Jonas T. Bengtsson - Mint Senki Más

Jo​nas T. Beng​ts​son

MINT SEN​KI MÁS

ani​mus Bu​da​pest 2015

Co​py​right © Jo​nas T. Beng​ts​son, 2011 A mű ere​de​ti címe: Et Eventyr Pub​lis​hed by ag​re​ement with Sa​lo​mons​son Agen​cy Ma​gyar ki​adás © Ani​mus Ki​adó, 2015 A jog​tu​laj​do​nos en​ge​dé​lye nél​kül a mű​ből rész​let sem kö​zöl​he​tő. A for​dí​tás a Sta​tens Kunst​fond (Dá​nia) tá​mo​ga​tá​sá​val ké​szült. For​dí​tot​ta: Soós Ani​ta Szer​kesz​tet​te: Ár​kos Esz​ter Kor​rek​tor: Sze​pe​sik Ba​lázs ISBN 978 963 324 321 3 Ki​ad​ta az Ani​mus Ki​adó 2015-ben Fe​le​lős ki​adó: a ki​adó igaz​ga​tó​ja info@ani​mus.hu www.ani​mus.hu Az 1795-ben ala​pí​tott Ma​gyar Könyv​ki​adók és Könyv​ter​jesz​tők Egye​sü​lé​sé​nek tag​ja Ma​gyar nyom​da​ter​mék Ti​po​grá​fia, nyom​dai elő​ké​szí​tés: Scrip​tor Kft. Bo​rí​tó​terv: Sző​ke Tho​mas / ey​el​ab.dk A nyom​ta​tás és a kö​tés a deb​re​ce​ni AL​FÖL​DI NYOM​DA Zrt. mun​ká​ja Fe​le​lős ve​ze​tő: György Géza ve​zér​igaz​ga​tó



Fi​am​nak Kö​szö​nöm Ja​cob Søn​der​gaard-nak és a Ros​i​nan​te Ki​adó​nak

1986 Épp​hogy be​töl​töt​tem a ha​tot, ami​kor Olof Pal​mét le​lőt​ték. Más​nap reg​gel, már​ci​us el​se​jén far​kas​or​dí​tó hi​deg​re éb​red​tünk. Em​lék​szem, ahogy apám​mal zsöm​lét maj​szol​ga​tunk a kony​há​ban ücsö​rög​ve, köz​ben raj​zol​ga​tok. A rá​di​ó​ból hall​juk a tör​tén​te​ket. Apám fel​han​go​sít​ja a ké​szü​lé​ket. A be​mon​dó​nő hang​já​ból ítél​ve fon​tos, óri​á​si hír. Kör​möm​mel egy mák​sze​met ker​ge​tek az asz​tal​la​pon, mi​kor apám meg​kér, hogy öl​töz​zek fel. Nem ta​lá​lom a zok​ni​mat. Erre le​ha​jol, és a mez​te​len lá​ba​mat be​dug​ja a gu​mi​csiz​mám​ba. Le​me​gyünk az ut​cá​ra. A ka​rom​nál fog​va húz. Me​rev te​kin​tet​tel von​szol ma​gá​val, mint​ha csak a poggyá​sza len​nék. Egy kis, ke​re​ke​ken gu​ru​ló bő​rönd. Szó​lok, hogy fáj, hogy nem tu​dom tar​ta​ni vele a lé​pést, de a szél to​va​rö​pí​ti a sza​va​i​mat. Szom​ba​ton​ként min​dig so​kan jár​nak az ut​cán. Au​tók áll​nak ki a ka​pu​al​jak​ból, meg be a ka​pu​al​jak​ba, és be​vá​sár​ló​szaty​ros idő​sebb asszo​nyo​kat lát​ni min​de​nütt, akik pá​nik​sze​rű​en vá​sá​rol​nak, mi​előtt az összes bolt be​zár. De ma nem. Ma az utca csak a mi​énk. A vá​ros nem nagy, ha​mar le​érünk a fő​ut​cá​ra. Apám maga elé me​red, szá​ja egye​nes vo​nal. Va​ló​szí​nű​leg meg​fe​led​ke​zett róla, hogy fog​ja a ka​rom. Fél​hosszú, sző​ke haja vö​rö​ses ár​nya​la​tú, akár​csak a sza​kál​la. He​ten​te egy​szer bo​rot​vál​ko​zik, a töb​bi na​pon hagy​ja, hadd nő​jön. A ha​ját is sa​ját ma​gá​nak vág​ja, ol​ló​val, a kony​há​ban. Ci​ga​ret​tá​ja im​már a ke​zé​nek egyik nyúl​vá​nya, mint​ha eggyel több ujj​per​ce len​ne. Örö​kö​sen ki​gom​bolt ka​bát​ja alatt csu​pán egyet​len pó​lót vi​sel, még​sem fá​zik. Szin​te soha. Én meg szin​te min​dig. Sze​rin​tem ha​son​lí​tok rá. Ha meg​nö​vök, ne​kem is lesz szak​ál​lam. Azt mond​ja, in​kább anyám​ra ha​son​lí​tok. De en​nek örül​nöm kel​le​ne. Mert szép volt. Meg​em​lí​tem, hogy ha nagy le​szek, én is sza​kállt nö​vesz​tek, de a szél megint ma​gá​val vi​szi a han​go​mat. Tépi-ci​bál​ja a fá​kat, és be​le​fü​tyül az eresz​csa​tor​nák​ba. Le​érünk a vá​ros egyet​len TV-szak​üz​le​té​hez. A ki​ra​kat​ab​lak​ba tett ké​szü​lé​kek egy​től egyig ugyan​azt a ké​pet mu​tat​ják, né​me​lyik szí​nes​ben, a töb​bi fe​ke​te-fe​hér​ben. Bár már be​lép​tünk az üz​let​be, apám csak a te​le​ví​zi​ók​kal bo​rí​tott fal előtt en​ge​di el a ka​rom. Kis​kép​er​nyők és nagy​kép​er​nyők, ár​táb​lá​i​kon sok-sok szám. Ami​kor az egyik ké​szü​lék​ben a hölgy be​le​pil​lant a pa​pír​ja​i​ba, tár​sai egy​től egyig le​utá​noz​zák a fej​moz​du​la​tát a töb​bi szer​ken​tyű​ben is. Ez eszem​be jut​tat egy já​té​kot, amit az óvo​dá​ban ját​szot​tunk egy má​sik vá​ros​ban. Az el​adó pár lé​pés​re áll tő​lünk, csí​kos in​get vi​sel, mel​lén név​táb​lá​val, és úgy bá​mul​ja az egyik ké​szü​lé​ket, hogy szá​ját köz​ben ki​csit el​tát​ja. Egy idő​sebb asszony úgy tet​te le maga mel​lé be​vá​sár​ló​szaty​ra​it, hogy oda sem né​zett, ami​kor négy al​má​ja el​gu​rult. Apám ke​res​gél​ve kö​rül​néz, nem tud dön​te​ni. Vé​gül egy kö​zé​pen lévő nagy szí​nes té​vét vá​laszt. Han​gos, en​nek el​le​né​re még job​ban fel​han​go​sít​ja. Ő is moz​du​lat​lan​ná der​med. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy aki elő​ször meg​moz​dul, az vesz​tet​te el a já​té​kot. A kép​er​nyő egy sö​tét ut​cát mu​tat, ut​ca​táb​lá​kat és ha​vat. Stock​holm. A jár​dát pi​ros-fe​hér csí​kos mű​anyag sza​lag​gal kör​be​ke​rí​tet​ték, az em​be​rek kö​rül​áll​ják. Ők is moz​du​lat​la​nok. Né​há​nyan a szá​juk​ra szo​rít​ják a ke​zü​ket. A té​vé​be​li hölgy las​san ejti a sza​va​kat,

mint​ha ép​pen most éb​redt vol​na. Azt mond​ja, Olof Pal​me, fe​le​sé​ge kí​sé​re​té​ben, egy kö​ze​li mo​zi​ból lé​pett ki, ahol a Mo​zart test​vé​rek című fil​met néz​ték meg. Ép​pen ha​za​fe​lé tar​tot​tak. A szür​ke kö​ve​ze​tei fes​ték​sze​rű, sö​tét fol​tok tar​kít​ják. A ka​me​ra rá​juk kö​ze​lít. „Ez vér”, jegy​zi meg apám, és sem​mi​ért le nem ven​né a sze​mét a kép​er​nyő​ről. Is​mét az ut​cán va​gyunk. Sza​po​rán szed​jük a lá​bunk, mint​ha el akar​nánk sza​lad​ni a té​vé​ben lá​tott ké​pek elől. Mind​ad​dig azt hi​szem, hogy ha​za​fe​lé tar​tunk, amíg a be​zárt hen​tes​üz​let​nél jobb​ra nem for​du​lunk, a ki​kö​tő felé, a kes​keny, macs​ka​kö​ves ut​cán. Apám leül egy vas talp​fá​ra, mel​lét​elep​szem, ami​lyen szo​ro​san csak tu​dok. Előt​tünk fe​ke​tén hul​lám​zik a víz. Né​hány ha​lász​csó​nak ké​szül ép​pen ki​köt​ni, tő​lünk jobb​ra egy ha​tal​mas daru ma​ga​so​dik, a ho​rog majd​nem leér a víz​fel​szí​nig. Az ég​bolt szür​ke. Apám a ka​bát​ja uj​já​ba rej​ti az ar​cát. A vas​tag anya​gon át han​gos szi​po​gás hal​lat​szik. Olyan szo​ro​san fog​ja a ke​zem, hogy az már fáj. – El​kap​ták. A fe​né​be is, vé​gül el​kap​ták. Nem em​lék​szem, hogy va​la​ha is lát​tam vol​na sír​ni. Meg​kér​de​zem, is​mer​te-e Pal​mét, de nem fe​lel. Ma​gá​hoz szo​rít. Fá​zik a lá​bam a gu​mi​csiz​má​ban. – El​kap​ták – szó​lal meg újra. A szél ha​bos​ra kor​bá​csol​ja a vi​zet. – Azt hi​szem, ha​ma​ro​san megint kény​te​le​nek le​szünk el​köl​töz​ni.

1987 Au​tó​ban ülünk, apám egy far​mer​tól kap​ta köl​csön, akit dü​hös, csa​ta​kos ku​tyái őriz​tek. Min​de​nünk a hát​só ülé​sen és a cso​mag​tar​tó​ban van. – Ide​je vissza​tér​nünk Kop​pen​há​gá​ba – je​len​ti ki. – Ugye tu​dod, hogy ott szü​let​tél? Le​te​ke​ri az ab​la​kot. Amíg for​gat​ja a fo​gan​tyút, az öreg fe​hér kom​bi úgy zö​rög és nyi​ko​rog, mint​ha da​rab​ja​i​ra akar​na esni. Apám elő​húz egy há​zi​lag so​dort ci​ga​ret​tát a far​mer​ka​bát​ja mell​zse​bé​ből. Uj​já​val do​bol a kor​mány​ke​ré​ken, szá​ja szeg​le​té​ből ki​fúj​ja a füs​töt, alsó aj​ká​ról le​pisz​kál egy da​rab​ka do​hányt. Ami​kor köl​tö​zünk, min​dig jó​ked​vű, és so​kat ne​vet. Ma​gas be​ton​ko​losszu​sok mel​lett ha​la​dunk. Mind​két ol​da​lon au​tók húz​nak el mel​let​tünk, az​tán vé​get ér az au​tó​pá​lya, a há​zak ala​cso​nyab​bak lesz​nek. Bár​hol le​het​nénk. A kör​nyék ha​son​lít azok​ra a he​lyek​re, ahol ko​ráb​ban lak​tunk, szu​per​mar​ke​tek​kel, fod​rászüz​le​tek​kel. Le​hu​nyom a sze​mem, és majd​nem el​nyom az álom, reg​gel óta úton va​gyunk. Elő​ször fe​hér ka​ri​kák, majd vil​ló​dzó fé​nyek je​len​nek meg a szem​hé​jam bel​se​jén. Egy pil​la​na​tig, vagy tán to​vább, fo​gal​mam sincs, hol va​gyok. Apám hang​ja té​rít vissza az au​tó​ba. – Meg​ér​kez​tünk. – Ki​nyi​tom a sze​mem. Meg​áll​tunk, mert pi​ros a lám​pa. Apám tú​ráz​tat​ja a mo​tort, ami re​ked​ten ber​reg. Ko​ráb​ban el​ma​gya​ráz​ta, erre azért van szük​ség, ne​hogy le​ful​lad​jon. Ki​bá​mu​lok a pisz​kos ab​la​kon, és meg​pil​lan​tom a vá​rost. Tel​je​sen más, mint ami​vel ed​dig ta​lál​koz​tam. Be​le​ka​pasz​ko​dom a biz​ton​sá​gi övbe. Szo​ro​san si​mul a mell​ka​som​ra, hü​velyk​uj​ja​mat az öv éles szé​lé​hez szo​rí​tom, míg bele nem ha​sít a fáj​da​lom. Az ab​lak túl​ol​da​lán hem​zseg​nek az em​be​rek, ki erre, ki arra igyek​szik. Mennyi hang, mi​cso​da lár​ma! Du​dá​lás és egy mel​let​tünk meg​ál​ló busz fék​csi​kor​gá​sa. Ami​kor apám ki​hajt a ke​resz​te​ző​dés​be, vissza​foj​tom a lé​leg​ze​te​met. Hi​he​tet​len, hogy nem gá​zo​lunk el egyet​len bi​cik​list sem, és nem koc​ca​nunk össze a töb​bi au​tó​val. Ke​ze​met a ko​csi hű​vös ab​la​ká​ra te​szem, és ér​zem, ahogy a vá​ros for​tyog és mo​rog, akár egy dü​hös ku​tya. Le​te​ke​rem az ab​la​kot, el​tá​tom a szám és ki​du​gom a nyel​vem. A vá​ros​nak ben​zin​gőzés rot​had​tal​ma-íze van. Apám le​par​kol​ja az au​tót, és egy ár​kád​sor alatt be​sé​tá​lunk az ud​var​ra. Tö​re​de​zett kö​ve​ze​ten lép​de​lünk, el​ha​la​dunk egy fá​ból ké​szült suf​ni mel​lett, amely​ből né​hány desz​ka hi​ány​zik, s a te​te​je majd be​sza​kad. A vö​rös tég​la​épü​let​hez érve apám le​megy a lép​csőn a pin​ce​aj​tó​hoz, és be​ko​pog. – Re​mé​lem, ez az – mond​ja és rám mo​so​lyog. Vá​runk, és mi​kor apám már ott tart, hogy újra ko​pog, ki​nyí​lik az ajtó. A fic​kó ha​tal​mas ter​me​tű, és jó​val idő​sebb. Egyéb​ként

