Karl May - A Kordillerákban

KarlMay A KORDILLERÁKBAN ÚTI ELBESZÉLÉSEK Unikornis Kiadó Budapest, 2000 2000. I. fél évében megjelenik A kárhozat pusztasága (megjelent) A Csendes-óceánon (megjelent) A Rio de la Plata mentén (megjelent) A Kordillerákban Old Surehand I-II. A mû eredeti címe Karl May In den Kordiixeren Az elbeszélések cselekménye a XIX. század hetvenes éveiben játszódik. A sorozatot, szerkeszti Majtéxyi Zoltán & % ír 4? ÓT L> á

L1

/

Ossik János

^V

Fordította

-i

si ^ A N S'"' \

A sorozattervet

fi O

Kocsis József készítette CL LOOOÍL1 A sorozat a Karl-May-Verlag Bamberg kiadásával megegyezõ elõzékkel (térképekkel), táblán lévõ színes képpel és a kötéstervnél az eredeti kiadásban szereplõ motívumok felhasználásával készült. © Unikornis Kiadó, 2000

© 1951 JOACIIIM SCIIMID, KARr.-MAY-Vl5KI.AG, BAMBBKG Allé Urheber- und Verlagsrechte vorbehalten IvSBN 963 427 308 4 ISBN 963 427 398 X ________1.________ A Rio Salado telepesei Falmar városa Corrientes tartományban fekszik, az argentin Mezopotámiában, a tartomány nevét viselõ folyó mellett. Nem nagy település, ám kereskedelmi forgalma jelentõs, _____legalábbis az itteni körülményekhez képest. Árukivitele

erdõgazdálkodásán és állattenyésztésén alapul, mert a földmûvelés csak a helyi igényeket elég sem jelentõs.

Az idõ tájt, amikor a foglyokkal déli irányból a városka felé közeledtünk, Falmarból indult k n Lopez Jordán ellen irányuló katonai vállalkozás. Katonák jöttek-mentek mindenfelé: fehérek, ok, szedett-vedett ruházatban, hiányos fegyverzettel. Bármely német hivatásos katonatiszt ugyancsak csóválta volna a fejét, ha parancsnoksága alá rendelnék õket. Mindazonáltal még min obban festettek, mint a Jordán fõhadiszállásán nyüzsgõ siserahad. Léptennyomon gyakorlatozó c ok mellett haladtunk el.

A város nem közvetlenül a folyó partján épült, hanem attól széles, ingoványos sáv választja e pülés felõli részén sûrû, tömött nádmezõ húzódik, és eltakarja a mocsaras területet. Az ezred hogy beértünk az elsõ házak közé, hanem galoppban vágtattunk a fõtérre a Casa de Ayimtamiento yis a városháza elé, és ott végre megtorpantunk. Az épület, úgy elsõ pillantásra, inkább vala agolyrúgta fogadónak rémlett, sem mint a városi elöljáróság székhelyének.

Az ezredes mindenekelõtt jelenfést tett a városparancsnoknak, akihez a baráttal együtt elkísé tük. A beszámolót követõen az elfogott tiszteket fogdába zárták a városházán, a katonákat ped csukták, amíg nem döntenek sorsuk felõl. Mondanunk sem kell, hogy ez a harci cselekmény négyszáz katona foglyul ejtése, 5 A KORDIIXERÁKBAN

tisztekkel együtt, teljes fegyverzettel, a töméntelen sok rendkívül szükséges ló, egyetlen lö rdvágás nélkül - az ezredes elõmenetele szempontjából igencsak kedvezõ hatást tett. Mivel a s nagyobbrészt nekünk köszönhette, hálásan, szinte határtalan vendégszeretettel gondoskodott r . Nagyon kért, maradjunk a városban lehetõleg mennél tovább, és meglátjuk, nem szenvedünk hiá emmiben. Amikor viszont úgy döntünk, hogy indulunk tovább, gazdagon ellát majd bennünket min dennel, amire csak hosszú utunk során szükségünk lehet. Elõször is elfogadható szállást bizto azdag kereskedõháznál helyezett el minket; a házigazda jelentõs export tevékenységet folytato t Rendkívül kedvesen fogadtak, és két vendégszobát, valamint egy teljes melléképületet a rend kre bocsátottak.

Ami engem illet, közöltem társaimmal, hogy megfurdöm, és azonnal lefekszem aludni, amint m eggyõzõdtem róla, hogy lovam megfelelõ gondozásban részesül. Sok látnivalót'amúgy sem ígért a y lett volna is, az elmúlt napok fáradalmai miatt okvetlenül pihennem kellett.

A barát, Turnerstick és tagbaszakadt kormányosa szintén követte a példámat. A többiek azonban idõtöltésre vágytak. Többek között Gomez is, akinek anyja a Paranában történt kényszerû fürdé n felgyógyult Magunkra hagytak tehát, hogy fölkeressék ismerõseiket, rokonaikat, törzsbéli tá ikat, akik közül sokan az itt állomásozó katonaság soraiban szolgáltalt. Gomez az aripon indi törzsbõl származott, vadászterületeik a Salado és a Permejo folyók közt terültek el, tehát bi

lapos ismerõi voltak a titokzatos Gran Chacónak.

Éjnek évadján azonban fölébresztettek; az indián fiú, Gomez hosszasan mentegetõzött a zavarás de csak azért költött föl, mert nem akart háládatlannak látszani, búcsúzás nélkül elválni. A is úgy alakultak, hogy azonnal el kellett hagynia Palmart Amikor az okok felõl érdeklõdt em, így válaszolt: - Azonnal a szülõföldemre kell utaznom, mert az enyéim veszélyben vannak. Figyelmeztetnem kell a törzsemet, mert el akarják ûzni õket a lakóhelyükrõl!... - Voltaképpen hol van a szülõhazája? - A Paranán túl, a Salado-folyó és a Vivoras-folyó felsõ folyása közt elterülõ tájon. 6 A Rio Salado telepesei - Úgy hallottam, több elhagyott település is található azon a vidéken.

- Való igaz, senor. Valamikor régen fehérek vándoroltak oda föl, és le is telepedtek. Nem bo ldogultak azonban az... az... indiánok miatt, akik ellenségesen bántak velük. Végül is távozn uk kellett, a házaik pedig romokba dõltek... Most azonban új bevándorlók jönnek, hogy elûzzen k minket a földjeinkrõl. Megtehetem, hogy ne figyelmeztessem õket?

- Mit akarnak ezek az emberek ott? Hiszen oly sok kényelmesen megközelíthetõ terület akad ebben az óriási országban... Miért választották a vad Gran Chaco talán legelhagyatottabb fert ?...

- Hiszen ezt nem értjük mi sem! Bárhol másutt letelepedhetnének, és akkor békén hagynának min - És kik ezek, miféle emberek?

- Részben Buenos Airesbõl érkeztek, de legtöbbjük a tartományból verõdött össze. A csapat élé az egyik egy északamerikai mérnök, a másik egy Buenos Aires-i bankház teljhatalmú megbízottja A Salado-folyót akarják hajózhatóvá tenni, hogy gõzös is tudjon rajta közlekedni. Ezt követõ termeléshez fognak. Végtelen erdõk húzódnak a folyó bal oldalán, és yerba is terem bõven. A s nem lesz baj, csak hajóra kell rakni a teát, a fa pedig, mint tutaj, leúszik a Salado n. Gyors meggazdagodásukat várják az expedíció sikerétõl. - Engedélyük van? - Nem tudom. A mérnök és a banktisztviselõ itt, Palmarban találkozott egy hegyi vezetõvel, a kit föl is fogadtak. A kivándorlók a folyó torkolatánál vártak rájuk, amíg visszatértek. - Nagyszámú a társaság? - Igen. A férfiak egy része csónakokkal evez föl a Salado-folyón, és az egyik elhagyott tele pülésnél megvárják azt a karavánt, amelyet az ökrösszekerekkel érkezõk alkotnak. - Elérhetõ ilyenképp az a terület?

- El, csak a Paraná közelében adódnak nehézségek. Az ingoványos terület határán a szekereket szedniük, darabjaikat föl kell rakniuk az ökrökre, mert csak így lábalhatnak át a süppedõs, yõs területeken. Amikor ismét szilárd talaj van a lábuk alatt, összerakják a szekereket, és z rtalanul folytathatják útjukat, föl, egészen a régi, elpusztult falvakig. Úgy látszik, hogy n m 7

A KORDIIXERÁKBAN

riasztják el õket ezek a nehézségek, mert több férfi magával hozta a feleségét meg a gyerekei .. - A jelek tehát arra mutatnak, hogy tartósabb ideig akarnak maradni, esetleg végleg le telepedni.

- Valószínûleg. Az én törzsem pedig a régi települések közelében lakik, azt a területet a mag ezért minden bizonnyal összeütközésre kerül majd sor. Megérti tehát, sefior, hogy indulnom k azonnal. Jól beszélek spanyolul, és meglehetõsen ismerem a fehérek szokásait. Szükség lesz r int tolmácsra is, noha a telepesek hegyi vezetõje olyan jól beszéli a nyelvünket, mintha tör zsömbéli lenne... - Hogy hívják? - Jerónimo Sabuco. - Ah! 0 az talán, akit úgy általában Sendadornak neveznek? - Igen. Talán ismeri õt?

- Személyesen nem. De nem figyelt föl rá, hogy társainkkal több alkalommal beszélgettünk róla - valóban, valamilyen sendadorról esett szó, de honnan tudhattam volna, hogy róla beszéln ek? Másokra is alkalmazzák ezt a megszólítást...

- Akkor bizonyára valaki más a mi emberünk. Egyébként is, úgy véljük, jóval északabbra találk e... - Olyan sendador, akit Sabucónak hívnak, csak egy van. Ha ez a neve az önökének is, akkor ugyanazon személyrõl lehet csak szó. Keresik talán valamiért? - Igen, hogy fölfogadjuk vezetõnek. - Arról lekéstek. Már leszerzõdtette az a karaván, amelyet az imént említettem...

- Pedig mindenképpen találkoznunk kell vele. Kizárólag azért utaztunk ide, hogy fölkeressük õ Gran Chacón.

- Ha valóban ez a helyzet, senor, akkor roppantul örülök. Ugyanis velem kell jönniük, másképp m találják meg a Sendadort. - Ez valóban igaz. Megbeszélem a társaimmal... - Kérem, tegye ezt mielõbb, hogy még napkelte elõtt indulhassunk. Nem vesztegethetem az idõt. Mennél korábban érek oda, annál hamarabb értesül törzsem a veszélyrõl. - Még így is kérdés: vajon idejében érkezik-e? Utol tudja érni a karavánt? 8 A Rio Salado telepesei

- Igen. Öt napja keltek útra Palmarból ökrösfogatokkal, tehát nagyon lassan haladnak, inig én lovagolok. - Lóháton hány nap alatt érhetõk el a régi települések?

- A Paranától mintegy tíznapi út, szekerekkel viszont legalább tizenöt. Utol kell érnem ezeke

, az embereket, mielõtt odajutnak. Természetesen nem mutatkozom elõttük, nehogy megsejtsék , hogy a törzsemet akarom figyelmeztetni. Még az is elképzelhetõ, hogy igyekeznének megaka dályozni benne.

- Ha magával viszi édesanyját, akkor nem lovagolhat túl gyors iramban, hiszen õ aligha bírná. Ezért szinte biztos, hogy késõn érkezne. Ezt mérlegelve néhány óra elvesztegetése nem is láts an soknak. Várja meg a reggelt. - Nem tehetem, senor. Ha nem tudnak most velem jönni, akkor ellovagolok egyedül. De hát mi akadályozza önöket abban, hogy azonnal induljunk?

- Elõször is az, hogy az emberek, állatok egyaránt fáradtak, pihenniük kell. Másodszor, az em er nem vág neki a Gran Chacónak csak úgy vaktában. Biztosítanunk kell a szükséges fölszerelés miszert, egyszóval mindent, amit az elõrelátó ember fontosnak tart. - Ebben igaza van. Nékünk, kettõnknek nem sok minden kell, önök azonban tízen vannak. - Hogyan kelnénk át a Paranán? - Megvárnánk egy hajót vagy egy tutajt...

- Ohó, de ki tudja, mikor érkezik alkalmas vízi jármû, meddig kell várakozással vesztegetnünk idõt?!... Nem, én okosabbat mondok. Holnap reggel beszélek az ezredessel és a városparanc snokkal. Biztosan rendelkezésünkre bocsátanak néhány bárkát, azokkal leereszkedhetünk a Corri es-folyón a Paranáig, és annak a túloldalán, alkalmas helyen kikötünk. Ezzel a megoldással so dõt takarítunk meg. Az ezredes emberei közül majd viszünk magunkkal néhány evezõst, akik viss ozzák a dereglyéket.

- Senor, ez pompás Ötlet, ám még tovább finomíthatjuk. A nagy mocsarait közé, amelyek a Paran ndkét oldalon övezik, idegen utasnak nem ajánlatos betévedni, mert könnyen az életével ûzethe nyelmûségéért. En azonban nagyon jól ismerem ezt a vidéket. Tudok például egy keskeny vízfoly ely mélyen a szárazföld belsejében kanyarog az ingoványos részeken át, míg végül a 9 A KORDILLERÁKBAN

Paranába torkollik. Csónakkal járható mindvégig. Ezen sokkal elõbb megérkezünk a folyóhoz, mi Corrientesen.

- Tehát valami bayonra gondol, ahogy itt, északon a holtágakat nevezik? Jó ötlet, fõleg ha e lég merülést nyújt a csónakoknak, és nem szövik át túl sûrûn a vízinövények. Azt viszont belá urat, akikkel beszélnem kell, nem zavarhatom föl éjszakának évadján... Tud tehát várni? - Ilyen elképzelés mellett igen, fõleg, ha önök is valóban velem tartanak.

- Ezt már megbeszéltük. A Sendadort mindenképpen utol kell érnünk, és ha az elhagyott települ van, oda is követjük. De hogy állunk az odavezetõ úttal? Milyen területeken halad át? Fárasz sz nagyon?

- Nem. Ha egyszer a Paranát és a parti mocsaras részt magunk mögött hagytuk, szinte minden napinak mondhatjuk. Ahol vízfolyást keresztezünk, ott persze adódnak ingoványos, vizenyõs rés ek, de nem olyan széles sávokban, mint a nagy folyóknál. Azután nagy kiterjedésû, sûrû erdõkö z út, majd kietlen pusztaságokon, ahol nincs más, csak homok és homok. Napokig lovagolun k azonban pompás, dús füvû mezõségeken, ahol elszórtan bokorer-dok, ligetes csalitok gyönyörk a szemet. A legfontosabb, hogy önöknek a vidéket jól ismerõ, gyakorlott vezetõjük legyen... - Föltételezem, saját magára gondol. - Igen. Am, ha ezt még fokozhatjuk, a legjártasabb a nagybátyám, Gomara, akit a figyelmükb

e ajánlok. Persze Jerónimo Sabucón senki sem tehet túl. Ha valóban sikerül szerzõdtetniük, ak õ úgy átkíséri Önöket a Gran Chacón, mintha a városi parkban sétálnának. Még csak gondolniuk eszélyekre, amelyek idegenekre, fõleg fehérekre leselkednek. - Miért éppen fõleg a fehérekre? - Szokatlan számukra az éghajlat, gyakran belázasodnak. Fenyegetik azonban õket még sokkal gonoszabb veszélyek is. - Éspedig? Vadállatok? - Többek között. A jaguár félelmetes ragadozó!...

- Ugyan! Nem félünk tõle. Ón azonban beszélt vademberekrõl is, akik sokkal veszélyesebbek, mi t a jaguár.

- Vademberek? Bizonyára indiánokra gondol. Úgy véli, föltétlenül a vadak közé kell sorolni õk 10 A Rio Salado telepesei

- Személy szerint nem önre gondoltam. Úgy véli, hogy például az ön törzse a tanult, képzett n rtokhoz tartozik?

- Nem, valóban nem. De hát kinek a bûne, hogy ott tartunk, ahol évszázadokkal ezelõtt? A mi törzsünk? Kaptunk rá idõt, módot, lehetõséget, hogy fejlõdjünk? Hisz éppen a fehérek ûztek el azok, akiktõl tanulhattunk volna. Mind messzebbre, a Gran Chaco ember nem járta vad onjaiba, ahol, ha életben akartunk maradni, alkalmazkodnunk kellett a körülményekhez. Am sokáig itt sem maradhattunk nyugton. Hajszolnak tovább, házainkat lerombolják, földjeinke t elrabolják. Kell gyûlölnünk a fehéreket? Igen! És ne védekezzünk ellenük, ha ránk támadnak? Minden eszközzel, ami csak rendelkezésünkre áll! Bármilyen tettünk jogos, mert az életünkre k, és õk az erõsebbek. - Sok igazság van a szavaiban, de úgy gondolom, fóti az elkeseredés is... Az a mód azonban , ahogy védekeznek, a gyilkosságok, a rablások, csak az igazi vad népekre jellemzõk.

- Senor, minden háború a gyilkosságok, rablások sorozatából áll!... Adják át a fegyvereiket, ukat, és akkor majd másképpen védekezünk. Addig azonban ezt csak a rendelkezésünkre álló eszk ehetjük. - De hát nem látja be, milyen borzasztó embereket csapdába ejteni, megölni, vagy éppen a vad onba hurcolni, hogy váltságdíjat követeljenek értük? - Valóban az, senor. Csakhogy ki kezdte? Vajon ki követte el ezt elsõként? Ki mutatatta meg nekünk a hadviselés ezen módját? - Talán a fehérek?

- Nem hiszi? Gondoljon csak a mostani helyzetre! A Sendador fehérekbõl álló hatalmas csa patot vezet föl a Paraná mentén. Az emberek tovább igyekeznek, a Salado-folyóhoz, amelynek a teljes folyásterülete a miénk Itt akarnak letelepedni, hogy yerbát gyûjtsenek, és erdõt ir sanak, és ezzel elveszik az életterünket. Micsoda ez, ha nem alattomos támadás? Kértek engedé yt tõlünk? Megfizetnek talán a folyóért, az erdõért, a teáért? Soha? még csak eszükbe sem jut akarjuk engedni, hogy raboljanak, fosztogassanak, akkor fegyverrel a kezükben, erõs zakkal veszik el, amit akarnak. Mennyien estek már áldozatul közülünk, ki tartja azt számon? ! Ha mégis szóba kerülnek, csak a dicséret hangján említjük õket, hiszen az életüket áldozták ondja meg, senor, igazam van, vagy nincs? 11

A KORDIIXERÁKBAN

Óvakodtam válaszolni, mert féltem, hogy önmagammal kerülök ellentétbe. Kicsit várt, majd foly ta:

- Tehát ha ön rablásról, gyilkolásról beszél, akkor csak a fehéreket vádolja, ne minket! Ok a mi csak védekezünk. - Asszonyok, lányok elrablásával? - Igen, mert más lehetõség nem maradt számunkra. - Es a fegyvereik?

- Meglátszik, hogy idegen ebben az országban. A fehérek el vannak látva puskával, lõporral, munícióval, míg mi csak lándzsával, nyíllal vehetjük fel ellenük a harcot. Beláthatja, hogy e talan dolog. - Miért nem próbálnak meg. lõfegyvert szerezni?

- Vásárolhatnánk, de nincs hozzá pénzünk. A fehérek elûztek beimünket a gazdag mezõkrõl, jól ezért nincs lehetõségünk arra, hogy ranchóínk, estunciáink legyenek, tehát békés úton nem tud jutni. Ezért, ha alkalom kínálkozik, foglyokat ejtünk: a fehérek asszonyait és lányait. Vált fejében visszaszolgáltatjuk õket, és a kapott pénzen azt veszünk, amire szükségünk van. - Csakhogy az ilyen támadások során leölik a férfiakat meg a gyermekeket is!...

- Hagyjuk õket életben talán, hogy legközelebb õk gyilkoljanak halomra minket? Higgye el, a saját érdekünk ezt kívánja. Próbálná csak összehasonlítani azokat a veszteségeket, amiket a oztak nekünk, azokkal, amiket õk szenvedtek el mitõlünk, hát ugyancsak a javukra billenne a mérleg, és mi nagyon is elnézõek vagyunk...

- Sajátságosan vizsgálja a témát. Úgy gondolom azonban, hogy még csak sejtelme sincs róla, me ra károkat okoznak az indiánok csupán a La Plata-államoknak. Az utóbbi ötven év alatt ezen a drészen tizenegymillió marhát, kétmillió lovat és ugyanennyi juhot loptak el. Háromezer tanyá ranchót fölgyújtottak, leromboltak és legalább tizenötezer ember esett áldozatul rabló hadjár nak. - Senor, ne higgyen a szamoknak, túloznak!... - Kénytelen vagyok elfogadni õket, mert statisztikai adatok.

- Csak egy részét követték el az indiánok. Az igazi csirkefogók a fehérek. A fele, legalább a le annak, amirõl ön beszélt, a fehérek 12 A Rio Salado telepesei

lelkén szárad. És ha a közülük kikerülõ bûnösökkel szemben is olyan kíméletlenül járnának el, okás, alapjában megváltozna minden!... Nem, senor, amit Ön felhozott, az inkább a javunkra szól, mint kárunkra. - Hm! Ami igaz, az igaz. Hallottam már olyan véleményeket is, amelyek az ön szavait támasz tják alá.

- Látja, senor, az igazat mondták önnek. Gyakran megesik, hogy katonákat küldenek ki ellenün k állítólagos karavánok védelmére, amelyek jószerint sohasem léteztek. Ezek a csapatok azután adnak, ölnek, fosztogatnak, rabolnak. Én mondom önnek, és bízvást el is hiheti: a legnagyobb

zsiványok a határ menti helyõrségek katonái közt találhatók. A bajt, a szenvedést nem lehet a önteni, mint ahogy ön az elõbb tette, de az igazság ezek figyelembevétele nélkül ugyancsak sorbát szenved. Az egész föld a miénk. Ami azon él, növekszik, vagy egyáltalán található, a m donunk. Ha befogok egy marhát, egy lovat, az nem lopás, csak azt vettem el, ami az e nyém!...

így beszél egy dél-amerikai indián. Meg van gyõzõdve a teljes igazáról, és nincs ember, aki b ná bizonyítani neki az ellenkezõjét. Ha egyszer valaki abból indul ki, hogy õ az egész ország vitathatatlan ura, akkor itt nem segít semmiféle vita, a kérdésre nincs megoldás.

- Hagyjuk talán -javasoltam. - Kettõnk közül egyikünk sem tudja más irányba terelni az õslako sorsát. Egyébként az ön törzsének rabló hadjáratait csak a Gran Chacón ránk leselkedõ veszély olatban említettem.

- Önnek nem kell aggódnia, semmiféle veszély sem fenyegeti. Kiragadta anyámat a dühöngõ hullá oziÜ. Ez engem örök hálára kötelez, és amíg én önökkel vagyok, nem eshet bántódása. - Nos, nem is a személyem miatt aggódom. Tudni szeretném viszont, mi történik azokkal az e mberekkel, akiknek az érkezését jelenteni akarja a törzsénél? - Csapdát állítanak nekik.

^

- Meg is ölik õket? - Valószínûleg. Legalábbis a férfiakat. Az asszonyokat elhurcolják a Chaco rengetegeibe, hog y késõbb pénzért szabadon bocsássák õket. - Ebben a szörnyûségben ön is részt vesz? 13 A KORDILLERÁKBAN - Indián vagyok, végzem a dolgomat. - Ezáltal gyilkossá válik ön is.

- A fehérek sem haboznak egy pillanatig sem, amikor ránk lõnek. Tõlünk miért kíván kíméletet? - Most már, ismerve szándékait, voltaképp vissza kellene tartanom.

- Nem fogja megtenni! Önön kívül senki mással nem lettem volna ilyen õszinte. Ügy érzem, önne an beszélhetek. Le akarja rombolni talán azt a feltétlen tiszteletet, amelyet ön iránt érzek ? - Nem. Azt azonban tudnia kell, hogy én ettõl a pillanattól kezdve az ellensége vagyok. Ón pusztulásra ítéli a telepeseket, én viszont igyekszem megvédeni õket. - Meddõ próbálkozás. - Talán mégsem. On mindenesetre figyelmezteti a törzset, én pedig a fehéreket. Mindezek me llett személyes szinten megmaradunk barátoknak.

- Senor, megtörténhet, hogy mint ellenfelek kerülünk szembe egymással. Önnek azonban nincs fé nivalója ez esetben sem. Én megteszek mindent, hogy óvjam önt, megvédjem minden bajtól. Lezár atjuk így a megállapodásunkat? - Igen. Itt a kezem. - Rendben! Most pedig további szép álmokat, hogy reggel kipihenve, megerõsödve ébredjen, az

utazásra készen. Azzal elment, magamra hagyott gondolataimmal, amelyek egyelõre szememrõl az álmot. Az el nem évülõ, örökké visszatérõ téma: a nek az oldalán áll a jog, azt alig kérdezik. Egyvalami biztos: nt, ebbõl nem enged, tárgyalni nem hajlandó, és ellenség marad i merõben értelmetlen dolog.

ugyancsak fehér faj az indián az utolsó

messze ûzték elõnyomulása az õsla magáénak vall minde szálig. Errõl vitatk

A helyzetem pedig meglehetõsen kuszált. Támadás fenyegeti a kivándorlókat, akiket meg akarok védeni, ám egyúttal szeretném elfogni a vezetõjüket, hogy számon kérjek rajta két gyilkosság majd meglátjuk. Voltaképp örülnünk kellett, hogy az értesülés nyomán, már ha valóban az elha epüléseknél található a Sendador, megtakarítottuk azt a nehéz, fáradságos utat, amely a Verme lyót övezõ õserdõkön keresztül vezet. Egyébként az elképzelés, amiért az említett expedíciót szervez14 A Rio Salado telepesei

ték, egyáltalán nem volt új. Már korábban próbálkoztak észak-amerikaiak és mások is, hogy föl t-e a Salado-folyót hajózásra még alkalmasabbá tenni. Több alkalommal jelentõs összegeket is ek a munkálatokra, ám mindeddig eredménytelenül. Hogy ezúttal mennyire járnak majd sikerrel, az legalábbis kétséges.

Jó idõ múltán tudtam elaludni, de csak nyugtalanul hánykolódtam, és a hajnali szürkület már é . Nemsokára felköltöttem a barátot, aki szemlátomást jól pihent, és nyoma sem volt rajta az e p fáradalmainak. Sajnos, én egyáltalán nem éreztem olyan jól magam. Amikor elbeszéltem neki, mit Gomeztõl hallottam, így szólt: - Ez jó hír, senor. így sokkal hamarább elkapjuk a Sendadort, mint ahogy reméltük. Most pedi g nézzünk a kísérõink után, ébresszük föl õket... - Nem kell nagyon sietnünk, mert csak azután indulhatunk, ha a két tiszttel beszéltünk. Mo st mindenekelõtt keressük meg Gomezt, kissé nyugtalanít...

Átmentünk a melléképületbe, ahol a yerbaterókkal együtt õt és az édesanyját elszállásolták. A g. A többiektõl megtudtuk, hogy az éjszaka folyamán ellovagolt, és magával vitte az anyját is - Hová indultak? - kérdeztem.

Ám fogalmuk sem volt róla, Gomez nem mondott semmit. Beszámoltam éjszakai beszélgetésünkrõl, után már tisztán látták a dolgokat. Bizonyára eltulajdonít egy csónakot, és ha egyszer alkalm z rá, udvarias szavakkal kér majd elnézést tettéért.

- Hát jó. Tudjuk, hová igyekszik, és azt is, hogy mi a szándéka. Nem figyelték meg esetleg, h gy a folyó felé lovagolt-e?...

- Nem. Csöndben készülõdött, hagyott minket pihenni, és csak indulás elõtt vett néhány szóval zönte, hogy barátsággal befogadtuk közénk, és biztosított, mindent elkövet a jövõben, hogy ne unk. - Most már sejtik, mire gondolt; Rövidesen fölkerekedünk mi is. Készülõdjenek!

Turnerstick kapitány és kormányosa egyetértettek velünk mindenben, és úgy döntöttek, akár a v etnének, ha az lenne az úti célunk. 15 A KORDIIXERÁKBAN

Elsõként az ezredest ébresztettük. Amikor vázoltuk elképzelésünket, így szólt:

- Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar el kell önöket veszítenem! Mégsem kérem, hogy maradjanak még, nem szeretném akadályozni önöket terveik megvalósításában... Azonnal intézkedem. Ellátj dennel, ami ilyen hosszú útra szükséges: élelmiszerrel, lõszerrel és minden más dologgal, ami ntos lehet. Biztosítok teherhordó állatokat és néhány csónakot, azok segítségével leevezhetne anáig, és átkelhetnek a folyón. A jármûveket majd visz-szahozzák az embereim... Már indult is, hogy kiadja a szükséges parancsokat, mi pedig Antonio Gomarát fogtuk vall atóra, képes-e rá, hogy elvezessen bennünket az elhagyott településekig. - Minden további nélkül - válaszolta magabiztosan. - Többször jártam már ott... - Ismeri az aripon indiánokat is?

- Hogyne, sõt elég jól beszélem a nyelvüket is. Ha csak ez az óhajuk, rám bízhatják magukat n tan... Tehát ott találjuk várhatóan a Sendadort is?... Sóvárogva várom a pillanatot...

Készülõdésünk nem járt minden zaj nélkül. Elõkerült a városparancsnok is, alá a nyüzsgésbõl s és el akart búcsúzni tõlünk. Megragadtuk az alkalmat, és érdeldõdtünk nála Jerónimo Sabuco, ezetõje után.

- Igen, õt szerzõdtették, bár én szerettem volna lebeszélni õket róla - válaszolta kérdésünk - Miért? - érdeklõdtem.

- Határozott okom nincs. Nem tetszik ez az ember, még a szeme sem áll jól. Az idõnként hozzán érkezõ híresztelések azt sejtetik, hogy az indiánokkal tart. - Ezt akár természetesnek is vehetjük, senor! - mondtam. - Egy embernek, aki olyan régóta él már a Gran Chacón, minden szükségletét onnan szerzi be, békében kell élnie az õslakókkal! - Minden bizonnyal; én azonban hallottam olyan híreket, hogy esetenként részt vesz az md iánok gyilkos gaztetteiben, õ keveri a kártyát a háttérbõl. - Ügy gondolja, elárul embereket, akik rábízták magukat, megfogadták vezetõnek? - Igen. A körmére kell néznünk!... 16 A Rio Salado telepesei - Sejtette vele a bizalmatlanságát?

- Még tovább is mentem. Megfenyegettem: agyonlövetem, ha csak egyetlen haja szála meggörbül az expedíció bármelyik tagjának! Csak vállat vont, nevetve, de nem szólt egyetlen szót sem... - A karaván jól föl van szerelve? - Minden szükséges dologgal, pompás fegyverekkel és rengeteg lõszerrel... - Amik legjobban csalogatják az indiánokat...

- Ugyan! Nem tehetnek semmit. Gondolja csak meg, a társaság húsz jól megtermett, erõs férfibó áll. Az erdõn túl, a Salado felsõ folyásánál pedig hasonló nagyságú csoport várja õket. - Húsz kivándorló nem olyan sok egy indián törzzsel szemben!

- A támadók létszámának nincs jelentõsége. Kitérnek a fegyverek elõl, és nem bocsátkoznak nyí - Úgy hallottam, a telepesek asszonyokat is vittek magukkal...

- Öten vitték magukkal a családjukat is. Lakhatóvá akarják tenni a falvakat, és ehhez az assz nyok is kellenek. Ha túl lesznek a kezdet nehézségein, bebizonyítják, hogy lehet ott fenn él ni, jól, minden veszély nélkül, akkor rövidesen mások is követik õket, mégpedig számosan... - Az elsõ próbálkozás a legnehezebb, mert aligha várható el, hogy az õslakosok békén hagyják - Nos, akkor majd halomra lövik az indiánokat, nem beszélve arról, hogy önök is csatlakozni akarnak hozzájuk...

Ezzel már el is intézte a dolgot. Velünk azonban a legnagyobb gondossággal járt el. Az ezr edessel együtt személyesen jött le a folyópartra, hogy meggyõzõdjék, minden a parancsaik szer nt történik-e, a legnagyobb gonddal hajtanak-e végre mindent. Két hosszú, vitorlás csónakot k ptunk, amelyek elég helyet biztosítottak számunkra, beleértve a lovakat és a teljes fölszere lést is. Megpróbáltunk fizetni, ám egyetlen pesót sem fogadtak el tõlünk. Ezután búcsút vettü es emberektõl, akik olyan hamar a szívükbe zártak minket, és vízre szálltunk. A szél kegyes v hozzánk, és bár a Corrientes-folyónak igen csekély azfsése, derék csáklyásaink munkája nyomá már a Paranán úsztunk.

Érdeklõdtem Gomaránál, ismeri-e azt a keskeny vízfolyást, amelyrõl Gomez beszélt. Vállat vont válaszolt: - Van több hasonló holtág, amelyek mélyen a szárazföld belseje" A KORDIIXERÁKBAN

be vezetnek. De nem kell használnunk egyiket sem, mert emlékszem egy kis folyócskára, am ely északról érkezik, és nem messze innen torkollik a Paranába. Elegendõ széles csónakjanik s és csáklyáinlí segítségével addig hajózunk föl rajta, ameddig csak lehetséges. így küzdhetjü lágot a leggyorsabban, és érhetjük el legegyszerûbben a nyílt mezõséget. - Nem lenne tanácsos fölkutatni a szekérkaraván nyomait, és azokat követni?

- Minek? Ezek a nyomok már legalább ötnaposak, nehezen lehetne fölismerni õket. Egyébként sem alkalmasak követésre, mert sokszor kerülõkre kényszerülnek. Esetenként vízfolyások akadályozz vánt, azokat fáradságos úton követniük kell, míg átkelésre alkalmas helyet nem találnak... Er semmi szükségünk... - Helyes! Önre bízzuk magunkat. Le tudná írni az elhagyott településeket?

- Miért ne? Ámbár ne számítson valami látványos dologra. Ezen a vidéken egyformán építkeznek , és a természet is megtesz mindent a hasonlóság érdekében. A romokat kúszó növények szövevén . - Az épületek tehát lakhatatlanok? - Voltaképp már csak romokról beszélhetünk. Az ido vasfogától szétmállott, elkorhadt minden, ak összedõltek, és amit az idõjárás még megkímélt, azt elpusztítja a növényzet... - Kaptak nevet is ezek a települések?

- Magától értetõdik. Ebben az országban egyetlen magányos rancho sem lehet meg név nélkül, mé gy egész település. Nem messze feküdtek egymástól Lago Honda közelében, és még emlékszem is e nek a nevére: Pozo de Sirto, Pozo de Quinti, Pozo de Gampi, Pozo Olumpa és Pozo Anto nio. Akadt még több is, de azoknak a nevét már elfelejtettem. Egészen sajátságos érzés fogja

embert, ha végigtekint ezeken az elhagyatott, kihalt, ám virágzó kúszónövényektõl eltakart t ken. Mintha óriási sír szélén állna, ahol a virágok illatát elnyomja az enyészet, a pusztulás yés szaga. Meg sem foghatom, miért éppen itt akarnak megtelepedni az expedíció egyes tagja i! Ha valóban lakóhelynek szánják, akkor hónapokig tart, amíg eltávolítják a romokat, omladék hozzáfoghatnak a tulajdonképpeni építéshez. 18 A Rio Salado telepesei - Talán azért döntöttek ezen vidék mellett, mert bõven akad jó víz a közelben.

- 0, a Salado-folyó környéke el van látva vízzel, többel is, mint kellene. Erre majd rá fog j i ön is. - Aligha, mert nincs szándékomban soká idõzni a folyó mellett.

- De hát ön Tucumánba készül, és akkor a legokosabb, ha követi a Salado folyását egészen Mata an már elfogadható út vezet Santiagón keresztül Tucumánba. - Ez, sajnos, nem rajtam múlik. Csak azután dönthetünk, hogy melyik utat válasszuk, ha uto lértük a Sendadort. - Es ha õ egyáltalán nem akar oda menni? - Miért ne akarna? - Mert a hegyekbe készül...

- Elõbb el kell kísérnie a városba, ahol egy ismerõsöm vár rám, és a látogatást már nem tudom En nagyon is föl akarok menni a Sendadorral a hegyekbe, elõbb viszont azt kívánom tõle, h ogy jöjjön el velem Tucumánba.

A beszélgetés közben keresztben áthajóztuk a Paranát, és a túloldalon partot érve kikötöttünk sõ folyásánál óriási esõzések lehettek, mert szélesen hömpölygõ, sárga, iszapos hullámok torl A Paraná rendkívül gazdag sokféle halban, a piszkos víz azonban eltakart mindent. Egyetlen suhanó árnyat sem sikerült fölfedeznünk. A folyónak ezen a szakaszán is hosszan elnyúló szig szabdalják ágakra a medret, ami jelentõsen megnehezítette az átkelést. Gomara kiváló vezetõne onyult. Pontosan annak az említett kis pataknak a torkolatánál értünk partot, amelyen tovább akartunk hajózni fölfelé. A vitorlákat már nem használhattuk. Megragadtuk tehát a csáklyákat orgalmasan munkához láttunk mindannyian, úgyhogy az este beköszöntéigjelentõs vízi utat hagyt magunk mögött.

Amint besötétedett, megálltunk, és igyekeztünk mennél kényelmesebben elhelyezkedni, részint a csónakban, részint a parton. Hozzáláttunk a vacsorához, hiszen gazdagon elláttak bennünket él iszerrel. A kis vízfolyás is éppen ilyen gazdagon ajándékozott meg minket tömött szúnyograjok , amelyek ellen csak óriási tûzzel és a lángok közé dobált zöld náddal tudtunk védekezni úgyszunyogfelhõk a ííistfelhõkkel keltek harcra, ami szerencsére az utóbbiak gyõzelmével végzõdö 19 A KORDILLERÁKBAN

Reggel tovább indultunk, hol csáklyázva, hol evezve, egészen déltájig, amikor a folyócska már nyira elkeskenyedett és sekélyessé vált, hogy nem volt tanácsos csónakkal továbbhaladni, ha c ak nem akartunk megfenekleni az iszapban. Partra szálltunk tehát, elbúcsúztunk a hajóslegény ektõl - elõbb tekintélyes borravalót adtunk nekik -, és innen már lovon folytatódott tovább a tunk.

Gomara remekül megjósolta, hogy itt elérjük a mocsárövezet határát. Amikor egy nem túl széles

nõtt bokros sávon át-verekedtük magunkat, széles mezõség tárult ki elõttünk.

Lovaink tisztességesen kipihenték magukat, ezért alaposan meghajtottuk õket, és estig egyh uzamban vágtattunk a síkságon át. Ahogy ránk sötétedett, lassítottuk az iramot, de csak éjfél ztunk le. Ám a reggeli szürkület már ismét nyeregben talált minket, érthetõen, hiszen rendkív os volt számunkra, hogy a karavánt elõbb utolérjük, mint ahogy az indián Gomez értesíti társa

Mára megváltozott a táj arculata: a tegnapihoz képest sokkal élénkebb lett. A rónát csinos bo erdõk tagolták, szinte egy-egy ligetként zöldellt mindegyik. Az a rész, ahol éppen áthaladtun , homokos volt, ritkás növényzettel. Engem megszólalásig emlékeztetett az észak-amerikai Sono a környékére. Nemsokára elérkeztünk egy lagúnához, amelynek homokos partja lankásan emelkedet a vízbõl, és sûrû nád borította. Amint közeledtünk, egész csapat vízimadár emelkedett éktelen levegõbe. A nádrengeteg egy-egy résén át beláttunk a vízre, amelynek a felszínét nagy részben evelû vízinövények takarták, és közülük fenyegetõen bukkant föl a szundikáló krokodilok göcsö eleszórt, jellegzetes feje.

Az erdõ, amelyben tovább haladtunk, általában lombos fákból állt, bár nem ritkán ott sötétlet fenyõ is. Megtalálhattuk itt a quebracho, mistol, vinal, channar fajtákat, és köztük a nagy on magas kaktuszokat is. Pompás látványt nyújtottak, noha lombkoronájukat nagy részben takar ták a futónövények szövevényes indái. A végtelennek tetszõ lombsátorban ezernyi madár fészkel

Ma este is csak jó késõn állapodtunk meg, és úgy döntöttünk, reggel majd annyival késõbb kelü a lovaknak többet kellett pihenniük, mint elõzõ éjjel.

Most már bent jártunk a hírhedt Gran Chacón. Én azonban nem láttam semmi különöset, amiért ez szízû jelzõt kiérdemelte 20 A Rio Satado telepesei

volna. Jószerint csak a nagy hõmérséklet-ingadozást szenvedtük meg. Míg nappal trópusi hõség ott, addig éjszaka ránk köszöntött a tél, és a hideget csak növelte az erõs szél, amely akadá végig a nyílt rónán. Az élelmiszerekbõl lassan kifogytunk, fõleg a húsból, de ez nem okozott gondot, mert vad v olt bõven elég. Sajnos, az a titkos vágyam, hogy jaguárt pillantsak meg, nem teljesült. A lagúnákban, amelyek mellett elhaladtunk, többedre sós víz folyt. Ez a körülmény és fõleg a lok sokasága magyarázza a halak teljes hiányát.

Különben nem mondhatok el semmi érdekeset a tájról, mint ahogy velünk sem történt semmi említ a már nyolc napja, mindig északnyugatnak tartó lovaglásunk alatt. Az állatok mindinkább elfár dtak, ami a naponként megtett egyre rövidülõ útszakaszokból is meglátszott. Érthetõ, hiszen c föltétlenül szükséges pihenõket engedtük meg nekik.

A nyolcadik napon Lomarától megtudtuk, hogy jó tíznapos utat tettünk már meg, és közeledünk a agyott falvakhoz. Úgy vélte, másnap estefelé talán már oda is érünk. Gomez tehát tévesen ítél lságot, amikor tíznapi lovaglással akart eljutni a romokhoz. Eddig nem bukkantunk nyomokra, sem a Gomezére, sem a karavánéra. Aznap azonban már történt v alami.

Elöl lovagoltam a baráttal és a vezetõnkkel. Mintha az észak-amerikai prérin vágtattunk volna A magasra nõtt fu a lovak hasát súrolta. Ilyen körülmények közt friss nyomot már messzirõl é z az ember.

Es valóban, tõlünk délre, tehát balra megpillantottunk egy sötét vonalat, amely az útirányunk huzamosan rajzolódott ki a fûben. Odalovagoltunk, hogy megvizsgáljuk. Látható volt, hogy e zen a helyen két lovas gázolt a fûben egymás mellett.

- Csak nem Gomez volt az anyjával? - tûnõdött a barát. - Lehetséges - válaszoltam. - Képtelenségnek tartom. Gondplja csak meg, ahogyan mi lovagoltunk, hajszoltuk az álla tokat, ok azt nem tehették meg. Mögöttünk kell tehát lenniük, nem elõttünk. - Ki tudja! Gomez ismerõs a környéken, esetleg kaphattak valami segítséget. - Legföljebb addig, amíg nem keltek át a folyón. 21 A KORDILLERÁKBAN - Mindenesetre csónakkal jöttek õk is a Paranáig.

- Igen, de az élelmiszerük is elfogyhatott elõbb vagy utóbb, és akkor vadászni kényszerültek. - És ha valami módon ellátták magukat hússal? - Lehetséges, ám nem valószínû.

- Én elképzelhetõnek tartom - szólalt meg Gomara. - Gomez nagyon óvatos, okos ember, bár elsõ látásra a megjelenése nem árulkodik errõl. - Ezt én is tapasztaltam - bólintottam helyeslõen. - Sajnos, ilyen nyomokból nem állapítható meg, kik lovagolták az állatokat. - Talán mégis. - Lehetségesnek tartja? Kérem, próbálja meg!

A felszólítást finom mosoly kísérte, jelezve kétkedését. Nem sértõdtem meg, hanem így válaszo

- Ebben a pillanatban lehet, hogy nem sikerül, de a nyomok hosszan vezetnek, és ha most nem is áruhiak el semmit, késõbb esetleg beszédessé válnak. Egyelõre elég azt tudnunk, h mind a két ló nagyon fáradt... - Ezt mibõl állapította meg?

- Nézze, szinte vonszolják a lábukat. Két ló, végsõkig elcsigázva, útirányuk az elhagyott tel tart, jogosan tételezhetjük föl, hogy Gomez és kísérõje halad elõttünk.

- Meglehet, de én a barátnak adok igazat. Gomez csak néhány órával elõzött meg minket az indu Hihetetlen, hogy még mindig tartaná az elõnyt. - Majd meglátjuk.

Követtük a nyomokat, amelyek változatlan élességgel rajzolódtak ki elõttünk, de továbbra sem el semmit a lovasokról, akiktõl származtak. Csak hosszabb idõ elteltével állt be változás, a or ismét föltûnt elõttünk egy lagúna. Balról ugyanis széles, mélyen a talajba vágódó csapás é t keskeny kocsikeréknyomok barázdáltak. Látható volt, hogy a szekerekkel utazók a lagúnánál á eg éjszakázni.

Átvizsgáltuk a területet. A táborozók több tüzet is gyújtottak. A szomjas állatokat belehajto vízbe, hogy igyanak. Nyomaik világosan kirajzolódtak az iszapos parton. Úgy látszik, ennek a lagú-nának a vize nem sós, és sikerült a krokodilokat is távol tartaniuk.

22 A Rio Salado telepesei Ez volt minden, amit megtudtunk. Különösebben érdekes dolgot egyikünk sem fedezett föl. - Megérkezett tehát a karaván, amelyet keresünk. - mondta Gomara. -Vajon mikor járhattak i tt? - Tegnapelõtt - véltem. - Legalábbis azt hiszem. A nyomok idõsebbek egy napnál, legalábbis a jelek errõl árulkodnak. - Márpedig akkor alaposan meghajtották az ökröket. - Igen, de tudtak is haladni. A terep jó, és különösebben nem akadályozta õket semmi. Tegnap ajnalban indulhattak tovább. - És a két lovas, akiknek eddig követtük a nyomait?

- Azok ma délelõtt lehettek itt. Mivel még nem is esteledik, néhány órával járhatnak elõttünk - Akkor rövidesen utolérjük õket. - A települések elõtt aligha. Igaz, a lovaik fáradtak, de a mieink is. -Kár! - Sajnos, ez a helyzet. Egy lehetõség van, hogy befogjuk õket: ha egyedül lovagolok utánuk . Az én pejkóm a legkevésbé fáradt, és ha most elindulok, este elõtt utolérem õket. - Szó sem lehet róla, senor. A csapatunknak együtt kell maradnia. Ki tudja, hogyan talál koznánk ismét, ha elválnánk. - Mi történhetne velem? - Ki tudhatja, senor. Egyébként ne érezze magát túlzott biztonságban. Már az aripon indiánok etén járunk. Bármikor fölbukkanhat néhány közülük. - Én nem tartok egy ilyen találkozást annyira veszélyesnek. Sõt, szeretném megismerni ezeket az embereket. Nagy kár, hogy nem értek a nyeháikön.

- Látja, ez is egy nyomós ok, hogy elkerülje õket, legalábbis addig, amíg tolmács nincs önnel em, most nem engedjük el. Egyetértettek vele a többiek is, ezért föladtam a tervemet, és maradtam, bár ugyancsak furda lta az oldalamat a kíváncsiság, ki lehet ez a két lovas. ^

Maradtunk tehát tovább a szekérnyomokon, amelyeket azóta követtünk, amióta találkoztunk az em t két lovaséval. Meglepõdve tapasztaltuk, hogy indulásukat követõen néhány óra múlva a karavá orozott, kint, a nyílt térségen, és ott töltötték az éjszakát is. Érdekes, vajon mi foghatta et? 23 A KORDILLERÁKBAN

Körbelovagoltam a tábor területét, és hamarosan fölfedeztem egy magányos lovas nyomait. Az il etõ messze elügetett a többiektõl, bár hozzájuk tartozott, mert a csapás a táborhelytõl indul a is vezetett vissza. Mintha keresett volna valamit.

Az a kevés, nagyon kevés, amit eddig megtudtunk az elõttünk haladókról, különösebb okot nem a az aggodalomra, bennem azonban mégis támadt valami bizonytalanság, amit egyszerûen nem bír tam legyõzni. Olyasféle balsejtelem, amire az ember esetenkéntjobban hagyatkozhat, min t a nyílt, világos tényekre. 24 _______2._______ Kereszt a õserdõben

Korán reggel indultunk tovább. Föltételeztük, hogy hozzánk hasonlóan a karaván is megpihent é a. Am amint óráról órára haladtunk tovább, a legnagyobb csodálkozás_____ sal tapasztaltuk, hogy táborhelynek semmi nyoma.

Ezt ismét érthetetlennek találtuk. Két pihenõ közvetlenül egymásután, majd folytatják az útju nélkül egész éjszakán át?!... Bizonyára nyomós okból viselkedtek így. Elfogadható magyarázato em leltünk, bárhogy törtük is a fejünket.

Ekkor hirtelen sötét pont tûnt föl elõttünk a távolban: gyorsan közeledett. Aztán megláttuk a vast, aki sebes vágtában ugyancsak hajszolta a lovát felénk. Lasszóval korbácsolta az állatot mennél gyorsabb iramra ösztökélve. Amint közelünkbe ért, megcsóválta széles karimájú kalapjá : - Halló, senores! Önök azok, akiket keresek? - Elõbb talán mondja meg, kiket keres, és akkor mi eldöntjük, azok vagyunk-e - nevetett a barát. - Olyan embereket keresek, akik Palmarból jönnek... - Ez igaz, senor. Onnan jöttünk. - Istennek hála! Akkor talán segíthetünk mégis... - Kiknek? -A...

A válasz a torkán akadt. Mos#5már egészen a közelünkbe ért, ám eddig csak a barátra figyelt, vele beszélt. Most azonban tekintete rám siklott, és megdöbbent. Gaucho öltözéket hordott. A cát sûrû, tömött szakáll takarta, amibõl csak az orrhegye látszott ki; a kalapját közben már apta, és mélyen a szemébe húzta. 25 A KORDIIXERÁKBAN - Garamba! - kiáltotta teljesen elképedt hangon. - Ez lehetséges?! - Micsoda? - nevettem el magam, mert még mindig zavarodottan nézegetett. - Hogy önt itt találom! - Miért? Hol kellene lennem?... Ismer egyáltalán? - Mi az hogy! Ön azonban, úgy rémlik, teljesen elfelejtett. - Valóban nem emlékszem, hogy találkoztunk volna.

- Tényleg nem? Akkor megpróbálom emlékeztetni, tehát gondoljon... ah, a szakáll, igen, a sza káll! - Az valóban idegen, de a hangja ismerõsnek tetszik... - Igen, igen. Éppen most igyekeztem haza, mert úgy gondoltam, nemsokára megérkezik ön is, és mit ad Isten, itt találom a Gran Chaco közepén!... - Otthon... akart várni rám... mert azt gondolta... igen, világos már minden! Eme szõrreng eteg alatt nem rejtõzhet más, csak senor Pena! - Teljes egészében! - kiáltott föl boldogan a lovas. - Üdvözlöm!... Isten hozta, senor!... Örömteli mozdulattal nyújtott kezet; megragadtam, és alaposan meg is ráztam. Az enyémet pedi g úgy megszorongatta, mintha satuba fogta volna, majdnem följajdultam. Széles mosollya l az arcán így szólt:

- Tehát valóban nem ismert föl? Hogy akart akkor megtalálni? Mókás dolog lett volna... És itt találom önt, itt, a vadonban, pedig azt hittem, hogy kényelmes, kitaposott úton, delizsáns z párnáin elnyújtózva vágott neki az útnak Buenos Airesbõl. Bolondos egy helyzet!...

- Párnák és az önök postakocsijai?!... Hát, ez valóban nevetséges. Ön viszont itt, a tágabb h yan jókedvû fickó, tréfásan fog fel mindent, míg odaát, Mexikóban állandóan kedveszegett, kom ulatban leledzett... - Most is megvan rá minden okom, senor, hogy sötétben lássam a világot. - De hát honnan jön most? - Goyából. - Ahová mi is menni akartunk, hogy megkeressük Jerónimo Sabucót, a hegyi vezetõt. 26 Kereszt az õserdõben - Nem találták volna ott. Röviddel ezelõtt a régi településeknél láttam. - Beszélt is vele? - Jutott eszembe! Akkor már golyóval a fejemben sétálnék a másvilágon. - Ellensége talán? - Nem, csak távoli ismerõsöm. Am õ nem az az ember, aki szereti, ha kihallgatják. Annyira, hogy ha valaki ilyet tesz, tüstént gondoskodik arról, hogy ne legyen rá többé alkalma. - Valami nagy gazságról esett szó? - Igen, nagyon is nagyról. Azért siettem, hogy mielõbb közöljek önökkel mindent. - Tehát tudott róla, hogy jövünk? - Igen, de arról sejtelmem sem volt, hogy ön az a német, akirõl beszéltek. - Rólam? Ez csak Gomez lehetett, az indián. - Indián volt tényleg, és Gomeznek is szólította a Sendador.

- Arról tárgyaltak, hogy csapdába ejtik a fehéreket, akiket a Sendador vezet? - Igen. - Nos hát, mondjon el azonnal mindent, gyorsan, gyorsan!

- Nyugalom, senor! Intézzük ezt csak körültekintõen. Ha én most itt kapkodva elhadarok minde nt, kevesebbet használ a veszélyben lévõ embereknek, mintha megeresztjük a lovainkat, és vágt tás közben alaposan megtárgyalunk mindent. Induljunk tehát, önökkel tartok én is.

Sarkantyúba kaptuk a lovainkat - én csak képletesen a pejkómat -, és tovavágtattunk. Természe esen roppant kíváncsiak voltunk, mit tudott meg, mirõl fog beszélni. Szorosan köréje tömöi^ti , és megkértük, beszéljen hangosan, hogy mindenki hallja. -Tehát Goyából indultam, a Saladón át, haza... -kezdte. - Teljesen egyedül? - csodálkozott a barát. -Veszélyes vállalkozás.

- Ugyan! Mi bajom eshet nekep., az öreg csavargónak, itt, a Gran Chacón? Hiszen ez a h azám. Persze, ilyen kegyes férfiúra, mint ön, már a ruházata után ítélve, számtalan veszély l , ha a Chaco vadonába merészkedik. - Pedig én tudatosan készültem ide, és nem. is tartok nagyon ezektõl a veszélyektõl. 27 A KÖRDILLERÁKBAN

- Mennydörgõs mennykõ! Egy szerzetes, aki kedélyesen sétál a Gran Chacón?! Akkor ön... ön nem t más, mint Jaguár testvér!... - Mindenesetre szoktak így is nevezni.

- Ohohó, az már más! Önrõl aligha tételezi föl bárki, hogy visszariad a veszélyektõl!... Vég ogy megismerhettem, senor. Ön és ez a német senor, akit már Mexikóból ismerek, a legalkalmas abb személyek, akikre most egyáltalán szükségem lehet. Megismerkedhetem a társaság többi tagj is? Bemutattam neki a kapitányt, a kormányost meg a yerbaterókat, és néhány szokásos üdvözlõ szó tta a történetet onnantól, ahol a barát félbeszakította.

- A legjobb út, hogy célomat mielõbb elérjem, a régi településeken átvezetett, ezért természe zt választottam. Ma reggel érkeztem oda. Jól tudtam azonban, hogy az ariponok miatt a kornyék nem igazán biztonságos. Igyekeztem tehát, a lehetõségekhez képest, mennél gyorsabban ejtõzni. A lovamat egy régi udvarba vezettem, amelynek a bejárata alig látható, én pedig oly an helyen bújtam meg, amelyet lehetetlen fölfedni, hacsak valaki nem ismeri. Két egymásn ak dõlt fal, a köztük maradt rést pedig teljesen eltakarják a futónövények. Már régebben, éve t fedeztem föl véletlenül ezt a helyet. Ha erre járok, mindig itt rejtõzöm el. Tehát úgy gond am, hogy kipihenem magam, jót alszom, mert egész éjszaka lovagoltam. Ugy terveztem, délu tán indulok tovább, és még estig elérem az õserdõt. Jó délig alhattam, amikor hangokra ébredt mber beszélgetett spanyolul. Óvatosan félrehúztam a liánokat, és azonnal megláttam õket. Ott a búvóhelyem elõtt egy-egy kövön. Az egyik fehér volt, öreg, magas növésû, szikár, csontos, ig fiatal indián. Kicsit távolabb, nem messze tõlük egy indián asszony ült... - Gomez anyja. - Meglehet... Nem törõdtem vele, a beszédre figyeltem. Tisztán hallottam minden szót. A párb eszéd így hangzott:

- Az utóbbi éjszakákon mindig kilovagoltam a táborból, hátha rábukkanok a tiétek közül valaki

hasztalan... - kezdte a fehér. -Te vagy az elsõ, akivel találkoztam.

- Én már tegnap óta követem az ön nyomait. Nem bíztam önben, és nem is merészkedtem a közeléb lta az indián. 28 Kereszt az õserdõben - Voltaképp mi járatban vagy? - A törzsemhez készülök, önöket kikerülve, hogy figyelmeztessem õket. - Vagyis ellenem akarod lázítani Õket? - Nem ön ellen, senor. - Tehát csak a többiek ellen... Köszönöm, ez is szép!... Hol találhatók most a tieid? - Itt vannak mindig a közelben. Ma este találkozom velük. - Ide tudod hozni õket? - Igen, ha Ön ezt valóban komolyan gondolja.

- Ostobaság! A te fõnökeid ismernek engem nagyon jól. Újabb üzletet ajánlok nekik a korábbi m apodásunknak megfelelõen. Ismered a feltételeimet? - Nem, senor. - Úgy, tehát te még sohasem voltál... vettél részt... - Nem, senor.

- De azért hallottál arról, hogy a törzsed barátja vagyok, és idõnként egy-egy jó zsákmányhoz õket. - Ezt tudom, senor. - Hallgatni tudsz? - A hallgatás a legnemesebb erény. - Helyes! Most tudd meg tehát: nagy fogás van kilátásban, amit a kezetekre akarok játszani . Persze a szokásos föltételek mellett: vagyis minden arany, pénz és ékszer az enyém, minden viszont a tiétek. Egyetértesz? -Igen. - Elfogadják a tieid is a föltételeket? - Bizonyára, ha ezt már korábban is megtették.

- Akkor jegyezd meg: húsz férfi, öt asszony és tizenkét gyermek tart velem, akiket ti megk aphattok minden tulajdonukkal együtt, beleértve azt is, hogy váltságdíjat kérhettek értük; ki mint ahogy az imént mondtam, a pénzt, aranyat, ékszereket, gyûrût, órát. 0 - Megmondom a fõnököknek.

- A férfiakat és a gyermekeket megölitek? - Igen. - Most ezt nem engedem meg. Nem beszélve arról, hogy magasabb lesz a váltságdíj, ha a fiúkat életben hagyjátok. 29 A KORDIIXERÁKBAN - Nem kapunk többet, mert ha megkíméljük az életüket, indiánokat nevelünk belõlük.

- Ez jó megoldás. Én csak üzletet akarok veletek kötni, minden gyilkolás nélkül. Enjrém a pén a fegyver, lõszer, ruhák, lovak, ökrök, kocsik és természetesen a váltságdíj, ám az öldöklés lmarad. - Meg kell tennünk. A húsz férfinak legalábbis meg kell halnia. - Szükségtelen, én mondom neked. - Hogyan vesszük el akkor a tulajdonukat, gyermekeiket? Védekezni fognak. - Ostoba. Meghalhat valaki sokféleképpen, nem csak golyó által. Ismered jól a környéket? -Igen. - A Krokodil-szigetet is? - Hogyne. Õseink oda vitték ellenségeiket, akik vagy éhen pusztultak a szigeten, vagy a krokodilok falták föl õket. - Nos, én még este elõtt odacsalom a húsz férfit. - Ez aligha sikerül. - De igen, sõt, nagyon is szívesen jönnek velem. Van egy remek módszerem... - De hogyan kelnek át a vízen?

- Éppen elég fatörzs úszik a folyón, csak válogatni kell közülük. Egy hevenyészett tutajt ösz m nagy dolog. - Am önnel együtt vissza akarnak majd térni õk is, nem maradnak a szigeten. - Bízd csak rám, erre is van megoldás. Egyedül fogok visszafelé evezni. Ok pedig ott marad nak a csupasz homokon, körbefogva a víztõl, amelyben hemzsegnek a krokodilok. A partra úszniuk biztos halál, tehát ott pusztulnak mindannyian... - Elriasztják a krokodilokat.

- Mivel? A fegyvereiket már korábban elcsalom tõlük, és csak azután megyek velük a szigetre v lami jámbor, kegyes ürügy révén. - így már elhiszem, hogy sikerül a terve, senor. Igyekszem mielõbb visszatérni harcosainkk al. Rajtuk ütünk, és osztozunk. - Igen, én pedig lovagolok tovább. Ne feledd a föltételeimet! Szigorúan ragaszkodom hozzáju k, és semmi változtatást nem fogadok el. Most pedig indulj...

- Megyek, senor, de szeretném önt még megkérni, legyen nagyon 30 Kereszt az õserdõben óvatos. Állíttasson õröket, mert lehet, hogy még ma további fehérek érkeznek. -Ah! Valóban? - Igen. Õk is a régi településekhez igyekeznek, mert itt akarnak kutatni a Sendador után. - Utánam?... Észnél vagy?... Honnan veszel ilyen badarságot? - Maga a német mondta nekem. - Milyen német?

- Egy idegen, aki már két mayort elfogott Jordán tisztjei közül, sõt, megszökött annak táborá ovábbá legyõztünk egy kis sereget, négyszáz katonát, és foglyul is ejtettük õket, szintén Jor közül. - Akkor az valóságos ördögfióka!...

- Valóban. Kísérõi mindannyian azt mondják, hogy számára nincs lehetetlen, képes bármire, olv gondolatokban, és kitalál mindent!... - Akkor ez a fickó igazi unikum!... Vajon mit akarhat tõlem? - Önt akarják fölfogadni vezetõnek, de hogy hová készülnek, arról fogalmam sincs. - A szavaidból úgy veszem ki, hogy nincs egyedül.

- Kíséretében van egy amerikai tengerészlrapitány és a kormányosa, valamint Jaguár testvér...

-Jaguár?... Az ördögbe is! Õ azután végképp nem hiányzik!... El sem tudom képzelni, mi dolguk m.

- Bizonyára megmondják majd önnek. A társasághoz tartozik még hat yerbatero, akiknek a vezetõ e senor Monteso.

- Monteso? Ah! Jó ismerõsöm!... Hogy került õ ebbe a társaságba?... Am meglehet, hogy..., nem azt mondtad az elõbb, hogy ez a német mindent tud? - Legalábbis így hallottam. - Tud spanyolul? - Igen, nagyon jól.

#

- Peruról nem beszéltek, esetleg kipukról, vagy az inka nyelvrõl? - Nem emlékszem. - Régi írásokról, rajzokról, elrejtett kincsekkel kapcsolatban? - Arra sem emlékszem. - Pompás, ezt már szeretem! Tudnak hallgatni. Azt nem tudod legalább, hogy ez a németbes zél indián nyelven? SÍ

A KORDIIXERÁKBAN - Állítólag éveken át élt indiánok közt. - Remek, egybevág minden! Most már tudom, miért keresnek. De miért a településeken? Honnan t udták meg, hogy erre járok? - Eredetileg Goyán át a Gran Chacóra akartak följutni, de én megtudtam Palmarban, hogy ön id e készül. Ezt meg is mondtam nekik. - Úgy, tehát ez a helyzet! Mikorra várhatók? - Rövidesen. Csak néhány órával indultak késõbb, mint én, és bizonyára alaposan meghajtották t. Gomara, a nagybátyám a vezetõjük. - 0 is aripon? - Nem, más törzsbõl származik, de anyám révén a rokonom. - Miért nem vártad meg õket? Akkor együtt lovagolhattatok volna ide!... - Eredetileg úgy akartam, de akkor le kellett volna mondani a zsákmányról, mert a német fi gyelmeztetni akarja a kivándorlókat, hogy óvakodjanak tõlünk.

- Az ördöngös fickó!,.. Tényleg beleüti az orrát mindenbe!... No de majd fölhagy az effélével

- És bizonyára tüstént indultak, mihelyt csak tehették, hogy a karavánt még idõben utolérjék. sztegethettem tehát az idõt. Csaknem halálra hajszoltam a lovainkat. - Valóban elcsigázódtak alaposan! Okosan cselekedtél... 0 sejti tehát, hogy az ariponok cs apdát készülnek állítani a fehéreknek? -Igen. - Arról azonban sejtelme sincs, hogy én veletek tartok? - Ó, dehogy! Hiszen Önt is figyelmeztetni akarják. - Vagy úgy! Tehát a német óvni akar engem. Tegye csak nyugodtan, fõleg, ha elkésik. - De hiszen én pontosan attól félek, hogy bármelyik pillanatban fölbukkanhat...

