Katie Price - A szerelem nevében

Katie Price A szerelem nevében Fordította Császár Tímea

Katie Price

A szerelem nevében

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013 A fordítás alapjául szolgáló mű: Katie Price: In the Name of Love

Copyright © Katie Price 2012; Rebecca Farnworth 2012 All rights reserved. Hungarian translation © Császár Tímea, 2013 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013

ISBN 978 963 254 827 2

1. fejezet Charlie az ágyán szétpakolt nyaralós holmikat leltározta: bikinik, ruhák, rövidnadrágok, szoknyák, pólók, fehérnemű, naptej, kalap, sminkszerek, flipflop papucs, szandálok, edzőcucc, tusfürdő és társai, meg persze könyvek. Remélhetőleg minden megvan. De ha nincs, az sem a világ vége, bármikor kölcsönkérhet ruhamániás barátnőjétől, Zoétól, akivel együtt indulnak nyaralni, és aki tutira egy egész hónapra való ruhatárat hoz majd magával. Charlie-nak olyan sok munkája volt, hogy a pakolást a legutolsó percekre hagyta. Mennyi is az idő? Egy óra alatt ki kell hogy érjen a Heathrow-ra. Alig huszonöt kilométerre lakott a reptértől, Nyugat-Londonban. Hirtelen beléhasított, hogy a legfontosabb dolog hiányzik a csomagból. Nincs itt az útlevele! - A francba! - szaladt ki a lány száján. Ide-oda rohangált a lakásban, és kétségbeesetten próbálta felidézni, hogy hová rakta legutóbb. Fél óra után jött rá, hogy a kézitáskájában van, ahová gondosan eltette, hogy meglegyen. Most már nagyon kellett sietnie. - Valami szép helyre készül a kishölgy? - kérdezte a taxisofőr, ahogy kikanyarodtak az utcából. - Igen, Barbadosra megyek - mosolyodott el Charlie, bár egyre jobban aggódott, hogy idejében kinn lesz-e a reptéren. - De jó egyeseknek! - mondta a taxis, és bekapcsolta az ablaktörlőt. Jeges eső verte a szélvédőt. Bár az autóban rendesen működött a fűtés, Charlie mégis reszketett, még a párducmintás műszőrme kabátjának a gallérját is felhajtotta. Január közepén járt az idő, és iszonyú hideg volt. Egész NagyBritanniát úgy beterítette a hó és a fagy, mintha többé sosem jönne el a tavasz. A barbadosi út az exkluzív, ötcsillagos Sandy Lane Hotelba épp a legjobb pillanatban jött. Nincs is ennél jobb gyógyír a januári depresszióra! Charlie gondolatban ismét hálát adott Zoe sztárfocista barátjának, Nathannek, aki elkövette ugyan azt a bűnt, hogy elfeledkezett Zoe szülinapjáról, de azóta csak azzal volt elfoglalva, hogyan hozza helyre ezt a hibát. Most épp befizette Zoét és annak legjobb barátnőjét egy luxusnyaralásra. Charlie mindig is büszke volt anyagi függetlenségére, így természetesen felajánlotta, hogy kifizeti a részét, de Nathan lazán lerázta: - Nyugi, Charlie, száz rugót keresek egy héten. Ha hazajöttök, majd megcsinálod nekem a híres currydat, és kvittek vagyunk, oké? A lány nem is próbált vitatkozni. Egy thai csirkés curry egy ötcsillagos szállodáért? Sose kössön rosszabb üzletet! - Ja, és elmehetnél vacsorázni Kyle-lal - tette hozzá Nathan. Szóval itt van a kutya elásva! Kyle Nathan csapattársa volt, és Charlie-nak esze ágában sem volt randizni vele. Szentül megfogadta, hogy soha többé nem kezd focistával, elég volt neki az öt hónapos, katasztrofális kapcsolata a West Ham játékosával, Aaronnal, alias Totális Seggfejjel (TS). - Nem járok focistával soha többé ebben az életben. Elfelejtetted? - A francba! Bocs, Charlie, tényleg elfelejtettem - vágta rá gyorsan Nathan. - Akkor marad a curry. - Ugye maga tévés? Nagyon jól csinálja - szakította félbe a lány gondolatait a taxis. „Ahhoz képest, hogy nő” - Charlie biztos volt benne, hogy szívesen hozzátette volna még ezt a fél mondatot. Másfél éve, amióta álmai állásában, sportriporterként dolgozott a digitális Total Sport csatornánál, gyakorta megesett ez vele. Egyfelől csodás volt visszajelzést kapni az emberektől, hogy jól csinálja a munkáját, másfelől mindenki kedvet kapott a társaságában, hogy futballszakértői tudását csillogtassa, és hosszasan untassa a lányt elmés szövegével. Sajnos a taxis sem volt kivétel, tízperces tirádát vágott ki a bajnokság, a futballszövetség és az angol válogatott helyzetét érintő meglátásairól. Charlie eleinte még udvariasan mosolygott, és időnként elejtett egy-egy „igen, tudom”-ot, de aztán

elkalandozott a figyelme, és csak arra tudott koncentrálni, hogy miért haladnak ennyire lassan. Borzalmas dugó volt az úton. Ilyen tempóval lekési a gépet, és oda a több mint három év óta első normális nyaralása. Miért is nem pakolt össze már előző este ahelyett, hogy mindent rendben akart maga után hagyni a munkahelyén? Mekkora hülye volt! Csak arra bírt gondolni, hogy Zoe már rég ott van a reptéren, és meg fogja ölni, amiért késik. Ő viszont a taxist tudná kinyírni, aki csak nyomja és nyomja, hogy szerinte hol cseszi el a Chelsea. Még levegőt is alig vesz! A lány nem mert az órájára nézni. De aztán, hurrá! A férfi elhallgatott végre, lehajtott az autópályáról, és a hármas terminál indulási oldalához kormányozta a taxit. Alig állt meg az autó, Charlie azonnal kiugrott belőle, és türelmetlenül toporogva várta, amíg a taxis, mint egy lassított felvételen, kiszedi a bőröndjét a csomagtartóból. - Köszönöm! - nyomta a férfi kezébe a pénzt, fogta a bőröndjét, és futni kezdett. Az utasfelvételi rész tömve volt emberekkel, és a lányon egyre jobban elhatalmasodott a pánik, ahogyan barátnője ismerős alakját próbálta felfedezni a teremben. Lehet, hogy Zoe megunta a várakozást, és bejelentkezett nélküle? Nem is hibáztathatná érte. Ekkor azonban valami égővörös villant a szemébe, és megpillantotta barátnőjét a három piros, monogramos Louis Vuitton bőröndje társaságában. Zoe hosszú fehér kabátot és fehér műszőr sapkát viselt, arcát hatalmas sötét napszemüveg takarta. Elképesztően dögös volt. Charlie elindult feléje, húzós bőröndjének egyik kereke idegesítően nyikorgott minden lépésnél. Ez király, Zoénak Vuitton bőröndjei vannak, az övé meg úgy nyikorog, mint egy olajozatlan ólajtó. Mégis venni kellett volna egy újat az árleszállításkor! - Zoe, bocs, hogy elkéstem! - állt meg barátnője mellett. A másik lány azonban teljesen nyugodt volt. - Ne izgulj, bejelentettem magunkat online. Viszont már rég pezsgőt kellene iszogatnunk a business váróban, úgyhogy lennél szíves megmozdítani a popsidat? Zoe levette a napszemüvegét, hogy jobban szemügyre vehesse barátnője ütött-kopott kék bőröndjét. - Komolyan ennyi cuccot hozol magaddal? - Tudod, hogy nem szeretek sok bőrönddel utazni. Különben is, számíthatok rád, ha kell valami, nem? Sokkal több holmit hoztál, mint amennyire szükséged lesz. A két lány a csomagleadás felé indult. Az első osztály utasainak fenntartott pultnál szerencsére senki nem állt. Charlie együtt érző pillantást vetett a turistaosztály utasainak hosszú sorára, rendszerint ő is ott álldogált, ha repülővel utazott valahová. A biztonsági ellenőrzésnél azonban nem számított, hogy melyik osztályra szólt az ember jegye. Jött a szokásos bénázás a telefonok és laptopok elővételével, a cipők és kabátok levételével, no meg a folyadékok átlátszó zacskóba pakolásával. Zoe kis híján hisztirohamot kapott, amikor kiderült, hogy kedvenc parfümjét és hajlakkját elfelejtette kiszedni a kézipoggyászból. Végig kellett néznie, ahogy a biztonsági ember elviszi és hanyagul egy nagy kukába dobja őket. - Majd a vámmentes boltban veszel újat - csitította Charlie. - Nem nagy ügy. - De a parfümömet csak a Harrods árulja - nyavalygott Zoe. - Limitált Chanel. Charlie egy pillanatig attól félt, hogy Zoe akár az őr testén keresztül is megpróbálja visszaszerezni a kozmetikumokat, és akkor nem lesz utazás, úgyhogy gyorsan belekarolt barátnőjébe, és elkormányozta a váró irányába. A pezsgő majd helyrebillenti a lelkivilágát.

Zoe azonban előbb még vásárolt három üveg parfümöt (Miss Dior Cherie, Agent Provocateur Maitresse és Gucci Guilty), mivel képtelen volt választani közülük, és a nap három szakában amúgy is három különböző illatra lesz szüksége. Zoe és a költekezés? Ugyan már! Vett még két óriási flakon Elnett hajlakkot is, nehogy véletlenül ne legyen elég. Charlie szívesen szólt volna neki, hogy „hahó, tengerparti nyaralásra megyünk”, de nem tette. Zoe hajmániás volt, a frizurájának mindig tökéletesnek kellett lennie. Csillogó, vörösesbarna fürtjeit állandóan és mindenhol ápolta.

A két lány aztán az első osztály várójában ejtőzött. Pezsgőt kortyolgattak, epret szemezgettek, lédús dinnyeszeletek, apró szendvicsek és friss szusi között válogattak, miközben a színes magazinokat lapozgatták. Ez nagyon más világ volt, mint a kinti, zsúfolt várótermek, ahol legfeljebb a McDonald’sban lehetett kajálni, sorban kellett állni a vécéhez és vadászni kellett az ülőhelyre. Az első osztály várójában Charlie és Zoe vajpuha bőrfotelba süppedve üldögélt, a drága parfümök aromája pedig a pénz és a siker szagával keveredett. Charlie mélyen beszívta ezt a levegőt. Legszívesebben a táskájába süllyesztett volna pár falatot a finom kajákból a repülőútra tartalékolva, de a szusi úgyis csak megbüdösödne, őt meg kidobnák az első osztályról az alantas szokásaival együtt. Jó fizetése volt a tévécsatornánál, de ezzel együtt sem volt hozzászokva ekkora luxushoz. Mindenki más láthatóan lazán viselte az exkluzív környezetet, az üzletemberek és üzletasszonyok a telefonjukra vagy a laptopjukra tapadva, halkan beszélgetve, a férfiak a méretre készült Savile Row öltönyükben, a nők a legjobb szalonokból kikerült kosztümjeikben és a több ezer fontba kerülő dizájner táskáikkal, amelyeket hanyagul a földre tettek, végül is van még pár hasonló darabjuk otthon. - Hihetetlen, hogy sosem utaztál még első osztályon. TS sehová nem vitt el? - érdeklődött Zoe, és kinyújtotta hosszú lábait, hogy gyönyörködhessen kicsit a vadiúj, szőrmeszegélyes bokacsizmájában. - Nem, mivel, ha emlékszel, amikor nem randiztunk, és ő nem edzett vagy játszott, akkor épp valaki mást kefélt. A megaláztatás még így, három hónap múltán is fájt a lánynak. Komolyan szerelmes volt Aaronba, és fogalma sem volt róla, hogy a férfi egy sztriptíztáncosnővel csalja. Mindaddig, míg Karly, a táncosnő, ki nem tálalta a viszonyt az egyik nagy bulvárlapnak. És bár ennél kínosabb és nagyobb közhely nincs is, mint egy focistát egy sztriptíztáncosnővel rajtakapni, azért ez még ugyanúgy fájt, mint bármilyen megcsalás. Charlie azonnal szakított Aaronnal, bár a férfi könyörgött a bocsánatáért, és elismerte, hogy hibázott, ami soha többé nem fog megismétlődni. A szokásos szöveget nyomta, ám a lány hajthatatlan maradt, és többé nem találkoztak. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy Charlie balesete után jöttek össze, amikor egyébként is sebezhető és kedvetlen volt. De erre most nem gondolunk! - Mindenesetre örülök, hogy nem vitt el valami drága helyre, mert akkor most úgy érezném, hogy tartozom neki. Magabiztosan hangzott, amit mondott, de Zoe pontosan tudta, hogy a TS-affér mennyire megtépázta a barátnője önérzetét. Charlie tekintete Zoe csizmájára tévedt. - Nem lesz meleged a gépen ebben a csizmában? - Hoztam egy pár balerinacipőt, majd átveszem őket. De valahogy el kellett jutnom az autótól a terminálig. Charlie hitetlenkedve rázta meg a fejét: Zoe és a divatőrülete! Ő is szerette a szép ruhákat, élvezte, ha jól állnak neki, remekül is érezte magát bennük, de nem az öltözködés határozta meg az életét. A munkahelyén nagyon nőiesen és hivatalosan kellett öltöznie, ezért jól szabott kosztümöket és selyemblúzokat viselt, amelyeket a csatorna stylistjai választottak a számára. Munkán kívül azonban szinte mindig farmert hordott. Ezen a napon is szűk, fekete farmer és egy bő, kék-fehér csíkos pulóver volt rajta. Öltözékét fekete motoroscsizma egészítette ki. Zoe elkapta a pillantását. - Nem mindenki olyan szerencsés, mint te, hogy bármiben jól néz ki! Vannak, akiknek kemény munkájuk fekszik a megjelenésükben. Újabb fejrázás Charlie-tól, de Zoe csak mosolygott. Hihetetlen volt számára, hogy a barátnője mennyire nincs tisztában azzal, milyen gyönyörű. Lélegzetelállító, különleges szépség volt, félvér származású. Édesanyja hosszú szempillákkal körbeölelt, világító zöld szemét örökölte, és a kristálytiszta szín még jobban kiemelte a lány karamellszínű bőrét. És ha ez a szempár nem lenne elég vonzó, Charlie-nak az Angelina Jolie-éra hasonlító érzéki ajkai voltak, és modelleket megszégyenítően szépen formált

arccsontja. Az alakja irigylésre méltón karcsú, egyszersmind nőies formákkal megáldott. Zoe nem tudta nem észrevenni, hogy a körülöttük lézengő férfiak tekintete egyre-másra barátnőjére téved. A lány azonban sosem érzett irigységet vagy féltékenységet. Charlie annyira különleges volt, hogy muszáj volt őszintén csodálni. Ötödikben, tizenegy éves korukban találkoztak Manchesterben, és azóta gyakorlatilag elválaszthatatlanok voltak. Barátságukat az sem törte meg, hogy Charlie Manchesterben maradt az egyetemi évei alatt, Zoe viszont a szülei válása után Londonba költözött a mamájával. Most, hogy már Charlie is a fővárosban élt, heti rendszerességgel találkoztak. Két pohár pezsgővel később, amikor a lányok már kellemesen spiccesek voltak, eljött végre a beszállás ideje. Charlie boldogan látta, hogy a kényelmes ülés teljesen hátradönthető, elég hely van a lábának, kis kozmetikai csomagot is kaptak, és még saját tévé és hifi is várja őket. Zoéra vigyorgott. - Hát ez beszarás! Annyira köszi, Zoe! És neked is, Nathan. Lehetne, hogy ezután minden évben elfelejted Zoe szülinapját? Kinézett az apró ablakon, és egy utolsó csókot dobott a Heathrow-ra boruló, reménytelenül ólomszürke ég felé. - Barbados, jövünk! Kényelmesen elhelyezkedett az ülésén, beburkolózott a finom takaróba, ami persze sokkal-sokkal jobb minőségű volt, mint a kibolyhosodott plédek a turistaosztályon, és nem kevés értetlenséggel figyelte, ahogy Zoe gondosan eltávolítja bőréről a legapróbb maradékát is annak a sminknek, amelyet nyilván órák alatt tett fel az arcára indulás előtt. Barátnője azután méregdrága hidratálót kent magára. - Most mit nézel? - kérdezte Charlie-tól, amint látta érdeklődő pillantását. - Semmi nem szárítja ki úgy a bőrt, mint egy hosszú repülőút, úgyhogy gondoskodnom kell a nedvességpótlásról. Kérsz belőle? nyújtotta a lány felé a tégelyt. - Nem, kösz, de pezsgőt szívesen innék. Abban a pillanatban, mintha csak hallotta volna az iménti szavakat, megjelent egy férfi utaskísérő, kezében ezüst italtálcával. Az ápolt külsejű stewardnak olyan tökéletes ívű szemöldöke volt, amilyet a lányok még életükben nem láttak. - Jó reggelt, Miss Porter, a nevem William, és én gondoskodom önről a repülés idején. Parancsol valamit inni? Narancslét, almalét vagy pezsgőt kínálhatok. - Egy pohár pezsgőt kérek - válaszolta Charlie. - Fantasztikus a szemöldöke - Zoe nem bírta megállni a megjegyzést, annyira tetszett neki a szépen formált szemöldök. - Cérnával van szedve - mondta William halkan, és odanyújtotta Charlie-nak az italt. A lány megköszönte, és a pezsgővel a kezében hosszú percekig tanulmányozta az étlapot, amelyen egymás után sorakoztak a finomabbnál finomabb ételek. Rengetegféle film közül is választhatott, és egyszerűen imádta, hogy a repülőút olyan lesz, mint egy nagyon drága csajos este tízezer méter magasan az égen. Minden apró kis mozzanatot meg kell jegyeznie, hogy otthon majd elmesélhesse az édesanyjának, Lorinak, aki szintén soha nem utazott még első osztályon, és izgatottan várja a beszámolót. Az anyjáról azonban eszébe jutott a testvére, Kris is. Charlie nagyot sóhajtott. Mit csinálhat vajon most Kris? Nem tehetett róla, de bűntudatot érzett amiatt, hogy itt ül a luxus közepén, ráadásul külön személyzet, a szép szemöldökű William, lesi minden kis kívánságát. Nem kellene minden alkalommal ennyire elszomorodnia, ha a gondolatai a testvérére kalandoznak. Annak ellenére, hogy ikrek voltak, mindig a sokkal fiatalabb öccseként tekintett Krisre, akiről gondoskodnia kell, ezért különösen fájt neki, hogy cserbenhagyta. A fiú négy hónapja került börtönbe orgazdaságért a manchesteri zavargások után. Tulajdonképpen a börtönviselt legjobb barátjának tett

szívességet, és bár egyszeri eset volt, drágán megfizetett az ostobaságáért. Kris azelőtt sosem került bajba. Színészettel próbálkozott, és már éppen kezdtek szép sikerei lenni, amikor az eset történt. Charlie-t és a szüleiket rettenetesen felzaklatta a letartóztatása, biztosak voltak benne, hogy ez a lépés tönkreteszi az egész életét. - Jól vagy? - kérdezte Zoe, arca még mindig fénylett a drága krémtől. - Aha, csak Kris jutott eszembe. - Nem lesz semmi baj, Charlie. A testvéred erős, hamarosan kijön, és folytathatja az életét, mintha mi sem történt volna. - Tudom - sóhajtott a lány. Nem tette hozzá, hogy minden egyes látogatásnál úgy tűnt, Krisnek egyre kevesebb az önbizalma, és egyre mélyebbre süllyed a depresszióba. Közben eljött a felszállás ideje, a pezsgőspoharakat elvitték, és be kellett kapcsolni a biztonsági öveket. Zoe vigyorogva nézett Charlie-ra. - Talán felszedsz egy jó pasit a nyaralás alatt. Éppen ideje, hogy elfelejtsd TS-t, egyébként is, ott lenn már biztos minden csupa pókháló, olyan régen járt arra hím. - Köszi, erre inni kell! - Gyantáztattál legalább? Ha nem, az sem probléma, csodálkoznék, ha a hotel kozmetikájában nem vállalnának ilyesmit. Én mindent leszedettem, úgyhogy nálam minden oké. - Nem, Zoe, komplett bozóttal megyek a strandra, direkt ijesztgetni szeretném a többi vendéget válaszolta Charlie tettetett felháborodással. - A dzsungel bosszúja - vihogott Zoe. - A rekettyés visszavág - vágta rá Charlie, és Zoe sem akart lemaradni: - A mozgó bozót éjszakája. - A gonosz bozót 2. - replikázott Charlie. - A mozgó bozót visszatér - Zoe annyira nevetett, hogy alig bírta kinyögni a szavakat.

- Jól van, elég már - mondta Charlie, ahogy újra levegőhöz jutott. - Még a végén átraknak minket a turistaosztályra. És csak hogy tudd, gyantáztattam indulás előtt. Brazil fazont. - Hála istennek! Reméljük, hogy a leszállópályád megkapja az őt megillető figyelmet. Charlie az álláig húzta a takaróját, mintha csak védeni akarná magát a barátnője megjegyzésétől. - Jelenleg abszolút nem érdekel a téma. Van egy jó állásom, vannak barátaim, mi másra lenne még szükségem? Zoe felhúzott szemöldöke azt üzente, hogy sok-sok mindenre vágyhatna még. Nyolcórányi fantasztikus repülőút után - tényleg csak első osztályon érdemes utazni! - a két lány ragyogó napsütésbe érkezett. A hőség szinte rájuk zuhant, ahogy kiléptek a repülőből. Charlie összefogta a haját, és az arcát a nap felé fordította. Az otthoni tél hidege után csodálatosan melegítette minden tagját. Már alig várta, hogy magára kaphassa bikinijét, és irány a strand. - Helló - kiáltott oda Zoe az érkezési csarnokban egy takaros fehér egyenruhát és fehér csúcsos kalapot viselő sofőrnek, aki a kezében szorongatott egy kartonlapot a nevükkel. - Miss Martin, Miss Porter, üdvözlöm önöket! - a sofőr szertartásosan meghajolt, ettől Charlie picit kényelmetlenül érezte magát. Persze mostanra hozzá volt szokva a kivételes bánásmódhoz, de azt azért nem várta el, hogy az emberek hajlongjanak előtte. - Kofi vagyok, és én viszem el önöket a szállodájukba. Kérem, jöjjenek utánam. A csomagjukról már gondoskodtam. Charlie puccos kocsira számított, de attól, ami őt és barátnőjét a reptér előtt várta, tátva maradt a szája.

Nem akart hinni a szemének: egy ezüst színű Rolls-Royce Ghost. - Te jó ég! - szaladt ki a száján, ahogy az elegáns autóhoz lépett. - Gyere a mamához! Charlie imádta az autókat. Már kislányként is mindig többet tudott az autókról, mint a testvére, és ő nézte az apjukkal az autós műsorokat a tévében, miközben Kris és az édesanyjuk azon nyavalygott, hogy miért nem valami szappanoperát néznek inkább. - Na, tetszik? - érdeklődött Zoe, amint elhelyezkedtek a süppedős ülésen, és a Rolls hangtalanul kigördült velük a reptérről. - Szerinted? Lehetne még ennél is jobb ez a nyaralás? Zoe, aki már kétszer járt a Sandy Lane-ben, sokat sejtetőn elmosolyodott. - Csak várj, és hamarosan megtudod! Fél órát autóztak az élénkzöld cukornádültetvényekkel szegélyezett utakon. Kis kunyhók mellett haladtak el, amelyek talán a helyi kocsmák lehettek, mindenesetre férfiak ültek előttük, és dámáztak. Charlie-nak fogalma sem volt róla, mekkora a szegénység Barbadoson. Óriási volt a kontraszt az ötcsillagos szálloda és a környezete közt, ahogy átsuhantak az impozáns vaskapun, végig a magas fák szegélyezte behajtón, a tökéletesen ápolt golfpályák mellett, míg végre megérkeztek a hotel elegáns, fehér oszlopos épületéhez. A személyzet kedvesen üdvözölte a lányokat, finom gyümölcskoktéllal fogadták őket, de előtte egy tálcáról jéghideg vizes törülközőt nyújtottak át nekik, hogy felfrissíthessék magukat. Eddig mindenképp jobb volt a hely, mint egy turistaszálló. Miután berendezkedtek a luxuslakosztályukban, Charlie az erkélyen állva csodálta a szeme előtt fénylő Karib-tengert. A fehér homokos strand félholdját pálmafák szegélyezték. A lány a mellette álló barátnőjéhez fordult, és boldogan átölelte. - Annyira köszi, Zoe! Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de én egyáltalán nem bánom, hogy Nathan megfeledkezett a szülinapodról. Zoe cinkosan elmosolyodott. - Igen, én is így vagyok vele. De igazság szerint én már abban a pillanatban megbocsátottam neki, amikor elnézést kért, mert annyira aranyosan csinálta. - Azért a gyémánt nyaklánc is segített egy kicsit - mondta Charlie faarccal. - Ja, hát nem ártott, az biztos - válaszolta Zoe, és gyengéden megérintette a nyakában lógó gyémánt csillagot. - De ez - mutatott ki a lélegzetelállító látványra -, ez az igazi jóvátétel. - Oké - jelentette ki Charlie -, én viszont szeretnék lejutni a strandra, még mielőtt lemegy a nap. Zoénak persze most is évekbe telt elkészülnie. Charlie lezuhanyozott, felvette a bikinijét, hosszú haját lófarokba kötötte, naptejet és ajakbalzsamot kent magára, és egy leheletnyi festéket tett a szempilláira. Végül fekete Chanel napszemüveget biggyesztett az orrára, parányi farmer rövidnadrágot és aranyszínű flipflopot vett fel. Ennyi idő alatt Zoe még azt sem volt képes eldönteni, hogy melyik bikinijét válassza. - Menj csak, a parton találkozunk - mondta Charlie-nak, amikor az bekopogott a lakosztályába. A lány nem vitatkozott, egyetlen percet sem akart elvesztegetni a pihenésre szánt idejéből. Ahogy kiért a szálloda parkjába, majdnem dalra fakadt a gyönyörűségtől, annyira tökéletes volt minden. Az elegáns, gyarmatok korabeli épületek, a színpompás trópusi virágokkal teli ágyások, a pálmafák, és az óceán távolabbról előbukkanó ellenállhatatlan kéksége. A hotel minden alkalmazottja kedvesen rámosolygott, ahogy elhaladt mellettük, és valamennyien a nevén szólítva köszöntek neki. Hogy a bánatban jegyzik meg vajon az összes vendég nevét? - csodálkozott Charlie. Talán fényképes katalógusuk van rólunk, és onnan memorizálják a neveket és a hozzájuk tartozó arcokat? - Szólítson nyugodtan Charlie-nak - mondta vala-mennyiüknek, de csak mosolyogtak válaszul, és a lány biztos volt benne, hogy nem fogják a keresztnevén szólítani. Épp a fantasztikus medence mellett ment el, amelybe minivízesés ömlött, és az oldalsó részéhez bár

csatlakozott, hogy a vízben elhelyezett bárszékeken üldögélve kortyolgathassák a vendégek a koktéljukat, amikor hirtelen egy magas, sötét hajú férfit pillantott meg, aki feléje rohant. Na, nézzenek csak oda! gondolta Charlie elismerően. Az idegennek széles válla, izmos teste és nagyon helyes arca volt. Annyira rohant, hogy nem vette észre az útjába kerülő, tálcányi italt cipelő pincért, és egyenesen nekiment. A tálca kicsúszott a pincér kezéből, és a márványkövezeten visszhangozva csattantak szét apró szilánkokra a leeső koktélospoharak. Charlie teljes döbbenetére még a jóképű idegennek állt feljebb, miközben a pincér sűrűn elnézést kért tőle. - Igazán jobban figyelhetne! - morogta oda a szerencsétlen pincérnek, majd többé ügyet se vetve rá, tovább indult arrafelé, ahol Charlie állt. A lányt felháborította a neveletlen viselkedés, ezért csípőre tett kézzel a férfi elé lépett. Az idegen megtorpant, egészen közelről magasodva Charlie fölé. Mintha egy divatmagazinból lépett volna ki: türkiz bermuda, színe, mint a medence vizéé, és kigombolt fehér ing, ami látni engedte napbarnított bőrét és szépen kidolgozott hasizmait. Nagyon-nagyon nehéz volt megállni, hogy ne bámulja a férfit. - Bocsásson meg, señorita! - enyhe akcentussal beszélte az angolt. Spanyolnak tűnt a sötétbarna hajával, határozott állával és magas arccsontjával. Tekintete égette a lányt. Lehet, hogy egy szívdöglesztő férfimodell, de ezzel az arroganciával iszonyú ellenszenvessé tette magát.

- De hát a maga hibája volt! Magának kellett volna elnézést kérnie, nem a pincérnek! A bunkó helyes pasi mérgesen nézett Charlie-ra, láthatóan nem volt hozzászokva, hogy bírálják. - Látnia kellett volna, hogy jövök, és neki kellett volna kitérnie az utamból. Hiába nézett ki annyira szívdöglesztően, a lány nem tágított. - Mi? - csattant fel Charlie. - Nem elég, hogy alázatosan kiszolgálja magát, még azt is elvárja, hogy a jövőbe lásson az a szerencsétlen pincér? A lány utálta, ha valaki olyannal bunkó, akiről tudta, hogy nem szólhat vissza. Korábban szobalányként is dolgozott, és sajnos túl jól emlékezett még, hogy milyen volt, amikor vele is ilyen lekezelőn bántak. Szeretett volna még pár dolgot a férfi fejéhez vágni, de inkább vett egy mély levegőt. Végül is szabadságon van, és biztos volt benne, hogy ez a bunkó helyes pasi mindig mindenkivel így viselkedik. Jobb hagyni a fenébe. Még egy utolsó, megvető, „nem éri meg, hogy még egy szót vesztegessek rád” pillantást vetett a férfira, és hagyta útjára menni. A lány aztán a pincérhez lépett, aki térdelve, puszta kézzel szedegette fel a padlóról a poharak szilánkjait. - Hadd segítsek! - ereszkedett le a pincér mellé. - Nem, nem, Miss Porter, kérem, ne is törődjön ezzel! - De hát megvágta a kezét! A lány hátrafordult, hogy még egy megsemmisítő pillantást vessen a bunkó helyes pasira, aki továbbra is csak álldogált, láthatóan nem tudva eldönteni, mit tegyen. Végül odalépett hozzájuk, és így szólt a pincérhez: - Elnézést, hogy magának rohantam. Nem néztem az orrom elé. - Kérem, Señor Castello, teljes mértékben az én hibám volt. Charlie már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, hogy újból elmondja, nyilvánvalóan nem a pincér volt a hibás, amikor a személyzet egy másik tagja jelent meg seprűvel, lapáttal, és nekilátott, hogy az utolsó üvegszilánkokat is feltakarítsa a padlóról. - Úgy érzem, nem a legjobban indult az ismeretségünk. Meghívhatom esetleg egy italra, hogy kibéküljünk? - kérdezte a bunkó helyes pasi Charlie-tól. És már nyújtotta is a kezét, hogy felsegítse a lányt a földről. Charlie nem fogadta el a segítséget, maga

állt föl, és megrázta a fejét. - Nem, köszi. Nekem elég, ha megígéri, hogy soha többé nem bánik így másokkal. Minden embernek kijár a tisztelet. Hú, ez jó bénára sikeredett, elég fellengzősen hangzott. Már egyszer elnézést kért, nem kellene tovább leckéztetni. A repülőn megivott rengeteg pezsgő és William csodás szemöldöke megárthatott neki. A férfi egy pillanatra hátrahőkölt, de aztán vidáman elmosolyodott, barna szeme kihívón csillogott. Most meg mit bámul? Szemtelen alak! Egyáltalán nem volt a lány esete, bármennyire elképesztően jóképű volt is. Charlie elmotyogott valami kifogást arról, hogy a barátai a parton várják, megfordult, és flipflopjában elindult a víz felé. Javier Castillo de Rivas, a világhírű lovas, Spanyolország egyik legrégebbi arisztokrata családjának középső fia leplezetlen csodálattal figyelte, ahogy Charlie karcsú alakja egyre távolodik tőle. Ezt a nőt szívesen megismerné közelebbről is. A lány iménti kirohanása egyáltalán nem bosszantotta fel, épp ellenkezőleg, felkeltette az érdeklődését. Magában mosolyogva sétált vissza tetőtéri lakosztályába. Eddig rém unalmasnak találta a nyaralását, nem volt hozzászokva a semmittevéshez. Rendszerint a nap minden perce be volt osztva az életében, mígnem két hónappal ezelőtt egy tereplovagló versenyen bukott a lova, és Javier súlyos vállsérülést szenvedett. Orvosa nyugalmat, napfényt és fizioterápiát írt elő számára, ha újra formába akar jönni a londoni olimpiára. Egy kis nyári viszony egy ilyen gyönyörű, tüzes nővel felpezsdítené a vérét. Charlie nem tudott betelni a csillogó zafírkék óceán látványával. A személyzet egy tagja üdvözölte a parton, megkérdezte, hol szeretne ülni, majd előresietve elrendezett neki egy pihenőágyat, egy napernyőt és egy asztalt. Ha a lánynak bármire, de tényleg bármire szüksége lenne, csak szúrja a homokba a zászlót, és máris jön valaki, hogy felvegye a rendelést. Charlie megköszönte a segítséget, de ebben a percben csak arra vágyott, hogy végre a lágyan ringatózó tengerbe vethesse magát. Kibújt a sortjából, beszaladt a vízbe, alábukott az áttetsző kékségben, és kiúszott a nyílt óceánra. A víz finoman langyos volt, kristálytiszta és majdnem olyan nyugodt, mintha csak egy medencében lett volna. Charlie a hátára fordult, és csak lebegett. Ez maga a paradicsom! Érezte, ahogy minden felgyülemlett feszültség szinte kisodródik a testéből. Felvillant benne, hogy fogja-e még látni a bunkó helyes pasit. Talán igen, talán nem. Kinézett a part felé, és észrevette, hogy Zoe végre megtisztelte jelenlétével a strandot. Csodásan nézett ki fémes bronzszínű bikinijében, kövekkel kirakott szandáljában, a haja úgy állt, mintha most lépett volna ki a fodrászszalonból. Zoe az a fajta nő volt, aki észre akarta vetetni magát. Charlie odaintegetett neki, aztán kiúszott a partra. A következő két óra napozással, úszással és dumálással telt. A lemenő nap narancsvörös ragyogásba borította már az eget, amikor Zoe a fejéhez kapott: - Ideje vacsorához készülődni! - Meg se bírok mozdulni, annyira lusta vagyok - tiltakozott Charlie a pihenőágyáról. - De sajnos biztos vagyok benne, hogy legalább három órába telik, amíg elkészülsz, úgyhogy igazad van, induljunk!

2. fejezet Charlie belibbent a lakosztályába. A bőre még finoman húzódott a sós vízben való úszástól, és ahogy nézegette magát a tükörben, örömmel látta, hogy a délutáni napozástól már némi színe is van. Kinyitotta a zuhany csapját, és épp belépni készült az erős vízsugár alá, amikor kopogtak az ajtón. Leakasztotta a puha, fehér fürdőköpenyt a fogasról, és belebújt. Tutira Zoe az. Nem ő volt, hanem a hotel egyik alkalmazottja, kezében egy hatalmas virágcsokorral, akkorával, hogy alig látszott ki mögüle. - Elnézést a zavarásért, Miss Porter, de Señor Castillo küldi önnek ezeket a virágokat. Hová tehetem őket? Charlie-nak először fogalma sem volt róla, kiről beszél a londiner, de aztán eszébe jutott. A bunkó helyes pasi neve Señor Castillo. - Tegye csak őket bárhová, ahol elférnek, köszönöm - a lány egy pillantást vetett a kitűzőre -, Benson. Benson elmosolyodott, és kifelé menet egy borítékot nyomott Charlie kezébe. A lány feltépte, és egy lapot húzott ki belőle: Kedves Miss Porter! Szeretnék bocsánatot kérni a korábbi incidens miatt, és egyben szeretném meghívni, hogy vacsorázzon ma velem. Megfelel önnek fél kilenckor a L’Acajouban? Üdvözlettel, Javier Castillo Van arca a pasinak! Először is, miért olyan biztos benne, hogy Charlie szeretne vele vacsorázni? Másrészt miből gondolja, hogy minden ma esti programját lemondja a kedvéért? Señor Castillo meg fog lepődni, mert a lánynak esze ágában sincs a L’Acajouban találkozni vele. Sőt, máshol sem. Akár az is lehet, hogy a barátjával jött nyaralni, nem? Nyilván hozzá van szokva, hogy a nők kezüket-lábukat törik érte meg a kockahasáért. Hát ő nem, bármennyire vonzónak találja is a férfit, mert annak találja, ezt hajlandó volt beismerni. De azért egy csokor virágtól és egy vacsorameghívástól nem fog hasra esni, ennél azért több kell. Charlie felhívta a recepciót, és megkérte őket, hogy továbbítsanak egy üzenetet Javiernek, miszerint Miss Porter nagyon köszöni a virágokat és a meghívást, ám ez utóbbit nem áll módjában elfogadni, mivel más programja van estére. Van azért előnye is annak, ha valaki elvégzi az ember helyett a kellemetlen feladatokat. Végre beállhatott a zuhany alá. Tudta, hogy Zoe ezer év alatt készül el, így aztán ő sem sietett. Máskor csak gyorsan copfba kötötte volna, most azonban gondosan beszárította hosszú barna haját, amely fényes hullámokban omlott a vállára. Érzéki, füstös szemsminket készített, a bronzos festék kiemelte zöld szemét, szép vonalú, telt ajkára karamellszínű szájfény került. Túl meleg volt a kedvenc szűk farmerjához, ezért rövid, kifelé bővülő fehér szoknyát húzott zöld selyemblúzzal, és mivel tudta, hogy Zoe szóvá tenné, ha flipflopot venne, így inkább egy pár barna színű szandált választott, amitől amúgy is hosszú lába még hosszabbnak látszott. Egy fújás a kedvenc parfümjéből (Coco Chanel), és indulásra készen állt. Bekopogott Zoéhoz, és csodák csodájára, a barátnője már teljes készültségben várta: alakját hosszú, fehér ruha emelte ki, színes gyöngyös vállpántokkal. - A L’Acajouban foglaltam magunknak asztalt - mondta Zoe. - De előbb dobjunk be valamit a Monkey bárban. Csodás hely, igazi, régimódi gyarmati stílusú. Mindig annyira elegánsnak érzem ott magam. A francba, kínos lesz ez a találkozás Castillóval! - Muszáj pont abba az étterembe mennünk? - Fantasztikus hely, imádni fogod, ígérem.

Zoe látta, hogy barátnője elkámpicsorodik. - Mi a baj? - Csak az, hogy pont oda hívott meg valaki vacsorázni ma estére. Charlie eddig nem mesélte el az incidenst Señor Castillóval. Önérzeti kérdés volt a lány számára, hogy nem fogadta el a férfi meghívását egy italra. Hogy tökéletesen ellen tudott állni a vonzerejének, pedig hányszor eszébe jutott addig is, amíg a parton napozott. Most gyorsan beavatta Zoét véletlen találkozásuk történetébe. - De hiszen igent kellett volna mondanod! - kiáltott fel Zoe. - Mekkora poén lett volna, hogy már a megérkezésed első órájában felszedsz valakit! Jól nézett ki? Charlie maga előtt látta a sötétbarna, szinte már fekete szempárt és az erős, izmos testet. Megvonta a vállát. - Okés volt, már persze, ha ezt a típust kedveled. De a lényeg az, hogy nem azért jöttem ide, hogy az első jöttmenttel vacsorázni menjek vagy bármit csináljak. Arról nem is szólva, hogy ez egy arrogáns jöttment volt. Karon fogta Zoét. - Veled jöttem ide, és most gyerünk, mert már nagyon innék valamit. A Monkey bár valóban olyan elegáns volt, ahogy Zoe mondta. A hotelban mindenütt jelen volt a majmos motívum, dísztárgyak és szobrok formájában, sőt még majmos falfestésük is volt. Charlie majd megpukkadt a nevetéstől, amikor Zoe odasúgta neki, hogy az egyik idősebb férfi vendégnek pont olyan aszott az arca, mint a majomnak, amelyik az asztalukon álló lámpaernyőt díszítette. - Szerintem nincs náluk „Szex a parton”, „Sikítós élvezet” vagy „Bomba bimbó” - mondta Charlie, miközben a bőrbe kötött koktéllapot nézegette. - Hiába, a vidéki lány mindig vidéki marad! - sóhajtotta Zoe. - Ne akarj itt felvágni nekem! - kontrázott Charlie. - Valld be, hogy igazából egy „Szopós cowboy”-t szeretnél inni! Ekkor azonban megjelent a pincér, és mindkét lány egy-egy Bellinit rendelt. - Kíváncsi vagyok, hogy a bunkó helyes pasi itt lesz-e végül - jegyezte meg Zoe, amikor átmentek a L’Acajou-ba. Az étterem nyitott volt a part irányába, és lélegzetelállító kilátást nyílt az óceánra és a csillagokkal teli égboltra. A Karib-tenger fölött nem tompította a csillagok ragyogását semmiféle fényszennyezés. A főpincér egy tengerre néző asztalhoz vezette a lányokat. Az óceán a hold fényében ezüstös-lilás színben derengett. A hullámok lágy, ringató hangja még a zongoraszón is átsejlett. - Nem is érdekel - vonta meg a vállát Charlie. - Engem viszont igen! Nagyon szeretném tudni, hogy néz ki. Mondtam már, hogy ideje lenne valami, khm, akciónak. Charlie úgy tett, mintha nem is hallotta volna a barátnője megjegyzését, az étlapot tanulmányozta. - Többé nem lesz kedvem a Nandóban enni - mondta, persze nem komolyan. Itt minden étel nagyon csábító volt. - Fésűkagylóval kezdem, aztán jöhet a csattogóhal. - Én meg lazacot eszem, azután homáros tortellinit, és már most látom, hogy nem fogok tudni ellenállni az étcsokis felfújtnak. Annyira finom - nyögte Zoe. - Holnap ki se jöhetek majd az edzőteremből. Nem hiszem, hogy Nathan nagyon boldog lenne, ha zsírsertésként térnék haza. - Jövök veled, muszáj formában maradnom. Zoe ezt a megjegyzést nem bírta szó nélkül hagyni. - Nagyon is jó formában vagy, észre se vennéd, ha kihagynál egy hetet. Charlie a fejét rázta.

- Meg vagy őrülve? Egy egész csomó vékonyabb és fiatalabb csaj csak arra vár, hogy mikor csaphat le az állásomra. Pontosan ezért futott a lány napi hét kilométert a futópadon, és hetente egyszer személyi edző segítségével tartotta karban az izmait. Újból feltűnt a pincér, és egy ezüst pezsgősvödörben egy palack Cristalt hozott az asztalukhoz. - Itt valami tévedés lesz, mi nem rendeltünk ilyet - mondta neki Zoe. - Señor Castillo küldi üdvözlettel. Ott ül - mutatott a pincér egy távolabbi asztal felé a terem másik végében. Charlie megfordult és meglátta Javiert egy másik férfival üldögélve. Castillo elkapta a pillantását és felé emelte a poharát. A nyavalyába, hogy nem tud megszabadulni tőle! - Ez ő? - érdeklődött Zoe, a nyaka majd kitekeredett nagy igyekezetében, hogy láthassa a férfit. - De hiszen állati jól néz ki! Mi ütött beléd, hogy nem mentél el vele vacsorázni? Nagyon hasonlít arra a modellre, David Gandyre. - Szerintem nem is - hazudta Charlie. - Jobb lesz, ha odamegyek köszönetet mondani. Sőt, ha már odamegyek, akkor vissza is viszem a pezsgőjét - nyúlt az üveg felé, de Zoe lefogta a kezét. - Ne légy már ilyen hálátlan! Csak mosolyogj bájosan, és mondd, hogy köszönjük. És beszélj meg vele egy randit. Illetve jobb ötletem van, hívd át őket az asztalunkhoz. Gyerünk, jó lesz, majd meglátod! Charlie meg sem hallotta az utolsó szavakat, lassan odasétált Javier asztalához. Különös módon remegést érzett a gyomrában, ahogy a férfi sötétbarna szeme rátapadt a testére. Biztosan az éhség miatt van, nyugtatgatta magát, de pontosan tudta, hogy más miatt olyan izgatott. A két férfi udvariasan felállt, amikor odaért az asztalukhoz. Aha, szóval tud viselkedni, ha nem a személyzetről van szó! Charlie hátradobta a haját, és próbált laza maradni. - Köszi a pezsgőt és a virágokat, de igazán nem volt erre szükség. Komolyan. Bár rendkívül közvetlen és magabiztos egyéniségnek ismerte magát, a lánynak most mégis nagy erőfeszítésébe került, hogy Javier szemébe nézzen. - De nagyon is szükség volt rá. Nem bírnám elviselni, hogy bunkónak tart, aki tiszteletlenül bánik másokkal. Charlie elvörösödött, ahogy eszébe jutott délutáni kirohanása. Talán egy kicsit túlzásba vitte a felháborodást. Amikor végre a férfi szemébe tudott nézni, látta, hogy mosolyog. - Ó, Charlie már nem neheztel magára! Egyáltalán nem az a haragtartó fajta - szólalt meg mellettük Zoe. - Azt találgattuk, hogy lenne-e kedvük velünk vacsorázni. Zoe vagyok. Charlie dühös pillantást vetett a barátnőjére, aki viszont tudomást sem vett róla. - Az én nevem Luis - mutatkozott be Javier barátja, két puszit nyomva Zoe arcára, majd Charlie-t is hasonlóképp üdvözölte. Luisnak homlokába hulló, göndör fekete haja volt, és barátságos, nyílt arca. - Engem pedig már mindenki ismer, én vagyok az udvariatlan pasi, de nagyon szeretném jóvátenni a ballépésemet - mondta Javier, azzal megpuszilta előbb Zoét, majd Charlie-t is. Már megint ez a remegés a gyomrában, ahogy a férfi ajka a bőréhez ért, és megérezte az arcszesze finoman érzéki illatát. - És igen, nagyon szívesen csatlakozunk hozzátok. Talán jobb lenne, ha ti ülnétek át a mi asztalunkhoz, ez már eleve négy személyre van terítve. Javier felemelte a kezét, hogy odaintse a pincért, de közben elkapta Charlie pillantását. Elvigyorodott. - Nyugi, Charlie, ígérem, nagyon udvarias leszek! Amíg Javier a felszolgálóval beszélt, Zoe és Charlie visszamentek az asztalukhoz a táskájukért. - Ezt most miért csináltad? - kérdezte Charlie vádlón. - Megmondtam, hogy semmi kedvem vele vacsorázni. - Ugyan már, engedd el magad egy kicsit! Szabadságon vagy - mosolygott rá a barátnője. - És tudom,

hogy tetszel Javiernek, láttam, hogy nézett rád. Egy ilyen imádni való spanyol! Charlie feladta a harcot, Zoe már csak ilyen marad, és ha egészen őszinte akart lenni magához, tulajdonképp izgatottan várta a vacsorát Señor Castillóval. - Oké, de kérlek, el ne mondd nekik, hogy tévés műsorvezető vagyok. Nem akarok munkáról beszélni. Ha szóba kerül a téma, azt fogom mondani, hogy a butikodban dolgozom. Eddig ugyanis mindig az volt, hogy ha a munkájáról kezdett beszélni, akkor minden más téma elsikkadt, és most pont ezt nem akarta. - Aha, biztos a vevőim közelébe engednélek ennyi stílusérzékkel - ugratta Zoe. De Charlie buzgón helyeselt. A terem másik oldalán Luis kérdőn vonta fel a szemöldökét. - Hogy lehet, hogy te mindig, de mindig eléred, amit szeretnél? Javier megvonta a vállát, és öntelt kis vigyor jelent meg az arcán. - Nyilván a karizmatikus személyiségem az oka. Viszont, Luis, nem akarom elárulni Charlie-nak, hogy mivel foglalkozom. Most nyaralok, és nem szeretnék hosszas beszélgetésbe bonyolódni a lovaglásról. - Vagy inkább arról, hogy kőgazdag a családod? Annyira megható, hogy azt szeretnéd, magadért kedveljen meg ez a lány - Luis nem bírta megállni a gunyoros hangnemet. - Arról sem akarok beszélni, az igaz. Ha szóba kerül a téma, mondjuk azt, hogy közös honlaptervező vállalkozásunk van. Luis majdnem hangosan felröhögött. - Ezt hogy bírtad kitalálni? Te, aki még az iPhone-odat is alig tudod kezelni, és minden alkalommal rám csörögsz, amikor valami gáz van a netkapcsolattal? Luis Javier legrégebbi és legjobb barátja volt, általános iskolás koruk óta ismerték egymást, és Javier már hozzászokott Luis szarkasztikus stílusához. Luisnak valóban saját honlaptervező cége volt, és Javier remélte, hogy a barátja kisegíti majd, ha esetleg kínos kérdések merülnének fel. Őszintén szólva Luis abszolút nem úgy nézett ki, mint aki órákat tölt a gép előtt. A férfi hihetetlenül fitt sportember volt, kiváló lovastusa-versenyző, ami az egyik legnehezebb terület a lovassportban, mivel itt három számban kell megméretnie magát: díjlovaglásban, díjugratásban és tereplovaglásban, ami a legkimerítőbb mind közül. Javierről leperegtek a gúnyos megjegyzések. - Biztos vagyok benne, hogy találunk majd egy csomó jobb beszédtémát. Úgy sejtem, Charlie-nak sarkos véleménye van a legtöbb dologról. Nagyon izgalmas lesz ez a vacsora. Charlie és Zoe közben visszaért az asztalhoz. Javier megállapította, hogy Zoe kivételes szépségű nő, de a tekintetét mégis Charlie vonzotta. Gyönyörű lány, különleges, varázsos zöld szemmel, telt ajakkal, és elképesztően szexi, hosszú combja van. Ennek a hétnek a tökéletes lazításról és kikapcsolódásról kell szólnia, amint visszatér ugyanis Spanyolországba, rögtön kezdődik a kemény felkészülési időszak az olimpiára, de előtte még jön a lovastusa-versenysorozat februárban. Biztos, hogy a kikapcsolódás legjobb módja az, ha megpróbál közelebb kerülni Charlie-hoz? Charlie nem is tudta, hogy alakult így, de épp a Javierrel szemközti szék jutott neki az asztalnál. Nyilván Zoe ügyeskedett, ebben biztos volt. - A Charlie a Charlotte becézése? - kérdezte Javier, miközben kenyérmorzsákat gyúrogatott az ujjai közt, és le nem vette a szemét a lányról. Mindenki ezt hitte. - Nem, semminek sem a becézése. Egy ikerpár tagja vagyok, és a mamámnak azt mondta az orvos, hogy két kisfia lesz, így az apámmal együtt két fiúnevet választottak: Kris és Charlie. Aztán amikor megszülettem, már nem akartak más nevet választani. Javier megvillantotta szívdöglesztő mosolyát.

- Illik is hozzád. Nem tudlak elképzelni Charlotte-ként, ahhoz túl határozott vagy. Charlie örült a bóknak, de a világért sem mutatta volna, így inkább kérdezett. - A Javier spanyol név? - Igen, spanyol vagyok, ahogy Luis is - biccentett Javier. - Egy pár vagytok? - érdeklődött szemtelenül Zoe. Luis felnevetett. - Állandóan próbálkozik, de reménytelen, mivel igen boldog házasságban élek a gyönyörű feleségemmel, aki most épp a húga esküvőjét szervezi ezerrel, ezért is vagyunk most itt. - Szóval te szingli vagy? - fordult Zoe Javierhez. Charlie-ban felmerült, hogy Zoéban egy újságíró veszett el, akkora tehetsége van a pofátlanul egyenes kérdések feltevéséhez. - Igen, és nem vagyok meleg, ha esetleg arra gondolnál. - Nem, egyáltalán nem - mosolygott Zoe -, nagyon jó a melegradarom. Nekem van barátom, de Charlienak nincs. És ő sem leszbi. Charlie majdnem félrenyelte a fésűkagylót, és nem mert Javierre nézni. Ezért kinyírja Zoét, ha kettesben lesznek! Egészen szokatlan volt, hogy mennyire zavarban érezte magát a jóképű férfi társaságában. Minden porcikáját melengette Javier leplezetlen bámulása, és nem bírta megállni, hogy időnként ő is lopva rá ne nézzen, amikor Javier másfelé figyelt. Ha mégis összeakadt a tekintetük, Charlie gyorsan elkapta az övét. A Totális Seggfejjel történt affér óta minden flörtölési kedve köddé vált, de most, Javier jelenlétében mintha lassan visszatérne. Luis és Zoe tartotta fenn a csevegést a vacsora alatt, és amikor a munka témája előkerült, Zoe a megbeszélt mesét adta elő, miszerint Charlie vele dolgozik, és a lány nagyon hálás volt ezért a füllentésért. Charlie gyorsan másról kezdett beszélni, nem akarván túlságosan belebonyolódni a hazugságba. A lányok megtudták, hogy Javiernek és Luisnak saját honlaptervező cége van. Ez a tény nagyon meglepte Charlie-t, mivel Javier határozottan nem úgy festett, mint aki naphosszat egy irodában üldögél. Mindkét férfi kiválóan beszélt angolul, és a lány kicsit szégyellte magát, hogy ő viszont maximum két sört tudott kérni spanyolul (’dos cervezas por favor’). De végül is, ez is több a semminél. Javier közben azon agyalt magában, hogy mikor lenne a legalkalmasabb pillanat megkérdezni Charlie-t, hogy vacsora után felmenne-e vele a tetőtéri lakosztályába. Biztos volt benne, hogy eljön a pillanat, amikor felteszi a kérdést, mert a lány elég feszültnek látszott ugyan, ahogy ott ült vele szemben, de lelki szeme előtt már látta, hogy mennyire ellazulna, ha kettesben lennének. Elképzelte, hogyan hámozná ki a ruháiból, hogyan borítaná csókokkal a bőrét és csúsztatná a kezét a hosszú combjai közé. Karcsú volt a lány, mégis finom domborulatai voltak a megfelelő helyeken, és csodás melle, már amennyit Javier így látott belőle. Épp az ilyen alakú nőkért bolondult. - Mi mindent szeretnél csinálni Barbadoson? - kérdezte Charlie-t. A lány vállat vont. - Fürdeni, egy kis kozmetika, masszázs, hajókirándulás. Egyszerűen csak pihenni akarok, és jól érezni magamat. - Boldogan segítek neked jól érezni magadat - mosolygott rá Javier. Flörtölős, kétértelmű megjegyzésnek szánta, amit mondott, de a Charlie arcán megjelenő kétkedő kifejezésből látta, hogy túllőtt a célon, és nagyképűen hangzott a felajánlás. Az biztos, hogy a lányt nem könnyű lenyűgözni, de Javiernek ez kimondottan tetszett benne. Milyen hidegen utasította vissza az ital- és később a vacsorameghívását! Charlie jól gondolta, Javier hozzá volt szokva, hogy a nők egyetlen szavára a lába elé omlanak. A férfi kész volt egy kis csiki-csukit játszani Charlie-val a változatosság kedvéért, feltéve, ha a lány nem húzza túl sokáig az időt.

- Például szívesen kiviszlek hajókázni, aztán esetleg lovagolhatunk is. - A hajókázást megfontolom, de a lovaglást határozottan nem. Váratlan félelem villant Charlie szemében, ahogy a lovaglásról beszélt, és Javiert érdekelte volna az oka. Hála istennek, hogy nem mondta el a lánynak, mivel foglalkozik! - Nem szereted a lovakat? Nem tudsz lovagolni? Én szívesen megtanítalak, és garantálom, hogy imádni fogod. Charlie csak a fejét rázta, és erősen feldúltnak tűnt. Zoe aggódva nézett barátnőjére, és amikor látta, hogy Charlie semmit sem fog mondani, úgy érezte, neki kell megmagyaráznia a helyzetet. - Charlie kiváló lovas volt, de nagyon csúnyát bukott tavaly, és azóta nem ül lóra. - Azonnal vissza kellett volna szállnod a nyeregbe! Én magam is lovagolok, és meg sem tudom számolni, hányszor estem le, de mindig visszaszállok. Nem hagyom, hogy ez elvegye a kedvemet. Javier bátorításnak szánta a mondanivalóját, de ismét túl messzire ment. Annyira le akarta nyűgözni a lányt, hogy nem vette észre, mennyire felzaklatta őt a téma. Zöld szeme villogott a haragtól, ahogy a férfira támadt. - Te aztán mindent tudsz, igaz? Tudod, milyen közvetlen közelről végignézni a lovad haláltusáját, miközben semmit sem tudsz tenni, tehetetlen vagy? Nem tudsz te semmit! A lány felállt, olyan erővel taszítva hátra a székét, hogy az feldőlt. Semmi nem érdekelte, csak minél gyorsabban kívül akart kerülni, és még mielőtt bárki megakadályozhatta volna, kirohant az étteremből. Javier felállt, hogy utána menjen, rosszul volt a gondolattól, hogy így felzaklatta ezt a gyönyörű lányt, de Zoe megállította. - Jobb lesz, ha békén hagyod. Nem hinném, hogy most pont a te társaságodra vágyik. - Fogalmam sem volt, hogy a lovaglás említése ekkora fájdalmat okoz neki. Mondd el, légy szíves, hogy mi történt! Zoe felsóhajtott, nem sok kedve volt újra felidézni az eseményeket, amelyek majdnem a legjobb barátnője halálával végződtek. - Kérlek! - könyörgött Javier. - Nagyjából egy éve Charlie lovagolni indult, és épp egy kevésbé forgalmas vidéki úton haladt, amikor jó nagy sebességgel elhúzott mellette egy autó, és megijesztette a lovát. Az megbokrosodott és egyenesen nekirohant egy szembe jövő terepjárónak. Csoda, hogy Charlie túlélte a balesetet és az autó utasainak nem esett bajuk, de a ló elpusztult. Nem az ő hibája volt, de nem tud túljutni a dolgon, és nem ült nyeregbe azóta. Beszélni sem bír lovaglásról vagy lovakról, még mindig pánikrohamai vannak, emlékképek villannak be neki arról a napról, és tudom, hogy rémálmokkal küszködik. Javier beletúrt a hajába. Hogy lehetett ennyire érzéketlen? Annyira le akarta nyűgözni a lányt, hogy végül sikerült pont olyat mondania, amivel elriasztotta magától. Mekkora hülye volt! Zoe felé fordult. - Ha majd felmész a vacsora után, kérlek, mondd meg Charlie-nak, hogy mennyire rettenetesen sajnálom a dolgot. Nem állt szándékomban felkavarni az emlékeket. - Persze, már megyek is, hogy megnézzem, jól van-e. Nem szeretném magára hagyni. Javier gyorsan lefirkantotta a mobilszámát egy papírfecnire, és odaadta Zoénak. - Küldenél majd egy sms-t, hogy tudjam, jól van? - Hogyne, és sajnálom, hogy így alakult a vacsora - válaszolta Zoe bocsánatkérő mosollyal. - Nem pont erre számítottál ma éjszaka, igaz? - Semmi gond - vágta rá gyorsan Luis. - Az lesz a legjobb, ha megkérjük a személyzetet, hogy vigyék a kaját a szobátokba. Zoe egyáltalán nem volt biztos benne, hogy Charlie-nak lesz étvágya, de nem akarta visszautasítani a figyelmességet, így megköszönte, majd barátnője után sietett.

Luis Javierre nézett. - Te aztán jól választottál, pont egy lovaglástól rettegő nő! Ez azért elég ironikus, lássuk be! Ha azt remélte, hogy egy mosoly lesz a válasz, csalódnia kellett. Úgy tűnt, Javier teljesen elmerült a gondolataiban. - Szeretném tudni, hogy képes lesz-e megbocsátani nekem, és hogy hajlandó lesz-e még szóba állni velem - mondta Javier. Saját maga számára is hihetetlen volt, hogy így érez egy majdnem ismeretlen nő iránt. Csak arra vágyott, hogy újra láthassa a lányt.

3. fejezet Charlie összekuporodva feküdt az ágyon, és bár fülledt volt az éjszaka, megállíthatatlanul reszketett, amint újra és újra lepergette magában az egy évvel korábbi szörnyű eseményeket. Ahogy Ász nekiiramodik, ő pedig kétségbeesetten próbálja visszafogni, és végül az iszonyatos ütközés a terepjáróval. Élénken emlékezett, hogyan repült ki a nyeregből az út melletti füves sávra, aztán rövid időre elvesztette az eszméletét. Rettenetes, szívet tépő hangra tért magához, Ász, a lova nyerített fájdalmában. A földön fekve rángott az agóniában, törött mellső lábaiból és a szügyén lévő mély sebből ömlött a vér. Bár a kulcscsontja és a csuklója is eltört, és súlyos agyrázkódást szenvedett, Charlie mégis összeszedte az erejét, odavonszolta magát Ászhoz, és próbálta legalább megnyugtatni az állatot. Szép vonalú fejét magához ölelve ringatta, míg a ló végre megszabadult a szenvedéseitől és meghalt. Most, ahogy rázta a zokogás, a saját testére fonta a karjait. Látni ilyen kínok közt elpusztulni a szeretett lovát, elmondhatatlanul fájdalmas volt, élete eddigi legszörnyűbb élményének tartotta. Ezután soha többé nem bírt újra nyeregbe szállni, a lovaglásnak a puszta gondolatától is pánikrohama lett, és visszatérő rémálmai voltak. Másik lovát, Csillagfényt eladta, és többé nem tette be a lábát az istállóba. Hirtelen tudatára ébredt, hogy kezd elhatalmasodni rajta a pánikroham, szorítást érzett a mellkasában, nem tudott rendesen lélegezni, és nem jutott elegendő oxigén a tüdejébe. Kopogtak az ajtaján, kinn barátnője hangja szólalt meg. - Charlie, én vagyok az, Zoe. Bejöhetek? Charlie a légszomjtól nem tudott válaszolni, de sikerült odavonszolnia magát az ajtóhoz és kinyitotta. Zoe látta, hogy a lány milyen állapotban van, odarohant a táskájához, és elővett belőle egy papírzacskót. Charlie-nál mindig volt zacskó, az ebből való lélegzés volt az egyetlen biztos módja a pánikroham megszüntetésének. Zoe visszasietett barátnőjéhez, odaadta neki a zacskót, leült mellé az ágyra és a nyakát masszírozta. - Mindjárt jobban leszel, Charlie. Lassan szívd be és fújd ki a levegőt, emlékezz rá, hogy az orvosod hogyan tanította. Csinálom veled együtt. Így is beletelt jó néhány percbe, míg Charlie-nak sikerült normalizálnia a légzését. - Jobb már? - kérdezte Zoe, amikor Charlie elvette a szájától a papírzacskót. A lány bólintott. - Úgy sajnálom. Fogadni mernék, már megbántad, hogy nem Ambert hoztad magaddal helyettem. Amber Zoe húga volt. - Ne legyél már hülye! Ő még mániásabb, mint én! Még mindig csak a vacsorára készülődne, ha itt lenne. Charlie halványan elmosolyodott. Szörnyen gyengének érezte magát, felállt, hogy kimenjen megmosni az arcát, de majdnem visszaájult az ágyra, annyira nem tartotta meg a lába. Amikor végre kibotorkált a fürdőbe, a sírástól szétmázolódott szemfestékét és a vérbe borult szemét láthatta a tükörben. Vizet locsolt az arcára, aztán kiszólt a szobában maradt Zoénak. - Mit gondolhat most vajon Javier rólam? Barátnője megjelent a fürdőszobaajtóban. - Azt üzeni, hogy nagyon-nagyon sajnálja, és szerintem tényleg komolyan gondolja a bocsánatkérést. - Ja, gondolom, amiatt aggódik, hogy minden esélyét eljátszotta egy jó kis dugásra! - vágott vissza a lány. - Nem mintha szándékomban állt volna kavarni vele, túl beképzelt. Mostanra már biztos befűzött egy másik lányt. Nyilván neki is beígért egy utat a szép nagy hajóján. Zoe a fejét rázta. - Ne légy már olyan cinikus! Küldök neki egy sms-t, hogy jól vagy.

- Tényleg? Megvan a száma? - Aha. Miért? Kéred? - húzta Zoe. - Nem. Még ha azt üzente is, amit üzent, Charlie tök biztos volt benne, hogy már másik csajt keresett magának. Kicsit sajnálta azért az elszalasztott lehetőséget. Igaz, felhozta ezt a fájdalmas témát, de azért tetszett neki. Újabb kopogás szakította félbe a gondolatait. Csak nem Javier az? Még csak az kéne, hogy ebben az állapotban meglássa! - Nyugi, ez csak a pincér lesz a vacsoránkkal - mondta Zoe, és ment ajtót nyitni. - Nem hinném, hogy bármi komolyabbat tudnék most enni - nyögte Charlie. Ha csak rágondolt a halra, émelyegni kezdett. - Rendeljek inkább sajtos-paradicsomos meleg szendvicset neked? Charlie hálásan bólintott, a legjobb barátnője pontosan tudja, hogy mi a kedvenc nyugikajája. - És még kérnék egy forró csokit is. - Ebben a hőségben? Kábé te lehetsz az egyetlen ember Barbadoson, aki forró csokit akar inni - jegyezte meg Zoe. Legszívesebben azt javasolta volna Charlie-nak, hogy otthon majd keressen fel egy pszichológust, de nem akart újabb pánikrohamot kiváltani barátnőjéből. V egy katasztrofális élménye egy terapeutávalolt pár héttel a baleset után, aki ahelyett, hogy segített volna rajta, csak még tovább rontott a lány állapotán. Zoe nagyon szerette volna jól megmondani a véleményét annak a pszichológusnak! Charlie elmondása szerint azt sugallta, hogy Ász halála valami gyermekkori traumát szimbolizált, talán azt, hogy molesztálták kiskorában. Elképesztő ötlet, mintha egy rettenetes baleset túlélőjének lenni nem lenne önmagában elég! Charlie olyan nyomasztónak találta ezt az úgynevezett terápiás ülést, hogy attól kezdve totálisan ellene volt mindenféle további kezelésnek. Mindig azt mondta, hogy majd jobban lesz magától, de a mai este után, látva a reakcióját a lovaglás témájának csak az említésére is, Zoe tudta, hogy még hosszú út áll előtte a gyógyulásig.

Ellentétben azzal, amit Charlie gondolt, Javier nem egy újabb lányt fűzött éppen, hanem a tetőtéri lakosztálya fényesre csiszolt parkettáját koptatta az ide-oda mászkálással, miközben anyjával, Vittoriával beszélt telefonon. A csevegésük szokás szerint meglehetősen egyoldalú volt. Javier épp csak megkérdezhette édesanyját, hogyan érzi magát, az asszony rögtön belekezdett a végeérhetetlen panaszáradatába, azzal kezdve a sort, hogy a fia miért nem látogatott haza már olyan régóta. A válasz, miszerint csak négy hétről van szó, süket fülekre talált. Aztán hogy miért nem vitte Palomát magával. - Mert ő a volt barátnőm - tiltakozott Javier. - Szakítottunk, emlékszel? - Nála tökéletesebbet nem fogsz találni! Teljesen megőrültél! Javier a fogát csikorgatta. Pontosan ezért nem dugta haza az orrát egy hónapja. Az anyja egyszerűen imádta Palomát, és teljesen belebetegedett, amikor Javier szakított vele. Gondolatban már kiházasította a fiát, és az első unokája születését várta. Javier bátyja meleg volt, így Vittoria tudta, hogy tőle nem várhat unokákat, vagy ha mégis, az nem az egyetértésével találkozó hagyományos házasságból fog származni. Elkényeztetett legkisebb lánya a gazdag fiatalok gondtalan életét élte, és kijelentette, hogy leghamarabb negyvenhez közel áll szándékában gyereket szülni. Most még csak huszonöt éves volt. Javier távolabb tartotta a telefont a fülétől, úgy hallgatta anyja tirádáit. Kisétált az erkélyre, a szépen gondozott kertekre és távolabb az óceánra nyíló kilátásban gyönyörködött. Szerette volna tudni, hogy Charlie most épp mit csinál, és vajon hogyan tehetné jóvá a viselkedését. - És remélem, rendesen viselkedsz a nyaralás alatt.

Az anyja vitriolos megjegyzése hirtelen visszarántotta a férfit a valóságba. - Apád és én nem a te kínos ügyeidről akarunk olvasni az újságban. Harmincéves vagy, Javier, nem kamasz többé. Nagyon kellemetlen ez, és rossz fényt vet a család nevére. Javier bűntudatosan elmosolyodott. Anyja egy közelmúltbeli esetre utalt, amikor is, már Paloma után, futó kalandba bonyolódott egy szappanopera-sztárocskával, aki aztán szépen kitálalt a sajtónak. És ez csak egy volt a sok hasonló eset közül. Javier mára csak megvetéssel tudott gondolni az újságírókra. Igaz, hogy a húszas évei elején elég szabados életet élt, de az utóbbi két évben - egy-két kisebb flörttől eltekintve - lenyugodott. Úgy tűnt azonban, a sajtó nem bírt elszakadni a playboy imázsától, nem engedték, hogy maga mögött hagyja a színes múltját, megragadtak minden alkalmat, hogy újra felidézzék. - Teljesen rendesen viselkedem, most is épp kártyázni készülök Luisszal. Csak mi ketten, és egy üveg bor. Ennél ártatlanabbat el sem lehet képzelni. Vittoria ideges kis sóhajjal válaszolt. - Remélhetően tényleg így töltöd minden estédet, míg ott vagy! Javier a gyönyörű Charlie-ra gondolt, és őszintén remélte, hogy mégsem így lesz.

Charlie másnap azzal az elhatározással ébredt, hogy elég volt a pánikrohamokból. Mintha csak kitalálta volna a gondolatait, Zoe különféle kezelésekre foglalt aznapra időpontot a luxusszépségszalonban. Először egy pedikűrre, amitől olyan puha lett a lába, mint a baba bőre, aztán indiai fejmasszázsra, ami a fájdalmas emlékek utolsó foszlányát is eltüntette a gondolataiból. Zoe még maradt egy kis kényeztetésre, Charlie azonban a part felé indult, nem bírt betelni az előtte elterülő óceán lélegzetelállító látványával. Imádott Londonban élni, érezni, hogy ő is része a lüktető, izgalmas nagyvárosnak, de szerette a végtelen teret, és a szabadságot is, amit a tenger közelében tapasztalhatott meg. Homályosan felötlött benne, hogy akár még Javierrel is összefuthat, bár a férfi most nyilván a jachtján van, és épp egy másik lányt bűvöl el a barna szemével. Charlie utálta, hogy ez az elképzelt kép féltékenységet ébreszt benne. Ne gondolj rá! parancsolt magára. Nem akarta az értékes pihenőidejét arra pazarolni, hogy egy szinte ismeretlen férfi után vágyakozik. Inkább úszkált, napozott, ebédre Cézár-salátát rendelt trópusigyümölcs-turmixszal, és kiélvezett minden ízletes falatot és kortyot. A munkahelyén most egy szendvicset dobna be az asztalánál ülve, és egy diétás kólával öblítené le, mivel soha nincs ideje rendesen ebédelni. A hotel hajót kínált a vendégeinek, hogy kivigye őket búvárkodni, és Charlie egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntött, csatlakozik a csapathoz. Ahogy a fából készült mólón sétált a csillogó fehér hajó felé, Luist pillantotta meg, aki már a fedélzeten üldögélt. Színes figuráját nem lehetett nem észrevenni, virágmintás rózsaszín bermudát, hozzá fehér-rózsaszín csíkos pólóinget viselt. A lány gyomra összerándult. Itt lesz vajon Javier is? Beléhasított, hogy kicsit több gondot fordíthatott volna a külsejére. A fehér bikinije volt rajta, koptatott farmersorttal, egy ujjatlan fekete póló és egészen minimális smink. Luis kedvesen rámosolygott, ahogy a fedélzetre lépett. - Örülök, hogy látlak, Charlie! Jobban vagy már? - Luis kinyújtotta a kezét, hogy a lány rátámaszkodhasson. - Köszönöm, Luis, jól vagyok. Sajnálom, hogy tegnap úgy elrohantam - ült le a férfi mellé. - Javier is sajnálta, egyáltalán nem akart felzaklatni - Luis hatásszünetet tartott. - És azt még jobban fogja sajnálni, hogy nem jött ma velem búvárkodni. - Igazán? És miért? - nem mintha Charlie nem sejtette volna a választ, de Luis szájából akarta hallani. - Természetesen, mert teljesen odáig van érted, elbűvölted a varázslatos zöld szemeddel - Luis fennkölt stílusa mosolyt csalt Charlie arcára. - Szóval úgy érted, egy kis nyári etyepetyére vágyik, igaz? - suttogta a lány gunyorosan. Luis a szívére tette a kezét.

- Charlie, hát semmi romantikus érzés nincs benned? Tényleg tetszel Javiernek. - Ja, gondolom az a lány is tényleg tetszett neki, akit az után szedett fel, hogy Zoe és én leléptünk. Nem tudta megállni, hogy szóba ne hozza, tudnia kellett, még akkor is, ha az igazság esetleg fájni fog egy kicsit. Egy lány sem szereti, ha könnyen túljutnak rajta. - Nahát, nincs valami halálosan jó véleményed a férfiakról, ifjú hölgy! - méltatlankodott Luis. - Ha tudni szeretnéd, velem kártyázott. Erről jut eszembe, vesztett, és tartozik nekem. Charlie-ra vigyorgott. - Viszont megállás nélkül rólad beszélt, és nyilván ez volt az oka, hogy vesztett. Luis végignézett az öltözetén. - Amúgy gondolod, hogy ez az összeállítás túlzás? Javier szerint úgy nézek ki, mint egy garnélarák. Charlie próbált nem nevetni, de Luis valóban túladagolta magát rózsaszín cuccokból. - Szerintem nagyon jól nézel ki, picit sok a pink, de miért is ne, szabadságon vagy. - Tényleg úgy nézek ki, mint egy garnéla? - kérdezte Luis kedvetlenül. - Én szeretem a garnélát - válaszolta Charlie, és bátorítón megveregette a férfi vállát. Általában nem volt ennyire közvetlen ismeretlenekkel, de Luis annyira nyíltszívű és barátságos volt, hogy a lány teljesen laza lett a társaságában. A hajó motorjai felzúgtak, és a jármű kilőtt a móló mellől a nyílt tenger irányába, lágy hullámokat keltve a kristálytiszta víz felszínén. - El kell ide hoznom a feleségemet is - mondta Luis, ahogy a maguk mögött hagyott fehér homokos partot és a mögötte elterülő buja zöld növényzetet nézték. - Tetszene neki. - Nem bánja, hogy eljöttél Javierrel? - Egyáltalán nem, az esküvőszervezésre kell koncentrálnia. A húgának nem könnyű a kedvére tenni, és én csak útban lennék a sok tennivaló közepette. Ráadásul Javierre ráfér a pihenés a sok… - „edzés után”, akarta mondani Luis, de még idejében észbe kapott - munka után. Ezt épp csak megúszta, gondolta, és remélte, Charlie nem vette észre a megtorpanást. Szerencsére a lány kifelé bámult a tengerre, és nem tűnt fel neki semmi. - Vicces - mondta szórakozottan -, Javier nem úgy néz ki, mint egy webdesigner. Pont ez a megjegyzés hiányzott! Javier megöli, ha elárulja, hogy valójában mivel foglalkozik, különösen az után, ahogy a lány tegnap este reagált a lovaglásra. - Nem? Sokat edz. Igazság szerint megszállottan csinálja. Luis megsimogatta a kezdődő kis pocakját. - Amint látod, nekem is össze kéne szednem magam. Tulajdonképp megígértem Marianának, hogy amíg itt leszek, eljárok az edzőterembe, de még egyszer sem tettem be a lábam. És te? - Én járok. Muszáj, a munkám miatt. Fogalmad sincs róla, mennyivel kövérebbnek - ó, a francba, majdnem azt mondta, hogy „mutat a kamera”. - Úgy értem, ha butikban dolgozol, állandóan látod magad a tükörben, és ha kövér vagy, akkor nincs menekvés. Charlie már kezdte keservesen bánni, hogy előállt az egész hazugsággal. Válasza azonban megmosolyogtatta Luist. - Charlie, semmi okod rá, hogy kételkedj magadban. Gyönyörű vagy, nekem egy kicsit soványka ugyan, de Javier pont így szereti. - És ki mondta, hogy neki akarok megfelelni? - vágott vissza a lány. A világért sem árulta volna el, hogy mennyire hízeleg neki a bók. - Mondjuk úgy, hogy szerintem titeket egymásnak teremtettek. Mi lenne, ha ma meginnál velünk valamit, hogy kibékülhessetek végre a tegnapi este után? - Még meggondolom, de nem ígérek semmit - válaszolta Charlie.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a lányt a barátjának teremtették, gondolta Luis, pont olyan gyönyörű, pont annyira erős akaratú, és pont olyan nagyon önfejű. Luis legközelebb csak akkor merte szóba hozni a meghívását, amikor két óra múlva visszatérőben voltak a színes trópusi halak között töltött búvárkodásból. - Hogy döntöttél? Jössz este? Csak egy italról van szó, és látni szeretné Javiert. - Rendben - mondta, aztán hirtelen gondolt egyet. - Kiúszom a partra, lehozod majd a cuccom a hajóról? Javier a parton üldögélve nézte, ahogy Charlie bikinire vetkőzik, majd kecses mozdulattal a vízbe ugrik a fedélzetről. Hihetetlenül szép ez a lány. A férfi érezte, hogy újra elönti a vágy. - Tök jó úszó, igaz? - kérdezte Zoe, aki a mellette lévő napozóágyon feküdt. Charlie úszótudománya volt az utolsó dolog, ami Javiernek eszébe jutott erről a látványról, különösen most, hogy a lány már kifelé lépdelt a tengerből. Úgy nézett ki, mint egy Bond-lány, amint kiemelkedett a habok közül, a víz csordogált a bőréről, fehér bikinije kihangsúlyozta őrjítő domborulatait. Már csak egy fehér öv hiányzott a derekáról benne egy késsel, és kész is lett volna a filmekből oly jól ismert kép. Charlie megpillantotta Javiert, és hirtelen zavarban érezte magát. Megpróbálta hátrasimítani a haját, de az nem engedelmeskedett, egészen merev volt a sótól. Ki tudja, hogy nézhet ki, miután az elmúlt két órát a vízben töltötte! Egész biztosan vörös nyomot hagyott az arcán a búvárszemüveg, Javier viszont megint úgy néz ki, mint egy modell a fehér sortjában, amely jól kihangsúlyozza lebarnult, aranyszínű bőrét. Tényleg állandóan az edzőteremben kell lennie, a teste olyan, mintha kőből faragták volna, annyira hibátlanul izmos és arányos. A lány tekintete elidőzött erős alkarján, a szép formájú bicepszén, a tökéletes kockahasán és a sötét pihéken, amelyek csíkban futottak le a köldökétől, hogy aztán eltűnjenek a sort szélénél. Micsoda mázlista ez a Zoe, hogy egész délután ezt a látványt élvezhette!

