A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Julie Garwood Hotshot DUTTON, Published by Penguin Group (USA) Inc., New York, 2013 Forditotta: Tóth Gizella Könyvterv: Szabó Vince | Malum Stúdió Copyright © 2013 by Julie Garwood Hungarian translation ©Tóth Gizella, 2014 Hungarian edition © GABO Kiadó, 2014 Minden jog fenntartva. A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges. Kiadja a GABO Könyvkiadó www.gabo.hu Felelős kiadó: Földes Tamás Felelős szerkesztő: Solymosi Éva
ISBN 978-963-689-849-6 A Gabo Kiadó könyveinek kizárólagos terjesztője a Talentum Kft. Cím: Törökbálint, DEPÓ II. Telefon: 06-23-332-105 Fax:06-23-232-336 E-mail:
[email protected] Készült a Borsodi Nyomda Kft.-ben Felelős vezető: Ducsai György igazgató
Előszó
Május 11-én este, pontosan háromnegyed kilenckor Finn MacBain megszűnt kiállhatatlan nyűg és bosszúság lenni. Felnőtté és egyben hőssé is vált. Egészen addig a szombat estéig ő és iker öccsei, Beck és Tristan temérdek csínyt követtek el. Igazi fenegyerekek voltak, akiknek mindig valami komiszságon járt az eszük. A szomszédok összerezzentek, amikor közeledni látták őket. A fivérek nem voltak rossz fiúk, csak idióták... legalábbis az apjuk szerint. Vág az eszük, mint a borotva, mondogatta Mr. MacBain, mégis idióták. Az évek során meglehetősen sok elképesztő dolgot műveltek, mint például amikor drótkötelet feszítettek ki a háztető és a hátsó udvarban növő hatalmas gesztenyefa közt. A kötél elég hosszú és lejtős volt ahhoz, hogy lecsúszva rajta úgy érezzék, repülnek. Sajnos azzal egyikük sem számolt, mi lesz, ha elérik odalent a fát, és szerencsésnek mondhatták magukat, hogy egyiküknek sem tört csontja, amikor a fának csapódlak. Aztán ott volt az az eset, amikor a fiúk megpróbáltak ugróasztalt építeni. A szülők még ma is összeborzadtak, ha eszükbe jutott a dolog. Az volt az a nap, amikor megszabadultak a láncfűrésztől. A fiúk különösen szerettek másokat megtréfálni. Az éjszaka közepén megszólaló vekker, az ember fejére eső tárgyak, ha ki-
nyitott egy szekrényajtót, az ágyában gyanútlanul alvó áldozat folpackba tekerése... mind-mind kimeríthetetlen fantáziájuk terméke volt. De a fivérek nem csak a családra korlátozták a csínytevéseiket. A szomszédokat is szívesen megtréfálták. Amikor például Hillmanék visszatértek egyhetes nyaralásukból, azt kellett látniuk, hogy sárga rendőrségi szalag kígyózik a házuk körül, és a járdájukon egy test körvonalainak krétarajza - Beck műalkotása - díszük. Hillmanék egyáltalán nem voltak elragadtatva a tréfától. A MacBain fiúk ráadásul döbbenetesen suták voltak. Egyikük sem tudott úgy átmenni egy szobán, hogy el ne botoljon a saját lábában, vagy neki ne menjen egy asztalnak vagy a falnak. Olyan gyorsan nőttek, hogy egyszerűen képtelenek voltak az összehangolt mozgásra. Féktelenül, hangosan viselkedtek, és szerettek nevetni. Bár rendszeresen rájuk szóltak, hogy „odakint tágasabb”, folyton a házban lökdösődtek, verekedtek. A gipszkarton válaszfalakat átütő fej vagy váll szinte mindennaposnak számított, és a ház úgy festett, mintha az örökös felújítás állapotában lenne. A szülők, Devin és Laura MacBain az építési vállalkozó számát beprogramozták gyorshívásra. A fiúk jóképű fenegyerekek voltak, s bár épp csak beléptek a tinédzserkorba, magasságuk az egy-nyolcvanhoz közelített. Finn, a legidősebb és egyben a legtöbb csíny kíeszelője is, tizennégy éves volt, és egyelőre semmi jelét nem mutatta, hogy abba akarná hagyni a növekedést. Fivéreihez hasonlóan ő is egy jezsuita fiúiskolába járt, és kiváló tanuló volt. Minden dolgozatot hibátlanul oldott meg, rendkívüli memóriával dicsekedhetett, és csalódott tanárai egyre csak azt hajtogatták, hogy a képességei töredékét sem használja ki. Könnyedén átsuhant az emelt szintű osztályokon. Nem erőltette meg magát,
mivel nem volt rá szükség. Épp ezért lusta is volt. Hamar elunta magát, és arra is volt példa, hogy elaludt az amerikaitörténelem-órán. Finnt általában semmi sem érdekelte, kivéve a lányokat, az úszást, a focit és az, hogy jól érezze magát. Az iskolai tanácsadó azt mondta a szülőknek, hogy a fiuk olyan okos, hogy azzal már árt magának, aminek persze azok semmi értelmét nem találták. Hogyan lehet valaki olyan okos, hogy ártson vele magának? Néhány tanár önteltnek nevezte Finnt, amit az apa úgy fordított le, hogy a fia észkombájn. Finn-nel kapcsolatban minden csupa ellentmondás volt. Az intelligenciahányadosa toronymagas volt, és kitűnően tanult, de több verekedésben vett részt, mint Mohamed Ali. Úgy tűnt, nem tud úgy elsétálni az épület egyik végétől a másikig, hogy be ne verné valamelyik Benson fiú orrát. Finn arcán örökösen csibészes mosoly ült, szemében huncut szikrák csillogtak. Erős ökle volt, és villámgyors jobb horga. Bár nem volt különösebben indulatos legény - sokáig kellett próbálkoznia annak, aki ki akarta hozni a sodrából, de az erőszakoskodó alakokat nem állhatta. Márpedig mind a hét Benson fiú ehhez a fajtához tartozott. Folyton a náluk fiatalabb fiúkat és a környékbeli lányokat zaklatták, és az okozta nekik a legnagyobb örömet, ha megríkatják a kisebbeket. Az összes gyerek tudta, hogy Finnhez nyugodtan menekülhet segítségért, ha a Benson fiúk kínozzák, mert Finn nem fél kiállni ellenük, mindegy hányan vannak. Amikor Devin meglátta fia legújabb monokliját, megjegyezte a feleségének, hogy Finn-nek sok remek tulajdonsága van, de a józanész nem tartozik ezek közé. Mi mással magyarázhatná, hogy a fia képes nekitámadni mind a hét Benson gyereknek egyszerre? Szerencsére Finnt vagy a két öccsét egyszer sem tartóztatták le, és Devin arra a következtetésre jutott, hogy csak úgy
tarthatja távol a fiait a bajtól, ha reggeltől estig elhalmozza őket elfoglaltságokkal, különösen most, hogy hamarosan megkezdődik a nyári szünet. Az iskolaév alatt a tanuláson túl lefoglalták őket a részidős munkák és a sport. Fociztak, lacrosse-oztak, kosaraztak és rögbiztek. Ezek azonban csak idényhez kötött sportok voltak. Úszni viszont egész évben lehetett. Ez a felismerés akkor jött Devinnek, amikor az egyik szomszédja elmesélte, hogy a nemrég megnyílt és a tőlük alig néhány kilométerre, lévő Lee Centerben egy ötvenméteres új uszoda is van, ahol valószínűleg a jövő reménybeli olimpikonjai fognak edzeni. Devin azt is kiderítette, hogy a válogató verseny egy héten belül lesz. Aznap éjjel Devin megvitatta a tervét a feleségével. Beszélt neki a Lee Centerről és az új uszodáról. Azt szeretném, ha a fiúk is indulnának a válogató versenyen. Szerintem Finn-nek jó esélye van, hogy bekerüljön a csapatba. Ki ellen versenyez a csapat? - kérdezte Laura. Nem tudom, és nem is érdekel. Ha Finn bejut a csapatba, háromnegyed ötre az uszodában kell lennie. Öttől fél hétig tart az úszás, méghozzá a vasárnapot kivéve mindennap. Egész évben - tette hozzá vigyorogva. - Még ha Becket és Tristant nem is veszik be a csapatba, akkor is úszhatnak Finn-nel együtt. Ez biztosan kimeríti őket. Laura semmi rosszat nem látott abban, hogy a fiúk kipróbálják magukat. Egyetértett a férjével abban is, hogy le kell valahogy vezetni az energiákat, és a hajnalok hajnalán rótt uszodai hosszok erre nagyon is alkalmasnak tűntek. A férfi már éppen elszundikált, amikor az asszonynak az eszébe ötlött valami. - Várjunk csak! - bökte vállon a férjét. - Ki fogja őket minden hajnalban edzésre vinni?
Csak horkolás volt a válasz. Devin anélkül, hogy fiainak szólt volna a tervéről, kitöltötte az összes papírt, befizette a családi jegy árát, és benevezte mind a három fiút a válogató versenyre. Aznap este vacsoránál szóba hozta a témát. Az asztalfőn ült, és nézte, ahogy a srácok az ételt falják. Jóképű gyerekek, gondolta. Dús, fekete hajuk olyan, mint amilyen az övé is volt, mielőtt gyerekei születtek volna. Az ő tincsei lassan őszbe csavarodtak. Beck és Tristan egypetéjű ikrek voltak. Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás, és Devin csak a Beck nyakán levő apró anyajegyről tudta megkülönböztetni őket. Pontosan tizenegy hónappal voltak fiatalabbak Finn-nél, és a három fiú néhány hétig minden évben egykorú volt. Jellemükben azonban nagyon is különböztek. Beck csak a szórakozásnak élt, és az utóbbi időben feltámadt a lányok iránti érdeklődése. Úgy tűnt, lassan az esze is megjön. A három fivér közül ő volt a legkedvesebb és a legegyüttérzőbb, és sohasem rejtette véka alá, mit gondol. Tristan vele ellentétben elemző típus volt. Mindenben, a legjelentéktelenebb dolgokban is a logikát kereste, mégis hagyta, hogy Finn belevigye a leghajmeresztőbb dolgokba is. Nagylelkű volt, és a testvéreit mindig előtérbe helyezte, ugyanakkor nagyon a szívére vette a dolgokat. Devin attól tartott, ha nem tanul meg lazítani, előbb-utóbb valami fekélyt kap. Bármilyen ostobaságokat is műveltek a fiúk, Devin örömmel vette, hogy mindig megvédték egymást. Rendíthetetlenül hűek voltak egymáshoz. Finn már fel akart állni az asztaltól, és engedélyt kérni, hogy mehessen, amikor az anyja a férje felé biccentett. Nem akartál beszélni a fiúkkal arról... - kezdte. De igen. Nos, fiúk... Apa? - hangzott a hármas kórus. - Tudtátok, hogy a Lee Centerben új, olimpiai méretű uszoda nyílt? Lányok és fiúk fognak ott edzeni mindennap.
Lányok? Hány lány? - vágott közbe Beck, mielőtt az apja folytathatta volna. Devin türelemre intette magát. Nem tudom, hány lány. Tristan a homlokát ráncolta. Mire edzenek? Görnyedten ült a széken, és haja a szemébe lógott. Ülj egyenesen! - szólt rá az apja, mielőtt válaszolt volna. - Azért edzenek, hogy bekerüljenek a csapatba. És mit csinál a csapat? - érdeklődött Beck. Más csapatok ellen versenyez - felelte Finn. - A leggyorsabb úszók pedig azért, hogy bekerüljenek az olimpiai csapatba. Igaz, apa? Igen, azt hiszem, így van. Nem tudom biztosan, hogyan működik, és hány szintet kell teljesíteni. - Ti szerettek úszni, fiúk - vetette közbe az anyjuk. Szerelek úszni - hagyta helyben Beck -, de nem tudom, szeretek-e úgy, mint Finn. Finn, te gyakorlatilag a szomszéd medencéjében töltötted a múlt nyarat - mondta Tristan. Igen, rengeteget úsztam, amikor Justin ott lakott. Állandóan együtt róttuk a hosszakat. Aztán áthelyezték az apját. Remek medence - tette hozzá lelkesen. - Lefogadom, hogy legalább huszonöt méter. A legnagyobb, amit kertben láttam. Nincs az huszonöt - vitatkozott Tristan. - Meg sem közelíti. - Te gyors vagy, Finn. Nagyon gyors - mondta Beck. Aztán úgy döntött, hogy mégsem lakott jól, és újra a tört krumplis tál felé nyúlt. Lemérted már valaha, milyen gyors vagy? - kérdezte Tristan. Nem. Miért tettem volna? -
Az biztos, hogy a szomszédban nem úszhatunk többé jegyezte meg Tristan. Igen, és ez a te hibád, Finn - intett a villájával Beck a bátyja felé. - Megmondtuk, hogy nem baseballozhattok az utcán! csattant fel az anyjuk. Ha az esetre gondolt, még mindig haragra gerjedt. - Az ablak betörése nem a legjobb módja az új szomszéd előtti bemutatkozásnak. Épp csak beköltöztek - fűzte hozzá. - John Lockhart ugyancsak dühös volt. Éppen vacsoráztak - vette át a szót a feleségétől Devin. - A labda egyenesen a salátástálba pottyant. Fogadni mernék, hogy a salátalevelek szanaszét röpültek - bökte oldalba Beck az ikertestvérét. Ez egyáltalán nem mulatságos - rótta meg őket Laura. - A labda valamelyik szülőt is eltalálhatta volna, vagy az egyik lányukat. Mind a három fiú előrehajolt. Lockhartéknak lányaik vannak? - kérdezte Tristan. Miért nem mondtad. Finn? - nézett szemrehányóan a bátyjára Beck. Én sem tudtam. Mr. Lockhart előviharzott a házból, én meg bocsánatot kértem, és megígértem, hogy kifizetem az új ablakot. Csak őt láttam. Anya és apa később átment, hogy beszéljen vele. Láttátok a lányokat? - akarta tudni Beck. - Hányan vannak? Hárman - felelte Devin. És milyenek? - Ez a kérdés sekélyességre vall - intette az apja. - Tizenhárom éves vagyok, apa. Az a dolgom, hogy sekélyes legyek - felelte vidáman Beck. Devin úgy döntött, most ő tréfálja meg a fiait. -
Ami azt illeti, láttam a lányokat - mondta. - Gyönyörűek, így van, Laura? - nézett a feleségére. Ó, istenem, igen, így. Az biztos, hogy gyönyörűek. Tristan gyanakodva fürkészte a szüleit. Kívül vagy belül gyönyörűek? - faggatózott. Így is, úgy is - felelte az anyja. A szülők csak a lányok életkorát felejtették el megemlítem. Felállhatok az asztaltól? - kérdezte Finn újra. Nem! - szólt rá az apja valamivel élesebb hangon, mint szerette volna. - Beszélni akartam veled erről a versenyszerű úszásról. Rendben - ült vissza Finn. - Mi van vele? Szeretném, ha megpróbálnál bejutni a csapatba. Én meg nem szeretném, apa. Terveim vannak a nyárra. Devin megdörzsölte a halántékát. Megcsapta a közelgő fejfájás szele. És mik lennének azok a tervek? - érdeklődött. Az Iron Horse Country Clubban fogok dolgozni. Ó! És mit? Úszómester leszek. Végigcsináltam a vöröskeresztes tanfolyamot, és bizonyítványom is van róla, hogy képes vagyok újraéleszteni egy embert. Mindannyiunknak van róla bizonyítványa - emlékeztette Beck. - Apa velünk is elvégeztette a tanfolyamot. - Tizenöt-tizenhat éves korodig nem lehetsz úszómester - mondta Tristan. - Fogadjunk, hogy velem kivételt tesznek. Devin lehunyta a szemét, és türelemért fohászkodott. Fogadjunk, hogy nem - ellenkezett csak azért is Tristan, és újabb csirkemellet szúrt a villájára. Beck követte a példáját. Laura végignézett az üres tálakon. Amióta Finn elkezdett szilárd ételt enni, sosem volt maradék a tányérokon. -
Szükségük van úszómesterekre, és nekem megvan a képzettségem - érvelt Finn. - így egész nap a medencében leszek tette hozzá. Már felvettek? - kérdezte az apja. Épp el akartam menni a papírokért, amikor a verekedés miatt szobafogságot kaptam. Nem fogsz a country clubban dolgozni, Finn - jelentette ki Devin. - Talán majd jövőre - tette hozzá, hogy enyhítse a fiú csalódását. - Mivel nem leszel úszómester, nyugodtan kipróbálhatod magad a Lee Centerben. Nem érdekel, hogy meg tudnád-e csinálni? Finn vállat vont. De, azt hiszem. Én megpróbálok bejutni a csapatba, ha te is - mondta Beck. - Az úszás remek módja az izmok növelésének, és a lányok szeretik az izmos fiúkat. A lányok? Másra nem is tudsz gondolni? - bosszankodott az anyja. - Nem nagyon - ismerte be Beck. Úgy van, mind és mindig csak rájuk gondolunk - bólintott Finn, aztán az apjához fordult. - Még egy hétig szóbafogságban vagyok, emlékszel? Hogyan mehetnék el a Lee Centerbe... - Vasárnap felfüggesztem a büntetést. Addig itthon maradsz. Ha részt veszek a válogatón. Pontosan. Finn-nek nem kellett sokat gondolkodnia a válaszon. Jó, rendben. Elmegyek. - Gondolod, hogy Lockharték megengedik valaha is, hogy használjuk a medencéjüket? - kérdezte Tristan. -
Nem - mondta Laura elborzadva. - Kizárt dolog. Meg vannak győződve róla, hogy mind bűnösök vagytok. De mi mit tettünk? - méltatlankodott Beck. - Itthon sem voltunk, amikor Finn betörte az ablakukat. De a rokonai vagytok - magyarázta az anyja. - Szóval a köztetek lévő kapcsolat miatt vagytok ti is vétkesek. Ez nem igazságos - panaszkodott Beck. Az élet nem igazságos. Több lesz, ha hozzászoksz - mondta az apja. Ki a soros a mosogatásban? - kérdezte az anya. A következő pillanatban kibontakozott a szokásos esti vita, amelyet végül a kő-papír-olló játékkal döntöttek el, igaz, háromszor is megismételték, mire Beck beismerte a vereségét. Azt akarom, hogy tartsátok magatokat távol Lockhartéktól - adta ki apjuk a parancsot, miközben a fiúk elkezdték leszedni az asztalt. - Különösen te, Finn. Azt akarom, hogy még a szemeteket se vessétek rájuk. Hallod, fiam? És az ég szerelmére, az úszómedencéjüktől is tartsd magad távol. Add a szavad! Most rögtön. Finn legszívesebben forgatni kezdte volna a szemét, de nem merte, mert az tiszteletlenség lett volna, és igazán elege volt már a szobafogságból. Rendben, a szavamat adom - mondta lemondón. -
Pontosan egy óra múlva Finn-nek meg kellett szegnie az adott szavát. Testvérei a szüleikkel együtt elmentek a Burton áruházba, hogy új tévét vegyenek, Finn pedig felment a ház hátsó frontján lévő, második emeleti szobájába. Kinézett az ablakon Lockharték úszómedencéjére, és visszagondolt arra, milyen jól érezték ott magukat a testvéreivel a múlt nyáron. Igazán
remek medence volt! Lockharték hatalmas terasza legalább három, ha nem négy méterre volt a talajtól, és vastag fakorlát övezte. Az alatta levő kisebb, kibetonozott belső kertre és a mögötte levő medencére nézett. Amikor a szülők nem voltak a közelben, Justin és ő felugrottak a korlátra, átrepültek a kerti székek fölött, és fejjel előre egyenesen a medence mélyebbik végébe ugrottak, hogy aztán versenyt ússzanak a lépcsőkig. Mindig Finn győzött. A medence ma este különösen csábító volt. A nagy melegben Finn inge izzadságtól nedves hátához tapadt. A ház klímarendszere a padlásszobát nem érintette, így a fiú bekapcsolta a pincéből előrángatott ventilátort, és kinyitotta az ablakot. A nevető hangokat hallva felkapta a fejét, és kinézett a hangok forrását kutatva. Lockhartéknál nagy parti volt. Finnnek eszébe jutott, hogy anyja házavatónak nevezte. Kocsik sorakoztak végig a Concord Streeten. A hangokból ítélve sok vendég lehetett, és mind remekül érezte magát. Néhányan a kezükben itallal kiléptek a teraszra, de hamarosan vissza is mentek, nyilván a nagy hőség miatt. Finn nagyon szeretett volna fejest ugrani abba a medencébe. A tiszta, kék vízfelszín hívogatóan csillogott. Finn imádott úszni. Minden gondjáról-bajáról megfeledkezett, amikor hosszú, egyenletes karcsapásokkal a vizet szelte, és úgy tűnt, olyankor az elméje is kitisztul. Minél gyorsabban úszott, annál inkább ellazult. A teste vette át az irányítást. Egyik barátja azt mondta, a vízben delfinné változik. Úszás közben tökéletes béke áradt szét benne, ugyanakkor energiával is feltöltődött. Tudta, ez nem hangzik túl értelmesen, de akkor is így érzett. Minél ellazultabb volt, annál gyorsabban úszott. Ma este azonban nem úszhat, az biztos. A szavát adta az apjának, és esze ágában sem volt megszegni. Különben is Mr. Lockhart valószínűleg hívná a rendőrséget, és birtokhá-
borításért átadná nekik, ha megpróbálna átsurranni azon a kerítésen. Nincs értelme azzal kínoznia magát, hogy a gyönyörű medencét bámulja, döntötte el. Finn becsukta az ablakot, és már el akart fordulni, amikor észrevette a lányt. Uramatyám, milyen kicsi! Nem lehet több öt- vagy hatévesnél, vélte Finn. Akárhogy is, túl kicsi, hogy felügyelet nélkül a medence közelében ólálkodjon. Talán Lockharték egyik lánya vigyáz a kicsire, de ha így van, hol az a lány? Finn gyomrát baljóslatú érzés szorította össze. A gyerek egyre a háta mögé pillantgatva a medence közelébe sétált. Talán vár valakit? Vagy arról akar meggyőződni, hogy biztosan megússza-e, hogy elszökött a felügyelet alól? Talán tud úszni, reménykedett Finn. De akkor sem lenne szabad egyedül kint lennie. A gyerek leült, odacsúszott a medence széléhez, és kis lábát belelógatta a vízbe. Finn nem mozdult. Várta, hogy kijön valaki a gyerekért, és beviszi, de senki sem jött. A kislány vidáman tapicskolt egy-két percig, fokról fokra közelebb csúszva a vízhez, míg az már a térdéig ért. A gyerek egy újabb percig úgy maradt, aztán előrehajolt, és a kezét is a vízbe mártotta. Mosolyogva élvezte a pancsolása nyomán keletkezett hullámokat. Még előbbre hajolt, hogy jobban belenyúlhasson a vízbe, majd elvesztette az egyensúlyát, és a vízbe zuhant. Egyetlen hang nélkül süllyedt el. Harminc másodperc. Csak ennyi idő kell, hogy odajusson hozzá, gondolta Finn. - Hívjátok a kiienc tizenegyet! - kiáltotta az apjának, miközben rohanni kezdett a lépcsőn lefelé. Senki sem válaszolt, és Finn-nek eszébe jutott, hogy a család a Burtonbe ment. Kirohant a bejárati ajtón, kis híján kitépve azt a helyéből, lóhalálában vágott át a saját és Lockhart kertjén, és felszá-
guldott az elülső teraszra vezető lépcsőkön. Mr. Lockhart az ajtóban állt, és egy érkező házaspárt üdvözölt, eltorlaszolva a bejáratot. Nincs idő magyarázkodásra, döntötte el Finn. Félrelökte a nagydarab embert az útból, mire az dühösen felüvöltött. Hívják a kilenc tizenegyet! - kiáltotta Finn, bár nem hitte, hogy bárki is meghallotta Mr. Lockhart bömbölése mellett. Finn embereket lökött félre, levert egy sajttálat és felborított egy széket, aztán kicsússzant a résnyire nyitott dupla üvegajtón. Felugrott a korlátra, és ugródeszkaként használva tökéletes fejesugrással érkezett a medencébe. Öt másodperccel később a kislány már a karjában volt... ernyedten, élettelenül, és Finn tudta, hogy víz került a tüdejébe. Teremtőm, mennyire megijedt! Újra kell élesztenie, méghozzá gyorsan. A mellkasához szorította a kislányt, miközben kimászott a medencéből. Odakint aztán gyengéden a földre fektette a gyereket, és megkezdte a lélegeztetést. Finn szinte hallotta az elsősegély-oktató hangját a fülében, amint azt magyarázza, milyen erővel nyomja össze a mellkast... szabadítsa fel a légutakat... ne felejtsen el számolni... Sikolyt hallott a háttérben, de nem törődött vele. Hirtelen John Lockhart jelent meg, és térdre hullott a lánya mellett. Fel akarta venni a kislányt, de Finn félrelökte. - Tudod, mit csinálsz? - zihálta a kétségbeesett apa. Finn bólintott. Minden figyelmét a kislánynak szentelte. Folytatta a mellkaskompressziót, s miközben dolgozott, magában számolt. Az egyik nő vérfagyasztó hangon felsikoltott. Peyton! Mi történt vele? Peyton... - Mrs. Lockhart a férje mellé térdelt. - Lélegezz, kicsikém... rajta! Könyörgöm, vegyél levegőt...
-
Jönnek! - kiáltotta egy nő a teraszról. - A mentő úton
van. Peyton hirtelen kinyitotta a szemét, és jó adag vizet köhögött fel. Finn oldalra fordította a kislány fejét, és tartotta, amíg az újra lélegzethez jutott. Peyton visszatért közéjük. Finn képtelen volt megszólalni. Adrenalin száguldott az ereiben. A kislány megpróbált felülni, és felé nyújtotta a kezét. Finn a karjában a gyerekkel felállt, és csak akkor vette észre a köré gyűlt embereket, akik némán mind őt nézték. Néhány nő a szájára szorította a kezét. Riadtnak tűntek, de amint felemelte a fejét, és meglátták, hogy a kislánynak semmi baja, egyszerre mindnek megjött a hangja. Peyton anyja kinyújtotta a kezét, a kislányáért, és Finn óvatosan átadta neki. Az asszony szorosan magához ölelte a gyereket. Most már minden rendben - suttogta neki, és könnyek csorogtak az arcán. - Minden rendben. Váratlanul Peyton apja ragadta meg Finnt. Átölelte és hátba veregette. Hála istennek, hogy jöttél - mondta az érzelmektől remegő hangon. Finn arra gondolt, hogy a férfi is menten elsírja magát. Amikor Mr. Lockhart végre elengedte, világoskék inge csupa víz volt. Honnan tudtad... Láttam, amikor a vízbe esett - felelte Finn. - Uram, a lányát meg kell tanítani úszni... méghozzá nyomban. Igen, persze - helyeselt buzgón a férfi. - Peytonnak fent kellett volna lennie a bébicsősszel... Fogalmam sincs, hogy juthatott ki... Nem értem, hogyan történhetett meg ez az egész. Itt ez a sok ember - tette hozzá érezhető zavarral és senki sem vette észre, hogy a kislány kijött.
Peyton az apja felé nyújtotta kis kezét, és ő nyomban a karjába vette. A kislány a vállára hajtotta a fejét, de közben végig Finnt nézte. Peyton anyja gyorsan megtörölte a szemét egy gombóccá gyűrt zsebkendővel, aztán Finnhez sietett, hogy megölelje. Ő megpróbált elhátrálni, hogy hazamehessen, de a tömeg teljesen körülfogta. Simogatták és ütögették a hátát, néhány nő megpuszilta az arcát, és ő egészen megdermedt a rá irányuló ügyelemtől. Lehetetlen volt csendben és észrevétlenül eltűnnie. Megérkezett a mentő, és Peytont gyorsan megvizsgálták. Szerencsés a kislány, hogy volt, aki látta, amikor a vízbe esett - jegyezte meg az egyik mentős. Finn... a szomszédunk, Finn látta, hála istennek. A teraszról a medencébe ugrott, kihúzta, és újraélesztette. Tudta, hogyan kell. A mentősök feltettek néhány kérdést a fiúnak. Tudni akarták, mennyi ideig volt Peyton a víz alatt, és mennyi időbe került újraéleszteni. Mindenki feszült figyelemmel hallgatta Finn minden szavát, ám amikor a mentő elment, újra mind beszélni kezdett, és Finn ismét a figyelem középpontjába került: megfogták, simogatták, paskolgatták, puszilgatták. Mr. Lockhartnak végül feltűnt, milyen kínos ez a fiúnak, és hazaengedte. Finn igyekezett minél gyorsabban eltűnni onnan. Miután átöltözött, csinált magának néhány szendvicset már majdnem két óra telt el a vacsora óta, fogott egy zacskó chipset meg egy üdítőt, és indult fel a szobájába. Bekapcsolta a tévét, leült, és próbált a filmre figyelni. A képernyőnek csak a felén volt kép, és nem volt többé színes, csak fekete-fehér, de ez nem igazán számított, mert Finn úgysem a filmre figyelt. Agyában újra és újra lejátszódtak a történtek. Arra gondolt, mennyire meg volt rémülve, hogy Peyton nem tér magához,
és hogy milyen érzés volt, amikor köhögni kezdett. Karjában tartani az élettelen testet, és segíteni neki, hogy ismét: lélegezni tudjon... kész csodának tűnt a számára. Elárasztották az érzelmek. Mi lett volna, ha nem látja meg? Az ablakából nem lehet látni a medence alsó részét. Mi lett volna, ha későn érkezik, és nem tudja magához téríteni a kislányt? Finn a tenyerébe temette az arcát, ahogy arra gondolt, milyen közel volt Peyton a halálhoz. Minden olyan gyorsan történt. Csobbanás, sikoly sem hallatszott, amikor a gyerek elmerült, és csak perceken múlt, hogy nem ért véget a kis élet. Milyen szerencse, hogy ő meglátta! Újabb szendvicsért nyúlt, látta, hogy üres a tányér, s csak akkor döbbent rá, hogy mind megette. Hallotta, hogy nyílik a garázsajtó. Megrázta magát, hogy visszatérjen a jelenbe, és a konyhába ment. Tristan és Beck épp akkor cipelték be az új tévé hatalmas dobozát. - Várj csak, amíg meglátod, Finn - mondta Beck. - A képernyő kétszer akkora, mint a régi tévéé volt, és a színek egyenesen fantasztikusak. - Vasárnapig nem nézhetek tévét - emlékeztette Finn. Büntetésben vagyok, ha elfelejtetted volna. Az apjuk lépett be becsukva az ajtót maga mögött. Segíts az öcséidnek, Finn. Nem akarom, hogy elejtsék a tévét. Tegyétek le a nappaliban az asztalra. Tristan, nézd meg hogy lehet a videomagnót csatlakoztatni. A régi tévét vigyétek ki a garázsba. Figyelj, apa, történt valami - kezdte Finn. Ó, mielőtt elfelejteném, rendeltem egy légkondicionálót a szobádba - mondta Devin. - A jövő héten beszerelik. Köszönöm. De figyelj, amíg nem voltatok itthon... kezdte Finn újra, de ismét félbeszakították. Ezúttal az ajtócsengő szólalt meg.
Megnézem, ki az - szólt vissza az apja az ajtó felé menet. - Aztán majd elmondhatod. Lockharték álltak a teraszon. Peyton lányuk a kezüket fogva ott állt közöttük. Mrs. Lockhart szeme csupa könny volt. Devin válla megroskadt. Mit csinált az az akasztófavirág? - kérdezte fakó hangon, s az ajtót szélesebbre tárva beljebb invitálta a szomszédokat. Mielőtt valamelyik Lockhart válaszolhatott volna, a konyha felé fordult, és bekiabált: - Finn, azonnal gyere ide! Laura látta, kik jöttek, és a fiára nézett. - Finn, ugye nem hagytad el a házat, amíg nem voltunk itthon? - kérdezte suttogva. - Úgye nem? De válaszra sem várva kisietett, hogy üdvözölje a zaklatott szomszédokat. Kimentél? - kérdezte Beck. Igen - felelte Finn, aztán nem tudta megállni, és hozzáfűzte: - Fejest ugrottam Lockharték medencéjébe. Beck felkacagott. Az nem lehet. Mondd, hogy nem tetted. Öregem, életed végéig büntetésben leszel. Miközben buliztak? - hitetlenked ett Tristan. - Átmentél úszni hozzájuk, miközben ők partit adtak? Igen. Tristan mosolyogva csóválta meg a fejét. Hogy tudtál ekkora ökörséget művelni? Csak vasárnapig kellett volna kibírnod. Jobb lesz, ha mész - tanácsolta Beck, amikor az apjuk ismét Finnért kiáltott. Laura próbálta megnyugtatni Lockhartékat. Ragaszkodott hozzá, hogy jöjjenek be a nappaliba és üljenek le, közben reménykedett, hogy higgadtak maradnak, miközben megbeszélik Finn legújabb csínytevését. -
Ma este különösen nagy a hőség, ugye? Kérnek egy kis limonádét? - kérdezte idegeskedve. Nagyon remélte, hogy Finn semmi értékeset nem tört el. Észrevette, hogy Peyton őt nézi. Gyönyörű kislány volt, és úgy tűnt, hatalmas kék szemével mindent lát. Laura nem tehetett róla, de méltányolta, ahogy a kislány csendben és nyugodtan ül a szülei között. Az ő fiai sohasem tudtak egy percnél tovább nyugton maradni. Mikor kicsik voltak, folyton szaladgáltak, mozogtak, s most, tinédzserként is ugyanez volt a helyzet. Biztosíthatom magukat, hogy Finn minden kárukat meg fogja fizetni - kezdte. Finn felnevetett, ami a szüleinek egyáltalán nem tetszett. Az apja szúrós pillantást vetett rá. Kifizeti - erősítette meg Devin. A fiuk megmentette a lányunk életét ma este - közölte Mr. Lockhart. - Finn... hogy mondta? - kérdezett vissza hökkenten Devin. Mr. Lockhart mindent elmesélt, és mire befejezte, Mrs. Lockhart sírva fakadva ismét magához ölelte a lányát. Miközben Beck és Tristan vigyorogva oldalba böködték a könyökükkel a bátyjukat, a szüleik döbbent mozdulatlanságban ültek. Negyvennél is többen voltak a házban, mialatt Peyton fúldoklott - mondta éppen Mr. Lockhart. - Amikor a fiuk kihozta a vízből, nem lélegzett... Finn újraélesztette... kipumpálta a vizet a tüdejéből... Arról beszéltek, milyen ijesztő volt az egész, és micsoda szerencse, hogy Finn látta Peytont a vízbe esni. Miközben Finn hősiességét méltatták, a fiú lehajtott fejjel állt. Nem volt hozzászokva, hogy ennyit dicsérjék. -
Amikor Lockharték egy pillanatra elhallgattak, Finn megszólalt. - Mr. Lockhart, ugye valami ünnepség van maguknál? emlékeztette a férfit. Igen - felelte Mr. Lockhart, és a felesegéhez fordult: - Le kell fektetnünk Peytont. Mrs. Lockhart Finn felé indult, és a fiú lélekben felkészült, mert tudta, hogy az asszony megint meg fogja ölelni. A szomszédok kifelé indultak. Devin és Laura kikísérte őket. Beck és Tristan a szüleik után mentek a teraszra. Mr. Lockhart, hány éves a többi lánya? - kérdezte Beck. Lucy hét, Ivy nemsokára négy lesz. Beck szemrehányó pillantást vetett a szüleire, akik igyekeztek leplezni a mosolyukat. Miközben anyja tovább csevegett Lockhartékkal, Beck az apja mellé somfordált. - Tudtad, hogy ilyen kicsik, ugye? Persze - kuncogott Devin. Ez egyáltalán nem mulatságos, apa. De apja kacaja mutatta, hogy nem ért vele egyet. Finn a nappaliban maradt, miközben a két család búcsúzkodott. Indult volna a szobájába, amikor kinyílt az ajtó, és Peyton szaladt be. Egy lépésre a fiútól megállt, hátrahajtotta a fejét, és egy hosszú percig csak nézett fel rá. Nagyon megijedtem - suttogta aztán. Finn alig hallotta. Leguggolt hozzá, hogy a szemük egy vonalban legyen. Én is megijedtem - mondta. A kislány mosolygott. Az anyja hívta, de ő nem ment. Még egy percig nézte Finnt, s közben döntésre jutott. Egészen közel hajolt hozzá, és azt suttogta: - Köszönöm - aztán sarkon fordult, és visszafutott a szüleihez.
Finn az ablakból figyelte, ahogy Lockhart a kislányt kézen vezetve a házuk felé sétálnak. Arra gondolt, sohasem felejti el azt a pillanatot, amikor Peytont kiemelte a vízből. Mi késztette arra, hogy még egyszer visszanézzen a medencére? Talán valami nagyobb erő játszott itt közre. Talán Peyton Lockhart egyszer még fontos szerepet fog játszani az életében.
Minden év január negyedikén Peyton Lockhart miután kinyitotta a szemét, és felkelt az ágyból, először a laptopjához ment, hogy e-mailben mondjon köszönetét az őrangyalának, amiért megmentette az életét. Ma január negyedike volt. A születésnapja, és ha nincs Finn MacBain, akkor most nem ünnepelhetné meg. Peyton édesanyja indította el a hagyományt, hogy a lánya születésnapján köszönő képeslapot küldjön Finn-nek, de mihelyt megtanult írni, Peyton átvette tőle ezt a feladatot. Középiskolás volt, amikor rászokott arra, hogy e-mailben mondjon köszönetét képeslapküldés helyett, bár az anyja egyáltalán nem helyeselte a dolgot. Finn néha válaszolt, de legtöbbször nem. Peyton megértette. Finnt lefoglalta, hogy a leghihetetlenebb tettetek hajtsa végre. Még le sem érettségizett, amikor részt vett az olimpián. Peyton látta a televízióban, ahogy három aranyérmet is nyert: egyet a kétszáz méteres gyorsúszásban, egyet a négyszáz méteres gyorsúszásban és egyet a négyszer százas váltóban. Mindhárom érem megszerzésekor új csúcsot állított fel. Peyton akkoriban harmadikos volt, s mialatt Finn a szívét-lelkét beleadva úszott a világnak, Peyton azt tanulta, ho-
gyan fegyelmezze magát. Peyton fellökte Ashton Lymont, mert az kigúnyolta Peyton legjobb barátnőjét, Hillaryt. A nyári iskola tanára, Victoria Marie nővér hosszú időre a gondolkodó székbe ültette Peytont. Most, hogy így jobban belegondolt, Peytonnek úgy rémlett, rengeteg időt töltött abban a székben azon a nyáron. Peyton nem hitte, hogy az embernek versenyzésre kellene feltennie az életét, de ha Finn MacBainről volt szó, valahogy másként látta a dolgot. Az olimpián nyújtott hihetetlen teljesítménye után Finn a Stanfordra ment, természetesen ösztöndíjjal. Négy évvel később, miután osztályelsőként végzett, jogi tanulmányokba kezdett. Úgy döntött, hogy a Stanfordon marad, mert itt továbbra is lehetősége volt folytatni a versenyzést. Néhány triatlon megnyerése után segített megszervezni egy olyan atlétikai programot, amelyet veszélyeztetett fiataloknak hoztak létre. Peyton mindent tudott róla, mert a program olyan sikeres lett, hogy bekerült az esti híradóba is. Ekkor kezdte az e-maileket a Nagymenőnek címezni, de Finn rögtön tudatta vele, hogy egyáltalán nem tetszik neki az új név. A jogi egyetem elvégzése után a férfit beszervezte az FBI, s most a nyugati parton dolgozott különleges ügynökként. Ahhoz túl ismert volt, hogy fedett ügynökként tevékenykedjen, s Peyton eltűnődött, vajon milyen gyakran ismerik fel a megnyert aranyak miatt. Bár jelenlegi tevékenysége nem került a nyilvánosság elé, Peyton biztosra vette, hogy a férfi az FBI-nál is letette a névjegyét. Valószínűleg már többtucatnyi életet mentett meg. A lány azt számolgatta, hogy mire sikerül a minimálbérnél valamivel többet keresnie, Finn addigra talán már az Egyesült Államok elnöke, de legalábbis az FBI igazgatója lesz. Peyton befejezte a Finn-nek szánt e-rnailt, és a mobiltelefonja után nyúlt. A második hagyomány, amelyet a születésnapján követett, az volt, hogy felhívta Leonard bácsikáját,
és átadta neki a jókívánságait, mivel egy napon ünnepelték a jeles eseményt. Hívását a hangposta fogadta. Üzenetet hagyott a bácsikájának, aztán elment zuhanyozni. Ma nem fog gyertyákat elfújni. Nem lesz rá ideje. A kocsija már be volt pakolva, és hamarosan indul a minnesotai Daltonba, hogy elfoglalja az új állását. Úgy számolta, az út Texasból két teljes napig fog tartani. Milyen különös a dolgok menete! - gondolta. Az élete határozottan váratlan fordulatot vett. A főiskolán az újságírást választotta fő szakának, és az angol irodalmat vette fel mellékszakként, és a négy év alatt azzal teremtette meg a megélhetési költségeit, hogy éttermek konyháin dolgozott. A nyarakat Len bácsi floridai üdülőjében, Bishop’s Cove-ban dolgozta végig. Minden nyáron az üdülőhelyen levő két étterem közt ingázott. Mindent megcsinált a fazekak súrolásától a konyhafőnök helyettesének való segítésig, s egyik feladatot sem találta fárasztónak vagy unalmasnak. Sőt, rá kellett jönnie, hogy nagyon is élvezi a konyhai munkát. Hamarosan több, felelősségteljesebb feladatot is rábíztak, és kipróbálhatta magát a főzésben is. Szeretett a fűszerekkel kísérletezni, új ízeket kitalálni. Beletelt egy időbe, mire rájött, mit is akar az életével kezdeni, de a főiskola utolsó évében már tudta, a főzés a szenvedélye. Talán egy nap saját étterme is lesz. Ezt a célt szem előtt tartva, és jóformán egy penny nélkül pályázott a lyoni Institut Le Jardin ösztöndíjára. Úgy vélte, nagyobb esélye van arra, hogy oroszlánok kergetik meg, mint hogy bejusson a neves iskolába, de ez nem tartotta vissza, és csodák csodájára elnyerte az ösztöndíjat. Négy csodálatos hónapig Franciaországban tanult és főzött, s közben igyekezett ellesni minden mesterfogást a híres szakácstól, a mártások mesterétől, Jon Giles-től. Csodálatos élmény volt, és szívesen maradt volna még egy-két évig, de sajnos az élet közbeszólt,
és arra kényszerítette, hogy hazatérjen, és szembenézzen a jövőjével. Miután visszatért Brentwoodba, a nővéréhez, Lucyhoz költözött, megígérve, hogy ez csak ideiglenes megoldás, majd nekilátott, hogy munkát keressen magának. Frissítette az önéletrajzát, és jelentkezett a város valamennyi éttermébe az összes meghirdetett állásra. Tudta, vannak emberek - elsősorban Len bácsi -, akik tudnának egy-két szót szólni az érdekében, de szilárdan eltökélte, hogy saját erejéből boldogul. Kiterjesztette a keresést, és végigböngészett minden gasztronómiai folyóiratot, amire csak rá tudta tenni a kezét. Aztán az egyik szakmai lap tanulmányozása közben egy cikkre bukkant, amely olyan lehetőséget említett, amely úgy tűnt, maga a megvalósult álom. A Swift Kiadó, amely több nemzeti magazint is megjelentetett, újabb ételkritikust keresett vezető lapja, a Bőség asztala számára. Már volt négy ételkritikusuk, s mivel terjeszkedni kívántak, fel akartak venni egy ötödiket. Az elegáns magazinnak kétmillión felüli előfizetője volt, és az ínyencek meg az egészséges életmód fanatikusai egyaránt a bibliájuknak tekintették. Peyton is az első laptól az utolsóig elolvasta minden hónapban. Peyton semmi tapasztalattal nem rendelkezett, még abban sem volt biztos, hogy ételkritikus akar lenni, de az ég szerelmére, mégiscsak a Bőség asztalaról volt szó! Egyszerűen muszáj volt jelentkeznie. Tisztában volt vele, hogy nagyobb esélye van arra, hogy belécsap a villám, miközben oroszlánok kergetik, mint megkapni ezt az állást, de úgy érezte, akkor is meg kell próbálnia. Beküldte az életrajzát egy „tökéletes leszek erre az állásra” motivációs levéllel együtt, aztán félre is tette az egészet. Bár még egy hónapja sem tért vissza Texasba, anyja máris felhívta, és nyaggatni kezdte, hogy keressen magának valami
rendes állást. Szemben a nem rendes állással, vélte Peyton. Aztán amikor a munkanélküliség második hónapját kezdte, miközben igyekezett kitérni anyja telefonhívásai elől, egy Bridget nevű nő kereste a Swift Kiadótól, és egy meglepően rövid telefonos interjú után felajánlotta Peytonnek az állást. Peyton megdöbbent. Első, ösztönös gondolata az volt, hogy a nő viccel vele, de szerencsére nem mondta ki hangosan. Csak néma elképedéssel hallgatta, ahogy Bridget az állásról beszél. Minél többet hallott, Peyton annál izgatottabb lett. Nemcsak a munkaidő volt megfelelő és a fizetés nagylelkű, de elég ideje lesz arra is. hogy a saját receptjein dolgozzon. Az állás egyik feltétele az volt, hogy költözzön át a magazin székhelyére a minnesotai Daltonba, a Minneapolistől északnyugatra levő kisvárosba, mert túl messze volt Minneapolistól ahhoz, hogy naponta ingázzon. A magazin egy vadonatúj alvállalatot hozott ott létre, amely majdnem az egész kisvárosnak munkát adott. Peyton Drew Albertson, a szerkesztőség vezetőjének gyámsága alatt dolgozna, aki egyben a vállalat, tulajdonosának a veje is. Amíg megismerkedik a lap valamennyi arculatával, azt is elvárják tőle, hogy Drew egyik személyi asszisztense legyen. Bridget elmagyarázta, hogy az első év a tanulás éve, Peytonnek meg kell ismerkednie minden egyes osztály munkájával. Peyton szerette volna megkérdezni, miért kell erre egy egész év, de arra gondolt, hogy talán túl okvetetlenkedőnek tartanák érte. Biztos megvan rá az okuk. Az első év után, folytatta Bridget, az lesz a feladata, hogy a megadott helyszínekre utazzon, és cikkeket írjon a lapnak. Peyton ritkán cselekedett ösztönszerűen. Mielőtt döntést hozott, mindig mérlegelte a mellette és az ellene szóló érveket, és néha ez nem kevés időbe telt. Gyűlölte, ha siettetik, amivel az őrületbe tudta kergetni a testvéreit, Lucyt és Ivyt. Ezen az állásajánlaton azonban nem kellett gondolkodnia, sem a mel-
lette vagy ellene szóló érveket mérlegelnie. A Swift Kiadónak dolgozni a Bőség asztalánál hatalmas lehetőség volt, és neki esze ágában sem volt hagyni, hogy kicsússzon a kezei közül. Így aztán harmadkézből vett, felújított és nyolcvanötezer mérföldet számláló Toyota Camryjával itt hagyja a kedves, meleg éghajlatú Dél-Texast, és felutazik a farkasorditóan hideg északi Mínnesotába. Méghozzá januárban. Talán elment az esze? Nagyon úgy fest a dolog. Kényelmes farmerben és pólóban ráfordult az I35-re, és észak felé indult. Huszonhárom fok volt, amikor elhagyta Brentwoodot; a nap ragyogón sütött, és a forgalom sem volt túl nagy. Igazán kellemesen telt az út. Az iPhone-jára letöltött zenét hallgatta, miközben áthajtott az oklahomai államhatáron. Különösen büszke volt magára, amikor két bevásárlóközpont mellett is elhajtott, és egyiknél sem állt meg. Kis híján belepusztult ugyan, különösen, amikor meglátta a Sur La Table emblémáját az egyiknél és a La Cuisine-ét a másiknál. Jókora utat tett meg az első nap, és pazar éjszakát töltött a Hyattben, Kansas Cityben, mert bónuszcsekkjével csak az egyágyas szoba árának egyharmadát kellett kifizetnie. Hoszszú, forró fürdőt vett, aztán beesett az ágyba. Épp be akarta kapcsolni a televíziót, amikor Len bácsi hívta. - Boldog szülinapot, Peyton - köszöntötte a bácsikája mély, vontatott déli kiejtésével. - Neked is boldog szülinapot - viszonozta Peyton mosolyogva. Imádta a nagybátyját, és egy kicsit fel is nézett rá. Apja bátyja megrögzött agglegény és nagyon jó üzletember volt. Jó néhány üdülőhely tulajdonosának mondhatta magát, de a kedvence az észak-kaliforniai King’s Landing és a dél-floridai Bishop’s Cove volt. Beutazta a világot ingatlanokat véve és eladva, ezért Peyton és testvérei csak ritkán látták, de mindig
elérhették őt a mobiltelefonján. Nem számított, hogy hol van éppen, vagy mit csinál, ha felhívták, mindig szakított időt arra, hogy beszélgessen velük. Esküdözött ugyan, hogy nincs kedvence az unokahúgai közt, de nyilvánvaló volt, hogy Peyton közelebb áll hozzá a többieknél, mert vele beszélt a legtöbbet. Imádta hallgatni, ahogy a lány a randijairól mesél, mert mindig roppant szórakoztatónak találta őket. A telefonban persze együtt érzett az unokahúgával, ám amikor letette a készüléket, jókat kacagott a hallottakon. Peyton mesélt az új állásáról, és úgy tűnt, Len bácsi komolyan szorít neki. Nem volt mostanában valami izgalmas randevúd? - kérdezte a férfi, mielőtt letette volna a telefont. Peyton hallotta a hangján, hogy már előre jól mulat. Sajnos nem. De ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy Daltonban lesz valami börtönből szabadult alak, aki csak arra vár, hogy engem randira hívhasson. Az biztos, hogy mindig megtalálod őket, kedvesem mondta Len bácsi. Igaza volt. Férfiak és kapcsolatok tekintetében Peyton szörnyen balszerencsés volt. A másik nem képviselői vagy pappá, vagy gonosztevővé váltak a lány mellett. Nem volt átmenet vagy arany középút, semmi sem volt a kettő között. Nem is egy, de rögtön két középiskolás nagy szerelme „hangot hallott”, hogy papi szemináriumba menjen. Az egyik jezsuita pap akart lenni, s lett is; a másik dominikánus. Igaz, hogy Peyton katolikus gimnáziumba járt, de akkor is, mekkora az esélye annak, hogy ez mással is megtörténik? Mire leérettségizett, Peyton úgy érezte, külön diplomát kaphatna viszonzatlan szerelemből.
Főiskolás korában mutatkozott meg igazán, hogy hajlama van kizárólag antiszociális elemeket felszedni. Allen Maxwell egyike volt a dobogós helyezetteknek. Peyton elsősként találkozott vele, és azonnal megkedvelte, ami igazán figyelmeztető jel kellett volna, hogy legyen. De úgy tűnt, egyelőre nem tanulta meg a leckét, hogy ha valaki tetszik neki, azzal biztosan nem stimmel valami. A fiú nem volt katolikus, így jó esély volt arra, hogy nem akar pap lenni. Persze biztos nem lehetett benne, de jó reménye volt rá. Kétszer randevúzott Allennel, mielőtt a fiút letartóztatták, majd valamivel később el is ítélték, mert kábítószer-árusítással foglalkozott a kollégiumi szobájában. Nyilvánvaló volt, hogy az egész egyetemen Peyton az egyetlen, aki nem tudott a fiú illegális tevékenységéről. Aztán ott volt a másik dobogós, Brendan Park, a páratlan képességű végzős, aki egyetlen éjszaka alatt milliomos lett. A fiú folyton elpirult, amikor Peytonnel beszélt, és úgy járt a lány után, mint egy kivert kölyökkutya. Bár nagyon félénk volt, ugyanakkor roppant állhatatos is, így lassan felmorzsolta Peyton ellenállását, és a lány beleegyezett, hogy randevúzik vele. Brendan a társaságban félszegen viselkedő számítógépzseni volt. Ahhoz azonban egyáltalán nem félszeg, hogy betörjön a Goldman Sachs rendszerébe, és kiszolgálja magát egy nagy halom részvénnyel. Első és egyetlen randevújuk után le is tartóztatták a fiút. Voltak mások is. Josh Triggs jutott az eszébe. A fiú vacsorával akarta megvendégelni, de előtte megkérdezte, nem allergiás-e Peyton a macskákra. Mint kiderült, hét cicával osztja meg apró garzonlakását. Peyton kis híján elájult a bűztől, amikor Josh ajtót nyitott neki. Magától értetődik, hogy Peyton lemondta a vacsorát. Ha már úgyis felidézte az emlékeit, nem feledkezhetett meg Greg Middlesonról, aki csak focikifejezésekben tudott
beszélni. Egyszer, amikor az érzéseit akarta kifejezni neki, ezt mondta: - Néha úgy érzem magam, mint egy csatár, akit belekényszerítenek egy cselbe úgy, hogy nincs embere, aki utat törjön a labdának, és kénytelen hátrapasszolni valamelyik szélsőnek. Peytonnek fogalma sem volt, miről beszél, és erősen gyanította, hogy a fiú sem tudja. Úgy tűnt, az összes férfi, akivei randevúzott, valamilyen módon nem normális. Troy Calloway volt a legutolsó a rémálmok sorában. Peyton épp csak megkapta a diplomáját, amikor a fiatalember találkára hívta. Csak egyetlenegyszer randevúztak, de a férfi gintől elborult elméjében ez azt jelentette, hogy ők egy pár. Szörnyű este volt. Peytont még most is kilelte a hideg, ha csak rágondolt. Troy egy kedves étterembe vitte, ahol az asztalokat hófehér abrosz borította, és gyertyafény teremtett romantikus hangulatot, de néhány koktél és egy üveg bor elfogyasztása után a férfi szavai kezdtek egybemosódni. Ahogy az idő telt, Troy egyre hangosabb lett. A férfi masszív alkoholista volt, és ő, valamint a férfi anyja, aki bátorította Peytont, hogy nyugodtan járjon a fiával, mert olyan jó, istenfélő ember, csak ők ketten voltak egész Brentwoodban, akik nem tudtákTroyról, hogy alkoholista. Súlyos alkoholista. Troy legalább olyan elszántan üldözte Peytont, mint egy Amway-ügynök. A telefonhívások délután öt körül kezdődtek, és egész éjszaka folytatódtak. Hajnali kettőkor általában már üvöltve hagyott üzenetet Peyton hangpostáján, mindenféle szörnyűséggel fenyegetve a lányt. Némelyiknek volt értelme, másoknak nem. Másnap délután a bocsánatkérő hívás következett, és amikor Peyton nem reagált rá, kezdődött elölről minden. Peyton letiltotta a férfi számát, de az sem segített. Troy attól kezdve egy másik telefonról hívta. Szerencsére Peyton ekkor kapta meg a franciaországi ösztöndíjat. Az időzítés
nem is lehetett volna jobb. Peyton négy csodálatos hónapot töltött Lyonban. Amikor hazatért, és nem hallott többé Troy felől, feltételezte, hogy a férfi elfelejtette, és továbblépett... remélhetőleg egy elvonókúra felé. A párkapcsolatai eddig tényleg nevetségesek voltak, gon dolta. Még szerencse, hogy nem keresi a szerelmet. Remekül meglesz nélküle is. Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt elaludt. Az időjárás miatt Peytonnek több mint két napba telt, mire Daltonba ért. Az utolsó nap kimerítő volt. Daltontól alig hatvanöt kilométerre hóviharba került. A meteorológus a rádióban azt állította, hogy a heves szélnek köszönhetően kisebb, szórványos záporok várhatók. A férfi nyilvánvalóan arra sem vette a fáradságot, hogy kinézzen az ablakon. Peyton vezetett már hóesésben, de ilyen viharban még soha. A sűrűn kavargó hópelyhek a szélvédőre tapadtak, és az ablaktörlő lapátok reménytelenül próbáltak megbirkózni velük. Peyton úgy döntött, a legközelebbi kijáratnál lehajt a sztrádáról, és keres egy helyet, ahol kivárhatja a hóvihar elükét. A hőmérő higanyszála a nulla fok közelében járt, és ő alig tudta az úton tartani a kocsit. Görcsösen markolta a kormányt, s amikor az egyik kerék jégre futott, és az autó megpördült, kétségbeesetten igyekezett felidézni, mit is mondott az apja. Az biztos, nem szabad a fékbe taposni, amit ilyenkor ösztönösen tenne az ember. Az autó annyiszor megpördült, hogy Peyton számolni sem tudta, és csak hajszálon múlt, hogy nem csúszott a pályát szegélyző, mély árokba, amikor csodával határos módon a saját sávjában találta magát... igaz rossz irányban, de akkor is jó sávban. Szerencsére ő volt az egyetlen, aki arra járt abban az időben.
Mint kiderült, a következő kijárat épp az volt, amelyik Daltonba vezetett, s amikor Peyton lehajtott a sztrádáról, a hóvihar és a szél is elült. Peyton délután négy körül ért Daltonba. Ahogy keresztülhajtott az utcákon, meglepve látta, milyen sík a terület. Pasztellszínűre festett sorházak végtelensége, tiszta, fehér udvarok mellett haladt el, Igaz, az egész várost hó borította. Úgy vélte, ha a hó elolvad, az már nem lesz ilyen szép látvány. Egyetlen fát sem látott. A vidék kopár volt, mintha valaki ledózerolta volna a területet, mielőtt felhúzta rá az egyik házat a másik után. Semmi személyes nem volt benne, és ez kissé lehangolta Peytont. Talán a város másik vége érdekesebb lesz, gondolta. Mivel kíváncsi volt, továbbhajtott a fő utcán, míg rá nem jött, hogy egyáltalán nem létezik másik vég. Az összes étterem, benzinkút, két élelmiszer-áruház a központban volt összezsúfolva a gyorséttermekkel és három kisebb irodaépülettel együtt. Nem lesz gond megjegyezni, mi hol található, gondolta Peyton. Megállt, és vett egy hamburgert ebédre, mielőtt bejelentkezett volna a Dalton Motelbe. A szobája kicsi volt, de tiszta és meleg. Miután kipakolt, pizsamát és zoknit húzott a lefekvéshez. Az ágy közepén ülve éppen üzenetet pötyögött a szüleinek és a testvéreinek, hogy szerencsésen megérkezett, amikor Len bácsi hívta. Nem volt gond az úton? - kérdezte. - Belenéztem a meteorológiai csatorna műsorába, és láttam, hogy hóvihar dúl azon az embertelen vidéken. Nem, semmi - felelte Peyton, aki elhatározta, nem említi az autó őrült pörgését. Ha elmondaná, nagybátyja csak aggodalmaskodni kezdene. - Honnan hívsz? - kérdezte, szándékosan témát váltva, nehogy újra hazudni kényszerüljön. - Visszajöttem Bishop’s Cove-ba, a jachtomon ülök a fedélzeten egy gin-tonikkal a kezemben. És tudod, mit nézek?
Az óceánt - mosolygott Peyton. Pontosan, az óceánt. A hold fényesen ragyog ma este. A víz csillog. Nem kell hóviharok vagy áramszünet miatt aggódnom. Te is szereted Bishop’s Cove-ot, ugye? Igen, szeretem. Mivel minden nyári szünetben ott dolgozott, második otthonának érezte a helyet. Gyönyörű üdülőtelep volt, kissé megkopott már, de így is bájos. Egy tucat faház, egy kis hotel és egy emeletes apartmanház tartozott hozzá. - Az unokatestvéred, Debi ugyanígy érez a kaliforniai King’s Landinggel kapcsolatban - jegyezte rneg Len bácsi. - Az sokkal többet ér - mutatott rá s te mégis Bishop’s Cove-ot kedveled jobban. Persze, hogy Debi a drágább üdülőhelyet részesítette előnyben. Öt csak az érdekelte, mi mennyibe kerül, és az olyan dolgok, mint a hagyomány, a személyes jelleg vagy a báj nem hatottak rá. Ha valami sokba került, Debi szerette. Az apja is épp ilyen felszínes volt. Debi apja volt a legkisebb a három Lockhart fivér közt, s mivel ő volt a család kisbabája, alaposan el is kényeztették. Peyton apja legalábbis ezt mondta róla. Debi időközben férjhez ment, s Peyton eltűnődött, változott-e valamelyest, felnőttebb lett-e. Ő volt az egyetlen olyan nő Peyton ismerősei közt, aki gyerekrnódra képes volt hisztizni valami miatt. - Tudod., hogy szeretem Bishop's Cove-ot. Mi jár a fejedben? - kérdezte Peyton, azon töprengve, miért hozta fel nagybátyja az üdülőt. Néhány változást tervezek - magyarázta Len bácsi. - Miután mindent átgondolok, majd elmesélem. Elmeséli? Mit? Csak nem azt tervezi, hogy eladja az üdülőt? Peyton nagyon remélte, hogy nem. -
Készen állsz arra, hogy hazagyere? - kérdezte hirtelen Len bácsi. - Adok neked munkát. Lehetsz az új konyhafőnök-helyettes a Leonardban. Peyton udvariasan visszautasította az ajánlatot. Bármilyen kedves is volt a bácsikájától, hogy felkínálta az állást, Peyton szeretett volna magától boldogulni. Különben is azt hallotta, hogy az ötcsillagos étterem új konyhafőnöke igazi megszállottja a munkájának, és rémálom neki dolgozni. Folyton üvöltözött, és állandó idegfeszültségben tartotta a személyzetet. A pletykák szerint a konyhafőnök mellett Gordon Ramsey buddhista szerzetesnek tűnhet. Gyere le Floridába, és dolgozz nekem! - erősködött Len bácsi. Peyton megköszönte neki a törődést, de biztosította, hogy jól döntött, Csak most érkeztem Daltonba, és alig várom, hogy munkához lássak. Tudom, hogy imádni fogom. -
Négy teljes hétig kitartott, és szerencsés volt, hogy túlélte. Peyton szánalmas statisztikája a férfiak vonatkozásában nem javult. Ami azt illeti, most még a munkájába is beszivárgott. Már épp elég bűnözővel, különccel és elfajzott alakkal volt dolga. Lehet ez még rosszabb? Mint kiderült, lehet. Visszatekintve rá kellett jönnie, hogy Allen Maxwell, Brendan Park, Josh Triggs, Greg Middleson, Troy Calloway és a többi, megszámlálhatatlanul sok félresikerült fickó, akikkel randevúzott, részei voltak annak a folyamatnak, amely előkészítette találkozását Drew Albertsonnal, mind közül a legőrültebbel. Bárcsak elmondhatná, hogy most először veszíti el az állását! Az igazság azonban az, hogy ez már a harmadik alkalom... kivéve, ha beleszámolja Millie fagyizóját is, mert akkor négyre nő a szám. Peyton úgy vélte, ez utóbbit nem tekintheti igazi munkahelynek, mert alig egy órát dolgozott a fagyizóban, mielőtt a vezető rájött, hogy még csak tizenhárom éves, és hazaküldte. De a többi állás nem számított. Még mind azelőtt volt, hogy megtalálta igazi hivatását, a konyhaművészet világát, és csak a cél elérését szolgálták. Középiskolás korában a részidős munkáknak köszönhette, hogy megengedhette magának Mary Lynn almaízű ajakrúzsát, a rongyos farmert és túlméretezett
napszemüveget. A főiskolán ezekből fedezte a laptopját és minden egyebet, amire nem futotta az ösztöndíjból. Ez az állás azonban számít, mert elképzelései szerint ez szédítő karrierjének első állomása. Túl későn jött rá, hogy szkeptikusabbnak kellett volna lennie. Az állás már a kezdettől fogva túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen, és alig néhány nap után kiderült, hogy így is van. A főnöke, vagy inkább a perverz pokolfajzat tehetett mindenről. Az első napját csak a bizarr szóval lehetett jellemezni. Azt mondták neki, hogy külön parkolóhelye lesz a főépület melletti fűtött garázsban. Mivel ez azt jelentette, hogy nem kell a havat taposnia az ajtóig, úgy döntött, hogy ruhában és magas sarkú cipőben megy a munkába. Magas V-nyakú és egyenes vonalú, testhez simuló gyapjúruhát választott. A hőmérséklet nulla fok alatt volt, amikor elhagyta a motelszobáját, és fájdalmas tapasztalat volt eljutni a kocsijáig. Dermesztő szél fújt, és a bőre pillanatokon belül égni kezdett. A gyújtáskapcsolóba dugta a slusszkulcsot, s közben halkan fohászkodott: Kérlek, indulj be! Könyörgöm. Egy Üdvözlégy Máriát is hozzátett az imához, és a harmadik próbálkozásra a motor életre kelt. Az akkumulátort újra cseréltette, mielőtt Texasból elindult, de ebben a hidegben így is csoda volt, hogy a mozgó alkatrészek hajlandók voltak működni. Peyton ajka elkékült, mire a fűtés beindult. Nem kellett külön térkép, hogy megtalálja a Bőség asztala irodaházát, mert az volt a legmagasabb épület Daltonban. Bridget azt állította, hogy a város minden pontjáról látható. Igaza volt. A hatalmas, ultramodern létesítmény tetején csillogó, ezüstös betűkkel hirdette a felirat: Swift Kiadó. Az ember el sem téveszthette. Miközben Peyton az épület felé hajtott, próbálta kitalálni, mit akar ábrázolni. Egy nagy hengert látott maga előtt. Minél
közelebb ért hozzá, annál inkább egy silóra hasonlított, csak épp feketében. Amikor elérte a garázsba vezető, kanyargós utat, felfedezte, hogy az épület sötét, fényvisszaverő üvegből készült. Ha volt is ablak, az is beleolvadt a sötét üvegfalba. Ez se nyerne építészeti díjat, állapította meg Peyton, hacsak nincs „mire gondoltak” különdíj. Olyan volt, mint egy óriási mumus Disneyland közepén. Kirítt a környezetből. Bridget az előcsarnokban várta. Nem volt barátságos. Az apró termetű, sovány nő komor arccal mérte végig Peytont. - Örülök, hogy ruhában jött - kezdte. - Nincs külön öltözködési kódexünk, és a nők többsége nadrágban jár, a férfiak meg azt vesznek fel, amihez éppen kedvük van, de Drew... Mr. Albertson szereti, ha az asszisztensei és a gyakornokok ruhában vagy szoknyában vannak. A hetedik emeleten fog dolgozni. Jöjjön, megmutatom, hol. Mr. Albertson jelenleg nincs a városban, de holnap vagy holnapután visszatér, akkor majd megismerkedik vele. A maga százhatvanhét centijével Peyton nem volt. éppen magasnak mondható, de óriásnak érezte magát, ahogy a kicsi, csont és bőr asszony mellett séták a felvonók felé. Bridget merev arccal lépdelt mellette, és Peyton arra gondolt, talán darabokra is törne, ha megpróbálna mosolyogni... feltéve, hogy tudja, hogyan kell. Az előcsarnokban elhaladtak két nő mellett. Mindketten mosolyogtak, amíg észre nem vették Peytont. Akkor aztán ráncba szaladt a homlokuk, és Bridgethez hasonlóan ők is végigmérték a lányt. Peyton zavartan nézett le, hogy ellenőrizze, egyforma cipőt vett-e fel. A liftút is furcsa volt. Az emberek többsége általában az ajtót szokta bámulni, vagy a feje fölött a számokat, míg el nem érik a kívánt emeletet, de az a tömeg, ahová Bridget
és Peyton belépett, nem így tett. Peyton egyenesen maga elé meredt, míg mindenki más, beleértve Bridgetet is, őt nézte. Rendkívül kínos volt. A vezetőség irodái elegánsak voltak, bár a színek kissé egyhangúnak tűntek. Minden - a falak, a bútorok és rögzítőelemek - világos- vagy sötétszürke volt. Mintha a belsőépítész azt akarta volna, hogy a bútorzat színe a számítógépekével harmonizáljon. Harmonizáltak is. A recepció egy üvegfal előtt volt. Döbbenetesen csinos, vörös hajú nő ült a karcsú, fehér pult mögött, és beszélt valakivel a fejhallgatóján. A nő Bridgetre mosolygott, de amikor Peytonre nézett, arca megmerevedett, miáltal a mosolya is kényszeredettnek tűnt. Peyton kezdte komikusnak találni a helyzetet, ahogy az emberek reagálnak a látványára, és attól tartott, hogy fel fog kacagni. Mi bajuk van ezeknek a nőknek? Miért ilyen ellenségesek vele? Bridget bevezette a belső szentélybe. A terem közepén alacsony, egy-húszas fallal elválasztott munkahelyek voltak, mögöttük pedig Drew Albertson irodája. A neve és a pozíciója ki volt írva az ajtóra. Közvetlenül Peyton előtt egy nagyobb nyitott munkaterületen két egymással szemközt lévő íróasztal állt. Finom arcvonású, nagy, barna szemű asszony jött az üdvözlésükre, és Peyton nagy megkönnyebbülésére a többiektől eltérően őszinte mosollyal nézett Peytonre. Bridget savanyú arckifejezése is enyhülni látszott. Mimi, ő az új gyakornokunk, Peyton Lockhart. Átveszed őt tőlem? Tudod, körbe kellene vezetni, megismertetni a munkavédelmi dolgokkal. Nekem vissza kell mennem az irodámba. Mielőtt Mimi válaszolhatott volna, Bridget már távozott is. Isten hozott, Mimi Cosgrove vagyok - nyújtott kezet barátságosan a nő. - Először tegyük le a kabátodat. A szekrény
a folyosó végén van. Ez lesz az íróasztalod - mutatott az előttük levő jobb oldali asztalra. - Rengeteg helyed lesz. Az ott - intett a bal oldali íróasztal felé - Lars Bjorkman helye. Ő az egyik segédszerkesztő... még tanulja a szakmát. S te hol vagy? - kérdezte Peyton. Közvetlenül Drew irodája előtt. Én vagyok az egyik személyi asszisztense. Régóta dolgozol itt? - faggatózott tovább Peyton, miközben Mimi után sétált a folyosón. Hét éve - felelte a nő. - Régebben a negyediken dolgoztam, de nyolc hónappal ezelőtt Drew mellé helyeztek. Nagy változás - tette hozzá. Mimi nem is mondott mást az áthelyezéséről, és Peyton nem akart tolakodó lenni. A nő olyan kedves volt vele, nem akarta rögtön kérdésekkel bombázni. - Tudtad, hogy van itt egy rendes konyhánk? - kérdezte Mimi. - Egy egész emeletet foglal el. A magazinjainkban megjelenő recepteket többször is elkészítjük, és aztán szavazunk róluk. Szeretnéd megnézni a konyhát? Ó, igen, nagyon - vágta rá Peyton mohón. Akkor gyere, körbevezetlek, aztán odaadom a nagykönyvet a szabályokkal, tudnivalókkal. Lesz mit olvasnod az elkövetkező néhány napban. Peyton Mimi társaságában egész délelőtt emeletről emeletre járt, az ott dolgozókkal ismerkedett. A legkorszerűbb technikával felszerelt tesztkonyha a csillogó pultjaival kétségkívül a délelőtt fénypontja volt Peyton számára. Amikor visszatértek a hetedikre, és kiléptek a felvonóból, Mimi jobbra fordult, és rámutatott egy nagy, duplaszárnyas, fényesen csillogó mahagóniajtóra. - Az ott Randolph Swift birodalma. Pazar irodája van. Egyelőre nem fogsz találkozni a vezérigazgatóval. Nekem azt mondták, rokonlátogatásra utazott, de igazából nem tudom,
merre jár. Már jó ideje nem láttam. Ami azt illeti, egyikünk sem látta. Mióta a felesége meghalt, szinte remeteéletet él, és csak nagy ritkán jön be az irodába. Amikor állandóan itt volt, az interkomon keresztül beszélgetett az itt dolgozókkal, kifaggatott minket, hogy mi újság, mert úgy gondolt ránk, mint a családjára. - Mimi az órájára nézett. - Mindjárt éhen halok, de nem csoda. Nézd csak, mennyi az idő! Már délután van. Menjünk le az étkezdébe. Nagyon jó az étel, de hát annak is kell lennie, nem igaz? A délelőtt elrepült. Ahogy a tálcáikkal az asztaluk felé tartottak, Peyton észrevette, hogy a fejek utánuk fordulnak, és az emberek halkabbra fogják a hangjukat. Letette a zöldséglevest és a forró teát az asztalra. Mimi ekkor vette észre, hogy megfeledkezett az evőeszközről a salátájához, de mielőtt visszaindult volna, Peyton odanyújtott neki egy villát és egy szalvétát. Köszönöm - mondta Mimi, és egy hosszú percig figyelmesen tanulmányozta Peytont. - Tudod - szólalt meg aztán -, ha úgy döntenél, hogy nem szívesen dolgozol Drew-nak, vagy úgy érzed, mégsem akarsz ételkritikus lenni, vannak más munkák is, amelyek közül választhatsz. Bridget a segítségedre lehet... ha úgy döntenél... Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy Bridget segítene - jegyezte meg Peyton. - Nem úgy tűnt, mintha nagyon kedvelne. Mint ahogy a többi nő sem. Nem vetted észre, Mimi? Nézz csak körül. A legtöbb nő nagyon csúnyán néz rám. Mimi felkacagott. Az utolsó gyakornok nagyon rossz emléket hagyott maga után. Ne hagyd, hogy ez összezavarjon. Majd megszoknak. Én csak azt vettem észre, hogy a férfiak mind mosolyognak rád. Peyton körülnézett a teremben, Miminek igaza volt. Néhány férfi mosolyogva nézett rá. - Valahogy ez is hátborzongató - suttogta.
Ne is figyelj rájuk - tanácsolta Mimi. - Mesélj inkább magadról! Van testvéred? Milyen Texas? Még sohasem jártam Minneapolistól délre. Mindig is szerettem volna világot látni, a férjem, Don... a volt férjem nem akart utazni. Hamar kiderült, hogy Peyton büszke az államára. Kérkedve dicsekedett, mi mindent kínál Texas. És még hosszan folytathatnám - mondta. - Texasban minden megvan, amit az ember magának kívánhat. Milyen a családod? Egy nővérem és egy húgom van. Lucy két évvel idősebb nálam. Belsőépítészként dolgozik, és igazán kreatív. Szeretne saját vállalkozásba fogni, de ebben a gazdasági helyzetben nagyon keménynek ígérkezik a dolog. Ivy a legkisebb a családban, végzős a Texas Egyetemen. Most tanítási gyakorlaton van, óvodában akar dolgozni. Imádja a gyerekeket, és hármunk közül ő a legtürelmesebb. A szüleid még élnek? Igen, és még mindig abban a házban, amelyet huszonvalahány éve vettek. Rendben, most te jössz, Mimi. Mesélj a családodról! Nincs sok mesélnivalóm - mondta az asszony égy spenótlevelet böködve a villájával. - Két öcsém van. Mindketten megnősültek már, és Minneapolisban élnek. Sajnos gyerekük még nem született. Csak egyetlen férfi volt az életemben, és a főiskola elvégzése után feleségül is mentem hozzá. Huszonöt évet húztunk le együtt. Huszonöt évet - ismételte Peyton. - Az nagyon hosszú idő. Egyáltalán nem tűnsz olyan idősnek, hogy ilyen hosszú házasság álljon mögötted. Mimi mosolyogva fogadta a bókot. Elég idős vagyok ahhoz, hogy az anyád lehessek - mondta. Arckifejezése megváltozott, és kinézett az ablakon. Peyton -
észrevette a tekintetében a szomorúságot, ahogy vállat vonva ismét megszólalt: - Donnak és nekem egy gyerekünk sem született. Folytatták a beszélgetést és az evést. Ebéd után Mimi viszszakisérte Peytont az íróasztalához, és a kezébe nyomta a vállalat működési szabályzatát. Peyton kinyitotta a kétszáz oldalas kiadványt, és nekilátott, hogy elolvassa, mi mindent kell tudni a Bőség asztaláról. Az anyag nem volt éppen izgalmas, és nem keveset ásítozott és ábrándozott. Mimi időnként ránézett. Egyszer, a nyomtatótól visszatérőben megállt Peyton íróasztala mellett, és suttogva megszólította: - Semmit sem kell megtenned, amit nem akarsz. Ugye tudod? Tudom - felelte Peyton, csodálkozva a különös kérdésen, - Miért... Bridget Mimit hívó hangja szakította félbe a kérdést. Később megmagyarázom - paskolta meg Peyton vállát az asszony, és elsietett. Peytonnek ezután nem volt alkalma beszélni új barátnőjével, csak a nap végén, amikor együtt sétáltak le a garázsba. Az asszony a lépcső felé indult, hogy felmenjen a felső szintre, amikor Peyton megállította. Mimi, mire céloztál, amikor azt mondtad, hogy semmi olyasmit nem kell megtennem, amit nem akarok? Mimi megállt a lépcsőn, és töprengett egy darabig, mielőtt megszólalt, Ne siess aláírni a munkaszerződést. Gondold meg alaposan, és mielőtt megtennéd, beszélj velem is. Rendben? Rendben, de nem értem, miért... - kezdte Pevton, de az asszony a szavába vágott. Ne aggódj, minden rendben lesz - mondta, azzal elfordult, és folytatta útját a lépcsőn felfelé.
Miközben Peyton a kocsijához sétált, felidézte magában az első napját az új munkahelyen. Roppant különös, gondolta. Egyáltalán nem olyan, mint amilyenre számított, de, győzködte magát, igazán nem várható el, hogy az ember már az első naptól jól érezze magát valahol. Kedden találkozott azzal a férfival, akivel egy munkaterületen osztoztak, Lars Bjorkman segédszerkesztővel. A férfi már az asztalánál ült, és bőszen verte a billentyűzetet, amikor Peyton megérkezett, és bemutatkozott neki. A fiatal férfi a húszas éveiben járhatott, és jóképű volt. Norvégmintás pulóvert viselt, és Mimi azt állította, hogy a hónap minden napjára van ilyen pulóvere. Lars Stockholmból jött, és csodás kiejtése volt. Elmondta Peytonnek, hogy főszakács akar lenni, és a lapnál betöltött állását első lépésnek tekinti a célja felé vezető úton, mert így lehetőséget kap, hogy megismerkedjen az ország legjobb éttermeivel. Peyton azonnal megkedvelte a fiatalembert. Megfigyelte, hogy Lars mindenkivel nagyon kedvesen bánik, nem törődve azzal, milyen durván vagy türelmetlenül fordulnak hozzá. Peyton felvette a kézikönyvet, hogy folytassa a tanulmányozását, de Lars segítségével ez sokkal kellemesebb feladatnak bizonyult, mint előző nap. A férfi nagylelkűen ellátta a tanácsaival, elmondta, mely munkafolyamatok ismeretére lesz szüksége, és melyeket, ér rá később is megismerni. Peytonnek bármilyen kérdése is volt, a férfi abbahagyta a munkát, és készséggel válaszolt. Mindent egybevetve a kedd sokkal kellemesebben telt. A rémálom szerdán kezdődött.
Drew Albertson szőke, hullámos hajával, szürkéskék szemével és hosszú szempilláival úgy festett, mint egy skandináv filmcsillag. Magas és sovány volt, de azért elég izmos. Méretre szabott ingei egy kicsit túl szűkek voltak, azt a benyomást keltve, hogy olyan bivalyerős, hogy az izmai majd szétfeszítik az anyagot. Peyton első néhány munkanapján nagyon szívélyes volt. Hangsúlyozta azon vágyát, hogy a lány érezze magát otthon a lapnál, és élvezze a munkáját, valamint biztosította arról, hogy ha Peytonnek bármilyen kérdése vagy gondja van, nyugodtan fordulhat hozzá. Drew Eileent, a társaság vezetőjének, Randolph Swiftnek a lányát vette feleségül. Peyton futólag találkozott az asszonynyal, amikor egyik délelőtt beszaladt, hogy ott hagyjon valamit Drew irodájában. Nagydarab nő volt, olyan vállal, amit egy védőjátékos is megirigyelhetett volna, de gyönyörű ruhát viselt. Kasmírkabátja biztosan a legdivatosabb szalonból került ki, és a csizmája is többe kerülhetett ezer dollárnál. Peyton felismerte az egyik újságban látott Neiman Marcus hirdetésből. Elég volt két percet eltöltenie az asszonnyal, hogy eldöntse, a ruhája az egyetlen szép dolog vele kapcsolatban.
Eileen megállt Peyton íróasztala előtt, és úgy mérte végig a lányt, mintha valami üvegbe zárt különleges fajt vizsgálna. Szóval maga az új lány - jegyezte meg, nem is leplezve megvető mosolyát. Peyton kedves arcot vágott, és a kezét nyújtotta. Igen, a név... - Tudom, ki maga! - csattant fel Eileen. - Peyton... akárki. Lockhart - segített Peyton. Az... mindegy - legyintett elutasítóan Eileen. - Csak végezze a dolgát, és akkor boldogulni fog itt. A férjemnek nagy igényei vannak... nagyon nagyok. Ha vinni akarja valamire a lapnál, jobb lesz, ha odafigyel, hogy a férjem megkapja, amire szüksége van. Peyton az ajkába harapott, nehogy visszavágjon a durva nőszemélynek. Sikerült halvány mosolyt erőltetnie magára, mielőtt megszólalt. Minden tőlem telhetőt elkövetek - mondta. Az a legkevesebb - jelentette ki Eileen, azzal sarkon fordult, és elsétált. Peyton úgy vélte, soha életében nem találkozott még hozzá hasonló goromba nővel. Ha így szokott beszélni az emberekkel, kész csoda, hogy akad, aki még szóba áll vele, vagy egyáltalán hajlandó a közelébe menni. Egyetlen dolog szólt mellette, és az a pénze volt. Nagyon valószínű, hogy Drew-t is ez vonzotta hozzá. A nő megfelelő vagyonnal rendelkezett, és még többre számíthatott. Peyton megtudta Larstól, hogy Eileen és az öccse, Erik öröklik a kiadót és a vagyonokat érő értékpapírokat is, ha az apjuk nyugdíjba vonul a vezérigazgatói székből. Az, aki Randolph után átveszi az üzletet, még több pénzt fog kapni. Mivel Erik még jó néhány évig a tanulmányaival lesz elfoglalva, mindenki úgy vélte, hogy Drew fog az apósa nyomaiba lépni.
Peyton azt hitte, Eileen a legellenszenvesebb egyén, akivel valaha is találkozott... egészen addig, míg jobban meg nem ismerte Drew Albertsont. Az ember nem várná, hogy a kedves mosolyú és lágy hangú férfi szexuális ragadozó legyen... Legalábbis Peyton nem várta volna, ezért is történhetett meg, hogy lassabban reagált. De Drew Albertson valóban szexuális ragadozó volt, és Peyton utólag belátta, hogy ő pedig nevetségesen naivan viselkedett. A hátborzongató csábítási kísérlet szinte rögtön megkezdődött. Peyton negyedik munkanapján a férfi keze a mellére tévedt... és ott is maradt. Peyton az íróasztalánál ült, amikor az eset történt, és a férfi fölé hajolt, hogy rámutasson egy grafikonra a számítógép képernyőjén. Peyton megdöbbent, de mivel a férfi semmit sem mondott, nem is kért bocsánatot, azt hitte, véletlen volt a dolog. A hetedik napon a férfi követte őt az iktatóba, becsukta maguk után az ajtót, és elállta az útját, ahogy Pevton megpróbált elmenni mellette. Albertson úgy tett, mintha ki akarna térni előle, de közben a falhoz szorította, és hozzányomta az ágyékát. Bizonyára hozzászokott már, hogy a férfiak folyton a szépségéről áradoznak, meg arról, hogy milyen vonzó – mondta. - Fogadni mernék, hogy bolondot csinálnak magukból, ahogy a nyomában koslatnak. Peyton a fejét rázta. Nem, és kérem, lépjen hátrébb. Rendkívül kínos nekem ez a helyzet. A férfi úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, és megsimogatta Peyton egyik vállára hulló hajfürtjét. Milyen selymes! - édelgett. A lány félrelökte a kezét, átnyomakodott mellette, és egyetlen szó nélkül kiment a szobából. Még arra is képes volt, hogy az ajtót ne vágja a férfi képébe, pedig nagy volt a kísértés.
Aznap este Peyton sok időt töltött a számítógép előtt, a szexuális zaklatás után kutatva az interneten, információkat gyűjtve, amelyekkel majd a személyzetisekhez fordulhat. Volt egy erős gyanúja, hogy Drew nem fogja feladni, s tudni akarta, hogyan védekezhet ellene törvényes keretek közt. Néhány nappal később a férfi az íróasztalánál ejtette csapdába. Hátulról mögé óvakodott, és megfogta a vállát, hogy megakadályozza Peyton szökését, aztán lehajolt, míg a szája egy vonalba nem került a lány fülével. Magára nézek, és csak arra tudok gondolni, hogy megérintsem - suttogta. - Csak kettőnkre tudok gondolni. Peyton viszont csak arra tudott gondolni, hogy szívesen kipróbálná a férfin a sokkolót. Megpördült a székkel, így kényszerítve főnökét, hogy elengedje. Hangja haragos volt, amikor megszólalt. Mr. Albertson, egyáltalán nem helyénvaló öntől... Hívjon Drew-nak, édesem. Biztosra veszem, hogy maga és én hamarosan nagyon közel kerülünk egymáshoz. Ez a gondolat olyan visszataszító volt, hogy Peyton összerezzent. Úgy tűnt, a férfi nem vette észre. Felegyenesedett, és karba tette a kezét, felvéve az ellentmondást nem tűrő főnök testhelyzetét. Adok magának néhány hetet - mondta szakmai hangon hogy megtalálja nálunk a helyét, és berendezkedjen Daltonban, de aztán maga meg én Hartfordba megyünk. Van ott egy étterem, amelyről kritikát akarok írni. Onnan Miamiba repülünk,.és interjút készítünk az új kubai étterem tulajdonosával, akiről olyan lelkesedéssel beszélnek. - Közelebb hajolt a lányhoz, és lehalkította a hangját. Mentolos illat csapta meg Peyton orrát, ahogy a férfi hozzátette: - Nagyon szoros lesz a napirendünk, de akad majd egy kis idő a pihenésre is. Ne felejtse el becsomagolni a bikinijét is.
Persze. A bikinit. Mintha ez valaha is megtörténhetne. Csak abban az esetben hajlandó ezzel a kéjenccel bárhová is menni, ha ösztökét, sokkolót, egy-két paprikaspray-t és esetleg egy bilincset is viher magával. Nem hitte azonban, hogy bármelyik légitársaság a fedélzetre engedné ezekkel a fegyverekkel, így nem marad más, mint egy százötven kilós testőr. De hol talál ilyet Daltonban? A férfi a legcsábítóbb mosolyával nézett rá, és halkan hozzátette: - Biztos vagyok benne, hogy addigra felenged. Mivel aznap délutánra végzett a szexuális zaklatással, Drew visszament az irodájába, fogta a kabátját, és kisétált az ajtón. Peyton olyan dühös volt, hogy remegett a keze. Mély lélegzetet vett, és próbált megnyugodni, de nem sikerült. Sikoltozni szeretett volna. Volt egy pillanat, amikor a férfi ajka hozzáért a füléhez, és a keze a vállára tapadt, és Peyton csapdában érezte magát, tehetetlennek és kiszolgáltatottnak. Ez az érzés annyira idegen volt, hogy majdnem legyőzte. Majdnem. És csak néhány másodpercig. De most a harag vette át a helyét. Felszerelkezve az internetről gyűjtött információkkal Peyton a személyzetisekhez ment, hogy panaszt tegyen a szexuális zaklatás miatt. Annette Finch igazgató irodáját általában Bridget szokta őrizni, de ő már szerencsére elment. Az ajtó nyitva volt. Peyton kopogott, hogy felhívja magára a figyelmet. Zavarhatnék egy percre? - kérdezte. A szigorú, rövid frizurát viselő, nagydarab nő célzatosan az órájára nézett, s csak azután bólintott. Csak gyorsan - mondta éles hangon. - Mit szeretne? Szeretném kitölteni a megfelelő papírokat, hogy panaszt nyújthassak be a közvetlen főnököm, Drew Albertson ellen. Peyton esküdni mert volna, hogy gúnyos mosoly villant át a nő arcán. Mi a panasz tárgya?