- Átkozott! Jószerint a pokolba kívánom, de nagy szükségem van rá, ezért egyelõre életben kel unk. Tehát rövidesen megjelenhet? Hm! Akkor várnom kellene rá egész éjszaka, esetleg még tová Ez nem megy. Ha ez az ember velünk van, nem tehetünk semmit. Cselekednünk kell tehát, m ielõtt megérkezik. Ámbár, ha sorra járja a romba dõlt falvakat, hiszen van belõlük jó pár, és ja mindet, hát abba jó idõ beletelik... 82 Kereszt az õserdõben - Nem kutat az, senor. Követi a szekérnyomokat, mint ahogy én is tettem, és idetalál. Még a vak is rajtuk tudna maradni mezítláb... - Igaz. A nyomokat megtalálja, és azok elvezetik ehhez a faluhoz. Azonnal indulnom k ell, különben füstbe megy minden tervünk!... De várj csak, támadt egy ötletem!... Ha eléri a okat, itt marad egy ideig, vagy azonnal indul tovább?

- Csak ha megtalálta önt, senor. Legfõképpen ezért jön.

- Helyes. Akkor elsõként a Krokodil-szigetre csalom az embereket, a karavánnal pedig t ovábbhaladok a megbeszélt helyig, ahol ti rajtuk üttök. Azután visszajövök, és itt várom meg et. Ha érdeklõdik a kivándorlók után, azt mondom, kifizettek, elbocsátottak, és nélkülem foly tovább az utat... - Elhiszi-e majd? - Egészen bizonyos. Majd úgy tálalom a helyzetet, hogy ne maradjon benne semmi kétség. - Am a húsz férfi életben marad a szigeten! - Mit árthat az? - Nem veheti el a pénzüket, csak a haláluk után. - Elhitetek velük valamit, aminek hallatán nem viszik magukkal értékeiket. Majd csak akk or lepõdnek meg, amikor magukra hagyom õket. Hamarosan belátják, hogy a szigetrõl csak a m ennyekbe vagy a pokolba vezethet az útjuk. - Jól van, senor. Most azonban jelölje meg azt a helyet, ahol a karaván többi tagjára lecs aphatunk. - Helyes. Azt mondtad, ismerõs vagy erre. Jártál már arra, ahol egy kereszt áll az erdõben? - Melyik, senor? A korábbi telepesek állítottak többet is. - Arra az óriás keresztre gondolok, amelyet az emberek úgy neveznek, hogy Jesucristo de lajloresta virgen"...

Nuestro Senor

- Jézus Krisztus urunk a vadonban? Igen, ismerem, nagyon is jól.

- Akkor rendben. Úgy-készülj, hogy az éjszaka közepére ott legyetek. Akkorra mi is megérkezün szekerekkel. Megrohantok bennünket, és foglyul ejtetek mMdenkit, természetesen engem is. Nékem késõbb majd sikerül megszöknöm. A németnek úgy beszélem el a dolgot, hogy nyugtalan karaván sorsa, ezért utánuk lovagoltam, de már csak a szerencsétlenség nyomait tudtam fölfed zni... SS A KORDILLERÁKBAN - így az embereket rajtunk, és nem a szigeten keresik majd. - Ami a szigetet illeti, õk arról nem tudnak, tehát nem is kérdezõsködnek utána. Felejtsétek ti is, többet nem beszélünk róla. Megértettél mindent, Gomez? - Igenis, senor. - Akkor eredj, hogy mielõbb találkozz harcosaiddal, és idõben a megbeszélt helyen legyetek !...

- Ezt hallottam tehát - zárta le Pena az elbeszélést. - Az indián hamarosan odébbállt az anyj l együtt, a Sendador azonban még jó darabig ott üldögélt és mélyen gondolataiba merült. Majd t, és lassú léptekkel eltûnt a fák közt.

Valamennyien feszült figyelemmel hallgattuk a történetet, ám a legizgatottabb senor Mont eso, a yerbatero volt közöttünk. Fenntartás nélkül bízott a Sendadorban, és a barátjának teki magát. Pena szavai villámcsapásként érték Nem csoda tehát, hogy igyekezett mennél közelebb fu

ni az elbeszélõhöz, és tovább érdeklõdött: - Senor, azt állítja, hogy amit elbeszélt, mindenben megfelel a valóságnak? - A leghatározottabban! - És ha én ezt nem hiszem?

- Sajnálom, ám ettõl még nem fogok mélabúba esni. Csak arra kérem Önt, fogalmazzon kissé fino n, és ne mondja azt kereken, hogy a történet valótlanság. Ön azt hihet, amit akar, a sértést nban golyóval szoktam megválaszolni!... - No de kérem, senor! A véleményét elmondhatja mindenki. - Elmondhatja, ha nem akarja másra tukmálni. Egyébként okosabb, ha megtartja magának. Elbe széltem, amit láttam, hallottam. Hogy ön hiszi-e vagy sem, az nekem mindegy. Attól azonb an óva hitem, hogy hazugnak nevezzen!... - Elnézést, senor! A Sendador nékem a legjobb barátom. Képtelen vagyok föltételezni róla ezt azságot.

- Ha a barátjának nevezi õt, akkor csak sajnálni lehet önt. Ne beszéljünk többet, róla. Az el semények majd igazolják, kinek van igaza, és barátsága milyen értéktelen. Mert biztosra vesze , hogy a senorok készek arra, hogy együttes erõvel hiúsítsák meg ezt a gyalázatos tervet. - Természetesen, természetesen - hangzott körös-körül szinte egyszerre. 34 Kereszt az õserdõben - Mit tett ön, amikor a Sendador magára hagyta? - tudakoltam. - Arra gondoltam, mindent el kell követnem, hogy megakadályozzam a gaztettet - pilla ntott rám Pena. - Csak azt nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Azon tûnõdtem, figyelmeztes sem-e a karaván tagjait... - Természetesen, hiszen ez a legkézenfekvõbb, a leggyorsabb, és rövid úton megoldható.

- Az igaz, de az emberek nem hittek volna nekem, az ismeretlennek, míg a Sendadort a legjobb ajánlások mellett mint tisztességes, megbízható vezetõt fogadták fel. Amellett útj során bizonyára mindent megtett a gazember, hogy növelje az iránta érzett bizalmat. Letaga dott volna mindent, esetleg titokban módosította volna a támadás idõpontját, engem pedig min t ellenségét, aki a kárát akarja, foglyul ejt...

- Tökéletesen ítéli meg a helyzetet. Önnek az elsõ és legfontosabb feladata az volt, hogy saj magát biztonságba helyezze, hiszen a veszélyben lévõk csak így számíthattak segítségre.

- Pontosan! Nem léphettem föl a Sendadorral szemben sem nyíltan, sem titokban. Társakat kellett keresnem, akik segítenek nekem. Beszéltek önrõl, a németrõl, aki kísérõivel már nem j sze tõlünk. Azt tartottam a leghelyesebbnek, hogy mennél elõbb fölkutassam önöket, és a segít jem...

- A rendelkezésére állunk, természetesen, minden vonatkozásban. Remélem, még idõben érkeztünk

- Gondolom, ám ne késlekedjünk egy percet sem. A férfiakat a Sendador talán már elcsalta a s zigetre, de mivel életük nincs közvetlen veszélyben, várhatunk a kiszabadításukkal. A többiek viszont, bízom benne, még idõben utolérjük. - Reménykedjünk. Ismeri ön azt a helyet, ahol ez a rettenetesen hosszú nevû kereszt áll?

- A Nuestro Senor Jesucristo de laflorests virgen" nevezetû keresztre gondol? Nem, sajnos, nem. De semmi baj, követjük a keréknyomokat. 0 - Ameddig világos van, addig igen, ám ha besötétedik, már gondjaink lesznek. Ekkor megszólalt Antonio Gomara:

- A szigetrõl nem tudok, de a keresztet és a könryékét jól ismerem. Úgy tetszik, a kivándorló o de Sixto falu felé igyekeznek, 85 A KORDILLERÁKBAN legalábbis a nyomok arra mutatnak. Onnan már megtalálom a kereszthez vezetõ utat. - Akkor semmi baj! Rajta hát, siessünk, használjuk ki mennél jobban az idõt sötétedésig... Sejtetni engedtük lovainkkal is, hogy utunk sietõs. Nyargaltak is olyan derekasan, h ogy valóságos szélvészként száguldottak át a szélesre táruló mezõségen. Tudta mindenki, hogy endõ események veszélyesek lesznek, talán az életünket is kockáztatjuk.

Ilyen körülmények közt hallgataggá válik az ember, ezért nem is szólt senki egyetlen szót sem Pena kezét elõrenyújtva, mesz-sze a távolba mutatva meg nem kérdezte: - Látják azt a facsoportot? Ott fekszenek az elhagyott települések. Mindjárt helyben leszünk ...

A szekérnyomokat követve rövidesen elértünk arra a helyre, ahol a karaván megpihent. Düledezõ zeomlott építmények maradványait láttuk; a romokat bársonyos, zöld takaróval vonták be a kúsz ge szellõ suhant át a fák sûrû lombjai közt, és súgása gyászos, temetõi hangrüatot árasztott. elt földek nyomait is észleltük, azok azonban már teljesen elvadultak, és csak igen éles sze mû ember tudta fölismerni, hogy itt valaha eke mélyült a talajba. A pusztulás, az elhagyat ottság igencsak lehangoló hatást tett ránk. A kivándorlóknak, akiket kerestünk, már nyomát se tuk.

Láttuk, hogy a pihenõ során kifogták, és szabadon engedték az ökröket, hadd legeljenek. Nem i k azonban sokáig. Hamarosan elhagyták Pozo de Sixtót, mégpedig szétválva, különbözõ irányban, gy ez a nyomokból világosan látszott. Az egyik csapás jobbra tartott, északnak, és csupa gya logosan járó embertõl származott.. A másik követte az addigi irányt. Enyhe ívben kikerülte a at, majd ismét egyenesen nyugatnak fordult.

Ahogy szemügyre vettük, azonnal láttuk, hogy olyan Ökrös szekerek hagyták maguk után, amelyek ez hozzákötötték a szabad lovakat. A hajtók a szekerek mellett haladtak, más gyalogos lábnyom t azonban nem fedeztünk föl. Az asszonyok és a gyerekek bizonyára a kocsikban húzták meg mag ukat. - Viszi a Sendador a szerencsétleneket a kereszthez - mondta Pena. -Vajon mennyive l járnak elõttünk? 36 Kereszt az õserdõben

- Talán félórával - véltem -, amint ahogy a nyomokból látszik. A letaposott fû még nem egyene t föl utánuk, márpedig ha ennél több idõ telt volna el, a nedvdús, ruganyos szálak éledezni k ek. Javaslom azonban, most hagyjuk ezt a nyomot, nézzük meg inkább a másikat. Talán az arr a haladók máris közvetlen veszélyben vannak.

Mint már említettem, ez a csapás a gyalogosoktól származott. Sötét szalagként futott végig a egen, és csak itt-ott, elvétve rajzolódott ki egy-egy különálló nyom. A nyomdokvonal legalább mórás lehetett. Egy helyütt egy gyalogos nyoma különvált a többitõl, ám hamarosan ismét vissz zájuk. Társaim nem figyeltek föl rá, és amikor mélyen lehajolva vizsgálgatni kezdtem, a kapit rám szólt: - Valami érdekeset talált, sir? Szerintem semmi különös, csak valaki elbóklászott közülük...

- A fûben húzódó nyomok nem beszélnek, csak mutatják magukat. Tehát nem jó fül, hanem éles sz olvasásukhoz. Nézze csak, capt'n! A fõcsapáson már fölegyenesedett a fû, és csak a szálak he dõlnek még meg kissé. Merre mutat a dõlésük? - Elfelé tõlünk, északnak... - Nyilván, hiszen abba az irányban tapossa le az ember a fiivet, amerre halad. És most vegye szemügyre ezt a magányos nyomot. A fûszálak hegyei még ennél is hajlottak. Ugye?... - Csakugyan. - Am sokkal mélyebben, mint a többinél? Mi következik ebbõl? - Mit tudom én... Ez olyan puha szárú dudva, csak késõbb egyenesedik föl...

- Ez is egy lehetõség. Én azonban úgy gondolom, hogy ezek a szálak azért fekszenek még mindig mert nem maradt elég idejük fölegyenesedni, vagyis ez a nyom fiatalabb a többinél. - Én azt hiszem, egyidõs velük. - Oda igen, ám visszafelé már csak egyedül jött ez a személy, mert figyelje csak meg, merre dõl a fûszálak hegye? - Az ördögbe is, igaza lehet. Belénk mutatnak, azaz délnek. - Vagyis merre haladt ez az ember? - Velünk szemben.

- Belátja tehát, hogy ez a nyom csak a Sendadortól származhat, aki gálád tervét végrehajtva s ett vissza a karavánhoz. Sikerült te87 A KORDIIXERÁKBAN hát a szigetre csalnia a férfiakat. Ki tudja, milyen körülmények közt hagyta õket. A kapitány csak némán csóválta a fejét, a barát azonban megszólalt:

- Bizonyára életben vannak, ám a legnagyobb veszélyben. Mindany-nyian ott pusztulnak a s zigeten nyomorultan, ha csak valaki nem siet a segítségükre. Magukra hagyva tehetetlen ek. Ha közülük valaki megpróbálná úszva elérni a partot, arra biztos halál vár, mégpedig a le ert a vérszomjas bestiák azonnal szétmarcangolnák, amint a vízbe veti magát. Ördög ez a Senda , nem ember!... - Hm! - dörmögött a derék yerbatero. - Még mindig hihetetlennek érzem az egészet. A barátom, t tudja, senor... - Megtévesztette, becsapta önt is. - Soha. Velem szemben tisztességesen járt el mindig.

- Az meglehet, ám abból nem az következik, hogy akkor másokkal is így viselkedik. - Nos, mindenki igyekszik a saját elõnyére formálni a dolgokat, ez természetes. Most azonb an pokoli gaztettel vádoljuk, sok ember meggyilkolásával!... - Ez már több, mint vád - szólaltam meg. - Én viszont még mindig reménykedem, hogy mindannyian tévednek. - Meglehet, de ne \átatkozzunk. Rövid idõn belül kiderül, kinek van igaza.

Vita közben nem vesztegettük az értékes idõt, hanem vágtában lovagoltunk a nyomok mentén. Föl tük, hogy a Krokodil-sziget nem lehet túl messze, mert akkor aligha sikerült volna a S endadornak elcsalnia a férfiakat. Talán félóra telhetett el, amikor a távolban hosszasan e lnyúló, keskeny csík bukkant föl elõttünk, feketén rajzolódott ki a látóhatár fényes hátteréb , kiderült, hogy sûrû bozótos húzódik elõttünk, s a cserjék közül imitt-amott magas fák koron Egyúttal nedvdúsabb, erõsebb növésû lett a fu is, biztos jeléül annak, hogy a közelben víz t em is kevés.

A nyomok tétovázás nélkül vezettek a bokroknak, és keskeny résben tûntek el köztük. Ahogy ben nk a bokrok közé, láttuk, hogy széles bambuszsáv zárja el a további utat, és fölötte áttekint tottuk meg a gyanított vizet. 38 Kereszt az õserdõben

Azt nem tudtuk eldönteni, hogy lagúna partján állunk-e, vagy olyan ághoz jutottunk, amely esetleg Összeköttetésben van a Saladó-folyóval. Nem lehetett mély, mert jó távol a parttól sz krokodil heverészett az iszapban, szélesre tátva óriási száját. Csoportokba verõdtek a sekél részeken, amelyek közt bizonyára kissé mélyebb csatornák kígyóztak a víztükör alatt. Vadász i etõdött idõtlen idõk óta, és a förtelmes lények minden akadály nélkül szaporodhattak, mert cs több százat megszámlálhattunk. Velünk éppen átellenben, jó messze, de azért szabad szemmel mé etõen, lapos homokpad húzódott, alig kiemelkedve a vízbõl. Fának, bokornak még csak nyomát se tunk rajta. Valószínûleg ez az a sziget, ahová igyekeztünk.

Örömmel bukkantunk rá egy nádból és bambuszból összetákolt tutajra, amely pompásan megfelelt ak. Látszott rajta, hogy röviddel ezelõtt készíthették. Fölfedeztük azt a helyet is, ahol a n levágták, és a bambuszokat kitördelték. Négy-öt hosszú bambuszrúd hevert a tutajon, bizonyára egítségével lehetett mozgásba hozni.

Elõvettem a távcsövemet, és alaposan szemügyre vettem a lankás földdarabot. Kis idõ után mozg alakokat is sikerült fölfedeznem rajta. - Valóban sziget? Mit lát? - kérdezte a barát. - Igen, az, amit kerestünk. Emberek is vannak rajta.

- Istennek hála! Akkor ne idõzzünk sokáig. Senor, sejtései pontról pontra igazolódtak. Úgy tö inden, ahogy ön megjósolta. Most azonban nyeregbõl le, és induljunk a szerencsétlenekhez.. . Már le is ugrott a lóról, példáját követték a többiek is, és siettek a tutajhoz.

- Ujunk meg, senores! - szóltam rájuk. - Elõbb gondoskodjunk a lovakról. Legjobb lesz, h a visszavezetjük valamennyit a füves részre, és ott kipányvázzuk õket. Egyikünknek azonban it ell maradnia õrnek. Bármi történhet... Elfogadták a javaslatomat. Az egyik teaszedõt hátrahagytuk a lovakkal, mi, többiek pedig

sfemügyre vettük a tutajt. Nem kötötték ki, hanem csak úgy kihúzták a nádon keresztül a lapo a. A bambusztörzseket kúszónövények erõs indáival kötötték egybe, úgyhogy meglehetõsen szilár látszott. Alig helyezkedtünk el azonban rajta, számtalan krokodil csörte39 A KORDILLERÁKBAN

tett elõ, olyan tömegben, hogy csontos páncélzatuk egymáshoz dör-zsölõdött, és teljesen elzár . A látványt, amit nyújtottak, lehetetlen leírni.

- Ali devils! - kiáltott föl Turnerstick. - Csak most látom igazán, milyen veszélybe kerülte k ezek a hiszékeny emberek!... Fegyver nélkül ugyan át nem tör köztük halandó. Kíséreljük meg essegetni ezeket a rusnya férgeket... És a fegyveréért nyúlt. - Csak a szemükbe, sir! - figyelmeztettem. - Well! Tudom... Az uraságok esküvõi frakkja túl hosszúra nyúlt, és a golyó sem járja át Megszólaltak a fegyverek, és a fenevadak néhány ölnyit visszahúzódtak. Félelmetes állkapcsuk csapódott össze, ahogy hányták-vetették magukat. Apró szemük mozdulatlanul meredt ránk.

Egyelõre nem indulhattunk. Valósággal utat kellett vágnunk a krokodilok sûrûjében. Az elsõ lö em sok eredményt hoztak. Ám amint tizenöt-húsz mozdulatlan tetem nyúlt el az iszapban, társa ik bevonszolták õket a mélyebb vízbe, és ott tüstént nekik is estek. A hatalmas csúszómászók olva tülekedtek, hogy mennél jobb falatokhoz jussanak. Örvénylett a víz körülöttük. Csontos p borított testek vetõdtek föl, majd merültek el a hullámokban, mélyen fölkavarva az iszapot. C ontok ropogása hallatszott az iszonyú fogak közt. Félig zárt állkapcsok emelkedtek a magasba , áldozatok letépett maradványait õrölve. Ezt a látványt Dante kifelejtette a pokol leírásáná - Érthetetlen, hogyan jutottak el a szigetre azok az emberek fegyvertelenül - tûnõdött a b arát.

- Csak találgathatunk - mondtam. - Föltehetõen az átkelést követõen a mozgásra figyeltek föl tiák, és zsákmány reményében csak azt követõen gyûltek itt össze ilyen tömegben. Egyes példán szrudakkal távol lehetett tartani...

Most, hogy az út szabaddá vált, megragadtuk a rudakat, és az iszapba nyomva erõteljes lökések el elszabadultunk a parttól. Igyekeztünk a mélyebb részeken haladni, nehogy zátonyra fusso n'az esetlen jármû, ám a víz mélysége itt sem haladta meg a négy-öt könyöknyit. A krokodilok tek közelünkbe jönni, ám annál kitartóbban követtek kétoldalt, figyelõ tekintetüket nem kerül 40 Kereszt az õserdõben semmi. Közvetlen veszélyben nem forogtunk, de alig tudtuk elviselni a bûzt, az állatok t estének kipárolgását.

Számomra rejtély, hogyan élnek meg egyáltalán ilyen nagy tömegben. Ha valamikor akadt is hal , vagy bármilyen más élõlény ezekben a vizekben, azt rég kipusztították, nem maradt hírmondój Talán egyszerûen fölfalják a gyöngébb, fejletlenebb egyedeket? Ki tudja?

Az öt bambuszrúd megtette a magáét, és a tutaj olyan gyorsan haladt, hogy már szabad szemmel is kivehettük a szigeten tartózkodókat. Ok is észrevettek bennünket. A parton álltak, és ahe yett, hogy örömrivalgásban törtek volna ki, teljesen csöndben maradtak. Egyelõre nem tudhattá

, békés vagy ellenséges szándékkal érkezünk-e. Ahogy közeledtünk, láttam, hogy mindannyian ké ak. Elszánt arckifejezéssel fürkésztek bennünket, és látszott rajtuk, hogy ha kell, elszánták kat a végsõ harcra is.

- Állj! - kiáltott felénk egyikük spanyolul. - Ne közeledjenek! Elõbb tudni akarjuk, kicsodák , és mit akarnak! Válaszoltam volna, de a barát megelõzött. - Mióta bizalmatlan velem szemben, senor Harrico? Miért kellene okvetlenül ellenséget látn ia bennem?

A barát merõben véletlenül ismerte ezt az embert, aki - már korábban beszéltünk róla - egy Bu Airesben mûködõ bankház megbízottja volt. Örömmel ujjongott föl, amikor útitársunkban régi is te föl: - Bendito sea Diós! Jaguár testvér! Meg vagyunk mentve! Seno-res, ezek az emberek baráto k!...

Simán partot értünk. Nem kötöttük ki a tutajt, hanem fölvonszoltuk a vízbõl lankásan kiemelke on, olyan magasra, hogy a hullámok el ne úsztassák. Az emberek boldog kiáltozással vettek körül bennünket, njiijtották a kezüket, és egymás szavába vágva mutatkoztunk be egymásnak a b etve senor Harrico segítségével.

Hadd említsem meg, hogy a sziget foglyai közt találtunk két észak-amerikait is, akik kitörj ö mel fogadták Turnerstick kapitányt és derék kormányosát.

- No, de senores - érdeklõdött a barát ismerõsétõl, a bankártól, amikor kissé elült a mámoros hogyan tehették ennyire lóvá önöket? 41 A KORDILLERÁKBAN - Meg akartuk nézni a esztet...

Nuestro Senor Jesucristo de la floresta virgen" nevezetû óriási ker

- Itt, a szigeten? Hiszen az jó néhány mérfölddel arrébb van, valahol az õserdõben. - Becsaptak minket, csúnyán. Ez a Sendador iszonyatosan nagy csirkefogó!... És mi mennyi re bíztunk benne!... - Hát a bizalmat valóban nem érdemli meg. Ezt bizonyítani is tudom.

- Most már nincs rá szükség, bizonyította ezt õ saját maga. De mit keresnek önök ezen a félre ? - Önöket. Meg akarjuk óvni a karavánt a szerencsétlenségtõl. - Honnan tudták, hogy veszély fenyeget bennünket?

Hilario testvér néhány szóval elmondta a legszükségesebbeket. Hallgatói elszörnyedõ kiáltások k a dolgokról. A barát vigasztalta õket:

- Nyugodjanak meg, senores! Önök túl vannak a veszélyen, a hozzátartozóikkal eddig nem történ emmi baj, és rajta leszünk, hogy ne is történjék... - No de lerohanják az asszonyokat!

- Egyelõre még nincs veszély. Éjfél körül tervezik a támadást. Addig van idõnk megtenni az óv

...

- Hála önöknek és Istennek! Remélem, találunk majd idõt, hogy úgy igazából elbeszélgessünk. M hol lehet most a Sendador? - A karavánnál. - Tehát az. elhagyott romoknál? - Nem. Már éppen tovább indultak, és éppen ahhoz a kereszthez, amelynek a nevét említette az mént... - Nélkülünk? Akkor a társaság minden tagja ki van szolgáltatva a gazember kényének-kedvének. - Pillanatnyilag igen. Am Õ egyedül nem tesz semmit. Mindenekelõtt azt szeretnénk megtud ni, hogyan sikerült neki idecsalogatni önöket a szigetre? - Hazugsággal. Elámított bennünket. - Ezt sejtettük. No de mégis, kitalált valami mesét?

- Oly módon írta le a keresztet, amely szerinte itt található, hogy a legnagyobb mértékben fö keltette a kíváncsiságunkat. Hajdan valamilyen inka erre vetõdött, háborúskodás folytán. Kere 42 Kereszt az õserdõben

tény volt. Letáborozott, és az éjszaka során rajtaütöttek az indiánok. Csekély számú kísérõjé re menekült, és ott az utolsó emberig védekeztek. Tetemeiket a támadók kereszt alakot formálv fektették egymás mellé, és egy így maradt a mai napig. Ez a kereszt a híres Nuestro Senor J sucristo de la floresta virgen". - Csodálatos, hogy ezt mind elhitték! - Miért kételkedtünk volna?

- Mert az indiánok pogányok voltak. Aligha bajlódtak volna a megölt keresztény ellenség nullá val, hogy ilyen szent, kegyeletteljes formába rendezzék õket.

- 0, nem mondtam még el mindent! Az inka esett el utolsóként, és halála elõtt megtérítette tá ..

- Ah, vagy úgy! Harcolt ellenük, és közben maradt ideje a megtérítésre is?! Az önök hiszékeny or Harrico, mesébe illõ!...

- Higgye el, úgy elsõ hallásra valóságosnak tetszett. Persze, így, utólag... no de hadd folyt ssam tovább. Az inka szavai olyan nagy hatást tettek az indiánokra, hogy kegyeletbõl itt hagytak mindent érintetlenül. Az inkák értéktárgyait, fegyvereit, ruházatát, a magukkal hozo gyémántberakásos arany ékszereket, eszközeiket... - Bámulatos!...

- A Sendador még tovább mesélt. A történtek óta ez a hely, a sziget szent földdarabnak számít elhunytakat nem háborgatja senki, és értékeik ugyanúgy hevernek mellettük, ahogy az indiánok agyták... - Kezdem érteni. Meg kell azonban hagyni, hogy a gazfickó ügyesen adta elõ a mesét. No de miért nem hozták magukkal a fegyvereiket?

- Azt mondta, elég a kés a tutaj építéséhez. Fölöslegesnek tartotta, hogy puskáinkat magunkka eljük, és sejtette velünk, lesz ott sok minden, amivel megrakodhatunk... 0 persze hozt a magával a fegyvert, és kérdésünkre azt válaszolta: azért szerzõdtettük, hogy minden körülmé védelmezzen minket. Még dicsértük is az elõrelátását... így történt tehát... - Mikor támadtak kétségei^? - Amikor magunkra akart hagyni. - Mindannyian egyszerre keltek át a tutajon? - Persze. Kényelmesen elfértünk. 48 A KORDILLERÁKBAN - Krokodilok békén hagyták önöket? - Igen, csak késõbb figyeltek föl a tutajra. - Amikor elérték a szigetet, partra szálltak mindannyian?

- A Sendadort kivéve igen. 0 a tutajon maradt. Amikor kérdeztük, miért nem jön velünk, kajánu válaszolta: õ már abban örömét leli, hogy minket nagy csomó kincshez juttatott, és az osztoz ban nem akar részt venni... - Nem próbálták meg visszatartani?

- Már késõ volt. Ellökte a tutajt a parttól, és megjelentek a krokodilok is. Mi pedig a ruda kat a tutajon hagytuk. Csak a szavai, amelyeket biztos távolságból kiáltott felénk, fedték fö alattomos, szörnyû tervét. Az asszonyokat átjátssza az indiánoknak, leányaink közül a legsze megtartja magának, míg minket itt széttépnek ezek a bestiák... Egyszerûen nem hittünk neki, ú gondoltuk, talán csak tréfál. Mindenesetre átkutattuk a szigetet az inka sírja után. - Persze nyomát sem lelték.

- Ahogy mondja. Nem találtunk mást, csak puszta homokot. Kezdtük belátni, hogy csapdába ke rültünk, alattomos gonosztevõ hálójába, amelybõl nincs menekülés. Azóta is itt ülünk, tanácsk ználható ötietünk nem támadt. Nem kell tehát mondanunk, milyen hálásak vagyunk önnek és barát gy a segítségünkre siettek. Reméljük, egyszer majd találunk alkalmat, hogy viszonozzuk jóságu . .. - Ez legyen a legnagyobb gondjuk... Most azonban már tûnjünk el innen, felejtsük el ezt az átkozott szigetet!... - Elbír a tutaj egyszerre mindannyiunkat? - Megpróbáljuk, talán igen.

A kísérlet sikerült, kimerészkedhettünk teljes létszámmal a vízre. A sziget foglyai mind a hú szorosan végigfeküdtek egymás mellé, a tutaj teljes hosszában. így a jármû egyenletesen ült a Öten közülünk megragadták a bambuszrudakat, a többiek pedig puskával a kezükben a tutaj elej a széleire térdeltek, hogy elriasszák a közelünkbe merészkedõ krokodilokat. A jármû mélyebbre hullámokba, mint idejövetelünkkor, ám még így sem csapott át rajta a víz. Ismét elejtettünk jó néhány krokodilt, és ezután a többi már belátta: a közelségünk túlontúl zért távolabb m

Kereszt az õserdõben

húzódtak, ám fenyegetõ tekintetüket egyetlen pillanatra sem vették le rólunk. A félelmetes gy t mozgott a vánszorgó tutajjal, és a bestiákon látszott, készek azonnal ránk rohanni, ha elkö jük akár a legkisebb hibát is. Mondanom sem kell, hogy fölsóhajtottunk, amikor túloldalt ismé partot értünk. Mindenekelõtt a hátrahagyott õr és a lovak után néztünk. Rendben találtunk mi nem történt semmi zavaró. Jómagam ugyanis nyugtalankodtam, hátha erre vetõdik valamilyen ind ián csapat, ami a körülményekbõl ítélve elképzelhetõ volt, és elkötik a lovakat. Mert hát mit olna egyetlen ember velük szemben?!... Szerencsére aggályaim alaptalannak bizonyultak.

Most tehát, hogy a húsz ember biztonságban érezhette magát, sorsukért nem kellett aggódnunk, yugodtan megbeszélhettük, mi legyen a további teendõ. Az apák és férjek természetesen tüstént yben lévõ gyermekek és asszonyok segítségére akartak sietni. Én azonban azt tanácsoltam, ne k odjunk. Gondoljuk át nyugodtan helyzetünket, és úgy döntsünk. Tíz-tizenöt perc elvesztegetett a késõbbiek során sokszorosan meg fog térülni, mint ahogy ezt kalandos életem során oly soksz r tapasztaltam.

Mindenekelõtt utol kellett érnünk a karavánt, mégpedig a tervezett rajtaütés elõtt, a Sendado pedig foglyul kellett ejtenünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt a lehetõséget, hogy ese tleg a kocsihajtók közt akad cinkosa, bár Harrico azt állította, megbízható, rendes emberek, egyik sem paktálna le egy ilyen gazemberrel.

Útnak indultunk tehát. Én nem helyeseltem, hogy két ember üljön egy lovon, mert úgy az állato amar elfáradnak. Inkább azt javasoltam, húszan gyalogoljunk mindig, tíz üljön nyeregben, és m jd váltjuk egymást. Társaim egyetértettek velem, és így vágtunk neki a mezõségnek.

Gyorsan haladtunk. A távolba tûnõ sík, füves pusztán semmi sem állt utunkban. Néha fölbukkant egy aprócska zöld sziget, bokorcsoport, ritkás liget. Ezek azonban nem akadályoztak elõrej utásunkban. A fû nem nõtt túl sûr n, ezért a gyaloglás sem volt fárasztó, noha alaposan meg k nyújtanunk lépteinket, hogy a lovakkal együtt haladjunk. Éppen rám esett a sor, hogy gyalogoljak, ezért a pejkómat átadtam az egyik yerbaterónak. Elg ondolkodva lépkedtem, amikor 45 A KORDILLERÁKBAN

Pena csatlakozott hozzám. Õ is éppen most váltott. Kérésére elbeszéltem kalandjainkat, egésze indulásunktól, Montevideótól kezdve. Ezután a közös mexikói élményekrõl esett szó. Gondoltam, alom, hogy tisztázzam a nemzetiségét, mert erre valahogy eddig sohasem került sor. Ebbe az irányba tereltem tehát a beszélgetést:

- Senor, teljesen bizonytalan vagyok valamiben. Árulja már el, ön spanyol származású? - kérde tem. - Nem - válaszolta. - Elképzelhetõ, hogy néhány csepp német vér is csörgedezik az ereiben?... - Nagyon is. Német vagyok, apai és anyai ágon egyaránt... - Sejtettem, bár mexikói utunk során ezt mélységesen elhallgatta. - Jó okom volt rá. - Megtudhatom, hogy miért? - Hogyne. Most már nem titok. Ezen a vidéken úgy ismernek, mint a kínafa kérgének szorgalmas

gyûjtõjét és aranyásót. Az utóbbi minõségemben utaztam Mexikóba, ám ezt, természetesen, tito m tartani. Ugyanis a társaságban, amelyhez csapódtam, akadt egy ember, aki ismert. Nem személyesen, de mivel itt élt sokáig délen, tudta a nevemet, a foglalkozásomat, és tisztában volt körülményeimmel, azzal is, hogy német származású vagyok. Arra kényszerültem tehát, hogy sak errõl, spanyol nevet vettem föl, és spanyolnak adtam ki magam. - Velem szemben azonban lehetett volna õszinte!

- Nem lett volna ésszerû. Igaz, ön nem aranyásó, tehát nem vetélytárs, ám egyetlen vigyázatla elronthat mindent. - Nyilván ennek is meg volt az oka, hogy ilyen óvatosan járt el?... - Természetesen. - Valami pompás leletre bukkant?

- Ahogy mondja. Már régebben beszélt nekem valaki Mexikó egyik elhagyatott zugáról, ahol sze rinte arany található. Pontosan leírta a helyet, én pedig vártam a megfelelõ alkalmat, hogy odautazzam. Végül is összeállt a dolog, és útra keltem. A társaság, amelyhez már ott csatlako arra a vidékre készült, illetve át akart rajta haladni. Tervemet természetesen titokban t artottam, hiszen ha kiszivárog, nyakamba zúdul az egész csapat. 46 Kereszt az õserdõben - És sikerrel járt?

- Minden várakozáson felül. Amint elértük a tájat, a leírás alapján és a földtani alakzatok s mban ráismertem arra a helyre. Még egy napot továbblovagoltam a társasággal, majd éjszaka ti tokban megváltam tõlük, és visszalovagoltam. Jó háromnapos kutatás után végül is rábukkantam amely sokat érõnek ígérkezett. Gondosan letakartam homokkal, kõtörmelékkel, eltüntettem kutat nyomait, és elindultam, hogy a leletre vevõt keressek. És hogy mi módon jutottam a titok birtokába? Nos, nem azért, mintha bárkinek be kellene számolnom errõl, de szeretném, ha ön t sztán látna mindent. Több évvel ezelõtt egy nálam jóval öregebb aranyásóval barangoltunk együ ekben. Igazi nagy fogást nem sikerült megcsípnünk, de azért megéltünk. Megszoktuk egymást, és két testvér jártunk-keltünk, éltük világunkat. Az egyik utunk során, amikor egy mocsaras ter n haladtunk át, társam belázasodott. Elkövettem érte mindent, amit csak tudtam, de eredmény nélkül. Közvetlenül a halála elõtt beszélt a dologról, és csak arra kért, ha találok aranyat, k valamit egyik távoli rokonának, ezt már meg is tettem. Ez tehát a történet. - Tehát akkor talált vevõt?

- Azonnal. Fölkísértem a hegyekbe, a lelõhelyig. Megmutattam a télért. Szakember volt, nem k ellett sokat magyaráznom. Azonnal fölmérte a lehetõségeket. A közelben csörgedezett egy kis f lyócska is, tehát víz is volt a bányanyitáshoz. Fölajánlotta, alakítsunk együtt társaságot. É iettem vissza a La Flata államokba, ezért ajánlatát nem fogadhattam el. Az összeg, amit ka ptam, bõven elegendõ, hogy gondtalan jövõt biztosítson hátralévõ életemben, még a társam roko tott rész levonása után is. - Gratulálok. És a név, az a Pena, hogyan jutott eszébe?...

- Ennek is van története, ám nem különösebben érdekes. Rövid, könnyen megjegyezhetõ, és nem i ljesen megfelel szempontjaimnak.

- így viszont fölöslegesnek tartom, hogy ezt a spanyolt erõltessük. Beszélgessünk csak németü

- A legnagyobb örömmel. Szívesen használtam volna Mexikóban is az anyanyelvemet, legalábbis ö nel társalogva, de amint említettem, nagy vigyázatlanság lett volna.

47 A KORDILLERÁKBAN - Megkérdezhetem, Németország melyik részérõl származik? - Miért ne? Porosz vagyok. - A tartomány? - Szilézia. A szülõvárosom pedig Boroszló. Sokkal gyorsabban múlt az idõ így, hogy fölidéztük az otthoni tájakat, embereket, és mindezt nyanyelvünkön.

Idõközben már kétszer cseréltünk lovakat, és lassan be is sötétedett. Ez azonban nem hátrálta ket, mert Pena remek vezetõnek bizonyult, és ha kétségei lettek volna, Gomara azonnal ki segítette.

Az utat egyikük sem ismerte pontosan, az irányt azonban tudták, és korábbi utazásaik során al posan megfigyelték a vidék sajátosságait, ezért nem kellett fémünk, hogy eltévedünk.

A nyílt mezõség mmdinkább elmaradt. Gyarapodtak a bokorerdõk, facsoportok, de köztük még mind akadálymentes, zavartalan út nyílt A teljességgel sík tájon még afféle talajhullámzás sem fár a gyaloglókat. Az egyetlen akadályt a lagúnák képezték, amelyeket vagy meg kellett kerülnünk, gy ha sekélyek voltak, átgázoltunk rajtuk. Az égen fölragyogtak az elsõ csillagok.

így lovagoltunk több órán át az alkonyi szürkületben, majd az esti félliomályban, aztán egysz jó széles, a talajba hirtelen mélyülõ vízmosásba ütköztünk, amelynek láttán Pena örömmel kiá - Pompás! Ez az út vezet az õserdei feszülethez! Nem tévedtem eltehát!... - Ez út? Én kiszáradt folyóágynak nézem - jegyeztem meg.

- Az is. Esõs idõszakban a hegyekrõl lezúduló víz feltölti ezeket a medreket, sõt, nemritkán tja a mezõséget, és végeláthatatlan víztengerek alakulnak ki. Ezek a medrek talaj mélyen fekv ajlataiban formálódnak ki mint a Salado mellékágai. Összegyûjtik a vizet, és elvezetik a foly . Ez is afféle idõszakos meder. - Járható a szekerekkel? - Nagyon is, majd meglátják. Szinte az egyetlen út, amelyen a kereszt megközelíthetõ. Ezen h aladunk mi is tovább. - És ha belebotiunk a Sendadorba? - Kizárt dolog. Megelõztük alaposan, jóval mögöttünk van. - Az pompás lenne, ám fölfedezheti a nyomainkat.

- Ebben a sötétségben aligha. Egyébként is kõtörmelék fedi a vízmosás alját. Nyugodtan végigl k rajta. 48 Kereszt az õserdõben - Kitûnõ. így elõttük érünk a kereszthez. Milyen messze lehet még?

- Talán jó háromnegyed óra. - Hm! Ha legalább egyszer szemügyre vehettem volna a környéket! A harcot aligha kerülhetjük el, és ez esetben komoly elõnyt jelentene számunkra, ha ismerném azt a helyet.

- Nos, én meglehetõsen ismerem, és megpróbálom mennél alaposabban leírni. Szerintem a régmúlt n kolostor állt ott, legalábbis a falromok nagyobb, összefüggõ építményre utalnak, és fölfede y boltozatos pincelejáratot is.

- Csak fehér ember munkája lehet, mert az indiánok nem ismerik a boltozatot. Ugyanolya n sík a környék ott is, mint itt? Gondolom, erdõ borítja, már csak a kereszt neve után ítélve

- Domb emelkedik ki a területbõl ott, és ez a folyóágy gyûrûbe fogja. Oldalát benõtték a fák, találhatók a romok, amelyekrõl beszéltem. Ha valaki a legmagasabb pontjáról lepillant, éppen az említett keresztre lát. - Vezet föl út a dombra? Olyanra gondolok, amelyet szekerek is használhatnak. - Nem... a Sendadornak lenn kell hagynia a fogatokat a domb lábánál.

- Ott várná be az indiánokat? Föltételezhetõ, hogy nem találkoznak azonnal, hiszen azok elrej tek.

- Nekem is ez a véleményem. Viszont a támadást csak akkor indíthatják, ha elõbb beszéltek a S adorral.

- Õ fogja tehát fölkeresni az indiánokat. Mindenképpen tájékoztatnia kell õket a dolgok állás t-e csapdába csalni a férfiakat, lerohanhatják-e az asszonyokat minden kockázat nélkül. Úgy g ndolom, hogy a rézbõrûek a romok közt bújtak meg. - En biztos vagyok benne, annyira, hogy akár meg is esküdnék rá.

- Akkor nem szabad egészen a dombig lovagolnunk, mert észrevehetnek. Bizonyára állítottak õrö et.

- Nem hiszem. Nincs rá semmi okuk. Elhagyatott, kihalt vidék, nem várhatnak senkit az ér kefõ karavánon kívül. Persze, más lenne a helyzet, ha ellenséges törzsekkel szemben vonulnána i. A romok közt találjuk õket feltétlenül, talán éppen az említett pincében. Ott várnak a Sen , amíg megérkezik, és akkor majd lehozza õket. 49 A KORDILLERÁKBAN - Ottjártakor alaposan átvizsgálta a pincét? - Természetesen. Az ember sohasem tudhatja, mikor lesz szüksége ilyen pompás búvóhelyre. - Nagy? - Kicsit összezsúfolódva akár kétszáz ember is elférne benne. - Több lejárat is nyílik?

- Elsõ dolgom volt, hogy ezt kiderítsem. Am minden fáradozásom mellett is csak egyet talál tam. Korábban lépcsõ vezetett a mélybe, de a fokok nagy részben tönkrementek. Ezért a lejárat st már inkább csak valamilyen bánya szellõzõaknájához hasonlít.

- Pompás lenne, ha valóban ott rejtõzködnének. Gondolja csak meg, minden veszély nélkül megle tnénk õket, így nem kerülne sor harcra, ami egyébként elkerülhetetlen. Vegye még hozzá a mérg

ilaikat, amelyek ellen egyáltalán nem csábító dolog küzdeni. Sajnos, ebben egyelõre csak remé edhetünk, látnunk kell, hogyan alakulnak a dolgok.

A száraz folyómeder úgy-ahogy használható útnak bizonyult. Kurta órán át haladhattunk benne f mikor Pena megállította csapatunkat, mondván, hogy a domb lába mintegy százötven lépésre lehe lõttünk. Társaink a lovakkal behúzódtak a fák közé, és csöndben várakoztak ránk, míg Pena meg területet. Ahogy tovább indiútunk, igyekeztünk elkerülni minden zörejt. Szerencsére a süppedõ dves avar elnyelte lépteink zaját. Elértük a domb lejtõjét, és az erdõ szélén, a fák lombjain rásában megálltunk. 50 _________jj.__________ A kolostor romjai között

Cl söndes^ éjszaka borult ránk. Nem hallatszott egyetlen hang sem. Am egyáltalán nem éreztük agunkat biztonságban. Amikor a mérgezett nyíl kiröpül a fúvócsõbõl, nem okoz i_____ semmi zaj s veszélyesebb bármely öreg mordály bizonytalan golyójánál. Ilyen nyíl bármelyik pillanatban hatott bennünket, ha az indiánok mégis állítottak õrséget. Szerencsére ennek nyomát sem leltü an lopakodni kezdtünk az emelkedõn fölfelé.

Ez már nem ígérkezett könnyû munkának. A kúszónövények indái átszõttek mindent, úgyhogy esete jon kúszva haladhattunk tovább, de még így is nemegyszer megállásra kényszerültünk. Ilyenkor kel utat kellett vágnunk a zöld szövevényben, ami elkerülhetetlenül zajjal járt... Végül is a nden baj nélkül megérkeztünk a tetõre. A csillagok fényénél, amennyire a lombok vetette árnyé te, észrevettem, hogy a domb nem csúcsban végzõdik, hanem meglehetõsen nagy, sík területben. közvetlenül elõttünk sötétlettek a falmaradványok, és bizonyára folytatódtak tovább is, ám a arta a zöld bozót szövevénye. - Hol van a romok bejárata? - kérdeztem. - Itt, a közelben, mindjárt jobbra. - Van több is? - Volt bizonyára, de csak ez használható. A többit járhatatlan omladék zárja el.

0

- Ezen át elérhetjük a pincét? - Igen. - Akkor induljunk, de nagyon óvatosan! 51 A KORDIIXERÁKBAN

Megfogta a kezemet, és magával húzott Nemsokára elértük a viszonylag épségben megmaradt óriás kaput, amelyet köny-nyûszerrel fölismertünk. Nagyon kellett ügyelnünk, mert ha valahol, itt ugyancsak számíthattunk õrre. Ani az indiánok teljes biztonságban érezhették magukat, mert n m találtunk senldt. Amint áthaladtunk a nyíláson, négyszögletes, alacsony falomladékkal körül téren találtuk magunkat. Ezen az udvaron, éppen velünk szemben takart tûz halovány fénye vill nt meg. Alig kivehetõen elszenesedett fadarabok és fíist szagát is lehetett érezni. - Ott van elõttünk a pince - mondta Pena. - Tüzet gyújtottak odalenn... - Az pedig füsttel jár - tûnõdtem. - Megfulladnak az emberek...

- Nem, dehogyis! Kutatásaim során két nyílást találtam a boltozaton, egészen magasan, jobbról alról. Ezeken át távozik a füst a szabadba. - Egy ember is ki tud bújni rajtuk?

- A, nem. Kimondottan szellõzõnyílások. Mi azonban beláthatunk rajtuk, mert megközelíthetõk i n, fentrõl is. - Remek! Próbáljuk is ki mindjárt, talán okosabbak leszünk. Induljunk!

Elõször a lejárathoz lopakodtunk. Itt nem észleltünk semmi mozgást. lenéztünk, s valóban, apr pislákolt a mélyben, és sült hús illata szûrõdött föl hozzánk. A lángok fénye rávetõdött a lé lobbanó fényben azonnal láttuk, észrevétlenül nem juthatunk le a pincébe, hogy meglessük az o megbúvókat. Az omladék tetejét lazán egymáson fekvõ kõdarabok képezték, amelyek a legóvatosab s a mélybe gördülhettek. Maradtak tehát a szellõzõnyílások. Megkerestük õket, és csakugyan le a pincébe. A földön indiánok ültek. Nyolcat-tízet tudtunk csak megszámolni közülük, mert lát jedt tovább.

- Természetesen többen vannak, sokkal többen - vélte Pena. -Ha ezek az emberek támadást terv eznek, mindig ügyelnek arra, hogy túlerõben legyenek. A bátorság nem tartozik az erényeik köz most mit tegyünk? - Ön visszasiet, és felhozza társainkat. Mielõtt azonban indulnának, helyezzék el a lovakat valami biztonságos helyre, ahol a Sendador nem bukkanhat rájuk. Egy ember maradjon v elük... 52 A kolostor romjai között -És ön itt vár?... - Igen, õrzöm a lejáratot. - Uram, ez nem veszélytelen dolog! - Ne aggódjék. Majd vigyázok magamra. Az a fontos, hogy a fickók csapdába estek, mégpedig a saját magukéba! - És ha kitörnek?

- Igyekszem majd jobb belátásra bírni õket. Ha egyesével bújnak elõ, akkor puskatussal, ha pe ig csoportosan, akkor a revolvereimmel. Értésükre adom mindenképpen, hogy okosabb, ha le nn maradnak. - Helyes, mi pedig igyekezni fogunk. - Ne is töltsék az idõt túlzott óvatoskodással. Rajtunk kívül nincs a közelben senki, akitõl kellene, tehát jöhetnek bátran, szabadon.

Elment, én pedig visszakúsztam a lejárathoz, kényelmesen elhelyezkedtem. Ügy választottam me g a helyemet, hogy semmi sem kerülhette el a figyelmemet, és szilárdan eltökéltem magam, h ogy egyetlen teremtett lelket sem engedek föl. A mélybõl visszafojtott beszéd hallatszot t, ám egyes hangokat nem tudtam kivenni. Egyébként sem mentem volna vele sokra, hiszen felõlem akár kínaiul is mondhatták. Talán tíz perc telhetett el, amikor egymásra hulló kõdar zaja hangzott föl. Megmarkoltam a fegyverem csövét, és a lépcsõnyílás fölé hajoltam. Sötét al dott lassan fölfelé. Már ütésre emeltem a puskámat, amikor a tûz fénye az arcára vetõdött. Go rtem föl benne. Puska nem volt nála, csak a kése. Gyorsan visszahúzódtam a közeli nagy fa ko ronája alá, amelynek az árnyéka elrejtette bõrruhám világos szíriét.

Ekkor bukkant elõ az indián a nyílás peremén. Körbenézett, majd hosszasan belehallgatott az é akába. Rendben találhatott mindent, mert megfordult, hogy visszaereszkedjék. Ebben a p illanatban rászóltam, halk, visszafojtott hangon, ám ahhoz elég erõsen, hogy meghallja: -G omezL. Hirtelen visszafordult. # - Ki az? - kérdezte bizonytalanul. - Hát ki lenne? A Sendador. - Máris? Hyen jól ment minden? Hol vannak az asszonyok és a gyerekek? 53 A KORDILLERÁKBAN - Lenn, a kocsiknál. - De hiszen ez pom...

A mondat félbeszakadt. A rövid párbeszéd alatt ugyanis felém jött, és amikor a közelembe ért, nal észrevette, hogy akivel beszél, nem lehet a Sendador. Elõbbre hajtotta a fejét, hogy arcvonásaimatjobban lássa, és tétován megszólat: - Ön nem az!... De hát akkor kicsoda...

Hirtelen menekülni akart, de én elkaptam. Jobb kezemmel megszorítottam a nyakát, hogy ne tudjon kiáltani, a ballal pedig kirántottam a kést az övébõl. Szinte alig tanúsított ellenál enyomtam a földre, és a mellének szegeztem a kést. - Egy hangos szó, és vége! Hallgatni fog? - Igen... - hörögte, amint kissé engedtem levegõhöz jutni. - Helyes. Hagyom, hogy legalább lélegezzék. Am szavamra mondom, egyetlen kiáltás, és a saját el szúrom le. Tegye a kezét hátra, megkötözöm.

A nyakáról elvettem a markomat, míg a másikkal biztosan tartottam, benyúltam a táskámba, szíj t vettem elõ, és ráhurkoltam két egymásra tett csuklójára. Közben, ahogy hozzáliajoltam, föli - Ön az, senor?! On?! - kérdezte döbbenten. - Mást várt? Megmondtam Önnek, hogy jövök. - Tehát ön! Akkor elveszett minden! - Mit ért azon, hogy minden? - Olyasmit, amit önnek nem szabad megtudnia... - Ahogy gondolja! Meg kell azonban mondanom, sok mindenrõl értesültem már. - Amire én gondolok, arról nem tudhat.

A két keze után megkötöztem a lábát is, és most már ott feküdt elõttem a földön, mozdulatlanu , kissé oldalra vittem, hogy szemmel tarthassam a lejáratot, majd ismét lefektettem a fûbe.

- Senor, mi a terve velem? Mit akar csinálni? - kérdezte nyugtalanul. - Az teljesen a viselkedésétõl függ. - Megérkeztek mindnyájan?

- Igen, és ha óhajtja, hamarosan üdvözölheti régi ismerõseit. Ne számítson azonban túlzott ba dtatásra. - Miért, nem tettem ellenük semmi rosszat. - Otthagyott minket, mindenesetre megszökött tõlünk. 54 A kolostor romjai között - Senor, ezt nem nevezheti szökésnek! A körülmények kényszerítettek rá... - Azért furcsa, mert pontosan megállapodtunk, mikor indulunk. - Engedje meg, hogy errõl ne beszéljek. - Megteheti pedig nyugodtan, mert ismerem az okait. Megmondtam önnek, még Palmarban, hogy megakadályozom tervei megvalósítását. - Senor, ömiek fogalma sem lehet a szándékaimról! - Téved. Ismerem õket pontosan. A karaván férfi tagjait a Krokodil-szigetre akartak csal ogatni, az asszonyokra és a gyerekekre pedig itt lecsapni. - Cielo! Ki találta ezt ki? - Ón beszélte meg személyesen a Sendadorral. - Nem igaz!

- Ne tagadja, Gomez! A hazugság itt nem segít semmit. Meglesték önöket, és kihallgattak pont osan minden szót. Mi nem sokkal ön után indultunk Pálmaiból, és igencsak siettünk. Ón számíto rre, mert azt mondta a Sendadornak, hogy bármelyik pillanatban fölbukkanhatunk. -Még ezt is tudják?

- Mindent, mindent. Sõt, már jártunk a Krokodil-szigeten is, és megszabadítottuk az odacsa lt férfiakat. A tutaj még a parton vesztegelt! Elképesztõ ostobaság volt a Sendador részérõl! hát itt vagyunk mindannyian, és arra készülünk, hogy megakadályozzuk az önök által tervezett gazságot is. - Ezt... ezt... egyszerûen nem hiszem! -hebegte. - Mindjárt bebizonyítom... Figyeljen csak! Hallja? Jönnek a társaim. Ok majd igazolják sza vaimat.

Közeledõ lépteket hallottam a sötétbõl. Talpra álltam, hogy mielõbb észrevegyenek. Valóban Pe tt meg a többiekkel. Odajöttek hozzánk. Ugyancsak elcsodálkoztak, amikor megtudták, ki hev er elõttük a földön. Követelték, hogy azonnal korbácsoljuk meg. Igyekeztem jobb belátásra bír hangoztattam, hogy Gomez indián, aki a fehéreket betolakodóknak tekinti, és a saját lehetõség in belül igyekszik védekezni ellenük. A társaimmal még csak boldogultam, segített HÜario test is, ám a szigetrõl megszabadított emberek bosszút akartak álhü. Beleélve magamat a helyzetük nem is hibáztattam õket. A józan ész azonban mást

55 A KORDIIXERÁKBAN

parancsolt, és erre hivatkozva sikerült õket is meggyõznöm. Azzal érveltem, hogy elsõsorban a õ elõnyükre válik, ha baráti kapcsolatot alakítanak ki a helybéli indián törzsekkel. A kegye és bosszú helyett sokkal ésszerûbb megbocsátani nekik, és így hálára késztetni õket, nem ped an háborúskodásra. - A többi vörössel, akik a fogságunkba esnek majd, mit teszünk? - kérdezte egyikük.

- Van egy elképzelésem, és szeretném, ha egyetértenének vele. Kössünk békét az ariponokkal! E annyira a saját, mint inkább az önök érdekében javaslom.

Rövid, ám szenvedélyes vita után elfogadták az ötletemet. Ezt követõen lehajoltam Gomezhez, e doztam kötelékeit, és talpra állítottam. Társaim szoros gyûrûbe fogták.

- Emlékezzék arra, ami most itt elhangzott! Önnek és testvéreinek nem történik semmi bántódás föltételeimet maradéktalanul elfogadják és teljesítik is. Hatalmasat lélegzett, boldogan, hogy ilyen könnyûszerrel kikerült a csávából. - Most térjen vissza társaihoz a pincébe. Hányan vannak? - Hatvanan.

- Mondja meg nekik, hogy harminc jól fölfegyverzett harcos áll itt készen, és minden kitörési kísérletet meghiúsít. Aid megpróbálja engedély nélkül elhagyni a pincét, azt lelõjük. Holnap mindannyian elvonulhatnak bántódás nélkül, ám elõbb békét kell kötniük a karaván tagjaival, a támadást tervezték. Vállalja, hogy igyekszik rábírni õket a föltétel elfogadására? - Igen. Kérem azonban, hogy állja a szavát! - Bízhatnak bennem, nem szoktam senkit sem alaptalanul hitegetni. Tehát reggelig a p incében maradnak. Ha valami közlendõm lenne, Önt szólítom név szerint. Most pedig menjen! Gyors léptekkel hagyott magunkra, majd eltûnt a lejárati nyilasban. Mozgásán látszott, menny ire örül, hogy sikerült magával együtt a társait is megmenteni a biztos haláltól.

A jelenlévõk köziÜ néhányan ágáltak a szelídségem ellen, ám Hilario testvérben támogatóra lel lóan õ is azt bizonygatta, mindenkinek jó, de leginkább nekik, ha békében válnak el az indián . Egy személyt kivéve, akit a lovaknál hagytak hátra õrnek, a pin56 A kolostor romjai között

celejárat körül helyezkedett el mindenki. Én magammal hívtam a kormányost, és kisétáltunk a k lé, hogy fogadjuk a Sendadort. Szükségem volt az óriás testi erejére, mert ki tudta, hogyan boldogulok majd a gazfickóval. Azt meg mindenképp el akartam kerülni, hogy fegyvert ha sználjak.

Kényelmesen elhelyezkedtünk a romok mögött, és nem is kellett sokáig türelmünket próbára temi rcig, ha üldögélhettünk, amikor kenetlen kocsikerekek bántó nyikorgása hangzott föl a mélybõl kivehetõbbé vált a közeledõ karaván zaja, amelybe már beszédhangok is vegyültek. Ekkor abbam a kerekek csikorgása, viszont éles asszonyi szavak hangzottak föl. Bizonyára hozzáláttak a táborveréshez. Tûzfény is lobbant a sötétben.

- Nos, rövidesen várható a barátunk - szólalt meg a kormányos. - Bizonyára. Igyekezzék majd úgy elkapni, hogy egyetlen pillanatig se gondolhasson az ellenállásra.

- Semmi baj. Égek a vágytól, hogy úgy istenigazából megszorongassam a gazembert! Hány bordájá m össze? Talán mindet?

- Nem szabad megsérülnie, hiszen tudja, még szükségünk van rá! Ha baja történik, esetleg megs lõttek a terveinknek! Most azonban maradjunk csöndben. Bármelyik pillanatban fölbukkanh at...

Nemsokára lassú, kimért léptek zaját hallottuk. A közeledõ ügyet se vetett arra, hogy csöndbe lkan érje el a dombtetõt. Föltétlenül biztos lehetett a dolgában. Amellett jól ismerhette a k yéket, mert egyenesen a romos kapu felé tartott. Magasabb volt nálam, ám szikár, sovány. Ami kor éppen el akart haladni elõttünk, fölegyenesedtem. Amint meglátott, szitkozódva ugrott hát a néhány lépést. - Caramba! Mit játszol itt bújócskát, Gomez! A szívbajt hozod az emberre! Megérkeztek a harc osok?

A fekete, omladékos fal mellett álltam, és még egy fa lombkoronája is fölém borult. Ezért tév etett össze az indián fiúval, no meg rajta kívül másra nem is számíthatott, róla pedig föltét ogy itt vár rá. Egyelõre meg akartam hagyni tévhitében, és igyekeztem Gomez hangját utánozva zolni: - Igen, a pincében rejtõztek el, senor. - Ugy, akkor menjünk hozzájuk, beszéljük meg a dolgokat. 57 A KORDILLERÁKBAN

Egyébként remekül sikerült minden. Az emberek bekapták a horgot, és most a krokodilok vigyázn k rájuk. Az asszonyokkal, gyerekekkel már többet bajlódtam. Megállás nélkül nyúztak a kérdése is ugyanazt mondtam nekik is, mint az elcsalt férfiaknak, nevezetesen, hogy az erd ei keresztnél várnak ránk, mert értelmetlen lett volna gyalog a romokhoz visszatérni. Kics it még morgolódtak, de végül is belenyugodtak a dologba. Pompás zsákmányhozjuttatlak titeket, Gomez, és még arra is gondoltam, hogy egyetlen puskalövés nélkül kapjátok meg... Remélem, szá k törzsed hálájára. - Föltétlenül, senor! Söt, ami a köszönetet illeti, azt meg is kapja itt helyben, rögtön.

Most már fölhagytam a színleléssel, és a saját hangomon válaszoltam. Látszott rajta, hogy meg nt. Közelebb lépett, majd még elõre is hajolva igyekezett megfigyelni az arcvonásaimat. - Mi ez a hang? Gomez nem beszél így... Valaki mást küldött volna maga helyett? - Valahogy úgy, senor Sabuco. - Méghozzá nem is indián, hanem fehér! Ember, remélem azokhoz tartozik, akiket keresek! - Az ariponokra gondol? Nem, én nem tartozom hozzájuk.

Nyugodt válaszaimmal igyekeztem lekötni a ügyeimét, mert láttam mögötte a kormányost, aki csa rra várt, hogy egyetlen intésemre átölelje két óriási karjával.

- Nem? Hát akkor ki az ördög ön, és mit keres itt? Gyorsan válaszoljon, mert mindjárt a kése

og helyettem beszélni! Nyomaték kedvéért az övéhez kapott. - Hagyja csak azt a kést, senor! A legbékésebb szándékkal vártam itt önre. - És mi lenne az?

- Üdvözletet szeretnék átadni, húsz ember üdvözletét. Már eljöttek ugyanis a szigetrõl, és it a közelben. Mint látja, végül is igazat mondott a karaván nyugtalankodó tagjainak, és valóban keresztnél találkoznak. Egyébként roppantul szeretnék látni önt. Ezért megkérem, jöjjön majd dja, sok érdekes kérdésre várják a választ, a régi idõk inka kincsei, meg más effélék... - A pokolba önnel! Kést a bordái közé, hogy meg legyen a jutalma az érdekes hírekért, amiket ott, és egyben... 58 A kolostor romjai között

Fájdalmas kiáltással hagyta félbe mondókáját, mert a kormányos hátulról magához ölelte, két k szorítva. - Most már a satuban pihen a kicsike! - nevetett elégedetten a derék Hans Larsen. - Mi csoda gyönyörûség úgy rendezgetni a bordáit, ahogy én akarom!

A Sendador kiáltani akart, ám a mellére hurkolódó szorítás megakadályozta, hogy hangot présel i magából. Védekezni is próbált, de a félelmetes karok moccanni sem engedték. Csak lába vonag t meg tehetetlenül egyszer-kétszer. - Nos, mit tegyek vele? - kérdezte Larsen. - Megkötözzük, és elvisszük a társainkhoz. - Ahogy gondolja, ám elviszem én kötelek nélkül is. Ha már a karjaimban pihen a nyomorult, i nnen ugyan meg nem lép. Fegyverezze le, kérem!

Eleget tettem kérésének. A Sendadornál a késén kívül akadt még puska és revolver is. Ekltor L ngedett a szorításból, ám azoimal torkon is ragadta foglyát, majd így szólt hozzá spanyolul: - Most pedig elõre, senor! A legkisebb engedetlenség, és megszabadítom néhány csigolyájától!

A kormányos olyan erõvel szorította a Sendadort, hogy az csaknem elvesztette az eszméletét . Nem tanúsította a legcsekélyebb ellenállást sem. Hagyta, hogy Larsen félig vezetve, félig v nszolva elcipelje. Amikor társainkhoz értünk, azok fölugrottak ülõ helyzetükbõl, és gyûrûbe f nünket. - Elkapták a csirkefogót? - kiáltott föl örömmel Harrico, a bank megbízottja.

- Igen, megérkezett - válaszolta a kormányos. - Most azonban szíjakat ide! Kezét-lábát összek nehogy a szabaduláson kezdjen töprengeni. - Igen, de nagyon alaposan! Nem szeretem a meglepetéseket -hagytam jóvá Larsen javasla tát. - Továbbá gyújtsunk tüzet, hadd lássa végre, kik a vendéglátói. Néhányan kötelékek után^iéztek, többen pedig rõzsét, száraz gallyakat gyûjtöttek.

Amikor föllobbantak a lángok, végre szemügyre vehettem a Sendador arcvonásait. Sovány, napba rnított, élesen barázdált arc tekintett rám. Nem érzõdött rajta, hogy különösképp zavarban le antásokkal méregetett bennünket, és vonásain nem

59 A KORDILLERÁKBAN látszott más, csak a mérhetetlen csodálkozás. Megcsóválta a fejét, és így szólt: - No de senores, mi ütött önökbe? Hogyan jutott eszükbe az a képtelen ötlet, hogy velem mint llenséggel bánjanak? Ezután összehordott hetet-havat, hogy mentse magát.

Amint a karaván biztonságosan letáborozott, õ azonnal indult volna vissza a szigetre. Az inka történetét neki is mesélték. Látva azonban, hogy nem hiszünk szavainak, tanúnak hívta a a-terót, aki ismeri õt, és tudja, hogy tisztességes, becsületes ember. Monteso valóban nehez en fogadta el, hogy a barátja gazember, ám a sorozatban jelentkezõ bizonyítékok õt is meggyõz . Úgyhogy a Sendador kérésére csak megvetõ kézlegyintéssel reagált, majd így szólt:

- Csak ne hagyatkozzék rám, senor! Korábban hittem önnek, már-már barátomnak tekintettem, ám elmúlt alig huszonnégy óra eseményei meggyõztek, hogy a bizalmamat gátlástalan, gonosz emberr pazaroltam, aki a legaljasabb gyilkos tettektõl sem riad vissza. - Nono, senor! Tehát ön is csatlakozott az ellenem szõtt összeesküvéshez?

