt beszélik, hog y nem kapják el. A jersey-i népek. Tudják. – Hm, ig en, ez a másik. – Ja. Délben, tövisálló, vastag ír tweedbe öltözve és sétabottal a kézben becaplattam nag y bakancsomban a Les Cherche-fuites szalonjába. Georg e flanelöltönyt és fehér ing et viselt, Sam Bermuda sortot és selyem Palm Beach ing et. Csodálkozva néztek rám. – Ez most csak konferencia – mag yarázta Georg e g yöng éden. – Ó, értem. – Sok hajtót hozott? – kérdezte Sam. – Nem. – De leg alább eg y puskatöltőt? Villámg yors volt a riposztom. – Ez idő tájt általában eg y pohár üveg es sört iszom – mondtam, és kimentem érte a konyhába. Visszatérve a szalonba nag y darab, rosszul összerakott embert láttam kuporog ni az eg yik szék szélén. A feje több számmal volt kisebb nag y testénél, de a keze passzolt: akkora volt, mint eg y lapát. Kiderült, hog y ő a centenier, eg y bizonyos Hyacinthe le Mig none, és a leg nag yobb óvatosság g al fog ott kezet, mint eg y olyan ember, aki fél, hog y összetöri a dolg okat. A hang ja melankolikus, hosszan elnyújtott morajlás, amelyet a költő Matthew Arnold úg y szeretett. Épp csak elkezdődött a konferencia, a kölcsönös udvariaskodásoknál tartottak. A centenier rátért az üg yre. – Nos, Mr. Breakspeare – mennydörög te –, még nem találtam semmit, amit nyomnak lehet nevezni. Mindössze két szexuális bűnelkövetőről tudunk az eg yházközség ben, aki meg érdemli ezt a minősítést, és eg yik sem g yanúsítható. Az eg yik tényleg beteg elme, de a rá jellemző modus operandi eg észen más, mint amit a neje leírt. Főként kislányok biciklinyerg ei érdeklik, amit mi ártalmatlan hobbinak tekintünk eg y idős ember részéről, de azért rajta tartjuk a szemünket, he? Eg yszer valóban becsalt eg y leánykát eg y nárciszmezőbe, de amint elkezdett helytelenkedni, a kislány a szemébe nyomta az ujját, elszaladt és szólt az apjának, aki történetesen a ving tenier volt, és csúnyán elbánt az öreg g el. Nem hinném, hog y még eg yszer próbálkozna, he?

E rabul ejtő történetet hallva sajnáltam, hog y nem vag yok reg ényíró. – A másik meg csak eg y tizenöt éves kölyök. Szokatlanul nag y szerszámmal meg áldva, és időnként nem állja meg , hog y meg ne mutassa tiszteletreméltó hölg yeknek, he? Még soha eg yik sem tett panaszt, de a fiú mindig eljön hozzám, hog y meséljen róla, és meg akarja lóbálni előttem. Azt mondja, szeretné meg értetni velem! – És mag a meg nézi? – kérdeztem ártatlan képpel. – Jesszusom, dehog y! Azt mondom neki, hog y mutassa meg a Sebészi Kollég iumnak, és jól fenékbe rúg om, he? Különben meg láttam már jobbat is – tette hozzá árulkodó szerénység g el. – Az eg yetlen lehetőség – folytatta –, ó, köszönöm, de tényleg nem kéne, a feleség em patáliát csinál, ha meg érzi rajtam; az eg yetlen lehetőség eg y bizonyos személy vag y ismeretlen személyek, aki tavasszal és a kora nyári hónapokban folyton lelopja a hölg yek bug yiját a szárítókötélről. De ez nem hang zik úg y, mint eg y mindenre elszánt alak, aki ablakokon mászik be, és erős fiatal hölg yekre támad, he? Inkább úg y hang zik, mint aki meg rög zöttje annak, amit mag ányos bűnnek nevezünk, he? Ráadásul mindig olyan rég imódi, nag y bundabug yikat lop, nem azokat a habkönnyű kis holmikat, amilyeneket a neje viselhet. Elg ondolkodó hallg atásba merült, félig behunyt szemmel. – Folytassa, ember – mordult rá Georg e. – Íg y arra jutottunk, hog y nem a mi eg yházközség ünkből való, de akkor honnan, he? A Trinity van leg közelebb, ők viszont még olyan embereket sem tudnak felmutatni, mint mi – mondta meg bocsátható büszkeség g el. – Van náluk is, mint mindenütt, két-három homokos és pár kis lotyó, olyanok, mint a Piszkos Gertie meg az Olcsó Alice, de ők csak Saint Helier-ben működnek, ahol a pénz van, he? Ó, és van még eg y telefonbetyár, aki felhívja a hölg yeket, és felsorolja, miket tenne velük, de mindenki tudja, ki az, eg y közkedvelt fickó, aki nem árt senkinek, és retteg a feleség étől. Ennyi. – És mi van Saint John eg yházközség g el? – kérdezte Georg e kifejezéstelen hang on. – Nem ig azán tudom. Sok hitvány alak van, de ilyenről nem hallottam. Persze ott az öreg La Pouquelaye, de ő csak szimplán visszataszító. Borjakkal csinálja. Szótlanul ültünk; elkábultam a felismeréstől, hog yan él a többi ember. Úg y éreztem, elment mellettem az élet. – Beszélt a fizetett rendőrség g el? – kérdezte Georg e. – Természetesen, uram. Azt mondták, mindig örömmel hallanak kishazánk dolg airól, de nem látják, hog yan seg íthetnének. Hacsak nem kapnak tőlem és a ving tenier-imtől valamit, amin dolg ozhatnak. – Például? – Először is lábnyomokat. Bármilyen jó lábnyomért idejönnek mintát venni. – Attól tartok, ez nem fog menni. Már meg néztem. Mondhatni, nehézkesen landoltam, és tönkretettem a nyomokat az ablak alatt. Onnantól pedig a kavicson mehetett tovább. Nem maradt nyom. – Biztos benne, uram? – Részt vettem a Felderítő Hadtest 1942-es meg szervezésében.

– Ah. Én akkoriban a Jersey Ellenállás szervezésében vettem részt. Éles, katonai pillantásokat vetettek eg ymásra, ahog y erős emberek néznek össze R. Kipling műveiben. – Ujjlenyomatot és más nyomravezetőket is említettek. – Sajnos ez sem fog menni. A feleség em szobalánya alaposan kitakarította a szobát, mire felmentünk. Túlbuzg ó nőszemély. Általában eg y hamutartót sem képes kiüríteni. – Ez sajnálatos, he? – Nag yon. De nem hinném, hog y komolyabb ujjlenyomatbank lenne a szig eten. – Korszerű értelemben nincs is. Szóba jöhetnek még a spermafoltok. Úg y tűnik, ezek ma már ug yanúg y osztályozhatóak, mint a vér. – Nem – mondta Georg e. – Tehát ha meg eng edné, hog y meg nézzem a hölg y ág yneműjét vag y ruházatát… – Azt mondtam, nem. – Talán az orvos vett mintát. – Eg yértelműen és rohadtul NEM! – bömbölte Georg e, eg észen meg ijesztve bennünket. – Ig en, persze, uram. Ez elég kényes… Georg e felállt. A centenier is felállt. – Ug ye nem marad itt ebédre? – kérdezte Georg e XIX. századi hang on. – Nem. Nos, akkor meg kell köszönnöm a seg ítség ét. Nag yon kedves volt mag ától. Nincs kalapja? Nincs. Szép napunk van, ig az? Viszontlátásra. Nag yon halkan csukta be utána a bejárati ajtót. Miután visszatért a szobába, ránk nézett, meg tiltva, hog y vig yorog junk. Vég ül ő vig yorodott el. – A kifejezés, amit keres – mondtam óvatosan –, a „bassza meg eg y talicska majom”. – Bassza meg eg y talicska majom – mondta. – Jófajta lovasság i kifejezés. Vég tére a lovasság nak is meg van a szerepe a modern életben. Sam mintha nehéz álomból ébredt volna. – Meg tudnék enni eg y talicska majmot – mondta. – Volt eg y fél hideg kacsa a hűtőben – mondta Georg e menteg etőzve –, de attól tartok, meg ettem teg nap este, miután az urak eltávoztak. Sonia nincs abban az állapotban, hog y főzzön, a lány pedig nem tudja meg különböztetni a kuktát a tűzhelytől. Menjünk el a Bonne Nuit-öbölbe, és eg yünk homárt. – De beeng edik Charlie-t? – kérdezte Sam nyájasan. – Úg y értem, eg y kissé farouche{79} a kinézete… Elg ondolkozva bámultam rá. Mindig is éles volt a nyelve, de az utóbbi időben mintha savval g arg arizált volna. – Hazameg yek átöltözni – mondtam kimérten. – Leg yenek szívesek rendelni nekem. Eg y közepes méretű nőstény homárt kérek, felvág va, jó sok vajjal készítve, három burg onyakrokettet és két salátaszívet. A salátára mag am teszek dresszing et. – Bor? – kérdezte Sam.

– Köszönöm, milyen fig yelmes. Elfog adom, amit javasol, mag a híres arról, hog y nag yon érti ezeket a dolg okat. Az ebédnél eg yetértettünk abban, hog y nag yon keveset tehetünk, amíg nincs több információnk. Georg e százfontos hadipénztárt nyitott; tíz ötfontos a kertész és más meg veszteg ethető ürg ék lefizetésére, akik a földre tehetik a fülüket, és öt tízfontos azok meg jutalmazására, akik konkrét értesüléseket hoznak. Ennél nag yobb jutalom, mutatott rá bölcsen, inkább a képzeletet mozg atná meg , mint a tények beg yűjtését. Háromkor váltunk el; én a mag am részéről a kísérleti eupepszia{80} állapotában, amelyet csakis a roston sült homár és eg y palack Gewurtztraminer elfog yasztása eredményezhet, azzal fokozva, hog y a bort Sam fizette. Saint Helier-be hajtottam, a Société Jersiaise múzeumának könyvtárába. Azt mondták, hog y ez bizalmas, de én elmormoltam eg y tanult rektor nevét, és azonnal vörös szőnyeg terült a lábam alá. A keresett anyag szórványos volt és nehezen meg található, mivel kifejezetten nem kértem a könyvtáros seg ítség ét, és amikor rábukkantam, kiderült, hog y nag yrészt Jersey-i dialektusban, illetve antik normann-francia nyelven íródott. Eg y példamondat jó képet fog adni önöknek e nyelv borzalmairól: „S’lou iou que l’vent est quand l’soleit s’couoche la séthée d’la Saint Miché, ché s’la qu’nous etha l’vent pour l’hivé.” Ez azt akarja jelenteni, hog y Szent Mihály napján alkonyatkor a szélirány meg mutatja, milyen szélirány lesz uralkodó a következő télen – roppant hihető, mondhatom. Kitántorog tam a kora esti napfényre, a turisták rettentő hadai közé, a fejem zsong ott a homályos információktól. Az világ os volt, hog y ez a fajta tudomány nem Mortdecainak való, hanem szakértőért kiált. Azért meg tudtam pár dolg ot Paisnelről, amit a rendőrség nem tudott. Például azt, hog y ő és a porcelánvarang ya tényleg „valaminek a része” volt; valaminek, amiről azt hitték, háromszáz éve kihalt; valaminek, ami majdnem olyan undok, mint az emberek, akik eltaposták – vag y leg alábbis úg y vélték. Johanna nem volt otthon, amikor hazaértem; bridzsezni ment, ami a leg kevésbé kimerítő vétke. Ha szerencsém van, nag yon későn jön haza, és túl fáradt lesz a csintalankodáshoz. Írtam a Hatchard könyvesboltnak, hog y küldjék el a Malleus maleficarum eg y példányát, a középkori borzalmak e nag yszerű g yűjteményét, és könyörög ve kértem őket, többször aláhúzva, hog y ang olul leg yen. Jockkal vacsoráltam a konyhában, újra baráti viszonyban, sertésbordát zöldborsóval és tört krumplival, meg tetézve eg y croque monsieur-vel, éjszakai éhezés esetére. Aztán, Mr. Teacher’s leg jobb üveg ével seg ítve elő az emésztést, meg néztük Bog artot és Berg mant a Casablancában, a filmtörténet e hibátlan g yöng yszemében. Szem nem maradt szárazon a házban. Ha nem lenne televízió, fel kellene találni. Disznómód szunyókáltam, amikor Johanna rag yog va bemászott az ág yba, annak a nőnek a rag yog ásával, aki az imént nyert több mint nyolcvan fontot eg y közeli barátjától. Leg alább ennyit költ el havonta a reg g eli pezsg őjére, de íg y is nag y volt az ő öröme, amit nekem is meg próbált átadni a mag a sajátos módján.

– Ne, kérlek – tiltakoztam –, nag yon késő van, és asztali túltöltekezésben szenvedek. – Akkor leg alább azt mondd el, mi történt ma – big g yesztette a száját. – Elkaptátok az ember formájú sátánt? – Nem kerestük. Úg y döntöttünk, eg yelőre a földre kell tennünk a fülünket és reménykedni a pletykákban. De találkoztunk eg y kedves centenier-vel, aki mindent elmesélt a helyi szexőrültekről. Johanna elkerekedett szemmel hallg atta vég ig mindazt, amire vissza tudtam emlékezni a környék szatírjairól. – És Saint Johnban – zártam elbeszélésemet – van eg y köztiszteletben álló férfi, aki borjakkal csinálja, hát ehhez mit szólsz? Nég ykézlábra állt, és kokettálva meg emelte csodás hátsóját. – Múú? – kérdezte reménykedve. – Ó, hát persze.

4. Szavai zsarátnokok, miket ajka vajúdva szül; szívében a vág y vakon lobog ; a haláltudat szemében ül; vet, s nem övé az aratás; sző, s g únydarócba öltözik; élte virrasztás, látomás álomtól álomig . Atalanta{81}

– Jock – mondtam Jocknak, miközben az áldásos második csészét kortyolg attam a valódi Earl Grey’s Blend teából a húsvét utáni szerda reg g elén. (Van olyan, hog y húsvétszerda? Számomra az eg yetlen vonzerővel bíró mozg ó ünnep az ürüpecsenyés kocsi a Simpson’sban.) – Jock – mondtam –, bár durva, bárdolatlan fickó vag y, észleltem benned bizonyos vonásokat, amelyeket értékelek. Most nem az istenadta tehetség edre utalnék a teás kannával és a serpenyővel, hanem eg y másik, ritka képesség edre. Kissé elfordította a fejét, hog y semmire sem kötelező pillantást vethessen rám az üveg szemével. – Ezúttal arra a veleszületett adottság ra utalok, amellyel beszélg etésbe, örök barátság ba és verekedésbe bonyolódsz emberekkel a kocsmában. – Huh. Elég rossz helyzetbe keveredtem, amikor leg utóbb meg veretett velem valakit, nem ig az? – Ig az, de csak azért, mert te meg is ölted az illetőt, ug ye, és hányszor mondtam, hog y ezt ne tedd, tudod jól, hog y árt az emésztésemnek, és olyankor füllentenem kell a rendőröknek, hog y velem voltál eg ész este, Molière-t néztünk a televízióban, ők meg nem hiszik eg y szavamat sem, ig az? Jock a leg zamatosabb mosolyát villantotta rám, azt, amitől még én is meg ijedek; azt, amihez kimutatja eg yetlen, hosszú, sárg a szemfog át májszínű alsóajka felett. – Akárhog y volt is – folytattam –, most jó hasznát vehetnénk ennek a te adományodnak vag y trükködnek. Itt van tíz font, a leg finomabb, amit csak Jersey főhivatalnoka nyomtatni tud. Költsd el sörre, ciderre, rumra vag y bármire, amit az illető visszataszító szig etlakó szeret. Ne fizess italt akárkinek, csakis jersey-i bennszülöttnek. Ők azok, akik tudni fog ják. – Mit, Mr. Charlie?

– Hog y ki hol járt húsvét hétfőn. Ki az az ürg e, aki felmászik a veszélyes lilaakácon, hog y kiélje törvénytelen vág yait; ki az, aki még mindig űzi azokat az ősrég i, utálatos praktikákat, és… tudod, esetleg azt is, hog y ki tart porcelánvarang yot a… hmm, a kandallópárkányán. Jock g ondolkozott eg y-két percig , vag y leg alábbis ráncolta a homlokát és harapdálta az ajkát, amit szerinte mások tesznek, amikor g ondolkoznak. – Nem kérdezhetek ilyesmiket ezektől az emberektől. Úg y zárnák össze a szájukat, mint azok a rohadt kag ylók. – Ne kérdezd őket. Mesélj nekik. Meséld el, mit g ondolsz te az eg észről. Beszélj összevissza, miközben töltesz nekik. Aztán fig yelj, és meg látod, ki mosolyog . Fülelj, és meg hallod, ki nevez idiótának. Ne üsd meg őket; játszd a hülyét, hag yd, hog y cibálják a bajuszodat. Valaki majdcsak besétál a csapdába. – Úg y érti, hog y játsszak, mint Les Kellet? – Pontosan. (Les Kellet nag yszerű pankrátor és minden hájjal meg kent bohóc; látszólag boldog révületben csetlik-botlik, de rendszerint akkor botlik el, amikor az ellenfele ráveti mag át, hog y meg adja a keg yelemdöfést. Értetlenül és sajnálkozva néz, amikor az ellenfél átbukik a kötélen, és fejre esik a ring en kívül. Néha még seg ít is neki visszamászni a ring be, leporolja, aztán bevisz neki eg y félelmetes ütést, és kiütéssel g yőz. Az is meg esik, hog y szórakozottan elkapja a bírót, és azzal üti a másik pasast. Nag yon bátor, erős és mulatság os.) Elláttam még Jockot eg y kis munícióval tudatlanság om mélység eiből, majd eg y intéssel elbocsátottam, mintha eg y kocsmaajtó felé böknék. Rövidesen hallottam, ahog y felbőg nag y motorkerékpárja, és vég ig pöfög az ösvényen. Azért használom a „pöfög ” ig ét, mert eg y rég i, jó, háború előtti, 1000 köbcentis Arielről van szó, nég y heng errel és Brooklands halfarok kipufog ókkal. Jock öröme és büszkeség e, amit én elég rémisztőnek találok. A pubok már kinyitottak és meg teltek, sőt Jersey-n mintha soha nem is lennének bezárva. (Rendszeres lég i járat van Heathrow-ról; fog laljanak helyet most, hog y aztán ne érje önöket csalódás.) Visszaaludtam, abban a biztos tudatban, hog y a parasztok leitatásának üg ye a leg jobb kezekben van. A visszaalvás pedig sokkal édesebb, mint az elalvás. Úg y tűnt, alig hunytam le a szemem, Johanna máris felébresztett – az „ébresztést” ezúttal veg yék szó szerint. Kinyitottam a fél szemem. – Hoztál teát? – kérdeztem. – Természetesen nem. Vicces vag y, Charlie. – Ez esetben NEM, és hadd emlékeztesselek Fred bácsira és Mabel nénire, aki elájult a reg g elizőasztalnál. – Charlie, nem reg g el van, eg y óra múlt. És te nem reg g elizel, mag ad is tudod. Repültem a zuhany alá, de túl lassú voltam, és Johanna utolért. Újrajátszottuk Custer tábornok csatáját Little Big hornnál. Később rájöttem, hog y még csak délelőtt fél tizenkettő van; szomorú, ha az embernek hazudik a saját feleség e, nem ig az? Ezután Johanna elhajtott velem Gorey-ba, a szig et keleti részén eg y meg lepetés ebédre a The

Mooring sban, ahol nag yon jól készítik a teng er g yümölcseit. Vég ig ag g odalmas pillantásokat vetett rám, mintha attól félne, hog y elájulok az asztalnál. Hazafelé menet, valamilyen obskúrus, amerikai okból meg állt, és vett nekem eg y nag y üveg multivitamin-tablettát. Jock még nem jött meg . Johannával kiültünk a napos pázsitra, és rajnai fröccsöt ittunk. Általában nem iszik délután, de elmag yaráztam neki, hog y ma Oscar Wilde születésnapja van, és ki tudja, akár lehetett is. Este elmentünk eg y vacsorapartira Alderney szig etén, amiről a leg találóbb leírás, hog y 1500 alkoholista kapaszkodik eg y sziklába. Finom vacsora volt, de ijesztő volt hazarepülni Sam kis Piperjén; éreztem, hog y a pilótánk ivott. Jock a konyhában volt, amikor meg érkeztünk. Eg yáltalán nem volt részeg a saját mércéje szerint, de árulkodó volt a merev arca és tartása, ami arra utalt, hog y a jersey-i cimborák nem eg yedül itták el a tíz fontot. Johanna, ahog y a Roedeanben mondtuk, kivonta mag át a játékból, és elment lefeküdni. – Szóval, mi újság , Jock? – Nem sok, Mr. Charlie, de bevetettem néhány horg ot, hog y úg y mondjam. Elpazaroltam eg y kis időt eg y fickóra, akiről kiderült, hog y Guernsey szig etéről való, de honnan tudhattam volna? – Úg y rémlik, ők másfajta pulóvert viselnek. – Mi vag yok én, eg y rohadt butikos? – Nem, Jock, folytasd. – Na, volt néhány jersey-i, aki érdekesnek tűnt, és lefog adom, hog y eg yik-másik meg nyílt volna eg y kicsit, ha nincsenek ott a haverjaik. Viszont elhívtam ide az eg yiket holnap estére dominózni; úg y tettem, mintha meg lovasítottam volna az eg yik skót whiskyjét. – Úg y tettél? – Ja. És felvettem eg y öreg szivart, hog y heti pár órában seg ítsen a kertben, remélem, nem baj. Rendes krampusznak tűnt, a Carrefour Selous-i kocsmában találkoztam vele. A kocsmáros szerint úg y ismeri Jersey-t, mint a tenyerét, és soha életében nem fürdött. – Remek fickó lehet, alig várom, hog y meg ismerjem. Mit eszel? – Szendvicset sózott marhából. – Sok mustárral? – Persze. – És vastag on szelt hag ymával, jól mondom? – Jól. – Úg y hallom, a kenyér friss és ropog ós. – Rendben, hadd eg yem meg ezt, utána csinálok eg yet mag ának is. – Kitaláltad a g ondolatomat! – ámuldoztam. – Mr. Charlie? – Ig en, Jock. – Mi az a crappo? – Fog almam sincs. Miért?

– Hát, az a g urnsey-i ürg e azt mondta, hog y ez valami haverkodás, és rávett, hog y szólítsak íg y eg y jersey-it, de az meg akart ütni. – Akart? Jock, te verekedtél? – Nem. Csak elkaptam az öklét, és kicsit meg szorítottam, amíg azt nem mondta, hog y félreértés volt az eg ész, és a kocsmáros szerint sem akartam őt bántani, de amikor meg kérdeztem, mit jelent az a szó, meg int undok lett, ezért annyiban hag ytam, és fizettem neki még eg y kört. Utána már nem volt g ond, már azon kívül, hog y azt hiszem, azt a g urnsey-i embert fenékbe rúg ták, amikor odakint elkapták. Fura, hog y nem tudja, mit jelent a crappo, mert hallottam, milyen szépen beszél franciául. – Crapaud! – kiáltottam. – Ig en, az az. Crappo. – Franciául van, és varang yot jelent. – Varang yot, he? – Ig en. És azt mondod, a jersey-i népeknek nem tetszett? – Utálják. Szerintük ördög i pimaszság . – Lehet, hog y ez az „ördög i” találóbb jelző, mint hinnéd. – He? – Nem érdekes. Hol van már az a szendvics? – Máris adom. Ja, és majdnem elfelejtettem. Amikor arról az erőszaktevő ürg éről akartam kérdezni, akinek kard van a hasára festve, az eg yik fickó meg bökte a másikat, és az öreg szivar, aki ide jön dolg ozni a kertbe, vihog ott is. Nem erőltettem, mert láttam, hog y úg yse mondanák meg . Bennfentes viccelődés lehetett. Vag y az is lehet, hog y valami mocskosat jelent. – Talán mindkettő. Mintha fallikus cimbalmok távoli zeng ését hallanám. – He? – Ig en. Ah, a szendvics. Milyen ízletes. Viszem is mag ammal az ág yba. Jó éjszakát, Jock. – Jó éjt, Mr. Charlie. Tudom, hog y be akartam menni Johannához jó éjszakát kívánni, mert tisztában vag yok vele, milyen sokat jelentenek ezek az apró fig yelmesség ek a g yeng ébb nemnek, de sajnos meg feledkeztem róla. Még a férfiak sem tökéletesek.

5. Ig en, erős, tudod, emberarcú titok, félik a vadállatok, madarak, látja vak éj, halál előtte verten áll, s ha teng erre sújt, szétválik a hab, tudjuk, ő a teremtőnk és urunk, csak azt nem, érdekli-e, hog y vag yunk. Victor Hugónak

Másnap nem történt semmi érdekes, kivéve hog y reg g el a májam és én sehog y sem tudtunk kijönni eg ymással. Ittam mag néziumsót, Alka-Seltzert és szódabikarbónát, ebben a sorrendben, míg szél- és vízjárta üreg g é nem változott a g yomrom, de nem seg ített. – Italra van szükség e, Mr. Charlie – mondta Jock karcos eg yüttérzéssel. – Tényleg úg y g ondolod, hog y az használna? – De még mennyire. Ittam eg y pohárral, csak hog y Jock kedvére teg yek, és tudják, mit? Tökéletesen ig aza volt. Érti a dolg át, na. Aznap nem volt semmi érdekes a lapokban sem, kivéve hog y valami arabok meg g yilkoltak valami zsidókat, valami zsidók meg torolták valami arabokon, valami indiaiak atombombát állítottak elő, hog y ledobják a pakisztániakra, valamint különféle írek csúnya módszerekkel g yilkolták eg ymást. Rá kéne bízni ezt Istenre, neki félelmetes az állóképesség e. Jehova Mohamed ellen, Brahma Allah ellen, katolikusok a protestánsok ellen: a vallás mindig jó műsort szolg áltat, nem ig az? Ha Isten nem lenne, a hivatásos katonáknak fel kellene őt találni, nem g ondolják? Jersey-n semmi érdekes háborús hír nem volt, kivéve hog y eg y idős hölg y krumplilopáson kapta a szomszédját; a krumplit még a férfi ültette véletlenség ből azon a földön, amelyet azóta a nőnek ítéltek, aki most az ősi Clameur de haróhoz{82} folyamodott, amely Rollóig , a szig et első normann uráig meg y vissza. A Clameur de haro fog anatosításához kell eg y vag y két tanú, míg az érintett térden állva íg y kiált: „Haro! Haro! Haro! À l’aide, mon prince! On me fait tort!” Amire az elkövetőnek abba kell hag ynia, amit csinál, és minden úg y marad, amíg mag asabb szinten el nem dől a kérdés. Ig en biztosnak kell lennie a dolg ában annak, aki a clameurhöz folyamodik; Jersey-n ezt komolyan veszik, és ha g yakorlati szinten ig aza van is az illetőnek, könnyen

pénzbírság g al sújthatják, ha bosszúból vag y semmiség ekre pazarolja a bíróság idejét – vag y ha a folyamodása nem felel meg a clameur feltételeinek. Semmi nem történt a chez Mortdecaiban sem, kivéve hog y meg jelent az új kertész. A neve valami Henri le Pieton Gastineau lehetett, de az eredeti hang zást elrontotta a fog sor teljes hiánya, és bár elővette a zsebéből, beletörölte a nadrág ja hátuljába, majd a szájába tette, az sem eredményezte a lelkek eg yesülését. Annyit tudtam kivenni, hog y „quat’ louis les sept heures”, amit úg y fordított le borotvaéles elmém, hog y 57 pennyt akar óránként – méltányos bér, amennyiben képes ellátni a feladatot. Mint kiderült, valóság os dinamó. „Villám”, a mi szelíd kerti csig ánk meg próbálta adni a főkertészt és basáskodni fölötte, de nem járt sikerrel; ekkor kijátszotta az utolsó aduját, és beadta a felmondását – amelyet mélység es csalódására elfog adtunk. Nem volt más újság , kivéve hog y május elseje van, ami kisiskolás koromban a „fenékcsípkedés napja” volt, de ma a Munka Ünnepeként ismerik, amikor potrohos, jól kereső szakszervezeti funkcionáriusok ráveszik a sovány, rosszul kereső szakszervezeti tag díjfizetőket, hog y a saját jól felfog ott érdekükben hurrázva masírozzanak vég ig az utcákon. Gyönyörű szövésű zászlókat hordoznak, amelyek mindeg yike hetekre biztosítja eg y éhező dokkmunkás feleség ének bing ópénzét. De elkalandoztam. Nem történt semmi velem sem, kivéve hog y eg y fura dolog történt velem a Pistol and Rifle klubban, ahová minden hónap első csütörtökjén ellátog atok. Úg y döntöttem, meg szellőztetem az én rég i, szép .455-ös Smith and Wesson 1902-es katonai és rendőrség i modellemet. Az ott tartózkodó férfiak most is ug rattak vele, mint mindig ; a többség nek elképesztő kisöbű feg yvere volt kézhez ig azított ag g yal és állítható irányzékkal, de azt tudják, hog y még ma is szétlövöm az ember nag yság ú, felug ró céltáblát standard olimpiai lőtávolból. A súlya 2 és ¾ font teljesen meg töltve, a csöve hat hüvelyk hosszú; a túltöltött, nikkelköpenyes katonai lövedéket használva átüti a tég lafalat, és fülsiketítő, jóleső dörrenést hallat. Mindenkinek, aki szervi, avag y org anikus kisebbrendűség i érzéssel küzd, be kéne szereznie eg y ilyet. (Mint például Bach?) Eg y derék rendőr őrmester most is elsütötte a szokásos tréfáját, miszerint ha tennék rá két kereket, bevennének a Királyi Tüzérség hez, aztán az a furcsaság történt, hog y meg kérdezte, mag am öntetem-e a g olyóimat. – Ig en, eg y rendes fickóval Londonban – feleltem. – Ólom? – kérdezte. Zavarba jöttem. – Persze hog y ólom, mi más lenne? – Semmi, csak úg y kérdeztem. Van itt eg y fickó a szig eten, aki bármiből tud önteni, ha valaha szükség e lenne rá. – Köszönöm – mondtam, még mindig zavartan. Hát ez volt az a furcsa dolog . Nem törtem rajta a fejem. Túlság osan lefog lalt az, ami mindig lefog lal május elsején: valamennyi ang ol hónap alapvető svindlije, különös tekintettel a májusra. Miért hag yjuk, hog y a költők, hovatovább a politikusok meg etessék velünk ezt a süket dumát a hónapokról? Például

a május boldog , napbarnított lányok képzetét kelti, akik a falusi réten táncolnak, és alkonyatkor meg térnek a leg közelebbi sövényhez, hog y boldog , napbarnított, férjezetlen anyákká váljanak; ezzel szemben az az ig azság , hog y a mai sápkóros és pörsenéses falusi lányok a közeli város diszkójában rázzák idomtalan csípőjüket, fog amzásg átló tablettát szednek, miközben odakint zuhog az eső, és körtebor habzik a pohárban. Aki a sövényhez merészkedik az ang ol májusban, még ha viharkabátban is, eg yszerre kockáztat tüdőg yulladást és növényvédőszer-mérg ezést. Talán az eg yetlen hónap, amelyikben még bízhat az ember, a január, amikor mindig olyan hideg van, ahog y íg érik, és néha még ma is hallani a korcsolyák peng ését a befag yott tavon, és ha szerencsénk van, eg y fuldokló korcsolyázó sikolyát is. Amikor azt mondom, hog y semmi sem történt aznap, az nem azt akarja jelenteni, hog y semmi sem történt aznap este. Mert akkor sok minden. Johanna szeretettel fig yelte, ahog y eg y nag y darab, ropog ós kenyérhéjjal kitunkolom a valaha evett leg finomabb coq-au-vins (coqs au vin?) szaftját, amikor meg szólalt a telefon. – Mondd nekik, hog y nem vag yok itthon – vicsorog tam –, vag y meg haltam, csődbe mentem, nem érdekel, de én nem veszem fel a telefont. Hívd fel a postát, hog y holnap reg g el szereljék le, jobban járunk nélküle. – Mag át keresik, Mr. Charlie – jelentette Jock a következő pillanatban. – Nem vag y képes… – kezdtem rá, de aztán meg láttam Jock arckifejezését. A számat törölg etve a telefonhoz mentem. Sam volt az. Eg y olyan Sam, akit még soha nem hallottam. – Jöjjön át, Charlie, g yorsan. Violetről van szó. – Úg y érti… – Ig en. Jöjjön át. Átmentem. Hog y pontos leg yek, azt mondtam Jocknak, hog y menjen a motorkerékpárján, vig ye mag ával az ivócimboráját (talán még örül is, hog y elszakadhat a dominóleckétől), míg én beszuszakoltam Johannát a Minibe. Tudtam, hog y őt alig ha veszélyeztetik erőszaktevők (ritkán van annyi állóképesség ük, hog y kétszer csapjanak le eg y este), de azt is tudtam, hog y a nehéz órákban minden nő szereti, ha van mellette valaki a g yeng ébb nemből. A La Gouluterie-ben Sam az udvaron várt, és a tőle hallott leg undokabb hang on parancsokat osztog atott Jocknak és dominópartnerének. Útnak indította őket, majd felém fordult. – Charlie, küldje fel Johannát Violethez; már úton van az orvos és a rendőrség . Jock őrjáratra ment a motorkerékpárján a Belle Étoile-öbölhöz, majd a Wuthering sen át vissza; a barátja a mezőn dolg ozik, le ne lője véletlenül. Most vig yen el Sionba, a hazajövetelt majd meg oldom. Azután szág uldjon el Saint John’s Churchbe, és lassan jöjjön vissza, lámpák nélkül. Van feg yvere? – Természetesen. – Akkor kapjon el minden nadrág ost; aki nem tud kielég ítően elszámolni mag ával, azt ültesse be a kocsiba. Minden büntetést állok az esetleg es téves letartóztatásért. Meg értette? Akkor induljon. – Georg e mit csinál? – Semmit. Nincsenek otthon.

Azzal kinyitott eg y feg yvertokot, és olyan brutalitással állította össze a g yönyörű Churchill XXV sörétes puskáját, hog y beleborzong tam. Elhajtottunk. Nem láttunk senkit. Sionban kitettem, g yorsan elmentem Saint John’sba, visszacsorog tam, időről időre meg állva körülnézni és hallg atózni. Csak részeg társaság ok veszekedtek bőszen a futballon. Eg y tenyeres-talpas stoppos nő Wig anből: ő sem látott senkit. Eg y rossz külsejű fickó, akiből kinéztem volna, hog y erőszaktevő, de eg y helyi lánnyal volt: a lány mocskos pillantása, amelyet rám vetett, arra utalt, hog y nag yon sietne már elveszíteni a lányság át, még ha ez a sövényt jelenti is, de miattam most halasztást szenved a dolog . A lovag ja azt állította, hog y tíz perccel ezelőtt eg y nag y motor hajtott el g yorsan a route Militaire felé, aztán meg állt. Pár perc múlva továbbindult északnak, sokkal lassabban. Ez csakis Jock lehetett: a fickó, g yanús külseje dacára, jó szemtanú volt. Türelmetlen áldozata meg ráng atta a ruhaujját: – Gyere már, Norman, ez nem a mi dolg unk – és íg y tovább, mire én azzal vontam mag amra a leg ény fig yelmét, hog y előhúztam a kis, dundi Banker’s Special revolveremet, és meg pörg ettem a forg ótárat, mintha ellenőrizném, hog y töltve van-e. Ez aztán elvarázsolta a fickót, mag a volt az életre kelt Vadnyug at. – Akkor mag a rendőr, vag y mi, he? Kéjesen vihog tam. – Nem, nem. Annál ez eg y kicsit fontosabb – mondtam, akár titkosszolg álatinak is vélhető hang on. – Látott vag y hallott valaki mást is? Esetleg g yalog ? – Nem. – Mit g ondol, észrevette volna? – Még szép. Nyitva kell tartanom a szemem a kisasszony apja miatt. – Ig en, persze. Milyen ig az. Köszönöm a seg ítség et. Már majdnem a kocsihoz értem, amikor cicceg ő hang ot adott, és visszaintett. Odamentem hozzá. – Fura, hog y kérdezi az úr. Van mög öttünk eg y ürg e a krumpliföldön, most mászott át a sövényen. Nem látom, de hallom. – Jaj, Norman, ez nem a mi dolg unk, stb. – Fog d be, buta liba. (Mennyit változott az udvarlás a mi időnk óta, nem ig az?) Odalopakodtunk Normannel a földre, lábujjheg yen osonva a krumplibokrok között. Amikor meg felelőnek tűnt a hely és az idő, kirúg tam alóla a lábát, Norman pedig rávetette mag át. Miután leterítettük, kiderült, hog y Jock dominótanítványa az, és erősen sérelmezte – öt font erejéig . Normant is meg jutalmaztam, mire ő lelkesen meg adta a nevét és a címét, arra az esetre, ha újabb hőstetteket kellene vég rehajtani. Abban a pillanatban értem a La Gouluterie-hez, amikor Georg e a Roverén meg hozta Samet, akit a route Militaire-en vett fel. Jock akkor robog ott be az Arielen, amikor beléptünk a házba. Senkinek sem volt jelentenivalója. Kivéve az orvosnak. Nem tetszett neki ez az eg ész; ő a kanyaróhoz meg a mumpszhoz volt szokva, és most lehullott róla a szakmai mag abiztosság álarca. A mondandója nag y részét kizárólag Sam fülének szánta, de azt mi is láttuk, hog y Samnek ráng atózik és elsötétül az arca,

miközben hallg atja. Az orvos tovább mormolta a szöveg ét, Sam a fog át csikorg atta. Georg e tartózkodóan a semmibe meredt, én babráltam valamivel. Ez, ahog y a mai g yerekek mondják, nem az én jelenetem volt. A helyzet feszültség ét mutatja, hog y Sam majdnem elfelejtette meg kínálni az orvost a rituális sherryvel, mielőtt kikísérte, hog y elhajtson a következő részvétlátog atásra. (Nyilván remek fickó volt, az Apothecaries’ Hall jelese, de részemről nehezen bízom meg az olyan orvosokban, akiknek nag y, unhig iénikus bajuszuk van. „Az, aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe”{83}, mondom mindig .) Johanna zaklatottan jött le az emeletről; Violet vég re meg adta mag át az orvos nag y dózisú nyug tatójának (el tudják hinni, hog y 15 milliliter paraldehidet nyomott bele?), de siralmas állapotban van. Az ezt követő meg beszélés során ez a történet bontakozott ki: A támadó a jelek szerint a kamra ablakán át jutott be a házba. Violet a hálószobájában volt, a sminkjét távolította el zuhanyozás előtt. Csak eg y olyan szolid pamutbug yi volt rajta, amilyet a Violethez hasonló lányok viselnek. Hirtelen eg y borzalmas alak tűnt fel a fésülködőasztal tükrében – csak eg y másodpercre, mert a következő pillanatban kialudt a lámpa. Sam a dolg ozószobájában volt, ahol minden falat, még az ajtót is könyvek borítanak, íg y g yakorlatilag hang szig etelt; de Johanna nem hiszi, hog y Violet sikoltott, valószínűbb, hog y meg bénította a retteg és. Az erőszaktevő, enyhén szólva, durva volt, és itt is meg ott is abúzálta Violetet. Marquis de Sade levelező tanfolyamra járhatna hozzá. Úg y tűnt, inkább a g yűlölet motiválja, mint a vág y. Violet összefüg g éstelenül hadart néhány percig Johannának, mielőtt elnémult, és ezek azok a részletek, amelyeket Johanna fel tudott idézni: – Borzalmasan bűzlött, mint eg y bakkecske. – Zsíros, undorító szag a volt. – Szörnyű álarcot viselt, g umiszag a volt. – Gyűlölt eng em. – Eg y kard volt a pocakjára festve. (Violet eg yüg yű világ ában még az őrült erőszaktevőknek is pocakjuk van, nem hasuk. Enid Blyton, Enid Blyton, milyen sokkal tartozunk mag ának!) – Tüskés volt a karja. (Eg ymásra néztünk Georg e-dzsal: ez eg yenesen a Jersey-i Szörny esetleírásából lépett elő.) – Vég ig állatias dolg okat mondott, valamilyen furcsa nyelven… nem, nem patois volt, de íg y is tudtam, hog y állatias dolg okat mond. – Csupa föld volt a keze, fájdalmat okozott. A leg ocsmányabb azonban, amitől Violetnek vég ül sikítania kellett, az volt, hog y miután a g onosztevő kimászott az ablakon, valami hideg et és nedveset érzett fent, a combjai között. És az a valami ráng atózott. – Eg y béka volt az, az ég szerelmére – mondta undorral Sam. – Tényleg eszelős az az ember. – Eg y béka? – kérdeztem. – Ahog y mondtam. – Sam, zöldessárg a volt, hosszú hátsó lábakkal?

– A fene vig ye el, Charlie, próbára teszi a türelmemet. Nem voltam olyan kedvemben, hog y a lábát nézeg essem. Csak felkaptam és eldobtam. – Hová? Sam félig felemelkedett, g yilkos tekintettel, aztán meg g ondolta mag át. – Azt hiszem, bedobtam a papírkosárba – mondta fojtott hang on, amit akkor használ az ember, amikor érzékeltetni akarja, hog y több kérdésre nem hajlandó válaszolni. – Johanna – mondtam –, volnál szíves meg keresni? Kiment. Meg találta. Nem zöldessárg a volt hosszú lábakkal, hanem barna, rücskös és zömök. – Ez eg y varang y – mondtam. – És? – Semmi. – Menjetek a fenébe! – Azt hiszem – mondtam g yöng éden –, minden jelenlévőnek jót tenne eg y ital. Sam robotként állt fel, és elkezdte kiosztani az italokat; én udvariasan seg édkeztem, attól félve, hog y frusztrált állapotában talán eltéveszti a skót whisky márkáját, ami tönkretette volna az estémet. Némán szürcsöltük az italainkat, tiszteletteljesen, akár a távoli rokonok, akik sonkát fog yasztanak a halotti toron. – Violet mondott még valamit – szólalt meg Johanna. Abbahag ytuk a szürcsölést. Johanna a leg több emberrel képes abbahag yatni a leg több tevékenység ét, ha úg y akarja, és még a hang ját sem kell felemelnie hozzá. Vajon miért van ez? – Ig en, meg van – folytatta. – Azt mondta, felismeri a férfi hang ját. – Mi? – kiáltottunk fel mindketten. – Ig en. – Johanna ártatlanul és céltalanul járatta körbe szép szemét a szobán, mindenen és mindenkin meg állapodva, kivéve Samet. – Hog y pontos leg yek, miközben riasztó dolg okat fecseg ett például az anyjáról, hirtelen azt mondta: „Akárhol felismerném azt a hang ot, akárhol; nem téveszteném el”, vag y valami ilyesmit. – Johanna szünetet tartott; túl hosszút. – De hát ki az, az ég szerelmére? – mordult fel vég ül Georg e. – Azt nem mondta. Talán csak úg y értette, hog y ha újra hallaná. Én hökkenten hallg attam; Georg e és Sam hallg atásában inkább viszolyg ás volt, de soha nem lehet tudni. Az hökkentett meg , hog y Johanna azon a meleg , ig az, őszinte hang on beszélt, amelyet csak akkor szokott használni, amikor hazudik. Ami persze nem túl g yakori; ilyen külsővel és ennyi pénzzel miért is fárasztaná vele mag át? Erősen az volt az érzésem, hog y számos bonyolult reakció van jelen a szobában, amelyet nem ig azán tudok követni, mert nem tudom, mit keressek. Eg yáltalán nem vag yok benne biztos, hog y Johanna tudta, de az világ os volt előttem, hog y kevésbé elveszett, mint én. Eg y idő után eg y vag y két mentális „hejhó”-val feladtam, és Sam skót whiskyjének szenteltem mag am. Jó vendég ként odafig yeltem arra, hog y Sam is eleg et veg yen mag ához az éltető folyadékból, amely a történtek ellenére is előseg íti az éjszakai nyug almat; majd ang olosan távoztunk.

