1-160 oldal.indd 1
2013. 05. 07. 18:51:07
1-160 oldal.indd 2
2013. 05. 07. 18:51:07
free E-book 2015 Filia Szemléletformáló Alapítvány (c) Kubiszyn Viktor 2013, 2015 Az E-book szövege a 2013-as nyomdai kiadással azonos. Az E-book ingyenesen terjeszthető, másolható, letölthető.
1-160 oldal.indd 3
2013. 05. 07. 18:51:07
A könyv nem született volna meg Galambos László támogatása nélkül. © Kubiszyn Viktor, Jószöveg Mûhely, 2013 Szerkesztette kabai lóránt Borítóterv Palman Zsuzsi A címlap Hegedûs János fotójának felhasználásával készült. Minden jog fenntartva! A kiadvány még részleteiben sem reprodukálható, keresôrendszerben nem tárolható, illetve semmilyen módon nem tehetô közzé elektronikus, mechanikai, fotómásolati terjesztéssel a copyright tulajdonosának elôzetes írásos engedélye nélkül.
ISBN 978-615-5009-75-4 © Jószöveg Mûhely Kiadó FÁY ÉVA – DR. FÓTI PÉTER 1066 Budapest, Ó u. 11. Postacím: 1244 Budapest, Pf. 826. Telefon: 302-16-08 Fax: 226-59-35 www. joszoveg.hu E-mail:
[email protected]
1-160 oldal.indd 4
2013. 05. 07. 18:51:07
TARTALOMJEGYZÉK
A végén minden jó lesz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Földszint. Nyár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kannibálok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A lány, aki lement olajért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Elveszett törzs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kamera alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Elsô emelet. Ôsz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szeress, és tégy, amit akarsz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Elszalasztott Lehetõségek Szobája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csak a drogóra ketyeg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Jó, akkor most sokan meghalunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Második emelet. Tél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nem azé, aki fut . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egy hallucináció hallucinációja vagyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . A dzsanki karácsonya. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Árnyékszoba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lépcsôk. Tavasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az újjászületés sosem ér véget . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A háló pora. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szó meghal, a kanalak elrepülnek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Te mosod le a halottak vérét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Royal flash . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1-160 oldal.indd 5
9 17 18 30 42 50 55 56 63 74 79 85 86 94 100 113 121 122 134 143 152 157
2013. 05. 07. 18:51:07
1-160 oldal.indd 6
2013. 05. 07. 18:51:07
Ez a ház emlékekbôl, érzésekbôl, hallucinációkból és flessekbôl áll, elvonásból, orgazmusokból, álmokból és rémálmokból. Haldoklásból és reszketô ébredésekbôl. Az alagútban szerzett sebek gennyes forradásaiból áll, amelyek sosem gyógyulnak be teljesen. Sose találod meg benne, amit keresel, és sose jutsz ki belôle. (Hidden Wiki)
1-160 oldal.indd 7
2013. 05. 07. 18:51:08
1-160 oldal.indd 8
2013. 05. 07. 18:51:08
A VÉGÉN MINDEN JÓ LESZ
– Gyere, alszunk a Foglaltban. – Láz Józsi magabiztosan dülöngélve indult el a forróságtól és húgyszagtól bûzlô betonon. Hajnalodott már, de még mindig forró volt a belváros. – Melyikben? – kérdezi a beesett arcú srác. – Nem akarok a 8-ba menni. A többi meg messze van. Kelenföld, vagy ki a Hármashatárhegyre, nincs annyi erôm. Mire kiérünk, felkel a nap. Láz megragadja a vállánál. Egészen odatolja az arcát, hogy a beesett arcú srác biztosan értse, amit mondani fog neki. Egy fejjel alacsonyabb, mint a srác. Keki színû katonai sapkája alól zsíros, ôszes haj lóg a válláig. Az orra szinte C betû formájú, annyiszor eltörték már. Combzsebes nadrágban van, és Exploited feliratú kapucnis pulcsiban, ami alatt csak egy atlétát visel. A hajnali fényben gonosz, beállt varázslóra hasonlít egy gyerekregénybôl. – Mutatok neked egy olyat, amit nem ismersz. A Sakálék nyomták fel nemrég. Vannak bútorok, meg tapéta, meg hatalmas az egész, három emelet. – Azt nem fogják lebontani? Az ilyeneket mind lebontják. – Mit tudom én, ha lebontják, akkor se ma este. Valami mûemlék a város közepén. – A Királyban? Azt hallottam, bezárták, meghalt ott tavaly ôsszel valami gyerek. Meg fullra le van lakva az egész – Ki halt meg? Nem egy forma halt ott meg, és nem csak télen. Bízd rám magad. Vagy utcázni akarsz?
1-160 oldal.indd 9
2013. 05. 07. 18:51:08
10
Kubiszyn Viktor
A beesett arcú srác alig bír állni. Rábízza magát az idôsebb, láthatólag jobban egyben lévô, vagy csak beálltabb, és ettôl magabiztosnak tûnô sorstársára. – Menjünk, bátya, kiver a láz. A ház felé igyekeznek. …LÉPTEK, AMELYEKET NEM HALL SENKI… Csak arra emlékszem, hogy fújt a szél. Mindig mindenhol mozgott a levegô. Fújt a szél, keresztülfújt a szobákon. Volt, amikor csak egy fuvallat vagy légmozgás, de volt, amikor kajak, mintha vihar lett volna, elfújta az öngyújtólángot, megforgatta a szeméthalmot, egymásnak döntötte az amúgy is alig élô embereket. Csak arra emlékszem, hogy fújt a forró szél akkor is, amikor elôször jártam ott. Már akkor azt éreztem, hogy a házat egyszer elfújja ez az állandó szél. (Gerely, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
A beesett arcú fiú totál kezdô, látszik rajta, hogy nem olyan régen utcázik. Nem szokta az árnyéklétezést, nem szokta a függô Zónájával járó elesettséget és a láthatatlan sebeket, melyek összegörnyesztenek ott, ahol mások egyenes derékkal járkálnak. Látszik rajta, hogy idegen neki a tarhálás, a kukázás, hogy csikkeket szedjen, vagy hogy kannástól felpörögve gyûjtse az üveget. Vékony és beteges alkatú. Piros Converse-t és vékony vászonnadrágot visel, hozzá könyékig feltûrt, hosszú ujjú inget. Fekete baseballsapkáján csak egy odahímezett lángnyelv van. Mindene mocskos. Láznak úgy tûnik, nemrég került ki az utcára. Túl sok lehetett a használt fecskendô és az elhasznált hazugság az életében. – Ez az? – nyögi a fiú, és az arca a hajnal szürke levegôjében még beesettebbnek tûnik. Egy hatalmas épület homlokzata elôtt állnak meg, ami a belváros egyik legforgalmasabb fél-sétálóutcáján terpeszkedik. Balra tôle egy elit borozó cégérei, jobbra egy belvárosi alternatív romkocsma. A trendfolyam közepén áll a ház, mintha valaki odaszart volna az ünnepi asztal közepére, és nem álcázta volna semmivel. De senki nem vesz róla tudomást. A láthatatlan ezüstfátylat
1-160 oldal.indd 10
2013. 05. 07. 18:51:08
A végén minden jó lesz
11
a környék aurája húzza a ház elé, ami eltakar mindent, amivel kényelmetlen érzés lenne szembemenni. A beesett arcú fiú érzi a ház rezgéseit, a hallucinációkat, az elvonástól remegô sejtek füllel nem hallható jajongását. Érzi a rothadást, azt, hogy ott az idô megáll, és visszafelé folyik. Megérinti az entrópia. A száraz vénák sikítása visszhangzik a fülében, ahogy esdekelnek azért, hogy a fémhegy felszakítsa a szanaszét szaggatott burkukat újra, újra és újra, és beléjük fröccsenjen finoman a fény nélkül is foszforeszkáló, éltetô folyadékkeverék. – Ez az, bazmeg. De nem itt megyünk be, hanem hátul – mondja Láz, majd leül egy padra. – Ez az Ajtó, Amin Nem Tudsz Bemenni. A Foglaltba hátul kell bemászni, ott, ahol az olló az ajtófélfára van tûzve. Megkerülöd a szeméthalmokat, a törmelékeket, elmész az üres fecskendôk kupacai mellett, és már bent is vagy. Lehámozza magáról a mocskos katonai hátizsákot, és elkezd keresgélni benne. – Anyátokat bámultok – vicsorog a valami legénybúcsúból arra tántorgó brit fiatalokra, akik a bepiáltság tompaságán keresztül is érzik, hogy nem lenne jó ötlet most ezzel az apró kis gnómmal leállni viccelôdni. Odébb tántorognak, vesznek egy nem túl határozott balost a Kazinczy utcába, hátha ott még van azokból a helyes, kétérintéses magyar lányokból valamelyik zenés-táncos helyen. – Mi van? Most meg mi van? – kérdezi a fiú, akinek már alig látszik az arca. Lehuppan Láz mellé a padra. – Most az van, hogy szétdobom a pakettot – mondja Láz. – Milyen pakettot? Itt? Egy sétálóutca közepén vagyunk. Legalább másszunk be a játszótérre – mutat a hátuk mögé a fiú, akinek már alig látszik az arca. –- Nem. A közteresek úgy tuti kiszúrnak, ha erre járnak. Itt nem tûnünk fel senkinek, faszt se érdekel, hogy egy alkesz hajlékony mit molyol, örülnek, ha nem szólunk hozzájuk. – Láz közben kihajtogatja a fóliát az ölében. – Egyszer három órát sztondultam
1-160 oldal.indd 11
2013. 05. 07. 18:51:08
12
Kubiszyn Viktor
egy hatalmas fémkukában, guberálni másztam be, aztán ott ragadtam. Aztán mászok ki, amikor két rendôr rám világít, és megkérdezik: Maga meg mit csinál itt? „Uraim, éhes vagyok”, mondom nekik. Nem tudom már, mit mondtak, de nem jöttek közelebb. A fiút rázza a köhögés, a torkát apró szilánkok szurkálják minden nyelésnél. Próbál nem nyelni, de reflexszerûen mûködnek az izmai. Minél erôsebben koncentrál arra, hogy még véletlenül se nyeljen, annál gyakrabban indult el a tûhegyekkel teli nyál a nyelôcsöve felé, és okoz nemcsak bosszantó, de lassan ôrületbe kergetô feszültséget benne. Legszívesebben kivágná a torkából azt a darabot egy szikével, csak szûnjön már meg az állandó késztetés és a vele járó öklendezô érzés. – Már a torkom is kész van, lázas vagyok, ver a hideg. Csak le akarok pihenni, kérlek, menjünk már. Olyan szar ennek a szarnak a vonója, hogy meghalok – rezeg a fiú hangja a Király utcai derengésben. – Ez a Gerelyé, mert a múltkor adott metát. Ez a Pöttyöskéé, mert jó a segge. Ez meg a Sakálé, aki el tudja passzolni, és ezért be fog engedni téged is a foglaltba. Már ha bent van. Ha nincs bent, akkor nem szólsz senkihez, és velem vagy – mondja Láz. – Mit tolsz, kisgyerek? Cöpizel? – MD-t meg kristályt. Meg ami jön. Cöpizek, ja. – Nem vagy barnás? Úgy nézel ki, mint aki legalább tíz éve rajta van. Örülj neki, fogalmad sincs, milyen egy jó kis vonó a herointól. Na, gyere, ezt meg betoljuk mi. Ettôl jól leszel, nagyon jól. – Nekem nem kell vonó a herointól, köszi. Ezektôl is van, azt se tudom már, hol vagyok. Szét van esve mindenem, és a hangok se hagynak. Különben sem lehet barnát kapni sehol az utcán, csak a 8-ban egy-két helyen, de ha oda bemész, akár fel is kötheted magad, bátya. Valami kakaóport adtak el neked. – Ezt a kakaóport akkor most betoljuk mi. Átsztonduljuk a napot, és nyugodj meg, a végén minden jó lesz, kisgyerek. A fiú végtagjai jéghidegek és zsibbadtak, ugyanakkor mintha ezer apró bogár mászkálna a bôre alatt. Az agya amfetaminpszi-
1-160 oldal.indd 12
2013. 05. 07. 18:51:08
13
A végén minden jó lesz
chózisos sebességgel pörög, alig tudja követni a saját kényszerképzeteit. Nem is akarja. …mindannyian itt vagyunk… te mosod le a halottak vérét… gyáva vagy, mert eltûnsz, ha baj van… mindenkit itt hagysz a szarban… meglapulsz, és kivárod a végét… te mosod fel a halottak vérét… – Van nálad tiszta fecskendô? – kérdezi Láz, miközben a táska egyik rejtélyes oldalzsebébe gyûri a kisebb pakettokat. – Dehogy van. Azt sem tudom, hol vagyok. – Gyere, menjünk odébb, a parkolóházhoz. Úgyis arra lehet csak bejutni a Foglaltba. Betoljuk ott, megcsinálom a motyót. Te szúrsz elôször, én hepás vagyok. Elindulnak egy mellékutcán. Láz céltudatosan imbolyog, míg a beesett arcú fiú, akinek már alig látszik az arca, lassan vonszolja magát, néha a falnak dôlve. Befordulnak egy mályvaszín oszlopos folyosóra. A folyosó meglepôen tiszta. Talán két utcát köt össze, de minek, villan hirtelen a fiú zilált gondolatai közé. A folyosó végén az ég már dereng. – Kérlek, ne szarozzunk már tovább, nem bírom ezt, hogy állandóan megyünk, bazmeg, már amióta találkoztunk, és sose érünk oda – mondja a fiú, de leginkább magának. …HASZNÁLT SZÛRÔ EGY UTCASARKON… Ez a ház emlékekbôl, érzésekbôl, hallucinációkból és flessekbôl áll, elvonásból, orgazmusokból, álmokból és rémálmokból. Haldoklásból és reszketô ébredésekbôl. Az alagútban szerzett sebek gennyes forradásaiból áll, amelyek sosem gyógyulnak be teljesen. Sose találod meg benne, amit keresel, és sose jutsz ki belôle. (Pöttyöske, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
– Volt egy csaj, aki épp olyan volt, mint te. Belevaló volt, de állandóan rinyált – mondja Láz. Pléhkupakot vesz elô és öngyújtót. Egy kis vizet önt bele a nála lévô mocskos pillepalackból, majd barna port szór bele. Elkezdi melegíteni. – Tudod, az a gádzsi majdnem velemkorú volt. Szopás után mindig azt énekelte, hogy életem egy lázálom. Szóval a gádzsi
1-160 oldal.indd 13
2013. 05. 07. 18:51:08
14
Kubiszyn Viktor
az egyik legnagyobb kerás volt, akit valaha ismertem és az egyik legrafináltabb nô. Egy hatalmas bomberdzsekiben járt, mindenki azt hitte, hogy terhes, pedig csak oda pakolta, amit behúzott. Ha bement a boltba, magához emelte a teljes Milkacsoki-kínálatot. Elôtte tele polc, utána üres vákuum, aztán elsétált, vett egy nyalókát. Mindig ezzel a nyalókával jelent meg kacsintva, akkor tudtuk, hogy fél órán belül elpasszol úgy cirka negyven tábla Milka csokit, darabját százötvenért. Egyszer valahogy sikerült kihoznia onnan négy hét és feles Napóleon konyakot. Tíz perc alatt paszszolta el kétezerért darabját a téren, aztán ment is Gazdagrétre vonalhoz. – Mi közöm nekem hozzá, ember? – nyögi a fiú, akinek alig látszik már az arca. Majdnem embriópózban fekszik a fal mellett. Láz a derengésben molyol tovább, már a fecsit igazgatja, miközben maga elé magyaráz, mintha egy szellemnek beszélne, akit csak ô lát. – Egyszer kint aludt velünk, akkor Budakeszin pecóztunk, az erdôben. Este bográcsoztunk. Mikor megfôtt a paprikás krumpli, testvériesen telemertük mindenki tányérját, zabáltunk, röhögtünk. A gádzsi meg a lehetô legnagyobb természetességgel szedegette ki a zápfogait kajálás közben, amik estek ki már a sok cucctól. Röhögött, és közben azt mondogatta, ebbe sem akad már bele senki farka. Aztán pöckölgette ránk a fogdarabokat. Láz elkészült. Ránéz a fiúra, aki már csak nyög és reszket. – Na, ettôl jobban leszel. Utána már csak átmászunk a kerítésen, és bent is vagyunk. – Ülô pózba helyezi a fiút, úgy, hogy a háta a falnak dôljön. – Betoljam neked? Mi? Jaj, ember, faszomér’ döglôdsz itt. Rátapint a fiú felkarjára, lenyomja az eret, és mint egy rutinos altatóorvos, beszúrja az ütôerét. Az adag negyedét beküldi az érbe. Aztán óvatosan kihúzza, lemossa a tû végét, kicsit megégeti az öngyújtója lángjánál a tû hegyét. Bedugja a vízbe, hogy leázzon róla a korom.
1-160 oldal.indd 14
2013. 05. 07. 18:51:08
A végén minden jó lesz
15
– Így csinálják a 8-ban. De te tényleg ne menj oda, kisgyerek – mondja a fiúnak, de nem néz rá. Lerúgja a cipôjét, és egy használható eret keres a lábfején. Aztán benyomja magának is. – Na, ez az igazi, aranybarna napsütés, ember – suttogja Láz a folyosó végén derengô reggeli napfénynek. Elernyed, és elmosolyodik. A végén minden jó lesz, hidd el. Hidd el, a végén minden jó lesz – gondolja a beesett arcú fiú, és már nem látszik az arca.
1-160 oldal.indd 15
2013. 05. 07. 18:51:08
1-160 oldal.indd 16
2013. 05. 07. 18:51:08
FÖLDSZINT. NYÁR
Mi van veled? Nyugodj meg, mindenhez hozzá lehet jutni, és mindenre van megoldás. Szabad a vásár! Hiszen mindannyian hallucinálunk. Ebben a valóságban semmi sem igaz. Semmi sem igaz, ezért mindent szabad. Mindenki hazudik, mindenki burokban él, titkok és hazugságok, egók és egymásnak teremtett illúzióképek mátrixában lebegünk. Ebben a világban semmi sem igaz. Itt mindent szabad. Mi alakítjuk a játékszabályokat. Nincsenek normák. UTETUM Egy van: élj ma, mert holnap meghalsz.
1-160 oldal.indd 17
2013. 05. 07. 18:51:08
KANNIBÁLOK
– Mássz be. Ne tököljél, másszál! – hallatszik a tömör, zöld fémkerítés másik oldaláról. – Faszomat mászok, itt kamerák vannak. Mi ez, valami vicc? – Gerelynek nem nagyon akaródzik bemászni. Magas, majdnem kétméteres srác, vizenyôs, kidülledô szemekkel és himlôhelyes arccal. A haja szalmaszínû, és rendezetlen tincsekben meredezik mindenfelé. Sötétkék, kapucnis pulcsi van rajta és viharvert, mocskos farmer, aminek térd alatt levágták a szárát. Mocskos tornacipôje szakadt mindenhol, láthatólag guberálta, vagy egy kuka tetején találta. A csípôjérôl egy lánc lóg a farzsebéig, a csuklóján hajgumi. Csak a szokásos kellék néhány anyagosnál, ha nincs jobb érszorító, mert macerás kivenni a cipôfûzôt, és szorító nélkül nem talál bele a rejtôzködô, soha be nem gyógyuló sebekkel teli erekbe. – Bazmeg, utálom a kamerákat, ezt komolyan mondod? Az egyik éppen engem figyel. Irányítják. Komolyan itt laktok? – Felmerült benne, hogy Láz csapdába csalta. Leüti, aztán elveszi a cuccot. Ismerte az ilyen öreg drogosokat. De épp a kamerák alatt? – Nem látnak azok semmit. Automaták. Nem néz azon senki téged, másszál már, bátya – mondja a hang. Gerely köp egyet, aztán a zöld, tömör bádogfalnak támasztott zöldségesrekeszhez lép, és átlendül. Eltûnik a zöld kerítés mögött.
1-160 oldal.indd 18
2013. 05. 07. 18:51:08
Földszint. Nyár
19
– Gyere már, ne feltûnôsködj! Ide nem jöhet be bárki, Sakálék szétverik és kidobják. Itt hierarchia van – mondja Láz. – Ja, hallottam. Sok mindent hallottam mostanában – mormogja Gerely. Egy parkolóház folyosóján jutottak el idáig. Egy kis utcából nyílt a folyosó, ami a Foglalthoz vezet. Azon a kis utcán alig jártak, nem úgy, mint a Királyon, ahonnan a sodródó tömeg kiokádta ôket magából ebbe a kis, alig látható mellékutcába, ahol pár lépés után már ott volt a folyosó. A tömegben senkinek nem tûntek fel, átnéztek rajtuk. Épp csak néhányan fintorodtak el: azok, akik megérezték az áporodott alkohol és a többhetes izzadság szagát, ami már Gerelyék árnyékára is rákövesedett. A folyosón mályvaszín oszlopok voltak, a gyalogjáró részt lánc zárta el, mellette egy mély, rejtélyes garázsba vezetett a kis kockakövekbôl álló út. Ahogy jobbra kifordultak a folyosó végén, ott volt elôttük a Foglalt hátsó bejárata. – Na, nézzük. Elég nagy ez, hallod! – mondja Gerely, ahogy felnéz, miután lehuppant a kerítés másik oldalán a bokáig érô szeméthalomba, ami az udvart borítja. Valaha egy gangos bérház lehetett, a gang most a zöld kerítéssel lezárt udvarra néz, amit bokáig borít a hulladék. A kerítés mellett egy hatalmas kupac üres mûanyagból, boros- és üdítôspalackok, köztük újságpapír és mindenféle felismerhetetlen törmelék. Ez simán elnyelne, ha éjszaka véletlenül beleesnék, gondolja Gerely. Fennhangon csak ennyit mond: – Minek ez a fél olló itt? – és az állványzatra tûzött ollóra mutat. A ház falait belülrôl, a gang felôl faállványzat támasztja, valaha talán tervben volt, hogy az egészet felújítják. A fa már barna, mintha idôtlen idôk óta állványként állna itt. A fél olló egy rozsdás szögön lóg. – Mit tudom én. Talán Dorinának volt valami történése a fejében. Vagy Indiánnak. Vagy valaki másnak. Ne csodálkozz. – Láz elhúzza a kezét a homloka elôtt.
1-160 oldal.indd 19
2013. 05. 07. 18:51:08
20
Kubiszyn Viktor
– Azt hittem, valami vudu-cucc, ami távol tartja a kékeket. – Ja, az is lehet, mert ide már rég jöttek be. Amikor én itt vagyok, olyankor mondjuk soha. De Sakálék kidumálják amúgy is ôket. Meg jobb szerintük, ha itt vagyunk, mint ha szanaszét az utcán. – Ja, elég egy kézigránát, és megtisztul a város a dzsankiktól. – Ez a város sose fog megtisztulni, barátom. Ha mi eltûnnénk, csak mocskosabb lenne. Na, gyere. …CSAK AZT KERESEM, AMIT MINDENKI… a Belövô Szoba, itt balra, legalul, bár itt minden szoba belövô szoba, de van, aki csak bemászik nyomni egyet, itt lehet megoldani, nagyon kényelmes. a Sakál szobája, ne menj be, ha nem hív. Ha hív, akkor biztos be van baszva, és hallucinál, szerintem akkor se menj be. a Hányás Szoba, ahova szarni járunk, ha tudunk járni. aztán itt alszanak azok, akik tarhások, és nem körözik ôket, meg a csajok, akik olyan készen vannak, hogy nem engedjük fel ôket a lépcsôn, nincs korlát, tudod, bár eddig olyan, aki be volt állva vagy rúgva vagy szipuzva vagy tépve, még nem esett le róla. az Indián szobája, vele ne beszélj, rá se nézz, kerüld el, sittes cigány, és beléd vágja a kést, ha nem tetszel neki, simán meghasít, persze, semmi komoly, csak hogy érezd, és vérezz egy kicsit… az Elszalasztott Lehetôségek Szobája, az már az elsôn van, oda se menj be, mert ott para van. Full para. Nem tudom, miért, de elôjön mindenkibôl a para, és nem azért, mintha olyan ronda szoba lenne, teljes átlagos. Ott sincs már parketta, csak szeméthalom bokáig, egy-két matrac, meg szénnel és szarral rajzolt ábrák a falon, de ott mindenki megreccsen. Egy srác ott ült napokig a sarokban, se elvonásban nem volt, se nem cuccozott, se nem evett, se nem ivott, se nem mozdult, csak hallucinált. Azt, hogy a törött lábából mérges gomba nô ki és húsevô virágok, amelyek megeszik a bogarakat, amik a fejében mászkálnak. Aztán egyszer, de nem emlékszik senki rá, hogy mikor, felállt, és belôtte magát.
1-160 oldal.indd 20
2013. 05. 07. 18:51:08
21
Földszint. Nyár Azt mondta, kimegy újítani, és azóta nem láttuk. Eltûnt. Se a Deákon, se az Astorián, se az Oktogonnál, se a Kürt utcában, ahol fürdeni lehet. Sehol. Elfújta a szél az agyát, aztán elfújta ôt is. Ne menj be abba a szobába. (Berber, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
– Bazmeg, hallucinálok, vagy tényleg fúj a szél? – kérdezi Gerely, aztán hátradôl a Belövô Szoba egyik matracán. Fecsi lóg a karjából. Moszkitó odanyúl, kiveszi, és egy vattát tesz rá. – Tesóm, itt sose fújt a szél. Ez egy védett hely – mondja Moszkitó. – De én már nem maradok itt soká. Elegem van ebbôl a városból, ebbôl az országból. Én lelépek Bécsbe, tesóm, újítok, és bandázom az ottani foglaltakban. Ott normál emberek vannak a foglaltakban, nem úgy, mint itthon. Ott kultúrája van. Gondoskodnak magukról. Meg vigyáznak a helyre azok, akik befoglalják. Viszek vagy négyszáz tiszta cöpit a biztonság kedvéért. Ott nincs tûcsere, 50 eurocentért eladom darabját anyagosoknak az utcán, és jól leszek. Ha nem megy a besurranás, ebbôl fenntartom magam. Gerely nem hallja, amit mond. Flessel. A funky-kristály mix, amit betolt, tízszer akkora flesst ad, mint a heroin. Legalábbis amikor beszélni próbál róla másoknak, ezt mondja. Most nem beszél. A szobában a fal mellett matracok és paplanok vannak, a falra egy APACS graffiti fújva és néhány torz ábra. A földön szanaszét üres fecskendôk, pléhdobozok, vatták, üvegek és mocskos zsebkendôk. Néhány megégett ruhadarab is hever összevissza, vértôl és sártól ragacsosan. A sarokban egy hatalmas rongykupac, barna, alvadt vérrel leöntött massza, és mintha mozogna. Csak a szél fúj, gondolja Gerely. Moszkitó beszél, közben készíti az adagját. – A barnáról nekem mindig az utazás jut eszembe… nem a tripes utazás, a sok fény és a haluk… nem… hanem az, amikor egy másik valóságban találod magad… minden sejted egy új va-
1-160 oldal.indd 21
2013. 05. 07. 18:51:08
22
Kubiszyn Viktor
lóságban van… hajóskapitány vagy, aki ismeretlen vizeken hajózik a csodák tengerén… és akármerre fúj a szél, tudom, hogy jó irányba visz, és jó lesz, minden jó lesz… mindenhol van kikötô, és a trópusi szigeteken gyönyörû mellû lányok… akik átölelnek, és beletúrnak a hajamba. Teát szállítok, és olyan növényeket, amiket nem ismer senki. Édes, émelyítô illatuk van. Süt a nap rám, ebben az állapotban mindig süt a nap, kívül-belül süt a nap. Gerely felkönyököl. Elmúlt a fless, és nem maradt semmi, csak hogy tolni kéne még egyet. Fél óra, és rájön a mocskos amfetaminos kattogás, érzi elôre. – És tudsz barnát? – kérdezi. – Jót már régóta nem. Láznak van egy vonala, de nagyon titkolja. Meg az araboknál lehet próbálkozni, köztük sok volt a barnás, de már szinte csak maguk közt pörgetik. A kínaiakat én elkerülöm. Nincs vonalam, tesóm. Metadon van meg szubszti, amit Bécsbôl hoztak Pöttyöskéék múltkor. Kétszer kell kifôzni, mert ilyen kapszulás szar az egész, és sima morfinflesse van. – Szubszti? Mi a szar. Olyan, mint a Suboxon? – Nemtom, én csak az utcai nevét ismerem. Az ez. Szubszti, és Bécsben bármelyik gyógyszertárban megkapod állítólag. Van egy viaszbevonata, szóval elôször kifôzöd, akkor kettéválik a viasz meg az ópiát. Aztán kikaparod a viaszt, kifôzöd még egyszer a maradék cuccot, ami csak ópiát, aztán nyomod. Ennyi. – Mekkora faszság. Próbáltál már Suboxont lôni? A Suboxon úgy néz ki, hogy háromnegyed burpenorphin és egynegyed naloxon. A bupre benne az ópiát, a naloxon pedig valami gátló téma. Szóval, ha intrásan nyomod, akkor a naloxon aktiválja magát, és baromi durva elvonási tüneteid lesznek. Ezért a Suboxont nyelv alatt kell tartani, amíg fel nem olvad. Akárhogy fôzöd, szar lesz. Kurva szar. Láttam már olyat, aki megpróbálta. – Ez nem Suboxon, ez szubszti, mondom. – És ennek a szubsztinak milyen a flesse? – Milyen, bazmeg: mint a többi ópiátnak. Aktiválja a dopamint, és boldog leszel tôle.
1-160 oldal.indd 22
2013. 05. 07. 18:51:08
Földszint. Nyár
23
Gerely az ujjait nyalogatja, aztán megvakarja a nyakát. Kényszeresen köröz a fejével. – Nem arról beszélek, hanem hogy milyen erôs. Ezek a dizájnszarok kikészítenek. – Ez csak pszichés nálad, bazmeg, hogy kizárólag utcai barnától állsz be rendesen – mondja Moszkitó. Közben elkészült a cuccal. Elpakolja a pakettokat, addig a szájába veszi a fecskendôt, mint a kést szokták a régi kalózos filmekben. – Lehet, nem érdekel. És ha ezt a szubsztit felütöm metadonnal? Moszkitónak majdnem kiesik a szájából a cöpi. Hörög. Kiveszi a szájából a fecskendôt, és azzal hadonászik. – Akkor egy állat vagy. Inkább jó minôségû barnához szerezz vonalat, ember! Nem tudom, mi lett ezzel a várossal, esküszöm, nem tudom. Mindenki megbolondult, mindenki meghalt, mindenki hallucinál, mindenkinek szétrohadtak a szervei. Ez a dizájnermotyóktól van? Vagy régen is ez volt? Láznak szétment a veséje, a Pöttyöskének leállt a mája, neked a télen kivették a fél tüdôdet. Faszom van itt már, komolyan? – Emlékszel arra a kiscsajra a Kétlyukúnál? Régen, amikor a Moszkván pörögtünk. Amikor sehol se voltak még ezek az új szarok. Tudod, akinek a Barbara tolta be az utolsót. Valószínûleg az elsô is volt neki. – Nem. – Na, az jó vonal volt. Moszkitó reménytelenül nézi a bal karját. A vénái annyira eltûntek, hogy esélytelennek tartja ott eltalálni magát. Letolja a nadrágját, és ágyéktájon keresgél. Gerely majdnem elröhögi magát. Ezt mindig eljátssza, gondolja. Megnyalja a szája szélét, és bekapcsolja a belsô mozit. Elkezdi halkan mesélni, míg Moszkitó vénát keres az ágyékánál. – A Kétlyukú borozó elôtt ültünk, Barbara, Szipós, asszem, egy srác, aki azóta leállt, meg én, amikor megjelent egy fiatal csaj nagy hátizsákkal. Nagyon baba volt, forrónadrág volt rajta, pici
1-160 oldal.indd 23
2013. 05. 07. 18:51:08
24
Kubiszyn Viktor
trikó, hosszú, barna haj, smink nélkül. A leállt srác, az sztondult, mi épp jól voltunk, a Barbara meg rajzolgatott. Cucc kellett a kiscsajnak, mi meg a Szipós Terminátorral lecsaptunk rá. Szerzünk neki vonalat, ô meg perkál nekünk egy kis pluszt érte. Kannásra pont jó lesz, gondoltuk. Mindenkinek megérte. Az embernek megmondtuk, hogy csak keveset hozzon, nulla-egy elég lesz, üsse is fel. A Szipós intézte, én csak álltam mellette. Aztán jött az ember, ezerötöt kért a csajtól. A csaj meg még kidobott nekünk egy ötszázast, és vett inni is. Aztán kiderült, hogy nincs nála cöpi, el kellett vele mennem a Fény utcai piac melletti patikába venni egyet. Fel kellett volna, hogy tûnjön, hogy a csaj nem tudja, milyen tût vegyen. Nem tûnt fel, simán kértem egy inzulinos fecsit és kész. Aztán lepasszoltam Barbarának, annyira el volt anyátlanodva szegény. – Aztán mi lett? – Mi lett, bazmeg, a csaj túlvágta magát. Nulla-egytôl, haver! Egytized grammtól. Gondolj bele, az milyen cucc volt. – Ti nem abból nyomtatok akkoriban? – De, de mi nem haltunk bele. Vagyis nem tudok róla. …A BOLDOGSÁG KÉK MADARA VAGYOK, AMIKOR RAJZOLOK… Az a gyönyörû lány megkért, menjek le vele a Kétlyukú vécéjébe tolni, így lementem vele. Bent derült ki, hogy nem tudja megcsinálni. Segítettem neki. Nem gondoltam semmire, elvégre mást is láttam már, aki bénázott. Aztán arra kért, adjam be neki, mert neki remeg a keze, be tudja amúgy, csak sokat gyalogolt, és így tovább. Beadtam neki. Aztán besztondult, és hiába pofozgattam, semmi reakció, már kékült a szája is. Ott már tudtam, hogy baj van, kirohantam, és szóltam a kocsmárosnak, hogy hívjon mentôt, mert megtaláltam a lányt, és azt hiszem, hogy belôtte magát. A kocsmáros még üvöltözött velem egy darabig, hogy minek hozok ide ilyen embereket, és hogy ki kellene innen engem már végleg tiltania. Máig gondolkodom rajta, hogy ha elôbb hívja a mentôket, akkor tudnak-e még rajta segíteni. De mire leértek a mentôk és betették az autóba, már nem tudták újraéleszteni. (Barbara, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
1-160 oldal.indd 24
2013. 05. 07. 18:51:08
Földszint. Nyár
25
Moszkitó végre beszúrja magát és flessel. Gerely üresen bámul maga elé. Az alvadt vérrel borított rongykupac a sarokban megmozdul, és a Szipós Terminátor mászik ki alóla. – Ember, te meg mi a faszt keresel itt? Úgy hallottam, börtönben vagy – mondja Gerely, és zavartan vigyorog. Utoljára egy drogrehabon látták egymást. Vagy egy másik világban. – Kóterben kéne lennem, de elfelejtettem bemenni. Tudod, hogy van ez. – Bujkálsz itt? – Nem, de valszeg köröznek. Vagy akkor megyek be, ha elkapnak, vagy akkor, amikor bejön a hideg idô. Van nálad valami? – Most toltam be mindent. – Gondoltam. Jó volt ez a duma a hajózásról, meg a nagy csöcsû lányokról, meg a barnázásról. Összevissza beszéltek állandóan, ezt unom a legjobban a drogosokban. A Szipós feltápászkodik, és közben idétlen grimaszokat vág. Odaimbolyog Moszkitóhoz, akinek kis hab bugyborékol a szája szélén. Belerúg. – Meg a kétlyukús sztori is jó volt. De én nem voltam ott akkor. És a leállt srác se. – Biztos? – húzza fel a szemöldökét Gerely. Mit kavar itt ez a túlélôzombi, gondolja magában. – Semmi sem biztos, csak hogy be kell lônöm magam valamivel. Most. – Most? – Most. – Az nehéz lesz, testvérem. – Engem ne félts. Letérdel Moszkitó mellé, aki békésen fekszik, és úgy tûnik, nagyon messze jár. Szipós elkezdi kiüríteni a zsebeit, közben fémes hangon magyaráz. – Metadonon vagyok, napi öt nagymeta, de az meg semmit nem ad, hiába sok, te is tudod. Ezektôl a dizájnerektôl is már
1-160 oldal.indd 25
2013. 05. 07. 18:51:08
26
Kubiszyn Viktor
azt érzem, hogy vibrálok, mint egy kurva feszesre kifeszített húr, amit valami nagyon geci dolog penget mocskos, ragadós körmökkel. – Te, ez nem oké, hogy lehúzod Moszkot, amikor kivan. Nagyon nem oké – mondja Gerely. Szipós meg se hallja. – Mindig azt érzem, hogy elszakíthatna, és már vágyom is rá, hogy elszakadjak, én vagyok a húr, tudod, de sose, bazmeg. Annyira megfeszülök, hogy el nem tudom mondani. Amikor betolok egy jó kis koktélt a hálózatba, azért enyhül a feszültség. Ennyi. De a faszom se tudja már, mikor éreztem magam utoljára jól. Ha betolok egy kristály-meta mixet rivóra, attól egészen emberinek érzem magam. De ezek a hallucinációk csak még jobban jönnek. Szimpla piás lennék én is inkább, mint a Sakál, az legalább hangokat hallucinál, nem ilyen geciket, akik pengetik ôt. Szipós óvatosan kivesz egy darab rongyot Moszkitó nadrágjából. – Hoppá – mondja, és óvatosan kicsomagolja. A rongyban két steril tû és egy fecskendô van, mellette egy kis zacskóban három metadontabletta. Két pakettet is talál, széthajtogatja ôket. Az egyik üres, de másik tele van sárgásfehér porral. – Sárga Funky. Gerelyre vigyorog. – Ez elég lesz kettônknek. – És ha magához tér? – Nem fog egy darabig – mondja Szipós, majd tiszta erôbôl halántékon rúgja Moszkitót. A fiú fejébôl lassan elkezd csorogni a vér. Behúzza a sarokba, és rádobálja a rongyokat. – Na, tesóm, összemixeled? – Mekkora egy gyökér vagy te az utcán, hallod – mondja Gerely, miközben elôvesz egy tiszta cöpit a farzsebében láncon hordott, háromszor bebugyolált túlélôcsomagból. – Adj egy tiszta
1-160 oldal.indd 26
2013. 05. 07. 18:51:08
Földszint. Nyár
27
tût, nekem nincs. Meg a fôzôkupakod. – Ránéz a rongykupacra. – Legalább az egyik metát hagyjuk meg neki. – Úgy gondolod? Jó lesz az még késôbbre. Ha nem te vagy itt, nem csináltam volna meg – nyújtja át Szipós a Moszkitótól elvett kupakot. – Hát Láz elôtt nem mernéd. Sakál meg, ha megtudja, kivág innen a rákba. Gerely vizet fröccsent elôbb az egyik, aztán a másik kupakba. – De nem tudja meg. Nem tudja meg senki. Szipós az orrát vakargatja, figyeli, ahogy Gerely biztos kézzel mixeli a porrá tört metadont a sárga porral. – Mi van? Mirôl beszélsz, ember? – kérdezi Gerely rutinból. – Nézz már magadra. Te olyan régóta vagy anyagos, hogy nem is vagy már ember. Én se vagyok az. Mi már azelôtt zombik voltunk, hogy ezek az új szarok bejöttek volna. Ismerlek, jobban, mint bárki. A leállt srácnál is jobban ismerlek. – Hagyjuk, nem akarok beszélni róla – mondja Gerely, és az egyik fémkupakot odaadja a Szipósnak, benne van már a mix, amitôl talán egy kicsit megint jobb lesz. SNITT. Szipós kimegy a Foglaltból. Gerely elmegy tûcserére a Hollánba, és megpróbál közben újítani is valamit. Legalábbis ezt mondja. A Szipós Terminátor végigmegy a Király utcán, a fal mellett, ahogy az árnyak szoktak, és leül a sarokra a Match mellé, szemben az OTP-vel. Pont felette egy gömb alakú térfigyelô kamera van. A kamera alatt fogyunk el mindannyian, gondolja. A tömegben hirtelen két embert szúr ki, mindkettô ismerôs neki. Egyiket sem akarja látni. De hallja ôket. Pont elôtte állnak meg, de nem veszik észre. Szipós egy darab árny, félhalott kosz az utca kövén.