Szexuális zaklatás. A nő egyik ujjával mcgütögette az ajkát, és csak annyit mondott: - Hmm. Hogy mondta? - Amikor a nő továbbra is csak merőn nézte, Peyton megkérdezte: - Szeretné, ha elmesélném, mi történt, vagy inkább írjam le, és... Nem, dehogyis! - csattant fel Annette. - Nehogy elmondja, mi történt! Olyan ellenséges volt a viselkedése, hogy Peyton elbizonytalanodott, mit is tegyen. Ideadná a nyomtatványokat? - kérdezte. - Nem. Annette most az asztalon dobolt, miközben Peytont nézte. Ajkát összeszorította, szeme résnyire szűkült. Valami oknál fogva a kérés feldühítette. Az a dolga, hogy... - kezdte Peyton, megdöbbenve a nő viselkedésén. Ne oktasson ki, hogy mi a dolgom - vágott a szavába a nő, aztán mosolyt kényszerített magára, ami még hátborzongatóbb látvány volt, mint a komor arc. - Csak meglepett. Tudja, még soha senki nem tett panaszt Drew ellen. Ezért lepődtem meg. Még csak néhány hete van itt, ugye? Igen. Benne van a szervezeti szabályzatban, hogy nem nyújthat be panaszt, amíg legalább három hónapot el nem töltött a vállalatnál. Ha még akkor is szeretne panaszt tenni, odaadom a nyomtatványokat. - Azzal felállt, és a kabátjáért nyúlt, jelezve, hogy Peyton elmehet. Ennyi? - Peyton igyekezett megőrizni a nyugalmát. - Jöjjek vissza három hónap múlva? Ez van a szabályzatunkban - erősködött Annette. - Maga még új itt, és ha egyszer sikerül beilleszkednie, majd megnyug-
szik. - Hátat fordított Peytonnek, miközben felvette a kabátját, és kezdte letakarítani az íróasztala mögötti tálalóasztalt. Most akkor mi legyen? - töprengett Peyton, megdöbbenve azon, hogy a személyzeti osztály vezetője nem engedte meg neki, hogy panaszt tegyen. Fogalma sem volt, mi mást tehetne, hogy véget vessen Drew zaklatásának. Eszébe jutott egy-két szadista ötlet, amivel megállíthatná, de sajnos egyik sem volt törvényes. Vérszomját azzal igazolta, hogy azokat a nőket védelmezi, akik majd a jövőben jönnek ide dolgozni. Sohasem voltak még gyilkos gondolatai senkivel kapcsolatban... mégTroyjal kapcsolatban sem, amikor a férfi részegen összenyálazta a kezét, amikor próbálta megakadályozni, hogy a lány odaadja a kocsija kulcsait az étterem vezetőjének... de Drew-val kapcsolatban bizony gyilkos gondolatok kerülgették. Szinte látta maga előtt a Szent Mihály nővéreit, ahogy a fejüket csóválják. Peyton azt is tudta, mit mondanának. Gyilkos gondolatok? A legjobb úton vagy a pokol felé, ifjú hölgy. Hála istennek, hallgatott Mimire, és nem sietett aláírni a szerződést. Ahogy ez eszébe jutott, segített valamelyest levezetni a haragját. Ez pozitívum. Volt még egy pozitívum. Nem engedett a késztetésnek, hogy alaposan behúzzon a férfinak, amikor az a nyakába lihegett, így nem kell aggódnia, hogy tettlegességért lecsukják. Az nem is kérdés, hogy fel fog mondani; az azonban bántotta, hogy a távozása oka nem kerül rá Drew személyi lapjára. Bárcsak lenne valami mód, hogy bebizonyítsa, a férfi szexuális ragadozó. De legalább állhatatos volt. Aznap délután Drew megállt Peyton íróasztalánál, és a fülébe súgta: - Remélem, az utazásunkra gondol! Peyton fel sem nézett a munkájából. Ahogy a lehetőségeit fontolgatta, Mimi sétált be. Drew-tól eltérően ő sohasem tudott volna odasettenkedni senki mögé.
Mimi kedvenc parfümje a J’adore volt, és napjában legalább kétszer bőségesen szórt is magára belőle. Az illat mindenhol előtte járt. Szóval az a seggfej már megint nem bír magával - jegyezte meg Mimi a fejét csóválva, csípőre tett kézzel. - Sohasem tanul. Figyelmeztetnem kellett volna téged. Néhányszor bele is kezdtem, de mivel te más vagy, azt hittem, megkímél. Ezek szerint hallottad? - kérdezte Peyton. A folyosón voltam, és láttam, ahogy mögéd lép - magyarázta Mimi. - Nem hallottam, mit mondott, de ki tudom találni. Az arcod valósággal lángolt. Bárcsak azt mondhatnám, hogy idővel javul a helyzet, feladja és békén hagy, de attól tartok, ez nem fog megtörténni. Egy évvel ezelőtt kapta meg ezt az állást, de már két gyakornokot elfogyasztott. Ma délelőtt hosszasan beszélgettem Sandyvel, a személyzeti osztály egyik titkárnőjével, s ő szokatlanul beszédes kedvében volt. Drew-ról társalogtunk. Kiderült, hogy a legtöbb alkalmazotthoz hasonlóan ő sem kedveli túlzottan Drew-t - tette hozzá. - Különben azt is megtudtam, hogyan választottak téged erre az állásra. Mielőtt Peyton bármit mondhatott volna, Mimi folytatta: Sandy szerint megfeleltél Drew minden kívánalmának, sőt! A fényképed aztán eldöntötte a kérdést, és a többiek elé emelt. Nem is küldtem fényképet - rázta a fejét Peyton. Ó, szerzett egyet - mondta Mimi. - Sandy mesélte, hogy egész halom jelentkezési lap volt Drew-nál, és neki kellett az interneten fényképeket és minden elérhető személyes információt megkeresnie. Drew azonban csak a nők fotóit akarta látni. Sandynek kellett átválogatnia a jelentkezési lapokat. A pályázó nem lehetett harmincnál idősebb, és egyedülállónak kellett lennie. Drew a férfi jelentkezőkre egyetlen pillantást sem vetett. Sandynek ezt azzal magyarázta, hogy mivel a másik ételkritikus férfi, úgy tisztességes, hogy nőt vegyen fel. - Mimi
körülnézett a tágas irodában, hogy lássa, továbbra is egyedül vannak-e, majd halkabban folytatta: -Te voltál a legcsinosabb pályázó, ezért választott téged. Nem akarlak megsérteni, de gondold csak át. Nem a tapasztalatod miatt vettek fel, hisz épp csak befejezted a főiskolát, és néhány hónapot Franciaországban töltöttél továbbképzésen. Nem csodálkoztál, hogy... - Nekem azt mondták, ez egy kísérleti program, és arra gondoltam, felbecsülhetetlen, hogy ennek a magazinnak dolgozhatok. - Peyton nem folytatta. Ostobának érezte magát. Két kézzel kaptam a lehetőségen. - A Daltonba vezető hosszú autóútra gondolt, és arra, hogy milyen izgatottan várta, hogy végre elkezdődjön a karrierje. Most végtelen csalódottságot érzett. -- Ez annyira igazságtalan! Mimi egyetértően bólintott, aztán, mintha saját csalódottságát nem bírná magában tartani, átszakadt a gát, és kitört: - Igazságtalanságról beszélsz? Fogalmad sincs, milyen is az. Könyvelő vagyok, méghozzá átkozottul jó könyvelő. Hét éve dolgozom ennek a társaságnak, és amíg Drew nem jött, boldog voltam itt. Drew három éve feleségül vette Eileent. Akkoriban a terjesztésért felelt. Nem igazán ismertem, de hallottam beszélni róla, hogy nagy kujon. Úgy tűnt, volt valami baj az egyik alatta dolgozó lánnyal. A pletyka szerint elég feltűnően zaklatta. Azt mesélték, hogy az egyik este kocsival hazavitte, utána a lány egy hétig nem jött be dolgozni. Amikor végül mégis megjelent, Drew olyan súlyosan megfenyegette, hogy a lány inkább felmondott. Nem tudom, mit történt, de az emberek beszéltek. Eileen gondoskodott róla, hogy eltussolják a dolgot. Aztán Drew-t előléptették - biccentett a férfi irodája felé. - Nincsenek meg a képességei ehhez az álláshoz, de gondolom, Eileennek nem is ez volt a fontos. Ő volt az, aki a szálakat mozgatta. Akkoriban válófélben voltam. Az exem barátnőt tartott, és azt hitte, elfogadom a helyzetet. Tévedett.
Akárhogy is - folytatta olyan hangon, mintha fárasztó lenne erről beszélnie mivel gyerekünk nem született, és ő keresett többet, bár ugyanazt a munkát végeztük, egyikünk sem követelhetett semmit a másiktól. Gyors és könnyű válásnak kellett volna lennie, nem igaz? De ő is itt dolgozott a könyvelésen, és megkeseredett volt... - Várj csak! Hogy lehetett ő a megkeseredett? Ő csalt meg téged - mutatott rá Peyton. Igen, és még most is megvan a barátnője, de nem akarta, hogy az élete megváltozzon. Szerette a főztömet, és megszokta, hogy kényeztetem. Említettem már, hogy ő és Drew összebarátkoztak? Azt hiszem, a csalók könnyen egymásra találnak. Mi történt? Don, a volt férjem szólt nekem, hogy ki fognak rúgni. Esküszöm, csillogott a szeme a gazembernek. Csak a jó ég tudja, milyen okkal álltak elő ő meg Drew, de behívtak a személyzeti osztályra, és mind a ketten ott voltak. Azt mondtam nekik, hogy rendben, rúgjanak csak ki nyugodtan... én pedig kérni fogom a bírót, hogy tartásdíjat állapítson meg a számomra. Azt mondtam Donnak, hogy életem végéig feleségtartást kell fizetnie. Akkor még nem írtam alá a válási papírokat. Biztosan nagyon örült neki - nevetett Peyton. - Én mondom, a csillogás egyből eltűnt a szeméből. Megsimogatta rövid fürtjeit. - így aztán nem rúgtak ki. Lefokoztak asszisztensnek, és több mint felével csökkentették a fizetésemet. Most én viszek kávét annak a seggfejnek, és számon tartom a programjait. Ötvenéves vagyok, tizenöt kiló felesleg van rajtam, és errefelé annyi a könyvelő, mint a szemét. Nincs ember, aki másodszor is ránézne a pályázatomra. - Felsóhajtott. - Megadod magad? Rendben, te győztél - mondta Peyton.
Miben győztél, Mimi? - érdeklődött a belépő Lars. Az én életem igazságtalanabb, mint Peytoné - felelte az asszony. Az órájára nézett. - Elmúlt öt, és a Kaktuszban taco éjszaka van. Hogyhogy nem ott vagy? Lars leült, és rendezni kezdte a magával hozott aktákat. Mindenki odajár a vállalattól. Nehéz megszabadulni tőlük. Úgy érzem, nem tudok szabadon beszélni. Hiszen te is tudod. Tudom - biccentett Mimi, és visszafordult Peytonhöz, Ne aggódj. Bármit is mondasz, Lars és én nem adjuk tovább. A többiekről ugyanezt nem tudorn elmondani. Ők azonnal a személyzetisekhez szaladnak árulkodni. - Amikor visszaminősítettek, miért nem tettél panaszt? Akkor legalább nyoma maradt volna. - Tettem, de soha semmi következménye nem lett. Folyamatosan pályázok más állásokra, ahogy Lars is. De amíg nem tudok elszabadulni ebből a városból, itt kell dolgoznom. Nincs semmi más álláslehetőség. Higgy nekem. Alaposan utánanéztem. És ha még lenne is, ahogy mondtam, ki venne számításba engem? Próbáltál más állásra pályázni a cégnél? Nem. Büntetésben vagyok. Abban reménykednek, ha Drew eléggé megkeseríti az életemet, akkor felmondok. Szóval, egyelőre nincs kiút. Lars felnézett a munkából, és biccentett. Mióta Drew átvette az irányítást, nagyon nehéz a helyzetünk. Peyton hátradőlt a széken, és keresztbe tette a lábát. Drew a többi gyakornokot is zaklatta? Azért mentek el? - Bár tudta a választ, fel kellett tennie a kérdést. Persze, hogy zaklatta. Mindegyik fiatal volt és csinos, de te elhomályosítod őket. -
Mimi mintegy mellékesen odavetett bókja zavarba hozta Peytont. Nem lett volna szabad, hogy a külsejének bármi köze legyen a munkában nyújtott teljesítményéhez. Lars megfordult a székkel. Bombázó vagy. Mimi erre célzott, amikor azt mondta, hogy elhomályosítod a többieket. - Nézz csak rá, Lars - nevetett Mimi. - Elpirult. Mesélj neki a két utolsó gyakornokról - nógatta Lars. Mimi odébb tolt néhány papírt, és felült Peyton íróasztalának a szélére. - Épp arra készültem. - Karba tette a kezét, és belekezdett. - Az első jóval idősebb volt, mint te. Kaylának hívták, és jó hat hónapig húzta. Nyolc hónapig - javította ki Lars. Nem kedveltem - ismerte be Mimi. Senki sem szerette - vetette közbe Lars. Nagyon el volt telve önmagától. Úgy tűnt, nem okoz gondot neki, hogy lefekszik a főnökkel, nem igaz, Lars? De igaz. Meg sem próbálta titokban tartani, hogy viszonyuk van. Valósággal kérkedett vele. Durván és utálatosan viselkedett a többi dolgozóval. Szerintem azt hitte, hogy a Drew-val való viszonya a többiek fölé emelte. És így volt? - kérdezte Peyton. Nem igazán. Miért ment el? - Többet akart. Azt pletykálták, hogy tényleg beleszeretett abba a seggfejbe. El tudod ezt képzelni? Az asszony hangjából kicsengő undor megnevettette Peytont. Nem, elképzelni sem tudom.
Kayla azt akarta, hogy Drew váljon el, és vegye feleségül, Drew ezt persze sosem tette volna meg. Lars magyarázta meg, hogy miért. Drew-nak semmije sem volt, amikor elvette Eileent, és ha elválik tőle, egy garast sem kap. Mindenki tudja, hogy házassági szerződést írt alá - vette át a szót Mimi. -- Drew kereken megmondta Kaylának, hogy nem hagyja el a feleségét, mire a nő oltári hisztit vágott ki. Nem az volt az egyetlen, amit kivágott - mondta Lars. Ott voltam, láttam. Felkapta az egyik számítógép képernyőjét, és a falhoz vágta éppen Drew irodájának ajtaja mellett. Szerintem a férfi fejét célozta. Esküszöm, úgy hajította el, mint egy baseball-labdát. Bárcsak láttam volna! - sóhajtotta Mimi. - Eileen is értesült róla, és természetesen közbelépett. Peyton szeme tágra nyílt. A felesége tudott Kayláról? Persze, hogy tudott. Ő takarítja el Drew után a szennyest. Kayla kapott egy csinos összeget, hogy elmenjen. Nem tudom, mennyit, de azt igen, hogy mielőtt megkapta a csekket, alá kellett írnia valamiféle nyilatkozatot. Fogadni mernék, hogy meg kellett ígérnie, soha senkinek nem beszél a történtekről - mondta Lars. - És azt is, hogy nem perel. Azt mondjátok, Eileen elfogadja a férje félrelépéseit? döbbent meg Peyton. El kell, hogy fogadja, különben rég kirúgta volna a fickót. Milyen beteges házasság! - vélte Peyton. Ebben igazad van - helyeselt Lars. Szeretnéd tudni, mi történt a másik gyakornokkal? - kérdezte Mimi. -
Miért is ne? - vont vállat Peyton teljesen elcsüggedve. Aprilnek hívták. Őt kedveltem - szólt közbe Lars. Még szép, hogy kedvelted. April minden itteni férfihoz különösen kedves volt. Sohasem láttam még vérlázítóbb flörtöt, de azt hiszem, ennek ellenére kedves lány volt. Alig tette be a lábát az irodába, Drew máris ott koslatott a nyomában. Nem is csoda. Szűk ruháiban és a nagy mellével pontosan az volt, aki a főnöknek kell. Nem hiszem, hogy tudta volna, mibe keveredett, mert néhány hét után megváltozott, és valósággal futott Drew elől. Szerintem sokkal többet kapott, mint amennyire szerződött. Egyszer csak hirtelen bujkálni kezdett, és mindent elkövetett, nehogy kettesben maradjon Drew-val. Egyszer megpróbáltam beszélni vele... tudod... csak hogy lássam, minden rendben van-e vele, de lakatot tett a szájára, és egy szót sem szólt Drew-ról. Csak annyit tudtam kihúzni belőle, hogy milyen nagy szüksége van erre az állásra. Azt hiszem, félt valamitől. Szerintem is - értett vele egyet Lars. - Láttam egyszer, ahogy a folyosón ment, és Drew jött vele szembe, mire April sarkon fordult, és bevetette magát az első útba eső irodába. Azt is észrevettem, hogy sohasem ment az iktatóba, ha a főnök is ott volt. Sötét, ablaktalan helyiség. April mindig megvárta amíg Drew kijön onnan. Drew végül kirúgta - mondta Mimi. - April megpróbált bajt kavarni, ugye, Lars? - Nyilvánvalóan nem várt választ, mert azonnal folytatta. -- Elment a személyzeti osztályra, hogy panaszt tegyen. Szexuális zaklatással vádolta Drew-t, de csak az idejét vesztegette. Drew felesége és a személyzeti osztály vezetője, Annette a legjobb barátnők. April panasza az iratmegsemmisítőben végezte. Nem csodálom - jegyezte meg Peyton. -
Hogy mondtad? Én is voltam a személyzeti osztályon, hogy panaszt tegyek, de Annette nem engedte. Azt mondta, legalább három hónapot kell várnom, mielőtt panaszt nyújthatok be. Ez képtelenség! - háborgott Mimi. April perelni akart? - kérdezte Lars. Eileen még csírájában elfojtotta a dolgot. Nem tudom, mivel fenyegette meg, de neki és Drew-nak van egy embere, aki elvégzi nekik a piszkos munkát, amikor kell. April összepakolt, és sietve elhagyta a várost. Ez őrület - vélte Peyton. - A mai világban Drew-nak nem lenne szabad megúszni az ilyen viselkedést, és a feleségének sem. Azzal, hogy segít a férjének, ő is ugyanolyan bűnös. Igazad van - helyeselt Lars. - De a város nagy része ettől a vállalattól függ, és mindent megtesznek azért, hogy megvédjék. Senkinek nem hiányzik a rossz sajtó, vagy ne adj isten egy bírósági tárgyalás. Randolph egy nagy, boldog családot akar. Eileennek meg különösen érdeke, hogy elkerülje a botrányt. Közte és az apja közt nem valami jó a viszony, és ha bárki beperelné Randolph Swift kedvenc magazinját, mert a lánya meg a kéjenc férje elkövetett valamit, Randolph ugyancsak kitérne a hitéből. Szerintetek mit tenne? - kérdezte Peyton. Felvette a ceruzáját, és pörgetni kezdte az ujjai közt. Nehéz megmondani. Időtlen idők óta nem jött be az irodába, de szeretném azt hinni, hogy addig meg akar maradni a vezérigazgatói székben, amíg a fia, Erik készen nem áll, hogy átvegye a céget. Úgy képzelem, hogy Randolph kítanítaná a szakma minden csínjára-hínjára, aztán átengedné neki az irányítást. Erik okos fiú, jó munkát fog végezni.. Szerintem Randolph teljesen ki fogja zárni Eileent a cégből - adott hangot a véleményének Lars. - Randolph valamivel több mint -
egy éve vesztette el a feleségét. Nagyon összetörte a dolog, és akkor mindenki azt hitte, vissza fog vonulni. Mimi bólintott. Miriam sokáig betegeskedett, és Randolph végig mellette volt. Azt hiszem, az aggodalmak teljesen kimerítették. Ő és a fia is nagyon kötődött az asszonyhoz. Erik félévet halasztott, hogy az anyja mellett lehessen az utolsó hetekben, de Eileen... nos, neki nem sok hasznát vette az anyja a betegsége alatt. Eileen az a fajta nő, akit az ember... Nagyon magába fordulónak nevez - segítette ki Lars. Én azt akartam mondani, hogy szuka - mondta Mimi. - Egy igazi szuka. Peyton felkacagott. Lars döbbentnek látszott. Hogyan lehetséges, hogy ennyit tudsz a családról? - kérdezte Peyton. Mimi vállat vont. Figyelek. Az asszisztensi munka rengeteg időt biztosít arra, hogy semmit se csináljak, csak figyeljek. Olyan, mintha láthatatlan lennék. Az emberek pletykálnak, és úgy tűnik, észre sem veszik, hogy ott állok közvetlenül mellettük. Ha az embert lefokozzák, úgy, ahogy engem, gondolom, mindenki azt hiszi, ő már egy senki. Az biztos, hogy nem tudok nekik ártani. Ugyan ki hallgatna meg? Könyvelőként sohasem volt időm pletykálkodni. Manapság, szinte szégyellem bevallani, de a pletyka a napjaim fénypontja. Az, és a csokoládé. - Megcsóválta a fejét. - Tényleg el kell mennem innen. - Larshoz fordult. - Az az állás az ócskapiacon egyre vonzóbbnak tűnik, kivéve, hogy képtelen lennék minimálbérből megélni. Szerintem senki sem képes rá. - Leugrott az asztalról. - Gyertek! Elmegyünk hozzám, és mindkettőtöknek csinálok tacót.
Peyton nem szeretett eljárkálni otthonról, különösen nem este. Akárhogy felöltözött is, mindig fázott. A hőmérséklet jóval nulla fok alatt volt, és csontig hatoló hideg szél fújt. A kocsi fűtése is csak akkor kezdte fújni a meleg levegőt, amikor Mimi háza elé kanyarodott. Peyton úgy érezte, lefagytak a lábujjai. Nem hitte, hogy valaha is megszokja ezt a sarkvidéki éghajlatot. Egy órával később Lars és Mimi társaságában a lakás egyetlen, apró szobájának kis dohányzóasztala körül ült, és a legelképesztőbb tervekkel álltak elő arra nézve, hogyan lehetne Drew-t móresre tanítani. Mimi és Lars sört ivott, Peyton azonban, aki még mindig nem tudott felmelegedni, forró teát. Nem maradhatok itt - mondta Peyton. - Fel fogok mondani, de nagyon szeretném valahogy Randolph Swift meg a fia tudomására hozni, hogy mit művel Drew. Meséljetek még Randolphról! - Jó ember - mondta Mimi. - És kedves. Ő hozta létre ezt a közösséget. Tudom, hogy most minden kopárnak és barátságtalannak tűnik, de olvadás után nagyon kellemes ez a hely. Randolph törődik az alkalmazottaival. - Mimi belekortyolt a sörbe, aztán az üveget Peyton felé biccentette. - Ha valaha is visszajön, akkor sem juthatnál be hozzá. Lehetetlenség megkerülni azt a szörnypofa Eileent. Lars majdnem megfulladt az italától. Szörnypofa? Ezt még sohasem hallottam. Randolph előbb-utóbb értesül Drew viselt dolgairól vélte Peyton. -Valaki elmondja neki. Csak idő kérdése. Szerintem is, és biztos vagyok benne, hogy ezzel Eileen is tisztában van. De ha Randolph visszavonul, és Drew veszi át a céget, könnyebb lesz leszerelni azokat a nőket, akik bajt akarnak kavarni. Drew akár évekig is folytathatja még a beteges dolgait.
- Valakinek meg kell állítani - szögezte le Peyton. És bizonyítékot kell szereznie, amit Randolph Swift elé tár, gondolta. De hogyan? Volt ideje gondolkodni, mert Drew általa beszerzőkörútnak nevezett utazásra indult a feleségével, így tíz napig távol volt az irodától. Peyton biztos volt benne, hogy ennyi idő alatt csak ki tud gondolni valami zseniális módszert, amellyel csapdába csalja a férfit. Ha meg mégsem sikerül, ott lesz a tudat, hogy legalább megpróbálta. Mindennapos szokásává vált, hogy munka után Larsszal elmennek Mimihez. A vacsoráról felváltva gondoskodtak, hol valamelyik étteremből vittek készételt, hol maguk vásároltak be és főztek. Mimi és Lars bizalmas jó barátaivá váltak. Hiányozni fognak, amikor elmegy innen. Tudta, hogy ők is nyomorúságosan érzik itt magukat, és szerette volna, ha ők is vele mehetnek, de annak mi értelme lett volna? Akkor mind a hárman munkanélküliek lennének. Drew távollétében csendesen, de gyorsan teltek a napok. Hétfőre várták vissza a férfit. Csütörtökön este, miközben lefekvéshez készült, Peyton kiötlőtt egy tervet. Sok hiányossága volt, ennek ellenére úgy vélte, keresztül tudja vinni. Ott van a péntek, hogy megbeszélje Mimivel és Larsszal, valamint a teljes hétvége, hogy részletesen kidolgozza, miközben összepakol, hogy visszamenjen Texasba. Hétfőn, a Drew-val való találkozás után igyekszik olyan gyorsan eltűnni Daltonból, amilyen gyorsan csak tud. Úgy vélte, a férfi nem fog ragaszkodni a két hét felmondási időhöz, miután tönkreteszi az életét. Drew azzal lepte meg, hogy korábban hazatért. Már péntek reggel megérkezett. Rossz hangulatban volt, és a nap nagy
részében bezárkózott az irodájába. Nem akarta, hogy zavarják, és ami Peytonnek még fontosabb volt, őt is békén hagyta. Peyton már hazafelé készülődött, amikor az ajtón át hallotta, hogy a férfi acsarkodik valakivel. A haragja szinte tapintható volt. Peyton hallotta a ziháló lélegzetet, miközben szidta azt a valakit, akivel beszélt, aztán hangos csörömpölést hallott, mintha a férfi a falhoz vágott volna valamit. Peyton körülnézett az irodában. Üres volt. Mindenki elment már, egyedül ő volt ott. Félelem mart belé, és az ösztönei azt súgták, ő is tisztuljon el onnét, amilyen gyorsan csak tud. Ha bármi történne, senki sem hallaná meg a kiabálását. Magára kapta a kabátot, és a kulcsai után kutatott a táskájában, amikor Drew a nevét kiáltotta. Peyton a lehető leghalkabban kisietett az irodából, és végigrohant a folyosón. Alighogy befordult a sarkon, amikor újra hallotta a nevét kiáltani. Nem válaszolt, és a lépcsőn sietett le a garázsba. Attól félve, hogy a férfi utána jön, nem ment egyenesen a kocsijához, hanem a felső garázsszintre futott, abban reménykedve, ha Drew nem látja, azt hiheti, hogy még valahol az épületben dolgozik. Talán indokolatlan volt a félelme? Egy ajtó nyitódott, majd becsapódott. Peyton két kocsi közé bújt és várt. Bár ostobának érezte magát, és azt hajtogatta, hogy túlreagálja a dolgot, pánik kerülgette, és úgy tűnt, nem tud úrrá lenni rajta. Drew olyan ember volt, aki megszokta, hogy megkapja, amit akar, de vajon erőszakra is képes? Milyen messze menne el, hogy az ő akarata érvényesüljön? Később, aznap éjjel Peyton megtudta, milyen veszélyes a férfi. Éjfél jóval elmúlt. Peyton összegömbölyödött a takaró alatt, és már majdnem álomba merült, amikor egy autó elsüvített
odakint, aztán hallotta, hogy csikorgó fékezéssel megáll, és visszatolat. Nem tudta, mi késztette arra, hogy felkeljen az ágyból és kikukucskáljon az ablakon, de hálát adott az égnek, hogy megtette, mert Drew nagy szabadidő-terepjáróját látta befarolni a parkolóba. A hátsó kerekek felugrattak a járdára, és az autó keresztben állt meg, két parkolóhelyet is elfoglalva. Peyton figyelte, ahogy Drew kiszáll, becsapja az ajtót, és keresztülvág a parkolón. Az utcai lámpa sápadt fénye hátborzongatón csillant meg a komor vonásokon. Dühösnek és elszántnak tűnt, amivel halálra rémítette a lányt. Peyton gyorsan az ajtóhoz vonszolta a nehéz széket, és a kilincs alá ékelte, aztán ellenőrizte, hogy rázárta-e a biztonsági zárat. A férfi hirtelen verni kezdte öklével az ajtót, aztán a vállát nekivetve megpróbálta betörni. Az ajtó megremegett, és Peyton tudta, csak percek kérdése, hogy megadja magát, és a férfi bejusson a lakásba. A lány a telefonhoz rohant, és felhívta a portát. Egy részeg férfi megpróbál betörni a lakásomba - kiáltotta. - Kérem, hívja a rendőrséget. Jövök és segítek - ajánlotta a szolgálatot teljesítő fiatalember. Peyton nem tudta, a fiú értesítette-e egyben a rendőrséget is, ezért úgy döntött, jobb, ha ő teszi meg, de annyira ideges volt, hogy elejtette a mobilt, és be kellett másznia érte az ágy alá. Engedj be, Peyton! Gondoskodom róla, hogy nagyon jó legyen neked, bébi. Ugyan már! Hiszen te is akarod. Teszek róla, hogy te is akard. Újra meg újra elmondta, milyen jó lesz Peytonnek, de a hangja egyre hangosabb és dühösebb lett. Peyton kétségbeesetten kutatott valami fegyver után a szobában. Végül a szomszédban lakó idős férfi tudtán kívül bár, de megmen-
tette. Kinyitotta az ajtót, és átkok egész sorát szórta az éjszakai betolakodóra, amelyet azzal fejezett be, hogy kihívja a rendőrséget, ha Drew nem hagyja azonnal abba a hangoskodást, és nem hordja el nyomban az irháját. - Takarodjon innen, de íziben, különben kihívom a zsarukat. Menjen, mielőtt letartóztatják! A dörömbölés abbamaradt, és Peyton hallotta, hogy Drew megfenyegeti az idős férfit. Aztán az ifjú portás hangját, amint megkérdezi, hogy minden rendben van-e. Drew morgott valamit, de Peyton nem értette, hogy mit mond. Egy perc múlva hallotta, ahogy a férfi autója csikorgó kerekekkel kilő a parkolóból. Elment. Elment. Elment. Peyton legalább százszor elsuttogta a szót az apró fürdőszoba padlóján ülve. Hátát a fürdőkádnak vetette, lábával az ajtót nyomta, nehogy bárki is be tudjon menni. A férfi elment, és ő biztonságban van. A majdnem megtörténtek borzalma erősen megviselte. Álla alá húzta és átkarolta a térdét, majd előre-hátra ringatva magát sírva fakadt. Aznap éjjel egy szemhunyást sem aludt. A fürdőszobába zárkózva töltötte az éjszakát. Napfelkeltekor becsomagolt egy táskát, és áthajtott Mimihez. Barátnője szeretett sokáig aludni a hétvégeken, és még nyolc óra sem volt, amikor Peyton bekopogott az ajtaján. Mimi nem panaszkodott. Elég volt egyetlen pillantást vetnie Peytonre, hogy lássa, valami szörnyűség történt. Miután Peyton mindent elmesélt, Mimi rémülten nézett rá. Ha bejutott volna... - Lehunyta a szemét, nagy lélegzetet vett, úgy folytatta: - Megerőszakolt volna. Istenem, tudtam, hogy szoknyabolond, de ez... El kell menned a rendőrségre. Felöltözöm, és veled megyek. Fel kell jelentened a fickót.
És mit mondjak nekik? Hogy egy férfi, akitől félek, késő éjjel bedörömbölt az ajtómon, és be akart jönni. Drew semmilyen törvényt nem szegett meg. Hangoskodott, szóltak neki, hogy menjen el, és elment. Ez nem igazság. Ez egyszerűen nem igazság - hajtogatta Mimi olyan hangon, mint aki mindjárt sírva fakad. Átkarolta Peytont, és a hálószobába vitte. - Gyere, aludnod kell. Ha kipihented magad, és tiszta lesz a fejed, kitaláljuk, mi legyen. Semmi gond - nyugtatta meg Pevton. - Meg fogom állítani. Tudom, mit kell tennem. Attól félve, hogy Drew visszamehet a motelbe, Peyton egész hétvégén Miminél maradt, csak vasárnap este ment haza, hogy összecsomagoljon. Hétfő reggelre a kocsija be volt pakolva, és ő is útra készen állt. Drew tizenegyig nem jött be az irodába, és Peyton egyre idegesebben várta, azon tűnődve, hogyan fog viselkedni a férfi, ha meglátja. Lesz-e bűntudata, vagy úgy tesz, mintha semmi sem történt volna? Már sokadszor nézett az órájára, amikor meghallotta, hogy nyílik a felvonó ajtaja. Felnézett, és látta, hogy a férfi széles mosollyal üdvözli a recepcióst. Néhány kedves szót váltott a lánnyal, aztán az irodája felé indult. Peyton íróasztala mellett elhaladva vidáman jó napot kívánt neki, és ment tovább. Peyton nem volt igazán meglepve. Valami hasonlóra számított, és a férfi viselkedése tökéletesen illet is a tervébe. Peyton felállt, bekopogott a férfi irodájába, és amilyen kedvesen csak tudta, megkérdezte, elrabolhat-e néhány percet az idejéből. A lány mosolyát látva Drew gyorsan igent mondott. Még egy széket is odahúzott neki a masszív íróasztal elé. Peyton megvárta, amíg a férfi ismét leül, aztán egy digitális hangrögzítőt tett az asztalra. -
Nem bánja, ha felveszem a beszélgetésünket? Drew felvonta a szemöldökét, aztán felnevetett. Nem, dehogy. Vegye csak. - Előrehajolt, és közelebb húzta magához a diktafont. - Még be is kapcsolom magának. - Megnyomta a gombot, hátradőlt a széken, és mintegy mellékesen megkérdezte: - Nos, úgy érzi, hogy sikerül lassan felengednie? Nem kíváncsi, miért rögzítem a beszélgetést? - válaszolt kérdéssel a kérdésre Peyton. Nem igazán - fejelte a férfi. -- Most pedig árulja el, felengedett-e már. Nem érzi, milyen szikrák pattognak kettőnk közt? A férfi nem hazudtolta meg magát. Nem, semmiféle pattogó szikrát nem érzek. Azért jöttem, hogy megkérjem, hagyjon békén. Ez nem fog megtörténni - mosolygott a férfi. Nem lesz testi kapcsolat köztünk, arról pedig szó sem lehet, hogy együtt utazzunk valahová. Nem érzem biztonságban magam a társaságában. Drew vállat vont. A főnöke vagyok. Ha azt mondom, hogy velem jön, akkor velem jön. Nem hallott még a szexuális zaklatás fogalmáról? Az itt nem jelent semmit. És maga velem fog jönni. Nem. - Peyton nem magyarázkodott. Nem? - A mosoly lehervadt a férfi arcáról. Jól hallotta, azt mondtam, nem. Van választása, Peyton. Vagy együttműködik velem, vagy ki van rúgva. Arról ne is álmodjon, hogy az áthelyezését kéri. Nem fogom engedélyezni, márpedig itt minden hatalom az én kezemben van, nem a magáéban. -
Peyton azt akarta, hogy a férfi kimondja, hogy rajta legyen a felvételen. Hiszen tudja. Szétteszi a lábát. Akkor és annyiszor amikor és ahányszor csak akarom. Peytont a hányinger kerülgette, de uralkodott magán. Minden erőfeszítése ellenére meglátszódhatott az arcán, mit gondol, mert Drew elégedetlenül hajolt előre, és komoran figyelmeztette: - Ne nézzen ilyen döbbenten. Gondoskodom róla, hogy maga is élvezze. Ha kényszerítenem kell rá, megteszem. Én mindig megkapom, amit akarok. - A felesége nem... Erről van szó? - vágott a szavába a férfi. - Attól fél, hogy a feleségem rájön? Eileen tudja, hogy szeretek néhanapján félrelépni. Megérti. Ez teszi izgalmassá a szexuális életünket, s még segíteni is szokott, hogy megkapjam, amire szükségem van. Mindketten nyerünk a dolgon. És mi van Randolph Swifttel? Az apósommal? Mi van vele? Ő is meg tudja szerezni magának, ami kell neki - mondta Drew kuncogva. - Egyenesen szánalmas, ahogy a felesége halála óta búslakodik. Szerintem már fel sem áll neki. - Kényelmesen visszadőlt a nagy, bőr forgószékbe, és roppant önelégült képpel hintázni kezdett. Fel nem foghatom, miért gyászolja azt a vén boszorkányt. Az utolsó években már csak csupa csont és bőr volt. Az ember azt hinné, örül, hogy megszabadult tőle. Peyton nem akarta, hogy látszódjon rajta, mennyire émelyíti ez a beszélgetés, de egyre nehezebb volt kordában tartania az érzelmeit. Micsoda genny alak! Én azt hallottam, hogy nagyon fontos neki a cég jó híre. Ha megtudja, hogy maga mit csinál... ha perre kerül a sor... Sohasem fogja megtudni - mondta magabiztosan Drew. - Eileen gondoskodik róla. Nem értem. Hogyan képes gondoskodni róla? Odafigyel rá, hogy az apósom semmi negatív dolgot ne halljon rólam. Eileen és én haladó gondolkodásúak vagyunk, de Randolph megrekedt a múltban. Mennie kell. Ahogy a lú-
zer fiának is. Ha egyszer megkaparintom ezt a helyet, minden más lesz. Peyton eleget hallott, és egyetlen percig sem bírta tovább ennek az alaknak a közelében. A diktafonért nyúlt, de a férfi gyorsabb volt. Az apró gombokra nézve megkereste, melyikkel törölheti a beszélgetést. Miután megtette, a lány elé lökte a masinát. Ne nézzen már ilyen elkeseredetten - nevetett rá. -Végül is megengedtem, hogy felvegye a beszélgetést. Peyton kedveszegetten fogta a diktafont, és felállt, hogy távozzon. Nagyon fiatal még, de majd megtanulja, hogy mennek itt a dolgok - mondta a férfi vigasztalón. - Ha karriert akar csinálni ebben a szakmában, akkor jobb belátásra fog térni. És Peyton, ha legközelebb elmegyek magához a motelbe, jobb lesz, ha beenged. Peyton a kilincsért nyúlt. - Talált már magának lakást? - állította meg a férfi hangja. Már leszűkítettem a lehetőségeket kettőre - hazudta Peyton reményei szerint meggyőzően. Igyekezzen minél előbb dönteni. Peyton bólintott, és szó nélkül behúzta maga mögött az ajtót. Szeretett volna mosolyogni, de nem mert. Annyira paranoiás lett, hogy attól tartott, valaki figyeli és beárulja. Kinézte Eileenből, hogy titkos megfigyelőkamerákat rejtett el
az irodában. Peyton csak egyszer találkozott az asszonnyal, de az is elég volt, hogy felmérje, ugyanúgy velejéig romlott, mint a férje. Az iménti beszélgetésből Peyton azt is megértette, hogy Eileen akár a végsőkig elmegy, hogy a férjét boldognak, apját pedig gyanútlannak tudja. Egy egész vagyon múlott ezen. Eltelt öt perc, aztán újabb öt. Peyton a szoknyája ráncai közé rejtett, apró zsebbe nyúlt, és megnyomta az okostelefonján a felvétel leállítása gombot. Lars a művészeti osztályon töltötte a napot, így Peyton egyedül ült az asztalánál, és igyekezett nagyon elfoglaltnak tűnni. Fél órával később Drew elsétált mellette, és közölte, hogy lemegy az étkezdébe. Amint becsukódott mögötte a felvonó ajtaja, Peyton az iktatóba sietett. Előhúzta a telefont a zsebéből, és a felvételt elküldte az e-mail címére, és küldött egy másolatot a nővérének, Lucynak is. Őrizd ezt meg nekem, üzente mellé. Amikor ezzel végzett, a ruhásszekrényhez indult a holmijáért. Mimi felnézett a könyvéből, amikor Peyton elment az asztala mellett. Mi van abban a szatyorban? - kérdezte. - A váltás ruha. Az asszony válla megroskadt. Tudta, ez mit jelent. Követte Peytont a női mosdóba. Hiányozni fogsz - mondta, miután meggyőződött róla, hogy rajtuk kívül senki más nincs a helyiségben. - Te is nekem. Később majd felhívlak, és mindent elmesélek. Egy kis ajándékot is küldök. Jót fogsz nevetni rajta. Larson kívül senki más nem hallhatja. Mialatt Peyton farmerbe bújt, és teniszcipőt húzott, Mimi szobalányként sürgölődött körülötte. Gondosan összehajtogatta a szoknyáját, és a magas sarkúval együtt berakta a táskába.
- Aztán hívjál ám, hallod? - ölelte meg Peytont. - Tudni akarom, mi van veled, ígérd meg, hogy felhívsz! Megígérem. Peyton gyűlölte a búcsúzkodást. Mimi nagyon közel került hozzá. A rövid idő alatt, amit Daltonban töltött, az asszony igazi jó barátja lett. Mondd meg Larsnak, hogy őt is hívom majd - kérte, azzal kisietett. Arra nem vette a fáradságot, hogy elmenjen a személyzeti osztályra, mert tudta, ott ragaszkodnának hozzá, hogy aláírja a szerződést, ami viszont esze ágában sem volt. A lépcsőn ment le a garázsba, s amíg a kocsi bemelegedett, elküldte a felvételt Miminek. Az idegessége nem csökkent, amíg az autópályára nem ért. Újra havazni kezdett, és egyre romlottak a látási körülmények. A meteorológus hóvihart jósolt. Peyton majdnem elmosolyodott. Miért ne? - gondolta. Hóvihar tombolt, amikor Daltonba jött, és hóvihar tombol most, hogy elhagyja. Valahogy helyénvalónak tűnt a dolog. A fenyegető vihar nem állíthatja meg. Történjék bármi, ő elmegy Daltonból. A várostól néhány kilométerre megfeszülő válla ellazult, és a gyomra sem fájt többé. Minél messzebbre jutott, annál boldogabb lett.
4. f e j e z e t
Mimi el volt ragadtatva Peyton ajándékától. Szorosan a füléhez szorította a telefont, hogy senki más ne hallhassa, és többször is felnevetett, miközben a felvételt hallgatta. Lars hallotta a hangokat Mimi íróasztala felől, és persze odament, mert tudni akarta, min vidul olyan jót az asszony. Miminek természetesen neki is le kellett játszania a felvételt. Drew ebédelni ment, ezért Mimi bevitte Larst Drew irodájába, és kihangosítva lejátszotta az egészet. Mimi a Drew íróasztalával szembenéző széken ült, Lars a falnak támaszkodva hallgatta a felvételt. Egyikük sem látta vagy hallotta, ahogy Bridget benyitott. Bridget egy ideig állt, de amint rájött, hogy mit hall, sarkon pördült, és lélekszakadva rohant az étkezdébe jelenteni. Bármit megtett volna, hogy Drew felfigyeljen rá, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy elveszíti Mimi barátságát. Drew nem túl jól fogadta a hírt. Kiviharzott az étkezdéből, vissza az irodájába, hogy saját maga győződjön meg róla, Bridget igazat mondott-e. De a fenébe is, hiszen kitörölte a felvételt! Rossz gombot nyomott volna meg? Nem, nagyon odafigyelt arra, mit csinál. Vagy talán Peytonnél volt másik felvevő? Ki fogja deríteni, mihelyt találkozik vele. Lars közben visszament a földszintre, és Mimi egyedül volt. Felugrott ijedtében, amikor az ajtó kivágódott, neki a fal-
nak, és meg akart fordulni, hogy megnézze, mi történt, amikor Drew elkapta a karját. - Valóban van egy felvétel? Bridget azt állította, hogy Peyton felvett egy magánbeszélgetést. Tényleg így volt? Mimi elhúzódott tőle. Igen. Szeretné hallani? Drew felkapta a mobilt az asztalról, és maga kereste ki az üzenetet. Belehallgatott néhány másodpercre, aztán nyomban ki is törölte az egészet. Hol van? - akarta tudni, s szeme kidülledt haragjában. Úton vissza Texasba. Drew üvöltve káromkodott, miközben a zsebébe túrt a mobiltelefonjáért. Amint a felesége felvette, ordítva kezdte mesélni neki, mi történt. Hozd vissza! Azt akarom, hogy még ma visszajöjjön! követelte, azzal befejezte a hívást, és minden haragjával Mimi felé fordult. - Ki hallotta még ezt a felvételt? Mimi rájött, hogy Bridget nem beszélt Larsról. Senki - felelte nyugodtan. Drew beviharzott az irodájába, becsapta maga mögött az ajtót, és ismét felhívta a feleségét. Mivel még mindig kiabált, Mimi minden szavát hallotta. Hozd vissza, és kényszeritsd rá, hogy aláírja a titoktartási megállapodást! Nem érdekel, hogy csinálod. Nem akarom, hogy az a felvétel kimenjen. Lépj be apád számítógépébe is, és ellenőrizd, hogy nem küldte-e el neki a felvételt. Végünk, ha meghallja, mi van rajta. - Csend, aztán újabb kiabálás. - Nem, nem akarom elmondani, mi van rajta. Mimi úgy döntött, most jött el az ideje, hogy ebédelni menjen. A kocsijában fogja megenni a mogyoróvajas szendvicsét, és közben felhívja Peytont, hogy figyelmeztesse. Tudta, hogy mostanra már az autópályán jár. Mimi ugyan nem he-
lyeselte, ha valaki vezetés közben telefonál, de ez vészhelyzet volt. Peytont figyelmeztetni kell! Átgázolt a havon, mert a parkolóhelye a tetőn volt... Drew és a volt férje újabb, felmondásra ösztökélő próbálkozása. Félig átfagyva várta, hogy az autó fűtése működni kezdjen. Vacogó fogakkal ütötte be Peyton mobiltelefonjának a számát, Peyton a harmadik csengésre felvette, és végig sem tudta mondani a hellóját, amikor Mimi közbevágott. - Tudják! - bukott ki belőle. - Drew és Eileen tudja, hogy felvetted a beszélgetést. Drew megparancsolta Eileennek, hogy hozasson vissza téged. Szerintem Parsonst fogiák utánad küldeni. Vigyázz nagyon! Ki az a Parsons? Rick Parsons az a fickó, aki a piszkos munkát végzi nekik, és higgy nekem, nem jó fajta. Azt akarják, hogy visszagyere, és aláírj valamiféle megállapodást. Peyton igyekezett megőrizni a nyugalmát. Előbb-utóbb úgyis rájöttek volna - mondta. - Jobb lett volna persze, ha utóbb. Hogyan tudták meg ilyen gyorsan? Sajnálom, Peyton. Lejátszottam a felvételt Larsnak, és azt hittem, senki sincs a közelben, de Bridget nyilván itt ólálkodott valahol, és ő rohant elmondani Drew-nak. Hallottad, hogy az imént azt mondtam, lehet, hogy Parsonst utánad küldik? Hallottam. Most úgysem tudok semmit tenni. Itt vagyok egy hóvihar közepén, és minden energiámat lefoglalja, hogy az úton tartsam a kocsit. Minneapolis közelében vagy valahol? Akkor egy ideig elrejtőzhetnél ott. Az lesz. Mimi, azt hittem, van időm kitalálni, hogy jussak Randolph Swift közelébe, de most, hogy Drew és Eileen tud a dologról, talán egyszerűen csak fel kéne töltenem a felvételt
az internetre. Akkor mindenki hallaná, milyen ember is Drew, és azzal vége. - Jóságos isten, csak azt ne! - óvta Mimi. - Ha egyszer felkerül az anyag az internetre, teljesen elveszted fölötte az irányítást és a befolyásod a dolgok menetére. Sohasem tudhatod, hogy valami beteg alak mire használja fel. Épp tavaly volt egy eset egy innen olyan nyolcvan kilométerre, keletre levő városban. Egy anya megelégelte, hogy a gyerekét folyton bántja egy erőszakos kölyök, szóval egyszer felvette, ahogy a kölyök a fiát zaklatja, és aztán, abban a hitben, hogy ezzel véget vet az erőszakoskodásnak, feltöltötte a felvételt az internetre. De pont az ellenkezője történt. Még őt kiáltották ki mindenféle gonosznak, hogy üldözi azt a szegény, ártatlan gyereket. Azzal is megvádolták, hogy meghamisította a felvételt. S csak tetézte a bajt, hogy az erőszakos fiú szülei beperelték a nőt. Úgy emlékszem, végül a bíróságon elrendeződött a dolog, de több hónap telt el, mire az asszonynak sikerült bizonyítani az igazát, és a perköltség is néhány ezer dollárra rúgott. Kész rémálom volt. Higgy nekem, ha Drew ellened tudja fordítani azt a felvételt, meg is teszi. Azt fogja mondani, hogy összevágtad a beszélgetést, vagy azt, hogy csak viccelt, s csak azt veszed észre, hogy ejtették az ügyet, és nem értél el semmit. - Peyton hallgatása elárulta Miminek, hogy sikerült elcsüggesztenie a barátnőjét. -Tudom, hogy csábító gondolat ország-világ elé tárni, milyen ember Drew, de te sem akarod, hogy visszafelé süljön el a dolog. Igazad van - ismerte el Peyton. Különben is - folytatta Mimi -, Randolph Swift rendes ember, aki egy élet munkájával építette fel ezt a vállalatot. Nem érdemli meg, hogy a perverz veje miatt minden összeomoljon. Ha azok a szörnyű dolgok, amiket Drew a feleségéről
mondott, nyilvánosságra kerülnek, Randolph gúny tárgyává válik, és abba beleroppanna. Rendben, egyelőre megtartom magamnak. - Peyton a visszapillantó tükörbe nézett, de egyetlen autó sem volt a láthatáron. - Milyen kocsija van ennek a Parsonsnak? Egy új és igazán nagy kisteherautója van. Azt nem tudom, milyen márka vagy modell. A színe fehér, de gondolom, ez nem túl nagy segítség ebben a havazásban. Nem fogod látni, amikor jön. Még sohasem találkoztál Parsonssal, ugye? Nem. Azt hiszem, átlagos külsejűnek mondhatnám. Sötétbarna haj, ferde szem. Különösen ronda öltönyöket meg nyakkendőket szokott hordani. Rendben, tehát egy nagy, fehér kisteherautót figyelek, és ha a sofőr rossz ízléssel öltözött, tudni fogom, hogy ő Parsons. Ne vedd tréfára a dolgot! Veszélyes alak. Szeretném, ha óvatos lennél, és kérlek, feltétlen hívj fel, amikor megállsz éjszakára. Peyton úgy vélte, Mimi túlreagálja a dolgot, de megígérte, hogy óvatos lesz. Nem aggódott amiatt, hogy bárki is beérhetné. Legalább háromnegyed óra előnye van. Meddig üldözné valaki ebben a hóviharban, mielőtt feladná? És mit tenne vele, ha mégis utolérné? Addig dudálna, amíg Peyton le nem húzódik? Nem, Peyton egyáltalán nem aggódott. Különben is kicsi Camryjének nagyon jó a kilométer-teljesítménye, és fogadni mert volna, hogy egy kisteherautóé nem olyan jó. A nagyobbacska autóknak nagyobb tankjuk van, ez igaz, de valósággal falják az üzemanyagot. Peyton tele tankkal indult el, és még nagyon sokáig autózhat megállás nélkül. Egy félautomata váltós kocsi jött ki elé a pályára. Peyton a nyomában maradt, a hátsó lámpáját használva útjelzőként.
A havazás erősödött, a szél is feltámadt. A kísérteties, süvöltő hang a horrorfilmekre emlékeztette Peytont, és arra a hangra, amely a borzalmak előtt jár. Néhány perc múlva Lucy, a nővére hívta. Peyton kihangosította és az ölébe tette a mobilt, hogy mindkét kezével fogni tudja a kormányt. Lucy üdvözlése mindent elmondott. Ó, jóságos úristen! Gondolom, meghallgattad a felvételt. Ó, igen, végighallgattam az egészet, és nem akartam hinni a fülemnek. Az a fickó megfenyegetett, hogy megerőszakol. Először azt hittem, ez csak valami vicc, de aztán rájöttem, hogy komolyan gondolja. Ügyvédhez fordulsz, és bepereled, ugye? Mielőtt Peyton válaszolhatott volna, Lucy már döntött is helyette. Peyton nővére mindig is problémamegoldó fajta volt. Néha ez működött, néha nem. Persze, hogy azt teszed. Kinyírod a fickót. Felmondtál, ugye? Miután jelentetted a személyzetin... Peyton közbevágott. Ez hosszú történet, és később majd mindent elmesélek. Ahogy az az alak beszélt! Olyan öntelten és magabiztosan... csak ülj be a kocsidba, és gyere haza! Már úton vagyok hazafelé. Figyelj, kérlek, ne mondd el anyának és apának. Nem akarok még nekik is magyarázkodni. Nálad maradhatok, amíg ki nem találom, hogyan tovább? Persze. Peyton mosolygott. Lucy annyira megbízható volt! Bár szeretett parancsolgatni, Peyton mindig számíthatott rá. Kezdhetem elölről az állásvadászatot, igaz? Ez olyan elkeserítő!
- Te semmi rosszat nem tettél. Gondolj erre. Ne beszéljünk most többet róla. Van valami újság odahaza? - Tristan MacBain megnősül. Hallottad már? A meghívód három hete itt kallódik nálam. Már akartam szólni - fűzte hozzá. Finn öccse megnősül. Peyton emlékezett Tristanre. Mindig is nagyon komoly fiú volt. Peyton szerette volna tudni, megmaradt-e olyannak. Itt lesz az esküvő Brentwoodban, a Szent Mihályban. Legalább van valami, amit várhatunk, nem igaz? Az esküvők eszébe juttatják anyának, hogy van három lánya, akiket nem házasított még ki. Lucy felkacagott. Mintha még mindig az ötvenes években élne, nem? A félautomata sebváltós lassított a következő kijárat előtt. Hamarosan elhagyja a pályát, és megszűnik az irányfény. Menjen utána, és keressen valami menedéket, ahol átvészelheti a vihart? A hóesés megint erősödött. Mi ez a hang? - kérdezte Lucy - Ez a fütyülés? - A szél. Meg-meglódítja a kocsit. Le kell most tennem mondta, és a hívásnak véget vetve, a tartójába rakta a telefont. Nem hallotta a dudálást, csak már amikor a másik kocsi teljesen rajta volt. A sofőr rávillogott. Parsons lenne az? A Camry hátsó ablaka annyira bepárosodott, hogy Peyton nem tudta kivenni a mögötte nyomuló autó színét. Bárki is az, biztos, hogy őrült. Amikor Peyton nem húzódott le rögtön, a férfi felpörgette a motort, és mellé húzódott, közben végig dudált és villogott. Majdnem nekihajtott, de Peyton nem állt meg. A férfi láthatóan nem örült, hogy nem tudja keresztülvinni az akaratát, így bevágott Peyton elé, és a fékre
lépett. Kényszeríteni akarja a megállásra, és ha más kocsik is lennének a pályán, már biztos megtörtént volna a baleset. Peytonnek meg kellett volna rémülnie, de olyan dühös volt, hogy az elnyomott minden más érzést. Átváltott a másik sávba, és hajtott tovább. A férfi lassított, hagyta, hogy Peyton megelőzze, és besorolt mögé. Peyton felkészült rá, hogy a másik kocsi hátulról meglöki. A széllökések egyre erősödtek, és Peyton alig tudta az úton tartani az autót. Háta mögött megszűnt a dudálás, és a férfi még jobban lelassított. Peyton a mobiltelefonért nyúlt, hogy segítséget hívjon. Mennyi ideig fog tartani, amíg megtalálják? Ha valóban közel jár Minneapolishoz, lesznek még autók a pályán a borzalmas idő ellenére is. Belenézett a visszapillantó tükörbe. Semmi nyoma a másik kocsinak. Feladta volna a férfi? A lámpáit sem látta már. Peyton visszatette a mobilt a helyére. Mindkét kezére szüksége volt a vezetéshez. Az út éles kanyart vett keletnek. Peyton látta az előjelzést, emlékezett a kanyarra. Közelebb volt Daltonhoz, mint Minneapolishoz. Mégis mit várt? Óránkénti hatvan kilométeres sebességgel egy örökkévalóságig fog tartani, míg valami civilizált helyre ér. Épp ezen aggodalmaskodott, amikor a másik kocsi lámpájának fénye ismét feltűnt mögötte, és egyre közelebb jött. A férfi nem adta fel. A szél ismét támadt. Peyton olyan hangot, hallott, mint amikor fém súrlódik a fémhez, és a kocsi megcsúszott. A másik mégis nekijött? Peyton üvölteni szeretett volna dühében. És meg is tette. Mivel biztosra vette, hogy a férfi ismét nekimegy, s mert a kanyar is jött, a lány a fékbe taposott. Mielőtt bármit tehetett volna, a kocsi megpördült, és egyenesen a másik felé repült.
A férfi, hogy kitérjen az ütközés elől, elrántotta a kormányt, elvesztette az uralmát a jármű felett, és a szögesdrótkerítést átszakítva az autópályán túli mezőn landolt. A sors ismét kegyes volt Peytonhöz. Fogalma sem volt, hogy történt, de a kocsi az út megfelelő oldalán állt meg. A lány lehúzódott a leállósávra, és minden ízében remegve letekerte az ablakot. Látta, hogy a másik autó kerekei pörögnek, hallotta, hogy a motorja erőlködik. A férfi ezek szerint jól van, ott rekedt a mezőn, nem megy sehová. Vajon megsérült? A következő pillanatban erre a kérdésre is választ kapott. Nézte, ahogy a férfi kimászik a kisteherautóból, és ököllel veri a motorháztetőt. Ahhoz túl messze volt, hogy a férfi arcát is lássa. A jármű egy nagyobb hóbuckán landolt. Peyton a férfira hagyta, hogy vontatót hívjon. Ellenállva a kísértésnek, hogy dudáljon és integessen, Peyton visszakanyarodott a sztrádára, és elhajtott anélkül, hogy egyszer is visszanézett volna.
5. fej e zet
Peyton ott volt, ahonnan elindult. Most, hogy visszatért Texasba, volt ideje gondolkodni. Tudta, hogy nyomban hozzá kell látnia az álláskereséshez, de azt is, hogy el kell dönteni, mit akar tenni Drew és Eileen ügyében. Nem teheti meg, hogy folytatja az életét, mintha mi sem történt volna. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy megszabadult tőlük, meg Parsonstól, a fullajtárjuktól, de ha nem tesz semmit, lehet, hogy a következő ember nem lesz ilyen szerencsés. Rájött, nincs elég bizonyítéka, hogy a rendőrséghez forduljon; mindazonáltal szilárdan hitt benne, hogy amije van, az elég ahhoz, hogy gátat szabjon Albertson üzelmeinek. Jogi tanácsra van szüksége, de ahhoz meg pénz kell. Az ügyvédek pénzt kérnek a szolgáltatásaikért, Peyton viszont le volt égve anyagilag. A daltoni út sokba került, és minden tartalékát felemésztette. Mimi miatt is aggódott. Barátnője kilátástalan helyzetben volt, csapdába esve egy olyan állásban, amelyet gyűlölt, egy olyan főnök mellett, akitől iszonyodott. Ő volt az egyetlen, akinek elküldte a felvételt, és ezzel közvetlen veszélybe sodorta. Peyton tudta, mire képes Drew, ezért úgy döntött, felhívja Mimit.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor meghallotta barátnője hangját a telefonban. Jól vagy? - kérdezte. - Aggódtam, hogy Drew árt neked valahogy, miután megtudja, hogy nálad van a felvétel. - Jól vagyok - biztosította az asszony Peytont, - Drew egy szóval sem említette a dolgot. Szerintem félt, hogy mit kezdek az információval. Ami azt illeti, Drew senkivel sem beszélt. Másnap, ahogy elmentél, ő és Eileen magukkal cipelték Randolphot Európába, nyilván azért, hogy eltitkolják előle a rossz hírt. Rábeszélték, hogy szeretett felesége hamvait vigye el Nápolyba, abba a városba, amelyet az asszony imádott, mert ott házasodtak össze. Bridgettől hallottam, aki egyébként nagyon meghatónak és romantikusnak találja a dolgot, hogy azt tervezik, elviszik Randolphot Európa minden olyan hetyére, ahol Randolph és a felesége közösen jártak. Csak a jóisten tudja, mikor jönnek vissza. Szerintem minél tovább tart, hogy nem hallanak semmit a jogi osztálytól, annál több ideje lesz Eileennek a maga oldalára állítani az apját, és ellehetetleníteni téged, így aztán, ha egyszer el is jut hozzá a felvétel, akkor sem fog hinni neked. Mimi elmondása szerint a lap remekül elvan nélkülük is. Igazán kár, hogy Erik Swift még nem áll készen a kormánypálca átvételére. Ő az egyetlen normális ember az egész bagázsban erősködött az asszony. - Eldöntötted már, hogy mit kezdesz a felvétellel? Még nem - felelte Peyton. - Jogi tanácsra van szükségem. Bármit teszel is, légy óvatos! - kérte Mimi. Az leszek - ígérte Peyton.
6. fej e zet
Finn MacBain a katolikus Szent Mihály templom bejárata előtt állt, és a fivérei érkezésére várt. Az épület oldalához sétált, hogy ne kelljen minden érkező vendéget üdvözölnie. Több mint háromszáz embert hívtak meg. A menyasszony apja hadseregtábornok volt, a vőlegény a haditengerészeti főügyészség tisztje, s a vendégek nagy része a hadsereg tagja volt. Az idő szaladt, s ha Tristan nem érkezik meg hamarosan, lekési a saját esküvőjét. Finn megigazította a szmoking gallérját, és újragombolta a kabátot, hogy az biztosan takarja a jelvényét és a fegyverét. Nem szándékozott fegyvert viselni az öccse esküvőjén, de nem volt más választása. Bár a tábornoknak megvolt a maga saját védőőrizete, Corben Henderson különleges ügynök, Finn felettese az FBI-nál nyomatékosan felhívta rá Finn figyelmét, hogy viselje a pisztolyát. Henderson úgy érezte, az FBI-nak feltétlen képviseltetnie kell magát az eseményen, hátha történik valami, így történhetett meg, hogy Finn új társa, Ronan Conrad is jelen volt, természetesen ő is felfegyverkezve. Henderson erősködött, hogy őt nem érdekli, hány katonatiszt fogja védelmezni a tábornokot, ha arra kerül a sor, az FBI dolga lesz, hogy megmentse a helyzetet. Finn szeretett felkészülni mindenre, és szinte a végletekig óvatos volt. Bár ellazulva állt, megnézett magának minden nőt
és férfit, aki kiszállt a kocsiból, és végigsétált a téglaúton. Mindig baj után szimatolt. Amikor belépett a hivatalhoz, megtanulta, hogy éber legyen, és elég régen volt már ügynök ahhoz, hogy ez az éberség második természetévé váljon. Ronan önként ajánlkozott, hogy elmegy a MacBain-házhoz, és kideríti, mi tart Tristannek ennyi ideig. A család otthona mindössze öt utcára volt a templomtól, és nem tartott sokáig odaérni. Megszólalt Finn mobilja. - Van itt egy kis gond - kezdte Ronan. Mi lenne az? Az öcséd matekozik. - Ronannek vaskos bostoni akcentusa volt, de Finn így is hallotta, hogy jól mulat. Hogy mit csinál? Matekozik. Legalábbis ezt hajtogatja Becknek és nekem. Az okokat számolja, miért nem elég jó a menyasszonya számára. Nem igazán beszámítható - fogta suttogóra a hangját. Finn arra gondolt, ha valaki képes hatni Tristanre, az az ikertestvére. Mit csinál Beck? Óriásszendvicset eszik, és nézi, hogyan járkál fel-alá Tristan. Úgy fest, mint aki menten elájul. Hulla sápadt. Beck vagy Tristan? - Tristan - felelte Ronan hallható bosszúsággal. - A vőlegény, az ég szerelmére. Beck miért ájulna el? Finn kezdte elveszíteni a beszélgetés fonalát. Az esküvő alig húsz perc múlva kezdődik. Igen, tudom - mondta Ronan. - De az öcséd még számol. Ideges, mi? Pontosan. Add át neki a telefont.
Tristan biztos Ronan közelében járt a korzózás közben, mert a következő pillanatban Finn már hallotta is a hangját. Finn, nem hiszem, hogy elég jó vagyok neki. Sokkal jobbat érdemel... - Tristan - vágott a szavába Finn. - Brooke szeret téged? Igen, de... Te szereted őt? Persze. Csak... Bízol benne? Miféle kérdés ez? Persze, hogy bízom benne... tiszta szívemből... de... Add vissza a telefont Ronannek. Igen? - szólt bele Ronan. - Kénytelen leszel leütni, és betuszkolni a kocsiba. Csak egy ütés az állra... tudod... de az orrát ne bántsd! Nem akarhatod, hogy a hófehér inge véres legyen. És vigyázz, nehogy észrevegye, mire készülsz. Gyilkos a jobb horga. Ronan nem tudta, Finn komolyan gondolja-e, vagy csak tréfál. - Tényleg azt akarod, hogy leüssem? - kérdezte suttogva. Tudod, hány ember várakozik itt a templomban, beleértve egy nyavalyás hadseregtábornokot is? Nem érdekel, hogyan, csak hozd ide! Becknek meg szólj, tegye le azt az átkozott szendvicset, és segítsen neked. Jó, rendben. Finn befejezte a beszélgetést, és a telefont visszatette a zsebébe. Aztán felkacagott. Tristan matekozik. Mennyire jellemző az öccsére meg a túlságosan elemző gondolkodásmódjára! Ha ráhagyják a dolgot, a végén biztosan mindent kielemez, de legalább két napba fog telni, mire eljut a felismeréshez, hogy elég jó a menyasszonyának. A vendégek viszont biztosan nem várnak addig.
Finn biztosra vette, hogy Beck a beteges humorérzékével segít Tristannel megoldatni a dolgokat. Az ikrek annyira egyformák voltak, s mégis oly különbözők. Beck a tettek embere volt, Tristan született gondolkodó. Ikertestvéréhez hasonlóan Beck is a tengerészetnél szolgált, de míg Tristan a jogi egyetem befejezése után úgy döntött, hogy a katonai ügyészség sorait erősíti, Beck a közvetlenebb utat választotta, és az annapolisi akadémia elvégzése után most a haditengerészetnél volt. Finn tudta, hogy Becknek borzasztó dolgokkal kell szembesülnie a szolgálatban, és örült, hogy ennek ellenére meg tudta tartani a humorérzékét. Közel olyan kimerült és cinikus sem volt, mint Finn. Öt perccel később, jóval a rendelkezésre álló idő lejárta előtt, a vőlegény megérkezett. Az állát dörzsölgetve szállt ki az autóból, és mogorván pislogott Ronanre. Aztán meglátta Finnt, s bosszúszomjas tekintettel felé indult, de Beck elkapta a karját, és a sekrestye bejárata felé vonszolta. Ronan felsétált a lankán a parkolóból oda, ahol Finn álldogált. - Tényleg megütötted? - fogadta Finn. Igen. Te mondtad, hogy üssem le. - Tényleg mondtam, de nem gondoltam, hogy meg is teszed. - Finn jót nevetett. - Tristan kezdett komolyan pánikba esni, és csupa zagyvaságot fecsegett. Beck próbált a józan érvek talaján maradni, de nem segített, Tristan csak még jobban felhúzta magát. Ezért aztán leütötted. Nem, pedig esküszöm, alaposan odasóztam neki, amitől ki kellett volna feküdnie. Beck ott állt mögötte, s gondoltam, majd ő elkapja. Állon vágtam, és ő csak... összerándult. Igen - bólintott Ronan -, összerándult. Aztán rám nézett, és láttam a tekintetén, hogy azt hiszi, megbolondultam. Tudom, hogy
kell valakit leütni - tette hozzá. -Te is láttad már, hogy földre küldtem valakit, ugye? - Ronan hangja zavart volt. Finn bólintott. Igen, láttam már. Finn emlékezett a bedrogozott, őrült focistára, aki ízekre szaggatta volna őt, ha Ronan nem óvakodik mögé, és nem üti ki. Társa aznap megmentette az életét, s Finn alig két nappal később viszonozta a szívességet. - Talán nem adtad bele a szívedet-lelkedet. Talán nem is akartad igazán leütni Tristant. Igen, az lehetséges. Szóval hogy sikerült idehoznod? Biztosan kibillent valami a helyéből, amikor megütöttem, mert utána hirtelen nem akart már matekozni, csak arra tudott gondolni, hogy idejöjjön a templomhoz, és behúzzon neked egyet. Ó, várj csak... említettem már. hogy rád fogtam a dolgot? Hé, végül is idehoztad, és csak ez számít. Azt hiszem, bemegyek - mondta Ronan. -Találtam odabent egy remek helyet, ahonnan mind a két bejáratot és az oldalajtót is szemmel tarthatom a ceremónia alatt. A tábornok néhány katonája már ott van. Egyet-kettőt félrelökök az útból, és átveszem az irányítást. Tudom, hogy nem kell semmi zűrre számítani, de jobb, ha az ember felkészült. Az esküvő után találkozunk. Finn még nem állt készen rá, hogy bemenjen. Ha eljön az idő, Beck úgyis érte jön. Meleg nap volt. A nap hétágra sütött, és legalább húsz, hanem huszonöt fok volt. Ronan és ő az elmúlt héten Chicagóban dolgoztak, ahol mínusz tíz körül járt a hőmérő higanyszála minden áldott nap, s mindehhez jeges szél is párosult. Jólesett neki, ahogy a meleg simogatja az arcát. Szeretett a szabadban lenni, legyen hideg vagy meleg
az idő, és azt is élvezte, hogy újra itthon van. Olyan rég volt, hogy utoljára itthon járt! Megszólalt a mobilja, eszébe juttatva, hogy kapcsolja ki, mielőtt megkezdődne a szertartás. Meglátta, hogy ki hívja, és fáradtan felsóhajtott. Danielle újra meg újra próbálkozott, hogy felvegye vele a kapcsolatot. A lány szerette volna, ha ismét összejönnek, Finn azonban nem akart megint csapdába esni. Elege volt a nő drámázásából, és egyszerűen nem érzett magában annyi erőt, hogy tovább tűrje a kisded játékait. Kinyomta a hívást, majd kikapcsolta a telefont. Úgy döntött, ideje bemenni, és már indult is volna, amikor meglátta a lányt. Kék látomás. Figyelte, ahogy a lány átvág a parkolón, és a templom bejárata felé siet, magas sarkú cipője fürgén kopogott a téglán. Finn természetesen az alakjára figyelt fel először. Gyakorlatilag tökéletes! A rövid, testhezálló ruha megmutatta minden domborulatát, és szabadon hagyta hosszú, formás lábát. A lány járása pontosan olyan vonzó volt, mint az alakja. Érzékien és csábítóan mozgott. Tökéletes szépség volt. Hosszú, sötét, az éjfél színét idéző haja puha hullámokban omlott karcsú vállára. A lány biztosan megérezte, hogy figyeli, mert hirtelen megfordult, és felnézett a dombra. Amikor meglátta Finnt, megtorpant, és irányt változtatva felé indult. Finn nyelni akart, de úgy tűnt, elfelejtette, hogyan kell. Soha nem reagált még nőre ilyen erőteljesen, ilyen gyorsan. Mi történt az önuralmával? Azzal mentegette furcsa viselkedését, hogy a lány egyáltalán nem mindennapi jelenség. Nem akarta megbámulni, de minél közelebb jutott a jelenés, annál szebbnek látta. A sűrű, sötét szempilla alatt a legcsodálatosabb, kristálytiszta kék szempár ragyogott, és a telt, rózsás ajkak nagyon is hívogatóak voltak.
A lány közvetlen Finn előtt megállt, és rámosolygott, amitől a férfinak egy pillanatra a szíve is megszűnt dobogni. A lány arcán megjelenő mosolygödröcskék pokolian szexisek voltak. Akárcsak a könnyed, nőies illat. A lány szemében nevetés csillogott, ahogy felágaskodott, és arcon puszilta. Szia, Nagymenő! Finn szóhoz sem jutott. Peyton Lockhart? Nem akart hinni a szemének. Hiszen ez egy teljesen felnőtt ifjú hölgy. A sovány kislányból lenyűgöző mosolyú, gyönyörű nő lett. De mikor történt? Mintha egyetlen éjszaka alatt zajlott volna le az átváltozás, de aztán Finn rájött, hogy az idő nagy részét távol töltötte, miközben a lány felcseperedett. Kaliforniába ment egyetemre, és a jogi diplomát is ott szerezte meg. Míg ő a Stanfordon tanult, a szülei kisebb, energiatakarékosabb házba költöztek, amely olyan két kilométerre lehetett régi brentwoodi otthonuktól. Ha Finn haza is jött néha, annyi ideje sosem volt, hogy visszalátogasson a régi szomszédságba. Finn végre erőt vett meglepetésén annyira, hogy megszólaljon. Ne hívj Nagymenőnek! Nem tudtad, ki vagyok, ugye, Finn? - mondta ki Peyton a nevét, hogy megbékítse a férfit. Halvány fogalmam sem volt - ismerte be Finn. Még mindig azon igyekezett, hogy túljusson a döbbenetén, és ne viselkedjen úgy, mintha sohasem látott volna még gyönyörű nőt. Végül is ez csak Peyton, a szomszéd kislány, aki ott szokott ülni a bejárati ajtó előtti lépcsőn, várva, hogy ő hazajöjjön a gimnáziumból, és elmesélhesse neki a napját. Akkoriban nyűg volt a nyakán, most maga a megtestesült csábítás.
A nővéred meg a húgod is itt van? Őket sem fogom megismerni, ugye? Igen, már itt vannak. Én késve érkeztem. Beck füttyentett a bejáratnál, hogy magára vonja Finn figyelmét. - Te nem jössz az esküvőre? - kérdezte Peyton. De, már mennem is kell. Örülök, hogy találkoztunk. Peyton nem akarta lekésni a menyasszony bevonulását. Én is örülök, hogy találkoztunk. Hirtelen kínos érzés tört rá, de nem tudta, miért. A férfi nem indult. Beck újra füttyentett, de Finn nem mozdult. Jössz a lagzira? Nem, attól tartok, nem tudok. Akkor talán a szertartás után találkozunk. Peyton visszaindult a templom felé, de amikor hátranézett, látta, hogy Finn még mindig ugyanott áll, ahol hagyta, és ezt furcsának találta. A templom zsúfolásig megtelt. Peyton még épp idejében be tudott furakodni a hátsó sorba, hogy lássa, ahogy Tristan és Beck végigkísérik édesanyjukat a főhajón. Finn mögöttük sétált az apjával. Mindegyik MacBain fiú jóképű volt, de Peyton úgy érezte. Finnben van valami plusz. Karizma, döntötte el. Finn határozottan karizmatikus egyéniség volt. Az biztos, hogy a kamera kedvelte. Amikor Peyton legutóbb látta őt, a férfi épp interjút adott a televízióban, ami bizony nem tegnap volt, és Peyton úgy vélte, Finn roppant okosan és csinosan fest. Most azonban inkább kimerültnek tűnt. Peyton nem tudta, milyen munkát végez a férfi az FBI-nak, de volt egy olyan érzése, hogy bármi legyen is az, megszedi a maga vámját. A pap az oltárhoz vonult, és jelezte, hogy kezdődhet a szertartás. Tökéletes esküvő volt. Még John atya is, aki arról volt. -
ismert, hogy folyton elkalandozik, röviden és érdekesen beszélt. A szeretetről, a házasságról és az ifjú párra szálló áldásról prédikált. Peyton eltűnődött, létezik-e még igaz szerelem. Van még olyan, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak? Remélte, hogy igen. Nem akart cinikussá válni. Látta, hogyan néz Tristan a menyasszonyára, és szeretett volna hinni a szerelemben, még ha ő maga nem is tapasztalta meg soha az érzést. Peyton az utolsók közt hagyta el a templomot, mert egyre-másra olyan emberekbe botlott, akikkel évek óta nem találkozott. A legtöbbjük tudni akarta, mi van vele. Peyton féligazságokat mondott nekik. Bár nem állt elő hazugságokkal, úgy állította be a dolgot, hogy nemrég érkezett haza Franciaországból, ahol fantasztikus dolgokat főzött. Semmi szükség rá, hogy kiteregesse első állásának a kudarcát. Finn odakinn állt Beckkel, és a templomból kiáradó vendégeket figyelte. Észrevette a kilépő Peytont. A lányt nyomban fehér ruhás tengerészek fogták körül, mind a figyelméért epedezve. Beck, látod ott azt a nőt? - intett a csoport felé. - Tudod, ki az? Nem, de ki fogom deríteni. Igazi bombázó, nem? Te ismered? Igen, és te is ismered. Peyton Lockhart az. Beck nem hitt neki. Az a cingár kiskölyök? Az a Peyton Lockhart? Finn nem fárasztotta magát a válasszal, mert öccse már lökdöste is félre a barátait az útból, hogy a lányhoz jusson. Nézte, ahogy Beck felkapja és átöleli Peytont, aki, a mosolyából ítélve, egyáltalán nem bánta. A vendégek a templom előtt álldogáltak, arra várva, hogy gratulálhassanak az ifjú párnak, és Finn beszorult közéjük, Ronan oldalt állt, és John atyával beszélgetett. Finn kitört
a gyűrűből, csatlakozott társához, s miközben az atyát hallgatták, a tömeget figyelték. Késő lett, mire Peyton gratulálni tudott az ifjú párnak. A vacsora csak hétkor kezdődik, s ő lemarad róla, mert munkába kell mennie. Elfogadta a Harlow étterem ideiglenes állását, s a konyhafőnök helyetteseként dolgozott. Nem ez volt álmai munkája, de gyűlölte a szegénységet, s a fizetésből legalább meg tudott élni addig, amíg nem talál valami mást. A főnök elengedte az esküvőre, de a szavát vette, hogy visszaér, mire megkezdődik a szombat esti vacsoravendégek rohama. Peyton megígérte, hogy hatra ott lesz. Nem találta a testvéreit, de látta, hogy a szülei a barátaikkal beszélgetnek a templom lépcsőin. Odaintett nekik, miközben átvágott az emberek közt. Finn lesétált a parkolóba, hogy elmeneküljön a zsivajtól. Az üzeneteit hallgatta, és épp akkor fordult meg, amikor Peyton a parkolóhoz ért. Finn felajánlotta, hogy elkíséri a kocsijáig. Hogyan lehetséges, hogy nem jössz a vacsorára? - kérdezte. Dolgoznom kell - felelte kurtán Peyton. Apró neszeszszeréből előhalászta az autó kulcsait, és megérintette a nyitógombot a távirányítón. - Igazán örültem, hogy találkoztunk - mondta a kocsi mellett állva. Sajnálom, hogy nem tudtunk... - Finn elhallgatott. Mikor vetted ezt a kocsit? - kérdezte, és homlokát ráncolva elnézett a lány mellett. Körülbelül egy évvel ezelőtt. Miért? Finn közelebb ment, és lehajolt a hátsó lökhárítóhoz. Ezek golyónyomok. Igen, azok - bólintott Peyton. Egyáltalán nem tűnt idegesnek. - Mennem kell, különben elkésem a munkából.
Finn-nek esze ágában sem volt elengedni a lányt. Nem régen vannak itt. A golyó nyomok? Igen, azok. Jó ideje történt már. Peytonnek nem állt szándékában a daltoni rémálomról mesélni. Órákat venne igénybe. Emlékezett rá, mennyire megdöbbent, amikor felfedezte a lyukakat a lökhárító alatt. Ha nem ejti el a kulcsait a kocsi hátuljánál, talán sohasem látja meg a lyukakat, és amikor rájött, hogy azok golyóktól származnak, kis híján szívinfarktust kapott. Nézd a festéket a lyukak körül - mutatta a férfi. - Nem lehetett olyan régen. Tudod, mikor történt? Tudod, ugye? Leparkoltál, és amikor visszaértél... nem voltál a kocsiban, ugye? Az egyik lyuk átkozottul közel van a benzintartályhoz. Mondd, hogy nem ültél a kocsiban! Finn olyan gyorsan sorolta a kérdéseket, hogy Peyton be sem tudta szúrni a válaszokat. De igen, a kocsiban ültem. Az autópályán voltam, amikor történt. A fickó meg akart állítani. Nem is tudtam, hogy rám lőtt, csak akkor jöttem rá, amikor már itthon voltam, Texasban. A lyukak olyan lent vannak, hogy csak néhány nappal később vettem észre őket. Igazság szerint, eddig te vagy az egyetlen, akinek feltűnt a dolog. Nem hallottál lövéseket? A férfi hangja élénk, gyakorlatias volt. Az FBI-ügynök állt Peyton előtt. A lány csípőre tette a kezét. Hóvihar tombolt. A szél süvítésén kívül semmi mást sem hallottam. Pontosan hol történt a dolog? Minneapolistól északnyugatra. Finn, mennem kell. Sehová se megy, amíg nem szolgál néhány részlettel.
Kinek jelentetted? Peyton tudta, hogy a férfinak nem fog tetszeni a válasza. Nem jelentettem. Mert nem vetted észre, hogy rád lőttek. Pontosan. De amikor felfedezted a golyónyomokat... Nem jelentettem - vágott a szavába Peyton. De mi az ördögért nem? - A férfi hangja éles lett a boszszúságtól. - Lehet, hogy az a fickó valahol a következő áldozatára les, és ezúttal sikerül eltalálnia a benzintartályt, vagy ami még rosszabb, a sofőrt. Peyton a fejét rázta. Nem fogja. Megjegyezted a márkáját vagy a típusát? Mennem kell. Nem, előbb válaszolnod kell. - Tudod, Finn, pontosan ugyanolyan basáskodó és makacs vagy, mint kislány koromban. - Te pedig pontosan olyan idegesítő. Most pedig válaszolj! Peyton feladta. Nagy, fehér kisteherautó volt, és biztosan tudom, hogy nem vadászik más áldozatokra. - Kivéve, ha valaki tengelyt akaszt Drew Albertsonnal, tette hozzá gondolatban, aztán közelebb lépett. - Én pedig nem vagyok áldozat. Uraltam a helyzetet, és kényszerítettem, hogy abbahagyja az üldözésemet. Hogyan? - kérdezte kurtán Finn, és igyekezett arra összpontosítani, amit a lány mond, nem arra, milyen szexisen fest, vagy hogy milyen finom az illata. Letérítettem a pályáról a mezőre. Ami azt illeti, áttörte a kerítést, és a mezőn landolt. És azt hogy csináltad? -
Néhány... bonyolult manőverrel. Elvégre, az, hogy a fékbe taposott, és a kocsi olyan pörgésbe kezdett, hogy nem tudta uralni, igazán nevezhető bonyolult manővernek, nem? Bonyolult manőver, mi? - ismételte Finn mosolyogva. Pontosan, de a fickó nem sérült meg - sietett hozzátenni. - A kocsija belesüppedt egy hóbuckába, és ő ott rekedt. Lehúzódtam az út szélére, hogy lássam, nem kell-e mentőt hívni. Azt is láttam, amikor kiszállt, és öklével püfölni kezdte a motorháztetőt. Láttad a lövöldözőt? Ohó! Peyton későn kapott észbe, hogy ezt nem kellett volna említenie, mert nyilván ezernyi újabb kérdés következik. Elhatározta, hogy elejét veszi a faggatózásnak. Nem láttam jól az arcát, de van egy alapos gyanúm, hogy ki lehet. Úgy tűnt, a férfi higgadtan fogadja a hírt. Rendben, ki az? A neve Rick Parsons, és annak a vállalatnak dolgozik, amelyik engem is alkalmazott. Finn nyugodtan bólintott, de Peyton látta, hogy az álla megfeszül. Mivel nem jelentetted az esetet a rendőrségnek, le sem tartóztatták. Úgy van. Miért üldözött? Mert otthagytam a céget - mondta Peyton kerülve a részleteket. - Azok ott igazán nem örülnek, ha az ember otthagyja őket... - Peyton vállat vont -, és olyankor lőnek rá. Peyton úgy vélte, a válasza humoros volt, de Finn láthatóan nem tartotta szórakoztatónak. A lány biztosra vette, hogy -
Finn addig fogja faggatni, míg el nem mondja neki a teljes igazságot, de ekkor megjelent a vőfély, és szólt, hogy Finn-nek vissza kell mennie a templomba a fotózásra. Finn közölte, hogy máris megy, aztán kinyitotta a kocsi ajtaját Peyton előtt. - Még nem végeztünk - mondta a lánynak, mielőtt viszszaindult volna.
7.
Vasárnap Peyton korán reggel kikászálódott az ágyból, kötelességtudón elment az istentiszteletre, aztán edzőruhába bújt, és lefutott tíz kilométert. Visszafelé megállt egy kisboltnál. Csak energiarudacskák és müzliszeletek voltak otthon, és Lucy megpróbálta Peytonre erőszakolni őket. Nővére az utóbbi időben számolta a kalóriákat, és kezdett odafigyelni arra, mit eszik. Biztosan elszörnyedt volna, ha megtudja, hogy Peyton minden konyhaművészeti tudománya ellenére szereti a gyorskaját. Nem azon élt, de alkalmanként jólesett egy-egy zacskó sült krumpli vagy valami aTaco Bellből. Peyton szerette a testvéreit, de mindegyiknek megvoltak a maga bogarai. Lucy, talán azért, mert ő volt a legidősebb, azt hitte, tudja, mi a legjobb a többieknek. Sokkal boldogabb lett volna az élete, ha Peyton és Ivy azt teszi, amit mond nekik. Ez persze sohasem fog bekövetkezni, és néhány heti együttlakás után, amely idő alatt Lucy végig szekálta a javaslataival, ahogy ő a parancsolgatását nevezi, Peyton legszívesebben a haját tépte volna. Basáskodása ellenére Lucy kedves és szerető nővér volt, aki bármit megtett volna érte és Ivyért. Olyan nagylelkű volt, hogy az már szinte bűn, és egyetlen vasat sem volt hajlandó elfogadni a húgától, hiába ajánlotta fel Peyton, hogy beszáll a lakbérbe vagy a kajába, pedig Lucy is anyagi gondokkal
küzdött. Végzettsége szerint belsőépítész volt, de egyelőre egy bútorboltban vállalt állást, hogy el tudja tartani magát, amíg a karrierje be nem indul. Peyton hozzá akart járulni az e havi bérleti díjhoz, amint megkapta a fizetését, amiből aztán nagy vita kerekedett. Nővére ragaszkodott a saját elképzeléseihez, de Peyton is szilárdan eltökélte, hogy keresztülviszi az akaratát, és osztoznak a költségeken, amíg nem sikerül valami jobb állást találnia, és saját lakásba költöznie. Biztosra vette, hogy a nővérét is az őrületbe kergetik az ő bogarai. Mind a három lány tudta, ha nagy baj van, bármikor hazamehetnek a szüleikhez, mindig szívesen fogadják őket. Az apjuk a világon bármit megtenne a lányaiért, akárcsak az anyjuk. Ám nem lenne zavartalan ez a hazatérés, mert a lányoknak folyamatosan azt kellene hallgatniuk, hogy keressenek megfelelő férjet maguknak, és állapodjanak meg végre. A modern világban anyjuk maradi nézetei meglehetősen kínosan érintették a nővéreket. Ivyt izgatta a legkevésbé anyjuk nyaggatása. Peyton húga gyakorlatilag bárkivel jól kijött, és szeretett szórakozni. Gyakran járt bulizni egészen addig, míg a jegyei nem látták a kárát. Akkor apjuk új szabályokat vezetett be, és Ivy is kezdte komolyabban venni a jövőjét. Hármuk közül ő volt a legkevésbé bonyolult jellem, és a legkedvesebb is. Mindehhez végtelen türelemmel bírt. Peyton gyakran eltűnődött, vajon meg fog-e változni, ha egyszer kikerül a főiskoláról a való életbe. Amikor Peyton visszatért a kocogásból, és belépett a hátsó ajtón, Lucy a konyhaasztalnál ült, és kávét ivott. Fel volt öltözve, de így is úgy festett, mint aki félig alszik. Világosbarna haja a szemébe lógott. Mennyit kellett innod az éjszaka? - kérdezte tőle. Lucy hátrasimította a haját az arcából, mielőtt válaszolt. Igazán nem sokat. Viszont rengeteget táncoltam. Azok a tengerészfiúk őrültek. - Kinyitotta az asztalon levő tejesdo-
bozt, és öntött egy kevés tejet a kávéjába, -Tudtad, hogy Beck a haditengerészetnél van? Peyton a mosogatónak támaszkodott, és ivott egy pohár langyos vizet. Igen, tudtam. Szenvedélyes fickó - mondta. - Keményen dolgozik, keményen játszik, szerintem. Tristan boldognak tűnt - tette hozzá. - Beszéltem Brooke-kal. Aranyos lány. És Finn? - kérdezte Peyton. Megfordult, és újra teletöltötte a poharát. -Vele is beszéltél? Odajött az asztalhoz, hogy üdvözöljön. Teremtőm, milyen jóképű srác! És szexi. A nők ragadtak rá. Peytont hirtelen elfogta a bosszúság, bár maga sem értette, miért. Mit törődik ő azzal, hogy ki volt a férfival? Hiszen évek óta nem látta. Beszéltem Finn-nel odakint a templom mellett még a ceremónia előtt. Nem ismert meg. Amikor kicsi voltál, azt hitted, hogy Finn hozzád tartozik, és csakis hozzád. Emlékszel? Emlékszem - mosolyodott el Peyton. - Ivy jól érezte magát? Bárcsak ott lehettem volna! Ivy mindig jól érzi magát. Egész éjjel táncolt. Azt hiszem, Becknek tetszik egy kicsit. Sokat lábatlankodott körülötte. Úgy volt, hogy én viszem ki Ivyt a repülőtérre... Nem maradhat még egy napig? Gyakorló tanítása van, emlékszel? Nem maradhat. Nem is találkoztam vele egész hétvégén. Majd én kiviszem a reptérre. Lucy a fejét csóválta. Azt próbáltam épp elmondani, hogy Len bácsi viszi ki, mert... Len bácsi a városban van?