Johanna lefeküdt; meg csókolt, de nem szeretettel. Jock ébren volt, „törzsőrmestert” főzött, azt a fajta teát, amelyet eg y januári hajnalon, őrség ből meg térve isznak: ez a leg olcsóbb indiai tea, cukorral és sűrített tejjel felfőzve. Nem olyan, mint az általunk ismert tea, de tényleg nag yon jó. Vág yakozva bámultam. – Nem akar mag a ebből inni, Mr. Charlie – mondta Jock –, hanem csicsikálni akar menni. Dühösen meredtem rá. – Hallg atóztál a kulcslyukon? – vontam kérdőre. – Dehog y. Nyilvánosság előtt is sokszor hallottam, hog y Madam ezt a kifejezést használja. – Huh. – Ja. Elfordultam. – Mr. Charlie. – Ig en? – Az a cimborám, akit dominózni tanítok… akit letepertek. – Ja. – Beszélt a varang yokról. Azt mondja, a szig etlakók tisztelik, ezért nem szeretik, ha íg y hívják őket. – Ezt szépen meg fog almaztad, Jock. – Ja. Úg y került szóba, hog y az öreg szivar, aki a kertben dolg ozik, élve elásott eg yet eg y lekváros üveg ben, hog y nag yra nőjenek a virág ok. – Hog y nag yra nőjenek a virág ok? Folytasd. – Azt mondja, itt mindenki ezt csinálja. A varang yoknak nem árt, majdnem mindig életben vannak, amikor ősszel kiássák őket. Fura, nem? Azt hinné az ember, hog y éheznek. – Vag y szomjaznak. – Ja. Szóval itt Jersey-n sokan, főleg az öreg ek, szentnek tartják a varang yokat, és nem szeretik, ha csúfot űznek belőlük. Belekortyoltam a teájába. – Tehetnél bele eg y kis rumot – javasoltam. – De nekem nincs rumom, nem ig az? – Csak nem felejtetted el, hog yan kell elcsórni az italos szekrény kulcsát? Sértett hallg atásba burkolózott. Amíg Jock újabb őrmestert főzött, én elmentem a rumért. Amikor letelepedtünk a tea és némi Welsh Rabbit mellé, amit Jock ütött össze, hog y jobban csússzon az ital, ismeretterjesztésbe kezdtem; olyan vétkem ez, amelyből nem tudok kig yóg yulni. – Jock, tudtad, hog y az emberek évszázadokon át azt hitték, a varang ynak drág akő van a koponyájában? – Tényleg ? – kérdezte. – Honnan vették? – Plinius vag y Arisztotelész vag y eg y hasonló pasas írta le eg y könyvben. Jock majszolt és hörbölt eg y ideig . – És senkinek nem jutott eszébe felvág ni eg yet, és meg nézni? – Tudtommal nem.

– Hülyék ezek a dig ók, nem ig az? – kérdezte némileg homályosan. Nem volt szívem ellentmondani neki. – Vadnyulakról is beszélt – folytatta Jock. – Állítólag nincsenek már nyulak a szig eten, de pár évvel ezelőtt láttak eg y beng a nag yot, és a parasztok szerint minden tejét kiszívta azoknak az itteni furcsa kis teheneknek. Csapdát állítottak neki, sokáig lőttek rá, de hiába, ezért valamelyik betett eg y ezüstg ombot a feg yverébe, fenékbe lőtte, és a nyúl sántítva meg lépett. Másnap annak az ijesztő banyának, aki itt lakik a közelben, be volt kötözve a lába. – Ez a világ eg yik leg rég ebbi meséje – mondtam neki, hiszen valóban íg y van. Aznap este túl fáradt voltam ahhoz, hog y lezuhanyozzam; nem vág ytam másra, csak csicsikálni. A fog amat persze meg mostam. És közben rájöttem, miért akart annyira az a kedves fickó a Pistol and Rifle Klubban rávezetni, hog y ki önt g olyót bármilyen anyag ból. Ő az ezüstre g ondolt.

6. A lány fürg e, fehér leg yen, édes, meleg barack, karcsú, mint kíg yószerelem, tüzes, pajzán s riadt a férfinak. Felise

Másnap délelőtt újabb meg beszélést tartottunk. Sonia, úg y tűnt, kissé már összeszedte mag át, de Violet esete súlyosabb volt: jóformán meg némult, és bár a szemével követte az embert, más testrészét nem mozdította. Sam belediktált eg y kanállal a híres Brand-féle borjúláb kocsonyából, de Violet másodszor a kanálba harapott. Ezután már eg yáltalán nem nyitotta ki a száját. Az orvos motyog ott valamit a pszichotikus reg resszióról, amellyel láthatóan mag a sem volt tisztában, és belenyomott még eg y nag y adag nyug tatót. – Nem mondta szó szerint, hog y „szedje tovább a tablettákat” – jeg yezte meg Sam –, de látszott, hog y ott van a nyelve heg yén. Ha Violet holnapra sem lesz jobban, kikérem eg y másik orvos véleményét. Mindannyian bólog attunk és eg yütt érző hang okat hallattunk, kivéve Georg e-ot, aki többször is elismételte, hog y „szemét disznó”. Sam meg kérdezte, tudnék-e ajánlani eg y jó pisztolyt, és hog yan szerezheti be. Meg mondtam neki, és eg y rég i jó márkát javasoltam, ami meg éri az árát. Ez a vonatkozása nem látszott őt érdekelni, neki csak az volt a fontos, hog y nag y és fájdalmas lyukakat tudjon ütni az erőszaktevőbe. – Nyug alom – intettem. – A leg jobb és leg modernebb pisztolyok még kis lyukat sem ütnek senkibe pontos célzás nélkül. Csak a rossz emberek elijesztésére és zajkeltésre valók. Az a lényeg , hog y kéznél leg yenek. A hozzánk hasonló fickóknak talán eg yszer az életben van szükség e pisztolyra (ebben nem voltam ig azán őszinte), de akkor aztán sürg ősen. Fog adja meg a tanácsomat, és veg yen eg y jól működő rég it, amelyet haszonnal adhat tovább, ha vég e ennek az eg észnek. Ott van például eg y remek, öreg 7,65 milliméteres Mauser, nem eg észen hét kilométerre innen, 150 fontért meg kaphatja. Fa pisztolytáskával, ami rácsíptetve a markolatra feg yverag yat képez, és kis karabéllyá alakul át. Ez a leg meg bízhatóbb pisztoly, és jó célzással több mint fél kilométerről is kilő eg y ökröt. Ráadásul még szép is a mag a csúnya módján. Sam morg olódott eg y keveset, de hallg atott a tanácsomra, és elkérte a Mauseres pasas telefonszámát.

– Ig en, ig en – mondta Georg e –, ez mind nag yon ig az a kézifeg yverekre, de mi itt most eg y O-Group vag yunk, és el kellene vég eznünk a helyzetértékelést. (Akinek önök közül nem volt szerencséje a hadsereg ben szolg álni, annak elmondom, hog y az O-Group vag y operatív csoport eg y tanácskozás, amelyet törzstisztnél alacsonyabb rang ú g yalog ság i vezető hív össze, aki vég re szembenéz azzal a ténnyel, hog y veszített, és azt szeretné, ha az alá- és fölérendelt tisztek szintén elismernék, hog y ők is veszítettek. Az O-Group természetesen mindig az emberektől hallótávolság ra jön össze, holott az emberek már órákkal az O-Group összehívása előtt tudták, hog y a tisztjeik veszítettek; az ő szemükben eg yszerűen az a jó tiszt, aki akkor hív össze O-Groupot, amikor teázni akarnak. A katonák, néha fel eg észen az őrnag yi rang ig , kapitális fickók; lépjenek be most – a japánokról már lekéstek, de az írek még évekig munkát adnak.) – Itt eg y lista – mondta Georg e eg y hatékony ember hang ján – a szóba jöhető nőkről a ház eg y kilométeres körzetében. Azt javaslom, maradjunk kint éjszakára, járjunk körbe, fig yeljük a házakat és álljunk készen lecsapni a mocskos disznóra, amikor újra próbálkozik. – Georg e – mondtam g yeng éden –, Georg e, kitől kaptad azt a listát? – A centenier-től. Órákat töltött a ving tenier-jeivel, hog y összehozzák. Hag ytam hosszúra nyúlni a csendet, hog y mindenki beláthassa a szituáció eg yüg yűség ét. Aztán azt mondtam: – Jó, leg yen. De mi csak hárman vag yunk, és nekünk is van védenivaló házunk, feleség ünk… és nem ismerjük ig azán jól a terepet. Ennél is fontosabb, hog y ha manapság meg ölünk valakit, még ha a saját házunkban is, az eg yik kezével a széfünkben, a másikkal a feleség ünkben, g yilkosság vádjával nézünk szembe, a bíróság on meg azt fog ják mondani a felbérelt pszichiáterek, hog y a támadó eg y szeg ény, zaklatott lélek, akit kiborított eg y film, amit múlt héten látott az Odeonban, de máskülönben szerető fia idős édesanyjának. Az idős édesanyák csodásan mutatnak a tanúk padján, született színészek eg ytől eg yig , meg ríkatják még a rendőröket is, szinte látom mag am előtt, van olyan jó, mint a televízió. Velük szemben alul maradnánk. Georg e vicsorg ott és öblög etett eg y darabig ; nem volt túl meg g yőző, de úg y éreztük, ha nekiszabadulhatnánk néhány órára eg y Vickers Medium g épkarabéllyal, jobb hely lenne a világ , és a potenciális erőszaktevők sorban állnának a templomok előtt, hog y kontratenornak jelentkezzenek. Kíváncsian fig yeltük Sammel: azt hiszem, mindketten éreztük, hog y ez nem az a csendes, tetterős Georg e, akit ismertünk és – bizonyos tekintetben – tiszteltünk; nem az a Georg e, akinek az volt a leg érdekesebb vonása, hog y unalmas. Felteszem, a nemrég átélt meg próbáltatásnak tudtuk be a dolg ot, és Sam, noha ő meg lepően jobb képet mutatott mag áról a világ nak, kétség telenül eg yütt érzett vele. (Részemről már az iskola utolsó évében felhag ytam az embertársi eg yüttérzéssel, mert keményen dolg oztam az eg yetemi felvételiért; szeretem úg y g ondolni, hog y a szívem mélyén prűd vag yok.) – Arra g ondoltam – mondtam, amikor elhalt a zaj –, hog y az lesz a leg jobb, ha elmeg yek Oxfordba.

Sam meg villantotta rég i szellemét. – Tényleg ez a leg meg felelőbb idő arra, hog y befejezze a tanulmányait, Charlie? Eg yszerre ilyen erős lett a kereng ő vonzereje? Mit fog hallg atni, teológ iát? – Tusé – válaszoltam. – Meg látog atom a rég i tutoromat, aki bárkinél többet tud a boszorkányság ról, démonológ iáról és minden ilyen képtelenség ről. Teljesen eg yértelmű, hog y ez itt eg y rohadt helyzet, amelyben valami hitvány szubhumán szörnyűség eket követ el, olyan ősi és utálatos indokokból, amelyeket mi nem értünk. Nem taposhatjuk el, amíg nem tudjuk, hog y a mag a feje szerint mit művel és miért. Meg yek, és meg kérdezem a rég i tanáromat. Van valakinek jobb ötlete? Senkinek sem volt jobb ötlete. – Az én feleség emet – folytattam – leg jobb tudomásom szerint eddig még nem g yalázták meg , íg y beláthatják, hog y a küldetésem önzetlen. Tekintettel a körülményekre, és mivel a vendég eskedés az oxfordi donoknál szemérmetlenül drág a, szeretném, ha meg osztanák velem a költség eket. Kapkodó mozdulatokat tettek a csekkfüzetes zsebük felé, de leintettem őket. – A siker füg g vényében – mondtam. – Ha kisül valami jó az utamból, akkor benyújtom a költség elszámolást. – De mi lesz Johannával? – szólalt meg eg y trag ikusan cseng ő hang a lépcső felől. Sonia volt az: sápadtan, vastag on bebug yolálva, csupán eg y leheletnyi sminkkel imitt-amott, amelyet a férfiak többség e – a rendes férfiakra g ondolok – észre sem venne. Mindannyian talpra ug rottunk, és sürg ölődni kezdtünk, hog y ülőhelyet, párnákat, lábtartót és válog atott szíverősítőket kínáljunk fel neki. (Ha már úg yis benne voltam, mag amnak is töltöttem eg y könnyű szíverősítőt, mert Georg e aznap nem hozta a leg jobb házig azdai formáját.) – Mi lesz Johannával? – ismételte meg a kérdést. – Nem lenne jobb, ha ideköltözne, amíg mag a távol van, hog y meg védhessem? Nyájasan néztem rá. – Milyen kedves – mondtam –, de Jock sem utolsó a védelem mesterség ében. Manapság harcművészetnek nevezik, de amikor Jock a javítóban volt, eg yszerűen csak úg y hívták, hog y „röptében szétrúg ni a nászi szerszámot”. Ki merném állítani Jockot a leg jobb kung fumesterrel szemben, még ha Mr. Metro-Goldwyn tökéletesítette is. Adottság a van hozzá, tudja. Sonia okosan bólog atott. Tudja, hog y nem eszes, de azt hiszi, hog y én ig en; szeg ény, meg tévesztett liba. – Ig en, de meg bízik a fickóban? – kérdezte Georg e. Ez felbosszantott, de úg y döntöttem, civilizált választ adok. – Jock mindhalálig hű – mondtam óvatosan. – Tizennég y éves kora óta szerelmes Shirley Temple-be, és ez nem fog eg ykönnyen meg változni. Nem pillang ó ő. Másodszor, tartozik nekem eg y szívesség g el, de lehet, hog y kettővel, és az olyan betyároknak, mint Jock, ez sokkal szentebb, mint a rendes embereknek. Harmadszor, és tudom, hog y ez képtelenül hang zik, én vag yok az eg yetlen ember, akitől Jock fél. Sam és Georg e kényelmetlenül feszeng ett a székén, nem tudták, mit kezdjenek ezzel a süket

dumával. Sonia azt mondta: – Szerintem ez csodálatos. Úg y értem, eg y ilyen kapcsolat, ami tiszta, kölcsönös… Ismét nyájasan néztem rá. Talán kicsivel nyájasabban is, mint az előbb. Tudják, eg y szó sem ig az abból, hog y mi, antifeministák nem szeretjük a nőket; becsüljük, imádjuk és szánjuk őket. Eg yütt érzünk velük. Istenkém, ha arra g ondolok, hog y szeg ény nyomorultaknak azokkal a belőlük kiálló abszurd füg g elékekkel kell evickélniük a világ ban… hog y a hasznos életszakaszuk eg észét a székrekedés, a menstruáció és a szülés háromszoros átka sújtja; ráadásul még olyan hátrányokkal is meg kell küzdeniük, mint a csökevényes ag y… eg y szép kis fejecske, véletlenszerűen meg tömve eg y kirakós játék színes korong jaival… hog y ne szorulna el az ember szíve a szánalomtól? Mint amikor a kutyánk ránk néz azzal a bánatos, már-már emberi tekintettel, meg értésre vág yva, kommunikáció után sóvárog va. Emlékeznek, hányszor érezték azt, hog y már a határán van a korlátok ledöntésének, és mindjárt eg yesül velünk? Úg y g ondolom, ezért vag yunk mi nyájasak a nőkhöz, eg yem a szívüket. (Továbbá elég ritkán látni őket macskát üldözni vag y a járdára piszkítani.) – Ig en – válaszoltam neki. Már távozóban voltunk, amikor Sonia kirontott az ajtón, még mindig a bebug yolált királynét játszva. – Charlie – kiáltotta –, g ondoskodik valaki az aranyos kis kanárijáról, amíg odalesz? – Alig hanem – feleltem ködösen. – Ahog y az öreg dajkám szokta volt mondani – morog ta Georg e –, csak az tartson háziállatot, aki képes meg felelően g ondoskodni róla. – Ug yanezt mondom én a feleség ekről – válaszoltam élénken. Nos, ez talán nem a leg jobb ízlésre vallott. De tettem én valaha fog adalmat a jó ízlésre? Ezzel az erővel beléphetnék az Antialkoholista Lig ába is. Johanna úg y ment el lefeküdni, hog y nem kívánt jó éjszakát. Jock elvolt, nyilván embereket ütni, amivel soha nem tud betelni. Nem ag g asztott a dolog , újabban óvatos lett: általában élve távoznak, akikkel összevész – a fog aikkal a kalapjukban. Lebonyolítottam néhány telefonhívást utazási üg ynökség ekkel és eg y rég i oxfordi tanárommal, aztán sértetten ág yba bújtam eg y Beatrix Potter-könyv társaság ában, hog y vig asztaljam szomorú szívemet; a Tüskés néni kalandjai mindig jó hatással van rám.

7. Eltemettük: Isten halott, s e földi szellemet, a szabadság ot is elástuk ott, volt, aki nevetett rajt, más majd’ belehalt; Isten nem lát-hall, róla dalt íg y ki zeng majd, hisz halva született? Walt Whitmannek, Amerikába

Másnap a déli járattal repültem a Heathrow-ra. Nem vag yok lökhajtásos típus, inkább a kétfedeles, ahog y Johanna mondja, de semmi bajom a repüléssel, kivéve azokon az ijesztő, nyitott kis g épeken, ahol a pilóta mög ött ül az ember, és meg kell kopog tatnunk a sisakját, ha szólni akarunk, hog y lassítson eg y kicsit. Ez most eg y nag y, kipróbáltnak tűnő g ép volt, és a felirat az oldalán, hog y a Rolls-Royce istálló g yártotta a motorjait, felettébb meg nyug tatott. Két jersey-i előkelőség fog lalt helyett mellettem; látásból ismertem őket, és amikor felszálltunk, a rám jellemző nag yvonalúság g al három g in-tonikot rendeltem. A stewardess meg kérdezte, hog y eg y pohárban kérem-e; azt hiszem, vág ott az esze. Ma már nem kell bemennünk Londonba, ha nyug atra ig yekszünk: a repülőtéri busz szépen elvisz minket Heathrow-ról Reading be, ahonnan Dryden, a rég i tutorom szerint, eg ymást érik a vonatok Oxfordba. Istenem, látták már a felújított oxfordi vasútállomást? Bámulatosan modern, és alig több mint kétszer olyan használhatatlan, mint a rég i. Valami eg észen szörnyű történt velem, amíg Drydenre vártam az állomás előtt: eg y bélpoklos alak kóvályg ott oda hozzám, mocskos rong yokban, zsíros szakállal, csiling elő barbár nyakláncokkal, fintorog va és g rimaszolva; a viselkedése eg yszerre volt jámbor és fenyeg ető. – Tisztuljon innen! – nyökög tem vitézül, az esernyőmmel hadonászva. – Eng em nem fog palira venni. Ha tudni akarja, jó barátom az állomásfőnök és az… izé, az All Souls Colleg e házfőnöke is! – Mr. Mortdecai? – fuvolázta a leg előkelőbb mag ániskolai akcentussal. – Francis vag yok, dr. Dryden tanítványa, ő kért meg , hog y jöjjek el önért, mert ő nem tud, rajta van a hasmenés. Nekem meg lapostetűm van, ha tudni akarja – tette hozzá borúsan. – Holnap pedig különórám és két demonstrációm lesz. Kotorásztam eg y ideig az útitáskámban.

– Hog y van mindig ? – mondtam nag y sokára. Átvette a bőröndömet, és eg y ötezer fontot érő olasz GT g épkocsihoz vezetett, amellyel könnyedén suhantunk a város álmodó tornyai felé. Nem nag yon tudtam miről cseveg ni, nyilván a g enerációs különbség miatt. Rendkívül civilizált volt; jobban meg nézve, patyolattiszta. Úg y véltem, a lapostetvekkel csak dicsekedni akart. A Scone Colleg e, az alma materem mit sem változott, attól eltekintve, hog y a külső falait g azdag on kidekorálták a felfestett szavak: „BÉKE”, „SZAR”, „TROCKIJ ÉL”, és hasonló érzelemnyilvánítások. Bizonyos értelemben ezt javulásnak láttam, mert elterelte a fig yelmet az építészetről. Fred volt az üg yeletes a portáslakban, aki már az én időmben is itt dolg ozott: emlékezett rám, és azt mondta, hog y tartozom neki fél fontsterling g el valami rég elfeledett lóverseny kapcsán. Nem vettem be, de kiköhög tem. A szobám már készen várt, és eg ész lakható volt, attól eltekintve, hog y az eredeti lakó (vakáció idején voltunk, tudják) kitett eg y posztert eg y kis kövér, indiai ürg éről (valami Maharaj Ji g uru), olyan helyre, hog y pontosan az ág yra somolyg ott. Természetesen nem távolíthattam el a diák poszterét, ezért az ág yat vittem arrébb. Fürdés és átöltözés után még mindig volt eg y szabad félórám addig , amíg tiszteletemet nem tehetem a donok társalg ójában, ahol találkozom Drydennel, ha már felg yóg yult, ő visz majd el vacsorázni a „mag as asztalhoz”, ezért elsétáltam a kantinba. A g yepen, ahol a rég i szép időkben krokettet játszottunk, vag y neg yven toprong yos alak kuporg ott némán – szomorú látvány. Minden bizonnyal meditáltak, vag y tüntettek; annyi szent, hog y nem mulattak jól. Ahog y elhaladtam mellettük a feltűnően szép szmoking omban, áldásra emeltem a kezem. – Béke! – mondtam. – Szar! – mondta eg y szóvivő. – Trockij él! – válaszoltam konokul. Látják, tudunk mi kommunikálni a fiatalokkal, ha vesszük a fáradság ot, és meg tanuljuk a nyelvüket. – Üdv, Mr. Mortdecai – mondta Henry, a kantin felszolg álója –, elvolt valahol? – Nem, nem, nem – tiltakoztam –, én hét évvel ezelőtt jártam ide. – Bizony, uram. Rémlik, hog y utolsó éves volt a Trinityben, amikor csúnyán elbánt az eg yik olyan mag yarral, akik most ellepik a helyet. Nem tudom kimondani a nevüket, valahog y mindig olyan durván hang zik, ha meg próbálom. – Tudom, miről beszél, Henry. És szomjan halok. Tényleg emlékezett rám, mert lenyúlt eg y viharvert, neg yedg allonos ónkupáért, amilyenből mi, óriások szlopáltuk az ale-t az arany időkben. Kisétáltam a kupával, hog y titokban kiöntsem a felét a g yepre, mert már nem vag yok a rég i. – Képzelem, milyen bántónak találja ezt, Henry – mondtam a g yepen üldög élők felé mutatva. – Nem is tudom. Én eg ész életemben itt voltam, de ezt önnek mondanom sem kell. Nem nag yon különböznek az önök évjáratától, vag y bármely másiktól. Amikor ide jöttem, cilinder és frakk volt a vasárnapi viselet, abban korzóztak fel-alá a Broad Walkon; aztán jöttek a lovag lónadrág ok és a foxterrierek; aztán a bő pantallók és a bullterrierek. A háború után a kék obsitos öltönyök, majd a tweedzakók és a flanel; aztán visszajött a szalmakalap és a blézer, majd

a farmer és a mezítláb lett a divat, most meg a szakáll és a g yöng yök. Lehet, hog y holnap meg int a cilinder jön. Eg y bajom van a mostani népekkel, hog y csokoládészeletet esznek a sör mellé, és a diáktársalg óban lévő óvszer-automatába dobálják a fele pénzüket. Ig yanak sört, evezzenek és tanuljanak; bőven lesz idejük a szexre a diploma meg szerzése után. – Valahog y íg y – mondtam. Búcsút intettem neki, meg ig azg attam a ruhámat, és indultam a tanári társalg óba. Dryden nem g yőzött menteg etőzni, hog y nem jött ki elém az állomásra. – Remélem, Marg ate minden nehézség nélkül meg találta. – Marg ate? Nem, eg y Francis nevű madárijesztő jött. – Ig en, ő az, Francis Marg ate. Nag yon jó fiú. Évek óta nem tanítottam ilyen éles eszű vikomtot. – Remélem, enyhült a… hasmenése, John. Úg y tűnt, a tanítványa ag g ódik önért. – Ó, semmi komoly, már évek óta meg van, az itteni portói okozza, ez a leg rosszabb portói Oxfordban, nem tudom, miért vag yok még itt. Remek ajánlatokat kaptam olyan helyekről, mint Sussex, Lancaster, Ug anda… mindenfelől. – Nekem elég eg yformának tűnnek. És akkor mi akadályozta meg abban, hog y elém jöjjön? – Az eg yik kolleg inával ebédeltem, most nem jut eszembe a neve. Ezek az asztal alá isszák az embert, nyilván tudja, rémisztő népség , eg ytől eg yig piások. Szóval eg y kicsit kimerített az ebéd, Francis pedig nem készült el a dolg ozatával, íg y felajánlottam neki, hog y helyette menjen ki ön elé. – Valahog y íg y – mondtam. (Rájöttem, hog y ezt a „valahog y íg y”-et g yakran mondom Oxfordban, de vajon miért?) Aztán eg y szóval sem menteg etőzve adott eg y piszkos pohár sherryt, majd elvitt, hog y tiszteletemet teg yem a háznag y előtt. Tiszteletemet tettem. – Milyen jó látni – mondta a háznag y udvariasnak szánt üdvözléssel – eg y rég i tag ot. Máig nem tudom, hog y ez g úny volt, vag y csak szerencsétlen szóválasztás. Addig kóvályog tam a társalg óban, amíg nem találtam eg y ronda szobanövényt, amely meg érdemelte a sherrymet. A következő percben összeállt a szokásos menet, és átslattyog ott az ebédlőterem mag as asztalához vacsorázni. A mag as asztal nag yjából olyan volt, mint rég en, eltekintve a szmoking ok szabásától és a donok botrányos fiatalság ától, de eg y hátravetett pillantás a terem „medvebarlang jára” meg borzong atott. Kétszáz torzonborz haramia a macáival és lotyóival tülekedett és civakodott a rozsdamentes acél tálalópultok sora körül, úg y kapkodva és vicsorog va, akár a walesi nacionalisták a bizottság ukban vag y a királyi család eg y házasság törő tag ját üldöző olasz sajtófotósok. Pár másodpercenként eg y-eg y ember kivált a közelharcból, védelmezve a beazonosíthatatlan dolg okkal és chipsszel meg rakott tálcáját, majd szitkozódva és böfög ve falni kezdett az asztalnál. A hosszú tölg yasztalokon nem az én ifjúság om antik étkészlete volt – manapság azt elzárva tarthatják –, hanem a Papa Kedvenc Szószának üveg ei sorakoztak büszkén. Ám e meg borzong ás után elfordultam, és vonakodva belemerítettem kanalam az előttem álló hamis teknősbékalevesbe. (Láthatják, milyen mélyen feldúl már a visszaemlékezés is, ha észreveszik, hog y az utolsó mondatot kötőszóval kezdtem,

amit sosem teszek.) Semmi esetre se veg yék ócsárlásnak, amikor azt mondom, hog y a vacsora ötfog ásos mérg ezett trág ya volt: erre számítottam, és zavarba jöttem volna, ha jó. Talán tudják is, hog y a vacsora az oxfordi mag as asztalnál fordítottan arányos a felszolg áló eg yetem ag ytérfog atával. A Scone valóban erős ag yban. Ha valaki jót akar enni Oxfordban, olyan helyekre menjen, mint a Pembroke, a Trinity vag y a Saint Edmund Hall, ahol a rög bi, a hoki és a hasonlók mennek, de ha tetten érnek minket eg y könyvvel, akkor valaki félrevon és elbeszélg et velünk. Nem, ami ig azán elrontotta az estémet, az a Scone-nak az a szélsőség es húzása volt, hog y felvett eg y női dont. Leg inkább eg y rosszul összeg abalyított öreg kötélcsomóra emlékeztetett; a mosolya meg az a fajta keserves fog vicsorg atás volt, amikor eg y nő úg y tesz, mintha élvezné a természetes szülést; első látásra utáltuk eg ymást, mindkettőnk kölcsönös meg elég edésére. Láthatóan nem viselt melltartót; a blúza vállalta át hősiesen a feladatot, valahol a köldöke mag asság ában. Nem szólhattam semmit, ug ye – lévén eg yszerű „rég i tag ”, akit vendég ül látnak, és a nő feszülten fig yelt –, de amikor találkozott a tekintetünk, hosszan összenéztem a Háznag g yal. Szemérmesen, minteg y bocsánatkérően mosolyg ott. Vacsora után a társalg óban Dryden cselesen bemutatott minket eg ymásnak. – Gwladys – mondta dévajul –, Charlie Mortdecai ég a vág ytól, hog y meg ismerje. – Bronwen – mondta kurtán a nő. Dryden nyilván nem először játszotta ki ezt a lapot. – Örvendek a szerencsének – kiáltottam azon a g áláns hang on, amelyről tudtam, hog y feldühíti. – Nag yszerű, hog y néhány csinos arc is felderíti ezt a fülledt, öreg helyet. Azzal a kivételesen undok arckifejezéssel fordult felém, amelytől másnaposan kiadjuk a reg g eli hering et. – Mi a szakterülete? – érdeklődtem. – Szexuális szociometria. – Kitalálhattam volna – válaszoltam pajzánul. Hátat fordított. Nem múlhat el nap ellenség szerzés nélkül, mondom mindig , még ha csak nő is az illető. – Meg hódította – súg ta a fülembe Dryden. – Van whisky a szobájában? – Csak Chivas Reg al. – Akkor menjünk. A szobája a leg jobb, amit a Scone nyújtani tud: farag ott falburkolat és eg y pár könyvespolc, amellyel csak a cambridg e-i Pepys Könyvtáré és eg y bizonyos sussexi házé (a neve most nem jut eszembe) vetekszik. Továbbá saját fürdőszoba, ami hallatlan luxus a Scone-ban, ahol a corpus sanum – vag y vile – messze lemaradva kullog a mens sana nyomában{84}. (A leg enda szerint rég esrég , amikor először vetődött fel a conciliumban, hog y fürdőszobákat kellene biztosítani a diákság nak, eg y ősöreg örökös tag sipákolva tiltakozott, hog y a fiúknak nincs szükség ük ilyesmikre: „Hiszen csak nyolc hetet vannak itt eg yvég tében!” De aztán jött a fura késő viktoriánus korszak, obskúrus bűnök tudatával átjárva, amikor az ang olok – akiket Erasmus

a leg piszkosabb népség nek tartott Európában – rájöttek, hog y nincs mese, kénytelenek tetőtől talpig lesikálni mag ukat, valahányszor akad eg y szabad percük a vadak és más, törvény nélkül élő törzsek civilizálása közben. Ma háromszor annyi a diák a Scone-ban, és ug yanolyan kevés a fürdőszoba, de úg y tűnik, ez már senkit sem zavar.) – Nos hát – mondta Dryden, amikor a peremig értek a Chivas Reg al g yöng yöző buborékjai –, úg y veszem ki, hog y áttért a wicca vallásra, és ez arra készteti, hog y a vidéken bóklászva kacsát lopjon. – Nem, nem, nem, John, félrehallhatta a telefonban. Nem beszéltem kacsákról, és eg yáltalán nem rólam van szó, hanem eg y másik pasasról. – Mindig ezt mondják – jeg yezte meg szomorúan –, de akkor meséljen el mindent, barátom. Természetesen ug ratott, és nag yon jól tudta, hog y tudom, hog y ő tudja, hog y én tudom, hog y ki ő, csak hog y világ os leg yek. Az elejéről kezdtem, mert nem vag yok jártas az elbeszélésben, és elmondtam a vég éig . Sikerült felvillanyoznom; kihúzta mag át ültében, és bőven töltötte az italt mindkettőnknek. – Hát ez pompás! – g öcög ött, összedörzsölve nag y, rózsaszín kezét. (Tudnak önök kacarászni? Én tudok kuncog ni és vihog ni, de a kacarászás és a g öcög és nem meg y. Kihaló művészet, eg y modern Cecil Sharpnak körbe kéne járnia és felvenni az utolsó néhány tehetség hang ját.) – Hog y érti azt, hog y „pompás”? – kérdeztem, amikor abbahag yta a g öcög ést. – A barátaim és a feleség ük a leg kevésbé sem tartják pompásnak, annyit mondhatok. – Hát persze, hát persze. Bocsásson meg . Vérzik a szívem értük. Úg y értettem, hog y a hamis sátánista kultuszok újraéledése idején meleg ség tölti el a tudós szívét, hog y az eredeti hag yomány feltámasztás a zajlik eg y olyan elmaradott közösség ben, ahol csak remélhettük, hog y még parázslanak a rég i vallás utolsó zsarátnokai. (Milyen szép mondatokat formál! Bárcsak feleolyan jól tudnék írni, ahog y ő beszél!) – Ig en – folytatta –, minden meg van: először is a húsvét meg szentség telenítése. Valószínűleg minden évben húsvétkor kezdődik, tudja, de csak néhány áldozat meg y panaszra a rendőrség hez, melynek okát nyilván mag a is belátja. Az ellenvád és a keresztkérdések ig en meg szég yenítőek lehetnek eg y ilyen tárg yaláson. Ráadásul Jersey keménykötésű bennszülött asszonyai többnyire értékelik, hog y éppen őket választották ki eg y vallásos szertartáshoz… Olyan ez, mintha eg y ang ol nőnek azt mondaná a lelkész, hog y ő díszítheti fel húsvétra virág okkal a templomot: nehéz, de meg tisztelő. Tud követni? – Eddig tartottam a lépést. – Aztán ott van a fordított kereszt… – Milyen fordított kereszt? – szakítottam félbe. – Hát ami a boszorkánymester hasán van; nem esett le? A hölg yek természetesen kardnak nézték, és bizonyára heg yes a vég e, mint azoknak a fonott kereszteknek, amelyeket virág vasárnap osztog atnak a templomban; ez eg yszerre sértés a kereszténység nek és ősi szexszimbólum. Nem tudja véletlenül, milyen színű volt? – Sajnos nem.

– Próbálja meg kideríteni, ez fontos. És derítse ki azt is, hog y hag yott-e festéknyomot: az pompás, akarom mondani nag yon érdekes lenne, ha bebizonyosodik, hog y nem is festve van, hanem pszichoszomatikusan jön létre. A test csodás dolg okra képes, ezt bizonyára tudja, hipnózis vag y önszug g esztív hisztéria hatása alatt. Íg y elsőre a stig mata és a levitáció ug rik be; túl sok a bizonyíték ahhoz, hog y ezt ejteni lehessen. Lopott pillantást vetettem rá. Mintha a kelleténél kissé jobban fellelkesítené a vesszőparipája; az elköteleződés a hibbantság g al határos, kivált idősebb donoknál. – Úg y véli, hog y kissé túlhajtom a vesszőparipámat – mondta, és örömmel konstatálta bűntudatos tekintetemet –, és bevallom, már-már eg észség telenül rabul ejt a téma. Elmotyog tam pár kitérő szót, de leintett. – A „vesszőparipa” és a „levitáció” után – folytatta – már ott is vag yunk a varázskenetnél. – Az meg mi? – Varázskenet. Számos elnevezése van, de a receptek nag yon hasonlók. Eg y büdös folyadék, amivel bekenik a testüket a boszorkányszombat előtt. Az olajos bázis eltömíti a pórusokat, és ezzel némileg meg változtatja a szervezet kémiáját, eg y másik összetevő kipirosítja és izg atja a bőrt, míg a furcsa bűz, hozzáadódva ahhoz a bűnös tudáshoz, hog y miből készül a kenet, addig a pontig növeli a varázsló izg almi állapotát, hog y már úgy tudja, képes repülni. Boszorkányok esetében eg y vág ta a konyhában, seprűnyéllel a lábak között, kétség telenül ad még eg y kis plusz hajtóerőt, semmi kétség . – Semmi kétség – értettem eg yet. – Az már nyitott kérdés, sikerül-e bármelyiküknek repülni: az a szent meg g yőződésük, hog y ig en, fontos szerepet játszik. Érdekli a kenet összetétele? – Köszönöm, nem. Íg y is elég kényes a vacsora helyzete a g yomromban. – Valószínűleg bölcsen döntött. Apropó, nem tűnt fel véletlenül a helyi újság ban, hog y röviddel húsvét előtt nyoma veszett eg y újszülöttnek? – Ez meg mi akar… – kezdtem bele a kérdésbe. – Ja, ig en, értem már, milyen utálatos. Tényleg ilyet tesznek? Nem, nem fig yeltem fel ilyesmire. Az embereknek ne leg yen g yerekük, ha nem tudnak vig yázni rá, ahog y az én öreg dajkám mondog atta. – Azért nézzen utána, fiam. Újholdkor történhetett, húsvét előtt. De persze olyan csecsemő is lehetett, akit nem anyakönyveztek. Tudja, „Árki szajha zsineg elte újszülött kisujja-körme…” – No, ig en. „Gőte szeme, eg y marok denevérszőr, g yíkfarok…”{85} – Pontosan. De próbálkozzunk. És most térjünk rá a varang yokra. Mindig is úg y éreztem, Jersey különös vonzalma a varang yokhoz jelentheti azt, hog y talán ott van a rég i hit utolsó hídfőállása, mivel a varang y lehet a varázslók leg népszerűbb familiárisa. A szemölcsök a bőrén az extra mellbimbókra emlékeztetnek, amelyeket a boszorkányoknak tulajdonítottak, ami visszavezet (untatom, drág a fiam? Hog y áll a pohara?), ami visszavezet az ősidők polimasztiájához vag y a túlméretezett keblekhez. Fölösleg es itt utalnom az epheszoszi Artemiszre, aki úg y nézhetett ki, mint eg y fenyőtoboz, ahog y arra a jó Jim Cabell rámutatott. – De én úg y tudtam, hog y a kedvenc familiáris a macska. Gondoljunk például Grimalkinra. – Közkeletű és bocsánatos tévedés, Mortdecai. Először is, a XVII. század nag y

boszorkányüldözéseinek idejére… ezek a leg ismertebbek, mert politikai hátszelük volt, tudja, és bizonyos jelek szembenállásra utaltak a hivatalos eg yház, a pápista királypártiak – akikről furcsamód azt feltételezték, hog y többé-kevésbé tolerálják a rég i hitet (talán tudták, hog yan lehet felhasználni?) – és a puritánok között, akik Róma terjeszkedését látták a boszorkányság ban. Tehát ezekben az időkben a komoly varázslók már a föld alatt rejtőzködtek, és csak néhány vén banya maradt a felszínen, akik szerény varázslatokkal seg ítették baráti szomszédaikat, és feltüzelték a kispályás üldözőket. A boszorkányvadászat azon alapult, hog y az „ördög mellbimbóját” kell keresni, amellyel minden varázsló rendelkezik, abból szoptatja a familiárisát. Kikötözték és meg fig yelés alatt tartották a szeg ény vénség eket, mert úg y tudták, hog y amikor a familiáris meg éhezik, jelentkezni fog az adag jáért. A leg több idős hölg ynek a mai napig van kedvenc macskája, és a leg több idős hölg yön van eg y-két szemölcs vag y bibircsók, ezt mindenki tudja. Érti már? Van itt továbbá eg y ősrég i keveredés is, mert az ang ol „cat” szó botot is jelentett, amin a boszorkányok lovag olnak. Rövidre fog va elhiheti, hog y a varang y, és nem a macska a népszerűbb és hatásosabb familiáris. Bár ezt inkább múlt időben kellett volna mondanom. Pontosabban úg y, hog y annak tartották – fejezte be sután. A varang y heves védelmezése azt a kényelmetlen g yanút keltette bennem, hog y lakásának átkutatásakor nag y valószínűség g el előkerülne valahonnan eg y lakályos vivárium, tele kis békafélékkel. – Mindez ig azán lenyűg öző, John – mondtam komoly hang on –, és roppant hálás vag yok, hog y ilyen alapos betekintést nyújtott ennek a szörnyű fickónak az ag yműködésébe, de úg y érzem, most már arra kellene választ keresnünk, hog y mit lehet ellene tenni. Nem kétlem, hog y önnek ez izg almas élő folklór, de odaát Jersey-n borzalmas támadás érte két barátom feleség ét, és az eg yikük, ha nem tévedek, komoly mentális beteg ség veszélyének van kitéve. Én nag y híve vag yok a rég i népszokások meg őrzésének, és elsőnek csatlakoznék a piddlehintoni rúdtáncot és társait ápoló társaság hoz, de az ember még sem támog atná adománnyal eg y bűnözői g yakorlat életben tartását, nemdebár? Szerintem ezt a janit meg kell állítani. Vag y túl rég ivág ású vag yok? – Ó, Mortdecai, Mortdecai – mondta (még hozzá furcsán, mintha szótag olná) –, mag a mindig türelmetlen volt a szellem dolg aival. Jól emlékszem, hog y másodévben ideig lenesen kizárták…? – Ig en. – És az utolsó évben is… – Ig en, John, de hog y jön ez ide? – Persze, sehog y, ig aza van. Mag ának ellenszer kell, tudom én azt. Hadd g ondolkozzam! Feltételezhetjük, hog y az erőszaktevő (mert szemernyi kétség em sincs afelől, hog y az) kellőképp ismeri e félelmetes vallás minden csínját-bínját. Ennélfog va sokféleképpen elrettenthető. Az első és a leg könnyebb: bőség g el konyhasót (még jobb a kősó) szórni a szoba minden bejáratába, küszöbökre, ablakpárkányokra, a kandallókövekre, de még a szemöldökfára és a szellőzőnyílásokba is. Másodszor, a vadfokhag ymafüzérek felag g atását ug yanezen nyílások

köré verhetetlennek tartják, csakhog y nehéz lesz vadfokhag ymát találni Jersey-n az évnek ebben a szakában, sőt bárhol másutt is, nem szólva arról, hog y bestiális szag a van. – Tudom. Próbáltam olyan vadkacsát kóstolni, amelyik abból evett. Még a szemetes sem tűrte meg mag ában. – Úg y van. Harmadszor, és ez még soha nem vallott kudarcot, a boszorkány vag y varázsló vizitációjától félő személy úg y térjen meg lefeküdni, hog y fából, vag y még jobb, ha aranyból, ezüstből, vag y mindkét nemesfémből készült keresztet szorong at a markában. A leg esleg jobb az olyan keményfából készült kereszt, mint az ében vag y a g uajakfa, ezüsttel és arannyal kiverve. Az illetőnek be kell tanulnia eg y eg yszerű rontóig ét, amelyet el fog szavalni a vág yott lény… akarom mondani, a Gonosz küldöttjének. Ezt most mindjárt lediktálom mag ának. – Nézze, John, bocsásson meg , de nem hiszem, hog y jó felől közelítjük meg a történetet. Eg yrészt nem áll szándékomban rontóig ék szöveg ét és drág a kereszteket osztog atni Saint Mag loire eg yházközség minden veszélyeztetett nőjének. Másrészt nem pusztán távol akarjuk tartani a g azfickót a hálószobáktól, hanem el akarjuk kapni, ha lehetség es… meg ölni, ha szükség essé válik, de mindenképpen örökre leállítani. – Hát, drág a fiam, ez valóban eg észen más üg y. Semmi esetre sem szabad meg ölni, ha eg y mód van rá; könnyen lehet ő az utolsó élő hordozója valamely nag yon ősi tudásnak, mert arról fog almunk sincs, vajon beavatott-e valakit utódjául a Fekete Kecskebőrbe. Nem, nem, meg ne próbálja meg ölni! Még az is lehet, hog y kisebb nehézség be ütközne, he-he. – Tudom. Arra g ondoltam, rendelek eg y doboz ezüst g olyót. – Szavamra, Mortdecai – kiáltotta, vidáman összeütve a tenyerét –, mag a mindig leleményes fickó volt, még a dékán is ezt mondta, amikor majdnem meg nyerte a Newdig ate-díjat azzal az ezer sorral, amit kimásolt Shelley Cenci-házából. Akkor nem füg g esztették fel? – Nem, kijátszottam a „fiatalság , bolondság ” kártyát. A feg yelmi tanács ötven fontra büntetett. Az apám kifizette. Azzal fenyeg ettem, hog y elveszek eg y bártündért, ha nem perkál. – Na tessék, látja. Leleményes. De nem, próbálja meg elkerülni a meg ölését. Ami az elfog ást illeti, tényleg nem tudok tanácsot adni. Fel lesz ruházva ördög i ravaszság g al, tudja, és más olyan fortélyokkal, amelyeket még felbecsülni sem tudunk, minden attól füg g , járt-e Korazinban vag y sem. – Úg y tűnt, mintha mag ához beszélne. – Korazinban? – Ah, ig en, ez csak eg y tudományos közbevetés volt, nem érinti a lényeg et. Ez eg y Bibliában említett hely, ma már csak néhány halom, ahog y mondják, és oda meg y el az ember, vag yis az olyanok, mint a mag a boszorkánymestere, hog y befejezze a tanulmányait. – Afféle tanulmányút? – erőltettem a témát. – Olyasmi, ha-ha, nag yon jó. Ig en, oda mentek el, hog y tiszteletüket teg yék Valakinél; Pereg rinatio Nig ra volt az elnevezése, Fekete Zarándokút, tudja. – Köszönöm – mondtam. – Elnézést, drág a fiam, elfelejtettem, hog y annak idején a diákok tanultak eg y kis latint. Szóval, elkapni a fickót… őszintén szólva nem ismerek olyan módszert, amely a siker reményével kecseg tet. Feltételezem, ott lehetne hag yni eg y vonzó nőt a bozótban vag y

a kiserdőben, de ki vállalkozna arra, hog y csali leg yen? Kipányvázni még sem lehet, az g yanút keltene. Nem, azt hiszem, a leg jobb terv a saját terepén meg küzdeni vele, és örökre elűzni a környékről, amíg azt nem kiáltja, vicisti, ami… – Köszönöm – mondtam. – Bocsánat, drág a fiam. Ig en, meg szórni söréttel, és értésére adni, hog y túlerővel áll szemben; belátó lesz, ebben biztos vag yok, és máshol kamatoztatja majd a képesség eit. Röviden, misét kell mondatnia. – Misét? – Feketemisét, természetesen. Eg y olyan ig azán szaftosat. Azután a védelme alá kerül a… az Ellenőrnek, és a fickónak nem lesz más választása, mint békén hag yni mag át és a társait. Beleköltözik az ördög től való félelem, ha úg y tetszik, he-he. Szorult helyzetben találtam mag am. Mennyire reális boszorkányság g al g yanúsítani az erőszaktevőnket? Dryden, a szakterület vezető tudósa látható elég edettség g el nyug tázta, hog y veszélyesen érti a dolg át – de vajon mennyire hibbant Dryden? Visszamehetek-e Jersey-re Georg e-hoz és Samhez azzal, hog y feketemisét kell tartanunk? Másfelől, mi van másfelől? Éjszakáról éjszakára kint hasalni a nyirkos krumpliföldeken, remélve, hog y a karjainkba fut a pasas? És mit bizonyítana az? Vag y lesben állni a potenciális áldozatok öltözőszobájában? Ez abszurdum; ráadásul ha a jersey-i szörny felderítést vég ez, órákig , talán napokig fig yelheti a kiválasztott házat, és Jersey bővelkedik meg erőszakolható nőkben – már ha valakit nem zavarnak a vastag lábak. – Rendben van – mondtam nag y sokára. – Adjunk eg y esélyt a feketemisének; meg bízom a hozzáértésében. – Ez a beszéd! Mindig mondtam, hog y mag a tetterős fickó. Emlékszem, eg yszer még a dékánnak is… – Ig en, John. De hog y kezd hozzá az ember az ilyesmi meg szervezéséhez? – Ig aza van, leg yünk g yakorlatiasak. Először is, ki kell választanunk a meg felelő misét. Tessék? Hát persze, többféle van. Elég sok. De messze a leg jobb a Medici-mise, az soha nem mond csődöt, eg yértelműen és vég érvényesen halálos, csakhog y nincs hozzá meg bízható Graduale… sajnos valamennyi szöveg rontott, eg ytől eg yig . Annyi biztos, hog y a Missa Mediciensis része eg y g yönyörű kisfiú meg csonkítása, bár ezt mag a nyilván borzalmas veszteség ként élné meg … Vag y most valaki másra g ondolok hasonló néven, aki ug yanabban az évben iratkozott be? – Bonfig lioli? – kérdeztem. – Ig en, ő az. Bocsásson meg , Mortdecai. Mindenesetre ez a jersey-i boszorkánymester, hacsak nem páratlanul kiművelt, nem hallhatott erről a bizonyos rítusról, és ennek döntő jelentőség e van, mert tudnia kell, milyen erőket szabadítunk rá. Érti, ug ye? – Log ikusan hang zik. – Ó, ig en, meg van! Leg yen a Messe de Saint Sécaire. – Meg kérdezhetem, ki volt ez a Saint Sécaire? – Valószínűleg eg y szent, bár azt nem hinném, hog y személy lett volna, ahog y ezt mi

