Knut Hamsun Éhség

KNUT HAMSUN • ÉHSÉG

KNUT HAMSUN

ÉHSÉG

H Á T T É R K IA D Ó B udapest

A mű eredeti címe: Knut Hamsun Sült Oslo, 1953, Gyldenkal Norsk Forlag Megjelent az Európa Kiadó, Budapest, 1965-ös kiadása alapján © Knut Hamsun és Hajdú Henrik jogutódai Fordította: HAJDÚ HENRIK A könyv borítóját URAI ERIKA tervezte

ISBN 963 8128 07 6

Kiadta a Háttér Kiadó Felelős kiadó: Balogh Ferencné Műszaki vezető: Lantos Kálmán Készült az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-ben Felelős vezető: Balogh Mihály

Knut Hamsunról

}

nut Hamsun neve ellentétes indulatokat lob­ bant a lélekben: vonzó és taszító érzelmek egyszerre zilálják az idegeket, ha végiggondol­ juk hosszú életútját, am ely oly sok, em berhez méltó művészi magasságon vezetett keresztül, hogy végűi a vallott és vállalt em bertelenségbe torkolljon. Ez cáfolhatatlan tény, ha összefüg­ gően tekintjük végig az 1859-től 1952-ig terjedő élet fejlődéstörténetét. De ha az egész életmű­ ből innét vagy onnét kiragadunk egy-egy köny­ vet, például az Éhséget a pálya elejéről, vagy a Halk húrokat penget a vándor címűt az alkotóerő délidejéről, Vagy akár az Utolsó fejezetet a vég­ ső évtizedekből, akkor mégis kétkedve tesszük fel a kérdést: vajon valóban nem lett volna más­ féle útja is ennek a vitathatatlanul nagy m űvész­ nek, aki ennyi újat, ennyi em berségeset tudott megmutatni a természet külvilágából, és a ter­ mészetet tudomásul vevő em ber benső világá­ ból? Kilencvenhárom éves korában befejeződött testi léte, s hét esztendővel később - 1959-ben már elérkeztünk centenáriumához is. És akinek születése óf^s másfél évszázad telt el, az az emlé-

K

kezefben már bevonult a régi időbe, m ég akkor is, ha Matuzsálemre emlékeztető életkort érhe­ tett meg. ilyenkor már arra is megérett az idő, hogy újra idézzük azt a varázshangulatot, ame­ lyet a Hamsun-regények idéztek föl bennünk ama nagyon régi - egy egész özönvízzel ezelőt­ ti - időben, am ikor oly nagyon szerettük ezt a nagy norvég elbeszélőt. Újra kell idéznünk, hogy kiválogassuk azokat az alkotásokat, ahon nét talán másfelé is vezethetett volna az útja. Mert Knut Hamsun életművében éles és bántó ellentmondásokra találunk. Míg életútja egészé­ ben riasztó, sok m űve önmagában hordja a jó és rossz szétválaszthatatlan elegyét, némelyik a legm agasabb o rm o kig elért, s néha-néha olyan alkotásokkal ajándékozta m eg az em be­ riséget, am elyeket nem dobhatunk ki a magunk szegényítése nélkül a nagy közös kincstárból, idézzük hát újra, mit is szerettünk oly nagyon Hamsun regényeiben, kísérjük végig a hosszú életet, hogy tisztában legyünk vele is és önm a­ gunkkal is, akikben ellentétes indulatokat lob­ bant az öregségére nácivá lett Knut Hamsun ne­ ve és emléke. 1890-ben, am ikor az Éhség megjelent, a skan­ dináv népek irodalma világdiadalának legmagasán állott. A norvég Ibsent már ellenfelei is tu­ dom ásul vették; a polgári hazugságok kérlelhe­ tetlen leleplezője, a drámaírás fejedelme, példá­ ja és mércéje lett m inden világrészen. A svéd Strindberg élete delelőjén járva jobbra-balra vagdalkozva készítette elő a XX. század külön­ böző bizarr „izmusait”, m iközben indulatos ple­ bejus-haragjával m ondott átkot a polgárság in­ tézményeire. A dán Brandes a valóság és em ­ berség nevében m ondott megfellebbezhetet­ len ítéletet m inden irodalmi hazugság fölött.

-

6

-

Ezek az északiak, akik az irodalomtörténet év­ századjain keresztül ismeretlen csendben éltek ott a térkép felső szélén, szinte csak önm aguk­ nak mondogatván a skaldok énekeit, m ajd a pro­ testáns zsoltárokat, egészen a XIX. század dere­ káig úgyszólván mindenestül kívül maradtak a világirodalom közösségén. S ha egy-egy név el is jutott a délebbi tájakra, hát az is dán volt vagy svéd. Norvégia politikailag nem is létezett, még névleg is csak 18 14-ben született újra, de akkor is perszonálunióbán Svédországgal. Az állami függetlenséget, amely m ég a középkorban el­ enyészett, Norvégia csak 1905-ben nyerte viszsza. Miközben a két másik skandináv ország, a svédeké és a dánoké, a kezdődő polgárosodás idején meggazdagodott, és behozta elmaradott­ ságát, Norvégia, a szegény em berek kisparaszti és kispolgári hazája hátul kullogott az európai or­ szágok történetében. Csakhogy ennek a Norvé­ giának, akárcsak a másik két skandináv ország­ nak, volt egy nagy öröksége: a demokrácia. És alighanem Norvégiáé volt a legrégebbi. Ezek a viking-leszármazottak sohasem voltak jo b b á ­ gyok. Azok a régi vízenjárók találták fel a parla­ mentet m ég abban az időben, am ikor Európa közepén a szent királyok a feudalizmust szer­ vezték. Bizonnyal ez a dem okratikus örökség volt az egyik oka annak, hogy 1848 nagy polgá­ ri kiábrándulása után, a rossz útra jutott társada­ lom erőteljes bírálatát, az orosz klasszikusok mellett, a skandináv klasszikusok mondhatták el. És mint egykor a hódító normann elődök, akik hol hajókon, hol lovon végigszáguldották fél Európát, s ahol megjelentek, ott hódítottak és m indent újraszerveztek, azonképpen jelentek meg évszázadok múltán Európa irodalm i tájain, színházakban és könyvke re skedésekb en a

svéd, norvég, dán drámák és regények, hogy iz galmat keltsenek, vitákat ébresszenek, és mér­ téket adjanak. S lám, Európa végül is meghódolt Ibsen előtt, a m aga szószólójának érezte Strindberget, és igaz irodalmi bírájának fogadta el Brandest. 1890-ben a skandináv irodalomnak hasonló világtekintélye volt, mint a kortárs orosz irodalomnak. És am ikor ebben az évben Knut Hamsun Éhség című könyve megjelent, körül­ belül olyan méretű azonnali siker követte, mint úgy negyedszázaddal előbb Ibsen Peer Gynfjét. Knut Hamsun, a harm inc éves író egy csapásra világhíres lett. De hosszú utat kellett m egtennie Knut Pedersennek, az északi hegyvidék falusi ottho­ nából elindult, kalandos kedvű norvég paraszt­ fiúnak, aki egy kissé Peer Gyntre emlékeztetően járta a távoli tájakat, hogy önmagára leljen, amíg m eg is találta magát, s úgy tudta kifejezni saját él­ ményeit, hogy azonnali világhír visszhangoz­ zék rá. Am íg Knut Pedersen, a Gudbrand-völgyi parasztfiú eljutott Knut Hamsunhoz, az íróhoz, addig kalandos évtizedek múltak el. Kisfiúként m egism erte az északi fénnyel teljes Lofotenszigetek nagyokat hallgató hajós- és halászvilá­ gát, ahol a m agányos gyerek a temetőbe járt áb­ rándozni. Rideg, szűkszavú protestáns élet volt az, am elyben ifjúvá serdült. De a táj, az északi táj, kom or fenségével, hegyormaival és tengerével, jeges fennsíkjaival és sziklás öbleivel, szikrázó fényeivel és gom olygó ködeivel ugyanúgy megigézte, m int egykoron Ibsent, aki ugyancsak azon a m essze északi vidéken töltötte el ifjúsá­ gát, ugyanúgy elvágyakozott onnét, s ugyanúgy magával vitte délebbi szélességi fokok fiai közé a fjordok és a fjeitek látomását.

-

8

-

Tizenhét éves korában Knut Pedersen - a Hamsun írói nevet csak később vette fel - beállt cipészinasnak. Holott akkor már tudta, hogy író, költő lesz belőle. Már írt is egy kisregényt, amely még nem volt több, mint olvasmányainak vissz hangja, és csak egy-egy természetleírás sejteti, hogy írójából író lehet még idővel. Persze, amit ekkortájt írt, m ég senkinek sem kellett. És a fiatal cipészlegény fogja magát, elszegődik egy hajó­ ra, amely Amerikába viszi. Ott nincs m iből élnie. Elkezdődnek azok a nagy éhezések, amelyek majd a világhíres könyv élményeit adják. Mit te­ gyen? Vissza Norvégiába. Közben olvas, olvas és olvas. Hazulról örökölte Björnson prózájának szemléletességét és báját, Amerikában magá­ ba itta Mark Twain vibráló ötletességét, ítélkező mosolyát, és közben csak úgy zuhog rá a szá­ zadvég tudom ányának és elm élkedésének , mindenféle hatása: új volt a filozófia, Schopen­ hauer és Nietzsche, új volt a pszichológia, a fizio­ lógia- A fiatal írójelölt éhes volt: fizikai értelem­ ben is, szellemi értelemben is. De a valódi éhség odahaza sem szűnt meg. Ám bár tartott egyné­ hány, Mark Twain szellem ében felépített, elő­ adást Amerikáról, egy két cikkét el tudta fogad­ tatni az újságokkal, de még nem vették tudomá­ sul. És néha már olyan éhes volt, hogy a szem e káprázott tőle. Hát újra vissza Amerikábal Volt vil­ lamoskalauz Chicagóban, és dolgozott dakotai farmokon, m áskor m eg Am erika norvéglakta vi­ dékein mesélgetett az otthonról a kivándorlóit szegény embereknek. Mire m eg újra hazakerült, megírta amerikai élményeit. Meg is jelent ez a könyv, anélkül, hogy az irodalmi élet felfigyelt volna rá. Hanem, amikorra ez a legelső könyv nyomdába került, ő már írta az Éhséget. Megta­ lálta magát. És magamagáról írt.

-

9

-

Mi is az a különös varázs, amelyet mindenki érez, aki csak olvassa? Nehéz dolog a művészi hatás okait elemezni. De a titok valahol ott rejtőz­ het, hogy ebben a regényfélében (mert szigorú műértelemben alig-alig mondhatjuk regénynek, inkább regényes lírai vallomás ez sok novellisztikus elemmel összeszőve) a súlyos valóságról van szó, de ez a valóság, mint valami különös lá­ tomás lebben elénk. Kétségtelen - és ez jellem ­ ző Hamsunra elejétől végig amit ő megmutat: a valóságnak csupán egy része. A m élyebb őszszefüggések ez időben mintha nem is érdekel­ nék. A külvilágból, a társadalomból jórészt csak a felszínt nézi: a külvilágból a szem mel közvetle­ nül felfogható, a látvány érdekli, és mindaz, ahogy az emberi lélek visszhangzik és visszafénylik erre a külvilágra. Hamsun elszakítja az okot a következménytől. Ő az okozatok ábrázo­ lója. irodalm i családfája tehát részben a natura­ lizm ushoz köti, részben az im presszionizm us­ hoz. De a naturalizmus sivár m ég akkor is, ha lakomáról beszél, Hamsun pedig csillogó akkor is, ha az éhség látomásait idézi fel. Az impreszszionizm us megelégszik a színekkel, form ák­ kal, fényekkel, mozdulatlanná parancsolt m oz­ zanatokkal - Hamsunnál mindez az impresszió beárad az em beri tudatba, megmozgatja az ösz­ tönöket, és az em ber együtt lélegzik az egész külvilággal. Nála az em bernek csupán börtöne a társadalom, ahonnét szabadulás csak a termé­ szet, csak az ösztönök felé vezet. Ez a korlátja realizmusának, ez a gyökere individualizmusá­ nak, ez az indítéka misztikusságának; ez a kiin­ dulópontja későbbi fasizmusának is. És következtek ezután sorra a különös hangu­ latú könyvek. E lőbb a Rejtelmek (Mysterier, 1892): ez a lazán fűzött történetsorozat Nagel úr­

-

10

-

ról, a sárga ruhás kóklerről, aki egy kis faluban egymás után bizonyítja be a m eghökkent pa­ rasztoknak, hogy az egész élet, benne m ég a szerelem is - csalás. Az Éhség (Sült) - ugyan az ol­ vasó szinte maga is érzi a testi nyomorúságot nem pesszimista könyv. A Rejtelmek mulatsá­ gos, olykor m ég derűs is, de kifejezetten pesszi­ mista. És ezután következett a Pán ( 1894). Itt nincs testi éhség, itt nincs kiábrándító bűvészkedés, itt csak szerelem van. A férfi és a nő regénye ez. Még pontosabban: a férfi, a nő és a természet re­ génye. Pszichologizáló mű, de lírai alkotás, az ér­ zelmek és a gyönyörűséges testi valóságok köl­ tészete. És éppen mint költészetet kell tudom á­ sul vennünk, mert realista regénynek m inden szépsége ellenére sem kiálthatjuk ki. Még azt is elmondhatjuk, hogy ném iképpen a dekadens lí­ rával rokon, hiszen ebben a nagy vágyódásban nincsen megoldás, férfi és nő párharca itt nem oldódik összhanggá, önkínzó és egym ást kínzó gyötrelem a hiány is, a beteljesülés is, és az értel­ metlen élet m ögött settenkedik az értelmetlen halál. Ha filozófiáját keressük, akár korai egzisz­ tencializmust is fedezhetünk fel rem énytelen eseménysorozatában. De közben m égis együtt iélegzünk az egész természettel, közben mégis azt éljük át, hogy a szerelem a lét csodálatos meglepetésekkel teljes ajándéka. Ha a bölcselet vagy a társadalomtudomány oldaláról közelít­ jük m eg a Pánt, talán m ég el is utasítjuk. De hát akkor sem gondolunk elméleti kérdésekre és társadalmi összefüggésekre, ha egy nagyon szeretett, nagyon szép nővel kettesben járunk lom bos fák alatt. Csak nagyon szépnek érezzük a világot.

-

11

Hanem azért Hamsun érezte, hogy az írónak más feladata is van. Akarta is ábrázolni a társa­ dalm i összefüggéseket. Ibsen, Strindberg, Brandes Skandináviájában egyszerűen nem le­ hetett nem észrevenni, hogy az em ber társada­ lomban é lé s az író társadalmi kérdésekre köte­ les felelni. A Lynge szerkesztő (Redaktör Lynge) m eg az Új fö ld (Ny jord) politikai regénynek ké­ szült. De utána Hamsun a vonzóan romantikus Viktóriában ( 1898) megint csak visszaérkezett a szerélemhez és a természethez. Közben pe­ dig azt is megpróbálta, hogy milyen az: drámát ír­ ni. Azonnal egész trilógiával lépett a közönség elé. Ez a mű egy gőgös lélek - ivar Kareno - élet­ útjának három állomása három konfliktusban. Különös drámák: ha nem tudnánk, merre tartott Hamsun életútja, azt is vélhetnénk, hogy a Nietzsche-féle világszem lélet paródiája, vagy leg­ alábbis erőteljes kritikája ez a három dráma. 1920-ban Az anyaföld kincse (Markens grode) című regényéért megkapta a Nobel-díjat. Az olvasók már előzőleg az élő legnagyobbak közt tartották számon. S merthogy hosszú életet élt, végigjárta az egész utat. Lett hazaáruló, és megérte a háború végét is, am ikor bíróság előtt kellett számot adnia. És Norvégia nem tehetett egyebet, mint hogy elítélte - vagyona elveszté­ sére - legnagyobb íróját. Bizonnyal magas korá­ ra való tekintettel nem volt m ég szigorúbb a bün­ tetés. Némi öncsalással azt lehetett mondani, hogy vén fejjel már nem volt egészen beszámít­ ható. 1952-ben halt meg, kilencvenhárom éves korában. Emberként kicsi volt, írónak óriás. HEGEDŰS GÉZA

Első rész

k k o r fo ly to n ko p la lta m K ristia n iá b a n ,1 abban a furcsa városban, am ely átfor­ mál, s csak azután ereszt el bennünket... Ébren fekszem padlásszobám ban, s hal­ lom, h o g y az óra elüti alattam a hatot; m ár egé­ szen m egvirradt, s a lé p cső kö n m e g ke zd ő ­ d ö tt a nyü zsg é s. L e n t az ajtónál, a h o l a M orgenblodet2 régi szám ai vonták be kárpit­ tal a falat, jó l láthattam a világítótorony igazga­ tójának közlem ényét, valam ivel balra p e d ig Fábián Olsen pék vastag betűs, harsány, íny­ csiklandó, m eleg cipót kínáló hirdetését. A lig nyitottam ki szem em et, régi szo ká so m szerint elgondolkoztam , vajon m a m in e k örül­ hetnék. M ostanában m eglehetős sanyarú na­ p o k jártak rám, holm ija im rendre a zaciba ke­ rültek. Ideges és türelm etlen voltam , s szédü­ léseim m iatt néha naphosszat föl sem keltem . O lykorolyko r, a m iko r a szerencse kedvezett,

A

1A norvég főváros, Oslo régi neve. 2 Reggeli Újság.

-

13

-

egyik-m ásik lapnál kaptam öt koronát egy-egy tárcáért. E gyre vilá g o sa b b lett. B öngészni kezdtem az ajtónál kifüggesztett hirdetéseket. Már el tudtam olvasni ezeket a sovány, v ig yo rg ó be­ tűket is: „A n d e rse n kisa sszony, szem födőárus, a kaputól jo b b ra .” S okáig ezzel foglal­ koztam , s a lenti óra m ár a nyolcat is elütötte, am iko r fölkeltem és felöltöztem . Kinyitottam az ablakot, s kinéztem . Láttam egy ruhaszárító kötelet m e g e gy nagy rétet: a távolban, egy leégett kovácsm űh ely mellett, néhány m unkás a ro m o k eltakarításán dolgo­ zott. A párkányra könyököltem , s fölbám ultam az égre. Ma bizonyosa n szép idő lesz. Eljött az ősz, a finom , hűvös évszak, am ikor m inden színt vált, s elmúlik. A z utcák m ár m egélénkül­ tek, s a lárm a kicsalt engem is: ez az üres szo­ ba, m elynek padlója lépéseim alatt hullámzott, olyan volt, m int egy korhadt, borzalm as kopo r­ só. A z ajtóról hiányzott a zár, a zugból a kályha: rendszerint harisnyában aludtam, h o g y reg­ gel száraz lábbal kelhessek föl. Csupán egy kis piros hintaszéktől vidultam föl; esténként e b b e n b ó b is k o lta m , és ábrá n d o zta m . Ha nagy szél kerekedett, s a lenti ajtók kicsapód­ tak, a padlón és a falakon keresztül különös vi­ sítás hallatszott, s a Morgenbiodet az ajtó m el­ lett arasznyira m eghasadt. Fölem elkedtem , s az ágy lábánál a sarok­ ban ben yúltam e g y batyuba. Nem találtam ben ne egy m orzsá t sem ; vissza m en te m az ablakhoz. „Ki tudja - tűnődtem -, m ire jó a további ál­ láskeresés?" Teljesen letörtem a sok elutasí­

-

14

-

tástói, határozott „nerrf-től, a csillogó és elszür­ külő rem ényektől, a se m m ib e fúló újabb és újabb kísérletektől. Végül m ár beálltam volna pé n zbeszed őnek is, de későn jelentkeztem ; különben sem tudtam ötven korona ó vad é­ kot adni. M indenütt akad ályo kba ütköztem . A tűzoltóságnál is jelentkeztem . Vagy ötvenen sorakoztunk az előcsarnokban, s kidüllesztettük m ellünket, h o g y erős és rettenthe­ tetlen fé rfia k n a k h assu nk. E g y h iv a ta ln o k m e g sze m lé lte a pályázókat; m egtapogatta karjukat, s kérdeze tt egyet-mást. M ellettem csak elment; m egcsóválta fejét, s kijelentette, h o g y páp aszem em m iatt nem kellek. Újra b e­ álltam a sorba, m o st m ár páp aszem nélkül; összeráncoltam hom lokom at, tekintetem va­ lósággal döfött, de e m b e re m m o s o ly o g v a m egint kihagyott - b izonyára rám ism ert. Saj­ nos, ruhám m ár foszladozik, ú g yh o g y többé nem is ajánlkozhatom rende s helyre. Mily sim án és szabályosan lecsúsztam ! Vé­ gül ú g yszó lvá n m in d e n b ő l kiko pta m ; ne m m aradt e g y fésűm , sőt e g y k ö n y v e m sem , h o g y olvasással űzzem el szom orúságom at. Egész nyáron kijártam a tem etőkbe, va g y be­ ültem a palota kertjébe. H asábszám ra írtam a la p o kn a k a c ik k e k e t a le g k ü lö n b ö z ő b b té­ m ákról, idegesen kiagyalt, furcsa ötleteket, kü­ lö n ö s sze szé lye ke t. K é ts é g b e e s é s e m b e n gyakran a legképtelenebb tárg yakhoz nyúl­ tam; sokáig viaskodtam velük, de hasztalan, hasztalan. M ihelyt b efejezte m valam elyiket, rögtön nekifogtam a következőnek. A szer­ kesztők elzárkózásától ritkán törtem le; m in­ dig bíztam, h o g y valam elyik kísérletem beüt.

-

15

-

S csakugyan, ha hébe-hóba sikerült összeüt­ n ö m valam i é p ké zlá b dolgot, egyetlen dél­ után m unkájával m egkerestem öt koronát. Újra fölegyenesedtem ; oda m e nte m a m os­ dóhoz, s egy kis vízzel m egnedvesítettem n a d rá g o m kifé n ye se d e tt térdét, h o g y feke­ té b b n e k és újabbnak lássék. E m űvelet után szo ká s szerint papírt és ceruzát dugtam a zsebem be, s kim entem . N agyon halkan sur­ rantam le a lépcsőn, h o g y kijátsszam háziaszs z o n y o m éberségét; m ár napok óta potyára laktam, s m ost sem volt m ib ő l fizetnem . Kilencet ütött. Kocsik zörögtek, hangok töl­ tötték be a levegőt, valam i roppant reggeli kó ­ russá kevered tek a g ya lo g o so k lépteivel és a k o csiso k ostorcsördítésével. A zajos nyüzs­ gésb e n m enten fölfrissültem , s egyre vid á­ m a b b k e d v e m ke re ke d e tt. E sze m ágába sem ju to tt h o g y reggeli sétára induljak. Miért szívnám tele a tüdőm et friss levegővel? Erős voltam , m int e g y bika: m e g tudtam volna állíta­ ni b á rm e ly szekeret. Ritka, fin o m hangulatba m erültem , a derűs k ö z ö n y érzésébe. Sorra m egfigye ltem a sz e m b e jö v ő és továbbsiető em bereket, vé g ig b ö n g é szte m a falragaszo­ kat, elfogtam a tovatűnő om n ib u szo kró l rám té v e d ő tekinteteket, kitá ru lko zta m m in d e n csekélységnek, m inde n futó, utam ba so d ró ­ d ó je le n sé g n e k. C sak harap hatnék valam it egy ilyen tün­ dökletes napon! G yönyörködtem a reggeli ra­ gyogásban, s féktelen ö rö m ö m b e n m inden o k nélkül eldúdoltam néhány dallamot. Egy m észárszék előtt e g y a sszon y állt, kezében kosár: n a g y b a n tan a ko d o tt, k o lb á s z t sü s­

-

16

-

sön-e ebédre. A m iko r elm entem mellette, rám pillantott. C supán e g y fo g a volt, e g ye tle n szem foga. Az a sszon y képétől m ostani ide­ gessé gem ben és é rzé ken ységem ben azon­ nal m egundorodtam , hosszú, sárga foga ú gy állt ki, m int e g y kisujj, s a h o g y felém fordult, pil­ lantásában va sta g k o lb á s z o k dagadoztak. H irtelen e lm e n t az é tvá g ya m , alig b írta m ém elygésem m el. A h o g y oda értem a bazár­ hoz, a szökőkú tbó l ittam e g y kis vizet. F ölnéz­ tem - a M egváltó tem p lom ána k óram utatója a tízesen állt. T ová bb ballagtam. N em tö rő d te m se m m i­ vel. Ötletszerűen m egálltam egy sarkon, s tel­ jesen céltalanul befordultam e g y m ellékutcá­ ba. Ö sszevissza kószáltam a reggeli ragyogásban; gondtalanul ringatóztam a tö b b i b o l­ d o g e m b e r közt. A levegő tisztán és fényesen tündökölt, lelkem re se telepedett árnyék. Már tíz perce egy sánta öre g baktatott előt­ tem. Egyik kezéb en batyut vitt, nagy ig ye ke ­ zettel, m inde n erejét m egfeszítve törtetett elő­ re. Hallottam, m ennyire zihál, s e sze m b e ju ­ tott, h o g y átvehetném a csom agját; d e nem siettem utána. Fönt a G raensenen3 találkoz­ tam Hans Paulival: kö szö n t s tovasietett, v a ­ jo n m ié rt rohan? Igazán n e m p á ly á z ta m egyetlen koronájára sem ; a lehető legham a­ rabb vissza kü ld ö m néhány hete kölcsö n ké rt takaróját is. Csak ju ssa k e g y kis levegőhöz, nem kell nekem senki em berfia takarója. Ta­ lán m ár m a belefogok a jö v ő bűneiről va g y az

3 Szó szerint: határ: Oslo egyik fő u tcái*

-

17

akarat szabadságáról szóló cikkem be, vagy bárm ibe, am it érd e m e s elolvasni, h o g y leg­ alább tíz korona üsse a markomat... E cikk g o n d o la tá ra h irte le n fö lb u zd u lta m , h o g y nyo m b a n fogjak hozzá a m unkához, s áraszszam szét tudásom at. Elhatároztam , h o g y be­ h ú z ó d o m a palota p a rkjá ba, s nem n yu g ­ szom , m íg el nem készülök. De az öreg n yo m o ré k továbbra is előttem kalim pált. Végül m ár ideges lettem. Miért rán­ gatózik ez a szerencsétlen folyton előttem? Mintha ve ze tőm nek szegő dött volna; talán el­ tökélte, h o g y m in d ig útm utatóm lesz, s magá* ra kényszeríti tekintetem et. Izgalm am ban úgy képzeltem , h o g y m inde n keresztutcánál las­ sít valam elyest, s m eglesi, m erre szándéko­ zom továbbm enni; aztán jó l m eglóbálja ba­ tyuját, s kem énye n nekiered, h o g y m egelőz­ zön. E gyre tö b b keserűsé ggel szem léltem ezt a torz alakot. Érzem , h o g y m in d in ká b b be­ legázol derűs hangulatom ba, s valam i rútság­ gal fedi be e szép, tiszta reggelt. Ni, akár egy nagy, ugráló bogár, am ely kono kul kiverekszi h e ly é t a vilá g b a n , s m a g á n a k kívánja az egész járdát. A m iko r fölkerültünk a dom bra, m egelégeltem a dolgot; odaléptem egy kira­ kathoz, s m egálltam , h o g y elhagyhasson. Né­ hány perc múlva, am iko r továbbindultam , a sánta m egint előttem bicegett: id őközbe n ő is m egállapodott. E kko r elvakultan előrelódul­ tam, három -négy lépéssel utolértem , és a vál­ lára csaptam . N yo m ba n m egállt. E gym ásra m eredtünk. A d jo n egy kis tejrevalót! - szólalt m eg vé gül, s lehorgasztotta fejét.

-

18

Ejnye, ejnye, ezt m egkaptam ! Ö sszevissza turkáltam a zsebeim ben. - Szóval, tejre. 1lm. De m anapság szű kö ­ sen vagyunk, s nem tudom , csakugyan rászo­ rul-e a segítségre. - Tegnap D ram m e nben4 ettem utoljára! m ondta a sánta. - Nincs e g y ő ré m sem, s ed­ d ig nem kaptam munkát. - Iparos? - Igen, kaplitűző vagyok. -M icso d a ? - Kaplitűző. De a tö b b i cip é szm u n ká h o z is értek. - A z más! - m ondtam . - V árjon itt néhány percig. Szerzek e g y kis pénzt, pár őrét. Lerohantam a Pile útra. Tudtam , h o g y ott az egyik ház első em eletén lakik e g y zálogos; egyé bként e d d ig s osem voltam nála. A kapu­ ban gyorsan levetettem m ellényem et, ö ssze ­ csavartam , s h ó n o m alá dugtam ; aztán föl­ m entem a lépcsőn, s b e ko p o g ta m az „intézet”-be. M eghajoltam , s a pultra d o b ta m a m el­ lényt. - Egy ötven! - m ondta az em ber. - Köszönöm ! - feleltem. - Ha nem híztam volna ki belőle, nem hag ynám itt. M egkaptam a pénzt és a cédulát, s vissza ­ siettem. Ez a m ellény-ügy vo ltaké ppen kitűnő ötlet volt; m é g bősé gesen m e g is reggelizhe­ tek, s estig befejezhetem a jö v ő bűneiről ter­ vezett tanulm ányom at. E gyszerre m e g b é ké l­ tem a világgal, s rohantam a n yo m orékho z,

4 Oslo egyik külvárosa, erről nevezték el a város egyik főútvonalát.

-

19

-

h o g y egysze r s m inde nkorra m egszabadul­ ja k tőle. - Tessék! - m o n d ta m neki. - Örülök, h og y rögtön h ozzá m fordult. Elvette a pénzt, s végigm ért. Vajon m it bá­ m ul? Ú gy véltem , k ü lö n ö se n n a d rá g o m o n akadt fönn; elképed tem pim aszságán. Csak nem hiszi ez a nyavalyás, h o g y olyan sze­ gén y vagyok, am ilyenne k látszom ? Hisz úgy­ szólván m áris belekezd tem egy tízkoronás cikkbe! Egyáltalán nem félek a jövőtől; többr vasat tartok a tűzben. Mi köze hozzá bárkinek, h o g y ilyen derűs napon borravalóval tüntetek ki valakit? A n yo m o ré k tekintetétől fölforrt a vérem . Elhatároztam , h o g y távozás előtt m eg­ leckéztetem őkelm ét. Vállrándítva megállapí­ tottam: - Jóem ber, m aga nagyon csúnyán viselke­ dik! Miért bazsal jó te v ő je térdére, ha kap egy koronát? Hátrahőkölt egészen a falig, s eltátotta szá­ ját. Valam i m oto szkált kobakjában; alkalm a­ sint úgy gondolta, h o g y a bolond ját járatom vele. Visszanyújtotta a pénzt. T o p o rz é k o lv a rákiab áltam , h o g y tartsa m eg. Csak nem képzeli, h o g y potyára fára­ doztam ? Ki tudja, nem tartozom -e neki azzal a koronával; talán e sze m b e jutott egy régi adós* ságom . Igaz e m b e r előtt áll, tetőtől talpig be­ csületes e m b e r előtt, igen, tartsa m eg azt a pénzt... Sose köszöngesse; örvendek, h og y kisegíthettem . Isten vele! O tthagytam. Végre lerázhattam ezt a guta­ ütött nyűgöt; föllélegeztem . Visszam entem a Pile útra, s m egálltam egy élelm iszerbolt előtt.

-

20

-

A kirakatból rengeteg áru m osolyg ott ki; úgy döntöttem , h o g y bem egyek, s veszek valamit. - Egy darab sajtot m e g e g y zsem lét! - d o b ­ tam a félkoronást a pultra. - A z egészért? - g ú n yoló dott az asszony; egyetlen tekintetre se méltatott. -Ig e n , az egé sz ötve n őréért! - h a n g sú ­ lyoztam . M egkaptam a holm it, hajlongva e lkö szö n ­ tem az öreg, kö vé r nőtől, s fölvágtattam a p a la ta parkjába. Találtam e g y üres padot, s nekies­ tem az elem ózsiának. ízlett; m ár rég nem et­ tem ilyen bőségesen. Lassanként olyan jó lla ­ kott nyugalom ba m erültem , m intha hosszan sírtam volna. P om pás k e d v e m kerekedett; m ost m ár nem akarózott h o lm i lapos és kö ­ zönséges tém áról írnom. Mi az, h o g y a jö v ő bűnei? Nem titok, csak bele kell kukkantani a históriába. Nem, én sú ly o s a b b feladattal is m e g b irkó zo m . Éreztem , h o g y le k ü z d ö m a le gnag yobb akadályokat, s eltökéltem , h o g y h á ro m fe je ze tb e n fö ld o lg o z o m a filo zó fia i m egism erés kérdését. Term észetesen m e g ­ ra g a d o m az alkalm at, s ízzé-porrá z ú z o m Kant néhány szofizmáját... Elő akartam venni írószereim et, h o g y hozzá fog jak a m unkához, e kko r vettem észre, h o g y nincs ceruzám ; a zálogosnál m aradt, a m ellényzsebem ben. Istenem, m in d e n ellenem esküdött! K árom ­ ko d ta m néhányat, fölálltam , és já rkálni ke zd ­ tem az ágyások közt. Körös-körül nagy csend volt. Messze, a királyné villájánál, két dada tolt gyerekkocsit; különben e g y lélek se m m utat­ kozott. S zörnyen elkeseredtem ; d ü h ösen sé­ táltam p a d o m előtt. „M indenütt buktatókba üt­

-21

-

közöm ! H árom fejezetes cikke m nem készül­ het cl egy p o to m sá g miatt, m ert nincs egy tízőrés ceruzám ! S ha vissza m e n n é k a Pile út­ ra, és e lkérn ém a ceruzám at? M egírhatnék egy cs o m ó hasábot, m íg a sétálók el nem özön lik a parkot. A n nyi m in d e n függ ettől a filo­ zófiai m e g ism e ré srő l szóló tanulm ánytól, ta­ lán sok-sok e m b e r boldogsága. N agyon lehet­ séges. Talán e lő b b re lendítene egy sereg fia­ talem bert - hajtogattarrt. - Kanttal ped ig nem ke zd e k ki. Fölösleges. Leg felje bb elegánsan y kité re k az id ő és a tér tárg yalá sa elől. De Renanért nem felelek, Renanért, az öre g pa­ pért... M indenesetre az a fontos, h o g y m egír­ ja k ennyi m e g ennyi hasábot. Nem fizettem h ázb ért, h á z ia s s z o n y o m m in d e n reggel h ossza n néz rám, ha összetalálkozunk a lép­ csőházban: ettől naphosszat gyötrődöm , leg­ jo b b ó rá im b a n is elkeserít, noha különben n e m g o n d o lo k s e m m i ke lle m e tle n sé g re . Nem kín ló d o m tovább!” Kiperdültem a park­ ból, h o g y e lhozzam a ceruzám at a zálogostól. A p a lo ta d o m b ró l le jö ve t e lhaladtam két h ö lg y m ellett. S ie tte m b e n h o z z á é rte m az egyiknek a karjához. Fölnéztem : telt arcú volt, egy kissé sápadt. Hirtelen elpirul, s csodálato­ san m egszépül, v a jo n mitől? Talán egy arra m enő férfi egyetlen szavától, talán csak a m a­ ga titkos gondolatától. Vagy m ert karját súrol­ tam? D uzzadt m elle hevesen hullám zik; ke­ m ényen szorítja napernyőjét. Mi történt vele? Megálltam, s hagytam , h o g y m egint elém kerüljön. Ez a jelenet oly furcsán hatott rám, h o g y m a jd g yöke re t ve rt a lábam , indulatos voltam ; haragudtam m agam ra, am iért elhagy­

-

22

-

tam a ceruzát. Az ého m ra elfogyasztott b ő ­ séges reggelitől m eg fölhevültem . De g o n d o ­ lataim egyszerre b o lo n d o sá n kibicsaklanak; furcsa ke d ve m támad, h o g y m e g ije ssze m a hölgyet, kövessem , s így va g y úgy fölingerel­ jem . Újra utolérem , e lm eg yek mellette, m ajd gyorsan m egfordulok, és farka sszem e t né­ zek vele. Képébe m eredek, s álltó h e lyem ben kitalálok e g y so se m hallott nevet, egy lágyan és idegencsen hangzó nevet: Ylajali. A m iko r odaért hozzám , kiegyene sedtem , s határo­ zottan rászóltam : - Kisasszony, elveszti a könyvét! Szívem hallhatóan dobolt. - A kö nyve m e t? - ké rd i társnőjétől. S to­ vábbm egy. G o n o s z s á g o m n e m h a g y n y u g o d n i: a h ö lg y után ló d u lo k . T ö k é le te s e n tudtam , h o g y o tro m b á n k o m is z k o d o m , d e ne m küzdhettem le vágyam at: zavaros hangula­ tom rabja voltam , s va ko n e n g e d e lm e s k e d ­ tem le g b á rg yú b b ötleteim nek. I lasztalan b i­ zonygattam m agam nak, h o g y osto b á n vise l­ kedem ; hülyén fin torogtam a h ö lg y m ögött, s a m iko r elhaladtam m ellette, nagyokat k ö h ö g ­ tem. Lassan, pár lé p é sn yire to p o g ta m előtte. Á llandóan hátam on é reztem tekintetét, aka­ ratlanul is m e g g ö rb e d te m a szé g ye n tő l, s ko rholta m m agam at, h o g y g yö trö m . Lassa n­ ként c s o d á la to s ká b u la tb a estem ; va la h o l m e ssze vagyok, másutt, s szinte öntudatla­ nul úgy érzem , h o g y nem is én o s o n o k a k ö ­ vezeten. A h ö lg y n é h á n y p e rc m ú lv a a Paschakö n yvke re ske d é sh e z ért. Én m ár ott állam az

-

23

-

első kirakatnál, s a m iko r elém kerül, odalépek hozzá, s m egism étlem : - Kisasszony, elveszti a könyvét! - Miféle könyvet? - riadozik. - Te érted, m ifé­ le k ö n yvrő l beszél? S megáll. G onoszul g y ö n y ö rk ö d ö m zavará­ ban: u jjo n g o k a sze m é b ő l tűző tétovázás lát­ tán. Képtelen m egérteni, m iért szólongatom kétségbeesetten. N incs nála könyv, m é g egy p a p írs z e le tk e sem , m é g is kutatja zsebeit, ö ssze vissza forgatja kezét, hátrafordul, a já r dát vizsgálja, a v é g s ő k ig m egfeszíti fin o m agyacskáját, h o g y kitalálja, m ilyen kön yvrő l beszélek. Elpirul és elsápad, arckifejezése pil­ lanatonként változik, s hallhatóan liheg: ruhá­ já n a k g o m b ja i is szinte rám m erednek, m int e g y halálra rém ült szem sor. - N e tö rő d j vele! - húzza to vá b b a m ásik. Hiszen részeg. Nem látod, h o g y részeg? B árm enn yire kizö kke n te m m agam ból, bár­ m ily láthatatlan erő hatalm ába estem is, sem ­ m i sem kerülte el figyelm em et. E gy nagy, bar­ na kutya rohant át az utcán, neki a ligetnek, le a T iv o li5 felé, ke ske n y a lpakkaö rv volt a nya­ kán. F öljeb b kinyílt e g y első em eleti ablak, e g y csupasz karú lány kihajolt rajta, s hozzáfo­ gott a külső táblák tisztításához. Teljesen éber voltam , frissen koncentráltam : m inden jelen­ ség o ly sugárzóan, o ly kézzelfoghatóan áradt belém , m intha hirtelen éles fény perdült volna körülöttem . A z elöl haladó h ö lgyek kalapján k é k m a d á rs z á rn y é ke ske d e tt, n ya ku kb a n

5 Oslo vidámparkja.

-

24

-

s k ó t se lye m sza la g . T e s tv é re k n e k n é zte m őket. B e ka n ya ro d ta k. A Cisler-féle z e n e m ű k e ­ reskedé s előtt m egálltak, s összed ugták a fe­ jüket. Én is m egálltam . K é sőbb m egfordultak, s végigrótták e lő b b i útjukat. Újra elhaladtak m ellettem ; az E gyetem utcánál befordultak a St. O laf tér felé. A m e n n y ire c sa k m ertem , m in d vé g ig a sarkukban voltam . E g yszer viszszasandítottak, félénken is, kíváncsian is; úgy láttam, nem botránkoztak m eg, nem ráncol­ ták össze szem öldöküket. T ü relem m el v is z o ­ nozták tolakodásom at. R estelkedve sütöttem le szem em et. N em ü ld ö z ö m ő k e t to vá b b ; csak hálából kísérem te kin te te m m e l léptei­ ket, s add ig b ám ulok utánuk, m íg el ne m tűn­ nek valahol. A kettes szám ú nagy, h á rom em ele tes ház előtt m é g egysze r visszapillantottak, aztán b e ­ m entek. A szö kő kú t m ellett ne kitá m a szko d ­ tam a gázlám pa oszlopának, s a lépcsőhá z fe­ lé figyeltem ; lépéseik nesze az első em eleten halt el. E lh ú zó d o m az oszloptól, s fölné zek a házra. E kko r furcsa d o lo g történik. Fent m eg­ m ozdulnak a függönyök, e g y pillanat m úlva kitárul az ablak, e g y fej kihajlik, s kü lö n ö s tekintet rebbe n rám. „Ylajali!” - suttogtam , s éreztem, h o g y elpirulok. Miért nem kiált segít­ ségért? Miért n em vágja fejem he z az e gyik vi­ rágcserepet, vagy m iért nem küld le valakit, h o g y elzavarjan ak? M ozdulatlanu l né zzü k egym ást. Egy perc is eltelik. G ondolatok rö p ­ ködn ek az ablak és az utca közt, s e g y szó sem hallatszik. A h ö lg y visszahúzódik. Meg­ rezzenek; finom ütés ráng át a szívem en. Egy

-

25-

váll elfordul, egy hát eltűnik a szobában. Szinte bólintásnak éreztem a lassú hátrálást, a gyen­ géd vállm ozgást; vérem fölpezsdült e kedves üdvözlésre. Csodálatosan vid á m lettem. A z­ tán m egfordultam , és elindultam lefelé. Nem m ertem hátranézni; n em tudtam, viszszatért-e az ablakhoz. Ezen töprengve egyre nyugtalanabb és id e g e se b b lettem . A ligha­ nem m ost is az ablaknál áll, s onnan lesi m oz­ dulataimat. S zörnyen viszo lyo g ta m e hátulról való ellenőrzéstől. Kihúztam m agam at, s ke­ m ényen lépdeltem , de lábam meg-megrándult, s já rá so m m induntalan kibicsaklott, m ert p á vá sko d n i akartam . H ogy nyug odtnak és k ö z ö n y ö s n e k hassak, a ka rom at lóbáltam , kö p kö d te m , s jobbra-balra fintorogtam , Hiá­ ba. Éreztem , h o g y az a szem pár állandóan a tarkó m ba fúródik, s a h id e g végigfutott a gerin­ cem en. Végre bem en ekültem e g y m ellékut­ cába, s onnan letértem a Pile útra, h o g y viszszaszerezze m a ceruzám at. R ögtön m egkaptam . A zálogos m aga ke­ reste ki a m ellényt, s szólt, h o g y e g y füst alatt vizsg á lja m át a tö b b i zsebet is. Csakugyan ta­ láltam két zálogcédulát. Eltettem a papírokat, s a barátságos férfiúnak m e g kö szö n te m szí­ vességét. E gyre jo b b a n vo n zó d ta m a zálo­ goshoz, s e g ysze rre nagyon fontosnak tekin­ tettem , h o g y im p o n á lja k neki. M egindultam az ajtó felé, m a jd vissza fo rd u lta m a pulthoz, m intha ottfelejtettem volta valam it; úgy vél­ tem, m agyarázattal tartozom , fölvilágosítással, s d ú d o ln i kezdtem , h o g y fölkeltse m fi­ gyelm ét. Fogtam a ceruzát, s b e lebö ktem a levegőbe.