Peyton, megtenned, hogy nem szakítasz folyton félbe? Bocs. Szeretne mindhármunkkal beszélni - kezdte Lucy, és amikor látta, hogy Peyton újabb kérdést fogalmaz, felemelte a kezét. - Ő és Ivy körülbelül egy órán belül itt lesznek... és nem, nem árulta el, hogy miért akar beszélni velünk. De úgy tűnt, komoly dologról van szó. Kérsz egy kis müzlit? Később - mondta Peyton, hogy kiengesztelje a nővérét. Peyton lezuhanyozott, megmosta a haját, s miután megszárította, cicanadrágba és hosszú, pamutpulóverbe bújt. Miközben öltözött, egyre a bácsikája miatt aggódott. Rossz hírt hozott volna? Bármit akar is mondani nekik, komoly dolog kell, hogy legyen, mert azt akarja, hogy mind a hárman ott legyenek, amikor elmondja. Talán halálos beteg? Kérlek, istenem, ne hagyd, hogy meghaljon! Annyira jó ember, szükségem van rá az életemben. Peyton kénytelen volt beismerni magának, kicsit túlreagálja a dolgot. Amikor Ivy és a bácsikájuk végre megérkezett, alaposan szemügyre vette a férfit. Ugyanolyan egészségesnek tűnt, mint máskor. Napbarnított arcán látszott, hogy sokat van a szabadban. Len a hatvanas évei elején járt, de sokkal fiatalabbnak nézett ki annak ellenére, hogy hajában több volt az ezüstszál, mint a barna. Peyton megölelte, megpuszilta, és elmondta neki, menynyire örül, hogy látja. Amikor azonban Ivyhoz fordult, hogy köszöntse, elnevette magát. Húga kimerültnek tűnt. Kifakult főiskolai sportpólója és szürke melegítőnadrág volt rajta, haját hanyagul hátrafogta. Smink nélkül az arca sápadt volt. Hallottam, jól mulattál az éjjel. - Túl jól - ismerte be Ivy. Len nem vesztegette az időt. Megkérte a lányokat, hogy üljenek le a kanapéra, ő maga pedig széket húzott a dohányzóasztalka elé, hogy szemben legyen velük. -
- Tudom, hogy kíváncsiak vagytok, miért akarok beszélni veletek - kezdte. Jól vagy? - kérdezett rá Peyton. Igen, remekül érzem magam - felelte a férfi legyintve, így söpörve félre minden, az egészségével kapcsolatos aggodalmat. - Változásokat tervezek, és üzletet ajánlok nektek. Lucy gyanakodva fürkészte a bácsikáját. Miféle üzlet? King’s Landing és Bishop’s Cove már nem hoz hasznot. A gazdasági helyzet tehet róla - magyarázta. - Az emberek takarékosabbak, és nincs arra pluszpénzük, hogy üdülőhelyeken töltsék a szabadságukat. Ráadásul mind a két hely el lett egy kicsit hanyagolva. Eladod őket? - kérdezte Ivy. Jobb szeretném nem eladni, de ez tőletek függ - felelte Len bácsi mosolyogva. Hogy érted ezt? - akarta tudni Lucy. A vezetésetekre bízom Bishop’s Cove-ot egy évre. Ha az év végén fel tudtok mutatni húszszázalékos profitot, akkor a hely a tiétek örökre, és eldöntitek, hogy megtartjátok vagy eladjátok. A három lány döbbenten meredt rá. Len felkacagott. Látom, elállt a szavatok, igaz? - Len bácsi, Bishop’s Cove milliókat ér - emlékeztette Lucy. Így igaz - bólintott a férfit -, és ha ti hárman nem akartok együtt dolgozni, akkor most adom el. Szép kis haszon lesz rajta - tette hozzá -, de jobban örülnék, ha a birtok a család tulajdonában maradna. Ha úgy döntőtök, hogy átveszitek, és hasznot termeltek, milliomosok lesztek. De figyelmeztetlek benneteket, rengeteg munka lesz vele, hogy nyereségessé tegyétek.
Mi van, ha nem sikerül? - kérdezte Peyton. Akkor megszabadulok tőle, ti pedig visszatérhettek a régi életetekhez. - Végignézett a lányok arcán, és ismét felkacagott. - Amikor elmondtam apátoknak ezt a dolgot, ugyanilyen döbbenten ült, mint ti. Ezt nevezem igazi vigaszdíjnak. - Vigaszdíjnak miért? Bishop’s Cove elvesztéséért. Ha az ajánlatom ellen döntőtök, nyomban eladom az üdülőt, és mindegyikőtök kap ajándékba ötszázezer dollárt. Peyton a fejét csóválta. Nem, nem kellene nekünk adnod a pénzedet. Miért nem? Rengeteg van belőle, és tudom, hogy jó hasznát vennétek. Lucy, te megnyithatnád a saját tervezőirodádat. Peyton, te meg vehetnél magadnak egy kis éttermet, ha ez a szíved vágya. Te meg kifizethetnéd a diákhitelt - fordult Ivyhoz -, és maradna annyi, amennyiből ki tudnád egészíteni a szánalmas tanári fizetésed. Bácsikám, miért teszed ezt? - kíváncsiskodott Peyton. - Veszek és eladok. Te is tudod. Nem ragaszkodom olyasmihez, ami nem hoz hasznot. Más tulajdonaimra akarok összpontosítani. Azt hiszem, nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy megpróbálom egyszerűbbé tenni az életemet. King’s Landinget eladod? Az unokatestvéreteknek ugyanezt az ajánlatot tettem. Megmondtam Debinek, ha sikerül hasznot termelni, övé az üdülő, és neki is felajánlottam, hogy kap ötszázezret, ha nem akarja átvenni a helyet. Kitaláljátok, hogy döntött? Elvette a pénzt, ugye? - mondta szinte egyszerre Lucy és Peyton, Ivy pedig egyetértőn bólintott. Ezt nem volt nehéz kitalálni - vélte. Igen, a pénzt kérte - biccentett Len bácsi. - Debi megbeszélte a férjével, és a készpénz mellett döntött. Meg sem akarta -
próbálni, annak ellenére, hogy sokkal több pénzhez juthatott volna, ha átveszi az üdülőt. Magatokra hagylak benneteket, lányok, hogy tudjatok beszélni - állt fel, - Én addig főzök egy nagy kanna kávét. Majd én megcsinálom - ajánlotta fel Lucy. Nem, hadd csináljam én! Csak azt a kávét szeretem, amit magam főzök, ti meg addig megbeszélhetitek, mit tegyetek. A férfi a konyhába indult, de Ivy utánaszólt: - Bácsikám, most tanítási gyakorlaton vagyok, és nem végzek júniusnál előbb. Akkor hogy vállalhatnám ezt? A nővéreid belevághatnak az üzletbe, te meg csatlakozol hozzájuk, miután lediplomáztál, Mi történik, ha... mondjuk, hat hónap után... úgy döntünk, hogy nem tudjuk megcsinálni? - kérdezte Peyton. Eladom az üdülőhelyet. Kárpótollak benneteket a ráfordított időért, de szeretném, ha ti is vállalnátok valami kockázatot. A kérdés egyszerű. Akartok ötszázezret most, vagy vagytok olyan vállalkozó szelleműek, hogy megpróbáltok csinálni valamit, ami a végén talán sokkal többet fog érni, mint ötszázezer? Mialatt bácsíkájuk a konyhában a kávéval szorgoskodott, a három nővér suttogva tanácskozott. Ivy azon aggódott, hogy egyikük sem fogja tudni, mit kell csinálniuk. Peyton egyetértett vele, de azzal érvelt, hogy megtanulhatják, és segítséget is kérhetnek, ha kell. Annyira izgatta a lehetőség, hogy alig tudott józanul gondolkodni. Lucy gondolatai már akörül forogtak, hogyan alakítsa át a faházakat. Én rögtön tudok kezdeni - mondta. - A lakásbérleti szerződés két hét múlva jár le. Peyton, te meddig vagy szerződésben? A szakács, akit helyettesítek, egy hét múlva jön vissza. A bácsikájuk visszatért a nappaliba, és egy tálcán négy csésze kávét hozott. Mindegyik lánynak adott egyet.
- Van még egy dolog, amit tudnotok kell - mondta. - Mivel Bishop’s Cove-ot mindenképpen fel kell újítani, én pénzelem a munkálatokat. Szinte látta, hogy pörögnek a fogaskerekek a lányok fejében, miközben kérdésekkel bombázzák. Miután az utolsót is megválaszolta, Len felállt, hogy távozzon. Adok egy kis időt, hogy át tudjátok gondolni, de két napon belül tudni szeretném, hogy döntöttetek. Miután ő és Ivy elment, Peyton és Lucy a kanapén ülve beszélgetett tovább. Gondolj csak bele, ez mit jelent! - mondta Lucy. - Felépíthetünk valami csodálatosat, és nem kell aggódnunk többé a pénz miatt. Használhatom végre a belsőépítész diplomámat, és te is megteremtheted álmaid éttermét. Minél többet gondolkodott rajta, Peyton annál izgatottabb lett. Len bácsi egy életre szóló lehetőséget kínált fel nekik. Hogyan is utasíthatnák vissza? Ez az ajánlat lehetővé teszi, hogy minden álmát valóra váltsa. Eszébe jutott még valami, ami az ajánlat javára billentette a mérleg nyelvét. Ha most rögtön elutaznak, a fizetését nem kell beleadnia a jövő havi lakbérbe. Felhasználhatja valami másra... és pontosan tudta, mi lesz az a más. Megkeres egy ügyvédet. Amikor Ivy egy órával később visszatért, Lucy és Peyton még mindig a nagybátyjuk ajánlatáról beszélgettek. Tudva, hogy nincs sok idejük a döntésre, hisz Len bácsi egy-két napon belül várja a döntést, a három nővér nyomban megvitatta a dolgot. Peytonnek nyilvánvaló volt, hogy átveszik Bishop’s Cove-ot. Mindhárman szerették az üdülőhelyet, bár ő érzelmileg jobban kötődött hozzá, mint Lucy vagy Ivy.
El akarta fogadni az ajánlatot, de nem tudta megállni, hogy hangit ne adjon a fenntartásainak. - Fogalmunk sincs, mennyi munkába kerülne nyereségessé tenni. Tudunk-e együtt dolgozni egy egész évig anélkül, hogy egymás agyára mennénk? És ki fog dönteni? Mindannyian szavazunk, és a többség akarata érvényesül? Kettő mindig össze tud fogni egy ellen. Ez így nem jó. - Felfogjátok, mi mindent tehetne mindegyikünk félmillió dollárral? _ kérdezte Ivy. - Feladni a biztos pénzt a bizonytalan lehetőségért, hogy esetleg nyereségessé tesszük az üdülőt, amikor egyikünknek sincs semmi tapasztalata az ilyen helyek vezetésében... ez őrültség! - Azt akarod mondani, hogy te a pénzt választod? - kérdezte Lucy. - Azt akarom mondani, hogy mérlegelnünk kell, mit adunk fel - érvelt Ivy. - Szeretném elfogadni a pénzt - vallotta be. - De azt is tudom, hogy te és Peyton Bishop’s Cove-ot akarjátok. - Együtt kell döntenünk - mondta Lucy. - Egyet kell értenünk abban, hogy a pénzt akarjuk-e, vagy az üdülőhelyet. - És ha egy év alatt nem tudunk hasznot termelni, elveszítjük a pénzt is meg az üdülőhelyet is - emlékeztette őket Ivy - Szóval valószínűleg az a legjobb, ha elfogadjuk a pénzt. Szavazzunk! A szavazás eredménye egyhangú volt. Bishop’s Cove-ot választották.
8. Miután a döntés megszületett, és Ivy hazament, Lucy is elindult ügyeket intézni, utána pedig egy barátnőjével vacsorázott. Peyton örült, hogy egyedül maradt a lakásban. Jegyzettömböt és tollat vett elő, és elkezdte összeírni a kérdéseket, amelyeket az ügyvédnek akart feltenni. Ha meg akarja állítani Drew és Eileen Albertsont, azt szabályosan kell tennie. Miután befejezte a listát, a számítógép elé ült, és rákeresett néhány jogi dologra az interneten. Rengeteg, egymásnak ellentmondó cikket talált. Kijegyzetelte, amit fontosnak talált, aztán lecsukta a laptop tetejét. Már nincs is más dolga, mint hogy megtalálja a megfelelő ügyvédet. Kopogtatás szakította félbe a gondolatait. Kinyitotta az ajtót, és amikor meglátta Finn MacBaint a küszöbön, kis híján elnevette magát. Mi olyan mulatságos? - érdeklődött Finn. - Te ügyvéd vagy. Az vagyok - válaszolta a férfi kissé zavartan a szokatlan üdvözléstől. Épp arra gondoltam, hogy szükségem van egy ügyvédre, erre jöttél te - magyarázta Peyton vidáman. Amikor látta Finn meghökkent tekintetét, rájött, hogy a férfinak fogalma sincs, miről beszél. Szélesre tárta az ajtót, és intett a férfinak, hogy lépjen be. Nem kellett megkérdeznie,
miért jött. Tudta, hogy a kocsiján lévő golyónyomok történetét akarja hallani. Hétköznapi ruhájában a férfi éppolyan helyes volt, mint a szmokingban. Farmert és kopott pólót viselt. Pisztolya és a jelvénye az oldalán volt. Amikor egyenesen Peyton szemébe nézett, a lánynak kihagyott egy ütemet a szíve. A férfi tényleg más volt. Peytonnek csak attól elakadt a lélegzete, hogy ránézett. Finn nyilván nem így érzett. Komornak és nagyon hivatalosnak tűnt, ahogy befelé indult. Egyedül vagy? Igen. A férfi biccentett. A testvéreid tudnak a golyónyomokról? Á, szóval ezért kérdezte, hogy egyedül van-e. A férfi tényleg tiszteli a magánéletét. Nem tudnak róla - felelte. - Rajtad kívül senki más nem vette észre őket. - A férfi valósággal fölé tornyosult, ahogy megállt közvetlenül mellette, de egyáltalán nem volt ijesztő. Örülök, hogy látlak, Finn. Nagyon örülök. Finn nem válaszolt. Valami oknál fogva, nem tudott megmozdulni. A lány mosolya megzavarta a koncentrációját. Biztos a gödröcskék miatt van, gondolta. És a gyönyörű szeme miatt... meg a szexi szája... és a teste miatt.Teremtőm, micsoda remek alak! Még ebben a lötyögős pulóverben is vonzó! Finn sok gyönyörű nővel volt már, de Peyton más. Az illata majd’ megőrjítette, a lány úgy felkavarta, mint még soha senki, és nem vágyott másra, mint hogy a karjába vegye... nem, ennél sokkal többet akart. Túl közel áll a lányhoz, ezért ilyen erőteljes a reakciója, érvelt Finn magának. Na igen, persze. Mióta találkoztak a templomnál, nem tudja kiverni őt a fejéből.
Peyton felkapta a mobiltelefonját, a kanapéhoz ment, és maga alá húzott lábakkal elhelyezkedett rajta. Foglalj helyet, kérlek - mondta kedvesen. - Köszönöm, hogy segítesz. Finn száműzött az elméjéből minden őrült gondolatot, és engedelmeskedve Peyton kérésének, leült a kanapé másik végébe, szemben a lánnyal. Nem mondtam, hogy segítek. De fogsz. Mert ez az, amit csinálsz. A férfi bólintott. Mert ügynök vagyok. Peyton meglepettnek tűnt. Nem, mert Finn vagy. Finn erre nem tudott mit mondani. Hallani akarom, hogy mi van a golyónyomok mögött. Az egész történetet az elejétől a végéig - szögezte le. - Utána majd arról is beszélünk, miért van szükséged ügyvédre. Nem szegtem meg a törvényt. Halvány mosoly lágyította meg a férfi vonásait. Nem mondtam, hogy megszegted. Először szeretnék lejátszani neked egy felvételt, rendben? Azt hiszem, élvezni fogod. Egy beszélgetés a volt főnököm és köztem. Rajta, játszd le! Finn mindenféle érzelemnyilvánítás nélkül hallgatta végig a felvételt. Egyszer megdörzsölte ugyan az állát, de utána nem mozdult többet. Csak a felvétel végén reagált. Hogyan lehetséges, hogy ez a gazember még szabadlábon van? - Van védelmezője. - Többé már nincs. Bántott? Finn nem tudta leplezni feltámadó haragját.
Nem. - Add ide a telefonodat! El akarom küldeni a felvételt a mobilomra, és a számomat is beírom a telefonkönyvbe. Ha szükséged van rám, azon elérhetsz. - Miután elvégezte a feladatot, hátradőlt a kanapén. - Most pedig mondj el mindent! - szólította fel Peytont. Nem tartott olyan sokáig elmesélni a teljes történetet, mint Peyton gondolta. - Tudtam, hogy kéjenc, de azt nem hittem, hogy veszélyes is, egészen addig, míg egy éjjel nem próbált meg betörni a motelszobámba. Peyton felidézett néhányat Drew durva megnyilvánulásai közül, amit az ajtón át ordibált be neki arról, hogy Peyton mennyire fogja szeretni, amit a férfi csinálni fog vele. A nyomorult! - morogta Finn. - Az isten szerelmére, miért nem hívtad a rendőrséget? Könnyek gyűltek a lány szemébe. - Azt kellett volna tennem. Annyira megrémültem, hogy az éjszaka hátralevő részére bezárkóztam a fürdőszobába. Szerintem reggelig remegtem. Minden elszántságomra szükség volt, hogy ne üljek be a kocsimba, és jöjjek vissza Texasba. Mielőbb szabadulni akartam onnan, de eszembe jutott ez az ötlet, hogy felveszem a beszélgetésünket...Tudom, hogy ez is ostobaság volt, de találni akartam valami módot, hogy megállítsam... hogy ne zaklasson másokat is. - Nagyot sóhajtott, úgy folytatta. - Megpróbáltam panaszt tenni ellene a személyzeti osztályon, azt mondták, még nem dolgozom ott elég régen. Elég régen ahhoz, hogy szexuálisan zaklassanak? - csóválta a fejét Finn. Azt mondták, soha senki sem panaszkodott Drew-ra, és menjek vissza három hónap múlva, ha még fennáll a panaszom. -
Micsoda pokoli cégnek dolgoztál! Nyújtottál be panaszt a BEEF-nek? - Arra gondolva, hogy a lány esetleg nem tudja, mi az, hozzátette: - Bizottság az Egyenlő Esélyekért a Foglalkoztatásban. Nem, hivatalosan még nem tettem panaszt. De van még időm megtenni, ugye? - A férfi bólintott. - Bárcsak lenne arra is mód, hogy a lövöldözős fickót is köröztessék! - folytatta. De nem tudtam kivenni a vonásait. Emiatt hadd aggódjak én! - Abban reménykedtem, hogy valamelyik golyó benne maradt a kocsiban, de nem. Arra gondoltam, a golyók elvezethetnének az orvlövészhez. Szólok a technikusoknak, hogy vizsgálják át a kocsidat. A golyók néha gellert kapnak, és a legkülönösebb helyeken tudnak landolni. Mennyi ideig maradsz Brentwoodban? Ronan és én reggel elmegyünk, de holnapután délután én visszajövök. És Ronan kicsoda? Ronan Conrad ügynök, a társam, legalábbis ideiglenesen. Dallasban van egy találkozónk, aztán ő egy hét szabadságra megy, és meglátogatja a barátnőjét, Collinst. Peyton felállt, amikor Finn is. Szerette volna marasztalni a férfit, de semmi jó indok nem jutott az eszébe, amivel megtehetné. - Végzek egy kis kutatást, aztán beszélek egy olyan ügyvéddel, aki a zaklatásos esetekre szakosodott. Egy kicsit még légy türelemmel. A férfi az ajtó felé tartott, és Peyton valami megmagyarázhatatlan késztetést érzett, hogy az útjába vesse magát, és úgy tartsa fel. -
Szeretnél itt maradni vacsorára? Főzök neked valamit. Finn a kilincs után nyúlt. Ma este nem tudok. Köszönöm, hogy segítettél. Peyton azt tervezte, hogy puszit nyom az arcára, de a férfi hirtelen megfordult, így a száján csattant a csók. Amikor megvolt, hátra kellett volna lépnie, de nem tette. Másodszor is megcsókolta, de ezúttal elidőzött a férfi ajkán. Finn nem reagált, csak állt ott látható döbbenettel. Peytonben megfagyott a vér is. Mégis mit képzelt? A férfi kinyitotta az ajtót, és a lány azt hitte, el fog menni egyetlen szó nélkül, mintha a csók meg sem történt volna, de Finn nem ment el. Becsukta az ajtót, a karjába húzta, és viszonozta a csókot és tudott ám csókolni, de még milyen jól! Szája forró volt, ahogy az Peyton ajkára tapadt. Fellángolt benne a szenvedély, ahogy szorosan magához ölelte. Hosszú, heves csók volt, amely nem tartott vissza semmit, és Peyton azt kívánta, bárcsak sose érne véget. Finn tért előbb észre, és gyengéden lefejtette a lány kezét a válláról. Aztán kisétált az ajtón, és halkan becsukta maga után. Peyton alig kapott levegőt. Keze remegett, ahogy haját hátrahúzta az arcából. Mi ütött belé az imént? Egyetlen csóktól kocsonyává változott az egész belseje. Korábban is csókolták már meg, de így még sosem. Finn-nel csókolózni más volt. De miért tette? Őrültség, ez a kapcsolat, amit érez a férfi iránt őrültség. Évek óta nem látta, és évente csak egyszer írt neki, a születésnapján. A férfi csak ritkán válaszolt. Jóformán semmit sem tudott róla, arról, hogy hol él, vagy mit dolgozik az FBI-nak. Minden ismerete kimerült azokban az információmorzsákban, -
amelyet az anyjától hallott, miután az beszélt a férfi anyjával. Tud minden diadaláról, de ebben semmi különleges nincs. A férfi egészen rendkívüli dolgokat vitt végbe. Úgy vélte, amikor kislány volt, egészen különleges érzés kötötte Finnhez, és gyerekelméjében a fiú hozzá tartozott. De az nagyon régen volt! Feltételezte, hogy Finn sem tud semmit az ő életéről. Miért is tudna? Ő semmi rendkívülit nem tett. Az igazság fájt. Többé nem gyerek, és nem része a férfi világának.
9. A rémálom mindig ugyanúgy kezdődött. Finn az íróasztalánál ült, és egy üres dossziét nézett. Becsukta, és gondosan a középső fiókba tette, majd felállt, és felvette a zakóját. Az iroda tele volt ügynökökkel, és látta, hogy beszélnek, de nem hallotta őket. Egyetlen szó, egyetlen hang sem jutott el hozzá. Végigsétált a kihallgatószobához vezető, keskeny alagúton, s mielőtt kinyitotta volna az ajtót, hogy belépjen, megigazította a nyakkendőjét. Minden fémes szürke volt: a falak, a mennyezet, a padló. Érezte a halál szagát a szobában. Kiképzője és egyben társa, John Caulfield különleges ügynök egy négyszögletes fémasztalnál ült, szemben a gyanúsítottal. Az ajtónak háttal ült, így Finn nem látta az arcát. A gyanúsított az asztalhoz volt láncolva. Meglátta Finnt és rávigyorgott. Sárga fogak, az egyik elülső félig ránőve a másikra, apró, gyöngyszerű szempár. Bőrére és ruhájára pernyefoltok tapadtak a tűztől. Finn érezte a férfiból áradó, ördögi gonoszságot, és a roszszullét kerülgette. A gyanúsított elfordította a tekintetét, mintha csak tudná, hogy Finn képes áthatolni a páncélján, egészen a lelke mélyén megbúvó mocsokig. Caulfield kinyitotta a dossziét. Finn a háta mögött állt, és nézte, ahogy társa egy fiatal nő képét teszi ki az asztalra.
Az ügynök kézfeje fekete volt, a bőre sehol. Még négy fotót rakott ki, a nő gyerekeiét - két kislányét és két fiúét -, egyik sem volt még tízéves. A gyanúsított a fényképekre nézett, és igyekezett komoly arcot erőltetni magára. Semmi közöm ahhoz a tűzhöz. Esküszöm - mondta. Caulfield az anya fotójára mutatott. Lisa Packard férjének, Louisnak nyilván elege lett az aszszonyból meg a gyerekekből. Nem akart többé családot, így van? Megbízta magát, hogy gyújtsa fel a házat, igaz? Nem, nem . Téved. A gyanúsított egyre csak az ártatlanságát hangsúlyozta, aztán megváltoztatta a sztoriját. Szörnyű baleset volt, és ez az igazság, állította. Történetesen Packardék háza felé sétált, és meglátta az ablakon kicsapó lángokat. Berohantam a házba, hogy segítsek a családnak. Ezért vagyok csupa korom. Caulfield közölte vele, hogy ez nem baleset volt, és ott van a bizonyíték a megégett kezében. A gyanúsított erre ismét változtatott a történetén. Igen, Packard fizetett nekem, de azt mondta, hogy csak a felesége lesz otthon. Nem tudtam, hogy a gyerekek is odabent vannak. - Balra kapta a tekintetét, és vihogva tette hozzá: - Ha tudom, többet kérek. Caulfield keze ökölbe szorult az asztalon, és az ügynök felüvöltött. Ez az elkínzott hang vetett véget a rémálomnak, és Finn felriadt. Most már majdnem minden éjjel ez a rémálom gyötörte. Finn hálát adott volna az égnek, ha rájön, hogyan szabadulhat meg tőle. S hogy miért a Packard-üggyel álmodik. Más, szörnyű esetei is voltak.
A rémálom utóhatása általában még jó ideig kísértette, de ma éjjel másként történt. Finn felébredt, de ahelyett, hogy gondolatai a rémálomnál időztek volna, Peyton jutott eszébe. A képe váltotta fel a sötét árnyakat. A sötétből a fénybe. Elég volt rágondolnia, és agyában megszűntek kavarogni a gondolatok. Megnyugodott. És az a csók. Finn a csókra is gondolt. A lány ajka puhább volt, mint várta, és az íze is édesebb. Egész nap ellett volna ezzel a képpel, de itt volt az ideje, hogy felkeljen. Félresöpörte a csók képét, és kipattant az ágyból. Munka várt rá. Hétfőn kora reggel egy, a hivataltól érkezett úriember, miután igazolta magát, elkérte Peyton autójának kulcsait, és megígérte, hogy a nap végére visszahozza a járművet. Bár Lucy még félig aludt, hallotta a kérést. Megvárta, amíg a férfi elmegy, s azután kezdte faggatni a húgát. Minek kellett annak a rendőrnek a kocsikulcsod? Nem rendőr volt. Az FBI-tól jött, és elviszi a kocsimat, hogy átvizsgálja. Miért akarja átvizsgálni? Golyókat keres benne. Ez megakasztotta Lucyt egy pillanatra. - Azt mondtad, golyókat? Peyton a nővére után ment a konyhába, és begyújtotta a gázt a teáskanna alatt. Forró teát kívánt. Arra viszont egyetlen porcikája sem vágyott, hogy hosszas magyarázatokba bonyolódjon. Túl korán volt hozzá. Igen, azt. Finn észrevette a Camry hátulján a golyónyomokat.
Lucy kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de annyira meg volt döbbenve, hogy szóhoz sem jutott, ami ritkán szokott előfordulni. A csend nem tartott sokáig. Daltonban történt, ugye? - A hazafelé úton Daltonból. De nem tudom bizonyítani. Nem hallottam a lövéseket. Azt hittem, mindent elmondtál azzal a csúszómászóval kapcsolatban. Jézusom, Peyton! Golyónyomok? Hála istennek, hogy eljöttél onnan! Az a nyomorult Drew lőtt rád? Nem, azt hiszem, egy Parsons nevű alakot küldött utánam. De ezt sem tudom bizonyítani, senki sem látta az esetet. Golyók - suttogta Lucy a fejét csóválva. Olybá veszem, mint búcsúajándékot a Swift családtól. Ez komoly dolog - fedte meg Peytont a nővére. - Tudom, hogy az. És elkeserítő is. Finn segíteni fog. A zaklatás ugyan nem a specialitása - tette hozzá -, de beszélni fog néhány szakértővel, és végez egy kis kutatást. Nem aranyos tőle? - Megtöltötte a teáskannát, és a gázra tette. - Nem akarok a golyókról vagy bármilyen Daltonnal kapcsolatos dologról beszélni. Lucy nem erőltette. Elővett két tálat a konyhaszekrényből, és az asztalra tette, majd a gabonapehely után nyúlt. Ma lesz az utolsó napom a bútorboltban. Kéthetes felmondási időt fogok javasolni, de az üzlet pang. Szerintem rögtön el fognak engedni. Nem fogok hiányozni. Az asztalnál ültek, és csendben ették a gabonapelyhet. Két falat között Lucy listát készített, mi mindent kell elintéznie, mielőtt elindul Bishop’s Cove-ba. Még mindig aggódsz amiatt, hogy mit vállaltunk magunkra? - kérdezte. Igen - bólintott Peyton de nem fogom meggondolni magam. Az alkalmazottakra gondoltam. Kíváncsi vagyok, hogy fognak reagálni a változásokra.
Len bácsi azt mondta, most csak minimális személyzet van ott. Egy dolgot biztosan tudok. Nem kezdhetünk el nekik hárman parancsolgatni, hogy mit tegyenek. Csak egyikünk felelhet a személyzetért. Egyetértesz? Fel akarok venni egy könyvelőt. Mit szólsz ahhoz a Port James-i céghez, akik Len bácsinak is könyveltek? Folytathatják ők, csak arra gondoltam, hogy saját embert alkalmaznánk. Nem rossz ötlet. Konkrétan gondoltál valakire? Peyton bólintott. - Tudok hozni egy konyhafőnök-tanoncot is. Mi a véleményed? Lucy vállat vont. Gondolom, minden a fizetéstől függ. Istenem, annyi tanulni valónk van... annyi tennivalónk! Len bácsi nagyon bízik az új igazgatóban, bár csak három vagy négy hónapja van ott. Azt mondta Ivynak, hogy tanulhatunk tőle. - Peyton az asztalra könyökölt, és fejét az öklére hajtotta. - Nagyon sok mindent át kell gondolni - mondta, leplezni próbálván a feladat nagysága miatt érzett pánikot. Ha sikerrel járnak, Bishop’s Cove a család tulajdonában marad. Ez már olyan cél, amiért érdemes dolgozni, nem igaz? Úgy kell gondolnia rá, mint valami csodálatos kalandra, győzködte magát. Peytonnek nem kellett dolgoznia aznap, mert hétfőnként az étterem zárva volt, így a délelőttöt azzal töltötte, hogy átnézte és rendezte a receptjeit. Kettő új volt köztük, amit ki akart próbálni, mindkettőhöz kellett kukoricadara. Mivel nem állt a rendelkezésére az összes hozzávaló, úgy döntött, a receptek még várhatnak. -
A délutánt a ruhái átválogatásával töltötte. A hálószobája úgy festett, mintha ciklon söpört volna át rajta, de öt órára minden szét volt válogatva és rendbe volt téve. Egy nagy adag, adományra szánt ruha szépen behajtogatva várakozott az ajtó mellett álló nagy dobozban. A kocsiját hatra hozta vissza egy másik fiatalember, aki nem tudta, vagy nem akarta megmondani, találtak-e valamit. Peyton kimerülten és éhesen lezuhanyozott, tiszta ruhába bújt, a haját lófarokba kötötte, aztán átkutatta a szobát a pénztárcája után. A párnája alatt találta meg, és leült, hogy megszámolja a pénzét. Nem tartott sokáig. Pontosan tizenegy dollárja volt... és szinte semmi ennivaló a hűtőszekrényben. Nem csoda. Ő nem engedhette meg magának, hogy vásároljon, Lucy pedig, aki a végsőkig elment, hogy elkerülje az élelmiszerboltokat, mert gyűlölt főzni, minden este elment otthonról vacsorázni. Hála az égnek, hogy másnap fizetésnap. Dobozokra és bőröndökre volt szüksége, és ezeket a szülei padlásán tárolta. Úgy döntött, hogy elmegy hozzájuk, és ott vacsorázik, Az anyja úgyis mindig etetni akarta a lányait. Peyton úgy döntött, hogy vacsora közben biztosan el tudja viselni anyja egy újabb leckéztetését. A távolból mennydörgés hangja hallatszott, ezért Peyton kivette a khakiszínű esőkabátját az előszobái szekrényből. Miközben a kocsija felé sétált, Finn fordult be a parkolóba, és leállt melléje. Hová mész? - kérdezte, amikor kiszállt. Azt hittem, Dallasban vagy. Ott voltam, de már visszajöttem. Néhány másodpercig némán nézték egymást. Peyton kellemetlenül érezte magát a kínos csendben, de mi mást várhatott azok után, ahogy legutóbb elváltak egymástól. Éhes vagyok - szólalt meg, megtörve ezzel a feszültséget.
Rendben. Rendben? Ez meg mit jelent? Nem arra kérte a férfit, hogy vigye el vacsorázni. Viszont a szüleihez sem akart már menni, most, hogy Finn itt volt. - Vacsorázni készültem - mondta. - Meghívnálak, de csak tizenegy dollárom van, és te úgy festesz, mint aki annál sokkal többet tud enni. Finn elmosolyodott, és a kocsit megkerülve az anyósülés felőli oldalra ment. - Tizenegy dollár, mi? - Talán tudok venni neked egy üdítőt, de ez minden - ajánlotta fel Peyton. Szállj be! Peyton beült a kocsiba, és bekapcsolta a biztonsági övét. Finn termetesebbnek tűnt a bérelt kocsi szűk utasterében. A férfi beindította a motort, és megkérdezte Peytontől, hová akar menni. Semmi flancos helyre. Mit szólnál a Nelsonhoz? Nekik van a legjobb sült haluk és krumplijuk a városban. Igen, emlékszem - biccentett Finn. - Mit csináltál ma? - kérdezte, miközben kifordultak a parkolóból. A mai nap csendes volt - felelte Peyton -, ami jól jött, mert volt min gondolkodnom. Ó, és min? Emlékszel Len bácsikámra? Akkoriban is meglátogatott minket hébe-hóba, amikor a szomszédban laktatok. Emlékszem rá. Mi van vele? Peyton mesélt a férfinak Bishop’s Cove-ról és Len bácsi ajánlatáról. Olyan lelkesen írta le a fehéren ragyogó homokot, amely körülvette az üdülőt, hogy Finn megmosolyogta, közben érezte, hogy a feszültség kiszáll a villából, és a hangulata is felderül. -
Áthajtasz a hídon, és már ott is van előtted. Igazán gyönyörű. El kell jönnöd megnézni. Finn megígérte, hogy egy nap majd meglátogatja. Egy nap? Ez azt jelenti, hogy valószínűleg sosem jutsz el oda. A férfi nem vitatkozott, tudván, annak is megvan a lehetősége, hogy Peytonnek igaza lesz. Bementek az étterembe, és a hátsó traktusban találtak egy üres bokszot. A hely közelebb állt egy lebujhoz, mint egy étteremhez, és végigsimította a padot, mielőtt leült, hogy nem zsíros-e. Akkor jött csak rá, hogy mennyire éhes, amikor elé rakták az ételt. Az utolsó falatig megette a halat és a krumpli jó részét. Most hol laksz? - faggatta közben Finnt. San Franciscóban. Az nagyon messze van - gondolkodott hangosan. Messze honnan? Innen... az otthonodtól. Már jó ideje nem itt élek, Peyton. Akkor is itt van az otthonod. Texasban születtél. Itt vannak a gyökereid. Ó, a gyökerek - mosolygott Finn. - Akkor biztos örülsz neki, ha megtudod, hogy jó esélyem van rá, hogy a következő hónaptól áthelyeznek Dallasba. Nagyon sokat kell utaznom a megbízásaim miatt, és Los Angelesből ez legtöbbször meglehetősen bajos. Valószínűleg Dallas is ugyanolyan kemény lesz, de legalább jobban központban van. Mit dolgozol az FBI-nál? Eltelt egy hosszú perc, és Peyton arra gondolt, a férfi nem is fog válaszolni. Finn ivott egy kortyot, aztán letette a poharát, és halkan azt mondta: - Ráveszem az embereket, hogy beszéljenek. Peyton várt még egy percet. -
És? - kérdezte végül. - És mi? Részletezd egy kicsit, az ég szerelmére! - akarta Peyton mondani, de a férfinak láthatóan nem állt szándékában beszélni a munkájáról, és Peyton úgy döntött, nem erőlteti. Finn hirtelen nagyon elkomolyodott, és Peyton úgy érezte, bezárul előtte. Szeretnél másról beszélni? - kérdezte. De még mennyire! Van valaki, aki különleges helyet foglal el az életedben? Eddig nem voltam túl szerencsés a randevúimmal, ezért feladtam a fiúzást. A férfi tekintetén azonnal látta, azt hiszi, csak viccel. Peyton elhatározta, bebizonyítja neki, hogy nem. Szereted a macskákat? A kérdés meglepte a férfit. Fogalmam sincs. Azt hiszem, igen. Még sohasem gondolkodtam rajta. - Az egyik fiú, akivel randevúztam, megkérdezte, szeretem-e a macskákat. Mint kiderült, neki hét is volt. Finn, aki éppen ivott, majdnem kiköpte a kortyot, amikor meghallotta a számot. Peyton segítőkészen odanyújtott neki egy szalvétát. És mi van a vadászgörénnyel? Finn letette a poharát. Mi van vele? - kérdezett vissza, és szeme sarkában a jókedv apró jele villant. Randevúztam egy fiúval, akinek... Hadd találjam ki! Hét vadászgörénye volt. Peyton felkacagott. Nem, csak egy. Mielőtt beleegyeztem a vacsorába, megkérdeztem tőle, van-e macskája, de a vadászgörényről elfelej-
tettem megkérdezni. Az én hibám - tette hozzá. - A kabátzsebében tartotta. Az asztalnál ültünk, amikor a teremtmény kidugta a fejét, és körülnézett. Megláttam és felsikítottam. Ha eddig nem tudtad volna, felvilágosítalak, hogy a vadászgörények nem szeretik az éles hangokat. Ez a példány legalábbis nem szerette. Finn képtelen volt abbahagyni a nevetést. Maga elé képzelte Peyton reakcióját. A zsebében tartotta? Mint kiderült, sohasem ment el otthonról nélküle. Peyton szívesen nézte, ahogy Finn nevet. A férfi túl komoly volt, és jó volt látni, hogy felenged. És mi van veled? - érdeklődött. - Te győztél. Nincs semmi jó sztorid azokról a nőkről, akikkel randiztál? Néhány nevetséges eset jutott Finn eszébe, de nem akarta elmesélni őket, mert mindegyikben a meztelenség és a vad szex játszott főszerepet. Megrázta a fejét. Semmi olyan, amit elmondhatnék. Azt hallottam néhány évvel ezelőtt, hogy nősülni készülsz. Kitől hallottad? Az anyád mondta az anyámnak, aki aztán elmesélte mindenkinek. Három évvel ezelőtt történt, és feleségül akartam kérni a lányt, akivel randevúztam, de aztán meggondoltam magam, és felbontottam az eljegyzést. Miért? Finn nem látta okát, miért ne mondhatná el. Elegem lett az állandó drámázásából. A munkám... néha nagy feszültséggel jár, és nem akartam, hogy még otthon is az fogadjon minden este.
A pincérnő az asztalra tette a számlát. Régen azt hittem, feleséget és gyerekeket akarok -- mondta Finn a pénztárcáját elővéve -, de rájöttem, hogy az nem nekem való. Többé már nem akarok. Békét akarsz az otthonodban, amikor hazamész, nem igaz? - kérdezte Peyton a homlokát ráncolva. - Komoly feladatokkal kell megbirkóznod, és amikor hazatérsz, békére és nyugalomra vágysz. Finn örült, hogy a lány megértette. Pontosan így van. Békére és nyugalomra vágyom. Unalom - forgatta a szemét Peyton. - Valójában unalomra vágysz, pedig neked izgalmakra és szórakozásra van szükséged. Szerelemre és nevetésre. Arra kellene neked, hogy egyensúlyba hozd a rosszat a jóval. Igazán? És neked mire van szükséged? Normális életre - vágta rá azonnal a lány. - Normális, hétköznapi életre vágyom. Találtál golyót a kocsimban? Nem. Gyere, menjünk innen, mielőtt esni kezd. Nagyon sötétek azok a felhők. Majd a kocsiban beszélünk. Peyton felajánlotta a tizenegy dollárját a fizetésnél, és jót nevetett a férfi bosszús arckifejezésén. Épp hogy sikerült a kocsihoz érniük, mielőtt megnyíltak az ég csatornái, és eleredt az eső. Nem hittem, hogy találni fogtok valamit - vallotta be Peyton. - Végiggondoltam a történteket, és rájöttem, hogy csupa rossz döntést hoztam. Hívnom kellett volna a kilenc tizenegyet, amikor a fickó üldözött, és amikor lerepült a sztrádáról, ott kellett volna maradnom, és megvárnom, amíg a zsaruk vagy az autópálya járőrkocsija odaér. Azt hiszem, attól féltem, egy örökkévalóságig fog tartani, míg bárki is jön. Nem láttam az arcát, de ha vártam volna, a rendőrség átkutatta volna a kocsiját, és megtalálta volna a fegyvert.
Nem is tudtad, hogy fegyvere van. és rád lőtt - emlékeztette Finn. - Tudod, én mit hiszek? Hogy el kellett volna menned onnan a fenébe, ahogy meg is tetted. Peyton ezt hallva egy kicsit megkönnyebbült, hogy mégis jó döntést hozott. Olyan dühös voltam, amikor otthagytam, hogy fel akartam tölteni a felvételt az internetre, és azzal lezárni a dolgot - ismerte be. - De Mimi lebeszélt róla. Örülök, hogy megtette - jelentette ki Finn. - Ha már feltetted az internetre, rólad is pontosan annyira fog szólni a dolog, mint Drew Albertsonról. Azt meg nem akarod. Mi a célod a felvétellel? Mit akarsz elérni vele? Randolph Swift szemébe nézni, miközben lejátszom neki a felvételt, és utána hallani akarom, hogy mit tesz Drew ügyében. Ha nem szabadul meg tőle, beperelem. Igazad van - tette hozzá a felvétel hatalmat ad a kezembe. Albertson és a felesége most biztosan nagyon elégedett magával. Fogadni mernék, hogy Eileen rendszeresen ellenőrzi az apja e-mailjeit, amíg Európában vannak, és arra is mérget vennék, hogy van valakijük, aki a papa telefonját figyeli, amíg nincsenek itthon. Ráadásul rengeteg idejük van, hogy hamis színben tüntessenek fel az apjuk előtt, nem gondolod? Nem számít - biztosította Finn. Elfordította az indítókulcsot, aztán a zsebébe nyúlt, és előhúzott egy összehajtogatott papírdarabot. - Ha úgy döntesz, hogy perelsz, ő az az ügyvéd, akit akartál - mondta átadva a lánynak a cetlit. Gyűlölöm még a per gondolatát is, a vele járó sárdobálást és nyilvánosságot. Szörnyű lenne! Most, hogy itt van Bishop’s Cove, még bonyolultabb a helyzet - tette hozzá. - A Swift Kiadót még sohasem perelték be, és az ügyvédjeik biztos a teljes fegyverzetüket bevetik majd ellenem. Megpróbálják aláásni -
a hitelemet, és talán az üdülőtelepet is célba veszik. Bármi lehetséges. - Peyton az ablakon kibámulva mérlegelte, milyen következményekkel járhat, ha fellép Albertsonék ellen. Végül nagyot sóhajtott. - Nem számít. Megteszem, amit kell ahhoz, hogy megállítsam Drew-t. Finn bólintott. Néhány percig szótlanul figyelte a lányt. Ki ez a csodálatos nő? Peyton lélegzetelállítóan szép volt. Elég volt ránézni, hogy ez nyilvánvaló legyen... Finn alig tudta levenni a tekintetét a telt, csábító ajkakról a vacsora alatt... ráadásul szórakoztató volt, okos és törődő. Finn hozzászokott már a nők praktikáihoz, de Peyton nem volt félénk vagy nagyhangú. Üdítően őszinte volt, s talán ezért érezte olyan jól magát a társaságában. Nem, nem csupán az őszinteségéről van szó, döntötte el. Mindent kedvel Peyton Lockhartban. -Vissza kell mennem - mondta, miközben kifarolt a parkolóhelyről. Finn hallgatagon vezetett. Peyton eleinte jól érezte magát a csendben, de néhány perc múlva a férfira nézett. Úgy tűnt, Finn teljesen elmerül a gondolataiban, és Peyton eltűnődött, vajon mire gondolhat, hogy így elmélázott. Talán azon az ügyön töpreng, amin dolgozik, találgatta, vagy az ő dilemmáján Albertsonékkal. Istenem, talán arra gondol, hogy elbúcsúzik tőle. Igen, ez az! Biztosan most próbálja meg kitalálni, hogy köszönhetne el tőle úgy, hogy Peyton ne vesse magát újra a nyakába. Milyen megalázó! Valahogy a férfi tudomására kell hoznia, hogy semmit nem akar tőle, úgy kell elengednie, hogy egyikük se érezze magát kínosan. Mire Peyton lakásához értek, úgy esett, mintha dézsából öntenék. Finn átrohant a kocsi másik oldalára, aztán mindketten őrült iramban vágtattak fel a lépcsőn. Bőrig áztak, mire az ajtó előtti kis bemélyedéshez értek. A szűk helyen csak centiméterek választották el őket egymástól.
- Finn.,. - kezdte Peyton. Felnézett a férfi szemébe, és elfelejtette, mit is akart mondani. - Igen? - A tegnapi csók - bökte ki Peyton. - Igazán sajnálom... Nem tudom, mi jött rám... Azt hiszem, csak örültem, hogy annyi év után újra látlak... Nem akarom, hogy azt hidd, mindig ezt szoktam csinálni... Egyáltalán nem hibáztatlak... az én hibám volt... és... Zavart fecsegését Finn szája némította el. A férfi magához húzta, és úgy csókolta, ahogy előtte még senki más... hosszan, forrón, kiéhezetten... aztán hirtelen sarkon fordult, és kisietett az esőben, magára hagyva a rogyadozó térdű, kába Peytont.
10. Finn megállapította, hogy elment az esze. így kell lennie, érveit magának, mert ott áll Peyton lakásának a küszöbén. Eltelt néhány nap azóta, hogy elment, és az, hogy pusztán azért viszszarepült Brentwoodba, hogy újra lássa a lányt, egyértelműen őrültség. Tudta, mégis itt volt. Másnap délután indul Philadelphiába. Mehetett volna közvetlen járattal San Franciscóból, de egy nappal korábban elindult, hogy megállhasson Texasban. A lány miatt. Még egyszer látni akarta, mielőtt Peyton Bishop’s Cove-ba utazik, és ő is folytatja gondosan felépített életét. Nem, ez így nem teljesen igaz. Nem „akarta” látni; szüksége volt rá, hogy lássa. Képtelen volt őt kiverni a fejéből, és igen, nyilván ez volt az egyik oka, hogy elment az esze. Peyton biztosan meglepődik majd, ha meglátja, és ha megkérdezi, mit keres ott, fogalma sem volt, hogy mit válaszoljon. Hogy valami hozzá vonzza? Hogy ugyanazt a békét és örömet érzi mellette, mint amikor a vízben van? Vagy talán felfedhetne valamit az igazságból. Hogy testének minden idegszála kívánja őt. Vágyik utána. Finn kíváncsi lett volna, hogyan reagál a lány az igazságnak eme kis szeletére. Amikor megvette a jegyet erre a járatra, tervezte, hogy lefekszik a lánnyal? Azt mondta magának, hogy nem, de zsebre tette az óvszert.
Nem sokkal múlt hét óra. Bekopogott az ajtón, és várt. Lehet, hogy Peyton még mindig abban az étteremben dolgozik. Nem, azt mondta, hogy már csak egy hete van, és befejezte ott a munkát. És a hét már letelt. Finn már éppen újra kopogni készült, amikor a lány kinyitotta az ajtót. Finn azt tervezte, hogy elhívja Peytont vacsorázni, és ha a lány azt mondja, más tervei vannak, megpróbálja kitalálni, hogyan vehetné rá, hogy megváltoztassa őket. Nem volt valami briliáns stratégia, és egy kicsit idegeskedett is miatta, de amikor meglátta a lányt, nyomban megnyugodott. Peyton nem úgy volt öltözve, mint aki bárhová is készül. A haja vizes volt, és bő, hosszú pulóvert viselt a cicanadrágja fölött. Arca rózsás volt, akárcsak az ajka. És az illata... kábító. A lány mosolygott, így jelezve, örül, hogy látja. De arcán meglepődés is tükröződött. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar viszontlátlak. Minden rendben van? Miért jöttél vissza Brentwoodba? Csak ellenőrizni akartam, hogy nálad minden rendben van-e. - Jó, ez legalább olyan hihető, mint az itt jártam a szomszédban. Mit gondolna a lány, ha megmondaná az igazat, hogy azért tette ezt a kitérőt, mert nem bírta ki nélküle. Épp időben jöttél. Gyere be! - mondta Peyton. Időben mihez? - csodálkozott Finn. Becsukta és be is zárta az ajtót maga mögött. - Akarod, hogy segítsek csomagolni? - kérdezte, látva a fal mellett felhalmozott dobozokat. Ó, nem, azzal már kész vagyok. A vacsorához jöttél időben - magyarázta. - Főztem... három új étellel is kísérleteztem. Kettőben rák van. Szereted a rákot? - kérdezte, miközben a kanapéról eltávolította az összehajtogatott mosott ruhák halmát. - A harmadik csirke. Megkóstolod őket? Peyton úgy vélte, remekül adta a közönyöst, és sikerült ellepleznie szíve heves dobogását és a férfi váratlan megje-
lenese feletti meglepődését. Annyira megdöbbent és boldog volt, hogy minden akaraterejére szüksége volt, nehogy a férfi karjába vesse magát. Gyere a konyhába! - hívta. Idegesen a hajába túrt, hogy szétválassza a csapzott fürtöket. Istenem, biztos pokolian fest! - Mit kérsz inni? Finn levette a zakóját, és a szék háttámlájára terítette. Mid van? - kérdezett vissza. - Vizem. Akkor vizet kérek - mosolygott Finn. Peyton szakácskönyve, amelyből mindenféle jegyzetek lógtak ki, az asztalon feküdt nyitva. Peyton félretolta, és két üveg ásványvizet vett elő a hűtőszekrényből. Finn megkereste az evőeszközöket és a szalvétát, amíg a lány előkészítette az első fogást. Még mindig kellemesen meleg - mondta, ahogy a férfi elé tette a tányért, és leült vele szemközt. - Szerinted étvágygerjesztően néz ki? Nem fogok megsértődni, ha azt mondod, hogy nem, de étvágygerjesztő? Mit látsz, ha ránézel? Peyton felkapta a tollát, és a válaszra várt. Ételt, Peyton - nevetett Finn. - Ennivalót látok. Finn nem különösebben kedvelte a rákot, étteremben például sohasem rendelt volna, de elég volt egyetlen falat a lány rákjából, hogy megváltoztassa a véleményét. Az étel nagyon finom volt. Fűszeres, de nem túlságosan, és pontosan a megfelelő mértékben csípős. Nagyon finom - dicsérte. Peyton láthatóan örült az elismerésnek. Gondoltam én is, hogy az lesz, de mindenkinek mást mondanak az ízlelőbimbói. Örülök, hogy ízlik. A második fogás nem volt olyan finom, mint az első, de Finn így is megette. Peyton feltett néhány kérdést, majd elő-
kereste a receptet, és áthúzta az egészet. Aztán felszolgálta a csirkét. Finn azt mondta rá, hogy nem rossz. Peyton ezt a receptet is kihúzta a listáról. Nem eszem túl sok zsíros ételt - mondta Finn, miközben fogta a tányért, és odavitte a mosogatóhoz. - Amikor versenyeztem, a kaja üzemanyag volt. Azt hiszem, hozzászoktam az ízetlen ételekhez. Peyton lekapott egy kerek fémdobozt a polcról, és az asztalra tette. Nem kell az ételt belefojtani valami zsíros mártásba, hogy finom legyen - jegyezte meg. Finn feltűrte az ingujját, és leöblítette a tányért, aztán keresni kezdte a mosogatógépet. Nincs mosogatógép - közölte vele Peyton. - Hagyd csak ott a piszkos edényt, majd később elmosogatok, -- Megcsinálom most, közben te mesélhetsz, milyen volt Franciaországban. Jól érezted ott magad? Honnan tudod, hogy Franciaországban voltam? Az biztos, hogy nem az anyámtól. Mindenfelé fröcsögött a víz, ahogy Finn a mosogató fölé hajolva súrolta a serpenyőt. Ivy mesélte. Az anyád miért nem? A főzés nem olyan dolog, amivel szívesen dicsekszik. Angol irodalomból és újságírásból szereztem diplomát, és ő sehogy sem tudja megérteni, hogyan dobhattam el azt a sok tanulást azért, hogy főzhessek. Csalódást okoztam neki - fejezte be Peyton drámai sóhajjal. Finn leöblítette a serpenyőt, és odaadta a lánynak, hogy eltörölgesse. Peyton előbb a férfi ingét próbálta szárogatni a konyharuhával. Csupa víz vagy - motyogta. - Imádtam Franciaországot. Gyönyörű hely!
Mesélt az iskoláról és Jon főszakácsról, és néhány szórakoztató történetet is hozzáfűzött a volt évfolyamtársairól. A konyha hamarosan csillogott-villogott. Finn fogott még egy üveg ásványvizet, aztán bement a nappaliba, hogy a zakója zsebéből elővegye a mobiltelefonját, és mutasson néhány képet a lánynak a lagziról. Peyton, kezében a fémdobozzal utánament. Finn leült a lány mellé a kanapéra, kikereste a képeket a mobilján, aztán Peyton kezébe nyomta a telefont. Az első kép a vigyorgó Becket mutatta, aki Ivyt tartotta a karjában. Úgy fest, mint aki ki akarja nyomni belőle a szuszt - jegyezte meg Peyton. Mindegyik képen Tristannel és Brooke-kal ünneplő, boldog párok voltak. - Bárcsak ott lehettem volna! - sóhajtott fel Peyton, és visszaadta a mobilt a férfinak. Az abban a pillanatban megszólalt. Peyton látta, ki a hívó, ahogy Finn is. - Ki az a Danielle? - kérdezte, amikor a férfi kinyomta a hívást. Finn nem válaszolt rögtön. Peyton oldalba bökte a könyökével. Egy nő, akivel régen randevúztam. Ennyi. Az, akit majdnem feleségül vettél? Finn bólintott. Nincs semmi köze a férfi Danielle-hez fűződő kapcsolatához, győzködte magát Peyton, mégis bántotta a dolog. Miért hívogat? Szeretné felmelegíteni a kapcsolatunkat. Én nem - fűzte hozzá, majd mielőtt a lány újabb kérdést gondolhatott volna ki, ő kérdezett. - Mi van a dobozban? Peyton Danielle-ről szeretett volna beszélgetni. Milyen volt? Mit dolgozott? Finn szerelmes volt belé? De nem kérdezett többet. Helyette a süteményről kezdett beszélni.
Csokis süti van benne, ha kérsz desszertet. Az étteremnek szoktam sütni. A vendégek azt mondják, függővé váltak. Mindig vesznek néhányat otthonra is. Általában nem eszem édességet, de egyet megkóstolok. Peyton levette a doboz fedelét, és a férfi elé tartotta, hogy vehessen egyet. Csak óvatosan. Figyelmeztetéssel jár - ugratta. Hogy függőséget okozhat? Nem, a belsejében van egy kis üzenet. Nem halsz meg, ha megeszed, de jobb, ha nem. Mint a szerencsesütik? Nem, azokban bölcs mondások vannak. Az én sünjeimben hol van üzenet, hol nincs. A vacsorától függ. Ki írja az üzeneteket? Én. Ezek az én bölcsességeim - mondta mosolyogva. - Olyan leckék, amelyeket már megtanultam. Ne nevess ki. Rengeteget okosodtam az elmúlt öt évben. Mondj egy példát. Fordítsd meg a sütit. Ha van benne üzenet, kilóg a papír vége. Abban a sütiben nem volt üzenet. Nagy kár, mert Peytonnek hirtelen egyetlen szó üzenet sem jutott eszébe. A férfi hibája. Attól, hogy olyan közel ült Peytonhöz, és egyenesen a szemébe nézett, a lánynak folyton elkalandoztak a gondolatai. Peyton szerette a férfi mosolyát, és azt is, hogy olyan védelmező. Kislány korában tudta, hogy Finn vigyáz rá, és amikor középiskolás, majd egyetemista lett, akkor is tudta, ha komoly bajba kerülne, csak hívnia kellene a férfit, és ő jönne, segítene. Persze, FBI-ügynök volt, akit arra képeztek ki, hogy a rosszfiúkat elfogja, a jókat megvédelmezze. De ennél többről volt szó. Ő Finn volt, és Peyton szívében mindig is megmaradt hősnek. -
Remélte, hogy a férfi egy nap felismeri, Peyton is mindig ott lesz neki. Peyton! Persze, az üzenetek. Lássuk csak! Az egyik úgy szól, hogy sose bízz olyan férfiban, aki vadászgörénnyel a zsebében megy vacsorázni. Finn telefonja felberregett, jelezve, hogy üzenete jött. Finn gyorsan visszatette a sütit a dobozba, és elolvasta az üzenetet. Peyton szerette volna megkérdezni, Danielle-től jött-e az SMS. Mark beszélni szeretne veled. Nem hívtad vissza, ugye? Ki az a Mark? Mark Campbell, ügyvéd. Felírtam a nevét és a telefonszámát. Ó, igen, az ügyvéd. - Peyton lezárta és az asztalra tette a dobozt. - Mennyit kér a tanácsaiért? Semmit. Van néhány javaslata számodra. Peyton nem akart most az ügyvédről beszélni. Azt akarta, hogy a férfi megcsókolja. Nem is értette, Finn hogy tud ellenállni neki. Elvégre igazán csábító látvány lehet laza ruháiban, csapzottan lógó hajával, smink nélkül. Hogy bírja Finn megállni, hogy ne vesse rá magát? Mimi hívott ma - szólalt meg, és kényelmesen hátradőlt a párnákra. - Mind hazatértek. Randolph, Drew és Eileen, a nagy boldog család. Érdekes lesz látni, mi történik holnap, amikor Drew visszamegy az irodába. Aggódom amiatt, hogy felvesz valakit helyettem, és az a lány is ugyanolyan kínos helyzetbe kerülhet, mint én voltam. Mi lesz, ha Ő nem találja meg a kiutat? Mi lesz, ha ő nem hagyhatja csak úgy ott az állását? Csapdába kerül, összezárva azzal a kéjenccel. Örülök, hogy meg akarod állítani - mondta Finn, miközben felállt.
Peyton azt hitte, a férfi indulni készül, ő pedig azt akarta, hogy maradjon. - Azon gondolkodtam... - kezdte bizonytalanul. Hogy? - kérdezte Finn. Ha megfésüiködöm, megcsókolsz? A férfi egy szóval sem válaszolt. Néhány másodpercig a szemébe nézett, aztán tekintete lejjebb vándorolt a szájára. Lassan felhúzta a kanapéról, és a karjába zárta. Nem csókolta meg rögtön, csak átölelve tartotta. Peyton hátát simogatta, bekalandozott a vastag pulóver alá. Finn élvezte a lány bőrének melegségét, puhaságát. Keze feljebb siklott, és amikor felfedezte, hogy a lányon nincs melltartó, felnyögött, és szerette volna lehúzni róla a pulóvert, és saját testével beborítani. Peyton megpuszilta a nyakán lüktető eret, aztán az állát. Ez őrület - suttogta rekedten Finn. Az egynapos borosta csiklandozta Peyton ajkát. Arcát a férfiéhoz simította, és belélegezte a férfias illatot. Ha nem akarod... - sóhajtotta. Ó, dehogynem akarom! Finn a tenyerébe fogta a lány arcát, és lecsapott a szájára. Nyelve választ sürgetve nyomult előre. Peyton hamarosan egész testében remegett, és még többre sóvárgott. Imádta a férfi ízét, a módot, ahogy a szája pecsétet nyomott az ajkára. Amikor a férfi megszakította a csókot és felemelte a fejét, Peyton megborzongott tekintetének intenzitásától. Finn kívánja őt! És ő is kívánja Finnt! Szóval ilyen érzés a vágy. Az igazi vágy. Testének minden porcikája bizsergett, és alig kapott levegőt. Bőre szinte viszketett, annyira vágyta a férfi érintését, melle fájdalmasan megfeszült, és végtagjait melegség árasztotta el.
Gombolni kezdte a férfi ingét, de ő megfogta a kezét. - Biztos vagy benne? Peyton átkarolta a férfi nyakát, és szenvedélyesen megcsókolta, így adva a tudtára, mennyire kívánja. Finn a karjába vette a lányt, és átvitte a hálószobába. Amikor a kilincsért nyúlt, Peyton megszólalt: - Nem, a szemközti, hálószoba az enyém. Peyton a férfi vállára hajtotta a fejét, azon csodálkozva, hogy még képes értelmesen beszélni. A férfi szíve hevesen vert, és a vér lüktetése ott dobolt Peyton fülében. A férfi ugyanúgy érezne iránta? Ugyanolyan mohón vágyik rá. mint ő a férfira? Finn az ágy mellett tette le Peytont, és a lány figyelte, ahogy leveszi a pisztolyát meg a jelvényét, és az ágy melletti éjjeliszekrényre teszi. Finn a lány felé fordulva vetkőzött le. Milyen pompás teste van! Peyton még időben észbe kapott, és visszanyelte a szavakat, mielőtt kimondta volna őket. A férfinak csupa izom úszóteste volt. Peyton közelebb lépett, és kezét a férfi mellkasára tette közvetlenül a szíve felett. Érezte, milyen hevesen ver az érintése alatt. A mellkas és a karizmok mintha vasból lettek volna. Meleg vasból. Finn egyetlen pillanatig sem tudott tovább várni. A kínzó vágy, hogy a lányban lehessen, erősödött. Elkezdte levetkőztetni, és Peyton megpróbált segíteni, de közben egyre csak csókolgatta Finnt. Pulóvere súlyos takarónak tűnt, és Finn segített kibújni belőle. Amikor végre sikerrel járt, a ruhadarabot a padlóra dobta, aztán megbűvölten legeltette a tekintetét a telt keblen, a karcsú derékon. Követte a lányt az ágyra, ráfeküdt, és gyengéden szétfeszítette a lábát. Elhelyezkedett a combjai közt, és ágaskodó szerszáma azonnal utat keresett a lány ágyékához. Arcát a lány nyakába temetve Finn színtiszta gyönyörrel sóhajtott fel: - Olyan finom vagy, olyan puha!
Peytont elárasztották az érzelmek. A meztelen Finn őt öleli, rajta fekszik, forró, kemény testével melegíti a testét. Soha életében nem volt még hasonló csodálatos élményben része. Soha! Elmondja neki? Vajon Finn megállna, ha elmondaná? Peyton nem akart csalódást okozni neki. A férfi vállát kezdte simogatni, élvezve a keménységét, az erejét. Érintése könnyed volt, ahogy ujjai lejjebb vándoroltak a férfi gerincén. Finn az orrával csiklandozta a nyakát, amitől apró remegéshullámok futottak végig Peyton testén, egészen a lábujjáig. Mennyei érzés volt! - Tudom, hogy voltál már más nőkkel is... ez természetes... és én... A férfi hosszú, szenvedélyes, vágytól égő csókkal szakította félbe a vallomást. Aztán felkönyökölt, és Peyton szemébe nézett. Nem érdekel a múltad, sem a férfiak, akikkel lefeküdtél. Felejtsd el őket! Most velem vagy. Felejtse el őket? Finn nem is sejti, ez milyen könnyű lesz. Peyton még egyszer utoljára próbálkozott. De én... A férfi szája ismét lecsapott a szájára, és a csók oly magával ragadó volt, hogy Peyton felhagyott a próbálkozással, hogy elmondja, amit akar. A férfi a szájával szeretkezett vele, nyelve ki-be járt, évődve, izgatva. Mellkasszőrzete Peyton mellét csiklandozta, ahogy a férfi a nyakát csókolgatta, aztán lejjebb vándorolt, és forró ajka izzó ösvényt csókolt keblének völgyébe. Peyton teste a férfiénak feszült, ahogy a kalandvágyó nyelv felfedezte az érzékeny mellbimbót. Belekapaszkodott a férfiba, körmét a vállába vájta, és még többért esdekelt. A férfi az őrületbe kergette, és Peyton valami mélyről jövő vágyat érzett, hogy viszonozza ezt az érzést.
Finn... hagyd, hogy... - kezdte, de elvesztette a fonalat, ahogy az egész testét elárasztó gyönyört próbálta feldolgozni. A férfi keze a combja közé siklott, és a simogató ujjak nyomán lángösvény gyúlt. Finn-nek tetszett, ahogy a lány nyöszörög és sóvárogva vonaglik az érintése alatt. Minden reakciója őszinte, gátlástalan volt. Csókot lehelt a lány köldökére, aztán lejjebb vándorolt, széjjelebb tárva a lábát, hogy még jobban felkorbácsolja a vágyát, hogy a lány elveszítse az eszét. Peyton kis híján felsikoltott, amikor Finn a nyelvével kezdte becézni. Azt hitte, nyomban belehal a gyönyörbe, de az, hogy így elveszítette a fejét, meg is ijesztette. Finn, ne... ne csináld! - kiáltotta. Keze a lepedőt marcangolta, s bár szája azt mondta, ne, ágyéka folytatásért könyörögve közelebb nyomult a férfihoz. Minden rendben. Csak engedd el magad - sürgette Finn. - Ah, Peyton, olyan finom vagy! Hirtelen felemelkedett, két tenyerébe fogta a lány arcát, és vadul megcsókolta. Szenvedélyük az egekbe szökött, és zabolátlan lávafolyamként fortyogott. Peyton égett a vágytól, hogy minden ízében megismerje a férfit. Meg akarlak érinteni, a számba akarlak venni, hogy tudjam, milyen az ízed - zihálta. - Engedd meg, Finn! Peyton tetőtől talpig remegett, annyira szerette volna kielégíteni a férfit, ahogy az is kielégítette őt, de nem tudta biztosan, hogyan kell azt. Finn a hátára fordult, és hagyta, tegyen a lány, amit akar. Peyton a hasán kezdte, nedves csókokkal borítva el a köldök környékét, aztán lejjebb merészkedett. Finn reakciója olyan erőteljes volt, hogy nem hagyhatta a lányt sokáig tevékenykedni, tudva, hogy így számára azelőtt -
véget ér a dolog, hogy a lányt a csúcsra juttatná. Határozottan felemelte Peytont, és a hátára fektette, aztán az éjjeliszekrényre tett óvszer után nyúlt. Amikor elkészült, elhelyezkedett a lányon, és széttárta a lábát. Lassan akart beléhatolni, hogy mindketten alaposan kiélvezhessék az eggyé válás pillanatát. Az enyém vagy, Peyton - suttogta Finn a vágytól rekedten. Igen - nyögött fel a lány. - Kérlek... kívánlak... most, Finn! A lány forró vágya elsöpörte Finn elhatározását, hogy lassan halad. Szinte már kétségbeesetten magáénak akarta tudni a lányt. A karjába vonta és beléhatolt. Érezte az akadályt, és hallotta a lány szisszenését, de már késő volt. Teljesen beágyazta magát a női testbe. Mozdulatlanná dermedt, bár ez kis híján megölte. Peyton annyira szűk volt, olyan tökéletes! Szorosan köré zárult, és Finn semmi másra nem vágyott, mint hogy újra meg újra a puha női testbe hatoljon, amíg mindketten el nem érik a csúcsot. Finn homlokán verejték gyöngyözött, álla megfeszült. Jól vagy? Akarod, hogy... Fájdalmat... Peyton az ujjait a hajába mélyesztette, és lehúzta magához a férfi fejét, s miközben csókolta, követelőzőn mozdított a csípőjén. Éles fájdalom járta át, amikor a férfi beléhatolt, de gyorsan elmúlt, s most, ahogy a férfi benne volt, még többre vágyott. Finn mozogni kezdett, ezúttal lassan, óvatosan. Minden lökéssel egy kicsit mélyebbre hatolt, amitől a lány ismét fokozatosan kezdte elveszíteni az önuralmát. A férfi tovább szította benne a vágyat, míg tehetetlenül vonaglott alatta, és valósággal esdekelt, hogy még több gyönyörhöz jusson. Nyöszörgése tovább ösztökélte, felizgatta a férfit. Lökései egyre hevesebbé, gyorsabbá váltak, egyre mélyebbre hatoltak. Peyton felhúzta a térdét, és a férfiéhoz hasonló szenvedéllyel fogadta az ost-
romot. Minden tartózkodása odalett. Felkiáltott, és szorosan a férfiba kapaszkodva hagyta, hogy a kielégülés hullámai magukkal sodorják. Finn megérezte az első remegést, és tudta, a lány a csúcshoz közeledik. Amikor aztán összezárult körülötte, ő maga is megtalálta a maga gyönyörét. Megrendítő élmény volt! Néhány hosszú percig összefonódva feküdtek. Finn a párnába temette az arcát, hagyva, hogy a lány hajának finom illata betöltse az orrát. Szíve rnég mindig vadul dobogott, mellkasa zihált. Még mindig szédült a felfedezéstől. A lány szűz volt! Tudta, erről beszélni kell vele. Puszit nyomott a lány nyakára, és végre talált magában annyi erőt, hogy megmozduljon. Felkönyökölt, és lenézett a lányra. Istenem, de gyönyörű! Szeme le volt hunyva, és még mindig levegő után kapkodott. Valami oknál fogva ez öntelt büszkeséggel töltötte el Finnt. Sikerült elérnie, hogy a lány megszabaduljon a gátlásaitól, és amikor az megtörtént, vad szenvedéllyel vetette bele magát a szeretkezésbe. Az ajka duzzadt és rózsás volt. Firm gyengéden megcsókolta, aztán a hátára fordult, és a mennyezetet bámulta, míg azon gondolkodott, mit mondjon neki. Kellett néhány perc, amíg kitisztult a feje, ezért felkelt, és a fürdőszobába sétált. Abban a pillanatban, amikor a férfi melege eltűnt mellőle, Peyton remegni kezdett. Még mindig azon igyekezett, hogy magához térjen a történtek után. Ez volt a legcsodálatosabb dolog, amit valaha is megtapasztalt. Amikor szeretkezni kezdtek, meglehetősen kellemesnek találta. Most, utólag úgy vélte, ez a jelző egyszerűen nevetséges. Most értette meg csak igazán az eksztázis igazi meghatározását: észvesztő. Igen, határozottan észvesztő volt. Tudta, hogy kedvére tett a férfinak, és Finn most roppant elégedett, de igazán jólesett volna, ha ezt meg is említi. Peyton
egy kicsit sebezhetőnek érezte magát. Ez a szeretkezés utóhatása lenne? - tűnődött. Mintha a férfi morgását hallotta volna, de nem volt benne biztos. Felkelt, és belebújt a rózsaszín köntösébe. Ahogy az anyag a bőréhez ért, érezte, hogy milyen érzékeny a melle. Miközben megkötötte a köntös övét, egyre a fürdőszobaajtó felé pislogott. Peyton most már elkeseredetten ült az ágyon. Hátával az ágytámlának dőlt, lábát bokában keresztezte, és így várt a férfira. Finn alig egy vagy két perce zárta magára az ajtót, de minden másodperc hosszú perceknek tűnt. Amikor a férfi kijött a fürdőszobából, már rajta volt a farmerje. Az ingéért nyúlt és felvette. Talán azt tervezi, hogy szó nélkül távozik? Még szerencse, hogy nem vagyok érzékeny, mondta magának Peyton, amikor Finn komoly tekintettel méregette. Az nem lehet, hogy csalódott... vagy igen? Finn nem gombolta be az ingét. A hajába túrt, nagy levegőt vett, és leült az ágy szélére. Peyton mellé ült. Fájdalmat okoztam? -- kérdezte halk, gyengéd hangon. Nem. Rendben - biccentett. Nem hitt a lánynak, de nem akart vitatkozni. - Miért nem mondtad el, hogy szűz vagy? - Hangja már nem volt olyan gyengéd, sőt egy csipetnyi harag érződött benne. Megpróbáltam, amikor az ágyban... Akkor már egy kicsit késő volt, nem gondolod? Mi az ördögért nem szóltál, mielőtt levetkőztettelek? Peyton összezavarodott. Most haragszik a férfi, vagy bűntudata van? Akármelyik is, teljesen érthetetlen. Peyton felállt, és szúrósan a férfira nézett. Hibáztam. Bele kellett volna írnom az önéletrajzomba. Persze, ha megtettem volna, most újat kellene írnom, igaz? Finn nem volt vevő a lány szarkazmusára.
Rengeteg alkalmad volt, hogy... Nem, igazad van. Akkor kellett volna szólnom, amikor a templomnál találkoztunk. Azt kellett volna mondanom: Finn, de örülök, hogy újra látlak. Még szűz vagyok. Az esküvőre jöttél? Vagy vacsora közben is szólhattam volna. Valahogy így: ízlik a rák? Még szűz vagyok. Kérsz desszertet? Peyton megpróbált kimenni a szobából, de Finn a csípőjénél fogva elkapta, és az ölébe húzta. Peyton nem ellenkezett, helyette átkarolta a férfi nyakát. A Finn szemében tükröződő gyengédség kis híján megsemmisítette. Nem értem, miért haragszol - mondta Peyton. Nem haragszom. De haragudtál. A lány gyengéden simogatta Finn nyakát, amivel sikerült elterelnie a figyelmét. De Peyton annyira a beszélgetésre figyelt, hogy Finn úgy vélte, nincs is tudatában, mit tesz. Nem, egyáltalán nem haragudtam - biztosította. - Csak meglepődtem. - A meglepődés nem igazán fejezte ki, mit érzett valójában. - Csak nem számítottam rá, hogy... Annyira durva volt, amikor beléhatolt. Ez a gondolat egy másikhoz vezetett, és Finn-nek eszébe jutott, milyen szoros és forró volt... milyen tökéletes. Peyton magyarázatra várt. Rendben, bűntudatod van - mondta, amikor a férfi nem folytatta. Nincs bűntudatom - rázta a fejét Finn. Ha elmondtam volna, ha tudod, akkor is szeretkeztél volna velem? Finn-nek ezen gondolkodnia kellett. Első gondolata az volt, hogy nem. Mindkettőjüket magával ragadta a pillanat. Az első alkalomnak valami különlegesnek kellett volna lenni. Mert fontos. Finn próbálta meggyőzni magát, hogy ha tudja, -
az segített volna távolságot tartani, akkor nem hagyta volna, hogy idáig fajuljon a dolog, de végül úgy döntött, legalább magával őszinte lesz. A fenébe is, igen, akkor is magáévá tette volna. Peytonnel lenni fontos volt számára. Már akkor tudta, hogy a lány egyszer az övé lesz, amikor először megcsókolta, s most már a gondolat, hogy más férfi is a lányhoz érhet, feldühítette. Ez őrültség volt, ráadásul minden logikát nélkülözött, de akkor is így érzett. - Válaszolj! - követelte Peyton. - Ha tudtad volna, akkor is... Igen - mondta Finn határozottan. - De akkor lassabban csinálom, és nem olyan durván. Akkor könnyebbé... élvezetesebbé tettem volna neked. Ahogy beszélt róla, ahogy visszagondolt rá, milyen jó volt, újra megkeményedett. A lány köntöse félig szétnyílt, feltárva az egyik gyönyörű lábát. Túl nagy volt a kísértés ahhoz, hogy Finn ellenálljon neki, ezért simogatni kezdte a comb selymes bőrét. Mit csinálsz? Finn keze feljebb vándorolt. Szeretlek megérinteni. Peytonnek is tetszett a dolog. Elöntötte a forróság, ugyanakkor borzongani kezdett. Finn lustán megcsókolta. Peyton a férfi kezére tette a sajátját. Ennél jobb már nem lehet - mondta, és lenézett. Figyelte, ahogy a férfi kioldja a köntös övét. Megállíthatta volna, de nem akarta. Dehogynem - ígérte a férfi, és nekilátott, hogy bebizonyítsa.
11. Finn valamivel éjjel kettő után hagyta ott az ágyát. Peyton a végén a számát sem tudta, a férfi hányszor kérdezte meg tőle, jól van-e. Talán azt várta tőle, hogy jelenetet rendez, amikor Finn kisétál az ajtón, vagy legalábbis összeomlik, és sírni fog. Peyton csak aludni akart. Másnap és a többi napokon épp elég ideje lesz, hogy sóvárogjon Finn után. Senki sem fogja tudni, hogyan érez. Peyton szilárdan eltökélte, megtartja magának az érzéseit. Semmi nyafogás senkinek, akárhogy is sajog a szíve. A középiskolában, amikor a hormonok uralták az érzelmeit, Peyton néha úgy érezte, szüksége van egy gumifalú cellára. Minden sokkal intenzívebb és drámaibb volt akkoriban, de aztán megtalálta a módját, hogyan kezeljen egy összetört szívet. Valahányszor visszautasították - és isten a tanúja, ez milyen sokszor megtörtént beült az autójába, és elment kocsikázni. Lejátszotta az összes gyatra szerelmes dalt, amit csak talált, és az előadóval együtt énekelt, olyan hangosan jajongva, hogy attól egy pohár is elrepedt volna. A többi sofőr, akik mellékerültek a piros lámpánál, és látták a kormánykerék fölé görnyedve, amint kizokogja és kiéneldi a szívét, ugyancsak döbbentnek tűntek. De azok a napok elmúltak. Ma már ura a hormonjainak, és nem kell ilyen eszközökhöz folyamodnia. Nem is emléke-
zett, utoljára mikor sírta ki magát úgy igazából. Manapság, ha szomorú vagy szerencsétlen volt, szorgoskodással kezelte magát, és igyekezett nem rágódni olyan dolgokon, amelyeken úgysem tudott változtatni. A fájdalmas érzések előbb-utóbb enyhülnek, majd végképp elenyésznek. Azt azonban nem szerette volna, ha a Finn-nel kapcsolatos érzései is elenyésznek, és nem akarta elfelejteni a közösen átélt élményt. Olyan csodálatos volt, olyan tökéletes! De a férfi elment, neki pedig ezernyi elintéznivalója van, mielőtt Bishop’s Cove-ba indul. Egyszerűen nincs ideje Finnre gondolni. És mégis azt tette. Sokáig állt a zuhany alatt, hagyva, hogy a forró víz áztassa a testét és ellazítsa feszült izmait. Mindene sajgott a heves szeretkezésektől. A mellén és a belső combján lévő horzsolások arra emlékeztették, milyen követelőzők voltak mind a ketten. A nap felénél járt már az idő, mire pakolni kezdett. Lucy költöztetőket fogadott, hogy az egyetlen jó bútordarabját, egy kanapét, a szülei házába szállíttassa. Minden mást elajándékoztak, és másnap délelőtt viszik majd el. Peyton azt tervezte, hogy az éjszakát még a régi hálószobájában, a szüleinél tölti, és csak harmadnap indul Floridába. Mimi aznap későn este hívta, és ez megváltoztatta Peyton terveit. Barátnője annyira fel volt dúlva, hogy remegett a hangja a telefonban. Új lányt keres. A hírtől Peytonnek görcsbe rándult a gyomra. Biztos vagy benne? Ó, igen, biztos. Későn jött be ma délelőtt, és feltűnően vidám volt. Még fütyörészett is a seggfej. Egész addig nem jöttem rá, mi lehet az oka, amíg haza nem indultam a munkából - mesélte. - A folyosón Bridgettel találkoztam, és ő megemlítette, hogy újabb hirdetést adott fel.
Hogy betöltsék a helyemet? Pontosan. Drew és Eileen biztosan azt hiszi, te sem akarsz botrányt. Mióta visszajöttek Európából, úgy viselkednek, mintha a világon semmi gondjuk-bajuk nem lenne. Akkor nagy meglepetésben lesz részük. Néhány másodpercig csend szitált a telefonban. - Talán jobb lenne, ha megfeledkeznél az egészről - mondta végül Mimi. - Tudod, hogy ez nem történhet meg. Peyton, aggódom miattad. Drew-nak szörnyű természete van. Üldözni fog, ha mindent elveszít miattad. Ezen már túl vagyunk. Tudom, hogy Drew veszélyes. Ott van Parsons is, aki bármit hajlandó megtenni, amit Drew mond neki. Peyton a kocsija hátulján levő golyónyomokra gondolt, és Drew ijesztő arckifejezésére, amikor megpróbálta betörni a motelszobája ajtaját. Nem engedhetem, hogy Drew ismét megtegye. Meg kell próbálnom megállítani. - Tudom, csak aggódom - mondta Mimi. - Szentséges szűzanyám, majd’ elfelejtettem. - Az asszony vaskos minnesotai akcentusa még erősebb lett. - Emlékünnepélyt rendeznek Miriam Swiftnek, és ezt kapd ki, a locsi-fecsi Bridget szerint az egész Drew ötlete volt. Bármit megtesz, hogy jó fényben tüntesse fel magát Randolph előtt, és úgy tűnik, be is jön neki. Bridget azt mondta, Randolph nagyon örült. Itt lesz a cégnél a hétvégén, és mindenkinek részt kell vennie. Beadtad már a felmondásodat? Megegyeztünk, hogy előbb berendezkedsz az üdülőben, és miután eltöltöttél ott valamennyi időt, eldöntőd, hogy szükséged van-e még egy könyvelőre. Nem akarom, hogy szánalomból adj nekem egy állást. -
Ez nem szánalom kérdése - nevetett Peyton. - Szükségem van rád, hogy nyereségessé tegyük Bishop’s Cove-ot. Elmondtam, hogy Len bácsi milyen feltételt szabott. Profitot kell termelnünk, különben elveszítjük a helyet. Igen, de honnan tudod, hogy alkalmas vagyok az állásra? A hűtlen csirkefogóval való házasság és az utolsó nyolc hónapját pocsékká tevő, korcs főnök melletti munka alaposan megtépázta Mimi önbizalmát, gondolta Peyton. Megcsináltam a leckém - válaszolta. -Tudom, hogy amikor áthelyeztek Drew-hoz, a számviteli osztály vezetőjének két embert kellett felvennie, hogy elvégezzék a munkád. Azt is tudom, hogy már évekkel ezelőtt elő akartak léptetni, de a férjed megtorpedózta. Mimi döbbent szisszenése elárulta Peytonnek, hogy az asszony nem is tudott a dologról. Nem akarta, hogy a felesége túlszárnyalja - fűzte hozzá. Honnan tudod mindezt? És ne mondd nekem, hogy Bridgettől, mert ő sohasem beszélt veled. Nem is, Lars derítette ki. Összebarátkozott a személyzeti osztályon dolgozó Sandyvel. A lány sem kedveli különösebben Bridgetet vagy Eileent, és szívesen mesélt. Larsnak. Lars még az önéletrajzodat is megszerezte. Nagyon is alkalmas vagy arra a munkára, amire én gondolok. De van még valami, ami legalább olyan fontos, mint a képzettséged. Az, hogy megbízom benned. Peyton szipogást hallott, és arra gondolt, barátnője biztos könnyezik. Szentséges szűzanyám! - nyögte végül Mimi. Nem gondolod, hogy itt az ideje, hogy Minneapolistól délebbre utazz? De, azt hiszem, tényleg eljött az ideje. Még mindig alkalmazni akarod Larst? -
Persze. Mit szólnál ahhoz, ha adnánk neked néhány hetet, hogy berendezkedj. Aztán felmondanánk, és indulnánk hozzád. Drew úgysem akar itt látni. Larsban viszont nem vagyok biztos. Beszélek vele. Mikor indulsz Floridába? Úgy terveztem, hogy holnapután, de közben elhatároztam, beszélek itt egy ügyvéddel. Nagyon ajánlották. Remélem, be tud rakni valahová. Perelni akarsz? Egyelőre csak számba akarom venni a lehetőségeimet. Néhány perccel később Peyton befejezte a beszélgetést, és miközben főzött magának egy teát, azon töprengett, milyen kérdéseket tegyen fel az ügyvédnek. Másnap reggel az lesz az első, hogy felhívja Mark Campbellt. A férfi nyilván hetekre előre be van táblázva, de ő nem várhat addig. Indulnia kell Bishop’s Cove-ba. Ha nem tud személyesen találkozni az ügyvéddel, talán megbeszélhetik a dolgokat egy telefonkonferencia keretében, vélte Peyton. Sokáig tartott aznap este, mire el tudott lazulni annyira, hogy elaludjon, mert folyton Finnre kellett gondolnia. Amikor legutóbb ebben az ágyban feküdt, a férfi zárta a karjába, csókolgatta, szerelmeskedett vele. Peyton az emlékek hatására felnyögött. Vajon mit csinál most Finn? Gondolt-e rá, mióta otthagyta? Nem várta, hogy a férfi felhívja, napközben mégis többször megnézte a telefonját, nem kapott-e üzenetet tőle. Az előző este csak egyéjszakás kaland lett volna? Peytonnek fogalma sem volt róla, hogyan képesek rá a barátai, hogy elmennek egy bárba, keresnek egy fiút, akivel együtt akarnak lenni, hazaviszik,., aztán másnap reggel mindegyikük megy tovább a maga útján. Ez történt volna közte és Finn között is? Abszolút semmiféle elvárás nem volt köztük. Semmiféle ígéret nem hangzott el, azt sem beszélték meg, mikor találkoznak -
újra. Mindezzel ő is tisztában volt. De akkor miért sajog úgy a szíve, miért sóvárog a férfi után? Reggel kilenckor telefonált az ügyvédnek, és a férfi azt mondta, aznap négykor tudja fogadni. Mark Campbell mosolya majdnem olyan vonzó volt, mint Finné. Az irodája nagy és bőrszagú volt. A recepciós kinyitotta Peyton előtt az ajtót, és amikor belépett, Campbell felállt, és elé jött, hogy kezet rázzon vele. Alkatra is olyan, mint Finn, gondolta a lány. Amikor rájött, hogy állandóan összehasonlítgatja a két férfit, rászólt magára, hogy azonnal hagyja ezt abba. Köszönöm, hogy beillesztett a napirendjébe. Örülök, hogy a segítségére lehetek. Reméltem, hogy hívni fog. Finn elmondta, hogy mi történt magával. - Hellyel kínálta Peytont, aztán az asztalt megkerülve ő is leült, és maga elé húzta a jegyzetfüzetét. - Mondja el, mit szeretne elérni. Peyton röviden beszámolt róla, mit tapasztalt attól a pillanattól fogva, hogy felvették, egészen addig, míg visszatért Texasba. Hangja megremegett, amikor felidézte, hogyan próbált Drew betörni a motelszobájába. Mark igyekezett megkönnyíteni a dolgát, de Peyton így is zavarban volt, amikor átadta neki a felvételt. Durva a fickó - figyelmeztette az ügyvédet. Letette a mobilt a férfi elé az asztalra, és megnyomta a lejátszó gombot. Mark figyelmesen hallgatta. Arca kifejezéstelen volt, ám amikor Drew megfenyegette Peytont, felvonta a szemöldökét, szólni azonban akkor sem szólt. Peyton nem tudott ilyen érzéketlen maradni. Drew hangját hallva a hideg futkározott a hátán. Miután a felvételnek vége lett, Mark hátradőlt a székén. Ó, igen, el tudjuk kapni a grabancát. Finn-nek igaza volt. Nem hagyhatjuk, hogy ezt megússza.