értelmezzük. De a neve mindenütt ismert, Baszkföldtől a skót síkság ig , azok körében, akik otthon vannak az ilyesmiben. – Rébuszokban beszél, John. – Ez természetes. Nos, mindössze három dolog ra lesz szükség e: először is eg y kitaszított papra, aki levezeti a szertartást. Ismerek eg y ilyen pacákot, eg y előkészítőben tanít Eastbourneben, olcsó és meg bízható. Csak a hajójeg yét kell kifizetni… a mag afajta érthető okból nem utazik repülőn; beéri néhány üveg ánizspálinkával, alvóhelynek némi tiszta szalmával és búcsúajándékként eg ypár ötössel. – Van eg y Jock nevű szolg ám, aki minden ig ényét kielég íti. – Remek. Szükség lesz továbbá a rituálé szöveg ére. Csak eg y teljes példány létezik: eg y nevetség es vén kéjenc, Lord Dunromin páratlan könyvtárában. Írok hozzá ajánlólevelet: ha hajlandó kicsit csúszni-mászni előtte, és úg y tenni, mintha elhinné azt, amit a lord szeret beképzelni mag ának, miszerint ő a leg romlottabb alak Ang liában, rábeszélheti, hog y eng edjen betekintést a kéziratba, és kimásolhassa azokat a részeket, amelyek leg inkább eltérnek az Ordinale szöveg étől. Fordítson különös fig yelmet az Introit, a Kyrie és… hadd fog almazzak íg y, az Agnus Dei megfelelőjének sajátosság aira. Néhány jeg yzetet firkantottam az ing em kézelőjére, mert tudtam, hog y tetszésére vannak az ilyen anakronizmusok. – Vég ül – tette hozzá –, és ez okozhat némi nehézség et, szükség e lesz eg y romos templomra, amelyet meg szentség telenítettek… lehetőleg eg y olyanra, ahol eg y varang y lakik az oltár alatt. Mit g ondol, menni fog ? – Történetesen van eg y ilyen hely Jersey-n; La Houg ue Bie a neve. Eg y elhag yott XIX. századi kápolna eg y dombon, ami Európa eg yik leg szebb kereszténység előtti meg alitikus sírját rejti. Nyilván bőven vannak ott varang yok, de ha még sem, eg y pillanat műve, és merő szívjóság lenne beköltöztetni őket. – Pompás! Biztos benne, hog y meg szentség telenítették azt a kápolnát? Nem? Akkor erről g ondoskodni kell. Hog y biztos leg yen. Természetesen mag a is meg szentség telenítheti, de ez még sem ug yanaz, ráadásul kissé meg terhelőnek bizonyulhatna. Adódhatnak g ondok eg y ilyen műemlék esetében. Bizonyára ért eng em. – Nag yon is. – Akkor, azt hiszem, mindent meg beszéltünk, és nem kétlem, hog y immár szeretne visszavonulni. Nem aludtam túl jól, ehettem valamit, ami meg ártott. Eg y ízben rémülten riadtam fel: félelmetes rontást kántáltak a fejemben, de csak eg y ártatlan versike volt az a Békavári uraságból: Az oxfordi okosok mindent tudnak, ami sok, de mindenkit felülmúl a kiváló Varang y Úr!

Fog almam sincs, miért rémített meg ennyire.

8. Az Eg yre esküszöm, aki a Kecske fekete g únyáját felöltheti, bár nem kecske, félve jöttem e helyre, hazug ság omért, ím, törleszteni. Névtelenül kormányzó férfiaknak szóló hazug ság ez, szég yentelen, fakó kis üg y, még is szörnyű hatalmat bíró istent sóvárog beteg en. Ó, Astaroth, te, Szidón drág a kincse, s éjjel tomboló, iszonyú Kámos, vörös csókom szolg ádat arra intse, hog y terjed ez, s színed elébe hoz. Asmodeus

Dryden volt olyan kedves, és reg g el kivitt a vonathoz. Gyorsan és határozottan vezet, de meg vannak a saját kis teóriái a többi közúthasználóval való bánásmódról, ami nem tette élvezetessé a fuvart. Eg y ízben óvatosan jeleztem, hog y eg yirányú utcába hajtunk, mire rám vig yorg ott, az orrára tette a mutatóujját, és íg y kiáltott: – Ah, de melyik irányban? Mert ezt nem közölték velünk! Diadalmámorában felszaladt a járdára, íg y az utazás fennmaradó részében mag amban tartottam a meg jeg yzéseimet – és csukva a szemem. Emlékszem, azt kívántam, bár ismernék eg y-két ráolvasást. Dryden a következőképpen teszi fel az embert a vonatra: Leállítja a koros Wolseley-t a CSAK TAXIKNAK táblánál, kipattan, az alváz alá rakja a kocsiemelőt, és teker rajta párat. Úg y számol, hog y ezzel minteg y húsz percre keg yelmet kapott. Aztán Jeanne D’Arc alapállást vesz fel, az ég bolt felé bök az esernyőjével, és elkiáltja mag át: – Hordár! – Ezt addig ismételg eti növekvő hang erővel és színpadiasság g al, amíg mindenki, aki hallótávolság on belül él és mozog , el nem kezd hordár után kajtatni a szeg ény úriembernek, miközben az utasa (én) pipacspiros a szég yentől és a bosszúság tól. Amikor az eg yütt érző sokaság vég re előállít eg y hordárt, aki vörös szemét dörzsölve hunyorog a szokatlan nappali fényben, akár a skót pénztárcájából előbújó pók, Dryden

erőteljesen karon rag adja. – Ennek az úriembernek – mag yarázza, a mellényembe fúrva a mutatóujját – Londonba kell utaznia. Ez nag yon fontos. – Gyöng éden kelet felé fordítja a hordárt, és vég ig mutat a peronon. – London – ismétli. – Gondoskodjon róla, ezt pedig tartsa meg . – Azzal sarkon fordul, mint aki jól vég ezte dolg át, kikísérte a vendég et. A hordár bámulja a tenyerébe nyomott apró pénzérmét, de aztán felülkerekedik benne a humorérzék, kis meg hajlással átveszi a pog g yászt, és felajánlja, hog y viszi az esernyőt is. Odavezet a jeg ypénztárhoz, és elmag yarázza a pénztárosnak, milyen jeg yre van szükség . Miután elhelyezett eg y első osztályú kocsi sarokülésén, a menetiránnyal szemben, és elig azg atta a fejtámlán a védőhuzatot, körülnéz, mintha úti takarót keresne az utas térdére. Az utas, mondanom sem kell, busás borravalót ad. Később persze már mulatság osnak tűnik az eg ész, de ott és akkor leg szívesebben kiköpne. Ahog y a vonat először meg rázkódott, felálltam és kinéztem az ablakon. Dryden ott volt a peronon – talán hog y meg kérje a peronőrt, hog y g ondoskodjon rólam. De nem, sietve haladt a szerelvény mellett, be-benézeg etve az első osztályú kupékba. – Hahó! – kiáltottam integ etve. Üg etésbe g yorsult, de vele eg yütt a vonat is. – Retek! – mintha ezt kiáltotta volna, eg yre inkább leszakadva. – Retek! – Retek? – ordítottam, de ekkor már hallótávolság on kívül voltunk. – Mi az ördög öt akarhatott ezzel a retekkel? – morfondíroztam félhang osan, miközben visszaültem. Észre sem vettem, hog y időközben meg telt a kupé. Velem szemben eg y tiszteletreméltó idős nő, akitől rendes körülmények között vallásos röpiratokat kaptam volna, most az elképzelhető leg undokabb pillantást vetette rám. Meg tettem az eg yetlen lehetség es ellenlépést: előhalásztam a zsebemből az ezüst flaskámat, és meg húztam. Nag yon jó hatással volt rá. Az átlósan szemközti sarokban eg y albínó pap ült, aki felnézve a breviáriumából úg y mosolyg ott rám szenteskedően, mintha az mondaná, hog y amennyiben elviselhetetlenné válik a delirium tremensem, imádkozva tusakodna velem. A neg yedik sarokban ülő eltéveszthetetlenül eg y kereskedelmi bankár volt – hiába is próbálta volna elrejteni hamiskás tekintetét, patkánycsapda száját. A Times keresztrejtvényén dolg ozott, kizárva retkeket, ezüst flaskákat és minden eg yebet; pontosan ez a koncentrációs tehetség kell a boldog uláshoz a bankszakmában. Az idős hölg y folyamatosan Tewkesbury Abbey ízléses szépialátképét fixírozta a fejem felett, talán azt szerette volna, ha rám esik. Azt kell mondanom, kedvemre volt az arckifejezése, míg a világ Mortdecaiai iránt tanúsított nemtetszése határozottan a javára szólt. Gyakran g ondoltam arra, hog y beszerzek eg y öreg hölg yet házikedvencnek. Eg y vadász persze nem sok hasznukat venné – nem jó a szimatuk, és g yeng én teljesítenek mocsaras talajon –, de eg y városlakó számára verhetetlenek. Nem értem, miért fizetnek emberek vag yonokat ronda macskákért és kutyákért, amik mindenütt tócsákat és kölyköket hag ynak mag uk után, amikor, mindössze az eltartás fejében, lehetne eg y idős hölg yük, aki makulátlanul tiszta, és g arantáltan túl van a termékeny korszakán. Az idős hölg yek számtalan apró dolog ban tudnak a seg ítség ünkre lenni, mint például ing számolásban és virág rendezésben; nem sok kutya és eg y macska sem tanítható be erre. Ig az, zajosak lehetnek, de ettől néhány ostorcsapás eltántoríthatná őket – vag y sebészetileg is elnémíthatók eg y kisebb összeg ért. Az is ig az, hog y

az öreg hölg y fog yó eszköz, és ha szerencsétlenség ünkre kifog unk eg y beteg es példányt, évekig a nyakunkon maradhat ág yhoz kötötten, amikor már csak teher önmag ának és másoknak. Felteszem, ilyenkor az a teendő, hog y feltűnően elhelyezünk eg y palack brandyt és eg y töltött revolvert a keze üg yében, miként eg ykor azokkal a g árdatisztekkel tették, akiket köcsög be dug ott ujjal értek. Az embereknek nem kellene embereket tartaniuk, ha nem képesek g ondoskodni róluk, nem ig az? London, természetesen, pokol volt; napról napra rosszabb lesz. Sóvárg ok a lassú, eg yszerű, pásztori életmód után, amelyet még mindig élveznek New Yorkban. A Connaug ht szállóban hag yva a pog g yászomat ebédig lődörög tem, tárg yaltam eg y ing készítővel itt, eg y rövidáru kereskedővel ott, eg y cipésszel amott. Aztán osztrig ával frissítettem föl mag am eg y helyen, amelynek nevét nem fog om elárulni önöknek, mert nem szeretném, ha oda járnának; úg ysem tetszene, és én is alig férek be. Amikor eljött az ideje Lord Dunromin felkeresésének, a klubja felé vettem az irányt, az eg yik olyan ősrég i, g yűlöletes klub felé, amely Bog g ’s vag y Crutt’s vag y Frig g ’s névre hallg at – nyilván ismerik a fajtáját. Ez a bizonyos becsületvesztő, amelyet más klubok tag jai csak „vén kéjenc”-nek hívnak, rossz hely volt. A tag ság hoz öreg nek és pökhendinek kell lenni; jó családból származónak, akit meg rontott a rendes társadalom, drág án öltözni, szolid rossz ízléssel. A klub portása felbecsülte a ruházatomat, rápillantott a címkére a kalapomban, és bevallotta, hog y az earl a dohányzóban van, és valószínűleg eng em vár. Tudtam én, hol van a dohányzó? Jég hideg en néztem rá – kifacsarnak a szakemberek. Elvezetett a dohányzóba. Az earl nem állt fel. Évek óta ő a leg romlottabb ember Ang liában; most már a leg g orombább is ő akar lenni. Az ország os válog atók már rég en szemet vetettek rá. Felmérte az öltözékemet. A két másodperces pillantás úg y volt meg komponálva, hog y őszinte zavart, visszafojtott derültség et és színlelt szánalmat közvetítsen. Jól csinálta; más lig ában játszott, mint a portás. Nem vártam kínálásra, leültem. – Hog y van mindig ? – mondtam. – Ui – válaszolta. Ez odavonzott eg y pincért. Lord Dunromin fennhang on rendelt nekem „eg y pohárral a sajthoz való portóiból”, míg mag ának a mellette álló karaffából töltött valamit. Az ablak felé fordult, hog y rávicsorog jon eg y elhaladó omnibuszra. Tanulmányoztam. Az arca eg y-két árnyalattal sötétebb volt a portóimnál, és eg y-két árnyalattal világ osabb a saját italánál. A poharamon át nézve eg észen elfeketültek a vonásai, csak a szeme rag yog ott vörösen. – Na, mi lesz – mondta vég ül, nekem szentelve mag át –, meg interjúvol, vag y sem? Ez rosszul érintett, de semmiség nek tűnt, ha neki örömet okoz. – Persze, elnézést. Tehát mióta tekinti mag át Ang lia leg romlottabb emberének? – kérdeztem. – Európa. És nem tetszik a „tekinti” szó. Amúg y tizenöt éves korom óta. Három mag ániskolából, két eg yetemről, nég y klubból zártak ki, plusz a külüg yminisztériumból is. – Ezt nevezem. És minek tulajdonítja a sikerét?

– A bujaság nak. Manapság szexnek mondják. Nevelőtanárnőkön, cselédlányokon, cimborák feleség én és lányain edzettem a romlottság omat; valahog y íg y. – Mindig élvezte? És felhag yott-e már vele? – Ig en, élveztem minden percét. És ig en, már felhag ytam vele. Túl könnyű, túl fárasztó, interferál a televízióval. Úg y értem, a tévénézéssel, nem a vétellel, ha-ha. Közönyös mosollyal nyug táztam. – Túl könnyű? – kérdeztem olyan g orombán, ahog y csak tőlem telt. – Ig en, ma már határozottan. Nézze meg , hog y menekülnek azok a srácok a rémes hajviseletükkel. Fiatal nők hordái üldözik őket bujakórtól verve, szabályosan könyörög nek érte. Míg az én ifjúság omban már arra is büszkék lehettünk, ha meg kaptunk eg y csúfság ot, de nézze meg most… úg y kell levakarni őket. A csinos lányokat is, a csúnyák meg mintha mind felszívódtak volna. Ahog y a rendőröknél, g ondolom – tette hozzá rejtélyesen. – De ön a kezdeti idők óta soha nem találta nehéznek, ug ye, Lord Dunromin? – Nem én. Én ug yan nem. Épp ellenkezőleg . Sőt, soha nem értettem, hog y a mi g enerációnkba tartozó férfiak – (Meg hőköltem: csak nem ide sorol eng em is?) – miért találták valaha is nehéznek a csábítást. Mi, kevesek, a valóban hozzáértő csábítók soha nem lehetünk hiúk az eredményeinkre, mert tudjuk, hog y milyen abszurd módon, milyen sértőn eg yszerű az eg ész. Kezdjük azzal, hog y a nők csaknem mind elképesztően ostobák, de ezt mag ának is tudnia kell; néha nehéz elhinni, hog y ug yanabba a fajba tartoznak, mint mag a vag y én. Tudja, hog y tízből kilenc nem képes meg különböztetni a marg arint a vajtól? És ez tény, g arantálhatom, mert újra meg újra bizonyítva látom a televízióban. – És még valami szól a csábító mellett – folytatta –, csaknem minden nő, akár tudja, akár nem, valójában alig várja, hog y elcsábítsák… ez fontos nekik. Eg yeseknek azért, mert nincsenek férjnél, másoknak azért, mert férjnél vannak; eg yeseknek azért, mert már túl öreg ek hozzá, másoknak azért, mert túl fiatalok, he-he; a szépek azért akarják, mert hízeleg a hiúság uknak, a csúnyáknak pedig kell a meg erősítés; nag yon kevesen ig énylik azért, mert túlfűtöttek, de ezek tényleg kivételek… a többség inkább frig id, és abban a reményben veszi fel a horizontális testhelyzetet, hog y a következő lehet a Mr. Ig azi, aki vég re felébreszti őket, és elhozza abszurd belső szerveiknek a mág ikus pillanatot, amelyről annyit olvastak azokban a szemetekben, amit olvasni szoktak. Röviden, kételkedem abban, hog y létezik elcsábíthatatlan nő a világ on. Ami trag ikus, hog y ezerből eg y sincs, aki meg érné a puskaport és a lövést. Experto crede. Nag yjából és eg észében az idősebbek érnek a leg többet: ők mindig azt hiszik, hog y ez lehet számukra az utolsó alkalom, tudja. Nag yon eleg em volt már a monológ jából, úg y hang zott, mint a szerkesztőség i cikk eg y fiúmag azinban, vag y a Keresztény Ifjak Szövetség e, a YMCA eg yik vezetőjének epilóg usa, de amikor közbe akartam szólni, az earl elébem vág ott, és a mennyezetre füg g esztve rózsaszín, kidülledő szemét, zeng zetes hang on folytatta: – Minden férfi leg yőzhetetlen, aki fel van vértezve ezzel az eg yszerű tudással; úg y vág hat rendet a nők sereg ében, mint Attila, amíg bírják a mirig yei. Nem kell jóképűnek, nag y dumásnak vag y g azdag nak lennie, bár manapság fontos eg y g épkocsi, sőt g yakran még

hasznos is, ha szeg ény, cing ár és dadog ós az illető. Még a pocakosoknak sem kell kétség beesniük, a tapasztalt lányok kifejezetten tartanak eg y csontos csípő támadásától, továbbá sokan azonosítanak minket, köpcös versenyzőket az apjukkal, aki iránt általában titkos serdülőkori vág yakat táplálnak. Amondó vag yok, hog y ennyi tudás bőven elég a reménybeli csődörnek, de ha már benne vag yok, miért ne adjak néhány g yakorlati ötletet, amelyekre nekem már nincs szükség em. Jeg yzetel? – Nem – feleltem –, én valójában… – Jeg yzeteljen. Hé, pincér, hozzon eg y brandyt a vén… ennek az úriembernek. Nem, nem, a másik brandyt, tudja. Most pedig jól fig yeljen: (A) pont – mondta, a zárójeleket is kiejtve –, folyamatosan hízeleg ni kell a célszemélyeknek, olyan túlzóan, amit még meg tud állni röhög és nélkül. Itt eg yszerűen nem lehet túl vastag on kenni a vajat. Nem érdekes, hog y elhiszik-e, már mag a a téma rabul ejti őket. (B): Ne feledje, hog y a nők fázósak; ezt nem tudom elég g é hang súlyozni. A huzatban ülő nő csak eg y élettelen kupac, míg az a nő, akinek meleg a keze és a lába, hadsereg bevett szárnyakkal… már félig meg nyerve a csata. Ezt tartsa észben. (C): A lánymag azin-olvasók nemzedékei tanulták meg , hog y a férfit, szívének meg nyeréséhez, arra kell ösztönözni, hog y beszéljen mag áról. Tehát soha ne beszéljen mag áról; ez a tartózkodás olyan heves kíváncsiság ot ébreszt bennük, hog y g yakran odaadják eg yetlen kincsüket, íg y akarva elnyerni a férfi bizalmát. (D): Töltse őket csurig forró, nehéz ételekkel rendszeres időközönként; ez nemcsak olcsóbb, de jobb is, mint az alkohol, amitől sírnak, hánynak vag y eg yéb ijesztő módokon viselkednek. Az étel kellemes bág yadtság ot okoz, ami felettébb hajlamosít a bujaság ra. Próbálja ki még ma, ajánlott a Fortnum’s, természetesen, és a Paxton, a Whitfields meg … a Fortnum’s… az ilyen helyek. (E): A nő erénye ellen intézett vég ső támadás előtt mindenképpen rá kell venni, hog y leveg ye a cipőjét. Ez könnyen elérhető anélkül is, hog y illetlenség nek tűnne, ám abban a pillanatban jólesőn öltözetlennek és kissé alávetettnek érzi majd mag át. (Eg yszersmind boldog abbnak, mert rendszerint eg y számmal kisebb a cipőjük.) Bátorítsa őket, hog y fokozatosan a többi ruhadarabjukat is leveg yék; ezzel mag a ig en erős helyzetbe kerül. (F): Folyamatosan csitítsa el a félelmeiket az utolsó előtti stádiumban; mondjon nekik meg nyug tató, értelmetlen szavakat, mint az ideg es lóval tenné, különösen, ha a nő vallásos. Amennyiben szükség es, elmag yarázhatja, hog y eg yáltalán nem azt teszi vele, amit tesz: a kézzelfog ható bizonyítékok ellenére is el fog ja hinni, ha log ikusan hang zik. A mélyen hívők esetében néha ez az eg yetlen módja a dolog nak. (G): Fordítson különös g ondot arra, hog y ne fusson le a szem a harisnyájukon, ne szakadjon el a vállpántjuk, ne menjen tönkre a frizurájuk, kivált, ha szeg ény lány a célszemély. A szüzesség vég ül is veszendő, de eg y jó frizura két-három g uinea-be is belekerülhet, tudta ezt?

Kinyitottam a számat, aztán rezig náltam becsuktam. – Szinte hallom, ahog y azt mondja – folytatta –, mindez nag yon szép, roppant hálásak vag yunk érte és a többi, de arról még nem esett szó, hog yan szabaduljunk meg tőlük, ha elvesztettük az érdeklődésünket, és már új húsra vetnénk a szemünk. Ehhez is tud ötleteket adni? Ó, válaszolom erre én – harsog ta –, most meg fog tak, mert a meg vetett nő rag adós valami, és súlyos veszélyt jelent a környezetre, ahog y manapság mondják. Itt nincsenek eg yetemes szabályok. Néha újrahasznosítható, ha fog almazhatunk íg y, lepasszolható eg y kevésbé tehetség es barátnak, de nálam a férfias eg yenesség bizonyult a leg jobb módszernek: kedves szavakkal el kell mag yarázni az alanynak, hog y csak eg y üres óra játékszere volt, és most már ajánlatos elhajítani, mint eg y piszkos kesztyűt. Lesz, aki marón közölni fog ja, hog y van még hal bőven a halpiacon, de a többség olyan dühödt csalódottság ot érez, amelytől úg y tűnik el a szerelme, mint patkány a csatornában, és mag ától veszi az irányt a piszkos kesztyűk szemetesébe, még hozzá g yorsan. Kéjesen vihog ott, amiből ijesztő köhög és lett. Miután újra meg tanult léleg ezni, meg köszöntem neki a kiselőadást, és emlékeztettem, hog y érkezésem okáról még nem esett szó. – Ezt meg hog y érti? – horkant fel. – Eg y tucat cikket is írhat ennyi anyag ból. – Nyilván, csakhog y én nem vag yok író, bár még lehetek, ha rossz idők köszöntenek rám. – Hát nem mag a az a fiatalember a Gazette Diarytől? – meredt rám mélység es g yanakvással. – Te jó ég , dehog y! – kiáltottam, mert ez tényleg sokként ért. – Milyen szörnyű…! Hog y én valaha is… – Akkor ki az ördög mag a, és hog y került ide? Miután tisztáztuk, hamarosan sikerült kicsikarnom az eng edélyét, hog y betekinthessek a förtelmes misébe. Miközben távoztam a klubból, észrevettem eg y nyomorult tintanyalót, aki alkoholtól remeg ve és nyüszítve hízelg ett a portásnak. Sikeres interjút kívántam neki.

Az earl háza csak eg y lépésre volt. Eg y olyan belg raviai heg ytömb, amelynek úg y fest a homlokzata, mint a rég i Euston pályaudvar. Ezekben a házakban még mindig ang ol a személyzet (honnan veszik őket?), és úg y tervezték a bejárati lépcsőt, hog y az ajtót nyitó komornyik az érkező fölé tornyosuljon. A csöng etésem után fölém tornyosuló alak jól fejlett példány volt, aki komornyik-palántaként bizonyára az utolsó cseppig meg ette a zabkásáját. Modora civilizált, bár leereszkedő, de a tekintete arról árulkodott, hog y mindent tud azokról az urakról, akik a g azdája könyvtárában kívánnak olvasni. Gyakorlott mesteremberként vette el a kalapomat, kabátomat és esernyőmet, majd vezetett vég ig a szoborg alérián a könyvtárhoz. A szobrok elképesztően jók voltak, és olyan pikánsak, amilyeneket nemig en látni a Museo Borbonico ritkaság ok szárnyán kívül. Nem bírtam meg állni, hog y el ne időzzem eg y szokatlanul explicit Léda és a hattyú előtt: vég re meg értettem, hog y csinálta a hattyú. Sosem hinnék el.

A g aléria eg yfajta csarnokban vég ződött, ahol rejtett fényforrás világ ította meg Pán zárószobrát – az eg yág ú fát –, amely, amikor elhaladtunk mellette, eg yszerre ivókúttá változott, még hozzá sajátos, drámai módon. A komornyik beterelt a könyvtárba, az asztalra mutatott, és ott hag yott, hog y találjam föl mag am – vag y mag ányos bűnöknek hódoljak, mert fog adok, hog y ezt g ondolta. Behatoltam eg y szűk folyosóba a felbecsülhetetlen értékű, pazar kiállítású mocsok és szemét zavarba ejtő tömeg ével telezsúfolt polcok között. Nerciat vállvetve D. H. Lawrence-szel, de Sade márki nag y alakú sorozata (illusztrálta Austin Osman Spare) eg y Hermész Triszmeg isztosz-inkunábulum mellett, a L’Histoire d’O tíz különböző kiadásának pikáns ág ytársaként De la Bodin De la démonomanie des sorcier-je. Az earl könyvtárosa csinos lány volt, karikás szemekkel. Nem úg y nézett ki, mint akinek túl sok ideje van olvasni. – A Green Girls in Paris miatt jött? – kérdezte. Átg ondoltam. – Nem, inkább a Saint Sécaire mise miatt. – Ó, ig en. Kikészítettem mag ának. Szép, tiszta XVII. századi kurzív összevonások nélkül, nem lesz nag y g ondja vele. Eg y szabályos latin mise szöveg ét is kitettem; sok időt spórolhat meg vele, mert íg y csak az eltéréseket kell kimásolnia. – Köszönöm, ig azán nag yon kedves. – Nem tesz semmit. Ötven font lesz. – Ötven font? De hát ez hallatlan tudós kollég ák között! Úg y értem, a kölcsönös szívesség ek… – Az earl nem tudós, és nem érdeklik a kölcsönös szívesség ek. Az imént utasított telefonon, hog y ötven font a díja, és ért ez már ennél többet is… azt hiszem, lóversenytippeket említett. Felmértem, hog y Georg e és Sam meg osztja velem a költség eket, íg y aztán kiköhög tem, bár nehéz szívvel. Nem fog adott el Diner’s Club-kártyát, nem fog adott el csekket, de elszalasztott eg y küldöncöt a Carlos Place-re, ahol a hitelkeretem kezelői székelnek, fenékig merülve az ezüstökben. A pénztári üg yintézésen túljutva azzal töltöttem a következő eg y-két hosszú és kínos órát, hog y kimásoltam a mise fontos szakaszait; a csendet csak annak az embernek a motozása és nyihog ása törte meg , aki a Green Girls in Paris olvasására érkezett – ilyen éltes személynek komolyabb dolg okon illett volna járatnia az eszét. – Pfúj – g ondoltam. Aztán meg fürödtem, mag amhoz vettem néhány italt és ezt-azt a klubomban – a fény temploma, Dunromin pokolbug yrához képest –, majd visszarepültem Jersey-re. Jock kijött elém a repülőtérre a „nag y lekváros bödönnel”, ahog y a Rollst nevezi. Nem jó hírekkel szolg ált. Johannát nem erőszakolták meg , de eg y tőlünk eg y kilométerre lakó baráti orvos feleség ét ig en. A férjet úg y távolították el, hog y álriasztást kapott eg y közúti balesethez. Az erőszaktevő kicsavarta a villanykörtét a tornácon, és becseng etett. A továbbiak már ismertek. – És meg tudtam az új kertésztől, az öreg szivartól, mit jelent az a kard a hasán – mondta Jock. – Én is meg tudtam – feleltem. – Kapcsolatba hozta eg yáltalán a húsvéttal? – Nem. Folyton azt mondta, hog y a pakik miatt van, ami baromság , mert a szig eten

nincsenek is pakik, Saint Helier-t kivéve, ahol vámmentes órákat árulnak a boltjaikban. – Jock, a húsvét franciául pâques. Eg y fog atlan, vén szig etlakó szájából ez valóban hang ozhat „paki”-nak. – Na tessék, most láthatja. – Ig en. És mi van Mrs. Sammel? – Nem sok jó. Úg y hallom, romlott az állapota, és ma reg g el átvitték a szárazföldre. Mr. Davenant telefonált, hog y mikorra várható Mr. Charlie visszaérkezése; úg y hang zott, bajban van. – Jaj nekem, g ondolod, hog y átjön ma este? – Nem, mert Ang liából telefonált. Holnap reg g el érkezik haza és ebédre szeretne átjönni. – Jöjjön, jöjjön csak – mondtam. – De hog y a lényeg re térjek, kapok valamit ma este vacsorára? – Ig en, eg y finom vesével készültem borban és mustárban főzve, zsírba pirítóson, sült krumplival, mindeg yik fokhag ymásan. – Ez a beszéd! – kiáltottam. – Remélem, te is csatlakozol hozzám, Jock. – Még szép, Mr. Charlie.

9. Mily viperák vedlettek itt, mily obszcén, hószín, álnok kis kíg yók torka nyílt, drág a Faustine? Faustine

Másnap határozottan tavaszi hang ulat járta át a leveg őt, és vég re eg yszer úg y ébredtem, hog y jól vag yok, és szívesen tennék hosszú vidéki sétákat. Meg osztandó ezt az érzést berontottam Johanna szobájába, és elhúztam a füg g önyöket. – Hog y vag y képes itt feküdni – kiáltottam –, amikor besüt a nap, és az eg ész világ majálist ünnepel? Nem eg észen értettem a két szót, amit válaszul motyog ott, de nem „jó reg g elt” volt. Hamarosan lementem, és dobrokolva zaklattam a háznépet, rendes reg g elit követelve a szokásos Alka-Seltzer és Dexedrine helyett. Ízlett minden – a kása, a hering , a szalonna, a tojás, a pirítós és a lekvár, csak az utolsó falat szalonna vált hamuvá a számban, amikor Jock letette a postát a tányérom mellé, és a kupac tetején meg láttam a retteg ett sárg ásbarna borítékot az OHMS pecséttel. Hápog va olvastam. Őfelség e adófelüg yelője színlelt zavarral jeg yezte meg , hog y az előző évi adóbevallásom szerint a költség eim felülmúlták a bevételeimet; akkor miből élek, érdeklődött ag g odalmasan. Azt juttatta kifejezésre, bár nem ilyen sok szóval, hog y ag g ódik értem. Meg felelően étkezem? Kitöltöttem neki eg y csekket a teljesség g el irreleváns 111,99 font összeg ről, ami eg y-két hónapra meg zavarja a számítóg épet, aztán tíz boldog percet szántam arra, hog y kiradírozzam a nevem és a címem a levélen, rág épeltem eg y másikat, és átirányítottam frissen szerzett barátom, a Scone Colleg e lady-donja címére. Oszd meg másokkal is a jó dolg okat az életben, ezt vallom én. Sose hag yjunk ki eg y ilyen lehetőség et. Georg e Sam előtt érkezett, és beszámolt az erőszaktevő újabb támadásáról. Felhívta reg g el az áldozat férjét, aki a barátja volt, és meg erősítette a pletykát, hog y minden ocsmány varázskellék jelen volt. De még mindig nincs szóra érdemes személyleírás. Az orvos feleség e bátran viselkedett, és lekapta a férfi álarcát, miközben az mélyen elmerült a munkálkodásban, de a támadó azonnal elintézte az ökle oldalával a halántékára mért ütéssel – ezt meg lepő ütésnemnek találtam, amely hozzáértésre vallott. Az asszony csak annyit tudott biztonság g al állítani, hog y erős, jó kötésű és talán kora harmincas a férfi. – Úg y tűnik, nem rázta meg túlság osan – folytatta Georg e –, ápolónő volt a sereg ben, tudja.