1-160 oldal.indd 27
2013. 05. 07. 18:51:09
28
Kubiszyn Viktor
– Indián, te vagy az? Ember, hát meg se ismerlek - örvendezik a vékony srác. Bûntudat lebeg felette, gondolja a Szipós. – Mi van veled, hát de szépen egyben vagy. Azt hittem, meghaltál. – Élek, tesóm, élek, mint hal a vízben – mondja a hosszú, zsíros hajú félcigány gyerek. Jó negyven felett jár már. – Fél éve jöttem ki kóterbôl. Az asszony lelépett egy kancigánnyal, aki eladta a lakásunk a Lujzában. Az öreg meghalt, én meg visszaálltam. A Foglaltban pecózom az elsôn. És veled mi van? Haljak meg, de egybe’ vagy! – Sose volt neked lakásod a Lujzában, mirôl beszélsz? – Volt az, volt. Nem tudsz te ám mindent, bátya. – Hát, az biztos. Én megvagyok, nem nyomtam semmit a rehab óta. – Nem is piálsz? – Nem, nem menne, hogy csak pia, tudod. Ez van. – Drága, szép testvérem, hát alig hinném, ha nem látnálak. És mit pörgetsz? – Hajléktalan narkósoknak tartok fenn alapítványt a cigipénzembôl. Mennyi kell? Szipós árnyéka röhög. Bûntudat lesz az, de még milyen, gondolja. – Sosem elég semennyi. Ilyen jól állsz, bátya? Adj egy ezrest, megforgatom. – Megforgatod, mi? Na, mindegy. Tessék, az Isten megáldjon. A végén minden jó lesz, hidd el. – Tudom, tesóm, tudom. Pennelni, azt tudtál mindig. Aztán el ne mondd, hol laksz, mert éjjel megkereslek, és kipakollak. – Eszemben sincs, bátya. De nem a 8-ban, ott ne is keress. Indián elindul a Király utcán, a zsebébôl kivillan a pajszer, amivel kocsikat szokott felpattintani. A fiú rutinból megtapogatja a zsebeit. Elindul, de még egyszer Indián után néz. Indián, mintha megérezné, megfordul, és elüvölti magát:
1-160 oldal.indd 28
2013. 05. 07. 18:51:09
Földszint. Nyár
29
– Funky, funky! A legújabb szám, erre a dallamra dôl a lé! A fiú zavartan vigyorog, int egyet, aztán hátat fordít, és eltûnik a tömegben. Szipós hosszan néz utána, aztán lassan, óvatosan egy hosszú nyálcsomót ereszt maga mellé a földre. Itt fogyunk el mindanynyian, gondolja, és belevigyorog a feje felett sötétlô térfigyelô kamerába.
1-160 oldal.indd 29
2013. 05. 07. 18:51:09
A LÁNY, AKI LEMENT OLAJÉRT
– Barbara vagyok, heroinfüggô – mondom, pedig nem igaz. Nem vagyok már barnás. Mostanában alig lôttem utcai heroint, metadont is csak akkor, ha a pasim úgy rápiált az adagjára, hogy képszakadása lett, és tudtam tôle nyúlni anélkül, hogy agybafôbe verne. Dizájnerdrogos vagyok, vagy mi a picsa. Olyan vagyok, mint mindenki ebben a kurva városban, akinek valami köze van a motyóhoz. – Szia, Barbi! – mondják kórusban a csoporton. Hülyét kapok a sok fogatlan, faszt nem látott narkós banyától, meg a hülye, szmóker kisfiúktól, akiket elkaptak két gramm fûvel. Mindig ez van, de muszáj eljönnöm ilyen ótvar csoportokra, mert még mindig ott lebeg a fejem felett a felfüggesztett. Muszáj beszélnem, de unom már. Sose lesz ennek vége, soha. – Tegnapelôtt volt a huszonharmadik születésnapom. Tizennégy éves koromban szúrtam elôször heroint, de már elôtte piáltam, meg szívtunk a lakótelepen, meg ekiztünk, szpídeztünk. A barnára az elsô szerelmem szoktatott rá. Igazából nem szoktatott rá, de ô adott elôször, és aztán végig együtt nyomtunk. Nagyon szerelmes voltam, és ô is belém. Mi másképp mûködtünk, mint más anyagosok. Mindig nekem adta az utolsó nyomást, amikor elvonásban volt, akkor is. Most, hogy beszélek róla, megjelenik a Vöröshajú Szakácsgyerek, az elsô és igazi szerelmem. Sose tudja meg senki, milyen jó
1-160 oldal.indd 30
2013. 05. 07. 18:51:09
Földszint. Nyár
31
volt nekünk együtt. Mennyire szerettük egymást. Ezt a normális emberek elképzelni se tudják. – Aztán szakítottunk, mert ô le akart állni, én meg nem. Azóta voltam többször metadonon, meg voltam kóterben tizenkét hónapot lopások miatt. Ott álltam le elôször. Szárazon végigcsináltam egy metadonelvonást. Aztán azóta megint visszaálltam, meg vannak újabb ügyeim, ezért is vagyok itt, mert kell ide járnom. Közben velem szemben végig egy rasztás gyerek kómázik. Beszéd közben ôt figyelem. Látszik rajta, hogy be van szívva, vigyorog folyamatosan és a kezében lévô dizájnerdrog-tájékoztatót tépkedi-morzsolgatja, öntudatlanul kis tipeket csinál belôle. Arra várok, mikor vesz elô papírt, és kezd el spanglit sodorni. Ahogy elnézem a gyereket, ez legalább napi tízet megcsinál magának. Ráadásul mintha már láttam volna a Foglalt elôtti fülkénél telefonálgatni többször. De próbálok a mondandómra koncentrálni. – Szóval, így állok most. Együtt élek most egy másik pasival. Ô is heroinfüggô volt, de most metadonprogramon van. Nem heroinozik, csak szedi a metadont, és állandóan be van rúgva. Anyám szerint még mindig jobb, mint ha barnázna, de szerintem nem, mert nagyon agresszív lesz tôle. Ezek a foltok rajtam amúgy nem tôle vannak, hanem a múltkor tényleg elestem a lépcsôn, amikor futnom kellett a WestEndnél, mert megkergettek a biztonságiak. Kicsit legurultam a mozgólépcsôn – mondom, aztán leülök. Ja, az elég para volt. Három nadrág volt rajtam, meg két top, egy trikó meg egy ilyen kiskosztümféle, plusz az egészen a jó kis kapucnisom. Az egyik nadrágról, úgy tûnik, elfelejtettem lepattintani a riasztókapszulát a próbafülkében, az a szar meg beriasztott. Mondjuk, lehet, amúgy is kiszúrtak volna így, beöltözve a kánikulában, de ott annyi megment agyú járkál, szerintem fel se tûntem volna. Na, mindegy. Legalább ötvenszer újítottam már ott különbözô ruhaboltokban, de ilyenen még nem csúsztam el. Romlik a koncentrációm. Vagy mert menstruáltam, jó ég tudja. Egy másik gyerek beszél, de nem figyelek.
1-160 oldal.indd 31
2013. 05. 07. 18:51:09
32
Kubiszyn Viktor
– Te nem a Berber vagy? – kérdezem a szünetben a rasztás gyereket. Kint cigizünk az ajtó elôtt. – Nem, én barbár vagyok – és röhög. Állat szmókerek, gondolom, de vigyorgok. – Azt látom. Mit keresel itt? – Megfogtak pár grammal, amikor mentünk át a horvátokhoz. A Lost Theoryra Ozoráról. Nevetséges volt, együtt voltam egy csomó amerikaival, hollanddal, franciával, szerbbel, meg volt két japó is a buszon. Páran voltunk csak magyarok. Aztán magyarázhattuk nekik az országimázst, fôleg szegény amerikai gyereknek, az Hunter Thompsonban nyomta, volt nála egy bôrönd cucc mindenféle szarral, a felét nem is tudtam, mi az. – Mi az a Hunter Thompson? Valami motyó? – Ja, van ilyen papír is. De eredetileg egy amerikai forma volt, szanaszét cuccozva írt állandóan. – Szegény, hát azt se olvasnám el. – Te amúgy se olvasol – néz rám, és röhög. Anyádba, te budai köcsög. – Faterék a Rózsadombon kecóznak, mi? Jártunk arra a régi pasimmal kocsikat felnyomni. Azokban láttunk ilyen fényképeket, ilyen formákról, mint te – mondom, de nem veszi magára. – Anyámék illúzióvilágban élnek. Meg ott az az egész bagázs. Ha akarnám, visszamehetnék akármikor. De jobban elvagyok a Foglaltban a dzsankikkal. Mondjuk már kezd nagyon lepattanni. – Tudtam én, hogy ott láttalak. Szóval pénzes családból jössz? Én ezt azért nem terjeszteném – mondom neki, kezd szimpatikus lenni a gyerek. Valamelyik begôzölt állat még elrabolja a végén, levágja a fülét és kitûzi apuciék kerítésére. Kit érdekel, nem az én problémám, gondolom aztán. – Hát van, aki tudja a Foglaltban. De én szakítottam azzal a világgal, tudod. Mindenkivel. Tudod, nincs lényegi különbség a szipós-kerás cigánygyerekek között meg ezek között a milliomos arcok között. Ezeknek az a drog, hogy ki milyen ruhában van,
1-160 oldal.indd 32
2013. 05. 07. 18:51:09
Földszint. Nyár
33
kinek milyen telefonja van, mekkora kocsija, hol bulizott, hova ment vacsorázni, az összes ilyen mûfaszság. És bazmeg, tényleg bele tudnak kattanni. Jobban, mint Sakál a kannás borba. – Majd kinövik – mondom. Régen gyerekeket akartam tanítani iskolában, de az már nagyon régen volt. Kicsi voltam még, és nem tudtam, merre vagyok arccal. Most már tudom, de nem jó érzés tudni. – Nem, ezek nem növik ki. Láttam a szüleiket. Láttam a saját szüleimet. Simán le lehet élni így egy életet. Simán. Ezek még a halálukban is hazudnak. – És ôszintébb a saját hányásodban ébredni minden reggel? Atyaég. – Én nem úgy nyomom, minek nézel engem. De inkább kukázok a Szipóssal, és hagyom, hogy eltörje az orrom egy kétdekás vodkáért, de oda nem megyek vissza. – Mondod most, nagyfiú. Jó neked, hogy van hova visszamenned – mondom, és otthagyom a picsába, mielôtt telibe bôgöm az arcát. Mocskos hippi, ezt kéne egyszer beszúrni valamivel, amire igazán rászokik. Ez jár a fejemben, de aztán rájövök, hogy rohadtul irigylem. Nem tudom, mit irigylek rajta. Talán az embereket, akikrôl beszélt. Sokszor ültünk a Vörös Szakácsgyerekkel ilyen budai tereken, elvonásban, remegtünk kívül-belül, mozdulni nem tudtunk, vert a víz, vert a láz, a gyomrunkban tûgombolyag, és sóvárogtunk egy másik életre. Egy olyanra, ahol nincs elvonás. Mint azoké, ott. Akik mennek a dolguk után. Mennyire boldogok lehetnek! Ezt gondoltam mindig. Nem fáj semmijük, szép ruhákban vannak, van céljuk. Rám jön a depresszió az egésztôl, mennem kell cuccért. Elmenôben felmarok egy tájékoztatót, amit a Berber gyûrögetett. Dizájnerdrogok, jeee.
1-160 oldal.indd 33
2013. 05. 07. 18:51:09
34
Kubiszyn Viktor Kati, Kata, Zsuzsi (mefedron), emdé, empé, dodó (MDPV: metiléndioxi-pirovaleron), formek (4-MEC), Emma (etilkatinon), penta, kristály. Designer drogok: a kifejezés azokat az amfetamin- és katinonféléket (a „khat” növénybôl szintetikus úton kinyert stimulánsokat) jelöli, amiket „álcáztak”, hogy forgalomban maradhassanak. Leggyakoribb aktív hatóanyaguk az MDPV és a mefedron. Hatások: a pörgetô szerekhez (stimulánsok) és az Ecstasyhoz hasonló testi-lelki felpörgés, fokozott aktivitás, szorongás, paranoid gondolatok, erôszakosság, pszichotikus állapotok. Szapora pulzus, magas vérnyomás, izzadás, remegés, lejövetelkor vagy hosszabb távú használatkor súlyos drogéhség, pszichotikus tünetek. A hatás hoszsza kiszámíthatatlan. Sokszor kényszeres használat alakul ki, ami a függôség egyik jele. Az átlagos dózis szájon át: 100–200 mg, nagy egyéni különbségekkel. Orron át szippantva: 50–100 mg. De ne felejtsd el, soha nem tudhatod, hogy pontosan mit használsz és milyen töménységben! Alkohollal együtt fogyasztva rendkívül veszélyes lehet, kóma vagy akár halál is bekövetkezhet. Kimutathatóság: egyes amfetaminok kivételével a vizelettesztek nem mutatják ki ôket. Kezelési 1x1: ha a megnyugtató, biztonságos környezet nem segít, akkor mentôt kell hívni, kórházi megfigyelés és orvosi kezelés szükséges. Amire figyelni kell: „ismertnek” hitt helyrôl származó por/tabletta tartalma és koncentrációja sem biztos, hogy azonos. A kis adag vagy társaságban történô használat kevésbé kockázatos. Egy órán belüli ismételt használata nem ajánlott. Az erôszakos késztetésekre oda kell figyelni. (Party Service)
Ez, bazmeg, tök jó, de ez se tudja a hangokat elmesélni, semmi nem tudja a hangokat elmesélni. A kattogást. Most is rajtam van. Mennem kell az emberhez. Valakinek csak van vonala valahol.
1-160 oldal.indd 34
2013. 05. 07. 18:51:09
Földszint. Nyár
35
Hatodik kerület, Terézváros, olvasom valami mocskos utcatáblán. Itt van egy lövôhely nem messze, a Nyugatinál. Ott csak lesz valaki. Remélem, hogy lesz valaki. Sárga falak, leesett vakolat, tagek szerteszét, háromvonalas firkák. „Kacatböngészde.” Ügyvédi iroda málló és rozsdásodó táblája, csattogó kínai papucs, fekete cigánycipô hegyes orral és vihar elôtti fülledtség. Lebegô batikolt szoknya, kivillanó rózsaszín zokni. Chill out, nyál, vér és spermanyomok a kapualjban. Mi történik ott? Mi történik itt? Mi van már, bassza meg? Csang úr kínai büféje, futársrácok narancsszínbe öltözve. Cheers kocsma és délelôtti sört kortyolgató másnaphuszárok a Nagymezôbôl. Szpíd- és fûárusok rendelnek a boxokban, püffedt arcukon látszik a sok alkohol, fényre csúnyulnak mindannyian. Csoffadt vendéglátós, kínai patina, jó seggû szôke táskával jön, kék munkásruhába csomagolt féldecikazán imbolyog mellette. Fekete galamb a parkolózónában. Kincsek háza, angol hagyaték, brit delikát, bordó köröm, mérgeszöld ruha. Sherlock Holmes pipája, Csang úr pekingi kacsája, az ég alig látszik, bárányfelhôs az illúziómátrix. Ó és Nagymezô. Betonrepedésekbe köpült idôdarabok. Egészen olyan, mint a megszilárdult, gyémántosra szenesedett hányás. Forró utcák, málladozó belvárosi házfalak. Zombiattak a Balettcipô vagy bármelyik, vele felcserélhetô hely teraszán, kocsányon lógó szemek és egyengondolatok lebegnek a levegôben. Mint egy elbaszott trip. A heroin elôtt csak egyszer papíroztam, még tizenhárom évesen. Nem volt jó. Ezeknek a poroknak meg ilyen haluzós már a vonója is, megôrülök, megôrülök, megôrülök. Egy ismerôsen mocskos, fekete hányásszínû lépcsô az Ó utca és a Nagymezô sarkán. Üres, évszázadok óta elhagyott üzlethelyiség, kopott, kékes fémkeretek vibrálnak szétesés elôtt egy utolsót, a lépcsôn réte-
1-160 oldal.indd 35
2013. 05. 07. 18:51:09
36
Kubiszyn Viktor
gezve az évezredes éjszakák mocska. Véres, barnává száradt papír zsebkendô, hosszú és rövid csikkek, rúzsos és elmorzsolt végû fehér Marlboro és rózsaszín Vogue. Duna House ingatlanhitel-biztosítás, vigyázat, hócsúszásveszély! Fehér alapon pirossal villog a neonfirka. Egy pár napja széttört tojás a betonon, halvány narancsszín héj, fekete pöttyök, hallom a placcsanást, mielôtt elnyel az utca mélye. Para van. A hangok, a hangok, a hangok, anyám szól, gyere haza, nem hiszed el, nyomulnak rám a rendôrök, mindenhonnan figyelnek, azt mondják a többiek, csak para, de hidd el, nem az, ez nem az, MOST tényleg rámkattanak, látod, az is az. Az öltönyösre mutatok szemben. Táskával jön, a cipôje alatt szinte megolvad a beton a melegben. Mi volt? Hát mi volt. …intravénás beadás során használt kifejezések: szorítás, elszorítás, pumpálás, beküldés, lazítás, mellé megy, eret üt, szakít, eret átbök, visszaszív, rányom, levegôs, buborékos, tajtékos, habos… Tû minôségei: hegyes, éles, tompa, horgas, használt, vékony, hosszú, inzulinos, plusz a méretek… A tûcserében vagyok már, nem tudom, hogy kerültem ide. Idehozott a szél, biztos, a szél, ami nem is fúj. Azért jó csajnak lenni, mert mindig találok valami faszit, aki úgy érzi, gondoskodnia kell rólam, akár csak annyira, hogy ne legyek elvonásban. Egyszerûek a pasik. Ha van pénzem, akkor meg szar, mert lehúznak, és mindig a kiscsaj nyom utoljára. Már ha nyom. – Kristály, md meg funky, amíg a tizenegyben mûködött a bolt, ezerötben megvolt, beálltunk tôle hárman. Nincs elvonása, a heroinhoz képest semmi, csak egy kis hidegrázás, érted, de ez
1-160 oldal.indd 36
2013. 05. 07. 18:51:09
Földszint. Nyár
37
a kattogás, bazmeg, ilyen a barnától sose volt – mondom, de nem tudom, kinek. – Tudom, minek magyarázod. Itt van Rivotril, ezt vedd be mind. Most – mondja a gyerek. A Gerely az. Né már, ez is él. – Gyere, lehúzunk egy piást, már kinéztem – mondja. Tíz tiszta cöpivel jövök el, minek ennyi, nem tudom. Gerely vezet, megyek mellette. A Rivotriltól kicsit jobb, bár hullámzik minden. Szokás szerint. Mintha puha vattán járnék. – Ott, az a forma. Hallottam, hogy spurit akar venni. Engem lerázna, de te csaj vagy, menj oda, mondd meg neki, hozol mindjárt. Itt egy útlevél, nemrég találtam egy kukában. Valaki kidobta egy pénztárcával együtt. – Minek dob ki valaki ilyet – mondom. – Minek, mert kizsebelte a gazdáját. Mondjuk az útlevelet elpasszolhatta volna. De lehet, nem vette észre. Mindegy. Mondd meg az arcnak, hogy hozol spurit, itt hagyod a bátyád útlevelét, ô a vonal. Oké? Megjegyezted? – Nincs nálad valami? Be kéne tolnom, gecire kattogok – mondom, és kurvára kéne már nyomnom, nem viccelek. – Nincs. Csináld meg, és lesz. – Oké, oké – mondom. Megcsinálom. Megcsináltam én már mindent, amit lehet, gondolom, de nem bôgöm el magam. Bemegyek a kocsma teraszára, és leülök a csávóhoz, aki elôtt egy Red Bull van meg valami rövid. Elég jól nézek ki, reggel tisztán indultam el otthonról, smink is van még rajtam. – Szia, meghívsz egy sörre? – kérdezem. – Már miért hívnálak? – néz rám, de vigyorog. – Tudok gyorsat. Egy ismerôsömtôl hallottam, hogy gyorsulni szeretnél. – Ááááá, milyen jó környék ez – mondja, és int a pincérlánynak, aki az ajtó mellett álldogál, és figyeli a pályát.
1-160 oldal.indd 37
2013. 05. 07. 18:51:09
38
Kubiszyn Viktor
– Egy sört meg még egy whiskyt, szépségem – mondja a csajnak. A csaj eltipeg. – Jaj, már megint a vendéglátós fétis – mondom a csávónak. Nem kéne mondani, de nem tudom visszafogni magam. Dolgoztam pultosként, és a nap végén már az agyamra mentek az ilyen arcok. Nem hiszem el, hogy a pasik ennyire egyszerûek. Ez mindig meglep, de épp ezért lesz cuccunk mindjárt, gondolom. – Milyen fétis? Mirôl beszélsz? – kérdezi, miközben a szemével lehúzza a pulthoz billegô csaj bugyiját. Akiben egyébként semmi különös nincs, tizenkettô egy tucat az ilyen kis kurvából az utcán. A szemén láttam a csajnak, hogy spuris. Kezdem sejteni, mire kell a gyors a spicces komának. – Tudod, a vendéglátós fétis – mondom. – Amikor a bepiált ember úgy érzi, hogy a pultoslány felett glória lebeg, és meg kell ôt szerezni mindenáron. Drukkolok. Szóval, mennyi kell? – Egy gé. De megkóstolnám. – Orrba szoktad? Vagy itt akarod beszúrni az asztalnál? Figy, nincs nálam, forró lenne motyóval járkálnom. A bátyám itt lakik a közelben, mindjárt hozom. Adj három rongyot, akciós, mert szimpatikus vagy. – Na, ezt nem játszod el velem – mondja, de látom rajta, hogy ô se tud ellenállni, ha egy csaj pofánudvarolja. – Nyugi, itt a bátyám útlevele. Nem lépek le, a bátyám ki is nyírna. – Pultoslányfétis, mi? Te mit csinálsz ma, szépségem? – kérdezi, és látom, ahogy a koma feje egy hatalmas fasszá válik. Majdnem lehányom. – Add a kottát, mennem kell az emberemért. Itt az útlevél, mindjárt jövök. Ne idd meg a sörömet. Odaadja a pénzt. Végre. És még csak le se kellett szopnom. Kifordulok a helyrôl. Csak por ez, csak por… fehér, szürke, koszos… megnevezhetetlen színû… nem ismert, ismeretlen, nem színes… áttetszô, megismerhetet-
1-160 oldal.indd 38
2013. 05. 07. 18:51:09
Földszint. Nyár
39
len, alig élô por… por lett az agyam helyén, anyag az agyam… (zabál belülrôl, mint egy reménytelen szerelem) …kell, kell, kell, kell menni, kattogás, vibrálás, vonz, húz be, húz… Ülök a Foglaltban a földszinten, és bôgök. – Szúrd be magad, mindjárt nem fogsz sírni – mondja Gerely. Igaza van. Ez mindent felülír és mindent elvesz, a fájdalmat, az érzést, az életet. Betolom. Aztán nemsoká elindulok. Ki a városba, ki tudja, merre. A Deákon egy boltból jön ki az a tiszta csávó, aki a múltkor pénzt adott Gerelynek. Odamegyek hozzá, és elkezdem mondani, mennyire szarul vagyok. – Kötélen jöttek rám a Corvin körúton. Jöttek le a házfalakról – mondom a fiúnak, aki ott sincs. Ismeri az elsô szerelmemet, az igazit. Együtt voltak a Vörös Szakácsgyerekkel. – Hagyjuk már – mondja. – Mentem ettôl a szartól akkor is, mert folyamatosan megyek tôle, akkor már három vagy négy napja mentem, amikor rámszálltak. Van, aki molyol, van, aki befordul, van, aki kapirgál, én megyek, érted. Logikus, hogy rámszálltak. A sebek a kezemen alig látszanak, de a bôröm most száraz, repedezik. Fáradt vagyok és kimerült, belül meg kurvára vibrálok. – De mi ez a cucc? – kérdezi a tiszta gyerek. Nem úgy, mint aki ki akarja próbálni, hanem mint aki nem hiszi el, amit hall. – Nem tudom, nem tudom. Most ezt az MD-t nyomom. Elôtte kristályt, meg egy ideig Funkyt, amíg a tizenegyben legál ment a bolt. Ez nem olyan, mint a barna. Heroint már nem is lehet kapni a városban. Ennek nincs elvonása. Vagyis alig, kis hidegrázás meg orrfolyás, annyi. – Szuper. – De agyban megesz. Kattogok. Semmitôl nem kattogtam enynyire agyban, egyszer csak jön, belém markol és… el se tudom mondani. Annyira sóvárgok, mint soha semmire. Félek. Nem hiszed el, most is nyomulnak rám a rendôrök, mindenhonnan
1-160 oldal.indd 39
2013. 05. 07. 18:51:09
40
Kubiszyn Viktor
figyelnek, azt mondják, a többiek csak para, de hidd el, nem az. Ez nem az, MOST tényleg rámkattantak, látod? Az öltönyösre mutatok szemben. Aktatáskával közeledik, és egy hamburgert majszol. Tudom, hogy el akar kapni. – Látom – mondja a leállt csávó, aki ismeri a szerelmemet. A C-listával nincs itt a világ vége, nagyjából átrágtuk magunkat a törvényen és a számunkra elérhetô anyagok egy részén. Azt már látjuk, hogy nagyon sok minden kiesett, olyan dolgok is, amiket még csak most akartunk hozni, de azt is látjuk, hogy lesz még bôven mivel kísérletezni, úgyhogy nem kell beszarni. Már csak azért sem, mert Amerikában, Ausztriában, Angliában is van már ilyen analóg (generikus) szabályozás a designer drogok terén, és ennek ellenére virágzik a research chemical business világszerte. Van pár okosság még nekünk is a tarsolyunkban, nem azért indítottuk a Chemstore-t, hogy már be is zárjuk. Fôleg azért nem tervezzük befejezni, mert nagyon sokan jeleztek vissza (és ez nagyon jólesik, köszönjük szépen!), hogy elégedettek vagytok velünk, mind a nálunk kapható designer drogok mennyisége, mind a minôsége, mind a kiszolgálás módja és a szállítás sebessége tetszik nektek. Pedig van sok szer, amely nem esik a tiltás hatálya alá, csak tudni kell értelmezni a törvényt. Ez valószínûleg a piac megtisztulásával fog járni, ugyanis a sok kis 14 éves, kisszobából dílerkedô Pistike nem fogja tudni, mit árulhat és mit nem, aminek az lesz az eredménye, hogy fôiskola helyett sitten tölti majd a következô 3 évet. (Chemstore, World Wide Web)
…kötélen jöttek helikopterekrôl a Corvinnál… otthagytam a pulcsimat… benne volt a pénzem, személyim, minden metám… a pulcsimnál fogva akartak felhúzni… Gerely jön szembe az Astoriánál. – Szevasz, be tudsz vinni a Foglaltba állandóra? – kérdezem. – Be. Minek akarsz te oda jönni? Mocskos ott a világ nagyon. Kívül-belül – mondja, és igaza van. Jót akar nekem, de minek, nem tudom.
1-160 oldal.indd 40
2013. 05. 07. 18:51:09
Földszint. Nyár
41
– Egy darabig elkecózom a földszinten. Nem bírom már ezt. Várj meg, fel kell mennem a pasimhoz pár dologért. – Jó, itt leszek a fülkénél – mondja Gerely. – Ha elvisznek a kékek, gyere a Match elé a Deákon. Ott leszek elôbb-utóbb. Faszt vinnének el, gondolom. Ezen is rajta van a rendôrpara. Felmegyek a pasimhoz, aki azt akarta még reggel, hogy fôzzek ma valami vacsorát. Látom rajta, hogy látja, hogy nyomtam, de annyira be van baszva, mozdulni se tud. – Lemegyek olajért, nemsoká jövök – mondom, miközben a pulcsim zsebébe gyûröm az összes pénzt, amit találok a konyhafiókban. A pasim az ágyon berúgva és a metától kicsit besztondulva bámulja a tévét. Sejti, hogy egyszer talán visszajövök. Egyszer talán, de ma biztos nem.
1-160 oldal.indd 41
2013. 05. 07. 18:51:09
ELVESZETT TÖRZS
Berber kijön a csoportról. Elterelés. Meg az anyátokat, gondolja. Elôvesz a zsebébôl egy papírdarabot, aminek a második oldala valami akciós nyelvtanfolyamot hirdet. Futó pillantást vet rá. Gyors, szép betûkkel elkezdi felírni rá, ami csoport alatt végig a fejében járt, még akkor is, amikor a nyalcsis kiscsajjal beszélgetett. Az egész kibaszott társadalom drogkeresô állapotban van. Mindenki megtalálja a maga drogját. Valamelyik legális, valamelyik nem. Csak minket baszogatnak, mert valamikor a harmincas években valami amerikai faszfej mágnásnak konkurenciát jelentett a kender mint haszonnövény, és kirobbantotta a drogháborút. Anyátokat. A nyelvével megnyalja a toll végét. Utána rájön, hogy ez rossz ötlet, köp egyet, a toll végét beletörli a nadrágjába, ami itt-ott festékes, olajos, és a szivárvány színein túl még a szürke egy megnevezhetetlen árnyalatában is pompázik. Az anyátokat kihúzza. Helyébe odafirkál egy ACAB feliratot. Elrakja a papírt, és ide-oda himbálva a felsôtestét elindul, miközben az All Cops Are Bastards dallamát fütyörészi. Nem a rendôrökkel van a probléma, pörög tovább az agya, hanem az egész rendszerrel. Mi is csak illúziót építünk az illúzió helyén, az se visz sehova. Öt napig táncolsz valami világtól elzárt helyen az elektronikus istenek lebegô világában, de aztán? Aztán megint
1-160 oldal.indd 42
2013. 05. 07. 18:51:09
Földszint. Nyár
43
ez van. A város. Vagy valami elbaszott világvégi kommuna. Köp egyet. …We came from Magyarisztán, paralell republik… OLD REPUBLIK… ahol még ingyér’ volt az LSD… egy párhuzamos valóság a pszichedelikus világtérképen… de jó is lenne, végül is, kicsiben megcsinálták anno, azokon az illegálpartykon, de jó is volt… Izrael elveszett törzse, Isten elkóválygott népe az elektronikus zivatarban… aztán általában a zaj miatt kijöttek a rendôrök, és hazazavartak mindenkit… – Régen az volt, hogy az adott bulin értesültél a következôrôl. Flyerek, matricák, ilyesmi. Ma már van Facebook meg net, egyszerûbb, de hígabb is – magyarázza Berber a Pöttyöske nevû csajnak, akivel egy parkban találkozik, hogy füvet vegyen tôle. Pöttyöske jót árul, nem ilyen herbál meg JWH-s szarokat, aminek tíz perc a hatása, és jön tôle a para, hanem olyanfajta skunkot, ami Berbert a kamaszkorában szívott elsô spanglikra emlékezteti. – Az volt a pörgés, az illegálok, meg a korai goa bulik, ahol mindenki ismert mindenkit. A mai már uncsi, felhígult, a cucc se adja már, de nem tudok mást csinálni, érted, ebben vagyok. – Ne gyere ezzel a goás hippi dumával, régen se volt jobb, csak más – mondja Pöttyöske, amíg kihalássza a melltartójából a Berbernek szánt csomagot. – Gomba is kell? Van egy egész enyhe fajta nálam, nincs annyi halu, de nagyon sokáig vagy elcsúszva. – Gomba… adjál gombát, persze. Atomgombafelhôt ide, majd azzal tekerem a cigit – elrejti az övtáskája belsô, titkos zsebében a varázsgomba nagy részét. A maradékot elkezdi rágcsálni. – Ismered a Bibliát, nagylány? Abban van az eredendô bûn, tudod, amikor Ádám és Éva zabál a tudás fájáról, és ezért kiûzi ôket Isten a Paradicsomból. – Jaja, láttam a Gyilkos paradicsomok támadását – mondja Pöttyöske. Ez a legrosszabb része annak, ha füvet pörget az ember. Végig kell hallgatnia a dumájukat. Néha mondanak érdekes dolgokat, de nagyon ritkán. – Figy, mennem kéne, van dolgom nekem is.
1-160 oldal.indd 43
2013. 05. 07. 18:51:09
44
Kubiszyn Viktor
– Oké, de várj, csak hogy tudd, hol van benne az átverés. A Biblia eredetileg nem írja, hogy mit zabáltak, csak azt, hogy valami tiltott növényt. Az alma csak a zöldségkereskedô lobbi miatt került bele a fordításokba. Szóval, van, aki szerint ayahuascáztak, van, aki szerint, ugye nincs is Isten, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezek ott begombáztak az Édenkertben. Ezért lettek kikúrva. – Hogy mi? – Az eredendô bûn a gomba volt. Az arcok begombáztak a Paradicsomban, és szétestek. A pszichedelikus tapasztalat második szintje, tudod, amikor a személyiség darabokra esik. Amikor belátod, hogy mennyire semmi szereped sincs a világegyetemben, milyen apró pötty vagy, nem is pötty, egy lehelet egy pötty hegyén, de leginkább annyi sem. A halandóság tökéletes megélése. – Hát, nekem régen az volt, hogy Istennek éreztem magam. Mintha én lennék a világegyetem – mondja Pöttyöske, akit kezd érdekelni a beszélgetés. – De az régen volt, nem tolok már hallucinogéneket. Szóval, akkor az volt, hogy hatalmasnak és teljesnek éreztem magam, és éreztem mindent, minden sejtet, minden világot az univerzumban, sôt más lényeket. – Az egy másik szintje a tapasztalatnak. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a gomba miatt estünk ki a halhatatlanságból. – Akkor minek zabálod? – Hogy visszajussak. – Hülye vagy. Vagyis nem. Sima goás drogos, csak megmagyarázod, miért szeretsz hallucinálni. Megmondom én neked. Mert a valóság kurva szürke és kurva unalmas. – Az is valóság. A pszichedelikus világ lényei valóságosak. Ez az egész egy másik valóság. Ugyanúgy létezô. – Berber elkezd gesztikulálni, egészen tûzbe jön. – Persze, hülyeség drogokhoz kötni, de tény, hogy drogokkal jobb. Persze, elérheted tisztán is. Ott a transz. A mozgás, a zene, a négynegyedes ritmusok és a közös tánc öröme. Mindenki békén hagyva, mégis egy közös húron pendülünk mindannyian. Sámáni tradíciók, a hatvanas
1-160 oldal.indd 44
2013. 05. 07. 18:51:09
Földszint. Nyár
45
évek ellenkultúrája, a hippik, az indiai miszticizmus és az elektronika. Mi kell még? Megteremtjük a saját alternatív valóságunkat. Egyesülünk az univerzummal, a világsárkánnyal, a Nagy Zöld Tü… – Ne törôdj vele, valami agyi történése van a gyereknek, kicsit meg van menve – mondja Pöttyöske egy kutyasétáltató kisfiúnak, aki ijedten nézi a színes ruhás, rasztás, átszellemülten gesztikuláló Berbert. – Nyugi, na, menj innen – mosolyog Pöttyöske a fiúra. – …te nem is figyelsz. – De, de. Teljesen igazad van, teljesen. Most viszont mennem kell. Berber ott marad, üldögél egy darabig, aztán elindul a Foglaltba. Mi vagyunk az elveszett törzs, gondolja. Izrael elveszett törzse, akit Isten kivágott az Édenkertbôl, de mi megpróbálunk viszszamenni. Igaza van a csajnak. A hallucinogén valóság nem állandó. Pillanatnyi kivonulás csak. Ha elmész, viszed magaddal az élményt egy darabig, de aztán elenyészik, gondolja. Freetekno. Ozora. Az elveszett édent keressük. Nem sötétek az éjszakák, mert sárkányszárnyakon repül ki belôlünk a lélek. A ló meghalt, a madarak kirepültek. Ennyi volt a buli. Psychedelic tribe. Koszos talpú lányok és goakutyák, II. világháborús német szemüvegek a darabokra csúszott arcokon. Befordul a mályvaszín oszlopok közé. Itt van, látod, ez az a ház. Ha elindulsz az Andrássy vagy a Bajcsy felôl, az olcsó boroktól beállt kamaszok és a drága vacsoráktól lazuló turisták között, már itt is vagy. Ez is milyen már, gondolja. Egy darabokra esett, széthulló szeméttelep. Ha egyben lévô emberek foglalnak be házakat, akkor azok ápolják, építik, díszítik, telegraffitizik és tisztán tartják. Kivonulnak a rendszerbôl, és megpróbálják a saját kis világukat megteremteni. Itt meg mirôl szól minden? Itt csak vesztesek vannak.