- E sze m be sem jutott volna, h o g y idemászszak egy vacak ceruzáért! - m ondtam . - Más, kü lönös o k hozo tt vissza. B á rm ily cse ké ly­ ségnek látszik is, ez a csö p p ceruzacso nk tett azzá, am i vagyok, ú gyszó lván ennek kö s z ö n ­ hetem a világban elfoglalt helyem et. A zálogos odajött egészen a pulthoz. -Ig a zá n ? - kérdezte, s kíváncsian nézett rám. - Ezzel a ceruzával írtam a filo zófiai m e g is­ m e ré s rő l s z ó ló h á ro m k ö te te s ta n u lm á ­ nyom at! - folytattam hidegvérrel. - N em hal­ lott róla? De, m intha hallotta volna a nevet is, m e g a cí­ m et is. - Nos, az az én m űvem ! - m ondtam . - Tehát ne csodálkozzék, ha visszakívántam ezt a pa­ rányi ceruzavéget. Nagy kin cs ez nekem , va­ lóságos kis jó barát. Különben fogadja, uram, őszinte hálám at jóságáért. S o sem felejtem el... nem, csakugyan nem felejtem el. Kimondtam, állom. Én m ár ilyen vagyok, s ön m e g is érdem li. Isten vele! Ú gy m e h e tte m az ajtóhoz, m in t akin e k az ajánlásától m a g a s állások függnek. A d e ré k z á lo g o s k é ts z e r is m e g h a jo lt, m íg k iv o ­ nultam . M ég e g y s z e r vissza n é zte m , s e lbú­ csúztam . A lé p c s ő n e g y a s s z o n n y a l ta lá lko zta m . F é lénke n fé lre h ú zó d o tt, h o g y k ité rje n e lő ­ lem , o ly h e tyké n lé p d e lte m lefelé. A ka ratla­ nul z s e b e m b e nyúlta m , h o g y m e g a já n d é ­ k o z z a m valam ivel; de n e m találtam sem m it; erre m e g h ö k k e n v e e liszko lta m m ellette. Kis­ vártatva ő is b e k o p o g o tt az „in té ze ttb e ; m e g ­

-

27

-

ism e rte m az ajtóra feszített acélháló je lle g ­ zetes zörgését. A nap d e le lő re ért; tize n ké t óra lehetett. A város m ár fölkászálódott; közeledett a sétafikálás ideje; köszöntő, kacarászó csopo rtok hullám zottak föl-alá a Kari Johan utcánk o ld a ­ la m h o z szorítottam kö n yö kö m e t, s lapulva surrantam tova az is m e rő s ö k mellett. T ö p ­ rengve m ásztam felfelé a palotadom bon. Sok em berre l találkoztam . Mily könn yen és ^ fölényesen forgolódnak! Úgy libbe nnek át az életen, m int valam i bálterm en. Nem ül gon d a szem ükben, teher nem n yo m ja le vállukat; ta­ lán egyetlen felhős gondolat, egyetlen pindurka titkos fájda lom sem zaklatja derűs lelkűket. S én, aki itt lo p a k o d o m köztük, fiatalon, m ég úgyszó lván ham vasán, én m ár el is felejtet­ tem, m i a boldogság! Teljesen eltöltött ez a gondolat, s m egállapítottam , h o g y borzalm as igazságtalanság történt velem . Miért szenved­ tem annyit az utóbbi hónapokban? Korábbi derűm v é g ké p p elillant; m indenfelől képtelen gyö tre lm e k zúdultak rám . N em ülhettem le e g y padra, ne m tehettem e g y lépést, n yo m ­ ban a p ró és je le n té k te le n véletlenek, n y o ­ m o rú s á g o s s e m m is é g e k to la k o d ta k tuda­ tom ba, s szétszórták erőm et. E gy tovaszáguld ó kutya, e g y úrie m b e r gom blyukába n sár­ g á lló ró zsa fö lb o ly g a tta g o n d o la ta im a t, s h o ssza s tűnődé sre késztetett. Mi ütött belém? isten pécézett ki? De m iért éppen engem ? Mi­ ért nem e g y dél-amerikait, ha szabad kérdez­

6 Oslo egyik főútvonala.

-

28

-

nem? Minél m é lye b b re hatoltam , annál érthe­ tetlenebbé vált, m iért é ppen én lettem az iste­ ni k e g y e le m s z e s z é ly é n e k kísérleti nyula. M e g le h e tő se n k ü lö n ö s eljárás: m e llő z i az egész világot, h o g y belém akaszkodhasson, noha Pascha antikvárius is, H ennechen hajós­ vállalkozó is m é ltó b b voít erre a kitüntetésre. Hiába tépelődtem . A le g súlyosabb kifogá­ sokkal kárhoztattam az Úr önkényét. Nem já r­ ja, h o g y az Atya velem fizetteti m e g az egész világ bűnéit! Igaz, találtam e g y padot, s le is ül­ tem, de folyton csak gyötrődtem , s képtelen voltam e g ye b e kre gondolni. Attól a m ájusi n ap tól ke zdve , a m ik o r ke lle m e tle n s é g e im m egkezdődtek, határozottan éreztem , h o g y egyre inkább gyengülök. Sokkal ern ye d te b b voltam , se m h o g y követhettem volna elhatá­ rozásaim at: kis rágcsálók furakodtak belém , s üresre martak. És ha Isten úgy döntött, h o g y egészen elpusztít? Fölálltam, s já rkálni ke z d ­ tem a pad e lő tt E bben a pillanatban a le g m é lye b b g yö tre ­ le m be zuhantam : karom is annyira m egfáj­ dult, h o g y nehezem re esett rendesen tartani. A legutóbbi b ő sé g e s é tkezés következtébe n k e se rve s é m e lyg é sse l kü szkö d te m . T úlsá­ gosan elteltem, ingerülten sétáltam föl s alá, egysze r sem pillantottam a körülö ttem nyüzsgölődőkre, akik árnyakként suhantak el m el­ lettem. Majd két úr elfoglalta padom at: rágyúj­ tottak, s hangosan beszélgetni kezdtek. Meg­ haragudtam , s m ár-már rájuk főrm eqltem , de aztán otthagytam őket, s átm e nte m a park túl­ só részére. Találtam e g y új padot, s leültem. M egint az ú rra gondoltam . Szerintem telje­

-

29

-

sen felelőtlen d o lo g tőle, h o g y valahányszor állásért jelentkezem , m in d ig közbelép, s elle­ nem tör, noha csupán a m indennapi kenyérre p á ly á z o m . P o n to sa n m e g fig y e lte m , h o g y am ikor huzam o sabban koplalok, m intha agy­ ve lő m halkan kifolyna kopo nyám ból, s üre­ sen lebegnék. Fejem kö nn yűvé és idegenné válik; m ár nem é rzem súlyát vállam on. Ha ilye n ko r ránézek valakire, alighanem tágra m eresztem szem em et. így töprengtem a pádon, s m ind keserűb­ ben lázadoztam Isten ö rö kö s gyötrése ellen. Ha úgy képzeli, h o g y zaklatással és gáncso­ lással jo b b a n m agához édesget, biztosítha­ tom: téved. S a dactól szinte sírva néztem föl a m agasba; e g ysze r s m inde nkorra m e g m o n ­ dogattam neki m agam ban. E sze m be jutottak régi hittanóráim em lékei. M egcsendültek fülem be a zsoltárok dallamai. Hangtalanul beszé ltem m agam m al, s gúnyo­ san félrehajtottam fejem et. Miért aggódjam olyan cse kélység miatt, h o g y m it egyek, mit igyák, s m ivel fö d je m be ezt a halandó testnek nevezett hitvány féregzsákot? Nem gondoskodott-e a Terem tő rólam , akárcsak az ég m a­ darairól, s ne m része síte tte kegye lm ében , a m iko r kipécézte gyarló szolgáját? isten bele­ nyúlt idegszálaim közé, s lágyan, gyengéden összekuszálta az egész hálózatot, isten viszszahúzta ujjait, s ím e rájuk tapadtak finom id e g ro s tja im és v é k o n y id e g szá la im . S e szent ujjak, isten ujjai n yom án nyitott rés, seb tám adt agyam on. De isten b ékén hagyott; m i­ helyt befejezte m űvét, nem illetett többé, s nem sújtott se m m i gonoszsággal. Békén el­

-

30

-

eresztett; m egengedte, h o g y örüljek nyitott s e b e m n e k. Nem , isten, az ö rö k k é v a ló Úr, nem sújtott se m m i rosszal... A Diákliget felől zeneszó szűrődö tt föl hoz­ zám. Tehát m ár két óra elmúlt. Elővettem pa­ pírjaim at h o g y b e le fo g ja k az írásba; e k k o r b o rb é ly b lo k k o m kiesett a zsebem ből. Kinyi­ tottam s m e g szám oltam a szelvényeket; m é g hat je g y volt benne. „Hála Istennek! - rebegtem. - Még néhány hétig rendesen, borotváltan járhatok!” M egm aradt va g yo n ká m birtoká­ ban rögtön d erűse bbre hangolódtam ; g o n d o ­ san kisim ítottam a szelvényeket, s eltettem a blokkot. De az írással nem boldogultam . N éhány s o rn yi n e kib u zd u lá s után v é g k é p p e la ka d ­ tam. G ondolataim ö sszevissza kóvályogtak; nem sikerült ö sszp o n to síta n i fig ye lm e m e t. Minden kizökkentett, m in d e n új b e n yo m á sb a belefeledkeztem . L e g yek és szú n yo g o k tele­ ped tek a papírra, s m eg za va rta k m u n k á m ­ ban, Rájuk fújtam, h o g y m egszab aduljak tő­ lük, egyre erő se b b e n és erő se b b e n fújtam, de hasztalan. A kis bestiák hátrapucsítják fe­ neküket, szétterpeszkednek, s úgy m e g m a ­ kacsolják m agukat, h o g y cingár lábaik ívbe fe­ szülnek. Egyáltalán nem kívánkoznak el. Min­ d ig b e le k a p a s z k o d n a k v a la m ib e ; n e k itá ­ m asztják sarkukat egy-egy ve ssző n e k vagy papírbarázdának, s ko no kul m aradnak, m íg m aguk m eg nem elégelik vizitjüket. Egy ideig ezekke l a kis szörn ye te g e kke l foglalkoztam ; keresztbe vetettem lábam at, s hosszasan figyeltem őket. Hirtelen éles klari­ néthangok csaptak föl h o zzá m a Diákligetből,

-31

-

s új irányba terelték gondolataim at. A z agyalástól letörten zsebre dugtam papírjaimat, s hátradőltem a pádon. Fejem ebb en a pillanat­ ban annyira kitisztul, h o g y fáradság nélkül cifrázgatom a legpazarabb gondolatokat. Am íg eb b e a helyzetbe m erevüiök, s m ellem en és lábam on végigsiklatom tekintetem et, észrev e sze m , h o g y b o k á m m in d e n é rv e ré s re m egrándul. Félig fölegyenesedem , s lábam ra sandítok. Furcsa, fantasztikus, e d d ig soha­ sem tapasztalt hangulatba esem ; valam i fi­ nom , csodálatos fény cikázik át idegeim en. A m iko r lepillantottam cipőim re, m intha vala­ m e lyik régi is m e rő s ö m b e b otlo ttam volna, vagy vissza szere zte m volna egy elvesztett tagom at; a találkozás gyö n yö rű sé g e reszket érzékeim ben, s sze m e m kö n n yb e lábad; úgy rém lik, c ip ő m susogva dalol felém . „Gyenge­ ség! - torkoltam le m agam at. Ö sszeszorítot­ tam ö klöm e t s kijelentettem : - G yengeség! Be­ lehülyülök ezekb e a nevetséges érzésekbe, tudatosan já ro m a bolondját!” Higgadtan és szig orú an érveltem , s össze csip p e n te tte m szem em et, h o g y m e g kü zd je k könnyeim m el. Mintha e d d ig so se m láttam volna a cipőm et: belem élye dek külsejébe, tanulm ányozom ujja im m ozgatására reagáló m im ikáját, form á­ já t és nyeszlett felsőrészét, s megállapítom , h o g y ráncai és varratai roppant egyéniek, rop­ pant jellegzetesek. Szinte m agam vagyok ez a cipő; énem énje, lélegző része... Sokáig játszadoztam ezekkel a sejtelm ek­ kel, talán egy teljes óráig. Majd jö tt egy kis öreg­ em ber, s elfoglalta p ad om túlsó végét. Belefá­ radhatott a járásba, m ert lihegve mondta:

-

32

-

- Igen, igen, igen! Igen, igen, igen! Haj, haj! Mintha valam i szél Kisöpörte volna fejem et erre a sorozatra. Fütyültem a cipőre, s m áris úgy véleKedtem, m intha réges-rég éltem vo l­ na át Kusza hangulatom at, va g y talán e g y k é t éve, s lassanKént Ki is hull em léKezetem ből. Figyelni Kezdtem az öreget. De m i Közöm ehhez az em berKéhez? Sem ­ mi, igazán sem m i! CsaKhogy görcsö se n fo­ gott egy újságot, a hirdetési oldallal Kifelé for­ dított, csom agolópapírnaK használt régi szá­ mot. Hirtelen Kíváncsiságom ban valósággal m egbűvölten néztem az újságot. Őrült ideám támadt: bizonyára Különös lap, egyetlen a m a­ ga nem ében. K íváncsiságom egyre foKozódott; ide-oda fészKelődtem a pádon. Alkalmasint okiratok, e g y levéltárból ellopott ve sze ­ delm e s aKtáK. TitKos jegyzőK önyveK ről, öszszeesKüvésről Képzelődtem . A z öreg szótlanul gondolKozott. V ajon m i­ ért fordítja be az újság cím oldalát? N em szoKás! Itt valam i agyafúrtság lappang! A z öreg aligha válna m e g csom agjától. Nem, a világ m inde n Kincséért sem. Talán m ég a zsebétől is félti a titKot. EsKüszöm , valam i nincs rend­ ben a cso m a g Körül. A levegőb e bám ultam . M ajd m e gőrültem a Kíváncsiságtól, h o g y nem deríthetem föl ezt a m isztikus ügyet. M egtapogattam zsebeim et, h o g y valam i ajándéKKal k e d v e ske d h e sse n ! a bácsiKának, s szóra bírhassam . Csak a b o r­ b é ly b lo k k került a ke z e m b e , d e n y o m b a n visszadugtam . Hallatlan p im a szsá g ra szán­ tam el m agam . Üres m e llzse b e m re ütöttem , s m egszólaltam :

-

33

-

- M egkínálhatom egy cigarettával? Nem, nem dohányzik, szem e m iatt leszo­ kott a füstölésről, m a jd n e m m egvakult már. K ülönben hálás köszönet! - Régóta szenved? Talán m ár nem is ol­ vas? M ég újságot sem? - Sajnos, m é g újságot sem! A z öreg rám nézett. M indkét szem e hályog o s volt, színtelen, üveges tekintetű, csúnya. - Ugye, ön idegen errefelé ? - kérdezte. - Az, az... A z újság cím ével sem boldogul? - Nem nagyon... - A zonnal kihallotta hang­ lejtésem ből, h o g y idegen vagyok. Nem tagad­ ja, füle csodálatos; éjszaka, a m ikor m indenki alszik, a s zo m szé d szo b á b ó l is m eghallja az em b e re k lélegzését. - De szabad tudnom , hol lakik? G yorsan kitaláltam egy hazugságot. Akarat­ lanul, te rv és szándék nélkül hazudtam : - Szent Olaf tér kettő... - Igazán? - A z öreg úgy ism erte a teret, m int a tenyerét. Van ott e g y szökőkút, néhány gáz­ lámpa, két-három fa... m inde n kavicsra em lék­ szik. - Hányas szám ban lakik? Már beleszédültem az újság titkába. Türel­ m etlenül fölálltam. Törik-szakad, kib o g o zo m ezt a rejtélyt. - De ha nem tudja elolvasni újságját, miért... - igen, kettes szám ot m ondott? - A z öreg egyáltalán nem hederített nyugtalanságom ra. - valaha ism ertem a kettes szám ú ház vala­ m e n n yi lakóját. H ogy hívják a házigazdáját? Kapásból m o n d ta m egy nevet, h o g y m eg­ szabaduljak az öre g zaklatásától. Kitaláltam ezt a nevet, h o g y kitérjek az üldözés elől.

-

34

-

- Happolati! - m ondtam . - Igen, Happolati! - bólintott az öreg; egyet­ len szótagot sem hagyott ki e nehéz névből. E lképedve néztem rá. N agyon kom olyan, tűnődve ült. A lig ejtettem ki ezt a buta nevet, az öreg rögtön belenyugodott, s úgy dobta viszsza, m intha m ár hallotta volna. K özben letette csom agját a padra. M inden kíváncsiságom v é g ig b iz s e rg e tt id e g e im e n . M e gfigye ltem , h o g y az újságon kö vé r zsírfoltok ütnek át. - Ugye, a házigazdája tengerész? - kérd e z­ te az öreg, a le gcse ké lye b b g ún y nélkül. - Mint­ ha tengerész lett volna. Úgy em lékszem ... - Tengerész? Bocsánat, akko r az ön ism e­ rőse a fiatalabbik; ez ugyanis J. A. Happolati, ügynök. Gondoltam, h o g y ezzel végké pp diadalm as­ kodom ; az öreg csakugyan m egint engedett. - A zt hallottam, ügyes fickó - p ró b á lkozott tovább. - Nagy huncut - feleltem. - R em ek üzletem ­ ber! M indennel foglalkozik. Szállít áfonyát Kí­ nába, hoz O roszo rszág ból tollat, pelyhet, bőrt, fát, tintát... -H e h e ! Ö rdö ngös kópé! - szólt kö z b e az öreg. Egészen fölélénkült. M icsoda fordulat! Kiaknáztam a helyzetet; a hazugságok kergetőztek fejem ben. Újra leül­ tem. M e g fe le d k e z te m az ú jsá g ró l, nekitüzesedtem , s nem hagytam szó h o z jutni az öreget. A törpe hiszékenysé gétől nekirugasz­ kodtam ; irgalm atlanul tönkrehazudom , telje­ sen legyűröm a bácsikat. - N em hallott Happolati találm ányáról, a vil­ lam os zsoltároskönyvről?

-

35

-

- Micsoda? Vili...? -Ig e n , a sötétben világító villa m os betűk! Óriási vállalkozás! Milliós tőkék forognak, ön­ tödék és n yo m d á k dolgoznak, nagy fizetésű technikusok töm ege sürgölődik, állítólag hét­ száz em ber. - E z m ár igen! - állapította m e g az öreg. Nem m o n d o tt többet. Elhitte m inde n szava­ mat; m é g csak nem is álm élkodott. Csalódásféle vett rajtam erőt; azt hittem, h o g y ötleteim ­ től m egvadul. M egint elsütöttem néh ány kétségbeesett hazugságot; m o st m ár a vé g ső kig feszítettem a húrt; célozgattam , h o g y H appolati kilenc évig perzsa m iniszter volt. - Talán nem is sejti, m i Perzsiában a m iniszter? - kérdeztem . T ö b b m int itt a király! A fféle szultán, ha ugyan tudja, m i az. De Happolati so se m lőtt bakot. - S beszéltem neki Ylajaliról, erről a tündéri király­ kisasszonyról, akit három száz rabnő dédel­ get, s aki sárga rózsábó l vetett n yoszo lyán al­ szik. A világ le g sze b b terem tése. - Istenemre, sose láttam hozzá fogható gyönyörűséget! - Igazán? O lyan szép? - szólt az öreg, s szó­ rakozottan lenézett a földre. -S Z é p ? Kábító! B ű n ö se n édes! Szem e, akár a nyersselyem , karja, akár a borostyán! Pillantása csábítóbb a csóknál, s am iko r hang­ ja rám zendül, m intha a b o r m ám o ra járná át szívem et. Miért ne volna kábító? Végtére sem nem pénzbeszedő, sem nem tűzoltó. Igenis, a m e n n yo rszá g csodája, m eseszép! - Úgy! - szeppent m e g az em berke. N yugalm a bosszantott. H angom fölajzótt, m é ly s é g e s k o m o ly s á g g a l b e szé lte m . Már

-

36

-

nem gondoltam az ellopott levéltári iratokra, és az idegen hatalm akkal kötött szerződésre. A kis cso m a g hasztalan lapult köztünk a pá­ don, m o s t m á r s e m m i k e d v e m n e m volt, h o g y m egállapítsam tartalmát. Szilajul bele­ m erültem történeteim be; kü lönös látom ások kergetőztek előttem , fe je m b e szállt a vér, s úgy hazudtam , m int a vízfolyás. A z öreg ebb en a pillanatban m enni készült. Fölegyenesedett, s h o g y ne távozzon olyan hirtelen, m é g m egkérdezte: - N agyon gazdag az a Happolati? M icsoda und ok öre g vak! O ly biztosan d o ­ bálózik ezzel a kitalált idegen névvel, m intha naponta hallaná, va g y m inde n cégtáblán ol­ vashatná. N em hagyja ki egyetlen szótagját, s ő t be tű jé t sem ; b e fu ra k o d o tt agyába, s n y o m b a n m e g g yö ke re ze tt. F ö lfo rtya n ta m . M indinkább m eggyű löltem az öreget, ú g y lát­ szik, sosem zökken ki sodrából, so se m gya­ nakszik. - Nem tudom ! - durcáskodtam . - Egyáltalán nem tudom ! E gyébkén t szeretném , ha e g y­ szer s m inde nkorra m egjegyezné, h o g y az il­ lető Johan A re n d t Happolati. Mint n evé nek kezdőbetűi is mutatják. - Johan A re n d t H appolati! - ism ételte, s ugyannak cso dá lkozo tt hevességem en. A z­ tán elhallgatott. - Csak látná a feleségét! - acsarkodtam . - Mi­ lyen kövér!... Vagy nem hiszi el, h o g y kövér? - De b izo n yo sa n az... E gy Happolatiné... A z öreg szelíden és halkan felelt m inde n ro­ hamra. Kereste a szavakat, m intha félne, h o g y m egbánt és fölingerel.

-

37

-

- A z ö rd ö g b e is! Talán úgy képzeli, h og y ha­ zu g sá gokkal szédítem ? - tajtékzottam . - S h o g y ujjam ból szoptam a Happolati nevet? S o sem láttam ilyen c s ö k ö n y ö s és gon osz öregem bert! Mintha az ö rd ö g bújt volna m a­ gába! K é pes gyanúsítani, h o g y n y o m o ru lt éhenkórász vagyok, le gjo bb ruhám ban ülök itt, s m é g egy tele cigarettatárcám sincs a zse­ bem ben! Nos, nem szoktam m eg, h og y így bánjanak velem ! Nem bizony! S szavam ra, n em is tűröm el! Sem m agától, sem mástól! Vegye tudom ásul! A z öreg hápogva hallgatta végig kitörése­ met, e g y szót sem szólt, m a jd gyorsan fölkap­ ta cso m agját a pádról, s szinte futva, öreges tipegéssel nekieredt az ösvénynek. Ü ltöm ben figyeltem egyre távolo dó és egy­ re tö p ö rö d ő hátát. N em tudom , m ib ő l követ­ keztettem , de m egeskü dte m volna, h o g y so­ sem láttam ennél becstelenebb, b űn ösebb hátat. Egyáltalán nem bántam m eg, h o g y tá­ vozása előtt lehordtam az öreget... S ötétedni kezdett. A nap lecsúszott, a fák körös-körül összesúgtak, s az egyensúlyozórúd m ellett c so p o rto kb a ve rő d ö tt dadák fölcih e lődtek, h o g y h a za to ljá k kocsijukat. N yu­ g od t és derűs voltam . E lőbbi izgalm am las­ san ké n t lecsillapult. Ö sszecsuklottam , elernyedtem , s m in d in ká b b elálm osodtam ; m ár nem feküdte m eg g yo m ro m a t a korábban el­ fogyasztott sok-sok kenyér. A le gjo bb hangu­ latban dőlte m hátra; becsuktam szem em et, elbóbiskoltam , s a m ikor igazán elaludtam vol­ na, egy pa rkő r vállam ra tette a kezét: - itt nem alhat!

Nem, nem! - m ondtam , s rögtön fölálltam S egyszerre m egint ráeszm éltem teljes n yo ­ m orúságom ra. T ennem kell valam it, ki kell ta­ lálnom valamit! E d dig hiába kerestem állást, ajánlóleveleim elévültek, különbe n is sokkal jelentéktelenebb szem élyisége ktől szárm az­ tak, s e m h o g y e lő re le n d íth e tn é k sorsom at. Meg aztán a nyár végi kuda rco k sorozatától vég ké p p elcsüggedtem . H ázbérem m inde n­ esetre esed ékessé vált; ki keli eszelnem vala­ mit, h o g y fizethessek. A tö b b i egyelőre nem fontos. Akaratlanul újra elővettem ceruzám at, pa­ pírjaimat, s gépiesen firkáltam az 1 848-as év­ szám ot. Legalább egye tleneg y használható g on dolat villanna föl bennem , s elővarázsol­ ná a szü ksé g e s szavakat! H isz m á s k o r is m egesett, igazán m egesett, h o g y a le gcseké­ ly e b b m e g e rő lte té s nélkül, e g y fo ly tá b a n , p o m pá san m egírtam egy h o sszú cikket. ü lö k a pádon, s va g y tízszer lefirkantom az 1848-at. ö s s z e vissza, keresztül-kasul, a leg­ k ü lö n b ö z ő b b fo rm á kb a n ro v o m ezt a szá­ mot, s várom , hátha e sze m b e ju t az alkalm as ötlet. Egész raj kusza gon dolat rö p k ö d a fe­ jem ben. A z a lko n y hangulatától borússá és érzelgőssé válók. B eköszöntött az ősz, s kez­ di elaltatni a term észetet. A Jegyek és a rova­ rok b ágyadoznak; fönt a fákon és lent a réten küzde lm ek nesze hallatszik, az elm úlás ellen had a ko zó k nyugtalan m otozása, zúgása és züm m ögése. A c sú szó m á szó k világa m é g egysze r m egbolydul; a c s ö p p férgek kid u g ­ já k sárga fejüket a m ohából, h o s s z ú fonala­ kon előretapogatóznak, m a jd hirtelen ö ssze ­

-

39

-

esnek, m egfordulnak, s fölfelé tárják hasukat. A z eső hideg, fin o m leheletétől m inde n nö­ vé n y jellegzetesen elszíneződik; a sápadt fű­ szálak a nap felé ágaskodnak, s az elszáradt levelek hulldogálása olyan hangot ad, m int a se lye m h e rn yó k vándorlása. Ez az ősz évsza­ ka, az elm úlás karneváljának ideje. A rózsák pirosra gyúltak; csodálatos, beteges fény szít­ ja vé rző színüket. Úgy kínlódtam , m int egy v e rg ő d ő féreg, a pusztulás csápjai közt e halálba hanyatló mindenségben. Furcsa rém ületektől m egszálltán fölálltam , s szilajul lépegettem az ösvényen. „Nem! - kiáltottam föl, s ö kö lb e szorítottam m indké t kezem et. - Elég volt!” Újra leültem, s elővettem ceruzám at, h o g y vé ge zzek azzal a cikkel. M erőben haszontalan m inde n töpren­ gés, ha kifizetetlen a házbérünk. G ondolataim lassanként kialakultak. Ébe­ ren, lassan és m egfontoltan m egírtam kétoldalnyi bevezetést. Ez bárm inek kezdete lehe­ tett, útleírásé, politikai tanulm ányé, k é sőb bi el­ határozásom tól függően. B árm inek az elejé­ re odaillett. A ztán h a tá ro zo tt tém át kerestem : egy e m ­ bert, e g y tárgyat, h o g y rácsaphassak. S nem találtam sem m it. G ondolataim m egin t ö ssze ­ g a b a lyo d ta k e m e d d ő g yö trő d é sb e n . É rez­ tem, h o g y a g ya m valóságg al m egbénul; fe­ je m ürül, ürül, s végü l k ö n n ye n és kiszikkadtan leng a vállam on. M inden p o rciká m m a l é re z te m az á sító ü re s s é g e t; ú g y rém lett, m in th a te tő tő l ta lp ig a s e m m i tá to n g a n a bennem .

-

40

-

-Is te n e m , te re m tő m ! - kiá lto tta m fá jd a l­ m am ban tö b b szö r is, és se m m it nem m o n d ­ tam hozzá. A szél belekapott a lom bba, vihar közele­ dett. M ég egy ideig ültem, s kétségbe esve bá­ m ultam papírjaim ra. Aztán összehajtottam , s lassan zsebre vágtam a paksam étát. H űvös lett, hiányzott a m ellény; nyakig b e g o m b o l­ koztam , zsebre dugtam a kezem et. M ajd föl­ keltem s tovaballagtam . Ha m ost sikerülne, csak m o st az egysze r si­ kerülne! H á z ia s s z o n y o m m á r k é ts z e r fü r­ készve nézett rám a házbér miatt, s én lekushadva, zavart köszö n é sse l surrantam el m el­ lette. T ö b b é nem teszem : ha le g kö ze le b b a sze m e m b e néz, fö lm ond ok, s tiszta vizet ö n ­ tök a pohárba; ne m bujkálok örökké. A park kijáratánál újra m egláttam m egfuta­ mított törpém et. A m isztikus újság cso m a g föl­ bontva feküdt m ellette a pádon; az e m b e rke szorgalm asan falatozott a m inde nféle e le m ó ­ zsiából. M ajdnem o d a m e n te m hozzá, h o g y kibékítsem , h o g y bocsánatáért k ö nyö rö gjek, de az eleség visszatartott; tíz öreg ujja, m int tíz ráncos karom , undorítóan szorongatta a zsí­ ros szend vicset. É m elyegve, egye tlen szó nélkül haladtam el mellette. N em ism ert rám. Szem e szaruszárazon m e re d t felém ; arcán egy izo m se rebbent. T o vá b b baktattam. S zo kás sze rin t m egálltam m in d e n kifü g ­ gesztett újság előtt, h o g y ta n ulm á nyozzam az állásh irdetéseket. S ze re n csé re találtam e g y m e g fe le lő n e k lá tszó helyet. E g y grön-

-41

-

landslereti7 kere ske d ő kö n yve lő i állást kínál: esténként kétórai m unka, fizetés m egeg ye­ zés szerint. F öljegyeztem a címet, s im á d ko z­ tam m agam ban, h o g y Isten segítsen hozzá ehhez a helyhez. K evesebbel m egelégszem , m int bárki más: ötven őre bőségesen elég lesz, vagy talán neg yven is... m ajd csak m eg­ alkuszunk. O tthon e g y cédula várt az asztalon. Házi­ a sszo n yo m kérte, h o g y előre fizessek, vagy m ie lő b b költözze k ki. Ne haragudjak, csupán a ké n ysze rű ség diktálta sorait. Szíves üdvö z­ lettel Gundersenné. M egírtam ajánlatomat: Christie keresked ő­ nek, G rönlandsleret harm ince gy; borítékba tettem, s b e d o b ta m a sarki postaládába. Majd visszatértem szobám ba, s beültem a hinta­ székbe, h o g y to vá b b gondolkozzam . A sötét­ ség e gyre sűrűsödött. B elepusztulok a nyo­ m orúságba. N agyon korán éb re d te m föl. Még jó sötét volt, a m iko r kinyitottam a szem em et, s a lenti lakás órája csak jó sokára ütötte el az ötöt. A ludni akartam m ég, de az álom seho gy se jö tt vissza a szem em re, e gyre frisse b b let­ tem, s fekte m be n ezer dologra gondoltam . Hirtelen eszem be jut egy két kitűnő mondat, egy vázlat, egy tárca alaphangja, egy páratla­ nul szerencsés nyelvi ötlet. Újra m eg újra elism étlem e rem e k szavakat, s m egállapítom , h o g y tökéletesek. Kisvártatva tö b b is csatlako­ zik hozzájuk. E gyszerre fölizzom , s odakapok 7 Oslo egyik kerülete.

-

42

-

az ágy mögé, az asztalon fekvő papírért és ce­ ruzáért. Mintha egy erem m egpattant volna; a szavak áradva követik egym ást, összeren de­ ződnek, helyzetekbe illeszkednek; jelenet jele­ netbe torkoll, cselekm ények és párbeszédek robbannak ki agyam ból, s csodálatos ö rö m árad el rajtam. M egszállottan írok, s pillanatnyi szünet nélkül o n to m az oldalakat. G ondola­ taim o ly roham osan és o ly b ő sé gesen nyü­ zsögnek, h o g y kö rm ö lé s kö zb e n e g y cs o m ó m ellékes d o lo g ró l m egfeledkezem , noha tel­ je s e rő m b ő l dolgozo m . A z áradás szakadat­ lanul tart; eltelek a tárggyal, s m in d e n szó ter­ m észetesen fo lyik toliam ból. A z áldott m á m o r egyetlen pillanatra sem csökken; m ár tizenöt-húsz oldal heve r a térde­ men, a m ikor végre leteszem a ceruzát. Ha ér­ nek valam it ezek a papírok, m egm enekültem ! Kiugróm az ágyból, s felöltözöm . M indinkább világosodik; az ajtó m ellett m ár kib ö n g é szh e ­ tő a vilá g ító to ro n y ig a zgatójának k ö z le m é ­ nye, az ablaknál ped ig szükség esetén m é g ír­ hatnék is. S tüstént hozzáfogok, h o g y lem á­ soljam a cikket. A fénynek és a színeknek különös, sűrű pá­ rája csap föl e zekb ől a fantazm agóriákból. M eglepetten h úzo m ki m agam at a rem e k for­ d u la to k láttán, s m e g á lla p íto m , h o g y m é g so se m olvastam ily sikerült m egoldásokat. Ö rö m ö m b e n és b o ld o g sá g o m b a n valóság­ gal kigyúlok; úgy érzem , diadalm askodtam . F ö lm a rkolom az írást, s első m érlegelésre leg­ alább öt koronára becsülöm . Senki sem sokallhatja az öt koronát; ellenkezőleg, tíz k o ro ­ na is uzsoraár az ilyesm iért, fő ké p p tartalm i

-

43

-

g a zd a g sá g a m iatt. E s z e m ágában sincs, h o g y in g y e n h e rd á lja m el ezt az é rd e ke s m unkát. T ud tom m al nem m inde n bokorban terem ilyen regény. S kim ondtam : tíz korona! A szobá ban egyre vilá g o sa b b lett. Az ajtó felé sandítottam . Most m ár könn yen olvasha­ tók az A n d e rse n kis a s s z o n y n a k a kaputól jo b b ra ka p h a tó s z e m fö d ő irő l szó ló finom , csontvázszerű betűk. A z idő repült; az óra ré­ gen elcsendítette a hetet. Fölálltam , s szé tn é zte m a szobában. Ha m e g g o n d o lo m , G undersenné a le g jo b b ko r m o n d o tt föl. Ez a kam ra vo ltaké pp nem is felel meg; a zöld függ ö n yö k túlságosan egyszerű­ ek, m e g aztán igazán kevés szö g áll ki a falból egy rendes ruhatár szám ára. A sarokban álló rozoga hintaszék p e d ig legfö ljebb a hintaszé­ kek karikatúrája; szánalm as is, nevetséges is. Felnőtt e m b e rn e k kínosan alacsony, s o ly szűk, h o g y valahán yszor fölállok belőle, m in­ dig csizm ahú zóért sóhajtozom . Egy szó, m int száz; e b b e n a s z o b á b a n nem végezhetek szellem i m unkát, tehát nem is tartom meg! A világ m inde n kincséért sem ! Máris sokáig hallgattam , tűrtem, szenve dte m e zugban. A rem é nytő l és az ö rö m tő l fölfuvalkodottan, m induntalan előkaptam és végigcsodál­ tam csodá latos vázlatom at, ú g y döntöttem , h o g y azonnal elköltözöm . Fogtam batyumat, e g y v ö rö s zsebkendőt, am elyben két tiszta gallér m e g néhány gyűrött, kenyé rg öngyöleg­ nek használt újságpapír búslakodott; össze­ csavartam ágyterítőm et, s zsebredugtam fe* hérpapír-készletem et. A biztonság kedvéért b e ku kkantottam m in d e n sarokba, h o g y ne

-

44

-

ha g yjak itt sem m it; s m ik o r b e fe je zte m az eredm énytelen kutatást, az ablakho z léptem, s kinéztem . A reggel b o rú s és párás volt. A le­ égett ko vá csm ű h e lyn é l e g y lélek sem m u­ tatkozott, s az udvaron kiakasztott ruhaszárító kötél a n e d ve ssé g tő l ö ss z e z s u g o ro d v a fe­ szült a falak közt. Jól ism erte m m indezt, ezért eljöttem az ablaktól; h ó n o m alá vettem az ágyterítőt, m eghajoltam a világítótorony igazgató­ já n a k k ö z le m é n y e m e g A n d e rs e n kisaszszo n y sze m fö d ő i felé, s kinyitottam az ajtót. Egyszerre e szem be jutott háziasszonyom . Nem hagyhatom szó nélkül faképnél; had d lássa, h o g y ille m tu d ó e m b e rre l v o lt dolga, írásban is m e g kö szö n ö m neki, h o g y néhány napig ingyen lakhattam nála. B iztos m e g m e ­ nekülésem tudatától annyira föllelkesültem , h o g y m egfogadtam : pár nap m úlva vissza jö ­ vök, m egajá n d é ko zo m szegényt öt koro n á ­ val; fölényesen bebizonyítom , h o g y ú rie m b e r lakott födele alatt. Az asztalon hagytam a cédulát. Újra m egálltam az ajtóban, s visszafordul­ tam . A lig bírtam d ia d a lm a s é rzé se m m e l; olyan hálára gyúltam Isten és a M indenség iránt, h o g y az ágy elé térdeltem , s hangosan köszöngettem az ú r m a reggel tanúsított nagy jóságát. Tudtam, nagyon jó l tudtam, h o g y az im ént átélt, m ajd m egörökített elragadtatás és inspiráció az ég csodálatos ajándéka volt, vá­ lasz tegnapi segélykiáltásom ra. - Istenem, te segítettél m eg! - kiáltottam, s a le re n d e z é s tő l zokogtam . Egy-egy pillanatra elhallgattam, s fi­ gyeltem , nem jön-e valaki a lépcsőn. V égre föl­

-

45

-

álltam. Nesztelenül lesurrantam a földszintre, s észrevétlenül elértem a kaput. A z utcák fénylettek a reggeli esőtől. A z ég szürkén és alacsonyan ráterpeszkedett a vá­ rosra; egyetlen napsugár sem csillant ki. Va­ jo n h ány óra lehet? Szokás szerint a városhá­ za felé ődöngtem ; ott tűnt ki, h o g y fél kilencre jár. Ilyenform á m m é g elsétálhattam va g y két órát. Tíz, sőt tizenegy előtt hiába m ennék föl a laphoz; a d d ig kószálok, s útközben kiesze­ lem, hog yan juthatnék pár falathoz. Különben nem féltem , m a s e m m iké p p sem fekszem le éhesen; azok az id ő k hál’ istennek elmúltak! Annak m ár vége, ro ssz álom... m ost m ár fölfe­ lé visz az utam! Lassanként m eguntam a zöld takaró cipeléséí. Igazán fölösleges, h o g y a világ szem e láttára h o rd o zza m ezt a málhát. Mit gondolná­ nak rólam ? Tanakodtam , vajon hova rejthet­ n é m el e g ye lő re . D ö ntö ttem ! B e m e g y e k S em bhez, s b e cso m a goltatom . R ögtön kü­ lö nb form ája lesz, s nem kell restelkednem miatta. Benyitottam a boltba, s közölte m kéré­ sem et az e gyik segéddel. E lőször a takaróra nézett, aztán rám; m int­ ha kissé fitym álkodo tt volna, a m iko r átvette a holm it. M egharagudtam . Patvarba, vig yá zzo n ! - kiáltottam rá. - Két drága üveg váza van benne! S zm irnába kül­ döm ! Ez hatott, nagyszerűen hatott. A segéd fé­ lénk m ozdulatokkal m entegetőzött: nem sejt­ hette, h o g y olyan értékes tárgyak vannak a ta­ karóban. M ihelyt elkészült, m e g kö szö n te m szívességét, m int olyasvalaki, aki m ár m eg­

-

46

-

szokta, h o g y kincseket küldjö n Szm irnába. T á vo zá so m ko r m é g az ajtót is kitárta előttem . A nagy piactéren bolyongtam , m é g p e d ig lehetőleg a virágárusnők közelében. A nehéz vö rö s rózsák, am elyek duzzadtan és vérzőn csillogtak a ned ves reggelben, bűnösen kísér­ tettek, h o g y kapjak föl e g y szálat. Meg-megkérdeztem árukat, csak h o g y egészen odasom fordálhassak. 1la volna fölösleges pén­ zem, vennék egyet, b á rm ib e kerülne is; legföl­ je b b m egkoplalnám , h o g y ism ét egye nsúly­ ba zökkenjek. Tíz órakor fö lm entem a laphoz. Olló úr öszszevissza turkált a régi szá m o k közt; a szer­ kesztő m é g nem jö tt be. Fölszólításra b e h o z­ tam négy kéziratom at; hangsúlyozom , h o g y m űvem szokatlanul fontos, s Olló úr lelkére kötöm : az írást a sze rk e s z tő ke zé b e adja. Még m a jö v ö k a válaszért. -J ó l - m o n d ta O lló úr, s v is s z a fo rd u lt lap­ jaihoz. Megállapítottam, h o g y a jó e m b e r fö löslege­ sen nyugodt, de nem szóltam rá, kifelé m enet is csak kö zö n yö se n odabiccentettem neki. Most aztán ráértem . Ha legalább kiderülne! G yalázatos id ő volt, s z é lc s e n d e s és n y o ­ m asztó. A h ö lg ye k m indenesetre kinyitották ernyőjüket; a gyap jú sa p ká s férfiak k o m ik u ­ sán hatottak. M egint v é g ig m e n te m a ko fá k közt, s m egbám ultam a zöldségféléket és a rózsákat. E kko r e g y kéz neh ezedik vállam ra. M egfordulok. A „T uskó” köszön: - Jó reggelt! - Jó reggelt? - ké rdeze m vissza, h o g y m i­ előbb kitudjam szándékát. N em nagyon ra­

-

47

-

jo n g o k ezért a „T uskó’’-ért. Kíváncsian néze­ geti a h ó n o m alatt tartott vadonatúj csom agot: - Mit visz? - Lent voltam Sem bnél, s vettem egy ruhá­ ra való szövetet! - vetettem oda. - N em járha­ tok to vá b b ily kopottan: végtére külsőnkkel is törő dnün k kell. M eghökkenve néz rám. - H ogy van különben? - pittyeg felém. - Ragyogóan! - D olgozik? - H ogy dolgozom -e? - álm élkodo m . - Christie n a g yke re ske d ő kö n yve lő je vagyok! - Úgy! - m ondja, s kissé hátrább lép. - Sza­ vam ra, roppant örülök szerencséjének! Csak el ne kunyorálják a keresetét. Isten vele! Kisvártatva m egfordul, s visszajön. Botjá­ val c s o m a g o m felé döf: - A jánlhatom a szabóm at. Isaksen varrja a le g s z e b b ruhákat. C sa k m o n d ja , h o g y én küldtem . Miért dugja bele az orrát a legsajátabb d o l­ gaim ba? Mi k öze hozzá, m e lyik szabónál d o l­ goztatok? E lfogott a düh. E cifra szélházi lát­ tán annyira elkeseredtem , h o g y m eglehető­ sen brutálisan az arcába vágtam , m iért nem adja m e g tíz koronám at. Még szó h o z sem ju ­ tott, m áris m egbá nta m követelőzésem et. Za­ vartan lesütöttem szem em et, s am iko r egy h ö lg y közeledett, hátraugrottam , h o g y kitér­ je k előle, s ügyesen felhasználva az alkalmat, elillantam. Hol üssem agyon a várakozás idejét? Üres zsebb el nem ülhetek be kávéházba: s haszta­ lan tűnődtem , m e lyik ism e rő sö m h ö z m ehet­

-

48

-

nék fel ebben a napszakban. Ö sztönösen ne­ kivágtam a városnak. E gy ideig fönt kering­ tem a nagypiac és a G raensen közt, vé g ig b ö n ­ gésztem az A ftenposten8 kifüggesztett leg­ újabb híreit, lekanyarodtam a Kari Johan utcá­ ra, m ajd fölsiettem a M egváltó-tem ető felé. Ott, a dom bo n, a kápolna m ellett találtam e g y nyu­ g od t helyet. El-elszunyókáltam a p árás le ve g ő b e n , a csendben, g o n d o lko zta m , b ó b isko lta m , és fáztam. S az idő múlt. Vajon bizonyos-e, h og y tárcám az ihletett m űvészet kis rem eke? Ki tudja, hány hiba csúszott bele! S m iért is fo­ gadnák el, csakugyan, miért? Talán egészen közepes írás, talán pocsékul rossz; m i b izto ­ sít, h o g y nem hever-e m á ris a p a p írko sá r­ ban?... Ö röm öm szétfoszlott; fölugrottam , s ki­ rohantam a tem etőből. Lent az A ker utcán bekukkantottam egy ki­ rakatba, s megállapítottam, h o g y m é g alig múlt tizenkettő. Ettől végké pp elkeseredtem ; hatá­ rozottan bíztam , h o g y m ár délutánra jár. S négy óra előtt hasztalan keresném a szerkesz­ tőt! A ggódtam tárcám sorsa miatt; m inél töb­ bet gondolkoztam , annál képtelenebbnek hit­ tem, h o g y o ly hirtelen, szinte kábultan, lázak és álm ok révületében valam i használhatót írhat­ tam. Persze h o g y á m ította m m agam at, s egész reggel potyára ujjongtam . Term észete­ sen!... Nekivágtam az Ullevaal útnak, a St. Hansdom bnak; kiértem a rétekre, befordultam a fur­ csa sagenei9 sikátorokba, átgázoltam .fatele­ 8 Esti Hírlap. 9 Oslo egyik kerülete.

-

49

-

peken és szántóföldeken, s végül egy végelát­ hatatlan országúton találtam magamat. itt m egálltam , s úgy döntöttem , h o g y vissza­ ford ulo k. A n ag y sie tésb en kim elegedtem ; lassan, elszo n tyo lo d va lépdeltem befelé. Két szénásszekér jö tt szem be. A fuvarosok hasm ánt, h a ja d o n fő tt fe k ü d te k a m agasban. M indkét pufók képű legény vid ám a n dúdolgatott fönt. G ondoltam , h o g y m egszólítanak, fe­ lém ve rnek valam i m egjegyzést, va g y rám rik­ kantanak b izo n yo s csúfságot; s am iko r közel értem , az egyik valóban lekiáltott, s m egkér­ dezte, m it szorong ato k a h ó n o m alatt. - Ágytakarót! - feleltem. - Hány óra? - érdeklődött. - Nem tudom . A lighanem három . N evetve hajtottak tovább. E bben a pillanat­ ban o sto r csattant a fülem en, a kalapom lere­ pült; úgy látszik, ellenállhatatlanul tréfára kész­ tettem a fiatalem bereket. T om b o lva kaptam fülem hez, fölem eltem kalapom at az árok szé­ léről, s odébbálltam . A St. lla n s-d o m b o n m eg­ tudtam, h o g y négy óra elmúlt. N égy óra! Sőt m ár el is múlt! Lerob ogtam a városba, a sze rkesztőség felé. A szerkesztő talán m ár el is távozott az irodából! Siettem, fu­ tottam, botladoztam , nekiszaladtam néhány kocsinak, elhagytam m in d e n sétálót, verse­ nye zte m a lovakkal; őrülten loholtam , h o g y jó ­ kor beérjek. Berepültem a kapun, négyesével rohantam föl a lépcsőn, s bekopogtam . S em m i válasz. „Elm ent! Elm ent!” - fo g el a rettegés. Lenyo­ m o m a kilincset. A z ajtó enged. Újra kopogta­ tok, aztán belépek.

-

50

-

A szerkesztő az asztalnál ül. K im ered az ab­ lakon, írásra em eli tollát. A m ik o r m eghallja zi­ háló köszönésem et, felém fordul, rám pislant, s fejcsóválva m ondja: - Még nem volt id ő m elolvasni a vázlatát. M egörülök, h o g y legalább e g ye lőre nem lökte vissza írásomat. M egnyugtatom : - Sebaj, kérem , sebaj! N em sürgős! Talán pár nap múlva. Vagy...? - Majd m eglátom . Különben is itt a címe. Elfelejtettem közölni vele, h o g y m ár egyál­ talán n incs cím em . A z audiencia b e fe je z ő ­ dött: hajlongva hátrálok kifelé. Ism ét fölizzik bennem a rem ény. Még se m m i baj sincs, el­ le n ke ző le g , e lő tte m a világ! S kie sze lte m , h o g y a nagy m ennye i tanács éppen m o st sza­ vazta m e g diadalom at: tíz koro n a üsse m ar­ kom at egy tárcáért... Ó, ha m eghálhatnék valahol! Latolgatom , hol húzódhatnék m eg. A nnyira leköt ez a kér­ dés, h o g y öntudatlanul m egállók az utca k ö ­ zepén. Elfelejtem , hol vagyok: ú g y m ere d e k föl, m int egy m agán yos rőzse kö te g a tenger torlásában és zúgásában. A rikkancsg yerek felém nyújtva a Viking egyik szám át: „Ezer vicc! Vegye meg!" Föltekintek, m egrezzenek: újra S em b előtt vagyok. Gyorsan m egfordulok, elő re ka p o m a cso ­ magot, s lesietek a Kirke utcán: féleK, h o g y az a b la k b ó l utánam bám u ln a k. E lh a g y o m ln g e b re te t10 és a színházat, tovasurra nok a Loge mellett, s le lo p ó zo m a tenger és az erőd

10 Oslo egyik negyede.

-51

-

felé. Megint leülök egy pacira, s belem erülök a tűnődésbe. Hol a cso d á b a n kere sse k éjjeli szállást? Vagy nincs e g y zug sem , ahol reggelig m eg­ h ú z ó d h a to k? B ü s z k e s é g e m tiltotta, h o g y visszatérjek szobám ba. Nem szokáso m az állhatatlanság! H aragosan elutasítottam ezt az ötletet, s fölén yesen m o so lyo g va g o n d o l­ tam a v ö rö s hintaszékecskére. Képzettársí­ tás folytán hirtelen e gyik régi lakásom on, egy kétablakos Haegde-dom bi szobá ban tartóz­ kodo m ; az asztalra helyezett tálcán vastag sze n d vicse k dagadoznak. A legfölső bélszín­ né változik, csábító bélszínné. Csupa ragyo­ gás: hófehér asztalkendő, rengeteg kenyér, ezüstvilla. S nyílik az ajtó: h á zia sszo n yo m újabb teával kínál... Látom ások és álm ok! Ha m ost ennék, m a­ gyaráztam m agam nak, m egint elszédülnék; súlyos ideglázzal m eg egy cs o m ó őrült vízió­ val kellene küszköd nöm . Hiába, nem bírom az ételt; ez az én sajátságom , ez az én jelleg­ zetességem . Ha beesteledik, talán m ajd találok valam i hajlékot. De nem sürgős, e g ye lőre m eg va ­ gyok; végszü ksé g esetén kim ehetek az erdő­ be. V álogathatok az egész környéken, s a hő­ m érséklet egyelőre nem csökken. A te n g e r nyug odtan, cse n d e se n hullám ­ zott. A ha jó k és a lom ha, széles orrú k o m p o k barázdákat v ontak a víz ó lm o s síkjára. Tovasikló testük jobbra-balra húzott egy-egy csí­ kot, füstjük p e lyhese n dőlt kém ényü kből, a gép ek dugattyúi to m p á n pö fö g te k a n yirkos levegőbe. N em sütött a nap, szél sem fújt; m ö ­

-

52

-

göttem ned vesen álltak a fák, s p a d o m árasz­ totta a hideget. A z idő m últ E lálm osodtam , elern yedtem s m eg-m egborzongtam . K isvár­ tatva éreztem , h o g y sze m e m lecsukódik. Eh, c su kó d jé k le... Sűrű sötétségben é bred tem föl. Kábultan és d id e re g ve ugrottam talpra; fe lkap tam a cso m a g o m s elindultam . Egyre gyo rsa b b a n m entem , h o g y kim elegedjek; hadonásztam , s m eg d ö rzsö lte m szinte érzéketlenné zsib ­ badt lábamat. Följutottam a tűzőrséghez. Ki­ lenc óra volt; órákig aludtam. Mihez fogjak? Valahol m eg kell bújnom . Föl­ bám ulok az őrre, találgatom , va jo n nem hú­ zódhatnék-e m eg valam elyik folyosón. Leg­ jo bb, ha kilesem azt a pillanatot, a m ikor az őrjárat elvonul. Fölm egyek a lépcsőn, h o g y m egszólítsam az őrt. N yo m ba n tisztelgésre e m e li baltáját, s vá rja m o n d ó k á m a t. A fö l­ emelt, élével felém fordított balta hidegen be­ lehasít idegeim be; elném ulok a félelem től e fegyveres férfi előtt, s akaratlanul vissza húzó­ dom . E gy szót sem szólok, csak e gyre távolo­ dom . A látszat kedvéért m e g d ö rzső lö m h o m ­ lokom at, m intha elfelejtettem volna valamit, aztán leosonok. A já rdá n valósággal felléle­ geztem , m int aki nagy ve szé lyb ő l szabadult meg. S eliszkoltam . Fázva és éhesen, m in d rem énytelenebbül róttam a Kari Johan em elkedőjét; a já ró ke lő k füle hallatára hangosan károm kodtam . Lent a P arlam entnél, p o n to s a n az e lső o ro s z lá n előtt, újabb képzettársítás m e g y b en nem vé g ­ be. E gy festőre gondolok, egy fiatalem berre, akit a Tivoliban valam ikor m egm entettem a

-

53

-

felpofozástól, s akit ké s ő b b m eg is látogat­ tam. Csattintok az ujjam m al, s le ro b o g o k a T o rd e n skjo ld utca felé. Ott az egyik ajtón rá­ bu kka nok a C. Zarharias Bartel névtáblára, s bekopogtatok. A festő m aga jö tt ki; förtelm esen dőlt belőle a sör- m e g a dohányszag. - Jó estét! - köszöntem . - J ó estét! Maga az? Fékom adta, ily későn jön? Lám pafénynél nem m utat sem m it. Leg­ utóbb rákentem e g y szénakazlat, s itt-ott vál­ toztattam rajta. Majd nappal nézze meg; m ost hiába vizsgálná. - Csak bízza rám! - szóltam ; különben nem is sejtettem , m iféle képről beszél. -T e lje s e n lehetetlen! - tiltakozott. - ilyenkor m erő sárgaság! Meg aztán - suttogta - m a es­ te e gy kis nő van nálam, úg yh o g y nem hívha­ tom be. - Persze, persze. Visszavonultam , elköszöntem . Ilye n fo rm á n n incs m ás hátra, az erd ő b e kell m ennem . Csak a föld ne lenne olyan ned­ ves! M egtapogattam a takarót, s m indinkáb b beletörődtem abba a gondolatba, h o g y kinn fo g o k hálni. A d d ig hajszoltam valam i szállást a városban, m íg vé g ké p p bele nem fáradtam és b ele n e m untam ; va ló sá g g a l élveztem , h o g y végre nyugalom száll rám, elengedhe­ tem m agam , s töprengés nélkül kószálhatok. Az egyetem óráján m ár tíz elmúlt. V égigm en­ tem a városon. A H aegde-dom b egyik fűszer­ keresked ése előtt m egálltam : m ennyi élelm i­ szer a kirakatban! Egy kerek cipó m ellett e gy m acska aludt, m ögötte ped ig egy b ö d ö n disz­

-

54

-

nózsír és tö b b üveg dara kínálkozott. E gy ide­ ig g yö n yö rkö d te m a finom ságokban, de egy garasom sem lévén, h o g y ve g ye k valamit, el­ fordultam , és to v á b b m eneteltem . N agyon lassan haladtam . E lkocogtam a m ajorstuei ál­ lom ás előtt. A z órák teltek, s egysze r csak kiér­ tem a bogstad-i erdőbe. Itt letértem az útról, s m egpihentem . Majd terepszem lét tartottam, össze h o rd ta m kupac­ nyi hangát és borókát, levackoltam egy több éke vésbé száraz d o m b o c s k a lejtőjére, ki­ bontottam csom agom at, s elővettem a taka­ rót. A hosszú túrától fáradtan és eltörődötten n yo m b a n ledőltem . Csak h o ssza s forgolódás után h e lye zke d te m el; fülem sajgott, a szénáslegény csapásától valam e nnyire m eg is dagadt, tehát nem dőlhettem oldalt. Levetet­ tem cipőm et, s nagy cso m ago lópa pírba ta­ karva, a fejem alá tettem. Sűrű sö té ts é g e re s z k e d e tt rám . M inden csendes volt, m inden. De fönt, a m agasban, zengett az ö rö k dallam , a szélfutam , a tom pa, távoli, s osem hallgató züm m ögés. A d d ig hall­ gattam ezt a szakadatlan, fá jd a lm a s susogást, m íg bele nem kábultam . B izonyára a ke­ ringő világo k szim fó n iá ja szű rő d ö tt le h o z ­ zám, csillagok intonálták éneküket... - Fenét! - kacagtam föl, h o g y erőre kapjak. B agoly huh og Kánaánban! Fölkeltem , m a jd visszafeküdtem ; fölvettem cipőm et, ide-oda topogtam a sötétségben, s újra ledőltem . H ajnalig v ia sko d ta m d ü h ö m ­ m el és félelm em m el. A k k o r nagy nehezen el­ aludtam.