Sok hibát követtem el - mondta Peyton. - Megpróbáltam panaszt tenni, de amikor nem sikerült, nem dokumentáltam, hogy mi folyik ott. Elmentem. Majdnem lehetetlen megnyerni egy zaklatási pert, ha az ember már felmondta az állását, ugye? Ha az ember veszélyben van, elmenekül, maga pedig veszélyben volt. - Mark ezek után elmagyarázta, miféle lehetőségeik vannak. - Milyen megoldással lenne elégedett? kérdezte végül. Ó, nem akarok pénzt - felelte Peyton. - Csak azt akarom, hogy Drew Albertsont kirúgják a cégtől, és ha megpróbál olyan állást szerezni magának, ahol tovább zaklathatja a nőket, akkor az új főnöke lássa a bűnlajstromát. Randolph Swift, a vállalat tulajdonosa nem hallotta ezt a felvételt. Szívesen lejátszanám neki, és szeretnék a szemébe nézni, miközben hallgatja - folytatta, s közben elképzelte, milyen haragot váltana ki a felvétel Randolphból. - Ha nem hajlandó Drew ügyében tenni valamit, akkor be kell perelni őket. Mark elsorolta, merre léphet tovább, és Peyton megígérte, hogy az összes lehetőséget fontolóra veszi, mielőtt döntést hoz. Finn szeretné tudni, hogy halad az ügy. Nem gond, ha tájékoztatom? - kérdezte Mark. - Ha bizalmasan kívánja kezelni az ügyet, természetesen nem mondok neki semmit. Nem, nem gond. Örülök, ha ő is tud mindenről. Akkor rendben. Mostantól az ügyvédje vagyok. Gondolja végig a lehetőségeket, és szóljon, ha döntött. Nem vagyok biztos benne, hogy ezt most megengedhetem magamnak. Mennyi a tiszteletdíja? Nem lesz tiszteletdíj. Visszafizetek egy szívességet a barátomnak. De megmondom az igazat. Amúgy sem kértem volna pénzt, miután meghallgattam a felvételt. Nagyon szeretném elkapni ezt a fickót. -
Köszönöm. Megértem, hogy Finn-nek tesz ezzel szívességet, de ragaszkodom hozzá, hogy fizessek, bár lehetséges, hogy ez némi időbe fog telni. - Ahogy akarja. Honnan ismeri Finnt? - kérdezte kíváncsian Peyton. Azt várta, a férfi azt mondja, gyerekkori barátok, vagy hogy együtt jártak a jezsuita középiskolába, de nem. Egy úszócsapatban voltunk - felelte Mark, és az emlék mosolyt csalt az ajkára. - Három évvel idősebb vagyok Finnnél, és én voltam a csapat legfiatalabb tagja. Öten voltunk, akik mindig együtt úsztunk, és fejben már el is döntöttük, hogy így egész a csapat, amikor az edző próbaúszást hirdetett. Azt hiszem, ez is része lehetett a megállapodásnak, hogy használjuk a Lee Center uszodáját. Amikor először láttam Finnt, arra gondoltam, meg sem fogja közelíteni a mi eredményeinket, nem jelent nekünk konkurenciát - ismerte be. - Akkoriban meglehetősen elbizakodottak voltunk. Peyton csüggött a férfi minden szaván. Képzelje el, ha tudja. Ott álltunk öten rövidre nyírt hajjal, úszósapkában, nadrágban és szemüvegben, bemelegítés után, erre besétál egy hosszú hajú kölyök térdig érő fürdőnadrágban. Még arra is emlékszem, hogy sárga volt, és zöld pálmafák voltak ráfestve. - A férfi felnevetett. - Csak annak a fürdőnadrágnak legalább tíz, de akár tizenöt másodpercet rá kellett volna tennie az idejére, a hajról nem is beszélve, aminek le kellett volna húznia. Nem nevettük ki, de nem győztük oldalba könyökölni egymást. Az edző négyünket felállított a startkövekre, aztán Finnre várt. A srác beugrott a medencébe, hogy vizes legyen, körözött egyet a vállával, és kész. A mellettem levő startkőre állt. Mi történt? - kérdezte Peyton, élvezve a férfi által festett képet. -
- Repült, az történt. Már a beugrással egy jó fejjel elénk került, aztán esküszöm, hallá változott. Vagy talán delfinné - tette hozzá vigyorogva. - Azt mondták, két hosszt ússzunk. Épp végrehajtottam az általam tökéletesnek ítélt fordulót, és átnéztem a szomszéd pályára, de az üres volt. Mire célba értem, Fimi már a pad felé sétált, ahol a testvérei vártak a sorukra. Azt hittem, biztosan feladta a felénél... de aztán megláttam az edző arcát. - Megcsóválta a fejét, mintha az emlék még mindig meghökkentené. - Csak annyit mondhatok, Finn aznap leckét adott nekem alázatból - mondta. - Azóta is barátok vagyunk.
Senki sem fog Drew útjába állni a boldogsághoz vezető úton, és számára a pénz jelentette a boldogságot. Pontosabban szólva, Randolph Swift pénze Már nem kell sokat várnia, hogy kezébe vegye a gyeplőt, és az egyetlen ember, aki tönkreteheti a jövőjét, Peyton Lockhart volt. Ha a lány nem tartja a száját, és nem megy el békében, gondja lesz rá, hogy örökre megszabaduljon tőle. Túl keményen megdolgozott ezért az életért, semhogy most hagyja kicsúszni a kezéből. Már régen eldöntötte, mit akar. Az egyenlet könnyű volt. A pénz egyenlő a hatalommal, a hatalom pedig magával hozza a tiszteletet. Drew-nak mind kellett: a hatalom, a tekintély, a nők... és Eileen segített benne, hogy megkapja. Az asszony bármire képes volt, szó szerint bármire, hogy megszerezze neki, amit akar. Drew tudta, hogy a természetében benne van a gyilkolásra való hajlam. Harmadikos gimnazista volt, amikor majdnem megölte az apját, és a mai napig bánta, hogy nem tette meg. Kristálytisztán emlékezett rá, mi történt, hiába telt el oly sok év azóta. Hazament az iskolából, és felfedezte, hogy az ő drága apja megtalálta a rejtekhelyet, ahol Drew a pénzét dugdosta. Több mint egy éve gyűjtött már, elvállalva minden alantas munkát, amivel csak pénzt kereshetett. Arra gyűjtögetett, hogy
megszökjön, de apja az utolsó centig elvette a pénzt, és szerencsejátékra meg piára költötte. Drew dührohamot kapott, és addig ütötte az öreget, míg felsértette az ujjait, apja pedig ott hevert előtte eszméletlenül. Drew megijedt, hogy a végén még meghal a vénember, őt meg lecsukják gyilkosságért, ezért kirakta apját egy kórház előtt. Amikor az öreg magához tért, és kikérdezték a rendőrök, semmit sem tudott nekik mondani, mert olyan részeg volt, hogy semmire sem emlékezett. De azok a kemény napok már elmúltak. Ha Peyton megpróbál bajt keverni, Drew-nak nem kell aggódnia, hogy milyen módszerrel hallgattassa el, mert megvoltak az emberei a piszkos munkára. Az ő keze tiszta marad. Több mint egy hónap telt el azóta, hogy Peyton felvette a beszélgetésüket, és azóta semmit sem hallott róla. Mimi sem szólt egy szót sem, igaz, Drew gondoskodott róla, hogy hallgasson. A jelentős fizetésemelés befogta az asszony száját. Más cég pedig nincs, ahová mehetne, vagy amelyik megadná neki azt az anyagi és létbiztonságot, amit az újság. Drew minden eltelt nappal nyugodtabb lett, azt gondolván, hogy Peyton megfeledkezett róla, és továbblépett. Eileen gyanakvóbb volt. ő nem hitte, hogy az ügy ilyen gyorsan lecsengett. Az egyik módja, hogy kiderítsék az igazságot, ha figyelik Mimi kapcsolatait, javasolta a férjének. Mivel Mimi Peyton barátnője, lehetséges, hogy továbbra is tartják a kapcsolatot. Az e-maileket könnyű volt figyelemmel kísérni. Csak egy kicsit kellett belepiszkálni a cég számítógépes rendszerébe, így Drew láthatta, ha Mimi e-mailt kapott vagy küldött. A mobiltelefon figyelését már nehezebb volt elintézni. Eileen nem tudta kitalálni, hogyan is ellenőrizzék Mimi beszélgetéseit és üzeneteit, de Drew végül egyszerű megoldással állt elő. Tudta, hogy Mimi mobiltelefonja a táskája külső zsebében van,
a táska meg az íróasztala alsó fiókjában. Nem kell mást tenniük, mint eltávolítani az asszonyt az íróasztaltól, ezért Drew tucatnyi olyan feladattal látta el, amelynek utána kellett járnia, és iehetőleg olyankor kellett elmennie, amikor egyébként sem volt senki a közelben. Drew napjában kétszer-háromszor is meg tudta nézni a telefont. Talált is néhány üzenetváltást Mimi és Peyton közt, de ezek többségében rövidek és semmitmondók voltak. Drew végül meggyőzte Eileent, hogy a veszély elmúlt, és ahogy a napok teltek, egyre önelégültebb lett. Lassan készen állt rá, hogy újabb asszisztenst tanítson be, ezért utasította Bridgetet, hogy adjon fel egy hirdetést. Önelégültsége azonban nyomban odalett egy kedd délután, amikor elolvasta Mimi legutolsó, Peytonnek küldött üzenetét: Mikor akar az ügyvéded pert indítani?
Peyton elolvasta Mimi üzenetét, de csak este akadt annyi ideje, hogy visszahívja a barátnőjét. Miért küldted azt az SMS-t? Ha Drew látta, biztos bedurrant az agya. Igen, tudom - mondta Mimi bocsánatkérőn. - Még otthonról küldtem az üzenetet közvetlen zuhanyzás előtt, és rohantam. Abban a pillanatban, amikor megláttam, ki is töröltem. Drew egész délelőtt ki-be járkált, szóval nem hiszem, hogy látta. Peyton elmesélte Miminek az ügyvéddel való találkozását, és ismét biztosította, hogy nem akarja beperelni az újságot, csak ha nincs más megoldás. Az ügyvéd több választási lehetőséget is felvázolt, de addig nem szándékozik semmit sem tenni az ügyben, amíg be nem rendezkedik Bishop’s Cove-ban. Peytonnek rengeteg elintéznivalója akadt még, mielőtt elhagyja Brentwoodot, de a költözéssel járó minden kavarodás ellenére volt ideje Finnre gondolni. Azóta nem hallott a férfiról, hogy az otthagyta az ágyban azon az éjszakán, és Peyton azt mondogatta magának, hogy ennek így is keli lennie. Egyetlen csodálatos éjszakára kapcsolatba került azzal a férfival, akit szeretett, de most kész arra, hogy továbblépjen. Ha újra találkozik vele, jó; ha soha többé nem látja, úgy is jó.
Igen, jó. Majdnem sikerült is elhitetnie magával ezt a képtelenséget. Lehet, hogy a férfi számára csak alkalmi szex volt, de Peytonnek sokkal többet jelentett. Hiányzott neki Finn, ilyen egyszerű. Szeretett volna okosabban viselkedni az üggyel kapcsolatban, és idővel talán majd sikerül is, de most ostobának és naivnak érezte magát a sebezhetősége miatt. Napos csütörtök délután volt, amikor Peyton áthajtott a Dove Islandre vezető hídon. A páratartalom alacsony volt, a szél csendes, és a hőmérő higanyszála huszonhat-huszonhét fok körül járt. Tökéletes nap arra, hogy az ember a parton játszszon, feltéve persze, hogy sok-sok naptej van nála. A sziget tengerparti részének körülbelül kétharmada Scott Cassadyé volt, aki elegáns, sokemeletes, az óceánra néző apartman-üdülőházakat emeltetett rajta. A sziget maradék egyharmada Bishop’s Cove-hoz tartozott. A teljesen elzárt birtokot csak egyetlen úton lehetett megközelíteni, egy vaskapun keresztül. Biztonsági őr felügyelte a kaput, és ellenőrzött minden ki- és bejövő autót. Peyton felismerte a szolgálatban levő őrt, aki széles mosolylyal üdvözölte. Megnyomta a gombot, amely a magas, gazdagon díszített kaput nyitja, és Peyton behajtott a trópusi paradicsomba. A másik oldalon gondosan nyírt bokrok fogadták, amelyek zöld függönyt alkottak a teljes pompájukban nyíló virágok mögött. Az impozáns, háromemeletes hotel bejáratához vezető utat óriáspálmák szegélyezték. A főútról néhány elágazó mellékút kígyózott be a zöldbe, és ott eltűnt. Egyikük ahhoz a kétszintes apartmanházhoz vezetett, ahol Peyton fog lakni. Egy másik út a tizenkét faházhoz vitte a sétálót. A bungalók elég távol voltak ahhoz, hogy tökéletes nyugalmat biztosítsanak a magányra vágyóknak. Bár még legalább húsz házikónak volt
hely, Len bácsi nem sietett újakat építeni. Olyannak szerette Bishop’s Cove-ot, amilyen, egy békés oázisnak. Ahogy ez már egyfajta rituálévá vált, Peyton, miután áthajtott a vaskapun, egyenesen a partra ment. Ott leállította a kocsit, és csak ült, a sirályok panaszos rikoltásait és a hullámok halk csobbanását hallgatva. Lehúzta az ablakot, és hagyta, hogy a szellő az arcát simogassa. Belélegezte a sziget csodálatos illatát, és a feszültség nyomban kiolvadt a tagjaiból. Feledve volt a hosszú, unalmas út. Mély, megtisztító lélegzetet vett és elmosolyodott. Bámulatos, mire képes a táj-, a hőmérséklet- és a tempóváltás! Fáradtsága tovatűnt, és a hangulata remek volt. Aztán Finn hívta, és mindent lerombolt. Üdvözlése nem éppen szívélyességről árulkodott. Nem mész vissza Daltonba, megértetted? A férfi hangjából kicsengő haragról tudomást sem véve Peyton azt szerette volna válaszolni, hogy már átkozottul ideje volt, hogy Finn felhívja, és különben sem az ő dolga, hogy megmondja, mit tehet Peyton, és mit nem. Helyette csak ennyit mondott: - Milyen kedves, hogy újra hallom a hangodat! Peyton, komolyan mondtam. Beszéltem Markkal, és ő említette, hogy azt fontolgatod, visszamész Daltonba. Csak annyit mondtam, hogy szívesen megnézném Drew és a felesége képét, amikor lapátra kerülnek. Gondolom, ez bosszúálló természetre vall, nem? Igazából eszemben sincs oda visszamenni. Nagyon helyes! - Finn-nek időbe telt, mire túljutott az aggodalmain, így hangja még mindig nyers volt. Bár Peytonnek nem állt szándékában visszamenni Daltonba, egyáltalán nem tetszett neki, hogy Finn megtiltja. Próbálta nem felidegesíteni magát. Finn aggódott miatta, és ez olyan aranyos. Szükségtelen ugyan, de akkor is aranyos.
Ezért hívtál fel? Hogy üvöltözz velem? Nem üvöltöttem - felelte a férfi nyugodtabb hangon. - Miután Markkal beszéltem, arra a következtetésre jutottam, hogy minden bizonnyal elment az eszed, és javasolni akartam, hogy nézd meg a golyónyomokat a kocsidon, hátha attól visszatér. Ennyit az enyhe szellőről és a halk csobbanásokról, ami úgy hangzott, mintha szörfözőtől eredne. Most mind a két hang bosszantotta a lányt. Békés hangulatban voltam, amíg nem hívtál. Ígérd meg, hogy Dalton közelébe sem mész! Ígérem. Most boldog vagy? Igen, boldog vagyok. Jó, rendben - vált élénkebbé a hangja most mennem kell. Elkésem a megbeszélésről. Hol vagy? A fővárosban. Finn! - Igen? - a férfi hangja türelmetlen volt. Köszönöm, hogy aggódtál miattam. Peyton megszakította a hívást, mielőtt a férfi vitatkozni kezdhetett volna vele. Jókedve visszatért. A hotelhez hajtott, és az irodák bejárata mellett leparkolt. Fogta a táskáját és a telefonját, és épp indult volna befelé, amikor felnézve meglátta, hogy Debi, a kuzinja sétál ki az ajtón. Mit keres Debi Bishop’s Cove-ban? Peyton nem nyitotta ki a kocsi ajtaját, és nem is szólt Debinek, hogy ott van. Nem igazán tudott civilizált maradni a nővel, és meg akarta őrizni békés, csodálatos hangulatát. Figyelte, ahogy unokatestvére beül a kék szedánba. Peyton azt hitte, Debi egyedül van, de amikor az asszony kitolatott a parkolóhelyről, Peyton egy férfi fejének a tetejét pillantotta meg. Biztosan Sean az, Debi férje. Talán alszik? Peyton nem csodálkozott volna, ha így van, mert Sean volt az egyik leglustább ember, akit ismert. -
Debi mosolygott. Ez nem jó jel. Unokatestvére kizárólag akkor volt boldog, ha sikerült megúsznia valami alávaló dolgot. Talán most az egyszer más a helyzet, próbálta megőrizni optimizmusát Peyton. Mély lélegzetet vett, és igyekezett viszszatalálni a békés, nyugodt hangulathoz. Minden rendben van. Aztán besétált az irodába, és nyugalma nyomban kiröppent az ablakon. Semmi sem volt rendben, sokkal inkább a káosz uralta a helyet. Lucy az egyik iroda ajtajában állt, és parancsokat osztogatott hat alkalmazottnak. Egy Pearson-bútorkatalógust szorított a melléhez kiabálás közben. Szörnyen festett. Haja csapzott volt, szarukeretes olvasószemüvege félrecsúszva billegett az orra hegyén, és arca pulykavörös volt. Az ő többnyire kedves, problémamegoldó, higgadt nővére dühöngő őrültté változott. Peyton teljesen elhűlt. Gyorsan üdvözölte az alkalmazottakat, akiket ismert, bemutatkozott a többieknek, közölte velük, hogy aznapra már szabadok, és megígérte, hogy másnap minden jobb lesz. Lucy arcából ítélve ennél rosszabb már úgysem lehet. Aztán megmarkolta Lucy karját, és épp csak be nem lökte az irodába, mielőtt becsukta maguk mögött az ajtót. Mi ütött beléd? Az ember nem kiabál a személyzettel. Ez szörnyű tiszteletlenség. Úgy bánik velük, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak. Lucy nem volt olyan hangulatban, hogy értékelje húga leckéztetését. Ez a hely egy nagy rakás trutyi. Mást sem csinálok, csak tüzet oltok, mióta megjöttem. - A katalógust az asztalra dobta, és karba fonta a kezét a melle előtt. - Hol voltál eddig? Napokkal ezelőttre vártalak. - Teljesen lefoglalt, hogy összepakoljam és raktárba szállíttassam a holmidat. Mi ez a durva viselkedés, Lucy?
Nővére néhány pillanatra behunyta a szemét. Fáradt vagyok - ismerte be. És mi van a vezérigazgatóval? Azzal a Christopher... Ellison - segített Lucy. - Nem túl jól fogadja a javaslatokat. Nem tudok vele dolgozni. Len bácsi nagyra tartja. Lucy vállat vont. Bácsikája véleménye láthatóan nem nyomott sokat a latban nála. Nem rúgom ki, egyelőre még nem. Meg kell tanulnia, hogy én vagyok a főnök. Ez váratlanul érte Peytont. Hogy mi vagy? Már változtattam egy-két dolgon... szükséges volt - tette hozzá. - Egyszerűen belefáradtam, hogy mindenki velem veszekszik minden apró dolog miatt. Le kell higgadnod. Fogalmad sincs, mekkora nyomás alatt vagyok. Peyton nem akart összeveszni a nővérével, ezért nem nevezte drámakirálynőnek. Mit keresett itt Debi? - kérdezte inkább. - Láttam, amikor kijött az irodából. Be akar szállni Bishop’s Cove-ba. Azt mondta, hibát követett el, hogy a pénzt kérte King’s Landing helyett. Nem fogod elhinni, mennyiért adták el - tette hozzá. Peytonnek eszébe jutott, hogy Debi mosolyogva hagyta el az irodát, és rossz érzés fogta el. Mit csinált, amikor nemet mondtál neki? Lucy nagy levegőt vett, mintegy megerősítve magát. - Nem mondtam nemet. Beleegyeztem, hogy ő is beszálljon. Négyen fogjuk vezetni Bishop’s Cove-ot. - Gyorsan felemelte a kezét, mielőtt Peyton tiltakozhatott volna. - A házasságát próbálja megmenteni. Elmondta, hogy Sean
szerette volna King’s Landinget igazgatni, de ő ellene volt, mert a pénzt akarta. Most már bánja a döntését. Mostanra elég sokat elköltötték a pénzből. Nem! - jelentette ki Peyton határozottan. - Debi nem lesz része ennek a helynek. Hazudik. Sean soha életében nem akart üdülőhelyet igazgatni, mert az azt jelentené, hogy dolgoznia kell. Lucy megkerülte az asztalt, és leült az egyik székre. Kész. Már döntöttem, és te kénytelen leszel együtt élni vele. Lucy arra számított, hogy húga veszekedni fog. Arra nem készült fel, hogy nagyot nevet. Apa felhívott és megkért, hogy engedj Debinek? Igen, te is tudod, hogy megy ez. Debi fog győzni. Bármit akar is, mindig eléri azzal, hogy ránk uszítja az apját, a mi drága Brian bácsikánkat és apát is. Azért engedtem neki, hogy időt takarítsak meg. Te is tudod, hogy maga lesz a rémálom. Debi a kisujját sem fogja megmozdítani, de vitába száll majd minden döntésünkkel, Sean pedig teljesen hasznavehetetlen. Ugye te sem hitted el, hogy tényleg King’s Landinget akarja? Nem, erről szó sem lehet. Lucy összeszorította az ajkát. Már megmondtam apának, hogy bevettem Debit is. Mikor beszéltél vele? Csak néhány perccel ezelőtt, mialatt Debi is itt volt. Hallotta a beszélgetést. Peyton elővette a mobilját, megnyomta a gyorshívó gombot, és várta, hogy az apja felvegye. Szia, apa. Szeretlek - kezdte. - Csak azért hívlak, hogy szóljak, Debi nem szállhat be a Bishop’s Cove-i vállalkozásunkba. Lucynak enyhe ideg-összeroppanása volt, amikor be-
leegyezett. Megfeledkezett róla, hogy mindhármunk döntése kell ahhoz, hogy Debi is beszállhasson, márpedig sem Ivy, sem én nem egyezünk bele. Szeretnéd, ha felhívnám Brian bácsit, vagy megteszed te? Peyton megkönnyebbülten hallotta, hogy apja fel fogja hívni a fivérét} és értesíti a lányok döntéséről, egyben figyelmeztette is Peytont, hogy jobb lesz, ha felkészül a harcra. Ugye tudod, hogy ezzel még nincs vége - mondta Lucy abban a pillanatban, hogy Peyton befejezte a hívást. - Debi igyekszik majd minél több bajt kavarni. Megpróbálhatja. Add meg a mobilszámát. Egy perccel később Sean szólt a telefonba. Peyton közölte vele, hogy Debivel szeretne beszélni, de Sean, aki egy háromujjú lajhár személyiségét tudhatta magáénak, azt mondta, a felesége túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy most telefonálgasson. Semmi gond - mondta Peyton bántóan vidám hangon. - Csak adj át neki egy üzenetet tőlem. Mondd meg neki, hogy sohasem lesz része a Bishop’s Cove-i vállalkozásban. Nem akarjuk, hogy neki... vagy neked bármi közötök legyen ehhez az üdülőhöz. Megvolt a lehetőségetek, hogy vezessétek King’s Landinget, de elpuskáztátok a pénzért. Fogadjátok el, Sean. A mi üdülőnkhöz nem nyúlhattok. Viszlát. - Várj... várj... - kiáltotta Sean, de Peyton megnyomta a hívás vége gombot. Lucy homlokáról eltűntek a ráncok, és lassan visszanyerte a humorérzékét is. Fogadjunk, még a kocsiban vannak. Debi azt mondta, az egyik út menti motelben szállnak meg. Azt hiszi, beköltözhetnek ide a szállodába Seannal együtt... persze nem fizetnének. Valószínűleg épp most fordulnak vissza. Remélem, felkészültél egy hangos veszekedésre!
- Nem fogok kiabálni, és semmi kedvem ma este találkozni velük. - Peyton előkereste az üdülő távbeszélőnévsorát, felhívta a kapuügyeletet, és utasította az őrt, hogy Debit és Seant semmilyen körülmények között ne engedjék be, bármire hivatkoznának is. Ez nem fogja eltántorítani őket - jegyezte meg Lucy. Leparkolnak Cassady egyik épületénél, és a parton átsétálnak hozzánk. Nagyon hosszú séta lesz, és legalább egy kicsit lehiggasztja őket. Menjünk enni valamit. Mindjárt éhen halok. Egyszerre szólalt meg a telefonjuk. Lucy megnézte a kijelzőt. Sean hív - tájékoztatta a húgát. Engem meg Debi. A nővérek kikapcsolták a telefonjukat, és kisétáltak az ajtón.
Finn épp befejezett egy fárasztó kihallgatást. Ő és Ronan nem is lehettek volna kedvesebbek a gyanúsítotthoz, JoryTysonhoz és ostoba ügyvédjéhez. Komoly erőpróba volt ez Ronannek, aki jobban kedvelte, ha megfélemlítheti a gyanúsítottat, nem pedig barátkoznia kell vele ahhoz, hogy megtudja, amit akar, de a megfélemlítés ez esetben nem működött volna. A kedvesség uralta a napot. Ronan elment, hogy kólát hozzon Tysonnak, mialatt Finn a férfival szemben ült, és a legkülönfélébb dolgokról társalgott vele az időjárástól kezdve Billy Kearns ütési átlagáig. Finn-nek nem tartott sokáig kiismernie a gyanúsított kificamodott esze járását. Tyson be akarta bizonyítani, milyen okos, és Finn-nek nem volt más dolga, mint abba az irányba terelgetni. Három és fél óra adok-kapok után Tyson annyira ellazult, hogy kezdte jól érezni magát, és némi kérkedést is megengedett magának. Nyilvánvaló volt, hogy büszke arra, amit tett. Tudta, hogy kőkemény bizonyítékok szolgálnak ellene, és megértette, hogy ezt nem úszhatja meg. Abban a reményben, hogy börtönhírességgé válhat -- Finn csillantotta meg előtte ezt a lehetőséget beszélt nekik a két másik nőről is, akiket megölt. Még a helyet is elárulta a parkban, ahol eltemette őket.
Finn végül úgy döntött, nem akarja az egész napot Tysonnal tölteni, s mire hazaért, nem vágyott másra, csak egy zuhanyra, egy sörre... és Peytonre. Érdekes, hogy a lány befurakodott a gondolatai közé, és azon kapta magát, hogy mosolyog. Szerette volna felhívni, de nem tette. Nem illettek egymáshoz. A lány nyolc évvel fiatalabb volt nála, és biztos nincsenek olyan megmerevedett nézetei a házasságról, mint neki. Peyton biztosan családot akar. De ő nem. Ellentétes irányba tartanak. Azt mondta a lánynak, hogy Dallasba fog költözni, de most azt hallotta, hogy a fővárosba helyezik. Peyton legalább egy évig Bishop’s Cove-ban fog élni, de az is lehet, hogy tovább. Nem kellett volna lefeküdnie vele. Hagyta, hogy az irányítás kicsússzon a keze közül. Mégsem bánta egy cseppet sem. Az együtt töltött éjszaka hihetetlen volt... de csak egyetlen éjszaka. Tudta, ha újra találkozna a lánnyal, megint csak megtörténne. így aztán nem hívta fel. Miközben az okokon tanakodott, miért is kellene Peytont békén hagynia, Mark Campbell hívta. Peytonnel kapcsolatban... - kezdte, aztán habozva elhallgatott. Igen? Mit gondolsz róla? Gondolkodás nélkül feleségül venném, azt gondolom. Még mindig haragszom rád, amiért nem mondtad, milyen átkozottul csinos. Majdnem hanyatt estem, amikor besétált. Igen, igen, tudom, hogy csinos - mondta Finn nem is titkolva bosszúságát. - Már az előző hívásodkor is említetted ezt a tényt, és mindketten egyetértettünk abban, hogy átkozottul csinos. Most pedig szállj le erről a témáról. Gondolod, hogy eljönne velem randizni? Az attól függ. Van macskád? Imádja őket. Minél több macskád van, annál jobbak az esélyeid. Azt hiszem, beszerzek néhányat - nevetett Mark.
Peyton most Floridában él, te Brentwoodban. Pokoli lesz ide-oda ingázni. Most pedig áruld el, miért hívtál. Ismerek egy fickót, aki ismer valakit, aki körbeszaglászott egy kicsit - mondta Mark elkomolyodva. - Én mondom neked, Finn, ez az Albertson veszélyes alak. De gondolom, erre már te is rájöttél. Azt sikerült kiderítenem, hogy Albertson egy cimborájával szokott jéghorgászni meg vadászni. Rick Parsonsnak hívják a fickót, és igazi rosszfiú. Igen, ismerem. Kilométer hosszú bűnlajstroma van. Bevitték néhányszor tettlegességért, egyszer régebben ült kábítószer-kereskedelemért, legutóbb pedig fegyveres rablásért csukták le. Úgy tűnik, keresi a bajt magának. Most Albertsonnak dolgozik az újságnál, de egyéb munkákat is elvégez neki. Nem túl kedves emberek, és gyűlölök arra gondolni, hogy Peyton összeakaszkodjon velük. Nekem sem tetszik a dolog. Hadd gondolkodjam rajta egy kicsit, s ha jutottam valamire, majd visszahívlak. Alig fejezte be Finn a beszélgetést, amikor a telefonja újra csörgött. Peyton volt a vonalban. Finn meglepődött, mennyire megkönnyebbült, amikor meghallotta a hangját. Igazán nem szívesen zavarlak - szabadkozott a lány. Csak egy gyors kérdésem lenne. Amikor átvizsgáltátok a kocsit, nem találtatok véletlenül golyónyomokat a tetőn? Nem, én... golyónyomokat? - Finn igyekezett nyugodt hangon beszélni. - Nem, a tetőn egyetlen golyónyom sem volt. A lány morgott valamit, amit Finn nem értett, aztán ismét beleszólt a telefonba. Finn, valaki megint rám lőtt. Finn nem habozott. Már indulok is. -
Bishop’s Cove előcsarnokában állt a bál, és Finn egyenesen a közepébe sétált bele. A hotelben felújítás folyt, így egyetlen vendég sem volt jelen, hogy tanúja legyen a recepciós pult körül összegyűlt kis csoportban dúló ütközetnek. Peyton teljes figyelmét lekötötte az esemény. Debi igazi, könnyekkel és cafatokra tépett papír zsebkendőkkel fűszerezett drámai előadást rendezett. A nőn minden eltúlzott volt, kezdve a túlszőkített hajától a tarantula szempillákon át a sebészetileg megnagyobbított melléig. Elég volt ránézni, hogy az ember lássa, a mértékletesség nem erős oldala. Sean, a férje - nagydarab, kopaszodó ember, akinek hordóhasa mutatta, hogy a testmozgás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé - mindent megtett, hogy támogassa. Egyszer vagy kétszer még dobbantott is, hogy nyomatékor adjon az álláspontjának. Lucy a csata sűrűjében állt. A párnak adott válaszai a kiabálás és a meghunyászkodás közt mozogtak. Gyűlölte a drámai jeleneteket, kivéve persze, ha ő maga kezdeményezte őket, s most az elv forgott kockán. Amikor Lucy először szállt szembe a haragos házaspárral, meglehetősen nyugodtan és józanul közölte velük, hogy mind a három nővérnek bele kell egyeznie abba, hogy Debi is beszállhasson a vállalkozásba. Majd hozzátette, hogy Peyton
ellene szavazott. Ha valami gondjuk van, forduljanak hozzá. Az első néhány percben Lucy viszonylag higgadt volt, de amikor Debi fenyegetőzni kezdett, elvesztette a nyugalmát. -Tönkreteszem ezt a helyet - visította Debi. - Én is alkalmas vagyok az üdülő vezetésére. Nem fogtok kigolyózni innen. Soha nem is voltál benne - emlékeztette Lucy. Peyton mellett magas, napbarnított férfi állt, akinek szeme sarkába nevetőráncok gyűrődtek. Christopher Ellison igazgató pártatlan szemlélőként várta, hogy a vihar elüljön, és úgy tűnt, az egész hajcihőt nyugodtan fogadja. Ez hátborzongató! - suttogta Peyton. Jóságos isten, ezek az emberek a rokonai! Christopher meghallotta a lány megjegyzését, s abbéli igyekezetében, hogy támogatásáról és együttérzéséről biztosítsa, átkarolta és megpaskolta a vállát. - Talán jobb lenne, ha később visszajönnék - mondta. Úgy tűnik, ez családi ügy. Finn odasétált, és megállt Peyton mögött. Udvariasan is megkérhette volna a fickót, hogy vegye le a lány válláról a kezét, de Finn inkább ellökte a férfi karját. Még csak nem is próbált magyarázatot találni rá, hogy miért viselkedik ilyen birtoklón. Egyszerűen nem tetszett neki, hogy egy másik férfi megérinti Peytont, ezért véget vetett neki. Peyton még mindig a vitát figyelte, és észre sem vette Finnt. Debi fogát csikorgatva kiabált, minden haragját Peytonre zúdítva. Jobb lesz, ha beveszel a vállalkozásba, különben megbánod. Porig égetem ezt a helyet, ha kell. Ha én nem tudok belőle pénzt csinálni, akkor te sem fogsz - visította Debi. Itt az ideje, hogy te és Sean távozzatok - mondta Peyton. Debi új lemezt tett fel.
A házasságomat próbálom megmenteni - siránkozott. Te pedig mindent elrontasz. Talán a következő sikeresebb lesz - szúrta közbe Peyton, amikor a nő elhallgatott, hogy levegőt vegyen. Debinek és Seannak ez egyáltalán nem tetszett. Sean félrelökte feleségét az útból, hogy szembekerülhessen Peytonnel. Igazán megspórolhatnád magadnak az időt - mondta hosszú, vaskos ujját a lányra szegezve. - Mindketten tudjuk, hogy Debi apja rákényszerít, hogy helyesen cselekedj. Nem mondhatsz neki nemet. Peyton dacosan karba fonta a kezét maga előtt. Már megtettem. Nemet mondtam neki. Nem akarok erről többet beszélni. Most pedig távozzatok! Sean újabb fenyegető lépést tett Peyton felé, de a lány nem hátrált meg. Ha a férfi meglöki, ő visszalöki, határozta el. Kissé csalódottan vette tudomásul, hogy erre nem volt szükség. Hirtelen Finn állt ott mellette, és átkarolva magához húzta. Sean tekintete a Finn övére csatolt fegyverre esett. Peyton annyira örült, hogy látja a férfit, hogy legszívesebben a nyakába ugrott volna. Finn kevesebb mint huszonnégy órán belül Bishop’s Cove-ban termett, közben legalább tízszer küldött üzenetet, hogy megbizonyosodjon, Peyton nem mozdul ki, és kerüli a bajt. Maga zsaru? - kérdezte Sean, és hangján hallatszott, milyen dühös a lehetőség miatt. Peyton válaszolt Finn helyett. Nem, FBI-ügynök, és bízom benne, hogy hallotta, amikor a feleséged megfenyegetett, hogy porig égeti ezt a helyet. - Felnézett Finnre, és ártatlanul megkérdezte: - A gyújtogatás nem törvényellenes? Finn bólintott, de tekintetét egyetlen pillanatra sem vette le Seanról. -
Debi fortyogva felkapta a táskáját, majd a pulthoz támaszkodó Lucyhoz fordult, és Peytonre mutatott. Nem végeztem veletek. Nem hagyom, hogy tönkretegyétek a terveimet. Gyere, Sean! Majd a papa elintézi a dolgot. A pár odamasírozott az előcsarnok duplaszárnyas üvegajtajához. Mindegyikük megfogott egyet-egyet a hosszú rézkilincsek közül, kivágták az ajtót és kiviharzottak. Peyton sietve rázárta az ajtót, nehogy vissza tudjanak jönni. Ezek meg kik voltak? - érdeklődött Finn. Debi az unokatestvérünk - felelte Lucy a vele lévő fajankó meg a férje. - Átsietett az előcsarnokon, és megölelte Finnt. - Nem is tudtam, hogy jössz. Annyira örülök, hogy látlak, de sajnálom, hogy látnod kellett ezt a jelenetet. Christopher türelmesen várta, hogy kicsoda Finn, és rokon-e. Peyton bemutatta őket egymásnak. Finn körülnézett. Tudta, hogy ez egy luxusüdülő, de az biztos, hogy egyáltalán nem látszott annak. A szálloda két héten belül nyílik meg újra - magyarázta Peyton. Ő is körülnézett, és felkacagott. Mindenfelé rongydarabok hevertek, a recepciós pultot buborékfólia fedte, a gyönyörű márványpadló le volt takarva, hogy megvédjék a festékfoltoktól, és néhány összehajtható széket leszámítva a hely üres volt. Az egyik falat teljesen elfoglaló, új kristályvízesést még nem kapcsolták be. A magas ablakok is üresen, függönyre várva ásítoztak. Legalább egy hónapba telik, mire újra kinyithatunk helyesbített Christopher. Lucy a homlokát ráncolta. - Arra várunk, hogy a festők befejezzék az előcsarnok... Még el sem kezdték - szólt közbe az igazgató. Lucy homlokán elmélyültek a ráncok, de továbbra is Finnre nézett, miközben folytatta.
Az új bútort a héten szállítják, - Valószínűleg még legalább két hétig nem jön meg - vetette ismét közbe Christopher. Lucy haragosan fordult felé. Muszáj magának mindenben ilyen negatívnak lennie? Csak realista vagyok, Lucy. Reális elvárásaim vannak, míg magának... Tessék, megint kezdődik, gondolta Peyton. Úgy tűnik, Lucy és Christopher nem tudnak kijönni egymással, vagy bármiben is egyetérteni. Peyton sietett elejét venni a kibontakozó ellenségeskedésnek. Len bácsi már belekezdett a felújításba, mielőtt úgy döntött, átadja nekünk - mondta Finn-nek. - Minden, ami kell a szállodához, meg lett rendelve, ki lett fizetve, szóval mi csak folytattuk az ő tervei szerint. Az összes szobát felújították - lelkesedett Lucy. - Nagyon szépek lettek, ugye, Peyton? Kiválaszthatod, melyikben szeretnél lakni, Finn. - Te hol fogsz lakni? - kérdezte Finn Peytont. - A szálloda mögötti egyik apartmanban. Akkor én is ott fogok. Lucy Peytonről Finnre nézett, aztán vissza a húgára. A húgommal? Igen, vele. Két hálószoba van a házban - mondta Peyton. Nem árultad el Lucynak, hogy miért vagyok itt? - nézett rá Finn. - Azt hiszem, említettem neki... Ezek szerint nem tudja, hogy... Peyton oldalba bökte a könyökével. Nem hiszem, hogy tetézni kellene Lucy aggodalmait. Te is láttad, mennyire kiborult. -
Hé, csak egy kicsit feszült vagyok, ennyi az egész - morogta Lucy. Mi a fene! - gondolta Finn. Az, hogy valaki rálőtt, csupán aggodalom? Tényleg ezt mondta a lány? Szeretnék veled beszélni - mondta, és megfogva Peyton kezét, maga után húzta a lányt a kijáratot jelző táblát követve a hátsó ajtóhoz. Hallotta, hogy Lucy és Christopher újra vitatkozni kezd valamin. Annak a kettőnek nem lenne szabad együtt dolgoznia mondta Peyton. - Tökéletes ellentétei egymásnak. - A férfi a nővéredet akarja - jegyezte meg Finn, és kinyitotta az ajtót. - A nővéred meg őt. Ezt nem tudhatod. De tudom. Nem minden a szexről szól. Dehogynem - vigyorgott Finn. Finn már feltérképezte a terepet, és nagyon elégedett volt a biztonsági intézkedésekkel. A járművek csak egyetlen úton tudtak ki- és bejutni. Legalább ilyen súllyal nyomott a latban, hogy az üdülőt nem nyitották meg a kereskedelem számára, így az idegenek nem lófráltak csapatokban a birtokon. A munkások ugyan ki-be járnak, de nekik meg kell mutatniuk az azonosítókártyájukat, és a brigád többi tagja is jótáll értük. Rengeteg bujkálásra alkalmas hely akadt Dove Islanden, ezt Finn is tudta, mégis könnyebb lesz itt megvédenie Peytont, mint a városban. Hol áll a kocsid? - kérdezte. - A parkolóban. - Peyton megpróbálta elhúzni a kezét, hogy előremehessen, de a férfi nem hagyta. - Köszönöm, hogy lejöttél ide segíteni nekem. - Várta, hogy a férfi mondjon valamit, és amikor ez nem történt meg, még hozzátette: - Nehéz volt elszabadulni az állásodból ilyen hirtelen? -
Nem. Peytonnek csak ekkor tűnt fel, hogy Finn nem rá figyel. A férfi tekintete a környéket pásztázta lehetséges veszélyek után kutatva. Meglehetősen kihalt a vidék a napnak ebben a szakaszában - jegyezte meg Peyton. A Camry nem volt bezárva. Finn kinyitotta a vezető felőli ajtót, és utasította a lányt, hogy üljön be. A golyónyom a tető hajlatában volt, épp a szélvédőkeret fölött. Finn nem látott kimeneti lyukat, ezért feltételezte, hogy a golyó még a tetőben lehet. Finn behajolt a kocsiba. Ezt sem hallottad?Valaki rád lőtt, és te nem hallottad... De, hallottam valamit. Sziszegő hangot meg egy koppanást. Azt is meg tudom mondani, hol történt - tette hozzá. Port Jamesben a Van patika előtt parkoltam. Aszpirinért álltam meg. Amikor kijöttem, egy csapat gördeszkás tini rajcsúrozott elég nagy zajt csapva. Amikor kinyitottam a kocsi ajtaját, akkor hallottam a hangot. Mit csináltál? Nem tudtam, mi lehet az, ezért körülnéztem. Még a kerekeket is megvizsgáltam, mert azt hittem, leeresztett valamelyik, és a sziszegő hang levegőszivárgást jelez. - Hogy az ördögbe nem tudtad... - Finn elhallgatatott, amikor rájött, hogy kiabál. - És körbejártad az autót... Pontosan - bólintott Peyton. - Aztán beültem, és hazahajtottam. Finn felhúzta magát. Remek, gondolta Peyton. El kellett tűrnie Debit és Seant, Lucyt és Christophert, erre most Finn is kezdi. Legszívesebben a férfira förmedt volna, de akkor eszébe jutott, hogy Finn csapot-papot otthagyva idesietett. Úgy vélte, joga van bosszankodni. Peyton kiszállt a kocsiból. Finn -
nem lépett hátra, ezért a lány tenyerét nekifeszítette a férfi mellkasának, és meglökte. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne ölelje át a nyakát és ne csókolja meg. Attól a pillanattól fogva, hogy meglátta, másra sem vágyott, mint hogy a karjába simuljon, és a fejét a vállára hajtsa. - Megmutatom, hol fogsz aludni - mondta, ellépve a férfi mellett. A rövid, felfelé kanyargó ösvényen egy rózsaszín díszvakolatos épülethez vezette Finnt. Csak két lakás állt készen a vendégek fogadására. A másik oldalra néző kettőt raktárnak használták, és csak a következő évben tervezték felújítani. Lucy a nagyobbik lakás földszintjére költözött be, ahol három nagy hálószoba volt, és úgy képzelte, hogy a három nővér együtt fog lakni. Állította, hogy jó móka lesz. Peyton viszont erősködött, hogy abból előbb vagy utóbb gyilkosság lesz. Valószínűleg egy hónap sem kell, hogy kinyírják egymást, ha együtt dolgoznak és együtt is laknak. Mindegyiküknek szükségük van saját helyre, ahová elvonulhatnak, ha kell, érvelt. Lucy tiltakozása ellenére, aki szerette volna kiadni a felső szintet, hogy több bevételük legyen, Peyton beköltözött az emeleti lakásba. Annak csak két hálószobája volt, de az legalább hatalmas, és az ágy is királyi méretekkel dicsekedhetett. A földszinti lakáshoz hasonlóan ezt is nemrég újították fel; új, mozaiklapos padlót kapott, új ágyakat új matraccal és ágyneművel és egy álomkonyhát a lehető legmodernebb felszereléssel. Peyton alig várta, hogy használatba vehesse. A nappali bútorai kényelmesek voltak; egy nagy, fehér pamlag színes párnákkal, hozzáillő két szék és egy dohányzóasztalka alkották az ülősarkot. A szoba túlsó végében fehérre pácolt fenyőállvány állt egy nagy, síkképernyős tévével felette a falon. Finn besétált, kiszúrta a tévét, és helyeslően bólintott.
Szép - mondta, - Várj csak, amíg meglátod a konyhát - lelkesedett Peyton. - A közepén egy nagy gránitsziget van. Fogadjunk, hogy a konyha volt az első helyiség, amit megnéztél. Még szép. Azt hiszem, Len bácsi hónapokkal ezelőtt tudta, hogy üzletet fog ajánlani a testvéreimnek meg nekem, és ránk, a kényelmünkre gondolva újíttatta fel ezeket a házakat. Olyan kedves, szeretetre méltó ember! - fűzte hozzá. - Kivéve, ha üzleti ügyben tárgyal. Akkor nagyon kemény tud lenni. Peyton a konyhába indult, miközben Finn kipakolt. Nem kellett megkérdeznie, melyik szoba az övé. A lány az elsőbe költözött be. Fekete selyem hálóinge ki volt terítve a vajszínű ágytakarón, és Finn képtelen volt levenni róla a tekintetét, miközben tucatnyi módon is elképzelte, hogyan veszi le a lányról. Eszébe jutott, milyen jó is volt, amikor Peyton meztelen teste hozzáfeszült szeretkezés közben. A lány kérdése rántotta vissza a valóságba, hogy akar-e enni vagy inni valamit. Nem, csak téged akarlak, tolakodott a fejébe a válasz, de nem mondta ki. Helyette beérte egy kólával. Mobilját a lány telefonja mellé tette a pulton, kihúzott magának egy széket, és leült. A hűtőszekrény ajtaja nyitva volt, és Peyton szinte teljesen eltűnt benne. Csak a hátsórésze volt látható, de az pompás látványt nyújtott. Peyton próbálta eldönteni, mi legyen a vacsora. Nem akart étterembe menni. Vitákkal teli, hosszú, meddő nap volt, és ő belefáradt a tervek állandó változtatgatásába és a küzdelembe. Kívülről igyekezett optimistának mutatkozni, de belülről kétségek mardosták, hogy képesek lesznek-e megcsinálni. Nyereségessé változtatni az üdülőt végül is hatalmas vállalkozás. Csirke vagy borjú? Borjú. -
Akkor csirke lesz. - Peyton kihúzta a másik széket, és leült a férfival szemben. - Ugyanis borjúhúsom nincs itthon. Akkor miért ajánlottad? - Választási lehetőséget akartam adni. Azt hiszem, meg kellene beszélnünk, ki lövöldöz rám, nem gondolod? De igen - értett vele egyet Finn. Elmesélte, hogy mit beszélt Markkal, és hogy mit tudott meg Parsonsról és Albertsonról. Előhívott egy fotót a mobilján, és Peyton felé nyújtotta. - Ő Parsons. Egyszer sem láttam, amikor ott dolgoztam. Persze, nem voltam ott sokáig - tette hozzá. - Honnan szedted ezt a képet? - Alig mondta ki, rögtön rá is jött, milyen ostobaságot kérdezett, ezért mosolyogva folytatta: - Nem számít. Végül is az FBI-nál vagy. Mindent megszerezhetsz, amit csak akarsz. Nem mindig. Gondolod, hogy megint Parsons lőtt rám? Azt tudjuk, hogy képes rá, de miért jött volna el egészen Floridáig? - töprengett. Kiderítjük, hol van - biztosította Finn a lányt. Én is segíthetek - ajánlkozott lelkesen Peyton. - Van egy belső hírforrásom. - Felkapta a mobilját, és gyors üzenetet pötyögött Miminek. - Most csak meg kell várnunk, míg olyan telefonhoz jut, amelyet nem figyelnek. Finn figyelte, ahogy Peyton fürge ujjakkal begépeli az üzenetet. Nem tudta levenni a szemét a lányról. Minden, ami vele kapcsolatos volt, elbűvölte: a mosolya, a szexi hangja, a hihetetlen teste, a nőies illata. Teremtő isten, mennyire szerette az illatát! Az érzékei mind megbolondultak, ha a lány a közelében volt. Ugyanakkor mégis el tudott lazulni, fel tudott lélegezni a közelében. Olyan furcsa ellentmondás volt ez, amelyet Finn nem értett. -
Gondolod, hogy minden telefont figyelnek az újságnál? - kérdezte. Mimi és én egy kicsit paranoiásak lettünk. Nem kockáztatunk. Olvasd fel, mit írtál! Épp az imént vettem egy elragadó kék selyemblúzt fél áron. Peyton arcán megjelentek a gödröcskék, ahogy Finnre mosolygott, és a férfinak nevetni támadt kedve a lány hirtelen támadt lelkesedése láttán. Kódolt üzenet - magyarázta Peyton. - Aha. Meséltem neked Mimiről, de azt említettem-e, hogy nyolc hónappal ezelőtt alacsonyabb állásba helyezték, és a fizetését is a felére csökkentették? Miközben azt mesélte, miért helyezték Mimit alacsonyabb állásba, visszament a hűtőhöz, hogy elővegye a korábban elkészített étvágycsinálót. A tálcát kettejük közé tette a pultra. Zeller és sárgarépa, piros- és zöldpaprikaszeletek voltak a tálcán, középen pedig a pikáns salsa, amit előző este csinált. Meséltem már ezt? - kérdezte, de időt sem hagyva a válaszra, folytatta is: - Akárhogy is, Mimi folyamatosan pályázott meg különböző állásokat, és Drew boldog lett volna, ha elmegy, de aztán valami különös dolog történt. Miközben beszélt, kinyitotta a konyhaszekrényt, és egy zacskó pita chipset vett elő. A zacskót Finn elé lökve egy kék tálat vett le a polcról, és a tálca mellé tette. Finn a chipset a tálba öntötte, míg Peyton egy pillanatra elhallgatott és nézte, mert hirtelen tudatosult benne, hogy a férfi tényleg itt van vele. Arról beszéltél, hogy valami különös dolog történt - nógatta Finn. -
Ó, igen - kapott észbe Peyton, és folytatta. -- Amikor Drew és Eileen hazajöttek Európából, Drew az irodájába hívatta Mimit, és hatalmas fizetésemelést adott, és a hatalmast szó szerint értsd. Kétszer akkorát, mint amennyit könyvelőként keresett. - Azért, hogy ne beszéljen a felvételről. Megvásárolta a hallgatását. Úgy van - biccentett Peyton. - De Drew azt is tudja, hogy Mimi meg én barátnők vagyunk, és tartjuk egymással a kapcsolatot. Az emeléssel az újságnál tartja Mimit, és amíg ott van, figyelheti az e-maiijeit. És a telefonüzeneteit is? Szerintünk igen. Ezért is vagyunk óvatosak. Ha étellel vagy ruhával kapcsolatos SMS-t küldök, Mimi tudja, hogy beszélnem kell vele. Azt is mondta, hogy minden este kitörli az üzeneteit. Finn felvette a lány telefonját, és átnézte a Miminek küldött és a tőle kapott üzeneteket. Egy kirítt a többi közül. Itt azt kérdezi, mikor viszed perre az ügyet. Nem gondolod, hogy talán Drew látta ezt is? Én is aggódtam miatta, de Mimi biztosított róla, hogy kitörölte. - Peyton gondolkodott egy percig. - Igazad van. Lehetséges, hogy Drew látta. Miminek eleve nem kellett volna megírnia. Szerinted hogyan reagálna Albertson, ha azt hinné, hogy perelni akarsz? Megpróbálna leállítani - vágta rá gondolkodás nélkül Peyton, és kilelte a hideg. - Dühöngene - találgatott. - Ha Randolph egyszer visszavonul, és Drew lesz a vezérigazgató, többé nem fogja érdekelni, mint teszek, de most sebezhető. Túl nagy pénz... és hatalom forog kockán. Nem fogja hagyni, hogy ezt bárki elvegye tőle. -
De te el fogod venni tőle - jelentette ki határozottan Finn. Peyton hirtelen felismerte a helyzet komolyságát, és érezte, hogy nő benne a pánik. Úgy érezte, nagyon alkalmas az idő, hogy hisztérikus jelenetet rendezzen, abban azonban nem volt biztos, hogyan is kell az ilyesmit csinálni. Különben sem engedhet a késztetésnek. Most józannak kell maradnia, és teljes erejével a feladatra kell összpontosítania. Ráér később darabokra hullani. Arcából kifutott a vér, és Finn látta a félelmet a szemében. Átnyúlt a pulton, és megfogta a kezét. Nem fogsz itt nekem elájulni, ugye? - Nem, dehogy. Csak... tudod... eddig húztam az időt ebben az ügyben. Ha keményebben próbálkoztam volna, talán sikerül utat találnom Randolphhoz. Mindegy, csak a most számít. Mit akarsz tenni? Mark azt akarja, hogy küldjem el a felvételt egy ügyvéddel Eriknek és Randolphnak, és maradjak ki az egészből. Oké, ezt akarja Mark, de te mit akarsz? Bizonyosságot. - Észrevette, hogy már ő kapaszkodik a férfi kezébe, ezért gyorsan elhúzódott. - Mindketten megtehetik, hogy azt mondják az ügyvédnek, kirúgják Drew-t, de honnan tudhatnám, hogy tényleg megteszik? Mimi azt mondja, jó emberek, de én egyiket sem ismerem, és nem tudom, hogyan reagálnak a felvételre. Ott van az a tény is, hogy ha Drew átveszi a vezérigazgatói posztot, akkor már késő lesz bármit is lépni. Tökéletesen ellenőrzése alatt fog tartani mindenkit, aki neki dolgozik. Randolph többé semmit sem tehet, ha egyszer visszavonul, és átengedi a gyeplőt Drew-nak. Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Te mit akarsz? Hogy Drew-t kirúgják. Ez a legkevesebb. -
De az ígéret, hogy nem veszik vissza, kevés. Ha lehetséges, írásban szeretném. Bár nem hiszem, hogy bármit is aláírnának. - Peyton vállat vont. - Ennél többet nem tudok tenni, igaz? Ó, és azt is szeretném, ha nem lövöldöznének többé rám. A kocsim nemigen bír el többet. Dolgozom rajta - nyugtatta meg Finn. Felkapott egy pita chipset, belemártotta a salsába, aztán a szájába dobta. A következő pillanatban a szeme megtelt könnyel. Megragadta a diétás kólát, és egy kortyra lehúzta, így próbálva szabadulni a torkában lángoló tűztől. Figyelmeztetnem kellett volna, hogy egy kicsit csíp mondta Peyton, és egy üveg ásványvizet nyújtott a férfi felé. Semmi baj, jól vagyok - krákogta Finn. Mintha kicsit rekedt lennél - nevetett Peyton. A férfi erre felhagyott az udvariaskodással. Ez a dolog halálos. Azt hiszem, elégette a hangszálaimat. Ekkor telefonált Ronan. - Valami baj van? - kérdezte. - Olyan furcsa a hangod. Jól vagyok. Mid van? Ronan elmondta, mit tudott meg. A beszélgetés befejeztével Finn összefoglalta Peytonnek az információkat. Ronan átküld egy technikust a kocsidért. Néhány hívást is elintéz. Egyelőre ez minden. Ha segítségre lesz szükségem, jönni fog. A hálószobába indult a laptopjáért, hogy megnézze az e-mailjeit, mert mint mondta, szétküldött néhány tudakozódó üzenetet, és remélte, hogy jött rájuk válasz. Amíg ő a pamlagon ülve az üzeneteit olvasta, Peyton eltette az ételt, és a konyhai hulladékaprítóba zúdította. Aztán csak állt a mosogatónál, és a férfit nézte. Hogyan lehetséges, hogy most még helyesebb, mint volt? Remek férfi, és egy éjszakára az övé volt. Akkor -
nagy szeretettel bánt Peytonnel, most azonban olyan távolinak tűnt. Talán megbánta az együtt töltött éjszakát? Tény, hogy Peyton a segítségét kérte, és Finn jött. De vajon hallatott volna magáról a férfi, ha Peyton nincs bajban? Szeretett volna újra találkozni vele? Ez az egymillió dolláros kérdés, gondolta Peyton, és ha sikerül összeszedni a bátorságát, meg is fogja kérdezni tőle. Lucy kétszer is hívta, mialatt Peyton a helyzetén töprengett. Peyton nem vette fel a telefont, mert semmi kedve nem volt újabb vészhelyzetekkel bajlódni. Nem veszed fel? - kérdezte Finn, amikor a telefon harmadszor is megszólalt. Lucy hív. Majd később beszélek vele. Megérkezett a technikus, hogy elvigye Peyton autóját. Finn kiment vele a parkolóba, de amikor visszajött, nem volt egyedül. Lucy és Christopher jött a nyomában. Finn arca lemondó volt, Lucyé dühös, Christopher pedig úgy festett, mint aki meg akarja fojtani a nőt. Mi történt? - kérdezte Peyton gyanakodva. El akarja mondani neki? - dörrent rá Christopher Lucyra. Nincs más választásom - morogta a lány. Peyton válla meggörnyedt, és úgy érezte, mintha összemenne. Mit csináltál? Christopher átvágott a konyhán, és a pultnak támaszkodott. Karját keresztbe fonta maga előtt, és zord ábrázattal meredt Lucyra. Kirúgta Damient, a főszakácsot. Peytonnek elállt a szava. Nem rúgtam ki - Lucy hevesen rázta a fejét. - Üvöltözött velem, és követelte, hogy tűnjek el a konyhájából, mire
én felvetettem neki, hogy talán szívesebben dolgozna máshol. Peyton nagy levegőt vett abban a reményben, hogy az lehűti az indulatait. Mit kerestél Damien séf konyhájában? Az nem az ő konyhája - ellenkezett Lucy. - Az étterem a miénk. Nem, a konyha a főszakács felségterülete. - Ha egyedül lett volna a nővérével, Peyton már kiabált volna. Azért mentem a konyhába, hogy szóljak Damiennek, a borszállító az étteremben várja, mert beszélni szeretne vele - magyarázta Lucy. Nem, a szállító Peytonnel akart beszélni - emlékeztette Christopher. Damien biztos a te nevedet adta meg neki - mondta Lucy. - Miért természetes mindenki számára, hogy veled akar beszélni, és nem velem? Azért vagy ilyen dühös, mert a szállító velem akart beszélni, és nem veled? Nem lehetséges, hogy azért, mert én szakács vagyok, te meg nem? Lucy nem válaszolt. Damien valóságos dührohamban tört ki. És durva volt. Szörnyen durva. Megmondtam neki, hogy mostantól fogva én intézem a rendeléseket. - Azt már nem! - csattant fel Peyton, aki nem tudott tovább uralkodni magán. Ismerem a borokat. Jó neked. Akkor sem fogsz bort vagy bármi mást rendelni a konyhának. Lucy, tudod, hogy milyen ostobán viselkedsz? Nővére valamennyiüket meglepte, amikor lehuppant a pamlagra.
Igen, tudom - ismerte be, aztán Christopherre nézett. Sajnálom. Nem szeretem, amikor kiabálnak meg cirkuszolnak velem.Túlreagáltam a dolgot. A férfi nem szólt semmit a bocsánatkérésre, de legalább már nem nézett olyan morcosan. Lucy ismét Peytonhöz fordult. A Leonard nagy hasznot hoz. És te mégis kirúgtad a főszakácsot. Beszélned kell vele - kérte Lucy. - Te érted a nyelvét. Tudod... szakácsbeszéd. Jobb lesz, ha siet - vetette közbe Christopher. - Amikor otthagytam, a főszakács épp a késeit csomagolta el. Az étterem fél hatkor nyit, és sok foglalásunk van, Lucy, beleegyezel, hogy a te feladatod, és az egyedüli feladatod a dekoráció? - kérdezte Peyton. - Majd én intézem az étterem ügyeit, és egyelőre minden más... és komolyan mondom, hogy minden, Christopher dolga. Amikor Ivy is itt lesz, újratárgyaljuk a dolgot. De most így lesz. Beleegyezel? Igen, bele. Ez gyorsan ment. Komolyan is gondolod? - Igen, komolyan. Lassan dühöngő őrültté változom. Haragosan Christopherre meredt, amikor az egyetértőén bólintott. -Valójában nagyon kedves teremtés vagyok. - A férfi felhorkant, de Lucy úgy döntött, tudomást sem vesz róla, Akarod, hogy veled menjek Damienhez? Ő a főszakács, nem pusztán Damien, és nem, jobb lesz, ha távol maradsz. Finn - fordult a férfihoz elvinnél? Az ajtó felé indult, de Finn elkapta a karját. - Várj csak, Leonard étterme Bishop’s Cove része? Idegenek járkálna ki és be a kapun, hogy ott vacsorázzanak? -
Nem, az étterem a kapun kívül van. Len bácsi hét vagy nyolc évvel ezelőtt vette meg, és átalakíttatta. Mi meg rábeszéltük, hogy saját magáról nevezze el. Egyéb meglepetés, amelyről tudnom kellene? - kérdezte Finn, miközben követte a lányt a kocsihoz, és kinyitotta neki az ajtót. A lány fejére tette a kezét, amikor az lehajolt, hogy beüljön, és Peyton kis híján felnevetett. A szokás hatalma, gondolta. A férfi észre sem vette, mit csinált, és Peyton nem szólt miatta. Az étterem a kapun kívül, nem messze tőle egy kanyar után volt a főút mellett. Hátul parkoltak le, és ahogy beléptek a hátsó ajtón, hallották, hogy odabent valaki a lábasokat és a serpenyőket csapkodja. Ó, ez nagyon rossz jel - suttogta Peyton. Az alig százhatvan centiméteres főszakács igazi energiabomba volt. Mennydörgő hangon osztogatta a parancsait, és úgy tűnt, ismeri az összes káromkodást a világ csaknem minden nyelvén. Az ajtónyílás hangjára megpördült, és Peyton felé hadonászott a kezében tartott késsel. Finn keze a fegyverére csúszott. - Tegye le azt a kést - szólt rá a férfira kemény hangon. Nem fogja belém szúrni - súgta neki Peyton. - Az egy japán santoku kés. Nem merné kockáztatni, hogy tönkreteszi. Le a kést! - kiáltotta Finn, csak úgy pattogtak a szavai. A főszakács gyengéden a pultra tette a kést. Elég volt egyetlen pillantást vetni a konyhára, hogy lássák, a férfinak nem áll szándékában aznap felmondani. A helyettese szorgalmasan kevergette a mártást, mialatt a kukták szeleteltek és pucoltak, sütöttek és főztek. A konyhában teljes gőzzel készültek az esti forgalomra. A protokollt követni kellett, mielőtt a dolgok visszatértek a normál kerékvágásba. A főszakács sokáig szónokolt, és -
Peyton alázatosan hallgatta. A férfi ezt akarta, és Peyton nem okozott neki csalódást. Néhány ígéretet is kellett tennie, és mindegyikben benne volt Lucy neve. A megbékélt főszakács végül két cuppanós puszit nyomott Peyton arcára, így jelezve, hogy a lány bűnbocsánatot nyert. Peyton megfordult, hogy távozzon, amikor eszébe jutott, hogy a borszállító is vár rá. - Mindjárt végzek - ígérte Finn-nek, és az étterem felé indult. Ahogy áthaladt a konyhán, mindegyik alkalmazottat név szerint üdvözölte. A sarkon befordulva belépett az étterembe, és szembetalálta magát Drew Albertsonnal.
16. 1 A férfi rámosolygott. Kétségtelenül élvezte a látványa okozta sokkot a lány arcán. Peyton annyira megdöbbent, hogy itt látja, hogy önkéntelenül hátralépett, ösztönösen védelmezve magát azzal, hogy nagyobb távolságot teremt kettejük között. Keze Finn karjához ért, ahogy a férfi előrelépett, hogy védelmezőn elé álljon. A férfi érintése megnyugtatta, a pánik múlóban volt, és ő ismét ura volt önmagának. Bátorsága visszatért, akárcsak a haragja. Már nem akart elmenekülni, inkább elvette volna Finn pisztolyát, hogy lelője Drew-t. Még sokkal szebb vagy, mint amikor legutóbb találkoztunk - mondta Drew selymes hangon. -- Hiányoztál. Hiányzott? Miféle játékot űz a férfi? Vagy megbolondult? Mit keres itt? - akarta tudni Peyton. Attól, ahogy Albertson a lányra nézett, Finn agyát elöntötte a vér, és legszívesebben ököllel tanította volna móresre. A nyomorult patkány meg sem próbálta elrejteni buja vágyait. Finn azon sem lepődött volna meg, ha a fickó összedörzsöli a kezét az előtte álló finom falat láttán. Ó, igen, tényleg nagyon szeretett volna behúzni neki egyet. Finn, ő itt Drew Albertson - mutatta be Peyton volt főnökét. - Tudom, ki ő. - Kemény pillantást vetett a férfira. - Maga gyanúsított egy nyomozásban.
Drew észrevette Finn fegyverét. Maga meg kicsoda? - FBI. Ő Finn MacBain különleges ügynök - pótolta a bemutatást Peyton. Drew szeme tágra nyílt. Peyton arra gondolt, hogy kezdetnek ez nem is rossz. Remélte, hogy Finn jelenléte aggodalommal tölti el a férfit, és Drew arckifejezését látva tudta, így is történt. Ki van itt magával? - lépett közelebb Finn, arra kényszerítve Drew-t, hogy hátralépjen. - Feleljen! - dörrent rá, mint valami kiképző őrmester. Senki sincs itt velem. Egyedül jöttem, hogy Peytonnel találkozzam. Pakolja ki a zsebeit! Miért... Finn újabb lépést tett előre, miközben megismételte a parancsot. Drew az asztalra tette a kezében lévő, kék irattartót. Megpróbált Finn mellett Peytonre nézni, de a férfi eltakarta előle a lányt. Drew kivette az irattárcáját meg az autó kulcsait a zsebéből, és a kék mappára ejtette. Üljön le! - parancsolta Finn, és gyakorlatilag lelökte az egyik székre. Az étterem üres volt, de néhány asztal még terítékre várt a vacsoravendégek érkezése előtt. Peyton látta, hogy két pincér bekukucskál a konyhából Finnt és Drew-t figyelve. Hol van Rick Parsons? - kérdezte Finn. Mi a fene ez? - háborgott Drew. - Kihallgatás? Igen, pontosan. Ez most kihallgatás. Szükségem lesz ügyvédre? Ez csak magán múlik. Feleljen a kérdésre. Parsons. Hol van?
Finn megfélemlítő taktikája lenyűgöző volt, ahogy Drew fölé tornyosult. Még Peyton is ideges lett tőle. Az biztos, hogy Finn tudta, mit csinál, mert Drew most határozottan riadtnak látszott. Nem tudom, hol van. Talán Daltonban. Napok óta nem láttam, nem is beszéltem vele. Mi ez az egész? - akarta tudni. - Miért vagyok gyanúsított? - Valaki többször is Peytonre lőtt. Drew rossz színész volt. Megpróbált meglepetést színlelni, de csúfos kudarcot vallott. Rálőtt? Ez szörnyű - mondta a fejét csóválva. - Ki tenne ilyet? Finn kihúzott egy széket, és helyet foglalt Drew-val szemben. Peyton a kerek asztal másik oldalán ült le. Kezét összekulcsolta az ölében, és igyekezett higgadt maradni. Utánam küldte Parsonst, amikor elhagytam Daltont, és ő többször is rám lőtt. Egyáltalán nem küldtem maga után Parsonst, és egyetlen pillanatig sem hiszem el, hogy magára lőtt - mondta, és ideges pillantást vetett Finnre. - Nincs is fegyvere. - Tényleg nincs? - Finn karba tette a kezét, és hátradőlt. - És amikor vadászni mennek, fiúk, mit visznek magukkal? Nem járunk vadászni. Néha elmegyünk együtt jéghorgászatra. - Peyton felé fordulva folytatta: - Soha semmi olyat nem tennék, amivel ártanék magának - esküdözött hevesen. Peyton nem hitt neki. Finn folytatta Drew kikérdezését, újra meg újra visszatérve a puskák témájához, megpróbálva hazugságon kapni a férfit, de Drew állta a sarat. A két pincér ismét benézett a konyhából. Peyton az órájára pislantott, majd intett a két férfinak, hogy nyugodtan jöjjenek be, és fejezzék be az asztalok terítését. Alighogy Finn végzett Drew faggatásával, ő következett.
Miért jött ide? Beszélni akartam magával. - Idegesen nézett Finnre, mielőtt hozzátette: - Négyszemközt. Szó sem lehet róla. Olyan gyorsan hagyta el Daltont - folytatta Drew sietve hogy nem volt alkalmunk beszélni. Attól tartok, valami hatalmas félreértés történt. Azt hittem, olyan kapcsolat van köztünk, amely magának legalább olyan fontos, mint nekem. Minden jel, amelyet küldött, erről árulkodott. - Lesütötte a szemét, és fellengzős volt a hangja, amikor hozzátette: - Elhagytam volna a feleségemet magáért. Peyton hitetlenkedve hallgatta ezt a szánalmas beszédet. Az egyik hazugság a másikat követte, és a lány el sem akarta hinni, hogy Drew mindezt rezzenéstelen arccal elő tudja adni. Azok után, amiket együtt átéltünk - folytatta Drew -, ez lett belőle. Miről beszél ez? Mit éltünk át együtt? - kérdezte. Hiszen tudod... - tért vissza a férfi a bizalmas hangra. Azok az együtt töltött éjszakák! Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Peyton alig tudott uralkodni a haragján, amikor megszólalt. Az együtt töltött éjszakák? Egyetlen éjszakát sem töltöttünk együtt! Szexuális zaklatás és fenyegetések... ezt nevezi maga kapcsolatnak? Drew végre rájött, hiába is próbál érvelni. Esélye sincs, hogy keresztülvigye az akaratát. Lemondó arccal előrehajolt, és úgy ült, hogy háttal legyen Finn-nek. A hangját is lehalkította, mintha az lenne a szándéka, hogy csak Peyton hallja, amit mond. Nem akarom, hogy beperelje az újságot. Csak egy félreértésről van szó - mondta újra elővéve a hivatalos modorát. -
- De a lapot nem szabad emiatt meghurcolni - tette hozzá gyorsan. -- Ez egy kicsit bosszúálló lenne, nem igaz? - Miből gondolja, hogy perelni akarok? - Én... A férfi hirtelen elhallgatott. Igen? Peyton szinte látta, hogy forognak a fogaskerekek az agyában, ahogy próbál valami elfogadható hazugsággal előállni, elvégre mégsem ismerhette be, hogy elolvasta Mimi üzenetét. Pedig Peyton biztos volt benne, hogy így történt. Csak azt hittem, hogy esetleg fontolgatja a pert, mert olyan sietve távozott, és esélyt sem adott rá, hogy meggyőzzem, maradjon. Nem fogok perelni - jelentette ki Peyton, de azt már nem tette hozzá: hacsak nincs más megoldás. A férfi reakciója komikus volt. Villámgyorsan felcsapta a mappát, és egy papírt tolt Peyton elé. Írja alá ezt. Nem írok alá semmit. Honnan tudjam, hogy nem gondolja meg magát? Nem tudhatja - vont vállat a lány. - Csak remélheti, hogy én is olyan megbízható vagyok, mint maga. A férfi szeme résnyire szűkült, és úgy fürkészte, mint aki nem tudja eldönteni, hogy komolyan beszél-e, vagy gúnyolódik. - Valóban perelni akartam - szólalt meg hirtelen Peyton -, de Mimi lebeszélt róla, szóval neki köszönje. - Akkor írja alá a papírt - tolta még közelebb az iratot a lányhoz Drew. Peyton visszalökte. Nem. Mi lesz, ha meggondolja magát?
Ha továbbra is lövöldöznek rám, az könnyen megeshet. Nekem semmi közöm a lövöldözéshez. Nem ígérhetem meg, hogy abbamarad, mert nem tudom, ki áll mögötte. Peyton felállni készült. - Várjon, kérem! - könyörgött Drew. Igen? Csak szeretnék biztos lenni... ha mégis meggondolja magát, megígérné, hogy legalább két hétig mérlegeli a dolgot, mielőtt perelne? Adjon időt magának, nehogy elhamarkodottan döntsön. Peyton ezt a kérést úgy fordította le magának, hogy a férfi arra számít, két hét múlva már ő lesz a vezérigazgató. Igen, két hétig mérlegelni fogok, mert ennek látom értelmét. Nem akarom később megbánni a döntésemet. A férfi biccentett. Bízom benne, hogy megtartja a szavát. Nem tudom, mit tennék, ha megszegné az ígéretét, tényleg nem tudom. Ez fenyegetés akar lenni, Albertson? - Finn inkább undorodott, mint haragudott. Nem, dehogyis. Csak annyit mondtam, hogy fogalmam sincs, mit tennék... ennyi. Befejeztük? - kérdezte Peyton, aki szeretett volna már minél távolabb kerülni a férfitól. Csak egy dolgot még. Egy-két dolgot megváltoztattam a lapnál. Mostantól az ételkritikusok jó és rossz értékeléseket is fognak adni. Elhatároztam, hogy ezt az éttermet én magam fogom értékelni. Azt hiszem, most már a magáé, ugye? - Drew nem várt válaszra. - Gondoljon bele, egy negatív értékelés mennyit árthat. Megsemmisítő lehet. Így igaz - értett vele egyet Peyton. - De én biztos vagyok benne, hogy remek értékelést fog kapni az étterem, ugyanis kiváló itt az étel. -
-
Az értékelés magától függ, és remélem, hogy nem negatív
lesz. Peyton biccentett. Mint ahogy én is remélem, hogy az irodájában felvett beszélgetés nem fog vírusként terjedni, ha feltöltöm az internetre. Drew felállt. Senki sem fogja komolyan venni azt a felvételt - mondta halvány, hamis mosollyal az arcán. - Csak egy tréfa volt kettőnk közt. Emlékszik. Csak szórakoztunk egy kicsit. Peytonhöz hasonlóan Finn-nek is elege lett. Két FBI-ügynök fog bekopogni magához huszonnégy órán belül. Átkozottul jól tenné, ha addigra előkerítené Rick Parsonst, hogy válaszoljon néhány kérdésre. Csak holnap délután repülök haza. Nem ad nekem túl sok időt. Mi lesz, ha nem találom meg Parsonst? Akkor az ügynökök bilincsbe verik, és beviszik. Milyen váddal? - fortyant fel Drew. - Milyen vádakkal... többes szám - helyesbített Finn. Több is van a tarsolyomban. Intett Peytonnek, hogy maradjon, és követte Drew-t a parkolóba. Felírta a bérelt kocsi rendszámát, márkáját és típusát, s csak miután Drew kikanyarodott az országúira, ment vissza Peytonhöz. A lány a pincéreknek segített a terítésben. Virágos vázákat vitt az asztalokhoz. Amikor minden asztalon volt virág, megygyújtotta a gyertyákat, és megigazította a fehér abroszokat. A konyha felől csodálatos illatfelhők szálltak - frissen sült kenyér és hús illata de Finn gyanította, hogy Drew elvette a lány étvágyát. Arca sápadt volt, és úgy festett, mintha émelyegne. Finn megvárta, míg Peyton végez. Készen vagy? - kérdezte.
A lány bólintott, és sarkon fordult, hogy távozzon. Finn meglepte azzal, hogy a karjába vonta, és magához szorította. Csak egy gyors, de erős ölelés volt. Most, hogy találkoztál vele, még mindig segíteni akarsz, hogy elkapjam? Finn elmosolyodott. - Mindig is csak nyűg voltál a nyakamon... és igen, segítek neked. Én is el akarom kapni a fickó grabancát. Peyton viszonozta a férfi mosolyát. Igazán kedves dolgokat mondasz.
A vacsora csendes esemény volt. Peytonnek nem volt kedve semmi különlegeset főzni, ezért csak egy egyszerű áfonyás spenótsalátát és édes-csípős salátaöntettel nyakon öntött pirított mandulaszeleteket készített, amit sült rozmaringos csirke követett kapros újkrumplival és frissen párolt spárga egy csepp citrommal ízesítve. A desszert is egyszerű volt: csokoládéba mártott narancs- és mangószeletek. Peyton nem volt éhes, de Finn három ember helyett is evett. Nem érzed jól magad? - kérdezte a lányt. - Alig ettél valamit. Peyton vállat vont. Egyre a Drew-val való beszélgetés jár a fejemben, és az elvette az étvágyamat. Úgy látom, te nem undorodtál meg tőle annyira, mint én - tette hozzá mosolyogva, amikor Finn az utolsó szelet gyümölcsért nyúlt. Peyton közelebb tolta hozzá a kicsi fondütálat. Hozzá vagyok szokva a rosszfiúk módszereihez. Szóval Drew sem okozott meglepetést? Nem. Jóképű fickó, aki valószínűleg megkap minden nőt, akit csak kiszemel magának, de neki ez nem elég. Neki csak a fiatal és gyönyörű nők kellenek, rád pedig mindkettő igaz. Peyton felkapta a fejét.
Te gyönyörűnek tartasz? Úgy tűnt, a férfit meglepte a kérdés. Igen... amikor éppen nem engem nyaggatsz. Peyton maga sem értette, miért, de a célzatos bók mérhetetlen örömmel töltötte el. Elégedett mosollyal nézte, ahogy a férfi befejezi a vacsoráját. Nem kellett megkérdeznie, ízlett-e, mert Finn az utolsó falatig megevett mindent. Szüksége van az üzemanyagra, gondolta Peyton. Csak a jó ég tudja, hány kalóriát éget el naponta. Hatalmas és izmos ember. Peyton emlékezett rá, milyen volt végigfuttatnia az ujjait a széles vállon, le a sziklakemény mellkason... a combján. Mindenre emlékezett az együtt töltött éjszakából... minden apró részletre. Még mindig olyan a tested, mint az úszóké - bukott ki belőle. Még mindig úszom. - Finn felállt, elvette a lány tányérját, és a sajátjával együtt kivitte a konyhába. Segített leszedni az asztalt, feltölteni a mosogatógépet, aztán fogta a telefonját. - El kell intéznem néhány hívást. Finn, fel szoktak ismerni az emberek? - kérdezte Peyton. - Három aranyérmet nyertél. Híresség lehetett volna belőled. Az már régen történt. Az emberek FBI-ügynököt látnak bennem, és az is vagyok. Szerepelhettél volna reklámokban - erősködött Peyton, aztán felkacagott a férfi döbbent arca láttán. - Képzeld csak el, ahogy ott állsz a fecskédben, és egy fogkrémet magasra tartva a kamerába mosolyogsz. Ha a lány ugratni akarja, ő sem marad adósa. - Te pedig lehettél volna modell. Képzeld csak el, ahogy a magas sarkú cipődben és egy szál fehérneműben végigsétálsz a kifutón, és a kamerába mosolyogsz, A modellek sohasem mosolyognak. Ez előírás. A kifutón nincs mosoly. És belőlem sohasem lehetne fehérneműmodell. -
Nem vagyok túlzottan... - Hirtelen rájött, mit akart mondani, és elhallgatott. Finn látta, hogy a lány elpirul, és nem hagyta annyiban. - Túlságosan mi? Dús idomú - fejezte be a mondatot Peyton. - A legtöbb fehérneműmodell túlságosan dús idomú. Divatmodell sem lehetnék, mert azok többsége lapos mellű, én meg nem vagyok az. Finn végigmustrálta a lányt. Nem, tényleg nem vagy az - mondta néhány pillanat múlva. Peyton minden porcikája reagált a férfi szexi hangjára. Hogyan csinálja ezt Finn? Elég volt csak Peytonre néznie, és ő kész volt letépni magáról a ruháját... meg a férfiről is az övét. Ez tényleg a legnagyobb őrültség. Finn egyetlen csodálatos éjszaka alatt szégyentelen nimfomániássá változtatta. Az arcát hevítő láz gyorsan szétterjedt a testében, és megállapodott a lába között. Peyton sietve összehajtogatta a konyharuhát, és a mosogató mellé tette, aztán a férfit megkerülve a hálószoba felé indult. Intézd el a hívásaidat. Addig én lezuhanyozom. Már majdnem becsukta maga mögött az ajtót, amikor a férfi hangja utolérte. Peyton! - Tessék - szólt vissza reménykedőn, bízva benne, hogy Finn nem vette észre a pirulását. Nagyszerű volt a vacsora. Sohasem ettem még ilyen finom csirkét. A lány arca felragyogott örömében. Ez volt aztán az igazi bók! Hízelgett neki, amikor Finn azt mondta, gyönyörű. Jólesett hallani, de a külsejéről nem tehetett. Az viszont átkozottul biztos, hogy finom csirkét tud sütni.
Lezuhanyozott, megmosta a haját, és lavórnyi illatos testápolót masszírozott szét magán. Miközben a haját szárította, azon töprengett, melyik hálóinget vegye fel. A rövid, fekete selyemtunikát? Vagy az túl nyilvánvaló lenne? Ha abban sétál be a nappaliba, Finn nyomban tudni fogja, hogy vele akar aludni. Nem, igazából nem aludni akar vele. Nevezd a nevén, mondta magának. Szex. Megint szeretkezni akar a férfival. Miközben a fiókjában válogatott, szívverése felgyorsult. Soha életében nem érzett még férfi iránt így, és nem is viselkedett hasonlóan. Ez teljesen új érzés volt a számára, és mély lélegzetet kellett vennie, hogy megnyugtassa magát. Igen, ez neki ismeretlen terület, de vajon Finn-nek is az? A férfi normálisan viselkedett a maga nyugodt, magabiztos módján. Vajon mi jár a fejében? Az biztos, hogy semmi jelét nem adta annak, hogy szeretne újra lefeküdni Peytonnel. Inkább tartózkodón, üzletiesen viselkedik, amióta csak megjött, és úgy bánik vele, mintha Peyton csak egy segítségre szoruló, régi jó barát lenne. Még csak meg sem csókolta. Peyton ismét szemügyre vette a hálóöltözeteit. Talán nem kellene nagyon mohónak látszania. Talán a régi, kifakult pamutpizsamáját kellene felvennie. De ha azt választja, azzal milyen üzenetet közvetít? És miért nem csókolta meg még a férfi? Erre gondolva Peyton elkomorodott. Talán nem is élvezte a vele való szexet. De ha így van, miért nem? Mire felvette a rövid, rózsaszín selyem hálóingét, harcias hangulatba lovallta magát. Mindjárt berobog a nappaliba, és kiköveteli, hogy a férfi árulja el, miért nem kívánja már többé. Mimi mentette meg attól, hogy bolondot csináljon magából. Peyton épp a takarót hajtotta vissza az ágyán, amikor barátnője telefonált. Akarsz nevetni? - kezdte Mimi. Persze. Most nagyon rám férne.
Bridget közölte velem, hogy visszafogadtak a Bőség asztala nagy családjába, komolyan, pontosan ezekkel a szavakkal, és hogy többé nem vagyok kitiltva a Aliriam Swift emlékére rendezett ünnepélyről. Ő személyesen nyújtotta át a meghívót. Az nem lehet. Már rég meghalt. Mimi nagyot kacagott. Bridget nyújtotta át a meghívót. Micsoda hülyeség! Az ünnepély vasárnap délután lesz, és a cégnél mindenki kapott rá meghívót, ezért azt hinné az ember, eldöntheti, akar-e menni, vagy sem, igaz? Nos, nem így van. A részvétel kötelező. Mikor adod be a felmondásod? Lars ma adta be az övét. Azt kérték, hogy két teljes hétig maradjon még, és ő beleegyezett. Az utolsó itt töltött napján én is beadom, és nyomban távozom is - ígérte. - Együtt akarunk Floridába menai... tudod, követjük egymás kocsiját. Tudsz annyit várni ránk? Igen, de két hétnél nem tovább. Azt akarom, hogy minél előbb elgyere onnan. Aggódom miattad. Lars elárulta nekik, hová megy? Nem. Ismered Larst. Nem tud hazudni, de elhintette, hogy honvágya van. Ha itt azt akarják hinni, hogy visszamegy Svédországba, remek. Nekem nincs több hírem - tette hozzá. - Nálad mi újság? Sosem fogod kitalálni, ki látogatott ma meg. Azzal beszámolt Miminek a Drew-val való találkozásról, és amikor befejezte, barátnője alig jutott szóhoz. Képes volt nyíltan megfenyegetni egy FBI-ügynök előtt? Nem, csak burkoltan célzásokat tett. A naptára szerint most Los Angelesben van, hogy megnézzen néhány újonnan nyílt éttermet. Gondolom, akkor ez hazugság. -
Mi van Parsonsszal? Láttad őt mostanában az irodában? Mimi gondolkodott egy pillanatig. A jó öreg Rick Parsons általában íevakarhatatlan Eileenről, de most, hogy említed, hetek óta nem láttam. Talán még régebben. Eileen ezen a héten mindennap itt ebédelt az étkezdében, de Parsons nem volt vele. Emlékeznék rá, ha itt lett volna. Kérdezősködhetek, ha akarod. Nem, nem akarom, hogy kérdezősködj. Abban a kicsi, zárt közösségben minden visszajut Eileenhez, igaz? ~ Igaz - ismerte el Mimi. - Parsons nem szokott bejönni a főépületbe, csak ha Eileen is itt van. A terjesztési részlegen kellene dolgoznia, de ő az egyetlen ellenőr, aki lópikulát sem csinál. Ez az egész az én hibám - kesergett Mimi. - Drew biztosan olvasta a neked küldött üzenetemet, mielőtt kitöröltem volna. Ezért ment, hogy megfenyegessen téged. Semmi baj. Azt mondtam neki, hogy te beszéltél le a perelésről. Lehet, hogy újabb fizetésemelést kapsz. Mihelyt Peyton befejezte a hívást, indult a nappaliba, hogy beszámoljon róla Finn-nek, de a férfi nem volt ott. Peyton hallotta a zubogó víz hangját, amiből tudta, hogy Finn a zuhany alatt van, ami azt jelenti, hogy meztelen. Hát persze, hogy meztelen, mondta magának, csak nem fog ruhástul a zuhany alá állni. Ne képzeld el! Ne gondolj rá! Ne... De hiába hajtogatta hangosan, az sem segített. Abban a pillanatban, hogy meghallotta a víz hangját, maga előtt látta a zuhany alatt álló, csodálatosan meztelen Finn képét, amint a vízsugár az izmos vállára zuhog. Itt van, alig egy-két méterre tőle. Lelki szemei előtt látta a mellkas izmainak játékát, sötét mellkasszőrzetét, fürtjeit, és a combját... azt a remek combot.., -
- Ó, az ég szerelmére! - nyögött fel, és sarkon fordulva visszasétált a szobájába. - Mégiscsak elképzelted - morogta magának. Ez új élmény volt neki, és egyáltalán nem tetszett. Szóval ilyen a szexuális frusztráció. Gondok a nyelésnél, szapora szívverés, izzadó tenyér és remegő test. És persze a forróság, az izzó érzés odalent, az ölében. Néhány ezek közül megegyezik a szívroham tüneteivel, nem? Így vagy úgy, de a végén mindenképpen elájul. Lázasan és izgatottan. Akár ezeket is hozzáadhatja a listához. Úgy vélte, most már pontosan tudja, mit jelentenek. Nincs mese, bajban van. Ha pusztán az, hogy meztelenül elképzelte a férfit, így felizgatta, akkor nincs remény. Arra ítélte a sors, hogy örökké boldogtalan legyen? Az ég szerelmére, miért nem csókolta meg a férfi? Peyton a térdét felhúzva és átkarolva ült az ágyán. Most már ki tudta verni a fejéből az ostoba képzelgéseket, mert többé nem zubogott a víz. Finn mostanra biztosan felöltözött. Peyton kényszerítette magát, hogy az üdülővel foglalkozzon. Gondolatban listát készített arról, mi mindent kell másnap csinálnia. Érkezik néhány beszállító. Össze kell hangolnia a villanyszerelők, a vízvezeték-szerelők, a festők és a bútorszállítók munkáját, de mindent egybevetve ez nem jár majd túl nagy felfordulással. Már mindegyiknek kidolgozta a menetrendjét. Minden meg volt szervezve, gond nélkül ment a maga útján, és Peyton is jól érezte magát, amíg a telefon meg nem szólalt. Négy hívással később már ideges volt. Brian bácsi volt az első telefonáló. Az ő kicsi lányáról, Debiről akart beszélni. Megkérte Peytont, hogy engedje meg az ő édes kislányának, hogy részt vegyen ebben az izgalmas vállalkozásban.