Ahogy odaért a napozóágyakhoz, Javier felugrott és üdvözlésképp megpuszilta. - Zoe ugyan már elnézést kért a nevemben, de személyesen is szeretném elmondani, mennyire sajnálom, hogy tegnap este felzaklattalak. Igazán nem állt szándékomban semmi ilyesmi. - Köszönöm. Tényleg nem tudhattad, mi történt velem - válaszolta Charlie, és váratlanul megint zavarban érezte magát. - Mi lenne, ha most innánk valami? Elmehetnénk a bárba a medencéhez. Charlie Zoéra és Luisra nézett. - Jöttök ti is? - Nem, én visszamegyek a szobámba Skype-olni Nathannel - mondta Zoe, azzal felállt a napozóágyról és belebújt a flipflopjába. - Erről jut eszembe, nekem pedig munkaügyben kellene egyet telefonálnom, úgyhogy jövök veled - vágta rá gyorsan Luis. Odaadta Charlie-nak a táskáját, aztán szinte futva hagyta ott a partot Zoéval együtt, hogy Charlie és Javier kettesben maradjanak. Charlie sajnálkozó mosollyal nyugtázta kettejük furcsa viselkedését. - Találkozzunk a bárnál, jó? - ajánlotta. - Meg kéne szárítkoznom, és fel kellene öltöznöm. Megvárta, míg Javier magára kapta a pólóját és elsétált, azután gyorsan megtörülközött, és a bikinije fölé magára öltötte a helyes kis lila miniruháját. Megfésülte nedves haját, lófarokba kötötte, és kevés balzsamot kent a szájára. Ennyi telt tőle jelenleg, és ez fájdalmasan kevés volt, ha azt nézzük, hogy hamarosan a szálloda legvonzóbb hímjével koktélozik. Vagyis inkább a legvonzóbb férfival, akivel valaha találkozott életében. - Gondolom, hozzá vagy szokva ehhez a luxushoz, Mr. Ötcsillag - húzta a férfit Charlie, ahogy leült vele

szemben. A lány a trendi bárpult mögött sorba állított pezsgősüvegek garmadáját nézte, és a mindig rendelkezésre álló személyzetet. Tekintete végül Javieren pihent meg, kihívón, hogy mer-e tagadó választ adni. Javier vállat vont. - Be kell vallanom, rengeteg luxusszállóban laktam már, munkaügyben persze. De hiszed vagy sem, tudok élni kivételezés nélkül is. Charlie kétkedve húzta fel a szemöldökét, ezt nem hitte volna, különösen azután, ahogyan a férfi tegnap bánt a pincérrel. - Nagyon jól mehet a webes cégetek, ha ilyen szállodákat engedhetsz meg magadnak. Titeket nem érintett a válság? - érdeklődött Charlie. Javier arcán furcsamód zavar tükröződött, ahogy válaszolt. - Nem igazán. Nyilván mindenki megérzi, de nekünk jól megy az üzlet. És te voltál már ilyen helyen azelőtt? - Nem voltam szabadságon már vagy három éve. A francba, ezt most nem kellett volna mondania! Így még bénábbnak hat a meséje arról, hogy Zoe butikjában dolgozik. Nem kellett volna elkezdeni ezt az egész hazudozást! - Nagy rabszolgahajcsár lehet a barátnőd, hogy nem enged el nyaralni. Ez most jóvátétel az elmúlt évekért? Charlie gyűlölte a hazugságot, nem is tudott meggyőzően hazudni, ezért félig igazat mondott. Előadta, hogy Nathan hogyan felejtette el Zoe szülinapját, és hogyan vette neki kiengesztelésül ezt a luxusutat, ahová Zoé azért jött Charlie-val, mert ő segített neki elindítani és sikeressé tenni a butikját, és ezért nem tudott sokáig szabadságra menni. Eszébe jutott, hogy az anyja mindig a sánta kutyás közmondást idézte, ha valami hazugságon kapta, és a lány aggódott, hogy most is hamar kiderül a füllentés, ha nem válogatja meg gondosan a szavait. Igyekezni fog annyira keveset beszélni a butikról, amennyire csak lehetséges. - Zoe barátja igazán nagylelkű - mondta Javier -, de ő olyan típusú lánynak tűnik, aki mindig eléri a férfiaknál, amit szeretne. Egyszerűen ezt érzem nála. Nagyon jól ítélte meg Zoét. - Mindig - értett vele egyet Charlie. - És a te barátod nem bánja, hogy nélküle jöttél ide? Charlie érezte, hogy eljött a pillanat, amikor próbálják kipuhatolni a másik szándékait; egyfajta rituális násztánc kezdődik kettőjük között. Ivott egy kortyot az epres mojitójából, mielőtt válaszolt. - Amint azt Zoe már tegnap este elárulta, szingli vagyok. A szavak ott lebegtek közöttük az éterben. Javier elmosolyodott, kivillantva szabályos, fehér fogait. - Rendben - mondta lágyan -, csak szerettem volna biztos lenni benne. Én is szingli vagyok, csak hogy ezt is tisztázzuk - tette hozzá kis szünet után. Charlie szerette volna büszkén kivágni, hogy nagyon is boldog szerelem nélkül, köszöni a kérdést, de azon kapta magát, hogy képtelen kimondani. Ahogy ott ült Javierrel szemben, egészen élesen tudatára ébredt, hogy miért is nem boldog szerelem nélkül, hogy mennyire vonzónak találja a férfit, és hogy milyen nagyon kívánja. Hirtelen egy könnyed érzés kerítette hatalmába - végül is lehetne vele egy kalandja, nem igaz? Nincs semmi veszítenivalója. Tudni akarta, milyen lenne megcsókolni Javiert, milyen lenne érezni őt. Egész biztosan a koktél szállt a fejébe. De aztán eszébe jutott az előző este és a pánikrohama, és úgy érezte, elszáll belőle ez a nagy magabiztosság. Javier mintha csak megérezte volna a hangulatváltozását, feléje nyúlt, és a kezére tette a kezét. Az érintéstől Charlie-t elöntötte a vágy. - Tudom, hogy még nem tetted túl magadat a baleseten. Hat hónappal ezelőtt el kellett altatni az egyik lovamat, aki már tizenkét éve ez enyém volt. És igen, tudom, hogy ez nem hasonlítható össze azzal, ami veled történt, de ettől függetlenül majd megszakadt a szívem.

Charlie szeme váratlanul könnybe lábadt. Általában nem szokta ennyire kiadni magát, különösen olyan emberek előtt, akiket alig ismer, de volt valami Javierben, ami miatt megbízott benne, és képes volt megnyílni előtte. A férfi gyengéden letörölte a könnyeit. - Látod, hogy mégis megértelek? - mondta lágyan. A lány szemébe nézett, és Charlie érezte, hogy a tekintetét nem tudja elszakítani a Javierétől. Abban a percben bármi megtörténhetett volna. - Velem vacsorázol ma este? Egy szívdobbanásnyi szünet után folytatta. - Kérhetek szobaszervizt a lakosztályomba. Charlie képtelen volt dönteni. Bármennyire csábító volt is az ajánlat, kicsit rámenősnek tűnt. Javier jól eltervezte a csábítás menetrendjét: először vacsora, aztán nyilván az ágyban kötnek ki. És utána jöhet a következő lány, akit kiszúrt magának a szálloda vendégei közül. - Igazság szerint szívesebben mennék étterembe, és megkérdezhetnénk Luist és Zoét is. Nem szeretném kihagyni őket. Javier a homlokát ráncolta, és Charlie megint érezte: ez a férfi ahhoz van szokva, hogy minden az ő akarata szerint történik. - Luist nem fogja zavarni, és biztos vagyok benne, hogy Zoéval együtt találnak maguknak más szórakozást. Zoe adhatna neki divattanácsokat, hogy máskor ne garnélának öltözzön. Mert úgy nézett ki, mint egy rák. Szerinted nem? - Egy kicsit tényleg - értett egyet Charlie. - De vagy jön Zoe és a garnéla is, vagy nem vacsorázom veled. Javier már nyitotta a száját, hogy ellentmondjon, de aztán meggondolta magát. - Rendben van, akkor hát négyen leszünk. Foglalok asztalt a Bajan Blue-ban. Már persze, ha biztosan ezt akarod. Charlie felállt. - Egész biztosan. Később találkozunk. Javier is felállt, és könnyed csókot lehelt a lány szájára. A férfi ajka rumízű és sós volt, Margaritát ivott. Charlie próbálta elhessegetni a gondolatot, hogy milyen finom ezeknek az ajkaknak az érintése, és hogy ez az apró csók is micsoda vágyhullámmal töltötte el a bensőjét. - Már alig várom - suttogta Javier, és lesz, ami lesz, újra megcsókolta a lányt. Charlie volt az, aki végül elszakította az ajkát a férfiétól. A koktél, a tűző nap és Javier határozottan a fejébe szállt.

4. fejezet - Na, hogy alakult a dolog Javierrel? - érdeklődött Zoe, amikor kicsivel később megjelent Charlie szobájában egy kis csevejre. Keresztbe tett lábbal üldögélt Charlie ágyán, és látszott, hogy majd eleped a zaftos részletekért. - Minden oké volt - Charlie maga sem tudta, hogy mit érez. Nem tudta eldönteni, hogy belebonyolódjone egy kis nyári kalandba Javierrel, és élvezze ki a pillanatot, na meg a férfi fantasztikus testét, vagy hagyja az egészet, mert ha megteszi, a végén úgyis pórul jár. - Ennyit tudsz róla kinyögni? - kiáltott fel Zoe. - Ugyan már, drágám, ennél azért többet is elárulhatnál! Annyira jól néz ki, és van benne valami különleges. Ha a helyedben lennék, hellót mondanék neki, nem viszlátot. - Aha, sejtem. Amúgy este találkozunk vele, szóval akkor mondhatsz neki hellót. - Nahát! Én azt hittem, romantikus vacsora lesz kettesben, meg ilyesmi - vigyorgott Zoe. - Nem, négyesben leszünk este, te, én, Luis és Javier. - Nagyszerű, akkor megyek is öltözni. Mit fogsz felvenni? Charlie határozatlanul megvonta a vállát. Ezen még nem is gondolkodott, de Zoe máris felugrott az ágyról, és a barátnője ruháit kezdte vizsgálgatni. - Nem, nem, nem - mondta minden egyes darabra, ami a keze ügyébe került. - Választhatsz az én cuccaim közül. Öt perc múlva itt vagyok - azzal kiviharzott a szobából. Ha egyszer Zoe beindul! Charlie kicsit kijavítgatta a vörös lakkot a lábujjain (Chanel Rouge Fatal - Zoe egyetértésével szerezte be), és arra gondolt, hogy mit csinálhat most Javier. Valamiért biztos volt benne, hogy Luis nem játssza el vele azt, amit vele Zoe. Nem mintha Javier elfogadna divattanácsot egy olyan pasitól, aki garnélának öltözik. Zoe egy selyem miniruhával a kezében tért vissza - a ruha hátul kivágott volt, és három erős színben, feketében, korallban és vörösben pompázott. Merész volt, és divatos, és tökéletesen illett Charlie stílusához. - Ezt kapd ki! - kiáltotta Zoe, és Charlie felé nyújtotta a ruhát. - Nem rövid ez egy kicsit? - kérdezte a lány, aki szívesebben bújt volna bele a fekete maxiruhájába. - Elég jó hozzá a lábad. Ha majd később narancsbőrös leszel, a térded meg ráncos, visszerek lesznek a vádlidon, és a segged lógni fog, akkor sajnálni fogod, hogy nem viseltél minit, amikor még megtehetted volna. Zoe nagyon meggyőző eladó volt, és az általa vetített kép annyira rémes volt, hogy Charlie nem ellenkezett tovább. Miután Zoe visszatért a saját szobájába, Charlie nagyon kellemes órát töltött a készülődéssel, hosszú fürdőt vett, a szokásosnál több időt fordított a sminkje elkészítésére, és közben érezte, hogy egyre nő benne az izgalom, ha a Javierrel való találkozásra gondol. Egy utolsó pillantást vetett a tükörbe - a ruha hátsó kivágása látni engedte a vállát, a rövid szoknyarész pedig szabadon hagyta hosszú, napbarnított lábát. Szépen kiöltözve az alkalomra elég jó lesz-e Mr. Ötcsillagnak? Bekopogott Zoe szobájába, készen arra, hogy még legalább fél órát kell várnia, amíg barátnője a haját egyenesíti, a szempilláját göndöríti vagy más egyéb szépségrituálét hajt végre, ami feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy Zoe kitegye otthonról a lábát egy vacsora erejéig. A lány azonban még magához képest is el volt késve, fehér fürdőköntösben nyitott ajtót, az arcán pedig nyoma sem látszott sminknek. Csoda lesz, ha éjfélre odaérnek az étterembe. Charlie már épp nyitotta a száját, hogy sürgesse Zoét, amikor barátnője szenvedő hangon megszólalt. - Nem tudok ma veled menni, szörnyű menstruációs görcseim vannak. Valóban elég vacakul festett.

- Szegény drágám - mondta Charlie -, akkor én sem megyek, veled maradok és megnézünk egy filmet. Az együtt érző hang mögött azonban bosszúság húzódott. A fenébe! Annyira szeretném látni Javiert! - Nem, nagyon erős fájdalomcsillapítót vettem be, és mindjárt lefekszem. - Biztosan ezt akarod? Talán maradnom kellene, hátha valamire szükséged lesz. - Az ég szerelmére, ez csak menzeszes görcs, nem halálos betegség! Menj vacsorázni! Zoe az ágyhoz vánszorgott és ledobta magát. - A ruha tök jól áll rajtad, tudtam, hogy neked találták ki. De dizájner cucc, úgyhogy megöllek, ha valamivel leeszed. Most már kifelé innen! Charlie dobott neki egy puszit, és már ott sem volt. Zoe várt pár percet, aztán felugrott az ágyról, győzelmi táncot járt, a levegőbe bokszolt, és nagyon boldog volt, hogy színészi képességei ilyen jól szuperáltak. A telefonért nyúlt, és tárcsázott: - Luis, az első lépés rendben, már úton van. A férfi felnevetett. - Bravó, Zoe! Nekem persze nem kell semmit sem eljátszanom. Tudom, hogy Javier nagyon boldog lesz, ha közlöm vele, hogy nem megyek vacsorázni. Nem akarsz átjönni a lakosztályomba? Vacsorázhatnánk, aztán nézhetnénk egy kis focit. - Hát persze! És akkor átnézem a ruhatáradat, hogy soha többé ne vedd garnélarákra a figurát. A lány egyáltalán nem érzett lelkiismeret-furdalást, amiért becsapta a barátnőjét. Ideje volt már, hogy Charlie egy kicsit jól érezze magát, és Javier pont olyan pasinak tűnt, aki képes ezt megadni neki. Luis annyira édes pofa volt, tőle minden pletykát megtudott a szívdöglesztő Javierről. Zoe elégedetten felsóhajtott, és hozzákezdett, hogy kisminkelje magát, ő ugyanis valóban sehová sem ment pucér arccal.

Charlie vett egy mély levegőt, mielőtt besétált az óceánra néző étterembe. Régen volt már randin, és Totális Seggfej óta nem igazán tudott megbízni a férfiakban. Semmi nem tudja úgy összezúzni az ember önbecsülését, mint ha megcsalják, de amióta Javierrel találkozott, határozottan úgy érezte, hogy eljött az ideje az újrakezdésnek. A készséges főpincér azonnal az asztalukhoz vezette, ahol már Javier várta. Ahogy a férfi felé lépdelt, hirtelen kétségek kezdték gyötörni. Nem túl rövid a ruhája? Lehet, hogy Javier kurvásnak fogja találni? Akarja-e, hogy a férfi kurvásnak találja? És hol van Luis? - Gyönyörű vagy! - mondta Javier, és két oldalról megpuszilta üdvözlésképpen. Ő is az volt a hosszú ujjú fehér leningben és fekete pamutnadrágban. - És hol van Luis? - kérdezte a lány, ahogy leült az asztalhoz. Miniruhája alját próbálta annyira lejjebb húzgálni, amennyire csak bírta. - Nagyon fontos munkája akadt, megkért, hogy mentsem ki nálatok. Javier kis szünet után folytatta. - És Zoe? - Nincsen jól. Javier próbálta visszafojtani elégedett mosolyát, és Charlie-ban kezdett kialakulni az érzés, hogy felültették. Morcosan nézett Javierre. - Mi az? - kérdezte a férfi. - Annyira szörnyű, hogy csak ketten leszünk? Pezsgőt töltött Charlie-nak. - Nem - vallotta be a lány -, nem az, csak kijöttem a gyakorlatból. - Milyen gyakorlatból? - Vacsora egy férfival - mondta Charlie habozva. - Az egész flörtölősdiből. Javier szemöldöke felszaladt a homlokára.

- Szóval te most flörtölsz velem? Én meg azt gondoltam, hogy csak barátok vagyunk. - Ne szívass! Javier megfogta a kezét, és könnyű csókot lehelt rá. - Érted bármit. De mondd csak, hogy lehet, hogy kijöttél a gyakorlatból? A pasik nyilván kezüketlábukat törik, hogy veled lehessenek. Charlie felsóhajtott, nagyon nem akaródzott Totális Seggfejről beszélnie, de ha nem teszi, akkor furának tűnhet a viselkedése. - Az exem megcsalt. Megalázó és fájdalmas volt. Charlie beharapta az alsó ajkát. - Úgy éreztem, szerelmes vagyok belé, de ő nyilvánvalóan nem érzett így irántam. És azóta nem találkoztam olyannal, akivel akár csak egy randira is szerettem volna elmenni. Egészen mostanáig, gondolta a lány. - Ó, Charlie, nem minden férfi egyforma. És tök hülye volt, hogy ezt tette veled. - Igen, tudom - mondta a lány, és Javierre mosolygott. A férfi úgy értelmezte a mosolyt, hogy Charlie most nem fog elrohanni, legalábbis nem azonnal. Nagy erőt és határozottságot érzett a lány jellemében, de azt is látta, hogy sebezhető, és ez a kombináció izgatta a fantáziáját. Paloma, a régi barátnője annyira magabiztos volt, olyan könnyedén élte az életét, mintha semmi nem zavarná. A kapcsolatuk zavaróan egydimenziós volt, de Charlie-ban rejtett mélységeket sejtett. Szeretett volna egyedül lenni vele, távol a többi embertől, de tudta, hogy muszáj türelmesnek maradnia, és a lány ritmusában haladnia.

A pincér az asztalukhoz lépett, hogy felvegye a rendelésüket. Javier ráébredt, hogy egyáltalán eszébe sem jutott az étel, és úgy látta, Charlie is mással van elfoglalva. A lány kihagyta az előételt, csak egy miszószószos, sült fekete tőkehalat rendelt. Javier rendszerint grillezett steaket kért, de most inkább lazacot választott. Nem akart munkával kapcsolatos témákat szóba hozni, félt, hogy kiderül a hazugsága, vagy ismét elriasztja Charlie-t a lovaglás puszta említésével is, ezért inkább a családra terelte a szót. Charlie egészen felélénkült, ahogy a családjáról kezdett beszélni, láthatóan nagyon szoros volt a kapcsolatuk. Elmondta a férfinak, hogy a szülei húszéves koruk óta együtt vannak. A mamája fehér, a papája viszont félvér. Az apai nagymamája Trinidadról származik, a nagyapja Puerto Ricó-i, ez megmagyarázza Charlie egzotikus szépségét - a zöld szemét, érzéki ajkát és gyönyörű bőrszínét. Javier irigyelte a lányt a szüleihez fűződő kapcsolatáért, az ő anyja nehéz természetű, az apja pedig eltávolodott tőle az évek alatt. Leginkább a bátyjához, Eduardóhoz állt közel, a húgához, Giselához kevésbé. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Gisela önző. Jobban örült volna, ha húga kezd valamit az életével, nem csak a pénzt költi, dizájner ruhákat vásárol és luxusutakra megy.

- Van testvéred? - kérdezte Charlie-t. Egy pillanatra elfelhősödött a lány tekintete. - Van egy ikertestvérem, Kris. Elhallgatott, megfordult és Javier felé mutatta a bal vállát, rajta az összefonódó kezdőbetűket ábrázoló tetoválással. - Mind a ketten megcsináltattuk a tizennyolcadik születésnapunkon. Anyánk teljesen kiakadt, utálja a tetkókat, szerinte halálközönségesek, és azt mondta, később megbánjuk. Én egyelőre nem bántam meg. Javier csak arra bírt gondolni, hogy mennyire szeretné megcsókolni azt a meztelen bőrdarabot, de aztán mégis képes volt megszólalni. - Közel állhatsz hozzá.

- Igen, de nem találkozunk túl gyakran, ő Manchesterben él, én pedig Londonban. Látszott rajta, hogy nem akarja folytatni, ezért Javier nem is erősködött. Megjelent a pincér, és újra teletöltötte a pezsgőspoharukat. - Mostanában nem akasztottál ki újabb pincéreket? - kérdezte Charlie, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy témát váltson. - Nagyon rendesen viselkedtem, és mindenkivel tisztelettel bántam, bármit követtek is el. Mindenki megérdemli a tiszteletet, nem tudtad, Charlie? A férfi elismételte a lány első, neki címzett szavait. Charlie kicsit elszégyellte magát. - Bocs, azt hiszem, kicsit túlreagáltam a dolgot. Diákkoromban szobalányként dolgoztam egy szállodában, és egy csomó vendég nagyon szemét módon bánt velem. - Szobalány voltál? Milyen volt a formaruhád? Nézzük csak, talán rövid, fekete ruha? Fodros, fehér köténnyel? Harisnya? - humorizált Javier. - Pontosan ilyenfajta megjegyzéseket kellett elviselnem a sok perverztől - húzta fel az orrát Charlie. - Ugyan már, hiszen ez a másik irányban is működik! Fogadni mernék például, hogy neked is tetszenek az egyenruhás pasik. Mondjuk a tűzoltók. Melyik nőnek nem? - Rendben - adta meg magát a lány -, de akkor sem szerettem, hogy a férfiak úgy gondolták, bármit beszólhatnak nekem; és nemcsak a formaruhámról volt szó, de úgy is viselkedtek, mintha fölöttem állnának pusztán a munkám miatt. Szerintem az embereket nem a foglalkozásuk alapján kellene megítélni. A lány kihívóan bámult Javierre, és a férfi világosan látta, mennyi spiritusz és határozottság van benne. Bármikor készen állt a vitára, mindenről volt véleménye, és szenvedélyes volt - Javier pedig épp így szerette. Charlie igazán üdítő változatosságot hozott az életébe. - Egyetértek! - a férfi felemelte a poharát, és a lányéhoz koccintotta. Közben a pincér ismét az asztalukhoz lépett, hogy elvigye a tányérokat, amit Javier nyomatékosan megköszönt. Tulajdonképpen boldogan leszedte volna ő maga a tányérokat, sőt az egész étterem után elmosogatott volna, ha ezzel közelebb kerülhet a lányhoz. És már éppen kezdte azt hinni, hogy egész jól halad a cél felé, amikor sikerült olyat mondania, amivel majdnem mindent tönkretett. - A desszertet megehetjük a lakosztályomban - javasolta. - Sose adod fel, igaz? - rázta a fejét Charlie. - Nem, majd meglátod, hogy nagyon kitartó vagyok, és majdnem mindig elérem, amit akarok. De mivel érezte, hogy most esetleg mégsem így lesz, gyorsan témát váltott. - Akarsz egyet sétálni a parton? Mintha aranyérmet nyert volna egy versenyen, úgy érezte magát, amikor a lány igent mondott. Gyönyörű éjszaka volt, a telihold ezüstös ragyogásba vonta az óceánt, a levegő bódító jázminillattal volt terhes, a lágy esti szellőben hajladoztak a pálmafák, hatalmas leveleik halkan susogtak. Charlie kicsit botladozott a magas sarkú cipőjében, miközben lesétáltak a kőlépcsőkön. Javier a kezét nyújtotta támasznak, fogása meleg és erős volt, és még akkor sem engedte el a lányt, amikor a partra értek, és Charlie ráébredt, hogy nem is akarná. A strand kihalt volt, a napágyakat halomba rendezték, a napernyőket pedig összehajtva tárolták éjszakára, kísérteties fehér lándzsáknak tűntek az éjszakában. Charlie lerúgta a szandálját, a homok üdítően hűvösen simogatta a talpát, ahogy a part mentén elindultak, egyre távolabb kerülve a szállodától. - Olyan gyönyörű itt - mondta. Csodálatos szabadság és izgalom kerítette hatalmába, hogy kettesben lehet Javierrel. - És attól tökéletes, hogy veled lehetek itt - válaszolt Javier. Közelebb lépett a lányhoz, és megcsókolta. A férfi ajkának érintésére - gyönyörű ajka az övén, nyelve a lányét ízlelgeti - Charlie érezte, hogy a vágy

ezernyi apró szirma bomlik ki a testében. Semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy vágyik Javierre. Visszacsókolta, nem számított semmi; Charlie tűzben égett. - Mersz velem a holdfényben úszni egyet? - suttogta Javier. - Miénk az egész part, egyedül vagyunk. Jössz? - Szerintem a távolabbi strandra kellene mennünk - mondta Charlie, mivel megpillantott két szállodai alkalmazottat, akik éppen a partot járták be. Potenciális tolvajok után kutattak, a luxusszállók vonzzák őket, de Charlie sejtette, hogy nem néznék jó szemmel a meztelen fürdőzést. - Rendben! Átmásztak pár sziklán, mígnem találtak egy elhagyott partszakaszt. - Ki ér be hamarabb? - cukkolta Javiert a lány. - De rajtam több ruha van, mint rajtad! - tiltakozott a férfi. - Adhatnál egy kis előnyt! - Oké, vedd le az ingedet és a cipődet, és akkor egyenlők lesznek az esélyeink. Charlie közelebb lépett, kigombolta az ingét, élvezettel érintve meg a meleg bőrt, és nem bírta megállni, hogy kezét ne csúsztassa végig a kőkemény hasán is. A férfi kihívó tekintettel nézte közben, mintha azt kérdezné: „Mersz tovább is menni?” Charlie lehúzta a ruhája cipzárját, és hagyta, hogy a homokba hulljon a selyem. Javier le nem vette róla a pillantását, amíg kikapcsolta és ledobta a melltartóját. - Úgyis legyőzlek - cukkolta a lány, a csipkebugyijától eltekintve teljesen meztelenül. - Hidd el nekem, megéri! - válaszolt Javier faarccal, és Charlie testét nézte. Charlie először arra gondolt, hogy elfordul, de aztán másképp döntött, lecsúsztatta magáról a fehérneműjét, berohant a tengerbe, és a hullámok közé vetette magát. A víz selyemként simogatta a bőrét, mire felbukkant, már Javier is ott volt mellette. A fenébe, nem látta a testét! - Vesztettél! - cukkolta tovább, és elúszott mellőle. - Csak ne olyan gyorsan! - kiáltotta Javier, és lenyűgözően erős kartempóival hamar utolérte Charlie-t, a kezéért nyúlt, és magához húzta. A lány egy pillanatig ellen akart állni, de aztán megadta magát, karját a férfi nyaka, lábait a dereka köré fonta szorosan. Javier felállt a vízben, Charlie megborzongott a gyönyörűségtől, ahogyan nedves testük összeért. Javieré épp olyan izmos, szépen formált és kemény volt, mint várta. A férfi megcsókolta a száját és a mellét, meztelen bőrén fénylett a hold sugara. Hihetetlenül szexisnek, erősnek és felhúzottnak érezte magát, késznek bármire. De aztán megpillantott egy parton sétáló párt, és kibontakozott Javier öleléséből, aki már épp tiltakozni próbált, amikor észrevette, hogy nincsenek többé egyedül. - Szerintem valami privátabb helyre kéne mennünk, nem gondolod? - jegyezte meg a férfi, mintha csak belelátott volna Charlie fejébe. - Nagyon jó ötlet, Mr. Ötcsillag! - válaszolta Charlie, és gyors tempókkal megindult vissza a part felé. Folyamatosan azt figyelte, hogy a pár nem néz-e feléjük, miközben kirohant a vízből, és belebújt a ruhájába. Majdnem biztos, hogy újat kell majd ebből vennie Zoénak, mivel nem valószínű, hogy egy ilyen dizájner ruha jól bírja a sós vizet. Azt pedig nem tudta megállni, hogy ne bámulja az utána érkező Javiert. A férfi meg sem próbálta elrejteni az erekcióját. - Igazán meglepő, hogy nem következett be semmi, khm, hanyatlás - cukkolta Javiert, de titokban teljesen lenyűgözte a férfi. Ennél már csak akkor nyűgözte le jobban, amikor végre visszaértek Javier tetőtéri lakosztályába. A férfi minden elfogódottság nélkül dobta le magáról a ruháit, és húzta az ágyra Charlie-t. - Szóval, hol is tartottunk? - suttogta, és szakértő kézzel kicipzárazta, majd levette a lányról a ruhát. Charlie ugyanabban a helyzetben ébredt fel, ahogy elaludt, Javier ölelő karja között. Az elmúlt éjszaka álomnak tetszett, csodálatos álomnak, kivéve, hogy mivel Javier láthatóan itt fekszik mellette, nyilvánvalóan megtörtént. Óvatosan kibontakozott az erős karokból, és kilopakodott a fürdőbe. A haja úgy

nézett ki, ahogy sejtette, teljesen begöndörödött, de minden más nagyon rendben volt rajta: a szemében a csillogás, a bőre fénye és az, hogy egyszerűen fantasztikusan érezte magát. Már el is felejtette, milyen jó a szex, mármint a jó szex. Igazából nem is csak jó volt, hanem inkább agyeldobós, fogalma sem volt róla, hány orgazmust élt át az éjszaka. Gyorsan lezuhanyozott, megmosta a fogát, és egy törülközőbe csavarva visszaóvakodott a szobába. Észrevétlenül vissza akart bújni az ágyba, de Javier már felkelt és a teraszon üldögélt. Semmi mást nem viselt, csak egy fehér bokszert, és a Ray Ban Aviator napszemüvegét. Botrányosan jól nézett ki már így kora reggel is. Intett Charlie-nak. - A szobába kértem a reggelit, de nem tudtam, mit szeretnél enni, ezért rendeltem gyümölcsöket, palacsintát, tojást, teát, kávét és narancslét. Charlie közelebb lépett hozzá. - Hát, tudod, fantasztikus barát lennél. Javier átölelte, odahúzta magához, és az ölébe ültette. - Ez most ajánlat volt? - Igazából csak szexre kellesz, és a közös reggelikhez, ha nem probléma - cukkolta a lány. - Részemről oké - válaszolta Javier fapofával, aztán szemtelenül lekapta Charlie-ról a rátekert törülközőt, és jó messzire hajította, ahol a lány nem érte el. - Szerintem a szállodai szabályok elég szigorúak ebben a tekintetben - mondta Charlie, és próbálta eltakarni magát a karjával. - Igazad van - súgta Javier. - Itt, ezen a napsütötte helyen fogok veled szeretkezni. Kezdetnek talán így mondta, gyengéden lefejtve Charlie karját a testéről. Aztán csak csókolta és szívta a máris megkeményedett mellbimbókat, amitől a vágy egyre erősödő hullámokban árasztotta el a lány testét. A férfi a hosszú comb közé csúsztatta a kezét, simogatta Charlie-t, a lány sóhajtozott a gyönyörtől, és tökéletesen megfeledkezett arról az eshetőségről, hogy valaki esetleg megláthatja őket. De Javier hirtelen elhúzódott. - Gyere, menjünk inkább be. Charlie az ágyra feküdt, Javier pedig előbb még kiakasztotta a „Ne zavarjanak” táblát, csak azután csatlakozott a lányhoz, és nyelve finom mozdulataival újabb orgazmussal ajándékozta meg. A lány teste még önkívületben remegett, amikor Javier beléhatolt, és olyan erővel tette a magáévá, hogy mindketten levegőért kapkodtak. Végül dél körül reggeliztek csak. - Komolyan mondom, minden napot így kellene kezdeni - mondta Javier, amikor később újra a teraszon üldögéltek, ezúttal mindketten fürdőköpenyben. - Egyetértek - vigyorgott rá Charlie, de közben kis bűntudatot érzett. Zoéval jött nyaralni, és nem akarta magára hagyni a barátnőjét egy pasi kedvéért, még akkor sem, ha az ennyire jóképű, mint Javier. - Mennem kell - tette hozzá -, meg kell néznem, mi van Zoéval. - Felesleges úgy sietned, megbeszéltem Luisszal és Zoéval, hogy egy óra múlva találkozunk a parton. Hajókázunk egy kicsit. - Igazán? - mondta Charlie meglepetten. Javier még erre is gondolt! - Nem gondolnám, hogy az a fajta lány vagy, aki elfeledkezik a barátnőjéről, és én is rosszul érezném magam, ha magára hagynám Luist. Charlie-t lenyűgözte ez a gondosság. Totális Seggfej a nevéhez méltón viselkedne egy ilyen helyzetben, és elvárná, hogy a lány mindent eldobjon a kedvéért. Javier sokkal érettebb volt ennél, és Charlie már tudta értékelni a különbséget. Amint befejezte a reggelit, megkereste Zoét. Az úszómedencénél talált rá. Barátnője egy napágyon pihent kék napernyő alatt, és maga volt a strand megtestesült divatkirálynője. Újabb bikini volt rajta, egy élénk lila színű szett, hatalmas napszemüveg, és egészségesnek tűnő

gyümölcsturmixot kortyolgatott. - Jó éjszakád volt? - érdeklődött Zoe. - Rendben volt, ha pont az ilyesmit szereted - Charlie próbált közömbösnek tűnni, de nem tudta letörölni az arcáról a széles, boldog mosolyt. - És mi lenne az az „ilyesmi”? Charlie lehuppant a Zoe melletti üres napágyra. - Eszméletlen szex és eszméletlen szex és még több eszméletlen szex egy eszméletlen pasival, aki dögös. És okos és szexis és dögös. Vagy ezt már mondtam? Zoe röhögött, nem emlékezett, hogy valaha hallotta volna a barátnőjét így beszélni egy férfiról. Valamint ilyen lelazultnak sem látta soha őt. A balesete óta úgy tűnt, mintha Charlie egy része meghalt volna, és többé már nem az a gondtalan lány, aki régen volt. - Továbbra sem baj, hogy tegnap este nem maradtam veled? - kérdezte Charlie. - Ne legyél már hülye! Pontosan úgy történt, ahogy elterveztem. Nagyszerű estét töltöttem Luisszal, kártyáztunk, aztán focit néztünk. Átnéztem a ruhatárát is, és felvilágosítottam, hogy mit ne vegyen fel, ha nem akar ráknak kinézni. A felesége nagyon hálás lesz nekem. - Szóval nem is voltál rosszul? - Nem, az csak a tervem része volt, hogy kettesben hagyjunk Javierrel. Charlie keserűen elmosolyodott, részben barátnője mesterkedése miatt, részben az ötlet miatt, hogy egyáltalán szüksége lenne bármiféle bátorításra ahhoz, hogy Javierrel randizzon. Csak az okozna neki nehézséget, ha többé nem találkozhatna vele. - És végeztem egy kis privát nyomozást is helyetted Javier után - folytatta Zoe. - Négy hónappal ezelőtt szakított a barátnőjével, ami szerintem elég hosszú idő ahhoz, hogy túljusson rajta. Ráadásul Javier kezdeményezte a szakítást. Zoe a barátnőjére nézett, aki az eget bámulta. - Azt hiszem, tényleg kedvelem - mondta Charlie álmodozva. Aztán Zoéra nézett: - Lehet, hogy vennem kell neked egy új ruhát. Meztelenül fürödtünk, és vizes lett. - Semmi baj, amúgy sem állt rajtam igazán jól. Na, gyerünk, mondd csak, hányast adnál neki egy tízes skálán? - Nincs is a skálán. - Igen, ez az! - kiáltotta Zoe, aztán szemtelenül hozzátette: - Most örülsz, fogadjunk, hogy brazil fazonod van! - A spanyol fazon szórakoztatóbb - válaszolta Charlie vigyorogva.

A napjuk idillire sikeredett. Javier egy katamaránt bérelt, amelyet egy helyi férfi, Jack kapitány vezetett, és azt állította, hogy őt már jóval A Karib-tenger kalózai előtt is így hívták, és már akkor rasztahaja és aranyfoga volt, amikor Johnny Depp még meg sem született. Charlie senkit sem hallott még ilyen hangosan nevetni, amelyet akkor volt alkalma megtapasztalni, amikor a kapitány megtudta, hogy ő és Zoe Nathan költségén nyaral Barbadoson. - Sosem merészelném elfelejteni a feleségem születésnapját! Valószínűleg levágná a golyóimat, és fülbevalót csinálna belőlük - jelentette ki Jack kapitány. Erre a gondolatra mind Luis, mind Javier igen fancsali arcot vágott. - Nem, én sosem tennék ilyet - mondta Zoe lágyan -, én jobban kedvelem a gyémántot, főleg, ha a Tiffanytól származik. Jack kapitány ezen újra jót derült. A part mentén hajóztak úgy egy órányit, mígnem elértek egy teknőcök által kedvelt helyre. Órákig ott maradtak, búvárkodtak, úsztak a méltóságteljes kétéltűekkel, amelyek

hozzá voltak szokva az emberekhez, és úgy tűnt, egyáltalán nem zavarja őket a jelenlétük, hagyták, hogy az úszók egész közel menjenek hozzájuk. Charlie egy picit félt attól, hogy kínos lesz újra találkoznia Javierrel a szenvedélyes éjszakájuk és a hasonlóan szenvedélyes reggel után, de teljesen lazának érezte magát, ahogy a barátaikkal beszélgettek, amikor együtt úsztak, aztán egymás mellett ültek a hajón, a férfi karja a dereka köré fonva. Tetszett neki, hogy Javier nyíltan kimutatja vonzalmát, megcsókolja és megöleli őt a többiek előtt. Érezte, hogy szeretik és kívánják. Javier csodálatosan más volt, mint TS, aki egyedül a hálószobában mutatta ki az iránta való érzelmeit. Késői ebédjüket egy csendes öbölben fogyasztották el, ahová Jack kapitány kalauzolta el őket. A hajós ízletes pikniket rendezett nekik miniráktortából és garnélakoktélból, desszertként pedig görögdinnye- és mangószeleteket tálalt zöldcitrom-szorbettel. Javier gondosan ügyelt arra, hogy mindent megköszönjön neki, és segítsen, amikor csak tud. Charlie mosolyogva gondolt arra, hogy vajon csak előtte mutatja-e magát ennyire udvariasnak. - Gyönyörű a felesége mosolya, és nagyon szép zöld szeme van. Maga szerencsés ember, Señor Castillos - mondta Jack kapitány, miközben mindannyiuk poharát újratöltötte jéghideg fehérborral. - Teljesen egyetértek, de a hölgy nem a feleségem - mosolyodott el Javier. Jack kapitány egy percre ledermedt. - Hát, én a maga helyében mielőbb tennék erről, barátom! - kiáltott fel. - Magukat egymásnak teremtette az isten, ez nyilvánvaló. Én már csak látom. Szerintem mindenki látja. És én nem szoktam ilyesmiben tévedni. Rengeteg fényképet tudnék mutatni maguknak, amiket olyan párok küldtek nekem, akik összeházasodtak, miután én erre biztattam őket. - De csak két napja ismerjük egymást - szúrta közbe Charlie, aki kicsi kényelmetlenül érezte magát. Ám Jack kapitányt nem lehetett lelőni. - És mit számít vajon az idő, ha igaz szerelemről van szó? Én az első pillanattól tudtam, ahogy megláttam a feleségemet, hogy ő az igazi. Két hónap múlva házasok voltunk, és már harmincöt éve együtt vagyunk. Luis is érzékelte, hogy a téma kellemetlen lehet Charlie és Javier számára, ezért átvette a szót. - Ez csodálatos! Remélem, a feleségem, Mariana és én is ilyen szerencsések leszünk. Aztán pedig ragaszkodott hozzá, hogy Jack kapitány mutasson neki képeket a feleségéről és a gyerekeiről. - És még engem gondoltál kerítőnek? - suttogta Zoe, miközben Jack kapitány nagy hévvel a legkisebb fiáról mesélt, aki épp egyetemre készült. - Jack kapitánynak saját weblap kellene! Charlie mosolygott ugyan a barátnője megjegyzésén, de óhatatlanul szöget ütött a fejébe, hogy Jack kapitány rátapintott valamire. Talán őrültnek tűnik, de az biztos, hogy még senki iránt nem érzett így korábban. Színpompás naplementében érkeztek vissza a szálloda strandjára a hajóval, az ég lángvörösen borult föléjük, a tenger aranyló selyemként ringott alattuk. Tökéletes befejezése egy tökéletes napnak. - Tudja, tényleg vissza kellene majd jönniük ide a nászútjukra. Csak küldjön egy üzenetet, fenn vagyok a Facebookon, aztán eljöhetnek hozzánk vacsorára, és megismerkednek a feleségemmel. Van egy kávézója a strandon, kicsit lejjebb a parton, és ő csinálja a legfinomabb halas curryt a szigeten - mondta Jack kapitány, ahogy kisegítette Charlie-t a hajóból. Láthatóan nem az a típus volt, aki könnyen feladja.

5. fejezet Ezután öt nap tökéletes szerelmes boldogság következett. Ennél jobban nem is lehetne elkezdeni egy új kapcsolatot. Órákon át lustálkodtak a parton, úszkáltak, beszélgettek, napoztak, aztán visszahúzódtak Javier tetőtéri lakosztályába egy kis délutáni szerelmeskedésre. Szenvedélyes, érzéki szeretők voltak mindketten, és úgy érezték, megtalálták a saját privát paradicsomukat. Charlie-nak rendszerint beletelt egy kis időbe, míg igazán el tudta engedni magát egy új kapcsolatban, de Javierrel rögtön eltűnt minden gátlása. Minden szempontból egymásnak voltak kitalálva. Abban a fázisban voltak, amikor nem bírták egymásról levenni a kezüket, amikor minden egymás társaságában töltött perc kincs volt, és jelentőségteljes, és minden külön töltött pillanat csak még fájóbbá tette a másik hiányát. A barátaik szerencsére megértők voltak, így amíg a szerelmesek magukra zárták a lakosztály ajtaját, Luis és Zoe golfozott, ami, mint kiderült, mindkettőjük hobbija volt, vagy a hotel fürdőjében voltak, esetleg kártyáztak. A négyes minden este együtt vacsorázott. Minél jobban megismerte Luist, Charlie annál jobban imádta a férfit, annyira elbűvölő és laza volt. Épp az ellentéte volt lobbanékony egyéniségű barátjának, akit Charlie még mindig azzal cukkolt, hogy arrogáns. Újabb hajóútra is elmentek Jack kapitánnyal, aki ismét megerősítette, hogy szerinte Javiert és Charlie-t a jóisten is egymásnak teremtette. Charlie még egy férfihoz sem érezte magát ilyen közel. A baleset óta most volt először igazán boldog, szinte már újra az a magabiztos, optimista lány volt, aki régen. Ám ennek ellenére nem bírt teljesen őszinte lenni. Nem beszélt Javiernek a börtönben ülő testvéréről, és azt sem vallotta be, hogy hazudott arról, hol dolgozik. Azt gondolta, ráér mindezzel a nyaralás után. A lovaglás témáját sem hozta szóba többé egyikük sem. Vággyal telve a lány azt szerette volna, ha minden könnyed és boldog körülöttük, nem akarta, hogy bármi is elrontsa az együtt töltött idejüket. Az utolsó előtti nap reggelén Charlie-t szomorúság fogta el, ha arra gondolt, hogy hamarosan búcsút kell vennie Javiertől. Naivitás volt azt képzelnie, hogy egyszerűen csak megéli a nyári románcot a férfival, aztán pedig el is felejti. Nagyjából biztos volt benne, hogy szép fokozatosan kezd beleszeretni Javierbe, bár ezt semmi pénzért nem vallotta volna be neki. Nyilván ez a földi paradicsom és Jack kapitány túlzó megjegyzései bolondították meg. - Bánatosnak tűnsz - szólalt meg halkan Javier, gyengéden simogatva a lány haját. Charlie azt hitte, még alszik. - Nem, nem, minden oké - válaszolta Charlie, de a vidámsága még neki is erőltetettnek hatott. Olyan hangon beszélt, amit akkor vesz elő az ember, ha nem akarja, hogy mások észrevegyék, valami baja van. - Pedig nyugodtan lehetnél bánatos! Én az vagyok. Szomorú vagyok, hogy már csak egy napunk maradt együtt. Egyáltalán nem is fogok hiányozni neked? - Javier ráhengeredett a lányra, és csókolgatni kezdte a nyakát. - Egyes részeid jobban, mások kevésbé - cukkolta Charlie. Élvezte az övének feszülő férfitestet, és kihívóan tekergette a csípőjét. - Úgy érted, az nem is érdekel, hogy mi van a fejemben? Csak a testem kell? Javier lerántotta Charlie-ról a takarót, feltárva meztelenségét. Ajkával futólag megérintette a máris kemény mellbimbóit, aztán a szája egyre lejjebb kalandozott a lány testén, és mire elért a combja közé, Charlie már szinte elvesztette az eszét. A ráérős reggeli után Javier azt javasolta, hogy menjenek a strandra, ahol aztán fürödtek és napoztak. Mindketten ragyogtak a szeretkezés után, lusta elégedettség töltötte el őket. Jack kapitány épp egy csoportot készült kivinni a hajóján, amikor azonban észrevette Javiert és Charlie-t, lelkesen odaintegetett nekik, aztán jelentőségteljesen a gyűrűsujjára mutatott. A pár nevetett, de mindkettőjük fejébe szöget

ütöttek a tengerész szavai. Javier soha nem hitte, hogy valaha megnősül, pedig a volt barátnője minden elképzelhető cselt bevetett, hogy rábírja a lánykérésre. Sosem látta értelmét a házasságnak, és erős kétségei voltak, hogy létezik olyan nő, akit el akarna venni. Meg volt róla győződve, hogy egyszerűen megfojtaná a helyzet. De talán csak azért gondolta így, mert egészen mostanáig nem találta meg az igazit. Amióta Charlie-t megismerte, határozottan megkérdőjeleződtek az elképzelései. Most értette meg, hogy milyen csodálatos annyira szeretni valakit, hogy hajlandó lennél egész életedre elköteleződni mellette. Nem mintha ezt máris kész lett volna közölni Charlie-val; a lány nyilván menekülőre fogná a dolgot! Charlie közben azon morfondírozott, hogy vajon Javier mit gondol Jack kapitány jövendöléséről. Az a véleménye talán, hogy a kapitány minden útjába kerülő párnak előadja ugyanezt? Ez is része a műsornak, amit a vendégeinek ad? Vagy úgy gondolja, mint ő, hogy van benne valami? Javierre nézett. A férfi a tarkóján tartotta összekulcsolva a kezét, kirajzolódott finom vonalú profilja. A lány magába akart szívni minden részletet, hogy akkor is emlékezhessen erre a pillanatra, amikor már nem lesznek együtt. Javier elkapta a tekintetét.

- Ha hazamegyek, pár hétig nagyon elfoglalt leszek a munkám miatt, de ígérem, hogy elutazom NagyBritanniába, amint tehetem. - Persze, az tök jó lesz - Charlie hangja könnyeden csengett, közben pedig tudta, hogy kínszenvedés lesz minden nap, amikor nem láthatja a férfit. Szinte magának sem merte bevallani, főleg egy hét után, de Javier végleg beköltözött a szívébe. Nem bírt arra gondolni, hogy távol kell lennie tőle. Javier a keze után nyúlt. - Hé, megígérem, hogy jövök. Tényleg szeretnélek látni, Charlie. Én nem vagyok olyan, mint a TS. - Tudom - mondta a lány halkan. - Csak azt hiszem, nagyon fogsz hiányozni. - Azt hiszed? - kiáltotta Javier, és felült a napozóágyon. - Hogy tudod ezt ilyen nyugodtan, lazán és nemtörődöm módon mondani? Én tudom, hogy hiányozni fogsz! Azzal lehajolt és olyan erősen csókolta Charlie-t, hogy a lánynak szemernyi kétsége sem maradt az őszintesége felől. - Menjünk vissza a szobába - suttogta Javier -, újra akarlak! Charlie nevetve szedte össze a holmiját, ám a mosoly hamar lehervadt az arcáról, amikor útban a szálloda felé egy volt focistába, TS egyik közeli barátjába botlottak. Sajnos lehetetlen volt úgy tenni, mintha nem vette volna észre Greget, Greg ugyanis határozottan észrevette őt: a szokásos gusztustalan módon mustrálta végig a testét. - Charlie Porter! Micsoda meglepetés! Jól nézel ki, bébi! - megpuszilta a lányt, akit megcsapott az arcszeszének illata. Az erős citrusos tónus épp olyan tolakodó volt, mint a viselője. Charlie sosem kedvelte Greget, nagy szoknyapecér volt, aki rendszeresen csalta a feleségét. Kipréselt magából egy hellót, és bemutatta Javiert, de Greg igazából vele akart beszélni. - Hogy megy mostanában a tévéműsorod? Mindig nézlek, gondolom, csomó helyre eljutsz. Saját műsorod kellene hogy legyen, főleg ha az újságírói múltadból indulunk ki. Mindig nagyra tartottam a képességeidet, és hát a külsőd is megvan hozzá, nem igaz? Charlie nem bírta rávenni magát, hogy Javierre nézzen. Úgy képzelte, gondosan megtervezett körülmények között árulja el a valódi foglalkozását, talán egyszer, amikor épp ágyban vannak, esetleg egy kis bor segítségével. Álmában sem jutott eszébe, hogy jön egy ilyen seggfej, mint Greg, és lerántja a leplet a meséjéről. Javier úgy engedte el a kezét, mintha megégette volna. Most már ránézett; a férfi arcáról eltűnt a szokásos vidám és gondtalan kifejezés, a tekintete elfelhősödött a visszafojtott dühtől, sötét szemöldökét összeráncolta. - Gyertek, igyunk meg valamit, állati jó koktélokat adnak itt - nyomta tovább Greg, egyáltalán nem

érzékelve a kettejük közti feszültséget. - Köszi, Greg, most nem, más dolgunk van. - Rendben, később még találkozunk - válaszolta Greg. Charlie őszintén remélte, hogy erre nem kerül sor. Javier kurtán odabiccentett a másik férfinak, és gyors léptekkel megindult a szálloda irányába, gyakorlatilag futásra kényszerítve a lányt. - Javier, kérlek, szeretném megmagyarázni - mondta Charlie. Ám a férfi válaszra sem méltatta. Amikor beértek a lakosztályba, Javier becsapta az ajtót, és haragos tekintettel kiabálni kezdett a lánnyal. - Szóval jól értem, hogy nem butikban dolgozol? Mi a franccal foglalkozol akkor? - Tévés műsorvezető vagyok, egy sportcsatornánál dolgozom. Sajnálom, hogy nem mondtam el neked, de nem akartam a tévés dolgokkal foglalkozni. Régebben ez mindig annyira számított azoknak a férfiaknak, akikkel együtt voltam. - Charlie felsóhajtott. - Kicsit ki akartam szakadni ebből a témából, de úgyis elmondtam volna. Javier hitetlenkedve felnevetett. - Milyen jól jött a karrierednek, hogy találkoztál velem. Kíváncsi vagyok, mikor fogsz előállni a sztoriddal, hogy kavartál Javier Castillóval - és akkor egyúttal a szart is jól megkavarhatod. Charlie egyáltalán nem értette, hogy a férfi miről beszél. Gondolta, hogy meglepődik, ha kiderül az igazság a munkájáról, de erre a dühre nem volt felkészülve. - Milyen sztoriról van szó? - kérdezte zavarodottan. - Arról, amelyet majd nyilván megírsz, és amellyel a szakmai hírnevedet akarod egy kicsit tupírozni az én káromra. Elárulhatom neked, Charlie, nem te leszel az első. Javier beletúrt a hajába, és elkeseredett hangon folytatta. - Én komolyan azt gondoltam, hogy te más vagy, hogy különleges vagy. Úgy látszik, a büdös életben nem tanulom meg a leckét! Charlie továbbra sem értette az egészet, de bízott benne, hogy megoldhatják a dolgot. - Javier, fogalmam sincs, miről beszélsz. Nagyon sajnálom, hogy hazudtam neked, de nekem nem tűnt akkora ügynek. És tényleg el akartam mondani az igazságot. Tett egy lépést a férfi felé, de úgy látszott, Javier nem fogadta jól a bocsánatkérését. - Gyűlölöm a hazugságot, és gyűlölöm az újságírókat - vágott vissza Javier. - Most menj el, soha többé nem akarlak látni. Nem az vagy, akinek hittelek. A hangja olyan hidegen csengett, amilyennek Charlie még sosem hallotta. - Jó volt veled dugni, az egyik legjobb csaj voltál az ágyban, de lehet, hogy csak tehetséges színésznő vagy. És ennél udvariasabban nem is tudnám azt mondani, hogy kurva vagy. Egy ideig tényleg elhitetted velem, hogy érzel valamit irántam, de gondolom, van már rutinod az ilyesmiben. Bárhogy van is, azt akarom, hogy elmenj. Charlie egy pillanatig földbe gyökeredző lábbal állt, teljesen megdöbbenve. Az nem lehet, hogy Javier komolyan gondolta ezt a sok szörnyűséget, ami kicsúszott a száján! Nem dobhatja el mindazt, ami köztük van úgy, mintha semmit sem számítana. És ami még rosszabb - kurvának nevezte őt. Charlie nem vette le a szemét a férfiról, várta, hogy azt mondja, az egész csak tévedés volt, de Javier arckifejezésében sem melegséget, sem gyengédséget nem sikerült felfedeznie. Pillantása kemény és engesztelhetetlen volt, és hogy a szavait alátámassza, az ajtóhoz sétált, és szélesre tárta. Komolyan gondolja. Charlie-nak hatalmas lelki erőre volt szüksége, hogy emelt fővel tudjon kimenni. Javier becsapta mögötte az ajtót.

A francba! Nem tudta elhinni, hogy belesétált a lány csapdájába. Legalább tíz cikkre elegendő anyagot sikerült összegyűjtenie! Javier kiment a teraszra, rágyújtott, és mélyen leszívta a füstöt, bár tulajdonképp

leszokott a cigiről. Azután kiviharzott a lakosztályából, és Luis ajtaján dörömbölt. Barátját nagyon megdöbbentette, amit Charlie-ról mondott neki, egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy a lány eladná viharos románcuk történetét a sajtónak. - De hát annyira őszinte, kedves és szeretetteli lánynak tűnt - mondta Luis, miután végighallgatta Javier szónoklatát Charlie ellen. - És szerintem valóban érzett valamit irántad. Javier keserűen felnevetett. - Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy milyen sikeresen átvert. Úgy tett, mintha fogalma sem lenne, ki vagyok, kérette magát, az orromnál fogva vezetett, miközben egész idő alatt arra készült, hogy majd jól szétszed a sajtóban. Egy pillanatra elhallgatott, és Luis látta, hogy minden harciassága ellenére mennyire fel van dúlva, bár ezt nyilván sosem vallaná be. - Tudsz ma délutánra repülőjegyet foglalni? Olyan messzire akarok kerülni ettől a helytől és Charlie Portertől, amilyen messzire csak lehet. - De Javier, hiszen nem is mondtad el neki, hogy ki vagy és mivel foglalkozol! - tiltakozott Luis. Meg volt róla győződve, hogy Javier elsieti a dolgot, és olyat tesz, amit később keservesen megbán. Sosem látta még a barátját ennyire belezúgni egy nőbe sem, ez a viszony nyilvánvalóan több volt, mint egy nyári flört. - Teljesen másról van szó - vágott vissza Javier, de nem volt hajlandó többet mondani. - Kérlek, csak foglald le a jegyeket. Ez a paradicsom hirtelen pokolnak tűnik már nekem.

Charlie annyira sokkos állapotban volt, hogy sírni sem tudott, amikor elmesélte Zoénak, mi történt. Most az egyszer a barátnője sem tudta optimistán felfogni az eseményeket, csak azt ismételgette, hogy Javier egész nyilvánvalóan rossz oldalról közelíti meg a dolgot, és csak valami tévedés lehet az egész. Charlienak fel kellene hívnia vagy találkoznia kellene vele, hogy megmagyarázzon mindent. Akkor talán megoldódna a konfliktus. - Nem mondanád ezt, ha hallottad volna őt - válaszolta Charlie, és úgy érezte, minden boldog érzés elszállt belőle. - Annyira gyűlölködő volt - a lány még az emlék hatására is megremegett. Javier kurvának nevezte, el sem meri mondani Zoénak! A gyönyörű kék ég és a csillogó óceán elé táruló látványa éles ellentétben állt a lány mély kétségbeesésével. - Nyilvánvalóan nem gyűlöl téged! A pasi teljesen beléd volt zúgva. Én fogom mindjárt felhívni, és rendbe hozom ezt a baromságot - Zoe a telefonért nyúlt, de Charlie megállította. - Kérlek, Zoe, ne! Szerintem semmi értelme, és már így is eléggé megalázó a helyzet. Itt akarta hagyni ezt a luxusszállodát, haza akart menni Angliába, a saját életébe, ahol ura volt az eseményeknek. Azt kívánta, bárcsak sose találkozott volna ezzel az átkozott Javier Castillóval. Legszívesebben bezárkózott volna a szobájába, hogy jól kisírja magát, de nem tehette meg Zoéval, hogy szétesik, és Charlie mindig jó volt abban, hogy erősnek mutatkozzon. Most is összeszedte magát. - Menjünk le a partra. Holnap hazamegyünk, és otthon mínusz egy fok vár. Élvezzük a napsütést, amíg lehet. - Biztos, hogy nem maradnál inkább itt a szobában? Zoét meglepte, hogy Charlie-nak bármihez is van kedve, miután Javier ilyen brutális módon szakított vele. Soha az életben nem gondolta volna, hogy Javier ilyesmire vetemedik, annyira bele volt esve a barátnőjébe. Beszélnie kell Luisszal, hogy kiderítse, mi a fene történt. - Nem hagyom, hogy ez a pasi elrontsa a nyaralásomat - mondta Charlie dacosan. - Csak összeszedem a cuccomat, aztán öt perc múlva itt vagyok. Ennek az egésznek nincs semmi értelme, gondolta Charlie, ahogy belépett a szobájába. Miből gondolja

Javier, hogy eladná a sajtónak a sztorijukat? Kit érdekelne egy olyan férfi magánélete, akinek saját honlaptervező cége van? Hiszen nem Bill Gatesről van szó! Valamit eltitkolt előtte Javier. A lány bekapcsolta a laptopját, és beírta a Google keresőjébe Javier nevét. Javier Castillóra nem volt találat, de egy bizonyos Javier Castillo Riosra rengeteg link mutatott. Rákattintott a hivatalos honlapjára, és legnagyobb döbbenetére Javier képe nyílt meg az oldalon, fehér lovaglónadrágban és fekete zsakettben ült egy csodálatos, gesztenyeszínű ménen. Az oldal spanyol és angol nyelven íródott, és kiderült belőle, hogy Javier nemzetközileg jegyzett lovastusa-versenyző, aki nagy valószínűséggel a spanyol olimpiai lovascsapatnak tagja lesz. Nem csoda, hogy szóba hozta a lovaglást! Charlie becsukta a szemét, és mélyeket lélegzett remélve, hogy enyhül az émelygés, amelyet a lovaglásnak az emléke keltett benne. Végigkattintgatta Javier lenyűgöző andalúziai lovas központjának képeit. Megnézte a gyönyörű lovakat, amelyeket a férfi tenyészt, Javier díjugrató fotóit egy nyertes versenyről, egy másikról a díjlovaglását mutatták be a képek. Közös jellemzőjük volt a fotóknak, hogy a férfi mindegyiken fantasztikusan nézett ki a gesztenyeszínű lova hátán, ahogy tökéletes összhangban együtt mozogtak. De vajon miért titkolta el előle a sportkarrierjét? És miért gondolta, hogy bárkit is érdekelne egy angol tévés műsorvezető afférja vele? Amikor azonban más linkekre is rákattintott, rájött, hogy Javier híres szívtipró Spanyolországban, számtalan neki szentelt rajongói oldallal. Abból a kevésből, amit spanyolul értett (nyelvtudása tényleg csak a ‘hola, adios, gracias és dos cervezas por favor’ kifejezésekre terjedt ki), azt is megtudta, hogy a férfi arisztokrata származású. Vagyis talán ez volt a harag oka, nem akarta, hogy anyuci és apuci megtudja, egy polgári származású angol lánnyal kefélt vidáman a nyaralás alatt. A sokk és értetlenség után most már Charlie is dühös volt. Dühös volt Javierre, amiért hazudott neki. Nem csoda, hogy olyan furán viselkedett, amikor a munkájáról kérdezte. Ezek után hogy merte őt hazugsággal vádolni? Charlie felkapta a táskáját és kirohant a szobából, hogy felelősségre vonja a férfit. Aztán eszébe jutott, hogy Javier nyilván azt mondja majd, csak tetteti, hogy nem tudta, ki ő. Ettől kicsit lelassított, de aztán tovább ment, és szentül elhatározta, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból. Odaért Javier lakosztályához, ott azonban már csak két szobalányt talált, akik épp az ágyneműt cserélték nyitott ajtó mellett. - Segíthetünk, Miss Porter? - kérdezte egyikük egy félig lehúzott párnával a kezében. - Javier Castillót keresem. - Sajnálom, kisasszony, de már kijelentkezett a szállodából. Tehetünk önért még valamit esetleg? A lány megrázta a fejét, és érezte, hogy a könnyei mindjárt elárasztják a szemét. Nem bírta elhinni, hogy valószínűleg már soha az életben nem látja Javiert. A délutánt Zoéval töltötte a parton, lehangoltan, de erősen tartva magát, hogy ne omoljon össze. Annyira nehéz volt. Utoljára Javierrel volt itt, és tervezgették a férfi angliai útját. Zoe erősködött, hogy küld egy sms-t Javiernek, amiben elmagyarázza, hogy Charlie tényleg nem tudta, ki ő. Barátnője azonban nem engedte. Miért hinne neki Javier? Több megaláztatást már nem bírt volna elviselni, ráadásul a férfinak kellene bocsánatot kérnie tőle. - Figyelj ide - mondta Zoénak -, jól éreztem magam. Nyári flört volt, a szex fenomenális, de már vége. Úgy tűnt, Zoénak lenne hozzáfűznivalója, de látva Charlie bánatát és határozottságát, inkább befogta a száját. Az sem lendített igazán az ügyön, hogy Jack kapitány épp akkor ért vissza a kikötőbe, és odament a lányokhoz köszönni. - A két kis kedvencem! - szólította meg őket vidáman. - Na és, megkérte már a barátja a kezét? Ha nem teszi meg hamarosan, nálam kell elszámolnia a dologgal! A tengerész Charlie-ra mosolygott, a lány pedig egy szörnyű pillanatig úgy érezte, hogy azonnal zokogásban fog kitörni, de aztán összeszedte magát. - Tudja, Jack kapitány, ő már visszament Spanyolországba, és nem hiszem, hogy valaha fogunk még találkozni. Ez csak egy nyári románc volt.

Jack kapitány arcáról lehervadt a mosoly. - Ezt nem hinném, az ilyesmiben sosem tévedek. Ahogy mondtam is maguknak, minden pár, akit én összeboronáltam, később össze is házasodott. Látszott rajta, hogy szeretne részleteket is megtudni, de szerencsére friss érdeklődők érkeztek, akik szerették volna kibérelni a hajóját, így Zoe és Charlie elmenekülhetett a medencénél található bárba. - Én valami erőset kérnék - mondta Charlie borús arccal, és fáradtan lezuttyant egy asztalhoz, de itt sem volt menekvés. Egyszerre csak az izzadt, vörös képű Greg masírozott be a bárba. - Helló, lányok! Meghívlak benneteket egy koktélra! - Greg a cowboykalapjával legyezgette magát. Azt hiszem, kicsit megártott a nap. Ez enyhe kifejezés volt, a pasi rákvörös volt. - Nem, köszi, jól vagyunk - válaszolta Zoe, aki legalább annyira szerette volna elkerülni Greget, mint Charlie. De a férfi tovább erősködött, ráadásul Jack kapitány is ott volt még a parton, és ha Charlie-nak választania kellett, hogy tíz perc ezzel a seggfejjel vagy a párkapcsolat-szakértő kapitánnyal, akkor inkább legyen a seggfej. És valóban micsoda seggfej volt! Először is eldicsekedett a jachttal, amit épp megvenni szándékozott, majd kifejtette a lányoknak, hogy Aaron, más néven TS, mennyire sajnálja, hogy megcsalta Charlie-t, és hogy azóta sem talált hozzá fogható barátnőt. - Hajlandó lennél találkozni vele, Charlie? - kérdezte Greg bizakodva, bár Charlie szempontjából teljesen reménytelen volt az ügy. - Tudja, hogy elcseszte, de nem a régi, amióta elhagytad. - Aha, persze, és nem volt nője azóta? Utánam epekedik azóta is? Magányosan tölt minden éjszakát? - Hát, ööö, nem éppen - vallotta be Greg bűntudatosan. - Sokat jár el szórakozni, hogy enyhítse a fájdalmát. Nem bír egyedül lenni, tudod, milyen. De vissza akar kapni téged, ebben biztos vagyok. TS nyilván azzal bizonyította az iránta való elkötelezettségét, hogy még a legyet is megdugta röptében, gondolta Charlie keserűen. Már épp készült megosztani ezt a gondolatát Greggel, amikor betipegett a bárba a férfi plázacica felesége, Sammi, olyan magas sarkakon, amelyek inkább illettek volna egy bálba, mint a partra. Az arcát vastagon borította a smink, a szemöldöke rajzolt volt, és műszempillát hordott. Charlie már többször találkozott Sammivel, de semmi közös nem volt bennük. Sammi hiú volt, a vásárlásért élt, szemet hunyt Greg félrelépései fölött, és úgy általában siralmas képet festett a sztárfocisták feleségeiről. Ráadásul vadul féltékeny volt más nőkre, különösen, ha azok szebbek és fiatalabbak voltak, akárcsak Zoe és Charlie. - Szióka, de jó látni benneteket! - mondta megjátszott kedvességgel. Gondosan a levegőbe cuppantotta az üdvözlőpuszikat, miközben mindenkit elárasztott egzotikus parfümje tolakodóan erős illatával, és majdnem kiverte Zoe szemét, amikor hátradobta hosszú, fekete hajpótlással kiegészített tincseit. - Van kedvetek velünk vacsorázni? - érdeklődött Greg, és igyekezett tudomást sem venni felesége pillantásáról, ami azt üzente „csak a holttestemen keresztül”. A férfi nyilvánvalóan nem akart kettesben maradni az asszonnyal, és Charlie-nak eszébe jutott, hogy két héttel korábban járta be a sajtót Greg újabb félrelépésének híre. Akkor ez most a békülős nyaralásuk, aminek a végére Sammi újra terhes lesz, és a bulvárlapok tele lesznek a képeikkel, amint épp a tengerben pancsolnak, mintha csak friss szerelmesek lennének. Tiszta hányinger az egész. - Köszi - mondta Charlie -, de ez az utolsó esténk. Reggel korán indulunk, ezért inkább a szobánkban pihennénk este. - Küldj egy sms-t, ha meggondolnátok magatokat. És majd elmondom Aaronnak, hogy találkoztunk. Charlie inkább meg sem szólalt, nehogy valami olyasmit mondjon, amit nem kéne, így csak lazán megvonta a vállát. - Broáf - nyögte Zoe, amint távolabb kerültek a pártól. - Ettől a pasitól mindig hányingerem lesz, egy

gusztustalan tetű. Sammi meg micsoda ribi! Pont egymáshoz illenek. Hová menjünk vacsorázni? A két észlény a parti étteremben lesz. Charlie-nak nem volt étvágya. - Nem bánnád, ha nem mennénk sehová? Nem hiszem, hogy bármi ilyesmihez kedvem lenne. - Semmi baj, majd rendelünk a szobaszerviztől, és hozatunk pezsgőt. Vacsorázhatunk az erkélyen. - Jól hangzik - hazudta Charlie, pedig csak arra vágyott, hogy befeküdhessen az ágyába, és elfelejthesse ezt a mai napot, de főleg azt, hogy valaha ismert egy Javier nevű férfit.

6. fejezet Charlie nagyon szerette a két hálószobás, kertre nyíló chiswicki lakását. Nagy dolognak számított, amikor végre megvehette. Élvezettel rendezte be a birodalmát, gondosan válogatta össze a színeket. Szerette a merész, erős árnyalatokat, ezért a nappaliját sötétlilára festette, a hálóját pedig meleg barnásvörösre. De most, ahogy kinyitotta a bejárati ajtót, és átcibálta a bőröndjét a küszöbön, azt érezte, hogy a Barbadoson tapasztalt tágasság és fény után a lakása kicsi és sötét. Ráadásul semmi nem várta itthon, csak a munka. A repülőúton a Koszorúslányok című filmet nézte, és gyakorlatilag végigbőgte. Charlie még szomorú filmeken sem szokott sírni, nemhogy egy komédián. - Biztos a PMS miatt van - mondta Zoénak. - Nyugodtan ki lehetsz borulva Javier miatt - válaszolta barátnője - Miért? Gondolod, hogy a legcsekélyebb mértékben is számítok neki? Nem akarok kiborulni miatta! Kemény szavak, pedig belül nagyon szerencsétlennek érezte magát. Reszketett, ahogy beljebb ment a nappaliba, a fűtés ki volt kapcsolva, és a lakása egy hét alatt jégveremmé vált. Lent összeszedte a postáját, de most nem bírt ezzel foglalkozni. A paksamétát a dohányzóasztalra dobta, és közben látta, hogy pirosan villog a telefon üzenetrögzítőjének lámpája. Mielőtt megnyomta a gombot, egy futó pillanatig azt remélte, hogy Javier hagyott üzenetet. Persze nevetséges volt az egész, hiszen a férfi nem is tudja a számát, és amúgy is el akarta felejteni; de nem tehetett róla, mégis eszébe jutott. Bolond vagy, korholta magát. Mint kiderült, az üzenetet az anyja, Lori hagyta. Charlie habozott, hogy visszahívja-e. Nem volt biztos benne, hogy elég vidám lesz hangja, mert ha nem, az anyja azonnal rájön, hogy valami baj van, és nem állt készen rá, hogy elmesélje a Javier-sztorit. Előbb lezuhanyozott, pizsamát húzott, és egy vastag pulóvert, a lábára gyapjúzoknit, és egy pohár borral a kezében tárcsázta anyja számát. - Szia, én vagyok - mondta olyan élénken, ahogy csak tudta, amikor a mamája felvette a telefont. - Na, helló, milyen volt a nyaralás? Rákerestünk a szállodára, és valami fantasztikusan néz ki! - az anyja annyira örült, hogy ő ilyen szép helyen járt, hogy Charlie szemébe könnyek gyűltek. Ha tudná, hogy végződött a nyaralás! Nem, nem fog újra sírni! Vett egy mély levegőt, és szépen elsorolta anyjának, hogy mivel telt a hét, persze gondosan kihagyva az eseményekből Javiert. - Majd felteszek képeket a Facebookra, és akkor mindent láthattok - fejezte be az élménybeszámolót. - Charlie, úgy örülök, hogy ennyire jól érezted magad, megérdemelted már a pihenést, drágám. Holnap találkozunk, már alig várjuk! Charlie-nak szoros kapcsolata volt a szüleivel, és rendszerint mindent elmondott nekik, de a Javierrel történtek annyira mélyen érintették, és aztán a férfi annyira megalázta, hogy egyelőre képtelen lett volna beszélni róla. Nem lesz könnyű, mivel másnap Manchesterbe indul, hogy lássa a családját, de megpróbálja tartani magát. A hívás után akaratlanul is a fényképezőgépe után nyúlt, és végigpörgette az elmúlt héten készült fotókat. Nagyon sok volt, amit nem tehetett ki a Facebookra - ő és Javier ölelkezve a vacsoraasztalnál, aztán ahogy kézen fogva sétálgatnak a parton, beszélgetve heverésznek egymás mellett a napozóágyon, úsznak a teknősökkel, vagy a medence vízesése alatt csókolóznak. Zoe komolyan vette, hogy a szerelmük fotóriportere lesz. Charlie megállt egy fényképnél, amelyen Javier őt nézi, miközben nevet valamin, amit Luis mondott. Hogy tudta elhagyni, ha ilyen vágyódással nézett rá korábban? A törlést választotta a menüből, mindjárt örökre eltűnik a kép, de aztán nem volt szíve jóváhagyni a parancsot. Tudta, hogy hiába törli az összes fotót, valamennyi beleégett a memóriájába, és onnan bármikor előhívhatná őket. Aztán nem bírta megállni, hogy ne kínozza magát még tovább, bekapcsolta a laptopját, és a neten Javier fényképeit nézegette. Javier, amint hatalmas ugrásra ösztökéli a lovát egy tereplovagló-versenyen, Javier, amint

győztesen emeli a magasba a versenykupát, aztán az istálló ajtajának dőlve néz a kamerába, jóképű és farmert visel, és végül egy elegáns eseményen kézen fogva egy gyönyörű nővel, akit Palomának hívnak. Addig kattintgatott a neten, míg a vágyott, ám elérhetetlen arc látványa már elviselhetetlenné vált, és Charlie ekkor lecsapta a laptop tetejét. - Hiszen csak egy nyári románc volt - mondta újra magának. De ha valóban csak az volt, akkor miért nem tudja kiverni a fejéből a férfit? Talán könnyebb lett volna, ha tudja, hogy odaát Spanyolországban Javier sem képes kiverni őt a fejéből. Sokszor tartott ott, hogy felhívja a lányt, már a számát is kikereste a telefonja memóriájából, de minden alkalommal visszakozott. Charlie újságíró, és hazudott neki, nem bízhat benne és nem is találkozhatnak többé. Egy hét, és a lány sztorija biztosan megjelenik a Marcában vagy valamelyik másik spanyol bulvárlapban, őt pedig riporterek fogják üldözni, hogy még többet megtudjanak a magánélete zaftos részleteiről, és elvonják a figyelmét a felkészülésről. Más nők is eladták már a közös sztorijukat, és egyáltalán nem törődött velük. Vagyis törődött a következményekkel, de magukkal a nőkkel már nem. Ha viszont arra gondolt, hogy Charlie áll elő a románcukkal nyilvánosan, azt a legszörnyűbb árulásnak érezte. Tényleg kedvelte a lányt, eleinte csak nagyon erős testi vonzalom ébredt benne, de amikor a lány kiborult és sírt a balesete miatt, akkor minden megváltozott. Charlie megérintette a lelkét, egészen kivételes módon. Javier nem emlékezett, hogy valaha valaki ilyen hatással lett volna rá. Minden gondolatát kitöltötte; amikor nem lovagolt éppen, nem bírt másra figyelni. Ezért is volt most késésben Luis és Mariana vacsorameghívásáról. Barátai már az étteremben várták, élénk beszélgetésbe merülve. Javier nézte őket, míg a pincér elvitte a kabátját. Annyira boldognak, olyan szerelmesnek tűntek még öt év házasság után is. Javierbe belehasított a vágy, ahogy arra gondolt, milyen jó volt Charlie-val együtt lenni. Mariana meglátta őt, és lelkesen integetett neki. Luis felesége gyönyörű nő volt, feltűnően hasonlított Penélope Cruzra, ugyanolyan mélybarna szeme, nőies alakja és dús, fekete haja volt, mint a színésznőnek. Javier azonban mindig csak barátként tekintett rá, és ez így volt rendben, a rendszerint szelíd Luis ugyanis biztosan megölte volna, ha rámozdul a feleségére. - Elnézést kérek, elnéztem az időt - mondta Javier, miközben túlestek az üdvözlőpuszikon. - Gondolom, Charlie-n járt az eszed - kacsintott rá Mariana. - Mindent tudni akarok az angol szépségről. Jellemző, hogy Luis elmondta Marianának, mi történt a nyaralás alatt, nem tudott semmit eltitkolni a felesége elől. Javier csak a szemét forgatta, de igazából nem bírt haragudni. - Tényleg szépséges - mondta, majd kis szünet hozzátette -, de csak kívülről. Majd meglátod, hogy belülről mennyire szép, ha elolvasod, mit hoz rólam nyilvánosságra. Luis Marianára nézett, mintha csak figyelmeztetné, hogy maradjon csendben, de az asszony előrehajolt, és gyengéden megérintette Javier karját. - Javier, felmerült benned egyáltalán, hogy tévedsz, és Charlie nem ír és soha nem is fog írni rólad semmit? Tudom, hogy szereted magad a világegyetem középpontjának hinni, de azért engedjük meg azt a lehetőséget, hogy valóban fogalma sem volt róla, ki vagy. Mariana felemelte a telefonját. - Nem olyan fajta lánynak látszik, mint aki egy jó sztori kedvéért megy bele viszonyokba. A képernyőn Charlie hivatalos képe volt a csatorna honlapján. A lány a fotón mosolygott, és ízig-vérig a tökéletes, profi műsorvezetőnek látszott, aki magabiztos, és tudja, mit csinál. - Nem, tényleg nem olyannak látszik. De végül is, minek kellene látszania? Tudom, hogy imádsz a szerelmi életemről csevegni, mert ti már házasok vagytok, unalmas az életetek, nincs benne többé semmi izgalom, de abbahagyhatnánk, ha szépen megkérlek? Rendeljünk valami kaját, mert éhen halok. A beszélgetés ezután a lovas központ anyagi ügyeire terelődött. A saját lovain kívül Javier és csapata

gazdag ügyfelek lovait is edzette és versenyzett rajtuk. Ezek az emberek befektetésnek tekintették a nemes állatokat, és presztízst is adott a lovassportban való részvétel. Javier tenyésztett is lovakat, és helyet adott további tíz lónak, akikkel a tulajdonosaik versenyeken vettek részt. A férfi a semmiből hozta létre a központot, amelynek jó híre a versenyzői ázsiójával együtt nőtt. Ám a gazdasági válság a gazdag ügyfeleket is érintette, és Javier épp most veszített el kettőt is, akik kénytelenek voltak eladni a lovaikat. Ha nem javul hamarosan a helyzet, újabb kölcsönt kell kérnie az anyjától, és ezt nem szerette volna. Igen rossz időket éltek, és más esetben Javiernek rengeteg mondanivalója lett volna az ügyről, de most nem tudott koncentrálni, a gondolatai folyton Charlie-ra tévedtek. Mit csinálhat most a lány? NagyBritanniában egy órával korábban van. Elment vajon szórakozni a barátaival? Vagy egy férfival? Otthon van talán? Egyedül, vagy másokkal? Gondol rá? Eszébe jutott az őszinte értetlenség és döbbenet a lány arcán, amikor kérdőre vonta a hazugsága miatt. Rettenetes dolgokat vágott Charlie fejéhez. Lehetséges lenne, hogy nem is szedte rá, ahogy Mariana mondta? De akkor miért hazudott a munkájáról? Mariana csettintett az ujjával az orra előtt, hogy magára vonja a figyelmét. - Nagyon máshol jársz, Javier. Talán épp meztelenül fürödtök egy elhagyott partszakaszon a hold fénye mellett? Vagy jéghideg eprekkel csiklandozod a szerelmedet, és pezsgőt nyalogatsz a hasáról? érdeklődött az asszony hamiskás mosollyal. Luis tényleg mindent elmondott neki! - Amúgy jól teszed, ha a véleményemre vagy kíváncsi. Tudom, hogy Charlie fiatalabb nálad, és bár hiszek abban, hogy jó, ha a nő idősebb - ő öt évvel volt idősebb Luisnál -, de szerintem ezt a lányt neked teremtették. Javier megvonta a vállát. - Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom téged, de semmi nem lesz köztem és Charlie közt. Komolyan, már csak azt várom, hogy megjelenjen a sztori, akkor majd foglalkozom vele, és utána elfelejthetem az egészet. A várakozás a legrosszabb az egészben. - A várakozás? - kérdezte Mariana évődve. - Nem a pikáns emlékek? - Igen, a várakozás - ismételte meg Javier határozottan. Az utolsó mondata éjjel kettőkor is ott visszhangzott a fejében, amikor képtelen volt aludni, és a gépnél ülve Charlie Porter interneten fellelhető képeit nézegette. Aztán a biztonság kedvéért újra megnézte a nyaraláson készült fotókat is. Nem vitte rá a lélek, hogy kitörölje őket.