-

55

-

Fényes nappal é b re d te m föl; m intha m ár délre já rt volna. Fölrántottam cipőm et, becso­ m agoltam a takarót, s vissza m en te m a város­ ba. Ma sem sütött a nap. Kutyául fáztam. Lá­ bam érzéketlenné zsibbadt, s sze m e m káprázva könnyezett. H árom óra volt. A z éhség csúnyán belém kapott; a n n yira e lp e tyh ü d te m , h o g y itt-ott h á n yta m is. L e k a n y a ro d ta m a n é p k o n y ­ hához, elolvastam az étlapot, s tüntető váilvonogatással jeleztem , h o g y irtózom a pácolt hústól m e g a főtt szalonnától. O nnan a pálya­ udva rh oz bandukoltam . Különös kábulat ereszkedett agyamra. To­ vább m e nte m , h o g y leküzdjem ezt az érzést, de annyira szédültem , h o g y végül le kellett ül­ n öm egy lépcsőre. Egész lényem m egválto­ zott; e g y id e g szá la m m egpattant. N éhány­ szor levegő után kapkodtam , s álm élkodva ül­ dögéltem . Nem ájultam el; jó l éreztem , hogy fülem b izsere g a tegnapi ütéstől, s am ikor egy is m e rő s ö m elhaladt m ellettem , rögtön ráis­ m ertem , s fölállva köszöntöttem . Miféle új kín járult m ost a többihez? Csak nem hűltem m e g a puszta földön? Vagy a ; ko p la lá stó l szédülök? V o ltaképp en se m m i értelm e, h o g y így éljek. Krisztus szent sebei­ re, ne m tudom , m ivel szolgáltam rá erre a kím életlen hajszára! S hirtelen e sze m b e ju ­ tott, h o g y akár n yo m b a n elaljasodhatnék, s be a dhatnám a takarót a zaciba. A dnának rá e g y koronát, h á ro m szo r jóllakhatnék, s kivár­ h a tn á m s o rs o m jo b b ra fo rd u lá sá t. Hans Paulinak m a jd füllentek valam it. N ekieredtem a zacis pincéjének, de m egálltam a bejárat i

-

56

-

előtt, tétován m egrázta m fejem et, s v issza fo r­ dultam. A h o g y továbbm entem , egyre n a g yo b b b o l­ do g ság lett rajtam úrrá. igen, m egálltam ezt a nehéz próbát! T isztessé gem tudata fejem be szállt. U jjongva állapítottam m eg, h o g y nagy je llem vagyok, fehér világítótorony az e m b e ­ rek hord a lé ko s, ro n c s o k k a l ellep ett te n g e ­ rében. Zálogosítsak el idegen tulajdont egy ebédért, egyem m e g és igyam m e g lelkiism e­ retemet, h o g y aztán u n d o ro d ja k m agam tól, restelkedjem m agam előtt? Soha! Soha! Eh, ez csak afféle futó gondolat, szinte e sze m b e sem jutott. Ellenőrizhetetlen zagyva ságoké rt senki sem felel, főképp, ha ily rettenetesen fáj a feje, és m ás ágytakaróját cipeli. B izonyo s, h o g y e lőbb-utóbb k ie v ic k é le k ebb ől a csávából! itt van például a grönlandslereti ke resked ő; ajánlatom elkü ld é se óta zaklattam-e naponta? Becsöngettem -e hozzá későn-korán, m íg el nem utasított? Ú gyszól­ ván ne m is je le n tk e z te m válaszért. Lehet, ho g y nem hiába pályáztam ; talán ezúttal m e g ­ ütöttem a főnyerem ényt, hisz a szere n cse útjai kiszám íthatatlanok. S elindultam a Grönlandsleret felé. A legutóbbi m egrázkódtatástól elgyengül­ tem. A lig vonszo ltam tagjaimat. Folyton azon töprengtem , m it m o n d ja k a keresked őnek. Rem élem ; az illető jó em ber, kérés nélkül is ad egy korona előleget. A z ilyen fickó k néha rop­ pant ötletesek. Besurrantam e g y kapu alá, m egnyálaztam nadrágom térdét, h o g y kopottsága valam ivel feketébbnek lássék, bedugtam a takarót egy

-

57

-

sötét sarokban álló láda m ögé, átvágtam az úttesten, s benyitottam a boltocskába. Egy em ber zacskót ragaszt régi újságokból. - Christie urat keresem ! - m ondtam . - Meg is találta! - felelte a főnök. -Ú g y ! Ez m e g ez vagyok; néhány napja tisztelettel ajánlkoztam önhöz. Nem tudom , alkalmazhat-e. N é h á n yszo r e lszu sszantotta nevem et, s fölkacagott. - No, nézzen ide! - m ondta, s m ellzsebéből elővette levelem et. - Tekintse m eg, uram, h o ­ gyan bánik a szám okkal. 1848-ból keltezte so­ rait. - És torkaszakadtából nevetett. - Ez csakug yan hiba! - szepp entem meg. Egy kis gondatlanság, elism erem . - C sa khogy nekem pon tos kö n yve lő kell! m ondta. - Sajnálom ; írása folyéko nyan olvas­ ható, stílusa is tetszik, de... E gy ideig vártam . Lehetetlen, h o g y ez az utolsó szava. De ő csak tová b b ragasztott. - Kellemetlen! - m ondtam . - Borzasztóan kellem etlen. Bizonyos, h o g y tö b b é sosem is­ m étlem m eg. S ez a kis tolihiba aligha főbenjá­ ró kö n yve lő i bűn. - Dehogy! Nem is állítom ezt! - felelte a b o l­ tos. - De neke m olyan fontos volt, h o g y m ás­ sal töltöttem be az állást. - Tehát m ár döntött? - kérdeztem . - Hogyne! - Nos, a kkor kár a szóért! - Igen, igen. Sajnálom , de... - Isten vele! - m ondtam . Tüzes, brutális harag gyúit bennem . A ka­ p u színbő l e lh o zta m cso m ago m at, s v ic s o ­

-

58

-

rítva, bocsánatkérés nélkül nekiro hantam a b é k é s já ró k e lő k n e k . A m ik o r e g y úr k issé m éltatlankodva rendreutasított, szilajul ráfö r­ m edtem , orra előtt hadonásztam , s elvakult, fékezhetetlen d ü h b e gurulva lé p d e lte m to­ v á b b . R e n d ő ré rt kiáltott, s én s ó v á ro g v a kívántam, h o g y m egtépázh assak e g y rend­ őrt. S zántszándékkal lassítottam , h o g y a „ha­ tósági k ö z e g ” utolérhessen; de nem jött. Nos, m iféle é rd e k kívánja, h o g y le g b e n s ő s é g e ­ s e b b és le g szo rg a lm a sa b b kísérleteim ku­ darcba fúljanak? Miért írtam 1848-at? Mi k ö ­ z ö m ahhoz az átkozott szám hoz? Ú gy érez­ tem, h o g y beleim össze ku n ko ro d n a k, m int a férgek, s egyáltalán nem bizo n yo s, h o g y es­ tig haraphatok valam it. S am int az id ő m úlik, te s tile g és le lk ile g k is z ik k a d o k , m in d na­ g y o b b becstelenség ekre vetem edem . Piru­ lás nélkül hazudom , sze g é n y e m b e re k nya­ kán é lősködő m , s aljasan, hidegen, fö lé n ye ­ sen k ite rve le m , h o g y e lo ro z o m id e g e n e k ágyterítőit. L elkem elrothad; fekete p e n é sz­ g o m b á k terjedn ek el b e n ső m b e n . S isten a m e n n y e k b ő l é b e re n fig y e l rám , s vig yá z, h o g y annak rendje s m ó d ja szerint pusztul­ ja k el, lassan, fokozatosan, zö kke n ő nélkül. A p o k o l m é lysé g é b e n p e d ig k o m is z ö rd ö ­ gök to p o rzé ko lva várják, m ik o r kö ve te k el ha­ lálos bűnt, m egbocsáth ata tlan bűnt, am iért az igazságos Úr kö zé jü k taszít... A nnyira nekiiram odtam , h o g y már-m ár re­ pültem. Hirtelen balra fordultam , s haragosan berontottam egy világos, cifra kapun. N em áll­ tam meg, egyáltalán nem álltam m eg; de a ka­ pu különös díszei n yo m b a n tudatom ba hatol­

-

59

-

tak. M egjegyeztem az ajtók, a dekorációk, a köveze t m inde n jelentéktelen vonását, m íg fölrohantam a lépcsőn, n e ve se n becsö nget­ tem e g y első em eleti lakásba. Miért éppen oda? S m iért éppen a lépcsőháztól legtávo­ labbi cseng őnek estem neki? E gy fiatal h ö lg y fogadott: szürke ruháját fe­ kete csip ke díszítette. C so dálkozva bám ult rám, aztán m egrázta fejét, s így szólt: - Ma s e m m i nincs! - s be akarta csukni az ajtót. V ajon m ib e kevered tem ezzel a dám ával? Nyilván ágról szakadt koldusnak nézett. Egy­ szerre m e g n yu g o d ta m s lehűltem . Kalapot em eltem , tisztelettel m eghajoltam , s m intha nem hallottam volna kijelentését, a lehető leg­ udvariasabban m egjegyeztem : - B ocsásson m eg, kisasszony, h o g y ily lár­ m ásan jelentkeztem : nem ism ertem csengő­ jüket. Ugye, itt keres e g y beteg úr kocsitolót? E gy ideig élvezte ezt a csalafinta mókát. S m intha tétovázott volna, hova sorolja szem é­ lyemet. - Nem! - m ondta végül. - Itt nem lakik sem ­ m iféle beteg úr! - Nem? Egy éltes úr, napi két óra sétáltatásra fölfogadna valakit, óránként negyven őréért? - Nem. - A kko r ism ételten bocsásson meg! - m en­ tegetőztem . - Lehet, h o g y egy földszinti csa­ lád hirdetett. Szívesen ajánlottam volna ugyan­ is egyik ism erősöm et, egyik pártfogoltamat. Wedel-Jarlsberg vagyok. - S újabb m eghajlás közben visszavonultam . A fiatal hölgy m élyen elpirult; zavarában szinte gyökeret vert a Iába,

-

60

-

s m ereven bám ult utánam, m íg lem entem a lépcsőn. N yu g a lm a m vissza té rt, a g y a m kitisztult. A h ö lg y elutasító szavai h id e g zuhanyként ha­ tottak rám. Tehát odá ig jutottam , h o g y g o n d o ­ latban bárki felém b ö kh et s m egállapíthatja: „Ni, e g y koldus, aki a ko n y h á k hulla dékán élősködik!" A M öller utcában e g y ko csm a előtt sokáig szim atoltam a bent sülő pecse nye jó illatát. Már-már lenyom ta m a kilincset, h o g y puszta é rd e klődésb ől benyissak; de m é g jó k o r ész­ be kaptam , s eloldalogtam . A nagypiactéren hasztalan kerestem üres padot, h o g y e g y id ő ­ re m egpihenjek. A te m p lo m körüL is hiába m ászkáltam : nem vo lt nyug odt hely, ahová le­ zökkenhettem volna. - Term észetes! - bán­ kó d ta m . - T e rm é sze te s, te rm é sze te s! - S odébbálltam . Lekerültem a bazár sarkára, a szökőkúthoz, s ittam e g y ko rty vizet. O nnan továbbkullogtam ; percekig álldogáltam m in­ den kirakat előtt, s bám észan figyeltem a tova­ tűnő kocsikat. Fejem valósággal izzott, s ha­ lá n té k o m fu rcsá n lüktetett. A s z ö k ő k ú tb ó l ivott víz fölkavarta gyom rom a t; id ő n ké n t kíno­ san öklendeztem . így kevered tem föl a Kristtem etőbe. Leültem, térd em re k önyö költem , s te n y e re m b e h a jto tta m fe je m e t. E b b e n az ö ssze g ö rb e d t h e lyzetben m e g k ö n n y e b b ü l­ tem; é m elyg ésem m egszűnt. E gy kőfaragó hasalt m ellettem , névbetűket vésett egy nagy gránitlapba. Kék pápaszem et viselt, hirtelen e sze m b e juttatta e gyik m a jd ­ nem elfeledett ism erősöm et, e g y bankhivatal­

-61

-

nokot, akivel va la m iko r az Opland-kávéházban találkoztam . Csak le tudnám küzdeni szem érm em et, s oda m e n n é k hozzá! Ha kib ö kh e tn é m neki az ig azságo t, h o g y ká tyú b a ju to tta m , h o g y la ssa n ké n t e lm e rü lö k! R á bízh atn ám b o r­ bélyblokkom at... A z ö rd ö g b e is, hol az a b o r­ bélyblokk! M ajdnem egy korona értékű kincs! Idegesen kutatok. Mivel nem találom m eg rög­ tön, fölugrom , s kive r a félelem verítéke, úgy keresem . Végre, m ellzsebem m élyén, tiszta és összefirkált papírok töm kelegében, m egle­ lem. Előre-hátra la pozgatom a hat szelvényt. Minek n eke m ez a holm i? Miért ne határozhat­ nám el, h o g y tö b b é ne m b o ro tvá lko zo m ? E gy fél koro n a árán m egm enekülhetnék, egy k o n g s b e rg i 11 ezüst fél korona árán! A bank hatkor zár; hét-nyolc körül elfoghatom e m be­ rem et az O pland előtt. S okáig dédelgettem ezt a gondolatot. Az idő múlt, a szél csúnyán rázta a közeli va d ­ gesztenyefákat, s az alkonyat közeledett. Va­ jo n nem bán tok m e g hat b orbélyszelvénnye l e g y fiatalurat, e g y bankhivatalnokot? Talán neki két p o m p á s b o rb é lyb lo kkja is van, sok­ kal fin o m a b b és tisztább borbélyblokkja, m int az enyém . Ki tudja? S beletúrtam zsebeim be, h o g y m ást is találjak a szelvények mellé, de se m m i nem került elő. Ne ajánljam föl nyak­ kendőm et? Ha nyakig b e g o m b o lo m kabáto­ mat, könn yen m eglehetek nélküle, hisz úgyis be kell g o m b o lko zn o m , m ivel m ellényem en 11 Konsgberg - Oslótól mintegy száz kilométerre fek­ vő, pénzverdéjéről ismert város.

-

62

-

m ár túladtam. Kioldottam nyakkendőm et, ezt a nagy csokrot, am ely rá borult fél m ellem re; gon dosan m egtisztogattam , s a b o rb é ly b lo k ­ kal együtt becso m a goltam egy fehér írópapír­ ba. Aztán kifordultam a tem etőből, s lesiettem az Oplandhoz. A városháza órája hetet mutatott. A kávé­ ház körül kóvályogtam . A vasrács m ellett fölalá ődöngve, éberen figyeltem a kijö vő ke t és a betérőket. N yolc óra tájt végre m egpillantot­ tam a fiatalembert. Frissen és elegánsan jö tt föl a dom bo n; a kávéház felé tartott. Szívem, m int kism adár, verdese tt a m ellem ben; kö ­ szönés nélkül nekirohantam . - E gy fél koronát, öregem ! - fö lé n ye ske d ­ tem. - itt van érte a valuta! - s m arkába n y o m ­ tam a csö p p csom agot. - Nincs! - m ondta. - Szavam ra, nincs! - S szem em láttára kifordította pénztárcáját. - A z este elvertem m inde n garasom at. H iggye el, egy vasam sincs! - Ugyan, kedve s barátom ! - feleltem , s elhit­ tem m inden szavát. Miért is hazudott volna ilyen csekélység miatt? Meg aztán úgy láttam, h og y szem e m a jd n e m k ö n n yb e lábadt, am i­ kor átkutatta zsebeit, s nem talált sem m it. Takarodót fújtam. - B o csásson m eg! - m o n d ­ tam. - Csak egy kicsit m egszorultam . Már jó l lent jártam , a m iko r a c so m a g m iatt utánam kiáltott. - Tartsa m eg, tartsa m eg! - vá­ laszoltam . - Szívesen adom ! Szóra sem érde­ mes, bagatell... körülb elü l m in d e n fö ld i kin­ csem ! - S szavaim hallatára elérzékenyültem ; o ly vigasztalanul hangzottak a vaksötét esté­ ben, h o g y fölzokogtam .

-

63

-

H űvös szél tám adt, s a fe lh ő k vadul szágul­ dottak az égen; az alkonyat óta egyre hide­ g e b b lett. Sírva m e n te m lefelé az utcán. Mind m é lysé g e se b b e n sajnáltam m agam at, s újra m e g újra m e g ism é te lte m néhány szót, egy fölkiáltást, a m e ly fo lyto n kibuggyantotta márm ár elapadó könn yeim et: - istenem , annyira szenvedek! Istenem , annyira szenvedek! Eltelt egy óra, lassan és lom hán. E gy ideig a T o rv utcán lődörögtem , m a jd leültem egy-egy lépcsőre, a tovasietők elől behúzódtam a ka­ pualjakba, s kábán bám ultam a kivilágított bol­ tokban nyüzsg ő vásárlókat, v é g ü l egy desz­ karakás m ögött, a te m p lo m és a bazárok közt levackoltam . Nem, b árho gy lesz is, m a nem m egyek ki az erdőbe; ilyen erőtlenül nem járnám m eg azt a végtelen utat. M ajdcsak átvirrasztom valahol az éjszakát, n a nagyon fagyna, legföljebb sé­ tálok a te m p lo m körül. Sem m iségekkel nem törődöm... S hátradőltem és elszundítottam. A zaj csökkent, a bolto k becsuktak, a gyalo­ g o so k sürgése ritkult, s az ablakok lassanként elsötétcdtek... Fölpillantottam . Valaki állt előttem . A sze­ m e m b e fénylő g o m b o k rendőrre.vallottak, de az arcát nem láttam. - Jó estét! - köszönt. - Jó estét! - feleltem ijedten. Zavartan álltam föl. A re n d ő r egy ideig m ozdulatlanul vára­ kozott. - Hol lakik? - kérdezte. Gépiesen, g o n d o lk o z á s nélkül hadartam régi cím em et, a kis padlásszobáét, ahonnan eljöttem.

-

64

-

M egint hallgatott. - E lkövettem valamit? - hebegtem . - S z ó sincs róla! - felelte. - De m o st m ár m enjen haza. Ne feküdjék itt a hidegben. - Igen, fogas szél fúj, érzem . E lköszöntem , s ö sztö n ö se n az elhagyott pad lásszo ba felé botorkáltam . Csak észre­ vé tlen ül fö lsu rra n h a tn é k! N yo lc lé p c s ő az egész, s csupán a két le gfö lső re cseg a lépé­ sek alatt! Lent a kapuban levetettem cipőm et, s föl­ osontam . M icsoda csend! A z első em eleten egy óra halkan ketyegett, s egy g yerm ek nyöszörgött. K ésőbb sem m i sem hallatszott. Kita­ pogattam az ajtót, sarkánál m egem eltem , s szokás szerint kulcs nélkül kinyitottam . Belép­ tem a szobába, s nesztelenül betettem az ajtót. M inden úgy volt, a h o g y otthagytam : a füg­ g ö n yö k félrehúzva lógtak, s az á g y üresen tá­ tongott. A z asztalon valam i papír feküdt, talán h á zia sszon yom n ak írt levelem : úgy látszik, G undersenné m é g nem já rt itt távozásom óta. M egtapogattam a fehér foltot, s cso d á lko zva állapítottam m eg, h o g y levél. Levél? O davi­ szem az ablakhoz, a sötétségben nehezen betűzgetem a rossz írású címzést, s végül rá­ ism erek nevem re. Lám, g o n dolom , háziaszszo n yo m közli, h o g y h o rd ja m el irhám at, ha vissza m ernék lopózni! S lassan, nagyon lassan kifordulok a szobá­ ból. Egyik kezem ben a cipő, a m ásikban a le­ vél, h ón om alatt pedig a takaró tekeredik. Láb­ ujjhegyen lépdelek, s vicsorgással ellensúlyo­ zom a lépcső nyikorgásait. Szerencsésen leju­ tok a földszintre, s m áris ott állok a kapuban.

-

65

-

Újra fö lve sze m a cipőt. K ényelm esen fű­ zöm be, sőt egy pillanatra el is ereszkedem , s fásultan szo ro n g a to m a levelet. Majd fölcihclő döm . F öljebb egy gázlám pa libegő lángja hunyo­ rog. Beállók a fénykörbe, n e kin yo m o m cso­ m agom at az oszlopnak, s kelletlenül, nagyon kelletlenül fö lb o n to m a levelet. Mintha fényár csapna m ellem nek. Akaratla­ nul fölkiáltok, akaratlanul fölujjongok: a szer­ kesztő elfogadta, sőt m ár ki is szedette tárcá­ mat! „N éhány kis változtatás... néhány hibaiga­ zítás... talentum os cikk... holnap megjelenik... tíz korona.” Sírtam és nevettem , nekiiram odtam az ut­ cának, m egálltam , letérdeltem , összevissza esküdöztem , fogadkoztam . S az idő múlt. A bold o g sá g tó l repesve hajnalig dúdoltam , s folyton ism ételtem : „Talentum os cikk, tehát afféle kis rem ekm ű, zseniális telitalálat! S tíz korona!"

Második rész

g y este, pár hét múlva, kint kószáltam . Megint beültem e g y tem etőbe; cikket ír­ tam valam elyik lapnak. Tíz óráig dolgoztam , m ár sötét lett, a kaput is bezárták. Éhes v o l­ tam, keservesen éhes. Sajnos, a tíz korona ha­ m ar elfogyott két-három napja alig ettem vala­ mit. A nnyira elgyengültem , h o g y a ceruzát is nehezen tartottam. E gy ro ssz tollkés m e g egy kulcsköteg bújt m eg a zsebem ben, de nem volt egy őrém sem. Mivel a tem etőt bezárták, haza kellett volna m ennem ; de úgy viszo lyo g ta m üres és sötét szobám tól, egy elhagyott, átm eneti tartózko­ dásra kikunyerált b á d o g o sm ű h e lytő l, h o g y tovább csatangoltam . Céltalanul keringtem a városháza körül, kiballagtam a rakodópartig, s letelepedtem egy padra. Ebben a pillanatban egyáltalán nem szom o rk o d ta m . M e g fe le d k e z te m n y o m o rú s á ­ gom ról, s a szürkületbe bú vó szép és békés víz láttán m egnyugodtam . A lig vártam , h o g y régi s z o k á s o m h o z híven, v é g ig é lv e z z e m m ost írt, s fájó agyam szerint le g jo b b m űve­

E

-

67

-

met. Elővettem a kéziratot, odatartottam sze­ m em hez, h og y jo b b a n lássam, s oldalról oldal­ ra végigfutottam rajta. Végül belefáradtam, s zsebre dugtam a papírokat. Minden hallgatott; a tenger kéklő g yöngyházként terült el, s a kis­ m adarak ném án röpköd tek előttem. Valami­ vel följebb egy rendőr ődöng. Egyébként egy lélek sincs kint; az egész öböl m élyen alszik. Újra m e g v iz s g á lo m kincseim et: van egy ro ssz tollkésem , e g y ku lcscso m ó m , de nincs e g y őrém sem . Hirtelen ben yú lo k zsebem be, s ism ét e lő ve sze m a papírokat. M indez gé­ pies aktus, öntudatlan idegrángás. Kiválasz­ tok egy tiszta lapot, s - Isten tudja, m iféle sugallatra - s o d ro k e g y tölcsért; g on dosan behajtogatom , h o g y telinek lássék, s kihají­ to m a járdára. A szél kicsit tová b b so d o rja , az­ tán m ozdulatlanul elnyúlik. A z éhség m ost belém mart. Nézem, nézem a fehér tölcsért. Mintha fényes ezüstpénzek d u zza d o zn á n a k benne, s ko n o ku l e rő s k ö ­ döm , h og y csakugyan rejteget valamit. Fölé­ nyesen játszadozom : ha eltalálom az össze­ get, az egész az enyém lesz! Szinte látom alul a kecses kis tíz őréseker és a föléjük lapuló vas­ kos, rovátkás szélű koronásokat. Ni, valóságos p én ze sza cskó ! M egszállottan bám ultam , s egyre biztattam magamat, hogy lopjam el. Hallom, a rendő r köhécsel. Vajon m i kapar­ ja a torkom at, h o g y én is köhögjek? Fölállok, s h a n g o sa n k rá k o g o k . H á ro m s z o r újrázok, h o g y m eghallja. S m ár látom, h o g y rácsap a tölcsérre, ha ideér. Úgy örültem e csínynek, h o g y ujjongva d ö rzsö lte m kezem et, s p ocsé­ kul károm kodtam . Fölsülsz, kutya! E csúfság

-

68-

m iatt a tüzes gyehennába jutsz! Belerészegedtem a Koplalásba, m e g kó tya g o so d ta m az éhségtől. A rendőr vasalt talpa néhány perc m úlva m ár K ö zele bb csa tto g a Kövezeten. KörülKémlel. Szem látom ást nem sürgős neKi, reg­ gelig m in d e n re ráér. N em látja a tö lcsért csaK am iKor m ár odaér. Mi van benne? Talán egy csinos összegecsKe! E gy c s o m ó ezüst­ pénz!... Fölveszi. Hm! Könnyű, túlságosan Kön­ nyű! Hátha drága tollba, Kalapdíszbe botlottunK?... Nagy m ancsával óvatosan Kibontja, s beleKuKKant. Szilajul nevetve csapK odtam tér­ dem et; úgy nevettem , m int e g y őrült. S egyet­ len hang sem nyiKKant Ki gégém en; Kacagá­ som némán, betegesen tört föl... Megint fölhangziK a csattogás a szívem m é­ lyéből; a rendő r a raKodópart felé fordul. Könynyesen, zihálva ültem, lázas jó k e d v e m KereKedett. H a ngosan m o n o lo g iz á lta m ; b e s z á ­ m oltam a tölcsér történetéről, utánoztam a szegény rendőr m ozdulatait, te nyerem be KuKucsKáltam, s újra m e g újra elm ondtam : - Kö­ högve dobta el! K ö högve dobta el! - Új, csípős változatoKKal toldottam m e g e szavaKat, átfor­ m áltam az egész m ondatat, s így hegyeztem Ki: - E gyszer Köhögött - Khöhö! E lsoroltam e szavaK ö ssze s variációit, s jó l beesteledett, m ire v id á m s á g o m m egszűnt. Á lm o s nyugalom ba m erültem , Kellem es bágyadtságba, nem is tiltaKoztam ellene. A sötét­ ség Kissé m egsűrűsödött; Könnyű szellő ba­ rázdálta a tenger g yö n g yh á z síKját. A feKete törzsű hajóK - vitorlájuK az égb e fúródott -, m egannyi ném a szörny, m intha ugrásra Ké-

-

69

-

szcn ellenem borzolnák sörtéjüket. Nem fájt s e m m im ; é h s é g e m e lto m p íto tta kínjaim at. Üresen, finom an, a kö rn ye ző világból kisza­ kadva lebegtem , s nagy b o ld o g sá g töltött el, h o g y senki se lát. Fölhúztam lábam at a padra, nekidőlte m a támlának; így m é g jo b b a n érez­ tem az elszigeteltség m ám orát. Egyetlen fel­ hő sem nyom ult lelkem be, egyetlen szoron­ gás sem , s am enn yire gondolataim terjedtek, nem kívántam sem m it, nem akartam sem m it. Nyitott szem m el, elrévülten az öntudatlanság édes ringásán m e re dte m bele a sötétségbe. Egy hang sem pisszent körülöttem . A lágy h o m á ly elfödte előlem a m indenséget, s rám borította a legzsong ítóbb nyugalm at - csak a csend üres, m o n o to n züm m ö g é se hallgat fü­ lem ben. S a vízen le skelő dő k o m o r szörnyek készülnek, h o g y ha beáll az éjszaka, m aguk­ ba szívjanak, kiragadjanak a m esszi tengerre, s tova so d o rja n a k idegen országokba, ahol em b e r nem él. S elvisznek Ylajali hercegnő kastélyába, ahol káprázatos po m p a vár rám, a fö ld ke re ksé g legkáprázatosabb pom pája. S Ylajali tündöklő tere m be n ül, ahol m inden am etiszt, sárga rózsatrónon, s am ikor belé­ pek, felém nyújtja kezét, s a m iko r közeledem és letérdelek, hangosan üdvözöl; „isten ho­ zott, lovag, nálam és házam ban! Húsz nyara várlak, és hívlak m inde n h o ld fé n ye s éjsza­ kán! A m ik o r szom orkodtál, én sírtam, s ha aludtál, én szép álm okat leheltem beléd...” S a kedve s kézen fog, m egindultunk, s hosszú fo­ lyosókon, hurrázó cso p o rto k közt vezet, su­ gárzó kertekben, ahol három száz fiatal lány já tszik és kacag; s bevisz egy m ásik csarnok­

-

70

-

ba, ahol m inden tündöklő sm aragd, napfény zuhog a terem be, a galériákon és a fo ly o s ó ­ kon elragadó kóru so k zengenek, illatfelhők tódulnak felén. Szorosan fo g o m herceg nőm kezét, s érzem , h o g y vérem a bűvö let vad g yö n yö ré b e n forr. Á tölelem , de ő suttogva szabadkozik: „Nem itt! B eljebb!” S benyitunk a vö rö s terem be, ahol m inde n rubin, s ott a szé­ dítő káprázat közepette ö sszerog yok. Ylajali ekkor hozzám simul, s arcom ba lihegi: „isten hozott, szerelm em ! C sókolj m eg! Még... Még...” C sillagok sziporkáznak előttem , s gon dola­ taim belevesznek a fény orkánjába... Elszundítottam fektem ben; a re n d ő r riasz­ tott föl. Kegyetlenül visszacibáltak az életbe és a nyom orúságba. E lőször bárgyún csodál­ koztam , h o g y a szabad ég alatt vagyok, aztán hirtelen keserűség fogott el, m a jd n e m fölzo­ kogtam bánatom ban. Miért élek m ég? A m íg aludtam, m egeredt az eső. Ruhám teljesen át­ n e d ve se d e tt; m in d e n íz e m b e n va co g ta m . A sötétség m é g sűrűbbé vált; a re n d ő r úgy­ szólván eltűnt benne. - No! - m ondta. - Keljen m ár föl! Rögtön fölálltam. A kko r is e n g e d e lm e ske d ­ tem volna, ha m egparancsolja, h o g y feküdjek vissza. Nagyon elcsüggedtem és nagyon elernyedtem ; ráadásul e bb en a pillanatban újra belém m art az éhség. - Ebadta maflája, várjon! - kiáltott utánam a rendőr. - Miért hagyja itt a kalapját? No, m ost m ár mehet! - N ekem is ú gy rémlett, hogy... h o g y itt felej­ tettem valamit! - d ad ogtam elrévülten. - Kö­ szönöm . Jó éjszakát!

-71

-

S cloldalogtam . I lej, ha m ost volna egy falat kenyerem ! Egy karéjén áldott rozskenyér, am elyet járkálás k ö z b e n m a jszo lh a tn é k! Jól láttam m a g a m előtt azt az ízes, különleges rozskenyérkét! Rettenetesen éheztem . Kívántam a halált. Ó, bárcsak fölfordulnék! É rzelgősen sírtam. Még m e d d ig n yom orgok? Hirtelen m egálltam s toporzé ko lva ká ro m ko d n i kezdtem . Minek ne­ vezett az az alak? Maflának? Te vacak rendőr, te! Kit m afláztál le az im ént ? M egfordultam s visszasiettem . Majd m egpu kkadtam d ü h ö m ­ ben. A z úttesten m egbo tlottam s elestem, de ki tö rő d ik ilyen csekélységgel - fölugrottam s továbbloholtam . Á m a pályaudvar előtt m ár ki­ szállt be lő le m m inde n erő, se m m iké p p sem juthattam volna le a rakodópartra; egyébként haragom lecsillapodott rohanás közben. Fúj­ tatva m egálltam . - Hát fontosak az ilyen rend­ ő rök m egjegyzései? - M égsem tűrök el m in­ dent! Helyes! - szakítottam félbe m agam at. De ha olyan együgyű! - S e m entegetőzéssel tökéletesen m egelégedtem . T ö b b s z ö r m eg­ ism ételtem , h o g y a szerencsétlen siralm asan együgyű. S visszafordultam . Ejnye, te oktondi! - fortyantam föl. - Úgy lo holsz a sötét éjszakában, ezen a lucskos ut­ cán, m int e g y veszett! Szinte elaléltam az éhség vájkáló kínzásá­ tól. E g yre n y e ld e ke lte m , h o g y n yá la m m a l enyhítsem éhem et. Mintha ez használt volna. Hetek óta é h ko p p o n élek, ú g yh o g y m ostaná­ ban roppant elgyengültem . Ha egy-egy sike­ res m an ő ve rre l fölha jszolta m öt koronát, a pénz nem futottá a d d ig sem , h o g y az újabb

-

72

-

ko p la ló kú ra előtt kissé ö s s z e s z e d je m m a ­ gam. F őképp a hátam és a vállam fájt. Ha re­ kedten köhögtem , va g y já rás kö zb e n m élyen m eghajoltam , egy-egy pillanatra leküzdöttem tüdőm szúrását; de hátam és vállam sajgásá­ val nem boldogultam . Hát m ár so se m tápászko d o m föl? Vagy én nem élhetek úgy, m int bárki, m int Pascha antikvárius és H ennechen hajósvállalkozó? Pedig széles a vállam , m int egy óriásé, s karom nem győz-e m inde n m un­ kát? S nem dogoztam -e a M öller utcában egy fatelepen, h o g y m eg ke re sse m m inde nnap i kenyerem et? Rest vagyok? Hát nem keres­ tem állást, nem já rtam előadásokra, nem ír­ tam cikket, s nem olvastam éjjel-nappal, m int e g y bolond ? S nem zsugorgattam -e fö s v é ­ nyen, nem sínylődtem -e kenyéren és tejen, am ikor dúskálkodhattam volna, nem rágódtam-e száraz m orzsá kon, a m iko r g y e n g é b ­ ben kerestem , s nem koplaltam -e, a m ik o r s e m m im sem volt? Talán szállod ában pöffeszkedem , földszinti lakosztályban? Padlás­ szobában h ú zó d o m m eg, ablaktalan bá d o ­ gosm űhelyben, ahonnan a télen az ö rd ö g is m egszökött, m ert ott csak hóaszalásra fanya­ lodhatott volna. Ezért egyáltalán ne m értem ezt a hajszát. T ö p re n g é se m közep ette e gye tlen szikra gonoszság, irigység, de m é g keserűsé g sem pislákolt gondolataim ban. Egy fesíékesbolt előtt m egálltam , s vé gig­ néztem a kirakatot. Szerettem volta elolvasni két légm entesen lezárt d o b o z cím kéjét, de a sötétség miatt hiába p róbálkoztam . B osszan­ kodva hessegettem el új ötleteim et, és m ivel

-

73

-

se h o g y sem találtam ki, m i van a zokban a d o ­ bozokban, szilajul és kem énye n rávertem az üvegre. F öljeb b m egpillantottam egy rendőrt. M eggyorsítottam lépteim et, elébe penderültem, s a kép é b e vágtam : -T íz óra! - Dehogy! Kettő! - bámult. - Nem! - m ondtam . - Tíz! - Tajtékozva oda­ nyom ulta m hozzá, ö kö lb e szorítottam keze­ met: - Igenis, tudja m eg, h o g y tíz óra van! N éhány m á so d p e rcig tűnődött, s elképed­ ve végigm ért. M ajd halkan m egszólalt: - M indenesetre ideje, h o g y hazam enjen. Ne kísérjem el? Jóságától ellágyultam . Éreztem , h o g y könynyeim kicsordulnak. G yorsan feleltem: - Nem, nem! Köszönöm ! E gy kávéházban virrasztottam . Igazán kedves! A m ik o r otthagytam , sisakjához bökte ujjait. Szívességétől elérzékenyülten fölzokogtam . Miért nincs öt koronám , h o g y m egajándékoz­ zam vele? Megálltam, s utánanéztem , m íg las­ san rótta útját. Vadul ö klözte m hom lokom at, s aho gy a re n d ő r távolodott, egyre keservese b­ ben sírtam. Á tkoztam szegénységem et, csúf­ nevekkel illettem m agam at, szennyes sérté­ sekkel, válogatott durva m ocskolódásokkal. M ajdnem hazáig ontottam az o csm ánysá go­ kat. A kapuban jö tte m rá, h o g y elvesztettem kulcsaim at. - Persze! - vonítottam . - Miért ne vesztettem volna el azokat az átkozott kulcsokat? Egy is­ tálló fölött, egy bád o g o sm ű h e lyb e n lakom , éj­ szaka zárt kapu fogad, s hiába ráznám a kilin­ cset - tehát m iért vig yázzak kulcsaim ra? Lucs­

-

74

-

kos vagyok, m int egy kutya, egy kissé éhes, egy picurkát éhes, s szinte nevetségesen fá­ radt - tehát m iért ne h a g yja m el azokat a kul­ csokat? Igazán furcsa, h o g y az egész ház A k e rb a 1 kirándult, a m iko r hazajövök! - S éhe­ sen és elcsigázottan hahotáztam . Hallottam a lovak d ob ogásá t az istállóban, s jó l láthattam em eleti ablakom at, de nem tud­ tam kinyitni a kaput, s nem surranhattam be. Ezért fáradtságom ban és keserűsé gem ben elhatároztam , h o g y vissza m e g ye k a ra ko d ó ­ partra, s m e gkeresem a kulcsokat. Az eső újra eleredt; éreztem , h o g y vállam m ár egészen árnedvesedik. A városházánál ragyog ó ötletem támadt: a hatósággal nyitta­ tom ki a kaput. O dasiettem e g y rendőrhöz. Va­ lósággal esedeztem neki, h o g y jö jjö n velem , s ha lehet, bocsá sson be. Hja, ha lehetne! De n incs m ivel. N em itt ő r­ zik a re n d ő rsé g kulcsait, han em a detektívosztályon. - A kko r m it csináljak? - M enjen szállodába és feküdjön le. -S a jn o s n e m m e hetek. N incs pé n ze m . Tudja, egy kávéházban mulattam... így tárgyaltunk e g y darabig a városháza lé p cső jé n . A re n d ő r m é ly e n tö p re n g e tt, s néh ányszor végignézett rajtam. A z eső állan­ dóan szakadt. - A k k o r ford uljon az ügyeleteshez. Mondja, h o g y hajléktalan.

1 Kirándulóhely Oslo környékén.

-

75

-

Hajléktalan? Erre nem gondoltam . A z áldó­ ját, ez rem e k ötlet! S n yo m b a n m eg kö szö n ­ tem a kitűnő tanácsot. - Csak állítsak be, s m ondjam , h o g y hajlék­ talan vagyok? - Persze!... - Neve? - kérdezte az ügyeletes. - Tangen -, A ndreas Tangen. Nem tudom , m iért hazudtam . G ondolataim ziláltan rö p kö d te k, s te ljesen elárasztották agyam at. M inden szám ítás nélkül, szinte tuda­ tom alól rántottam ki ezt a nevet. S em m i szük­ ség nem volt a füllentésre. - Foglalkozása? Most könn yen kicsö ppen hetek innen. Hm. E lő s z ö r ú g y d ö n tö tte m , h o g y b á d o g o s le­ szek. De nem kísérletezhettem . A m egadott név ne m illik m in d e n bádogosra, pápasze­ m e m tő l m eg éppenséggel elüt. Eh, lesz, am i lesz! E lőbb re léptem , s szilárdan és ünnepé­ lyesen kivágtam : - Újságírói A tolla fölé hajló ügyeletes m egrezzent: úgy álltam korlátja előtt, m int e g y hajléktalan m i­ niszter. Nem gyanakodott; igazán m egérthet­ te, h o g y nehezen nyilatkoztam . Ebadta, egy újságíró szállást keres a városházán! - M elyik lapnál dolgozik, Tangen úr? - A Morgenblodetnáll m ondtam . - Bevallom , az éjjel kirúgtam a hámból... - Ne firtassuk! - szakított félbe, s m o so lyo g ­ va fűzte hozzá: - Fiatalság, bolondság... Mi m e g é rtjü k az ilyesm it. - Fölállt, udvariasan m eghajolt felém , s oda szólt egy rendőrnek: Vezesse föl ezt az urat a különszobába. Jó éjt!

-

76

-

A nnyira elhűltem m erészségem től, h o g y a hideg vé g ig b o rsó zo tt hátam on. Ö kölbe szorí­ tottam kezem et, különben összecsuklottam volna. - A gáz tíz p e rcig ég! - fig ye lm e zte te tt a rendőr m ég az ajtóban. - Aztán elalszik? -A z tá n elalszik! Leültem az ágyra, s figyelte m a kulcs forgá­ sát. A világos cella barátságosan hatott; hatá­ rozottan kellem es volt. G yö n y ö rk ö d v e hall­ gattam az eső be szű rő d ő kopogását. M icso­ da rem ek cella! Á lm o m b a n sem kívánhatnék jobbat. Egyre elism e rő b b e n néztem körül. Le­ vetettem kalapom at, s b e lem eredtem a falon égő gázlángba. H ogyan is zajlott le ez az első találkozásom a rendőrséggel? Mert m o st elő­ ször találkoztam vele, s azonnal lóvá tettem! Tangen újságíró! Hű, fene! A M orgenbladet m unkatársa! A fő re n d ő rt szíve n ütötte a Morgenbladet. Mi m egértjük ezt! Mi? Két óráig a m inisztertanács estélyén szórakoztunk, s akkor kiderül, h o g y otthon felejtettük kapukul­ csunkat m e g ezresekkel töm ö tt bukszánkat! Vezesse föl ezt az urat a különszobába... A gáz hirtelen kialszik, csodá latos hirtelen, előtte nem pislog, nem lobbad ozik. Vaksötét­ ben ülök. Nem látom kezem et, nem látom a fe­ hér falakat, nem látok sem m it. Mi m ást tehet­ nék, lefekszem . Levetkezem , lefeküdtem . De sokkal frisse b b voltam , se m h o g y el tud­ tam volna aludni. E gy ideig belebám ultam a sötétségbe, eb b e a sűrű, feneketlen, titokza­ tos feketeségbe. M inden g o n d o la to m vissza­ pattant róla. Majd m egfulladtam a súlyos, p o ­

-

77

-

koli tö m e g alatt. Lehunytam szem em et, hal­ kan d u d o rá szta m , s ko n o ku l fo rg o ló d ta m , h o g y m e g fe le d k e z z e m róla. N em sikerült. A sötétség lenyűgözte gondolataim at, s egy pillanatra sem hagyott nyugton. S ha m agam is fölszívódtam ebb en a sötétségben, ha ré­ szévé váltam ? Fölpattanok s jobbra-balra ha­ donászom . Az id egessé g teljesen úrrá lett rajtam, hiába küzdöttem ellene. A z ágyon gubbaszkodtam , a le gvada bb fantazm agóriák kerítettek hatal­ m ukba, s b ö lcsőda lokat züm m ögve, verítékesen tusakodva csitítottam m agam at. A sötét­ ségbe m eredtem . S osem tapasztaltam ilyen sötétséget. Kétségtelen, valam i különös sötét­ ség ez, valam i d esperát elem, am elyre eddig senki se m fig ye lt föl. A le gne ve tsé g e se b b g o n d o la to k k a l v ia s k o d ta m s m in d e n tő l ré­ m üldöztem . A falban, egy karnyújtásnyira, föl­ fedeztem e g y kis lyukat, e g y szöghelyeí, egyjelet. M egtapogatom , belefújok, s kim éricské­ lem m élységét. Nem, ez nem ártalm atlan lyuk; nagyon is intrikus és titokzatos lyuk, ó va ko d ­ no m kell tőle. S e rejtelem től m egszállottan, kí­ vá ncsiságo m és félelm e m lázában fölkeltem , s előkerestem rossz tolikésem et, h o g y beil­ le sszem m élységébe, m egállapítsam , nem ér-e át a szo m s z é d celláig. V issza fe kü d te m , h o g y elszundítsak, jo b ­ ban m ondva, h o g y to vább harcoljak a sötét­ séggel. A z eső elállt nem hallottam egy han­ got sem . S okáig füleltem, nem járkál-e valaki az utcán; s folyton izgultam , m íg végre lépé­ sek közeledtek, hangzásuk szerint egy rend­ őr lépései. E gyszerre csak nevetgélve csat-

-

78

-

tintgatni kezdek az ujjam m al. Hej, haj! Ebugat­ ta! Úgy látszik, kitaláltam e g y új szót. Fölülök s kim ond om : - Kuboaa! - Nincs m eg a nyelv­ ben, ez az én találm ányom . Betűkből alakult, akárcsak m ás szó. Hékás, terem tettél e g y új szó t... Kuboaa!”... M icsoda nyelvi kincs! A szó m ár-már világított előttem a sötétben. Á lm é lko d va m e re sztge tem szem em et, s ö rö m ö m b e n h an gosan nevetek: kitaláltam valamit! Majd suttogni kezdek. M egleshetnek, ped ig el a karom titkolni, am it kitaláltam. Hatal­ m ába kerített a koplalás vid á m őrülete. Üre­ sen, zsib b a d ta n lebegtem , g o n d o la ta im le­ ráztak m inden béklyót. Ném án tanakodom . A legszeszélyesebb eszm etársításokkal p ró ­ bálkozom , h o g y kifürkésszem új szavam je ­ lentését. Fölösleges, h o g y az „isten” va g y a „T ivoli” szinonim ája legyen, s ne helyettesítse a „tenyészvásár"-t sem . K em ényen összeszorífom öklöm et, s m egism étlem : - Nem, ne he­ lyettesítse a „tenyészvásár”-t! A „lakat"-ot va g y a „hajnal”-t se szorítsa ki. A z efféle szavak csö­ kö nyö sen leplezik jelentésüket. E gyelőre vá­ rok. Ráérek. A lszo m rá. M osolyogva feksze m a priccsen, d e hallga­ tok: nem n yilatkozom sem így, sem úgy. Né­ hány perc m úlva ideges leszek. A z új szó sza­ kadatlanul b elém döf, újra m e g újra visszatér, m ajd lefoglalja m inde n gondolatom at, s telje­ sen ko m o lly á tesz. M egállapítom , h o g y m i nem lehet, de az ö rd ö g tudja, h o g y voltaké p­ pen m icsoda. - M ellékes is! - to rk o lo m le m a­ gamat, karom ba csípek, s to vá b b b iz o n y k o ­ dom , h o g y m ellékes. Fő, h o g y a szó m egvan. De folyton rágódom , s kínlód ásom elhessenti

-

79-

szenderem et. Egyetlen fogalom sem m éltó e ritka szóhoz. M egint fölülök, a fejem et fogom , s így szólok: - Eh, m erő képtelenség, h o g y „ki­ vá n d o rlá s" v a g y „d o h á n y g y á r" legyen! Ha ilyesm it jelenthetne, m ár régen döntöttem vol­ na, s levontam volna a következtetéseket. Ez a szó valam i lelki jelentésre utal, b izo n yo s ér­ zésre, b izo n yo s állapotra - nem világos? - S az e m léke zetem b en kutatok, h o g y valam i d o ­ lo ghoz kapcsoljam . E kkor úgy rém lik, h og y va la ki m e g szó la l, b e le a v a tk o z ik c s e v e g é ­ sem be, s én ráförm edek: - M icsoda? Ne fo ly­ tasd ezt a hülyeséget! „Kötőpam ut?” Menj a pokolba! Miért tűrjem el, h o g y „kötőpam ut”-ot je le n tse n , ha vé le tle n ü l is z o n y o d o m attól, h o g y „kötőpam ut"-ot jelentsen? M agam talál­ tam ki ezt a szót; szent jo g o m , h o g y saját ked­ ve m re adjak neki jelentést. S am ennyire tu­ dom , e d d ig nem nyilatkoztam... E gyre ke se rve se b b e n belegabalyodtam a kérdésbe. Végül kiugrottam az ágyból, h og y m e g ke re sse m a csapot. Nem voltam szo m ­ jas, de agyam izzott, s ö sztönöse n a vizet áhí­ tottam. B őségesen nyeldekeltem , m ajd viszszafeküdtem , s m egfogadtam , h o g y törik-szakad: elalszom ! B ehunytam a szem em , nyuga­ lom ra kényszerítettem m agam . Néhány per­ cig m ozdulatlanul hevertem . Kiütött rajtam a veríték, a v é r vágtatva lo h o lt ereim ben. Ó, m égis m ó ká s volt, aho gy az az ostoba a töl­ csérben szim atolta a pénzt! S csak egyszer köhögött. V ajon m ég lent kószál? Vagy a pa­ d o m o n ül?... Kék gyöngyház... Hajók... K inyitottam szem em et. Miért hunynám le, ha nem tudok aludni? S ugyanaz a sötétség

-

80

-

terjengett körülöttem , ugyanaz a kifürkészhe­ tetlen, fekete örökkévalóság, am ely ellen g o n ­ dolataim berzenkednek, s képtelenek m e g é r­ teni. Mihez hasonlítsam az ilyen sötétséget? G ö rcsö s e rő fe s z íté s s e l ig y e k e z te m , h o g y m egtaláljam az igazi szót, a le gfe keté bb szót, am ely pontosan kifejezi, m e n n yire sűrű az ilyen sötétség, azt a kegyetlenül fekete szót, am elynek kim ond ásától szám csúful bekorm ozódik. Istenem, m ekkora sötétségi S aka­ ratlanul vissza g o n d o lo k az öbölre, a hajókra, a rám leselkedő fekete szörnyekre. Legszíve­ sebben m agukhoz szívnának, letepernének, h o g y átröpítsenek országon-világon, em beri szem nem látta b irod alm akon keresztül. Tuta­ jo n ringok, víztöm egek vonzásában, felhők közt, s zuhanok, zuhanok... lrtózatom b an re­ kedten fölkiáltok, s b e le ka p a szko d o m az ágy­ ba. V eszedelm es utakra kerültem ; lefelé vá­ g ó d ta m , m in t e g y ro n g y c s o m ó . M e n n yire m egkönnyebbültem , am iko r belecsaptam a k e m é n y priccsbe! - Ez a halál! - suttogtam . M ost halsz m eg! - S e g y id e ig latolgatom , h o g y m iért halok m eg. Aztán fölülök, s szig o ­ rúan kérdezem : - Ki m ondta, h o g y m eghalok? Ha én találtam ki a szót, jo g o s a n határozom m eg értelmét... - Tudtam , h o g y fantáziálok, lo­ csogá som kö zbe n is tudom . A gye n g e sé g és a kim erültség delírium ában úsztam , de tuda­ tom nem tom pult el. S hirtelen keresztülvillant rajtam, h o g y m egőrültem . Rettegve kiu gró m az ágyból. O datántorgok az ajtóhoz, nekife­ szülök, h og y betörjem , b e leverem fejem et a falba, hangosan jajgatok, ujjaim ba harapok, sírok és átkozódom...