Kislány? Harmincéves nő. És édes? Most komolyan beszél? Peyton meg volt lepve, hogy nagybátyja ki tudja mondani az édes és a Debi szót egy mondaton belül anélkül, hogy megfulladna közben. Igen, ő Debi apja. Igen, szereti a lányát, de csak látja ő is, micsoda hárpia lett belőle. Peyton türelmesen elmagyarázta, hogy lehetetlen Debit bevenni a vállalkozásba. Van egy szerződés, amelyet mindegyik fél aláírt. Egyezséget kötöttek. Amikor végül Peyton letette a telefont, tudta, hogy nagybátyja nem örül, de arra gondolt, hogy legalább ez az ügy el van rendezve. Tíz perccel később az apja hívta. Brian bácsi, látva, hogy nem tudja elnyerni Peyton beleegyezését, nyomban felhívta Peyton apját, hogy kipanaszkodja magát neki. Peyton apja szerette volna fenntartani a békét a családban, ezért azt kérte a lányától, hogy adjon Debinek egy esélyt. Peyton neki is beszélt a szerződésről, majd emlékeztette az apját, hogy Debinek megvolt a lehetősége, hogy a kaliforniai üdülő az övé legyen, de elpuskázta a dolgot. Apja szerint ez már régi história, nem számít, túl kell lépni rajta. Hiába érvelt az apja, Peyton állta a sarat, és amikor befejezte a beszélgetést, megint azt hitte, ezzel letudta a dolgot. Sajnos Brian bácsi még nem fejezte be a lánya melletti kampányt. Még egyszer felhívta, és kedves, nagybácsis stílusban megfenyegette, hogy elmondja Len bácsinak, milyen szívtelen teremtés Peyton. Len ugyan most Balin van, tehát várnia kell a beszélgetéssel, de amint hazatér, hosszasan ecsetelni fogja neki Peyton ellenséges hozzáállását. Peyton apja rosszul érezte magát a fivére miatt, és szerette volna elrendezni a dolgot, legalábbis ezt állította, amikor ismét felhívta Peytont. Néhány hatásos mondást is bevetett a Bibliából, hogy sikerre vigye az ügyet. Jobb adni, mint kapni, nem
igaz? Nem, nem mindig, válaszolta magában Peyton. Oda kellenefordítani a másik orcáját is Debinek? Miért kellene, csodálkozott Peyton. Igen, Debi valóban nehéz természetű, értett vele egyet az apja, de mentségére legyen mondva, egyedüli gyerek, nem voltak testvérei, akiktől megtanulhatta volna, hogyan alkalmazkodjon másokhoz. Peyton ezt silány érvnek gondolta. Rengeteg egykét ismert, és ők mégsem voltak elkényeztetettek, tudtak normálisan viselkedni, ezt azonban nem mondta az apjának. Tudta, még egy óráig hallgathatná, ha vitatkozni próbálna. A háttérben hallotta, hogy az anyja is mond valamit, de hogy mit, azt nem értette. Mit akar anya? - kérdezte. Apja nagyon sóhajtott. Az anyád azt szeretné tudni, hogy találkoztál-e valakivel odalent. Peyton úgy vélte, csak két választása van. Vagy sikoltozni kezd, vagy nevetni. A humor mellett döntött. Nem, senkivel. Túlságosan elfoglalt vagyok. Most mennem kell. - Várj! - tartotta vissza az apja. - Nem tudod, merre van Lucy? Brian bácsikád próbálja elérni, de nem veszi fel a telefont. Nem tudod, miért? Peyton mondhatta volna az apjának, hogy azért, mert a nővére okosabb nála, mert ő megnézi, ki a hívó, mielőtt válaszol a hívásra. Lucy tudja, hogy Brian bácsi keresi, és nem akar vitatkozni vele. A bácsikájuk azonban nem fogja feladni. Lucy ezzel is tisztában volt. - Valószínűleg lefeküdt. Hosszú nap áll mögötte. Én is fáradt vagyok - tette hozzá. - Szeretlek, apu, jó éjt. Mielőtt újra megszólalhatott volna a telefon, Peyton kikapcsolta, és rárakta a töltőre. Aztán hason fekve elterült az ágyon, és behunyta a szemét.
Finn az ajtóban állva hallgatta, ahogy a lány magában morog. Tekintete végigsiklott a hosszú lábon, megállapodott a szexi fenéken. Peyton, nem bánod, ha bejövök? A lány az oldalára fordult, és morcos pillantást vetett rá. Nem, gyere csak. Mit csináltál? Átadtam magam a pillanatnak. Azaz? Mérlegeltem, hogy milyen előnyökkel járna, ha árva lennék. Oóó - húzta el a szót Finn. - Gondolom, Debi apja hívott. Honnan tudtad? Megígérte, hogy felhívat az apjával, és rávetet, hogy meggondold magad. Szóval megtetted? Mit tettem meg? Meggondoltad magad? - kérdezte a férfi ördögi mosollyal. Peytonnek gondot okozott, hogy kövesse a beszélgetés fonalát. A férfi elvonta a figyelmét. Csak egy kifakult, kék rövidnadrág volt rajta, semmi más. Szerette volna az izmos mellkasát bámulni, kezét végigfuttatni a meleg testen, megcsókolni minden porcikáját, különösen azt a csodálatos combot... Nem - nyögte ki. - Nem gondoltam meg magam. Peyton a hajába túrt, hogy legalább valami frizura látszatát adja neki, és felült. Hálóingének egyik pántja lecsúszott a karjára, felfedve melle egy jó részét. Peyton a helyére igazította, és várta, hogy a férfi elmondja, miért jött be hozzá. Megfogadta, nem fogja felhozni a múltat. Ugyanakkor nem akart mást, mint megkérdezni, hogy most mi van. Elmondani a férfinak, hogy ő nem ismeri a játékszabályokat, és megkérni, hogy magyarázza el. Elvégre lefeküdtek egymással, nem? Azt nem csak úgy képzelte. De Finn most úgy tesz, mintha semmi
sem történt volna köztük. Talán az a helyes viselkedés ilyen esetben, hogy az ember fásuknak tetteti magát? Biztos csalódást okozott neki az az éjszaka, döntötte el Peyton, és nem akarja megismételni az előadást. Ez egészen nyilvánvaló, hiszen itt ül a férfi előtt egy szál piciny hálóingben, és ő még csak rá se néz. Valójában Peyton feje búbját nézi, azt a benyomást keltve, hogy unatkozik. Most akkor tulajdonképpen kik ők? - tűnődött Peyton. Haverok? Kebelbarátok? Rendben, ha Finn-nek ez kell, megkaphatja. Mondtál valamit? - kérdezte. A férfi bólintott, de nem szók egy szót sem. - Mit? - nógatta Peyton. Az imént kaptam egy hívást. Albertson a repülőtéren várja, hogy felszállhasson a társaság gépére. Figyeli egy emberünk - tette hozzá magyarázólag. - Eddig azonban csak ő van ott. Parsonsnak nyoma sincs. -Talán Daltonban maradt, és Drew tényleg egyedül jött ide. Mikor kapom vissza a kocsimat? Finn megsercegtette a borostáját az állán. Holnap, talán valamikor késő délután. Peyton nem kérdezte meg, a nyomszakértők találtak-e valamit, ami segít azonosítani a lövöldözőt, mert ha úgy lenne, Finn megmondta volna. Meddig maradsz? - kérdezte inkább. Finn elnyújtózott az ágyon, és két párnát is a feje alá gyűrt. Még nem tudom. Ronannek hamarosan segítségre lesz szüksége az ügyben. Remek ez a matrac. Peyton nézte, ahogy a férfi összekulcsolja a két kezét a mellkasán, és behunyja a szemét. - A te szobádban egy ugyanilyen matrac van. Menj, és próbáld ki. De olyan kényelmesen fekszem itt. Na ide figyelj, haver...
Haver? - ismételte a szót Finn nevetve. Lehúzta a lányt maga mellé, és szorosan magához ölelte. Peyton megpróbált kiszabadulni a szorításából, de csak addig küzdött, míg a férfi megfogta a fejét, és gyengéden a vállára fektette. - Tessék, most már neked is kényelmes? Mit művelsz? - kérdezte Peyton nevetve. Relaxálok. Peyton fél lábát átvetette a férfi csípőjén. Finn gyorsan megfogta a térdét, mielőtt az ágyékába mélyedt volna. Peyton elfészkelődött mellette, és nagyot ásított. Be van zárva a külső ajtó? - Be. Ez őrület, gondolta Peyton. Finn-nek vagy meg kellene csókolnia, vagy át kellene mennie a saját ágyába. De a levegő hűvös volt, a férfi teste meg csodálatosan meleg. Peyton nem tudott ellenállni a kísértésnek, és ujjaival cirógatni kezdte a férfi mellkasát. Finn a kezére tette a kezét, hogy nyugalomban tartsa. - Viselkedj és aludj inkább. Finn elhatározta, hogy mielőtt ismét szeretkezik a lánnyal, megbeszéli vele a feltételeket. Nem gabalyodhatnak ismét egymásba addig, amíg Peyton meg nem érti, hogy ebből nem lehet hosszú távú kapcsolat. Utána a lánytól függ, hogy folytatják-e. A beszélgetésig azonban tisztességesen fog viselkedni, és békén hagyja Peytont. Ezt könnyebb volt mondani, mint megtenni. Finn ugyan folyton azt hajtogatta magának, hogy keljen fel a lány ágyáról, és menjen át a saját szobájába, de a teste nem engedelmeskedett. Nagyon is tetszett neki ott, ahol volt. Élvezte a lány hozzá bújó meleg testét. A kábító illat elborította az érzékeit, és Finn elégedetten aludt el, hiszen a karjában tarthatta Peytont. -
Még öt perc, gondolta Peyton. Csak ennyi időt engedélyez magának, hogy Finn mellett maradjon, aztán felkel, és átmegy a férfi szobájába. Nem fog egy ágyban aludni vele. Jó, rendben, legyen tíz perc. Olyan jó meleg és biztonságos érzés a férfi mellett feküdni. Még tíz percet marad, aztán átmegy a másik szobába. Ez volt Peyton utolsó gondolata, mielőtt elaludt. Az éjszaka közepén a legkülönösebb helyzetben ébredt. Finn a hátához simult, ő pedig a férfi ágaskodó férfiasságához nyomódott. A férfi keze a hálóing alatt a mellére simult, hüvelykujja érzéki, játékos módon dörzsölgette a mellbimbóját. Szája a nyakát kóstolgatta, a nyögések pedig, amiket hallott, tőle eredtek. A bugyija a térdére volt csúszva. Ő tette, vagy a férfi? Peyton lerúgta magáról a bugyit, és újra felnyögött, amikor a férfi keze a combja közti intim területet kezdte simogatni. Ujjai behatoltak a testébe, miközben hüvelykujja az érzékeny bimbót izgatta, és Peyton érezte, hogy egyre közelebb kerül ahhoz, hogy elveszítse az eszét. Kezét a férfiéra tette, hogy ott tartsa, ahol van, és nyöszörögve közelebb nyomakodott hozzá. Finnt majd’ elemésztette a vágy tüze. A lány forró és nedves volt, s ő kis híján belebolondult, annyira kívánta. Csak annyi időre hagyta el az ágyat, míg megkereste az óvszert, és amikor visszabújt a lány mellé, ráfeküdt, és gyengéden megcsókolta az ajkát, aztán a fülcimpáját, a nyakát... majd a hátára fordult, és felemelte, magára ültette a lányt. Peyton lovagló ülésbe helyezkedett a férfin, levette a hálóingét, és megpróbálta óvatosan befogadni a férfit, de mindketten olyan mohók voltak, hogy nem tudtak lassan haladni. Finn mélyen a lányba hatolt, miközben erősen fogta a csípőjét. - Ne hagyd, hogy fájdalmat okozzak - hörögte a vágytól rekedt hangon.
Tenyerét a lány tarkójára csúsztatta, és a fejét magához húzva, megcsókolta. Szájuk egymáshoz tapadt, és Finn nyelve a lányét ostromolta. Olyan finom, olyan édes volt! Finn megmutatta Peytonnek, hogyan mozogjon, hogy fokozza a kölcsönös gyönyört. Kezét kettejük közé siklatta, és értő ujjakkal kezdte szítani a lány belsejében a tüzet. Amikor Peyton csábítón megforgatta a csípőjét, hogy mélyebben magába fogadja a férfit, nyers eksztázis söpört át rajta. Finn tudta, hogy közel jár a beteljesüléshez, és azt akarta, hogy a lány is tartson vele. Nyers mozdulattal újra a hátára fektette, és fokozta az iramot. A döfések egyre gyorsabbak, vadabbak, féktelenebbek lettek. Engedd el magad, Peyton! - követelte. Megérezte a kielégülés első finom remegéseit, és ő is elengedte magát. Az élvezet ezúttal hosszabb ideig tartott, és sokkal erősebb, magával ragadóbb volt, mint előző alkalommal. Csodálatosan megrázó élmény volt. Beletelt néhány percbe, mire újra lélegzethez jutott, és szíve is normális ütemre lassult. Jól vagy? - suttogta. Peytonnek nem volt szüksége szavakra. Átkarolta a férfi nyakát, és szenvedélyesen megcsókolta. Egymás karjában aludtak el. A következményekkel másnap is ráérnek foglalkozni.
18. 18. A nap meglehetősen kellemesen kezdődött, de aztán meredekebben zuhant alá, mint a hullámvasút kocsija a lejtőn. Peyton lezuhanyozott, fehér szövetnadrágot és kék pamutpulóvert húzott, aztán kiment a konyhába. Finn reggelit készített neki. Jó reggelt puszit adott, és kihúzott egy széket Peytonnek, hogy arra üljön. Amikor a férfi elé tette a tányért, Peyton legszívesebben megszökött volna, de mivel ezt durvának találta, és biztosan megbántotta volna vele Finnt, a helyén maradt. A férfi rántottát készített, amely úgy festett, mint a gumi, és az íze is olyan volt, szalonnát, amelyet úgy túlsütött, hogy darabokra tört, amikor Peyton beleharapott, és vajban tocsogó, petyhüdt pirítóst. Nem kellett volna ennyit bajlódnod miattam - mondta. - Gabonapehellyel is beértem volna. Főzni akartam neked. Jó étvágyat. Peyton csak egy falatot tudott lenyelni, és annyi elég is volt. Utána csak ide-oda tologatta a tojást és a szalonnát a tányéron, és az alkalomra várt, hogy az egészet a szemétbe zúdítsa, de Finn figyelte, miközben felcsatolta a pisztolytokot az övére. Megnéztem, milyen az idő - szólalt meg Peyton. - Már huszonhárom fok van. Nincs kedved úszni? - Hol?
- Van néhány medencénk a birtokon, és a szálloda tetején van egy rendes uszoda is. Egy igazi uszoda? Igen, méghozzá fedett. Le leszel nyűgözve, ha meglátod - ígérte Peyton. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a férfi legszívesebben máris indulna. Az úszás olyan volt Finn számára, mint egy terápia. Finn anyja legalábbis ezt mondta Peyton anyjának, aki aztán... nos, gyakorlatilag mindenkinek továbbadta. Egy napon meg fogja kérdezni Finntől, hogy mire gondol, amikor a vízben van. Egyszer a férfi azt mondta, úszás közben megszabadul minden gondjától-bajától. Milyen érzés lehet az? - Velem kell jönnöd - mondta Finn, - Nem engedem, hogy egyedül szaladgálj az üdülő területén. - Veled megyek. Mi lesz a munkáddal? Az első megbeszélésem tízkor lesz. Akarsz úszni velem? Peyton a fejét rázta. Felemelte a villát a rántottával, hogy a férfi lássa, eszik. Felveszem a fürdőnadrágomat - mondta Finn átvágva a nappalin, és amikor az ajtóhoz ért, visszaszólt. Peyton! - Tessék? - Várd meg, amíg beérek a szobámba, csak utána dobd a szemétbe a kaját. És ő még azt hitte, ügyesen tetteti, hogy ízlik neki a reggeli! De Finnt nem tudta becsapni. Ezek szerint egy FBI-ügynököt nem lehet csak úgy lóvá tenni, szűrte le a tanulságot nevetve. Finn nagy rendetlenséget hagyott a konyhában. Peyton összetakarított, miközben a férfira várt. Mivel még mindig éhes volt, felbontott egy áfonyás joghurtot, és csak úgy állva
megette. Finn még nem jött, ezért Peyton megnézte, hogy a laptopját betette-e a hátizsákjába, elrakta a mobiltelefonját is, aztán kivett egy törülközőt a szekrényből Finn-nek, és tovább várt. A férfi épp elbúcsúzott valakitől a mobilján, amikor végre csatlakozott hozzá. A szálloda hátsó frontja pontosan a lakásához tartozó parkoló túloldalán volt. Peyton nem akart hátul bemenni, mert az ottani folyosó az irodákhoz vitt, ezért úgy gondolta, kerülőt tesz. Az épületet megkerülve a főbejárathoz sétáltak, és a vendéglifttel mentek fel a tetőre. Néhány alkalmazott a szobabicikliken és az elliptikus trénereken edzett a fitneszteremben. Peyton üdvözlőn intett nekik, miközben az uszoda felé sétáltak. Finn kihúzott egy párnázott széket a lánynak, aztán a fegyverét, a jelvényét és a mobiltelefonját a szék melletti asztalra tette. Peyton a férfié mellé tette a telefonját, aztán elővette a laptopját meg egy üveg ásványvizet, és már készen is állt a munkára. Szükséged van valamire? - érdeklődött Finn. Nem, kösz, jól vagyok - felelte Peyton. - Most pedig menj úszni. Finn levette a pólóját, és kilépett a farmerjából. Ahogy a vízhez sétált, Peyton észrevette, mennyire ki van fakulva a tengerészkék úszónadrág. A lány nem tudta, fűtött-e a medence, de Finn nem panaszkodott, amikor letérdelt, és vizet locsolt a vállára. Megnézte, milyen mély a medence, aztán felállt, és ugrott egy elegáns fejest, majd eltűnt. A víz szinte nem is fodrozódott a nyomában. Peyton megnézte az időt: hét óra tíz. Legközelebb akkor nézett az órájára, amikor a férfi kijött a vízből. Peyton döbbenten látta, hogy mennyi idő telt el. A férfi több mint egy
órát úszott, és a legkevésbé sem tűnt fáradtnak. Lenyűgöző volt az állóképessége. Miközben Finn úszott, Danielle kétszer is hívta. Peyton ezt pontosan tudta, mert maga felé fordította a férfi telefonját, és megnézte a kijelzőt, amikor a mobil csörgött. Finn azt mondta Peytonnek, hogy három évvel azelőtt majdnem megkérte Danielle kezét, de aztán meggondolta magát, és véget vetett a kapcsolatuknak. Ha ez így van, akkor három évvel később miért hívogatja a nő? Peyton odanyújtotta Finn-nek a törülközőt, és úgy döntött, egyelőre nem firtatja a témát. Nem vagy fáradt? Sokáig voltál a vízben. Nagyon üdítő volt. Ha akarod, ma este visszajöhetünk, és megint úszhatsz. Igen, ha jut rá időnk, akkor jöjjünk vissza - lelkesedett Finn. - És estére te is velem úszol. - Felkapta a törülközőt, és leitatta a vizet az arcáról. Így vizesen a férfi maga volt Adonisz. Vízcseppek gyöngyöztek a vállán és a felkarján, amitől csillogott a bőre. Peyton nem mert a mellkasára vagy a combjára nézni. Akkor biztosan elveszne. Az éjszaka történtek képei futottak át a fejét. Gyorsan félresöpörte őket, amennyire tudta. Mennünk kell - mondta. Egy órával később ismét a szálloda előcsarnoka felé tartottak. Ezúttal Finn viselkedése egészen más volt. Visszavedlett FBI-ügynökké. Kényelmes ruhát viselt, khakiszínű nadrágot és fehér, hosszú ujjú inget, amelynek felhajtotta az ujját, és nem gombolta be a nyakánál, de az övén levő pisztoly és jelvény félelmetes külsőt kölcsönzött neki.
Muszáj hordanod a fegyvert? - kérdezte Peyton. - Itt nem vagy szolgálatban. Amíg el nem kapjuk, aki a lyukakat lőtte a kocsidba, bárki legyen is az, nálam lesz a fegyver - jelentette ki a férfi határozott hangon, amely nem hagyott helyet a vitának. - Lehetséges, hogy ma délelőtt el kell mennem egy időre, és tudnom kell, kivel leszel. Mi áll a napirendedben? A villanyszerelők már nyilván keményen dolgoznak. Úgy volt, hogy Lucy és Christopher találkoznak velük, és adják ki az utasításokat. A régebbi faházakban át kell húzni a vezetékeket, hogy lépést tudjunk tartani a legújabb elektromos kütyükkel - magyarázta Peyton. - Ellenőrzőm őket, aztán Lucynak és nekem megbeszélésünk van. Kivel? Egy Scott Cassady nevű ingatlanfejlesztővel. A tábláit mindenfelé láthatod a szigeten. Igen, láttam néhányat az úton idefelé - bólintott Finn. Majdnem az egész sziget az övé már, és Len bácsi azt mondja, most Bishop’s Cove-ot akarja. Amikor Cassady találkát kért tőlünk, Lucy arra gondolt, jó ötlet lenne meghallgatni, mi mondanivalója van számunkra. Jobb, ha tudjuk, mivel állunk szemben, nem? Hol lesz ez a találkozó? Itt, az előcsarnokban. Azt szeretném, ha közvetlennek hatna. Nem akarom azt a benyomást kelteni Cassadyben, hogy üzleti tárgyalásra jött. Az egész nem több, mint egy jó szomszédi látogatás. Finn kinyitotta Peyton előtt az ajtót, aztán követte be, az előcsarnokba. A lány megtorpant. Ohó - suttogta Peyton, amikor meglátta Lucy zaklatott arcát. Christopher a pult mögött állt, és éppen telefonált. -
Nem jöttek a villanyszerelők - közölte Lucy. - Valaki felhívta a West Beach Electricalt, és törölte a megbízást. Christopher most próbálja kideríteni, hogy történhetett. Ki törölte? És mikor? A nő a cégnél azt állítja, hogy én hívtam fel, és töröltem egy héttel ezelőtt. Természetesen semmi ilyet nem tettem. Nagy a kavarodás. - Lucy hangja elkeseredett volt. - Ráadásul komoly időveszteség is. A villanyszerelők mind más munkán dolgoznak, és három vagy négy hétig nem is érnek rá. Finn telefonja megszólalt. Amikor látta, hogy a nyomszakértő az, aki a Peyton kocsiján levő golyónyomokat vizsgálta, kimentette magát, és a terem másik végébe ment. Az ablaknál állva észrevette, hogy Debi száll ki az autójából a kör alakú feljáró tetején. A férje nem volt vele. Az asszony odaintett egy férfinak, aki épp akkor állt be a parkolóba. Nyilvánvaló volt, hogy ismerik egymást. Finn néhány szót váltott a nyomszakértővel, aztán a mobilt visszacsúsztatva a zsebébe Peytonhöz fordult. Készen van a kocsid. Elmegyek egy órára. Maradj itt, amíg vissza nem jövök. Peyton Lucy és Christopher felé biccentett, akik vitatkozni kezdtek a legújabb kudarc miatt. Nem hiszem, hogy egy ideig bárhová is mennék - sóhajtotta. Peyton figyelte, ahogy Finn távozik, aztán amikor éppen visszafordult, hogy elcsitítsa a veszekedést, meghallotta a márványpadlón koppanó tűsarkak fegyverropogásra emlékeztető zaját. Jaj, ne! Most kénytelen lesz rámenős kuzinjával foglalkozni. Peyton foga megcsikordult, ahogy összeszorította az állkapcsát. Ha Debi nem lett volna akkora nyűg a nyakán, Peyton biztosan felkacag a láttán. Unokatestvére úgy festett, mintha -
gyerekruhaboltban vásárolt volna. Virágmintás szoknyája túl rövid volt ahhoz, hogy illedelmesnek lehessen tartani, sárga pólója pedig legalább két számmal volt kisebb. Debi melle, amely leginkább felfújt röplabdára hasonlította, szinte szakadáshatárig feszítette az anyagot. Látható volt, hogy unokatestvére végtelenül büszke a szerzeményeire. Peyton üdvözlése egyáltalán nem volt szívélyes. - Mit keresel te itt? Nem hívott fel az apám? De igen. Hosszan elbeszélgettünk, és közöltem vele, hogy nem léphetsz be a vállalkozásunkba. Nem megyek el innen! - csattant fel az asszony. - Lucy, beszéltél az apámmal? Többször is hívott - fordult Debi az idősebb testvérhez, és hangja sokkal kedvesebben csengett, amikor vele beszélt. Ma reggel beszéltem vele, és én is nemet mondtam. Szerintem itt az ideje, hogy feladd és elmenj. Debi csípőre tett kézzel és az ajkát harapdálva mérlegelte, mi legyen a következő lépése. Rendben, figyeljetek - kezdte békítő hangon. - Beismerem, hiba volt a pénzt választani, de ez már a múlté, és szeretnék egy újabb lehetőséget. Sokat segíthetek... vagy hátráltathatlak benneteket - fenyegetőzött. - Csak rajtatok áll. Hol van Sean? - érdeklődött Lucy. Hazarepült. Várta a munka. Mint tudjátok, nem vagyunk milliomosok. Ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó, és Scott Cassady sétált be rajta. Peyton nem akarta, hogy unokatestvére jelen legyen a találkozón, ezért még egyszer megkérte, hogy távozzon. Maradok - morogta Debi. Peyton megkerülte, és Cassady üdvözlésére sietett. Nem került sok időbe felmérni a sikeres vállalkozót. Hatásvadász
légkör lengte körül. Valahogy minden beállítottnak tűnt rajta tökéletesen fésült és zselézett homokszőke hajától - Peyton fogadni mert volna, hogy a fickó nem szokott borbélyszékben ülni, hanem saját stylistja van - az aggályos gonddal kiválasztott ruhájáig. Biztos keményen megdolgozott azért, hogy könnyednek látsszék. Vasalt Levi’st viselt, és halvány pólóinget, amelynek a nyaka alig észrevehetően fel volt hajtva, tükörfényes bőrcsizmája vadonatújnak látszott, még nagyítóval sem lehetett volna akár egy icipici horzsolást találni rajta. Csak a vállára terített kasmírpulóver hiányzott a képből. Kérem, hívjanak csak Scottnak - kezdte, és széles mosollyal kezet nyújtott. Peyton be akarta mutatni Lucyt, de Debi az útjába állt, és a vállalkozó felé nyújtotta a kezét. Debi Payne vagyok, az unokatestvér - mondta. - Nagyon örülök, hogy megismerhettem. Bishop’s Cove tulajdonosainak egyike vagyok. Ha azt hitte, hogy' ezzel a blöffel be tud furakodni a vállalkozásba, hát nagyot tévedett. Nem igaz, Debi nem tulajdonos - szögezte le határozottan Peyton. - Ami azt illeti, épp távozni készült. - Azt hiszem, maradok még egy kicsit - nézett dacosan unokatestvérére Debi. Peyton tudomást sem vett róla. Elfordult tapintatlan rokonától, bemutatta nővérét Scottnak, aztán a két új pamlag felé intve javasolta, hogy foglaljanak helyet. Egymással szemben ültek le a nagy, négyszögletű dohányzóasztal két oldalán, Lucy és Peyton az egyik pamlagra, Cassady velük szembe. Miután mindenki elhelyezkedett, Debi gyorsan leült a férfi mellé. Mialatt Cassady mindent elkövetett, hogy beszédével elkápráztassa a hölgyeket, Peyton esze máshol járt, a legkülönbözőbb módjait vetve fel annak, hogyan is szabadulhatnának
meg Debitől. Több mocsarat is ismert, ahová bedobhatnák az unokatestvérét, de végül úgy döntött, az igazán kegyetlen büntetés lenne az aligátoroknak. Peyton egyszer csak azt hallotta, hogy Cassady a nevén szólítja, és rájött, hogy egy szót sem hallott a férfi mondókájából. Elnézést, hogy mondta? Lucy oldalba bökte a húgát. Scott mindent tud a Len bácsival kötött szerződésünkről. - Türelmetlenül kisöpörte szeméből a haját, mielőtt folytatta volna. - Honnan hallott róla, Scott? Úgy tűnt, Cassady előbb fontolóra veszi a választ. Azt hiszem, az egyik gondnokuk mesélte a titkárnőmnek. Honnan tudhatná egy gondnok a részleteket - kérdezte Lucy. - A személyzetből Christopher kivételével senkinek nem beszéltünk a szerződésről. Akkor ő mondta el - vágta rá Cassady. Peyton odaszólt az igazgatónak, aki akkor fejezte be a telefonálást. Christopher, mesélt valakinek a bácsikánkkal kötött szerződésről? - Természetesen nem - felelte a férfi döbbenten. - Lucy megkért, hogy ne tegyem. Peyton visszafordult Cassadyhez. Christopher rendkívül megbízható ember, és én hiszek neki. - Előrehajolt, és karba tette a kezét. - Most pedig elárulná, valójában honnan szerzett róla tudomást? Cassady vállat vont. Mit számít az? - kérdezte hangjában árnyalatnyi kajánsággal. - Azért vagyok itt, hogy beszéljünk az üdülőhely jövőjéről... a maguk jövőjéről. Peyton türelmetlensége másodpercről másodpercre nőtt.
Nagyon is sokat számít. Ha üzletről akar tárgyalni velünk, el kell mondani a, honnan szedte az értesüléseit. Ó, az ég szerelmére! - ugrott talpra Debi. - Elég már ebből. Én mondtam el neki. Lucy úgy festett, mint aki kész Debi torkának ugrani. Az arcán megjelenő piros foltok mutatták, mennyire dühös, de Peytonben is forrt az indulat, igaz, ő nem volt olyan vak cselszövő unokatestvérük viselkedésével kapcsolatban, mint a nővére. Peyton megtanulta, hogy a legrosszabbra számíthat, ha Debiről van szó, és eddig nem is csalatkozott. A múlt héten felhívtam Scottot, és együtt vacsoráztunk - közölte Debi, és egy csepp megbánás sem volt a hangjában. A férfihoz fordult, és ráparancsolt. - Rajta, Scott, mondja el nekik, miről beszéltünk! Nos, maguk ketten ugyancsak nagy fába vágták a fejszéjüket - kezdte Cassady Lucyhoz és Peytonhöz intézve a szavait. - Mi hárman - helyesbített Debi. Lucynál ekkor telt be a pohár. A testvéreimmel, Peytonnel és Ivyval hárman vagyunk ebben a vállalkozásban. Christopher, kikísérné Debit az autójához? Boldogan - felelte buzgón a férfi. Debi magától is rájött, hogy túlfeszítette a húrt. Merev léptekkel vágott át az előcsarnokon. Magam is kitalálok - morogta. Christopher sietett kinyitni az ajtót előtte, de ő félrelökte a férfi kezét. -Visszajövök - fenyegetőzött. - Még nem végeztem. Christopher felsóhajtott. -Tudom - mondta. Cassady belevágott, hogy előadja az ajánlatát. -
Óriási vállalkozásba fogtak. Tudok maguknak segíteni benne, és megígérhetem, hogy húsz százaléknál több profitot fognak termelni az év végéig, Hogyan tudja garantálni... - kezdte volna Lucy, de a férfi közbevágott. Régen benne vagyok már az üzletben. Megvan a saját csapatom, és már kidolgoztam a problémás területeket. Nézzenek körül a szigeten. Az a sok gyönyörű felhőkarcoló az enyém. - Nem úgy beszélt, mint aki dicsekszik, pusztán tényt állapított meg. - Mindenhol olajozottan folyik a munka, és azt is tudom, hogyan kell profitot termelni. Bishop’s Cove-nak van a szigeten a legszebb tengerpartja. Történetesen szívesen fejleszteném a területet, kihoznám belőle, amit lehet. Mi olyannak szeretjük, amilyen - mondta Peyton. Lucy bólintott. A jövőben talán építünk még egy-két nyaralóházat, de nem szeretnénk ide felhőkarcolókat. Szeretnénk megőrizni ezt a kis földi mennyországot ilyennek. De ez már idejétmúlt - szögezte le Cassady. - Hát nem látják, mennyi hasznot hozna, ha egy sokemeletes szállodát építenének öt nyaralóház helyett? Kiket céloznak meg? A szuper gazdagokat? Azok bizonytalanok - tette hozzá sietve, Az egyik évben még idejönnek, a következőben máshová. Én az átlagos embereknek építkezek, akik egész évben gyűjtenek egy emlékezetes vakációra, és a nyugdíjasoknak, akik tengerparton akarják leélni a hátralévő éveiket. A nyaralóházak még mindig népszerűek, és gondoskodom róla, hogy megfizethetők legyenek... nos, nem mindenki számára - ismerte be fanyar mosollyal. Christopher leült Lucy mellé. Mit akar cserébe? - kérdezte előrehajolva. -
Mindent - feleire a férfi őszintén. - Garantálom a harminc százalékos hasznot, és amikor év végén a maguk tulajdonába kerül a hely, eladják nekem. Most rögtön aláírjuk a szerződést, így nem fordulhat elő, hogy valamelyikünk meggondolja magát. Peyton alig bírt nyugton maradni a helyén. Legszívesebben elküldte volna Cassadyt a fenébe. - Annyira biztos benne, hogy a testvéreim és én kudarcot vallunk? Hogy teljesen őszinte legyek, legfeljebb tíz százalék esélyt adok annak, hogy nyereségessé tudják tenni ezt a helyet. Nagyon valószínűtlen. Ha ennyire biztos benne... - kezdte Peyton, de Cassady mosolyogva közbevágott. Kilencven százalékig biztos. Miért nem várja ki az év végét, és veszi meg az üdülőt a bácsikánktól? Attól tart, hogy magának nem fogja eladni, ugye? Scott vállat vont. - Nincs köztünk harag - biztosította a lányokat -, de a sziget fejlesztésével kapcsolatban akadnak nézeteltéréseink. Elhoztam a tervrajzokat, hogy lássák, nem akarom tönkretenni a területet. Emelni akarom az értékét. Kész tervrajzokkal jött? Van a férfinak önbizalma, az tény. Ha nem fogadják el az ajánlatomat, a kudarcot kockáztatják, és azt, hogy mindent elveszítenek. Ha kötelezik magukat, hogy eladják nekem az üdülőt, garantálom, hogy nem fognak elbukni. - A nővérek nem válaszoltak, és Cassady olybá vette, hogy az ajánlatát mérlegelik. - Már maguk is megtapasztalták, mennyi bonyodalommal jár egy ilyen üdülő igazgatása. Valóban ezt akarják? Odakötözve lenni egy helyhez, amely foly-
tonos odafigyelést igényel? Hajlandó vagyok rengeteg pénzt fizetni. Sokkal többet, mint amennyit hosszú évek munkájával keresnének itt. Épp elég gondolkodnivalót adott nekünk - mondta Lucy. Szeretnék most megbeszélni a pénzügyeket? Peyton és Lucy egyszerre rázta meg a fejét. Ezen a ponton még nem - mondta Peyton. - Megvitatjuk az ajánlatát, a lehetőségeinket Ivyval. Mindhármunk beleegyezése kell a végső döntéshez. - Van valami határidő, ami alatt döntenünk kell az ajánlatáról? - kérdezte Lucy. Nincs, nyugodtan gondolkozzanak csak, de minél előbb belevágunk a fejlesztésbe, annál jobb. Cassady néhány perc múlva távozott. Lucy kikísérte, és kezet rázva búcsúzott tőle. Jézusom! - mondta, alighogy visszatért az előcsarnokba. Pontosan - bólintott Peyton. - Jézusom! Christopher a fejét csóválva indult az irodája felé, de Peyton kérdése megállította. Cassady olyan embernek tűnik, aki mindig keresztülviszi az akaratát. Gondolja, hogy ártani fog nekünk, ha nemet mondunk neki? Már most is árt. A villanyszerelők, akiket felbéreltünk, most Cassady egyik felhőkarcolóján dolgoznak. - Azt hittem, neki megvannak a saját emberei. Meg is vannak. Most mit fogunk csinálni? - kérdezte Lucy. A városból hozunk villanyszerelőket, de nem verjük nagydobra. És az isten szerelmére, tartsák távol az unokatestvérüket ettől a helytől. Christopher eltűnt a sarkon, és Lucy végignyúlt a kanapén.
Mit gondolsz, Debinek mi haszna ebből? Cassady biztosan ígért neki valamit, de mit? Pénzt természetesen, de nem érdemes megkérdeznünk, mennyit. Úgysem kapnánk egyenes választ egyiküktől sem. Hová ment Finn? A kocsimért. Újra átvizsgálták a nyomszakértők. Ja, igen, a daltoni golyónyomok. - Lucy nevetésébe némi hisztérikus felhang is vegyült. - Hallottad, mit mondtam ki az imént oly közömbösen? Golyónyomok. - Találtam egy újabb golyónyomot a tetőben. Mit mondtál? - egyenesedett fel Lucy. Azt, hogy valaki ismét rám lőtt. Lucyn látszott, hogy rosszul van. Mikor? - Van patikája előtt. - Nem hagyott időt rá, hogy nővére hosszan emésztgesse a dolgot. Beszámolt neki Drew felbukkanásáról, és felidézte a beszélgetésüket. Mire befejezte, Lucy szeme könnyben úszott. Ő van a lövöldözések mögött, ugye? Igen, majdnem biztos vagyok benne. Sikerült meggyőznöd, hogy nem fogsz bajt okozni? Peyton megrántotta a vállát. Azt hiszem, igen. És tényleg nem fogsz bajt okozni, ugye? Peyton nem válaszolt, mire Lucy begurult. Figyelj! Szabadulj meg attól a felvételtől, és hagyd az egészet. Ha egyszer beül a vezérigazgatói székbe, utána békén hagy. Nem ezt mondta? Csak annyi a dolog, hogy addig óvatos légy, és ne kavard fel az állóvizet... - Elhallgatott, majd nagy lélegzetet vett. - Felhívom Ivyt - mondta, mintha fenyegetőzni akarna. -
Nem hívod fel - közölte Peyton. - Ő semmit sem tud tenni, és felesleges ezzel aggasztani. - Talán ő képes észre téríteni téged. - Higgadj le! - szólt rá nővérére Peyton. - Kiabálsz velem. - Valaki meg akar ölni, és te azt kívánod tőlem, hogy higgadjak le? - Lucy nagyot fújt. - Két választásod van. Vagy továbblépsz, és remélhetőleg hosszú, termékeny életet élsz, vagy folytatod ezt az Albertson megbuktatását célzó hadjáratot, és kockáztatod, hogy megölnek. Válassz! -
Mimi aznap késő délután felhívta, és összezúzta minden reményét arra, hogy továbblépjen. Nem szándékosan tette. Egyszerűen csak beszámolt a legújabb fejleményekről. - Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva Bridget úgy döntött, hogy én vagyok a legújabb bizalmasa - kezdte. - Egyre gyakrabban áll meg az íróasztalom mellett csevegni egy kicsit. Tudja, hogy egyáltalán semmi dolgom, csak beosztani Drew napját és kávét vinni neki. Amikor nincs benn az irodában, olvasok. Valamelyik nap elárulta, hogy őrülten szerelmes Drew-ba. Mintha nem tudnánk - horkant fel. - Ezért is olyan csontos. Azt hiszi, Drew szereti a sovány nőket... és csak hogy tudd, Bridget kivételével mindenki azt hiszi a cégnél, hogy azért mentél el, mert nem bírtad a munkát. Bridget azonban tudja, hogy azért nem húztad itt sokáig, mert nem voltál elég sovány. - Milyen szomorú! - vélte Peyton. - Nem a szomorú szót használnám - mondta Mimi. A Drew iránt érzett imádata egyenesen hátborzongató. Minden, amit tesz, arra szolgál, hogy lenyűgözze a főnökét. A közelébe költözött, és a kocsija is pontosan olyan, mint Drew-é. Szerintem Drew többnyire észre sem veszi, szóval valamiféle szánalmat érzek iránta.
Mi más történt még? Örülök, hogy megkérdezted. A személyzetin ketten is megbetegedtek, és Bridget megkért, hogy segítsek nekik behozni a lemaradást. Az első feladat, amit kaptam, az volt, hogy korrektúrázzak egy álláshirdetést. Új ételkritikusi állásra? Peyton nem tudta leplezni undorát arra gondolva, hogy Albertson új áldozatot kérés magának. Nem, ezúttal Drew nem is próbál úgy tenni, mint aki olyan újoncot akar, akit kitaníthat ételkritikusnak. Most személyi asszisztenst keres. Azt hittem, az te vagy. Bridget azt mondta, áthelyeznek a terjesztéshez a másik épületbe. Parsons alatt fogok dolgozni. Nyújtsd be a felmondásod még ma, és tűnj el onnan. Nem, Larsnak és nekem van egy tervünk, ahhoz tartom magam. Úgy tettem, mint aki el van ragadtatva az áthelyezéstől - folyatta -, és Bridget bevette. Szeretnék a hirdetésről beszélni - kötötte az ebet a karóhoz Mimi. - Nem szükséges hozzá főiskolai végzettség, sem szakmai tapasztalat. Természetesen csak a női jelentkezők pályázatát nézi meg. Bridget azt mondja, valaki fiatalabbat keres, talán olyat, aki most végezte el a középiskolát, hogy be tudja tanítani. Biztosan azt hiszi, hogy egy fiatal, naiv lány inkább befogja a száját. Felfordul tőle a gyomrom. Rendben, ez az utolsó csepp a pohárban - jelentette ki Peyton. - Nem halogatom tovább a dolgot. Randolph Swiftnek tudnia kell róla, mi folyik a lapjánál. Drew-t meg kell állítani. Lehetetlen Randolphhoz jutni. Folyton Eileen emberei veszik körül, és egyébként is teljesen leköti a felesége emlék-
ünnepélye. Ami pedig az üzletet illeti, már nem foglalkozik vele. Az egyetlen reményed Erik. Küldd el neki a felvételt. Nem lehet előre megmondani, hogyan fog reagálni rá. Ha nem válaszol, nem tudhatom, hogy meghallgatta-e, vagy félrelökte, esetleg azt hitte, hogy csak valami ugratás. Mi lenne, ha felhívnád? Akkor beszélhetnél vele. Nem tehetem, hogy felhívom, és csak úgy bejátszom a felvételt a telefonba. Nem is ismer. Azt hiszem, személyesen kell találkoznom vele. Hazajön az ünnepségre. Majd én elmondom neki, mi folyik itt. Küldd el újra a felvételt, és megpróbálok bejutni hozzá. Nem, ezt nekem kell megtenni. A szemébe akarok nézni, és a saját szájából akarom hallani, mit szándékszik tenni az ügyben. Ha kell, akár meg is fenyegetem. Azt akarom, hogy tudja, ha nem szabadul meg Drew-tól, perelni fogok, és gondoskodom róla, hogy nagy nyilvánosságot kapjon az ügy. Egy-két percig még elvitatkoztak arról, hogy kinek és mit kellene csinálnia, aztán Mimi beismerte a vereségét. Rendben, neked kell megtenned. Felfogtam. De nem jöhetsz vissza Minnesotába.Túl veszélyes. Hogy találkozhatnék másként Erikkel? Ebben segíthetek neked. - Mimi hangja határozottan optimista volt. Hogyan? Erik hazarepül az emlékünnepségre, de sohasem használja a társaság gépét. Azt tartja, hogy azt kizárólag üzleti célból lehet igénybe venni. Sima utasszállítóval fog repülni, és a személyzeti osztály intézi a jegyét. Chicagón keresztül jönne, de azt át tudom íratnmi, és soha senki nem fog rájönni - kérkedett Mimi hiszen gyakran törölnek járatokat. Mit szólnál hozzá, ha Atlantán keresztül küldeném haza, és adnék neki egy fini
három-négy órás pihenőt? Tudom, kicsit túlzásnak hangzik, de ha tényleg személyesen kell vele beszélned, ez a legokosabb, amit ki tudok találni. Megcsinálom - mondta Peyton. - Találkozom vele Atlantában. Nincs túl messze, és rengeteg olyan járat van, amely leszállás nélkül teszi meg az utat. Egy nap alatt megjárom. Bárcsak ott lehetnék, amikor Erik megtudja, hogy miben sántikál a kedves sógora! - jegyezte meg Mimi. Ne aggódj! Mindent pontosan elmondok neki - biztosította Peyton. - Aztán majd meglátjuk, van-e Eriknek annyi bátorsága, hogy tegyen is valamit. A nyomszakértő átadta Finn-nek az írásos jelentést és Peyton kocsijának a kulcsait. - Találtam puskagolyót. A körülményekhez képest egész ép volt. Olyan vadászpuskából való, amelyet nagyvadra, őzre, szarvasra használnak. Sajnálom, hogy nem tudok információval szolgálni, de ha megtalálja nekem a fegyvert, össze tudom párosítani a golyóval. Finn megrázta a férfi kezét. Meg fogom találni. A nyomszakértő visszaindult a laboratóriumba. Alighogy elment, Finn Port Jamesbe hajtott, hogy beszéljen az ottani rendőrfőnökkel. Azt akarta, hogy ő is tudjon róla, milyen veszély fenyegeti Peytont. Finn tisztában volt vele, hogy hamarosan elhívják Bishop’s Cove-ból, de nem akarta védtelenül otthagyni a lányt a bajban, bár nagyon remélte, hogy mire el kell mennie, elmúlik a fenyegetettség. Port James tengerparti kisváros volt, és Finn-nek nem okozott gondot megtalálni a rendőrség földszintes, gipszvakolatos
épületét a bevásárlóutea üzletsora mellett. Megkérdezte a pult mögött ülő nőt, elérhető-e a rendőrfőnök. Nem - válaszolta a nő kedves mosollyal. - Tom és négy másik rendőr Jacksonville-be mentek egy temetésre. Trace Isles rendőr van itt. Szeretne beszélni vele? - kérdezte, majd választást sem hagyva Trace nevét kiáltotta. A rendőr kinyitotta a nő mögötti ajtót, és besietett az apró váróba. Fiatal férfi volt, akár középiskolásnak is kiadhatta volna magát, de Finn gyanította, hogy huszonhárom éves körüli lehet. Finn szövetségi ügynökként mutatkozott be, és kezet rázott a fiatalemberrel. A főnök holnap jön vissza - közölte Trace, amikor a nő elmondta neki, miért jött Finn. Ekkor egy beérkező hívás szakította félbe a beszélgetést. A nő visszament a pulthoz, felvette a fejhallgatót, hogy fogadja a hívást. Néhány másodperccel később Trace-hez fordult. Egy férfi van a First Avenue Bank Port James-i fiókjának a tetején. Mit csinál a tetőn? - kérdezte Trace. Fegyvere van. - A nő a fejét csóválta. - A legrosszabbkor történik, amikor a legtöbb rendőrünk Jacksonville-ben van. Felhívom a szomszédos városokat. Finn látta az ajtó felé siető Trace-en, hogy egyszerre izgatott és ideges. A bank csak négyutcányira van. Odamegyek. Kér egy kis segítséget? - kérdezte tőle Finn. A férfi megtorpant. Én... ühüm... Persze, hogy kér - állapította meg Finn. - Hol vannak a mellények? Trace zavartan nézett rá, mintha nem értené, mit akar Finn.
A golyóálló mellény! - csattant fel Finn. - Kettőt hozzon! - utasította a fiatal rendőrt. - És hozzon távcsöves puskát meg hozzávaló töltényeket. A recepciós láthatóan egyetértett az utasításokkal, mert Finn minden parancsára bólintott egyet. Finn az ajtónál állt, mialatt Trace rohant összeszedni a szükséges dolgokat. Amikor a fiatalember visszatért, odaadta Finn-nek a golyóálló mellényt, a sajátját a hátsó ülésre lökte, aztán beült a járőrkocsi utasülésére. Valószínűleg ösztönös tett volt, gondolta Finn. Ha Trace azt akarja, hogy ő vezessen, részéről rendben van, de addig nem mennek sehová, amíg a kölyök fel nem veszi a mellényt. Csak az időt vesztegetjük - mondta Trace válaszul. Majd belebújok, ha odaértünk. Nem, most vegye fel! - Finn kitolatott a parkolóhelyről, és a gázba taposott. Három utcát egyenesen, aztán balra - irányította Trace, miközben hátranyúlt, hogy felszedje a padlóról a golyóálló mellényt. Mire Finn a sarokra ért, a fiú már magára is vette a védőöltözetet. Ellenőrizze, hogy meg van-e töltve a fegyver! - Töltve van - biztosította Trace, de azért kétszer is megnézte, csak hogy biztos legyen benne. - Igen, töltve van. A diszpécser jelentkezett a rádión. A bankigazgató jelentette, hogy a tetőn lévő gyanúsított Roy Jones. Kathy, a felesége bent van a bankban. Azt állítja, hogy elidegenedett a férjétől, és a férfi most őt várja, hogy lelője. A férfi már több mint egy hete fenyegeti, hogy meg fogja ölni. Mindent tudok Royról - mondta Trace. - Van egy kicsinyes anyja, Kathy viszont igazán kedves nő. Tudtam, hogy baj -
lesz, ha egyszer összeszedi a bátorságát annyira, hogy elhagyja a férjét. Jelentette a fenyegetéseket? Nem, de Roy nem blöfföl. Ha egyszer azt mondja, hogy megöli az asszonyt, meg is teszi. Nem hagyjuk, hogy ez megtörténjen. Feltételezem, Kathynek van annyi esze, hogy bent maradjon a bankban. Finn befordult a sarkon, és megállapította, hogy a bank nem négy, hanem nyolcutcányira van. Az ügyfeleknek fenntartott parkolóban három autó állt. Az egyik egy öreg Honda Civic, amely nyilvánvalóan Kathy Jonesé volt, mert mindenhol golyónyomok éktelenkedtek rajta. A négy kerék lapos volt, a szélvédőt kilőtték, és a kocsitető is majdnem teljesen tönkre volt lőve. A háromszintes épület teteje lapos volt, és Roy Jones elhasalt rajta, csak a puskacsövének a vége látszódott. Finn azt tervezte, hogy a bejáratnál áll le, hogy több kocsi ne tudjon bemenni, de még le sem állította az autót, amikor Trace kiugrott mellőle. Egy golyó egyenesen mellbe találta, és ő hátratántorodott. Ha nem lett volna rajta a mellény, most halott lenne. Finn áthajolt az ülésen, elkapta a fiatal rendőr karját, és visszarántotta a kocsiba. Jól vagyok - hápogta Trace. Maradjon itt, különben szétlövik a fejét - parancsolt rá Finn. - Jelentse a lövöldözést! - Finn egy facsoport mellé tolatott. Egyik fa sem volt elég magas, hogy felmásszon rá egy tiszta lövés reményében, de az ágak egészen alacsonyan lógtak, így zavarták a tetőlövész elől a kilátást. Mit fog most csinálni? - kérdezte Trace fintorogva. Finn a puskáért és a töltényekért nyúlt. Lelövöm a gazembert.
A fák fedezékébe rohant, hátát egy fatörzsnek támasztotta, és célzott. Aztán türelmesen várt. Roy a felesége nevét kiabálta gúnyolódva. - Elég munícióm van, hogy lelőjem a fél várost, Kathy, és meg is teszem, amíg arra várok, hogy kigyere. - Rövid csend követte a fenyegetést, aztán a férfi újra kiabálni kezdett, ezúttal még dühösebben. - Azt hiszed, hogy csak úgy otthagyhatsz? - Semmi válasz. - Addig fogok lövöldözni, amíg ki nem jössz, Kathy. Egy zsarut már le is lőttem - kérkedett. - Itt jön egy kocogó. Ő lesz a következő, akit megölök. Finn a szeme sarkából látta, hogy a távolból egy fiatal futó közeledik a járdán a bank felé. Figyelme azonnal visszatért az épület tetejére. A puska csöve a futó irányába fordult, aztán lassan, fokozatosan megjelent egy baseballsapka, majd egy kar és egy váll. Finn-nek csak ennyire volt szüksége. Egyetlen lövéssel leszedte Royt. Pokoli egy nap volt! Miközben Lucy és Christopher végigjárták a nyaralóházakat, hogy listát készítsenek, mit kell kicserélniük, Peyton az irodában beletemetkezett a papírmunkába. Miután átnyálazta az összes számlát, szerződést, módosítási sorrendet, fizetési felszólítást és leltárkönyvet, kis híján összeroppantotta a vállalt feladat súlyának nagysága. Minden eltérés telefonhívást igényelt, és úgy tűnt, senki sem elérhető. Az automaták kellemes, de személytelen női hangja megkérte, hogy várakozzon, amíg az ügyintéző mással beszél, és Peyton úgy érezte, megőrül, ha csak egy perccel tovább kell hallgatnia az agyzsibbasztó, szintetikus úton előállított „várjon a sorára” zenét. Finn akkor sétált be, amikor Peyton éppen sokadszorra csapta le a kagylót. Amikor a kiborulás határán járó és a vég-
letekig elkeseredett lány meglátta a férfit, legszívesebben a nyakába vetette volna magát, hogy aztán magával ragadja egy vad menetre. Ha Finn megcsókolná, semmi más nem számítana. Csak Finn! A férfi szeme résnyire szűkült, és fürkészve nézett Peytonre, a lány tudta, Finn kitalálta, mire gondol, A férfi a száját nézte. Ó, igen, persze, hogy tudja! Peyton életében először átadta magát a fantáziálásnak. Nem tépi le magáról a ruhát, amíg a hálószobába nem érnek, de ez az egyetlen engedmény, amelyet hajlandó tenni. Tekintetük összekapcsolódott, és Peyton lassan felemelkedett. .. Ekkor Lucy robbant be az irodába, keresztülgázolva minden fantáziaképen. Legalább egy évbe telik, mire ezt a helyet gatyába rázzuk. Ez igazán pozitív gondolkodásra vall - mondta meg Peyton. Csupa derű és kacagás ma a délután - jegyezte meg szárazon Christopher, ahogy elsétált a lány mellett, és a jegyzetfüzetét az egyik üres asztalra dobta. Ez meg mit akar jelenteni? - bökte meg hátulról Lucy. Christopher lassan megfordult. Még meg kell magyaráznom? Igen, meg. - A lányon látszott, hogy felkészült a harcra. Egész délután mást sem tett, csak panaszkodott. Vagy tegye, amit kell, vagy szálljon ki. Nem várt válaszra. Felkapta az egyik telefont, és beütötte a számot, amely segítségéve! meghallgathatta az üzeneteit. Peyton kezdte úgy érezni magát, mint egy klausztrofóbiás. Órákig ült az íróasztal mellett, és szinte semmit nem ért el. Felállt, és nagyot nyújtózott, hogy hátából, vállából elűzze a merevséget, aztán Finnhez sétált, aki karba font kézzel támaszkodott az íróasztalnak. Külső szemlélő lazának hitte volna, de Peyton érezte benne a feszültséget. Úgy festett, mint egy ugrásra kész ragadozó.
Jól vagy? - kérdezte suttogva. Jól! - csattant a válasz. Nem, nincs jól. Valami baj van, de ha a férfi nem akar róla beszélni, ő nem fogja erőltetni. Néhány percig néma csendben nézték Lucy és Christopher szóváltását. Abban a pillanatban, amikor Christopher letette a telefont, Lucy vitát provokált. A lány néhány alapos érvet hozott fel a felújítással kapcsolatban, de a férfi hatásosan érvelt a saját döntései mellett. Peyton épp azon törte a fejét, mivel vethetne véget a vitának, amikor Finn megszólalt. Christopher jól szórakozik. A lány nem hitt neki, de amikor Christopher megfordult, hogy az irodájába menjen, Peyton észrevette a szemében táncoló szikrákat. Finn-nek igaza van. A férfi tényleg élvezte a Lucyval vívott szócsatákat. Lucy nem úgy fest, mint aki jól szórakozik. Mert elkeseredett - mondta Finn Peytonnek olyan halkan, hogy azok ketten ne hallhassák. Ez nem a szexről szól - suttogta Peyton. Mondtam én, hogy arról? - vigyorgott Finn. De azt mondtad, elkeseredett. Finn felkacagott, amivel kiérdemelt egy megrovó pillantást Lucytól, mielőtt a lány visszafordult Christopherhez, hogy újabb érvekkel bombázza. Elkeseredett, mert ezt a menetet nem ő nyeri - magyarázta Finn. Ó, félreértettem. Finn Peytonre pillantott. A lány elpirult zavarában. Csak ugratlak - ismerte be Finn. - A nővéred legalább annyira kívánja Christophert, mint Christopher őt. -
- Aha! - igazolva érezte magát. - Hacsak nem vagy gondolatolvasó, ezt nem tudhatod. Abból élek, hogy olvasok az emberekben, te is tudod. Peyton felhorkant. Ez kedves - jegyezte meg Finn. Peyton szinte látta, hogyan enyhül a feszültség a férfiban. A mosolya ismét kisfiús lett. Akarsz ma este úszni? - kérdezte. Finn nem habozott a válasszal. Igen - vágta rá -, és megígérted, hogy velem tartasz. Ilyesmit ígértem volna? Nem is rémlik. Ha jobban belegondolok, talán el kellene halasztanunk a dolgot holnapra. Fáradtnak tűnsz. Ügyes próbálkozás, Lockhart. Te úszni fogsz, én pedig nem vagyok fáradt... de a nővéred kimerültnek tűnik - tette hozzá Lucy felé bólintva. Peyton nem vitatkozott. Lucy arca sápadt volt, szeme alatt sötét karikák húzódtak. Rengeteget dolgozott, egy kis kikapcsolódásra volt szüksége. Ahogy mindnyájuknak. Christopher már az irodájánál volt, amikor Peyton utánaszólt. Christopher, meginna velem és Finn-nel egy sört? A férfinak nem kellett gondolkodnia a válaszon. Igen, szívesen. Jólesne egy sör. - Jelentőségteljes pillantást vetett Lucyra. - Hosszú volt ez a nap. És mi lesz velem? - kérdezte Lucy. Neked valami erősebb kell - jelentette ki Peyton. - Neked nachosra és sörre van szükséged. Így igaz - enyhült meg azonnal Lucy, ahogy meghallotta a nachos szót. Ez volt az ő tiltott élvezete. - Igen nagy szükségem van rá. Egy perc, csak hozom a táskámat.
Finn átkarolta Peyton derekát, és közelebb húzta magához. A hangját is lehalkította, hogy a másik kettő ne hallja, amit mond. - Van még egy-két rossz híred, igaz? Honnan tudtad? Finn maga előtt látta, ahogy a lány lecsapja a telefont. Csak egy megérzés volt. - Előhúzta a zsebéből a kocsikulcsot, és bejelentette: - Én vezetek. Hová megyünk? A Redsbe - felelte Peyton és Lucy kórusban. Maga nincs kitiltva arról a helyről? - kérdezte Christopher Lucyt. Ez egyáltalán nem vicces - morogta a lány, miközben utána ballagott a folyosóra. Nem tréfáltam - közölte Christopher. - Komolyan kérdeztem. Peyton Finnbe karolt, és követte őket. Aranyosak így együtt, nem? A grillbár alig két kilométerre volt Bishop’s Cove-tól. A kifelé úton Finn megállt a kapunál, hogy beszéljen a két ügyeletes őrrel, és észrevette Debi üvegre ragasztott képét és alatta a feliratot: „semmiképpen sem jöhet be”. Ez nem fogja visszatartani a nőt, gondolta Finn. Ha kell, legyalogolja azt a tizenöt-húsz kilométert, hogy megszerezze, amit akar. A Reds volt a helyiek törzshelye. Első pillantásra úgy festett, mint egy késdobáló. A bordóra festett falak repedezettek voltak, a padló megvetemedett, de a hely tiszta volt. A falakon több síkképernyős tévé is volt, mindegyiken más sportműsor ment. A bár zsúfolt volt, minden széken ültek, a bárpult körül is tolongott a nép.
A csapos éppen sört csapolt, amikor beléptek. Az ajtónyitásra odafordult, felmérte őket, és nyomban kiszúrta a pisztolyt Finn oldalán. A teli korsót a pincérnő tálcájára tette, majd felemelt kézzel jelezte, hogy álljanak meg, és feléjük indult. Finn megmutatta a jelvényét, mire a csapos biccentett, és visszatért a munkájához. Úgy tűnt, a bárban senki más nem vette észre a fegyvert, vagy ha mégis, nem törődött vele. Egy hátsó boksz éppen felszabadult, és Lucy a könyökét használva átfurakodott a kedélyesen iszogató tömegen, hogy elfoglalja, mielőtt más lecsapna rá. Christopher a lány mellé ült. Egy idősebb házaspár megállította Finnt. - Ismerem magát - mondta a férfi. - Szerepelt a tévében. Maga volt az, ugye? A felesége rajongva mosolygott Finnre. Én is láttam magát. Olyan bátor volt! A férfi ragaszkodott hozzá, hogy kezet rázzanak, mielőtt tovább engedte Finnéket. Mondtam én, hogy valaki fel fog ismerni - súgta Peyton a férfinak. Micsoda? Igazán nem várhatod, hogy hazaviszel három aranyat, és senki sem fog rád emlékezni. Nem számít, hogy milyen régen történt. Most mi olyan mulatságos? Finn nem árulta el neki, de képtelen volt abbahagyni a nevetést, miközben becsusszantak a bokszba Lucyval és Christopherrel szemben. Finn a falnak háttal ült, így jó rálátása nyílt a bárra és a tömegre. Tökéletes hely volt arra, hogy egyből
észrevegye, ha jön valaki. Nem számított bajra, de mindig fel volt rá készülve. A nachos és a halas taco mindenkit jobb kedvre derített. Peyton örömmel látta, hogy nővére jól érzi magát. Még egy viccet is elmesélt. Gyenge vicc volt, de azért mind nevettek rajta... még Christopher is, akivel a sör mellett összetegeződtek. A férfi szeme körül ismét megjelentek a nevetőráncok, és homlokáról eltűntek a gondbarázdák. Amikor felidézett egy vidám történetet az egyik üdülővendégről, aki ki akart csempészni egy lámpát a szobájából, Lucy annyira nevetett, hogy a férfi karjába kapaszkodott és nekidőlt. Talán mégis van valami kettejük közt, gondolta Peyton. Elkerülhetetlen volt, hogy szóba ne kerüljön a munka. Holnap minden visszazökken a rendes kerékvágásba mondta Lucy Finn-nek. Nem zökken vissza - vetette közbe Peyton. Nem nézted meg az ütemtervet? - kérdezte Lucy. - A vízvezeték-szerelők. .. - Elhallgatott, amikor látta, hogy Peyton a fejét rázza. - Mi van? Nincsenek vízvezeték-szerelők - közölte Peyton. Úgy tűnt, Christophert nem lepi meg a hír. Lucynak viszont bedurrant a feje. Ha most azt mondod... Azt mondom - vágott közbe Peyton. - A szervező szerint egy hete felhívtad, és lemondtad a rendelést. Ugyanúgy, ahogy a villanyszerelőkét is. Most más munkát kaptak, és legalább egy hónapig nem is fognak ráérni. Ez Cassady műve - csikorgatta a fogát Lucy. - Fogadni
mernék, hogy a vízvezeték-szerelők az ő egyik épületén dolgoznak. Peyton Finnhez fordult, hogy megmagyarázza a helyzetet. Cassady megpróbál szabotálni minket, hogy aztán beléphessen a képbe, és rátegye a kezét Bishop’s Cove-ra. - Vízvezeték-szerelőket is tudok szerezni, ahogy villanyszerelőket - szólalt meg Christopher -, de ennek titokban kell maradnia. - Megnyugtató volt a férfi higgadt és magabiztos hozzáállása, ahogy felvázolta a tervét. Nem a legközelebbi városban. Port Jamesben fog iparosokat szerződtetni, hanem messzebbről. Lehet, hogy az egy kicsit többe fog kerülni, mondta nekik, de nem kell Cassady közbeavatkozásával számolniuk. Finn hallgatta a beszélgetést, de tekintete a bárt fürkészte. Két, a harmincas évei végén járó férfi vitatkozott a csapossal. Peyton ujjaival az asztalon dobolt. Azt hiszem, itt az ideje, hogy keményebb módszerekhez folyamodjunk. Christopher, ki Cassady legnagyobb versenytársa? Finn elmosolyodott. - Tetszik, ahogy gondolkozol. Miller - felelte Christopher. - Dan Miller és Scott Cassady küzdött egymással minden projektért Port Jamesben. Ott Miller vezet, de Cassady arra büszke, hogy a szigetről viszont kiszorította a vetélytársát. Azt mondod, Millernek egyetlen épülete sincs ott? Pontosan azt.
Peyton és Lucy egymásra nézett, és mindketten nevetni kezdtek. Azt hiszem, itt az ideje, hogy meghívjuk Mr. Millert a mi kis üdülőnkbe. Mit gondolsz, milyen gyorsan jut el a hír Cassadyhez? - kérdezte Lucy. Christopher elvigyorodott. Mielőtt Miller még kiszállna a kocsijából. Finn talpra ugrott félbeszakítva a megbeszélésüket. Maradjatok itt! - parancsolt rájuk, és a pisztolyát elővéve a bárpult felé indult. A rémült fiatal csapos megpróbálta szétválasztani a két férfit, akik most már egymást lökdösték. Mindkét férfi legalább ötven kilóval többet nyomott a csaposnál. Az egyik nagy sörhassal, a másik dupla tokával dicsekedhetett, Egyikük sem volt nagy formában, erősen ziháltak és izzadtak. Finn úgy vélte, ha ökölharcra kerül a sor, az mindkettőjüket megölheti. Dupla Toka azzal vádol-ta Sörhast, hogy az pénzt lopott tőle. Mindig a pénz vagy a nők miatt megy a balhé, gondolta Finn. A bárban mindenki elcsendesedett, tisztességes távolba húzódott, és a küzdelmet figyelte. A veszekedés kezdett elfajulni, és Finn épp időben ért oda. Sörhas már a háta mögé nyúlt, hogy előhúzza az inge alól a pisztolyát, amikor Finn a pultba verte a fejét. Kezeket a szem elé, hogy lássam! - parancsolta. Sörhas megpróbálta felemelni a fejét. Ki a fene vagy te, hogy... Finn elvette a férfi fegyverét. FBI-ügynök vagyok. Most pedig kezeket a pultra!
Dupla Toka felé fordult, akinek a keze szintén a háta mögé vándorolt. - Te is! - dörrent rá Finn. - Fordulj meg, és tedd a kezed a pultra! És ha nem, mit csinálsz? Lelősz? - kérdezte a férfi gúnyos vigyorral, amely azonban az arcára fagyott, amikor Finn a homlokához nyomta a pisztoly csövét. Igen, pontosan ezt fogom tenni - közölte. Dupla Toka lassan megfordult. Finn az ő pisztolyát is elvette, aztán a férfit a bárpulthoz lökte. - Mit terveztetek? - kérdezte a két fickótól. - Lelövitek egymást egy emberekkel teli bárban? - Tartozik nekem - nyüszítette Sörhas. Ó, akkor már rendben is van. Finn legszívesebben mind a két agyatlant leütötte volna, de ellenállt a kísértésnek. Megmotozta őket, Sörhas zsebéből kivett egy rugós bicskát, aztán a bár hátsó traktusába lökdöste és leültette őket a földre, hogy ott várják meg a rendőrséget. Miközben telefonált, visszasétált Lucyhoz és Christopherhez, akik tátott szájjal és tágra nyílt szemmel nézték az akciót. - Várnunk kell néhány percet, mielőtt elmehetünk - mondta nekik. Finn aggódott, hogy Peyton esetleg halálra rémült, de a lány rámosolygott. Akkor valami édességet is eszem. Tíz perccel és egy vaníliafagyival később Trace Isles és Cody Pepperson érkezett meg. Finn a két földön üldögélő férfi mellett állva várta őket. Kétszer egy nap - mondta Trace. - Igazán örülünk, hogy itt van. Lenullázza a bűnözési rátánkat. Hogy van a bordája? - érdeklődött Finn.
Fáj, de szerencsére ép. Nem repedt meg a golyótól. Tudja, igazi vérfürdőbe torkollhatott volna a dolog. - Valóban - bólintott Finn. Sajnálom, hogy olyan hosszú időt kellett a rendőrségen töltenie a jelentés miatt. Finn elvigyorodott. Sokkal több időmbe került a főnökömmel folytatott telefonbeszélgetés. - Nem hittem volna, hogy olyan könnyen megszabadul az odasereglő riporterektől - jegyezte meg Trace. Csak közöltem velük, hogy a Port James-i rendőrség szóvivője fog nyilatkozni az ügyben. - Finn témát váltott, és a két verekedő felé intett. - Ami ezt a kettőt illeti... - mondta, és beszámolt a történtekről, majd a fegyvereket is átadta Trace-nek. A terem másik végében Peyton érdeklődve figyelte az eseményeket, és próbálta kitalálni, mi folyik ott. Úgy tűnt, Finn ismeri az egyik rendőrt, de Peyton el nem tudta képzelni, ez hogyan lehetséges. Amikor végül a rendőrök talpra rántották és elvitték a két férfit, Finn visszatért az asztalukhoz. Most már mehetünk - közölte. Ismerted azt a rendőrt? - kérdezte Peyton. Már találkoztunk. Hol? - kíváncsiskodott a lány. Később elmesélem - mondta Finn. Megfogta a lány kezét, és az ajtó felé vezette a tömegen át. Lucy és Christopher a nyomukban haladt. Félúton jártak, amikor Peytonnek feltűnt, hogy mindenki őket nézi, aztán felpillantanak a fejük felett lévő tévére. Kihúzta a kezét Finn markából, és megtorpant. A képernyőn egy férfit toltak hordágyon egy mentőkocsi felé. A következő képen Finn arca tűnt fel. Mikrofonokat nyújtottak felé, miközben ő beszállt az autójába.
A képernyő alján futó felirat tájékoztatta a nézőket a bank tetején lövöldöző férfiról és az FBI-ügynökről, aki megmentette a várost a mészárlástól. Peyton döbbenten nézte a képernyőt, aztán Finnre pillantott. Megmentettél egy egész várost? Gyere, menjünk innen! - karolta át a férfi a vállát. Peyton felkacagott. Hát persze, hogy megmentettél - mondta, és hagyta, hogy Finn az ajtó felé kormányozza. Akkor léptek ki az ajtón, amikor odabent kitört a taps és az éljenzés. És ez mind Finn-nek szólt. A nagymenőnek.
20. Peyton elképzelése az úszásról az volt, hogy ül a medence szélén, és a vízbe lógatja a lábát. Ha a parton van, akkor ül a homokban, és hagyja, hogy a hullámok gyengéden nyaldossák a talpát. Neki az úszás egy pihentető, ellazító tevékenység volt, amiben nincs munka. Tudta, Finn nem fogja hagyni aznap este, hogy kívülálló maradjon. Ha egyszer azt mondta, úszni fognak, akkor tényleg úszni fognak. Talán elvonhatná a figyelmét, vagy legalább egy kicsit meggyötörhetné. Tudta, hogy a férfinak tetszik a teste, hiszen mostanra már többször is elmondta, és ha arra akarja kényszeríteni, hogy hosszakat ússzon, akkor valamelyik régi, botrányos bikinijét veszi fel. Azt akarta, hogy a férfinak nehéz legyen koncentrálnia, és az a bikini pont megfelel ennek a célnak. A felső része két háromszög, és a mély, ék alakú kivágás tökéletesen kihozza a melle alakját, az alsó rész pedig... alig nagyobb egy zsebkendőnél, és kétoldalt masnira kötött pántok tartják össze. Nem először vette már fel a dögös fürdőrucit az elmúlt évek során, de sosem volt annyi bátorsága, hogy a szobáján kívül máshol is viselje. De a ma este más. Ma este az őrületbe akarja kergetni a férfit, aki épp aznap mentett meg egy egész átkozott várost.
Az egyetemi pólóját és egy fehér teniszsortot vett fel, és arra az esetre, ha hűvösebbre fordulna az idő, magával vitt egy vastag, fehér frottírköntöst, amelyet a szállodai készletből vett kölcsön. A telefonját és még néhány szükségesnek ítélt dolgot a köntös zsebébe süllyesztett, azzal el is készült. Finn az ajtónál várta. Elvette tőle a kulcsot, és kifelé menet bezárta maguk mögött az ajtót, a kulcsot pedig a farmerja zsebébe csúsztatta. A pisztolya, mint mindig, most is az övére volt szíjazva. Finn észrevette, hogy a lány a fegyvert nézi. Ezt egyszer már megbeszéltük. Amíg itt vagyok, a pisztolyom is kéznél van. - A bárban mindenesetre jól jött, Finn megfogta Peyton kezét. Csak az időt húzod. Menjünk! Peyton vonakodva igazította lépteit a férfiéhoz, papucsa csattogott a betonon. Jó, hogy az a fickó a bárban, akit megfenyegettél, nem tudta, hogy csak blöffölsz. Blöfföltem volna? Az ellenállhatatlan mosoly visszatért az arcára. Ezzel a mosollyal bármit és bárkit megkaphat, gondolta Peyton. Kész volt rá, hogy a férfi nyakába vesse magát, és el tudta képzelni, hogy a többi nő is így érez. Hmm... Peyton nem igazán volt biztos benne, hogy érez ezzel kapcsolatban. Nem nagyon tetszett neki a kép, hogy Finn más nővel van. A kellemetlen gondolat újabbhoz vezetett. Danielle. Mi lehet az ő története mögött? - Miért bámulsz így rám? - kérdezte Finn, miközben átvágtak a parkolón, és a szálloda oldalbejárata felé tartottak. Peyton megrázta a fejét. - Mit mondott a nyomszakértő? Finn beszámolt neki a talált golyóról.
- Amikor megtalálom a puskát, amelyből rád lőttek, a golyó is beleillik majd - mondta. Peyton odaadta a férfinak a szállodaajtó kulcsát. Az a néhány alkalmazott, aki napközben ott dolgozott, már hazament, és kisérteties csend honolt az épületben. A folyosó éjszakai világításának halvány fénye az előcsarnokba és a felvonókhoz vezetett. Az uszodát egy másik kulcs nyitotta. A klór illata gyengén bár, de érezhető volt. Finn bezárta maguk mögött az ajtót, hogy senki más ne tudjon bejönni, majd felkapcsolta a víz alatti világítást. Remegő irizáló fény árasztotta el a kupolát. Peyton figyelte, ahogy a férfi levetkőzik, mellkasán hullámoztak az izmok, ahogy nagyot nyújtózott, bőre aranyszínben csillogott a fényben. Leült a medence szélére, és várta, hogy Peyton csatlakozzon hozzá, de a lány nem siette el. Eifordult a férfitól, és levette a sortját, gondosan összehajtogatta, és a köntöse mellé tette a székre. Lassan húzta át a pólót a fején, aztán hátrarázta a haját, remélve, hogy ez elég provokatívan hat. Komoly odafigyelést igényel, ha az ember szexis próbál lenni, állapította meg magában. Sajnos igyekezete hiábavaló erőfeszítésnek bizonyult, mert amikor megfordult, látta, hogy Finn már a vízben rója a hosszakat. Talán mégiscsak leül a medence szélére, és a vízbe lógázza a lábát. A gondolat felvidította. Feltúrta a köntös zsebeit, megtalálta a hajgumiját, és lófarokra kötötte a haját. Aztán megnézte az üzeneteit. Mire végzett velük, Finn már jó néhány hosszon túl volt, ezt Peyton biztosra vette. Finn kihúzódzkodott a vízből, és szétvetett lábbal megállt Peyton mögött, várva, hogy a lány felé forduljon. Tekintetét nem tudta levenni a vonzó fenékről. Kíváncsi lett volna, mit szólna hozzá Peyton, ha elárulná neki, milyen pokoli módon felizgatta.
Amikor a lány végül megfordult, Finn-nek kis híján megroggyant a térde. A lány melle kerek és telt volt, csípője gyengéden ívelt a formás és észvesztőén hosszú lába fölött. Karcsú és edzett volt, mégis csupa puhaság. A fenébe, őrülten kívánta! Peyton a köntös zsebébe csúsztatta a telefont, és a válla fölött hátrapillantva azt látta, hogy Finn mögötte áll, és őt nézi. A feszült arc és sötét tekintet elárulta, hogy a bikini megtette a hatását. Peyton lassan odasétált hozzá, egy pillanatra megállt, hogy ujjait végigjárassa az izmos mellkason, aztán sétált tovább. Finn mögé került, a karjába kapta, és vele együtt beugrott a vízbe. Amikor felszínre bukkantak, Peyton szorosan a férfi nyaka köré fonta a karját, és egész testével hozzásimult. Mutasd meg, mit tudsz! A férfi parancsa nyers és pokoli szexi volt. Peyton megcsókolta a nyakát, aztán fogával gyengéden meghúzta a fülcimpáját. Fogai a férfi bőrét karcolták. Finn válaszul megfeszült, és szorosabbra fogta az ölelését. Mi a fenét akar ez jelenteni, Peyton? Megmutatom, mit tudok - suttogta a lány. - Az úszásra gondoltam - mondta Finn, de meghúzta a lány lófarkát, hogy felfelé forduljon az arca, és lecsaphasson a szájára. Keze közben lecsúszott a lány csípőjére, megmarkolta és felemelte, hogy Peyton köré tudja kulcsolni a lábát. A lány ágyéka az övéhez nyomódott, miközben a szájukkal szerelmeskedtek. Attól a pillanattól fogva Peyton testestől-lelkestől Finné volt. Finn végül zihálva emelte fel a fejét. Mi van még a tarsolyodban? Sok minden - suttogta a lány, és a tekintetében kihívás csillogott.
Keze Finn mellkasára csúszott, ujjai körülrajzolták a mellbimbóját, aztán simogatva, becézgetve lejjebb merészkedtek. Amikor felfedezőútjukon az úszónadrág dereka alá értek, Finn lélegzete elakadt. A lány hirtelen ellökte magát tőle. - De azért vagyunk itt, hogy ússzunk - kacagott, és eltempózott. Finn csak állt és nézte, ahogy úszik. Hosszú, egyenletes karcsapások, megfelelő lábtempó, a feje épp csak annyira emelkedik ki a vízből, hogy levegőt vehessen. A technikája pontosan olyan tökéletes volt, mint régen. Peyton nagy utat tett meg azóta a nyár óta, amikor Finn arra ítéltetett, hogy megtanítsa úszni. Finn emlékezett rá, micsoda poklokon kellett a lány szüleinek keresztülmennie. Mindenáron meg akarták tanítani úszni a lányaikat; Peyton anyja még ma is sírva fakadt, ha arról az esetről beszélt, amikor Peyton majdnem belefulladt a medencébe. Lucy és Ivy gyorsan tanult, Peyton azonban visítani kezdett valahányszor a víz közelébe került. A szülei mindent kipróbáltak. Csoportos órák az ifjúsági központban, egyéni oktatás a country clubban, a makacs, mint az öszvér és víztől rettegő Peytonnél azonban egyik sem jött be. Szeretett a fürdőrucijában parádézni, csak épp összevizezni nem volt hajlandó. Végül a két apa - Finné és Peytoné - briliáns ötlettel állt elő: Finn tanítsa meg a kislányt úszni. A fiúnak akkoriban nem tetszett túlzottan a dolog. Pont arra vágyik egy tizennégy éves kamasz fiú, hogy egy, a víz láttán folyton visítozó - mennyi is volt akkor Peyton? Öt- vagy hatéves? - lánykát úszni tanítson. Finn megpróbált kibújni a feladat alól, de az apja a saját szavaival szembesítette, hogy meggyőzze, emlékeztetve rá, hogy éppen ő javasolta a
kislány szüleinek, hogy a saját biztonsága érdekében minél előbb tanítsák meg Peytont úszni. Finn végül vonakodva bár, de beadta a derekát. Mivel figyelmeztették, hogy a kislány retteg a medencétől, Finn felkészült rá, hogy az első órán nagy csatát kell vívnia, de aztán a legkülönösebb dolog történt. Peyton egyáltalán nem visított. Átkarolta Finn nyakát, és hagyta, hogy a fiú bevigye a vízbe. Túl fiatal volt még ahhoz, hogy ilyen abszolút bizalommal legyen valaki iránt, de mégis így volt, és három vagy négy lecke elég volt ahhoz, hogy úgy ússzon, mint egy halacska. Ahogy most ott állt a szálloda uszodájában, és figyelte a lány elegáns mozgását, örült neki, hogy Peyton semmit sem felejtett el abból, amit tanított neki. A lány már felé úszott, és amikor megfordult a következő hosszra, Finn csatlakozott hozzá, végig mellette úszva. Peyton nem volt olyan kitartó, mint a férfi, így alig tíz perc múlva már ki is mászott a vízből, és elégedetten ült le a medence partjára, míg Finn tovább úszott. Peyton gondolatai elkalandoztak. Olyan sok dolog miatt kellett aggódnia, hogy azt sem tudta, hol kezdje. Mióta Bishop's Cove-ba érkezett, még nem csinált mást, csak tüzet oltott. Nem volt ideje, hogy az étteremmel foglalkozzon, amelyet, szeretett volna átalakítani. Az épület az üdülő területén volt, de már több mint egy éve zárva volt. A megfelelő főszakáccsal, finom ételekkel és gyönyörű dekorációval ismét olyan hellyé lehetne tenni, ahová szívesen járnak az emberek. Amint a felújítási munkálatok ismét sínen lesznek, az étteremre fog összpontosítani. A kocsiban talált újabb golyó a másik aggodalma. Finn szerint a lövöldözőt nem lehet azonosítani... még nem. Ha Drew Albertson van a dolog mögött, Peyton nagyon remélte, hogy mostanra sike-
rült meggyőznie a férfit, hogy tőle nem kell tartania, és úgy tért haza, hogy kész elfelejteni a dolgot. Ez vezetett a következő és egyben legnagyobb aggódnivalóhoz: a felvétel és annak a gondja, hogy a megfelelő kézbe juttassa. Beszélnie kell Finn-nel Atlantáról. Amint Mimi elküldi Erik útitervét, Peyton is helyet foglal az egyik atlantai járatra. Remélhetőleg csak egynapos út lesz. A felvétel súlyos teherként nehezedett a vállára, és minél előbb átadja Eriknek, annál jobb. Félelem mardosta a belsejét. Mi lesz, ha Erik semmit sem tesz Drew ügyében? Mi lesz, ha lerázza magáról? Akkor mit fog tenni? A Daltonban szerzett tapasztalatok után majdnem lehetetlen volt megőrizni az optimizmusát, de elszánta magát, hogy megpróbálja. Hinni akarta, hogy Erik helyesen cselekszik majd. Kihúzta a hajából a gumit, végigszántott a kócos fürtökön, és nekilátott, hogy egy törülközővel megszárítsa a dús loboncot. Akar-e vajon Finn vele menni Atlantába? Neki igazán semmi oka nem lesz rá. Most, hogy Drew azt hiszi, Peyton nem jelent veszélyt a számára, nincs többé veszélyben. Finn egyszer csak hirtelen előtte termett. Úgy emelkedett ki a vízből, mint egy mitológiai isten, és a víz alatti világítás halvány fénye éteri ragyogást font köré. Peyton fejében jóformán egy értelmes gondolat sem maradt, amikor a férfi ilyen közel volt hozzá. Finn széttárta a lány lábát, átkarolta a derekát, és beemelte a vízbe. Peyton a férfi csípője köré kulcsolta a lábát, és kezét a vállára tette. Min mosolyogsz? - kérdezte Finn. Peyton masszírozni kezdte a tarkóját. Amikor kiemelkedtél a vízből, Poszeidónra emlékeztettél. A vasvillája nélkül persze.
Poszeidónnak háromágú szigonya van, nem vasvillája - javította ki Finn. A mosoly lassan eltűnt az arcukról, ahogy egymást nézték, és a levegő hirtelen megtelt feszültséggel, amely szinte szikrázott közöttük. Semmi önuralmam sincs, amikor a közeledben vagyok morogta Finn a lány száját bámulva. Nem tűnt valami boldognak ettől a beismeréstől. És az baj? Igen - morogta a férfi, aztán szája már le is csapott a lány szájára, nyelve ostromot indított a lány nyelve ellen. Semmi gyengédség nem volt ebben a csókban. Perzselt és követelőzött. Amikor végül Finn felemelte a fejét, mindketten levegő után kapkodtak. - Olyan puha az ajkad! - suttogta Finn, és a hüvelykujjával körülrajzolta a száj vonalát. - Szeretem az ízedet. Peyton megremegett, és a férfi kedves szavaitól forróság árasztotta el a testét. Finn lehajolt hozzá, és újra megcsókolta. A hoszszú, szenvedélyes csók semmit sem leplezett. Peyton beleolvadt a férfi karjába. Ha Finn akarta volna, akkor és ott az övé lesz. Bármit megadott volna neki még egy csókért.. Csók helyett azonban Finn kiemelte a vízből, és a vállára terítette a köntösét. A férfi egy szót sem szólt a visszafele úton. Úgy tűnt, teljesen belemerült a gondolataiba. Alighogy becsukódott mögöttük a nyaralóház ajtaja, Peyton a fürdőszobába indult. Lezuhanyozom, hogy kimossam a hajamból a klórt. Kibújt a fürdőruhából, és épp sikerült beállítani a vizet a megfelelő fokra, amikor Finn bekopogott. Nincs bezárva - kiabált ki Peyton a törülközőt maga elé tartva. - Mit akarsz? A törülközők a fehérneműs szekrényben
-
vannak, a szappan a... - résnyire nyitotta az ajtót, és kikukucskált. Akarsz valamit? A férfi belökte az ajtót, és felé indult. - Téged. Úgy tűnt, nincs szüksége Peyton beleegyezésére. Kezét a lány tarkójára téve magához húzta, és a szájával fojtott el minden tiltakozást. Peyton nem emlékezett rá, mikor dobta le a törülközőt, sem arra, hogy Finn kibújt volna az úszónadrágjából. Háttal beterelte őt a zuhany alá. A víz körbeölelte őket, és eggyé olvadtak. A férfi fogta a szappant, megfordította Peytont, és beszappanozta a hátát, a fenekét, végig le a combját, a vádliját, a bokáját. Aztán újra maga felé fordította, és elölről is mosni kezdte minden porcikáját. Felettébb hosszan időzött a mellénél, és alighogy lemosta a szappant, a szája vette át a keze helyét. Addig csókolgatta a lány mellét, míg a mellbimbók megkeményedtek. Az egyiket a szájába vette, és szopogatni kezdte, míg ujjai a másikat cirógatták. Az egynapos borosta karcolta a lány érzékeny bőrét, és az élmény olyan intenzív volt, hogy Peyton felkiáltott. Finn ekkor letérdelt, és Peyton lába remegni kezdett a vágyakozástól. A férfi szája forró volt a bőrén, ahogy puszit nyomott a hasára, majd a nyelvével a köldökét izgatta. Keze a combjába markolt, és szétfeszítette a lábát, hogy közelebb férkőzzön a forró vágy kútjához. Aztán a szája utat talált a combja közé, csókolgatva, az őrületbe kergetve Peytont. Addig izgatta nyelvével az érzékeny rügyecskét, míg Peyton megváltásért esdekelt. Ekkor a férfi ujjai a hüvelyébe hatoltak, és a csúcsra juttatták. Peyton szorosan markolta a férfi vállát, miközben ezernyi apró szilánkra robbant szét. Lába megcsuklott, de Finn nem hagyta, hogy elessen.