Nem könnyű meg rendíteni azokat a lányokat. Leg inkább dühös, ahog y kivettem a szavaiból. – És hog y van Sonia? – Még előadja mag át, ha eszébe jut a dolog , de azt kell mondanom, hog y eg ész szépen rendbe jött. Nem úg y, mint szeg ény Vi, mert őt hosszú távra elintézte. Apropó, vig yázzon, mit mond Samnek, mert nag yon rosszul viseli. Gyilkos indulat van benne. Sam minteg y vég szóra belépett; sápadtabb volt a szokásosnál, kevésbé rendezett, az arckifejezése élettelen. Mire leült, már a felét ledöntötte az italnak, amit a kezébe nyomtam. – Nos? – Ennyit vetett oda, miután helyet fog lalt. – Nem, Sam – mondtam –, szeretném, ha azután tárg yalnánk ezeket meg , hog y kissé meg erősítettük mag unkat, eg yetért? Csúnyán nézett rám, nem értett eg yet, íg y más vág ányon folytattam. – Először is – mondtam –, ha van kedve beszélni róla, ag g ódva várjuk a híreket Violetről. Például hog y hol van most? Sam a második húzásra kiitta az italát. Ebédidőhöz képest elég erős ital volt. Készítettem eg y újat, ezúttal szabadabban bánva a szódavízzel. – Eg y rohadt helyen, Virg inia Waters mellett – mondta vég ül. – Nem a nag y Virg inia Waters, hanem eg y másik ottani ápolda, ami az úg ynevezett ideg i rendellenesség ekre specializálódott. Ijesztő viktoriánus barakkok, long obárd neoromán stílusban, nag yjából mint a manchesteri Városháza, de rododendronbokrokkal és araukáriafenyőkkel körülvéve. Rózsaszín, potrohos főorvosok szág uldoznak a folyosókon rajong ó főnővérek, apácák, ápolónők és vécés nénik üstököscsóvájával a nyomukban, miként a kisfiúk követnek eg y lovat, vödörrel és lapáttal, az apjuk rózsái érdekében. A recepciós ribanc g yöng éden közölte velem, hog y napi 60 font a tarifa, aztán leste, ahog y összerándulok. „Előre fizetendő”, folytatta. Adtam neki eg y csekket nyolcszázneg yven fontról, mire azt mondta, hog y a „doktor” valószínűleg még az este meg nézi Violetet. Úg y nézett rám, mintha fing ottam volna a templomban. Ezt szóváltás követte, amit meg nyertem, bár elnézést kellett kérnem a „rohadt” jelző használatáért. – Sajnálom a g arnélát, ami szerény eszével szembeszáll mag ával – idéztem Wodehouse-t. Lesújtó pillantása elárulta, hog y a léhaság nem illik a helyzet komolyság ához. (Nem tehetek róla, tudják: eg y undok barát eg yszer meg mutatta a meg felelő fejezetet az Orvosi enciklopédiában. „MÓRIA: Morbid késztetés szellemesnek szánt meg jeg yzésekre. Néha az ag y frontális dag anatai okozzák.”) – A „doktorról” – folytatta Sam – kiderült, hog y bécsi zsidónő… – Akárcsak Johanna – emlékeztettem derűsen, mielőtt mélyebben belement volna. – Eg yáltalán nem olyan, mint Johanna. Ez Baudelaire „iszonyú zsidónője”{86} volt, úg y nézett ki, mint eg y rosszindulatú krumpliszsák. De meg lepően civilizáltnak és szakmailag elsőrang únak bizonyult. Az ölében összekulcsolt kézzel vég ig hallg atta a recepciós beszámolóját, eg yetlen-eg yszer sem nézett rá, de a recepciós nem g yőzte visszanyelni a könnyeit. Elképesztő vén big e. Meg van benne az a vidám karcosság , ami a leg jobb orvosokban. Részemről nem bízom a komolyakban és meg fontoltakban; túl sok

orvostanhallg atót ismertem Oxfordban. Aztán felvitt a rendelőjébe, kikérdezett Violet rokonairól, és persze beszélnem kellett neki a „Lammermoori Luciáról”. Diplomatikus zajokat hallattam. Sam az anyósát hívja Lammermoori Luciának, aki olyan iszonyú, amilyen csak eg y anyós lehet. Tizenhat éves kislánynak öltözik dirndli szoknyában és fehér zokniban, a haja hosszú, arany és hamis, az arca akár eg y baleset a festékg yárban. Hol bent, hol kint van a drág a ideg szanatóriumokból, de azt még eg yik családtag nak sem sikerült eldönteni – vag y nem is érdekli őket annyira –, hog y ez most eg y g azdag nő hobbija, eg y piás időnkénti próbálkozása a leállással, vag y tényleg flúg os. Leg utóbb azt hallottuk, hog y ÉszakAfrikába repült eg y tizennyolc éves kuruzslóval, aki amúg y liftesfiú. – Meg adtam dr. Wankelnek, ig en, Golda Wankel, a két leg utóbbi diliház nevét, ahol kezelték. Ott helyben felhívta őket, mondván, hog y fontos lehet, de eg yikben sem találták meg a kórtörténetét, vag y minek nevezik. Ez azért furcsa, nem g ondolják? – Csak kicsit. – Hog yan? Már értem. Aztán mindenféle sajátos dolg ot kérdezett Violetről. Hajlamos-e félremag yarázni eseteket, összezavarja-e a közkeletű szófordulatokat… emlékeznek például, hog yan ug rattuk, amikor olyanokat mondott, mint „fején találta a vajat” és „szög van a feje tetején”? Tehát ig ennel kellett válaszolnom a pszichiáter reng eteg kérdésére, és akkor tényleg elkezdtem ag g ódni. Samnek kissé szag g atottá vált a beszéde; eng em rémülettel töltenek el síró férfitársaim. Készítettem neki eg y rettentő italt, és meg próbáltam témát váltani. Átvette az italt és összeszedte mag át, de a témától nem bírt elszakadni. – Ami eztán jött, az elég szörnyű volt – folytatta állhatatosan. – Felmentünk oda, ahol Violetet elhelyezték… eg y eg ész kellemes szobában, és dr. Wankel belediktált némi barbiturátot. Ettől abbahag yta azt, hog y ijesztően eg y pontra mered, de továbbra sem beszélt. Wankel doktornő felemelte a karját (mármint Violetét), és az úg y maradt. Aztán behajlította, és akkor is úg y maradt. Azt mondta, hog y ennek „flexibilitas cereas” az elnevezése, és úg y tűnik, hog y jellemző valamilyen állapotra. Aztán visszaeng edte a karját, és finoman rákoppintott… és valahányszor rákoppintott, mindig meg emelkedett eg y kicsit, mint eg y Ang lepoise lámpa. És ennek is van neve: „mitgehen”. Nag yon felkavaró volt látni. Aztán kiküldtek, hog y Wankel alapos fizikai vizsg álatot vég ezzen rajta, és száz évig kellett odakint várnom. A vég ére úg y kikészültem, hog y már nehezen tudtam fig yelni, de annyit kivettem, hog y nyitott kérdés, vajon depresszív vag y katatón Violet transza, de ez a különbség sorsdöntő. Akárhog y is, jó esély van arra, hog y Violet hirtelen felindulásból kiveti mag át az ablakon… Úg y tűnik, a katatónok hajlamosak ang yalnak képzelni mag ukat, és mint kiderült, ez azzal jár, hog y huszonnég y órás ápolónőt kell mellé fog adni, további hatalmas napidíjért. Ezután a kedves Wankel adott eg y ág yat meg eg y párnát, ing yen! Reg g elig aludtam, aztán hazarepültem. Ez minden. Készítettem neki még eg y italt, az könnyebb volt, mint mondani valamit. Jock, a rá jellemző tökéletes időzítéssel, bejelentette, hog y tálalva van, és leültünk sirálytojást, nyúlterrine-t, hideg currylepényt enni. Bárkivel szembeszállok, aki

a mag ánbajaival traktál, miközben Jock currylepénye szétolvad a nyelvemen; tényleg nag yszerűen készíti el. Palackozott sört ittunk, mert helytelenítem a bort a hideg ebédhez: vag y aluszékony lesz tőle az ember, vag y állatias vág yakat ébreszt – mindkettő tönkreteszi a délutánt. Sam ing erlékenység ét eg y leheletnyivel csökkentette a táplálkozás; Georg e álomkórosnak tűnt, vonakodott csatlakozni. – Most pedig , Charlie – mondta Sam –, mesélje el az oxfordi kalandjait. Mit javasolt a Mag us Emeritus? Elmondtam nekik, ig yekezve fenntartani a hang om menteg etőző tónusát, és úg y elővezetni a blaszfém őrültség et, mint eg yedüli meg oldást. De ami Oxfordban még értelmesnek tűnt, az merő ag ybajnak hatott a jersey-i ebédlőasztalnál, és társaim üres tekintete, lopva eg ymásra vetett pillantása nem sokat lendített a meg g yőző erőmön. Sután fejeztem be. – És ha mag uk, barátaim, jobbat tudnak – fejeztem be sután –, örömmel hallg atom. Hosszú, nyúlós csend. Georg e mutatóujja minden eg yes szőrszálat felfedezett a szemöldökében, aztán ellenőrizte a fülcimpáit, az álla bevág ását, majd felidézte mag ának a hüvelykujj alakú orra kontúrjait. Sam vele ellentétben meg sem mozdult, az abrosz eg y curryfoltjának szemlélésében látszott elmerülni. Jock bejött leszedni az asztalt, miközben Georg e és Sam továbbra is hallg atott. Eszem ág ában sem volt a seg ítség ükre sietni; ami azt illeti, felmerült bennem, hog y számos érdemdús ember szerint valójában elment az eszem. – Rendben – mondta vég ül Sam. – Kész vag yok esélyt adni ennek. Ha az a disznó olyan ag yalág yult, amilyennek tűnik, akkor talán épp eg y ilyen eszetlen marhaság g al g yőzhetjük le. Georg e lassan bólintott. – Valószínűleg csak ezen a nyelven ért – mondta csikorg ós, vidéki békebírói hang on. – Undorító. Valószínűleg semmi haszna. Nyilván sokba kerül. De, ahog y Charlie mondja, mi mást találjunk ki? Láttam már működni ennél furcsább dolg okat is, ha most beleg ondolok. Ig en, Indiában, olyan helyeken. – Tisztában vannak azzal – kérdeztem –, hog y valamennyire részt kell venniük ebben? Mert van eg y-két szomorú teendő a mise alatt, és a kiközösített papnak az idő nag y részében, hog y úg y mondjam, tele lesz a keze. – Ig en – mondta Sam. – Ig en, g ondolom – mondta Georg e. – De átkozott leg yek, ha betanulok visszafelé eg y fekete Miatyánkot vag y hasonlót. – Fekete Miatyánkot, Georg e? – ismételtem. – Csak nem tanulmányozta kissé!? – Annak idején mind olvastunk Dennis Wheatley-t, Charlie – felelte Sam. – Beszéljen a mag a nevében! – mondtam élesen. – Hadd rendezzem ezt el mag amban – mondta Georg e. – Ez a hókuszpókusz arra jó, hog y elbizonytalanítsa a varázsló ürg ét, és éreztesse vele, hog y mi leg alább olyan jóban vag yunk a démonokkal és hasonlókkal, mint ő, ezért tanácsos meg húznia mag át. Jól értem? – Többé-kevésbé ig en, de eg y kicsit többről van szó. Itt meg testesül eg y meg lehetősen erős

átok, amitől a kérdéses személy elsorvad és rút halált hal, tehát ha az emberünk valóban hisz abban, amit csinál, és ismeri ezt a bizonyos szertartást, márpedig Dryden szerint ig en, akkor komolyan meg kell ijednie, és fel kell hag ynia minden tevékenység ével. – A nyug at-afrikai boszorkánydoktorok még mindig képesek erre – mondta Georg e. – Több ezer jól dokumentált eset van. Ha az áldozat tényleg azt hiszi, hog y eg y adott napon fog meg halni, akkor lefekszik, és valóban meg hal. – Azt akarja mondani – kérdezte lassan Sam –, hog y eg y ilyen dolog tényleg esen meg tud ölni eg y embert? – Ig en, attól tartok, ez valóban lehetség es. – Remek. Mikor kezdjük? – Eg y pillanat – mondta Georg e –, az jutott eszembe… honnan fog ja tudni a pasas, hog y sor kerül a misére, mi ez eg yáltalán, és milyen következményekkel jár? – Örülök, hog y meg kérdezte – mondtam. – Erre csak eg y mód van, és ez okoz nekünk némi nehézség et, de hatásos lesz. Ezután ismertettem a módszert. Zajos és keserű tíz percet követően beleeg yeztek, de a barátság unk nem úszta meg érintetlenül a vitát. Ezen a ponton meg jelent Jock eg y távirattal, ezüsttálcán; szereti előadni mag át azok előtt, akiket ő társaság nak nevez. Gyanítom, hog y tényleg élvezi a tökéletes inas szerepét; lehet, hog y veszek neki eg y csíkos mellényt karácsonyra. A távirat Drydentől jött. Eg y pillanatra zavarba hozott a szöveg e: „DESHABILLE HOLNAP ERKEZIK FALAIS UTJAN RETEK PESTIS FONTOS”. Ha Drydennek van hibája, akkor az a tévhit, hog y mestere a táviratoknak; nag yon meg keseríti a barátai életét. Volt idő, amikor még kézben tudta tartani a dolg ot, de attól félek, most már „orvosilag füg g ő”, ahog y az alkohológ usok mondják. A „déshabille” nyilván „kivetkőzöttet” akar jelenteni, a Falaise az eg yik postahajó Weymouth és Jersey között, a „pestis” eg y túlbuzg ó postai alkalmazott szöveg javítása lehet a „pastis” helyett, de a retek maradt ug yanolyan homályos, mint az oxfordi vasútállomáson volt. – Jock, van pastis a háznál? – kérdeztem. – Van eg y palack pernod, az ug yanaz, nem? – Még ma szerezz be eg y fél láda ánizspálinkát, kérlek. Hog y állunk retekkel? – Furcsa, hog y ezt kérdi, Mr. Charlie. Az öreg szivar a kertben ma reg g el ültetett eg y sorral. Eg y varang y is van alatta. De várni kell rá pár hónapig . – Már kell lennie a boltokban abból a kis franciából. Próbálkozz Saint Helier fedett piacán, vag y a French Lane-en. Ha nincs, akkor talán kapható konzervben, fag yasztva vag y szárítva. Rád bízom, te jobban ismered a kiskereskedelem világ ának hátsó utcáit, „nourri dans le sérail, tu en connais les détours”{87}, de mindenképpen szerezz holnap estére, még ha készpénzzel kell is fizetned érte. – Rendben. Mennyit? – Tudod, hog y árulják ezt? Úg y értem, hog y súlyra, méterre vag y mire? – Szerintem fontra.

– És mit g ondolsz, elég lenne néhány font eg y kölcsönösen beleeg yező felnőttnek? – Bőven. – Akkor rendben. – Rendben, Mr. Charlie. – Milyen lenyűg öző fig yelni mag át – mondta Sam nyomatékkal – a kamra őrzőjének szerepében. Biztos benne, hog y nincs más, hasonló fontosság ú üg y, amiről tárg yalnunk kéne? Elmag yaráztam neki a dolg ot, de sem ő, sem Georg e nem békélt meg ig azán. A tervünket illető korábbi kétség eiket újjáélesztette a „hüvelyesek misztifikálása” (Sam) és „az abszintban ázó rémes pápista” (Georg e). Kissé lecsillapítottam őket, de továbbra is nyug talanok voltak. Ráadásul volt eg y saját tervük, és most rag aszkodtak ahhoz, hog y a fekete mise mellett azt is léptessük életbe. – Nézze – mondta Sam –, a varázslattól füg g etlenül elg ondolkoztunk az áldozatok személyén, arra az esetre, ha ez a szemfényvesztés csak elterelésnek bizonyulna. Bár három áldozat nem elég az általánosításhoz, néhány feltételes következtetést azért levonhatunk. Először is, mindhárom érintett család ang ol. Ez az ang ol néppel szemben táplált g yűlöletre utalhat. – Felmerülhet az is – vetettem közbe –, hog y olyan ang ol férfiról van szó, akinek nem tetszenek a jersey-i nők. – Ang ol férfi? – hördült fel Georg e. – És ez az abszurd boszorkányság ? Ki van zárva. – Nem abban maradtunk, hog y most eltekintünk a boszorkányság tól? – Úg y van – mondta Sam –, és ha log ikusan g ondolkodunk, van valami a felvetésében. De folytassuk. Georg e és jómag am is tűrhetően állunk anyag ilag … bár nem a milliomos bevándorlók szintjén, akik ellen, úg y tűnik, felhorg adnak a szig etlakók. Viszont a leg utóbbi áldozat férje, az orvos csak annyira g azdag , amennyit eg y virág zó körorvosi praxis hozhat, továbbá már húsz éve él Jersey-n és mindenki kedveli. Azonban mindhárom család az úg ynevezett középosztályba tartozik, tehát felmerülhet az osztályg yűlölet és/vag y az ang olellenesség . Szándékosan mondtam ang ol-, és nem britellenesség et, mivel Jersey valószínűleg a leg lojálisabb koronabirtok. Itt van még az áldozatok életkora: valamennyien harmincasok. Ez rendjén lehet, hiszen mindünknek harmincas a feleség e, vag y jelezheti eg yszerűen azt is, hog y az erőszaktevőnek az ilyen korú nők tetszenek. Ez meg int csak arra utalhat – Sam szinte fuldokolva beszélt, mert nyilván erősebb késztetése volt g yilkolni, mint érvelni –, hog y a jó külsejű, érett nőket szereti, és ezt kénytelen vag yok teljesen normálisnak nevezni; ha kislányokat vag y idős hölg yeket támadott volna meg , akkor semmi kétség ünk nem lenne afelől, hog y eszelős g azember, nem ig az? Az utolsó szempont, hog y mindhárom áldozat szűk körben csoportosul a térképen, ami g yalog ost sejtet, vag y olyasvalakit, aki nem mer g épkocsit használni, nem g ondolják? Szemben a Jersey-i Szörnnyel, aki állítólag az eg ész szig etet beutazta a… célszemélyek után. – Vag y ismét csak eg y viszonylag os ideg en, aki nem ig azán ismeri a járást? – vetettem fel halkan. – Ig en – válaszolta Sam türelmesen –, akár erre is utalhat. Georg e eg y „phfű” hang sorral leírható zajt hallatott, amelyre csak azok képesek, akik

Indiában teljesítettek katonai szolg álatot. – Tehát Georg e és én, amíg mag a távol volt, elkészítettük a tőlünk telhető leg jobb listát a jó külsejű, harmincas ang ol nőkről, akiknek a férje számottevő jövedelmet biztosító bevétellel vag y hivatással rendelkezik, és innen eg y kilométeres körben lakik. Úg y véljük, a szóba jöhető célszemélyek száma nem több tizenhétnél, és mi, nég yen (Jockot is beleértve) csapdákat állíthatunk esténként, és csaknem huszonöt százalékos esélyünk van arra, hog y a kellő helyen leg yünk. – Ig en, de hog yan fog juk meg g yőzni az erőszaktevőt, amennyiben fig yeli a házat, hog y tiszta a leveg ő? – Könnyen – mondta Georg e, a katonaember a civil bag ázs fölé kerekedve. – Feltéve, hog y a háztulajdonosok eg yüttműködnek. (Érezni lehetett, hog y majdnem „polg ári lakosság ot” mondott.) Valamennyien meg jelenünk eg y-eg y kiválasztott házban, amikor az emberek többség e dolg ozik, például kicsivel déli tizenkettő előtt; a jersey-i munkások jó része a kocsmában tölti a fél délutánt, ezért inkább kerüljük a délutáni időpontot. Kora este a férj feltűnően elhajt a kocsiján, hang osan közölve, hog y nem sokkal éjfél után itthon lesz, míg az asszony integ et neki az ajtóból. Az őrség ben lévő továbbra is meg lapul a házban, vag y elfog lalja a helyét odakint, ha van olyan jó fedezék, ahonnan minden bejárat szemmel tartható. A kérdéses feleség eg y darabig a földszinten tesz-vesz, aztán fölmeg y, villanyt g yújt a hálószobában, esetleg eg y pillanatra meg mutatja mag át az ablakban, majd eloltja a hálószobai lámpákat, eg y éjjeli lámpa kivételével, és átoson eg y másik szobába, ahol bezárkózik. Mi csendben várunk. Felfeg yverkezve. – Ez hibátlannak hang zik – mondtam óvatosan. – Hibátlan. Feltéve, hog y teljesül néhány dolog . Ha meg eng edik… Sam unottan sóhajtott, Georg e tartózkodóan morg ott. – Először is – folytattam –, teg yük fel, hog y helyes a félig komoly elméletem az ang ol elkövetőről. Honnan tudjuk, hog y nem szólja-e el mag át valaki, például az, akinek a házát őrizzük? – Hát, ha ezt tényleg komolyan vesszük, akkor eg yszerűen nem áruljuk el annak, akinek a házára eg y adott este vig yázunk, hog y hol máshol őrködünk még . – Jó – mondtam –, de még jobb, ha eg yáltalán nem tudja, hog y más házakat is meg fig yelés alatt tartunk. – Ebben van log ika, ha beleg ondolok. – Másodszor – folytattam könyörtelenül –, mi lesz a mi feleség ünkkel, amíg cserkészt játszunk? Johanna elég jól bánik a pisztollyal, de Jock távollétében még íg y is veszélyeztetett lehet, és nyilván ő a következő célpont. Sonia vag y lekerült a fickó listájáról, vag y nem, de az átélt szörnyűség ek után nem szívesen maradna otthon eg yedül. – Mi sem könnyebb – mondta Georg e türelmetlenül –, Sonia bridzspartit rendez, meg hívja Johannát meg két férfit, és senki sem távozik addig , amíg mi vissza nem érünk. Rémülten kaptam leveg ő után. Nem tudtam, mit mondjak, ezért seg élykérő pillantást vetettem Samre.

– Azt hiszem – mondta Sam –, Charlie-t az ag g asztja, hog y Johanna a nemzetközi bridzslig ában játszik, Omar Sharif partnere volt, míg Sonia, bár élvezettel és lendületesen játszik, néha elfelejti, mi az adu, és, amit a bridzselők valamilyen okból erősen nehezményeznek, folyton visszavonást kér. – Renonszt – mondtam. – Ahog y mondod, Charlie. Georg e újra meg találta a dandártábornoki hang ját; mintha csak Matthew Arnoldot látnám a talárjában. – Nézze, Mortdecai, nem szívesen g ondolnám, hog y szórakozásból kekeckedik, de azt kell mondanom, hog y nem éppen konstruktív a bírálata. Kissé összerándultam; úg y éreztem, meg buktam a törzstiszti tanfolyamon Camberley-ben. Mortdecai soha nem viselheti a vág yott vörös rang jelzést az eg yenruháján. „RTU” (vissza az eg ység éhez) kíséri örökre a nevét a „VTV” (vezérkari tanfolyamot vég zett) helyett. Eg y szart!, g ondoltam, ahog y jobb emberek is g ondolhatták előttem, életük hasonlóan válság os szakaszában. – Ah! – mondtam fennhang on –, persze minden további nélkül szervezhető másfajta parti; ezen már csak nem fog unk összeveszni! – Ez jobban hang zik. – Georg e hajlandó volt még eg y esélyt adni a jellemhibás alárendeltnek. – Persze hog y vannak másféle partik is: whist, barchoba, kanaszta, sok minden. Az ilyen részletekkel ráérünk bajlódni… a mag uk idejében. (Meg int hallani véltem, hog y kis híján azt mondja: „szakasz szinten”. Vég ül is, g ondolhatta, mire valók az őrmesterek?) – Ig en, Georg e – mondtam, elfojtva mag amban a késztetést, hog y „uramnak” szólítsam. – De az utolsó ellenvetésem már korábban említettem. A feg yverekről van szó. Eg yszerűen nem puffanthatunk le embereket azért, mert nemi erőszakot követnek el. – Nekem belefér – mondta Sam. – Nekem is – mondta Georg e. – Hát nekem nem. Az én .455-ösöm maradjon csak leláncolva a Pistol Club feg yvertárában; a Banker Specialom és Johanna kis Savag e .28-asa el van zárva az éjjeliszekrény fiókjába, amikor otthon vag yunk, és a széfbe, amikor elmeg yünk otthonról. Vállalnám a kockázatot, hog y pisztollyal fenyeg etek eg y g onosztevőt házon kívül, de ha lelőnék valakit, kivéve, ha eg yértelműen önvédelemről van szó eg y feg yveres g onosztevővel szemben, hosszú börtönbüntetés várna rám. Mag uk valószínűleg könnyebb helyzetben lennének, mert tényleg es sérelmet szenvedtek a fickótól, és nincs az az esküdtszék, amelyik elítélné mag ukat, de az én védekezésem g yeng e lábon állna, ha arra hivatkoznék, hog y meg öltem eg y pasast, mert úg y g ondoltam, ő az, aki bántalmazta eg y ismerősöm feleség ét. – Rendben – mondta Sam –, akkor ne lőjük ag yon. Mag a állítólag első rang ú lövész. Célozzon a lábára. – Az első rang ú lövész tudja – mondtam –, hog y pisztollyal nag yon nehéz eltalálni eg y mozg ó ember lábát. Ráadásul az emberi fizikum kivételesen meg átalkodott a halállal szemben. Fejbe lőhetünk valakit, és az illető simán elsétál, amit, hm… a saját szememmel láttam eg y dél-

afrikai elnöknél néhány évvel ezelőtt. Kiüríthetjük az eg ész tárat a bal mellébe, és kórházban tölt eg y pár hetet, ahol az a leg főbb baja, hog y bevág az ág ytál. Ellenben ha eg y kis kaliberű g olyóval eltaláljuk a lába húsos részét, és kilyukasztjuk a combartériát, elvérzik, mire meg jön a mentő. Meg ússzuk emberöléssel, és még örülhetünk. Hosszú, sértett csend után vég ül Sam szólalt meg : – Pisálja le a keltjét, Mortdecai. – Hog yne – válaszoltam mereven –, de ehhez szükség van némi mag ányos elvonultság ra. Elmennek? Maradnak? – Nézzék, fiúk – mondta Georg e –, hag yjuk már ezt. Ne húzzuk fel mag unkat semmiség eken. Szimpla üg y, és Charlie nag yon is log ikusan érvel. Nincs értelme börtönbüntetést kockáztatnia a barátai kedvéért. A hang neme világ ossá tette, hog y pontosan ezt kellene tennem, de ő született ang ol volt, nem úg y, mint eg yes Mortdecaiok, akiket most nem akar meg nevezni. – Szimpla üg y – ismételte –, mind feg yveresek leszünk, de Charlie üres tárral. És eg y vastag bottal vag y hasonlóval. Eg yetértenek? Sam olyan hang ot hallatott, amely azt hivatott kifejezni, hog y nem mond nemet, de túl bosszús ahhoz, hog y ig ent mondjon. – Attól tartok – jeleztem –, van itt még valami. – Krisztus a kereszten! – bömbölte Sam. – Mi jön még ? Ezúttal nem vettem sértésnek. Vég ül is nehéz időket él át. De ezt le kellett szög eznem. – Attól félek, Jock sem vihet mag ával pisztolyt. A Lüg ere illeg ális, ráadásul Jocknak priusza van. – Hümm? – kérdezte Georg e. – Kásája maradt – mag yaráztam. –? – Íg y nevezik az alvilág i patkányok – mondtam türelmesen –, és letöltendő büntetést jelent. Van eg y leg enda, miszerint ha az utolsó napunkon a dutyiban meg kapjuk az eg észség es reg g elit, és nem esszük meg mind a finom kását, eg y éven belül visszakerülünk. Kérdezzék meg bármelyik smasszert. Jock több tányér kását is részleg esen evett meg őfelség e költség ére, és ha elkapják akármilyen feg yverrel, nag yon pórul jár. Ha tényleg esen lelőne valakit, meg közelítőleg kilencvenkilenc évet kapna. Száztíz évesen szabadulna, és elvárná tőlem, hog y visszakapja az állását, pedig szinte biztosan elfelejtené addig ra, hog yan kell jó teát csinálni. – Elég már a locsog ásból, Charlie, meg értettük. Jock eg y vastag bottal lesz felfeg yverezve. Rendben? – Azt hiszem, van eg y hosszú ólomcsöve, puha bőrborítással. – Vag y eg y hosszú ólomcsővel puha bőrborítással. Ennyi volt? Akkor azt javaslom, kezdjük ma este. Itt van nég y név és cím. Akarnak választani? Villámg yorsan bejelentkeztem a Brisbane House-ra, mivel Lady Quinn-Philpotté volt a leg jobb pince a szig et északi részén, és nincs az az erőszaktevő, aki őt szemelné ki, mert tíz ember ereje lakik benne, hála a tiszta lelkének. Ráadásul van eg y dobermannja. A többiek is

választottak, íg y Jocknak már csak eg y paradicsomtermesztő faháza jutott, ahol a nemi erőszak elképzelhető leg alkalmasabb jelöltje lakott. Az ig azat meg vallva, ha Johanna mellett eg yszer is lett volna időm mag ántanulmányokra, ez a nő lett volna a tárg yam. Gyanítottam, hog y ha az erőszaktevő felbukkanna a háznál a kérdéses éjszakán, meg kellene kérnie Jockot, hog y húzódjon arrébb. Georg e ide-oda telefonálg atással meg szervezte az őrjáratunkat. Sam mintha fog adást kötött volna, hog y milyen g yorsan tudja kiüríteni a whiskys karaffámat. Elmag yaráztam Jocknak, hog yan töltse meg a szendvicses dobozomat. Johanna kivág ott eg y nála ritka hisztit, amikor meg tudta, hog y eg ész este Soniával kell kártyáznia. Jock letusolt, és bizonyára ellenőrizte a londoni g umig yár – e kiváló kondomínium – birtokában lévő termékeit. Vég ül mindenki elment, és én vég re átadhattam mag am a komoly g ondolkodásnak a kanapén, levetett cipővel és behunyt szemmel. A nehéz ebéd mindig kihozza belőlem a filozófust.

Az éjszakai lesben állás természetesen totális kudarc volt, már ami az erőszaktevő elfog ását illeti. Az én fog ásom eg y remek vacsora és eg y palack nag yszerű 61-es Chateau Léoville Poyferré volt. Sam eg y elkóborolt tehenet fog ott tőg yön sörétes puskája töltetlen csövével. Georg e eg y csúnya náthát fog ott ki, miközben eg y hortenziabokor alatt kuporg ott. Nem szívesen g ondolok arra, mit fog ott Jock, de neki biztosan meg érte. Amikor elhoztam Johannát a Georg e házában rendezett kártyapartiról, nem szólt senkihez, a leg kevésbé hozzám. Beszámoltam neki Georg e viszontag ság airól a csöpög ő hortenziabokor alatt, mire csak annyit mondott: – Szerencsés fickó. – Jó éjszakát – mondtam, amikor elváltunk az előszobában. – Jó éjt, Clausewitz – válaszolta. Jock már ág yban volt, és nyilván jól aludt, íg y mag amnak kellett elkészítenem a szendvicsemet. Ahog y fellopakodtam vele, furcsa érzésem támadt Johannával kapcsolatban. Ha húsz – vag y leg alább tizenöt – évvel fiatalabb vag yok, valószínűleg összekevertem volna a szerelemmel. Talán a meg bánás jele volt, amiért nag yon rég en és abszolút jog osan eldöntöttem, hog y ez az érzemény nem nekem való, és jobban járok nélküle. Ahog y a lépcsőpihenőn tétováztam, a félig meg evett szendviccsel áruló kezemben, abszurd késztetést éreztem, hog y bemenjek a szobájába, lássam a párnán szétterülő mézszínű haját, és könnyes, menteg etőző, szerelmes szavakat mondjak neki. Hog y meg mosolyog tassam. Vag y meg ríkassam; minden nő sír néha. De volt eg y szig orú szabályom: valahányszor úg y érzem, hog y szeretném meg fog ni valaki kezét, inkább iszom eg yet – mindent összevéve és hosszú távon jobban beválik. Kompromisszumot kötve meg ettem a maradék szendvicset, majd az újhag yma és az önsajnálat miazmájában elvánszorog tam mag ányos hálóhelyemhez; ki kívánhatna ennél többet? Borg es írja, hog y „nincs jobb vig asz annál, hog y mag unk választottuk

szerencsétlenség ünket”. Ebből következően, mag yarázza, „minden fig yelmetlenség szándékos… minden meg aláztatás vezeklés… minden halál öng yilkosság ”.{88} Különös g onddal mostam fog at, arra az esetre, ha Johanna a fejébe venné, hog y átjön jó éjszakát kívánni, de természetesen nem tette; sosem teszik.

10. Győztél hát, ó, sápadt g alileai; szavad nyomán elszürkült a világ ; torkunkig érnek Léte vizei, és csömörig faltuk már a halált. Himnusz Perszephonéhoz

Rug dosva és visítva, aztán nyüszítve és duzzog va kikászálódtam az ág yból, és elindultam a weymouth-i postahajóhoz, Tichborne atya, a Dryden által ajánlott szakember elé. Kiűzetése dacára ug yanazért nevezem Tichborne atyának, amiért a nag yanyám is „Mrs.”-nek címzett eg y szűzi, „50 fontos szakácsnét” – udvariasság ból. (Csak hog y tudják, az 50 fontot eg y évre kapta a teljes ellátás mellé, ami napi nég y-ötszöri étkezést jelentett, ale-lel és barna sörrel leöblítve; plusz a „csontok és pecsenyelé”-pénzek, jattok a kereskedőktől, előjog a rendőrök ürühúsos szendvicsekkel kínálására, mindenki veg zálására komornyiktól vag y nevelőnőtől lefelé, a csontig lerészeg edésre hathetenként (kivéve természetesen a metodista háztartásokat) és g yakran évi hét nap szabadság , ha sikerül bizonyítani, hog y leg alább az eg yik szülője haldoklik. Ma már persze a rádió használatot is elvárják. Hig g yék el, boldog abbak voltak, mielőtt fokozatosan elkényeztették őket.) Ig en, tehát az Albert Quay, ahol a Falaise postahajót és Tichborne atyát vártam. (Albert Quay, képzeljék! Valójában VII. Edwardot és VI. Györg yöt is Albertnek nevezték, de a trónon ezt már nem eng edte használni a család a Viktória királynő férje iránti tiszteletből, és a Titkos Tanács is tiltotta, mert olyan közönség esen hang zik. Mármint az „Albert”, nem a Titkos Tanács. Mindkettő ig az, természetesen.) („A vég ső, nag y árulás ezentúl nem kísért: Helyesen cselekedni, de helytelen okért” – énekli Alfred Prufrock, ha jól mondom {89}. És ha ez számít.) Ig en, tehát álltam az Albert rakparton, beszívtam a teng eri fuvallatot, amíg az állott sör, a hányás és az utazásszervezők szag a nem jelezte előhírnökként a Falaise érkezését. Azonnal kiszúrtam a nag y, ösztövér hímpapot a selyemreverendában. Gonosz szempár tüzelt aszketikus arcában, amelytől furcsán elütött a puha, érzéki ajak, ahog y rávicsorg ott a vámtisztre. – Üdv – mondtam a kezemet nyújtva –, Mortdecai vag yok. Sandán vég ig mért, kimutatva eg yenetlen fog ait, amelyek, ha tisztábbak, becsületére váltak volna eg y allig átornak. – Felteszem, a barátai „pimasznak” nevezik – riposztozott, de már el is viharzott mellettem a rá váró csinos fiúk csoportjához. Súg ott nekik valamit, mire mind rám néztek. – Nem kapható? – kérdezte az eg yik vihog va. Szég yentől verejtékesen fordultam el, hog y meg keressem az ig azi Tichborne atyát, aki –

amikor rátaláltam – nett kis fickónak bizonyult olyan arccal, mint eg y Volkswag en. Eg y padon ülve lapozg atta színlelt elfog ulatlanság g al a Playgirl leg frissebb számát, és divatos, sötétzöld moheröltönyt viselt, amely nem telne ki eg y előkészítő iskolai tanár fizetéséből. Kölcsönös udvariaskodások után beültünk a Minimbe, ahol is észleltem, hog y enyhe, de kellemes fűszerköményillatot bocsát ki, amelyet a tág pórusokon át távozó ánizspálinkának tulajdonítottam. Ahog y elindultunk, éles hang ú kiáltást hallatott. Beletapostam a fékbe. – A stólám! – visította. – Ott felejtettem a stólám! Meg riadtam: Johanna nyitott g ondolkodású az ilyesmiben, de Jock nem; meg jeg yzéseket tenne. – Úg y érti, hog y vállkendőt hozott mag ával? – kérdeztem. – Nem, nem, nem – tiltakozott –, ez eg y különleg es ruhadarab a miséhez, amelyet celebrálni fog unk. Elképedten seg édkeztem neki a keresésben, és vég ül meg találtuk a vámházban a spárg aszatyrot az összehajtog atott anyag g al. – Mutassa – mondtam. – Nem hiszem, hog y itt kéne. A rajta lévő hímzés eg y kissé… khmm, meg lepő lenne eg y alkalmi bámészkodónak. És a vámtiszt már fig yel minket. Hazafelé menet meg álltunk eg y frissítőre a Carrefour Selousnál, bár még korán volt. – Ez eg y jelleg zetes helyi kocsma – mag yaráztam. – Eg y pastis nevű dolg ot isznak itt, azt hiszem, és erősen dicsérik. Volna kedve kipróbálni? – Hallottam már róla – mondta komolyan –, és alig várom, hog y meg kóstoljam. – Mi a véleménye? – kérdeztem elfog ulatlanul valamivel később. – Mmm, eg ész finom. Erősebb, mint a sherry. De nem rúg at be, ug ye? – Nem hinném. – És az mi, amit ön iszik, Mr. Mortdecai? – Whiskynek hívják. A skót Felföldön készített malátapárlat. Úg y tudom, elég sok fog y belőle Jersey-n. Komoly képpel néztünk eg ymásra. Ő nevette el mag át először – innentől meg szűnt köztünk a zavar. Arról van szó, hog y ismerjük meg eg ymást; jelentsen ez bármit.

Johanna szemüg yre vette, ami meg nyug tató volt, hiszen ő sohasem téved az emberek meg ítélésében, míg én szinte mindig . Körbeug rálta, elmondva, hog y mennyire fáradt lehet, és milyen itallal kínálhatja meg (ha-ha), amikor meg jelent az ajtóban Jock, és ebédhez szólított annak a szolg ának a vészjósló hang ján, aki bármelyik pillanatban benyújthatja a felmondását. – Jock, bemutatom Tichborne atyát – mondtam élénken. – Ig en? – kérdezte. – Ig en. A kocsiban van a pog g yásza, meg tennéd, hog y behozod? Jock sarkon fordult, és elindult kifelé. – Ó, és behoznád a stóláját is?

Jock meg torpant, és fenyeg etően nézett vissza a válla felett. – A mit? – Eg y spárg aszatyorban van – mag yaráztam nyájasan. Bearanyozta a napom, jóllehet tudtam, hog y még meg fizetek érte. Johanna mindenáron látni szerette volna a stólát, és hiába irult-pirult, húzódozott Tichborne, elérte, amit akart. Többnyire eléri. – Nem használhatjuk a meg szentelt stólát – mondta Tichborne ag g odalmasan, miközben kig öng yölte az anyag ot –, eg yrészt mert elijesztheti a személyt, akit meg akarunk… khm, idézni, másrészt udvariatlanság lenne. Tudják, mindig hittem abban, hog y ki kell terjesztenünk a kötelező udvariasság ot a Másik Oldalra is, ahog y én nevezem, bár az adott szertartás során kissé utálatosnak kell lennünk velük. Tudnak követni? Óvatos zajokat keltettünk Johannával. – Továbbá ezt a fajta misét, hog y úg y mondjam, eg y fiatal személy személyén szokás bemutatni, de kiderítettük, hog y a fiatal személyt a meg felelő testhelyzetben ábrázoló stóla használata is eléri a kívánt hatást. Tapasztalatból beszélek. A stóla immár kiterítve hevert a dohányzóasztalon. Meg kell vallanom, még én is hátrahőköltem eg y kicsit: a fiatal személy meg felelő testhelyzete valóban tapasztalatról árulkodott, hog y Tichborne kifejezését idézzem, és a hímzés utolsó tag ja is, ha szabad ezzel a saját kifejezéssel élnem, roppant élethű volt. Szorong ó pillantásokat vetettünk Tichborne-nal a g yöng éd lelkű Johannára. – Hűha! – kiáltott fel jól nevelten –, nem semmi a látvány! (Johanna csak védekezésből használ amerikanizmusokat.) Részemről azonban örülnék, ha nem szolg álna közlátványosság ul, mert Jock is bejöhet. (A leg több brutális bűnöző prűd, tudták? Még szép, hog y tudták, elnézést.) – Folytassa, nővér – dörmög tem, elalélva a kifejezőkészség étől. Furcsán nézett rám, talán a nyelvi leleményesség emnek adózott. – A „hűha” tetszett – kérdezte –, vag y a többi? – Nem érdekes. – De ez a g yönyörű kézimunka eg y vag yonba kerülhetett, Tichborne atya –fordult vissza hozzá Johanna. – Hol csináltatta? – Az ig azat meg vallva mag am készítettem – válaszolta bíborvörösen a szég yentől és a büszkeség től. – Nem hallg atom el, hog y nag yon sokáig tartott. – Érezhetően élet után készült – jeg yeztem meg . – Nem eg észen, inkább emlékezetből. Ez jó vég szó volt ahhoz, hog y lezárjuk a témát. Miközben feltekertük a stólát, meg érkezett Georg e, hog y meg nézze mag ának Tichborne atyát. A bemutatás után a tőle telhető leg civilizáltabb hang okat hallatta, azt a benyomást keltve, hog y nézete szerint csak a kiközösített pápista a jó pápista. Tichborne-nak sikerült kissé meg vetnie a lábát, amikor a dandárjáról érdeklődött, de ezt az előnyt elvesztette azzal a közlésével, hog y ő meg a szabad franciák káplánja volt.

– Fog adni mertem volna – mondta élénken Johanna. Georg e arca a feketének eg y halványabb árnyalatát öltötte; nag yon a szívére vette a dolg ot. – A franciák velünk voltak, Georg e – emlékeztettem. – Mármint leg utóbb. – Ug ye itt marad ebédre, Georg e? – kérdezte Johanna. Nem maradhatott, másik találkozója volt, már meg ebédelt, soha nem szokott ebédelni, Sonia várja ebédre, meg y a vonata. Jersey-n természetesen nincs vasút; azt hiszem, csak el akart menni és belerúg ni valamibe. Eg y Dakar nevű helyhez van köze az eg észnek, valamilyen okból. Az ebéd rémesen indult: a szakácsnőnek kimenője volt, ennélfog va Jockra hárult a kötelesség , és nem lelkesedett Tichborne atya kiszolg álásáért. Feltálalta a levest Johannának, aztán, hiába köhög tem és meresztettem rá a szemem, nekem. Menteg etőzve g rimaszoltam Tichborne-nak. Ő teljes három perccel később kapta meg a levest. – Vig yázz, Jock – csattantam fel –, belelóg a hüvelykujjad Tichborne atya levesébe! – Nem g ond, Mr. Charlie, nem meleg . Tichborne felvonta a szemöldökét, és meg rázta a fejét, íg y szó nélkül hag ytam. A következő fog ás szalonnába g öng yölt és sült burg onyába töltött vese volt. Ez ig en finom tud lenni, csakhog y Tichborne-é késve érkezett, kicsi volt és csúnyán meg ég ett. Most már tényleg dühös lettem, és kinyitottam a számat, hog y szig orúan meg feddjem Jockot, de Tichburne felemelte a kezét. – Jock – mondta halkan és kedvesen –, eg yszer meg esik, kétszer véletlen, harmadszor szabotázs. Ezt úg y értem, hog y ha még eg yszer ilyen komisz módon meg sérted Mrs. Mortdecait, kiviszlek az udvarra, és laposra verem az orrod. Rettenetes csend lett. Johannának tág ra nyílt a szeme, ahog y nekem a szám. Jock elkezdett felfúvódni, mint eg y nag y béka. Tichborne atya töltött mag ának eg y pohár vizet. – Az ördög be! – mondta vég ül Jock. – Fékezd a nyelved! – parancsolt rá a kis pap mennydörg ő hang on. – A szavak, amelyeket az imént kiejtettél, azt jelentik, hog y „vig yen el az ördög ”. Nag yon vig yázz, hog y kit idézel meg . Felpillantottam: nem szakadt le a mennyezet. Ismét beállt a rettenetes csend. Jock vég ül bólintott, és kivonult a konyhába. Visszatérve eg y nag y és g yönyörű vesét tett le Tichborne atya elé. – Fog adja el az enyémet – mondta. – Uram. Amikor becsukódott mög ötte az ajtó, Johanna azt mondta: – Istenemre! – Azt hiszem, szereztem eg y barátot – mondta Tichborne atya. – Máskor is el kell jönnie, minél g yakrabban – mondtam én. Később, eg y kis sajtot majszolva – azt hiszem, brie volt –, amelyet Mr. Carr páratlan Table Water kekszeire tornyoztunk (mármint a sajtot, meg kellene tanulnom világ osan fog almazni, te jó ég , milyen zavaros mondat ez, ahog y a drág a Jeffreys bíró mondta a vésztörvényszéken, kezdem inkább elölről). Sajtevés közben elnézést kértem Tichborne atyától, hog y nem tudtam neki retekkel szolg álni az ebédjéhez, de tűvé fog om tenni a piacot, és remélem, hog y

a vacsoránál már feltálalhatom ezt az ízletes g yökérzöldség et. – Retek? – kérdezte elhaló hang on. – Retek? Ez ig azán lekötelező fig yelmesség , de őszintén szólva nem állíthatom, hog y komoly retekfog yasztó volnék. – Nem? – kérdeztem értetlenül. – Pedig dr. Dryden a lelkemre kötötte, bár virág nyelven, hog y a retek nag yon fontos. Eg y ideig törte a fejét. – Hah! – kiáltott fel vég ül. – Hah! Hát persze! – Ig en, ig en – értettünk eg yet –, hát persze? – Nem, nem – folytatta –, értem már, értem már. Tudta, hog y a szertartáshoz szükség em van eg y-két szelet retekre. Az Úrfelmutatás meg felelőjeként vag y meg szentelt ostyát kell használnunk, amelyet meg szentség telenítettek, de már mondtam, mennyire nem szeretek udvariatlan lenni a Másik Oldallal. Vag y el kell készítenünk a szentostya travesztiáját (a csúf öreg Sir Francis Dashwood és az ő Pokoltüze Klubjának tag jai ezt nevezték Szentlélek-pitének), vag y, ami a leg jobb, használhatjuk a szentostya karikatúráját: ez az, ami eg y szelet retekből készül. Feketére festve, és bizonyos alakúra vág va, ha tudnak követni. – Ag g odalmasan nézett ránk. – Íg y kevésbé sértő – folytatta –, és úg y tűnik, eg ész jól beválik. Eg ész jól. Tényleg . – Parancsol kávét? – kérdezte Johanna.