-81

-

M inden hallgatott, csupá n h a n g o m v e rő ­ dött vissza a falakról, összecsu klotta m ; m ég tapogatózni sem tudtam. E kko r fönt, m aga­ san, szem közt, kiszürkült a falból egy négy­ szög, a fehérség elm ódosított tónusa, afféle sejtelem - a napfény. Ó, m ennyire m egkönynyebbültem ! A padlón elnyúlva boldogan sír­ tam a g yö n yö rű sé g e s derengés láttán, hálál­ ko d va zokogtam , s c só ko m m a l hintettem az ablak felé, úgy viselkedtem , m int egy há b o ro ­ dott. De ebb en a pillanatban is tudtam, h og y m it cselekszem . C süggedésem e gyszerre el­ illant, ké tsé g b e e sé se m és fájda lm am m e g ­ szűnt, s a m e n n y ire g o n d o la ta im terjedtek, ne m áskálódo tt b e n n e m teljesítetlen kíván­ ság. M ereven ültem a padlón, összekulcsol­ tam kezem et, s türelm esen vártam a nap kel­ tére. M icsoda éjszaka volt! „H ogy tom b olá som nem hallatszott ki!” - álm élkodtam . Persze, kü­ lön szobá ban tartózkodtam , m agasan a többi fo g o ly fölött, m in t hajléktalan m iniszter, ha szabad így m onda nom . M indvégig a le gjo bb hangulatban, az egyre világo sabb ablak felé fordulva, m iniszterként ágáltam, vo n Tangennak neveztem m agam at, s közhivatalnoki stí­ lusban szónokoltam . Fantazm agóriáim nem ültek el, csak sokkal kevésb é idegeskedtem . Ejnye, h o g y otthon felejtettem a pénztárcá­ mat! Sajnálatos hanyagság! Megengedi, m i­ niszter úr, h o g y lefektessem ? S halálos k o m o ­ lyan, m inde nféle cerem ónia kö zbe n leeresz­ kedtem a priccsre. A cella kö rvo n a la i kitűntek, s lassanként m egláttam a vastag kilincset is. E lszórakoz­

-

82

-

tam vele. Az eg yfo rm a sötétség, ez az irritáló sűrűség, am elytől m agam at sem láttam, nagy nehezen m egtört. V é rem lecsendesült, s ha­ m arosan éreztem , h o g y szem em lezárul. H a ngos ko p o g ta tá s riasztott föl. R ögtön talpra ugrottam, s ka p ko d va ö ltöztem föl. Ru­ hám m ég tegnap estéről csu ro m vize s volt. - M enjen le a naposhoz! - m ondta a rendőr. „Tehát újabb form alitásokkal zaklatnak!” aggodalm askodtam . Benyitottam egy nagy helyiségbe. Harm inc­ negyven em ber üldögélt bent, csupa hajlékta­ lan. A je g y z ő k ö n y v v e z e tő so rra szólította őket, s m ind kapott egy-egy ebédjegyet. A na­ pos folyton faggatta a m ellette álló rendőrt: -E n n e k is adott? Ne sajnálja tőlük! Ni, m i­ lyen csenevészek! S óvárogva néztem azo­ kat a jegyeket. Ha n eke m is jutna belőlük! - A ndreas Tangen, újságíró! Előreléptem s m eghajoltam . - Kedves uram, ön hog yan került ide? M egm agyaráztam az esetet; úgy m o n d ta m el, m int tegnap este. S ze m re b b e n é s nélkül, rendületlenül hazudtam , teljes őszinteséggel: sajnos, ott ragadtam egy kávéházban, elvesz­ tettem kapukulcsomat... - Igen! - m osolygott. - Értem! Leg alá bb jó l aludt? - Mint egy m iniszter! - feleltem . - Mint egy m i­ niszter. - Ö rvendek! - m ondta s fölállt. - Jó reggelt! O dábbálltam . N ekem is, nekem is egy jegyet! Már három hosszú napja koplalok! E gy falat kenyeret! De

-

83

-

ve le m senki sem törődött, kérni m e g nem m ertem . R ögtön g yan úba ke ve red nék. I la ezek beleturkálnak m agánügyeim be, s fölfe­ dik kilétemet, okvetlenül letartóztatnak ham is adatszolgáltatás miatt. - Fölszegem fejemet, zsebre d u g o m kezem et, s m illio m osi gőggel kilépdelek a városházáról. A nap m ár m elegen tűzött, tíz órára járt, s a Young tér forgalm a javában kavargott. I lova m enjek? M egtapogatom zsebem et; a kézirat benne van. T ize n e g yko r fö lm egye k a szer­ kesztőségbe. N éhány percig a m ellvédről fi­ gyelem a lent nyüzsg ő életet. Ruhám jó cská n gőzölgött. A z éhség újra belém csikart, g y o m ­ ro m b a kapott, m egrázott, s finom , fájdalm as s z ú rá s o k k a l zaklatott. C sa ku g ya n n incs egyetlen barátom , ism e rő sö m sem ? Nem for­ dulhatok senkihez? F ölidézem összes ism e­ rősöm et. Van-e köztük tízőrés tőkés? Nincs. M indenesetre rem e k nap; csupa napfény, csu­ pa ragyogás. Az ég úgy kéklett, m int a tenger a lieri h e g yek között... N em is fig ye lve lépteim re, hazafelé bak­ tattam. Keserves ez a koplalás. Az utcán találtam egy rágható forgácsot. Ez használt. H ogy ed­ d ig nem g o n doltam rá! A kapu nyitva volt. A z udvaros, m int m indig, hangosan köszöntött. - Kiderült! - m ondta. - Ki! - feleltem. Csak ennyi telt tőlem. Vajon nem kölcsönözne-e egy koronát? Ha van pén­ ze, bizo n yo sa n kisegít. S egyszer íratott ve­ lem e gy levelet is. Mintha valam i szónoklatra készült volna.

-

84

-

- Igen, kiderült. Hm. Ma házbérfizetés lenne. Nincs öt koronája? Csak néhány napra. Már m á sko r is segített rajtam. - Nem, igazán nincs, Jens Ólai! - feleltem. Most nincs. Talán később, talán délután. - S föl­ botorkáltam a lépcsőn. Fönt kacagva vágó dta m le az ágyra. Pokoli szerencse, h o g y ez a fickó m egelőzött! Be­ csületem tiszta. Öt korona - isten m ents, k o ­ ma! Miért nem kértél öt nép konyhá i részvényt vagy egy akeri földbirtokot? Ettől az öt koronától egyre va d a b b vih ogás­ ra fakadtam . Ugye, m ily e n fe n e g y e re k v a ­ gyok? Öt korona! Kérlek, szívesen! Majd m e g ­ pukkadtam nevettem ben: „Patvarba, m egfojt ez az ételszag! Miért tűrik itt a déli karaj bűzét?” O daugrom az ablakhoz, h o g y kie re ssze m az áp o ro d o tt levegőt. „Pincér, e g y ada g rosté­ lyost!” A z asztal, a rozoga asztal felé fordul­ tam, am elyet írás kö zb e n té rd e m m e l kellett tám asztgatnom , s alázatosan h ajlo ngva é rdek­ lő dte m : „N em p a ra n c s o l e g y p o h á r bort? Nem? Tangen vagyok, Tangen m iniszter. Saj­ nos, egy kicsit kimaradtam... Hja, kapukulcs nélkül...” S g o n d o la ta im m e g in t s z á rn y ra kaptak. Tudtam , h o g y ö ss z e z a g y v á lo k hetet-havat; nyugodtan felelhettem volna m inde n szava­ mért. Meg is állapítottam: „Újra értelm etlenül fecsegsz!” De nem tehettem róla. M intha é b ­ ren feküdnék, á lm om ba n beszélnék. Fejem könn yű volt, friss és tiszta, s lelkem felhőtlenül tündökölt. M egadóan tovavitorláztam . -T e ssé k! Tessék! A m in t látja, m inde n csu­ pa rubin. Ylajali, Ylajali! A puha, v ö rö s selyem -

-

85

-

pam lag! H ogy lihegsz, hercegnőm ! C sókolj m eg, s z e re lm e m ! Még, m ég! K arod b o ­ rostyán, ajkad tűzvész... Pincér, hol az a ros­ télyos?!... A nap besütött szobám ba; a lovak lent ro­ pogtatták a zabot. Vígan belekap tam a fo r­ gácsba; ú g y szo p ta m , m in t e g y gye rm e k. K ö zb e n fo ly to n m a rk o lá s z ta m a kéziratot. Egyáltalán nem foglalkoztatott, de ö sztönöm és vé re m em lékezett rá. Aztán elővettem . Átnedvesedett. Sebaj, kiteregettem a nap­ ra. Majd já rkálni kezdtem . Milyen siralm as ez a szoba! A padlót vastagon fedi a bádoghulla­ dék, de sehol egy szék, s a fal sima, sima, egyetlen szö g sincs benne. M inden lekerült a zacis pincéjébe. S e m m im sincs, legföljebb néhány ív porle pte papír szégye nkezik aszta­ lom on. Az ágyon levő öreg, zöld takaró nem az enyém ; pár hónapja kö lcsö n ö zte m Hans Paulltól... N agyot esettintek. Hans Pauli Pettersen okvetlenül segít rajtam! Jól em léksze m a cím ére. C sú nyán m e g fe le d k e z te m Hans Pauliról! B izonyára m egharagszik, h o g y nem rögtön hozzá fordultam . F ogom kalapom at, össze ka p o m a kéziratot, s lerontok a lépcsőn. - Hé, hé! Jens Ólai! - kiáltok be az istállóba. Rem élem , délután kisegíthetlek! A váro sh á zá n á l látom , h o g y tizene gy el­ múlt. Elhatározom , h og y nyom ba n fölm egyek a szerkesztőségbe. A z ajtóban m egnézem , sorban vannak-e a cikk lapjai. G ondosan kisi­ m ítom, zsebre dugom , s kopogtatok. Szívem hallhatóan dobogott, am ikor benyitottam . Olló úr m ost is m űködik. Félénken érdeklő­ döm , vajon a szerkesztő úr bejött-e. S em m i

-

86

-

válasz. Olló úr ném án vagdalja a v id é ki lapok híreit. M egism étlem a kérdést, s b e lje bb topogok. - A szerkesztő úr m ég nincs itt! - szólalt m eg végül Olló úr, de nem nézett rám. -M ik o r jö n be? - Nem tudom . Egyáltalán nem tudom . -M ik o r zárnak? vá la sz nem érkezett, kinéztek. Olló úr az egész beszélgetés alatt egyetlen pillantásra sem méltatta igénytelen szem élyem et, ped ig han gom ró l rám ism ert. „Ennyire becsülnek itt, örege m ” - gondoltam . Mintha a falnak beszél­ nék. Csak nem a szerkesztő úr utasítására? Igaz, am ióta elfogadta híres tízkoronás tárcá­ mat, szinte naponta betörtem hozzá használ­ hatatlan dolgokkal. Elolvasta m in d e n íráso­ mat, s vissza a d ta m in d e n írásom at. Talán m ost új re n d sza b á lyo kka l v é d e k e z ik roha­ m aim ellen. E lindultam H o m a n sb y felé. Hans Pauli Pettersen parasztdiák, s e g y négyem eletes ház e gyik padlásszobájában lakik, tehát Hans Pauli Pettersen szeg é n y em ­ ber. De ha van egy koronája, nem tagadja le. Bizonyos, h o g y ideadja; m intha m áris m ar­ kom ban volna a pénz. Előre örültem , igen, o k­ vetlenül m e g ka p o m azt a koronát. A kapu zár­ va volt, csengetnem kellett. - Pettersen diákhoz jö vö k! - m ondtam , s fel­ felé nyom ultam . - K önnyen m egtalálom . - Pettersen diákhoz? - ism étli a szolgáló. Aki a padlásszobában lakott? A z m ár elköltö­ zött. N em tudom , hová, de m egkért, h o g y kü ldje m leveleit Herm ansenhez, a T o ld b o d ut­ cába. - S m e gm ondta a szám ot.

-

87

-

Bízva és re m é n yke d ve m e g ye k vé g ig a T o ld b o d utcán, h o g y m egtudako lja m Hans Pauli címét. Ez az utolsó lehetőség, nem szalaszthatom el. Ú tközben elhaladtam egy újon­ nan épült ház előtt; két asztalos m é g kint gya­ lult. Lehajoltam néhány tiszta forgácsért; az egyiket bekaptam , a tö bbit p e d ig tartalékul zsebre dugtam . S to vá b b róttam az utat. Éhsé­ g e m be n föl-fölnyögtem . Egy péküzlet kiraka­ tában m e g p illa n to tta m e g y c s o d á la to sa n nagy, tíz őrés kenyeret, a le g n a g yo b b tíz őrés kenyeret... - M egtudhatnám Pettersen diák címét? -B e rn t A n ker utca tíz, padlásszoba. Oda­ m egy? Ugye, átadja neki hozzánk érkezett le­ veleit? A z előbbi úton fö lka p a szko d o m a városba. M egint e ltá m o ly g o k az a szta lo so k m ellett: m o s t falatoznak; térdük kö zé szorítják csajká­ jukat, s eszik a jó m eleg nép konyhá i ebédet. E lm egyek a pék előtt. A kenyér változatlanul ott m osolyo g. Végül halálosan kim erülve elér­ tem a Bernt A n ker utcát. B efordulok a nyitott kapun, s a re n g e te g lé p cső n fö lk a p a s z k o ­ d o m a m agasba. Hol vannak azok a levelek? Hadd derítsem föl rögtön Hans Paulit! Bará­ tom aligha utasít el, ha b e szá m o lo k körülm é­ nyeim ről. Nem, nem! Hans Pauli csupa szív, m in d ig mondtam ... A z ajtaján névjegy: „11. P. Pettersen, a teoló­ gia hallgatója - hazautazott." Leültem álltó helyem ben, leültem a puszta kőre, letaglózva, ag yo n ve rve . G épiesen is­ m étlem : „Hazautazott! Hazautazott!” Majd derm edten hallgatok. Nincs kö n n y a sze m e m ­

-

88

-

ben, nem g o n d o lko d o m , nem érzek. M ere­ ven bám ulom a leveleket, ne m tudom , m ihez kezdjek. Eltelik tíz perc, talán húsz v a g y több, s egy helyben, m ozdulatlanul ülök. Ez a to m ­ pa kábulat m ajdn em olyan, m int a szender. Valaki jö n fölfelé a lépcsőn. Fölállok. -P e tte rse n diáknak hoztam két levelet! m ondom . -H azautazott! - feleli az asszony. - De a szünidő után visszajön. Ha akarja, átvehetem azokat a leveleket. - N agyon helyes! Köszönöm ! Legalább rög­ tön m egkapja őket. Lehet, h o g y fontosak. Jó reggelt! Odalent m egálltam , ö kö lb e szorítottam ke­ zemet, s a nyílt utcán fölkiáltottam : - Hadd m ondjak valamit, te drága Atyaisten! Jó cég vagy! - S dühösen bólogatva fö lvicso rg o k a felhőkre: - A teremfáját, igazán jó cég vagy! N éhány lépés m úlva újra m egállók. Hirte­ len e le re s z k e d e m : ö s s z e k u lc s o lo m k e z e ­ met, le h o rg a szto m fejem et, édeskésen, já m ­ borul érd e klő d ö m : - V ajon esengtél-e hozzá, gyerm ekem ? Ez ham isan hangzott. - Nagy H-val m ondd! - hápogtam . - N agyob­ bal, m int e g y katedrális! Próbáld: fo h á szko d ­ tál-e Hozzá, gyerm ekem ? - L e su n yo m feje­ met, bánatosan rezgetem hangom at, s kin yö ­ göm : - Nem! Ez is ham isan hangzott. „Színlelj, te bolond! M ondd, h o g y idézted m ennyei Atyánkat! S siránkozz, h o g y rebegésed m elódiája lepipáljon m inde n törcdelm et.

-

89

-

No, rajta! Ez jo b b volt. De sóhajts is, sóhajts, m int egy kehes ló. igen, ilyenform án!” Szigorúan oktatom m agam at, s türelm etle­ nül toporzékolok, ha je le n e te m b e hiba csú­ szik. A íovasietők b á m é szko d va m egford ul­ nak utánam, a m iko r le szam arazom igényte­ len szem élyem et. Folyton rágcsáltam forgácsom at, s a lehető le g gyorsabb an ip arko dtam lefelé. Észre sem vettem , m ár a pályaudvarnál jártam . A Megváltónk-tem plom órája fél kettőt jelzett. Egy ideig tűnődtem . A veríték kiverte hom lokom at, s leszivárgott szem em be. „Kísérj le a rakodópart­ ra! - biztattam m agam at. -1 la ugyan ráérsz!” S hajlongva sétáltam a part felé. A h a jó k k in t v e s z te g e lte k , a te n g e r fé­ n ye se n hu llá m zo tt. M inde n pezsg ett: g ő z ­ sípok visítoztak, m á lh a h o rd ó k cipekedtek, s a tutajok felől vid á m kurjongatás hallatszott. K ö zele m be n e g y sütem ényes kofa terp esz­ kedik, s áruja fölé lógatja barna orrát. A z előt­ te álló asztalon gyalázatosan so k nyalánk­ sá g to rn y o s u l. F in to ro g v a fo rd u lo k el. A z egé sz ra ko d ó p a rt szaglik ettől a ném bertől! Pfuj, m iért nem szellőztetnek itt? E gy m ellet­ tem ülő úrhoz fordulok, s clp a n a szo lo m neki, m ilye n kellem etlenek az ilyen sütem ényes k o fá k .....Nem ? De azt azért rem élem , elis­ m eri, hogy..." C sa kh o g y a jó e m b e r valam iért gyanakszik; m o n d ó k á m kö zb e n föláll, s m eg­ lép. M agam is fölállok, s utána sietek. Szilár­ dan elhatároztam , h o g y b e b izo n yíto m téve­ dését. Már csak egészségi sze m p o n to kb ó l is! kezdtem , a vállára verve.

-

90

-

- Bocsánat, idegen vagyok, s nem értek az egészségügyhöz! - m ondta, s hüledezve m e­ redt rám. -N o s , ha idegen, nem zaklatom... M inden­ esetre fö lajánlom segítségem et. Ne ve ze s­ sem körül? Ne? Mert szívesen vállalkozom rá, m égpe dig teljesen ingyen... De az idegen egyáltalán nem kért társasá­ gom ból; átsietett a túlsó járdára. V is s z a m e n te m a p á d h o z s leültem . Na­ gyo n nyugtalan voltam , s a valam ivel távo­ labb nyekergő kintorna játéka m é g in kább el­ szom orított. Érces, m e re v m uzsika zuhogott rám, W eber valam elyik töredéke, am elyh ez egy csitri sipította a kíséretet. A kintorna fuvo­ laszerű bánata fölpe zsgeti vérem et, idegeim rem egéséből visszh a n g o k zendülnek, s egy pillanat m úlva nyöszörögve, dúd olva a pad tám lájára hanyatlók. A z éhség roppant furcsa érzésekbe so d o rja az em bert! Ú gy érzem , föl­ kapnak e hangok, be le o lva d o k e hangokba, túlröppenek, le begve túlrö p p e n e k a heg ye­ ken, s nekitáncolok a fény zónáinak... - E gy őrét! - m o n d ja a kintornáslányka, s fe­ lém nyújtja bádogtányérját. - Csak e g y őrét! - Rögtön! - feleltem öntudatlanul, fölugrom , s átkutatom zsebeim et. De a g ye rm e k tréfá­ nak véli a m ozdulatot, s szótlanul elhúzódik. Sokalltam ezt a ném a béketűrést; jo b b a n örül­ tem volna, ha n e ke m röffen. E lk e s e re d v e visszahívtam . - Nincs e g y g araso m sem l m ondtam . - De ham arosan m egfizetem tarto­ zásom at; talán m ár holnap. H ogy hívnak? Ó, ez igazán szép név; soha nem felejtem el. Te­ hát holnap...

-91

-

De jó l láttam, h o g y szótlansága ellenére n em hisz nekem . K é tsé g b e e sve fö lz o k o g ­ tam e kis szotyka hitetlensége miatt, ism ét visszahívtam , s föltéptem a kabátom at, h og y m e gajándé kozzam m ellényem m el. - N yom ­ ban kártalanítalak! - m ondtam . - Várj egy pilla­ natig... S nem vo lt m ellényem ! De hát m iért kerestem azt a szerencsétlen ruhadarabot? Hisz m ár hetekkel ezelőtt túlad­ tam rajta. Mi ütött belém ? A z elképedt lány nem várt tovább; d is z k ó it előlem. S m inek is tartóztatnám . Ö sszecsődültek körülöttem , s harsányan nevettek. Egy rendő r hozzá m furakodik, s faggat, h o g y m i történt. -S e m m i! - felelem . - E gyáltalán sem m i. Oda akartam adni a m ellé n ye m e t annak a lánykának... az apjának küldtem volna... mit kell ezen nevetni! Le g fö lje b b hazam egyek a m ásikért. - Ne csináljon csődületet! - m ondja a rend­ őr. - Lóduljon! - S belém bokszol. - Ezek a m a­ ga papírjai? - kiált utánam. - Patvarba, a cikkem ! M inden szelet nagyon fontos! M ilyen gondatlan vagyok... K ezem ben a kézirat. Megállapítom, h og y re n d b e n van, s e g y p illa n a tn yi ta n a ko d á s va g y tétovázás nélkül elindulok a szerkesztő­ ség felé. A M egváltó tem p lom ána k óram utató­ ja a négyesen állt. Az ajtó zárva. Nesztelenül le osono k a lép­ csőn. Ú gy félek, m int egy tolvaj, s a kapuban tanácstalanul m egállók. Mihez fogjak? Neki­ dő lö k a falnak, a kövezetre bám ulok s elgon­ do lko d o m . E gy g o m b o stű csillog előttem: le-

-

92

-

hajlok s fölveszem . Ma levágnám kabátom gom bjait, m it kapnék értük? A lighanem sem ­ mit. A g o m b o k csak go m b o k; de, egyenként tüzetesen m egvizsgálva őket, rájöttem , h o g y szinte újak. A z idea m inde nesetre, rem ek: ro s s z to lik é s e m m e l le v a g d a lo m az egé sz m indenséget, s elsüthetem a pincében. A z öt g o m b eladásának lehetősége rem é nnyel töl­ tött el. „Igen, igen! Ez döfi!” N ekem állt a világ. B o ldo gságom ba n rögtön v a g d o sn i kezdtem a gom bokat. E m űvelet kö zb e n így m onologizáltam: „Igen, uram, eléggé letörtem . Pillanat­ nyi pénzzavarban vagyok... Kopottak, m o n d ­ ja? Ne túlozzon. H ihetetlenül k e vé ssé nyűvö m el gom bjaim at. H iggye el, so se m gomb o lko zo m be; ez m egrögzött szokáso m , je l­ legzetességem... Nos, ha nem kellenek! De tíz őréhez ragaszkodom , legalább. Istenem, ki kényszeríti önt? Jobb, ha kussol, s nyugton hagy... Jó, hívjon rendőrt. Itt v á ro m érkezésü­ ket... S em m ihez nem nyúlok addig... Á, jó na­ pot, jó napot! Tangen vagyok, az este kirúg­ tam a hámból...” Valaki jö n a lépcsőn. Hirtelen vissza zö kke ­ nek a valóságba. R áism erek O lló úrra, s g yo r­ san elrejtem gom bjaim at. N em viszo n o zza köszönésem et; átnéz rajtam, s m é lység esen belem erül kö rm e in e k szem lélésébe. Megállí­ tom, s a szerkesztő iránt érdeklődöm . - Nincs bent. - Hazudik! - m ondtam . S m agam is elcso­ dálkoztam , m ilye n p im a sz folytatásra vete­ m edtem . - B eszélnem kell vele. Okvetlenül. A m inisztertanácsból h o zo k üzenetet. - Velem nem közölheti?

- Önnel? - m értem vé g ig Olló urat. Ez hatott. N yo m ba n m egfordult s beeresz­ tett. Szívem to rko m b a n vert. Ö sszecsikartam fogam at, h o g y bátorságra kapjak; kopogtat­ tam s beléptem a szerkesztő szentélyébe. - Jó napot! Ön az? - nyájaskodoít. - Üljön le! Jobban örültem volna, ha azonnal kiutasít. H üppögve m ondtam : - B o csásson meg... - Üljön le! - ismételte. Leültem s elm ondtam , h o g y újabb cikket ír­ tam, e g y nagyon fontos cikket a lapja szám á­ ra. G örcsös szorgalom m al, óriási erőfeszítés­ sel d o lg o zta m rajta. - Elolvasom ! - nyúlt az írásért. - igen, m indig g ö rc s ö s e n dolgozik. De stílusa túlságosan szilaj. Miért nem fékezi indulatait? Mintha ö rö k­ ké lázas volna. M indenesetre elolvasom . - S vissza fordu lt asztalához. M ozdulatlanul ültem. Ne kérjek tőle egy ko­ ronát? M agyarázzam m eg neki, m i okozza ál­ landó lázamat? B izonyo san segítene rajtam; nem e lő szö r húzna ki a csávából. Fölálltam . Hm! De le gutóbb, a m ik o r itt já r­ tam , s o p á n k o d o tt, h o g y n in c s pénze, s a p é n z b e s z e d ő v e l kapartatott ö ssze valam it szám om ra. Talán m o s t se áll jo b b a n . Nem, a világé rt sem ! V agy ne m látom , h o g y d o l­ gozik? - Kíván m é g valamit? - kérdezte. - Nem! - csattantam föl. - M ikor é rd e k lő d ­ hetek? - 1la erre jár, b árm ikor! - felelte. - Két-három nap múlva.

-

94

-

Lenyeltem kérésem et. Úgy éreztem , nem élhetek vissza ezzel a végtelen jósággal, in­ ká b b éhen halok. S elm entem . Még az utcán, az újabb é h sé groham kö z­ ben sem bántam meg, h o g y nem csengtem azért a koronáért. E lővettem a m á so d ik forgá­ csot, s szopogatni kezdtem . Ez m egint hasz­ nált. Miért nem rágcsáltam korábban? „Te gya­ lázatos! - törtem ki. - M ajdnem pum polásra vetem edtél, képes lettél volna zavarba hozni ezt az em bert!” S csúnyán szidalm aztam m a­ gam at a tolako dó ötlet miatt. „Szavam ra, so­ sem hallottam ekkora aljasságot! - m ondtam . - N ekirontasz szegénynek, s m é g jó, h o g y nem kaparod ki a szem ét egy vacak koro n á ­ ért! Ó, te nyom orult kutya! Mars, m ars! G yor­ sabban! G yorsabban, te ripők! M ajd én m egta­ nítalak, m eg én!" Szaladni kezdtem , h o g y m e g b ü n te sse m m agam . Száguldva törtettem vé g ig az utcá­ kon, elkeseredett kiáltásokkal hajszoltam m a­ gamat, s ha m eglassultak lépteim , halkan és tajtékozva hurrogtam le m agam at. Már föl is értem a Pile útra. A m iko r végre kim erültem , dühösen és sírósan m egálltam , egész tes­ te m b e n re s z k e tv e v é g ig n y ú lta m e g y lé p ­ csőn. „Nem elég!” - m ondtam . S h o g y önkín­ zásom teljes legyen, újra fölpattantam . Úgy áll­ tam, m int a cövek! Kinevettem m agam , s m u­ lattam e lc s ig á z o tts á g o m o n . N é h á n y p e rc m úlva ke g ye s b ó lin tá ssa l e n g e d é lye zte m , h og y leüljek; de akko r is a lé p cső legkénye l­ m etlenebb részén h úzódtam m eg. istenem , m ily b old o g a n pihentem m eg! Le­ töröltem arcom verítékét, s m élyen, hosszan

-

95

-

szippantottam a levegőből. M icsoda rohanás volt! De se m m i kesergés: m egérdem eltem ! Miért kívántam azt a koronát? M egfizettem só­ vá rg á so m é rt! S szelíd p é ld á ló zá sb a k e z d ­ tem: szinte anyai hangon korholta m m agam . M indinkább elérzékenyültem , m ajd fáradtan és erőtlenül fölzokogtam . Csendesen, b en ső­ ségesen, egyetlen kö n n y nélkül. Teljes n e g yedóráig va g y m ég tová b b egy h e lyb e n ültem . A sétálók ellep ték a járdát: nem tö rő d te m velük. Itt-ott kisg yere kek játsza­ doztak; az egyik túloldali fán m adárka énekelt. Egy re n d ő r elém állt s m egszólított: - Miért ül itt? - Miért ülök itt? - kérdeztem . - Jókedvem ben! - Már félórája figyelem ! - m ondta. - Ugye, fél­ órája itt ül? - Körülbelül! - feleltem. - Nem tetszik? - Ha­ ragosan fölálltam s otthagytam . A térről vissza n é zte m az utcába. „Jóked­ vem ben !” Miféle válasz volt ez? M ondtad vo l­ na: „Mert kim erültem !” Ó, te mafla, sosem tanu­ lod m e g az alakoskodást! S m iért nem nyö­ szörögtél: „Mert összee stem !” S óhajtoznod kellett volna, m int e g y lónak. A tűzőrségnél, újabb ötlet m ám orában, is­ m ét m egálltam . A já ró ke lő k m e g rö kö n yö d é ­ sére c s e ttin tg e tte m és h a h otá zta m : „Igen, igen! Menj ki Levison tiszteleteshez! Ne ha­ bozz! Ha csak a p róba kedvéért is. Végtére: nem m ulasztasz el sem m it. A z idő m eg ép­ penséggel gyönyörű!” B em entem Pascha könyvkereskedésébe, kike restem a cím tárból Levison tiszteletes la­ kását, s elindultam . „Nincs tovább! - m o n d ­

-

96

-

tam. - Ne teketóriázz! Lelkiism eret, m ondod? Ne locsogj! A m agadfajta n yo m orult nem finynyáskodhat. Ugye, koplalsz? Ugye? S fontos ü g yb e n jö s s z , halaszthatatlan ügyben. De horgászd le fejedet, s fuvolázva térj rá kéré­ sedre. V onakodol? Jegyezd m eg, a kko r itt hagylak! H idd el, furcsa ziláltság ban fu ld o ­ kolsz, éjjelente ped ig a sötétség hatalm aival és nagy, ném a szörnyekke l viaskodol. Borra és tejre szom jazol, s nem kapsz e g y kortyo t sem. Idáig jutottál. Nincs betevő falatod. De a kegyelem ben szerencsére m é g hiszel. Nem, hited nem rendült m eg! Tehát: ku lcsold össze kezedet, s légy ájtatos, m int a m e g vesze ke­ dett Sátán, a m ikor kegyelem ért könyörög. S a M am m on? M inden fo rm á já b a n g y ű lö ld a M am m ont. Persze ez az é n e ke skö n yve kre nem vonatkozik, a kétkoronás em lékekre...” A papiak táblájáról leolvashattam : „Hivatalos órák 12-től 4-ig.” „Itt nincs mese! - m ondtam . - C selekedni kell! No, sunyd le fejedet, m é g lejjebb...” - S be­ csöngettem a papiakba. - Beszélhetnék a tiszteletes úrral? - kérdeztem a szolgálótól; de nem akaródzott hozzátenni, h o g y „az Isten nevében". - Nincs itthon! - felelte a lány. „Nincs itthon! Nincs itthon!” Ez fölforgatta ter­ vem et, s teljesen összekuszálta kiagyalt mondókám at. Miért róttam v é g ig ezt a h o s s z ú utat? Iszonyú! - Miért keresi? - Sem m iért! - feleltem. - Igazán sem m iért! Csak kiruccantam e b b e n az isteni időben, hog y üdvö zö lje m a tiszteletes urat.

-

97

-

Néztük, néztük egym ást. Szántszándékkal kidüllesztettem m ellem et, h o g y rádöbbenjen a kabátom at összetartó gom bostűre; tekinte­ tem m el esdekeltem , h o g y lássa meg, m iért jöttem... de a szerencsétlen nem értette. - Bizony, isteni időnk van! A nagytiszteletű asszon y sin cs idehaza? - De! Csak csúzos! M ozdulatlanul fekszik a pamlagon... Ne adjak át valam i üzenetet? - Nem, nem! Néha-néha, a séta kedvéért, kó­ szálok egy kicsit. E béd után jó le sik az ilyesmi. V isszafordultam . Mi haszna lett volna to­ vá b b fecsegni. M eg aztán szédültem is; kis híja, h o g y ö ssze nem estem . „H ivatalos órák 12-től 4-ig.” K éstem e g y órát; a kegye lem ide­ je lejárt. A n a g y p ia cté re n a te m p lo m m e lle tt le­ ereszked tem egy padra. istenem , hát végleg befellegzett! N em sírtam. Már túlságosan ki­ m erültem ; a v é g ső kig elcsigázottan, apatikus tétlenségbe d erm edten ültem. Mozdulatlanul, éhesen. M ellem sajgott; égő fájdalom gyulladt benne. Most m ár a forgács sem segített, áll­ ka p cso m b e le zsibbadt a haszontalan m unká­ ba. Felesleges is. Lehorgadtam . Még útköz­ ben találtam egy darab m egbám ult narancs­ héjat; szo p o g a tá sá tó l é m e lye g n i kezde tt a g yo m ro m . Beteg voltam ; ütőerem kéken ki­ duzzadt csuklóm ból. V oltaképpen miért, habozom ? N aphosszat lótok-futok e g y koronáért, h o g y néhány órá­ val m egho sszabbítsa m életemet. De hát nem m indegy, h o g y egy nappal előbb v agy utóbb történik m e g az elkerülhetetlen? Ha rendes e m b e r vagyok, m ár régen hazam egyek, le­

-

98

-

fekszem s b e a d o m a kulcsot. E b ben a pilla­ natban világosan látok. M ost kellene m eghal­ nom . Itt az ősz; a term észet n yug alo m ra tér. M egpróbá ltam m in d e n eszközt, kih a szn á l­ tam m in d e n ism e rt se g é lyforrást. É rze lg ő ­ sen babusgattam ezt a gondolatot, s vala­ h á n yszo r b e le ka p a szko d ta m vo lna valam i biztató lehetőségbe, le m o n d ó a n suttogtam ; „Ó, te bolond, hisz m ár haldokolsz!" M egírok néhány levelet, ö ssze ra ko m dolgaim at, fel­ készülök. G ondosan m e g m o sa kszo m , szé­ pen m egágyazok; le hajtom fejem et e g y fe­ hér papírra, legtisztább holm im ra, a zö ld taka­ rót pedig... A z ö ld takaró! E g y s z e rre fö ls e rk e n te m ; agyam lüktetett, szívem dobolt. F ölpattanok s tovasietek; m inden ízem föléled, s újra m eg új­ ra ellihegem : „A zöld takarói A zöld takaró!” Egészen nekiiram odom , m intha valam i után futnék, s kisvártatva bero n to k b á d o g o sm ű h e ­ lyem be. M inden této vázás nélkül o d a m e g y e k az ágyhoz, összecsa varom Hans Pauli takaróját. Lehetetlen, h o g y e kitűnő ötlet realizálásával ne m eneküljek meg! Fölényesen leráztam o s­ toba aggodalm aim at. A fene v e s z ő d jé k velük! Nem vagyo k sem szent, sem erényhős! Nem, nem kergültem meg... Fogtam a takarót, s le vittem a S tener utca 5-be. Kopogtattam , s beléptem a nagy terem be. E lőször já ro k itt. A z ajtó cseng ője kétségbe­ esve kalim pált fölöttem . A s z o m s z é d helyi­ ségből kijön egy k é rő d z ő em ber; a h o g y a pulthoz áll, m ég ja vában csám csog.

-

99

-

- L e g y e n szíves, a d jo n s z e m ü v e g e m re egy fél koronát! - m ondtam . - Néhány nap m úlva okvetlen kiváltom . - Mi? Erre az acélkeretű pápaszem re? - Erre. -N e m adhatok. - Nem, valóban nem adhat. Persze, csak tré­ fáltam. De hoztam egy takarót. Mivel m ár rég­ óta nem használom , úgy gondoltam , h o g y ön esetleg m egveszi. - Sajnos, egész raktár ágytakaró gyűlt itt össze! - felelte a zálogos. S a m ikor kibontot­ tam a csom agot, alig m éltatta egyetlen pillan­ tásra: - Ne haragudjék, d e ez a h o lm i nem kell ne­ kem! - Ez a rosszabb ik oldala! - m ondtam . - A m á­ sik oldala sokkal jobb! - Hasztalan, ne is m utassa! B árhova viszi, nem kap érte tíz őrét sem! - Elism erem , nem ér valam i sokat! - m o n d ­ tam. - De egy m ásik darabbal bizonyosa n el­ kelne az árverésen. - Nem, nem ! Kár a szóért! - H uszonöt őre? - kérdeztem . - Eh, m é g hán yszo r ism ételjem , h o g y nem kell! in gyen sem kell! Újra h ó n o m alá dugtam a takarót, s haza­ m entem . ú g y ágáltam , m intha se m m i sem történt vonta: szétterítettem a takarót az ágyon, s szokás szerint kisimítottam... általában ipar­ kodtam , h o g y utolsó cse le ke d e te m n e k ne m aradjanak nyom ai. Lehetetlen, h o g y am ikor k ite rve lte m azt az o csm á n ysá g o t, teljesen

-

100

-

eszem en voltam ; m inél tö b b s z ö r g o n doltam rá, annál inkább e lszörn yedtem tőle. Csupán a gyen geség bénító roham a, a lelki szétmállás folyam ata indulhatott m e g bennem . Nem is estem bele a csapdába; rögtön sejtettem, h o g y valam i hiba van a kréta körül, s határo­ zottan a szem üveggel kezdtem a dolgot. S na­ g yon örültem, h o g y nem kö vettem el azt a csúfságot, am elyn ek m ocska beszennyezte volna életem utolsó óráit. S visszakullogtam a városba. Megint le zökkentem egy padra a M egváltó tem p lom a mellett. A legutóbbi izg alo m tól fáj­ dalm asan elernyedten, a koplalástól betegen, letörve, m ellem re horgasztottam fejem et. S az idő múlt. Szívesen m aradtam . Itt va la m ive l vilá g o ­ sabb volt, m int bent a házban; e g yé b ké n t úgy éreztem, h o g y m ellem a szabad levegőn ke­ vé sb é fáj; s am úgy is jó k o r hazajutok. Szunyókáltam , töprengtem , s szenvedtem . Fölvettem egy kavicsot, m e g törö ltem s szo ­ pogattam . Különben m eg sem m occantam , m ég föl sem pillantottam . E m b e re k jö ttek, mentek. Kocsizörgés, patkócsattogás és be­ szélgetés kavargott a levegőben. De hátha m ég elsózhatnám gom bjaim at? Persze hiába szaladgálnék, fő ké p p ily bete­ gen. De hisz voltaké pp úgyis a zacis felé térek haza - igazi „zacisom " felé. Végre fölálltam, s lassan, tántorogva tova­ baktattam. H o m lo ko m tüzelt, belázasodtam , de valahog y m égis kiléptem . M egint elhalad­ tam a pék ínycsiklandozó kirakata előtt. „Most nem állunk m eg! - m o n d ta m eltökélt határo-

- ÍOI -

zottsággal. - S ha kérnék bent egy falat kenye­ ret?” - villant át agyam on. „Pfuj!” - suttogtam, s m e g c s ó v á lta m fejem et. G únyosan m o s o ­ lyogva inaltam el. Tudtam , h o g y abban a bolt­ ban hiába m inde n könyörgés. A Kötélverők átjárójának egyik kapujában e g y szerelm esp ár suttogott; valam ivel meszs z e b b e g y lá n y m é re g e tte a já rd á t az ab­ lakból. O ly m egfontoltan topogtam , m intha valam i ritka p roblém án töprengenék... s a lány kijött az utcára. - H o g y vagy, apuskám ? Mi bajod? Beteg vagy? Jesszusom , m icsoda arc! - S gyorsan visszahúzódott. N yom ban m egálltam . Mi lelhette az arco­ mat? C sakugyan a sír szélére jutottam ? Meg­ tapogattam képem et. Bizony, nagyon sovány va gyo k. O rcáim , m int két befelé ke re ke d ő csésze. De hát, istenem! S tová b b kocogtam . Aztán m egint m egálltam . S zörnyen sovány lehetek. A sze m e m m ár-már beesik a fejem ­ be. Milyen látványt nyújthatok? A z áldóját! A d ­ d ig koplaljak, m íg elevenen m egrothadok? Éreztem , h o g y d ü h ö m m é g egyszer fölforr, m é g egysze r utoljára végigráng rajtam, isten m e n ts ilye n ábrázattól, mi? A g y a m csupa fény és értelem , ö klö m m e l ripityává zúzhat­ nám a le g e rő se b b hordárt, s Kristiania kellős közep én éhen fo rd u lo k föl! Helyes ez? Jó ez? Éjjel-nappal loholtam , m int a pap lova; vakulásig tanultam, ko p o nyám at kiaszaltam az éh­ ség kínjaiban - s ördögadta, hova jutottam ? M ég a szajhák is m enekü lnek előlem . „De m ost m ár elég! Érted? A teremfáját, nagyon e/ég!” E gyre dühösebben, szédültebben és vi-

-

102

-

csorgób ban, sírva és s z itk o z ó d v a ü vö ltö z­ tem. Bántam is én a járókelőket! Újra m agam ellen fordultam : szándékosan n e kim e ntem a gázlám páknak, ö klö m b e vájtam körm öm et, dad ogáso m büntetéséül beleharaptam nyel­ vem be, s veszettül hahotáztam , va la h á n y­ szor súlyosabb fájda lom nyilallt belém . „De hát m it tegyek? - feleltem végre m a­ gam nak. S toporzékolva ism ételgettem : „Mit tegyek?” E gy tovasiető úr m o so lyo g va biztat: - Csukássá be magát! U tánanéztem . E g yik is m e rt n ő o rv o s u n k volt, az úgynevezett „H erceg”. Még ez sem ér­ tette m eg állapotom at, jó llehet m ár paroláztam is vele. Lehiggadtam . C sukassam be m a­ gamat? igaza van, m eghibbantam . A z őrület vérem ben tom bolt, id egeim b en futkosott. Hát így fejezzem be?! így, így?! S lassan, szo m o rú ­ an to vább bandukoltam . így hullok el! Újra m egállók. „Ne csukjanak be! - m o n ­ dom . - Ne, ne!" S szinte belerekedtem a féle­ lem be. K önyörögtem , esdekeltem , h o g y ne csukjanak be. „A kkor vissza kerü lné k a város­ házára, s bezárnának e g y sötét, po ko li cellá­ ba. Jaj! Tán m ásképp is boldogulhatok! Hadd p ró b á lja k ki m in d e n le h e tő sé g e t! E zentúl szorgalm asabb leszek! Házról házra járok, ha lábam térdig kopik is! Cisler zenem ű-kereske­ dőnél például m é g egyáltalán nem voltam . Majd csak e lve rg ő d ö m valahogy...” így n yö ­ szörögtem , m íg m e g nem ríkattam magam at. Csak ne csukjanak be! Cisler? Nem valam i m agasa bb sugallat volt ez? Véletlenül jutott eszem be. M essze lakik, de okvetlenül e lm eg yek hozzá, ha lassan és

-

103

-

szuszog va is. Ism erem üzletét; a régi jó id ők­ ben gyakran vásároltam nála egy-egy kottát. Kérjek tőle fél koronát? Talán sértésnek tekin­ tené. in k á b b e g y e g é sz k o ro n á ró l s z ó lo k majd. B enyitottam a boltba, s a fő n ö k iránt érdek­ lődtem . Egy alkalm azott az iroda felé m uta­ tott. Cisler bent ült, csinosan, divatos öltözet­ ben, szám lákba tem etkezve. E ldad ogtam m e n tegetőzése m et és kéré­ sem et. A n y o m o r kénysze ré re fordulok h o z­ zá... H am arosan visszafizetem ... M ihelyt m eg­ k a p o m a cikkhonorárium ot... N agyon hálás volnék... M ég ja vában beszéltem , ő m ár vissza for­ dult a pult felé, s folytatta m unkáját. A m iko r be­ fejeztem m ondókám at, szem e sarkából rám sandított, m egcsóválta szép fejét, s kijelentet­ te: - Nem! - Csak ennyit. Indoklás nélkül. Ma­ gyarázat nélkül. T é rd e m görcsö se n reszketett; nekitám asz­ ko dtam a fényezett szekrénykének. Próbál­ kozzun k m ég egyszer. Miért éppen az ő nevé­ re ujjon gta m föl, a m iko r lent m ászkáltam 9 V a te rla n d -tö m b b e n 2? Id ő n ké n t b e leszúrt a bal oldalam on, a veríték elöntötte testemet. - H m . R ettenetes n y o m o rb a ju to tta m ! m ondtam . - Sajnos, beteg is vagyok. Két-háro m nap m úlva m inde n bizonnya l m egadom . Ha lehet, segítsen rajtam. - Kedves uram, m iért hozzá m jön? - kérdez te. - N ekem ön teljesen X, egy utcáról beállító idegen. M enjen a laphoz, ott ism erik. 2 Oslo egyik negyede.

-

104

-

-C s a k m a estére! - m o n d ta m . - A sz e r­ ke sztőség m ár üres, én p e d ig csúfosan éhes vagyok. Folyton rázta a fejét. Még a kko r is rázta, m i­ kor m ár fogtam a kilincset. - Isten vele! - m ondtam . „No, ez aligha m agasabb sugallatra történt! - állapítottam m eg. - Ha szorul a kapca, ilyen m agasra jó m a g a m is m utogathatok.” Kerület­ ről kerületre vánszorogtam , s itt-ott m e g p ih e n ­ tem a lépcsőkön. Csak ne csukjanak be! Ezen id ő alatt szörnyen rettegtem a cella rém eitől; rendő rök láttán b e o sontam a m ellékutcákba, h o g y kikerüljem őket. „M ost szám olu nk szá­ zig! - m ondtam . - S újra m egkíséreljük szeren­ csénket! Talán egysze r nyerünk!” Egy kis fonalbolt elé értem. Még sosem vá­ sároltam itt sem m it. Egyetlen em b e r a pult m ö ­ gött; a belső iroda ajtaján porcelántábla, az asztalokon és a polcokon rengeteg áru. Meg­ vártam, h og y az utolsó ve vő is távozzék a bolt­ ból, egy g öd rö s állú fiatal hölgy. Milyen b o ld o g ­ nak látszott! ö s s z e g o m b o s tű z ö tt k a b á to m ­ ban nem illeghettem előtte; elfordultam tőle. - Óhajt valamit? - érd e klő d ö tt a segéd. - Itt a főnök úr? - kérdeztem . -Jo tu n h e im b a n túrázik! - felelte. - Miért ke­ resi? - Néhány őréért zavartam volna! - p róbá l­ tam m o so lyo g n i. - Kegyetlenül koplalok, s nincs egy garasom sem. - A k k o r e g y fo rm a g a z d a g o k va g yu n k! m ondta, s hozzáfogott a c é rn á sd o b o zo k ren­ dezéséhez.