Finn átkarolta, és magához szorítva tartotta, de közben keményen küzdött magával, nehogy beléhatoljon. A lány forró volt, nedves és feszes. Finn biztosra vette, hogy szét fog robbanni, ha nem teheti hamarosan magáévá. Peytonnek egy hosszú percig tartott, mire magához tért. Arcát a férfi nyakába temette, és boldogan felsóhajtott. Élvezted? - kérdezte Finn megsimogatva. Nem vetted észre? - súgta a lány félénken. De, észrevettem - mondta Finn rekedtes hangon. - Szeretem, ahogy az érintésemre reagálsz. Annyira őszinte és érzékeny! Peyton felvette a szappant. Most én következem. És megmosta a gyönyörű férfitest minden porcikáját. Mérhetetlenül hosszan időzött a combjainál, és amikor lemosta a szappanhabot, letérdelt elé, és az őrületbe kergette. Mindkettőjük életében ez volt a leghosszabb... és a legkielégítőbb zuhany, amelyben valaha részük volt. Egy órával később Peyton az ágya közepén ült ölében a laptopjával, és az atlantai járatokat kereste, Finn a szobájában Ronannel beszélt. A beszélgetés során a férfi egyszer felemelte a hangját, és Peyton arra gondolt, hogy hevesen vitáznak, de aztán hallotta, hogy Finn felnevet. Néhány perccel később Finn befejezte a hívást, és Peyton szobájába ment, hogy beszéljen vele. Megállt az ajtóban, és onnan nézte a lányt, aki elöl gombolódó pamut hálóinget viselt. A haja már megszáradt, és szabadon omlott a vállára. Amikor megmozdult, a fürtök fátyolként hullámoztak az arca előtt. Finn szerette
volna belemélyeszteni az ujjait a csodás hajtömegbe, magához húzni, és újra szeretkezni vele. Ismét benne akart lenni, érezni a lányt maga körül. A szorítását. A forróságát. - Mit csinálsz? - érdeklődött. Peyton felnézett a képernyőről. A szombati atlantai menetrendet nézem. Akarod hallani a tervemet? Finn mezítláb és egy szál, a csípőjére csúszott bokszerben elnyúlt az ágyon a lány mellett. Persze - mondta, és egy párnát nyomott a feje mögé. Mondd csak el. Kényelmesen fekszel? Aha, azon vagyok. Peyton beszámolt a Mimivel folytatott telefonbeszélgetésről. Erik Atlantán keresztül utazik haza - mondta aztán és van egy háromórás pihenője a városban. Ott fogok vele beszélni, és meghallgattatom vele a felvételt. Aztán már minden tőle függ. Megértem, ha nem tudsz velem jönni - tette hozzá. Nem mész oda nélkülem. Peyton maga is meglepődött, mennyire megkönnyebbült ennek hallatán. Jó, rendben, de te sem számítasz semmi gondra, ugye? Mimin kívül senki sem tudja Daltonban, hogy Erikkel készülök találkozni, Én is beszélni akarok vele, Hallani akarom, mik a tervei. El fogom kapni Parsonst - tette hozzá, s kemény volt a hangja. - Nem számít, mennyi időbe telik. Talán Erik tud segíteni benne. Hogyan? Segít megkeresni Parsons fegyvereit. És, Peyton, az igazi veszély azután fog fenyegetni, miután kipenderítették Drew-t és a feleségét. Nem fognak farokbehúzva elkullogni.
Ha kipenderítik őket. Beszéltél Lucynak a tervedről? Peyton a fejét rázta. Majd holnap elmondom neki. - Kikapcsolta a laptopot, és a mellettük levő asztalra tette. - Nem fog neki tetszeni. Hirtelen elárasztották az érzések. Az ágytámlának hajtotta a fejét, és behunyta a szemét. - Bárcsak ne kellene ezt tennem! - suttogta. - Nem akarsz lebeszélni róla? - kérdezte a férfi felé fordítva a fejét. Nem. Mesélj Danielle-ről! A kérés váratlanul érte a férfit. Miért érdekel? Én váltottam témát. Mesélj Danielle-ről. Mit akarsz tudni róla? Három évvel ezelőtt úgy volt, hogy feleségül veszed, aztán kiléptél a kapcsolatból. Akkor miért hívogat még ennyi idő után is? Körülbelül egy évvel ezelőtt összefutottunk egy partin, és meghívott egy vacsorára, én meg azt gondoltam, persze, miért is ne. Szóval elmentél vele vacsorázni. - El. Jézus, úgy kell harapófogóval kihúzni belőle mindent! - És? - Azt akarta, hogy megint jöjjünk össze, de én nem akartam. Miért szakítottál vele annak idején? Lefeküdt egy másik férfival. Nem tudtam szemet hunyni felette. Nem is akartam - ismerte be. - Megrendült benne a bizalmam. -
- Többször is megcsalt? A férfi rápillantott. Számít? Nem. Sokszor megcsalt, amikor nem voltam a városban. Már egy alkalom is túl sok. Finn emlékezett rá, mennyire fájt Danielle árulása. Átkozott legyen, ha még egyszer végigmegy azon az úton. - Végeztünk a témával? Igen, de kérdezni szeretnék még valamit... nem Danielle-ről - tette hozzá sietve, amikor látta a férfi homlokán gyülekező, komor ráncokat. Rendben, kérdezz. Ha nem hívtalak volna fel a kocsi tetejében lévő golyó miatt, te megkerestél volna? Amíg nem hívtál, nem tudtam a golyóról. - Tudod, mit akarok kérdezni. Hallottam volna rólad valaha is? Finn nem akarta megbántani a lányt, de hazudni sem akart. Nem - mondta kurtán.
21. Rendben, akkor most már tudja. Peyton szívét összetörte a válasz, de megesküdött rá, hogy a férfi sohasem fogja megtudni. Olyan határozottan mondta ki a szót, hogy Peytonnek ennyi elég is volt. Nem akarta hallani, és nem is volt szükség rá, hogy hallja az okokat a miértre. Nem szólt egy szót sem, csak bólintott, jelezve, hogy hallotta, amit a férfi mondott, aztán felkelt az ágyból, fogta a laptopját, és kiment a szobából. Hová mész? - szólt utána Finn. Bedugom a laptopot. Az akku kezd lemerülni. Peyton örült, hogy a hangja nem árulta el. Elhatározta, hogy felnőttként viselkedik ebben a helyzetben, ezért visszafogta az indulatait. Ha Finn nem akarja látni többé, az is rendben van. Csak az a gond, hogy ez nem igaz. Hisz épp az imént mosták egymást tisztára a zuhany alatt, az ég szerelmére. Peyton érzései tótágast álltak. Haragos és elkeseredett volt, ráadásul szörnyen sebezhetőnek érezte magát. Már megint elszúrta! Nem lett volna szabad megcsókolnia a férfit, nem lett volna szabad lefeküdnie vele, de legfőképpen nem lett volna szabad felhívnia. Peyton felsóhajtott. Jó lecke volt. A te telefonod szól, vagy az enyém? - kérdezte Finn, aki utánament a konyhába.
Peyton felkapta a férfi telefonját a pultról, és a kezébe nyomta. Nem nézte meg, ki a hívó. Oda sem figyelve a férfira bedugta a laptopot, aztán keresni kezdte a saját telefonját. Miután felforgatta a párnákat és az ágyneműt, átpakolta a konyhában a dobozokat, még a hűtőszekrénybe is bekukkantott, mert Brentwoodban nem egyszer felejtette ott a mobilját, eszébe jutott, hogy a köntöse zsebébe csúsztatta, amelyet magával vitt az uszodához. A telefon tényleg ott volt, de szintén lemerülőben. Már épp rá akarta tenni a töltőre, amikor észrevette, hogy üzenet jött Len bácsitól. Nagybátyjuk találkozni akart vele és a nővérével, hogy megbeszéljék a problémát. Másnap kora délután érkezik. Lucy is írt, és arra kérte, hogy hívja fel, de nővére kénytelen lesz másnapig várni. Későre járt az idő, és Peytonnek semmi kedve nem volt hosszan társalogni senkivel. Finn még mindig telefonált, amikor Peyton lefeküdt. Az ajtót becsukta maga mögött, néma üzenetként, hogy a férfi hagyja békén. Nem vált be. Az éjszaka közepén Finn karjában ébredt. Igazság szerint Peyton volt az, aki Finnre tapadt. Azzal a gondolattal aludt el újra, hogy meg kéne mozdulnia. Peyton felöltözött, és a reggelikészítéssel foglalkozott, mire Finn felkelt. Hallotta a zuhany hangját, és az eszébe villanó erotikus gondolatokat félresöpörve igyekezett az előtte álló feladatra koncentrálni. Akkor is ő lesz a világ legkedvesebb vendéglátója, ha belepusztul. Gruyere sajtos, piros paprikás, tökös, spenótos és szalonnás frittatát készített. Megterített, és egy pohárban frissen facsart narancslevet tett oda, majd gyümölcsöt kanalazott egy tálkába. Finn lépett a konyhába a pisztolytokot igazgatva. - Valaminek nagyon finom illata van.
Kész a reggelid - mosolygott rá Peyton. És hol a tied? Én már ettem. Száraz pirítóst és narancslét... csak ennyit tudott legyűrni. Amennyit aggodalmaskodott mostanában kész csoda, hogy nem kapott gyomorfekélyt. Finn az utolsó falatig megette a frittatát. - Te aztán tudsz főzni - dicsérte Peytont. Köszönöm. Indulnunk kell. Rengeteg munka vár rám ma délelőtt. A férfi elkapta a kezét. Peyton, nem gondolod, hogy beszélnünk kellene... Nem! - csattant fel a lány. - Egyáltalán nem fogunk beszélni róla. Nem akarod tudni, hogy miért... Peyton elrántotta a kezét. Nem! Nem akarom tudni. Mivel Peyton láthatóan felhergelte magát. Finn nem erőltette a témát. A lány átkozottul vonzó volt szűk farmerben és a pókháló vékonyságú blúzban, amit a trikó fölé vett. Megfelelő öltözet volt, mégis provokatív. Finn legszívesebben rászólt volna, hogy menjen vissza a szobájába, és vegyen fel valami kevésbé izgató ruhát, de tény, hogy ugyanilyen szívesen levetkőztette volna, hogy szerelmeskedjen vele. Mivel a lány közömbös viselkedése erre semmi reményt nem adott, Finn megpróbált a napi feladatokra koncentrálni. Nem árulta el Peytonnek, mire készül, csak amikor már a szállodába értek. Egyenesen Christopher irodájába vezette a lányt, és megkérte, hogy foglaljon helyet, aztán szólt Lucy-nak is, hogy csatlakozzon hozzájuk. Mit csinálsz? - kérdezte Peyton. -
Megbeszéljük, hogy mi is folyik itt. - Azzal nekilátott, hogy elmondja, miért is van ott. Mint kiderült, anélkül, hogy Peyton tudott volna róla. Finn már beszélt Christopherrel, A férfi többet tudott, mint Lucy. - Megvan a golyó a tetőből, már csak a puskát kell megtalálni hozzá. Most azon dolgozunk. - Mi hogyan segíthetnénk? - kérdezte Christopher. Nincs itt semmi tennivaló - mondta Lucy. - Peyton úgy döntött, hogy hagyja az egészet. Az a szörnyű ember azért jött ide, hogy megfenyegesse, ugye? És Peyton megígérte neki, hogy nem kavar bajt. Keményen nézett a húgára, miközben beszélt, de nem haragudott; féltette. Peyton Finnre pillantott, mielőtt válaszolt. - Szombaton Atlantába repülök, hogy beszéljek Erik Swifttel, és átadjam neki a felvételt. Aztán majd továbblépek. Lucy szeme könnybe lábadt. Nem szólt semmit, amíg Peyton körvonalazta az elképzeléseit, aztán kitört. - Nem! Szó sem lehet róla! Teljesen elment az eszed? Hagynod kellene az egészet. Mintha te magad kérnéd, hogy utánad vesse magát. Miért nem tudod elfelejteni a dolgot? - Te el tudnád? - kérdezett vissza Peyton. - Tudva, hogy mire képes az a férfi, te hallgatnál? Lucy válaszra nyitotta a száját, aztán meggondolta magát. Christopher felelt helyette. - Nem, ő sem tudna hallgatni. Megpróbálná megállítani azt az embert. Peyton nem akart tovább vitatkozni. - Sajnálom, Lucy - suttogta, és elsétált. Finn utánament az íróasztalához. Át kell mennem Port Jamesbe, hogy találkozzam a rendőrfőnökkel és néhány másik emberrel. Biztonságiakkal - pontosított -
a lány zavart tekintetét látva. - Itt jó helyen vagy. Ígérd meg, hogy nem mész sehová. A férfinak igazán nem volt oka aggodalomra. Peytonnek anynyi munkája volt, hogy éjfélig el sem szabadul az irodából. Finn átölelte és megcsókolta, mielőtt távozott. Lucy Chris- topher irodájának ajtajában állt, és látta a jelenetet, de nem szólt semmit, csak az egyik szemöldökét húzta fel. A délelőtt gyorsan elröpült. Peyton megtalálta az üdülő eredeti építészeti terveit, és szétteregette őket a Christopher irodája melletti konferenciaterem nagy asztalán. Volt ott két medence egymáshoz közel, amely sok munkát igényelt. Minél tovább nézte Peyton a rajzokat, annál jobban meggyőződésévé vált, hogy a két medencét fel kell számolni, és egy nagyot csinálni helyettük. Talán egy szabályos, olimpiai méretűt, Egyik gondolat követte a másikat. Talán ki lehetne alakítani itt valamiféle edzőtábort néhány hétre minden évben. Fejében csak úgy rajzoltak az ötletek. Peyton az órájára nézett, Bácsikája hamarosan megérkezik, ő pedig egyre idegesebb lett, hogy miért jön. Lucy legalább olyan nyugtalan volt, mint ő. Biztosra vette, hogy a probléma neve Debi. Be is dugta a fejét a konferenciaterembe, hogy megossza aggodalmát Peytonnel. - Debi biztosan Len bácsihoz fordult, és ő azért jön ide, hogy a kuzinunkról beszéljen. - Negyedóra múlva visszajött, és lehuppant. az egyik székre. - Mi van, ha Len bácsi titokban tönkrement? Peyton a fejét rázta. Neki is megvoltak a maga aggodalmai. Attól félt, Len bácsi rájött, hogy ő és testvérei alkalmatlanok erre a munkára, és most azért jön, hogy megmondja, tévedett, amikor rájuk bízta Bishop’s Cove vezetését. Mikor rájöttek, hogy a találgatásoktól csak még idegesebbek lesznek, a testvérek úgy döntöttek, megfékezik a fantáziájukat,
és megvárják, amíg a nagybátyjuk megérkezik. Egyikük sem tudja kitalálni, miért jön, és úgyis hamarosan megtudják az okot. Finn egy órakor jött vissza. A kapuőr fél kettőkor telefonált. Lucy vette fel a telefont, de néhány másodperc után kihangosította a beszélgetést. - Dane vagyok, a bejárattól. Van itt egy kis gond - mondta a hang. Milyen gond? - kérdezte Finn. - Van itt egy őrült nő, aki hisztériázik. Üvöltve káromkodik, szidja Rogert és engem, mert nem nyitjuk ki neki a kaput. Ő ugyanaz a nő, akinek a képét megkaptuk, hogy semmilyen körülmények közt ne engedjük be, ugye? Pontosan. Ki ne nyissák a kaput! - mondta Lucy. Igenis, hölgyem. De hogy szabaduljunk meg tőle? Nagy hűhót csap. Hallják? Folyamatosan nyomja a dudát. Mindenki Finnre nézett, akinek nem kis erőfeszítésébe került, hogy el ne nevesse magát, Mi van? Te vagy az FBI-ügynök. Menj, és lődd le! Erre Finn már tényleg felkacagott. Lucy a húga mellé állt, amivel Christophert is nevetésre fakasztották, Ööö... MacBain ügynök? Azzal fenyegetőzik, hogy nekihajt a kapunak - mondta Dane. Adjon neki egy utolsó lehetőséget a távozásra - utasította Finn. - Figyelmeztesse, hogy ki fogja hívni a rendőrséget. Aztán tegye is meg. Igen, uram. Köszönöm, uram. Mennyi időbe fog vajon telni, hogy feladja és hazamenjek kérdezte Lucy abban a pillanatban, amikor a beszélgetés véget ért. Peyton vállat vont.
- Megszokta, hogy minden az ő akarata szerint történik. - Talán felhívhatnád a férjét, hogy jöjjön érte, és vigye magával - javasolta Lucy, - Viccelsz? Szóba sem állna velem. Gyűlöl. Hívd fel te. Engem sem kedvel. Bárcsak itt lenne Ivy! Vele szóba állna, ő a kedves köztünk. Ezek szerint van egy kedves ember a családban? - érdeklődött Finn. Nehéz elhinni - vetette közbe Christopher. Hé, mindnyájan kedvesek vagyunk. Christopher ezt felettébb mulatságosnak találta, és tovább kacagott, miközben az asztalához ment. Ekkor Finn megkérdezte, rá tudna-e szánni néhány percet, mert szeretne egy-két dolgot négyszemközt megbeszélni vele. Milyen dolgot? - csapott le rá Peyton azonnal. Finn nem válaszolt. Követte Christophert az irodába, és becsukta maguk mögött az ajtót. Észrevetted már, hogy Finn milyen goromba tud lenni? kérdezte Peyton a nővérét. Észrevetted már, hogy Christopher milyen utálatos tud lenni? - viszonozta Lucy a kérdést. - Velem legalábbis. Veled nagyon kedves. Csak azért, mert nem veszekedtem vele. Szörnyen hatékony, nem gondolod? És okos. Mintha nem ez lenne az első üdülő, amelyet igazgat. Lucy biccentett. Sosem ismerném be neki, de szükségünk van rá. Tudja, mit csinál. Peyton egyetértett vele. - Van egy ötletem a medencékkel kapcsolatban - mondta aztán. - Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Felvázolta nővérének az elképzelését, több lehetőséget is felvetett, és a közepén tartott a szerinte briliáns ötlet magyarázatában, amikor Len bácsi besétált, Mindketten felugrottak és megölelték a férfit. A halántékánál őszülő hajával és élénken csillogó szemével Peyton úgy vélte, hogy jóképűbb és elegánsabb, mint valaha. Az üdvözlések után Len körülnézett az irodában. - Hol vannak a többiek? - érdeklődött. Szerte az üdülő területén - felelte Lucy. Hogyan válik be Christopher? Mivel Lucyra nézett, ő válaszolt. - Jól. Nagyon jól. - Hol van? - Az irodájában Finn-nel - mondta Peyton. Finn is itt van? - mosolygott Len bácsi. - Évek óta nem láttam. Mi van vele? Ó, csak a szokásos: érmeket nyer, előléptetik, városokat ment meg. A régi nóta, mindig ugyanaz. Rendkívüli ember, igaz? Igen. Remélem, nem bánja, ha félbeszakítom. Mindjárt meglátjuk. - Len bekopogott Christopher irodájának ajtaján, majd bedugta a fejét. - Van egy kis időtök számomra? - Besétált a szobába, és megrázta Finn kezét. - Örülök, hogy újra látlak. Még mindig úszol? Igen, uram, csak már nem olyan gyorsan. - Van egy kis problémám - fordult Len Christopherhez. - Remélem, hogy te és a lányok segítetek benne. - Természetesen - felelte a férfi. Len intett Lucynak és Peytonnek, hogy jöjjenek be, és foglaljanak helyet a bőrkanapén, miközben ő kihúzott egy széket, és
szembefordította az íróasztallal. Finn az ablaknak támaszkodott, és nem is állt szándékában elmozdulni onnan. Peyton olyan pillantást vetett rá, amelyből remélte, hogy a férfi megérti, nem szeretné, ha elárulná Len bácsinak, miért is van itt. Finn rákacsintott. Ez azt jelenti;, hogy megértette a néma üzenetet? Vagy azt, hogy mindent el akar mondani? Ekkor Len vonta magára a figyelmét. Egy férfi csak ennyit bír, és nem többet. Uram? - nézett rá zavartan Christopher. Finn Peytont és Lucyt figyelte. Az arcukon egyértelműen látszott, tudják, miről beszél a nagybátyjuk. Rémültnek tűntek. Össze sem tudom számolni, hány telefonhívást kaptam Briantől. Ő az unokahúgom, Debi apja - magyarázta Len Finnnek. - És persze Debi is telefonált ~ mondta fáradtan. - Napjában tízszer-tizenkétszer. Már arra gondoltam, hogy meg kellene változtatnom a telefonszámom. Peyton érezte, hogy összeszorul a gyomra. Lucy a könyökével oldalba bökte, és ajka azt formázta: ó, istenem! Peyton keresztet vetett, hogy megakadályozza az elkerülhetetlent, s magában esküdözött, ha lenne itt valahol szentelt víz, akár bele is merítkezne. Az embernek minden lehetőséget meg kell ragadnia, amikor egy ördöglánnyal kell szembenéznie. - Tudom, hogy Debi nehéz eset - folytatta Len. - De a családhoz tartozik, és most kutyaszorítóban van. Sean benyújtotta a válókeresetet. Kiderült, hogy megcsalja Debit egy másik nővel. Egy újabb tönkrement házasság, gondolta Peyton. Hát manapság már senki sem hűséges? A tőlem kapott pénz nagy része ráment az elmaradt adósságaik törlesztésére. A többit gondolom, elviszi a válóperes ügyvéd. Nos, hallgassátok meg az ajánlatomat. - Végignézett az unokahúgain, és szinte látta, ahogy az égnek mered a hajuk, ezért
gyorsan folytatta. - Ne aggódjatok. Nem engedem, hogy betársuljon a vállalkozásotokba. Bishop’s Cove a tiétek. Lucy és Peyton megkönnyebbülten dőltek hátra, de ez a megkönnyebbülés rövid életűnek bizonyult. Beszéltem Debivel, és közöltem vele, hogy veszek neki egy házat, akár a tengerparton, ha ez a vágya, de fél évig itt kell dolgoznia, és be kell bizonyítania Christophernek, hogy értékes ember. Amikor azt mondom, dolgozni, komolyan is gondolom. Nem akarom, hogy kényeztessétek. De miért itt? Vannak más birtokaid is. - Peyton hangja olyan volt, mintha fojtogatnák. Mert Christopher tudja, hogyan kell a nehéz természetű embereket kezelni. Ennél a pontnál Christopher Lucyra nézett és vigyorgott. Rendben, akkor ezt meg is beszéltük - mondta Len, és Christopher bólintott. Hol fog lakni? - kérdezte Lucy. Az üdülőn kívül, Béreltem neki egy nyaralóházat egy fél évre, de lehet, hogy nem tart ki addig. Meglátjuk, Hétfőn kezd. Finn előbb Peytonre, aztán Lucyra nézett. A lányok arcán ugyanaz a kifejezés ült. Úgy festettek, mint akiket leforráztak.
22. Peyton és Finn egy órával azelőtt érkezett Atlantába, hogy Erik gépe leszáll, ami rengeteg időt biztosított nekik, hogy a kapuhoz menjenek, és ott várjanak a férfira. Mimi a mobiljával lefényképezte Erik egyik fotóját, és át- küldte Peytonnek, de e fotó fotója nem sikerült valami jól. Az üveg csillogása elmosta a képet. Peyton ennek ellenére biztos volt benne, hogy fel fogja ismerni a férfit, mert mindenki azt mondta, Erik a megszólalásig hasonlít az apjára. - Találkoztál már Randolph Swifttel? -- kérdezte Finn. Nem. Láttad egyáltalán? Talán a folyosón, a liftben vagy az étkezdében? Nem, de az előcsarnokban ott lóg egy hatalmas olajfestmény róla. Nem aggódom. Fel fogom ismerni Eriket. Mimi azt mondta, hasonlít Randolphra. - De te sohasem... - Finn elhallgatott. - Oké, te tudod, mit csinálsz. Így van. Peytonnek egy órával később át kellett értékelnie ezt a kijelentését. Az első férfi a kiköpött mása volt annak a képnek, amely Peyton fejében élt Erikről: magas, szőke és sovány egyetemista. Még olyan hátizsák is volt nála, amilyet az egyetemisták szoktak hordani.
Dugd el a pisztolyod - súgta oda Finn-nek, ahogy a fiatalember felé mentek. - Nem akarom, hogy megijeszd. Szerinted mégis hová dugjam? A zakód alá. Finn hátramaradt, és figyelte, ahogy Peyton félrehúzza az idegent, bemutatkozik, és megkérdezi, ő-e Erik Swift. A fiú végigmérte Peytont, elmosolyodott, aztán még egyszer megnézte magának. Finn legszívesebben behúzott volna neki. Amikor meghallotta a kölyök válaszát, feléjük indult, készen arra, hogy a srác képébe másszon. Az leszek, akit csak akarsz - mondta a fiú. - Szeretnéd, ha elmennénk valahová, és egy kicsit összebarátkoznánk? Peyton a válla fölött Finnre pillantott. Ezt meg ki mondta? Flört uraság egyből kijózanodott, amikor meglátta Finn jelvényét. Hé, ő startolt rám. Nem startoltam rád - háborgott Peyton elvörösödve. Finn igazoltatta, aztán útjára küldte a fiatalembert. - Nem hiszem, hogy voltam már valaha is ilyen zavarban suttogta. Biztos voltál már - felelte Finn mosolyogva. Visszafordultak, és tovább nézték a kifelé áramló embereket. Egy csapat férfi ballagott egy idősebb házaspár mögött, akik nem hagyták magukat siettetni. Finn megvárta, amíg a férfiak megkerülik a házaspárt, aztán elkiáltotta magát: - Hé, Erik! Igen? - vált ki az emberek közül az egyik utas, és Finn felé indult.
- Tessék - mondta a férfi Peytonnek. Nem is hasonlít az apjára - morogta Peyton gyanakvó hangon. - Olyan ideges vagyok - suttogta, ahogy a közeledő Eriket figyelte. Magas és sovány volt, ahogy Mimi is mondta, Peyton ennek ellenére semmiféle hasonlóságot nem látott közte és Randolph közt. Tudta, hogy Erik a húszas évei vége felé jár, de ez a férfi sokkal fiatalabbnak tűnt, olyannak, mint aki most kezdi a főiskolát. Hoszszú ujjú, csíkos pólót és farmert viselt, a nyakában fülhallgató lógott, a vékony kábel az egyik zsebében tűnt el. Pufi dzsekijét és hátizsákját a kezében vitte. Maga Erik Swift? - kérdezte Peyton. Igen - felelte a férfi. Udvariasan mosolygott, de látszott rajta, hogy zavarban van, mintha a lány olyasvalaki volna, akit ismernie kellene, de nem tudja hová tenni. Peyton kezet nyújtott, és bemutatkozott, majd Finnt is bemutatta. Még sohasem találkoztunk - sietett magyarázkodni Peyton. - Egy rövid ideig a családja lapjánál dolgoztam. Erik ekkor Finnre nézett, és a homlokát ráncolta a fegyver láttán. Mi akar ez az egész lenni? Leülhetnénk valahol, egy csendes helyen beszélgetni? kérdezte Peyton. - Van valami, amit azt hiszem, meg kellene hallgatnia. Erik hallgatagon, de kíváncsian követte őket a reptéri váróterembe, amely néhány kapuval odébb volt. Finn jelvénye segítségével bejutottak az exkluzív belső klubba. Peyton elégedetten vette tudomásul, hogy Erik nem tagja a klubnak, mert ettől valahogy normálisabbnak tűnt, és kevésbé hasonlított Drew-ra és Eileenre. Finn a hátsó falnál levő fülkére mutatott, amely elég tá-
vol volt a többi ott várakozótól, hogy magánbeszélgetést folytathassanak. Peyton és Erik a fülke felé indul, Finn megállt a bárpultnál, hogy ásványvizet vegyen. Peyton és Erik a két egymással szemközti székre ültek. Finn a köztük levő alacsony asztalra tette az ásványvizes üvegeket, aztán helyet foglalt a fekete bőrkanapén. Erik testbeszéde árulkodó volt. Feszülten ült, mintha tudná, hogy valami rosszra számíthat. - Ahogy mondtam is - kezdte Peyton a maguk lapjánál dolgoztam. - Finn erősen figyelte Eriket, hogy lássa a reakcióját. - A sógora volt a főnököm -- folytatta a lány. Ezt nem volt nehéz kitalálni - mondta Erik előrehajolva. Honnan? - csodálkozott Peyton. Mert maga gyönyörű - bökte ki a férfi. - Drew biztosan megtalálta a módját, hogy a saját osztályára helyeztesse, hogy szem előtt legyen. Kedveli a sógorát? - érdeklődött Finn. Nem. Drew egy seggfej, Mi van a nővérével? Vele jól kijön? A kérdés egy kicsit megzavarta Eriket. Gondolkozott egy percet, mielőtt válaszolt volna. - Eileen és én évek óta külön utakon járunk. Szörnyen viselkedett az anyánkkal. - Erik megrázta a fejét. - Sohasem fogok neki megbocsátani... még ha apám megtette is - fűzte hozzá. - Mondják el, miről van szó! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, kihúzva magát a széken. Honnan kezdjem? - nézett Finnre Peyton. - Talán az első, munkában töltött napodtól - javasolta a férfi. Jó, rendben - biccentett Peyton, és belekezdett a rémálom felidézésébe.
Erik néhányszor elsápadt, szitkokat mormolt a bajsza alatt, de úgy tűnt, nem okoz nehézséget neki, hogy higgyen a lánynak. Mire Peyton befejezte a beszámolóját, egész testében remegett. Felállt, felvette az ásványvizes üveget, felbontotta, és nagyot kortyolt belőle. Amikor vissza akart ülni a székre, Finn megfogta a kezét, és maga mellé húzta a kanapéra. Úgy tűnt, megérezte, hogy Peytonnek most szüksége van az erejére. Parsons követte, amikor Peyton elhagyta Daltont - mondta Finn, és mesélt a lány kocsiján lévő golyónyomokról. Erik már nyitotta a száját, hogy vitába szálljon, de be is csukta, mert rájött, hogy az állítás nagyon is valószínű. Parsonstól kitelik. Erőszakos és élősködő alak. - Valaki már kétszer rálőtt Peytonre. Kétszer - ismételte Finn dühösen. - És van négy alaposan gyanúsítható emberem. Négy? - csodálkozott Peyton. Honnan vette Finn ezt a számot? Odafordult hozzá, hogy megkérdezze, de a férfi a kezére tette a kezét, és gyengéden megszorította. Peyton tudta, ez azt jelenti, hogy „majd később kérdezd meg”. Mi lenne, ha most meghallgatná a felvételt? - javasolta Finn. Mivel van fülhallgatója, nem kell kihangosítanom és újra meghallgatnom - mondta Peyton. Hála istennek, tette hozzá magában. Drew hangjától mindig felborzolódtak az idegei. Előkereste a mobilján a felvételt, és odaadta Eriknek. A férfi bedugta a vezetéket, a fülére igazította a fülhallgatót, és megnyomta a lejátszás gombot. Lassan minden szín elhagyta Erik arcát, ahogy a felvételt hallgatta. Néhány perccel később teljesen kipirult, és Peyton feltételezte, hogy most ért ahhoz a részhez, amikor Drew azokat a szörnyű dolgokat mondja az anyjáról. Mire a felvétel véget ért, a fiatalember mintha tíz évet öregedett volna. Homlokát mély baráz-
dák ráncolták, ajka penge vékonyságúra keskenyedett, úgy összeszorította a száját. Visszaadta Peytonnek a telefonját, és levette a fülhallgatót. Az apám hallotta már ezt? - kérdezte. Nem. Miért nem? A nővére úgy őrzi, mint egy buldog. Senki sem juthat a közelébe. Minden negatív dolgot eltitkolnak előle. Erik megdörzsölte a homlokát. - Az európai út... meglátogatni anyám kedvenc helyeit... az mind csak szemfényvesztés volt, ugye? Hogy visszakerüljenek apa kegyeibe. Peyton nem szólt semmit, és a következő tíz percet Erik szitkozódással töltötte. Mit akar tenni az ügyben? - kérdezte végül Finn. Kirúgom Drew-t - vágta rá habozás nélkül Erik. - Eileent is. Az apám szeretné, ha aktívabb szerepet vállalnék a lap irányításában, s most, hogy majdnem végeztem az egyetemen, ezt meg is tudom tenni - mondta határozottan. - Beszélek vele. Mindig ki szoktunk együtt menni a temetőbe, amikor hazamegyek. Azt hiszem, ez segít neki. Anya nagyon hiányzik neki - tette hozzá szomorúan -, és nekem is. Elküldené nekem ezt a felvételt? - kopogtatta meg ujjával Peyton mobiltelefonját. Megadta a számát, és pár másodperccel később már meg is kapta a felvételt. - Meghallgattatom apámmal, amíg a temetőben vagyunk. Az az egyedüli hely, ahol magunkban lehetünk. Eileen sohasem akar velünk jönni. Drew azt hiszi, hogy az apja kinevezi őt vezérigazgatónak az anyja emlékére rendezett ünnepségen. Erik a fejét rázta. Nem, ez azóta megváltozott. Apa tegnap felhívott, és elmondta, hogy pénteken akarja bejelenteni a kinevezést. Azt is
mondta, hogy Drew beszélte rá az előrehozott időpontra. Nem akarta, hogy az üzleti dolgok elvegyék az időt az anyám előtti tiszteletadástól. - Az kevesebb, mint egy hét - mondta Peyton. - Hogyan fogja kirúgni, ha egyszer kinevezik? Jobb lesz, ha még előtte megtalálja a módját, hogy megszabaduljon tőle. Csak időleges a kinevezése. Apa azt szeretné, ha néhány évig tanulmányoznám a különböző részlegek munkáját, mielőtt átveszem az irányítást. Nem akarja, hogy a veje vezesse a családi vállalkozást, Drew sohasem fogja átadni magának. Miért nem Eileen-nek ajánlották fel az állást? - Mert neki nem kellett. Eileen azt akarta, hogy Drew legyen a cég vezetője. De egyébként is kész katasztrófa lenne, ha ő vinné az ügyeket. Ahogy az emberekkel bánik... Néha egyszerűen elviselhetetlen - tette hozzá nagyot sóhajtva. - De imádja a férjét. De ez beteges imádat! - csattant fel Peyton. - Hiszen hallotta a felvételt, az ég szerelmére! Maga is tudja, hogy Drew perverz alak. Hallottam pletykálni róla - ismerte be Erik csak épp nem... Nem járt utána, hogy igazak-e? Maga tényleg ennyire ostoba? Peyton nem akart ilyen durván fogalmazni, ugyanakkor mindenáron meg akarta értetni Erikkel, milyen következményekkel jár, ha meghagyja Drew-t a kormányrúdnál. Nem ostoba - helyesbített Finn. - Egyszerűen csak nem akart róla tudni. Igazam van, Erik? A férfi nem tagadta. - Nem, azt hiszem, tényleg nem. Azt tudtam, hogy szoknyavadász, és azt is, hogy Eileent nem érdekli, hány másik nője
van. Perelni fog? - fordult Peytonhöz higgadtan. - Pokoli nagy port fog felverni az ügy, ha igen. A lány a kanapé szélén ült. Most hátradőlt, és Finn-nek támaszkodott. Ez magán és az apján múlik. Tegye lapátra Drew-t, és kerüljön bele a személyi anyagába, hogy miért rúgták ki. Azt akarom, hogy a múltja mindenhová kövesse. És még egy dolog, Erik... Figyelmeztettem Drew-ra, Mindent tud. A birtokában van a felvétel. Ha nem tesz semmit az ügyben, Drew egyik áldozata előbb vagy utóbb fel fogja jelenteni zaklatásért, és én gondoskodni fogok róla, hogy mindenki tudomást szerezzen a perverziójáról. Ha hagyja tisztán elmenni, a végén tönkreteheti a céget. Jobb lesz, ha helyesen cselekszik, Erik. Alaposan feladta a leckét - mondta a férfi, és felállva a hátitáskájáért nyúlt. Finn egészen eddig csak csendes szemlélőként viselkedett, de ez most egyetlen pillanat alatt megváltozott. Üljön le, még nem végeztünk. Hangja maró volt, mint a lúg. Erik jól láthatóan összerezzent, mielőtt engedelmesen visszahuppant a székre. Finn előrehajolt, a térdére könyökölt, és merőn nézte. Azt akarta, hogy a férfi kínjában fészkelődni kezdjen, és el is érte a célját. Drew és a barátai milyen gyakran szoktak vadászni menni? A kérdés meglepte Eriket. Nem tudom. Azt hiszem, évente néhány alkalommal. Peyton csodálkozva találgatta, mire akar kilyukadni Finn. Drew azt mondta, nem szokott vadászni, inkább horgászik. Vagy nem ezt mondta nekik? Hol tartják a puskáikat? Miért akarja tudni?
Hol tartják a puskáikat? -- ismételte meg a kérdést Finn. Mindig apa puskáit szokták használni. Amikor apa fiatalabb volt, szeretett vadászni. Egyszer engem is elvitt, de gyűlöltem a hideget, és soha többé nem mentem vele. Szép nagy gyűjteménye van fegyverekből. Némelyik igazán értékes. Ezért is ragaszkodik hozzá apa, hogy Drew abban a pillanatban adja vissza neki, ahogy hazaérkezik a vadászatról. Erik döbbenten nézett, mint aki hirtelen rájött, merrefelé tapogatózik Finn. Gondolja, hogy Drew apa fegyverét... - Erik végül belátta a helyzet súlyosságát, és Peytonhöz fordult. - Meg akarta ölni magát - suttogta. - Képes volt ilyen messzire elmenni, miért is? Egy ostoba állás miatt? A pénzért és a hatalomért - mondta Finn. - Kellenek azok a fegyverek. Segít megszerezni őket? Erik bólintott. Mondja meg, mit tegyek. -
23. - Halálra rémítetted - mondta Peyton Finn-nek. - Szegény Erik minden ízében remegett, amikor itt hagyott minket. Helyes. Kell is, hogy féljen. Ha elszúr valamit, ha bárkinek elejt egy szót is, mielőtt az apja léphetne, szerinted mi történik? Finn a Floridába induló járat kapuja felé húzta Peytont. Drew megpróbálja megakadályozni, hogy bajt okozzon. Ez nagyon kellemes kifejezés arra, hogy meg fogja ölni. Nem tudhatod... Ugyan már, Peyton! Elkészítetted azt a felvételt, erre utánad küldött valakit, hogy öljön meg. Még szép, hogy el fogja hallgattatni Eriket. Valószínűleg úgy teszi, hogy balesetnek tűnjön. Van fogalmad arról, mennyi pénz forog itt kockán? A fenébe is, biztos, hogy meg fogja ölni. Olyan közömbösen mondod. Hogy akarod, hogyan mondjam? - mosolygott rá szélesen Finn. Nem tudom. Talán egy kicsit aggodalmasan. Ez lenne a legkevesebb, gondolta Peyton. A férfi hozzáállása kissé túl cinikus volt neki. Finn hirtelen megállt, a lány vállára tette a kezét, és elkomolyodva mélyen a szemébe nézett.
Nekem most te vagy a fontos. Hutton és Lane ügynökök visszamennek Daltonba, mielőtt Erik hazaérne, és érte ők lesznek felelősek. Ne aggódj! - Visszamennek Daltonba? Már voltak ott? Igen, kikérdezték Parsonst és még néhány embert. Mikor? Amikor láttam a golyónyomokat a benzintankod közelében, felhívnám őket. A járatukat bejelentő hangosbemondó szakította félbe a beszélgetésüket. Peyton fáradt volt. Teljesen kimerítette az Erikkel való találkozás miatti izgalom, a stressz és az aggodalom, hogy a férfi hogy fog reagálni. Semmi másra nem vágyott, mint hogy becsukja a szemét, és megpróbáljon lazítani. Mintha bármi esélye lenne rá! Peyton egyre csak azt hajtogatta magának, hogy megtette, amit tudott, és mostantól minden Randolphon és a fián múlik. Ha Erik megteszi, amit megígért, végre ő is továbbléphet. Továbbléphet, de nem Finn-nel. A férfi tökéletesen világossá tette, hogy soha nem is akarta és szándékában sincs összekötni vele az életét, és Peyton biztosra vette, hogy a férfi érzései nem változtak. Már a kocsiban voltak útban Bishop’s Cove felé, mire összeszedte annyira a bátorságát, hogy fel merje vetni a témát. - Ha ennek az egésznek vége, és újra találkozni akarok veled, vennem kell egy puskát, és rá kell lőnöm az autómra? Finn homloka komor ráncba szaladt, ahogy rápillantott, - Te is tudod, hogy ha bajban vagy, jövök és segítek. Nem kell mást tenned, mint felhívnod. Ó, azt már nem! Ez sohasem fog bekövetkezni, fogadkozott magában Peyton. Soha többé nem hívja fel Finnt, legyen bármi -
is az ok. Ha a férfi nem akarja őt az életében, ő sem próbálja meg jobb belátásra bírni. Egyikük sem szólt többet, amíg le nem parkoltak a nyaralóház előtt. Amikor Peyton a kilincsért nyúlt, hogy kiszálljon, Finn megfogta a kezét. Alaposan elszúrtam veled ezt a dolgot - mondta. - Sohasem lett volna szabad hozzád érnem. Ez sehová sem vezet, és tudom, hogy... ráadásul szűz voltál, amit viszont nem tudtam. Békén kellett volna, hogy hagyjalak... Ha folytatnám ezt a kapcsolatot, mire felocsúdnál, már össze is törtem a szíved. Nem akarok fájdalmat okozni neked. Hogyan törnéd össze a szívem? Menjünk be. Peyton mindent elkövetett, hogy megőrizze a higgadtságát. Ha Finn arca és hangja nem olyan elkínzott, jól kiosztotta volna. Most mondod? - kiabált volna rá legszívesebben. Most, hogy annyiszor szeretkeztél velem? Most döntöttél úgy, hogy nem kellett volna? - Válaszolj a kérdésemre! - követelte. Lehet, hogy belém szeretnél. Peyton csak ekkor jött rá, hogy Finn MacBain milyen ostoba. Rendben, már értem. - Tudom, hogy ez nagyon Öntelten hangzott. Csak arról van... Megértettem - ismételte Peyton. Gyorsan kiszállt a kocsiból, mielőtt a férfi körbekerülhetett volna, hogy ajtót nyisson neki, Nem szaladt be a házba, megvárta a férfit, és vele együtt sétált be, nehogy az észrevegye, mennyire feldúlt. - Te és én különböző dolgokat akarunk. Nyolc évvel idősebb vagyok nálad, és soha életemben nem akarok megnősülni. Ez biztosan nem változik - tette hozzá nyomatékosan. - De te még fiatal vagy, és biztos, hogy szeretnél családot... férjet, gyerekeket.
Honnan tudod, hogy mit akarok? - kérdezte Peyton kíváncsian. A szíved tele van szeretettel. Ezzel azt akarja mondani, hogy naiv? - tűnődött a lány. - És a tiéd nem? - Te nem vagy olyan pesszimista, mint én. Peyton odaadta neki a kulcsot, és hagyta, hogy ő nyissa ki az ajtót. Azt mondod, hogy én még mindig hiszek a szerelemben és a holtodiglan-holtomiglanban, te pedig rájöttél, hogy olyan nincs, az egész csak képtelenség. Látod? Felfogtam. Finn nem vitatkozott vele. Éjfél elmúlt, és a lány kimerült. Lezuhanyozom és lefekszem. Jó éjszakát. Néhány perccel később Peyton a zuhany alatt állt, és hagyta, hogy a forró víz enyhítse izmai görcsösségét. Kíváncsi volt, mennyi idő alatt jut túl haragján és elkeseredettségén, valamint a visszautasítás felett érzett fájdalmán. Nem volt már gyerek, tudta, mit csinál, amikor lefeküdt Finn-nel, és nem sajnálta a történteket. Bárcsak a férfi se bánná! De sajnos nagyon is bánta. Az apja is mindig ezt mondta neki, amikor nem tudott logikus magyarázattal előállni arra, miért lett valaminek rossz vége. Peyton elméje nem bírt megnyugodni. Miután lekapcsolta a lámpát, és ágyba bújt, felidézte magában a beszélgetésüket. Finn azt mondta, sosem kellett volna hozzáérnie. Pont ezt akarja hallani minden lány. És hogy a házasság nem neki való. Ezért a döntéséért Peyton Danielle-t hibáztatta. Finn feleségül akarta venni a lányt, amíg az meg nem csalta. Bizonyára mélyen érintette a lány árulása. Ez az egész a bizalomról szól, állapította meg Peyton. Finn nyilván arra az elhatározásra jutott, hogy úgy tudja legjobban megvédeni a szívét, ha többé egyetlen nőnek sem hisz. Vajon még mindig szereti Danielle-t? Peytont a roszszullét kerülgette ettől a lehetőségtől. -
Nehéz hét áll előtte, nem lesz ideje sajnálgatni magát. Egy könnycsepp gurult végig az arcán. Ez volt minden, amit megengedett magának. Finn vasárnap, a reggelinél közölte Peytonnel, hogy hétfőn kora reggel elmegy. Ronannek és nekem részt kell vennünk egy seattle-i találkozón, mielőtt visszautazhatnánk a fővárosba, de nem kell aggódnod. Christopher felbérelt két embert az ország egyik legjobb őrző-védő cégétől. Én is ellenőriztem őket, és kiválóak abban, amit csinálnak. Velük biztonságban leszel. Addig nem lehet semmi baj, amíg Drew meg nem tudja, hogy Eriknél van a felvétel. Baj bármikor lehet. Számítanod kell rá. Peyton bólintott. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy még valamit meg akart kérdezni, A repülőtéren azt mondtad Eriknek, hogy négy alaposan gyanúsítható embered van. Ott van Drew, Parsons, Eileen... és ki a negyedik? Erik. De ő... Ezt még azelőtt mondtam. Ne higgy el semmit, amíg be nem bizonyosodik. Erik azt állítja, hogy semmi köze a nővére dolgaihoz. Ez akár hazugság is lehet. Amennyire tudjuk, fel is hívhatta a reptérről, hogy figyelmeztesse. Peyton újabb csésze kávét töltött Finn-nek, s közben végiggondolta, amit a férfi mondott. Az lenne csak valami, ha egyikük sem ludas, és valami más miatt, aminek semmi köze sincs Daltonhoz, akarják a halálomat. Az lenne csak az igazi seggberúgás, nem?
Finn el sem akarta hinni, hogy' felnevetett. A fenébe, Peyton, seggberúgás? Csak azt akarom mondani... - kezdett magyarázkodni a lány, de Finn közbevágott. Azok után, hogy körülszaglásztam Drew-t, és találkoztam is vele. meggyőződésem, hogy ő áll a gyilkossági kísérletek mögött. Tudjuk, hogy van egy kétes alak Parsons személyében, aki neki dolgozik. De lehet olyasvalaki is, akiről nem tudunk, és ez aggaszt. Drew felbérelhetett egy bérgyilkost, valakit, aki nem tartozik a köreihez, és mi nem tudunk róla. Ha hivatásost fogadott a megölésemre, feleslegesen dobta ki a pénzt. A fickó nem egy mesterlövész. Finn gyorsan mozgott. A pulthoz szögezte a lányt. Ne vedd tréfára a dolgot! Ha valami történne veled... Peyton gyönyörű, kék szemébe nézve Finn nagy csatát vívott magával, olyan csatát, amelyről előre tudta, hogy el fogja veszíteni. - Ó, az ördögbe is! - suttogta, és a következő pillanatban szája lecsapott a lány szájára. Peyton átkarolta a nyakát, ujjai a hajába túrtak. Izzott a szenvedély köztük, és a lány úgy tapadt hozzá, mintha sohasem akarná elengedni. Finn hirtelen észre tért, és elhúzódott Peytontől. Sajnálom - mondta zihálva. - Ezt nem kellett volna tennem. Nem tudom, mi az ördög ütött belém. Ha a közeledben vagyok, úgy tűnik, képtelen vagyok uralkodni magamon. Átkozott egy dolog! Tényleg az, gondolta Peyton. Akkor még jó, hogy elmész.
A férfi vállára hajtotta a fejét, és behunyta a szemét. Örökké az emlékezetébe akarta vésni a csodálatos illatot, amely annyira üde, tiszta és férfias volt. Hirtelen rádöbbent, milyen ostobán viselkedik, és ellepett a férfitól. Egyszer minden jó dolog véget ér, nem igaz? - Lassan át kellene mennünk a szállodába. Christopher már vár ránk - mondta Finn. Miért vár? - csodálkozott Peyton. Hogy beszéljen a biztonsági őrökről és a beosztásukról. Mi van, ha nekem nem tetszenek? Akkor nem tetszenek. Nem cserélhetem el őket másokra? Nem. - Finn megmarkolta a lány kezét. - Ez komoly dolog! Christopher az előcsarnokban volt, és Lucyval vitatkozott valamiről, amit a lány láthatóan fontosnak tartott. Christopher beletörődőnek látszott, Lucy ingerültnek. Nem boldogultok egymással? - érdeklődött Peyton. - Minő meglepetés! Nagyon is jól boldogulunk - bizonygatta Lucy csak épp Christopher nem viselkedik értelmesen. Mikor jönnek a biztonságiak? - kérdezte Finn Christophert. - Tízkor van a találkozó, és pontosan tízre itt is lesznek. Személyesen ismered őket? Christopher bólintott. Együtt dolgoztam velük a különleges erőknél. Lucy közelebb lépett élete megkeserítőjéhez. Ki vagy te? Én vagyok az az ember, aki megmondja, hogy mit rendelhetsz, és mit nem, édesem, és tizenkétezer dolláros pamlagokról szó sem lehet. Nem kapod meg Őket. A szavamat ad
tam a nagybátyádnak, hogy a felújításra fordított összegek megmaradnak a józan ész keretein belül. Peyton elgondolkodott Christopher szavain, és hirtelen megértette. Len bácsi azért nevezte ki a férfit, hogy ő, Lucy és Ivy ne szúrhassák el a dolgot. A nagybátyja nem akarja, hogy kudarcot valljanak, és Christopher azért van ott, hogy erről gondoskodjon. Különös, de hirtelen úgy érezte, a rá nehezedő teher egy része lekerül a válláról. Akkor rendben - mondta. Mit értesz azon, hogy akkor rendben? - fordult felé Lucy. Peyton védekezőn magasba emelte a kezét. Majd később megbeszéljük. Akkor kiadhatod a mérged is. Lucy beleegyezőn biccentett. Én viszem a bort - mondta. Felvett egy mappát a pultról, és vállát kihúzva elmasírozott Christopher mellett. - Az irodámban leszek, ha keresnek. Christophert láthatóan egy cseppet sem idegesítette Lucy viselkedése. Az ajkán megjelenő halvány mosoly, ahogy az elvonuló lányt nézte épp az ellenkezőjéről árulkodott. Szívesen bosszantod, igaz? - nézett a férfira Peyton. Igen - ismerte be Christopher. Finn-nek igaza volt. Ő megmondta, hogy Christopher odavan Lucyért. Peyton inkább úgy vélte, a férfi azért érdeklődik a nővére után, mert élvezi a vele vívott szócsatákat, és nem látott mögötte semmi állatias indíttatást. Kétségtelen, hogy röpködtek a szikrák kettejük közt, amikor együtt voltak, és mindenki tudja, hogy a szikráktól kap lángra a tűz. Talán a vitáik csak azt a célt szolgálják, hogy leplezzék a valódi érzelmeiket. De lehet, hogy nem a legjobb ötlet két olyan embernek viszonyba keveredni, akik egy teljes éven át együtt dolgoznak. Ugyanakkor mindketten felnőtt emberek. Ha Lucy Christopherrel akar lenni, és Christopher Lucyval, az egyáltalán nem Peyton dolga. Kivéve
talán azt, hogy nem akarja, hogy a nővérének fájdalmat okozzanak. Csak abban reménykedett, hogy Lucy tudja, hogyan óvja meg a szívét. Megjöttek a biztonsági őrök - vonta magára a figyelmét Finn hangja. A bejárati ajtó kinyílt, és két, különösen jó formában lévő férfi lépett be. Meglehetősen jóvágásúak voltak a maguk keményfiú módján. Mindketten sötét hajúak, napbarnítottak. Körülbelül Finn-nel egyidősek lehetnek, vélte Peyton, alkatra is hasonlók, de ami a vonzerőt illeti, Finn magasan felülmúlja őket. Az üdvözlésekből nyilvánvaló volt, hogy régi jó barátai Christophernek. Nagyokat kacagva néhány igen színes sértést vágtak egymás fejéhez, mielőtt Finn és Peyton felé indultak. A magasabbik előrelépett, és megrázta Peyton kezét. Hívjon csak Drake-nek. Úgy tűnt, a másik férfi képtelen levenni róla a tekintetét. Braxton - mutatkozott be kurtán. Aztán Finnhez fordultak. Hé, téged ismerlek - mondta Drake, miután bemutatták őket egymásnak. Igen, én is - bólogatott a másik. Peyton szerette volna megbökni a férfit. Látod, mondtam én, hogy az emberek felismernek az olimpiáról, szerette volna mondani. - Te vitted be és kényszerítetted vallomásra Hayest - mondta Drake. A társam, Ronan Conrad ügynök végezte a munka nagyobb részét - felelte Finn, s mivel kínosan érezte magát a dicséret miatt, gyorsan folytatta is, mielőtt a másik többet mondhatott volna. - Menjünk be a konferenciaterembe, és felvázolom a helyzetet.
Peyton keresztülvezette a férfiakat az irodákon át a konferenciaterembe, és a biztonsági őrök figyelmesen hallgatták, ahogy elmagyarázta nekik, mit is vár tőlük, A lány nem gondolta volna, hogy a tájékoztatás ilyen sokáig fog tartani, de tévedett, Eltelt egy óra, és ők még mindig a kérdéseknél tartottak. Hutton és Lane ügynökök Daltonbsn vannak. Ok vezetik a nyomozást, és rendszeresen tájékoztatni fognak benneteket mondta Finn a két férfinak. Minden játékoson rajta tartják a szemüket? - kérdezte Drake. Finn biccentett, v -Valószínűleg hamarosan vége lesz ennek az egésznek. Múlt éjjel Erik Swift beengedte az ügynököket, hogy azok elvihessék az összes fegyvert az apja házából. Most mind a laborban vannak. Drake és Braxton alapos volt. Mielőtt elégedetten hátradőltek, ragaszkodtak hozzá, hogy minden egyes apró részleten végigmenjenek újra, hogy tudják kezelni a helyzetet. Amikor Finn felajánlotta, hogy körbevezeti őket az üdülő területén, hogy megismerjék a helyet, Peyton az íróasztalához ment. Ha már úgyis az irodában volt, arra gondolt, akár dolgozhatna is az új uszoda tervein. Ha hamarosan meg akarják nyitni az üdülőt, gyorsan rendbe kell tenni a dolgokat. Finn és a két őr épp kifelé tartottak, amikor Peyton meghallotta Drake kérdését. Mikor akarod, hogy kezdjünk? Holnap reggelig az enyém, utána teljesen a tiétek - felelte Finn. Milyen kedves módja a búcsúnak! - gondolta Peyton.
Peyton nem volt nagyivó, de délután ötre úgy érezte, képes lenne benyakalni egy egész üveg bort. Esetleg kettőt. Nem volt pihenés még vasárnap sem. Christopher nagyon értett az ostorpattogtatáshoz. Nem sokkal dél után megjelent a beszállítók árajánlataival az üdülő étterme számára, és megkérte Peytont, hogy nézze át őket. Peyton összehasonlította az utolsó borsmustár tételt is az árlistákon, mindent elrendezett egy külön mappában, amikor feltűnt neki, hogy mennyi az idő. Finn még nem jött vissza. Úszni akarok egyet az óceánban - jelentette ki fennhangon az üres irodának. Mintegy válaszul megdörrent az ég. Gondolom, ez azt jelenti, hogy szó sem lehet róla. - Felállt az íróasztaltól, és nagyot nyújtózott. Lucy néhány perccel korábban átment Christopher irodájába egy megbeszélésre, és becsukta az ajtót. Biztos nem akarja, hogy meghalljam, ahogy Christopherrel kiabál, gondolta Peyton. Úgy döntött, visszamegy a házba, és ott várja meg Finnt, ezért Christopher irodája felé indult, hogy megkérje, adjon át egy üzenetet Finn-nek. Szélesre tárta az ajtót, és rádöbbent - későn -, hogy kopognia kellett volna, mielőtt besétál. Lucy Christopher karjában volt, és azok ketten belemerültek egy meglehetősen szenvedélyes csókba. Egyikük sem vette észre Peytont. Peyton gyorsan becsukta az ajtót, és már távozni készült, amikor Finn visszatért. Mi olyan mulatságos? - kérdezte, meglátva a lány széles vigyorát. Peyton biztos volt benne, hogy a férfi elkérkedne vele, hogy Iám neki volt igaza. Semmi - vágta rá nyomban. - Semmi az égvilágon. Fáradt vagyok - dörzsölte meg a tarkóját. - Szeretnék most hazamenni. Braxton és Drake még itt van?
- Nem. Bejárták az egész üdülőt, tisztában vannak a gyenge pontokkal. Felváltva fognak vigyázni rád, és egyikük mindig veled lesz, miután én elmegyek. Minden rendben lesz. Őt akarja meggyőzni... vagy saját magát?
24. A vacsora feszült hangulatban telt. Lucy kimentette magát, és Peyton gyanította, hogy Christopherrel együtt mentek el valahová vacsorázni. Pedig jól jött volna, ha ott van a nővére, és enyhíti a közte és Finn közti feszültséget. A férfi azt javasolta, hogy plátói kapcsolatot tartsanak fenn, és Peyton biztos volt benne, hogy komolyan is gondolja a „maradjanak barátok” dolgot. Ő nem volt annyira őszinte, amikor beleegyezett, de nem akarta, hogy ezt a férfi is tudja. Amikor másnap elmegy, kész, be lesz fejezve. Soha többé nem akarja látni. Ha csak úgy ott tudja hagyni azok után, ami kettejük közt történt, akkor Finn nem érdemli meg őt. Peyton valaki olyat érdemel, aki szereti őt, igazán szereti. Feltétel nélkül. Olyan valaki, aki sohasem hagyná el. Létezik egyáltalán olyasmi, hogy igaz szerelem? Peyton szerette volna hinni, hogy igen. Amíg Finn fel nem hozta, Peyton nem igazán gondolkozott a férjhezmenetelen. Csak feltételezte, hogy egy nap majd megtörténik, és aztán lesznek gyerekei is. Maradi lenne, mert holtomiglan-holtodiglanra vágyik álmai férfijával? Hétfőn korán reggel Finn a karjába húzta, átölelte, és újra csak azt mondta: - Minden rendben lesz. - Igen, tudom - felelte Peyton meggyőződéssel.
- Ha szükséged lesz rám, csak hívnod kell - emlékeztette a férfi. Egy gyors csók, azzal el is ment. Alighogy becsukódott mögötte az ajtó, Peyton érezte, hogy elszorul a szíve, de nem engedte meg magának, hogy belemerüljön a fájdalomba. Kényszerítette magát, hogy az előtte levő napokra gondoljon, és arra, amit el akart érni. Nem volt könnyű kordában tartani az érzelmeit, de sikerült. Braxton egész nap mellette volt, miközben rótta a köröket az üdülő felújítási terveivel kapcsolatban. Teljes gőzzel folyt a munka, és ha sikerül elkerülniük az előre nem látható problémákat, a következő három hétben fogadhatják a szobafoglalásokat, és megnyithatják az üdülőt. A szabadságolt régi személyzet tagjainak többsége visszatér addigra, és Peytonhöz több pályázat is érkezett már az új állások betöltésére. Egy-két nagy feladat, mint például a nyaralóházak átalakítása vagy az új uszoda befejezése még előttük állt, de ezek nem fognak kihatni az üdülő többi részének működésére. Peyton éppen idejében ért vissza az irodába ahhoz, hogy találkozzon Dan Millerrel, aki a Christopherrel való találkozójára jött. Az ingatlanfejlesztő és vállalkozó mind külsőre, mind vérmérsékletre pontos ellentéte volt vetélytársának, Scott Cassadynek. Miller az ötvenes évei közepén járt, munkásruhát viselt és egy öreg kisteherautót vezetett, amely alaposan meg volt rakva mindenféle szerszámmal, amelyet ember valaha is kitalált. Nyugodt, magabiztos ember volt, aki nem akart senkit sem lenyűgözni. Peyton azonnal megkedvelte. Érezte a férfi tenyerén a bőrkeményedéseket, amikor kezet fogtak. Cassady sima modorú és mesterkélt volt, míg Miller nyersen őszinte. Nem olyan fajtának tűnt, aki azt mondja, amit a vásárló hallani akar, csak azért,
hogy megnyerje őt magának. Egyenes embernek látszott, és Peyton izgatottan várta, hogy mi a férfi véleménye a terveiről. Mit fog mondani arra, hogy számolják fel a két kicsi, lerobbant medencét, és építsenek egy olimpiai méretű, gyönyörű uszodát? Christopher nem vétózta meg az ötletet, és hajlandó volt meghallgatni, ezért ő is Peytonnel, Braxtonnel és Millerrel tartott, hogy megnézzék a terepet és felmérjék a lehetőségeket. Mit gondol, Mr. Aliller? - kérdezte Peyton, ahogy ott álltak és szemrevételezték a területet, amelyet a lány kijelölt az új uszodának. - Meg lehet csinálni? Nem kell ilyen hivatalosnak lenni - mondta a férfi. - Hívjon csak Dannek, és igen, természetesen meg lehet csinálni. Mi lenne, ha elvégezném a kalkulációt, és benyújtanám az árajánlatomat? Christopher körbevezette a férfit, hogy megmutassa, milyen egyéb fejlesztéseken gondolkodik még, Peyton és Braxton közben visszamentek a szállodába. Később aznap délután Christopher az irodájába hívta Lucyt és Peytont. El kell döntenetek, mit akartok ebből a helyből kihozni mondta nekik. - Az összes nyaralóház a Cove nyugati részén helyezkedik le, és Lucy, nem azt mondtad, hogy szeretnél újakat építeni a szállodához közelebb? De igen - bólintott a lány. A szálloda a keleti oldalon van - folytatta Christopher. Peyton, te egy rendes uszodát szeretnél közel hozzá. A két kisebb medence komoly munkálatokat igényel, és én szeretném egy naggyal helyettesíteni őket - magyarázta Peyton. - Sportolási és vízi szórakozási lehetőségekkel és így, közvetlenül mellettünk az óceánnal a családok jönni fognak. Tudunk ajánlani különleges menüsorokat, amelyek benne foglaltat-
nak az árban - tette hozzá lelkesen. - Később pedig szeretnék még egy szállodát építeni, de nem nagyobbat, mint ez. Megnéztem a helyet, és meg tudjuk csinálni úgy, hogy nem változtatjuk meg az üdülő jellegét. Azt hiszem, Len bácsi is jóváhagyná. Szeretném, ha Bishop’s Cove-nak megmaradna a bája. Lucy nem értett egyet Peyton elképzeléseivel. Ha a nyaralóházakat átalakítjuk, vonzani fogják ide azokat a vendégeket, akik értékelik a luxust, és hajlandók is megfizetni. Nem lehet mind a kettőt megvalósítani? - kérdezte Peyton. A külső irodában kitört felbolydulás hangjai félbeszakították a megbeszélést. Lucy és Peyton felismerték az éles rikoltozást. Megérkezett Debi. Mivel egyedül Braxton tartózkodott odakint, Peyton feltételezte, hogy a férfira zúdul unokatestvérük dühkitörése. - Találd ki, ki van itt - mondta Peyton szárazon. Nem úgy volt, hogy ma reggel áll munkába? - kérdezte Lucy. - Peyton, min mosolyogsz? - Azon, hogy Debi nem a mi problémánk. Christopher a főnöke. Lucy édesen elmosolyodott. Ne aggódj! - mondta a húgának, de tekintetét le nem vette volna a férfiról. - Christopher tudja, hogyan kell a nehéz természetű embereket kezelni. Ha megbocsátotok - állt fel Peyton megyek, megmentem Braxtont a Sátán kisinasától. Alighogy Debi megpillantotta Peytont, máris rákezdett. Ez a durva ember - üvöltötte Braxtonre mutatva - nem akar beengedni Christopher irodájába. Mondtam neki, hogy itt dolgozom, de akkor sem mozdult el innen. Mégis mit képzel, ki ő?
- Megyünk? - kérdezte Peyton Braxtont, ahogy válasz nélkül elsétált Debi mellett. Miközben elhagyták az épületet, hallotta, hogy unokatestvére felháborodottan szitkozódik, és gyerekes elégedettséggel elmosolyodott. Braxton nyilvánvalóan egyetértett vele, mert rákacsintott. Miközben a férfi hazakísérte, elmesélte neki, mit beszélt a Daltonban lévő ügynökökkel. A jelentésük szerint mindenki nyugodt, és az összes megfigyelt személy a megszokott napirendje szerint él. Erik Swift mindenben együttműködik velük, és naponta jelentést tesz nekik a legújabb fejleményekről. Volt némi aggodalom, hogy Randolph Swift esetleg akadékoskodik, de miután meghallgatta a felvételt, amelyet Eriknek adtál, ő is felismerte, milyen komoly a helyzet. Ezek szerint Randolph intézkedni fog? Igen. Az egyik ügynök azt mondta, hogy Erik és az apja felkerestek egy minneapolisi ügyvédet, és Randolph megváltoztatta a végrendeletét. Azt mondta, addig ültek ott, míg el nem készült. Aláírták a tanúk, és nyomban iktatták is. Pénteken nem kis meglepetés vár Drew-ra és a feleségére. Pénteken akarta Randolph bejelenteni Drew kinevezését jegyezte meg Peyton. Kétségkívül annyira haragszik Albertsonra, hogy az egész cég előtt akarja kirúgni. Randolph egyértelművé akarja tenni, hogy Drew és a felesége nem tartozik többé a céghez. - Bárcsak ott lehetnék! - sóhajtotta Peyton. Fogadni mernék, hogy Finn is szívesen ott lenne. Ami Finnt illeti - kezdte Peyton, aztán tétovázva elhallgatott, hirtelen nem tudva, hogyan is fogalmazza meg, amit akar. Igen?
Finn a család barátja, és én nagyon sokat kértem tőle. A saját munkájától vette el az időt, hogy nekem segítsen, és én igazán nagyon hálás vagyok érte, de ő közben visszatért a munkájához, és én nem akarom, hogy bárki újra segítséget kérjen tőle. Már így is épp eleget tett - mondta nyomatékosan. - Most itt vagytok ti, nem igaz? Ha valami baj van, te és Drake megbirkóztok vele, és ha bármi történne, nem akarom, hogy értesítsétek Finnt. Már épp elég idejét vettem el eddig is. Úgy tűnt, Braxtonnek semmi gondja sincs a lány kérésével. Rendben - egyezett bele rögtön, és témát váltott. - Itthon maradsz, vagy terveztél valami kiruccanást éjszakára? Itthon maradok. - Peyton megnézte a telefonját, hogy megvan-e Braxton száma, és elmentette Drake-ét is. - Elmentek éjszakára? Itt leszünk a közelben - mosolygott a férfi. Peytonnek napközben sikerült kizárnia Finnt a gondolataiból, de alig bújt ágyba, a férfi befurakodott a fejébe, és onnantól kezdve nem is tudott másra gondolni, csak rá. Hol van most? Még mindig Seattle-ben? Vagy már úton a főváros felé? Mit csinál ott? Valószínűleg beugrik a Fehér Házba, hogy átvegyen egy újabb kitüntetést valami különleges hőstettért, gondolta, és az ötlet mosolyra fakasztotta. Finn esetében bármi lehetséges. Vagy talán felújítja a kapcsolatát Danielle~lel, a nővel, aki tönkretette. Peyton elkeseredésében lehunyta a szemét, és azt mondogatta magának, hogy nem érdekli. A férfi otthagyta, és ezt sohasem fogja megbocsátani neki. Az álom elkerülte. A takarót ledobva magáról elővette a jegyzetfüzetét, és leírt néhány tanulságot, amelyet a legutóbbi napok leckéiből tanult, s amelyek egy nap majd belekerülnek a sütijeibe. Olyan alapigazságok kerültek a papírra, mint: sose veszte-
gesd el a drága sajtot a frittatába egy olyan férfiért, aki úgyis dobni fog; vagy: sose vedd elő a legszexisebb bikinidet egy olyan férfiért, aki úgyis dobni fog; vagy: mindig zárd be az ajtót zuhanyozás előtt, így nem fogsz engedni a kísértésnek, és szeretkezni egy olyan férfival, aki úgyis dobni fog. Jó, lehet, hogy az alapigazságai kezdenek kicsit hosszúvá válni, és lehetséges, hogy „a férfi, aki úgyis dobni fog” befejezés ismétlődése egy kicsit unalmas, de ettől még nem kevésbé igaz- Tudta, hogy ezeket a tanulságos figyelmeztetőket úgysem fogja belesütni egyik sütijébe sem, de azzal, hogy leírta őket, máris megkönnyebbült egy kissé. Akárhányszor eszébe jutott Finn, érzelmei a végtelen szomorúság és a nevetséges harag közt csapongtak. Peyton teljesen kimerült, mire végre sikerült elaludnia. A hét hátralévő része maga volt a rémálom... és mindez Debi miatt. Kedden a műszaki barbár unokatestvér véletlenül több mint hatvan fájlt törölt a számítógépről, és Peyton éjfélig dolgozott, hogy újra gépre vigye őket. Szerdán, miután száz fölösleges példányt nyomtatott ki egy fájlból - megint csak véletlenül, állította Debi tönkretette a fő nyomtatót, amikor a rossz nyílásba próbálta begyömöszölni a papírokat. Csütörtökön reggel Lucy egy listát adott Debinek azoknak a mesterembereknek a telefonszámaival, akiket fel kell hívni a munka ütemezése miatt. Kilencre Debinek mindet sikerült magára haragítania. Az egyik iparos rágalmazási perrel fenyegetőzött, miután beszélt Debivel. Tízkor Christopher újabb listát adott neki, ezúttal néhány elvégzendő feladattal. Egyszerű feladatokkal: elvinni néhány tervet a tájépítésznek, elhozni a színmintákat Dan Miller irodájából, fel-
venni két csomagot a postán, és visszafelé jövet ebédet hozni a helyi étkezdéből. Az egészet el lehetett végezni két, de legroszszabb esetben három óra alatt. Debi délelőtt tízkor távozott, és csak délután négykor ért vissza az irodába. Nagy poharas üdítőt iszogatott, és egyetlen csomag sem volt nála; a külseje azonban látványos változáson ment keresztül. Új, lila körömlakk volt rajta. Peyton azonnal észrevette rikító színe miatt. Debi szőke haja sokkal világosabb lett az eddigi vörösesszőkéhez képest, és látszott rajta, hogy frissen fodrászolt. A ruhája is más volt. Amikor elment az irodából, fekete nadrág és fukszia színű blúz volt. rajta, amikor visszajött, virágmintás szoknya, világoslila trikó, és a trikóval színben harmonizáló szandál is új volt. Lucy és Peyton csak egy „te jóságos isten, el tudod ezt hinni” pillantást vetett egymásra, de egy szót sem szólt. Kíváncsiak voltak, Christopher észreveszi-e a változásokat, amikor visszajön. Ő és Braxton már több mint egy órája az üdülő biztonsági rendszeréről tárgyaltak valahol odakint. Peyton már ott tartott, hogy üzenetet hagy a férfi asztalán, amikor Christopher besétált. Nem tett említést Debire vagy a késésére, hanem egyből munkához látott, átnyújtva Peytonnek a biztonsági ellenőrzés során készített jegyzeteit. Peyton tájékoztatta a közben beérkezett hívásokról, aztán a pohárszéknek támaszkodva böngészni kezdte a jegyzeteket. A szobában csend volt, mindenki a maga dolgával foglalkozott. Amikor Peyton befejezte az olvasást, Christopherhez fordult, hogy jelezze, egyetért a javaslatokkal, de a férfi felemelt mutatóujja megállította. - Várhatna az egy kicsit? - kérdezte, aztán a nyitott ajtón át kinézett a külső irodába, és kiszólt: - Debi, bejönnél egy percre, kérlek?
Az újonnan felruházkodott és megszépített alkalmazott nem kapkodta el a választ. Előbb gondosan kirúzsozta a száját, aztán a rúzst és a piperetükrét visszatette a táskájába, és csak ezután sétált be a férfi irodájába, ahol nyomban le is ült. Christopher nem vesztegette az időt. Ki vagy rúgva - közölte. Debi úgy ült ott, mint akibe villám csapott. Miért? Peyton nem akarta elhinni, hogy ezt még kérdeznie kell. Debi őszintén csodálkozni látszott. Fel sem fogja, hogy mennyire alkalmatlan erre a munkára? Dehogynem, döntötte el Peyton. Ez csak egyike a kisded játékainak. Debi következő mondata bizonyította, hogy nem tévedett. Rendben, akkor hívd fel Len bácsit, és közöld vele, hogy kudarcot vallottál, és kérem a házamat. Ő már tudja, melyiket. Christopher hátradőlt a széken, és egy hosszú percig szó nélkül tanulmányozta Debit. Az asszony kínosan feszengett, fürkész tekintete alatt. Nos? Hívd csak fel! - követelte Debi. Azt hiszem, félreértettél valamit - kezdte Christopher. Beleegyeztél, hogy hat hónapig dolgozol itt, és jó munkát végzel bármilyen feladatot kapsz is, és fél év múlva, az elvégzett munkád alapján én döntöm el, hogy kiérdemelted-e azt a házat, vagy sem. Te döntesz? Én voltam az utolsó lehetőséged Len bácsikádnál. Ő nem akart egyetlen perccel sem több időt vesztegetni rád meg a dolgaidra. Elege volt, és engem kért meg, hogy vegyem át tőle ezt a feladatot. Megkapom a házamat, vagy sem?
Nem kapod meg. Debi talpra ugrott, aztán visszaült. Riadtnak látszott. Peyton arra gondolt, hogy kezdi felismerni végre, Christopher komolyan beszél, és őt nem tudja manipulálni. Ó, azt már nem! Ez így nem igazság. Tudom, mi volt az egyezség. Megígértem Len bácsinak, hogy hat hónapig itt dolgozom, aztán megkapom a házamat. Én elvégzem a dolgomat. Hajlandó vagyok itt maradni hat hónapig. Te vagy az, aki felrúgja a megállapodást. Elvégzed a dolgodat? Igen - dadogta az asszony. - Dolgozom. Megcsináltam mindent, amit kértél. Christopher bámulatra méltóan nyugodt maradt. Átadtad a tájépítésznek a terveket? - kérdezte. Igen. Csupa sár volt minden, ezért a postaláda mellett hagytam. Mi a helyzet a színmintákkal, amelyeket Dan Millertől kellett elhoznod? A titkárnője azt mondta, nincs benn. És nem kérted el tőle a mintákat? Nem egészen ott voltam - ismerte be Debi. - Telefonon hívtam fel, ugyanis... elfoglalt voltam. Elfoglalt? Ugyan hol? - kérdezte Peyton. - A fodrásznál vagy a manikűrösnél? Debi nem válaszolt. És a két csomag, amit a postáról kellett elhoznod? Hosszú sor állt, és nem hiszem, hogy azt akarnád, sorban állással töltsem a társaság drága idejét. - De az rendben van, hogy egy gyógyfürdőben töltsd a társaság drága idejét? - csodálkozott Peyton. -
Debi egy pillanatra felkapta a fejét, de megint csak nem válaszolt. Christopher a fejét csóválta. - Gondolom, az ebédről is megfeledkeztél. Még nem szolgáltak fel ebédet. Ezért nem is rendeltél semmit - vonta le a következtetést Christopher. Ittam egy jeges kávét. Christopher nem vesztette el a türelmét, amit Peyton csodálatra méltónak tartott. Teljesen higgadt volt, amikor megszólalt. Sajnálom, de ez így nem működik. Értesítem róla Lent is. Most elmehetsz. Debi erre könnyekben tört ki. Nem rúghatsz ki. Esélyt sem adtál. Ez az egész a te hibád, nem az enyém. Senki sem mutatta meg, hogyan kell csinálni a dolgokat. Semmit sem tudok a számítógépekről. Az Peyton hibája. Ő intézte úgy, hogy kudarcot valljak. Peyton nem bírt csendben maradni. Azt mondtad, tudod használni az összes programot. Miért nem mondtad meg az igazat? Debi arcán könnyek csorogtak. Nem akartam, hogy kigúnyolj. Az ég szerelmére! - forgatta a szemét Peyton. - Nem a középiskolában vagyunk. Kérlek, Christopher, adj még egy lehetőséget! - könyörgött Debi. - Most komolyan igyekezni fogok. Csak addig ne bízz meg semmilyen számítógépes munkával, amíg Lucy meg nem tanít rá, hogyan kell kezelni. Miért Lucy? - kérdezte kíváncsian Christopher. Mert ő türelmes. Nem olyan goromba - tette hozzá, vádló pillantást vetve Peytonre. - Lucy be tud tanítani.
Christopher megingott, de nem Debi miatt. Lucy az ajtóban állt Debi mögött, és vadul rázta a fejét. A férfi egyszerűen képtelen volt ellenállni a kísértésnek. Szemében komisz fény villant. Rendben, kapsz még egy lehetőséget, és Lucy betanít, de akkor is nekem tartozol felelősséggel. Még egy gikszer, és repülsz. Debi sietve elhagyta az irodát, mielőtt Christopher meggondolná magát. Most boldog és egy kicsit önelégült, gondolta Peyton, Lucy ellenben úgy festett, mint aki meg akar verni valakit. Peyton kiosont az irodából, miközben nővére elviharzott mellette. Christopher, válthatnánk néhány szót? - kérdezte Lucy. Az ajtó becsapódott mögötte.
25. John Caulfield különleges ügynök visszatért Finn rémálmába. Segített kihallgatni a gyanúsítottat, aki a tüzet gyújtotta. Caulfield keze meg volt égve, arca szinte eltűnt, de a hangja nem változott, erős és határozott volt. A rémálom a tett helyszínére, a kétszintes épülethez vitte. Caulfield a legfelső lépcsőfokon állt, kezét a kilincsen tartva. Finn-nel beszélt telefonon, azt mondta neki, hogy megvárja az erősítést, és mindent a nagykönyv szerint fog csinálni, ezért Finn siessen a helyszínre, hogy jelen legyen a letartóztatásnál. Biztos volt benne, hogy a gyanúsított odabent rejtőzik. Még mindig Finn-nel beszélt, miközben lassan kinyitotta az ajtót. A lángok azonnal beborították, de ő még égve is utasításokat osztogatott Finn-nek a füléhez tartott telefonon keresztül. Egészen mostanáig a rémálom a kihallgatószobában kezdődött és fejeződött be. Most azonban más volt a vége. Megjelent Peyton. Ott állt Finn ajtaja előtt a férfit várva, és Finnt végtelen nyugalom szállta meg, közvetlenül azelőtt, hogy felébredt volna. Ronan és Finn korán odaért az előadásra. Leültek az egyik asztalhoz a Seattle külvárosában lévő Adams Hotel egyik na-
gyobb báltermében, és várták az első előadót. A szeminárium kötelező volt, és egyikük sem szívesen vett részt rajta. A lassan gyülekező többi ügynök arcáról ítélve, ők is inkább máshol lettek volna. Mi az első előadás témája? - kérdezte Ronan nagyot ásítva, miközben cukrot tett a kávéjába. Az új szabályzat - felelte Finn. - Legalábbis ezt hallottam. Nem értem - csóválta a fejét Ronan. - Miért kellett egész idáig jönni ezért? Nem lehetett volna ugyanezt elmondani a keleti parton? Biztos el lehetett volna - vont vállat Finn. - De nem csak a szeminárium miatt vagyunk itt. A túszmentőknél várnak minket személyi beszélgetésre. - Te beadtad a pályázatod hozzájuk? Nem. És te? Én sem. Akkor mi a fene... - morogta Finn. - Valami suskus lesz a dologban. Lehet, hogy felhívom Graysont - tette hozzá, régi társára utalva. - Most, hogy előléptették, közel került a tűzhöz. Biztos ki tudja deríteni, mi folyik itt. Persze, hívd csak fel - helyeselt Finn. Ha itt maradunk csütörtökig, elmehetnénk a meccsre. Ismerek valakit, aki bármire tud jegyeket szerezni. - Te mindig ismersz valakit - nevetett Finn. Ronan és Finn csak nem régóta voltak társak, de már jól kiismerték egymást. Ronan Boston külvárosában nőtt fel a legkeményebb környezetben. Nyers modorú, durva fickó lett belőle, és többször járt a törvény árnyékos oldalán, mintsem azt hajlandó volt beismerni. Egy főiskolai ösztöndíj változtatta meg. És a haditengerészet. Ő és Finn jó csapatot alkottak, ezért is tették őket össze több ügyben is. Finn megbízott Ronan ítéleteiben, és tudta, számíthat a társára, ha kényesre fordul a helyzet.
- Van valami híred Daltonból? - kérdezte Ronan. Finn mindent elmondott neki a nyomozásról. - Várom a ballisztikai vizsgálat jelentését a laborba bevitt fegyverekről. Biztos vagyok benne, hogy Albertson bérence, Parsons volt az, aki valamelyikkel Peytonre lőtt. Miből gondolod, hogy Parsons volt, és nem Albertson? Albertson is ott van a lista elején, de Peyton biztos benne, hogy Parsons volt az, aki Minnesotában a kocsijára lőtt. A fickónak kilométer hosszú bűnlajstroma van, és nem fog habozni, hogy újra próbálkozzon. Szívesen bevinném egy kihallgatásra... Nem teheted. Túlságosan érintve vagy az ügyben. Finn nem értett yele egyet. Rá tudnám venni, hogy beszéljen. Rálőtt a nőre, akit szeretsz - mutatott rá Ronan tárgyilagosan. - Bemennél, és nyomban ki is ütnéd. Peyton a barátom. Na persze, a barátod - nevetett Ronan. - Amikor már azt hiszem, hogy végre tisztán, látsz, megint mondasz valami bődületes ostobaságot. Biztos vizes lett az agyad attól a sok úszástól. Szóval most meg a szerelmi életem szakértője lettél. Mióta is vagy te lány? Ronan nem sértődött meg. Könnyű benned olvasni. Megváltoztál, mióta kapcsolatba kerültél Peytonnel. Azóta... Mi van azóta? - szakította félbe Finn vitára készen. Boldogabb vagy. Egy fenét vagyok! - tiltakozott Finn. Csak miután kimondta, jött rá, milyen ütődöttnek és védekezőnek hangzott.
Beszéljünk inkább a te szerelmi életedről. Majd meglátom, az hogy tetszik. Nincs mit beszélni róla. Collins nem akar kapcsolatot. Azt mondta, az lesz a legjobb, ha többé nem találkozunk. Különböző utakon járunk, és valószínűleg úgysem működne ez a kapcsolat. Nem az, amit mondott, hanem ahogy mondta árulkodott Finnnek arról, hogy több is van a szavak mögött. Nem úgy tűnik, mintha nagyon összetört volna a dolog. Inkább mintha örülnél neki. Azt akarom, hogy boldog legyen. Ha ezt egyedül akarja csinálni, nekem nincs kifogásom ellene. Na és te? Te mit fogsz csinálni? Feleségül veszem - mondta Ronan. - Esküszöm az élő istenre, hogy feleségül veszem - ismételte, amikor látta barátja arcán a kételkedést. Finn jót nevetett rajta. Nagyon magabiztos vagy. Collins szeret engem - vont vállat Ronan. - Csak meg van ijedve, de majd észre tér. A házasság nagy elkötelezettség. Az igaz - értett vele egyet Ronan, - De ha az ember egyszer készen áll, akkor készen áll. Azt hiszem, te is meg vagy ijedve, de majd észre térsz. Finn a fejét rázta. - A házasság nem való mindenkinek. Ronan egy szemvillantás alatt visszafordította a szót a daltoni nyomozásra. Albertson Bishop’s Cove-ba tett útjáról faggatta társát. Minél többet beszélt Finn Albertsonról, annál dühösebb lett. Bárcsak ott lehetnék, és láthatnám a gazember arcát, amikor lesújt rá a pöröly. -
Miért ne lehetnél ott? A szeminárium szerda estére befejeződik. Csütörtökön elrepülhetsz Minnesotába, ott éjszakázol, aztán péntek délelőtt kocsit bérelsz, és Daltonba mész. Hány órára tervezik a bejelentést? Hutton azt mondta, délután egyre. Be tud vinni úgy, hogy Albertson ne vegyen észre. Nem szeretném tönkretenni a meglepetést vagy felkelteni a gyanakvását. - Finn megrágta az ötletet. Nem tudom. Lehet, hogy elmegyek. Még meggondolom. -
Finn nem tudott távol maradni; el kellett mennie. Tudta, hogy Peyton aggódik a bejelentés miatt, őt azonban jobban nyugtalanította, mit fog Albertson tenni, miután kirakták a laptól. Finn beszélt vele, a szemébe nézett, amikor a férfi felbukkant Bishop’s Cove-ban a burkolt fenyegetéseivel. Finn úgy vélte, a fickó dühöngeni fog, és bosszúért kiált. A kérdés csak az, menynyi ideig tudja féken tartani a bosszúvágyát, mielőtt lép, hogy kiegyenlítse a számlát. Randolph Swift arra készül, hogy milliókat húzzon ki a zsebéből, s közben meg is alázza. Randolph valószínűleg a lányát is ki fogja tagadni. O, igen, Albertson biztosan bosszút akar állni. Hutton és Lane azt hiszik., Randolph lesz Albertson célpontja, esetleg Erik, de Finn meg volt győződve róla, elsősorban Peytonnel akar majd leszámolni. O volt az, aki elindította a lavinái. Nem volt nehéz elintéznie a formaságokat. Mivel Finn felettese is részt vett a szemináriumon, könnyű volt megszereznie a beleegyezését, és még csak papírhegyeket sem kellett kitöltenie hozzá. Finn lefoglalta a repülőjegyet, és intézkedett, hogy bérautó várja a reptéren. Finn mindennel számolt, csak az időjárással nem. Hódara szitált, amikor kihajtott a parkolóból. Vékony esőkabátja nem nyúj-
tott túl nagy védelmet a hideg ellen. Gyűlölte a vastag ruhákat. Öltönyben volt, de amikor az autó fűtése végre működni kezdett, levehette a zakóját, meglazíthatta a nyakkendőiét, és mindjárt kellemesebben érezte magát. Ahogy észak felé tartott, minduntalan Peyton jutott eszébe. Elképzelte, ahogy Daltonból jövet a hóviharban vezet. Azóta eltelt néhány hónap, és a tavasz is hivatalosan megérkezett, de a földek nagy részét még mindig hó borította. Hutton akkor hívta fel, amikor a daltoni kijárónál lekanyarodott a pályáról. Megadta Finn-nek az irodaépület koordinátáit. El sem tévesztheted - fejezte be a szavait. - Az egész egy óriási fallikus szimbólum. Finn azt hitte, Hutton csak viccel, amíg meg nem látta az épületet. A fenébe, micsoda rondaság! Bárki tervezte is, komoly segítségre szorul, gondolta Finn. Leállította a kocsit a látogatóknak fenntartott parkolóban, és az oldalbejáratnál találkozott Huttonnel. Bár telefonon már sokszor beszéltek, személyesen még nem találkoztak. Hutton ügynök a negyvenes évei elején járt. Határozott kézfogása és száraz humora volt. Ugye, hogy igazam volt az épülettel kapcsolatban? - kérdezte, miután kezet rázott Finn-nel. - Úgy fest, mint egy fallikus szimbólum, nem? De igen. Menjünk be. A hátsó lépcsőn megyünk fel a nézőtérre. A felvonók mellett van egy üres iroda. Erik Swift azt mondta, ott várhatunk. Lane Albertsonon tartja a szemét. Hol van Albertson? Az irodájában készül a beszédére. Szerintem iszonyú pipa lesz - tett hozzá mosolyogva.