Aznap délután, már összebarátkozva és eltöltekezve az ebéddel – mert g yanítom, hog y Jock befalt eg y doboz kaviárt bánatában – mindannyian útra keltünk, hog y felderítsük a kápolnákat, felszerelkezve eg y praktikus piknikkosárral arra az esetre, ha kisütne a nap. Sajnálom, de mag yarázattal tartozom a kápolnákért. Van eg y hely Grouville eg yházközség ben, a szig et keleti részén, La Houg ue Bie a neve. Azt hiszem, senki sem tudja biztosan, mit jelent az elnevezés. Ez eg y hatalmas, ember alkotta halom, és benne eg y dolmen (amelyet mindössze ötven évvel ezelőtt tártak fel); eg y ötezer éves sír, nag y kőtömbökből. A központi sírkamrába kúszva, kétrét g örnyedve lehet bejutni eg y nag yon hosszú kőalag úton át. Aki klausztrofóbiás, babonás vag y szimplán g yáva, az baljós, komor helynek találná. Én eg yszerre mindhárom okból g yűlölöm, ahog y annak a vad népnek még a g ondolatát is, amely meg építette; g yűlölök rág ondolni, hog y milyen ocsmány kényszer hatására vonszolták oda és állították fel azokat a kőmonstrumokat, hog y aztán meg számlálhatatlan tonna földet lapátoljanak rá, és mindezt csak azért, hog y elvermeljenek valami retteg ett kis prehistorikus Hitlert. Mindazonáltal úg y g ondolom, időnként valamennyiünknek fel kell keresnünk eg y ilyen helyet, hog y emlékeztessük mag unkat arra, mi is csak nemrég emelkedtünk ki a vadság korából. A nag y halmot meg koronázandó és – érdekes módon – pontosan a központi sírkamra fölött, valaki a XII. században eg y takaros kis kápolnát emelt, amelyet a Notre Dame de la Clartének szenteltek. Néhány évszázad múltán eg y másik jóember ásatott ki mag ának eg y kriptát abban a jámbor – noha téves – hitben, hog y az mag ának a Szent Sírnak a replikája, és ezt követően eg y

újabb kápolna épült az elsőre. Utóbbit Jeruzsálem kápolnának nevezik. Jómag am nem mentem be a dolmenbe – elég volt eg yszer, mert nem ig azán élvezem a csúszás-mászást. A környező területet becserkésző Jock abszurd módon úg y festett, mint eg y hivatásos bűnöző, de a szolid turisták üg yet sem vetettek rá; nyilván eg y biztonság i cég őrének vélték, és ezt a kettőt ug ye nem lehet meg különböztetni eg ymástól. Tichborne atya ellenben a lelkesedés minden látható jelével vette be mag át az alag út nyirkos sötétjébe, ahonnan kipirosodva és izg atottan emelkedett ki, mint fiatal püspök az első színésznőből. – Van hordozható mag netofonja? – Ezek voltak az első szavai. – Természetesen van, kinek nincs? De minek? – Este elmondom. Vacsora után. – Azzal visszamászott a pokolbug yorba. Eltöltöttem öt tanulság os percet a halom melletti kis Mezőg azdaság i Múzeumban, meg csodálva a méretes szerszámokat, amelyekkel a földművesek küszködtek a múltban. Mennyit verejtékezhettek! Eg észen belefáradtam. Amikor Tichborne újra előkerült, beg yűjtöttük Jockot, és „terepszemlét” tartottunk a kápolnák körül. (A „terepszemle” tolvajnyelven annyit tesz, hog y „bűncselekmény elkövetésének szándékával felderíteni”, de merem állítani, hog y az olyan emberek, akik efféle történeteket olvasnak, ezt már úg yis tudták.) A rég ebbi kápolnán – a Notre Dame de la Clartén – hirdetményt tettek közzé, miszerint „visszavette” valami akadékoskodó püspök, akinek túl sok ráérő ideje volt. Tichborne elmag yarázta, hog y ez eg yfajta újraszentelést és deromanizálást jelent. – Az áldóját! – tette hozzá nyűg ösen. A Jeruzsálem kápolnán azonban nem volt ilyen hirdetmény, és Tichborne azt mondta rá, hog y pompásan meg felel – szinte biztosan nem használták azóta, hog y 1548-ban, a reformáció után minden alapítványi kápolnát bezárattak. – Tényleg ? – kérdezte Jock. Hazafelé menet a kocsiban meg kérdeztük Jockot, hog yan lehetne bejutni a kápolnába és a dolmenbe éjszaka, titokban. – Gyerekjáték – válaszolta. – Sima üg y. A kerítéskaput nem érdemes kinyitni, könnyebb átlendülni felette, ha a héten nem újult ki az aranyere. Elnézést, uram. (Meg döbbentem, amíg le nem esett, hog y az „uram” Tichborne-nak szólt – ami kissé rosszul érintett.) – A föld alatti sírt – folytatta – első osztályú lakat zárja le, de a lánc semmivel sem jobb, mint a mindenütt használt közönség es szarok (bocsánat, uram), és eg y jó kis drótvág ó g yorsan elbánik vele. – Ah – mondta Tichborne –, de mi a helyzet a kápolna hatalmas és erős vasalt zárjával? Jock reszelős hang ot adott ki, ahog y kifújta a leveg őt az összezárt ajkai közül. – Dehog y erős az a zár – mondta meg vetően. – Még csak nem is Wertheim… csak nag y. Ki tudom nyitni azt a szart az én jó… ki tudom nyitni azt a zárat eg y akármilyen dróttal. Nem g ond. – Jock – mondtam –, kérlek, állj meg a kocsival a következő rendes kocsmánál vag y fog adónál, hog y vehessek neked eg y nag y, fog adra való italt. „Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat”, mondom én erre. Ahog y Mózes Második Törvénykönyve is teszi.

– 25:4 – értett eg yet Tichborne. – Ig en – mondta Jock.

Aznap este, vacsora után (azt hiszem, Médaillons de chevreuil Saint-Hubert au purée de marrons volt, mellé eg y jó kis chambertin, hacsak nem péntek volt, mert ez esetben Jock ment el fish and chipsért), tehát aznap este emlékeztettem Tichborne atyát a hordozható mag netofont illető kérdésére. – Úg y volt, hog y meg mag yarázza, mire kell a hordozható mag netofon – ezzel fordultam hozzá. – Ig en, ig en – mondta –, nekem is rémlik. Ig en, íg y volt. Gyermeki tekintete vadul ug rált, miközben Johanna páratlan, örökölt brandyjét szivornyázta; az volt a benyomásom, hog y nem az esete, ahog y a mai g yerekek mondják. – Elnézést kell kérnem a brandyért – szóltam Johannára pillantva. – Ami eng em illet, szívesebben innék abból az ánizspálinkából. Meg kóstolja? Szerintem van is a háznál… Jó néhány pastis után (valójában csak abszint, de fehér üröm nélkül) az atya feloldódott és beszédessé vált. – Meg íg érik, hog y nem fog nak nevetni? – ezzel nyitott. Meg esküdtünk. – Nos, két évvel ezelőtt olvastam eg y Konstantin Raudive nevű ember könyvét. Abszolút komoly könyv, komoly tudósok is elismerik. Raudive azt állítja, mi több, bizonyítja, hog y halk csacsog ást és motyog ást hallott a mag nószalag ján a felvételek közötti szünetekben. Én ug yanezt tapasztaltam, de a véletlenszerű drótnélküli vételnek tudtam be… vag y hívjam rádiónak? – Nekem meg felel a drótnélküli – mondtam. – Helyes. Tehát kósza hullámnak vettem, ami a hallókészülékekben és hasonlókban is észlelhető, de Raudive könyve után természetesen ellenőriztem a dolg ot, és azt találtam, hog y még eg y szűz szalag on is ott van ez a halk motyorg ás, ha „felvételre” állítva némán forog , és nulla hang erőn visszajátsszuk. És mint Raudive, én is azt tapasztaltam, hog y ha visszajátszva felerősítem, úg y hang zik, mint a beszéd, de eg észen különös intonációkkal, fura g rammatikai tag olásban, esetleg es hang súlyokkal. Johanna felállt, eleg ánsan kimentette mag át, és közölte, hog y muszáj lefeküdnie. Utálja a hosszú szavakat, pedig nag yon eszes. (Miért szűröm én össze a levet mindig eszes nőkkel, holott akiket ig azán elrag adónak találok, azok a transzcendentálisan ostobák, akiknél az intellig encia felső határa, hog y el tudnak számolni kilencig ? Sajnos napról napra kevesebben lesznek. „Il y a des gens qui rougissent d’avoir aimé une femme, le jour qu’ils aperçoivent qu’elle est bête. Ceux-la sont des aliborons vaniteux, faits pour brouter les chardons les plus impurs de la création, ou les faveurs d’un bas-bleu. La bêtise est souvent l’ornement de la beauté; c’est elle qui donne aux yeux cette limpidité morne des étangs noirâtres et ce calme huileux des mers tropicales.”{90} Elfelejtettem, ki írta. Valószínűleg nem Simone Weil.)

– Folytassa, Tichborne atya – mondtam, amikor elhang zottak a jó éjszakátok. – Meg tenné, hog y elhag yja az „atyát”? – kérdezte. – A fiúk az iskolában Ericnek hívnak… el nem tudom képzelni, miért, hiszen nem ez a nevem, de eg észen meg kedveltem. – Kérem, folytassa, Eric. És könyörg ök, hívjon Charlie-nak. – Köszönöm. Nos, miután beletanultam ezekbe a furcsa kommunikációs kísérletekbe, kezdtem eg észen… – Hm? – Érdekesnek találni őket. Érdekesnek! – mondta elszántan. Mivel nem hag yom abba a próbálkozást, mint Caesar feleség e, hog y mindenkinek a kedvére teg yek, most is meg próbáltam seg íteni. – De nyug talanítónak? – tippeltem. – Ig en, ez is ig az. Feltétlenül. A „nyug talanító” nag yon jó szó rá. Tudja, kezdtem felismerni hang okat, és mind halott emberek hang ja volt, például az öreg iskolaig azg atómé, a szemináriumi vezetőmé, olyanoké, akiknek a könyveit olvastam… Természetesen nem ismertem fel a hang jukat, de ha hallunk valakit ig azán barbár latint beszélni erős szláv akcentussal, és azt mondja nekünk, hog y ne mosakodjunk, mert az a test kényeztetésének bűne, aztán azt mondja, hog y Jeromosnak hívják, akkor mire g ondoljon az ember? – Tényleg , mire? – Hát ig en. De éreztem, hog y folytatnom kell a felvételt, a meg hallg atást, és próbáltam kihallani és meg érteni, de eg yre rosszabb lett. Újabb adag ánizspálinkát töltöttem a poharába, vizet adtam hozzá, és seg ítettem neki becélozni a száját. Nem részeg volt, hanem, azt hiszem, eg yfajta mag án eksztázis állapotában leledzett, mint a Cassius Clayre g ondoló menopauzás nők. – Rosszabb lett? – ösztökéltem tovább. – Sokkal rosszabb. Manning bíboros eg yre csak kiabált velem, úg y tűnt, mindent tud az én… esetemről; és aztán valaki, aki Pio Nonónak nevezte mag át, azt mondog atta, hog y imádkozik értem, de nem íg érhet semmit, és aztán, ami a leg rosszabb… – Meg tört a hang ja. – Az anyja? – kérdeztem. – Jaj, nem, ő mindig nag yon meg értő volt. Hanem Szent Ferenc. Először azt reméltem, hog y Assisi Szent Ferenc, de g yorsan kijavított: ő Xavéri Szent Ferenc. Iszonyú volt hozzám. Iszonyú. Fog alma sem lehet, milyen vén rohadék tud lenni. Könnyben úszott a szeme. Tudom, hog y kell bánni a részeg eszelősökkel. Kedvükben járni, meg hallg atni, alaposan meg pisiltetni, aztán ág yba dug ni őket, előbb meg lazítva a g allérjukat és lehúzva a csizmájukat. Az volt az eg yedüli g ondom, hog yan lazítsak meg eg y papi g allért, és hog yan g átoljam meg Ericet a háziúr ig en jó empire kanapéjának eláztatásában. – Nézze – mondta váratlanul, tisztán artikulálva –, akarja hallani? Meg hallg atná, kérem? – Hát persze, hog yne; meg yek és hozom a mag netofont. Tudja, mit, hadd töltsem fel előtte a poharát. Fog tam az eg ész jó kis mag netofonomat, kibontottam eg y új, hatvanperces, üres szalag ot, üg yesen befűztem és készenlétbe állítottam 3¾ in/s sebesség en. Eric veg yes érzésekkel bámulta

a g épet, mint ahog y önök vag y én a fog orvos fúróját bámulnánk, amely eg yszerre okozza és szünteti meg a fájdalmat. Addig bámult, amíg jövés-menéssel és tevés-vevéssel mag amra nem vontam a fig yelmét. Akkor elképedt, szeráfi mosollyal nézett rám. – Bocsásson meg – mondta –, szólnom kellett volna. Úg y tűnik, ezek a jelenség ek az ag y 812 Hz-es alfa-hullámhoz kapcsolódnak. Azok az emberek, akik képesek a telepátiára, telekinézisre és hasonlókra, többé-kevésbé szabályozni tudják az alfa-ritmusukat. Néha kiváltható hipnózissal, néha természetes módon jelentkezik, amikor elalszunk vag y féléber állapotban vag yunk, és túl g yorsan ébresztenek; serdülők és klimaxos nők g yakran elő tudják idézni behunyt szemmel és tisztátalan g ondolatokkal. A médiumok, akik a szalon-szeánszokon rag aszkodnak a félhomályhoz, a csendhez és íg y tovább, rendszerint, ha eg yáltalán hitelesek, olyan feltételekre próbálnak törekedni, amelyek között a kívánt szintre szoríthatják az alfahullámaikat, akár tudják ezt, akár nem. Gyanítom, sok „hamis” médium olyan nő, aki időnként valóban venni tudja a jeleket, de nem érti, hog yan kell meg teremteni a meg felelő feltételeket, és koholt eredményekkel áll elő, ha nem működik. Kissé hátrahőköltem. Nem sok értelmet találtam az eg észben, de kétség telenül nem hang zott részeg locsog ásnak. – Nag yon sokat dolg oznak ezen a Szovjetunióban – folytatta –, és azt kell mondanom, elég g é úg y fest, hog y intellig ensebben közelítik meg , mint az amerikaiak. Mert érzékelik, hog y a tudományos törvényeken kívül eső dolg ok a jelen tudásunkra alapozva nem vizsg álhatók a standard tudományos módszertannal. Mintha neutronokat próbálnánk meg mérni bolti mérleg en. – Ez ésszerűen hang zik – mondtam. – Emlékszem, meg is jeg yeztem eg y ilyen pszichikus/pszichológ us kutatónak eg y komikus új eg yetemről (Lancaster?), hog y a leg több pókerjátékos jól ismeri azt a ritka és csodálatos érzést, ami ezer partiból talán ha eg yen járja át őket. Amikor tudják, hog y nem veszíthetnek. Elmondtam neki, hog y velem kétszer fordult elő, és olyan erős volt, hog y meg sem néztem a lapjaimat, nem húztam, csak a vég sőkig emeltem a tétet, és a leg kevésbé sem lepett meg , amikor nyertem. A kutató erre lapokat kezdett osztani nekem eg yesével eg y pakliból, hog y tippeljem meg a színeket. Az eredményem kilenc százalékkal maradt el a random valószínűség től, vag y minek hívják. Ettől hazudozóvá váltam az ő szemében, és idiótává a sajátomban. Meg mondhattam volna neki, ha lett volna esze meg kérdezni, hog y melyek a szükség es feltételek: eg y ig azi parti hosszú órákig kell tartson, közben el kell fog yasztanom úg y eg yharmad palack brandyt, kissé előre kell látnom a maximális nyereség et/veszteség et pusztán a lapjárás alapján, és – röviden – a kába eufória állapotában kell lennem, ahol g yakorlatilag minden testi funkciómban alszom, csak a kártyaérzékem van ébren. – Milyen jól meg fog almazta! – kiáltotta Eric. – Minden feltétel adott volt: enyhe kábaság , enyhe eufória, enyhe depresszió a brandytől… fog adni mernék, hog y az alfa-hullámai nag y valószínűség g el tíz ciklus per másodperc lehettek. – Nem fog adok – mondtam. – Ug ye. Apropó, elnézést, hog y folyton ezt a szót használom, de sokat dolg ozom

amerikaiakkal, akik elvárják az ang oloktól az „ug ye” használatát. – Valahog y íg y – válaszoltam. – De azt már nem tudom, hog y ezek a vételek, ha ez a meg felelő kifejezés, miattam történnek-e, vag y általam, vag y éppenség g el belőlem jönnek – folytatta. – Azt viszont be kell vallanom, mint Raudive is teszi, hog y nem találkoztam még eg y szóval sem általam ismert nyelvből, de még olyan forrásból sem, amelyet nem ismerek. Ez mintha arra utalna, hog y én mag am vag yok a fő mozg ató; de lehet ez pusztán kommunikációs probléma is, nem g ondolja? Nem akartam azzal válaszolni, hog y „ug ye”, csak kicsúszott a számon. Töltöttem még neki az ánizspálinkából, és barátság osan rávig yorog tam, bár inkább vicsorg ásnak tűnhetett. – Teg yünk eg y próbát – harsog tam bizonytalanul. Meg int úg y bámult, mint az imént, eg y vag y két percig , aztán védelmezőn a g ép köré fonta a karját, és minteg y hozzábújt, miközben bekapcsolta. Öt hosszú percen át bámulta elmerülten a tekeredő szalag ot, aztán hevesen meg rázta a fejét, és visszacsévélte az elejére. – Valami baj van? – érdeklődtem derűsen. – Nem tudom. – Félerősre állította a hang ot, és meg nyomta a lejátszást. A g ép elkezdte kibocsátani a szokásos „fehér zajt”, g éphang okat és Tichborne léleg zésének halk sustorg ását, de mást nem. Helyette is feszeng tem, azt kívánva, bár bele se kezdtünk volna ebbe az esztelenség be, és azon tűnődtem, hog yan seg íthetnék neki elütni a fiaskót. – Hallja? – kérdezte váratlanul. – Jézusom, ez tényleg flúg os – g ondoltam menteg etőző g rimaszt vág va, ahog y azokkal tesszük, akik rózsaszín elefántokat látnak a szoba sarkában. Feltolta a hang erőt – és meg hallottam. Lág y, szüntelen, távoli csacsog ás, majd eg y kuncog ás és eg y elnyúló g öcög és, ami furcsán visszataszító módon emelkedett és ereszkedett. Ide-oda ig azítg atott a hang erőn és a sebesség en, eljátszott a „felvétel” és a „visszajátszás” g ombokkal, amíg hirtelen, kristálytisztán ki nem emelkedett a zag yva locsog ásból eg y nevető hang , amely érthetően azt mondta: – MOCSOK! Mocskos korhely! Mocskos korhely? Mocskosmocskos mocskosmocskos mocskosmocskos – emelkedő skálán, ami eg y denevérszerű, fület hasog ató sivításban vég ződött. Eric meg nyomta a „szünet” g ombot, és örömkönnyekben úszó szemmel nézett rám. – Ez a mamám – mondta. – Sokat ag g ódik értem. Volt idő, amikor eg y ilyen meg jeg yzésből nem csináltam volna problémát; elütöttem volna eg y szellemes, még sem sértő riposzttal, de nem vag yok már az, aki voltam. – Tényleg ? – Ó, ig en – mondta –, általában közbeszól, mielőtt a többiek belekezdenének valami játékosba. – Többiek? – Sokan vannak. Próbáljuk ki. Meg int állítg atott a g ombokon, és eg y kis idő múlva, elszig etelten, meg szólalt eg y rekedt, g inben pácolt, szenvedélytől elfulladó hang : – De profundis clamavi ad te, Domine{91} – ezt ismételte újra meg újra, keserűen szemrehányó tónusban. – Nem a mélység ből – mondta Eric. – Ezt a fajta latint tanulják még ma is az ír papok

a szemináriumokban. A sebesség sem ig azán jó; mag asabban hang zik, mintha eltalálnánk a kellő sebesség et. – Oscar Wilde a halálos ág yon? (Nem álltam meg , hog y meg ne kérdezzem.) – Tudja-e, hog y ig aza lehet? Tényleg azt hiszem, hog y ő az. A továbbiakban nem volt sok szerencsénk, ha ez rá a leg meg felelőbb szó. Valaki különösen kellemetlen nevetést hallatott, Eric anyja ismét kiemelkedett az állati zajok kavalkádjából, és olyasminek a művelésével vádolta meg a fiát, amibe még a jó öreg Krafft-Ebing szőrös orcája is belepirult volna (– Vannak ilyen kis viccelődései – mormolta Eric könnyedén). A vég e felé pedig eg y csendes, g yeng e hang eg yenesen nekem szánt üzenetet közvetített, olyan tárg yban, amelyről Eric nem tudhatott, és amellyel most (vag y soha) nem szívesen terhelném az olvasót. Ó, ig en, és valahányszor beállítottunk eg y bizonyos sebesség /hang erő kombinációt, eg y művelt, barátság os hang ezt ismételg ette: – Nem, nem. Nem. Holnap ne. Nem, tényleg nem. Holnap ne. Kérem, ne. – Hát ez lenyűg öző – mondtam, amikor Eric vég ül mindent kikapcsolt. – Lenyűg öző. Bár nekem nem tűnik jó ötletnek, hog y minden Tommal, Dickkel és Harryvel meg osszuk ezt a… khm, meg békítő összhang ot. – Nem, dehog y. Én is csak akkor csinálom, ha eg yedül vag yok, vag y olyanokkal, akik kivételes érzelmi stabilitással rendelkeznek… mint például mag a, ha szabad ezt mondanom. Nem kommentáltam – nem kommentálhattam – önmag amnak ezt az elképesztő értékelését; részemről a zsebkendős fiók alján őrzöm az érzelmi stabilitásomat és hasonlókat, a vibrátor és a mocskos fotók mellett, ahog y azt W. H. Auden nyilván meg írta. A közlés másik része g yújtotta be a képzeletemet. – Azt mondja, néha eg yedül fog lalkozik ezzel a dolog g al? – kérdeztem tűnődve. – Éjszaka? – Ó, ig en. Gyakran. Mitől kellene félnem? Nem válaszoltam. Ha valaki az ő felkészültség ével nem tudja, nem az én dolg om értésére adni. Mi vag yok én, a püspöke? Ám ahhoz elég esze volt, hog y észreveg ye, kezdek kedvetlenné válni, és mag ára vállalta a feladatot, hog y felderítsen, nem is eg észen sikertelenül. A disznó viccek terén kevéssel beérem, de eg y ig azi katolikus sztorit csakis eg y szemináriumot vég zett pap tud előadni a szemérmesség és a hitelesség kellő ötvözetével. Vendég em a tökéletesség olyan szintjére fejlesztette ezt a tudományt, hog y nem g yőztem hüledezni. Később meg tanított, hog yan kell „zuhanórepülés koktélt” készíteni és meg inni; ez a tudomány nem nag yon ismert a Dél-Kalifornia Eg yetem campusán kívül, ahol Eric eg y boldog szemesztert töltött azzal, hog y jól táplált diáklányokat avatott be Verlaine erotikus verseinek rejtelmeibe. A következőképpen kell inni a „zuhanórepülést” – ezt tudni kell, mivel ez az eg yedüli módja az olyan hitványabb alkoholféleség ek fog yasztásának, mint a tequila, a pulque, a 74,5 százalékos leng yel vodka, a paraldehid és a repülőg ép jég telenítő folyadék. Meg töltünk eg y pálinkás poharat a kívánt, de normál esetben ihatatlan fluidummal, majd belehelyezzük eg y mag asabb, 3 dl-es pohárba, amelyet aztán a pálinkás pohár szintjéig feltöltünk hideg

narancslével vag y más tápláló folyadékkal. Aztán eg y hajtásra kiisszuk az eg észet. Mindazonáltal a g yümölcslé, amelyet nem szennyez be a pálinkáspohárban lévő borzadály, önmag ában is kifejti iszonyú hatását a szájpadlásra a művelet során. A vég én, bónuszként, eng ed a belső pohár tapadása, lecsúszik, és g yöng éden rákoppint az orrunkra – innen kapta eredeti, nose-dive elnevezését. Az orra koppintás, tapasztalatom szerint, ellenállhatatlanul kikényszeríti a folyamat meg ismétlését. Más keverékekről nincsen tudomásom, de azt elmondhatom, hog y a pastis plusz ananászlé hatására rövid úton a szőnyeg en ülve találjuk mag unkat, olyan dalokat énekelve, amelyekről nem hittük volna, hog y tudjuk a szöveg üket. Úg y rémlik, bár nem biztos, hog y a kora hajnali órákban bejött hozzánk Jock, és nag yon kedvesen meg mutatta Ericnek a szobáját. Visszatérve kivezetett a sövényhez, és tartotta a fejemet, majd betolt a zuhany alá. Onnan meg nyilván az ág yba. Akárki meg mondhatja, a pastis a leg jobb szer arra, hog y kiverje a fejünkből, amit mag netofonok suttog nak nekünk.

11. Most vég e van, a vág ynak vég re vég e, S álomnak, dalnak, csak én kérdem im, Pihensz-e már ama lány térdein, A sápadt óriáslány a tiéd-e, Kit álmaidból vontál ide le, Beárnyal-e szép, reng eteg feje, A duzzatag , csodás, titáni emlő, Lankás, nag y teste s a szent kupola, Súlyos haja fullasztó sátora, Min az őserdő mélyein szülemlő Fuvallat leng tova? Ave atque vale{92}

Évekig azt hittem, hog y ezek a sorok: Lelőtték. Ennyi volt és vég e? Jól döntöttél, bátor fiam. Nem sorvadásra volt ítélve sorsod, mely már a sírba’ van.{93} eg y rémült Edward-kori ifjúról szólnak, aki rájött, hog y homoszexuális. Abban a helyzetben vag yok, hog y e kérdésben helyreig azíthatom az irodalomtörténetet. Fenti sorok eg y rémült középkorú pasasról szólnak, aki eg y reg g el rájött, hog y a pastis nem való a fejének. Mert ez nem közönség es másnaposság volt, hanem kész eg yiptomi csapás, és a Fekete Halál volt rajta a hab. Nyilvánvalóan g yóg yíthatatlan. Cseng ettem. – Jock – szóltam tompán –, kérlek, hozz eg y kanna teát, leg yen lapszang szucsong , és eg y töltött revolvert. Ez nem g yóg yítható beteg ség : arra való, hog y a sírba vig yen, de szeretném, ha először fejbe lőnél. Nem áll szándékomban a koponyatetőm jelen állapotában tölteni az öröklétet. Jock kilopakodni készült. – Ja, és Jock – tettem hozzá –, amikor behozod a teás tálcát, könyörg ök, ne hag yd, hog y a kanál vag y más evőeszköz nekikoccanjon a revolvernek. – Ig en, Mr. Charlie. – Csak nem eg y árnyalatnyi meg vetés volt a hang jában?

Hallg attam a szívem zsémbes, szag g atott verését, a májam kibocsátotta árhullám zajait és a számozott basszust a koponyám hátsó felében. Ezüstös kacaj g yöng yözött felém a konyhából: hog y képes Johanna ilyenkor nevetni? Az ág yam mellett kellene térdelnie, fog adkozva, hog y örökre szentként őrzi az emlékemet. Néhány lépésre onnan, ahol feküdtem, volt eg y ablak: eg y kis, szorg os pók szőtte hálóját az eg yik sarkában. A két ablaktábla között szövög etett; soha életemben nem láttam ennél siralmasabbat, mag amat juttatta eszembe. Állítom, hog y elmorzsoltam eg y-két könnycseppet. Ha abban a pillanatban belép eg y tetterős jezsuita, eg yetlen lövés nélkül meg kaparinthatta volna a szívemet. A valóság ban a teám lépett be, Jock hozta minimális zörg éssel. Némi nehézség g el olyan testhelyzetbe rendeződtem, hog y inni tudjak; a hátsóm folyton le akart csúszni a selyemlepedőről. (Hőn kívántam, bár közrendűnek születtem volna, mert akkor ír vásznon alhatnék, de sajnos a rang g al kötelezettség ek is járnak, nem csak előjog ok.) Nem mondhatom, hog y az első kortyok újjáélesztettek, mert mindig is szerettem az ig azság ot, de tény, hog y eljuttattak odáig , ahol már felmerülhetett annak lehetőség e, hog y időzzem még eg y darabig ebben a siralomvölg yben. – Jock – mondtam kimérten –, határozottan úg y hallom, hog y Mrs. Mortdecai nevet. Próbálj erre mag yarázatot adni. – Nem tudok, Mr. Charlie. Tichborne atyával reg g elizik, és úg y tűnik, nag yon jól érzik mag ukat. – Reg g eli! – sipog tam. – Reg g eli? Tichborne reg g elit eszik? – De még mennyire. Evett eg y tányér kását tejszínhabbal és cukorral, aztán még eg yet skót módra sóval, borssal és pecsenyeszafttal, aztán két lág yra és folyósra főzött tojást vastag on meg vajazott kenyérrel, és most kezdett hozzá az eg y font fűszeres veséhez sózott, füstölt szalonnával. Jobb is, ha leszaladok és meg nézem, nem kér-e eg y-két füstölt sós hering et, nag yon szépeket vettem teg nap a piacon. – Ki innen – mondtam. – Parancsol valamit? – kérdezte. – Kifelé! – üvöltöttem. – Mr. Charlie, meg kéne próbálnia mag ához venni valamit, mert kissé vacakul néz ki. Olyan a szeme, mint pisalyuk a hóban, ha meg bocsát a kifejezésért. A falnak fordultam, és a Jób könyvéből kitörölt válog atott szakaszoknak éreztem mag am. Még Jób vig asztalói sem hiányoztak, mivel fél óra múlva valamelyik áruló odalentről a halálos ág yamhoz eng edte a kedélyesen extrovertált háziurat. – Hahó, hahó, hahó! – bömbölte. – Mi az, még lustálkodik? Elszalasztja a nap leg jobb részét! – Nem vag yok jól – motyog tam. – Mesebeszéd! – kiáltotta. – Eg y szippantás friss leveg ő, és máris kutyabaja. Csodás reg g elünk van! Az első dolog , amit észben kell tartaniuk a háziurakkal kapcsolatban, hog y nem mondhatják azt nekik, kopjanak le.

– Esik – panaszoltam. – Ug yan, a leg kevésbé sem. Szép, friss reg g el, tiszta és hűvös. Nyoma sincs esőnek. – A szívemben esik – mondtam hideg en. – „Il pleut dans mon coeur comme il pleut sur la ville.”{94} – Nos, ig en, lehet, de fog adja meg a szavam… – Amikor lemeg y – mondtam –, lenne olyan kedves meg kérni valakit, hog y hozzon fel nekem eg y lavórt? Hánynom kell. – Hog yne, hog yne, már itt se vag yok. Sok a dolg om. Vig yázzon mag ára, jó? – Köszönöm – mondtam. Nem volt más hátra, mint felkelni, íg y hát felkeltem. A tüneteim meg int kezdtek kiújulni, de Jock g áncsot vetett minden kísérletemnek, hog y visszafeküdjek, és a borotválkozás jutalmául eng edélyezett eg y Életmentő Specialitást, amelyről közismert, hog y a sír széléről is visszarántja az embert. Jock nem Jeeves Worcester mártásával és nyers tojásával dolg ozik, az ő receptje szimplán eg y Dexedrine g in-tonikban feloldva, amelyhez hozzáad eg y kanállal Mr. Andrew híres májsójából, két pezsg őtabletta C-vitamint és két Alka-Seltzert. Nem sokat fog lalkozom külföldiekkel, de állítom, hog y Alka és Seltzer doktornak már évekkel ezelőtt Nobel-díjat kellett volna adni; eg yetlen kifog ásom van az ag yszüleményükkel: a zaj. Épp elkészültem ebédre, ahol először Eric rag yog ó arca fog adott, és Johanna… aki udvariasan mosolyg ott. Rendes körülmények között sokat tudok pusztítani Jersey pais de mai fog ásából, ami eg yfajta zöldség fasírt burg onyából, zöldbabból és hag ymából, pog ácsa formában kisütve és kolbászkákkal tálalva, de ma eg yszerűen nem indultak meg az emésztőnedveim, és csak lestem borzong va, ahog y a többiek nag y adag okat esznek belőle, míg én eg y hústekercs topológ iai problémáin rág ódtam. Eric utóbb félrevont. – Ha kissé elcsig ázottnak érezné mag át – mondta óvatosan – a teg nap éjszakai mulatság unk után… – Jól bánik a szavakkal, Eric. Sosem érzem mag am elcsig ázottnak. Folytassa. – Úg y hallottam, hog y eg y kis pastis verhetetlen az ilyen esetekben. Minden rossz nedvet kihajt. Fellázadt bennem a jobb meg g yőződés, de – mint mindig – a jobb meg g yőződésem, ahog y Jock mondaná, léket kapott, és kisvártatva a pastis lovasrohammal vette be az epémet, hog y kisimítsa a g yűrődéseit. Amikor két itallal később meg szólalt a cseng ő, alig ug rottam meg . Georg e és Sam lépett be, kíváncsian szimatolva. – Kémiai kísérlet? – érdeklődött Georg e. – Garg arizáltam – mondtam karót nyelten. – Fáj a torkom. – Hog y mást ne mondjunk – jeg yezte meg Sam. – Menjünk? – kérdeztem. – Eric, ug ye meg lesz eg yedül? Jock majd meg mutatja, mit hol talál. Kérjen térképet, ha kirándulna eg yet; hónapokra el lehet veszni Jersey ösvényein. Saint Helier felé hajtottunk. A fizetett rendőrség központjába tartottunk, amely zavarba ejtő módon eg y Roug e Bouillon nevű utcában található. Kényes üg yet akartunk elintézni eg y diszkréciójáról ismert rendőrtiszttel, akit a keménykötésű centenier ajánlott.

Csaknem tizennyolc hónapon át tiszta volt a lelkiismeretem, de még mindig feszeng éssel léptem be a rendőrőrsre; ezt azonban hamar feloldotta a minden részről tapasztalt barátság os fog adtatás, alig csörrent eg y-eg y bilincs a farzsebekben. Számos teakínálás udvarias elhárítása után bevezettek minket a kérdéses rendőrtiszt szobájába. Azonnal felismertem benne a tisztesség es embert: g yakorlott szemem 40 font értékűre és öt évvel korábbira becsülte az öltönyét. A korrupt zsaruk világ szerte elrejthetik bűnös keresményüket a zürichi széfekben, de képtelenek ellenállni a moheröltönyöknek és a kézzel varrott cipőknek. Tapasztalatból beszélek. Finoman meg rezzent az orrcimpája. – Garg arizált a barátunk – mondta Sam. – Fáj a torka. – Sajnálatos – mondta a rendőr Georg e-nak. – Nem nekem, neki – mutatott rám g orombán Georg e. – Értem. Szóval, miben seg íthetek? A nemi erőszak esetekről lenne szó, g ondolom. A többiekre pillantva mag amra vállaltam a szószóló tisztét. Tetszésére voltak az érveink az erőszaktevő motivációját és választásait illetően, eg yet s mást fel is jeg yzett. Elmag yarázta, hog yan korlátozza a lehetőség eit a fizetett és a tiszteletbeli rendőrség – amelynek elismeréssel adózott – közötti feladatmeg osztás. – Persze vannak súrlódások és frusztrációk – mondta –, ami természetes hivatásosak és amatőrök között, de mi soha nem tudnánk úg y ellenőrizni a vidéket, ahog y ők… titkosszolg álattal ér fel, amivel ők a partvidéken rendelkeznek, és az a khmm… sommás elintézési mód, amellyel a kisebb bűncselekményeket kezelik, reng eteg időt és g ondot takarít meg nekünk. Valahányszor az eg yik rendőrömnek tanúskodnia kell a bíróság on, kénytelen vag yok átszervezni az eg ész rohadt szolg álati beosztást, el tudják ezt képzelni? De kérés nélkül nem avatkozhatom be az eg yházközség i üg yekbe, ahog y a Scotland Yard sem jöhet ide eg y helyi g yilkosság ot vizsg álni, amíg az itteni talpasok el nem ismerik, hog y tanácstalanok. De előbb letapossák az összes bizonyítékot – tette hozzá keserűen. Ezután felvázoltam neki az őrködési tervünket, g ondosan kihag yva az első, hamvába holt próbálkozásunk említését. Kissé elsötétült a homloka, de meg int elismételte, hog y ez nem az ő hatásköre. – Kivéve persze azt az esetet – mondta nyomatékkal –, ha valaki van olyan bolond, hog y feg yvert visz eg y ilyen expedícióra. Már a g ondolattól is elborzadtunk. Aztán rátértem látog atásunk valódi tárg yára: mit tervezünk aznap estére, és mit szeretnénk kérni tőle. Először nevetett, aztán morcos lett, majd kissé elvörösödött és felemelte a hang ját. Azt nem állíthatom, hog y tombolt, de kétség telenül verte mag át eg y jó ideig . Én kíméletlenül folytattam a tervünk log ikájának bemutatását, elmondtam, hog y az esetleg es kár csekély, viszont meg előző hatása lehet, és a tiszteletbeli rendőrség kész eg yüttműködni, ha ő is beszáll, és a testületéé lenne az érdem. Kezdte belátni, hog y az elképzelésünk működhet; ig azán nem hiányzott belőle a képzelőerő. Eg yvalamihez azonban rag aszkodott: nag yobb biztosítékot kért mag ának. Elvég re a karrierjéről van szó, értsük meg . Ekkor Georg e meg lepetéssel szolg ált – nem először.

– Használhatom a telefonját? – kérdezte. – Köszönöm. Halló! Nem, nem a titkárnőjét. Nem, nem a hadseg édjét. Csak mondja azt neki, hog y Georg e Breakspear keresi, és sürg ős. Mi? Ah, üdv Porky, elnézést, hog y felébresztettelek, ha-ha. Fig yelj, emlékszel arra a képtelen ötletre, amiről azt mondtam neked, hog y g ondolkodunk a kipróbálásán? Mortdecai szerzett eg y embert, aki mindent tud ezekről a marhaság okról, és mi készen állunk, de az itteni nyomozók parancsnoka teljes jog g al úg y érzi, hog y kicsivel mag asabb helyről kéne jóváhag yatni. Váltanál vele néhány szót? Váltott. A parancsnok tényleg esen nem állt vig yázzban, de olyan benyomást keltett, hog y ha eg yedül volna, meg tenné. A mag a részéről tizenhét „ig enisuram”, nyolc „természetesenuram” és három „köszönömuram” képezte a beszélg etést. Aztán letette a telefont, és komolyan nézett ránk. – A barátjuk eg yetérteni látszik velem abban – mondta –, hog y talán kezdhetünk valamit az önök által javasolt vonalon. Ünnepélyes arcot vág tunk. Aztán meg kaptuk a hadparancsot, telefonon kapcsolatba léptünk a connétable embereivel, és meg szerveztük az időbeosztást. – Mindenekelőtt g ondoskodjon arról – mondtam, amikor távozni készültünk –, hog y az emberei ne akarjanak letartóztatni eg y Jock nevű nag y, csúnya férfit. Eg yrészt kárt tenne bennük, másrészt ő nincs benne a buliban. – Én ebbe beleeg yeztem? – Ez volt a meg állapodás. Ő csak az inasom, tudja. – Van priusza a szig eten? – Eg yáltalán nincs, biztosíthatom. Csak utálja, ha ujjlenyomatot vesznek tőle. – Hmm. Rendben. Miközben kifelé tartottunk, a főbejáratnál eg y eg yenruhás őrmester szépen leválasztott a tömeg ről, és meg kérdezte, szánnék-e még néhány percet a parancsnokra – eg yedül. Bűntudattól és rémülettől reszketve közöltem a többiekkel, hog y majd taxival meg yek haza, és követtem a széles vállú őrmestert a parancsnok irodájába. – Nincs miért ag g ódnia, Mr. Mortdecai – mondta. – Üljön le. Nem teszek úg y, mintha nem tudnám, ki mag a, de ezzel nekem nincs dolg om. Tudomásom szerint. Adott eg y kis időt, hog y ezt meg emésszem. – Most csak néhány kérdést szeretnék feltenni, amivel nem fordulhattam a barátaihoz, mivel a feleség ük volt az áldozat, ug ye, érti? Nem értettem. – Nos, nem tudom teljes bizonyosság g al kijelenteni, hog y mindeg yik bűncselekménynek ug yanaz az elkövetője. Apropó, volt eg y újabb eset, itt, Saint Helier-ben, de nem került be a lapokba, és az áldozat elájult; nincs semmilyen személyleírás. De tudja, hog y ezek a példák rag adósak, eg yfajta divattá válnak. Mint amikor kisfiúk öreg hölg yeket g yújtanak fel sötét sikátorokban… az eg yik meg teszi, mire a többi úg y g ondolja, hog y nekik is meg kell tenniük. Meg borzong tam. Vannak idős hölg yek a leg jobb barátaim között – hog y a kisfiúkról már ne is beszéljünk.

– Van spermamintánk a doktor feleség étől – folytatta –, és a mag uk centenier-je, aki amúg y félig sem olyan kemény, mint mutatni szeretné, szerzett még eg yet Mrs. Davenant lepedőjéről, és ug yanaz a típus mindkettő. De ezzel csak annyit mondunk, hog y mindkettőnek 0-s a vércsoportja. És, mint tudja, Mr. Breakspear ebben a kérdésben eng esztelhetetlen volt Mrs. Breakspeart illetően, de az új áldozattól sem tudtunk mintát szerezni, nem részletezném, miért. Íg y nincs harmadik vektorunk. Természetesen tudtam, mit akar kérdezni, de nem siettem a seg ítség ére. – Nem értem, miben seg íthetnék én? – kérdeztem. – Fog almazzunk úg y, hog y a mag a becses neje ismeri mind a két hölg yet, akit a környékükön meg erőszakoltak, ig az? Mit g ondol, nem említhettek neki valamit a támadóról… olyan személyes részleteket, amelyeket a férjükkel inkább nem osztottak meg ? – Nem nag yon tudom követni – hazudtam. – Dehog ynem tud – vicsorg ott. – A hímtag méretére g ondolok, hog y körül van-e metélve, eg yéb kis jelleg zetesség ek, ilyesmi. – Ó, értem már. Használhatom a telefonját? Halló, Johanna? Fig yelj… – Rendben – mondta eg y idő után –, de „pfej”. – Mi az Eg yesült Királyság ban nem azt mondjuk, hog y „pfej”, hanem azt, hog y „pfúj”. – Mi azt csak a g olfpályán mondjuk, de oké. És meg próbálom. Beletelhet némi időbe; ahhoz bizalmas beszélg etést kell folytatnom Soniával. – Lánycsevej – mondtam szeszélyből. – Pfúj! – mondta tökéletes kiejtéssel. – Ez eltarthat néhány percig – tájékoztattam a parancsnokot, jelentőség teljesen nézve rá. Tudta, mire g ondolok, mert kitett az asztalára eg y nag y literes üveg et, valami névtelen skót whiskyt, és felvonta a szemöldökét. Keg yesen intettem a fejemmel. Talált két fog mosópoharat; nem tűntek makulátlannak, de a Scotch valamennyi ismert kórokozóval vég ez, ahog y azt minden háziasszony tudja. Johanna úg y nyolc unciával később visszahívott, és távoli, enyhén tűnődő hang on közölte az értesüléseit. – Ennyi? – kérdeztem. – Mit vársz, pornófilmet? – Viszlát – mondtam. – Viszlát – mondta –, és, Charlie, ne felejts el ma este fog at mosni. Letettem, és rendeztem a g ondolataimat. – A feleség emnek eszébe jutott eg y-két dolog , amit Mrs. Davenant mondott neki röviddel a támadás után – fordultam a parancsnokhoz. – Beszélt Mrs. Breakspearrel és az orvos feleség ével is. A bizonyítékok látszólag ellentmondásosak. Violet Davenant azt mondta, „hatalmas volt, mint eg y ló, szörnyű fájdalmat okozott”. Sonia Breakspear szerint „semmi különleg es, amit érdemes lenne meg írni a mamának”, míg a doktor feleség e azt mondta: „nem tudom… miért, különböző méretűek vannak?” Természetesen hazudik; ápolónő volt, tudja, és minden ápolónő, aki orvoshoz meg y feleség ül, ex officio szűz lesz, ahog y az közismert.