-

105

-

- Ne utasítson el! K önyörüljön rajtam! - der­ m edtem m eg. - M ajdnem éhen halok! Napok óta nem ettem e g y falatot sem! Halálos kom olyan, egyetlen szó nélkül, sor­ ra kiforgatta zsebeit. - Rem élem , m ost m ár nem kételkedik? - Csak öt őrét! - csengtem . - Pár nap m úlva duplán m egadom ! - K e d ve s ba rá to m , d é z s m á lja m m e g a pénztárt? - szólt rám türelmetlenül. - Igen! - m ondtam . - V egyen ki öt őrét! - N e m ettem m eszet! - csattant föl, m ajd hozzáfűzte: - Legyen szíves, ne ízetlenkedjék tovább! A z éhségtől betegen és a szégyentől láza­ san elsom p olyo gta m . Eh, végre befejezzük ezt a m ókát! Csakugyan túlságosan m élyre m erültem . É ve kig álltam a sarat, szilárdan szem beszálltam a viharokkal, s m ost hirtelen lecsúsztam a brutális koldulásig. Ez az egyet­ len nap eldurvította m in d e n gondolatom at, szem érm etle nségg el m ocskolta be lelkemet. Eltökélten, siránkozva hajlongtam a legvaca­ kabb szatócsok előtt. S m ire jutottam ? Kaptam-e egyetlen m orzsát is? Leg följe bb m eg­ utáltam m agam at. Igen, m ost m ár véget ve­ tünk ennek a m ókának! S otthon ham arosan bezárják a kaput; ha nem sietek, m egint a vá­ rosházán virraszthatok... Új erőre kaptam , nem kívánkoztam a város­ házára. Ö s s z e g ö rn y e d v e , bal b o rd á im a t n y o m k o d v a csillapítottam a be lé m nyilalló szúrásokat. így botorkáltam hazafelé. Lem e­ redtem a járdára, h o g y elkerüljem az esetle­ ges köszönéseket. A tűzőrség irányába ipar­

-

106

-

kodtam . Ó, hála, hála! A M egváltó tem p lom án csak hét óra volt; m é g há ro m óra hosszat kint csatangolhatok. M ennyire m egijedtem ! Lám, végigpróbá ltam m indent; nem tértem ki sem m i elől. „S em m i nem sikerül egész nap! - gondoltam . - Ha elm ondanám , senki nem hinné el, s ha leírnám, füllentéssel vádolnának meg. M indenütt fölsültem . Nos, hasztalan. Ha­ nem ezentúl nem érzelgünk! Pfuj, m icsoda csúfság! Biztosítlak, h o g y m é lység esen un­ d o ro d o m tőled. Ha elbuktál, hát elbuktál. Va­ jo n az istállóban nem lophatnék-e egy m arék zabot?” E gy fénycsóva, egy pászm a - tudtam, h o g y az istálló lakatra van zárva. Lassan vonszo ltam m agam hazafelé. Meg­ szom jaztam ; Szerencsére csak ily későn. Kö­ rülnéztem, vajon hol ihatnék. Már túlhaladtam a bazárokon, s m agánházba nem akarózott bem en nem . R em élem , hazáig kibírom ; ne­ gyedóra még. Á m b á r nem bizonyos, h o g y bennem m arad az a ko rty víz; g y o m ro m nem tűrt m eg sem m it, sőt egy ideje nyálam tól is ém elygett. A g om bo k! A g o m b o kka l m é g egyáltalán nem próbálkoztam . Szinte le gyökerezett a lá­ bam, s boldog an elm oso lyod tam . Talán m ég­ sem pusztulok el! Van m ég m e n e kvé s szá­ m om ra. O kvetlenül kapo k értük tíz őrét, s hol­ nap is szerezhetek tízet, csütörtökö n p e d ig je ­ lentkezem a honorárium ért. B izonyo san föltáp á szko d o m t H o gy is fe le d ke zh e tte m m e g gom bjaim ról? Elővettem az egész csom ót, s g y ö n y ö rk ö d v e e redtem tova. Ö rö m ö m b e n m inden elsötétült előttem ; nem láttam az utca végéig sem.

-

107

-

M ilyen jó l ism erte m a nagy pincét, sötét es­ téim vigaszát, ke d ve s pióca barátom at. Min­ den h o lm im itt tűnt el sorjában, m inden hazai apróságom , utolsó kö n yve m is. Á rverési na­ p o ko n rendszerint lent ólálkodtam , s m indig örvendtem , ha kö n yve im rokonsze nvesnek látszó em b e re kh e z kerültek. Szinte büszke voltam , a m iko r M agelsen színész m egvette órám at. Egy ism e rő sö m vásárolta m eg a ka­ lendárium ot, am elyb en első költői kísérletem látott napvilágot, felöltőm ped ig egy fényké­ pésznél kötött ki, m űterm i kellék lett. Nem, iga­ zán nem panaszkodhattam . Ö sszem arkoltam gom bjaim at, s benyitot­ tam. A zacis a pultnál ír. - Nem sürgősl - óvatoskod om , h o g y ne za­ varjam , ne b o ssza n tsa m to la k o d á s o m m a l., H angom oly üresen kongott, h o g y alig ism er­ tem rá, s szívem úgy vert, m int a kalapács: Most is nyájasan fogadott, m int m indig. Mo- i solyogva lépett elém, a pultra lapította tenye- ; rét, s szótlanul tekintett rám. - Hoztam valamit. Esetleg használhatja... Ne- < kém csak utam ban van. Biztosítom, énnálam csak bosszantásul hever... Néhány gom b. - Miféle g om bo k, m iféle gom bok? - S egé­ szen kezem fölé hajlik. - Nem adna néhány őrét értük?... Keveset... Tetszése szerint... , - E zekért a gom bo kért? - A zacis csodál­ kozva bám észko dik. - Ezekért a gom bokért? - C supán e g y szivarravalót, va g y amenynyit gondol. É ppen erre jártam , gondoltam , benézek.

-

108

-

Az öreg zálogos nevetett, s szó nélkül viszszafordult a pulthoz. Én álltam, álltam, vo lta ­ ké pp en nem nag yo n b iza ko d ta m , de vala­ hog y hittem b izo n yo s lehetőségekben. E bből a nevetésből halálos ítéletem harsant ki. Vajon szem üvegem nem lendítene-e valamit? - Persze itt h a g yn á m p á p a s z e m e m e t is! A le gnag yobb készséggell - nyújtottam feléje ezt a szerencsétlen holm it. - Csupán tíz őréért, vagy legföljebb ötért! -T u d ja , h o g y a pápaszem ére nem adhatok sem m it! - torkolt le a zacis. - A m últkor is m e g ­ m ondtam . - Bélyegre kell a pénz! - dünnyögtem . - Ho­ gyan küldje m el fontos leveleim et? Nem alku­ dozom ; m egelégszem e g y öt- va g y tízőrés bélyeggel. - A z isten áldja meg, m enjen már! - hadarintott felém. „Nos, akkor befejezzük!” - állapítottam m eg. G épiesen fö lra k ta m a sze m ü ve g e t, s fö l­ m arkoltam gom bjaim at. Elköszöntem , s szo ­ kás szerint behúztam m agam után az ajtót. M ost m ár valóban befellegzett. A pincegá dor e lőtt m egálltam , s újra m e g v iz s g á lta m a gom bokat. „Különös, h o g y nem kellettek neki! - m o n d ta m . - P e dig m a jd n e m újak! N em értem !” A h o g y ott elm élkedtem , valaki lem ent a pin­ cébe. Véletlenül m eglökött. K ölcsön ösen el­ nézést kértünk. M egfordultam s utánanéztem . - Ejnye, te vagy az? - szólalt m e g a lépcsőn. V isszajött hozzám , ráism ertem . - Hékás, mi bajod ? - kérdezte. - Mit csináltál odalent? - Üzleti ügyek. A m in t látom, te is le készülsz.

-

109

-

- Le. Mit vittél neki? T é rdem rem egett, nekitá m a szkodtam a fal­ nak, s feléje nyújtottam gom bjaim at. - Ebadta! - kiáltott föl. - Hát idáig jutottál? - J ó éjt! - kö szö n te m el; sírás fojtogatta tor­ kom at. - Várj egy pillanatig! - m ondta. Mire várjak? Maga is a zacishoz készül, ta­ lán je g yg yű rű jé t csapja be, napok óta koplal, tartozik a házbérrel. - Jó! - feleltem . - Ha sietsz... - Hogyne! - fogott karon. - De kim ondom : nem hiszek neked. Hülye vagy! Legjobb, ha ve le m jössz! Tudtam, m iben sántikál. Becsületem m ara­ déka tiltakozott: - Nem lehet! Megígértem, h og y fél nyolckor a Bernt Anker utcában leszek... - Persze, fél nyolckor! De m ár nyolcra jár. Lá­ tod ezt az órát? Most visze m le. No, gyere, te éhes m ihasznai Itt neked is leesik öt korona. S betuszkolt a zacishoz.

Harmadik rész

sodálatos, g yö n yö rű hét következett. Új­ ra túljutottam a legrosszabbon, naponta ettem, ke d ve m fokozódott, s egyre tö b b terv­ vel foglalkoztam . Három -négy tanulm ányon dolgoztam ; ezek kisajtolták szeg é n y agyam m inden szikráját, m inde n gondolatát, s m égis hittem, h o g y s o rso m jo b b ra fordult. A szer­ kesztő m áris visszaküldte legújabb cikkem et, am ely m iatt annyit szaladgáltam , s am elyben annyira rem énykedtem . A szöveg et pillantás­ ra sem m éltattam ; haragosan, sé rtő d ö tte n széttéptem . Elhatároztam , ezentúl m ás lapnál próbálkozom , h o g y tö b b lehetőségem kínál­ kozzék. Leg ro ssza b b esetben, ha m inde n kö­ tél szakad, je len tkeze m valam e lyik hajón, az A páca m ár kifutásra készen vá rakozik lent a kikötőben. Talán átvisz A rhangelszkbe, vagy ahová tart. Ú g yhogy alighanem jo g o s a n biza­ kodtam . Csúnyán m egsínylettem az utolsó krízist. Hajam csom óstul hullott, fejem rettenetesen fájt, kü lönöse n reggelente, s id e g e ssé g e m egyáltalán nem csökkent. N appal csak úgy

C

-

111

-

tudtam írni, h o g y ron g yo kb a burkoltam keze­ met; b ő rö m m é g leheletem től is fájt. A m iko r Jens Ólai odalent becsapta az istálló ajtaját, v a g y valam e lyik kutya betévedt a hátsó ud­ varba, s föl-fölvakkantott, m intha hideg szúrás állt volna gerin cem be és csontjaim ba. Megle­ hetősen letörtem. N a pró l n ap ra v ia s k o d ta m m u n ká m m a l. Egy-egy falat lenyelésére is alig hagytam időt, h o g y ism ét nekiülhessek az írásnak. Á gya­ m o n is, billegő íróasztalkám on is szanaszét hevertek a je g yze te k és a telefirkált papírla­ pok. Váltakozva do lg o zta m rajtuk; toldottam , töröltem , egy-egy színes szóval fölfrissítettem a holt részeket, s a legkínosabb fáradtsággal vo n szo ló d ta m m o nda tról m ondatra. E gy dél­ után végre befejeztem egyik cikkem et; vid á­ m an és b o ldog an zsebre dugtam , s fölsiet­ tem a „p a ra n csn o kih o z. Nem halogathattam az újabb pénzszerzést. Már alig m aradt egy­ ket őrém . A „parancsno k” m egkért, üljek le egy pilla­ natra, rögtön intézkedik... S to vá b b írt. K örülnéztem a kis irodában: m ellszobrok, li­ tográfiák, újságkivágások, valam int egy óriási papírkosár, a m elyb e egy felnőtt férfi szőröstül-bőröstül belefért volna. V iszolyo gva sandí­ tottam erre a roppant torokra, erre az örökké nyitva tátongó sárkánybarlangra, am ely egyre-másra elnyelte a visszautasított m unkákat a m e g se m m isü lt rem ényeket. -H á n y a d ik a van ma? - szólalt m e g a „pa­ rancsnok" az asztal mellett. - 1luszonnyolcadika! - feleltem boldogan, ho g y szolgálatára lehetek.

-

112

-

- H uszonnyolcadika. - S to vább ír. Majd be­ borítékoz két levelet, a kosárba d o b néhány papirost, s leteszi a tollat. M egfordul széké­ ben, s rám néz. A m iko r észreveszi, h o g y m ég az ajtónál állok, félig kom olyan, félig tréfásan rámutat egy székre. A m ik o r s z é tn y ito m ka b á to m a t, s e lő v e ­ szem a kéziratot, elfordulok, ne lássa, h o g y nincs m ellényem . - Csak egy kis Correggio-tanulm ány! - m o n ­ dom . - De, sajnos, nem n agyon sikerült... K ive szi k e z e m b ő l az írást, s b e le la p o z. Most pontosan sze m kö zt ül. Tehát közelről ilyen az az em ber, akinek a nevére legkorábbi ifjúságom óta em lékszem , s akinek a lapja évekig a le gjo bban hatott rám. Haja gön dör, és sz é p b arna s z e m e k issé nyugtalan; néha-néha beleszusszan a le vegő­ be. Ez a v e sze d e lm e s író szelíd skó t p apnak látszik, p e d ig szavai n yom án állandóan véres csíkok piroslanak. A félelem és a csodálat kü­ lönös érzése buzo g föl bennem ; m ajd n e m kö n n y szökik a szem em be, s akaratlanul k ö ­ zelebb lépek, h o g y m e g m o n d ja m neki, m ily b e n s ő s é g e s e n sze re te m . T a n ítvá n ya v a ­ gyok, ne taposson el, ne zúzzon szét, ágrólszakadt kontárt. Fölnézett, lassan összehajtotta a kéziratot, s hosszasan töprengett. H ogy m egkönnyítsem szám ára az elutasító választ, előrenyú­ lok s kijelentem : - Ugye, használhatatlan? - M osolyo gva je l­ zem, h o g y könn yen fo g a d o m ítéletét. - Mi csak a legnép szerű bb cikke ket kö zö l­ hetjük! - feleli. - Hisz tudja, kik o lvasnak b en­

-

113

-

nünket. N em egyszerűsíthetné le ezt a do lg o ­ zatot? Vagy nem keresne valam i érthetőbb tárgyat? Elám ulok tapintatától. N yilvánvalóan viszszautasította cikkem et, de ezt nem is tehette volna szebben. H ogy ne zaklassam tovább, így válaszolok: - Hogyne, szívesen. A z ajtó felé hátrálok. - Hm. B o csásson meg, h o g y alkalm atlan­ kodtam ezzel a... - Meghajtok, s m ár fo g o m a kilincset. - Ha óhajtja, kiutalhatok egy kis előleget! m ondja. - M ajd ledolgozza. E bben a pillanatban derült ki, h o g y haszta­ lan kísérletezem , ezért kissé m egalázó az ajánlata. - Nem, nem ! E gy ideig m ég elve rg ő d ö m feleltem. - E gyébként hálás köszönet. Isten vele! - Isten vele! - feleli a „parancsnok”, s n yo m ­ ban vissza fordu l íróasztala felé. M indenesetre túlzottan kegye snek m utat­ kozott. I lálás voltam jóságáért: igyekeztem is, h o g y m éltó legyek rá. Eltökéltem , h o g y m in d ­ add ig nem jelentkezem , am íg ki nem vágo m a rezet, el nem képe sztem a „p a ra n c s n o k o t, s nem kényszerítek ki belőle egy elragadta­ tott tízkoroná s m ozdulatot. Újra hazafordul­ tam, s m egin t nekifogtam az írásnak. A kö ve tke ző estéken, n yolc óra tájt, am ikor a gáz m ár égett, rendszerint ez történt velem: A m iko r kilépe k a kapun, h o g y napi gyötrel­ m e k után sétáljak egyet, a gázlám pa alatt egy fekete ruhás h ö lg y áll a kapunál, felém fordul,

-

1 14

-

s m ereven vizsgálja járásom at. M egfigyelem , h o g y m indig egyazon ruhában jön; sűrű, m el­ lig érő fátyla elrejti képét, s kis ern yő jé n e k fo­ gójában elefántcsont-karika pom pázik. Már három este itt várakozik. M ihelyt elhala­ d o k mellette, lassan m egfordul, s ellenkező irányban elmegy. ideges agyam rögtön kinyújtotta csápjait. Valam i b o lo n d sugallatra úgy érezem , h o g y ezek a látogatások nekem szólnak. Már-már eldöntöttem , h o g y o d a m e g ye k hozzá, m eg­ k é rd e z e m tőle, ne m keres-e valakit, nem kívánja-e segítségem et, s n yo m o rú sá g o s kül­ sőm ellenére nem óhajtja-e, h o g y a sötét utcá­ kon oltalm azóan hazakísérjem . De m egha­ tározhatatlan félelem élt bennem , h o g y ez az ism eretség p é n zbe kerülhet, e g y poh ár b o r­ ba, e g y o m n ib u s z je g y b e , p é n z e m p e d ig nincs már. A rem énytelen sze g é n ysé g m eg­ bénította akaratom at, arra sem vo lt kedvem , h o g y a nő felé pillantsak, a m iko r elvonultam előtte. A z éhség m egint beállított hozzám ; teg­ nap este óta nem ettem e g y falatot sem . Tulaj­ don képpe n nem nagy szó, hisz gyakran na­ pokig koplaltam , m égis aggasztóan kezdtem fogyni, sokkal kevésb é bírtam m ár a nélkülö­ zést, m int eddig. Egyetlen nap alatt m ajd n e m összecsuklottam , s e g y ko rty víztől is állandó hányhatnékom volt. Ráadásul éjjelente e gyre dideregtem . Ruhástul feküdtem , nappali öltö­ zetem ben; m inden este hidegrázósan heve r­ tem le, s hajnalig m a jd m egfagytam . S zörnyű huzat van, hiába bú jo k az ócska takaró alá; reggelente úgy ébredtem , h o g y o rro m bed u­ gult a szabadon fúvó csípős levegőtől.

-

1 15

-

Ö sszevissza b o ly o n g o k az utcákon, s talál­ gatom , m ib ő l é lje k m e g le g ú ja b b c ik k e m megírásáig. 1la volna egy szál gyertyám , m ég az éjszaka belekapnék a m unkába; m ihelyt belelendülök, két óra alatt befejezem az egé­ szet, s holnap újra fölm ehetnék a „parancs­ n o k ih o z . F ölénye sen b e n y ito k az O plandba; fiatal ban ktisztviselő ism e rő sö m kétségkívül kise­ gít tíz őrével, h o g y gyertyát vehessek. Zavar­ talanul ténfereghettem valam ennyi helyiség­ ben. Elsétáltam e g y tucat beszélgető, eddegélő és id dogá ló cso p o rt mellett, behatoltam a kávéház m élyébe, m é g a vö rö s szobába is, de sehol s em akadtam rá em berem re. Zavar­ tan és bosszú san vonultam ki, s m egindultam a palota felé. Miféle tüzes, sistergő sátán átka alatt nyö­ gök, h o g y nem tudom lerázni ezeket a cudarSágokat! Hosszú, d ü h ö s lépésekkel rohanok, g o ro m b á n feltűröm gallérom at, nadrá gzse­ b e m b e d u g o m öklöm et, s utcahosszat szi­ d o m szerencsétlen csillagom at. Hét-nyolc h ó ­ napja nincs egy igazán gondtalan órám , leg< fö lje b b e g y kurta hétig van m it harapnom , s végül ism ét térdre kényszerülök. S e renge­ teg n yo m o rú sá g közepette m ég becsületes is vagyok, hehe, testestül-lelkestül becsületes! Isten m ents, ki látott ekkora bolondot! S fölidé­ zem k o rá b b i tépelődésem et: m ilye n restel­ ke d ve lopóztam be Hans Pauli takarójával a zálogoshoz. G únyosan vih ogtam fin o m há­ borgá som o n, m egvetően vé g ig kö p kö d te m a járdát, s nem találtam elég durva szavakat os­ to b a sá g o m m egbé lyegzé sére . A zóta tanul­

-

1 16

-

tam egyet-mást! I la ebb en a pillanatban m eg­ találnám az utcán e g y iskolás lá ny össze g yű j­ tött pénzecskéjét, egy szeg é n y ö zve g y egyet­ len őréjét, h a b o z á s né lkü l fö lm a rk o ln á m , m e g fo n to lt n y u g a lo m m a l e llo p n á m , aztán úgy aludnék, m int a bunda. Ha m ár átszenved­ tem a po ko l kínjait, nem tűrök tovább. Legyen, am inek lennie kell! H árom szor-négyszer m egkerültem a palo­ tát, aztán elhatároztam , h o g y hazam egyek. N éhány percre m ég bekukkantottam a park­ ba, s végül leballagtam a Kari Johanra. T izeneg y felé járt. A z át m egle hetősen sö ­ tét volt, de a nyüzsgés nem szűnt m eg; halk párok és lárm ás cso p o rto k m ászkáltak öszszevissza. Eljött a nagy óra, a párzás ideje, a m ikor titokzatos d o lg o k történnek, s vid á m kalandok kezdődnek. S zo knyák suhognak, érzéki kacajok búgnak, m ellek hullám zanak, lihegések hörrennek. Lent a G randnál kiáltás zeng: „Emma!" A z egész út fo rró g ő zö kke l telt m ocsárra em lékeztet. Ö nkéntele n z s e b e m b e n yú lo k. H o nnan szerezzek két koronát? A szenvedély, am ely ott re m e g m in d e n já ró k e lő m ozdulataiban, m ég a gázlám pák tom p a fén yé b e n is, a csen­ des, fölgerjedt éjszaka, a suttogásoktól égő levegő, a sok-sok ölelés, reszkető vallom ás, félig kim o n d o tt szó, picike siko ly fö lé m kere­ kedett. A B lo m q vist-ka p u b a n e g y c s o m ó m a cska n y iv á k o lv a s z e re tke zik. S n e ke m nincs két koronám ! Milyen gyötrelem , m ilyen po csé k gyötrelem ! M ilyen m egalázóan, m i­ lyen förtelm esen ocsm ány! És én m egin t egy szegény ö zve g y utolsó garasára gondolok,

-

117

-

egy iskolás fiú sapkájára és zsebkendőjére, egy koldus tarisznyájára... a le g csekélyebb teketóriázás nélkül elem e lné m az egészet, oda­ vin n é m a h o lm ika t a ro n g ysze d ő h ö z, s fe­ nekére vern é k „keresetem ének. Vigasztalá­ s o m ra és m e n tsé g e m re m in d e n fé le vádat szórtam a m ellettem elsuhanó jó k e d v ű em ­ berekre; haragosan vono gatta m vállamat, s lenézően bám ultam a tovaringó párok után. Ezek az öntelt, nyalakod ó diákocskák, akik ki­ c sa p o n g ó vilá g fin a k k é p ze lik m agukat, ha m egfogdo shatnak egy-egy varrólányt! Ezek a piperkőcök, bankfiúk, kereskedők, aszfaltbetyárok, akik nem vetik m e g sem a matróznékat, sem a le g közelebbi kapualjban fél pohár sörért kapható vastag, parlagi pillangókat! Mi­ csoda szirének! Vackuk m é g őrzi tegnapi lo-, vágjuk, e g y tűzoltó va g y egy istállófiú testi m e­ legét; a trón állandóan üres, állandóan sza­ bad, tessék, elfoglalható!... V é g ig kö p ö m a já r­ dát. S ha ráloccsantok valakire! Baj is az? Meg­ vetem ezeket a sze m e m láttára d ö rg ö lő ző és párzó férgeket. Fölszegem fejem et, s hálál­ ko d va állapítom meg, h o g y tisztább úton járhatok. A Parlam ent előtt e g y lány sétált, nagyon m e re ve n nézett rám, a m iko r m elléje kerültem. - Jó estét! - m ondtam . - Jó estét! - Megállt. - Hm. Ily sokáig kim aradt? A fiatal hölgyek alkalm asab b id ő b e n is levegőzh etn ének a Kari Johanon! Nem? Tán m ég so se m szólították m eg, ne m zaklatták, sőt, kereken kim ondva, nem akarták hazakísérni?

-

1 18

-

j

; i

; 5 ? í

C so d á lko zva m e re d t rám. A rc v o n á s a im ­ ból fürkészte, hogyan értse szavaim at. Majd hirtelen belém karolt, s kijelentette: -M ehetünk! Mentem. A b é rko csiá llo m á so n túl m egáll­ tam, k is z a b a d íto tta m ka rom at, s m e g je ­ gyeztem : - C sakhogy, drágá m , n e k e m e g y ő ré m sincs. - S továbbigyekeztem . Eleinte nem hitte el: de a m iko r végigtapo­ gatta zsebeim et, és se m m it nem talált, boszszúsan fölszegte fejét, s tö kfilkón ak nevezett. - Jó éjszakát! - válaszoltam . - Várjon! - kiáltott utánam. - A ranyke re tes a pápaszem e? -N e m . - A kko r m enjen a pokolba! S m entem . Kisvártatva utánam szaladt. - A zért velem jöhet! - m ondta. M egalázónak éreztem e sze g é n y terem tés ajánlatát, s kitértem előle. - M á r é jfé lre jár, s v a la h o v a ké szü lö k. E gyébként m iért vállal ilyen áldozatot? - Most m ár okorom , h o g y elkísérjen! De ilyenform án n em m e g ye k vele. - Persze, m áshoz ígérkezett! - m ondta. - Nem! - tiltakoztam . Ó, egy ideje csúful elpetyhüdtem . A nők márm ár éppen úgy hatottak rám, m int a férfiak. A nyom orúságban kiszikkadtam . De m ivel e derék lány alkalm asint szánakozott rajtam, el­ határoztam, h o g y m egm entem a látszatot. - H ogy hívják? - kérdeztem . - Marié nak? Úgy! Nos, figyeljen, Marié! - S b e le ke zd te m vi­

-

1 19

-

se lkedése m m agyarázatába. A lány m indin­ ká b b elképedt. - Csak nem hiszi, h o g y estén­ ként csitrikre vadászom ? Ugye, nem képzel ilyen aljasnak? V agy társalgásunk kezdete óta szóltam-e egyetlen illetlen szót is? így vi­ selkedik az, aki g on oszságb an sántikál? Be­ vallom , csakis azért szólítottam m eg, s azért követtem néhány lépésnyire, h o g y m egálla­ pítsam, m e d d ig kívánja feszíteni a húrt. Külön­ ben ez m e g ez vagyok, itteni m eg itteni lel­ kész. Jó éjt! Menj, s ne vétkezz többé! Ezzel odébbálltam . U jjongva d ö rzsö lte m kezem et. Hangosan d icsértem rem e k ötletem et. M icsoda ö rö m az ; ilyen kegye s cselekedet! Lehet, h o g y ezzel a : buzdítással e g ysze r s m inde nkorra m egm en­ tettem ezt a bukott nőt! s ha elgondolkozik, ok- j vetlenül m egérti; s m é g halála órájában is há­ lásan e m léke zik m e g rólam . Ó, m égis szép, ha az e m b e r becsületes, tetőtől talpig becsüle­ tes! K edvem tündökölt; éreztem , h o g y m ost m in d e n n e l m e g b irkó zn é k. Csak vo lna egy c sö p p gyertyám ; talán befejezném a cikket! K önnyedén lóbáltam új kapukulcsom at; dú­ doltam , fü työ ré szte m és tanakodtam . Hon­ nan ke rítse k e g y d a ra b ka gyertyát? N incs m ás hátra, le h o zo m írószereim et, le az utcára, s odaállok a gázlám pa alá. Kinyitottam a ka­ put, s fö lm e n te m papírjaim ért. Lejövet kívülről lakatra zártam a kaput, s be­ álltam a lám pa fénykörébe. S em m i nesz sem hallatszott, csupán e g y rendő r nehéz lépései csattogtak lent a keresztutcában, s m essze, a St. l lans-dom b felé egy kutya ugatott. Nem, itt nem zökken hetek ki a m unkából. Fülem ig fel­

-

120

-

tűrtem gallérom at, s teljes e rő b ő l e lg o n d o l­ koztam . Bárcsak b e tudnám fejezni ezt a kis tanulmányt! Most egy eléggé nehéz baktató­ nál tartok, ide egészen észrevétlen átm enet kell, h o g y valam i új fordulat következhessen, aztán fojtott sim a finálé, egy h o sszú d ü b ö r­ gés, am ely befejezésül váratlanul, m egrázóan felcsattan, m int e g y lövés va g y e g y h eg y­ om lás robaja! Punktum! De a szavak nem jutottak eszem be. Elol­ vastam az egész cikket, az elejétől kezdve, m ondatról m ondatra, s gondolata im újra m eg újra m egtorpantak e vih aro s te tő pont előtt. A v ia s k o d á s k ö z b e n fö lb u k k a n t a rendőr, m egállt az utca közepén, nem m e ssze tőlem , s teljesen szétzilálta hangulatom at. Mi köze hozzá, ha e bb en a pillanatban is írom a „pa­ ra n c s n o k in a k szánt c ik k e m kitű n ő c s ú c s ­ pontját? Istenem , hát okvetlenül elm erülök, bárho gy kapálóztam is? E gy óra hossza t kint ro sto ko lta m . A re n d ő r m á r rég eltávozott. Olyan hideg volt, h o g y nem m aradhattam to­ vább. Végül csüggedten, e lszo n tyo lo d va ki­ nyitottam a kaput, s fölbo torkálta m zugom ba. Fönt derm esztő en h id e g volt; a sűrű sötét­ ségben alig láttam az ablakot. O datapogatóz­ tam az ágyhoz, levetettem cipőm et, s leültem, h o g y k e z e m b e n m e le n g e s s e m lábam at. Majd ruhástul lefeküdtem - m eg rö g zö tt szo ­ kásom szerint. M ásnap m ég úgyszólván m e g sem virradt, am ikor fölültem az ágyban, s újra elővettem a cikket. E bben a helyzetben d élig ö sszeka par­ tam tíz-húsz sort. S m é g m in d ig ne m jutottam el a befejezéshez.

-

121

-

Fölkeltem , fölvettem a cipőt, s ide-oda járkál­ tam, h o g y m egm elegedjek. A z ablakok be­ fagytak. Kinéztem . Havazott. Lent, a hátsó ud­ varon, vastag hóréteg födte a kö veze tei és a kutat. Ö s sze vissza m o to zta m , céltalanul ténferegtem, belekapartam a falakba, óvatosan az ajtónak nyo m ta m hom lokom at, m utatóujjam ­ m al m egkop ogtattam a padlót, s feszülten fi­ gyeltem . Találom ra, de tűnődve „dolgoztam ”, m intha valam i fontos ügyben já rné k el. S k ö z­ ben hangosan, újra m e g újra elism ételtem : „Jóságos isten, hisz ez valóságos őrültség!" S to vá b b hőb örögtem . Nagy sokára, m integy két óra m úlva, visszatért belém az erő, ajkam ­ ba haraptam , s tőlem telhetően kihúztam m a­ gamat. „E bből elég volt!" Fogtam egy rágható forgácsot, s elszántan visszaültem írni. K e s e rv e s e n ö s s z e ró tta m n é h á n y kurta m ondatot. B eleakaszkodtam egy tucat nagy nehezen előkapo tt szóba, h o g y úgy-ahogy e lő b b re evickéljek. Aztán elakadtam . Fejem kongott, nem bírtam tovább. S m ivel hiába gyötrődtem , m ere ven bám ultam ezeket az utolsó szavakat, ezt a befejezetlen ívet. Rám e­ redek a furcsa, reszkető betűkre, am elye k csöpp, b e rz e n k e d ő figurákként sandítanak föl a papírról, s végül nem értek sem m it, nem g o n d o lo k sem m it. A z idő múlt. A z utcán zajlott az élet. Kocsik zörögtek, lo vak dob ogtak. Hallottam , h o g y Jens Ólai az istállóban szólongatja állatait. Tel: je sen elpetyhüdtem . Csak ültem, csám csog' tam; de egyé b ké n t nem csináltam sem m it; M ellem kegyetlenül sajgott.

-

122

-

Lassanként bealkonyult. M indinkább elernyedtem , fáradtan ráhanyatlottam az ágyra. H ogy m egm elegítsem a kezem et, beletúrtam hajam ba, keresztül-kasul, előre-hátra. Kis haj­ csom ók, hervadt tincsek tapadtak ujjaim ra, s szétszóródtak a fejpárnán. A kko r nem tö rő d ­ tem ezzel a veszteséggel. Sebaj; ju t is, m arad is. Újra m egpróbáltam , h o g y kitörjek e b b ő l a kü lönös kábulatból, a m e lyn e k k ö d e átjárta tagjaim at. Fölültem , m e g ve re g e tte m té rd e i­ met, krákogtam , h o g y m ajd belegebedtem ... s ism ét visszadőltem . Hasztalan; nyitott szem ­ m el h a ld o ko lta m , te k in te te m fö lm e re d t a m ennyezetre. K é sőbb bekaptam m utatóujja­ mat, belefeledkeztem a cuclizásba. A g y a m ­ ban m egm ozdult valami; e g y g o n dolat tolako­ dott elő, egy veszekedett ötlet: ha beleharap­ nék? S habozás nélkül, hun yo ro g va össze ­ zártam fogaimat. Fölugrottam , v é g re m agam hoz tértem . Ujja m b ó l kibuggyant a vér, s szépen lenyaltam a csöppeket. Nem fájt; a seb jelentéktelen volt. De h irte le n fö lo c s ú d ta m ; fe jc s ó v á lv a o d a ­ m entem az ablakhoz, s ke restem e g y ron­ gyot a sebre. S zem em k ö n n yb e lábadt a fog­ lalatoskodás közben; elpityeredtem . Oly szá­ nalm asan hatott ez a sovány, szétm a rt ujj! M ennyei Atyám , hát ide jutottam ! A sötétség egyre sűrűsödött. Ha van gye r­ tyám, talán m a m égis befejezhetem a cikket. Fejem újra kitisztult. G ondolataim m egint fris­ sen nyüzsögtek. N em is n a g yo n sz e n v e d ­ tem; m ost kevésb é éreztem a koplalás kínjait, m int néhány órája. Rem élem , holnap ig kibí­ rom. Talán a fűszerestől kaph ato k hitelbe egy

szál gyertyát, ha m indent e lm o n d o k neki. is­ m e re m : a régi jó n a p o kb a n , a m ik o r m é g akadt egy kis pénzem , állandóan nála vettem a kenyeret. B izonyo san hozo m ra is ad g yer­ tyát. S időtlen id ők óta e lőször kikeféltem a ru­ hám at, s a m e n n yire a sötétségbe n láttam, le p ö ckö lte m ka b á to m gallérjáról a kihullott hajszálakat. Aztán lebotorkáltam a lépcsőn. A z utcán e szem be jutott, h o g y talán inkább kenyeret kellene kérnem . T étovázva álltam meg. „Nem!" - döntöttem . Sajnos, m ostani ál­ la p o to m b a n n em ehetek. C sak a k o rá b b i história ism étlőd ne m eg; látom ások, képzelő­ dések, zagyva ságok rohannának meg, úgy­ h o g y so se m jutnék a cikk végére. Pedig fon­ tos, h o g y a d d ig állítsak be a „parancsno k”hoz, am íg em lé kszik rám. „A világért sem !” Ma­ rad a gyertya. S b efordultam a boltba. E gy a sszo n y vásárol a pultnál. T ö b b pa­ pírburkolatú cso m a g o cska fekszik előttem . A segéd azt hiszi, m ost is kenyérért jö vö k; ott­ hagyja az asszonyt, fo g egy cipót, újságpapír­ ba tekeri, s szó nélkül felém nyújtja. - Nem... m ost gyertya kellene! - m ondorr(. N agyon halkan és alázatosan tagolom a sza­ vakat, h o g y a segéd úr ne bosszankodjék, s ne utasítsa el kérésem et. Feleletem váratlanul hangzott; először kér­ tem m ást, m int kenyeret. - Akkor, kérem , várjon egy kicsit! - m ondja, s vissza fordu l az asszonyhoz. A nő átveszi az árut, s fizet. Letesz egy ö tko­ ronást, vissza kap belőle, s távozik. M agunkra m aradunk. A segéd m egszólal:

-

124

-

- Tehát gyertya! - Föltép egy csom agot, s ki­ vesz egy szálat. Ő is néz, én is nézek, s nyel­ vem nem fo ro g rá kívánságom ra. - Igaz, m ár fizetett! - szól hirtelen. Megállapítja, h o g y fizet­ tem; hallottam m inde n szavát. S kiszá m o l né­ hány ezüstpénzt a fiókból... Fényes, vastag koronákat. Öt ko ro n á b ó l ad vissza, az aszszo n y ötkoronásából. - Tessék! - m ondja. Egy pillanatig elnézem ezt a vagyont. Sej­ tem, h o g y ez nem rendes dolog, de nem latol­ gatok, nem g o n d o lo k sem m ire, csak álmélkod o m az előttem fénylő kincsen. S gépiesen összesze dem a pénzt. A pult előtt állok, bárgyún, lesújtva, m egsem misülten; az ajtó felé lépek, s újra m egtorpa­ nok. A fal egyik pontjára szegezem tekintete­ met; egy bőrszíjon csengő csüng, alatta pedig egy köteg zsinór. Nézem, nézem a holmikat. És várok. A segéd úr eb b ő l arra következtet, h o g y fecseghetnékem tám adt összerakja hát a pul­ ton heverő csom agolópapírokat, s kijelenti: - Úgy látszik, m egjött a tél! - 1lm. Csakugyan m egjött! - felelem . - Úgy látszik, m egjött. - S kisvártatva hozzáfűzöm : Nem sietett. De m intha valóban m egjö tt volna. Pedig egyáltalán nem sietett. Csupa zöldséget fecsegek, de úgy hallgat­ tam szavaim at, m intha m ás beszélne. - Gondolja? - kérdezi a segéd. Z seb re d u g ta m p é n zze l telt ö klö m e t, le­ n yo m ta m a kilin cset s eloldalogtam ; hallot­ tam, ahogy elköszönök, s a segé d is jó é jsza­ kát kíván.

-

125

-

A lig hagytam el a lépcsőt, am ikor a bolt ajta­ ja kitárult, s a segéd utánam kiáltott. Egy csipet csodálkozás, e g y csipet félelem nélkül m eg­ fo rd u lta m ; c sa k ö s s z e m a rk o lta m a pénzt, h o g y szükség esetén visszaadjam . - itt felejtette a gyertyát! - m ondja a segéd. - K ö szö n ö m ! - bólin tok. - K ö szönöm ! Kö­ szönö m ! S a gyertya birtokában továbbügetek. Első értelm es g on dolato m a pénzre vonat­ kozott. O dam entem egy gázlám pához, s újra m egszám oltam , m o so lyo g va latolgattam va­ gyonom at. I Iát m égis kim ásztam a csávából, csodá latosan , po m p á sa n , hosszú, h o sszú időre kim ásztam ! S m egint zsebre dugtam az öklöm et, s továbbm entem . A főutcán egy kifőzés előtt m egálltam , s hi­ degen, nyugodtan fontolgatni kezdtem , ne térjek-e be rögtön egy kis löncsre. T ányér és kés­ csörgés, sőt húskalapálás hallatszott ki. A kí­ sértés túlságosan erős volt. Benyitottam . - Egy bélszínt! - m ondom . - Egy bélszínt! - kiáltott be a pincérnő egy nyílásba... Letelepedtem a bejáratnál egy m a­ gán yos asztalkához, s elereszkedve várakoz­ tam. Félhom ályban ültem, de jó volt ez a rej­ tek. Legalább zavartalanul gondolkozhattam . A pincérnő néha-néha kíváncsian felém san­ dított. Tehát elkövettem az első igazi becstelensé­ get, az első lopást, am elyhez képest m inden edd igi csínyem kedve s m ókának számít; az első apró, az első óriási gazságot... Hát aztán? Most m ár hiába sopá nkodo m ! E gyébként ké­ sőbb, valam ikor, m ihelyt kö n n y e b b so ro m

-

126

-

lesz, rendezhetem az ügyet a szatóccsal. Kü­ lönben sem bizonyos, h o g y to vá b b züllök; s nem is fogadtam m eg, h o g y m inde nkin él be­ c s ü le te s e b b leszek. Nem , e s z e m ágában sincs... - M ikor kapo m azt a bélszínt? - Rögtön! - A p incérnő a nyíláson keresztül bekukkant a konyhába. S ha egysze r kiderül a dolog? Ha a segéd észbe kap, s kib ogozza a kenyérügyet m eg azt a históriá t az a s s z o n y öt koronájával? Nem lehetetlen, h o g y e g ysze r ráocsúdik az egész fifikára, talán m ár legközelebb, am iko r b em eg yek vásárolni. Nos, isten neki!... Egy tit­ kos vállrándítással elintéztem az esetet. - Tessék! - n yá ja sko d ik a pincérnő, s az asztalra teszi a bélszínt. - De m iért nem ül be a m ásik szobába? itt alig lát! - K öszönöm , itt is m egvagyok! - felelem . K e d ve ssé g é tő l h irte le n e lé rz é k e n y ü lö k . N y o m b a n k ifiz e te m a bélszínt, k e z é b e n yo m o k e g y m arék pénzt, s rácsukom ujjait. A pincérnő elm osolyodik, s én tréfásan, könynyezve m ondo m : - A m ara dékon ve gye n egy házat... - Kedves egészségére! H ozzáfogtam az evéshez. Egyre m o h ó b ­ ban faltam. Rágás nélkül nyeltem a koncokat. Úgy téptem a húst, m int egy em berevő. A pincérnő visszatért. - Nem inna valamit? - kérdezi. S e g y kissé fölém hajlik. Ránéztem . N agyon halkan be­ szélt, m ajd n e m félszegen. Lesütötte szem ét. - Egy pohár sört, vagy am it óhajt... Paran­ csoljon velem... 1la tetszik, ráadásnak...

-

127

-

- K öszönöm ! - feleltem. - Most nem, m ajd legközelebb, ha m egint eljövök. Visszavonult, s beült a söntésbe. Csupán a feje látszott ki. Furcsa terem tés! A m ik o r vé g e zte m , hirtele n fölpattantam . Máris m egun dorodtam . A pincérnő felállt. Hú­ zó do ztam a világosságtól. Féltem, h o g y ez a jó h is z e m ű lá ny rádöb ben nyom orúságom ra, ezért m eghajolva gyorsan elbúcsúztam , s ki­ fordultam . G y o m ro m fe n y e g e tő e n h á b o rg o tt. Na­ gyo n szenve dte m ; m inde n kikívánko zott be­ lőlem . Kínosan ö kle n d e zte m va lam e nnyi sö ­ tét sarokban. D ühösen kü szkö d te m , h o g y vissza fo jtsa m az újabb öblítőroham ot; ö kö l­ be szorítottam a kezem et, viaskodtam , toporzékoltam , nyeldekeltem ... hasztalan! Végül, b e u g ro tta m e g y ka p u a ljb a , le h a jo lta m , s könn yezve, va ko n folytattam a hányást. E lkeseredve dülöng tem tovább. Sírva át­ koztam az ism eretlen, borzalm as hatalmakat, a po ko l m élységes fenekére kívántam vala­ m ennyit, h o g y ennyire m eggyötörnek. Nem n a g yo n lo vagiasak, nem , egyáltalán nem azok!... O dam entem egy kirakat előtt bám ész­ ko d ó férfihoz, s hadarva m egkérdeztem tőle, m ivel táplálna e g y régóta éhező embert. A sze­ rencsétlen már-már elpatkol, m ondtam , m ert utálja a bélszínt. - Úgy hallottam, h og y a tej segít, a forralt tej! álm élkodik az illető. - Különben kiről van szó? - K öszönöm ! K öszönöm ! - m ondom . - A tej nyilván segít, a forralt tej. S odábbállok.

-

128

-

B em entem az első kávéházba, s kértem egy pohár forralt tejet. Még szinte bugyogott, de én m ár nyeldekeltem . H abzsolva szívtam m inden csöppjét, s távoztam . Hazam entem . Most különös d o lo g történt. Kapum előtt, a g á zlám páho z tám a szkodva, a lám pa fé n y ­ körében áll valaki. Már m essziről m e g ism e ­ rem a derengésben... m egint a fekete ruhás hölgy. A korább i esték fekete hölgye. S em m i kétség, m ár n e g yedszer van itt ezen a helyen. M ozdulatlanul áll. A n nyira furcsá llo m ezt, h o g y akaratlanul lassítok. A gyam ebb en a pillanatban rende­ sen m űködik, de n agyon izgatott vagyok; ide­ ge im fö lb o rz o ló d ta k az u to lsó étke zé stő l. Szokásom szerint elm eg yek mellette, m ár ott vagyo k a kapunál, s be akarok lépni. E kkor va­ lam i sugallatra m egállapodom . Ö sztönösen m egfordulok, odalépek a hölgyhöz, s az arcá­ ba nézve m egszólítom : - Jó estét, kisasszony! - Jó estét! - feleli. - Bocsánat, keres valakit? Már n e g yedszer látom itt. A segítségére lehetnék valam iben? E gyébként ne haragudjék... - Igazán nem tudom... - E bben a házban nem lakik senki, csak há­ rom -négy ló m eg jó m ag am . E gyébkén t istálló és bádogosm űhely. Sajnos, bizonyára téved, ha itt keres valakit. Felém fordul, s így szól: - Nem keresek senkit. Csak állok. Tehát csak áll. így álldogál puszta szeszély­ ből, estéről estére. M indenesetre sajátságos élvezet. Eltűnődtem , és egyre ke vé sb é értet­

-

129

-

tem a hölgyet. Aztán elhatároztam , h o g y m e­ rész leszek. Halkan m egcsörrentettem pén­ zem et, s fölényesen érdeklődtem : Ne igyunk m e g egy pohár bort valahol?... Ha m ár beállt a tél, hehe... Nem tartana so­ káig... Jön? - Nem, nem! K öszönöm ! Lehetetlen! De, ha tetszik, egy darabon elkísérhet... E bben a sö­ tétségben nehezen ju tok haza. ily későn félek egyedül a Kari Johan úton. - N agyon szívesen! Elindultunk: a jo b b o m o n haladt. Sajátságo­ sán fölélénkültem . Mily rem ek tudat, h og y egy fiatal lány közelében lehetek. Egész úton g yö ­ nyö rkö d te m benne. Hajának parfümje, testé­ nek m elege, nőiességének illata, leheletének édessége, valahányszor felém fordult..., m ind­ ez belém áradt, s leküzdhetetlenül fölzaklatta érzékeim et. Alig láttam belőle egyebet, m int a fátyol m ögött egy telt, kissé sápadt arcot, vala­ m int a köpe nyt duzzasztó, ívelt mellet. Megza­ varodtam a kö p e n y és a fátyol alatt rejtőző gyön yörűségek gondolatától. Bárgyún ujjong­ tam. Nem állhattam meg, h o g y ne érjek a kis­ asszonyhoz. M egcirógattam vállát, s dőrén m osolyogtam . Szívem hangosan kalapált. - Milyen különös maga! - m ondtam . -V a jo n miért? - Például azért a szokásért, h o g y estéről es­ tére m inden ok nélkül, puszta kedvtelésből ideáll egy istálló elé... - Nos, hátha n e m p u szta k e d vte lé sb ő l? E g yé b ké n t állandóan so ká ig fenn vagyok, nehezen a lszom el. Maga m ár éjfél előtt le­ fekszik?

-

130

-

- Én? S em m itől sem irtó zo m annyira, m int az éjfél előtti lefekvéstől. Hehe. - Ugye, hehe! így hát m in d ig kisétálok, va­ la h á n yszo r ráérek. Fönt lakom , a Szent O laf téren... - Ylajali! - kiáltottam. - Mit m ond? - Csak azt, h o g y Ylajali... De folytassa! - Fönt lakom , a St. Olaf téren, m eglehetős m agányosan, anyussai. Sajnos n em lehet tár­ salogni vele, m ert sze g é n yke süket. Ugye, ezek után nem furcsállja, h o g y olykor-olykor elkószálok? - A világért sem ! - feleltem. -N e m ? - Kihallottam hangjából, h o g y m o ­ solyog. - Nincs testvére? - De, van egy néném . H onnan tudja? Csak m ost elutazott Ham burgba. - Ugye, nem régen? - Öt hete. M iből sejtette, h o g y van e g y né­ ném? - Sem m iből. Csak kérdeztem . Hallgattunk. Egy férfi keresztezi utunkat, ci­ pőt visz a hóna alatt. E gyébkén t az utca véges-végig néptelen. A T ivolinál h o sszú sor lam pion ég. A havazás elállt. A z ég kitisztult. - istenem , nem fázik ebben a kiskabátban? - néz rám hirtelen a hölgy. M ondjam m eg neki, m iért nincs felöltőm ? R ögtön tárjam fel helyzetem et, s e g ysze r s m in d e n k o rra ria s s z a m el e zt az ang yalt? Hisz o ly jó, h o g y ott ballaghatok m ellette, S egy ideig titkolha tom a valóságot. R endületle­ nül hazudtam :

-

131

-

- D ehogy fázom ! - S h o g y m ás tém ára terel­ je m figyelm ét, m egkérdeztem : - Látta a Tivoli állatseregletét? - Nem! - felelte. - Érdekes? I la m ost odakívánkozna! Be, a fénybe, az e m b e re k közé! M ennyire m eghökkenne! El­ ijeszteném rossz ruhám m al, sovány, két nap­ ja m osdatlan arcom m al. S talán észrevenné, h o g y m é g m ellényem sincs... - Ó, nem! - tiltakoztam . - Képtelenül unal­ m as! - S e sze m b e jutott néhány ügyes szó­ lam, néhány egyszerű szó, szétm álló g o n d o ­ lataim m aradéka: - Mit várhatnánk az efféle kis m enazsériától? A ketrecbe zárt állatok kü­ lönben sem érdekesek. Tudják, h o g y nézzük őket, érzik a rájuk szeg e ző d ő pillantást, s ala­ koskodnak. Nem, neke m jo b b a n tetszenek azok a vadak, am elye k nem sejtik, h o g y em ­ beri figyelem tárgyai, azok a félénk négylábú­ ak, a m e lye k b a rla n g ju kb a n topognak, szu­ nyókálva hevernek, és tűnődve nyaldossák talpukat. Igazam van? -H o g y n e ! - A z állat csupán egyéni vadságában, egyé­ ni félelm ességében hat. A z éjszaka sűrű sö­ tétségében tovasurranó nesztelen lépések, az erdő zúgásai és riadalmai, a tovahúzó m a­ darak rikácsolásai, a szelek, a vérszagok, az űrbéli lárm ák, vag yis a d úvadak világának ha­ m isítatlan m egnyilvánulásai... M egtorpantam . V ajon nem fárasztom -e a kisasszonyt? N yo m orúsá gom tudatában újra összecsuklottam . Ha nem va g yo k ily kopott, m ilyen ö rö m e t szerezhettem volna neki az­ zal, h o g y bebarangolju k a tiv o lit! Nem értet;

-

132

-

tem, m iért lő d ö rö g o ly szívesen ez a fiatal te­ rem tés a Kari Johanon egy félm eztelen éhen­ kórász társaságában. Mire gondol? S m iért il­ legek előtte, m iért vig y o rg o k idétlenül s e m m i­ ségeken? Mi a csodáért vállalom , h o g y ez a fi­ n o m páva v é g ig h u rc o ljo n a h o s s z ú úton? Mintha b izo n y hancúroznék. Nem é rzem a le gkö n n ye b b szellőcskében is a halál hide­ gét? S nem to m b o l agya m b an az őrület, m ert hón apok óta egyhuzam ban koplalok? Nem akadályozza ez a lány, h o g y hazam enjek, s szürcsöljek pár csö p p tejet, pár ko rty g y o m o r­ csillapító tejet? Miért nem fordul el tőlem , s m iért nem küld a pokolba? K é tség beestem . V é g s ő e lk e s e re d é s e m ­ ben fölkiáltottam : - Voltaképpen nem kellene ve le m jönnie, kisasszony! Már csak öltöze tem m el is prostituálom magát. Szavam ra! H iggye el! M eghökken. H irtelen rám néz, s hallgat. Majd m egszólal: - istenem ! - nem m o n d többet. - Mire gondolt? - kérdeztem . - Jaj, ne beszéljen így... Most m ár ham aro­ san otthon leszek. - S m eggyorsította lépteit. Befordultunk az E gyetem utcába, s m ár lát­ tuk is a St. Olaf tér lámpáit. E kkor a kisa sszo n y újra lassított. - Nem akarok kíváncsiskodni! - m o n d o m . De nem árulná el nevét, rhielőtt elbúcsúzunk? S nem hajtaná föl fátylát egy pillanatra, h o g y láthassam ? Nagyon hálás volnék. Szünet, vártam , vártam. - Már látott egyszer! - feleli. - Ylajali! - ism étlem .