- Összeesküvés? Ugyan már!... Ilyesmirõl itt szó sincs. Egyszerûen ismerjük a terveit, és sor gymás után meghiúsítjuk õket. Cáfolhatatlan bizonyítékaink vannak, és nagyon sajnálom, hogy i bert neveztem barátomnak... A helyzet az, senor, hogy meglesték önt, amikor Gomezzel tár gyalt, és kihallgatták a beszélgetést.

A fickó valóban hétpróbás csirkefogó lévén, a legnagyobb arcátlansággal körömszakadtáig tagad A társaság kezdte elveszíteni türelmét, és többen hangos kiáltásba törtek ki, javasolva: mine sok beszéd, fogjuk rövidre a dolgot, van itt alkalmas fa elég!... Ekkor Pena vette át a szót a yerbaterótól, és haragosan förmedt a Sendadorra:

- Ember, ott lapultam mögöttetek, és hallottam minden szavatokat. Aki ezt nem hiszi, a z hazugsággal vádol, és ez nagyon nagy sértés! Azt pedig én nem tûröm, és gondoskodom róla, h illetõnek ne legyen rá még egyszer lehetõsége!... - Kicsoda ön, hogy engem, a Sendadort tegezni merészel? - Kummer vagyok, a cascarillero! így már hiszel nekem? 60 A kolostor romjai között Amikor a Sendador meghallotta a kínafa kérgét gyûjtõ Kummer nevét, mintha valami meghökkenés ott volna át éles arcvonásain. - Caramba! - szitkozódott. -Anémetcascarillero!... - Igen. De ne hidd, hogy a többiek közül is bárkit meg tudsz téveszteni. Itt ül például ez a zteletreméltó úr... - mutatott a barátra. - Megismered? A Sendador tekintete megállapodott a baráton. Lehet, hogy már korábbról ismerte, vagy csak jellegzetes ruhájáról ítélve mondta: - A Jaguár testvér. - Valóban! És bizonyára hallottad róla azt is, hogy nem az az ember, aki csak úgy elhisz bár

milyen dajkamesét! Mellette pedig az a senor, akitol Gomez óvott téged. A Sendador most valamivel több figyelmet szentelt rám, mint eddig. - A német? - kérdezte.

- Igen. Szemléld csak meg alaposan. Még ha mindannyiunkat meg is tudnál téveszteni, vel e akkor sem boldogulsz! Am van itt még más is, akit talán nem üdvözölsz viharós lelkesedéssel Gomarára mutatott, akit a Sendador alaposan szemügyre vett. Arcán látszott, hogy gondolk odik, de nem ismerte föl. Végül megszólalt: - Én nem ismerem önt, és... - Állj! - vágott közbe Gomara. - Itt most én beszélek! - Ne, most még hallgasson! - kértem. - Miért? Hadd tudja csak meg, ki áll elõtte. - Késõbb. A terceink... - Pokolba a terveivel! - szakított félbe. - Engem ugyan senki nem akadályoz meg, hogy közöljem ezzel a gazfickóval, mi vár rá! Visszafordult a Sendadorhoz, és figyelmen kívül hagyva intésemet, így folytatta: - Emlékszik már, hogy látott engem? - Lehetséges -válaszolta a hegyi vezetõ. - Fenn, a hegyekben, a Pampa de Salinason. A Sendador elsápadt, ám jfem mondott semmit.

- Ismerõs azon a pampán? -kérdezte tovább Gomara. -Tudja továbbá, hogy nem túl régen gyilkos tént ott? - Ha ön mondja, bizonyára, de mi dolgom vele? - Maga a gyilkos ezt aligha kérdezheti! 61 A KORDILLERÁKBAN - Senor, ön gyilkosnak nevez engem?!... - Igen, mert az! Megölte a testvéremet!

- En? Az Ön testvérét? Úgy rémlik, itt valami színházat játszanak velem. Nem ismerem sem önt, pedig a testvérét! - Nono, emlékezzen csak egy kicsit! Mi már találkoztunk fenn, a Salinán! - Nem kívánhatja, hogy emlékezzem mindenkire, akivel ott ösz-szefutottam.

- Várjon, hall majd részleteket is. Ön a hágótól igyekezett lefelé, amikor társaimra bukkant. ottak néhány szót, és ön továbblovagolt. Jóval lejjebb, a tó felõli utolsó omladékot is maga találkozott a testvéremmel.

- Errõl nem tudok semmit. - Dehogyisnem. Éppen el akarta ásni a kipukat. - Kipukat? - kiáltott föl elrettenve a Sendador. - Igen. Miért csodálkozik? A palackban rejtette el õket... - Honnan tud ön errõl? - Mert ama bizonyos nap óta gyakran megfordultam azon a környéken. Ilyenkor mindig kiást am a palackot, hogy meggyõzõdjek róla, a helyén van-e, érintetlen-e. - Valgame Diós! - Igen, és most már legalább belátja, hogy tagadással nem segít a helyzetén!... - Nem látok be semmit, és egyetlen szót sem értek az egészbõl! - tajtékzott a vezetõ. - Úgy, tehát tagadja, hogy megölte a testvéremet, nehogy az elárulhassa a titkát? - Hogy tehettem volna, amikor az életben nem találkoztam vele!

- Fölfrissítem az emlékezetét. Abban a pillanatban lelõtte, amikor az elõbukkant a szikla mög amíg ön az omladékon térdelt, kezében a palackkal. Holtnak hitte, és továbblovagolt a tóhoz, ol már valóban elásta a kipukat. - Senor, ön talán regényt ír?

- Ez nem regény, hanem színtiszta valóság. A testvéremnek még volt ereje arra, hogy meglesse Önt, hová ásta el másodszor a kincsét. Halála elõtt elmondott mindent, ezért van róla tudomá emmel tartottam a helyet, várva, hogy ön egyszer csak megjele62 A kolostor romjai között nik. Járt is fönn több alkalommal, ám, sajnos, csak a nyomaira bukkantam, valahogy mindi g kisiklott a kezem közül. Most azonban megtaláltam, és nem marad el tettének jutalma sem.

Hát azt nem mondhattuk, hogy a Sendador híjával volna a bátorságnak. Hitetlenkedve csóválta m g a fejét, és sértõdött ártatlansággal szólalt meg:

- Senor, ön fékeismer engem, és összecserél valakivel. Valaki mással, akihez némileg hasonlít

- Nem hiszünk önnek. Bûnös, tehát bûnhõdnie kell! Jaguár testvér majd imádkozik a lelki üdvéé végrehajtjuk. Megesküdtem, hogy az elsõ találkozásunkkor golyót röpítek a (éjibe. Most találk és én állom a szavamat!

Ezzel elfordult a földön heverõ fogolytól. Amit mondott, és a mód, ahogy beszélt, végképp nem zett nekem. Meggondolatlan kitörése a lehetõ legrosszabbkor hangzott el, nagymértékben ker esztezte számításaimat. A Sendadornak nem lett volna szabad megtudnia, hogy tettének a t anúja, aki vérbosszút esküdött, a körünkben van. Azzal, hogy kifecsegett mindent, veszélyezte az egész vállalkozásunkat, és szinte értelmetlenné tette, hogy föllovagoljunk a Pampa de Sal nasra. Am nehezen mondtam le arról az élményrõl, hogy a régmúltból származó inka üzenetek hor kipukat a kezembe vegyem, és a színes csomókat összehasonlítsam a Sendador birtokában lévõ r okkal, följegyzésekkel. Úgy gondoltam, hogy merészsége ellenére talán mégiscsak megtört kissé nyítékok súlya alatt, ezért magamhoz ragadva a szót, hozzá fordultam:

- Elképesztõ a makacssága! Ennyi cáfolhatatlan bizonyíték hallatán a legnagyobb arcátlanság k onni, tagadni vádjainkat. Megvetõ pillantással mért végig, majd így szólt:

- Még ön is? Mit akar tõlem? Az életben soha nem találkoztunk, nem ismerjük egymást. Egyébkén idegen nálunk, fogalma sem lehet a dolgainkról. - A személyét ennek ellenére már elég jól ismerem. - No, hát az valóságos csoda lenne!

- Ne higgye. Mindenekelõtt azonban az a véleményem, hogy az ön részérõl nagy ostobaság tagadn hogy szövetségben áll az ariponokkal. A beismerõ vallomás többet segítene helyzetén, mint ez egátalkodott hazudozás. 68 A KORDILLERÁKBAN - Én az igazat mondom! - Ne fárassza már magát! Gomez elismert mindent. - Gomez? Ugyan hol beszélhettek volna vele!

- Itt várt önre, csak mi korábban érkeztünk. Gondolhatja, vele sem bántunk másképpen. Egyébké int nem is volt rá szükségünk, mivel önt legfõképpen a saját szavai árulták el.

Szavaimra fölkapta a fejét, és arcán most láttam igazán elõször félelemmel vegyes megdöbbenés - Elfogták?^ - Igen, és biztos õrizet alatt van a pincében. - Es az indiánok, õk hol vannak? - Ah, senor, lehullott hirtelen az álarc! Tud tehát az indiánokról. Ezzel bevallott mind ent, amit eddig tagadott. - A pokolba is, beszéljen már! Hogy beismertem-e valamit, vagy sem, az lényegtelen! Tu dni akarom, hol bujkálnak a vörösök.

- Hogy ön mit akar, az viszont a mi számunkra lényegtelen. Egyébként nem titok, õk is a pmcéb n vannak, ártalmatlanná téve, tehát az ön tervének, senor, befellegzett. - Gomez ráállt erre?

- Nem tehetett mást. Egyébként sokkal okosabb, mint ön. Azonnal belátta, hazudozással csak r ontana a helyzetén, és õszintén elmondott mindent. Erezhette a nyakán a hurkot, ám viselkedés l elérte, hogy életben hagytuk és törzsének harcosaival együtt szabad elvonulást ígértünk nek

- Tehát az ön elképzelései szerint történik minden, ám óriási igazságtalanság, hogy õket, a t futni hagyja, engem pedig meg akarnak ölni!

- Ellenkezõleg! Az indiánok saját törvényeik szerint élnek, és csak azok alapján ítélhetjük m zonban, mint fehér, sokszoros büntetést érdemel, fõleg ha további gaztetteket is számon kérün - Ezek szerint még nem teljes a lista? - kérdezte csaknem gúnyos hangon. - Ón szerint én n etán igazi szörnyeteg vagyok?!...

- Hát, sok jóval nem dicsekedhet. - Megkérdezhetem, hogy mi az ördögöt akar tõlem? - Szeretném, ha megmondaná, hol hantolta el azt az idõs papot, akitõl elrabolta a följegyzés eket és a kipukat. Láthatóan összerezzent. Felsõtestével úgy rándult meg, mintha 64 A kolostor romjai között kötelékei ellenére föl akarna ülni, és szemét meresztve, döbbenten bámult rám jó ideig, majd ezt kérdezte: - Milyen papról fecseg itt? - Arról, akit ön meggyilkolt, hogy az említett dolgokat elszedhesse tõle.

- A mennydörgõs mennykobe is! Ismét egy gyilkosság, amihez semmi közöm, mégis a nyakamba akar varrni! - Tagadja tehát?

- Nem. Az ember csak azt tagadhatja, amit valóban elkövetett. Én azonban ártatlan vagyok , az életben nem hallottam errõl a papról, és csak azt mondhatom, hogy ön óriási tévedésben v - Nono! Tettének akadt egy szemtanúja, aki kiáltozással igyekezett a gyilkosságot megakadály ozni, de ön ügyet sem vetett rá, mert messze volt. - Senor, bámulattal tölt el a találékonysága, a mesélõkészsége...

- Csak ne gúnyolódjék! A sorsot hívja ki maga ellen. Szerencsére a szemtanúban régi társára, ismert, aki csak az önben akkor még meglévõ emberi érzések maradékának köszönhette, hogy élv Am haláláig tartó esküt csikart ki tõle, nehogy a késõbbiek során az árulója lehessen. - Ezek szerint megszegte az esküt? - Nem. Ami engem illet, a rendelkezésemre álló adatokból találtam ki a dolgot, jutottam el idáig. - Találgatott tehát! Es ennek alapján biztosra is veszi, hogy én gyilkos vagyok? Hát ez már azért erõs, mondhatnám, nevetséges, kedves, rendkívül éles elméjû senorom... Gúnyolódására ügyet sem vetettem, hanem így folytattam:

- Az említett szemtanú azonban késõbb arra alkalmas helyen és személyektõl érdeklõdött, vajon ll-e tartania az ilyen esküt? Nehezen ment, de meggyõzték, bûnt követ el, ha nem fedi föl ti tkát, mert a gyilkosnak felelnie kell tettéért, és az ilyen kényszer hatására tett. eskü külö semmis a Mindenható elõtt. Az öreg aranyásó és vadász tehát a halálos ágyán meggyónt mindent m veszélyeztette a lelki üdvét. - Azt állította, én öltem meg a papot? - Igen. Megölte és kirabolt%

- Micsoda hazugság! Egyébként mi köze az egészhez? Ugy véli talán, hogy bíráskodhat fölöttem? 65 A KORDILLERÁKBAN

- Hogy én mit gondolok, az az én dolgom. Ám társaimmal együtt, mindannyian, akik itt vanna k, a pampák törvényei szerint fogunk ítélkezni az ön sorsáról. Ha továbbra is tagad, és ilyen ul viselkedik, ne számítson kegyelemre. - Nem is kérek belõle, fõleg önöktõl! Megkövetelem azonban, hogy jog szerint bánjanak velem, met adják át hivatalos, fölesküdött bíróságnak.

Ekkor fölugrott az egyik férfi, akit a Sendador a szigetre csalt, hozzálépett, és dühösen ráf t:

- Hallgass, te gazember! Itt az a törvény: fogat fogért, szemet szemért! Golyó a szívedbe, v agy kötél a nyakadra, és már indulhatsz is a pokolba! Az odavezetõ utat majd igyekszünk kissé megnehezíteni!... Most azonban nézzünk az asszonyok után, jó lenne tudni, mi van velük. Jaj neked, ha csak egyetlen hajuk szála is meggörbült! Lángoló tûzön fogunk megsütni! - Igen, igen, most mindenekelõtt menjünk le a családjainkhoz!... Nyugtassuk meg õket!... - hangzott mindenhonnan, majd a férfi így folytatta:

- Emiek az embernek meg kell halnia, ám egy kicsit még várhatnak rá az ördögök. Az pedig, hog csak úgy átsétál-e a másvilágra, a további magatartásától függ. Ki tart velem? - Én... én... én! -kiáltoztak. Úgy látszott, senki sem akar maradni. Nyugtalankodtak a lentiekért, menni akartak rnin dannyian. - Állj! - szóltam rájuk. -Valaki azért maradjon!... A pincét meg a Sendadort is õrizni kell! ...

Ezt némiképp belátták. A családos férfiakra eleve nem számíthattam. A barát lekísérte õket, h néhány kegyes, bátorító szóra. Turnerstick kapitány honfitársaival tartott, és elválaszthata rmányosa szintén vele ment. Pena és Gomara beszélni kívánt a karaván tagjaival, úgyhogy csak erbaterók maradtak velem.

Egyébként kedvezõen alakult, hogy azok, akik a Sendador halálát akarták, rnindannyian faképné agytak bennünket. Mi azért vigyáztunk rá, hogy életben maradjon, mert máskülönben vele együtt tkait is eltemetnénk. Amellett miellenünk nem követett el semmit, ezért sem vádlói, sem bírái m lehettünk. így gondolkozhatott Monteso is, mert amikor a többiek eltûntek a fák közt, félre ont, hogy foglyunk meg ne hallja szavainkat, és így szólt hozzám: 66 A kolostor romjai között - Jó, hogy végre magunkra maradtunk. Mit gondol, senor, meg kell neki halnia? - Ami engem illet, én tiltakozom ellene. - A társaim és én szintúgy. Gondoljon csak a kipukra meg a jegyzetekre. - Nem felejtettem el, de attól tartok, nem tudjuk megakadályozni, hogy a többiek megto rolják sérelmeiket... - Sajnos, nekem is ez a véleményem. Gomeznek talán megkegyelmeznek, mert indián, és nem is

bûnös olyan mértékben, mint a Sendador, akinek nem irgalmaznak semmilyen körülmények közt...

- Hát, igen. Rábeszéléssel itt nem megyünk semmire. Más megoldást kell keresnünk. Valami kiút van... mondjuk valamilyen csel! - Mire gondol? Talán már van is ötlete?

- Hagyjuk futni. Meglazítjuk a szíjakat a kezén, és ezután csak arra kell rávenni a társaságo hogy lenn, a kocsinál ítélkezzenek. Akkor ugyanis le kell venni a lábáról a köteléket, mert k nem bír menni. Útközben pedig a fák közt a sötétben egy ugrás oldalra, és bottal üthetik a n - Eddig szépen hangzik, de hogyan tovább? - Majd késõbb valahol megvár minket. Remélem, állja a szavát...

- Föltétlenül. Végre talált egy embert, aki eligazodik a följegyzé-seken, és talán még a kipu boldogul. Errõl nem mond le. Beszéljek vele? - Beszéljen. Beszélgetésük alatt a Sendador csöndben ekem azonban úgy rémlett, valami más is intha a pince felé hallgatódzott volna. a szövetségesei, s ezért nem figyeltem

feküdt, és egy pillanatra sem vette le róluk a szemét leköti a figyelmét. Kissé^ oldalra tartotta a fejét, Úgy véltem, ez természetes is, hiszen ott bújtak meg tovább a dologra.

- Senor Sábuco - szólította meg a yerbatero, amint \dsszaléptünk a tûzhöz -, végtelen fájdalo tölt el, hogy önben gonosztevõre ismertem. Kérem, az üdvösségére való tekintettel könnyítsen meretén, és mondjon el mindent az igazságnak megfelelõen. - Mit fecseg itt? - förmedt rá a fogoly. - Mit szóljak én?! Mekko67 A KORDIIXERÁKBAN rát csalódtam a jó barátomban!... Mert ez idáig annak hittem Önt, és lám, most elsõ hallásra ad ilyen ostoba, képtelen vádaskodásoknak.

- Ez már több annál, sokkal több: maga a tényekkel bizonyított valóság! Én mondom önnek, a to udozással a legparányibb lehetõségét is eljátssza annak, hogy kegyelmet kapjon. Ha õszintén b llana mindent, tudnánk, mihez tartsuk magunkat. Akkor ez a senor meg én és a társaim késze k lennének valami módon segíteni önnek...

Szavai nem maradtak hatástalanok. A Sendador fiirkészõ pillantást vetett ránk, majd így szólt

- A többiektõl valóban nem várhatok semmi jót. Ha valaki segíthet, azok csak önök lehetnek... - Igen, ezt szeretnénk, de akkor õszintének kell lennie... - Mit számít az, ha vájkálunk a múltban? - Sokat, nagyon sokat!...

- Ellenkezõleg, éppen hogy semmit. Ami már megtörtént, hagyjuk békén, hiszen a mostani helyze en úgy sem változtatna a legkisebb mértékben sem.

- A körülményeken talán nem, de az ön megítélésében nagyon is. Ha bevallja bûneit, ismét biza hetünk ön iránt. - Ugyan! Semmi szükségem a bizalmukra.

- Téved. Tudnia kell, azért jöttünk a Gran Chacóra, hogy fölkeressük önt. - Hogy kövessenek!

- Nem. Montevideóban találkoztam ezzel a senorral, és sikerült rábeszélnem, kísérjen el minke , hogy megtekintse a régi följegyzéseket... - No de ért. hozzá valamit? - Igen, talán még kiput is tud olvasni. - Mit tud ön a kipukról? Én egyetlen szót sem szóltam róluk...

- A senor elmondta önnek, hogyan jutott tudomásunkra, de kérem, ne húzzuk az idõt, vegye f ontolóra a dolgot, mert társaink bármelyik percben itt lehetnek. Mi barátként jöttünk ön után m sejthettük, mit fogunk átélni, mit kell megtudnunk önrõl!... Tehát közöl velünk õszintén mi gy továbbra is tagad? Gyorsan döntsön, mert lehet, hogy a következõ pillanatban már késõ lesz A Sendador arcán sajátos mosoly futott át. 68 A kolostor romjai között - Soha nincs túl késõn - mondta. - Meg vagyok ugyan kötözve, ám azért nem félek senkitol... - Ne legyen olyan túlzottan magabiztos! A többiek a halálát akarják!...

- Majd jobb belátásra térnek. Aggódjanak õk csak saját magukért. Veszélyes dolog ujjat húzni dadorral! Felõlük tehát nyugodt vagyok. Mindamellett azonban dõreség lenne visszautasítani a segítõ kezet, amelyet felém nyújtanak, fõleg ha a kéz azé, akit én évek óta hasztalan kerese mez is említette, hogy ön várhatóan a segítségemre lehet... Eddig nem vettem részt a társalgásban, most azonban közbeszóltam: - Elismeri tehát, hogy beszélt az indián fiúval? - Hát persze. - Ezzel igent mondott a felhozott vádakra.

- Nem mondtam semmit! Gondoljon, amit akar, bûnösnek tart-e vagy sem, az nekem minde gy. Ón rokonszenves nekem, bízom önben. Kész akkor is fölkísérni a hegyekbe, ha tudja, hogy g ilkos vagyok? - Még abban az esetben is. Nem vagyok bíró, ezért nem is ítél-kezhetem... - Okosan látja a dolgot!

- Azért ne ítéljen meg tévesen! Nem mindegy, kivel utazik az ember, hogy ártatlan vagy bûnösaz illetõ. Egyébiránt meggyõzõdésem, nem kerüli el a büntetését. Isten ujja le fog sújtani ö , nem is a túl távoli jövõben... - Van valami oka ezt hinni? - Igen. Hiszek az isteni igazságszolgáltatásban, ezt nem kerülheti el senki! És a bosszúálló al a közvetlen közelében van! A neve... GomaraL. - Õt semmi esetre sem visszük magunkkal!

- Majd követ titokban. Úgy még veszélyesebb... - Tegye, ahogy jónak látja, nem törõdöm vele. Majd gondoskodom róla, hogy mielõbb elveszítse yomainkat. A yerbatero elbeszélt önnek mindent? - Legalábbis amit tudott. - Tehát beszélt a két inka rajzról, amelyeknek a birtokában vagyok? - Igen, és most már az sem titok, hogyan sikerült megszereznie. 69 A KÓRDIIXERÁKBAN - Ez már lényegtelen! - Legyen úgy! A kipukról is sejtettem, hogy önnél vannak, ám a gyanú csak Gomara elbeszélése bizonyosodott be. -Valóban az õ testvére volt az az ember? - Úgy bizony... - Gomara holmi elásott palackról beszélt. Ismeri vajon a pontos helyet, ahol elrejtett em?

- Nagyon is jól. Többször megfordult ott, fönn, és olyankor mindig meggyó'zõdott róla, hogy a lyén van-e, sértetlen-e. Az ön nagy szerencséjére mindig elkerülték egymást.

- Mondja inkább úgy, az õ szerencséjére! Nem vagyok az az ember, aki túri, hogy játsszanak ve e, netán még fenyegessék is!... Ezt még tapasztalja majd személyesen is...

- Elhiszem, sõt, meg vagyok róla gyõzõdve. Most azonban már rólunk, a tenreinkrõl beszéljünk. ehát annak ellenére, hogy vádjaink sorban bizonyítást nyertek, és ön nem tudja, mondjuk meg õ ntén, nem is nagyon akarja cáfolni õket, kész fölvezetni bennünket a Pampa de Salinasra?!... - Igen. - Ott rátalálunk a kipukra is meg az említett írásokra is?... - Minden bizonnyal. - Az utóbbiak magánál vannak? - Van eszemben! Amilyen kalandos, hányatott életet élek, õrültség lenne magammal cipehiem il yen nagy fontosságú följegyzéseket. Természetesen elrejtettem õket. - Megtudhatom, hová?

- Majd késõbb. Még nem ismerem önt igazán! Mielõtt rábíznám önre titkaimat, meg kell gyõzõdnö játszik-e, és tisztességesen viselkedik-e velem szemben. Most a legfontosabb: bizonyo sságot kapnom, hogy valóban segítem akarják a szökésemet. - Ahogy mondtam, készek vagyunk rá. - Am tegyenek félre minden hátsó gondolatot! Nem vagyok annyira kiszolgáltatott, mint am ennyire látszik!...

- A szavamat adom önnek, és ez elég! - Rendben, bízom önben. A legjobb lenne, ha most azonnal föloldoznának. - Ellenkezõleg! A lehetõ legrosszabb! A többieknek sejteniük sem szabad, hogy mi nem aka rjuk az ön halálát. 70 A kolostor romjai között - Ha viszont már visszajönnek, lehet, hogy késõ lesz!

- Fölkészítjük! Most meglazítom a kezén a szíjakat, és igyekszem majd rábírni az embereket, h n, a szekereknél ítélkezzünk. Ez esetben föl kell oldozniuk a lábait is... - Jó az ötlet! A többi már az én dolgom. Kérem, csináljuk is!

- Azért minden föltétel nélkül nem megy. Kell valami biztosíték számomra, hogy ismét rátalálu - Megkapják. Holnap este lovagoljanak egyenesen fölfelé a vízmosásban, ahol eddig is jöttek. Én titokban követem önöket, és alkalmas pillanatban csatlakozom. - Hagyatkozhatunk az ígéretére? - Föltétlenül.

- Be kell azonban látnia, hogy eléggé kényes a helyzetünk. Ennyi gyanú mellett érthetõ, ha bi munk némiképp megingott... - Bánom is én! Higgyenek a felállásunk kölcsönös. az ön segítsége nélkül a an a saját érdekem, hogy

rólam, amit akarnak! Más lehetõségük nincs: bízniuk kell bennem! Egy Nekem is csak az ön szava a biztosíték. Amellett azért gondolják meg följegyzések is meg a kipuk is számomra értéktelen kacatokká várnak. álljam a szavamat.

- Magam is ebben reménykedem. Most elvágom a szíjakat, de a végeket húzza szorosra úgy, hogy feszes maradjon a kötelék, nehogy gyanút fogjanak. A csomót nem bántjuk, mert azt vizsgálják meg elõször. - Tehát csak késõbb dobhatom el a szíjakat?

- Igen, jó messze tõlünk, nehogy megtalálják az üldözõi!... A vágott végek azonnal elárulnána

- Óvatos leszek, ügyelek majd rá. Egyébiránt úgy látom, hogy Gomez nem ítélte meg elhamarkodo t... A Sendador már-már elismerõ pillantást vetett rám. - Nincs azonban fegyvere és lova. Hogy tud boldogulni?

- Egyelõre nincs szükségem semmire, késõbb pedig majd elõteremtek mindent... Miattam ne_aggód ... - Megígéri tehát, hogy a továbbiakban fölhagy minden ellenségeskedéssel velünk szemben?...

- Természetesen, a legnagyobb örömmel! Ha egyszer kikerülök ebbõl a csapdából, eszem ágában s belesétálni... - Megnyugtat, hogy ezt belátja. Akkor szabaddá teszem.

71 A KORDILLERÁKBAN Átvágtam a szíjakat, és a végeket a megbeszéltek szerint összezárt markába szorította. Ekkor t:

- Köszönöm önnek, senor! Most már elhiszem, hogy szándékai tisztességesek. Szeretném mielõbb rni önt, mennél alaposabban. Nagy szívességet készül tenni nekem, ezért magától értetõdik, ho agyok... - Majd késõbb megtud mindent. - Most is van idõnk, míg a társaság vissza nem érkezik. - Javaslom, forduljon senor Montesóhoz...

Kérésére a teaszedõ megadta a szükséges felvilágosításokat, s közben röviden elbeszélte élmén em ért a végére, amikor a többiek visszajöttek. Rendben találtak mindent, bár az asszonyok me a gyerekek végtelenül aggódtak, és amikor meghallgatták az elmúlt órák hiteles történetét, a azonnali megbüntetését követelték. A férfiak úgy döntöttek, Összeülnek, hogy meghozzák és vé megmásíthatatlan halálos ítéletet. A barát próbált ellenérvekkel hatni rájuk, de hasztalan. J tiltakoztam ellene, érthetõ okokból, több sikerrel azonban én sem jártam. A vita hevében sik rült elkapnom Hilario testvér pillantását, és láttam, hogy a barát ért engem. Azt nem tudhatt hogy a fogoly voltaképp már szabad, ám sejtette, hogy távollétük alatt történt valami, és ami avasoltam, hogy a bíróság inkább lent, a karavánnál üljön össze, azonnal mellém állt.

A kapitány és kormányosa semlegesek maradtak, a yerbaterók az én oldalamon álltak, ám a kroko ilok fogságából megszabadított emberek vért akartak látni, hogy kitöltsék bosszúvágyukat, ezé kezdett elfajulni.

- így nem megyünk semmire! - szakítottam félbe a haragos kifa-kadásokat. - Mindegyik párt vál sszon magának képviselõt, és azok a bizonyítékok alapján majd eldöntik, hogyan bûnhõdjék a vé Váratlan segítséget kaptam Gomara személyében. - Ez a legjobb ötlet rtot, amely a Sendador ytatta. -De hol? Talán zvételével, akik ezt a

szólalt meg, mert biztos volt benne, hogy õ képviseli azt a csopo azonnali halálát akarja, és szándékát el is éri. - Összeül a pampa bír itt? Nem, igaza van a senornak. Lent, a kocsiknál, mindazok rés szörnyû aggodalmat kiállták...

Nem is sejtette, mekkora szolgálatot tett. - Néhányainknak azért itt kell maradnia õrnek, nehogy megszök72 A kolostor romjai között

jenek az indiánok -jegyeztem meg. - Úgy gondolom, azok maradnának, akik eddig is vigyázt ak rájuk. Tehát a teaszedõk és én. Álláspontunkat ismerik, ez a hét személy a halálbüntetés e . - És ki beszél az önök nevében? - Hilario testvér. Minden vonatkozásban õ képviseli a véleményünket. - Rendben. Akkor önök maradjanak, mi pedig magunkkal visz-szük ezt a gazfickót. - Hát, így megkötözve valóban vinniük kell.

- Nem õrültünk meg! Méghogy cipeljük a fickót! Fusson csak a saját lábán. Szabaddá tesszük, á . Meg nem lép közülünk, hacsak nem madár!... Lehajolt a fogolyhoz, eloldotta a csomókat a lábán, majd talpra állította. - Lássuk csak a kezedet, te gazember! Nem szeretem a meglepetéseket! - mordult rá.

Alaposan megvizsgálta a kötelékeket, ám szerencsére rendben talált mindent. Aggasztó pillanat k teltek el. Ám megúsztuk baj nélkül, sõt, Gomara még meg is jegyezte: - Feszesen tartanak a szíjak, ezzel nem lesz baj! Gyerünk, gazfickó!...

Megragadta a fogoly jobb karját, Pena pedig a balt, és elvezették, ám nem a biztos halálba , ahogy gondolták, hanem a szabadulás felé. Addig követtük tekmtetünkkel, amíg el nem nyelte t az éjszaka, majd szótlanul várakoztunk a fölharsanó lármára, ami a szökést követõen fog kit Nem is tartott soká, és lentrõl zûrzavaros kiáltozás, üvöltözés hangzott föl:

- Alto ahí, picano!... állj meg, nyomorult gazember!... Dühödt átkozódás keveredett a tomboló a: lombok suhogósa, ágak recsegése és rohanó léptek dobogása mindenfelõl . . . - Eddig sikerült - szólalt meg Monteso. - Remélem, nem hagyja rífegát elfogni. - Nem, biztosan nem. Okosabb õ annál. Most azonban figyeljünk!... Kis idõ múlva a szerzetes érkezett, futva, Gomarával. - Senor! - kiáltott az utóbbi már messzirõl felénk. - Megszökött az átkozott! 73 A KORDILUiRÁKBAN - Az ördög bújt belé?! Hiszen meg volt kötözve, és ön Penával közre is fogta, úgy vezették!

- Szent igaz - tajtékzott az indián -, mégis kitört! Ahogy elhagytuk a romokat, és a tûz fény már nem hatolt el hozzánk, kitépte magát a kezünkbõl, és berohant a fák közé!...

- Hát azért ez több a soknál! Ketten nem tudnak visszatartani egy megkötözött embert! Hagyjá egszökni! Bárcsak ott lettem volna!... No, és merre ment?... - Honnan tudjuk?!... - Csak hallották, milyen irányba fut! - Semmit, éppen hogy semmit sem hallottunk! Olyan lármát csaptunk, hogy elnyomott mind en zajt...

- Hát ezt ostobán tették! Többre mentek volna, ha csöndben maradnak, és fülelnek a menekülõ u

- Bizonyára, és így utólag adhat még néhány jó tanácsot! Ám ha velünk van, ugyanúgy szitkozód mi!

Ezzel ismét elrohant, kiáltozva. A barát leült közénk, és mi fölvilágosítottuk a dolgok állás e, amit tettünk, majd így szólt:

- Nem vagyunk hatóság... Ha lakott hely közelében tartózkodnánk, akkor bevihettük volna, hogy

adjuk a rendõrségnek. Ilyen körülmények közt azonban csak egyet tehettünk: futni hagytuk. Ám ami bizonytalan érzés azt súgja nekem, hogy nem menekülhet el a büntetés elõl. Talán sokkal h rabb eléri, mint ahogy bármelyikünk számítana rá... - Egyetért azzal is, hogy találkozunk vele ismét, és vele együtt lovagolunk föl a Pampa de S alinasra? - kérdeztem.

- Természetesen. Szükségünk van rá, hogy elérjük céljainkat. Szerintem a meggyilkolt pap a ki at és a följegyzéseket a kolostorába akarta eljuttatni. A Sendador megakadályozta ebben, ám mi megteszünk mindent, hogy szándéka teljesüljön... Furcsa - nézett hirtelen körül -, milyen ben vannak az indiánok... Úgy rémlik, nem hallották a kiáltozást, mert ha igen, bizonyára kit ek volna... - Egyikük sem merészkedik a kijárathoz.

- Úgy gondolja? Én mintha láttam volna egyet az elõbb, amint körülöttünk ólálkodott. Bizonyár endadort is, mert az éppen akkor ült föl fekvõ helyzetébõl. - Ezt csak most mondja? Miért nem szólt azonnal? 74 A kolostor romjai között

- Mert önök bizonyára lelõtték volna a szegény ördögöt, és ez ellen tiltakozott a lelkiismere Elképedve néztem a barátra, majd kitörtem:

- Hát, kedves Hilario testvér, már elnézést, de szörnyen ostobán viselkedett! Megmondom õszin ilyesmit nem vártam öntõl! A lelkiismerete ugyan nyugton marad, de minket halomra gyil kolhatnak az indiánok?!... Rögtön figyelmeztetnie kellett volna! Ismerhet jól, nem lövöldözün aktában senkire, hanem csak abban az esetben, ha mint ellenség közeledik és nincs más mego ldás!... Nem is tudom, mit tegyünk hirtelen... Azért leselkedett a Sendador mindig a p ince felé!... Eleinte fölfigyeltem rá, de azután természetesnekvettem, hiszen onnan várhatot t segítséget. Ki gondolhatott volna ekkora könnyelmûségre!

- Belátom, igaza van - mondta csöndesen a barát -, de most már megtörtént, igyekezzünk jóváte . - Azért viselkedett olyan fölényesen - bosszankodtam tovább. -Többször is tudtunkra adta, ne m aggódik annyira élete és szabadsága miatt, mint ahogy azt mi gondoljuk, és nincs kiszolgál tatva ké-nyiuikre-ked\Hinkre...

- Azt gondolja, az indiánok mind följöttek? - kérdezte a barát, ám hangján érzõdött, hogy a v lvánvaló.

- Ha egynek sikerült, nem maradt leim a többi sem - dörmögtem, és még mindig nem tudtam túlte ni magam a dolgon. - Ezek szerint van másik kijárat is? - Pena szerint nincsen...

- Az õ szavára én nem adok semmit. Ez a föld az indiánoké, és a romokat sem ismerheti senki j bban náluk. Bizonyára találtak vagy nyitottak másik járatot is, amelyet azután gondosan elre jtettek. - Igen... valószínûleg - mondtam gépiesen, mert gondolataim máshol jártak. Ereztem, hogy ve szélyben vagyunk, cselekednünk kell mielõbb. Ám hol kezdjük el?... Az indiánok bizonyára itt apulnak a közelben, de ki tudja, hol. Ha ötletszerûen fölkerekedünk, lehet, hogy a karjukb

a futunk,

kezdjük a pincénél, döntöttem.

- Velem jön? - kérdeztem a barátot. - Hová?

- Ellenõrizzük a pincét, akkor talán okosabbak leszünk. Csak arra kérem, nagyon óvatosan, ker k minden zajt!... 75 A KORDILLERÁKBAN

A yerbaterók maradtak, mi pedig tovaosontunk. A hozzánk közelebb lévõ szellõzõnyílás felé tar .

Mélyen elõrehajolva lopakodtunk a sötétben. Óvatosan lépdeltünk, mert a talajt vastagon borít a az omladék, és már egy gördülõ kõdarab is árulónk lehetett. A lyuk jó hatvan lépésre volt t Amint elértük, és letekintettünk, néma, fenyegetõ sötétség ásított felénk. - Nem érzek fustszagot - suttogta a barát. - Elfogyott a tûzreva-lójuk, vagy már senki sin cs lent?

- Mire várnának?! - mordultam rá, ám azután visszafogtam a hangomat. - Maradjon itt, húzódjék kövek mögé. Körülnézek. Amíg nem térek vissza, ne jöjjön elõ. - Legyen óvatos! Bizonyára itt lapulnak a közelben. Ne kísérjem el? - Elég, ha egyikünk kockáztat. Különben emlékszik még a ranchón tartott bemutatómra? Értek a hoz... Várjon itt rám türelmesen...

A romos falak mentén surrantam tova, ám jó ideig nem észleltem semmi különöset. Hirtelen azon an mintha suttogó beszédet hallottam volna. Megtorpantam, és hosszasan füleltem. Valóban, nem messze tõlem emberek beszélgettek halkan. A hangok közé idõnként tompa dobbanás vegyült, tha üreges fa ütõdött volna a földhöz. Fúvócsövek lennének? Valószínûleg, és akkor ajánlatos nnem.

Noha tudtam, hogy az életemet kockáztatom, mégis tovább merészkedtem. Hamarosan fölfedeztem az indiánokat: kicsiny tisztáson szorongtak, és suttogva váltottak egy-két szót. Tudtam, eze k az ariponok, és arra készülnek, hogy ránk támadjanak. Mielõbb vissza kellett térni társaimh hogy figyelmeztessem Õket.

Éppen indulni akartam, amikor mozgásra figyeltem föl az indiánok közt. Három alak vált el a c oporttól, és lassú léptekkel a tüzünk felé tartottak. Most már nem idõzhettem tovább. Oldalra tértem vissza a baráthoz, és néhány szóval elmondtam neki, hogy mit tapasztaltam, majd a lop akodók után siettünk. Már kúszva közeledtek társainkhoz. Mi nyolclépésnyire lapultunk mögöttü ben Gomezre ismertem. Ennek a barát is megörült, és alig hallhatóan suttogta: 76 A kolostor romjai között - A másik kettõ valami fõnök lehet.

- Sokat segítene rajtunk - súgtam éppoly halkan. - Elkapjuk õket és a két fõnököt majd túszké uk. - Pompás! Most azonnal?

- Igen, de lehetõleg zaj nélkül!...

Lélegzet-visszafojtva kúsztunk elõre, mind közelebb. Ha egyikük hátrapillant, azonnal észreve znek. Szerencsére a beszélgetõ társaink lekötötték a figyelmüket. Most látszott csak meg, mil lõvigyázatlanok: már messzirõl jól láthatóan üldögéltek a tûz mellett, jól megvilágítva, és g tek. Ez persze a mi hibánk is volt: arra, hogy õrt állítsunk, nem is gondoltunk. Mentségünkr e legyen azonban mondva, hogy az indiánokat biztos helyen tudtuk. Mindenesetre ha a rézbõrûeknek van egy kis sütnivalójuk, úgy vadászhattak volna le bennünket, akár a galambok

Elõttünk kuporgott tehát a három alak. A barát Gomez mögött helyezkedett el, én pedig a másik tartottam szemmel. Ekkor fölugrottam, a társam szintén, és teljes lendülettel rávetettem ma gamat a két indiánra. A váratlan lökéstõl arccal a földre elõrezuhantak. Nyomban megragadtam orkukat, hogy ne tudjanak megszólalni, és teljes súlyommal rájuk nehezedtem. Oldalt pill antottam a barátra, és láttam, õ is jól végezte a dolgát. Fojtott hangon a tûz felé kiáltotta - Senores, ide, hozzám!

A yerbaterók a zuhanás hangjára fölpattantak a tûz mellõl, és amikor meghallották a hangomat, zzánk rohantak. Ahogy megpillantották foglyainkat, döbbenten torpantak meg. Nem hagytam azonban idõt a csodálkozásra, hanem sürgetõen rájuk szóltam: - Szíjakat! Kötözzük meg õket!...

Az alélt emberek semmi ellenállást sem tanúsítottak. Amint végeztünk, átcipeltük õket a tûz m , a fák lombjaínak árnyékába. - Remélem, nem fojtottuk meg õket - nyugtalankodott a barát.

- Ne féljen, semmi bajuk... Nem megy az olyan gyorsan... Ezután már a kérdések öz&ie zúdult r . Igyekeztem mennél rövidebben válaszolni, nem felejtkezve el a legfontosabb temiivalókról .

- Az indiánok kiszabadultak a pincébõl, és itt ólálkodnak a közelünkben! Rajtunk akarnak ütni a három a földerítõjük. Most azonnal elhozzuk a fegyvereket a tûztõl, mert ott megvilágít77 A KORDILLERÁKBAN

va remek célpontot nyújtunk. Egyelõre nem hiszem, hogy támadnak, legalábbis amíg a földerítõk za nem érnek, de azért jobb az óvatosság. Nem beszélve arról, hogy jobban érzem magam, ha nyo c puskacsõ vigyáz ránk. Gyorsan elhordtunk a tûztõl mindent, és fegyverrel a kézben szemmel tartottuk azt a terüle tet, amerrõl az indiánokat vártuk.

A foglyok mozdulatlanul hevertek, kapkodva szedték a levegõt. Araikról még nem tûnt el a fél elem, a megdöbbenés. Gomez látszott a legélénkebbnek, bár õ is akadozva lélegzett. Hozzátérde emet a mellének szegeztem, majd így szóltam:

- Maradjon nyugodtan, ne mozogjon! Ismer engem, és jól tudja, a hazudozásnak semmi értel me! Válaszoljon a kérdéseimre õszintén! Ha megfogadja a tanácsomat, nem esik bántódásuk. Hogy tottak ki a pincébõl? - Egy rejtett oldallejárón. - Ránk akartak támadni?

- Igen, ám megbeszéltük harcosainkkal, hogy senkit sem Ölnek meg... - No de akitor minek a harc, ha úgyis kímélni akartak?... -A Sendadort akartuk kiszaba dítani. - Hasztalan fáradoztak volna. Már elmenekült. - Hogyan lehetséges ez? Öntõl ugyan meg nem szabadul senki!

- Én magam vágtam át a kötelékeit. A társaim és jómagam beleegyezésével távozott; a többiekne akik meg akarták ölni, nem szabad errõl tudiúuk. Önöknek tehát minden körülmények közt hallga l errõl. - Természetesen. Am valóban õszinte hozzám?

- Hazudtam talán egyszer is ismeretségünk óta? Hallgatóddzék csak! A dühös kiáltozások, szitk alenn! A társaink azok, akik üldözik õt. Most már hisz nekem? - Igen, senor. És ha ismét elfogják?

- Nem hiszem, óvakodik õ minden vigyázatlan lépéstõl. Belátja tehát, hogy csak a javukat akar nek? - Ha ez valóban így van, akkor miért fogtak el bennünket?

- Önök ellenséges szándékkal közeledtek hozzánk! Ha valaki támad, akkor védekeznünk kell! Mi reggel elhagyjuk ezt a helyet, és szeretnénk békében elválni önöktõl. Tárgyalnom kell a vezet Ez a két másik indián kicsoda? 78 A kolostor romjai között - Kacikák. - Tehát fõnökök? Ahogy így rájuk nézek, nem gondoltam volna. - Senor, az ariponok szegények. Ruházatuk, fegyverzetük egyszerû, de ez nem jelenti azt, hogy a kacikák tekintélye emiatt csorbul. Egyikük a harc, másikuk a béke fõnöke... - Rajtuk kívül jött-e még önökkel más vezetõ is? - Csali én, aki közéjük sorolhatom magam.

- Rendben. A javaslatom a következõ: ezt a két embert mint túszt magunknál tartjuk, és ha ne m ér minket támadás az önök részérõl, akkor reggel, amikor tovalovagolunk, szabadon engedjük llenkezõ esetben leszúrjuk mindkettõt, önöket pedig halomra lõjük. Tudja, hogy én mindig állo zavamat!... - Senor, önnek egyetlen hajszála sem görbülhet meg. - Ez vonatkozik a többiekre is? - Természetesen.

- Jól van, akkor ön ismét szabad. Térjen vissza a harcosaihoz, és közöljön velük mindent, ami elhangzott.

Szemlátomást megörült, amint feloldoztam, ám mégis vonakodva állt talpra, és kétkedve tudakol

- Valóban elmehetek? - Igen, Gomez. Én bízom önben. - Senor, ismét tapasztaltam, hogy ön a mi barátunk. Ön teljesen más, mint azok a fehérek, ak iket eddig megismertünk. Az ön hazája sok jó embert adhatott már a világnak. - Jó ember akad mindenütt, tehát itt is.

- Lehetséges. Talán csak elkerüljük õket. Én már beszéltem önrõl a társaimnak. Szeretnék látn megengedné, holnap fölkeresnénk, amint megvirrad. - Túl sokat kíván! - Nyíltan, egyesével jönnénk, fegyvertelenül. Am ha ez nem elég, akkor elõbb elhoznánk önhöz bb harcosunkat túsznak. Ebbõl is láthatja, hogy szándékaink tisztességesek.

- Szeretnék hinni benne. Ha minderre sor kerül, akkor elõbb jöjjön ön hozzám, hogy megbeszélü e mindent, hogyan fogadjuk ilyen sok ember látogatását. - Úgy történik, ahogy kívánja, senor. Most visszamegyek az enyéimhez, és tájékoztatom õket a Ezután visszatérek önökhöz, mint fogoly. 79 A KÓRDIIXERÁKBAN

- Nem, Gomez, ön szabad. Ne aggódjék a két fõnökért sem. Bár nem értem a nyelvüket, azért igy bánni velük, kapnak enni, inni. Mielõtt azonban indul, közölje velük a megállapodásunkat. Amit mondott, idegenül hangzott, ám láttam, hogy szavai nyomán a két fogoly arca egyre inkáb b földerül. Amint befejezte, indult, ám egy pillanatig még visszatartottam.

- Mi most elhagyjuk ezt a magaslatot, lemegyünk a szekerekhez, ott töltjük el majd az éj szakát. Szándékaimat ismeri, cselekedjék annak megfelelõen, és akkor békés hajnal köszönt rán Gomez! - Meg lesz velem elégedve, senor!

Mi is fölkerekedtünk, ám sokkal óvatosabban jártunk el, mint Pena és Gomara az imént. Igaz, m is föloldoztuk a foglyok lábáról a szíjakat, de tüstént vissza is kötöztük lazán a bokájukra dni tudtak, de szaladni nem. Eloltottuk a parazsat, és vigyázva elindultunk lefelé. A nagy sötétségben az irányt a domb lábánál gyújtott tábortûz fénye mutatta.

Amikor a táborhelyre érkeztünk, csak az asszonyokat és a gyerekeket találtuk a szekereknél, meg a kocsihajtó legényeket. A férfiak még mindig a szökött fogoly után kutattak a környéken, ván hasztalan, hisz ebben a pokoli sötétségben nem is várhattak eredményt.

Az asszonyok tudták már, milyen veszélybe kerültek a férfiak, és azt is, hogy segítségünk nél tos pusztulás várt volna rájuk. Érthetõ tehát, hogy nagy tisztelettel, hálálkodó szavakkal fo k bennünket, ám ez a barátságos megnyilvánulás nem vonatkozott a kacikákra, mert ellenséges, gyûlölködõ pillantásokkal méregették õket.

Jó idõ eltelt, mire az üldözõk kezdtek visszaszállingózni, elõbb csak úgy egyesével, majd min lõkerült Legjobban Gomarát viselték meg az események; dühében se nem látott, se nem hallott, k folyamatosan szitkozódott.

- A kezünkben volt - csikorgatta a fogát. - Ketten fogtuk! Kést kellett volna döfni a bo rdái közé, és a testvérem gyilkosa akkor már nem élne! Most pedig ismét megszökött! Senor, ez ...

Láttam rajta, hogy bele akar kötni valakibe, bárki is legyen az. 80 A kolostor romjai között

Megértettem a lelkiállapotát, de ezt a hangot nem tûrhettem. Nyugodtan, ám csodálkozva kérdez em rá: - Én? Hogyan támadt ez a nevetséges ötlete?

- Tudja ön ezt ugyanúgy, mint a többiek! Ón a nagy emberbarát, még a legnagyobb gonosztevõnek sem akar rosszat! Kaptam volna csak én el, leszúrtam volna azonnal. Ön azonban úgy tárgyal t ezzel a hétpróbás gazfickóval, mint valami úriemberrel! Jogról, igazságról beszélt! Es meg tt az eredménye az egész ostobaságnak! Bottal üthetjük a nyomát!...

- Nézze, Gomara, én most nem vitatkozom önnel, mert a végsõkig fölizgatta magát, de mivel ost baságról beszél, meg kell mondanom, senki sem hatalmazta föl, hogy ilyen hangon bírálja tett eimet. Nem vagyunk egymáshoz kötve. Menjen, intézze a dolgát egyedül, vagy keressen másik tár at, aki okosabb, és vele hamarább eléri célját!... Nem mi kértük, ön akart csatlakozni hozzán Már-már fölcsattant a hangja, de aztán jobb belátásra jutott. Kedvetlenül leült a tûz mellé, n dörmögött maga elé.

A karaván tagjainak hangulatát tovább rontotta, amikor megtudták, hogy sikerült egyezségre j utnunk az indiánokkal. Észrevételt nem tettek, magukba fojtották mérgüket. Lehet, hogy rájuk s hatott az iménti rendreutasítás. Egymásnak panaszolták, hogyan igyekezetek a Sendador ny omára bukkanni, milyen nehéz, veszélyes az üldözés ebben a sötét, sûrû vadonban. Az igazság p hogy hõstetteik kimerültek a bokrok közti értelmetlen futko-sásban. - Ha ön velünk lett volna - sóhajtott föl Pena, felém fordulva -, akkor bizonyára elkapjuk a z átkozottat!... - Hát, én valóban másképpen üldöztem volna -válaszoltam. - Ohó! - kiáltott föl Gomara, aki még mindig nem tudott uralkodni magán. - Ha olyan nagy s zakértõ, akkor miért nem tartott velünk?!...

- Mert õrködnie kellett - nézett rá Pena rosszallóan. - Ott hagytuk õket hatvan ellenséges mo nal a nyakukon!... - Mindegy! Hiába lett volna ott, õ sem talált volna semmit. Ilyen pokoli sötétben az orráig sem lát az ember. - Akkor önök mire számítottak? Miért rohangáltak összevissza? - Bosszúságból! Földühödtünk a szökés láttán. Meg kellett kísé81 A KORDILLERÁKBAN

remünk, hátha véletlenül belebotiunk. Csak ebben bízhattunk, ám elkerült minket a pokolfajzat Ön azonban nem csekély önbizalommal állítja, hogy sikeresebb lett volna. Kíváncsi lennék, ho n képzeli? - Nem õt magát, hanem a nyomait igyekeztem volna megtalálni. Azok holtbiztosán elvezetn ek hozzá...

- Ezt még mindig megteheti!

- Nem, mert önök széttapostak, összezavartak mindent! Ha több mint húsz felnõtt ennyi ideig ohangál a bokrok közt, a világ legjobb nyomolvasója se tudná eldönteni, melyik az igazi nyom ! Es ha rábukkanna egyre is, úgy sem tudná követni, mert a folytatást önök betaposták a földb Nem válaszolt. Elfordult, és fejét lehajtva szótlanul meredt a tûzbe. A legkedélyesebben a k ormányos fogta föl a dolgot. Csöndben maradt ügyem, ám arcán igencsak furcsa fintorok futott ak végig. - Mi van önnel? - szóltam rá csaknem nevetve. - Bosszankodom, de még mennyire! Hisz ha nem hallgatok önre, és beroppantom néhány bordáját, kitor most nem fájna a fejünk!... Milyen remekül illett a kezeimbe!... Magasra emelte és szomorúan nézegette két óriási markát.

- Ne szomorkodjék! - vigasztaltam. - Találunk önnek még munkát. Egyébként, ki tudja, származh abból még jó is, hogy a fickó most megszökött...

Az utóbbi szavaknál nyomatékos pillantást vetettem rá; nem is szólalt meg újra. Késõbb hozzán erstick, és akkor halkan elbeszéltem mindkettõjüknek, miért is tudott voltaképp megszökni a S ndador Elfogadták indokaimat. 82 4. A végzetes tõrdöfés

A vacsorát szó nélkül, csöndben fogyasztottuk el. Amikor végeztünk, kijelöltük az õrséget, me m lehettünk a dolgokban teljesen biztosak, és nyugovóra tértünk. _____ Az éjszaka minden zavaró esemény nélkül múlt el. Ám

korán reggel, amikor még alig szürkült a hajnal, Gomez megérkezett a táborhelyre, és érdeklõd gy jöhetnek-e az mdiánok hozzánk. Megegyeztünk, hogy egyszerre tizenöt, legföljebb húsz fõt l unk vendégül, és ehhez a megállapodáshoz szigorúan ragaszkodunk.

A kivándorlók, elõrelátók lévén, nagy mennyiségû csere- és ajándéktárgyat hoztak magukkal arr ha indiánokkal találkoznak. Ebbõl a készletbõl kapott most mmden látogatónk valami csekélység ezt oly nagy örömmel fogadták, hogy lassanként mmden aggodalmunk tovatûnt. Végül megengedtük ik, hogy mindannyian egyszerre köztünk lehetnek. A baráti gesztust azzal viszonozták, ho gy a tûzbe vetették mérgezett nyilaikat.

A jó hangulatot ki kellett használnunk. Tanácsomra a kivándorlók rumot, égetett szeszt és cuk ot vettek elõ, a magukkal hozott tábori tûzhelyen derekas mennyiségû grogot készítettek, és m ták vele az indiánokat is. Az ariponok olyan elragadtatássaf fogadták a gõzölgõ italt, hogy a két kacika, akiket már Gomez érkezésekor szabadon bocsátottunk, javasolta a kivándorlóknak, k enek örökké tartó béke- és barátsági szerzõdést. Erre természetesen örömmel ráálltak a fehére kásos ceremónia után nyélbe is ütötték a megállapodást, mindkét fél teljes megelégedésére. 83 A KORDILLERÁKBAN

így tehát a korábbi ellenségek barátokká váltak. Az indiánok is belátták, hogy a fehérekkel v yüttélés sokkal kifizetõdõbb, mintha kirabolnák õket, és ezzel örök ellenséget szereznének ma

Ezt követõen rövid tanácskozást tartottunk; Gomez tolmácsolt. Az indiánok megígérték, hogy bi

helyre kísérik a karavánt, védelmezik és segítik a fehéreket mindenben, amiben rászorulnak. ivándorlók nagyon örültek, hiszen elérték az általuk kitûzött célt: megszerezték a bennszülöt nszenvét.

Próbálta volna valaki tegnap este rábírni a fehéreket, hogy kössenek valami kíméletes egyezsé z indiánokkal! És íme, lám, milyen pompásan alakultak a dolgok: teljes egyetértés, felhõtlen barátság... A Sendador iránt táplált bosszúvágyuk is kezdett lohadni, bár esküvel ígérték, h elebb elkapják, azonnal felkötik. A további üldözésrõl azonban lemondtak. Minket viszont bizt ttak, szegõdjünk azonnal a nyomába, és ha utolérjük, föltétlenül végezzünk vele.

A karaván szedelõdzködni kezdett. A kocsikat megfordították, befogták az ökröket, az asszonyo eg a gyerekek a ponyvák alá húzódtak, és a karaván ostorpattogtatás kíséretében indult vissza z úton, amelyen idejött, vissza a tegnapi táborhelyre. Mondanom sem kell, hosszasan, s zívélyesen, meleg, hálálkodó szavak kíséretében búcsúztak tõlünk. Elöl lovagoltak az indiánok ek következtek és végül a fehér lovasok zárták a sort. A menet hosszúra nyúlt. Egyrészt a kis lyómederben csak egy nyomon haladhattak, másrészt a sebességet az ökrök megfontolt, méltóságt léptei határozták meg. Jó idõ eltelt, amikor a vízmosás kanyarulatában az utolsó lovas is el szemünk elõl. Boldogan vonultak céljuk felé, bizakodva, hogy reményeik valóra válnak. Mi csak egyet kívánhattunk: legyen szerencséjük, boldoguljanak...

Pena és Gomara egy idõre otthagytak bennünket. Már a napkelte elsõ sugaramái fölkerekedtek, h gy megpróbálják fölkutatni a Sendador nyomait. A táborban tehát csak mi maradtunk, akik kímél akartuk a gazfickót, legalábbis egyelõre, hogy föllovagoljunk vele a Pampa de Salinasra.

- Nehéz kérdés elõtt állunk - jegyezte meg a barát. - Jószerint nem is látok megoldást. Pena ra nyilván továbbra is velünk akarnak maradni. Égnek a vágytól, hogy a Sendador elnyerje mélt 84 A végzetes tõrdöfés

büntetését, vagyis a halált. Mi viszont óvni akarjuk. Hogyan tudjuk ezt az ellentétet közös n zõre hozni? - Hát, ez valóban nem könnyû dolog -bólintottam. - Talán jobb lenne õszintén föltárni a helyzetet... - Nem, legalábbis még nem most. Pena talán elfogadná érveinket, de Gomara fékezhetetlen. - Vagy váljunk meg tõlük?

- Nem lenne tisztességes dolog, még akkor sem, ha teljesen idegenek lennének. Pena régi ismerõsöm, társam. Hosszú idõn át lovagoltunk együtt az Államokban. Elképzelhetetlen, hogy íg vele... - Alikor hát együtt folytatjuk tovább utunkat, legalábbis addig, amíg a Sendador csatlakoz ik hozzánk. Én nem látok kiutat, és kétlem, hogy ön talál-e jobb megoldást... - Kellemetlen ügy csakugyan. Talán az lenne a legjobb, hogy hagyjuk a dolgokat, menj enek a maguk útján, legalábbis amíg találkozunk ezzel a gazfickóval. - És akkor emberölés, halál következik! Gomarát nem fogja vissza senki!...

- Óvatos fickó ez a hegyi vezetõ. Én nem hiszem, hogy csak úgy egyszerûen közénk toppan. Jobb vigyáz az a bõrére!... Majd ad valami jelt, hogy a közelünkben van, és keres alkalmat, hogy beszéljen velem. Elsõként közlöm vele, hogy Gomara velünk van. Javasoljon õ valamit, és ha az fogadható, úgy járunk el. - Azzal kezdi majd, hogy távolítsuk el Gomarát.

- Valószínûleg, ám mi nem állunk rá erre. Hogyan léphetnénk föl így azzal a társunkkal szembe eddigi utunk során velünk tartott?! De ha beleegyeznénk, azt hiszi, azzal megoldanánk bár mit is?... - Az égvilágon semmit.

- Nekem is ez a véleményem. Legföljebb titokban lopódzkodna utánunk, hogy puskavégre kapja a Sendadort. Nyilván tudná azt is, honnan fenyegeti veszély, és még óvatosabb lenne. Legalább gyikük golyóval a szívében végdfcné rövidesen. ALkor már inkább hajlok az ön javaslatára, tal legjobb megoldás. Pena és Gomara is mielõbb tudják meg a teljes igazságot! - Alapos szemrehányásra számíthat, ami bármilyennek várható, csak barátságosnak nem. 85 A KOKDIIXERÁKBAN - Nem félek különösebben tõle. Mindaddig tûröm, amíg az udvariasság határain belül marad, és okolják.

Ekkor tért vissza Pena a kutatóútról. Sok sikerrel nem járhatott, mert csüggedt tartással, ro szkedvû arccal közeledett. Hozzám fordult: - Igaza volt. Ostobán \dselkedtünk, amikor a bokrok közt csatangolva összetapostunk mind ent. Az ördög sem igazodik el, melyik nyom kié!... - Már reggel szólni akartam, hogy értelmetlenül fáradoznak...

- Én is tudom, de legalább megpróbáltuk teljesíteni a kötelességünket. Azon viszont roppant m csodálkozom, hogy önök nem így gondolkoznak. Utóbbi szavainál szemrehányó pillantást vetett körbe.

- Meglepi tehát, hogy mi nyugodtan üldögélünk itt, míg önök fáradságot nem kímélve igyekeznek utni?...

- Talán mást várt tõlem? Úgy látszik, önöknek mindegy, hogy a fickó végképp kereket old-e vag - Téved, mégpedig rettenetesen! Két nyomós okunk is van arra, hogy most ne kutassunk utána . - Ugyan mik lennének azok?

- Az egyik az idõ. Azon a területen, amerre önök üldözték a szökevényt, eltapostak minden nyo Hogy mégis rábukkanjunk, az eddigi kutatási részen kívül kell képezni nagyobb kört, és végtel gal, figyelemmel, kifelé haladva kell átvizsgálni a talajt... lépésenként. Lehet, hogy rámenn az egész napunk, és nem találnánk semmit. Am ha a szerencse mégis kegyes lenne hozzánk, és r kkannánk valami lábnyomra, a Sendador elég okos ahhoz, hogy mielõbb sziklás, köves területre gyekezzék, ahol úgyis elveszítenénk a nyomát. Tehát csak az idõt vesztegetnénk, minden eredmé . - Igaza lehet, belátom. És mi a másik ok? - Ez sokkal nyomósabb, mint az elõzõ. Mi ugyanis tudjuk, hogy rövidesen találkozunk a Send adorral. Ezért oktalanság kutatni utána. - Tréfál? - hökkent meg. - Szó sincs róla, nagyon is komolyan beszélek. Legalábbis azt mondta az este, hogy ebben

a kiszáradt folyómederben halad fölfelé, és megvár bennünket. 86 A végzetes tõrdöfés - Mit csinál? Õ ígérte? Senor, ön bolondnak tart engem?!... - Miért tenném? Megállapodtunk vele, hogy majd késõbb csatlakozik hozzánk. - Ezt... ezt én higgyem el? t< - Igen, mivel így történt. Üljön le talán, majd elmesélek mindent.

Eleget tett a kérésemnek, ám alig fogtam bele a történetbe, fölkelt a helyérõl, elém állt, és tett szemmel, elképedve hallgatta szavaimat. Amikor befejeztem, hangos kitörésre, szem rehányásokra számítottam, õ azonban nem szólt egyetlen szót sem, hanem ugyanolyan lassan, kim en visszaült a helyére, és nyugodt hangon kérdezte: - A senorok itt, körülöttem mmdannyian egyetértettek önnel? - Igen.

- Akkor hát nincs mit mondanom. Döntésük rám is kötelezõ. De azért tudja, kedves földim, hogy ddig okos embernek tartottam? - Most megváltozott a véleménye?

- No hallja, még csodálkozik? Az ilyen gátlástalan hiénát irtani kell, ott, ahol találja az e ber! Ón pedig szabadon engedi. Nyugodtan állíthatom, hogy még életében nem követett el ekkora baklövést!... - Lehetséges! Talán hiba volt, ám mint értelmi szerzõé, enyém minden felelõsség. - Ez szép öntõl, de lehet, hogy a levét mindannyian isszuk majd meg. És valóban azt hiszi, h ogy jelentkezni fog? - Föltétlenül. Legelsõsorban a saját érdeke, hogy fölvigyen a Pampa de Salinasra.

- Ónt igen, ám mi csak a terhére vagyunk. A biztonsága érdekében igyekszik majd mielõbb ártal lanná tenni a tanúkat, tervének ismerõit. Igyekezzünk is elhagyni ezt a helyet, amilyen gy orsan csak tudjuk, mert bizonyára itt ólálkodik a közelben, és részérõl csak a legrosszabbra |atunk. - Nincs fegyvere! - Ugyan már! Majd szerez! - Vajon honnan? - Ne feledje, a Gran Chaco az õ otthona. Kér az indiánoktól, vagy elkapja valamelyikünket a sûrûben, és már ölhet ismét! 87 A KORDILLERÁKBAN - Mondtam az imént, hogy szüksége van ránk. - 0, önt életben hagyja, de... csak egyedül önt!