– Mag am is effélét hallottam – mondta a parancsnok. – De Johanna úg y g ondolja, hog y ha lett volna valami, ami eltér a normálistól, akkor azt elmondta volna. – Ig en. – Ami a körülmetélést illeti, Violet úg ysem tudná, hog y az mit jelent, Sonia azt mondja, hog y nem érdekes, bármit ért is ez alatt, és a doktor feleség e szerint ig en. Ez nem sokat seg ít, ug ye? – Tényleg nem. Többet mond el a hölg yekről, mint az erőszaktevőről, ha tud követni, uram. Eg ymásra néztünk. – Valahog y íg y – ennyit mondtam vég ül. Amikor nem sokkal ezután távoztam, úg y viselkedett, mintha összebarátkoztunk volna. Nekem voltak fenntartásaim. Nem kellett taxival mennem, mert kölcsönadtak eg y rendőrautót sofőrrel. Meg érkezve felajánlottam neki eg y fontot, de mokányul visszautasította. Italt sem fog adott el; nyilván azt hitte szeg ény, hog y az előléptetési testület kémje vag yok. Amit elfog adott, a Rendőri Sport Alapítvány számára, az eg y palack Cyprus sherry volt, amelyet valamelyikünk felelőtlenül tombolán nyert, ha tudják, mi az. Meg sajdult a szívem a szerencsétlen sportolóért, aki majd elviszi az ártalmas folyadékot, de vég tére is tisztában voltak a kockázatokkal, amikor beléptek a testülethez, nem ig az?

A marhanyelvvel a következőképpen kell eljárni: üg yeljenek arra, hog y a hentes két hétig pácolja, söpörjék félre a könnyes rimánkodását, hog y hadd veg ye ki nyolc nap múlva. Aztán enyhén öblítsék le és teg yék be a leg kisebb sütőedénybe, amelybe még belefér, a hézag okat töltsék ki sok hag ymával, répával és fűszernövényekkel. Öntsék fel borral, sörrel, ciderrel, és ha a szakácsnőjük eng edi, a sűrű, érett kocsonyával a pecsenyeszaftos lábos aljáról. Hag yják pihenni a sütő hátuljában, amíg csak bírják türelemmel; veg yék ki, fog assák oda kapocsvassal eg y vág ódeszkához és adózzanak hálaimákkal Annak, aki nyelvet adott a néma ökörnek. (Persze meg várhatják, amíg kihűl, mert úg y sokkal szebben szeletelhető, de rá fog nak jönni, hog y akkor kevesebbet tudnak enni belőle.) Azt próbálom itt közölni a mag am esetlen módján, hog y forró nyelv volt vacsorára, hozzá ízletesen kesernyés retekzöldje és eg y herceg nőburg onya, vag y kettő, a látvány kedvéért. Eric és Johanna derekasan teljesített, de azt hiszem, én íg y is az elsők közt vég eztem. Később, a párnák közé süppedve és apricot brandyt kortyolva felfig yeltem eg y disszonáns hang ra. Az asztalt leszedő Jock fekete Jersey-t vag y Guernsey-t, fekete nadrág ot, fekete futócipőt viselt, és olyan ember képét nyújtotta, akinél halálos feg yver lehet. – Mi ez? – kiáltottam. – Mi ez? Meg int televíziót néztél? Hányszor mondtam neked… – Ma este elmeg yünk, Mr. Charlie, nem ig az? A kápolnához, emlékszik? Az az ig azság , hog y elfelejtettem. Nem fog ok úg y tenni, mintha a marhanyelv meg keseredett volna a g yomromban, de határozott jeleit kezdte mutatni annak, hog y nincs meg elég edve a helyével.

– Le kell fújnunk, Jock. Meg feledkeztem a kiskakasról. – Délután beszereztünk eg yet Eric atyával. Gyönyörű madár, fekete, mint a kalapja. Meg ittam az összes maradék kávét, és bekaptam a Jocktól kapott tablettát. Aztán, mint az szokásom, ha feketemisére meg yek huzatos középkori kápolnákba, bekészítettem eg y aktatáskába a vastartalékot, úg ymint skót whisky, fácános szendvicsek és eg y kis üveg pâté de lièvre; némi g ondolkodás után betettem még eg y meleg pizsamát – ki tudja, hol töltöm az éjszakát? – és, Johanna intelmét követve, eg y fog kefét és fog port is. Georg e házához hajtottunk, ahol Samet is felvettük – mindketten morog tak és duzzog tak –, majd összesen nyolc keréken eltűztünk: Jock és Eric a Minimben, amely a menekülő járművük lesz, mi, többiek Georg e nag y, erős és unalmas Roverében. Közvetlenül indulás előtt kedvesen meg kérdeztem Georg e-ot, van-e a Roverének forg almija, adóig azolása, eleg endő olaja és forg alombahelyezési eng edélye. Lesajnálóan nézett rám, de hozzá vag yok szokva. Az emberek mindig lesajnálóan néznek rám; ütődöttnek tartanak. Tehát eltűztünk az éjszakában La Houg ue Bie felé, és hamarosan sikerült alaposan eltévednünk, ami meg lepően könnyű Jersey-n, mert minden vidéki út, hála eg y La Visite du Branquag e nevű valaminek, tökéletesen eg yformának tűnik. Jersey-n eltévedni voltaképpen eg yike a hideg ebb estéken itt űzhető kevés szabadtéri sportnak: zabálja a benzint, de több más téren eg y vag yont spórolhatunk vele. Eg yikünk sem lett túl dühös, kivéve persze Georg e-ot. Amikor vég ül meg érkeztünk a helyszínre, diszkrét távolság ban állítottuk le a Rovert; Jock addig ra már elrejtette a Minit eg y mellékúton, amelyet korábban felderített. A főkapunál g yülekeztünk. Valóban nem volt érdemes a lakattal babrálni; Georg e katonásan átlendült rajta, és én – bűzlő g őg g el eltelve – követtem a példáját és csúnyán lehorzsoltam a hasam. Sam és Eric, akikből rég kiveszett a küzdőszellem, eg yszerűen átbújtak a rácsok között. Azt nem láttam, mit csinált Jock, de ő profi – eg yszer csak ott volt mellettünk a sötétben. Morcosan verődtünk össze a kapun belül, míg Jock hang talanul elüg etett az éjszakában, surranó lábakon, mint a pocok, hog y ellenőrizze, ág yban vannak-e már a csontkamrák becsületes birtokosai. Nag yon sok időnek tűnt, mire visszatért. – Elnézést, Mr. Charlie, de ott volt eg y párocska, és meg kellett ijesztenem őket. Hog y elmenjenek, ug ye. – És biztos, hog y elmentek? Harag osan nézett rám. Ha Jock elijeszti az embereket, azok elijednek. – Ig en, Mr. Charlie, mint a meg lőtt nyulak. A pasason még rajta volt a nadrág , a nő meg g ondatlanul hátrahag yta bizonyos ruhadarabjait, amelyek most itt vannak a zsebemben, ha meg akarja nézni. Finoman meg borzong tam, és közöltem vele, hog y elhiszem, ha ő mondja. Georg e és Sam ing erült sürg etésére a nag y halomhoz mentünk, rég letűnt és soha, félig sem meg ismerhető korok zsig ereinek iszonyú földhányásához. Jock rövid úton elintézte a sírkamrához vezető földalatti járat lakatját és láncát, majd eltűnt Erickel, a mag netofonommal és az elérhető leg jobb varang yokat tartalmazó nejlonzsákkal. Amikor előkerültek, mindannyian elindultunk a kanyarg ós ösvényen a halmot meg koronázó

kápolnákhoz. Jock a szavának állt: a Jeruzsálem kápolna zárja tiltakozás nélkül, eg yetlen meg adó kattanással behódolt íjának és lándzsájának. Eric mag abiztosan vonult be a kápolnába, mint aki a munkahelyére meg y. Georg e, Sam és én eltérő mértékű vonakodással követtük. Jock rumba áztatott mazsolával etette meg a kakast; szeretném leszög ezni, hog y nem én vittem. Eric nem veszteg ette az időt; eg y kis ezt meg eg y kis azt helyezett az ősi oltár maradványaira, aztán oltárterítőnek ráborította a pazar stólát. Mi, többiek félénken bújtunk össze a parányi kápolna vég ében; nem volt nag yobb, mint eg y jobbfajta vidéki ház fürdőszobája. Amikor „többieket” mondok, abba természetesen nem értem bele Jockot, aki az előtér árnyékában ólálkodott – kedvenc helye g aládság ok idején, meg eg yébként is. Bármilyen erős volt bennünk a szándék, azt g yanítom, hog y eg y azonnali szavazás eg yhang úan dőlt volna el a csapot-papot otthag yás és hazamenés javára. Kivéve Ericet. Ő szinte láthatóan meg nőtt, felvéve eg y szakember testtartását, aki tudja, hog y amit csinál, azt senki sem csinálhatná nála jobban; eg y hidrog énbombát tervező tudós méltóság át, aki szenved a g onosz tudásától, de hajtja előre a kutatás kényszere és a történelem ostora. – Most pedig maradjanak csöndben! – mondta váratlanul, olyan tekintélyt parancsoló hang on, hog y mindannyian vig yázzba vág tuk mag unkat. Hosszú, fehér reverendát viselt nehéz selyemből; az eg yedüli fényforrás eg y közönség es fehér g yertya volt, amelyet az oltárra állított. Eg yértelmű volt, hog y itt nem lesz „abrakadabrának” meg felelő halandzsa. A g yertya csak a miseszöveg travesztiáját világ ította meg Eric előtt, és az oltárterítő hímzésének eg y kis, de meg hökkentő részét. Mintha néhány mondatot mormolt volna a bajusza alatt. Meg sem próbáltam fig yelni, meg volt a mag am baja. Aztán mag as, tiszta hang on rákezdett a kezdőénekre, azzal a fajta kántáló, behízelg ő intonációval, amilyet a rég i vág ású ír papok használtak – és használnak ma is, amennyire tudom. Állítom, hog y Sam meg érthetett néhány latin undokság ot, amelyek már kezdtek belopakodni a szertartásba, de az biztos, hog y Georg e hozzá sem szag olt. Én, aki kimásoltam és később leg épeltem a szöveg et, már vártam ezeket a passzusokat, de még íg y is eg yre csúnyábbul hang zottak Eric szájából. Amikor ahhoz a részhez ért, amelyből Lord Dunromin kéziratában vörös tintával emelték ki a „secrets infâmes” szavakat, a hang ja meg döbbentő módon két eg ész oktávval mélyült, és iszonyú basszus morg ással kezdte ütemesen intonálni az ilyen nevek sorát: Asztarót, Asztarté, Baál, Kámos… Örömmel jelenthetem, hog y csak néhányra emlékszem – de ha emlékeznék, sem írnám le őket. Nem vag yok babonás, de nem hiszem, hog y éles bottal kellene szemen böködni alvó isteneket. Bizonyára meg értik. Mi hárman, g ondolom, mind felkészültünk az unalom és a zavar keverékére, de az eg észen rendkívüli volt, hog y a kis Eric Tichborne milyen tekintélyt parancsoló aurát bocsátott ki mag ából – és rendkívüli volt az is, ahog y meg változott a termete. Amikor visszatért a szemináriumi pap kántáló, nyivákoló hang jához, már-már nem emberi módon estek és emelkedtek a hajlításai; olyan érzésem volt, hog y ezt már hallottam valahol. Előző este. A saját mag netofonomról. És nag yon nem tetszett.

A Kyrie különösen ízléstelen paródiája során olyan érzelem reszkettette meg a hang ját, amely éppúg y lehetett elfojtott nevetés, mint elfojtott sírás. Semmi esetre sem pastis. De a leg furcsább dolog csak ezután jött, mert a beszéde addig a pontig g yorsult, ahol már olyan sebesség g el darálta a szavakat, amire senki sem tartaná képesnek az emberi hang képző szerveket. Vég ül odáig fokozódott a g yorsulás, hog y nyug talanító csicserg és lett belőle – ig en, mint eg y túl nag y sebesség g el lejátszott mag nófelvétel. Aztán hirtelen és meg mag yarázhatatlanul meg tört a hang , és nem hallatszott más, csak a nehéz, reszelős léleg zés. De ez is meg változott fig yelő szemünk és fülünk előtt, amikor meg hajlott és minteg y asztmatikus g örcsbe rándult. Heves köhög és és öklendezés rázta a kis testet, és a rohamok között Ezékiel szavait üvöltötte: – „lovakon ülőkhöz, kik mindnyájan kívánatos ifjak… ott szorongatták emlőjüket… nyomogatták szűzi kebelét…” Georg e félig felemelkedett, és kérdőn nézett rám. Meg ráztam a fejem. Ebbe nem lehetett beleavatkozni. A meg tört pap apránként összeszedte mag át, rádőlt az oltárra és folytatta az eg yre mocskosabb szertartást, de mintha a szavak mindinkább meg sebezték volna fizikailag . Valószínűleg csak a g yertyafény keltette illúzió volt, de úg y rémlett, lökdösi valami, ami nem lehetett szél. Lopva a többiekre pillantottam: Georg e arca a helytelenítés és az undor maszkja volt, a szája résnyire nyitva. Sam arcát, elképedésemre, eltorzította a részvét, és ha nem tévedek, könnyektől volt nedves. Azt nem tudom, az én arcom mit mutathatott. Fent, az oltárnál Tichborne atya, akinek csak a keze látszott a g yertya fénykörében, ráng ott és dülöng élt, miközben a hang ja még élesebbé, még őrjöng őbbé vált. Nem kérdeztem meg utólag a többieket, hog y ők mit láttak, de nekem erősebbnek tűnt a fény. Hirtelen belém hasított, hog y pontosan a dolmen sírkamrája fölött vag yunk. Recseg ést-ropog ást véltem érezni a talpam alatt, mintha a föld alatti mennyezet nag y kőtömbjei mozog nának az oldalfalak kőtömbjein. Felnőtt, érett ember vag yok, és a leg kevésbé sem babonás, de bevallom, akkor azt kívántam, bárcsak elég kicsi volnék ahhoz, hog y a mamám után vág yakozzam, ha értik, mire g ondolok. Nem mintha az anyám seg ített volna; ő nem olyan anya volt. Most ég ett valami az oltáron, valami, ami sűrű, illatos füstöt bocsátott ki, elködösítve a g ondolatainkat. Előkerült és felmutattatott a kakas, aztán bizonyos bestiális dolg ok történtek vele, amelyeket, merem állítani, rendes körülmények között meg akadályoztunk volna. A pap felénk fordult, felemelt karral, a köldöke fölé tűrt reverendával, hog y ne szennyezze be a vér. Georg e hátat fordított, és a kezébe temette az arcát. Sam nem mozdult, de hallottam, hog y nag yon halkan, szánalmasan nyüszít. Én, mint arra már rámutattam, érett és racionális lény vag yok, ráadásul mag am másoltam ki a szertartás szöveg ét, és tudtam, mi következik – ezért kissé meg lepett, amikor azon kaptam mag am, hog y mindkét kezem összeszorítom. Az nem lehetett Eric hang ja, amely üvöltve rákezdett a Glóriára és Saint Sécaire imprekációjára: ilyen kicsi ember soha nem tudna ennyire visszataszítóan vonyítani és kurjong atni, ahog y én sem hihettem, hog y a kápolna alatti sziklák olyan ijesztően mozog hatnak és nyög hetnek, mint érezni véltem. Abban a sűrű, dermesztő lég körben, az atavisztikus, állati hang ok közepette semmi sem volt valóság os, és amikor Eric vag y nyolc

hüvelykre látszott elemelkedni a padlótól, bennem csak az keltett zavart, amit addig nem láttam: hog y mezítláb van, és nem tudtam, hog y jobb lába borzalmasan deformálódott. Éppen azon dolg ok listáját dadog ta, amelyeket a Saint Sécaire tesz meg azok ellen, akiket meg neveznek az invokációban, amikor azt láttam, hog y elfeketül az arca. Előrezuhant, felénk. A kőpadlónak vág ódó arca olyan hang ot adott ki, amelyet azóta is próbálok elfelejteni. Néhány hüvelykre volt a cipőmtől. A selyemköntös már csaknem a hónaljáig feltűrődött; a testére rossz volt ránézni. Továbbra is furcsa zajokat keltett – honnan tudtam volna, hog y halott? Akárhog y is, ez volt az a pillanat, amikor feltépték az ajtót, és mindenféle rendű és rang ú centenier, ving tenier, connétable és a retteg ett fizetett rendőrség mag a berontott a kápolnába, és mindenkit letartóztatott, újra meg újra. Az volt a tervem, hog y szépen letartóztatnak minket, meg vádolnak betöréssel és behatolással, másnap meg kapjuk a fejenkénti öt shilling es bírság ot, és eleg endő részletről számolunk be ahhoz, hog y a Jersey Evening Post tudtára adja mindenkinek – különösen annak, akit illet, az erőszaktevő boszorkánymesternek –, hog y Saint Sécaire miséje tényleg esen meg tartatott, és ő volt a célpontja. Azt persze szerényen elhallg attam Georg e és Sam előtt – nem szeretek előre fájdalmat okozni az embereknek –, hog y valószínűleg a fog dában kell töltenünk az éjszakát: vag yis azon a helyen, amit önök és én „dutyinak” hívunk, aminek ők persze nem örültek volna. Mint kiderült, sem Sam, sem Georg e nem szedte ig azán össze mag át, mire meg érkeztek velünk a Roug e Bouillon-i rendőrőrsre. Azt sem értették meg teljesen, hog y Jersey alispánjának és főparancsnokának kéretlen vendég ei lesznek, amíg ki nem osztottak nekünk fejenként két takarót, eg y csésze kakaót és eg y nag y karéj sülthúszsíros kenyeret, amit részemről üdvözöltem. Szerencsére bőven volt szabad cella – még alig indult be a turistaszezon –, íg y mag ánzárkát kaptam, és meg úsztam a vádakat, amelyeket barátaim a pillanat hevében rám zúdítottak volna. A vég telenül kedves rendőr-börtönőr meg eng edte, hog y mag amnál tartsam az aktatáskámat a pizsamával, a szendvicsekkel és a skót whiskyvel, csak az utóbbiért kért jelképes vámot. Nem állítom, hog y jól aludtam, de leg alább meg mostam a fog am, nem úg y, mint eg yesek.

12. Hullt évek rothadt, vörös avarában, hűlt vétkek, elvétett tettek között biztos lelnék bűnt elkövetni bátran, még mielőtt vég leg elköltözök, mi feldúlna és vég képp eltiporna... Az idő diadala

Akik másnap reg g el fél kilenckor összeg yűltek a parancsnok irodájában, borong ós kedvükben voltak. Georg e és Sam mintha kicsinyes neheztelést táplált volna irántam pusztán azért, mert volt bennem annyi előrelátás, hog y bepakoljak fog kefét és eg yebeket. De lehet, hog y csak nem szerettek bezárva lenni; vannak ilyen emberek. Georg e fel-alá járkált, nég y lépés balra, nég y jobbra, mintha eg y nag yon kis hajó kapitánya g yakorolná a teng erészlépést. Vicsorog va sorolta a befolyásos emberek nevét, világ ossá téve, hog y mindet fel fog ja hívni, ebben a sorrendben. Sam mag ába roskadva ült; hozzám hasonlóan jó beszélőkéje van, ha meg kapta az ebéd előtti italait, de nélkülük nem ig azán. Amikor Georg e kimerítette a mentális telefonkönyvét, a nyomozók parancsnoka meg köszörülte a torkát, de oly módon, amellyel a leg halványabb jelét adta az önelég ültség nek. – Súlyos vádak – mondta. – Talán súlyosabbak, mint hinnék. De mindenképp súlyosabbak a vártnál. Komolyan fog ják venni. Tudják, ez elfog adhatatlan. Sam rövid utalást tett az emésztő traktus déli vég ére, többes számban, aztán újra mag ába roskadt. – Nem, uram – mondta a parancsnok –, ez nem vezet jóra, nem helyes ez a hozzáállás. Ide konstruktivitás kell. Leg yünk konstruktívak. Lássuk, mit tudunk kitalálni. Ami kevésbé ártalmas, kevesebb publicitással jár, kevesebbe kerül az adófizetőknek. Sam javasolt valamit, ami talán örömére szolg ál az átlag adófizetőnek (vag y nem). – Na tessék, uram, már meg int. Biológ iailag érdekes, de nem nevezhetjük konstruktívnak. Még szerencse, hog y nincs jelen rendőrség i g yorsíró, he? A g yeng éd fenyeg etés g yeng éden földet ért. Sam elnézést mormolt, és Georg e azt mondta: – Hrrmf. – Én azt mondtam, hog y nem szokásom kakaót inni reg g elire. A parancsnok sértő modorban elővette a whiskys üveg et. Aztán alig leplezett élvezettel elmag yarázta, hog y mi eg y valószínűtlen nevű vízre szálltunk eg y betonkenuban, evező nélkül, és a leg barátibb dolog , amit tehet, hog y eng edélyez nekünk eg y-eg y telefonhívást. Georg e üg yvédje, az elképzelhető leg jobb, azt mondog atta, „te jó ég , te

jó ég ”, amíg Georg e le nem csapta a kag ylót. Sam üg yvédjétől annyi telt, hog y „aj, aj, aj, aj”, míg nem Sam kurtán közölte vele, hog y nem nyög décselést akar a bíróság előtt. Az én emberem, bár csak jog tanácsos, határozottan reag ált. – Adja a zsarut – mondta. Két perccel később a parancsnok határozottan közölte velünk, hog y hirtelen eszébe jutott, nem tarthat benn minket, amíg nem talál ki jobb vádakat, és amennyiben készek vag yunk elintézni eg y apró formaság ot a pénztárnál, eg yelőre szabadon távozhatunk. Távoztunk. Én kész voltam szabadon fecseg ni a hazaúton, de a többiek mintha meg némultak volna. Sosem fog om meg érteni az embereket. Odahaza Johanna azzal a rejtelmes mosolyával üdvözölt, amelytől úg y fest, mint a g azdag ember Mona Lisája, és nővéri csókkal, amellyel azt közli eg y feleség , hog y szeret… de. A mag yarázkodást meg vetve elhúztam az öltözőszobámba, meg hag yva, hog y húsz perccel ebéd előtt szóljanak. – Ig en, drág ám – mondta. Tehetség e van a szavakhoz. Vég ül Jock ébresztett eg y mocskos álomból, amelybe félelmetes jelenetek veg yültek. – Borda, Mr. Charlie – mondta –, sült krumplival és eg y kis zöldbabbal. – Pompásan hang zik. Apropó, Jock, sikerült teg nap a menekülés, minden, khm, súrlódás nélkül? – Menekülés? – vicsorított. – Ezek még a nemi bajt sem tudnák elkapni Port Szaídban. – Kérlek, Jock. Szeretném élvezni az ebédet. – Ja. A szakácsnő most fordította meg a bordákat, úg y számolom, nég y perce van, hog y lejöjjön. Teljesítettem. Élénken emlékszem a bordára, ízletes volt, akárcsak a kis zöldbab. Délután ég tek a telefonvonalak. Úg y éreztem mag am, mint W. B. Yeats a méhektől zsong ó tisztáson. Elsőnek Georg e hívott, aki szig orúan meg feddett, mondván, Sonia kiborult az eg ész éjszakai eg yedülléttől. (Mesebeszéd, mondtam mag amban.) Georg e tele volt tervekkel, hog y az ang ol üg yvédek krémjének importálásával fog ja sarokba szorítani a Jersey Királyi Bíróság ot. – Ne leg yen már ennyire ostoba – mondtam. – Először is valószínű, hog y itt nem vállalhatnak képviseletet, másodszor évekig tartana, mire beleásnák mag ukat a jersey-i jog minden csínjabínjába és szőrszálhasog atásába. Ne is fárassza mag át, bízzon Charlie bácsiban. – Na, ide fig yeljen, Mortdecai – kezdett rá. Udvariasan elmag yaráztam neki, hog y sosem fig yelek oda az ezekkel a szavakkal indított mondatokra. Meg int rákezdte, de meg int félbe kellett szakítanom, hog y elmag yarázzam, nem vag yok nag y templomba járó, de undorítónak találom a blaszfémiát. Minteg y fél percen át hallg attam nehéz lég zését a kag ylóban. Úg y éreztem, seg ítenem kell neki. – Úg y vélem, az évszakhoz képest jó idő van, nem g ondolja? Letette. Nekiültem a Times keresztrejtvényének. A következő telefonáló Sam volt. – Charlie, teljesen meg őrült, vag y tényleg nem tudja, mit csinál? Georg e szerint úg y beszélt, mint eg y eszelős.

– Cserbenhag ytam én valaha mag át? – kérdeztem eg yszerűen. – Adtam én erre esélyt valaha is? – Hog y van Violet? – Teljesen mag ába zárkózott. A diag nózis bizonytalan. Prog nózis nincs. Intravénásan táplálják. Váltsunk témát. – Rendben. Borda volt ebédre. Jöjjön át vacsorázni, Jock saját kezűleg készít aloo g osht-t, báránycurryt krumplival. – Felteszem, Charlie, tudja, hog y ha ezt nem ig azítja el, saját kezűleg fog om kibelezni. – Természetesen. De ha nem ig azítom el, még akkor sem kell kibeleznie. Átjön vacsorára? – Rendben. Nyolckor? – Jöjjön korábban. Hog y szlopáljunk eg yet. – Rendben. A betévedő Johanna meg jeg yezte: – Milyen kedves, hog y ilyen g yakran jönnek barátok. – Szólj Jocknak, hog y teg yen kicsit több krumplit a currybe – mondtam. – Drág ám. A következő hívás volt az, amitől retteg tem: Jolly Solly, a csodajog tanácsosom keresett. – Hahó! – rikkantott, a kezét dörzsölve. (Kihang osítható telefonja van, ami szabadon hag yja a kezét – pótolhatatlan a krónikus kézdörzsölők számára.) – Hahó! Milyen izg almas zűrbe került, nem is reméltem, hog y valaha részem lesz ilyesmiben. Jog történelmet fog unk írni! – Kevesebb viháncolást és több hírt kérek – méltatlankodtam. – Ah, ig en, természetes, hog y ag g ódik. Apropó, nincsenek idős szülei, akiknek tisztesség ben meg őszült fejét sírba viszi a bánat? Nincsenek? Hát, ez jó hír, nem? A többi inkább rossz. Még nem tudják, hány vádat indítványoznak mag uk ellen, a főüg yészi iroda fele személyzete éjt nappallá téve dolg ozik rajta, a szaftos húson cuppog va. A választék előzetes listáján ezek szerepelnek: – Betörés és behatolás. – A közrend meg zavarására alkalmas cselekedet. – Mocskos és visszataszító beszéd. – Rendőrtiszt akadályozása kötelesség teljesítés közben. – Templomg yalázás az 1914-es Lopás Törvény 24. bekezdése alapján: itt a maximális büntetési tétel az életfog ytig lan, lefog adom, hog y ezt nem tudta, ha-ha. – Lázadás, nos, ez véleményes. – Article I. De la loi pour empêcher le mauvais traitement des animaux.{95} Ezért csak három hónap jár. Ja, ig en, és 200 font bírság . – Article I. De la loi modifiant le droit criminel (sodomie et bestialité) confirmée par ordre de Sa Majesté en Conseil.{96} Nag yon remélem, hog y ezt nem varrják a nyakába: életfog yt’ a maximum, de három év a minimum. A leg utóbbi pasast csak deportálták, de ő flúg os volt. – Eg y kakas-, azaz baromfilopás… nem, a g azda esküszik, hog y Jock nem fizette ki. Ezt csökkenthetjük „elvétel és elhajtás a tulajdonos eng edélye nélkül”-re, ha-ha. – Csavarg ás. Nem volt mag ánál pénz, ug ye. – Vezetői eng edély aláírásának elmulasztása.

– Az 1964-es g yóg yszertörvény (visszaélés meg akadályozása) (Jersey) meg sértése… Ez attól füg g , minek minősül az az anyag , amit Tichborne atya elég etett. – La loi sur l’exercise de la médecine et chirurgerie vétérinaire{97} (esetleg es) meg sértése. Nem volt időm tükröt keresni, de nem is volt rá szükség : habozás nélkül ki merem jelenteni, hog y holt sápadtra vált az arcom, fehérebb lehetett, mint sok lepedő. – Ez minden? – rebeg tem férfiasan. – Távolról sem, Charlie, távolról sem. Attól félek, mindezt meg kell szorozni kettővel, és még kettővel, elismételve ug yanezeket a „bűnszövetség ben elkövetett” szavak hozzáadásával. És lehet még eg y sor polg ári per is: – Behatolás és károkozás a kápolnában. – Behatolás és károkozás a dolmenben. – Behatolás a Houg ue Bie területére a belépődíj meg fizetése nélkül. – Károkozás a kakas, avag y baromfi tekintetében. – Valószínűleg még sok mást is találnak, hiszen csak most kezdték el. Továbbá tartok tőle, hog y felmerül még mindenféle kényes eg yházi törvény… és ha az a népség vádat emel, én a helyedben azonnal bűnösnek vallanám mag am. Az ő bíróság aikon évekig húzódnak az üg yek, és ing ed-g atyád rámeg y a költség ekre. Például nag y bajban leszel, ha a ciutances-i püspökség hírét veszi a dolog nak; a püspöknek úg ynevezett beavatkozási jog a van bármibe, amiben eg y pap bűnelkövetőként érintett. Aztán van még itt eg y különösen félelmetes pápai bulla 1483-ból, ez még mindig érvényben van, és IV. Sixtus nyújt védelmet általa Jersey templomainak mindenfélével szemben, „kiközösítés, anatéma, örök kárhozat és birtok elkobzása” terhe mellett. Emiatt nem kellene túlság osan ag g ódnod, hacsak nem vag y véletlenül pápista… a birtokelkobzási rész pedig ma már nem állná meg a helyét. – Te jó ég – mondtam. – És tényleg kimerített már minden eshetőség et? Mert hallottam eg y pasasról New Orleansban, aki 999 évet kapott, de én már nem vag yok fiatal ember. – Nos, ami azt illeti, tartok tőle, hog y sok minden előjöhet még . Jersey-n g yakorlatilag nincs kodifikált törvényerejű büntetőjog ; minden bűncselekmény a common law precedensjog a alá tartozik. Ez az átlag os üg yfél számára azt jelenti, hog y a főüg yész bármiért vádat emelhet, amit törvénysértőnek vag y társadalomellenesnek ítél, és ehhez eleg endő odatennie a „törvényellenes” szót annak a leírása elé, amit elkövetett és kifog ás érte. Tud követni? Ig ent nyüszítettem. – De hadd vig yek eg y kis napfényt is az életébe. Minden belföldi g épkocsi biztosítás automatikusan érvényét veszti, ha a járművet illeg ális célra használják, ezért nyilván elkapják Georg e Breakspeart biztosítás nélküli vezetésért. Ig en, g ondoltam, hog y ez kissé felvidítja. Ó, és jut eszembe, szerencséje van, hog y annak az utálatos kis szertartásnak nem sikerült tényleg esen meg idéznie az ördög öt: van eg y jelenleg is érvényes száj- és körömfájás elleni korlátozás, aminek alapján az Állatbeteg ség i Törvény hatálya alá esne patás lény eng edély nélküli szállításáért, ha-ha. – Ig en, tényleg ha-ha. Addig is, mit teg yek? – Várjon – mondta –, és imádkozzon.

Letettem. Sem a várakozási, sem az imádkozási tehetség emmel nem dicsekedhetem. Ide g ondolkodás kellett – de a g ondolkodáshoz skót whisky kell, ahog y azt minden nag y g ondolkodó meg erősítheti, én pedig eg y henye pillanatomban abszurd íg éretet tettem Johannának. Az óra tíz perc múlva hármat mutatott. Előretekertem a mutatókat hat után öt percre, és cseng ettem Jockért. Olyan modorban hozta be az életadó italos tálcát, amit csak füg g elemsértőnek nevezhetek, és szó nélkül visszaállította az órát. – Jock – mondtam a karaffa g urg ulázása közben –, nag yon úg y fest, hog y szarban vag yok. Tichborne atya halála miatt, tudod. Pillanatnyilag nehéz kontrollálni a dolg ot. – De hát az ő hibája volt, nem? – kérdezte Jock dacosan. – A leg kevésbé sem, kitűnő fickó volt, jó lélek; álmában sem jutott volna eszébe nekünk szándékosan bajt okozni. De ettől még tény, hog y g ondban vag yunk. Mi leg yen? – Mindenkinek van g yeng e pontja, nem ig az? Különösen Jersey-n. – Nem értem, mit akarsz ezzel mondani. – Hát, ha már nag yon a sarkában vannak a mocskok (ez alatt a nyomozó hatóság ot értette), az ember felhívja az eg yik cimboráját, akivel eg yütt volt a borstali javítóban, hog y vádolja meg a zsarut korrupcióval. Nem baj, ha nem áll meg : akkor is felfüg g esztik, amíg kivizsg álják, és az új fiúnak, aki meg kapja az üg yét, nincsenek meg a kapcsolatai, ug yebár, nem tudja azt, ami az első zsarunak a fejében volt, íg y mag a pár hónap időt nyer, hog y kimásszon a slamasztikából. – Azt hiszem, értem. Te jó ég . De hát ilyen a világ . És tényleg semmi más nem jut eszembe. Köszönöm, Jock. Felhívtam Georg e-ot. – Georg e, ezerszer bocsánatot kérek a farag atlanság omért – mondtam behízelg ő hang on. – A pillanat heve, ug ye meg érti? Nem voltam önmag am. Morg ását a bocsánatkérés elfog adásának vettem. – Úg y tűnik – folytattam –, hog y a „mindenkinek van g yeng e pontja” lehet a jelszavunk… Használnunk kell a befolyásunkat, finoman nyomást kell g yakorolnunk, nem g ondolja? Például mennyire jól ismeri a jersey-i arisztokratákat? Nem volt eg yütt valamelyikkel Bors… akarom mondani Harrow-ban? Olyan fickókra g ondolok, mint akit teg nap felhívott a rendőrőrsről. – Nag yon is jól ismerem néhányukat. – Akkor helyben vag yunk. Hívja meg őket teára, tartsa őket jól vajas süteménnyel, húsos lepénykékkel, cherry brandyvel, mindenféle finomság g al, amitől otthon el vannak tiltva. Aztán hozza fel nekik a közös iskolaéveket, a sok ártatlan tréfát, tudja, ilyeneket. – Pontosan ezt csinálom. Van még valami? – Nem, valójában nincs. – Akkor viszlát. – Viszlát, Georg e. A forró vajas teasütemény g ondolata úg y rag adott torkon, akár eg y anyatig ris. Ellenállhatatlan vág yat éreztem. Kimentem a konyhába, és ott találtam Jockot; éppen Shirley Temple-fotókat rag asztott be az albumába.

– Mit g ondolsz, Jock – vetettem oda könnyedén –, van vajas teasüteményünk a háznál? Zord tekintettel nézett rám. – Nag yon jól tudja, mit mondott Mrs. Mortdecai a vajas teasüteményről, Mr. Charlie. „Jobb, ha meg vag y nélküle”, szó szerint ezt mondta. – De ez most kivételes eset – nyafog tam. – Szükség em van azokra a süteményekre, hát nem érted? Nem enyhült meg . – Tudod, mit, Jock? Te elfelejted meg említeni Mrs. Mortdecainak a vajas süteményt, és én sem teszek említést arról, hog y rájársz a kaviárjára. Mindenkinek meg van a g yeng e pontja, tudod. Sóhajtott. – De g yors leg yen, Mr. Charlie. Odahúztam eg y széket, és úg y dörzsöltem a kezem, akár eg y üg yvéd. Valamilyen kifürkészhetetlen okból Jersey-n hetes csomag okban árusítják a vajas süteményt, ami azt jelenti, hog y amikor két süteményevő g yűlik össze, késheg yig menő verseny folyik azért, hog y ki vég ez előbb a harmadikkal, mert neki lesz természetes jog a a neg yedikre. Már mindketten a harmadiknál tartottunk – úg y nézett ki, célfotó lesz –, amikor meg szólalt a cseng ő, és Jock felállt, letörölve az álláról az olvadt vajat. Ezek azok a pillanatok, amikor meg mutatkozik a jó nevelés. Rövid belső harc után (majdnem) két eg yenlő részre osztottam fel a maradék süteményt. Jock visszatért, g yors tekintettel felmérte a tálat, és jelentette, hog y a sajtótól érkezett úriemberek vannak az előcsarnokban, bevezesse-e őket a szalonba. A sajtótól érkezett urakról kiderült, hog y eg yikük eg y szemrevaló fiatal nő a Jersey Evening Posttól, aki majd kicsattan az intellig enciától, eg y világ fájdalmas ifjú fotós és eg y nag ydarab, szomorú, jól nevelt fickó, aki a rádiót és a televíziót képviselte. Eg y hivatásos szerencsejátékos üg yesség ével osztottam szét az erős italokat, aztán alkut kötöttem velük. – Tartsák távol az ország os sajtót – ez volt a dalom lényeg e –, és exkluzív jog ot kapnak minden információra és fotog ráfiára, amire ésszerű határok között ig ényt tartanak. Ha átvernek, becsukom az ajtót az orruk előtt, és mindent átadok a Sunday People-nek. Erre mindhárman meg borzong tak, majd heves bólog atásba kezdtek. Gondosan meg válog atott szavakkal elmondtam nekik az ig azság elég nag y részét, erősen kihang súlyozva, hog y az elkövető nyilvánvalóan eg y boszorkánymester, és hog y a Messe de Saint Sécaire bizonyítottan nem vall kudarcot a méreg fog a kihúzásában és a varázserejétől való meg fosztásban, ha ig azán varázsló az illető, és ha tovább űzi g onosztetteit, testi erejének g yászos hanyatlását fog ja tapasztalni. Aztán átvág tattam a ház másik szárnyába, és kölcsönvettem a háziúrtól eg y nag y, büdös pipát és eg y kis, büdös pudlit. Az eg yikkel a fog am között (ig en, a pipával), a másikkal a karomban meg eng edtem, hog y lefényképezzék a jó öreg Mortdecait kedvenc karosszékében és a még jobb öreg Mortdecait, amint tesz-vesz a kertben. Ig en elég edetten távoztak. Berohantam a fürdőszobába, és szájöblítéssel meg szabadultam a pipa ízétől, átöltöztem és szóltam Jocknak, hog y küldje el a pudlival szennyezett öltönyt a tisztítóba, vag y – ha menthetetlen – a szeg ényeknek.

Aznap már nem történt semmi érdemleg es, kivéve hog y ettem eg y remek curryt, amelyhez Wag ner-lemezeket hallg attam; Wag ner csodásan meg y a curryhez, de számomra ez az eg yedüli pozitívuma. Sam korán elköszönt, és én is készen álltam a lefekvésre, mint mindig , miután cellában töltöm az éjszakát. Hallottam, hog y Johanna meg jön a bridzspartijáról, de eg yenesen a szobájába ment; feltételeztem, hog y veszített. Ébren feküdtem eg y darabig , a szeg ény kis Eric Tichborne-ra g ondolva, és pog ánynak éreztem mag am, aki meg rag adt eg y idejétmúlt hitben. Bizonyára ismerik ezt az érzést, kivált, ha néha úg y meg y lefeküdni a feleség ük, hog y nem kíván jó éjszakát.

13. Hétszer mér fájdalmat a pap a Szűzre, de hetvenszer hét bűnöd van neked, s ha meg tisztulni hétszer lépsz a tűzbe, a mennyben akkor is kísértenek: vad éjfél, mely mohó reg g elre kel, a hús kínjai és örömei, s a leig ázó szerelem, amely a lelket elnyüvi. Dolores

Ág yban töltöttem a délelőtt és a délután jó részét, búslakodva és meg játszva, hog y g yeng élkedem. Jock nem kevesebb mint három csésze erőlevest hozott be eg ymás után, nem beszélve az időnként érkező szendvicsekről. Johanna meg akarta mérni a lázam. – Nem, nem teheted! – kiáltottam. – De mi mindig ezt csináljuk az Államokban. Az mentett meg , hog y meg szólalt a telefon: a főüg yész irodája kívánt érdeklődni az állampolg ári státuszomról. Aztán újra hívtak: ezúttal Georg e, akit halálra rémített az üg yvédje. Elmondtam neki, hog y az én jog tanácsosom sokkal félelmetesebb és g yorsabb volt – ő már teg nap letudta a halálra rémítést. Amikor meg int cseng ett a telefon, közöltem a rendőrparancsnok emberével, hog y nem, nem tudok beug rani az őrsre, harmadfokú váltóláz g yötör. És ez íg y ment tovább. Azt g ondolom, a pokolban is lesznek telefonok. Amire vártam, az a Jersey Evening Post volt, mert a jó sajtó eleng edhetetlen a tervünk működéséhez, és hasznos lehet akkor is, amikor a bíróság on mérleg elik a dolg okat. Hozzánk hat órakor érkezett meg az újság , de a jelek szerint mások előbb kapták meg , mivel fél öttől újrakezdődtek a telefonhívások, kétszeres erővel. Durván íg y alakult a sorrend: Eg y tanult lelkész ismerősöm szomorúan és valószínűleg ésszerűen azt kívánta, bárcsak az eg yház seg ítség ét kértük volna, mielőtt az ellenkező oldallal flörtölve veszélynek tesszük ki a lelkünket. Eg y keresztény tudós – azt hittem, már mind kihaltak – elmag yarázta, hog y a nemi erőszak csak az elmében létezik, és pusztán a Halálos Tévedés manifesztációja. A hölg y még beszélt, amikor letettem, de nem hinném, hog y észrevette. Három különböző és eg ymástól füg g etlen Jehova tanúja közölte velem, hog y az

Armag eddont 1975-re tűzték ki, és nekem nem lesz helyem az ötvenezer túlélő között, hacsak nem teszek valamit nag yon üg yesen a lelkem meg mentéséért. Meg sem próbáltam elmag yarázni, mennyire elborzaszt a g ondolat, hog y eg y olyan világ ban leg yek túlélő, ahol csak Jehova Tanúk vannak; eg yszerűen meg adtam nekik eg y-két unalmas barátom telefonszámát, biztosítva őket, milyen boldog an fog adnák a meg keresésüket. Két tiszteletreméltó ismerősöm is tudatta velem, hog y sajnos rossz napra hívtak meg bennünket vacsorázni, de majd jelentkeznek, ha alkalmas lesz. Hárman, akik tőlünk fog adtak el meg hívást, most fedezték fel, hog y már korábban – de valószínűbb, hog y utólag – máshová íg érkeztek. A reinkarnáció eg y lelkes híve elárulta, hog y leg utóbb ő volt a Jelenések könyvének Nag y Fenevadja. Eg y meg lehetősen őrült pasas közölte, hog y tévedtem az ördög öt illetően, aki szerinte „nő és színes bőrű”. Számos állítólag os varázsló és boszorkány is hívott, eg y részük hörög ve, más részük az alibijét bizonyg atva. Eg y részeg ír pontos útmutatást kért a házamhoz, hog y meg keressen és kiloccsantsa az ag yamat. Eg y Smith nevű pacák azt mondta, hog y elmeg y a templomba imádkozni a lelkemért, de nem nag yon számít sikerre. Az állatokkal való keg yetlen bánásmódra vonatkozó törvény reformjáért küzdő, nyomásg yakorló csoport eg yik prominens tag ja felajánlotta, hog y elviszi a pudlit, és keres neki eg y rendes otthont. (Elmondtam a hölg ynek, hog y mag am is pártolom a keg yetlen bánásmódot az állatokkal, de a pudli kitömött volt, mert sajnos leírhatatlan körülmények között kimúlt az előző évben.) Ezek szerint jó képet mutathatott rólam a Jersey Evening Post, és amikor vég re meg érkezett a lapszám, ez be is bizonyosodott. Az első oldalt – szalag címmel – beterítette mindaz a Mortdecai, akit csak elbírt a nyomdafesték. Johanna és Jock a fotog ráfia láttán meg tántorodott és jobbra-balra dőlt széles jókedvében. Eg y szenilis tudós Mortdecai, pudlival és pipával felszerelkezve, ütődötten mosolyog va – milyen mulatság os és félrevezető. Miss H. Glossop, az ifjú riporternő érthette a dolg át, mert minden tény világ os és jól alátámasztott volt. A tudománynak élő, nem e világ ra való Mortdecai, mint kiderült, barátai seg ítség ére sietett a bajban, tűzzel harcolva tűz ellen, de oly hatásosan, hog y a szertartás celebrálója holtan esett össze – mindenki mély sajnálatára – a rituálé tetőpontján. „Mire számíthat a célba vett bűnös – teszi fel a kérdést a cikk –, ha, úg ymond, az ártatlan lövész sem bírta ki a feg yver visszarúg ását?” A továbbiakban Miss Glossop kiemelkedő jól informáltság g al ismertette a Saint S é c a i r e miséjének tulajdonított félelmetes hatalmat, és nem g yőzte szánni a boszorkánymestert, aki szembeszeg ezi vele a mag a hitvány képesség eit. Nincs az az olvasni tudó diabolikus, aki meg ne értené ezt az üzenetet. Ráadásul a szerző – eltekintve enyhe hajlamától a hasított főnévi ig enevek használatára – a leg jobb stílusmintákat követte; eg yetlen „mint utóbb kitudódott” sem mocskolta be kristálytiszta prózáját. Roppant elég edett voltam.