ko​pasz fe​jét né​hány ősz tincs fedi. Mun​kás​nad​rág​já​ra bar​na kö​peny lóg. Ar​cát kék és vö​rös fo​lyók​ként az orr​tö​vé​ig be​há​lóz​zák az erek, s az egyik el​tű​nik az orr​lyu​ká​ban. Ez az em​ber akár egy tér​kép, mon​da​nám apám​nak, de nem me​rem ki​nyit​ni a szám. – Ide​je volt – szó​lal meg a fér​fi, mi​köz​ben ke​zét, sö​tét olaj​fol​to​kat hagy​va ma​gán, be​le​tör​li a kö​pe​nyé​be. Kö​vet​jük a ház​mes​tert az ud​va​ron át. Éle​tem​ben nem lát​tam még olyan ha​tal​mas kulcs​cso​mót, mint ami az övén lóg. Olyan han​go​san csö​rög, hogy akár csu​kott szem​mel is kö​vet​het​nénk. Rozs​dás ke​rék​pá​rok és fá​ból tá​kolt fé​sze​rek mel​lett ha​la​dunk el. A ház​mes​ter az egész lép​cső​fel​já​rót be​töl​ti, le​he​tet​len len​ne ki​ke​rül​ni. Egér​ürü​lék sza​ga ke​ve​re​dik fa​sí​ro​zot​té​val. Meg​áll egy vi​har​vert, zöld​re fes​tett fa​aj​tó előtt, és meg​ko​pog​tat​ja. – A für​dő és a vécé. Kö​zö​sen fog​ják hasz​nál​ni az öreg Ni​el​sen​nel, az alsó szom​széd​dal. Ren​des em​ber, nem lesz vele gond​juk. – Foly​tat​juk utun​kat fel​fe​lé a lép​csőn. – Már ha még min​dig ki akar​ják ven​ni a la​kást. Elő​ke​re​si a kul​csot, és ki​nyit​ja az aj​tót. A la​kást mint​ha le​vág​ták vol​na va​la​hon​nan, ahol nem volt rá szük​ség. Apám úgy mo​so​lyog, mint aki egész éle​té​ben pont ilyes​mi​re vá​gyott. Kis kony​ha ud​var​ra néző ab​la​kok​kal, épp​hogy csak el​fér ben​ne egy kes​keny ét​ke​ző​asz​tal, két szék és egy fap​riccs a fal mel​lett. Reg​ge​li​zés köz​ben be​lát​ha​tunk a szem​köz​ti la​ká​sok​ba. Apám ol​vas a gon​do​la​ta​im​ban, és az ud​var túl​ol​da​lán lévő sö​tét ab​lak​táb​lák felé int. – A há​ló​szo​ba itt van – a ház​mes​ter be​húz​za a ha​sát, hogy át tud​jon fu​ra​kod​ni a kis ét​ke​ző​asz​tal mel​lett. Ki​nyit​ja a la​kás egyet​len szo​bá​já​nak aj​ta​ját, amely​ről apám azt ígér​te, az lesz az enyém. A sa​ját szo​bám. A he​lyi​ség ki​csi, egyet​len ab​la​ka van, de olyan ma​ga​san, hogy nem tu​dok ki​lát​ni raj​ta. Ab​ban az idő​ben, ami​kor a la​kás még egy na​gyobb egész ré​sze volt, egy el​fe​le​dett ré​sze, ez le​he​tett az élés​kam​ra. Meg​sár​gult pa​pír​ral le​ta​kart pol​co​kon óri​á​si be​főt​tes​üve​gek, szí​nül​tig tel​ve szil​va​be​főt​tel és al​má​val. Most csu​pán egyet​len ágy ár​vál​ko​dik ben​ne, ami​ben ma éj​jel alud​ni fo​gok. Szá​raz, po​ros kosz​sza​got áraszt. A ház​mes​ter hang​ja már nem olyan ma​ga​biz​tos. – Tu​laj​don​kép​pen na​gyobb​nak hit​tem. Van egy má​sik la​kás is, ha gon​dol​ják… – Nem, ez ki​tű​nő – sza​kít​ja fél​be apám. – Biz​to​san jól fog​juk érez​ni ma​gun​kat. Vissza​kí​sér​jük a ház​mes​tert a mű​hely​be. A pad​lót olaj​fol​tok tar​kít​ják, az ab​lak alatt álló szé​les mun​ka​asz​ta​lon szer​szá​mok he​ver​nek. Az egyik fa​lon kul​csok lóg​nak. Ren​ge​teg kulcs, bi​zo​nyá​ra min​den la​kás​hoz egy. Éj​sza​kán​ként ezek​kel lo​pó​dzik be az alvó la​kók​hoz, be​le​kós​tol a hű​tő​szek​ré​nyek​ben lévő hi​deg ma​ra​dé​kok​ba, egyik he​lyen egy kis csir​két eszik, a má​si​kon kis fa​sí​ro​zot​tat. Et​től hí​zott meg ennyi​re. – Ak​kor kész​pénz​zel fi​zet​nek? – kér​di. Apám bó​lint. Ke​zet ráz​nak. Ilyen​kor min​dig büsz​ke​ség tölt el, mert tu​dom, hogy apám​nak jó a kéz​fo​gá​sa, hal​lot​tam, ami​kor má​sok mond​ták. Fel​von​szol​juk a hol​min​kat az au​tó​ból. Ő ci​pe​li a na​gyobb cso​ma​go​kat, a már-már szét​re​pe​dő, ko​pott bő​rön​dö​ket, ame​lyek tele van​nak a köny​ve​i​vel. Én vi​szem a nej​lon​zacs​kó​kat az ágy​ne​mű​hu​za​tok​kal meg a tö​rül​kö​zők​kel. Vé​gül a le​me​zek​kel teli fa​lá​dát hoz​za óva​to​san, és le​te​szi a kony​ha​asz​tal​ra. Nem lá​tom a le​mez​ját​szót. De nem kér​de​zek rá.

To​já​sos sza​lon​nát va​cso​rázunk. A ta​nya​si fér​fi​tól vet​tük, aki​től az au​tót kap​tuk. – Jó lesz – mond​ja apám, mi​köz​ben a sza​lon​na a ser​pe​nyő​ben ser​ceg. A sze​mén lá​tom, hogy nem csak a va​cso​rá​ra gon​dol. – Jó lesz. Az új szo​bám aj​ta​ját nem le​het tel​je​sen be​csuk​ni. Va​la​hány​szor meg​pró​bál​juk, nyi​ko​rog​va fel​pat​tan. A ház biz​to​san meg​eresz​ke​dett az​óta, hogy el​ké​szült, ásít​va és kö​hög​ve ki​nyúj​tó​zott, el​te​ke​re​dett. Lá​tom apá​mat ide​bent​ről, lá​tom a priccs​ről le​ló​gó lá​bát, lá​tom a be​ké​kült láb​uj​ját, amit a múlt hé​ten ütött be egy aj​tó​ba. Hal​lom sú​lyos lé​leg​zé​sét. Min​dig is a han​gok​ra me​rül​tem álom​ba. Leg​gyak​rab​ban au​tók hang​já​ra. Az ab​la​kom alatt ka​nyar​gó föld​úton ha​la​dó autó hang​já​ra. Az au​tó​pá​lyán dü​bör​gő au​tók hang​já​ra, egy ma​gas ház ég és föld kö​zöt​ti la​ká​sá​ban. De alud​tam már el a hosszú​ra nőtt fák ága​i​ban su​so​gó szél hang​já​ra is. S ha vi​har tom​bolt, le​huny​tam a sze​mem, és lát​tam az ága​kat, ahogy föl​dig ha​jol​nak, mi​előtt újra ki​egye​ne​sed​né​nek. Ami​kor pe​dig a ten​ger kö​ze​lé​ben lak​tunk, a hul​lá​mok rin​gat​tak álom​ba. Egy​re bel​jebb és bel​jebb me​rész​ked​tek a par​ton, ke​resz​tül​vág​tak a meg​sár​gult fü​vön, át​csap​tak a bok​rok fe​lett, míg el nem ér​ték a szo​bá​mat, és ma​guk​kal nem so​dor​tak. Az ágyam​ban fek​szem, és a vá​rost hall​ga​tom.

Apám mos​tan​ra az au​tó​ban ül. Alig egy per​ce hal​lot​tam tá​vo​lo​dó lép​te​it le​fe​lé a lép​csőn. Bőr​ci​pő​je nyi​kor​gott az ódon fo​ko​kon. Hal​lot​tam ki​nyíl​ni a fő​ka​put. Lát​tam, ahogy ke​resz​tül​vág az ud​va​ron, el​ha​lad a sze​me​tes​ku​ká​kat rej​tő ala​csony fé​szer mel​lett. To​vább​lép​del a kö​ve​ze​ten, maga mö​gött hagy​va a le​eresz​tett ke​rék​párt. Most il​lesz​ti be a kul​csot a gyúj​tás​kap​cso​ló​ba. Az autó nem in​dul. Ak​kor sem in​dult, ami​kor teg​nap érte men​tünk. Sem az első, sem a har​ma​dik kí​sér​let​re. A kony​há​ban ücsör​gök. Apám össze​haj​to​gat​ta az ágy​ne​műt, be​tet​te a priccs alat​ti fi​ók​ba, és pár​ná​kat do​bott a fek​hely​re. – A ka​na​pénk – mond​ta mo​so​lyog​va. Ma egye​dül le​szek. – Jó lesz így? – mu​ta​tott kér​dő te​kin​tet​tel az ét​ke​ző​asz​tal​ra, a reg​ge​li​ből ma​radt ke​nyér​re, egy kis cso​mag vaj​ra, há​rom pisz​kos, ütő​dött al​má​ra. Bó​lin​tot​tam, ígé​re​tet tet​tem ma​gam​nak, hogy nem fo​gok sír​ni. Hét​éves va​gyok, ek​ko​ra gye​rek már nem sír. Sze​ret​tem vol​na vele tar​ta​ni, pe​dig a teg​na​pi mo​tor​ber​re​gős, ben​zin​gő​zös uta​zás au​tó​be​teg​gé tett. Időn​ként kény​te​le​nek vol​tunk meg​áll​ni, hogy hány​has​sak. Mind​ezek el​le​né​re sze​ret​tem vol​na még egy na​pot vele töl​te​ni, és a tör​té​ne​te​it hall​gat​ni. – Túl messze van – ma​gya​ráz​ta. – Csak le​adom az au​tót. Este már itt is va​gyok. Ké​sőn érek vissza. Le​het, hogy fel​éb​resz​te​lek, ami​kor ha​za​érek, de ne várj meg. Egy kulcs​cso​mót tesz az asz​tal​ra. Meg​kér​de​zem, hogy le​me​he​tek-e az ud​var​ra. – Hát per​sze – fe​le​li, nem akar​ja meg​szab​ni, mit te​he​tek. Csak le​gyek óva​tos és vi​gyáz​zak ma​gam​ra. Az​tán hom​lo​kon csó​kol, és már kint is van az aj​tón. Most vég​re in​dul a jár​gány. A mo​tor fel​bőg, és kö​hög​ve dü​bö​rög. Apám tá​vo​lo​dik az úton a ha​tal​mas vá​ros​ban, kö​rü​löt​te sok-sok autó. Min​den szá​guld. Re​mé​lem, vi​gyáz ma​gá​ra. Mi lesz, ha so​sem lá​tom vi​szont? Ha egy​sze​rű​en el​tű​nik? De tu​dom, hogy so​sem hagy​na el. El​ve​szem a kulcs​cso​mót az asz​tal​ról. A kulcs​ka​ri​kán egy ba​goly fi​tyeg. Egyik sze​mé​vel ka​csint, mint​ha olyas​va​la​mit tud​na, ami​ről ne​kem sej​tel​mem sincs. Ki​nyi​tom az aj​tót, és le​me​gyek a hát​só lép​csőn. Apám azt me​sél​te, hogy az Af​ri​ká​ról és Dél-Ame​ri​ká​ról ké​szült régi tér​ké​pe​ken min​dig vol​tak fe​hér fol​tok. Sen​ki sem tud​ta, mit rej​te​nek. Ta​lán me​sés kin​cset, ara​nyat, drá​ga​kö​ve​ket. Vagy so​sem lá​tott ál​la​to​kat, si​rály nagy​sá​gú pil​lan​gó​kat. De az is le​het, hogy ször​nyek és kan​ni​bá​lok él​tek eze​ken a he​lye​ken. Min​den kép​ze​le​tet fe​lül​mú​ló rém​sé​gek. Időn​ként egy-egy fel​fe​de​ző vak​me​rő​én ne​ki​vág az is​me​ret​len​nek, és meg​kí​sér​li fel​tér​ké​pez​ni a fe​hér fol​to​kat. So​kan kö​zü​lük so​sem tér​tek vissza. Le​ban​du​ko​lok a lép​csőn. Min​den fok​ra óva​to​san lé​pek. Nem hi​szem, hogy csap​dák len​né​nek a lép​cső​ház​ban, de sem​mi szük​ség hős​kö​dés​re. Az ud​var meg​nőtt teg​nap óta. Ami​kor a ház​mes​tert kö​vet​tük, nagy volt, ma ha​tal​mas. Ed​dig olyan kis te​le​pü​lé​se​ken lak​tunk, ame​lyek könnye​dén el​fér​het​tek vol​na e fa​lak kö​-