A lelke mélyén érezte, hogy olyasmit éltek át a lánnyal, ami csak egyszer fordul elő az életben, és bár próbálta magának bizonygatni, hogy a kapcsolat úgysem működött volna Charlie lovaglásfóbiája miatt, ezt maga sem hitte el. Charlie másnap elaludt, és emiatt rettentően kellett kapkodnia, hogy elkészüljön. Már épp ki akart rohanni az ajtón, amikor eszébe jutott a postája, beszaladt a nappaliba és a papírokat a táskájába gyömöszölte: majd a vonaton átnézi őket. Két perccel indulás előtt ugrott fel a vonatra, de elérte. Az úton el akarta olvasni a legfrissebb sporthíreket, ezért elővette a laptopját. A másik három utas is a laptopját nézte, az övé már éppen csak elfért az ülések között lévő asztalon. - A laptopok harca - mondta, halvány kis mosolyt csalva a vele szemben ülő üzletember arcára, a fiatal lány és a mellette helyet foglaló fülhallgatós fiú azonban meg sem rezdült. Mielőtt munkához látott, átnézte a postáját. Nyomasztóan sok számla került elő, de ezekkel most nem foglalkozott. Aztán egy krémszínű boríték következett, kézzel megcímezve. Egy fotó volt benne, az egyik hivatalos képe, amelyet a csatorna a rajongóknak szokott kiküldeni. Charlie arcára valaki fekete filccel ezt írta: Nem érdemled meg ezt az állást, te kurva! A lány visszalökte a képet a borítékba. Biztos volt benne, hogy máskor is írtak már csúnyákat róla, de azok a levelek a csatornához futottak be, és hozzá nem kerültek el soha. A tévé nem adja ki a munkatársak személyes adatait, így felvetődik a kérdés, hogy a feladó honnan tudta a címét. Követte talán hazáig? Félelem járta át erre a gondolatra. Fel akart állni, hogy

a kukába dobja a levelet, de aztán meggondolta magát. Jobb lesz megtartani, hátha jön újabb, és akkor bizonyíték lesz. Neki is, mint minden műsorvezetőnek, saját Twitter-profilja volt, ahová időnként beírta valaki, hogy a külseje miatt kapta meg az állást. Ám ilyenkor mások mindig megvédték a nyilvánosság előtt. Ez a fotó személyes támadás volt. Bekapcsolta a laptopját, és remegő kézzel kattintgatott a sporthírekre és a sporttal foglalkozó blogokra. Charlie nem volt megfutamodó típus, ezért a félelme hamarosan haraggá változott. Hogy mer valaki ilyet írni neki? Igenis, kiérdemelte az állását! Nagyon keményen megdolgozott érte! Mindig szerette a sportot, iskoláskorában a focicsapatnak és a kosárcsapatnak is tagja volt, és hokizott is. Kezdettől sportműsorvezető akart lenni, minden tanárának elmesélte, hogy ez az álma, és egyáltalán nem hallgatott rájuk, amikor azt mondták neki, hogy ábrándokat kerget, mert ilyen állás nagyon kevés van, és jobban tenné, ha inkább háttérmunkát keresne a tévéknél. Rácáfolva a tanárai elképzeléseire, sikerrel felvételizett a Manchesteri Egyetemre, televíziós újságíró szakra. A szülővárosában maradt, hogy otthon lakhasson, és így pénzt spóroljon meg. Az egyetem után gyakornokként kezdett dolgozni egy tévénél, hat hónapig fizetés szinte semmi, viszont mindenki csicskáztatta. Ezután két év szerkesztői munka következett egy reggeli tévéműsornál, a fizetés már jobb volt, de még mindig senkinek számított, és halálra dolgozta magát. Már kezdte feladni, hogy valaha műsorvezető lehet, amikor Zoe - Charlie tudta nélkül - elküldte a bemutatkozó anyagát a Total Sporthoz. A szerkesztőket annyira megfogta a video, hogy behívták a lányt egy képernyőtesztre, és aztán azonnal munkát is ajánlottak neki. Így történt a nagy áttörés, de ez nem szerencse dolga volt, Charlie hatévi munkája feküdt a sikerben. Aki a képet küldte, irigy és keserű ember lehet. A lány még akkor is ezen füstölgött, amikor a vonata begördült a manchesteri Piccadilly pályaudvarra. Amint azonban megpillantotta apját, Rayt, aki a peronkapu mögött várt rá türelmesen, minden rossz érzése elillant. Mondta, hogy fog egy taxit, de nem az apja lenne, ha nem jött volna ki mégis elé. Magas alakjával kitűnt a tömegből, kék kabátjában és kalapjában a legelegánsabb férfi volt a pályaudvaron. Szeretett jól öltözni, amikor épp nem dolgozott. - Apa! - kiáltotta Charlie boldogan, és átölelte a férfit. Amióta Londonban dolgozott, nem találkozott annyiszor a szüleivel, mint szeretett volna. - Hogy van az én híres leányom? - kérdezte az apja, meglapogatva a hátát. - Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak, nem a Rolls vár odakinn, szerelőnél van. Be kell érned a Ford Mondeóval. De legalább láthatod, hogyan élünk mi, közönséges halandók. Ingyen pezsgő és miniszendvicsek sincsenek, de ihatsz a kólámból, és kaphatsz ropit, ha elég ügyes vagy. Charlie már látta, hogy nem kellett volna elkotyognia az anyjának, hogy Zoét és őt a reptérről RollsRoyce vitte a szállodába. Az apja nem fogja békén hagyni a témával. Amúgy is ki volt hegyezve minden, a lánya újsütetű celeb státusát érintő nagyzolásra, és azonnal húzni kezdte vele csak azért, hogy Charlie - az apja szavaival élve - ne felejtse el a gyökereit. Szülei Chorltonban éltek, néhány kilométerre a városközponttól, egy Viktória-korabeli sorházban. Mindketten keményen dolgoztak, hogy Charlie-nak és a testvérének megadják mindazt, ami az ő gyerekkorukból hiányzott, mivel meglehetősen szegény családból származtak, különösen Charlie anyja. Ray vízvezeték-szerelő volt, a világ legkedvesebb vízvezetékszerelője, ahogy a lánya szeretettel ugratni szokta. Rendszeresen kevesebbet kért a munkáért a nyugdíjasoktól és az egyedülálló anyáktól, emiatt lehetett, hogy még mindig sorházban laktak, nem pedig egy nagy családi házban, mint Ray sok kollégája. Charlie anyja a Clinique szépségtanácsadója volt a manchesteri Trafford Centre bevásárlóközpontban. Lori bármit el tudott adni bárkinek. Nyilvánvalóan elpazarolta a képességeit, simán megállta volna a helyét az üzleti életben, lyukat beszélt bárki hasába. Charlie és az apja végigtrécselték az utat hazafelé, mindkettőjüknek rengeteg mesélnivalója volt. Amikor azonban a lány az öccséről érdeklődött, a társalgás megrekedt, és az apja homloka elfelhősödött. Rayt rettentően megviselte, amikor Kris börtönbe került, és csak akkor volt hajlandó meglátogatni a fiát, ha

Lori nem hagyott neki más választást. Egyszerűen képtelen volt megérteni, hogy a fia, akit annyi szeretettel és figyelemmel halmozott el, és aki előtt minden lehetőség nyitva állt, ami előtte sosem, hogyan keveredhetett ilyen slamasztikába. Hibáztatta Krist, és saját magát is. - Két hónap múlva kint lesz, aztán ki tudja. - Ó, apa, szerintem rendben lesz minden. Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de megtanulta a leckét a saját kárán. - Valóban? Akkor én is mondok egy közhelyet: majd idővel elválik. - Holnap bemegyek hozzá anyával. Velünk jössz? Apja megrázta a fejét. - Dolgozom - hangja keményen csengett, nyoma sem volt benne a szokásos könnyedségnek. Ray megállt a házuk előtt, aztán Charlie-hoz fordult. - Na, jó, ne zaklassuk fel anyádat azzal, hogy az öcsédről beszélünk. - Persze - válaszolta a lány. Szerette volna azt mondani apjának, hogy hagyja ezt az egészet, és bocsásson meg Krisnek, de tudta, hogy Raynek magától kell idáig eljutnia. Anyja észlelte a jöttüket, és kinyitotta a bejárati ajtót. Lori negyvenhat éves volt, de simán letagadhatott volna egy tízest a korából. Bomba alakja volt, különlegesen szép arca és ugyanolyan feltűnő, zöld szeme, mint a lányának. Szőke, melírozott haját továbbra is hosszan viselte, nem volt hajlandó csak azért levágatni, mert már elmúlt negyven. - Madonnának, Courtney Coxnak vagy Elle MacPhersonnak talán rövid a haja? - szokta mondani. Azért, mert öregszem, még nem adom fel! A hajam marad, és ha kihullik, akkor parókám lesz. Inkább nézzek ki a koromhoz nem illően, mint banyának. - De örülök, hogy itt vagy! - ölelte magához Lori szorosan a lányát. Charlie beszívta az ismerős parfümillatot, Clinique Happy, amely az öblítőével keveredett. Most volt igazán otthon. Otthon - a hely, ahol mindig szeretetet kapott, és biztonságban volt, ahol önmaga lehetett. Charlie szerette a munkáját, de néha igazán emberpróbáló volt a feladat. Nem tudott szabadságra menni, mindig a legjobb formáját kellett hoznia, és folyton tisztában volt vele, hogy mennyien pályáznak az állására. Otthon elengedhette magát, lazíthatott. Lori a híres mediterrán sült zöldséges lasagnéját készítette el. Evés közben beszélgettek és borozgattak, amikor Lori egyszer csak felkiáltott. - És ki az a jóképű férfi a nyaralós fotókon? Teljesen modellkülseje van. A francba! Charlie észre sem vette, hogy Javierről is rakott fel képet. - Hm, nem is tudom, kire gondolsz - nyögte ki, de az anyját nem tudta eltéríteni. Lori odahozta a laptopját, és előhívta Charlie fotóit. Ott volt köztük egy, amin Javier és a lány a parton állva beszélgetnek. Egyike volt Zoe művészi felvételeinek, Charlie észre sem vette, hogy fényképezi őket. Javier karja a derekán volt, és közel húzta magához. Nyilvánvalónak tűnt, hogy több van köztük barátságnál, szerelmeseknek látszottak, akik csak egymással foglalkoznak. - Ja, ő - motyogta a lány. Anyja várakozón nézett rá, és Charlie tudta, hogy nem ússza meg a hallgatással, Lori mindig szóra bírt mindenkit. - Javiernek hívják, Spanyolországban él, szóval nem valószínű, hogy valaha látom még. - Csomó fapados járat van Spanyolországba - mondta Lori. - Hétvégére is elmehetsz. - Tudod, hogy gyakran hétvégén is dolgozom. - De nem minden hétvégén. Charlie felsóhajtott, mindent ki kell pakolni. - Anya, tényleg soha többé nem találkozom vele. És aztán szépen sorban mindent elmondott, azt is, hogy Javier azt hiszi, kiteregeti majd a viszonyukat a

bulvársajtóban. - De hát ilyen nincs! - háborodott fel Lori. - Mintha bármikor is ilyesmire vetemednél! Micsoda egy barom! És én még azt gondoltam róla, hogy milyen helyes. Isten irgalmazzon mindenkinek, aki Lori gyermekét megbántja! - Tudod, mit? - emelte fel a poharát Charlie. - Hasta la vista, Javier.

7. fejezet Akárhányszor látogatta meg Charlie az öccsét a börtönben, nem viselte könnyebben a dolgot. Anyja erőltetett vidámsága sem csapta be az autóút alatt, tudta, hogy Lori mennyire gyűlöli így látni a fiát. Apja, ahogy mondta is, nem jött velük. Ráadásul szörnyen hideg volt, jégeső hullott az égből, és csak jó tízpercnyi távolságra találtak parkolóhelyet. Ahogy közeledtek a börtön felé, mindketten szótlanná váltak, és aztán teljes némaságban várták a sorukat a többi látogató között. Itt senki nem látszott boldognak, mindenki lehajtott fejjel, leesett vállal álldogált, sokan dideregtek a vékony, olcsó kabátjukban, amely semennyire sem védett a kegyetlen hidegtől. Keserű cigarettafüst tekeredett az ég felé, az elveszettek füstjele, gondolta Charlie. A sorban előrébb egy kisgyerek sírni kezdett. Szegény apróság, így kell látnia az apját. - Egyedül ilyenkor gondolom, hogy jó lenne cigizni - mondta Lori tompán. A szokásos fény eltűnt a szeméből, a száját vékony vonallá szorította. - Jó sok ráncot szednél össze a cigitől - próbált viccelni Charlie, de az anyja nem válaszolt. A börtön ajtaja kinyílt, és sor előrébb mozdult. Több mint egy órába telt, míg átjutottak a biztonsági ellenőrzésen, mivel mindenkit, még a gyerekeket is megmotozták kábítószert keresve. A táskákat szekrényekbe kellett zárni, és a mobiltelefonokat sem tarthatták maguknál. Mire Charlie és Lori bejutott a nyomasztó hangulatú, málló kék vakolatú és kamerákkal teli látogatószobába, már ők is bűnözőnek érezték magukat. Kris már ott ült az egyik, padlóhoz rögzített asztalnál, műanyag széken, amely szintén le volt csavarozva. Ő is, mint az összes többi elítélt, piros mezt viselt a szürke pulóverből és nadrágból álló börtönegyenruhája fölött, abból a célból, hogy meg lehessen különböztetni a látogatóktól. A piros mez volt, ami igazán kiborította Charlie-t, nagyon hasonlított ugyanis arra a focimezre, amelyet az öccse régebben viselt. Hát, most egy ideig biztosan nem hord ilyesmit! Nagyon megviselte a lányt, hogy így kellett őt látnia, keze a zsebébe süllyesztve, feje lehajtva. Úgy tűnt, egyáltalán nem érdekli, hogy látogatói vannak, valószínűleg ez is része volt a keményfiú-imázsnak, amelyet a túlélés érdekében felvett itt a börtönben. - Helló - mondta nekik, ahogy leültek vele szemben az asztalhoz. Kris bőre egészségtelen szürke árnyalatú volt a neon bántóan erős fényében, a szeme pedig táskás. Istenem, add, hogy ne drogozzon! - fohászkodott magában Charlie. Tudta, hogy minden motozás ellenére rengeteg drog talál utat a börtönbe. A csábítás pedig, hogy a szer segít elmenekülni a valóság elől, hatalmas lehet. Amennyire a lány tudta, Kris maximum füvet szívott eddig, de ki tudja, mi folyik idebent. Lori a fia kezére tette a kezét. - Hogy vagy, szívem? Kris képtelen volt a szemébe nézni. Az egyik börtönőr azonnal megrovó pillantást vetett feléjük; tilos volt az érintés, nehogy valami tiltott dolgot adjanak át egy elítéltnek. Még egy ilyen kilengés, és rájuk fog ordítani. - Soha jobban. Ezen a héten fürdőben voltam, exkluzív éttermekben ettem és drága borokat ittam - a fiú keserűen szarkasztikus szavai nem bírták palástolni a fájdalmát. - Ne légy már ilyen undok - mondta Charlie csendesen -, tudod, hogy anya mennyire aggódik érted. - És apa? - kérdezte Kris, szemében megbántottság villant fel. - És apa is - ismételte meg a lány. Kris fújt egyet, mintha nem hinne a testvérének. - Milyen volt Barbados? Charlie visszagondolt a luxusnyaralására, ahol minden kis szeszélyét azonnal kielégítették, ahol

gyönyörű volt a környezet, és ahol a szenvedély is rátalált Javier személyében. Hogyan írhatná le mindezt ezen a helyen? Itt, ahol olyan szembetűnő a szegénység és a kétségbeesés, ahol szétesett családok, tönkrement sorsok veszik körül. - Csodás volt, köszi - mondta gyorsan. Szerencsére Kris nem kérdezősködött tovább. - Figyelj, eszembe jutott valami - folytatta Charlie. - Már csak két hónapod van hátra, és gondolnod kell a jövődre. Költözz hozzám egy időre. Megpróbálkozhatnál újra a színészi karrierrel. Kris azonban megrázta a fejét, és affektáló hangon válaszolt. - Nem hinném, hogy az ügynököm visszahívna, ha keresném. És itt benn nem túl jó szerepeket lehet kapni. Kris tehetséges színész volt, már iskoláskorában is minden darabban ő játszotta a főszerepet. Dráma szakra járt a főiskolán, és volt pár tévés szerepe is. Pont mielőtt letartóztatták, egy nagyszabású sorozat meghallgatásán volt, és meg is kapta a munkát. Aztán másnap elvitte a rendőrség. - Megpróbálhatunk szerezni neked egy új ügynököt. Ugyan már, hiszen tök jó a szakmai életrajzod. Kezdhetnénk azzal, hogy újra felhívjuk azt a rendezőt, tetszettél neki. - Ja, de azt rendesen elcsesztem, nem igaz? Semmi értelme felhívni, úgysem akarna velem dolgozni. Csak az idődet vesztegetnéd. Lori arca megrándult. - Kérlek, ne beszélj így! - kérlelte Charlie. - Nem szabad feladni a reményt! Tudod, hogy mi melletted állunk. - Igen, tudom, és kösz - hajtotta le a fejét Kris. Még további húsz kínos percen verekedték át magukat, Charlie Zoéról fecsegett, akit Kris is ismert, és a munkájáról. Lori is elmondta, hogy az ő munkahelyén mi a helyzet. Az igazi Kris, aki ismertek és szerettek, csak akkor bukkant elő egy pillanatra, amikor a csengő a látogatás végét jelezve megszólalt. - Ne haragudjatok - suttogta Charlie-nak -, nem vagyok most túl jól. Kiborít az ittlét. A szeme, ahogy nővérére nézett, tele volt szomorúsággal. Charlie szerette volna bátorítón átölelni. - Minden rendben lesz, ígérem, csak engedd, hogy segítsek. Te is megtennéd értem. - Igen, tudom - mondta Kris az utolsó csepp erejét összeszedve. És aztán már ott is kellett hagynia őket, Charlie pedig az anyját vigasztalta, aki csendesen sírt.

Két nappal később Charlie már a munkahelyén volt. Felhívta a rendezőt, és hagyott neki üzenetet, ahogy Krisnek ígérte, de eddig még nem hallott felőle. Úgy érezte valamit muszáj tennie, hogy segítsen a testvérének. Javier is sokat járt a fejében, és most örült, hogy a munka eltereli a figyelmét. Bekerült a szokásos mókuskerékbe: megbeszélések sorozata, műsor-forgatókönyvek átnézése, a szerkesztők anyagainak átolvasása, és az utolsó perces módosítások az élő adások előtt. Charlie szerette ezt a világot, az állandó pörgés légkörét, az intenzív figyelmet. A kamera előtt pedig olyan természetességgel beszélt, mintha csak a barátaival csevegne. Az sem volt hátrány, hogy nagyon jól kijött Aidannel, a műsorvezetőtársával. A férfi tíz évvel idősebb volt nála, és aranyszíve volt. A lány, egyedül a csatornánál, azt is tudta róla, hogy meleg. A sport világában még mindig hátránynak számított a nem hagyományos szexuális irányultság. Voltak persze kivételek, de Aidan úgy gondolta, hogy jobb titokban tartani, és Charlie respektálta a kívánságát. - Mintha el se utaztál volna, igaz? - kérdezte a lányt a műsor után. - Ja, de örülök, hogy újra itt vagyok. - Jól nézel ki, Charlie. Tetszik a színed, annyira látszik, hogy napon szerzett, nem flakonból származik. Baromi jól nézel ki - Aidan feltűrte fekete inge ujját, és a karját vizslatta. - Én meg, ha még fakulok egy kicsit, jelentkezem valamelyik vámpíros sorozatba szereplőnek.

- Jó színész vagy? - Nem, de ez egy csomó színésznél nem volt akadály. A büfébe indultak valami kajáért, amikor hozzájuk csapódott az egyik produkciós asszisztens, Darcy. Charlie nagyjából mindenkivel kijött a csatornánál, de Darcyval nem bírt zöld ágra vergődni, beképzelt, gazdag csajnak tartotta, igazi ribancnak. Durci Darcynak hívta a háta mögött, az arcán állandóan ott ülő morcos kifejezés miatt. Pedig ettől eltekintve kimondottan dögös lány volt, hosszú szőke hajjal, mandula alakú, kék szemmel, tökéletes bőrrel és egy modell alkatával. Viszont rettenetesen rossz asszisztens volt, alantasnak tartott minden elvégzendő munkát. De Charlie még ezt is elnézte volna neki, ha a lány nem azt tűzte volna ki az életcéljául, hogy lefeküdjön az összes sztársportolóval, akit csak megkívánt. Nem csoda, hogy a sport világában a férfiak nem vették komolyan a nőket, miután találkoztak a bugyiját készségesen letoló Durci Darcyval. - Sziasztok, a konferenciateremben most kezdődik egy megbeszélés az olimpiai dolgok tervezéséről hadarta Darcy, nyilván az artikulált beszéd is nagy erőfeszítésébe került volna. - Tényleg? - kérdezte Aidan élesen, ő sem kedvelte a lányt. - Nem kaptam róla e-mailt. - Pedig én kiküldtem - mondta Darcy sértődött-ártatlan képpel. Charlie biztos volt benne, hogy nem küldött semmiféle e-mailt. - Mindegy, Nick küldött értetek, mert elkéstetek - azzal a fényes tincseit hátradobva sarkon fordult, és elrobogott a folyosón. Charlie és Aidan pedig megcsodálhatta a drága bőrnadrágba bújtatott feszes fenekét. Charlie egy másik asszisztenstől tudta, hogy Darcy legalább hetente kétszer szalonban mosatta a haját. Jó neki, hogy megengedheti magának. Charlie senki mást nem ismert, akinek egy asszisztensi fizetésből ilyesmire telt volna. - Nem lennénk elkésve, ha tudtunk volna róla - mormogta Aidan az orra alatt. Ők ketten voltak az utolsók, akik elfoglalták a helyüket a konferenciaterem hatalmas, fehér asztalánál. Nicky, a csatorna szerkesztője, egy harmincas éveiben járó, rendkívül ambiciózus, okos nő volt. Felhúzta a szemöldökét, amikor Charlie-ék beléptek, de nem hagyta abba a beszédet. Gyűlölte, ha valaki késik a megbeszélésekről. Éppen a közelgő nagyobb sporteseményeket vázolta, amelyek közül természetesen az olimpia volt a legfontosabb. A BBC-é volt az egész esemény közvetítési joga, ezért a csatornájuk összeállításokat és interjúkat sugároz majd a sportolókkal az ötkarikás játékok előtt. - Azt kérem, hogy minden műsorvezető egy sportággal foglalkozzon - magyarázta Nicky. - Ez azt jelenti, hogy ki is kell mennetek leforgatni az anyagokat. Hadd kapjam én a focit vagy az atlétikát, imádkozott magában Charlie. Amíg Nickyt hallgatta, úgy érezte magát, mint régen az iskolában, amikor várták a bejelentést, hogy kit választottak be a csapatba. Hirtelen kellemetlen gondolat tolakodott az agyába: mi van, ha a lovaglást kapja? Eddig nagy szerencséje volt, sosem kellett lovas eseményekről tudósítania. Már a gondolat kikészítette, hogy lovak és lovasok közelébe kell mennie. Ezt nem lenne képes elviselni. A szája kiszáradt, és érezte, hogy gyöngyöző izzadság üt ki a homlokán - a közelgő pánikroham biztos jelei, és a légzése is kezdett kapkodó lenni. Nicky rájuk nézett. - Ti ketten kapjátok a gimnasztikát és az úszást, rendben? Hála istennek! De a bejelentés már nem tudta megakadályozni, hogy roham elhatalmasodjon Charlie-n. Nicky várakozón nézett rá, láthatóan helyeslést várva, ahogy az rendszerint történni szokott. De a lány csak a szájára szorította a kezét, odavetett két szót, hogy rosszul van, és kirohant a teremből. - Jól vagy? - kiáltott utána Nicky, de Charlie nem tudott válaszolni. Maga sem tudta, hogyan, de eljutott a női mosdóig, bezárkózott az egyik fülkébe, és türelmetlenül próbálta előkotorni a táskájából a papírzacskót. Tíz percbe telt, míg jobban lett, és normálisan tudott lélegezni. Visszament a stúdióba, ahol Nickyt egy asztalon ülve találta, épp Aidannel beszélgetett.

Mindketten aggódva néztek rá. - Sajnálom, Nicky, valami romlottat ehettem - elég gyenge kifogás volt, de jobb nem jutott az eszébe. - Szegénykém, szörnyen nézel ki - mondta Nicky. - Menj haza, mára úgyis végeztél! Aidan felkapta a zakóját. - Én is jövök veled. - Mielőtt elfelejtem, itt van számotokra a meghívó a Sportsegély jótékonysági vacsorára. Két hét múlva lesz, bocsánat, hogy csak most szólok, de nagyon szeretném, ha mindketten ott lennétek, ez jó PRlehetőség. És nyugodtan hozzátok a partnereteket is, ha szeretnétek. Nicky mindkettőjüknek egy-egy fekete borítékot nyújtott át, rajta elegáns, ezüst kézírással a nevük. - Február tizenharmadikán lesz a vacsora, remélem, egyikőtök sem tervezett Valentin-napi kiruccanást akkorra. Charlie és Aidan egyszerre rázta meg a fejét. Ja, nagy esélyem van az ilyesmire, gondolta Charlie. Elhagyták a stúdiót, és Aidan megvárta, amíg a liftajtó becsukódott, csak azután szólalt meg. - Oké, nem fogok kertelni - Charlie ilyenkor szokott valami vicceset visszaszólni neki, de Aidan következő szavai túlságosan váratlanul érték -, terhes vagy, Charlie? - Istenem, dehogy! - aztán elbizonytalanodott. - Legalábbis azt hiszem. Még csak ez hiányozna! Nem, egészen biztosan nem terhes. - Azt sem tudtam, hogy randizgatsz valakivel, egy szót sem szóltál róla. Charlie nagyon szerette volna, ha nem kell Javierről beszélnie, ha legalább itt, a munkahelyén nem kellene vele foglalkoznia. - Nem randizgatok senkivel. Egy ideig találkozgattam valakivel, de már vége. Nagyon vége. Abszolút, teljesen vége. Tudta, hogy nem úgy hangzik, mintha tényleg vége lenne, és az Aidan arcán megjelenő kifejezés sem azt mutatta, hogy a kollégája ezt valóban el is hiszi. Talán el kellene mondani mindent neki, hiszen mindig is bízott a férfiban. - Megiszol velem egy kávét? - Veled bármikor. Kimentek az irodaházból, át a szomszédos kávézóba, amely az egyik kedvenc helyük volt. Tulajdonosa, Annie, éles nyelvéről, fantasztikus meleg szendvicseiről és kávéjáról volt híres a környéken. Aidan megrendelte a sovány tejjel készülő lattékat, Charlie addig letelepedett egy eldugott kis asztalhoz. - Idd ezt meg! - mondta Aidan, ahogy letette elé a kávét. Charlie két kézbe fogta a csészét, jólesőn érezve a forróságát. Gyűlölte ezt a belső bizonytalanságot, az idegességét. - Na? - nógatta Aidan, helyes arca megfeszült az aggodalomtól. Fekete haja őszülni kezdett a halántékán, ami nagyon jól állt neki. Charlie mindig azzal cukkolta, hogy ezüstróka. - Na, szóval, a nyaralás alatt volt egy kalandom, de rosszul végződött. Nagyon rosszul. - Ennél több infó kell nekem, drágám - válaszolta Aidan. Munkán kívül mindig kicsit lazább hangnemet ütött meg, szinte már csajosat. Charlie belekortyolt a kávéjába, mielőtt belekezdett halálra ítélt viszonya részletes ecsetelésébe. - A nyavalyába, Charlie, neked még annyi szerencséd sincs a pasikkal, mint nekem! És az már valami. Szóval azóta nem is hallottál erről a Javierről? Jó név amúgy. - Nem, és nem is akarok hallani felőle - ez persze orbitális nagy hazugság volt, de Charlie sosem vallotta volna be, hogy nem bír nem gondolni Javierre, bármilyen aljasul bánt vele a férfi. - Biztos vagy te ebben? Talán már lehiggadt azóta, és rájött, hogy tévedett. Hát erre elég kevés esély látszott. Charlie a fejét rázta, és Aidan már ismerte annyira, hogy tudja, felesleges ezt a dolgot erőltetnie. Lehet, hogy a lány magabiztosnak és erősnek tűnt, de Aidan tudta, hogy

igazából nagyon sebezhető. - És mi volt a megbeszélésen? Charlie habozott. A munkahelyén szerette volna titokban tartani a lovasbalesetet, de most nagy szüksége volt Aidan tanácsára, hogy mit tegyen. Már nem tudta magában tartani a dolgot. - Szóval újra átélted a történteket? - kérdezte a férfi, miután elmondott neki mindent. Charlie egy cukros zacskót forgatott az ujjai között. - És pánikrohamom is volt. Szánalmas, tudom, már rég túl kellett volna jutnom az egészen - vonta meg a vállát. - Talán jobb is, hogy Javierrel nem jött össze a dolog, úgy értem, nem a lovak közelébe se bírok menni, ő pedig lovas. Ennél kevésbé nem is illhetnénk össze. A sors nagyon kegyetlen tréfát űz velem. - Voltál pszichológusnál? - Egyszer elmentem egyhez, de semmi értelme nem volt, sőt, utána még rosszabbul éreztem magam. Azt akarta, hogy a balesetről és az azzal kapcsolatos érzelmeimről beszéljek. Szörnyű volt újraélni mindent. - Ez így tényleg elég szerencsétlenül hangzik, de ne írd le a terápiát egyetlen rossz tapasztalat alapján. Tényleg úgy gondolom, hogy szakemberre lenne szükséged - Aidan a tárcájában kotorászott, majd elővarázsolt belőle egy névjegyet. - Ez az én agyturkászom, dr. Rosie Mackay. Csodás orvos, pár éve jártam hozzá szorongásos tünetekkel, miután kirabolták a lakásomat. Teljesen rendbe hozott. Kérlek, menj el hozzá, ez az egyetlen esélyed. És ez nem lúzerség, ha megsérül a lábad, akkor elmész orvoshoz, nem? - Igen, hogyne - mondta Charlie kelletlenül. Elvette a névjegyet és a táskájába csúsztatta, de esze ágában sem volt felhívni a doktornőt. A kellemetlen élmény egy életre elvette a kedvét a terápiától, magától kell túljutnia a balesetén. Aidan bátorítón mosolygott rá, abban a hitben, hogy sikerült a lányt meggyőznie, aztán meglobogtatta a meghívót. - Szóval akkor leszel a kísérőm a vacsorán, ha a drága Javier addig nem jelentkezik? - Nem fog, és boldogan leszek a kísérőd.

8. fejezet - Maradj nyugton! - rendelkezett Mariana, és próbálta megkötni Javier fehér csokornyakkendőjét, miközben a férfi a gyöngyház berakásos mandzsettájával babrált. - Komolyan, rosszabb vagy, mint egy kamasz! - Még mindig nem hiszem el, hogy rá tudtál dumálni erre a tökéletes időpocsékolásra. Egy teljes hétvégét vesz el a felkészülésemből - morgott Javier. Ő, Mariana és Luis Londonban voltak, az exkluzív Browns Hotelban szálltak meg, és épp a jótékonysági vacsorára készülődtek. - Fontos az imázsod szempontjából - mondta Luis -, és remek alkalom, hogy egy kis hírverést csapj a lovas központnak. Rengeteg gazdag ember lesz ott. - Nincs szükségem a pénzükre! - válaszolta Javier kurtán. - Befejezted már, Mariana? Jézusom, úgy érzem magam, mint egy díjnyertes mén, amit egy bemutatóra készítenek fel. Nem akarod megfésülni a hajam is, és ellenőrizni, hogy tiszták-e a körmeim? - Igenis, szükséged van a pénzükre - helyesbített Luis. - Te magad mondtad, hogy nem akarsz a szüleid kölcsöneire támaszkodni. Akkor viszont szedd össze magad, mosolyogj, és bűvölj el mindenkit ma este. Barátságosan megveregette a barátja vállát. - És ha ügyes leszel, kapsz tőlem répát, sőt, kockacukrot is, de azért már tényleg nagyon kell teperned. - És ki tudja, ki mindenkivel futunk össze - szúrta közbe Mariana, cinkosan a férjére kacsintva. Az asszony csodásan nézett ki barna bőrét kiemelő, fukszia színű selyemsifon estélyi ruhájában, de Luis figyelmeztető pillantást vetett rá. Igaz, hogy Javiernek új ügyfeleket kellett szereznie, de valójában azért jöttek Londonba, mert Luis megtudta, hogy Charlie ott lesz a jótékonysági vacsorán. És erről úgy szerzett tudomást, hogy Barbados óta kapcsolatban maradt Zoéval, és ketten együtt próbálták kitalálni, hogyan hozhatnák össze barátaikat. Három hete repültek haza a Karib-tengerről, és úgy történt, ahogy Luis várta, semmilyen sztori nem került elő Javierről, és nem is fog. Charlie igazat mondott, amikor azt állította, hogy nem tudta, kicsoda Javier. Luis sejtette, hogy barátja már látja, mekkorát tévedett, de túl büszke volt beismerni. Mindez nem is számított volna, de Luis ismerte Javiert annyira, hogy tudja, a Charlie iránti érzései jóval túlmutatnak egy könnyű kis flörtön. És mivel őt Javier mutatta be élete szerelmének, Marianának, úgy érezte, itt az ideje viszonozni a jótéteményt. Nem mintha szándékában állt volna elmondani a terveit Javiernek, mivel akkor egész biztosan nem ment volna el a vacsorára. Barátjának rengeteg jó tulajdonsága volt, de egyúttal a legmakacsabb ember is volt, akit Luis ismert. Eközben Chiswickben, Charlie hálószobájában épp Zoe adott utolsó lelki vigaszt barátnőjének. - Csodásan nézel ki, hagyd már abba a parázást! - parancsolt rá Charlie-ra, aki elhúzta a száját a tükörképe láttán. A Javier-ügy súlyos csapást mért az önbizalmára. Munkán kívül nem járt el otthonról, csak a fitneszterembe és néha Zoéval meginni egy italt. Semmi kedve nem volt a mai estéhez, túl gondterhelt volt, hogy szépen kiöltözzön és olyanokkal jópofizzon, akiket alig ismert. Aggódott az öccse jövője miatt is, mert a rendező nem hívta vissza. És bármennyire gonosz dolgokat mondott is neki Javier, nem tudta kiverni a fejéből a férfit. - Biztos vagy benne, hogy ez a ruha a helyén marad? - kérdezte a mélyen dekoltált felsőrészt húzgálva. Szűk szabású, ujjatlan, vörös ruhát viselt, amely szépen kirajzolta a domborulatait. A szoknyarész bonyolult redőkbe szedett uszályban végződött. Charlie nem érezte magát komfortosan a túl sokat mutató dekoltázs miatt, és Zoe minden meggyőző erejére szükség volt ahhoz, hogy ezt a ruhát válassza. Charlie magától egy fekete estélyi mellett döntött volna. Sőt, ha tényleg rajta állt volna, akkor fekete szűk farmert és fekete zakót húz. - Igen, a helyén marad! - Zoe hozzá volt szokva a hisztis ügyfelekhez a butikja miatt, de Charlie vitt

mindent. Zoe felemelte az asztalon heverő Valentin-napi képeslapot, cuki mackó volt rajta, aki egy szívecskét tartott a mancsában. Charlie utálta az ilyesmit. - Kitől jött? - kérdezte, és kinyitotta a lapot. A kézírás egy tizenkét éves gyereké volt, és Charlie nevében az i-re szívet rajzoltak tollal a pont helyett. - Fogalmam sincs, olyan valakitől, aki egyáltalán nem ismer engem. - Hát, gondolom, nem Javier küldte. Nem olyan fajta férfinak tűnt, mint aki mackót ábrázoló lapot küld egy nőnek. Zoe egészen fellelkesedett a témától. - Az ő lapja drámai lenne, szenvedélyes, szexi. Mondjuk egy fekete-fehér kép saját magáról, amint meztelenül fekszik az ágyon, körülötte rózsaszirmok, és talán egy szál rózsa, vagyis bocs, egy csokor rózsa a stratégiai terület előtt tartva. - Most miért kellett Javiert szóba hoznod - szólt rá mérgesen Charlie. - Bocs, véletlen volt! A fenébe, még a végén elárulja magát, mielőtt Charlie elindul a vacsorára. Szerencsére nem volt alkalma semmi mást mondani, mert megszólalt a csengő. Aidan volt az, aki taxival érkezett, hogy felvegye Charlie-t. Zoe nyitott ajtót, míg Charlie fogta vörös szatén, a ruhájához illő táskáját és fekete tollas boleróját. A lány vágott egy grimaszt, ahogy magára terítette a bolerót, kint épp csak fagypont felett volt a hőmérséklet, ami ellen a semmi kis darab nyilván nem véd. Magával kell csempésznie a fekete bőrdzsekijét, ami nem egyszerű feladat az egyszemélyes divatrendőrség, Zoe orra előtt. Barátnője persze észre is vette a dzsekit kifelé menet, és a helyszínen elkobozta tőle. - Talán lesz ott egy helyes pasi, aki kölcsönadja neked a zakóját, ha nagyon fáznál - mondta Charlie-nak, amikor az utcán elköszöntek egymástól. Zoénak minden önuralmára szüksége volt, hogy el ne árulja, Javier is ott lesz a gálán. Nagyon izgult, de biztos volt benne, hogy amint Charlie és Javier megpillantják egymást, képtelenek lesznek elrejteni a valódi érzéseiket. A szenvedély újra felizzik majd bennük, és ez annyira romantikus! Zoe nagyon szeretett volna ott lenni, hogy láthassa, de Luis megígérte, hogy minden részletről beszámol. Aidan védekezőn begombolta a zakóját. - Rám ne nézz, Zoe, nekem lefagy a tököm idekinn - mondta poénosan. - Nem is rád gondoltam - válaszolt a lány -, de sosem tudhatod, kivel találkozol egy ilyen eseményen. Gondolj csak Hamupipőkére! - Te miről beszélsz? Ez egy vacsora, nem bál - szólt még utána Charlie. - Tudod, hogy értem - Zoe még dobott nekik egy puszit, mielőtt beszállt a saját taxijába. Talán a hamupipőkés megjegyzés apró túlzás volt, de Zoe szívesen tetszelgett maga előtt a jóságos tündér keresztanya szerepében, persze fiatal, csinos tündérről van szó, nem pedig kövérről és öregről. Zoe előkotorta a mobilját, és küldött egy sms-t Luisnak, hogy a terv első része sikeresen lezárult, Charlie úton van. - Szerintem Zoe kicsit sok mojitót ivott, annyi hülyeséget beszélt össze - mondta Charlie Aidannek, míg az a taxi ajtaját tartotta neki. - Állati dögösen nézel ki amúgy. - Te meg gyönyörű vagy - válaszolta a férfi, aztán felsóhajtott. - Semmi kedvem a mai estéhez, nem bánnám, ha inkább otthon maradhatnék, ha szeretnéd tudni. - Igazán? Szokatlan volt Aidantől ez a negatív hangnem, általában lelkesen járt társaságba, a partikon ő szokott lenni a középpont. A férfi lehalkította a hangját, hogy a taxisofőr ne hallja. - Kaptam ma egy küldeményt, nem tudom, mit kezdjek vele. Azzal előhúzott egy borítékot a zsebéből, és odaadta Charlie-nak, aki rögtön felismerte rajta a kézírást.

Némán elővette belőle Aidan autogrammal ellátott fotóját, az arcára vastag, fekete filccel ez volt írva: Mikor vallod már be? - Nem akarom, hogy odabenn bárki megtudja. Ha kiderül, ezután mindig úgy emlegetnek majd, hogy igen, a homokos műsorvezető, és senki nem figyel arra, amit teszek. Ne a magánéletem alapján ítéljenek meg. Miért küld ilyet valaki? Ez annyira aljas. Aidan dühös volt, és ideges, ami szintén nem vall rá, de Charlie tudta, hogy a kép felirata nagyon érzékeny pontján találta el. A volt barátja folyton azzal piszkálta, hogy miért nem vállalja az identitását a munkahelyén, ez volt az egyik oka a szakításuknak, amely nagyon megviselte Aidant. - Igazság szerint múlt héten én is kaptam egy ilyen küldeményt. - Te meg leszbi vagy? - próbált Aidan viccelni. - Nem, az én képemre az volt írva, hogy Nem érdemled meg ezt az állást, te kurva! - Szép! - válaszolta szarkasztikusan a férfi. - Szerinted mit tegyük? Van valaki odabenn, akivel lehet erről beszélni? Például a biztonságiaknál? Charlie visszacsúsztatta a képet a borítékba, és odaadta Aidannek, aki a belső zsebébe süllyesztette. - Inkább ne. Reméljük, hogy egyszeri eset volt, és bárki tette, ezzel most megkapta a piszkos kis kielégülését. De tartsd meg a borítékodat arra az esetre, ha újabbat küldenének. Charlie gyengéden megérintette a kollégája vállát. - Ha gondolod, ma este úgy tehetünk, mintha egy pár lennénk. Az aztán beleköpne a küldő levesébe, ha meglátna minket együtt egy képen. Nem mintha szerintem ez bárkit is érdekelne. Ez az ötlet végre mosolyt csalt Aidan arcára. - Te nem veszed észre, hogy vagy valaki? Gyönyörű vagy, és okos, született tévés. Az emberek határozottan figyelnek rád. - És rád is - válaszolta Charlie, akinek mindig nehezére esett elfogadni a bókokat. - Mindjárt harmincöt éves leszek, ne felejtsd el, a napjaim meg vannak számlálva. Hamarosan a tévés műsorvezetők szemétdombján fogok kikötni, és kizárólag rémes valóságshow-kat fogok vezetni, ahol a méltóságom utolsó morzsáiról is le kell majd mondanom. - Ne légy már hülye, kifejezetten jól mutatnál, mondjuk, a Szombat esti lázban - mondta Charlie, hogy felvidítsa a férfit. Aidan a fejét csóválta. - Az túl jó, a Celeb Big Brother a nekem való. Jól berúgok, és a jakuzziban smacizom majd valakivel. Jó ég, tényleg maga alatt van! - Figyelj, olyan vonzó ezüstróka vagy, mint George Clooney, és nem úgy tűnik, hogy az ő karrierjének hamarosan vége lenne. Erre azért elmosolyodott a férfi. A gálavacsorát a Park Lane-en, a Dorchester Hotelban rendezték. Charlie még most is emlékezett a gyerekkori városnéző túrákra, amikor az emeletes busz tetejéről csodálta a grandiózus sugárutat a drága szállodákkal, és arról ábrándozott, hogy egy nap majd ő is a vörös szőnyegen vonul be az egyikbe. A bejárat körül fotósok hada lebzselt, hogy lekaphassa a hírességeket. Az a hír járta, hogy David Beckham is itt lesz. Aidan segített Charlie-nak méltósággal kiszállni a taxiból, majd karöltve vonultak végig a vörös szőnyegen, és egy pillanatra megálltak, hogy lefényképezhessék őket. - Charlie Porter és Aidan Shepherd, nincs valami mondanivalójuk esetleg? - kérdezte az egyik paparazzo szemtelenül. Ők azonban csak mosolyogva megrázták a fejüket, de Aidan azért odasúgta Charlie-nak, hogy ha valaha nőkkel kezdene, a lány lenne a választottja. - Nem vagyok biztos benne, hogy ezt bóknak szántad - súgta vissza Charlie, aztán harsányan nevetve

bevonultak a szálloda elegáns halljába. A fényűzően feldíszített, aranyoszlopos és kristálycsilláros bálteremben Javier elnyomott egy ásítást. Reggel fél négy óta ébren volt, mert mindenképp szeretett volna még egy edzést beiktatni, mielőtt felszáll a Londonba tartó gépre. Eddig még egy olyan prominens személlyel sem futott össze, aki segített volna a központját kihúzni a pénzügyi slamasztikából. Jobban járt volna, ha otthon marad, és inkább folytatja az edzést. Luis és Mariana azonban jó hangulatban volt, mosolyogva nézte őket a terem másik végéből, ahogy pezsgőzve beszélgettek. Már épp oda akart sétálni hozzájuk, amikor egy csinos, fiatal nő épp mellette botlott meg kobaltkék ruhája szélében. Igazi úriemberhez méltón Javier rögtön a karja után nyúlt, hogy el ne essen. - Hálásan köszönöm! - mondta a nő kifulladva. Valóban nagyon szép volt a hosszú szőke hajával és kék szemével. - Az én hibám, nem tudok járni ebben a nevetséges cipőben - azzal felemelte a ruhája szélét és megmutatta a bűnöst, a kövekkel kirakott, tizenöt centis sarkú estélyi cipőt. - Ugyan, semmiség - válaszolta Javier, és kényszerítenie kellett magát, hogy ne bámulja a karcsú bokát és a barna lábszárat. Fehér zsakettes pincér közeledett feléjük, pezsgőspoharakkal megrakott tálcával. - Pezsgőt? - Igen, kérek szépen. Egyébként Darcy a nevem. Javier a lányéhoz koccintotta a saját poharát. - Javier vagyok, és nagyon örvendek. Talán mégsem lesz hiábavaló, hogy eljött ide ma este, ha ezzel a vonzó lánnyal lehet, és esetleg még a szállodai szobájába is felviheti. Már több mint egy hónap telt el, és Javier érezte, hogy vágyik arra a feloldódásra, amit csak a szex tud nyújtani. Tíz perc múlva azonban már egészen másképp látta a helyzetet. Egyszerűen halálra unta magát. Darcy lenyűgözően szép volt, de Javier tompának találta, semmi élet nem volt benne, miközben arról faggatta a férfit, hogy honnan jött és milyennek találja Londont. Eszébe jutott, hogy milyen volt az első találkozás Charlie-val, aki azonnal felkeltette az érdeklődését. Nemcsak szép volt, és szexi, hanem tüzes és nagyon más, mint a többi nő. De most nem segít, ha rá gondol. Arra már rég rájött, hogy Charlie semmiféle sztorit nem fog megjelentetni róla, és nyilván megveti őt, amiért úgy megalázta. Ezt a dolgot teljesen és végleg elcseszte. Amint Darcy megtudta, hogy Javier nemzetközileg jegyzett lovas versenyző, levegőt sem hagyta venni, annyit kérdezett az edzésekről és a lovairól. Javier szinte érezte, ahogy a lány leszívja az energiáját. A megivott négy pohár pezsgő csak tovább rontott a helyzeten. Csak akkor élénkült fel, amikor Darcy megemlítette, hogy a szüleinek is van egy istállója. Szóval a „szép” és „unalmas” mellé a „gazdag” szó is felkerül a lányt leíró listára, de ez legalább hasznos lehet. - Ha még tovább maradsz, akkor mindenképp le kell jönnöd hozzánk. A házban van elég szoba, nálunk is alhatsz - nézett rá a lány kihívón, mintegy nyilvánvalóvá téve, hogy kinek a szobájában fog a férfi aludni. Az ajánlat egyáltalán nem hozta lázba Javiert. - Köszönöm, de hétfőn már elutazom. - Nagy kár, de esetleg Spanyolországban találkozhatnánk. Gyakran megyek oda, van egy nyaralónk Marbellában. Istálló, vidéki udvarház, nyaraló - nem igazán érdekelték Javiert, végül is, ezek neki is vannak. - Hát persze - válaszolta udvarias mosoly kíséretében. Épp el akart köszönni a lánytól, hogy megkeresse a barátait, amikor megpillantott egy feltűnő piros ruhába öltözött nőt. Elakadt a lélegzete. Lehetséges lenne? De még ilyen távolról is biztos volt benne, hogy Charlie az. És aztán amikor a lány picit elfordította a fejét, és meglátta gyönyörű profilját, már

semmi kétsége nem maradt. Darcy még mindig csacsogott, de Javiernek fogalma sem volt róla, miről, annyira Charlie-ra koncentrált. Egy idősebb, jóképű férfi tartotta a kezét a derekán, és valamin éppen nevettek. Nagyon bizalmasnak látszott a kapcsolatuk, talán egy párt alkotnak? Az biztos, hogy Charlie nem vesztegette az idejét, gondolta keserűen Javier, minden jogcím nélkül, hisz végül is ő taszította el magától a lányt. - Bocs - fordult Darcyhoz -, nem értettem pontosan, mit mondtál. Darcy arrafelé nézett, amerre Javier, és megpillantotta azt a két embert, Charlie-t és Aidant, akiket a legjobban utált a munkatársai közül. Charlie-t azért, mert mindenki szerette, és mert Durci Darcynak nevezte őt (az egyik asszisztens elkotyogta neki), de főként azért, mert műsorvezető volt, ami Darcy nagy álma volt. Aidant azért nem kedvelte, mert úgy érezte, a férfi lenézi őt. Ahogy visszafordította a fejét, látta, hogy Javiert teljesen megbabonázta Charlie látványa. Rá nem így nézett a férfi, és ettől elöntötte a lányt az irigység. Még ezen a gálán is ő a vesztes Charlie-val szemben. Hát, ezt nem fogja hagyni! Charlie és Aidan remekül szórakozott, miközben úgy tettek, mintha egymással flörtölnének. Segített ebben az elfogyasztott számtalan pohár pezsgő, és az is, hogy Aidan mostanra összeszedte magát. Elbeszélgettek a jelenlévő híres sportolókkal, többek közt Andy Murray-vel és Victoria Pendletonnal, a világelső pályakerékpárossal, egyszóval tették a dolgukat. - Szuper barát vagy, be kell vallanom - suttogta Charlie, aki sokkal jobban érezte magát, mint azt a gála előtt gondolta volna. Aidan elvigyorodott, és arcon csókolta a lányt. - A fiúk is ezt mondják nekem. A férfi odalépett egy teniszezőhöz, akit régről ismert, Charlie pedig kihasználta az alkalmat, hogy kicsit körülnézzen a teremben. Mindenki itt volt, aki számított a sport világában. A lány erősen remélte, hogy TS nem bukkan fel, bár ez itt amúgy sem az ő világa volt. Sokkal jobban érezte magát szórakozóhelyeken olyan lányokat felszedve, akiknek az volt az életcéljuk, hogy gazdag focistákkal jöjjenek össze. Charlie látta Gary Linekert a feleségével, Zara Phillipset rögbijátékos férjével, és még más hírességeket. Aztán megpillantotta Angel és Cal Bailey-t. Nagyon jól néztek ki, Angel nemrég adott életet a kisfiuknak, bár ezt senki nem mondta volna meg a karcsú alakja alapján. Az asszony sugárzóan gyönyörű volt. Hosszú, mézszőke haja elegáns kontyba volt fésülve, és csodálatos, fekete csipkeestélyit viselt. Cal, aki csak egyre jóképűbb lett az idő múlásával, védelmezőn ölelte át a feleségét. Charlie alig várta, hogy beszámolhasson az anyjának, aki teljesen odavolt Calért, és ezzel nem volt egyedül az országban. Charlie újabb pezsgőspoharat vett el a tálcáról, és a körülötte elsuhanó nőket figyelte. Egy pillanatra az óceánban látott trópusi halakra emlékeztették a csillogó ékszereikkel és élénk színű ruháikkal. És a férfiak, az elegáns, kifinomult férfiak a szmokingjukban, ahogy magabiztosan vonultak fel s alá. A legelőnytelenebb külsőn is sokat javít a szmoking, a jóképű férfiak viszont ellenállhatatlanok lesznek benne. A lány meglátta Darcyt, aki elmélyülten társalgott egy magas, sötét hajú férfival, és majdnem elejtette a poharát, amikor rájött, hogy Javier az a férfi. A picsába! Mit csinál itt? Charlie úgy érezte, nem kap levegőt és szédül. Ez szánalmas, mint egy tinilány, aki megpillantja a nagy szerelmét. - Helló, Charlie drágám! Újabb meglepetés, Luis volt az, karján egy szépséges nővel, aki nagyon emlékeztetett Penélope Cruzra. Mondjuk ebben a pillanatban már az sem sokkolta volna Charlie-t, ha kiderül, valóban Penélope Cruz az. - Luis, de örülök, hogy látlak! Mit csinálsz errefelé? - Üzleti tárgyalásunk volt Londonban, ami épp egybeesett a vacsorával. Ő a feleségem, Mariana. - Annyira örülök, hogy megismerhetlek, Charlie, olyan sokat hallottam rólad. Tényleg pont olyan gyönyörű vagy, mint ahogy Luis állította. Javierrel találkoztál már? Nagyon-nagyon meghal érted, tudom! -

Mariana angolsága, amit szexi spanyol akcentusával adott elő, nem volt olyan tökéletes, mint a férjéé. - Biztos vagy ebben? - kérdezte Charlie szárazon. - Ó, igen! Hát nem romantikus? Épp a… hogy is hívjátok angolul? - Mariana pergő nyelvvel értekezett a férjével spanyolul, mire Luis azt válaszolta, hogy Valentin-nap. - Igen, Valentin-nap előtti estén - helyeselt Mariana, és lelkesen integetni kezdett Javier felé, hogy magára vonja a figyelmét. Charlie úgy érezte, le kell ülnie, különben összeesik a rátörő érzelmek súlya alatt. Javier már feléje tartott, keresztül a báltermen, Darcyval a nyomában. Charlie szája kiszáradt, a szíve vadul vert, és nem csak azért, mert újra látja őt. Ráébredt, hogy iszonyúan dühös a férfira. Ő az, aki durván szakított vele, és most itt áll előtte, jóképű, szmokingos látomásként. - Jó estét, Charlie! - Javier hangja hűvös volt, udvarias, láthatóan nem rázta meg, hogy újra látják egymást. Nagyobb seggfej, mint anno TS volt. Mennyit gondolt erre a férfira az elmúlt hetekben, és most úgy beszél vele, mintha csak távoli ismerősök lennének. Elképesztő! - Ti honnan ismeritek egymást? - szólt közbe Darcy. Micsoda egy idegesítő liba! Törődj a saját dolgoddal, szerette volna a fejéhez vágni Charlie. De inkább befogta a száját, és hagyta Javiert beszélni. A férfi nem nézett Darcyra, tekintete továbbra is Charlie-ra szegeződött, miközben megszólalt. - Barbadoson találkoztunk, mindketten ott pihentünk. - Milyen izgalmas! - válaszolta Darcy, de a hangjában nyoma sem volt izgatottságnak. - Aztán Javier úgy döntött, kár volt megismerkednünk, és azt mondta, hogy soha többé nem akar látni Charlie-nak mégsem sikerült nyugton maradnia. - Ja, igen, és még azt is mondta, hogy kurva vagyok, az ilyesmit nehezen felejti el az ember. - De azóta már rájött, hogy mekkora hülye volt, és milyen kapitálisat tévedett. És nagyon sajnálja a történteket - most Luis vágott közbe. - Kurvára így van! - tört ki Charlie-ból, mire a vendégek közül többen felkapták a fejüket, hogy ki beszél ilyen rondán. - Rájöttem, hogy hibáztam, és bocsánatot kérek - mondta most Javier is, de Charlie megsebzett büszkeségének ez még mindig túl kimérten és arrogánsan hangzott. Nagyon sajnálhatja, ha az elmúlt hetekben nem is próbált kapcsolatba lépni vele! - Jut eszembe, hogy megy a honlapbiznisz? - tette hozzá a lány ironikus-szúrós hangon. Javier nem válaszolt, de lehajtott feje azt üzente, tudom, hogy elcsesztem. Ekkorra ért vissza Aidan, aki észlelte a feszültséget, és védelmezőn ölelte át Charlie-t. - Minden rendben? Charlie Javierre mutatott. - Ő Javier, aki kidobott, mert azt hitte, hazudtam neki, miközben ő is hazudott nekem. Ezek a kedves emberek pedig Luis és a felesége, Mariana. - Maga pedig? - Javier ellenségesen méregette Aidant. Aidan kinyújtotta a kezét. - Aidan Shepherd. Én is kedves vagyok, és nagyon örülök, hogy megismerkedtünk - a férfit láthatóan teljesen elbűvölte Javier, kihívó testbeszéde kifejezetten erről árulkodott. - Charlie barátja vagy? - kérdezte Luis. - Igen, nagyon jó barátom - válaszolta Charlie, külön hangsúlyozva a nagyon szót, miközben a karját Aidan dereka köré csúsztatta. Javier összevonta a szemöldökét a mozdulatra. A lány úgy érezte magát, mint egy bohózat szereplője, és tulajdonképpen vicces is lett volna a helyzet, leszámítva, hogy a találkozás Javierrel túl sok érzést kavart fel benne. Bármennyire dühös volt a férfira, egyszerűen elepedt érte, annyira kívánta. - Én pedig Darcy Stratton-Hensher vagyok - lépett oda Luishoz és Marianához Darcy.

- Biztos vagyok benne, hogy te is nagyon kedves vagy - mondta Luis udvariasan. Nem tennék rá nagyobb összeget, gondolta Charlie, aki nem értette, hogy minek rontja még itt a levegőt a lány, de aztán rájött, hogy nyilván szemet vetett Javierre. Ők ketten tökéletes párt alkotnának, már ami az arroganciát illeti, és mindketten úgy viselkednek, mint akiknek bármihez joguk van. Ha összeházasodnának, lehetne egy jó hosszú, puccos dupla-tripla vezetéknevük. Barmok. Ekkor megszólalt a vacsora kezdetét jelző gong. - Jobb lesz, ha elfoglaljuk a helyünket - mondta Aidan -, később még összefuthatunk egy italra. Charlienak és Javiernek még biztosan sok megbeszélnivalója van. - Én már megnéztem az ültetési rendet, és egy asztalnál ülünk valamennyien - szólalt meg Luis. Eredetileg persze nem így volt, de Luis a kapcsolatai révén elérte, hogy átszervezzék a rendet. A Charlie arcán látható megbántottságból és haragból ítélve nem lesz könnyű ezt a lépését jóvátennie. Eddig semmi nem úgy ment, ahogy azt Luis eltervezte. Ő és Zoe azt képzelték, hogy a két egykori szerető szenvedélyes kibékülésének semmi sem áll útjába, amint megpillantják egymást a bálteremben. Most azonban csak annyi látszott valószínűnek, hogy Charlie mindjárt felpofozza Javiert, nem mintha a férfi nem érdemelné meg. - Ó, csodás, mindjárt utánanézek, hogy én is odaférek-e még asztalotokhoz - mondta Darcy. - Rém unalmas alakokkal raktak egy asztalhoz, szívesebben ülnék veletek. Miközben beszélt, rajongó pillantását le sem vette Javierről. Luis a feleségére nézett, és elhúzta a száját, gondosan ügyelve, hogy más ne lássa meg. Ezt a Darcy nőszemélyt nem kalkulálta bele a terveibe. Ámort játszani sokkal nehezebb, mint gondolta. Charlie úgy tett, mintha egyáltalán nem zavarná, hogy Javierrel egy asztalnál kell ülnie, belekarolt Aidanbe, színpadias mozdulattal hátracsapta a ruhája uszályát, és emelt fővel elindult az asztalukhoz. Ő a jégkirálynő, akihez semmi bántás nem ér fel. - Te tök bolond vagy, mit csinálsz? - súgta neki Aidan. - Miért csinálsz úgy, mintha egy pár lennénk? Ilyen pasit nem kaphatsz minden sarkon, efelől biztosíthatlak! Felséges falat, csapj le rá azonnal! - Aha, csak kidobott és hazudott nekem, azt se felejtsd el! - sziszegte vissza Charlie. - Szeretném, ha eljátszanád, hogy a párom vagy, úgyhogy kérlek, nem csorgasd ilyen feltűnően a nyáladat Javierre! - Nem tudom megállni, annyira, hogy is mondják ezt manapság, kibaszottul fitt. Szűk, fehér lovaglónadrágban és -csizmában szeretném látni, és ing vagy legalább zakó nélkül, kigombolt inggel, hogy lássék a mellkasa. Eddig mindig az evezősökért és a teniszezőkért voltam oda. Ki tudta, hogy a lovasok ilyen guszták? Akikkel eddig találkoztam, mind olyan savanyú alakok voltak, de Javier úgy néz ki, mint egy isten. Micsoda hasa lehet, és milyen izmos combja. Elárulhatnál pár részletet róla! Ezt már szeretem; ha hazamegyek, megnézem a neten. Egészen visszatért az életkedvem! Charlie belebokszolt a karjába. Aidan be volt csípve, és kezdett előbújni belőle a homokos énje, ez pedig nem épp előnyös, ha féltékennyé akarja tenni Javiert. - Aú! - tört ki Aidanből, és a karját masszírozta. - Ne vinnyogj, tudom, hogy keményen szereted. És csak hogy tudd, szűk lovaglónadrágot a nők viselnek csak, a férfiakon bricsesz van. - Tök mindegy, de szükségem lesz még egy italra, hogy hitelesen játsszam a heterót. Sose tudtam, hogy ti, nők ilyen macsók vagytok. A ropogós fehér abroszokkal megterített kerek asztaloknál körülbelül tíz ember fért el, és a távolság miatt gyakorlatilag lehetetlen volt a szemben ülőknek beszélgetniük egymással. Javier csalódottan vette tudomásul, hogy Charlie épp ezt a pozíciót választotta vele szemben, az asztal másik felén, Aidan és egy másik férfi között ülve. Rettenetesen szeretett volna beszélni a lánnyal, hogy jóvátegye a történteket. Ehelyett csapdába esve üldögélt Darcy mellett, aki már szinte kínosan rámenősen próbálkozott elnyerni a kegyeit. Javier szerette volna melegebb éghajlatra elküldeni a lányt, Charlie-val akart kettesben lenni.

Most, hogy újra látta, ráébredt, hiábavaló volt minden kísérlete, hogy elfelejtse őt. Erős vágy fogta el a lány iránt, eszébe jutott, milyen sima volt a bőre, amikor simogatta, milyen volt megcsókolni a tetoválást a vállán, milyen selymes volt a combja. Charlie-ra nézett, remélve, hogy a lány kiolvassa mindezt a szeméből. A tekintetük egy pillanatra összeakadt, de aztán Charlie félrenézett. Darcy szakadatlan locsogása kizökkentette a gondolataiból a férfit. - Nem is tudtam, hogy Charlie és Aidan együtt járnak. Sosem gondoltam volna, hogy Charlie ezt a típust kedveli. - Miért, milyen típust kedvel? - érdeklődött Javier, étvágytalanul tologatva tányérján a füstölt lazacot. Darcy ravaszul elmosolyodott. - Te kivétel vagy, de Charlie az egyszerűbb pasikat kedveli. Az utolsó barátja egy focista volt. Egy értelmes mondatot is alig volt képes kinyögni, szóval valami egyéb vonz-ereje lehetett a fiúnak. Ha Darcy azt gondolta, hogy megkedvelteti magát azzal, ha így beszél Charlie-ról, akkor nagyot tévedett. Minden egyes gyilkos megjegyzéssel egyre mélyebbre süllyedt Javier szemében, és most már a „rosszindulatú ribanc” kifejezést is felvette a Darcyt leíró listára. - De amúgy meg Charlie nyilván hozzászokott az ilyen pasikhoz, amilyen családból származik. Aha, szóval sznob is. Javier elnyomott egy ásítást. Darcy, sejtve, hogy nem jött be egészen a taktikája, elszánta magát a végső csapásra. - Tudtad, hogy az öccse börtönben van? Javiernek rémlett, hogy a lány nem akart beszélni a testvéréről. Felsóhajtott. - Az már csak nem az ő bűne, nem? Szerintem mindannyiunknak van olyasmi az életében, amire nem vagyunk büszkék. - Hogyne, csak azért mondtam el, mert sajnálom Charlie-t.

Javier egy pillanatra sem hitt neki, nézte ez a szép, sima arcocskát, amin nyoma sem volt együttérzésnek. Aztán észlelte, hogy Charlie feláll, és elnézést kérve otthagyja az asztalt. Itt az alkalom, hogy beszéljenek! Követte a lányt. Charlie zaklatott volt, és reszketett. Egy falat sem ment le a torkán, és képtelen volt úgy tenni, mintha Aidan és ő egy pár lennének. Csak Javierre tudott gondolni, hihetetlen intenzitással érezte a jelenlétét még az asztal másik oldaláról is. Érezte, amikor a férfi őt nézte, és hatalmas erőfeszítésébe került elszakítania tőle a tekintetét. Ki kell mennie innen, hogy kitisztuljon a feje és eldöntse, mi legyen. Kiviharzott a teremből, egyenesen a női mosdó felé indult. Félúton járt a tükrös folyosón, amikor észrevette, hogy Javier megy utána. Megállt, és sarkon fordult, a férfi egy-két méterre volt mögötte. Te jó ég! Hogy lehet ennyire jóképű! Még sokkal jóképűbb, mint ahogy a lány emlékezett. Ez nem járja, gyűlölni akarja azért, amit tett, de képtelen rá. - Charlie, várj, kérlek! Beszélnünk kell! - Miből gondolod, hogy meg akarom hallgatni a mondanivalódat? Menj vissza, és hetyegj csak tovább Darcyval, ő pont a zsánered. Mindketten arrogánsak, gazdagok és elkényeztetettek vagytok! Javier nem vette fel a sértést. - Te vagy az egyetlen nő, aki érdekel. Sajnos Darcy épp ezt a pillanatot választotta, hogy kimenjen a mosdóba, és elhaladtában meghallotta a szóváltásukat. Charlie már kezdte rosszul érezni magát miatta, ám ez gyorsan elmúlt, amikor a tekintete találkozott a lány gyűlölködő pillantásával. Javier szinte észre sem vette Darcyt. Közelebb lépett Charliehoz. - Kérlek, beszéljük ezt meg. Ide bemehetünk - mutatott egy bútorok tárolására szolgáló szoba felé.

Charlie eleinte habozott, de aztán követte. A férfi becsukta maguk mögött az ajtót. Charlie összefont karral állt, igyekezett közömbös arcot vágni, bár a bensőjében dúltak az érzelmek. Vágy, harag, kívánás, sértett büszkeség igyekezett legyőzni egymást. - Miről akarsz még beszélni? Már bocsánatot kértél, mi mondanivalód van még? Ja, tudom, az, hogy ki vagy és mivel foglalkozol. Képmutató! Javier zsebre dugta a kezét, és már egyáltalán nem látszott annyira magabiztosnak. - Az elejétől őszintének kellett volna lennem veled. Úgy érzem, hogy a bocsánatkérésemet nem vetted komolyan. - Ó, elnézéséért esedezem, kegyelmes uram! - mondta Charlie epésen és bájosan pukedlizett hozzá. De bármilyen dühösnek tűnt is, csak arra bírt gondolni, hogy mennyire vágyik a férfira. Elcseszett egy ügy volt, de nem tudott mit tenni. Javier ismét közelebb lépett. - Charlie, muszáj veszekednünk? Bolond voltam, komplett idióta, ahogy Luis mondta. Hinnem kellett volna neked, de a múltbéli tapasztalataim miatt nem bízom az újságírókban. És az, hogy nem mondtad el, te is az vagy, a legrosszabbat váltotta ki belőlem. Teljesen téves következtetésekre jutottam. - És miért tartott olyan sokáig, hogy erre rájöjj? - a lány hangja még mindig sértett volt, de már kezdett felengedni. Javier barna szeme nagy meggyőző erővel bírt, és mivel közel állt hozzá, a lány érezte arcszeszének szédítő illatát is, és feltódultak benne az emlékek, ahogy a karjában feküdt, ahogy délutánonként szerelmeskedtek. - Biztos voltam benne, hogy el tudlak felejteni, nem akartam beismerni, hogy tévedtem. De amint megláttalak, füstbe ment minden tervem, és be kellett látnom, hogy nem bírlak kiverni a fejemből. Nem tudom elfelejteni, hogy milyen jó volt veled. Javier még közelebb lépett, megfogta Charlie kezét, az ajkához emelte és megcsókolta. - És szerintem te sem bírtál engem elfelejteni. Charlie megremegett a férfi szájának érintésétől. Aztán már nem emlékezett, hogy ki tette meg az első lépést, de hirtelen egymás karjában voltak, és Javier megcsókolta, és ő ahelyett, hogy felháborodott volna, visszacsókolta teljes erejéből, szenvedélyesen, mélyen és teli vággyal. A férfi keze végigsiklott a hátán, és Charlie-ban feléledt, hogy milyen volt vele a szex, és most is erre vágyott. Szorosan Javierhez simult, a mellkasát simogatta. Éreznie kell a bőrét! Kigombolta az ingét, aztán merészen lejjebb kalandozott a keze, a sliccét is kigombolta, és ott is simogatta a férfit. - Mit teszel velem? - nyögte Javier. Felrántotta Charlie szoknyáját, ujjaival a combja belsejét érintette, kínozta és tűzbe borította a lányt, végigsimított a csipkebugyin, és Charlie elolvadt az érintése nyomán. A teste követelte, hogy Javier birtokba vegye. Ám hirtelen kellemetlen emlék tolakodott a gondolatai közé, a férfi megvető arca, amikor közölte vele, hogy többé látni sem akarja. Teljesen senkinek érezte magát abban a pillanatban. Az a nézés a tudatába égett, és kíméletlenül emlékeztette arra, amikor TS megcsalta. Ha most szeretkezik vele, simán megtörténhet, hogy újra megbántja és semmibe veszi. Bármennyire vágyik is a férfira, nem engedheti, hogy még egyszer kiszolgáltatottá váljon. - Akarsz engem? - kérdezte Javiert, bár tisztában volt a válasszal. - Olyan nagyon - a férfi hangja elfúlt a vágytól. Charlie minden lelkierejét összeszedve elhúzódott tőle.

- De nem kapsz meg! És még mielőtt Javier megállíthatta volna, kirohant a szobából, végig a folyosón, ki a hotel elé, ahol bepattant az első várakozó taxiba, jól tudva, hogy ha most nem menekül el Javiertől, akkor olyasmit tesz,

amit később megbán. Darcy, visszatérőben a mosdóból, szemtanúja volt Charlie sietős távozásának. Még mindig a lány megjegyzésén füstölgött, miszerint ő elkényeztetett, és Javier válaszán, hogy nem is érdeklődik iránta. De legalább Charlie-nak sem jött össze ma este semmi. Talán még van esélye a férfinál most, hogy Charlie lelépett. Vagy mégsem, gondolta, ahogy Javier feldúlt arccal elviharzott mellette. Ez ma senkinek sem az estéje, úgy látszik.

9. fejezet Luis nem bírta abbahagyni a nevetést, amikor Javier elmesélte neki, hogy mi történt a szállodában. - Hát, barátom, te tényleg komplett hülye vagy! A te hibád az egész. Udvarolni kell neki, romantikázni, elbájolni őt, nem ráugrani, mint egy kanos kamasz! Javier kikötötte a csokornyakkendőjét és a földre dobta. Soha még nő nem bánt el így vele. A büszkeségén csorba esett, egyéb testrészeiről pedig ne is beszéljünk. A kanapéra vetette magát, kezét a feje alá tette. Hogy szúrhatta el kétszer is Charlie-val? Nem volt hozzászokva, hogy ne tudjon bánni a nőkkel. Megalázó, nagyon megalázó. Felnézett a barátaira. - Azt hittem, akar engem. Folyton félreértem, már nem tudom, mit tehetek és mit nem. Ez kemény beismerés volt egy olyan férfitól, aki azt hitte ért a nők nyelvén. Mariana felvette a csokornyakkendőt, és Javier kezébe nyomott egy csésze kávét. - Annyira azért nem reménytelen a helyzet, de kicsit pedáloznod kell, hogy visszaszerezd. Miután Charlie elment, érdekes beszélgetést folytattam Aidannel. Elbűvölő férfi. Viszont ő és Charlie tutira nem egy pár, tulajdonképpen száz százalékig biztos vagyok benne, hogy meleg. Egyszerűen csak barátok és kollégák - bármit akart is elhitetni veled Charlie. Aidan meg van győződve róla, hogy Charlie szeret téged, csak nem akarja beismerni. Ez mondjuk nem csoda azok után, ahogy bántál vele. És ahogy a rémes volt pasija is bánt vele. Javier arca megrándult, ahogy megint felidéződött minden szemétsége, de Mariana legalább nem nevette ki. Kortyolgatta a kávéját, és kezdte kicsit fényesebben látni a jövőjét. - És azt is megtudtam, hogy Charlie-nak mi a programja holnap. Reggel egy dél-londoni iskolában fociedzést tart lányoknak. Délután fitneszterembe megy, estére pedig nincsenek tervei. Szóval lesz lehetőséged elbűvölni a nap folyamán. Ráadásul holnap Valentin-nap, soha jobb alkalom a kibékülésre. - Miből gondolod, hogy sikerül majd elbűvölnöm? - Mert még mindig érez irántad valamit, hiszed vagy sem, ennyit még mások is észrevesznek. Mariana egy papírdarabot adott neki, amin fel volt sorolva Charlie másnapi napirendje. Javier rájuk nézett, és hirtelen az jutott eszébe, milyen érdekes véletlen, hogy pont azon az eseményen vett részt, amelyen Charlie. - A vacsora nem azért kellett, hogy új ügyfeleket szerezzek. Ti szerveztétek meg, hogy találkozzam Charlie-val, igaz? - mondta vádlón. - Igen, Zoéval együtt - válaszolta Luis vidáman. - Ugyanis ha nem próbálod meg visszaszerezni Charliet, egész életedben bánni fogod. És az egész élet, barátom, nagyon hosszú idő. Javier hozzávágott egy párnát Luishoz, de a barátja nevetve hajolt el előle. Mariana csókot dobott Javiernek. - Úgyis tudom, hogy igazából nem haragszol ránk. Feküdj le, hogy holnap kipihent legyél. És nem akarlak nyaggatni, de most aztán már el ne szúrd a dolgot! Azzal kézen fogta a férjét, és átvonultak a saját lakosztályukba. Javier összegörnyedve ült a kanapén. Valóban visszaszerezhetné Charlie-t? Erősen remélte, ugyanis kezdte úgy érezni, hogy nem élhet e nélkül a nő nélkül.

Charlie az ágyában feküdt, de nem tudott aludni. A feje még szédült a Javierrel való találkozástól, és nem csak a találkozástól: soha még ilyen erős vágyat nem érzett azelőtt. Még egypár perc a férfi társaságában, és többé nem lett volna képes elszakadni tőle. De el kell felejtenie! Biztosan összetörné a szívét, és ennek még egyszer nem teszi ki magát. De hogyan felejthetné el? A telefonjára üzenet érkezett. Ki küld neki üzenetet éjjel fél kettőkor? Egy pillanatig azt hitte, Javier.