- Kedves Pena, ön nem ismer még eléggé, különben nem tételezné föl rólam, hogy megengedem a S nak vagy bárkinek, hogy csak úgy egyszerûen játékszernek tekintsen. Higgye el, az önök élete, ztonsága számomra ugyanolyan fontos, mint a saját magamé... - Nos, én elmondtam a véleményemet, de mivel a barátjának tekintem magam, nem akarok tovább vitatkozni. Hogy Gomara ilyen készséges lesz-e, azt erõsen kétlem. No de próbálja meg!

Elfordult, és látszott rajta, hogy befejezte a témát. Rövid idõ múlva megérkezett Gomara. Lát rajta, hogy le van törve, és hangulata csapnivaló. A többiek igyekeztek pillantásaikkal j elezni, hogy szerintük az idõ alkalmatlan arra, hogy megbeszéljük vele a dolgokat. Én azon ban nem hátráltam meg. Túl akartam lenni a dolgon mielõbb. Ahogy hozzánk lépett, súlyos mozdu attal dobta fegyverét a földre, majd megszólalt:

- Semmi! Ördöggel cimborál a fickó! Körbejártam az egész területet, átkutattam minden bokrot, asztalan. Lábnyomot találtam eleget, de mire mentem velük? Azok közül ki nem választja senki , melyik az övé. Megöl a bosszúság és a méreg, hogy a kezem közt volt, és én, ostoba, futni h ... No de ön - fordult hirtelen hozzám - pontosan olvas nyomokat!... Miért nem segít? Bi zonyára többet ért volna el, mint mi. Meg nem foghatom, hogy kényelmesen csevegnek itt, amíg az átkozott árkon-bokron túl van! - Mi is el akarjuk kapiü a fickót, de nem ma és nem itt -válaszoltam iryugodtan.

Hilario testvér, bízva köztiszteletben álló személyiségének tekintélyében, átvette a szót. Úg ránta Gomara majd nagyobb tiszteletet tanúsít, mint holmi idegen iránt. Rövid szavakkal is mertette a történteket, továbbá az okokat is, amiért így kellett eljárnunk, majd hozzátette, y ez mmdannyiunk egyetértésével történt. Gomara szoborrá dermedt, és egyetlen szót sem bírt k . Meg-megmozdult az ajka, ám hang nem hagyta el a száját. A megdöbbenés teljesen hatalmába k erítette. Arcszíne pillanatonként változott a hulla sápadtságtól a legmélyebb barnásvörösig. elõs pillantással tapadt a beszélõre. Csak jóval azután tört ki, hogy a barát befejezte: 88 A végzetes tõrdöfés

- Pokolba ezzel a társasággal! A hátain mögött cselekszenek! Megakadályozták a bosszúmat, és k bele sem szólhattam! Barát, ezért az életével fizet! Azt hiszi, önt majd megkímélem? Pusztu a kell mindenkinek, aki ebben a gazságban részt vett!...

Fölkapta a fegyverét a földrõl, és fölhúzta a kakast. Lábamat magam alá húztam, hogy bármelyi tban közbe tudjak avatkozni, ha a dühöngõ valóra akarja váltani fenyegetését.

- Uralkodjék magán! - kiáltott rá a barát haragosan. - Mit képzel, hol van, a vágóhídon? Mi e k vagyunk, nem marhák!...

- Nékem mindegy, vért akarok látni... vért! Ki volt az, aki ezt az átkozott tervet kieszel te? Bizonyára a német, mert õ a legnagyobb gazembert is inkább megöleli, mint büntetni hagyná .. A barát válaszolni akart, bizonyára azért, hogy továbbra is magára vonja Gomara dühét, ám én m: - Igen, valóban az én ötletem volt, a senorok csak beleegyezésüket adták.

Arca ismét sötétvörös árnyalatot öltött. Félelmetes ugrással elõttem termett, rámszegezte a p zt üvöltötte: - Úgy, tehát te vagy az, te idegen kutya! Szabadon engedted a testvérem gyilkosát! Puszt ulj utána!

Rámsütötte a fegyvert. Tekintetem azonban egyetlen pillanatra sem mozdult el mutatóujjáról; abban a pillanatban, amikor elhangzott az utolsó szava, és az ujja ráfeszült a ravaszra, villámgyorsan oldalra vetettem magam. A lövés elcsattant; a golyó ott fúródott a földbe, aho addig ültem, tehát célt tévesztett. Annál biztosabban talált az öklöm. Iszonyú erõvel sújtot e, összeroskadt, és mozdulatlanul fekve maradt a földön.

Ilyen gyilkos merényletre senki sem számított. Társaim fölugráltak, és aggódva kérdezgették, tt-e bajom. A golyó becsapódásának helyét csak ezután fedeztük föl. Megnyugtattam a többieket d elvettem Gomara kését. Eltávolítottuk a puskát is a keze ügyébõl, és vártuk, hogy eszméletr

Jó idõ eltelt, amikor mozgolódni kezdett. Tétova mozdulattal tapogatta meg a fejét, ahol a z ütésem érte, majd kinyitotta a szemét, és bizonytalanul körbenézett. Amint tekintete hozzám visszanyerte öntudatát. 0

- Élsz még mindig, te nyomorult?!... Nem talált tehát a lövésem! No de másodszor nem hibázok. 89 A KORDIIXEKÁKBAN

Penához akart ugrani, hogy kitépje fegyverét a kezébõl, és megismételje a lövést. Ismét megel llette termettem, elkaptam, a nyakánál és az övénél fogva magasba emeltem, majd széles lendül el a földre csaptam. Társaim azt hihették, összetört minden csontja, ám õ azonnal talpra ugro t, az övéhez kapott; mikor nem találta a kését, kinyújtott karral nekem ugrott. Óriási rúgáss dtam, ettõl ismét összerogyott. Ezúttal már nem hagytam, hogy föltápászkodjék, hanem ráugrott markoltam a nyakát, és magam alá tepertem.

- Megfojtom, ha nem marad nyugton, maga õrült! - üvöltöttem rá. - Esztelenül hadakozik énelle !

Társaim meg akarták kötözni, ám én elleneztem. A földre szorítva átkutattam, kiszedtem zsebéb t, majd egyetlen rántással talpra állítottam.

- Rám lõtt, nem akarok tudni önrõl! Többé nincs dolgunk egymással! Fegyverét, kését visszaka golyók nálam maradnak. Tûnjön el azonnal, és ha még egyszer a szemem elé kerül, az lesz élete só pillanata!

Még mindig kapkodva szedte a levegõt, és nem szólt egyetlen szót sem. Azon tûnõdtem, vajon tá ni akar ismét, vagy esetleg bocsánatot kérni, ám egyik sem történt. Dacos arcot vágott, és ha ló módon válaszolt: - Az ugyanaz, mintha megölne. Hogy éljek meg, ha nem tudok vadat lõni?

- Menjen a karaván után, beéri õket hamarosan. Tõlük esetleg megkaphatja, amire szüksége van. távol van, addig legalább biztonságban leszünk öntõl. Ne feledje azonban, ha eszeveszett bo sszúszomja ismét a közelünkbe hajtaná, az önnek a végét jelenti!

Visszaadták neki a puskáját, én pedig a kést. Közben mintha valami szelídebb érzés suhant vol tekintetén, talán kérlelõ szavakat akart mondani, ám nem történt semmi, hallgatott. Megmutat uk, merre távozott a karaván, és szótlanul utánuk eredt. Egy ideig mély csönd telepedett közénk, ezt aztán Pena törte meg: - Ne sajnálkozzunk rajta, nem érdemel mást. Indián, képtelen uralkodni indulatain, hajtja a vére. Nem való értelmes emberek közé. - Semmi baj - tûnõdött a barát. - Visszajön õ rövidesen. 90

A végzetes tõrdöfés - Nekem is ez a véleményem - bólintottam. - Egy darabig még megy tovább, majd visszatér, hog y bocsánatot kérjen. - Befogadja ismét? - kérdezte a barát. - Igen, azt hiszem. - Errõl a legkomolyabban lebeszélem. Nem hiszem, hogy fölhagyott a bosszú, a gyilkolás gon dolatával. - Talán éppen ezért kellene visszavenni. Jobb, ha a szemünk elõtt tartjuk, mintha titokban kószál a közelünkben.

Igazat adtak nekem. Jó órahosszát várakoztunk, ám nem jött. Úgy látszott, tévedtünk. Több idõ em akartunk vesztegetni, ezért fölkerekedtünk. Lovainkat még az este kikötöttük a bokrokhoz; hersegették a friss hajtásokat. Amikor hozzájuk léptünk, csodálkozva torpantunk meg. Kit ta láltunk mellettük a földön ülve? Nem mást, mint Gomarát. Amint meglátott bennünket, fölpattan avakkal fordult hozzám: - Senor, ostobán viselkedtem önnel szemben. Meg tudna bocsátani? Szeretnék ismét csatlakoz ni önökhöz. - Hogy állandó életveszélyben legyek? Szó sem lehet róla! - Ennyire megátalkodottnak tart?

- Ugyan, dehogy! Hiszen ön békés ember, aki ugyan rám lõtt három lépésrõl, és társaim csak az síromat, mert az utolsó pillanatban sikerült elugranom. Ezek után minek tartsam? Amilye n eszeveszett, megismételheti bármelyik pillanatban, és ki tudja, akkor majd szerencsém lesz-e?! - Senor, a düh és a bosszúvágy elvakított. Nem tudtam uralkodni magamon.

- Akkor ne menjen emberek közé! Bekönyörögte magát közénk, és most elkezd itt lövöldözni?! Sz a, hogy együtt lovagoljon velünk. Menjen, ahová akar!

- Senor, megígérem, és megesküszöm mindenre, ami szent elõttem, hogy sem önre, sem pedig a tá ság bármelyik tagjára nem emelek többé kezet!...

Utóbbi szavainál a tekmtete.kérõen futott körbe a többieken, és láttam, hogy kissé megenyhüln rcok. - A döntésünk attól függ, hogyan viselkedik majd, ha találkozunk a Sendadorral. - Mindenben alkalmazkodom az ön döntéséhez. Futni kell hagynunk az átkozottat?... 91 A KOKDILLERÁKBAN

- Szó sem lehet róla! Amellett, hogy halált érdemel, a legnagyobb igazságtalanság lenne önnel szemben. A józan ész azonban azt diktálja, hogy vele együtt lovagoljunk föl a Pampa de Sal inasra. Addig nyugton kell maradnia. Amikor végeztünk, azt tesz, amit akar. - Nem fogják védelmezni és figyelmeztetni sem? - Miért tennénk? Ez már a kettõjük dolga. Egyébként legyen óvatos, tud õ vigyázni magára, és ndõ ellenfél.

- Megígéri, hogy nem hagyja szökni, és velünk marad utunk céljáig?

- Hogyan ígérhetnék én meg bármit is az õ nevében? Viselkedjék vele úgy, mint mi, és akkor e uk a gyanúját. Ha a Sendador úgy érzi, nem fenyegeti veszély, bizonyára állja a szavát. Lássa ehát, hogy minden az ön magatartásán múlik!

Komoran nézett maga elé. Elsötétült arca nem keltett sok bizalmat beírnunk. Aztán egyszer csa hirtelen földerült, és komoly, józan hangon így szólt:

- Nos, jó. Legyen az ön akarata szerint. Megígérem önöknek, hogy addig megfeledkezem a bosszú ról, amíg önök alkalmasnak nem találják a pillanatot a büntetésre. Akkor viszont egyetlen más cet sem várok tovább! Ezek után magukkal visznek?

- Nézze, mi csalódtunk az ígéreteiben. Ahhoz, hogy visszaszerezze bizalmunkat, némi idõnek e l kell telnie. Számítson tehát arra, hogy szemmel tartjuk, és a legkisebb kifogás esetén Örök elválnak útjaink. Viselkedjék úgy, mint eddig, udvariasan, szerényen, és akkor nem lesz semm i baj, velünk jöhet. - Akkor kérem vissza a muníciómat. Már beleegyezõ választ készültem adni, amikor a barát közbeszólt:

- Ne olyan gyorsan, senor! Ön ugyancsak eljátszotta a bizalmunkat! Esztelen viselkedésév el csaknem halálát okozta az idegen senornak. Ilyesmi nem fordulhat elõ többé! A golyóitat és a puskaport csak akkor kapja vissza, ha eloszlat bemiünk minden kétséget.

Mindenki helyeselte a javaslatot. Gomara meghökkent, majd gyors, fenyegetõen sötét pilla ntást vetett Hilarío atyára; erre rajtam kívül nem figyelt fel senki; ám ennek ellenére csakn m alázatos hangon válaszolt: 92 A végzetes tõrdöfés

- Legyen úgy, ahogy óhajtja, Jaguár testvér, valóban nem érdemlek több bizalmat. Higgye el az nban, hogy rövidesen a legteljesebb mértékben rá fogok szolgálni.

Ezzel le is zártuk az ügyet. Nyeregbe szálltunk, és tovább haladtunk fölfelé a folyóágyban. E agoltam a baráttal. Éles szemmel figyeltük a lábunk alatt húzódó törmelékcsíkot, kerestük a S lépteinek nyomát, ám hasztalan. Jó kétórai lovaglás után feltûnt, hogy a vízmosás kanyart ír teljes bizonyossággal válaszoltam a barátnak, amikor türelmetlenül zsörtölõdött, miért nem ha ra valami jelet számunkra a vezetõ.

- Mert nem erre jött - mondtam. - Nagyon jól ismeri a környéket, és ostobaság lett volna, ha ekkora kerülõt tesz, amit mi kénytelenek vagyunk, hiszen ez a kiszáradt folyóágy a vezetõnk. Egyszerûen levágta a kanyart, és toronyiránt tart a célja felé. A meder balra hajlik el, déln k, tehát õ északnak van, jobbra tõlünk. Várható tehát, hogy nyomai ebbõl az irányból csatlako osásba. - Lehetséges - morfondírozott a barát. - Remélhetõleg még ma látjuk õt. - Ügy gondolom én is. - Gomarára azonban ügyelnünk kell. Még mindig nem bízom benne. - Én sem. Azt gondolja, hogy esetleg ismét rám támad?

- Nem, azt nem merészeli. Jó leckét kapott öntõl. Inkább attól tartok, hogy a Sendador vonatk zásában fogja megszegni a szavát.

- Fölfigyelt a pillantására, ahogy önre nézett, amikor megtagadta a muníció visszaadását? - Nem.

- Pedig az a pillantás semmi jót sem ígért. Szemmel kell tartanunk, mert önfejûsége komoly ba ba sodorhat beimünket.

Elhatároztuk, addig nem táborozunk le, amíg a Sendadorral nem találkozunk, vagy az este ránk nem köszönt. így lovagoltunk tovább késõ délutánig, amikor fölfigyeltem a jobb oldali le ol szemlátomást gyalogosan ereszkedett le valaki. Megálltunk, leszálltam a lóról, hogy alapo san szemügyre vegyem a helyet Tisztán látszott a nyomokból, hogy a magányos gyalogos itt c súszott le a partoldalon, és a folyómederben folytatta az útját. Fölkapaszkodtunk a baráttal partélre, és a nyomon haladva visszamentünk egy darabig. Rövide98 *k A KORDILLERÁKBAN

sen elmaradtak a fák, a bokrok, és széles mezõség nyílt elõttünk, amelyen éles vonalat rajzol zetett tovább a csapás. - A Sendador lenne?... - töprengett a barát. - Ki más! Elképzelhetõ, hogy a közelünkben tartózkodik, és talán még látja is, hogy a nyomai kodunk. Haladjunk lassan tovább.

Visszatértünk a társainkhoz, néhány szóval elmondtuk, hogy mit láttunk, majd nyeregbe szálltu Egyébként jól gyanítottam, a folyómeder ettõl a ponttól már egyenesen délnek fordidt. Éles t tel fürkésztük mindkét oldalt, vártuk, mikor bukkan elõ a Sendador. Nyomai, amelyek a vízmosá epén haladtak, jól láthatóan rajzolódtak ki elõttünk a puha talajon.

Am bármilyen figyelmesen is kutattuk szemünkkel, nem bukkant föl. Rövid idõ múltán viszont je zésre bukkantunk tõle. A jobb oldali parton álló egyik fa törzsén kis darab papír fehérlett. gráltunk a lóról, és mindenki elsõ akart lenni. Monteso ért oda leghamarább. Levette a kicsin cédulát, elhozta hozzám, és átnyújtotta. Hangosan fölolvastam az üzenetet: - Még kétnapi lovaglás tovább, egyenesen nyugatnak, kövessék mindig a nyomaimat. Alaposan elcsodálkoztunk. Miért bujkál elõlünk? Valami okának lennie kell, mert különben nem asztotta volna el még két nappal a találkozásunk idõpontját. - Nem bízik bennünk? - találgatta a barát. -Az nem magyarázat - mondtam. - Ha most bizalmatlan, két nap múlva is az lesz. Valami más lehet az oka. - No de micsoda? - Hát ez az. Ki tudja azt? Nézzünk utána, hátha hagyott még valami használható nyomot.

A fához mentem. Eddig magas bokrok, elszórt facsoportok kísérték a folyómedret. Ezen a részen azonban már átváltottak ritkás cserjésre, majd az is elmaradt, és a táj végeláthatatlan pampá ytatódott. A cédulát hordozó fa volt az utolsó, és törzsétõl jól látható, szándékosan mélyre ezettek a bozótba. - Ezeket a nyomokat ugyan leshetjük estig, okosabbak nem leszünk - bosszankodott Mon teso.

- Valóban - adtam igazat neki. - No, nézzük csak az üzenetet. Mivel volt fölerõsítve? 94 A végzetes tõrdöfés - Vékony, félig elszáradt ágacskával. Letörtem, nehogy elszakadjon a papír. - Elõ tudná keresni?

A yerbatero kis ideig kutatott a fa körül, majd átnyújtotta a kötõtû vastagságú száraz gallya ideig nézegettem, majd töprengve azt mondtam:

- Ezt a farkasalma liánjából törték le, a fa viszont platán. A kis gallyat elõbb tehát a papí zúrták keresztül, majd ezután erõsítették a fa törzsére. Hogy ez sikerüljön, valamilyen reped ukat kellett találni a törzsön... Nézzük csak meg!

Gondosan megvizsgáltam a fa kérgét, és valóban megláttam azt az éles szélû vágást, amely felk sonlított, vagyis felül szélesre nyúlt, míg altü hosszú, keskeny hasításban végzõdött. - A Sendadornál van kés! - kiáltottam föl elcsodálkozva. - Pedig átkutattuk a gazembert! - szólalt meg Pena. - Elkerülte volna a figyeknünket?!.. .

- Ha zsebkésrõl lenne szó, még el tudnám képzelni - mondtam. - Ennek a késnek azonban legaláb omujjnyi széles pengéje van, tehát inkább cuchillo, semmint tollkés! A nyelével együtt másfél znyi lehet, tehát föltétlenül észrevettük volna!... - Tehát kapta valakitõl...

- Kétségkívül! Sokat jelentene számunkra, ha megtudnánk, hogy kivel találkozott. Visszalovago ok a nyomokon. Nem tetszik nekem ez a dolog, mintha rejtegetne valamit. - Ugyan! Hogy jut ilyesmi eszébe?

- Ott kellett volna utasítást kapnunk tõle, ahol belépett a folyómederbe. Altkor azonnal n yugatnak fordulunk, és nem teszünk meg vele együtt jó negyedórányi kerülõt a vízmosásban, miv nek tart. Egyetlen magyarázat lehetséges: azt akarta, hogy az elõttünk húzódó nyomokat kövess a mögöttünk lévõrõl, vagyis a mederbe érkezõ nyomról elterelje a figyelmünket. Erre megint cs okot találunk: titkolni akarja, hogy találkozott valakivel. Ez az egyik hiba, amit e lkövetett, eumásik pedig, és ez a nagyobb, hogy belevágott a fa kérgébe. Ugyancsak ravasz, t apasztalt emberrel állunk szemben, ám ezúttal nem járt el eléggé körültekintõen. A cédulát fö lna többféle, egyszerûbb módon is... - És ha nem is nekünk szól az üzenet, s a küldõje is valaki más? - Ezt a lehetõséget elvethetjük. A Sendador van elõttünk, ez 95 A KORDIIXERÁKBAN holtbiztos. Ennyi véletlen nem eshet egybe. Hilario testvér és senor Pena jöjjenek velem , a többiek pedig itt várjanak ránk, amíg visszatérünk...

Hármasban ellovagoltunk, mégpedig vágtában, mert sürgetett az idõ. A nyomokat követve elhagyt k a patakmedret, kilovagoltunk a pampára, és ott haladtunk tovább. A lovakat nekieresz tettük, úgyhogy szinte repültünk a füves pusztán át. A csapást nem veszíthettük el, mert söté

ajzolódott ki elõttünk a magas fûben. Idõrõl idõre megnéztem az órámat, hogy ellenõrizzem, me t hagytunk a hátunk mögött. így teltek a negyedórák, egyik a másik után, a nyomon azonban sem változást sem tapasztaltunk. Jó óra lovaglás után elértük a préri szélét, és bizony a nap már a a látóhatárt. Mi viszont végre célhoz értünk: megtaláltuk, amit kerestünk.

Elõttünk ismét erdõ húzódott; a szélét bokorsáv koszorúzta. Jól látható volt, hogy a Sendador pedig nem egyedül. Vele tartott egy másik személy, aki azonban itt elvált tõle. A vezetõ déln k indult a folyóágy felé, a másik nyugatnak, a bokros sáv mentén. Követtük egy darabon a nyom , és megállapítottuk, hogy indián az illetõ...

- Elgondolkoztató - szólalt meg Pena. -Jobban szerettem vohia, ha fehér emberrel találko zik. Ezen a vidéken nem kószálnak magányos indiánok. Ha rábukkanunk egyre, föltehetõ, hogy tö van a közelben. - Összefuthattak véletlenül is - mondta a barát. - Tudjuk, hogy a Sendador barátságban él az tt lakókkal, ezért nem okozott gondot neki, hogy kést szerezzen magának.

- Azért nem ilyen egyszerû a dolog. A kés létfontosságú eszköz, fegyver az indián kezében, és gészen ritka esetben mond le róla. A Sendadornál semmi sem maradt, tehát adni sem tudott érte semmit. Viszont tudott ígérni zsákmányt, nem is rosszat. Hyen ajánlat már csábító lehet diánnak. Az ígéret, a zsákmány pedig mi vagyunk: mindeniínk, ami van, még ha az életünket meg agyják... - A legrosszabbat tételezi föl! - vetette ellen a barát.

- Ne higgye... - válaszolta Pena. - Ha a Sendador itt rézbõrû barátokra talált, akkor nincs szüksége arra, hogy védtelenül kiadja magát nekünk. Megváltozott a helyzet. Többé már nem csi nk ki tõle semmit, hanem inkább attól tarthatunk, hogy õ üt raj96 A végzetes tõrdöfés

tünk. Az üzenetben az áll, lovagoljunk tovább két napig nyugatnak. És ha ezek a vörös csirkef pen ott gyülekeznek? - Úgy gondolja, hogy ez az indián ilyen messze elkóborolt társaitól?

- Többedmagával, egyedül semmi szín alatt, de a törzs majd ott gyülekezik. 0 viszi nekik a hí eket. Ezért cipel maga után oly mesz-szire minket a Sendador, hogy legyen idejük fölkészülni . Vagy talán tud valami jobb magyarázatot? - Tudok - válaszolta a barát. - Hát, erre ugyancsak kíváncsi vagyok.

- Nagyon egyszerû, elmondom. A Sendador jól tudja, milyen fontos számunkra, hogy vele együtt menjünk föl a Pampa de Salinasra. Bennünket tehát nem tart veszélyesnek, legalábbis ad ig, amíg célunkat el nem érjük. Más a helyzet azokkal az emberekkel, akiket a szigetre csa lt. Nekik nem érdekült, hogy életben maradjon, bosz-szút akarnak állni rajta, mielõbb holtan szeretnék látni. Okosabb, ha mennél távolabb kerül tõlük. Addig a helyig, ahol megtaláltuk a netet, még elképzelhetõnek tart-hatta, hogy a kivándorlók velünk jönnek, de további két nap m k volna: nem hagyhatják olyan hosszú ideig védtelenül az asszonyokat és a gyerekeket a vad onban. Ezért nem várt ránk a Sendador, hanem igyekezett, ahogy csak erejébõl telt, tovább és ovább. Mi követjük õt, ám a többiek, amennyiben elkísértek volna minket, már holtbiztos, hogy radtak. En így képzelem el a dolgot. - Hm! Túl kézenfekvõ, nem hiszek benne. On mit gondol? - fordult hozzám.

- Mindkét megoldás hihetõ, ám teljes egészében egyiket sem tudom elfogadni. Csak az események

igazolhatják majd, melyik változat az igazi. A Sendador számára nem kétséges, hogy mi az ell enségei vagyunk, egyik társunktól pedig semmi szín alatt sem számíthat kegyelemre. Ezért elké lhetõ, hogy kelepcét vet nekünk. ]^g}iink nagyon óvatosak! - Ezek szerint már belátjp, hogy nagy hibát követett el, amikor szabadon engedte õt... Kom oly veszélyben vagyunk, és ezt elkerülhettük volna, ha fogolyként magunkkal hozzuk. Most m it tehetünk? Szükségünk van rá, utol kell érnünk, tehát követjük utasításait. 97 A KORDILLERÁKBAN - Igen, ez az egyetlen megoldás. Induljunk vissza, itt már semmi dolgunk.

A nap már alábukott a látóhatár pereme mögé, és erõsen sötétedett. Ugyancsak meghajtottuk a l pampán, és föl sem vetõdött beírnunk, hogy esetleg eltévedünk.

Társaink már türelmetlenül vártak. Visszatértünkig nem mertek tüzet gyújtani, ám most már gyo ogtak a lángok. Letáboroztunk, majd nyugovóra tértünk.

Amint a nap elsõ sugarai szétterültek a tájon, már talpon találtak bennünket. A Sendador nyom i tisztán rajzolódtak ki elõttünk. Egy-két reggeli tennivaló, néhány falat, és már indultunk Jól pihentünk az éjszaka, ezért gyors iramban haladtunk.

Az éjszakai pihenõvel több mint hét órát elvesztegettünk, míg a Sendador, ahogy nyomai elárul ljes mértékben kihasználta ezt az idõt, és egész éjszaka gyalogolt tovább. Eléggé megközelíte ert amikor a nap ismét nyugovóra készült, nyomdoka már nem lehettek öregebbek háromórásnál. M tünk tovább, nehogy a sötétben elveszítsük a nyomokat.

Mióta elhagytuk a folyóágyat, leginkább nyílt pampán lovagoltunk. Másnap egy erdõhöz értünk, mi áthatolhatatlan rengeteghez, hanem levegõs, tágas ligethez, ahol a fák elszórtan, távol ál tak egymástól. Az erdõ olyan hatást keltett, mint valami park, ahol a tûzõ napsugarak elleni védelmül telepítették elszórtan a fákat

Egyelõre biztonságban éreztük magunkat. Számítottunk arra, hogy találkozunk a Sendadorral, ez elkerültük azokat a területeket, ahol esetleg cinkosaival a közelünkbe férkõzhetnek, és vára l megrohanhatnak bennünket.

Estefelé jókora tisztásra értünk. Magas szálú, tömött fûszõnyeg borította, és ritkásan cserjé emelkedtek ki az aljnövényzet közül. Elgondolkodva fogtam vissza pejkómat, mert a tisztás tú oldalát sûrû, tömör erdõ szegélyezte, igazi õsvadon. A sötétlõ lombtömeg vége sem jobbról, se tt.

Elõvettem nyeregtáskámból a távcsövemet, és alaposan szemügyre vettem az erdõt, amely mögött alábukott a nap. Nem láttam be a fák közé, mert a törzsek közt kusza bozót sötétlett. A mi sz nkból nem valami csábító pihenõhely. Leszálltam a lovamról, és javasoltam társaimnak, hogy it tisztáson, a szabad réten üssünk tábort. 98 A végzetes tõrdöfés - Miért éppen itt? - kérdezte Pena. - A nyomok haladnak tovább, be, egyenesen az erdõbe, és ha utol akarjuk érni a Sendadort, követnünk kell õket, lehetõleg mennél gyorsabban.

- Ixgyünk óvatosak, nem mehetünk tovább! - válaszoltam. - Eltelt a két nap, és meggyõzõdésem, tt lapul valahol a közelben. A nyomai legföljebb félórásak, valószínû tehát, hogy ott, az erd tt meg. - Mit árthat ezzel?

- Ön kérdezi ezt? Ön, aki eddig a legbizalmatlanabb volt? Mi van akkor, ha vele vannak az indiánok, ahogyan ezt ön föltételezte? - Nem valami biztató gondolat. Ezek szerint még itt sem tanácsos tüzet gyújtanunk?...

- Ellenkezõleg, a tûzre szükség van. Bánnennyire bizalmatlanok vagyunk is a Sendadorral sz emben, azért hagyjunk lehetõséget arra, hátha mégis tisztességesen játszik. Bizonyára keres m et. Éjszaka viszont ebben a sötétben, ha nincs, ami vezesse, nem talál ránk. Azért tartom al kalmasnak táborozásra ezt a tisztást, mert messzirõl megláthatja a lángokat, ám nem tud várat ul ránk támadni. Az erdõben a sûrû csepöték közt a közelünkbe férkõzhetnek az indiánok, olyan lérhetnek mérgezett nyilaikkal. Itt, a nyitott területen erre nem képesek, mert észrevennénk õket. - Szerintem itt nagyobb veszélyben vagyunk, mert már messzirõl meglátnak, és bármikor meglep hetnek bennünket.

- Állítunk õröket, nagyon óvatosak leszünk. Csali könnyebb itt fölfedni a közeledõ ellenséget sûrûben!... - Legyen, ahogy akarja. Am arra számítania kell, hogy ha téved, a felelõsséget ön vállalja. - Természetesen, míg ezt ön aligha tehetné, ha elfogadnánk a javaslatát.

Mióta Pena megtudta, hogy a Sendadort én segítettem a szökésben, mintha megváltozott volna. Magatartásában ellenállás érzõdött irántam, és ahogy telt $z idõ, ez mindinkább erõsödött. A vita nélkül elfogadták javaslatomat. Leszálltak a nyeregbõl, és készülõdtek a táborozáshoz. T tek, hogy száraz ágakat, gallyakat gyûjtsenek.

A táborozás elõkészületei közben körbejártam a terepen. Meg akartam gyõzõdni arról, hogy a ny ugyan az erdõbe tarta99 A KORDILLERÁKBAN

nak. Igyekeztem rejtve maradni, ezért görnyedten, minden bokrot, cseijét fedezéknek hasz nálva osontam elõre, nehogy meglássanak a fák közül. Nyolcszáz lépésnyire távolodtam el, és e telenné vált elõttem, hogy a Sendador megtorpanás nélkül egyenesen az erdõbe tartott, ezért h sszafordultam.

A tûz már égett, a társaim húst sütöttek. Követtem példájukat. A vacsora után, amint ránk est õrt állítottam, akiket idõrõl idõre váltottunk.

Olyan csönd honolt körülöttünk, hogy aligha várhattunk látogatót. Vacsora után azonnal lefekü ogy aludjak néhány órát. Éjfélkor ébresztettek. Eddig nem jelentkezett senki, és Pena, aki éb olt, meg is jegyezte:

- Várhatunk mi itt akár az ítélet napjáig!... A Sendador ugyancsak óvakodni fog attól, hogy m tassa magát. Mindezt az ön emberbaráti érzelmeinek köszönhetjük. - Legyen csak nyugodt, jönni fog - válaszoltam. - De akkor mint ellenség! - Az is elképzelhetõ. Én most ébren maradok napkeltéig. Az elülsõ õrséget veszem át.

Amint elhagytam a tábort, még láttam, hogy Pena és Gomara összedugják a fejüket, és halkan su lódznak. Az utóbbi óráról órára kevésbé tetszett nekem. Az elmúlt két nap során szinte szavát k, és mogorva, baljós pillantásai ismét fölkeltették gyanakvásomat. Attól féltem, rátámad a v

int megérkezik. Az õrségben a kormányost váltottam le. Panaszos szavakkal fogadott:

- Pocsék egy árbockosár!... Órák hosszat hever itt az ember, és nem történik semmi. Sehol egy torla, semmi mozgás!... Már azt is szívesebben venném, ha ránk támadna egy csapat vörös, lega elbajlódnék velük egy ideig. No de, sajnos, az én vágyaim sohasem teljesülnek.

- No csak ne fesse az ördögöt a faira! Még nem múlt el az éjszaka. A másik fele bõven elég, h lyasmi történjék, ami egyáltalán nem tetszik nekünk.

- Történjék bármi, én most megyek aludni. Jó éjszakát! Kedvetlenül lépdelt visszafelé, én ped tam a helyét. Talán igaza van, gondoltam, mert eltelt egy óra, majd egy másik, és 100 A végzetes tõrdöfés

semmi sem történt. Mögöttem néha bágyadtan fölparázslott a tábortûz, elõttem pedig áthatolhat ka feketéllett. Jobbra tõlem, a látóhatár mögül alig kivehetõ derengés rajzolódott ki, majd e a hold vékony sarlója, és kezdett fólkúszni a koromfekete égboltra.

Ekkor mintha valami megmozdult volna elõttem. A földre szorítottam a fülemet, és csakugyan , test súrlódását hallottam a magas fûben, amint közeledik. Most már láttam is a sötét alakot meggörnyedve, csaknem kúszva tartott felém. Ha tartja az irányt, közvetlenül ama bokor melle tt megy el, amely mögött meghúzódtam. Az, hogy az illetõ a Sendador nyomán közeledett, jó jel látszott: ha ellenség lenne, bizonyára oldalról kerülne meg minket.

Odaért hozzám, majd továbbhaladt. Fekve maradtam, és csak akkor emelkedtem föl, amikor látta m, hogy egyedül van. Fölismertem a Sendadort. Jó húsz lépésen át követtem, de nem figyelt föl em akartam, hogy továbbmenjen, ezért halkan köhögtem. Megtorpant, hirtelen visszafordult , és fojtott hangon így szólt: - Kicsoda ön?... - Nem ismer meg, senor Sabuco? - Most már igen - mondta megnyugodva. - Hogyan sikerült mögém kerülnie?... - Láttam, hogy közeledik. Hagytam, hadd osonjon el mellettem, majd a nyomába szegõdtem, amikor meggyõzõdtem róla, hogy egyedül van... - Talán õrt állt? - Természetesen. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk a biztonságunk érdekében.

- Fölösleges. Nem fenyegeti önöket veszély. Én komolyan veszem az ígéretemet. Kiket hozott m l, a teaszedõket? - Igen, és rajtuk Irívül a két tengerészt, a barátot, Penát és Gomarát. - Az ördögbe is! Õt igazán otthagyhatta volna! - Nem kell aggódnia miatta. Szent esküvel fogadta, hogy nyugton marad, legalábbis egye lõre. - Nos, akkor várhatom, hogy rám támadhat bármikor, amikor kedve tartja. - Nem. Ameddig ön velünk lesz, addig a védelmem alatt áll.

- Ezt megígéri? 101 A KORDILLERÁKBAN - Már régebben megígértem, és állom is a szavamat. - Hogy ön tisztességesen viselkedik velem, afelõl nincsenek kétségeim. A többieket pedig maj d meglátjuk. Sejtik, hogyan szabadultam meg? - Igen, elmondtam nekik. - Senor, ez önre nézve veszélyes lehet! - Számoltam vele. Gomara az elsõ dühében rám is lõtt... - Átkozott! Ugye, nem találta el? - Nem. Viszont alaposan helybenhagytam, és azóta igencsak respektál... - Tehát elhárította a veszélyt? Ezt megjegyzem magamnak, senor! Ellenségeivel szemben ön ves zélyes fickó lehet, ám adott szavát megtartja, ez már biztos. Olvassa el a kipukat, segítsen megfejteni az írásokat, és meglátja, hogy elégedett lesz velem! Látom a tüzüket. Itt vannak dannyian, tehát megtalálták az üzenetemet? - Igen, és a szerint jártunk el. - Kísérõi tüstént ráálltak, hogy kövessenek? - Igen... noha számukra ez nem veszélytelen dolog. - Ugyan mitõl félnek? - Például attól, hogy ön, mint ellenségeit, egyszerûen tõrbe csalja õket. - Ugyan, hogy tehetném? Hiszen minden fegyverem önnél van! - Valóban fegyvertelen? Egy pillanatig kutatóan vizslatott, majd így szólt:

- Természetesen, nem. Itt van ez a kés - mondta, miközben elõhúzta az övébõl, és az arcom elé ta. - Kitõl kapta? - érdeklõdtem tovább, mintha semmit sem tudnék. - Egy indiántól, akivel véletlenül találkoztam. Õ ajándékozta nekem. - Itt van õ is a közelben?

Ismét kutatóan vizsgálta az arcomat, ám ezúttal kissé hosszabb ideig, és csak azután válaszol - Igen, senor, velem van. - Többedmagával? - Igen, azzal a baráti törzzsel, amelyet iderendeltem. 0 is hozzájuk tartozik. Ha önök tis ztességesen bánnak velem, ezek a vörö-

102 A végzetes tõrdöfés sok békén maradnak. Amennyiben viszont megszegik a szavukat, vagy rám támadnak, rövid úton e lintézik önöket, kioltják az életüket!... - Milyen törzshöz tartoznak? - Majd megtudják, ha teljesen bizonyos leszek önökben. - És hányan vannak? - Be kell látnia, hogy erre is csak késõbb adhatok választ.

- Rendben van, nem erõszakoskodom. Én nyíltan, õszintén közeledek önhöz, minden hátsó gondola ezt várom el öntõl is. Egyébként nem félek ezektõl az emberektõl. Ha látom, hogy nem akar meg i, és tisztességgel jár el, akkor mindketten jó együttaûködésre számíthatunk. - 0 - nevette el magát félhangosan -, ami azt illeti, senor, velem kapcsolatban nem föltétlenül szükséges tisztességrõl beszélnie. Inkább a józan ész diktálja tetteimet, mint a - Hogyhogy?

- Elkövettem egy nagy könnyelmûséget, amire csak késõbb figyeltem föl, ám akkor már késõ volt . õ most hol van? Nincs önökkel? - Visszamaradt a karavánnál. Fõnökei békét kötöttek a kivándorlókkal. - Csodálkoznék, ha ez nem az ön közremûködésével történt volna. - Valóban, én is igyekeztem hatni rájuk.

- Úgy! Egyre több oldaláról ismerem meg... Tehát Gomez sokat beszélt önrõl. Azóta biztos vagy nne, hogy az ön figyelmét nem kerüli el a legparányibb apróság sem, és ember legyen a talpán, i lóvá teszi. Észrevette, hogyan erõsítettem a fa törzsére a cédulát? - Természetesen. Tisztán látszott a kés nyoma, és ahhoz sem kellett nagy fantázia, hogy kita láljam: találkozott valakivel, akitõl kapta. - És tovább? - Visszalovagoltunk a nyomain, egészen a találkozás helyéig. Igaz, ott elváltak, de csak a zért, hogy az indián törzséhez siessen, és iderendelje õket. - Ezért állítottak ki tehát strázsákat?... - Szokásommá vált, hogy gondoskodnom kell a biztonságunkról, fõleg ilyen helyzetekben... - Fõleg, mivel nem is bízik berniem teljesen! 103 A KORDILLERÁKBAN

- Igaz. Elismerésre méltó, ahogy igyekszik õszintének látszani. Elárul sok mindent, látszólag er nélkül, ám önnek semmi kára sem származik abból, hogy ezeket tudomásomra hozza. Már csak a m, mert ismertek elõttem, és számítottam rájuk. Azt mondta, a józan ész elõbbre való, mint a t, és az irányítja tetteit. Remélem, a késõbbiek során is tartja magát ehhez, és belátja, hog aság lenne bármit is terveznie ellenem, mert ezzel csak saját magának ártana. Ha észreveszem

, hogy társaimnak vagy nekem káromat akarja, attól a pillanattól kezdve nem kímélem tovább!.. Nos, ezzel tisztáztuk a Irapcsolatunkat, megbeszéltük, hogyan is állunk egymással. Most már indulhatunk a többiekhez. A tûzhöz közeledve beszélgettünk, elõbb csak halkan, majd han-gosa ban, hogy fölfigyeljenek ránk. Visszatért a táborba a három õr is, akik eddig még a posztjaik n silbakoltak. Hogy a Sendadort ezekben a pillanatokban milyen érzés töltötte el, hogy szégyenkezett-e va gy sem, nem tudtam eldönteni. Fölemelt fõvel lépett az emberek elé, és kihívóan így szólt:

- Mint látják, itt vagyok! Állom tehát a szavamat, és ezt elvárom önöktõl is. Elhatároztuk, h e ütünk egy üzletet a Gran Chacón. Utána mindenki azt tesz, amit akar, de addig a közös érdek eköt bennünket. Egyetértenek? - Igen - hangzott a válasz társaimtól. Csak Gomara hallgatott. Tekintete izzó gyûlölettel tapadt a Sendadorra, aki így folytatt a: - Sejtik, hogy indiánok vannak velem. Nem tévednek, ez igaz. Ezt azért mondom el önöknek, hogy megmutassam: nem futottam védtelenül a kezük közé. - Milyen vörösek ezek? - kérdezte a barát. - Majd meglátják. - Ezek szerint találkozunk velük? - Igen, mivel elkísérnek a Pampa de Salinasra, hogy ne maradjak védtelenül, ha a jelenl egi fegyverszünetet felmondanák. - Azt nem is kérdezi tõlünk, hogy ez a társaság tetszik-e nekünk vagy sem?

- Nem, mert senki sem kényszeríti önöket arra, hogy érintkezzenek velük. Én náluk maradok, ön g maguk közt lesznek. Két csoport lovagol tehát a hegyekbe, és semmi szükség arra, hogy egymá dolgát nehezítsük. 104 A végzetes tõrdöfés - Tehát ön nem lovagol velünk?...

- Nem. Csak azért jöttem, hogy megbeszéljük a további utat, amin haladnunk kell. Azután viss zamegyek az indiánjaimhoz, ám az utunk során végig oly közelségben maradok, hogy bármikor lát nak, és ha okát látják, beszélhetnek velem...

Gomara a szája elé tette a kezét, és halkan köhögött. Olyan természetellenesen hatott, hogy e kezdve még éberebben tartottam rajta a szememet.

- Ön a megbeszéltekkel ellentétesen cselekszik! - mordult föl Pena. -Az indiánokról szó sem v lt, tehát önnek velünk kell maradnia!

- Ez az ön véleménye, én viszont úgy cselekszem, ahogy nekem tetszik. A biztonságom mindennél fontosabb, és nem teszem ki magam annak, hogy a legváratlanabb pillanatban törjenek az életemre. Zárjuk le ezt a kérdést, kérem vissza a fegyvereimet, amelyeket még a romoknál vet ek el. - Visszakapja, ha megígéri, hogy nem használja ellenünk - szólaltam meg. - Természetesen kivéve, ha valaki ellenségesen lép föl velem szemben.

- Rendben van, ez így elég. - Szó sincs róla! - kiáltott föl Pena. - Követelem, hogy... - Maradjon már csöndben! - szakította félbe a barát. - Csak újabb nehézségeket támaszt. Ha a dort nem tekintjük többé ellenségünknek, milyen jogon tartjuk magunknál azt, ami az övé?

- En továbbra is annak tartom, és nem tûröm, hogy némelyek közülünk önliatalmúlag tárgyaljana z én tudtom nélkül! - Pena! - szóltam rá. - Rólam beszél? - Igen, önrõl!

- Hát altkor vegye tudomásul: az ördögöt sem érdekli, hogy mit tûr, vagy mit akar. Itt fekszi mellettem senor Sabuco fegyvere, és én... Mialatt beszéltem, a puskához léptem, és lehajoltam, hogy fölvegyem. A mondatot azonban félb eszakította Gomara, aki dühödt üvöltéssel ugrott föl.

- Még hogy fegyvert adjunk a kezébe, és visszaengedjük az indiánok közé?! Hagyjam ismét megsz ! Soha! Itt és most pusztulsz el, te átkozott!... 105 A KORDILLERÁKBAN

A fegyverrel a kezemben fölegyenesedtem, és megfordultam. Gomara azonban olyan félelme tes gyorsasággal ugrott áldozatára, hogy nem tudtam közbeavatkozni. A Sendadort is annyi ra meglepte, hogy nem bírt teljes egészében kitérni elõle. Annyit azonban elért, hogy a kés n m a mellébe fúródott, hanem a karjába. Gomara ismét szúrni akart, ám most már én következtem. mérgemet beleadva sújtottam a fejére a kezemben lévõ puska tusával. Egyetlen hang nélkül ros t össze.

- így állunk tehát?! -dörögte a Sendador, miközben jobb tenyerét a sebre szorította. - És eze még maradjak? Nem, most elmegyek, ti hazug, szószegõ bitangok, de rövidesen találkozunk!.. . Gyorsan oldalra ugrott, és már rohant a sötétségbe. Nem tudtuk visszatartani. - Maradjon, kérem, senor Sabuco, maradjon! - kiáltottam utána, ám minden eredmény nélkül.

- Ott menekül a kutya! - rikoltott Pena dühödten. - No, majd én visszahozom! Ha önként nem jö , akkor néhány golyót eresztek a testébe!

Fölkapta fegyverét a földrõl, és a menekülõ után rohant. A barát vissza akarta tartani, ám én oztam.

- Hagyja! Viselje ez a két õrült tetteinek következményét. Nagyobb baj, sajnos, hogy ebbõl m sem maradunk ki. A Sendador talán elõször viselkedett életében tisztességesen! És mi lett a utalma? Egy késszúrás! Biztos, hogy ezek után a legveszettebb haraggal fog ránk zúdulni. A barát Gomara mellé térdelt, hogy megvizsgálja. - Diós! - kiáltott föl elrettenve^ - Agyonütötte!...

- Saját magának köszönheti! Én figyelmeztettem. Nem valami nyári mulatságon szórakozunk, hane Gran Chacón vagyunk, életveszélyes körülmények közt. Egyébként az ilyen megátalkodott embern res élete van. Megrepedt a koponyacsontja?

- Nem.

- Akkor túléli. Ha magához tér, kiadom az útját, t mehet, ahová akar, de velünk egyetlen perc sem maradhat tovább. Állítsunk ismét õröket. Én is elfoglalom a helyemet, önök pedig legyenek on óvatosak! Nem hiszem ugyan, hogy a Sendador elsõ haragjában a bosszúra gondoljon, ám le hetséges, saját vére láttán elvakítja a düh... 106 A végzetes tõrdöfés

A bokorhoz mentem, ahol az imént õrködtem, majd tovább és tovább, követve a nyomot. Nem észle m semmi zavarót. Végül is, amikor már túljártam a táborunk és az erdõ széle közti út felén, m zafordultam. Nem lett volna tanácsos továbbhaladnom. Az õrhelyemre érve meghúzódtam a bokor á ai mögött, és feszülten hallgatództam, ám hasztalan. Parányi zörej sem árulkodott semmiféle v

Talán tíz perc telhetett el, amikor meghallottam valamit. Nem holmi aprócska zörejt, nes zt, hanem féktelen üvöltést, mintha ezer ördög. szabadult volna ki a pokolból. Megrohanták a unkat. Talpra -.ugrottam, és futva indultam a tûz felé, mindkét revolveremet elõhúzva az. öve bõl. Puskát nem hoztam magammal.

Amint közelebb értem, leírhatatlanul vad jelenet tárult elém. Egész falkányi vörös, akiknek a becsülni sem tudtam, viaskodott társaimmal. Annyian voltak, hogy hat-nyolc csüngött egyegy fehéren. A táborozókat olyan váratlanul érte a támadás, hogy nem tudták használni fegyver . Csak a barát és a kormányos küzdött talpon állva, a többieket már leteperték a földre; rajt tak indiánok, ha egyet leütöttek, öt ugrott a helyébe.

Fegyvert nem láttam a vörösöknél. Jobbraj az egymással küzdõ tumultuson túl, ott állt valaki, ngos, parancsoló módon, kiáltozva ismételt néhány szót, számomra ismeretlen nyelven.

Nem tudom, miért, talán a puszta kézzel harcoló vörösök látványa miatt, de revolvereimet viss tam az övembe, és ökölbe zárt kézzel rohantam a tömegbe, amelynek a mélyén még talpon állt a ütéseim utat nyitottak, testek zuhantak jobbra-balra, míg végül eljutottam Hilario testvérh ez. Ez ugyan sikerült, ám mögöttem azonnal összezárult a kör. A vörösök egyre többen lettek. soport, ahogy áldozatával végzett, rohant hozzánk; a gyûrû szorítása már-már elviselhetetlenn hátul, és mindkét oldalon támadó indiánok ütlegeltek, igyekeztek lefogni mindkét karomat, hog földre rántsanak. Széles terpeszállásban igyekeztem tájol tartani õket, védekeztem minden er

Láttam, hogy elterült a barát is, hat-nyolc indián fogta le, villámgyorsan megkötözték, és to colták. A kormányos még állta a sarat, ugyancsak csépelt roppant ökleivel, az embergyûrû még lazán fogta körbe, most kiélhette magát. Errõl álmodozott, és vágya 107 A KOKDILLERÁKBAN most beteljesült, igaz, kissé túlzott mértékben. Sejtettem: rövidesen legyûrik õt is. Rádöbbentem, micsoda ostobaságot mûveltem. A támadás láttán biztos távolságban kellett volna m, hisz az annyira sikeres volt, úgy meglepte társaimat, hogy az eredmény nem lehetett kétséges: gyõznek a vörösök.

Ehelyett elvakultan a vesztembe rohantam! Ha szabad maradok, talán tudok valamit t enni társaimért, ám ha foglyul ejtenek, akkor nem segíthetek. Elhatároztam, megkísérlem a kit .

Nem válogathattam immár, és a puszta két öklömön túl hatásosabb fegyverhez kellett nyúlnom. A kaptam, ám késemet, revolvereimet nem találtam ott. A küzdelem hevében téphették ki õket. Ez hetett társaimmal is, mert. nem láttam sebesült vagy holt indiánt körülöttünk.

Bizonyossá vált, hogy nem tudom már sokáig tartani magam. Már a kormányost is legyõzték. Az i ok irányítója, alá idegen nyelven parancsokat osztogatott, közelebb jött. Ráismertem a Sendad rra.

- Senor, adja meg magát! - kiáltott felém. - ígérem önnek, hogy semmi bántódása nem esik! Lás esztelenség tovább küzdeni!

Sajnos, igaza volt. Fölhagytam a dulakodással. Tüstént a földre tepertek, és összekötözték ke lábamat. A vörösök féktelen gyõzelmi ordításba törtek ki. Talán még órányi járóföldre is elha or odajött hozzám. A karját már bekötözték. Úgy rémlett, már a támadás elõtt megbeszéltek min lapomat, amelyet a harc hevében lesodortak a fejemrõl, egy intésére az egyik vörös odahozta, és a Sendador az arcomra tette, úgy, hogy semmit sem láttam, majd szorosan odakötözték.

A diadalmámor elült. Fölemeltek, és magukkal vittek. Önkéntelenül számoltam a lépteiket: megh a a kétszázat, mielõtt letettek a földre.

Hosszú, hosszú idõ telt el, talán több óra is, amikor lépteket hallottam. Lovakat vezetõ embe közeledtek felém. Velük jött a Sendador is. Fölismertem a hangját, amint megszólalt:

- Senor, megígértem, hogy nem lesz bántódása. Am szavamat csak akkor tartom, ha beletörõdik a helyzetébe, és nem kísérel meg szökést!... Ha mégis megtenné, leszúrom önt! - Hol vannak a barátaim? 108 cm.- rövideadás láttán pra sikeres Ehetett két1 maradok, aek, akkor úl hatáso-ám késein téphettem sebemagam. a idegen tértem a - Legyen nyugodt, jó kezekben. - Tehát élnek? - Igen, legalábbis azok, akik nem léptek föl ellenem. Alak a halálomat akarták, azokat rövid úton átsegítettük a másvilágra. - Szörnyeteg! - No, csak több tiszteletet! Ne feledje, a hatalmamban van!... - Ha meghagyja az életemet, bajtársaim halálát számon kérem Önön! Ebben biztos lehet! - Ugyan, mit tehetne? -nevetett. -Mái* gondoskodtam róla, hogy a szökésnek még a gondolata se jusson eszébe. Most elhagyjuk ezt a helyet. Lóra fogják kötni. Javaslom, ne ellenkez zék, mert az nem használna semmit, sõt, csak rontana a helyzetén. - Vegye le a kalapot az arcomról! - Nem õrültem meg! Nem tudhatja meg, milyen vidékeken vezet át az utunk.., Leoldották lábamról a köteléket, lóra ültettek, majd az állat hasa alatt ismét összekötözték n haladva indultunk tovább.

Rövidesen rájöttem, hogy nem a pejkómon ülök: azt bizonyára a Sendador szemelte ki magának. H

milyen irányba tartottunk, azt természetesen nem tudhattam, igyekeztem viszont megj egyezni a legkisebb apróságot is, hátha késõbb hasznomra lesz. Azt nyomon tudtam követni, mi lyen területeken haladtunk át. Az erdõt elhagyva tágas síkságra értünk, amelynek homokos tala mélyen süllyedtek a lópaták. Ezután füves területen vezetett át utunk. Késõbb kisütött a nap. bal kezemet érték jobban, tehát nyugatnak lovagoltunk. Egy idõ után ismét erdõbe értünk. Elol a kezemet, és húst, majd vizet adtak. Elfogadtam mindkettõt, bár a víz poshadt volt, és a ka lap, amelyben fölnyujtották, hagyott némi kívánnivalót tisztaság szempontjából. A lovakról le ltunk, és rövid pihenõ után indultunk tovább. A kötelékeket természetesen visszarakták. Ismét szabad térségre rtünk. A nap heve jelentõsen alábbhagyott, noha alig múlt el még dél. beborult. Csillapodott a hõség, és a föltámadt szellõ kellemesen hûsítve suhant körülöttem.

Nem tudtam, hányan lehetünk. A paták dobogásából ítélve any-nyian csatlakoztak hozzánk, amenn vunk volt. Fölfigyeltem vi109 A KORDIIXERÁKBAN

szont arra, hogy elég sokan követnek gyalog is. Már kezdett alkonyodni, amikor ismét fák köz t haladtunk. Gondoltam, itt verünk tábort. Eltaláltam, mert rövidesen megálltunk, lábaimat k ioldoztak, lesegítettek a nyeregbõl, és egy bokorhoz vezettek. Itt leültettek a földre, is mét összekötözték a két bokámat, viszont a kezemet, amelyrõl levették a szíjakat, hátravonták hadt fatörzshöz béklyózták. Kísérõim közt élénk beszélgetés folyt a már említett, számomra is zután lángok sistergése hangzott föl. Kibontották a kalapomat rögzítõ szíjakat, és a fejfedõt z arcom elõl. Végre ismét láttam. A fák és a bokrok közt kicsiny tisztás bújt meg; alig adott porgó mintegy húsz indiánnak. Köztük láttam a Sendadort is. indiánok semmitmondó arckifejezésével bámulták a lángokat, sem viseltek. Fegyverzetük késbõl, lasszóból, fúvócsõbõl és

elegendõ helyet a tûznek és a kör A vörösök nem tettek rám különöse felsõtestüket szabadon hagyták, é az ahhoz tartozó nyilakból állt.

A Sendador egészen a közelemben ült. Puskám, revolvereim és a késem közöttünk hevertek a föld Meglátta, hogy fölfigyeltem rájuk, mert megszólalt: - Ezek a gyönyörû dolgok most már az enyéim. Remélem, nem bosszankodik ezen? - Sokat nem használnak önnek, hiszen nem tud bánni velük!

- Nono, csak ne legyen olyan önhitt és goromba! Tudok én másképpen is beszélni! Büntetésül ne ma este enni, és így marad éjszaka is, a fához kötözve!... Mindamellett, hogy tudja, milyen jó szívvel vagyok ön iránt, nem hagytam az indiánoknak, hogy teljesen kifosszák. Hogy ezt ké b megengedem-e vagy sem, az kizárólag öntõl függ. Amennyiben udvariasan, engedelmesen vise lkedik, erre nem kerül sor. - Tudnom kell, mi történt társaimmal, addig nem tárgyalok önnel!

- Majd megtudja, ha én jónak látom. Egyébként vegye tudomásul, hogy ön itt nem követelhet sem ! A foglyom! Azt teszek önnel, amit akarok!... No de most hagyjuk ezt. Látom, fáradt, rossz kedvében van. Holnap reggel megismétlem az ajánlatomat, és remélem, sikerül jobb belátá bírnom... 110 A végzetes tõrdöfés

Elfordult, és nem szólt hozzám többet. A vörösök fiúst sütöttek, elfogyasztották, majd lefekü

, kettõ kivételével, akiket õröknek állítottak ki.

A Sendador még egyszer megvizsgálta a kötelékeimet. Rendben talált mindent. Még váltott néhán az õrökkel, bizonyára óvatosságra intette õket, majd aludni tért õ is. A fegyvereim köztünk h . Csak az egyik kezem lett volna szabad!

A tüzet már nem táplálták olyan szorgalmasan, mint eddig. Magába roskadt a farakás, és csak i parázslott föl halvány, vörös izzással. A pislákoló fény ezerféle kísérteties, fenyegetõ árn romfeketére sûrûsödött lombok közé.

Egyik óra telt a másik után. Az õrök egy darabig halkan beszélgettek, ám mind kevesebb szóval végül elhallgattak. Csöndben üldögéltek, szemük le-lecsukódott, majd rövidesen elaludtak. Ki hatott el, amikor alig kivehetõ neszt hallottam magam mögül. Valamilyen éjszakai állatkára g ondoltam, amely a közelembe lopakodott. Am néhány pillanat múlva valaki suttogva ezt kérde zte németül: dezte németül: - Alszik?

Ujjongó érzés futott át rajtam. Talán mégis van remény? Alig észrevehetõen megráztam a fejeme em lapuló tovább folytatta:

- Én vagyok az... Pena!... Elvágom a kezén a szíjakat, odaadom a kést, és ön a lábán metéli e Ezután ragadja meg fegyvereit, és utánam, ahogy csak erejébõl telik!... Amennyire tudtam, hátrafordítottam a fejemet, és súgva kérdeztem: - Hová? - Egyenesen a háta mögé mutató irányba... - Hol lehetnek a lovak? - Fogalmam sincs róla. - Nagyon nagy kár! Ezek a vörös gazemberek pillanatokon belül a nyomunkban lesznek. No d mit tehetünk? Szeretném tudni, alszanak-e az Õrök...

Halkan köhögtem, fölhúztam Összekötözött két lábamat, de az õrszemek nem mozdultak. Tõlük teh tartanunk. Ereztem, hogy késpenge csúszik végig a kötelékeken, és ahogy a kezem szabaddá vált föl is kaptam a saját késemet. Elvágtam 111 A KÖRDIIXERÁKBAN

a lábamon a szíjakat, vártam még egy-két pillanatig, hogy a vérkeringés helyreálljon, majd fö em a puskámat, a vállamra akasztottam, a revolvereket pedig az Övembe dugtam. A kalapo t erõsen a fejembe nyomtam, nehogy az ágak lesodorják, és lassan, végtelen óvatossággal talpr álltam. Szabad lettem tehát, legföljebb a mérgezett nyilaktól kellett még óvakodnom.

Nesztelenül húzódtam vissza a bokrok mögé, ahol Pena megragadta a kezemet, és magával húzott. azonban kevesebb óvatossággal járt el, mert egy ág megreccsent a lába alatt. Abban a pilla natban fölébredtek az õrök, és hangos üvöltésben törtek ki. Szerencsére már túljutottiink a l - Jöjjön! Gyorsan, gyorsan! -húzott magával Pena. -Jól ismerem az utat... Fogja szorosan a kalapját!...

Valóban ismernie kellett, mert egyetlen fának sem rohantunk neki, amíg kiértünk a sûrûbõl a s

ad mezõre. Mögöttünk az erdõbõl dühödt kiáltozás hangzott. - Tovább, tovább! - sürgetett Pena. - Mindig csak egyenesen! Most már ne hagyjuk elfogni magunkat!... - De hát a lovak! Próbáljuk visszaszerezni a hátasainkat!...

- Hagyja már õket, az Isten szerelmére! Ismét elkapnak berniünket!... Tûnjünk el innen mielõb ..

Igaza volt. Ez esetben az iÜdözõinktõl való távolság jelentette a biztonságot. Jó negyedórán k a pampán, majd futólépésben tovább, amíg kapkodó lélegzetvételünk lassításra nem kényszerít - Voltaképpen hová vezet? - kérdeztem Penát. - Vissza a táborhelyünkre, ahol megrohantak minket... - Fölismeri az utat?

- Igen, hiszen onnan kezdve követtem önöket. A mennydörgõs mennykõ, hogy csapna bele, átkozot egy éjszaka volt!

- Köszönhetjük ezt ön és Gomara ostobaságának!... De hagyjuk most már, ezen túl vagyunk. Egyé tt mindent, legalábbis velem szemben...

- Ostobán \dselkedtünk, valóban, ám most már hagyja abba ezt a szemrehányást. Azért meg, hogy hoztam a kezük közül, nem jár elismerés, kötelességem volt! Este, amikor elrohantam a Sendado után, nem értem utol... Egyszerûen kámforrá vált!... Még az erdõiig A végzetes tõrdöfés

ben is kerestem, mint aki az eszét vesztette, hiszen várható volt, hogy indiánokba botlo k. Ok azonban ekkorra már elhagyták az erdõt. Kint, a mezõn gyülekeztek a támadáshoz. Rövidde b fölhangzott harci üvöltésük, ekkor támadtak rá önökre. Megfordultam, és rohantam vissza: ah or közelébe értem, láttam, hogy a harc már eldõlt. Társaink közül már senki sem maradt talpon ig éppen akkor rántották le a földre. Nem tehettem okosabbat, minthogy elrejtõztem... Semm i értelme sem lett volna közéjük rohanni, hogy elfogjanak engem is!... így szabadon csak töb bet segíthetek... Megkötözött társainkat az erdõ közelébe cipelték. Utánuk lopakodtam, ám önt tük. Visszaoson-tam a tûzhöz. Az indiánok hosszasan tanácskoztak, majd a Sendador húsz vörö l és a lovakkal eltávozott. Követtem õket, mert úgy véltem, hogy önt is magukkal viszik. Sejt m bevált. A földön kúszva egészen a közelükbe merészkedtem, és akkor láttam, hogy önt nyeregb majd ellovagolnak. Nyomukba szegõdtem. Nem haladtak túl gyorsan, mert gyalogosok is kísérték õket. Mindig tisztes távolban követtem a csapatot, mégpedig úgy, hogy én szabad szem láthattam a lovasokat, õk viszont engem, mint gyalogost, nem vehettek észre... Utunk addig tartott, amíg õk a rejtekhelyre nem kanyarodtak. Ezután már csak arra kellett várnom , hogy ránk sötétedjen, és elaludjanak... - Útitársaink sorsáról tud-e valamit?...

- Az égvilágon semmit! De ha tudnám is, hogy hol vannak, igazi segítséget csak öntõl várhatta Ezért határoztam úgy, hogy elõbb megszabadítom, és ketten majd csak kisütünk valami okosat...

- A Sendador azt mondta, megölték õket. Én azonban nem hiszem. Bizonyára csak meg akart téve szteni. Egyébként nem követnek minket... A szememet ugyanis lekötötték, és azt hiszik, fogalm m sincs, merre jártunk. Megvárják a reggelt, és csak akkor erednek a nyomunkba. Addig vi szont még jókora utat megtehetünk. Igyekezzünk, ha nem fáradt túlságosan... A beszélgetés alatt kissélassítottuk az iramot, most azonban igencsak megfojtottuk léptein

ket, mintha valósággal a halál torkából menekülnénk, ami ez esetben igaz is volt. Idõnként fu némelykor rohanvást hagytunk mögöttünk jelentõs szakaszokat. Jó két órája lehettünk úton, am ezdett, mégpedig úgy, ahogy 113

A KORDILLERÁKBAN

ezen a vidéken szokott: vagyis zuhogott, mintha dézsából öntötték volna az égi áldást. Pillan att bõrig áztunk, és gyakran bokáig gázoltunk az iszapban, míg a víz a térdünket verdeste. En llenére derekasan igyekeztünk tovább. Azt pedig egyszerûen csodálatosnak tartottam, hogy P ena nem tévedt el.

Reggel felé alábbhagyott az esõ, ám jó óra múltán ismét rákezdte, és csak akkor maradt abba, n kiléptünk a sûrû erdõbõl, ahol este az indiánok rejtõztek. Tisztán ráláttunk volt táborhely zínhelyére. Akárhogy is kutattunk, egyetlen nyomot sem találtunk. A tábortûz maradványaitól k dulva egyre tágulóbb körökben pásztáztuk a területet, végig a mezõségen, a homokos részeken, erdõ sûrûjében, ám hasztalan. Semmit sem találtunk, az esõ mindent eltakart, összemosott. Ami estefelé szinte földre roskadtunk a fáradságtól, úgy éreztük, fel kell adnunk minden reményt y társaink nyomára bukkanjunk. - Van még valami lehetõség, hogy megtaláljuk õket, ha egyáltalán élnek még? - dörmögte Pena.