zött. Las​san ha​la​dok, lé​pés​ről lé​pés​re, el​sé​tá​lok az össze​bo​ru​ló al​ma​fák mel​lett. Tö​rött kö​ve​ze​ten lép​de​lek, a ház​fal mel​let​ti ala​csony bok​ro​kat kö​ve​tem. Sze​mem akár egy fény​ké​pe​ző​gép, va​la​hány​szor le​hu​nyom, újabb fel​vé​telt ké​szít. Majd ha vissza​me​gyek a la​kás​ba, meg​ke​re​sem a ce​ru​zá​i​mat, és a fe​jem​ben el​rak​tá​ro​zott ké​pe​ket le​raj​zo​lom a váz​lat​fü​ze​tem​be, ame​lyet né​hány hét​tel ez​előtt apám​tól kap​tam aján​dék​ba. Me​net köz​ben fo​lya​ma​to​san azt fi​gye​lem, ho​gyan is ke​rül​tem épp erre a pont​ra. Hol for​dul​tam jobb​ra, és hol bal​ra. Sze​ret​ném, ha ki​tű​nő fel​fe​de​ző vál​na be​lő​lem. Meg​szo​rí​tom a bag​lyot a zse​bem​ben la​pu​ló kulcs​ka​ri​kán. Hü​velyk​uj​ja​mat a mű​anyag csőr​höz nyo​mom. A rá​eső nap​su​gár​ban egy macs​ka nya​lo​gat​ja a man​csát. Szür​ke bun​dá​ját fe​hér pöttyök tar​kít​ják. Las​san kö​ze​lí​tek felé, nem aka​rom el​ijesz​te​ni. Pár mé​ter​re tőle le​gug​go​lok, mire hir​te​len fel​néz, és el​tű​nik a bok​rok kö​zött. Kulcs​csör​gés ri​aszt fel, a ház​mes​ter áll mö​göt​tem. – Mi a fran​cot csi​nálsz itt? Nem fe​le​lek. – Sem​mi dol​god er​re​fe​lé. Teg​nap csak egy nagy​da​rab, pisz​kos nad​rá​gos fic​kó volt. Ma már tu​dom, hogy nem ked​ve​lem, és a jö​vő​ben meg​pró​bá​lom el​ke​rül​ni. Nem hi​szem, hogy ne​héz lesz, hisz csak a kulcs​csör​gés​re kell fi​gyel​nem. Ezen az ud​va​ron ren​ge​teg olyan bú​vó​hely​nek kell len​nie, aho​vá el​rej​tőz​he​tek. Aho​vá ő nem fér be. Vissza​sza​la​dok a lép​cső​házunk felé. Azt kell hin​nie, hogy meg​ijed​tem, és most ha​za​fu​tok. Meg​le​het, hogy fé​lek tőle, de egy fel​fe​de​ző nem sze​lel csak úgy el. Né​hány mé​ter​re a nagy​ka​pu​tól jobb​ra for​du​lok, si​et​ve el​ha​la​dok a ke​rék​pártá​ro​lók mel​lett. Meg​tor​pa​nok és hall​ga​tó​zom. Az ut​cá​ról be​hal​lat​szik az au​tók zaja, és az ud​var egyik fá​ján ma​dár csi​cse​reg, de kulcs​csör​gést nem hal​lok. Ki​csit még vá​rok, hogy meg​bi​zo​nyo​sod​jam a do​log​ról, ma​gam​ban szá​mo​lok, egy Mis​sis​sip​pi, két Mis​sis​sip​pi, de még min​dig sem​mi. Foly​ta​tom az utam, a fal mel​lett lo​pa​ko​dom, ami​kor szú​ró fáj​dal​mat ér​zek a nya​kam​ban. Mint egy méh​csí​pés. A sze​mem könny​be lá​bad, leg​in​kább az ijed​ség​től. A fá​jós pont​hoz ka​pok, köz​ben meg​hal​lom, hogy va​la​ki ne​vet. Elő​ször csak hal​kan, mint​ha el akar​ná foj​ta​ni. Az​tán egy​re gát​lás​ta​la​nab​bul. A bok​rok ágai zö​rög​nek, és egy fiú lép ki kö​zü​lük. Pár év​vel idő​sebb ná​lam, sö​tét, fél​hosszú haja van, és roj​tos far​mer​dzse​kit vi​sel. A ke​zé​ben fe​hér mű​anyag fú​vó​cső, kék és pi​ros ra​gasz​tó​sza​lag​gal kör​be​te​ker​ve. Ilyen hosszú fú​vó​csö​vet még éle​tem​ben nem lát​tam. – Ne ha​ra​gudj – szó​lal meg, de még min​dig vi​hog. – Ez fájt. – Mi​lyen mó​ká​san be​szélsz. Hogy hív​nak? Jól tu​dom, hogy erre a kér​dés​re min​dig gyor​san kell vá​la​szol​ni. – Pe​ter. – Ked​ve​lem ezt a ne​vet. Kü​lön​ben hív​hat​ná​nak ép​pen így is. – Ta​lál​koz​tál a ház​mes​ter​rel? – Igen. – Kis​gye​re​ke​ket eszik. Ná​lad ki​seb​be​ket. Le​vest főz be​lő​lük. A kór​ház előtt les​ke​lő​dik, és ha egy baba hal​va szü​le​tik… Tu​dod, mit je​lent az? – Igen.

– Vé​gül is mind​egy. Hova jársz is​ko​lá​ba? Sem​mi ked​vem vá​la​szol​ni, el aka​rok men​ni in​nen, fel a la​kás​ba. – Azt kér​dez​tem, hogy hova. – Csak most köl​töz​tünk ide. – Hova jár​tál ez​előtt? – Nem já​rok is​ko​lá​ba – és már meg is bá​nom a sza​va​kat. – Hány éves vagy? – Hét. – Ak​kor kell jár​nod is​ko​lá​ba, ha​csak nem vagy re​tar​dált. Azok spe​ci​á​lis is​ko​lá​ba jár​nak, ahol meg​ta​nul​ják, ho​gyan kell csi​pe​sze​ket össze​sze​rel​ni. Re​tar​dált vagy? Meg​rá​zom a fe​je​met, majd​nem biz​tos va​gyok ben​ne, hogy nem va​gyok az. – Ak​kor me​lyik is​ko​lá​ba jársz? Nem fe​le​lek. – Ba​rá​tok le​szünk. Mi ket​ten. Vissza​in​du​lok a la​kás felé. Olyan las​san, ami​lyen las​san csak tu​dok, nem aka​rok fut​ni. Amint a ki​lincs felé nyú​lok, va​la​mi a fü​lem mel​lett csat​tan az aj​tón. Este az ágy​ban fek​szem, hi​ány​zik apám hang​ja. Hi​á​nyoz​nak a me​séi. Fél​álom​ban ér​zé​ke​lem, hogy meg​ér​ke​zik. Szem​hé​ja​mat csak ak​kor en​ge​dem le​csu​kód​ni tel​je​sen, ami​kor ci​ga​ret​tá​ra gyújt és ki​nyit egy sört.

Apám sze​rint az em​be​rek több​sé​ge nem lát​ja a vi​lá​got. A busz leg​hát​só ülé​sén uta​zunk, s ő hang​ját le​hal​kít​va csak hoz​zám be​szél. Bol​dog​gá tesz, hogy egye​dül én hal​lom a sza​va​it. – A leg​töb​ben azt lát​ják, amit lát​ni akar​nak. Nem me​rik olyan​nak lát​ni a vi​lá​got, ami​lyen. Te me​red? Nye​lek egyet, az​tán bó​lin​tok. Hal​lom a hang​ján, hogy ez mennyi​re fon​tos. – Hát per​sze, hogy me​red – ölel át olyan szo​ro​san, hogy ér​zem a fém​gom​bo​kat a far​mer​dzse​ki​jén. – A leg​töb​ben csak át​gya​lo​gol​nak a vi​lá​gon, tel​je​sen va​kon. Em​lék​szel arra, ami​kor az elekt​ro​mos​ság​ról me​sél​tem ne​ked? Amit ke​nyér​pi​rí​tás​kor hasz​ná​lunk, vagy ami​kor fel​kap​csol​juk a vil​lanyt? – Igen. Teg​nap este ad​dig kap​csol​gat​hat​tam a vil​lany​kap​cso​lót, amíg az égő fel nem mond​ta a szol​gá​la​tot, így kény​te​le​nek vol​tunk gyer​tya​fény​nél el​fo​gyasz​ta​ni a va​cso​rát. Apám nem ha​ra​gu​dott, hi​szen va​la​mit meg​ta​nul​tam. – Lát​tad va​la​ha is az elekt​ro​mos​sá​got? Meg​rá​zom a fe​jem. – Tud​juk, hogy ott van a ve​ze​té​kek​ben, de nem lát​juk. Az em​be​rek még​is meg van​nak győ​ződ​ve a lé​te​zé​sé​ről. Elekt​ro​mos​ság nél​kül dög​löt​tek ma​rad​ná​nak a té​vé​ké​szü​lé​ke​ik. És ők bá​mul​nák a nagy sem​mit. Ne​vet, és én vele ne​ve​tek. – Csu​pán mert va​la​mit nem könnyű ész​re​ven​ni, még nem je​len​ti azt, hogy nem lé​te​zik. A buszt las​san meg​töl​tik az uta​sok. Apám ki​bá​mul az ab​la​kon. Elő​ször azt hi​szem, be​fe​jez​te, de az​tán szo​ro​san hoz​zám ha​jol, le​he​le​te csik​lan​doz​za a nya​ka​mat. – És nem ar​ról van szó, hogy nem ké​pe​sek lát​ni. Min​dig is meg​volt rá a ké​pes​sé​gük. Er​ről szól​nak a köny​ve​ik, a me​sé​ik. De ők fél​ni kezd​tek. El​fo​gyott a bá​tor​sá​guk. Ezért ma​nap​ság in​kább úgy tesz​nek, mint​ha soha sem​mit sem lát​ná​nak. Ami​kor egy ké​sői órán le​men​nek a pin​ce​lép​csőn, és fur​csa han​got hal​la​nak, csak ne​vet​nek. Meg​mo​so​lyog​ják sa​ját ma​gu​kat, hi​szen mi is le​het​ne ott? Sem​mi. Így dön​töt​tek. Rám néz. Meg​szo​rít​ja a vál​la​mat. – Ezt azért mon​dom ne​ked, mert már nagy​fiú vagy. – Hét​éves. – Igen, iga​zi nagy​fiú. Ki​né​zek az ab​la​kon. Meg​pró​bá​lok olyan szem​mel néz​ni a vi​lág​ra, ahogy apám mond​ja, de nem tu​dom, mit ke​res​sek. – Nem kel​le​ne is​ko​lá​ba jár​nom, apa? – Sze​ret​nél? Hi​szen tudsz ol​vas​ni… Bó​lin​tok, ami​óta az esze​met tu​dom, tu​dok ol​vas​ni. – De hát biz​to​san van más is… – Mint pél​dá​ul? – Szá​mo​lás. Amit az is​ko​lá​ban ta​ní​ta​nak. – Igen… De ugye tu​dod, hogy az idei tan​év​ről már le​csúsz​tunk? Bó​lin​tok. Áp​ri​lis van. Ahogy apám hív​ja, áp​ri​lis, a ke​gyet​len.

Hossza​san néz rám. Für​kész​ve. Mint​ha va​la​mi szó​ra​koz​tat​ná, amit – ha na​gyobb len​nék – ta​lán meg​osz​ta​na ve​lem. Alig vá​rom, hogy idő​sebb le​gyek. Oda​kint el​sik​lik mel​let​tünk a vá​ros. Olyan ha​tal​mas, hogy so​sem lá​tom két​szer ugyan​azt az em​bert. Össze​bor​zol​ja a ha​ja​mat. – Ha sze​ret​nél, ter​mé​sze​te​sen jár​hatsz is​ko​lá​ba.

Las​san meg​is​mer​ke​dem a vá​ros​sal. A kin​ti, az ud​va​ron túli vi​lág​gal. A kapu túl​ol​da​lán el​te​rü​lő ut​cák​kal, lé​pés​ről lé​pés​re. A le​he​tő leg​ap​ró​lé​ko​sab​ban. In​nen a sa​ro​kig, har​minc​egy lé​pés, a sa​rok​tól a kis​bol​tig, öt​ven​ket​tő. Min​dig ké​zen fog​va apám​mal. Időn​ként csak úgy jár​ká​lunk, más​kor do​hányt ve​szünk, vagy ci​ga​ret​ta​pa​pírt. A zöld​sé​ges​nél egy óri​á​si zsák krump​lit, és együtt von​szol​juk haza. A la​kás​ból las​sacs​kán „ott​hon” lesz, mint mi​kor az em​be​rek azt kér​de​zik, hogy „Ha​za​me​gyünk?”, vagy „Hol hagy​tad a mac​kód?”, és az „Ott​hon” a fe​le​let. Apám min​den​nap ko​rán kel, az​tán együtt meg​reg​ge​li​zünk. Az ab​lak​ból fi​gye​lem, ahogy át​vág az ud​va​ron, és el​tű​nik a ka​pu​alj​ban. El​mo​so​ga​tom a tá​nyé​ro​kat, fel​öl​tö​zöm és le​me​gyek. Még min​dig fel​fe​de​ző va​gyok, de most már a bok​rok kö​ze​lé​ben ma​ra​dok, és foly​ton a kulcs​csör​gést fi​gye​lem. Az ud​var​ban újabb és újabb szeg​le​tek​re buk​ka​nok. Rá​ta​lá​lok egy nö​vény​re, ami két kő kö​zött nö​vek​szik, apró lila le​ve​lei van​nak, szá​rán fe​hér pöttyök vi​rí​ta​nak. Ami​kor a nap de​le​lő​re hág, vissza​me​gyek a la​kás​ba. Az ud​var et​től kezd​ve már nem az enyém. Elő​ször a sö​tét hajú fiú jön, az​tán asszo​nyok ér​kez​nek ke​rék​pá​ron, be​vá​sár​ló​szaty​rok​kal meg síró kis​ba​bák​kal. A kony​há​ban raj​zo​lok, és apá​mat vá​rom. Ami​kor vég​re be​lép az aj​tón, nem szól. Oda​von​szol​ja ma​gát az asz​tal​hoz, és le​rogy a szem​köz​ti szék​re. Tu​dom, hol járt. Egész nap a vá​rost rót​ta, és kér​de​zős​kö​dött: „Akad va​la​mi mun​ka a szá​mom​ra?” És min​den​hol el​uta​sí​tó vá​laszt ka​pott, szá​zá​val. El​szív egy fél ci​ga​ret​tát, mi​előtt a rajz​ku​pa​com után nyúl. Az ágy​ban fek​szem, apám be​hoz egy szé​ket a kony​há​ból. Egy má​sik la​kás​ból át​hal​lat​szik a tévé hang​ja, va​la​hol le​húz​nak egy vé​cét. Ér​zem a do​hány sza​gát a ru​há​já​ban. – Hol is tar​tot​tunk? – kér​de​zi. – Ép​pen si​ke​rült el​me​ne​kül​ni​ük a Fe​hé​rek​től. – Hát per​sze. Es​tén​ként min​dig egy ki​csi​vel to​vább me​sé​li ket​tőnk me​sé​jét. A hon​ta​lan Ki​rály​ról és a Her​ceg​ről. Akik ne​ki​vág​tak a vi​lág​nak, hogy meg​ta​lál​ják és meg​öl​jék a Fe​hér Ki​rály​nőt. Nyíl​vessző​vel vagy kés​sel, egyet​len szú​rás​sal a szí​vé​be, hogy meg​tör​jön az átok. Egye​dül ők ké​pe​sek erre. Ugyan​is már csak a Ki​rály és a Her​ceg lát​ja olyan​nak a vi​lá​got, ami​lyen. Egye​dül őket nem va​kí​tot​ta el a Ki​rály​nő bű​bá​ja. – Tény​leg Fe​hér Ki​rály​nő​nek hív​ják? – Nem. Ter​mé​sze​te​sen neki is van neve, ahogy min​den​ki​nek. De kis​ko​rá​ban annyi​ra ha​son​lí​tott a test​vé​ré​re, hogy az egyi​kük​re fe​hér ru​hát ad​tak, a má​sik​ra pe​dig fe​ke​tét, hogy meg tud​ják kü​lön​böz​tet​ni őket. Így ra​gadt rá ez a név. Apám​nak két hét múl​va si​ke​rül mun​kát ta​lál​nia. Egy pén​te​ken fi​ze​té​si elő​leg​gel ál​lít haza, és az​nap bé​csi sze​le​tet va​cso​rázunk krump​li​val és va​jas szósszal. Ne​vet és sört iszik, én meg annyi üdí​tőt, hogy ál​lan​dó​an pi​sil​nem kell. Le​kí​sér a vé​cé​be, sö​tét​ben nem me​rek egye​dül le​men​ni.