1-160 oldal.indd 45
2013. 05. 07. 18:51:09
46
Kubiszyn Viktor A Foglalt egy kikerített zug, védett hely, kiszakított rész a valóságból, ahol önmagunk lehetünk. Önmagunk hiánya lehetünk. Itt egyedül vagyunk a démonainkkal. Nem kapualjban, nem lépcsôházban, nem csatornában lövünk, hanem a saját szemétkupacunkon. Ez nem az a pszichedelikus élmény, tesóm. Ezek konkrét pszichózisok és beteg hallucinációk, nem tripek. Egész egyszerûen vernyognak a sejtjeid, segélykiáltásokat küld az idegrendszer kifelé. Ez van ezektôl a szaroktól. Szúrj egy hétig ilyet, és rájössz. (Gerely, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
– Állt ott a kopasz forma, és üvöltözött. Hogy kit hogy kéne kinyírni, mert miattuk nem lehet élni ebben az országban. Regreszszíven alacsony volt a mentális nívója – mondja Berber, és elôhúz egy üveg bort bô nadrágja egyik rejtélyes, lógó zsebébôl. – Mije volt? – kérdezi Sakál, miközben elismerôen néz az üvegre. Kár belém üveges bor, gondolja cinikusan. – Regresszíven alacsony a mentális nívója. Semmi, azt jelenti, hogy segghülye volt szegény. Rajta volt a gyûlöletszemüveg. Mindenki ellenség. Minden a zsidók miatt van, a cigányok miatt, a drogosok miatt. Szerencsétlen faszfejek. Ha meglátok valakit, aki gyûlölködik, elkezdem sajnálni. Tudod, miért? Mert fél. Retteg. Annyira retteg, hogy majd összeszarja magát. – Láttam én ilyeneket öldökölni, barátom, odalent, Szerbiában. Nem úgy néztek ki, mint akik félnek – mondja Sakál, és benyomja a hüvelykujjával a dugót a borosüvegbe. – Pont ez a lényeg. A gyûlölet adrenalint szabadít fel, azért élvezik ennyire. Pedig nyuszikák. Aki gyûlölködik, az retteg. A félelem mozgatja ôket. Hitem szerint az lenne a dolgom, hogy segítsem ôket, de sajnos ott még nem tartok a hitben, hogy ezt meg tudjam tenni, ezért sajnálom ôket. Illetve minél agresszívebbek, annál szórakoztatóbbak. – Röhögsz rajtuk? Tartottak már a fejedhez vasat? Nem játék pisztolyt, igazit – kérdezi Sakál, és három kortyra megissza az üveg bor felét.
1-160 oldal.indd 46
2013. 05. 07. 18:51:09
Földszint. Nyár
47
– Hát lehet mást? Kis nyuszik a gyûlölet nagy, piros rollerén. Szegény kisfiúk és kislányok. Az a nehéz velük, hogy a gyûlöletréteg mögött nehéz megtalálni az érzô, szenvedô, esendô embert. Én meg szoktam látni, de nem reklámozom, hogy szeretem a nácikat, a bûnösöket, még azokat a szerencsétlen politikusokat is, akik aztán tényleg nehézzé teszik, hogy szeressük ôket. Kívülrôl csak üres báboknak tûnnek, manipulációs maszkoknak, ennyi, semmi több. Amiket össze kell törni, hogy eljuss az emberig. – Mit akarsz te összetörni? Szívj be, aztán hagyj békén – mondja Sakál, és lehajtja a maradék bort. Elfekszik a matracon. – Már megint ideszart az ajtóba valamelyik értelmiségi – mondja. – Nem, én vagyok ilyen szagú. Kíváncsi vagyok, hogyan reagálnak az emberek az utcán. Általában beszólnak. De tudod, kik szólnak be? Akik félnek. Aki másokat minôsít, másokat lealáz, az így kompenzál. – Mit csinál? – Mások nyomorán erôsödik. Azt gondolja, hogy ô több, és ezzel foltozza a lyukakat a lelkén. – A lyukakat. – Ja, a lyukakat. Ahogy a struktúrák megszilárdulnak a mûanyag vázak kiokádott sémarendszereibôl, egy hatalmas, fémes entitás ölt alakot az égben, juppikból és marketingmenedzserekbôl köszörült metszôfogakkal, és elkap és bekap és megemészt és kiköp. – Mit vettél be, bátya? – Valóságtablettát. Van itt valaki, akivel be lehet szívni? Aki nem alkesz, mint te, de nem is szurkálja szét magát. – Olyan itt nincs. Vagy várj. Menj be egyenesen, a lépcsô alatt jobbra. Ha bemész a szobába, ne csodálkozz, a kutya van leginkább képben. – Itt pecózik a Kutya? Úgy hallottam, meghalt, amikor már nem szomjasan benyomott egy levél gyógyszert, amit talált a föl-
1-160 oldal.indd 47
2013. 05. 07. 18:51:10
48
Kubiszyn Viktor
dön. Szívgyógyszer volt állítólag, de neki úgy hatott, hogy megállt tôle a szíve. – Nem, ez nem az a Kutya. Ô tényleg meghalt. Ez egy sima négylábú kutya. Az állat, amelyik ugatni szokott, tudod. – Ja. Jó. Szép napot. – Baszd meg. Mûfüvek, biofüvek Aroma, Spice, K2, Dream, Chill Zone, Sensation, Chaos. Designer drog – szintetikus kannabinoidokkal dúsított növényi származék. Legtöbbször füstölôként van forgalomban, leginkább cigarettában, vízipipában szívják. Az elnevezés megtévesztô: ezek nem természetes, növényi anyagok! A JWH vagy a CP betûjelû származékok alkotják a legnagyobb csoportot. Hatások: az egészségügyi kockázatok részben a kenderhez hasonlóak. Szív- és érrendszeri problémák: magas vérnyomás, szapora pulzus, szívritmuszavar, rosszullét; pszichológiai problémák: pl. szorongás, félelem és pánikroham, erôszakosság, paranoid gondolatok, pszichotikus állapotok. Nem tudjuk, hogy ezek a szerek, illetve az anyagcsere során létrejövô bomlástermékeik (melyek között rákkeltôek is lehetnek) hosszú távon milyen hatással vannak a szervezetre. Kimutathatóság: nem mutathatók ki a hagyományos vizelettesztekkel. Kezelési egyszeregy: a szorongások és a paranoid gondolatok enyhébb esetekben nyugodt környezet biztosításával, beszélgetéssel csökkenthetôk. Súlyosabb esetben: mentô, kórházi megfigyelés és kezelés. Amire figyelni kell! A használat során hirtelen nagy mennyiségû, a szokásos dzsointnál jóval erôsebb kannabinoidok kerülnek a szervezetbe. Erre fel kell készülni, pl. a használat azonnali abbahagyásával. Az autóvezetés rendkívül veszélyes a hatásuk alatt – fôleg ha alkohollal együtt fogyasztják ezeket az anyagokat. (Party Service)
Hogy jut el valaki ide? – kérdezi magától Berber. Ahány ember, annyi egyéni kacskaringó és véletlen, gondolja. Nincsenek
1-160 oldal.indd 48
2013. 05. 07. 18:51:10
Földszint. Nyár
49
minták. Vagy vannak, de én nem látok bele. Nézd meg, ez egy szociológus, én egy elhippisedett újgazdag úrigyerek vagyok, a Kólakirálynô a közgazdaság doktora. Láz punkénekes volt, Gerely meg dzsanki, kiskamasz kora óta, de tízszer annyit tud a világról és az emberekrôl, mint a tanárok az elitiskolában, ahova jártam. Barbara ott baszta el, hogy beleszeretett egy narkósba. Sakál világéletében trógerkedett, a Pöttyöske meg egyetemista. Diákhitelbôl pörgeti a füvet. Dorina egy másik valóságból került ide, ami valahol az OPNI és Virginia Woolf között van félúton. Metál Pityu tetovál, ôneki négy személyazonossága van, most az öccse papírjaival mozog, ha nagy néha kérik tôle, amikor leköpdösi a turistákat a Bazilikánál. Berber mosolyog. Összefújt minket ide a szél. A házat feléljük, eltüzeljük, lelakjuk, szétesik a rémálmainktól és a hallucinációktól. Az elveszett édent keresôk elveszett törzsének elektronikus négynegyedében vagyok egy dobbanás, gondolja. De sajnos vége a fesztiválszezonnak – mondja a Psychedelic Gathering WTF? feliratnak a falon, amit ô fújt fel, amikor elôször járt itt. Egyelôre, teszi hozzá gondolatban, és elindul megkeresni azt a szobát, ahol a kutya van leginkább képben.
1-160 oldal.indd 49
2013. 05. 07. 18:51:10
A KAMERA ALATT
Csinálok magamnak egy filmet, nagyon jó film lesz. Egy dzsanki noir filmet csinálok, és csak én látom. Most ehhez van kedvem. Minden fekete-fehér és néma. Minek hang, amikor belelátok a fejekbe. Figyelek és zoomolok. A hálózat vagyok. Sok millió szemmel. Üveg által homályosan látok. De látok, sok mindent látok. Hozzáférek egy-két adatcsomaghoz, amit azok se tudnak, akik azt hiszik, hogy létrehoztak. Alakok és formák és gondolatok és lelkek mindenhol, fénypöttyök és fénycsóvák szikráznak a sötétben… lassú fade in (folyamatos átmenet vagy átúszás teljesen feketébôl az aktuális jelenetbe). Amerikai éjszaka, felvétel! Király utca, 04.02. Totálkép felülrôl: egy katonai sapkás, ôsz hajú csöves ül hajnalban a padon, valamivel molyol az ölében, mellette egy beesett arcú fiú imbolyog… CGI: körülöttük szellemek kavarognak, és rezeg a levegô… minden fekete-fehér… szuperközeli a fiúról, de nem látszik az arca… vágás. Park a Bartók Béla út felett, 8.20. Panorámasnitt, lassan közelítek… négyen másznak elô egy bokros rész mögül… kettô támolyog… a gondolataik hidegek és reszketnek… sokszor másnap és életelvonás… vágás. Gangos udvar, 10.22. Félközeli… a képen egy magas, majdnem kétméteres srác vizenyôs, kidülledô szemekkel és himlôhelyes
1-160 oldal.indd 50
2013. 05. 07. 18:51:10
51
Földszint. Nyár
arccal. A haja szalmaszínû, és rendezetlen tincsekben meredezik mindenfelé. Lendül át egy fémkerítésen… feszültnek tûnik… a kamera nyit… egy szemétkupac közepére érkezik… snitt. Dzsanki noir az az állapot, amikor a Szép igaz, és az Igaz szép. Amikor minden fekete: vagy az elvonástól, vagy a flesstôl. A nô igézô és bársonyos, átver és geci, a férfi amorális, cinikus és céltalan. Van valamiféle romantikája az egésznek, és bár a kép fekete-fehér, egyáltalán nem fekete-fehér itt semmi. A noirban kemények a fények, és sötétek az árnyékok. Hiányzik a napfény és a mértéktartás, így itt minden durva lett, hallucinatív és sötét, lírai és melankolikus, és szubsztanciálisan fekete, fekete város, fekete kép – fekete figurák az agyhalál völgyében. (A fiú, aki ott se volt, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
Deák tér – Király utca sarok, 11.46. A képen embertömeg, különbözô szemszögekbôl, gyors vágás, közelítek… egy hosszú, zsíros hajú forma pajszerrel a zsebében és egy vékony fiú lánccal az oldalán beszélget az emberár közepén… a vékony pénzt ad a pajszeresnek… egyik erre, másik arra, a képen csak egy rongykupac marad a helyükön… zoom a kupacra… csak egy vigyort látok, egy fogatlan fiú vigyorog egyenesen a kamerába, rám, bele a pofámba, csúszok odébb, de a vigyort hagyom, tetszik… párhuzamos vágás. Corvin mozi, az Üllôi útnál, 11.50. Egy ház sarkáról zoomolok… vékony lány hadonászik az utcán, mintha láthatatlan helikopterekkel küzdene a Corvin mozi mögött… a lány úgy néz ki, mint egy fiú… kinyúlt kapucnis pulóverét ledobja magáról… fehér pólóban és szakadt farmerban van… szuperközeli a szemére, bedurrant pupillák… snitt, zoom a mozi tetejérôl… az emberek kikerülik… újra közeli a lányra… a szája cserepes és száraz… szuperközeli a haragos optika infravörösében: odaszáradt spermafoltok a nyakán… (flashback: kényszerített orális szex egy fotelben heverô nagydarab férfival… miközben a lány gépiesen szopja, a férfi sörözik és kapcsolgatja a tévét…) gyors áttûnés, kaleidoszkópsnitt.
1-160 oldal.indd 51
2013. 05. 07. 18:51:10
52
Kubiszyn Viktor
Nagykörút, az óra kiakad. Fiú a járdán… zoom a gondolataiba, kavargó felhôk a képen – a térfigyelô kamera alatt állok, az emberre várok, nem érdekel, mit látnak belôlem… azok nem figyelnek, tudom, csak ha esemény van, esetleg visszanéznek… vagy ha célzottan keresnek valakit… vagy valaki beleölt valami anyagit… egy-két jagelló zsebébe… hogy jó lenne, ha akkor az éppen odanézne… de nincs most helyzet, nincs ha, lenne van, megoldás… zoom out, minden szürke, és szemcsés a kép. Szent István park, 13.20. Platinszôke lány sortban és a hátát szabadon hagyó topban ül a padon… közelítek… a hátán Mucha-madarak és rózsák virítanak… a combja belsô felén is tetoválás, hatalmas pávaszem kacsint vissza rám… feltornyozott hajú raszta megy oda hozzá… beszélgetnek… árucsere… pszichedelikus deal a forró, zöld levelek között. Fade out (folyamatos átmenet vagy átúszás az aktuális jelenetbôl teljesen feketébe). Az állandó jelenlét állapota, minden egyszerre történik, minden ugyanakkor, egymásra csúsznak a síkok, az élmények, az óra és az idôszámítás. Az éppen domináns valóság sodor el. Fade in (hrrgh). Blaha Lujza tér, az árkádok alatt, 15.30. A tetovált szôke lány kapucnis esôkabátban áll, mellette egy elegáns, fekete hajú lány dohányzik… az árkádok alá bújnak az esô elôl, mintha régóta ismernék egymást… snitt, a szôke be van állva… ellensnitt, a fekete hajú szomorú… az aurájuk tele van vággyal és kötôdéssel… fahrt, sicc innen. Mûszaki üzlet kirakata, 17.00. Beszélô fej a képernyôn, zoom in, „minden ember addiktív, csak a drog meg az alkohol látványosabb és tragikusabb a többinél…” – hahaha, havat csinálok, hogy fehér legyen a kép. Nagykörút, 19.00. A havas utcán prémgallérkabátos srác kapucniban és sapkában… az arca alig látszik a sálától, amit több rétegben tekert a nyaka köré, egészen fel, majdnem az orráig. Csak vizenyôs, vibráló kék szemei cikáznak a sapka sildje alatt. Bakancsot és combzsebes fekete nadrágot visel, az oldalán egy
1-160 oldal.indd 52
2013. 05. 07. 18:51:10
53
Földszint. Nyár
lánc lóg a csípôjétôl a farzsebéig, ami minden lépésnél a lábát verdesi… zoom: rohan ki egy éjjel-nappaliból, mint akit kergetnek… rough cut (durva vágás). Teleki tér, 22.00. Négyen rugdosnak egy földön fekvô rongycsomót… valamit markol az ökölbe szorított keze, embriópózban görnyed a földön, zoom a gondolataiba – elvisz mindannyiótokat a szél, el, bazmeg, nagyon messzire… aurazoom… halál lesz, volt… snitt. Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettôl fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétôl kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyôzôdjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak. () Abban az idôben Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rá szegezôdött. Ô pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” (Lukács, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
Szondi utca – Körút sarok, 11.00. Kavargó árnyak és szellemek… a gyógyszertár felett fél méterrôl sasolok… a kapucnijába rejtôzô férfi felkap egy bôröndöt a földrôl, és próbál láthatatlanná válni, mintha nem is létezne… de én látom… cinéma vérité… hahahha…
1-160 oldal.indd 53
2013. 05. 07. 18:51:10
54
Kubiszyn Viktor
Budapest, 17.47, 17.48, 17.49, 18.17, 19.23, 19.31, 19.32, 18.57, 17.26, 15.36, 15.20, 13.43. A szalmaszín hajú fiú telefonál a város különbözô pontjain lévô telefonfülkékbôl… kényszeresen ugyanazt a számot hívja… nem veszik fel, nem veszik fel… VÉGE, KILÉP A KÉPBÔL. Snitt, csapó, ennyi. Tavasszal újrakezdjük talán. Most meguntam.
1-160 oldal.indd 54
2013. 05. 07. 18:51:10
ELSÔ EMELET. ÔSZ
Elkaptuk a kínai náthát mindannyian, és ott ébredünk minden napszakban, ahol összefújja a szemetet a szél. Nyirkos a világ, nyirkosak a csontjaink, felhôsek a napjaink. Mindent elönt a mocskos, kénszagú esô. A város turhája megkövesedett rétegekben vibrál az aszfalton. „Ostobaságunkban a mennyben keressük Istent, nem a csatornában.” UTETUM Menj el. És nézz körül. A Megváltó közöttünk lesz. Hol máshol? Isten képmásai mindannyian. Találd meg a kegyelmet köztük! A láz elôjön a burkolatokból, a faldarabok leperegnek, mögötte nyirkos graffitik egy ismeretlen nyelven. EZ NEM JÁTÉK, DE HA AZ LENNE IS, TARTANÉK KIS SZÜNETET.
1-160 oldal.indd 55
2013. 05. 07. 18:51:10
SZERESS, ÉS TÉGY, AMIT AKARSZ
Az esô esik, mintha sosem akarna elállni. Lassú, kövér cseppekben hullik a betonra, szétfreccsen, mint megannyi nikotinos köpet az égbôl. Pöttyöske az árkádok alatt egy papírpohárba kapaszkodva várja a csajt, akit Kólakirálynônek hívnak. A forró kávé, amit az éjjel-nappali közért automatájából vett, azt az illúziót adja, hogy normálisan fog indulni a nap, és jó lesz, jó véget ér. Nem úgy, mint a többi, aminek mintha sose lenne vége. Egyetlen nyúlós kulimász az élet, gondolja. – Egy régi ismerôsömnél találkoztam a sráccal – mondja Pöttyöske a megérkezô Kólakirálynônek, aki tanácstalanul méregeti az árkádok alatt menedéket keresô embereket. Bemennek egy kávézóba az árkádok alatt, és letelepszenek egy asztalhoz. Várnak, és nézik egymást. A pincér jön. Rendelnek. Felmérik egymást. – Ahha. Üzlettársadnál? – kérdezi a Kólakirálynô, és belekortyol a cappuccinójába. – Igen. Gondolom, tisztában vagy vele, hogy a srácnak vannak problémái. – Tele van problémákkal az élet. Mindenkinek vannak problémái.
1-160 oldal.indd 56
2013. 05. 07. 18:51:10
Elsô emelet. Ôsz
57
– Kinek nagyobb, kinek kisebb. Neki elég hegyes a problémája, de az legalább tiszta, mert adtam neki egy tisztát. Mindig van nálam tiszta fecskendô. – Értem. – Egy dílernél találkoztunk. – Világos. Te is árulsz? – Ezt-azt. De nem azt, amit fogyasztok. – Festett? – kérdezi Kólakirálynô, és Pöttyöske szôke haja felé int. – Nem, természetes. – Hát persze. És miért is hívtál ide? – Nem én hívtalak, ô akarta. Éppen nincs jól. – Értem. – Szimpatikus fiú. Szoktam segíteni azoknak, akik szimpatikusak, és lehet rajtuk segíteni. – Világos – mondja Kólakirálynô, és elgondolkozik azon, hogy a természetes szôke hajú lány látta-e, hogy ô egy Ferrariból szállt ki. Valószínûleg nem. – Mesélt rólam? – Csak annyit említett, hogy kokaint árulsz nagy tételben. – Sokat fantáziál. A drogok miatt van. – Nyilván. Bár a herointól nem fantáziál az ember, inkább nagyon is jól látja, mi van a villa végén. Eléggé meztelenek a dolgok. Mint az az ebéd ott, a szomszédban – és rámutat egy mellettük ebédelô középkorú öltönyösre. – Meztelen, hát persze. – Láttam a ruháit. – Én öltöztetem. – Saccra félmillió volt rajta, csak ruhában. Értek a minôségi dolgokhoz. – Én is. – A hajad mitôl ilyen fényes? – Balzsam. – Márkás balzsam?
1-160 oldal.indd 57
2013. 05. 07. 18:51:10
58
Kubiszyn Viktor
– Párizsból van, nem jut eszembe a neve. De csillogó hollófekete lesz tôle minden hajszálam. Dohányzol? – Szoktam. – Gyújtsunk rá. – Itt nem lehet. – Majd kifizetem a bírságot. – Inkább sétáljunk. – Elôbb válaszolj. Él? – Él. De nagyon rossz bôrben van. – Nem lep meg. Te sem nézel ki túl jól. – Huszonegy éves vagyok. Tizennégy éves koromban heroinoztam elôször. Érdekel, hogy történt? – Nem. – Erôszakoltak már meg? – Egyvalaki. – Szereted? – Igen. – Meg fog halni. – Tudom. – Miért nem segítesz rajta? – Ki vagy te? – Pöttyöskének hívnak az utcán. – Hülye név. – Régen volt egy szép, pöttyös miniszoknyám. Tizenhárom évesen eljöttem otthonról, mert untam, hogy a szüleim nem szeretik egymást. Sokat lógtam sokfelé. – Ki nem? – Tizennégy évesen felvitt egy srác, beszúrt heroinnal, és megerôszakolt. Dob utca és Kazinczy sarok. Vagy bárhol az úgynevezett mulatónegyedben. Mûgettó, mûterem, kulisszák ahhoz, hogy úgy érezd, kiszabadulsz valahonnan. Pedig a saját mátrixod és egoketreced börtönében vagy. Érezni a falakon. Minden mû, minden fogyasztói,
1-160 oldal.indd 58
2013. 05. 07. 18:51:10
59
Elsô emelet. Ôsz annyira mûanyag. A koszlott, leszakadt falakon érezni, hogy nincs bennük fájdalom, nincs szenvedés, nincs mélység, nincs kilátástalanság és nihil, csak a mûmájer éjszakai tacskók ütöttkokainos alkoholszaga. Üres díszletek. Martinifoltok a betonon vér helyett. (Barbara, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
– Sajnálom. – Én nem. Megöltem azóta. Nem én voltam, persze, hanem egy fiú csinálta helyettem, és mindenki azt hitte, túladagolta magát. De én tudom, hogy amikor beütött az aranylövés, és elkezdett fuldokolni, megjelentem az agyában. Teljesen biztos lehetett benne, hogy ez az én ajándékom neki. Cserébe. – Szépek a tetoválásaid. – Köszönöm. – Próbáltad már a kokaint? – Sokat szúrtam szpídballt, amikor jól ment az üzlet. Rokon szakmában vagyunk. Füvet és szpídet árulok. Szpíd helyett egy idôben csak kóláztam. De jobb a barna. A kóla nem ad annyit. – Mert nem kokszoztál még. – De. – Tiszta kólát körülbelül tizenöt ember tud Magyarországon. A többiek, a pár tucat elosztó, a dílerek meg az a pár ezer ember már ütöttet kap. – Szerintem nem csak pár ezren kóláznak. Tíz éve így lehetett, de ma már nem. – Nem érdekel. Az nem kokain. A kokainra rá se lehet szokni. Szívgyógyszerrel, meg aszpirinnel ütik. Ezekre szoksz rá fizikailag, nem a kólára. Általában azok, akik kisebb tételeket vesznek, akiknek megélhetési forrás a pörgetése, azok ütik. Sokat lehet keresni vele. – Ismerek kokós csajokat. Nem az én világom. – Nem azok a kokós csajok, akik egy csíkért szopnak a BMW hátsó ülésén. A kokain egy életforma. Vele jár a luxus, a szépség, hogy mindenbôl a tiéd a legjobb. A legfinomabb ruhák, a leg-
1-160 oldal.indd 59
2013. 05. 07. 18:51:10
60
Kubiszyn Viktor
különlegesebb ételek, hogy olyan kocsival jársz, amit mindenki megnéz. Van ízlésed. Mûvelt vagy. A kokain afrodiziákum. Jobb tôle a szex, jobb tôle az élet. Más világ, nem ez. Nem ismersz te kokós csajokat, csillagom. – Szóval mégsem hallucinált a fiúd. – Ki tudja. – Azt mondta, nagy tételben árulsz. – Csak megbízható embereknek, csak nagyon sokat. Fogyasztóknak nem adok el. – Szóval tényleg. Miért mondod el? – Számít bármit is? – Nem. – A fiúd túladagolta magát. Azzal a fecsivel, amit én adtam neki. Egy nagy pakett felét kifôzte, de azt mondta, már régóta nyom. Láttam olyat, aki a tripláját pumpálta be, és meg se rezdült. Nem aggódtam, gondoltam, tudja, mit csinál. Amikor a fiúd elkezdett kékülni, benyomtam sós vízzel. Magához tért, de a fél oldala lebénult. Azt mondta, ne hívjunk mentôt, hívjalak fel téged. Nem volt telefonja, de fejbôl mondta a számot. Felhívtalak. – Nem volt telefonja? – Nem. – Mindig ezt csinálja. – Mit? – Ezt. – Túllövi magát? – Elôfordul. De nem ez a lényeg. Eladja a cuccokat, amiket tôlem kap. Az egy négyszázezres, egyedi iPhone volt, aranyberakással. Gondolom, eladta a zaciban húszezerért. – Dzsanki. – De akármennyi pénzt kérhet tôlem, adok neki. De nem. Ô eladja a cucccait. Meg az én cuccaimat is.
1-160 oldal.indd 60
2013. 05. 07. 18:51:10
61
Elsô emelet. Ôsz Hétfôn fél négy és négy között lehet hívni. Minden héten új szám, új lakás. Nagy tételben árulok. Engem a férfiak védenek be, tisztelettel bánnak velem. Az arabok is. Szép nô vagyok, és van kisugárzásom. Egy ukrán csávót elástak miattam, aki lehúzott. De ez ilyen szakma. Aztán jött a paranoia, hogy figyelnek, és a kokainbogarak a bôr alatt. Ilyenkor leállok. Meg persze jött a szerelem, egy csávó képében, akirôl kiderült fél év után, hogy heroinista. Eléggé visszaveti az üzletet. Már majdnem rámegy a bolt. Szerelmes vagyok. Adtam alá kocsit, felöltöztettem, pénzelem. Vagy börtönbe kerül, vagy meghal. (Kólakirálynô, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
– Ha adsz neki pénzt, amikor kér, miért lopja el a cuccaid? – Nem tudom. Te is heroinista vagy, ezt neked kell tudnod. – Én nem loptam soha senkitôl. – Mástól ô se szokott. – Ez a ti dolgotok. Megvert már? – Ha megtudnák az üzletfeleim, már nem élne. – Szereted. – Mit csináljak vele? – Azt kérte, menj érte. – Hol van? – A Lujza utcában. – A 8-ban, a cigányoknál már megint? – Nem csak cigányok laknak ott. – Nem. De tudom, hol van. Voltam már ott érte. – Nem csak cigányok vannak ott. Mindenfélék. Rasszista vagy? – A pasim is félig roma. Nem tûnt fel? – Ezért kérdezem. Elkísérjelek? – Taxival megyek. A kocsim nem való arra a környékre. – Milyen kocsid van? – Piros. – Szép lehet. – Tehetek érted valamit?
1-160 oldal.indd 61
2013. 05. 07. 18:51:10
62
Kubiszyn Viktor
– Mi az a balzsam a hajadon? – Nem tudom a nevét. De ha ennyire érdekel, add meg a címed, küldök neked tíz dobozzal. Párizsból rendeli egy ismerôsöm. – Nem kell. Különben is, mindig máshol lakom. Az áruslét már csak ilyen. Most épp egy foglaltházban pecózom az elsôn. De oda csak hálni járok. Nem találna meg a postás. – Te nem akarsz leállni? – De. Majd a férjemmel. Rajta van a barnán ô is. – Együtt menni fog? – Nem tudom. Szeretem ôt. Mennie kell. – Én amikor nem akarok, nem kólázom. – Hát persze. – De tényleg. – Oké. Szerintem már vár. – Várhat még. Sétálunk? – Sétáljunk. A Kólakirálynô fizet, majd kimennek a kávézóból. Rágyújtanak, a fekete hajú nô tüzet ad a szôkének. Elindulnak.
1-160 oldal.indd 62
2013. 05. 07. 18:51:10
AZ ELSZALASZTOTT LEHETÔSÉGEK SZOBÁJA
Nem Páris, sem Bakony, vér és takony. Koszos felirat a házban. Barbara hazament a pasijához, hûvösek már az esték. Metál Pityu feljegyzéseket készít. „Az álmok elôl nem tudok menekülni” – mondogatja magának és annak, aki épp odahallgat. Egy zombi iparvárosból jött, valahonnan vidékrôl, egy olyan városból, amit már mindenki elfelejtett itt, buddhapesten. Ózd, Tatabánya, Dunaújváros talán… ahol a lakókat felzabálja az alkohol, a kilátástalanság, a rozsda… aki nem iszik annyit, mert fiatal, az mindenféle szarral szúrja magát, ezekkel az olcsó, új szarokkal, amikbôl van, hogy egy pakett öt kissrácnak is elég. Vagy kislányoknak, akiket lehet szopatni egy doboz cigiért. Akiben marad ambíció, azt feleszi a fene a fôvárosba, strichel, kukázik meg utcázik egy darabig, aztán vagy meghal, vagy bedarálja ôt a szürke Zóna. Eltûnik a színrôl. Mindannyian eltûnnek a színrôl. Senki sem veszi észre, hogy valaha is itt voltak. Azt sem, hogy valaha is léteztek és köztünk jártak, majdnem azt a levegôt szívták, amit mi is. Tarhálás: ahhoz arc kell. Bepiálva nem jó, mert nagyon látványos, beállva sem, mert akkor meg kiszámíthatatlan, hogy mi történik. Begyógyszerezve a legjobb. Frontin, Andaxin. A Rivotril tarháláshoz túl erôs. Legalábbis úgy szedve, ahogy mi szoktuk, harmincasával.
1-160 oldal.indd 63
2013. 05. 07. 18:51:10
64
Kubiszyn Viktor Szóval lájtosan begyógyszerezve, kedvesen dumálva, szerényen. Kik adnak? Bölcsészlányok, beállt diszkósok, raszták, gumipunkok, a csóró rockerek is szoktak, meg a külföldiek. Tudnál segíteni? Cuccra kell, anyagos vagyok. Elvonásra kell, kajára kell, piára kell. Bármi, csak ne gyere az „anyámnak mûtétje volt”-dumával, ezt a cigók, akik néha idekeverednek a 8-ból, nagyon elkoptatták. Meg nagyon átlátszó is. Bár azok fullkészen szokták nyomni, és mindig van pénzük a végére, de inkább markecolnak meg újítanak, tudod, ôk leszarják, ki vágja beléjük a kést. Ezeket az öltönyös formákat, tudod, a „nekem bejött az élet”-vigyorú szerencsétleneket felejtsd el, belôlük máshogy csinálunk pénzt. (Szipós, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
Amikor elindultunk, még nem kelt fel a nap. Hideg hajnal csapott az arcunkba, négyen vagy öten lehettünk, és abból is kettô félhalott. A másik jól volt, én pedig még mindig zsibbadtan az ébredéstôl, ami a parkban ért. Nemrég érkeztem Budapestre, és fogalmam sem volt, merre vagyok arccal. Tegnap este sok kannás bort ittunk, és az egyik srác az arcomba nyomott egy marék piszkot. – Mi ez? – Hawaii vadrózsamag. Egy tucattól nagyon jól vagy. – Honnan van? – A srácok felnyomtak randomra valami távol-keleti szarokat áruló boltot a Bartók Bélán, onnan, a hátsó szobából. Úrifiúk importja. Egyed meg. – Megeszem, ha mondod, bátya. Csak legyen jó tényleg. Akkor kellett volna megszólítani… ô volt az egyetlen igazi szerelmem, aki értelmet adhatott volna az életemnek… csak egy pillanatra láttam, és tudtam, hogy ô az, akire várok, és aki rám vár… már lassan nyolc éve ennek… de azóta nem jött el az angyal hozzám… Hangokat hallok, mellettem beszélgetnek. Vagy bennem. – Van a visszaesés folyamata, tudod. Abban voltam már régóta, full visszaesésben. Utólag már látom, még ha hallucinálok
1-160 oldal.indd 64
2013. 05. 07. 18:51:10
Elsô emelet. Ôsz
65
is. Kevés lett minden, minden kevés, ôrjítôen kevés. Minden halott, mindenhol koporsókat látok, amikbôl eliszkolt már a hulla is. Falevelek között botorkáltam, és nem éreztem azt, hogy milyen, amikor virágzanak a fák, érted? Beszûkültem. Meg persze a nôk. – Minden a nôk miatt van. Hahaha. Ha találnék egy olyat, akit szerethetek, sose anyagoznék. – Dehogynem. Ôk a legjobb drog. A legjobb. Észre se veszed, és flesselsz a játszmáktól. Jobb, mint a szex, a szüleimen láttam, kajak jobban élvezték a vérszívást, mint a gyengédséget. Ahol a család beteg, ott a narkós a tünethordozó. Ha visszakerülsz ugyanoda, kész, perec lesz. – Van valami krimi, amiben az olvasó a gyilkos. Úgy érzem most magam. – Szerintem csak haluztad, tesóm. – Hát, lehet. Arra emlékszem, megy a nagy kavarás, mint mindig, aztán kiderül, hogy te vagy a gyilkos, aki olvasod ezt a szart. Kajak rám jött a halálfélelem. De lehet, hogy csak álmodtam, igen. Megjelenik elôttem a fiú, akit Berbernek hívnak. Hanyatt dôl a matracmaradványon, és elkezdi finoman masszírozni a farkát. – Tudod, Moszkitó, vannak azok a könyvek, amiben kukkolónak érzem magam. Mintha bámulnék valami hármas kajak baszást, és kiverném rá. Izgat, bazmeg, izgat, ahogy esik szét a lelke az embernek… A hangok távolodnak… hangosbemondók nônek ki a falból, sok-sok hangsáv, sok-sok regiszter és állandó tónushullámzás, mintha a tenger morajlana… – Kíváncsi vagy, hogyan alakul ki a függôség? Mik a szakaszai testileg, lelkileg? Biztos? Mi van, ha magadra ismersz? Ez nem az a játék, ahol a partvonalon állsz, kistesóm. Az elsô szakasz eltarthat 2-3 évig is. Ez a „buli van”-fázis. A cucc jó, nincsenek nagyon külsô jelek, nem vágják le, hogy mi van. Ugyanakkor a toleranciaszint emelkedik, egyre gyakrabban és egyre többet használsz. A középsô stádium az egyszerûség kedvéért szintén legyen 2-3
1-160 oldal.indd 65
2013. 05. 07. 18:51:10
66
Kubiszyn Viktor
év. Itt még mindig nincs veszélyérzet. Az élmény kergetése válik céllá. Ha problémák adódnak az életben, az szerinted nem a drog miatt van. Aztán a motyó utáni vágyakozást felváltja a szükséglet. Kell és kész. Egyre több cucc kell, elôfordulnak túladagolások is. Kontrollvesztés a fogyasztásban. Anyag nélkül már nem tudsz funkcionálni. Nem tudsz aludni, felkelni, szórakozni, dolgozni. A környezet észreveszi, hogy tolsz valamit. Aztán jön a krónikus szakasz. Ez 4-9 évig terjedhet: addig, míg le nem állsz, vagy ki nem purcansz. Nincs racionális gondolkodás, a függôség irányít mindent. Fizikai, lelki, szellemi és környezeti károsodások. Hangulatváltások, pánikérzet. A cucc körül forog az életed. A nem drogos kapcsolataid megszakadnak. Életvitellé válik a szerkeresés. Na, hát kábé ennyi a történet. – Tesóm, ha ezt összeadom, legalább 10 év – mondja fûrészportónusban a száj a falból. – Ja, a naaaaaaagykönyv szerint. Ha egyszer már leálltál, és visszaesel, kábé hetek alatt jutsz el a krónikus szakaszba. Persze, szertôl függ, de ez a tapasztalat. Az egész ábra, persze, személyiségfüggô, függ a választott szerektôl, a környezettôl, a családi háttértôl, a szociokulturális beágyazottságtól. Most, a dizájnerapokalipszis után ez az egész lerövidül. Míg mondjuk a piánál hosszú évek, évtizedek, míg eljutsz a krónikus szakaszba, egy-egy dizájnerdrognál egy év alatt lepörög az egész. Heroinnál is kellett egy év intenzív használat legalább, de inkább több, attól függ, mennyire volt üres az ember. De le is egyszerûsíthetjük. Próbálkozás, kísérletezés az elején. Aztán buli. Aztán problémamegoldó. Aztán kontrollvesztô. Sok srácnak ez van a fejfájára írva láthatatlan tintával. Ha le akarsz állni, nincs könnyû út. Csak nehéz. Ez egy ilyen történet. És ha bármilyen szert használsz, azzal fenntartod a függôséged. Átállhatsz piára, fûre, nyugtatóra, tökmindegy. Szert váltottál. – De életben maradsz. Az agyam eldobom a fal hullámzásától, kicsordulok az ablakon.