Talán ő sem tud aludni, és megírta neki, hogy újra látni szeretné. De csak egy automatikus emlékeztető üzenet volt a fogorvosától a keddi időpontjáról. Milyen romantikus! Javier nyilván már mélyen alszik. Vagy felvitte magával Durci Darcyt, és már túl vannak a dolgon. De lehet, hogy mégsem, hiszen Javier azt mondta, nem érdekli a lány. Persze elbűvölő pasi, még akár ebből is kidumálhatta magát. Darcynak mindenesetre nagyon bejött a férfi, és bár idegesítő, azért nagyon csinos. Az isten szerelmére, miért nem tudja kiverni a fejéből ezt a pasit?! Charlie mérgesen belecsapott a párnájába: miért törődik Javierrel? Ha így halad, holnap használhatatlan lesz a lányok edzésén. Végül négy óra körül sikerült elaludnia, és persze reggel nem kelt fel idejében. Szerencsére nem kellett sokat pepecselnie a toalettjével - gyors zuhany, színezett hidratáló, ajakbalzsam, szempillaspirál és lófarokba kötött haj. A ruhával sem vacakolt sokat: póló, méretes fekete kapucnis kardigán és pufimellény, alul pedig melegítőnadrág és edzőcipő. Az előző esti elegancia tökéletes ellentéte. Régebben a hétvégéi lovaglással teltek, de a baleset óta keresnie kellett valamit, amivel kitölti a felszabadult időt. Ha épp nem vezetett műsort, akkor szombatonként a személyi edzőjével edzett, és havonta egyszer vasárnaponként segített trenírozni egy lány focicsapatot. Brandon, a csapat egyik edzője a sportközpont kapujában futott össze Charlie-val. A férfi teljesen bele volt zúgva Charlie-ba, minden alkalommal, ha a lányhoz beszélt, elpirult. Kisfiúsan jóképű volt, de a borotvált fejével és szemtelen vigyorával túlságosan emlékeztetett TS-re. Profi futballistának készült, de nem volt elég jó, így feladta az álmát, és helyette testnevelő tanárnak tanult. - Helló, Charlie! Hogy vagy? - arca kipirult, ahogy kiejtette a lány nevét. Cuki volt. Talán érdemes lenne kipróbálni, hogy milyen elcsábítani egy fiatalabb pasit. Brandon nem olyan fiúnak tűnt, aki képes lenne összetörni a szívét és az önbizalmát. - Minden oké, köszi a kérdést. Brandon megköszörülte a torkát. - Kaptál Valentin-napi üdvözlőlapokat? A nyavalyába! A cuki mackós lap ezek szerint Brandontól jött. Nem létezik, hogy elcsábítson egy olyan pasit, aki cuki mackós képeket küld neki. Nyilván még otthon lakik, és az anyukája vasalja az alsógatyáit. Ilyen nincs is! - Igen, kaptam. Brandon arca még egy árnyalattal vörösebb lett. - Nem tudom, hogy ma estére van-e esetleg programod. Úgy értem, nyilván lehetne, csak azt hiszem, olvastam valahol, hogy nemrég szakítottál azzal a focistával és a spanyol fickóval is, és ha szabad vagy, akkor elvinnélek valahová. Ez volt a leghosszabb beszéd, amit Charlie eddig Brandontól hallott, és nem lett volna szíve durván lerázni a fiút. - Annyira édes vagy, de sajnos nem tudok jönni, már van programom. Egy üveg sauvignon blanc és egy adag készétel várta otthon, hiszen Valentin-napon mégsem ér magunknak főzni. Aztán megnézi a Kill Bill első részét, valahogy nem volt hangulata semmi romantikus limonádéhoz. Brandon teljesen összezuhant, nyilván össze kellett szednie minden bátorságát, hogy randira hívja a lányt, és Charlie rosszul is érezte magát miatta. De annyira azért nem, hogy igent mondjon. - Hogy ment a lányoknak a múlt héten? - Rettentően megverték őket, kész vérfürdő volt. Morcos volt, hogy Charlie visszautasította, és a lány csak remélte, hogy a csapattal nem ebben a hangnemben beszélt, különben minden kedvük elmegy a focitól. Felsóhajtott. - Jó, az múlt héten volt. Drukkoljunk, hogy most jobban menjen nekik. A táskáját bezárta a mindig tornacipő és émelyítő virágos dezodor szagát árasztó öltöző egyik

szekrényébe, és kiment a pályára, ahol Dave, az egyik lány papája épp bemelegítő gyakorlatokat tartott a csapatnak. Dave volt az, aki Charlie-t beszervezte a lányok mellé segítségnek. Megkereste a lányt a munkahelyén, és megkérdezte, hogy hajlandó lenne-e velük edzeni hat hónapig, mert szerinte egy ilyen személyiség, mint Charlie inspiráció lenne a lányoknak, és ez bizonyos fokig így is volt. Az igazi oka a megkeresésnek azonban Charlie szerint az volt, hogy előnyt szerezzen a rivális csapattal szemben, ugyanis ennyire versengő típusú emberrel, mint Dave még sosem találkozott. Ha rajta állt volna, a lányok minden áldott este edzettek volna, az sem számított, hogy mindössze tízévesek voltak. Szörnyű hideg reggel volt, a nyomasztóan szürke ég alatt Charlie didergett, sok réteg ruha sem védte meg az időjárástól. Amióta hazajött Barbadosról, mintha állandóan csak fázna. Minden elhatározása ellenére most is csak azon járt az esze, hogy Javier vajon mit csinálhat. Valószínűleg Darcyt keféli, gondolta. És ezzel a gyönyörű barna hát és a széles váll emlékképe is bekúszott az agyába. - Oké, Charlie, kihoznád az elsősegélydobozt? Charmaine-nek megint vérzik az orra - Dave mély hangja vágta ketté gondolatait. Jobb is, gondolta, és visszakocogott az öltözőbe. - A harmadik kijáratnál hagyja el a körforgalmat - mondta a GPS géphangja Javier bérelt autójában. A férfi azonnal eltévesztette, és a másodiknál hajtott ki. Híresen rosszul tájékozódott, még így is, hogy a GPS mondta, merre menjen. Ráadásul alig aludt, nem reggelizett, viszont a megivott két kávétól felspannolt volt. - Újratervezés - közölte a GPS. És már nem először a mai napon. - Mierda! - kiáltott Javier. - Hol az a kibaszott iskola? - A legközelebbi lehetőségnél forduljon balra. Javier ezt is elpasszolta. Hagynia kellett volna, hogy Luis hozza el. Ha így halad, Charlie lassan már a fitneszteremben lesz. Persze írhatott volna neki egy sms-t, és megkérhette volna, hogy találkozzanak, de az sms túl nyeglének tűnt, és könnyen lehet, hogy a lány nem is válaszolt volna rá. Nem, szemtől szembe kell társalogniuk. További húsz feszült perc után végre leparkolt az iskola előtt, még épp idejében ahhoz, hogy lássa, amint Charlie megölel egy szép nagydarab, melegítős fickót. Javier úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Nem lehet, hogy vele jár! Mielőtt még Javier kiszállhatott volna az autóból, a lány bepattant egy krémszínű Fiat 500-ba és elhajtott. A melegítős fickó vágyakozva nézett utána. Mega mierda! Javier csalódottságában a kormányba verte a fejét. - Megérkezett a célhoz - közölte vele Miss GPS, és a hangban kimondottan volt valami önteltség. - Tudom, te hülye liba, csakhogy már túl késő! - kiabálta, megrémítve ezzel egy kisgyermekes anyukát, aki pont előtte tolta át a babakocsit az úton. A nő furán nézett Javierre, aztán megszaporázta a lépteit, hogy minél távolabbra kerüljön a szitkozódó, valószínűleg bolond férfitól. Charlie túl fáradt volt, hogy elmenjen edzeni, és zavarosak voltak a Javier iránti érzelmei. Arra volt szüksége, hogy kiönthesse a szívét Zoénak. A találkozás Javierrel felkavart mindent. Rá kellett jönnie, hogy valamiféle kábulatban töltötte az elmúlt három hetet, úgy téve, mintha nem érdekelné a férfi, miközben az igazság teljesen nyilvánvaló volt - még mindig kívánta Javiert. De még mennyire, hogy kívánja! Egész reggel egy sáros focipályán rohangált a dermesztő hidegben, orrvérzést állított el, aztán lecsillapított tizenkét kislányt, akik megrészegültek a győzelemtől, de mindez mit sem számított, Javier és az elmúlt este emléke ott égett benne. Miközben Charlie Wimbledon felé autózott, Zoe és Luis épp telefonon beszéltek egymással. Egy B terven törték a fejüket, miután Javier az iskolánál elpasszolta Charlie-t. - Tudtam, hogy nekem kellett volna inkább vezetnem! - mondta Luis. - A barátom csodálatos lovas, de egy idióta a volán mögött. Tudod, négy láb jó, négy kerék rossz. És már csak a mai délután és este van, holnap haza kell repülnie.

- Nem a legnyugisabb foglalkozás Ámort játszani nekik - értett egyet Zoe. - Charlie épp hozzám tart, és majd próbálom rávenni, hogy vacsorázzon ma Javierrel. Csak ők ketten. Már foglaltam is asztalt egy a lakása közelében lévő étteremben. A tulajdonos feleségének nagy kedvezményt kellett ígérnem a butikban, különben nem lett volna hely Valentin-napon. Már hetekkel előre le volt foglalva minden asztal. - Jó gondolat, Zoe. Gondoskodni fogok róla, hogy Javier taxival menjen oda. Így vagy úgy, de összehozzuk őket. Zoe felsóhajtott. - Remélem, mert még sosem láttam két ennyire összeillő embert. Látniuk kellene magukat kívülről. Azzal tették le a telefont, hogy később még beszélnek. Még szerencse, hogy ő a butik tulajdonosa, gondolta Zoe, amint visszament az irodából az eladótérbe, különben már rég kirúgták volna a helye elhagyásáért. Remélte, hogy Charlie értékeli majd, mennyit fáradozik az érdekében. Szerencsére kitűnő segítsége volt a butikban, Rhianna, aki épp most adott el egy drága bőrdzsekit az egyik állandó vevőjüknek. Charlie-nak sikerült egy egész pici helyre bepasszíroznia az autóját. Javierrel ellentétben nagyszerűen vezetett, és jól tájékozódott. Megnézte a telefonját, Javiertől még mindig semmi. Barom! Ha látni szeretné, nyilván hívná vagy sms-t küldene. Mintha elfelejtette volna, hogy az előző este ő hagyta faképnél a férfit. A Zoe butikja melletti kávézóban vett két lattét és két csokis croissant-t. Igazából alkoholra vágyott volna, de most a kávé és a süti is megteszi. Barátnője épp egy vevőt szolgált ki, amikor besétált a divatos, de barátságos butikba. Zoe gyűlölte az olyan drága üzleteket, amelyekben nagy, üres terek voltak, nagyjából három ruha volt bennük kirakva, és a beképzelt eladók lenéztek mindenkit, aki nem harminckettes méretű volt, és nem a legújabb dizájner táska lógott a vállán. Az ő munkatársai pont az ellentétei voltak ennek, bájos, barátságos lányok, akik kedvesen bántak minden vásárlóval függetlenül a méretétől, a korától vagy a pénztárcája vastagságától. Az üzlet falai hívogató csokoládébarnára voltak festve, a padló sötét fából készült, rajta mintás szőnyegek. A próbafülkékben előnyös megvilágítás és tükrök várták a vevőket, élménnyé téve a vásárlást, nem pedig szadisták által tervezett büntetéssé, amit a ruhák felpróbálása közben kell az embereknek elszenvedniük.

Charlie intett Zoénak, aztán hátrament az üzlet személyzeti pihenőjébe, és letelepedett a kényelmes szófára, hogy ott várja meg barátnőjét. Megint megnézte a telefonját. Semmi. Eszébe jutott, amit az anyja szokott mondani, hogy az ő idejében nem volt még sms és Facebook, és sokkal egyszerűbb volt úgy az élet. Bár azért az is kínszenvedést okozhatott, ha az ember egy telefonhívást vagy levelet várt. Kortyolgatta a kávéját, csipegette a croissant-ját, és a Grazia magazin lapozgatásával próbálta elterelni a figyelmét - teljesen reménytelenül, mivel a gondolatai folyton Javier körül jártak. Már akkor is nagyon nehezére esett kiverni a fejéből, amikor Spanyolországban volt, hát még most, hogy itt van Londonban. - Helló, bébi! - viharzott be Zoe elegáns krémszínű blúzában és szűk bőrszoknyájában. - Átalakításra jöttél? - kérdezte, miközben végigmérte Charlie sárfoltos edzőcipőjét és ruháját, és láthatóan kirázta a hideg. Charlie fel sem vette a jóindulatú megjegyzést. - Remélem, nem baj, hogy munka közben zavarlak, de muszáj beszélnem veled. - Gondoltam, hogy akarsz majd az elmúlt este után - válaszolta Zoe, leült Charlie mellé, és lerúgta a cipőjét. - Szerintem is beszélnünk kell, kezdjük azzal, hogy miért hagytad faképnél Javiert? Luis mindenről beszámolt. Van fogalmad róla, mennyi idejébe telt meggyőzni Javiert, hogy elmenjen a vacsorára? Charlie hitetlenkedve nézett a barátnőjére. - Ő szervezte meg, hogy Javier ott legyen? - Igen, de még mielőtt elszáll az agyad, emlékezz vissza, hogy ti ketten milyen jól kijöttetek, mielőtt

Javier rájött, hogy mi a foglalkozásod. Mindenki láthatta… - Zoe egy pillanatra elhallgatott, aztán elvigyorodott - mindenki, kivéve titeket, és ezért kellett nekünk közbeavatkoznunk. Mint a mesebeli tündér keresztanya és tündér keresztapa. - Kár, hogy Javier nem a herceg fehér lovon - motyogta Charlie keserűen. - Előbb Darcyval flörtölt, aztán meg letámadott engem. Zoe kis méltatlankodó hangot hallatott. - Jól van, ne írd át a mesét, Hamupipőke! Biztos forrásból tudom, hogy nem flörtölt Durci Darcyval, a másik dologban pedig te sem vagy ártatlan. Charlie kinyújtotta hosszú lábát, kezét a kapucnis kardigán zsebébe süllyesztette. - Szóval mit javasolsz? - kérdezte megbántottan. Zoe a szemét forgatta. - Tuti, hogy Hamupipőke sosem engedett meg magának ilyen hangnemet a tündér keresztanyjával. Figyelj, Charlie, mert most nem engedem, hogy elrontsd! Ma este elmész vacsorázni Javierrel, és mindent tisztáztok egyszer s mindenkorra. Foglaltam asztalt abban az olasz étteremben a közeledben. Csak menj haza, tölts egy pohár bort, fürödj meg, és vedd fel ezt. Zoe felállt, és a hátuk mögött lévő állványról leemelt egy helyes, szexi korallszínű ruhát. - Inkább farmert vennék - mondta Charlie makacsul. - Ezt fogod felvenni, és hálás leszel érte. - És most kinek nagy az arca? - vágott vissza Charlie. Zoe válaszul a középső ujját mutatta barátnőjének. Ez elég váratlan egy tündér keresztanyától.

Javier szállodai lakosztályában meglehetősen hasonló beszélgetés zajlott le, miután Luis és Mariana kedvükre kinevették Javiert az autós bénázása miatt. A férfi végül Hammersmithben (vagy hol) hagyta a bérelt autót, és taxival ment vissza a szállodába. - Miért vagy olyan biztos benne, hogy eljön az étterembe? - kérdezte Javier. - Áltatni nagyon tud. - Pontosabban felállítani. Egy bizonyos testrészedet - kuncogott Mariana. Javier már bánta, hogy elmesélte nekik, mi történt az előző este; élete végéig hallgathatja tőlük. - Viszont nyilván úgy érzi, hogy nyomatékosan kifejtette az álláspontját tegnap - tette hozzá az asszony, elfojtva a vihogást. Javier figyelmeztető pillantást vetett rá, nem akart még egy ilyen poént hallani a saját kárára. Mariana bájosan mosolyogva folytatta: - Ne felejtsd el, hogy tudjuk a címét. Ha nem megy el, még mindig beugorhatsz hozzá. - Feltéve, hogy beenged - mondta Javier morcosan. Mariana az égnek emelte a kezét. - Javier Castillo Rios, te még egy szent türelmét is próbára tennéd! Erre már Javier is elmosolyodott. - Ne haragudjatok, persze hogy elmegyek ma este. Köszi, hogy megszerveztétek, de nem fogok mindenről beszámolni. Szerintem ti ezt egy picit túlságosan is élvezitek. - Mi van a virággal? - érdeklődött Luis. - Muszáj virágot vinned, Valentin-nap van. - Akarod, hogy megvegyük? - kérdezte Mariana. - Azért egy csokor virágot még meg tudok venni én magam is - válaszolta Javier. Azt képzelik talán róla, hogy teljesen hülye? Bár jobb, ha nem kérdezi meg tőlük, főleg annak fényében, amit eddig Charlieval összebénázott. - Zoe elárulta, hogy Charlie a liliomot, a fehér rózsát és a fréziát szereti. Semmi szegfű vagy krizantém olvasta Mariana egy listáról. - És ki nem állhatja a vörös rózsát, állítólag azért, mert az egyik volt pasija kéttucatnyit küldött neki, miután megcsalta. Micsoda egy tetű! Ki képes megcsalni egy ilyen gyönyörű

lányt? - Én meg esetleg megállok egy benzinkútnál, és veszek egy csokor rózsaszín szegfűt vagy vörös rózsát, esetleg mindkettőt! - Javier nem állta meg, hogy ezúttal ő húzza a barátait. - Ne aggódjatok - tette hozzá savanyú képük láttán -, ígérem, hogy most nem cseszem el.

10. fejezet Charlie eljátszott a gondolattal, hogy elkésik a vacsoráról, és megvárakoztatja kicsit Javiert, de végül csak tíz percet késett, és döbbenten látta, hogy így is ő érkezett előbb. Nagyszerű, most akkor Javier fogja felültetni őt? Ráadásul pont Valentin-napon! Ez milyen megalázó! A barátságos kis étterem kétszemélyes asztalokkal volt tele, mindegyiknél párok üldögéltek, akik minden erejükkel próbáltak szerelmesnek tűnni, bár egy részükön tisztán látszott, hogy semmi mondanivalójuk egymásnak, és inkább a haverjukkal töltenék az estét. Hányingerkeltő. Charlie sosem szeretett Valentinnapon elmenni valahová. Az összes asztal közül az övé volt az, ahol csak egy személy ült. Már épp rendelni akart egy pohár bort, amikor megjelent a pincér egy üveg pezsgővel, mondván, hogy a barátai küldik, amikor Charlie tiltakozott, hogy ő nem rendelt ilyesmit. A lány mosolyogva ingatta a fejét, nem lehet azt mondani, hogy Zoe és Luis nem tesz meg mindent. Most már rajta és Javieren áll a dolog. Gondolkodott, hogy megvárja-e Javiert az első pohárral, de aztán úgy döntött, tölt magának. Szüksége volt valami nyugtatóra, a várakozás izgalma úgy pezsgett benne, mint a buborékok a drága italban. Remegett a keze, ahogy felemelte az üveget, túl sok pezsgőt töltött a pohárba, és a folyadék kibugyogott az asztalra. Megnézte a telefonját. Nincs üzenet. Eltelt öt perc. Megint megnézte a telefonját. Nem jön, mondta magának, bánatosan kettétörve egy grissinit. Még vár öt percet, aztán hazamegy. A vázában lévő vörös rózsát piszkálta, leszedegette a szirmait, jobb is így, úgyis utálja ezt a virágot. És akkor Javier belépett az étterembe. Charlie szívverése felgyorsult, annyira vonzó volt a barna bőrkabátban és a fekete farmerban. Rámosolygott a lányra és odament az asztalhoz. A kezében csodálatos halvány rózsaszínben és fehérben pompázó virágcsokrot tartott - sehol egy szál vörös rózsa.

- Charlie, ne haragudj, hogy késtem, szörnyű volt a forgalom. A forgalom! Hát nem ez volt a legromantikusabb mondat, amit életében hallott! A férfi könnyű csókot nyomott az arcára, és Charlie rögtön agyalni kezdett. Nem volt túlságosan is udvarias ez a puszi? Ilyet egy barátnak ad az ember. Össze sem lehetett hasonlítani az előző esti szenvedélyes csókkal. Ez a vacsora egy újabb bocsánatkérési alkalom, aztán annyi? Így akarja megnyugtatni a lelkiismeretét, mielőtt újabb kapcsolatba kezd? - Remélem, nem régóta vársz! - mondta Javier. Újra ezt a kimért udvariasság, hová lett a semmivel sem törődő, intenzív szenvedély? - Nem, én is csak most jöttem. Charlie remélte, a férfi nem veszi észre, hogy a pohara már majdnem üres, különben azt fogja gondolni, hogy vagy lúzer, aki már órák óta őt várja, vagy totál alkoholista. Nem is tudta, melyik lenne a rosszabb. - Kérsz egy pohár pezsgőt? Zoe és Luis ajándéka. Javier elmosolyodott. - Igen, ez rájuk vall. Ezt neked hoztam - azzal átadta a lánynak a csokrot. - Köszönöm. A virág mindenesetre biztató jel volt. A nem megfelelő csokornál nincs rosszabb, de ezek elegáns, gyönyörű virágok voltak. Charlie-ban kezdett feléledni a remény. Javier az üveg után nyúlt, és szó nélkül újratöltötte Charlie poharát, aztán magának is öntött. Felemelte a poharát. - Arra, hogy most senki nem fog elrohanni. Charlie elpirult, ahogy eszébe jutott az elmúlt este, és hogy milyen állapotban hagyta magára a férfit. Javieréhez koccintotta a poharát. - Oké, ezt megbeszéltük. A további beszélgetést egyelőre megakasztotta a pincér érkezése, aki felvette a rendelésüket. Charlie túl

ideges volt ahhoz, hogy a kajával foglalkozzon, ezért spenótos-ricottás canellonit kért, rendszerint ezt ette, ha itt járt. Az előző napi bravúros viselkedése után most kicsit zavarban volt, és egyelőre nem is akarta kiadni magát. Amikor a pincér elment, Javier előrehajolt. - Charlie, megengeded, hogy megmagyarázzam a viselkedésemet? Nem bírom elviselni, hogy még egy percig rosszat gondolj rólam. A férfi szemben ült Charlie-val, vonzó arcán komoly-feszült figyelemmel, barna szeme megértésért könyörgött. A lány úgy érezte, soha többé nem tudna rosszat gondolni róla. Bólintott hát, és aztán csak hallgatta, ahogy a férfi személyiségének egy olyan oldalával ismerteti meg, amelyet eddig csak a netről ismert. Gazdag, arisztokrata családból származik, nemzetközi hírű lovastusa-versenyző és saját lovas központot üzemeltet. Egy hónapon belül megtudja, hogy beválasztották-e az olimpián részt vevő spanyol lovastusa-csapatba. Egész életében ez volt az álma, és a legutóbbi olimpiát a törött csuklója miatt ki kellett hagynia. Charlie a kettőjük ügyéről szerette volna tudni a véleményét, de a férfi minden egyes mondatával egyre távolabb került a témától. A lány úgy érezte, teljesen reménytelen a helyzet. A kapcsolatuk csak egy nyári kaland volt, és túl sok akadály áll az útjukban. Azt kívánta, bárcsak Javier egyszerű üzletember lenne, akkor talán lenne valami esélyük. - Most már mindent tudsz rólam, Charlie - fejezte be mosolyogva Javier. Láthatóan megkönnyebbült, hogy nincs több titka, és nem vette észre, mindez hogyan hatott a lányra. Charlie keserűen felnevetett. - Szóval te egy puccos családból származol, én semmitmondóból. Te lovagolsz, én már többé nem, sőt, nézni sem bírom, ahogy más lovagol, vagy hallgatni, ahogy beszél róla. És neked a lovaglás az életed, különösen így, az olimpia előtt. Te Spanyolországban élsz, én Angliában. Szembe kell néznünk a tényekkel, nem volt ez több köztünk, mint egy nyári kaland. Javier a szemöldökét ráncolta, nem pont erre számított, de nem számolt Charlie sebezhetőségével. A kezéért nyúlt és a sajátjába zárta, mintha félne, hogy újból elveszítheti. - Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz kevéssé fontos dolgoknak. Hogy a családom mit gondol, nem számít. És amúgy is imádni fognak. Mindenki, kivéve az anyámat, gondolta a férfi, de ezt egyelőre nem kötötte Charlie orrára. - Mindent megteszek, hogy legyőzd a lovaglással kapcsolatos ellenérzéseidet, és hidd el, sikerülni fog. Szeretném, ha ugyanabban az országban élnénk, de azért nem vagyunk annyira távol. Én egyszer már elkövettem azt a hibát, hogy nem értékeltem, ami köztünk van, kérlek, Charlie, ne tedd ugyanezt. Amit irántad érzek, azt még sosem éreztem eddig. Sosem. Javier látta, hogy a lánynak nagy erőfeszítésébe kerül higgadtnak maradni. Meg kell vele értetnie, hogy működhet a kapcsolatuk. Ekkor azonban megérkezett a pincér az ételekkel, és Javier rájött, hogy ha itt maradnak az étteremben, nem kerül közelebb Charlie-hoz. A felszolgálóhoz fordult. - Elnézést, be tudnák csomagolni az ételt? Változott a programunk. Charlie kérdőn nézett rá. - Menjünk hozzád - mondta Javier határozottan. - Nem bírok tovább itt ülni. A lakásba érve nem is törődtek azzal, hogy a hálóba menjenek, a férfi azonnal a karjába vette Charlie-t és szenvedélyesen megcsókolta. A kanapéra zuhantak, mindkettőjükben égett a vágy. A csokor és az étellel teli dobozok elhagyatva hevertek a padlón. - Charlie, annyira kívánlak - súgta a férfi két csók között. - Csak rád tudok gondolni. Felhúzta a lány ruháját, letépte a harisnyáját, de ez mit sem érdekelte Charlie-t, türelmetlenül várta, hogy magában érezhesse Javiert. Alig ért hozzá a legérzékenyebb testrészéhez, Charlie testén máris áthullámzott az orgazmus, az első; de még többet akart! - Bassz meg! - sürgette Javiert, aki levette végre a farmerját. Farka kőkeményen bukkant elő a nadrágból. Charlie magára húzta a férfit, a lélegzete is elállt a gyönyörtől, ahogy beléhatolt. Az újra

megtalált szenvedély hevességével szeretkeztek, és egyszerre érte őket a robbanás. - Ne haragudj, túl gyors voltam - mondta Javier. - De már annyira vágytam rád. - Előttünk az egész éjszaka - mormogta Charlie, lágyan megcsókolva a férfit. Még mindig nem bírta elhinni, hogy itt van vele, a kanapéján fekszik a karjában. Ha ez csak egy álom, akkor a legszebb az életében. Javier a szemébe nézett. - Komolyan azt akarom, hogy működjön ez köztünk. Tudom, hogy egy csomó dolog ellenünk szól, de erősek vagyunk, képesek vagyunk harcolni, és megoldjuk. Tudom, hogy megoldjuk. Charlie átölelte a férfit. - Én is ezt akarom. Mindennél jobban. A reggel túl gyorsan jött el a szerelmesek számára. Charlie nem akarta elhúzni a függönyt, és nem akart kikelni az ágyból. A gondolat, hogy el kell válnia Javiertől, elviselhetetlen volt. Csak egy éjszakát tölthettek együtt, és az nagyon kevés volt. Erővel kiszakította magát a férfi öleléséből, lezuhanyozott, és próbált jó képet vágni az előtte álló naphoz, mert az embernek nincs más választása, akkor is ezt kell tennie, ha semmi kedve hozzá. Az öltözőasztalánál ülve fésülködött, amikor Javier kijött a fürdőszobából. Csak egy fehér törülköző volt a dereka köré tekerve, gyönyörű testének és káprázatos olajbarna bőrének látványától a lány újra beindult. Ám egyszerre zavaró gondolat tolakodott az agyába. Javier egyenesen odament hozzá, és meg akarta csókolni, de Charlie a mellkasára tette a kezét és eltolta magától. - Mondd meg az igazat! Ha Luis és Zoe nem rendezte volna meg a találkozásunkat, megkerestél volna? - Nem bírtam volna már sokáig nélküled. Állandóan rád gondoltam. Ha nem hiszel nekem, nézd ezt meg! - azzal felkapta a telefonját, és megmutatta rajta a keresési előzményeket. Minden link Charlie-val volt kapcsolatos. - És a képeidet is megőriztem - most a telefonján tárolt fotókat mutatta, amelyek a lányt egyedül vagy kettejüket ábrázolták a nyaralás alatt. - Nézd ezeket is - az e-mail piszkozatmappát mutatta. Tíz el nem küldött levél volt benne, mind Charlienak címezve, és mind arról szólt, hogy mennyire szeretné újra látni a lányt, és mennyire bánja a viselkedését. - Elküldhetted volna őket - mondta Charlie, akit teljesen elbűvölt, amit látott, miközben nagyon sajnálta, hogy ennyi időt elvesztegettek. - Túl makacs vagy. Fogadjunk, hogy nem szívesen ismered be, tévedtél. Beismered most? - Igazad van, de ebben az esetben semmi sem nagyobb öröm, mint hogy beismerem, tévedtem. Charlie a nyaka köré fonta a karját, és magához húzta. - Mondd ki újra! - követelte és megcsókolta a férfit. - Ennél jobb ötletem is van - azzal könnyedén felkapta a lányt és az ágyra dobta. Határozott előnyei vannak annak, ha egy kiváló sportoló az ember lányának a szeretője, gondolta Charlie, ahogy lehúzta a törülközőt Javier káprázatos meztelen testéről. - Szeretek veled reggel szeretkezni - mondta utána Javier. - Csak reggel? - húzta Charlie. - És délután, és este. Ha eljössz Spanyolországba, egész hétvégén ágyban maradunk, és csak dugunk. - Ne mondd ezt - nyögte Charlie -, ettől csak újra megkívánlak. - Helyes, ez volt a célom - válaszolta Javier egy csók kíséretében. Nem bírtak betelni egymással. Már ebédre járt, amikor végre el tudtak szakadni egymástól, és elindultak a reptérre, ahol már Mariana és Luis várta őket. A legutolsó pillanatot is ki akarták élvezni egymás társaságában. Drága volt az idejük. Amikor kiléptek a bejárati ajtón, Javier észrevette a postát, felvette és odanyújtotta Charlie-nak. A lány arca megrándult az ismerős kézírás láttán az egyik borítékon. - Mi a baj? - kérdezte Javier, akinek semmi nem kerülte el a figyelmét.

- Semmi fontos, csak egy nyomoronc, aki szemét üzeneteket küldözget. Javier kinyújtotta a kezét. - Add ide, majd én kidobom, meg se nézd az ilyesmit. De Charlie már fel is tépte a borítékot, elszántan, hogy elolvassa az üzenetet. Ezúttal nem fénykép volt benne, hanem egy újságkivágás a balesetéről. A cikkben egy pár hónappal a baleset előtt készült kép is volt, a lányt ábrázolta Ász hátán. Gyilkos, ez volt a papírra írva vérvörös tintával. Hogy lehet valaki ennyire beteg? Charlie érezte a feltörő hányingert, és a szájára szorította a kezét. Javier kivette a kezéből a papírt. - Állatok! - kiáltotta és összegyűrte az újságcikket. A karjába vette a lányt. - Minden rendben - mondta neki, gyengéden simogatva a haját. - Valaki nagyon féltékeny rád. Nem szabad hagynod, hogy ez bántson téged. Nem a te hibád volt, hogy Ász meghalt.

Charlie a vállába temette a fejét, beszívta a finom illatát, és érezte, ahogy Javier testének melege beburkolja és megnyugtatja. Percekig így maradtak, átölelve egymást. Aztán Charlie megszólalt: - Már jól vagyok, mehetünk. Igazából nem volt egészen jól, de már megtanulta elrejteni az érzéseit. - Biztosan? A lány bólintott. - Nem hagyom, hogy ez a barom tönkretegyen. Gyerünk, fogjunk egy taxit. Megfogta Javier kezét, és úgy rohant ki az ajtón, mintha örökre maga mögött akarná hagyni a helyet. A világ egyik legszomorúbb dolga elbúcsúzni a szerelmünktől egy repülőtéren, gondolta Charlie, ahogy Javier és barátai besétáltak a tranzitba. Javier még egy utolsó csókot dobott neki az üvegen keresztül, aztán a lány megfordult, és olyan gyorsan hagyta el a repülőtér épületét, ahogy csak tudta. Két hét nem a világ, mondta magának, ahogy beállt a taxira várakozók sorába. A telefonja pityent egyet, üzenetet kapott. Javiertől jött és így szólt: Máris hiányzol gyönyörűségem!

Charlie a boldogságtól ragyogva sétált be délután a munkahelyére. Az egyetlen szabad asztal - mivel náluk nem voltak fix helyek - épp Darcyval szemben volt, de most még ez sem zavarta. Úgy érezte, hogy láthatatlan boldogságpajzs veszi körül, amin még Durci Darcy sem tud áthatolni. Kolléganője épp nagyon elfoglalt volt, szokás szerint játszott a számítógépén. - Helló, Darcy! Hogy s mint? - mondta Charlie, és lehuppant a gép elé, hogy elolvassa az e-mailjeit és a szerkesztője jegyzeteit. Kis bűntudata volt Darcyval szemben a tegnap esti megjegyzése miatt, de remélte, hogy a dolog nem kerül szóba. Darcy egy pillanatra hajlandó volt elfordítani a tekintetét a képernyőről, hogy odavesse Charlie-nak: - Szia, csak a szokásos, tudod, „arrogáns, gazdag és elkényeztetett”. Hű. - Bocsi, tegnap kicsit spicces voltam, nem gondoltam komolyan - Charlie egy kis szünetet tartott, nem szívesen beszélt Darcynak a magánéletéről. - Kicsit megzuhantam attól, hogy újra láttam Javiert, ezért mondtam azokat a dolgokat rólad. Darcy megrántotta a vállát. - Persze, mindegy is. - Jól telt a hétvégéd? - kérdezte Charlie, remélve, hogy most már tényleg lezárták a témát. - Csodásan. Most tudtam meg, hogy a szüleim egy lovat vettek a szülinapomra, egy fantasztikus szürkét, Rosszcsont a neve. Darcy ajkán kis mosoly játszott, és Charlie arra gondolt, hogy talán tud a balesetéről, és direkt beszél az új lováról. Aztán elhessegette a gondolatot, nyilván csak paranoiás az újságcikk miatt. Rég tudja, hogy

Darcy sokat lovagol. - Mikor van a születésnapod? - érdeklődött a lány, és itt nagyjából be is akarta fejezni a társalgást. - Szerdán. Úgy tűnt a vacsoránál, hogy neked és Javiernek sok megbeszélnivalótok volt. Találkoztatok még azután? Elég hosszan, gondolta Charlie, ahogy felidéződött benne az ágyán elnyúló, gyönyörű meztelen férfitest képe. Persze ezt nem árulja el Darcynak. - Igen - vágta rá gyorsan -, de már visszament Spanyolországba, nekem pedig dolgoznom kell. Charlie beletemetkezett a szerkesztői anyagokba és az esti műsor forgatókönyvébe, és megkönnyebbülve vette tudomásul, amikor Darcy végre felállt és kiment a szobából. Nyilván bagózni megy. Közben megérkezett Aidan, bőrtáskáját az asztalra dobta és várakozón nézett a lányra. - Na? Charlie körülnézett a szobában, nem fog mindent kitálalni a többi riporter és szerkesztő előtt, akiknek olyan hallásuk volt, mint egy denevérnek, diszkréciójuk viszont nulla. - Kávé? Aidan borzasztóan megörült a hírnek, hogy végre összejöttek Javierrel. - Mindig azt gondoltam, hogy a Seggfej Csatárral nem egy ligában játszotok, már bocs a focis hasonlatért, édes. Javier határozottan más kategória. Az a pasi egy isten. Az izgalomtól megint kezdett affektálósan viselkedni és beszélni. - Szóval azt gondolod, hogy túl jó nekem! - duzzogott Charlie. - Ne legyél már hülye! Csak azt mondom, hogy lélegzetelállító. És te is az vagy - hízelgett a lánynak Aidan. - Gyönyörű, kétnyelvű gyerekeitek lesznek. Ingázni fogtok a te londoni kéród és az ő cortijója között - ez ház spanyolul, kicsim -, amihez nagy földbirtok is tartozik. Látod, nemcsak szép vagyok, de eszem is van. Most már boldog vagy? A férfi azonban nem lett boldog, amikor Charlie elmesélte neki, hogy újabb küldeményt kapott az ismeretlen „jóakarótól”. - Honnan tudhatott a balesetről? - Nyilván a Google-ból - válaszolta Charlie. Szörnyű volt arra gondolni, hogy valaki nyomoz utána, aztán pedig erre használja fel az információkat. Aidan hitetlenkedve rázta a fejét. - Micsoda kis gonosz szarcsimbók lehet. Amúgy felhívtad már a terapeutámat? - Nem volt még időm, de hívni fogom - hazudta Charlie. Tudta, ha elmondja Aidannek, hogy nem szándékozik felhívni, akkor a férfi nem száll le róla. Aidan felsóhajtott. - Találj rá időt, kedvesem. Egy nemzetközi hírű lovas versenyzővel jársz. El kell kezdened a terápiát. - Persze - mondta Charlie, de nem nézett a barátja szemébe.

11. fejezet Javier belépett a zsúfolt étterembe, és a bátyját, Eduardót kereste. Péntek este volt, és együtt vacsoráztak. Egy hosszú hétnek volt vége, amelyet Javier kemény edzéssel töltött, miközben rémesen hiányzott neki Charlie. Bár naponta beszéltek egymással és számtalan sms-t küldtek, ez vajmi kevés volt, és alig bírta kivárni, hogy újra láthassák egymást. Eduardo már az asztalnál ült, és elmélyülten olvasgatta az e-mailjeit. Az egyetlen lazaság, amit megengedett magának, az volt, hogy az inge felső gombját kigombolta, és meglazította a nyakkendőjét. Javier magában elmosolyodott, ügyvéd bátyja folyton dolgozott. Odaért az asztalhoz, abban sem volt biztos, hogy Eduardo észreveszi egyáltalán, ő azonban azonnal letette a mobilját, felállt, és melegen átölelte testvérét. - Ki fogom kapcsolni a telefonodat, amíg vacsorázunk - figyelmeztette Javier. - Túl sokat dolgozol. - Figyelek. Hogy megy a felkészülés? A két testvér megbeszélte, hogy melyikükkel mi a helyzet éppen, Eduardo persze Charlie-ról szeretett volna minél többet megtudni. Mindig jól kijöttek, és Eduardo szexuális irányultsága sosem volt téma az öccse szá-mára. - Mit vettél a mama szülinapjára? - kérdezte Eduardo két falat tengergyümölcsei-rizottó között. Ő volt az egyedüli a családban, aki minden fontos dátumot észben tartott. Javier a homlokára csapott. - Joder! Mindig elfelejtem. - Csak a gyönyörű Charlie-ra bírsz gondolni, mi? - vigyorgott rá Eduardo. - Van még egy hónapod, hogy valami különlegességet találj neki. Tudod, milyen, mindig azt mondja, neki aztán nem kell semmi, de jaj, annak, aki komolyan veszi. Én egy antik ékszeres dobozt vettem neki. - Valaki nagyon kitett magáért! - ugratta Javier. Bátyja felsóhajtott. - De semmi értelme, mert ettől sem fogja elfogadni Rickyt. Az elmúlt évben Eduardo összeházasodott az amerikai barátjával, akivel már rég együtt voltak. A család nyugalma érdekében Malibuban tartották a szertartást, két barátjuk jelenlétében. Ennek ellenére az anyjuk nem volt képes valódi kapcsolatként tekinteni a fia választására. - És huszonötödikén lesz a születésnapi partija, hatalmas csinnadrattát tervez otthonra. - Megpróbálok kibújni azzal, hogy edzenem kell - Javier gyűlölte a nagyszabású partikat, ahol az anyja úgy viselkedett, mintha ő lenne a királynő, a vendégek pedig szépen alájátszottak. Eduardo a fejét rázta. - Tovább is van, mondjam még? - Mire gondolsz? - Mama meghívta Palomát. - De hát csak nem jön el! - mondta Javier, miközben sejtette, hogy a volt barátnője nagy valószínűséggel elfogadja az invitálást. Mindig jól kijött Vittoriával, és Javier tudta, hogy még mindig szeretné visszaszerezni őt. Kétnaponta küld neki egy sms-t, hogy nem találkoznának-e, ő pedig mindig kimenti magát. Három nappal ezelőtt megjelent a házánál éjnek évadján, enyhén spicces volt, és könyörgött Javiernek, hogy kezdjék újra. Odáig süllyedt, hogy átölelte őt, és kérte, vigye az ágyába. Javier azonban egy pillanatra sem ingott meg. Gyengéden lefejtette magáról a lány karját, és hívott neki egy taxit. Paloma végül elment, kelletlenül és könnyek között. - Nagyon bonyolult a szerelmi életed, kedves öcsém. Meg kellene házasodnod, mint nekem. Eduardo mosolyogva várta a szokásos cinikus véleményt a házasságról, amit Javier oly sokat hangoztatott a múltban. Ehelyett azonban egy pici hezitálás után valami meglepőt mondott az öccse.

- Még az is lehet, hogy megteszem. Eduardónak leesett az álla. - Te jó ég! Ilyen hatással van rád Charlie? Sosem gondoltam volna, hogy ezt hallom tőled. - Én sem - válaszolta Javier. - Ezek után alig várom, hogy megismerhessem. Nem mindennapi lány lehet, ha így megváltoztatta a véleményed. - Tényleg nem az - Javier nem bírta letörölni a vigyort a képéről. - Apropó, látod azt a lányt, aki egyfolytában az asztalunk felé bámul? Remélem, téged néz, utálnám, ha rám pazarolná a figyelmét. Javier a mutatott irányba nézett, és legnagyobb megdöbbenésére Darcyt pillantotta meg, aki egy másik lánnyal ült ott. Valóban említette, hogy gyakran jár Marbellában, de miért pont ebben az étteremben kell lennie? Vajon leléphet anélkül, hogy szóba kelljen állnia a lánnyal? Darcy azonban már észrevette, hogy felismerte őt, és átvonult az asztalukhoz. Járása mint egy modellé, testre simuló ruhájában begyűjtötte az összes férfi vendég csodáló pillantását. - Sejtettem, hogy te vagy az - mondta -, de nem voltam biztos benne. Micsoda véletlen! Véletlenről persze szó sem volt. Könnyű volt kideríteni, hogy Javier hol szokott vacsorázni. Darcy kutakodott kicsit a neten, és ezen a helyen már többször látták őt. Ráadásul kihallgatta, amikor Charlie elmesélte Aidannek, hogy Javier mit tervez a hétvégére. Persze nem volt bolond mindezt bevallani a férfinak. A gálavacsora óta eltelt két hétben egészen a bolondjává vált Javiernek, fantáziákat gyártott a fejében arról, hogy a férfi rájön, őt kellett volna választania Charlie helyett. És ehhez csak annyi kell, hogy még egyszer találkozzanak, Charlie-tól távol. A szülei villája üres volt ezen a hétvégén, így aztán nem is kellett jobb alkalom, hogy összefusson Javierrel. Javier az arcára erőltetett egy mosolyt. Elfelejtette talán a lány, hogy nem érdekli őt? - Helló, Darcy! Ő a bátyám, Eduardo. - Isztok velünk pezsgőt? Megkésett szülinapi bulit tartunk. Még több barátom is jött volna, de dolguk volt, és lekésték a gépüket. Tisztára elrontják az ember hangulatát! Javier udvariasan vissza akarta utasítani, de miután Darcy megemlítette, hogy a születésnapjáról van szó, tapintatlannak érezte volna. Nem akart teljesen bunkónak tűnni. - Persze, Darcy, de hadd rendeljem én a pezsgőt. És boldog szülinapot! A lány hamiskásan nézett rá. - Nem is kapok puszit? Tudta, hogy vékony jégen jár, de Javier felállt, és futólag arcon puszilta. - Csak egy pohár - mormogta Javier Eduardónak, ahogy átmentek Darcy asztalához. Ám sokkal nehezebb volt megszabadulni, mint azt Javier sejtette. Darcy barátnője, India, tortát is rendelt, ami azzal járt, hogy az egész étterem a „Happy Birthday”-t énekelte neki, aztán pedig fotózkodás volt, India lefényképezte Darcyt Javierrel és Eduardóval, de főleg Javierrel. India kedves lánynak tűnt, de igazából semmi mondanivalójuk nem volt egymásnak, és Javier nagyon szeretett volna már máshol lenni. - Szóval akkor most te és Charlie egy pár vagytok? - érdeklődött Darcy. Teljes figyelmével Javiert tüntette ki, kacéran pislogott rá a szempillái alól. Javiernek fogalma sem volt róla, hogy Charlie mennyit mondhatott el a lánynak, de sejtette, hogy nem pont őt választotta bizalmasának. - Még az elején tartunk, de igen. Darcy beharapta az ajkát. - Nem akarok ünneprontó lenni, de annyira helyes vagy, és nem venném a szívemre, ha koppannál. Charlie-nak elég rossz a híre abban az értelemben, hogy könnyen váltogatja a pasijait. Nagyon kemény

csaj. Úgy tűnt, nem tanulta meg az elmúlt alkalommal, hogy Charlie csépelésével nem jut sehová Javiernél. - Nagyszerű, akkor tökéletes pár vagyunk, mert én is kemény vagyok - vágta rá Javier. Ránézett az órájára. - Most búcsúznom kell, reggel korán kezdek. - Komolyan? Épp most akartam javasolni, hogy menjünk egy klubba. Azt hittem, a spanyolok sokáig fenn vannak, még csak éjfél van. A legpofátlanabb nő volt, akit Javier valaha látott. A lebiggyesztett ajak sem hatotta meg. - Tényleg korán kell kelnem - ismételte meg. Ahogy eljöttek az étteremből, Javier meghívta még egy brandyre a bátyját. A Barricába mentek, az óváros helyiek körében népszerű bárjába. Ide nem nagyon jártak az olyan gazdag turisták, mint Darcy. Javier úgy érezte, kell neki valami érzéstelenítő a lány társaságában töltött óra után. - De csak ha biztos vagy benne, hogy a lányok nem settenkednek utánunk - ugratta Eduardo. - India amúgy kedves lánynak tűnt, de Darcy annyira szánalmasan próbálta felkelteni az érdeklődésedet, hogy nézni is kínos volt. Annak a nőnek valami baja van. - Szerintem is, de muszáj volt udvariasnak lennem, Charlie munkatársa. - Állati féltékeny lehet rá, mivel nyilvánvalóan teljesen beléd van zúgva. Le nem vette rólad a szemét. Javiernek aztán pont erre volt szüksége! Vágott egy grimaszt. - Egyszerűen csak udvarias voltam. Eduardo röhögve csapott öccse hátára. - Szegény Javier, nem a te hibád, hogy ennyire vonzod a csajokat. - És nem csak én, láttam, hogy India hogy nézett rád. - Hol az a brandy?

Az étteremben India furán nézett Darcyra. Barátnője egész nap különösen viselkedett, most meg előállt ezzel a hazugsággal a Londonban ragadt szülinapi vendégekről. Nem is terveztek semmiféle bulit, ő és Darcy egy csajos hétvégére jöttek Marbellába. Darcy már az elmúlt hétvégén megünnepelte a születésnapját, de ragaszkodott hozzá, hogy India rendeljen egy tortát az étteremben. Nyilvánvaló volt, hogy barátnője teljesen odavan Javierért, de az is nyilvánvaló volt, hogy a férfi nem viszonozza a rajongását. Udvarias és barátságos volt, de semmi több, ennek ellenére Darcy a viselkedését elemezgette, úgy ferdítve a történteket, hogy azok illeszkedjenek a fantáziáihoz. - Annyira kedves volt tőle, hogy rendelt nekem pezsgőt, ugye? - Igen, nagyon kedves pasinak tűnik. - Lélegzetelállító, nem gondolod? És kiváló lovas. Van egy lakása itt, Marbellában, és egy cortijója Jerez környékén. Megnéztem a Google-térképen, elképesztően gyönyörű hely. Olyan sok közös van bennünk. Amióta csak India ismerte Darcyt - hatodikos korukban találkoztak -, a lánynak mindig erős hajlama volt rá, hogy úgy értelmezzen dolgokat, ahogy az neki kényelmes volt. Ez talán nem meglepő, ha tudjuk, hogy rettentően ambiciózus, ám India privát véleménye szerint diszfunkcionális családból származott. Darcy nem volt jóban saját magával, de még mindig ő volt a családja legelviselhetőbb tagja. Két nővére volt: Bunny (teljes nevén Beatrice) vállalati jogász volt, Perdita pedig PR-osként dolgozott. Darcy volt az egyetlen, aki még nem vitte semmire. Műsorvezető szeretett volna lenni, de - bár a külseje tökéletes volt a kamera előtt nem volt semmi kisugárzása. A szülei mélységesen lenézték a média világát, és úgy tartották, nem is rendes munka, amit a lányuk végez. India biztos volt benne, hogy Darcy szeretné a szüleit egy olyan baráttal elkápráztatni, mint Javier. Mindig az elismerésükért küzdött, ám sajnos mindig rossz

társat választott. Drew, a legutóbbi pasija is szemét módon bánt vele, kizárólag akkor randiztak, ha a férfinak kedve volt, aztán sms-ben szakított a lánnyal mondván, hogy nem akarja még lekötni magát. Ez persze azóta sem akadályozza meg abban, hogy felhívja Darcyt, ha dugni szeretne egy jót. - Javier épp most kezdett Charlie-val járni, ugye? - India próbálta gyengéden a valóság felé terelni a barátnőjét. Darcy a homlokát ráncolta. - De nem illenek egymáshoz. Tudod, hogy Charlie micsoda ribanc - azzal felkapta a telefonját, és az India által készített képeket kezdte nézegetni, hogy melyiket rakja fel a Facebookra. Nem érdekelte India véleménye, az a lényeg, hogy ő és Javier fantasztikusan néznek ki együtt, és tök jól kijönnének egymással.

Charlie-nak fogalma sem volt róla, hogy Javier összefutott Darcyval, mivel a férfi egyik hétvégi telefonbeszélgetésükön sem említette. Amennyire ő tudta, pénteken a bátyjával vacsorázott, aztán egész hétvégén lovagolt, és mind szombaton, mind vasárnap a tévé előtt zuhant álomba. Éppen vidáman csevegett az öltözőben Fivel, az egyik sminkessel, amikor Aidan berontott. - Láttad ezeket? - kérdezte az iPhone-ját lóbálva Charlie orra előtt. A lány a telefonért nyúlt, a képernyőn Darcy Facebook-oldala volt nyitva, telis-tele őt és Javiert ábrázoló képekkel. Darcy egészen közel állt Javierhez, szája csábító csücsörítésre igazítva, Javier pedig barátságosan mosolygott, karja a lány derekán. Ez meg mi a fene? Hol találkoztak vajon? És Javier miért nem mondta el neki? - Hol készültek ezek? - kérdezte Charlie felindultságtól remegő hangon. - Úgy tűnik, Spanyolországban, most hétvégén - mondta Aidan, és leült Charlie mellé. - Ő Darcy új barátja, nem? - szólt közbe Fi, és majd kitekeredett a nyaka, hogy lássa a telefon képernyőjét. - Mindenkinek elmesélte az éjszakáját Javierrel, a szexi spanyollal. Olimpiai lovastusaversenyző. Szerencsés lány, nem igaz? Vele én is szívesen lovagolnék. Charlie és Aidan egymásra néztek. - Ne hamarkodd el - figyelmeztette Aidan a lányt. - Darcy híres arról, hogy elég tágan értelmezi az igazságot. Szerintem van rá magyarázat. - Ha van, akkor Javier miért nem mondta el, hogy találkoztak? Charlie már annál a forgatókönyvnél tartott, hogy Javier lefeküdt Darcyval. A férfi félrelépése nem volt annyira elvetemült ötlet, hiszen pont ezt tette vele a Seggfej Csatár is. És ma még nem is beszélt Javierrel, pedig mindig a férfi szokta hívni már korán reggel. Letépte a nyakáról a blúzát védő papírkendőt, és kirohant a szobából. Fi hiába kiáltott utána, hogy még nem végzett. Ki kellett mennie, hogy egyedül lehessen. Március volt, és bár a nap halványan derengett az égen, kegyetlen szél fújt. Charlie-n csak egy selyemblúz és egy szoknya volt, de nem érezte a hideget. Javier telefonja hangpostára volt kapcsolva, a férfi szexi hangjának csengése csak fokozta a lány kínjait. - Miért nem szóltál Darcyról? Bíztam benned! - a szavak szinte kiszakadtak belőle. Harag és megbántottság égett Charlie-ban, és nem tudott Javierrel beszélni. Visszament az épületbe, alig hallotta Barry, a biztonsági őr hellóját, amint átment a kapun. Nagyszerű, már kezd olyan bunkó is lenni másokkal, mint Javier. Nem volt idő újabb hívásra, mivel azonnal adásban lesznek Aidannel. - Minden rendben? - kérdezte a férfi, ahogy leült mellé a stúdióban. - Semmi gond - mondta kimérten, és a forgatókönyvet kezdte tanulmányozni. Előttük a három távirányítású kamera a helyére fordult, és Jim, a hangmérnök, rájuk csíptette a mikrofonokat. A galérián Ruby, az asszisztens visszaszámolt az adás kezdetéig. Charlie hallotta a műsor szignálját, és aztán a kamerákon kigyulladó piros fények jelezték, hogy már adásban vannak. A lány széles mosolyt varázsolt az arcára; nem hagyja, hogy a magánéleti zűrjei befolyásolják a munkáját. Senki, aki most látta, sem a nézők

otthon, sem a stáb nem tudhatta, hogy percekkel ezelőtt Charlie teljesen összeomlott. Amint vége volt a műsornak, Aidan akcióba lépett. - Biztos vagyok benne, hogy Darcy fújta fel ezt az ügyet. Gyerünk, keressük meg, az arcodba csak nem fog belehazudni. Charlie kihalászta a telefonját a táskájából, és látta, hogy Javier nem hívta vissza. Ez csak egy dolgot jelenthet. Bűntudata van, és nem meri felhívni. Charlie a fejét rázta. - Nem akarom látni. Ennyi büszkeség azért még van bennem. Nem élt Aidan ajánlatával, hogy igyanak meg együtt valamit, inkább az autójához indult. Ha Javier szórakozik vele, akkor befejezték. Nem lesz újra áldozat. Többé nem. Beszállt az autóba, és Nathant hívta, Zoe barátját. - Charlie vagyok, tudom, hogy későn szólok, de kiderítenéd, hogy Kyle akarna-e találkozni velem ma este? Nathan a meglepetéstől szóhoz sem tudott jutni. Hónapokkal ezelőtt hiába próbálkozott Charlie-nál Kyle érdekében, igaz, az még a Javier előtti idő volt, és akkor Charlie azt mondta, soha többé nem randizik focistával. Nathan élénken emlékezett a lány fagyos tekintetére, ahogy ezt közölte vele. Mi történt Javier és Charlie között? Nathan szerette volna, ha most ott van Zoe, hogy tanácsot adjon neki. Képtelen volt ilyen gyorsan jó döntést hozni. Charlie érzékelte a visszahőkölését, és picit hangnemet váltott. - Csak az idényről szeretnék vele beszélgetni, és esetleg majd megszólaltatni a műsorban. Ez persze orbitális hazugság volt, miután Kyle a technikájáról és a ragyogó külsejéről volt híres, nem pedig a verbális képességeiről. - Oké, szóval anyagot gyűjtesz - ezt még Nathan sem vette be. - Akkor elküldöm neki a számodat, és amikor alkalmas lesz, felhív. Nem hagyhatta, hogy Nathan keresztülhúzza a számításait, ezért Charlie átment nyomulósba. - Nem, nekem add meg az ő számát, és majd én felhívom. A Javier iránt érzett harag teljesen gátlástalanná tette Charlie-t. Randizni és flörtölni fog Kyle-lal, és még ki tudja, mit fog művelni! Két órával később frissen megfürödve a kígyómintás ingruhájába bújt bele. Rendszerint leggingsszel viselte, de most inkább meztelenül hagyta a lábszárát, viszont ultra-magassarkú cipőt húzott. A második koktélját kortyolgatta az elegáns May Fair bárban, már enyhén spiccesen, és várta, hogy Kyle odaérjen. Javier még mindig nem hívta, pedig újabb üzenetet is hagyott neki. Ebben kerek perec közölte, hogy tud róla és Darcyról. A lány senki másnak a hívását nem fogadta, bár Zoe és Aidan is többször próbálta elérni. Úgyis csak józanságra akarnák inteni, ő viszont a lovak közé akarta dobni a gyeplőt. - Helló, Charlie - érkezett meg végre Kyle, arcán hatalmas vigyorral. A férfi nagyon adott a divatra, most is jól szabott, acélszürke öltönyben feszített, egzotikus arcszeszének illata olyan erős volt, hogy Charlie-nak tüsszentenie kellett tőle. - Szia, Kyle - a lány imbolyogva felállt, hogy a férfi megpuszilhassa. Jó ég! Jobb lesz kicsit visszafognia a piát, észnél kell lennie, nem pedig arccal a saját hányásában. Kyle leült mellé a lila bársonyszófára. Charlie zavarba jött, azt hitte, vele szemben fog letelepedni. - Nagyon meglepett a hívásod. Persze kellemes meglepetés volt, ne érts félre - Kyle stílusán érződött, hogy általában eléri a nőknél, amit akar. És ha igazak a bulvárlapokban megjelenő hírek, akkor elég sok nőnél elérte már, amit akart. A férfi May Fair martinit rendelt a pincértől. Charlie tisztában volt vele, hogy ez a koktél százötven fontba kerül, amit ő ivott mindössze tizenegybe. - Mindig ezt iszom, ha itt vagyok, nagyon jó. Kyle kinyújtotta a karját a szófa támláján, majdnem hozzáérve Charlie-hoz. - Tényleg megéri az árát? - kérdezte a lány, aki azt még el is tudta volna képzelni, hogy egy üveg

pezsgőért kiad ennyi pénzt, de egy pohár koktélért? Szinte hallotta az anyja hangját: Micsoda pazarlás! Ez több, mint amennyit a legtöbb család a heti bevásárlására költ! - Hát persze, megkóstolhatod. Charlie-nak valahogy nem tetszett a gondolat, hogy Kyle poharát a szájához érintse. - Szóval, miért akartál találkozni velem? A lány a nyakláncával játszott, majd belekezdett az előre kitalált rizsába. - Már tök régóta szerettem volna veled összejönni. Azt is szeretném megtudni, hogy benne lennél-e egy interjúban az olimpiai felkészülős műsorunkhoz, és hajlandó lennél-e átadni a kupát az általam edzett lány focicsapatnak. Egész simán tud hazudni. - Persze, mindenben benne vagyok - a férfi szemtelenül elvigyorodott. - Szóval ez az egész nem azért van, mert vonzónak találsz vagy ilyesmi? Pedig mennyire szerette volna kívánni Kyle-t, de a teste egyszerűen ellenállt. A férfi fiatal volt, fitt, izmos, és mégsem jelentett a lány számára semmit. Nem volt Javier. - Most bókokra vadászol? - vágott vissza. - Én nem az a lány vagyok, aki egyetlen csettintésedre ugrik. Kyle feléje hajolt. - Az jó, mert pont ezt szeretem benned. Nem kerülte el a figyelmét a rövid ruha és a kigombolt legfelső gomb, amely látni engedte a lány fekete csipke melltartójának szélét. - Tetszik a ruhád, szeretem, hogy a tévében mindig olyan kis takaros vagy. És az Extra Time-ban megjelent képeidet is nagyon szerettem. Az ágyam mellett tartottam a lapot, míg a barátnőm, most már csak ex, ki nem akadt miatta. Charlie gyomra összeszorult. Egyetemista korában egy ideig fehérneműmodellként kereste a kenyerét, és amikor képernyőre került, az akkor készült képek igen gyorsan utat találtak a bulvársajtó lapjaira. A fotós adta el őket, és jól megszedte magát híressé vált egykori modelljén. Az Extra Time című férfimagazin az egész sorozatot megvette. Charlie most újra átélte az akkori megszégyenülését. Legszívesebben lejjebb húzta volna a szoknyáját és feljebb rángatta volna a dekoltázsát. Azt akarta, hogy Kyle vonzónak találja, de a bátorsága mintha kezdett volna elpárologni. Úgy érezte, hogy kurvának nézik, és ez nem tetszett neki. Semmit nem old meg, ha Kyle-t abba a hitbe ringatja, hogy van esélye nála. - Egyik barátnőd sem tartott rád ma este igényt? - kérdezte, hogy témát váltson. Nem akart arra gondolni, hogy Kyle mit művelhetett az Extra Time lapozgatása közben. - Nem, nincs most senkim, és a kedd esték amúgy is pókerra vannak fenntartva, szóval hálás lehetsz, hogy téged választottalak a haverjaim helyett. Mélyen Charlie szemébe nézett, ami nyilván hatásos lett volna olyan nőknél, akik odavoltak érte. Charlie azonban nem tartozott közéjük. Kyle hamarosan rá fog jönni, hogy kár volt passzolnia a pókert. - Azt hittem, nem vagy odáig a focistákért, Nathan legalábbis ezt mondta. És most jött a következő hazugság. - Ja, az régen volt. És nem minden futballista olyan, mint - TS, csúszott ki majdnem a száján - Aaron. - Főleg ha olyan barátnőjük van, mint te - Kyle pillantása még csábítóbbá vált. - Még egy ital? Vagy akarsz esetleg enni valamit? - Aha, szívesen ennék valamit, és kérek még egy italt. Charlie-nak voltak kétségei a további ivászattal kapcsolatban, de az alkohol legalább elfeledteti a kínzó gondolatait. A két koktélra még fél üveg bort ivott, amitől részeg lett, és könnyelmű. Sosem ivott ennyit egyszerre, ráadásul a Javier iránt érzett harag, megbántottság és zavar annyira összerántotta a gyomrát, hogy szinte semmit nem bírt enni. Valahol lelkiismeret-furdalása is volt, hogy félrevezeti Kyle-t az

érzelmeit illetően. A fiú nem volt annyira borzasztó, mint várta. Haza kellett volna mennie, és magában elrendezni a Javier-Darcy-ügyet, nem kellett volna másnál keresni a gyógyírt. Úgy érezte, színjátékot űz, és a maszkja bármelyik pillanatban lehullhat az arcáról. - Hihetetlen számomra, hogy nem volt senkid, mióta szakítottál Aaronnal - közölte Kyle. Már megbeszélték a focit, Kyle autóját és exét. Ebben a sorrendben. Charlie felemelte a poharát, és belekortyolt. - Volt valakim, de nem működött a dolog. És ebben a pillanatban ráébredt a helyzet komolyságára. Javier, a férfi, akibe kezdett beleszeretni, vagyis, akibe szerelmes volt, lefeküdt valaki mással. A lány álla megremegett, és könnyek lepték el a szemét. Magabiztos, nemtörődöm képet kellene mutatnia magáról, ő meg egy reszkető roncs. Kyle látta, hogy itt az alkalom, közelebb húzódott Charlie-hoz, és átkarolta. - Na, ne szomorkodj! - simogatta a hátát, Charlie pedig próbálta összeszedni magát. - Nem érdemli meg, hogy bánatos légy miatta. Kis szünet. - Hát ő meg mit keres itt? Charlie felnézett, és Zoét látta az asztaluk felé közeledni, nyomában a sunnyogó Nathannal. Odaért, és megállt előttük csípőre tett kézzel. Azzal sem törődött, hogy köszönjön, egyből rájuk zúdította a haragját. - Te meg mi a fenét csinálsz itt, Charlie? Javierrel beszéltem telefonon, és nem érti, hogy miért nem tud elérni, és mit jelent az üzeneted. Charlie szipogott és próbálta letörölni a szeme alatt nyilván elkenődött szemfestéket. - Darcyval randevúzgat, nem mondta el neked? Kyle, érzékelvén, hogy valami bonyolult ügy közepébe csöppent, elhúzta a karját Charlie derekáról. - Fel kell hívnom valakit - mondta és felkelt a szófáról. - Így lesz a legjobb - válaszolta Zoe, és leült a helyére Charlie mellé. - Én is megyek vele - közölte Nathan, láthatóan nem akaródzott a hamarosan kezdődő lelkizés részese lenni. - Mondd, hogy nem arra készültél, felviszed magadhoz ezt a szoknyapecért! - mondta Zoe dühösen. Kedvelem Kyle-t, de hozzá képest TS egy kibaszott szerzetes! - ha felhúzták, Zoe elkezdett csúnyán beszélni. A vásárlói előtt nem engedhette el magát, ám amikor ilyen helyzet állt elő, akkor ami a csövön kifért! Charlie vállat vont, részeg volt, sértett és borzasztóan sajnálta magát. - Mit számít az? - A kurva életbe, hát már hogyne számítana! - Zoe most már kiabált. Nézte barátnője véreres szemét, a túlságosan is rövid ruháját, az épp csak megpiszkált halat a tányérján, aztán hívta a pincért, és egy nagy csésze forró kakaót meg vizet rendelt. - Ki kell józanodnod, mert mindjárt bocsánatot kell kérned Javiertől, amiért azzal gyanúsítottad, hogy Durci Darcyt keféli. Komolyan, nincs elég gond az életedben, hogy még gyártod is őket magadnak? Charlie ki volt akadva, amiért Zoe letámadta, ezért kihalászta a táskájából a telefonját, bejelentkezett a Facebookra, Darcy profiljára kattintott, és diadalmasan tartotta Zoe orra elé a képeket. - Akkor ez mi? - Nem jelent semmit! - mondta Zoe, és elmesélte Charlie-nak, amit Javiertől hallott arról az estéről. - De miért nem mondta el nekem, hogy találkoztak? - kérdezte Charlie makacsul ragaszkodva az elképzeléséhez, nem akarta beismerni, hogy esetleg tévedett. - Azért, mert annyira nem számít semmit a csaj. Durci Darcy epekedhet utána, de Javier egyáltalán nem foglalkozik vele. Különben is az olimpiára készül. Megérkezett a pincér a kakaóval és a vízzel.

- Ezt most megiszod, aztán hazamész, felhívod Javiert és elnézést kérsz tőle. Zoe aztán tud parancsolgatni! Ennek ellenére Charlie engedelmeskedett, kifizette a számla felét, és megígérte Kyle-nak, hogy majd jelentkezik az interjú ügyében. Jó nagy hazugság volt, de valamit kellett mondania. Szerencsére Kyle annyira tartott Zoétól, hogy meg sem próbált újabb randit megbeszélni, inkább arról motyogott valamit, hogy még megpróbálja elcsípni az utolsó pókerjátszmát a haverjainál. Mire otthonról felhívta Javiert, a lány már majdnem teljesen józan volt, és bűnbánón hallgatta szerelme beszámolóját a Darcyval való találkozásáról. - Charlie, csak hogy tisztázzuk ezt egyszer s mindenkorra, engem nem érdekel Darcy. Az a nő nem normális. Csak téged akarlak. Hol voltál ma este? Te jó ég! Most be kell vallania, hogy Kyle-lal töltötte az estét. - Találkoztam egy focistával, meg akartam beszélni vele, hogy szerepeljen a műsoromban. Javier felnevetett. - Ez baromság, Charlie, féltékennyé akartál tenni. Tudom, mert én is pontosan ezt tettem volna a helyedben. A lány tiltakozott egy ideig, de aztán feladta. - Úgysem tettem volna meg - vallotta be. - Charlie, bíznod kell bennem. Tudom, hogy az exed megbántott, de én nem olyan vagyok. Lesz máskor is, hogy nem tudsz elérni telefonon, de ez nem azt jelenti, hogy olyankor épp megcsallak. Ugye, te is szeretnéd, hogy ez működjön köztünk? - kérdezte Javier feszült hangon. - Igen, mindennél jobban - adta meg magát a lány. Arra vágyott, hogy együtt legyenek, hogy Javier karja ölelje át. El akarta felejteni ezt a szerencsétlen estét Kyle-lal. - Akkor egyetértünk - mondta lágyan Javier. - Igyál egy pohár vizet, kapj be két paracetamolt, és feküdj le. És ne mondj semmit Darcynak, van neki szerintem elég baja. Én tulajdonképpen sajnálom azt a lányt. Charlie megígérte, de igazából arra készült, hogy az első adandó alkalommal magyarázatot fog követelni Durci Darcytól. Ő aztán nem sajnálta egyáltalán!

12. fejezet Amilyen szerencséje volt, az első, akivel másnap az irodában Charlie találkozott, Darcy volt. Próbálta felidézni magában Javier nyugtató szavait, de elég volt egy pillantást vetnie a duzzogó arcocskára, és elfutotta a méreg. Ez a nő majdnem tönkretette a kapcsolatát Javierrel. Lecsapta a táskáját az asztalra. Darcy felnézett a számítógép képernyőjéről. Most az egyszer, csodák csodájára tényleg dolgozott. - Hogy magyarázod meg ezt a dolgot? - szegezte neki a kérdést Charlie, vádlón bámulva Darcyra. Mindenki abbahagyta a munkát, és rájuk figyelt, meg a kibontakozó jelenetre. - Nem tudom, miről beszélsz - tiltakozott Darcy. Meglepettnek tűnt, és Charlie könnyet látott a szemében. Aha, nyilván így próbálja bizonyítani ártatlanságát. - Pontosan tudod, hogy miről beszélek, arról, hogy azt terjeszted, Javierrel jársz, és együtt töltöttetek egy éjszakát. Képeket raksz fel a Facebookra. Annyira szánalmas a próbálkozásod! Hánynom kell az ilyen nőktől, akik azt hiszik, hogy minden férfival ki kell kezdeniük, mert majd így fognak előre jutni. Soha többé ne merd azt állítani, hogy Javier a barátod, megértetted? - Charlie érzékelte, hogy kicsit képmutató a viselkedése az elmúlt este után, de ez nem akadályozta meg semmiben. Azt várta, hogy Darcy felveszi a kesztyűt, és hasonló stílusban válaszol, de a lány ehelyett sírva kirohant a szobából. Charlie megnyalta az ujját, és egy számot rajzolt a levegőbe. - Játszmalabda, a meccset Charlie Porter nyeri - mondta vidáman, aztán ráébredt, hogy a kollégák mind őt nézik. A francba, túl messzire ment! Hirtelen rosszul érezte magát. Civilizáltabb módon kellett volna elintéznie Darcyval a dolgot, nem így, kiabálva vele, mintha az oviban lennének. Charlie fogta a táskáját, hogy megkeresse kolléganőjét és bocsánatot kérjen tőle. A folyosón Nickybe botlott, aki épp azon füstölgött, hogy Darcy rosszullétre hivatkozva hazakéredzkedett. - Amikor meg itt van, akkor mindent elcsesz, nem igaz? - mondta Nicky. - Már kapott egy figyelmeztetést. Még egy, és repül. Charlie most még rosszabbul érezte magát. - Azt hiszem, mostanában jobban igyekszik, és tényleg van valami ronda vírus a levegőben. Nicky meglepettnek látszott, ugyanis tudta, hogy mennyire nem kedveli senki Darcyt, de nem akarta, hogy Charlie azt higgye, pikkel egy szegény betegre, ezért így szólt: - Jó, hagyjuk ezt most.

Darcy belépett Notting Hill-i lakása ajtaján, remélve, hogy India már elment munkába. Ő volt a legjobb barátja, mégsem vágyott most az ő társaságára sem. Annyira megalázottnak érezte magát! Igazából senkinek nem mondta, hogy Javier a barátja, de látták a képeket, kombináltak egy kicsit, Darcy pedig nem világosította fel őket. Annyira beleélte magát a csodás fantáziavilágba, amelyben Javier imádta őt, hogy Charlie-ról tökéletesen megfeledkezett. A lakás üres volt, már a takarítónő is elment, így a koszos boros poharak és csészék eltűntek a nappaliból, a szőnyeg frissen porszívózva, a bútorok pormentesen ragyogtak. India és Darcy egyformán bénák voltak a házimunkához, így a takarítónőjük rakott náluk rendet hetente kétszer. Darcy tisztában volt vele, hogy ez nagy luxus, de hát hozzá volt szokva a jóhoz. Az apja nemrégiben kilátásba helyezte, hogy csökkenti az apanázsát, és a lány nem tudta, hogy boldogul nélküle. Összekuporodva feküdt az éjkék bársonykanapén, magához ölelve egy párnát. Rágyújtott. Ha India ezt tudná, kiakadna, nem bírta, ha Darcy a lakásban cigizett. Miért ilyen szerencsétlen az élete? Bármibe kezd, semmi sem sikerül neki. A munkája zsákutca, nincs pasija, és senki sem szereti. De persze ez nem volt meglepő számára, hisz tulajdonképp saját magát sem szerette. Charlie meglepődött volna, ha tudja, mennyire kicsi az önbecsülése, és hogy régebben vagdosta önmagát. Darcy olyan sikeresen alakította a magabiztos gazdag lányt, hogy senkit nem

érdekelt a valóság. Üzenet érkezett a telefonjára. A volt barátja, Drew volt az. „Dugás ma este? Csók.” Még csak meg sem próbálja elcsábítani. Csak ennyit jelentett a számára, egy dugást, ha épp úgy tartotta kedve. Egyfelől szeretett volna nemet mondani, szerette volna azt mondani, hogy ő ennél többet ér, de túlságosan hozzá volt szokva, hogy azt teszi, amit a férfi kér tőle, és olyan nagy szüksége volt egy kis törődésre. „Itthon vagyok. Jössz most? Hozz valamit” - üzent vissza. A valami kokaint jelentett. Az önvagdosás mellett drogozott is. Emiatt rúgták ki az előkelő magániskolából, és aztán annyira rosszul ment neki a hatosztályos gimnázium, hogy nem vették fel az egyetemre. Ez volt a fő oka, hogy a szülei elégedetlenek voltak vele. Abszolút nem bírt az a sikeres gyermek lenni, akivé a szülei szerint válnia kellett volna. „Fél óra múlva ott vagyok” - jött az üzenet. Még csak egy puszit sem biggyesztett az üzenet végére, most, hogy már megvolt a lány beleegyezése. Még csak nem is élvezi igazán a szexet Drew-val, gondolta később Darcy. Nézte a férfit, ahogy a nyakkendőjét igazgatta. Még arra sem vette a fáradságot, hogy levetkőzzön. Csak a saját élvezetére koncentrált, fogalma sem volt róla, hogy a lánynak jó volt-e. Hát nem. Drew fütyörészve állt a tükör előtt, tekintete találkozott a lányéval. - Még mindig a legjobb diákszövetségi elnök vagy - mondta, aztán jót röhögött a viccén. - Jó tudni, hogy jó vagyok valamiben - motyogta a lány. A kokain hatása kezdett múlni, és nagy szüksége lett volna egy italra vagy bármire, ami segít elfeledni a valóságot. Drew visszalépett az ágyhoz. - Egy csomó dologban nagyon jó vagy, különösen az ágyban és … - mondanivalóját a telefonja csörgése szakította félbe, és Darcy sosem tudta meg, miben jó még. A férfinak vissza kellett mennie az irodába, és csinálnia valami fontosat a befektetési alappal, bármi legyen is az.

Darcy telefonja újra pityent. Meglepetésére Charlie-tól jött az üzenet. „Bocs, hogy úgy kibuktam. Még az elején tartunk Javierrel, és nem bíztam benne. Nem akartalak megbántani, remélem, hamarosan jobban leszel. Puszi, Charlie.” Darcy gondolkodás nélkül törölte az üzenetet, esze ágában sem volt válaszolni rá. Öntött magának egy vodkát. Ilyen könnyen azért nem tudja elfelejteni, hogy megszégyenítették mindenki előtt. Charlie Porter, az anyádat! Miután elnézést kért Darcytól, Charlie meg is feledkezett az egész incidensről. Megkönnyítette a helyzetét, hogy a következő néhány napban más műszakban dolgozott, mint Darcy, és minden gondolatát a Javierrel való közelgő találkozás töltötte ki. A férfi megígérte, hogy még csak a közelébe se mennek az istállónak, amíg a lány nem érzi késznek magát rá, ezért nem az udvarházban laknak majd, hanem a marbellai lakásában. Péntek reggel boldogan pakolta be utazótáskájába a vadiúj Agent Provocateur fehérneműjét, a bikinijét és néhány ruhát. Egy szexszel, napozással és még több szexszel teli hétvége képe lebegett a szeme előtt. Javier péntek reggele kevésbé kellemesen telt. Azt tervezte, hogy elmegy kaját és innivalót venni, hogy feltöltse a készleteket a lakásban, mivel ő sem tervezett sok kiruccanást a hálószobán túlra. Ehelyett az épp a városban tartózkodó anyjával kellett találkoznia egy kávéra. Nem utasíthatta vissza Vittoriát, miután már hetek óta nem látták egymást. Halogatta, hogy elmondja anyjának a Charlie-val való kapcsolatát, nem akart bajt magának, de ahogy ott ültek a kávéjukat kortyolgatva, rájött, hogy nem várhat tovább. Vittoria a kedvenc témájáról, Palomáról tartott kiselőadást: hogy mennyire gyönyörű az a lány, milyen nagylelkű és okos, még az ő jótékonysági bálját is megszervezi. Egyszerűen senki nem érhet a nyomába. - Mama, nem kezdem újra Palomával - vágott a szavába Javier.