Hét​fő reg​gel ko​rán kel, és mun​ká​ba in​dul. Csak késő dél​után jön meg, ru​há​ja csu​rom​víz az iz​zad​ság​tól. Fa​sza​ga van, s a ke​zé​ből apró szál​kák me​re​dez​nek. A jobb ke​ze​men meg​nö​vesz​tem a kör​möt, hogy ki tud​jam pisz​kál​ni a bő​ré​ből ki​ál​ló pici szál​ká​kat. Éle​tün​ket ezen​túl két​he​tes cik​lu​sok​ban szá​mol​juk. Apám min​den má​so​dik hé​ten fi​ze​tést kap, ezt meg​ün​ne​pel​jük. És min​den má​so​dik hé​ten együtt le​me​gyünk a ház​mes​ter​hez, hogy ki​fi​zes​sük a lak​bért. – Akik kész​pénz​zel fi​zet​nek, könnyen le​lép​nek – vi​gyo​rog. Ami​kor apám​mal va​gyok, nem fé​lek tőle. Ilyen​kor egy kis ter​me​tű, ke​zes​lá​bas​ba bújt bál​ná​ra ha​son​lít. – De tu​dom, hogy nek​tek nem jut​na esze​tek​be ilyes​mi – arca megint szé​les vi​gyor​ra hú​zó​dik.

Ke​reszt​be tett láb​bal a hát​só lép​csőn ücsör​gök. Az alat​tunk lakó idős fér​fi min​dig sok időt tölt a vé​cén, időn​ként órá​kat. Oda​bent áll​do​gál, és ré​gi​es sza​vak kí​sé​re​té​ben si​rán​ko​zik. Csak egy​szer ta​lál​koz​tam vele, az arca el​torzult. Le​mu​ta​tott ma​gá​ra, a sl​ic​cé​re a szür​ke anyag​ban, s csak annyit mon​dott, hogy oda​lent min​den tönk​re​ment. Min​den rot​had. Az​tán el​né​zést kért. Időn​ként a mo​so​ga​tó​ba pi​si​lek. Fel kell ka​pasz​kod​nom egy szék​re, hogy fel​ér​jem. De a mo​so​ga​tó gyak​ran el​du​gul, és nem aka​rom, hogy az egész la​kás​ban húgy​szag ter​jeng​jen, ami​kor apám ha​za​ér. A lép​csőn ücsör​gök, a sze​mem könny​be lá​bad. Már négy éve nem pi​sil​tem be, és most sem sze​ret​nék. Las​san le​sé​tá​lok a lép​csőn, és ab​ban re​mény​ke​dem, hogy a vécé aj​ta​ja már nyit​va áll. Dél​után van, az ud​vart meg kel​le​ne töl​te​ni​ük a ját​sza​do​zó gye​re​kek​nek. Nem tu​dom, hogy a ház​mes​ter ri​aszt​ja-e el őket, vagy a sö​tét hajú fi​ú​tól fél​nek. Néha-néha gye​rek​han​go​kat hal​lok az egyik nyi​tott ab​la​kon ke​resz​tül. De csak egé​szen rö​vid ide​ig, mint​ha arra em​lé​kez​tet​nék egy​mást, hogy csend​ben kell ma​rad​ni​uk. Ta​lá​lok egy sar​kot egy bo​kor és egy fé​szer kö​zött. Épp​hogy si​ke​rül ki​cip​zá​raz​ni a nad​rá​gom. Vissza​tar​tom a lé​leg​ze​te​met, és a su​gár​ral le​fes​tem a fát. Köz​ben fü​le​lek, nem hal​lom-e meg a ház​mes​ter kul​csá​nak csör​gé​sét. De csak egy ma​dár csi​cser​gé​sét hal​lom, meg az au​tók tá​vo​li zú​gá​sát. Foly​ta​tom a pi​si​lést. Az​tán a há​tam mö​gött meg​zör​ren​nek a bok​rok. A ma​gas hang ki​csit sér​tő​dött. – Azt hit​tem, a ba​rá​tom vagy. A sö​tét hajú fiú az. – Nem vol​tál lent az ud​va​ron, nem lát​ta​lak – foly​tat​ja. Si​et​ve fel​hú​zom a cip​zárt. Lá​bá​val a föl​det pisz​kál​ja, mint​ha raj​zol​ni akar​na a ci​pő​je or​rá​val. – Azt hit​tem, ba​rá​tok va​gyunk, de te ke​rülsz en​gem, igaz? – Nem. Sö​tét ha​ját a füle mögé si​mít​ja, ahogy ed​dig csak lá​nyok​tól lát​tam. – Kér​lek, len​nél a ba​rá​tom? – fe​jét kis​sé fél​re​hajt​ja. – Igen. – És nem ma​radsz el, ugye? – Nem. – Ak​kor ba​rá​tok va​gyunk – kons​ta​tál​ja, és elő​húz egy te​nisz​lab​dát a ka​bát​ja zse​bé​ből. – Játsszuk a „Ta​láld el a maj​mot!” já​té​kot. Is​me​red? – Igen. – Ha​zudsz. – Nem. – De igen. On​nan tu​dom, hogy ha​zudsz, mert ezt a já​té​kot én ta​lál​tam ki. Na​gyon vic​ces. Sze​ret​nél ma​jom len​ni? Meg​rá​zom a fe​jem. – Biz​tos? Egé​szen biz​tos…? – Mi​vel nem vá​la​szo​lok, meg​rán​dít​ja a vál​lát. – Ak​kor én le​szek a ma​jom. De saj​nál​ha​tod.

Kö​ve​tem az ud​var egyik sar​ká​ba, ahol egy kis ko​pott, asz​falt​tal bo​rí​tott fo​ci​pá​lya ár​vál​ko​dik. Hát​tal a fal​nak meg​áll. – Tudsz szá​mol​ni? – Igen. – Menj vissza, és köz​ben szá​molj tí​zig. Ami​kor elé​ge​dett a tá​vol​ság​gal, oda​gu​rít​ja ne​kem a lab​dát. – Azért olyan sí​kos és gusz​tus​ta​lan, mert ko​ráb​ban egy ku​tya rág​csál​ta. Ki​nyújt​ja a ke​zét és a lá​bát. – Most el kell ta​lál​nod a maj​mot. El​ha​jí​tom a lab​dát, és el​ta​lá​lom a mell​ka​sát. Biz​tos vol​tam ben​ne, hogy meg​pró​bál fél​re​ug​ra​ni, de meg sem moz​dult. – Úgy dobsz, mint egy lány. Így egy​ál​ta​lán nem vic​ces. Össze​sze​di a lab​dát. – Ne fel​edd, ha nem ta​lálsz el, ak​kor te le​szel a ma​jom. Meg​je​gyez​ted? – Vissza​gu​rít​ja a lab​dát. Megint do​bok, va​la​mi​vel erő​seb​ben. Most sem ug​rik el, csak mo​so​lyog​va vár​ja, hogy a lab​da el​ta​lál​ja a vál​lát. – Ez már jobb volt, de biz​tos va​gyok ben​ne, hogy még ke​mé​nyeb​ben is tudsz dob​ni. El​ta​lá​lom a gyom​rát, a pó​ló​ja alatt min​den bi​zonnyal pi​ros folt ék​te​len​ke​dik. – Egy​re job​ban megy ne​ked ez a já​ték. De most már az​tán min​dent bele. Min​den egyes al​ka​lom​mal erő​seb​ben do​bok. El​ta​lá​lom a gyom​rát, a mel​lét, a kar​ját. A lab​da majd’ le​vi​szi a fü​lét. – Dobd meg a maj​mot! – ki​a​bál​ja. – Dobd meg a bü​dös maj​mot! A lab​da óri​á​si vö​rös fol​tot hagy a bal sze​me alatt. Le​pis​log​ja a könny​csep​pe​ket. – Jó do​bás. Úgy örü​lök, hogy a ba​rá​tom vagy! És most, dobd meg a bü​dös maj​mot. Újra do​bok, a lab​da el​száll a jobb sze​me előtt, és ne​ki​csa​pó​dik a fal​nak. Sem​mi két​ség, el​hi​báz​tam. A fiú mo​so​lyog​va fi​gye​li, ahogy a lab​da pat​tog az asz​fal​ton. – Nem ta​lál​tad el a maj​mot, nem si​ke​rült… Meg​dör​zsö​li az ar​cát, a vö​rös fol​tot, amely szin​te egy​be​fo​lyik fel​da​gadt aj​ká​val. – Az én hi​bám. Ne ha​ra​gudj, a ma​jom fél​re​ug​rott, pe​dig ez ti​los. A lab​dát a ke​zei kö​zött gör​ge​ti. – És a lab​da is csu​pa ku​tya​nyál. – Az​tán vissza​gu​rít​ja ne​kem. – Sza​bály​ta​lan volt. Újra. Dobd meg a maj​mot. Ami​kor apám ha​za​jön, ép​pen raj​zo​lok. – Lát​nod kell a vá​rost. Ki​lé​pünk a kora es​té​be. Tő​lünk né​hány ut​cá​nyi​ra van egy zöld​sé​ges. A bol​tos le​vág egy sze​le​tet a szür​kés víz​ben úsz​ká​ló sajt​ból. Fur​csán be​szél és mo​so​lyog, mi​köz​ben át​nyújt​ja a pult fö​lött. Nem íz​lik, túl sós, de azért rá​mo​soly​gok, és csak azért is le​nye​lem. Apám kap egy kis zacs​kó olí​va​bo​gyót aján​dék​ba. Foly​tat​juk utun​kat. Meg​kér​de​zem, hogy hova való, már​mint a zöld​sé​ges. A haja sö​tét, és nem ha​son​lít a kí​nai sü​tö​dé​sek​re. – Az ő ha​zá​ja tel​je​sen más, mint a mi vá​ro​sunk. De ta​lán még​sem olyan nagy a kü​lönb​ség.

Meg​üti a fü​le​met, hogy apám sze​rint ez a mi vá​ro​sunk. És ha​bár fé​lek et​től a vá​ros​tól, még​is azt re​mé​lem, hogy ez​út​tal ki​csit hosszab​ban ma​ra​dunk. Egy​re csak me​gyünk. Vé​gig​sé​tá​lunk az ut​cá​kon, be​for​du​lunk a sar​ko​kon, pa​dok és bá​rok mel​lett ha​la​dunk el, ahon​nan han​gos be​széd és sár​gás fény szű​rő​dik ki. Most már las​san vé​get kell ér​nie a vá​ros​nak, eb​ben biz​tos va​gyok. Egy​sze​rű​en nem foly​ta​tód​hat örök​ké. A kö​vet​ke​ző sa​rok után már a me​ző​nek kell kez​dőd​nie. Vagy az ala​csony be​ton​épü​le​tek​nek, az or​szág​út​nak vagy az au​tó​pá​lyá​nak. Apám a zacs​kó​ból sze​mez​ge​ti az olí​va​bo​gyót, és ki​kö​pi a ma​go​kat. Ha el​té​ve​dünk, azo​kat kö​vet​ve ha​za​ta​lá​lunk. Egy ha​tal​mas tér​re érünk. – Egy​kor szal​mát árul​tak itt – ma​gya​ráz​za. Kur​ta szok​nyás lá​nyok mel​lett ha​la​dunk el. Hal​la​ni a ci​pő​sar​kuk ko​po​gá​sát, ahogy egy hely​ben tip​ród​nak. Meg​kér​de​zem, mit csi​nál​nak. – Pénzt ke​res​nek – fe​le​li apám. – Min​den​ki​nek pénzt kell ke​res​nie. – Bó​lin​tok. Ko​ráb​ban is lak​tunk olyan he​lye​ken, ahol a lá​nyok eb​ből él​tek meg, még ha apám nem is tud​ta, hogy én tu​dom. Ki​köp egy olí​va​ma​got, és el​ta​lál​ja a sze​me​tes​ku​kát.

Kora reg​gel ke​resz​tül​te​ke​rünk a vá​ro​son. Az öreg, fe​ke​te te​her​szál​lí​tó fu​tár​ke​rék​párt apám a mun​ka​adó​já​tól kap​ta köl​csön, s én most a kor​mány elé sze​relt óri​á​si ko​sár​ban ülök. Az éj​sza​kai hi​deg még min​dig ér​ző​dik a le​ve​gő​ben, a nap már el​in​dult fel​fe​lé az ég​bol​ton, de még nem me​le​gít, így apám pok​róc​ba csa​vart en​gem. Az or​rom fo​lyik, a sze​mem könnye​zik, még​is annyi​ra mo​soly​gok, hogy be​le​fáj​dul az aj​kam, a fo​ga​im tel​je​sen szá​ra​zak, meg kell ned​ve​sí​tem a nyel​vem​mel. Össze​ku​po​rod​va fek​szem a ko​sár​ban, és fel​né​zek az égre. A ma​gas​ban vi​tor​lá​zó si​rá​lyo​kat bá​mu​lom. Fi​gye​lem az óri​á​si, tej​fe​hér fel​hő​ket. Apám fel​áll a nye​reg​ben, lá​tom ma​gam fe​lett a fe​jét, ahogy le​néz rám. – „Mit sze​retsz hát, kü​lö​nös ide​gen?” – kér​di le​néz​ve rám. Tu​dom a fe​le​le​tet: „Sze​re​tem a fel​hő​ket… A vo​nu​ló fel​hő​ket… ott, messze: a cso​dá​la​tos fel​hő​ket.”[1] A ka​pu​al​jon ke​resz​tül be​te​ke​rünk az ud​var​ra. Ki​ug​rom a ko​sár​ból. – Ha jön a fő​nök, húzd meg ma​gad. Nem ked​ve​li a gye​re​ke​ket. Apám ki​nyit​ja a ki​csi, sö​tét mű​helyt. Több ab​la​ka is be van tör​ve, eze​ket fa​táb​lák és kar​ton​la​pok fe​dik. A mű​hely vé​gé​ben lévő aj​tón ha​tal​mas la​kat lóg. Meg​kér​de​zem, mi van oda​bent. Azt mond​ja, nem fon​tos. Se​gí​tek neki ki​hor​da​ni a szer​szá​mo​kat az ud​var​ra, egy na​gyon vé​kony fejű elekt​ro​mos fú​ró​gé​pet, egy csa​var​hú​zót és egy re​sze​lőt, egy ká​vé​zac​cos do​bozt és egy ecet​savas üve​get. Ecse​te​ket meg egy te​kercs csi​szo​ló​pa​pírt. Vé​gül apám ki​von​szol két ko​pott ka​ros​szé​ket. A sa​rok​ban ku​por​gok egy rozs​dás fém​lá​dán, ami​ben egy​kor szö​ge​ket tar​tot​tak. Nem le​het ki​nyit​ni, már pró​bál​tam. Tu​dom, hogy ha al​kal​mat​lan​ko​dom, más​kor nem hoz ma​gá​val, ezért néma csönd​ben gub​basz​tok. Sze​re​tem néz​ni apá​mat mun​ka köz​ben. Olyan, mint​ha egész éle​té​ben ezt csi​nál​ta vol​na, moz​du​la​tai gya​kor​lot​tak, nem áll meg, nem va​kar​gat​ja a fe​jét. A szá​ja szeg​le​té​ben ci​ga​ret​ta lóg, a hamu hosszú​ra ég, és ma​gá​tól le​po​tyog. Tel​je​sen meg​fe​led​ke​zik a kö​rü​löt​te lévő vi​lág​ról, ró​lam is. Smirg​li​vel, csa​var​hú​zó​val és fú​ró​val dol​go​zik. Uj​ja​it be​le​márt​ja a ká​vé​zacc​ba. So​sem le​szek olyan nagy​sze​rű, mint ő. Sem​mi​ben, ez​zel tisz​tá​ban va​gyok. Túl ha​mar rá​unok min​den​re. Vagy el​fe​lej​tem, mit is csi​nál​tam. Le​vi​szem az ud​var​ba a sze​me​tet, az​tán egy​szer​re csak fo​gal​mam sincs, mit ke​re​sek oda​lent. – És ami​kor raj​zolsz? – kér​de​zi apám. Tény​leg, ké​pes va​gyok órá​kon ke​resz​tül raj​zol​ni. Ilyen​kor egy szem​pil​lan​tás alatt el​rö​pül a nap. Apám pár lé​pést hát​rál, el​ké​szült a ka​ros​szé​kek​kel. A mel​lény​zse​bé​ből újabb ci​ga​ret​tát húz elő, s mi​köz​ben el​szív​ja, a mun​ká​ját szem​lé​li. Ma​gá​hoz int, hogy én is néz​zem meg. A fa sö​té​tebb lett. A kar​fá​ról el​tűnt a lak​ko​zás, ott, lát​tam, csi​szo​ló​pa​pírt és re​sze​lőt hasz​nált. A szék​lá​bak​ba olyan apró lyu​ka​kat fúrt, hogy le kell gug​gol​nom, ha meg aka​rom ta​lál​ni min​det. – Ter​me​szek. Iga​zán bosszan​tó​ak. – Ér​tet​le​nül rá​né​zek. Mo​so​lyog.