- Még egyvalamivel próbálkozhatunk. Túl sok eredménnyel ez sem biztat, de meg kell kísérelnün Menjünk vissza az éjszakai táborhelyre, ahonnan megszöktem. Úgy gondolom, hogy mivel a Sen dador engem elszalasztott, fölkeresi társainkat, hacsak meg nem ölte már õket. - Jó, ám most pihenjünk, aludjunk egy kicsit, utána majd folytatjuk

így is tettünk. Testünk követelte a pihenést, ám a gond, az aggódás elrabolta álmunkat. Már é dtunk, és nyomban útnak is indultunk. Amint kivilágosodott, láttuk, hogy nyomainkat tökélete sen elmosta az esõ. - Pompás - vélekedett Pena. - A Sendadornak fogalma sem lehet, merre járunk. - Az igaz - válaszoltam kedvetlenül -, de az esõ ugyanúgy eltörölte ^az õ nyomait is!...

- 0 jóval késõbb indult. Meg kellett várnia a hajnalt, míg önt jóval éjfél elõtt szabadította - Emlékezzék csak, majdnem délig esett, kisebb megszakításokkal!... Egyetlen lábnyomot sem f ogunk találni!... Félelmem beigazolódott. Amint a környékre értünk, összeszed114 A végzetes tõrdöfés

tük minden prérijáró- és vadásztudomá^yunkat, s végtelen óvatossággal közeledtünk a vészt jós almunk jogos volt, hiszen semmi jel sem mutatott arra, hogy a Sendador már elhagyt a az éjszakai táborhelyet. Amint azonban a tisztáshoz értünk, azonnal láttuk, hogy üres. Az i t táborozók korán eltávoztak, mert a letaposott fûszálak már fölegyenesedtek. Hosszas kutatás aláltunk arra a helyre, ahol a lovak tanyáztak. Letépett ágak, friss hajtások tanúskodtak er rõl.

Elkezdtük itt is róni a köröket, egyre nagyobb sugárban, szinte fûszálanként kutatva át a ter ám egyetlenegy nyomra sem bukkantunk. Amikor az esti szürkületnél csalódottan, holtfáradtan hevertünk egymás mellett, Pena szomorúan megszólalt:

- Hogyan tovább? Az én tudományomnak vége. Már ötletem sincs... - Valahogy én is így érzem magamat... - Azért nem feküdhetünk itt az Örökkévalóságig!...

- Nincs is szándékomban. Alszunk egy nagyot, kipihenjük magunkat, és reggel folytatjuk a kutatást. Most ne töprengjünk. A fáradtság rossz tanácsadó. Nem létezik, hogy két ilyen soka asztalt ember ne találjon valamit, bármilyen csekélységet, ami nyomra vezethet... - Én már föladtam minden reményt. Útitársaink halottak. Gondolja csak meg, a Sendador mennyi re gyûlöli Gomarát!...

- Mutasson akár egyetlen holttestet!... Amíg nem találunk, bíznunk kell, hogy vdamennyie n életben vannak. A Sendador barátja a yerbateróknak. Miért ölné meg õket? Vagy Hilario atyát kapi-tányt, a kormányost? Gomarát valóban gyûlöli, talán el is teszi láb alól... De miért bá eket? Ez már olyan értelmetlen gonoszság lenne, amit nem tételezek föl róla... - Én, sajnos, igen, és belefáradtam a kutatásba... Legszívesebben indulnék haza... - És ne álljunk bosszút a társainkért?... - Merre keressük õket?! rfol van a Sendador? Mindörökre elvesztettük a nyomát!... - Túloz... Most csakugyan elvesztettük, pillanatnyilag... De majd rábukkanunk a Pampa de Salinasra vezetõ úton. - Azt hiszi, hogy továbbra is odatart? - Biztos vagyok benne, egyszerûen nem tehet mást. 115 A KORDILLERÁKBAN

- Szerintem semmi értelme, hiszen ön kicsúszott a markából, így nincs vele senki, aki segíthe ne titkai megfejtésében.

- Ebben igaza van. Mi viszont pontosan ismerjük a helyet, ahol a palackot elásta, és õ t udja ezt. Bizonyára föltételezi, most igyekszünk följutni oda, hogy megszerezzük. Ón úgy véli nem elegendõ ok arra, hogy mindenképpen elõbb akarjon a Salinasra érni, mint mi?

- Különös föltevés, de igaza lehet. Én azonban szeretnék otthon lenni, hogy rendbe tegyem a d lgaimat... - Érdekes, nem sokkal ezelõtt még égett a bosszúvágytól! Hogy gyûlölte a Sendadort! Most meg ? Hol marad a következetesség? Folytassuk csak tovább a kutatást, keressünk valami lakott helyet, aztán menjünk egyenesen az Andoknak, és tartsuk nyitva a szemünket! Bízzék abban, ho gy megtaláljuk és épségben kiszabadítjuk társainkat! Bízzék magában meg bennem, és meglátja, gítségünkre siet majd, s a legalkalmasabb idõben mutatja meg a helyes utat... 116 5. A Gran Chaco vad pampáin

ár két nap telt el a fogságból való megszabadulásom óta; elkezdõdött a harmadik, és mi tovább anul meneteltünk az elhagyatott, végeláthatatlan tájon. Eddig nyeregben ülve kóboroltam be a

világ számtalan vidékét, az észak-amerikai prériktõl az afrikai nagy sivatagokig, most pedig csak a két holtfáradt, botladozó lábamra hagyatkozhattam. Társaimat elvesztettem, engem pe dig megfosztottak csaknem mindentõl, ami ilyen úton, az ismeretlen, ezer veszélyt rejtõ vadonban föltétlenül szükséges lenne. Igaz, fegyvereimet sikerült elhoznom, ám a lõszer a lov nyeregtáskájában maradt. Még szerencse, hogy a töltényövemben tartok magamnál kisebb mennyisé

Pena és én a Gran Chaco legfélelmetesebb részén vándoroltunk. Az Argentin Köztársasághoz tart et sokat szenved a szub-tropikus zóna aszályos idõjárásától, míg az esõs évszakban a folyók k rükbõl, és óriási területeket öntenek el. Nem csoda, hogy nagy kiterjedésû mocsarak követik e en ezért elképesztõen változatos a növényvilág. A szélesre táruló, ám sekély lagúnák partjait zorúzzák. A vegetáció nemritkán behatol az állóvizekbe, sõt, gyakran a folyók medrébe is, és dzsungelt képez. Nemcsak fák alkotják ezeket a sûrûket, hanem mérföldnyi területeién a számt ozatban termõ kaktuszok, mimózák is, amelyeket mindenféle futónövények indái szõnek át, úgy, alatnyi hely sem marad szabadon köztük. A szélesen elterülõ füves mezõkön vagy az esõ nem jár kos, kietlen pusztaságokon viszont csak elvétve bukkan az ember egy-egy tüskés bokorra, pozsgás növényre... M 117 A KORDILLERÁKBAN

Akadnak kiterjedt, sík területek, amelyeket az ember az arab sivatagokhoz hasonlíthat Itt travesiasnak nevezik õket. Az állandóan fújdogáló déli szél dombokba halmozza a homokot, ket medanosnak hívják. Északi oldaluk meredeken bukik alá, és a dû-nék éles szélû, kifli alak ndóan vándorol a szél irányának megfelelõen.

Vannak nagy kiterjedésû, éles peremû, életveszélyesen süppe-dékeny sziklakatlanok, amelyeket nte súlytalan, lebegõ futóhomok tölt ki. Adolf von Wrede írta le elõször ezeket a helyeket, a ikor ismeretes fölfedezõ útja során 1843-ban a Hadhramautban járt, és az Ahkaf sivatagban il yen katlanra bukkant. Amint belemarkolt a homokba, a szemcsék alig érezhetõ fuvallatként csordultak ki ujjai közül, akár a víz, csak még félelmetesebben. Amikor von Wrede hosszú rud t eresztett a homokingoványba, hogy megmérje a mélységét, a kísérlet csaknem halálos balesett végzõdött. A pózna súlytalanul merült a homokba, olyan hirtelen, hogy kis híján magával ránto eológust. Ezután már óvatosabban járt el. Súlyt kötött egy hosszú zsinór végére, és bedobta m nba. Mivel azonban a homok a legkisebb ellenállást sem tanúsította, a nehezék kitépte a zsinó t a kezébõl, és magával vitte a mélybe. Arab kísérõi annyira rettegtek a mindent magába záró õk nevezték, hogy a közelébe sem mertek menni. Humboldt kételkedett a történet hitelességébe opold von Buch pedig egyenesen hazugnak nevezte Wredét, egyedül a geológus Fresnel állt ki mellette.

Az arabok azt mesélik az arra utazóknak, azért nevezik ezeket a katlanokat Bálír esz Szaft néven, mert hajdanán bizonyos Száfi nevû uralkodó harcosaival a Hadhramaut sivatagon át von ult Vadiánból Beled esz Szába, és csapatának nagy része beleveszett egy ilyen futóhomokkal ki tött sziklakatlanba. Ám nemcsak a Hadhramautban élõ törzsek, hanem az argentínai Dél-Mendoza akói is ismernek ilyen helyeket, sõt, a Gran Chaco indiánjai még nevet is adtak ezeknek a futóhomokkal teli, félelmetes, és szerintük feneketlen gödröknek: quadalversálnak hívják õk

A harmadik nap délelõttjén végtelenbe veszõ füves pampán haladtunk át; leginkább talán az ész ai prérikhez hasonlított, annyi eltéréssel, hogy nem a jól ismert bölényfûben tapostuk az utu t. Ez a fûtakaró vékony szálakból állt, ellenállás nélkül merült el benne a lábunk, és léptei kellemesen si118 A Gran Chaco vad pampáin

mogatott. Ennek ellenére rendkívül fárasztott, ahogy gázoltunk benne: az ember leginkább könn porhóhoz hasonlíthatná, amelyet gyönge szellõ is képes halomba kotorni, viszont egy tömegben

tud tartóztatni akár egy gõzmozdonyt is.

Pena törte elõttem az utat. Jó óra eltelte után, amint inkább vergõdtünk, mint lábaltunk a fu rben, lihegve megállt, és így szólt:

- Cseréljünk, senor! Még tíz perc, és összeesek... Hol vannak azok a csodálatos idõk, amikor zaki prériken törtünk magunknak utat!... És fogadok, ha ezen a szavannán túl leszünk, újabb k ezik, talán még rosszabb!... Meglehet sivatag, vagy tüskés mimózarengeteg...

- Elveszítené a fogadást - mutattam elõre. - Látja azt a sötét csíkot, mélyen a látóhatár sík ehet mimóza- vagy kaktuszmezõ, mert azt ilyen távolról nem láthatnánk. Egész biztosan erdõ, m ig magas növésû fákkal...

A szeme fölé ernyõzte a kezét, hogy védje a tûzõ naptól, és hosz-szasan szemlélõdött a megado - Igaza lehet, senor... Istennek hála! Erdõ, levél, árnyék!.... Bizonyára akad valami vad is . Sejtlieti, milyen éhes. vagyok!... Tegnap egyetlen szegényes tengeri malac kettõnkne k... Ón nem érez semmit a gyomra táján?... - Fölfalnék szõröstül-bõröstül egy egész jávorszarvast!... El is határoztam, ha nem találunk at lövök ebédre... - Brrrr! Arról lebeszélném. Ismerem jól ezt a húsféleséget. - Talán nem ínyére való?

- Hát nézze, a legpuhább részét, a mellét a széjjeltaposott bakancstalphoz hasonlíthatnám... bja már szárazabb, alíár a padlásra földobott vén koffer bõrszíja, a szárnya pedig... gondolj végnapjait élõ rinocérosz bõrére... - Akkor megpróbálunk elejteni egy pampanyulat. Majd csak be-lebotlunk egybe...

- Ezen a vidéken aligha. Jávai nyugatabbra tanyáznak. -Akkor maradunk az af§arroba termésénél Hisz csaknem olyan, mint a szentjánoskenyér, és az indiánok körében kedvelt csemege...

- Úgy véli? Próbálja meg, ám engem hagyjon ki a lakomából! No de ne találgassunk tovább, irán dõ, mert összeesek az éhségtõl... Elfoglaltam a helyét, és jó háromnegyed órán át tapostuk tovább 119 A KORDILLERÁKBAN

a fiivet. Ekkor már erdõvé alakult a vékony, sötét csík: rövid idõ múlva már egyes fafajiakat udtunk különböztetni. Ceibo, chanar és mesquite vagy algarroba jól megtermett példányai törte magasba. Furcsa módon az erdõ átmenet nélkül emelkedett ki a fûtengerbõl, és elmaradt a szok bokros, csalitos kísérõ sáv. Talán százlépésnyire közelítettük meg a szélét, amikor meglepõdv . Semmi kétség, korábban itt emberek vonultak, mégpedig sokan. - Mit talált? - tudakolta Pena. - Nekiment talán valaminek? - Nézze csak azt a sötét vonalat a fóben, itt húzódik elõttünk keresztben, és követi az erdõ agyhatták maguk után ezt a csapást? - Szarvasok. Kár, hogy nem érkeztünk korábban. Egész csorda!... Micsoda pecsenyét szalasztot tunk el!

- Ha itt szarvasok vonultak, akkor megehet engem szõröstül-bõröstül. - Akkor mik? - Emberek, nem is kevés. - Aligha. Akkor a csapás sokkal szélesebb lenne. Különben is, honnan tudja? Még meg sem vi zsgáltuk közelebbrõl.

- Hogy szarvasok voltak-e vagy emberek, azt innen is megállapíthatom... Az állatok könn yû patáikkal nem tapossák le annyira a füvet, hogy az fekve maradna a földön... Jöjjön, vizsg meg... Amint a nyomhoz értünk, még le sem hajoltam, hogy alaposan szemügyre vegyem, Pena máris ha ngosan fölkiáltott: - Valóban, igaza van! Itt emberek jártak elõttünk! Nagy szeren-cse, mert...

- Halkabban! - vágtam közbe. - Még nem tudhatjuk, hogy örül-hetünk-e ezeknek a számunkra telj sen idegen embereknek. - Úgy gondolja? - mondta ezúttal már sokkal csöndesebben. -Akkor lássuk hát!... Igen, semmi kétség - szólalt meg alapos vizsgálódás után -, emberek... mégpedig legalább tízen... - Mondhatná azt is, hogy húszan, harmincan, talán negyvenen... Én még ennél is többre, ötven e becsülöm a számukat, és jó két órája haladtak itt el... - Az ördögbe is! Ezt mibõl sütötte ki? - Mi sem könnyebb ennél... Nekünk azonban most az a legfontosabb, hogy vörosek-e vagy fe hérek. Próbáljuk megtudni ezt is... 120 A Gran Chaco vad pampáin - Képtelenség! - Ne higgye, és ez esetben nem is túl nehéz...

Rövid darabon végigsétáltam a nyomon, fölvettem néhány letépett, földre taposott fûszálat, ma tértem, és így szóltam:

- Ezek a fûszálak mintegy harminclépésnyire hevertek a földön, és remélem, választ adnak mind kre. Ha ezek a nyomok fiatalabbak lennének, és kétórásnál nem idõsebbek, akkor már szóltam vo hogy legyünk óvatosalt, és négykézláb kúszva kutassunk tovább... Ugyanis indiánok vannak elõt - Ezek a szálak árulkodnának önnek? - kérdezte hitetlenkedve. - Minden bizonnyal. Mi a különbség a cascarillero és egy vörös lábbelije közt? - Az utóbbi mezítláb jár, az elõbbi viszont soha.

- Nos, ezek az emberek mezítláb voltak, és ezeket a fûszálakat a lábujjaikkal tépték le, amik azok közéjült nyomódtak.

- Vagy úgy! Lehetséges, bár szerintem leszakíthatta õket bármi, legyen az csizma, cipõ, egyál valami kemény tárgy...

- Ezeket nem. Ha letépünk egy ránk tapadó fûszálat, az a törés helye fölött végig egyenes, sé

ad. Nézzen csak ide! -mondtam, és leszakítottam egyet.

A különbség szemmel látható volt. Az ösvényrõl fölszedett szálak több helyen megtörtek, öszsz talam letépett, mint ahogy mondtam, végig sértetlen maradt. Nem lehetett tehát kétséges, hog y mezítlábasak, vagyis indiánok jártak erre. - Hm! - dörmögött Pena. - Erre soha nem jöttem volna rá. Mindenesetre hihetõnek tetszik... - Az is, annyira, hogy én biztosra veszem. - Azt honnan tudja, hogy ilyen sokan vannak?

- A letaposott fûszálak mélyen nyomódnak a talajba, és ezt sugallja a keményre taposott csapá is. Sok embernek kellett itt végighaladnia mezítláb, hogy, utánuk ilyen csapás maradjon.. . - Igaza lehet ebben is. Am hogyan állapította meg, hogy milyen idõs a nyom? *

- A letépett fûszálak foimyadtságából lehet következtetni rá. No, nem percnyi pontossággal, d gyõzõdésem, hogy negyedóránál többet nem tévedek, és elgondolásom mindenben megfelel a valósá - Egyet kell értenem önnel. Tehát indiánok jártak elõttünk, és 121 A KOKDILLERÁKBAN legalább ötvenen. Most már csak az a kérdés, mi célból csavarognak erre. - Hadiösvényen járnak. Ariit nem cipeltek magukkal, a nyomok ezt mutatják, mert ellenkezõ esetben szabálytalanabbak, szélesebbek leimének. Allatokat sem hoztak magukkal; szabad on, lazán meneteltek, legföljebb fegyver volt a kezûidben. - És most hogyan tovább? A nyomukba szegõdünk?

- Természetesen nem hagyhatjuk õket figyelmen kívül. Nem vehetjük félvállról, hogy rablóbanda lõttünk. El kell kerülnünk bármilyen váratlan találkozást. - Ettõl aligha kell félnünk. Egyenesen nyugatnak tartanak, míg mi északnyugatnak.

- Igen, ezen a helyen valóban arra mutat a csapás, de ön is tudja, pontosan olyan jól, m int én, hogy itt, a Gran Chacón nem lehet nyílegyenesen a célnak tartani. A vörösök úgy ismer a vidéket, mint a tenyerüket; kikerülik tehát a nehéz terepeket, akadályokat, vagyis idõnként térnek a tervezett iránytól, ám még így is gyorsabban haladnak, mint mi. Gondolja meg, ha er rõl a csapásról jobbra fordulnak, mi pedig tartjuk eredeti irányunkat, valósággal a markukba futunk! Inkább húsz lõfegyverrel, tomahawkkal fölfegyverzett sziúval állnánk szemben, mint e yetlen itteni ellenséges vörös alattomos, mérgezett nyilaival! Amíg nem gyõzõdünk meg a dolgo , veszélyben érzem magam! Utánuk kell mennünk...

- Akkor ismét elbúcsúzhatunk a vadpecsenyétõl és a pihenéstõl! Fáradtan, letörten éhezünk tov

- Higgye el, én sem érzem magam különbül. Lássa be viszont, hogy kitaposott csapás húzódik el yelmesen sétálhatunk végig, ezért nem lesz olyan fárasztó, mint eddig...

Folytattuk félbeszakított utunkat. Jó negyedórán át végig az erdõ mellett vezetett, majd hirt n, éles kanyarulattal befordult a fák közé. Messze nyúló, széles sávon haladtunk, amely szint ettévágta az erdõt.

- Ismét igaza volt az imént - morgott Pena. - A vörösök valóban jól ismerik az utat. Ahelyett

hogy nekivágtak volna a sûrûnek, kis kerülõvel szabad úton haladhattak tovább...

Rövid ido múlva a hosszanti tisztás észrevehetõen szûkült. Hirtelen félénk, finom nyüszítés h alról. Megtorpantunk. 122 A Gran Chaco vad pampáin

Egy mókus ugrott ki elénk a sûrûbõl, majd teljes erejébõl továbbrohant, és eltûnt a túloldali másik állat üldözte, ám a vadászat lázában minket sem a menekülõ, sem pedig két követõje nem us a harmadik vagy negyedik fát szemelte ki, fólkúszott a törzsén, üldözõi pedig követték. - Két soncho mona! - kiáltott föl Pena. - Micsoda pecsenye! Megragadta a fegyverét, én is követtem példáját. Itt, a Gran

Chacón a helybéliek soncho monának nevezik az ormányos medvét, más néven a koatit. Az állatot mcsak pompás bundájáért, hanem ízletes, finom húsáért is vadásszák.

A mókus egy messzire kinyúló ágon futott végig, kimerészkedve egészen a hegyére. Ott megtorpa majd bátor ugrással átlendült egy távolabbi fára; bozontos farkát vitorlának használta. Üldö a kinyúló ágra, ám az ugrásra már nem vállalkoztak, és csalódottan nézegettek a fürge állatka - Ön a hátsót, én az elsõt! - súgta Pena.

Bólintottam. A két lövés szinte egyszerre csattant. Az egyik koati azonnal lezuhant, a más ik még meg akart kapaszkodni, de erõtlen karmai megcsúsztak a fa kérgén, és õ is követte társ e odarohantunk hozzájuk, már nem mozogtak. Azt szokták mondani, hogy a koatinak sok élet e van, mint a rókának, amellyel nagysága is körülbelül megegyezik, ám golyóink pontosan talál - Ennivalónk már van! -jelentette ki Pena elégedetten. - Méghozzá milyen! A papagájról pedig bé szó se essék! Fogja az önét, és indulhatunk tovább.

Ki-ki fölvette a zsákmányát, és folytattuk utunkat. A fák kezdtek elmaradozni, és mi hamarosa ismét magas fûvel benõtt pampán találtuk magunkat.

A csapás nyílegyenesen vezetett tovább, mintha zsinórral húzták volna, újabb bizonyítékául an gy az indiánok alaposan ismerik a vidéket. Helyzetünk kedvezõen alakult. Járt csapáson halad hattunk, valamint szabad küátás nyílt, tehát kellõ óvatossággal követhettük a vörösöket.

Már jó két órája gyalogoltunk, amióta elhagytuk az utolsó fát, amikor ismét sötét csík rajzol . - Megint egy erdõ? - tûnõdött Pena. - Ugy látszik... - Talán a vörösök megpihennek a fák közt. Sokat nem idõznek, 128 A KORDILLERÁKBAN

ha rablóportyára vagy törzsi háborúba indultak. Ám akkor is lefaraghatnánk valamit a kétórány ..

- Már nincsenek annyival elõttünk... Gondolja meg, õk ebben a fûtengerben törték az utat, teh sokkal lassabban haladhattak, mint mi a szabad, nyílt csapáson. A két óra elõnyükbõl legalább yet elvesztegettek.

- Úgy gondolja? - Igen, ez látszik a nyomokból is. Nézze csak meg alaposabban!

- Valóban, frissebbek. Akkor hát gyorsan utánuk! Miközben pihennek, veszély nélkül becserkész jük õket.

- Én nem sietnék annyira, senor! Vagy netán az a szándéka, hogy félórán belül meghaljon? Egye a kezükbe rohannánk! - Hm! Ügy véli, látnak minket?

- Most még nem, ám ha továbbmegyünk a csapáson, néhány száz méter után már igen, amennyiben a oroznak, ami várható. - Itt akar várakozni, amíg továbbmennek?

- Eszem ágában sincs! Igyekszünk mi is elérni az erdõt, ám nem a csapáson. Teszünk egy kis ke ldalvást... - Vesztegetjük az idõt! - Meglehet, ám inkább áldozzunk egy negyedórát, mint az életünket.

Letértem jobbra, és Pena szó nélkül követett. Belátta tehát, hogy igazam van. Hamarosan elért lsõ fákat, számításom szerint jó tízpercnyi járásra attól a helytõl, ahol a vörösök tanyázhat

A fák itt ritkásan nõttek, és csak elvétve akadt köztük aljnövényzet, egy-egy bokor, úgyhogy dályoztak továbbhaladásunkban. Balra fordultunk, hogy ismét elérjük a csapást, ám rendkívül ó aladtmik, hiszen bármelyik pillanatban indiánokba ütközhettünk. Ugy lopakodtunk tovább, hogy minden fát, bokrot fedezéknek használtunk. Jó felét megtehettük a távolságnak, amikor hangok hallottunk. - Itt vannak! - suttogta Pena. - Most aztán vigyázzunk! Megvárjuk, amíg elmennek, vagy a közelükbe lopódzkodunk?

- Az utóbbi! Tudnunk kell, kicsodák! Ereszkedjék le a földre, és kúszva kövessen! Ott, oldalt látok néhány mimózabokrot. Ha észrevétlenül elérjük õket, nyert ügyünk van... Szorosan a földre lapulva kúsztunk a bokrok felé; oda is értünk 124 A Gran Chaco vad pampáin

szerencsésen. Sikerült jól elhelyezkednünk köztük: a vörösök mintegy harrninclépésnyire üldög megláthattak volna, ha csak egy ágat is megmozdítunk.^Az is nehezítette helyzetünket, hog y a mimóza rendkívül tüskés. Érthetõ tehát, hogy centirõl centire csúsztunk elõre, és jó féló a nekünk megfelelõ helyet. A sûrû lombozatú bokor alatt oly szorosan tapadtunk a földre, hog y teljes biztonságban érezhettük magunkat. Hason csúszva kimerészkedtünk egészen a szélsõ ága teljesen beláthattuk a pihenõ csoportot. Az indiánok és mi köztünk mindössze három fa állt, á sem zavartak bennünket. A vörösök több tüzet is gyújtottak, a sült hús illata jószerint betöl dõt.

- Hát nem dühítõ? - bosszankodott Pena. - Mi legföljebb nyersen láthatnánk hozzá az ormányoso míg õk finom sült húsban tobzódnak! - Hagyjuk most a pecsenyét! Inkább azt próbáljuk kideríteni, milyen törzshöz tartoznak. - Hát az nehéz lesz.

u

- Azt mondta, jól ismeri a Gran Chacót. Akkor hát csak meg tudja különböztetni az egyik törzs t a másiktól.

- Ne higgye. Vagy úgy gondolja, hogy észak-amerikai indiánok közt vagyunk? Mert akkor óriási t téved! 'Ott megtalálhatók a törzsek sajátos jellemzõi: harci festéseik, miegymás, össze sem t téveszteni õket. Itt azonban másképp van minden. Nézze csak meg ezeket a fickókat! Kezdjük ruházatukkal! Mezítláb jár mind. Fehér lenvászon- vagy kalikó-nadrág, valami hasonló anyagbó foszladozó, öreg kalap vagy hasonló korú és tisztaságú rongydarab átkötve a fejükön. Mindegy ikai indián törzs hasonló módon öltözködik. Föl tud fedezni köztük valami különbséget?

- Az égvilágon semmit... No de hallgassunk csak, a beszédjükbõl talán sikerül következtetni v mire. - Ebben bízom én is... Füleljünk...

A vörösök jó kedvükben tehettek, mert élénk társalgás folyt köztük, igaz, nem túl hangosan. C ngzott föl egy-egy örömteli vagy csodálkozó kiáltás, amit már tisztán hallottunk, és igyekezt e mennél jobban odafigyelni. Ám ezek a hangulati kifejezések, indulatszavak csak a több nyelvjárást ismerõ ember számára jelenthettek volna segítséget a törzsi hovatartozás eldön125 A KORDILLERÁKBAN

tésében. Ekkor azonban úgy tetszett, hogy az egyik rézbõrû történetet kezd beszélni, és a hal lkesedése mindinkább magával ragadja. Most már nemcsak egy-egy szó, hanem a teljes beszéd ért etõvé vált. Pena halkan súgta: - Megvan, most már tudom. Mbocovik. - Ismeri ezt a törzset?

- Igazi törzsrõl nem beszélhetünk, ez a népcsoport több ágra szakadozott. Öt-hat évvel ezelõ tem néhány hónapot az egyik falujukban, a környéken ugyanis pompás kínafakéreg-lelõhe-lyek ta A szókincsük nem jelentõs, úgyhogy csakhamar egész jól megértettük egymást. A beszéd kissé n ment, de amit mondtak, szinte mindent értettem. - A Gran Chaco harciasabb népcsoportjai közé tartoznak?

- Szmte mindig háborút viselnek. Éppen eme összeférhetetlen természetük miatt gyorsan fogynak ezért létszámuk már most sem túl nagy. Nem adok hosszú idõt, és csak az emlékük marad meg a - Valahol olvastam és hallottam is, hogy a tóba indiánoknak különösen ellenségei. Igaz ez? - Jól tudja. A tóba törzs békeszeretõ, szívesen barátkoznak fehérekkel, és akad köztük jó pedett, és, bár még kezdetleges formában, földmûvelést is folytat. Ha azonban támadás éri k vitézül védelmezik családjukat. A legszebb fajta a Gran Chaco indiánjai közül, míg ezek ivik, akik elõttünk heverésznek, elsatnyult, lezüllött csapat. Ok... az ördögbe is, kijön .

néh Õke a m ott

Szava elnémult a csodálkozástól. Ezt az a két férfi okozta, akik a velünk szemben lévõ oldalo k ki a fák közül, a vörösökhöz mentek, majd leültek közéjük. Az egyik, az indián csöppet sem t a többiek, a fején azonban tolldíszt viselt, a kezében pedig puskát tartott, míg eddig láto t társainak fegyverzete csak késbõl, lándzsából és a félelmetes fúvócsõbõl állott.

Kísérõjének, az alacsony, testes, igencsak tagbaszakadt fehér embernek tömött, fekete szakáll te az arcát, amelyre öreg, viharvert sombrero vetett árnyat.

0 is puskát tartott a kezében, és a piros vállkendõbõl, amelyet öv gyanánt a derekára csavart

kés és két pisztoly markolata kandikált elõ. 126 A Gran Chaco vad pampáin - Ismeri a fehéret? - Azt nem, ám a vöröset igen. Egyszer Paso de los Torosban láttam, és néhányszor találkoztam e Cordobában is. El Venenoso, a mbocovik fõnöke. - Sohasem hallottam ezt a nevet.

- Mert csak rövid ideje tartózkodik a vidékünkön. Kóborolna csak egy hétig a Salado-folyó kör okkal többet megtudna majd róla. - El Venenoso? Ez valami dühödtet, méreggel telit, könyörtelent jelent?

- Pontosan. Kérlelhetetlen ellensége a fehéreknek, éppen ezért roppantul csodálkozom, hogy m agával hoz egyet az emberei közé. Ez az indián fõnök a Gran Chaco legnagyobb csirkefogója. Vé omjas, mint a párduc, és egyetlen pillanatig sem marad nyugton. Gaztetteirõl rengetege n tudnak, ám olyan ravasz, furfangos és annyira óvatos, hogy semmit sem lehet rábizonyítan i... - Megvan hozzá a bátorsága is?...

- Korántsem. Egyáltalán, ne mérje a Gran Chaco indiánjait az észak-amerikai komancsokhoz, s ziúkhoz vagy apacsokhoz. Az itteniek lopnak, rabolnak, még gyilkolnak is, ám a veszélyt nagy ívben elkerülik. Lesbõl támadnak, alattomosan. Ha ellenállást tapasztalnak, pillanatok alatt eltûnnek a semmiben. Silány a jellemük, egyszóval kárhozatra ítélt, elkorcsosult népség

A vörösök lakmároztak, mi pedig hallgatagon szemléltük õket. Ahogy végeztek az evéssel, fölál szedték a fegyvereiket, és továbbindultak. Még csak a tüzeket sem oltották el. A csapat élén és a fehér haladt. - Hát ez pompás! - szólalt meg Pena. - Akkor mi is lakmározhatunk? - Egyelõre ne. Nem tudhatjuk, hogy visszatérnek-e. Utánuk lopó-dzom. Ón várja meg itt, amíg isszatérek...

Elõkúsztam a bokor alól, és a vörösök nyomába szegõdtem. Addig settenkedtem, amíg me§ nem gyõ nem várható a visszatérésük. Ezután visszaballagtam a táborhelyig. Pena már nem a mimózabokor latt lapult, hanem az egyik tûz mellett ült, és nagy odaadással sütötte ormányos medvéje egyi elét.

- Derék fickók ezek a vörösök - fogadott nevetve. - Még a tüzüket sem oltották el, hogy azzal ajlódjunk... Elmentek? 127 A KOKDILLERÁKBAN

- El... Ón viszont már egyáltalán nem lelkesedne, ha helyettem ok térnek vissza!... Hogyan lehet ilyen könnyelmû? Idetelepszik a tûz mellé asadót sütni, meg sem gyõzõdik arról, hogy v tiszta-e a levegõ!...

- Elnézést, ám az éhség gyõzött az óvatosság fölött... Jöjjön, kövesse a példámat, és ne zsém a, a másik pedig estére. Mondja valaki, hogy rosszul élünk... - Ki tudja, hogyan alakul még a vacsoránk! Többet kell megtudnunk ezekrõl az indiánokról! Ho

vá készülnek? Mi a szándékuk? Ez a fehér is gyanús nekem. Az efféle csavargó banditák gonosza indiánoknál. Követjük tehát õket, és igyekszünk belátni a kártyáikba. Sötétben könnyebben bo fényes nappal. Azt mondja, érti a beszédüket, tehát a feladatunk az, hogy mennél közelebb fé k hozzájuk...

- Ezek szerint estére nem gyújtunk tüzet? Nos, gondoskodjunk akkor a vacsoránkról, süssük meg az egész húst. És mivel ismerem szívósságát, tudom, hogy ha egyszer nyomra bukkan, el nem tér enki, ezért mindjárt megeszem az étel nagyobbik felét.

Követtem a példáját, az elfogyasztott húsmennyiséget illetõen is, ám így is maradt bõven a pe vacsorára. Ezután fölkerekedtünk, és az indiánok nyomába szegõdtünk. Talán nem lett volna föl os követnünk õket, ám útjuk egybeesett a miénkkel. Éppen ezért vigyáznunk kellett, nehogy vár ütközzünk beléjük.

Nyomuk az erdõben nem rajzolódott ki olyan élesen, mint kinn, a füves pampán, de azért nem já t különösebb nehézséggel a követése. Az erdõ ezúttal lényegesen nagyobb kiterjedésû volt, min . Már jó három órája róttuk lépteinket, ám a végét még nem láttuk, és még sûrûbbé is vált, mi zabad területeket aljnövényzet töltötte ki, tömötten, áthatolhatatla-nul. Ugyancsak próbára t na bennünket, ha elsõként vágunk neki a rengetegnek, ám így, a vörösök kitaposott csapásán, k haladtunk, úgyannyira, hogy vissza kellett fognunk lépteinket, nehogy balszerencsénkre beléjük botoljunk Idõnként amiyira megközelítettük õket, hogy a szavukat és a lépteik nyomán k reccsenését is hallottuk.

Egyszer azért csak vége szakadt az erdõnek. Bokrok közt folytatódott az út, majd ismét kiveze ett a füves, tágas mezõre. Itt megtorpantunk, és behúzódtunk a bokrok fedezékébe. Csak azután 128 A Gran Chaco vad pampáin

folytattuk utunkat, amikor már nem tudtuk szemmel követni a távolban mozgó alakokat. Elm aradt a fu, kopár homoksivatag váltotta föl. A finom szemcséjû fövenybe mélyen belenyomódtak elõttünk haladók nyomai, ezért, még ha akarjuk, akkor sem tudtuk volna szem elõl téveszteni õ .

Éhségünket csillapítottuk, ám most annál erõsebben jelentkezett a szomjúság. Reggel óta egyet vizet sem találtunk. Igaz, ahol erdõ van, fö nõ, ott lennie kell víznek is. Csakhogy az éle ttelen homokdombok közt, ahol a kiégett, forró homoklisztben nyoma sincs az életnek, nem lehet vízre bukkanni...

Érthetõ tehát, hogy igencsak megöriUtünk, amikor a távolban lagúnát pillantottunk meg. Kristá zta vízre ugyan nem számíthattunk, de egy-két folyót leszámítva ilyen a Gran Chacón nem is fo l elõ. No de ittunk már mi számtalanszor iszapos, zavaros pocsolyából, mégsem történt semmi b nk. Ahogy azonban közeledtünk, reményeink lassan szertefoszlottak. A pozsgás növények, színes virágok messzirõl jelezték: itt ugyan, nem oltjuk a szomjunkat. A lagúna nem volt nagy, teljes partvonulatát át tudtuk tekinteni. Pena hosszasan vizsgálgatta, olyan feltûnõ módon, hogy meg is kérdeztem: - Mi a csodát keres olyan odaadással? Talán járt már erre, ismeri ezt a sós tavacskát? - Igen, semmi kétség... Nem tévedek, ez az!... - Biztos benne?

- Már hogyne lennék! Jó régen történt. Egy kínafakérget gyûjtõ társasággal ütöttünk tábort it z indiánok ránk támadtak. Elzavartuk ugyan a csirkefogókat, ám többen közülünk megsebesültek, k meg is halt. Mérgezett nyíl találta el. Az északi parton temettük el, és mivel itt, a Chacó nem találni követ, földbõl hantoltunk nagy halmot a sírja fölé. Nézze csak, ott emelkedik a arton.

Követve a kezével jelzett irányt, valóban észrevettem a dombot. - Ezek szerint ismeri a környéket?

- Meglehetõsen. Igaz, hosszú évek teltek el azóta, ám itt, a pampán nem változik semmi. Maga tó, mozdulatlan víztükrével, a partokat övezõ bokrokkal, virágokkal, a sivatag vándorló buck ké mozgó, pergõ homok: jellegében, összhatásában mind-mind mintha kõvé dermedt volna. Ott, ba ezet az út a folyónak, amely mellett Isla de Taboada fekszik, majd visz tovább Santiag o felé. Ak129 A KORDIIXERÁKBAN

kor jobbról érkeztünk ide a Vermejo-folyótól, és nyílegyenesen folytattuk utunkat a Laguna de Carapához. - Ez a lagúna attól a fától kapta a nevét, amelybõl a karapazsírt nyerik?

- Pontosan. Rendkívül értékes fajta. A zsíron kívül a kérge és a levélzete váltóláz elleni sz maz. A zsírt a tjaiktojás nagyságú termésbõl sajtolják, és abból fõzik az ismert tolicuna-ola Az említett lagúnánál valóságos erdõt alkotnak ezek a fák. - Járt már ott?

- Nem. Köztudott, hogy az a tóba indiánok területe; szigorúan õrzik, mert ott lakik a nagy t iszteletben álló, szent fõnökük. Sajátságos hírek keringenek róla. Azt beszélik, a régi inka arja, és fehér bõrû, mintha európai lenne. Népét sohasem hagyja el, tõlük távol még soha nem . Az õ jótékony hatásának köszönhetõ, hogy a tóba indiánok barátsággal fogadják a fehéreket é mlítettem önnek, hogy a mbocov;k esküdt ellenségeik. Most pedig itt csavarognak ezek a g azfickók,.. Csak nem terveznek a tobaok ellen valamit?!... Még az ebédnél megszámoltam a mbocovikat, ezért így válaszoltam: - Ötvennyolc ember egy egész törzs ellen? Nem tudom elképzelni.

- Az a kérdés, mit terveznek, mi a szándékuk. Hogy rátámadjanak a tobaokra, ahhoz valóban kev sen vannak. Ahhoz viszont, hogy csak lopjanak, elemeljenek valamit, bõven elegendõ a létszámuk. - Lopni? No de van velük egy fehér is! z v .

Ugyan! Ezek a fehér csavargók nagyobb csirkefogók, mint a vörösök! Vannak, akik állítják, h indiánokat a fehérek tanították meg lopni, és én óvakodom attól, hogy véleményük megváltozt Egy fehér lelkiismerete többet elbír akár tíz indián fõnökénél is. Ám csak álldogálunk, ves Induljunk, ha utol akarjuk érni õket...

A nap már jó harmadrészét megtette napi járásának, amikor a sivatag kezdett elmaradni. Elõszö k egy-egy fûszál bújt elõ a homokból, majd lassan szigeteket, aztán pedig már tömött fûszõnye tott. Eltûnt tehát a kopár, kiégett homok, és szélesen elterülõ prérin haladtmik tovább, azna armadikon. A nyugati látóhatár már erõser! színesedett, amikor ismét erdõt pillantottunk ISO A Gran Chaco vad pampáin

meg elõttünk. Pena megkérdezte, hogy hasonlóképp járunk-e el, mint korábban, vagyis oldalra k térve érjük el a fákat. - Ez esetben nem - válaszoltam. - Itt maradunk, amíg teljesen be nem sötétedik.

- Nem lenne jobb odaérni még világosban?

- Megtehetnénk éppen, ám biztonságosabbnak érzem az általam javasolt megoldást. Legföljebb fé hatnak elõttünk. Amint az erdõhöz érnek, elsõ dolguk az lesz, hogy alkalmas táborhely után né Nem hiszem, hogy túl messzire bemennének a fák közé. Inkább az erdõszélen, vagy annak közelé adnak, tehát könnyû lesz felderíteni õket már táborozás közben.

- Egyetértek. Ha már megállapodtak, valóban könnyebben boldogulunk, mintha mozgásban lennének

Letelepedtünk tehát a puha föbe, és megvártuk, míg ránk sötétedik. Ekkor folytattuk tovább ut Rövid idõ múlva igazolódtak sejtéseim. A fák közül tûz fénye villant elõ. Az élénken lobogó l világítottak meg. Ekkor a hátukba kerültünk a vörösöknek, mert céljainknak ez jobban megfelel stag fatörzs mögé húzódtunk, és a földön hasalva figyeltük a mozgalmas tábori életet.

Egyelõre nem merészkedtünk közelebb. A tábor közepén kicsiny vízfelület csillogott, alig tócs y, arasszal átfogható erecske szivárgott el belõle, valami hilietetlen szerencse révén ponto san felénk, majd elhaladva mehettünk, bizonyára rövidesen elenyészett a talajban. Mondanom sem kell, micsoda mennyei élvezet volt, hogy enyhíthettük a szomjunkat.

Az indiánok húsdarabokat szedtek elõ összehajtogatott kendõkbõl, és a tûzhöz telepedve hozzál gy megsüssék. Vidám, derûs hangulatban folyt az étkezés, majd amikor befejezték, takarókba bu lództak, és a tábor elcsöndesült.

Ketten nem követték példájukat, nevezetesen a fõnök és a fehér. Kissé távolabb ültek a többie egyik nagy fatörzsnek, amely oly közel volt hozzájuk, hogy szinte kézzel elérhették volna. É ken beszélgettek. #

- Mögéjük kell jutnunk - mondtam. - Osonjunk át a másik oldalra, arról könnyebb lesz odalopód dni...

Mivel én nem értettem a mbocovik nyelvét, elõre engedtem Penát, ám biztos távolságból figyelt zen arra, hogy azonnal a segítségére siessek, ha valami baj adódik. ISI A KORDILLERÁKBAN

Meg kell azonban mondanom, nem végezte rosszul a dolgát. Nesztelen szellemként kúszott a fához, s ahogy mögéje ért, arcát a földre szorított karjára fektette. A nyugtalanul táncoló tetiesen suhanó árnyakat vetett a fák, bokrok közé, és a földön lapuló társamat kicsiny földb dolhatta az ember. Ott maradt a helyén, hosszasan, én pedig türelmesen várakoztam. A bes zélgetõk már nem társalogtak olyan élénken, mint korábban. Szüneteket tartottak, mintha elálm ak volna. Hogy Pena meddig marad, azt nyilván neki kellett eldöntenie.

Végre, jó háromnegyed óra eltelte után elhagyta helyét, és ahogy kúszva hozzám érkezett, felé

- Jöjjön! Nem tudok ugyan mindent, ám ennyi is elég! Hátrahúzódtunk, kellõ távolságra, ahol m oltuk, nem láthatnak meg, majd talpra álltunk, és visszaosontunk a korábbi helyünkre. - Nos, beszéljen! - sürgettem, ahogy megérkeztünk. - Képzelheti, milyen kíváncsi vagyok! - Még nem. Fogja a fegyvereit, a húst, és kövessen! Pillanatnyi vesztegetni való idõnk sincs ! Indulnunk kell, ha idejében akarunk érkezni, hogy egy fehér embert, aki talán még európai is, megmentsünk a biztos haláltól!...

Azonnal engedelmeskedtem. Szorosan a nyomában haladva követtem, szótlanul, nem zaklatt am további kérdésekkel. Nagy ívben megkerülte a tábort, ki, az erdõ szélére, és azt követve h

b. Óvakodott attól, hogy kimenjen a füves prérire, mert ott jól látható nyomok maradtak volna utánunk. A szélsõ fák közt ritkás aljnövényzet húzódott; a bokrok közt biztonságosan osonhatt is tapostunk egy-egy ágat, zöld hajtást, az reggelre várhatóan fölegyenesedik. Bár a sötétség haladtunk oly gyorsan, ahogy szerettük volna, de azért ilyen körülmények közt is megtettünk fél óra alatt akkora utat, amekkorát napvilágon egy óra alatt tehettünk volna meg. Végül egy szan elnyúló nyiladékhoz értünk, amely mélyen vágódott az erdõbe, haladási irányunkra merõleg dultunk. Jó mélyen beljebb hatoltunk, és aztán Pena megállt.

- Most már beszélgetlietünk - szólalt meg. - A vörösök holnap reggel az erdõn át indulnak tov viszont ezen a füves tisztáson folytatjuk utunkat, így elkerüljük egymást, nem bukkanhatnak a nyomunkra... 1S2 A Gran Chaco vad pampáin - Tudott errõl a nyiladékról?

- Eddig nem. A fehér beszélt róla. Két utat javasolt a fõnöknek, a Könyörtelennek, és az a rö t választotta, amely az erdõn át vezet. Éri erre természetesen a másikat választottam, vagyis ezt, ahol most haladunk. - Nem hallott semmit, amibõl kitalálhatnánk, ki ez a fehér? - Sajnos, nem. - A fõnök egyszer sem szólította a nevén?... - Dehogynem, ám ez olyan furcsán hatott, hogy aligha lehetett a fehér neve. Legalábbis én még soha sem hallottam, hogy valakit így hívjanak. - Hogyan hangzott? - El Yerno. - Hát, ez valóban különös név, mert a yerno võt jelent.

- Úgy bizony. Nyilván van a fickónak rendes neve is, ám az indiánok így hívják. Szokásuk, hog okszor nehezen kimondható idegen nevek helyett valami szembetûnõ sajátosság vagy különleges a ottság, tulajdonság alapján formálják a megszólítást.

- Kiegészíteném még azzal, hogy a vörösöknél az idõsebb emberre utaló megnevezés nagyobb tisz elent, mint a fiatalra vonatkozó. A võ" megszólítás föltételez egy apóst is, aki, öregebb lé nagyobb megbecsülésnek örvend a mbocoviknál.

- Nos, tõlünk lehet egyelõre bárki, nem érdekel minket. Számunkra a terveik a fontosak. Gyanú a beigazolódott: valóban a Lagúna de Carapához készülnek, hogy rátámadjanak a tóba indiánokra - Jó, jó, no de azok is vörösök, ön pedig valamilyen fehérrõl beszélt!

- Nem véletlenül. Ennek a törzsnek a fõnöke az az állítólagos inka leszármazott, akirõl beszé - Vajon mit akarnak tõle?

- A fehér azt állította, hogy a fõnöknek töméntelen sok kincse van. Saját szemével látta, ami napon át ólálkodott a lagúna környékén, sõt, egy alkalommal bemerészkedett az indiánok táborá r kihallgatta õket, és megtudta, hogy hadba vonulnak a csiriguánó indiánok ellen, akik meg támadták õket, és több harcosukat meg is ölték. A lagúna õrzésére tehát kevés harcos maradt h ost könnyen el tudnak bánni. Ám még ezek ellen is lesbõl akarnak támadni: a közelükbe lopakod , és mérgezett nyi-

133 A KORDIIXERÁKBAN

lakkal halomra lövik õket. Az asszonyokat meg a gyerekeket foglyul ejtik, és magukkal hurcolják. Elõbb azonban, akár kínzással is, kicsikarják tõlük, hogy hol rejtegeti kincseit a hér törzsfõnök, vagyis hol van a lakóhelye. Egyébként a mbocovik is El Viejo Desiertónak neve maguk közt a magányos, öreg remetét, mint széles e vidéken mindenki. - Tehát ez a Viejo Desierto az, akirõl ön gyanítja, hogy európai, és nem inka leszármazott? - Nem én, hanem az a fehér csirkefogó beszélt róla. - Meg is magyarázta, hogy mibõl gondolja?

- Igen. Azt állította, az öreg remete évenként egyszer Santiagó-ba utazik, hogy ott bizonyo s üzleteket nyélbe üssön. Egy ilyen alkalommal találkozott és beszélt is vele. A kifejezésmód ejtett megjegyzéseibõl gyanítja, hogy európai származású az öreg.

- Úgy! Nem az elsõ eset, hogy európai fehér ember vad indián törzs fõnöke lesz. Számtalan pél erre északon is. Nos, ezek után akár európai, akár nem, a segítségére sietünk. - Ezzel a legteljesebb mértékben egyetértek.

- Mert a vörösök intézzék el vitáikat egymás közt, ehhez semmi közünk. Ha azonban ezzel egy f rt veszélyeztetnek, akár európai, akár itteni, kötelességünknek érzem, hogy közbeavatkozzunk. aláljuk a Laguna de Carapához vezetõ utat?

- Föltétlenül. A võ" olyan pontosan leírta a fõnöknek, hogy el sem tévedhetünk, mivel én min ndosan megjegyeztem. - Milyen messze vagyunk tõle? - Az éjszakai táborhelytõl mintegy nyolcórányi járásra van.

- Nos, akkor, ha az út nem válik különösen nehézzé, napvilágra odaérünk. Mikor tervezik a tám - Holnap estére. Ez a võ" nevezetû fehér gazember valamilyen eldugott tisztásra vezeti a mb ocovikat, oda dél tájban érnek el, majd õ egyedül körbelopódzik, földeríti a tobaok táborát. ejtekhelyen, amíg visszatér, és sötétedés után, még éjfél elõtt, rátámadnak a lagúnára. - Semmi olyat nem mondott ez a võ", ami esetleg az õ körülményeire utal? - Az égvilágon semmit. - Az apósáról sem beszélt? - Nem... de, igen, mégis, most már emlékszem. A Könyörtelen 134 A Gran Chaco vad pampáin azt kérdezte tõle, hogy merre jár most a suegrója, vagyis az apósa. Azt válaszolta, hogy Kel etre ment, jó üzlet reményében. - Azt nem említette, hogy mikorra várja vissza? - Dehogynem. Azt mondta.- rövidesen. Idegen utazókat szimatol a Paraná táján, alkalmat ter

emt, hogy további zsákmányt szerezhessen...

Amikor Pena elõször beszélt a võvel kapcsolatos észrevételeirõl, homályos gyanú támadt bennem z após említésénél teljes bizonyságot nyert. - No de barátom, ezt miért csak most mondja? - kiáltottam föl. -Ez az após elutazott a Par anához, és most jött vissza. Kire illik ez? Gondolkozzék egy kicsit! - Kire is hát? Ejnye, nékem ugyan eszembe nem jut senki! Kire kellene valójában gondoln om?

- Ez az ember elhagyta a Paranát, egy mellékfolyón haladt tovább, és röviddel elõttünk érkeze g.

Pena meghökkenve torpant meg. A sötétség ellenére láttam rajta, hogy.kerekre tárt szemmel bám rám, majd végül kitört belõle: - Ördög és pokol!... Ön talán Jerónimo Sorbucóra gondol? - Természetesen.

- Ez azért túl merész föltevés! Megértem, hogy ugyanúgy, mint nekem, önnek is ez az átkozott az eszében, ám higgye el, ez esetiben nem lehet semmi kapcsolat közte és a csirkefogó võ köz !... - Gondolkozzék csak... Jól tudjuk, hogy a Sendadornak titkos búvóhelye van itt, a Chacón, és az indiánok a szövetségesei... - Ez valóban így van. - Továbbá, hogy az Andok és a pampák, puszták leghíresebb vezetõje. - Kétségkívül.

- Elsõ találkozásunk alkalmával megvádoltuk, és vádoljuk továbbra is, hogy az utazók, akik sz tték, soha az életben nem kerültek többé elõ, ha eltûnésükbõl valami hasznot remélhetett. - Teringettét! Kezdi fölcsigázni az érdeklõdésemet... - A

võ" azt mondta, hogy az apósa idegen utazók után szimatol a Paranánál, és jó üzletre szá

- Carajo! Most már világos minden, senor! Csak magamon csodálkozom, hogy nem figyeltem föl a beszélgetés eme részletére! Igaz, sok idom nem volt, és a várható támadás lekötötte mi memet, s amúgy is mellékes dolognak tartottam. 1S5 A KORDIIXERÁKBAN

- Bizonyára így történt. Már régebben észrevettem, hogy ha ön valami fontos dologgal foglalko , a kisebb jelentõségû apróságokat egyszerûen elhagyja. Pedig sok esetben, mint ezúttal is, a jelentéktelen, szinte figyelmet sem érdemlõ epizódokból állnak össze a lényeges, számunkra lé ságú dolgok. - Valóban azt gondolja, hogy ennek az állítólagos

võnek" a Sendador az apósa?

- Igen. És nemcsak gondolom, hanem már bizonyossá is lett elõttem. - Sohasem hallottam, hogy lánya is lenne!

- Ki beszél itt családról meg lányról! Könnyen elképzelhetõ, hogy a Sendador azt a fehéret, a st a mbocoviknál tartózkodik, egyszerûen csak mint El Yerno szólítja, az indiánok pedig átvet tõle ezt a nevet. - Egyre hihetõbb a gondolatmenete!

- Tehát most már belátja, hogy igazam volt akkor is, amikor nem adtam föl a reményt, és állít am, még semmi sincs veszve? A mbocovik csapdába akarják csalni a tobaokat, hogy elkapják az öreg Desiertót; mi azonban megfordítjuk a játszmát, és velük együtt elfogjuk a Sendadort - Legyen igaza, rám számíthat! Most azonban lépjünk ki, hogy mielõbb odaérjünk!

- Menjünk, bár átkozottul fáradt vagyok, ám ki törõdik most ezzel! Napkeltére a Laguna de Car partján kell lennünk...

A sötétség ellenére is olyan gyors léptekkel vágtunk neki az útnak, mintha hetek óta pihentün na. Csodálatos, mire képes a szellem, a lelkesedés: legyõz kimerültséget, fáradtságot, sõt, m hogy a tapasztalat bizonyítja, képes erõt venni még a beteg testen is! Röviddel ezelõtt alig bírtam behajlítani megmerevedett lábamat, most pedig futni, ugrani tudtam volna, és hos szú, mázsányi súlyú csizmáim pehelykönnyû topánkáknak tetszettek...

Utunk követte a nyiladék vonalát, amely néhol összeszûkült, majd ismét kitárult. Egy idõ után fák bokrokká szelídültek, majd azok is mind ritkásabbá váltak, amíg teljesen el nem maradtak, gy ismét átadják az uralmat az élettelen, sivár homoknak.

- Kissé balra vagyunk a lagúnához vezetõ egyenes úttól - szólalt meg Pena. - Nem akarom, hogy reggel a vörösök megtalálják nyomainkat... 1S6 ______a______ A titokzatos sziklaotthon

N| oha jó három óra hosszát gázoltunk a laza, süppedõs homokban, szinte szántottuk a csizmánk eszünkbe sem jutott, hogy fáradtságról panaszkodjunk. Ismét füves mezõ I_____ következett. Pena bebizonyította, hogy kiváló cascarillero,

mert a csillagok állását figyelve megállapítottam, hogy nyílegyenesen követte a pontos irányt ngot is adtam elismerésemnek, mire õ öntudatosan válaszolt:

- Legalább belátja, hogy nem iskolás gyerekkel szövetkezett, pedig az utóbbi napokban néha-né a már annak tartott. Most letérünk a lagúnához vezetõ útra. Jó másfél óra alatt érjük el. A megadott idõ eltelte után megállt, és így szólt: - Most kénytelen vagyok kérni öntõl valamit, amit nem szabad rossz néven vennie. - Mi lenne az? - Vesse le a csizmáját! - Ohó, tehát elértük az indiánok vonulási útját?

- Igen, és nyomaink majd világosan rajzolódnak ki elõttük, mert ismét homokba ériink. Ha föl ezik csizmánk lenyomatát, tüstént rájönnek, hogy fehérek járnak elõttük. Ha viszont mezítláb oknak tartanak bennünket.

- Jó nyomkeresõt aligha téveszthetnénk meg. Az mezítlábas nyomból is el tudja dönteni fehérek

agy vörösökkel van-e dolga. - Ezt azért kétlem. Mínaen lábnyom egyforma.

- Ne higgye! Járás közben a fehér a lábujjait kissé kifelé fordítja, míg a vörös inkább párhu lépked. Ez a testfelépítés különbözõségébõl adódik, ami fõleg a csípõ táján mutatkozik meg. tt, Dél-Amerikában meztéláb 137 A KORDILLERÁKBAN

gyalogol, északon pedig könnyû, sarkatlan mokaszint hord, lúdtalppal áldotta meg a természet , míg a fehér lábfeje sokkal boltozatosabb. Ebbõl következik, hogy az indiánok lábujjai kevés omódnak a talajba, mint a fehéreké, mert teljes talpfelülettel lépnek, egyenletes terhelésse l, míg a fehérek az ujjakra, a sarokra és a lábfej külsõ peremére támaszkodnak. - Ha ilyen alaposan elemzi, akkor már elõttem is világos a dolog, ám kétlem, hogy az indiáno k mindezzel tisztában lennének. Elég, ha most átváltunk mezítlábra...

Levetettük a csizmánkat, és a vállunkra akasztottuk. Azután eszünkbe jutott a finom koati-sül , és fenséges lakomát csaptunk, csak úgy, menet közben. Sivár, élettelen homoksivatagon vágtu . Szélesebbnek mutatkozott, mint a korábbiak, s bizony már szürkülni kezdett a hajnal, ami kor a végéhez értünk, és a talaj agyagosra változott. Itt-ott ritkás növényzet is mutatkozott alacsony növésû bokrok ágain elszáradt fûszálak lógtak, köztük növénycsomók és mindenféle más os jeleként annak, hogy nagy folyóvízhez közeledünk, amely a lezúduló esõzések hatására kilép majd a levonuló árvíz mindenfelé nyomot hagyott maga után. Nemsokára már fák mellett haladtu el. Nem ismertem föl õket, mivel még sohasem láttam hozzájuk hasonlót.

- Ezek a karapák, amelyekrõl a lagúna a nevét nyerte - magyarázta Pena. - Úgy vélem, rövidese hez érünk. - Legalábbis a bokrokon fönnakadt uszadék ezt sejteti... Tartsunk arrafelé, ahol a vegetác ió a legbujábban tenyészik, ott biztosan rábukkanunk.

- Nekem is ez a véleményem - helyeselt társam. - Fölhúzhatjuk a csizmánkat is, nem kell továb titkolódznunk. Itt már megtalálhatják nyomainkat a vörösök.

- A vörösök... már korábban kellett vokia kérdeznem, ám valahogy elkerülte a figyelmemet. Ért baok nyelvén? - Ön talán igen? - Olyan idegen számomra, mint a hold túlsó oldala. - No végre, sikerült valamiben lefõznöm! Jobban beszélem ezt a nyelvet, mint a mbocoviékét.

- Ez megnyugtató. Most már bármelyik pillanatban találkozhatunk tóba indiánokkal, és ha nem m gyarázzuk meg nagyon 188 A titokzatos sziklaotthon gyorsan, hogy barátként jövünk, könnyen mérgezett nyilakkal fogadhatnak. - Módfelett respektálja ezt a fegyvert!

- Nem is tagadom. Egy alattomos nyíl vagy mérgezett lándzsa szúrásával nem lehet tréfálni. Il sérülés után nem marad sebesült!

Lassítottuk lépteinket, úgy haladtunk tovább. Tekintetünk éberenjárt körbe, hogy az esetleg f kanó indiánt azonnal észrevegyük. Ám nem mutatkozott senki sem.

Az elszórtan álló fák erdõvé sûrûsödtek, és tömött lombkoronák borultak fölénk. Karapafák, ki dõs talajban számtalan lábnyomot találtunk, kicsit, nagyot, régebbit, frissebbet, ám akik ma guk után hagyták, nem mutatkoztak.

Egyszer csak víztükör csillant meg a távolban, és rövidesen egy lagúna tárult elénk. Nagyságá e inkább tónak nevezném, mert a mozdulatlan vízfelszín jobbra-balra messze elterült, és nem l uk a szemben lévõ partot.

- Különös! -jegyezte meg Pena. -A vörösök ilyenkor szoldák váltani õreiket, és mi egyetlen em m látunk! - Ez kevésbé aggaszt engem, mint az a körülmény, hogy egyetlen kunyhót, sátrat sem találunk. - Követnünk kell a nyomokat!

- Melyiket? Hová? Annyi van, és összevissza, minden irányban vezetnek. Ezektõl ugyan nem l eszünk okosabbak. Én azt mondom, kövessük a partot! A táborhely minden bizonnyal a víz közelé fekszik, és akkor elõbb vagy utóbb csak rábukkanunk.

Am hasztalan kutattunk. Végül, nagy sokára olyan hangos zajt hallottunk, amely egyértelmûe n emberi jelenlétre utalt. Rablómadár vijjogott rekedt kiáltással, és nyomban utána puskalövé ttant. Pena megtorpant. Tanácstalanul lépett egy-kettõt, majd töprengve így szólt: - Jobbra vagy balra?

- Balra - válaszoltam. - Igáz, a fák közt a lövés döreje rendszerûit megtréfálja az embert, á iztosra megyek.

Elindultunk balra, rövidesen azonban ismét megtorpantunk. Olyan geológiai jelenségbe ütköztün , amire legvadabb álmunkban sem számíthattunk. Óriási szikla tornyosult elõttünk: függõleges elérte a tizenöt métert. 139 A KORDILLERÁKBAN - Kõ! - csodálkozott Pena. - Itt, a Chacón, valóságos kõhegy!... Hogy az ördögbe kerülhetett e? - Fogalmam smcs! Ha bárki arról beszélne, hogy a Gran Chacón ekkora sziklaalakzatra bukk ant, igencsak kinevetnék... - Milyen kõzet lehet?

- Ki tudja! Hisz látja, hogy teljesen betakarják a finom kúszónövények. Ezeknek a levelei le kötik a levegõben úszó porszemcséket, és így szinte termõfölddel vonják be a szikla felületét pattintanánk egy darabkát, a törési felület sok mindent elárulna. Most azonban sokkal fontos abb dolgunk van ennél. Kerüljük meg a tömböt, hátha találunk valamit. - Jó, menjünk. Fölfigyelt rá, hogy errefelé egyetlen lábnyom sincs? - Úgy bizony. Furcsának is tartom, hogy röviddel ezelõtt még tömegével találtunk, most pedig mit. No de talán választ kapunk erre is. Osszuk meg a munkát: önanduljon jobbra, én pedig balra. A sziklaszál túloldalán találkozunk.

Így is cselekedtünk. Ahogy lassan lépdeltem a kõfal mellett, egyetlen másodpercre sem vett em le pillantásom a földrõl, ám hasztalan kutattam nyomok után. Úgy rémlett, a szikla elriasz ja az erre járókat. Talán ezt a Viejo Desiertót szentnek tartják, és annyira tisztelik a tóba indiánok, hogy még a lakóhelyétõl is távol tartják magukat?... Elértem az elsõ sarkot, beford ... ám a helyzet nem változott. Bizonyos távolságban, nem túl messze, tömegével jelentkeztek mezítlábas nyomok, a szikla közelében viszont semmi.

A sziklaalakzat durván rajzolt négyszöget mutatott. Hossza huszonöt méter lehetett, és a szél ssége is hasonló. Oldalfalai függõlegesen emelkedtek a magasba körös-körül, és alig hihetõ, h aki föl tudott volna kapaszkodni rajtuk. A fák olyan közel nõttek mellette, hogy ágaik több helyen súrolták a falakat. Amikor befordultam a második sarkon, megláttam velem szemben Penát. A kõfal közepe táján találkoztunk. Bosszúsan fakadt ki: - Egyetlen lábnyom sincsen a falak mellett, és semmi jele annak, hogy emberek lennének a közelben!... Válaszolni akartam, ám torkomon akadt a szó, megláttam ugyanis valamit, ami teljesen várat lanul ért.

Két ember jól látható nyoma bukkant elõ a fák közül, és nekivezetett egyenesen a sziklafalnak lyben éppen ott nem túl mély 140 A titokzatos sziklaotthon

hasadék nyílt, ám olyan szabályos, mintlia mesterségesen vésték volna ki. A sziklarepedés elõ garroba fa állt, amelynek törzsénél a lábnyomok egyszerûen megszakadtak, visszafelé már nem v ttek. Pena is fölfigyelt a nyomokra, fölnézett a fára, hosszasan fürkészte a lombokat, majd megcsóválta a fejét, és így szólt: - Itt járt két ember. - Minden bizonnyal! Mégpedig két indián. - No de hová lettek? Nem fordultak vissza, talán a fára másztak? - Eszerint nyilván fölkapaszkodtak.

Ismét átvizsgáltuk a fát, ám hamarosan beláttuk, hogy annak lombjai közt két ember nem bújhat Igaz, a külsõ részen zárt sátrat alkottak a levelek, ám belül szabadon beláttunk az ágak közé e ötlött volna akár egy jól megtermett mókus is. - Megtévesztésnek szántak ezeket a nyomokat - tûnõdött Pena.