Olyannyira, hog y időben felkeltem a vacsorához, és mag am is meg ejtettem néhány telefonhívást. Sam nem volt otthon – senki sem tudta, hol van –, de Georg e mog orván elismerte, hog y még is jól alakul a terv. Solly teli szájjal (a jog tanácsosok korábban vacsoráznak, mint az üg yvédek) elismerte, hog y a cikk után némileg javulhatott a meg ítélésem, és tudatta, hog y eg y-két vádat ejtettek, és mindössze nég y vag y öt újat találtak ki. Kezdtem határozottan felvidulni. Eltekintve annak a néhány év börtönnek a kilátásától, eg észen tiszta volt a horizont. Nevetés szűrődött ki a konyhából, ahol Jock feltehetőleg a fotómat mutog atta a dominópartnerének és a szakácsnőnek. Élveztem a helyzetet. Bejelentették a vacsorát. Alig ha kell mondanom, hog y nem tartozom azok közé, akiknek folyton az evésen jár az eszük, de amikor, nag y néha, ebbe az irányba fordítom az elmém, azt eg yfajta beszűkült tudattal teszem. Különösen akkor, ha – mint ez esetben – az étel g yöng ytyúknak, a baromfitenyésztés eme diadalának bizonyul. Ez a bizonyos tollas például rendkívül jól tenyésztett volt, szép és védett élete lehetett. Kéz a kézben járt eg y palack barolóval, amely sóvárog va dalolt Piemont kavicsos lankáiról. Ritkán van részem ennél boldog abb és ártatlanabb órában, de – valahog y íg y fog almazott a Bárd – ezek azok az idők, mikor a Balsors kilopódzik eg y sötét sikátorból, kezében eg y kitömött ang olnabőrrel, hog y tarkón sújtson vele. A tűz parazsára vetettem Rómeó és Júliám vég ét, és Johannára férji pillantásomat. Ő felvonta sirályszárny formájú szemöldökét, én hunyorítottam. Ekkor meg szólalt a telefon. A centenier volt az. Úg y g ondolta, szeretném tudni, hog y újabb nemi erőszakra került sor. A paradicsomtermesztő feleség e az áldozat. Az elkövető sátáni csapdát állított, mint korábban is, de még tovább fokozta: ájulásba küldte eg y g yöng éd ütéssel, majd zsírkrétával a „szekál” szót írta eg y félkörbe a nő csupasz hasán, jóval a köldöke alatt. – Olvasta a ma esti lapot? – kérdeztem. – Láttam a fotóját, uram, de még nem volt időm áttanulmányozni az eg ész cikket, mert elhívtak ebben az üg yben. – Vessen még eg y pillantást a hölg y hasára – mondtam –, úg y g ondolom, a sécaire szó lesz ott. Fáradtan emelkedtem fel, öreg nek éreztem mag am, mint az ország út. – Ez van – sóhajtottam –, vissza a taposómalomba. – Helyes – mondta Johanna. – Rohansz az ág yba? – Azt nem mondtam. – De, ezt mondtad az előbb. – Az előbb éppen csak középkorú voltam. Pillanatnyilag viszont a g eriátriai osztályra érzem alkalmasnak mag am. – Rendben, akkor játsszunk beteg et és ápolónőt: te üldözöl a lépcsőn, de nag yon lassan, hog y g azdálkodj az erőddel. – Ó, íg y már eg észen más. Nem voltam benne szívvel-lélekkel, de értékeltem, hog y seg íteni akar. Tudják, valamilyen okból nem tudunk jól beszélg etni eg ymással.

14. Nem azért annyira lomha, mintha épp méltatlan volna, mert üres kézzel érkezett, s ajkán pecsét a szeretet, de az áldozathoz halomba hordott erőtlen érveket, túl g yeng ék, hiába hozta, nem lobbantanak láng okat, s villámként le sem sújtanak. Epilógus

Borzalmas jajg atás hatolt be sötét álmaimba; borzong va riadtam fel. De csak Jock hág ott fel a lépcsőn a teás tálcámmal, az On the Good Ship Lollipopot énekelve leg jobb falzettóján. Eg ész jól hozza, de Shirley Temple-nek meg van a mag a helye és ideje. – Ez a napköszöntő dal, avag y mattinata ne forduljon elő többet, Jock. Bántja a májamat. „Átkozott, aki nag y hang on áldja az ő barátját reg g el”, ahog y Mózes volt kedves rámutatni. Bosszúból kilötyög tetett eg y kis teát a csészealjra, miközben átnyújtotta, aztán szándékosan eg y mosásra rég meg érett zsebkendővel itatta fel. A g ame, a szett és a meccs is az övé lett. Amikor rászántam mag am, hog y meg kóstoljam, a teának olyan íze volt, mint Babilon vizeinek, amelyeket alaposan telesírtak. – Hog y van ma reg g el a kanári? – Fáj a lába. – Akkor hívd ki a leg jobb állatorvost, aki pénzért kapható, ne spórolj a költség eken. Mr. Blampiednek jó híre van. – Már volt itt. Azt mondja, le kell vág ni a lábát. – Abszurdum. Nem vag yok g azdag ember, nem eng edhetem meg mag amnak, hog y kedvtelésből falábú kanárit tartsak. – Ő énekes, Mr. Charlie, nem eg y rohadt táncos. Ja, és Mr. Davenant és Mr. Breakspear várja odalent. – Jaj nekem, jaj, istenem, tényleg ? És leg alább jó hang ulatban vannak? – Inkább pokoliban. – Ezek szerint már hallottak az újabb esetről. – Ja.

Jockot most sem hag yta cserben a nyelvtehetség e: valóban a „pokoli” volt az eg yetlen jelző, amely ki tudta fejezni Georg e és Sam hang ulatát. Úg y bámultak rám, amikor jó reg g elt kívántam nekik, mint két Lady Macbeth, akit a leg elfog adhatatlanabb vérfolttal szembesítenek. Fanyar mosolyra húztam a szám. Az ő szájuk feszes maradt. Eljátszottam az ötlettel, hog y mesélek nekik eg y viccet, de ejtettem. – Italt? – kérdeztem. – Skót whisky? Gin-tonik? Üveg es sör? – Mortdecai – mondta Georg e –, mag a eg y nég ybetűs ember. – Tudja, sosem értettem ig azán, hog y ez mit jelent. Sam elmondta, nég y betűben. Senkinek sem eng edem meg , hog y íg y beszéljen velem. – Sam – mondtam határozottan. Meg ismételte a szót. – Nos, lehet valami abban, amit javasolnak – visszakoztam. – De veg yék fig yelembe: az erőszaktevőnek, ha ez az eset valóban az ő műve, talán még nem volt alkalma elolvasni a teg napi Jersey Evening Postot. Csak nemrég került ki az utcára. – Akkor mivel mag yarázza a sécaire szót? – Ó, tehát már erről is hallottak. – Ig en, hallottunk. És úg y tűnik, a mag a perverz és ag ybeteg terve nemcsak a g yalázatot és a börtönbüntetés kockázatát hozta ránk, de, ami a leg rosszabb, nem vált be. Az az ember nyilvánvalóan röhög rajtunk. – Nem túl korai ezt kijelenteni? Még nem lehetetlen, hog y beválik a dolog . A tudatalattijában, vag y valami… – Sután félbehag ytam a mondatot. – Marhaság . Eg yszerűen folytatnunk kell az őrködést… mostantól minden este lesben állunk. Ez az új eset is azt ig azolja, hog y harmincas ang ol nők az áldozatok, akik a környéken élnek. Most már csak idő és éberség kérdése az eg ész. – Meg a szervezésé – morog ta Georg e. – És a lojalitásé. – Értem. Rendben. Ma este kezdjük, ug ye? Vag y kihag yunk eg y éjszakát, hog y a pasas újratölthesse a… khm, az elemeit? – Ma este – mondták eg y emberként. – Feltehetően ig azuk van, eg y ilyen pasasnak nem merülnek le az elemei… olyan mirig yei lehetnek, mint az atomreaktorok. – Nem vicces. És bizonyára tudja, hog y neg yven perc múlva mindannyiunkat várnak a rendőrőrsön. Amondó vag yok, kínáljon meg minket eg y itallal, mielőtt elindulunk. Kinyitottam a szám, aztán becsuktam. Eg yértelmű volt, hog y ez nem az én napom.

A parancsnok meg kövült arccal fog adott minket. Mint minden jó rendőr, akit arra fig yelmeztetnek mag asabb helyekről, hog y hag yjon békén bizonyos embereket, ő is pocsék kedvében volt. Alaposan, eg yenként vég ig mért bennünket – rég óta bevált módszer ez annak érzékeltetésére, hog y „rajtatok tartjuk a szemünket, és jobban teszitek, ha nem parkoltok

a sárg a vonalra”. – Olyan okból, amelyet nem közöltek velem – kezdte szig orúan –, az a döntés született, hog y buta csínyként kell kezelni ezt a trag ikusan vég ződött esetet. A számos vádból a leg súlyosabbak jó részét az elhunyt Tichborne rovására fog ják írni. Remélem, elég edettek. Önöket csak a következőkkel vádolják: törvényellenes behatolás mag ánbirtokra, törvényellenes botrányokozás és zavarkeltés, az állatokkal való helytelen bánásmód elleni törvény meg sértése, illetve Mr. Breakspear esetében még biztosítással nem rendelkező jármű vezetése, valamint vezetői eng edély aláírásának elmulasztása. Kivert a víz a meg könnyebbüléstől. Georg e hallhatóan csikorg atta a fog át. Sam mintha valami távoli, visszataszító tárg yra füg g esztette volna a tekintetét. – Informálisan kapcsolatban vag yok a Société Jersaise-szel – folytatta a parancsnok. – Sokkolta őket az üg y, és teljes jog g al dühösek, de talán ha írásban bocsánatot kérnek tőlük, és pénzt ajánlanak fel eg y új lakatra lánccal, illetőleg a füstnyomok eltüntetésére a kápolna faláról, kieng esztelhetik őket. Leg yen háromszáz font. Három csekkfüzet villant a poros napfényben; három töltőtoll serceg ett és kaparászott unisonóban. – A rendőrség i békebíró eg yenesen a Királyi Bíróság ra továbbította az üg yüket. Ma délután pontban kettő harminckor meg kell jelenniük eg y rendkívüli ülésen, íg y reng eteg idejük van eg y bőség es és drág a ebéd elfog yasztására. Nem, kérem, ne is próbáljanak meg hívni. Kissé g yeng élkedem. Minden jót kívánok. Micsoda veszteség ez az ember rendőrnek: a Hig h Ang lican mag ániskola ig azg atójának kellene lennie. Kiosontunk. Az üg yeletes őrmester ezúttal nem kínált meg teával; hideg en nézett ránk. Valószínűleg nem sokat tudott a dolog ról, de meg érezhette rajtunk a g yalázat szag át: nem voltunk többé úriemberek, hanem olyan személyek, akiknek nem árt emlékezni az arcára. Meg kért, hog y ig azoljam és írjam alá, enyém a mag netofon eg y kazettával. Meg tettem. – Nincs semmi a kazettán – mag yarázta. – Akar fog adni? – kérdeztem. A kocsimon diadalmasan virított eg y parkolási büntetőcédula, amelyet a többiek rosszkedvű elég edettség g el szemléltek. – Akkor, hol ebédeljünk? – kérdezte Georg e. – A leg közelebbi nyomortanyán – válaszoltam –, ez a varjúevés napja. Vég ül szerencsénkre kaptunk eg y asztalt a Borsalinóban, de nem ig azán tudtuk értékelni a kitűnő kosztot. – Nem szereti a poulet Borsalinót? – kérdezte a zavart étteremtulajdonos. Sam komoran nézett rá. – A poulet Borsalinóval nincs semmi baj. Velünk van a baj. A tulajnak nem volt hozzáfűznivalója; lelépett. (Ha elmondom önöknek, hog y a poulet Borsalino camembert sajttal töltött csirkemell kirántva, meg fog ják érteni, milyen mély elkeseredés kell az elutasításához.)

A Királyi Bíróság hihetetlenül meg félemlítő volt. Georg e és Sam üg yvédeivel és az én remek jog tanácsosommal az előcsarnokban találkoztunk. Az üg yvédek big g yesztették a szájukat; Solly rám kacsintott. Elértve a célzást szorosra húztam a csomót a nyakkendőmön, és félrecsúsztatva meg g yűrtem a g alléromat; ennek az eg yszerű trükknek a hatására több száz fonttal kevesebb jövedelmet néznek ki az emberből. Tapasztalatból beszélek, hig g yék el. Eg yik lépcsősort másztuk meg a másik után, amelyet a rég i időkben minden bizonnyal arra terveztek, hog y a fog lyok a bűntudattól kivörösödve és meg izzadva érkezzenek a bíróság elé. Solly fenéken billentett a lépcsőn, nyilván azért, hog y felvidítson. A tárg yalóterem előtt átadtak minket a greffier-nek: eg y rettenetes személyiség nek fekete talárban, akiről lerítt, hog y hisz a közlekedési kihág ásokért osztog atott halálbüntetésben. Hamarosan csatlakozott hozzánk a vécomte – ejtsd vikomt – is, eg y másik fekete taláros hivatalnok jog arral a kezében, és a tölg yfa ajtókon át bevonultunk a tárg yalóterembe. A mag as, tág as, jól meg világ ított és g yönyörű helyiség falán kitűnő képek sorakoztak. Velünk szemben, pazar baldachin alatt és nag y méltóság ban ültek sorsunk urai. Középen, mag yarázta suttog va Solly, a Csatorna-szig etek főhivatalnokának helyettese; a jobbján eg y alacsonyabb – üres – trónszék őfelség e kormányzójáé lett volna, ha úg y dönt, hog y g yakorolja törvénykezési jog át; a másik oldalon a jurátusok, akik Jersey ősi arisztokratáinak színét-virág át képviselték. Bölcsnek és hasznosnak látszottak, g ondolom, ez is a feladatuk. A vécomte beállította a jog art a helyére az emelvény előtt, a g reffier beállt az elkerített posztjára, és kezdetét vette az Alsó Számú Bíróság (íg y nevezik, amikor csak két jurátus vesz részt) ülése. A közönség padjai csaknem üresek voltak. Túl g yorsan hívták össze az ülést ahhoz, hog y a szenzációhajhászok időben értesüljenek, íg y csak a kísérteties öreg hölg yek szokásos maroknyi csoportja szopog atta a pemetefű-cukorkáját – azok, akik nem kedvelik azt a sok erőszakot a televízióban, és szívesebben hallanak róla első kézből, azon frissiben. A sajtó számára fenntartott padon eg yedül barátném, Miss H. Glossop fog lalt helyet, intellig enciát és jó szándékot sug ározva. Az volt a benyomásom, hog y szeretne baráti integ etéssel köszönteni. Halálos csönd lett a bíróság on, majd emberek ősi normann-francia nyelven adtak elő mindenfélét; alacsonyabb rang ú hivatalnokok elismételték a szöveg et ang olul; rendőrök – úg y fizetettek, mint tiszteletbeliek – számoltak be arról, hog yan jutottak el eg yik helyről a másikra kötelesség teljesítés közben, mit tettek a meg szerzett információk alapján, sőt mi több, mindezt jeg yzetfüzetekkel is bizonyítani tudják. Sam üg yvédje szólásra emelkedett, és szánalomra méltón panaszkodott; Georg e üg yvédje tetterősen harsog ott; Solly – ezt a Sollyt most láttam először – a bíróság elnézésére apellálva röviden elmag yarázta (bár nem pontosan ezekkel a szavakkal), hog y szerencsétlen idióta vag yok, akit inkább sajnálni kell, mint meg büntetni. Ismét halálos csönd lett, amelyet csak az idős hölg yek pemetefű-cukorkájának zajai törtek meg . A főhivatalnok és a jurátusok visszavonultak, hog y meg vitassák a kényesebb pontokat, én pedig g yorsan konzultáltam a flaskámmal. Bíráink néhány perc múlva visszatértek, kárhozatos, kitag adó arckifejezést öltve. Miután mindenki leült, minket, g onosztevőket felállítottak. A főhivatalnok mag abiztosan uralta

a nyelvet; miközben összefog lalta vétkeinket, mi szemmel láthatóan összezsug orodtunk. Öt zeng zetes perc múltán világ ossá vált számunkra, és mindenkinek, akit illet, hog y semmirekellők vag yunk, akik nélkül nag yon jól meg lenne Jersey szép szig ete; hog y a hulig anizmus, részeg esség és a közerkölcs általános romlása a szig eten nag yrészt a mag unkfajtának tudható be; hog y a korunkbeli férfiaknak példát kellene mutatniuk az ifjabb g enerációnak, és jó lenne, ha ez többé nem fordulna elő, mert különben. Szünetet tartott, hog y leveg őt veg yen. – Charlie Strafford Van Cleef Mortdecai – mondta vészjósló hang on. – Mindhárom vádpontban bűnösnek találtatott. Mit tud felhozni mentség ére? Elkaptam a szemben ülő öreg hölg y sürg ető tekintetét. Előrehajolt, elnyílt szájában tisztán látszott a nag y, csíkos pemetefű cukorka. – Rettenetesen sajnálom – mondtam a pemetefűnek. – Bolond, oktalan, meg bocsáthatatlan, amit tettem. Ig en. Sajnálom. Ig en. Ezek után közölte velem, hog y jó családból származom; hog y önzetlenül, noha ostobán cselekedtem a barátaim érdekében; hog y a bíróság meg elég szik sajnálatom kifejezésre juttatásával, és a g yalázat valószínűleg eleg endő büntetés, ezért a bíróság hajlik az eng edékenység re. Lehajtottam a fejem, hog y elrejtsem a vig yorom. – Ezért mindösszesen huszonhét hónap börtönre ítélem. – Az öreg hölg ynek összecsattant a fog sora a balszerencsés cukorka felett. – Vag y fizessen meg nég yszázötven font összesített bírság ot. Altiszt, adjon eg y széket a fog olynak. Valamint köteles öt éven át jó mag atartást tanúsítani, további ötszáz font óvadék meg fizetésének terhe mellett. Hat hüvelykkel lejjebb csúsztatta a szemüveg ét méretes orrán. – Tud fizetni? – kérdezte nyájasan. Sam ötven fonttal kevesebb bírság ot kapott, de arról eg y szót sem, hog y jó családból származik, ami rosszuleshetett neki. Georg e ug yanannyit kapott, mint Sam, mert – ahog y arra a helyettes főhivatalnok rámutatott – fényes katonai pályát futott be. Már készült visszaülni, amikor a főhivatalnok, akinek az időzítését Mohammed Ali is meg irig yelhetné, lesújtott rá még százötven font bírság g al a g épkocsi biztosítási vétség ért. Kint, a Royal Square-en Solly g ratulált nekem. – Nag yon jól csinálta. Büszke vag yok mag ára. És a főhivatalnok ig azán finom lelkű volt. – Finom lelkű? – De még mennyire. Hallania kéne, mit kapunk tőle mi, üg yvédek, eg yetlen hibás lépésért. Úg y érzi mag át az ember, mint eg y munkáspárti képviselő, akit strichelésen kaptak eg y nyilvános vécében. Erről jut eszembe, mihez kezdjek eg y varang g yal? – Varang g yal? – hápog tam. – Hát, tőlem az is lehet, hog y béka. Olyan barnás, rag yás állat. – Akkor varang y. – Ma reg g el érkezett, és a titkárnőm nem tudja rávenni, hog y eg yen. Adott neki lekváros kenyeret, meg mindenfélét. Válog atós kis bestia.

– Hog y érti azt, hog y „érkezett”? – Eg y szivarosdobozban. Volt benne eg y darab vécépapír, az állt rajta, hog y „Mortdecai”. Khm, használt vécépapír volt. Örültem, hog y olyan keveset ettem ebédre. Összeszedtem mag am: – Ordenáré tréfa, g ondolom. – Lehet – mondta, de furcsán nézett rám. Korán vacsoráztunk Sammel, Georg e házában, aztán kiválasztottuk az aznap éjjel őrzendő nőket, és elkezdtünk telefonálg atni. Teljesen felkészületlenül ért bennünket az a konok ellenség esség , amellyel a javaslatainkat fog adták; úg y tűnt, társaság i értelemben leprások lettünk. Az első két ember, akivel beszéltünk, azt mondta, kísérletet sem téve a mag yarázkodásra, hog y már korábban elíg érkeztek; a harmadik színpadiasan letette a telefont, amikor meg hallotta a nevünket; a neg yedik szerint a férje is tökéletesen tud rá vig yázni, köszöni szépen; az ötödik közölte, hog y ha még eg yszer felhívjuk, értesíti a rendőrség et. Csak az utolsó, eg y g int vedelő, kéjvág yó költőnő fog adta szívesen a felajánlkozásunkat – már a hang színe elárulta, hog y részéről semmi akadálya eg y kis nemi erőszaknak. Bambán néztünk eg ymásra. Meg szólalt a telefon. – Mag át keresik, Charlie. Johanna az. – Charlie – mondta mézédes hang on –, talán érdekel, hog y lefújták a ma esti bridzspartit. Ig en, Lady Pickersg rill felhívott, hog y csúnyán meg hűlt. Ahog y Lady Cortances is. Meg Mrs. Ffrench-Partridg e. Remélem, büszke vag y mag adra. – Istenem, Johanna, rettenetesen sajnálom… – Az imént telefonáltam a repülőtérre, de azt mondták, hog y ma este már nem indul g ép Londonba. Ráadásul a takarítónő is közölte, hog y nem jöhet többet: a jövőben idős édesanyja ápolásának kell szentelnie mag át. Akinek tavaly volt a temetése. Továbbá eg y televíziós közvetítőkocsi parkol kint az úton. Továbbá láttad az esti lapot? Meg sem várva, hog y ig ent, nemet vag y nem tudomot felelek-e, letette. Kimentem az esőben a kapuhoz az újság ért. (A szabad születésű jersey-i szolg áltatóiparos szinte mindent meg tesz értünk, de azt méltóság án alulinak érzi, hog y bedobja az újság ot a levélszekrénybe, hát nem furcsa?) Tanulmányoztuk a címoldalt. A Jersey Evening Post korrekt, sőt baráti volt velünk a tárg yalásról szóló riportban, de a bíróság előtt, az utcán készült fotó nem tűnt szerencsésnek, hog y mást ne mondjak. Mi, a három elkövető bűntudatosan bújunk össze pénzéhes zug üg yvédeinkkel körülvéve, fintorokat vág va. Georg e úg y bámul a kamerába, mint aki emberölésre készül; Sam mintha eg y töltelékszó lenne, amit töröltek a Waterg ate-szalag ról, míg én a fenekemet vakarom és vihog va fordulok hátra. Nag yon szerencsétlenül festünk. Eg ymásra néztünk; pontosabban ők ketten rám néztek, miközben én kerültem a tekintetüket. – Tudom – mondtam élénken –, ig yuk le mag unkat! Már nem rám néztek, hanem eg ymásra. Újra meg jelent Sonia, és a fotog ráfia láttán azonnal

nevetőg örcsöt kapott. Ez bizonyos nők esetében vonzó lehet, de Sonia soha nem tanulta ki ezt a művészetet; az ő változata túl hang os, és közben hajlamos ledobni mag át a kanapéra, közszemlére téve a bug yiját. Amerre csak jár. Georg e világ osan kimutatta a nemtetszését, mire Sonia visszatért élete ig azi szerelméhez – a mosóg éphez. Undok, zajos masina. Sam és Georg e újrakezdték a „bámuljunk undokul Charlie-ra” műsort, úg yhog y felálltam. Eng em is meg lehet bántani. – Hazameg yek televíziót nézni – mondtam karót nyelten. – Azt már nem! – csattant fel Georg e. – Hazameg y átöltözni sötét ruhába, puhatalpú cipőbe, és tizenöt percen belül visszajön a hasonlóan öltözött Jockkal. Időnként feltüntethetem mag am g yáva nyúlnak, ha az játszik a kezemre, de ezt a bánásmódot nem tűröm – még nyug díjas dandártábornokoktól sem. Kivált nyug díjas dandártábornokoktól nem. Felé fordultam, és lassú, füg g elemsértő pillantást vetettem rá. – Az nekem leg alább húsz perc – mondtam füg g elemsértően –, mert, ahog y most állnak otthon a dolg ok, mag amnak kell g ondoskodnom a ruháimról. – Jöjjön, ahog y tud – mondta Georg e, nem barátság talanul. Valójában huszonnyolc perc múlva értem vissza. – Rendben – mondta Georg e. – Íme a terv. Mivel ezek az idióták nem eng edik, hog y a házukban rejtőzzünk el, a házukon kívül kell őrjáratoznunk… mostantól éjfélig . Én Hautes Croix és a saját házam között leszek; Jock leteszi Samet La Serg enténél, ahonnan g yalog elmeg y a Saint Mag loire Manorig , el a Canberra House mellett és vissza ide; Jock, mivel Sonia és Johanna eg yedül és őrizetlenül van, a Wuthering s és a Les Cherche-fuites között fog mozog ni; mag a, Charlie az innen a Belle Étoile-öbölig vezető ösvényeket ellenőrzi. Eg yikünk sem halad köves úton. Van kérdés? Nem volt kérdés.

15. A g ladiátor örömödre sápadt, hog y utoljára vett léleg zetet, és válog atott kínzásokra vártak a testek kamrád ajtai meg ett, mikor kertedben élő fáklyák ég tek, s kezedben volt a világ g yeplője, eg ész nemzetek borultak elébed, kínunk Úrnője. Dolores

Betört eg y hideg front, állítom, hog y az év leg rosszabb időszaka volt az őrjáratozásra. Azt hiszem, már meg osztottam önökkel a nézeteimet arról, milyen május hava a Brit-szig eteken. Ez a májusi este, midőn rosszkedvűen útnak indultam a Belle Étoile-öböl felé, hideg és fekete volt, akár eg y iskolás lány szíve, és a hold – az utolsó neg yedben, minden közszolg álati ethoszt nélkülözve – eg y Mária Terézia ezüsttallérra emlékeztetett, amelyet eg y szomáliai hölg y farpofái közé szorítva láttam eg yszer, aki nyilván meg érte a pénzét. De elég ebből. Tehát a Belle Étoile-öbölhöz lopakodtam. A teng er reszelős hang ot hallatott, akár eg y erőszaktevő, aki kijött a g yakorlatból. Visszafelé vettem az irányt, úg y léleg ezve, akár eg y középkorú őrszem, akinél nincs sem laposüveg , sem szendvicsdoboz, mert a feleség e nem áll szóba vele. A Chestnut útra (la rue des Châtaigniers) térve, már közel az első köröm vég éhez, eg y châtaignier, avag y g esztenyefa csendben kettévált két g esztenyefává, és az eg yik összetevő elindult felém. Gyakran felteszik nekem a kérdést, mi a teendő, amikor ilyesmi történik velünk, és én mindig több alternatív részre osztom a válaszomat, még pedig : elpityeredni, vag y elfutni, vag y térdre hullani és keg yelemért könyörög ni. Persze ha valaki eg y olyan abszurd Különleg es Valamilyen Eg ység nél szolg ált a háborúban, mint én – ig en, az 1939–45-ös háborúról beszélek –, az jobbat is tehet. Én azt tettem, hog y zajtalanul a földre vetettem mag am, és g urulni kezdtem. Amikor ez meg volt, előhúztam a pisztolyomat, és vártam. A fa-személy meg dermedt. Aztán hosszú idő múlva meg szólalt. – Nem látom az arcod – mondta –, de azt látom, hog y nag y seg g fej vag y. Három másodpercen belül beléd eresztek eg y Lug er-g olyót, ha nem adsz jó okot rá, hog y ne teg yem. Felálltam, visszaállítva a tüdőm működését.

– Jock – mondtam –, felterjesztelek a Fameg munkáló Érdemrendre. Roppant meg g yőző volt az alakításod a fa szerepében. – Üdv, Mr. Charlie. – Mi van nálad, eltekintve a félautomata pisztolytól, holott ismételten kértelek, hog y ne hozd mag addal? – Eg y laposüveg barna rum. – Pfúj – mondtam. – Nem fűlik rá a fog am. Amikor a leg közelebbi köröd vég ére érsz a Wuthering snél, lég y oly kedves meg keresni és feltölteni a flaskámat; én most visszameg yek a Belle Étoile-öbölhöz. Harminc perc múlva itt találkozunk. – Rendben, Mr. Charlie. Jól g ondolom, hog y eg y szendvicsdobozt sem bánna? – Nem bánom, Jock, ha már ennyire rag aszkodsz hozzá. Vég ül is fenn kell tartanom az erőnlétem. – Való ig az, Mr. Charlie. – Jock meg kezdte az elszakadást. – Jock! – Ja? – Kell lennie hideg fácánmaradéknak a hűtőben. – Ott is van. Én ug ye nem szeretem a fácánt. – Jó lesz a szendvicsekbe, de semmi esetre sem feledkezhetsz meg arról, hog y a fácános szendvicshez barna kenyér dukál. – Ja. Folytatta az elszakadást, ahog y én is. Elszakadni a Chestnut Lane-től és lemenni a Belle Étoile-öbölig azzal jár, hog y az ember eltéved, sáros és vizes lesz; arról nem is szólva, hog y eltöri a lába szárát, amikor a sötétben beleütközik a szig etlakók szándékosan széjjelhag yott munkag épeibe. Az öbölbe érve a teng er ug yanazt a rekedt, leg yőzetett hang ot hallatta: – Édes jó istenem – mintha ezt nyög te volna –, meddig kell még értelmetlenül ide-oda csapódnom? – Én sem fog almazhattam volna szebben – biztosítottam. Visszafordultam a Chestnut Lane felé; a teng errel ellentétben eng em elvileg biztató jövő várt flaskával és szendvicsdobozzal. Hát ebben tévedtem: az istenek rajta tartják éles és irig y szemüket az olyan fickókon, akik efféle reményeket dédelg etnek. Vidáman áttörve eg y sövényen nag y, fa formájú alakot láttam mag am előtt. Azt hittem, Jock az. – Jock? – kérdeztem. Az alak faszerű lépést tett felém, és erősen halántékon vág ott. A földre rog ytam, sokkal lassabban, mint képzelnék, az arcom olyan hálásan huppant a sárba, mintha párna volna. Képtelen voltam meg mozdulni, de nem ájultam el. Kisméretű zseblámpa fénye irányult rám; lehunytam meg kínzott szemem, de csak azután, hog y feltűnt eg y cipő az arcomhoz közel. Szép darab volt, az a fajta nehéz, sárg ásbarna utcai cipő, amelyet én is meg vehettem volna a Ducker’snél Oxfordban, amikor még az apám fizette a számláimat.

Kialudt a fény. Éreztem, hog y eg y értő kéz meg tapog atja a halántékomat. Átkozottul fájt, de nem recseg ett – mertem remélni, hog y életben maradok. Aztán két erős kéz térdelő helyzetbe emelt, és kinyitottam a szemem. Iszonyatos lény tornyosult fölém, olyan arcú, hog y még a pokol is kivetette volna mag ából. Elég g é mag amnál voltam ahhoz, hog y érzékeljem a szag át, amely förtelmes volt. Akkor a térd felemelkedett, és eg y fülsiketítő, elvakító rúg ással állcsúcson talált. Bénultság omban csak homályosan észlelt dolg ok történtek velem; átkutattak és meg fordítottak, húztak-vontak. Bölcsen úg y döntöttem, hog y nem ébredek fel, és aludtam is, amíg elviselhetetlen fájdalom nem hasított a jobb fülembe. Vadul összerándultam kínomban, ami ekkor kétszeres erejű lett, aztán elájultam, csak hog y a következő pillanatban eg y még élesebb fájdalomra ébredjek. Hatalmas robbanás történt a fülem mellett, ami még nag yobb fájdalmat okozott. Immár többé-kevésbé éberen még volt annyi eszem, hog y mozdulatlan maradjak, miközben félelmetes támadóm ott hag yott. Amikor már biztos voltam benne, hog y elment, óvatosan felmértem a helyzetemet. Kiderült, hog y eg y fának döntve állok. A kezem és a lábam szabadon volt. Meg próbáltam mozg atni a fejem – és felsikoltottam. Vég telenül elővig yázatosan a fülemhez emeltem a kezem, arra kérve, árulja el zavart ag yamnak, hog y mi ez az eg ész. Amikor elárulta, ismét elájultam – ahog y önök is tették volna –, de azonnal mag amhoz térített eg y újabb halálsikoly. Tudniillik a fához szög ezték a fülemet. Nag yon nyug odtan álltam eg y ideig , ami eg y órának tűnt. Akkor a hátam mög é nyúltam, és előhúztam a Banker’s Special pisztolyt a farzsebemből. Teleszívtam a tüdőmet és kinyitottam a számat, hog y seg ítség ért kiáltsak, de eg y borzalmas csikorg ó hang kíséretében éles fájdalom sug árzott ki az állcsontomból, és a nyelvem arra a felfedezésre jutott, hog y minden fog am rossz helyen van. Fölfelé célozva a pisztollyal a ravaszra tettem az ujjam, de nem volt elég erőm meg húzni. Két kézzel sikerült hátrahúznom a kakast, aztán tüzeltem. Kétszer. Aztán nag y nehézség ek árán harmadszor is. Jock g yakran jött velem puskatöltőnek a lőtérre, fel fog ja ismerni a háromlövéses seg élykérő jelet. Eg y örökkévalóság ig vártam. Nem mertem még eg y lövéssel jelezni; szükség em volt a g olyókra, ha az őrült vissza találna jönni. Azzal töltöttem az időt, hog y meg próbáltam ébren maradni – valahányszor elkezdtem összecsuklani, elviselhetetlen fájdalommal húzta le a testsúlyom a fülem –, és meg próbáltam visszaemlékezni, hog y Lobeng ula vag y Cetewayo volt-e az, aki fához szeg ezte a kisebb vétség ek elkövetőit. Mag uknak kellett kiszabadulniuk, mielőtt jönnek a hiénák. Vég re meg hallottam Jock ordítását, és soha életemben nem örültem még íg y ordításnak. Választ hörög tem. Az ordítás közeledett. Amikor Jock már ott állt előttem, leeng edtem a pisztolyt a hasához. Eg y órával ezelőtt még rábíztam volna az életemet, de ma este meg bolondult a világ . Másra sem tudtam g ondolni, mint hog y soha többé nem akarok bántalmazást elszenvedni. Közelebb lépett. Mohón meg szag oltam. Nyoma sem volt rajta a varázsló undorító bűzének.

– Jól van, Mr. Charlie? – kérdezte. – Elör a állkao – mag yaráztam. – He? – Állkao – ismételtem, dühösen az államra mutatva. – Eltört az állkapcsa. Értem már. – Üle ög e – tettem hozzá a fülemre mutatva. Gyufát g yújtott, és felszisszent az elszörnyedéstől, amikor meg látta, mi történt velem. A szög et, úg y tűnik, tövig beverték; körülötte feldag adt a fülem, és csupa vér volt. – Nem hiszem, hog y alá tudnék tenni eg y szög kihúzót, Mr. Charlie. Szerintem bele kell vág ni. Nem akartam tudni, mit fog csinálni, csak azt akartam, hog y csinálja, és vég re lefekhessek aludni. Heves mozdulatokat tettem a fül felé, és erősen összeszorítottam a szemem. A fog amat nem tudtam összeszorítani, miközben Jock csatornát vág ott a szög fejétől a fülem széléig , de arra emlékszem, hog y bőven ontottam a könnyeket. Aztán meg kért, hog y mozg assam a fejem. Nem vált be: az a kis porcog ó a szög feje alatt rendesen állta a sarat. Hosszú szünet következett, aztán, rémületemre, a szemem sarkában éreztem a kése heg yét. Görcsösen félrerántottam mag am, és üvöltöttem, ahog y a fülem kiszabadult. – Sajnálom, Mr. Charlie – mondta Jock, ahog y kihúzott a nyájas sárból.

Leg közelebb arra tértem mag amhoz, hog y Jock kiráng at a kocsiból a kórház baleseti sebészete előtt Saint Helier-ben. Nekitámasztott a pultnak, ahol eg y kedves, de szig orú hölg y cicceg ett rám. Átadott Jocknak eg y kitöltendő űrlapot; kikaptam a kezéből és ráfirkantottam: NÉZD MEG JOHANNÁT. Jock bólintott, leeng edett a padlóra, és eltűnt. Ezt követően erős fehér fény és eg y eg yütt érző fekete arc alatt ébredtem. Utóbbi eg y pakisztáni orvoshoz tartozott, aki finom öltésekkel hímezte a fülemet. Rám mosolyg ott. – Nag yon csúnya baleset – nyug tatott. – Köszönje szerencsecsillag ának, hog y még élők földjén van. Elkezdtem kinyitni a szám, hog y mondjak valami szellemeset Peter Sellersről, de kiderült, hog y nem tudom. Mármint kinyitni a szám. Úg y tűnt, összedrótozták, és a nyelvem mintha beszorult volna eg y szög esdrót g ubancba. – Nem mozog , kérem – mondta a kedves doktor –, és eg y szempillanat alatt meg van. Ha nem, eg ész munkám meg y kárba. Nyug ton maradtam. – Nővér – szólt hátra a válla felett –, a páciens felmerült. A szig orú hölg y volt az a baleseti recepcióról, űrlapokat leng etett. – Eg yelőre elég a név, cím és a leg közelebbi hozzátartozó – mondta, nem túl szig orúan. Felemeltem a százkilós tollat, és leírtam. A nő elment. Eg y másodperc múlva visszatért, és súg ott valamit az orvosnak. – Mr. Mortdecai – mondta az orvos –, úg y tűnik, az imént felvettünk eg y hölg yet ug yanezen

a néven. Önnel jött? Mrs. Johanna Mortdecai. Elkezdtem felülni; visszanyomtak. Küzdöttem. Valaki tűt szúrt a karomba, és g yeng éden azt mondta, hog y a Johannát ellátó orvos akar velem beszélni. Önkéntelenül elájultam. A leg közelebbi ébredésemkor eg y meleg , szűk ág yban voltam, eg y meleg , szúrós hálóing ben, amely nyirkos volt a verítéktől. Pokolian éreztem mag am, ezerszeresen másnaposan; a halál sokkal kívánatosabbnak tűnt. Aztán eszembe jutott Johanna, és elkezdtem felülni, de eg y kicsi, vékony ápolónő minden erőfeszítés nélkül visszatartott, mintha eg y lepedőt simítana le. Meg jelent eg y új arc, eg y nag ydarab, sápadt fickó. – Mr. Mortdecai? – kérdezte. – Jó reg g elt. Én vag yok az az orvos, aki ellátta a feleség ét. Rendbe fog jönni, de csúnyán meg tépték, és nag yon sok vért vesztett. Heves mozdulatokkal írást imitáltam, mire kaptam eg y tollat és eg y jeg yzettömböt. – Meg erőszakolták? – írtam. – Az ig azat meg vallva nem tudjuk. Azon a területen nem érte károsodás, de másutt súlyos sérülései vannak. Nem kérdezhetjük meg a másik dolog ról, mert erős sokkot kapott. Attól tartok, az illető durván bántalmazta. Újra kézbe vettem a tollat. – Nag yon eltorzult a füle? – írtam. Az orvos hosszan bámulta a szavakat, mintha nem értené. Aztán lassan rám nézett, de olyan részvevő tekintettel, hog y meg rémültem. – Sajnálom, Mr. Mortdecai, azt hittem, tudja. A feleség ének másfajta sérülései vannak, mint önnek.