– Az em​be​rek az új dol​go​kat sze​re​tik. Meg a na​gyon ré​gi​e​ket. Ami a ket​tő kö​zött van, azt ki​dob​ják. Ezért ré​gi​sé​get csi​ná​lok be​lő​lük. Mi​után meg​et​tük a ma​gunk​kal ho​zott ebé​dün​ket, ne​ki​lát szét​sze​rel​ni egy ál​ló​órát. Meg​kér, hogy fi​gyel​jem az eget, és szól​jak, ha az eső leg​ki​sebb je​lét ész​le​lem. Gyű​löl oda​bent dol​goz​ni. Óva​to​san le​te​szi az óra​la​pot egy új​ság​ra, be​me​rí​ti az ecse​tet a sa​lét​rom​sa​vas do​boz​ba. – Mire el​ké​szü​lök ez​zel az órá​val, több mint száz​éves lesz. És an​gol. Egy fér​fi lép be az ud​var​ba. Majd​nem han​go​san fel​ne​ve​tek, mert kelj​fel​jan​csi​ra ha​son​lít. Lá​tom ma​gam előtt, ahogy min​dig talp​ra bil​len, ami​kor el​dön​tik: a lába rö​vid, al​só​tes​te szé​les. De na​gyon ha​tá​ro​zott lép​tek​kel kö​ze​le​dik, ami​ből rá​jö​vök, hogy csak​is a fő​nök le​het. Oda​lép a ka​ros​szé​kek​hez, le​ha​jol, és mu​ta​tó​uj​já​val las​san vé​gig​si​mít​va azo​kon, ala​po​san meg​vizs​gál​ja mind​ket​tőt. – Nem rossz. – Kö​szö​nöm. – Apám óva​to​san vissza​il​lesz​ti a mu​ta​tó​kat az órá​ra, az apró csa​va​ro​kat a szá​ja szeg​le​té​ben tart​ja. A fő​nök fel​néz, sze​mét kör​be​jár​tat​ja az ud​va​ron, mint​ha érez​né, hogy va​la​mi nincs rend​ben. Ész​re​vesz a sa​rok​ban, pe​dig néma csend​ben ku​por​gok. – Az meg ki az ör​dög? – mu​tat rám. – A fiam. – Ez nem egy is​ten​ver​te óvo​da. Apám rá​te​szi az üve​get az óra​lap​ra. – Sem​mi ke​res​ni​va​ló​ja itt. Meg​hú​zom ma​gam a fém​do​bo​zon. Sze​ret​nék lát​ha​tat​lan​ná vál​ni. – Vi​gye in​nen – a hang​ja resz​ket egy ki​csit. Apám fel​egye​ne​se​dik: egy fej​jel ma​ga​sabb a fő​nö​ké​nél, de fele annyit se nyom, mint ő. – El​me​he​tünk, ha ezt akar​ja. A fő​nök sar​kon for​dul, és be​megy a mű​hely​be. Hal​lom, ahogy szer​szá​mok kop​pan​nak a pad​lón. Még min​dig moz​du​lat​la​nul gub​basz​tok a lá​dán, bár már sen​ki se néz. Apám le​tör​li az órát egy ronggyal, az​tán hoz​zám lép, és meg​si​mo​gat​ja a fe​je​met. – Nem rúg ki. Ma biz​to​san nem, és nem azért, mert itt vagy. Paj​ko​san meg​rán​ci​gál​ja a fü​le​met. – Nem en​ged​he​ti meg ma​gá​nak, hogy ki​rúg​jon. Nem ta​lál mást, aki ilyen ol​csón el​vég​zi ezt a mun​kát. Rá​adá​sul, ér​tem a dol​gom. Ha​za​fe​lé megint a ko​sár​ban ku​cor​gok. El​ered a me​leg nyá​ri eső. Apám ne​vet. El​tá​tom a szá​mat, ér​zem, ahogy a csep​pek a nyel​vem​re hull​nak.

A hang, ami fel​éb​reszt olyan, mint​ha egy hal​dok​ló ál​lat be​fész​kel​te vol​na ma​gát a kony​hánk​ba. Fel​is​me​rem, és tu​dom, nem fog ab​ba​ma​rad​ni. Ta​lán tíz per​cig sem, vagy amíg a nap fel​kel. Apám össze​göm​bö​lyöd​ve al​szik a priccsen. A pó​ló​ja csu​rom​víz az iz​zad​ság​tól. A ta​ka​rót a ke​zei kö​zött gyű​rö​ge​ti, de volt már, hogy a sze​mem lát​tá​ra tép​ked​te szét a le​pe​dő​jét. Meg​si​mo​ga​tom a fe​jét, a hosszú, csa​ta​kos haj​tin​csek a bő​ré​hez ta​pad​nak. Ho​zok egy tisz​ta ron​gyot, és le​tör​löm a hom​lo​kát meg a nya​kát. Va​la​hány​szor el​köl​tö​zünk, ab​ban re​mény​ke​dem, hogy si​ke​rül meg​sza​ba​dul​nunk a rém​ál​mok​tól. De már nem me​rek hin​ni eb​ben. Be​köl​tö​zünk, és egy ide​ig nem kí​noz​nak min​ket. Egy hé​tig, eset​leg több hó​na​pig sem. Vál​to​zó. Mel​lé ku​po​ro​dom. A priccs kes​keny, majd​nem le​esem, tes​tem a ke​mény sze​gély​hez pré​se​lő​dik. Át​ka​ro​lom a nya​kát, meg​si​mo​ga​tom a hom​lo​kát, uj​ja​im be​le​akad​nak a ha​já​ba, még​se éb​red fel. So​sem. Az ar​cá​ba or​dít​hat​nék, s a sze​me még​is csuk​va ma​rad​na. Ál​má​ban nyö​szö​rög. Most egy ki​csit ke​vés​bé érzi egye​dül ma​gát. „Rend​ben le​szünk” – sut​to​gom a fü​lé​be. Ahogy ő szok​ta mon​do​gat​ni, ami​kor min​den olyan ne​héz. Mi ket​ten rend​ben le​szünk.

Reg​ge​li után apám egy ned​ves ronggyal le​tör​li az asz​talt. Gon​do​san össze​szed min​den egyes apró mor​zsát és mák​sze​met. Ma lesz az első na​pom az is​ko​lá​ban. Mi​után meg​szá​rad​tak a rongy húz​ta csí​kok, elém te​szi a fü​ze​tet. Az​tán elő​ve​szi a ce​ru​zát: egy va​do​na​túj pi​ro​sat, ol​da​lán arany​csík​kal. A he​gyét a hü​velyk​uj​já​hoz nyom​ja, az​tán elé​ge​det​ten bó​lint, majd le​te​szi a fü​zet mel​lé. Az​tán a ra​dírt is, amit a bolt​ban fel​emelt, mi​köz​ben azt kér​dez​te: – Mit gon​dolsz, fogsz hi​bát ej​te​ni? Nem? – Ne​ve​tett. Kap​tam egy di​no​sza​u​ru​szok​ról szó​ló köny​vet is, amit hossza​san né​ze​get​tem, egy uzson​nás do​bozt, raj​ta mo​soly​gó trak​tor​ral, meg egy min​ta nél​kü​li ku​la​csot. Szom​ba​ton min​den szük​sé​ge​set meg​vet​tünk egy óri​á​si könyv​ke​res​ke​dés​ben, bent a vá​ros​ban. Meg​vet​tük őket, ha​bár apám egy​szer sem hú​zott elő pénzt a zse​bé​ből. Ko​ráb​ban el​ma​gya​ráz​ta ne​kem: ta​lán úgy tű​nik, mint​ha el​lop​nánk a hol​mit, de ab​ban va​ló​já​ban sem​mi rossz nincs, ha el​vesszük, ami​re szük​sé​günk van. És kü​lön​ben sem aka​runk sor​ban áll​ni. Mi​előtt ha​za​men​tünk vol​na, be​ug​rot​tunk egy kis mo​zi​ba. Meg​kért, hogy vár​jak, amíg a jegy​pénz​tár​ban dol​go​zó lánnyal be​szél. Nem hal​lot​tam, mi​ről dis​ku​rál​nak, de lát​tam, ahogy rám mu​tat. A lány mo​soly​gott, én vissza​mo​so​lyog​tam. Meg​kap​tuk a je​gye​ket, megint nem vett elő pénzt a zse​bé​ből. Azt re​mél​tem, a film egy ro​bot​ról fog szól​ni. Lát​tam a pla​ká​to​kat szer​te​szét a vá​ros​ban, egy ro​bo​tot és egy ko​rom​be​li fiút áb​rá​zol​tak, mint​ha jó ba​rá​tok len​né​nek. De ki​de​rült, hogy fe​ke​te-fe​hér né​ma​film. Ami​kor a lányt el akar​ták éget​ni, sír​va fa​kad​tam. Apám leül az ét​ke​ző​asz​tal​hoz ve​lem szem​ben. Rá​gyújt egy sa​ját maga so​dor​ta ci​ga​ret​tá​ra, be​le​kor​tyol a ká​vé​já​ba, és rám néz. – Mit sze​ret​nél ta​nul​ni? – A szá​mo​kat. Min​den​nap meg​ta​nít egy szá​mot. El tu​dok szá​mol​ni tí​zig, sőt szá​zig is, de apám sze​rint ez nem elég. Az eggyel kezd​jük. – Ez a leg​ki​sebb szám – ma​gya​ráz​za. – És ta​lán a leg​na​gyobb. Ré​gen Is​ten​hez kö​töt​ték. Egy az Is​ten. Szent szám. Mára meg​fe​led​kez​tek er​ről a je​len​té​sé​ről. Ezért nem jársz a töb​bi​ek​kel is​ko​lá​ba. Mert el​fe​lej​tet​ték a dol​gok va​ló​di je​len​té​sét. Egy al​mát lát​nak. Vagy egy bi​cik​lit. És töb​bé már sem​mi sem fon​tos.

Apró kop​pa​ná​sok az aj​tón. Mint ami​kor egy kis​ma​dár csi​pe​ge​ti a ma​go​kat, kopp, kopp, kopp. Az​tán a ko​pog​ta​tás erő​sö​dik, mint ami​kor a há​zi​úr nem kap​ta meg a lak​bért. Ami​kor nem tu​dom, ki ko​pog, so​sem nyit​ha​tom ki az aj​tót. – Kü​lö​nös, hogy nincs név​táb​la az aj​tó​to​kon – fel​is​me​rem a sö​tét hajú fiú hang​ját. – Min​den​ki​nek van név​táb​lá​ja, nek​tek mi​ért nincs? A lép​cső​ház​ban újra csend ho​nol, re​mé​lem, már el​ment, de nem hal​lot​tam a lép​te​it a lép​csőn. Vissza​tar​tom a lé​leg​ze​te​met, és fur​csa, ka​pir​gá​ló han​got hal​lok oda​kint​ről, mint​ha vé​gig​húz​ná a kör​mét az aj​tón. – Azt hi​szem, be​szél​nem kell er​ről va​la​ki​vel, ta​lán meg​kér​de​zem a szü​le​i​met. Meg​kér​de​zem tő​lük, mi​ért nincs név​táb​lá​tok. Ki​má​szom az asz​tal alól, ki​nyi​tom az aj​tót, és kö​ve​tem le​fe​lé a lép​csőn. Ké​zen​fog​va ve​zet, mi​köz​ben át​me​gyünk az ud​va​ron, ki a ka​pun. Be​le​szúr egy bo​tot egy ku​tya​gu​mi​ba. Va​la​mi ku​ko​ri​cá​hoz ha​son​la​tos ma​rad a bot vé​gén. A szom​széd ház előtt ácsor​gunk. – Nem tu​dom a fiúk csa​lá​di ne​vét – mond​ja, mi​köz​ben szét​ke​ni az ürü​lé​ket a ka​put​el​e​fo​non. – De fer​dén néz​nek rám az is​ko​lá​ban, és csú​nya dol​go​kat ki​a​bál​nak. Be​ke​ni az I. és H. Mad​sen előt​ti gom​bot. – Ezért kény​te​le​nek le​szünk min​den gom​bot össze​ken​ni. Foly​tat​juk utun​kat a kö​vet​ke​ző lép​cső​ház​hoz. A fiú ku​ty​apisz​kot ken a ka​put​el​e​fon név​táb​lá​i​ra. Ad​dig foly​tat​ja, amíg min​den gomb vi​lá​gos​bar​na nem lesz. A sar​kon túl nem ta​lá​lunk újabb ku​tya​ürü​lé​ket, hi​á​ba ke​re​sünk a kö​zel​ben. Erre le​gug​gol egy ka​pu​alj​ba és le​tol​ja a nad​rág​ját. Nagy nyö​gé​sek kö​ze​pet​te nyom. – Most nem hagy​hat​juk abba. Hi​szen ak​kor le​het, hogy nem ken​tük össze a meg​fe​le​lő gom​bo​kat. Gon​dolj csak azok​ra a sze​gény sze​ren​csét​le​nek​re, akik min​den ok nél​kül szennye​zik be az uj​ju​kat. Ugye, ér​ted? Min​den​nap ott vár rám az ud​va​ron. – Rád tu​dok szá​mí​ta​ni – jegy​zi meg, ami​kor le​me​gyek hoz​zá. Ez a meg​ál​la​pí​tás nem tet​szik, ezért hú​zom az időt, raj​zo​lok és az órát fi​gye​lem. Még​is min​dig ott ácso​rog, ami​kor le​me​gyek. „Kapd el a nyu​lat” já​té​kot ját​szunk, ne​kem fel kell ug​ra​nom, neki pe​dig el kell rán​ta​nia a ke​zét, mi​előtt a föld​re ér​ke​zem. Vagy „Szem nél​kü​li med​vét”, ilyen​kor nej​lon​zacs​kót húz a fe​jé​re. Apám egy te​jes​do​bozt nyújt fe​lém, a szu​per​mar​ket hű​tő​rész​le​gé​nél ál​lunk. – Möch​test du Milch? – kér​de​zi, és én tu​dom, ha a kö​vet​ke​ző na​pok​ban te​jet sze​ret​nék inni, he​lye​sen kell fe​lel​nem. – Möch​test du Milch? Ke​re​sem a meg​fe​le​lő szót, a he​lyes vá​laszt. Egyik ke​zét a füle mögé il​lesz​ti. – Entschul​di​ge, ich habe dich nicht ge​hört. – Dan​ke schön – kö​szön el az el​adó​tól, mi​után fi​zet​tünk. Este hom​lo​kon csó​kol, be​gyű​rö​ge​ti a pap​lant kö​rü​löt​tem. – Sch​laf gut, Li​eb​chen.[2]