1-160 oldal.indd 66
2013. 05. 07. 18:51:10
Elsô emelet. Ôsz
67
– Egy ideig legalábbis. – Szóval? – Szóval egyelôre nem próbálkozom. Akarnék, de nem megy. Visszahúztok. – Meg az anyád. Habot ver a levegôbe egy festett pillangó a szárnyaival. – Hagyjál már, öt rehabon voltam, nem használt. Kijövök, és minden-minden-minden ugyanaz, ugyanaz a szar, ugyanaz a mocsok. Nem megy. Volt, hogy fél évig tiszta voltam, aztán fél évig csak ittam, aztán meg itt voltam az utcán megint, és lôttem a barnát. Esélytelen. – Aha. – Minden máshogy kéne, kéne valami, kéne egy nô, vagy egy jó meló, valami, érted, ami motiválna. De nincs. Nincs, csak a mocsok. Rehabról kijössz, látod a mocskot, és elôbb-utóbb részévé válsz. Nem úgy, mint a többi tróger, hanem úgy, ahogy megy. Egy drogosnak a legegyszerûbb. Faszom fog beépülni egy hazug világba, amikor ott a cucc. Vagy droidkodsz egy ideig. Egy vajszinu csonaci lesz rajtam… kek szandal rozsaval az elejen… egy selyemtop, halvanykek, igazi selyem… egyelore veszek ala melltartot, nem biztos hogy szexelünk… a taska pedig kek-vajszinu… meg fogsz ismerni… beszelgessunk, kíváncsi vagyok rad… Nem figyel. Senki sem figyel. A szobában fekvô alakok ide-oda csordogálnak, mint vizelet a homokban, hallucinációjukba és paranoiájukba zárva. Egy helyre érkezünk, olyan, mint egy hatalmas palota. Mindenfelé csillárok, fények, táncoló lányok és csillagok nônek ki a falakból. Mindenki mosolyog, és minden színes. MEXIKÓ, 2007. A kamera ráközelít a városra. Füst és zaj, lüktetô embertömeg. Hajnal van. Csontropogás. Egy ember lóg a szállodapárkányon. Mexikóban drogháború van, és a Szent Halálhoz, Santa
1-160 oldal.indd 67
2013. 05. 07. 18:51:10
68
Kubiszyn Viktor
Muertéhez imádkoznak a dílerek… Nekem nem Santa Muerte Mexikó, meg a fû, meg a tequila, hanem az összefosott boka és a szobalányok csivitelése… Kilenc kismetát vittem ki magammal tíz napra. Kokaint szállítottam volna, ja. Aztán egy hétre eltûnt az összekötô. Ott álltam pénz meg minden nélkül. Az volt ám a vicces, visszagondolva röhögök rajta. A szállodában kommandóztam, kajamaradékra vadásztam, ami a szobák elé volt kitolva. Aztán be akartam törni a szobalányok szobájába az ablakon keresztül, másznék be, erre felkapcsolódik a villany. Hát, bazmeg, ott függök a párkányon, persze, épp elôjött a metaelvonás, meg amúgy is stresszben, szóval szépen összefostam magamat bokáig. A fosos lábammal támasztottam magam a párkányon. Nem tudtam, hogy jutok haza, és hogy ezt valaha is elmesélem-e valakinek, de nekem ez a kép Mexikó. Nem a tequila, a fû vagy Santa Muerte… ez Mexikó. Újítottam annyi pénzt, hogy meglegyen a repjegy, és jöttem haza. A szél elfújja Latin-Amerikát. – Hogyan jöjjön rá, hogy gáz van? Megoldás lehet a kérdés/ probléma átfogalmazása, és aztán visszalövöd az egészet, hogy ô találja meg a saját válaszát. A másik a dokkolás. Figyeled, mit mond, és kiszûröd a kulcsszavakat, és rákapcsolódsz. Azokat foglalod új mondatba. Érdemes az elsô mondatra figyelni, abban mindig benne van egy lényeges szó. Tudod, van a Külsô Szemszög, hogy ki hogyan lát minket. Érted. Rákapcsolódsz, és ennyi a történet. Csak azért csinálom az egészet, hogy elérjek a napsütötte sávig… Tudom, mi lesz a következménye, mégis megteszem. Aztán nagyon meglepôdöm, amikor bekövetkezik, amire számítottam. Az elveszett gyerekek itt járkálnak és repdesnek a szobában, ez az Elszalasztott Lehetôségek Szobája, és egyszer mindenki megfordul itt. Olyanok vagyunk, mint a halott cigányasszony szoknyájából kibújt legyek, melyek a rohadó, fekélyes húson hûsöltek, ragacsos folyadékot engedve a sebekre… Láz megnyalta.
1-160 oldal.indd 68
2013. 05. 07. 18:51:11
Elsô emelet. Ôsz
69
FINOM, NAGYON FINOM, NYALJ TE IS! A kamera ráfókuszál, hatalmassá nô a kéz, a pórusok is látszanak, a fekete peték, a bôr és a vadhús alatt mozgó nyúlványok, mikroszkopikus óriástelér egy elveszett aranybánya közepén, ennyi maradt az élvezetbôl. …az útleveled 6 rongyért el tudod adni… húzd le a gádzsi útlevelét, 6 rongyért átveszi az öreg a Telekin… Hatalmasra nô, ha közelrôl nézed és ránagyítasz, de egyébként megzabálja a perspektívát, és kifolyik a szemed leve, bele az egyetlen kútba, ami a pupillád hegyébôl maradt. Lebegô tûhegy vagy a valóság peremén, ami kiszúrja az illúzióbuborékot, hogy lásd, mi van a villa hegyére szúrva meztelen. VALÓSÁG. Láz vigyorog. Bejön a cucc, mi? FINOM, NAGYON FINOM, NYALJ TE IS! Befordul a fal felé, és magára húzza a rothadást. Folytatódik a hajnali hallucináció, bár már felkelt a nap. „Minél inkább berúgok, annál részegebb leszek, minél részegebb leszek, annál elôbb halok meg” – énekli Sakál, a kannás kiesik a kezébôl, odébb gurul, egy beesett arcú fiú elkapja, aki tegnapelôtt halt meg, vagy holnapután fog, mert én TÉGED VÁLASZTALAK a sósvizes cöpivel, nem ôt. – Hallottad, hogy az egész internet átverés? Minden csak a csúcs. A mélyében mennek a lényeges dolgok, a láthatatlan világban. Át vagyunk verve mindannyian mindennel. – Én is ezt hallucináltam párszor, de az a vadrózsamagtól volt. – Tudsz barnát? – Keress a mélyweben. Tor projekt. Hidden Wiki, a Rejtett Wikipédia, a Nagy Enciklopédia árnyéka a kitörölt fájlok helyén. – Lásoj temerav, haljak meg, testvérem. Tekergôzô kovácsoltvas minták a bôröm alatt, a vas és a rozsda bekúszik alá… Tetovált nyál… összefirkált emberek… életre kelt varrások… felzabálja a kezemet.
1-160 oldal.indd 69
2013. 05. 07. 18:51:11
70
Kubiszyn Viktor
– Összepattantunk az asszonnyal. Mondta, hogy nem akar addig látni, amíg nem tetováltatok egy pillangót a seggemre. Soha, üvöltöttem. Elmentem, berúgtam, mint az állat. Reggel arra ébredek, hogy sajog a seggem. Rajta volt a pillangó. Azóta se tudom, hogy került oda. A szemhéjamon bogarak mászkálnak. A hangosbemondó felüvölt: „Mr. H. már csak új csodaszereket árul. Olcsóbb és veszélytelenebb.” A Keletinél még van jó H… Érezni az anyagosokat a közelben, nem az eldobált szemétbôl, nem a rejtôzködésbôl, hanem a mocskos utcai falakból, a betonból, a fák egészségtelen ágaiból, a rohadó pórusokból. A sejtek párolgása lecsapódik a város felületein, és beterít mindent. Egybôl megérzed. A BOLDOGSÁG KÉK MADARA VAGYOK. A fiú pár napja van csak rehabon. – Sose használtam intravénás kábítószereket! Hazudik. – Pedig teljesen úgy nézel ki. Mint akinek mindjárt kiesik a fecsi a zsebébôl. Végighazudja az életét. SNITT. – Volt egy nôm, akitôl akartam valamit. Hazudtam miatta. Ô elhagyott volna, ha megtudja. Aztán én hagytam el rehab után, és akkor már mindegy volt. Megírhattam. – Ez az Ajtó, Amin Nem Tudsz Bejönni – mondja egy hang a Király utcai ablak alatt. A Foglaltba hátul kell bemászni, ott, ahol az olló az ajtófélfára van tûzve. Megkerülöd a szeméthalmokat, a törmelékeket, eljössz az üres fecskendôk halmai mellett, és már bent is vagy. – Nem a miénk a hely. Csak átmeneti. Mi csak használjuk. Kicsit olyan, mint a bolygó, amin élünk, tudod. Képzeld el, hogy az egészet drogosok lakják. Mondjuk, ez a helyzet, ezek mind függôk, csak hazudnak, mi meg legalább ôszintén csapjuk szét magunkat – mondja Sakál. A gyertya fénye árnyékot vet mögé,
1-160 oldal.indd 70
2013. 05. 07. 18:51:11
71
Elsô emelet. Ôsz
ami egészen olyan, mint egy halálfej. Szent Halál. A mexikói dílerek védôszentje. – Santa Muerte a körünkben van, üdvözöljük! – rikoltja el magát Láz, az egyetlen, aki kiszúrta az árnyékot. Hallucinál. Mindannyian hallucinálnak. – Minden átmeneti, mindannyian vendégségben vagyunk ezen a bolygón. Ez nem az otthonunk, tesóm, itt vagy túl meleg van, vagy túl hideg. Itthagytak minket, bazmeg. Itt, a Foglaltban. Ezen kívül nincs is semmi. A kinti valóság csak egy díszlet, egy lecserélhetô kulissza teli zombikkal, akik azt se tudják, merre vannak arccal. A szopós jogász néni, a tinikurvákat zabáló politikus, ezek vannak kint. Ezek. Adj egy tiszta cöpit. Pöttyöske éppen tol. Elernyed. Kiveszi a karjából a fecskendôt és átlöki. – Csak ez van. Úgyis mindannyian hepások vagyunk, faszt érdekel. Aki önmagát teszi középpontba, és ezt komolyan is veszi, az számomra valahol mindig mélyen komikus. Hiszen annyira kicsi vagy, gyenge és erôtlen. Egy felfújt egójú hangya a szemétdombon. Végletesen szûk és kicsi a perspektívád, ezért komikus. Szart se látsz a világból, csak annyit, amennyit az érzékeiden keresztül befogadsz. Tágíthatod, csuválgathatod, bolondíthatod szerekkel, de az is kevés, ôrjítôen kevés. Zabálj ayahuascát, cseppents a teádba LSD-t minden reggel. Egy marhakereskedô maximum marhákról fog álmodni, ahogy költô mondja. A személyiségeden múlik minden. És hogy mit engedsz bele, kit engedsz bele. Az arrogancia visszaüt. Tudom, mert megéltem. De ez az egyszerûbb, az ego maradékát erôsítô illúzióburokba takarózni. HAZUSSÁGKÖZÖSSÉG, amiben felnôttem, és most vagyok itthon, hazaértem a pokolba, babám. (Berber, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
Nekem a börtön megette a lelkelmet, az a baj. Sok volt már. Függô Zóna. Hideg Török. Forró szél. – Isten az alázatosoknak kegyelmet ad, a kevélyeknek ellenáll. Elôtte nem kellenek önigazolások, nem kell jobb fényben feltün-
1-160 oldal.indd 71
2013. 05. 07. 18:51:11
72
Kubiszyn Viktor
tetni magunkat. Bûnös vagy, mert hazudtál, mert nem szeretted úgy a másikat, mint magadat. Ennyi. De nem baj, ha alázatosan közelítesz felé, és beismered, hogy egy gyökér vagy, megérint a kegyelem. Ez nem megalázkodás, ez alázat. A megalázkodás az, hogy eljátszom a gyengét, de belül azt gondolom, hogy én vagyok a király. Ezt jelenti. Nem vagy király. Rád nézek, és kapásból tudok három keményebb csávót, öt jobb szeretôt, tíz intelligensebb embert. Akárki vagy, hidd el, van nálad jobb, még az emberek között is. Akkor meg mire vered a nyálad, tesóm? Pláne Isten elôtt? Nem röhög ki, pedig megtehetné, hanem visszahúzódik. Menj csak neki a magad építette falnak, legkésôbb halálod pillanatában lepattansz róla, tesóm. – Megnézhetem a tetoválásod? – ez volt a lány elsô kérdése hozzám, amint kiléptem az idôhurokból. A falon vörös spray-vel felirat: UTETUM. „– Van-e élet a halál után? – kérdezte a riporter. – Honnan tudja, hogy nem halott? – kérdezte a narkós” – Tudod, ez van. Mi a halálban vagyunk mindannyian. Isten nélkül halottak vagyunk. Ô az élet, ô minden. Ha nem találkozol vele, és nem fogadod el Ôt, Isten Egyetlen Földi Megtestesülését, Jézus Krisztust, akkor halott vagy. Ennyi. De attól még hiheted azt, hogy élsz, csak épp nem élsz. Minden, a világ, a karrier, a munka, a család, a kocsik, a nagyképernyôs tévé, az iPhone és az iMac, a mûtárgytelefonok, a szép ruhák és a drága kurvák mind elmúlnak, mind elmennek, nyomuk sincs. És a végén egyedül maradsz, és rájössz, hogy halott vagy. Mindannyian vakációzó halottak vagyunk. Az megvan, hogy Jézus alászállt a poklokra? Meg? Az ez. Lejött hozzánk. Mi vagyunk a Pokol. Nézz körül, itt a Foglaltban is, az összes drogos, alkesz, az összes nyomorult vesztes: mind halottak vagyunk. Azok is odakint, de fogalmuk sincs róla. Van-e élet a halál után? Van. Istenben, már itt, a Földön is. A halál nem az, amikor a tested megszûnik funkcionálni. Hanem az, amikor a lelked nem él – illúziók ütik magukat illúziókkal, mint mi régen heroinnal. Most meg az új szarokkal. Nehogy
1-160 oldal.indd 72
2013. 05. 07. 18:51:11
Elsô emelet. Ôsz
73
azt hidd, hogy ez a vége, és ezeknél nem lesz rosszabb. De lesz. Ott a krokodil, ami az orosz dzsankikat zabálja fel, leesik a hús a kezükrôl. De lesz még rosszabb. Lesz. Hidd el, olyan drogok lesznek, amikrôl ma még nem is álmodunk. Na, add a cöpit. – Kajak megtérnék a te Istenedhez, hallod. Csak így tré, hogy közben fôzöd ki a cuccot. Meg tudom, mekkora egy lehúzós tróger vagy. Ha ezt jelenti Istennel lenni, akkor kösz, nem. A hangok lassan elcsendesednek, a tenger morajlása békés monotóniává szelídül. Amikor elindultunk, még nem kelt fel a nap. Hideg hajnal csapott az arcunkba, négyen vagy öten lehettünk, és abból is csak kettô félhalott. A másik jól volt, én pedig még mindig zsibbadt az ébredéstôl, ami a parkban ért. Nemrég érkeztem Budapestre, és fogalmam sem volt, merre vagyok arccal. Tegnap este sok kannás bort ittunk, és az egyik srác az arcomba nyomott egy marék piszokdarabot. Ránéztem, és átfutott rajtam, hogy csak mikrovilágok vannak, amik egymásba csúsznak, semmi több. Illúziók beszélgetnek egymással, hallucinációk gondolják létezônek magukat. Üres az egész struktúra, mert aki értelmet adott neki, eltávozott belôle. Személyes döntés kérdése, hogy visszaengedem-e. A lehetôség mindig ott van, ez vigasztal, ha más már nem is.
1-160 oldal.indd 73
2013. 05. 07. 18:51:11
CSAK A DROGÓRA KETYEG
+3613211410 17.47 +3613211410 17.48 +3613211410 17.49 +3612695217 18.17 +3613293236 19.23 +3613023977 19.31 +3613023977 19.32 Merre mozogsz, tesóm? Hajt az elvonás, és pénz kéne? Kattogsz, recsegsz és hullámzol, csontváz az élôhalottak között, oké… de nem veszlek fel, nincs erôm hozzád most, bocsáss meg… bocsáss meg, kérlek… gyenge vagyok hozzá, gyenge vagyok hozzád, egyszerûen gyenge vagyok már tôletek, elfúj bármilyen szellô, és csak lebegek én is… Az arc megbocsát a tükörnek, a féreg is, ha kiszántja az eke. A kérdés könyörög a válaszért – vajon te megbocsátasz-e.
Most, hogy így visszagondolok, talán akkor kerültem át végképp, amikor már egy ideje az utcán voltam. Belül, érzés-szinten valami nagyon megváltozott. Egy normális embernek az utca nem otthonos közeg. Neki az otthona a konyhája, az ágya, a papucsa,
1-160 oldal.indd 74
2013. 05. 07. 18:51:11
75
Elsô emelet. Ôsz
a fürdôszobája, a négyszobás villája vagy a szoba-konyhás albérlete. Nekünk marad az utca. A sarkok, a terek. Nagyon könnyû lepukkanni. Észre sem veszed, és megszokod, hogy nem fürdesz, megszokod a bûzt, megszoksz mindent. Az ember bármit képes megszokni. Az utca lesz az otthon, a sár, a beton, a kapualjak, a kukák. Ismerôssé válnak, barátságossá, és minden más ellenséges lesz. Kifordul a világ. Intim lesz minden, ami másnak mocskos. Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. (Lukács, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
Tudod, mi volt, emlékszem az egyik korai tripemre, 16-17 éves lehettem. Temetôben papíroztunk. Kicsit sok volt, akkor még nem tudtam annyira kezelni. Sírok mindenütt, keresztek mindenhol. Éreztem a feltámadást. Éreztem a halottakat. Úgy éreztem, én vagyok halott, és a többiek, a szellemek, a holtak – ôk az élôk. Igazi bad trip volt, tesóm, de ha visszagondolok, mégis a legmélyebb lecsós élményem. Az egyik legmélyebb. Néha bevillant, amikor már barnáztam, elvonásban az a fless, hogy élôhalott vagyok, mindannyian élôhalottak vagyunk, és a holtak élnek igazán. Azok, akik már elmentek errôl a világról. Vagy átmentek végleg abba a dimenzióba, ami az Isten országa. Akkor, ott, a temetôben persze fogalmam sem volt errôl. Semmirôl sem volt fogalmam. Érzések voltak, meg pár brutál hallucináció utána, ahogy a keresztekbôl kígyók lettek, másztak felém, és bemásztak a bôröm alá. Sose papírozz temetôben, most is, hogy mesélek róla, kiráz a hideg. Ez volt az okkult érintés. Az elsô okkult érintés, tudod. A gonosz érintése. Azóta tudom, hogy a gonosz bennünk van. Bennem van. Én vagyok a gonosz, és senki nem szabadíthat meg magamtól. Csak a fless. Csak az Isten.
1-160 oldal.indd 75
2013. 05. 07. 18:51:11
76
Kubiszyn Viktor
Tudod, hányszor utaztam az idôben? Egy pillanat alatt évszázadokat, évezredeket; végigéltem az úgynevezett evolúciót a Népszínház utca sarkán olyan tájakkal, olyan lényekkel, olyan kultúrákkal, melyekrôl nem találsz sehol nyomot. Évmilliókról tudnék beszélni, tesóm. Az örök életet kergettem, de mindig jött az elvonás. Emlék se maradt belôle, csak most jön elô, hogy beszélek róla. Nosztalgikus, igen. De hamis. Vagy ki tudja. Az egész idô illúzió, és csak a drogóra ketyeg bennünk, tesóm. A parton napsugárban izzik a rég halott, egykor perzsák lakta város. A romok között felütötte fejét a dudva, és majmok játszanak a rég elhagyott teraszokon. Gyönyörbôl és érzékiségbôl indult, aztán végtelen flessé vált, az öröknek hazudott pillanattá, és a végén nem maradt semmi, csak a holtak csontjainak kifôzött és beszúrt pora, ami már az elvonást se vitte el. Emlékszel, tesó, rehab elôtt mi volt? A pokol. A konkrét kénköves pokol. Jó kis trip, mi? …NEM AZÉ, AKI AKAR, SEM NEM AZÉ, AKI FUT… Van az az állapot, amikor már ötödik napja mész, és minden megváltozik körülötted, te is megváltozol, annyira, hogy fogalmad sincs, ki vagy, hol vagy, miért vagy, kilépsz az idôbôl, a nappalok és az éjszakák és a hetek és a hónapok összecsúsznak. Takarót lopsz egy kiülôs kávézó teraszáról, hogy ne fázz, mindent lopsz, ami szembejön, eladod a kínainak, az arabnak, a fuxos cigánynak, tarhálsz, kannást iszol a hajlékonyakkal, és mész, mész keresztül az utcákon, de a Zónából nem lépsz ki, kilométereket teszel meg, és az agyadban végtelen lények és végtelen fények, a szervezeted nem reagál semmire, leüthetnek, beléd rúghatnak, leköphetnek, és mész, és nyomni akarsz, és nyomni fogsz, bár fogalmad sincs, hogyan, de mindig megoldod. És igen. A végén nyomsz. A végén mindig nyomsz. És kezdôdik az egész elölrôl, és mész és mész és mész, és nyomni fogsz, tudod. (Moszkitó, Hidden Wiki/Árnyékadatbázis)
Eltévedtem az emeletek közt. Folyamatos menekülés a romok és a szemét között botladozva, mész a házon belül ide-oda, odacsapódsz valakihez, ôt fárasz-
1-160 oldal.indd 76
2013. 05. 07. 18:51:11
Elsô emelet. Ôsz
77
tod, azt reméled, hogy ott kényelmesebb lesz, pedig semmi sem történik, ugyanúgy fekszel hidegrázásban, és nincs semmi, a változás illúziója sem. Egyik szarkupac után a következôt választod, ennyi a lehetôséged, a választási szabadságod. Uraim, ideje menni. Mi történik velünk? Semmi. Semmi. Semmi. Láz Józsi orrot tör, ezúttal éppen másét, nem a sajátját. Bort iszik, tablettás fehéret egy horpadt mûanyag flakonból, amirôl cafatokban mállik le a papír. Nagy kortyokban nyeli. A szemei, mint két pingponglabda, forognak véres üregükben. Majd’ kifolyik az agya rajtuk, látszik. Vannak dolgok, amikre csak a perifériáról lehet rálátni. Amiket csak a periférián lehet teljes mélységükben megélni. Egy csomó embernek se a látvány nem kell, az igazság a saját szaros életérôl, se a periféria tapasztalata. Mit gondolsz, hány normális ember akarna egy foglaltban pecózni csak azért, hogy szembesüljön a saját gyengeségeivel? Csillagos és hideg az este. Ôsz van. Beesik a víz, csöpög az esô alá a falakról, csöpög az életem mocska rám. Vihar van a szürke, esômosta házfalak közt, és menekülni kell az emberek elôl. Az oldszkúl dzsankik is kihaltak. Nincs már egy barnás se a pályán. Felzabálta ôket a dizájnerapokalipszis. Vagy leálltak, vagy meghaltak, vagy zombik lettek. Mit tenne ebben a helyzetben Jézus? Hát, ô nem kerülne ilyen helyzetbe, általában ott kezdôdik a probléma. +3613211410 17.47 +3613211410 17.48 +3613211410 17.49 +3612695217 18.17 +3613293236 19.23 +3613023977 19.31 +3613023977 19.32
1-160 oldal.indd 77
2013. 05. 07. 18:51:11
78
Kubiszyn Viktor
Merre mozogsz, tesóm?… +3612691259 18.57 +3613501496 17.26 +3614600707 15.36 +3612693300 15.20 +3612667226 13.43 lövések a vörös éjszakában acél ég alatt és felett kibuggyan a nyál a szádból gyomrodban tüzes gömb csak a drogóra ketyeg
1-160 oldal.indd 78
2013. 05. 07. 18:51:11
JÓ, AKKOR MOST SOKAN MEGHALUNK
Talán egy-két bordám eltört, asszem, a szememmel is gáz van, a számat elönti a vér, és kifordult a könyököm. Nem érdekel. Hallom, ahogy távolodnak. A jobb kezem ökölbe szorítva. Valami reflex úgy tartotta, mint egy kapocs. A lényeg megvan. A pakettet nem engedtem el. Odakúszom a falhoz, nekitámaszkodom, érzem, hogy dôl a vér az ínyembôl, meglazult egy fogam is. Áldom, hogy ilyen vékony kis csontkollekció vagyok, senki nem lát már bennem ellenfelet, még egy 12 éves cigánygyerek sem. Ez véd meg, bazmeg, az, hogy hiperagresszív vagyok, meg az intelligenciám maradéka. Hogy tudok penelni. Szövegelni, meggyôzôen. Ismerem a kódokat. Van, amikor kevés. háborúban vagyunk közkatonák, ágyútöltelékek vietnámban vagyok, azt hallucinálom zöld sapkásan, beszívva, beheroinozva waterloo félrészegen a dupla rumadagtól sztálingrádnál amfetamin és pálinka, hitler-szpídtôl pörgô patkányok a föld alatt megyünk, meghalunk, de tudjuk, hogy ma akkor jó sokan, mindannyian meghalunk (Hidden Wiki)
1-160 oldal.indd 79
2013. 05. 07. 18:51:11
80
Kubiszyn Viktor
De a pakett megvan. ANSNITT. – Na mi van, Láz, lehugyoztál egy rendôrt? – kérdezi a csaj, akinek régen pöttyös szoknyája volt. Látott már ilyen állapotban, de olyankor mindig rendôrökkel vitatkoztam. Rühellem a kékeket. – Azt, bazmeg, azt – mondom. – Van egy kis vized? – Csak szúrásra. De várjál – mondja, és elkezd az egyik szemétkupacban keresgélni. Na, ez is a csodát várja. Alig jutottam fel, bazmeg, az elsôre. De most le nem megyek. Ki kell ezt hevernem. – Na, van valami? – Nyugi, öregapám, nyugi. A te korodban már nem kéne enynyit verekedni. – Az én koromban? Annyiszor megcsinállak, ahányszor csak akarod, szépségem. Kezdjük? – De csak duma az egész. Már régóta nem áll fel, meg nem is mozgat be a dugás. Egy laza pipa beleférne, de minek, úgyse mennék el. Pöttyöske meg monogám, és geci jól használja a kését. Nem mintha bepróbálnám, bazmeg, a kislányom lehetne. De hát ki nem gerjed rá néha a lányára, nem igaz? – Láz. Feküdj le, lemoslak – és, bazmeg, elkezd szórakozni valami dzsuvás horpadt kannával. Benedvesít egy rongydarabot, és elkezd törölgetni. – Bazmeg, mi ez, benzin? De inkább hagyom, hadd csinálja, teljesen olyan, mintha egy nô csinálná, akinek fontos vagyok. A vért lemossa rólam. Emlékszem, tizenkettô lehettem. A kiserdôben, nem messze onnan, ahol laktunk, a paneltelep szélén volt egy szatír. A mutogatós, így hívták. A kiskölköknek lóbálta a gyíkját, meg berakta egy-két arra biciklizô kislánynak, akiket lerántott a kempingbicajról. Senki nem tett semmit, senki nem hitt nekünk. A paneltelepen, mind az öt blokkban mindenki alkesz volt, reggeltôl estig, estétôl reggelig vedelték a szockó
1-160 oldal.indd 80
2013. 05. 07. 18:51:11
Elsô emelet. Ôsz
81
piákat. Elkapta egy barátom húgát is, még csak nyolcéves volt szegény. Összeálltunk akkor olyan heten-nyolcan fiúk, ott volt a késôbbi gitárosunk, ô is punk lett aztán. Összeálltunk, botokkal, konyhakésekkel, bicskákkal mentünk. Egy-két fiú biciklipumpából, lánckerékbôl meg mindenféle vashulladékbôl összetákolt gyilkolóeszközzel jött. Nagyon dühösek voltunk. Nem emlékszem már, hányan mentünk. De mentünk. Elôreküldtünk egy copfos kislányt csíkos szoknyában egy pici biciklin. Amikor jött vissza a kislány sírva és rohanva, bicikli nélkül, hogy meglátta a mutogatóst, elindultunk. Csatárláncban. Ahogy az indiánkönyvekben olvastuk. Amikor meglátott minket, nevetett, és meglóbálta a gyíkját. Kicsik voltunk még. Kicsik, de nagyon dühösek. Nem emlékszem a részletekre, de onnantól vörös köd szállt az agyamra. Akkor odamentünk, és elintéztük. A vörös köd elintézte. – Mit mocorogsz, Láz? Eszedbe jutott valami nô? – kérdezi Pöttyöske, miközben valami ótvar ronggyal mosogatja a sebeim, és bûzlök a benzintôl. – Eszembe jutott az elsô – mondom. – Az elsô, amikor öltem. – Te? Öltél? Nagyon-nagyon kemény gyerek vagy, de én ismerlek. Te nem vagy gyilkos típus. Nem érdekelnek annyira az emberek, hogy megölj bárkit is. – Nem ismersz. De jólesik, amit csinálsz, ne hagyd abba. Odamentünk, és elintéztük. Azóta is mindig, ha verekszem, ha megütnek, ha olyat látok, ami NEM TETSZIK ÉS NEM KELL, akkor vörös köd száll az agyamra. Iszonyú düh van bennem, erô és düh tölt el, pedig már negyven fölött vagyok, és nagyon sok durva dolgot láttam. Minden megváltozott, de a vörös köd maradt. Van, hogy csak bevágok egyet a kirakatba, aztán vérzik a kezem. Kapja be a kirakatotok, faszszopók. Vörös ködben úszom, a halántékom lüktet. Azt a mutogatóst darabokra szedtük. Szétszurkáltuk, széttéptük, és a darabjait elástuk. A kisujjából egy darabot sokáig hordtam a nyakamban egy láncon, de valamelyik koncerten letépték rólam. Kit érdekel.
1-160 oldal.indd 81
2013. 05. 07. 18:51:11
82
Kubiszyn Viktor A Határ úton egyszer szanaszét vert egy izomtibi, aztán jött a spanom, hátulról leütötte, én meg elôvettem a kést végre. Már sírt, könyörgött a végén, én meg szúrtam, ahol értem. Azóta nincsenek fogaim, ô rúgta ki elöl. Meghalt? Ki tudja. Mindenkinél van keményebb. Ha kés van nálad, minden megváltozik. Más lesz a viselkedésed, más lesz az aurád, más lesz a fellépésed. Megváltoztat a tudat, az érzés. Vakmerôbb leszel, keményebbnek érzed magad, még a sejtjeid is máshogy viselkednek. Rakd el a halefot, ne vidd magaddal. Sok srácot láttam, aki arra ment rá, hogy kés volt nála, nem pedig ösztön és ész. Ha kés van nálad, ezek elbújnak, és maradnak az indulatreflexek. Mi hasznod abból, ha levágsz valakit, aki azt hiszi, ô a király? Te egy csóró vagy. Ha bántani akarod, a lelkét kell összetörni. A személyiségét. Mutatok neked olyat, ami minden késnél élesebb. A helyesen megválogatott szavak mélyebb sebet okoznak. Úgy, hogy nem is tud róla. De belehal a lelke, elrohasztja a lelkét. Megtanítalak rá. Ez az igazi utcai bölcsesség, nem a pillangó, tesóm. Így bárkit legyôzöl. Hidden Wiki
„Gyerekkori álmok”, gondolja Pöttyöske, miközben Láz véres, mocskos, sebes arcát törölgeti a benzines ronggyal. A házban félhomály van, és fúj a szél. Állott, párás, ôszi szagok. De legalábbis mozog a levegô. „Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Orvos? Fodrász? Tanár néni? Elég hamar tudtam erre a választ, BOLDOG akarok lenni! Nem látom boldognak az embereket. Nem boldogok a szüleim, a temetô fölött lakom, az emberek szomorúan mászkálnak a környéken, úgy szállnak fel a villamosra, mintha csak az utolsó útjukra indulnának. Nem hallok nevetést. Mindenki beteg. Csak a sírás, a fájdalom, a kesergés és a megbántás. Ez nem tetszik. Az egyetlen célom, hogy megértsem ôket, és ne legyek olyan, mint ôk. Csak boldog akarok lenni, semmi más! Ezzel a boldogságkereséssel indult minden. Kíváncsi voltam a szomorúságra és a fájdalomra is, de csak azért, mert tudni akartam róla annyit, hogy biztosan elkerüljem.” SNITT. Pöttyöske Láz fejét törölgeti, aki nagyon messze jár.
1-160 oldal.indd 82
2013. 05. 07. 18:51:11
Elsô emelet. Ôsz
83
Mindketten messze járnak. A Foglalt elsô emeletén, egy kis beugróban éri ôket a naplemente, de ôk ebbôl semmit sem érzékelnek. Néhány alak támolyog ide-oda, valaki kiesik az Elszalasztott Lehetôségek Szobájából, orra bukik, és úgy marad. Pöttyöske mesél, de leginkább magának. – Tudod, a halál olyan, hogy sosem érted, kit miért visz el. Anynyi a véletlen ezekben a sztorikban, hogy ez nem lehet véletlen. Volt egyszer, még kicsi voltam, megvolt a pöttyös szoknyám, és elmentünk szipuzni a srácokkal az erdôbe. Én csak hasist szívtam, meg ittam, de voltak ott kerások is, meg egy csomó szipus. Punkok. Szóval, mindenki szanaszét van, ugye, esve, nem tûnik fel, hogy az egyik szipus gyerek eltûnik. Reggel keressük, vagy valamikor délelôtt, hogy merre kóválygott, hát hallod, meg is lett. Felnyársalva. Egy bazi nagy hentesnyárssal volt kilyuggatva a gyerek, és benne is hagyta a koma, aki csinálta. Láz mocorog. – Szóval kiderült, hogy volt egy koma, akinek a húga kerás volt, és meghalt túladagolásban. Túlvágta valamelyik kapualjban a motyót – ennyi, a szokásos sztori. Tizenkettô egy tucat. Na, mindegy, a koma erre teljesen ráreccsent, meg gondolom, sok Chuck Norris-filmet nézett, a lényeg, hogy minden narkóst gyûlölt, és elkezdte levadászni ôket. Ez késôbb derült ki. Így kompenzált. Az a gyerek, aki velünk szipuzott, véletlenül belefutott ebbe az állatba, ô meg felnyársalta. Az egész sztori annyira egyszerû, hogy meg se sirattuk a gyereket, pedig jó fiú volt. De hát így halunk meg mindannyian, Láz. A lány, akinek nagyon régen pöttyös szoknyája volt, lassan végigsimítja a sebes, vérmocskos, benzines homlokot. – Nem is értem, hogy te minek élsz még. És mivel látom, hogy elaludtál, te disznó, megyek, és végre belövöm magam.
1-160 oldal.indd 83
2013. 05. 07. 18:51:11
1-160 oldal.indd 84
2013. 05. 07. 18:51:11
MÁSODIK EMELET. TÉL
Ilyen a lövés utáni csend. Vagy amikor taposóaknára lépsz, és tudod, ha lelépsz róla, vége mindennek. Mi van a fejedben olyankor vajon? Tûcserében dolgozol, és megszúrod magad egy HIV-es tûvel. Hoppá. Hogyan tovább? Sose jutunk ki a Foglaltból. UTETUM Lyukat robbantottunk az Idôbe, és kiszippantott minket az örvény az úgynevezett valóságból. A Foglaltat elnyelte a tél. Nézz ki. Sötét van és hideg van, és csend és hó és halál. Az olykor felszûrôdô nevetés is hevesen karcolja az idegeket, a boszorkányoké olyankor az éjjel. A függôség az ember alapállapota. Valamitôl függeni alapvetô emberi igény, károgják a banyák. Az évszakok egymásba folytak. Nincsenek évszakok, kint is már csak kettô, talán. Bent még annyi se, csak a hidegrázás és a betegség ólmos tele, és a röpke ellazulás emlékei a nyárról.
1-160 oldal.indd 85
2013. 05. 07. 18:51:11
NEM AZÉ, AKI FUT
Gerely sietett. A város hideg volt és üres, jégcsapok lógtak az ereszekrôl. Gerely fagyott tócsákat és sál mögé rejtôzô embereket kerülgetett. Ez volt az elsô kétnapos kimenôje. Hosszú hónapokat töltött egy drogterápiás otthonban, maga sem tudta, hányadszor már. Hat hónap nyugalom, hat hónap önfeltárás, hat hónap gyúrás és rendszeres táplálkozás. Megerôsödött, felhízott, kitisztult. Lettek céljai. Legalábbis ott bent úgy érezte, vannak céljai. Még a terápia fele hátra volt, de most érkezett abba a szakaszba, amikor lassanként beindultak a kimenôk. Gerely cipzáras, sokzsebes télikabátot viselt prémgallérral. A baseballsapkájára egy kötött sapkát is felvett, amire félig ráhúzta a kapucniját. Az arca alig látszott a sálától, amit több rétegben tekert a nyaka köré, egészen fel, majdnem az orráig. Csak vizenyôs, vibráló, kék szemei cikáztak a sapka sildje alatt. Bakancsot és combzsebes fekete nadrágot viselt, az oldalán egy lánc lógott a csípôjétôl a farzsebéig, ami minden lépésnél a lábát verdeste. Miközben haladt, próbált a tegnapi áhítatra koncentrálni. Akkor úgy érezte, egyenesen neki szól. Biztonságot adott ott lenni és hallgatni az öregfiút. Ott voltak mind a harmincan az esti találkozón, és mielôtt elmondták volna az aznap keletkezett érzéseket, az öregfiú áhítatot tartott. Ô volt a ház vezetôje, a terápiája végén járt. A saját életérôl és egy mondatról beszélt, de mindenki úgy érezte, hogy róla szól a történet. Gerely is.