-

133

-

- Fél napig hajszolt. Egészen hazáig. Ittas volt? - Bizonyos, h o g y m egint m osolyog. - igen! - m ondtam . - Sajnos, akko r ittas voltam . - Szörnyű! S m agam is lesújtva szörnyülködtem . Fölértünk a szökőkúthoz. Megálltunk, s föl­ pillantunk a kettes szám ú ház sok-sok fénylő ablakára. - Ne jö jjö n tovább! - m ondja. - Köszönöm , h o g y elkísért. Lcho rg aszto ttam fejem et; félénken hallgat­ tam. Levettem kalapom at; hajadonfőtt álltam. V ajon kezet nyújt-e? - Miért nem kér, h o g y kísérjem vissza egy darabon? - ingerkedik. De lesüti szentit. - istenem ! - rajongok. - Visszakísérne? - De csak e g y kis darabon! S m egfordultunk. Teljesen m egzavarodtam . Egyáltalán nem tudtam, hol tartok; a kicsike vé g ké p p kihozott a so d ro m b ó l. Ujjongtam , lelkendeztem ; úgy éreztem , belehalok a boldogságba. Igen, m a­ ga ajánlkozott! N em az én kívánságom nak en­ gedett! V issza kísé r! R e p e sve b á m u lo k rá, m in d in ká b b fölbá torod om ; m inde n szavával erőseb ben vonz. Egy pillanatra m egfeledke­ zem arról, m ilyen szegény, elesett nyom orult vagyok. A vér újra m elegen buzo g bennem , m in t ö s s z e o m lá s o m előtt, s elh a tá ro zo m , h o g y egy kis furfanggal m e g p ró b á lo k e lő b b ­ re tapogatózni. - E gyébként nem m agát üldöztem akkor! m ondtam . - H anem a testvérét.

-

134

-

A testvérem et? - képed el. Megáll, néz, s várja válaszom at. - Ne kerteljen! - Igen, a testvérét! - feleltem . - V a g yis az e lő tte m h a la d ó ké t h ö lg y kö zü l a fia ta la b ­ bikat. - A fiatalabbikat? I Iahaha! - Hangosan, önfe­ ledten kacagott, m int e g y gyerm ek. - Milyen ravasz maga! Csak azért m ondja, h o g y föl­ e m eljem fátylamat. Persze. De fölsült... átlátok a szitán. így évődtünk. S zakadatlanul fecsegtünk. Ö sszevissza lefetyeltem , b o ld o g voltam . A ki­ csike elm ondta, h o g y m ár látott egyszer, ré­ gen, e g y szín h á zi e lő a d á so n . N e gyedm agam m al bolondoztam ; bizo n yo sa n akkor is fölöntöttem a garatra. - Miért öntöttem volna föl? - Mert folyton nevetett. - V a g y úgy! ig en, a k k o rib a n s o k a t n e ­ vettem . - S m ost m ár nem nevet? - De. Most is. Hisz az élet csupa gyönyörűség. Leértünk a Kari Johanra. M egszólalt: - Nem m együn k tovább! M egfordultunk, s ism ét végigróttuk az Egye­ tem utcát. A szökőkú t táján m eglassítottam lépteimet; tudtam, h o g y nem m ehetek följebb. - M ost p e d ig sie sse n haza! - m o ndta, s megállt. - Sietek! - feleltem. Majd fölszólított, h o g y kö ve sse m a kapuig. - Ugye, ez nem illetlenség? - Nem, nem! - m ondtam . De a kapuban m egint rám zúdult m inden nyom orúság. A m agam fajta siralm as alakok

-

135

-

ne ágáljanak! Iff állok e g y fiafal h ö lg y előtt, piszkosan, toprongyosan, az éhségtől elcsi­ gázva, m osdatlanul, pár szál göncben... m ajd elsüllyedtem . Ö sszehúzódva, önkéntelenül is lekushadva kérdeztem : - T ö b b é nem láthatom? Teljesen rem énytelenül dadogtam : szinte kívántam, h o g y szigorúan elutasítson, s ettől m erevüljek m eg és hűljek le. - De! - m ondta. - Mikor? - Nem tudom . Szünet. - Nem em elné föl fátylát egy pillanatra? kérleltem . - Csak, h o g y lássam , kivel beszél­ tem. Csupán egy pillanatra. H ogy lássam, ki­ vel beszéltem . Szünet. - Kedden este m egvárhat itt! - m ondja. - Jó? - ó, drágám ! I la m egengedi! - Nyolckor. -K ö s z ö n ö m ! Újra és újra m egsim ogattam : lefricskáztam kö p e n yé rő l a havat, ez is ürügy volt, h o g y hoz­ záérhessek. G yönyörűség töltött el, h o g y oly közel lehetek hozzá. - De azért ne ítéljen el! - m ondta. Megint m o ­ solygott. - U g ya n H atározott m ozdulattal h o m lo ká ra dobta fátylát; egy pillanatig egym ásra m eredtünk. Ylajali! - m ondtam . Fölágaskodott, nyakam ba fonta karját, s m egcsókolt. Melle hullámzott, lé­ legzete fölhorkant.

-

136

-

Aztán kiperdült ölelésem ből, zihálva, liheg­ ve elköszönt, m egfordult, s szó nélkül fölsza­ ladt a lépcsőn... A kapu becsapódott. M ásnap m ég sűrűbben havazott. Nagy, vas­ kos, lucskos, kéklő pacsm ag ok estek, s p o ­ csolyává olvadtak. Jeges, m etsző szél fújt. M eglehetősen későn ébredtem föl, az esti izgalom tól kábultan, a szép találkozástól m á­ m orosán. Nyitott szem m e l feküdtem m ég egy kicsit, s e lra g a d ta tá so m b a n m a g a m m ellé képzeltem Ylajalit. Kitártam karjaimat, m egölel­ tem m agamat, s belecsókoltam a levegőbe. Majd fölkeltem, m egittam egy újabb csésze te­ jet, haraptam hozzá valamit, s ezzel elvertem éhségem et; csak idegeim háborogtak megint. Lesiettem a ruhásbazárokhoz. Kiszám ítot­ tam, h o g y vehetnék egy ócska m ellényt, vala­ m i kabát alá gyű rh e tő rongyot, bárm it. Föl­ m entem a bazár lépcsőjén, kivá lasztottam egy m ellényt, s nézegetni kezdtem . A h o g y ott m otoztam , arra jö tt egy ism erős, és rám kiál­ tott. O tthagytam a m ellényt, s lem entem . Tech­ nikus volt, s hivatalába igyekezett. - Jöjjön, fizetek egy pohár sört! - m ondta. De siessen, m ert nem érek rá... Miféle h ö lg y­ gyei sétált az este? - Hallja! - csattantam föl, puszta gondolatá­ ra is féltékenyen. - Hátha éppen a m enyaszszonyom m al? ^ Ejha! - m ondta. ^ - Igen, tegnap egyeztünk meg. M intha letaglóztam volna; elhitte m in d e n szavam at. R e n d ü le tle n ü l h a z u d ta m neki,

-

137

-

h o g y m egszabaduljak tőle. M egkaptuk sörün­ ket, ittunk, és távoztunk. - isten vele!... Hm! - bökte ki. - T artozom m a­ gának néhány koronával; szégyen, gyalázat, h o g y m ár rég nem adtam m eg. De ham aro­ san jelentkezem . - K öszönöm ! - m ondtam . De tudtam, h og y so se m látom viszo n t a koronákat. Sajnos, a sör csakham ar fejem be szállt; na­ g y o n kim e le g e d te m . A tegnap esti kaland gondolatától kigyúlok, s m ajd n e m m egzava­ rodom... És ha kedd en nem jö n el? Ha m eg­ g on dolja magát, s gyanút fog... Vajon m ivel gyanúsíthat meg?... G ondolataim egyszerre fölrebbentek, s lecsaptak a pénzre. M egijed­ tem, halálosan m egrettentem m agam tól. Vé­ g igszenve dte m a lopás m inde n mozzanatát. Láttam a kis boltot, a pultot, a pénz fölé csúszó sován y kezem et, s elképzeltem , m ilyen lesz, am ikor a re ndő rség kihallgat és letartóztat. Bi­ lincset raknak a kezem re, és a lábam ra. Nem, csak a kezem re, sőt talán csak fél kezem re. S láttam a korlátot, az ügyeletes je gyzőkön yvét, a papíron kaparászó tollát s tekintetét, szúrós tekintetét: „Nos, Tangen úr?” S láttam a cellát is, az ö rö k sötétséget... I lm. I lirtelen ö kö lb e szorítottam a kezem et, h o g y bátorságra kapjak; egyre gyorsabban igyekeztem a nagy piactér felé. Ott leültem. Ne gyereke skedjü nk! v a jo n ki tudná rám bi­ zonyítani a lopást? A segéd különben is m ég a k k o r s e m csa p n a lárm át, ha ráocsúdna, h o g y is történt, sokkal jo b b a n ragaszkodik ál­ lásához. S em m i lárma, se m m i jelenet, ha sza­ bad kérnem !

-

138

-

De a pénz m égis nyom ta a zsebem et, s nem hagyott nyugton. M egvizsgáltam lelkiis­ m eretem et, s határozottan m egállapítottam , h o g y ezerszer b o ld o g a b b voltam , am íg be­ csületesen szenvedtem . És Ylajali! N em rán­ tottam é le szegénykét a sárba bűn ös ke ze m ­ mel? Istenem, Istenem! Ylajali! Mintha berúgtam volna, fölpattantam, s oda­ m entem az Elefánt gyógyszertárnái áruló süte­ m ényes kofához. Még nem késő, m ég kim ász­ hatok a gyalázatból. Igen, az egész világnak m egm utatom , h og y képes vagyo k rá! Útköz­ ben összem arkoltam a pénzt, m inden őrét, és m intha vásárolni akarnék, az asszon y asztala fölé hajoltam, s egyszerűen a kezébe nyom ­ tam az egészet. S szó nélkül elszeleltem. Föllélegeztem . Hát újra becsületes vagyok! Üres zsebeim nem húznak le többé; m icsoda m ám or, h o g y m egin t sóhe r vagyok. A z a va­ gyon voltaképpen rengeteg titkos gyötrelm et okozott. M indig csak b o rz a lo m m a l g o n d o l­ tam rá. V égtére nem va g yo k züllött lélek; tisz­ tességem iszo n yo d o tt m inde n o csm á n ysá g ­ tól. Bizony! M icsoda szerencse, m egint tisz­ tán állok ielkiism eretem előtt. „Utánozzatok! m ondtam , s végignéztem a nyüzsg ő téren. Utánozzatok!” M egörvendeztettem e g y sze­ gény sütem ényes kofát. S m ily tapintatosan! A z ö re g a s s z o n y ám ult-bám ult. G ye rm e ke i m a jóllakottan fekszenek lé... Fölpezsdültem ezektől a gondolatoktól, s m e g e skü d te m vo l­ na, h o g y példásan viselkedtem . Istennek há­ la, túladtam a pénzen. Idegesen és m á m o ro sá n ő d ö n g te m utca hossza t. M egittasultam a g y ö n y ö rű s é g tő l,

-

139

-

h o g y tisztán és becsületesen állhatok Ylajali elé, s bátran nézhetek a szem ébe. Fájdalm a­ im elm últak, agyam kitisztult; m intha fejem tündöklőén világított volna vállam on. A lig fér­ tem a b őröm be; vad csintalanságokra készül­ tem. Felforgatom a várost. A G raensenen úgy rikoltoztam , m int e g y bolond; fülem zúgott, s idegeim részegen lángoltak, v a k m e rő sé g e m lázában eltökéltem , h o g y o d a m e g y e k egy hordárhoz, s m e g sú g o m neki, hány éves va­ gyok. A bácsika hallgatott, m int a sír, m égis szívesen paroláztam vele, belebám ultam ké­ pébe, s egyetlen szó m agyarázat nélkül elinal­ tam m ellőle. Felism ertem a körülöttem zúgó han gok és kacajok ö ssze s árnyalatát, m egfi­ gyeltem néhány ugrán dozó verebet, tanulm á­ nyoztam a köveze t kockáinak rajzát, s a leg­ k ü lö n fé lé b b je le k re és a le gcsodá latosab b figurákra bukkantam bennük. így jutottam el a parlam enthez. Hirtelen m egállók, s a bérkocsikra bám u­ lok. A k o c s is o k szószátyárkodnak, a lovak b ó b isko lva álldogálnak a csúf szélben. „Gye­ re!” - m ondtam , s oldalba vágtam m agamat. O dapattantam az első ko csih o z s beültem . Ullevaal út harm inchét! - kiáltottam. S tovagör­ dültünk. A ko csis útközben vissza-visszasandított, legörbedt, bekukkantott a via szosvászon sá­ tor alá. G yanakodott? Kétségkívül kopott öltö­ zetem m iatt pislog ott rám. T alálkoznom kell valakivel! - kiáltottam ki h o g y m e g e lő zze m kérdezősködését, s rész­ letesen e lm on dtam neki, h o g y okvetlenül ta­ lá lko zn o m kell az illetővel.

-

140

-

Megállunk a 37-es előtt, kiugróm , fölroha­ nok, a m áso d ik em eleten m egragad ok egy cse ng őhúzó t, s m e g rá n to m ; a ha ra n g hatszor-hétszer fölüvölt odabent. E gy lány nyit ajtót. M egállapítom , h o g y fül­ bevalója arany, s szürke blúzán fekete szatén­ g o m b o k ragyognak, ijedten néz rám. - Kierulfhoz jö vök, Joachim Kierulfhoz! Ha szabad így m ondanom , gyapjúkereskedő, fu­ ra figura. A lány m egcsóválja fejét. - Itt nem lakik sem m ifé le Kierulf! - m ondja. Rám bámul, s m ár fogja is a kilincset, h o g y vissza vo n u ljo n . E gyáltalán n e m ip a rko d ik, h og y m egkeresse azt az alakot. Pedig látszik, h og y ism eri em berem et; de páratlanul rest. Dü­ hösen sarkon fordulok, s lerohanok a lépcsőn. - Nincs itt! - kiáltok a ko csis felé. - Nincs? - Nincs. Hajtson a Töm te utca tizenegybe! Rettenetesen izgulok, és m intha a k o csis is m e g s z e p p e n t volna. N yilvá n ú g y érezte, h o g y életről-halálról van szó, m ert ellenkezés nélkül tovahajtott. K em ényen rásózott a lóra. - H ogy hívják azt az em bert? - ford ult vissza a bakon. - Kierulfnak, Kierulf gyapjúkereskedőnek. A kocsis is m egerősítette, h o g y az illetőt nem lehet m ással összetéveszteni. - Ugye, világos kabátban jár? - Micsoda? - kiáltottam . - V ilágos kabátban? Megőrült? Nem teáscsésze után loholok. - Ez a világos kabát kínosan idegesített, s b e b izo ­ nyította, am it m ár tudtam, h o g y m ilye n álnok ez az előttem ülő em ber.

-

141

- H ogy is hívják? Kierulfnak? -M ié rt csodálkozik? - kérdeztem . - Nem szégyen ez a név! - Nem v ö rö s hajú? C sakugyan lehet, h o g y vö rö s hajú; s am i­ ko r a kocsis figyelm eztetett erre a lehetőség­ re, rögtön biztos voltam , h o g y Kierulf haja vö: rös. Hála ébred t szívem ben: ez az ágrólszakadt ko csis leleplezi azt a bitangot! Teljesen igaza van! Bizonyos, h o g y a gyapjúsnak v ö ­ rös a haja. - A k k o r vittem néhányszor! - m ondta a ko­ csis. - Á llandóan furkósbottal jár. A ke re ske d ő hirtelen életre kelt előttem: - Hehe, so se m teszi le azt a furkósbototl Még álm ában sem! B izo n yo s, h o g y a k o c s is gya kra n vitte Kierulfot. Határozottan ráismert... Úgy robogtunk, h o g y a ló patkója szikrázott. Ziláltságom ban is színjózanul g o n d o lko z­ tam. E ldübörgünk egy rendőr mellett, de jó l lá­ tom 69-es szám át. Ez a szám átkozottul fölci­ kázik bennem ; m int szilánk csap agyam ba: 69, pon tosa n 69. Nem feledlek el! A le gvada bb ötletek kerítettek hatalmukba. H átradőltem a kocsiban. Ö sszekuporodtam a via szo svá szo n sátor alatt, h o g y senki se lás­ sa, ha m o zg a to m szám at, s bárgyún fecse­ gek; A g ya m b a n őrület tom bol, s én tűröm ezt a to m b o lá s t; é rzem , h o g y le kü zd h e te tle n erők rabságába estem . Halkan szenve délye­ sen, a le gcse ké lye b b ok nélkül, továbbra is vi­ dám an és m á m o ro sá n vigyorogtam . így ha­ tott rám az előbbi két pohár sör. De lassan­ ként lecsillapodom ; nyugalm am m indinkáb b

-

142

-

visszatér. A hideg belenyilallt sebe s ujjam ba. Gallérom m ögé dugtam kezem et, h o g y vala­ m e n n y ire m e g m e le g íts e m . S le é rtü n k a Töm te utcába. A ko csis megállt. Kényelm esen, kábán, petyhüdten, fejfájó­ san kilépek a kocsiból. B enyitok a házba, átvá­ gok az udvaron, s b eleütközöm e g y ajtóba. Ki­ tárom az ajtót, s be fo rd u lo k rajta. E gy fo ly o ­ són vagyok, afféle kétablakos előszobában. Az egyik sarok m élyén két b ő rö n d heve r egy­ m áson. A hosszanti fal m ellett e g y ócska, festetlen, szőnyeggel letakart padka áll. A jo b b ol­ dali szo b á b ó l han gok és g y e rm e k s ik o ly o k szűrődn ek ki, s felülről, az első em eletről, egy vaslap kalapálása hallatszik. N yo m b a n m egfi­ gyeltem m indezt. N yugodtan v é g ig m e g ye k a helyiségen, ne­ ki a sze m kö zti ajtónak, m inde n sie tség és m enekülési szánd ék nélkül. K inyitom az aj­ tót, s kifo rd u lo k a V o g n m a n d utcába. F öltekin­ tek a házra, am elyen átjöttem , s e lo lva so m a kapu fülé szö g e ze tt cégtáblát: K o csm a és utasszállás. E szem be sem jut, h o g y élszeleljek a vára­ kozó kocsis elől. M egfontoltan ro vo m a V ogn­ m and utcát. Nem szorongok, s nincs bennem az az érzés, h o g y rosszban sántikálok. Kierulf, ez a g ya p jú ke re ske d ő , aki régóta kísértett agyam ban, akit élő szem élynek véltem , s akit m akacsul hajszoltam , kih ullott tu d a tom ból, szétfoszolt a többi hibbant, váltakozva fölvető­ dő és tovatűnő ötlettel együtt. Már csak úgy Té­ vedtem rá, m int valam i sejtelem re, em lékre. T ová b b m e n ve m in d in ká b b kijózanodtam ; elernyedve, bágyadtan vánszorogtam . A hó

-

143

-

tová b b ra is nagy, ned ves pelyhekb en hullott, így jutottam ki a Grönland negyedbe, közvet­ lenül a te m p lom hoz, s ott leültem egy padra. A já ró k e lő k c so d á lko zva néztek rám. T ö p ­ rengtem . Istenem , ho va jutottam ! A n nyira m egelé­ geltem n y o m o ru lt életem et, h o g y m ár ke d ­ v e m sem vo lt to vá b b harcolni érte. A balsors fö lé m kerekedett, s kegyetlenül m egtépázott; úgy összeasztam , h o g y m ár csak árnyéka v o lta m e g y k o ri m a g a m n a k. V á lla m m e g ­ e re szked ett, fé lo ld a la s lettem . L a ssa nként m eg szo kta m , h o g y já rá s kö zb e n előregörbed jek, és így k ím é lje m tüdőm et. N éhány napja m e g vizsg á lta m testem et. Déltájt levet­ kő zte m otthon, s vizsgálat kö zb e n ke se rve ­ sen m egsirattam m agam at. Hetek óta ugyan­ í g y in gben hem pe reg tem , m ár m egkérgesedett a renge teg verítéktől, s fö ld ö rzsö lte kö l­ dökö m e t. A s e b b ő l vé re s n e d v szivárgott, s bár a kim a rju lt rész nem fájt, szo m orúan ékte­ lenkede tt hasa m közepén. Nem volt m ivel gyógyítani, m agától p e d ig nem hegedt be. Ki­ m ostam , m a jd g o n d o sa n letöröltem , aztán új­ ra ráhúztam a régi inget. Hasztalan m inden kesergés... Ü lök a pád on, s s z o m o rú a n id é zg e te m m indezt. U n do ro d o m m agam tól; m ég kezem is vissza taszítóan hat. Fintorogva, kínosan szem lélem ö klö m petyhüdt, szem érm etlen ki­ fejezését. Sovány ujjaim láttán eliszonyodom . Valósággal gyűlölöm szikkadt alakomat; bele­ b o rzad ok abba, h og y viselnem , tapintanom kell. M ennyei Atyám , csak m ár befejezném ! S óvárogva hívtam a halált.

-

144

-

Letiportan, szutykosan, ön m a g á m tó l utálkozva gépiesen fölálltam, s hazafelé ődöngtem. E gy kapu fölött ez a szö ve g hivalkodott: A ndersen kisa sszo n y szem födőárus, a kapu­ tól jobbra. „Régi em lékek!" - m ondtam , s viszszaem lékeztem korábbi, h a m m e rsb o rg i zu­ gom ra, a kis hintaszékre, az ajtó m ellett az új­ ságkárpitra, a v ilá g ító to ro n y ig a zgatójának közlem é nyére és Fábián Olsen pék friss ke­ nyerére. Igen, akkor m é g sokkal jo b b d o lg o m volt, m int most: egyetlen éjszaka m egírtam egy tízkoronás tárcát. Azóta nem írok, egyálta­ lán nem tudok írni; agyam rögtön kim erül, m i­ helyt nekiülök a m unkának. Ó, ha fölfordulnék! S m entem , m entem . A m in t közeledtem a fűszereshez, egyre ha­ tározottabban sejtettem , h o g y ve szte m b e ro­ hanok; de szilárdan ragaszko dta m elhatáro­ zásom hoz; lesz, am i lesz! N yugodtan fö lm e ­ gyek a lépcsőn. A z ajtóban találkozom egy lánykával, csészét tart a kezében, elsurranok mellette, s beh ú zo m az ajtót. M egint kettes­ ben va g yo k a segéddel. - Milyen csúf idő! - m ondja. Miért köntörfalaz? Miért nem esik nekem ? Kirobbantam : - Nem azért jöttem , h o g y az időről fecsegjek! S zilajságom tól m e gle pődik, szatócsagya kong; nem is gyanította, h o g y becsa pta m öt koronával. - Nem tudja, h o g y becsaptam ? - fö rm e d e k rá. Zihálok, reszketek, s m ár-már erőszakkal kényszerítem , h o g y valljon színt. De az e gyügyű nem sejt sem m it.

-

145

-

Jóságos ég, m ilye n szam arak közt kell ten­ gőd nöm ! Leh ordom , s tüzetesen m egm agya­ rázom neki az esetet. M egm utatom , hol álltam én, s hol állt ő, am iko r a b ű n csele km én y m eg­ történt, hol feküdt a pénz, h ogyan csaptam rá, s hogyan m arko ltam föl az egészet. A gyüge m egért m indent, de nem ront felém . Ide-oda fordul, befülel a túlsó szobába, rám pisszeg, h o g y halkabban beszéljek, s végül kim ondja: - igazán csúful viselkedett! - Ejha! - kiáltottam , m ert m indenáron ellent akartam m onda ni neki, belekötni. - Nem sülylye dte m le annyira, am ennyire maga, törpe fűszereslélek, képzeli! T erm észetesen nem tartottam m e g azt a pénzt! ilyesm i soha nem jutna eszem be! S forgatni sem kívántam! Sok­ kal becsületeseb b vagyok... -1 lát a kko r hova tette? - Tudja meg, h o g y az utolsó őréig odaadtam egy öregasszonynak! Úgy nézzen rám, hogy én sosem feledkezem m eg végké pp a szegé­ nyekről... E gy ideig m érlegeli szavaim at. Bizonyára latolgatja, vajon tisztességesnek tekinthet-e. Végül m egkérdezi: - Miért nem hozta vissza a pénzt? - No, ide figyeljen! - to rko lo m le. - Mert nem akartam kellem etlen ségbe sodorni) Mert ta­ pintatos voltam ! S így hálálja m e g nagylelkű­ ségem et! M egm agyarázom az egész dolgot, s m aga o ly pim asz, m int egy kutya! Egyáltalán nem igyekszik, h o g y m egbé kéljen velem . Te­ hát m o s o m kezem et! Különben m enjen a p o ­ kolba! Jó éjt! Kirohantam , s bevágtam az ajtót.

-

146

-

De otthon, sivár zugom ban, a puha hótól lucskosan, a napi baktatás fáradalm aitól resz­ ketve, hirtelen elpárolgott gőgöm , s újra öszszeestem . Megbántam, h o g y rátám adtam a szegé ny boltosra, büntetésül zoko g va fojto­ gattam m agam at, s halálosan restelkedtem az o tro m ba tréfa miatt, a z a tökkelütött term é­ szetesen halálosan féltette állását, ezért nem m ert kiabálni az öt koronáért, am it az üzlet el­ vesztett. S én kihasználtam rettegését, m eg­ gyötörte m hetvenkedésem m el, s le p o csko n ­ diáztam csipkelődésem m el. A tulajdonos pe­ dig alighanem a s zo m szé d szobá ban ült, s kis híja, h o g y a lárm ára ki nem jött. Rettenetes, m ennyire elaljasodtam ! De hát m iért is nem kerültem horogra? A k­ ko r m indennek vége lenne. Hisz úgyszólván a b ilin csb e dug tam a kezem et. E gyáltalán nem ellenkeztem volna. Sőti Segítettem v o l­ na. Egek és földe k ura, egyetlen b o ld o g pilla­ natért odaadnám b á rm e ly napom at! E gy tál lencséért egész életemet! Uram, csak m ost hallgass meg!... N edves ruhám ban feküdtem le. Fölsejlett bennem , h og y az éjjel esetleg m eghalok, s e rő m m e g fe s z íté s é v e l e lre n d e z te m á g y a ­ mat. Reggel legyen valam i tisztességes fo r­ m ája környezetem nek. Ö sszekulcsoltam ke­ zemet, s elhelyezkedtem a vé g s ő pihenőre. S hirtelen elém villan Ylajali. H ogy az este teljesen m egfele dkeztem róla! S m egint gye n ­ ge világosság szűrődik lelkem be, egy sugárnyi napfény, áldottan m elengető. A nap fén y ál­ landóan e rő sö d ik; lágy, fin o m és kábítóan g yö n yö rű csík, égőn tűz halántékom ra, s izzó­

-

147

-

vá forralja kiaszalt agyam at. Végül őrületes lángtenger csap szem em be, lo b o g az ég és a föld, a láva sodrában em berek és állatok, he­ g yek és ördög ök, sistereg a m élység, a siva­ tag, a világegyetem , az utolsó ítélet. Aztán sem nem láttam, sem nem hallottam... Másnap izzadtan ébredtem . Egész testem nedves volt; á láz átjárta m inden porcikám at. Eleinte nem tudtam, m i történt velem ; álmélkodva néztem körül. Mintha teljesen m egvál­ toztam volna; nem ism ertem m agam ra. Meg­ tapogattam karom at és lábamat, s m élysége­ sen csodálkoztam , h o g y az ablak ott van, ahol van, nem ped ig a szem közti falban, m eg hogy az u d va rb a n álló lo va k d o b o g á s a fölülrő l hangzik felém. M eglehetősen ém elyegtem . Hajam nyirkosá n és hidegen tapadt h o m lo ­ kom ra. F ölkönyököltem , s lenéztem a fejpár­ nára; ott is csom óstul feküdtek a ned ves tin­ csek. L áb am az éjszaka fo lya m á n beleda­ gadt a cipőbe, d e nem fájt, csak nehezen m o z­ gattam ujjaimat. Délután, alkonyat felé, kike cm ereg tem az ágyból, s m oto ztam a szobában. Ó vatos lépé­ sekkel topogtam ; vig yá zn o m kellett, h o g y fel ne bukjak, s lehetőleg kím éltem izm aim at. Tu­ la jdo nképpe n nem is szenvedtem , s nem sír­ tam . Á lta lá b a n ne m s z o m o rk o d ta m , e llen­ kezőleg, b o ld o g derű ringatott. E sze m be sem jutott, h o g y m egváltoztassam a dolgokat. K é ső b b elm e n te m hazulról. C supán e g y é rzé s kínzott: é m elye gtem , m égis folyton faltam volna. M egint u nd ok ét­ vágy, egyre g yö fre lm e se b b falánkság mart. M ellem k e g y e tle n ü l sajgott; külö n ö s, halk

-

148

-

m unka folyt benne. Mintha húsz pindurka állat jo b b ra fordult volna; egy darabig rágcsált, az­ tán balra fordult, s újra rágcsált. A kis d ö g ö k egy pillanatra elcsendesültek, m ajd folytatták a vájkálást. Nesztelenül, ráérősen dolgoztak; ahova befúrták magukat, m indenütt nyílás hú­ zódott mögöttük... Nem voltam beteg, csak gyenge, s folyton izzadtam . K ikívánkoztam a nagy piactérre, h og y m egpihenjek, de a hosszá úton nehe­ zen baktattam. Végre odaértem ; m ár a piac és a T o rv utca sarkán álltam. A veríték sze m e m ­ be szivárgott, elhom ályosította a pápaszem üvegét, s szinte elvette látásom at. Megálltam, h o g y m egtörö ljem képem et. Nem figyeltem meg, hol veszteglek, nem ügyeltem rá: irtóza­ tos lárm a zajgott körülöttem . Hirtelen éles, harsány kiáltás hangzik; „Vi­ gyázzon!” Hallom a kiáltást, tisztán hallom, s idegesen félrehúzódom ; oly gyorsan m ozgok, am ennyire rossz lábam tól telik. Egy roppant kenyérszállító kocsi ro b o g el mellettem. Kere­ ke súrolja kabátomat. Ha fürgébb vagyok, talán sim án m egúszo m a dolgot. Ha fü rg ébb va­ gyok, ha valam ennyire fürgébb vagyok, ha jo b ­ ban iparkodom . Hasztalan, egyik lábam m eg­ sérült, két ujjam szétzúzódott. Éreztem, hogy szinte összekunkorodnak a cipőben. A kocsis teljes erejéből m egállítja a lovakat; m egfordul a bakon, s rém ülten kérdezi, h o g y m i történt. Nos, rosszabb ul is végződhetett volna... Talán nem is olyan veszélyes... R em é­ lem, s e m m im sem tört el... Ó, kérem... M inden erőm et ö ssze sze d ve odasántikáltam egy pádhoz. A fe lé m táto gó tö m e g tő l

-

149

-

m egszeppentem . Miféle csődület ez? Végté­ re aránylag ép bőrrel m enekültem m eg, ha m ár a balsors nyakam ba zúdult. Sokkal fájdal­ m asabb, h o g y cip ő m szétrepedt; talpa levált az orráról. Föltartottam lábamat; a résben vér piroslott. Nos, egyikünk sem akarta a m ásik kárát. A k o c s is ne m akarta sú lyo sb íta n i am úgy is súlyos helyzetem et, lám, m ennyire m e g van rém ülve. Ha kérek tőle egy cipócskát, aligha utasít el. B izonyára ö rö m m e l adná. isten fizesse m e g jóságát! Cudarul éheztem , s nem tudtam, hogyan csillapítsam le ezt a szem érm etlen étvágyat. Ide-oda fo ro g ta m a pádon, s egészen előre g örbe dte m . M ihelyt besötétedett, átvánszo­ rogtam a városházához. Isten a m e g m o n d h a ­ tója, m iképp en jutottam oda! Leültem a m ell­ véd szélére. Kitéptem kabá tom e gyik zsebét, s céltalanul, kom oran, a s e m m ib e bám é sz­ k o d v a rágtam . Hallottam , h o g y kö rü lö tte m gyereke k játszanak, s ösztönöse n figyeltem a sé tá ló k k ö z e le d é s é re és tá volo dására. E gyébként teljesen eltom pultam . M ajd e gysze rre elhatározom , h o g y lem e­ g yek valam e lyik bazárba, s szerzek egy da­ rab nyers húst. Fölállok s átvágok a m ellvé­ den. A tetősor túlsó végé ig sántikálok, ott le­ m egyek. A m é szárszékek közelében fölkiál­ tottam a lépcső szádja felé, m intha kutyám ra vicsorognék, és szem telenül m egszólítottam a legelső m észárost. - Legyen szíves, adjon egy csontot annak a kuvasznak! - m ondtam . - c s a k egy csontot! F ölösle ges, h o g y m ó c s in g is le gyen rajta. Csak h o g y b e tö m je m a bestia száját!

-

150

-

M egkaptam a csontot, a p o m p á s kis cson­ tot, rajta húskolonc, s bedugtam kabá tom alá. A nnyira hálálkodtam , h o g y a m é száros cso­ dálkozva nézett rám. - Ne köszöngesse! - m ondta. - Miért ne? - dünnyögtem . - N agyon kedve s volt! S fölm entem . Szívem m ajd kiugrott a he­ lyéből. Jó m élyen besurrantam a K o vá cso k átjáró­ jába, s m egálltam e g y b a ro m fiu d va r rozoga kapuja előtt. A k ö rn y é k e n e g y szál lá m pa sem világított. Á ld o tt sötétség terjengett körü­ löttem . N ekiestem a csontnak. Nem ízlett. A lvadt vé r ém elyítő szaga dőlt belőle. Rögtön m eghányatott. Újra p ró b á lko z­ tam. Ha nem jö n n e föl, bizonyára m e g e m é sz­ teném. De m egint kifordult belőlem . M egdü­ hödtem . Szilajul beleharaptam a húsba, kitép­ tem e g y darab kát s e rő sza kka l lenyeltem . Hasztalan. M ihelyt a kis cafrangok m eg m e le ­ gedtek gyo m ro m b a n , azonnal kikívánkoztak. E szelősen ö kölbe szorítottam kezem et, gyá­ m oltalanságom ban fölzokogtam , s m egszál­ lottan faltam. Úgy hullottak könnyeim , h o g y összekentem a csontot. Hánytam, k á ro m k o d ­ tam és faltam. A nnyira jajongtam , h o g y szí­ vem m ajd beleszakadt, s to vább hánytam , hánytam . Tajtékozva átkoztam a világ ö sszes hatalmait. Csend. Sehol e gy em ber, sehol egy lámpa, sehol egy pisszenés. A le gvada bb izg alo m ­ ban háborgok, hangosan zihálva, vicso ro g va sírok, valahányszor kih á n yo m a m ócsingokat, am elyek talán erőt adnának. M ivel egyet­

-

151

-

len kísérletem sem sikerül, gyűlölettől to m b o l­ va a kapuhoz vá g o m a csontot, ő rjön gve üvöl­ tözöm , s fölordíto k az égre. R ekedten és m a­ kacsul id ézem istent, s karm olásra görbítem u jja im a t.....K im o n d o m , e ge k sze n t Baálja, h o g y nem vagy, de ha vagy, úgy m egátkoz­ lak, h o g y eged belepusztul a p o ko l tüzébe. Ki­ m ondo m , h o g y eléd borultam , de te elutasítot­ tad szolgálataim at, Igen, elűztél! Most m in d ­ örö kre elfordulok tőled, m ert ro sszko r látogat­ tál m eg. K im ondom : tudom , h o g y m eghalok, de m égis kicsúfollak, te m ennyei, gyilko s fogú Ápisz. Lesújtottál rám, de nem tudod, h o g y so­ sem engedek a balsorsnak. Nem tudtad? Ál­ m o d b a n fo rm á lta d szívem et? K im o n d o m : m inde n ízem, m inden csö p p vérem örül, ha kicsúfolhat, ha fütyülhet kegyelm edre. M os­ tantól fogva túlnézek összes cselekedeteden és egész lényeden, elátko zom valam ennyi feléd szálló gondolatom at, s kité p e m nyel­ vem et, ha m é g egysze r neve dre fordul. Ki­ m ondo m : ha vagy, sem életem ben, sem halá­ lo m ba n nem szólítlak többé. V égeztünk egy­ m ással. M ost e lhallgatok, m e gtagad lak, itt hagylak...” Csend. Felindulva, elcsig á zo tta n reszketek. Egy helyben állok, s m ég súgva o ntom az átkokat és a szidalm akat. Z oko gásom hüppögésbe fúl, őrült düh kitörésem tom p a ernyedtséggel vé g ző d ik. Ó, de m in d e z csak iro d a lo m és ciko rnya volt, h o g y enyhítsek nyom orúság o­ m on: puszta szóáradat. Talán egy félóráig szi­ po g o k és suttogok, s bele ka p a szko d o m a ka­ puba. Majd han gok szűrődn ek felém; két férfi

-

152

-

beszélgetve közeledik a K ovácsok átjáróján. E ltám olygok a kaputól, a házak m ellett vé gig­ osonva vissza fo rd u lo k a kivilágított utcákra. Míg m egyek a Young-dom bon, gondolataim hirtelen csapongani kezdenek. Megállapítom, hog y a piacszéli dülede ző viskók, a rozoga é le lm is z e re s b ó d é k és az ó c s k á s b o lto k a hely szégyenfoltjai. Elcsúfítják az egész teret, m egfertőzik a várost. Pfuj! Nem tűrjük ezt a szem étdom bot! S kiszám ítom , m ib e kerülne, ha idetelepítenők a Földrajzi intézetet, azt a szép épületet, am elyet arra já rto m b a n m in d ig m egcsodáltam . Lehet, h o g y az átköltöztetés belekerülne hetven-hetvenkétezer koronába. Kétségkívül csin o s összeg, szé p kis zs e b ­ pénz, hehe; ez-az kitelne belőle. R ábólintot­ tam üres fejem m el, s elism ertem , h o g y annyi zsebpénzzel lehetne valam it kezdeni. Ezután is m eg-m egrem egtem , s jó llehet m ár nem sír­ tam, néha m ég föl-fölcsuklottam. Úgy éreztem , nincs m ár b e n nem sok élet, és m o st éne klem utolsó versem et. De hát olyan m indegy, m it sem tö rő d te m az egész­ szel. M indenesetre lefelé igyekeztem , a kikö ­ tő felé, m inél távolabb zugom tól. A ká r az utca porában elnyúltam volna. M indinkább bele­ tom pultam a szenvedésbe; sérült lábam na­ gyo n sajgott. Mintha a fájda lom fölhatolt volna com bom ba, de nem g yö trő d te m kü lö n ö se b ­ ben. K ínosabb g yö trelm ekkel is m e g b irkó z­ tam már. így jutottam le a vasúti rakodópartra. A for­ galom m egszűnt, a lárm a elült, csupán itt-ott látszott valaki; e g y d o k k m u n k á s v a g y egy m atróz sétált kezét zsebre dugva. Föltűnt egy

-

153

-

sánta em ber: m ereven sandítva bicegett el m ellettem . Ö sztönösen m egálltam , kalapom ­ hoz böktem , s m e g kérdeztem tőle, vajon az A páca elindult-e. Nem állhattam meg, h o g y e gyetlenegyszer ne csettintsek az ujjaim m al az alak orra alá, s ne kiáltsak föl: - A z áldóját! igen, az A p á c a !-Teljesen m eg­ feled kezte m róla! De tudatom m élyén folyton ott ringott, szüntelenül foglalkoztam vele. - Bizony, az A páca m ár elvitorlázott. - N em hallotta, m i az úti célja? A sánta töpreng, h o ssza b b ik lábára nehe­ zedik, s fölem eli a rövidebbet; ez egy kissé ka­ limpál. - Nem! - m ondja. - Tudja, h o g y m it visz? -N e m !-fe le le m . De ekko r m ár m egfele dkeztem az Apácá­ r ó l s újabb kérdésse l fordultam a sántához. Vajon H olm estrand m ilyen m essze lehet in­ nen, régi földrajzi m é rfö ld b e n szám olva? - H olm estrand? Alighanem... - v a g y Veblungsnaes? - H ogy is m ondjam ? Alighanem... - Ejnye, ne haragudjék! Már eszem be jutott - vá g o k kö zb e m egint. - Nem kínálna m eg egy kis dohánnyal? Csak egy csipetnyivel! M egkaptam a dohányt, m elegen hálálkod­ tam s to v á b b m e n te m . N em v a g y o k d o h á ­ nyos; rögtön zsebre vágtam az adom ányt. A sánta tágra nyílt s ze m m e l bám ult, alkalm a­ sint gyanakodott. Fürkésző tekintete utánam hussant. B evallom , bosszantott, h o g y üldöz. M egfordulok, vissza tip e g e k hozzá, ránézek s kim o n d o m : - Kaplitűző!

-

154

-

Csak ezt a szót: kaplitűző! S em m i egyebet. K özben kem énye n nézek rá, m a jd átd ö fö m a szem em m el; m intha m ás világból m ere dnék a képébe. S néh ány pillanatig várok. M ajd visszakullogok a pályaudvar felé. A sánta hall­ gatott; csak a tekintetével követett. Kaplitűző? Szinte g yö ke re t ve rt a lábam . Alighanem n yom ba n m egsejtettem : m ár talál­ koztam ezzel a nyom orékkal. Fönt a Graensenen, reggeli napsütésben; a m ik o r zálogba csaptam m ellényem et. Azóta egy ö rö kké va ­ lóság telt el. Míg így tűnődö m a tér és a Kikötő utca egyik sarokhá zának tám a szko d va , hirtelen m e g ­ rezzenek. Ha m ost m egléphetnék! De m ivel m ara dnom kell, kono kul előrebám ulok, s ieküzd ö m m inden szem érm em et. Nem m ene­ külhettem ; szem től sze m b e n állok a „parancs­ nokkal". „Mit sem szám ít!" - g o n d o lo m pim aszul, m ég előbbre is billegek, h o g y m agam ra irá­ nyítsam figyelm ét. N em szá na lom ért esengek; az öngúny, az ö n ve ssző zé s kívánsága hajt. Csak ledőlhetnék a sárba, h o g y a „pa­ rancsnok” taposson rám, gázoljon arcom ba. Nem is köszönök. A „p a ra n csn o k” talán sejti, h o g y va lahol m egfeneklettem ; valam e nnyire m eglassítot­ ta lépéseit. Pár szóval m egállítom : - T artozom valam ivel, de m é g nincs itt az ideje. - Miért? - kérdezi. - Még nem készült el? - Nem, m ég nem készültem el. S ze m e m h irte le n k ö n n y b e lá b a d a „pa­ rancsnok” jóságától; k ö h ö g ö k és krákogok,

-

155 -

h o g y le gyűrjem ellágyulásom at. A „parancs­ n o k ” szusszant, s m erő n néz: - H ogy él m e g addig? - érdeklődik. - Sehogy! - felelem. - Egyáltalán sehogy. Ma m ég nem is ettem, de... - Szent Isten! igazán nem járja, h o g y éhen haljon! - m ondja. S rögtön zsebé be nyúl. Most elpirulok, vissza h ú zó d o m a falhoz, s m e g k a p a s z k o d o m . Jól látom , h o g y a „pa­ ra ncsno k” beletúr tárcájába, de hallgatok. A z­ tán átnyújt egy tízkoronást. Nem, nem teketó­ riázik; sim án átnyújt egy tízkoronást. S n yo m ­ ban m egism étli: n em járja, h o g y éhen haljak. D adogva szaba dkozom , s egyelőre nem ve sze m el a bankjegyet: - Dehogy, a világért sem... Ez egyébként is nagyon sok... - Gyorsan, gyorsan! - m ondja, s az órájára pillant. - Elutazom ; s hallom , h o g y a vonat m ár jö n is. Elvettem a pénzt. Mintha az ö rö m m egbéní­ tott volna. E gy szó sem jö tt ki a szám on, m ég csak azt sem m ondtam , h o g y köszönöm . - Ugyan, ne restelkedjék! - búcsúzik a „pa­ ra ncsno k”. - Tudom , m a jd ledolgozza. S elment. A m iko r m ár néhány lépésnyire járt, hirtelen e szem be jutott, h o g y nem köszön tem m eg segítségét. Utánabicegtem , de nehezen ha­ ladtam előre; rossz lábam nem győzte az ira­ mot, így is m a jd n e m orra buktam . A „parancs­ n o k ” e gyre m e ssze b b rohant. Elcsüggedtem . Kiabáljak utána? Nem üvöltözhetek! S am ikor végre nekibátofodtam , s kiáltottam egyet-ket-

-

156

-

tőt, a „parancsnok" m ár árkon-bokron túl járt; hangom nem érte utol. Halkan sírva néztem utána a já rd a széléről. „Soha ilyet! - m ondtam . - Tíz koroná t adott!” V isszam entem , odaálltam, ahol ő állott, s utá­ n o zta m m ozdulatait. K ö n n y e s a rc o m h o z em eltem a bankjegyet, m egvizsg áltam elölhátul, s károm kodtam , m int a jégeső... ká ro m ­ kodva bizonygattam , h o g y csakugyan tízko­ ronást tartok a kezem ben! K ésőbb - talán sokkal később, m ert m ár az egész körn yé k elcsendesült - különös m ó ­ don a Töm te utca 1 1. elé kerültem , itt csaptam be a h iszékeny kocsist, s ezen a házon o so n ­ tam át észrevétlenül. A m ik o r e g y pillanatra le­ higgadtam , m á so d szo r is befordultam a ka­ pun. Neki a k o csm ána k és az utasszállásnak. Benyitottam , s n yo m b a n kaptam e g y ágyat. Kedd. N apfény és csend, csodálatos ragyogás. A hó elolvadt. M ennyi élet, vid á m sá g és derűs arc, m ennyi m o s o ly és kacagás! A szökőkutakból vízsugarak íveltek föl, aranylón a nap aranyától és kéklőn az égbolt kékjétől... Déltájt kiléptem T öm te utcai szállásom ról, ahol a „parancsnok” tízkoronásából arany éle­ tem volt. Elindultam a városba. Kitűnő hangu­ latban voltam , egész délután a legforgalm a­ sabb utcákon őgyelegtem , és néztem az em ­ bereket. Jóval hét óra előtt fölsétáltam a St. Olaf térre, s fölkukkantottam a kettes szám ú ház ablakaira. E gy óra m ú lva találkozunk! M in d vé g ig kö nn yű, m á m o ro s fé le le m b e n úsztam. Mi lesz? Mivel fogadjam , ha lejön a lépcsőn? M ondjam , hogy; „Jó estét, kisasz-

-

157

-

szony!” v a g y csak m osolyo gja k? Elhatároz­ tam, h o g y elég lesz a m osolygás. T erm észe­ tesen m élység es tisztelettel köszönök. R estelkedve iszkoltam el; nem illik ilyen ko­ rán m e g je le n n i. E g y id e ig a Kari Johanon ődöngtem , s állandóan figyeltem az egyetem óráját. N yo lckor vissza fordu ltam az Egyetem utcába. Ú tközben rádöb bentem h o g y aligha­ nem m áris kések; ekko r teljes e rő m b ő l neki­ lódultam . Lábujjaim m é g fájtak, de különben se m m i b a jo m nem volt. O daálltam a szökőkúthoz, s kifújtam m aga­ mat. S okáig b á m é szko d ta m a kettes szám ú ház ablakaira, de hiába. Nos, m ég várhatok; nincsenek sürgős dolgaim . A kicsike bizonyá­ ra jönne, de n em jöhet. S tová b b strázsáltam. Csak nem álom az egész? Csak nem azon a lázas éjszakán találtam ki az első találkozást? Tétován töprengtem ; m agam sem tudtam, há­ nyadán vagyok. - 1lm! - hangzott m ögöttem . Hallottam a köhintést, sőt hallottam a közelí­ tő kö n n yű lé péseke t is; de nem fordultam m eg. M ozdulatlan bám ultam a széles lépcső­ házat. - Jó estét! - száll felém egy hang. M egfeledkezem a m osolygásról, m ég a ka­ lapom at sem ka p o m le rögtön, roppant cso­ dálkozom , h o g y a kicsike az ellenkező irány­ ból jött. - Régóta vár? - kérdezi; egy kissé m ég liheg. - Dehogy! M agam is m ost értem föl! - felel­ tem . - S ha vártam volna is? Különben úgy szá­ mítottam, h o g y m ásfelől jön.

-

158

-

- Elkísértem anyust e g y is m e rő s család­ hoz, Ma este nem lesz otthon. - Úgy! - m ondtam . Elindultunk. A sarkon e g y rendő r áll és néz bennünket. - Voltaképpen hova készülünk? - kérdezi s megáll. - A h ova akarja. Magától függ. - Juj, de unalm as! M agam döntsék? Szünet. Megszólalok, csak h o g y m o n d ja k valamit: - Úgy látom, ablakaik sötétek. - Csakugyan! - élénkül föl. - A szolgálónak is kim enő je van. Teljesen egyedül m aradtam . M indketten fölnéztünk a kettes szám ú ház ablakaira, m intha m é g e g y ik ü n k se m g y ö ­ nyö rkö d ö tt volna ebben a látványban. - Nem m ehetünk föl m agukhoz? - kérde­ zem . - Ha akarja, az ajtó m ellett h ú z ó d o m meg... Izg a lm a m b a n m e g re m e g te m . N a gyon m egbántam tolakodásom at. S ha a kicsike m egsértő dik és faképnél hagy? Ha soha töb­ bé nem látom ? És ez a n yo m o rú sá g o s ruha rajtam! K étségbeesve vártam a választ. - Fölösleges, h o g y az ajtó m ellett h úzó djé k m eg! - m ondja. Fölm entünk. A sötét fo lyo só n kézen fogva vezetett. Nem kell suttognia! - m ondta. - N yugodtan be­ szélhet. - S be n yito ttu n k. M e g g yú jto tt e g y gyertyát - nem lámpát, hanem gyertyát -, s kuncogva rendelkezett: - Ne nézzen rám! Juj, m e n n yire restellem ! De soha többé nem teszem !