16. Keljünk föl, s induljunk; úg ysem fig yel. Szálljunk teng erre, hova szél visz el, homok s tajték közé; ott mi seg ít? Mi sem seg ít, érjük be ennyivel, nyeljük sorsunk keserű könnyeit, hiszen hiába mondod újra el, még sem fig yel. Búcsú

A következő jó eg y hónap elég rohadt volt. Ha valakinek be van drótozva az eg ész szája, nem tud fog at mosni, és ha meg fázik, mint én, még nyomorúság osabb lesz a helyzete. Ráadásul az eg yik orrlikamba beraktak eg y hülye csövet, amely a nyelőcsövembe vezetett, és azon át tápláltak meg nevezhetetlen, bár nyilván eg észség es pépekkel. A leg rosszabb, hog y mintha minden könyvben, amit elkezdtem olvasni, a harmadik vag y neg yedik oldalon ott szerepelt volna eg y csodálatosan élethű leírás g azdag levesekről, osztrig ákról, sült fog lyokról és húsosvesés puding okról. Valahányszor majd meg vesztem az ételért, a kis, sovány ápolónő eg y palackot csíptetett az orromban lévő csőhöz, és teletöltötte szeg ény g yomromat tömős péppel, és közben meg próbált becsúsztatni eg y jég hideg ág ytálat az ülepem alá. Ez utóbbi méltatlanság g al természetesen soha nem eg yeztem ki, inkább a mag am erejéből elvág tattam – vag y inkább elvánszorog tam – a klotyóra, támog ató nővérek g yűrűjében és a csöpög ő orrcsövemmel. Szörnyű látványt nyújthattam. Amikor valamennyire összeszedtem mag am, kiderítettem, hol van Johanna, és ki-kiszöktem meg látog atni. Sápadt volt, és sokkal idősebbnek nézett ki. Nem tudtam beszélni, de nem is ig ényelte. Csak leültem az ág ya szélére, és meg paskoltam a kezét. Ő is meg paskolta az enyémet, aztán szomorkásan összekacsintottunk. Jót tett. Jockon keresztül rendszeres időközönként virág ot, szőlőt és hasonlókat küldettem be neki, míg ő nekem, szintén Jockon keresztül, Sullivan’s cig arettát és hasonlókat. A kövér és jó kedélyű éjszakás nővér kitalálta, hog yan üg yeskedjen be a számba eg y szívószálat a bal felső szemfog am mög ül hiányzó fog résén át; ezzel a módszerrel fél üveg burg undit tudtam meg inni minden este, ami kissé enyhítette a nyomorúság om. Az orvosok elég edettek voltak az állammal, azt mondták, szépen javul, de a fülem elfertőződött, és le kellett vág niuk belőle eg y darabot, aztán a többit is. Ez volt az oka annak, hog y Johannát valamivel előbb eng edték ki, mint eng em. Nem volt vidám a hazatérésem;

Johanna tudott a fülről, még is hátrahőkölt kissé, amikor meg látott nélküle (azonnal elhag ytam a kórházat, amint levették a kötéseket), és zokog ásban tört ki – amit soha nem láttam tőle azelőtt. Elsütöttem néhány tréfát arról, hog y valójában sosem volt nag y véleménnyel a külsőmről, és idővel még értékelheti is a dolog jó oldalát, de vig asztalhatatlan volt. Sohasem fog om meg érteni a nőket. Önök azt hihetik mag ukról, hog y értik őket, de tévednek. Vég ül g yöng éden ág yba vittem, és ott feküdtünk, kéz a kézben, a sötétben, ahol kisírhatta mag át anélkül, hog y lássam meg duzzadt szemét. A Figaro házasságát hallg attuk, ami súlyos hibának bizonyult; hajlamosak vag yunk elfelejteni, hog y ez távolról sem könnyed darab azoknak, akik tudnak olaszul. Johanna tud. Amikor meg szólalt a Dove sono, szinte összeomlott, és mindent el akart mondani arról a borzalmas éjszakáról. Ez túl sok volt nekem, eg yszerűen nem álltam rá készen; lerohantam, fog tam az italos tálcát, és mindketten berúg tunk kissé. Aztán jobb lett, sokkal jobb, de mindketten tudtuk, hog y cserbenhag ytam. Meg int. Ez az ár, amit a g yávaság ért fizetünk. Bárcsak elmondanák előre, mennyibe fájnak majd a részletek, és mikorra várható a lejártuk. A g yáva ember, tudják, olyasvalaki, aki elolvassa az apró betűs szöveg et a születési anyakönyvi kivonata hátulján, és látja a rövid záradékot, amelyben az áll: „Nem nyerhetsz.” Onnan tudja, hog y akkor jár el okosan, ha minden elől meg futamodik, és íg y is tesz. De ez még nem jelenti azt, hog y tetszik is neki. – Jock – mondtam másnap reg g el –, Mrs. Mortdecai nem jön le reg g elizni. Rezzenéstelenül néztem rá. Felfog ta. Látványos kacsintásra rándult a jó szeme, amitől a (g ondatlanul behelyezett) üveg szem felakadt a szemhéj szélén. De mintha olvasott volna a g ondolataimban, mert amikor meg érkezett a szalonnás tojás, finom zsírbapirítósra volt halmozva, sült krumplival körítve, tökéletes ellentéteként Johanna „Mr. Mortdecai derékvonalát illető házszabályának”. A fenébe is, miért kéne zaklatni a derékvonalamat, nem ártott az nekem semmit. Eg yelőre. Az utolsó szem sült krumpli felfog ta a tojássárg ája utolsó cseppjét, és már készült otthonra találni Mr. Mortdecai derékvonalán, amikor beállított Georg e és Sam. Komolyak és barátság osak voltak, hiszen immár én is szenvedtem, tag ja lettem a klubnak – ug yanakkor mindketten ferde pillantásokat vetettek a marmeládra és a dúsan vajazott pirítósra, amelyet Jock épp akkor hozott be. Sam sosem reg g elizik, míg Georg e szerint az a reg g eli, amelyet pitymallat után neg yedórával fog yasztanak az úriemberek, nem pedig déli fél eg ykor. Intettem, hog y fog laljanak helyet, és meg kínáltam őket marmeláddal meg dúsan vajazott pirítóssal. Rosszul leplezett vág yakozással néztek rá, de visszautasították; erősek voltak, nag yon erősek. A híreik nag y részét már ismertem: a közbeeső időben mindössze két nemi erőszakra került sor, és ezek közül az eg yik kissé g yanús volt. Eg y fiatal lány jelentette be, aki eg y picinyt már terhes volt a vőleg ényétől, amikor az szórakozottan rajta felejtette mag át eg y Ausztráliába tartó hajón. A másik esemény a „mieink” minden jeg yét mag án viselte, de az áldozat, még női mércével is, reménytelen szemtanú volt, és semmit sem tudott hozzátenni az aktához. Georg e és Sam rendszertelenül, félszívvel még járőrözött, de eredmény nélkül. Attól

eltekintve, hog y Sam eg yszer majd eg y kilométeren át üldözött eg y esőköpenyes g yanúsítottat, míg el nem veszítette szem elől Georg e g azdabérlőinek melléképületeinél. A kutatás során nem találtak semmit, csak eg y pár biciklis nadrág csíptetőt eg y használaton kívüli tehénistállóban. Sonia szépen felépült. Violet állapota rosszabbodott: teljesen katatón lett, eg ész nap és éjszaka felüg yeletre szorult. Georg e visszahúzódó és morózus volt. Sam az elfojtott hisztéria állapotába került, amit nyug talanítónak találtam: hosszú csöndek kiszámíthatatlanul jelentkező és rossz minőség ű keserű szellemesség ekkel váltakozva. Nem volt már az a Sam, akit ismertem és szerettem. Miután kimerítettük a híreket, tanácstalanul néztünk eg ymásra. – Italt? – kérdeztem tanácstalanul. Georg e meg nézte az óráját; Sam kinyitotta a száját, majd visszacsukta. Töltöttem mindhármunknak italt. Fejenként hármat ittunk meg , pedig még nem ebédeltünk. Johanna is csatlakozott hozzánk. Az éles nappali fényben tíz évvel öreg ebbnek tűnt, de mit sem vesztett határozottság ából. – Terveznek valamit, fiúk? – kérdezte, miközben rám nézett a drág a. Három menteg etőző fintort kapott válaszul. Sam meg próbálkozott eg y vázlatos mosollyal, de feladta. Georg e meg köszörülte a torkát. Enerváltan néztünk rá. – Menjünk horg ászni – mondta. – Frissen van festve és lakkozva a motorcsónakom, holnap teszik vízre. Mindannyiunknak jót tenne eg y kis hajózás. Mehetnénk makrélára, he? Sam és Mortdecai hallg atása totális elutasítást fejezett ki. Georg e a szárazföldön csupán dandártábornokként viselkedik, a teng eren viszont Blig h kapitány is elbújhat mellette. – Ig en, Charlie, menj csak! – kiáltotta Johanna. – Nag yon jót tenne neked a hajókázás, és úg y szeretnék friss makrélát enni. Kínosan feszeng tem a széken. – Vag y tőkehalat – tette hozzá –, vag y süllőt vag y keszeg et. Kérlek, Charlie! – Rendben, ha Sam is jön. – Természetesen – mondta Sam keserűen –, természetesen. – Csodás! – mondta Johanna. – Akkor kilenckor? – kérdezte Georg e. – Addig ra már sötét van – mondtam. – Nyolcra vacsorameg hívásom van – mondta Sam. – Reg g el kilencre értettem – mondta Georg e. Rámeredtünk. Vég ül áttette közvetlenül ebéd utánra, és valamivel később beleeg yezett, hog y leg yen délután fél három.

Túlbuzg ó módon már három perccel 2:30 előtt meg jelentem az Ouaisné-öbölben. Fel se merült, hog y ne nézzek be a parti kocsmába eg y-két csepp szíverősítőért. Sam már ott volt, ő is szorg almasan erősítette mag át.

Morog tunk valamit, aztán csendben ültünk eg y ideig , amit csak a két szárazföldi patkány kortyolg atásának zajai törtek meg , akik vízre szállni készültek eg y tizenhat láb hosszú hajón, amelynek eg y Nelson-komplexusos szárazföldi patkány a kapitánya. Georg e berontott a kocsmába, és csúnyán nézett ránk. – Üdv, teng erész! – kiáltottuk unisonóban. Nem vártuk el, hog y mosolyog jon, íg y nem is ért minket csalódás. – Öt perce várok mag ukra – mondta. – El tudnának szakadni innen? Van vízálló pog g yászuk? Sam pog g yásza eg y karcsú verseskötet volt, nejlonzacskóba csomag olva a tájfunok ellen. Az enyém eg y viaszosvászon halászkalap (mivel a meteorológ usok nyug odt, napos időt jósoltak), eg y-eg y flaska meleg leves, meleg kávé és a leg olcsóbb fajta skót whisky, a szendvicses dobozom és eg y üveg hideg currys krumpli arra az esetre, ha hajótörést vag y más csapást szenvednénk. Georg e-nak eg y kopott, profi külsejű vászontáskája volt, minden bizonnyal hasznos dolg okkal meg pakolva. A hajó, meg kell hag yni, pazarul mutatott a szezon kezdetére újrafestve és lakkozva, nag y, új, külső motorjával. Georg e mindentudó vízvezeték-szerelője most is ott volt, és seg ített vízre bocsátani bennünket; az új motor g ond nélkül beindult, és elhajóztunk a táncoló kék hullámokon, amelyek még az én fekete szívemet is meg meleng ették. A könnyű pára valószínűleg sűrűbb lehetett a nyílt vízen, mert a baljós nevű La Corbière („Hollók Helye”, a környék barátság os világ ítótornya után) három percenként hosszú, mormoló nyög ést hallatott, mint eg y árnyékszéken erőlködő öreg ember. Üg yet sem vetettünk rá. Eg y szempillantás alatt már majdnem eg y kilométert haladtunk, és Georg e szólt, hog y vessük ki a zsinórokat a makrélára. Kivetettük, ha ez rá a meg felelő kifejezés, de félóra múlva még nem volt sehol semmi. Lundák, kormoránok és bukórécék húztak el fölöttünk, kormolva és bukdácsolva, vag y amit ezek csinálni szoktak, de nem mutattak érdeklődést a teng er e része iránt. Ráadásul nem láttunk táplálkozó sirályokat, pedig ha nincsenek sirályok, az azt jelenti, hog y nincs apróhal és nincs makréla sem. – Itt nincsenek makrélák, Georg e – mondtam –, de túl g yorsak is vag yunk hozzájuk; jobb lenne csak két vag y három csomóval menni. – Marhaság – válaszolta. Eg y nag yobb horog ra való g olyóvá g yúrtam eg y darab Marmite-tal meg kent szendvicsdarabkát és eg y kis sajtot, nehezebb ólmot választottam, és szinte azonnal kiemeltem eg y szép nag y tőkehalat. Georg e szeme villámokat szórt. Odacsúsztattam Samnek eg y darabkát a csalimból, és hamarosan ő is kifog ott eg y jó tőkehalat. – Tartsa ezt a sebesség et, Georg e – mondtam –, tökéletes a tőkehalnak. – Itt még nincsenek makrélák – csikorog ta. – Menjünk kicsit arrébb, vadabb vizekre, és próbálkozzunk süllővel. A La Corbière felnyög ött, még mélyebb nyög éseket váltva ki belőlem és Samből. Semmit sem szeretünk úg y, mint a vadabb vizeket, de szívesebben merészkedünk oda eg y profi hajóssal a kormánynál. Távolabb mentünk, és találtunk is eg y részt, ami alkalmasnak tűnt, bár

kellemetlenül közel volt eg y borotvaéles sziklához a part vonalában. És hátravolt még a feketeleves. – Felállítom az árbocot – mondta Georg e –, felvonom a vitorlát, aztán kikapcsolhatjuk a motort, úg y csöndesebb lesz. Bár nem vag yok teng erész, ez meg riasztott. Samre néztem, ő meg rám. – Georg e – mondta Sam g yöng éden –, biztos vag y benne, hog y ez jó döntés? Nem vag yunk veszélyes szélárnyékban? – Marhaság – mondta Georg e. – Eg y partszakasz csak akkor veszélyes, ha a part felé fúj a szél. Jelenleg szélcsend van, de eg y meleg napnak ebben a szakában számíthatunk a part felől fújó enyhe szelekre. És hadd emlékeztesselek arra is, Sam, hog y eg y hajón csak eg y kapitány van: a parancs vitatása embereket ölhet. – Ajjaj – mondta Sam kétkedő, füg g elemsértő hang on. Eszembe ötlött, hog y már percek óta nem hallom a La Corbière-t , és azon tűnődtem, vajon feltámadt-e a szél, hog y eloszlassa a párát, de már késő volt. Georg e felállította és rög zítette a kis árbocot, felmászott rá és küszködött a kis háromszög vitorlával, amikor délkeletről lecsapott ránk az első szélroham. A hajó oldalra dőlt, a külső motor visított, mert a hajócsavar nem talált vizet, amit hasíthatna; Georg e himbálózott, aztán eltűnt a vitorlavászon és a kötélzet g ubancában. A g yilkos szikla felé tartottunk, hosszirányra merőleg esen, míg nem eg y csikorg ó hang elárulta, hog y az árbocnak annyi. Éreztük, hog y a hajó meg feneklik – de nem recseg veropog va, hanem undok szottyanással. Buborékok keletkeztek ott, ahol Georg e-nak lennie kellett. Felkaptam eg y evezőt, és tőlem telhetően próbáltam távol tartani mag unkat a szikláktól; Sam eg y zsig erelőkéssel hasog atva és vag dalkozva kiszabadított bennünket a meg dőlt roncs eg y oldalra csúszott kacatjai közül. Eg y pillanatra feltűnt Georg e, arccal fölfelé, ernyedten lóg atva az eg yik karját, aztán elkaphatta a visszaverődő hullámzás, mert eltűnt a hajó alatt. Eg y perc múlva újra felbukkant, húsz lábra a parttól, még mindig csak félkézzel csapkodva a vizet; újra meg újra nekiütődtünk a szikláknak. Próbáltam távol tartani mag unkat az evezővel. A motor köhög ött és lefulladt. Amilyen bolondok voltunk, eg yikünk sem viselt mentőmellényt; még eg y darab zsinórt se láttunk, amit odadobhatnánk Georg e-nak. Míg én az evezővel küszködtem, Sam odakúszott a kis tatrekeszhez, és vadul kotorászott a pog g yászunkban valami használható után; aztán letérdelt és meg merevedve bámult valamit, amit Georg e iszákjából húzott ki. Eg y szorosan összeg öng yölt anyag volt az, eg yneg yedes huzallal körbetekerve. Sam az orrához emelte, és elfintorodott. – Mi az ördög öt csinálsz? – üvöltöttem túl a szél és a teng er eg yre erősödő zaját. Nem válaszolt. Kibontotta a csomag ot: eg y esőköpeny volt, a kézelője és a válla szög ekkel kiverve. Ijesztő g umiálarcot húzott elő belőle. Nem nézett rám; beletörölte az ujjait eg y kereszttartóba, és arrafelé fordult, ahol Georg e csapkodta a vizet fél karral, már csaknem a hajó oldalához érve. Sam fog ta a másik evezőt, és lassan, mintha valamilyen rituális mozdulatot hajtana vég re, két kézzel a feje fölé emelte, éllel felfelé. Georg e jó keze már a hajóperemen volt, és láttuk a nag y darabon felszakadt, leffeg ő fejbőrét,

összeroncsolódott karja véres cafatját. Fölnézett Samre. Eleng edte a hajóperemet, és eltűnt az arca. Sam bedobta az evezőt a hajóba, aztán a tat felé lendült, a motorhoz. Én az életünkért paríroztam az evezővel; a deszkák már nem bírtak volna el több büntetést a szikla g ránittőreitől. A motor bőg ve életre kelt; Sam addig erőltette, amíg már sikoltott, és eg yszerre kint voltunk a nyílt teng eren. Elkezdtem kimerni a vizet. Eg yszer, hátrapillantva, úg y rémlett, láttam valamit olyan száz méterre, felemelt karral, de nyilván csak eg y kormorán volt. Már feltűnt az Ouaisné-öböl, amikor vég re meg szólalt valamelyikünk. – Gondolom, már halott lehet. Nem válaszoltam, hiszen nem is kérdés volt. Gondolkoztam. – Soniát nem erőszakolták meg – mondtam színtelenül. – Nem. Szeretők voltunk… ha ez a jó szó rá. Hónapokig tartott. Az első még baleset volt, mindketten berúg tunk eg y partin. Utána újra meg újra rávett; meg esküdött, hog y elmondja Georg e-nak, ha ellenkezem. Azon az első napon, amikor Georg e és mag a váratlanul hazaért, azt hittük, rajtakaptak minket, és azt mondtam Soniának, hog y kiáltson seg ítség ért, mint akit meg erőszakoltak, amíg én kimászom az ablakon. Sonia olvasta azt a sok szemetet a Jersey-i Szörnyről, onnan rag adt meg a fejében az a boszorkányság dolog . – De Georg e rájött. Amit Violettel tett, az bosszú volt, ig az? – Ig en. Talán íg y akarta közölni velünk, hog y tudja. Fel kellett volna fog nom. De nyilván úg y kiborultam, hog y nem g ondoltam bele. – Értem. Aztán rákaphatott az ízére. Vag y csak kihozta belőle az őrültség et? – Tiszt és úriember – mondta Sam. De úg y hang zott, mint eg y g onosz tréfa csattanója. Befejeztem a vízmerést, aztán rákötöttem Georg e iszonyú kellékeit a tartalék horg onyra, és bevetettem a teng erbe. Nem érdekelt, hog y kihalászhatja-e valaki, csak el akartam tüntetni a szemem elől. A vízvezeték-szerelő a parton várt minket, seg ített a bevontatásunkban. – De hol van Mr. Breakspear? – Odaveszett. Majdnem hajótörést szenvedtünk. Értesítené a parti őrség et? – Jézusom – mondta a vízvezeték-szerelő. Aztán: – Ja, telefonon keresték Mr. Davenantet a kocsmában. Ang liából, sürg ős. A személyhívások diszpécserét kell kérni. Sam elindult a pub felé, aztán nehézkesen futásra kapcsolt. – Akkor hát Mr. Breakspear volt az – mondta a szerelő. Nem válaszoltam. Azon tűnődtem, vajon hány ember tudta eg ész idő alatt. Talán meg kellene kérdeznem a kertészemet. Még az is lehet, hog y elmondaná. Sam hamuszürke arccal jött ki a kocsmából. – Violet meg ölte mag át – mondta feg yelmezetten. – Menjünk haza. Dolg om van. – Először el kell mennünk a rendőrség re – mondtam. – Bejelenteni Georg e eltűnését. – Ig en, persze. Meg is feledkeztem róla. – Ellág yult a hang ja. – Kérik a halakat? – szólt utánunk a vízvezeték-szerelő. – Nem, köszönjük – mondtam. – Tudjuk, honnan jöttek.

Már sötét volt, amikor kijöttünk a rendőrőrsről, és hazafelé tartva ráhajtottunk a g rande route de Saint Jeanra. – Akar róla beszélni? – kérdeztem bátortalanul. – Violet eg y pillanatra eg yedül maradt… a nővér kiment a klotyóra, ő meg felkelt az ág yból, és kivetette mag át a csukott ablakon. Nem hibáztatom a nővért; Vi napok óta meg se moccant. Természetesen előre fig yelmeztettek. A katatónok azt hiszik, hog y tudnak repülni. Hog y ang yalok. – Sam… – kezdtem. – Kérem, Charlie, fog ja be. Amikor a házához értünk, újra próbálkoztam. – Nézze – mondtam –, nem akarná nálunk tölteni az éjszakát? – Jó éjszakát, Charlie – mondta, és becsukta az ajtót. Odahaza a lehető leg rövidebben beszámoltam Johannának a dolg okról, aztán bejelentettem, hog y leveleket kell írnom. Felmentem az öltözőszobámba, és meg álltam a nyitott ablaknál a sötétben. A réten túl Sam háza fényárban úszott, aztán eg yenként kialudtak a lámpák. Meg markoltam az ablakpárkányt. Nag yon hideg volt, és az arcomra szitált a permetező eső. Amikor eldördült a lövés, ott maradtam, ahol voltam. Jock besomfordált a szobába. – Lőttek odaát a Cherche-fuites házban – mondta. – Ig en – mondtam. – Nag y kaliberű pisztoly, a hang ja után ítélve. – Úg y van. – Nem meg yünk át? – Nem. – Akkor telefonál, Mr. Charlie? – Menj ki, Jock. Öt perc múlva beosont Johanna, a karomra fonta a fél karját, és szeg ény kebléhez szorította. – Drág a Charlie, miért fag yoskodsz itt a sötétben? Sírsz? Jól van, bocsáss meg , bocsáss meg , természetesen nem sírsz, látom, hog y nem. De becsukta az ablakot, behúzta a füg g önyöket és az ág yhoz vezetett, majd lefektetett és betakart a paplannal. – Jó éjszakát, Charlie – mondta. – Kérlek, most már aludj. – Rendben. – De szerettem volna beszélni vele róla. – Johanna – mondtam, amikor kinyitotta az ajtót. – Ig en, Charlie? – Elfelejtettem meg kérdezni… hog y van a kanári? Nem válaszolt. – Elpusztult, ig az? Nag yon finoman csukta be az ajtót.

A GABO Kiadó e-könyveiről A könyv lehet fűzött, rag asztott, kemény borítós, vag y puha fedelű. A leg fontosabb még is az, ami benne található. Az e-book új köntösbe öltözteti az olvasmányokat, hog y azok sem maradjanak le az olvasás élményéről, akik lapozg atás helyett klikkelve keresik a leg frissebb tartalmakat. Fontosnak tartjuk, hog y bárhol, bármilyen készüléken olvashassa könyveinket, ezért a kemény másolásvédelem helyett a felhasználást nem akadályozó vízjelezést választottuk. Példányát szabadon átmásolhatja számítóg épére, e-könyv olvasójára vag y okostelefonjára. A Dibook rendszerében (www.dibook.hu) vásárolt könyveinkből mindig a leg frissebb verziószámú, javított másolatot érheti el. Kiadónk célja, hog y olyan könyveket adjon az olvasók kezébe, amik kifog ástalanok, ám hibák sajnos mindig előfordulhatnak. Kérjük, ha bármilyen szerkesztési hiányosság ot vag y tévedést észlel e-könyveinkben, azt jelezze az info@g abo.hu email címen. További könyvek és újdonság ok itt a Kiadó oldalán: www.g abo.hu E-könyveinket itt érheti el: www.dibook.hu Kövessen minket Facebookon is: https://www.facebook.com/GABOKIADO

Ha tetszett a könyv, olvassa el ezt is Lauren Beukes Tündöklő lányok A teljes e-könyv meg vásárolható a www.dibook.hu oldalon

Harper 1974. július 17. Rámarkol a sportkabát zsebében rejtőző narancssárg a műanyag pónira. Izzadtan csúszik a tenyerébe. Itt épp nyár dereka van, és túl van öltözve ehhez a hőség hez. De már meg tanulta, hog y erre a célra mindig eg yenruhát öltsön, leg inkább farmert. Hosszú léptekkel halad, olyan ember határozott lépteivel, akinek valahova oda kell érnie, hiába sánta. Harper Curtis nem totojázik. És az idő nem vár. Kivéve, ha épp még is. A kislány törökülésben kuporog a fűben, csupasz térde madárkoponya-mód fehér és csontos, zöld fűfoltok sötétlenek rajta. Felnéz, amint meg hallja a férfi léptei alatt csikorog ni a kavicsot, és a fickó csak annyit lát, hog y a koszos, kusza tincsek alatt barnán csillan a szeme, aztán a g yermek már nem is törődik a jövevénnyel, lehajtja a fejét, teszi tovább a dolg át. Harper csalódott. A lány felé menet úg y képzelte, kék lesz a szeme, kék, mint a tó messze kinn, ahol már mély, ahonnan nem látni a partot sem, ahol már úg y érzi mag át, mintha az óceán közepén lebeg ne. A barna olyan rákhalászós szín, mint a sekélyesben felkavart iszap, amiben szart sem lát az ember. – Mit csinálsz? – kérdezi, és vidámság ot csempész a hang jába. Lekuporodik a lány mellé a kikopott fűbe. Komolyan, még sosem látott ilyen őrült hajkoronát eg y g yereken sem! Mintha külön bejáratú portölcsér pörg ette volna meg , az, amelyik a körülötte heverő összevissza szemetet is ideszórta. Eg y halom rozsdás konzervdoboz, eg y oldalra billent, törött biciklikerék, elálló küllőkkel. A kislány minden fig yelmét a fejjel lefelé fordított, csorba teáscsésze köti le; a peremén vég ig futó, ezüst virág ok belevesznek a fűbe. A füle rég letört, csak két kurta kis bütyök van a helyén. – Teadélutánt rendeztél, szívecském? – próbálkozik újra Harper. – Nem teadélután – motyog ja a lány kockás blúzának virág szirom alakú g allérjába. A szeplős kölyköknek nem volna szabad ilyen komolynak lenniük, g ondolja Harper. Nem áll jól nekik. – Ha nem, hát nem – válaszolja könnyedén. – Amúg y is jobban szeretem a kávét. Kérhetnék eg y csészével, hölg yem? Feketén, három cukorral? – A csorba porcelán után nyúl, de a lány

felkiált, és ellöki a kezét. A felfordított csésze alól mély, harag os döng és hallatszik. – Jesszusom. Mi van odabenn? – Nem teadélután! Cirkusz! – Ig en? – Harper bekapcsolja a mosolyát, azt a bolondosat, amin látszik, hog y nem veszi mag át komolyan, és másnak sem kéne őt komolyan vennie. De a kézfeje ég , ahol a lány rácsapott. A lány g yanakodva, mérg esen néz fel rá. Nem amiatt, hog y ki lehet, vag y mit tehet vele. Hanem mert ideg esíti, hog y Harper nem érti. A férfi fig yelmesebben körbenéz, és most már felismeri a lány lomjaiban a szedett-vedett cirkuszt. A porondot az ujjával rajzolta a lány a porba, a kötéltáncos kötele a két kólásdoboz közé felfektetett, kilapított szívószál, a horpadt biciklikerék az óriáskerék, félig fel is van támasztva az eg yik bokorra. Eg y kő tartja a helyén, a kislány kitépett mag azinlapokat tömködött a küllők közé. Harper fig yelmét nem kerüli el, hog y a kereket támasztó kő tökéletesen illene a kezébe. Vag y hog y a tűvékony küllők bármelyike milyen könnyedén siklana a lány szemébe, mintha csak zselébe mártaná. Erősen rámarkol a zsebében lévő műanyag pónira. A felfordított csésze alól jövő, mérg es zümmög és vég ig borzong a g erincén, az ág yékában lüktet. A csésze meg billen, és a lány két kézzel ráfog . – Hoppá! – A nevetése meg töri a varázst. – Hoppá bizony! Mi van alatta, eg y oroszlán? – Harper a vállával löki meg a lányt, és a mog orva fintort mosoly töri meg , bár erőtlen, halvány. – Állatszelídítő vag y? Tüzes karikán fog od átug ráltatni? A lány elvig yorodik, és szeplőtől pettyes kis pofija harapni való almácskává g yűrődik, ahog y kivillan hófehér fog a. – Nem, Rachel azt mondta, nem játszhatok g yufával. A leg utóbbi eset óta nem. – Az eg yik szemfog a kicsit ferde, és rácsúszik a metszőfog ára. A mosolya bőven kárpótol a mocsárbarna szempárért is, mert Harper már látja mög ötte a szikrát. A mellkasában az a süllyedő érzés, mintha csak zuhanna. És már bánja, hog y kételkedett a Házban. Ez az a lány. Az eg yik lány. Az eg yik kis tündöklő. Az eg yik kis csillag . – Harper vag yok – mondja elfúló hang on, és kezet nyúlt a lánynak. Az kénytelen fog ást váltani a csészén, hog y meg rázza a kezét. – Ideg en vag y? – kérdezi. – Most már nem, ug ye? – Kirby vag yok. Kirby Mazrachi. De amint elég idős leszek, Lori Starra változtatom a nevem! – Amint Hollywoodba mész? A lány mag a felé húzza a földön a csészét, mire az alatta raboskodó bog ár minden eddig inél mérg esebben dong ani kezd, és Harper látja, hog y hibát követett el. – Biztos vag y benne, hog y nem vag y ideg en? – Úg y értem, amikor a cirkuszba mész? És mit csinál majd Lori Star? Trapézon leng ? Elefánthátra áll? Bohóc lesz? – Hullámvonalat rajzol a felső ajka fölé. – Ő lesz a szakállas hölg y? Meg könnyebbülésére a lány felkuncog .

– Neeeem! – Oroszlánszelídítő! Késdobáló! Tűznyelő! – Kötéltáncos leszek. Már g yakorlom eg y ideje. Meg nézed? – Már mozdulna is, hog y felkeljen. – Nem, várj csak – vág közbe Harper hirtelen kétség beeséssel. – Meg nézhetem az oroszlánod? – Ig azából nem is oroszlán. – Az, aminek mondod – piszkálja a lányt. – Rendben, de csak óvatosan! Nem akarom, hog y elrepüljön! – A lány épp csak eg y kicsit billent a csészén. Harper a földre hajtja a fejét, és hunyorog va benéz a porcelán alá. A tépett fű és a nedves föld illata meg nyug tató. Valami mozog a csésze alatt. Szőrös lábak, eg y árnyalatnyi sárg a és fekete. Csápok tapog atóznak a rész felé. Kirby leveg ő után kapkod, és sietve visszacsapja a csészét a földre. – Ez aztán szép nag y dong ó! – mondja Harper, és visszaül a sarkára. – Tudom! – néz rá a lány roppant büszkén. – Jól felbosszantottad, hallod-e! – Azt hiszem, nem akar a cirkuszban lenni. – Mutathatok valamit? De meg kell bíznod bennem. – Mit? – Kötéltáncost szeretnél? – Nem, én akarok… De Harper már fel is emelte a csészét, és a tenyerébe heng erg ette az ing erült dong ót. A rovar szárnya éppolyan tompa cuppanással eng ed, mint a száráról letépett meg g y, az a reng eteg meg g y, amit eg y eg ész szezonon át szedett Rapid Cityben. Bejárta az eg ész istenverte ország ot, úg y kerg ette a munkát, mint tüzelő szukát a kan. Míg rá nem lelt a Házra. – Mit csinálsz? – kiált rá a lány. – Most már csak eg y kis lég ypapír kéne a két konzervdoboz teteje közé. Eg y ilyen rusnya nag y bog ár le-fel tudja róla emelni a lábát, de annyira azért fog ja a rag acs, hog y ne essen le. Van lég ypapírod? Leteszi a dong ót a csésze peremére. Az állat kapaszkodik a perembe. – Ezt meg miért csináltad? – A lány meg üti a karját, nyitott tenyérrel csépeli. Harper nem érti a reakcióját. – Nem cirkuszosdit játszunk? – De elrontottad! Menj innen! Menj innen, menj innen, menj innen, menj innen! – Kántálásba vált a tiltakozás, és minden szótag újabb ütés. – Állj le! Állj csak le! – nevet Harper, de a lány tovább püföli. A férfi meg rag adja a kezét. – Komolyan mondtam! Kurvára állj le, kislány! – Ne káromkodj! – kiabál rá a lány, és könnyekben tör ki. Harper nem íg y tervezte ezt az eg észet… már amennyire bármit is meg tud tervezni az első találkozásokból. Belefáradt már a g yerekek meg jósolhatatlanság ába. Ezért nem szereti a kislányokat, ezért várja ki, hog y felnőjenek. Később már eg ész más lesz a történet.

– Jól van már, sajnálom! Csak ne sírj, rendben? Hoztam neked valamit. Na, ne sírj! Nézd csak! – Kétség beesetten ráng atja elő a narancssárg a pónit, vag y inkább csak próbálja. Az állat feje beleakad a zsebébe, és szinte ki kell tépnie. – Tessék! – dug ja a lány orra alá, és azt akarja, hog y veg ye már el tőle. Ez az eg yik mindent összekötő tárg y. Mi másért hozta volna mag ával? Eg y pillanatra elbizonytalanodik. – Ez meg mi? – Eg y póni. Nem látod? Nem jobb eg y póni eg y idétlen dong ónál? – Ez nem él! – Jaj, tudom. A fenébe is! Csak már vedd el, rendben? Ajándék. – Nem kell! – szipog ja a lány. – Jól van, akkor nem ajándék, hanem letét! Meg őrzöd nekem, mint a bank csinálja a pénzeddel, amikor odaadod nekik! – Erősen süt a nap. Túlság osan meleg van a kabáthoz. Harper alig tud összpontosítani, csak arra g ondol, bár vég ezne már ezzel az eg ésszel. A dong ó leesik a csésze pereméről, hanyatt fekszik a fűben, a lábai tehetetlenül bicikliznek a leveg őben. – Jól van. Harper máris nyug odtabb. Minden rendben meg y. – De vig yázz rá, jó? Nag yon fontos. Majd eljövök érte. Érted? – De miért? – Mert szükség em van rá. Hány éves vag y? – Hat és háromneg yed. Majdnem hét. – Az jó! Tök jó. Na, akkor meg yek is. Körbe-körbe, mint az óriáskereked. Majd találkozunk, ha felnőttél. Ne feledkezz el rólam, rendben, szívem? Visszajövök még érted! Felkel, leporolja a kezét a lábán. Meg fordul, és sietősen átvág a telken, hátra sem néz, épp csak kissé húzza a lábát. A lány nézi, ahog y átmeg y az úton, és felfelé tart, a vasúti sínek felé, míg el nem nyelik a fák. Lenéz a Harper tenyerétől még most is nedves, műanyag játékra, és a férfi után kiabál. – Ig en? Nem kell a hülye lovad! Eldobja. A póni pattan eg yet, mielőtt a biciklikerék-óriáskerék mellé esne. Festett szeme üresen mered a dong óra, amelynek sikerült vég re hasra fordulnia, és lassan vonszolja mag át a porban. De később a lány visszameg y érte. Persze hog y visszameg y! Ha érdekli a folytatás, vásárolja meg a teljes e-könyvet a www.dibook.hu oldalon. Kiadónk összes könyve a www.g abo.hu oldalon nézhető meg .

{1}

Reinhardt Piroska fordítása

{2}

A Punch and Judy című, klasszikus angol vásári bábjáték egyik főszereplője.

{3}

Idézet P. G. Wodehouse Halihó, Jeeves! című regényéből (Bakó fordítása).

{4}

Amfetamintartalmú, serkentő hatású gyógyszer.

{5}

cheminot (fr.): vasúti munkás.

{6}

Christopher Isherwood Mr. Norris Changes Trains című regényének ellentmondásos főhőse.

{7}

Az eredetiben „cry ’Capivi’!”, burkolt utalás Rudyard Kipling Slaves of the Lamp című novellájának egyik sorára.

{8}

Tellér Gyula fordítása

{9}

Fésűsgyapjú fonal, illetve a belőle készült kelme.

{10}

Népszerű idézet Alexander Pope-tól (Satires, Epistles, and Odes of Horace. Satire I. Book II.).

{11}

savoir faire (fr.): talpraesettség, szakértelem.

{12}

Tout comprendre, c’est tout pardonner (fr.): Megérteni mindent annyit tesz, mint megbocsátani mindent.

{13}

Reinhardt Piroska fordítása

{14}

Ils sont fous ces Bretons (fr.): A bretonok mind őrültek.

{15}

Tandori Dezső fordítása

{16}

Példabeszédek Könyve 24:33.

{17}

Szabó Lőrinc fordítása

{18}

proxime accessi (lat.): második helyezés.

{19}

Férfiaknak szóló telefonszex-szolgáltatás.

{20}

empressement (fr.): lelkesedés, készenlét.

{21}

kunstkenner (ném.): műértő.

{22}

aschloch (ném.) (kb.): seggfej.

{23}

Tellér Gyula fordítása

{24}

barbouze (fr.): kém.

{25}

Utalás James Elroy Flecker Gates of Damascus című versére.

{26}

„Ez a nő annyira kifinomult, hogy ha azt mondom neki, jó napot, olyan érzésem van, mint ha azt mondanám neki: a francba.” {27}

Reinhardt Piroska fordítása

{28}

des fonds sérieux (fr.): komoly alaptőke.

{29}

arroyo (sp.): vízmosás, kiszáradt folyómeder.

{30}

Az eredetiben burkolt utalás A Lény – egy másik világból és a Teenagers from Outer Space című sci-fikre.

{31}

Szabó Lőrinc fordítása

{32}

Browning: Roland vitéz a setét toronyhoz ért (Tellér Gyula fordítása)

{33}

Shelley: Óda a nyugati szélhez (Tóth Árpád fordítása)

{34}

Tellér Gyula fordítása

{35}

in petto (ol.): elrejtve.

{36}

Idézet Arthur Hugh Clough Say Not the Struggle Naught Availeth című verséből.

{37}

Várady Szabolcs fordítása

{38}

Shakespeare: Lear király, I. felvonás, 4. szín (Vörösmarty Mihály fordítása)

{39}

Wilfred Owen: Himnusz halálraítélt ifjakért (Szász Imre fordítása)

{40}

de rigueur (fr.): divatos.

{41}

Wordsworth: Az előszó – Harmadik könyv (Tandori Dezső fordítása)

{42}

Utalás Shakespeare A vihar című drámájára.

{43}

Shakespeare: Macbeth, III. felvonás, 4. szín (Szabó Lőrinc fordítása)

{44}

Szabó Lőrinc fordítása

{45}

Gerard Manley Hopkins: A csillagfényes éjszaka (Jékely Zoltán fordítása)

{46}

Utalás Gerard Manley Hopkins Inversnaid című versére.

{47}

Idézet Le Fanu Madam Crowl’s Ghost and the Dead Sexton című művéből.

{48}

Gerard Manley Hopkins: A teljesség köntöse (Ferencz Győző fordítása)

{49}

Shakespeare: Antonius és Kleopátra, V. felvonás, 2. szín (Vas István fordítása)

{50}

Baudelaire 1841-42-es, saját magának szánt sírfelirata. „Itt nyugszik az, aki túlzottan szerette a kurvákat, // s ezért idejekorán költözött le a vakondok közé.” {51}

Somlyó György fordítása

{52}

Babits Mihály fordítása

{53}

Vachter Ákos fordítása

{54}

John Milton: Lycidas (Tóth Árpád fordítása)

{55}

bollito misto: olasz tányérhús

{56}

Szerződési jog, az amerikai törvényhozásban. Szó szerint: amennyit megérdemel (lat.).

{57}

drageoir (fr.); szelence, apró edény

{58}

accoucheur (fr.): bába

{59}

Burkolt utalás Baudelaire Au Lecteur című versére („Az olvasóhoz”, Kántás Balázs fordítása).

{60}

Szabó Lőrinc fordítása

{61}

D’accord. Au’voir, re copain (fr.): Rendben, haver, viszlát!

{62}

Lásd a Nem erről volt szó utolsó fejezeteit.

{63}

Keats: Óda egy görög vázához (Tóth Árpád fordítása)

{64}

Shakespeare: Lear király, IV. felvonás, 6. szín (Vörösmarty Mihály fordítása)

{65}

Milton: Lycidas (Tóth Árpád fordítása)

{66}

cachet de vente (fr.) kb.: eladhatóságot igazoló pecsét

{67}

faisant la haie (fr.) sorfalat álló

{68}

Jezsuita lelkigyakorlatos ház.

{69}

ruse de guerre (fr.): csel.

{70}

Pas devant les doméstiques (fr.): Ne a személyzet előtt.

{71}

Weöres Sándor fordítása

{72}

tous ces… (fr.): a többi elhunyt. Idézet George du Maurier egyik Nonsense verséből.

{73}

Lásd az Erről van szó!-t.

{74}

Kálnoky László fordítása

{75}

de trop (fr.): túl sok.

{76}

Női hálóing / Rögtönzött páncél / A hódítás vidámabb lesz / és még szebb a meglepetés. (nyersfordítás) Pontatlan idézet

Verlaine egyik sanzonjából. (Chansons pour elle, XV.) {77}

posse comitatus (lat.) (kb.): önbíráskodó szervezet.

{78}

Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (Radnóti Miklós és Rónay György fordítása)

{79}

farouche (fr.): vad.

{80}

eupepszia (gr.): jó emésztés.

{81}

Kálnoky László fordítása

{82}

Ősi megszorító végzés; olyan személy adhatja ki, aki úgy érzi, megsértik a jogait.

{83}

Sirák fia könyve, 38:15

{84}

corpus sanum (lat.): egészséges test; mens sana (lat.): ép lélek.

{85}

Shakespeare: Macbeth, IV. felvonás, 1. szín, (Szabó Lőrinc fordítása)

{86}

Utalás Baudelaire Éj volt, egy iszonyú zsidónővel az ágyon című versére (Szabó Lőrinc fordítása).

{87}

nourri dans… (fr.): te, aki a szerájban éltél, ismered a buktatóit. Racine Bajazid című drámájából.

{88}

Borges: Deutches Requiem (Dorogman György fordítása)

{89}

Ezt nem Alfred Prufrock énekli, hanem Becket Tamás mondja. – A ford. (Eliot: Gyilkosság a székesegyházban, Vas István fordítása) {90}

„Vannak olyan férfiak, akik belepirulnak, ha rájönnek, hogy a nő, akit szerettek, ostoba. Ezek a férfiak hiú szamarak, akik csak arra érdemesek, hogy a teremtés legocsmányabb lépfenéit legeljék le vagy besöpörjék egy kékharisnya kegyeit. Hiszen az ostobaság sokszor a szépség dísze: őáltala lesz a szép nő szeme olyan iszaposan kristálytiszta, mint a feketéllő tavak és olyan olajosan nyugodt, mint a trópusi tengerek.” (nyersfordítás) Baudelaire: Choix de maximes consolantes sur l’amour. {91}

De profundis… (lat.): A mélységből kiáltok hozzád, Uram.

{92}

Kosztolányi Dezső fordítása

{93}

Idézet A. E. Housman A Shropshire Lad című versciklusából.

{94}

„Szívemben könnyezik: s esik kint is, az utcán.” Verlaine: Szívemben könnyezik (Szabó Lőrinc fordítása)

{95}

A törvény I. cikkelye az állatkínzás megakadályozására.

{96}

A törvény I. cikkelye a Büntetőjog módosításáról (szodómia és kegyetlenkedés) Őfelsége Tanácskozó Testületének utasítására. {97}

Az állatok gyógyításáról és az állatsebészetről szóló törvény.