1-160 oldal.indd 86
2013. 05. 07. 18:51:11
Második emelet. Tél
87
Harmincan ültek körben a hûvös falak között a rehab kápolnájában. Mindannyian tiszták voltak. Volt, aki csak néhány hete, de már túl volt az elvonáson ô is. A srác, aki beszélt, vékony volt, de az arca egészségesnek tûnt. Mint majdnem mindenki, ô is kapucnis pulcsit viselt, a nyakában fekete fakereszt volt. Kicsit remegett a hangja, ahogy Gerely visszaemlékezett. Tuti izgult a srác. Hiába volt a ház vezetôje és majdnem a legrégebben itt lévô lakó, áhítatokat eddig nem tartott. „Elôször egy könyvben találkoztam ezzel az igével, és már akkor is tetszett. A könyv egy katonaiskoláról szólt, hogy a srácok hogyan változnak meg bent. Kicsit olyan, mint itt, a rehabon, de sok mindenben más azért.” A srác hangja visszhangzott a hideg utcákon Gerely fülében. „Szóval ott olvastam elôször ezt az igét, tetszett, de nem igazán értettem akkoriban, mint ahogy sok minden mást sem. Akkor már anyagoztam elég erôteljesen, tizenhét éves voltam, és nem volt egy olyan nap se, hogy ne lettem volna beállva valamitôl.” Gerelynek pontos kimenôterve volt, elsô nap délelôtt meglátogatta az anyjáékat, és most moziba igyekezett. Az üres városban kicsit elfogta a szorongás. Hidegnek érzett mindent. Ellenségesnek. Hogy megnyugtassa magát, próbált a tegnapi áhítatra koncentrálni, felidézni a lényegét. „A Római levélben van ez az ige, kilenc-tizenhat. Pál apostol írja, aki nekem amúgy is szimpatikus, mert megtérése elôtt is úgy mûködött, mint egy drogos, meg a megtérése után is, amikor elment mindenhová, hogy az evangéliumot hirdesse. Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem egyedül a könyörülô Istené. Engem azért érint meg ez a mondat, mert nekem szól. Rólam szól. Én azért kezdtem el anyagozni, mert rosszul éreztem magam a bôrömben. Én boldog akartam lenni. Más akartam lenni. Valami olyan valóságot akartam elérni, ami más, mint az a világ, amit látok magam körül. A lényeg, hogy akartam. Futottam valami elképzelt állapot, valami érthetetlen cél felé. Meg akartam valósítani önmagam. Kiteljesedni. Aztán végül már nemcsak az
1-160 oldal.indd 87
2013. 05. 07. 18:51:12
88
Kubiszyn Viktor
önmegvalósítás volt a célom, hanem az önmegváltás. Benne volt mindig a gôg, hogy »majd én tudom«, mi a tuti. Szellemi, lelki és testi értelemben, pedig fogalmam sem volt semmirôl igazán. Az az igazság, hogy miután anyagos lettem, és kaptam az ívet a környezetemtôl, hogy mekkora mocsadék, megbízhatatlan, undorító, aljadék állat vagyok, tudjátok, meg se érintett. Mert ott, legbelül szilárdan hittem magamban. Lezúzhattak, szétkonfrontálhattak, de oda, a legbelsô lényegemhez nem ért el senki. Leszartam a világot, akkor is, amikor csikkeket szedtem, és a pocsolyából szívtam fel a cöpibe a vizet, hogy belôjem magam. Mert majd én tudom.” Gerely morzsolgatja a mondatokat magában, de csak még jobban befeszül az emléktôl. Nem emlékezett, hogy ezután mi jött az áhítatban. Most itt áll huszonkilenc évesen egy ismeretlen nagyváros ismeretlen utcáin, tökéletesen ismeretlen és idegen emberek között. Egy tökéletesen idegen valóságban. Tizenhárom éves kora óta anyagos, tizennégy évesen már heroint lôtt és átkerült a Zónába. Megtanult túlélni és manipulálni és hazudni és besimulni és pénzt csinálni, és megélni az árnyéklétezésben. De hiába pörgött ebben a városban majdnem tizenöt évet, nem ismeri. És ettôl szorong. Szorong mindentôl és fél. – Elnézést, uram, nem tudja, mennyi az idô? – kérdezi meg egy szembejövô járókelôtôl, csak azért, hogy halljon valami emberi hangot. A férfi ellenségesen végigméri, válaszra sem méltatja, és elsiet. Gerely cigit vesz elô, és rágyújt. Lassan kifújja a füstöt. „Nem azé, aki akarja… Ha nem robbanok le annyira, nem szálltam volna ki. Minek szállna ki bárki is abból, ami jó neki? Ha nem pukkanok le, nem kezdek el szenvedni, ha nem vagyok a halál közelében minden nap, akkor most nem itt beszélnék, hanem tolnám tovább a tutit. Igazából utólag jöttem rá, hogy mennyiszer meghalhattam volna az évek alatt. Nagyon sok ismerôsöm meghalt, ugyanúgy, mint nektek. Túlvághattam volna magam akármikor, a metró alá eshettem volna beállva, elcsaphatott volna egy
1-160 oldal.indd 88
2013. 05. 07. 18:51:12
Második emelet. Tél
89
autó ezerszer, amikor úgy közlekedtem a városban, hogy nem tudtam magamról. Nem rajtam múlt, hogy nem haltam meg. Utólag ezzel szembesülni nagyon durva fless.” Gerely továbbment a mozi felé. Semmi kedve nem volt felszállni se a villamosra, se a metróra. Ha nem volt benne semmilyen cucc, akkor mindig elôjött belôle az a paranoia, hogy tuti drogosnak nézik. Nem szerette azokat a helyeket, ahol sok ember van összezsúfolódva. Úgy érezte, mindenki ôt nézi, mintha rajta lenne egy látható stigma, vagy a feje felett lebegne egy nyilacska, ami felett egy neonfelirat pulzál feltûnôen: EZ ITT EGY DROGOS. Utálta az ilyen gondolatokat, de a terápián beszélt róluk. Ott benn, a védett környezetben nem is volt semmi gond. Nem tûnt olyan vészesnek. Itt kint annál inkább. Kezdte egyre rosszabbul érezni magát. Felmerült benne, hogy telefonálnia kéne a rehabra, és beszélni valakivel, ventilálni neki, vagy egyenesen itthagyni a várost a rákba és visszamenni vonattal a rehabra, de aztán ezt a gondolatot elhessegette. Na, nem, nem lesz kislány. Végül is, mi történhet? „…sem nem azé, aki fut… Arra jöttem rá, és azt jelenti nekem ez a sor, hogy a végsô kulcs nem nálunk van. Minden csak idôleges megoldás, ami akaratból és tevékenységbôl származik. Mit akar az ember, amikor a halál ellen nem tud semmit tenni? Hát mind hülyék ezek? Hályog van a szemükön? És igen, az van. Az enyémen is az volt, egy szóval sem ítélhetem el ôket, és nem is az én dolgom ráébreszteni, hogy miben vannak. A kegyelem majd elér hozzájuk is. Én úgy gondolom, hogy Isten egyetlen lelket sem hagy elveszni. Ô nem a mi mércénk szerint mér. Fel sem foghatjuk, el sem érhetünk hozzá, csak érezhetjük a kegyelmét és könyörületét.” Gerely kezdte egyre rosszabbul érezni magát. Hirtelen úgy érezte, hogy átcsusszan egy másik valóságba, és hallucinál. Ott volt megint az áhítaton, és magáénak érezte mindazt, amirôl a srác beszélt. Érezte szavaiban az erôt, és azt, hogy ô ettôl az erôtôl jobban lett. Ugyanakkor hideg kúszott végig a tarkóján.
1-160 oldal.indd 89
2013. 05. 07. 18:51:12
90
Kubiszyn Viktor
„Jézus Krisztussal azt az öröklétet kaptam ajándékba, amit eddig kergettem mindenáron, mindenféle szerekkel. Végül megtaláltam. Elértem. Nem magamtól, hanem az Isten kegyelmébôl. Uram, te tudsz mindet. Utetum. Ezt akkor mondom, amikor nem értem magam, az embereket és a világot körülöttem. Hogy miért fáj, ami fáj, hogy miért nem teszem meg, amit tudom, hogy meg kellene tennem. Utetum. Ez vigasztal. Szükségem lenne segítségre – ez az, amit nagyon nehezen mond ki az ember. Pláne, ha az életérôl van szó. Mert ezzel belátja, hogy mégsem akkora király, mint amekkorának látni szeretné magát. Én is nehezen mondtam ki, de nagyon.” – Jól vagy, tesó? Minden rendben? – Gerely majdnem nekiütközött egy cigány srácnak, aki egy boltból jött ki. Gerely megijedt. Ismerôs volt neki a fiú arca. Elkezdett futni. – Dikk more, hát mi van veled? Nem vagyok én kannibál! – üvöltötte utána a roma srác. Gerely lefordult az elsô mellékutcába, és megállt. Lihegett. Meglazított a sálját. Bement a legközelebb esô kocsmába, ami divatosan szakadt berendezésével csak még frusztrálóbban hatott tá. Kért egy pohár vizet. A pultos csak nézett rá. – Egy pohár vizet kérnék – ismételte meg remegô hangon. – Nincs – mondta a pultos, és végigmérte, mint valami kóbor állatot. Szemei hosszan idôztek a prémgalléros télikabáton és a szedett-vedett öltözéken. Gerely úgy érezte, vége van. Nem értette, mit keres itt, miért néz rá ekkora gyûlölettel ez a fiatal gyerek, akitôl csak egy pohár vizet kért, nem értette, miért bámulják ôt úgy a divatosan szakadt vendégek, mintha leprás lenne. Kihátrált a kocsmából, és elindult az utcán, maga se tudta már, merre. Kicsiben lejátsszuk az apokalipszist, tesóm. A Halál, a Dögvész, az Éhínség, a Pestis. Mindannyian itt vannak, és kristálymixet keráznak a csontjukba, metadont, MD-t, funkyt, kristályt és szárított ember-
1-160 oldal.indd 90
2013. 05. 07. 18:51:12
91
Második emelet. Tél húst lônek be a csuklya alá. Kifôzik a lelkünket, és ragályos cöpivel tolják be maguknak. Látod azt a csuklyát? Ô a Halál. Az a Láz Józsi, tesóm, csak sokat rakott fel, azért rángatózik annyira. Lehet, hogy ô a Láz. De benne van a halál. Kikönyököl az arcán, nem látod? Nincs itt semmi emberi, semmi emberi bennük, semmi emberi bennünk. (Hidden Wiki)
Gerely dróton volt, de még maga sem tudta. Menekült a hidegben a fagyos utcákon, egy emberi tekintetért kutatott a szemével, de nem talált. Az öregfiú tegnapról kísértô hangja karcolta a dobhártyáját, most már elfelejtette volna legszívesebben az egész áhítatot, mindent, el akart tûnni az utcáról, de nem tudta, hova mehetne. „Ebben a világban a törvény uralkodik. A törvény rendszere a teljesítmény rendszere. Egyenlô vagy a tetteiddel. Az vagy, amit csinálsz, az vagy, amit elérsz. Pedig Isten szemében ez nem így van. Sokkal magasabb rendû mércével mér, az értéked ennél sokkal több. Nézd meg a szülô–gyerek-viszonyt – a gyerek a megszületése jogán értékes, nem tesz semmit érte. Isten ugyanígy tekint rád. A létezésed érték a szemében. Errôl szól az evangélium. A kegyelem, az érdem nélküli ajándék. Nem azért kapod, mert megtettél valamit, hanem mert szeret önmagadért.” Gerely félig ott volt az áhítaton, míg a teste Budapest hideg utcáin loholt. Befordult egy éjjel-nappaliba, emberi társaságot keresett, venni akart valamit, hogy megmutassa, ô is él, létezik, ô is ember, egy egyszerû vásárló, aki kifizeti, amit vesz. Amint belépett a boltba, a biztonsági ôr rögtön rámozdult, és Gerely azt érezte, hogy árnyékként követi ôt a polcok között. Elfelejtette, miért jött be. Leizzadt, és elkezdett remegni. Úgy érezte, mindjárt elájul. Kimenekült a boltból. Kezdte már érezni, hogy dróton van. Ellenállhatatlanul tört rá a sóvárgás. A telefonjában nem volt senki régrôl, semmilyen anyagos kapcsolat. Amikor rehabra került, telefonja sem volt. Most viszont dobta az agya a számot, maga is meglepôdött, hiszen fél éve nem hívta. Hívta az emberét.
1-160 oldal.indd 91
2013. 05. 07. 18:51:12
92
Kubiszyn Viktor Az anyag adta szeretet illúzió. Mindannyian pontosan tudjuk, de magasról leszarjuk. (Hidden Wiki)
Gerely ott találta magát a Ház elôtt. Furcsa volt belegondolnia, mert a terápián a rehabot emlegették „Ház”-nak, esetleg „Misszió”-nak. Most ott állt a Foglalt elôtt a Király utcában. Tiszta ruhában, pénzzel a zsebében, jóllakottan, felhízva, kigyúrva. Zsebében a pakett. Lefordult a Királyról a mellékutcába, aztán át a mályvaszín oszlopok közt. Mássz át a kerítésen ott, ahol az olló a gerendára van tûzve. Balra a szaróhely, jobbra a pince, ahová nem megyünk. Ott halott lelkek vannak. A földszint most üres, az elsô emelet azoké, akik sokat utcáznak, a másodikon inkább a zombik vannak. Van, aki hónapok óta ki se jött. Lelakott, szétfújt szobák és bokáig, majd térdig jársz a szemétben. Sakál egyszer órákig turkált a törmelékek között, és kis figurákat épített, mint egy gyerek, aki indiánosat játszik. Málló falak, eltüzelt bútorok és fadarabok, pillepalacok, sörösdobozok, használt fecskendôk, guberált ruhák. Mocsok, kosz és bûz, néha egy-egy Nagcsampa illatörvény. Amikor tavaly Gerelyék felnyomták a boltot a Bartók Bélán, behoztak vagy kétezer füstölôt, ki tudja, hova lett. Elfüstölték, széttörték, kifújta a szél. Pusztul a világ. „Régen, amikor anyagoztam, jól éreztem magam, mert nem szorongtam beállva. Elvonásban sem szorongtam, csak szenvedtem. Amikor tiszta voltam, akkor jött rám a szorongás. Most viszont úgy érzem, ez elmúlt. Isten mulasztotta el. Van, hogy elôjön, de mindig van hova nyúlni. Régen a cucchoz nyúltam, meg ahhoz, hogy mekkora spíler vagyok, és megoldom. De mindenkinél van nagyobb spíler. Nekem az én Uram az a spíler, akit feltétel nélkül tisztelek és elfogadok. Szeretem azt gondolni, hogy azért sikerülnek a dolgaim, mert az Isten dolgozik bennem, nem a cucc. A gyümölcseirôl ismerszik meg a fa. A végeredményrôl. Ami sikerül nekem, az neki köszönhetô, ami nem, azt én basztam
1-160 oldal.indd 92
2013. 05. 07. 18:51:12
Második emelet. Tél
93
el és a bennem élô bûnös természet. Mert emberi erôvel nem válhatunk Istenné. Csak isteni erôvel emberré. Ennyi. Köszönöm, hogy meghallgattatok.” – Mert emberi erôvel nem válhatunk Istenné. Csak isteni erôvel emberré – Gerely csak ennyit mondott, amikor felért a másodikra, és leült a pislákoló parazsak mellé. – Itt nincs kegyelem. Nincs Isten – recsegte egy árnyék. – Te sem lennél itt, ha hinnél ebben az egészben. Adj egy kis vizet, és kifôzöm neked, ha már itt vagy, de beszúrnod magadnak kell. Ha mellényomok, ne én legyek, akivel üvöltözöl. Gerely körülnézett, halvány arcok, üres porhüvelyek – és eszébe jutott a mondat, amit a kimenôje elôtt mondott neki egy srác bent, akire felnézett. „Tudod, az egész a visszaesés folyamatáról, meg hogy oda kell figyelni mindenre, a szorongásra, az elfojtásokra, mind igaz, de lényegét tekintve lószart se ér. Mert a lényeg az, akarsz-e anyagozni, vagy nem akarsz anyagozni.” Ezek a szavak csengtek a fülében. Ha Isten azt akarja, hogy itt legyek, és belôjem magam, akkor megteszem – gondolta, de lénye legmélyén tudta, hogy ezt ô akarja. Ô akar anyagozni. – Add a cöpit, megcsinálom magamnak – mondta, és elmosolyodott, az arca kisimult. Az áhítatnak vége volt.
1-160 oldal.indd 93
2013. 05. 07. 18:51:12
EGY HALLUCINÁCIÓ HALLUCINÁCIÓJA VAGYOK
Dorina az elsô hóval érkezett. Az elsô fehér hóvihar repítette ôt közénk. Vagy ô maga hozta el a hópelyheket, és velük együtt kavargott be az ablakon? Ki tudja már? Egyikônk sem volt képben akkoriban. A hópihékkel jött, vagy ô maga volt a hópihe, netán a hópihék összessége, ez is egy kérdés, amit nem tettünk fel neki, és nem is teszünk azóta sem. Dorina szôke volt, mint a hajnal, bár néhol mélybarna csíkok ütköztek ki a hajkoronáján, fôleg, amikor megrázta a fejét. Dorina sosem anyagozott. Sosem láttuk inni, lôni, szívni, sôt igazából enni sem, bár azt nagyon ritkán csináltuk mi is. Dorina sokkal jobbat nyomott. Önmagát. Belibbent csupa fehérben, égô szemekkel és mindenféle távoli történettel az Álomvárosokból, ahol ô otthon van, és mindenféle messzi királyságról, ahol gombafejû lények és macska alakú felhôk kergetik egymást éjszakánként, és kacagás hullik az égbôl minden reggel. Szerettük a történeteit, szerettük ôt is, már ha lehet szeretetnek hívni azt, ami egy rakás kiégett roncsból hullámzik elô, akikben már csak a vegetatív funkciók mûködnek. Persze, félelmetes is tudott lenni. Nem kicsit, tesóm, nem kicsit. Dorina hópelyheket kavar a folyosó végén, míg mi tüzet rakunk a szoba közepén. A parkettát már rég felszedtük, minden faanyag és éghetô szemét érték most, ha nem vizes. Benzint locsolunk rá, vagy valami hasonlót. Dorina szôke volt, ahogy szôkék a mezôk és a sárguló nyár.
1-160 oldal.indd 94
2013. 05. 07. 18:51:12
95
Második emelet. Tél
– Nem. Vele nem hallucinálunk – mondja a kapucnis srác, aki levágott ujjú kesztyûben van. – Hogy mi? – Mármint nem humorizálunk, na. Kattant. Nem úgy, mint a cuccosok. Ô alapból kattant. A Sátánnal beszélgetett, tesóm. Nézz a szemébe, és látod. Tényleg. Két évet volt a Lipóton teljes katatóniában. Mint egy igazi zombi. Nézd meg. A kis, ártatlan szôke, akinek még a puncija is színarany. Úgy néz ki, mint egy huszonkét éves kiscsaj. Pedig már majdnem negyven. Vigyázz vele, tesóm. Ne menj a közelébe, ha nem készültél fel rá. A tûz ég, mint minden éjjel, itt fenn, a másodikon. Recseg-ropog az égô szemét és a perzselôdô nyirkos fa. Közel vagyunk a tetôhöz. A szél fúj, mint mindig, mozog a levegô, és csilingelô hópelyhek kavarognak benne, melyek Dorina felôl érkeznek. Táncol és kacag, csupa fehérben vibrál, árnyékot vet és fényt bocsát ki magából. Az árnyak a tûz körül hallucinálnak, miközben Dorina ôket hallucinálja. – Csak egy kivetülés vagyok, nincs valóságtartalmam, mert senki sem reagál arra a világra, amelyben vagyok – írja a falra egy szenes fadarabbal. Hópelyhek kavarognak körülötte. Emlékszem a nyárra, amikor forró volt a levegô, és mosolyogtak a csillagok.
Tûzbe vésett szavak: Árnyak a társaságom, élôk és halottak, az ô élményeik és az ô flesseik, az én élményeim és az én flesseim, az összes elvonásunk, lányok és fiúk és férfiak és nôk lebegô árnyai. Az összes orgazmusunk, a vágyaink emléke, az elvonás diktálta kényszeresség, amitôl minden rémálmunk és hallucinációnk életre kel. Félálomvilág és félálomlét, az idôbôl kiszakított, kimetszett Pillanatok. Közlekedünk a világok között. Minden pillanatban születés és halál, mint a levegôvétel ritmusa. A mindennapos haldoklás te-
1-160 oldal.indd 95
2013. 05. 07. 18:51:12
96
Kubiszyn Viktor
remti a Zónát… az újjászületés mágiája… az idô nem lineáris, hanem áll. Minden egyszerre történik, és ide-oda ugrálunk. Jézust most feszítik keresztre. Egy almát zabáló, izzadt katona vagyok, és felvigyorgok az égre. Egy olyan városban lövöm be magam, aminek a nevét sem tudom, de vörös az ég, és a barátaim porrá tört csontjából fôztem ki a cuccot. Utazók vagyunk a vörös éjszaka városaiban, ismerôs ízek buggyannak fel a torkunkból, melyeket sosem érzett senki itt. Az orvos, akit Lukácsnak hívnak, sztoridarabokat gyûjt Jézusról, hogy megírja az evangéliumát… Simon mágus rabszolgák vérét lövi be, mert elfogyott az elíziumi motyó… Júda vörös oroszlánja elbôdül a felhôk felett, mire a római katona kiejti az almát és odébb rúgja… hamarosan lándzsát döf a kereszten függô halott oldalába… spermacseppek a szemhéjamon, és az angyalok vérét érzem, miközben a puncidat nyalom. Dorina mosolyog, és hópelyheket ráz az utcára, vörös körmei izzó csíkot húznak maguk után. Majd megkérdezem, ha látom, mivel arra számítok, hogy hamarosan találkozunk egy álomvárosban, amelyet mindketten meg szoktunk látogatni. Az a hír járja Ultharban, a Skai folyón túl, hogy új király ül az opáltrónon Ilek-Vadban, melynek mesés tornyai az üreges üvegsziklákról tekintenek le az alkonyati tengerre, melyben a szakállas, uszonyos gnorrik építik semmihez sem fogható labirintusaikat, és azt hiszem, tudom, mire véljem ezt a szóbeszédet. Alig várom, hogy lássam azt a nagy ezüstkulcsot, amelynek rejtélyes arabeszkjei talán egy vakon személytelen világegyetem céljait és misztériumait jelképezik. (Lovecraft, Hidden Wiki/Ezüstkulcs)
Azt hallucinálom, hogy engem is hallucinálnak. Egy Möbius-szalag része vagyok, elvesztettem az emlékeim az otthonról. Ahonnan eredek, ahonnan kiáradtam. Mi a valóság? Ami nem tûnik el, ha becsukod a szemed. De minden eltûnik, minden, nem érted? Mindannyian egy hallucináció részei vagyunk, egy hatalmas trip lüktetô szilánkjai.
1-160 oldal.indd 96
2013. 05. 07. 18:51:12
Második emelet. Tél
97
Ahogy minket hallucinálnak, mi is hallucinálunk. Semmi sem igaz, mindent szabad. Ezek voltak a Hegyi Öreg utolsó szavai, aki a hasisevôk orgyilkos szektáját alapította a Szentföldön több száz éve. Vagy ma. Vagy fél órája. Mindanynyian hallucinálunk, egymásba folyunk. A Foglalton kívül ez nem látszik. Kimész a házból, és minden megváltozik, hányszor tapasztaltam már… lecserélték az egész várost, amíg bent voltunk… évek, évtizedek múltak el, és észre se vettük… kiestünk az idôbôl. Az milyen, hogy puszta bábok közt élsz, és a fejedben lévô hangoknak sem hihetsz soha? Haluvilág halubábokkal. Szemétben utazunk mindannyian, paranoiák, elfojtások, mocskos emlékek és gyilkos gondolatok között. – Nem érzitek, ahogy közeledik? – Dorina megszólal a fejünkben. …Avalon mesebeli szigete, ahol Arthur király lovagjai élnek… a Hesperidák kertje… Elízium mezeje, ahol a túladagolt anyagosok kotyvasztják az örök boldogság fekete porát… Olympia és a Valhalla, ahol az istenek alszanak… mind-mind itt kavarognak a hópelyhek közt… a Mennyországból számûzött angyalok vérét isszuk nap mint nap, nekünk adták magukat… Hogy vagytok? Nem emlékeztek már, kinek az álmában vagytok? Ébresztô, héééló! – Megvilágosodtam. Éreztem mindent, tök durva volt. Egyszerre éreztem mindent, az egész világegyetemet, a múltat, a jelent, a jövôt, mindent, tesóm… – Nirvikalpa samadhi. – Az mi? – Amikor felvillan egy pillanatra a tökéletesség, de aztán el is múlik. Szanszkrit kifejezés. Dorina mosolyog. „Ha elkezdek fázni, akkor kezdôdik. Mint nálatok az elvonás. Nálam is a fázással kezdôdik, amikor kezdek megborulni.”
1-160 oldal.indd 97
2013. 05. 07. 18:51:12
98
Kubiszyn Viktor
– Én Mária Magdolna vagyok, az egyetlen nô, aki leszopta Jézust, tudod-e? Szexuális kapcsolatom volt az élô Istennel, amikor itt járt a földön. Máig emlékszem rá – Dorina odébblebeg, és egy fecskendôvel játszik. Szivárványszínû volt az ég az angyalok kifreccsent vérétôl, hahó, sokkal jobbat nyomtak, mint a barna vagy a kristály vagy az elíziumi fekete por… de nem szorították el a vénájukat, és kifröccsent pár csepp, amitôl színes lett az ég. A narkós sztorikat mind felezni kell, mert senki sem tudja, mi az igazság. Amúgy sokszor a legextrémebb van a legközelebb a valóságoshoz. Mármint ami valóban megtörtént. Paradox, mi? Az a reális, ami józanon, tisztán, a burokból nézve extrémnek tûnik. Benne kell lenni, hogy megértsd, mi merre van, barátom, kívülrôl maximum csodálkozhatsz. Amit a saját szemeddel láttál, abban sem lehetsz biztos, mert narkós vagy, és a Zónában vagy, a valóságérzékelésed elcsúszott, és a te valóságod kiiratkozott abból, amit a többség annak nevez. Egy vékony határon lebegsz, és ide-oda csúszkálsz. És sokan ott maradnak, ahol minden fellazul, eltûnnek a keretek, és beszippant a káosz, te pedig mozdulni se tudsz. Napokig, évekig, évezredekig fogoly maradsz. (Hidden Wiki)
„A játékot az Ördöggel játsszuk, és nem lehet benne nyerni. Mert az ördög mindig csal, és mindig nyer.” Ôk ott kint, az üvegfal mögött vannak. Illúzióvilágban élnek, álélmények, álingerek, álkonfliktusok és álproblémák között. Az egész világ párafátyol, és csak a cucc valóságos. ZSIGERI FÜGGÔSÉG dolgozik bennem. Csak az valóságos, a többi mind lecserélhetô. Az idô áll, nem mozdul. Kimész a házból, és minden megváltozik, hányszor tapasztaltam már… lecserélték az egész várost, amíg bent voltunk… évek, évtizedek múltak el, és észre se vettük… kiestünk az idôbôl. Az egész egy kibaszott nagy illúzió, egy hallucináció, amiben valaki engem hallucinál. Dorina szôke volt, mint a mezôk, és hópelyheket rázott hajából a bûzös levegôbe.
1-160 oldal.indd 98
2013. 05. 07. 18:51:12
Második emelet. Tél
99
Dorina sosem anyagozott. Sosem láttuk inni, lôni, szívni, sôt igazából enni sem, bár azt nagyon ritkán csináltuk mi is. Dorina sokkal jobbat nyomott. Önmagát. Belibbent csupa fehérben, égô szemekkel és mindenféle távoli történettel az Álomvárosokból, ahol ô otthon van, és mindenféle messzi királyságról énekelt, ahol gombafejû lények és macska alakú felhôk kergetik egymást éjszakánként, és kacagás hullik az égbôl minden reggel. Ez vigasztalt, amikor megtaláltuk. Már egy hete mozdulatlan volt. Ki tudja, hova lett a lelke. Az az igazság, hogy nem is érdekelt senkit.
1-160 oldal.indd 99
2013. 05. 07. 18:51:12
A DZSANKI KARÁCSONYA
Karácsony napja van, és a férfi, akit csak Szipós Terminátorként emlegetnek, remeg és reszket, a csontjaiban nyirkos hideg bujkál. Bizonytalan léptekkel halad az utcán, szorosan a fal mellett. A nap fényesen süt, de a levegô hideg és metszô, mint a borotvaél. Szipós hetvenkét órát töltött elôzetesben. Bevitték a Tescóból, ahol legutoljára lopni próbált. Motozáskor a négy használt fecskendô nem javított a megítélésén, a rugós kés sem, a metadonról nem is beszélve. Hetvenkét órát vacogott bent, mire kiengedték. A kapucnis pulcsija felett csak egy béleletlen, sokzsebes fekete kabátot visel, nyakában egy olcsó arab kendô. A kapucnit a fejére húzza, próbál láthatatlanná válni, miközben reszket az elvonástól. Körülötte hatalmas, barna téglás házak meredeznek, az ablakok felületén a belülrôl világító karácsonyi koszorúk fénye csillan meg. Szipós érzékei az elvonástól mindent túl tisztán és túl élesen rögzítenek. A fény bántja a szemét. „Valamit muszáj újítanom. Amint lehet” – fut át rajta a gondolat. A Nagykörút üres, alig lézeng egy-két ember rajta. Lefordul a Király utcába, léptei önkéntelenül is a Foglalt felé viszik. Megtorpan.
1-160 oldal.indd 100
2013. 05. 07. 18:51:12
Második emelet. Tél
101
„Ez így nem lesz jó – mérlegel magában. – Ott is csak vergôdnék, gyenge vagyok most hozzájuk. Legfeljebb ha megvan a cucc, bemegyek.” Sarkon fordul, és elindul. A földet nézve a szeme sarkából pásztázza a kocsikat. Egy nem túl elegáns, de nem is túl szakadt Ford hátsó ülésén megpillantja, amit keres. Egy kabáttal letakart dudor. Vagy egy táska, pénzzel és értékekkel, vagy valami mûszaki cikk. Biztos ellopható és eladható, gondolja, különben nem próbálná álcázni a tulaja. Biztos nôé a verda, vigyorodik el. Elmegy az autó mellett. Az utcán sehol senki. Gondolatban lejátssza a mozdulatsort. „Kendô kell a kezemre, hogy ne sértsenek fel a szilánkok. Hátrafordulok, mintha eszembe jutott volna valami. Semmi feltûnés. Gyors ütés, és azzal a mozdulattal már húzom is ki. A kabátomnak mindegy. Pár új szakadás nem árt neki. Aztán futás, balra a mellékutcába, keresztül az átjárón. Onnantól séta nyugiban.” Elmegy az autó mellett, lelassít. Leveszi az arab kendôt a nyakából, és lassan a kezére tekeri. Megtörli vele az arcát, lopva körülnéz, sehol senki. Visszaindul lassan, már lendíti a kezét, ráfordul az autóra, amikor mintha hatalmas robbanás rázná meg az utcát, a háta mögött kivágódik a kapualjban az ajtó. Szipós ütésre lendülô keze lehanyatlik, és rutinos mozdulattal elkezdi törölgetni a mocskos ablaküveget a kezére tekert kendôvel. Érzi, hogy valaki áll mögötte. – Hát te meg mi a faszt csinálsz? – csattan fel egy hang a háta mögött. Szipós hátrafordul. – Koszos a kocsi ablaka, uram, arra gondoltam, nem ártana letörölni – mondja mosolyogva. A pasasnak békaarca van, és drága öltönyt visel edzôcipôvel. – Hozzá ne érj a kocsimhoz, te mocskos csöves! Szipós odébbsasszézik, ahogy a pasas közeledik felé. – Éhes vagyok, uram. Gondoltam, ha letisztítom, adna némi aprót. Karácsony van.
1-160 oldal.indd 101
2013. 05. 07. 18:51:12
102
Kubiszyn Viktor
– A büdös kurva anyádat, te buzi, takarodjál innen! – üvölti Szipósnak, akit valami drága parfüm- és a tömény alkoholszag elegye csap orrba, ahogy a fickó rámozdul. Szipós teljes erejébôl elkezd futni a mellékutca felé, majdnem orra esik, de sikerül befordulnia. Rohan a síkos, hideg utcán, bár úgy érzi, mindjárt összeesik. „Ez a tahó tuti kihívja a rendôröket. Ha legalább be lennék szipuzva, már nem lenne foga a kis nácinak. Francba. El kell húznom a környékrôl.” Vesz még egy gyors kanyart, majd lelassít, és próbál nyugodtan sétálni. „Itt legalább nincsenek kibaszott kamerák” – néz fel a házra, ami elôtt elmegy. „Még az kéne, hogy be is parázzak.” Legalább tizenöt keresztezôdést sétál, hol balra, hol jobbra fordulva be egy-egy sarkon teljesen céltalanul. Egész testében verejtékezik. A tüdeje fájdalmasan lüktet. A szája kétségbeesett vicsorba torzul, ettôl kivillanak a még meglévô fogai. „Muszáj motyót szereznem. Ha lenne valami normális ruhám…” Épp egy négycsillagos hotel bejárata elôtt megy el, amikor meglátja a bôröndöt. Drága, külföldi darabnak tûnik. Kékesfekete árnyalatú, közepesen nagy utazóbôrönd. A közelben sehol senki. Szipós megáll, és cigaretta után kotorászik a zsebében, de csak dohányszemcséket talál. „Hát ez kurva jó… Ezt meg itthagyták? Lehet, hogy a tulaja most érkezett… a hordár meg másnapos, és okádik a WC-n…” Összefüggéstelen gondolatok futnak át az agyán. A következô sarok csak néhány lépés. Van ugyan kamera szemben, a gyógyszertár fölött, de most nem érdekli. Szipós mély lélegzetet vesz, és felkapja a bôröndöt. Próbál a kapucnijába rejtôzni, láthatatlanná válni, mintha nem is létezne. Néhány lépés és eléri az utcasarkot. A bôrönd rohadt nehéz. Minden lépés mintha egy örökkévalóságig tartana, de az ötödik után eléri az utcasarkot. Befordul rajta, és végigszáguld a testén az adrenalin.
1-160 oldal.indd 102
2013. 05. 07. 18:51:12
103
Második emelet. Tél
„Bassza meg, ez megvan.” Könnyebb léptekkel siklik a legelsô kapualjig, ahol megáll, nekitámaszkodik a beugró ajtajának, és leejti a bôröndöt. „Akármi van benne, annyira csak elég, hogy vegyek pár pakettot. Talán egy meleg szobát is kapok a 8-ban valamelyik lánynál, lehet, arra is elég.” Szipós liheg és reszket, érzi, ahogy megcsavarja az elvonás. „Na, lássuk.” A bôrönd simán kinyílik, mintha ott sem lenne a számzár. A bôröndben semmi más nincs, mint két, barna papírba bugyolált, hosszúkás csomag. Kiveszi az egyiket. Mintha nyers húst tapintanának az ujjai. Az egyik végén elkezdi óvatosan kibontani a csomagot, és rádöbben, hogy a kezében egy levágott lábszárat tart, térd alatt elfûrészelve. Egy nôi láb ráaadásul. A körmök vörösesbordóra vannak lakkozva. Öklendezve eldobja a barna papírba bugyolált lábszárat. „Uramisten – nyög fel. – Mi a fasz van az emberekkel? Mi történik itt? Levágott lábakkal utaznak ezek?” Kiveszi a másik, barna papírba bugyolált lábdarabot is, és bedobja a kapualj mellett a kukába mindkettôt. A bôrönd nem véres, a papíron sem voltak vérnyomok. „Hát, legalább van egy bôröndöm, bassza meg” – becsukja a bôröndöt, és elindul a Teleki tér felé. „Lábak, bazmeg, lábak. Nem hiszem el.” Felépülés folyamata: Elszánás elôtti szakasz, amikor fel sem merül, hogy változtatni kéne. Elszánás: ennek az egyik jele, amikor a kliens megpróbálja kontrollálni a fogyasztását. Elôkészületek a leállásra: ekkor már segítségkérés van. De nincs még döntés. Ugyanúgy anyagozik. Elszánási szakasz: amikor megjön a motiváció, hogy tegyen is érte, le akar állni.
1-160 oldal.indd 103
2013. 05. 07. 18:51:12
104
Kubiszyn Viktor Az a necc, hogy a környezetnek fogalma sincs, az anyagos éppen melyikben van, mert, ugye, folyamatosan mennek a környezet felé a manipulatív játszmák, amelyekben az „ez volt az utolsó, holnap leállok, csak adj, kérlek, pénzt, engedj be stb.” hatalmas ütôkártya. Érted. (Gerely, Hidden Wiki)
Végigjárja a környék nyitva tartó talponállóit, mindenhol magányos részegek és sztonduló dzsankik árnyéka lebeg, akik bebújtak a hideg elôl. A Kecskében végre megtalálja, akit keres. Zé, a Gazda az egyik asztalnál kókadozik, és a telefonját nyomogatja félálomban. – Azt hittem, karácsonykor te se dolgozol – mondja Szipós, és lerakja mellé a bôröndöt. Zé, a Gazda szomorúan rázza a fejét. – Nincsen nekem senkim se. Ki nem szarja le a karácsonyt? – mondja rekedtes hangján. Szemei felmérik a bôröndöt, letapogatják, felbecsülik az értékét, osztályozzák a minôségét. – Mi volt benne? – Semmi. – Mi bajod? Nem szoktam eleget fizetni neked? – Mondom, hogy nem volt benne semmi. – Oké. Szóval lenyúlsz valakit, ráadásul valami külföldit, aki üres bôrönddel utazgat. Oké, kistesóm, hát persze – szórakozottan birizgálja az álla alatti sebhelyet. Lassan megrázza a fejét. – Ne csináld, le vagyok égve. – Mi van, Szipós, te Terminátor? Nálad érzéketlenebb kannibált nem ismerek a gádzsók között, kistesóm. Oldd meg. Karácsony van, sok a magányos részeg a belvárosi kocsmákban, üss le valakit. Üres táskát hozol nekem szenteste napján? Hol van neked a szíved? – Üres volt, bassza meg. Adjál valamennyit. Jó táska, nézd meg, tiszta új, látszik, hogy minôségi. Ne szívd a véremet, testvérem. – Kettô.
1-160 oldal.indd 104
2013. 05. 07. 18:51:12
Második emelet. Tél
105
– Isten szerelmére, legalább egy ötöst adj. – Van más embered is, tudom. Miért nem tôle kérsz egy ötöst ezért? – Mondom, bazmeg, üres volt ez a kurva bôrönd. – Látszik, hogy használták. Vízálló? Szerinted mitôl ilyen fényes? Mivel kenhették be? – Szerinted értek én az utazóbôröndökhöz? – Ki tudja. Ki tudja… – A Gazda elôvesz egy pénzköteget az övtáskájából, és óvatosan lerak Szipós elé két darab ezrest. – Mert karácsony van. És nekem van szívem. Szipós felmarja a pénzt és zsebre gyûri. – Láttad valamerre Metál Pityut? – Hol élsz te, kistesóm? Két napja razzia volt, bevitték az egész utcát. Ôt is. – Picsába. Szipós a pultnál kér egy pohár vizet, megissza. Kér még egy szál cigit a csapostól, aztán kimegy a hidegbe. Az utóbbi idôben Metálnál intézett motyót, aki mindenfélét pörgetett, néha még barnája is volt. Hol vannak már azok az idôk, amikor csak heroint lehetett kapni nála! Egyes, feles, nulla-hármas pakettok, de adott ô kevés pénzért egy-egy lövésnyit is annak, akit ismert. „Faszomat. Vehetem nyakamba a várost.” Szipós felveszi a kapucniját, és összehúzza a kabátját. A Mátyás téren senki. A Magdolnában senki. A Diószeghy üres. A Kálvária kihalt. „Persze. Mindenki, aki árul, otthon sztondul. A telefont nem veszik fel vagy kinyomják. Mit törôdnek ôk másokkal? Mit törôdik bárki egy beteg narkóssal?” Majdnem elsírja magát. Kifújja a kezébe a taknyot az orrából és egy házfalba törli. Pörögnek a gondolatok az agyában, és egyre reménytelenebbül rója a gettó utcáit. Innen is, onnan is ünneplés hangjai szûrôdnek ki.