- Nem, nem, szó sincs róla. Ez a két ember idejött a fához, és föl is másztak rá. Nézze csak ukat, közvetlenül a törzs elõtt már eltûnt a sarok lenyomata. A lábujjak viszont mélyebben ny ak a talajba, vagyis azokra nehézkedve nyújtózkodtak föl, hogy elérjék az alsó ágakat. Nincse azonban odafönn, tehát tovább mentek... Hová? Egyetlen hely marad: át a sziklára. - Nem látszik rajta nyílás! - Talán van ott valamilyen ajtó, amelyet bezártak maguk után. Vizsgáljuk csak meg ezt a fát még egyszer, alaposabban. Jó idõs lehet: a kérge száraz, repedezett. Ez a helyzet a vastag abb ágakkal is, de nézze csak, az az egy mintha kivétel lenne - mutattam a magasba, és v alóban az egyik vaskos ág, amelyik csaknem vízszintesen nyújtózkodott a megszakadt nyomok fölött, közvetlenül a törzsnél simára kopott... - Aha - bólintott Pena elégedetten. - Megvan a létra.

- Igen, és ha minden igaz, a híd is - folytattam. - Nézze csak azt az erõs ágat, amely jóval magasabban a fal felé nyúlik ki: ezen átjárnak be a sziklába. Nos, próbáljuk meg, ami nekik ikerült, nekünk sem okozhat gondot. Meggyõzõdtem, hogy puslUim biztosan ül a vállamon, és az alsó ág felé nyújtózkodtam.

- Az ég szerelmére! - kiáltott rám Pena. - Ón valóban föl akar mászni?! Ki tudja, mi vár ránk n, és hogyan fogadnak?!... - Ha itt maradunk lenn, sohasem tudjuk meg. Egyébként telje141 A KORDILLERÁKBAN sen biztos, hogy ez a Viejo Desierto itt lakik, mi pedig õt keressük. A két indián, akik elõtte fölmásztak, a szolgái lehettek. - Nem kellene inkább kiabálással elõcsalogatni õket?

- Félek, hogy bajt okoznánk. Az indián falu itt lehet valahol a közelben. Ha lármát csapunk, idecsõdítjük õket, és aligha hagynák, hogy két idegen, akik szent fõnökük lakóhelyének közel holmi békés szándékról magyarázkodjanak!... Közvetlenül a Desiertóhoz kell fordulnunk! - Ez talán még veszélyesebb, mint az elõbbi megoldás. - Nem hiszem. Am ha fél, várjon meg itt, lent.

- Félni? Mi jut eszébe! Csak számolok a lehetõségekkel. Önnel tartok, csak nem hagyom magára? ...

Az algarroba fák nem túl magasak. Ez azonban kivételesen óriási példánnyá fejlõdött. Az említ iklafal félmagasságában ágazott el róla, tehát olyan hét-nyolc méter magasságban. En kapaszko elöl, Pena pedig a nyomomban mászott. Amikor elértük az ágat, fölötte, vele párhuzamosan erõs t pillantottunk meg kifeszítve; egyik végét a fa törzséhez, a másikat pedig a sziklához erõsí így módunk nyílt rá, hogy kényelmesen, talpon tehessük meg azt a néhány lépést, ami a falat asztotta, és ne kényszerüljünk arra, hogy lovagolva kelljen végigcsúszni az ágon. A kötél a f m látszott.

- No látja - szóltam társamhoz -, micsoda praktikus, kényelmes bejárat! Ki tudja, milyen fõúr módon rendezték be ezt a furcsa sziklát belülrõl... - Hogy megyünk be? Nem látok ajtót. - Lennie kell, mivel itt járnak be lakói is. Vizsgáljuk meg a falat közelebbrõl!

Megragadtam a kötelet, és végiglépdeltem az ágon a sziklához, melynek felületét itt is vastag takarta a szürkészöld kúszónövény és a moharéteg. Nyílásnak semmi nyomát sem találtuk. Már-má jutottunk. Már másodszor tapogattam végig azt a falfelületet, amelyet az ágról elértem, amik r találtam valamit, ami nem volt odavaló: kicsiny, elszáradt gallyat. Azért látszott különösn mert a növénytakarót nem ágak tartották, hanem hajszálvékony, sûrû szövésû indák. Nem töpren m megragadtam, és jó erõsen megrántottam... És valóban, halkan, finoman csendülõ harangocska lt meg valahol. 142 A titokzatos sziklaotthon

Hátrébb léptem két lépést, hogy legyen hely, hátha kifelé nyílik az ajtó. Pena szorosan mögöt

elég erõs volt: biztonságosan megtartott mindkettõnket.

Megnyírt a sziklafal. Széles faajtó tárult ki, külsõ felületét mûvészi módon álcázták: észrev sziklafalba. A szabaddá vált nyílásba két ember kényelmesen beléphetett.

Indián bukkant föl elõttünk. Hosszú, bõ lenvászon nadrágot viselt, és hozzá ujjas mellényt, m zonyára azt gondolta, hogy valamelyik törzsbeli társa kér bebocsátást. Amikor meglátott minke , csaknem összeesett a rémülettõl. Bármire számíthatott, csak két fehér idegenre nem, akik kí sorognak a féltve õrzött szent hely bejárata elõtt. Szólni vagy kiáltani akart, ám nem jött k g a torkán. Nyitott szájjal, ránk meresztett szemmel állt, és egész testében reszketett.

Pena szólt neki néhány szót, amit én nem értettem, ám választ nem kapott. Az indián még mindi latlanul bámult ránk. Úgy gondoltam, valakinek cselekednie kell, ezért három határozott lépés beléptem az ajtónyílásba. Pena azonnal követett.

No végre! Az indián megtalálta beszédkészségét, még inkább a hangját, mert amit elkövetett, a hetjük beszédnek, még csak kiáltásnak, üvöltésnek sem. Nincs kifejezés, amely találó lenne ar ra, amit az indián magából kiadott, miközben berohant mellettünk a szikla belsejébe. Az embe r arra gondolt, hogy egy rezesbanda rosszul hangolt trombitáit egyszerre fújták meg, még hozzá viharos hangerõvel, és a melódiát mellõzve egyetlen cél lebeg szemülí elõtt: mennél nag nél eszeveszettebb lármát csapni. A szûk, sötét folyosóban, ahol álltunk, ez az üvöltés soksz rõsödött, mintha ketrecbe zárt ördögök százai tomboltak volna segítségért.

- Jöjjön gyorsan, meneküljünk! - ragadta meg a karomat Pena. -Ezek nem hogy szívesen látnának bennünket, hanem valósággal a vesztünket akarják!

Én azonban jobbnak láttáig, hogy fejezzük be a dolgot, ha már elkezdtük, ezért - amennyire a ség megengedte - gyors léptekkel elõrerohantunk a folyosón. Újabb ajtóhoz értünk. Egyetlen mo lattal belöktem. A látványtól, ami fogadott, földbe gyökeredzett a lábam, úgyhogy állva marad z ajtónyílásban. Kicsiny szobácskát láttam, falait feketére mázolták, és kifehérített emberi 143 A KORDILDERÁKBAJM

nyákkal díszítették". A szintén fekete mennyezetrõl tíz-tizenkét szárított, természetes álla t fej függött alá vékony zsinórokon, jó embermagasságig. Balra fekete vászonnal letakart imaz y állt, rajta, két koponya társaságában, kereszt és pislákoló lámpácska. Jobbra nyers szalmáv omorúságos heverõt láttam, azon kívül semmi mást. Velem szemben is ajtó nyílt a falban, abban llanatban nyitották ki, amikor én az innensõ oldalit szélesre tártam. A nyílásban megjelent e y ember, akinek látványát, amíg élek, el nem felejtem.

Hosszú, csontvázszerû alakját fekete, talárhoz hasonló köpönyeg borította, amelynek alja mezt bokáját verdeste. Csillogó, teljesen kopasz koponyáján a hajnak még csak a nyomát sem lehetet fölfedezni. Szeme oly mélyen ült az üregében, hogy már-már kétely fogott el, vajon lát-e egy Beesett arcán a bõr rászáradt a csontjaira. Csak övig érõ, tömött, ezüstszürkén csillogó szak gy aggastyán áll elõttem. Arcáról végtelen nélkülözés tükrözõdött. Vonásain mély szomorúság, borongott, mint aki feladott minden reményt, és már nem is számit semmiféle gyógyulásra. Ez t föl elsõ pillantásra, noha most a meglepetés, a harag uralkodott el rajta. Úgy állt a nyit ott ajtóban, mint a halál öldöklõ angyala, és fojtott, kongó, tompa hangon spanyolul ránk riv t: - Ti hontalan csavargók, betolakodtatok a hajlékomba! Tudjátok-e, hogy ez a végeteket je lenti? - Nem - válaszoltam teljes nyugalommal. - Nem tudjuk, ám nem is hisszük... Fenyegetõ pülantásokkal méregetett, majd így folytatta: - Ki hozott titeket a Laguna de Carapához?

- Senki. Megtaláltuk egyedül, magunk is. - Ám az algarroba fán fölfelé vezetõ utat csak megmutatta valaki? - Az égvilágon senki. - No de ti betörtetek a lakóhelyemre! Valaki csak beszélt róla! - Téved. Senki sem mondta nekünk, hogy itt bárki is lakik. Nem találkoztunk egyetlen emb errel sem, akivel beszélhettünk volna róla. - Fölmásztatok a fára, tehát tudhatok róla, hogy az szolgál létra gyanánt? 144 A titokzatos sziklaotthon

- Csak lábnyomokat találtunk, amelyek a fáig vezettek, vissza azonban nem. Akik a nyom okat hagyták, nem tûnhettek máshová, csak a fára mászhattak föl. Viszont a lombok közt nem ta nk senkit, tehát tovább kellett menniük, be, a sziklába, vagy pedig a tetejére. Emberek ne m tûnhetnek el csak úgy, a semmibe.

- Úgy látom, vakmerõ, veszedelmes emberek vagytok! Idejöttök egy ismeretlen vidékre, és elsõ lantásra fölfeditek titkaimat, ám ezzel nem elégedtek meg, hanem be is törtök hozzám, még eng t sem kértek rá!... Egyetlen idegen sem tudhatja meg, hogy én itt, ebben a sziklában lak om!... Mert a titok nem arra való, hogy tovább adják, ez tehát nem történhet meg!... Aki eng edélyem nélkül, csellel vagy erõszakkal behatol ide, azt ártalmatlanná kell tennem, örökre el ll némítanom! Tehát ezt a helyet ti sem hagyhatjátok el élve!...

Hogy fenyegetésének nagyobb súlyt adjon, utóbbi szavainál mindkét kezét a magasba emelte; enn k ellenére én békítõ, bizakodó hangon válaszoltam:

- Úgy gondolom, nem fogja valóra váltani fenyegetését, hisz a kijárat nyitva, pár lépés, és s vagyunk. - Nem jutnátok messzire, mert ha talajt is érnétek sértetlenül, a harcosaim azonnal foglyu l ejtenének benneteket. Csak jelet kell adnom, és már itt is teremnek... - Kétlem, hogy ez ilyen gyorsan menne, mivel õk a csiriguá-nókhoz mentek... - Ali! Tehát errõl is tudsz? - Igen. Úgy hallottam, kivonultak ellenük.

- Igaz, és ezzel bebizonyítottad, hogy kémek vagytok, és a titkaim után kutattok. Jól sejtet tem tehát, hogy veszedelmes emberekkel állok szemben. Am azért ne bízzatok oly nagyon az értesüléseitekben! Igaz, erõs csapat lovagolt ki a kutyák ellen, ám elég harcos maradt ittho is. Könnyûszerrel legyûrnek titeket! - Azért az nem megy olyan egyszerûen. Védekezni fogunk, vannak fegyvereink! - Nem lesz idõtök használni, még az algarroba fát sem érhetitek el... - Elfelejti, hogy az ajtó tárva-nyitva? A hátam mögé mutattam; erre õ gúnyosan fölnevetett, és így válaszolt: 145

A KORDILLERÁKBAN - Most még igen, de már nincs! Figyelj csak!

Gyors mozdulattal megrántotta a zsinórt, amely mellette lógott az ajtónyílásban. Abban a pil lanatban hangos csattanás hangzott föl mögülünk, jelezve, hogy az ajtó máris bezárult. Nem is tük az ajtókat mûködtetõ gépezetet, ezért abban az irányban semmiképpen sem menekülhettünk, á sem állt szándékunkban. - Most már beláthatjátok, hogy a foglyaim vagytok! Adjátok át a fegyvereiteket, nincs más le hetõségetek!

- Úgy véli? Hát téved, méghozzá alaposan! Nagyon is jó helyen vannak azok nálunk, és egyébkén kásunk, hogy mi ketten egyetlen szál embernek megadjuk magunkat. - Nem vagyok egyedül. Gyõzõdjetek meg róla!

Oldalvást lépett, s így beláthattunk mellette a következõ helyiségbe. Az ajtón túl nyíló szél n két indián állt. Az egyiket fölismertem: õ engedett be minket. Egyik kezükben mindketten fú sövet tartottak, a másikban pedig a belevaló pici nyilacs-kát, bizonyára mérgezettet. No, en nek már a fele sem tréfa! Ezt komolyan kellett vennünk... Amikor észrevették, hogy figyeljük õket, a halált hozó kicsiny tüskéket becsúsztatták a csövekbe.

- Nahát, ha ezek biztosítják az ön védelmét, akkor meg kell gondolnia, meddig merészkedhet. z idõsebb nyitott ajtót nekünk, ám amikor megpillantott berniünket, hanyatt-homlok viszsza rohant! Pedig társam megpróbálta elmagyarázni a helyzetet. Sokkal bátrabbnak a másik sem láts ik.

- A rémület hatására menekült el. Megijedt a két fehér idegentõl, azt hitte, szellemeket lát. azonban már tudják, hogy halandók vagytok, és nem félnek tõletek. Amellett pompásan tudnak b i mérgezett nyilaikkal. Úgyhogy engedelmeskedjetek a parancsomnak, rakjátok le a fegyv ereket!

- Elõbb hallgasson már meg minket! Még azt sem kérdezte, mit akarunk, miért törtünk be önhöz! - Nem érdekel! Kémek vagytok, úgy bánok veletek, ahogy gonosz betolakodókkal szokás! - Pedig a mi szándékaink barátiak!

- Hallgass! Ismerem én az ilyen népséget. A fehérek csak azért kóborolnak a Gran Chacón, hogy ellentéteket szítsanak az indiánok közt, s közben a saját pecsenyéjüket sütögessék. Nem tudom i a fehéreket, és nem is tûrök meg köztünk egyet sem! Csirke146 A titokzatos sziklaotthon

fogó mind, sõt, még rosszabbak! És amelyik még ilyen vakmerõ is, mint ü, az tízszeresen veszé - Pedig mi igazat mondunk. Azért jöttünk, hogy figyelmeztessük!...

- Figyelmeztetni engem? - nevetett föl gúnyosan. - Megválogatom, kitõl fogadok el bármilye n értesülést. Erre megvannak a megbízható embereim. Baj esetén pedig egyedül is meg tudom véd magam. - Nem túlzott az ön magabiztossága? Váratlanul bekövetkezõ szerencsétlenségre vagy alattomos ra nem lehet fölkészülni!

- Bármilyen helyzetben rendelkezem a megfelelõ eszközökkel. Ha valakik rám akarnának törni, a ok már a közelünkben lennének, és tudnék róluk. Földerítõim kinn portyáznak a környéken, és h

idõben figyelmeztetnek, még tielõttetek, megbízható módon.

- Senor, ön valóban életveszélyben van! Alig félnapi járásra táboroznak a mbocovik, és az éje hanják a falut! - Köszönöm! - nevetett föl ismét gúnyosan. - Nem is rossz magyarázat... Kár, hogy hazugság! - Téved! Ez a teljes igazság! - Tudod valamivel bizonyítani? - Becsületszavamat adom ömiek! - Ugyan, ilyen ember és a becsület! Mit tudtok ti az emberi jellemrõl, tisztességrõl! Még ho gy becsületszó!

- Uram, Ön folyton-folyvást sérteget bennünket! Hogy barátságtalanul fogadott, azért csak mag nkat okolhatjuk, mert valóban betörtünk önhöz. Mentségünkre szolgál, hogy nagyon kevés az idõ ellett eltekintenünk a formaságoktól. Am hogy így viselkedjék velünk, ehhez nincs joga! Mi o lyan szolgálatot akármik tenni Önnek, ami köszönetet érdemel. Utóbbi szavait pedig kereken vi szautasítjuk, és kikérjük magunknak!...

Tettem elõre két lépést. Pena, aki szorosan mellettem állt, követett. Most már a közepén fúlt ak a helyiségnek, amelynek minden zugából a halál lehelete áradt.

- Ne hazudjanak! - emelte magasba mindkét kezét az aggastyán, hogy megállásra intsen bennünk et. Iménti kifakadásom azonban hozhatott némi eredményt, mert ezúttal már nem tegezett, bár h ngjában továbbra is hitetlenség, megvetés csengett. 147 A KORDILLERÁEBAN Döntésem végleges, önök a foglyaim! Egyébként honnan tudnak a mbocovik szándékairól? - Kihallgattuk õket. Hosszasan nézett rám oldalról, és így válaszolt: - Meggyõzõdésem, hogy az egészet csak kitalálták... - Senor, végképp nem értem önt! Ón az a személy, akit El Viejo Desiertónak neveznek? - Minden bizonnyal.

- Akkor jó helyen járunk, ha valóban ön az, és higgye el, igazat beszélünk. A mbocovik ma éjj e tervezik a támadást a falu és ön ellen...

- Ó, azt én elhiszem, hogy ezek a vörösök szívesen rám támadnának, hiszen a legádázabb ellens sincs kétségem, hogy ez esetben önök figyelmeztetnének engem. - No, végre belátja, milyen igazságtalan velünk szemben. Most még ismerje el azt is, hogy ezzel a figyelmeztetéssel nagy szolgálatot tettünk önnek, amiért köszönet jár nekünk! - Meg is köszönném, ha nem lennék meggyõzõdve, hogy ezt a szolgálatot nem nekem, hanem saját uknak tették. A róka is óva inti a jércét, mielõtt széttépi. - Senor! - ripakodtam rá. - Ón túlmegy minden határon!... - Csak ne játssza a sértõdöttet! Jól tudom, kikkel állok szemben! Igen, talán be is sétáltam

a csapdájukba, ám önök számára sajnálatos módon, röviddel ezelõtt egy fehér ember csúnyán be ! Alig bírtam kilábalni a bajból!... Nem, nem! Tanultam az esetbõl, ezért minden fáradozásuk redménytelen.

- Mondja, igazságosnak tartja, hogy minket elsõ látásra csirkefogóknak tart, csupán azért, me t régebben valaki becsapta önt?! Én az ön helyében lehetõséget adnék a bizonyításra!... - Szükségtelen! Elsõ látásra fölismerem az önök fajtáját! - A mennydörgõs mennykõbe! - tört ki a derék Pena. - Ez azért már sok!

- Elég! - csattant föl az öreg. - Jó emberismerõ vagyok! Ónok tehát foglyok, azonnal rakják l fegyvereiket! Engedelmeskednek a felszólításomnak? - Én ugyan nem! - mordult föl határozottan Pena. -És ön? A kérdés természetesen nekem szólt. Jószerint engedhettem 148 A titokzatos sziklaotthon

volna: ha megadjuk magunkat, azzal bizonyítottuk volna jóhiszemûségünket. Ám sértõ, udvariatl magatartása, értelmeden, csökönyös hitetlensége a végsõkig fölbosszantott. Továbbá ki tudja, jobb belátásra, maradna-e még elég idõnk a várható támadás kivédésére?! Bezárna valahová, és võ az indiánjaival! Megrohannák a falut, fölfednék a lakás titkát, és az Öreggel együtt a véd tõsége nélkül jutnánk a kezükbe! Mindezt végiggondolva eszembe sem jutott, hogy önként megadj gunkat, és ilyen csökönyös, megátalkodott vénemberre bízzuk a sorsunkat. - Nem - válaszoltam tehát én is röviden. - Tehát védekezni fognak? - Ha ránk támadnak, igen! - Akkor elvesztek! Lépjetek elõ!...

.jl. . v« ia.jy; avcjjjc ven. eio!... A két indián eléje állt, és ránk szögezték a fúvócsövek - Nos, még ezután is hõsködnek? - szólt ránk az Öreg fölényesen.

A helyzet valóban aggasztónak látszott. Egy könnyû fúvás a csõbe, és a sorsunk megpecsételõdö yeltem rá, hogy az indiánok még nem illesztették a szájukhoz a fúvócsõ végét. - Ugyan miért ne? - kérdeztem vissza. - Ne higgye, hogy fölénybe került!...

- Itt a tények beszélnek! Lényegtelen, ki hogy vélekedik. Látja ezt a kést? A hegye mérgezett A legkisebb seb a boron, és ön halott!...

Erõs kést húzott elõ a talárból, és nekem szegezte. Ritka komisz körülmények közé csöppentünk nük valami színpadiasságot. Körben a fekete falak a koponyákkal, a mennyezet úgyszintén, mind n a halálra emlékeztetett; velünk szemben pedig ez a földühödött ember a mérgezett késsel, ne beszélve a ránk szegezõdõ mvócsövekrõl. Lehet, hogy könnyelmûségnek látszik, így utólag fölté zégyenteljes dolog lenne meghátrálnunk. Nem, látniuk kellett, hogy nem félünk tõlük. Természe ez nem jelentette azt, hogy fejjel megyünk a falnak, és elhibázott, meggondolatlan lépéss el veszélyeztetjük életünket. Bár beszélgetés közben egykedvûen ácsorogtam, ugyanakkor feszül mmel vártam a megfelelõ alkalomra. - Ugyan - pillantottam a késre. - Lehet, hogy ez a szerszám Önre veszélyesebb lesz, mint rám.

- Ember, ön megbolondult! 149 A KÓRDIIXERÁKBAN - Ellenkezõleg! Csak kezdem magam olyan jó hangulatban érezni, mint ön az ünént.

- No, mindjárt megszabadítom ettõl a pompás kedvétõl. Figyeljen rám! Háromig számolok. Ha add fegyverek nincsenek a padlón, kirepülnek a nyilak, és azonnali, biztos halált okoznak!.. .

- Fújják csak, ki törõdik azokkal a tüskékkel!... Meghökkenve méregetett. Most már valóban bo tartott. Pedig ha sejtette volna, hogy hányaveti viselkedésemmel csak színházatjátszom... Mert azza l, hogy háromig akart számolni, már lehetõséget nyújtott nekem. Biztosra vettem ugyanis, hog y emberei az utolsó szám kimondásáig nyugton maradnak. Abban a pillanatban kell tehát csel ekednem, amikor elkezdi. - Hát legyen, ahogy akarja - és az öreg nyújtott hangsúllyal számolni kezdett. - Egy... ket. ..

A szó második fele már belérekedt. Három lépésre álltam tõle, köztünk kétoldalt az indiánok, emelték a fúvócsövet. Villámgyorsan a vörösök közé ugrottam, kitéptem kezükbõl a fegyverüket, am õket; majd megragadtam egyiküket, és hátrarántottam Pena elé, a másikat pedig hatalmas csa sal a földre sújtottam. Társam is értette a dolgát, mert akkorra már az õ indiánja is mozdula nul hevert elõtte.

Ezután a remete felé fordultam. Dermedten állt a helyén. A támadás olyan gyorsan zajlott le, hogy a megdöbbenéstõl szóhoz sem jutott. Ekkor azonban szúrásra emelte kését, és láttam, hog i akar. Oldalt szökkentem, rácsaptam a csuklójára, úgyhogy a kés messze repült, mindkét kezem torkon ragadtam, lerántottam a földre, majd tarkón vágtam, mire csukott szemmel terült el az indián mellett.

Ekkor Pena után néztem. Az áldozatán térdelt, és erõsen fogta a torkát. Úgy látszott, az imén sikerült olyan tökéletesen. - Eszméleténél van? - kérdeztem. - Igen - válaszolta. - Leszúrjam? - Dehogyis! Kötözzük meg mind a hármukat. Csak találunk valami kötélfélét... - Semmi baj, van nálam is...

Szíjakat vett elõ a zsebébõl, és elsõként az õ foglyát kötöztük meg. így jártunk el az öregge is. Föl kellett 150 A titokzatos sziklaotthon használnunk az én lasszómat is, sõt, az egyik indián zekéjét is fölhasogattuk. - Pompás! - mondtam. - Most már mi vagyunk az urai ennek a furcsa helyzetnek... - Hát ezt aligha gondolta az öreg, ám õszintén szólva én magam sem...

- Nem?... Hiszen ön sem akarta megadni magát!

- Reméltem, hogy jobb belátásra bírjuk, talán módosítja álláspontját. Am amikor ránk szegezté a Desierto számolni kezdett, lehet, hogy mégis engedtem volna az erõszaknak... - Most mondja ezt, miközben éppen az ellenkezõjét bizonyítottuk? - Igen, hiszen olyan gyorsan történt minden, hogy szóhoz sem jutottam. Még most is hihet etlen elõttem... No de most hogyan tovább?...

- Átvizsgálunk minden helyiséget. Ki tudja, hátha bujkálnak még bennük indiánok. Mindenekelõt nban biztosítsuk a menekülés útját. Próbáljuk meg kinyitni a bejárati ajtót. Hozza a mécsest!

A szorosan záródó deszkatáblával azonban nem boldogultunk. Sehol zár, kilincs vagy látható re z...

- Hát, itt rekedtünk a sziklában! - szólalt meg Pena tanácstalanul. - Ez még veszélyes lehet! - Még ne adjuk fel! Ha nem jövünk rá a nyitás fortélyára, majd kényszerítjük az öreget, hogy Világítson ide még egyszer a sarokba, föl, egészen a mennyezetig!...

A pislákoló fénynél két huzal villant meg, az egyik jobbról, a másik balról. Bizonyára az ajt zgatására szolgáltak. Az öreg Desierto mindkettõt tudta kezelni a másik szobából. Megpróbáltu . A bal oldalit húztuk meg, mert az ajtó balra nyílt. És valóban, a bejárat halk csattanással szélesre tárult. Mûködött a jobb oldali is: egyetlen rántással bezárulta nehéz ajtó. Nem bajl vább a szerkezettel, mert sürgetett az idõ. Visszatértünk az elõzõ szobába, és hamar megtalál sinórokat: a belsõ ajtó két oldalán lógtak.

Pena indiánja eszméletre tért.. Aggódó pillantással követte mozgásunkat. Pena föltett neki né ám nem kapott választ. Másik két foglyunk mozdulatlanul feküdt. 151 A KORDIUERÁKBAN - Hallgat a fickó -jegyezte meg a társam -, de sebaj! Boldogulunk nélküle is. Megtaláljuk magunk is, amit keresünk...

Elhagytuk a holtak termét, és a másikba léptünk, amely nagyobb volt. Középütt asztal állt, me e több szék. A falakon fegyverek lógtak, a legkülönfélébbek: kések, pisztolyok, puskák, majd olver, nyilak, tegezek, lasszók, pajzsok és fúvócsövek.

Ezután még nagyobb terembe léptünk. Óriási asztal uralta, körülötte legalább húsz szék kapott látszott, ez a tárgyalóhelyiség. Az asztalt bizonyára darabokban hozták föl, és itt, a helysz lították össze.

A nagy teremhez egy kisebb csatlakozott, amelyben nyersen megmunkált szekrény állt, me llette asztal, rajta írószerszámok. Továbbhaladva a konyhába jutottunk. Edények hevertek min denfelé, ám nemcsak fõzéshez szükségesek, hanem különféle eszközök, tégelyek, üvegek: csupa o melyeket az ember kémiai kísérletekhez használ. - Valami gyógyszerész az öreg? - tûnõdött Pena. - Lehetséges! Vagy legalábbis kuruzsló. Menjünk tovább! - Nem találja különösnek, hogy milyen tiszta a levegõ? Nem dohos, nem áporodott!... Pedig ez t várná az ember!

- Mesterniirnkának tetszik ez az egész lakóhely. A szellõztetésre pedig különös gondot fordít gazdája. Nézze csak a mennyezeten azokat a nyílásokat! - mutattam a fejünk fölé.

- Szép munka, valóban. Jó pár ember dolgozhatott egy-két évig, amíg kivésték ezeket a helyisé sziklából! - Igen, ha valóban vésni kellett. Elképesztõ, micsoda feladat lehetett, már ha ez valóban sz ikla... Megkopogtattam a fehérre meszelt falat.

- Hallgassa csak meg! Szó sincs itt kõrõl!... Nagyon is könnyû építõanyagból rakták össze ezt kong, mintha farácsokat tapasztottak volna be agyaggal... Számunkra azonban ez most aligha érdekes, legalábbis pillanatnyilag. Tovább kell haladnunk.

A helyiségek ajtajai gyalult deszkából készültek, tolóretesszel, küinccsel ellátva. Igazi cso volt ez itt, a Gran Chacón, méghozzá ilyen sziklának látszó építmény belsejében. Újabb helyiségbe léptünk. Magas polc simult az egyik falhoz, rajta mindenféle edény, kicsik, nagyok, mindegyiket gondosan lekö152 A titokzatos sziklaotthon

totték. Láttunk számos bedugaszolt, címkével ellátott üveget is; miközben Pena világított, le egyet, hogy kibetûzzem az írást. Gyógyszerre utaló latin szöveget olvastam. Ügy látszott, hog z a terem az öreg gyógyszertára. Nemcsak az indiánok vezetõje tehát, hanem az orvosuk is.

A polccal szemben keskeny, szilárd építésû asztal állt, rajta erõs acéllemez láda, amelyet há attal zártak le. Megpróbáltam fölemelni a dobozt, ám hajszálnyit sem sikerült mozdítanom rajt noha összeszedtem minden erõmet. Alaposabban megvizsgáltam, és akkor láttam, hogy lecsavar ozták az asztal lapjához. Pena is körbesimította, majd így szólt: - Erre fáj tehát a foga a võnek! Ki gondolta volna, hogy ebben a labirintusban pénzes ládára is bukkanunk!... Szavai nevetve, csúfondárosan hangzottak, mint aki jó tréfának tartja a dolgot. Én azonban k omolyan válaszoltam: - Pedig igaza lehet. - Képtelenség! Mit keresne itt holmi páncélszekrény?...

- Bizonyára papírpénzt és ezüst pesót tartanak benne, és még ki tudja, mit. Nézze csak meg, m remek díszítmények vannak az oldalain: valóban mûvészi darab. Nem lehetett olcsó, és azt sem szem, hogy tüzelõt tartanának benne. Egyébként ön hallotta, hogy a Viejo Desierto évenként eg er Santiagóba utazik. A võ említette, hogy egy alkalommal ott találkozott vele. - No de mibõl csinál az öreg pénzt? - Ki tudja! Ezzel azonban most. semmi dolgunk, haladjunk tovább. Késõbb majd \isszatérünk rá.

A következõ ajtó óriási, tágas terembe nyílt. Elsõ látásra valamiféle raktárnak tetszett. A m vastag fadúcokkal támasztották alá. Pislákoló mécsesünk fénye csak egyik részét tudta bevilág k mellett körben háncsba burkolt, gondosan összekötözött bálák halmozódtak föl, egészen a men A belsõ teret is ugyanolyan egyiftásra rakott bálák töltötték meg, keskeny utak vezettek köz Külön-külön is számtalan köteg hevert a padlón. Egyet megemeltem. Csikorgó, surranó hangot ad a nagyságához képest igen könnyûnek találtam. - Fakéreg! - mondtam. - Semmi más nem lehet, csak kéreg.

- Aha! Szóval kolléga az öreg?... Cascarillero?... - Miért ne? 153 A KORDILLERÁKBAN - Érdekes! Mekkora mennyiséget halmozott itt föl! Ezreket érhet pesóban!

- Amellett nem is kerülhet túl nagy fáradságába a gyûjtés. Körös-körül adott az erdõ, a munka kéznél van, hiszen az indiánok bizonyára segítenek neki.

- Igen, ezután már csak el kell száUítaniuk az összegyûjtött kérget a Salado-folyóhoz, ott ö ak egy tutajt, amelyen eljut az áru a kereskedõkhöz.

- Innen származik tehát a pénz, és ezt õrzi a trezorban. Bár minden mást is ilyen könnyen me udnánk magyarázni!... No de lássuk, mit találunk még!

- Még nagyobb lenne ez a sziklalakás? Ki gyanította volna mindezt, amikor még lenn tapog attuk körbe a hideg, megmászhatatlannak rémlõ kõsziklát. És még mondja valaki, hogy nincsenek csodák!...

Mi tagadás, jómagam is egyik ámulatból a másikba estem. Ez a Viejo Desierto valami egészen kü leges ember lehetett, aki más körülmények között talán jelentõs szerepre tehetett volna szert i tudja, hogy a sors miért ûzte ide, a vad Chacóra?! Mert hogy nem itt született, azt bi ztosra vettem, bármilyen határozott ellenállást tanúsított is az idegenekkel, a fehérekkel sz mben.

Ismét raktárhelyiségbe léptünk, ám ez jóval kisebb volt az elõbbinél. Itt azonban nem kéregbá nk, hanem jószerint legalább ötven nyerget, amelyek a falra akasztva lógtak. - Ennek az embernek lovai is lennének? - csodálkozott Pena. - Bizonyára. Aligha az indiánjait nyergeli föl, ha sétalovaglásra indul. - No de lovak és a Gran Chaco indiánjai? Amellett ilyen nyergek?

- Miért ne! Én már bármit föltételezek az öregrõl. Köztudott továbbá, hogy a tóba indiánok mû n messze megelõzik az egyéb vörös népeket. Nem kétséges, hogy ezt jórészt a remetének köszönh sunk tovább! Nézze csak, ott, hátul mintha lépcsõt látnék...

Tovább vezetõ ajtót nem találtunk, ám a sarokban fokokkal ellátott, szabályszerûen megépített ezetett a magasba. Fölkapaszkodtunk rajta, és a mennyezeti nyíláson át kicsiny fakalyibába ér k, amelynek ajtaját épp hogy csak betámasztották. Kicsit meglöktük, kitárult, mi pedig Méptün ta. 154 A titokzatos sziklaotthon

Most lepõdtünk csak meg igazán. Nem a sziklát körbeölelõ erdõ látványa fogadott bennünket, mi vártuk, hanem körös-körül a szikla peremén emelt jó hatméteres fal, amelytõl nem lehetett kil zöldellõ lombrengetegre. Ám nem is a fal láttán ámultunk el igazán, csodálkozásunkat valami m ette föl... Ugyanis egy kertben találtuk magunkat! Kertben! Gondosan ápolt, szabályosan kirajzolt ágyások közt, amelyekben virágok illatoztak, dinnye folyondárjai kígyóztak, és pomp nyhakerti zöldségek virultak. Az ágyások széleit rózsabokrok szegélyezték. A falak által zárt terület mind a négy sarkában

lkedett. A velünk szemben lévõ mellett kicsiny, deszkából összeszögezett fészer állt. Az ágyá kis építmény felé indultunk. Ásókat, lapátokat, különféle kerti szerszámokat találtunk benne, gyebet, amit zöldségtermesztésnél aligha használnak. Tanácstalanul nézegettem õket, ám Pena k tt: a kínafa kérgének gyûjtéséhez használatos fölszerelések voltak. Innen a legközelebb álló ntünk. Volt benne pad, amelyre kényelmesen le is telepedtünk. Pena ismét körbetekintett, öss zecsapta a kezét, és ámulva kérdezte: - Gondolta volna? Számított valami hasonlóra?... - Nem, a legkisebb mértékben sem!

- Hát én sem! Az Isten háta mögötti Chaco közepén itt ez az illatozó virágoskert! Olyan, hogy os Aires városának is díszére válna! Elképesztõ, maga a csoda!...

- Nem kevésbé bámulatos ez az egész rezidencia. Az öreg a portyázásai során fedezhette föl ez ziklát, és aztán a céljainak megfelelõen beépítette. Hogy milyen geológiai eseményeknek köszö azt nem tudhatjuk... És ugyancsak fogas kérdés az is, hogyan varázsolták ide ezt a kertet. Egy biztos: a sziklavár ura, amíg emberek közt élt, nagy tekintélynek örvendhetett, ám bizon a megtapasztalta az élet kíméletlen oldalát is. Lenyûgözõ ez a virágpompa, ezek a növények... ak, micsoda kilátás!

A lugas falán jobbra és balra négyszögletes, ablakhoz hasonló nyílások bukkantak elõ, amelyek a növényzet sûrû levéltömege csaknem teljesen leíiiggönyzött. Félrehúztam a zöld takarót, és fák lombkoronái fölött messzire kiláttunk. - Ezek az ablakok is azt bizonyítják, hogy a ház ura nem bízott semmit a véletlenre, tervs zerûen alakított ki mindent, gondosan 155 A KORDIIXERÁKBAN megtervezte az egész lakóhelyet. Am hogy ezt a magas falat köröskörül mibõl építette föl, az len számomra, hiszen a Chacón nincs kõ - tûnõdött Pena. - Az valóban nincs - helyeseltem -, található viszont rengeteg agyag. Emlékezzék csak, aho gy közeledtünk a sziklához, végig agyagos talajon át vezetett az utunk. - Hm! Az indiánok mint téglavetõk és kõmûvesek?... Nehezen képzelhetõ el...

- Miért? Õk sem ügyetlenebbek más népeknél, fõleg, ha akad valaki, aki megmutatja nekik, hogy n csinálják. Lassan össze is áll a kép. Az öreg megtalálta a sziklát, a külsõ részeket tégláv ták, belül agyaggal betapasztott farácsolíból válaszfalakat alakítottak ki, a födémek pedig f ndák, szintén sárborítással. Amikor minden elkészült, belülrõl jó vastagon lemeszelték az egé z jó régen történhetett, mert a repkény és a moha úgy átszõtte a külsõ felületeket, hogy elta , és nem lehet megállapítani, hol végzõdik a természetes kõzet, és hol kezdõdik a téglafal. V át a többi lugast is! Talán valamelyikrõl rálátunk alagúnárais... 156 _________7._________ A tóba indiánok királynõje Tjovábbindultunk az ágyások közti utakon, ezeket homok helyett finom kéregforgáccsal szórták Lépteink zaja elveszett a puha, ruganyos forgácsrétegben. A lugast, amelyhez közeled_____ tünk, teljesen eltakarták az óriási levelek; köztük csodálatos

színharmóniát alkotva kék, lila árnyalatú és fehér tölcséres virágok pompáztak. Oly sûrûn bur

, hogy messzirõl nem láthattunk be a lugasba. Amint a közelébe értünk, meghökkenve torpantunk meg, mert váratlanul nõi hang ütötte meg a fülünket - Kedves 'fío, kiküldtél valakit? Nagyon szeretném megkapni azt a madarat... Egész biztosa n eltaláltam!...

A hang finoman csengett. Némán álltunk egymás mellett, és csodálkozva figyeltünk a virágsátor - Az ördögbe is! - suttogta Pena. - Ez senora!... - A hangja után ítélve inkább senorita! - súgtam vissza mosolyogva. - Vigyázzon a szívére! - Pah! Én már foglalt vagyok, várnak odahaza... No de egy asz-szony ott, egy lány?!... N em térek magamhoz a csodálkozástól! - Valóban különös. A hölgy úgy szólította, hogy

bácsikám", ámbár én idõsebbnek néztem az öre

- 0, egek! Ugye, nem megyünk be hozzá? - Dehogynem! Hisz már^ind rólunk... - Húzódjunk inkább vissza! Nem alkalmas a megjelenésünk arra, hogy tiszteletünket tegyük egy gy elõtt... Kis híján fölnevettem. Ez a derék Pena fél a nõktõl?! Rám nézett, és így folytatta: - Képzelje csak el, egy fiatal, tiszta senorita! Mit gondol rólunk, ha meglát ebben a z ehryûtt, koszos ruhában! 157 A KORDIIXERÁKBAN

- A jelzõi találóak lehetnek, ám az biztos, hogy ez a hölgy nem holmi rózsaszínû leányszobába kedett törékeny virágszál. - Úgy véli? Mibõl gondolja?...

- Mindjárt abból, hogy itt találjuk a Gran Chacón; indiánok közt él, és a lõporíiisttõl sem i k... - Ezt honnan tudja?

- Az ûnént hallottuk, hogy lövés csattant... Õ lõtt rá egy madárra, és el is találta. Azt kér bácsitól, hogy hozzák föl néki... - Igaza lehet, és az a seiiorita, aki madarakra vadászik, csak nem veszi rossz néven, hogy nem frakkban, kesztyûvel a kézben csatangolunk a Chacón át... Elõre tehát, bátran!... - Tío! - hangzott föl ismét a lugasból. - Miért nem válaszolsz?...

- Mert nem az van itt, akire ön gondol - mondtam, miközben öthat lépéssel közelebb mentünk a ugashoz, úgyhogy elértük a bejáratot. Mesebeli szépségû, lombbal átszõtt virágpavilon tárult enn ifjú hölgy vagy inkább leányka ült. Amint meglátott bennünket, szinte kõvé meredt, és rém ltott. Pena úgy gondolhatta, hogy én már eleget beszéltem, ezért most õ következik. Mélyen me jolt, és nyugtató hangon így szólt:

- Végtelenül sajnáljuk, seiiorita, hogy így rátörtünk önre... Nem sejtettük, hogy tartózkodik a lugasban. Ne féljen! Szándékaink tisztességesek...

A leányka jobb kezével a bejáratot alkotó egyik oszlopot fogta, a másikat pedig a szívére szo otta. Még mindig reszketett a megdöbbenéstõl.

Egyszerû, földig érõ kartonruhát viselt, voltaképp hosszú ujjú inget; a derekát vörös selyemk át. Tömött, éjfekete haja két vastag varkoesba fonva hullott a vállára. Szív alakú arcocskáj árnyalattal barnállott, de nem torzították el a legtöbb indiánra jellemzõ kidudorodó pofacso k. Szépség tekintetében nem maradt el Buenos Aires legcsinosabb kisasszonyai mögött...

Nem a veleszületett félelemérzet miatt ijedt meg. A legmélyebb magányban élt, indiánok közt, tudja, fehérekkel mikor találkozott, látott-e egyáltalán magunkfajta férfiakat. Amellett id e, a sziklavár kertjébe bizonyára nem merészkednek föl még az indiánok sem, nemhogy idegenek! .. Most pedig teljesen váratlanul eléje toppantunk mi ketten, elnyûtt, szakadozott, bi zalmat egyáltalán 158 A tóba indiánok királynõje

nem keltõ ruházatban. Érthetõ tehát, hogy az elsõ pillanatban mozdulni sem tudott a megdöbben .

A padon, ahol ült, ott hevert a kilõtt fegyver. Finom kicsiny keze lecsúszott az oszlo pról, majd hirtelen mozdulattal fölkapta és ránk szegezte a puskát. Sápadt arca ekkor vissza nyerte természetes színét, szeme pedig fölparázslott, mint a zsákmányra lesõ jaguáré. Fenyege szólalt meg: - Önök kicsodák? Mit keresnek itt? - Kérem, tegye le a fegyvert! -válaszoltam. -Jó barátként érkeztünk önökhöz. - Találkoztak már a nagybácsival? - Természetesen! - Igen, akkor rendben van - mondta, és visszatette a fegyvert a helyére. - Egyébként sem lehetnének itt, ha nem beszéltek volna vele. No de õ miért nincsen önökkel? - Éppen akkor indult, hogy elintézzen valamit, amikor megérkeztünk. Azt mondta, mindjárt jön . - Miért nem hagyták lenn a fegyvereiket?

- Mert úgy terveztük, hogy körülnézünk idefönn... Most azonban lerakjuk õket, mert úgy érzem, önt.

- Zavarnak? - kérdezte merész mosollyal az arcán. - Ón bizonyára a városi dámák után ítél meg em félek a fegyverektõl, a barátaimnak tekintem Õket, és tudok is bánni velük. Nélkülük nem é Kérem, foglaljanak helyet... Fegyvereinket a fal mellé raktuk, majd beléptünk a lugasba, amely akár hat személynek is kén yelmes helyet nyújthatott Amikor leültünk vele szemben, hosszas, elgondolkodó pillantásokk al vizsgálgatott berniünket

- Tío nagyon megbízhat önökben, hogy szinte minden titkát föltárta... Ebbe a kertbe mindeddig csupán egyetlen idegen fehér léphetett be... Utóbbi szavainál arca elkomorult, sötétté vált. Önkéntelenül megkérdeztem: - Nem volt tisztességes ember?

- Honnan tudja? - riadt föl. - Csak gyanítom. - Nem, ön tudja ezt! - Téved, senorita, higgye el! 159 A KORDIIXERÁKBAN - Ismeri õt, látta! Ne is tagadja! Hol van most?

Szeme ismét fölparázslott, és az jutott eszembe, hogy ezzel a hölggyel nem szívesen húznék uj ... - Nyugodjék meg, senorita, valóban fogalmam sincs, ki lehet az illetõ. - Akkor miért beszélt róla? - Ön említette. - Ón viszont azt állította, hogy nem tisztességes ember!

- Mert láttam, hogy ön annak tartja õt. Csodálkozó pillantást vetett rám, majd így folytatta: - Ezt az arcomból olvasta ki? Nos igen, hazug, hitszegõ senkiháziról beszélünk!... GjóÜölöm!

Ökölbe szorította kicsiny kezét, és az ajka szorosan összezárult. Még alig két percet beszélg e már megismertem azt a fájdalmat, ami ifjú szívét marcangolta. Ilyen mély érzelmet csak a te mészet gyermekei képesek átélni.

Ebbõl a lugasból is nyílt két ablak a szabadba. Az egyik elõtt nem volt repkény, úgyhogy szab don ráláthattunk a lagúnára. A leányka kimutatott a nyíláson, és így szólt: - Errõl kellene jömúe annak a fehér embernek, a lagúna keleti partja mentén. Figyelem nap mi nt nap, de hiába... Gyûlölöm!... - Ámítod magad, kislány-gondoltam magamban. -Épp ellenkezõleg: szereted, nagyon is!... Es ha fölbukkamia ott, a fák közt, haragos arcod fölragyogna, mint a hajnali napsugár...

Mi ketten csöndben, hallgatagon ültünk. Úgynevezett elõkelõ társaságban az ember igyekszik el ni az ilyen hosszú szünetet, ám itt ez semmi feszültséget sem okozott, sõt, a csönd az együtt t fejezte ki. Az ifjú leány egészen sajátos hatást tett rám. Mintha szíve-lelke minden gondjá egosztotta volna velünk, mégis valami rejtély lengte körül, magába zárt titok, amelybe az emb r óvakodik behatolni, mert fél, hogy valami iszonyatosat, szörnyût tár föl... Kisvártatva úgy lytatta, mintha csak magának beszélt volna: - Igen, gyûlölöm, mert gonosz, mint minden fehér... - Ezek szerint gyûlöl minden fehért, senorita? - Igen, mind hazugok, csalók, hitvány szószegõk!...

- Elhamarkodottan ítélkezik, senorita. Hisz azon a néhány fehéren kívül, akikkel érintkezett, sok-sok millió él. Úgy gondolja, hogy egytõl egyig mind ilyen gonosz? 160

A tóba indiánok királynõje - Igen mind, mind! Megismertem õket San Antonióban, ahová Tío elvitt, hogy dámát neveljenek belõlem... - Ez süierült is, senorita!... Reméltem, hogy ezzel a kezdetleges bókkal kissé jobb kedvre hangolom, ám alaposan csalódta m, mert haragosan rám förmedt: - Nem, nem vagyok az, nem is akarok az lenni, és nem is leszek soha! Akartam... mi atta, ám õ nem jött... - Ezek szerint nem érezte jól magát San Antonióban?

- Nem, de azért maradtam volna, hajók az emberek. Látszólag olyan barátságosan, olyan kedves en viselkedtek, ám a hátuk mögött mindenféle rosszat mondtak egymásról. Álnok, hamis mind, go z! Otthagytam õket, elmenekültem... - Hogyan? Bizonyára a nagybátyja hozta haza... - Nem, egyedül jöttem.

- No de hogyan vállalkozhatott ilyen hosszú útra a vadonon keresztül, egyedül? Ilyen ifjú dám ... aki...

- Nem vagyok dáma! - vágott közbe haragosan. - El akartam jönni, vissza a törzsemhez, de n em engedtek!... Hogy merészel egy keresztény megtiltani valamit nékem, aki a tóba indiánok uralkodónõje vagyok?!... A legközelebbi éjszaka, amikor mindenki aludni tért, fogtam a házi gazdám fegyverét, kését, fölnyergeltem a legjobb lovát, és elvágtattam. Ot nap múltán megérke nyéimhez, és nem is hagyom el õket soha...

A derék Pena teljesen elképedt a beszámoló hallatán. Elõször csak szótlanul bámulta a hölgyet kitört: - No de senorita, ismerte az utat? - Igen, hiszen Tíóval végiglovagoltuk, amikor a városba vitt. - Es ennek alapján neki mert vágni? -Miért ne? - Mibõl élt? Vadásztam - Ezek szerint ért hozzá, és rá is merte bízni magát a fegyverére?

- Természetesen. Az imént épp sólymot ejtettem el... A bácsikám azért ment le, hogy fölhozass .

Az öreg ezek szerint azért nem küldte el a szolgát a madárért, mert idõközben érkeztünk meg m ettem volna még többet megtudni a nagybácsiról, ezért tovább faggattam: - Önt a nagybátyja bizonyára kisgyermek kora óta gondozza? 161 A KORDIIXERÁKBAN - Nem. Csalc akkor ismertem meg, amikor hozzánk jött. - Ezek szerint nem igazi rokonok?

- Nem, ám szívesen veszi, ha Tíónak szólítom, bár annyira szeret, hogy inkább apámnak nevezné zt nem engedi... - Mennyi idõ telt el azóta, hogy a bácsikája letelepedett itt? - Tizenegy év. En akkor hatéves múltam. - Honnan jött? - Európából. - Tudja, melyik országból származik? - Igen, ám nem beszélhetek róla, megtiltotta!... - Arról tud, hogy miért titkolódzik? - Semmit. El kellett hagynia a szülõhazáját, mert az életére törtek... - Ön a tobaok úrnõjének nevezte magát. Voltaképp ki a fõnökük?

- A tóba nép számtalan törzsre szakadt, és mindegyiknek van fõnöke. A királynõ azonban én vag amennyiük fölött, ám jelenleg Tío kormányoz a nevemben. - Hogy lehet az, hogy nem férfi tölti be az ön tisztségét?

- A korábbi uralkodó a nagyapám volt, ám Õ már meghalt. Aki õt követte, az itt hagyott rrrink és nem is tért soha többé vissza. - Miért, mi történt?

- Elbeszélhetem, ha érdekli. A királyi család, amely a tobaok fölött uralkodik, olyan idõs, m nt a nép maga. Az utolsó leszármazott a nagyapám volt. Fia nem született, csak lánya. A törvé k szerint neki kellett betölteni az uralkodói tisztséget, vagy annak a férfinak, aki õt fe leségül veszi. Törzsünk fiataljai egymással versengve igyekeztek elnyerni kegyeit, ám haszta lan, mert anyám beleszeretett abba a fehér emberbe, aki az idõ tájt érkezett hozzánk. 0 lett a férje. Ekkor az Öregek összeültek tanácskozni, és megválasztották uralkodónak. Amikor megs m, vadászatra indult, onnan azonban soha nem tért vissza. Vele együtt eltûnt népünk közös kin is: az a sok arany, amelyet a tobaok a hegyekben gyûjtöttek... - Talán szerencsétienüljárt vadászat közben?... - Ki szokott magával hurcolni több kiló aranyat, ha vadászni megy? - Valóban különös... No de nem látták nála? - Nem. - Akkor lehetett más is a tolvaj... 162 A tóba indiánok királynõje - Nem. Ha valamelyik tóba lopta volna el az aranyat, utóbb csak észrevettük volna, hogy gazdagabban él. Az apám vitte el, mert õ fehér ember. Az imént azt mondtam, hogy senki sem hallott azóta róla. Ez igaz is, valóban nem tudtunk róla semmit... Látták azonban abban a n agy városban, amelyet Montevideónak neveznek. Egyik harcosunk, mint vezetõ járt ott, és me glátta apámat, az elszökött uralkodót: épp pompás kocsiban ült...

- Nem tévesztette össze valaki mással?...

- Ez esetben szó sem lehetett errõl. A harcos követte a fogatot, egészen addig, amíg meg n em állt egy szép ház elõtt. Amikor apám kiszállt, törzsünk embere hozzálépett, és a nevén szó nnal fölismerte, és behívta a házba. Pénzt akart adni neki, hogy hallgasson, ám a tóba nem fo adta el. Közben kiderült az is, hogy apám ismét megnõsült. Amikor a harcos eljött, véres volt kése. - Iszonyatos! No de hogyan tehette? - Bármelyik tóba ugyanúgy tett volna a helyében... - Uramisten! leszúrták az édesapját! Nem borzad el, ha erre gondol? - Nem! A csaló, hûtlen, áruló kutya azt kapta, amit megérdemelt!... Oly hidegen ejtette ki e szavakat, mintha valami idegen emberrõl beszélt volna. Tomp a hangon folytatta tovább: - Anyám nagyon szerette õt... Amikor apámnak nyoma veszett, megbetegedett, és nemsokára el hmryt... Nos, így lettem én a királynõ. - És akit ön férjéül választ, az népének uralkodója lesz? - Igen, de a tobaoknak nem lesz többé királyuk... - Tehát nem akar férjhez menni?

- Nem. Engem is elhagyott valaki, és azóta sem jött vissza. Örülök, hogy nem lettem az asszo nya. Tío azt mondta, még fiatal vagyok a házasságra, ám azért hozzá adott volna, ha õ az embe akart volna lenni. - Mivel foglalkozott az illetõ? - Cascarillero volt. - Fiatal? - Igen. Szép, erõs, bátor. Minden lány szerette, ám Õ engem választott, és hozzám tartozott, nem tûnt... - Még visszatérhet. 163 A KORDILLERÁKBAN - Nem, mert a megbeszélt idõ már kétszer is eltelt. - 0 is meglopta a törzset? -Meg... - Hm! Mit vitt magával? - Aranyat, méghozzá sokat. Tío és a törzs tulajdonát.

- Tehát éppoly lelkiismeretlen ember, mint az ön édesapja volt. Mennyi ideig tartózkodott önö nél? - Több évig. Tío bukkant rá az erdõben, ahol sebesülten feküdt, és elhozta a lagúnához, hogy

a. Egy idõ után elnyerte a nagybátyám teljes bizalmát, és Tío megengedte, hogy ide költözzék Mindig magával vitte, ha arany után kutatott, vagy cascaríllát gyûjtött. Megszerettük egymást az Öregek tanácsa ismét összeült, mint hajdanán, az anyám asszonnyá válása elõtt. Elõször meg egyezésüket, és kényszeríteni akartak, hogy a harcosaink közül válasszak... Tío azonban közbe elmébe vett mindkettõnket, és végül is sikerült megszereznie a jóváhagyásukat. Épp arra az id az összegyûjtött fakéreg elszállítása. Az idegen vezette a teherhordókat. Amint elérték a fo ajt építettek, fölrakodtak, és a szükséges csáklyás létszámmal útnak indultak Santa Fébe. Ham ereskedõt, aki átvette a száUítmányt. Az emberek visszatértek, õ pedig ott maradt, hogy az el zámolást intézze. Azóta nem láttuk. - Ebbõl, amit elmondott, még nem következik, hogy az illetõ tolvaj. Bármi történhetett vele, agy egyszerûen csak akadályok merültek fel, amiket el kell rendeznie, és csak azután térhet vissza.

- Eleinte én is ebben reménykedtem, ám most már egyre kevésbé hiszem. Tío elküldte egyik embe t Santa Fébe. Megtudta, hogy az üzletet megkötötték, az áruért járó pénzt kifizették. Ez már onyíték, hogy meglopott és faképnél hagyott minket! - Egyáltalán nem. Azokon a vidékeken polgárháború dúl, és ha ezt még sikerül is szerencsésen az útja ellenséges indiánok lakta területeken vezet keresztül. Ki tudja, nem esett-e fogságb a, hol sínylõdik, egyáltalán él-e még?

Szótlanul nézett ki az ablaknyíláson a messzi tóra. Kernén}', dacos arcvonásai megszelídültek ikor megszólalt, valami finom lágyság ömlött el rajtuk. - Senor, úgy gondolja, ne adjam még föl a reményt? - Igen, ez a véleményem. Pusztán az a tény, hogy eddig még nem 164 A tóba indiánok királynõje

tért vissza, senkit sem jogosít föl arra, hogy hitszegõnek, tolvajnak tartsa õt. Csak akko r mondhatják ezt, ha meggyõzõdtek róla, hogy él, és a lopott pénzt saját céljaira használja..

- Köszönöm, senor! Visszaadta az életkedvemet, a belé vetett hitemet. Már nem gyûlölöm. Remén hogy mielõbb visszatér... De hol van már Tío? Nem azt mondták, hogy mindjárt jön? Vendégeink nnak, illik foglalkozni velük... Szeretnénk megvendégelni önöket...

Fölvettem a mellettem heverõ fegyvert, mintha csak meg akarnám nézni. Kilõtték, és nem volt ú töltve. Megnyugodtam, mert ettõl az akaratos vadvirágtól kitelt, hogy hirtelen felindulásáb an ránk lõ. - Még nem jöhet - szólaltam meg, miközben letettem a fegyvert - Miért? - Elkövetett egy hibát, amit azonnal helyre kell hozni. Ezért várat még magára. - Micsoda hibát? - Elmondom, remélve, hogy ön okosabban viselkedik, mint Õ... Ugye, harcosaik kivonulta k a csiriguánók ellen, ezért a falu védtelen, ha nagyobb számú ellenség támad rá?... - Épp elég harcosunk maradt itt. - Nem ismeri a támadók létszámát. - Visszaverjük õket!

- Azzal a néhány emberrel? - Egyéb lehetõségeink is vannak. - Kik lehetnének még, akik majd küzdenek a férfiak mellett? - Mi, leányok! - Csakugyan?... Az ön törzsének az asszonyai olyan harciasak?

- Jószerint nem, és szerencsére nem is került még erre sor... Mivel azonban népemnek nincs k irálya, én, mint királynõ, a fegyverrel bánni tudó legügyesebb, legrátermettebb hajadonokból erõs, ütõképes csapatot állítottam föl, amely, ha szükséges, a férfiak helyébe lép... Biztos ne, hogy éppoly vitézül, bátran megállják helyüket, mint a harcosaink... - Még a mbocovik ellen is?... - Ellenük fõképpen! Jöjjenek csak, õk sebesítették meg a kedvesemet, akit szeretek!... - Inkább köszönettel gondolhatna rájuk, nem pedig gyûlölettel 165 A KORDIIXERÁKBAN

mosolyodtam el -, hiszen az õ érdemük, hogy megismerhette... No de fordítsuk komolyra a szót, én nem véletlenül beszélek a mbocovikról... Valóban arra készülnek, hogy lerohanják a l - Micsoda? Mit mond? Honnan tudja ezt? - A közelükben lapultunk, és kihallgattuk a beszélgetésüket. A leányka nyugodt lassúsággal fölállt ültébõl, felém fordulva nekitámaszkodott a falnak, két sztbefonta a mellén, és így szólt:, - Önnek most el kell mondania az egészet, szóról szóra! Tudni akarok mindent, a legkisebb részletet is, hogy eldöntsem, mit tegyünk!

A helyében bárki más rémülten ugrott volna föl, hogy félelemtõl remegve kérdezõsködjék. Nem ú ercegnõnk! Amikor meghallotta, milyen veszély fenyegeti a falut, továbbra is olyan nyu godt, higgadt maradt, mint valami öreg harcos, aki tudja, hogy gyõzelmük az õ intézkedéseitõl függ.

Elbeszéltem mindent, egészen addig, míg fölkapaszkodtunk az algarroba fára; szótlanul hallga tott, csak akkor szakította meg az események fonalát, amikor a csengõ húzójának megrántásához - Ön ezt meg merte tenni? - Meg. - És azelõtt soshasem látták Tíót, és nem is beszéltek vele? - Ma találkoztunk vele életünkben elõször.

- Senor, akkor végtelenül csodálkozom, hogy önöket élve látom! Ha nem saját maguk beszélik el a történetet, úgy meg mertem volna esküdni, hogy már halottak. Azzal, hogy fölfedték Tio rejt khelyének titkát, eljátszották az életüket... - Valóban olyan szigorúan veszi?

- Még annál is szigorúbban!... Ismétlem, valóságos csoda, hogy önök élnek, és sértetlenül jut g. - Nos, ha csak rajta állt volna, valóban nem lennénk már életben... - Ki engedte be önöket?

Gondoltam, elejét veszem a további kérdezõsködésnek, és elbeszéltem mindent, ami velünk törté n.

Szótlanul hallgatott, mellén karba font kézzel. Amikor odaértem a történettel, hogy mindhármi kat megkötöztük, aggódva kérdezte: - Nem haltak meg? 166 A tóba indiánok királynõje - Dehogyis! Élnek mind a hárman... - Akkor folytassa!

Minden látható izgalom, érzelernnjólvánítás nélkül hallgatta tovább a történteket, csak a sze föl idõnként, jelezve, hogy belsõleg azért nem aiinyira nyugodt. Amikor befejeztem, jobbját a vállamra téve így szólt:

- Senor, a nagybácsinak teljesen igaza van abban, hogy önöket veszélyes embereknek ítélte, m ert valóban azok, mármint az ellenségeikkel szemben... Hozzánk azonban barátként jöttek, és n on remélem, azok is maradnak!... - Az a szándékunk, ha véget ér az eddigi sértõ, barátságtalan fogadtatás... - E perctõl kezdve önöket a legkedvesebb vendégeinknek tekintjük! , - Am mi történik akkor, ha a nagybátyja továbbra is ellenségesen viselkedik? - Beszélni fogok vele, és nemcsak a szavaimra kell hallgatnia, hanem a saját józan eszére is... - Akkor menjünk érte...

- Igen... azaz önök inkább maradjanak itt. Egyedül szeretnék lenni, amikor megszabadítom a kö elékeitõl. Büszke ember, ne a legyõzõitõl nyerje el a szabadságát...

A kis hercegnõ egyre több figyelemreméltó tulajdonságot árult el magáról, ezúttal komoly dipl érzéket.

- Nem kíván tõlünk sokat, senorita? Mi még nem ismerjük teljes egészében ennek a búvóhelynek it. Ki tudja, hogy különbözõ helyiségekben hányan rejtõzködnek. Rövid idõ alatt olyan túlerõt sze ellenünk, amivel szemben már nehezen tudnánk védekezni.

- Fölöslegesen aggódik! Szavamat adom, hogy itt teljes biztonságban vannak. Nem történhet önö l semmi baj, mert az én védelmem alatt állnak. Elég ez, és bízik bennem a továbbiakban? - Igen, senorita, menjen cslík nyugodtan.

Fegyverét a padon hagyva gyors léptekkel elsietett. Pena követte tekintetével, amíg a lépcsõh an el nem tûnt.

- Ördögadta leányzó! Az életben nem találkoztam még ilyen erélyes indián amazonnal! Mit gondo gyan tovább? - Visszatér az öreggel, aki, remélem, bocsánatot kér tõlünk... 167 A KORDIIXERÁKBAN - Hm! Azt hiszem, ön hiú ábrándokba ringatja magát. Az öreg bizonyára átkozottul dühös lesz!

- Szerintem inkább zavart és szégyenkezõ. Nem lehet számára valami kellemes, hogy ilyen gõgös viselkedés után egyszerûen foglyul ejtik... - A leányka sokkal értelmesebb. Milyen nyugodtan, bátran végighallgatta önt! Egyetlen pill anatig sem lehetett kétséges, hogy valóban õ a tobaok Idrálynõje!

- Kedves barátom, Pena, majd tapasztalni fogja, hogy azok a hölgyek, akik karba font kézzel hallgatják önt, különleges jellemek. Sokkal energikusabbak a többieknél, célratörõbbe en át keresztülviszik akaratukat... Nos hát, reméljük a legjobbakat... 168 8. Az öreg Desierto

Csaknem félóra telt el, amikor az indián leány a Desierto kíséretében megjelent a teraszon. A öreg arca sajátságos kifejezést öltött: szégyent, bosszúságot és kevéske meg-_____ bánást ol róla. A lányka már messzirõl kiáltozott: - Itt hozom a nagybátyámat!... Megbocsát önöknek...

Csaknem fölkacagtam, ám uralkodtam magamon. Mért ne hagyjam meg ezt a szegény embert abb an a hiszemben, hogy õ az események irányítója? Nekünk ez nem kerül semmibe, õt pedig nem sér g ismét méltóságában. Finom meghajlással szólalt meg:

- Unica részletesen tájékoztatott, hányadán állunk valójában... Ezt én nem sejthettem. Ha önö bek, minden másképpen alakul...

Nos, korábban neki is elmondtunk mindent, ugyanúgy, mint az ifjú hölgynek, úgyhogy a kifogás nem állta meg a helyét. Mindazonáltal igyekeztem megkönnyíteni a dolgát, ezért némi bocsánat hozakodtam elõ.