Van fenn egy előadóterem? Igen, egy jó nagy színpaddal. Mindenféle konyhai készülékkel van felszerelve, és elől van egy óriási konyhapult. Ott szokták a főzőműsorokat felvenni az egyik kábeltévé-hálózatnak. Minden alkalmazott ott lesz. Ó, és ez tetszeni fog... Albertson ragaszkodott hozzá, hogy az egészet felvegyék. Személyesen ellenőrizte, hogy a kamerák jól vannak-e beállítva. Ez tényleg tetszik - ismerte be Finn. - Albertson személyi asszisztense... Mimi a neve. Albertson tudni fogja, hogy ő segített Peytonnek, Ki kell vinni innen. Már megtettük. Albertson azt hiszi, hogy a kései ebédjét fogyasztja, de nem fog visszajönni. Ő és egy Lars nevű férfi együtt távoztak. Mivel magyaráztátok, hogy te és Lane itt vagytok? - kérdezte Finn a lépcsőn felfelé menet. Néhány héttel ezelőtt már voltunk itt, és mindenkit kikérdeztünk, aki esetleg követhette Peyton Lockhartot, amikor elhagyta Daltont. Persze semmire sem jutottunk. Albertsonnak és Parsonsnak is van alibije. Mióta jelentetted a floridai esetet, szemmel tartjuk őket. Ahogy azt te is tudod, nem tudtuk összekötni őket a Peyton elleni lövöldözéssel... még nem - mondta. Kinyitotta egy kis iroda ajtaját, és felkapcsolta a világítást. Albertson azt hiszi, azért jöttünk ma, hogy befejezzük a jelentésünket, és Erik Swift mindenben a kezünkre játszik. Albertson egyébként annyira izgatott amiatt, hogy Ő lesz itt a főfejes, hogy minden másról megfeledkezett. A fenébe, azt se venné észre, ha J. Edgar Hoover1 feltámadna halottaiból, és kezet fogna vele. -
1 John Edgar Hoover (1895-1972) az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda, röviden FBI és annak elődje, a BOI (Bureau of Investigation) meghatározó igazgatója volt, aki 48 évig töltötte be hivatalát, egészen haláláig. (A fordító megjegyzése.)
Néhány perccel később Hutton bevezette Finnt az előadóterembe, amely úgy volt megépítve, mint egy színház. Hosszú, széles színpada volt, a nézőtér székeit pedig félkörben és lépcsőzetesen rendezték el, hogy az utolsó sorban ülő ugyanolyan jól lásson, mint az, aki elöl ül. Ügyes, gondolta Finn. A színpad rozsdamentes acélja és márványa ragyogott a lámpák fényében. Egy alkalmazott szorgosan pakolta az összehajtható székeket a középen álló emelvényre. Egy másik mikrofonpróbát tartott. Húsz perc, és megkezdődik a show. Albertson és a többiek oldalról fognak felmenni a színpadra - mondta Hutton. - Találtam neked egy jó helyet, ahonnan nézheted. Ott, az oszlopoknál - mutatott a hátsó sarokra. - A fények a színpadot fogják megvilágítani. Ha az oszlop másik oldalára állsz, senki sem fog látni. Finn elfoglalta a helyét az árnyékban, és az emberek is kezdtek szállingózni. Néhányan egyedül jöttek, mások kisebb csoportokban. Tíz percen belül a terem a bent ülők csevegésétől zsongott. Az emberek a nagy eseményt tárgyalták. A hátsó sorban két nő a Randolph Swift viselkedésében bekövetkezett változásokról beszélgetett. Finn minden szavukat hallotta. Az utóbbi időben mintha ruganyosabb lett volna a járása. Észrevetted? Sokáig nem láttuk, erre most egyszer csak megint bejár az irodába. Gondolod, hogy megismerkedett valakivel? Mostanában valahogy sokkal élénkebbnek tűnik. Miriam halála után maga is úgy festett, mint aki meghalt. Miriam igazán kedves nő volt, nem? Ó, de még mennyire! Tudtad, hogy sosem felejtette el egyetlen alkalmazott nevét sem? Még az én Sarah-mra is emlékezett. Azt hittem, Randolph utána fog halni, annyira össze volt törve. De most úgy tűnik, visszatért közénk.
Örülök neki, hogy így történt. Bárcsak ne menne nyugdíjba! Szörnyű világ lesz itt, ha Drew Albertson lesz a főnök. Te is láttad, hogy bánik a nőkkel. Különösen a fiatalokkal - háborgott a másik. Ő meg Eileen megpróbálták elhallgattatni a pletykákat, de azt hiszem, akkor is igazak. Nem tudom, meddig fogom itt kihúzni, ha ő lesz a főnök. A színpadot megvilágító fények hirtelen erősebbek lettek, és az alkalmazottak azonnal elhallgattak, és várakozásteljesen kihúzták magukat. Kinyílt az oldalajtó, és Erik lépett be. Komoly arccal foglalt helyet a pódium jobb oldalán. Ugyanakkor Drew és Eileen is kilépett a fénybe. Egymás mellett sétáltak fel a színpadra, s közben a közönségre mosolyogtak. Drew, akárcsak egy újraválasztásáért kampányoló politikus, integetett a tömegnek, közben Eileen mosolyogva odabiccentett néhány, az első sorban ülő embernek. Ők az emelvény bal oldalán ültek le. Kitört az éljenzés, és mindenki felállt, amikor Randolph Swift felment a színpadra. Magas és nagyon sovány ember volt. Széles vállú, mint a lánya, és erős, határozott állú, mint a fia. Arcának ráncai kemény, küzdelmekkel teli életről árulkodtak, de lépteiben ott érződött az életerő, ahogy a két nő is mondta. Látszott rajta, hogy meghatotta az ünneplés, és felemelt kézzel köszönte meg a szeretet ilyetén megnyilvánulását. Amikor az éljenzés és taps nem akart szűnni, mindkét kezét felemelte, és intett, hogy üljön le mindenki. Végül az ováció elhalkult annyira, hogy érteni lehetett a szavait. Randolph mindenkinek megköszönte a kedves fogadtatást, aztán így folytatta: - Néhány bejelentenivalóm van ma. - Jegyzetlapokat vett elő a zakója belső zsebéből, és maga elé helyezte őket. - Azzal szeretném kezdeni, hogy nem volt helyes tőlem azt -
követelni maguktól, hogy részt vegyenek Miriam emlékünnepségén. Ő most biztos haragudna, hogy ezt tettem. Azt sem akarta, hogy gyászoljam őt. Az emlékünnepség ennek ellenére meg lesz tartva, de nem kötelező részt venni rajta. Ha más terveik vannak ma délutánra, megértem. Miriam is tudta, én is tudom, hogy mindannyian szerették őt. Újabb tapsvihar tört ki, és Randolph várt, hogy újra szóhoz jusson. Ezen az ünnepségen nem lesznek hosszú beszédek. Partit terveztünk, lehet enni-inni, a gyerekek pedig léggömböt kapnak. Miriam életét fogjuk ünnepelni. A tömeg ismét tapssal mutatta ki tetszését. Randolph teljes magasságában kihúzta magát, aztán Drew-ra és Eileenre nézett. Azok úgy mosolyogtak a tömegre, mintha nekik szólna az éljenzés. Most pedig térjünk át a többi változásra, amelyet szeretnék megosztani magukkal. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, visszavonulok a vállalat éléről. Tudom, hogy ez legtöbbjüknek nem okoz meglepetést - tette hozzá apró biccentéssel. - Itt az ideje, és biztos vagyok benne, hogy jó kezekben hagyom magukat. Hadd mondjak néhány szót az új vezérigazgatóról. Energikus embert kapnak. Azt hiszem, ő sokkal okosabb, mint én, jóval kreatívabb és több benne az újító szellem. Ő nem fog megijedni az új ötietektől, szóval nem aggódom, hogy a cég megrekedne a fejlődésben. Csodálatos tervei vannak a terjeszkedés mikéntjére, és ami a legfontosabb, tudja, hogy maguk valamennyien a cég értékes alkalmazottai. Erkölcsi meggyőződése szilárd alapokon nyugszik, s ez fogja őt vezetni, hogy jó döntéseket hozzon. - Elhallgatott, és a válla fölött Albertsonra nézett, aki igyekezett olyan szerényen ülni, ahogy csak tudott. Randolph ismét a felé forduló arcokra nézett, és folytatta: - Szeretném bemutatni maguknak a Swift Kiadóvállalat új vezérigazgatóját... Erik Swiftet.
A terein falai megremegtek, ahogy a tömeg egy emberként talpra ugrott, és vadul éljenezni kezdett. Finn Drew-t nézte. A férfinak arcizma sem rándult, és Finn arra gondolt, talán fel sem fogja teljesen, hogy mi történt, Eileen viszont megértette. Arca haragosan megrándult, és majdnem felborította a széket, amikor felugrott. Ez nem igaz! - kiabálta. - Eltévesztetted. Drew az új igazgató. Rémülete robbanásszerű volt. Randolph tudomást sem vett róla, és ez csak olaj volt a haragjára. Hagyják abba! - visította a hallgatósághoz fordulva. - Ne éljenezzenek! Fogják be a szájukat, és üljenek le! - Az utolsó parancsot már üvöltötte, majd az apjára nézett. - Ez valami tréfa? kérdezte. - Drew az új igazgató, és te csak viccelődni próbálsz, ugye? Drew megragadta Eileen karját, és visszarántotta a székére. Arca most kőkemény volt, de Finn még abból a távolságból is látta a szemében lobogó lángot. Eileen szörnyű reakciója Erik kinevezésére mindenkit elnémított. A levegő megtelt feszültséggel, ahogy az emberek azt várták, mi fog történni. Randolph megkopogtatta a mikrofont, hogy magára vonja a figyelmet. Más mondanivalóm is van. Eileen és Drew Albertson még ma elhagyják a céget - jelentette be acélos hangon. Drew lassan felállt, keze ökölbe szorult az oldala mellett. Miért teszed ezt velem? Randolph a hallgatóságot figyelte, úgy válaszolt. Meg tudnám magyarázni, de azt hiszem, jobb lesz, ha mindenki hallja.
Felemelte a kezét, hogy jelezzen a vezérlőfülkében ülő embernek, és a hangszóróból Peyton Lockhart hangja szólalt meg kristálytisztán. - Nem bánja, ha felveszem a beszélgetésünket...
26. Amikor Finn meghallotta Peyton hangját, egy pillanatra megállt a szíve. - A gazember! - sziszegte. Mialatt Randolph lejátszotta a felvételt, Finn tekintete az Albertson házaspárra tapadt. Eileen Drew karját rángatta, így próbálva rávenni a férjét, hogy ránézzen, de a férfi maga elé meredt, és nem törődött vele. Biztosan önuralma utolsó morzsáit használta fel, hogy féken tartsa az indulatait. Finn tudta, hogy a belsejében forr a méreg. Két biztonsági őr indult a lépcső felé, hogy kikísérje Drew-t és Eileent az épületből. Drew látta őket jönni. Felállt, gondosan megigazította a nyakkendőjét, és merev léptekkel elhagyta a színpadot. Eileen utána sietett. - Drew, elintézem a dolgot. Engedd meg, hogy elintézzem neked - esdekelt. - Ő csak egy szenilis vénember. Bíróság elé vihetjük az ügyet... Az ajtó becsukódott mögöttük, elfojtva az asszony hangját. A teremben senki sem moccant, senki sem szólt egy hangot sem. Mintha hipnotizálva lennének, úgy csüggtek a felvétel minden szaván néma döbbenetbe fagyva. Randolph és Erik már távozott. Abban a pillanatban, amikor Drew pocskondiázni kezdte Miriamet, mindketten elhagyták a termet.
Finn elővette a telefonják és miközben ő is távozott, és átment a kis irodába, felhívta Braxtont. Hol van Peyton? - kérdezte, s hangjában olyan sürgetés volt, amelyen nem tudott uralkodni. A konferenciateremben dolgozik - felelte Braxton. Finn gyorsan elmondta neki, mi történt. Ne téveszd szem elől! - utasította a testőrt, miután befejezte. Ez a Randolph egyenesen a busz alá lökte Peytont azzal a felvétellel, igaz? Elmondhatta volna úgyis, hogy micsoda perverz állat Albertson, hogy nem keveri bele Peytont. Albertson akkor is rájött volna. Látnod kellett volna a tekintetét. - Vigyázunk Peytonre - biztosította Finnt Braxton. - Szólok Drake-nek... és Christophernek. Lehet, hogy fel akar venni még egy-két embert a biztonságiakhoz. - Jó ödet. Akarsz Peytonnel beszélni? Nem, majd később felhívom. Csak annyit mondj neki, hogy Daltonban vagyok. Alighogy Finn befejezte a beszélgetést, nyílt az ajtó, és Hutton ügynök sétált be az irodába a rossz hírrel. Most kaptam meg a ballisztikai jelentést. A golyó egyik fegyverbe sem illik azok közül, amelyeket Swift házából hoztunk el. A fenébe, pedig reméltem... Igen, ahogy én is. Lane nagyon rosszul fogadta a hírt. Első pillantásra megutálta Parsonst, és nagyon szeretné rács mögött látni. De semmink sincs ellene. Abszolút semmink - tette hozzá nyomatékosan, és komoran ráncolta a homlokát. - Az előírásoknak megfelelően jártunk el, amikor elhoztuk a fegyvereket Swift-
től. Leltárba vettünk minden egyes puskát, és Erik aláírta a jegyzéket. Erik nem árulta el az apjának, hogy ideadta nekünk a fegyvereket vizsgálatra, csak ma reggel. Megmutatta neki a listát, és megígérte, hogy hamarosan visszakapja valamennyit. Akárhogy is, az apja végigment a jegyzéken, és azt állítja, hogy három fegyver is hiányzik, egy pisztoly és két puska. Mindkét puska távcsöves - tette hozzá. - Szerinte valamit elrontottunk, és azokat elfelejtettük felírni a listára, de Erik meggyőzte, hogy a jegyzék pontos. Mesélt neki Peytonről, és arról is, hogy Parsons üldözőbe vette. Erik azt mondja, az apja mélységesen megdöbbent, és nagyon dühös volt, mert egészen addig nem is sejtette, hogy Drew és Eileen milyen messzire képes elmenni, ha meg akar szerezni valamit. Erik azt is mondta, hogy nagyon különös volt a tekintete, és szerinte az apja akkor határozta el, hogy felhasználja a felvételt, és nyilvánosan megszégyeníti Drew-t. - Te tudtad, hogy le akarják játszani? -- kérdezte Finn. Hutton a fejét rázta. Sem Randolph, sem Erik nem említette, hogy ez a terv. Albertson úgy hagyta el az épületet, mint valami őrült. Azt hiszem, be fog kattanni. Rajta tartjuk a szemünket, és Parsonst is figyeljük. Hol van Parsons? Albertsonék után rohant, és addig kiabálta Eileen nevét, míg az asszony megállt és bevárta. Egyetlen pillanatra se tévesszétek őket szem elől. Rendben. Valószínűleg elmennek valahová, és összedugják a fejüket, hogy kitalálják, hogyan is hozhatnák rendbe a dolgot. Ott az a rengeteg pénz. Nem fogják feladni. Ezt már nem lehet rendbe hozni. Ezt Albertson is tudja, és
a beteges agyában ez az egész Peyton hibája. Finn azzal töltötte a délutánt, hogy Huttonnek és Lane- nek segített kihallgatni az alkalmazottakat. Akadtak néhányan, akik hűek maradtak Drew-hoz, bár csak a jóisten tudja, miért. Az egyik ilyen alkalmazott egy Bridget nevű nő volt. Ő annyira zaklatott volt, hogy alig tudott uralkodni magán a beszélgetés alatt. Az a felvétel, amit hallottunk csupa hazugság volt - erősködött. - Drew ártatlan. Az a szörnyű Peyton Lockhart rendezte meg az egészet. Csapdába csalta - mondta szinte kiáltva. - Ő gondolta ki az egészet, és aztán felvette. Finn nem vesztette el a türelmét. És mégis hogy csinálta? - kérdezte higgadtan. Megvannak a módszerei. Kérdezze csak meg Eileent. Ő majd mindent elmesél magának Peyton Lockhartról. Ő azonnal kitalálta, milyen nő. - És milyen nő? Bridget a kézfejével letörölte a könnyeit, s csak azután válaszolt. Az a nő egy szajha volt. Egy szutykos kurva - jelentette ki nagyot bólintva. Most pedig Drew elment, és az egész az ő hibája. - Újra sírva fakadt, és alig lehetett érteni a szavait. Finn úgy döntött, Lane-re hagyja a nőt, ő pedig Huttonnel átkutatja Drew és Eileen irodáját. Azonnal őrt állítottak az ajtajuk elé, mihelyt megszerezték Erik és az apja hozzájárulását a kutatáshoz. Semmi gyanút keltő dolgot nem találtak Drew irodájában, de lefoglalták a számítógépét, hogy átnézzék a titkosított fájljait. Lefogadom, hogy csak pornót találunk rajta - jegyezte meg Hutton. Finn úgy vélte, valószínűleg igaza van, Bárcsak itt maradhatnék, hogy tovább kutassak bizonyítékok után a fickók ellen, de vissza kell mennem a fővárosba.
Mi sem maradhatunk Daltonban - mondta Hutton de a helyiek mindenben együttműködnek velünk. Mindent megtesznek, hogy segítsenek. Lane dugta be a fejét az ajtón. Most hallottam a megfigyelőktől. Egy futár néhány perccel ezelőtt adta át Drew-nak és Eileennek Randolph Swift új végrendeletét. Szerintem ez betetőzi a napjukat. És újabb okot ad Drew-nak, hogy Peyton után vesse magát, gondolta Finn. Beszélnie kell a lánnyal, hallania kell a hangját, hogy tudja, minden rendben van vele. Várt a hívással addig, míg el nem hagyta Daltont, és úton volt Minneapolis felé. Alighogy a lány beleszólt a telefonba, Finn egész teste ellazult, és a szorítás is eltűnt a mellkasából. Úgy érezte, újra tud levegőt venni. Hogy vagy? Peyton nem akarta udvariaskodásra vesztegetni az időt. Braxton mondta, hogy Daltonban vagy. El sem akartam hinni. Időben odaértél, hogy halld Randolph beszédét? Igen, de nem igazán volt az beszéd - mondta, és rendre beszámolt neki a történtekről. Amikor befejezte, a lány kérdésekkel árasztotta el. Peyton nem úgy reagált, ahogy Finn várta volna, Amikor leírta, milyen dühös volt Drew, és milyen halálos gyűlölet ült az arcán, amikor a felvétel elkezdődött, a lány nevetett. Ó, bárcsak ott lehettem volna! - Az isten szerelmére, ez egyáltalán nem mulatságos. Nem, persze, hogy nem. Szinte látom magam előtt, ahogy Drew a tömegnek integet, aztán a következő pillanatban lapátra kerül. - Peyton újra felkacagott. - Elnézést - szabadkozott. - Próbálok uralkodni magamon. Akkor most vége, ugye, Finn? Drewt kirúgták, és a múltja mindenhová követni fogja. Végre túlléphetek rajta. -
Nem hiszem, hogy Drew túl fog lépni rajta - figyelmeztette Finn. - Óvatosnak kell lenned. Óvatos leszek - nyugtatta meg Peyton, hallva a férfi hangjában az aggodalmat. - Ha pedig utánam jön, felkészülve várom. - Fogalma sem volt, ezt hogy valósítja meg, de meg akarta nyugtatni Finnt. - Kérlek, ne aggódj miattam! Ez nem a te feladatod. Braxton és Drake vigyáznak rám, amíg Drew meg nem nyugszik, és én is vigyázni fogok. Nem akarom, hogy bármi is történjen veled. - Tudom. Semmi bajom sem lesz. Különben is, a biztonságom most már nem a te problémád. Már így is nagyon sokat tettél értem, amiért igazán hálás vagyok, de most már folytatnod kell a saját életedet. Nélkülem, tette hozzá magában. Ezt tökéletesen világossá tetted. Peyton... A lány hangja suttogón halk volt. - Viszlát, Finn. -
27. Peyton a szívéhez szorította a telefont, és lehajtotta a fejét. Nem fog sírni. Bárcsak sikerülne valami kis haragot csiholnia magában! Dühösen még mindig jobb, mint az érzés, hogy bármelyik pillanatban megtörhet és sírva fakadhat. A férfi nem érdemli meg, hogy sírjon érte. Nem érdemli meg őt. Az utóbbi időben Peyton már mantraszerűen mondogatta ezeket a szavakat. Itt az ideje, hogy ő is továbblépjen. Hosszú listája volt a teendőkből, amelyeket még Mimi és Lars érkezése előtt el akart végezni. Kell nekik valami ideiglenes szállás, amíg be nem rendezkednek végleg, úgyhogy Peyton felhívta a karbantartókat, és megkérte őket, hogy ürítsék ki a sajátja mögött lévő kétszobás nyaralóház egyikét, amelyet eddig raktárnak használtak. Hétfőre odarendelte a festőket, és amint ők végeztek, a padlót is felcsiszoltatta. A ház már be volt bútorozva, és Peyton arra is figyelt, hogy friss ágyneműt húzzanak fel, és a hűtőt is feltöltsék. Azt akarta, hogy barátai szíves fogadtatásban részesüljenek. Mimi Minneapolisban, az egyik testvérénél szállt meg, amíg arra várt, hogy Lars összepakoljon. Megígérte Peyton- nek, hogy felhívja, amint útnak indulnak, de úgy tervezte, hogy az még kéthárom nap. Közben élvezte, hogy a család jával lehet, és azt
mondta Peytonnek, hogy már el is felejtette, mennyire élvezi a sógornője társaságát. Peyton lefoglalta magának a konferenciatermet. Tetszett neki, hogy van elég helye, ahol szétteregetheti a papírjait. Egész paksaméta jegyzete volt már a menüsorokra, amelyeket meg akart mutatni Larsnak. Arról persze fogalma sem volt, hogy a fiú tud-e főzni, de ezt nem említette a nővérének. Lars azt mondta, szakács akar lenni, de azt egy szóval sem, hogy képese recept alapján bármit is megfőzni. Megbeszélte a dolgot Christopherrel, és úgy döntöttek, jó ötlet lenne, ha Lars a szálloda éttermeinek legkisebbikében, az Óceánban kezdene, Geller főszakács felügyelete alatt. Azonkívül, hogy Geller rendkívül tehetséges volt, rendelkezett még egy ritka képességgel - a főszakácsok közt legalábbis ritkával -, mégpedig a türelem erényével. Ha Lars már elég tapasztalatot szerzett az Óceánban, megfontolják, hogy áttegyék-e a Leonarába, ahol Florida legjobb, de egyben legtemperamentumosabb főszakácsának keze alatt dolgozhatna. Peyton örült, hogy biztosíthatja Larsnak ezt a lehetőséget, és remélte, hogy ez valami nagy dolog kezdete lesz a fiú életében. Ahogy teltek a napok, Peyton egyre jobban élvezte az üdülőhelyen végzett munkát, és lassan a fény is felderengett az alagút végén, amikor a személyzet visszatért, hogy elvégezze az utolsó simításokat is a szállodán. Peyton többnyire az üdülő területén belül tartózkodott, de Braxton vagy Drake még így is folyton a közelében volt, egyetlen pillanatra sem tévesztették szem elől. Amikor felvetette nekik, hogy valószínűleg nincs már szükség rájuk, erősködtek, hogy csak akkor ér véget itt a munkájuk, ha Christopher és Finn elbocsátja őket, előbb semmiképp. Mivel kivették a döntést a kezéből, Peyton úgy vélte, a legjobb, ha beletörődik és igyekszik elfogadni, hogy a testőrök
a mindennapjai részei. Drake-ről közben kiderült, milyen kifinomult az ízlése, ha ételről van szó. Megkóstolta az új ételeket, és meg tudta mondani, milyen fűszer hiányzik belőle, vagy melyik nem kell bele. Braxtonnek is volt rejtett tehetsége. Egyik nap Peyton az új uszoda terveit tanulmányozta, és a férfi véleményét kérte az elrendezésről. Kellemesen meglepte, hogy Braxtonnek igen használható ötletei vannak, többek közt például az, hogy építsenek pihenőkabint a terület egyébként kihasználatlan sarkában. Peyton megszokta, hogy a két férfi mindig a közelében van, és egy idő után kifejezetten élvezte a társaságukat, és barátként tekintett rájuk. Braxton és Drake többnyire igyekezett láthatatlan maradni, ám azokon a napokon, amikor Peytonnek el kellett hagynia az üdülő területét, ők vezették a kocsiját, és végig mellette maradtak. Mindegy volt, hogy iroda vagy vásárlás, az egyikük mindig ott állt az ajtón kívül, rá várva. Peyton épp egy ilyen, Port Jamesben töltött délutánról tért vissza, és bevonult a konferenciaterembe dolgozni, amikor Lucy nézett be hozzá, hogy jó éjszakát kívánjon. Scott Cassady hívott ma - mondta. Még mindig egyezkedni akar? - kérdezte Peyton. Igen. Azt hiszem, megtudta, hogy Dan Millerrel dolgoztatunk, és attól tart, hogy elveszítheti a befolyását. Nagyon nyájas és hízelgő volt. Nem jut vele sokra. Lucy már indult volna, amikor eszébe jutott valami. Mi volt az orvosnál? Peyton háttal ült az ajtónak, és egy sor ablakkal nézett farkasszemet. Nem zavartatta magát, hogy megforduljon, úgy válaszolt a nővérének. Adott fogamzásgátló tablettát, és azt mondta, az majd beállítja a havi ciklusomat, és most az az első. Adott egy in
jekciót is, és közölte, hogy most hat hónapig nem eshetek teherbe. Addigra meg a tabletták megvédenek a nem kívánt terhességtől. - Peyton nem tudta megállni, hogy hozzá ne tegye: És most az injekciónak köszönhetően akár rögtön aktív szexuális életet kezdhetek. És mégis kivel szándékozol aktív szexuális életet élni, ha megkérdezhetem? Christopherrel. Már régóta tetszik nekem - mondta Peyton, és lehajtva tartotta a fejét, nehogy a nővére észrevegye gonoszkodó vigyorát. Lucy reakciója azonnali volt. Ő nem lehet a tiéd - szögezte le határozottan. Peyton hátrafordult a székkel, hogy lássa a hatást Lucy arcán. Nővére arca egy szemvillanás alatt vérvörös lett. Peyton úgy vélte, remekül sikerült a tréfája, és felkacagott, de ekkor belépett Christopher. Elég volt egyetlen pillantást vetni az arcára, hogy tudja, a férű mindent hallott. Lucy mindebből semmit sem látott. Ez egyáltalán nem mulatságos! Pedig valahol az - szólalt meg mögötte Christopher. Lucy összerezzent. Behunyta a szemét, mély lélegzetet vett, kihúzta magát, és tőle telhető méltósággal sarkon fordult. Ha megbocsátasz... Christopher nem engedte, hogy elmenjen mellette, A lány újra próbálkozott. - Ha megbocsátasz... - ismételte, s közben tenyerét a férfi mellkasának feszítve megpróbálta félrelökni. Nem akarok megbocsátani - közölte Christopher, és a lány derekát átkarolva magához húzta. - Braxton odakint vár rád, ha elkészültél - mondta Peytonnek, miközben Lucyt az irodája felé húzta. Peyton még hallotta, ahogy megkérdezi: Miért is nem lehetek az övé? - azzal felnevetett, és az öblös hang hallatán Peyron elmosolyodott. Az iroda ajtaja becsukó-
dott, mielőtt Lucy válaszolhatott volna. Peyton elképzelte, hogy most cicázni fognak, ahogy az anyja mondaná, jaj, nem, csak nem lesz belőle az anyja! Gyorsan félresöpörte a zavaró gondolatot. Lucy és Christopher nem tudta, hogy látta őket csókolózni, és Peyton nem is tervezte, hogy elmondja nekik. Majd ha Lucy készen áll rá, úgyis mesél neki a kapcsolatukról. De Peyton addig hallgatni fog, és nem faggatózik. Bár igazából nem titok, gondolta. Bárki, akinek szeme van, és öt percet eltölt a társaságukban, láthatja, hogy van köztük valami. A tekintetük, ahogy egymásra néznek, mindent elárul. Emlékezett rá, milyen érzés volt Finnt megcsókolni. Egész belseje vágytól sóvárgott. Nem, nem szabad a férfira gondolnia! Vége, és semmi jó sem származik abból, ha felidézi a múltat. Soha többé nem akarja látni, emlékeztette magát, és abban a pillanatban teljes szívével magáévá tette ezt a hazugságot. Ahhoz, hogy tovább tudjon lépni, le kell foglalnia magát, döntötte el. Úgy fog dolgozni, mint egy megszállott, így nem marad majd ideje arra, hogy Finnre gondoljon. Debi segített neki a célja megvalósításában azzal, hogy mindnyájukat folyton ugráltatta. Lucy úgy vélte, unokatestvérük most igazán próbálkozik, hogy jó munkát végezzen, csak éppen tökéletesen alkalmatlan, nyúljon bármihez is. Peyton ezt nem vette be. Senki sem lehet ennyire ügyetlen. Kezdesz cinikus lenni - jelentette ki Lucy. Így igaz - bólogatott Peyton. - Amikor Debiről van szó, cinikus vagyok. Azt mondd meg nekem, hogyan lehetséges, hogy be tud lépni a számítógépbe, meg tudja nézni az e-mailjeit, ruhákat rendel, fenn van a Facebookon, mégsem képes megtanulni, hogyan nyomtasson. Csak egy gombot kellene megnyomnia. Játszik veled, Lucy.
- Az irodai munka nem az ő világa - vitatkozott Lucy. Christopher Lucyval értett egyet, így leginkább a nyaralóházakhoz szalasztotta el Debit, hogy ellenőrizze, hogy haladnak a munkálatok. Mint kiderült, Debinek mégis van tehetsége. Ügyesen flörtölt. Szeretett is flörtölni, és úgy tűnt, ez az egyetlen dolog, amiben igazán kiváló volt. A padlócsiszolók és a mennyezetet festő munkások is értékelték a tehetségét, és nem sajnálták az időt, hogy viszonozzák a flörtöt. Péntekre Debinek három randevúja is volt, három különböző férfival. Nyilvánvaló volt, hogy Sean már csak egy távoli, ködös emlék a számára. Kedd délutánra az idő rosszabbra fordult. Hatalmas vihar volt közeledőben. Christopher elküldte Debit, hogy járja végig a tizenkét nyaralóházat, és ellenőrizze, hogy minden ablak be van-e csukva. Az ablakokat ugyanis nyitva hagyták, hogy száradjon a festék és kiszellőzzön a szaga. A házak közül kettőnek vadonatúj padlója volt, és sajnos, pont erről a kettőről gondolta Debi, hogy azokat is ellenőrizte, de nem. Az összes ablak nyitva volt a zuhogó esőben, és a padló tönkrement. Peytonék túl későn jöttek rá, hogy mindent, amit Debire bíznak, még egyszer ellenőrizniük kell, s még azt is ki kellett találniuk, hová tegyék a nőt, ahol nem tud kárt okozni. Két nappal később aggódni kezdtek, hogy Debi ügyetlensége fertőző. Az egyik házfelügyelő jelentette, hogy valaki nyitva hagyott egy doboz festéket a vadonatúj kvarc konyhapulton. A doboz az oldalán feküdt, és a festék mind kifolyt a pultra és le a padlóra. Katasztrófa! Úgy tűnt, valahányszor előrelépnek egyet, történik valami, ami öt lépéssel hátraveti őket. Nehéz volt optimistának maradni, és azt remélni, hogy időben meg tudják nyitni a nyaralóházakat. A szállodával minden rendben volt. Készen állt a megnyitóra, beleértve a különleges vízesést is... egészen
addig, míg az el nem öntötte az előcsarnokot. A vízelvezető szelepe teletömődött sárral. A kár kijavítása újabb két héttel tolta el a megnyitót. A felfordulás kellős közepén érkezett meg Mimi és Lars. Hat óra is elmúlt, mire befordultak a parkolóba. Egyiküknek sem volt utánfutója, mert ami kis bútoruk volt, azt eladták, és készen álltak rá, hogy mindent újrakezdjenek. Peyton nem félt attól, hogy barátai esetleg úgy érzik, hibáztak, amikor kitépték a gyökereiket, és átutazták az országot. Biztos volt benne, hogy Miminek és Larsnak legalább annyira tetszeni fog Bishop’s Cove, mint neki, és hamarosan beilleszkednek. Mimi és Lars el volt ragadtatva a szállástól, s miközben kipakolták a bőröndjeiket, Peyton vacsorát készített nekik. Tésztát főzött ki, zöldséget párolt, halat sütött, és szőlőolajos mártással tálalta. Borral is kínálta őket, de egyikük sem kért. Egész nap vezettek, és úgy vélték, a bortól elaludnának. A vacsora közben a jövőről beszélgettek, és Peyton érezte, hogy lesznek a barátai mind izgatottabbak, miközben az üdülőben folyó újításokról mesél. A vacsora után azonban Mimi témát váltott. El kell mondanom, mi folyik Daltonban - kezdte. - Mindenkitől csak hallgatok, még Bridgettől is. Szentséges szűzanyám, ő még mindig Drew távozása miatt kesereg! Lars bólintott. Mesélj neki Eileenről! - noszogatta. Az ember azt hinné, hogy Eileen és Drew is elbújik az otthonába, vagy el is költözik ilyen megaláztatás után, de pont ellenkezőleg. Amit Eileen tesz, úgy nevezném, hogy kármentés. A várost járja, és mindenkinek, aki hajlandó meghallgatni, elmondja, hogy te irányítottad az egész beszélgetést. Kacérkodtál vele, kiforgattad a szavait, aztán felvetted az egészet, hogy be tudd perelni szexuális zaklatásért.
Ez nem minden - vette át a szót Lars. -- Drew sem húzza meg magát otthon, különösen esténként látod a városban, közvetlenül azután, hogy befejeződik a munka. Bemegy az alkalmazottak törzshelyeire, és megpróbál mindenkit meghívni egy italra. A régi jó cimborát játssza, és a saját sztoriját adja elő rólad. Az ő változata szerint te csábítottad el őt, és egészen durva dolgokat is követeltél tőle az ágyban. Mit remél ezzel elérni? - kérdezte Peyton. Ha a véleményemre vagy kíváncsi, szerintem megpróbál visszakerülni a céghez - felelte Lars. -- A módszere mindenesetre nem működik. Az emberek hátat fordítanak neki. Még azt sem engedik meg, hogy fizesse az italukat. Márpedig ez Daltonban hallatlan dolognak számít. Ő és Eileen nagy partit adtak szombaton, de senki sem ment el rá - mondta Mimi, - Drew úgy viselkedik, mintha szabadságon lenne. Elment horgászni valahová Kanadába. Biztos a következő lépését tervezi. Mivel a hízelgő taktikája nem vált be, valószínűleg pánikba esett. Minden reménye odavan, hogy visszakerül Randolph kegyeibe. Mit gondolsz, mit fog tenni? - kérdezte Peyton. Nem tudom, és nem is érdekel - jelentette ki Mimi. Annyira örülök, hogy eljöhettem onnan! Na már most, mikor kezdünk Larsszal? Holnap találkoztok Christopherrel és Lucyval, de mindketten kaptok néhány napot, hogy körülnézzetek, mi hol van. Lars, tudom, hogy szeretnél saját lakást, de ugye nem gond, hogy egyelőre Mimivel laksz? Dehogy gond -- biztosította Lars. - Most viszont aludnom kell - közölte nagyot ásítva. Én sem utasítom vissza az ágyat - követte a fiút Mimi. Peyton megvárta, amíg becsukódik mögöttük az ajtó. Boldogok lesztek itt - ígérte akkor. -
Peyton izgatottan várta, hogy barátai megismerkedjenek Lucy-val és Christopherrel, valamint hogy megmutassa nekik az üdülőhelyet. Megbeszélték, hogy délben találkoznak a ház előtt. Ezzel elég időt hagyott nekik, hogy kialudják magukat, és ki tudjanak pakolni. Arra gondolt, délig még valamennyit tud dolgozni. A telefon akkor szólalt meg, amikor belépett az irodába. Debi, aki egyébként mindig mindenhonnan késett, már odabent volt, és felkapta a telefont, mielőtt Peyton odaért volna. Bishop’s Cove - szólt bele. - Kit kapcsolhatok? - Hallgatta egy percig a hívót, aztán azt mondta: - Persze, átküldők valakit. Köszönöm, hogy hívott. - Letette, és Peytonhöz fordult. - A postáról telefonált egy fickó. Azt mondja, három nagy csomag van náluk a szállodának címezve. Fogadni mernék, hogy Geller főszakács rendelt valamit. A fickó azt állítja, a dobozok már ott vannak egy ideje, szóval valaki menjen érte. Küldök valakit a személyzetből... Nem, alá kell írnod valami papírt. A fickó mondta. Rendben, Braxtonnel érte megyünk. Nem leszünk oda sokáig. Miért van az, hogy az a fickó mindig a közelben lebzsel? Meg a másik is. Hogy is hívják? Drake. Szeretitek hármasban csinálni, vagy ilyesmi? - szólt utána Debi, amikor Peyton már az ajtónál járt. Peyton a szemét forgatta. - Vagy ilyesmi. Braxton az iroda előtt állt. Amikor Peyton közölte vele, hogy el kell ugraniuk a postára, szó nélkül elé tartotta a markát, és a lány belepottyantotta a kulcsot. Szokássá vált, hogy a férfi vezet, valahányszor Peytonnek el kellett hagynia az üdülő területét. Miközben a város felé hajtottak, Peyton elmesélte a férfinak, amit Mimitől és Larstól hallott Drew-ról és Eileenről.
Igen - mondta a férfi -, mindent tudok a finom urakról. Hutton így nevezi őket. Igazság szerint a finom helyett egy másik jelzőt használt, de azt nem ismételném meg. Nagy partit rendeztek, de senki sem ment el - mondta Peyton. - Ez nagyon megalázó lehetett Drew-nak. Hutton ügynök beszélt Parsonsról is? Tudja, hol van? Parsons mindig Albertsonék közelében található. Ott volt a partijukon, és ő volt az egyik kiválasztott, aki elmehetett Drew-val horgászni. Az egyik kiválasztott? Ki más ment még? Drew, Parsons és egy Cosgrove nevű alak. - Don Cosgrove? Ő Mimi volt férje. Abból, amit hallottam róla, tökéletesen beleillik a társaságba. - Jól szórakoznak, nem igaz? Finn azt állítja, ez az egész csak porhintés, és én egyetértek vele. Szerinte készülnek valamire, ami nem fog nekünk tetszeni. Finn? - Peyton szíve nagyot dobbant. - Mikor beszéltél vele? Nem beszéltünk. Hutton mondta. Tegnap beszélt Finnnel. A posta egy csendes zsákutca végén volt a sztráda közelében, de meg kellett kerülniük Cassady egyik készülő építményét, hogy beálljanak a parkolóba. Csak három parkolóhely volt a kis, négyszögletes épület előtt, amely úgy festett, mintha egyetlen éjszaka alatt csapták volna össze mindenféle különösebb terv nélkül. Kátrányos, lapos teteje volt, és alumínium oldalfalai. Két, az építkezés különböző stádiumában levő apartmanház magasodott a posta épülete fölé. Mindkettő előtt hatalmas Cassady Construction tábla hirdette a vállalkozó nevét, és egy lakókocsi állt ott, amely tele volt ragasztgatva a férfi nevével. -
Egy lélek sem járt a közelben. Braxton kiszállt a kocsiból. - Van még néhány perc nyolcig. Várj itt! Megnézem, nyitva vannak-e már. Peytont a türelmetlensége mentette meg. Ha a kocsiban marad, a robbanás központjában lett volna, de nem várta meg, hogy Braxton jelet adjon. Kinyitotta az ajtót, és megkerülte a kocsit. A csomagtartónál járt, amikor mintha darázscsípést érzett volna a combján. Odanyúlt, hogy lesöpörje a darazsat, és amikor visszahúzta a kezét, az csupa vér volt. Aztán fütyülő hangot hallott, majd még egyet, és hirtelen beugrott, mi az. Braxton nevét ordítva futni kezdett. Braxton rákiáltott, hogy le a földre, és rohant, hogy kimentse a veszélyzónából. Peyton majdnem eljutott a posta oldaláig, amikor a benzintank felrobbant. A robbanás ereje felemelte és a férfi karjába röpítette. Valami kemény csapódott a tarkójának, és újra felsikoltott. Nem emlékezett rá, hogy berakták egy mentőbe. A kocsi ajtaja nyitva volt, és tisztán látta az autóját... jobban mondva, ami valaha az autója volt. A robbanás apró darabokra szakította, és a tűzoltók még mindig dolgoztak, hogy elfojtsák a lángokat. Braxton beszállt mellé a mentőbe, hogy elkísérje a kórházba. - Jól vagy? - kérdezte Peyton, - Jól. Te kaptad az ütést, nem én. A tested megvédett. Anynyira sajnálom! Számítanom kellett volna rá. Mondd el, mi történt. Nem emlékszel? Minden olyan zavaros. - Peyton behunyta a szemét. Szörnyen fáj a fejem, de ez minden. Semmi szükség rá, hogy kórházba menjek. Agyrázkódásod van. Ez a lehetőség feldühítette a lányt.
Dehogy van! Peyton próbálta kizárni a félelmét. Bárki volt is, aki meg akarta ölni, nem fogja feladni. Újra elaludt, és a kórházban ébredt fel. Egy orvos hajolt fölé, és a combján lévő kötést ellenőrizte. Észrevette, hogy Peyton nézi. Csak egy kis vágás - mondta neki. - Még össze sem kell varrni. Akkor most hazamehetek? - Peyton megpróbált felülni, de a szörnyű fájdalom szinte kettészakította a koponyáját. Az orvos a vállánál fogva gyengéden visszanyomta az ágyra. Itt tartom éjszakára. Agyrázkódása van. Bár Peyton szívesen vitatkozott volna a diagnózissal, inkább megköszönte. Egy óra múlva elhelyezték egy külön kórteremben, és Braxton meg Drake őrt állt az ajtaja előtt. A folyosón ott tolongtak aggódó barátai. Az orvos mindegyiknek megengedte, hogy bekukkantson Peytonhöz, aztán ragaszkodott hozzá, hogy hagyják békén. Peyton annyira rosszul érezte magát, hogy legszívesebben zokogott volna, csak azért nem tette, mert tudta, akkor még jobban fájna a feje. Behunyta a szemét, és úgy tett, mintha aludna, hogy mindenki békén hagyja. Bárcsak itt lenne az anyja, hogy megnyugtassa, minden rendben lesz. Fura, gondolta, ha a dolgok rosszra fordultak, az anyja mindig tudta, mit kell mondani. Pedig egyébként az őrületbe kergette Peytont. Biztos a fején levő púptól lett ilyen érzelgős, gondolta, és ezért érez nosztalgiát a családja iránt. Finn is folyton az eszébe jutott. Az éjszaka közepén felébredt. Az ajtaja résnyire nyitva volt, s halvány fénycsík szűrődött be a folyosóról. Beletelt egy percbe, mire Peyton rájött, hol is van. -
Szuszogó hangot hallott. Valaki volt még a szobában rajta kívül. Peyton lassan oldalra fordította a fejét, és meglátta a férfit. Finn az egyik széken elterülve mélyen aludt. Egy kicsit megmozdult, aztán szuszogott tovább. Nincs itt semmi keresnivalója, gondolta Peyton, és holnap meg is mondja neki. De ma éjjel nem. Ma éjjel elégedett. És biztonságban van. Finn nem fogja hagyni, hogy bárki is bántsa. Ma éjjel Finn ismét az ő nagymenője.
28. 28
Azon a reggelen, amikor Peyton kocsija felrobbant, Ronan egy másik oldaláról ismerte meg Finnt, és ez kimondhatatlanul megdöbbentette. Finn egy ostoba kölyköt hallgatott ki, aki kettős gyilkosságot követett el vagányságból. Finnt hívták be, hogy kikérdezze, mert meg voltak győződve róla, hogy az ő módszerével sikerül vallomásra bírni a kölyköt. Finn stratégiája olyan sikeres volt, hogy öt új ügynök is ott állt a megfigyelőszobában Ronannel a tükör másik oldalán. Azért jöttek, hogy lássák munkában a mestert, hogy tanuljanak Finntől, aki - felettesük és Ronan szerint - bárkit szóra tud bírni. Csak idő és kitartás kérdése. Finn-nek nem volt sötét oldala, és sohasem vesztette el a türelmét... egészen addig a napig. Csak ő volt a szobában és a gyanúsított, egy húszéves fiú, aki ragaszkodott hozzá, hogy Ticnek szólítsák. Csak egy kis fémasztal választotta el őket, az asztalon jegyzettömb és golyóstoll feküdt. Seggronda a srác, gondolta Ronan. Nagy fül, nagy fogak, vékony ajkak és furcsa fejforma. Az idióta bandaszokás szerint kopaszra borotválta a fejét, a tarkóján egy halálfej és alatta két, keresztbe tett lábszárcsont tetoválás volt látható, és egy kisebb is a homlokán. Ez aztán az eredeti, nem igaz? Miután néhány percig hallgatta a kölyök kérkedését, Ronan arra gondolt, milyen jó lenne egy zsákot húzni a fickó fejére, hogy ne kelljen tovább néznie a gúnyos mosolyát.
Tic nagydarab legény volt, megütötte a százkilencven centit és a száz kilót. Nem volt megbilincselve, és tudták róla, hogy könynyen dühbe gurul. Ronan az ajtóhoz közel helyezkedett el arra az esetre, ha a fickó agresszívvá válna. Tudta, hogy Finn egyedül is képes elbánni vele, de kéznél akart lenni, ha úgy hozná a helyzet. Bár Finn már órák óta beszélgetett a gyanúsítottal, nem is lehetett volna lazább. Kényelmesen ült, lábát kinyújtva és bokában keresztezve, és úgy tűnt, mintha élvezné a beszélgetést. Finn szája sarkában apró mosoly bujkált, pont csak akkora, hogy a gyanúsított kellemesen érezze magát. Tic mindent elkövetett, hogy lenyűgözze Finnt a barátairól szóló történetekkel, akik mindenféle nagyszabású bűnügyet megúsztak, mert okosabbak voltak a zsaruknál. Nevetve mesélte el az egyik különösen borzalmas esetet. Nyilvánvaló volt, hogy a fickó szeret kérkedni, és Ronan meg volt győződve róla, hogy hamarosan összekérkedi magának a harminc évtől életfogytig terjedő büntetést. Ha Finn ügyesen manipulálja, Ticben feltámad a harci szellem, hogy bebizonyítsa, ő is van olyan okos, mint a társai, és eldicsekszik a tettével. Szépen haladtak a dolgok egészen addig, míg Finn üzenetet nem kapott. A mobilja rezgőre volt állítva. A fegyverével együtt oda kellett volna adnia a telefont Ronannek, mielőtt bement a kihallgatóhelyiségbe, de a készülék a zsebében volt, és megfeledkezett róla. Elővette a telefont, és ki akarta kapcsolni, amikor lepillantva látta, hogy' Braxtontől kapott üzenetet. Nem nyugtalanította a dolog. Peyton akarata ellenére megparancsolta Braxtonnek és Drake-nek, hogy rendszeresen tájékoztassák.
Tic elmerült a saját világában, és a falat bámulva naiv módon felidézett egy másik esetet, amit a hite szerint ügyesen vitt véghez. Aztán rátért a kettős gyilkosságra. Nyilvánvaló volt, hogy gyötörni akarja Finnt, tudatva vele. hogy négyszer húzta meg a ravaszt anélkül, hogy valójában kimondaná. Tic annyira beleveszett az emlékeibe és az élvezetbe, hogy felidézheti őket, hogy észre sem vette, amikor kérkedése közben azt is kikotyogta, amit nem kellett volna, így magára vállalva az esetet. Finn a tükör felé pillantott, jelezve Ronannek, hogy a vallomás rögzítve van, aztán, amíg Tic tovább beszélt, Finn megnyitotta az üzenetet. Arra számított, hogy azt olvassa, minden rendben van, és nincs semmi gond. Helyette ez állt az üzenetben: orvlövész felrobbantotta a kocsit, úton vagyunk a kórházba Peytonnel. Finn talpra ugrott. A szíve mintha ki akart volna szakadni a melléből. A telefont a bal kezében szorongatva újra elolvasta az üzenetet. Peyton megsérült, de milyen súlyos? Braxton nem tudja? Neki kellett volna megvédelmeznie. Finn erős késztetést érzett, hogy nyomban a lányhoz rohanjon. Nincs több időm rád! - csattant fel nyersen. -- Fejezzük most be! Fogd azt a tollat, és kezdj írni! Neveket akarok, és azt akarom, hogy a vallomásod tömör és velős legyen. Megértetted? Tic nevetett, de nevetése erőltetettnek tűnt. Nem fogom elmondani, hogyan... Nem kapja meg a vallomásomat. Már bevallottad. Kezdj írni! Tic tiltakozásával mit sem törődve Finn harmadszor is elolvasta az üzenetet, hátha valamit rosszul értelmezett. Odakint. Ronan azt magyarázta a fiatal ügynököknek, hogy Finn milyen gyorsan felismerte, hogy a gyanúsítottnak fontos
volt elhitetni Finn-nel, hogy ő milyen okos, Finn pedig nem sajnálta az időt, és játszadozott vele, mint macska az egérrel, a hiúságát legyezgetve, és ezzel sikerült észrevétlenül rávennie a gyanúsítottat, hogy beszéljen. Szerencse, hogy Ronan a megfigyelő ablakon át odanézett, különben lemaradt volna az eseményekről. Tic nyilván rájött, hogy túl sokat mondott, s azt hivén, hogy Finn bolonddá tette, öklét lengetve átugrott az asztalon. Mind a százkilónyi düh Finnre támadt. Tic az egyik pillanatban még a levegőben volt, a következőben már a falhoz lökve, a lába a levegőben. Finn a torkára fonta az ujjait, elzárva a levegő útját. Valamit belesúgott Tic fülébe, aztán, miközben fél kezével továbbra is a torkát szorítva a falhoz nyomta, a másik kezével üzenetet írt. Ronan és a többi ügynök berontott a szobába. Egy csoportban álltak, és csak bámulták Finn csodálatos erőmutatványát. - Világos, hogy mit akarok? - kérdezte FinnTictől. A gyanúsított képtelen volt válaszolni. Vérvörös arca lilulni kezdett. Finn úgy döntött, a fickó hallgatását igennek veszi. Akkor rendben - mondta, és elengedte Ticet. A fickó a padlóra omlott. - Mássz oda az asztalhoz, ülj le, és kezdj írni! parancsolta Finn. Az egyik ügynök sietett az asztalhoz bilincselni Ticet, nehogy újra támadjon, míg a másik leült az asztal másik oldalára, és odalökte elé a jegyzettömböt. Átveszem, uram - mondta Finn-nek. Finn elhagyta a kihallgatóhelyiséget, és Ronan követte. Lenyűgöző voltál - mondta neki. - Ahogy a bal kezeddel az üzenetet írtad. Én nem tudtam volna megcsinálni. Finn megmutatta Ronannek az üzenetet, s miközben az olvasta, visszadugta pisztolyát a tokjába. Ronan elmorzsolt egy szitkot a bajsza alatt.
Albertson van mögötte, ugye? Peytonnel minden rendben van? Nem tudom. Fel kell hívnom a Port James-í kórházat, és Braxtontől is várom a visszajelzést. És aztán hogyan tovább? - kérdezte Ronan. Most azonnal indulok Peytonhöz, és amikor megtalálom azt a gazembert, tudod, mit teszek vele? Ronan bólintott. Ó, igen. Tudom. -
29. Finn még reggel is ott volt. Ezek szerint nem csak álmodott. Peyton azonnal meglátta, ahogy kinyitotta a szemét. A folyosón állt, és Braxtonnel meg Drake-kel beszélgetett, és azzal a rendőrrel, akit Peyton még a Redsben látott, abban a grill-bárban, ahol nachost meg halas tacót ettek. Élénk társalgás folyt, és a testbeszédükből meg tudta állapítani, hogy Finn kivételével mindenki nagyon dühös. Braxton láthatóan fel volt dúlva. Egyre csak az öklét rázta, és újra meg újra ökölbe szorította a kezét. Finn épp ellenkezőleg. Karba tett kézzel állt, és időnként bólintott egyet. Rendkívül higgadtnak, ugyanakkor nagyon komolynak is tűnt. Braxton volt az első, aki észrevette, hogy Peyton felébredt. Megbökte Finnt, aztán besietett a szobába. Hogy vagy? - kérdezte az ágy lábánál megállva. - Ez forró helyzet volt. - Jól vagyok - biztosította Peyton. Ez nem teljesen volt igaz, de hazugságnak sem volt mondható. A feje már nem fájt annyira, mini előző éjjel, és nem volt annyira merev sem. - Jobban leszek, mihelyt kimehetek innen. Finn az ágy oldalához sétált, és gyengéden kisimította a lány haját a homlokából. Lehetséges, hogy még egy éjszakára bent kell maradnod mondta. Nem. Nem maradok. Az emberek meghalnak a kór-
házakban. Amikor bejelentkeznek, még jól vannak, aztán... bumm... elkapnak valami szörnyű betegséget, és meghalnak. Finn próbálta leplezni a mosolyát. Ha egyszer jól vannak, miért mennek kórházba? Hibátlan volt a logikája, és Peyton nem tudott rá mit válaszolni, de haza akart menni. Igenis megtörténik az ilyesmi - erősködött. Finn a kezére tette a kezét. Peyton megpróbálta elhúzni a sajátját, de a férfi nem engedte. Peyton, annyira sajnálom! - szólalt meg Braxton. - Nem védtelek meg. Számítanom kellett volna rá, hogy ez bekövetkezik. Felnéztem a tetőre, de senkit sem láttam. Úgy látszik, elkényelmesedtem. A férfi olyan nyomorultul nézett ki, hogy Peyton szerette volna megvigasztalni. Egyetlen kocsi sem volt a környéken... a munkások sem jöttek még meg... az orvlövész valamelyik épület tetején volt, ugye? Igen - felelte Finn. - Azt mondtam Peytonnek, maradjon a kocsiban, amíg megnézem, nyitva van-e a posta. - Braxton hangja remegett. Ha ott maradt volna, akkor a kocsival együtt felrobban. Peyton szerette volna megnyugtatni, megmondani neki, hogy ne hibáztassa magát, de Finn megelőzte. Igen, ezt elszúrtad - mondta és ez majdnem mindkettőtök életébe került. Ez nem történhet meg még egyszer - tette hozzá kemény hangon. - Szóval okulj belőle! Igen, uram - felelte Braxton, most már szakmai tárgyilagossággal. Drake jelent meg az ajtóban. Beszélnem kell mindkettőtökkel. Egy perc, és megyek - mondta Finn. - Négyszemközt akarok beszélni Peytonnel. Csukjátok be magatok mögött az ajtót! Peyton tiltakozni akart, de nem tette, mert Finn a szemébe né-
zett, méghozzá azzal a „ne vitatkozz velem” nézéssel, amiből a lánynak kezdett elege lenni. A férfi megfeszülő álla is jelezte makacs elszántságát, és azt, hogy valami olyasmit akar neki mondani, amit ő egyáltalán nem szeretne hallani. Mindentudó ügynök úr igazán kellemetlen alak tudott lenni. Teremtőm, mennyire hiányzott! - gondolta Peyton. Miért vagy itt? - kérdezte halkan. - Nem hívtalak. Nem fogsz egyetlenegy golyót sem találni a kocsimban. Valószínűleg a kocsimat sem fogod megtalálni. Teljesen elégett. - Azért vagyok itt, mert szükséged van rám. Ez vérlázítóan öntelt kijelentés volt, és Finn tudta, felháborítja vele a lányt, de nem érdekelte. Peytonnek igenis szüksége van rá. Nincs szükségem rád! Felnőtt ember vagyok, és tudok vigyázni magamra. Hol van a kocsid? - Tudod, hogy felrobbant. Az imént mondtam. És te hol vagy most? Kórházban, de... Szóval az, hogy tudsz vigyázni magadra... hogy is van ez? Rendes körülmények között igenis képes vagyok vigyázni magamra, de ezek most nem rendes körülmények. Hiszen meg akarnak ölni, az ég szerelmére! Pontosan - mondta Finn. - Ez az egyik oka, hogy szükséged van rám. - Vannak testőreim. Peyton, itt maradok. Várjunk csak egy percet! Mi a másik ok, amiért szükségem van rád? - kérdezte a lány gyanakodva.
A belépő orvos félbeszakította a beszélgetést, és Peyton nem is örülhetett volna jobban neki. A legjobb formájában kell lennie, ha szócsatázni akar Finn-nel. Azzal a feltétellel engedték el a kórházból, hogy pihenni fog, és úgy egy hétig nem erőlteti meg magát. Rendben. Pihenni fog. Peyton kis híján felnevetett, amikor ezt megígérte. Braxton vitte őket haza Bishop’s Cove-ba. Finn hátra ült Peytonnel, Drake az anyósülésen utazott. Peyton igyekezett távolságot tartani, és az ajtóhoz simult, de nagy kihívás volt, hogy ne érjen a férfihoz, mert az csupán a termete révén a hely nagy részét elfoglalta. Képtelenség volt lazítani, mégis, amikor áthajtottak a hídon, és Peyton megpillantotta Bishop’s Cove kapuját, valamivel könnyebben kezdett el lélegezni. Az egész meg volt rendezve, ugye? Az a telefonhívás, amit Debi fogadott, nem a postáról jött. Nem, egyszer használatos mobilról hívtak. Fals szám - felelte Braxton. - Lehetetlen lenyomozni. Peyton gondolkodott egy kicsit. - Az a hely igazán ideális volt egy orvtámadáshoz. Két magas épület közé beszorított, kicsiny posta. Jól kigondolták. Finn hangja bosszús volt, amikor megszólalt. Peyton, kaptál valaha is hívást a postától? Bármelyik postától? Hadd válaszoljak helyetted! Nem, soha. Nem szokták felhívni az embert, amikor csomagja érkezik. Ha túl nagy ahhoz, hogy kézbesítsék, üzenetet küldenek. Ha nem veszed fel a csomagot, küldenek még egy üzenetet. És ha még mindig nem mész érte, visszaküldik a feladónak. Csak egy dolgot nem tesznek: nem hívnak fel, - Annyira kicsike postáról van szó egy üdülővárosban. Azt hittem... - Peyton ostobának érezte magát. Egyáltalán nem kérdőjelezte meg a hívást. Eszébe sem jutott. - Azt mondtam
Braxtonnek, el kell mennünk a postára. A hívást nem említettem neki. Finn megfogta a kezét, és Peyton ezúttal nem akarta elhúzni. Bárki is az, egy ideje már Port Jamesben kellett, hogy kémkedjen. Nem hiszem - mondott ellent Drake. - Semeddig nem tart orvtámadásra alkalmas helyet találni. Port James nagyon kicsi város. Hutton ügynök visszament Daltonba? - kérdezte Braxton Finntől. Igen. Meglátogatta Eileen Albertsont. A nő azt mondta, még legalább egy hétig nem várja haza a férjét a horgászkirándulásról. A férfiak közben meggondolták magukat, és nem Kanadába mentek, de azt nem tudja, pontosan hol vannak. Egyre csak azt hajtogatta, hogy valahová észak felé. Megkérdezte Huttont, hogy megint az a Peyton szuka próbál-e ártani nekik. Ezek szerint nem küldte szívélyes üdvözletét? - kérdezte Peyton. Néhány perccel később már a lakásában volt. Rögtön levette az előző nap viselt ruháját, és a zuhany alá vonult. A tarkóján levő púp kegyetlenül sajgott, valahányszor hozzáért, így nagyon vigyázott hajmosás közben, nehogy megdörzsölje a fejbőrét azon a tájon. A zuhany új életre keltette, s utána sokkal jobban érezte magát. Megtörülközött, és a farmerját akarta felvenni, de a durva anyag dörzsölte a combján levő sebet, ezért inkább egy régi sortját húzta fel egy trikóval. Mezítláb csattogott át a nappaliba, és rögtön meg is torpant. Lucy, Mimi, Lars és Christopher mind ott vártak rá. Lucy szeme csupa könny volt. Mi történt? - kérdezte Peyton lélekben felkészülve a legrosszabbra.
Mimi nevetett. Azért jöttünk, hogy üdvözöljünk itthon, nem rossz hírt hoztunk. Finn hátulról mögé lépett, és átkarolta a derekát. A vonzalom ilyetén kimutatása nem tévesztette el a hatását a többiekre, akik csak azért jöttek, hogy elmondják, mennyire szeretik. Peyton úgy vélte, ez nagyon aranyos tőlük, de hamarosan feszengeni kezdett, mert nem szerette, ha sokáig babusgatják. Christopher volt az első, aki távozott. Megjöttek a betonkeverők, és aznap kiöntik a járdákat. Drága beruházás volt, és ott akart lenni, hogy minden rendben menjen. Ki figyel a boltra? - kérdezte Peyton. Debi - felelte Lucy. - Te jó isten! Olyan rémült volt a hangja, hogy mindenki felkacagott. Lucy csak ekkor döbbent rá, milyen károkat okozhat az unokatestvére tevékenysége, és visszarohant az irodába. Mit szólnátok hozzá, ha főznék nektek valamit vacsorára? - ajánlkozott Lars. - Nem, köszönjük - utasította el Finn. - Már elrendeztem a dolgot. Biztos? - kérdezte Lars. - Összedobnék egy jó kis svédasztalt. Van sózott heringem és... Nem, kösz - szakította félbe Finn kurtán. Lars visszament a hotel konyhájára. Mimi maradt. Nem figyelmeztettél az unokatestvéredre - mondta a fejét csóválva. - Igazi manipulátor, nem igaz? De igen - helyeselt Peyton. Ha nem leszel túl fáradt, este majd beszélgetünk. Mimi megpaskolta Peyton kezét, és az ajtó felé indult. Finn bezárta mögötte az ajtót.
Azt hiszem, én is átmegyek az irodába - mondta Peyton. Hol van a cipőm? Egy kicsit biztos dolgozhatok, ugye? Hát persze - mosolygott rá Finn. Mielőtt Peyton rájött volna, mi a szándéka, a férfi a karjába kapta, és bevitte a hálószobába. Peytont továbbra is a karjában tartva lerúgta a cipőjét, és lehuppant az ágyra. Mit csinálsz? Finn átölelte, és behunyta a szemét. A csudába is, mennyire szereti az érzést, ahogy a lány a karjába simul! Nem sokat aludtam azon a széken a múlt éjszaka, neked pedig pihenned kell. A férfi a hátára fordult, és magával húzta Peytont is, így most a lány feje a vállán nyugodott. Finn, holnap el kell menned. Nem - felelte a férfi ásítva. Peyton nem akarta elhinni, hogy tényleg álmos. Hiszen tegnap délelőtt óta mást sem tett, csak aludt. Elfészkelődött Finn ölelésében, és be kellett ismernie, hogy boldog, amiért a férfi vele van. Mindig biztonságban érezte magát, ha a férfi a közelében volt. Peyton felemelte a fejét, és látta, hogy Finn szemhéja is elnehezül. Erre visszatette a fejét a férfi vállára, és behunyta a szemét. Eltelt egy perc, és érezte, hogy a férfi lélegzése lelassul, ahogy lassan álomba merül. Finn? - suttogta. Hmm? - motyogta a férfi anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. Mikor mész el? Finn szorosabbra fogta az ölelését. Válasza halk volt, de félreérthetetlen. Soha. -
30. Peyton órákig mélyen aludt, és amikor végül kinyitotta a szemét, a fejfájása majdnem teljesen elmúlt. Alighogy az álom köde feltisztult, az is eszébe jutott, mit mondott Finn. Megkérdezte tőle, mikor akar elmenni, és Peyton biztosra vette, hogy a férfi azt válaszolta: soha. Ráadásul úgy hangzott, mintha komolyan is gondolná. Miféle játékot űz vele? Az tény, hogy szereti ugratni. Talán ezt tette most is. Az csak természetes, hogy elmegy. Egyszer már megtette. Fogmosás közben Peyton azon tűnődött, hogyan viszonyuljon a férfihoz, és úgy döntött, barátként fogja kezelni. Lehetetlen volt megfeledkezni arról, hogy milyen közel kerültek egymáshoz - elég volt csak a férfira néznie, hogy a csodás meztelen test az eszébe villanjon -, de meg tudja játszani, hogy csak barátok... és ha valóban sikerül, Oscar-díjat kell kapnia érte. Finn a konyhában volt. Éhes vagy? Készítek neked valami kaját. Nem vagyok nyomorék. Tudok ebédet készíteni. Bár tiltakozott, leült a konyhapulthoz, és ráhagyta a férfira a tevékenykedést. Amikor Finn elővette a mogyoróvajas üveget, Peyton tudta, nem számíthat ínyenc kajára, de nem bánta. Nem hitte, hogy a gyomra most be tudná fogadni.
Nem tudta megállni, hogy ne bámulja a férfit. A póló úgy megfeszült széles mellkasán és felső karján, mintha csak a bőréhez nőtt volna, farmerja mélyen lecsúszott a csípőjére. Ha akarja sem lehetett volna szexisebb. Peyton behunyta néhány pillanatra a szemét, és emlékeztette magát, hogy a férfi szeretőből baráttá lett. Finn elé tette a szendvicset. Az egyetlen körítés a szőlődzsem volt, amely lecsöpögött a tányérra. A férfi láthatóan nem adott sokat a tálalásra, de a szendvics finom volt. Te nem eszel? - kérdezte Peyton. Finn áthajolt a pulton, és megcsókolta. Olyan gyorsan történt a dolog, hogy a lánynak nem volt ideje megakadályozni. Már ettem néhány szendvicset - mondta Finn, és újra megcsókolta. Barátok vagyunk. Így igaz - helyeselt Finn. Barátok, de semmi extra. Pontosan. Szóval egyetértesz vele. Persze. És újra megcsókolta. A tenyerébe fogta a lány arcát, és tartotta, míg a szája az ajkát ostromolta. Nyelve érzékien játszott a lány nyelvével, választ várva, követelve. Lehetetlen volt ellenállni neki, és Peyton másodperceken belül hasonló hevességgel visszacsókolt, Amikor a férfi végül elhúzódott, nagyon önelégültnek tűnt. Peyton ajka duzzadt volt, és érezte, hogy elpirult. Alig kapott levegőt, és a csóktól még többre vágyott. Szerette volna elkapni a férfi pólóját, és magához rántani egy újabb csókra. Várjunk csak, a terv nem ez volt. Finn a mosogatóhoz vitte Peyton tányérját, megtörve ezzel a varázst.
A barátok nem adnak egymásnak nyelves csókot - jelentette ki Peyton. Igazad van - nevetett Finn. - Tényleg nem. Mi pedig barátok vagyunk. A férfi megint felkacagott. Jókedved van, mi - motyogta Peyton. - Azt próbálom magyarázni, hogy... Barátok vagyunk? Pontosan. Rendben, felfogtam. Ezt betehetem a mosogatógépbe? kérdezte felemelve egy műanyag tálat. Peyton bólintott. Leszedhetem én az asztalt, mivel te készítetted az ebédet. A férfi becsukta a mosogatógép ajtaját, aztán megkerülte a konyhapultot. - Kérsz valami édességet? Peyton esküdni mert volna, hogy a férfi, szeme huncutul csillog. Nem tudom. Mid van? Mit kérsz? - húzta a karjába Finn. Ezt akár egész délután folytathatjuk - morogta Peyton, de aztán elnevette magát. Le kell feküdnöd. Most keltem fel - tiltakozott Peyton, de a férfi már a karjába emelte, és a hálószoba felé tartott vele. - Finn, órákat aludtam. Nem fogok megint aludni. Remélem is, hogy nem - mosolygott a férfi. Mi ütött belé? Úgy volt, hogy barátok, a fenébe is! A barátok pedig nem szexelnek. Legalábbis a normális barátok nem. Kopogtak az ajtón, meghiúsítva ezzel Finn Peyton elcsábítására irányuló terveit. Finn halkan szitkozódva letette a lányt, és ment megnézni, ki kopogott. -
Christopher és Mimi állt a küszöbön. Épp akkor jöttek vissza Port Jamesből, a könyvelőcégtől, akik az üdülő üzleti ügyeit intézik. Peyton behívta őket Finn helytelenítő tekintetéről tudomást sem véve. Alig várta, hogy meghallja Mimi benyomásait az üdülőről, most, hogy már volt ideje körülnézni. És, ahogy remélte is, barátnője imádta a helyet. Arca fénylett az izgatottságtól, miközben a hely szépségeiről beszélt, és a hatalmas lehetőségekről, amelyeket a felújítás nyit meg előttük. Peyton Christopherre nézett, és látta, a férfi örül, hogy Mimi a csapathoz tartozik. Jól együtt tudnak majd működni, és nyilvánvaló volt, hogy Mimi tudja, mit csinál. - Az irodám itt lesz Bishop’s Cove-ban - mondta Mimi. Átveszem a bérlistát és az adókat, de a tervezésben is részt veszek. Jó mulatság lesz. Lelkesedése mosolyra késztette Peytont. Te vagy az egyetlen, aki jó mulatságnak tartja az összeadást. Christophernél ott voltak az új uszoda tervei, és megkérdezte Finnt, nem vetne-e rájuk egy pillantást. Mielőtt hivatalosan is rábólintok, szeretném tudni, mi a véleményed róla. Hatalmas uszoda lesz, és Peyton meg van győződve róla, hogy akár versenyekre vagy edzőtáborokra is használhatnánk. Persze, szívesen segítek - mondta Finn. Christopher szétteregette a pulton a papírokat, és a két férfi megvitatta a lehetőségeket. Nyitható kupola lenne az uszoda fölött, amely egyetlen gombnyomásra belesüllyedne a földbe - magyarázta Christopher. Az egy vagyonba fog kerülni - jósolta Finn. Len állja az egészet. Amikor meghallotta, egyből megtetszett neki az ötlet, és meg akarja építtetni. De azt nem
szeretné, hogy a szálloda közelében legyen. Szerinte távolabb a parttól, valahol hátul kell elhelyezni. A végén egész uszodakomplexum lenne belőle - mondta, majd mosolyogva hozzátette: - Nagy tervei vannak vele, hála Peytonnek. Peyton meg akarta nézni a rajzokat, de Mimi a kanapé felé lökdöste. Le kell ülnöd, kedvesem. Hogy van a fejed? Most jobban nézel ki, nem vagy olyan sápadt. Már jól vagyok - bizonygatta Peyton. - Teljesen rendbe jöttem. Te hogy boldogulsz? Nagy változás ez neked. Igen, és igazad volt. Ez itt a paradicsom. Meg kell szoknom, hogy nem öt réteg ruha van rajtam meg egy vastag kabát. De nem lesz nehéz - tette hozzá kuncogva. - És a munkát is imádom. Újra hasznosnak érzem magam, olyannak, akire szükség van. Köszönöm - suttogta megfogva Peyton kezét. Mielőtt Peyton válaszolhatott volna, Mimi folytatta. - Erik Swift hívott. Rendes ember. Olyan, mint az apja. Nehéz elképzelni, hogy ő és Eileen egy anyától származnak. Miért telefonált Erik? Minden alkalmazottal beszél, aki Drew alatt dolgozott. Van néhány neve, és kíváncsi volt, tudok-e róluk bármit is. És tudsz? Kettejüket ismertem. Két fiatal nő, akik az értékesítési osztályon dolgoztak. Mit keres Erik? Azt mondta, az apjának segít. Randolph meg akarja találni azokat a nőket, akiket Drew zaklatott. És ha megtalálja őket, akkor mi lesz? Nem tudom. Azt senki sem tudja megváltoztatni, amin Drew miatt keresztülmentek, de azt hiszem, Randolph igazságot akar nekik szolgáltatni, és talán kárpótolni őket az átéltekért. Talán valami hivatalos bocsánatkérésre gondol a cég részéről. Az is lehet, hogy jogi útra tereli a dolgot, de csak találgatok. Ki kell várnunk, ha tudni akarjuk. - Mimi a fejét csóválta, arcára kiült a
megbánás, - Tudtam, hogy Drew mocskos jellem, de azt nem is sejtettem, hogy erőszakra is képes, amíg nem próbált betörni a motelszobádba. Számítanom kellett volna rá, hogy ez bekövetkezik... tennem kellett volna valamit. Peyton megfogta az asszony kezét. Nem hibáztathatod magadat semmiért. Nem tudhattad. Drew mestere volt annak, hogyan kényszerítse az embereket hallgatásra, és hogy leplezze, amit művel. Christopher kérdése szakította félbe a beszélgetésüket. Peyton, szeretnéd megnézni az előzetes terveket? Peyton kénytelen volt beismerni magának, hogy kíváncsi a tervekre, de lelkesedése tovatűnt, mert rájött, milyen ostobaság miatt akart új uszodát építtetni. Ha az üdülőnek ilyen nagyszerű létesítménye van, Finn-nek talán kedve támad visszajönni, hogy ússzon egyet. Micsoda őrültség! Még hogy idecsábíthatja egy rendes úszómedencével? Most, hogy rájött a valódi okra, Peyton szánalmasnak érezte magát. - Tényleg szükségünk van ekkora uszodára? - kérdezte, miközben átsétált a szobán, és megállt a két férfi közt. Kérdése meglepte Christophert. Most akarod meggondolni magad? Azt mondtad, szabályszerű... Igen, tényleg azt mondtam - vágott a szavába Peyton -, de közben átértékeltem a dolgot. Te is hallottad Finnt. Egy vagyonba fog kerülni. És egy vagyont fog hozni - érvelt Christopher. - Remek volt az ötleted, mi pedig belevágunk. Peyton nem vitatkozott. Tudta, Finn figyeli, ezért makacsul a tervekre szegezte a tekintetét.
Jónak tűnik - mondta, és minél tovább tanulmányozta a rajzokat, annál izgatottabb lett. Nagyszerű lehetőség lesz ez az üdülőnek. Számít az bármit is, hogy csak azért vetette fel az ötletet, hogy Finnt idecsábítsa? - Remek lesz - tért vissza a lelkesedés a hangjába. - Vissza kell mennem dolgozni - mondta Mimi. - Finn, egy csomag vár rád az irodában. Szeretnéd, ha elhoznám neked? Nem, majd én érte megyek - mondta Finn, és bólintott köszönetképpen. Ő egy testőr? - kérdezte Mimi Peytontől súgva. Finn gyorsan felvillanó mosolyából Peyton tudta, ő is hallotta Mimi szavait. Nem, inkább neki van szüksége testőrre - mondta. Finn megvárta, amíg kettesben marad a lánnyal, csak akkor ölelte át újra. Szóval szükségem van egy testőrre? Vállalod a feladatot? Peyton a férfi mellkasának feszítette a tenyerét, és közben minden erejével azon volt, hogy ellenálljon elragadó mosolyának és csábító tekintetének. Elmentél. Nem is tudta, hogy ezt fogja mondani, míg ki nem ejtette a szót a száján. A férfi most nem mosolygott. Arca elkomolyodott, szorítása fokozódott. - Visszajöttem. Peyton a fejét csóválta. Nem akarom, hogy itt légy. Már mindent elmondtunk egymásnak. El kell menned. Finn felemelte a lány állát, aztán lehajolt hozzá. Előbb szájával súrolta az ajkát, aztán elmélyítette a csókot. Nem siette el, és -
Peyton kéjesen felsóhajtott, amikor a férfi nyelve felfedezte a száját. Elakadt a lélegzete, és átvette az agresszor szerepét. Keze a férfi tarkójára csúszott, ujjai a hajába túrtak. Amikor Finn megpróbált elhúzódni, Peyton a fogaival megrántotta az alsó ajkát, és addig nem engedett, amíg meg nem kapta, amire vágyott, és akkor a nyelve a férfi nyelvéhez dörzsölődött. A férfi íze, illata és érintése felizgatta, és abban a pillanatban mindent megadott volna Finn-nek, amit csak akart. Egyetlen csók, és máris sóvárog utána. Este - ígérte Finn, ahogy gyengéden elhúzódott a lánytól. Peyton morogva indult a fürdőszoba felé. Mondtál valamit? - szólt utána Finn. Nem, csak szigorú beszédem van magammal. A becsukódó ajtó hatékonyan elejét vette a további kérdéseknek. Peyton a szobájában maradt, hívásokat intézett, a laptopján dolgozott. Azt hajtogatta magának, hogy nem Finn elől bujkál, csak térre van szüksége. De persze ez nem volt igaz. Érzelmei összevissza kavarogtak, és ez a férfi hifcája. Nem kellett volna visszajönnie, de most ott volt, és Peyton kénytelen lesz megmondani neki, hogy hagyja őt békén. Nincs több ölelés, sem csók vagy bármilyen más testi érintkezés. Ugyan mikor hallgatott rá Finn? Mindig azt tette, amit akart, és tudva, hogy mennyire elgyengül a férfi közelében, valószínűleg engedni is fog neki. Hirtelen eszébe jutott, hogy amikor a kórházban kinyitotta a szemét, a férfit pillantotta meg, és arra is emlékezett, mit érzett abban a pillanatban. Biztonságot, védelmet, igen... és még valamit. Finn kétszer is kopogott az ajtón, aztán benyitott. - Majdnem öt óra. Velem jössz az irodába? Persze.
Peyton nem mozdult, csak ült, és a férfit bámulta. Finn oldalra hajtotta a fejét. Mi ez a nézés? Ezt nem lehet megmagyarázni, gondolta Peyton. Ez az agyrázkódásból való felgyógyulásom nézése. Mindjárt hozom a teniszcipőmet. Telefonját zsebre dugva a férfi előtt ment ki az ajtón. Braxton intett nekik, miközben átvágtak a parkolón. Ó, csak hogy tudd - kezdte - Debi szerint Drake-kel és Braxtonnel mi hármasban szeretjük csinálni. Javára legyen mondva, Finn-nek szeme sem rebbent. Rendben, szóval hármasban. Debi az ajtóban üdvözölte őket. Csak azt mondd meg, miért nem kaphatom meg a kulcsot! Néha esténként szeretnék tovább bennmaradni, és nem látom be, miért nem kezeltek úgy, mint egy felnőttet. Én is be tudok zárni. Peyton fejében megszólaltak a riasztócsengők. - Tovább akarsz bennmaradni? Miért? - kérdezte gyanakodva. Hogy dolgozzak. Mit akarsz dolgozni? - Tudod... mindenfélét. Christopher és Lucy kifelé jöttek, de Christopher megállt. Nincs kulcs. Menj most haza, Debi! Debi a vállára kanyarította tizenöt kilós táskáját, kis híján leütve vele Peytont, aki szerencsére időben lebukott előle, aztán puffogva kivonult. Lucy volt az egyetlen, akinek némi bűntudata támadt. Azt hiszem, most igazán komolyan próbálkozik. Korábban jön be, későig marad. - És pontosan mit csinál olyankor, amikor korábban jön be és későig marad? - szerette volna tudni Peyton. - Félelemmel tölt el a gondolat, hogy egyedül van itt. Olyan károkat okozhat...
Nem kapja meg a kulcsot - ismételte meg Christopher. Hogy vagy? - kérdezte Peytontől. Jól - felelte a lány. - Holnap már teljesen számíthattok rám. Most csak Finn csomagjáért jöttünk. A konferenciateremben van. Míg Finn a csomagért ment, Peyton megkérdezte a nővérét, beszélt-e mostanában Ivyval. - Tegnap este felhívtam. Nem akartam, hogy úgy érezze, kimarad a döntéshozatalból, szóval meséltem neki az itteni dolgokról, de most annyira el van havazva, hogy nincs ideje még Bishop’s Cove-val is foglalkozni. Nem mondtam el neki, hogy felrobbant a kocsid, nem akartam, hogy fölöslegesen aggódjon, hiszen már vége. Vége? Milyen világban él Lucy? Amíg Drew-t és a csatlósát le nem csukják, nincs vége. Hogy-hogy így kiöltöztél? - kérdezte Peyton, észrevéve végre, hogy Lucy új ruhát visel, amely a kék több árnyalatában játszott, és még ragyogóbbá tette a szemét. Aztán Peytonnek az is feltűnt, hogy nővére Christopher kezét fogja. Christopher és én Port Jamesbe megyünk vacsorázni - felelte Lucy kicsit elpirulva. - Szüksége van egy kis kikapcsolódásra, és nekem is. Mimi hazament? - Vissza kellett mennie a könyvelőcéghez valami szoftverért. Finn kezében a csomaggal visszajött, így együtt sétáltak ki. Peyton megvárta, amíg hazaérnek, és csak akkor kérdezte meg, mit fog főzni a férfi vacsorára. Visszagondolva a férfi eddigi konyhaművészeti múltjára, Peytonnek volt egy olyan érzése, hogy aznap este éhesen fekszik le. -
- Tudom, azt mondtad Larsnak, gondod lesz a vacsorára, de én is főzhetek valamit - ajánlotta fel. - Valami könnyűt. Nem, már mindent elintéztem - nyugtatta meg a férfi. Mit fogunk enni? Meglepetés. Hétkor kopogtak, és amikor Peyton ajtót nyitott, a Leonard egyik pincérét találta a küszöbön, aki egy nagy tálcát hozott. Finn elvette tőle, az asztalra tette, és leemelte a tányérokról a fedőt. Mesés steak volt alatta. Peyton nem is tudta, mennyire éhes, amíg be nem kapta az első falatot. A hússzeletek tökéletesen át voltak sütve, s miután az utolsó falatot is lenyelte, megdicsérte Finn különleges gasztronómiai ízlését, és megköszönte a finom meglepetést. Nem ez az egyetlen meglepetés - mondta a férfi. - Egy kis vacsora utáni mozizást is terveztem a számodra. És mit nézünk meg? Finn a konyhapulthoz ment, és felvette az irodából elhozott csomagot. A DVD-n Randolph daltoni bejelentése látható. Hutton kiírta lemezre arra gondolva, hogy szívesen eltennéd emlékbe, hogy sose felejtsd el, milyen jót tettél. Szeretnéd látni? Nagyon. Finn megfogta a kezét, és a kanapéhoz vezette. Betette a lemezt a lejátszóba, majd leült a lány mellé. A tömeg mormolása és a terembe beáramló emberek nyüzsgése úgy hangzott, mint egy méhkas zsongása. Az egyik kamera a színpadot vette. Egy másik a nézőteret pásztázta. Peyton látta, ahogy Bridget utat tör magának az első sorban. Nevetségesen magas sarkú cipőben volt. Kinyílt az oldalajtó, és Drew meg Eileen lépett ki a fénybe. A látványtól Peytont kilelte a hideg.
Két kezét szorosan összekulcsolva nézte őket. Figyeld, hogy próbálja Drew megdolgozni a tömeget mondta Finn. Peyton a férfinak dőlt, és egy szót sem szólt, amíg Randolph meg nem tette a bejelentését. A lány Drew arcát nézte, amelyre ráfagyott a jóindulatú mosoly, és Peyton legfeljebb elképzelni tudta, mi játszódhat ie alatta. A férfi szeme kissé tágabbra nyílt, amikor Peyton hangja felhangzott a teremben, de a következő pillanatban már ismét unottnak tűnt. Látja, hogy jönnek a biztonsági őrök - jegyezte meg Finn. Együtt nézték, ahogy Drew lerázza magáról a felesége kezét, és feláll. Látványosan megigazította a nyakkendőjét, aztán levonult a színpadról. Láttad ezt? - kérdezte Finn. - Mit? A férfi a távirányítóért nyúlt, és visszatekerte a felvételt. Figyelj nagyon, és mondd meg, mit látsz, amikor Drew feláll, és lesétál a színpadról. Semmit sem látok. A fejét figyeld - mondta neki Finn, ahogy visszatekert néhány másodpercnyit. Peyton erőltette a szemét. - Valakire néz, és odabólint neki. Finn még egyszer lejátszotta. Nem csak bólint, hanem jelet ad. Igazad van - mondta Peyton, és közelebb ment a képernyőhöz. - Bridget az. Ahogy a videó továbbment, Peyton látta, hogyan némul el a tömeg a felvételt hallgatva. Néhányan a mellettük ülőkre néztek, és a fejüket csóválták, de senki sem vette észre, hogy Bridget kisurran a teremből. Fogadjunk, hogy Drew után rohant - mondta Peyton.
Nem, Drew irodájához ment. Erik biztonsági őrt állított az ajtajához, nehogy Drew elvigyen valamit. Az őr mondta, hogy egy nő sírva odament hozzá, és amikor nem engedte be, nagyon ideges lett. Azt is mondta, el sem tudja képzelni, hogy bármelyik nő ennyire szeretné azt a gazembert. Bridget volt az a nő - vonta le a következtetést Peyton, Úgy van - helyeselt Finn. Miféle jelzést küldött neki Drew? Szerinted mi kellett volna neki az irodájából? Hutton felügyelte, amikor mindent összepakoltak és elszállítottak. Ha nem volt a padlóhoz szögezve, akkor valamelyik dobozban van. Van egy listájuk mindarról, amit bedobozoltak. Átnéztem a listát, mielőtt elhagytam Daltont, de nem rémlik, hogy bármi szokatlant láttam volna. Lehet, hogy megkérem Huttont, e-mailben küldje el nekem a listát, hogy még egy pillantást tudjak rá vetni. Lennie kell ott valaminek. Például egy puskának? Igen, például egy puskának. Nem követelheti vissza Drew a dolgait? Már megpróbálta, de nem kap vissza semmit, egy ideig legalábbis biztos nem. Randolph Swift ragaszkodik hozzájuk. Peyton Finnt figyelte, aki nagyon elcsendesedett, ahogy az imént felfedezett dolgon tűnődött. Homloka csupa ránc volt a nagy koncentrálástól. De bármennyire lefoglalták is a gondolatai, kezét egy pillanatra sem vette le a lányról. Először csak átkarolta a vállát, és a karját simogatta, aztán lassan megmozdult a másik keze is, megkezdve vándorútját a combján. Fel sem tűnt neki, mit csinál, csak amikor Peytonre nézett, Megcsókolta a lány füle alatti érzékeny pontot, és meleg lehelete csiklandozta a lány bőrét, amitől Peyton csupa libabőr lett. Behunyta a szemét, halk nyögéssel a férfihoz simult, és felé fordította az arcát. -
Finn nem habozott. Nyers szenvedéllyel csókolta, így adva értésére, hogy Peyton hozzá tartozik, csakis hozzá. Peyton csak akkor tért magához, amikor véget ért a csók. Nem, ebbe nem megyünk még egyszer bele - közölte. Felállt, és ujját a férfira szegezte. - Különböző dolgokat akarunk az élettől, emlékszel? Te nem akarsz nősülni, sem gyerekeket - emlékeztette. - Én viszont igen. Szóval, kérlek, hagyj engem békén! Itt az ideje, hogy újra komolyan elbeszélgessen magával, mondta magának Peyton, ahogy besietett a szobájába, és becsukta maga után az ajtót. Tudta, hogy vegyes jeleket küldött Finn-nek. Az egyik percben azt mondta neki, hogy ne nyúljon hozzá, a másikban meg a karjába vetette magát. Nem csoda, hogy a férfi összezavarodott. Mert hiszen Finn zavarodott volt, nem? Talán meg kellene kérdeznie tőle, mielőtt bocsánatot kér. Ha egyszer kimagyarázta magát, oda fog figyelni, hogy többé ne adjon megtévesztő jelzéseket. Peyton, vedd fel a fürdőruhádat - szólt be az ajtón Finn. Úszni megyünk. Gondolkodnom kell. Finn még a bezárt ajtón keresztül is hallotta a lány nyögését. Vigyorogva ment a saját szobájába, hogy előássa az úszónadrágját. Peyton nagy dilemmában volt. Menjen a férfival úszni, vagy sem? Határozottan rossz ötletnek tűnt, hogy megint majdnem meztelenül lássa. De ugyan mi rossz van abban, ha gyakorol egy kicsit? A zsinór bikini szóba sem jöhet. Nem bátorítani akarja Finnt, hanem elbátortalanítani, ezért néhány perc mérlegelés után Peyton egy régi, megbízható, de unalmas rózsaszín kétrészes fürdőruhát vett fel, fogta a köntösét, és indult.