1-160 oldal.indd 105
2013. 05. 07. 18:51:12
106
Kubiszyn Viktor
„Atyaisten, hát hová tûnt mindenki az utcáról? Ilyenkor még hígítót se tudok venni.” Kifordul a körútra. Valami csak lesz. Valami mindig van. Valami mindig kell, hogy legyen. Elôtte nem sokkal görbén vonszolja magát valaki. Baseballsapka, lódenkabát, tescós szatyor. Az egyik lábát kicsit húzza a srác, és mindig túl gyorsan emeli fel, mintha utol akarná érni magát. De ez sehogy sem sikerül neki. Ezt a járást bármikor felismeri. Mellé ér, és felveszi a másik lebegô, nyomorult ritmusát. – Hallottad, hogy Metál Pityut lekapcsolták? – Hallottam – mondja Moszkitó. – Nem csak ôt. Száraz az egész város. – A Foglaltban mi van? Már egy hete nem jártam arra. – Semmi. Mindenki fetreng, vagy bement szállóra. Vagy kiszállt, vagy meghalt. – Te merre mész? – Betonrepedésekbe gyûröm az idôt. Mielôtt végez velem, és elporlok teljesen. – Mi van? – Ne üss le, légy szíves. Megyek szállóra én is. Van ott egy spanom, ô talán tud valamit. – Hát, boldog karácsonyt, Moszk. Majd ütközünk. – Boldog karácsonyt neked is. Persze, majd ütközünk. Isten hogy jelent meg nekem? A Koponyák hegyén. Imádkoztam érte, hogy kíbírja. Ott értettem meg ôt, és ott éltem meg a megváltást. Tudom, hogy kinek hittem, tesóm. Darabokra szedhetsz, szénné szúrhatsz dizájnerszarokkal, meg belémtolhatsz három nagymetát, ezt már senki nem veszi el tôlem. A szar dumával, hogy „ember vagyok, ura a sorsomnak”, pláne nem. Lehet, hogy téríteni kéne, de a drogozás önzô betegség, a leállás is önzô. Senki nem tud nem anyagozni helyettem. Senki nem tud leállni helyettem. Senki nem tudja megtenni, amit nekem kell megtennem. Akkor meg mirôl beszélünk? Isten szuverén. Megtalálja, akit meg akar. Ez a darkos keresztény vonal, tudod.
1-160 oldal.indd 106
2013. 05. 07. 18:51:12
107
Második emelet. Tél DARK CHRISTIAN PUNK Ami nem felejti el a szenvedést, az elhagyatottságot, a magányt. Amit az Isten fia él értünk a kereszten. Én ebbôl érzem, hogy szeret, nem a fényflessbôl. A szeretet anarchista. Az a törvény, hogy nincs törvény. Emlékszel, mit mondott a Prédikátor. Szeress, és tégy, amit akarsz. Vagyis szeress, és cselekedd, amit ez a szeretet diktál. – Jó, akkor lelôlek, mert nekem ezt diktálja. Mekkora maszlag. – Csattanó. A szeretettel az a vicc, hogy fogalmad sincs róla, mi az valójában. Elfelejtettük helyesen használni a szavakat. A szeretet nem egy érzelem. Ami jön, aztán megy. Hanem egy döntés. Felelôsségvállalás. Felelôsséget vállalok még a hallucinációimért is. (Moszkitó, Hidden Wiki)
Szipós gyors léptekkel halad, amennyire az erejébôl telik. A nap lement, felgyúltak a város fényei. Nemcsak a közvilágítás, hanem a girbegurba karácsonyi biszbaszok is égnek már, amik még jobban bántják a szemét. Lassan leáll a tömegközlekedés. „Kell találnom valakit, aki él, és nem kóterben, nem menhelyen és nem valahol a város szélén van, hanem itt, a közelben, és van nála valami cucc. Akármi, amit be tudok szúrni” – kényszeresen járnak a fejében a gondolatok, kényszeresek a mozdulatai. Egy utcasarkon megtorpan. Eszébe jut, hogy a közelben lakik egy alkoholista orvosnô, aki néha nyalatta magát vele, cserébe metadonért, Tardylért, morfinért. Évekkel ezelôtt volt ugyan, de egy próbát megér. A Ferenciek terén cigit tarhál egy csomagokkal sietô kalapos diákformától, rágyújt, és próbálja felidézni a kapualjat, ahova be kell jutnia. Aztán eszébe jut az orvosnô neve is. „Magdolna Mária Dóra. Micsoda idióta név.” Ugyan évekkel ezelôtt az orvosnô megígérte Szipósnak, hogy ha legközelebb meglátja, kihívja a rendôrséget, de azóta sok idô eltelt. Nincs mit veszteni, gondolja, és beslisszol a kapualjba. Az orvosnô az elsôn lakik.
1-160 oldal.indd 107
2013. 05. 07. 18:51:13
108
Kubiszyn Viktor
Kiválaszt egy nevet a másodikról, és felcsönget a mellette lévô lakásba. „Kezeit csókolom a Horváthék itt laknak? Most értem ide, késett a gépem, és sehol sem látom ôket kiírva. Boldog karácsonyt!” – affektálja reszketeg, öreges hangon. A kapu berreg. Szipós belép a lépcsôházba, leveszi a kapucniját, és próbálja összerendezni az arcvonásait. „Dr. Magdolna M. D.” áll az ajtón lévô névtáblán. „Vajon egyedül lakik még mindig?” – fut át rajta a gondolat, de inkább becsönget, mielôtt elbizonytalanodna. Lassú lépteket hall belülrôl. Az ajtó kinyílik, és megjelenik Szipós elôtt a doktornô, aki egyenesen a szemébe néz véreres, vízkék szemeivel. A nô nemrég érhetett haza, elegáns, bár gyûrött koktélruhában és harisnyában imbolyog az ajtóban. Még mindig jó az alakja, a combjai feszesek, csak az arcán lévô enervált kifejezésen és a szemein látszik, hogy rásegít az idô múlására valamivel. A nô nem szól semmit, csak bámul. „Elbaszott alkoholista” – fut át az érzés Szipóson. Megpróbál mosolyogni. – Boldog karácsonyt, doktornô. A nô nem válaszol. – Biztos emlékszik rám, doktornô. Péter vagyok. Jártam magához az addiktológiára – mondja Szipós, miközben beslisszol az ajtón a meglepett nô mellett. – Jobb, ha becsukja az ajtót, még megfázik. A nô bámul. – Nem adhatok magának ilyenkor receptet. Mit akar itt? – Nem emlékszik rám? Tudja, Péter vagyok, a barátnôm kísért el mindig magához, és amíg ô kint várt, mi bizniszeltünk. – Mirôl beszél? Ki maga? Hogy képzeli ezt? – a nô be van rúgva, de mintha lassan kezdene kapcsolni. – Én vagyok, akinek úgy szerette a nyelvét. Legalább tízszer kinyaltam magát. Így már emlékszik? Tart itthon opiátot? Bármit. Adjon egy lövésre valót, és itt sem vagyok.
1-160 oldal.indd 108
2013. 05. 07. 18:51:13
Második emelet. Tél
109
– Mit képzel? Így rám tör ilyenkor? Hívom a rendôrséget. Szipós megfogja a vállainál. – Doktornô, könyörgöm. Elvonásban vagyok több mint három napja. Itt fogok megdögleni. A régi idôk emlékére, adjon valamit, és sose lát többé. Könyörgöm, doktornô. Szipós hangja elcsuklik, reszket. Egész testében remeg, úgy tûnik, mindjárt összeesik. A doktornô kirántja magát a kezei közül, mire Szipós nekiesik a falnak. A nô eltûnik egy belsô helyiségben. Üvegcsörömpölés hallatszik, aztán bugyogás, mint amikor valaki hatalmas kortyokban iszik valamit. A nô kijön, és Szipósra néz. – Várjon. Eltûnik a konyhában, majd egy kis gyógyszeresüveggel tér vissza, amiben valami zörög. – Ez van itthon. Véletlenül maradt a táskámban. Már emlékszem magára. Nem akarja itt beadni? Maradhat egy kicsit, ha szeretne. – Nincs fecskendôm. Nagyon köszönöm. Boldog karácsonyt, doktornô. Szipós rohamléptekkel megy az éjjel-nappali gyógyszertár felé. Tudja, hogy a Foglaltban rengeteg használt cöpi van, de most a gondolattól is undorodik. „Legalább karácsonykor tiszta tûvel szúrok” – dünnyögi magában, miután a rutinos, öreg ügyeletes gyógyszertárosnô roszszallóan boldog karácsonyt kívánt az inzulinos fecskendô mellé. Egy éjjel-nappali boltban vesz fél liter szénsavmentes vizet. Szipós már nem lát, nem hall, el akar tûnni az utcáról. Észre sem veszi, ahogy a Foglalthoz ér. A Király utca csendes. Minden utca csendes. Szenteste van. Bemászik hátul, a Foglaltból sem szûrôdik semmi hang. „Mindenki meghalt itt? Hova lettek ezek? Hol vagyok, Istenem?”
1-160 oldal.indd 109
2013. 05. 07. 18:51:13
110
Kubiszyn Viktor
Felbotorkál a második emeletre, keresztül a fekvô alakokon, amik vagy szemétkupacok, vagy emberek, vagy ki tudja, mik. Abba a szobába ér, aminek az ablaka a Királyra néz. Beszûrôdik a fény a zsírpapíron keresztül. Ledôl a matracra, és várja, hogy a szeme megszokja a félhomályt. Felül. Egy tablettát tart a kezében, olyan, mintha metadon lenne, de nagyobb. A narkósok tizenhetedik érzékével megérzi benne az opiátot. Akkor is megérezte, amikor kakaóport akartak neki heroin helyett eladni a lakótelepen, és a gyerek még elô se vette a pakettot. De ez már nagyon régen volt. Nem tudja megmagyarázni, hogyan érzi meg. Nem is akarja. Tudja, hogy ami a kezében van, jó, és ütni fog. A lélegzete felgyorsul, a szíve szinte kiugrik a mellkasából. Szipós törökülésben ül. Felszív egy kis vizet a palackból, majd a zsebébôl elôvett pléhkupakba fecskendezi. Belemorzsolja a tablettát. Olyan érzékien és annyi szeretettel csinálja, mintha élete nôjének csiklóját morzsolgatná. Nagy levegôt vesz, és az öngyújtójával elkezdi alulról melegíteni. Hipnotizáltan nézi a lángot és a kupakban megjelenô buborékokat, szinte megfeledkezik a csontjait hasogató fájdalomról. Hirtelen mintha felcsendülne a fülében a Csendes éj dallama, de amint tudatosul benne, mit hallucinál, elröhögi magát. Egy filterdarabot dob a kupakba, azon keresztül felszívja a fecskendôbe a folyadékot. Gondosan és koncentrálva, hogy egyetlen cseppet se hagyjon ki. Óvatosan a szájába veszi a cöpit, amíg lehámozza magáról a sokzsebes fekete kabátot. Bal karján feltûri a kapucnis pulcsi ujját, és jobb kezével tapogatva elkezd vénát keresni. Kicsit befeszíti a bal kezét. A mutatóujját finoman végigfuttatja az egyik, épphogy még észlelhetô vénáján. „Ez jó lesz” – gondolja. Kiveszi a szájából a fecskendôt, és már a belövéshez készülôdik, amikor meghallja a hangot. Nyöszörgô, artikulálatlan, szenvedô hang.
1-160 oldal.indd 110
2013. 05. 07. 18:51:13
Második emelet. Tél
111
Szipós tétovázik. „Mi ez, már megint hallucinálok?” A hang nem szûnik meg. Szabályos idôközönként ismétlôdik, se nem emberi, se nem állati hörgés. Valami földöntúli nyöszörgésnek tûnik. Aztán megint. És megint. Szipós egy teljes percig csendben hallgatja. Jobb felôl jön, a szomszéd szobából. „Miért nem nézi már meg valaki? Mi van itt, öcsém? Ez itt fog meghalni mellettem.” A hörgés folytatódik. Szabályosan. Szipós bánatosan felkászálódik, valamiért úgy érzi, meg kell néznie. Majdnem orra esik egy vasdarabban, ami két kupac szemét között meredezik. Dühösen belerúg. Csend. Aztán megint a hörgés. Végre megtalálja a hang forrását. A szobában, aminek a falára az van fújva, hogy „az élet álom, és te rém vagy benne”, egy matracon fekszik valami. Szipós közelebb megy, és rájön, hogy a valami egy nagyon fiatal fiú, aki hasára szorított kézzel szenved. Tizenhét-tizennyolc éves lehet. Szipós valamiért sokkal öregebb emberre számított. – Mi baj, kölyök? Rosszul vagy? A fiú nem válaszol, csak néz. A szemei olyan szenvedésrôl árulkodnak, amitôl Szipóst még jobban kirázza hideg. – Hogy kerültél ide? Mi a fasz bajod van? Nem tudod ezt csendben csinálni? A fiú megint kiadja azt az artikulálatlan hangot, ami valahonnan a mellkasából, a hasából és a torkából jön egyszerre. Szipós letérdel mellé. – Figyelj, kölyök, ne csináld ezt. Kérlek. Kurva szar napom volt, hidd el. A fiú homlokára teszi a kezét, de nem érez semmit. Megint ugyanaz a hörgô hang tör fel a fiúból. – Baszd meg, kistesóm – mondja Szipós. Szomorúan elmosolyodik, leül mellé törökülésbe, és finoman az ölébe teszi a fiú vékony kezét. Feltûri rajta ruhát. Kikeresi az ütôerét. Ráilleszti a fecskendôt, a keze éppen csak hogy megremeg. Lassan beszúrja neki az egész adagot, az utolsó cseppig.
1-160 oldal.indd 111
2013. 05. 07. 18:51:13
112
Kubiszyn Viktor
– Álmos vagyok. Nagyon rég nem aludtam… – szólal meg a fiú, aztán elcsendesedik. A lélegzete szabályos lesz. Szipós csendben nézi. Kihúzza a vénából a tût, a kendôjével eltörölgeti a vért. Megroggyant vállal visszamegy a szobába, aminek az ablaka a Királyra néz. Gyenge fény szûrôdik be rajta. De ez csak arra elég, hogy Szipós megérezze, mennyire sötét van a Foglaltban, és mennyire kilátástalan lett a helyzete. Kijátszotta mára minden lapját. Leül a matracra. Inkább tárgyilagosan, mint szomorúan bámulja az üres fecskendôt. Óvatosan maga mellé teszi. – Hát, ez ennyi volt – mondja élettelen hangon. Szipós maga elé mered a sötétségbe, de nem lát semmit. Aztán váratlanul forróság ömlik az ereibe. Mintha az egész teste megtelne tiszta, fehér heroinnal. „Istenem, mi ez? Karácsonyi ajándék?” Tovább már nem jut a gondolatban, mert elborítja a fény. Egész lényét felperzseli az opiátfless. Mintha egy villám csapna a tarkójába egyenesen a Mennyországból. Végigszánt a testén a forróság, ahogy minden sejtje orgazmushoz jut, és megérzi az ismerôs, anyaméhszerû biztonságot. Az örök pillanat nyugalmát, olyan erôsen, mint még soha. Az arcvonásai kisimulnak, boldog mosoly jelenik meg az arcán. A feje lecsuklik. A férfi, akit csak Szipós Terminátorként emlegetnek, besztondul.
1-160 oldal.indd 112
2013. 05. 07. 18:51:13
ÁRNYÉKSZOBA
Hiába múlt el több száz év, amióta leálltam, hiába gyógyult meg a testem, fakultak el a pöttyök a karomon, a lelkemen még mindig ott vannak a tûnyomok. Ott is maradnak mindörökké, akár akarom, akár nem. De a dimenziók között nem ismerek tréfát. Itt, a másodikon, a tetô alatt és a falak között van egy szoba, aminek nincs behatárolható területe, kevés benne az eldobált fecskendô, és csak néha hányja össze valaki. Árnyékból építkezik és árnyakból, fény nélkül, ami nem hatol be ide. Tél van, mindig tél van, és hosszúak az éjszakák. Az árnyak éjszakája végtelennek tûnik, de megszokták már ezt a létezést életükben is, hisz ide indultak, és itt lebegtek elvonásban, míg az évmilliók meg nem ették a húsukat a földi órák és évek alatt. Az árnyak közt nincs fény, csak a hiánya, a Hiány az abszolút közös nevezô. Isten térképén vakfolt vagyunk. Olyan ez, mint Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblája. Amibôl az egész Bölcsek Kövecucc ered. Hogy az ember megtalálja a végsô tudást. A Minden Egyet. Az ember önmagától majd megtalálja, mert olyan kurva okos és ügyes. Mágia a gondolat, az imaginárius világ és a láthatatlan világ megvalósulása a valóságos világban, a reális világ megvalósulása az imagináriusban. Az anyagozás: fausti alku az ördöggel. A tudásért, az élményért, a tapasztalatért, az „ismeretlenért”, a másvilágért. Bódulatszövetség az ördöggel, tesóm. Mindannyian az ördög katonái vagyunk.
1-160 oldal.indd 113
2013. 05. 07. 18:51:13
114
Kubiszyn Viktor
Árny lettél te is, pedig mindannyian tudtuk: ünnepek után mindig jobban kell vigyázni, sokszor tisztább az anyag az utcán. Egy könyvbôl szakadnak ki most az áttetszô alakok. Sok lap hiányzik az árnyékkönyvbôl, valószínûleg seggtörlésre meg gyújtósnak használta Láz, aki ugyanaznap halt meg, amikor Pöttyöske túllôtte magát. Fehér alapon valami fekete figura támasztja a fejét a borítón, két üres szemgödör néz ki vakon a semmibe, egy árnyék árnyéka lehet csupán. Szótöredékek villannak fel… függôség… a függô személyiség ismérvei… az író és a vörös éjszaka városai… egy lap kel árnyéletre a könyvbôl: Alaphelyzet, Moszkitó, albérlet, én, elvileg minden fasza, van lóvé, megyünk a Gubacsira Picsa-koncertre. Elôtte találkoztunk Lázékkal a Jászain, Láz Józsi és egy beesett szemû-arcú srác volt még ott. El kéne menni Újpalotára cuccért… Dikk. Már megint… Na, jó, de elôtte még igyunk. Ez az én ötletem volt, rájöttem, hogy józanul én ezt nem bírom idegekkel, de fröccs, az bizony kell a halálnak, vegyünk pálinkát, az legalább hat is. Olyannyira hatott, hogy a világomat nem tudtam. Kiértünk Újpalotára, tántorogtunk a tömbházak között. Emlékszem, hogy végül bementünk egy lépcsôházba, fel a legfelsô emeletre, a lift nem mûködött. Ott nyomtak a tök sötétben. Nagyon kussban kellett lenni, nehogy valaki meghalljon minket. Én sírtam kínomban és félelmemben. Emlékszem, hogy a Moszk sokat akart, meg is csinálta magának, de a beesett szemû gyerek elvette tôle, azt mondta, cseréljenek, mert az tényleg sok lesz Moszknak – aki amúgy szinte abszolút nem nyomott –, így Moszk lôtt egy kisebbet, a srác meg Moszkitóét. Ahogy végeztek, Láz Józsi legurult fél emeletet a lépcsôn sztond közben, ránéztem Moszkra, ôt is nagyon elérte a dolog. Volt nálam egy steril fecsi (folyton ezzel jártam gyakorlatilag, akárhova mentünk, steril fecsi sós vízzel töltve), láttam rajta, hogy kezdi elérni a vég, mondom, ezt muszáj lesz neki beadnom, nincs mese. Viszont ahogy oldalra pillantottam, azt is láttam, hogy a beesett szemû srác kezd kékülni. Egy fecsim volt. Láz nem volt vészes állapotban, konkrétan négykézláb mászott lefelé a lépcsôn, és fél emeleteket gurult, én pedig ott hezitáltam, mi
1-160 oldal.indd 114
2013. 05. 07. 18:51:13
115
Második emelet. Tél legyen. Végül Moszkitót lôttem be vele, aztán felállítottam, és elindultunk lefelé a lépcsôn. Mire leértünk a földszintre, agyba-fôbe voltak verve a lábaim és a testem, annyiszor gurultunk le úgy, hogy ô folyton rám esett. Végig magyarázta, hogy drágám, drágám, ne olyan durván, vigyázz, mert nagyot fogunk ám esni… ó, hát bazmeg, nem mondod komolyan… Kint leültünk két házzal arrébb egy padra, és ott vártuk a jobblétet. Belôlem kiment már a pia, Moszkitó okádott, Láz szintén okádott, amikor üvöltést hallottunk a tömbházból. Fel sem nagyon tûnt, csak a mentô, ami nemsoká megérkezett. A srácot zsákban hozták le, meghalt. Moszknak csak jóval késôbb mondtam el, hogy akkor volt választási lehetôségem. Tudtam, hogy Moszk így is, úgy is túléli, csak azt akartam, hogy hamarabb lejöjjön az egészrôl. Szóval végül is… Moszkitó pedig azon remegett, és azt hiszem, azóta is azon remeg, hogy ha akkor abból a túl tisztából ô nyomja be azt, és nem a srác, ma ô lenne a föld alatt. Hiába, nem jutott eszünkbe, hogy az ünnepek után jobban kell vigyázni, mert lehetséges, hogy túl tiszta, hiába mondta mindenki anno mindig.
Egyszer toltam fehér heroint, egyszer. Nagy tisztaságú anyag, olyan flesse van, ami egyidôs e világegyetemmel, tesóm. Minden drog Anyja és Apja. Ennyi maradt a szómából nekünk. Aztán bebarnult, de már az sincs, mert itt az Új Porok Kora, és egyre újabb lakók érkeznek az árnyékmennyországba. Elmentem oldalasért – mondta a feka gettógraffitis, akit felzabált a fehér hernyó, miután sztár lett. Nincs élet, nincs halál, csak elvonás, folyamatos elvonás, gondolta a Szipós, aztán már nem gondolt semmire, hanem elkezdett lassan kihûlni, mert meghalt. Az utolsó álma egy sivatagos tájra vitte, ahol sohasem járt, ez az álom tiszta volt, és ismeretlen nyelven beszéltek benne, de mindent értett. „Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ô lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelybôl azonnal vér és víz jött ki.”
1-160 oldal.indd 115
2013. 05. 07. 18:51:13
116
Kubiszyn Viktor
JESUS AND THE JUNKIES ALL STAR HAPPY DEAD BAND. Voltam egy temetésen, de nem emlékszem rá. Többen mondták, hogy ott voltam, de nekem teljesen kiesett. Növénytestû, fémfejû szörnyek járkáltak ott, a szemétbôl összeálló bábuk, fecskendôfejû, doboztestû vérszívók bújtak elô a lerohadt falak repedéseibôl. Felébredtek az árnyékok. Ez a Kivégzések Városa, haver. Beszéltem a Sátánnal, megjelent nekem a Lipóton, és elmesélte, mi történt Jézussal a pokolban. Kíváncsi vagy rá? Beszélt a halott lelkekhez, hogy életre keltse ôket. Beszélt nekünk. Lejött hozzánk. Nem emlékeztek már rá, árnyékmaradékaim? Fény nélkül még az árnyak is elenyésznek. Adrenalin és zúgó fülek, zúgó fürjek, folyamként omló közlekedési háttérzaj, dudálás, fékcsikorgás, káromkodás, visszhangzik minden egyes sercintés, ami az útfelújító munkások szájából indul, hogy a betonra csapódjon kövér csula formájában. Vergôdés a romok között, pedig még minden egyben van. A hideg a gerinccsatornából indul, és felmegy egészen az agyalapig. Onnan aztán nincs megállás. Halott bogarak tánca a szemhéj mögött, utazás az elveszett lelkek útvesztôjében, a szilánkokra esett hologramrózsa tövisei araszolnak a seb felé, hogy savas levüket még utoljára belecsepegtessék a vöröslô húsba. A harmat cseppjébôl született, a melle lángolt, de már az árnyak közé került ô is. Hullámzik a szoba, hullámzik az Istennô ereje, Maman Brigitte, a keresztutak elsô ôre, aki a nô gyönyörét hozta, mint mindig. Belefolyt az örökkévalóságba, Isten poharában egy újabb csepp, mosolyog a Keresztutak ôrére. A Méhszájból kiömlô erôk megragadhatatlan kettôsége, a száj hullámvonala és a fennakadt tekintet pillanata. Mindannyian belülrôl jövünk. A por pulzál az érben, folyik, torzít, magával ragad, kívülrôl nézem, de magába húz, csontbôrfény és bedagadó formák, a kis kurva már rég nem élvezi a szexet, arra jó, tudod, arra jó, még éppen jó, hogy magába tolja búcsúzóul az Áldozat Porát. Utazik már, az Isten angyala karjába veszi, és végigsimítja az összeragadt hajszálakat. (Dorina, Hidden Wiki)
1-160 oldal.indd 116
2013. 05. 07. 18:51:13
Második emelet. Tél
117
Eltekintve magától a szituációtól, nyugalom volt a környéken, a szomszédok behúzott fejjel hallgattak, és kulcsra zárták az ajtót. Egy öregasszony kivitte a szemetet, visszament a lakásába, és ô is kulcsra zárta az ajtót. Kinézett a párás ablakon, és azt gondolta, na, ennek is vége. Ennek is vége, és kár érte, mert szép arca volt, és elôre köszönt, amikor nem imbolygott. Aztán sokszor remegôs hanggal köszönt csókolomot, megtántorodott, a falnak kellett támaszkodnia néha, és öklendezett. Aznap este a nô gyönyörû volt, mint mindig. Mennyi? Kettô-fél. A nô felfeküdt a kanapéra. Nem akart szexelni, nem akart se szopni, se azt, hogy beleélvezzenek. Utazott. A pasit nem érdekelte, hogy a nô mit akar. Hátrafeszítette a kezeit, és beleharapott a nyakába, a nyakát a tenyerébe fogta és szorította, a fenekét megemelte, gépiesen mozgott, durván és érzések nélkül, egyedül a gerincben induló kis forrpontra figyelt belül, a barna vér zubogott benne, megáll az idô, az idô visszafordul, lefeszíti a kezeit, a nyakába harap, és szívja… …a nô elnéz messzire, távolba, elfolyik a szoba, homorú a plafon, rugózik, ráesik, mozog alatta a pamlag, mélyre süllyed, idegen test a testében, de hideg, mint a kô, kívül-belül… …a bizsergésre vágyik, az idôtlen álomra, láng jelenik meg a pupillájában… …a hímtagot nem is érzi, túl puha, fémre vágyik, szúrásra, tûre, ami beléhasít, ez a húsinjekció semmi… …mikor lesz vége, hogy jöjjön a hosszú álom. A helyszínelés csak a szokásos, erôszaknak nincs nyoma, spermafoltok, de azok régiek, vérfoltok, a lány egyedül feküdt embriópózban, mikor megtalálták, a szeme fennakadt, mellette fecskendô és érszorító, néhány összegyûrt papír zsebkendô és a másik szobában egy alvó férfi a díványon, a fal felé fordulva. Miszter Bugi alakot ölt. Metál Pityu ô, vagy a Láz? Láz meghalt, épp akkor, amikor Pöttyöske túllôtte magát. Véletlen egy-
1-160 oldal.indd 117
2013. 05. 07. 18:51:13
118
Kubiszyn Viktor
beesés, de lehet, hogy nem az, mert semmi sincs itt véletlenül. A Pókháló közepén gubbaszt a Nagy Manipulátor. Miszter Bugi Vugi. Az Isten nevével visszaélôk nem evilági romlottsága árad belôle. Ha ez a Jézus nevû forma visszajön, tuti nálunk fog kikötni. Itt fog megjelenni? Mirôl beszélsz, ember? Itt annyi bûnös van, jól érezné magát köztünk. Én is ettôl tartok, tesóm, én is ettôl tartok. Bár Istent nem lehet lerántani, ô emel fel magához minket. Nem akkor bukik el az ember, amikor vétkezik, hanem amikor feladja. Az apokalipszis történik újra és újra és újra, és örök tél van, az árnyékok kinéznek a fénybe, a testek a másodikon olyanok, mint az élôké szokott lenni, az egyik szarik, a másiknak ömlik a vér a fejébôl, a harmadik agonizál. A negyedik átesik rajta, és meg sem moccannak utána, az egész ház árnyékba borul, minden fényt elfúj a szél. Szellemek kavarognak, gondolatok kavarognak, minden sötét, minden kegyetlen, céltalan, halálos. Isten térképén vakfolt vagyunk. Kívül kerültünk a rendszeren. Egy árnyékból született fekete lyukban létezünk, túl minden eseményhorizonton. Ez az érzés fog el, tesó, amikor belépek a Foglaltba. Pedig nincs így, tudom. Isten szeret minket. Tudom. Hogyan jön a sóvárgás? Ez a kulcsszó. Sóvárogni az élmény után, egy adag után, az után az életforma után, hogy felrúgjak mindent, itt hagyjam a hároméves tisztaságom, az embereket körülöttem, és hagyjam, hogy beszippantson a Foglalt, az utca, a hiénázás, a használt cöpik vércseppes erdeje, az árnyéklétezés. Egy érzés belül, mintha mágnes húzna valami felé. Van, amikor felismerhetetlen. Agyban visszarendezôdöm, lélekben is, amikor veletek vagyok. Van benne valami perverzió, hogy tiszta vagyok, de én segítek kifôzni a cuccot, amikor remeg a kezetek. Ez életveszélyes neked, tudod. Te szúrtál is? Hát, volt rá példa. Beteg vagy. Az. Egy szóval sem vitatom. Engem is megijeszt, de nem küzdök ellene. Hagyom, hogy elérjen, és eluralkodjon rajtam, de közben figyelem magam. Mint egy skizó, tudod, a
1-160 oldal.indd 118
2013. 05. 07. 18:51:13
119
Második emelet. Tél terápián tanultam. Benne is vagyok, de nem is. Ha gáz van, tipli. Ha nagyon nagy gáz van, akkor köpködök, csorog a nyálam, öklendezem. A szervezetem így védekezik. (A fiú, aki ott se volt, Hidden Wiki)
Ez egy láthatatlan metszete a valóságnak. Amirôl nem tudnak, és nem is akarnak tudni. Mert el kéne gondolkodniuk önmagukról is, a saját szaros életükrôl, és ez, tudod, veszélyes. Meg kell értened ôket. Ne ítélkezz. Semmivel sem vagy jobb, hidd el. Semmivel. Dorina fekete árnya magával húzza az egész szobát. – Isten nyájának fekete bárányai vagytok. Nem kerültök a pokolba, mert már most a pokol tüzében égtek mindannyian, elhagyatva, szikkadtan, az arcotokon a ráncok olyanok, mint az elhagyott gyalogsági árkok. Mocskosak vagytok kívül-belül. – Te, ezt nekünk mondod? – suhan Pöttyöske árnya a fekete havat kavaró Dorina felé, aki arccal az ablaknak, kifelé magyaráz. – Nem. Nekik. Ti tudjátok, miben vagytok. Nekik fogalmuk sincs. – Ôrült vagy. – Tudom. De a dimenziók között nem ismerek tréfát.
1-160 oldal.indd 119
2013. 05. 07. 18:51:13
1-160 oldal.indd 120
2013. 05. 07. 18:51:13
LÉPCSÔK. TAVASZ
Ez az a lépcsô, tesóm, ami talán nem vezet sehova. Akármerre indulsz, ide jutsz vissza, te is tudod. De indulj el, menj körbe, nézz körül. Vigyázz, mert korlátok, azok nincsenek. Ez itt a Körülírt Zuhanás. Nincs kijárat, tesó, ebbôl a labirintusból nem találsz ki magadtól, nekem elhiheted. Nézd meg a fecskendôket, a kóválygó csontvázakat, évezredek óta menekülnének a foglaltból. Menthetetlenül a gondolataikhoz vannak láncolva. UTETUM Hosszú, hosszú álom, amiben vagyunk, néha rémálom csatakos szôrtüszôkkel, fel kellene már ébrednünk, fel kéne ébredni. Azt álmodom, hogy álmodok. Ébren vagyok? Vagy alszom? Vagy félálomlét az egész? El kell indulni a fény felé, ami egy sivárabb ébredésbe visz talán. Rosszkedvünk hosszú telére pillanatnyi tavasz jön csupán, egy eltévedt fecskefütty, ami végigrezeg minden kiégett szobán.
1-160 oldal.indd 121
2013. 05. 07. 18:51:13
AZ ÚJJÁSZÜLETÉS SOSEM ÉR VÉGET
Drága Édesapám! Még soha nem írtam neked levelet, és nem is tudom, hogy kell. Nem tudom, hogyan olvasod majd, hogyan jelenik meg elôtted mindaz, amit írok, egyáltalán értesz-e valamit abból, ami bennem van. Nem ismersz, mert nem láttál már rég. Hol is kezdjem. Tavasz van megint. Az újjászületés ideje, azt mondják. Én csak azt érzem, hogy megint süt a nap, és gyenge vagyok, mert legyengített a tél, kimerítettek a hideg napok. Süttetem az arcom a fényben, és bámulom a lányok combját, ahogy kivillan, miközben suhannak csivitelve az utcákon. Annyi minden van, amit elmondanék, pillanatok, melyeket megéltem és örökkévalónak tûnnek azóta is, állandóak, és mindig velem vannak. De elmondani nehezen tudom ôket. Aztán ott vannak az évek, amik kiestek, mert semmi nem történt bennük. Édesapám, kérlek, bocsáss meg, ha nem értesz. Hol is kezdjem. Olyan vagyok, mint te. Majdnem olyan. Én vékonyabb vagyok és szikár, mint anya apja, a nagyfater, akivel annyit ittatok együtt, amikor én még nagyon kicsi voltam. Tudom, hogy te úgy emlékszel rám, kisgyerekként, de már nem vagyok az. Nemrég töltöttem be a harminchármat. Volt sok barátnôm, és értek a nôkhöz, mint te. Nem részletezem ezt, tudod, mirôl beszélek. De már terhel az, hogy akkor is manipulálok és érzésekkel kártyázom – tôled tanultam, de nem tudom, mikor és hogy, ezt a „mindent vagy semmit” és a „tizenkilenc-
1-160 oldal.indd 122
2013. 05. 07. 18:51:13
Lépcsôk. Tavasz
123
re lapot”, és persze mindig kijön a huszonegy. Terhel az egész nôi vonal, és nem tudom, valaha változni fog-e. Anyával minden oké. Nagyon szeretett téged, de számára meghaltál. Tudod, mi a durva? Nekem is volt ilyen nôm, aki azt mondta nemrég, amikor meglátott, élve, virulva és egészen egészben, hogy jobban örülne, ha meghaltam volna. Tudom, mit érezhet, ezt érzi anya is irántad. Mondjuk én gyereket nem csináltam a csajnak, de a többi, az stimmt. Na, mindegy, a lényeg, hogy most jól vagyok. Nem tudom, meddig, édesapám, ezért is írok neked most, amíg még a fejemben vannak a dolgok. Tudom, hogy neked volt ez a problémád az alkohollal, és hiába nem iszol talán már, rámentél mentálisan. Meg ott volt nálad is az egész devianciavonal, az, hogy vagány voltál és anarchista, emlékszem a tetoválásaidra. Nekem nincs tetkóm, csak a lelkemen. Anya óvott engem és szeretett, de én a te fiad vagyok. Drogos lettem, édesapám, ezt el kell mondanom, hogy megérts. Gondolom, nem csodálkozol olyan nagyon. A te fiad vagyok. Nem mondana semmit, ha elmondanám, miket használtam, és mennyire lementem kutyába az alatt a tizenöt év alatt, amíg nyomtam, elég az hozzá, majdnem olyan, mint az alkohol, csak gyorsabban leépít. De nem is ez a lényeg. Azért írok most, mert nem haltam meg, nem ôrültem meg, és nem kerültem börtönbe, hanem sikerült leállnom és megváltoztatnom az életemet. Négy éve már. Nem tudom, meddig még, ezért is írok neked. Sokáig azért nem álltam le, még amikor haldokoltam, akkor sem, mert az a nehezebb út. Mindig a könnyebb utat választottam, mert drogos vagyok. Errôl szól a történet. Ôrjítô. Nem miattad lettem az, de olyan vagyok, mint te. Sajnálom. Nehéz neked írni. Nehéz írni. Nem is tudom, miért írok neked. Valakinek kell. Te rég láttál, semmit sem tudsz rólam, mégis jobban ismersz, mint azok, akik körülöttem vannak. Olyan vagyok, mint te. Csak én nem varrattam magamra. Egyébként akartam. Volt egy régi fotóm rólad, amin látszott a bicepszeden a fél fogaskerék, ki tudja, minek a jelképe, azt akartam én is, hogy viseljek valamit, amit te is. A srác, aki varrta volna, pár hónap tisztaság után vissza-
1-160 oldal.indd 123
2013. 05. 07. 18:51:13
124
Kubiszyn Viktor
esett, és eladta a szalon berendezését. Kamaszkori barátom volt, szeretted volna. Jó gyerek, mégis lehúzott öt évet egy félresikerült késes rablás miatt. A kóterben tanult meg tetoválni, de mondom, mire odáig jutottunk, visszaesett ô is. Nehéz nem visszaesni ám a bugyrokba, én is állandóan érzem, hogy húz az örvény lefelé, az örvény, ami régen az életem és a halálom volt. Nem elég leállni, tisztának is kell maradni. Nem elég újjászületni, aztán fel is kell nôni. Ezt tanulom most, édesapám. Persze, nem vagy mellettem most sem fizikailag, de lelkileg már nagyon közel érezlek magamhoz. Nem tudom, miért van ez így. Talán mert pont olyan vagyok, mint te. Azt látom a többieken, hogy van a rengeteg vágy bennük, meg van a vágyakhoz képest semmire sem elég lehetôség, és a kettô közötti feszkó egy idô után felzabálja a tisztaságot. Viszszaesnek. Nemcsak emiatt, de ez elég jellemzô. Vágyak kontra lehetôségek. Szeretnék valamit, és látom, milyen messze vagyok tôle. Ez a kurva nehéz, édesapám. Ott állok üresen, a semmivel és egy csomó mocsokkal a hátam mögött. Innen szép felállni. De ez idô. IDÔ. Azt szoktam meg cuccozás közben, hogy a megoldás azonnal jön. Az érzést azonnal adja. Most. Rögtön. Ebbôl átállni a türelemre elég zorall. És a megoldás mindig ott van. Akárhány éve vagyok tiszta, két perc alatt szerzek bármit. Azt mondják, mindenki ôrzi a vonalát tudat alatt. Én is. Gyakran álmodom mindenfélét, ami élônek tûnik, és utána száraz az ébredés. Jó neked írni most. Lehet, hogy végül el sem küldöm, de jó írni neked, és jó érzés arra gondolni, hogy érdeklôdéssel olvasod. Tudod, elég sok minden kimaradt ebbôl az apa–fiú-vonalból. Igazából minden kimaradt, azon kívül, hogy lemásoltam az életed, csak más idôben, más körülmények közt, más szenvedélyekkel és más bûnökkel. Plusz, ugye, kiszálltam, de lehet, hogy anno te is. Ezt csak te tudod. Azt érzem amúgy, hogy én se lennék jó apa. Túl önzô vagyok, és túlságosan lekötnek az érzéki örömök, és minden, ami a fejemben történik. Tudom, hogy veled is így volt. Ismerem a tetoválásaid. Hallottam az életedrôl, fater. Egy csomó hibát vit-
1-160 oldal.indd 124
2013. 05. 07. 18:51:13
125
Lépcsôk. Tavasz
tem tovább, sôt talán még jobban engedtem kibontakozni ôket az életemben. De már rálátok, így, 33 évesen, és ez jó. Felismerem a gyengeségeimet. Kibaszott nagy megkönnyebbülés, amikor bevallom magamnak, hogy valamiben kudarcot vallottam. Önigazolások és egyebek nélkül. A saját szemembe mondani, hogy igen, ehhez kevés voltam. Utána sokkal könnyebb lesz az ember. Még örömérzést is ad. Bemásolok neked valamit, bár gondolom, úgyis átfutod majd. Nem tûnik túl izgalmasnak, de sok szempontból errôl szól most az életem. A hosszú távú, tartós tisztaság fenntartása soktényezôs. Csakúgy, mint az, ahogy valaki függôvé válik. A tartós tiszta élethez szükséges olyan munka, ami leköt, kellô szabadidô és rekreációs lehetôségek, és mindemellett, hogy kialakuljanak a baráti és társas kapcsolatok. Emellett fontos, hogy legyen lehetôség a lelki töltekezésre és személyiségfejlôdésre. A felépülési protokoll: Kezelés elôtti – cél: a függôség felismerése. Stabilizálás – cél: elvonás és kríziskezelés. Korai szakasz – cél: a kliens elfogadja a szermentes élet lehetôségét. A szermentes élettel való megküzdés. Kibaszott nehéz, hidd el. Középsô szakasz: kiegyensúlyozott élet kialakítása. Kései szakasz: személyiségváltozás. Fenntartó szakasz: személyiségfejlôdés.