- Engedély nélkül törtünkbe önhöz, és ez nyilván felbõszítette... Ezért utólag elnézést kérü

- Rendben van, senor, ám azért szeretném, ha az önök által elbeszélt események igazolására va zonyítékot is adnának. Számíthatok erre? #

- Fogalmam sincs, senor, mit válaszoljak a kérdésére. Mi figyelmeztettük önt, teljesítettük a lességünket. Ha hisz nekünk, akkor jó, amennyiben nem hisz, akkor készületlenül éri a mbocovi adása. - Ez az, amiben kételkedem! 169 A KORDIIXERÁKBAN

- Tartson itt minket, és ha hazudtunk önnek, két golyóval rövid úton lezárhatja az ügyet. Könnyû, futó mosoly villant meg arcán, amikor válaszolt:

- Még hogy önök lennének azok, akikre csali úgy lövöldözhet az ember?... Senor, önök átkozott kalandorok! Még soha életemben nem találkoztam hasonlókkal! Egyszerûen hihetetlen, ami vel em történt, a saját búvóhelyemen, két bikaerõs indián jelenlétében! Jaj az önök ellenségeinek - Akkor jaj a mbocoviknak!... - Mit követtek el önök ellen? - Semmit. - Akkor miért állnak hadilábon velük?

- Kihallgattuk õket, és megtudtuk, hogy rablótámadásra készülnek. Meg akarják rohanni a falut ogy önt kirabolják, mert sok kincset gyanítanak a lakásában. Az a véleményünk, hogy minden ti ességes embernek a fenyegetettek mellé kell állnia.

- rím! Ha szavai valóban õszinték, igazat kell adnom önnek. Nos, ugye, megértik, amiért bizto ot szeretnék önöktõl. A szavukat adják-e, hogy a továbbiakban megõrzik a titkaimat?

- Nyugodt lehet, senor! - szólalt meg a társam, mivel már kezdte unni az öreg bizalmatla nságát. - Bennünk megbízhat, higgye el! Engem Penának hívnak, Portó Allegrébõl jöttem, és cas vagyok... - Cascarillero! - dörmögte komoran az öreg. - Es az ország mely részein gyûjt? - Mindenfelé, ahol éppen kedvem tartja. - A Gran Chacót is szabad vadászterületnek tartja? - Természetesen! - válaszolt társam, aki titokban jól szórakozott a remete aggódásán, - Sokáig akar maradni a környékünkön? - Lehetséges. Attól függ, találok-e alkalmas cimborákat. - Óva intem önt! A Gran Chaco indiánjai nem tûrnek meg fehéreket a közelükben.

- Ugyan! Indiánok mindenütt vannak. Legalábbis amerre eddig gyûjtöttem, találkoztam velük min enhol. Õszintén szólva, sohasem kértem tõlük engedélyt. Már csak nem teszem függõvé üzletemet ! Amikor a területükön lehántottam néhány fát, njnigodtan tûrték, hiszen ezzel semmi bajt sem tam 170 Az öreg Desierto nekik. Nem hiszem, hogy itt, a Chacón félelmetesebbek lennének az indiánok, mint bárhol másu tt... - Szörnyen téved! A Gran Chaco a mérgezett nyilak hazája! Ezek ellen az európai fegyverek nem nyújtanak védelmet.

- Az ilyen nyilak megtalálhatók Brazíliában is, ám szerencsére eddig sikerült elkerülnöm, õke

Az öreg belátta, hogy alig rejtett célzásai süket fülekre találnak, ezért.hozzám fordult, vel kozott:

- Ön is cascarillero?

- Nem. Afféle világjáró vagyok, az önök nyelvén viqjero... Egyébiránt Németországból származo És már mondtam is a nevemet. - Micsoda?! Ön német? Hisz akkor minden rendben van! Hazámbéli nem akarhatja bajba sodor ni a földijét... - Földim? - kiáltottam föl meglepõdve. - Igen! Mert hogy német vagyok magam is! - Hát ez nem lehet igaz! - kurjantott föl Pena. - El Viejo Desierto a honfitársunk! Ki gondolta volna?! Most az öreg nézett rá elképedve. - ön szintén? - kérdezte sürgetve. - No de ez nem lehet, önt Penának hívják... - Fordítsa le a nevemet... Eddig spanyolul beszéltünk, ám ekkor az öreg átváltott németre. - Hát nézzük csak! Pena jelentése lehet: Schmerz, Qual, Sorge, Kummer... - Állj! -vágott közbe a társam. - Ez az, Kummernek hívnak, ez a nevem..' - Ön tehát az óceánon túlról, a jó Öreg Európából vándorolt Portó Allegrébe? - Ugy bizony, Boroszlóból... - Es ön? - kérdezte tõlem az öregúr. - En szász vagyok. - Istennek hála! Akkor örpk nem tudják, hogy...

Ijedten elhallgatott. Az utóbbi két percben mintha kicserélték volna. Szavai határozottan, világosan csöngtek, mozgása élénkebb, fiatalosabb lett, sötét arcvonásai földerültek, és Örö rajtuk. Valóban sajátos helyzet: három német találkozik a Gran Chacón. Még >edig hol? Itt, a féltve õrzött, titokzatos búvóhely mé171 A KORDILLERÁIÍBAN lyén. Az öröm olyan kijelentésre ragadtatta, amit olsó pillanatban közbelépett a józan megfontolás, a legfontosabbat, a magyarázó részt hagyta el. Ám félbeszakította a mondatot, sejtette velünk, hogy

jószerint szeretett volna és az öreg nem fejezte be az a mód, ahogy elkezdte, a folytatást nem szívesen

elkerülni. Az ut a mondatot, nyilv majd hirtelen kötné az orrunkra

Õszintén szólva már elsõ szavainál felötlött bennem, hogy bizonyárajólesõ, biztonságos érzéss ilyen messze élhet szülõhazájától. Már a koponyákkal fölékesített halottas szoba azt jelezte múltjában sötét, gonosz események történliettek, és õ azt szeretné, ha ezekre a feledés örök Ez a felismerés fokozatosan alakult ki bennem, és csak az utóbbi szavainál világosodott m eg teljesen a dolog. Abban a pillanatban, amint mondata félbeszakadt, már válaszoltam is:

- Igen, Istennek hála, hogy mi hárman, honfitársak találkoztunk! Ne támadjon többé bizalmatl nság köztünk, és fogjunk össze közösen az ellenséggel szemben...

Azért siettem a válasszal, nehogy a remete észrevegye: esetleg fõügyeltünk félbeszakított mon a. Ám Pena tapintatlanul tovább kérdezõsködött: - Megtudhatjuk, hogy a német nyelvterület mel zérõl származik?

- Ter... mé... szetesen, miért... ne? - válaszolt az öreg szemmel látható zavarban. -Én... én

Szavai ismét megszakadtak. Am rövidesen összeszedte magát, súlyos pillantásokkal vizsgálgatot minket, majd így folytatta:

- Nem, az igazat akarom mondani. Német vagyok, német testes-tõl-lelkestõl, és ez az én szere ncsétlenségem. Azonban eredetileg dán felségterületen láttam meg a napvilágot Szülõföldem ma odalomhoz tartozik. Most már nem... nem történhet meg velem az, ami... ám errõl majd késõbb.. Ismerik Schleswig-Holstein történetét? Mindketten bólintottunk. - Hallottak vagy olvastak valamit vele kapcsolatban Ahred Herbst nevérõl? " Eltûnõdtem, majd tagadólag ráztam meg a fejem, Pena úgyszintén.

- Ez a Herbst én vagyok, és ha a névre nem emlékeznek is, a történetet bizonyára hallották. A , hogy elmondjam önöknek, most 172 Az öreg Desierto

nincs idõ, és különben is, elõbb kissé jobban meg kell ismernünk egymást... Beszéljünk hát az Ám elõbb még egy apróság. Unica, most már tudod, hogy az urak kicsodák. Nem akarod üdvözölni

Németül szólt hozzá, és a leány, a legnagyobb csodálkozásunkra, csaknem folyékonyan válaszolt n kezet nyújtott nekünk. - Önök nagy Örömet szereztek nekem, ezért legyenek kétszeresen üdvözölve!

- Teringettét! - rikkantott föl Pena. - Ez ám a meglepetés! Ón beszél németül, Unica kisasszo ! Még a végén kiderül, hogy nem is indián, hanem hazánk szülötte, aki valósággal Münchenbõl v enbõl származik!

- Nem, ez azért már túlzás! - mosolyodott el az Öreg. - Egyszerûen beteggé tett, hogy hazámtó va, remetei magányomban olyan hosszú idõn át nem hallok német szót. Unica volt olyan kedves, és a segítségemre sietett. Meg kell mondanom, pompás érzéke van a nyelvtanuláshoz, és már-má em folyékonyan beszél németül. Reméltük, hogy valaki más lép a helyembe, mint tanító, de hátte be a mondatot. - Folytasd, bácsikám! - szólt rá türelmetlenül Unica. - Neked okozok vele fájdalmat! - Egyáltalán nem. Az urak már tudnak egyet-mást. - Nem kellett volna beszélned róla! - Csak annyit mondtam, hogy gyûlölöm a fehéreket...

- Egyedül csak õt kellene, és nem mindet, kivétel nélkül! Ugyanis önök elõtt, uraim, járt már Sebesülten bukkantam rá egyik gyûjtõutam során az erdõben, és magamhoz vettem. Fölgyógyult,

is maradt nálunk. Elnyerte teljes bizalmunkat, hogy azután aljas módon elszökjön, és becsapj on minket. Német a gazfickó, ezért sokszorosan fájdalmasabb a csalódás! - Hogy hívták ezt a ^atalembert? - Megfogadtuk, hogy nem ejtjük ki többé a nevét. - A szülõvárosáról azért csak mondhatnak valamit! - Igen. Grazból érkezett...

- Tehát osztrák-német! Nagyon kérem önöket, ne ítélkezzenek könnyelmûen fölötte! Mennyi idõ t ogy vissza kellett volna térnie? 173 A KORDILLERÁKBAN - Teljes hat hónap.

- Hát, itteni körülmények között ez még nem maga az örökkévalóság! Ha évekrõl lenne szó, talá godjanak bele, így rendezte a sors... Hat hónap azonban nem olyan nagy idõ! Santa Fé inn en iszonyú messze van, és az út olyan vidékeken vezet keresztül, amelyeken egymást érik a zav rgások, fölkelések! Mindenki harcol mindenki ellen. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy az indiánok lakta igen veszélyes területeken is át kell utaznia az iljú osztráknak! Volt vel e kísérõ?

- A visszafelé vezetõ úton? Nem, tudtommal senki, ha csak útközben nem szegõdött hozzá valaki

- Egyedül jött tehát? Egyes-egyedül? És önök csalónak, szószegõnek mondják? Rövid itt-tartózk sztühovagoltunk ezen a részen, és regénybe illik, mi minden történt velünk! Akinek nincs akko a szerencséje, mint nekünk, az vagy a földben pihen már, vagy a pártok, politikai erõk malom kövei közt õrlõdik, a soraikba kényszerítve harcol, esetleg súlyos sebesülés tartja vissza! Ö ek szegény fiatalember fölött, kikiáltják csalónak, gazembernek, noha a legparányibb bizonyít ncsen a kezükben?!

Unica hálás pillantást vetett rám, az Öreg pedig zavartan topogott. Kis idõ múlva szólalt meg angjában már csaknem bocsánatkérés érzõdött. - Érdeklõdésemre megtudtam, hogy fölvette a pénzt Santa Fében. - Ezt nem is kétlem, hiszen ez volt a feladata. No de arról is kapott értesítést, hogy nem akar visszatérni önökhöz, és a pénzt saját céljaira használja föl? - Nem. Ilyen hírek nem érkeztek hozzánk... Csak mivel késik, gondolom, vagyis inkább... go ndoltam...

- Egyelõre felejtkezzék meg a gyanakvásáról, igyekezzék hiteles bizonyítékokat szerezni, és c zok birtokában ítélkezzék... Sok emberrõl, akiket társaik gonosznak, bûnösnek tartottak, utób erült, hogy becsületesebbek, tisztességesebbek azoknál, akik vétkesnek kiáltották ki õket... am kötelességemnek érzem, hogy segítsek azon az emberen, aki ugyan elbukott, vagy legalább is a látszat azt mutatja, ám föl akar emelkedni. Idézem a Megváltó szavait: Az vesse a bûnös elsõ követ, aki még sohasem követett el hibát." 174 Az öreg Desierto Unica hozzám lépett, kezet nyújtott, majd így szólt:

- Uram, ön megszabadított a lelkemet gyötrõ, iszonyatos kíntól... Köszönöm! A Yiejo Desierto hallgatagon nézett maga elé.

- Önnek igaza van - suttogta. - Nem tarthatom õt becstelennek, és jogom sincs hozzá, mer t lehet, hogy saját magam még súlyosabb ítéletet hozok vén fejemre. Most ismét reménykedem, t mégis visszatér... Hagyjuk azonban ezt, és foglalkozzunk inkább azzal, ami számunkra most a legfontosabb: a várható támadással. Ám hogy simán menjen minden, élnék egy javaslattal: ha engedik, olyan meglepetésben részesítem önöket, amelyre itt, a Gran Chacón aligha számíthatta . No de mindenekelõtt foglaljanak már helyet! - szólt ránk sürgetõen. - Azonnal jövök - mondt , és magunkra hagyott bennünket.

A felszólítást helyénvalónak találtam, mert amióta Unicával visz-szatért, csak úgy álldogálva A lány sejthette, miért sietett el az öreg, mit akar hozni, mert átment a szomszéd lugasb a, és egy kis asztallal bukkant elõ. Pena a segítségére sietett. Kisvártatva visszatért a rem te is, és borospalackot meg egy szivaros dobozt cipelt magával. - Látom, csodálkoznak! -jegyezte meg mosolyogva. - Bor és szivar a Gran Chacón! Az elõbbi ös zvérháton került ide, az utóbbi viszont saját termés és saját gyártás is... - Ön termel dohányt? - álmélkodott Pena.

- Méghozzá elsõ osztályút! Ha önök huzamosabb ideig maradnak nálunk, amit tiszta szívbõl remé majd látni fogják, mi mindent megtanultak az indiánjaim. A vörösök sokkal tanulékonyabbak, m nt ahogy általában az emberek hiszik. El kell fogadni szokásaüíat, törvényeiket, hagyományaik és nem késsel meg puskával kell rájuk erõltetni az újat, a fejlõdést, hanem szép szóval, s a g lehet tapasztalni, hogy mire képesek. Higgye el, az én tobáim oly természetességgel gyújta nak rá a szivarra, méghozzá egészen kiváló minõségûre, mint bármelyik angol gentleman. A legf b az egészben még az, hogy õk mûvelik a dohányültetvényeket, és a szivarokat is õk göngyölik. tessék, vegyenek, gyújtsanak rá! Elénk tolta a szivaros dobozt, Unica pedig poharakat hozott, az öreg teletöltötte õket. 175 A KORDILLERÁKBAN

- Hallottuk már, hogy a tóba a legértelmesebb törzs - szólaltam meg kedélyes füstölés közben.

- Ugyan már! Csak arról van szó, hogy olyan tanítót kaptak, aki csakugyan az õ boldogulásulta akarja, és nem a saját hasznára dolgozik, nem csapja be õket. Merem állítani, hogy megfelelõ vezetés mellett bármelyik törzs képes lenne ilyen fejlõdésre. Mi most kezdünk szõlõt termelni agúnában akad több sziget, azok pompásan megfelelnek a célnak. A talajuk alkalmas, és védve v nnak a nem kívánt látogatóktól is. Néhány szigeten már termelünk burgonyát, zöldséget és kony t... No de most már valóban térjünk vissza a mbocovikhoz. Úgy gondolom, az lenne a legjobb , ha szóról szóra elbeszélnék a velük való találkozás minden részletét. Pena vette át a szót. Pontosan elmondott mindent, amit hallott; a remete nem szakított a félbe. Csak azután szólalt meg, amikor társam befejezte.

- Tehát ez az úgynevezett võ" itt járt nálunk, és korbeszaglá-szott! Ez nagyon fontos... Meg ll erõsítenünk az õrséget, hogy ilyen többé ne fordulhasson elõ. Mindamellett ügyes, vakmerõ ehet, ha sikerült kijátszania embereim éberségét. Továbbá rendkívül veszélyes, tehát ártalmat nnünk... - Van valami elképzelése, hogy ki lehet? - Fogalmam sincs róla! Én önnek? - Csak sejtéseink vannak, amelyek azonban lehet, hogy igazak. Bizonyára ismeri azt a

híres Andok-hegyi vezetõt, akit úgy általában csak Sendadornak neveznek?

- Hallomásból ismeri mindenki, bár én még sohasem láttam. Gazember, csirkefogó, akire nem bíz egy rozsdás sarkantyút sem... - Van rá oka, hogy így vélekedik róla?

- Több, mint kellene. Közülük a legsúlyosabb az, hogy õ az indiánok gonosz szelleme, egymás é ehérek ellen uszítja õket, miközben õ a zavarosban halászik, legádázabb szövetségesei a mboco a pokolfajzat valóságos rókalyukat épített magának a törzs szállásterületén: onnan rajzanak k yáikra... Számtalanjelét tapasztalom ennek, úgyhogy korábbi gyanúm már rég bizonyosságot nyer Sendador kapcsolatban áll más törzsekkel is, és esetenként azokat is igénybe veszi gyalázatos tetteihez. Igazi 176 Az öreg Desierto hátországát azonban a mbocovik jelentik neki. De miért kérdezõsködik felõle? Ismeri talán?

- Sajnos! Am errõl majd késõbb: ocsmány történet. Elõbb végezzünk ezzel az alattomos bandával li azt szeretném önnek mondani, hogy ezt a bizonyos Yernót én a Sendador vejének tartom. - Az ördögbe is! Bárcsak igaza lenne! - Miért? - Egyszerû. Elkapnánk, és kényszerítenénk, árulja el, merre csavarog most az apósa, és akkor hurokra kerülne. - Ugy rémlik, nem lenne egyszerû szóra bírni. - Ohó! Majd kicsikaniánk belõle a titkot... A Sendadort ártalmatlanná kell tenni! Mindenek elõtt tehát ki kell hozni ezt a vöt" a vörösei közül!

- Ehhez a vállalkozáshoz szívesen csatlakoznánk. Azt gyanítjuk ugyanis, hogy mostam nyomorúsá os helyzetünket ennek a mbocovi törzsnek köszönhetjük. - Hogyhogy? - Errõl majd késõbb, ahogy az imént is mondtam. El kell kapnunk ezt a dketten megteszünk mindent, ami csak erõnkbõl telik.

võt"! Ennek érdekében

- Köszönöm, mert szükség is van a segítségükre. Ugyanis csak harminc emberemet tartottam itt, úgynevezett testõrségemet, akiket sohasem engedek eltávozni a faluból. Elláttam õket jó fegy ekkel, értik a dolgukat. A legderekabb harcosaim, akikben teljes mérteidben megbízok. Az önök segítségével talán képesek lesznek megvédeni a falut, az otthonomat. - Harminc fõ! Nem is olyan rossz! A mbocovik nincsenek egészen hatvanan, a võt" nem számítv a. - Úgy gondolja, elegen leszünk? Hiszen csaknem két ellenség jut egy emberemre!

- Mindazonáltal az a véleményem, hogy félelemre semmi okunk. Igaz, minden elõny a támadj kezé en van. 0 választhatja meg az idõpontot, a helyet, a támadás módját, egyszóval fölhasználhat nt, ami számára kedvezõ... - Igazat adok önnek! És ez esetben, az ön szavaival élve, minden elõny a mbocovik kezében va n.

- Amennyiben õk maradnak a támadók. Mûiden megváltozhat azonban, ha megfordítjuk a játékot. 177 A KORDILLERÁKBAN - Úgy? Lehetségesnek tartja?... - Természetesen! Csak nem várjuk ölbe tett kezekkel, hogy ránk támadjanak?

- Miért ne? Tudjuk, mire számíthatmik, ismerjük a támadás idõpontját, föl tudunk tehát készül lõ fogadtatásban részesítsük õket.

- Ha még a támadás helyét is meg tudná határozni, akkor talán igaza lenne. Nem ismerem az önö epülését, annak formáját, elhelyezkedését. Nagy? - Meglehetõsen, és hosszan emyúló.

- És hogyan akar biztonsággal megvédeni ekkora területet ilyen kis létszámú õrséggel? Harminc rrel! Járõrözni is kevés! Amellett sejtelme sem lehet, milyen irányból törnek a falura! - Nagyon téved! Pontosan tudom, sõt, képes vagyok rá, hogy kényszerítsem ellenségeimet, csak nnan támadhassanak, ne másfelõl... - Hogyan?

- Amikor itt letelepedtem, azonnal gondoskodtam a település biztonságáról, és ehhez a vidék p mpásan megfelelt. A falu két oldalán ugyanis mély fekvésû terület húzódik, amelyeket egy csat összekötöttem a tóval, Az árkot nyitható zsilipgáttal láttam el, amelyet tetszés szerint tár agy zárok el. Összekötöttem a talajsüllyedés két végét is, ezért ha akarom, néhány óra leforg vízöv veszi körbe a falut. - Nem rossz, ám hol van az a pont, amelyrõl beszélt?

- Az egy keskeny töltés, amely kiemelkedik a vízbõl. Az ellenség csak azon át érhet el minket - Gondolt arra, hogy azok úszni is tudnak? - Igen. - Nos, akkor onnan támadhatnak, ahonnan nekik tetszik. - Ön szerint igen. Megfeledkezik azonban a krokodilokról. - Beúsznak a csatornába is?

- Rengeteg ilyen förtelmes csúszómászó nyüzsög a lagúnában, éppenséggel a védelem céljából ne i ezeket a fenevadakat. Magától értetödilí, hogy birtokba vesznek minden vízfelületet, tehát alut övezõ csatomat is. Nyugodt lehet, hogy egyetlen indián sem úszik be olyan vízbe, ahol krokodilra számíthat. - És ha tutajt ácsolnak? Fa van bõségesen. 178 Az öreg Desierto - Aligha cipelik magukkal az ehhez szükséges szerszámokat, köteleket.

- És ha mégis? Itt van az egyik gyönge pont a védelmi rendszerében. Ám tételezzük föl, hogy a

képzelése szerint történik minden, és az indiánok a töltésen támadnak, az ön harcosai pedig l et a puskáikkal, mint a legyeket. Én lennék az elsõ, aki megakadályozná ezeknek a félrevezete t embereknek a lemészárlását, nem is beszélve arról, hogy ily módon nem foghatjuk el a võt". gyonlõjük, bottal üthetjük a Sendador nyomát. - Hát, ebben van valami.

- Még egy dolog, amivel föltétlenül számolnunk kell! A Yerno itt járt, és ellenõrzött mindent al a tudattal ment vissza embereiért, hogy minden kedve szerint alakul. Ha viszont ma éjjel megérkeznek, mit fognak látni? Azt, hogy a falut széles vízfolyás fogja gyûrûbe. Ug mi lesz az elsõ gondolatuk? Az öreg nem válaszolt, csali tanácstalanul vakargatta a tarkóját.

- A võ" azomial rájön - foljiattam -, hogy a tobaok valami úton-módon tudomást szereztek ter eirõl. Kevés emberével nem merészkedik támadásba, eláll tehát a szándékától, vagy kedvezõbb i tja. Visszafordulnak, nem is mutatkoznak, és úgy eltûnnek a sötét éjszakában, hogy csak pislo hatunk utánuk.

- Hát, bizony, ez megtörténhet - dörmögte a Desierto. - Valahogy másképpen kellene hozzáfognu hogy elkapjuk a gazembert... No de hogyan?

- Javasolnék valamit. Vonuljunk ki ellenük, és zárjuk körbe azt a helyet, ahol sötétedésig me ak. - Igen ám, de hol lehet az? Pena leírta azt az erdõrészietet, pontosan úgy, ahogy a Yerno elbeszélésébõl kihallgatta.

- Tudom, tudom már! - kiáltott föl az öreg. - Kicsiny talajmélyedés, az alján mocsaras ingová al... Ismerem jól. Szülte észrevétlenül búvik meg az erdõ fái közt. Peremét sûrû bokrok szegé sen eltakarják, és csak az találja meg, aki tud róla. Tehát ott akarnak táborozni?! Igen, eb ben a gödörben elkaphatjuk õket.

- Végtelenül óvatosan kell azonban eljárnunk, nehogy megsejtsék közeledésünket. Ne feledje, l k kétszerese a mienké-nek, ezért amikor támadunk, a vörösöknek legalább a felét az elsõ 179 A KOKDILLERÁKBAN

pillanatban ártalmatlanná kell tenni, azután pedig ember ember ellen küzdhet tovább...

- Kedves barátom, ön visszatér eredeti aggályomhoz, nevezetesen ahhoz, hogy az ellenség je lentõs túlerõben van, és ha közelharcra kerül sor, a fõszerep a mérgezett nyilaké és késeké l k is, komoly veszteségeink lennének. Nem, zárjuk csak körbe a bozótost, és lõjük halomra õket - Mindezt harminc emberrel? - Magunkkal visszük leányainkat is, akik remekül bánnak a nyíllal és a lasszóval is.

- Nõkkel férfiak ellen?! Nem, köszönöm, nem! Ez már igazán nevetséges lenne. Amellett hogyan li? Úgy ötletszerûen pufogtatnánk a bokrok közé? Mázsányi ólmot elpazarolhatnánk eredmény nél - Jó, akkor körbezárjuk õket, és megvárjuk, amíg kivirrad. Akkor már látjuk a célt.

- Ok is minket! Elbújnak a bokrok közt, mi pedig fedezék nélkül szabad prédáivá válunk a nyil k.

Az öreg fölállt, kiment a lugasból, és elkezdett le és föl járkálni a bejárat elõtt, majd csa tságos haraggal fölkiáltott: - A csodába önnel, uram, meg az ellenvetéseivel! Oly büszke vagyok a hadtudományomra, Ön ped ig egyetlen mozdulattal sutba dobja! - Hagyja is egyelõre ott! - nevettem el magam -, bár ne higgye, hogy nem értékelem eléggé. E gyébként a jó hadtudomány jellemzõje, hogy számol az adott körülményekkel. - Ugy gondolom, ezt megtettem én is. - Nem teljesen. Ismételten megfeledkezik a võrõl", akit mindenáron el kell kapnunk, mégpedi g élve. Ha elkezdünk vaktában lövöldözni, kútba esik minden tervünk. - Ón tehát a közelharcot javasolja? - Csak ez esetben lehetünk biztosak a dolgunkban. Megpróbálom a võt" kicsalni a harcosai közül. Magamra vonom a figyelmét, és amikor már azt hiszi, hogy hatalmába keríthet, a földre m, mint, már elnézést, az imént önt is.

- Micsoda ütés volt, uram! Nem kívánom a legádázabb ellenségemnek sem. Csaknem félóráig hever méletlenül! Am tegyük föl, hogy sikerül a terve, és hatalmába keríti a fickót. Igen ám, 180 Az öreg Desierto de akkor még mindig ott vannak a mbocovik, akik védekezni fognak. Kettõ jut miiidegyiküi ikre! Hát, azért ez elgondolkoztató! Megmondom õszintén, az elképzelése ugyanúgy nem tetszik em, mint az enyém önnek.

- Ne siesse el, kérem. Nem föltétlenül fontos, hogy veszélynek tegyük ki magunkat. Attól függ nden, hogyan kezdünk hozzá. Ha sikerül úgy irányítani a körülményeket, hogy egyenként fogjuk ndiánokat, már nyert ügyünk van. - Ugyan, ez képtelenség! - Talán mégsem. Hogy mi módon, azt nem tudom most megmondani. Ismernem kell hozzá a terüle tet, a helyszínt. Ha ön megmutatja a falut, és bejárjuk a környéket, csak akad valamilyen jó ondolat... - Semmi akadálya, hogy megmutassak mindent, szívesen teszem. Kétlem azonban, hogy ettõl sokkal okosabbak leszünk... - Majd meglátja, menni fog a dolog...

- Indulhatunk, ahogy kívánja, akár azonnal is. Az alatt, amíg mi körbesétálunk, Unica asztalt terít önöknek. Eddig még nem is gondoltunk erre, pedig önök bizonyára éhesek is, nem csak fár . Kérem, jöjjenek!

Kiüiítettük poharunkat, majd elhagytuk a lugast, és visszatértünk az építmény belsejébe. A má on haladtunk visszafelé. Unica ment elöl, a remete pedig zárta a sort. Az öreg a halotta s szobában egy pillanatra hátra maradt, közben az indián leány szabaddá tette a kijáratot. Am kor a Desierto ismét elõbukkant, sötét, széles karimájú sombreró volt a fején. Mivel érkezésü tam kalapot a helyiségben, föltételeztem, hogy oldalszoba nyílik belõle, annak az ajtaját az onban nem tudtuk fölfedezni.

Unica a megszokás biztonságával lépdelt végig a hidat képezõ ágon. A kezében lévõ dolgokat ma tta, és ágról ágra lépkedve ügyesen siklott le a földre. Amint leért, nem várt ránk, hanem az

ndult a falu fiáé. Amikor mi is leereszkedtünk, az öreg így szólt: - A falut hagyjuk utoljára. Elõbb a tóhoz vezetem Önöket.

Rövidesen elértük azt a helyet, ahonnan Penával megpillantottuk a lagúnát. Tovább haladtunk b ka, a part mentén. Sûrû lombsátor alatt vezetett utunk. Egy idõ után a part csaknem derékszög elkanyarodott balra, és nagy ívet leírva tért vissza az eddigi 181 A KORDILLERÁKBAN

irányba. A kanyar tágas öblöt rajzolt ki a lagúnából, amelyben meglehetõsen nagy sziget sötét levélzetö, magas fákból álló erdõ borította. Mögötte újabb és újabb kisebb szigetek bukkanta ebb feküdtek a parthoz.

Utunk Összeszûkült, és keskeny, hídszerû domborulaton vezetett át. Bal kéz felõl a terület hi lesüllyedt, és a mély horpadás messze benyúlt a fák közé.

- Itt kezdõdik az árok - szólalt meg az Öreg -, amely a mély fekvésû részt összeköti a lagúná lefedett részen állunk. Késõbb majd alaposan megismerik.

Röviddel a híd után ritkulni kezdtek a fák, és nemsokára hatalmas tisztás tárult elénk. Külön kább kunyhónak, mint háznak nevezhetõ építmények sorakoztak egymás mellett, köztük mozgalmas ott: emberek jöttek-mentek, hangosan zsivajgó gyermekek szaladgáltak. Ebben a pillanat ban dobszó hangja hangzott föl. - Nos, ez a falu - mondta az öreg. - És miért dobolnak? - kérdeztem.

- Bizonyára Unica intézkedett. Összehívja az embereket, közli velük, hogy támadás várható, to s, hogy önök hozzánk érkeztek. Ünnepi fogadtatásra számíthatnak.

Utóbbi szavainál könnyû, elégedett, magabiztos mosoly futott át arcán: - Most menjünk át a sz e. Elõbb azt nézzük meg.

Több kisebb-nagyobb csónak hevert a parton. Az egyiket vízre engedtük, beszálltunk, és Pena meg én megragadtulí az evezõket. A szigetetjó öt perc alatt végig lehetett járni, sem emberek t, sem állatokat nem találtunk rajta. A keleti partszegélyen árnyékos fák alkottak keskeny e rdõsávot, a sziget belseje felé pedig megmûvelt földek húzódtak. Az öreg elvezetett bennünket közé. Az égre törõ lombkoronák alatt kicsiny téglaépület húzódott meg, a teteje nádból készül eszt emelkedett a magasba, az ajtó fölött a fehérre meszelt falra fekete betûkkel a következõ szavakat írták: Soli Deo Glória - A templomunk - magyarázta a remete. - Pap is van? - Sajnos, nincs - válaszolta. - Lefordítottam az evangéliumból 182 Az öreg Desierto

néhány példabeszédet, és abból szoktam fölolvasni az itt összegyûlt híveknek...

Ezután körbesétáltunk a kicsiny táblák közt, amelyek inkább kertekhez hasonlítottak, majd áte következõ szigetre. Azon és a következõkön is lovak és szarvasmarhák legelésztek.

- A ló ritka itt, a Gran Chacón - magyarázta az öreg. - Nehezen tûrik a moszkitók támadásait. azonban olyan területen lakunk, ahol sok a nyílt, szabad térség, a homokos, füves pusztaság , ezért nagy szükségünk van a lovakra. Arról nem is beszélve, hogy ezek az állatok nagy elõny elentenek harcosaimnak más indián, törzsekkel szemben.

Visszatértünk a partra, és besétáltunk a faluba. Amikor kiszálltunk a csónakból, észrevettem ndián gyerkõcöt, aki az egyik fal mellett ácsorgott, ám különösebben nem figyeltem föl rá. Am nban elindultunk a település felé, a kölyök futásnak eredt elõttünk, és olyan éktelen kiabálá hogy már-már aggódni kezdtünk torka épségéért. - Mi ütött ebbe a lurkóba? - kérdeztem. - Megijedt talán tõlünk? - A, dehogy! - nevette el magát a Desierto. - 0 az õr, akinek jelentenie kell az önök érke zését a falu parancsnokának, vagyis Unicának. Látványos parádéra számíthatnak...

Utóbbi szavait bizonyos büszkeséggel ejtette ki, egyébként sötét, komor arca szinte fölragyog .

A falu házai közt széles utca húzódott. Az épületek fából, agyagból, elvétve téglából készült iket náddal fedték be. Egyet sem láttunk, amely elõtt, mellett vagy mögött kicsiny kert ne zö dellt volna. Emberekkel nem találkoztunk. A rejtély azonban rövidesen megoldódott, mert az utca hirtelen kiszélesedett, és jókora térbe torkollott. Itt gyülekezett mindenki, aki a faluban élt és mozgott Csevegõ lányok, asszonyok, gyerekek álldogáltak, férfiakat azonban n m láttunk, hiszen õk már korábban kivonultak a csiriguánók ellen. Csak néhány idõs aggastyán a zajongó tömegben.

Amerre elhaladtunk, mély meghajlással és hangos szóval üdvözöltek berniünket. A tér közepén k alakulat várakozott... mezítláb! Az egyik hanninc derék harcosból állt, akik két sorban csopo tosultak. Fegyverüket lábhoz szorítva a földre engedték, kivéve a dobost, akinek szíjon lógot e a puska a válláról, hogy kezével ütögethesse a hangszerét, a bõrrel bevont fazekat. 183 A KORDIIXERÁKBAN

A másik csoportot amazonok alkották, létszáma sokkal nagyobb volt, mint a férfiaké. A leányok is két sorban álltak, hátukon a tegez, kezükben pedig a fúvócsõ és az összegöngyölt lasszó.

A két csapattest elõtt állt Unica, szintén lábhoz tett fegyverrel, jobbjában pedig fúvócsõvel kor úgy vélte, hogy már elég közel vagyunk, fölemelte és meglengette a fúvócsövet. A dobos az unkához látott, mégpedig hogyan! Szinte harsogott az egész tér. Ekkor vezényszavak hangzotta k föl, és a két zászlóalj katonái puskával, fúvócsõvel és lasszóval tisztelegtek. Közben néhá ak. Az öreg rám nézett, és megkérdezte: - Érti, mit kiáltanak? - Nem én, egyetlen kukkot sem... - Pedig nagyon is ismerõs szavak, nagyon is! - No de mit akarnak mondani? - sürgettem türelmetlenül. - Azt, hogy Deutschland hoch"! Figyelje csak! Az indián kórus ismét rákezdte, azaz abba s em hagyta igazán; néha a hangzavarból bizonytalanul kicsengett a hoch", ám, sajna, a Deuts

chland"-dal sehogyan sem boldogultak! Egyetlen harcos vagy amazon sem tudta kiej teni ezt a szót, sõt, ahogy ismételték, mindinkább eltorzult. Am mindez nem csökkentette a p illanat ünnepélyességét. A közönség lelkes ujjongással üdvözölte a produkciót, s ez a katonák avaros zsivajban olvadt össze. A pillanatnyi szünetekben, mert azért lélegzetet csak kel lett venniük, öntudatos pillantásokat vetettek ránk, mintha azt mondták volna: látjátok, a sa anyanyelveteken üdvözlünk benneteket!

Unicához léptem, hogy köszönetet mondjak neki. A féktelen üvöltés egyetlen intésére abbamarad

- Nagyszerû munkát végzett -jelentettem ki elismerõen. - Hogyan sikerült rávennie indián test eit ilyen általuk sohasem hallott szavak kimondására? Erre legvadabb álmunkban sem gondo ltunk volna! - Tehát megértették? - kérdezte bizonytalanul.

- Hát persze! - feleltem magabiztosan. - Csak elsõ hallásra nem hittünk a fülünknek. Kérem, d csérje meg az embereit! Szívbõl köszönjük az ünneplést... - Rendezzek egy kis katonai szemlét? - kérdezte reménykedve.

- Igen, kérjük! - válaszoltam gyorsan, nehogy csalódást okozzunk. - Ugyancsak szeretnénk látn , hogy mennyire jutottak a kiképzéssel. A hölgyekre pedig kifejezetten kíváncsiak vagyunk! 184 Az öreg Desierto Pena csodálkozó, a Desierto pedig hálás pillantást vetett rám.

Ekkor jobbra át, balra át, hátra arc, majd díszlépés következett. Az alakulatok elkövettek mi nt, hogy egyszerre lépjenek, ám ezen menetelés feltalálója, az öreg Dessauer ugyancsak elször yedt volna, ha véletlenül épp mellettünk áll. Ám. egyszer vége lett ennek is. Az egységek fel akoztak, és mi ismét gratuláltunk, ezúttal Pena is, minden csodálkozás nélkül.

Ezt követõen kisétáltunk, és a meder vonulatát követve megtekintettük a vizesárkot. Fával rit t partjai észrevétlenül simultak az erdõvel borított részekhez. Ahogy haladtunk tovább, jó ne dórán át, megkerültük a falut, majd a zsilip érintésével visz-szatértünk.

Az iménti katonai parádé helyszíne, a nagy tér mellett tetszetõs külsejû, kedves, apró házacs Unicának építették az öreg útmutatásai alapján az udvartartás székhelyéül. Az ajtó elõtt, a s ek meg számunkra. A nyers deszkából összerótt, hosszú asztal szinte roskadozott a különbözõ méretû tálak súlya okban óriási húsdarabok gõzölögtek, körülöttülí a kicsikben zöldségek, gyümölcsök tarkálltak lat, villát természetesen nem raktak az asztalra, hiszen mindeiikinek volt saját kése. S zékek helyett bõrrel bevont jókora tuskók szolgáltak ülõalkalmatosság gyanánt.

Engedtünk a kedves mvitálásnak, helyet foglaltunk, és hozzá is láttunk, egy pillanatig sem ké ettük magunkat. A lelkes közönség ezúttal körülöttünk csoportosult, a testõrség pedig ünnepél etelt le és föl a téren. A dobos elképesztõ szorgalommal végezte dolgát, és rövidesen még ifj tehetségek is csatlakoztak hozzá.

A nézõsereg látni akarta, hogyan fogyasztjuk el a rengeteg ételt. Egyre közelebb nyomakodt ak, végül már szoros gyûrût alkottak mögöttünk. A királynõ idõnként egy-egy mozgékony csöppsé és húsdarabot qpúsztatott a szájába. Én is követtem példáját, meg is lett az eredménye. Pill att két apróság ficánkolt a térdemen, és akkora copákokat gyömöszöltek magukba, hogy nekem a m is elakadt aggodalmamban, bár nekik meg se kottyantak az ökölnyi falatok. Az emberek már tudták, hogy ellenséges támadás fenyegeti õket.

185 A KORDIIXERÁKBAN

Ha európaiak lettek volna, aligha álldogáltak volna még mindig körülöttünk ilyen egykedvûen. aok figyelmét azonban teljesen lekötötte az ünnepi lakoma, és láthatóan nem aggódtak a várhat miatt.

A Viejo Desierto már hosszú évek óta köztük élt, mégsem tudta letagadni fehér mivoltát. Nyugt izgett-mozgott, alig várta, hogy a díszlakoma véget érjen. Amint befejeztük, közölte az ember kkel, hogy most tanácskozást tartunk. A nézõközönség azonnal elszéledt, elhallgatott a zene i olyan csönd borult ránk, mintha kihalt volna a falu.

Tanácskozás kezdõdött tehát, mégpedig németül, amire ezen a tájon aligha akadt még példa. Az yezet ellenére olyan hangulatom támadt, mintha valami kis bajor sörözõben ülnék, elõttem szín lt, jókora korsóval.

- Látta tehát a szigeteket meg a falut is - szólalt meg az öreg. -Azt. remélte, ezek után tám d majd valami jó ötlete. Jutott már valamire? - Igen - bólintottam. - Maradjunk annál a tervemnél, hogy az ellenséget kis csoportokra bontva tesszük ártalmatlanná. - Uram, minden tiszteletem az öné, ám engedje meg: ez képtelenség! - Ne higgye. Ha Pena is osztozik az elképzelésemben, biztosra veszem, hogy sikerülni f og. - Én? - hökkent meg társam. - Természetes, hogy támogatom. - No, csak óvatosan! Meglehetõsen veszélyes szerepet szánok önnek. - Idõvel ezt is megszokja az ember. Ebben az országban egyébként minden tett veszélyes. Rész t vesz benne ön is? - Hogyne. Közösen vállaljuk a veszélyt, bármi történjék is... - Megnyugodtam. Beszélje el, mit talált ki.

- A következõképp gondoltam a dolgot: Desierto úr átevez a harminc harcosával a nagy szigetr e, és ott elrejtõzködnek. Behúzódnak a fák alá, közel a parthoz, én pedig Penával együtt ötös zállítom majd a mbocovikat, ahogy sikerül. Desierto úrnak nem lesz más dolga, mint fogadni , és ártalmatlanná tenni õket, persze a legnagyobb csöndben. Az öreg megzavarodva nézett rám. Nem tudta, komolyan vegye-e szavaimat. Végül is hitetlenk edve kiáltott föl: 186

- Hát, a mbocovik ugyancsak óvakodni fognak az efféle csónakázástól! Mi lehetne az, ami éppe szigetre csábítja õket?... - Tudomásukra hozzuk, hogy ön ott tartózkodik. Már említettem, hogy jószerint az ön személye tos a számukra, és az otthonát akarják kifosztani...

- Úgy! Tehát én odaát vagyok? Ezt akarja velük közölni? Eszerint az a szándéka, hogy elmegy h , és beszél velük?

- Ahogy mondja! Közvetlen harcra nem kerülhet sor, mert akkor elkerülhetetlen, hogy tõlünk is áldozatot fog követelni. Ezt pedig el kell kerülnünk, ám a võt" mindenáron el kell kapnu

tehát cselhez folyamodunk. Megosztjuk, szétválasztjuk az ellenséget, és egyesével ejtjük õke oglyul, nem kockáztatva semmit. Érti már? - Úgy nagy vonalakban... Viszont el sem tudom képzelni, hogyan adja be nekik ezt a m esét! Mert hogy én a szigeten vagyok, az még megmagyarázható, ám az, hogy a falu apraja-nagy ja utánam jött, már aligha!

- Van rá okuk: félnek attól, hogy megtámadják õket a csiri-guánók, akik ellen éppen kivonulta arcosaik. Ugyanis olyan hírt kaptak, miszerint szétverték õket, és az ellenség arra készül, h megrohanja a falut. - Nem rossz, ám részleteiben még mindig nem tudom áttekinteni a tervét.

- Jó, akkor most már teljes egészében elmondom önnek, figyeljen tehát! Pena és én cascariller szünk. Amikor önökhöz érkeztünk, barátsággal fogadtak, ám késõbb megromlott a kapcsolat köztü hogy a tobaok fogságba vetettek bermünket, és kifosztottak mindenünkbõl. - Ez miért szükséges? - Meg kell nyernünk a bizalmukat, és az a legegyszerûbb megoldás, ha azt mondjuk: önök az el lenségeink, akiket halálosan gyûlölünk. Természetesen ezt a helyzetet bizonyítékokkal is alá támasztani. # - így már értem. Mondja tovább!

- Tehát önök bezártak bennünket, és elég gonoszul ís bántak velünk. Közben megérkezett a feld hogy csi-riguánók közelednek. Le akarnak számolni önnel, ki akarják rabolni a települést, lak edig rabként akarják elhurcolni magukkal. Menekülniük kellett tehát... Mégpedig hová? A tóra, szigetekre. 187 A KORDIIXERÁKBAN Nekünk pedig a nagy fölfordulásban sikerült kereket oldanunk. Tud követni? - Hát persze. Elõadják ezt a dajkamesét a mbocoviknak, és ezzel csalják õket a szigetre.... - Nemcsak elõadjuk, hanem végre is hajtjuk! - Ezt hogyan gondolja? Miért lenne erre szükség?

- Biztosra kell mennünk. Ellenõrizhetik, hogy valóban igaz-e a történet, és a Yerno várhatóan g akar gyõzõdni arról, hogy ön csakugyan átvonult-e indiánjaival a szigetre, vagyis üres-e a alu. - Hm! Ez rengeteg munka, veszõdség!

- Ezt, sajnos, el kell \dsekiiük. Mi pedig, két szegény ördög, mindenünkbõl kifosztva, remény ztetten mentjük a puszta életünket. Érthetõ, hogy bosszúra szomjazunk, és akkor véletlenül rá nk a mbocovikra...

- Az irgalmát! Most már világos elõttem minden! - kiáltott föl az öreg. - Pompás terv! Önök t lakoznak ellenségeinkliez, és velük együtt támadnak ránk, hogy bosszút álljanak... - Pontosan így gondolom. A kis csónakot, amellyel az imént jártunk a szigeten, itt hagyj uk egy bokor alatt elrejtve. Majd azt mondjuk, hogy ezzel szöktünk meg. Öt, legföljebb h at személy kelhet át vele egyszerre. A mbocoviknak tehát legalább tíz-tizenkétszer kell ford ulniuk. Ahogy érkeznek a csoportok, önök sorban elbánnak mindegyikkel.

- Am ha csak egyvalaki is kiált, veszélybe kerül az egész terv!

- Ez csak akkor fordulhat elõ, ha önök rosszul végzik a dolgukat. Azért intézzük így az egész ogy önök többszörös túlerõben legyenek. Ügyesen és a legnagyobb csöndben tegyék majd a dolguk

- Nemde úgy, ahogy ön kapta el a torkomat?!... Talán sikerülni fog nyolcnál-tíznél... Am mi l sz, ha a következõnél valami hiba csúszik be, és elkezd segítségért kiabálni?!

- Hm! Bárcsak önökkel lehetnék! Ez azonban nem megy. Mi lenne, ha... hm, ha ön a beleegyezésé adná... - Mihez? - Hogy fölhasználjuk céljainkra a sziget egyetlen epületét, a templomot. Ha oda becsalhatnán k a mbocovikat!... - Isten házába?! - Nem tudok okosabbat, és ez esetben nem is tartom bûnnek. Sok ember élete, szabadsága f orog kockán. Túl nagy a tét! És gon188 Az öreg Desierto

dolja meg azt is, hogy bármely háború során mi minden történik az igazi, fölszentelt templomo kal! Mi mindenre használják õket!... Ezt a templomot különben sem vette birtokába az egyház. - Azt hiszem, igaza van. Hogy elérjük céljainkat, áldozatot kell hoznunk! Beleegyezem.

- Helyes! A részleteket késõbb beszéljük meg. Az imént említettem, hogy a mbocoviknak támadha lyan ötletük, hogy meg akarnak gyõzõdni arról, a lakosok csakugyan elhagyták-e a falut. Tehát nem találhatnak ott senkit. Kezdjék meg az átköltözést a kisebb szigetekre, és estig fejezzék . Ön pedig a harminc harcossal a nagyot foglalja el. Intézkedjék is, kérem, az után nekünk i s még egyszer át kell eveznünk, hogy kiválasszuk az alkalmas táborhelyet. - Rendben van, csak még tiltakozni szeretnék valami ellen, amit ön olyan egyszerûen, magától értetõdõen szõ bele a tervébe. - Éspedig? - Önök olyan szerepre vállalkoznak, ami ugyancsak életveszélyes. - Tud jobbat? - Nem. - Tehát maradunk ennél. Már csak az a kérdés, Pena barátom mit szól hozzá. - Természetesen önnel tartok! - vágta rá határozottan.

- Jószerint egyedül is eljátszhatnám a szerepet, ám nagyobb biztonságban érzem magam, ha vele van. Ki tudja, mikor szorulok a segítségére, vagy valami jó ötletre.

- Ami az ötletet illeti, az önnél mindig kéznél van, ám ha bajba kerül, jól tudja, rám mindig t.

- Még más okom is van, amiért szeretném, ha elkísérne. Ón érti a mbocovik nyelvét, én azonban sak öntõl tudhatom meg, hogy egymás közt mirõl beszélnek.

- Ebben nem lesz hiba.

- Nagyon kell azonban vigyáznunk. Ön már járt a mbocoviknál, amikor elsajátította a nyelvüket yen elõfordulhat, hogy fölismerik. Ezért az elsõ pillanatokban ne figyeljen különösebben az i diánokra. Tartson velem, miközben a võvel" spanyolul beszélünk. Ezalatt majd kiderül, van-e vörösök közt ismerõse. Ha nincs, és bízzunk benne, hogy így történik, akkor ön egyetlen szóv ulattal sem árulja el, hogy érti a nyelvüket. - Igen, legyenek óvatosak, amennyire csak lehetséges! - helye189 A KOKDILLERÁKBAN

selt az öreg. - Ha önök hibáznak, vagy közbejön valami váratlan dolog, mi nehéz helyzetbe ker . En azt szerettem volna, ha úgy kapjuk el a fickót, ezt az állítólagos võt", hogy önöket ne szük ki ekkora veszélynek! Mindenesetre én nemcsak eligazítom a harcosaimat, hanem gyako roltatom velük, hogyan kapják el ellenfelüket a torkánál fogva, egyetlen hang nélkül. A Viejo Desierto elõszólította embereit, és kiadta a bb intézkedéseket foganatosítottak. Rövidesen láttuk egényes holmijukat, és a csónakokba rakodnak. A vízi indiánjai szegény emberek. Ezután csónakba szálltunk a nagy szigetre.

szükséges parancsokat. A harcosok aztán is, hogy a lakosok elõcipelik a házakból jármûvek nem merültek mélyre: a Gran Cha mi is, és gyors evezõcsapásokkal indultu

Az úgynevezett templom csak négy falból meg a mennyezetbõl állt. Egyik oldaltól a másikig pad k húzódtak; földbe vert cölöpökre hosszú deszkákat erõsítettek. Az ajtón nem volt zár, csak f A falak meglehetõsen masszívnak látszottak. Minden oldalon erõs deszkatáblákkal lezárt ablak yílt. Az egész belsõ kialakítás tökéletesen megfelelt tervemnek. Elégedett arcot vághattam, m remete megkérdezte: - Alkalmasnak találja?

- Tökéletesen. Most már csak arról kell gondoskodnunk, hogy az ellenség besétáljon a csapdába - Hogy akarja rávenni õket?

- Kis csoportokban érkeznek a csónakkal, tehát várakozniuk kell egymásra. Ha kint, a szaba dban bújnak meg, önök könnyen fölfedhetik õket. Ezért majd javasolni fogom, hogy itt, ebben a lds épületben rejtõzzenek addig, amíg meg nem érkezik az utolsó emberük is. - Nekünk mit javasol?

- Azt, hogy tíz harcosa húzódjon be a padok közé. Amikor egy csoport megérkezik, és az utolsó hajtja maga után az ajtót, akkor, de ne elõbb, rohanják meg õket. Kettõ egy ellen, ez nem ok ozhat gondot. Ötnél többen nem lesznek a mbocovik, mert a hatodiknak vissza kell vinni e a csónakot. Gondoskodjanak kötelekrõl, és fenyegetéssel bírják rá foglyaikat, hogy bármilye ek közt is maradjanak csöndben. Egyébként csak az elsõ csoportnál kell különös óvatossággal e következõknél a behatolók már a sa190 Az öreg Desierto

ját embereiknek tartják az ön harcosait. A segélykiáltás, fõleg csukott ajtón át, véleményem em hallatszik át a túloldalra, ha nem túl hangos. A legfontosabb tehát, hogy az emberei csak az ajtó bezárása után támadjanak. Szeretném úgy intézni a dolgot, hogy Pena és én az els tal érkezzünk. Tehát az emberei nagyon figyeljenek, mert látszólag a mbc>covikhoz fogok be szélni, ám szavaim valójában hozzájuk szólnak majd. Legyen tehát harcosai közt egy-kettõ, aki anyolul.

- Van két emberem, akik elég jól beszélik a nyelvet. No de miért csak tíz emberemmel számol? arminc van...

- Erre is megvan az okom. Az egymás után érkezõ öt-öt ellenség ártalmatlanná tételére elég a b el sem férne itt. Továbbá vélhetõen a võ" csak akkor evez át a szigetre, ha meggyõzõdik ar történetünk megfelel a valóságnak, és emberei veszély nélkül várhatják be egymást. Amikor me tolsó mbocovi is, és a Yernóért megy vissza a csónak, eljátszuk az ön foglyul ejtését. Ehhez a további húsz harcosa, akiket a võ" túlsó partról nem tud megkülönböztetni; saját embereine Am gyanakvását csak úgy tudjuk végképp elaltatni, ha köztük ön is föltûnik... - Ebben a sötétben nem fog fölismerni.

- Megkönnyítjük a dolgát, ezért tüzet gátunk. Majd a lángok körül zajlanak az események. Ön, o különben is ismer, magas, szikár alakjával meg talárszerû öltözékével élesen el fog ütni a almas helyet kell kiválasztanunk, amelyet a gazfickó jól fog látni a partról, és ha megérkezi , könnyen megtalálja. Amellett ez a hely távol legyen a templomtól, mert akkor sejtelme sem lesz arról, hogy ott gyülekeznek a mbocovik...

- Tehát én teszek-veszek a tûz körül, amikor megrohannak, és a Yerno szeme láttára foglyul ej ek, mármint a saját harcosaim... - Pontosan. Ezután már átjön õ is, és itt majd elkapjuk.

- Menjünk, keressünk megfelelõ helyet a tábortûznek. Elhagytuk a templomot, éf jó darabon els unk a part mentén,

míg végül rábukkantunk arra a kis tisztásra, amely megfelelt céljainknak. A víz felõl ritka n gas fák határolták, a törzseik közt szabad kilátás nyílt a tóra, ami természetesen igaz fordí iztosak lehettünk benne, hogy a túloldalról az éjszakai sötétség ellenére is szemmel lehet ma tartani a tábortûz fényében fürdõ 191 A KORDILLERÁKBAN

tisztást. Titokzatos vendéglátónk több alkalommal is elgondolkodva nézett maga elé. Pena fölf elt erre, és azt gondolhatta, hogy hibát talált a tervünkben, mert megtudakolta: - Olyan arcot vág, mintha savanyú almába harapott volna! Tud talán valami okosabbat?

- Nem, sajnos, nem - hangzott a válasz. - Jó az elképzelés, csak kissé túl bonyolult, és nem s könnyû végrehajtani. A templomba irányított tíz emberem pedig kimondottan nehéz feladatot k p. - Válogasson ki rátermett harcosokat! A támadás ön ellen irányul, nem mi ellenünk...

- Jól tudom én, és fogadják is köszönetem mindenért. Csak olyan sok mindennek kell sikerülnie ogy aggódom kissé. Az önök küldetése pedig olyan veszélyes, hogy pokoli félelmet állok ki mia

- Velünk ne törõdjék! - vettem át a szót -, csak arra ügyeljen, hogy saját területén rendben minden, alkalmas emberek kerüljenek a megfelelõ helyre, tudja és tegye a dolgát mindenki . A magam részérõl biztos vagyok benne, hogy a võ" az embereivel már elérte a rejtekhelyet, , talán már a lagúna közelébe is osont. Kezdjék el az átköltözést a szigetre, mennél föltûnõb yeljen föl rá mielõbb. Továbbá, mivel ön kirabolt bennünket, mint foglyokkal brutálisan bánt és csak életünk veszélyeztetése árán tudtunk megszabadulni, ennek látszódni kell a ruházatun Tud ebben segíteni? - Micsoda? - fortyant föl Pena. - Csak nem képzeli, hogy valami mocskos indián gúnyában fo gok itt összevissza rohangálni?

- Pedig ez a tervem. Mennél nyomorultabbnak, toprongyosabbnak néznek minket, annál könny ebben megnyerjük bizalmukat. - Hát legyen! Ha egyszer farsang, akkor legyen mennél tarkább! Felõlem akár szalmakalapban is bevonulhatunk hozzájuk. Már csak valami jó frizurát kellene kitalálni...

- No csak, félre minden mókával! A legkisebb hiba, és tüstént gyanút fognak! A meséhez illeni ll a megjelenésünknek is. - No de fegyvert csak viszünk! - A puszta öklünket! Arra elegendõk, hogy szerezzünk valami fegyvert, ha veszélybe kerülünk. - Nem lehetne ezt valahogy másképpen megoldani? Úgy érzem magam fegyvereim nélkül, mint a cs iga, amikor elveszti a házát... - Gondolja meg! A tobaok fogságba ejtenek bennünket, elszednek 192 Az öreg Desierlo

tõlünk mindent, és mi csak titokban, életünk kockáztatásával tudunk megszökni, ám furcsa módo egyverek nálunk maradnak, épp azokat nem szedték volna el tõlünk? Elhiszi ezt valaki? - Igaza van. Pokolian sokat kockáztatunk. No, azért remélem, megússzuk! - A remény kevés, biztosra kell mennünk! Növeljük az esélyeinket!

Ekkor törzsbéli férfiak bukkantak föl a parton, és csónakokat készítettek elõ. Az asszonyok é rekek berakodták a magukkal hozott holmit. A falubeliek használatba vettek egy tutaj t is, amely egyébként az állatok partra szállítására szolgált. Többször fordultak a part és a t, és akkora ricsajt csaptak, hogy aki a fülén ült, az is meghallotta volna õket. Közben mi visszatértünk a partra. Amint kikötöttünk, így szóltam az öreghez: - Nyissák ki a zsilipet! - Micsoda?! - csodálkozott tágra nyílt szemmel. - Hiszen ön tiltakozott a legjobban elle ne! Azt mondta, hogy eláruljuk vele magunkat!...

- Megváltozott a helyzet. Most már mindent elkövethet a falu védelmére, hiszen támadástól tar persze nem a mbocoviktól, hanem a csiriguánóktól. Legalábbis õk így értesülnek róla.

Fölhúzták a zsilipet, és a víz szélesen hömpölyögve áramlott a csatornába. Föltételeztem, hog em is, ám estére megtelik a vízgyûra.

Eljött az ideje, hogy ruha után nézzünk, és további fontos dolgokat is elintézzünk. Ismételte beszéltük a tervet, aprólékosan, kitérve a legkisebb részletre is, sõt, átgondoltuk azt is, h véletlen események bekövetkeztekor mi a teendõ. Végezetül az indiánokatvettük szemügyre, fõl mplomban elrejtõzõ tízet, hogy biztosak-e a dolgukban. A kapott válaszokból és a lelkes hang ulatból ítélve úgy éreztük, nem lesz semmi baj.

Közben jól eljárt az idõ. A délután nagyobbik fele már elmúlt, gondolnunk kellett az indulásr öreg nagy csomó új ruhát tartott raktáron emberei számára, ám ezek nem feleltek meg céljaink Kopott, használt gúnyákra volt szükségünk. Végül is ócska vászonnadrág és indián ing mellett sszatértünk a sziklarezidenciába, hogy lerakjuk fegyvereinket, mert úgy éreztük, hogy csak o tt lesznek biztonságban. 198

A KORDIIXERÁKBAN

Amikor fölmentünk a virágoktól illatozó kertbe, és végignéztem magunkon, megállapítottam, hog rólszakadtabb alak aligha található ezen a vidéken. Már csak úgy szokásból kinéztem az egyik on a tóra, majd egy másikon arra a partszakaszra, amerrõl társammal megérkeztünk a lagúnához. Desierto mellettem állt, pontosan leírta, hogyan jutunk el legegyszerûbben ahhoz a tal ajmélyedéshez, ahol várhatóan a mbocovik rejtõznek.

- Az ördögbe is! - bosszankodtam. - Most jó szolgálatot temie a távcsövem! Azzal bizonyára fö udnánk deríteni a leselkedõ Yernót. - Éppenséggel kisegíthetem - szólalt meg az öreg. - Nekem is n van. - Komolyan mondja? Hisz ez pompás! Hozza fel, kérem! Amikor megkaptam a távcsövet, gondosan végigpásztáztam vele a tó partját, ám hasztalan. Néhány vízimadáron kívül semmi érdekeset nem találtam.

- On bizonyára téved - vélte az öreg. - Ez a fickó óvakodik attól, hogy fényes nappal a lagún e merészkedjék, mert ott köny-nyen elkaphatják.

- Vagy kitíínõ búvóhelyet talált, és jól álcázza magát. Fogadni mernék, hogy itt lapul valaho - Ebben továbbra sem hiszek. Ön hasztalan fáradozik. Sejtettem, hogy heves, kirobbanó vérmér sékletével a derék Pena

nem tûri sokáig a Desierto tétovázó, borúlátó ellenvetéseit; eddig szótlanul állt mellettünk, utóbbi szavaira türelmetlenül nyúlt felém. - Adja már ide azt a csecsebecsét, hátha én szerencsésebb leszek!

Szeméhez emelte a távcsövet, arcán feszült ügyelem, rajzolódott ki, és... és... valósággal me Látott valamit? Kimért mozdulattal vette el szemétõl a mûszert, majd fölényes nyugalommal kö : - Pontosan, ahogy mondta! Ott lapul az átkozott a nádasban, közvetlenül a parton! Olyan közel, hogy csaknem ráejtettem ezt a játékszert... - Hol? Mutassa! - szóltam rá türelmetlenül.

Néhány szóval rávezetett a kérdéses helyre, és valóban: fehér férfi feküdt a parti süniben, a 194 Az öreg Desierto

- 0 az, semmi kétség! -kiáltottam föl örömmel. -Jól sejtettem. Eljött, hogy fölmérje a körülm k utána akar támadni. Óvatos ember, bár ezúttal, igaz, akaratán kívül, mégiscsak a kezünkre j jenek, menjünk le hozzá, amilyen gyorsan csak tudunk... - Én is? - csodálkozott a Desierto. - Mit talált már ki megint? Most akarja elkapni? - Isten õrizz! De majd útközben elmondok mindent. Induljunk! Vigyünk magunkkal szíjakat...

Gyors léptekkel indultam le, a bejárathoz. A partra mentünk, és magunkhoz intettünk két indiá t. Penának összekötözték kezét-lábát, nekem csak az utóbbit, majd mindkettõnket lefektettek a . Az öreg mellénk ült, az indiánok pedig megragadták az evezõket. A csónak elhagyta a kikötõh , és arrafelé tartott, ahol a võ" lapult a nád közt.

Eddig nem láthatott minket, mert a sziget közénk ékelõdött. Most azonban, hogy megkerültük az só végét, föltétlenül észlelnie kellett a csónakot. A hasamon fekve, szememen a távcsõvel kit tem a csónak pereme fölött, hogy megtudjam, mit csinál.

Észrevette, hogy a kicsiny vízi jármû valósággal feléje tart, ezért hátrébb húzódott a sûrûbe eltûnt a szemem elõl, takarta a nád, ám nemsokára ismét fölfedeztem. Az egyik karapafa törzs támaszkodott, úgy figyelt a tóra, majd megragadva az alsó ágát, ügyes mozgással föltornázta m mbok közé. Eleget láttam. Átadtam a távcsövet az öregnek, és fölszólítottam, hogy most már az s kötözzék össze. - Sikerült a csel! - mondtam még neki. - A Yerno visszahúzódott, és most fent kuporog azon a fán - mutattam a karapa felé. - Elég nagy ostobaság a részérõl! Akár meg is láthatnánk!

- Takarják a levelek. Még távcsõvel is csak sejteni lehetett, hogy ott lapul. Éz a gazembe r látni akar mindent, no meg fõleg kihallgatni, hogy mirõl beszélünk. Teljes biztonságban érz theti magát, mert közeledtünkre nem menekült el, hanem elrejtõzött a fán. Ügy tetszik, nagyon ntos számára, hogy megtudja, mi dolga van itt a csónaknak. Ezért maradt tovább, vállalva még z esetleges veszélyt is. Minket, foglyokat" még nem láthatott, ám most már rövidesen föl fog gyelni ránk... 195 A KORDILLERÁKBAN

Gyorsan közeledtünk a partlioz, és ahol kikötöttünk, az jó húsz lépés távolságra lehetett a b tta tehát minden szavunkat.

Az egyik indián a partra ugrott, és kikötötte a csónakot. Ezután egymás után mind a kettõnket igáltak, és a földre löktek, meglehetõsen kíméletlenül. Az öreg föloldozta a kezemet, majd ha al rivallt rám:

- Most tûnjetek el, de gyorsan, hitvány csirkefogók, és soha többé ne merészkedjetek a tobaok földjére! Ha még egyszer találkozunk, az a halálotokat jelenti! Takarodjatok, mocskos gaze mberek!