Vittoria Castillo Rios egy percig nem szólalt meg. Fekete-fehér kockás Chanel blézeréről lepöckölt egy láthatatlan szöszt, míg összeszedte a gondolatait. Hatvanötödik életévében még mindig figyelemre méltó asszony volt, finom vonalú csontozatán nem fogott az idő. Fényes fekete haja, amelybe egy szál ősz sem vegyült, elegáns kontyba volt fésülve, az arca szokás szerint tökéletesen kikészítve. Javier sosem látta slamposan az anyját. Persze amikor gyerek volt, ritkán találkozott Vittoriával tizenegy óra előtt. A nevelőnő ébresztette és reggeliztette őt és a testvéreit, így az anyjának volt ideje órákig szépítkezni. - Miért mondod ezt, Javier? Ne légy már olyan önfejű! Látnod kell, hogy te és Paloma tökéletes pár vagytok. Elég, ha elnézést kérsz a kis tévedésedért, és visszafogad, biztos vagyok benne. Javier sóhajtott egyet; pontosan ez volt az, amiért nem akart az anyjával beszélni. Jobb lesz, ha nem titkolózik tovább. - Nem vagyunk tökéletes pár, és ha tudni szeretnéd, van valaki az életemben. Valaki, aki nagyon sokat jelent nekem. És ha beleegyezel, akkor elhozom a partidra. Ő angol, és Charlie a neve.

A megdöbbenéstől Vittoria félrenyelte a kávéját, és majdnem megfulladt. Úgy tekintett a partijára, mint ideális alkalomra, hogy összehozza Javiert és Palomát. Rettentően bosszantotta, hogy a fia ennyire vak, hogy nem látja, Paloma micsoda tökéletes felesége lenne. Az ideálismeny-listán is minden tételt kipipált Palomával kapcsolatban. A lány nagyon jó családból származott, amely bár nem volt annyira régi, mint a Castillo Rios família, azért nem sokkal maradt el tőle. Paloma gyönyörű, kifinomult és elbűvölő volt. Vittoria fényűző társasági eseményként látta az esküvőjüket, amelyet egy év múlva az első unokája születése követ majd. Ennyi igazán járt volna neki, miután Eduardo a homoszexualitásával olyan csúnyán kibabrált vele, Gisela pedig vad és könnyelmű, talán sosem fog megállapodni. És most Javier is itt ül vele szemben, nyugisan issza az eszpresszóját, és összetöri az álmait. Ez már túl sok. - Charlie mivel foglalkozik? - kérdezte olyan hangon, mintha alig bírná a szájára venni a lány nevét. - Tévés műsorvezető, sporttal foglalkozik. Nagyon tehetséges és gyönyörű. Biztos vagyok benne, hogy megkedveled majd. Javier magabiztosnak tűnt, pedig biztos volt benne, hogy Vittoria nem fogja szeretni Charlie-t, aki túl önálló és szenvedélyes volt az anyja konzervatív ízlése számára. - És mi a helyzet a családjával? Kicsodák és mit csinálnak? - Fogalmam sincs - hazudta, miközben pontosan tudta, hogy Charlie apja vízvezeték-szerelő, az anyja pedig eladó. Ez az információ már azelőtt megpecsételné a lány sorsát, hogy egyáltalán megismerkedne Vittoriával, aki elképesztően sznob volt. - Van Charlie-nak vezetékneve is? - Porter. És ez most furán fog hangzani, de kérlek, mama, ne beszélj majd neki a lovaglásról. Szörnyű lovasbalesete volt tavaly, amit még nem sikerült feldolgoznia. Anyja hitetlenkedve nézett rá. - Hogyan tudsz együtt lenni valakivel, aki nem osztja a szenvedélyedet a kedvenc sportod iránt? És épp egy ilyen fontos időszakban. Meg vagy őrülve? Egyáltalán, van valami közös bennetek? Javier szenvedélyes kapcsolatukra gondolt, a mindent legyőző és részegítő testi vonzalmukra és az érzelmi kötődésre kettejük közt. De nem volt értelme, hogy mindezt megpróbálja elmagyarázni az anyjának. Sosem értené meg. Ha szerette is valaha Javier apját, jól titkolta. A szenvedélynek az ő világában semmi jelentősége nem volt. Vittoria mérgesen nézett rá, és elhúzta a száját.

- Nyilván a szexről van szó. Javier nem tiltakozott. Anyja megigazgatta a Chanel gyöngysorát.

- Beszél legalább spanyolul? - Tanul - válaszolta Javier, és magában elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, miféle szavakat tanított Charlie-nak. Mind a hálószobai tevékenységeikkel függött össze, plusz még néhány cirkalmas káromkodás. Nem akarta volna az anyja orrára kötni, hogy a lány tökéletes kiejtéssel mondja spanyolul, hogy „dugj meg”. Vittoria felvonta a szemöldökét. - Tipikus angol. Gondolom, a spanyol ételek ellen semmi kifogása, és nem fog fish and chipset kérni a partimon. Javier röhögött, bár tisztában volt vele, hogy az anyja nem viccnek szánta a megjegyzését. - Gondolom, nem árultad el neki, hogy a nagybátyád bikákat tenyészt viadalokra. Az angolok annyira furák, ha állatokról van szó, olyan nevetségesen szentimentálisak. Javiernak volt elképzelése Charlie bikaviadalokról kapcsolatos véleményéről. Nem valószínű, hogy egyik randijukon az arénába viszi a lányt. - Tudom, hogy szerinted a családi birtok a világ legfontosabb dolga, de képzeld, más témáink is vannak. Most már tényleg eleget hallgatta az anyját, elköszönt hát tőle. Alapvetően optimista alkatúként és mivel bevallotta Vittoriának az igazat, Javier úgy vélte, minden rendben lesz. Ám szokása szerint alábecsülte az anyját, aki alig várta, hogy a fia kitegye a lábát a kávézóból, máris tárcsázta az ügyvédje és régi barátja, Enzo számát. - Szeretném, ha mindent kiderítenél egy bizonyos Charlie Porterről. Tévés műsorvezető Angliában. Minél hamarabb szükségem lesz az információra. Letette a telefont és cigarettára gyújtott. Javier akaratos és önfejű, de Vittoria biztos volt benne, hogy meg tudja győzni az igazáról. Ha pedig nem, akkor még mindig megzsarolhatja azzal, hogy megvonja tőle a bőkezű éves apanázst a lovas központ számára. Kicsit talán durva, de néha muszáj keménynek lenni a jó ügy érdekében, és ideje, hogy Javier felnőjön végre, és belássa, kötelezettségei is vannak a saját élvezetén túl. Javiernek épp a saját élvezetén járt az esze, amikor pár óra múlva kiment Charlie-ért a malagai reptérre. Keresztülrohant a repülőtér csarnokán, hogy végre magához ölelhesse a lányt, és újra megdöbbent a szépségén és a saját feltörő vágyán is. Egyenesen a tengerre néző lakásába mentek, és a nap hátralévő részét szeretkezéssel töltötték. Javier nem bírt betelni a zöldszemű szépséggel, az sem ővele. Charlie a kielégültségtől lustán nyújtózkodott az ágyban. Most végre szemügyre vette a fényűző és tágas hálószobát. Ilyen előkelő hálóban még sosem járt, a magas mennyezetet cizellált gipszstukkók díszítették, hatalmas csillár lógott a közepén, a szobában díszes kandalló is helyet kapott, amely fölött velencei tükör függött. Meglepően nőies hangulatú szoba volt, halvány rózsaszín falaival, sötétebb pink bársonyfüggönyeivel és a rokokó stílusú ággyal, amelyre ezüst faleveleket festettek. Amikor átrohantak a lakáson, egy pillanatra látta a hatalmas nappalit, az ultramodern konyhát és a lépcsőházat, amely talán a tetőteraszra vezet. Javier azt állította, hogy csak egy hálószobás a lakása, de ez itt nagyobb volt, mint egy csomó ember háza. És aztán ott volt a nyitható tetejű Bentley, amivel felvette a repülőtéren. Fogalma sem volt róla, Javier mennyire gazdag és mennyire nőies az ízlése. - Nem gondoltam volna, hogy így néz ki a hálószobád - mondta Charlie. - De örülök - ugratta tovább a férfit -, hogy nem hanyagolod el a nőies oldaladat sem a férfiassal egyidejűleg.

Javier grimaszolt. - Ez nem az én ízlésem. Paloma tervezte belsőépítészetileg az egész lakást. Folyton javítani akart rajtam és az életemen, ez volt az egyik módja. - Ó - nyögte Charlie, aki inkább megspórolta volna magának az információt, hogy a szépséges Paloma is

feküdt ebben az ágyban, nyilván a lakberendezői képessége tökéletességén merengve. Kicsit Borsószem királykisasszonynak érezte magát, de azért csak előállt a kéréssel: - Tudnál venni ide egy új ágyat? - Érted bármit. Nem vagy éhes? - kérdezte Javier és megcsókolta Charlie vállát. - De, éhen halok. Mit készít nekem, Mr. Ötcsillag? - vette viccesre a választ, mivel tisztában volt vele, hogy Javiernek számtalan jó tulajdonsága van, de a főzni tudás nem tartozott közéjük. De hát így van ez, ha valaki úgy nő fel, hogy a családjára szakácsnő főz. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk tapast enni, és megkóstolod a helyi finomságokat. - Jól hangzik, és amikor hazajövünk, akkor még egy spanyol finomságot is megkóstolok - mondta Charlie, lágyan simogatva Javier farkát. A férfiban ettől újra feltámadt a vágy, bár már kétszer szeretkeztek. Javier felnevetett. Ezért is találta olyan vonzónak Charlie-t, a lány legalább annyira szerette a szexet, mint ő. Paloma mindig úgy viselkedett, mint aki a kötelességét teljesíti, de ő maga nem élvezi a dolgot. Akkor tűnt igazán boldognak, amikor felkelhetett végre a rokokó ágyból. Szeretkezés közben látszott rajta, hogy minél előbb túl akar lenni az egészen, és az orális szex sem volt a kedvence, kimondott tortúrának fogta fel. Ezzel szemben Charlie imádta a teste minden porcikáját, és élete legnagyobb élvezetét nyújtotta neki a szájával. Végül tíz óra körül hagyták el a lakást. A város nyüzsgött a sok embertől, tele voltak az éttermek és a bárok. Mások kényelmesen sétálgattak vagy vásároltak. Charlie-nak nagyon tetszett, hogy ilyen későn is ennyien vannak az utcán, még gyerekes családok is. Tapast ettek és rozét ittak egy bárban, egész idő alatt flörtölve, aztán vissza az ágyba. Charlie minden együtt töltött perccel közelebb kerül Javierhez. Az egyetlen dolog, ami miatt rossz érzése volt, az a lovaglás témája volt. Hogy erről nem tudnak beszélgetni. Javier kezén a gyeplő okozta bőrkeményedések is a lovaglásra emlékeztették, és kényszerítenie kellett magát, hogy ne gondoljon rá. Régóta csapdában érezte magát a félelem és a szörnyű emlékek miatt, és szeretett volna már megszabadulni tőlük, csak azt gondolta, hogy ebben nem a terápia fog segíteni neki. Talán az idő majd begyógyítja a sebeket. Másnap a part mentén autózva találtak egy viszonylag háborítatlan helyet, ahol piknikezhettek. Javier a hideg miatt panaszkodott, de Charlie-nak a márciusi napfény maga volt a nyár az otthoni időjáráshoz képest. Leterítettek egy plédet a homokra, letelepedtek, bort iszogattak és csevegtek. A Földközi-tenger előttük elterülő kékségét a szörfösök színes vitorlái pettyezték, ahogy nagy sebességgel száguldottak a hullámokon. - Most árulj el valamit magadról, amit még nem tudok - mondta Javier. A kérdés komoly volt, de Charlie viccesre vette. - Utálom a medvecukrot, szerintem rémes. Egy szobában sem bírok vele megmaradni alsó tagozatos korom óta, amikor Simon Newbury erőszakkal megetetett velem egy olyan cipőfűzőszerű vacakot. Javier a homlokát ráncolta, elég jó volt az angolja, de az édességek minden területére nem terjedt ki a tudása. - Nem pontosan tudom, miről beszélsz. Gondolom, valami édességről van szó. Megbeszélték, hogy ki mit nem szeret, a kapcsolatuknak ebben a szakaszában minden új információ izgalmas volt a másikról. Egy Zoéval töltött görbe este óta Charlie rosszul volt a sambucától, Javier pedig nem ette meg az uborkát. - Mit nem lehet az uborkán szeretni? Gyakorlatilag csak víz! Charlie irtózott a bohócoktól, Javier pedig a nagyon kicsi kutyáktól. Aztán komolyabbra fordult a beszéd, Charlie olyan dolgokat szeretett volna megosztani Javierrel, amiket jobb, ha tőle hall a férfi, nem másoktól. - Van valami, amit tudnod kell a családomról - kezdte Charlie. Felült, és átfogta a térdét a karjával,

önkéntelenül tükrözve belső bizonytalanságát. - Ha az öcsédről van szó, arról már tudok, hogy börtönben van - mondta Javier gyengéden. - Tudom, és egyáltalán nem zavar. Miért kellene, hogy zavarjon? - De a családodat fogja, nem? Javier már utalt rá, hogy az anyja sznob. - Nem érdekel, hogy mit gondol a családom. A bátyám és a húgom, a két ember, akikhez a legközelebb állok, nem fognak ügyet csinálni belőle. És nem vagyok hajlandó az anyám reakciója miatt parázni. És különben is, honnan tudná meg? Charlie keserűen elmosolyodott. - A spanyol sajtó még nem neszelte meg, hogy együtt vagyunk, de amint így lesz, ez az első dolog lesz, a fehérneműs képeimmel együtt, amiről be fognak számolni. Gondolhatod, anyád milyen boldog lesz. A lány elmondta, hogy a fehérneműs képek hogyan jelentek meg a férfimagazinokban. Javier megfogta és megcsókolta a kezét. - Ezzel együtt tudok élni, bár nem örülök, ha arra gondolok, hogy a sok hím a bájaidon legeltette a szemét. Csak magamnak akarlak - magához húzta és megcsókolta Charlie-t. Aztán végigsimított a haján. Semmi sem állhat közénk, nem kell aggódnod. - És neked? Neked van valami sötét titkod? - kérdezte Charlie. Javier mindig annyira kiegyensúlyozottnak tűnt, nehéz volt elképzelni, hogy bármi is aggaszthatja. A férfi sóhajtva dőlt hátra, felbámult a kék égre, amelyen fehér felhőcskék nyargaltak át, mintha sietős dolguk lenne. - A családom okoz problémákat, különösen az anyám. Folyton úgy érzem, hogy csak csalódást tudok neki okozni, és a testvéreim is így vannak ezzel. Nehéz az elvárások súlyával élni az életemet. - El sem tudom képzelni, ez milyen lehet - mondta Charlie. - Anya és apa mindig feltétel nélkül szeretett, és el sem tudom képzelni, miért vállal gyereket az, aki erre képtelen. Javier elmosolyodott. - Egyetértek, de próbáld csak ezt az anyámnak elmagyarázni. Neki csak a kötelesség és a család hírneve fontos. Néha kimondottan sajnálom emiatt, máskor viszont annyira felbosszant. - És mi a helyzet az apáddal? - Charlie különösnek tartotta, hogy Javier szinte említést sem tesz róla. Mintha a túl erős egyéniségű anyja árnyékában nem is látszana egyáltalán. - Sosem foglalkozott velünk gyerekkorunkban, az üzlet mindig fontosabb volt neki. És anyám volt a főnök a családban - mondta Javier egy vállvonás kíséretében. És itt volt még Javier volt barátnője is. Charlie eddig ellenállt a késztetésnek, hogy kérdezősködjön róla, de most nem bírta tovább. - Paloma már túljutott a szakításotokon? Látta a neten a képeket a lányról, így tudta, hogy milyen kivételes szépség. Kész rémálom egy ilyen volt barátnő az ember pasijának életében. - Szerintem ő azt mondaná, hogy még nem - Javiernek eszébe jutott a sok könnyes telefonbeszélgetés, amikor a lány könyörgött, hogy fogadja vissza, és a legutóbbi éjszakai látogatás, bár erről nem fog beszámolni, nem akarná bizalmatlanná tenni Charlie-t. - Azt hiszem egyébként, hogy a kapcsolatunkkal járó státus jobban érdekelte, mint én. Javier Charlie felé fordult. - És még mielőtt megkérded, én már semmit sem érzek iránta. Felemelte a poharát. - Ránk, a jövőnkre. Charlie finoman a férfiéhoz koccintotta a poharát. Lefeküdt a plédre, és Javier mellkasára hajtotta a fejét. Szerencsésnek érezte magát, hogy együtt lehetnek.

- El is felejtettem mondani, hogy anyámnak két hét múlva lesz a születésnapja. Természetesen meg vagy hívva. Charlie felemelte a fejét és Javierre nézett, kicsit korainak tartotta még, hogy a szülőkkel találkozzon. - Biztosan? - Teljesen biztosan, anyám ragaszkodott hozzá - egy kis kegyes hazugság igazán nem árthat, gondolta Javier. - És milyen parti lesz? Javier vállat vont. - Semmi különös, csak százötven vendég. Semmi különös?! Charlie anyjának a szülinapján tizenöt vendég gyűlt össze a kedvenc vegetáriánus indiai éttermében. Aztán átmentek egy karaokebárba, ahol Lori nagyon tehetségesen előadta Bonnie Tyler egyik számát, majd Charlie nagynénje, a tökéletesen botfülű Helen csapott bele a Hit Me Baby One More Time-ba, mindannyiuk bánatára. A lánynak erős kétségei voltak, hogy Javier anyjának partiján karaoke lesz. - És mit vegyek fel? - Annyira kevés ruhát, amennyire csak lehetséges - ugratta Javier, és végigsimított a hátán. - Anyádnak nyilván elnyerném a tetszését. - Na jó, egy koktélruha megteszi, de ne törd magad túlságosan. Charlie gondolatban végigvette a ruháit, de egyik sem bizonyult megfelelőnek. Ide Zoe szakértő segítsége kell majd.

13. fejezet Darcy nem bocsátotta meg Charlie kirohanását. Az irodában meghúzta magát, és került minden további konfliktust a lánnyal, de közben csak azon járt az esze, hogyan állhatna bosszút Charlie-n, akinek mindene megvolt. Egészen belelovalta magát a tervezgetésbe és Charlie utálatába. Esténként, ha nem ment el szórakozni, folyton a neten keresgélt információkat a kolléganőjéről, a képeit nézegette, kétségbeesetten kutatva egy rosszul sikerült fotó után. De nem talált, Charlie bosszantóan fotogén volt. Rengeteg cikk jelent meg a lányról, műsorvezetőként kezdett hírneve lenni, a bulvármédiában és a celebmagazinokban sokat írtak rosszul sikerült kapcsolatáról a sztárfocistával. Mostanra már a Javierhez fűződő viszonya is napvilágra került, a sajtó persze erről is beszámolt. És hogy igazán bosszantó legyen, minden egyes cikknek pozitív volt a hangvétele, örültek, hogy Charlie megtalálta a szerelmet Aaron után, és hogy milyen szép párt alkotnak Javierrel. Darcyt a hányinger kerülgette, de nem bírta abbahagyni az olvasást. Charlie élete mindenben tökéletes volt, ami nem igazság. Mindenben, kivéve, hogy az öccse, Kris bűnöző. Mondjuk nagyon szexi bűnöző, az már igaz, gondolta Darcy, amikor a fiú képeit nézegette a neten. Ugyanolyan volt a haj- és bőrszíne, mint a Charlie-é, de a szeme csokoládébarna volt. Nagyon jóképű, magabiztosságot sugárzó arca volt, és az egyik félmeztelen kép tanúsága szerint kidolgozott teste. - Hú, de szexi - mondta India, ahogy leült Darcy mellé a kanapéra. Vasárnap este lévén mindkét lány otthon volt, bort iszogattak és tévét néztek. - Az, ahhoz képest, hogy ki a nővére - válaszolta Darcy. India kérdőn nézett rá. - Csak nem Charlie öccse? Darcy bólintott. - És börtönben van. Lefogadom, hogy Charlie nem büszke rá. Indiának nem tetszett, hogy barátnője annyit foglalkozik Charlie-val. Abból, amit a tévében látott, és amit a lapokban olvasott a lányról, teljesen normálisnak tartotta Charlie-t. Jó, persze, nekiment Darcynak a Javier-ügy miatt, de hát az nem meglepő. Darcy mobilja megszólalt, a képernyőn Drew neve jelent meg. Dugni szeretne vasárnap este? Úgy tehetne, mintha nem venné észre. Megígérte Indiának, hogy csajos estét tartanak, de mi van, ha Drew azért hívja, hogy kezdjék újra? Bármennyire rosszul bánt is vele a férfi, Darcy soha nem adta fel a reményt. Felvette a telefont. - A kedvenc diákszövetségi elnökömmel beszélek? Kedvem lenne egy kis love-hoz. Darcy gyűlölte, amikor ilyen modorosan beszélt, tök hülyének tűnt tőle. És mégsem tudott neki nemet mondani. India persze nem örült, amikor közölte vele a tényt, már beleélte magát a közös filmnézésbe, de ez sem tántorította el a lányt. Gyorsan lezuhanyozott, átlátszó fekete bugyit és harisnyát húzott, Drew így szereti, végül rövid ruhácskába bújt. Drew ezzel szemben nem erőltette meg magát Darcy kedvéért, ez jól látható volt, amikor ajtót nyitott a lánynak. A ruhája olyan gyűrött, mintha abban aludt volna, és az arca is borostás volt. Márpedig, ha Drew nem borotválkozott, akkor nem szexinek nézett ki, hanem ápolatlannak. Szájon csókolta Darcyt, aki ettől majdnem megfutamodott, a férfi ugyanis fogat sem mosott, lehelete fokhagymától és cigitől bűzlött. A lakása is rendetlen volt, pizzás doboz a dohányzóasztalon, csikkel teli hamutál és szétdobált DVD-k a padlón. - Olyan másnapos vagyok - panaszkodott és visszahanyatlott a kanapéra. - Rob legénybúcsúja volt tegnap és egy sztriptízbárba mentünk. Reggel hatra értem haza. Kérdezd meg, hogy én mit csináltam, szuggerálta némán Darcy. Drew azonban feléje nyúlt, odahúzta magához a kanapéra, és a szoknyája alá nyúlt.

- Mmm, harisnya, szeretem. Aztán a lány fenekére csapott. - Szivi, hoznál egy üveg bort? Kutyaharapást szőrével, ennél jobbat nem találtak ki. Darcy tökéletesen könnyű nőnek érezte magát, de engedelmesen kiment a konyhába, és megállt a padlótól plafonig érő bortartó előtt. Tudta, hogy Drew nagy borszakértőnek képzeli magát, és nagyon odafigyel, hogy mikor milyen bort iszik, ezért bekiabált a szobába. - Melyiket kéred? Nem jött válasz, aztán meghallotta, hogy Drew telefonon beszél valamelyik haverjával, így rá maradt a döntés: egy pinot noirt választott. Semmi különös nem látszott az üvegen, kinyitotta és öntött belőle két nagy pohárral. Először a konyhában akarta hagyni az üveget, de aztán arra gondolt, hogy úgyis megisszák az egészet, ezért tálcára rakta a poharakkal együtt. Mire visszaért a nappaliba, Drew már befejezte a telefonálást. Amikor meglátta a bor címkéjét, kiabálni kezdett. - A picsába, Darcy! Miért nem kérdeztél meg? Ez egy tízéves bor, anyuci születésnapjára tartogattam. Broáf. Nem bírta elviselni, hogy Drew még mindig így hívja az anyját. Huszonkilenc éves, az ég szerelmére! - Kérdeztem, de le se szartál. Csak úgy, mint mindig. Darcy belekortyolt az italba. Pont olyan íze volt, mint bármelyik másik jobb minőségű vörösbornak, sanszos, hogy Drew anyucikája sem tudná értékelni. Drew tovább morgott. - Túlságosan fáj a fejem, hogy veszekedjem veled. Vedd le a ruhád! Darcy szerelmeskedni akart, azt szerette volna, ha imádják. Ahogy azonban ott állt Drew előtt, és fehérneműre vetkőzött, nagyjából annyi imádatot érzett, mint a sztriptíztáncosnők, akikre tegnap csorgatta a nyálát a férfi. Bár nekik legalább a munkaköri leírásukban szerepelt a vetkőzés. - Gyönyörű - mondta Drew. - És ő is egyetért - nézett le az ágyékára. Erekciója jól láthatóan dudorodott a farmerjában. Darcy még egy nagyot kortyolt a borból, aztán letette a poharat, letérdelt Drew elé, és kigombolta a sliccét. A férfi várakozásteljesen becsukta a szemét. - Ó, igen, Darcy, tudod, mi kell nekem. Utána elterülve feküdt a kanapén, Darcy mellé heveredett, és bátortalanul a mellkasára hajtotta a fejét. Ha Drew átölelné, annyival könnyebb lenne egy csomó dolgot elviselnie. - Darcy - suttogta Drew pár perc múlva. - Igen? - kérdezte a lány reménykedve. - Nagyon nyomsz, és pisilnem kell. Darcy felöltözött, míg Drew a fürdőszobában volt. Talán maradhatna éjszakára. Régen nem fordult már elő ilyesmi, de megnézhetnének egy filmet és rendelhetnének pizzát. Drew láthatóan sokkal jobb hangulatban tért vissza a szobába. - Bébi, teljesen elmulasztottad a másnaposságomat. Az ajkadnak varázsereje van. Ennél komolyabb bókra tőle nem lehetett számítani. - És most mi legyen? - kérdezte Darcy. - Megnézhetnénk esetleg egy filmet. - Jó lenne, de megígértem Richnek, hogy összefutok vele egy italra. Problémái vannak Serenával, nem akarja engedni, hogy eljöjjön velünk Thaiföldre. Darcy meg sem merte kérdezni, hogy jöhet-e ő is egy italra. Taxit hívott, és köszönés nélkül távozott, mert Drew már megint a telefonján lógott. Őrült vagyok, gondolta, hogy megint bedőltem neki. India már lefeküdt, mire hazaért. Megitta még egy üveg bor nagy részét, enni semmit nem evett, aztán egyszerűen beájult az ágyba. Másnaposan ébredt, és nyomorultul érezte magát. India semmi együttérzést nem mutatott, amikor a konyhában találkoztak. Darcy épp egy pohár vizet töltött magába. - Nahát, nem is akarta, hogy ott maradj éjszakára? - kérdezte gúnyosan. Látta, hogy barátnője mennyire

el van kenődve, ezért hangnemet váltott. - Komolyan, Darcy, le kell ezt zárnod végleg. Nem tesz jót neked ez a kapcsolat, Drew kihasznál. Csak magával törődik, jobb lesz neked nélküle. Darcy a körmét rágta, és remegett a keze. Használhatatlan lesz ma az irodában. Már megint. - Ha Drew-t is elveszítem, ki marad nekem? India felsóhajtott. - Itt vagy te magadnak. Van egy jó állásod, ha hiszed, ha nem, sokan ölnének egy tévés állásért. És vannak barátaid is. Tök jól nézel ki. Darcy családját nem sorolta fel, nem lett volna értelme, sosem álltak a lány mellett. Bármennyire maga alatt volt is, Darcyt jó érzés töltötte el India szavaitól. Utálta magát, hogy már megint Drew-t választotta a barátnője helyett. Gyenge volt, szánalmas jellem. - Mi lenne, ha ma este moziba mennénk? - kérdezte India. - Bekaphatnánk egy pizzát előtte. Darcy ismét hálát adott istennek Indiáért. Igaz barát, aki mindig mellette áll, és másokkal ellentétben nem téveszti meg a gazdaglány-imázs. - Köszi, India, nagyon jó ötlet. - És semmi üzenet Drew-nak! - Nem lesz, ígérem! Csak remélni tudta, hogy képes lesz betartani.

Darcy egészen jól érezte magát mindaddig, míg az irodában össze nem futott Charlie-val, aki láthatóan kivirult a hétvégi napsütés- és szexadagjától. Darcy kávét vitt a produkciós megbeszélésre, és a munkaköréhez illően szorgalmasan jegyzetelt, miközben próbált tudomást sem venni Charlie sugárzó arcáról. Úgy fájt, mintha csak a napba nézett volna. A megbeszélés után viszont akaratlanul is meghallotta, ahogy Charlie meséli Aidannek a hétvége részleteit. Halkan beszélt ugyan, de Darcy a szomszéd asztalnál ült, így minden szót hallott. - Nagyon jó hírt kaptam reggel - mondta a lány, miközben a szerkesztői anyagokat nézték át. Darcy megmerevedett a számítógépe előtt. Hogy lehet, hogy ennyi minden jó történik ezzel a nővel? - Emlékszel, beszéltem arról a rendezőről, akit Kris ügyében hívtam fel. Visszahívott, és azt mondta, hogy mindenképpen menjen el hozzá, ha kijött a börtönből. Alig várom, hogy elmondhassam Krisnek. Így kap egy kis reményt, és arra van a legnagyobb szüksége. Charlie úgy döntött, nem titkolja tovább a munkahelyén, hogy mi történt a testvérével. Nem volt értelme többé, mivel megjelent a hír a sajtóban. - Mikor jön ki? - kérdezte Aidan halkan. - Három hét múlva. Azt szeretném, ha hozzám költözne, de még nem mondott sem igent, sem nemet. - Nem lesz könnyű veled élnie - szaladt ki Darcyból önkéntelenül, amire csak egy fagyos pillantás volt a válasz mind Charlie-tól, mind Aidantől. - Szerintem semmi közöd hozzá - mondta Aidan határozottan. - Végeztél már a forgatókönyvvel? - Miből gondolod? - kérdezte tőle Charlie. - Csak arra gondoltam, hogy te annyira sikeres vagy, ő meg maga alatt lesz, amikor kijön a… - Darcy elharapta a mondandója végét. - Börtönből, mondd ki nyugodtan! - csattant fel Charlie. - A fenébe is, ez tényleg nem tartozik rád! Darcy nem akart egy újabb összecsapást Charlie-val. - Bocs, Charlie, igazad van. Azzal visszafordult a gépéhez, és tovább gépelt, de érzékelte, hogy Aidan és Charlie pofákat vágnak rá. Azután elmentek kávézni. - Jézusom! Ez a csaj megőrjít! - mondta Aidan a büfében. - Mindenki beszélgetésébe belehallgat.

Mintha csak arra várna, hogy mikor szólja el magát az ember. Arra számított, hogy Charlie teljesen egyetért vele, és közösen szidhatják Durci Darcyt, ehelyett a lány a kávéját kortyolgatta és elgondolkodónak tűnt. - Szerinted igaza van abban, amit Krisről mondott? Sosem néztem a dolgot ebből a szempontból. Arra gondoltam, boldog lesz, ha eljöhet Manchesterből, ha mindent újra kezdhet. De lehet, hogy nehéz lesz a számára. - Nincs igaza! Sokkal jobb lesz neki, ha veled lakhat. - Én is így gondolom. Darcy valószínűleg csak fel akart húzni, ez a specialitása. - Jó, most már elég belőle! - Aidan lehalkította a hangját. - Híreim vannak szerény személyemről. - Komolyan? - Mondjuk úgy, nem te voltál az egyetlen, aki egy komplett hétvégét töltött szexszel. Charlie összecsapta a kezét. - Szóval vége az absztinenciának! Ki a szerencsés? Aidan körbepislantott, hogy nem hallja-e valaki a beszélgetésüket. - Felixnek hívják, és ügyvéd. - Láttam rajtad már reggel, hogy madarat lehetne veled fogatni - cukkolta Charlie. - Sőt, nem csak madarat - vágott vissza Aidan, mire felnevettek. A férfi megeskette Charlie-t, hogy lakat lesz a száján, aztán mindketten visszatértek a munkájukhoz, ügyet sem vetve Darcyra.

- Elegáns és kifinomult darabra lenne szükségem. Valamire, amiről az süt, hogy „Engem a fiadnak teremtettek, úgyhogy húzz innen, anyatigris!” - mondta Charlie Zoénak másnap este a butikjában. A feladat az volt, hogy megtalálják a tökéletes koktélruhát. A két lány úgy döntött, ez egész estés program lesz, ezért kinyitottak egy üveg pezsgőt, a háttérben Adele szólt. - Szerintem bármit, csak feketét ne. Az olyan unalmasan biztosra menő szín, azt mutatja, hogy nincs fantáziád - közölte Zoe, a ruhákat válogatva. Egy párducmintás darabot emelt ki a többi közül. Charlie a fejét rázta. - Azt hiszem, ebben kurvának nézne. - Annak a nőnek nyilvánvalóan semmi stílusérzéke nincs - vágta rá Zoe. - Jó, kaphatok még pár percet? Megtalálom neked a tökéletes ruhát, esküszöm. Charlie a kanapén ülve kortyolgatta a pezsgőjét, míg Zoe ide-oda rohangált az üzletben, ruhákat válogatva. Nagy szüksége volt a barátnője szakértelmére, mivel biztosan tudta, hogy Señora Castillo Riosnak nagyon nehéz lesz a kedvére tenni, és a gyönyörű Palomának nyilván egész seregnyi dizájner holmija van, amikben villoghat. A partin találkozik először Javier családjával, és jó benyomást akart tenni. Úgy öt perc múlva Zoe jó pár ruhát bevitt a próbafülkébe, és a függönyt tartva így szólt: - Miss Porter, kérem, erre szíveskedjék fáradni, az öltözékei próbára készen várják. - Tetszik, ahogy itt bánnak az ügyféllel - ugratta Charlie, és engedelmeskedett. Sajnos azonban egyik ruha sem volt az igazi, vagy túl kihívók voltak, vagy túl jó kislányosak. A szokásos idegesítő probléma, hogy amikor nagyon szükségünk van egy ruhára, akkor biztosan nem találunk megfelelőt. Charlie már azon gondolkodott, hogy van-e a szekrényében olyan ruhája, amit felvehetne a partira. Aztán Zoe a kezébe nyomott egy bordó Roberto Cavalli modellt. Charlie megnézte az árcédulát, és majdnem dobott egy hátast, sokkal többe került, mint amennyit ő hajlandó egy ruháért kiadni. - Ha tetszik, árengedményt adok. Charlie tulajdonképp remélte, hogy nem áll jól a ruha, annyira pofátlanul drága volt. De amint belebújt a bordó selyemdzsörzé darabba, és meglátta magát a tükörben, tudta, hogy megvan a ruhája. A szabása

anélkül adta ki a domborulatait, hogy kurvás lett volna. Szexis és kifinomult stílusú volt, egy magabiztos nő ruhája, azt sugározta, hogy „Komolyan gondolom a dolgot, és megérdemlem a fiadat”. Charlie kilépett a próbafülkéből. - Ez a te ruhád, tudtam, hogy ez lesz az - mondta Zoe. - Ha tudtad, akkor miért kellett felpróbálnom a többit? - morgott Charlie. - Mert máskülönben nem ismerted volna fel, hogy ez a te ruhád. - Minden vevőddel ilyen kis pszichológiai meccseket játszol? - Persze. Mit gondolsz, miért vagyok ilyen sikeres? Zoe kezében egy pár aranyszandál volt. - Már csak erre lesz szükséged, és egy arany alkalmi táskára. - A hajammal mit csináljak? - érdeklődött Charlie, hosszú fürtjeit előbb kontyba tekerve, majd kiengedve, hogy a vállára hulljanak. - Ha lehet, tűzd fel inkább. Fodrásszal csináltasd Spanyolországban. Charlie fintorgott, nem akarta a drága idejét egy fodrásznál tölteni ahelyett, hogy Javierrel lenne. - Kiegyenesíttetem, mielőtt elrepülök. Charlie köszönetképpen még elvitte a barátnőjét a kedvenc thai éttermébe, aztán az elfogyasztott több pohár pezsgőtől kellemes bódultságban ért haza. Ez az érzés azonban csak addig tartott, míg össze nem szedte a postáját. Ott volt egy újabb boríték a már ismerős kézírással. Sebesen vert a szíve a gondolatra, hogy ezúttal vajon miféle gonosz üzenetet kapott. Legszívesebben kibontás nélkül összetépte és a kukába dobta volna, de nem bírta megállni, és kinyitotta. A borítékban az öccse képe volt, feketével ezt írták rá: „börtöntöltelék”. Nem tudta elhinni, dühösen összegyűrte a képet, aztán gondosan kisimítgatta és visszatette a borítékba. Érdekes egybeesés, hogy épp az után kapta ezt, hogy Krisről beszélt az irodában. Eszébe jutott Darcy megjegyzése arról, hogy az öccsének talán nehéz lesz vele laknia. Lehet, hogy ő áll a küldemények hátterében? Nagyon mérges lehet Charlie-ra a nyilvános megszégyenítés és a Javier-ügy miatt. De hát már bocsánatot kért, és még ha Darcy nem kedveli is őt, azért csak nem folyamodik ilyen módszerekhez. A konyhába ment teát csinálni, és szentül elhatározta, nem engedi, hogy ez a gonosz valaki elrontsa a kedvét. Nem hagyta nyugodni a kérdés, hogy vajon mi motiválja a küldőt. Nyilván az irigység, vagy úgy érzi, hogy ő és Aidan ártottak neki, de fogalma sem volt, ki és miért érezne így. Az újabb borítékot is betette a többi mellé egy mappába, és igyekezett elfeledkezni róla. Holnap este látja Javiert, és most csak rá akart gondolni, nem pedig olyan valakire, aki szándékosan rosszat akar neki.

14. fejezet - Jól nézek ki? - kérdezte Charlie Javier előtt állva a bordó ruhájában. A férfi elismerőn füttyentett. - Több mint jól nézel ki, gyönyörű vagy, és nagyon, nagyon szexi. Javier az ágyon ülve Charlie után nyúlt, magához húzta és a térdére ültette. - Biztosan elég elegáns vagyok? Nem szeretném, ha rám néznének, és azt gondolnák, hogy itt van Javier macája. A férfi megcsókolta a lány szabadon hagyott vállát. - Kár, mert szerintem pont az vagy - nem bírta megállni, hogy ne cukkolja Charlie-t. És a csókokat sem tudta megállni, aztán egyik dologból következett a másik, és újra az ágyban kötöttek ki, pedig már indulásra készen álltak. - Tönkretetted a hajam! - nyavalygott Charlie, amikor felkelve belenézett a tükörbe. A szög egyenesre simított frizurája kócos volt, és visszagöndörödött. - Helyes, úgyis így szeretem - közölte Javier, miközben a nyakkendőjét igazgatta. - Gyere, most már mennünk kell, különben elkésünk. Azt már nem tette hozzá, hogy anyja semmit sem utál úgy, mint a pontatlanságot. - Nagyszerű - morgott Charlie. - Rögtön egy rossz pont, pedig még ki sem nyitottam a számat. Nagy házra számított, de Javier családjának a vidéki udvarháza akkora volt és olyan fényűző, hogy elállt a lány lélegzete. Hatalmas és elegáns tizenhetedik századi épület, fehér kőfallal és terrakotta járólappal. Több tornya közül az egyik harangot rejtett. Ez egy kastély volt, nem is ház! Stílusában szépen keveredett az andalúz és a mór építészeti hagyomány. A kocsifelhajtót nyárfák szegélyezték, mint megannyi őrszem, mögöttük olaj- és narancsfaültetvények terültek el. Autójuk megállt a ház előtt, mire azonnal megjelent egy inas, aki leparkolt helyettük. Ez az egész fényévekre volt attól, ahogy Charlie élt. Hirtelen elöntötte a szorongás, szeretett volna otthon lenni. Egy rakoncátlan hajtincset a fülé mögé simított. - Nem kell aggódnod! - mondta Javier biztatón, és megfogta a kezét. - Az anyám nem harap, és nem kell sokáig maradnunk. A parti már javában folyt, amikor besétáltak a házba. A vendégek gyönyörű ruhákat viseltek, amelyek nyilvánvalóan divattervezők butikjaiból származtak, nem pedig bevásárlóközpontokból. A szalonok két udvarra nyíltak, az egyiken elegáns kő szökőkút és citromfák fogadták a látogatót, a másik napozóterasz volt. Az udvaron túl fenséges kilátás nyílt a szőlőtőkékkel beültetett dombokra, ahonnan a család híres sherryjének alapanyaga származott. Egyenruhás pincérek pezsgőt és finom falatkákat kínáltak tálcákról, füstölt lazacot és kaviárt, tigrisrákot pármai sonkába tekerve, és bélszín carpacciót. Még szerencse, hogy Charlie nem volt vegetáriánus, mint az anyja. Bár amúgy is annyira ideges volt, hogy egy falatot sem tudott volna enni. A teraszon túl jól karbantartott kert terült el, tele lila bougainvilleával, élénkpiros hibiszkusszal és pálmafákkal. Távolabb teniszpályát és medencét pillantott meg, aztán jöttek a szőlővel teleültetett dombok. Az ő szüleinek volt egy hátsó teraszuk, egy kerti csapjuk és egy pici darabka földjük, ahol az apja zöldséget termesztett. Próbálták megtalálni az ünnepeltet, de folyton megállították őket, hogy köszönjenek Javiernek. A férfi mindenkinek bemutatta Charlie-t, aki udvariasan mosolyogva mondta el a gondosan begyakorolt spanyol mondatot: Hola, encantada de conocerla, vagyis Jó napot, nagyon örvendek. Akkor is mosolygott, amikor erre többen azt hitték, hogy tud spanyolul, és beszélgetni próbáltak vele. Persze sikertelenül. A lány viszonylag gyorsan magába döntött két pohár pezsgőt, aztán vízre váltott, észnél kell lennie, amikor a nagyasszonnyal találkozik.

Végül a teraszon találták meg Señora Castillo Riost, udvartartása körében. Különleges, ibolyaszínű kreppselyem ruhát viselt, ami kiemelte karcsú alakját. Hosszú fekete haját csavart kontyba fésülte, fülében és nyakában gyémánt szikrázott. Gyönyörű volt, nagyon-nagyon félelmetes, olyasvalaki, aki még harapni is tud akár. Ahogy meglátta a fiát, heves szóáradatban tört ki, átölelte, megcsókolta, az arcát simogatta. - Mama, ő Charlie - mondta Javier, amikor végre szóhoz jutott. Vittoria hűvös pillantást vetett az előtte álló gyönyörű fiatal nőre, aztán előrébb lépett, és puszit adott az arcára. - Encantada de conocerla. - Feliz cumpleaños - nyögte ki Charlie a születésnapi köszöntést. Vittoria mosolyra húzta a száját - a pillantása szenvtelen maradt -, és ismét spanyolul kezdett beszélni. Semmi melegség nem volt a lényében, jégkirálynő, ez a kifejezés jutott róla az ember eszébe. Eddig minden barátja édesanyja kedvelte őt, a Javieré azonban kemény diónak tűnt, és Charlie-nak erős kétségei voltak, hogy valaha sikerül áttörni a páncélját. - Mama, kérlek, angolul! - szakította félbe Javier. - Mondtam neked, hogy Charlie épp csak elkezdte a nyelvtanulást. Vittoria leereszkedőn elmosolyodott. - Persze, értem. Nos, Javier elmondta azt is, hogy a televízióban dolgozol. Nagyon izgalmas lehet. Az asszony minden szót tökéletes angolsággal ejtett ki, és jól hallhatóan nagyjából annyira tartotta izgalmasnak a tévés munkát, mint mondjuk az újságkihordást. Aztán elárasztotta kérdésekkel Charlie-t. Hol lakik? Hány éves? Mit tanult az egyetemen? Hol találkozott Javierrel? Mígnem Javier közbevágott: - Mama, szeretnénk üdvözölni a papát. Merre találjuk? Vittoria vállat vont. - Tudod, hogy mennyire gyűlöli a partikat. Szerintem szivarozik valahol, és igyekszik meghúzni magát. Jó neki, gondolta Charlie. - Ha megtalálod, mondd meg neki, hogy foglalkozzon a vendégekkel. Mégis csak a születésnapom van, igazán kedves lenne tőle, ha tiszteletét tenné. A húgod meg egyáltalán nem is jön. Bangkokban van, és késik a járata. Valami ötcsillagos jógaszállodában pihent, vagy hol a csudában. Bár igazából nem tudom, mi miatt kell kipihennie magát, hiszen a pénzköltésen kívül nem csinál semmit. Charlie szerette volna tudni, hogy van-e családban valaki, akivel Vittoria elégedett. Javier a lány dereka köré fonta a karját, és az apja keresésére indultak. - Látod, hogy nem is volt olyan rémes! Charlie hitetlenkedve nézett rá. - Utál engem! Szükségem van még egy italra - és már nyúlt is egy pohár pezsgőért a legközelebbi pincér tálcáján. Eléggé árulkodó, hogy Javier nem is próbálta cáfolni az állítását. Señor Castillo Riost a kert legtávolabbi sarkában egy napernyő alatt békésen szivarozva találták, és kiderült, hogy kenyérre lehet kenni. Angolul csak pár szót tudott ugyan, de kedvesen mosolygott Charlie-ra, és egyáltalán nem azt éreztette vele, hogy egy kurva, akinek semmi keresnivalója a fia mellett. Talán a nap többi része mégis kellemesen telik. Amikor azonban visszafelé tartottak a házhoz, egy gyönyörű nő lépett eléjük, akit Charlie is azonnal felismert. Paloma volt az, Javier volt barátnője, és még sokkal vonzóbb volt, mint a neten talált képeken. Pici nő volt, hosszú, fényes, fekete hajjal, csillogó, hatalmas kékesfekete szempárral és karcsú, de nőies alakkal. Charlie, aki amúgy harminchatos mérettel büszkélkedhetett, nagydarabnak érezte magát mellette. Paloma spanyolul szólította meg Javiert, és üdvözlésképp megpuszilták egymást. Charlie önkéntelenül is arra gondolt, hogy milyen vonzó pár. Palomának tartása volt, elegánsnak és kifinomultnak tűnt. Ahhoz a világhoz tartozott, ahová Javier is, mindketten gazdagok és kiváltságosak voltak. Charlie kívülállónak érezte magát.

- Ő a barátnőm, Charlie - mondta Javier angolul. - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Charlie - mondta Paloma kiváló angolsággal, a kezét nyújtva. - Én is örülök, Paloma - válaszolta Charlie, aki nagyon szeretett volna hasonlóan jól beszélni spanyolul. - Csodás ez a parti, igaz, Javier? - folytatta Paloma. - Édesanyád annyira boldognak tűnik. Már amennyire egy jégkirálynő az lehet, gondolta a lány. - Biztos vagyok benne, hogy talál valami hibát - válaszolta Javier. Charlie-ra nézett. - Nem számít, hogy mennyi pénzt költöttek, és hány ember kemény munkája van benne, az anyám mindig elégedetlen. Szerintem direkt élvezi. - Ne már, Javier! Túl szigorú vagy hozzá, ő csak a legjobbat akarja, neked és az egész családnak közölte Paloma, amiről Javiernek eszébe jutott, hogy mennyire idegesítő, amikor a lány az anyját védi. Charlie kínosan érezte magát Paloma viselkedése miatt: ahogy a lány Javierre bámult, teljesen nyilvánvaló volt, hogy még mindig bele van esve. Javier vállat vont. - Sajnos arra egyáltalán nem figyel, hogy az emberek mit szeretnének valójában, és mi teszi őket boldoggá - Charlie köré fonta a karját, amíg beszélt. - De már nem vagyok kisfiú, aki azt teszi, amit parancsolnak neki. Pontosan tudom, mit akarok. Paloma beletörődőn elmosolyodott. - Azt látom, Javier. Beletelt pár percbe, míg összeszedte magát és folytatni tudta. - És hogy megy az edzés? Javier szorítása erősebbé vált Charlie derekán, mintha védeni akarná a lányt. - Nagyon jól, köszi, de ne beszéljünk most erről, szórakozni jöttünk. Paloma teljesen megdöbbent. - Te tényleg megváltoztál! Charlie-hoz fordult. - Gratulálok neked, hogy így kiszélesítetted Javier látókörét, velem csak a lovaglásról tudott beszélni megállás nélkül. Esküszöm, álmomból felébresztve is fújom a díjlovaglás minden apró szabályát, emlékszem minden tereplovagló versenyére, a díjakra, amiket nyert, hogy mit evett a lova, és mikor nem volt formában vagy mikor igen. Hogy is mondta Diana hercegnő? Hárman voltunk ebben a kapcsolatban, én, Javier és a lova, Audaz. Charlie libabőrös lett, ahogy ráébredt, mekkora áldozat Javiertől, hogy nem beszél a kedvenc sportjáról. Eddig a lova nevét sem tudta. - Egy csomó más témánk van - mondta Javier halkan. - Jó neked, Charlie - válaszolta Paloma. - Úgy értem, szeretek lovagolni, de nem akarok a nap minden órájában, a hét minden napján erről hallani - ráncolta tökéletes orrocskáját a lány. Megkönnyebbülés volt, amikor Eduardo és Ricky csatlakozott hozzájuk. Charlie azonnal megkedvelte mindkét férfit, annyira helyesek és lazák voltak, velük nem érezte úgy, hogy minden szavával tojáshéjon lépdel. Eduardo és Javier nagyon hasonlítottak, csak az idősebb testvér nem volt annyira kisportolt. Amikor Paloma végre ellibbent mellőlük, Charlie kezdte egészen jól érezni magát. - Ez azért így elsőre elég sokkoló, mi? - kérdezte Ricky és körbemutatott a házon, meg a birtokon. Magas volt, szőke, és a napbarnított bőrével és a búzavirágkék szemével úgy nézett ki, mint egy kaliforniai szörfös. - Az - helyeselt Charlie. - Én egy háromszobás lakásban lakom, ami kábé akkora, mint itt a hall. Ricky elmosolyodott, és lehalkította a hangját. - Gondolom, már találkoztál Vittoriával. Ijesztő, mi? Charlie bólintott. Örült, hogy szövetségesre lelt.

- És neked nehezebb is, mert nagyon szeretné, ha Javier Palomát venné el. Szeret úgy tenni, mintha én nem léteznék, mintha ez az egész csak egy rossz álom lenne, és egy nap majd arra ébred, hogy Eduardo szerelmes lett egy helyes spanyol lányba. Eduardo mindent hallott, és harsány röhögésben tört ki. - Pedig ez nem fog megtörténni. Életem végéig a nyakamon maradsz. - Reméltem, hogy ezt mondod - válaszolta Ricky. Annyira szeretik egymást, annyira együtt vannak, Charlie irigyelte őket. Ő még mindig úgy érezte magát a kapcsolatukban, mintha hullámvasúton ülne. Szenvedélyes volt, és izgalmas, és egész lényével belevetette magát, de azt kívánta, bárcsak simább lenne az út kettőjük előtt. Itt volt a lovaglás, aztán a köztük lévő földrajzi távolság és Javier anyja. Minden összeesküdött ellenük. Ezen morfondírozott, miközben egy mosdó után kutatva bement a házba. - Jól érzed magad, Charlie? - az anyasárkány volt. A lány előtt állt, nem engedte tovább menni.

- Nagyon jól érzem magam, köszönöm. Remélem, ön is - válaszolta udvariasan, talán ez elég lesz, és Vittoria békén hagyja. - Szeretnék néhány képet mutatni Javierről. Tudom, hogy milyen szerény, ha a sikereiről van szó, de szerintem mindaddig nem ismersz valakit igazán, míg nem jössz tisztába a szenvedélyeivel. Charlie-nak nem igazán tetszett a beszélgetés iránya, de jó benyomást akart kelteni, ezért hagyta, hogy Vittoria karon fogja, és a ház egyik csendes hátsó nappalijába vezesse. Ez a szoba sokkal kevésbé volt grandiózus, mint a többi, a kanapén és a fotelokon látszott, hogy szoktak rajtuk ülni, nem pedig antik kiállítási tárgyak voltak. Charlie észlelte, hogy az üvegszekrények zsúfolásig vannak Javier trófeáival, a faragott márványkandalló párkányát a férfi lovaglós képei díszítik. A lány egyre nehezebben vette a levegőt. Vágyódva nézett a nyitott ajtó felé. Akár ki is mehetne, arra hivatkozva, hogy nem érzi jól magát. De elmulasztotta a lehetőséget, mert ebben a pillanatban Vittoria a kezébe nyomta az egyik ezüstkeretes fotót. A kép Javiert ábrázolta egy csodálatos telivér mén hátán, amelynek gesztenyebarna szőre csak úgy csillogott a napfényben. - Ez Audaz, Javier egyik lova, őt lovagolja az olimpián. Láttad már? Fenséges állat, az apja díjnyertes volt, és tőle is sokat várunk. Charlie légzése még szaggatottabbá vált, a szeme előtt fekete pöttyök táncoltak. - Még nem, de remélem, hamarosan láthatom - egészen messziről hallotta a saját hangját. - Ó, igen, Javier említette, hogy van valami gondod a lovaglással. Nagy kár, mert Javiernek szüksége lenne a támogatásodra. Aggódom miatta, mert mostanában nincs formában, és nem koncentrál eléggé. Az olimpia a karrierje csúcspontja, évek óta ezért edz. A legutóbbi játékokat ki kellett hagynia egy sérülés miatt. A lovaglás az élete, és a versenyzés nagyon sokat jelent neki. Nem igazság, hogy nincs kivel megbeszélnie ezeket a dolgokat. - Nem, tényleg nem igazság - nyögte ki Charlie. - Megpróbálom … - legyőzni a félelmemet, akarta mondani, de Vittoria leintette. - Igen, igen, elmész pszichológushoz, Javier elárulta nekem. De az meddig tart? Közben pedig Javiernek hallgatnia kell az élete egy nagyon fontos részéről. Hát milyen így a kapcsolatotok? Vittoria lágy, meggyőző hangon beszélt, mintha csak egy rakoncátlan kisgyereket akart volna jobb belátásra bírni, de Charlie alig hallotta a szavait. Gondolatban újra azon a végzetes napon járt. Látta a feléjük száguldó autót, érezte az ütközést, és hallotta szeretett Ásza kétségbeesett nyerítését. Kezéből kiesett a fénykép, az üveg darabokra tört a márványpadlón. Charlie kirohant a szobából, meg sem hallva, hogy Vittoria utána kiált. Valahogyan feljutott a fából készült lépcsőkön az emeletre, ahol talált egy

fürdőszobát. Remegő kézzel magára zárta az ajtót, aztán a földre rogyott, a hátát a falnak támasztotta, és érezte, hogy elhatalmasodik rajta a pánikroham. Javiernek fogalma sem volt róla, hová tűnt Charlie. Megnézte a kertben, az udvaron, minden lenti szobában, de nyoma sem volt. Már épp felfelé indult, amikor az anyja megjelent a nappali ajtajában. - Nem láttad Charlie-t? - kérdezte tőle. Vittoria picit bűntudatosnak látszott, de rögtön védekezni kezdett. - Teljesen barátságosan beszélgettünk, amikor egyszer csak elejtette a kedvenc képemet, és kirohant a szobából. Teljesen labilis és gyenge az idegrendszere, nem való melléd épp ebben az időszakban. És jól láttam, hogy tetoválás van a vállán? - az asszony megrázkódott. - Annyira közönséges. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy fiatal lányok miért csúfítják így el magukat. Palomának ilyesmi meg sem fordulna a fejében. És nézd meg ezt. Azzal átnyújtott Javiernek egy mappát, ami tele volt Charlie-t érintő újságcikkekkel, egyebek közt az öccséről, és persze a szerencsétlen fehérneműs képek sem hiányoztak. - Nem az a lány, akinek hiszed. Ha ilyesvalakivel állsz össze, az csak rosszat tesz neked. Ennél jobbat érdemelsz. És úgy tudom, az anyja eladó, az apja meg vízvezeték-szerelő. Várakozástelin nézett a fiára, remélve, hogy ő is hasonlóképp meg lesz ütközve, de nagyon rosszul ismerte Javiert. - Tudok minderről, de egyáltalán nem számít - közölte a férfi, és a kecses, antik asztalkára dobta a mappát, ettől a papírok kicsúsztak belőle, és a padlón landoltak. - Tudni szeretném, hogy miről beszélgettél Charlie-val - mondta sürgetőn, bár sejtette. Nem lett volna szabad ennek kitennie a lányt!

Vittoria nyeglén vállat vont, mintha halálosan fárasztaná ez az egész. - Csak elmondtam neki, hogy mennyire nehéz neked az olimpia előtti időszak, és hogy milyen nagy szükséged lenne a támogatására. Javier tekintete elsötétült. - Beszéltél neki a lovaglásról, igaz? Pedig kifejezetten kértelek, hogy ne tedd - mondta csendesen. - Igen, így volt. Javier, meg kell értened, hogy ez a lány nem neked való. Javier csak Charlie-ra tudott gondolni, aki rémesen érezheti magát Vittoria bántó szavai miatt. Ügyet sem vetve továbbra is protestáló anyjára, felrohant a lépcsőn, végig a folyosón a fürdőszobáig. Az ajtó nem nyílt. Bezárták. Dörömbölt hát rajta, és kiabált. - Charlie, bent vagy? Nem jött válasz, de mintha nagyon halk sírást hallana bentről. - Charlie - ismételte meg -, kérlek, engedj be. Az anyámnak semmi joga nem volt így beszélni veled.

Még mindig semmi válasz. - Ha nem nyitod ki az ajtót, esküszöm, betöröm! Végre meghallotta az ajtó felé tartó lépteket, és már fordult is a kulcs a zárban. Javier benyitott, és ott állt előtte Charlie, arcát könnyek barázdálták. Odalépett, hogy átölelje a lányt, de az tiltón emelte fel a kezét. - Kérlek, ne! Így még sokkal nehezebb lenne. - Miről beszélsz? Javier nem bírta ilyen elesettnek látni a lányt. - Anyádnak igaza van, olyasvalakivel kellene járnod, akivel tudsz beszélni a lovaglásról. - Miről beszélsz? Kapsz majd segítséget, és túljutsz a félelmeiden. És nem az én kedvemért, hanem a

sajátodért - közelebb lépett Charlie-hoz. - Charlie, én nem élem túl, ha elhagysz! - Paloma a neked való lány - mondta Charlie halkan. - Nem, nem az - Javier még közelebb lépett. - Én téged akarlak, és senki mást! - azzal átölelte a lányt és magához húzta, olyan közel, hogy érezte a szívdobogását. Ezután persze távoztak. Charlie kisurrant a házból, és az autóban várta meg Javiert, aki még elköszönt a szüleitől. Senkit sem akart látni, fáradt és kimerült volt, mint mindig a pánikroham után, és nem tudta kiverni a fejéből Vittoria szavait. Fogalma sem volt róla, hogy Javier nincs formában az edzéseken, a férfi sosem beszélt erről. Vagyis igaza van Vittoriának? Rosszul bánik Javierrel? Lehajtotta a napellenzőt, hogy egy pillantást vethessen az arcára a tükörben. Elszörnyedve látta az elmaszatolódott szemfestéket, a kisírt szemét, és a vérző ajkát. Nyilván megharapta a roham alatt. Fényévekre volt attól az elegáns, kifinomult nőtől, aki délután besétált a házba. Kicsit rendbe akarta szedni magát, amikor kopogtak a szélvédőn. Kinézett, és jaj, Paloma volt az, a jól ápolt, sikkes Paloma. Tökéletes időzítés! Charlie kelletlenül leengedte az ablakot. - Csak azért jöttem, hogy megnézzem, jól vagy-e - mondta Paloma. Charlie tökéletes tramplinak érezte magát mellette. - Jól vagyok - motyogta. - Azt hiszem, ezek a nagyszabású partik elég nyomasztók tudnak lenni, ha az ember nincs hozzájuk szokva. Charlie leereszkedőnek érezte a stílusát, és feltámadó harci kedvvel válaszolt a lánynak. - Ó, én hozzá vagyok szokva a nagyszabású partikhoz. Csak ahhoz nem vagyok hozzászokva, ha valaki direkt aljas módon viselkedik velem. - Ki tenne ilyet? - kérdezte Paloma ártatlan arccal. Charlie meg sem hallotta a kérdést. - Vannak problémáim a lovaglással, mivel valami rossz történt velem, de túl fogok jutni rajta, és Javier mellett fogok állni. Tudom, hogy ő is megtenné értem. - Pontosan így van - Javier ekkor ért oda az autóhoz. Kinyitotta a vezető oldali ajtót. - Viszlát, Paloma. További jó szórakozást! Charlie boldog volt, hogy búcsúzóul nem adott puszit a volt barátnőjének, hozzá viszont odahajolt, és megcsókolta. - Húzzunk innen! - mondta Javier. Charlie is pontosan ezt akarta.

15. fejezet A következő napon Charlie és Javier Rickyvel és Eduardóval találkozott, a fiúk jachtján, amely az előkelő Puerto Banus kikötőjében, a szupergazdagok kedvenc helyén horgonyzott. Csodás nap ígérkezett, a nap ragyogott, az ég valószínűtlenül kék volt, még volt egy egész napjuk együtt, mielőtt Charlie hazarepül, a lány mégis nyomorultul érezte magát a partin történtek után. Akármit mondott is Javier, Charlie képtelen volt elfelejteni a Vittoriával folytatott beszélgetését. Újra azt kívánta, bárcsak Javier egyszerű üzletember lenne. - Javier elmesélte a drága mama viselt dolgait. Kérlek, ne haragudj! - mondta Eduardo, ahogy a fedélzetre értek. - Ne foglalkozz vele, mit hordott össze, a legtapintatlanabb nő a világon. - Így van - helyeselt Ricky. - Nekünk például egyáltalán nem gratulált az esküvőnk után. Legjobb lesz, ha nem is törődsz vele. - Persze - mondta Charlie, és még egy mosolyt is kipréselt magából. Hálás volt a támogatásukért, de nem volt meggyőződve róla, hogy képes lesz megfogadni a tanácsukat. És attól sem érezte jobban magát, hogy itt volt ezen a hatalmas fehér luxushajón, irdatlan gazdagsággal körülvéve. Állandóan az orra alá dörgölik, hogy ez nem az ő világa, bármit mondjon is Javier. Kicsit jobb lett a kedve, amikor Eduardo beindította a motort, óvatosan kinavigálta a hajót a kikötőből, aztán gázt adott, és kiszáguldottak a nyílt tengerre. Charlie élvezte a nap melegét a bőrén, a szelet a hajában, és sós víz illatát. Imádott kint lenni, szabadságérzetet adott neki a tágas tér, a lovaglásban is ezt szerette talán a legjobban. Mostanában azonban nem töltött elég időt a szabadban. Eduardo és Ricky szórakoztató társaságnak bizonyult, jót lehetett velük beszélgetni, ugratni egymást. Laza és vidám hangulatban telt a napjuk. Később egy kis öbölben horgonyoztak le, és Charlie segített Rickynek kipakolni a piknikebédjüket a fedélzeti asztalra. A lány hirtelen úgy érezte, mintha teljesen megszűnt volna a korábbi bizonytalansága. Talán mégis itt a helye. - Nagyon finom a kaja! - lelkesedett Charlie. Fűszeres garnéla, sült krumpli pikáns szósszal, tortilla és tintahal volt az asztalon, és Charlie most ébredt rá, hogy mennyire éhes. A parti után mostanáig egy falat sem ment le a torkán. - Ricky nagyszerű szakács - mondta Eduardo. - Nem úgy, mint Javier - válaszolta a lány, Javierre kacsintva. - De másban jó vagyok! - tiltakozott a férfi. Levette a pólóját és csak a farmer rövidnadrágja volt rajta. Szépen le volt barnulva, Charlie még sosem látta ennyire jó formában. Nem tudta megállni: odahajolt hozzá és megcsókolta. - Menjetek szobára! - cukkolta őket Ricky. - Bocs - mondta Charlie, persze egyáltalán nem sajnálta a dolgot, de azért illedelmesen visszaült a helyére. Eduardo elvigyorodott. - Jó, hogy boldognak láthatom az öcsémet. A következő pár órát még a hajón töltötték, lustálkodtak, jéghideg rozét ittak, napoztak és beszélgettek. Charlie végre teljesen elengedte magát, ám egyszer csak Javier odahajolt hozzá. - Mit szólnál ahhoz, ha itt élnél? Akkor mindig ezt csinálhatnánk. - Jó, de mi lenne a munkámmal? Nem beszélek spanyolul, de még ha beszélném is a nyelvet, elég valószínűtlen, hogy tévés állást kapnék. A mostanit is elég nehéz volt megszereznem. Charlie érezte, hogy picit túlreagálja a dolgot, de képtelen volt visszafogni magát. Javier talán nem veszi komolyan a munkáját? Azt hiszi, hogy könnyen feladná a karrierjét, hogy aztán a napjait

vásárolgatással töltse? Ettől rövid időn belül megbolondulna! - Nem azt akarom, hogy hagyd abba a munkát, nem akarlak eltartani. Csak kifejeztem, hogy szeretném, ha itt élnél velem - válaszolta Javier. - Nagyon tetszik nekem, hogy lelkesedsz a munkádért. Charlie felsóhajtott. - Bocs a kirohanásért. Csak néha annyira reménytelennek látom, hogy működjön a kapcsolatunk. - Hát majd nem hagyjuk, hogy a problémák a fejünkre nőjenek - biztosította Javier. A lány úgy gondolta, hogy a nehézségeiket talán nem Eduardo és Ricky előtt kellene megbeszélniük, akik eddig is udvariasan úgy tettek, mintha nem hallanák a beszélgetésüket. Felállt hát, és így szólt: - Megyek úszni. Akar valaki csatlakozni? A három férfi úgy nézett rá, mintha megőrült volna. - Jéghideg a víz - figyelmeztette Javier. - És neoprén ruhád sincs. - Ennyi anyámasszony katonáját! - csúfolta őket Charlie. - Én a La Manche-ban szoktam úszni, az meg mindig hideg. Igazából nem sejtette, hogy a víz ennyire hideg, de miután már kijelentette, hogy úszni fog, nem szívhatta vissza. Mielőtt még meggondolhatta volna magát, gyorsan bikinire vetkőzött, aztán lemászott a hajó oldalára függesztett létrán. Csak nem lehet annyira borzasztó a víz hőmérséklete! Ám amint a teste belemerült a tengerbe, azt hitte, megáll a szíve, annyira jeges volt a víz. A három férfi a fedélzetről nézte. - Nem is olyan hideg - kiáltott fel nekik Charlie hősiesen. - Akkor miért kék a szád, és miért vacognak a fogaid, szívem? - érdeklődött Javier. Charlie erre kiöltötte a nyelvét, de sikerült öt teljes percet kibírnia, mielőtt visszaúszott a hajóhoz. Egy porcikáját sem érezte, úgy átfagyott, de szerencsére Javier azonnal a megmentésére sietett egy nagy strandtörülközővel. - Annyira önfejű vagy! - mondta neki a férfi. - Még a végén megfázol. - Jól vagyok - mondta Charlie, majd azonnal tüsszentett egy hatalmasat. Ekkor egy másik jacht tűnt fel a közelükben. - Az nem Paloma hajója ott? - kérdezte Eduardo. - De igen - válaszolta Javier, és nem tűnt különösebben boldognak. Ez milyen már, hogy pont akkor tűnik fel a tökéletes Paloma, amikor ő itt áll kockára fagyva, a haja vizesen tapad a fejére, és nyoma sincs a sminkjének. A másik hajó az övék mellé siklott, és Paloma vidáman átintegetett neki. - Felöltözöm - mondta Charlie és összeszedte a ruháit. - Le is zuhanyozhatsz, ha szeretnél. Van meleg víz - mondta Ricky. - Gyere, mindent megmutatok. A lány követte a hajókabinba, át a „nappalin”, amely kristályokkal díszített fehér bőrkanapékkal volt berendezve, a falát fényes fekete falambéria borította, rajta hatalmas fotó egy tengerben fürdőző és pezsgőt iszogató meztelen nőről. Valaki túl merésznek látta a képet, és bikinit rajzolt a nő testére. - Elnézést a berendezésért - mondta Ricky. - Szerintünk egy drogkereskedőé lehetett a jacht, és még nem volt időnk átalakítani a belsejét. - Hát igen, elég érdekes itt minden - helyeselt Charlie. Ricky benyitott a hálóba, amely Charlie ámulatára tükrös mennyezetű volt. - Ez aztán menő! - ugratta Rickyt. - Megtartjátok? - Miből gondolod, hogy nem mi rakattuk fel? - vágott vissza Ricky. Pillanatnyi szünet után így folytatta. Amúgy nem. Leszedetjük. És most készülj, jön a fürdő! Azzal kinyitotta a fürdőszoba ajtaját. Az egész helyiség apró aranymozaikkal volt kirakva. - Jézus, megvakulok! - És ez sem marad.

Ricky egy törülközőt nyomott a kezébe. - Amúgy nem kell aggódnod Paloma miatt, Javier már semmit nem érez iránta. - De fordítva már nem igaz, ugye? A férfi megvonta a vállát. - Talán, de ahogy Javier mondta, ne hagyd, hogy a problémák maguk alá gyűrjenek. - Szóval téged nem is zavarna, ha Eduardo exe folyton ott lebzselne körülöttetek? - Hülyéskedsz? Totál kiakadnék! - vigyorgott Ricky. - Pontosan tudom, mit érzel, de ne aggódj, Javier imád téged, és mi szintúgy. A Paloma-ügy már a múlté. Zuhanyozz le gyorsan, aztán kenj magadra egy kis sminket, drágám, és csatlakozz hozzánk a fedélzeten. Jó volt megbizonyosodni róla, hogy Rickyben szövetségesre talált. Mire Charlie előbukkant a kabinból, Paloma már rég a hajón volt. A saját jachtja a közelben horgonyzott, a lány rozét kortyolgatott, és bombasztikusan nézett ki. Ezúttal fehér farmert és fehér nyakba kötős blúzt viselt, ruházatát fehér napszemüveg és egy Hermès selyemkendő egészítette ki, amivel a haját felkötötte. Nyilván az egész reggelét készülődéssel töltötte. - Hihetetlen, hogy képes voltál most úszni, Charlie! Én júliusig be nem megyek a vízbe - közölte Paloma. - Nagyon kemény a csaj - mondta Javier, és átkarolta a mellette ülő Charlie-t. Paloma kényszeredetten elmosolyodott, fájhatott neki Javier gesztusa. De nem adta fel. - Nekem is ez a kedvenc öblöm. Sok kellemes délutánt töltöttünk itt Javierrel. Emlékszel, amikor meghívtuk a csapattársaidat, és Antonio olyan részeg volt, hogy ruhástul ugrott a vízbe? Neked is utána kellett ugranod, hogy meg ne fulladjon. Látod, közös múltunk van Javierrel, nagyon sok emlék köt minket össze - ezt mondta a lány minden szavával. És működött, Charlie kezdte rosszul érezni magát. Javier azonban lazán fogta fel a dolgot. - Én is elég részeg lehettem, ugyanis nem emlékszem az esetre - az órájára nézett. - Jobb lesz, ha lassan indulunk. - Persze, nem akarlak feltartani benneteket, csak köszönni ugrottam át. - Te magad vezeted a hajót? - kérdezte Charlie, mivel úgy érezte, illő lenne neki is megszólalnia. Paloma gyöngyözően felkacagott. - Dehogyis! Aztán spanyolul átkiáltott valamit a hajója felé, és a fedélzeten feltűnt egy farmeros-pólós fiatalember, aki átintegetett nekik. - Ő Mario, a hajóm kapitánya. Nagy szükségem volt a friss tengeri levegőre, egész délelőtt meghívókat küldtem ki a Javier anyukája által szervezett jótékonysági bálra, és szörnyen megfájdult a fejem. Ki gondolta volna, hogy ilyen kemény munka meghívókat kiküldeni! Paloma máris indult, nagy hűhóval köszönt el a férfiaktól, Charlie-nak pedig dobott egy puszit. A délután további része gyorsan eltelt. Épp csak arra maradt idejük, hogy visszaérjenek a lakásba, és a reptérre indulás előtt gyorsan szeretkezzenek még egyet. Charlie rettegett a búcsútól, minden alkalommal nagy megpróbáltatás volt a számára. - Ígérd meg, hogy amint hazaérsz, rögtön hívsz! - kérte Javier. Keze a lány vállán nyugodott, és olyan kutatón nézett az arcába, mintha minden apró vonását az eszébe szeretné vésni. - Tudod, hogy hívlak - Charlie szerette volna kimondani, hogy szereti a férfit, de valami visszatartotta. Talán még túl korai. Elindult a tranzit felé, aztán megtorpant, hátranézett, és így szólt. - Igazad van, én is szeretném, ha egy helyen élhetnénk. - Nekem mindig igazam van - kiáltotta utána mosolyogva Javier.

A lakásába visszaérve Javier nem tudott megnyugodni. A szétdúlt ágy Charlie-ra emlékeztette, a párnán még ott volt a parfümje illata. Utálta, hogy nem lehetnek mindig együtt. Ironikus, hogy a korábbi kapcsolataiban gyakran úgy érezte, a barátnői rátelepednek, mindig tudni akarták, mit csinál, mit gondol. Charlie ezzel szemben teret hagy neki, amiről boldogan lemondana önszántából. Biztosan tudta, hogy szereti a lányt, senki iránt nem érzett még így, mégis félt bevallani neki, hátha Charlie túl korainak talál egy ilyen vallomást. Hátha rátelepedésként élné meg Javier szerelmét. Szörnyű hét áll mögötte. Az anyjának egy dologban igaza volt, nincs formában, nem jól megy az edzés, és a válla borzalmasan fáj. A Charlie-val töltött hétvége segített, hogy kicsit eltolja magától a versenyzéssel kapcsolatos problémákat, de most, hogy a lány elment, a gondok visszatértek. Az összes negatív, pesszimista gondolata, amelyek fölött, úgy érezte, semmi hatalma nincs. Whiskyt töltött magának, bár megfogadta, hogy az olimpiáig semmi kemény szesz. Javier fantasztikus lovas volt, de hajlamos volt kétségbe vonni a saját képességeit. Depressziós hangulatát az ajtócsengő hangja szakította félbe. Arra számított, hogy Ricky és Eduardo az, de csalódottan látta, hogy Paloma áll a küszöbön. A nő, aki képtelenség lerázni, akinek az sem számít, hogy ő már Charlie-t szereti. - Javier, csak rád akartam nézni, hogy jól vagy-e. Édesanyád mondta, hogy nehézségeid vannak a felkészüléssel. Palomán most egyszerű fekete ruha volt, és gyönyörű volt benne. Ám a szépsége többé már semmi hatást nem gyakorolt Javierre. Értékelte mint esztétikumot, de nem kívánta meg, a lánynak nem volt hatalma fölötte. Be sem hívta Palomát, az ajtófélfának támaszkodott karba tett kézzel. - Jól vagyok. Neked is tudnod kell, hogy minden felkészüléskor vannak rosszabb időszakok. - Annyira rosszak, hogy megint inni kezdj? Ne is tagadd, érzem a leheleteden! Rémes, hogy rajtakapta a lány, úgy érezte, magyarázkodnia kell. - Csak egy pohár volt, nem nagy ügy. És semmi közöd hozzá, Paloma. - Csak mint barát vettem a bátorságot, hogy szóvá tegyem. Mindig azt mondod, hogy csak egy pohár, de aztán jön a következő, és még egy, egészen addig, míg tart az üveg. Reggel borzalmas másnaposan ébredsz, és nem is érted, hogy miért tetted. Hadd csináljak egy kávét neked, és dumáljunk. Javier azt várta, hogy megint előáll azzal a szöveggel, hogy „Szerintem még mindig szeretsz”, de a lány meglepően racionálisan viselkedett. Kellemes meglepetés volt, hogy most az egyszer nem az elhagyott barátnő szerepét alakítja. Talán jót tesz, ha dumálnak egy kicsit. Nagy szüksége volt rá, hogy meghallgassa valaki, aki tudja, hogyan érez. Bólintott hát, és beengedte Palomát. A lány a kanapéra dobta a sálját és a táskáját, majd egyenesen a konyhába ment, amit persze jól ismert. Néhány perc múlva falatkákkal és kávéval tért vissza. - Gondolom, a piknik óta semmit nem ettél - mondta Javiernek, és letette a tálcát az általa választott elegáns bútorok egyikére, a tükörüveg dohányzóasztalra. - Na, mondd, mi a helyzet! Bizonyos szempontból óriási megkönnyebbülés volt megnyílnia Palomának. A lány megértette az életét irányító külső és belső kényszereket. Türelmesen végighallgatta, mielőtt megszólalt. - Javier, te kiváló sportoló vagy, és most jött el a te időd. Mindannyian hiszünk benned, és hiszünk abban, hogy sikeres leszel. A férfira mosolygott. - Neked is hinned kell magadban, és akkor sikerülni fog, efelől semmi kétségem. - Köszönöm, Paloma. Azt is, hogy meghallgatsz, és azt is, hogy biztatsz. A lány a táskája és a sálja után nyúlt. - Nincs mit, erre valók a barátok, nem igaz? Javier nem akarta elhinni, hogy Paloma mennyire másképp viselkedik. Máris elmegy? Máskor neki kellett kitalálnia valami indokot, hogy lerázhassa a lányt.

- Iszol még egy kávét? - kérdezte tőle, ahogy a lány felállt, és indulni készült. - Tulajdonképp randim lesz - mondta Paloma lazán. - Fogalmam sincs, mi lesz belőle, de lépnem kell, nem igaz? Javier elmosolyodott, őszinte örömmel töltötte el, hogy a lány talált valakit. Kicsit sem volt féltékeny miatta. - Szerencsés férfi, bárki legyen. Sokkal jobban érezte magát a Palomával való beszélgetés után, igaza volt az exbarátnőjének, minden rendben lesz. Paloma pár percig csak ült az autójában, igyekezett összeszedni magát. Az élete egyik legnehezebb feladata volt azt eljátszania, hogy pusztán színtiszta barátságból ugrott be. Nem volt semmiféle randija, még mindig Javiert szerette, és ez már valószínűleg így is marad. Meg volt róla győződve, hogy ez a kis kaland Charlie-val - mert nem lehet más a dolog - hamar véget ér, és akkor ő, Paloma újra színre lép, és onnan folytatják Javierrel, ahol abbahagyták. Csak türelmesnek kell lennie, és tudta, hogy képes lesz rá. Hosszú távon kell gondolkodnia. Biztos volt benne, hogy Javier nem járhat olyasvalakivel, aki nem osztozik vele a fő szenvedélyében, a lovaglásban. Már csak idő kérdése, hogy erre a férfi is rájöjjön.