Mindegyiknek megvan a maga nehézsége, a maga kihívásai. Azt hiszed, könnyû? Az elsô egy évben vért pisálsz mindentôl. De ha azt kibírod tisztán, utána már könnyebb. Elkezdenek beérni lassan a tisztaság gyümölcsei, a tiszta élet eredményei. Ezért esnek vissza sokan, mert nem bírják ki a szenvedést. Be kell állni a sorba. Az elején mindenképp. Drogosként ezt a legnehezebb elfogadni, de el kell. Utána jobb lesz, apám, ezzel vigasztaltam magam és vigasztalom azóta is. Ne haragudj, ha fárasztalak ezzel, de ha már soha nem sikerült, legalább most figyelj rám. Poszt akutban vagyok, mert itt a tavasz, és itt az újjászületés ideje, ahogy mondják. A Poszt Akut Elvonás hónapokkal, évekkel a leállás után is elôjöhet. Érdekelnek a tünetei? Tessék: tiszta gondolkodásra való képtelenség, memóriazavar, túlzott érzelmi
1-160 oldal.indd 125
2013. 05. 07. 18:51:13
126
Kubiszyn Viktor
reakciók hétköznapi szituációkra, alvásszavar, mozgáskoordinációs zavarok, stresszérzékenység. Próbálom kezelni. A ventilálás kulcsfontosságú minden esetben, hogy kipörgesd, mi a pálya. Azért is, mert egy csomó dolog csak akkor esik le, ha beszélsz róla. Kulcsingerek: túlzott önbizalom. Sok munka. Magány, kudarc, csalódás, párkapcsolati nehézségek, stressz. Unalom, céltalanság. Kényelem, üresség. Kerettágítás, sóvárgás, önigazolás, tagadás. Régi kapcsolatok, család. Régi környezet, váratlan krízis, bizalmatlanság. PAE folyamatai: javuló, elfajuló, stabil, váltakozó. Megúszni nem nagyon lehet, és bármikor elôjöhet, évekkel a leállás után is. A felismerése a fontos, és hogy kezelni tudd. Kerülni kell az olyan ingereket, embereket, szituációkat, amik bemozgatnak. Addig jár a korsó a kútra, amíg be nem áll. Vannak dolgok, amiket egyedül kell meglépni. Amikor senki sincs körülötted, és nem ismered a következményeket. Amikor egyedül vagy, mint Jézus az Olajfák hegyén. Frankó szitu. A visszaesés folyamata 1. Visszaesésre utaló jelek: Tisztán gondolkodás nehézsége. Érzésekkel, érzelmi helyzetekkel való megbirkózás nehézsége. Memóriaproblémák. Alvásproblémák. Mozgáskoordinációs problémák. Szégyenérzet, bûntudat, reményvesztettség. Poszt Akut Elvonás. 2. Ismételt tagadás. Azt jelenti, hogy aggódom, és közben tagadom, hogy aggódnék. Kórosan. 3. Elkerülô és védekezô magatartás. A fogyasztás körül járó gondolatok. Másokért való aggódás. Védekezô magatartás. Kényszercselekvések. Megfontolás nélküli emlékezés, magyarul nosztalgiázás. Magányosságra való hajlam. 4. Válság. Csalódás (a tervek nem úgy alakulnak, ahogy elvárnánk). Enyhe depresszió (semmi nem okoz örömet). Konstruktív tervezésre való képesség hiánya (nulla racionális elôrelátás). Tervek szétfoszlása. 5. Tehetetlenség. Ábrándozás, vágyálmok (plusz fejben anyagozás). Megoldhatatlannak tûnô helyzetek. Gyerekes boldogságvágy (azonnali kielégülés kergetése).
1-160 oldal.indd 126
2013. 05. 07. 18:51:13
127
Lépcsôk. Tavasz 6. Zavarodottság és túlreagálás. Idôszakos zavarodottság, bizonytalanság. Barátokkal szembeni harag. Ingerlékenység (a „semmi sem tetszik, minden szar”-állapot). 7. Depresszió. Rendszertelen étkezési szokások. Tettvágy hiánya. Rendszertelen alvási szokások. Napi rutin felborulása. Eseti mély depresszió. 8. Viselkedési kontroll elvesztése. Rendszertelen részvétel a kezelésben. Közönyös hozzáállás. Segítség nyílt elutasítása. Az élettel való elégedetlenség. Gyengeség és tehetetlenség-érzés. 9. Kontrollvesztés felismerése. Önsajnálat. Alkalmi szerhasználat gondolata. Tudatos hazugság kifelé. Teljes önbizalomvesztés. 10. Választási lehetôségek beszûkülése. Ésszerûtlen neheztelés a környezetre. Kezelés felfüggesztése (sorstársi csoportok). Nyomasztó magány, frusztráció, harag, feszkó. Viselkedés feletti kontroll elvesztése. 11. Visszaesés. Kezdeti fogyasztás. Szégyenérzet, bûntudat. Kétségbeesés, reményvesztettség. Teljes kontrollvesztés a fogyasztásban. Biológiai, pszichológiai, szociális károsodás. TELJES ÖSSZEOMLÁS.
Ez van, fater. Van, akinél napok alatt lepörög, másoknál évek. Nincs recept. Ez egy séma, ami segíthet, ennyi. De van egy egyszerûbb is. Figyelj, lerajzolom. Változás, stressz, tagadás, PAE, magatartásváltozás, társas kapcsolatok összeomlása, ítélôképesség feletti kontroll összeomlása, viselkedési kontroll összeomlása, választási lehetôségek beszûkülnek (elvész a 7 másodperc?), ôrület, heveny degeneráció, SZERHASZNÁLAT. Ez a „7 másodperc elvesztése”. Amikor már anyagozol, anélkül, hogy tudnád. Megelôzés: a függôségen keresztül nézzük magunkat – muszáj az önismeret. Nem esem vissza egyelôre, mert itt a tavasz. Tavaly tavasszal voltam egy foglalt házban. Tudod, ilyen lelakott, feltört pecó, tele alkeszokkal, csövesekkel, dzsankikkal, meg mindenkivel, aki arra téved. Idôn kívüli tér a Zónában. Turista voltam ott, és megviselt. De jó is volt, iszonyú jó, ne tudd meg. Azóta is gyakran álmodom azzal a Foglalttal és az árnyakkal, akik benne élnek. Benne éltek és haltak. Itt nincs idô, bocsáss meg, ha keverem a múltat és a jelent.
1-160 oldal.indd 127
2013. 05. 07. 18:51:14
128
Kubiszyn Viktor
Azt mondják, hogy idôvel a személyiség megváltozik, átalakul az életvezetés, hogy eszébe se jut a drogosnak, hogy drogozzon. Majd 3 év múlva még ennyire se fogom megérezni a Zónát, azt mondják. Ki kell dolgozni magamból, nem szabad stagnálni. Mindig csak pozitívan és elôre. Ha elfáradok, akkor vagyok jól. Egy haverom, aki már sokkal több ideje tiszta, ezt mondta nekem: „Indulj ki abból, hogy józan vagy. Nálad nem ez a természetes állapot – neked az a természetes, hogy szanaszét vagy vágva, mint a bot. Büszke lehetsz a józanságodra. Akármi történik, akárhogy oltanak akármivel, ne felejtsd el, hogy drogos vagy. A tisztaság hatalmas eredmény. Ki nem szarja le, ha valami nem sikerül?” A besimulás alapélmény. Ráhangolódok a helyzetre, és a leghozzáillôbb maszkot alakítom ki vagy veszem le a polcról. A kellemes résztvevô, „épp csak itt vagyok”-szemszög. Öreg vagyok én már a konfliktusokhoz. A csajok persze hazavágnának, ha egy kicsit is megélném ezt a szerelemnek nevezett valamit, de egészen egyszerûen nem, fater. Nem tudom, nálad hogy mûködött, de szerintem neked se ment. Volt egy-két szerelmes nô mostanában, akinek kevés volt a szerelme. Mert kellett az adrenalin, és átgázoltam rajtuk. 33 évesen nem tartok ott, hogy alázattal és szeretettel tudjak közeledni egy nôhöz, puszta használat az egész. A nôkkel drogozom, az érzelmeikkel, a lényükkel, az érzékenységükkel, a testükkel, a gesztusaikkal. Remélem ez változni fog. – Öregebb vagyok nálad, tapasztaltabb, és sokkal genyább, mint azt el tudnád képzelni. – Szeretlek. – Én is, de máshogy. Kevés lesz neked, hidd el, kevés. – Nem, nem az. – De. – De én veled akarok lenni! – Jó, igazából nekem is jó, de be fogsz sérülni. Meg fogod bánni. – Rendben. Aludhatok nálad?
1-160 oldal.indd 128
2013. 05. 07. 18:51:14
129
Lépcsôk. Tavasz
Ennyit a nôkrôl. Majd a tavasz hoz valami változást, ebben reménykedem, édesapám. Ha nem ez a tavasz, akkor majd a következô, vagy az az utáni. Most azt érzem, hogy mindenhol a kapaszkodás, a nyáladzás, a folyamatos lelki és testi agresszió, ami nem abban nyilvánul meg, hogy leüt, harap, vagy karmol, hanem hogy ott van, nyomja a szöveget, jelzéseket tesz, és mocorog, és harákol, és finoman beszól, és nincs tekintettel, nem lép hátrébb, hanem jelzi, hogy itt van, Ô AZ, és itt kell lennie, és értékelni kell, és figyelni rá, és foglalkozni vele, igen, lehet, hogy szeretni kéne, de az meg nem megy, mert nem vagyok rendben. Felépülôben vagyok, de ehhez még nem vagyok elég felnôtt. Ehhez sem. Aaaaaaaaaaaaaa, nem egyszerû a történet. Amúgy megvagyok. Melózóm ezerrel, írok, meg utazom, ilyenek. Munkaterv – a Kannibálok munkacímet viselô regény megírására 2010 végén a Litera.hu irodalmi portálon publikáltam egy netnapló-sorozatot, amelyre felfigyelt egy kiadó, és lehetôséget adott arra, hogy az ott megjelenô tematikát könyvnyi terjedelemben írjam meg. A szöveg 2011 végén jelent meg Drognapló címmel. Hiába hasonlították a könyvet egyes kritikák William Burroughs, Hunter S. Thompson, Hajnóczy Péter mûveihez vagy épp titulálták a „magyar Trainspotting”-nak, egyáltalán nem érzem és nem is gondolom úgy, hogy ne lehetne mélyebben, megformáltabban és átgondoltabb irodalmi igénnyel írnom a témáról. A „téma” nem csupán a drogozást, a rászokást, a függôséget és a leállás folyamatát jelenti, hanem általánosabban az ezzel összefüggô emberi sorsokat, helyzeteket és drámákat, amelyekben nem a kábítószer a fôszereplô, hanem a személyiségek és a sorsok. Már a dokumentumregény írása közben is látszott, hogy menynyi minden nem fér bele abba a keretbe, amire a megbízásom szólt. A Drognapló személyes jellegû könyv volt, a saját élményeimet, tapasztalataimat írtam meg irodalmi eszközökkel. Ahogy állt össze a könyv, úgy vált egyre világosabbá, hogy az írás és a szerkesztés aktusa során mennyi minden hullik ki abból a formából. Ezekbôl a kihullott darabokból született meg a Kannibálok ötlete, amely egy tisztán szépirodalmi eszközökkel megformált történet a Zónából.
1-160 oldal.indd 129
2013. 05. 07. 18:51:14
130
Kubiszyn Viktor „Ma pedig a drogvírus a világ elsô számú problémája” – írja William S. Burroughs amerikai író a Meztelen ebéd elôszavában a hatvanas években. Azóta a helyzet nem javult, sôt a designer drogok megjelenésével napjainkban még súlyosabbá vált. A Kannibálok helyszíne a Zóna, ahol magam is évekig éltem. A Zóna a kábítószerfüggôk világa, ami nem helyhez kötött, hanem állapothoz. A mindennapok a létezés egy vegetatív, mégis sûrû és állandóan halálközeli szintjén telnek, hôsei pedig a társadalom perifériáján, egy árnyékvilágban létezô karakterek. A regény fôhôsei a kannibálok. A drogos szlengben a kábítószerfüggôket hívják így, de szokták használni börtönviselt, bûnözô életmódot folytató al- és félvilági alakokra is. A Kannibálok egyszerre sorskatalógus, fejlôdés- és változásregény, spirituális megváltástörténet. Egyik síkjában a droghasználó/ drogfüggô szereplôk, karakterek személyiségén átszûrôdô valóság jelenik meg poétikailag vegyes stílusban. Ezt ellenpontozza a karakterek belsô (lelki, szellemi, spirituális) története, amely a drogos tapasztalat torz világérzékelése miatt a „normál” történésekbôl állítja elô önmaga szürreális moziját. Laza epizódokból építkezik, visszatérô karakterekkel, füzérszerûen összeálló külsô és belsô történetekkel. Polifonikus fejlôdés- és változásregény, leginkább a Pokol és a Purgatórium kalandjaira kihegyezve, de érintve a leállás folyamatát és spirituális szinten a Megváltás lehetôségét. Mindez a Drognaplóban személyes, önéletrajzi szinten megkezdôdött. A Kannibálok folytatás is, és nem is. Kitágított perspektíva. A helyszín: Budapest, Magyarország, a 90-es, 2000-es években, a drogrégiók, a rehabok, a Zóna világa. Drogfüggô voltam korábban hosszú évekig, és az életforma maradandó nyomokat hagyott rajtam mentálisan és lelkileg is. Épp ezért a Kannibálok címû regény megírása számomra nemcsak mûvészi kihívás és feladat, hanem szolgálat minden érintett felé, legyen az szenvedélybeteg, hozzátartozó, vagy egyszerû irodalomszeretô olvasó, aki a történet hôseit inkább kikerüli az utcán. Kérem, támogassák ennek a regénynek a megszületését.
Igazából olyan gyönyörû volt ez a szöveg, hogy majdnem elsírtam magam. Néha elérzékenyülök a saját szövegeimen, de ne aggódj, apám, nem tart ám sokáig. Az egészséges cinizmusom
1-160 oldal.indd 130
2013. 05. 07. 18:51:14
131
Lépcsôk. Tavasz
megmaradt. Szóval leadtam ezt a cuccost, de nem sikerült vele akasztani semmit. Valami központi, minisztériumi pályázat volt, és persze nem ismertem senkit a döntôbizottságban, meg ôk se ismertek engem. Csak a szokásos állami faszszopók, egy csomó elbaszott öltönyös, akik pitiben nyomják a haveroknak a zsét. Mondjuk, gyomrom se lenne ahhoz, hogy ilyenektôl húzzak be lóvét, de bepróbálni vicces volt. Te megérted ezt, apám, tudom jól. Amúgy a könyvet ilyen formában nem írom meg. Nem tudom, érdemes-e írni. Egyelôre szórakoztat, bár érzem, hogy bazi nagy felelôsség. Alászállok, és visszapattanok. Tudod, rájöttem valamire, de erre már akkor, amikor még csak olvastam, nem írtam. Nem az írás titka, hanem a megjelenés titka. Az a lényege, hogy nyomtatásban még a legnyilvánvalóbb sületlenségek is értelmesnek tûnnek. Vicces kis trükk, amivel megvezetik az olvasót. Jó buli, mi? Mondjuk én aztán ezt csináltam egész életemben, minden területen, nem akarom így nyomni. Még nem ad akkorát, mint jól írni. De vicces ezt tudni. Az Isten belém lehelt lelke ad hatalmat a bennem lévô rossz felett, amit elmulasztani nem tudok, de jóra használni igen, ha az Úr is úgy akarja. Jézus Krisztus az Uram, testvérem, haverom, spanom. Jézust nem lehet betárazni a fecsibe. Dolgoztam úgynevezett keresztények között, hát ne tudd meg, az milyen volt. Igazi hazugságközösség. Az Isten igéjével takart hazugságfolyam, az agresszió kenetteljes kiélése. Nem kívánom sem neked, sem senkinek azt a tömény képmutatást, apám. Jön felém az Állat. Jön felém egy lehetséges jövô. Az Állat vegetatív szinten van. Leállt anyagos, megtért, azóta Jézus Krisztus nevében mûködik, de ugyanúgy, mint a legsunyibb utcai drogos. Áhítatokat tart a kegyelemrôl egy hazugságközösségben, ahol képmutatóvá tesz mindannyiunkat. Ömlik belôle a gyûlölet, pedig a megváltásról beszél. Önmagát terápiáztatja másokkal, használja az embereket maga körül, átgázol rajtuk.
1-160 oldal.indd 131
2013. 05. 07. 18:51:14
132
Kubiszyn Viktor Egy beszûkült, agresszív moncsicsi, hatalmas EGÓval. Az Isten igéjét manipulációra használja, és az Isten nevében hazudik. Ájtatosan és szemrebegtetôen. Erô van a szavaiban. Mert ért a szavakhoz. Az Állat én vagyok. Tíz év múlva. Nyugtatókat szedek, persze szigorúan orvosi felírásra, de emellett piálok, mert az nem árt, azt szabad, három-négy-öt-tíz sört esténként. Nekem nem árt. Isten is biztos ezt akarja. Az Állat én vagyok. Nem akarok ilyen lenni. Akkor inkább a Tû.
Amúgy arra jöttem rá, apám, elég késôn, sajnos, hogy bazi nagy fless ôszintének lenni. Legfôképp önmagamhoz. Tudod, amikor szembeállsz a tükörrel, és bele tudsz nézni úgy a saját szemedbe, hogy nem sütöd le. Lehet, hogy a normálisoknak ez alapból megy, de vannak kételyeim. Szanaszét hazudják az életüket, kifelé és befelé is. De semmi dolgom velük. Nekem ez a fless, hogy kimondok dolgokat. A nevükön nevezem. Ha valaki megbántódik? Ki nem szarja le. Annyi ember van a világon. Ez, persze, elég beteg dolog bizonyos helyzetekben, mert megakadályoz mindenféle kötôdést. Idegen anyagokkal ütjük magunkat, természetünktôl, lényünktôl idegen anyagokkal. Meg kell találni azt a közeget, ahol tiszta tudok maradni. Sok helyen perecelnék. Engem már fel sem ismernek az anyagosok, amikor megyek az utcán. Egy vagyok a normálisak közül. Csak amikor elindulok feléjük, akkor. Volt már olyan, hogy megszólított, és akkor ismert meg, amikor megkérdeztem, barnázik-e még. Pedig külsôleg nem változtam annyit. Más a kisugárzásom. Én kiszúrom ôket, meg akiben van valami, azt is. Nagyon sokan vannak. Az elején szórakoztatott, aztán ijesztô volt, most már ki-
1-160 oldal.indd 132
2013. 05. 07. 18:51:14
Lépcsôk. Tavasz
133
csit olyan, mintha egy zombifilmben lennék. A normálisak meg elvannak a világukban. Ma te, holnap én. A visszaesés ilyen. Bármikor megtörténhet és bárkivel. Nincs teljes védettség. Ma te húzol be engem, holnap én téged, tesóm.
Van egy barátom, akit szeretek, és aki szeret engem, és támogat mindabban, amit csinálok. Nagyon örülök neki, hogy ô van, és megismertem, rengeteget kapok tôle mindenféle szempontból. Majd legközelebb írok róla részletesen, bírnád a csávót. Most amúgy az van, hogy írok egy ilyen kísérleti szöveget a Foglaltról, belerakom egy csomó régi ismerôsömet, magamat, néhány csajt, meg néhány kannibált, aztán, ha nem esek vissza, megírok egy tényleg fasza regényt. Az a jó ebben, hogy azt írok, amit akarok. Írhatom azt, hogy nagydarab vagyok és transzvesztita. Egy könyv mindig az íróról szól, akárki akármit dumál. Ez egyszemélyes meló, minden a személyiségen szûrôdik át. Lehet akármilyen minimál, akármilyen rafkós, tükrözôs, labirintusos balhé, mindig arról a köcsögrôl szól, aki írja. Totál egotrip. Egyébként nálam érzésszinten az van, hogy ha könyvet írok, akkor egy idô után a könyv írja önmagát, én már csak egy csatorna vagyok. Isten kegyelmébôl élek. A Szentlélek által írok. Próbálom megélni a szabadságot. Kamaszkoromban az volt: itt van, kezdj vele valamit. Ma már érzem, hogy ez nem olyan egyszerû. A mostani életemben a szabadság felelôsség. Újjászületni nap mint nap. Köszönöm, hogy leírhattam mindezeket neked. Jólesett írnom most, jólesett megosztani a dolgokat valakivel, akirôl tudom, hogy már soha nem fogja elolvasni ebben az életben, mégis úgy érzem, ezt kellett tennem, drága édesapám. Tudom, hogy meghaltál. Elmentél innen, és eltemettek vagy elhamvasztottak, Isten tudja. Köszönöm, hogy életet adtál nekem. Igyekszem megélni, ami még hátravan belôle. Ölel szeretô fiad.
1-160 oldal.indd 133
2013. 05. 07. 18:51:14
A HÁLÓ PORA
Elmúlt a nyár, elmúlt az ôsz, és vége a télnek. Mindig ez van, és a végén mindig újra tavasz lesz. Friss levegô tódul a tüdôbe, újra kinyílik a világ. Miniszoknyás lányok suhannak a betonon, és fényesebbek a reggelek, rügyeznek a nappalok, és bársonyosabbá válnak az éjszakák. Annyiszor volt már tavasz, de mindig új, amikor eljön. – Ez az Ajtó, Amin Nem Tudsz Bemenni – mondja egy hang az egyik Király utcai ablak alatt. A Foglaltba tavasszal is hátul kell bemászni, ott, ahol az olló az ajtófélfára van tûzve. Megkerülöd a szeméthalmokat, a törmelékeket, eljössz az üres fecskendôk halmai mellett, és már bent is vagy. „Anyátokat, minek kell mindig idehozni mindenféle trógert” – gondolja a beesett arcú srác. Pántlikafû, angyaltrombita, máktea, fôzd össze, hej, de jó lesz! Én vagyok a Felhasználó, bazi nagy F-el, bazmeg. – Nekem adj valami felületet, amin kattogathatok. Kattintani, érted. Nekem ezek a kódok nem mondanak semmit. Nem értek hozzájuk. Taszít ez az egész programozásosdi. A kapucnis srác ránézett. – Mit szeretnél? – Segíteni. Hackelni. Feltörni a világegyetemet, tesó. – Nobody can speak for Anonymous. Nobody could say: you are in or you are out. Do you still want to join Anonymous? Well, you are in if you want to – mondja kapucnis fiú a laptop monitorjának, miköz-
1-160 oldal.indd 134
2013. 05. 07. 18:51:14
135
Lépcsôk. Tavasz
ben követhetetlenül gyorsan gépel, a mélyweb cerkófja, aki véletlenül épp a Shakespeare-összest zongorázza egy végtelenített DDoS-támadás elôkészítéseként. Megadhatja, hogy milyen mértékben szeretné elérhetôvé tenni a tartalmat. Elérhetôvé teheti magát a lapot vagy annak összes hivatkozását is; illetve választhat, hogyan szeretné az adott tartalom frissítését elvégezni a számítógépen. Ha kapcsolat nélkül szeretné megtekinteni a weblapot, de a tartalom frissítésére nincs szüksége, mentse a lapot a számítógépre. A weblapokat több módon mentheti. Mentheti csak a szöveget, vagy a szöveget és az összes képet is, hogy a lapot úgy tekinthesse meg, ahogy az a weben megjelenik.
– Nem értek hozzá. Azt se értem, mit csináltok. De jó, nagyon jó, szimpatikus, érted? – magyaráz a sápadt holdvilágra hasonlító fiú. – Sose értettem a programozáshoz. Felhasználó vagyok. Júzer. Lúzerjúzer. Sose törtem fel semmit, örülök, ha a Windowson elboldogulok, és fel tudok rakni egy warez Office-csomagot. Ennyi a maximum. – Nézd, nem kell itt érteni semmihez. Gép kell, internetelérés, meg pár program, amit letöltesz. Nem kell belefolyni semmibe. Nem kell parázni. Csak kattintgassál, és éld az életed. Ne vedd túl komolyan. Ez egy vicc. Egy nagyon jó vicc. Meghekkeljük a Fenevadat. A világ fejedelmét. – Fenevad? A bibliai fenevadra gondolsz? A sátánra, patákkal meg szarvakkal? Én nem hiszek az ilyesmiben. De szeretem a metált én is, ja. – Metál minden, tesóm. Ez az igazi heavy metal. Az a jó a számokban, hogy élnek. Minden kettôs kód dupla kód. A Fenevad jele ott van minden szerveren. Igazából ez is csak a felszín. Minden a Hálózat. Ô irányít. Itt minden fel van jegyezve, és minden meg van jegyezve. Minden tett, minden szó, minden gondolat, ami valaha is átfutott rajtad. Ez az igazi mélyweb, tesóm.
1-160 oldal.indd 135
2013. 05. 07. 18:51:14
136
Kubiszyn Viktor Tamás Summa Theologiæ címû mûvében öt ésszerû bizonyítékot írt le Isten létezése mellett. Ezek quinque viæ, azaz az „öt út” néven váltak ismertté. Mivel az ember megismerése az érzékeinél kezdôdik, elutasította az a priori bizonyítékokat, és érvelése során a tapasztalatot tette meg alapnak, a regressus in infinitum (a végtelenbe való visszahaladás) elvét alkalmazva. Az elsô út a változásból adódik: minden, ami mozog, szükségképpen valami más által mozog, azaz minden mozgásnak megvan az oka. Mivel azonban ez a sor nem vezethetô vissza a végtelenbe, kell, hogy legyen egy elsô mozgató, aki önmaga mozdulatlan, „és ezt mindenki Istennek gondolja”. Mélyebb argumentációval: A fizikai valóságban minden létezô lehetségesen változhat, de ténylegesen csupán akkor, ha valami változtatja, de az a változást is csak egy másik változótól kapta. Az ok-okozati sorozatnak egy olyan alapra van szüksége, amely egyúttal befejezi a sorozatot. Ez logikailag csak akkor lehetséges, ha egy olyan okot keresünk, amely önmaga lényegétôl fogva nincsen alávetve a fizikai természetnek, hanem a fizikai természet ura, tehát nem vizsgálható közvetlen, de a kapcsolatuk az okság alapján nyilvánvaló. Fontos megjegyezni, hogy a fizikai világ megvalósító és alakító természet (forma vagy morphe), és a megvalósulásához szükséges elôfeltételekbôl (matéria vagy hülé) áll. Isten egy olyan alakító természet, amelynek léte nem valósult meg, hanem mindig is volt, és léte abszolút, vágy és cél nélküli, tehát nincs meg benne az, amelytôl változna. Így Isten az a változtathatatlan Változó, amely a változás sorát elindítja és befejezi. A második út a létesítô okságból indul ki: minden okozatnak van oka. Az okozat mindig másodlagos, ok nélkül nem létezik, de a fizikai valóságban az okozat oka egy másik ok okozata is. Ugyanakkor az okok sora nem mehet a végtelenbe: kell legyen egy elsô ok, ami minden mást okoz, „akit mindenki Istennek nevez”. A harmadik út a létezôk esetlegességébôl adódik. A dolgok vagy léteznek, vagy nem. Ha minden ilyen lenne, akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden, és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. A pusztulás mindig másodlagos, egy létállapotnak mindig meg kell elôznie. (Így elvetendô a „semmi” olyan értelemben, mint a létezés elôtt fennálló megvalósíthatatlan és alakíthatatlan elôfeltételek, mert az azt okozná, hogy Istennek szüksége van a teremtéshez va-
1-160 oldal.indd 136
2013. 05. 07. 18:51:14
137
Lépcsôk. Tavasz lamire, ami egyértelmûen az ellentmondáshoz vezet.) Tehát minden valamibôl ered, és mivel ez nem mehet visszafelé a végtelenségig, fel kell tételezni egy elsô eredetet, „és ez az Isten, minthogy ô az elsô ok, amint erre rámutattunk”. A negyedik út a léttökéletességi fokokat veszi alapul. Minden dologban van több és kevesebb. „Van tehát valami, ami valamennyi létezô létének, jóságának és mindenféle tökéletességének oka: és ezt Istennek nevezzük.” Az ötödik út a létezôk célra irányultságára támaszkodik. Az értelmetlen dolgoknak egy célkitûzô megismerôre van szükségük ahhoz, hogy egy célt képesek legyenek elérni. „Tehát van valamiféle intelligens lény, aki minden természeti dolgot célra irányít, és ezt mondjuk Istennek.” (Az Angyali Doktor, Hidden Wiki)
A mélyweb… az Internet Sötét Oldala… a Láthatatlan Háló… Egyszerû, okkult és praktikus. Van az az internet, amit te is ismersz, weblapok, tartalmak, szolgáltatások satöbbi, minden olyan oldal, amit indexelnek a keresôk. Google a barátod, tudod. Na, ez a Felszín. Az óceán felszíne. Alatta van az igazi világ, ami sötét, fortyogó és virtuális. Mindaz, ami a felszín, és ami olyan hatalmasnak tûnik, valójában a jéghegy csúcsának egy nagyon kis darabja. Semmilyen keresôvel nem láthatod, ehhez új érzékszerv kell… kicsit olyan, mint amikor kapcsolatba kerülsz az Istennel. Nem elég a szem, a fül, a tapintás és a megszokott érzékszervek, hanem kell egy új. Istennél ez a hit Jézus Krisztusban. A mélyweben a tor és a hagymaaaaaaaaaa. MÉLYWEB_HIDDEN WIKI Létezik az internetnek egy olyan része, amely láthatatlan marad a kíváncsi szemek elôtt: az angolul deep webnek nevezett területen futó szolgáltatásokat nem lehet azonosítani. Az ehhez szükséges Tor nevû program eredetileg az amerikai haditengerészet projektje, mostanra viszont a drog és a gyerekpornó fellegvára is. Mit tehetünk
1-160 oldal.indd 137
2013. 05. 07. 18:51:14
138
Kubiszyn Viktor akkor, ha drogot vennénk, Pakisztánban vagyunk, ahol még a pornó is tiltott, vagy a gonosz kormány üldöz minket a véleményünkért? Elôzô, az internetcenzúra megkerülésével foglalkozó cikkünkben már említettük a Tort, amely ilyen helyzetekben elôkerül. A Tor proxyhálózat (egymáshoz kapcsolt szerverek sokasága) célja, hogy elrejtse a felhasználók valódi kilétét és sokszor illegális tevékenységeiket. Hasznos lehet a cenzúrával sújtott országok felhasználóinak, de sokan vissza is élnek a lehetôséggel. A Tor-projektet eredetileg az amerikai haditengerészet futtatta, és az állami kommunikáció titkosítására hozták létre. Mára nyílt forráskódú, bárki letöltheti, használhatja, fejlesztheti. Meglepô? Kicsit, pedig a célnak nem mond ellent ez a lépés, sôt: mint a fentiekbôl következik, minél többen használják a rendszert, annál titkosabb egy adott információ, általánosságban is annál drágább feltörni valamit, minél több felesleges dologgal kell bajlódni mellette. Innentôl az angolul deep webnek nevezett új világ nyílik meg elôttünk: a Torhoz csatlakozás után kapcsolódhatunk a .onion domén alatt futó weboldalakhoz, amelyeket az alapinternetrôl nem lehet elérni. Az onion angol szó magyarul hagymát jelent. A név nem véletlen: a Tor elôzménye egy Onion Routing nevû, 1998-ban kifejlesztett protokoll. Ez úgy mûködik, hogy minden router, amin keresztülküldik az adatot, lebont róla egy titkosítási réteget, pont, ahogy a hagymát pucoljuk. Ezt az anonimitást biztosító megoldást fejlesztette tovább a Tor-projekt.
Tudod, egyébként kibaszott sokkoló. Egy láthatatlan világ van a virtuális felszín alatt, nagyobb, mint el tudnád képzelni. Amikor szörfölsz a neten, az olyan, mintha az óceán felszínén csónakáznál. Alattad pedig kincsek vannak és mélytengeri szörnyek, elsüllyedt városok és a kis hableány birodalma. Jössz? A Torral juthatsz el ide, a hagymaböngészôvel, ami felismeri a .onion kiterjesztésû oldalakat. Az egész decentralizált, nincsenek központi szerverek, illetve vannak, de máshogy, inkább úgy képzeld el, ahogy a rengeteg sejtbôl összeáll az élôlény. Ez a kezdet, a Tor. Onnantól aztán jöhetnek a szintek, van, aki nyolcat számolt össze, más szerint csak egy van, ahány árnyék, annyiféle megközelítés. Kezdd itt (), ez a Hidden
1-160 oldal.indd 138
2013. 05. 07. 18:51:14
Lépcsôk. Tavasz
139
Wiki, a rejtett adatbázis, sok-sok lépcsôvel és illúziólépcsôvel és szálakkal, melyek a mélybe visznek. Itt minden megtörténhet, és minden megtörténik. Minden árut megtalálsz, és bármilyen feladatra horgászhatsz hús-vér embereket is. Bérgyilkosság, csempészés, gyerekpornó, fegyverek, amikrôl még nem is hallottál, és persze drogok. Gyere, utazzunk egyet a selyemúton, finom suhanás lesz, észre se veszed, és körülölel a bitfátyol. * () *** () *** () * Hihetetlen gazdag információs entitás él ott lent, és az emberek nem is tudnak róla. Miért? Mert a dinamikus site-októl el van zárva, és a szokásos keresômotorok sose találnak le oda. Kik mozognak ott? Hekkerek, tudósok, dílerek, mérnökök, bérgyilkosok, fizikusok, forradalmárok, kormánytisztviselôk, rendôrök, titkosszolgálatok, terroristák, perverzek, adatbányászok, emberrablók, szociológusok és beszívott tinik. A jó és a rossz, a morál itt ugyanúgy érvényét veszti, mint a bûnbeesett, az édenkertbôl kiszakított fenti világban, vagy itt, a Foglaltban. A dolgok csak vannak. Vannak. És kész.