Még végigvágott rajtam az evezõvel, és beszállt a csónakba. Az indián eloldotta a csónakot, é . Vízbe merültek a lapátok, és a kicsiny jármû gyorsan tovasiklott. Ökölbe szorított kézzel f tõdztem utánuk, majd kibontottam a csomókat a lábamon, és kioldoztam társamat is. Talpra állt nk, és hosszasan dörzsöltük a kötelékek helyét, mintha lelassult vérkeringésünket akarnánk fö egyáltalán igyekeztmik úgy \iselkeóhü, mintha hosszabb ideig lettünk volna megkötözve. Közben ogva váltottunk néhány szót Penával, majd elindultunk a nád köziÜ haragoszöld lombozatával ki karapafa felé, amelyen a Yerno lapult. Amint közeledtünk hozzá, megtaláltuk a nyomait, ám te rmészetesen ügyet sem vetettünk rájuk. Már csaknem a fa alá értünk, amikor még egyszer \issza tettünk a tóra. A csónak éppen akkor tûnt el a sziget mögött.

- Végre! - kiáltottam föl, nagyot lélegezve. Kikecmeregtünk ebbõl a kutyaszorítóból is! Már a em, a vízbe dobnak, úgy, megkötözve...

- Valami hasonlóra számítottam én is - tódította Pena. Hangosan beszéltünk, hogy a Yerno érts ndent, és ez nem is lehetett feltûnõ, hiszen a biztos halálból szabadultunk.

- Elég ostobán tette az öreg, hogy szabadon eresztett - folytattam. - Vagy te nem úgy go ndolod?

- Hát, a helyében én bizony jóllakattam volna velünk a tóban lubickoló krokodilokat... Vagy n m arra gondolsz, hogy rövidesen lesz még szerencséje hozzánk?

- Úgy ám! En csak nevetek a fenyegetõdzésén! Jussunk csak fegyverhez, az elsõ golyó az övé le - Nem is íryugodhatunk addig, amíg vissza nem szerzünk min196 Az öreg Desierto

dent, amit az átkozott vörös tolvajai elraboltak tõlünk! Még a ruhánkat is elvette az átkozot fajzat, de elõbb-utóbb leszámolunk vele! Hanem most mihez kezdünk? Vadászni nem tudunk, cs ali azon tengõdhetünk, amit találunk... Majd csak eljutunk valami közeli emberlakta hely re... - Hát, sok választási lehetõségünk nincs!

- A pokolba ezzel a vén csirkefogóval! Most mindenekelõtt tûnjünk el errõl a helyrõl, mert mé eggondolja magát ez az átkozott, és a nyomunkba ered! - Igen ám, de merre menjünk?

- A Saladó-folyónak. Több település is van a partja mentén, majd csak találunk embereket, aki segítenek rajtunk. Elgondolkozva néztem magam elé, majd csak úgy a szakállamba dörmögtem. Pena rámszólt: - Mit morogsz?! Van jobb ötleted? - Hogy jobb-e, ki tudja! - válaszoltam, mintha nehezen jutnék döntésre. - Nagyon messze van az a folyó. Szinte reménytelenül... Mit szóhiál hozzá, ha fölkeresnénk a csiriguánókat? - Micsoda ötlet! - lelkendezett Pena. - Pompás! Hogy én erre nem gondoltam! A legjobb, amit tehetünk! - Nekem is ez a véleményem. A csiriguánók meg akarják támadni a tobaok faluját. Csatlakozunk ozzájuk, és visszakapunk mindent, amit elvettek tõlünk, sõt, még sok mindent azon kívül is!

- Igen, a sok kincset! - lelkesedett tovább a társam. - Ha az öreg Desierto csak sejt ené is, hogy kihallgattuk, amikor a királynõvel beszélgetett! Pontosan tudjuk, hol õrzi a pénzét! Azt megtartanánk maguknak, minden más pedig legyen a csiriguánóké. Es ennek a kutyána tt kell hevernie, összekötözve, hogy lássa, hogyan törjük föl a pénzes ládáját, és mint emelj utolsó pesót is! A tehetetlen düh majd a sírba viszi, ám ha nem, segítiietünk neki a késünkk - Csak sikerüljön a tenóink!

- Azt biztosra veheted! K csiriguánók szívesen fogadnak, mint szövetségeseket, és bizonyára a nak fegyvert is. Ne vesztegessük az idõt! Mennél elõbb elérjük õket, annál jobb! - Nos, búcsút veszünk a lagúnától... Remélem, rövidesen teljesen más körülmények közt látjuk az öreg szigorúan megparancsolta, hogy keleti irányban tartsunk, ám mi inkább meg197 A KORDILLERÁKBAN

kenujuk a tavat. Egyébként esze ágában sincs bárkit is utánunk küldeni, hiszen szüksége van m egyes emberére. Arról pedig fogalma sem lehet, hogy mi mindenrõl tudunk, a falut feny egetõ támadásról is. Gyere, menjünk! Lassú léptekkel indultunk tova, mindig a lombok alá húzódva követtük a part vonulatát... 198 9. Csatározások a Karapa-lagúnánál A~~| mint továbbhaladtunk a lagúna mentén, azon tûnõdtem, vajon bekapta-e a horgot a Yerno , befut-e a neki állított csapdába. Pena is ezen rágódhatott, mert halkan oda-_____ súgta: - Mit gondol, követ minket? - Föltétlenül. - Nekem kétségeim vannak. - Ne legyenek. Biztos, hogy jönni fog. - Ha utolér, eláruljuk a neminket, vagy kitalálunk valami mást?

- Dehogy mondjuk meg az igazit! Semmi köze hozzá! Egyébként sem sietjük el a bemutatkozást. A beszélgetésünkbõl, amit kihallgatott, tudhatja, hogy óvatos emberek vagyunk. Hogy ön elárul a-e a sajátját, az attól függ, talál-e ismerõst a mbocovik közt. Pszt, figyeljen csak! Mintha lépteket hallanék! Igen, õ az... Hátra ne nézzen! - Nem hallok semmit. - Én viszont igen. Nyújtsuk meg a lépteinket. Ha a nyomunkban akar maradni, nagyobb z ajt fog ütni. Az eredmény rövidesen meg is mutatkozott. Most már tisztán hallatszott, hogy valaki követ bennünket, sõt, nemsokára visszafojtott kiáltás hatolt el hozzánk: - Alto ahí... állj!

#

Úgy tettünk, mintha nem hallottunk volna semmit, és továbbmentünk. A Yerno megismételte a fe lszólítást, most már hangosab-ban. - Senores... álljanak már meg! Beszélni szeretnék önökkel, ám úgy szaladnak, mintha az ördög na a nyomukban! 199 A KORDILLERÁKBAN

Megtorpantunk, hátrafordultunk, és igyekeztünk a lehetõ leg-döbbentebb arcot vágni. Igen, va lóban õ jött, az úgynevezett võ", a Yerno. Természetesen rólunk nem olvashatta le, hogy isme Méltatlankodva szóltam rá: - Ön kicsoda? Mit akar tõlünk?

Hangomon érezhette, mélységesen megdöbbentünk, hogy ezen az elhagyatott tájon fehér embert lá k. - Tüstént megtudnak mindent - válaszolta. - Elõbb azonban azt mondják meg, kicsodák önök, és

foglalkoznak! - Milyen jogon kérdezõsködik? - Hagyjuk a jogot! Pusztán kíváncsiság, és valami ösztönös érzés... - Hát az meg micsoda?! - Ne legyenek már olyan gyanakvóak! Higgyék el, csak jót akarok önöknek! - igyekezett oldani a hangulatot. - Azt bárki mondhatja! Nekünk azonban semmi kedvünk új ismeretségeket kötni. Ki tudja, hátha zokhoz a tolvajokhoz tartozik, akiktõl most szabadultunk meg... - Dehogyis! Azt gondolja talán, hogy az öreg Desierto barátja vagyok? Ellenkezõleg! Pont osan azért vagyok itt, mert az ellenségemnek tartom. - Pah! Ezt hitesse el mással, minket pedig hagyjon békén! Gyere, pajtás! Semmi kedvem eg yik csapdából a másikba sétálni!

Az utóbbi szavaknál megragadtam Pena karját, és magammal húzva tovább indultam. A Yerno követ tt berniünket, és most már bosszankodva szólt ránk: - No de ember, legalább hallgassanak meg! Egy szál magamban vagyok. Milyen csapdát állítha tnék? Biztosíthatom önöket, hogy szándékaim tisztességesek, és csak a janikat akarom. - Úgy? Ez nagyon szép öntõl, ám mi nem kérünk a jóságából. - Miért? Talán olyan félelmetes vagyok? - Ezt nem mondtam, ám ha történetesen ez lenne is a helyzet, egy embertõl akkor sem ijedün k meg. Amellett csak kérdezõsködik felõlünk, ám be sem mutatkozik... - Nos, ezen gyorsan segíthetünk. Az én nevem... Diego Arbol... Vonakodva ejtette ki a nevet, és közben kutatóan körbepillantott. Tekintete megállt annál a fánál, amelynél ácsorogtunk, és abból rögtönzött. Az árból ugyanis onyos, hogy nem készült elõre valami kitalált névvel, viszont az igazit sem árulta el. 200 Csatározások a Karapa-lagúnánál - Árból, úgy! És mivel foglalkozik? - Cascarillero vagyok. - Gondoltam... Tehát kollégája az öregnek?! - Talán, ám semmi esetre sem a barátja! Még csak nem is vetélytársa, több annál! Kevés ember aki szívesebben látná a vesztét, mint én! - Hát ezen vitatkozhatnánk. Mert mi ketten is azok közé tartozunk, akik bármit Idvánnak neki , csak jót nem, és erre meg is van minden okunk. - Akkor mi azonos felfogású társak vagyunk!

- Lehetséges, hogy a vele kapcsolatos érzéseink azonosak, ám társak nem vagyunk. Nem szándéko unk ezen a környéken újabb ismeretséget kötni. Egyszer már megtettük itt, a Gran Chacón, de h másodszor is, attól Isten õrizzen! Elég volt egyszer ilyen nagy tanulópénzt fizetni. Menjen

tehát, ahová viszi az útja, és hagyja, hogy mi is folytassuk a miénket! Ügy tettem, mintha indulni akarnék, ám õ megragadott, és türelmetlenül förmedt rám:

- Legyen már észnél, senor! Esküszöm mindenre, ami szent, hogy halálos ellensége vagyok a Des ertónak meg az indiánjainak! Azért siettem önök után, mert segíteni akarok. Nélkülem aligha t alóra váltani elképzelésüket. - Mit tud ön a mi tervünkrõl? - Sokat, nagyon is sokat! Sõt, kijelentem, hogy minden részletében ismerem. - Ohó! Lenne szíves elárulni, mitõl ilyen jól tájékozott?

- Elõrebocsátom, nem volt szándékomban, de kihallgattam önöket. Fölfigyeltem a csónakra, majd am, hogy a Desierto kiteszi önöket a partra, és utána visszafordul. Önök megszabadultak a köt lékeiktõl, és továbbmentek. Éppen ama fa alatt álltak meg, amelyen én rejtõztem. így akaratla anúja lettem beszélgetésüknek... - Tehát a lombok közt ücsörgött? Megkérdezhetem, mit keresett ott? - Szemmel tartottam a Laguna de Carapát. Én ugyanis... most megint kételkedni fog a sz avaimban, de azért mégis úgy van... meg akarom támadni a falut...

- Káprázatos ötlet! Megfigyeli, bekeríti, majd lerohanja az egész települést, és... mindezt e szál magában? Nevetséges! 201 A KORDILLERÁKBAN - Ha így gondolnám, valóban meg lennék zavarodva... A helyzet azonban az, hogy nem egyedül vagyok itt. - Eddig errõl nem beszélt - hökkentem meg, és aggódva pillantottam körbe. - Kik a társai?

- Semmi baj! -nevette el magát, csaknem szánakozva. -Akikrõl beszélek, nincsenek olyan köz el, mint ahogy gondolná. Bár ha közvetlenül mellettünk állnának, akkor sem kellene tartania s mmitõl! Tárt karokkal fogadnák önöket... - Mondja már, kik azok?

- A kérdést aligha válaszolhatnám meg ilyen õszintén, ha nem hallottam volna, mirõl beszélget . így viszont saját szememmel-ííilemmel gyõzõdhettem meg arról, hogy valóban gyûlölik a Desie nden joguk megvan a bosszúra. Ezért teljes nyíltsággal válaszolok a kérdésére: jelenleg egy c at mbocovi indián vezetõje vagyok. Nem messze táboroznak innen. - Mbocovik? Hiszen azok esküdt ellenségei a tobaoknak...

- Több annál, halálos ellenségei! Tehát ha önök valóban le akarnak számolni a Desiertóval, ni arra, hogy a csiri-guanókhoz menjenek, és az õ védelmüket keressék. - Úgy véli, okosabb, ha a mbocovikhoz csatlakozunk?

- Hát nem? Önöknek az a fontos, hogy céljukat elérjék. Bízvást jöjjenek velem, meglátják, ne csalódni. - Hányan vannak az indiánok? - Ötvennyolcan.

- Velük akar tehát rátámadni a falura? - Velük. - Elég erõsnek érzi ehhez magát? Jó nagy település ám...

- Nos, megértem önt, ha kételkedik. Átlagos körülmények között alig hatvan ember nem elég ekk u lerohanására. Tudjuk azonban, hogy a tóba harcosok a csiriguánók ellen vonultak. - Való igaz. Ámbár vissza is térhettek már, akkor pedig hibás az egész számítása...

- Ezért indultam elõbb földerítõ útra. Ha valóban megjöttek volna, akkor megvárnám az erõsíté - Tehát másik mbocovi csapat is portyázik a környéken?

- Igen, egy .egész törzs, amellyel legkésõbb három napon belül találkozunk. Önöktõl hallottam a csiriguánók szétverték a tobaokat. Igaz ez? 202 Csatározások a Karapa-lagúnánál - igaz. - Es a gyõztesek a lagúnához vonulnak, hogy kitöltsék bosszújukat a falun1? - így van, ezt hallottuk. Nemsokára itt lesznek, lehet, hogy már holnap reggel. - Hej, akkor ne vesztegessük az idõt, mert könnyen megelõznek, és õk viszik el azt, amit mi szeretnénk. Csapjanak a kezembe, és menjünk!...

Nem válaszoltam, hanem kérdõen néztem rá Penára. Elértette pillantásomat, azonnal átvette sze et, és így szólt:

- Ón azt mondta, hogy nem tesz lóvá minket. Nos, el kell ismernem, elég hihetõen hangzik m inden. Igaz, mi a csiriguánókhoz igyekeztünk, no de egyre megy minden vörös, amellett a mb ocovik itt vannak a közelben. Úgyhogy én, a magam részérõl ráállnék a dologra, ha még megvilá isztázatlan kérdést... - Halljam õket! - Hogy kerül ön az indiánok közé? Miképp lehet az, hogy fehér emberként még a vezetõjük is?

- Évek óta dolgozom a területükön, mint cascarillero. Jó ismerõsök vagyunk tehát. A fõnökükhö pedig kimondottan baráti szálak fûznek. Hogy mi okból lettem az öreg Desierto ellensége, az most nem tartozik ide. Am meg akarok fizetni neki sok mindenért, és ehhez a mbocovik ban jó társakra leltem, tehát az is érthetõ, hogy ebben a vállalkozásban én vagyok a vezetõjü mindig kételkednek? - Én elfogadom, részemrõl rendben van... És te? Kicsit még tûnõdtem, majd némi kétkedéssel a hangomban így válaszoltam:

- Hát, elég furcsán játszanak Össze a körülmények, ám ha már a sors így hozta., megpróbálhatj

- Tehetik bátran! - biztatott a Yerno. - Ismétlem Önöknek, a vöröseim szívesen fogadják önöke njünk! Éppen elég idõt vesztegettünk el itt. Még útközljen is beszélgethetünk.

- Hm! - dörmögte Pena elégedetten. - Ki gondolta volna! Hosszú, nehéz útra számítottunk, és k

ja, hogyan fogadtak volna berniünket a csiriguánók is... Nos, ezek a gondok megoldódtak. .. - Teljes egészében megszabadultak tõlük, és most már beláthat203 A KORDIIXERÁKBAN ják, milyen szerencsések, hogy találkoztunk. Remélem, számíthatok a hálájukra. - Természetesen, hiszen ez magától értetõdik! A legteljesebb mértékben számíthat ránk. - Szándékomban is áll. Nagy szükségem van az önök értesüléseire és a helyismeretükre, mert a rint még sohasem jártam. Ez a hely azonban meglehetõsen alkalmatlan arra, hogy itt fol ytassuk a beszélgetést. Igyekezzünk tehát, hogy mielõbb kijussunk az erdõbõl a szabadba...

A Yerno azon a csapáson vezetett tovább bennünket, amelyet idejövetkor hagyott maga után. Amikor kiértünk a tágas pampára, és már szabadon bandukolhattunk egymás mellett, ismét elkezd - Nos, ismerik szándékaimat, tudják a nevemet, most már árulják el az önökét is! - Engem Escobarnak hívnak -jelentette ki Pena. - Az én nevem pedig Tocaro. Yerbaterók vagyunk - tettem még hozzá. - Hogyan kerültek a Viejo Desierto fogságába? Már korábbról ismerték õt? - Nem - válaszolta Pena. -A hegyekbõl jöttünk. Pompás leletre bukkantunk odafönn, és... - Leletre? - vágott közbe gyorsan a Yerno. - A teát nem szokták ezzel a szóval illetni... Talán valami másról van szó? - Igen, sokkal értékesebb dologról! Aranyra bukkantunk, mégpedig igazi, gazdagon fizetõ te lérre! - Mennydörgõs mennykõ! Hát önök valóban szerencsés fickók. - Már ami az aranyat illeti, alót, vagyis annyit, amit el nyomot eltüntettünk, ami az at tobaoval találkoztunk, és

kétségtelenül, ám a továbbiak... Szóval, kibányásztunk egy rakom tudtunk hozni magunkkal. Ezután visszatöltöttük a gödröt, és min aranyásásra utalt, majd elindultunk visszafelé. Útközben egy csa csatlakoztunk hozzájuk...

- Ostobán tették, micsoda könnyelmûség!

- Valóban, ám ki tudhatta?! Meg is bántuk alaposan, bár kezdetben örültünk, hogy útitársakra nk, hisz fogytán voltak készleteink is. A Desiertóról pedig csak jót hallottunk, ezért nem i s tartottunk tõle. Még sohasem láttuk ugyan, ám úgy gondoltuk, hogy nála és vöröseinél bizton szünk... 204 Csatározások a Karapa-lagúnánál - Micsoda együgyûség! - nevetett a Yerno. - Pusztán azért, mert kegyes, jámbor embernek mond ják! - Igen. - Hisz az ilyenek a legrosszabbak! No de folytassa tovább!

- Nincs már sok mondanivalóm. A tobaok bekísértek a faluba. Az öreg nagyon barátságosan fogad tt, ám amikor késõbb meghallotta, hogy aranyra bukkantunk, egy csapásra megváltozott. Tudn i akart mindent, mi azonban nem álltunk kötélnek... Szó szót követett, majd megrohantak, els zedték mindenünket, megkötöztek, és bezártak bennünket egy kalyibába... - Átkozott dolog! Elvették az aranyat is? - El ám! Az öreg azt akarta, áruljuk el a telér pontos helyét... - Csak nem mondták el?

- Mit képzel?! Eszünk ágába sem jutott. Hogy meddig voltunk bezárva, nem tudjuk. Abban a zár t lyukban mindig sötét volt, nem lehetett megkülönböztetni az éjszakát a nappaltól. Idõnként indián asszony látogatott meg bennünket vizet és némi ennivalót hozott. Tõle tudtuk meg, hogy a tóba harcosok Idvonultak a csiriguánók ellen, ám azok megverték õket, csaknem foglyul ejte tték mindet... Ma délután hírnök érkezett, akinek sikerült elmenekülnie. Jelentette az öregne ténteket, és azt is, hogy a csiriguánók meg akarják támadni a falut. A Desierto azonnal hozzá ott, hogy kiürítsék a települést, és mindent átszállítsanak a szigetekre... - Ez stimmel! A saját szememmel láttam! Ám miért engedte szabadon önöket? - Ezt kérdeztük mi is. Neki az lett volna a legegyszerûbb, ha rövid úton elintéz minket. így iszont az a véleményünk, hogy csapdát akar állítani nekünk... - Mire gondol?

- Nem árultuk el neki, hogy hol található az aranytelér. Hogy mégis megtudja a pontos lj^l yet, szabadon engedett bennünket, ám titokban bizonyára utánuk küldött valami megfigyelõt, al i majd a lelõhelyig követ minket...

A Yerno önkéntelenül körbetekintett, hogy meggyõzõdjék, nincs-e valaki a nyomunkban. Am, hogy senkit sem fedezett föl, kissé megnyugodott, és így szólt: - Jószerint majd lemond róla, hogy önök után kutasson. Olyan 205 A KOKDILLERÁKBAN kevés az embere, hogy egyet sem nélkülözhet közülük a szigetek védelmében... No de már amúgy ideje, hogy megvalósítsa tervét! Ma éjszaka végzünk vele! - Hallja, senor Árból! Ez ellen mi tiltakozunk! - Miért? Talán csak nem akarják védelmükbe venni az öreget?! - Nem errõl van szó. - Mégis protestálnak a halála ellen?!

- Félreértett. Nem az ellen tiltakozunk. Csupán azt kifogásoljuk, hogy ön végezzen vele. A D esierto kifosztott mindeniinkbõl, neki köszönhetjük valamennyi megpróbáltatásunkat. Érthetõ t ogy bosszút esküdtünk ellene! Ha szövetségre lépünk önnel, akkor meg kell ígérnie, hogy az ör san a miénk... - Ezt megígérhetem Önöknek, abban az esetben, ha csak az öreget akarják, ám azon kívül semmi m kívánnak. Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amelyet már régen vártam. Pena titokban rámvillantotta sz

emét, majd így válaszolt: - Meglehetõsen furcsa ez a kikötés! - Miért? Kiélhetik a bosszúvágyukat! - És minden érték az öné? - Meg az indiánjaimé. - Hát ön aztán tud föltételeket támasztani!

- Dehogyis! Gondolja csak meg, ha nem találkozunk, akkor is megtámadom a falut, és min den az enyém lesz. Továbbá nélkülem és a mbocovik nélkül az önök bosszújából semmi sem lenne, elõre... - Meglehet! Ám ha azt hiszi, hogy ma éjei meg tudott volna szerezni mindent az öregtõl, hát alaposan téved! A legfontosabbakra aligha bukkant volna rá: a pénzre, a Desierto kin csére... - Ali! Tehát valóban olyan gazdag! - csillant föl sóváran a Yerno szeme.

- Gazdagabb, mint gondolná! Értékeit azonban úgy elrejtette, hogy ön sohasem tudná megtalálni - No de mégis, hol tartja? - Hm! Ezt okvetlenül tudnia kell önnek?

- Igen. Ez a föltétele annak, hogy kiadjam önöknek a Desiertót. Önök már megcsinálták a szere Gazdag aranylelõhelyre bukkantak, tehát nincs szükségük pénzre... - Hát azért ez... - dörmögte Pena csali úgy maga elé, majd hoz206 Csatározások a Karapa-lagúnánál zám fordult: - Te mit szólsz hozzá? Nélküled nem állapodok meg semmiben... - Tedd, ahogy akarod! Nekem jó minden, ami neked is az. - Lemondjunk tehát az öreg kincseirõl? - Igen. Senor Árbolnak igaza van. Nekünk nem kell a pénz. Az aranytelérhez bármikor vissza térhetünk. Most csak az a fontos, hogy megkapjuk az öreget. - Helyes. Ezen a véleményen vagyok én is. Ugy gondolom azonban, hogy legalább azt, amit elraboltak tõlünk, visszakérjük. - Természetesen! - helyeselt sietve a Yerno. - Magam is eleve így gondoltam.

Miközben jóindulatáról biztosított bennünket, alig rejtett, kaján mosoly futott át arcán. Nyi ra gondolt, hogy a gazdag aranykincs reményében most szívesen lemond errõl a néhány zacskónyi aranyrögrõl. - Akkor tehát megegyeztünk! - összegezte Pena elégedetten a helyzetet. - Igen, és most már elárulhatja nekem, hol találom meg az öreg kincseit. - Az egyik szigeten. Ha Ön a partról kitekint a tóra...

- Hopp! Várjunk csak! - vágtam közbe, hogy megakadályozzam azt a jóvátehetetlen hibát, amelye a társam éppen elkövetni készült. - Még ne áruljuk el a pontos helyet! Senor Arbol abban a p llanatban meg fogja tudni, amint az öreg a kezünk között lesz... A Yerno dühös pillantást vetett rám: úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Am uralkodot t magán, és meglehetõsen nyugodt hangon így szólt: - Senor Tocaro, ön még mindig bizalmatlan velem szemben. Miért nem hallgat a barátjára? - Mert nem szokásom asztalra tenni a pénzt, amíg nem látom az árut! - Nem túlságosan gyanakvó ön? - Meglehet. Am valljuk \$ õszintén: ön nem ismer minket, és mi sem ismerjük önt. Elhisszük, mit mond, ám nem vagyunk meggyõzõdve, hogy a mbocovik olyan nagy barátsággal fogadnak majd , mint ahogy ön állítja. Addig hadd õrizzük meg titkunkat... - Legyen, ahogy akarja, nincs semmi ellenvetésem. Nemsokára úgyis kiderül minden... Már al ig várom az éjszakát! 207 A KORDILLERÁJKBAN - Tehát végleg eldöntötte, hogy ma rátámad a falura? - Igen. Némileg kényszerítve is vagyok, nehogy a csiriguánók megelõzzenek. - És hogyan tervezi? Errõl még nem beszélt.

- Akkor döntünk véglegesen, ha tanácskoztam az embereimmel. Mindenesetre számítok az önök jav ataira. - Minden tekintetben az ön rendelkezésére állunk. - Jól ismerik a falut? - Azt is, meg néhány szigetet is. - Akkor nyugodt vagyok, nem érhet meglepetés.

- Csak rajtunk ne üssenek a csiriguánók! Elszednek tõlünk mindent, és akkor hasztalan fáradoz unk... - Védekezni fogunk! - Ezzel az ötvennyolc indiánnal nem sokra megy. A csiriguánók várhatóan több százan lesznek.

- Igaz, most csali ennyien vagyunk, ám a támadás után azonnal \dsszafordulunk a zsákmánnyal, és igyekszünk csatlakozni másik csapatunkhoz, amely felénk tart. Akkor aztán jöhetnek az üld - Milyen erõs az a törzs, amelyikre számít? - Háromszáznál is többen vannak... - Velük tartanak a fõnökeik is? - Igen, a kacikák vezetik az egyes csoportokat, és az egészet ösz-szefogó legfelsõbb parancs nok olyan vezér, akinek a neve hallatán egy csapásra mûiden kétsége eloszlik...

Sejtettem, kire gondol, és a szívem ugyancsak megdobbant az örömtõl, külsõleg azonban semmit em árultam el, hanem csak úgy tessék-lássék érdeklõdtem: - Ki lenne az tehát? - Jerónimo Sabuco. Diadalmasan nézett rám, és olyasmit gondolhatott, hogy kõvé dermedek a név hallatán. Én azonban rezzenéstelen arccal, egykedvûen érdeklõdtem tovább: - Sabuco? Ki az? Számtalan embert hívnak így. - 0 azonban az egyetlen, a leghíresebb azok közül, akiket Sabucónak neveznek! Vagy még soh asem hallott a Sendadorról? - Róla? Rengeteget! - Nos hát, õ ez a Sabuco! 208 Csatározások a Karapa-lagúnánál - Ah, tehát így hívják a Sendadort! No de ezt csak az tudhatja, aki személyesen is ismeri. 0 vezeti tehát a nagy csapatot! Miért nem jött Önnel együtt? - Mert amikor elindultam, õ még messze járt. Üzleti ügye akadt a Nuestro Senor Jesucristo de la floresta virgen közelében. Ismeri ezt a helyet? - Jártam már arra...

- Oda vonultak ki eléje a mbocovik, és amikor végeztek a dolgukkal, elindultak ide. A Sendador tervei könnyebben megvalósultak, mint ahogy remélte, ezért a vártnál korábban érkezi - Mit csináltak az Erdei Keresztnél? - Valamit, ami egyelõre ne érdekelje önöket. A kellõ idõben majd megtudnak mindent. A Sendad orról csak azért beszéltem egyáltalán, hogy végérvényesen meggyõzzem önöket a sikerrõl. Mert ber keveri a lapokat, akkor nem történhet hiba! Nos, azt hiszem, a legfontosabbakat megbeszéltük! Lépjünk hát ki, mert rövidesen itt az éjszaka! A nap lebukott a látóhatár mögött, és gyorsan sötétedett. A g a legjobb tudásunk szerint haladtunk a nyomában.

võ" ugyancsak megnyújtotta lépte

Már sötét éjszaka borult ránk, amikor megállt, elõre mutatott, és így szólt: - Látják ott, elõttünk azt a tömött foltot? Sûrû bozótos, ahol indián harcosaim rejtõznek... - Miért nem gyújtottak tüzet? - kérdeztem.

- Pusztán óvatosságból. Nem tudhatják, mint áll a helyzet a tónál, és ha valamelyik tóba véle kóborol, fölfedezheti õket. Most azonban én meghozom a jó hírt, hogy semmi veszély, és a lán zonnal föllobbannak... Várjanak meg itt! - Itt akar hagyni minket egyedül?

- Igen. A vörösök minden bizonnyal szemmel tartják a mezõt. A bokrok takarják õket, a szemük dig hozzászokott a sötéthez. Egyedül csak engem várnak vissza. Ha három személyt látnak közel

még ellenségnek nézhetnek, és mérgezett nyilakkal üdvözölnének bennünket. Értesítenem kell t dig nemsokára visszajövök. Intett, és már indult is tovább. - Nagy kár, hogy nem mehetünk vele! - füstölgött Pena. 209 A KORDIIXERÁKBAN

Megtudhattuk volna, hogy mirõl beszélnek, hogyan határoznak. Akár a halálos ítéletünket is ki dhatják, és nekünk fogalmunk sincs róla. - A legrosszabbakra számíthatunk! El akarják kapni a grabancunkat, ám tervük nem fog beválni . - Ön szerint tehát nem számíthatunk semmi jóra?

- Csak a lehetõ legrosszabbra! És ha én az imént hagyom, hogy befejezze kis elõadását, akár m is mondhatnánk az életünkrõl... - Nem értem. Mire gondol? - Arra, amikor a rejtekhelyrõl beszélt, ahová a Desierto dugta a pénzét! - Aligha követtem el hibát, hiszen a sziklavárról egyetlen szót sem szóltam... - Való igaz, csak egy szigetet akart leírni, ahol a Yerno rábukkanhat a hõn áhított kincsekr e. - No de ott semmit sem talál, és nem is lenne ideje kutatni utána. - Mindezek ellenére ezzel ön aláírta volna a halálos ítéletünket. - Most már csakugyan magyarázza meg, mert végképp nem értem!

- Hát nézze, ez az úgynevezett senor Árból egyetlen ok miatt állt velünk szóba, vett védõszá kihallgatott beszélgetésünkbõl megtudta, hogy ismerjük a kincs rejtekhelyét. Vagyis kizárólag ak addig vagyunk biztonságban, ameddig ez a mi titkunk! Ha közöljük vele, akkor már semmi szüksége nincs ránk, sõt, a terhére vagyunk. Es ezen nem változtat semmit, hogy valódi vagy v lótlan helyszínt írunk le, mert hisz a szavainknak, mivel nem tud meggyõzõdni az igazságról. ost már érti? - Tökéletesen, és belátom, hogy igaza van. - Kérem tehát, hogy a jövõben legyen kissé óvatosabb! - Ne féljen, vigyázni fogok. Legokosabb, ha egyetlen szót sem szólok: beszéljen ön.

- Meg ne sértõdjék már! Idáig pompásan ment minden! Vigyáznunk kell azonban a legapróbb részl is, mert bármely hiba a végünket jelentheti. Ugyanúgy viselkedünk, mint eddig, és a Yerno me g az indiánok jelenlétében változatlanul tegezõdünk, ezzel is bizonyítva, hogy igazi, meghitt jó pajtások vagyunk. A szót pedig 210 Csatározások a Karapa-lagúnánál idõnként át kell vennie tõlem, mert akkor én számtalan apróságot megfigyelhetek közben.

- Rendben van, biztos lehet felõlem. Mit gondol, valóban idejön majd a Sendador? - Bízom benne.

- Én nem. Képtelen vagyok fölfogni, hogy támadást készít elõ a tobaok ellen, miközben azzal f kozik, hogy tõrbe csalja a kivándorlókat. - Miért ne? Nem láthatunk bele a kártyáiba, nem tudhatjuk, mik voltak a korábbi tervei. - A másik: mit akart az ariponokkal kezdeni a Keresztnél, ha egyszer a mbocovikat re ndelte oda?

- Véletlenül talált rájuk, és kapott az alkalmon, hogy fölhasználhatja õket. Mert különben az ok nem a szövetségesei. Ez abból is látszik, hogy amikor õ elmenekült, az ariponok barátságot ek a karaván tagjaival. - Úgy véli tehát, hogy nem véletlenül találkozott azzal az indiánnal, akitõl a kést kapta?

- En legalábbis így látom a dolgokat. A mbocovik felderítõt küldtek ki a Kereszthez, hogy el lenõrizze, megérkezett-e már a Sendador. így bukkantak egymásra, miután Jerónimo Sabuco a mi egítségiinkkel megszökött. Az indián visszatért társaihoz, és elvezette õket ahhoz az erdõhöz apdát állítottak számunkra. A Sendador pedig kitûzte a fára a cédulát, és továbbhaladván igye látható nyomokat hagyni, hogy még csak véletlenül se veszíthessük el. A csapdáról csak föltét szélek, hiszen jószerint nem akart ránk támadni. Minden bajunkat kizárólag Gomara ostoba önfe ek köszönhetjük...

Még jó darabig beszélgettünk, míg a Yerno megérkezett. Elõbb bátortalan lángnyelvek villantak sûrû lombok közt, majd a háttérben világló tompa fényben elõbukkant a felénk közeledõ, sötét - Megvannak még? - kiáltotta már messzirõl. - Jöjjenek, rendben van minden!

Eletem során csak ritkán kerültem olyan feszült állapotba, mint ezekben a pillanatokban. E lképzelhetõ volt ugyanis, hogy közben a Sendador megérkezett. Szilárdan eltökéltem magam, hog ha valóban itt van, bármilyen kockázat árán is el fogjuk kapni. Hiszen ha a 211 A KORDILLERÁKBAN

kezünkbe kerül, egy csapásra megnyerünk mindent. Szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre nyo em leltük.

A talajsuvadásban, amelyet sûrû bokrok koszorúztak, ott üldögéltek vagy heverésztek azok a mb vik, akiket korábban már kikémleltünk. Amikor megpillantottak bennünket, nem mozdult egyikük sem, csak alaposan szemügyre vettek, nem valami barátságos tekintettel, ám nem is ellen ségesen. Ez a tüntetõ egykedvûség aligha jelentett jót számunkra: nem fogadtait szívélyesen, llenségüknek tartanak bennünket, csak ezt egyelõre még nem akarják elárulni. Pena tekintete m ndjárt az elsõ pillanatban körbefutott a társaságon. Jól tudtam, miért: ismerõs arc után kuta a jelenlévõit közt. Az eredmény jól látszott elégedett arcán, és azon, ahogyan a vörösök a te onozták. Hiszen aligha képzelhetõ el, hogy ha fölismerné valamelyik indián, ne adná valami ön lenjelét a meglepetésnek. Hogy okosan járt el, az rövidesen bebizonyosodott.

- Ok tehát az én mbocoyi indiánjaim... - mondta a Yerno. - Talán tudnak is beszélni velük. Ér i az urak közül valamelyikük a nyelvüket? - Nem - hazudta Pena szemrebbenés nélkül. - Sajnos, egyetlen szót sem - válaszoltam én is, az igazságnak megfelelõen. - Ha társalogni akarunk velük, meg kell önt kérnünk, hogy mint tolmács legyen a segítségünkre.

- Ez természetes. Üljenek le, és megkérdezem, éhesek-e?

- Köszönjük, nem. A már említett idõs tóba asszony jól tartott bennünket, mielõtt az öreg kia unkat. Egy nagy szívességre azonban megkérnénk önt. Amint látja, minden fegyvert elszedtek tõ k... - Nincs arra szükségük. Minden tekintetben a védelmünk alatt állnak. - No de szeretnénk mi is részt venni a harcban. - Nem szükséges. Bõven elegendõ a létszámunk, és olyan hirtelen rohanjuk majd le a tobaokat, ogy nem lesz idejük védekezni. - Kegyelmet gyakorol, ha kérnek? - Nem, pusztulnia kell mindnek! Önök találnak majd ott elég fegyvert maguknak, sõt, vissza kaphatják a sajátjukat is.

Kérésünk elutasítása ékesen bizonyította, hogy semmi jót nem várhatunk tõle. Egyelõre azonban talankodtam, hiszen 212 Csatározások a Karapa-lagúnánál addig nincs veszélyben az életünk, ameddig ismeretlen elõtte a kincs rejtekhelye. Ezt pe dig... legalábbis reméltem, sohasem fogja megtudni.

letelepedtünk a mutatott helyre, közvetlenül a tûz mellé, úgy, hogy a vörösök szorosan körbef ennünket. Úgy látszott, hogy a Yerno teljes biztonságban akar lenni felõlünk. Ekkor hozzánk f rdult:

- Igazi haditanácsot nem tudunk tartani, mert Önök nem értik a mbocovik nyelvét. Mondják el nekem a tapasztalataikat, és én majd megismertetem velük. Pontosan le tudjak írni a körülmén eket?

- A legteljesebb mértékben. Egyrészt eleinte még szabadon járkálhattunk köztük, és sok minden figyeltünk, másrészt az indián öregasszony nem nagyon tett lakatot a szájára. Továbbá, mielõt tra vittek berniünket, a Desierto számtalan utasítást adott embereinek, ezeknek nagy részét megjegyeztük...

- Ez nagy vigyázatlanság lett volna részérõl, ha nem tudnám, hogy okos, óvatos ember. Hogy mé a fiilük hallatára adott parancsokat, az azt bizonyítja, nem tartja önöket különösebben vesz embereknek. Hát nem is néznek ki valami háborús hõsnek! Most már sejteni, miért hagyták olya nyen, hogy mindent elszedjenek önöktõl. Egyáltalán nem védekeztek?

- Dehogyisnem! Illetve csak akartunk! - válaszoltam öntudatos hangon. - Am amikor lõn i akartunk, a fegyvereink csütörtököt mondtak... A cimborám elfelejtette levenni a gyújtókupa ot, az én puskám kakasa pedig, számomra érthetetlen módon, berozsdásodott... Igazán mindent m gtettem, hogy fölhúzzam, ám sikertelenül. Végül azután földre tepertek...

- Ah, tehát üyen emberek önök! - nevetett föl hangosan. - Ebbõl is láthatják, semmi szükségük e. Most már jól tudom, hányadán állok önökkel... Kezdjék tehát el, és elsõként azt mondják el partján fekvõ faluról tudnak!

Keményen beszélt, szavai parancsolóan hatottak. Láttam, hogy elbeszélésemmel, fõként a fegyve nk körüli szerencsétlenkedés-sel nem vívtuk ki osztatlan elismerését. Kissé letörve válaszolt

- Hát, ezt röviden elmondhatjuk. A településrõl elvittek mindent, úgyhogy üres, mint a tenyer

m. Lakói pedig mind egy szálig eltávoztak a tóra... 218 A KORDILLERÁKBAN - Akkor a faluban nincs semmi keresnivalónk? - Az égvilágon semmi! Amikor megérkezett a vereség híre, a tobaok minden erõvel azon kezdtek fáradozni, hogy értékeiket és minden ingóságukat a szigetekre mentsék. - Az állatokat is? - Igen, azokat is. - Fatális helyzet! Hogyan kelünk át? - Mi sem könnyebb ennél. A parton elrejtettek egy csónakot... - Képtelenség! Nem lehetnek ilyen vigyázatlanok!

- Nem is azok! Én azt mondtam, elrejtették. Mi azonban tudjuk, hogy hová. A Desierto k iküldött néhány felderítõt, hogy hírt kapjon az ellenség közeledtérõl. Ezeknek szükségük lesz hogy visszaevezzenek a szigetre. - fim! Ahhoz képest, hogy foglyok voltak, meglepõen jól tájékozottak - jegyezte meg némi gya nakvással a hangjában.

- A körülményekhez képest valóban, ön viszont idõnként hajlamos megfeledkezni arról, hogy mi g akartuk támadni az öreget. Érthetõ tehát, hogy igyekeztünk megjegyezni mindent, amirõl úgy doltuk, késõbb szükségünk lehet rá. Elképzelésünkhöz képest csak a szövetséges személye válto e... - Már megint aggodalmaskodik? - tért vissza megszokott köny-nyed hangvételéhez. -Pedig iga zán semmi oka rá... Ha megszerezzük a csónakot, az valóban megoldja gondjainkat, ám most men jünk tovább. Hogyan oszlik meg a falu lakossága a szigeteken? - A nagyon helyezkedtek el a férfiak. Ez az a sziget, amelyrõl a partra vittek bennünk et, és amelyet ön is megfigyelhetett a fáról. A többin kaptak helyet az asszonyok meg a gy erekek, minden holmijukkal, továbbá az állatok is. - Jobb már nem is lehetne! így egy csapásra ártalmatlanná tudjuk tenni a harcosokat! Kár, ho gy nem támadhatunk egyszerre! Ha átkelés közben fölfedeznek berniünket, veszélyessé válhat a !

- Nincs itt szó semmiféle veszélyrõl, senor, csak ügyesen kell elkezdeni a dolgot. A csiri guánók nyugatra laknak innen, következésképp onnan várható a támadás. Ezért a tobaok a sziget i részén táboroznak. - Úgy! Tehát a másik oldalon, a fák alatt nincs senki? - Egyetlen lélek sincsen... 214 Csatározások a Karapa-lagúnánál

- így már kissé jobb a helyzet. Ha ott kötünk ki, elrejtõzhetünk a fák közt, és ott megvárhat .

- Nem rossz ötlet, bár... - Mi van már megint? - förmedt rám türelmetlenül. - Ismét okoskodik?

- Eszem ágában sincs, csak Ön már megint számításon kívül hagyta, hogy mi elõbb kezdtük terve lerohanást.

- Az Ördög sem igazodik ki önön! -bosszankodott tovább. -Egyszer gyámoltalan a végtelenségig, jd okosabbnál okosabb dolgokat mond! - Nincs berniem semmi rendkívüli, senor, csak szeretném, ha mindannyian maradéktalanul e lérnénk céljainkat...

- Hát ebben egyetértünk - bólintott kissé megnyugodva, bár bizonyára fölzaklatta volna, ha tu , én miképp gondolom a maradéktalant". -Ám most már beszéljen, és mondja el, ha valami jobb e van, mert átkozottul sürget az idõ! - Máris mondom, senor. Van egy kis imaház a fák közt, csaknem eltakarják a lombok. Ilyenk or éjjel bizonyára teljesen elhagyatott, mert mit keresnének ott a hívõk? Abban kellene me gvárni, amíg mindenki átér... - Ez jó gondolat! Nincs bezárva? - A, dehogy - legyintettem. - Csak egy fakallantyú van az ajtón. - Egyre jobban tetszik az elgondolása - bólintott elismerõen. -Azt hiszem, tudok minde nt, ami szükséges... Megyek, beszélek az embereimmel.

Egybehívta a vörösöket, és hosszasan beszélt nekik. Figyelmesen hallgatták, idõnként azonban tõ pillantásokat vetettek felénk. Bizonyára azt beszélte el nekik, hogy nemcsak ostobák, han em gyáva nyulak is vagyunk. Rövid ideig a fõnöltkel is beszélgetett kettesben. En természete sen semmit sem értettem. A végén azonban, amikor a tárgyalást befejezték, többször ismételtek szót, s ez föltûnt; így hangzott: Horno". A^panyol nyelvben nem emlékeztem hasonló szóra, in pedig eleve nem lehetett. Talán a szán' jelentésû német horn" szó, ami spanyolul cuernó"-na gzik? Am fontos lehetett számunkra is ez a szó, mert Pena titokban jelentõségteljes pill antást vetett rám. Egyébként egykedvû arccal üldögélt mellettem, még a leggyanakvóbb megfigye ndolhatta, hogy minden szót megért. 215 A KORDILLERÁKBAN Végül befejezték a megbeszélést. A Yerno visszajött hozzánk, és így szólt:

- A csiriguánók érkezése bármelyik pillanatban várható, ezért haladéktalanul cselekednünk kel ndulunk tehát. Önök maradjanak mindig középen.

Az indián csapat fölkerekedett. Eloltották a tüzet, és gyors léptekkel elindultunk a tónak. E kezett tehát az ideje, hogy véghez vigyük feladatunk második, nehezebb részét, mivel az elsõ ele, legalábbis úgy tetszett, jól sikerült. Abban, hogy menetelés közben közrefogtak minket, em láttam semmi mást, mint némi bizalmatlanságot. Különben pipogya alakoknak tarthattak bern iünket, akiktõl különösebben nem kell tartaniuk. Egymás mellett haladtunk Penával, olyan köze hogy idõnként tudtunk váltani néhány szót. - Meg akarnak ölni! - súgta felém németül. - Mikor? - Ha megtalálják a pénzt.

- És az aranytelér, amire a hegyeidben bukkantunk? - Ha szükséges, kínzással csikarják ki belõlünk a lelõhely titkát. - Mit akarnak ezzel a

Honióval"?

- Az a mbocovik egyik foglyának a neve. Eredetileg váltságdíjat akartak érte az öregtõl, ám e most már túlhaladták az események... - Mit sutyorognak itt? - szólt ránk a Yerno. - Ha akarnak valamit, mondják meg nekem! - Semmi különös - legyintettem -, csak nem akartunk hangoskodni. - Az lesz a legjobb, ha csöndben maradnak!

Hogy ne tegye ki magát további bosszúságnak, egy indián harcost rakott közénk. Helyzetünk teh zdett egyre veszélyesebbé válni. Hiszen ha hiba csúszik a számításunkba, elegendõ egy piciny a mérgezett nyílheggyel, és máris végünk van. Pillanatnyilag nem bízhattunk semmi másban, csa Yerno kapzsiságában.

Végül megérkeztünk a karapa-erdõbe, majd a lagúna partjára. Ettõl kezdve már sokkal óvatosabb dtunk. A Yerno semmit sem bízott a véletlenre. Még felderítõket is küldött ki, õk azonban nem láltak semmi gyanúsat. Rövidesen elértük a falut védelmezõ vízgyfírût A Yerno természetesnek is, nyilván úgy gondol216 Csatározások a Karapa-lagúnánál

ta, hogy a tobaoknak is kell valaliogy védekezniük. Beküldött a faluba egy csapat indiánt, hogy kutassanak át mindent, valóban teljesen elhagyták-e a lakók. Amikor visszatértek a töl tésen át, jelentést tettek. Pena utóbb elbeszélte, hogy a házakat üresnek, a falut teljesen k haltnak találták. Ezt követõen a homokos partra mentünk, amely korábban kikötõül szolgált. Mo ont teljesen üres és elhagyatott volt. - Hol a csónak? - mordult rám a Yerno. - Meg kell keresnünk - válaszoltam. - Vagy azt hitte, hogy itt hagyják a parton, fölvírágozv a? - Nono, senor, vigyázzon a nyelvére! Nem töröm az ilyen beszédet!

- Mindig arról beszél, hogy milyen okos, óvatos a Desierto. Akkor miért tételez föl róla ilye ostobaságot? - méltatlankodtam. - Jó, jó, no de hol van?

- A felderítõk közvetlenül mielõttünk indultak. Azt, sajnos, nem láttuk, hol értek partot. Am a azt a sûrû cserjést ott, balra? Egyenesen oda igyekeztek. - Elég furcsa! Itt kikötésre remekül alkalmas, homokos a part, ott pedig meg sem lehet áll ni, szinte vízbe lógnak az ágak. - Viszont könnyedén el lehet rejteni a csónakot, míg ha itt kötnek ki, cipelhetik a vállukon ... - Hm! Ebben van valami. Menjünk, nézzük meg! A Desierto jó munkát végzett. Jó idõbe telt, míg rábiüdcaiitunk a csónakra.

- Ilyen kicsi? - méltatlankodott a Yerno. - Ezzel legföljebb hat ember kelhet át egysz erre! Fordulhatunk vagy tizenkétszer! Kutassuk végig a partszakaszt, hátha találunk másika t is!

- Fölösleges, ennyire dõre nem lehet az öreg! -jelentettem ki. -Egyébként mire számított? Hár lderítõ nem csónakázik holmi óceánjáróval!

Bosszús pillantást vetett rám, ájp nem szólt egyetlen szót sem, hanem a fõnökkel kezdett el t lni. Rövid idõ múlva hozzánk fordult: - Tudnak evezni? - Persze hogy tudunk! - válaszoltam Önérzetesen, és igencsak örültem amialt, hogy eszerint m i leszünk az elsõk, akik megérkeznek a szigetre. 217 A KORDIIXERÁKBAN - Akkor átmegyünk a szigetre, megnézzük, mi a helyzet, nekivághatunk-e biztonsággal. De mi e z? Valami fény ragyog ott, túlnan!

- Bizonyára tüzet gyújtottak az ott táborozók. Innen nem vehetõ ki tisztán, mert takarják a b ok. - Hát ez nagy ostobaság részükrõl. Elárulják, hol rejtõznek. - Ha a tûz mellett maradnak, akkor igen, ám ha csehiek szánják, és a part mentén, a bokrok a latt megbújnak, úgy már nem. - Mondja, ön mindent meg tud magyarázni? - szólt rám a Yerno mérgesen. - Arra nem gondol, hogy ez ránk nézve is veszélyes lehet? - Aligha, mert mi az ellenkezõ oldalon akarunk partot érni. - Meglátjuk - dörmögte maga elé -, de most már induljunk! Penával beszálltunk a csónakba, és oztuk. Ezután követett berniünket a Yerno is a fõnökkel. Ok azonban nem ültek le, hanem végignyújtózkodtak a csónak ; úgy okoskodva, hogy ha fúvócsõvel fogadnak, akkor a nyilak minket találnak el.

Ilyen veszély természetesen nem fenyegetett, ám nekik errõl fogalmuk sem lehetett. Gyors an siHottirnk a lagúna vizén, és zajtalanul simultunk a lankás parthoz. Mély sötétség borítot dent, mozgást nem észleltünk. Kikötöttük a lds jármûvet, és az imaházhoz lopakodtunk. Az ajtó va volt. Óvatos mozdulattal hajtottuk kijjebb, majd beléptünk. Üres volt, legalábbis látszóla . A tobaok beim, a padok közt lapultak. Szerencsére, értették a helyzetet, és nem támadtak rá k. A Yerno körbesétált a falak mentén, ám nem talált semmi zavarót. Amikor kiléptünk a kápoln uk magunk után az ajtót, így szólt: - Jó búvóhelynek ígérkezik, önök ketten itt maradnak velem, a fõnök pedig visszaevez az elsõ t. Annyiszor fordulnak, amíg az utolsó ember is ide nem ér...

Néhány szóval utasítást adott az indiánnak, aki azonnal visszaindult a csónakhoz. 0 maga az a tó elõtt állva szemlélte a távolban meg-megvillanó tüzet. - Jó lenne megtudni, hányan vannak - tûnõdött. - Oda akar menni? - kérdeztem. - Igen. A közelükbe lopódzom, amennyire csak lehetséges...

- Megteheti kényelmesebben is -mondtam. -Elvisszük... - Ön megõrült! - förmedt rám fojtott hangon. - Hogy képzeli...?! - Minek ez a sok beszéd - vágtam közbe. - Megmutatjuk... Hirtelen hátulról nyakon ragadtam , és társam segítségével 218 Csatározások a Karapa-lagúnánál szempillantás alatt bevonszoltuk az épületbe. Kis ideig még mozgott, majd elvesztette az eszméletét. - Itt vannak a tóba harcosok? - szólalt meg Pena félhangosan. -Mi vagyunk, a két idegen jó barát! - Igen, senor, ahogyan kérték. Jöjjünk elõ? - hangzott a válasz tört spanyolsággal.

- Igen. Hozzatok kötelet, és alaposan kötözzétek meg ezt a gazfickót! Tömjétek be a száját i gy zajt csapjon!

Az indiánok tüstént ott termettek. Megkötözték a foglyot, majd vállra vették, és átvitték a t te ülõk, amint meghallották lépteinket, fölugráltak, és kíváncsian siettek felénk. - Itt a Yerno! - mondtam, miközben az indiánok s földre dobták a testet. - Fogják közre, neh ogy valami véletlen folytan meglépjen! Nem hagyhattuk ott a templomban! Számunkra õ a le gveszélyesebb!

- Csakhogy látjuk már önöket, méghozzá épen, sértetlenül! - lelkesedett a Desierto. - Nagyon unk! Hogyan sikerült?

- Pompásan! Jobban, mint ahogy reméltük. Ám még nem fejeztük be. Állítson ki még néhány ember mert ahogy ártalmatlanná teszünk egy csoportot, nem maradhatnak ott, azonnal ide kell szállítani õket a tûzhöz. - Rendben van, ám nem látnak ide a partról? - Jól takarnak a bokrok, az meg nem árt, ha némi kis mozgást tapasztalnak... Most azonba n induljunk vissza, mert rövidesen megérkezik az elsõ szállítmány!

Ahogy elhelyezkedtünk a kápolnában, már jöttek is a mbocovik. Öten érkeztek. A fõnök viszszav a csónakot.

Mi ketten a helyiség közepén álltmik, míg a tobaok a padok közé bújtak. A legkisebb nesz sem latszott, s tapintani lehetett a sötétséget. Az öt ember belépett. Az elsõ megszólalt; Pena v szolt, igyekezvén utánozni a Yerno hangját. Az utolsó behúzta az ajtót, ám eben a pillanatban rájuk rohantunk. A Desierto valóban jól válogatta ki az embereit. Penának és nekem szinte se mmi tennivalónk sem akadt. Amint ártalmatlanná tették a fickókat, kicipelték Õket a szabadba. Ott a tábortûztõl jött társaik átvették és elvitték õket. így ment ez csoportról csoportra, m zett az utolsó is. A fõnök már úgy lépett az imaházba, mintha hazaérkezne, ám rövidesen õ is emberei sorsában. 219 A KORDILLERÁKBAN A hadmûvelet alig tartott egy óránál tovább. Amikor közöltem a Desiertóval, hogy túl vagyunk nehezebb feladaton is, alig hitt a ílilének. Csak amikor az utolsó támadó is ott hevert elõt

te megkötözve, akkor bizonyosodott meg róla, hogy megszûnt a veszély, terainket pontról pont ra megvalósítottitk.

- Istennek hála! - sóhajtott föl mélyen. - Micsoda félelmet álltam ki! Am higgyék el, leginká t, nem miattunk. No de hogyan csinálták ezt ilyen remekül végig?

Pena néhány szóval vázolta a helyzetet, egyelõre csak úgy nagy vonalakban, majd én hozzátette - Ne higgye azonban, hogy a veszély már elmúlt! Az igazi és a nagyobb még ezután következik. aga a Sendador vonul felénk egy sokkal nagyobb csapat élén. A Yerno azt mondta, hogy a tervek szerint itt találkoztak volna. - Köszönet az égnek! - Micsoda?! On nemhogy megrettenne, hanem még hálálkodik is?! - Valóban örülök a hímek. Végre elkapjuk, és ártalmatlanná tesz-szük azt a gazembert! - Mondtam, hogy õk sokkal többen vannak!

- Valóban, ám ennek nem tulajdonítok különösebb jelentõséget. Amit önök ma éjjel itt véghezvi lan haditett! Ezt az elõrelátást, bátorságot, ügyességet tanítani kellene, és én... én balga, Önökben. Senores, a bocsánatukért esedezem! Amikor megérkeztek, fegyverrel fogadtam, sérteg ettem önöket, én...

- Kérem! Most, ebben a percben fejezzük be ezt, és többé szó se essék róla! - vágtam közbe. sincs vesztegetni való idõnk! Más, sokkal fontosabb dolgunk van. Mindenekelõtt küldjön ki fe lderítõket, hogy becserkésszék a Sendadort, és hírt hozzanak felõle. Csak hajnal körül várhat óvatosalt legyenek, föl ne fedjék magukat! Harcba pedig semmi szín alatt se bocsátkozzana k! Most pedig biztonságba kell helyezni a foglyokat! Nincs valami alkalmas helye e rre a célra? - Itt nem tartja biztonságosnak? Tó vesz körül bennünket..

- Kevesen vagyunk Több embert itt kellene hagyni õrnek, és akkor már túl gyöngék leszünk a Se dorral szemben. Amellett nem tudjuk, hogyan dõl el a harc. Ha õ szerzi meg a gyõzelmet , akár csak rövid idõre is, kiszabadíthatja a mbocovikat 220 Csatározások a Karapa-lagúnánál

- Akkor átszállítjuk õket a sziklapalotába. Önök még nem látták, ám ott van egy óriási terem, férnek. - No de hogyan jutnak föl? Talán egyenként cibáljuk föl õket. a fán? Képtelenség!

- Nem is arra gondoltam. Már korábban összeácsoltam afféle kis daruszerûséget, amellyel a neh zebb tárgyak a szikla tetejére emelhetõk. Három-négy embert bír el egyszerre. Most azonban e lõbb szeretném látni ezeket a harcosokat, és néhány szót váltanék a fõnökükkel.

- Majd késõbb! Nagyon halad az idõ. Azt mondom, mennél elõbb vigyük át õket. Javaslom, kössük zemüket. Úgy fogalmuk sem lesz róla, hová is kerültek, és egyetlen ember is elegendõ lesz õrz

Végül a Desierto is egyetértett mindenben, és azonnal intézkedett. Néhány hangos kiáltással c at rendelt hozzánk a szomszéd szigetrõl, sõt áthozatta a tutajt is, melynek segítségével könn zállítottuk a fogoly indiánokat a partra.

A tobaok közt leírhatatlan öröm támadt. Hangos szavakkal gúnyolták a mbocovikat, felhasználva dél-amerikai indiánok szókincsének legrejtettebb kifejezéseit is. Én és Pena távol tartottunk

gunkat tõlük. - Nem akarjuk elkísérni a foglyokat? - kérdezte társam.

- Fölösleges. Majd megnézzük õket, ha a sziklakamrában lesznek. A Yernóhoz viszont lenne néhá moly szavam. - Mivel kapcsolatban? - Ezzel a Hornóval, akirõl szót ejtettek. Milyen régen lehet a mbocoviknál?

- Errõl nem beszéltek. Az egész dolgot csak úgy futólag érintették... A fõnök említette meg, kirabolják a Desiertót, nincs kitõl kérni váltságdíjat, tehát az a legokosabb, ha megölik ez ornót. - Vajon miért éppen a Desiertótól várják, hogy fizessen? - Bizonyára a rokona.

*

- Valami ilyesmit gyanítok magam is. Ez a Horno a földink lehet. A neve nyilván a német H orn" szóból származik, és föltehetõen azt az ifjú embert jelöli, akit a Desierto azzal gyanús hogy megszökött a törzs pénzével.., - Az ördögbe is! Hogy jött erre a gondolatra? 221 A KORDILLERÁKBAN

- Összevág a két dolog, ami lehet ugyan véletlen is, ám ennek elég kicsi a valószínûsége. Az német név, ez a Homo, a másik pedig az, hogy a Desiertótól várnák érte a váltságdíjat. A fia ek hazafelé jövet át kellett vágnia a Gran Chacón. Az indiánok rajtaütöttek, kirabolták, és m hurcolták. Közismert, hogy ezen a területen garázdálkodnak leginkább a vörösök: rablóhadjára rveznek, foglyokra vadásznak, akikért késõbb váltságdíjat követelnek. Horno szorult helyzetéb zonyára elárulta, hogy a Desierto váltságdíjat fizetne érte. Hogy szavainak nagyobb nyomatéko adjon, beszélt az öreg tetemes vagyonáról is. Innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a Sendador és a Yenio elhatározzák: az indiánok segítségével megrohanják a tobaokat, kifosztják metét, és így jóval nagyobb fogást csinálnak, mintha egyszerûen váltságdíjat kérnének. - Hm! Hihetõen hangzik... Hogy mire rá nem jön két apróságból! - nézett rám elismerõen. - Menjünk, mondjuk el az egészet a Desiertónak! - Várjunk még, ne siessük el a dolgot! Fölösleges csalódást okozunk neki, ma mégis tévednék. zélnünk kell a Yernóval. - Attól tartok, nem sokra megy vele! - Majd korbáccsal megoldjuk a nyelvét! - Nono! Ezt éppen ön mondja?! Ön, aki irtózik minden erõszakosságtól?!

- Ez esetben viszont teljes joggal mondom! Az volt a szándéka, hogy megöl írünket, halomra gyilkolja a tobaokat. Ha mi most kíméletesen bánunk vele, és nem oldjuk meg bármi áron is a nyelvét, akkor hagyjuk, hogy egy ártatlan ember sínylõdjék, vagy esetleg elpusztuljon a m bocovik fogságában! Nem, ennek az embernek beszélnie kell, még ha belepusztul is! Rögtön elõv sszük, mihelyt átszállítják a szildaerõdbe... - Mi ketten?

- És két indián, akik majd a korbáccsal bánnak.

- Teljes mértékben egyetértek, ám most menjünk, mert ezek a drágalátos szövetségesek itt fele k minket.

Igaza volt. Alig tudtunk két helyet kiszorítani magunknak a még föllelhetõ utolsó csónakban! gy rémlett, a tobaok teljesen elfelejtették, amit ezen az éjszakán értük tettünk. A part mese eli látványt nyújtott. Az indián falu apraja-nagyja ott nyüzsgött, hogy meg222 Csatározások a Karapa-lagúnánál

nézze a fogoly mbocovikat, és részt vegyen az események sodrásában... most már minden veszély . És.... és fáklya lángolt mindenkinél! Férfiak, asszonyok, sõt, még a gyermekek kezében is o bogott a nyugtalan lángú szövétnek, mint ezernyi szentjánosbogár. A fények csak az arcokat vi ották meg, a testek körvonalai elmosódtak a sötétben, mintha a Grimm-testvérek mesealakjai v onultak volna föl. A foglyok tudtak járni, mert leoldották a szíjakat a lábukról. Fejükre, ar ukra háncsmaszkot erõsítettek, ezért fogalmuk sem volt arról, hogy merre járnak. Mindegyiküke egy tóba vezette. Elöl az amazonok meneteltek, s ki más állhatott volna az élükön, mint Unic , akit az est folyamán most láttunk elõször, mivel a lánycsapattal egj másik, kisebb szigete n húzódott meg. Közvetlenül mögötte a dóöos léndpH Lc íA^rA^

-wí-w/uinui cueie manialius viselkedésre. Valami téves eszne folytán bizonyára úgy gondolta, hogy bárhová is megy, megállás'nélkül vernie kell a dobot, mégpedig teljes erõbõl. A foglyok alu lakossága haladt tarka összevisszaságban, fecsegve, nevetgéVe, ujjongva. Már-már afféle n gyszombati körmenetnek tetszett afölvonulás, természetesen nem a foglyok szemszögébõl nézve, en õk semmi jóra sem számíthattak. A Gran Chacón ugyanis Õti szokás, hogy aki fegyverrel táma másikra, az az életével fizet fettéért, már amennyiben a megtámadott képes ezen törvényt érv

A menet a sziklaalnál állapodott meg. Fölkiáltottak, mire erõs, durva szövésû hánckosár eresz le a magasból, karnyi vastagságú kötélre erõítve. Hármasával húzták föl a mbocovikat. Hogy fö i történt, azt nem láttuk, mert a fáklyák fénye nem hatolt el o Q

X> í x> & ír A Verne-sorozat sikere titán megkezdtük KARLMAY összes mûveinek magyar nyelvû kiadását. Az Unikornis Kiadó 1999 tavaszán a német loladóval kötött exkluzív szerzõdés alapján Kari May összes mûvének kiadását kezdte el 80 kötetben, melynek többsége még nem jelent meg magyarul. Az egyes kötetek táblaborítóján az eredeti német kiadás grafikái, és az elõzéken a könyv témájához kapcsolódó térképrajzok találhatóak. Kiadónk eddigi hagyományaihoz híven azonos formátumban és igényes külsõvel évi 12-14 kötetben adja ki a népszerû író írásait. 1999-ben megjelent: 1. A sivatagon át 2. A vad Kurdisztánon át 3. Bagdadtól Sztambulig 4. Balkáni szurdokokban 5. A szkipetárak földjén 6. A haramia 7-8-9. Winnetou I-II-III. Kéljük érdeklõdjön, részletes tájékoztatót küldünk, minden, az Unikornis Kiadónál megjeleira nek! Címünk: 1055 Budapest, Stollár Béla u. 22. Telefon: 332-1592, 331-6464, 269-3780 Postafiók: 1399 Bp., Pf. 667

Fax: 311-6564

W^WAWAWA ^dfo^dfo^dti&Péh KARLMAY összes mûveinek magyar nyelvû kiadásánalc sorszám szerinti kötetei. 2000.I fél évben megjelenik: 10. A kárhozat pusztasága 11. A Csendes-óceánon 12. A Rio de la Plata mentén 13. A Kordülerákban 14-15. Old Surehand III. % & Q » Q X) s>