Apám a reg​ge​li​nél vár rám. Le​sza​ladt a pék​hez cro​is​sant-ért. – Bon​jour, mon fils[3] – kö​szön, és egy kis ká​vét önt a csé​szém​be, majd te​le​töl​ti tej​jel. Azt ál​lít​ja, hogy sok​kal job​ban tu​dunk áll​va ta​nul​ni. En​nél is könnyeb​ben ta​nu​lunk fu​tás köz​ben. Kü​lö​nö​sen, ha ker​get​nek. Ne​vet. Mú​ze​um​ba já​runk. – Könnyű be​szök​ni – ál​lít​ja. – Több​fé​le​kép​pen is le​het, mond​juk egy cso​port​tal, vagy a be​já​rat előtt he​ve​rő össze​gyűrt je​gyek​kel. De a leg​jobb jegy nél​kül. Oda​lép a be​já​rat​nál álló jegy​sze​dő​höz, ha nő az il​le​tő, egy ki​csit hossza​sab​ban el​időz a ke​zét szo​ron​gat​va. Ha fér​fi, rö​vid, ha​tá​ro​zott kéz​fo​gás​sal tá​vo​zik. A fér​fi​ak​kal han​go​sab​ban be​szél, ilyen​kor fenn​han​gon ne​vet​nek. Időn​ként meg​érin​ti a vál​lu​kat. Az​tán már me​he​tünk is. Fi​ze​tés nél​kül. Egy fe​hér fo​lyo​són sé​tá​lunk, az első, fest​mé​nyek​kel teli te​rem felé. – Tu​dom, hogy úgy tű​nik, mint​ha szí​ves​sé​get ten​né​nek ne​künk. Már​mint ezek a ked​ves em​be​rek, akik be​en​ged​nek. Bár​ho​vá me​gyünk, se​gí​te​nek raj​tunk. – Bó​lin​tok, hogy je​lez​zem, fi​gye​lek. Egy fest​mény előtt ál​lunk, a part​ra hú​zott csó​nak mel​lett álló ha​lász mö​gött szür​ke az ég. – De mi is szí​ves​sé​get te​szünk ne​kik. Pél​dá​ul an​nak a fér​fi​nak… – Fe​jé​vel hát​ra​int, a jegy​sze​dő felé, aki ép​pen be​en​ge​dett min​ket. Az idő​sö​dő, ősz hajú, sza​kál​las fér​fi egyen​ru​há​ja gyű​rött. – Egész nap ott áll, el​len​őr​zi a je​gye​ket, el​mond​ja a tu​ris​ták​nak, hogy nem vi​het​nek be ma​guk​kal fagy​lal​tot, meg hogy ti​los fény​ké​pez​ni. – Min​dig ez​zel a te​kin​tet​tel néz rám, mi​előtt rá​tér a lé​nyeg​re. Arra, amit meg kell je​gyez​nem. – Na​gyon rit​kán nyí​lik le​he​tő​sé​ge arra, hogy te​gyen va​la​mit má​so​kért. Úgy, hogy nem kap érte fi​zet​sé​get. Csak azért, mert ked​ve szottyan rá. Gon​do​lat​ban meg​pró​bá​lom el​is​mé​tel​ni a sza​va​it. A ké​pen lévő ha​lász​ra mu​tat: – Szép, ugye? – Bó​lin​tok. To​vább​me​gyünk. A kö​vet​ke​ző ké​pen már alig tu​dom ki​ven​ni a kis csó​na​kot a ha​tal​mas hul​lá​mok kö​zött. – Ami​kor ez az em​ber ha​za​megy, va​cso​ra köz​ben majd eszé​be jut, hogy ta​lál​ko​zott egy apá​val és a fi​á​val, akik​nek ő adott le​he​tő​sé​get arra, hogy meg​néz​zék eze​ket a ké​pe​ket. Ma este sok​kal job​ban fog íz​le​ni neki a va​cso​ra. Apám arra kér, fi​gyel​me​sen néz​zem a ké​pe​ket. – Mit látsz? – kér​de​zi. Elő​ször csak úgy mon​dok va​la​mit. Egy fér​fit a sté​gen. Egy lo​vast. – Nem – til​ta​ko​zik. – Nézd meg job​ban. – Fe​lel​ni aka​rok, de ő fél​be​sza​kít. – Nem. Még ala​po​sab​ban. – So​ká​ig áll​do​gá​lunk ott. Ami​kor vég​re szó​ra nyit​nám a szá​mat, de egyet​len hang se jön ki raj​ta, szo​ro​san át​ölel. – He​lyes. – A ba​rá​tok meg szok​ták lá​to​gat​ni egy​mást – je​len​ti ki az ud​var​be​li fiú. – Ma meg kell néz​ned, hol la​kom. Ké​zen fog, én pe​dig kö​ve​tem. Fel​me​gyünk a hát​só lép​csőn, a ke​zem iz​zad az övé​ben. A kul​csa bőr​szí​jon lóg a nya​ká​ban, és csak ak​kor eresz​ti el a ke​zem, ami​kor ki​nyit​ja az aj​tót. Ha​tal​mas kony​há​ba lé​pünk, a la​ká​sunk több​ször is el​fér​ne ben​ne. Még a szek​rény​aj​tók is fé​nye​sek, itt min​den​nek meg​van a sa​ját he​lye. Még​is sa​va​nyú sza​got ér​zek, mint​ha a

la​kók úgy utaz​tak vol​na nya​ral​ni, hogy el​fe​lej​tet​ték ki​ürí​te​ni a hű​tőt. A la​kás​ban csend ho​nol, egye​dül va​gyunk. A fiú ma​gá​val von​szol egy fo​lyo​són ke​resz​tül, és be​tusz​kol egy vi​lá​gos​kék, par​füm​il​la​tú szo​bá​ba. Az egyik fa​lon óri​á​si tü​kör, a ke​ret​be kö​rös-kö​rül fi​a​tal​em​be​rek ké​pei dug​dos​va. A ko​mód​hoz lép, bu​gyi​kat és mell​tar​tó​kat ha​ji​gál a pad​ló​ra. A fiók mé​lyé​ről az​tán elő​húz egy új​ság​ból ki​vá​gott ké​pet. Szét​haj​to​gat​ja és az ágy​ra te​szi, hogy én is lás​sam. „A nyár lá​nya” áll a ka​me​rá​ba mo​soly​gó, mez​te​len lány képe alatt. Feje fölé strand​lab​dát emel, mint​ha ép​pen most akar​ná el​dob​ni. – A nő​vé​rem. Na​gyon sző​rös a pi​ná​ja. Annyi​ra, hogy nem lát​szik a nyí​lás. Ké​zen fog, és ma​gá​val von​szol a nap​pa​li​ba. A vö​rös pad​ló​sző​nyeg olyan vas​tag, hogy be​le​süp​ped a lá​bam. A fal mel​lett tes​tes bőr​ka​na​pé áll, mind​két ol​da​lán arany​sár​ká​nyos kí​nai váza. A tévé is ha​tal​mas, fe​ke​te és csil​lo​gó​an fé​nyes. Meg​lö​ki, az meg​bil​len a ke​re​ke​in. – Össze​tör​jük? Raj​tad mú​lik. Na, mit szólsz? Mi​vel nem vá​la​szo​lok, meg​ra​gad​ja a ru​ha​uj​ja​mat, és maga után húz a kony​há​ba. Fel​má​szik az ét​ke​ző​asz​tal​ra. Az egyik szek​rény​aj​tón kis la​kat lóg. Meg​kér, hogy ve​gyek ki egy kést az egyik fi​ók​ból, fel​adok neki egy ke​nő​kést. Be​szúr​ja a szek​rény és a szek​rény​aj​tó közé, és ide-oda moz​gat​ja. Az ajtó elő​ször alig en​ged, nyi​ko​rog, egy kis da​rab le​tö​rik be​lő​le, és a kony​ha​pult​ra esik. A fiú a füle mögé si​mít​ja a ha​ját, és erő​seb​ben fe​sze​ge​ti. Erre han​gos reccse​nés​sel meg​ad​ja ma​gát, egy da​rab fa ott ma​rad a la​ka​ton. El kell ug​ra​nom, ne​hogy el​ta​lál​ja​nak a gumi- és med​ve​cuk​ros zacs​kók. A fiú láb​ujj​hegy​re ágas​ko​dik, a kés se​gít​sé​gé​vel ki​ürí​ti a pol​co​kat. Zá​po​roz​va hull​nak ránk a táb​la​cso​ko​lá​dék, a desszer​tes do​bo​zok, a gu​mi​cuk​rok, a se​lyem​cu​kor​kák meg a tej​ka​ra​mel​lák. A kony​ha kö​ve​ze​tén ülünk, kö​rü​löt​tünk a sok-sok édes​ség. Fel​té​pi a zacs​kó​kat, cso​kis dra​zsék gu​rul​nak szer​te​szét. – Egyél! En​ge​del​mes​ke​dem, ad​dig eszem, amíg a nyel​vem fáj​dal​ma​san fel​da​gad, sa​va​nyú, sós és édes egy​szer​re, a fo​gam mint​ha fá​ból len​ne. – Né​ger let​tél! – mu​tat ki​a​bál​va a cso​ko​lá​dé​tól bar​na uj​ja​im​ra. – Nem fog​nak ha​ra​gud​ni a szü​le​id? – kér​de​zem gu​mi​cu​kor​ral teli száj​jal. – Naná, hogy ha​ra​gud​ni fog​nak, egyél már! – Fel​dob egy med​ve​cuk​rot, és a fo​ga​i​val el​kap​ja. Le​fe​lé a lép​csőn neki kell tá​masz​kod​nom a fal​nak. Az ud​va​ron szí​ne​set há​nyok. Ami​kor apám ha​za​ér, a ha​sa​mat fog​va az ágy​ban fek​szem. Hát​tal az ajtó felé for​du​lok, és úgy te​szek, mint​ha alud​nék.

A fa​lon pla​ká​tok lóg​nak, egyi​ken egy mac​kó, ami óri​á​si fog​ke​fét tart a man​csá​ban, a má​sik pe​dig olyan fo​ga​kat áb​rá​zol, ami​ket ki​kez​dett a sok kóla. A fog​or​vo​si vá​ró​ban ülünk. Kis​asz​tal, épí​tő​koc​kák, ku​pac​nyi kép​re​gény. Az ak​vá​ri​um​ban arany​ha​lak kap​kod​ják a víz fel​szí​nén úszó hal​ele​delt. Apám fog​ja a ke​zem, meg​pró​bá​lok nem sír​ni. Éj​sza​ka a fog​fá​jás​tól nem tud​tam alud​ni. Min​dent el​me​sél​tem apám​nak az ud​var​be​li fi​ú​ról, a „Kapd el a nyu​lat” és a „Szem nél​kü​li med​vés” já​té​ko​kat is. Me​sél​tem a sok édes​ség​ről, amit meg​et​tünk. Mo​so​lyog​va nyug​tat​gat, hogy ilyen gyor​san nem ke​let​kez​nek lyu​kak a fo​ga​im​ban, és jó, hogy sze​rez​tem egy ba​rá​tot. Még ha rosszul is vá​lasz​tot​tam. Sok​szor az ilye​nek​től ta​nul​juk a leg​töb​bet. Sza​va​it még​is bün​te​tés​nek ér​zem. Meg​fo​ga​dom ma​gam​nak, hogy töb​bet nem ta​lál​ko​zom vele. Soha töb​bet. Vár​hat rám az ud​var​ban, nem me​gyek le. El​ve​szek egy Do​nald ka​csás új​sá​got az asz​tal​ról, de nem tu​dom el​ol​vas​ni a sza​va​kat, a sze​mem könny​be lá​bad, és nem ér​de​kel, hogy Da​go​bert bá​csi el​ve​szí​ti-e min​den pén​zét, vagy sem. – Majd a fog​or​vos meg​né​zi. Min​den rend​ben lesz – bíz​tat apám. Sze​ret​nék hin​ni neki, de még sen​ki​vel sem be​szél​tünk az​óta, hogy meg​ér​kez​tünk. Csak le​ül​tünk a sa​rok​ban az utol​só két üres szék​re. Fo​gal​mam sincs, hon​nan fog​ja tud​ni a fog​or​vos, hogy mi​kor jö​vünk mi. Apám meg​fog​ja a ke​ze​met: – Virt​ute et ar​mis. – Vi​téz​ség​gel és fegy​ver​rel – fe​le​lem. – Alea iac​ta est. – A koc​ka el van vet​ve. – Ki mond​ta? – Ca​e​sar… – Aki…? A váró las​san ki​ürül, mi​köz​ben vé​gig​me​gyünk az ad​dal kez​dő​dő​kön: Ad in​fi​ni​tum, Ad li​bi​tum, Ad no​tam.[4] El​ér​ke​zünk az Ad vi​tam eter​nam​hoz. Az örök élet felé, mon​dom. Már csak mi va​gyunk hát​ra. Apám fel​áll, ké​zen fog, kö​ve​tem, el​ha​la​dunk a re​cep​ció aj​ta​ja előtt, a ren​de​lő aj​ta​já​hoz lé​pünk. Meg​ál​lunk a nyi​tott aj​tó​ban, és be​né​zünk a fog​or​vos​hoz, aki az esz​kö​ze​it ren​dez​ge​ti egy fé​masz​ta​lon. Egy​idős le​het apám​mal, ta​lán ki​csit fi​a​ta​labb. A haja sö​tét, a hom​lo​ka ma​gas. Az ab​lak​ban egy el nem szí​vott ci​ga​ret​ta füs​töl a ha​mu​tar​tó​ban. Fel​néz. – Idő​pon​tot kell kér​ni az asszisz​tens​nél. A mai ren​de​lés​nek vége. Apám át​lé​pi a kü​szö​böt. – Sze​ret​ném, ha meg​néz​né a fi​a​mat. A hang​ja szin​te kö​nyör​gő. A fog​or​vos is​mét fel​pil​lant, egy ki​csit meg​le​pi, hogy nem tá​gí​tunk. Be​le​szip​pant a ci​ga​ret​tá​ba, és el​nyom​ja a ha​mu​tar​tó​ban. – Ha nincs idő​pont​juk, nem se​gít​he​tek. – A fi​am​nak fáj​dal​mai van​nak. – Saj​ná​lom…