Finn türelmetlenül várta az ajtóban, az óráját nézve. A célzás egyértelmű volt. Ó, ne nézz így rám. Nem is tartott olyan sokáig. Húsz perc egy nyavalyás fürdőruhára? Peyton a szállodáig vezető úton mást sem hallott, csak azt, milyen fontos dolog a pontosság. Mire Finn kinyitotta az uszoda ajtaját, valamelyest lehiggadt. Peyton egy szót sem szólt, csak időről időre bólintott egyet, hogy folytatásra bátorítsa a férfit, s közben rádöbbent, mennyire hasonlít az anyjára. Az apja néhanapján hosszabb fejtegetésekbe bocsátkozott hol ilyen, hol olyan jelentéktelen dolgokról, és az anyja mindig úgy tett, mint aki csügg minden szaván, pedig oda sem figyelt. Általában a soron következő teendőin elmélkedett közben. Mialatt Finn a hosszakat rótta, Peyton elégedetten üldögélt a medence mellett, és a szüleire gondolt. Végül arra a következtetésre jutott, hogy jó a házasságuk. Különös, de eddig sohasem szentelt neki igazán időt, hogy ilyesmin töprengjen. Figyelte, ahogy Finn fel s alá úszkál. Tudta, hogy az úszás olyan neki, mint a terápia. A férfi egyszer azt mondta neki, hogy a vízben megtalálja a békéjét. Kitisztul az elméje, és mihelyt felveszi a ritmust, képes a probléma megoldására koncentrálni. Bármi zavarja is ma este, gondolta Peyton, nagyon bonyolult kell, hogy legyen, mert számtalan hosszt úszott le megállás nélkül. Nem tudta, meddig ült ott, lábát a medencébe lógatva, és az életről elmélkedve úgy általában, valamint Finnről konkrétan, amikor a férfi hirtelen kiemelkedett a vízből közvetlenül előtte. Egyikük sem szólalt meg, csak hosszan egymás szemébe néztek. Szeretlek, Peyton. Finn a medence peremére támaszkodva felhúzta magát, puszit nyomott a lány ajkára, aztán visszabukott a víz alá, és folytatta az úszást.
Peyton moccanni sem tudott. Megpróbálta szóra nyitni a száját, de egy hang sem jött ki rajta. Ez meg mi volt az előbb? Finn tényleg azt mondta, amit hallani vélt? Nem, biztos becsapta a füle. Csak hallucinált. Amikor Finn legközelebb felbukkant előtte, megint kimondta. Szeretlek. Peyton a vízbe csusszant, és elhatározta, úszik egy hosszt, a férfi meg hadd várjon rá, de semmi sem lett belőle. Finn aláúszott, és mielőtt Peyton rájött volna, hogy mi a szándéka, a hátára fordult, és Peyton csak azon vette észre magát, hogy elterül a férfin. Hogy tudnak így fenn maradni a víz felszínén? Úgy döntött, fájjon emiatt a férfi feje. Kezét egymásra fektetve a férfi mellkasára hajtotta az állát. A férfi szeméből áradó melegségtől remegés futott végig rajta. Én is szeretlek - suttogta. - Már nagyon régen szeretlek. Finn átkarolta, és a víz alá süllyedt vele. Ott megcsókolta, majd újra megcsókolta, amikor a felszínre bukkantak. Gyere hozzám feleségül! Nem kérés volt, hanem követelés. Miért? - kérdezte Peyton. Elhúzódott a férfitól. Kimászott a medencéből, és a köntöse után nyúlt. Finn nem válaszolt azonnal. Tudta, hogy házassági ajánlata megdöbbentette a lányt, és magyarázattal tartozik neki, de úgy döntött, megvárja, míg ágyba bújnak, és csak akkor mondja el neki, ami a szívén van. Talán addigra megtalálja a megfelelő szavakat, hogy meggyőzze Peytont. Csendben ballagtak vissza a házhoz, amíg Peyton egyszer csak fel nem nézett.
- Tudod, mit szoktak mondani. Aki egyszer megégette magát, a gyufától is fél. - Senki nem mond ilyet. Peyton tudta, hogy a férfi nem érti mennyire meg van rémülve. Finn nem hisz a házasságban, akkor meg miért akarja feleségül venni? Miért gondolta meg magát? Peyton elhatározta, hogy kideríti, mielőtt választ adna neki. Zuhany után Peyton hálóingbe bújt, és lefeküdt. Aztán türelmesen várt Finnre. A folyosóról beszivárgó, halvány fénytől eltekintve a szobában sötét volt. Peyton nyitva hagyta az ajtót, így hallotta, hogy a férfi telefonál. Még akkor is beszélt, amikor besétált a szobába, és leült mellé. Látszott rajta, hogy a beszélgetés felbosszantotta, de Peyton nem kérdezte, ki van a vonalban, vagy hogy miről van szó. Finn azzal a szándékkal fordult felé, hogy mindent elmagyarázzon, de a lány olyan kihívóan festett, hogy meggondolta magát. Csak egy pillanat műve volt, hogy a hátára fordítsa, és elhelyezkedjen a combja közt. Amikor már ott volt, ahol lenni akart, megnyugodott. Megcsókolta a lány nyakán szaporán lüktető eret, aztán feljebb vándorolt, ajkai közé kapva a fülcimpáját. A halk nyögés elárulta, hogy a dolog tetszik Peytonnek, - Kívánlak - suttogta. - Folyton kívánlak. Megmutatta neki, mennyire szereti, ahogy lassan egyre lejjebb kalandozott a testén. Annyira elborította a vágy, hogy mielőbb magáévá tegye, hogy nem is emlékezett rá, mikor vette le a ruháit, vagy vetkőztette le a lányt. A hozzásimuló meztelen test páratlan élmény volt, és Peyton vágya ugyanolyan vadnak bizonyult, mint az övé. Szeretkezésük féktelen és szenvedélyes volt. Finn kétszer is a csúcsra juttatta a lányt, mielőtt maga is követte volna a csodálatos megsemmisülésbe.
Fejét a férfi vállán pihentetve Peytonnek alig volt ereje, hogy megmozduljon. Szeretkezésük illata körülvette, és ő tökéletesen elégedett volt. Peyton - szólította meg Finn. Hmm? - dorombolta. A férfi gyengéden cirógatta a haját. - Vannak dolgok az életemben, amelyekkel tisztában kell lenned. Peyton a könyökére támaszkodott, hogy a férfi szemébe nézhessen. Rengeteg szörnyűséget láttam - folytatta Finn. - Nagyon gonosz dolgok történnek a világban, és ha az ember szembekerül velük, azok megragadnak a fejében. Nem tud tőlük szabadulni. Még álmában sem. A félhomályban Peyton látta, hogy a férfi a mennyezetre mered, mintha valami borzalmas dolgot idézne fel, és eltöprengett, milyen szörnyűségek vannak elraktározva a fejében. Bármilyen kemény volt is a helyzet, egész életemben mindössze kétszer ijedtem meg... de akkor halálra rémültem. Vettem részt késpárbajban, tűzharcban, verekedésben. Sohasem féltem igazán. Az adrenalin persze dolgozott, de csak a munkám végeztem. Először akkor rémültem meg, amikor tizennégy éves koromban láttam, ahogy a medencébe esel. Majdnem megbénultam, annyira megijedtem. A mai napig nem felejtettem el azt az érzést. - Megsimogatta a lány hátát, úgy folytatta. - Másodjára akkor rémültem halálra, amikor megkaptam Braxton üzenetét, hogy felrobbant a kocsid, és úton vagytok a kórházba. Nem tudtam, milyen súlyos a helyzet, sem azt, hogy élsz-e még. Ugyanaz a szörnyű érzés fogott el, mint tizennégy éves koromban. Szeretlek, és nem akarok nélküled
élni. Melletted jobb ember vagyok. Ilyen egyszerű az egész... egyszerű és felszabadító. Légy a feleségem! Egy egész évig itt kell lennem... - felelte Peyton könnyes szemmel. Megoldjuk. Légy a feleségem! Gyerekeket szeretnék. Én is... de csakis veled. Légy a feleségem! Peyton mosolya szélesebb lett. Rendben, a feleséged leszek.
31. Peyton várni akart a bejelentéssel, amíg Len bácsi visszatér Bishop’s Cove-ba. Nagybátyja üzent nekik, hogy két héten belül ott lesz, és Peyton biztos volt benne, hogy ennyi ideig képtelen lesz hallgatni, de szilárdan eltökélte, hogy legalább megpróbálja. Amikor másnap reggel átsétáltak az irodába, ott javában állt a bál. Christopher dühösen rohangált fel-alá, és Lucy is majd felrobbant. Az egyetlen nyugodt személy Debí volt. Az íróasztalánál ült, és jegyzetfüzettel, tollal a kezében várta, hogy valami feladatot kapjon. Mimi komor arccal állt az ajtóban, karját összefonva maga előtt. Mi történt? - kérdezte Finn. A járdák - felelte Lucy. - A fele tönkrement, Az egyik munkás csizmában keresztülgázolt a még nedves betonon, ami mostanra megszilárdult, és fel kell törni az egészet. Ez hatalmas pluszköltséget jelent. Szeretnéd megnézni, mekkora a kár? - kérdezte Christopher Finnt. Peyton is velük ment, remélve, mégsem akkora a baj, mint Lucy hiszi, de kiderült, hogy még annál is rosszabb a helyzet. Ez szörnyű! Nem nézett maga mögé, hogy mit csinált? Biztosan sötét volt - kereste Peyton a magyarázatot -, és nem látta, hová megy. Ez nem baleset volt - mondta Christopher. - Igazam van, Finn? Valaki szándékosan csinálta.
Finn egyetértett vele. - A járda elkanyarodik, és egy nyolcast ír le, a lábnyomok pedig nemcsak egy irányba vezetnek, hanem vissza is jönnek. Igen, ez szándékos volt. De ki tenne ilyet? - értetlenkedett Peyton, - A kérdés az, kinek van belőle a legtöbb haszna. Csak egyvalakire tudok gondolni -- mondta Christopher. - Scott Cassady. O az, aki ég a vágytól, hogy rátegye a kezét erre a helyre. Talán abban reménykedik, hogy a sok baj a kedveteket szegi, és egyezséget köttök vele. - Csapdát kell állítanotok neki. Erre mind a két férfi ránézett. Milyen csapdára gondolsz? - kérdezte Finn, Nem tudom. Ebben ti vagytok a szakemberek. Én szakács vagyok. Ha elkapjátok, csinálok nektek szuflét. Az biztos, hogy szívesen kelepcébe csalnám Cassadyt ismerte be Christopher. Mint kiderült, ez sokkal könnyebbnek bizonyult, mint remélték, hála Miminek. Aznap délután Debi elpanaszolta neki, hogy a nyomtató megint tönkrement, aztán elvonult ebédelni. Mimi nem bízott a nő hozzáértésében, ezért maga nézte meg, mi lehet a probléma, és észrevette, hogy begyűrődött egy papír. Amikor kivetté, meglepetten látta, hogy egy bizalmas pénzügyi jelentés egy részletét tartja a kezében. Mivel ő semmiféle új jelentést nem nyomtatott ki mostanában, rájött, hogy Debi kémkedik, és elhatározta, egy kicsit megtré’fálja. Csinált egy külön pénzügyi mappát, aztán megváltoztatta benne az összes számot, jókat nevetve munka közben. Amikor Debi visszatért, szólt neki, hogy a nyomtatót megjavították, megint hibátlanul működik. Résnyire nyitva hagyta az iroda ajtaját, hogy rálásson a nyomtatóra, és végignézte, hogy alig egy óra múlva Debi csinál valamit
a számítógépén, aztán mintegy mellékesen odasétál a nyomtatóhoz, és kiszedi a frissen nyomtatott lapokat. Körülnéz, hogy meggyőződjön róla, senki sem látja, és a papírokat gyorsan a táskájába gyömöszöli, méghozzá olyan elégedett képpel, mint a macska, amelyik épp most falt be egy köcsög tejszínt. Mimi várt néhány percet, mielőtt még egy példányt kinyomtatott volna a meghamisított jelentésből, aztán a paksamétát bevitte Christopherhez, aki Finn-nel és Peytonnel tárgyalt. Szeretném, ha vetnétek egy pillantást erre a pénzügyi jelentésre - mondta becsukva maga mögött az ajtót. - Idén egymilliárd dollárt fogtok kihozni ebből a helyből. Elmesélte, mi történt, és mire befejezte, Christopher őrjöngött haragjában. Ennyi! Vége! - csattant fel. - Hozzátok ide a táskájával együtt! Hallani akarom, mivel magyarázza, hogy bizalmas papírokat... Ne, várj! - állította meg Peyton. - Hagyjuk, hogy elmenjen vele, és Finn meg én követni fogjuk. Te nem vagy kíváncsi, hogy mihez kezd a papírokkal? Nézzük meg. Mimi szerint ez remek ötlet volt. Minden szám hamis. Semmilyen bizalmas információ nem kerül ki a papírokkal az irodából. Rendben van - enyhült meg Christopher. - Várok holnapig, és csak akkor rúgom ki. Találkoznom kell Lucyval - állt fel és már így is késésben vagyok. Mimi is távozni készült, de Finn megállította. A volt férjedről szeretnék veled beszélni. Az asszony megmerevedett. Mit akarsz tudni? Albertson bizalmas barátai közé tartozik, igaz? Igen.
- Hazudna a kedvéért? - Habozás nélkül. Miért? Finn nem magyarázkodott. - Még egy kérdés. Mit gondolsz, Albertsontól vagy a börtöntől fél jobban? Mimi egy hosszú percig gondolkodott, mielőtt válaszolt. A börtöntől. Drew elől el tud bújni, de az halálra rémitené, hogy lecsukják. Ez minden. Köszönöm, Mimi, Peyton megvárta, amíg a barátnője kimegy. Ez meg mi volt? - kérdezte aztán. Mind a hárman visszatértek Daltonba. Albertson és Parsons ért haza elsőként. Mielőtt beértek a városba, a rendőrség megállította őket, és átkutatta a kocsijukat. Nem találtak fegyvert, és ami furcsa, halat sem. És mi van Mimi volt férjével, Cosgrove-val? Ő körülbelül egy órával később érkezett. Ő is hagyta, hogy a rendőrség átkutassa a kocsiját. Semmit nem találtak nála. Halat sem? Egy egész hét alatt egyetlen árva halacskát sem fogtak? Nem valami nagy horgászok, vagy tévednék? Egymást használják alibinek. A gyenge láncszem Cosgrove. Beszélni akarok vele. Most elmegyek - hallották Debi hangját a külső irodából, és mielőtt bárki megállíthatta volna, az asszony már kint is volt az irodából. Finn az órájára nézett. Még a hivatali időn belül van - jegyezte meg Peyton szárazon. Finn a kocsiért ment, és amikor az iroda elé állt, látta, hogy az égen sötét fellegek gyülekeznek. Eső közeledett, és a levegő pá
ratartalma nyomasztó volt. Peyton napszemüvegben jött ki az épületből amelynek olyan sötét volt az üvegei hogy Finn csodálkozott, hogyan talál el a lány egyáltalán a kocsiig. Peyton beült, bekapcsolta a biztonsági övei, és összekuporodott az ülésen. Mit csinálsz? - érdeklődött Finn kíváncsian. Nem akarom, hogy Debi észrevegyen - felelte a lány. Finn jót nevetett. Nagyon belejöttél, igaz? Mit gondolsz, hová megy? Szerintem haza, hogy átnézze azokat a papírokat. - Felegyenesedett az ülésen, és levette a napszemüveget. - Nem látom a kocsiját. Tálán gyorsítanod kellene, és... - Tudom, mit csinálok. Debi jóval előttük járt, és Peyton biztos volt benne, hogy elveszítették, amíg el nem érték a boltíves hidat, és észre nem vette Debi kék szedániát nyolc kocsival előttük. Debi elhajtott a házához vezető kijárat mellett. A posta közelében befordult egy irodaház parkolójába, és megállt egy kuka előtt. Finn leállt az utca végében, hogy onnan figyeljék a nőt. Peyton látta, hogy Debi kiszáll, és kinyitja a csomagtartót. Mire készül? Debi kivett egy zöld, műanyag hulladékzsákot, és a súlyával küzdve kartávolságra eltartotta magától, ahogy a kukához sietett vele, és beledobta. Mit dobott ki? - kérdezte Peyton. - Abból, ahogy azt a zsákot tartja, azt mondanám, szemét. Csak egyféle módon tudhatjuk meg - mondta Finn.
Megvárták, amíg Debi bemegy az épületbe, csak utána szálltak ki az autóból. Végigsétáltak a járdán, megkerültek néhány kiszáradt bokrot, és a másik oldalról közelítve a kuka mögé jutottak. A kuka teteje nyitva volt, és a zacskó legfelül hevert. Finn kiemelte, és a földre ejtette. Debi ugyan megkötötte a zacskót, de a csomó nem tartott ki. A szemeteszsák szája kinyílt, és ők egy rászáradt betonnal borított, barna csizmát pillantottak meg. Peyton szóra nyitotta a száját, aztán be is csukta. Annyira megdöbbent, hogy nem tudta, mit is gondoljon. Miért tenne Debi ilyesmit? Mit akart elérni vele? Ha Debiről volt szó, mindig az az első kérdés, mi az ő haszna belőle, mert az asszony sohasem gondolt másra. Az unokatestvéred bűnt követett el, és itt van a bizonyíték, amely Christophernek kell, hogy megtehesse a szükséges lépéseket. - Finn felemelte a szemeteszsákot, és a kocsijukhoz vitte. Rendben - mondta, amikor visszajött most, hogy a bizonyítékot biztonságba helyeztük, derítsük ki, hová vitte Debi azokat a papírokat. De gondolom, mostanra már sejted is. Peyton bólintott. Cassadyhez. Biztos a férfi fizeti. - A lány remegett haragjában. Hogyan tehetett Debi ilyesmit? Minden esélyt megadtak neki, erre ő mit tett? Elárulta őket. - Beköszönünk nekik? - kérdezte feszült hangon. Cassady irodája a legfelső emeleten volt. Amikor kiléptek a felvonóból, tágas és pazar fogadóhelyiségben találták magukat. Csupa csillogó márvány és gránit. Csinos hölgy ült a pult mögött. Miben segíthetek? - kérdezte szolgálatkészen. - Találkozónk van Scott Cassadyvel - hazudta Peyton. Egy üzleti komplexumot épít. nekünk. Peyton úgy vélte, a nő a homlokát ráncolná, de a beléfecs-
kendezett rengeteg botox miatt ezt nemigen lehetett megállapítani. Ügyfél van nála - kezdte a hölgy tétovázva. - Nem látok semmiféle találkozót bejegyezve. Ha megadnák a nevüket, megkérdezném Mr. Cassadytől. Az ügyfél, aki nála van, a mi emberünk - nyugtatta meg Peyton. - Ezért most bemegyünk. A nő nem igazán tudta, mit tegyen. Előbb bólintani akart, aztán meggondolta magát. Boldogan bejelentem magukat. Arra semmi szükség - mondta Peyton, és elmasírozott a recepciós pult mellett. Finn kinyitotta előtte az iroda ajtaját. Mr. Cassady el lesz ragadtatva, hogy lát bennünket. Egy kicsit túl jó vagy ebben - súgta neki Finn. Köszönöm - mosolygott rá a lány. Peyton egyetlen pillantással felmérte a helyzetet. Cassady az íróasztalánál ült, Debi vele szemben foglalt helyet. Háttal volt az ajtónak, és éppen átnyújtotta a férfinak a kinyomtatott papírokat. Nem volt ám könnyű megszerezni őket - kérkedett. - Remélem, valamivel többet kapok, mint amennyiben megegyeztünk, kárpótlásul a nehézségekért. Bishop’s Cove legkésőbb három hónap múlva kiesik az üzletből. A belépő Finnt és Peytont megpillantva Cassady felugrott, és a papírokat megpróbálta bedugni egy mappa alá. Debi megfordult, és elakadt a lélegzete. Mit kerestek ti itt? Peyton tudomást sem vett róla. Átnézte már Bishop’s Cove bizalmas pénzügyi információit? - kérdezte Cassadytől. Fogalmam sincs, miről beszél - heveskedett a férfi. A papírokról, amelyeket Debitől kapott. - Tőlem semmit nem kapott - tiltakozott Debi. - Biztos képzelődtél.
Amikor a hatodik oldalra jut, látni fogja, hogy Bishop’s Cove bevétele elérte a havi egymilliárdot. Vagy hárommilliárd volt? - kérdezte Finnt. - Mimi nagyon jól szórakozott, míg kitalálta azokat a számadatokat. Ez az egész valami félreértés - csóválta a fejét Cassady. Debi csak közvetít köztem és... Elhallgatott, amikor látta, hogy Finn előveszi a telefonját. - Bármennyire is szívesen meghallgatnám a magyarázatát mondta azt hiszem, inkább kihívom a rendőrséget. Ők is biztosan hallani akarják a mondandóját, mielőtt mindkettőjüket letartóztatják. Semmi rosszat nem tettem - tiltakozott Cassady. Legyen az első vád a vandalizmus - javasolta Finn. Az nem olyan nagy dolog - mondta Debi. Kezét pont a dereka fölött tette karba, ami néhány centivel feljebb tolta a mellét. - Több ezer dolláros kár már bűntettnek számít. Ezért le fognak csukni - próbált meg ráijeszteni unokatestvérére Peyton, de úgy tűnt, a fenyegetés nincs hatással Debire. Ez nevetséges. Semmi rosszat nem tettem. Becsületszavamra mondom, fogalmam sincs, mit zagyválsz itt össze. Csak megpróbáltam elsimítani az ellentétet Bishop’s Cove és a Cassady Developments közt, mert személy szerint én úgy érzem, Mr. Cassady sokkal jobb építész, mint az a konzervatív Miller, aki úgy öltözik, mint egy közönséges, munkás. Igazad van, Finn - fordult a férfihoz Peyton. - A Port James-i rendőrségre kell bíznunk az ügyet. Add át nekik a bizonyítékot, és hagyjuk, hogy letartóztassák ezt a kettőt itt. Miféle bizonyítékot? - kérdezte Cassady, és már nyúlt is a telefonért. - Azt hiszem, hívom az ügyvédemet. -
Jó ötlet - hagyta rá Finn, és Debire nézett. - Kiszedtük a csizmát a kukából. Milyen csizmát? ~ kérdezte a nő ártatlanul, és megrebegtette a pilláját. Add fel! - dörrent rá Peyton. Nem tudjátok bizonyítani, hogy az a csizma az enyém. Dehogynem. Ellenőrizzük az ujjlenyomatokat. Nem vagyok biztos benne, hogy értem, miről beszélnek jegyezte meg Cassady. - Semmiféle csizmáról nem tudok. Ostobaságokat beszélnek - mondta Debi. - Peyton csak bajt akar. Mindig is féltékeny volt rám. Mi lenne, ha leülnénk, és egy ital mellett megbeszélnénk a dolgot? - javasolta Cassady lágy, behízelgő hangon. - Egy ilyen félreértés tönkretehet egy üzletet. Csak bele akartam pillantani a tervezetekbe, hogy jól informált legyek, és annak megfelelő ajánlatot tudjak tenni. Ennyi az egész. A csinos hölgy segített ebben. Debi csinos hölgy lenne? Cassadynek sürgősen szemüveg kell, vélte Peyton. Ne hívjuk még a rendőrséget, Finn. Hagyjuk, hogy Christopher rendezze el a dolgot - mondta, mire a férfi bólintott. Kinyitotta az ajtót Peyton előtt, hogy távozzanak, de a lány hirtelen megtorpant. - Várjunk, elfelejtettem valamit. - Azzal a rámeredő Debihez fordult. - Mondta már neked valaki, hogy milyen szörnyű nőszemély vagy? És mérgező? Ami engem illet, többé nem vagyunk rokonok. Soha többé nem akarlak látni, nem akarok hallani rólad. Ja, és ki vagy rúgva. Felhívom az apámat! - süvítette Debi. Az ajtó becsukódott mögöttük, de Debi éles hangja így is tisztán hallható volt. Peyton csaknem orra bukott, amikor meghallotta, hogy unokatestvére azt mondja Cassadynek: Ne aggódjon, édes. Elrendezem a dolgot. Mindig el szoktam. -
32. Peyton egész úton füstölgött Debi árulása miatt. - Hallottad? Azt mondta, el tudja rendezni. Mert mindig el szokta. O, jóságos isten, sikítani szerettem volna. És ezt komolyan el is hiszi, ugye? A lány morgolódása nem igényelte Finn közreműködését. Finn igyekezett leplezni mosolyát, mert tudta, azzal végképp felbosszantaná a lányt, de Peyton zsémbelése kicsit mulatságos volt. A végén már annyira dühös volt, hogy belebotlott a nyelve a szavakba. - Tudnék mesélni neked azokról a szörnyűségekről, amiket Ivyval és velem művelt gyerekkorunkban. Tényleg mérgező a jelenléte. De te is hallottad, hogy megmondtam neki. Lucy nagyon fel lesz dúlva, ha megtudja, hogy Debi okozta azt a kárt a csizmával. Talán most felhagy vele végre, hogy mentségeket keressen neki. Ennyi elég volt. Igazam van? Finn, figyelsz egyáltalán? Igen. Nem is szólt többet, amíg haza nem érkeztek. Peyton addigra megnyugodott, de amikor meglátta, mennyi üzenet várja, felnyögött. Nyolc SMS - mondta Finn-nek. A férfi után ment a konyhába, és megállt mellette, míg Finn átkutatta a hűtőszekrényt. Mit gondolsz, mennyi jött Debi apjától?
Máris? Persze. Szerintem ott rögtön felhívta, és csak a jóisten tudja, milyen sztorival állt elő. Bármi legyen is az, ő benne az áldozat. Debi mindig másokkal végezteti el a kármentést. Mit keresel? Finn ide-oda rakosgatta az ételt a polcokon. Nem tudom... valamit. - Elővette a maradék csirkét. - Talán egy szendvicset. Csinálok vacsorát. Mit szólnál a spagettihez? Jól hangzik. Volt egy lábas a fagyasztóban házi készítésű mártással és húsgolyókkal. Peyton elővette, és berakta a mikroba. Közben Finn csinált magának egy óriási szendvicset, hogy kihúzza vacsoráig. Három embernek elegendő ételt evett, mégsem volt rajta egy deka fölösleg sem. Ne mondjuk meg Christophernek holnapig, hogy mi történt - mondta Peyton a pultnak támaszkodva. - Hadd legyen egy szép estéje Lucyval. Finn a pulthoz szorította, felemelte az állát, és megcsókolta. Nem szép estére, hanem szexszel töltött estére vágyom, és fogadni mernék, hogy Christopher is. Peyton átkarolta Finn nyakát. Ó, ti férfiak! Mindig csak a szex, ugye? Pontosan - helyeselt Finn, aztán újra megcsókolta. Még véget sem ért a csók, amikor háttal a hálószoba felé terelgette Peytont. Étvágya csillapíthatatlan volt, s miközben szerelmeskedtek, újra meg újra elmondta neki, mennyire szereti. Peyton tökéletesen kielégülve nyúlt el a férfin, és nyelvével a nyakát, a fülcimpáját csiklandozta. Finn szorosabbra fogta az ölelését. -
Ó, ti nők! Mindig csak a szex, ugye? Ó, igen - sóhajtotta Peyton. Finn játékosan megpaskolta a lány fenekét. Éhes vagyok - közölte. Peyton vonakodva kelt fel, belebújt a köntösébe, és követte a férfit a konyhába. Finn csak egy kockás alsót viselt, semmi mást. Hogy képes valaki állandóan ilyen jól kinézni? Ahogy Peyton elment a tükör előtt, összerezzent. A haja úgy állt, mint a szénaboglya. Rövid kitérőt tett a fürdőszoba felé, és tíz perccel később ismét emberi formát öltött. Alaposan belakmároztak, spagetti és húsgolyók, saláta és a sütőben felmelegített zsemle volt a menü. Nem volt valami ínyenc vacsora, de Finn-nek ízlett. Miután elmosogattak, összegömbölyödtek a kanapén, és meghallgatták az üzeneteiket. Peyton első üzenete Jensontól, a brentwoodi Harlow étterem tulajdonosától jött. Peyton nála dolgozott segédséfként. A férfi érdekes ajánlattal állt elő. Abban reménykedett, hogy Peyton küld neki a csokis sütikből, hogy árulhassa az étteremben. A vendégek valósággal könyörögnek érte - magyarázta. Imádják az ízét, és a kis üzeneteket is az aljában. Elküldheted őket fagyasztva, mi meg itt megsütjük. Csak nevezd meg az árat, drága. Akkora az igény rá, hogy szerintem a vendégek bármi pénzt megadnának érte. Érdekes lehetőség volt, és Peyton úgy vélte, bármilyen elfoglalt is, kivitelezhető a dolog. Mosolyogva ugrott a következő üzenetre, de mosolya hamar elhalványult. Randolph Swift hangja halk és habozó volt. Adódott itt egy kis nehézség, amit szeretnék megbeszélni magával. Megtudtuk, hogy Drew Albertson perelni akarja a cé-
get jogtalan elbocsátásért, jóhiszemű kihasználásért, becsületsértésért, és minden más váddal, amit ki tud találni. A kampánya, hogy megnyerje magának az embereket, nem működik, és végső kétségbeesésében mindennel próbálkozik. Minden kétséget kizáróan arra akar hivatkozni, szóbeli megállapodás volt köztünk. A forrásaim szerint magát is meg akarja nevezni a per során. Szüksége lesz egy ügyvédre, akinek a díját természetesen boldogan kifizetjük. Ha nincs ügyvédje, tudunk ajánlani néhányat. - Elhallgatott, időt hagyva Peytonnek, hogy leülepedjen az információ, mielőtt rátér a következő pontra. - A cég ügyvédjei, és vannak néhányan, szeretnének beszélni magával a perről. Lehetséges, hogy ellenpert indítunk. Azt hiszem, nagyon fontos lenne, hogy találkozzon velük, ezért arra kérem, minél hamarabb utazzon Daltonba. Az ügyvédek szerint az is lehet, hogy Drew ellen bűnügyi pert is indítanak, és akkor szükség lesz a tanúvallomására. Tudom, hogy ez roppant kellemetlen magának, de igyekszem megkönnyíteni a dolgát, amennyire csak tudom. Elküldöm magáért a cég repülőgépét, és minden költségét fizetem. - Úgy hangzott, mintha be akarná fejezni az üzenetet, de valami még eszébe jutott. - Ó, és amíg itt van, remélem, lesz alkalma beszélni azzal a két fiatal nővel, akit Drew magához hasonlóan zaklatott. Nagyon haboztak, hogy a nyilvánosság elé álljanak-e, és azt hiszem, maga segíthetne nekik, Peyton. Kérem, hívjon vissza. Peyton még egyszer meghallgatta az üzenetet, és próbált nem pánikba esni. Soha életében nem perelték még be, és a gondolat megrémítette. Elmentette az üzenetet, tudva, hogy Finn is meg akarja hallgatni. A férfi akadékoskodni fog, és nem akarja majd elengedni Daltonba, de akkor is mennie kell, és abban is biztos volt, hogy Finn vele tart. Nem kellett hozzá lángelmének lenni, hogy kitalálja, nem fogja egyedül elengedni. Mivel nem tudta, hogy mondja meg neki, Peyton úgy döntött, későbbre halasztja a
dolgot. Soha ne csináld meg rögtön, amit később is meg tudsz. Ez lett az új jelszava. Gyorsan végigpörgette a többi üzenetet is, és igaza volt. Debi apja kétszer is telefonált, hogy megbeszéljék az apró félreértést, amit máris rendezni kíván. Miután Finn visszahívta, akiket kell, nagyot ásított, és talpra állította a lányt, Gyere, feküdjünk le. - Előbb meghallgatnál valamit, kérlek? - kérdezte Peyton, azzal odaadta neki a telefont és várt. A férti álmosnak tűnt, amikor hallgatni kezdte az üzenetet, de a következő percben már teljesen éber volt. Mi a fene! Az a nyomorult azt hiszi, hogy beperelhet? Nem mész Daltonba - tette hozzá. - Helyette felhívod az ügyvédedet. Mark majd elintézi. Finn... Ne kezdj ki velem! - figyelmeztette a férfi. Peyton nem állt le vele vitatkozni. Hagyta, hogy Finn kiadja a dühét magából, közben ő elment fogat mosni és testápolóval bekenni magát. Sokáig tartott, mire a férfi lecsillapodott, sokkal tovább, mint eddig bármikor, de mire Peyton ágyba bújt, Finn meglehetősen nyugodtnak tűnt. Mikor kell visszamenned dolgozni? - kérdezte Peyton hozzábújva. Szabadságon vagyok. Van még egy hetem. Vagy kettő, ha úgy akarom. Peyton nagy lélegzetet vett, mielőtt szóba hozta a témát. Elmegyek Daltonba. Finn nyomban rákezdett a tirádáira, de ezúttal Peyton félbeszakította. Ugye eljössz velem? A fenébe is, még szép! -- csattant fel a férfi, és dühösen fújt egyet.
Köszönöm. Finn gyanakodva nézett rá. - Tudtad, hogy így lesz, ugye? Peyton nem válaszolt, csak nagy puszit nyomott az arcára és mosolygott. -
Másnap reggel Finn bevitte Christopher irodájába a csizmát tartalmazó szemeteszsákot, és becsukta maga mögött az ajtót. Miután elmesélte, mi történt, rábízta, hogy értesíti-e a rendőrséget, vagy sem. Christopher elzárta a zsákot, majd felvette a telefont, hogy tájékoztassa Lent. Közben Peyton Miminek és Lucynak mesélte el Debi kis összeesküvését. Nincs több második meg harmadik esély - lökte égnek a kezét Lucy. - Végeztünk vele. Elmondod Ivynak? Neki is tudnia kell róla, de én nem akarok többet Debiről beszélni. Elegem van a drámából. Rendben, este felhívom. Kiveszek néhány napot - mondta Peyton. - El kell intéznem egy-két dolgot. Lucy bólintott. Debi kötötte le a gondolatait, és eszébe sem jutott megkérdezni Peytont, miféle dolga van. Beszélek Christopherrel - mondta, és az éppen távozó férfi után sietett. Mimi ravaszabb volt. Hová mész, amiről nem akarod, hogy Lucy is tudjon? Peyton válaszul átnyújtotta neki a mobilját. Hallgasd meg Randolph Swift üzenetét. Mimi majdnem elejtette a telefont. Per? Ez a seggfej azt hiszi, perelhet? Peyton sietve becsukta az ajtót, nehogy meghallja valaki, kü-
lönösen Lucy ne. Szegény nővérének van így is épp elég baja. Semmi szükség rá, hogy még egy lehetséges per miatt is idegeskedjen. Szóbeli szerződés? Most viccel? Mikor indulsz? - kérdezte Mimi. Nem tudom. Finn intézi a repülőjegy-foglalást. Nem veszitek igénybe a társaság gépét, amelyet Randolph felajánlott? Én is megkérdeztem tőle, és csak annyit válaszolt: a pokolba, dehogy! Légy óvatos, és ha bármire szükséged van, csak hívj nyugodtan, az sem baj, ha az éjszaka közepén. Vigyázz magadra! kérte. - És Peyton! - Tessék? - Tudni fogja, hogy mész.
33. Lars nagyon ideges volt az utazás miatt. Kivitte Finn után a csomagokat a kocsihoz, segített bepakolni a csomagtartóba, és közben végig arról beszélt, Drew milyen veszélyes. - Tudni fog róla, hogy odamentek. Mindenki mindent tud abban a városban. Ó, igen, várni fog rátok, és nem hiszem, hogy törődik a következményekkel. Lehet, hogy egyszerűen lepuffantja Peytont abban a pillanatban, ahogy meglátja. Vagy megtámadja. Gondoltatok erre a lehetőségre? Igen, mérlegeltem ezt is a többi száz másik lehetőséggel együtt - mondta Finn. - Senkit sem fogok Peyton közelébe engedni. - Vedd rá, hogy gondolja át. Őrültség tőle, hogy odamegy. Nem tehetek róla, de... tudod... aggódom. - Tudom. Braxton csatlakozott a férfiakhoz. - Nem hiszem, hogy el kellene mennie - mondta. - De Drake és én boldogan veletek megyünk, hogy segítsünk. Nem az üdülőtelep biztonsági rendszerével kellene foglalkoznotok? De igen, viszont Peyton az első. Majdnem elvesztettem abban a robbanásban. Ki akarom köszörülni a csorbát.
Nem megyek oda egy lincselni kész tömeggel - közölte Peyton. Hátrafordultak, és látták, hogy a lány csípőre tett kézzel ott áll közvetlenül mögöttük. Braxton kinyitotta neki az utasülés felőli ajtót. Köszönöm, hogy aggódtok értem - mondta Peyton, ahogy elsétált Lars mellett. A reptérre vezető úton jegyzeteket készített, kérdéseket írt össze, amelyeket fel akart tenni az ügyvédeknek. Finn-nek is voltak kérdései, A járat késett, így csak este kilenc után érkeztek meg Minneapolisba. A repülőtér melletti szállodában éjszakáztak, és másnap korán reggel indultak Daltonba. A tavasz megérkezett Minnesotába is, és az észak felé vezető út csodaszéppé vált. Feledve volt a hóviharban megtett előző utazás, és meleg szellő, zölden hullámzó dombok kísérték útjukat. Ha más körülmények közt tér vissza, Peyton nagyon élvezte volna az utazást, de nem tehetett róla, aggódott amiatt, mi vár rá Daltonban. Egyre csak azt hajtogatta magának, hogy nem ideges, de ez hazugság volt. Nagyon be volt gyulladva. Hutton ügynök az autójában ülve várta őket a látogatóknak fenntartott parkolóban. Itt vannak a dobozok? - kérdezte Finn. Hutton csak azután válaszolt, hogy beléptek a forgóajtón. - Ahogy kérted. Lane visszavitte őket Albertson irodájába. Mit keresel? Finn vállat vont. Nem tudom... valamit. Milyen dobozokról van szó? - kérdezte Peyton, amikor már a felvonóban voltak. Randolph mindent, ami Albertson irodájában volt, bedobozolt, és elzárta a raktárban - magyarázta Hutton. - Albert-
son megpróbálta visszaszerezni a holmiját, de Randolph nem volt hajlandó kiadni neki semmit. Finn szeretné újra átnézni az egészet, és Randolph engedélyezte, hogy kihozzák a raktárból. Hánykor találkozunk az ügyvédekkel? - kérdezte Finn. Egykor. Addig még van időnk. Akár most rögtön neki is láthatunk a keresésnek. Mit szeretnél, hol várjalak meg? - akarta tudni Pe3^ton. Finn megszorította a kezét, és „ne vitatkozz velem” pillantást vetett rá. - Velem maradsz. Peyton rámosolygott. Nem is lehetnék boldogabb, hogy melletted maradhatok. A felvonó kinyílt az igazgatósági szinten, és Peytont kilelte a hideg, amikor kiléptek. A recepciós pultnál nem volt senki, így ő vezette a kis társaságot az irodák felé. Mindegyik íróasztal a helyén volt, az övé, Larsé és Mimié, de senki nem ült az asztalok mögött. Miért is ült volna. A régi igazgató elment, az új még nem foglalta el a helyét. Lane ügynök az ajtónak támaszkodva állt, de nyomban kiegyenesedett, amikor meglátta őket. Drew irodájában Peyton leült egy fal mellett álló székre, és figyelte, ahogy a férfiak átkutatják az íróasztal mindegyik fiókjának tartalmát, amelyet külön-külön dobozokba csomagoltak. A dobozokat egyesével ürítették ki az asztalra, és alaposan átvizsgálták. A legtöbbjükben iratok és mindenféle irodaszerek voltak. Az utolsó dobozban volt a középső fiók tartalma: egy csomag Mentős cukorka, gemkapcsok, két toll, egy tartalék kocsikulcscsomó, egy Bluetooth fejhallgató, és három óvszer. Senki sem éhes? - kérdezte Lane, ahogy összeszedte a holmit, és visszarakta a dobozba, aztán rácsukta a tetőt. Peyton képtelen volt napirendre térni a látottak fölött.
Óvszert tartott a fiókjában? Elment az étvágyam. Az enyém nem. Van még időnk bekapni valamit, mielőtt találkozik Randolphfal. Menjünk le az étkezdébe - javasolta Hutton. - Kiváló az étel.Tudták, hogy két szakácsuk is van? Nem tudtam, de nem is érdekel - közölte Lane. - Viszszahivom az őrt, és odalent találkozunk. Nem lehet csak simán bezárni az ajtót? - kérdezte Pey~ ton. Be fogom zárni - biztosította a férfi. - De paranoiás fickó vagyok. Azt akarom, hogy őr álljon az ajtó előtt, hátha valaki szeretne bejönni, és magával vinni egy-két emléktárgyat, Talán valahová máshová kellene mennünk enni - súgta Peyton Finn-nek. Miért? Amikor először beléptem az étkezőbe, legalább száz ember meredt rám. Attól félek, újra megtörténhet. Rád meredtek? - nevetett Finn. - El tudsz te bánni néhány bámészkodó emberrel, édesem. Én mondom neked, hogy furcsa volt. Mind abbahagyta az evést, és engem nézett... és igen, meredten bámult, Az étkezőben síri csend honolt. Hátborzongató volt. Ha Mimi nem lett volna, biztosan megfutamodom. Ha elkezdenek kajával dobálózni, lelövöm őket - ígérte Hutton. Nyugodtan a hátam mögé bújhatsz - ajánlotta fel Finn, pontosan tudva, hogy ezzel feldühíti a lányt. Peyton nem az a fajta ember volt, aki bárki vagy bármi elől elbújik. Igaza volt. Peyton nyomban kihúzta magát. Erre semmi szükség. Én megyek előre, ti pedig utánam jöhettek. Mire elérték az étkező bejáratát, az indulat nagy része elpárolgott Peytonből, de nagy lélegzetet vett, hogy lélekben megerősítse magát, felszegte a fejét, és besétált. Ahogy számított is -
rá, az étkezdére csend borult, és minden fej a lány felé fordult. Peyton a szeme sarkából látta, hogy az egyik nő feláll. Kicsit félt, hogy odamegy hozzá, de a nő a helyén maradt, és tenyerét összecsapva tapsolni kezdett. Egy újabb nő csatlakozott hozzá, aztán egy másik, és hamarosan az étkezdében tartózkodó minden alkalmazott tapsolt és éljenzett. Az ég szerelmére, ezekbe meg mi ütött? Peyton Finnhez fordult, remélve, hogy ő tudja a választ, de a férfi csak rákacsintott. Végül Hutton volt az, aki magyarázattal szolgált. Magának tapsolnak. Peyton szemét elfutották a könnyek, és tudta, hogy elpirult. De még mindig nem értette, miért éljenzik. Csak később, amikor a taps és az éljenzés elhalt, és ő is az egyik asztalnál ült, nyert a dolog értelmet. Egy nő, akivel még sohasem találkozott, mellé lépett, és megpaskolta a vállát. Köszönjük, hogy megszabadított minket tőle, - A meredt bámulástól az éljenzésig - jegyezte meg Hutton. Jól kellene magát éreznie miatta. Tudja, itt most mindenki szereti magát. Peyton észrevette Bridgetet a terem túlsó végében. Nem mindenki - jegyezte meg. - Különösen Bridget nem. Bridget? - A nő, aki képtelen volt abbahagyni a sírást, amikor beszélni akartunk vele - magyarázta Finn. Ó, igen, az, amelyik be akart jutni Albertson irodájába. Én mondom, van valami azokban a dobozokban, amit meg akart szerezni Albertsonnak. A jelzés miatt gondolod? - kérdezte Peyton. Ha valóban jelzés volt - felelte Finn. Tudta, hogy ezzel saját korábbi álláspontját kritizálja. - Ronan azt szokta mondani,
hallgassak az ösztöneimre, és az ösztöneim most azt súgják, van valami Albertson holmija közt, amit nem szeretne, ha látnánk. Az nagyszerű lenne, ha Bridget elmondaná nekünk - vélte Hutton, aztán felnevetett. - De ez sohasem történik meg. Isteníti Drew-t - mondta Peyton. - Egyfajta megszállottság ez nála. Mimi mesélte, hogy a férfi közelébe költözött, és még ugyanolyan autót is vett, mint Drew-é. Amikor a férfi lecseréli a kocsiját, Bridget követi a példáját. Peyton csak a felét tudta megenni a pulykás-áfonyás szendvicsének, A másik felét Hutton ette meg. Lecsapott rá, mielőtt Finn megtehette volna. A polcok... - töprengett Finn. - Még a fotókat is kivettük a keretből... de semmi. Mit nem veszek észre? - Van időnk - mondta Peyton. - Menjünk vissza, és kezdjük elölről. Lane ült le melléjük a tálcájával. Összefutottam azzal a Bridget nevű nővel a folyosón, s mivel nem sírta tele a zsebkendőjét, megpróbáltam beszélni vele, de egyetlen kérdésre sem válaszolt, hacsak a nem tudom nem számít válasznak. Nagyon kellemetlen nőszemély. Peyton és én visszamegyünk Albertson irodájába - mondta Finn, - Ott találkozunk. Kettesben mentek fel a lifttel. Finn a karjába vonta a lányt, és megcsókolta. Szeretlek - súgta neki. Peyton szemében huncut fény csillant. Csináltad már valaha... tudod... a liftben? Be van kamerázva - mutatott rá Finn. - Szóval, nem, még soha. Miért? Te benne lennél? - kérdezte nevetve. - Elpirultál.
A gondtalan hangulatnak vége lett, amint kinyílt a felvonó ajtaja. Finn azonnal visszavedlett FBI-ügynökké. Peyton ismét a székre ült, és türelmesen figyelte, ahogy a férfi újra átvizsgál minden dobozt. Gyors és módszeres volt. Egészen addig, amíg kézbe nem vette a kocsikulcsokat. Felemelte őket, és Peytonre nézett. Ajka lassú mosolyra húzódott. Nem azt mondtad, hogy Bridget pontosan ugyanolyan kocsit vett, mint Albertson? És amikor a férfi lecseréli az autóját, a nő követi a példáját? De igen, Mimi ezt mondta nekem. Lehet, hogy rájöttem, mit akart. Mibe fogadunk, hogy ezek nem a nő kulcsai, hanem Albertsonéi? Peyton felállt. Miért nem mondta? Az őr biztos odaadta volna neki a kulcsokat, ha az övéi. Miért kellett titkolóznia? Ez a kérdés. Miért? Derítsük ki! A biztonsági őr a telefonján játszott. Finn kulcsra zárta maga mögött az ajtót, és szólt neki, hogy senkit se engedjen be. Hutton és Lane épp akkor léptek ki a felvonóból, s miután Finn elmondta nekik az elméletét, követték őt a garázsba. Kezdjük a tetőn? - kérdezte Finn. Nem, odabent parkol - emlékezett vissza Peyton. - Simán megkérdezhetnéd tőle, hol áll a kocsija. Inkább nem tenném. Egy vadonatúj Ford Expeditiont keresünk. Rengeteg SUV van itt - jegyezte meg Lane. Finn elindult a sorok közt, és néhány másodpercenként megnyomta a távnyitó gombját. Már majdnem az egyik hosszú sor végén járt, amikor az egyik Ford fényei felvillantak. Ez aztán a nagymenő kocsi! - mondta Lane. - És nem Albertsoné.
Na már most, miért tartaná Drew Bridget kulcsait a fiókjában? - kérdezte Hutton. Az ablakok sötétítettek voltak. Finn benézett az egyiken, de semmit sem látott. Gondolod, hogy néha a férfi szokta vezetni? - kérdezte Lane. - Lehetséges - tűnődött Finn. - Vagy az is lehet, hogy néha kivesz vagy betesz valamit, Mi lehet ebben a kocsiban, amihez szeretne hozzájutni? - A puskákra gondolsz? - nézett rá Hutton. Finn újra benézett a hátsó ablakon. Jó nagy a csomagtere. Nagyszerű hely arra, hogy az ember eltüntessen benne valamit. Lehet, hogy most is van benne valami. Minél többet töprengett rajta, annál elfogadhatóbbnak tartotta ezt az elméletet. Albertsonnak és Parsonsnak fontos, hogy kéznél legyenek a fegyverek, amikor szükségük van rájuk, de mivel az a veszély fenyegeti őket, hogy bármikor újra átkutathatják őket, nem tarthatják maguknál. Ezért szereznek valakit, aki szállítja nekik a puskákat. Hutton kezdte követni Finn logikáját. Fogadni mernék, hogy amikor hazafelé jöttek a horgászkirándulásról... tudod, amely során megálltak Floridában, hogy felrobbantsák Peyton kocsiját... - Valahol találkoztak Bridgettel - vette át a szót Finn -, és a puskákat átrakták a kocsijába. Igen, csakis így történhetett. Nem csoda, hogy nem bánták, ha átkutatják az autójukat. - Vegyük csak végig újra az egészet - mondta Lane. - Peyton -
elhagyja Daltont. Parsons utánamegy, és pisztollyal rálő. Mivel büntetett előéletű, neki nern lehet fegyvere, de egy pisztoly hiányzik Randolph Swift gyűjteményéből, akárcsak két vadászpuska, Úgy van - bólintott rá Finn. Rendben -- folytatta Lane. - Szóval, amikor Drew azt hiszi, Peyton be fogja perelni, ő vagy Parsons újra rálő. Ezúttal a vadászpuskával, és a golyó a kocsi tetejében áll meg. Igen - helyeselt Finn. -- És ha már úgyis erre járt, benézett hozzá, hogy megfenyegesse. Azt hiszed, a fegyverek egész idő alatt Bridgetnél voltak? - kérdezte Hutton, - Valószínűleg nem ~ mondta Finn, ~ De tarthatta őket otthon, és amikor Albertsonnak szüksége volt rájuk, a nő berakta őket a kocsijába. Senkinek nem jutott eszébe, hogy őt is átkutassa. Ez az egész csak találgatás - jegyezte meg Hutton. Ez igaz - ismerte el Finn. - De ezek a kulcsok akkor is Albertson fiókjában voltak. Azt hiszem, érdemes rászánnunk az időt, hogy lehívjuk ide Bridgetet, és elbeszélgessünk vele. Finn, Bridget nem fog beszélni veled - szólalt meg Peyton. Dehogynem - közölte a férfi kemény hangon. - Át akarom kutatni a kocsiját, a házát, a garázsát. Lane már húzta is elő a mobilját. Megszerzem a parancsot. Hutton, te közben menj, és hozd ide Bridgetet. Majd ő engedélyt ad, hogy belenézzünk az autójába. Honnan tudod? - érdeklődött Peyton. Nagyon meggyőző tudok lenni. Peyton közelebb lépett. Nem értem, hogy Drew és Parsons miért nem rejtette el
egyszerűen a puskákat. Miért kellett Bridgetet használniuk? Ha tippelhetek, azt mondanám, mert ő volt kéznél - kezdte Finn. - És arra is gondolniuk kellett, hogy figyelik őket. Nem kockáztathatták, hogy elkapják őket a fegyverekkel a kocsijukban. Inkább Bridget vigye el a balhét. Ha meg is találod a fegyvereket, még mindig mondhatják, hogy nem az övék, hanem Randolphéi. Nem számít - biztosította Finn a lányt. Peytonnek tetszett a férfi magabiztossága, és alig várta, hogy lássa, hogyan veszi rá Finn Bridgetet, hogy együttműködjön vele. A nő istenítette Drew-t, A bálványa volt. De néha a bálványok is ledőlnek. Mit akarsz, mi legyen az ügyvédekkel való találkozóval? Halaszd el. Vagy várnak, vagy tegyék át a találkozót holnapra. Előbb meghallották Bridgetet, mint hogy meglátták volna. Huttonnel kiabált, megfenyegette az ügynököt, hogy hívja a rendőrséget, és feljelenti zaklatásért. Peyton izgatottan várta, hogyan fog viselkedni Finn Bridgettel. Azt várta, hogy ravaszsággal veszi rá a nőt az együttműködésre, de Finn más taktikához folyamodott. Halálra rémítette. Nagyon hatásos volt. Bridget mélységesen fel volt háborodva, és percenként mérföldes sebességgel hadart, hogy idegességét leplezze. Hutton a karjánál, fogva vezette, és amikor Finnhez értek, elengedte. A nő észrevette Peytont, és szeme összeszűkült. - Te... Ki ne mondja! - dörrent rá Finn. - Csak figyeljen rám! Az engedélyét akarom, hogy átkutathassam a kocsiját. - Nem. Rendben, akkor megvárjuk a parancsot, és addig itt fog állni, amíg az meg nem jön.
A nő keze ökölbe szorult az oldalánál. Nem fog megijeszteni. Ó, igazán? Szerintem mégis. Miről beszél? - Tudom, hogy segít a cimboráinak, Drew-nak és Parsonsnak. Ha megtalálom azokat a fegyvereket a kocsijában, a házában vagy bárhol a maga közelében, tudja, hány évet kaphat érte? Fegyvereket szállított... Nem igaz, én nem... Meg fogjuk találni őket, és amikor meglesznek, maga megbukott. - Finn hangja keményebb lett, és közelebb lépett a nőhöz. - Át fogom kutatni a kocsiját. Mit akar, most csináljam, vagy várjuk meg a parancsot? Nem igazán érdekel, mennyi időbe telik. Ráérek egész nap és egész éjjel, maga pedig nem megy sehová. Nincsenek nálam a kulcsok - nyögte Bridget. Mit szólna ezekhez? - tartotta fel Finn az Albertson fiókjából elhozott kulcskészletet. Bridget falfehérre sápadt. Azok nem az én kulcsaim. Finn megnyomta a riasztógombot, mire a nő összerezzent. Finn újra megnyomta a gombot, mire a sziréna elhallgatott. Azért akart bemenni Albertson irodájába, hogy ezeket elhozza. Ottfelejtettem őket. Ha nem kezd el együttműködni, megígérhetem magának, hogy ma nem fog hazamenni. Hallja? Minél tovább kell itt várnom, annál kevésbé valószínű, hogy elnéző leszek. Ami azt illeti, még az is lehet, hogy most rögtön bezsuppolom egy cellába. - Várjon, kérem! - könyörgött Bridget. - Szeretnék együttműködni. Átkutathatja a kocsimat, de értse meg, kérem, hogy én csak kisegítettem néhány barátomat. Finn kioldotta a zárat, aztán egyből a csomagtérhez ment, és
felnyitotta az ajtót. A két távcsöves puska ott volt. Finn nem nyúlt hozzájuk. Hol van a pisztoly? Bridget megpróbált kitérni a férfi haragja elől. Nem tudom... De igenis tudja. Hol van? Finn nem emelte fel a hangját, de a fenyegető tónus megijesztette Bridgetet. - Az egyik barátomnál. ¿Megígértem, hogy nem beszélek róla. Hadd magyarázzam el, hogy mit tettek magával az úgynevezett barátai. Maga az, akinek lopott, fegyvereket találtunk az autójában, olyan fegyvereket, amelyeket egy gyilkossági kísérletben használtak. Mindezért maga fog felelni. Maga az, akit le fognak csukni. Vagy gondolja, hogy a barátai magukra vállalják a dolgot? Lehetséges, hogy meglátogatják majd a börtönben, de ez sem túl valószínű. Én csak... Finn hátralépett. Hutton ügynök, olvassa fel a jogait, és bilincselje meg a hölgyet! Bármilyen elképzelhetetlennek is tűnt Peytonnek, hogy ez megtörténhet, kezdte sajnálnia nőt. Bridget sírva fakadt, és próbálta megérteni, miért is történik ez vele. Nem tudtam, hogy valami rosszat teszek - zokogta. De igenis tudta, mit tesz, és azt is, hogy az rossz. Hagyjuk a szarságokat! Egyetlen módon kerülheti el a harminc év börtönt - mondott Finn egy olyan számot, amellyel még jobban megijesztette Bridgetet mégpedig úgy. hogy feladja Albertsont és Parsonst. Mindent elmond, amit tud, és ezzel nagyban megkönynyíti a helyzetét. Az egész Rick Parsons és Eileen ötlete volt. Drew ártatlan - tört ki belőle.
Ne hazudjon miatta! Ő sohasem bántana senkit. Magát sem? Persze, hogy nem. Szeret engem. - Akkor is szeretni fogja, amikor börtönben ül? - kérdezte Finn. - Nem, ő folytatja tovább az életét, maga meg öreg lesz, mire kikerül a börtönből. De azt mondta, hogy szeret engem. Feleségül fog venni, mihelyt ő lesz a cég feje. - Zokogása hüppögéssé enyhült. - Nem mehetek börtönbe. Kérem... - esdekelt. - Nem mehetek. Akkor mondja el az igazságot! - És beszélni fog a bíróval? - kérdezte a nő elkeseredve. Beszélek - felelte Finn. Kapok mentességet? Nem tudom - vont vállat a férfi. Peytont meglepte, hogy Bridget nem kért ügyvédet. Amikor felolvasták a jogait, azt hitte, az lesz az első dolga. De úgy látszik, annyira felizgatták Finn fenyegetései, hogy nem tudott tisztán gondolkodni. - Azt hiszem, tudok segíteni maguknak - szipogta Bridget. Mielőtt Finn megkérdezhette volna, hajlandó-e a barátai ellen tanúskodni, a nő folytatta: - Ma este kilenckor kell találkoznom velük. Kikkel? Drevv-val és Parsonsszal. Elviszik a fegyvereket, hogy elrejtsék őket. Miért épp most döntöttek úgy hogy elrejtik őket? - kérdezte Hutton. Az íróasztalban levő kulcsok miatt. Drew arra gondolt, hogy maga rájön, azok a kulcsok nem az övéi, és eltöpreng rajta, miért tartja más autójának a kulcsait a fiókjában. Drew csak óvatos volt. Hol kell találkoznia velük? -
- A Benton State parkban, a kettes számú pavilonnál, A parkot éjszakára bezárják, de Drew ismer egy utat hátul, ahol be lehet jutni. - Tudta, hogy Peytont üldözik. Nem kérdés volt. Megállapítás. Bridget Peytonre nézett, mielőtt válaszolt volna. Igen, hallottam, amikor beszéltek róla, de nem mertem elmondani nekik, hogy hallottam. Drew-nak indulatos természete van - tette hozzá. Szólhatott volna a rendőrségnek - mondta Finn. - Az, hogy nem tette, ront a helyzetén. - Hajlandó vagyok tanúskodni ellenük, de egyezséget akarok - nyöszörögte. - És ügyvédet, egy jó ügyvédet. Talán azt hiszi, hogy Finn dolga ügyvédet szerezni neki? Finn elég információt kapott a nőtől ahhoz, hogy tudja, ez alapján már letartóztathatja a gazembereket. Most Cos- grove-val akart beszélni, és biztos volt benne, hogy mire végez vele, a férfi is hajlandó lesz a barátai ellen tanúskodni. Egy újabb szög a koporsójukba. Lane közölte, hogy megkapták az engedélyt Bridget házának átkutatására. Nagyon megörült, amikor meglátta a puskákat. Óvatosan kivette őket a Fordból, és átrakta a saját csomagtartójába, hogy a laborba vigye. Finn és Hutton is készített már fotókat a fegyverekről a mobiljával. - Ti mentek el ma este a találkára Parsonsszal és Albertsonnal, ugye? - kérdezte Peyton. Finn bólintott. - Várni fogunk rájuk. - Átkarolta a lány vállát. - Jól szórakozol? - kérdezte. - Mert én igen. Most mit csinálunk? Kivonjuk Bridgetet a forgalomból, és Minneapolisba viszszük. Egy olyan kisvárosban, mint ez, a hírek gyorsan terjednek, és nem akarom, hogy Albertson megneszeljen valamit. Hutton
rajta tartja a szemét Cosgrove-on. Mihelyt letartóztattuk Albertsont és Parsonst, őt is behozzuk. Beszélni fog. Ön roppant magabiztos, MacBain ügynök. Átkozottul igazad van. Nagyon elfoglalt leszel a nap hátralevő részében. Mit akarsz, én mit csináljak? Segíteni szeretnék, - Azt akarom, hogy Lane-nel Minneapolisba menj, és maradj is ott. Amint ennek itt vége, visszajöhetsz Daltonba. Rendben? Nem. Szeretnék... Ez igazából nem kérdés volt, édesem. Csak elmondtam, mit akarok, hogy tégy. Tudnom kell, hogy biztonságban vagy. Itt is biztonságban lehetnék, ha nem kerülök senki szeme elé. Nem - mondta Finn. Peyton nem akarta, hogy a férfinak másra is kelljen koncentrálnia, mint az előtte álló feladatra. Rendben - egyezett bele. - Csak ígérd meg, hogy vigyázol magadra!
34. Finn és Hutton kora délután kiautóztak a parkba, hogy kiderítsék, hol lenne a legalkalmasabb Albertsonra várni. Remélhetőleg Parsons is vele lesz. Bridget azt mondta nekik, úgy volt, hogy este kilencre a kettes pavilon elé megy, és vár Drewra, akármeddig kell is várnia. A nő beismerte, ha Drew azt mondta volna neki hogy reggelig várjon, azt is megteszi. Az első pavilon egy akkora terület közepén volt, ami baseballpályának is elment volna. A sík terepet egyetlenegy fa vagy bokor sem törte meg. A kettes pavilon már elszigeteltebb helyen állt. Az egyik oldala nyitott volt az út felé, és előtte füves tér húzódott a sátorozók számára, de a másik három oldalon sűrű bokrok és fák vették körül. Rengeteg alkalmas hely volt rá, hogy meghúzzák magukat valahol és várjanak, de arra is, hogy Albertsonék elbújjanak. Miután bejárták a területet, visszasétáltak a kocsihoz. - Lerakhatjuk az autót ott, a kaptató mögött - mutatott egy néhány száz méternyire levő pontra. - Nem fogják meglátni, csak ha előtte felderítik a terepet. Mit gondolsz, Finn? Óvatosak lesznek vagy elbizakodottak? Szerintem egyenesen Bridget kocsijához fognak hajtani. Nem hiszem, hogy körülszaglásznak. Nagyon magabiztosak. Finn egyetértett vele.
Minden eshetőségre fel kel] készülnünk. Albertsonnak nem fog tetszeni, hogy sarokba szorítottuk. Parsons is tisztában lesz vele, hogy vissza kell mennie a börtönbe. Fogadni mernék, hogy küzdeni fog, hacsak előbb le nem kapcsoljuk, mint hogy a fegyveréhez nyúlna. Ez kis közösség, és a hírek gyorsan terjednek. Ha Albertson tudja, hogy Peyton itt van, lehet, hogy arra kellenek neki a fegyverek, hogy újra megpróbálja kiiktatni Peytont. Gondolod, hogy már arról is hallott, hogy törölték az ügyvédekkel való találkozót? Nem törölték, csak más időpontra tették. Peyton azt mondta Eriknek, várja az ügyvédjét, aki legkorábban holnap tud ideérni, mert az utolsó pillanatban törölték a járatát. Még két ügynököt várok erősítésnek. Egyenesen ide fognak jönni. Az egyikük vezetheti Bridget Fordját. Elkel minden segítség. Szeretnéd még egyszer bejárni a terepet? Igen, járjuk be újra. A nap hátralevő részét azzal töltötték, hogy megszervezzék az akciót. Este hétre Finn és Hutton ismét a parkban voltak. Találkoztak a két új ügynökkel, és velük is átvették a tervet. -
Hűvös, nedves idő volt. Finn a pavilon déli oldalán táborozott le, jól elrejtőzve a bokrok közt, nehogy az útról észre lehessen venni. Nem mozdult, hangot sem adott ki várakozás közben. Peytonre gondolt, és arra, mennyire megváltoztatta a lány az életét. Csodálatos szíve van! És a teste is átkozottul tökéletes, gondolta mosolyogva. Szerette a humorérzékét és az elszántságát, hogy jót cselekedjen. Mindent szeretett benne, még azt is, amikor úgy felbosszantotta, hogy Finn legszívesebben a haját tépte volna.
Igen, olyankor is imádta. Jó ég, ezt jól kikapta! Még ki kell találnia, hogy oldja meg az ingázást. Ronannel sok olyan feladatuk lesz, amikor utazniuk kell. Dallas lekerült a terítékről mint állandó bázis, és valószínűleg egy ideig a fővárosba lesz beosztva, de legalább egy évig, vagy még tovább, ha minden jól megy, Bishop’s Cove-ban lesz az otthona Pey~ tonnel. Onnan könnyű lesz megoldani az utazást. Finn már attól is ellazult és felmelegedett, hogy a lányra gondolt. A parkot naplementekor bezárták, de Finn ralált egy kapu nélküli hátsó bejáratot. Majdnem kilenc óra volt, amikor Bridget Fordja megérkezett. A sötétített ablakok és a késői időpont miatt a sofőrt nem lehetett látni, de Finn tudta, egy ügynök ül odabent lövésre kész pisztollyal. Az ügynök leparkolt, de a motort járva hagyta, és a világítást sem kapcsolta le. Mindegyik ügynök fülében volt fülhallgató, hogy tudjanak egymással kommunikálni. Hutton volt az első, aki észrevette a közeledő autót. - Kezdődik a móka - suttogta. Finn begörbítette az ujjait és felkészült. A kocsi befordult a sarkon, és ő is meglátta. Ugyanaz a típus, ugyanaz a szín, mint Bridgeté. Nem volt annyi hely, hogy a másik autó közvetlenül Bridget kocsija mellé álljon, mert az ügynök szándékosan úgy parkolt le, hogy ezt lehetetlenné tegye. Vagy lehúzódnak oldalra, amivel közelebb kerülnek Huttonhöz, vagy a másik kocsi mögött állnak le. Albertson volt a volánnál. Járva hagyta a motort, dudált egyet, aztán kiszállt. A Bridget kocsijában ülő ügynök kitalálta, hogy ez lehetett a jel, és megnyomta a csomagteret nyitó gombot. Korán jött idén a karácsony, gondolta Finn, mert nemcsak Parsons jött Albertsonnal, de Eileen is. Mindannyian kiszálltak az autóból, és Eileen, miközben a másik kocsi felé sétált, odakiabált a benn ülőnek, akit Bridgetnek hitt.
- Tényleg igaz, Bridget? Igaz, hogy az a szuka Peyton Lockhart be akarja perelni Drew-t meg engem? Ma reggel hallottam, és el sem akartam hinni. Megállt a kocsi hátuljánál. Drew felnyitotta a csomagtér ajtaját. Hol a fenébe vannak a puskák? Csak nem vetted... Parsons megpillantotta a felé rohanó Huttont, és azonnal rájött, mi történt. Az övébe dugott pisztolyhoz kapott, de Hutton gyorsabb volt, elkapta, mielőtt a férfi tüzelhetett volna. Albertsonékat nyomban körülfogták. Eileen mindenféle trágárságokat üvöltözött, miközben megbilincselték, Drew viszont mozdulatlanul állt. Látszott rajta, milyen dühös, de nem próbált elfutni. Abban a pillanatban, amikor Finn odalépett hozzá, hogy megbilincselje, Albertson támadott. Finn nem is lehetett volna boldogabb, mert így végre alkalma nyílt behúzni egy jó nagyot a gazembernek. Ráadásul jól is esett. Szívesen megütötte volna még egyszer, hogy aztán Parsonst vegye sorra, helyette inkább felolvasta a jogaikat. Ez sima ügy volt - állapította meg Hutton. - Az a pisztoly nem az enyém - hangoskodott Parsons, amikor meglátta, hogy Hutton felemeli a földről a fegyvert. - Ártatlan vagyok. Finn hitetlenkedve nézett rá. Csak úgy belepottyant a nadrágodba? - kérdezte. Hutton a fejét csóválta, ahogy Parsonst a kocsi felé lökdöste. A Finntől kapott ütéstől Drew kétrét görnyedt, és levegő után kapkodott. Ezt nem ússza meg szárazon. Ismerem a jogaimat - zihálta. - Semmi rosszat nem tettem. Ó, valóban? - vonta fel a szemöldökét Finn. - Mondja ezt azoknak a nőknek, akiket molesztált. Vagy még jobb, mondja az új cimboráinak a börtönben. Nagyon fogják élvezni, miközben
megmutatják magának, milyen érzés, ha az ember tehetetlen és csapdában van. Eileen már sírt. Ez az egész a miatt a Peyton nő miatt van. Mindent tönkretett. Az egész az ő hibája. Meg kellett volna ölnöd, Drew! Igen, Peyton tette tönkre az életüket. Egy újabb ok, amiért büszke rá, gondolta Finn. Másnap délelőtt Peyton és Finn együtt sétált be Randolph Swift irodájába. Amikor beléptek, a férfi felállt, és eléjük sietett, hogy kezet fogjon velük. Erik is vele volt. Annyira örülök, hogy végre találkoztunk! - mondta Randolph Peytonnek. - ¿Micsoda hét volt! Hallottunk a letartóztatásról. Nem hiszem, hogy a közeljövőben amiatt kellene aggódnunk, hogy Drew beperel minket. Kinyílt az ajtó, és két fiatal nő lépett be. Mosolyogtak, de látszott rajtuk a habozás is. Randolph intett nekik, hogy jöjjenek közelebb. Két új ifjú alkalmazottunk - mondta Randolph. - Rövid ideig nálunk dolgoztak Drew vezetése alatt, aztán elmentek, de most visszatértek. Peyton tudta, ez mit jelent. Szörnyű időszak volt az számukra - folytatta a férfi. - Próbálom kárpótolni őket, amennyire lehet, ők pedig segítenek kialakítani a társaság új irányelveit. April a személyzeti osztályon fog dolgozni, felváltja azt a munkaerőt, akit a lányom irányított, Maria a terjesztési részlegen lesz koordinátor. Újra jó cég leszünk - ígérte Erik. - Júniustól már én is itt dolgozom. Befejezte az iskolát? - kérdezte Finn.
Már csak egy vizsgám hiányzik, és kész. Peyton kicsit szégyenkezve és zavartan fogadta a két fiatal nő köszönetét. Igazából szinte semmit sem tettem - szabadkozott. Ó, dehogynem - mondta April. - A nyilvánosság elé vitte, hogy milyen is valójában Drew. Ha ezt nem teszi, nem lennénk most itt. Erik előrelépett. Ha megbocsátanak. Szeretném elkísérni ezt a két ifjú hölgyet az irodájukba. Miután a nők elmentek, Randolph megkérte Finnt és Peytont, hogy foglaljanak helyet. Ha nem bánják, szeretnék a lányomról és a férjéről beszélni magukkal. - Szemébe mélyről jövő szomorúság költözött, amikor folytatta. - El sem tudom mondani, mennyire sajnálom mindazt a sok szörnyűséget, ami történt. És tudom, el kell fogadnom, hogy ez részben az én hibám is. - Látta, hogy Peyton tiltakozni készül, és felemelte a kezét, hogy megállítsa. - Nem, nem, ez így van. Ha nem hagytam volna el magam annyira az én szeretett Miriamem halála után, észrevettem volna, hogy mi folyik itt. Tudtam, hogy Eileen hajlamos az önzésre, de fogalmam sem volt, hogy milyen ambíciói vannak, vagy hogy a Drew Albertson iránti megszállottsága ilyen végletekre ragadja. Mi lesz most velük? - fordult Finnhez. Biztos vagyok benne, hogy Drew-ra börtön vár, ahogy Parsonsra is. A laborban megtalálták az ujjlenyomataikat a fegyvereken, és csak idő kérdése, hogy a ballisztikus megerősítse, hogy a puskák közül legalább az egyiket egy gyilkossági kísérlet elkövetése során használták. Bridget Dawson és Don Cosgrove már együttműködik velünk. Az ő vallomásuk segít a bizonyításban. Cosgrove? -- csodálkozott Randoiph. - Mi köze van neki ehhez? -
Ő volt Drew és Parsons alibije. Amikor úgy volt, hogy ezek hárman együtt horgásznak valahol Cosgrove egyedül ment, de olyan nyomokat hagyott, mintha mindhárman ott lennének, pedig a másik kettő titokban Floridába utazott. És mi lesz a lányommal? - kérdezte Randoiph cseppnyi aggodalommal a hangiában. - Azt nem tudom megmondani - felelte Finn. - Lehet, hogy neki is börtönbe kell mennie bűnrészességért, de az is lehet, hogy a bíró enyhít az ítéletén, ha a lánya hajlandó együttműködni. Attól tartok, Eileen nem az a fajta, aki ilyesmire hajlandó - ismerte be Randoiph. - De talán ez az eset megváltoztatja. Finn-nek eszébe jutott a parkban őrjöngő nő, ahogy azt üvöltözi, hogy Drew-nak meg kellett volna ölnie Peytont. Tudta, nagyon csekély az esély, hogy abba az irányba változzon, ahogy Randoiph szeretné, de nem bírta rászánni magát, hogy a halvány reményt is elvegye egy apától. Igen, az lehetséges - hagyta rá. -
35. Peyton és Finn boldog volt, amikor végre visszatérhetett Bishop’s Cove-ba. Késő éjjel érkeztek, kimerülten zuhantak az ágyba, de azért maradt annyi energiájuk, hogy szerelmeskedjenek. Másnap Cove-szerte mindenki sürgölődött. Peyton bárhová nézett, szorgoskodó embereket látott. A járdát már feltörték, és délutánra várták a betonkeverőket, hogy újra kiöntsék a gyalogjárót. Az iroda felé menet ő és Finn találkoztak az építésszel és két mérnökkel, akik az új uszodakomplexum tervein buzgólkodtak. Ha Len egyszer valamit meg akart csinálni, nem vesztegette az időt, rögtön akarta. Christopher elmondta Peytonnek, hogy bármelyik nap megjöhetnek az engedélyek, és megkezdhetik az alapok ásását. A kíváncsi Finn velük tartott, hogy lássa, végül is hol lesz az uszoda. Lucy a konferenciateremben volt, tömérdek szövetmintával körülvéve. Az összes bútort megrendelte a nyaralóházakba, és most buzgón válogatott a szövetminták közt. Reményei szerint legalább három felújított ház várhatja a vendégeket két héten belül, ha minden időben megérkezik. Igaz ugyan, hogy Lucy eddig bármit is rendelt életében, soha semmi nem érkezett meg időben, de ő elszántan kitartott optimizmusa mellett. Miután Peyton elmesélte neki a Daltonban történteket, Lucy annyira megdöbbent, hogy egyszerűen lerogyott az egyik székre, észre sem véve, hogy egy halom szövetminta-katalógusra huppant.
Akkor most tényleg vége? - kérdezte. Igen. Peyton következő feladata az volt, hogy Miminek és Lars-nak is elmondjon mindent. Larst behívta Mimi irodájába, hogy mindketten hallják a mondandóját. Rengeteg kérdésük volt, és Peytonnek mindet meg kellett válaszolnia, mire barátai végre úgy érezték, semmit sem titkolt el előlük. Mimi megdöbbent a hírtől, hogy volt férje is érintett az ügyben. Ostoba emberek ostobaságokat művelnek - jegyezte meg. - Ha tényleg tudott róla, hogy a gazfickók ide tartanak, hogy téged bántsanak, meg is érdemli, hogy hosszú időre börtönbe kerüljön. Annyira örülök, hogy megszabadultam tőle! Lars felállt. - Vissza kell mennem az étterembe. Már így is Geller séf idegeire mentem. Azt mondta, ha még egyszer szóba hozom előtte a szardíniát, fejbe vág egy lábassal - mondta, majd nevetve hozzáfűzte: - Meg is teszi, az biztos. Imádom ezt a helyet - jelentette ki, és gyors puszit nyomott Peyton arcára, meglepve vele a lányt. Meg kell kérdeznem Christophert, látni akarja-e az e heti könyvelést - mondta Mimi. Peyton vele tartott. Mondott valami vicceset, mire Mimi jót nevetett, s ahogy befordult a sarkon még mindig nevetve, egyenesen beleütközött Lenbe. A férfi elkapta a vállát, hogy megóvja az eleséstől, aztán hátralépett. Üdvözlöm - mondta ízes déli akcentussal. Peyton gyorsan bemutatta őket egymásnak. Hogy van? - kérdezte Len legelbűvölőbb mosolyával. Mimi fél kezét csípőre tette, ahogy felnézett rá. -
Köszönöm, jól - felelte. Len vigyorogva nézte a nőt, és közben elállta az ajtót. Mimi várta, hogy odébb mozduljon az útból, de a férfinak esze ágában sem volt félreállni, így Mimi kénytelen volt megkerülni. Len utána fordult, és nézte, ahogy távolodik. Peyton megpaskolta a karját, hogy magára vonja a figyelmét. Annyira örülök, hogy látlak! - kezdte. - Még vagy két hétig nem vártunk. Megváltozott a programom - mondta, és kihúzta magát. Beszéltem Christopherrel Debiről. Gyere, Peyton, keressük meg Lucyt, és beszélgessünk egy kicsit. Mimi férjnél van? - kérdezte halkan, ahogy átvágtak az irodán. Nem, szabad, mint a madár. - Tűzről pattant teremtés. Így igaz - helyeselt Peyton. A férfi előreengedte Peytont a konferenciaterembe, aztán becsukta maguk mögött az ajtót. Lucy félretolt néhány katalógust, hogy le tudjanak ülni. Most pedig beszéljünk Debiről - kezdte Len. Lucy és Peyton összenézett. Csak nem akar Len bácsi újabb esélyt adni az unokatestvérüknek? - tűnődött Peyton. Úgy érezte, képtelen lenne elviselni még egy megpróbáltatást. Beszéltem Christopherrel, és hosszan, nagyon hosszan elbeszélgettem Scott Cassadyvel is. Beismerte, hogy alkut kötött Debivel, hogy fizet neki egy bizonyos százalékot, ha Debi hozzásegíti Bishop’s Cove-hoz. De erősködött, hogy Debi ment hozzá az ötlettel. Arra is megesküdött, hogy nem volt tudomása a rongálásokról. Nem fogom jogi útra terelni az ügyet, de figyelmeztettem, és nem hiszem, hogy a jövőben gondot fog okozni nektek. -
Mit szándékozol tenni Debi ügyében? ~ kérdezte Lucy. Ha vissza akarod hozni ide, azt hiszem, tudnánk... - Elhallgatott, amikor meglátta, hogy Peyton milyen vasvilla-szemekkel néz rá. Nem, beszéltem az apjával. Brian mindenféle mentséget elővett a lánya védelmében, ami csak a nagykönyvben létezik. Len elmosolyodott. - Azt mondtam neki, meg kell engednie Debinek, hogy hazaköltözzön. Azt is mondtam, hogy Bishop’s Cove nem a megfelelő hely neki, és addig magánál kellene tartania a lányát, amíg nem találunk neki valami olyan lehetőséget, amely jobban illik hozzá. Persze - tette hozzá gonosz kuncogással - nem lesz ilyen lehetőség, csak azt akartam, hogy Brian szálljon le a nyakamról. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni neki a Debivel közös élet. Elmondtad neki, mennyi kárt okozott itt Debi? - kérdezte Lucy. Nem, és nem is fogom. Azt szeretném, lányok, ha ti sem említenétek. Nincs többé Debi! Peyton szinte szédült az örömtől. Szeretnék még valamit bejelenteni - mondta Len bácsi. A szerződésről van szó, amelyet az üdülővel kapcsolatban kötöttünk. Meggondoltam magam. Peyton szíve elszorult. Lucyra nézett, és látta, hogy nővére is azt érzi, amit ő. Csak három hónapja vannak még itt, de nyilvánvaló volt, hogy nem lesznek képesek egy éven belül húsz százalék hasznot felmutatni. Annyi hátráltató tényezővel kellett megbirkózniuk, ami mind csak elodázta a megnyitót. Akár szembesülhetnek is a kudarc tényével. Úgy döntöttem, tiétek az üdülő - folytatta Len. Annyira sajnálom. Len bácsi - mondta Peyton. - Tudom, hogy -... Várjunk csak! Mit mondtál? - Azt mondtam, hogy a tiétek az üdülő, és nem kell hozzá húsz százalék profitot termelnetek az év végéig. Túl sok akadályozó tényező merült fel, ami hátráltatott benneteket. Ráadásul -
nagyon tetszik az új uszodakomplexum terve, és az is időbe telik, mire megvalósul. Körülnéztem, mi mindent csináltatok eddig, és meg kell, hogy mondjam, fantasztikus munkát végeztetek. Azt hiszem, jó kezekben hagyom Bishop’s Cove-ot. Különösen -nézett Lucyra ha Christopher is itt marad, hogy segítse a munkátokat. - Tapsolt egyet, mintha azzal véglegesítené az elhatározását, és a lányokra nézett. - Szóval, mit mondtok? Benne vagytok? Igen! - vágta rá Lucy és Peyton lelkes kórusként. Peyton megvárta az estét, és csak akkor számolt be Finn-nek a nagyszerű hírről. A férfi elutazni készült, hogy aztán a következő hétvégén visszajöjjön, és együtt vegyék meg a jegygyűrűket. Felhívták Finn szüleit, hogy bejelentsék az eljegyzésüket, aztán Peyton szüleit is. Peyton apjával beszéltek, aki el volt ragadtatva. Hagyom, hogy Peyton mondja el a nagy hírt az anyjának mondta, és a feleségéért kiáltott. Az asszony a következő percben már a telefonnál volt, és a szokásos módon üdvözölte a lányát. - Találkoztál valakivel? Hű, ha egyszer férjhez megy, soha többé nem fogja hallani ezt a kérdést, gondolta Peyton. Férjhez megyek... - Ne viccelődj velem! Anyu, ez az igazság. Finn MacBain megkérte a kezemet, és én igent mondtam. Finn? A mi Finnünk? Igen, a mi Finnünk. És férjhez mész? Peyton eltakarta a telefont. Azt hiszem, sokkot kapott - súgta Finn-nek. Ó, köszönöm, istenem! Végre! Anyja hangja olyan volt. mintha a világ összes terhét levették volna a válláról.
-
Anyu... Végre megtörtént! Már megint ez a szó. - Anya... Magamon kívül vagyok a boldogságtól. Meg kell szerveznünk az esküvődet. Ha Finn beleegyezik, szeretném, ha itt, Bishop’s Coveban házasodnánk össze. - Végre! El sem tudom hinni. Anyu, Lucyval és Ivyval is így szoktál beszélni? Csak szédülök az örömtől. Hamarosan újra hívlak, Szeretlek. Befejezte a hívást, és Finnhez fordult. - Anyám boldog - közölte vele. És akkor ez volt az év legenyhébb megfogalmazása. Peyton az ágyon ült, és figyelte, ahogy Finn csomagol. - Mit szólnál egy kis esküvői szertartáshoz a Port James-i templomban, és a lagzihoz itt, Bishop’s Cove~ban? Jövőre öszszeházasodhatnánk. Finn a fejét rázta. Ledobta az inget, amit épp hajtogatott, és leült a lány mellé. Nem várok egy évet. Igen, összeházasodhatunk itt, de nem jövőre. Mit szólnál a jövő hónaphoz? Peyton a férfi ölébe ült, és átkarolta a nyakát. Hat hónap? Nem, a jövő hónap. Legyen akkor a nyár - javasolta Peyton, és megpuszilta a férfi nyakát, hogy elterelje a figyelmét. Finn végül beleegyezett. Legyen nyári esküvő. Emlékszel, mennyire ellene voltál a házasságnak?
Emlékszem - bólintott Finn, és ő is átölelte a lányt. - De a veled való házasság... alig várom, hogy hivatalossá tegyem a kapcsolatunkat. És akkor az enyém leszel. Az övé lesz? Hát nem tudja? Mindig is a férfié volt. -
Utószó Egy évvel később A Bishop’s Cove-i uszoda stadion ünnepélyes megnyitójából hatalmas buli lett. A szálloda és az összes nyaralóház megtelt. A családok és a barátok hónapokkal korábban lefoglaltak minden helyet. Nem hiányoztak az olimpiai reménységek, és néhány sikeres edző is eljött. Mind tudták jól, kicsoda Finn. Egyhangú szavazással úgy döntöttek, hogy Len bácsi fogja hivatalosan megnyitni a sportközpontot. Krómsárga és fehér kupola rejtette a gyönyörű uszodát. Hatalmas tömeg gyűlt össze, és figyelte az előrelépő Lent. A legtöbben fürdőruhában voltak, és alig várták, hogy a vízbe ugorhassanak. Len nem volt a beszédek híve. Miután mindenkit üdvözölt, megnyomta a gombot, és a kupola életre kelt. Szétnyílt, és az oldalai eltűntek egy vékony árokban, amely aztán nyom nélkül becsukódott. A tömeg éljenzett, ujjongott, nevetett. Finn az ünneplőket nézte, A medence melletti teraszt magas emelvényekre állított virágcsodák díszítették, a terasz két végében pedig gazdagon terített büféasztalok kínáltak finom falatokat az úszásban megéhezett embereknek. A teraszon túl, a szépen nyírt gyepen fehér abroszszal borított kerek asztalok és fehér huzattal bevont székek várták a vendégeket, akiknek többsége jelenleg a medencében pancsolt. A friss házasok - Lucy és Christopher - képtelenek voltak elengedni egymás kezét. Finn megértette őket. Ő és Peyton több mint kilenc hónapja voltak már házasok, és ő is azonnal át akarta karolni a lányt, valahányszor a közelébe került. A büféasztalnál Lars szemrevételezte ízletes alkotásait - csupa, a tengerrel kapcsolatos étel és ragyogott a büszkeségtől. Peyton a medence túlsó oldalán állt, és Beck haditengerész barátaival beszélgetett. Finn testvérei, Tristan és Beck látták, hogy bátyjuk egyre komorabban ráncolja a homlokát, és odamentek hozzá.
Mi a baj? - kérdezte Beck halkan. Finn Peyton felé biccentett, aztán a közelében álló két férfi fe-
lé.
Azok a fickók a feleségemre meregetik a szemüket. Hé, a feleséged kész bombázó! Számíthatsz rá, hogy a férfiak észreveszik - mondta Beck. - Igen, észre kellene venniük, hogy jegygyűrűje van, és békén kellene hagyniuk. Tristan nevetett. Nem hiszem, hogy aggódnod kellene. Peyton teljesen beléd van esve, bár csak a jó ég tudja, mit eszik rajtad. Látta valaki a feleségemet? - fürkészte a tömeget. A szökőkútnál - mondta Beck, aztán észrevette Ivyt, és villámgyorsan otthagyta a fivéreit. Finn kacagást hallott maga mögött, és hátrafordult. Len és Mimi is jól szórakoznak. Mimi valami vicceset mondott, Len pedig úgy festett, mint egy szerelmes iskolás fiú. Talán az itteni vízben lehet valami, tűnődött Finn. Már látta is maga előtt a hirdetést: jöjjön Biskop 's Cove-ba, hogy szerelmes legyen. Az biztos, hogy ő szerelmes lett. Nem, ez így nem teljesen igaz. Akkor szeretett bele Peytonbe, amikor a lány ott állt a templom előtt Tristan esküvőjén. A lány odasétált hozzá, a szemébe nézett, és ő el volt veszve. Peyton megkerülte a medencét, és odalépett hozzá. Átkarolta a nyakát, és megcsókolta. Azok a tengerészfiúk igazán vad népség - jegyezte meg. - Tudják, hogy érezzék jól magukat. Egy Elliott nevű fiatalember egy edzővel, akit Finn régebbről ismert, csadakozott hozzájuk. Aztán Beck és két társa is odament a kis csoportoz. Valami készülőben volt, mert Beck arcán ördögi vigyor ült, Mit szólnál egy versenyhez velünk? - kérdezte Beck. ~ Csak két hosszt. Ki az a velünk? - Néhányunkkal a csapatból - felelte Elliott. - Hamarosan itt a nemzeti bajnokság. Finn a fejét rázta. - Nem hiszem, hogy lenne kedvem. Elliott Reckre nézett, aki bólintott. Aztán újra Finnhez fordult. Nem gondolod, hogy ez a viselkedés öregemberre vall? -
Hagyod, hogy öregnek tituláljanak? - kérdezte Beck. - Talán nem is voltál azóta a medencében, hogy megnyerted azokat az aranyakat - jegyezte meg Elliott. Finn Peytonre nézett, aki mosolygott és vállat vont. Rendben, két hossz. Amikor a fürdőzők látták, mi készül, siettek kimászni a medencéből, hogy megnézzék a versenyt. Tristant nevezték ki indító bírónak. Rajta! - kiáltotta Finn öccse, és a férfiak nyílként suhantak a vízbe. Az emberek biztatni kezdték a kedvencüket. Peyton látta Finnt beugrani, de utána alig lehetett kivenni, mert szinte forrt a víz a versenyzők karcsapásaitól. A tömeg összezárult előtte. Megkerült egy párt épp időben ahhoz, hogy lássa az úszókat megfordulni. Hirtelen hatalmas ordítás remegtette meg a levegőt. Peyton odafordult, és látta, hogy Finn akkor csap be a célba, míg versenyző társai valahol a táv felénél járnak. Finn jóformán ki sem melegedve emelkedett ki a vízből, és nyomban Peytont kereste a tekintetével a tömegben. Amikor megtalálta, rámosolygott. Peyton felkacagott, és arra gondolt: még mindig nagymenő. -