1-160 oldal.indd 139
2013. 05. 07. 18:51:14
140
Kubiszyn Viktor
Ott lent valóban névtelen vagy, ha ügyesen csinálod, és nincs, aki visszakövessen. Elvileg. Vírusok és biológiaifegyver-piac, keskeny csatornák és végtelen adatmezôk. Mintha egyetlen végeérhetetlen pszichotikus állapot lenne minden ott. Tor projekt. Onion. A hagymadefiníció. Cyberpunk pszichotikus állapotok. Zombihadsereg, virtuális rothadás. DDoS bitek, darabok, kirohadt kábelekbe rohadtan a télben. Fagyos fémszálak. A lárvák itt maradnak, az üres arcok helyét elfedô maszkok megkövült örvénybe merevült senkik, illúziómátrixok a programmátrix helyén. Minden, amivel találkozol, a valóságban elhelyezett, fel nem robbant patron. A Program tette bele. Vagy az Isten. Vagy hívd, aminek akarod. Az életünk nem más, mint leprogramozott kódok majdnem végtelen számú variációja. Egy önmagát felzabáló rendszer. A drog olyan, mint egy vírus. Isten ezzel hekkeli meg a valóságot. (Szerintem a megváltással hackelte meg. Fogadd el, és kész, a mennyben vagy. Te ott vagy? Ott, tesóm. Ahhoz képest elég büdöset szarsz te is, most nem azért. Rakd el azt a kést, csak vicceltem. Engem Isten ne hekkeljen meg. Feltöröm én a programot nélküle is, tesóm.) Tudod, a kilencven százalék ilyen agyatlan, kedves-lelkes kisfiú vagy kislány, mint én. De a maradék… ôk profik. Az Árnyékok. Azok koponyák, ember. Mindent tudnak a gépekrôl, a rendszerekrôl, az egészrôl. Ôk hozták létre a netet. Olyan dolgok vannak benne elrejtve, amikrôl fogalmad sincs. Olyan dolgokra képesek, amikrôl szintén fogalmad sincs. Persze, lehet, hogy én is hallucinálok ezektôl az új szaroktól, amikkel fel van ütve néha a szpídem. De az is lehet, hogy nem. Keress rá egyszer arra a neten, hogy mélyweb. Deep web. Aztán használd a fantáziád, tesóm. „Békességet hagyok rátok.” Júda oroszlánja nyalogat éjjel vörös sörénnyel rám hajol
1-160 oldal.indd 140
2013. 05. 07. 18:51:14
Lépcsôk. Tavasz
141
kiszívja a csontvelômet szürcsöli amikor gerincre vág a nyelvétôl olvadok elvonás és csontvirág maradékaimat kiszívja kihány vörös sörénnyel rám hajol Júda oroszlánja szeretkezik velem az ágyban fekszem zsibbad a világ eltûnik minden körülöttem az oroszlánom felzabál A megváltást élem nappal egy pillanatra csuktam le a szemem jött éjszaka hajnal és délután jött a tûhegyes szerelem elnyújtott többszörös orgazmus kiszippantja a bûneim belôlem marcangol harap és karmol tetovált vörös éjszaka égô bársony és vér szaga Júda oroszlánja, Dávid törzsébôl érzéki feketeség színarany hajnal megzabál és átalakít a mennybe visz majd visszaejt Júda oroszlánja nyalogat éjjel vörös sörénnyel rám hajol kiszívja a csontvelômet szürcsöli amikor gerincre vág nyelvébe olvadok nincs elvonás nincs csontvirág Júda oroszlánja szeretkezik velem vörös sörénye mennybe visz az ágyban fekszem zsibbad a világ eltûnik minden körülöttem az oroszlánom felzabál. (Lukács, Hidden Wiki)
1-160 oldal.indd 141
2013. 05. 07. 18:51:14
142
Kubiszyn Viktor
Mielôtt elkezdené a munkát kapcsolat nélküli módban, gondoskodjon arról, hogy a lapok legújabb változatát lássa. Ehhez kattintson az Eszközök menü Szinkronizálás parancsára. …programról végleg áttérnek… Egyedi és elkülönített beállításokat… …telepítése után telepítette… Az összes hálózati protokoll engedélyezése… Válassza az Eszközök menü Beállítások parancsát, majd jelenítse meg a Hálózat panellapot. A Médiafolyam-protokollok csoportban jelölje be az összes protokoll négyzetét. A proxykiszolgáló beállításainak ellenôrzése… Válassza az Eszközök menü Beállítások parancsát, és jelenítse meg a Hálózat panellapot. A Médiafolyam proxybeállításai csoportban ellenôrizze a beállításokat. Megjegyzés: Engedélyezze az összes hálózati protokollt, majd próbálja újra. Próbálkozzon más szó használatával, például az „internet” helyett a „web” szóval. Maszk az összes, a tömörítésbôl kihagyni kívánt fájlnak. Például: *.bak *.tmp …a .bak és .tmp fájlok kihagyásához… Getting started: Overview …az utazás sosem ér véget… …jöhet a következô pálya. (neonfelirat a szoba falán) Ez még nem az.
1-160 oldal.indd 142
2013. 05. 07. 18:51:14
A SZÓ MEGHAL, A KANALAK ELREPÜLNEK
Azt álmodtam, a betonvölgyben járok. …Puro shavo, hát mi van veled?? Élsz-e? Hogy vagy? Áldjon meg az Isten, drága testvérem, te. Hát azt hittem, túlvágtad magad már régen… +3613501600 5× +3612691259 18.57 +3613501496 17.26 +3614600707 15.36 +3612693300 15.20 +3612667226 13.43 Tavaszszag van a levegôben. Követnek. Alakok tûnnek fel a szemem sarkában, aztán mire rájuk néznék, eltûnnek. Friss az idô, bár még mindenki kabátban jár. Kezdenek selymesedni az esték. Ahol az utca a folyóhoz ér, van egy hely, ahova lôni jártunk. A tûcsere környékén, ott a legnyugisabb. Balról bokrok, jobbról bokrok és egy szûk, ember- és kutyaszarral teli ösvény, ami egy falhoz vezet és a folyó fodraihoz. Amikor utoljára jártam ott, ugyanolyan volt, mint mindig. Használt fecsik, papír zsebkendôk, pléhdobozok, gumidarabok, meg mindenféle szemét, ami belôlünk esett ki nap mint nap. Akkor ott volt egy srác is, arccal a földnek.
1-160 oldal.indd 143
2013. 05. 07. 18:51:14
144
Kubiszyn Viktor
Belérúgtam, nem mozdult. Ismerôs volt a ruhája, tuti láttam már, talán ismertem is. Talán együtt húztunk le valakit. Talán ô húzott le engem. Talán én ôt. Fekete kapucni borult a fejére, a feje meg a földet csókolta, valami szakadt farmert láttam még, amibôl kikandikált a lábszára. Ismerôs volt. Lezuhantam mellé, háttal a falnak dôltem. Megfogtam a lábát. Hideg volt és merev. Én is hideg voltam és merev. Megcsináltam a motyót, és elintéztem, amiért jöttem. Átfutott rajtam, megfordítsam-e a földre borult kollégát, és megnézzem-e, ki is az, aztán mégse tettem. Ismerem. És nem akarom látni. Halott és hideg. Kikóvályogtam egy padra sztondulni és nézni az embereket, ahogy láthatatlan egobuborékokba zárva pattannak ide-oda a téren. Szerintem az a koma már nem élt. Hideg volt. Hideg, mint én. Ô ott maradt. Máig érzem a tenyeremen a bôre hideg tapintását, ha akarom. Ahol megfogtam. De nem akarom. Meg kellett volna fordítanom, és ordítanom vele, hogy „te meg ezt hogy képzeled? Csak úgy kiszállsz? Mocskos rohadék kis narkós, hát ki vagy te?” De inkább húztam el a rákba sztondulni, és buborékembereket bámulni a téren. Ahogy védi ôket a szerepeikbôl, hazugságokból, túlélôgondolatokból és szerepmintákból összerakott buborékszerû bálvány, az ego, az egyéniség, a Nagy Én. Álom volt vagy valóság? Néha arra ébredek, hogy a halál árnyékának salétromos völgyében jártam éjszaka, a bôrömön a hullák szaga, izzadok, remegek, és mégsem örülök, amikor magamhoz térek. Ez is átmeneti, mint minden, illékony, mint a pára, ami a frissen kifolyt agyvelô felett lebeg. Puszta váz vagyok, amit Isten lehelete tart egyben. Azt álmodtam, hogy leálltam. Azt álmodtam, hogy tiszta vagyok, és épül újjá az életem. Azt álmodtam, hogy könyvet írtam. Azt álmodtam, hogy a homlokomra tetováltattam azt, hogy drogos vagyok, mint a Kiskopasz a horogkeresztet. Azt álmodtam, tiszta vagyok. Most körülnézek, és azt látom, hogy már mindenki
1-160 oldal.indd 144
2013. 05. 07. 18:51:14
Lépcsôk. Tavasz
145
mással üti magát. Kristály, md, metadon, Bécsbôl hozott szuboxil, amit kétszer kell kifôzni. Mintha állandó bad tripen lennének, plusz amfetaminpszichózis, plusz egy öthetes részegség sokszoros másnapjai. Azt álmodtam, velük vagyok. mentünk anyagért elôtte tûcsere szellem vagyok velük rohanok együtt vagyunk de mégsem nem vagyok itt de nagyon is itt vagyok azt se tudom mi ez a szar amit tolunk helyettem tolnak és én nem tudom hol vagyok a cöpi vagyok a vér vagyok a tû vagyok a lopott nadrág vagyok a sebhely vagyok megyek velük a Zónájuk beszív élvezem és rettegek és élvezem Uram bocsáss meg beszúrják a bûneinket a naplemente simogat budán tiszta tû és egymillis cöpi a 13-ban vitamin szûrô megyünk megyünk útközben lesz víz van is egy félig teli ásványvizes palack a bokorból kikapja legalább nem kell a pocsolyából felszívni nincs is pocsolya a Duna maradna aztán az ember az Ember ki van kapcsolva „rátöröm az ajtót, bekopogok, várjatok meg” rohanunk rohannak kéne az Ideális Helyszín óvodába nem mászok be tesó meg vagy te ôrülve menjünk le a partra, ott nyugi van nyugi nyugi nyugi nyugalom a parton és hullámok és naplemente és integetô lányok menet közben már elô a cöpit a Fiú pörgeti miközben átvágunk az úton mindig átvág az úton a duna-parton kilépünk az idôbôl kilépnek az idôbôl
1-160 oldal.indd 145
2013. 05. 07. 18:51:14
146
Kubiszyn Viktor fehér limuzin megy el a hátam mögött duna-part naplemente plázacicák integetnek belôle csak engem látnak, visszaintek a többiek lent szúrnak én émelygek itt fenn hányok köpködök sóvárgok bekerázzák a bûneimet tesó karba lábfejbe neki kell érszorító ott a cipôfûzô ô ki se fôzi hideg vízzel is adja adja adja csak adja már csak add már Istenem szeretném megélni a feltámadást tesó újra újra újra újra és újra (Aki ott se volt, Hidden Wiki)
Idôutazás. Szellemidézés. Bálványimádás. Egoszilánkokat szórok szanaszét. Álcázás és rejtôzés. Megkötözöttség és szabadulás. Egy illúzióképet hallucinálok, ami engem hallucinál. Voltam egy temetésen. Növénytestû, fémfejû szörnyek járkáltak ott, és szemétbôl összetapasztott bábuk. Fecskendôfejû, doboztestû vérszívók bújtak elô a lerohadt falak repedéseibôl. Ez a Kivégzések Városa, haver. Mr. H. már csak új csodaszereket árul. Olcsóbb és veszélytelenebb, azt mondja. A Keletinél még van jó H-vitamin, látom az arcokon. Érezni az anyagosokat a közelben, nem az eldobált szemétbôl, nem a rejtôzködésbôl, hanem a mocskos utcai falakból, a betonból, a fák egészségtelen ágaiból, a rohadó pórusokból. A sejtekbôl párolgó hiány lecsapódik a város felületein, és beterít mindent. Egybôl megérzed az anyagos környékeket. Bálványok rángatta marionettfigurák vesznek körül. Évezredes minták újraformálva, maszkok, szerepek, pózok, túlélési technikák. Egoharcosok és egotriperek. Én is egy vagyok közülük. Az a bálványom, hogy nincs bálványom. Az a drogom, hogy nem drogozok. Az utcán megtanultam, hogyan kell hazudni, hogyan kell leolvasni az arcról az érzéseket, milyen az, amikor
1-160 oldal.indd 146
2013. 05. 07. 18:51:14
Lépcsôk. Tavasz
147
megpróbál megvezetni az ember, és milyen az, amikor önmagát vezeti meg. Hova nyúl a kezével, hogyan rebben szempillája, és ami a legdurvább, hogy milyen a szaga. Minek ide auralátás meg hazugságvizsgáló, amikor rá van írva az emberre a sorsa, az öszszes kis bálványa, a szavaiból, a mozdulataiból összeáll a kép. De miért kéne tükrözni minden fals szóra, minden hazug tekintetre, minden önigazoló mondatra? Minek megrepeszteni az oly nagy gonddal és igyekezettel össszegányolt egovakolatot az emberen, akin már nem is látszik, hogy kicsoda? Minek? Nem a rehabon vagyunk, tesóm. Narkós vagyok. Kárörvendô vagyok. Gyenge vagyok, esendô és erôtlen. Halhatatlan lelkeket árulnak kilóra, pillanatnyi egotapaszokért, és én asszisztálok hozzá azzal, hogy félrenézek. Emlékszem, milyen az, amikor a bálvány, az Ego nagyra nôtt, alaktalan formája elé borultam le. Embereket, kapcsolatokat, érzéseket áldoztam be neki. Mindennap meg kell térnem abból, hogy én vagyok a király. Lufikirálynak lenni egyszerû. De elég egy szúrás egy cöpibôl, amiben valami barna lé van, vagy egy kés a lengôbordák közé, és a nagy, kerek lufi leereszt. Hány srácot láttam rottyra menni, aki azt hitte, ô a király. Köztük magamat. Az Énem lufija beterített. Én. Én. Én. Én. Én. Inkább egy vérfoltoktól rozsdás pillangókéssel vágd szét a hasfalam, Uram, mint hogy újra ilyen luftballon legyek. Uram, Jézus Krisztus, megteszed, ha ilyen leszek, tudom. Bízom benned. Te állandóbb vagy, mint a márványba vésett szivárvány. „Én vagyok” – mennyire fals, ha ember mondja. Vagyok. Ebben benne van a voltam, a leszek, az idô és az idôn kívüliség. Én vagyok. A Vagyok – Isten szava. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – mondja a megfeszített, darabokra szedett srác, aki megváltott engem is. Csak te létezel, Uram. Én, a képmásod, a bûnbeesett világ egyik szitába hulló porszeme, a te kegyelmedbôl élek, hit által. Hiszek benned, reménykedem, hogy láthatlak színrôl színre, és próbálok úgy szeretni, ahogy te szeretsz. Ezt mondta a Golgotán
1-160 oldal.indd 147
2013. 05. 07. 18:51:15
148
Kubiszyn Viktor
szarrá alázott fiú: „Isten országa nem jön el szembetûnô módon. Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van, vagy amott. Isten országa köztetek van.” Hol? Hol az Isten országa? Hol a megváltás? Az üres pózok mögött? A vegyileg felturbózott érzelmek mögött? Ahol a szorongás kezdôdik, ahol a félelem és rettegés van, amit nem old semmi? Ott kezdôdik, ahol rémálomból ébredek? A halálod pillanatában? Amikor darabokra törik az a vékony réteg, amit évezredeken át tapasztgattam nyállal, vérrel, spermával, hamis gondolatokkal és keményre száradt pózokkal? Amikor porrá esik az EGÓm bálványa? Ahol az utca a folyóhoz ér, van egy hely, ahova lôni járnak. Van, aki ottmarad, arccal a földnek. Van, aki kivonszolja magát a térre, sztondul, és csorog a nyála, és bámulja a buborékegójukban ide-oda pattanó lényeket. Az embereket, ahogy védi ôket a szerepekbôl, hazugságokból, gondolatokból és szerepmintákból összerakott buborékszerû bálvány, az ego, az egyéniség, a Nagy Én. Hulladékvilág hulladékbábokkal, amiben semmi sem állandó, ahol minden átmeneti, a kapcsolatok, az érzések, az esték, a reggelek, az élmények, azt illatok, a fájdalmak. Négy éve voltam a helyen, ahol az utca a folyóhoz ér. Tegnapelôtt még Prágában sétáltam, holnap már Szerbiában fogok, ha Te is úgy akarod, Uram. Most ülök a színpadon Budapesten, és felolvasok. Minden átmeneti, minden illúzió. Csak te vagy állandó, Uram. Kérlek, bocsáss meg nekünk a bálványaink miatt, hisz magunktól kicsik vagyunk és kevesek, és nem tudjuk, mit cselekszünk. Kérlek, adj erôt, hogy elengedjünk mindent, ami nem te vagy. És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsôség. Mindörökké. Ámen. +3613501600 5× +3612691259 18.57 +3613501496 17.26
1-160 oldal.indd 148
2013. 05. 07. 18:51:15
Lépcsôk. Tavasz
149
+3614600707 15.36 +3612693300 15.20 +3612667226 13.43 Azt álmodtam, velük vagyok. Hagyom, hogy végigmondja, aztán visszanyomom az arcába, amit mondott. Mentális hadviselés, élesebb, mint a kés, amit a zsebedben szorongatsz, bátya. Engedd el nyugodtan, vagy döfj le, de ne aggódj, minden úgy lesz, ahogy lennie kell. A fokozatosság kulcsszó a felépülésben. Nem kell mindent azonnal. Mindenre azonnal vágyni, és ez a nehéz, mert nyílik az olló, az egyik szára a lehetôségek, a másik a vágyak, és ha összecsukod, elvágod a tisztaságod és anyagozol. Ennyi. A szenvedélyes szenvedélyesség kicsapódik máshol. Munkában, szexben, hobbiban. Ami nem baj. Állok az utcán. A beesett arcú fiú néz, miközben beszélek. Neki vajon? Vagy magamnak? – Ami baj, hogy van a bûntudat, hogy én túléltem, ôk meg nem. Vagy még benne vannak. Koncentrációstábor-szindróma? Háborús szindróma? Semmivel sem érzem magam többnek vagy jobbnak náluk. Sôt. Lelkiismeret-furdalás most. Meg felmerült bennem valami, nagyon durván, egészen ijesztôen, tesóm, ami jó is, meg nem is. Az jutott eszembe, hogy épül a tiszta életem, nagyon sok gyümölcs van már, elismerések, szeretet, emberek, nôk. Illetve nô. Bevillant, hogy milyen lesz, amikor még inkább kiépül az életem, lesz sok pénzem, stabil hivatásom, sokan szeretnek, lesz szép családom, asszonyom, gyerekeim, és élek, mint hal a vízben, az Úr nagyobb dicsôségére. És hogy akkor fogom otthagyni az egészet és megyek vissza anyagozni. Nem is maga a SZER, mert ki tudja, milyen drogok lesznek akkor, már a mostaniakat se ismerem, csak hallomásból, meg láttam, hogy szúrják be ezt is, lesz akkor is cucc, ami flesst ad, tudom, és lesz kannás bor is mindig. Ki tudja, mi lesz akkor, amikor majd azt érzem, hogy köszönöm, vége, ennyi volt, és visszamegyek abba a világba, ahol
1-160 oldal.indd 149
2013. 05. 07. 18:51:15
150
Kubiszyn Viktor
minden fekete-fehér, ahol csak elvonás van és túlélés, abba az egész nyers, lebegô, amorális életformába, amit alig néhány éve hagytam a hátam mögött. Na, ez az igazi sóvárágás, és ijesztô, bazmeg. Mert nem tudnék nemet mondani. Akkor miért nem kezded el most? Mert még nem épült ki az a Nagyon Tiszta, Nagyon Szép Világ? Mert biztosan tudom, hogy mire idáig eljutnék, visszajön az Úr, ahogy megígérte. Visszajön testben, és eljön az ô országa. Van, amit muszáj engedni, mert csak akkor lehet továbblépni. – Hát te eléggé megmentél agyilag, tesóm. De végül is tiszta vagy, szóval csak így tovább. És ne játssz azzal a cöpivel, inkább adj három rongyot, mert levágják a fejem. – Nesze. Mennem kell. Elég volt. – Menjél. De te is tudod, a magunkfajtának sosem lesz elég. Sosem elég, bátya, hiába áltatod magad. Tudod tesóm minden reggel Zuglóba megyek a panelekhez oda ahol régen laktam ott alszom a lépcsôházban de mindig rámhívják a rendôröket hiába csak melegszem ott múltkor bementem itt a hétben egy lépcsôházba elôvettem a kést levetkôztem hogy ne vérezzem össze ruhám sehol senki nem volt meg volt menve az agyam húsz éve ez megy tesóm minden nap elôvettem a kést hogy szétvágjam magam és egyszerre hirtelen ott lettek vagy nyolcan bent a lépcsôházban lefogtak elvittek nem értem mit akar tôlem az Isten most van egy csaj zongoratanárnô elköltözött vidékre megunta a heroint és hogy lehúzzák a pasik az olyanok mint én tesóm ránk bukik tudod beteg most suboxonon van mesterséges ópiát néha viszek neki metadont meg kristályt nincs jó H az utcán tudod régen már
1-160 oldal.indd 150
2013. 05. 07. 18:51:15
Lépcsôk. Tavasz
151
amikor viszek neki cuccot kedves de most is lecigányoz nézd meg az sms-t tudod tesóm amikor reggel felpattan a szemem egy lépcsôházban a Gyorskocsiban vagy a szállón azt érzem hogy bazmeg még egy nap és elôre gyûlölöm a bátyámat bevarrták áprilisban jön ki két hónap nem tudom hogy bírom ki van ez a zongoratanárnô tudod kedves meg minden kinyaltam a múltkor nekem nem állt fel a metadontól de gyengéd voltam most meg azt írja proli cigány vagyok érted te a nôket tesóm? néha azt érzem rossz álom mindenki engem figyel kösz hogy meghallgattál és köszi a két rongyot össze kell raknom magam hogy olyan legyek mint álmaimban (Moszkitó, Hidden Wiki)
Állok az utcasarkon. Egy salétrommal teli betonvölgyben, ahol a szó meghalt, honnan a kanalak elrepültek. Az emberek jönnek, mennek, mozizom az arcokat, mozizom a sorsokat. Voyeur vagyok, az emberek nem is gondolják, hogy nézem ôket. Egy szürke narkós vagyok, rongycsomó a fal mellett, Isten Kamerája alsó perspektívából. Maszkok és lárvák váltják egymást, sorsok és tragédiák suhannak álmok és félálmok között, és minden, minden súlytalan.
1-160 oldal.indd 151
2013. 05. 07. 18:51:15
TE MOSOD LE A HALOTTAK VÉRÉT
– Látta? Érintette? Beszélt vele? A halász értetlenül nézte ezt a pogány férfit, akinek a saruján is látszott, hogy messzi vidékrôl való, és nincsenek gondjai a földi életben. Nem értette ezt a számon kérô, sürgetô, már-már kétségbeesett hangot. – Láttam, miután feltámadt és megjelent nekünk. Egyszer hallottam beszélni. Nem érintettem. De nem kellett. Ô volt. Nincs kétségem. – De mi a bizonyíték, hogy valóban ô volt? Honnan tudja, hogy ôt látta? – Ô volt. Láttam ôt gyógyítani. Hallottam a szavait. Láttam, amikor beledöfték a dárdát. Ô volt az, az Úr. – De mitôl olyan bizonyos benne, hogy valóban ô volt, nem egy tanítvány? Muszáj feltennem ezeket a kérdéseket, más is meg fogja kérdezni, gondolta Lukács, bár kényelmetlenül érezte magát a bôrében. Megkapta ô is a hit ajándékát, és bár nem tudta, mivel érdemelte ki, de azóta úgy érezte, ezt tovább kell adnia. A maga eszközeivel. Ír az Úrról, bár személyesen sosem találkozott vele, mégis a legélôbb valóság számára. Izzadságtól gyöngyözött a homloka. – Kérem, meséljen róla. Mondja el, milyen volt. Kérem, testvérem, tudnom kell.
1-160 oldal.indd 152
2013. 05. 07. 18:51:15
Lépcsôk. Tavasz
153
A halász ránézett. Már rég nem ment ki a tengerre, elporlasztotta az erejét az idô, és gyenge lett már a hálót fogni, de belül kemény volt, mint a kô. Olyan szilárd keménység volt ez, ami sokszor ellenállt még az Úr szavainak is, aki szelídséget hirdetett. Pont az Úr, akinél keményebb férfit sosem látott, és akinek minden mozdulatából olyan hatalom áradt, hogy belekáprázott minden idegszála. – Tudnia kell? Ha tudnia kell, akkor meg fogja tudni. Ha az Ô áldása van magán, a maga útján, akkor hallani fogja. Ô mondta: akinek van füle a hallásra, az hallja – a halász ellágyult. – Emmausz felé mentünk Jeruzsálembôl. Vége volt az ünnepnek, és a Mestert, akkor még így hívtuk, a Mestert megfeszítették. – A megfeszítésnél ott volt? – Mindannyian ott voltunk. Amikor felszegezték, imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Lukács meredt szemmel figyelte, hogy egy szavát se szalaszsza el. – És az emberek mit csináltak? – A katonák sorsot vetettek a ruhájára. Egy darabból volt szôve, és négyen voltak. Nem akarták széttépni. Szépasszonyok szôtték neki, fehér volt és puha. A nép csak nézett. A fôemberek kicsúfolták, azt mondták, hogy másokat megmentett, mentse meg önmagát is, ha ô a Krisztus, az Isten választottja. Ezt kiabálták, és örvendeztek. Mi vártuk a csodát. De nem történt csoda. Nem történt semmi. Üres volt minden körülöttünk, a katonák gúnyolódtak. Páran közülünk nem bírták, és a földre roskadtak, nem néztek oda. A férfiak sírtak, a nôk csak néztek, és egymáshoz bújtak, amikor a katonák ecettel kínálták ôt. – A katonák mondtak valamit? – Csak annyit, hogy „ha te vagy a zsidók királya, szabadíts meg magad.” Én nem tudok olvasni, de az egyik írástudó, aki velünk volt, azt mondta, az van a keresztre írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. – Aztán mi volt?
1-160 oldal.indd 153
2013. 05. 07. 18:51:15
154
Kubiszyn Viktor
– Mondott valamit az egyik gonosztevônek mellette, de azt én a fülemmel nem hallottam. Az asszonyok mondták utána, hogy a Mennyország ígéretét kapta tôle. Aztán sötétség lett, eltûnt a nap, amikor meghalt, sokan elájultak. Én is. – A halálát nem látta? – Amikor magamhoz tértem, már halott volt. Még csorgott a vizes vér az oldalából, ahol a lándzsával beledöftek. Nem mozdult, és nem lélegzett. A rómaiak értenek a gyilkoláshoz. Bár még csak tavasz volt, a nap forrón sütött. Lukács megtörölte izzadó homlokát. – Utána mi történt? – Utána szétszéledtünk. Mindenki össze volt zavarodva. Elárulva éreztük magunkat. Üresség volt bennünk. Abban reménykedtünk, hogy egyszer csak megnyílik az ég, lejönnek az angyalok az égbôl, és az Úr leszáll a keresztrôl. De nem történt semmi. A katonák röhögtek, a csôcselék káromkodott és vigyorgott, mint minden keresztrefeszítésnél. Elárult minket a Mester, ezt éreztük. – Mindenki? – Nem tudom. Én igen. Az asszonyok talán nem, ôk máshogy szerették ôt. Az asszonyok ilyenek. Nem hisznek a szemüknek. – És megjelent aztán újra testben? Meséljen errôl. – Emmausz felé mentünk akkor egy másik testvéremmel, aki azóta már eltávozott oda, ahol az Úr szemébôl árad a fény. Két éve már, hogy megkövezték, mert hirdette a Krisztust. Vele mentünk akkor összetörve, amikor odaért mellénk a Mester. De nem láttuk, hogy ô az, fátyol volt a szemünk elôtt, és fátyol borult a gondolatainkra. Szíria asszonyainak csupa vágyódás a táncuk! Ismertem Jeruzsálemben egy zsidó nôt, aki valami rossz csapszékben hitvány szônyegen táncolt egy kis lámpa füstös fénye mellett, és magasra emelte a karját, hogy összekoccintsa réztányérjait. Kifeszített csípôjével és hátravetett fejével, mintha dús, vörös hajának súlya húzná lefelé, gyönyörtôl nedves szemével, szenvedélyes, epedô és ruganyos testével magát
1-160 oldal.indd 154
2013. 05. 07. 18:51:15
155
Lépcsôk. Tavasz Kleopátrát is irigységtôl sápadttá tette volna. Szerettem barbár táncait, kissé rekedt s mégis oly édesen hangzó énekét, tömjénillatát, s azt a félálmot, amelyben mindig élni látszott. Mindenüvé követtem. Elkeveredtem a katonák, a komédiások, a vámszedôk rossz illatú tömegében, amely körülötte nyüzsgött. Egy nap aztán eltûnt, és többé sohase láttam. Sokáig kerestem mindenfelé, rossz hírû sikátorokban és csapszékekben. Nehezebb volt elszokni tôle, mint akár a görög bortól. Pár hónappal késôbb, hogy elvesztettem, véletlenül megtudtam, hogy beállt egy kis csoportba, néhány férfi és nô közé, akik egy fiatal galileai csodatevô nyomába szegôdtek. Názáreti Jézusnak hívták, akit nem is tudom, miért, késôbb keresztre feszítettek. Emlékszel erre az emberre, Pontius? Pontius Pilatus, mint aki emlékei közt kutat, összevonta szemöldökét, s kezét a homlokához emelte. Majd rövid hallgatás után: – Jézus? – mormolta. – Názáreti Jézus? Nem emlékszem. (Júdea helytartója, Hidden Wiki)
– Láttam az Urat. Testben. Halála elôtt és halála után. Élve. Hallottam a hangját. Azóta élek. Érzem a levegôt, érzem a fényt, és nyugodtak a gondolataim. Mert itt van köztünk. Bennünk él, és benne élünk. Nem ment el. A részei vagyunk. Nincs titok, megmondta szó szerint, hogy ez lesz. Szoktam erre a találkozásra gondolni, ha körülnézek, hogy milyen pusztaság van kívül, és milyen pusztaság van belül az emberekben. Eszembe jut, hogy az Úr, aki itt járt köztünk, és aki velünk evett, aki velünk ivott, aki megmosta az apostolok lábát, és aki átölelte a bûnösöket, a kurvákat, ô az élô Isten. Minden szava igaz. Fénylik minden szó, amit mondott, bennünk. Nekem nincs erôm továbbadni. Nem tudom, miért nem jött még vissza, de visszajön. Örülni fognak neki, ha visszajön, és találkoznak vele! Ha hallaná, hogyan beszélt! Ez mind halvány, ha én mondom. De írja le, ha ez az elhívása. Írja le. Istenünk könyörülô irgalmáért, amellyel meglátogat minket. Lejött hozzánk a felkelô fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában laknak, hogy ráigazítsa a lábukat a békesség útjaira.
1-160 oldal.indd 155
2013. 05. 07. 18:51:15
156
Kubiszyn Viktor
Isten végtelen szeretete megnyilvánul minden élôben, minden holtban, Jézus lejött a pokolba – ide jött le, a megrohadt világba, hogy megmentsen, és nekünk dumált. Mi vagyunk a pokol. Ez a valóság, ez a világ a pokol, ez az a ház. A Foglalton túl nincs semmi. Csak kulisszák. A benti hallucinációk erôsebbek és durvábbak és igazibbak, mint a kinti életek. Egy szellô elfújja ôket, darabokra törik a személyiségük, és semmi nem marad belôlük, csak egy szûkölô kis állatka. Semmi. Semmi nem marad. Unalmas. – Mi vagyunk Isten szavának visszhangjai a sivatagban. Írja le, pogány doktor. Írja le, ha ezt sugallta magának az Úr. Én nemsoká találkozom vele, és újra meghallgatom, ahogy arról beszél, mennyire szeret minket. Én láttam ôt meghalni, és jött mellettem utána az emmauszi úton. Nekem ez a megváltás, hogy rajta keresztül az Istennel való kapcsolat újra személyes. Nincs közvetítô, nem kellenek a törvények, a farizeusok, a képmutatók, nem kell a római jog és a vasbörtön. Semmi nem kell. Csak hinni benne, és követni, amit mondott. Egyszerû. És a legnehezebb, amíg vissza nem jön. Lukács jegyzetelte, amit az öregember mondott. Gyorsan írt, szinte olvashatatlan betûkkel, hogy egyetlen szót se szalasszon el.
1-160 oldal.indd 156
2013. 05. 07. 18:51:15
ROYAL FLASH
Minden történet önmagát eszi meg, felzabálja magát darabonként. Elôször a karakterek tûnnek el, aztán a helyszín, végül a cselekmény. Legutoljára az érzések tûnnek tova. Senki sincs az asztalnál. Aztán mégis, mintha szellemképes lenne a képernyô, halvány alakok kezdenek felderengeni a sötétben. Homályos sziluettek örvénylenek a levegôben, szellemtestek, melyeken átfúj a szél. Arra emlékszem, hogy a Foglaltban mindig fújt a szél. A homály megtelik élettel vagy szikrákkal, életdarabokkal, sorsokkal és lelkekkel. Berber cigit sodor, Gerely feltûri a kabátja ujját, a fiúnak, aki ott volt, mintha sztondulna, elôrecsuklik a feje, bár félig nyitva van a szeme, és onnan néz maga elé, Barbara a homlokát masszírozza, Dorina hópelyheket ráz ki a hajából, Szipós az öngyújtójával játszik, Láz Józsi meghúzza a kannást, Moszkitó hadonászik és beszél maga elé hangtalanul, a Kólakirálynô a telefonját pörgeti, miközben Pöttyöskét nézi, aki madarakat karcol az asztalba egy rugós késsel. Sosem lépsz ki Foglaltból. Hiába ütöttél lyukat az idôbe petárdával, nem jutsz át magadtól. Senki sem jut át magától. „Egyszer szeretnék aludni… mélyen aludni végre… úgy, hogy nem arra ébredek, hogy megint egy szar nap jön” – gondolja a beesett arcú fiú.
1-160 oldal.indd 157
2013. 05. 07. 18:51:15
158
Kubiszyn Viktor
„Nem gyôztél meg, de elgondolkodunk azon, amit mondtál. Ennél többet nem is várhatok” – gondolja Lukács. „El fogok menni rehabra. Kajak elmegyek, de félek. Rohadtul félek. Nem tudom, mi lesz, ne tudd meg, agyban mennyire erôs a sóvárgás. Sose éreztem ilyet. Vegyi gyárakból ömlik ránk a por. Emberkísérlet vagyunk. Vegyi fegyverekkel kísérleteznek rajtunk” – gondolja Moszkitó, és láthatatlan bogarakat csap agyon a karján. „Angyalokat látok, akiknek nincsen szárnyuk, és összesöprik a lelked darabjait, amikor elvonásod van” – gondolja Szipós, és hígítót vesz elô. „Nincs értelme tovább játszani, tovább itt maradni, mit tehetnék, visszamegyek, visszamegyek, és jó lesz vagy rossz, de valahogy lesz, vár rám” – gondolja Barbara, és összébb húzza magán a kinyúlt kapucnis pulcsit. „Én csak boldog akarok lenni” – gondolja Pöttyöske, és madarat karcol az asztalba. „Ma te, holnap én. A visszaesés ilyen. Nincs garancia” – gondolja a fiú, aki ott se volt. Láz átöleli, és megsimogatja a fejét. – Engedd el. Engedd el az egészet. Lôdd be magad, vagy igyál meg egy slukkra egy liter kannást. Jobb lesz. Vagy hagyj itt minket, és robbantsd fel az egész kócerájt – mondja Berber Gerelynek. „A Foglalt a mi bolygónk, az életterünk, az otthonunk, az egész romokban heverô Édenkert, amit lepusztítottunk, feléltünk, kizsigereltünk, szanaszét basztunk, tesóm. Ajándékba kaptuk, és elromlott minden, és mi flesselünk azóta is rajta” – gondolja Berber, és mélyen beleszív a spanglijába, mintha az utolsó slukkot venné tüdôre. „Isten térképén vakfolt vagyunk, és nem jutunk el a fényre” – gondolja Gerely, amikor végre eltalálja a vénát. „Ma betolom, mert holnap már nem lesz” – gondolja Láz. „Dögöljön meg a rohadék ott, ahol van” – gondolja a Kólakirálynô, miközben a negyedik telefonját is kikapcsolja, azt, amit magáncélokra használ.
1-160 oldal.indd 158
2013. 05. 07. 18:51:15
Lépcsôk. Tavasz
159
„Minden áll. Az idô áll. Egy örökké tartó, állandó pillanatban élünk. Isten szeme mindent egyben lát. Elégnél benne, ezért adta Neked a teret, az idôt, az érzékeidet és a korlátaidat. A bûneidet is tôle kaptad, Isten minden. Ô a Sátán is. Az Elveszett Szeretet. A Hiány. Amit önmagával tölt be. Ô nem harcol senkivel, mert nincs kivel harcolnia. Ô a teljesség. A mi dolgunk, hogy visszavezessük hozzá a Sátánt. Térj meg! Térj vissza, te kiszakadt darab! Megvan a helyed, és megvan a forma, amibe beleillesz” – gondolja Dorina. Egy életlen ollóval falcolja magát, vörös csíkok maradnak a bôrén, de vér nem serken belôlük. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek. Csak arra emlékszem, hogy fújt a szél. Mindig mindenhol mozgott a levegô. Fújt a szél, keresztülfújt a szobákon. Volt, amikor csak egy fuvallat vagy légmozgás, de volt, amikor kajak, mintha vihar lett volna, elfújta az öngyújtólángot, megforgatta a szeméthalmot, egymásnak döntötte az amúgy is dülöngélô embereket. Csak arra emlékszem, hogy fújt a szél akkor is, amikor elôször jártam ott. A Ház ablakain besüvít a szél, a papír és az odaillesztett dobozdarabok között áramló jeges levegô kioltja a gyertyákat. Minden remeg. Remeg a szemét, és remegnek az összefirkált falak, remegnek az ott alvó, sztonduló, hörgô és botorkáló emberek, remeg minden idegszáluk, a szél marcangolja ôket. A gerincoszlop tövénél kap beléjük és rántja ki belôlük a lelket. A mágia kiszáradt, a fecskendôk eltûntek, kivitte ôket egy forgószél, egy hatalmas szél, ami elfújta az egész várost. Itt vannak elôttem mindannyian, élôk és halottak és árnyak és szellemek. Elôttem vannak, és bennem lebegnek. Az anyagos angyalok szárnyaiból szivárgó nektárt isszuk, testvérem. Isten angyalaiét, akik bûnbe estek miattunk, mert szeretnek minket. Bûnös vagyok minden porcikámban. Állok a Ház ablakában, és a várom, hogy felkeljen a nap.
1-160 oldal.indd 159
2013. 05. 07. 18:51:15
160
Kubiszyn Viktor
Nem látok messzire. Nem látok senkit. Várok. Vacogok és remegek. A lépcsô összetört alattam, darabokra hullott, elsodorta Gerelyt és Berbert és Láz Józsit és Pöttyöskét és a Kólakirálynôt és az élôket és a holtakat és a Szipóst és Barbarát és Moszkitót és Lukácsot és a fiút, aki ott se volt, és a lányt, aki csak lement olajért. A romok mindenkit, minden gondolatot és érzést és port és mocskot maguk alá temettek. Erjedés és entrópia maradt. A házat is elfújja majd a szél. Elfújja a szél egyszer, tudom. Nem marad a helyén semmi más, csak a levegô, amiben egy darabig még érezni az emlékek illatát, aztán elenyészik az is. A KERESZT ÜRES, A SÍR ÜRES, és te is üres vagy, testvérem. Van egy álom, ami sosem ér véget. Ebben Isten magához ölel mindannyiunkat, és mi egyszer végre felébredünk halottainkból mindannyian, másnap és elvonás nélkül. Úgy ébredünk, és úgy látunk majd mindent, amikor eloszlik a homály, színrôl színre, ahogy addig még sohasem. Már nincs sok hátra.
1-160 oldal.indd 160
2013. 05. 07. 18:51:15