-

159

-

- Mit nem tesz soha többé? -N em ... a világért sem... soha tö b b é nem csó ko lo m meg! -N e m ? - kérdeztem , s m indketten nevet­ tünk. Feléje nyúltam, de kisiklott kezem ből, s az asztal túlsó oldalára pattant. így néztünk né­ hány pillanatig farkasszem et. A gyertya kö z­ tünk állt. M ajd k ib o n to tta fátylát, s letette kalapját. Játékosan rám-rám villantotta tekintetét; állan­ dóan figyelt, h o g y ne foghassa m el. Újra neki­ rontottam , de m egbo tlottam a szőnyegben, s elestem ; sebes lábam összerogyott. Siralm a­ san tápászkod ta m föl. - istenem , h o g y elpirult! - m ondta. - S m ily szö rnyen ügyetlen! - Sajnos! S to vá b b kergetőztünk. - Mintha sántítana. - Talán. E gy kicsit. E gy picurkát. -L e g u tó b b az ujja fájt, m ost m eg a lába; folyton b eleakad valam ibe. - Néhány napja m ajdnem elgázolt egy kocsi. ' - Elgázolta? Persze, m egint ivott! Borzalom , h o g y él maga, fiatalember?! - K om olykodva m egfenyegetett. - Nos, üljünk le! - m ondta. De ne az ajtóhoz. M ilyen ügyefogyott! ide! Ma­ ga ott, én itt, így... Juj, csak ilyen m áié férfiakkal ne kerüljünk össze! Ilyenkor nekünk kell udva­ rolnunk; a kisujjukat sem m ozdítják. Most pél- ; dául székem tám lájára tehette volna kezét; ennyit m aga is kitalálhatna. Mert ha én mon- ; d ó k ilyesm it, m é g az álla is leesik. Bizony, tö b b s z ö r láttam; m o st is úgy álm élkodik. Á m ­ bár hasztalan hajtogatja: ha garázd álkod ni

-

160

-

van kedve, nem ilyen szerény. A k k o r is, am i­ kor fölöntött a garatra, s egész hazáig kö ve ­ tett. S h o g y gyötört szellem ességével: „Kis­ asszony, e lve szti kön yvé t! Igazán e lve szti könyvét, kisa sszo n y!” Hahaha! Pfuj, m ilye n durva volt! M egsem m isülten néztem rá. Szívem han­ gosan vert, vé re m m elegen pezsgett. Milyen csodálatos élvezet, h o g y m egint itt ülhetek egy em beri hajlékban, hallgathatom az óra ke­ tyegését, s üres m onologizálá s helyett egy eleven, fiatal lánnyal beszélgethetek. - Miért hallgat? - Milyen kedve s maga! - rajongtam . - Magá­ ba habarodtam , teljesen m agáb a h a b a ro d ­ tam. H asztalan ka p á ló zo m . M aga a le g fu r­ csább teremtés... Szem e o lyko r úgy ragyog, mint... m int valam i virág. Nem , nem ! Talán nem virág, hanem... Hiába, bele kell tö rő d ­ nöm , h o g y ha lá lo sa n s z e re lm e s v a g yo k. H ogy hívják? igen, m o ndja m eg, h o g y hívják... - Magát h o g y hívják? Istenem , m egin t m ajd elfe le jte tte m ! T e g n a p fo ly to n az já rt az e s z e m b e n , h o g y m e g k é rd e z e m . Persze, nem folyton, hisz egész nap n e m g o n d o lta m magára. -T udja, m inek neveztem el magát? Ylajalinak! H ogy tetszik? Ugye, m ilye n dallam os? - Ylajali? - Igen. - Idegen név? -H m . Nem, nem. - Nos, elég jó l hangzik. H o sszas a lk u d o z á s o k után b e m u ta tk o z ­ tunk egym ásnak. Szorosan m ellém ült a pam-

-

161

-

lagra, s talpával eltolta a széket. T ová bb cse­ vegtünk. - Ma m e g is borotválkozott! - m ondta. - Álta­ lában re n d e se b b n e k látszik, m int legutóbb. De ne legyen beképzelt, csak e g y picivel... Nem, legutóbb tényleg nagyon kopo tt volt. Rá­ adásul az ujjacskáját is, h o g y kötötte be! S m ennyire hívott, h o g y fizet egy pohár bort. Kö­ szö n ö m szépen! -T e h á t szána lm as kü lső m m iatt utasított vissza? - kérdeztem . - Dehogy! - szabadkozott, s lesütötte sze­ mét. - Isten a m egm ondhatója, h o g y nem! Ez e sze m b e sem jutott. - Maga b izo n yo sa n úgy véli, h o g y ke d ve m ­ re cifrálkodhatok. Ki kell ábrándítanom . Nagyon-nagyon szegé ny vagyok. Rám nézett. - N agyon szegény? - Nagyon. Szünet. - istenem , m agam is az vagyok! - m ondta, s fölszeg te fejét. M inden szavától m eg ré sze ­ gedtem . Mintha szívem bo rb a n fürdött volna, noha tudtam, h o g y a kicsike a legátlagosabb kristianiai csirke, aki zsargonban beszél és h e ty k é n fecseg. N y o m b a n fö lp e zsd ü lte m , a m iko r félrehajtotta fejét, s feszülten figyelt m egjegyzéseim re. S h o g y szívtam leheletét! - Elárulom, hogy... - dadogtam . - De ne hara­ gudjék... A z este, a m ikor lefeküdtem , úgy he­ lyeztem el karomat... mintha... m intha m aga benne pihent volna. S úgy aludtam el. - Igazán? Ó, ez szép volt! - Szünet. - De csak m e ssziről ily bátor; m ert különben...

-

162 -

- Nem hiszi, hogy különben is olyan vagyok? - Nem, nem hiszem . - Pedig m in d e n re elkészülhet! - h e n ce g ­ tem. S körülfontam derekát. - El? - fitym álkodott. B osszankodtam , h o g y annyira illedelm es­ nek tekint; kihúztam a m ellem et, nekiduráltam magam at, s m egfogtam a kezét. De lassan le­ kapcsolta ujjaimat, s egy arasznyira elhúzó­ dott m ellőlem . Ettől m egin t inam ba szállt a bá­ torság, elvörösödtem , s az ablakra pislogtam . Hiába képze lőd tem volna? C sakugyan szá­ nalm as figura lehettem . Bezzeg, ha akko r ta^ lálkozunk, am iko r m ég em b e ri fo rm á m volt, a régi jó napokban, a m ikor éltem világom at! Fáj­ dalm asan levert voltam . - Na látja! - szólalt meg. - Na látja! Egyetlen hom lokráncolással elhessentem . A lig húzó­ d o m kicsit arrébb, a h ő s m ár visszavonul! Csintalanul nevetett, s lehunyta szem ét, m int­ ha félne pillantásom tól. - A teremfáját! - törtem ki. - Most m egláthat­ ja! - S m agam hoz rántottam vállát. Buta tyúk! A nnyira tapasztalatlannak hisz? Hej, az élő is­ tenre... Ha kell, m i is kivágjuk a rezet! Ebadta boszorkánya! Ha csak attól függ... Hát m ár vé g ké p p se m m ire se va g yo k jó?! Nyugodtan, szem leh unyva ült. M indketten hallgattunk. M egragadtam s m a g a m h o z szorí­ tottam. Nem tiltakozott. Hallottam szívünk d o ­ bogását, az övét is, az enyé m e t is. Mintha lo­ vasroha m d ü b ö rg ő it volna. M egcsókoltam . Mintha m e g h á b o ro d ta m volna. M ondtam valam i badarságot, am in nevetett. Belesuttog­

-

163

-

tam szájába néhány becenevet, m egcirógat­ tam , s tö b b s z ö r m e g c s ó k o lta m . N é hány g o m b n y ira k in yito tta m blúzát, s a m ellébe sandítottam , in gébő l két fehér, g ö m b ö lyű cso­ da villant felém . * - Mutassa! - m o n d o m , s a többi g o m b b a l bí­ belődöm , h o g y kitágítsam a nyílást; de annyi­ ra reszketek, h o g y a legalsó gom bo k, ahol a blúz egyé bként is nagyon feszes, ellenállnak kísérletem nek. - Csak egy pillanatra m utas­ sa... csak egy pillanatra... Lassan, gyen géde n nyakam köré fonja kar­ ját; lehelete arcom ba fújtat piros, rem egő orr­ lyukaiból. S zabad kezével m aga nyitja ki blú­ zát, go m b o n ké n t. Zavartan, kurtán nevet, s tö b b s z ö r fölpillant, va jo n látom-e, m ennyire fél. Kioldja szalagjait, s kikapcsolja fűzőjét. Uj­ jo n g és reszket. S én vé g ig m a rko lá szo m a g o m b o ka t és a szalagokat... H ogy elterelje figyelm em et, baljával m egsi­ m ogatja vállam at, s így szól: - H ogy hull a haja! - Igen! - m o n d o m , s m ellei közé fúrom szá­ mat. Most m ár elém tárul egész teste. Mintha hirtelen m eghökkenne! Mintha m egbánta v o l­ na, h o g y ily m esszire m erészkedett: össze­ húzza ruháit, s fölkön yököl. S h o g y eltitkolja, m ily e n za va rb a n va n fe d e tle n teste miatt, m egint a hajam hullásáról kezd beszélni. - Miért ko p a szo d ik ily korán? - Nem tudom . - Term észetesen m értéktelenül iszik, sőt ta­ lán... Pfuj, nem m o n d o m ki! Nem süllyed el? Különbnek hittem uraságodat! Ily fiatal, s m ár­ is elha g yo g a tja sörényét!... Leg ye n szíves,

-

164

-

m ondja el, hogyan él voltaképpen. B izonyára szörnyűségesen! De őszintén beszéljen! Ér­ ti? Kerülgetés nélkül! Különben is rögtön észreveszem , m ihelyt köntörfalaz. Nos, kezdje! Ó, h o g y ellankadtam ! Inkább bám ultam né­ mán, m int h og y itt illegjek, s e kísérletekkel kín­ lódjak. S em m ire nem va g yo k m ár jó, ronggyá málltam. - Halljuk! - m ondta. E lm o ndtam m indent, e lm o n d ta m a teljes igazságot. Nem túloztam el a dolgokat, nem pályáztam részvétére; arró l sem fe le d k e z ­ tem m eg, h o g y e gyik este öt ko ro n á t eltulaj­ donítottam . Á lm élkodva, sápadtan, dúltan figyelt; sze­ m e zavartan csillogott. Elhatároztam , h o g y leküzdö m szavaim szo m o rú hatását, ezért föl­ egyenesedtem : -M á r túl va g yo k rajta. F ölösleges to vá b b beszélni róla. Megmenekültem... De a kicsike nagyon elszontyolodott. - Isten m ents! - m ondta s elhallgatott. Tagol­ va dadogta ezt is, k ö zbe n h o sszú szüneteket tartott. - isten m ents! Tréfálni kezdtem , aztán m egcsiklandoztam , s öleléssel fejeztem be a műveletet. Bosszan­ tott, h o g y m egin t b e g o m b o lta blúzát. Miért szem érm eteskedik? Vajon többre becsülne, ha önpusztító korhelyként züllenék? Ha festet­ ten élnék?... Badarság! Ne teketóriázzunk! S ha­ csak az kell neki, ne legyen oka panaszra. Folytattam a kísérletet. L e fe kte tte m , e g y s z e rű e n le fe k te tte m a pam lagra. Ellenkezett, de nagyon gyengén, in kább bámult.

-

165 -

- Ne... Mit akar? - kérdezte. -M ita k a ro k ? -Ne... ne... - De igen! igen... - Nem, nem! - kiáltott. Majd sértőn rám förmedt: - Ú gy látszik, megőrült! Akaratlanul m egtorpantam , s így szóltam : -T ré fá l? - Dehogy! M ilyen furcsa most! S am ikor ül­ dözött... akko r sem ivott? - Nem. De akkor nem is koplaltam ; néhány perce ettem. -A n n á l rosszabb. - Inkább ittam volna? - Igen... Huh, félek m agától! istenem , ereszszen el! Tanakodtam . Nem, m o st nem ereszthetem el! Most m ár n em tágíthatok! Ily későn nem lo­ csogunk e g y pam lagon! He, m iféle kifogás ez ilyenkor? Mintha nem tudnám , h o g y pusztán s z e m é rm e s k e d ü n k ! Nem , n e m h ü lyü lte m meg! Rajta! Roham ra! K em ényen viaskodott, sokkal ke m é n ye b ­ ben, s e m h o g y sze m é rm e ssé g b ő l harcolt vol­ na. Vigyázatlanul m e glö kte m a gyertyát, úgy­ h o g y a világo sság kialudt. A kicsike kétségbeesetten védekezett, m ég föl is jajdult. - Hagyjon, hagyjon! Inkább csókolja m eg a m ellem et! K edvesem , drágám ! R ögtön m egálltam . Szavai o ly rémülten, oly gyám oltalanul hangzottak, h o g y egyszerre le­ törtem tőlük. Úgy érezte, h o g y az is elég, ha csókra kínálja mellét. M ilyen szép volt ez, m i­ lyen szép és együgyű! Legszívesebben le bo­ rultam volna előtte.

-

166

-

- De, gyönyörűm ! - m o n d ta m tanácstalanul. - Nem értem magát... Nem értem, m iért já t­ szott a tűzzel... Fölállt, s reszkető kézzel m eggyú jtotta a gyertyát. Én tétován ültem a pam lagon. Mi lesz? E lvesztettem m inden bátorságom at. A falra pillantott, az órára, s összerázkódott. -J a j, a szo lg á ló azo n n a l beto p p a n h a t! m ondta. Ez volt a válasza. E nyílt célzásra föltápászkodtam . K ö penyé­ hez kapott, h o g y fölvegye; de aztán m á ské p p döntött: otthagyta, s a ká lyháho z ment. Sá­ padt volt, s egyre nyugtalanabb lett. H ogy ne legyen az a látszat, m intha ki kellene dobnia, m egjegyeztem : - Nemde, apja katona volt? - S fölcihelődtem . - igen, katona volt. H onnan tudja? - Nem tudom , csak gondolom . - Furcsa! -Ig e n , igen. Hébe-hóba m e gsejte k egyetmást. Hehe, ez is őrültségem re vall... Gyorsan fölnézett, de nem felelt. Éreztem , h o g y je le n lé te m kínos neki. E lhatároztam , h o g y véget vetek az egésznek. O dam entem az ajtóhoz. T öb b é nem csó ko l m eg? Még ke­ zet sem ad? Vártam, vártam. - Már m egy? - kérdezte, s m ozdulatlanul állt a kályha mellett. Nem válaszoltam . Zavartan és megalázottan álldogáltam , s ném án néztem rá. M inden összeo m lott bennem ! Hát nem tartóztat. Hirte­ len elsiklott m ellőlem , én p e d ig búcsúzni ké­ szültem. Lázasan kerestem azt a m é ly és sú­ lyo s szót, am ely lesújtja, s talán e g y kissé im ­ ponál is neki. S szilárd eltökéltségem , kitervelt

-

167

-

hid egsé gem és büszke ségem ellenére, kín­ lódva, nyugtalanul és sé rtő d ö tte n fecsegni kezdtem . A lesújtó szó elmaradt; bárgyún vi­ selkedtem . Jó svádám van, ontottam a frázi­ sokat. - Miért nem jelenti ki kereken és világosan, h o g y sze d je m a sátorfám at? - kérdeztem . Nos? Mire jó ez az udvariaskodá s ? Fölösle­ ges vo lt célozgatni, h o g y m indjárt jö n a szol­ gáló, kertelés nélkül m e g m o n d h a tta volna; „tűnjék el, anyám ért kell m ern em s nem óhaj­ tom, h o g y ve le m jö jjö n az utcán”. Nem erre gondolt? D e ho g yn e m ! Erre! R ögtön kitalál­ tam. Ham ar n yo m ra ju to k én! Különben is m in­ den kiderült kapkodásából, ahogy köp e n yé ­ ért nyúlt, aztán m égis otthagyta. Ism étlem , én m inde nt m egsejtek. S lehet, h o g y ez nem is őrültség... - Istenem, bocsá ssa m e g azt a szót! Véletle­ nül szaladt ki a szám on! - kiáltott föl. De ekkor sem közeledett felém. Hajthatatlanul folytattam . Fecsegés közben viszo lyo g va állapítottam meg, h o g y untatom, h o g y m in d e n sza va m félresikiik, m égis to­ vá b b hadartam : - A z is lehet m eglehetősen érzékeny, aki a le g k e v é s b é s e m őrült; az ilye n te rm é sze t s e m m is é g e k b ő l táplálkozik, s egyetlen ke­ m é n y szótól m eghal. - Értésére adtam, h og y m agam is efféle term észet vagyok. - Jegyez­ zük meg: szegé nysége m annyira fokozta bi­ zo n yo s képességeim et, h o g y m iattuk folyton ke llem etlen ségekb e s o d ró d o m ; han gsúlyo­ zom , sajnos, fo ly to n k e lle m e tle n s é g e k b e so d ró d o m . De ennek is vannak előnyei; eliga­

-

168

-

zít b izo n yo s helyzetekben. A z intelligens sze­ g ény sokkal jo b b m egfigyelő, m int az intelli­ gens gazdag. A szegé ny ébren körülnéz, m i­ előtt továbblép, s gyan akodva m érlegeli kö r­ n ye ze te szavait; m in d e n lé p é s e n y o m á n újabb feladat, újabb m unka hárul gondolataira és érzéseire. Finom és érzékeny, m élység e­ sen tapasztalt em ber, m é lység esen sebzett lelkű ember... S hossza san szavaltam le lkem sebeiről. De szóáradatom tól m in d nyugtalanabb lett. T ö b b szö r fölkiáltott: „Jaj, istenem !” - s kétségbeesetten tördelte kezét. Jól láttam, h o g y g yö t­ röm, pedig szerettem volta kímélni, de nem kí­ m éltem . Végül úgy véltem , h o g y nagy voná­ sokban kitálaltam neki a legszükségesebbet, s kétségbeesett tekintetétől elérzékenyülve fölkiáltottam : M egyek már, m egyek! Nem látja, h o g y fo g om a kilincset? Isten vele! Hallja? Isten vele! Igazán válaszolhatna, kétszer köszöntem , és azonnal távozom . Nem is kérem , h o g y újra lát­ hassam ; csa k kínt o k o z n a m agának. De m o n d ja : m ié rt ne m h a g y o tt b é ké n? M ivel bántottam meg? Ugye nem zavartam köreit? S m iért fo rd u lt el tő le m egysze rre, m intha nem is em lékezne rám? A nnyira belém gá­ zolt, h o g y m ost sokkal n yo m o ru lta b b vagyok, m int valaha. De, istenem re, nem hibbantam m eg! Ha m e g go ndolja, b izo n yá ra elism eri, h o g y sem m i ba jo m sincs. Nos, nyújtsa kezét! Vagy engedje m eg, h o g y o d a m e n je k m agá­ hoz! M egengedi? Nem akarok se m m i roszszat, legföljebb egy pillanatra m aga elé térde­ lek. Csupán e g y pillanatra borulok le. Jó? Hát

-

169

-

akkor nem, látom, fél, nem közeledem ! 1ligygye el, nem közeledem ! istenem , m iért rém ül­ dözik? Hisz nem m ozdulok, m eg sem m occa­ nok. Csak le zökkentem volna a szőnyegre, ar­ ra a lába előtt tévő p iro s foltra. De m aga m eg­ rettent, s z e m é b ő l láttam , h o g y m egrettent, ezért nem m o cca n o k meg. Ugye egyetlen lé­ pést sem közeledtem ? É p poly m ozdulatlanul álltam, m int m ost, am iko r odam utatok arra a p iro s rózsára, ahova letérdeltem volna. Nem, nem is m utatok, egyáltalán nem m utatok se­ hova, h o g y ne féljen, csak bólintok és nézek, így! S m aga pontosan tudja, m elyik rózsára g ondolok, ha nem is engedi meg, h o g y oda­ térdeljek. Fél tőlem , tehát nem enged közel. C sak azt n e m értem , h o g y a n n e ve zh e te tt őrültnek? Ugye, m aga sem hiszi, h o g y m e g ­ háb orodtam ? A nyáron, réges-régen, valóban őrült voltam . Kem ényen dolgoztam , s a m ikor belem erültem a m unkába, m egfeledkeztem az ebédről. Hiába tagadnám , állandóan m eg­ feled kezte m róla. Szavam ra! Ne m ehessek el innen, ha füllentek. E b ből is láthatja, h o g y igaz­ ságtalanul vádolt. Nem kénysze rű ségből k o p ­ laltam , van hitelem , n ag y hitelem , m é g az ingebret- és a Gravesen-cégnél is. Gyakran so k pénz volt a zsebem ben, m é gsem vásá­ ro lta m s e m m it. Puszta fe le d é k e n y s é g b ő l. Hallja? Nem? Hallgat, m akacsul hallgat. Őrzi a kályhát, s vár. Várja, h o g y elkotródjak... Felém pattant, s előrenyújtotta kezét. M ély­ séges gyan akvással néztem rá. Igazán m e g ­ enyhült? V agy alakoskodik, h o g y lerázzon? K ö n nyezve a nyaka m b a esett. C sak álltam, s né zte m , n é zte m . C só kra n yú jto tta száját.

-

170

-

Nem hittem neki. B izonyá ra áldozatot vállal, csak eszkö z szám ára, h o g y m eg sza b a d u l­ jo n tőlem . M ondott valamit, valam i ilyesm it: - M égis szeretem magát! - N agyon halkan, szinte ért­ hetetlenül m ondta. Talán ro sszul hallottam szavait: de hevesen m egölelt, e g y pillanatra n yaka m b a fonta karjait, s lá b u jjh e g yre állt, h o g y jo b b a n fölérjen hozzám . Féltem, h o g y ké n ysze rb ő l o ly gyengéd, s csak így szóltam : - Milyen szép most! Nem m ondtam többet. Hátraléptem, kitaszí­ tottam az ajtót, s hátrálva kim entem . Ő bent maradt.

Negyedik rész

eállt a tél, a rideg, lu cskos tél. Alig-aligha­ vazott. Ködös, sötét, ö rö kö s éjszaka te­ rült a városra. Egy h o sszú hétig frissítő szellő sem kerekedett. A z utcai gázlám pák szinte nap hosszat égtek, az e m berek m égis egy­ m ásnak m entek a ködben. A harangok kongása, a lovak csengője, a já ró ke lő k beszéde, a patkók dobogása, m inde n hang tom pán düb ö rg ö tt a sűrű levegőben. Múltak a hetek, s az időjárás változatlan m aradt. Még m in d ig a vaterland-töm bben laktam. Már gyö ke re t verte m ebb en a kocsm ában, e b b e n az u ta sfo g a d ó b a n , aho va züllöttség e m ellenére be fé szke lő d h e tte m . Pénzem m ár régen elfogyott, de azért úgy jártam-keltem, m intha jo g o sa n idetartoznék. A háziaszszo n y m é g nem szólt, neke m m égis nagyon kínos volt, h o g y nem tudok neki fizetni. így telt el há ro m hét. Már jó néhány napja nekiültem az írásnak, de soha nem sikerült m egeléged ésem re m ű­ ködni. Hiába próbálkoztam , b árm ily szorgal­ m as voltam is. Későn-korán dolgoztam . Min­

B

den kísérletem kudarcba fulladt. A szerencse elpártolt tőlem. E gy első em eleti szobában, a le g jo b b ven­ dégszobáb an folytak ezek a próbálkozások, zavartalanul viaskodhattam az első este óta, am ikor m ég volt pénzem , s ki tudtam egyenlí­ teni a számlát. Azóta is egyre rem énykedtem , h o g y összeütök e g y cikket, h o g y kifizethes­ sem a szobát és e g yé b adósságaim at; ezért kínlódtam annyira. Különösen sokat vártam egy m egkezdett írástól: allegória e g y könyvkereske d é sb e n tám adt tűzről. E m é lyé rze l­ m ű gondolat kifejtésére koncentráltam m in­ den igyekezetem et. Elhatároztam , h o g y ez­ zel fizetem vissza a „p a ra n csn o kin a k az elő­ leget. Bebizonyítom , h o g y akko r igazi talentu­ m on segített, igen, kétségkívül b ebizonyítom , csak az ihlet jö jjö n meg. S m iért ne jö n n e meg, akár a legham arabb? Kilábaltam a bajokból; naponta ettem valamit, h á zia sszo n yo m reg­ gel is, este is g o n d o sko d o tt rólam egy-egy s z e n d viccse l, s id e g e s s é g e m s zin te v é g ­ képp m egszűnt. Már nem bugyoláltam be ke­ zem et írás közben, s szédülés nélkül tudtam lenézni az utcára első em eleti ablakaim ból. S orsom m inde nképp en jo b b ra fordult, s cso ­ dálkozni kezdtem , m iért is nem b o ld o g u lo k al­ legóriám m al. N em értettem a d o lg o k össze ­ függését. E g yszer aztán ráocsúdíam lerom lásom ra, ráocsúdtam agyam petyhüdtségére és pan­ gására. H á ziasszonyom ugyanis följött h o z­ zám, h o g y nézzek át egy szám lát. - V alam i hi­ ba van a szám ításban! - m ondta. - N em egye­ zik könyve m m el; de nem tudom , hol a hiba.

-

173

-

B e le fo g ta m a szá m o lá sb a . H á z ia s s z o ­ n y o m s z e m k ö z t ült s figyelt. Ö sszeadtam m in d a húsz tételt; e lőször lefelé, m ajd fölfelé, s az e re d m é n y m in d a kétszer helyesnek bi­ zonyult. A z asszon yra néztem . Előttem ter­ peszkedett, s feszülten leste szavaim at. Meg­ állapítottam , h o g y terhes. R ögtön észrevet­ tem állapotát, de egyáltalán nem b á m é szko d ­ tam rá. - H elyes az összeg! - m ondtam . - Nézze m eg újra! N em lehet annyi! Tudom , h o g y kevesebb. És sorra ellenőriztem m indé n tételt: két ke­ nyér á huszonöt, egy lám paüveg tizennyolc, szapp an húsz, vaj harm inckettő... B á rm ely tö kfilkó össze tudná adni ezt a szám oszlopot, ezt a szim pla kis szatócsszám lát. Becsülete­ sen iparkodtam , h o g y m egtaláljam az aszszo n y által em legetett hibát, de nem találtam. Sajnos, a nagy keresgélés közepeit, két-három p erc múlva, úgy éreztem , h o g y m inden táncra perdül előttem . Már nem láttam a „tarto­ z ik” és a „követel" különbségét; ö sszeke ver­ tem az egészet. V égre hirtelen le h orgonyo z­ tam a kö ve tke ző tételnél: három egész öt ti­ zenhatod font sajt á tizenhat. A g yam teljesen kim erült; kábán m ere dte m a sajtra. M enthetet­ lenül elakadtam . - Rettenetes ez a kusza szám sor! - m o n d ­ tam kétségbeesetten. - A z áldóját, itt öt tizen­ hatod sajt pim aszko dik. Hehe, a kis szem te­ len! Látja? - Igen! - szólt a m adám . - M indig így írják. Ez fűszeres sajt. Most is jó l írták. Öt tizenhatod, vagyis öt lat...

- Értem, értem! - vágtam Közbe, noha volta­ képpen nem értettem sem m it. Újra m egpróbá ltam , h o g y m e g o ld ja m ezt a kis szám ta ni feladatot, a m e llye l n é h á n y hónapja m é g két p e rc alatt vé g e zte m volna. Pokolian izzadtam . Teljes e rő m b ő l b e le m e ­ rültem e titokzatos szá m o kb a , s o lyan tö p ­ rengve h u n yo ro g ta m rájuk, m intha a legelm é ly ü lte b b e n fo g la lk o z n é k az esettel; de végül fel kellett adnom . Ez az öt lat sajt v é g ­ ké p p tönkretett, v a la m i m e g pa ttanha tott ko ­ ponyám ban. A hatás ke d vé é rt e g yre m o zg a tta m szá­ mat, s rá-rádöftem e g y szám ra; ez alatt m ind lejjebb és le jjebb siklottam , m intha folyton kö ­ zelebb kerülnék az eredm ényhez. A m adám ped ig várt. Végül így szóltam : - Most m ár vé g ig b ö n g é szte m az egészet, s a m e n n y ire m e g á lla p íth a to m , az ö s s z e g helyes. - Helyes? - kérdezte az asszony. - igazán helyes? - De jó l láttam, h o g y nem hisz nekem . S hirtelen m egéreztem , h o g y szavaiból b izo ­ n yo s kicsin ylé s, va la m i szo ka tla n k ö z ö n y szűrődik felém, am it e d d ig nem tapasztaltam . - Úgy látszik, - m ondta -, ritkán szám ol tizenh a to d o kka l - s hozzáfűzte, o lya sva la kih e z kell fordulnia, aki érti ezt, h o g y re ndb en le­ gyen a számla. Nem nyilatkozott nag yon sér­ tően, a m egszégyenítés szándékával, csak tűnődve és kom olyan. A z ajtóban m é g viszszaszólt, de nem nézett rám. - Bocsásson meg, h og y terheltem! Távozott.

-

175

-

Az ajtó kisvártatva m egint kinyílt. Háziaszs zo n yo m visszatért; m ég nem juthatott az elő­ szoba végéig. - Igaz is! - m ondta. - Ne haragudjék; de nem tartozik nekem ? Nem három hete jött? - Igen. akkor jöttem . - Magam is nehezen tartom el nagy családo­ mat, ezért, sajnos, ezentúl nem hitelezhetek... K özbeszóltam : -M á r em lítettem , h o g y m eg ke zd te m egy cikket! M ihelyt befejezem , rögtön m egkapja pénzét. N yugodt tehet. - S ha s o se m fejezi be azt a cikket? -G o n d o lja ? Rem élem , holnap va g y talán m é g az éjszaka m e g jö n az ihlet. Egyáltalán nem lehetetlen, h o g y m é g éjszaka m egjön; s akkor le gfö ljebb negyedóra alatt elkészülök. Tudja, az én m unkám nem olyan, m int m áso­ ké; én nem ülhetek le, h o g y naponta m egcsi­ náljak b izo n yo s m ennyiséget. N ekem ki kell vá rn o m a pillanatot. És senki sem szám íthatja ki napra m eg órára, m iko r találkozik ihletével. Sokkal szeszé lye se b b a dolog. I lá zia sszo n yo m kim ent. Kétségtelen, hogy jó cská n kiábrándult belőlem . Fölugrottam . A m in t m agam ra m aradtam , kétségbeesetten tépni kezdtem hajamat. Vé­ g em van, végem ! A g ya m cs ő d ö t m ondott! l lát olyan tö kfilkó vagyok, h o g y egy darabka fűszeres sajt is kifo g rajtam? De csakugyan m eghibbantam -e, ha ilyen kérdésekkel bíbe­ lődöm ? H iszen a szám la ellenőrzése közben tökéletesen m egfigyeltem , h o g y háziasszo­ n y o m terhes! Teljesen tájékozatlan voltam efelől, senki nem beszélt róla, nem is vétette-

-

176

-

nül jutott eszem be; saját sze m e m m e l láttam, s tüstént felfogtam , m é g p e d ig e g y kétségbeesett pillanatban, a m iko r tizenhatodokkal küszködtem . Mire m agyarázzam ezt? O dam entem az ablakhoz, s kinéztem ; abla­ k o m a V o gnm and utcára nyílt. Lent az úttes­ ten nagy játék folyt; kopo tt ruhájú g ye rkő cö k hancúroztak a kopo tt utcán. Visítozva hajigáltak egy üres palackot. E gy bú to ro sko csi d ö ­ cögött el köztük; alkalm asint e g y kilakoltatott család költözik la kbérnegye d előtt. R ögtön ki­ találtam. A kocsin ágyn em űk és bútorok he­ vertek, szúrágta ágyak és szekrények, három lábú, v ö rö s színű székek, m atracok, vasho l­ mik, bádogedények. A c ó k m ó k tetején egy lányka, egy csitri, egy fagyos orrú csúfság ült; görcsö se n fo g ó z k o d o tt kékre vált kezével, h o g y le ne pottyanjon. E gy halom összelucskolt m atracon gubbaszkodott, s lenézett az üres palackkal d o b á ló zó kicsikre... Jól láttam m indezt, s kön n ye n m egértettem az egész jelenetet. K özben azt is hallottam , h o g y a házia sszo n yo m szolgálója a sz o m ­ szédos konyh ában énekelt. Ism ertem a dalla­ mot, tehát figyeltem , h o g y nem hibáz-e. S b iz­ tattam m agam at, h o g y hülyétől n em telne ki ilyen éberség. Nem, szerencsére ne m butultam el. L en t ké t a p ró s á g h irte le n ö s s z e k a p ; az egyik ism erős, a h áziasszon y fia. K inyitom az ablakot, h o g y halljam, m it kiabálnak e g ym á s­ ra. E gy csapat n yo m b a n össze cső d ü lt abla­ k o m alatt, s vá gya kozva bám ul föl. Mire vár­ nak? H ogy kirepüljön valam i? E lszáradt virág, csont, szivarvég, bárm i rágcsálni va g y szét-

-

177

-

szednivaló? E lgém beredve , sóváran tátogtak. A két kis ellenség to vább civódik. A g ye r­ m eki szájakból rút, ned ves szö rn ye k m ó d já ­ ra, is z o n y a to s sza va k b u kn a k ki, o tro m b a csúfnevek, sza jh a szitko k, m a tró z k á ro m k o ­ dások, kikö tői é lm én yek hulladékai. S a két csö p p sé g annyira belem erül a m ara kodás­ ba, h o g y észre sem veszik, am iko r háziaszs zo n yo m köztük terem. - igen! - m agyarázza a csem etéje. - T orkon ragadott! M ajd m egfulladtam ! - S odafordul a gonoszul vig yo rg ó m eré nylő felé, s m érge­ sen üvölti: - Pusztulj innen, te kaldeus orrú! Ilyen tetves fojtogatja az e m b e r fiát! A z apád nemjóját... S az anya, ez a terhes asszony, aki betölti hasával a szűk utcát, rácsap a tízéves gyer­ m ekre: - Csitt! Kussolj! H ogy ká ro m ko d ik az ebad­ ta! Úgy nyelvelsz, m intha ringyó k köze nevel­ kedtél volna! Gyere! - Nem m egyek! - De bejössz! - Nem m egyek! Az ablakból látom, h o g y az anya egyre dü­ hösebb. E csúnya civó dás annyira felidege­ sít, h o g y nem bírom tovább, és lekiáltok a kölyöknek: - Gyere föl egy pillanatra! - Kétszer ki­ áltok le, h o g y m egzavarjam , h o g y lecsende­ sítsem őket. M ásodszor m ár üvöltök. A z anya csod á lko zva m egfordul, s fölnéz rám. N yo m ­ ban lehiggad, fitym á lko d va , ső t nag yo n is fitym á lko d va sandít felém , s korholva ráncigálja fiacskáját. Hangosan beszél, h o g y p on­ tosan halljam , am it m ond:

-

178

-

- Pfuj, te gyalázatos! Nézd, m inde nki m eg bámul! Abból, am i v é g b e m e g y előttem , sem m i, a le gcsekélyebb m e llé kkö rü lm é n y sem sikkad el. Figyelm em roppant friss volt, szinte beszí­ vott, s lezajlása pillanatában azonnal m érle­ gelt m inden m ozzanatot. Tehát aligha b o m lo t­ tam meg. De m iért is b o m lo ttam volna meg? „l lallod-e! - szólaltam m e g hirtelen. - Most m ár túlságos gyakran firtatod elm ebeli állapo­ todat, s agg oda lm a sko d o l miatta. H agyd ab­ ba ezt a hóbortot! M elyik őrült figyeli m e g és fogja föl a do lg o ka t o ly pontosan, m int te? H idd el, lassanként nevetségessé válsz, kika­ caglak. Jegyezd meg: hébe-hóba m in d e n ki té­ vedhet, m ég a le gszim p lá b b kérd é se kb e n is. Ez nem jelent sem m it, puszta véletlen, ism ét­ lem: hajszál híja, h o g y ki nem nevetlek. A m i ped ig a szatócsszám lát illeti, azok a vacak öt tizenhatod sajtocskák - h o g y ne m ondjam : szegfűszeges és b o rs o s sajtocskák -, hehe, ráülepedhetnek a le g jo b b ko p o n yá kra is. Már a szaguk is kihozza az em bert a sodrából...” S csúfo n d á ro sa n kig ú n yo lta m m in d e n fű sze­ res sajtot. „Kínáljatok különbet! - m ondtam . Kí­ náljatok öt tizenhatod fin o m vajat! A z jo b b a n ízlene!” N yihogva nevettem tréfáim on, s pokolian m ulattam rajtuk. M egvolt m indenem ; lu bicko l­ tam, m int a hal a vízben. Föl-alá m ászkáltam , s egyre v id á m a b b a n b e szé lte m m agam ban, hangosan hahotáztam , s m a jd kib újtam b ő ­ röm ből. Mintha csak ez a csipet b o ld o g sá g kellett volna, ez a pillanatnyi gondtalan, felhőt­ len m ám or, h o g y m unkaké pes állapotba ke-

-

179

-

rüljck. A sztalhoz ültem, s belekezd tem az alle­ g ó riá k kid o lg o zá sá b a . R e m ekü l haladtam , so kka l jo b b a n , m in t régóta bárm ikor. Nem g yo rsa n , d e a m e d d ig eljutottam , v é le m é ­ nye m szerint kitűnően sikerült. Egy teljes órá­ ig nem m erültem ki. így érek el a kö n yvke re ske d é sb e n kiütött tűz allegóriájának egyik nagyon fontos pontjá­ hoz; ehhez képest a tö b b i sem m iség. Szeret­ tem volna határozottan hangsúlyozni, h og y nem kö n yve k égnek ott, hanem agyak, e m b e ­ ri agyak, s h o g y ezek az agyak gyújtanak föl e g y új Szent Bertalan-éjet! E kkor hirtelen ki­ csapó dott az ajtó, s háziasszon yom b e rob­ bant. Nem állt m e g a küszöbön; betört a szo­ bába. Halkan, rekedten fölkiáltottam ; m intha csa pás ért volna. M icsoda? - kérdezte. - M ondott valamit? E gy utasnak kell ez a szoba. Maga lent alhat nálunk; kap külön ágyat is. - S választ sem vár va, fölm arkolta papírjaimat. Derűs hangulatom elillant; haragudtam , el keseredtem , s n yo m b a n fölálltam. Ném án tűr tem az a sszo n y dúlását; egy kukkot sem szól tam. S a m adám ke zem be nyom ta összes pa pírjaimat. Hiába kö tö zkö d te m volna; el kellett hagy n őm a szobát. Tehát ez a drága pillanat is el szürkült. Már a lépcsőn találkoztam az új utas sál, egy fiatalem ber volt, keze fejére nagy kék h o rg o n y tetoválva, m ögötte hordá r jött, vállá ra akasztva m atrózláda. A z idegenről lerítt, h o g y tengerész. „No - g o n doltam -, ez alkalmi v e n d é g lehet; nyilván ham arosan kikö ltözkö

-

180

-

dik szobám ból. Ha holnap elutazik, m egint el­ kaphatok egy nagy pillanatot! C supán öt perc­ nyi ihlet szükséges, h o g y b e fejezzem a tűz­ vészről szóló m űvem et. Ezért beletörődtem sorsomba... E d dig sosem voltam lent a gálád lakásá­ ban. A férfi, az asszony, az a sszo n y apja és a négy gyerek éjjel-nappal abban az egyetlen szobában tartózkodott. A szolgáló a ko n yh á ­ ban lakott, ott is hált. Kelletlenül kö zeledtem az ajtóhoz. Kopogtattam . Senki sem felelt, ped ig bent hangos beszélgetés folyt. A férfi szó nélkül fogadott; köszö n é se m e t sem viszonozta. Oly kö zö n yö se n nézett rám, m int egy fabáb. K ülönben egy kikö tő b e li is­ m e rő sö m m e l kártyázott, e g y A b lakü veg csúf­ nevű hordárral. Az ágyban e g y p ó lyá s gőgicsélt, s az öregem ber, a háziasszon y apja, egy padkán gubbaszkodott; fejét tenyerébe hajtotta, m intha a tüdeje fájna va g y kólika g y ö ­ törné. Ez az összegörbedt, szinte g a lam bősz vénsé g olyan volt, m int valam i lekushadt, ta­ pogatózó féreg. - Sajnos, m a éjszakára ide kell b e ké re d z­ kednem ! - m ondtam az em bernek. - Feleségem m egengedte? - hangzott. - Meg. E gy új utas elfoglalta a szobám at. Erre m ár nem felelt; folytatta a kártyázást. Á llan dóan így henyélt. B á rkivel leült k á r­ tyázni, sőt m ég potyára is játszott, h o g y elölje idejét, s legyen valam i a kezében. E gyébként nem csinált sem m it, s csak egy-egy nyújtó­ zásra m ozdult m eg; nyugodtan tűrte, h o g y fe­ lesége föl-le futkározzon, m inde nnel törődjön, s m egszerezze a napi vendégeket. A z asz-

-

181

-

szo n y a kikö tőb eli m álházókkal és h o rd á ro k­ kal is üzleti kapcsolatban állt; m inde n be h o ­ zott vend égért fizetett nekik, s gyakran éjjeli szállásra is befogadta őket. Ezúttal az A b lak­ üveg állított be az új utassal. Most két g ye rm e k nyitott be, két nyeszlett, szeplős csitri; a ruha cafatokban lógott rajtuk. Kisvártatva a h á ziasszon y is bejött. M egkér­ deztem tőle, hol vackoljak le. Kurtán odavetet­ te, h o g y bent is fekhetek, a többiekkel, de kint is, az előszoba padkáján, ahol jo b b a n esik. B eszéd kö zb e n összevissza m otozott, m int­ ha takarítana, s rám sem nézett. E d e rm e sztő válaszra összeestem . Úgy he­ begtem , m intha örülnék, h o g y e g y éjszakára kivonulhatok szobám ból; m o so lyt erőltettem m agam ra, h o g y a m adám ne bosszankodjék, s ne kö ssö n talpam ra útilaput. Kijelentettem: Ó, m a jd csak m egleszek valahogy! - S elhall­ gattam. A m adám to vá b b sürgölődött. Különben vegye tudom ásul, h o g y m agam is nehezen élek meg. Nem tarthatok el m á s a kát! - jelentette ki. - E gyszer m ár m ondtam ! -D e , ke d ve s a sszon yom , két-három nap m úlva befejezem a cikket! - feleltem. - A kko r m é g ráadást is kap. Öt koronát. Jól láttam, h o g y nem bízik a cikkben. S nem henceghettem , e gy kis sérelem m iatt nem ke­ rekedhettem föl. Tudtam , m i várna rám, ha ne­ kivágnék a vakvilágnak. Eltelt néhány nap. Változatlanul bent húzódtam m eg a család­ nál, m ivel az előszobá ban nem volt kályha; s

-

182

-

nem bírtam a hideget; éjszakánként a padlón aludtam. Az idegen tengerész m ég szo b á m ­ ban lakott, s a je le k szerint egyelőre nem is kí­ vánkozott ki. Déltájt a háziasszon y is b en yi­ tott, s elm ondta, h o g y a m atróz előre kifizette az egész hónapot; e g yé b ké n t k o rm á n y o s i vizsgára készül, ezért tartózkod ik a városban. E hír hallatára m egállapítottam , h o g y örökre kicsö ppen tem a szobából. K im entem az e lő szobá ba, s leültem . Ha egyáltalán sikerülne, csak idekint, a cse n d e s­ ségben tudnék írni. L e m o n d ta m allegóriám ­ ról; új idea, rem ek ötlet foglalkoztatott, igen, ko m p o n á lo k e g y kö zé p ko ri tárgyú egyfelvonásost. A kereszt jele lesz a címe. Különösen a főalakra összpontosítottam fantáziám at, egy pom pás, fanatikus ringyóra, aki a te m p lo m ­ ban bujálkodik, nem gyengeségből, nem is szenvedélyből, hanem a m e n n y ellen áskáló­ d ó gyűlöletből; b u jálkodik az oltár lábánál, az oltár térítőjén, a m e n n y ellen lázadó m á m o ro s m egvetésből. A m int az idő múlt, m in d jo b b a n rajongtam ezért az alakért. A nagy szajha végül teljesen elevenen állt előttem . Külseje szabálytalan és riasztó: m agas, nag yon so vá n y és nagyon barna, s hosszú lába já rás kö zb e n ki-kivillan szoknyájából. Füle nagy, elálló. V agyis se m ­ m iké p p sem szép, le gfö ljebb tűrhető látvány. E lső so rb a n bám u la to s s ze m é rm e tle n sé g e vonzott, a m egfontoltan elkövetett bűn szilaj elszántsága. C sakugyan lelkesen fo g la lko z­ tam vele; agyam szinte kiduzzadt e szörnyszülöttől. Teljes két óra hosszat egyh uzam ­ ban dolgoztam a drám án.

-

183

-

A m ik o r m egírtam egy cso m ó oldalt, talán tizet-tizenkettőt, gyakran kínlódva, o lyko r hoszszú szünetekkel, rengeteg törlés és papírté­ pés közepeit, annyira elfáradtam , és annyira m e g m e re ve d te m a hidegtől és a kim erültség­ től, h o g y fölkelte m , s le m e n te m az utcára. A csa lá d s z o b á já b ó l az u to lsó fé ló rá b a n olyan gyerm eksírás harsant ki, h o g y se m m i­ ké p p sem tudtam volna tová b b dolgozni. Ki­ sétáltam hát a D ram m en útra, s ott m aradtam estig; útközben egyre azon töprengtem , ho­ gyan folytassam a drám át. Hazatérés előtt a kö vetkező történt velem : A Kari Johan utca végén, egész a pályaud­ varnál, e g y cip ő ke re ske d é s előtt álldogáltam . A jó ég tudja, m iért éppen ott! V égignéztem a kirakatot, d e egyáltalán nem vá g ya ko zta m e gyik cip őre sem , gondolataim m essze röp­ ködtek, a világ m ás táján. Trécselő cso p o rt vo ­ nult el m ögöttem , de nem figyeltem rájuk. Ek­ ko r valaki hangosan rám köszönt: - Jó estét! A Tuskó üdvözölt. - Jó estét! - tétováztam . A lig ism ertem rá. - Nos, h o g y van? - kérdezte. - Köszönöm ... szokás szerint! - Még m o st is Christie-nél robotol? - Christie-nél? -M in th a e g y s z e r em líte tte volna, h o g y Christie-nél könyvelő. -Ú g y? ! Nem, otthagytam . Lehetetlen volt együ tt d o lg o z n i vele; ka p cso la tu n k ham ar m egszakadt. - Miért? - E g yszer elírtam egy szám ot, aztán...

-

184-

- Hamisított? M icsoda? A T uskó rám csapott, h o g y hamisítottam-e. S m ily gyorsan és é rd e klő d ve csa­ pott rám. sé rtő d ö tte n m értem végig, s nem válaszoltam . -is te n e m , ez m in d e n kive l m egeshet! - vi­ gasztalt. M e g e skü d ö tt volna, h o g y h a m isí­ tottam. - M i az, ho g y: „istenem , ez m in d e n k iv e l megeshet"? - kérdeztem . - H ogy csupa ham i­ sító szaladgál itt? Hallja, barátom , csak nem hi­ szi, h o g y olyan aljasságra vetem edtem ? Én? - Ne haragudjék, de úgy m ondta, hogy... Fölszegtem fejem et, elfordultam a Tuskótól, s lenéztem a járdára. Tekintetem e g y köze­ ledő p iro s ruhára tévedt, e g y férfi oldalán rin­ gó nőre. Ha véletlenül nem beszélgetek a Tuskóval, nem ü tő d ö m m e g durva gyanúsításá­ tól, nem szegem föl fejem et, s ne m fo rd u lo k sértődötten félre, akkor az a piros ruha talán észrevétlenül elsuhant volna m ellettem . De mi kö zö m ahhoz a ruhához? Miért bám ulom , m ég ha Nagel ud va rh ö lg y ruhája is? A Tuskó tovább m entegetőzött. Nem figyel­ tem rá; állandóan a kö ze le d ő p iro s ruhára m e­ redtem . S va la m i k e re s z tü lv o n a g lik m e lle ­ men, valam i belém szúr, simán, finom an; g o n ­ dolatban, a szájam a t se m m o z d ítv a sutto­ gom : „Ylajali!” Most a Tuskó is m egfordult. F ölfedezte a pá­ rocskát, a hölgyet és az urat, köszön tötte őket, s utánuk tekintett. Én nem k ö szö n te m - vagy talán m égis köszöntem . A p iro s ruha tová b b ringott a Kari Johanon, s eltűnt. - Ki volt a lovag? - kérdezte a Tuskó.

-

185

-

- Nem látta? A Herceg. H ercegnek nevezik. Ism eri a hölgyet? - Igen, futólag. Maga nem ism eri? -N e m !-fe le lte m . - A kko r m iért köszöntötte oly m élyen? - 1lát köszöntöttem ? - Ó, csak nem tagadja le? - furcsálkodott a Tuskó. - Érdekes! Mintha a kicsike folyton m a­ gára sandított volna. - H onnan ism eri? - kérdeztem . - vo lta ké p p e n nem ism erem . A z ősszel lát­ tam először. E gy este harm adm agam m al a G randban szórakoztam . A m iko r kijöttünk a kávéházból, n yo m b a n belebotlottunk. Egye­ dül m ent a C a m m erm e yer mellett, s m egszólí­ tottuk. E lőször elutasítóan felelt, de víg hárm a­ sunk egyike, egy va km e rő kópé, szorosan h o z z á s z e g ő d ö tt. „Isten látja a le lk e m e t m ondta -, egy haja szálát sem görbítem meg, csupán hazáig kísérem , h o g y m egbizonyodhassam , nem történt sem m i baja. Különben egész éjjel nyugtalankodnék!” - Barátom sza­ kadatlanul lefetyelt; ö ssze h o rd o tt hetet-havat, s W aldem ar A tterdag fé nyképé szként mutat­ kozott be. Nem ijedt m e g a kezdeti hidegség­ től, s végül m egnevettette a kicsikét. Haza is kí­ sérhette. - S h o g y vé g ző d ö tt a dolog? - lihegtem . - Hogy? Sehogy! A kicsike igazi dáma! Egy pillanatig m indketten hallgattunk. A Tus­ kó is, én is. - Patvarba, hát ez a Herceg! Ez! - révedt el aztán. - De ha a kisa sszo n y ezzel m ászkál, nem felelek érte.