16. fejezet Egy héttel az után, hogy öccsét kiengedték a börtönből, Charlie türelmetlenül várta az érkezését. Ki akart menni elé a King’s Cross pályaudvarra, de Kris nem engedte, azt mondta, simán felszáll majd a metróra. Charlie nem volt ebben olyan biztos. Öt hónap bezártság után sokkoló élmény lehet ennyi ember között lenni. Bár ezt csak gondolta, mert az öccse soha nem beszélt a benti élményeiről. Régen nem voltak titkaik egymás előtt, de a börtönnel ennek vége szakadt. Úgy érezte, Kris bezárkózik előtte, és fogalma sem volt, hogyan kerülhetne újra közel hozzá. Besétált a vendégszobába ellenőrizni, hogy minden rendben várja-e új lakóját. Új, nagy képernyős LCD-tévét vett az öccsének, és vidám, színes csíkos ágyneműt, mert az ő fehér csipkehuzatai túl nőiesek lennének egy fiúnak. Kellemes, világos szobát kap Kris, két nagy, földig érő ablakkal, amelyek a keskeny, hosszú kertre néznek. Ezerszer jobb hely ez, mint a börtöncella, ahonnan a fiú jön. Anyjukat nagyon rosszul érintette, hogy Kris nem haza költözik, és Charlie nehezen tudta meggyőzni, hogy jobb lesz a fiának Londonban újrakezdenie az életét. Nem akarta megemlíteni, hogy abban sem biztos, az apjuk örülne otthon Krisnek. Remélte, hogy ha az öccse kap munkát, Ray is hamarabb megbocsát majd neki, hiszen akkor kezd valamit az életével, és bebizonyosodik, hogy a börtön csak egyszeri kisiklás volt. Olyan nehéz néha a családdal! Mert bár az apja nem volt egyszerű eset, meg sem közelítette Javier anyját. Vittoria külön kategória! Most például az van, hogy nem beszéltek Javierrel a parti óta. Charlie biztatta szerelmét, hogy béküljön ki az anyjával, mert nem kedvelte ugyan a nagyasszonyt, de azért mégsem akart anya és fia közé állni. Javier azonban hajthatatlan volt. Szerinte az anyjának kell bocsánatot kérnie amiatt, amit Charlie-nak mondott, és ami Javier szemében megbocsáthatatlan volt. A lány biztos volt benne, hogy előbb esik piros hó, mintsem hogy Vittoria elnézést kérne tőle. Megszólalt a csengő, és Charlie szinte repült ajtót nyitni. Kris állt a küszöbön, hátizsákja a kezében. Még mindig olyan elesettnek tűnt, mint a börtönben, amitől Charlie-t a sírás kerülgette. Ehelyett azonban szélesen elmosolyodott, és szorosan megölelte testvérét. - Úgy örülök, hogy látlak! - mondta, és nagyon igyekezett, hogy ne fojtsa meg az érzelmeivel. - Én is - mondta Kris, de alig húzódott mosolyra a szája. Charlie egy kényelmes estét tervezett, hogy megbeszélhessék az elmúlt öt hónap történéseit. Ő mindig mindent elmondott az ikertestvérének, kivéve a baleset részleteit és utóhatását, de hát arról egyáltalán senkivel nem bírt beszélni. Ám alig tárgyalták meg Kris utazását, a fiú lerogyott a kanapéra, bekapcsolta a tévét, és nem akaródzott csevegnie többé. Bármit ajánlott Charlie, mindenre csak vállvonogatás vagy „nekem mindegy” volt a válasz. Végül a lány azt kérdezte, hogy másnap vele ebédel-e, amire ismét csak megvonta a vállát. - Csak arra gondoltam, hogy jót tenne neked, ha kimozdulnál, és emberekkel találkoznál. Különösen, mivel a hét második felében interjúra mész ahhoz a rendezőhöz. - Majd meglátom - jött a talányos válasz. Lori figyelmeztette Charlie-t, hogy Krisszel lehetetlen társalogni, de a lányt még így is sokkolta, hogy a testvére mennyire konok. Hagyta hát focit nézni, kiment inkább a konyhába, és nekiállt lasagnét csinálni, Kris kedvenc ételét. Kis idő múlva megjelent a konyhában az öccse. Charlie azt hitte, beszélgetni szeretne, de csak azt kérdezte meg, hogy hol gyújthatna rá. - Nem baj, ha a kertbe kell kimenned? Nem ez volt a megfelelő pillanat, hogy a cigizés miatt piszkálja. - Semmi gond.

Charlie a kezébe nyomott egy csészealjat. - Ezt használd hamutartónak. Aztán a franciaablakon keresztül nézte, ahogy a fiú fel s alá járkál a teraszon. Annyira maga alatt volt, és Charlie annyira szeretett volna segíteni rajta. Ám az öccse a vacsora alatt sem szólt szinte egy szót sem. Azt megkérdezte, hogy Javierrel hogy mennek a dolgok, de a nővére érezte, hogy talán nem most kellene ráönteni a lovaglással kapcsolatos problémáit és hogy ezek hogyan vetnek árnyékot a kapcsolatukra. Azt válaszolta hát, hogy minden rendben köztük. Kris csak piszkálta a kaját, alig evett valamit. Azelőtt farkasétvágya volt, mindent letakarított a tányérjáról, és másodjára is szedett. Vacsora után felajánlotta, hogy elmosogat, de Charlie hallani sem akart róla. A banános-karamellás pitét, a másik kedvencét, visszautasította, kiment inkább egy újabb cigit elszívni. Később, amikor lefeküdtek, Charlie még sokáig volt ébren, és emésztette magát. Naiv elképzelés volt részéről, hogy amint Kris kijön a börtönből, egy csapásra minden rendbe jön. Nyilvánvalóan nem így működik. Hirtelen eszébe ötlött Darcy megjegyzése arról, hogy Krisnek nem lesz egyszerű dolga, ha hozzá költözik. Jó ötlet volt ide hívni az öccsét? Vagy Charlie sikeres karrierje csak még jobban lenyomja a víz alá, mivel folyton arra emlékezteti, hogy ő viszont egy senki? Kris még nem volt ébren, amikor a lány másnap munkába indult, ezért írt neki pár sort, hogy csak nyugodtan szolgálja ki magát mindennel, amihez kedve van, és újra azt ajánlotta, hogy ebédeljenek együtt. Öccse nem jelentkezett, ő pedig annyira elfoglalt volt az adás előtt, hogy nem tudta felhívni a fiút. Húsz perce ment már az adás, amikor Darcy kirontott a liftből, keresztül a biztonsági kapun, ki egészen a tágas, minimalista stílusban berendezett recepcióig. Annyira elege volt már abból, hogy mindenki milyen szemét módon bánik vele. Tedd ezt, tedd azt, folyton ugráltatják, még a cipősarka is mérgesen kopogott, ahogy az ajtó felé igyekezett. Ráadásul Drew sem hívta az utolsó találkozásuk óta, sőt az üzeneteire sem válaszolt. Két napig tudta tartani az Indiának tett ígéretét, miszerint nem keresi a férfit, aztán nem bírta megállni. Körül se nézett, kizárólag az járt a fejében, hogy rá kell gyújtania, amikor a recepció előtt belerohant egy férfiba. - Hé, jól vagy? - kérdezte az idegen aggódva. A kérdést inkább a lánynak kellett volna feltennie, mivel ő okozta az ütközést. Darcy már épp ki akarta nyögni, hogy igen, és aztán tovább menni, amikor felnézett a férfi arcába. Azonnal felismerte a jóképű ismeretlent. Charlie öccse volt. Az arcán nyoma sem volt a neten talált képeken látott magabiztosságnak, sokkal sápadtabb is volt, szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek, de kétségtelenül ő volt. Nahát, ez érdekes! Darcy rávillantotta legcsábosabb mosolyát. - Jól vagyok, bocs, hogy neked mentem. - Talán túlélem - vigyorgott vissza a fiú. Egy pillanatig egymás szemébe néztek, aztán Darcy szégyenlősen így szólt: - Azt hiszem, én ismerlek. Az előbbi vigyor eltűnt Kris arcáról, bizalmatlanná vált a tekintete. A fenébe, nem akarta zavarba hozni a fiút! - Charlie öccse vagy, igaz? - folytatta gyorsan Darcy. - A kollégája vagyok, és mutatta a profi fotóidat. Darcynak hívnak amúgy. Csak remélni tudta, hogy Kris nem számol be a nővérének a találkozásukról, különben újabb okot szolgáltat Charlie-nak az ellene való kirohanásra. - Csodálom, hogy felismertél, tudom, hogy milyen tré most a külsőm. Nem lehet ráfogni, hogy a nővérééhez hasonló egója lenne. - Charlie-hoz jöttél? - Aha, mondta, hogy ebédeljünk együtt, de lehet, hogy ahhoz már túl késő van.

- Épp csak elkezdődött az adás. Attól tartok, még vagy két óráig nem szabadul. Kris vállat vont. - Tudom, telefonálnom kellett volna neki. Aztán elmosolyodott, amitől sugárzóvá vált az arca. - Lenne esetleg kedved velem ebédelni, ha már itt vagyok? Bár nyilván épp egy randira sietsz… harapta el a mondatát félszegen. Darcy a fejét rázta. - Csak egy cigire jöttem ki, de szívesen ebédelek veled. Van itt egy kis kávézó a sarkon túl. - Jól hangzik. Darcy először csak azért fogadta el a meghívást, hogy többet megtudjon Charlie-ról, de hamar rájött, hogy tetszik neki a fiú. Drew-val ahhoz volt szokva, hogy nem figyelnek rá, hogy a férfi egy perc alatt megunta, ha bármiről beszélni kezdett neki. Kris ezzel szemben valódi érdeklődést mutatott iránta, kérdezgette és a válaszait is meghallgatta. - Szeretsz a tévénél dolgozni? - érdeklődött. Erre a kérdésre Darcy rendszerint áradozni kezdett, hogy mennyire imádja az állását, most azonban őszintén válaszolt. - Nem egészen olyan, amilyennek gondoltam. Csicskának érzem magam legtöbbször. - Túl leszel majd ezen. Charlie is így volt vele, de kitartás kérdése az egész. - És a szerencséé - válaszolta Darcy. Nem tette hozzá, hogy véleménye szerint Kris nővére érdemein felül szerencsés volt, nem biztos, hogy jól vette volna ki magát a megjegyzése. - És veled mi van? érdeklődött inkább. Kris nyeglén vállat vont. - Gondolom, tudod, hogy most jöttem ki a börtönből. Próbálom újrakezdeni az életem. Charlie megszervezett nekem egy találkozót azzal a rendezővel, akivel dolgozni akartam, mielőtt ez az egész megtörtént. - Jól hangzik - mondta Darcy, és nem értette, hogy Kris miért nem tűnik lelkesnek egyáltalán. - Igen, remélhetően. Valahogy nem akarok hiú ábrándokat kergetni. Tudom, hogy Charlie segíteni akar, de szerintem nem érti, hogy mások úgyis csak egy börtöntölteléket látnak bennem. Szerencsésnek mondhatom magam, ha egyáltalán kapok bármilyen munkát, nemhogy színészi feladatot. Darcy együtt érzőn nézte a fiút, ő aztán igazán tudta, milyen érzés az önutálattól szenvedni. - Charlie nagyon szerencsés, valahogy minden dolga jól sül el - Darcy nem bírta megállni a megjegyzést. Remélte, hogy a fiú nem tartja rosszindulatúnak miatta.

Kris a fejét rázta. - Lehet, hogy úgy tűnik, de keményen megdolgozott azért, ahol most tart. És aztán a baleset sem volt épp sétagalopp. Álljunk csak meg! Darcy erről nem tudott. - Milyen balesetről van szó? Krisen látszott, hogy már megbánta az elszólását, ezért gyorsan rövidre zárta a témát. - Sajnálom, jobb lesz, ha többet nem mondok erről, ha nem tudsz róla. Charlie nem szeret beszélni a balesetéről. - Persze, megértem - válaszolta Darcy, mintha nem is érdekelné, pedig majd meghalt a kíváncsiságtól. A kávézóból kifelé jövet Kris megkérdezte, hogy Darcynak lenne-e kedve valamikor meginni vele egy italt. Bátortalannak tűnt a hangja, de a lány ezt aranyosnak találta, és meg is könnyebbült, hogy a Charlie-

ra tett megjegyzése ezek szerint nem akasztotta ki a fiút. - Nagyon szívesen - válaszolta. Telefonszámot cseréltek, és Darcy meglepődve tapasztalta, hogy alig várja az újabb találkozást. Mosolyogva tért vissza az irodába, és a jókedv egész délután vele maradt, különösen, amikor elsétált Charlie mellett a folyosón. Vajon mit szólna hozzá a kolléganője, ha megtudná, hogy a kedvenc öccsével fog randizni? Darcy alig ért haza a munkahelyéről, máris kapott egy üzenetet Kristől. „Örülök, hogy találkoztunk, Darcy. Mit szólnál a holnap estéhez? Puszi, Kris.” Ilyen se fordult még elő vele! Az eddigi barátai mindig több napot vártak, míg újra keresték. Bizonytalanságban tartották, nyilván azt az elvet vallva, hogy annál jobban fog szeretni a nő, minél szemetebbül bánsz vele. Rögtön válaszolni akart, de aztán meggondolta magát, a változatosság kedvéért várjon most más őrá. Töltött magának egy pohár bort. Nem tudta megállni, hogy ne keressen rá a neten Charlie titokzatos balesetére. Nem értette, hogy nem olvasott eddig semmit erről, de aztán látta, hogy mindössze egy hír jelent meg róla. Az újságíró szerint csoda volt, hogy Charlie túlélte. Mindig szerencséje van, gondolta magában Darcy. Azt azonban be kellett ismernie, hogy bármennyire utálja is Charlie-t, a baleset iszonyú lehetett, amit még az ellenségének sem kívánna. Teljesen érthető lenne, ha ettől aztán egy életre elmenne a kedve a lovaglástól. Most, hogy visszagondolt, sosem hallotta Charlie-t a lovaglásról beszélni, ez nyilván feszültséget okoz a Javierrel való kapcsolatában is. Vagyis talán mégsem annyira tökéletes Charlie Porter élete. Darcy újratöltötte a poharát, aztán beült egy kád forró vízbe. Amikor végzett, és újra megnézte a telefonját, látta, hogy Kris küldött egy második üzenetet is: „Bocs, túlságosan nyomulok? Puszi.” Elmosolyodott, és éppen válaszolni akart, amikor megszólalt a csengő. Odament az ajtóhoz, és a kaputelefon kijelzőjén Drew-t pillantotta meg, kezében hatalmas üveg pezsgővel. Máskor habozás nélkül beengedte volna, de nem most. Csak azért jött, mert dugni akar. A férfi türelmetlenül rátenyerelt újra a csengőre. Izzadtnak és idegesnek látszott. Darcynak eszébe jutott Kris. Ahogy a fiú ránézett, attól különlegesnek érezte magát. Aztán az üzenetek. Megcsörrent a telefonja. Drew az, nem vitás, tudni szeretné, hol van, és miért nem áll a rendelkezésére. A lány nem vette fel a telefont, nem nyitott ajtót, inkább bement a szobájába és Cee Lo Greentől a Fuck yout tette a lejátszóba, épp a helyzethez illő zene. Aztán leült, és feketére festette a körmeit. Drew még néhányszor megnyomta a csengőt, mielőtt végképp feladta a dolgot. India nagyjából tíz perc múlva ért haza, kopogott, majd bement Darcy szobájába.

- Az előbb láttam Drew-t, egy taxiba szállt be éppen - mondta. - Ugye, nem volt itt, különben fertőtleníteni kell a lakást. India számtalan ok miatt utálta Drew-t, de a lista élén az az eset szerepelt, amikor a férfi egyszer bepróbálkozott nála, ő pedig visszautasította arra hivatkozva, hogy a legjobb barátnője pasija. Erre Drew közölte vele, hogy inkább hálásnak kellene lennie, hogy egy ilyen kövér lánnyal egyáltalán szóba áll. India harmincnyolcas méretű volt. Darcy a körömlakkját nézegette. - Légy erős, India, nem engedtem be. - Jesszus! - Indiának le kellett ülnie. - Mondd, hogy sosem találkozol többé ezzel a félkegyelmű barommal! - Sosem találkozom vele többé - mondta Darcy, és tudta, hogy komolyan is gondolja. A Drew-ügynek vége! Újra pityent egyet a telefonja, Kris harmadik üzenete érkezett. „Mondtam már, hogy mennyire gyönyörűnek talállak? Puszi.” - Nem Drew-tól jött, igaz? - kérdezte India kíváncsian, amint megpillantotta a barátnője arcát elöntő hatalmas mosolyt.

- Hát, nem. Hiszed vagy sem, Charlie öccse küldte. Együtt ebédeltünk ma, és elhívott randira. India legalább annyira meglepődött ezen a fordulaton, mint maga Darcy. - És elmész? - Miért ne? Nincs semmi vesztenivalóm. Ráadásul annyira cuki - azzal Darcy gyorsan válaszolt is Krisnek, hogy már alig várja a találkozást.

17. fejezet Darcy az órájára nézett, fél órával ezelőttre volt megbeszélve a randijuk Krisszel. Eleve húsz percet késett, hogy ne tűnjön túl készségesnek, és meglepetésére a fiú nem volt még ott. Csalódott volt, rendelt egy üveg sauvignon blanc-t, és leült az egyik asztalhoz. Elővette a telefonját, a Facebook-oldalát nézegette, csak hogy lefoglalja magát valamivel. Gyűlölte, ha megváratták, mindig Drew késéseit juttatta eszébe, ami külön szemétség volt, mivel a férfi akart vele találkozni. Drew küldött most neki egy üzenetet, azt szerette volna tudni, hogy a lány miért nem hívja vissza. Darcy nem válaszolt. Egy pohár borral később Kris még mindig nem érkezett meg. A mellette lévő asztalnál ülő két öltönyös férfi egyre gyakrabban pillantgatott felé, nyilván azt gondolták, hogy fel akar szedni valakit. Nagyszerű, még ez is! Eljátszott a gondolattal, hogy felhívja Krist, vagy üzenetet küld neki, de nem akart kétségbeesettnek tűnni. Nem értette, hol késik a fiú. Ő akarta annyira ezt a randit, és most mégis Darcy érezte hülyén magát. Az egyik öltönyös odalépett az asztalhoz, az a fajta magabiztos, magániskolából kikerült nyálas pasi volt, akit Darcy túl jól ismert. Drew pont ilyen volt. - Helló, lenne kedved átülni hozzánk egy pohár pezsgőre? Még az előkelő hanghordozása is éppen olyan volt, mint a Drew-é. - Ne szomorkodj itt magadban. Darcy azt is pontosan tudta, hogyan folytatódna az este, ha csatlakozna az öltönyösökhöz. Túl sokat inna, mindkettejükkel flörtölne, egyikükkel haza is menne, és másnap iszonyúan érezné magát. Sosem látná többet a fickót, bár az elkérné a számát, és megígérné, hogy jelentkezni fog. Nem az a fajta lány volt, akivel újra randizna, de egy éjszakára megteszi. - Kösz, de már épp indulok - válaszolta. Kris viselkedése miatt már épp eléggé megalázottnak érezte magát, nem akart egy perccel sem tovább maradni a bárban. - Nagy kár, de esetleg máskor összefuthatnánk - mondta az ismeretlen és átadta Darcynak a névjegyét. - Talán - válaszolta a lány, a névjegyet a táskájába csúsztatva. Soha az életben. Felállt, hogy induljon, ám ebben a percben Kris esett be a bárba. Esett az eső, a fiú bőrig volt ázva. - Darcy, ne haragudj, hogy elkéstem, a metró leállt, és nem bírtam taxit fogni. Futottam idáig. A fiú alig kapott levegőt, az esővíz csorgott az arcán. Darcy el sem tudta képzelni, hogy mondjuk Drew bárhová is futott volna az ő kedvéért, de nem akart azért ilyen könnyen megbocsátani Krisnek. - Miért nem üzentél? - De hisz azt tettem! - mondta Kris, előszedve a telefonját. - Nézd! Valóban ott volt három elküldött üzenet. - Valószínűleg nincs itt benn térerő. Annyira sajnálom, remélem, nem gondoltad, hogy nem fogok eljönni! Senkivel nem tennék ilyet, hát még azzal a lánnyal, akit szeretnék lenyűgözni. Darcy erre már elmosolyodott, nem volt hozzászokva, hogy a férfiak vállalják az érzéseiket. Üdítő változatosságot jelentettek Kris szavai. Visszaült a helyére. - Kérsz egy pohár bort? - Persze, köszi! Kris elbűvölően vigyorgott rá, láthatóan nagyon boldog volt, hogy a lány nem hagyja faképnél. - Kimegyek egy kicsit megszárítkozni, de mindjárt itt vagyok! És akkor a lány hangulata egyszerre megváltozott. Attól kezdve, hogy Kris visszajött a mosdóból, egyfolytában csak nevettek és flörtöltek egymással. Kris annyira helyes, vicces, kedves és szexi volt, és úgy tűnt, tényleg tetszik neki Darcy. A lány fürdött ebben a kitüntetett figyelemben, úgy érezte, tényleg olyan, amilyennek a fiú látja - vicces, intelligens, gyönyörű és bájos. Kris nem az a gazdag, városi fiú

volt, akikkel Darcy általában járt, de sokkal inkább úriemberként viselkedett vele, mint azok valaha is. Igazából az egyetlen negatív dolog az után történt, hogy eljöttek a bárból. Darcy a közelben lakott, és Kris persze hazakísérte. Kézen fogva sétáltak a lány házáig, Darcy nem is emlékezett rá, hogy Drew mikor fogta meg utoljára a kezét. Az épület előtt csókolták meg egymást először, és micsoda ígéretes csók volt az! Kris testét hihetetlenül keménynek és izmosnak érezte, ahogy a fiú átölelte. Drew-nak fogynia és edzenie kellene, a sok üzleti ebéd és a züllések a haverjaival elpuhították, pocakot eresztett. Kris hasa ezzel szemben kőkemény volt. - Szeretnél feljönni? - suttogta Darcy a legcsábosabb hangján. Kész volt az éjszakát a fiúval tölteni. A válasz teljesen váratlanul érte. - Nem gondolod, hogy picit lassítanunk kéne? A lány hitetlenkedve nézett Krisre, csak azt érzékelte, hogy elárulta neki az érzéseit, a fiú pedig visszautasította. Soha nem volt még olyan randin, ami nem az ágyban végződött volna. Innen tudta, hogy kell a kiszemelt partnernek. Elhúzódott Kristől. - Oké, értem. Nekem úgy is jó, ha nem akarod. - Nem ezt mondtam - kezdte Kris, de a lány már szaladt felfelé a lépcsőn, és mielőtt a fiú megállíthatta volna, kinyitotta a bejárati ajtót, és bement. Az ajtó súlyosan csapódott be mögötte. Teljesen kész volt, India is szórakozni ment, így nem volt kinek kiengedni a gőzt. Megalázottnak és megbántottnak érezte magát. Töltött magának egy nagy pohár bort. A mai estére készülve még a szüleitől kapott apanázst is elköltötte a szűk, fekete Vivienne Westward ruhára, ami szépen kiadta csábos domborulatait, és a hozzá illő méregdrága, fekete csipke és selyem La Perla fehérneműszettre. Most azonban a földre dobta az összes ruhadarabot és megfogadta, hogy többé nem veszi fel őket. Tökéletesen félreismerte Krist, a fiú épp olyan szemét, mint a nővére. Zuhanyzás után látta, hogy új üzenet érkezett a telefonjára. Bár leírta magában Krist, azért mégis reménykedett, hogy esetleg ő üzent, így csalódásként érte, hogy csak az anyja küldött neki emlékeztetőt a két héttel később esedékes családi vacsoráról. Itt lesz egy újabb alkalom, hogy Darcy vesztesnek érezhesse magát munkában és magánéletben egyaránt sikeres nővérei mellett. Darcy feltúrta az éjjeliszekrény fiókját az altató után, amit vészhelyzetekre tartogatott. Tudta, hogy nem kellene alkohollal kevernie a gyógyszert, de a gondolat, hogy nem tud majd aludni, és újra és újra át kell élnie Kris elutasítását, elviselhetetlennek tűnt. Két tablettát vett be.

A lány lüktető fejfájással ébredt, telefonján öt nem fogadott hívás és rengeteg üzenet várta Kristől. A fiú kérte, hogy hívja vissza. Hát, felőle aztán várhatja a hívását! Akkor rontotta el a dolgot, amikor elment vele a randira, a fiú nyilvánvalóan ugyanolyan arrogáns, mint Charlie. Darcy hallani sem akart róla többé. Az elhatározása azonban kicsit meggyengült, amikor beérve az irodába Wendy, a recepciós félrehívta azzal, hogy küldeménye érkezett. Biztosan vágóképek valamelyik műsorhoz, Darcy unott arccal várta, hogy kolléganője átadja a csomagot, és leesett az álla, amikor egy csokor gyönyörű rózsaszín rózsát nyomtak a kezébe. - Nem is tudtam, hogy szülinapod van - mondta Wendy, aki szeretett azzal dicsekedni, hogy mindenkiről tud mindent. Kollégái szerint viszont minden lében kanál volt. - Mert nincs is - válaszolta Darcy, azon tűnődve, hogy ez vajon bocsánatkérés-e Drew-tól. Ám amikor kinyitotta a kísérőkártyát, látta, hogy a virágokat Kris küldte. „Nagyon szeretnélek újra látni, szerintem nagyon jól telt a tegnap este. Kérlek, hívj fel! Találkoznunk kell. Puszi, Kris.” A lány jó két órát várt, mielőtt felhívta Krist, aki az első csörrenés után felkapta a telefont. Szándékoltan hűvös és udvarias hangon köszönte meg a virágokat, de a fiú őszinte és szívből jövő válasza teljesen lefegyverezte.

- Sosem gondoltam volna, hogy visszaüthet rám, ha úriember módjára viselkedem. Nem arról volt szó, hogy nem szerettem volna veled tölteni az éjszakát - Kris egy pillanatra elhallgatott, mintha választ várt volna, de Darcy hagyta tovább beszélni. - Régebben simán felmentem volna hozzád, de most, és bocsáss meg, ha érzelgősen hangzik, máshogy akarom alakítani a kapcsolatunkat. Nagyon szeretnélek újra látni. Lehet szó a ma estéről? Tudom, hogy legszívesebben nemet mondanál, de annyira jó lenne, ha eljönnél. Darcy valóban arra készült, hogy nemet mond, bármit javasol is a fiú, de meggondolta magát. De nem akarta egyből megadni magát, ezért bár szabad volt aznap este, azt mondta Krisnek, hogy leghamarabb vasárnap este tudnak találkozni. Élvezte ugyan, hogy most ő irányítja a kapcsolatukat, de amint kimondta a választ, máris megbánta, szerette volna hamarabb látni a fiút.

Charlie-nak feltűnt, hogy Krisnek sokat javult a hangulata, ám annak tulajdonította, hogy öccse kezd hozzászokni a szabadsághoz, és optimistább a jövőjét illetően. Ez nagy megkönnyebbülés volt, különösen azért, mert Javier szombat este Londonba repül. Kris azt mondta, alig várja, hogy megismerhesse Javiert, és beleegyezett, hogy elmegy velük, Zoéval és Nathannel vacsorázni, ami hatalmas előrelépés volt. Javier felajánlotta, hogy egyenesen az étterembe megy, de Charlie mindenképp szeretett volna elé menni a reptérre. Nézte, ahogy a férfi jön kifelé a tranzitból, és a gyomrában csiklandozást érzett az izgalomtól és a vágytól. A férfi is boldognak látszott, hogy újra találkoznak, a karjába kapta Charlie-t és szenvedélyesen megcsókolta. A lány szívesebben ment volna haza, mint az étterembe, és Javierben is ugyanez fogalmazódhatott meg, mert így szólt: - Nem lehetne kihagyni ezt a vacsorát? - Nem tehetjük meg a többiekkel - válaszolta Charlie. - Szóval megváratsz? - Saját magamat is - sóhajtotta Charlie. - De annál édesebb lesz az egymásra találás. Kris, Nathan és Zoe már a barátságos olasz étteremben várt rájuk. Charlie-nak nagyon tetszett, hogy Javier milyen könnyen megtalálta a hangot az öccsével és Nathannel is. Zoét persze már ismerte, ugratta is a kerítő szerepért, amiben nagyot alakítottak Luisszal együtt. Olyan este volt ez, amit TS-sel sosem lehetett volna megvalósítani, a férfi ugyanis nem jött ki Charlie barátaival, és unott képpel ülte volna végig az egész vacsorát, a telefonját babrálva. Vele ellentétben Javier kellemes és barátságos személyiség. Plusz iszonyú dögös, Charlie teljesen odavolt érte. Nem tudta nem észrevenni, hogy mindenki mennyire kínosan kerüli Javier foglalkozásának az említését is, beleértve Krist is. Olyan volt, mintha Javier életének ez a szelete tabu lenne, és Charlie tudta, hogy ez így nincs rendben. Próbálta elhessegetni magától a gondolatot, remélve, hogy már nem sokáig lesz így, különben sötét jövő áll előttük. Desszert előtt kiment a mosdóba, és amikor visszatért az asztalhoz, még elcsípett egy fél mondatot Zoe szájából: - Javier, hiszen ez nagyszerű hír! Ezt meg kell ünnepelnünk! Szerelme a fejét rázta. - Mit kell megünnepelni? - érdeklődött Charlie, miközben visszaült a helyére. Ám ekkor feltűnt neki, hogy a többiek furán viselkednek, senki nem néz a szemébe. - Komolyan! Miről van szó? Mondjátok el! Javier átölelte. - Tegnap tudtam meg, hogy benne vagyok az olimpiai csapatban. És azt hitte, hogy ezt nem mondhatja el neki! Charlie rémesen érezte magát. - Hiszen ez fantasztikus! Annyira büszke vagyok rád! - megölelte és megcsókolta a férfit, és közben erősen küzdött, hogy a szenvedés ne lássék az arcán. - És most pezsgőt kérünk! Charlie észrevette, hogy Zoe aggódó pillantásokat vet rá, nyilván azt figyelte, hogy milyen hatással van rá a hír, de a lány minden alkalommal mosolyogva nézett vissza a barátnőjére. A holnapi nap után három

hétig nem fog találkozni Javierrel, a férfi ugyanis két európai lovastusa-versenyen is indul, az egyik Portugáliában lesz, a másik Németországban, és Charlie nem akarta hagyni, hogy bármi is elrontsa a kevéske közös idejüket. Kris tapintatosan visszavonult a szobájába, ahogy hazaértek, mondván, hogy tévét néz. Javier megvárta, míg a férfi eltűnik a színről, akkor azonnal megcsókolta Charlie-t. - A magamévá akarlak tenni - suttogta. - Én is pontosan erre gondoltam - mondta Charlie elfúló hangon a benne égő vágytól. - Akkor gyere - fogta kézen Javier, és elindult a hálószoba felé -, mire vársz még? Szenvedélyes szeretkezésük csodálatosan elfeledtetett velük minden gondot és problémát, mindketten belevesztek a pillanatba, az egymás iránti érzéseik mélységébe. Ám később, ahogy még mindig összegabalyodva hevertek az ágyban, Charlie gondolatai visszakanyarodtak a nagy hírre. Az az igazság, hogy a lovaglással kapcsolatos fóbiája jottányit sem csökkent. Azt hitte, idővel majd múlik a pánikérzés, de nem így történt. Amikor megtudta, hogy Javier részt vesz az olimpián, nem örömöt érzett, hanem félelmet, hogy majd meg kell néznie szerelme versenyzését. Gyűlölte magát a gyengesége miatt. Együtt kellene örülnie Javierrel, hogy végre valóra válik az álma. Charlie a férfihoz fordult, és megcsókolta a nyakát. Imádta, ahogy a bőre illata keveredett az arcszeszével. - El akartam neked mondani, hogy bekerültem a csapatba - szólalt meg Javier -, csak várni akartam vele, amíg kettesben leszünk. De aztán Zoe rákérdezett, nem akartam mellébeszélni. - Ez a világ legjobb híre, tudom, milyen sokat jelent neked. Javier arca komoly maradt. - Elképzelhetőnek tartod, hogy el gyere és megnézd a versenyt? Tudom, hogy nagy kérés, és megértem, ha nemet mondasz. Tessék, hát ettől félt! Charlie minden lelkierejét összeszedte a válaszhoz. - Persze hogy elmegyek, addigra megszabadulok ettől a fóbiától. Tudom, hogy sikerülni fog. Javier rámosolygott. - Az én bátor szerelmem! Bármit elérhetsz, amit csak akarsz. Charlie nagyon szeretett volna hinni neki. Ám hajnali négykor verítékben fürödve és reszketve ébredt egy szörnyű rémálomból. Javier átölelte, a hátát simogatta. - Hé, kicsim, mi a baj? Kiabáltál álmodban. A lányt még fogva tartotta az álom, a balesetéből villantak be a rémisztő képek, Ász a fájdalomtól rángatózva, pirosló, vasszagú vér ömlik a súlyos sebeiből, és beteríti az úton élettelenül fekvő lovast. Abban a pillanatban ébredt fel, amikor álmában felismerte, hogy ő az a lovas. Nem mondhatta el mindezt Javiernek, ezzel elrontaná a nagyszerű hírt. - Csak egy gyerekkorom óta ismétlődő rossz álom volt. Állok a tengerparton, és látom, hogy mindjárt elér az árhullám, de képtelen vagyok megmozdulni. Charlie-nak valóban volt egy ilyen visszatérő rémálma, ez nem volt hazugság. És úgy tűnt, Javier hisz neki. - Szegény drágám! Hozzak neked valamit? - Nem, csak ölelj át! A férfi szinte azonnal visszaaludt, de Charlie képtelen volt megnyugodni, azon emésztette magát, hogyan teljesíti az ígéretét, hogy ott lesz szerelmének a versenyén. Javier másnap kora délután repült vissza, így csak egy gyors reggelire volt idejük egy étteremben Charlie lakása közelében. - Mit szoktál csinálni vasárnaponként? - kérdezte Javier és nekilátott a buggyantott tojásos zsemléjének. Charlie csak csipegette a croissant-ját, még mindig a rémálom hatása alatt állt. - Elmegyek edzeni, ügyeket intézek, vásárolok, Zoéval találkozom. Régen mindig - elakadt a szava -, szóval, régen mindig lovagoltam vasárnaponként. Aztán amikor az abbamaradt, nem bírtam elviselni a

tétlenséget. A hétvége sötét, fenyegető rémmé vált, amit csak nyüzsgéssel tudtam legyőzni. Javierre nézett. - Mondd meg, de őszintén, valóban nagyon rossz, hogy nem tudsz velem a lovaglásról beszélgetni? - Nem, van egy csomó más ember, akivel ezt megoszthatom. Ne csinálj belőle nagy ügyet, én sem teszem. A férfi látta Charlie szemében a szorongást. Eszébe jutott, mekkora megkönnyebbülés volt, hogy kiönthette Palomának a szívét, amit persze sosem fog Charlie-nak elárulni. Bíznia, bízniuk kell benne, hogy barátnőjének sikerül legyőznie a félelmét. Próbálta már korábban is a terápia felé terelgetni a lányt, de nemet mondott. Elmesélte a balul sikerült egyetlen kezelését, amely pánikrohamot váltott ki nála, és még szörnyűbbé tette a rémálmait. Javier azonban meg volt győződve róla, hogy Charlie-nak szakemberre lenne szüksége, valakire, aki segítene neki szembenézni a történtekkel, és megtanítaná, hogyan tudja uralni a félelmét. Javier az órájára nézett, két óra múlva indulnia kell a reptérre. Olyan, mintha folyamatos búcsúzásból állna a kapcsolatuk, mintha ez lenne a próbatételük, hogy megérdemlik-e a szerelmüket. Ahogy kiléptek az étteremből, egy csapat paparazzo állta el az útjukat, és az arcukba kattogtatták a gépeiket. Eddig nagy szerencséjük volt, hogy nem találtak rájuk, de ennek most vége. Charlie-nak sikerült mosolyt erőltetnie az arcára, de Javier keserűen gyűlölte a lesifotósokat, ezért mérgesen nézett, és lehajtotta a fejét. - Charlie, láttad már Javiert lovagolni? - kérdezte az egyik fotós. Eddig az összes róluk megjelent hír leginkább csak arról szólt, hogy egyikük Nagy-Britanniában lakik, a másik meg Spanyolországban, a lovaglás témája nem érdekelte a sajtót. Eddig. - Feldolgoztad már a lovasbalesetedet? - kiabálta egy másik. Javier szorosan fogta szerelme kezét, és visszakiáltott. - Semmi közöd hozzá! Hagyjatok minket békén, nincs erre semmi szükségünk! Azzal utat tört a fotósok között Charlie autójához. Kinyitotta az ajtót a lánynak, aztán ő is beszállt, miközben ott nyüzsögtek körülöttük a paparazzik. - Az angol paparazzik a legnagyobb vérszívók a világon! - jelentette ki Javier, miközben becsapta az autó ajtaját. A fotósok továbbra is fényképezték őket. - Rohadék mind. Charlie keze annyira remegett, hogy alig tudta a helyére illeszteni a kulcsot. Miért kapták fel most a kapcsolatukat? Kit érdekel ez kettejükön kívül? Az incidens elrontotta a hangulatukat, akkor sem tudtak megnyugodni, amikor végre visszaértek Charlie lakásába. Mintha még mindig hallották volna a fotósok kiabálását. Nagyon csendesek voltak mindketten, ahogy elbúcsúztak egymástól a repülőtéren.

18. fejezet Charlie örült volna, ha Krist otthon találja, amikor visszaért a reptérről, de az öccse még nem ért haza. Nyugtalan volt, és szomorú, és rettentően hiányzott neki Javier. Homályos rossz előérzet gyötörte, amelyet a rémálma és a paparazzik tolakodása idézett elő, és amelytől nem bírt szabadulni. A kanapéra kucorodott, és Javier képeit nézegette. Mindennél jobban vágyott volna szerelme közelségére. Kris végül fél tizenegy felé ért haza, amikor Charlie már lefeküdni készült. Besétált a nappaliba, a kulcsait hanyagul az asztalra dobta, lehuppant a bőrfotelba, és a lábát a dohányzóasztalra tette, holott Charlie már ezerszer kérte, hogy ne csinálja ezt. A képén széles vigyor ült. - Jól telt az estéd? - kérdezte Charlie. Még szokatlan volt, hogy az öccsével lakott, és néha szinte a fiú anyjának érezte magát, tudni akarta, hogy rendesen eszik-e, és nem iszik-e túl sokat. - Nagyon, randim volt egy gyönyörű lánnyal. És tartása is van, hogy mondjak valamit. - Ezért nem vagy most nála? Kris régen arról volt híres, hogy elég jó tempóban fogyasztja a lányokat, emiatt Charlie sokat vitatkozott vele. - Igen. Nem akarom elkapkodni a dolgot. Holnap este vacsorázni viszem. Ez új volt Charlie számára. - És ki a szerencsés hölgy? - húzta az öccsét. - Te is ismered - vigyorgott még jobban Kris. Charlie bambán nézett. - Darcy az. Hülye neve van, de ő olyan gyönyörű. Charlie kis híján leesett a kanapéról. Tökéletesen abszurd ötletnek tűnt, hogy az öccse összejöhetett Darcyval. - Darcy Stratton-Hensher? - Aha. Hány Darcyt ismersz még rajta kívül? - De hát Darcyt csak a gazdag pasik érdeklik! Vagy mások párja, gondolta Charlie, még azt is képes volt eljátszani, hogy Javier a barátja. Azóta a két lány épp csak fenntartotta a barátságosság látszatát. Épp csak. - Nem egészen. Nálatok, az irodában futottunk össze, és azonnal egy hullámhosszra kerültünk, pedig én nem titkolom, hogy nem vagyok puccos úri fiú. Charlie nézte az öccsét, a tüskefrizuráját, a fülbevalót a fülében, a szoros, izmait hangsúlyozó fehér pólóját, a fekete rózsa tetoválást a bicepszén és a divatos, fenekén lógó farmerját. Kemény, városi külseje volt, nem úgy nézett ki, mint aki ezüstkanállal a szájában született. - Szóval, mit gondolsz Charlie? Tényleg tetszik nekem. Fuss, amilyen gyorsan csak tudsz, mondta volna legszívesebben a lány. Biztos volt benne, hogy Darcy csak összetöri Kris szívét. De a fiú annyira boldognak látszott, és meg is érdemli, hogy boldog legyen, így Charlie-nak nem volt szíve kiábrándítani. Megvonta a vállát. - Csak légy óvatos, ez az első kapcsolatod, mióta … - kijöttél a börtönből, akarta mondani a lány, de nem tette. - Nem biztos, hogy annyira kemény vagy, mint hiszed. - Oké, minden rendben. Holnap találkozom a rendezővel, szóval szerintem alakulnak a dolgok. És Javier rendes fickó, áldásom adom rátok. Szünet. Istenem, remélem, nem azt várja, hogy én meg rájuk adjam áldásom! Itt halnék meg! - gondolta Charlie. - Csodás, ő is nagyon bírt téged.

- Ja, és tök jó hír, hogy itt lesz az olimpián. - A legjobb. - Gondolod, hogy képes leszel megnézni a versenyét? Ne! Már Kris is ezzel jön! - Hogyne. Ott kell lennem. Kris persze észrevette, hogy mennyire sápadt és kimerült. - Jól vagy? - kérdezte Charlie-t. Charlie mindig is szeretett hős lenni, ezért most sem árulta el, mennyire felzaklatta az incidens a paparazzikkal. - Jól vagyok, csak ránk talált pár lesifotós, amikor kifelé jöttünk az étteremből, és nem igazán örültem neki. Persze nem említette a lovaglással kapcsolatos kérdéseket vagy azt, hogy mennyire megrémíti még a gondolat is, hogy megnézze az olimpián Javiert. - Ez a hátránya, ha híres vagy - mondta Kris, aki elhitte, hogy nővére jól van. Felállt. - Ne aggódj miattam, nővérkém, nagyfiú vagyok. Kris nyújtózkodott egy jóízűt, közben hatalmasat ásított. - Megyek aludni. Kipihent szeretnék lenni az interjúra és az esti randira. Rákacsintott Charlie-ra, aztán fütyörészve kivonult a szobából. Annyira vidám és magabiztos volt, ennek Charlie igazán örült, de Darcy! Bárki, csak ne az a lány! Nagyon szerette volna elmesélni Zoénak, és tanácsot kérni tőle, de már túl késő volt egy telefonhoz. Holnapig türelmesnek kell lennie. Másnap az előtt elment munkába, hogy Kris felébredt volna. Rögtön egy megbeszéléssel kezdett, ami ebédig elhúzódott, így nem találkozott Darcyval. Később azonban látta a büfében, épp Simonnal, az egyik műsorvezetővel flörtölt. Ennyit arról, hogy tetszik neki Kris! Charlie vett egy szendvicset, és próbált kislisszolni, mielőtt Darcy észreveszi, de nem volt szerencséje. A lány odament hozzá. - Szia, Charlie! Kris elmondta, hogy randiztunk? És hozzá az az idegesítő, durcás, mégis öntelt vigyor az arcán! - Aha - ez volt minden, amit Charlie ki bírt nyögni, ám Darcy láthatóan nem érte be ennyivel. - El sem hiszem, hogy ikrek vagytok, annyira másképp néztek ki. - Te hasonlítasz a nővéreidre? - és Charlie lelki szeme előtt megjelent egy csapat magas, szőke lány, durcás arccal, menő ruhákban és vastag pénztárcával. - Azt hiszem, hasonlítok egy kicsit Bunnyra és Perditára. Charlie meg sem lepődött, hogy a testvéreinek is ilyen mesterkélt nevük van. - Beszámolt már Kris a rendezővel való találkozásáról? - Még nem. Darcy most még önteltebbnek látszott. - Az előbb küldött egy üzenetet, és azt írja, hogy szuperül ment. A rendező szerepet kínált neki egy új bűnügyi sorozatban, jövő héten kezdődik a forgatás. Hát nem csodás? Alig várom, hogy este találkozzunk. Lesz ok az ünneplésre! Bár Charlie borzasztóan örült a jó hírnek, kicsit csalódottnak érezte magát, hogy az öccse nem neki írt először. - Ez fantasztikus - vágta rá gyorsan. Aztán felemelte a kukoricás tonhalszendvicsét, mintha csak egy varázspálca lenne, amivel békává változtathatná Darcyt, és így folytatta: - Nos, nincs sok időm ebédelni, rohannom kell vissza dolgozni. Képtelen volt azt mondani Darcynak, hogy érezze jól magát Krisszel. Ez az egész annyira elképesztően fura! És hihetetlen, hogy Kris előbb újságolta el Darcynak, mi történt a rendezőnél, mint neki. Bár amikor

megnézte a telefonját, látta, hogy neki is küldött üzenetet. Valószínűleg a megbeszélés alatt jött az üzenet, úgyhogy lehet, hogy mégis neki írt először az öccse. Ebből nem fog ügyet csinálni, megfogadta! Azért persze Aidannek elmondta. Tudta, hogy a férfi megérti, miért zavarja, hogy Kris épp Darcyval gabalyodott össze. - Nem lehet! - szakadt ki Aidanből. - Darcy csak gazdag pasikra bukik! Egész biztos vagy ebben? Kimentek az épületből, hogy senki ne hallja őket. - Hidd el, én is azt kívánom, bár ne lenne igaz. De hát mit tehetek? - Attól tartok, semmit, szívem. De ne lógasd az orrod, úgysem tart sokáig. Az öcséd hamar rájön, hogy ez a lány egy rémálom. Charlie remélte, hogy Aidannek igaza lesz. Ezen az estén Charlie moziba ment Zoéval, az új Ryan Gosling-filmet nézték meg. A lány nem volt igazán oda a szőke férfiakért, de a dögös Gosling kivétel volt. A film kezdetéig volt ideje, hogy popcornrágcsálás közben elmesélje barátnőjének Kris hódítását. - Azon rágom magam, hogy elmondjam-e neki, micsoda egy hülye picsa Darcy. Szörnyű nézni, hogy nem tud semmiről, teljesen gyanútlanul beleesett a csaj hálójába. Ennek tuti nem lesz jó vége. - Az isten szerelmére - mondta Zoe, és belemarkolt a popcornba -, Kris felnőtt ember, tud vigyázni magára. És ne mondj semmi negatívat Darcyról, te szívnád meg, Kris azt gondolná rólad, hogy szemét vagy. Egyébként Zoe is úgy gondolta, hogy rövid életű lesz a kapcsolatuk. - Az biztos, Krisnek nincs elég pénze a kisasszony igényeit kielégíteni - mondta Charlie szarkasztikusan. - Nyaú - válaszolta Zoe. - Egyél egy kis popcornt, hátha jobb kedved lesz. Charlie tizenegy óra körül ért haza, de Krisnek még nyoma sem volt. Nyilván Darcyval van még. Vagy Darcynál. A lány nem akart belegondolni, hogy ez mit jelent. Felhívta Javiert, és neki is elmesélte az egészet, azt várva, hogy a férfi mellé áll, de Javier ugyanazt tanácsolta, mint Zoe: ne mondjon semmit Krisnek. Javier még azt is hozzátette, lehet, hogy Darcy megváltozott. Ja, persze. Charlie már épp elaludt, amikor kevéssel éjfél után kulcscsörgésre riadt fel, és Darcy összetéveszthetetlen nyávogós hangját hallotta az előszoba irányából. A francba! Kris felhozta magával. Darcy volt az utolsó ember, akit Charlie a lakásába engedett volna. Szinte látta maga előtt, hogy a kényes liba fintorogva néz szét apró lakásában. Miért nem Darcy lakására mentek? Minden hangot ki akart zárni, ezért a fülébe dugta az iPodja fülhallgatóit, és remélte, hogy Lana de Rey érzéki hangja lecsillapítja majd. Annyira felhúzta magát, hogy képtelen volt megnyugodni és visszaaludni. Miért kellett Krisnek épp Durci Darcyt felszednie? Bárki mást örömmel fogadott volna. Charlie a kevés alvás után rosszkedvűen ébredt, és a hangulatán az sem javított, hogy amikor zuhanyozás után kiment a konyhába, nem mást talált ott a saját étkezőasztalán ülve, mint Darcyt. A lányon Kris egyik pólója volt, és nagyon valószínűnek látszott, hogy semmi más. Hosszú, barna lábát vidáman lóbálta, és kacarászott, míg Kris teát és pirítóst csinált neki. Annyira Darcyra vall, hogy kiszolgáltatja magát! - Jó reggelt! - mondta Darcy önelégült mosollyal. - Remélem, nem ébresztettünk fel az este! Még önelégültebb vigyor. Charlie-t minden humorérzéke elhagyta, ha arra gondolt, hogy a beképzelt kis kurva kihasználja az öccsét. - Nem - válaszolta barátságtalanul, azzal kivett a hűtőből egy joghurtot, és a gyümölcsös tálból egy almát. - Nem baj? - kérdezte Kris. Ő legalább nem vágott olyan önelégült arcot. - Tudom, hogy fura lehet ez neked, mivel kollégák vagytok Darcyval. Megegyeztünk, hogy legközelebb hozzá megyünk. Legközelebb? Charlie remélte, hogy hamar vége szakad ennek a kapcsolatnak. - Persze, oké. Nekem rohannom kell. Ja, azt akartam mondani még, hogy nagyon örülök, hogy jól alakult tegnap az állásinterjúd. Részletek?

Kris elmosolyodott. - Nyomozót fogok játszani, és csak neked köszönhetem. Elmegyünk ma este megünnepelni? Én fizetek. Charlie rossz kedve hirtelen elszállt, örült, hogy az öccsével töltheti az estét. - Hová akarsz menni? - A Sandersonra gondoltunk, ismered? - kottyantotta közbe Darcy. - Találkozzunk fél hétkor, jó? Gondoltunk? Egy éjszakát töltöttek együtt, és máris többes számban beszél? Nem, nem akar Durci Darcyval vacsorázni. Ám ha nemet mond, akkor kiállhatatlan banyának fog tűnni. És ahogy Darcy a Sandersonról beszélt! Persze hogy ismeri! Beképzelt liba! - Igen, ismerem. - Kérdezd meg, hogy Zoe és Nathan csatlakozna-e hozzánk! - javasolta Kris. Talán észrevette, hogy Charlie és Darcy nincsenek oda egymásért, és a társaság bővítésével remélte hatástalanítani a bombát. - Aha, jó ötlet. Akkor este találkozunk! Darcy megvárta, míg Charlie elment, csak aztán szólalt meg: - Szerintem a nővéred nem kedvel engem. Kris átölelte a derekát és megcsókolta a nyakát. - Hát már hogyne kedvelne? Gyönyörű vagy. Szerintem csak amiatt viselkedik furán, mert kollégák vagytok. Aztán a fiú a száját is megcsókolta. - Mikorra kell ma beérned? - Miért? - kérdezte Darcy évődve, bár tudta a választ. - Csak reméltem, hátha van még időnk visszabújni az ágyba. - Mi a baj a konyhával? - érdeklődött a lány, aki izgalmasnak találta volna, ha Charlie étkezőasztalán szeretkeznek. Kris azonban a fejét rázva a karjába vette Darcyt és becipelte a hálóba. Darcy persze elkésett a munkából, de megérte. Kris fantasztikus szerető volt, kitartó, és nagyon fel tudta izgatni a lányt. Most jött csak rá, hogy mi hiányzott neki a Drew-val való kapcsolatából.

- Ha Nicky elkap, nagy baj lesz! - figyelmeztette Ruby, egy másik asszisztens Darcyt, aki épp ekkor esett be az irodába. Ruby teljesen megdöbbent, amikor végigmérte kolléganőjét. - Nem ugyanez a ruha volt rajtad tegnap is? Darcy hátradobta hosszú haját, amely szanaszét állt, mintha csak most kelt volna ki az ágyból, és igazság szerint tényleg most kelt ki az ágyból. - Lehet - vigyorgott Darcy -, de megérte. Mondhatjuk, hogy nagyon kielégítő éjszakám, és még kielégítőbb reggelem volt. Charlie arra járt, és meghallotta Darcy szavait. - Nem mindenki kíváncsi a részletekre - morogta oda neki, és mérgesen nézett rá. - Bocsi - válaszolta Darcy nyeglén, és látszott rajta, hogy picit sem sajnálja. - Kér valaki kávét? Megyek a büfébe, muszáj életet lehelnem magamba, teljesen kész vagyok. Charlie egy szót sem szólt, csak ült az asztalánál felháborodott arccal. Darcy arcáról viszont le nem hervadt a vigyor. Charlie rossz hangulatára még rátett egy lapáttal, amikor meglátta az aznapi bulvárlapok címoldalát: valamennyi a róla és Javierről készült képekkel volt tele. A legszörnyűbb a The Sun volt, amely exkluzív sztorit is hozott a fotók mellett kettejük kapcsolatáról, egy meg nem nevezett „barátot” idézve, aki szerint feszültségeket okoz a viszonyukban Charlie lovaglásfóbiája.

- Hűha! - mondta Aidan, amikor meglátta, hogy a lány mit olvas. - Jól vagy, Charlie? Ne vedd a szívedre, tudod, hogy nem számít.

A lány azonban mégis a könnyeit nyelte vissza, annyira megalázónak érezte, hogy nyilvánosan boncolgatják a magánéletét. - Miért nem tudnak békén hagyni minket? - kérdezte halkan. - És ki ez a „barát”, aki ilyesmiket mond rólam? Aidan most már látta, hogy a lány mennyire zaklatott, ezért nyugtatón a vállára tette a kezét. - Tudod, hogy milyenek az újságírók. Ne reagálj, maradj nyugodt, minden csoda három napig tart, hamarosan máson csámcsognak. - De ez igaz, nem is kell semmit kitalálniuk róla. A fóbiám feszültséget okoz a kapcsolatunkban. - De már jársz terápiára, rendbe jössz - Aidan hangja magabiztos volt, ám Charlie nem osztotta az optimizmusát. Meghagyta Aidant abban a hitben, hogy jár a pszichiáterhez. Rosszul volt, ha arra gondolt, hogy Javier mit szól majd az újságcikkekhez, a felkészülés közepén épp ez hiányzik neki. Bár az anyja nyilván elégedett lesz, újabb muníciót kap annak bizonyítására, hogy Charlie mennyire nem megfelelő társ a fia számára.

19. fejezet - Most csak nézz rá - suttogta Charlie Zoénak, amikor este besétáltak a Sanderson kerthelyiségébe, és megpillantották Darcyt. - Tök felesleges volt egyáltalán felvennie azt a szoknyát, annyira rövid, gyakorlatilag csak egy öv. Zoe felröhögött. - Mi történt veled? Úgy beszélsz, mint a nagyanyám. Manapság ilyen rövid szoknyákat hordanak. - Én nem - mondta Charlie morcosan, pedig tudta, hogy Zoénak igaza van. - Jó, hát le kell hűtened magad, és civilizáltan kell hozzáállnod az ügyhöz. Kris kedveli Darcyt, szóval akkor nem lehet annyira szörnyű. És a kedvéért ki kell jönnötök egymással - Zoe megérintette Charlie karját. - Mosolyogj már! Nem lesz olyan szörnyű! Gondolj arra, hogy legalább nem otthon ülsz azon agyalva, hogy a szemét újságírók mit hordtak össze rólad. A barátnők már megbeszélték a bulvárlapok sztorijait, és Zoe ebben Charlie mellett állt. Kris megölelte a nővérét, és aggódva kérdezte, hogy jól érzi-e magát. A lány nem akart az érzéseiről beszélni Darcy előtt, ezért kikerülte a választ. - Ne beszéljünk most rólam, ez a te estéd. Ám Charlie az első perctől képtelen volt arra, hogy barátságos legyen Darcyval. A csaj annyira idegesítő volt, minden megszólalása, minden gesztusa. Jó, az talán nem az ő hibája, hogy affektált és beképzelt a hangja, de arról igenis ő tehet, hogy mekkora sznob. Amikor Kris azt javasolta, hogy rendeljenek egy üveggel a ház pezsgőjéből, rögtön nyavalyogni kezdett: - Ó, nem kérhetnénk inkább Krugot? Az sokkal finomabb. - Aha, és kétszer annyiba kerül - mormogta az orra alatt Charlie. Tudta, hogy Kris le van égve. - Persze - válaszolta Kris. - Ma ünnepelünk, és különben is, erre jó a hitelkártya. Charlie felvont szemöldökkel nézett Zoéra, aki odasúgta neki, hogy nyugodjon le. Amíg Kris rendelt, Darcy odafordult Charlie-hoz. - Láttam az újságcikkeket rólatok, és nagyon sajnálom. Javier hogy fogadta? - Nem mondtam el még neki, nem akarom, hogy rosszul érezze magát. Az egész undorító kitaláció válaszolta Charlie kurtán. - Nehéz lehet egy távkapcsolatot működtetni - folytatta Darcy, aki nem fogta Charlie hangulatát. - Hát vannak benne nehézségek - válaszolta Charlie, és arra az esetre gondolt, amikor azt hitte, Javier Darcyval találkozgat. Megcsörrent Kris mobilja. - Anya az - mondta -, jobb lesz, ha felveszem. Azzal felállt, és kiment az előtérbe. - Hogy halad Javier a felkészüléssel? Láttam róla egy videót a honlapján, elképesztően ügyes lovas. - Csodálatos - válaszolta Charlie. Mi mást mondhatna? Befoghatná végre a csaj a száját. Darcy azonban a homlokát ráncolva tovább beszélt. - Ó, bocs, hiszen te még nem is láttad lovagolni. - Még nem, de remélem, hamarosan fogom, és az olimpián mindenképp megnézem. Csak a lovaglás említésétől kezdett rosszul lenni. Darcy kis habozás után ismét megszólalt. - Annyira szeretném, ha nem lenne köztünk semmi rossz érzés, a miatt a félreértés miatt. Én sosem mondtam senkinek, hogy Javierrel járok, esküszöm. - Nincs semmi gond - válaszolta Charlie, a valódi érzéseit nem vállalhatta. Darcy mindent bevetett, hogy tovább csevegjen a „sógornőjével”, de Charlie-tól csak egyszavas

válaszokra futotta. Szerencsére Zoe közbelépett, és sikerült elkormányoznia a beszélgetést a Javiertémáról. Mire Kris visszaért, már sokkal biztonságosabb mederben folyt a beszélgetés, épp a Ryan Gosling-filmet vitatták meg. Charlie és Zoe még megivott egy-egy pohár pezsgőt, aztán Zoénak mennie kellett, hogy Nathannel találkozzon, és az alkalmat kihasználva Charlie is lelépett. Nem fogja a gyertyát tartani a gerlepárnak. Lüktető fejfájása volt a pezsgőtől és az egész napi stressztől. - Nem akarsz velünk vacsorázni? - kérdezte Kris. És töltse az estét Darcy társaságában, aki nem bírta levenni a kezét Krisről? Hol a haját simogatta, hol a combját fogdosta. Ez a nyilvános enyelgés még annak is elvette volna a kedvét a kajától, aki nem ismeri Krist. - Köszi, de szeretnék korán lefeküdni - válaszolta Charlie, és tudta, hogy feszülten cseng a hangja. - Bocs, hogy tegnap felébresztettünk - szúrta közbe Darcy. - Ma hozzám megyünk, szóval nem fogunk zavarni. Charlie-nak sikerült kipréselnie magából egy mosolyt. Ahogy kiértek az étteremből, a lány kitört. - A picsába, a picsába, és még egyszer a picsába! - káromkodott hangosan. - Hihetetlen ez a csaj! Azt várta, hogy Zoe buzgón helyesel majd, és meglepődött, hogy barátnője más véleményen van. - Szivi, nyugodj meg! Szerintem nem volt annyira szörnyű, és tényleg kedveli Krist. Nem tehet arról, hogy olyan halálosan affektált a hangja. - Nem emlékszel, hogy majdnem miatta szakítottam Javierrel? - Charlie-val nem lehetett most értelmesen beszélni. - De emlékszem. Elnézést is kért miatta. Nem gondolod, hogy Kris megérdemli a boldogságot? - Dehogynem, de nem ezzel a hülye picsával! Zoe jelezte, hogy tegyen lakatot a szájára. - Elég, ne húzd fel magad! Aztán leintett egy taxit, és beszállás közben még biztosította Charlie-t a szeretetéről. A lány visszaintett neki, de nem értette, a barátnője miért nem látja, hogy Darcy milyen szörnyű perszóna. És tök nyilvánvaló, hogy csak fájdalmat fog okozni Krisnek.

A következő három hétben Darcy és Kris elválaszthatatlanok voltak, minden éjszakát együtt töltöttek. Darcy végre jól érezte magát a bőrében, és ezt az újszerű érzést Krisnek köszönhette. A fiú kedves és figyelmes volt, és szerette volna alaposan megismerni a lányt. Darcy azon kapta magát, hogy a gyerekkoráról mesél, arról, hogy mennyire szenvedett a szülei elvárásai miatt, és milyen szörnyű volt, amikor kicsapták a suliból. Röviden beszélt a rémes kapcsolatairól is, nem volt rájuk büszke. Szeretkezés után rendszerint még hosszan beszélgettek az ágyban, sajnálták az időt az alvásra. Darcy Kris mellett feküdt, feje a fiú mellkasán. Mécseseket raktak a kandallópárkányra és az éjjeliszekrényre, amitől barátságos, intim hangulat lett a szobában. Darcy azt kívánta, bár örökre itt maradhatnának, és kizárhatnák az egész külvilágot. Ujjaival végigzongorázott Kris izmos karján, keze a fiú csuklóján pihent meg. Ujjbegyével heget tapintott, amit máskor eltakart Kris órája. - Ez mi? A máskor közlékeny Kris most kurtán válaszolt. - Semmi - és elfordította a fejét, jelezve, hogy a téma lezárva. - Jó, nem kell elmondanod, nem rám tartozik. Pár pillanatnyi csönd után a fiú mégis megszólalt. - Volt egy időszak a börtönben, amikor teljesen úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Pici csönd. - Szereztem egy pengét, és … a cellatársaim találtak rám.

Darcyt elöntötte az együttérzés, a szájához emelte a fiú kezét és megcsókolta a sebhelyet. - Szegény drágám, de most már minden rendben lesz. - Aha, én is azt hiszem. És mi a helyzet a te hegeiddel? Darcy alkarját és a combja felső részét keresztül-kasul halvány sebhelyek szabdalták. Nagyon zavarták, és mindig gondosan próbálta elrejteni őket. Ha korábbi szeretői észrevették is, sosem tették szóvá. A lány felült, maga köré gyűrve a takarót. Nem beszélt még senkinek az életének arról a szakaszáról, amikor vagdosta magát. Szégyenletes titok volt, amiről talán csak a családja tudott, de sosem említették. Darcy félt, hogy mások undorítónak találnák, és meggyűlölnék miatta ugyanúgy, ahogy ő gyűlölte magát. Kris gyengéden simogatta a hátát, a meleg, megnyugtató érintés arról árulkodott, hogy a fiú tudja, mit érez. - Ez semmit nem változtat azon, amit irántad érzek - mondta a fiú. Darcy összeszedte minden bátorságát, most vagy soha, Kris megnyílt előtte, nem szégyellte a gyengeségét. Még ha rövid ideje ismerik is egymást, a lány biztos volt benne, hogy bízhat Krisben. - Vagdostam magam. Az után volt, hogy kirúgtak az iskolából. A lány hadarva beszélt, és nem bírt Krisre nézni. - Tisztára vesztesnek láttam magam, és mások is így gondolták. Amikor megsebeztem magam, az valamiféle megkönnyebbülés volt. Néha még ma is szeretném ezt tenni, de keményen ellenállok. Darcy a feszültségtől megmerevedve ült, és várta, hogy a fiú megdöbbenésének és undorának ad hangot, de ehelyett Kris felült, és átölelte. - Te vagy a leggyönyörűbb lány, akit ismerek, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy velem vagy. Dehogy vagy te vesztes! Darcy a vállára hajtotta a fejét, és elöntötte a boldogság, hogy Kris szőröstül-bőröstül elfogadja. Így ültek még egy ideig, aztán a fiú megszólalt. - Aludnunk kellene. Ahogy még mindig ölelkezve visszafeküdtek, Kris hozzátette: - Te vagy az egyetlen, aki tud a börtönben történtekről. Kérlek, ne mondd el Charlie-nak, rettenetesen felzaklatná. - Persze - válaszolta Darcy. Pár héttel ezelőtt élvezte volna, hogy olyasmiről tud, amiről Charlie nem, de most csak együttérzés volt benne Kris iránt.

Másnap estére, a családi vacsora napjára, elmúlt a jó érzése. Késésben volt, részben egy elhúzódó megbeszélés miatt, részben pedig azért, mert órákig készülődött. Egyszerűen nem tudott attól a mániájától megszabadulni, hogy szeretett jó benyomást kelteni. Ő érkezett utoljára, ezzel kivívta apja, Gerard rosszalló pillantását. A férfi gyűlölte a pontatlanságot. - Még le kellett gépelned egy forgatókönyvet? - kérdezte gúnyosan Bunny. Úgy tűnt, mindkét sikeres nővére rendkívüli módon élvezi, hogy ő a lúzer a családban. Talán ettől is biztosabbnak érezték a saját státusukat. - Nem, kicsit sokáig tartott egy olimpiával kapcsolatos megbeszélés. - Képernyőn leszel? - ezt már az anyja, Eleanor kérdezte, aki nem adta fel a reményt, hogy egyszer még büszke lehet a lányára. Darcy a fejét rázta, és azt kívánta, bárcsak valaki témát váltana. Fogta a bőrkötéses étlapot, és nézegetni kezdte. Nem szerette az itteni konyhát, ez a húsimádók Mekkája volt. A szülei képtelenek voltak megjegyezni, hogy vegetáriánus, vagy ha tudják is, nem érdekli őket. Mindig ebben a francia étteremben foglaltak asztalt, ha Londonba jöttek. - Választottál már? - kérdezte apja. - Szeretnék végre rendelni, nem szívesen eszem fél kilenc után.

Darcy akár egy zsákot is viselhetett volna, amennyire a szüleit érdekelte a kinézete. Direkt a mai estére vette a gyöngyszürke, jól szabott ruhát és a szolid magasságú sarokkal ellátott fekete cipőt, mivel a nővérei pont ilyesmiket hordanak. Ám mindez pénzkidobás volt. Jobban járt volna, ha nem érdekli az egész és inkább felveszi a bőrnadrágját. Minek is jött ide egyáltalán? Tudta, hogy ez lesz. A nővérei dicsekszenek a karrierjükkel, a szüleik csüggnek a szavaikon, vele meg senki nem törődik. De egyszerűen képtelen volt feladni a reményt, hogy egy nap majd őt is elfogadják a szülei, hogy rá is olyan szeretettel néznek majd, mint Bunnyra és Perditára. - Fogadni mernék, hogy Darcy vajas spárgát fog rendelni, és kecskesajtos salátát - mondta Perdita. Rém unalmas lehet mindig ugyanazt enni. Én csigát kérek, aztán sült bárányt. - Még mindig vegetáriánus vagy? - kérdezte az anyjuk. - Annyira macerás menüt kitalálni azoknak, akik nem esznek húst. Eleanor Bunny júniusban esedékes esküvői reggelijét szervezte. - A Föld szempontjából sokkal jobb lenne, ha senki nem enne húst - mondta Darcy halkan. - Az a sok földterület, amin most marhák legelnek, zöldségtermesztésre is használható lenne. És tudtátok, hogy a marhák a felelősek az üvegházhatást okozó metángáz nagy részéért? Családja azonban ügyet sem vetett rá. - Hogy van Hugo? - kérdezte Eleanor Bunnyt. Hugo, Bunny vőlegénye sikeres bankár volt. Nem is lehetett más, mint sikeres, Darcy nővéreinél ez követelmény volt. Perdita egy sikeres vállalati jogásszal járt. - Nagyszerűen, csak állati sokat dolgozik - válaszolta Bunny, aztán ravaszul Darcyra vigyorgott. - Most kérdezd Darcyt az új barátjáról. A francba! Tudhatta volna, hogy kár elárulnia Bunnynak Kris létét! Nővére e-mailben érdeklődött, hogy még mindig Drew-val jár-e, az esküvői ültetési rendhez kellett az információ. Darcy pedig nem akart lúzer szinglinek látszani, ezért visszaírt, hogy már új barátja van. - Igazán? - nézett rá anyja. - És ki ő? - Színész, és nagyon helyes - mondta Darcy védekezőn. - Színész? Hát, az elég bizonytalan megélhetés. Láthattam valamiben? - anyja kizárólag klasszikusokat nézett a BBC-n, bár volt egy kilengése, a Downton Abbey-t is figyelemmel kísérte, de az is az ITV csatornán ment. - Szerintem nem, anya - válaszolta Bunny önelégült mosollyal. - Azt hiszem, az ilyenekre mondják, hogy csiszolatlan gyémánt. Eleanor olyan arcot vágott, mintha valami rettenetesen kellemetlen szag csapta volna meg a kényes orrát. - Ó! - mondta. - És most jött ki a sittről - tette hozzá Bunny elégedetten. Darcy dühösen nézett a nővérére, ezt nem árulta el neki természetesen. Nyilván kutatott egy kicsit Kris után a neten. - De letöltötte a büntetését, megfizetett mindenért - folytatta Bunny. - Szóval én nem ítélkezem. Apjuk Perditával beszélgetett, de a börtön említésére a többiekhez fordult. - Miről beszéltek? - kérdezte. - Darcy új barátja egy színész, aki épp most szabadult a börtönből - mondta Eleanor elhaló hangon, haldokló hattyút alakítva. Darcy hozzá volt szokva, hogy ha róla van szó, az anyja jól tudja játszani a mártírt, ami sokkal egyszerűbb volt számára, mint elgondolkodni azon, hogy esetleg ő is elronthatott valamit a lánya nevelésében. Az apja hangja utálattal volt tele, amikor végre meg bírt szólalni: - Nem értem, miért kellett Drew-val szakítanod. Ő legalább olyan volt, mint mi. De neked szokás szerint

muszáj valami olyat tenned, amivel felhúzod anyádat. Miért ült? Darcy nagyon szeretett volna valahol máshol lenni. - Azt hiszem, lopott dolgokkal kapcsolatos ügy volt, orgazdaság. Egyszeri eset volt, tévedés. És nem azért randizom vele, hogy anyát felidegesítsem, másrészt meg Drew szakított velem - válaszolta a lány, nagyon küzdve, hogy ne sírja el magát. A beszélgetést az előétel érkezése szakította félbe. Darcy spárgát evett, a szülei tatár bifszteket, Bunny csigát, Perdita pedig libamájat. Mintha a családja összeesküdött volna ellene, hogy direkt kiakasztják az ételválasztásukkal. Egyszer azt találta mondani Perditának, hogy a libamáj gondolatától is rosszul van, a libák tömése miatt. Nővére azonban kinevette és így szólt: - De hát a libamáj nagyon finom. Ha majd tudsz nekem olyan zöldséget mutatni, aminek ilyen jó íze van, akkor szólj! Addig viszont libamájat eszem. Viszont legalább már senki nem foglalkozott vele többé, a nővérei visszatértek kedvenc témájukhoz, saját magukhoz, és Bunny esküvőjéhez. Darcy nagyrészt hallgatott, és alig várta, hogy véget érjen a vacsora. - Ráérsz jövő héten a koszorúslányruhádat felpróbálni? - kérdezte Bunny. - Meg kell néznem a műsorbeosztást. Bunny a szemét forgatta. - Majd szólj, amilyen hamar tudsz, hogy foglalhassak időpontot. Darcy nem akart koszorúslány lenni, sőt, egyáltalán ott sem szeretett volna lenni az esküvőn. Desszert előtt kiment a mosdóba, legszívesebben elszívott volna egy cigit, de amilyen szerencséje van, tuti megszólalna a füstjelző. Megnézte a telefonját, volt rajta egy üzenet Kristől: „Az étterem környékén vagyok, akarsz találkozni? Csók.” Mint amikor vihar után kisüt a nap! Darcy egyből jobb kedvre derült, felhívta a fiút, és azt ajánlotta, hogy fél óra múlva találkozzanak az étterem előtt. Ezután már könnyű volt a családja minden további kellemetlen megjegyzését egyszerűen elengednie a füle mellett. Ő akart elsőnek lelépni, de még a kávénál tartottak, amikor legnagyobb meglepetésére Kris sétált be az étterembe. A szíve majd kiugrott az örömtől, hogy láthatja, és a szorongástól, hogy be kell mutatnia a családjának. A fiú mosolyogva intett neki, majd az asztalukhoz ment. Elegáns volt az öltönyében, de Darcy tudta, hogy sorsát megpecsételte a börtönbüntetése. - Helló! - mondta, lehajolt és megcsókolta a lányt. Darcy magukon érezte családtagjai metsző pillantását, megfogta Kris karját és bemutatta őket egymásnak. - Ő az anyám, Eleanor, az apám, Gerard, ők pedig a nővéreim, Bunny és Perdita. Kris udvariasan kezet fogott mindenkivel, közben Darcy szülei úgy néztek rá, mint egy csatornatöltelékre, aki épp arra készül, hogy lelopja a Cartier órát a kezükről. - Remélem, nem probléma, hogy bejöttem, de kinn zuhog, és nincs esernyőm. Darcy azt várta, hogy apja kerít egy széket Krisnek, és meghívja az asztalukhoz. A nővérei barátaival biztosan így bánt volna. De mivel Gerard a kisujját sem mozdította, Darcy húzott oda egy széket és rendelt kávét Krisnek. - Kellemesen telt a vacsora? - kérdezte Kris udvariasan. - Igen, nagyon - válaszolta Eleanor. - Darcy elmondta, hogy színész. A színész szó úgy hangzott, mintha legalábbis azt mondta volna, hogy selyemfiú. - Igen, az vagyok. Épp most voltam meghallgatáson egy új sorozatszerepért. Jövőre fogják bemutatni. - Mi lesz a szereped? - kérdezte Bunny. Darcy látta, hogy mindkét nővére szemérmetlenül méregeti Krist, és elégtétellel töltötte el a tény, hogy szerelme sokkal-sokkal jóképűbb volt, mint Bunny vőlegénye, Hugo, aki már kopaszodni kezdett, de nem volt elég szép formájú a feje, hogy jól álljon neki a kopaszság. És határozottan jobban nézett ki Simonnál,

Perdita barátjánál is, aki rögbizett szabadidejében, ezért az orra törött volt, a nyaka pedig vastag, mint egy bikáé. - Zöldfülű nyomozót alakítok majd, aki szeretne szakítani a bűnözőkből álló családjával. Bunny gonoszul elmosolyodott. - Ebben az esetben nem állíthatjuk, hogy a művészet az életet utánozná. Kris rezzenéstelen tekintettel nézett rá, végül Bunny volt az, aki elfordította a fejét. - Ez már a múlt - mondta Kris, aztán Darcyhoz fordult. - Le kell mondanom a kávéról, holnap korán kelek. A fiú felállt. - Nagyon örülök, hogy megismerkedtünk. Darcy családtagjai az orruk alatt mormogtak valami köszönésfélét. A lány is felállt. - Nem iszod meg a kávédat? - érdeklődött az apja. - Nem, megyek Krisszel. Köszönöm a vacsorát. Megcsókolta a szüleit, a nővéreinek csak odaintett búcsúzóul. Olyan gyorsan ott akarta hagyni őket, amilyen gyorsan csak lehet. Másnap majd megkapja ezért a magáét az anyjától, de most Krisszel akart lenni. Kézen fogva sétáltak ki az étteremből. Kinn még mindig esett, és sehol egy taxi. Darcy nem szeretett volna tovább ott maradni, és megvárni, míg a családja is felszedelődzködik esetleg, ezért azt ajánlotta, hogy menjenek busszal. - A szüleid rém előkelők, mi? - kérdezte Kris. - Egy pillanatig gondolkodóba estem, hogy ne hajoljak-e földig előttük. - Előkelők, hidegek és tökéletesen alkalmatlan szülők - bólogatott Darcy. - Biztos nagyon kedvesek, ha jobban megismeri őket az ember. Darcy nem is próbálta cáfolni. - Elnézést kérek a nővérem megjegyzése miatt. Nem én mondtam el neki, de az a fajta ember, aki mindenbe beleüti az orrát. Kris vállat vont. - Úgyis megtudták volna előbb-utóbb. Átölelte és megcsókolta Darcyt. - Nekem csak az számít, hogy téged ne zavarjon. Darcy visszacsókolta. - Te vagy a legjobb dolog az életemben. És komolyan is gondolta, soha senkivel nem volt még ilyen őszinte és nyílt a szerelmi kapcsolata, mint Krisszel.