Bel​jebb me​rész​ke​dünk a he​lyi​ség​ben, előbb apám, én szo​ro​san a nyo​má​ban. – Ugye, lát​ja, hogy fáj​dal​mai van​nak? – Saj​ná​lom, de… – Nincs egész​ség​biz​to​sí​tá​si kár​tyám, se pén​zem, így még fi​zet​ni se tu​dok ön​nek. De biz​tos va​gyok ben​ne, hogy se​gí​te​ni sze​ret​ne raj​tunk. Apám hang​ne​me meg​vál​to​zik, most mint​ha ba​rát​sá​go​san kö​ve​te​lőz​ne. A fog​or​vos mon​da​ni akar va​la​mit, de apám meg​elő​zi. – Hát csak azért ta​nult annyi évet, hogy ki​pi​pál​has​sa a lis​tá​ján, és szép ház​ban lak​has​son…? A fog​or​vos egy ki​csit za​var​ban van, szó​lás​ra nyit​ja a szá​ját, de nem jön ki hang a tor​kán. Apám keze né​hány cen​ti​mé​ter​re van a kar​já​tól, majd​nem hoz​zá​ér a fe​hér kö​peny​hez. – Tu​dom, hogy sze​ret​ne se​gí​te​ni ne​künk. Most bár​mit mond​hat​na, el​hin​ném neki. – Szük​sé​günk van a se​gít​sé​gé​re. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy sze​ret​ne se​gí​te​ni ne​künk. A fog​or​vos csak áll, nem moz​dul, kar​ját le​en​ge​di. – Men​je​nek el az is​ko​la​or​vos​hoz, az in​gye​nes… – ajánl​ja. – Nem me​he​tünk – fe​le​li apám. A kö​pe​nyes fér​fi bó​lint, és pár fém​szer​szá​mot tesz ki a fog​or​vo​si szék mel​let​ti tál​cá​ra, az​tán ki​szól az aj​tón. – Ka​ri​na, még meg​né​zek egy be​te​get. A fog​or​vo​si szék​ben ülök, nya​kam köré fe​hér pa​pírt köt. Az asszisz​tens meg​je​le​nik az aj​tó​ban, sző​ke, kar​ján sö​tét​bar​na ka​bát, a sze​me fá​radt. – A fü​zet​ben sen​ki sincs be​ír​va… – Ezt az utol​só be​te​get meg​né​zem egye​dül, el​me​het. A nő egy da​ra​big még az aj​tó​ban ácso​rog, az​tán egy váll​rán​dí​tás​sal el​tű​nik. Az ajtó be​csa​pó​dik mö​göt​te. A fog​or​vos kis tük​röt tart egy hosszú fém​pál​ci​kán, és be​dug​ja a szám​ba. Az acél hi​deg. Bó​lint, elő​vesz egy tűt. Apám fog​ja a ke​zem, mi​köz​ben az or​vos in​jek​ci​ót ad a szám​ba. – Ez volt a leg​kel​le​met​le​nebb – mond​ja, és meg​ké​ri apá​mat, hogy mos​sa meg a ke​zét. Mi​köz​ben a szám​ban tur​kál, a kü​lön​bö​ző esz​kö​zök​re mu​tat, hogy nyújt​sa oda neki. A ke​zén ér​zem a ci​ga​ret​ta sza​gát. Az​tán hal​lom a fú​ró​gép hang​ját, úgy züm​mög az áll​kap​csom​ban, mint​ha egy mé​hecs​ke len​ne a szám​ban, de nem fáj, mint ko​ráb​ban. Ami​kor el​ké​szül, a szám egyik ol​da​la tel​je​sen zsib​badt, a nyá​lat be​le​tör​löm a ru​hám uj​já​ba. Fel​vesszük a ka​bá​tun​kat, apám pe​dig vissza​megy, és szo​ro​san meg​öle​li az or​vost.

Apám a kony​ha​asz​tal​nál ül, előt​te he​ver az összes új​ság, amit be tu​dott sze​rez​ni. Nem baj, ha nem fris​sek, a lé​nyeg, hogy azok, ami​ket sze​ret. Nem szí​ne​sek, és nin​cse​nek ben​nük mez​te​len nők ké​pei. Órá​kon át ké​pes egy hely​ben ülni, maga előtt egy fel​ütött új​ság​gal. Nem lá​tom, csak a la​po​zás hang​ját hal​lom. Ak​kor sem en​ge​di le az új​sá​got, ami​kor ci​ga​ret​tá​ra gyújt, csak a ki​buk​ka​nó ke​zet lá​tom. Min​dig el​ső​re meg​ta​lál​ja a cso​mag ci​ga​ret​tát. Az​tán lá​tom a la​pok mö​gött fel​szál​ló füs​töt, nem sok​kal ké​sőbb megint meg​je​le​nik a kéz, két​szer könnye​dén meg​ütö​ge​ti a ci​ga​ret​ta te​te​jét, mire a hamu le​pottyan a ha​mu​tar​tó​ba. Min​dig be​le​ta​lál. Csend​ben oda​lo​pa​ko​dom hoz​zá. Va​sár​nap van, az egyik vas​kos új​sá​got tart​ja a ke​zé​ben. Ki​ke​rü​löm a nyi​kor​gó pad​ló​desz​ká​kat. A ha​mu​tar​tót óva​to​san ki​csit jobb​ra to​lom, szin​te hang​ta​la​nul. To​vább ol​vas, ci​ga​ret​tá​zik, la​poz. Meg​je​le​nik a kéz, elő​vesz egy ci​ga​ret​tát a do​boz​ból, ha​muz, és foly​tat​ja az ol​va​sást a kö​vet​ke​ző ci​ga​ret​tá​ig. Össze​haj​to​gat​ja az új​sá​got, már ép​pen nyúl​na a kö​vet​ke​ző​ért, ami​kor te​kin​te​te az asz​tal​ra té​ved. A cso​dál​ko​zás​tól el​tát​ja a szá​ját: előt​te ki​sebb hamu- és csikk-ku​pac. Rám néz, azt hit​tem, sok​kal ha​ma​rabb ész​re​ve​szi. Fé​lek, hogy ki​a​bál​ni fog, mint ak​kor, ami​kor az az autó túl kö​zel volt hoz​zám, és majd​nem el​gá​zolt. Né​há​nyat pis​log, az​tán han​gos ne​ve​tés​ben tör ki. Úgy ka​cag, hogy könnyek szök​nek a sze​mé​be. A ha​mut és a csik​ke​ket a kéz​fe​je ol​da​lá​val be​le​söp​ri a ha​mu​tar​tó​ba. Még ak​kor sem hagy​ja abba a ne​ve​tést, ami​kor az asz​tal​la​pon ész​re​vesszük az égés​nyo​mo​kat. – Meg​van még a fe​hér in​ged? – kér​de​zi, és én rög​tön tu​dom, hogy ta​lált va​la​mit az új​ság​ban, ta​lán az utol​só ol​da​la​kon. Meg​rá​zom a fe​jem, az ing már jó né​hány köl​tö​zés​sel ko​ráb​ban el​tűnt.

Apám rá​húz​za a fü​lem​re a sap​kát, hi​deg őszi nap van. Fü​työ​ré​szik, ahogy me​gyünk az ut​cán. Tu​dom, hogy sze​re​ti a ta​vaszt és az őszt, ahogy ő mond​ja, a kez​de​te​ket és a vé​ge​ket. Ami ezen túl van, csak töl​te​lék. Tart​ja előt​tem a sú​lyos aj​tót, én pe​dig kö​ve​tem egy sö​tét fa​ele​mek​kel bo​rí​tott hal​lon ke​resz​tül, fel a lép​csőn. Kar​juk​ban köny​ve​ket tar​tó fi​a​ta​lok mel​lett ha​la​dunk el, és meg​tor​pa​nunk egy má​sik ajtó előtt. Az ajtó túl​ol​da​lán egy​más sza​vá​ba vágó han​go​kat hal​lok. Apám le​ve​szi a sap​ká​mat, és le​si​mít​ja a ha​ja​mat. Ke​zét a ki​lincs​re te​szi, egy pil​la​na​tig ha​bo​zik, az​tán ki​nyit​ja az em​be​rek​kel teli te​rem aj​ta​ját. Mi va​gyunk az egyet​le​nek, aki​ken nincs ün​nep​lő ruha. Szo​rí​tom a ke​zét, fé​lek, hogy el​ke​ve​re​dem. Tal​pas po​hár​ból bort kor​tyo​ló, han​go​san ne​ve​tő ven​dé​gek mel​lett ve​zet el. Foly​ton-foly​vást ne​ki​üt​kö​zöm va​la​ki​nek. Meg​ál​lunk egy éte​lek​kel meg​ra​kott asz​tal előtt, és apám el​eresz​ti a ke​ze​met. – Lakj jól – bíz​tat. – Mind​járt vissza​jö​vök. El​tű​nik a nad​rág​szá​rak és a há​tak kö​zött. Az ezüst​tál​cá​kon fog​pisz​ká​ló​ra szúrt fa​la​tok van​nak. Meg​kós​to​lok egyet. Biz​tos​ra ve​szem, hogy va​la​ki mind​járt rám ki​ált, „hé, te meg mi az ör​dö​göt csi​nálsz?”, de sen​ki se lát. Gya​kor​la​ti​lag sen​ki sem néz a mell​ma​gas​sá​ga alá. Az asz​tal egyik vé​gé​nél kez​dem. A leg​több étel na​gyon rossz, eze​ket be​do​bom az asz​tal alá, ahol a ku​tyám vár​ja a fa​la​to​kat. Ha nem len​ne ilyen nagy a hang​za​var, hal​la​nák a csám​cso​gá​sát. Ke​rü​löm a szú​rós sza​gú saj​tot, de sok sző​lőt eszem. Vé​gül meg​ál​la​po​dom az apró szend​vics​ke​nyé​ren lévő to​jás​sa​lá​tá​nál. A tál szé​lé​től in​du​lok, és a kö​ze​pe felé ha​la​dok. – De meg​nőt​tél – hal​lat​szik egy hang köz​vet​le​nül a fü​lem mel​lett. A gyom​rom össze​rán​dul. Meg​for​du​lok, és egye​ne​sen egy sö​tét​bar​na szem​pár​ba me​re​dek. Egy nő gug​golt le hoz​zám. – Ha vé​gez​tél a to​jás​sa​lá​tá​val, meg​ke​res​sük az édes​apá​dat. – Ké​zen fog, én pe​dig kö​ve​tem. – Idős pro​fesszo​runk nyug​díj​ba vo​nu​lá​sát ün​ne​pel​jük ma, de ezt biz​to​san el​me​sél​te az apád – mond​ja a vál​la fö​lött. Lé​pé​sek és há​tak la​bi​rin​tu​sá​ban ve​zet. Apám két fér​fi kö​zött áll, az egyik ősz sza​kál​la leér egé​szen a nyak​ken​dő​cso​mó​já​ig. Majd​nem biz​tos​ra ve​szem, hogy ő a pro​fesszor. – Ta​lál​koz​tál Na​ná​val – mo​so​lyog rám apám. A pro​fesszor sü​tő​pa​pír​sze​rű ke​zé​vel meg​fog​ja a ke​ze​met. – Ami​kor utol​já​ra lát​ta​lak, nem sok​kal vol​tál na​gyobb, mint egy fél​li​te​res te​jes​do​boz – for​dul hoz​zám, majd foly​tat​ja a be​szél​ge​tést apám​mal. A Nana ne​ve​ze​tű nő el​megy bo​rért, tő​lem pe​dig meg​kér​de​zi, hogy sze​re​tem-e a li​mo​ná​dét. Bó​lin​tok. A pro​fesszor és apám olyan sza​va​kat hasz​nál, ame​lye​ket még so​sem hal​lot​tam, de egy​ér​tel​mű​en nem arra kéri, hogy ja​vít​son meg egy ra​di​á​tort vagy fes​sen le egy ke​rí​tést. Apám jól érzi ma​gát, tény​leg jól, et​től én is jól ér​zem ma​gam. Még a far​mer​dzse​ki​jé​ben is job​ban be​le​il​lik a tár​sa​ság​ba, mint ko​ráb​ban bár​ho​vá. Ami​kor Nana vissza​tér, se bor, se li​mo​ná​dé nincs nála. Apám​hoz ha​jol, mint​ha bele akar​na fúj​ni a nya​ká​ba. Csak egy szót hal​lok, amely meg​bú​jik a te​rem​ben egy​szer​re el​hang​zó sza​vak szá​zai kö​zött. „Rend​őr​ség.” Ar​cá​ról le​her​vadt a mo​soly. Apám ki​ürí​ti a