-

186

-

Tovább hallgattam. Persze, a Herceg bizo­ nyosan nekiront. Hát aztán? Mi kö z ö m hozzá? Elbúcsúztam tőle is, bájaitól is, örö kre elbú­ csúztam! Vajon m ivel vigasztalódtam volna? Leg kom iszabb ul g o n d o lko zta m róla; szinte boldogan hem pergettem m e g a sárban. Csak ezért h a rag udtam szö rn ye n , h o g y ka lapot em eltem a pár előtt, ha ugyan em eltem . Miért em eltem volta kalapot az effélék előtt? Nem tö­ rő d ö m m ár a kisasszonnyal, egyáltalán nem tö rő döm vele. Megcsúnyult, tönkrem ent. Pfúj, m ennyire elhervadt! Lehet, h og y folyton rám bámult. Nem csodálkoztam viselkedésén; ta­ lán a bűntudat kezdte gyötörni. De azért nem kell a lába elé borulnom , s bolond ul köszöngetnem neki, fő k é p p ha a n n yira e lh e rva d t m ostanában. A Herceg örökre m egtarthatja magának. Egészségére! Nos, egysze r eszem ­ be juthat, h og y büszkén elm egyek mellette, s m ég csak nem is hederítek rá. K önnyen m eg­ kaphatja, m ég ha a sze m e m b e néz is, m ég ha vérpiros ruhában pává skodik is. Nagyon könnyen m egkaphatja! Hehe, m icsoda győze­ lem lenne! Ha jó l ism erem m agam at, m ég m a éjszaka befejezem a drámát, s a kisa sszony egy hét m úlva térden csúszkál előttem. Min­ den bájával, hehe, m inden bájával... - Isten vele! - bö kte m ki. De a Tuskó belém csim paszko dott. Meg­ kérdezte: - Mivel foglalkozik m ostanában? - Mivel? T erm észetesen írok. Mi egyé bbel foglalkoznék? Hisz e b b ő l élek. Jelenleg egy nagy drám án dolgozo m , A Kereszt jele cím ű kö zép kori tárgyú drám án.

-

187

-

- Ejha! - álm élkodott. - Ha beüt a dolog... - Nem félek! - feleltem. - Rem élem , egy hét m úlva hall rólam egyet-mást. És ezzel otthagytam . O dahaza rögtön lám pát kértem háziasszo­ nyom tól. N agyon fontos volt, h o g y m egkap­ ja m azt a lámpát. Eltökéltem , h o g y az éjjel nem feksze m le. D rám ám fergetegesen ka­ vargón agyam ban, s bizakodtam , h og y reg­ gelig jó darabot m egírok belőle. Roppant alá­ zatosan terjesztettem elő óhajom at, m ert ész­ revettem , h o g y a m a d á m elégedetlenül fintorgott, h o g y m egin t a szobá ban vagyok. - M ajdnem b e fejezte m e g y érdeke s drá­ mát! - m ondtam . - Már csak néhány jelenet hi­ ányzik belőle! - S buzgón hajtogattam , h og y m unkám b á rm iko r színre kerülhet. - Ha tehát m egtenné ezt a nagy szívességet... De nem volt lámpája. Hasztalan töprengett, az egész házban n em akadt egyetlen fölösle­ ges lám pa sem. - Ha éjfélig vár, talán m egkaphatja a konyha­ lámpát. De m iért nem vesz egy darab gyertyát? Hallgattam. Jól tudta, h o g y nincs tíz őrém gyertyára. Persze m egint elakadok! A szolgá­ ló m ár lejött; nem a konyh ában tartózkodott, hanem lent ült köztünk, vagyis fönt nem is gyújtottak lámpát. Keserűen fontolgattam ezt, de nem szóltam sem m it. A szolgáló hirtelen felém fordult; - Ugye, az e lő b b a palotából jö tt ki? Ott va­ csorázott? - S hangosan vih ogott tréfáján. Leültem , s elővettem papírjaim at, h o g y va­ lam ivel elő b b re jussak. T é rd e m re tettem a pa­ pírokat, s szakadatlanul m agam elé bám ul­

-

188

-

tam, h o g y figyelm e m ne s zó ró d jé k szét; de hi­ ába erőlködtem , hiába kísérleteztem , m inde n p ró b á lko zá so m dugába dőlt. A háziasszon y két leánykája bejött, s nekiesett e g y m acská­ nak, egy furcsa, beteg, szinte csupasz m acs­ kának. A m iko r a szem ébe fújtak, kö n n ye i ki­ buggyantak, s orrára folytak. A házigazda két m á k virá g g a l h u s z o n e g y e z e tt az asztalnál. Csupán az a sszon y dolgozott, m int m indig; szorgalm asan varrt. Jól látta, h o g y e bb en a zsiva jb a n nem tu d o k írni, de m ár n e m tö­ rődött velem ; m ég m o so lyg o tt is, a m iko r a szolgáló belém kötött. A z egész ház ellenem röffent; m intha az a tény, h o g y kiebrudaltak szobám ból, ürügy lenne, h o g y kullancsnak nézhessenek. Még ez a szolgáló, ez az ala­ csony, barna szem ű, frufrus, lapos m ellű szaj­ ha is kigúnyolt, am iko r esténként m egkap tam a szendvicset. Folyton faggatott, h o g y hol ét­ kezem , m ivel a Grand körn yé ké n so ha sem botlik belém . Kétségkívül tudott n yo m o rú sá ­ gom ról, s élvezte, h o g y ezt éreztetheti velem . Hirtelen eltűnődöm m indezen, s belesülök a drám a replikáiba. Újra m e g újra p ró b á lko ­ zom. Fejem oly különösen zúg, h o g y végül abb ahag yom a kísérletezést. Zsebre d ug om papírjaim at s föltekintek. A szolgáló közve tle ­ nül előttem ül. Ránézek, s látom ke ske n y há­ tát, csapott, fejletlen vállát. Miért kö tö zkö d ik velem ? S ha a palotából jö tte m volna ki? Á rt az neki? Néhány napja pim aszul kinevetett m i­ vel véletlenül m egbo tlottam a lépcsőn, m a jd beleakadtam egy szögbe, s elszakítottam ka­ bátom at. T e g n a p az e lő s z o b á b a n ö s s z e ­ szedte m egsem m isített kéziratom at s az ellő-

-

189

-

pott d rá m atö re dékek fölolvasásával m ulattat­ ta a társaságot. Pedig soha sem kötöttem be­ le, s tudtom m al so se m kértem tőle sem m iféle szívességet. Ellenkezőleg, esténkint m agam vackoltam le a szoba padlójára, h o g y ezzel se terheljem . K o paszod ásom m iatt is csúfond á ro s k o d o tt. R e g gelente h a h otá zott, m ert m o s d ó v iz e m b e n hajszálak úszkáltak, igaz, ci­ p ő m á tk o z o ttu l szé tvá so tt, k ü lö n ö s e n az egyik, am elyiken a ke n ye re skocsi átment; s a bestia ettől sem nyughatott. - G yönyörű lábbe­ li! - m ondta. - A kár egy kutyaól! - Bizonyos, h o g y cip ő m m ár jó cská n kiszolgált; de egy­ előre nem vehettem újat. Míg v é g ig g o n d o lo m ezt, s cso d á lko zo m a szolgáló nyílt kom iszkod ásán, a lánykák rá­ csaptak az ágyban g u b b a szko d ó öregre; kö ­ rülugrálták, s szívvel-lélekkel belem erültek eb­ be a m unkába. Fogtak egy-egy szalmaszálat, s beleszúrtak nagyapjuk fülébe. Egy ideig el­ néztem őket, s nem avatkoztam bele a d o lo g ­ ba. A z öreg egyetlen ujjal sem védekezett; csak haragosan nézett, valahányszor kínzói feléje döftek, s a fejét rázta, h o g y elhajoljon a fülébe hatoló szalm a elől. E látványtól annyira fölháborodtam , hogy m egbű völten lestem a fejlem ényeket. A z apa föltekintett a kártyából, s jó ke d vű e n nevetett a kicsiken; társait is figyelm eztette a történtekre. De m iért nem m o zd u l az öreg? Miért nem löki el a gyerm ekeket? A z ágy felé léptem. Maradjon! Maradjon! Béna az öreg! - kiál tott a gazda. S h o g y ki ne repítsenek az éjszakába, hogy b e a vatko zásom m a l ne ingereljem föl ezt az

-

190

-

alakor, ném án v is s z a k u llo g o k he lye m re , s nyugodtan m eglapulok. Miért kockáztassam szállásom at és élelm em et azzal, h o g y bele­ avatkozom ebb e a családi háborúságba? Ne bolo n d o zzu n k egy félholt aggastyán lovagja­ ként! S pom pá san élveztem , h o g y ilyen kőszí­ vű vagyok. A kis ö rd ö g ö k tová b b gyötörté k nagyapju­ kat. Bosszantotta őket, h o g y az öre g el-elhajlik tám adásaik elöl, s m o s t m ár a szem ét és az orrát is m egcélozták. A nagyapa g yű lö lkö d ve m eredt rájuk; egy szót sem szólt, karját sem m ozdította. Majd hirtelen előrehajolt s arcul köpte az egyik lánykát; aztán újra előrehajolt, s odasercintett a m ásik felé is, de ezúttal nem talált. Láttam, h o g y a gazda lecsapja a kártyát az asztalra, s oda lód ul az ágyhoz. R á kvörö s­ re gyúlt: -V é n disznó, szem en kö p ö d a gyerekeket? - Istenem, m iért nem nyughatnak! - kiabál­ tam m agam on kívül. De m e g sem m o cca n ­ tam. Úgy féltem a kiutasítástól, h o g y nem kiál­ tottam különösebben, csak egész testem ben reszkettem a felindulástól. A gazda ellenem fordult. - A teremfáját! Miért lo cso g közbe?! Jobb lesz, ha befogja pam puláját, s nem bírá skodik itt. H asznos tanács, fogadja meg! Most a m adám is fölcsattant, az egész ház­ ban harsogtak a szitkok. - Isten látja, valam e nnyien m egvesztetek! visította. - Ha bent akartok m aradni, nagyon ajánlom, h o g y csilla podjato k le. Hát ne m elég, h o g y egyes é lő skö d ő k szip o lyo zzá k az e m ­ bert, m ég prédikálnak és szem te len kednek

191

-

is. De, halljátok, m o st m ár torkig laktam az ef­ félével. Csitt! Kussoljatok, kölykök, s töröljétek m eg az orrotokat, vagy én törlőm meg! So­ sem láttam ilyen tolakodókat! B ejönnek az ut­ cáról, s éjszakának idején fölverik a házat, p e­ d ig tetűzsírra sin cs pénzük. Értsétek m eg, nem tűröm az ilyesm it. S aki nem tartozik ide, m áris lódulhat. Azt hiszem , saját házam ban békén lehetek! Nem feleltem neki, ki sem nyitottam a szá­ mat, csak visszaültem az ajtó mellé, s figyel­ tem a lármát. M indenki sivalkodoft, m ég a két g ye rm e k és a szolgáló is; az utóbbi nagyban m agyarázta, hog yan kaptunk össze. Ha hall­ gatok, előbb-utóbb elm úlik a vihar; ha nem szólok, aligha kerül sor a vé g ső leszám olás­ ra. S m it is m ondh attam volna? Talán kint nem dü h ö n g a tél, s nem közeledik az éjszaka? M ost csapjak az asztalra, s já tsszam a hőst? Ne b o m o lju n k! S c s e n d e se n gubbaszkod tam, noha szentlátom ást terheltem a háziakat. Konokul bám ultam a fal olajnyom atú Krisztus­ képét, s m akacsul hallgattam a háziasszony kitöréseire. - Ha rám céloz, m adám , akár rögtön lelép­ hetek! - m ondta az egyik kártyás. Fölállt. Aztán a m ásik kártyás is fölállt. - Nem, nem rád céloztam ! S rád sem ! - for­ dult az a s s z o n y a vendégekhez. - Ha kell, m egm utathatom , kire céloztam . Ha kell! De m ennyire! A z egész világ előtt... S zakadozottan beszélt, kis id ő kö zö kb e n d ö fkö lő d ö tt felém , s hosszan húzta a szava­ kat; így fejezte ki, h o g y rám célzott. „Csitt! - hűtöttem m agam at. - Csitt! E d dig nem utasított

-

192

-

ki, nem beszélt világosan, nem p aran csolt rám félreérthetetlenül. N em idétlenke dünk, nem gőgösködünk! S em m i szükség rá, álljuk a sarat!...” De m ily különösen zöld hajú az a Krisztus a képen. Nem is annyira fűzöld, in­ ká b b perjezöld. He, kitűnő m egállapítás! Üde perjezöld... E bben a pillanatban e g y cs o m ó bátor képzettársítás suhant fejem en keresz­ tül: a zöld fűtől az írás b izo n yo s helyéig, am ely szerint az élet perzselésre vá ró fűhöz haso n­ latos, onnan az ítélet napjáig, a m iko r m inde n lángtengerré válik, m a jd e g y kis vargabetűvel a lisszaboni földrengésig, s végül e g y sárga­ réz spanyol kö p ő csé szé ig és Ylajaliék ébe n­ fa tollszáráig. Ó, m inden m úlandó! A ká r a föl­ perzselt fű! E gész k ü zd e lm ü n k vé g e n ég y szál deszka m eg egy s ze m fö d ő - szállítja A n­ dersen kisasszony, a kaputól jobbra... M indez vé g ig ciká zo tt a g ya m o n e b b e n a kétségbeesett pillanatban, a m iko r háziasszo­ n yo m elhatározta, h o g y túlad rajtam. Megsüketült? - fö rm e d t rám. - A zo nnal ta karodjon! Hallja? Ú gy látszik, ez az e m b e r m egkergült! Ne m onda ssa többet, szedje a sátorfáját! A z ajtóra néztem . Nem azért, h o g y m enjek, a világért sem ! Pim aszul latolgattam: ha kulcs volna a zárban, a tö b b iekkel együtt b e zá rkó z­ nék, h o g y m egm enekü lje k a kiűzetéstől. Hisz­ térikus b o rza lo m m a l g o n d o lta m arra, h o g y m egint az utcára kerülök. De nem volt kulcs a zárban. Fölálltam: se m m i rem ény! E kkor a gazda hangja ö ssze ke ve re d ik az asszonyéval. C sodálkozva állok m eg. U gyan­ az az em ber, aki az e lő b b m egfenyegetett,

-

193

-

m o s t érthetetlen m ó d o n p á rto m ra kel. így szól: - É jszakának idején senkit nem szabad ki­ dobni. Tilos! N em tudtam, h o g y tilos. N em is hittem el, no­ ha igaz lehetett; az a sszo n y ugyanis gyorsan lehiggadt, m egnyugodott, s tö b b é nem szólt hozzám . Még két szend vicset is adott vacso ­ rára, de n em fogadtam el. Ezzel akartam vi­ s z o n o z n i az e m b e r jó ságát. K ijelentettem , h o g y m ár vacsoráztam . A m ik o r végre kiso m fo rd á lta m az előszobá­ ba, h o g y lefeküdjek, a m adám utánam jött, m egállt a küszöbön, s felém tolva nagy terhes hasát, hangosan közölte velem : - Jegyezze m eg, m a utoljára hál itt! - igen, igen! - feleltem. Holnapra talán akad valami, ha szorgalm a­ san szétnézek. R em élhetőleg találok valahol e g y zugot. E gyelőre örültem , h o g y födél alatt m aradhattam . í

R eggel öt va g y hat óráig aludtam . Még nem j virradt, a m iko r föléb re dte m . De azért kipat- | tantam az ágyból. A h id e g m iatt ruhástól fe- I küdtem , tehát nem kellett ö ltö zkö d n ö m , ittam 1 e g y kis vizet, nesztelenül kinyitottam az ajtót, % s leosontam , h o g y bele ne b o toljak az asz szonyba. | Csak néhány rendő r m ászkált a vaksötét ut cákon, éjjeli őrjáratuk végére értek már. Kis-1 vártatva két lá m paoltogató is m egkezdte kör- j útját, c é l nélkül ballagtam . Följutottam a Kirke | utcába, s letértem az erő d felé. Fázósan és ál- j m osan, a h o sszú túrától zsibbadtan, és a köp- I

-

194

-

látástól elgyengülten, letelepedtem e g y padra, s jó ideig szunyókáltam . H árom hétig csak­ is h á z ia s s z o n y o m regge li és esti s z e n d v i­ csén éltem; m ost m ár h u szo nnég y órája nem ettem egy falatot sem. Újra ke zd ő d ö tt szenve­ désem , ham arosan m egoldást kell találnom . Erre gondolva, újra elbóbiskoltam ... Arra ébred tem föl, h o g y a közelben beszél­ getnek, m agam hoz térve láttam, h o g y id ő kö z­ ben fényes nappal lett, s h o g y az egész város talpon van. Fölálltam, s tovább sétáltam. A nap áttűzött a hegyek közt, az ég fehéren és fino­ m an feszült, s a k o m o r hetek után boldogan g yö n yö rkö d te m a tiszta reggelben. Elszállt be­ lőlem m inden gond, s m egeskü dte m volna, h ogy nincs is nagyon rossz dolgom . M ellem re csaptam, s önfeledten dúdoltam e g y dallamot. O ly rekedten, o ly siralm a san dün n yö g te m , h og y hangom hallatára sírva fakadtam . Ez a csodálatos nap, ez a fehér, sugárzó ég is úgy hatott rám, h o g y föl kellett zokognom . - Mi baja? - kérdezte e g y em ber. Nem feleltem , csak elinaltam. R estelkedve horgasztottam le fejem et. Lejutottam az öbölhöz. Egy o ro sz lo b o g ó s hajó, a Copégoro, valósággal ontotta a sze­ net. Egy ideig figyeltem , m i történik a fedélze­ tén. A hajó a je le k szerint m ár m a jd n e m ki­ ürült; teste a kilencedik lábig em elkedett, noha befogadta a teljes ballasztot. A m ik o r a csiz­ m ás s z é n h o rd ó k v é g ig ta lp a lta k rajta, az egész alkotm ány dübörgött. A naptól, a fénytől, a tenger sós párájától, a víg és eleven nyüzsgéstől m e g p e zsd ü lt a vé ­ rem. E gyszerre ráocsúdtam , h o g y itt ültöm ­

-

195

-

ben m egírhatnám a drám a néhány jelenetét. S elővettem papírjaimat. N e k ifo g ta m e g y s z e rz e te s replikájának, erőtől és vallási türelm etlenségtől kellett vol­ na duzzadnia, d e „nem sikerült. Majd otthagy­ tam a szerzetest, h o g y hozzá fog jak egy be­ szédh ez, a m e ly b e n a bíró m e n n y d ö rö g a te m p lo m g ya lá zó szajha ellen. Fél oldal után elakadtam . Szavaim légüres térben pufogtak. A rohanás körülöttem , a daruk csikorgása, a já rg á n yo k a lárm ája és a vasláncok csörgése teljesen elütött a k ö zé p ko r dohos, sűrű leve­ gőjétől, am elyn ek kö dké nt kellett volna m eg­ ülnie a drám át. Ö sszeszedtem papírjaimat, s fölszed elő zködtem . M é g iscsa k n e kiló d u lta m . H atározottan éreztem , h o g y ha m inden jó l megy, m o st tud­ nék valam it csinálni. Csak m eghúzódhatnék valahol! T öprengtem , tanakodtam , s m indu n­ talan m e g pihentem egy kis tűnődésre. Végül is b e le tö rő d te m , h o g y az eg é sz vá ro sb a n nincs egy nyu g o d t zug, ahol m egbújhatnék. Egyetlen lehetőség: vissza m e g ye k a Vaterland-tömb fogadójába. Legörnyedtem e gon­ dolat súlyától, s hajtogattam, h o g y ez képtelen­ ség, de egyre sodródtam , egyre közelebb ke­ rültem a tiltott helyhez. „Siralm asan viselkedel! - korholtam m agam at. - Nem is siralmasan, ha­ nem ocsm ányul!” Hasztalan. Egyáltalán nem voltam büszke. Sőt! Kénytelen-kelletlen elis­ m ertem , h o g y nincs nálam aljasabb terem t­ mény. De azért csak tovább csoszogtam . A kapualjban újra fontolgatni kezdtem a ter­ vet. „Nos, lesz, am i lesz, vágjunk neki! Miért félsz ilyen potom ságtól? E lőször is csupán

-

196

-

néhány óráig m aradsz; m ásodszo r; tö b b é a világért sem bújsz m e g itt!” .Beléptem az ud­ varba. Még a m a cska kö ve ke n im b o lyo g va is tétováztam , s csaknem vissza fordu ltam az aj­ tóból. Ö sszecsikartam fogaim at. Nem, nem p öffeszkedü nk! L e g ro s s z a b b e setben kije ­ lentjük, h o g y m ost kö szö n ü n k el, m o s t búc sú zko d u n k a háziaktól, s m o s t b e szé ljü k m eg azt a kis adósságot. Benyitottam az elő­ szobába. Bent nesztelenül m egálltam . A gazda, kétlépésnyire, kabát és kalap nélkül g ö rb e d t előt­ tem; a családi szobába kukucskált be a kulcs­ lyukon. Csitítva intett felém , s rö h ö g ve újra be­ hunyorított a kulcslyukba. - Jöjjön ide! - suttogta. Lábujjhegyen közeledtem . - Nézzen be! - m ondta, s izgatottan kunco­ gott. - Pillantson be! Hihi! Ott fekszenek. Látja az öreget? Látja? A z ágyban, a Krisztus-nyom at alatt, éppen szem közt velem két alak hem pergett, a házi­ asszon y m eg az idegen korm ányos. A nő lába a sötét takarón fehérlett. S az ágy túlsó v é g é n e lő re d ő lv e , ö s s z e c s u k lo tta n , m ozdulatlanul ült az apa, a béna öreg... A házigazda felé fordultam . M ajdh ogy han­ gosan nem hahotázott. Befogta orrát. - Látta az öreget? - lihegte. - Ugye, látta? H ogy b á m é szko d ik a vén szam ár! - S m egint n e kinyom akod ott a kulcslyuknak. O dam entem az ablakhoz s leültem. Ez a lát­ vá n y kegyetlenül szétzilálta gondolataim at, s kizökkentett gazdag hangulatomból... Nos, m i kö zö m m indehhez? Ha a férj belenyugszik,

-

197

-

sőt m ég m ulat is rajta, nekem se m m i o k o m a berzenkedésre. A m i p e d ig az öreget illeti, az ö reg m ár öreg. Talán nem is látta az egészet, talán aludt; hátha m ár m eg is halt. Nagyon le­ hetséges, h o g y m ár m eghalt. Nem firtattam az esetet. Újra elővettem papírjaim at, s el akartam zár­ kó zni m inde n zavaró hatás elől. A bíró egyik m ondatánál m egtorpantam : „így parancsolja Isten és a törvény, így parancsolja b ölcs ta­ nácsa dóim szava, így parancsolja lelkiism e­ retem..." Kinéztem az ablakon, h o g y elgond ol­ jam , m it parancsol a lelkiism erete. A szobá ból ném i zaj szűrődö tt ki. B ánom is én, hadd szű­ rődjön! A z öre g e g yé b ké n t meghalt, talán m ár hajnali n é g yko r m eghalt; nekem tehát tökéle­ tesen m indegy, m iféle zaj szűrődik ki. Mi a csodának fo g la lko zo m vele? Nyugalom ! „így parancsolja lelkiismeretem..." De m in d e n ellenem esküdött. A gazda sem állt valam i nyugodtan a kulcslyuknál; hallot­ tam, h o g y fojtottan föl-fölkacag, s láttam, h og y reszket. E gy utcai jelenet is lekötötte a figyel­ m em et. A túlsó já rdá n egy fiúcska já tsza d o ­ zott a n a p fén yben. N em sejtett s e m m i ve ­ szélyt; béké sen kötözgetett e g y rakás papír­ csíkot. Hirtelen fölugrik; szitko zó d va hátrál, s m egpillant e g y em bert, e g y vö rö s szakállú fel­ nőttet. A vö rö s egy első em eleti ablakból ha­ jo lt ki, s fejen köpte a gyerm eket. A kicsi hara­ gosan zokogott, s tébolyultan fenyegetőzött az ablak felé, de az e m b e r csak vigyorgott. így tartott va g y öt percig. Elfordultam , h o g y ne lás­ sam a síró apróságot. „így parancsolja lelkiism eretem ...”

-

198

-

itt m enthetetlenül leragadtam . Már-már m in ­ den összeku száló dott előttem , sőt végül úgy éreztem, h o g y m inden, am i e d d ig született, használhatatlan, sőt, h o g y az egész ötlet kí­ nos zagyvalék. A kö zé p ko rb a n a lelkiism eret m erő képtelenség, hisz a lelkiism eret Shakes­ pea re tá n c m e s te r ta lálm á nya, v á g y is az egész beszé d bárgyú és ham is. Tehát m un­ kám véges-végig rossz? Újra átfutottam a kéz­ iratot, s kétségeim n yo m b a n eloszlottak; re­ m ek h e lye kre bukkantam , igazán é rd e ke s h o ssza bb részekre. S m egint m á m o ro s vágy ébredt bennem , h o g y m ie lő b b b e fejezzem a drámát. Fölálltam s az ajtóhoz m entem , n oha a gaz­ da dühödten integetett, h o g y csend esen lép­ deljek. Szilárdan és határozottan kifordultam az előszobából, fö lm entem az első em eletre, régi szobám ba. A k o rm á n yo s végtére nincs itt, s kinek árt, ha e g y pillanatra beülök? Nem p is z k á ló d o m h o lm ija közt, s asztalá t se m használom ; csupán leülök az ajtónál. G yorsan térdem re terítettem a papírokat. Percekig po m p á sa n haladtam . A replikák készen pattogtak fejem ben; szakadatlanul ír­ tam. Lapjaim egyre-m ásra teltek. Árkon-bokron rohanok, elrag adtatásom ban lihegek, s szinte részegen d o lg o zo m . E b ben a ro h a m ­ ban nem hallok sem m it, csak ezt a b o ld o g lihegést. S e g y ritka szerencsé s ideára föluj­ jo ngok: a drám a b iz o n y o s je le n e té b e n m e g ­ szólaltatok e g y harangot. V a lósá ggal szár­ nyaltam. E kkor a lépcső felől lépések hallatszanak. M egrezzenek, s dúltan, s zin te u g rá sra k é ­

-

199

-

szén, félénken, éberen, riadtan és a koplalás­ tól zaklatottan ülök; idegesen figyelek, s m ere­ v e n ta rto m ceruzám at. K é pte len v a g y o k egyetlen szót is leírni. A z ajtó felpattan, s a len­ ti pár benyit. Még rá sem kezdhetek a bocsánatkérésre, a m iko r az elám ult háziasszon y fölvisít: -J ó s á g o s isten, m áris visszaszökött! -B o csá n a t! - m ondtam . Folytattam volna, de nem jutottam tovább. A házia sszo n y rikácsolva kitárta az ajtót: - Ha nem takarodik, rendőrrel d o b a to m ki! Fölálltam. - Csak bú csú zko d n i akartam! - dadogtam . Ezért vára ko zta m itt. Nem nyúltam s e m m i­ hez, ezen a széken ültem... - Ugyan! - szólalt m e g a korm ányos. - Ez is baj? Ne bántsa szegényt! A lépcsőhá zban hirtelen elöntött a düh. Leg­ szívesebbe n m egfojtottam volna ezt a kövér, dag adt ném bert, aki a sarkam ban fújtatott, h o g y kilódítso n. E gy pillanatra m egálltam . Szám ban a le gund orítóbb csúfnevek bugyborogtak. De a m iko r kitörtem volna, lehiggadtam s hallgattam . így háláltam m e g az idegen védelm ét, aki az a sszo n y m ögött jött, s hallot­ ta volna szitkozódásom at. A m adám szaka­ datlanul üvöltött, s én lépésről lépésre szörn ye b b d üh be gurultam. A z udvarban ko no kul lassítottam. A zo n ta­ nakodtam , ne fizessek-e m eg az asszonynak. A nnyira kizö kke n te m so drom ból, h o g y a leg­ borza lm a sa b b vérontásra gondoltam : hasba rúgni, álltó helyében agyonsújtani! A kapuban e g y hordá rba ütközöm . Köszön. B ánom is én!

-

200

-

A m a dám hoz fordul, s hallom , h o g y irántam érdeklődik; de nem tö rő d ö m vele. Kint pár lépés m úlva utolér, újra köszön, s m egállít. Á tn y ú jt e g y levelet. H e ve se n és bosszúsan föltépem a borítékot. E gy tízkoro­ nás hull ki belőle, de e g y sor sincs mellette. Ránézek az em berre: - Miféle bárgyúság ez? Ki küldi ezt a levelet? - Nem tudom ! - feleli a hordár. - N ekem egy hö lgy adta át. Ném án álltam. A ho rd á r elm ent. E kko r viszszad u g o m a pénzt a borítékba, kem é n ye n össze m a rko lo m , s o d a p e rd ü lö k a kapu ból kukucskáló háziasszonyhoz. Most! Képébe vágom a bankót. Szót sem szóltam , hangot sem ejtettem, csak m egfigyeltem , h o g y m ég el se m entem , m áris rácsapott az összeg yűrt papírra... He, így kell viselkedni! Se szó, se beszéd, fö­ lé n ye se n ö s s z e g y ű rü n k e g y n a g y b a n k je ­ gyet, s üldözőink ké pé be vágjuk. Ez a m éltó válasz! Nesztek, kutyák!... A Töm te utca és a Vasút tér sarkán hirtelen elszédültem ; fejem úgy zúgott, h o g y nekies­ tem e g y ház falának. M intha m egbé nultam volna, ne m csa k m enni, de fö le g ye n e se d n i sem tudtam ; le g ö rb e d v e és á ju ld o z v a ka ­ paszko dta m a falba. Ez a kábulat csak fo k o z ­ ta őrült dühöm et; topo rzé ko lva rugdaltam a járdát. S ok m in d e n n e l próbá lkoztam , h o g y erőre kapjak: csattogtattam fogaim at, össze ­ ráncoltam h om lokom at, kétségbeesetten for­ gattam szememet... s lassanként m egkönynyebbültem . G ondolataim kitisztultak; ráesz­ m éltem , h o g y so rs o m beteljesedett. Kinyúj-

-201

-

fótiam karom at, s elrug aszkodtam a faltól; az utca to vá b b táncolt velem . D ühöm ben föl-fölziháltam. Vad elszántsággal küzdö ttem nyo­ m orult állapotom ellen; szilajul hadakoztam , h o g y le ne zuhanjak. N em akartam ö ssze ­ rogyni, állva akartam m eghalni. Most egy tar­ gonca gurul el lassan előttem . Látom , h og y burgonya van rajta, de haragom ban, m akacs­ sá go m b an kitalálom , h o g y az nem burgonya, hanem káposzta, s to m b o lva b izonyga tom igazamat. Jól hallom , m it m ondo k, s tudato­ san e s kü d ö zö m erre a hazugságra; pokolian élvezem a ham is eskü gyönyörűségét. Meg­ ré szegsze m ettől a példátlan bűntől, fölnyúj­ tom há ro m ujjamat, s az Atya, a Fiú és a Szent­ lé le k n e v é b e n re m e g ő s z á jja l e sk ü s z ö m , h o g y a b urgo nya - káposzta. A z id ő múlt. Lee re szkedtem e gy közeli lép­ csőre, m e g tö rö lte m h o m lo k o m a t és n ya ­ kam at, vissza fo jto tta m lélegzetem et, s nyu­ g a lo m ra ké n ysze ríte tte m m agam at. A nap lem ent, a délután árnyai sűrűsödtek. Újra el­ g o n d o lk o z ta m helyze te m e n . R ettenetesen koplaltam . N éhány óra m úlva éjfél lesz; ham a­ rosan tenni kell valam it. G ondolataim visszavissza rö p p e n te k a fogadóhoz, am elyb ől elűz­ tek. E gyáltalán n e m k ívá n ko zta m oda, de nem tudtam p a ra n cso ln i e kísértésnek. Bi­ zonyos, h o g y az a sszo n y jo g o sa n d ob ott ki. Miért is tartott volna potyán? Ráadásul néha vetett felém egy-egy falatot; m ég az este, sú­ lyo s háborgásában sem fosztott m eg attól a két szendvicstől; jó sá g o sá n rám tukmálta vol­ na, m ert tudta, h o g y koplalok. Ilyenform á n nem acsarkodhattam ellene, s m ég a lépcsőn

-

202

-

e s d e k e lte m m a g a m b a n , h o g y b o c s á s s a m e g eljárásom at. K ülönösen legutolsó hálát­ lanságom bántott. Rettenetes, h o g y a képé be vágtám a pénzt... Tíz koronát! É rd e klő d ve füttyentettem . Ki küldhette azt a levelet? Valójában csak m ost g o n doltam rá, s m áris sejtettem az összefüg­ géseket. B e lebetegedtem a fá jda lom ba é s a szégyenbe, fejem et csó vá lva re ke d te n sut­ togtam: - Ylajali! Pedig m é g tegnap is fogadkoztam , h o g y ha ta lá lko zo m vele, b üszké n el­ m e g y e k m ellette, s a p o rb a s ú jto m k ö z ö ­ nyöm m el. S íme részvétet ébresztettem szí­ vébe n és alam izsnát kaptam tőle. Nem, nem, nem, m egaláztatásom nak so se m lesz vége! M ég előtte se m állhattam m e g felem elt fővel. B árhova fordulok, m indenütt süllyedek; sülylye dek térdig, süllyedek m ellig, b elem erülök a becstelenségbe, s nem bu kka n o k föl soha, soha! Ez a m élypont! E lfogadok tíz korona könyöradom ányt, s nem d o b o m vissza titkos jó ­ tevőm nek. Dehogy! Sőt két kézzel kap o k a föl­ kínált garasok felé, s vad u n d o ro m ellenére velük fizetem ki szállásomat... V a jon ne m szerezhe tné m -e v is s z a vala­ h o g y azt a tízest? A házia sszo n yh o z nem m e­ hetek el, h o g y kikunyeráljam zsebéből. B izo­ nyára akad m ásféle m e g oldás is, ha nagyon igyekszem . Itt aligha elégség esek a szo ká ­ so s fogások, itt latba kell vetnem egész egyé­ niségem et, különben ö rö kre le m o n d h a to k ar­ ról a tíz koronáról. S töprengeni kezdtem . Négy óra lehet; ha befejezte m vo lna drám á­ mat, talán m ég m a beszé lhe tné k a színigaz­ gatóval. F ogom a kéziratot, hogy, erőne k ere­

-

203

-

jével, végigvágtassak az utolsó három négy jeleneten. G ondolkodo m , izzadok, elejétől el­ o lva so m az egészet, de nem ju to k előbbre. „Ne butulj! - m o n d o m . - Ne m akacskod j!” S ne­ kivá gok a drám ának, lefirkantok m inde n ötle­ tet, h o g y kim ásszak a kátyúból. Á ltatom m a­ gamat, h o g y m egin t m egragadtam egy nagy pillanatot; nyilván valóa n csalok, füllentek, s válogatás nélkül nyargalok a szavak közt. - Ki­ tűnő! Pazar! - suttogtam közben. - írd le! - De utolsó replikáim tól m eghökkenek; ezek a pár­ be szé d e k g yö ke re se n ellenkeznek az első jelenetekkel, s a szerzetes stílusa egyáltalán nem közé p ko ria s. S zé tha rap om a ceruzát, fölugrom , darab okra tépem a kéziratot, lapon­ ként a fö ld h ö z vá g o m kalapom at, s dühödten tap o so k rajta. - Elvesztem ! - hörgők. - Höl­ g ye im és uraim, elvesztem ! - S csak ezt hajto­ gatom , m íg b ő sze n ugrálok kalapom on. Egy re n d ő r pár lépésről figyel; az úttest kö ­ zepén áll, s csak rám ügyel. A m iko r fölvetem fejem et, tekintetünk találkozik; talán m ár rég­ óta kitüntet érdeklődésével. F ölveszem kala­ pom at, s o d a m e g ye k a „közegéhez. - Nem tudja, hány óra? - kérdezem . Egy ideig vár, m ajd előkotorja óráját; ezalatt is folyton „szem revételez”. - N égyre jár! - feleli. - Helyes! - m o n d o m . - C sakugyan négyre jár. S ze re te m a le lk iis m e re te s em bereket. Szám íthat pártfogásom ra. Otthagytam . A nnyira elképedt, h o g y m ere­ ve n szo ro n g a tta óráját, s szájtátva bám ult. A Royal előtt m egfordultam ; sóbálványként pislogott utánam.

-

204

-

„Hehe, így kell bánni a kutyákkal! Válogatott pim aszsággal! Ez im pon ál nekik! Ettől hétrét görbe dnek...” R o p p a n t te tsze tte m m a g a m ­ nak, s m egint belefogtam a dúdolásba. Izgal­ m am ban m egfele dkeztem m inde n fá jd a lo m ­ ról és kellem etlenségről. Piheként libegtem a téren át, b e ka n ya ro d ta m a bazároknál, s a Megváltó tem p lom a m ellett letelepedtem egy padra. V o ltaképp en m indegy, v is s z a k ü ld ő m é a tízkoronást vagy sem ! Ha m egkaptam , két­ ségkívül az enyém , s ahonnan jött, ott aligha hiányzik. Már a félreérthetetlen cím zés m iatt is el kellett fogadnom ; b o lo n d lettem volna, ha a hordárnál hagyom . S nem küldhetek vissza m ás tízkoronást sem . Vagyis: ne m tehetek sem m it. Szántszándékkal belem erültem a piaci for­ galom ba, s k ö z ö m b ö s d o lgokra irányítottam gondolataim at, de hiába: m induntalan vissza ­ kevered tem a tízkoronáshoz. V égül m ár hara­ gosan ráztam öklöm et. „Ha vissza kü ld ö m a pénzt, vérig sértem Ylajalit! - m ondtam . - És m iért sérteném m eg? Á llandóan hencegjek, p ö ffe s z k e d v e rá zza m fejem et, s h a jto g a s ­ sam , hog y: »nem, köszönöm «? M ost látha­ tom, hova vezet az ilyesm i; ism ét az utcára ke­ rültem . K e d ve m re u ra sko d h a tta m volna, s kicsö ppen tem a jó m eleg szobából; az első szó ra e lfutott a p u lyka m é re g , jo b b ra -b a lra szórtam a tízkoronásokat, s odábbálltam ...” Iszonyatos ká ro m ko d á s tört ki belőlem , am i­ ért m egléptem szállásom ról, s újabb bajba keveredtem .

-

205

-

Eh, fütyülök az egész esetre! Nem kértem azt a tízkoronást, s különbe n sem volt sokáig a kezem ben, odavágtam egy idegen, örökre m eggyű lölt bandának. Ez va g yo k én; ha tarto­ zom , fizetek, m int a köles. Tudom , Ylajali sem bánta m eg, h o g y kisegített, tehát m iért h o m ­ lok? Végtére az a legkevesebb, h o g y néhanéha felém vet egy tízkoronást. Hisz az a sze­ g én y lány b o lo n d u lt értem , talán halálosan szerelm es belém... Ettől a gondolattal nekitüzesedtem . S em m i kétség, h o g y szegényke belém szeretett!... Öt óra lett. H osszú ingerültségem után ism ét összecsuklottam ; fejem újra tom pán zúgott. M agam elé m e re d v e b á m u lta m az Elefánt gyógyszertár felé. A z éhség csúnyán tépázta beleimet; nagyon szenvedtem . Míg így ülök, s belefúrom tekintetem et a levegőbe, egy alak m in d tökéletesebben kirajzolódik előttem; vé­ gül határozottan ráism erek az Elefánt g yó g y­ szertárból árusító sütem ényes kofára. M egrezzenek, fölegyenesedem s elgondol­ kodom . igen, ez az az asszony, ez az az asztal, és ez az a hely! Majd füttyögök, és csattintgatok az ujjam m al; föláilok a pádról, s elindulok a gyógyszertár felé. Nem ostobáskodunk! Fene bánja, akár a bűn zsoldja volt, akár a jó kongbergi ezüstpénz! Nem páváskodunk, a túlsá­ gos g őg be belepusztul az ember... L e m e g ye k a sarokra, szem ügyre veszem az asszonyt, s elébe állok. Barátságosan m o ­ solyo g va bólintok, s úgy válogatom szavai­ mat, m intha a lehető le gterm észetesebb v o l­ na, h o g y m egint jelentkezem .

-

206

-

- Jó napot! - m o n d o m . - Talán m ár nem is em lé kszik rám! - Nem! - tétovázik. Még m é zeseb ben m oso lyg o k, m intha elér­ teném nagyszerű tréfáját, s folytatom : - Ugye, egyszer itt hagytam egy m arék ko ro ­ nát? Szó nélkül letettem, e g y árva szó nélkül: sose szószátyárkodom . Becsületes em b e re k közt fölösleges a sok locsogás. Potom ságokra nem kötünk szerződéseket. Hehe. Én, én ajándékoztam m eg m agát akkor. - Csakugyan! M ost m ár m agára ismerek... M eg kellett a k a d á ly o z n o m hálálkodását, ezért gyorsan közbe vágok, s m áris kutatom , m elyik halom ra csapjak le: - Nos, eljöttem a sütem ényért. Nem érti m agyarázatom at. - A sütem ényért! - ism étlem . - Eljöttem a sü­ tem ényért. Legalább egy részért, az első p o r­ cióért. Ma m é g nem kell m ind. - Eljött? - kérdezi. - H ogy a csodá ba ne jö tte m volna el! - fele­ lem, s fölkacagok, m intha tájékozatlanságán m ulatnék. Föl is ve sze k e g y sü te m é n yt az asztalról, valam i kalácsot, s beleharapok. Az a sszon y erre fö le m e lke d ik a pincegá­ dorban, s akaratlan m ozdulattal karját tárja árui fölé. S zem em re lobbantja, h o g y ne m várt vissza, m ert az ilyesm i kö zö n sé g e s rablás. - Nem? - érdeklődöm . - Igazán nem ? Maga v a ló b a n a n g ya li te re m té s! Ú g y látszik, na­ gyo n m egszokta, h o g y visszafizetési kötele­ zettség nélkül, csak úgy m egőrzésre, átvehet egy cso m ó koronát! Lám , lám! Csak nem hit­ te, h o g y lopott pénzzel hajigálózom ? Ó, m é g

-

207

-

jó, h o g y nem hitte! Ő szintén k ö szö n ö m szí­ ves vélem ényét. Ha szabad kifejeznem , rop­ pant örvendetes, h o g y becsületes em bernek tekintett. Haha! Valósággal kitüntet! - D e akkor m iért ajándékozott m eg? - ke­ sergett a nénike. Kifejtettem , h o g y m ié rt is a já n d é ko zta m m eg. Halkan és n y o m a té ko sa n m a g ya rá z­ tam: m e g rögzött szo ká so m ez, m ert vakon bí­ zo m em bertársaim ban. Ha papírral, szerző­ déssel kínálnak m eg, nem et intek, s kitérek az ajánlat elől. isten a m egm ondhatója, m ilyen hi­ szé ke n y vagyok. De az a sszo n y értetlenebb, m int valaha. Más e szkö zö kh ö z folyam odtam . Rápirítot­ tam, s tiltakoztam vona kodása ellen. - Tán m é g so se m kapott előleget? - kérdez­ tem. - T erm észetesen va g yo n o s em berektől, például konzuloktól. Sohasem ? Nos, nem te­ hetek róla, h o g y m aga nem ism eri ezt a szo­ kást. Ez kü lfö ld ö n á lla n d ó gyakorlat. Vagy m é g nem já rt az ország határán túl? Persze! A k k o r v iszo n t hallgasson! - S m egint bele­ m arko ltam az áruba. D ühösen m orgott, m akacsul hadonászott az asztal fölött, sőt ki is kapott a ke ze m b ő l egy sütem ényt, s visszatette a helyére. Dühösen az asztalra csaptam , s a rendőrséggel fenye­ getőztem . - K öszönje m e g jóságom at! - m ondtam . Ha elvenné m m indazt, am i nekem jár, azon­ nal tö nkrem e nne, m ert annak idején óriási össze g h e z juttattam . De nem kell annyi: m eg­ elégszem a felével. S ráadásul többé nem is

-

208

-

jö v ö k vissza. Isten m ents, a m agafajta e m b e ­ rekkel ne m érintkezem . Végre odavetett n ég y öt kalácsot. A ljasul fölsrófolta az árakat, m a jd rám szólt, h o g y m o s t m ár lóduljak. T o v á b b p ö rö lte m vele; e rősköd tem , h o g y le galább e g y ko ro n á va l m egcsalt, s egyé bként is gyalázatosan kiszi­ polyozott. -T u d ja , h o g y a tö rvé n y szigorúan bünteti az ilyen hitványságot? - kérdeztem . - V igyáz­ zon magára! Vén szam ár, ö rö k ö s b ö rtö n b e kerülhet! - Erre m é g egy sütem ényt a m ar­ kom ba nyom ott, s szinte vicso ro g va kö vetel­ te, h o g y m enjek. S otthagytam . He, so se m láttam ilyen alam uszi sütem é­ nyes kofát! - A téren átm enet fo lyto n m a jszo l­ tam, s ócsároltam a zsugori öregasszonyt. El­ ism ételtem párbeszédünket, s úgy éreztem , h o g y az ö sszecsa pásbó l diadalm asan kerül­ tem ki. A já ró ke lő k szem e láttára ettem és szó ­ nokoltam . S a sütem ény roham osan fogyott; a renge­ teg kalács m eg sem kottyant éhségem nek. Jóságos atyám , igazán nem ko ttya n t m eg! M ohóságom ban m a jd n e m bekaptam az utol­ sót is, am elyet kezdettől fogva a v o g n m a n d utcai fiúcskának, a v ö rö s szakállú m e ré n ylő áldozatának szántam . S zegény apróság, ál­ landóan előttem lebegett! E gy pillanatra sem felejtettem el, hogyan ugrott föl, sírt és szitko­ zódott. Fölnézett rám is, a m iko r a v ö rö s kö p é ­ se a fejére loccsant, h o g y lássa, ne m neveteke rajta. V ajon lent találom-e m ég? Jól kiléptem , h o g y m ie lő b b leérjek a V o g n m a n d utcába. Ott

-

209

-

rohantam el, ahol széttéptem a drám át, s ahol néhány papírszelet to vá b b árulkodott kétségbeesésem ről, elsiettem az im ént elképesztett re n d ő r mellett, s végül le zökkentem a lé pcső­ nél, ahol a fiúcska m egszégyenült. A g y e rm e k n e m vo lt ott. A z utca szinte telje­ sen kihalt. Lassanként besötétedett; a fiúcska m ár nyilván bem ent. Ó vatosan letettem a sü­ tem ényt, neki a kapunak; ke m é n ye n b e k o ­ pogtattam , s n yo m b a n eliram odtam . „B izo­ nyosa n m egtalálja! - biztattam m agam at. - Mi­ helyt kijön, rögtön megtalálja!" S az együgyű ö rö m ö m tő l k ö n n y szökött a szem em be. V isszaballagtam az öbölbe. Most nem voltam éhes, de a sok édesség fölkavarta g yom rom a t. M egint a legvadabb gon d o la to k kergetőztek a fejem ben: ha titok­ ban elvágnám valam e lyik hajó kötelét, vagy hirtelen tüzet kiáltanék? T o vá b b bandukolok, leülök e g y ládára, s ö ssze ku lcso lo m keze­ met. Fejem egyre nehezebb. N em m ozdulok, nem is k a p a szko d o m sem m ibe. Kábán b á m u lo m a C opégorót, az o ro sz zászlós három árbocost. Valaki a korláthoz tá­ m aszkodik; a bal oldal p iro s lám pásai a fejére h u n y o ro g n a k . F ö lá llo k s á ts z ó lo k hozzá. S em m i cé lo m sincs a beszélgetéssel, nem is vá ro k választ. O davetem : - M ikor indul, kapitány úr? - N em sokára! - feleli az em ber. Svédül be­ szél, tehát nyilván finn. - Hm. Nincs üres helye? - E bben a pillanat­ ban olyan m in d e g y volt, igent m ond-e vagy nem et. Fásultan néztem rá.

-

210

-

- Nincs! - m ondta. - L e g fö lje b b hajósinas kellene! Hajósinas! M egrezzentem , lekaptam pápa­ szem em et, zseb e m b e csúsztattam , ráléptem a bürüre, s fölbo torkálta m a kapitányhoz. - G yakorlatlan vagyo k! - m o ndtam . - De rám bízhat bárm it! Hová készül? - Ballaszttal Leedsbe, s szénnel Cádizba. - H elyes! - e rő s z a k o s k o d ta m . - N e ke m m indegy, hova m együnk. M indent vállalok. Egy ideig tanakodott. - S osem hajóztál? - kérdezte. - Nem. De, ism étlem , nem félek sem m ifé le m unkától. Már próbáltam egyet-mást. Újra eltűnődött. Már eltökéltem , h o g y vele tartok, s m ost m eghökkentem , h o g y vissza ­ zavar a partra. -N o s , h o g y gondolja, kapitány úr? - b ö k ­ tem ki végül. - Igazán m egteszek m indent, am it kell. A m it kell?! H aszontalan fickó volnék, ha csak azt vége zn é m el, am it rám bíz. Ha kell, egyfolytában állok két őrséget. N em ism erek lehetetlent. - Hát m egpróbálhatjuk! - m ondta, s fogad­ kozá so m hallatára e lm o so lyo d o tt. - Ha baj lesz, A ngliában elválhatunk. -T e rm é s z e te s e n ! - ö rv e n d e z te m . S újra e lm o n d ta m , h o g y ha baj lesz, A n g liá b a n hagyhat. így fogadott föl. Kint a fjordba n lázasan és elcsigázottan ki­ egyenesedtem ; vissza n é zte m a szá ra zfö ld felé, s e g ye lő re e lb ú csú zta m a váro stó l, a fénylő ablaksorokkal tündöklő Kristianiától.