20. fejezet Ugyanezen a péntek estén Charlie és Javier is együtt voltak. Szenvedélyes és vad szeretkezésük után Charlie beszélgetni szeretett volna, de Javier fáradtnak tűnt. - Sajnálom, drágám - mondta ásítozva -, muszáj aludnom. - Persze, semmi baj - mondta Charlie, és amíg kiment a konyhába egy pohár vízért, szerelme már álomba is zuhant. A lány mellé fészkelte magát, átölelte és halálosan boldog volt, hogy három hosszú hét után újra láthatja. Előttük állt az egész hétvége, most csak aludjon nyugodtan a férfi. Javier másnap reggel még mindig fáradt volt, de nem csak fizikailag, valahogy kedveszegettnek is tűnt. Az óvárosban reggeliztek, gyönyörű reggel volt, meleg májusi napsütést élvezhettek. - Minden rendben? - kérdezte Charlie. Rájött, hogy eddig csak ő csacsogott mindenféléről, a munkájáról, Krisről, Javier viszont alig szólt. - Aha - válaszolta a férfi. - Csak nagyon sok volt a … - egy pillanatra elhallgatott. Charlie biztos volt benne, hogy a lovaglásról akart volna valamit mondani. - Mi? Javier a fejét rázta, az ingzsebébe nyúlt, és kivett egy doboz cigit. Charlie meglepődve nézte, ahogy rágyújt, és mélyen leszívja a füstöt. - Nem is tudtam, hogy dohányzol. A férfi vállat vont. - Néha, de nemsokára leszokom. - Remélem is! - mondta Charlie szenvedélyesen. - Undorító egy szokás! Javier hirtelen felpattant. - Jó, akkor arrább megyek, hogy ne zavarjalak vele. Charlie még sosem hallotta így felcsattanni. A kezéért nyúlt, hogy megállítsa. - Ne légy hülye, ülj vissza! Javier leült, és idegesen beletúrt a hajába. - Bocs, Charlie, nagyon fáradt vagyok. Lemerültek az akkumulátoraim. - Biztos? Semmi más probléma nincs? Annyira zaklatottnak tűnt a férfi. - Csak fáradt vagyok. - Talán nem kellett volna most iderepülnöm. - Dehogyisnem! Erre vártam egész héten! - elnyomta a cigit a hamutálban. - Majd igyekszem visszafogni a bagózást, ha itt vagy, és leszokom, ígérem. Igazad van, undorító szokás. Javier mosolygott, de Charlie érzékelte benne a feszültséget. Vajon tényleg csak a felkészülés miatt ilyen ideges? Valahogy nem volt meggyőződve róla, hogy ilyen egyszerű a magyarázat. Reggeli után Javier azt mondta, hogy el kell mennie valamiért. Végigsétáltak az óváros festői szűk utcácskáin, majd egy előkelő ékszerüzlet előtt álltak meg. Az a fajta hely volt, ahol csengetni kell, és az ajtóban egyenruhás biztonsági őr áll. Charlie úgy gondolta, hogy talán békítő ajándékért jöttek Vittoria számára, akivel továbbra sem volt felhőtlen a fia viszonya. - Melyik tetszik jobban? - kérdezte Javier. Az ékszerész két gyönyörű nyakláncot tett eléjük. Az egyik medálja gyémántokkal kirakott szívet formázott, a másik akvamarinköves volt. - A szívmedálos - válaszolta Charlie, aki biztos volt benne, hogy a gyémánt még Vittoria jégszívét is meglágyítja majd. - Jó, én is így gondoltam.

A lány körülnézett a boltban, míg Javier fizetett. Az ékszerek olyan drágák voltak, hogy egyiken sem volt árcédula. Javier végzett, Charlie pedig mosolyogva fordult hozzá. - Biztosan nagyon fog tetszeni az édesanyádnak. A férfi összevonta a szemöldökét. - Miről beszélsz? Ez a tiéd. - Nem, vagyis hűha. De nekem nem kell venned semmit! - De én szeretném. Már a múlt héten kiválasztottam, de biztos akartam lenni benne, hogy tetszeni fog. Felveszed? Annyira hiányoztál, és szörnyű napjaid voltak az újságok miatt. Javier megtudta, hogy megjelentek a bulvársajtóban, és bár Charlie próbálta bagatellizálni a dolgot, a férfi nyilvánvalóan érzékelte, hogy mennyire felzaklatta őt a fotósok tapintatlansága. - Köszönöm - mondta a lány. - Sosem kaptam még ilyen gyönyörű ajándékot. - Még TS-től sem? - ugratta Javier. - Vett nekem egy Chanel táskát, de eladtam az eBayen, amikor szakítottunk. Valaki nagyon jól járt vele.

Charlie a tükörben nézte, ahogy Javier a nyakába teszi a láncot, és újból szíven ütötte, hogy szerelme mennyire kimerültnek látszik. Valami nincs rendben, és bár ezt a fantasztikus ajándékot kapta tőle, mégis távolságtartónak érezte a férfit, annyira, mint még soha, mintha valamit titkolna előle. Haza indultak, de közben még beugrottak pezsgőt venni, mert Luishoz és Marianához voltak hivatalosak grillezésre. Charlie ragaszkodott hozzá, hogy ő vegye a pezsgőt. Javiert épp hívta valaki, ezért kiment a bolt elé telefonálni. A lány ott állt a pezsgőkkel telipakolt polcok előtt, és törte a fejét, hogy melyiket válassza. - Javier kedvence a Perrier-Jouët - mondta egy ismerős hang. Paloma volt az. Charlie egyszerre zavarban érezte magát az öltözete miatt, szűk szárú farmer és póló volt rajta. Palomán ezzel szemben élénksárga, testre simuló ruha, és ultra-magassarkú aranyszínű szandál, mintha csak a vörös szőnyegen készülne bevonulni valami gálára. Ez a nő mindig ilyen tökéletes? Charlie picit irigy is volt, hogy Paloma ilyen sokat tud Javier kedvenc dolgairól. - Hogy vagy, Charlie? - érdeklődött Paloma udvariasan. Jó modora sosem hagyja el, hiába utálja Charlie-t, most is lelkesen nyomja a puszit az arcára, és úgy tesz, mintha tényleg örülne a találkozásnak. - Jól, köszi. - És Javier hogy van? Annyira sajnálom, ami Audazzal történt! Remélem, hogy nem viseli meg nagyon Javiert, bár szörnyű lesz számára, ha nem vele vesz részt az olimpián. Persze vannak más lovai is, de Audaz a legjobb versenylova. Paloma választ várva nézett Charlie-ra. Valami történt Javier lovával? És miért nem mondta el neki? Charlie nagyon megrendült Paloma szavaitól, de nem akarta elárulni, hogy fogalma sincs, miről van szó, így csak egy semleges válaszra futotta tőle: - Javier jól van, kinn áll a bolt előtt, ha beszélni szeretnél vele. Nézte, ahogy Paloma kilibben az üzletből, és odamegy Javierhez. Figyelte élénk társalgásukat, ahogy Paloma együtt érzőn átöleli Javiert, és úgy érezte, kimarad valamiből. A fóbiája miatt a férfi egy nagyon fontos eseményt nem oszthatott meg vele, nem csoda hát, hogy annyira feszült. Mire fizetett a boltban, Paloma már elment, és Javier újabb cigarettára gyújtott. Ennyit arról, hogy leszokik, de persze érthető, ha most szüksége van a cigire. Amint a férfi meglátta Charlie-t, azonnal a földre dobta a cigarettát, és eltaposta. - Sietnünk kell, különben elkésünk - mondta, majd észrevette a pezsgőt. - Ó, a kedvencem, milyen figyelmes vagy!

- Paloma árulta el. Ő annyival többet tud rólad, mint én - válaszolta Charlie, titokban remélve, hogy talán most majd megnyílik előtte Javier, de nem így történt. - Semmi fontosat nem tud rólam - vonta meg a vállát Javier. Charlie nem bírta elviselni, hogy Javier úgy tesz, mintha minden rendben volna, holott nyilvánvalóan nincs. Szerette volna elmondani neki, hogy tud a lováról, de most nem volt alkalmas a pillanat, ahogy a járókelőket kerülgetve rohantak végig a szűk utcácskákon. Hazaérve azonban nem tudta tovább megállni, hogy ne beszéljen. - Nagyon sajnálom Audazt, elmondhattad volna nekem. A hálószobában voltak, a fürdőruhájukat szedték össze, mivel arra készültek, hogy úszni fognak Luiséknál a medencében. - Nem akartalak felzaklatni. És nincs semmiféle összeesküvés - közölte Javier, de még mindig zárkózottnak tűnt. - Nem esett jól, hogy Palomától kellett megtudnom - Charlie nem akart megbántottnak tűnni, de Javier ezt hallhatta ki a mondanivalójából, mert ingerülten reagált: - Paloma az anyámtól tudja, nem tőlem, szóval ne légy féltékeny. Gyűlölöm a féltékenységet, megmérgezi és tönkreteszi a kapcsolatot. - Nem vagyok rá féltékeny - tiltakozott Charlie -, csak úgy érzem, hogy kimaradok az életed egy részéből. És ennek nem te vagy az oka, egyedül csak én. Kérlek, mondd el, mi történt! Javier felsóhajtott. - Díjugrásra edzettünk, és Audaz csúnyán megrúgta az egyik akadályt. Megsérült egy ín a lábában, és még nem lehet tudni, hogy mennyire súlyosan. A férfi olyan elkeseredettnek tűnt, hogy Charlie meg sem tudott szólalni. Odament hozzá és átölelte. - Úgy sajnálom. - Remélem, rendbe jön, de most még nagyobb a feszültség, mint eddig. Sokkal keményebb edzésekre van szükség a másik lovammal, Valientével. - Nem kéne kimenned a központba megnézni, hogy van Audaz? - kérdezte Charlie, és kicsit lelkiismeretfurdalása volt, hogy a férfi egész hétvégéjét lefoglalja. - Nem, Daria, a lovászom csodálatosan a gondját viseli. Szükségem van rá, hogy veled legyek. És a kocka már úgyis el van vetve, lesz, ami lesz, akár ott vagyok, akár nem. Csókot lehelt a lány arcára. - Gyerünk, mennünk kell. Az autózás alatt egyikük sem szólt egy szót sem. Charlie Vittoria szavait pergette le újra magában arról, hogy mennyire igazságtalan, hogy Javier nem beszélhet neki a lovaglásról. Hirtelen nagyon borúsan látta a jövőjüket. Az elmúlt hónapokat valamiféle burokban töltötték ők ketten, ahová nem ért el a valóság, ahol csak az egymás iránti szenvedélyük számított. Úgy tettek, mintha az, hogy lovakról szó sem eshet, nem okozna problémát. Pedig okoz, méghozzá hatalmasat, amely egyre csak nőni fog, ahogy közeledik az olimpia. Luis és Mariana húsz perc autózásra laktak Marbellától, egy domboldalra épült luxusvillában, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a Földközi-tengerre. Barátaik laza, barátságos viselkedése csak még fájóbban mutatta a Charlie és Javier között kialakult feszültséget. - Charlie, úgy örülök, hogy látlak! - kiáltotta Mariana, és megölelte a lányt. - A medence mellett, a teraszon ebédelünk. Luis a főszakács, úgyhogy remélem, nem vagytok nagyon éhesek, mert eltart még egy ideig, míg kész lesz a kaja. Tényleg soká lesz kész, és bár ebédre hívtunk benneteket, de könnyen vacsora lehet belőle. Luis mindent hallott, és elvigyorodott.

- Ne hallgass rá, Charlie, én vagyok a grill királya, bármit mond is a kis feleségem. Hölgyeim, üljenek le, azonnal hozom az italokat, mert kitűnő pincér is vagyok. - Segítek - ajánlotta Javier, és Charlie szerette volna tudni, hogy a lováról akar-e beszámolni barátjának. Mariana megmutatta Charlie-nak a kényelmesen berendezett nappalit. A lány megállt a falon elhelyezett fotók előtt. Mariana és Luis láthatóan kapcsolatuk kezdetén, vicces-grimaszolós képek egy automatafotófülkében, aztán elegáns fekete-fehér képek az esküvőjükről. Javier volt az egyik tanújuk. Charlie-t nagyon megfogta az a kép, amelyik hármójukat ábrázolta karon fogva és vidáman nevetve. Javier olyan gondtalannak tűnt rajta. Mariana észrevette, hogy mit néz. - Ne aggódj, az összes képről retusáltattuk Palomát. Nem volt nehéz, olyan picike - Mariana viccnek szánta, amit mondott, de Charlie nem tudott rajta nevetni. - Javier itt olyan boldognak látszik - mondta halkan. - Csakis azért, mert tudta, hogy megölöm, ha nem boldog az esküvőmön. Charlie erre sem mosolyodott el. Mariana belekarolt. - Gyere, menjünk ki, és meséld el nekem, hogy mi van veled mostanában! A teraszon telepedtek le, egy nagy, fehér napernyő árnyékában. Marianát nagyon érdekelte, hogyan boldogul Charlie öccse. A lány mindenről szépen beszámolt, de nem kellett eljutnia a mai találkozásig Palomával, hogy Mariana észrevegye, valami baj van. - Mi történt, Charlie? Olyan különös vagy. A lány habozott, hogy mindent elmondjon-e, de nem tudott nem őszinte lenni Marianával, ezért kipakolt a Palomával történt beszélgetésükről. - Ne legyél ideges, hogy Javier nem mesélte el neked Audaz balesetét. Csakis a legjobb szándék vezérelte. Charlie most még rosszabbul érezte magát. Mariana és Luis is tudott a dologról. Mindenki tudott róla, csak ő nem. - De jó lett volna, ha elmondhatja nekem. Úgy érzem, cserbenhagyom azzal, hogy nem tudunk a lovaglásról beszélni. - Ne legyél ilyen kíméletlen magadhoz! - mosolygott rá kedvesen Mariana. - Minden rendbe jön, majd meglátod. Javier annyira boldog veled, én még soha nem láttam ilyen elégedettnek egy kapcsolatában sem. Luis és Javier végre csatlakozott hozzájuk, és Charlie úgy látta, hogy szerelme még mindig nagyon lehangolt. A négyszemközti csevej nem sokat segített rajta. Luis egy tálcán pezsgőt, poharakat és egy kancsó vizet hozott. Öntött egy pohár pezsgőt Charlie-nak, és már a feleségének is készült tölteni, amikor félbeszakította a mozdulatot. - Ja, persze, te vizet iszol! - és rajongva nézett Marianára. Charlie és Javier összenéztek, a lány sejtette, hogy Javier is ugyanarra gondol, mint ő. Mariana tettetett felháborodással fordult Luishoz. - Drágám, benned semmi taktikai érzék nincs! Simán önthettél volna pezsgőt, én meg úgy tehettem volna, mintha belekortyolnék. De nem, te inkább előadsz egy nagyjelenetet, és felhívod a figyelmet arra, hogy nem iszom alkoholt. - Bocs - mondta Luis. - Csak annyira boldog vagyok. Úgy éreztem, felrobbanok, ha nem mondhatom el. - Úgy volt, hogy senkinek nem mondjuk el - válaszolta Mariana. - Mit? - kérdezte Charlie, persze sejtve a választ. Luis átölelte a feleségét. - Kisbabánk lesz. - Gratulálunk! - Charlie és Javier megölelte és megcsókolta mindkettejüket.

- Meg akartuk várni a tizenkét hetes ultrahangot, ami épp most volt. Ti vagytok az elsők, akiknek elmondjuk - árulta el Mariana. Javier tósztot mondott rájuk, aztán megtudták azt is, hogy a baba novemberben érkezik, és a szüleinek teljesen mindegy, hogy kisfiú lesz, vagy kislány. Charlie nagyon örült a jó hírnek, annyira, hogy még a Paloma miatti sötét hangulata is feledésbe merült kissé. Ám ahogy telt a délután, nem tudta nem észrevenni, hogy Javier mennyire nincs közöttük. A férfi nem akart úszni, és alig szólt. Kedvetlenül segített Luisnak a grillezésben, legszívesebben a kert távoli sarkában cigarettázott. Charlie úgy gondolta, Audaz miatt aggódik. Az ételt is csak piszkálgatta, aztán hirtelen felállt. - Kimegyek az istállóba, megnézem Audazt. Nem maradok sokáig. - Jövök veled - mondta Charlie gyorsan. - Megvárlak az autóban vagy a házban. - Nem, nem, tényleg nem maradok sokáig! Javier puszit nyomott Charlie feje búbjára, aztán gyakorlatilag futólépésben ment az autóhoz. - Jobban lesz, ha láthatta Audazt - mondta Mariana, észlelve a lány kétségbeesett arckifejezését. - Kérlek, légy őszinte, mennyire szörnyű a helyzet? - kérte Charlie Luist. Luison látszott, hogy nehezére esik a válasz. - Hát, nem nagyon jó, annyit mondhatok. Az állatorvos szerint ötven-ötven százalék az esély, hogy meggyó-gyul-e az olimpia idejére. - Istenem, nekem nem mondta, hogy ilyen rosszak a kilátások! Charlie most már végképp rémesen érezte magát, Javier mellett kellene lennie, hogy támogassa. Két óra elteltével Javiernek még híre-hamva sem volt. Charlie azt javasolta, hogy pakoljanak le az asztalról, és indítsák el a mosogatógépet. Nem bírt tétlenül ülni, amikor ilyen feszült volt. Próbálta hívni szerelmét, de az nem vette fel a telefont. Mariana és Luis mindent megtett, hogy eltereljék a figyelmét, de a lány csak Javierre tudott gondolni, és arra, hogy mit csinálhat. Végül, amikor már nem bírta tovább, odafordult Luishoz. - Kivinnél az istállóhoz? A férfi és a felesége aggódva néztek egymásra. - Charlie, biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte Mariana óvatosan. - Te magad mondtad, hogy a baleset óta nem jártál lovak közelében. - Így van, de Javierért meg kell tennem. Kérlek, vigyél el, vagy ha nem, hívnál nekem egy taxit? Barátai látták, hogy hajthatatlan, ezért Luis beleegyezett, hogy odaviszi. Charlie az autóból is hívta Javiert, aki továbbra sem vette fel a telefonját. Fél óra alatt értek a birtokra, az út gyönyörű vidéken vezetett keresztül. Lankás dombok között festői kis falvak bújtak meg, fehérre meszelt házacskákkal. Luis, hogy elterelje a lány figyelmét, elárulta, hogy Andalúzia fehér falvainak nevezik őket. A lélegzetelállító, érintetlen vidék tökéletesen különbözött a Costa del Sol nyüzsgő, sűrűn beépített településeinek világától. Charlie-t azonban hidegen hagyta a sok szépség. „Meg tudom csinálni!” - ezt hajtogatta magában. „Nincs mitől tartanom.” Luis, érzékelve a bezárkózását, elhallgatott, és inkább bekapcsolta a rádiót.

Amikor Luis autója megállt a birtokhoz és a lovas központhoz vezető hatalmas kovácsoltvas kapu előtt, a lány már izzadt, a szája kiszáradt. A férfi bepötyögte a kapunyitó kódot, Charlie pedig az előttük elterülő mezőket nézte. Itt egy kanca legelt a csikójával, a másik elkerített részen több ló is ugrándozott, amott díjugrató pálya volt. Javier udvarháza gyönyörű, mézszínű épület volt, amely egy bougainvilleával beültetett belső udvart ölelt körül. Elegáns, mégis otthonos benyomást keltett, nem volt olyan ijesztően grandiózus, mint a szülei háza. Luis a hatalmas, ezüstszínű lószállító mellé parkolt, amely úgy nézett ki, hogy legalább négy állatot lehet benne vinni. Charlie azonban tudta, hogy az ilyenekben helyet kap egy

konyha, egy pici nappali és egy fürdő is. Luis odafordult hozzá. - Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Még visszafordulhatunk. Javiernek nem is kell megtudnia, hogy idejöttünk. - Minden rendben lesz, köszi - válaszolta Charlie, bár erős kétségei voltak. Luis belekarolt. - Gyere, Charlie, erre megyünk. A frissen festett fakerítéstől kezdve az udvarig minde-nütt tökéletes rend és tisztaság uralkodott. Sehol egy darab lótrágya vagy egy szál széna. Szemben velük magasodott a hatalmas, amerikai stílusban épített istálló. Elhaladtak egy kisebb épület mellett, amelyben az iroda volt, és a lovászok lakhelye. A nyeregkamrában glédában álltak a lószerszámok megtisztítva, kifényesítve, szépen elrendezve. Charlie régebben minden parfümnél jobban imádta a bőr illatát, de a baleset óta egész más érzelmeket keltett benne. Ahogy beszippantotta a frissen tisztított bőr ismerős illatát, azonnal jöttek a szorongásos tünetek. Menj tovább, mondta magának. Annyira szerette volna bebizonyítani, hogy képes rá. Luis megállt az istálló előtt. - Még mindig biztos vagy benne, hogy be akarsz menni? Charlie abban sem volt biztos, hogy meg bír szólalni, a tűző nap és majd harminc fok ellenére rázta a hideg. Bólintott csak, és ment befelé Luis után. Javier istállója a legcsodálatosabb istálló volt, amit életében látott. Mindkét oldalon bokszok voltak, összesen vagy húsz lónak adva helyet. A bokszok lakói kíváncsian dugták ki a fejüket, hogy megnézzék, kik a látogatók, és számíthatnak-e tőlük egy kis csemegére. A baleset előtt Charlie minden gondolkodás nélkül odament volna hozzájuk, most azonban rájuk sem bírt nézni. - Audaz helye leghátul van - mondta Luis -, te pedig csodálatosan jól bírod eddig. Charlie nem pont ezt érezte. Az egyik bokszból egy lovaglónadrágot és a központ logójával ellátott zöld pólót viselő fiatal lány lépett ki, és odakiáltott nekik valamit spanyolul. - Daria azt mondja, hogy épp elkerültük Javiert. Elment, hogy találkozzon a csapatvezetővel. Charlie tudta, hogy a spanyol lovastusa-csapat vezetőjéről van szó. - És Audaz hogy van? - kérdezte Luistól. A férfi váltott két szót Dariával spanyolul, amit Charlie nem értett ugyan, de a lovászlány szomorú arca így is magáért beszélt. - Semmi jó hír nincs - közölte Luis. - Legalább tizenkét hét pihenést írtak neki elő, ez pedig azt jelenti… - …hogy Javier nem lovagolhatja az olimpián… Luis megtorpant. Talán azt hitte, hogy Charlie ezek után gyorsan el akar innen menni, de a lány határozott léptekkel az istálló végébe indult. A sarokbokszban egy gyönyörű gesztenyeszínű mén állt, hátsó csüdjét tartókötés borította, hogy ne nehezedjen rá az állat testsúlya. A ló nagyon szomorúnak látszott, mintha csak tudta volna, hogy nem vehet részt élete versenyén, az olimpián. - Szegénykém - mondta Charlie. Hangja hallatán Audaz felkapta a szép fejét, és odasántikált a boksz ajtajához, és Charlie hirtelen olyan közel találta magát egy lóhoz, mint soha a baleset óta. Luis is odaért, és üdvözölte Audazt, simogatta a fülét, megveregette a nyakát, a ló pedig nyerített örömében. Charlie megmerevedve állt, keze ökölbe szorítva, és azt hajtogatta magában, hogy kibírja. Audaz gyengéden oldalba taszította a lányt a fejével. Ász is mindig így csinált, abban reménykedve, hogy kap valami finomságot. - Semmi baj - mondta Luis, látva, hogy a lány pánikban van. - Csak jutalomfalatot szeretne, nem bánt. Charlie valahogy kiegyenesítette az ujjait a szorításból, és megsimogatta Audaz fejét. A ló homlokától fehér sáv húzódott le végig az orrán, és hatalmas, értelmes barna szeme volt, pont, mint Ásznak. A lány gondolatai visszasodródtak a baleset napjára, ahogyan utoljára látta a lovát: szemében fájdalom és

kétségbeesés, ahogy a gazdája segítségéért könyörög. Charlie máris érezte a pánikroham kezdetét jelző tüneteket. Alig bírt levegőt venni, nem jutott elég oxigén a tüdejébe. - Jól vagy? - kérdezte Luis. Charlie nagyon messziről hallotta a hangját, próbált megszólalni, de a szavak nem jöttek ki a torkán. Kirohant az istállóból, minél messzebbre akart kerülni innen. A nagy sietségben megbotlott, és a felsértette a térdét a betonon. Luis segítette fel. - Karolj belém, bemegyünk a házba. Minden oké, Charlie, biztonságban vagy. Charlie teljesen kifordult önmagából, levegő után kapkodva rogyott le a kanapéra, miközben Luis ijedten kérdezgette, hogy mit tehet érte. Annyira biztos volt magában, hogy képes lesz úrrá lenni a félelmén, de reménytelen ügy ez, sosem fog túljutni a baleseten. Micsoda eszement ötlet volt azt képzelni, hogy megnézi Javiert az olimpián! - Annyira sajnálom - mondta, amikor végre levegőhöz jutott. - Tényleg azt hittem, hogy képes leszek rá Javier kedvéért. - Charlie eltakarta a szemét a kezével, sírt. - De nem tudom megtenni, még érte sem. Luis odaült mellé, és átölelte. - Charlie, jobban kéne bíznod magadban. Szörnyű trauma ért, és ezekhez a dolgokhoz idő kell. Időm az pont nincs, gondolta Charlie. A Javierrel való kapcsolata hirtelen annyira valószerűtlennek tűnt, mint egy tündérmese. Vittoriának igaza volt, önző dolog lefoglalni Javiert. A férfinak olyan társ való, aki osztozni tud a lovaglás iránti szenvedélyében, nem pedig olyan, aki majd elájul pusztán a téma említésére, nemhogy egy ló láttán. Eszébe jutottak Paloma szavai a partin arról, hogy mennyire bevonta őt Javier a lovaglással kapcsolatos dolgokba, és mennyire fontos volt a támogatása a férfinak. Ő viszont nincs hasznára Javiernek. - Kérlek, nem mondd el ezt Javiernek! - kérte a lány Luist. - Van elég baja enélkül is. Luis a szemöldökét ráncolta. - Szerintem tudni akarná, hogy segíthessen. - Könyörgök, Luis, ne mondd el neki! Te is láttad, hogy milyen fáradt és kimerült mostanában. Luis Charlie-ra nézett, a lány még így a pánikroham után is gyönyörű volt, és rettentően sebezhetőnek tűnt. Nem akart ilyen ígéretet tenni, de tudta, hogy a lány kedvéért mégis meg kell tennie. - Oké - egyezett bele kelletlenül -, ígérem, hogy nem mondom el. Charlie felállt, még mindig bizonytalannak érezte magát, de nem mert tovább a házban maradni, hátha Javier visszatér. Még ebben az állapotában is észrevette, hogy mennyire gyönyörű Javier otthona. Egyszerre volt elegáns és kényelmes; nagy, puhán kárpitozott kanapékkal és fotelokkal volt berendezve, rajtuk színes párnák, a falakon mór stílusú, ezüst mécsestartók lógtak, a meleg színű, terrakotta kőpadlót mintás keleti szőnyegekkel borították. A házat úgy tervezték, hogy nyáron hűvös legyen, ezért minden földszinti szoba a belső udvarra vagy a teraszra nyílt. Télen a kandallók gondoskodtak a melegről. Charlie nagyon jól el tudta itt képzelni magukat, ahogy egymást átölelve üldögélnek a tűz mellett. Ez az udvarház sokkal inkább kedvére volt, mint a már szinte túlzóan divatos marbellai lakás. De valahogy úgy érezte, most van itt utoljára. Szerette volna megmosni az arcát, Luis pedig elmagyarázta neki, hol találja az emeleti fürdőt.

A lány biztos volt benne, hogy Javier hálója az a szoba, ami mellett elhaladt. Szép helyiség volt, fehér muszlinfüggönyös, baldachinos ágy foglalta el a közepét, az ablakai a távoli dombokra néztek. Nem bírt ellenállni a kíváncsiságának, bement a szobába. Az éjjeliszekrényen kettejük bekeretezett képe állt a barbadosi nyaralásról. Javierrel átölelték egymást és vidáman mosolyogtak a kamerába. Szívfájdító volt látni, hogy milyen boldogok voltak akkor. Mesébe illő volt a találkozásuk, de Charlie úgy érezte, a mese lassan véget ér. Luis ragaszkodott hozzá, hogy igyon egy pohár vizet indulás előtt, ezért kimentek a konyhába. Az ajtó

mellett, a szelektív kuka tele volt üres boros- és whiskysüvegekkel. A lánynak eddig fogalma sem volt róla, hogy Javier whiskyt iszik. - Amikor stresszes az élete, Javier gyakrabban nyúl az üveg után. Megpróbálom kordában tartani, de nem tudok állandóan vele lenni, és mostanában megint többet iszik. - Fogadok, hogy Paloma nem hagyta - mondta Charlie halkan. Luis ismét sóhajtott egyet. - Charlie, hagyd ezt abba! Javier téged választott. A lány nem válaszolt. Javier végül a birtokon maradt, Charlie-nak azt mondta, hogy Valientével kell gyakorolnia. A hangja rettenetesen lemondó volt. Az ő szintjén minden versenyzőnek több lova volt, amelyekkel az olimpiára és más, fontos versenyekre készültek, de Audaz különleges volt, és Javiernek meg kellett szoknia a hiányát. Charlie nem mondta el neki, hogy pánikrohama volt az istállóban, és remélte, hogy Daria, a lovászlány annyira elfoglalt, hogy nem említi meg a látogatásukat Javiernek. Charlie az éjszakát Mariana és Luis házában töltötte. Szinte semmit nem evett vacsorára, azután arra hivatkozva, hogy fáj a feje, korán visszavonult a szobájába. Tisztában volt vele, hogy a barátai aggódnak érte, és szeretnék megbeszélni vele a történteket, de most képtelen lett volna a sajnálatukkal szembesülni. És úgyis csak azt mondanák, hogy minden rendbe jön. Pedig nem, már nem. Amint egyedül maradt, azonnal foglalt egy repülőjegyet másnap reggelre, és rendelt egy taxit is fél hétre. Szörnyen érezte magát, hogy a vendéglátói háta mögött szervezkedik, de tudta, hogy ha szólna nekik, megpróbálnák visszatartani. Képtelen volt aludni, azon járt az agya, hogyan tovább. Szerelmes Javierbe, de mégsem működik a kapcsolatuk, és felesleges úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Ha például elmesélné neki a pánikrohamot, nyilván azt mondaná, hogy nem számít. Miközben igen. A napnál világosabb, hogy mekkora feszültségben él a férfi, és Charlie nyavalyája csak ront a helyzeten. Nem teheti ezt azzal az emberrel, akit szeret, nem lehet ennyire önző. Charlie hat óra körül, a nappal együtt kelt. Gyönyörű idő ígérkezik, állapította meg, ahogy a felhajtó végén a taxiját várta. Marianának és Luisnak hagyott egy cetlit, hogy sürgős telefonja volt otthonról, és váratlanul be kell mennie dolgozni. Ugyanilyen üzenetet küldött Javiernek is a repülőtérről. Amint hazaért, Javier szinte rögtön hívta, a lány pedig továbbra is eljátszotta, hogy munkaügyben kellett hirtelen visszautaznia. A férfit meglepte ugyan a váratlan távozása, de annyira elfoglalta az edzés, hogy a részletek nem is érdekelték. Nagyon mélyponton volt, és Charlie-nak megszakadt a szíve, hogy nem segíthet neki. Viszont ettől még erősebb lett az elhatározása. Levette a gyémántszíves nyakláncot, a dobozába rakta, majd elzárta az ékszeres doboza legalsó fiókjába, ahol a ritkán használt ékszereit tartotta. Tudta, hogy mit kell tennie, de a hányinger kerülgette, ahogy elküldte az üzenetet TS-nek.

21. fejezet Drew egy egész hónapig nem jelentkezett, Darcy pedig annyira boldog volt Krisszel, hogy régi szerelme eszébe sem jutott. Ezért aztán gyakorlatilag sokkolta, amikor egy szép vasárnap este - Krisszel épp a True Blood legújabb részét nézték a kanapén összebújva - üzenet érkezett a férfitól. „Hogy van a kedvenc diákszövetségi elnököm? Nem ugrasz át? Csók.” A Drew-val való szexnek csak a gondolatára kirázta a hideg. Nem vett tudomást az üzenetről, ám fél óra múlva Drew újra próbálkozott. „Jössz?” A lány most már kikapcsolta a telefonját. Kris nem érdeklődött az üzenetekről, Darcy pedig nem beszélt neki Drewról, de most hirtelen úgy érezte, tiszta lappal kellene kezdeni, és mindent elmondani a régi életéről. - Az exem küldte az üzeneteket. - Kezdjek aggódni? Darcy a fejét rázta. - Miután szakítottunk … - a lány habozott egy pillanatig, de aztán folytatta, hiszen elhatározta, hogy őszinte lesz. - Vagyis, miután kidobott, továbbra is hívogatott, hogy feküdjek le vele. És én mindig igent mondtam, azt hiszem, abban reménykedtem, hogy újra kezdhetjük. - Most is erről sms-ezett? Darcy bólintott, és azon gondolkodott, hogy neki vajon hogyan esne, ha Kris exe küldözgetne ilyen üzeneteket. - Szeretnéd? - kérdezte Kris. A lány nézte a helyes arcát, a meleg, barna szemét. - Legkevésbé sem. - Akkor nem aggódom. Már ágyban voltak, amikor megszólalt a csengő. - Nézzem meg, hogy ki az? - kérdezte Kris. - Nem, nem, majd én megyek - Darcynak sötét sejtelmei voltak, egész biztosan tudta, ki áll az ajtóban. Magára kapott egy pólót, és a bejárathoz ment. A kaputelefon képernyőjén Drew-t pillantotta meg. Felvette a telefont. - Drew, elmúlt éjfél, mit keresel itt? - Miért nem válaszolsz az sms-ekre? Hallatszott, hogy a férfi ki van akadva. - Mert nem érek rá. - Feljöhetek? Nagyon szeretnélek látni, Darcy. A meló egy nagy szar. Együttérzést vár vajon? - Sajnálom, most nem érek rá. Drew végtelenül meglepettnek látszott, erre nem számított. - Miért nem? Á, most is veled van? A nővéred mondta, hogy jársz valakivel, aki épp most szabadult a sittről. Újabban az ilyen alakokra izgulsz? - Jó éjt, Drew - Darcy letette a telefont, és indult vissza a hálóba, ám a férfi nem hagyta. Újra csengetett, sőt, ráfeküdt a csengőre. A fenébe! Most mit csináljon? Kris előjött a szobából, farmer volt rajta. - Akarod, hogy lemenjek és elküldjem? - Majd én elintézem - mondta Darcy, mivel tudta, hogy Drew milyen lesz, ha iszik. Kinyitotta az ajtót, és leszaladt a lépcsőn a főbejárathoz. Drew még mindig csengetett, hamarosan felébred az egész ház, de persze a mások iránti tapintat sosem volt az erőssége. A lány kinyitotta a bejáratot, és dühösen nézett Drew-ra.

- Hagyd ezt abba! - Akkor feljöhetek? Mi a francot látott ebben a pasiban valaha? Hétvége volt, így nem borotválkozott, és mióta nem látta, tovább hízott. Szétfolyós volt, és ápolatlan. - Nem, menj el. Mással járok, téged többé látni sem akarlak. Drew stratégiát váltott. - Kérlek, Darcy, annyira hiányzol. Persze, nyilván nem talál minden bokorban egy olyan lányt, aki mindent elhajít a kedvéért és bármikor letolja neki a bugyiját, aztán angolosan távozik, amikor már nem tart rá igényt. Túl sokáig bele volt ragadva ebbe a szerepbe. - Ahogy Darcy mondta, jobb lesz, ha most elmész - Kris utána jött. Az ajtóban állt keresztbe font karral, legalább tíz centivel magasodott Drew fölé. - Ez ő? - kérdezte Drew, Krisre mutatva. - Miért nem húzol a picsába, haver, magánbeszélgetés folyik. - Nem, nem folyik magánbeszélgetés - közölte Darcy. - Nem akarlak többet látni, értsd meg. - Komolyan inkább vele jársz, mint velem? Ezzel a senkivel, a felfújt izmaival? Tudod, hogy mit gondol róla a családod? Hogy anyádat mennyire kiborítja, hogy egy bűnöző a pasid? A rosszindulattól csöpögő szavak azonban teljesen célt tévesztettek. Darcy pontosan tudta, hogy mit tart a családja Krisről, és egyáltalán nem érdekelte. Kris előrelépett. - Mit fogsz csinálni? Megütsz? - ordította Drew. Darcy Kris karjára tette a kezét, hogy megállítsa. - Ne aggódj, Darcy, hozzá sem érek. Feszült helyzet ide vagy oda, a lány lábujjhegyre állt, és puszit nyomott Kris arcára. - Tudom. Nem éri meg, és bízom benned. Sosem tennél olyat, amivel megbántanál. Drew eltompult agyában is fény gyúlt végre, rájött, hogy a lány komolyan gondolja, amit mondott. - Ez kurva nagy hiba, Darcy, de ne gondold, hogy visszaszerezhetsz, ha ez a pasi kidob - azzal megfordult, és bizonytalan léptekkel eloldalgott. Másnap volt a ruhapróba az esküvőre. Darcy a divatos és iszonyatosan drága szalonban találkozott a nővéreivel Chelsea-ben. Ahogy felvezették a próbaszobába, a lány azon gondolkodott, hogy milyen kellemes esemény lehetne ez, ha jóban lenne a testvéreivel. Így csak kínos kötelességnek számított. Bunny és Perdita már javában ott voltak. Perdita a koszorúslányruhát viselte, a tervező épp az utolsó simításokat végezte rajta. Bunny rendkívül hagyományos esküvőt tervezett, a koszorúslányok ruhái hosszú, ujjatlan fazonúak voltak, és világoskék selyemtafotából készültek. Ez a szín épp olyan hideg, mint a kettejük kapcsolata, jutott Darcy eszébe önkéntelenül. - Épp ideje! - kiáltotta Bunny, ahogy húga belépett. - Mindenhonnan elkésel. Kérlek, ígérd meg, hogy az esküvőmről nem fogsz. Ehhez ragaszkodom! - Szép a ruha - Darcynak sikerült kipréselnie magából a dicséretet. - Vedd fel a sajátodat! Hugo szüleivel van találkozóm egy italra. - Simon megpróbál odaérni még vacsora előtt - affektálta Perdita. Aztán furcsa, bűnbánó pillantást váltottak Bunnyval. Darcy rájött, hogy azért, mert őt nem hívták meg. - Persze téged is meg akartalak hívni - mondta gyorsan Bunny. - De Hugo már meghívta Drew-t, és gondoltam, hogy talán kínos lenne neked. A Krisszel való találkozása előtt nagyon bántotta volna Darcyt, hogy így bánnak vele, de most egyszerűen nem érdekelte. Megvonta a vállát. - Semmi gond, amúgy sem érek rá. Fogta a ruhát, és bement az egyik próbafülkébe, behúzva maga után a halvány rózsaszín selyemfüggönyt.

Most vette fel először ezt a ruhát, a színe csodásan kiemelte a szeme kékjét, ám sajnos teljesen fedetlenül hagyta a karját, aminek Darcy nem örült. Lehetetlen lesz elrejtenie a hegeket, hacsak nem tartja a karját az oldalához szorítva, ami viszont béna megoldás, és nem is működhet több órán keresztül. A nővérei nyilván tudnak a sebhelyekről, bár sosem hozták szóba. Elhúzta a függönyt és kilépett a próbafülkéből. - Csodás, szinte tökéletesen áll, alig kell rajta igazítani - mondta Bunny, miközben a varrónő már munkához is látott, gombostűkkel jelölte meg, hogy hol kell bevenni az anyagból. - Franciakontyod lesz majd - magyarázta Bunny -, és a fejeden gyöngyös tiara. Ha nem aggódott volna a karja miatt, Darcy elneveti magát, ez a stílus annyira messze volt a saját esküvőjét illető elképzeléseitől, amennyire csak lehet. Bunny tisztára Kate Middletonra vette a fazont: fényűző, tökéletes, hagyományos, és ha Darcy gonosz akarna lenni, akkor még az unalmas jelzőt is idesorolná. - Kaphatok esetleg egy pasminát a vállamra ugyanebből az anyagból? Bunny a homlokát ráncolta. - Nem, elrontaná az összhatást, és különben sem lesz hideg, semmi szükséged rá. - Nem a hideg miatt kéne - mondta halkan Darcy -, hanem a karom miatt. Kifordította a jobb karját, hogy lássák a hegeket, aztán gyorsan el is rejtette. - Basszus, erről tökre elfeledkeztem! - Bunny döbbenten nézett a húgára. - Tudom, rendkívül tapintatlan dolog volt tőlem annyira boldogtalannak lenni, hogy vagdostam magam. - Semmi szükség a szarkazmusra - mondta Perdita, szokása szerint Bunny mellé állva. - Talán mégis jó ötlet a pasmina, nem, Bunny? Ám addigra Bunny menyasszörnnyé változott, és dühösen Darcyra támadt. - Egyszerű, elegáns stílusú ruhákat akartam. Annyira rád vall, Darcy, hogy mindent tönkreteszel. Drew azt fontolgatta, hogy visszafogad, tudtad? De nem, neked ő nem jó, inkább azzal az alja Krisszel jársz! Tudod, hogy a mamát ez mennyire felzaklatja? Annyira önző vagy! A tervező motyogott valamit a műhelyben felejtett többi gombostűről, és magukra hagyta a testvéreket. Darcy a nővérére nézett. - Drew szemét módon bánt velem, most végre olyan barátom van, akivel jól érzem magam. De neked ez nem tetszik, igaz? Sajnálom, hogy nem olyan testvéred vagyok, amilyenre vágysz. Te sem olyan nővérem vagy, amilyet szeretnék. Azzal berontott a próbafülkébe, lerángatta magáról a gyűlölt koszorúslányruhát, és otthagyta a földön. Perdita a síró Bunnyt vigasztalta, Darcy pedig hátra sem nézve lépett ki az ajtón. - Az én nagy napom lesz, miért kell elrontania? - hallotta Bunny utolsó szavait. A nővérei előtt keménynek mutatta magát, de Krishez menet végigsírta a taxiutat. Szerencsére a fiú nyitott ajtót neki, nem Charlie. Darcy képtelen lett volna újabb harcra valakivel, aki nem kedveli őt. - Mi a baj? - kérdezte Kris. Aggódó arckifejezése láttán a lány még jobban rázendített. Kris átölelte, és a szobájába kormányozta, ahol Darcy elsírta neki a katasztrofális ruhapróba minden bántó és megalázó részletét. - Ezek után az esküvőn sem akarok ott lenni - mondta végül. - És Bunnyt úgysem érdekli, hogy elmegyeke, vagy sem - szipogott a lány, a szemét törölgetve. - Szerintem nem így van, és tutira megbánta már, amit mondott - válaszolta Kris. Szerelme egész nyilvánvalóan nem ismeri a nővérét! - Bunny soha nem ismerné be, hogy tévedett. Mindig övé kell hogy legyen az erkölcsi győzelem. - Küldj neki egy sms-t, hogy nem gondoltad komolyan, amit a fejéhez vágtál. - De hát komolyan gondoltam! Kris felsóhajtott.

- Hát akkor ez patthelyzet. Viszont úgy tűnik nekem, hogy a családotokban te törődsz egyedül mások érzéseivel. Ha te nem teszed meg az első lépést, akkor senki sem fogja. Bunny az esküvőjére készül, ilyenkor mindenki kifordul egy kicsit magából. Bármennyire meg volt sértve, Darcy belátta, hogy Krisnek igaza van, mégis, legszívesebben megmakacsolta volna magát, hogy márpedig az egész a nővére hibája, és neki kell bocsánatot kérnie. De talán túl régóta működik így, ha viszont ő tenné meg az első lépést, akkor könnyebb lenne elfelejtenie a megbántottságát is. Hamarabb túltenné magát az egészen, és nem lenne örökké a szegény kicsi hugica, akit már megint bántanak. - Te hol szedted össze ezt a sok okosságot? - kérdezte a fiú vállára hajtva a fejét. - Tanácsot adni nagyon tudok, megfogadni kevésbé - válaszolta Kris, és megpuszilta Darcy feje búbját. Mindjárt itt lesz az anyám. Jobban vagy? Lori egy régi barátját jött meglátogatni Londonba, és egy éjszakát a gyerekeinél tervezett tölteni. - Most már igen. - Megyek és segítek Charlie-nak vacsorát csinálni. Kris egy pillanatra megállt az ajtóban. - Történt valami az irodában, ami felzaklathatta Charlie-t? Vagy összeveszett Javierrel? Nagyon maga alatt van. Kérdeztem, hogy mi a baja, de azt állítja, hogy csak fáradt. Nem vall rá ez a dolog. Darcy a fejét rázta. - Semmi ilyesmiről nem tudok. Azt már nem tette hozzá, hogy Charlie úgysem mondaná el neki a baját. A konyhában Charlie épp parmezánt reszelt, amikor Kris és a barátnője beléptek. A lány köszönt nekik, de nem hagyta abba, amit csinált. - Tudunk valamit segíteni? - kérdezte Kris. - Nem, köszi - válaszolta Charlie, aztán Darcyhoz fordult. - Gombás rizottó jó lesz? - Csodás, köszi! Vegetáriánus vagyok, szóval nekem tökéletes. Krisnek igaza volt, Charlie-ban nem volt semmi élet, nagyon kimerültnek tűnt. Darcy szerette volna tudni, hogy mi van vele. Jól megy a munkája, dögös barátja és szerető családja van - egyszóval tökéletes az élete. - Biztos, hogy nem kell segíteni? - kérdezte Darcy, nem akarta volna, hogy Charlie csináljon mindent, és Lorira is jó benyomást akart tenni. De Charlie újból a fejét rázta. - Tényleg minden oké, menjetek és igyatok egy pohár bort. Jól jön, ha majd anya megérkezik - a lány végre halványan elmosolyodott. - Kris, felkészítetted Darcyt, hogy anya milyen, amikor egy új emberrel megismerkedik? - Még nem - válaszolta az öccse -, most akartam elmondani neki. Darcyhoz fordult. - Egy szekérderéknyi kérdést fog feltenni neked. Nem bírja soha megállni, de nem akar vele rosszat. Darcy a saját anyjára gondolt, aki a minimális udvariasságra is képtelen volt, amikor bemutatta neki Krist. Őt aztán nehezen lehetne azzal vádolni, hogy nem akar rosszat. Lori végre megérkezett, és minden úgy volt, ahogy Kris megjósolta: csak beszélt és kérdezett, és mégis lehetetlen volt nem megkedvelni. Vicces volt, és agyondicsérte Darcyt, hogy milyen gyönyörű, a fiát pedig ugratta, hogyan tett szert ilyen káprázatos barátnőre. - Úgy nézel ki, mint egy modell - jelentette ki. - A bőröd valami fantasztikus, el kell árulnod, hogy mivel kened. A leggingset és színes mintás tunikát viselő Lori tökéletes ellentéte volt Darcy anyjának, ahogy élénk egyéniségével betöltötte a lakást. Csak akkor eresztett le egy kicsit, amikor Kris megkérdezte, hogy az

apja hogy van. - Jól van, sokat dolgozik, krikettezik, és üdvözöl. - Tényleg? - kérdezte Kris hitetlenkedve. - Igen - erősködött Lori. - És nagyon örül az új munkádnak. Mindannyian nagyon örülünk neki. Aztán gyorsan arról kezdett kérdezősködni, hogy kik a sorozat többi szereplői, csak hogy elejét vegye a férjéről való további beszélgetésnek. Charlie bedugta a fejét a nappali ajtaján. - Kész a vacsora. Lori megvárta, míg a lánya visszamegy a konyhába, csak azután szólalt meg. - Minden rendben Charlie-val? Valahogy nem a régi. - Szerintem sem, de azt állítja, hogy minden oké. Lori felvonta a szemöldökét. - Tipikus Charlie, nagyon jól tud mártírkodni. Lehet, hogy csak hiányzik neki Javier. És ez volt a legkevesebb, amit Charlie Javierrel kapcsolatban érzett. Szétszakadt a kíntól. Szétszakadt a kíntól, amióta eldöntötte, hogy mit kell tennie. És még sokkal rosszabbul érezte magát, mert nem mondhatta el senkinek. Tudta, hogy a családja és a barátai próbálnák meggyőzni, hogy a lovaglásfóbiája nem befolyásolja a kapcsolatukat. De nem lenne igazuk. Charlie-nak folyton Javier szenvedő tekintete járt a fejében, amikor elmesélte, hogy mi történt Audazzal. A férfi nem olyan társat érdemel, akivel nem oszthatja meg minden gondját. Van elég probléma az életében, nincs szüksége még Charlie-ra is. A lány biztosan tudta, hogy nem lesz képes az olimpián megnézni Javier versenyét, így hát jobb, ha most véget vet a kapcsolatuknak. Rendszerint szeretett együtt lenni az anyjával, de ma este majdnem elviselhetetlennek érezte a társaságát. - Na és, hogy van Javier? Alig beszéltél ma este róla - érdeklődött Lori vacsora közben. Vacsora közben, ami azonban alig pár falatot jelentett Charlie esetében. Kérlek, ezt most ne! A lány kerülte a szemkontaktust anyjával. - Azt hiszem, jól van. Nyilván nagyon elfoglalt az olimpiai felkészüléssel. Kis szünet, míg összeszedte magát, hogy folytatni tudja a hazudozást. - Igazság szerint kicsit beleuntam ebbe a kapcsolatba. Bele van szerelmesedve a lovaglásba, és nekem már alig marad valami érzelem. Ez tölti ki az egész életét, és tudjátok, hogy én viszont már jó ideje nem lovagolok. Lori, Kris és Darcy kezében egyszerre állt meg a villa, hitetlenkedve néztek Charlie-ra. - Ez egy kicsit hirtelen jött, nem? Azt hittem, bele vagytok esve egymásba - így Lori. Charlie nem bírt az anyja szemébe nézni. - Mostanában már nem - válaszolta. - Történt valami a múlt héten? - kérdezősködött tovább Lori. Te jó ég! Az anyja túl jó ismeri! - Semmi, csak egyszerűen ez a helyzet. Valahogy kialudt a szikra. Charlie szörnyen szeretett volna témát váltani, tudta, hogy nem sokáig bírja a mellébeszélést. - A felkészülés miatt nyilván nagyon feszült. Úgy értem, el tudod képzelni, mekkora felelősség, hogy beválasztották az olimpiai csapatba? Persze hogy megszállottan edz! De rendes fickó, és tényleg imád téged - szólalt meg Kris. Fogjátok már be! Charlie legszívesebben ordított volna.

- Megoldjátok, szívem - mondta Lori bizakodón. Fogalmuk sincs. Szerencsére Darcy, igen, hihetetlen módon Durci Darcy észrevette, hogy Charlie

szenved, és a munkájáról kezdte kérdezgetni Lorit. Ritka empatikus megnyilvánulás volt ez a részéről, és Charlie borzasztóan hálás volt érte. Az este további részében senki nem említette Javiert. Lefekvéskor Charlie látta, hogy a férfi számtalan üzenetet küldött neki. Nem válaszolt, sőt a telefonját is kikapcsolta. Remélte, hogy reggel még azelőtt meg tud lógni otthonról, hogy a többiek, különösen Lori, felébrednének. Nem lett volna képes elviselni újabb faggatózást, és utált hazudni az anyjának. Lori azonban szintén korán kelt, felöltözve reggelizett a konyhában. Teljesen otthon érezte magát, bekapcsolta a rádiót, még a csatornát is átváltotta Charlie kedvencéről a sajátjára. A reggeli műsorvezető vidáman csacsogott, ami ebben az állapotában elviselhetetlen volt a lány számára. - Jó reggelt, szívem! Egy csésze teát? - kérdezte Lori. - Csak gyorsan, anya, nem szeretnék elkésni. - Csináltam gyümölcssalátát. Joghurttal és mézzel nagyon finom. Lori már korán reggel tele volt energiával és lelkesedéssel. Charlie-nak semmi étvágya nem volt ugyan, de elfogadott egy tálka gyümölcssalátát. - Darcy egy tündér, nem igaz? Jól emlékszem, hogy azt mondtad, beképzelt és sznob? Charlie a vállát vonogatta, és egy szelet kivit piszkálgatott a villájával. - A munkahelyen ilyen benyomást keltett, de igazából tényleg sokkal helyesebb, mint gondoltam. - És annyira jól kijönnek Krisszel. Neki köszönhetjük, hogy Kris újra a régi. Most már csak miattad kell aggódnom - mondta Lori. - Hajlandó vagy elmondani nekem, hogy mi van veled és Javierrel? A lány pontosan ezt a beszélgetést szerette volna elkerülni. - Az van, amit mondtam, anya. A lovaglás a mindene, és én ezt meguntam. Lori óvatosan kérdezett tovább. - És ennek semmi köze a balesetedhez? - Persze hogy nincs. Azon már rég túl vagyok - csattant fel Charlie. - Szóval nincsenek már rémálmaid és pánikrohamaid? Nekem elmondhatod, drágám. Az anyád vagyok, előttem nem kell szégyellned semmit. - Jól vagyok, anya - Charlie tudta, hogy mennyire védekezőn hangzik, amit mond, ezért inkább felállt, és a rádióhoz ment -: oké, hogy ezt szereted, de én még nem vagyok elég öreg hozzá. Azzal visszakapcsolt a kedvenc adójára. - Ne légy szemtelen! Én sem vagyok öreg, fiatalabb vagyok Madonnánál! Charlie puszit dobott neki. - Oké, de nehogy combig érő csizmában és fűzőben kezdj járkálni! - Inkább nézzek ki a koromhoz nem illően, mint banyának - vágott vissza Lori. - Anya, mennem kell dolgozni - Charlie sietősen megölelte Lorit, és már azt hitte, hogy megmenekült, de nem. - Ugye elmondanád, ha valami baj lenne? - kérdezte Lori. Charlie gyűlölte a hazudozást, de mégis rákényszerült. - Hát persze, tudod, hogy igen - mondta.

22. fejezet Charlie a következő két napban sikeresen elkerülte, hogy beszélnie kelljen Javierrel. Nem vette fel a telefont, ha a férfi hívta, ehelyett üzeneteket küldött neki, hogy milyen iszonyúan sok a munkája. Tudta, hogy ha beszél vele, akkor nem lesz képes végigvinni a tervét, márpedig muszáj volt. Rettenetesen megviselte a dolog, de ezzel bizonyította saját magának a Javier iránt érzett szerelmét. Zoét is kerülte, aki pedig kiváló érzékkel sejtette meg, ha a barátnőjével valami nem volt rendben. Csütörtök volt, és Charlie egy lesifotósnak elárulta, hogy hol lehet majd megtalálni ezen az estén, és kivel fog randizni. Még ezeknek a piócáknak is hasznát lehet venni, ha erre van szükség. A telefonhívás után piszkosnak érezte magát, végül is a magánéletéből csinál éppen vásári látványosságot, de nem látott más lehetőséget. Már csak el kellett készülnie. Füstös szemfestés - kész, fekete, testre simuló ruha rendben, hiper-magassarkú, párducmintás cipő - rendben. Minden, amit az exe annyira imád. A sminkje tökéletes, fizikailag sosem volt jobb formában, és mégis, amikor a tükörbe nézett, sírni szeretett volna. Aaronnal fog vacsorázni. Ez a neve - a francba, nem szabad elfelejtenie -, nem TS. Mindent gondosan eltervezett. Ha majd Javier kérdőre vonja, márpedig kérdőre vonja, amint a bulvárlapokban megjelennek a képek, akkor azt fogja mondani, hogy nem tehet róla, szerelmes Aaronba, mindig is szerelmes volt belé. A Nobuba, a celebek és ezért a paparazzik kedvenc éttermébe mentek. Charlie émelygett a taxiban, és minél közelebb értek az úti célhoz, annál inkább szeretett volna rákiáltani a sofőrre, hogy forduljon meg, és vigye haza. Hogy fogja ezt végigcsinálni? De aztán Javierre gondolt, és arra, hogy miatta nem beszélhet a legfontosabb dologról az életében, és még szilárdabb lett az elhatározása. Ha ezt képes végigvinni, Javier egyszer s mindenkorra megszabadulhat tőle. Aaron már ott volt a menő étteremben amikor Charlie odaért. Felállt, ahogy meglátta a lányt, aki csak arra tudott gondolni, hogy exét össze sem lehet hasonlítani Javierrel. Tény, hogy nagyon jól néz ki, divatosra vágott barna hajával és élénk kék szemével, de szinte kisfiúsnak hat Javier férfiasan jóképű arcához képest. De már nincs visszaút. - Charlie, annyira vártalak - suttogta Aaron, és megcsókolta a lányt. - Nagyon tetszel ebben a ruhában. - Tudtam, hogy így lesz - válaszolta Charlie, műmosollyal az arcán. Egymással szemben foglaltak helyet. Charlie úgy érezte, hogy bárhol máshol szívesebben lenne. A pincér töltött neki egy pohár pezsgőt, ő pedig hosszan belekortyolt az italba. Szerette a pezsgőt, de ennek most keserű-savas volt az íze. Aaron előrehajolt, és a „te vagy számomra az egyetlen lány a világon” pillantásával mélyen a szemébe nézett. Régebben ez nagy hatással volt Charlie-ra. De többé már nem, gondolta a lány, érzelgősnek és megjátszottnak látta Aaron pillantását. - Nem hiszem el, hogy ennyi idő után újra együtt vagyunk. Annyira hiányoztál, bébi. És úgy sajnálom, ami történt. Nagy fasz voltam. Ez legalább őszinte volt. - Igen, az voltál. A fiú szemtelenül elvigyorodott. - Igen, ez az a Charlie, akire én emlékszem. Sosem fél kimondani, amit gondol. Ezért kedveltelek annyira. És ezért kedvellek még mindig annyira. Aaron elhallgatott, talán arra várt, hogy Charlie is kifejezze el nem múló imádatát iránta. A lány azonban képtelen volt erre. - Tudom, Greg elmondta - válaszolta inkább. - Azért nem próbálkoztam, mert azt hittem, azzal a spanyol fickóval jársz. Olvastam rólatok, és komolynak tűnt az ügy. Mi történt?

Charlie vállat vont. - Szakítottunk. Amúgy is csak egy nyári viszony volt, aminek mostanra lejárt a szavatossága. Amikor annak idején Kyle-lal próbálkozott, egyszerűen elsírta magát, most azonban szilárdan elhatározta, hogy nem csúszhat el a terve. Az is sokat segített persze, hogy alig ivott alkoholt, és kényszerítette magát a kacér flörtre egész vacsora alatt. Aaron megitta az üveg pezsgő nagy részét, aztán áttért a konyakra. Egyre érzelgősebbé vált, bár azt nem lehetett tudni, hogy az alkohol oldotta-e a gátlásait, vagy valódi érzelmek táplálták a viselkedését. Egyszerre csak Charlie kezére tette a kezét. A lány nézte Aaron kezét, és arra gondolt, hogy mennyivel szebb Javier elegáns, erős kézfeje. Aaron képtelen volt megszabadulni gyerekkori rossz szokásától, a körömrágástól, ettől a körmei csutkák voltak, és ápolatlanok, az ujjai pedig rövideknek látszottak. Charlie legszívesebben ellökte volna ezt a kezet, de erőt vett magán. - Jó volt nekünk együtt, ugye, Charlie? Míg én el nem szúrtam. A lány nagyon törte a fejét, hogy mi is volt jó a kapcsolatukban. Aaron félrelépése a sztriptíztáncosnővel sikeresen kiirtott minden pozitív érzelmet Charlie-ból. - Esküszöm, többé nem csallak meg soha. Komolyan. Már tudom, mi fontos és mi nem. Charlie majdnem megkérdezte, hogy ez most valódi ígéret, vagy amolyan focista ígéret. - Azért ez még nagyon kérdőjeles, Aaron - mondta végül nagy erőfeszítés árán. - Előbb tényleg látnom kell, hogy működőképes-e ez kettőnk közt. - Bizonyítani fogom neked - válaszolta a fiú, és ismét mélyen Charlie szemébe nézett, aki szinte lelkiismeret-furdalást érzett, hogy így kihasználja, de ez nem akadályozta meg a színjáték folytatásában. És ha már kellett ehhez egy pasi, akkor Aaron a legjobb választás, aki szemét módon bánt vele, és nyilván még egy csomó más lánnyal. Együtt jöttek el az étteremből, Aaron karja a dereka körül, birtoklón ölelte magához a lányt. Charlie már ettől a gesztustól is úgy érezte, hogy rosszul lesz; hogy lesz ereje végigcsinálni, ami ezután következik? - Annyira örülök, hogy felhívtál - mondta Aaron rajongva nézve rá. - Biztosan tudom, hogy jók leszünk együtt. Mielőtt a lány beszállt a taxijába, hosszan szájon csókolta az exét, hogy a közelben ólálkodó, és előre értesített paparazzónak legyen ideje megörökíteni a jelenetet. A taxi elhúzott az étterem elől, Charlie szédülő fejjel dőlt hátra az ülésen, annyi ellentétes érzelem kavargott a lelkében. Elővette a telefonját a táskájából. Üzenet Javiertől: „Megőrülök, úgy hiányzol. Hívj fel, amikor ráérsz. Nem számít, ha későn is.” A lány szemét könnyek homályosították el, miközben kitörölte az üzenetet.

Javier újra megnézte a telefonját, Charlie még mindig nem jelentkezett. Nagyon furcsa, hogy nem telefonált, rendszerint azonnal válaszolni szokott az üzenetekre, ahogyan Javier is. Arra gondolt, hogy talán küldhetne egy sms-t Zoénak, de aztán elvetette az ötletet, nem akarta, hogy a lány azt higgye, ellenőrzi Charlie-t. Javier aztán tudja, milyen ez! Amikor Palomával járt, a lány mindig tudni akarta, hogy hol van, és mit csinál. Éjfélre azonban már nagyon nyugtalanná vált, még mindig semmi hír nem volt Charlie-ról, és amikor rácsörgött, csak a hangpostája jelentkezett. Ez nem vallott rá. A férfi tehetetlennek érezte magát. Hagyott még egy üzenetet, aztán muszáj volt lefeküdnie, másnap reggel ötkor kell kelnie és folytatni a felkészülést. Borzasztó rossz éjszakája volt, alig aludt, folyton a telefont nézte, hogy Charlie próbálta-e hívni. De nem. A férfi az a fajta korán kelő volt, aki azonnal kiugrik az ágyból, rohan zuhanyozni, és már előre örül annak, hogy egész nap a lovaival foglalkozhat. Ám ezen a reggelen Javier fásultan és kimerülten ébredt. Charlie továbbra sem jelentkezett. Végül fél hatkor kecmergett ki az ágyból, és rossz kedvét a lovászokon

töltötte ki. Két órát gyakorolta a díjlovaglást, aztán úgy gondolta, itt az ideje egy gyors reggelinek, és remélte, hogy végre Charlie-val is beszélhet. Dariára hagyta a lovak további edzését a jártató gépben, ami úgy nézett ki, mint egy hatalmas, lovak hajtotta ringlispíl. Az összes versenylónak csúcsformában kellett lennie. - Mostanra már biztos keresett - kiáltott utána Daria. Ismerte már annyira a főnökét, hogy tudja, mi bántja. - Foglalkozz a lovakkal! - kiabált vissza Javier, de az edzés alatt már elszállt a rossz hangulata. Arra számított, hogy hamarosan beszélhet szerelmével, aki racionális magyarázattal szolgál a hosszú hallgatására. Ám a telefonján nyoma sem volt üzenetnek vagy hívásnak. Javier a teraszon itta a kávéját, és közben elhatározta, hogy e-mailben küld pár képet a lánynak. Ezeket a bátyja, Eduardo készítette még a jachton, és ha Charlie meglátja őket, akkor talán telefonál. Javier mosolyogva nézte az egyik fotót: a hajó korlátjának dőlve állnak, egymást átölelve, Charlie feje a vállán. Az isten is egymásnak teremtette őket! A birtok kapuja surrogva nyílt, és egy fehér Alfa Romeo hajtott lassan a ház elé. Javier a teraszról nézte, ahogy az anyja autója közeledik. Mi a fenét keres itt Vittoria? Egy héttel ezelőtt a férfi a szüleinél járt, de az anyja nem kért bocsánatot a partiján elkövetett otrombaságai miatt, Javier pedig továbbra is dühös volt rá, így a találkozásuk elég hűvös hangulatúnak volt mondható. Szokatlan, hogy ilyen korán reggel jön látogatóba, fél tizenegy előtt rendszerint fel sem kel. Most meg csak nyolc óra múlt. Valami miatt ki lehet akadva a lányára vagy a férjére, és Javiernek akarja kipanaszkodni magát, bár ehhez elég lett volna felemelnie a telefont. A korai óra ellenére az asszony sminkje tökéletes volt, csinos alakján hófehér nadrágkosztüm feszült. - Javier, drágám, jól vagy? - kérdezte kifulladva, ahogy a teraszra ért. - Jöttem, amint tudtam. Javiernek halványlila gőze sem volt róla, hogy az anyja miről beszél. Miféle drámát kavart vajon? Felállt, és szertartásosan három puszit adott az anyjának. - Miért ne lennék jól? - Drágám, előttem nem kell megjátszanod magad. Charlie fotóiról beszélek azzal a másik férfival. Hihetetlen, hogy ezt művelte veled. Hogy lehet ilyen kegyetlen? - Milyen képekről van szó? - kérdezte Javier kétkedve, az anyja képes a bolhából is elefántot csinálni. - Charlie van rajtuk azzal a másik férfival. Tele vannak velük a brit bulvárlapok, a nyomtatottak és az online verziók is. Nézd meg, ha nem hiszed - mutatott a laptop felé Vittoria. A rettegéstől görcsbe rándult gyomorral, de szándékosan közömbös arccal kattintott rá a The Sun weboldalára, ahol a címlapon látta viszont Charlie-t, amint épp megcsókolja az exbarátját. Émelyegni kezdett. Charlie pontot szerez Aaronnál, ordított a cím, hogy világos legyen a fotó üzenete. A férfi még a bizonyíték ellenére sem akarta elhinni, hogy többről van szó, mint ártatlan jóéjt-pusziról. Biztos, hogy van erre értelmes magyarázat. Nincs abban semmi, hogy összefutott az exével! Ő is találkozott Palomával, és az égvilágon semmi jelentősége nem volt. Már épp készült az anyjának is elmondani ugyanezt, amikor megcsörrent a telefonja. Charlie hívja végre! Fogta a telefonját, és bement a házba, minél távolabb Vittoriától. - Charlie, egy csomó üzenetet hagytam neked. Valami baj van? - Nagyon sajnálom, már el kellett volna mondanom neked. Nem akartam volna, hogy így tudd meg. Javier megdöbbent a lány szavaitól és kimért, hideg stílusától. - Mit nem akartál volna, hogy így tudjak meg? - Aaronnal járok - mondta Charlie érzelemmentes hangon. Ez nyilván valami rossz vicc. Csak ugratja a lány, biztos kiakadt rá valamiért, és most így áll édes bosszút, ezzel a komédiával. Ez így elég hülye ötletnek tűnt, de Javier kétségbeesetten keresett valami nagyjából hihető magyarázatot Charlie viselkedésére.

- Ugye csak viccelsz? Azért csinálod, mert elhanyagoltalak? Tudom, hogy teljesen lefoglalt a felkészülés. Nagyon sajnálom, veszek ki pár szabad napot, és elmegyünk valamerre kettesben - Javier mindent megpróbált. - Csak féltékennyé akarsz tenni, mint a múltkor azzal a másik focistával. - Nem, Javier, ez most nem olyan. Aaronnal járok. Határozottan nem úgy tűnt, mintha Charlie viccelne. - Miről beszélsz? - kiáltotta Javier dühösen. - Hogy járhatsz vele újra? Hiszen azt mondtad nekem, hogy látni sem akarod többé. Minek nevezted? Totális seggfejnek? - Hazudtam neked. Kérlek, Javier, nem akarok veszekedni. Jó volt veled, de már vége. Most Aaronnal járok. Javier úgy érezte, egy rémálom kellős közepébe csöppent. Ez egyszerűen nem lehet igaz, de a lány mégis azt állítja, hogy vége köztük mindennek. A férfi képtelen volt beletörődni. - Charlie, nem értem, hogy mi történt, de meg tudjuk oldani. Próbálok ma délutánra repjegyet keríteni. Látnom kell téged, beszélnünk kell. - Nincs miről beszélni, Javier. Szeretem Aaront, mindig is szerettem, csak azt hazudtam magamnak, hogy nem - a lány egy percig habozott, majd folytatta. - Azt hiszem, kihasználtalak, sajnálom. De ahogy közeledett az olimpia ideje, egyre rosszabbul éreztem magam emiatt. Bocsáss meg! - Nem hiszek neked! - Javier most már ordított. - Nem szeretheted azt a férfit azután, ahogy elbánt veled. És nem tagadhatod meg, ami köztünk van! Ilyen csak egyszer fordul elő az életben. Szeretlek! Tessék, hát kimondta a szót. Már rég meg kellett volna tennie, hiszen a találkozásuk után néhány nappal már tudta, hogy ez szerelem. - Ne szeress engem! Sajnálom, Javier, mennem kell. Csak képzelte, vagy valóban ott volt a lány hangjában egy kis hezitálás és a mai beszélgetés során először egy kis melegség is? Ám mielőtt Javier bármit mondhatott volna, Charlie letette a telefont. Hiába próbálta újra hívni, a lány kikapcsolta a készüléket. Javier a kanapéra rogyott, arcát a tenyerébe temetve. Szinte fel sem fogta, hogy mi történt az előbb. Mintha hatalmas ütést kapott volna a gyomorszájára. Miért is nem mondta már el a lánynak, hogy szereti? Mindig készült rá, de félt, hogy Charlie túl korainak és nyomulásnak tartja. És most azt vágta a fejéhez, hogy a kapcsolatuk hazugság volt. Képtelen volt elhinni. Anyja beóvakodott a nappaliba. - Luis már úton van. Gondoltam, szeretnél esetleg beszélni vele. Javier felnézett Vittoriára. - A te kezed van ebben az ügyben? - kérdezte támadón. - Kicsit gyanús, hogy pár héttel azután történik ilyesmi, hogy kiborítod Charlie-t a partidon. Vittoria igazi megdöbbenéssel nézett a fiára. - Dehogy van! Drágám, voltak fenntartásaim Charlie-val, de sosem tennék olyat, ami téged bánt. Tett néhány tétova lépést Javier felé, láthatóan szerette volna megvigasztalni. A férfi érezte, hogy az anyja igazat mond, de egyáltalán nem vágyott most a társaságára. - Kérlek, mama, menj most el! - mondta színtelen hangon. - Egyedül szeretnék lenni. Vittoria habozva állt a nappali közepén, nem tudta, mi lenne a jó ebben a helyzetben. Minden vágya az volt, hogy a fia szakítson Charlie-val, és újra összejöjjön Palomával. Mi mást akarhatott volna? Az az angol lány abszolút nem volt Javierhez való. És ha még a származásától eltekintene is, ott volt a lovaglásfóbiája. Hogy lehetne megfelelő társ a fia számára? Tőle, pontosabban az ügyvédjétől, Enzótól (Vittoria sosem alacsonyodna le odáig, hogy maga intézze az ilyesmit) tudta meg a bulvársajtó Charlie lovaglással kapcsolatos fóbiáját. Az asszony meg volt győződve róla, hogy helyesen cselekedett, valakinek csak észhez kellett térítenie Javiert. Ám most, hogy ilyen állapotban látta a fiát, kezdett meginogni a meggyőződése. Javier tökéletesen boldogtalan volt. Össze volt törve. Vittoriának eszébe

jutott, hogy milyen boldog és gondtalan volt Charlie társaságában. Ha egészen őszinte akart lenni, Palomával sosem látta ilyen boldognak, de más korábbi barátnőjével sem. Vittoria el sem tudta képzelni, mi vihette rá Charlie-t, hogy szakítson a fiával. Kevés időt töltött ugyan a lánnyal, de azt pontosan látta, hogy mennyire szerelmes Javierbe. Ennek az egésznek semmi értelme. - Biztos vagy benne, hogy nincs rám szükséged? - kérdezte a férfit. Nem szívesen hagyta magára ebben az állapotban. Majd megszakadt a szíve, hogy így kell látnia a fiát. Javier azonban megrázta a fejét, és ismét kérte, hogy menjen el. Odaát Londonban Charlie kisírta a szemét. Betelefonált a munkahelyére, hogy megbetegedett. Kris nem volt otthon, így egyedül maradhatott a bánatával, és senkinek nem vette fel a telefont, pedig Zoe, Lori, Luis és Aaron is hívta. Időnként erős késztetése támadt felhívni Javiert, és elmondani neki, hogy nem gondolta komolyan, de ilyenkor mindig felidézte magában, hogy mi történt az istállóban. Belepusztul, de Javier érdekében ezt kell tennie. A férfi vallomása csak még erősebbé tette az elhatározását, ugyanis ő is szerette Javiert és éppen ezért hozta meg ezt az áldozatot. Amikor Kris hazaért, Charlie már ágyban volt, és úgy tett, mintha aludna. Másnap reggel a szokásosnál korábban kelt, hogy ne kelljen Krisszel találkoznia, mielőtt munkába indul. Egyenesen Nicky irodájába ment, aki már javában dolgozott a számítógépén. A nő felnézett, ahogy észlelte az ajtajában álló Charlie-t. - Helló, Charlie! Jobban vagy már? A hangja aggodalomról árulkodott, és a lány még rosszabbul érezte magát a hazugsága miatt. Mindenkit átver, az egész élete egy hatalmas hazugság. - Igen, köszi. Nicky, el kell mondanom neked valamit. Nicky arcán zavar tükröződött. Szakmai dolgokban nagyon otthon volt, a lelkizésben kevésbé. - Ha a Javierrel történt szakításodról van szó, láttam az újságokban, és igazán nem tartozik rám. Senkire sem tartozik. - Nem, nem erről van szó. Már korábban kellett volna szólnom, hogy nem szeretnék lovaglással kapcsolatos anyagokon dolgozni az olimpia előtt. Egy évvel ezelőtt volt egy szörnyű balesetem, és azóta nem bírok lóra ülni. Fóbiám van. Charlie úgy érezte, mindjárt elsírja magát. Ökölbe szorította a kezét, a körmeit a tenyerébe vájta. Nicky megköszörülte a torkát, és az asztalán heverő papírokkal babrált. - Igazság szerint már tudok erről. Olvastam a balesetről, amikor felvettünk, és aztán láttam, hogy múlt héten megint írtak róla. Amíg nem állsz készen, nem foglak arra kényszeríteni, hogy lovas eseményekről tudósíts. Charlie-ra mosolygott. - Van még valami? A lány a fejét rázta. - Oké, akkor találkozunk a megbeszélésen - mondta Nicky és újra a munkájába temetkezett. Charlie visszament az irodába, de semmiféle megkönnyebbülést nem érzett. Tompa volt. Darcyt a gépénél ülve találta, félénken rámosolygott Charlie-ra. - Jól vagy? - Miért ne lennék? - kérdezett vissza a lány hűvösen. Darcy zavarba jött. - Hát, láttam a sztorit a The Sunban. Felfújtak valami semmiséget, igaz? Aha, megint jöhet a hazugság. - Nem. Újra Aaronnal vagyok, Javierrel szakítottam. Darcynak akkor sem esett le volna jobban az álla, ha Charlie azt állítja, hogy Godzillával jár.

- De miért? Annyira helyesek voltatok együtt, olyan boldognak tűntetek. Charlie majd belepusztult a tettetésbe, de sikerült úgy tennie, mintha valóban nem számítana már az egész ügy. - Ahogy hétvégén is mondtam, kialudt a szikra. - Lori és Kris tud róla? Úristen, ez a csaj sosem adja fel? - Még nem. Nyugodtan elmondhatod nekik, ha akarod. Charlie úgy érezte, hogy egy percig sem bírja tovább ezt a faggatózást, ezért egy megbeszélésre hivatkozva otthagyta Darcyt, és bezárkózott a mozgássérült-vécébe

sírni.

23. fejezet Javier nem adta fel, minden este felhívta a lányt, és üzeneteket hagyott neki, hogy beszéljenek, de Charlie nem válaszolt. Alvajáróként élt, nyomorult állapotban volt, de mégis volt ereje végigvinni a tervét. Újabb randit szervezett Aaronnal, és arról is gondoskodott, hogy a paparazzik tudjanak a találkozóról. A képek aztán szépen, rendben meg is jelentek a sajtóban. Zoe, Lori, Kris és Aidan tökéletes értetlenséggel állt a helyzet előtt. Képtelenek voltak elhinni, hogy Charlie szakított Javierrel. A lány hajthatatlan volt, közölte, hogy szerelmes Aaronba, mindig is az volt, és kész. Magának pedig azt mondogatta, hogy majd idővel enyhül a fájdalom, de minden este sírva aludt el. És mintha csak az elhatározását lennének hivatva megerősíteni, a rémálmai is visszatértek, olyan intenzitással, mint a baleset utáni első időkben. Ez is arra bizonyíték, hogy nem szabad Javierrel lennie. Aaron egyfolytában azzal zaklatta, hogy feküdjön le vele, ám Charlie színjátéka idáig már nem terjedt. Valahányszor a fiú megcsókolta, iszonyúan kellett türtőztetnie magát, hogy ne szaladjon el. Újabb hazugsággal állt hát elő - a Javiernek beadott orbitális hazugság után egy ilyen apró füllentés már igazán nem számít -, azt mondta Aaronnak, hogy időre van szüksége ahhoz, hogy újra bízni tudjon benne. Ha egy hónapig tényleg nem randizik mással, akkor újabb szintre léphetnek a kapcsolatukban. Charlie úgy gondolta, hogy ennyi idő alatt Javier is feldolgozza a szakítást, és akkor valami kifogással csendesen megszabadulhat Aarontól. Péntek este volt, és Charlie vacsorázni ment Aaronnal a Sanctum Soho Hotel éttermébe. Amint keresztülsietett az előcsarnokon, ismerős alakot pillantott meg. Javier volt az. Egyetlen szerelmem! Nem volt más vágya, mint átölelni a férfit, a vállára hajtani a fejét, és érezni az erős karját a derekán. Annyira hiányzott neki! Javier összetört volt, borostás, szeme alatt sötét karikák. Charlie-nak minden erejét össze kellett szednie, hogy szembenézzen elhagyott szerelmével. - Látnom kellett téged, Charlie. Zoe mondta, hogy itt leszel. A férfi gyönyörű, barna szeme vágytól égett. Olyan közel állt Charlie-hoz, hogy a lány érezte az arcszesze illatát. - Nem lett volna szabad semmit sem elárulnia rólam - válaszolta Charlie, igyekezve semleges hangot megütni. - Azért mondta el, mert szeret téged. Luis elmesélte a pánikrohamodat az istállóban. Van ennek köze ehhez az egészhez? Mert tudod, ugye, hogy én bármire hajlandó vagyok, hogy segítsek neked legyőzni a félelmedet? Minden szava őszintén és szívből jövően hangzott. - Én már el is felejtettem azt a dolgot az istállóban, és semmi köze ehhez az ügyhöz - préselte ki magából a hazugságot a lány. - Mondd a szemembe, hogy többé látni sem akarsz, mert nem hiszek neked! Teste minden apró sejtje a férfi után kiáltott, rá vágyott, meghalt volna érte. - Sajnálom, Javier, feleslegesen repültél ide. Tényleg vége - a lánynak fogalma sem volt róla, hogy volt képes ezt végigmondani. Javier közelebb lépett hozzá. - Nem hiszek neked. Nem lehet ilyen egyszerűen véget vetni annak, ami köztünk van, úgy tenni, mintha semmit sem számított volna, mintha csak egy kis kaland lett volna. Charlie vállat vont. - Pedig nekem az volt, én nem éltem bele magam annyira, mint te. Sajnálom. Úgy érezte, hogy tovább már nem bírja a színlelést, ekkor azonban Aaron sétált be a szállodába, és rögtön odasietett hozzá. Csak úgy dagadt az önbizalomtól, a nagyképűségtől, és Charlie sosem gyűlölte

még jobban, mint most, ahogy birtoklón átölelte és megcsókolta Javier előtt. Charlie-nak sikerült mosolyt erőltetnie az arcára, és ő is átölelte Aaront. Ha egy pillantással ölni lehetne, Aaron már holtan rogyott volna össze Javier szeme előtt. - Ő Aaron. Aaron, ő pedig Javier. A focista kezet nyújtott, de Javier ügyet sem vetett rá. - Ha tényleg ezt akarod, Charlie, akkor megyek, és soha többé nem zavarlak. Ne tedd! - sikoltott magában a lány. - Igen, ezt akarom - nyögte Charlie, és úgy érezte, hogy Javier utolsó pillantásától kővé dermed. A férfi sarkon fordult, és kiviharzott a szállodából, hatalmas erővel kilökve az üvegajtót. Végleg elveszítette őt. - Micsoda véletlen, hogy épp itt bukkant fel, nem igaz? - jegyezte meg Aaron. - És milyen lepukkant volt! A fiú nem az empátiájáról volt híres.

Charlie-nak minden önuralmára szüksége volt, hogy ne rohanjon Javier után. Úgy érezte, mindjárt megszakad a szíve. Szerelmes volt Javierbe, annyira, mint még soha senki másba, és tudta, hogy senkit nem is fog ennyire szeretni az életben soha többé. Nem törődött Aaron megjegyzésével, inkább azt ajánlotta, hogy igyanak valamit. Javier azt sem tudta, hogy jutott ki a reptérre. Zoe felhívta és könyörgött neki, hogy aludjon nála, de a férfi nem bírta volna most elviselni a társaságát, a sajnálatát és a kérdéseit. Hogy ronthatta el ilyen orbitálisan ezt a kapcsolatot? A lány olyan hideg tekintettel nézett rá, ugyanakkor annyira örült annak az idióta focistának, a gyémánt fülbevalójával a fülében és a kibaszott dizájner öltönyével a kisportolt testén. És Charlie is másképp volt öltözve, úgy, ahogy az ilyen focisták macái szoktak, szűk, mélyen kivágott ruha volt rajta, és annyi smink, amennyit Javier még sosem látott az arcán. Gyönyörű volt persze így is, csak nagyon kegyetlen. A repülőút alatt jó néhány whiskyt magába döntött, bár megfogadta, hogy az olimpiáig nem iszik. Szüksége volt valami érzéstelenítőre, annyira kínzó volt a tudat, hogy elveszítette Charlie-t. Beesett vállal, lehajtott fejjel sétált ki a repülőtér épületéből, nem bírta elviselni az ölelkező párok, a boldogan mosolygó családok látványát. Olyan sokszor jött ide Charlie-ért, eszébe jutott a boldog izgalom, ahogy várta a lányt, az öröm, amikor végre megpillantotta, a szenvedélyes ölelések. Hirtelen ráeszmélt, hogy valaki neki integet. Paloma volt az. - Javier, csak szerettem volna tudni, hogy jól vagy - a lány szép szeme aggodalommal telve nézett rá. A férfi első gondolata az volt, hogy lepattintja Palomát, úgy tesz, mintha minden rendben lenne, de aztán rájött, hogy otthon csak az üres ház vár rá, és úgyis Charlie-n járna az esze, ezt pedig nem bírta volna elviselni. Jól jön most egy barát. - Nem vagyok jól. Nem értem, mi történt, nem tudom, Charlie miért szakított velem. Az egésznek nincs semmi értelme. Paloma gyengéden megérintette a karját. - Gyere, hazaviszlek, kimerültnek látszol. Javier egész úton hallgatott, fura volt Paloma mellett ülnie. A lány régen sokat vezette az autóját, és most, hogy újra a kormánynál látta, úgy érezte, mintha nem is szakítottak volna. Talán hiba is volt. Vele az élete olyan egyszerű és könnyű lenne. Unalmas is, persze, de legalább nem szenvedne úgy, mint most. Amint hazaértek, Paloma csinált neki egy nagy tál spagettit, ügyet sem vetve a tiltakozására, hogy nem éhes. - Tudom, hogy egész nap egy falatot sem ettél. Muszáj formában maradnod. Javier sikeresen legyűrt pár falatot, de aztán eltolta magától a tányért. Nem volt étvágya. Inni szeretett

volna, hogy tompítsa a fájdalmát, ám Paloma nem állta meg szó nélkül, amikor látta, hogy whiskyt tölt magának. - Javier, nem ez a megoldás, és már amúgy is eleget ittál a repülőn. Láthatóan azt várta, hogy a férfi szépen engedelmeskedni fog neki. Paloma rettentően szerette a főnököt játszani mindenkivel, és elvárta, hogy a kedve szerint történjenek a dolgok. Javier felkapta a poharat, és egy nagyot kortyolt az italból. - Köszi, hogy aggódsz értem, de majd én eldöntöm, hogy mire van és mire nincs szükségem. És most, hidd el, épp ez kell nekem. Palomán látszott, hogy lenne mondanivalója, de visszafogta magát. Taktikát váltott, leült a férfi mellé a kanapéra, és hátrasimította a haját. - Akarod, hogy megmasszírozzalak? - és a keze máris Javier vállán járt. A férfi érezte, hogy nagyon feszült, becsukta hát a szemét, és hagyta, hogy Paloma karcsú ujjai kigyúrják a csomókat az izmaiból. Mit csinálhat most Charlie? Javier azzal kínozta magát, hogy elképzelte szerelmét annak az idióta focistának a karjában. Vele van vajon? A férfi épp a kurvás ruhája cipzárját húzza lefelé, a mellét csókolja, a combja közét simogatja, és aztán megkeféli? A képek megmérgezték a gondolatait. Nem bírta tovább. Kinyitotta a szemét, az ölébe húzta Palomát, megcsókolta, a nyelvét beerőszakolta az ajkai közé, a mellét és a combját simogatta. A lány bőre hűvös tapintású volt, Javiernek pedig akaratlanul is a Charlie testéből áradó forróság jutott eszébe, ahogyan az érintésére reagált. Paloma olyan volt, mint egy tökéletes szobor, de talán pont ez segít majd megtörni Charlie varázsát. Ám Paloma elsuttogott szavai nagyon gyorsan visszarángatták a valóságba. - Ó, drágám, annyira hiányoztál. Most végre újrakezdhetjük! Rajongva nézett a férfira, és Javier érezte, hogy a vágy legkisebb szikrája is kialszik benne. Önbecsapás ez az egész, nem kell neki Paloma. Senki más nem kell neki, csak Charlie. - Sajnálom, Paloma, ez nem jó ötlet - azzal gyengéden visszaültette a lányt a kanapéra. - Hogy érted? Kiszerettél végre abból a lányból, most, hogy láttad miféle. Egy kurva, egy közönséges kis kurva - a rajongás eltűnt Paloma hangjából, helyette megjelent a düh. - Egyfolytában rád vártam, Javier. Tudod te, milyen érzés volt azzal a lánnyal látni téged? Mi egymásnak lettünk teremtve, mindenki ezt állítja. - Mindenki? Úgy érted, az anyám? És kérlek, ne beszélj így Charlie-ról. - Úgy beszélek arról a hülye kurváról, ahogy akarok! Nem volt hozzád való. Most is mit csinál? Nyilván térden állva szopja valami focista farkát. Jövő héten meg már egy másikét. Javiert már a saját képzelgései is kiborították, nem volt arra szüksége, hogy Palomától is ilyesmiket kelljen hallania. Felugrott a szófáról. - Tűnj el innen! - ordította dühösen. Paloma rájött, hogy túl messzire ment. Kétségbeesetten próbált visszakozni. - Ne haragudj, Javier, csak azért mondtam ilyeneket, mert látom, hogy mennyire megsebzett téged. A taktika, hogy újra a kedves és barátságos Palomát adja, nem vált be, Javier átlátott rajta. - Hívj egy taxit, én kimegyek az istállóba. Mire visszajövök, nem akarlak itt találni. Kifelé menet felkapta a whiskysüveget, és miután megnézte a lovakat, bement az irodába, és lerogyott a kanapéra. Kitöltött egy nagy pohár italt, aztán azzal kínozta magát, hogy Charlie fényképeit nézegette a mobilján, és felidézte, hogy mennyire szerették egymást. Mi ütött ebbe a gyönyörű lányba? Tényleg nem érzett úgy iránta, ahogy ő Charlie iránt? A kérdések vadul kergették egymást a fejében. Megitta az üveg felét, aztán az alkohol szerencsére hatni kezdett, és Javier beájult a kanapén.

Charlie alig talált bele a zárba a kulcsával, és majdnem elvesztette az egyensúlyát, amikor végre kinyílt az

ajtó. Betántorgott az előszobába. Részeg volt, mert megszegte a magának tett ígéretét, hogy nem fog inni, ha Aaronnal van. De egyedül csak az alkohol segíthetett átvészelni az estét, a Javierrel való találkozás után. - Te meg mi a jóistent csinálsz? - Kris volt a kérdező. A nappali ajtajában állt, karba tett kézzel, és ennél rosszallóbb már nem is lehetett volna az arckifejezése. Most mit izél itt? Hiszen nem az anyja! - Bejöttem a lakásomba. A saját lakásomba! Ugye szép? - Charlie maga is hallotta, hogy alig forog a nyelve. - Én az életedről beszélek, amit épp most teszel tönkre, és érdekelne, hogy miért. - El sem tudom képzelni, miről beszélsz. Megyek, lefekszem. Charlie megpróbált elmenni Kris mellett, de az öccse megragadta a karját, és becipelte a nappaliba. Charlie a kanapéra rogyott. - Oké, napok óta kerülsz, nem csak engem, mindenkit. De most szépen elmondod, hogy mi a fene van veled. A lány még így részegen is tudta, hogy Kris csak segíteni szeretne, de nem tudott mit kezdeni az aggódásával. Nem engedheti meg, hogy bárki megsejtse az igazat. Vállat vont. - Nincs velem semmi. Szakítottam Javierrel, Aaronnal járok. Ennyi, ez az egész. - Dehogy ennyi, olyan boldogok voltatok Javierrel. Még sosem láttalak ilyennek senkivel. - Bele voltam zúgva, de nem tartott sokáig. Kris nézte a nővérét, a nem sokat takaró ruháját, az elkenődött sminkjét. - Ha látnád magadat, tisztára úgy nézel ki, mint egy lotyó. Charlie megint csak a vállát vonogatta. - Jó, Aaron pont ezt szereti. Kris a fejét csóválta. - Hozok neked egy pohár vizet, és valami fájdalomcsillapítót, holnap nagyon szarul fogod érezni magad. Ezt a fájdalmat semmi sem tudja elmulasztani, gondolta Charlie szomorúan. Lehajolt, hogy kikapcsolja a szandálja csatját, és közben látta, hogy Kris a dohányzóasztalra rakta a postáját. A halom tetején lévő borítékot azonnal felismerte. Egy újabb olyan üzenet. Feltépte. Javier fotója került elő belőle, a spanyol Hola című újságból kivágva. A fotóra ezt volt írva: Túl jó ő neked, te kurva! A lány undorodva a földre dobta a képet. - Mi az? - kérdezte Kris, és az asztalra tette a poharat. - Olyan valaki küldte, aki nem nagyon rajong értem. Kris felvette a papírt, és felhúzott szemöldökkel olvasta el rajta a kedves üzenetet. - Kaptál ilyet korábban is? - Négy vagy öt alkalommal - mondta Charlie faarccal, pedig egyáltalán nem hagyta hidegen az ügy. - Elmondtad valakinek odabenn? - Nem nagy ügy, Aidan is kapott hasonlókat. Valaki nagyon féltékeny mindkettőnkre. Nyomorult élete lehet, és arra vágyik, amink nekünk van. Aztán minden mindegy alapon még hozzátette: - Egy ideig azt hittük, Darcy küldi őket. - Na álljunk csak meg egy pillanatra! Remélem, nem terjesztetted ezt odabent! Darcy senkinek nem küldene ilyen leveleket - Kris megvédte a szerelmét, és Charlie-nak lehetett volna annyi esze, hogy itt abba is hagyja a gyanúsítgatást. De nem volt. - Mindig irigy volt rám, ez nyilvánvaló. - Nem irigy rád! Én sokkal jobban ismerem nálad. És azt hiszem, szerelmes vagyok belé. Döbbent csend. Aztán Charlie kitört.

- Hogy lehetsz szerelmes abba az elkényeztetett, gazdag libába? Úgy fennhordja az orrát, csodálom, hogy egyáltalán észrevett téged! Bár gondolom, te jobb vagy az ágyban, mint a puhány bankár pasijai. Kétséged se legyen felőle, hogy csak erről van szó, amúgy túl egyszerű vagy neki. A lány maga sem értette, hogy miért ilyen gonosz az öccsével. Nem Kris hibája, hogy véget vetett a Javierhez fűződő kapcsolatának, és összetörte a saját szívét. És nem is könnyebbült meg attól, hogy ordítozik a testvérével. Sőt, még sokkal rosszabbul érezte magát. - Nem tudom, mi a bajod, Charlie, de valami súlyos - Kris láthatóan meg volt ütközve a kirohanása miatt. - Reggel, ha kijózanodtál, várom a bocsánatkérésedet. - És tévedsz velem kapcsolatban, Charlie - Darcy is előjött a hálóból, ott állt Kris egyik pólójában és nagyon feldúltnak tűnt. A fenébe! Charlie azt igazán nem akarta volna, hogy mindezt Darcy is hallja. Remélte, azt legalább nem hallotta, hogy a zaklató üzenetekkel is őt gyanúsította meg. - Az öcséd többet jelent nekem, mint bárki a világon. - Ugyan már, hiszen alig ismeritek egymást! - Charlie gyűlölte magát, hogy ilyen szemét módon viselkedik, de nem bírt leállni. Ha megtenné, még a végén rájönnének, hogy valójában mi a helyzet Javierrel, és azt nem engedheti. Feltápászkodott a kanapéról. - Megyek aludni, ti csak nyugodtan tervezgessétek az esküvőtöket. Kris döbbenten csóválta a fejét, és ettől Charlie még jobban bepöccent. - Talán jobb lesz, ha a következő pár hetet a barátnődnél töltöd inkább. Szeretnék egyedül lenni. Öccse megbántottan nézett rá. - Ha tényleg ezt akarod… - Igen - közölte Charlie. Kris megvárta, míg a hálószoba ajtaja becsukódik nővére mögött. - Darcy, átmehetnénk hozzád most azonnal? Túlságosan ideges vagyok ahhoz, hogy itt maradjak. A lány átölelte a nyakát. - Persze hogy átmehetünk! Aztán így folytatta: - Én nem csak azt hiszem, hogy szerelmes vagyok beléd, én tudom. A Charlie-val folytatott vitától zaklatott Kris arca egyszeriben felderült. - Én is szeretlek. Komolyan, Darcy, még egy lány iránt sem éreztem így. Kérlek, ne foglalkozz azzal, amit Charlie mondott. Nagyon fáj most neki valami, és biztosan nem úgy gondolta. Darcy viszont elég biztos volt benne, hogy Charlie minden szavát komolyan gondolta, de nem akarta elrontani a pillanatot. Kris vallomása mellett minden más jelentéktelenné vált. Vasárnap reggel Charlie rémes másnapossággal ébredt, a feje lüktetve fájt, és rossz ízű volt a szája. Képekben villant be, hogy mi történt előző este: Aaron csókolgatta és fogdosta a Range Roverje hátsó ülésén, aztán kiakadt, hogy nem akart felmenni hozzá; Krisszel üvöltözött, és szörnyű dolgokat mondott Darcyról, az öccse pedig megbántottan nézett rá. A lány tulajdonképpen örült, hogy vacakul érzi magát, az elmúlt estén nyújtott alakításai után nem is érdemelt mást. Bevonszolta magát a zuhany alá, a víz hőmérsékletét olyan forróra állította, amennyire még elviselte. Tükörbe nézni sem bírt, annyira szégyellte magát. Felvette az edzőcuccát, és indult a fitneszterembe, de még megállt Kris ajtaja előtt. Halkan kopogott, bocsánatot szeretett volna kérni. Semmi válasz. Várt pár másodpercet, aztán újra kopogott. Még mindig semmi. Benyitott, és látta, hogy a szoba üres, és az ágyban nem aludtak. Benézett a szekrénybe, egy árva ruhadarab sem volt benne. Tényleg egyedül maradt.

24. fejezet Két nappal később Darcy és Charlie egy műszakban dolgoztak. Darcy kimerültnek látta Charlie-t, hiányzott belőle a szokásos élénkség. Időközben újabb sztori jelent meg a bulvárlapokban róla és Aaronról. Ez alkalommal csak a lány szerepelt a fotókon, amint épp elhagyja a focista házát kora reggel. Akár egy táblát is tarthatott volna maga előtt azzal a felirattal, hogy „Épp most dugtam Aaronnal”. Mi a francot művel ez a Charlie? Minden jót tönkretesz az életében, a pályafutását kivéve. Darcy tudta, hogy Kris aggódik a nővére miatt, de Charlie-hoz hasonlóan makacs volt, ezért nem kezdeményezte, hogy béküljenek ki a ronda veszekedésük után. Darcy tartózkodó volt Charlie-val azok után, amiket róla mondott, miközben sajnálta is a lányt, hiszen annyira nyilvánvalóan szenvedett. Történhetett valami, ami miatt így viselkedik, és Darcy biztos volt benne, hogy ez összefüggésben van a balesetével. Újra elolvasta az akkori újságcikket. Borzasztóak voltak a részletek, nem csoda, hogy Charlie ennyire retteg a lovaglástól. Ha meglát egy lovat, nem is juthat más az eszébe, csak az a végzetes nap. Kristől tudta, hogy Charlie nem hajlandó terápián részt venni, pedig a napnál is világosabb, hogy szakember segítségére lenne szüksége. Ez lesz a végső döfés, gondolta Charlie, ahogy a legújabb cikket olvasta az Aaronnal való viszonyáról. Ismét ő szólt a paparazziknak, hogy lefényképezhessék, amikor kiosont Aaron házából. Ám minden látszat ellenére igazából Aaron vendégszobájában aludt, egyedül. Ha azonban Javier meglátja a képeket, mást hisz. Elfelejtheti végre őt, és a céljaira koncentrálhat. - Voltál mostanában dr. Mackay-nél? - szakította félbe a gondolatait Aidan halk kérdése. A lány a fejét rázta. - Nincs rá többé szükségem, mivel már nem járok Javierrel. Kértem Nickyt, hogy ne osszon be semmi lovas témára, és beleegyezett. Aidan a homlokát ráncolta. - De már kezdtél rendbe jönni, nem? Nem hagyhatod félbe a kezelést! Charlie nem vallhatta be, hogy egyszer sem volt a pszichiáternél. - Azt szeretném, ha mindenki hagyna, hogy élhessem az életemet. Méghozzá úgy, ahogy nekem jó csattant fel a lány, és szörnyen érezte magát, hogy egy baráttal ilyen hangot üt meg. Aidan láthatóan megrökönyödött a stílusától. - Sajnálom, Aidan, a terápia nem működött, és inkább elfelejteném az egészet - azzal felállt, és sietősen kiment a szobából. Darcy úgy tett, mintha nem hallotta volna a beszélgetést, és nagyon meglepődött, amikor Aidan odasétált az asztalához. - Nem tudod, hogy mi baja van Charlie-nak? - Nem rajong éppen értem - válaszolta a lány -, szóval fogalmam sincs. De aggódom miatta, és Krisszel sincsenek beszélő viszonyban. Csúnyán összevesztek. Nem tudom, mit lehetne tenni érte, annyira elveszettnek tűnik. Aidan megdöbbent Darcy monológja hallatán. - Nahát, hogy te ilyeneket mondasz! - Miért? Azt gondolod te is, mint Charlie, hogy egy elkényeztetett, gazdag kis liba vagyok? Aidan zavarba jött. - Ne menjünk most ebbe bele. Ha ezt gondoltam is, tévedtem. Nyissunk tiszta lapot. Szerintem beszélnünk kellene Zoéval, ő mindenkinél jobban ismeri Charlie-t. - Szólj, hogy mikor és hol találkozunk vele.

- Ma este kigondolom. Charlie ebben a percben jött vissza a szobába, látszott, hogy tökéletesen összezuhant. - Valamit muszáj tennünk - mondta végül Aidan. A Sohóban, egy kocsmában találkoztak Zoéval. Az első üveg bort Darcy rendelte, mindannyian egyetértettek abban ugyanis, hogy alkohol nélkül ez nem fog menni. Egy sarokasztalhoz telepedtek le megvitatni, hogy mi lehet a baj Charlie-val. Zoe különösen zaklatott volt miatta. - Mindig olyan közel álltunk egymáshoz, még sincs fogalmam róla, hogy mi van vele. Teljesen bezárkózott. Nem hív vissza, ha pedig mégis sikerül vele beszélnem, és próbálom rávenni egy találkozásra, akkor mindig elfoglalt. A lány ököllel az asztalra csapott. - És nem tudom elhinni, hogy TS-sel jár újra! Az a pasi akkora egy farok, ki nem állhatom! És Charlie sem. Tudom, hogy szereti Javiert, és Javier is őt. Egymásnak vannak teremtve. - Egyetértek - mondta Aidan, amikor végre szóhoz jutott. - Teljesen önpusztító üzemmódba kapcsolt. A kérdés az, hogy miért, és mit tehetünk ellene. Darcy eddig csendben ült, végül is mind Zoe, mind Aidan sokkal jobban ismerik a lányt, nem akart okoskodni, ám most megszólalt. - Én azt hiszem, hogy Charlie poszttraumásstressz-szindrómában szenved. Kutattam egy kicsit a neten, és minden tünetét hozza - a pánikrohamokat, a bevillanó képeket a balesetről. Biztos, hogy rémálmai is vannak. - De azt állította, hogy jár terápiára, és a pszichiáter, akit ajánlottam, nagyon jó - így Aidan. Darcy a fejét rázta. - Szerintem nem járt terápiára, csak beadta neked, hogy igen. - Igen, ez elképzelhető - mondta Aidan. - De miért szakított Javierrel? Egyáltalán nem sürgette, hogy Charlie is lovagoljon vagy megnézze az olimpián. Állítólag nem került szóba köztük a téma. Zoe és Darcy egymásra nézett, mindkettejüknek ugyanaz a gondolata támadt. Zoe mondta ki először. - Szerintem vacakul érezte magát amiatt, hogy nem tudja ebben a dologban támogatni Javiert. Luis elmondta nekem, hogy amikor kimentek megnézni Javier lovát, Charlie-nak erős pánikrohama volt. Rettenetes állapotba került, Luis azt mondta, ő még ilyet nem is látott. Charlie könyörgött Luisnak, hogy ne árulja el Javiernek, nyilván nem akart még ő is problémát okozni neki. - Szerintem rájött, hogy nem lesz képes ott lenni az olimpián - tette hozzá Darcy -, és emiatt annyira gyűlölte magát, hogy inkább szakított Javierrel, pedig szerelmes belé. - Te jó ég! És ez az állítólagos affér TS-sel arra kell, hogy Javiert lerázza - szakadt ki Zoéból. - Mert tudta, hogy ha a fóbiájával áll elő, akkor Javier azt mondja, hogy nem számít. Ezt az egészet érte teszi, mert szereti! - A fenébe! Ti, nők aztán nem vagytok egyszerűek! Iszonyú fárasztók tudtok lenni. Bármikor inkább egy egyenes, egyszerű férfit választok, ha engem kérdeztek. Őket úgyis csak egy dolog érdekli - közölte Aidan, a humor első szikráját felvillantva ezen a nem túl vidám estén. Fogta magát, és hozott egy újabb üveg sauvignon blanc-t, immár a harmadikat. Annyira aggódtak Charlie-ért, hogy muszáj volt a kellemetlen érzéseket borral tompítani. A férfi hozott egy nagy zacskó vegyes édességet is: Haribo gumimacikat, gumicukor epreket, kólásüvegeket, pillecukrot és csokipasztillákat színes cukormázzal. - Hűha, nem lenne szabad ilyesmit ennem! - nyavalygott Zoe, miközben eltüntetett három pillecukrot. De kurvára szeretem őket. Bocs, mindig csúnyán beszélek, ha zaklatott vagyok. És most az vagyok. Néhány percre mindhárman boldognak érezték magukat az alkohol és a túladagolt cukor jóvoltából.

Most, hogy megfejtették, mi a gond, minden rendbe jön! Ám Darcy egyszer csak megszólalt: - Oké, de konkrétan mit teszünk? Zoénak kész volt a terve. - Egyenesen hozzá megyünk, megmondjuk neki, hogy azonnal kezdje el a terápiát, és mindenben számíthat ránk. Aidan azonban a fejét rázta. - Mindannyian be vagyunk nyomva, nem hiszem, hogy jól sülne el a látogatásunk. És ismeritek Charlie-t, ha hárman egyszerre rontunk rá, csak még jobban begubózik. - Zoe, szerintem neked kellene beszélned vele, én meg majd ráveszem Krist, hogy menjen veled. Te vagy a legjobb barátnője, Kris pedig segíteni szeretne neki, bármennyire összevesztek is. Zoe felállt, és magához ölelte Darcyt. - Igazad van, annyira igazad van! Aztán Aidanhez fordult. - Imádom ezt a lányt. - Szerintem is rendben van - vigyorgott Darcyra a férfi.

- Hogyha eltekintesz attól, hogy beképzelt, gazdag csaj vagyok, igaz? - jegyezte meg a lány szarkasztikusan. Aidan felemelte a kezét. - Becsszó, hogy soha többé nem ítélkezem elhamarkodottan. Ja, és persze én meg meleg vagyok. - Hát erre azért már rájöttem - jegyezte meg Darcy. - Gazdag vagyok ugyan, és beképzelt, de hülye nem. A körmeid túlságosan ápoltak ahhoz, hogy hetero légy, és láttam, hogy a Marie Claire-t olvasod, úgy értem, konkrétan olvastad, nem pedig csak a modelleket nézegetted benne, mint a többi pasi. - A számodat is tudja - szúrta közbe Zoe. - Azon gondolkodom, hogy a Twitteren közlöm mindenkivel, hogy meleg vagyok - válaszolta Aidan. - A számomra fontos emberek, a családom és a közeli barátaim persze már tudják, de nem jó érzés, hogy odabenn titkolnom kell. És a bónusz az lenne, hogy jól felhúznám vele azt a tetűt, aki Charlie-nak és nekem küldözgeti a gusztustalan leveleit. - Miről van szó? - kérdezte Darcy és a férfi röviden elmesélte neki a történteket. - El kell mondanod odabenn is, mert könnyen lehet, hogy más műsorvezetők is célponttá válnak - mondta a lány. - Igazad van, de azért a Twitteren bevallok mindent. Már rég meg kellett volna tennem. Utolsóként támolyogtak ki a kocsmából, enyhén spiccesen, és tök boldogan, hogy segíteni fognak Charlie-nak, és elintézik a leveleket küldözgető zaklatót is. Hazafelé menet Darcy különösen feldobottnak érezte magát. Korábban mindig mindenből kimaradt, most végre nem. A telefonjára üzenet érkezett. Bunny volt az: „Köszi az üzenetet, én is nagyon sajnálom. Túlreagáltam a helyzetet és szörnyű dolgokat vágtam a fejedhez. Szeretném, ha ott lennél az esküvőmön, és természetesen csináltatok neked sálat a ruhához. És Krist is szeretettel látom, igazad volt Drew-val kapcsolatban, egy seggfej.” Darcy erre nem számított; ha a nővére képes megváltozni, semmi sem lehetetlen.

Eldugott kis hír volt, majdnem elkerülte a figyelmét, amúgy is csak a sportrovatot akarta átfutni. Ó, bárcsak ne látta volna meg, kívánta Charlie. A Sztárvilág hírei rovatban bújt meg - Charlie exe visszament a régi barátnőjéhez címmel. Fotó is volt hozzá Javierről és Palomáról, ami bár rég készült, még az előtt, hogy ő összejött volna a férfival, a tény még tény maradt, a pár újra együtt volt, és a cikk

szerint bármelyik pillanatban bejelenthetik az eljegyzésüket. Igazán semmi oka csodálkozni, hiszen mindent megtett, hogy eltaszítsa magától Javiert, ám attól még fájt. Sikerült a terve, de milyen áron? Elveszítette az egyetlen férfit, akit szeretett. Becsukta a laptopját, és összekuporodott a kanapéján. Tudta, hogy helyesen cselekedett, de ettől nem csökkent a szenvedése. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem hallotta az ajtó nyílását, így majdnem szívszélhűdést kapott, amikor Zoe és Kris váratlanul belépett a nappaliba. Sietősen letörölte az arcát áztató könnyeit. Semmi szükség arra, hogy kérdezősködni kezdjenek, mi a baja. Ezt most nem bírta volna elviselni. - Szió - ült le mellé Zoe. - Szarul nézel ki. - Köszi, Zoe. Te mindig tudod, hogy vidítsd fel az ember lányát - igyekezett könnyedén beszélni, de tisztában volt vele, hogy még a hangja is elárulja a fájdalmát. Krisre nézett, aki továbbra is állt, és láthatóan zavarban volt. Bocsánatot kell tőle kérnie. Már egy hét telt el a veszekedésük óta, és az öccse egy üzenetére sem válaszolt. Ennyire csúnyán még sosem kaptak össze. - Kris, annyira sajnálom azt a sok hülyeséget, amit mondtam. Nem gondoltam komolyan, részeg voltam. És igazad volt, nem voltam önmagam. - Igen, tényleg nem voltál önmagad, és még mindig haragszom rád. Viszont Darcy ragaszkodott hozzá, hogy béküljek ki veled, szerinte sem gondoltad komolyan, amiket mondtál. Charlie-nak még sikerült idejében lakatot tenni a szájára, így nem jött ki rajta az, hogy Darcynak semmi köze a kettejük dolgához. - De mindegy, felejtsük el - tette hozzá Kris, és leült a fotelba. Aztán Zoéval együtt várakozón néztek Charlie-ra. Mi folyik itt? - Mondanunk kell neked valamit, és végig kell hallgatnod minket - kezdte Zoe. - Tudjuk, miért szakítottál Javierrel. Ezt ne! - Hiszen nem is titkoltam: azért, mert nem működött a kapcsolatunk. Miért nem szálltok le a témáról? Cseréljetek már lemezt, jó? - Csakhogy nem ez az igazi ok - mondta Zoe hevesen. - Nem bírtad elviselni a gondolatot, hogy cserbenhagyod, ha nem tudod megnézni a versenyzését. És tudjuk, hogy azért játszottad el az újrakezdést TS-sel, hogy Javier rá ne jöjjön, az egész mögött a lovaglásfóbiád van. Kris vette át a szót. - Segíteni akarunk neked. Megbeszélsz szépen egy időpontot Aidan terapeutájával, azután felhívod Javiert, és mindent bevallasz neki. Nem fogjuk ölbe tett kézzel végignézni, ahogy tönkrevágod az életedet. Charlie rosszul volt attól, hogy a barátai kibeszélték a háta mögött, döntöttek az életéről, és elemezgették az érzéseit. Meg kell védenie magát. - Azért van két pici hiba a számításaitokban. Az első az, hogy nem megyek pszichiáterhez, mert úgysem segít. A másik, hogy Javier visszament Palomához, és valószínűleg összeházasodnak. - Na ne! - kiáltotta Zoe. - Hiszen nem is szereti azt a lányt! Charlie vállat vont, aztán újra kinyitotta a laptopját, amelynek a képernyőjén még mindig a Javierről és Palomáról szóló cikk éktelenkedett. - Tudod, hogy milyenek az újságírók - mondta Kris, miután átfutotta a hírt. Sem ő, sem Zoe nem hagyja magát ilyen könnyen lerázni. - Aidan azt állítja, hogy a pszichiátere zseniális - erősködött Zoe. - Nézd, itt le is van írva, hogy milyenfajta terápiát csinál, ez nem olyan lesz, mint az előző alkalommal. - Nem, megmondtam! Rohadtul nem működött! Miért nem vagy képes megérteni? Nem teszem ki magam ilyesminek soha többé. A minden mindegy hozzáállását mostanra a szenvedélyes düh váltotta fel. Dühös volt a barátaira a

beavatkozásuk miatt, dühös volt magára és mindenre, az egész elcseszett életére. Felállt. - És most készülnöm kell, Aaron fél óra múlva jön értem. Kris és Zoe egymásra nézett, a szuper tervük romokban hevert. - Miért nem azt mondod, hogy Totális Seggfej? - kérdezte Zoe. - Ne hidd, hogy megváltozott. Minek vagy vele? Hiszen még csak nem is kedveled, ennyire már ismerlek. De Charlie már nem is figyelt rájuk. - Megyek zuhanyozni, majd csukjátok be magatok mögött az ajtót. Kivéve persze, ha maradni szeretnétek, hogy megvárjátok Aaront. Igazság szerint nem volt randija ezen az estén a fiúval, sőt, épp ma akart szakítani vele egy üzenetben. Soha többé nem akarta sem látni, sem beszélni vele. Mire a lány visszament a nappaliba, Zoe és Kris már távozott. Rémes érzés volt, hogy így bánt az öccsével és a legjobb barátnőjével. Az anyja hívta, de nem vette fel a telefont. Kellemes este volt, jó lett volna kiülni a teraszra, élvezni a lemenő nap utolsó sugarait egy pohár bor és Zoe társaságában, de Charlie most mégis egyedül akart lenni. Nagy adag vodkát töltött magának, a tonik elfogyott, de nem érdekelte, és arra is képtelen lett volna, hogy kimenjen a boltba. Semmi étel sem volt otthon, pedig máskor valami egészséges vacsorát csinált volna magának. Most azonban ez sem számított. Javier visszament Palomához, ő pedig sikeresen elmart maga mellől mindenkit, aki közel állt a szívéhez. A második vodkáját szopogatta, amikor megszólalt a csengő. Add, istenem, hogy ne Aaron legyen! Késő éjjel akarta elküldeni a szakítós üzenetet, épp azért, hogy elkerülje a veszekedést. Nem nyitott ajtót, de bárki akarta is látni, nem adta fel. Végül Charlie megunta, odacaplatott a bejárathoz, és kinyitotta. A megdöbbenéstől szóhoz sem jutott: Vittoria állt a folyosón.

25. fejezet Mit keres itt? Charlie csak bámult rá, az asszony pedig bizonytalannak tűnt, nyoma sem volt a szokásos határozott viselkedésének. - Helló, Charlie. Bejöhetek? Beszélnünk kell. A lánynak esze ágában sem volt Vittoriára pazarolni az idejét. - Hát, igazság szerint épp készülök valahová, szóval nem alkalmas. De hívja fel a titkárnőmet, és ő majd ad időpontot. Talán úgy egy év múlva van szabad időpontom. Nem is próbált kedves lenni a banyával. - Kérlek, ez fontos, nagyon fontos - Vittoria idegesen tekergette a drága táskája szíját, és Charlie hirtelen észrevette, hogy a tökéletes smink alatt milyen fáradt és aggodalmas az asszony arca. - Rendben - válaszolta kelletlenül. A nappaliba vezette Vittoriát, és bármennyire nem kedvelte, azért megkérdezte tőle, hogy szeretne-e inni valamit. Vittoria a fejét rázta. - Szép ez a szoba - mondta, ahogy leült a kanapéra, és lesimította lenszoknyáját. Idegesnek tűnt, húzta az időt. - Mire számított? Putrira? - Charlie nem bírta megállni a gúnyolódást. A félig üres vodkásüveg a dohányzóasztalon állt, és a lány várta, hogy Vittoria megjegyzést tesz rá. Az asszony sóhajtott egyet. - Sajnálom, tudom, hogy nem jól indult az ismeretségünk. És akkor még finoman fogalmazott! - Viszont maga megkapta, amit akart, nem igaz? Már nem vagyok Javier barátnője - Charlie tudta, hogy mennyire keserűen hangzik, amit mond, de nem törődött vele. Ilyen keserű volt a hangulata. Karba tett kézzel ült a fotelban, dühösen nézett Vittoriára, még a tartása is ellenséges volt. Tudta, hogy nem fest valami fényesen, a haja hevenyészett lófarokba volt kötve, a szeme alatt sötét karikák, és nem volt kisminkelve. Mondja el Vittoria, amit akar, aztán hagyja békén végre! - Igen, azt hittem, ezt akarom, jobban, mint bármi mást. Meg voltam győződve róla, hogy Javier hibát követ el, mert Palomával kellene járnia, nem veled. Amikor szakítottál vele, eleinte nagyon örültem. De csak addig, amíg ki nem derült számomra, hogy milyen nagyon szenved. Elhallgatott, és a lányra nézett, aki megdöbbenve vette észre a könnyeket az asszony szemében. A jégkirálynő mindjárt elsírja magát! - És már tudom, hogy tévedtem, szörnyű nagyot tévedtem! Újabb csönd. - Szeret téged, Charlie. Te is szereted, ugye? Charlie sok mindenre számított, de erre végképp nem. Nem bírt megszólalni, csak a fejét rázta. Gombócot érzett a torkában, és könnyek fojtogatták. Annyira igyekezett erős lenni az elmúlt hetekben, elrejtette a valódi érzéseit, falakat emelt maga köré, ám Vittoria szavai mindent porrá zúztak. Képtelen volt tovább folytatni ezt a színjátékot. - Tudom, hogy mit tettél. Tudom, hogy azért szakítottál vele, mert szereted, és nem akartad, hogy a lovaglásfóbiád akadályozza őt bármiben. Igazam van, ugye? Charlie bólintott, őszintén meglepődve azon, hogy Vittoria rájött erre. Mindig azt gondolta, az asszony csak magával törődik. - Majdnem belepusztult, hogy elhagytad. Sosem láttam még ennyire reményvesztettnek. - De visszament Palomához, és egyébként is: ezek után hogyan akarhatna engem? - Nem ment vissza hozzá, az egészet az a lány találta ki. Haragszik Javierre, mert visszautasította. A

szíve mélyén tudja, hogy a fiam téged szeret. Vissza kell menned Javierhez. Egy édes-bűvös pillanatig Charlie abba a hitbe ringatta magát, hogy ez lehetséges, de aztán észhez tért. - Nem tehetem. Jobb lesz, ha soha többé nem találkozunk. - Dehogy lesz jobb! - most visszatért a régi Vittoria, az akarnok, aki mindig eléri, amit szeretne. Javiernek szüksége van rád. - De a lovaglásfóbiám továbbra is problémát okoz. Igaza volt, amikor azt mondta, hogy nem helyes, ha Javier az élete legfontosabb részét nem oszthatja meg a társával. - Tévedtem. Azonkívül nem vagy teljesen tehetetlen ebben az ügyben. Járhatsz szakemberhez. - Egyszer már megjártam a terápiával - jelentette ki Charlie. - Kedvesem, amennyire én értesültem Javiertől, volt egy szerencsétlen eseted egy pszichiáterrel. Rengeteg nagyon jó terapeuta létezik a világban, csak meg kell találni a neked megfelelőt. Ha viszont elengeded Javiert, egész életedben bánni fogod. Vittoria tartott egy kis hatásszünetet. - Tudom, hogy azt gondolod rólam, nincs szívem, de biztosíthatlak, hogy tudom, mi az, szeretni valakit, és aztán mégis lemondani arról a szerelemről. Mielőtt hozzámentem Javier apjához, szenvedélyesen szerelmes voltam egy másik férfiba, aki szegény családból származott. Nagyon fiatal voltam, és könnyen befolyásolható, és hagytam, hogy az anyám lebeszéljen róla, és rávegyen a házasságra. Imádom a gyerekeimet, de nincs nap, hogy ne bánnám a döntésemet. A sors iróniája, hogy abból a szegény fiúból később befolyásos bíró lett, aki ellen még az anyámnak se lett volna kifogása. Én meg itt állok egy olyan férfi feleségeként, aki sosem volt szerelmes belém, és akinek számtalan viszonya volt a házasságunk alatt. Amikor láttam, hogy Javier mennyire szeret téged, rájöttem, hogy mást nem is kívánhatok a gyerekeimnek, mint hogy boldog legyen a házasságuk. Olyan boldog, amilyen az enyém sosem volt. Nagyon sok mindent rosszul láttam eddig. Charlie-t nagyon felzaklatták Javier anyjának szavai. - De én tönkretettem a kapcsolatomat Javierrel. Azt hiszi, hogy Aaronba vagyok szerelmes, sosem bocsát meg nekem. - Nem hiszi, és megbocsát. Kérlek, ígérd meg, hogy megkeresed, és rendbe hozod az ügyeteket! A lány legszívesebben ott helyben lefoglalta volna a jegyét a legközelebbi járatra, Vittoria olyan egyszerűnek festette le a helyzetet. De tudta, hogy egy óriási akadály még magasodik előttük. - Nem találkozhatom Javierrel addig, míg meg nem tudom, hogy sikeres lesz-e a terápia. Csak úgy akarok vele lenni, ha megoszthatja velem az élete minden apró szeletét. - Akkor legalább annyit árulj el neki, hogy jársz kezelésre. Charlie a fejét rázta. - Nem lehet. Mi van, ha nem működik? Vittorián látszott, hogy tiltakozni szeretne, de aztán inkább elmosolyodott és kezet nyújtott Charlie-nak. - Akkor megegyeztünk? A lány először habozott, de végül mégis megfogta a kinyújtott kezet és erősen megrázta. - Igen, megegyeztünk. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én innék valamit - mondta az asszony megkönnyebbülten. - Csak vodkám van, tonikom nincs - mondta Charlie a félig üres üveg felé mutatva. Ez nyilván nem igazán csábító Vittoria számára. - Tökéletes, akkor hát igyunk a jövőre, a kettőtök jövőjére!

Luis figyelte, ahogy Javier leugrik Valiente nyergéből, és odaadja a gyeplőszárat Dariának. Ló és lovasa egyaránt verítékben fürdött a megerőltető edzés után, de Luis látta, hogy Javier elégedett a

teljesítményükkel. Luis nagyon igyekezett vigyázni barátjára ezekben a hetekben. Aggódott érte, különösen attól félt, hogy az ivászatban nem tud mértéket tartani. Tudta, hogy Javiert mennyire megviselte a szakítás Charlie-val. De aztán néhány rossz éjszaka után, amikor bevallottan a whiskysüveg után nyúlt, Javier teljesen felhagyott a piálással, és minden indulatát a lovaglásban vezette le. A legutóbbi három versenyét megnyerte, és úgy tűnt, nincs számára lehetetlen. Javier kikapcsolta és levette a fejéről a lovaglósapkáját, és hátrasimította a haját. Edzett volt, és hajlékony, élete legjobb formájában volt, de a szemében szomorúság ült, nyoma sem volt a tekintetében a régi, vagány csillogásnak. Nevetni pedig ezer éve nem hallotta. - Luis, nem számítottam rád. Megbeszéltünk valamit? - Gondoltam, átjövök megkérdezni, hogy van-e kedved velünk vacsorázni. Mariana a híres paelláját készíti estére. Javier nem tudta, mit válaszoljon. Jobb neki egyedül, nem túl szórakoztató társaság mostanában. Rendszerint este nyolcig lovagolt, aztán gyors vacsora, és legkésőbb tízkor már holtfáradtan ágyba is zuhant. - Na, ne kéresd magad, kell egy kis kikapcsolódás. Igyunk egy kávét. A két férfi Javier teraszának kellemes hűvösében ült le kávézni. Még csak tizenegy órára járt az idő, de nap már égetett, és majdnem harminc fok volt. Javier a munkájáról kérdezte Luist, aztán Mariana került szóba, aki sokat szenvedett a reggeli rosszullétektől, a férfi láthatóan el akarta kerülni, hogy saját magáról, a hogylétéről kelljen beszélnie. Luis jámboran válaszolgatott a kérdésekre, de egyszerre csak letette a kávéscsészéjét, és így szólt: - Javier, elmondok neked valamit, de előbb ígérd meg, hogy nem teszel semmit az ügyben. Legalábbis most még nem. Javier bólintott, bár el sem tudta képzelni, milyen fontos hírt mondhat neki a barátja. - Zoe felhívott tegnap. Erre már felkapta a fejét. - Azt állítja, hogy Vittoria meglátogatta Charlie-t. - Mi a fene! Nem okozott még elég bajt az én drágalátos anyám? És mit akart? Gratulált Charlie-nak, hogy mindkettőnk életét sikerült tönkretennie? Javier szándékosan távol tartotta magát az anyjától, mióta Charlie elhagyta, nem volt hajlandó sem találkozni, sem telefonon beszélni vele. Csak egyszer futottak össze, az apja születésnapi ebédjén, ahol Vittoria arra próbálta rábeszélni, hogy mondja el Charlie-nak, mit érez. Együtt érzőnek tűnt, de annyira szokatlan volt tőle ez a viselkedés, hogy ezzel csak jobban eltávolította magától Javiert. Eduardóval és Rickyvel közölte, hogy az áldását adja a házasságukra. Az asztalnál ülők szóhoz sem jutottak a döbbenettől. - Tudom, hogy nem fogod elhinni, de állítólag azt mondta Charlie-nak, hogy nem kellett volna szakítania veled. És hogy tudja, miért tette. Javier teljesen elképedten ült. Próbálta Charlie-t kiűzni a fejéből, hiszen úgyis reménytelen már a kettejük ügye, és majd inkább az olimpia után foglalkozik a fájdalmával. De a lánnyal kelt, és a lánnyal feküdt, mert összetörte ugyan a szívét, de nem volt képes elfelejteni. Még mindig szerette, vágyott utána és kívánta. - Azt hittem, azzal a focistával jár. Nekem legalábbis azt állította, hogy szereti, mindig is szerette Javier képtelen volt a szájára venni a másik férfi nevét. - Az csak színjáték volt, hogy rá ne jöjj a szakítás valódi okára. Már rég kidobta a fazont. Sms-ben szakított vele, szerintem meg is érdemelte. - Miről beszélsz, Luis? Milyen oka lehetett még szakítani azon kívül, hogy nem akart engem?

- A lovaglásfóbiája. Teljesen kikészítette az a pánikroham itt, a te istállódban. Rájött, hogy nem lesz képes ott lenni a versenyeden az olimpián, és úgy érezte, hogy ezzel cserbenhagyna téged. - De hát ez nem így van! - Tényleg? - kérdezte Luis. - Azt gondoltuk, hogy képes lesz legyőzni a félelmét, hiszen annyira erős és bátor lány, de nem vettük észre, hogy milyen mélyen lakik benne ez a szörnyű élmény. Fóbiának gondoltuk, de Zoe szerint poszttraumásstressz-szindrómáról van szó. Szegény lány, rettentő sokat kínlódhatott, és nem adhatta ki magából. Javier felállt. - Most azonnal fel kell hívnom, hogy elmondhassam, megértem, és jöjjön vissza hozzám. Luis a fejét rázta. - Nem, türelmesnek kell lenned, különben elriasztod. Végre eljutott odáig, hogy hajlandó elmenni terápiára. Azt mondta anyádnak, hogy csak akkor kezdi veled újra, ha a kezelés hatásos lesz. És megeskette Vittoriát, hogy egy szót sem szól neked. Ez amúgy ránk is vonatkozna. Javier alig bírt az érzelmeivel, de visszaült a helyére. - El sem tudom mondani, milyen boldog vagyok, hogy megszegted az ígéretedet. Barátjára nézett, és Luis egyből látta, hogy a fény visszatért a tekintetébe. - Szerinted van esélyem visszakapni őt? - Szerintem nagyon jók az esélyeid. Javier a tenyerébe temette az arcát, és meg sem bírt szólalni az örömtől.

26. fejezet Charlie kétszer is elsétált a szépen felújított, Edward-korabeli sorház elegáns, tengerészkék ajtaja előtt, mielőtt összeszedte a bátorságát, hogy bekopogjon. Igazából nagyon szeretett volna valahol máshol lenni, mindegy, hol, csak ne itt. Első terápiás ülésére jött dr. Mackay-hez, akit Aidan javasolt neki, és szörnyen ideges volt. A kollégája felajánlotta, hogy elkíséri, de Charlie visszautasította a segítséget, ha idáig sem jut el egyedül, akkor tényleg nincs remény számára. Nem tudta, mire számítson, és rettegett attól, hogy a terápia nemhogy nem segít leküzdeni a félelmét, hanem inkább újra felidézi benne a baleset minden szívszorító részletét. Aidan biztosította ugyan róla, hogy nem így lesz, de ki tudja. Nem sokat tudott a pszichoterápiáról, de úgy képzelte, hogy majd egy fekete bőrkanapéra kell feküdnie, és kiöntenie a szívét, miközben a terapeuta komoly képpel jegyzetel. Mondani nem mond semmit, vagy ami még rosszabb, felzaklató ötletekkel áll elő, mint az első pszichiátere arról, hogy kislánykorában molesztálhatták. Ehhez képest kellemes meglepetésként érte, hogy az ajtót egy csinos, késő negyvenes, divatos, sötétzöld ruhába öltözött nő nyitotta ki. - Jöjjön be, Charlie - mondta kedvesen. - Az én nevem Rosie. A meglepetések ezután is folytatódtak. Rosie egy kényelmesen berendezett szobába vezette, amely inkább tűnt nappalinak, mint orvosi szobának. V benne ugyan asztal, de a doktornő inkább egy fotelbaolt ült, míg Charlie a kanapéra huppant le. Rosie azzal kezdte, hogy elmagyarázta a kezelési módszereit, és azt, hogy a kognitív viselkedésterápia mit takar. Ha nagyon röviden akarná összefoglalni, mondta a doktornő, úgy fogalmazna: az, hogy hogyan érzékelünk egy helyzetet, meghatározza a vele kapcsolatos érzelmeinket, és azt is, hogy miként fogunk cselekedni. Mivel Charlie-nak balesete volt, a lovak látványáról azonnal a haldokló lovára asszociál, és úgy érzi, hogy nem képes uralni a helyzetet. Egyszerűen rettegni kezd. A saját gyógymódja pedig, hogy kerülte a lovakat és a lovaglást, csak növelte benne a félelmet. - Gondolja, hogy túljuthatok a félelmemen? - kérdezte Charlie. - Ha sokat dolgozik rajta, semmi kétségem a siker felől. Ki kell bogozni a gondolatai és az érzelmei közötti kapcsolatokat - válaszolta Rosie -, aztán a rosszakat meg kell szakítani, és újakat, pozitívakat építeni helyettük. A következő két óra nem volt könnyű, sok fájdalom feltört, és Charlie jó sokat sírt, de úgy jött el Rosietól, hogy határozottan értek el haladást. A doktornő megállapította, hogy poszttraumás stresszben szenved, és adott neki feladatokat otthonra is. A kognitív terápia lényegéhez tartozott, hogy Charlie-nak keményen kell dolgoznia saját magán, hogy újraprogramozza a lovaglással és a lovakkal kapcsolatos gondolatait. Ez nem varázsszer volt, hanem küzdelem, és a következő két hónapban heti két terápiás ülésen kell részt vennie. A lány elmondta Rosie-nak, az a kitűzött célja, hogy képes legyen Javier versenyét megnézni az olimpián. Ha sikerül, akkor talán mégis van közös jövőjük. „Ha” - félelmetesen sok minden függött ettől a rövidke kis szótól. Zoe és Kris otthon várta, és várakozástelin néztek rá, ahogy besétált a nappaliba. Majd meghaltak a türelmetlenségtől, hogy megtudják, mi volt a terápián. Charlie leült Zoe mellé. - Jót tett - mondta, és azonnal sírni kezdett. - Ó, kicsim! - ölelte át barátnője. - Annyira bátor vagy, és olyan büszkék vagyunk rád, hogy elmentél a terápiára. - Fogalmam sincs, miért bőgök. Talán mert most először érzem azt, hogy képes leszek rá, hogy jobban leszek. És hogy nem vagyok hülye vagy őrült - szipogott Charlie, aztán letörölgette a könnyeit. Hatalmas megkönnyebbülés töltötte el, hogy az oly sokáig elnyomott érzései végre a felszínre törhetnek. Krisre

nézett. - Darcy hol van? - Nem volt biztos benne, hogy szívesen látnád. - Hívd fel, és mondd neki, hogy jöjjön át. Bocsánatot akarok kérni tőle, amiért olyan gonoszul viselkedtem vele. Aztán menjünk el együtt vacsorázni, bár tudom, hogy ezzel nem lehet jóvátenni minden hülyeségemet, de kezdetnek talán megteszi. Mindjárt hívom Aidant is. Egy pillanatra elhallgatott. Javiert is szerette volna felhívni, mindennél jobban vágyott erre. - Hívd fel Javiert, és legalább számolj be neki az első kezelésről - ajánlotta Zoe. Charlie azonban ragaszkodott az elhatározásához. - Nem lehet, hátha a terápia mégsem működik. Magamnak kell először bizonyítanom, hogy meg tudom csinálni. Nem hagyhatom cserben Javiert újra. Amikor azonban a szobájába ment, hogy átöltözzön a vacsorához, elővette a gyémántszíves nyakláncot az ékszeres dobozából, és felvette. Az étteremből hazaérve nem tudott aludni, bekapcsolta a laptopját, és hosszú, érzelmes levélben öntötte ki a szívét Javiernek, amit nem küldött el, hanem elmentett piszkozatként.

Egy hónappal később - Annyira jó egy kicsit kiszabadulni a városból! - jegyezte meg Rosie, miközben egy szép vidéki országúton autóztak Charlie-val, valahol Surrey megyében. Július közepi napsütéses reggel volt, olyan nap, amelyen bármi megtörténhet. Az ég kéken borult föléjük, a dús, zöld sövények mögött érett búzatáblák terültek el, méltóságteljes vadgesztenyefák álltak őrt mellettük. Épp ilyen országúton lovagolt annak idején Charlie, amikor a baleset történt, ezért aztán az ilyen utakat jó nagy ívben elkerülte azóta. Intenzív terápiája részeként ez már a második kiruccanása volt Rosie-val, és eddig nem jöttek vissza az akkori emlékképek. Charlie szépen haladt a kezeléssel, már képes volt fotókon lovakat vagy lovagló emberekről filmet nézni anélkül, hogy pánikrohamot kapott volna. Most viszont nagyobb próbatétellel kellett szembenéznie: egy istállóba tartottak ezen a napon. A lány befordult az oda vezető magánútra, amelynek mindkét oldalán lovak le-gelésztek a mezőn. - Jól vagy, Charlie? - kérdezte Rosie, ahogy leparkoltak az épület előtt. - Ideges vagyok, de amúgy minden oké - válaszolta Charlie őszintén. - Ez teljesen normális, de itt vagyok, tudod. Az udvar hátsó részében található irodában és egyben nyeregszobában fogadta őket a tulajdonos. Miranda negyvenes, vidám nő volt, fekete lovaglónadrágot és piros pólót viselt. Charlie ismerte ezt a típust: él-hal a lovakért és a lovaglásért. Ismerte, mert a baleset előtt ő is ilyen volt. Miranda tisztában volt vele, hogy Charlie miért van itt, Rosie-t pedig már korábbról ismerte, mivel a doktornő lánya nála tartotta a lovát. Picit beszélgettek még a csodás időről és Charlie tévés munkájáról, amelynek folyományaként a lány dedikált egy fotót Miranda fia számára, aztán Rosie Charlie-ra nézett: - Felkészültél? Mehetünk a lovakhoz? Charlie bólintott. Minden idegszála megfeszült, felfokozott állapotában erősen érezte a helyiségben tárolt nyergek és egyéb felszerelések bőrszagát, de nagyon tudatosan alkalmazta a Rosie-tól tanult nyugtató légzéstechnikát. Most vagy soha, gondolta, ahogy követte Mirandát az udvarra. A lovas tanya nem volt olyan nagy, mint Javier központja, sokkal inkább hasonlított arra a helyre, ahol Charlie Ászt tartotta. Tiszta volt, de kicsit ütött-kopott, igaz, az istállóajtón láthatóan friss volt a halványzöld festés. Charlie simán el tudta képzelni, hogy Miranda minden pénzét a lovaira költi. Néhány ló kidugta a fejét a boksz ajtaján, ahogy hallották a közeledtüket. Charlie habozás nélkül odament az egyikhez, egy szép pej

lóhoz, amelynek fehér csík húzódott végig az orrán. - Ő Basil - mondta Miranda. Charlie kinyújtotta a kezét, és óvatosan megveregette Basil nyakát. A bőre tapintása megnyugtatóan tónusos volt, él és jól van az állat. A lány azután a rózsaszín orrát simogatta, már el is felejtette, milyen bársonyos a lovak orra. Rájött, hogy egyáltalán nem érzi magát kellemetlenül, sőt, kimondottan jól van. Mirandához fordult. - Lehetséges lenne, hogy lovagoljak is? Ez ugyan nem volt része a mai feladatainak, de ha már itt volt, úgy gondolta, kicsit tovább is léphetne. Tovább akart haladni a gyógyulás felé, hiszen az olimpia két hét múlva kezdődik! Vittoriától kapott jegyet a díjugratásra, az lesz a lovastusa-verseny utolsó száma. Ha most fel tud ülni egy ló hátára, akkor képes elmenni a versenyre is, hogy megnézze Javiert. Látta, hogy Miranda Rosie-ra néz jóváhagyásért. A doktornő bólintott. - Akkor gyere! - mondta Miranda. - Segíts felnyergelni! Charlie keze enyhén remegett, ahogy a nyerget felcsatolta, de nem hátrált meg. A kengyelbe illesztette a lábát, és fellendítette magát a ló hátára. A Converse a lábán és a szűk, fehér farmer nem éppen ideális lovaglóöltözet, de hát nincs más. Egy pillanatra megszédült, hogy ilyen messze került a biztonságos talajtól, és nem volt biztos benne, hogy végig tudja csinálni. Megérintette a most már állandóan viselt gyémántszívet a nyakában, mintha abból merítene erőt, aztán fogta a gyeplőt, és a sarkával gyengéden indulásra nógatta Basilt. Miranda kinyitotta az elkerített kifutó kapuját. - Kezdetnek csak járjatok körbe - mondta Miranda és beállt a kitaposott pálya közepére. - Újra bele kell jönnöd a lovaglásba. Nagyon jól csinálod! Charlie minden idegszálával érzékelte az izmos állatot, a nyereg nyikorgását és a gyeplő dörzsölését a tenyerén. Kétszer lassú tempóban járták körbe a pályát, aztán Miranda vezényszavára Basil ügetésre váltott. Innen már sima út vezetett a könnyed vágtáig. Charlie érezte, ahogy a ló megfeszíti az izmait, hogy gyorsabban mehessen. Régen szerette ezt a pillanatot, olyan volt, mintha egy energiabombán ülne, és alig várta, hogy vad vágtában száguldjanak. Most rátört a szorongás, hogy nem tudja a lovat megállítani, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás, de aztán könnyen visszafogta Basilt; nincs mitől félni. - Oké, most vedd vissza egészen a tempót sétára! - kiáltotta Miranda. Az istállóba visszafelé Charlie úszott a boldogságban. Megkérte Rosie-t, hogy vegye elő a telefonját. Valami még hátra volt.

Luis Charlie fotóját nézte a telefonján, és mosolygott. A lány lóháton ült, és gondtalanul nevetett a kamerába. A férfi sosem gondolta volna, hogy ez megtörténhet, különösen miután végigasszisztálta Charlie rémes pánikrohamát Javier istállójában. De hát mégis sikerült, itt a bizonyíték! Újra elolvasta az sms-t: „Luis, már nagyon közel vagyok a célhoz. Ha úgy érzed, mondd el Javiernek, és azt is mondd el neki, hogy állandóan rá gondolok.” Luis odamutatta a telefonját Marianának, aki mellette feküdt az ágyban. - Na, mit gondolsz? Elmondjuk neki? Mariana szeme megtelt könnyel. Mindig is mély érzésű nő volt, de a terhessége folytán még inkább az lett. - Ó, igen! El kell mondanunk! Mégis van esélyük.

27. fejezet A Greenwich Park-i olimpiai stadionban izzott a hangulat, a lelátók tömve voltak, a többezernyi néző izgatottan várta a lovastusa-verseny utolsó számát, a díjugratást. A stadion lélegzetelállító helyszínen épült, a fenséges szépségű Greenwich Park közepén, a távolban London belvárosának sziluettje rajzolódott ki a hőségtől vibráló levegőben. Charlie az ötödik sorban ült Rosie-val és annak lóbolond, tizennégy éves lányával, Millie-vel. A kislány is militaryversenyzőnek készült, és folyamatosan közvetítette a pályán zajló eseményeket. Charlie hálás volt Millie folyamatos csacsogásáért, ugyanis annyira izgult, mint még soha életében. Izgult Javier miatt, hogy jól menjen neki a verseny, és izgult, hogy a férfi látni sem akarja majd azok után, amit ellene elkövetett. Állta a szavát, és közvetlenül nem vette fel a kapcsolatot Javierrel, nem akarta elvonni a figyelmét az olimpiai felkészülésről. Ám számtalan olyan alkalom volt, amikor majdnem megtört, és kis híján felhívta szerelmét, annyira szerette volna hallani a hangját. Csak az tartotta benne a lelket, hogy Luis bevallotta, beszámolt Javiernek Charlie terápiájáról, és arról is, hogy a lány hazudott, amikor azt állította, hogy szerelmes Aaronba. Soha még ilyen hálás nem volt azért, hogy valaki megszegte a neki tett ígéretét. - Jonas Wolf, a német versenyző jön - közölte Millie vidáman. - Ő nagyon jó, alig kapott büntetőpontot a díjlovaglásban, és a terepen is szuperül ment. Aztán az utolsó Javier. Vigyorogva nézett Charlie-ra. Az anyja elárult neki egy keveset a Javierhez fűződő kapcsolatáról, és Millie természetesen halálosan romantikusnak látta a dolgot, talán még Bella és Edward szerelménél is vadítóbbnak az Alkonyatból. Charlie szíve vadul ugrált a mellkasában.

A puszta tudattól, hogy Javier a közelben van, annyira elfogta a vágyódás, hogy majdnem elájult. Mire gondolhat most vajon a szerelme? Perceken belül az élete legfontosabb versenyén szerepel. Charlie tudta, hogy reggel végigjárta a versenypályát, felmérte, hogy melyik akadály mennyire nehéz, és mennyi kockázatot vállalhat Valientével. Aztán minden versenytársat árgus szemekkel figyelt, kinek hogy sikerül teljesítenie a pályát. A stadion hátuljában, az elkerített részen Javier hallotta a tömeg morajlását, ahogy Jonas Wolf, a német versenyző mindössze nyolc hibával teljesítette a pályát. Ez nagyon jó eredmény volt. Valiente türelmetlenül rángatta a gyeplőszárat, menni akart már, ugyanúgy, ahogy lovasa, hogy megmutassák, mire képesek. Eddigi eredménye alapján Javier a harmadik helyen állt. Daria, fő támasza és jobbkeze a felkészülés alatt, mellette volt végig. A lány elkapta Javier pillantását, és rámosolygott. - Képes vagy rá. Igen, a férfi érezte, hogy meg tudja csinálni. Megérintette az ingzsebét és benne a fényképet, amelyet mindig magánál hordott, amióta Luistól megkapta. Charlie lovaglós fotója volt az. Ez adott neki reményt, hogy egy nap újra együtt lehetnek. Nem, nem együtt lehetnek, együtt lesznek! Vittoria elárulta neki, hogy Charlie ott lesz a nézők között. Javiernek minden önuralmára szüksége volt, hogy ne rohanjon ki megkeresni a szerelmét. De úgy érezte, a verseny végéig nem találkozhatnak, szinte babonásan félt attól, hogy különben oda az esélyük. Hallotta, hogy a nevét szólítják, beügetett az arénába, és minden gondolatot kiűzött a fejéből, hogy az előtte álló feladatra összpontosíthasson. - Ez tökéletes volt, övé az ezüst! - kiáltotta Millie, izgatottan felugorva a helyéről. Charlie és Rosie követte. Charlie szeme megtelt könnyel. Szeretett volna Javierrel lenni, de tudta, hogy erre esélye sincs a szigorú biztonsági szabályok miatt. Még azt sem mondta el neki, hogy itt lesz a versenyen. Egy kicsit türelmesnek kell lennie. A közönség magán kívül ünnepelte az aranyat nyert brit csapatot, de Charlie-t csak Javier érdekelte. A

férfi belovagolt Valientén a pályára, leszállt, és átadta a gyeplőt Dariának, aztán a többi nyertessel együtt felállt a dobogóra. Charlie lelkesen integetett és tapsolt, Javier a tömeget nézte. Reménytelen, sosem látja meg ennyi ember közt a lányt. Ám ekkor Millie kibontott egy hatalmas feliratot Charlie és Javier nevével, köztük egy piros szívvel. Ezt már észrevette a férfi, és egy pillanat múlva a tekintetük is találkozott. Akarja még őt a férfi? A lány alig bírt levegőt venni. Javier előbb a szívére tette, aztán Charlie felé nyújtotta a kezét. Charlie megismételte a gesztust. A stadion előtt Millie kézen fogta Charlie-t. - Gyere, megmutatom az utat a versenyzők öltözőjéhez. A kislány profi módon bujkált keresztül a hatalmas tömegen, ám a bejáratnál hat biztonsági őr állt, akik csak az akkreditációval bírókat engedték át. - De nekünk látnunk kell Javier Castillo Riost! - mondta nyomatékosan Millie, amikor a nagydarab biztonsági ember közölte velük, hogy akkreditáció híján nem mehetnek be. - Igen, maguknak, valamint az itt lévő nők nagy részének úgyszintén. Hatalmas rajongótábora van. - Semmi gond - nyugtatta Charlie Millie-t. - Küldök neki egy üzenetet. Ahogy kimondta, ő is érezte, hogy mennyire elcsépelten hangzik. Legszívesebben félrelökte volna a hájpacni biztonsági őröket, és megkereste volna a szerelmét. Ehelyett persze a táskájában kutatott a telefonja után. - Charlie, nem kell üzenetet küldeni, itt van Javier! - mondta a kislány izgatottan. Charlie felnézett. Javier ott állt előtte, még lovaglóruhában. Minden és mindenki eltűnt körülöttük, ahogy egymás felé léptek. A férfi magához ölelte. - Szeretlek - mondta Charlie a barna szempárba mélyesztve a tekintetét. El sem akarta hinni, hogy a szerelme végre itt van vele. - Mindig szerettelek. - Én is szeretlek. Aztán a körülöttük állók legnagyobb örömére megcsókolták egymást. Voltak, akik még a telefonjukat is előkapták, hogy megörökítsék a párt. Négy órával később

Charlie boldogan és kielégülten feküdt Javier karjában. Lehet, hogy a verseny kimerítette a férfit, de ez egyáltalán nem látszott meg a teljesítményén. A lány felemelte a fejét, és megcsókolta a szerelmét, úgy érezte, nem bír betelni vele, de azért nem állta meg, hogy ne ugrassa egy kicsit. - Tudom, hogy ezüstöt nyertél, de ez most aranyat érdemelt volna. - Hát, sok mindent kell bepótolnunk - válaszolta Javier, aztán az órára nézett. - Sajnos vissza kell mennem a sajtókonferenciára. Charlie elszomorodott, hogy épp csak visszakapott szerelme máris magára hagyja. Javier mintha csak megérezte volna a gondolatait, így folytatta: - Te is jössz velem. De amúgy szerintem van még időnk, hogy tovább javítsak az aranyérmes teljesítményemen - és azzal csókolgatni kezdte a lányt.

Barbados, hat hónappal később - Ébresztő, hétalvó, hasadra süt a nap! Charlie kinyitotta a szemét és látta, hogy Javier már felöltözött. Ő még mindig az időeltolódástól szenvedett, és csak arra vágyott, hogy ágyban maradhasson, lehetőleg a szerelmével együtt. - Gyere, bújj vissza mellém - kérlelte a férfit. - Hová sietsz annyira? - A többiekkel találkozunk, ideje indulnunk.

Hatan, pontosabban heten jöttek Barbadosra, itt volt Zoe és Nathan, Luis és Mariana, plusz a cuki kislányuk, Pia. Úgy volt, hogy Kris és Darcy is itt lesz, de Krisnek közbejött egy fontos meghallgatás, úgyhogy végül otthon maradtak. Ha egy évvel ezelőtt azt mondja valaki Charlie-nak, hogy egyszer majd Darcyval közös nyaralást tervez, bolondnak nézte volna az illetőt. Mára azonban jó barátok lettek. Darcy volt, aki rájött, hogy a zaklató leveleket a csatorna egy kirúgott hangmérnöke küldözgette, aki több műsorvezetőre is haragudott. A Krisszel való kapcsolata pedig - Charlie egykori várakozásával ellentétben - tartósnak bizonyult, egy ideje együtt éltek. Sőt, mi több, Darcy családja befogadta Krist, különösen mi-után Drew-t sikkasztás gyanújával letartóztatták. Állítólag nyugdíjalapokat csapolt meg. Ítélet még nem született, de Drew-t vélhetően jóval hosszabb időre bevarrják, mint az az öt hónap, amit Kris kapott az egyszeri tévedéséért. - Azt hittem, hogy pihenni jöttünk - morgott Charlie. - Nem hagyod kiélni az erotikus fantáziáimat. Elvigyorodott, nyújtózott egy nagyot, és közben szándékosan lerúgta magáról a takarót, hogy feltáruljon meztelensége. - V egy csodás álmom, hogy egy jóképű pasival szeretkezem reggel. Annyira szexi volt, és annyiraolt akart engem. Javier egyszerre elfeledkezett a barátaikról. - És hogy nézett ki az a férfi? - ült le az ágy szélére. - Nem nagyon láttam az arcát - mondta pajzánul Charlie -, csak a csodás testét. Kezét a férfi pólója alá csúsztatta, sima bőrét simogatta. - Igen, ilyesmi hasizmai voltak. De mindent látnom kell, hogy eldönthessem, téged láttalak, vagy sem. Kigombolta Javier rövidnadrágját. - Komolyan mondom, hogy mindent látnom kell. - Tökre elkésünk - nyögte Javier, de serényen lehámozta magáról a pólóját. Csak fél óra múlva indultak a partra. - Te kis boszorkány, mindenki ránk vár miattad - súgta neki Javier. - Aha, de megérte, nem? - Hát persze, tudod, hogy nem bírok neked ellenállni. Hat hónap telt el a szenvedélyes kibékülésük óta, és a kapcsolatuk erősebb volt, mint valaha. Még mindig egymástól távol éltek, így minden együtt töltött perc kincset ért. Februárban pedig indul a militaryversenyszezon, és Javier hol itt, hol ott fog lovagolni Európa-szerte. Szerencsére azonban a férfi életének ez a szelete nem volt többé elzárva Charlie elől, és a lány gyakran utazott el vele a versenyeire. A terápiának hála meggyógyult, soha többé nem kellett megtapasztalnia a bénító félelmet. Néha még érezte a pánikroham kezdeti tüneteit, és időnként volt egy-egy rémálma is, de már tudta, hogyan kezelje őket, a terápia révén megtanult bánni az érzelmeivel, uralni tudta őket. Újra elkezdett lovagolni is. Javier vett neki egy gyönyörű almásderes kancát, Estrella volt a neve. - Na végre! - kiáltotta Zoe. - Egyedül csak nekem szabad késnem! A barátaik hatalmas napernyők árnyékában üldögéltek. - Bocs, az én hibám volt, elaludtam - mentegetődzött Charlie. - Aha, persze - válaszolta Zoe, és az arckifejezése pontosan elárulta, hogy sejti a valódi okot. - De végre itt vagytok, és csak ez a fontos - szúrta közbe Luis, aki szerette elsimítani maga körül a dolgokat. - Szóval, mi a terv? - érdeklődött Charlie. A válasz Jack kapitány formájában érkezett, aki a kis famólóhoz kötött hajójáról integetett nekik lelkesen. - Gyertek a hajómra, barátaim!

- Mi maradunk - mondta Mariana, aki hosszú, fehér ruhájában, az anyaság boldogságától ragyogva még a korábbinál is gyönyörűbb volt. - Később találkozunk - azzal puszit dobott Charlie-nak és Javiernek. - És mindent hallani akarok, minden kis részletet. Furcsa volt ez az utolsó mondat, és még furcsább lett a helyzet, amikor Luis megölelte Javiert és sok szerencsét kívánt neki. Vajon miért? Hisz csak hajózni mennek. Már épp szóvá akarta ezt tenni, de Javier felkapta a strandtáskájukat és határozott léptekkel a hajó felé indult. - Tudtam, hogy látlak még benneteket! - közölte Jack kapitány, ahogy a fedélzetre segítette őket. Ilyesmiben sosem tévedek. Sosem. Az öreg semmit sem változott az elmúlt egy évben. - És ez pedig a gyönyörű Zoe a barátjával, aki elfeledkezett a születésnapjáról - mondta, és kezet rázott mindkettőjükkel. - Ember, muszáj ezt felemlegetned? - poénkodott Nathan. - Elég sokba fájt ez nekem, és nem a pénzről beszélek, hanem az érzelmi árról. - De még megvannak a golyóid, nem? - mondta Zoe szemtelenül. - Jack kapitány azt állította, hogy az ő felesége levágta volna őket, és fülbevalót csinált volna belőlük, ha elfeledkezik a születésnapjáról. - Zoe! - szólt rá Nathan, és zavartan fészkelődött az ülésén. Jack kapitány nyerítve felnevetett. Zoe belekarolt Nathanbe. - Semmi baj, ha nem felejted el a szülinapomat, sosem jövünk ide Charlie-val, és akkor sosem találkozott volna Javierrel. Vagyis mindannyian örülünk, hogy feledékeny voltál. Akkor egyszer - tette még hozzá. Charlie megszorította Javier kezét. Zavarta a gondolat, hogy a találkozásuk ennyire a véletlen műve volt, hogy pusztán Nathan feledékenységén múlt. Jack kapitány sem hitt a véletlenekben. - Tévedés! Ők ketten egymásnak lettek teremtve, ezért aztán mindenképp találkoztak volna. Javier megcsókolta Charlie-t. - Én is így gondolom. A part mentén hajóztak, míg el nem értek abba az idilli öbölbe, ahol annak idején a teknősökkel úsztak. - Csodás! - kiáltotta a lány. - Ide mindenképp szerettem volna visszajönni. Felállt, bikinire vetkőzött, fogta a búvárszemüveget és a pipát, készen arra, hogy a vízbe ugorjon. Ám ekkor észlelte, hogy csend van, mindenki elhallgatott. - Charlie, mondanom kell neked valamit - így Javier. A lány feléje fordult. Javier most nem látszott túl magabiztosnak. Mi történik itt? Zoéra és Nathanre nézett, mindketten vigyorogtak, mint a vadalma. - Jack kapitánynak igaza volt - kezdett bele a mondandójába Javier. - Szeretem ezt a nőt, jobban, mint bármit a világon, még az életemnél is jobban. És ezt be is bizonyítom - a férfi térdre ereszkedett. Charlie, hozzám jössz feleségül? Charlie nézte a szerelmét, a férfit, aki a szívében lakott, akit az utolsó leheletéig szeretni fog. Még számtalan akadály tornyosult előttük - hol fognak lakni, mi lesz ő tévés karrierjével… De ez most nem a kétkedés, a problémák ideje volt, ma csak egy dolgot lehet tenni! - Igen! - kiáltotta Charlie. - Igen, a feleséged akarok lenni! - Én megmondtam, és sosem tévedek. Vannak, akik egymásnak lettek teremtve - szólt közbe a kapitány. Javier felállt, a karjába vette és megcsókolta Charlie-t. - Igen, mi vagyunk azok - suttogta. - Nem baj, hogy közönségünk is volt? Itt szerettem volna megkérni a kezedet. - Így volt tökéletes - válaszolta a lány. - Gratulálunk! - Zoe és Nathan csatlakozott hozzájuk, puszi, ölelés, minden megvolt, ami ilyenkor jár.

- Javier, nem felejtettél el valamit? - kérdezte Zoe. Javier bambán bámult rá, a lány a gyűrűsujját mutatta. - Ó, persze, a gyűrű! Zoe Nathanhez fordult. - A jövőre nézvést szeretném előrebocsátani, hogy csak úgy teheted fel nekem ezt a kérdést, ha előtte láttam a gyűrűt. Mindenki nevetett, de aki ismerte Zoét, tudta, hogy valószínűleg nem viccelt. Javier egy vörös bársonydobozkát vett elő a zsebéből, és átnyújtotta Charlie-nak. - Én igent mondok, bármilyen is a gyűrű - mondta a lány. Aztán amikor kinyitotta a dobozt, elállt a lélegzete - a párnácskán a világ leggyönyörűbb gyűrűje feküdt. Egy hatalmas, négyzetre csiszolt gyémántot több kerek gyémánt foglalt keretbe. Különlegesen szép darab volt. Javier az ujjára húzta. A gyűrű tökéletesen illett rá, és a kövek fantasztikusan csillogtak a napfényben. Ettől még Zoénak is elállt a szava. Jack kapitány kinyitott egy üveg pezsgőt, és mindenkinek töltött az italból. - Mikor döntötted el, hogy feleségül veszel? - kérdezte halkan Charlie, hogy a többiek ne hallják meg. - Két nappal a megismerkedésünk után. De őrültnek tartottál volna. - Azt hiszem, én is hasonlóan éreztem irántad. - Azt hiszed? - érdeklődött Javier. - Tudom! - Mosolyt kérek! - rendelkezett Jack kapitány. - Újabb kép készül az albumomba. Ez is azt bizonyítja, hogy sohasem tévedek. Lehet, hogy át kéne neveznem ezt a ladikot Szerelemhajóra.

Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó Kepets András Felelős szerkesztő Greskovits Endre Szerkesztette Kurta Zsuzsa Nyomta és kötötte Felelős vezető