po​ha​rát, és le​te​szi. – Gyer​tek ve​lem – szól a pro​fesszor. – Gyer​tek. Nem lá​tom apá​mat, csak a ru​há​ja uj​ját, ahogy húz maga után. Ne​ki​üt​kö​zöm a ven​dé​gek​nek, akik erre meg​for​dul​nak, de mi már ott sem va​gyunk. Nana tart​ja az aj​tót, csó​kot küld apám​nak, mi​előtt be​csuk​ja mö​göt​tünk. Kö​vet​jük a pro​fesszort egy hosszú fo​lyo​són. A dél​utá​ni nap be​süt az ab​la​ko​kon, min​den egyes por​sze​met ké​pes va​gyok ki​ven​ni a le​ve​gő​ben. A pro​fesszor​nak ne​he​zé​re esik egy​szer​re men​ni és be​szél​ni is, fúj​tat​va ejti a sza​va​kat. – Én nem tu​dom, mi tör​tént – ma​gya​ráz​za. – Az em​be​rek job​ban sze​ret​nek plety​kál​kod​ni, mint ku​tat​ni. Ká​véz​nak és plety​kál​nak. Nem tu​dom, mi tör​tént, de nem is ér​de​kel. Mö​göt​tünk meg​szű​nik a hang​za​var. A pro​fesszor ki​nyit egy aj​tót, mi pe​dig be​lé​pünk egy szű​kös iro​dá​ba. A fa​la​kon pol​cok, egy ma​ga​san lévő ab​lak alatt ódon író​asz​tal, tel​je​sen el​bo​rít​ják a pa​pír​ku​pa​cok meg a köny​vek. A pro​fesszor ki​húz​za a több he​lyen is ki​ko​pott bar​na szé​ket. Meg​pas​kol​ja a szék​tám​lát. – Ez lett vol​na a he​lyed. Itt kel​le​ne most ül​nöd. Apám nem fe​lel, a pro​fesszor pe​dig fel​for​gat​ja az asz​ta​lon he​ve​rő pa​pír​hal​mot. Odébb te​szi a köny​ve​ket, le a szék​re. Elő​ke​rül egy kulcs​cso​mó, amit apám​nak nyújt. – Má​tól már nincs ezek​re szük​sé​gem. Kö​vet​jük a pro​fesszort, ki az iro​dá​ból, to​váb​bi fo​lyo​só​kon át. Hir​te​len meg​tor​pan, a fal​nak tá​masz​ko​dik, le​ve​gő után kap​kod. – Nem bí​rom to​vább. Is​me​red az utat. Apám ma​gá​hoz húz​za, meg​öle​li. A pro​fesszor könny​be lá​badt szem​mel ar​con csó​kol​ja. Apám to​vább​von​szol. Több​ször is majd​nem fel​bu​kom, a ci​pőm orra sú​rol​ja a pad​lót. A lép​csőn le​fe​lé fel​emel, és a vál​lá​ra vet​ve úgy visz, mint egy tás​kát. Ke​resz​tül​me​gyünk egy kis, köny​vek​kel teli, po​ros ter​men, az​tán egy na​gyon, ahol táb​la áll meg pa​dok, majd át egy óri​á​si lom​tá​ron, ahol sep​rű​ket tar​ta​nak, vé​gül pe​dig egy kö​ve​zett, acél​mo​so​ga​tós kony​hán. Apám az összes kul​csot hasz​nál​ta. Ki​érünk egy hát​só ud​var​ra. Apám fel​néz a sze​mek​re ha​son​lí​tó apró ab​la​kok​ra. Az​tán le​húz​za a sap​kát a fü​lem​re, és ki​lé​pünk a ka​pun. Olyan gyor​san me​gyünk, ahogy csak le​het anél​kül, hogy fut​nánk. Időn​ként hát​ra​néz a vál​la fe​lett. – Egyik sze​med min​dig tartsd a Fe​hé​re​ken. Az​nap este az ágyam​ban fek​ve meg​kér​de​zem, mi​ről le​het fel​is​mer​ni a Fe​hé​re​ket. Ko​ráb​ban már me​sélt ró​luk, tu​dom, hogy a Ki​rály​nő se​gí​tői. A Ki​rály meg a Her​ceg több​ször is épp​hogy csak el tud​nak me​ne​kül​ni elő​lük. – Ne​héz. Szin​te ész​re​vét​len je​lek​re kell fi​gyel​ni. A te​kin​te​tük vál​to​zá​sá​ra. Több​nyi​re az át​lag​em​be​rek​re ha​son​lí​ta​nak, és csak hébe-hóba vál​ta​nak ala​kot. És ki​zá​ró​lag ak​kor, ami​kor azt hi​szik, egye​dül van​nak az ál​do​za​ta​ik​kal. Ilyen​kor sas-, orosz​lán- vagy far​kas​fe​jet nö​vesz​te​nek. Tép​nek és ízek​re szag​gat​nak. – Meg​kér​de​zem, hogy go​no​szak-e, majd​nem biz​tos va​gyok az igen​ben. De apám a fe​jét ráz​za. – Csak azt te​szik, ami​re a Fe​hér Ki​rály​nő uta​sít​ja őket. Ők ma​guk nem tud​nak kü​lönb​sé​get ten​ni jó és rossz kö​zött. Az​nap éj​jel a Fe​hé​rek​re gon​do​lok, re​mé​lem, hogy fel fo​gom is​mer​ni őket.

Sár​kányt raj​zo​lok. Elő​ször a rajz​fü​ze​tem​ben pró​bál​ko​zom, az​tán egy kar​ton​do​boz​ra má​so​lom át. A sár​kány​nak kí​gyó​sze​me van, a szem​öl​dö​ke V alak​ban le​fe​lé ka​nya​ro​dik, dü​hös. Nyel​ve két​ágú, fo​gai bor​zasz​tó éle​sek. Ki​szí​ne​zem a nya​kát. Zöld​re és kék​re. Olyan​nak kell len​nie, mint​ha egy tó​ban, eset​leg mo​csár​ban élne. Ép​pen most dug​ta ki a fe​jét a víz​ből, mert meg​szi​ma​tol​ta az em​bert vagy az ál​la​tot, amit meg​ehet​ne. Ami​óta fel​kel​tem, a sár​kány​raj​zo​lás​sal va​gyok el​fog​lal​va. Nem hal​lom a kert​ből jövő han​go​kat, sem az óra ke​tye​gé​sét. Min​den gon​do​la​to​mat az köti le, hogy mi​nél fé​lel​me​te​sebb le​gyen a sár​kány. De ár​tal​mat​lan. A feje na​gyobb​ra si​ke​re​dett a tes​té​nél, kar​mai ne​vet​sé​ge​sen ap​rók. A nap ma​ga​san jár az ég​bol​ton, és tu​dom, hogy a fiú vár rám az ud​va​ron. Töb​bé nem aka​rok ta​lál​koz​ni vele, el​ha​tá​roz​tam. Ki​szí​ne​zem a sár​kány far​kát. Le​het, hogy ép​pen az ud​var​be​li pat​ká​nyo​kat ete​ti sajt​tal. Elő​ke​re​sem a sö​tét​zöld szí​nes ce​ru​zát, a pik​ke​lye​ket aka​rom rá​raj​zol​ni a há​tá​ra. A ce​ru​zám meg​tor​pan a pa​pí​ron. A fiú ott vi​gyo​rog, ami​kor ki​lé​pek a fő​ka​pun. Mint​ha egész idő alatt tud​ta vol​na, hogy el​jö​vök. – Ma megint te le​szel az őr​szem. Mint ami​kor össze​ken​tük a ka​put​el​e​fo​no​kat szar​ral. El​in​dul, és tud​ja, hogy kö​ve​tem. – Mit akarsz? – kér​de​zem a há​tá​tól. – Mit aka​runk, mi ket​ten… – nem néz hát​ra, de majd​nem biz​tos va​gyok ben​ne, hogy mo​so​lyog. – El​mond​hat​nám, de ak​kor nem len​ne meg​le​pe​tés. El​ha​la​dunk a fé​sze​rek és a ke​rék​pártá​ro​ló​ban álló rozs​dás bi​cik​lik mel​lett. – A meg​le​pe​té​sek min​dig kel​le​me​sek – mond​ja. Bó​lo​ga​tok, bi​zo​nyá​ra iga​za van. Ami​kor vele va​gyok, las​sab​ban jár az agyam. – A ba​rá​tom vagy – mond​ja a ház​mes​ter mű​he​lyé​be ve​ze​tő pin​ce​aj​tó előtt. Egy já​ró​lap​ra mu​tat az or​rom előtt. – Várj itt, és őr​ködj. Ha meg​hal​lod a ház​mes​ter kulcs​cso​mó​já​nak csör​gé​sét, fuss le, és ko​pogj hár​mat. – Be​si​et. Én ott ma​ra​dok a ki​je​lölt kö​vön. El aka​rok sza​lad​ni, még​sem te​szem. Hal​lom a szél su​so​gá​sát a fák ko​ro​ná​já​ban, hal​lom, ahogy fel​gyor​sul a lé​leg​ze​tem, de kulcs​csör​gést nem hal​lok. Az​tán ki​vá​gó​dik az ajtó, és feje fö​lött kul​csot tart​va meg​je​le​nik a fiú, mint​ha egy ver​se​nyen nyert dí​jat emel​ne a ma​gas​ba. Meg​ra​gad​ja a ka​rom, és maga után von​szol. – Na várj csak, mind​járt meg​lá​tod. Át​vá​gunk az ud​va​ron, el​ha​la​dunk egy ma​dár​für​de​tő mel​lett, és egy má​sik pin​ce​aj​tó​hoz érünk. A fiú si​et​ve maga után húz, le a lép​csőn. A kul​csot a zár​ba il​lesz​ti, és ki​nyit​ja az aj​tót. Oda​bent ko​rom​sö​tét. – Si​ess! – sür​get. – Ne bá​mész​kodj már. – Az ajtó be​csu​kó​dik mö​göt​tünk. Egy rö​vid fo​lyo​són ha​la​dunk. Az or​ro​mat meg​csap​ja va​la​mi szú​rós szag, ta​lán ra​gasz​tó, de nem va​gyok biz​tos ben​ne. Hal​lom a fiú ne​sze​zé​sét. A pla​fo​non lógó lám​pa fel​vil​lan né​hány​szor, mi​előtt meg​gyul​lad. Pi​pá​zó macs​kák, lom​pos far​kú, vö​rös hajú lá​nyok vesz​nek kö​rül, far​kuk ki​kan​di​kál a ru​há​juk alól. A fa​lak men​tén mun​ka​asz​ta​lok áll​nak kü​lön​bö​ző szí​nű és min​tá​jú ru​ha​ku​pa​cok​kal. – A meg​le​pe​té​sek min​dig kel​le​me​sek – szó​lal meg a fiú. Egy bá​bu​ké​szí​tő mű​hely​ben

va​gyunk. Tu​dom, hogy el kel​le​ne men​nem, de kép​te​len va​gyok le​ven​ni a sze​mem a nagy ka​la​pos han​gyász​ról, meg a pi​ros ci​pős, sé​ta​pál​cás ma​jom​ról. Kör​be​já​rom a mun​ka​asz​ta​lo​kat: még több baba és zsi​rá​fok, hosszú nya​ku​kon vé​gig​fu​tó nyak​ken​dő​vel. A fa​li​új​sá​gon egy var​ró​gé​pe fölé ha​jo​ló idős hölgy fény​ké​pét lá​tom, ép​pen egy nyúl​ra varr fü​let, és egy ku​tyá​ra tap​pan​cso​kat. A töb​bi ké​pen gye​re​kek ve​szik kö​rül, ahogy ott ül, bá​buk​kal az ölé​ben. A ki​csik ne​vet​nek, ő pe​dig büsz​kén mo​so​lyog a fény​ké​pész​re. Az utol​só ké​pe​ken egy ko​pasz kis​lány ül a kór​há​zi ágyá​ban, szem​üve​ges kro​ko​dil​ját ölel​get​ve. A há​tam mö​gött mor​gást hal​lok, mint ami​kor egy ku​tya rág​csál​ja a cson​tot. A fiú egy élet​nagy​sá​gú fi​ú​ba​bát tart a ke​zé​ben. Elő​ször azt hi​szem, át​öle​li, az​tán lá​tom, hogy fo​ga​it a nya​ká​ba mé​lyesz​ti. Fé​lig le​té​pi a fe​jét, a bábu nya​ká​ból sár​gás töl​tet lóg ki. Sze​münk ta​lál​ko​zik, mire ő el​ha​jít​ja a bá​but. Az egyik mun​ka​asz​tal​ról fel​kap egy ol​lót, és is​mét meg​fe​led​kez​ve ró​lam le​vág​ja a bábu ke​ze​it és lá​ba​it. Ki​hát​rá​lok a he​lyi​ség​ből. A fiú le​nyir​bál​ja egy zeb​ra fü​lét, meg egy ele​fánt or​má​nyát. A fo​lyo​són ke​resz​tül ki​érek a sza​bad​ba. A pin​ce​lép​csőn áll​va vá​rom, hogy sze​mem hoz​zá​szok​jon a fény​hez. Az​tán meg​hal​lom a kulcs​csör​gést. Egy ha​tal​mas kulcs​cso​mó kö​ze​le​dik. Be​ve​tem ma​gam a fal mel​lett futó bok​rok​ba. A le​ve​lek alól ki​les​ve lá​tom a ház​mes​ter nad​rág​szá​rát. Meg​tor​pan ép​pen az előtt a bo​kor előtt, amely​ben rej​tő​zöm. Be​hu​nyom a sze​mem, és re​mény​ke​dem, hogy nem vesz ész​re. Egy ki​csit ott áll​do​gál, az​tán foly​tat​ja út​ját le​fe​lé a lép​csőn, és ki​nyit​ja a bá​bu​ké​szí​tő mű​hely aj​ta​ját. Az ágyam​ban fek​szem, kép​te​len va​gyok el​alud​ni. Apám ké​sőn jött haza a mun​ká​ból. A kony​há​ban fa​la​to​zik, rozs​ke​nye​res szend​vi​cset esze​get, amit az imént ké​szí​tett ma​gá​nak. Hal​lom, ahogy ki​nyit egy sö​rös​do​bozt. Hal​lom, ahogy le​öb​lí​ti a tá​nyért a mo​so​ga​tó​ban. Az​tán meg​áll az aj​tó​ban, és meg​kér​de​zi, hogy foly​tas​sa-e a me​sén​ket. A Ki​rály és a Her​ceg az utób​bi na​pok​ban egy el​va​rá​zsolt er​dő​ben bo​lyon​gott. Hús​evő vi​rá​gok sze​gé​lyez​te ös​vé​nyen lép​del​nek. Meg​kér​de​zem, hogy vár​ha​tunk-e más​na​pig, vagy ak​kor fel​fal​ják őket a vi​rá​gok? Per​sze, hogy vár​ha​tunk. A Ki​rály​nak és a Her​ceg​nek nem esik bán​tó​dá​sa. Hom​lo​kon csó​kol, az aj​tót rés​nyi​re nyit​va hagy​ja. Hal​lom a vé​kony pa​pír zi​ze​gé​sét, amíg ci​ga​ret​tát, vagy ahogy ő mond​ja, füs​töt so​dor. Egy könyv​ben la​poz, a fé​mes nyi​kor​gás is be​hal​lat​szik, ami​kor el​for​dít​ja a lám​pát, hogy job​ban lás​son. Nem tu​dom, he​lye​sen cse​le​ked​tem-e ma. Nem sza​bad árul​kod​ni. De tu​laj​don​kép​pen sen​ki​nek sem mond​tam sem​mit. Apám sze​rint rit​kán dön​tünk rosszul. A leg​fon​to​sabb, hogy meg​hozzuk a dön​tést, és ki​tart​sunk mel​let​te. Be​for​du​lok a fal felé.

A Mi​ku​lás nyi​tott száj​jal, be​hunyt szem​mel ka​var​gat​ja a ká​sát. Mint​ha ne​vet​ne, de egyet​len hang se hagy​ja el a tor​kát. A sza​kál​la ősz, a ru​há​ja pi​ros. Apám sze​rint a ka​bát​ja alatt va​la​hol egy mo​tor van el​rejt​ve. So​ká​ig ácsor​gok a bolt ki​ra​ka​ta előtt, és fi​gye​lem. Elő​ször mó​kás​nak ta​lál​tam, de most in​kább fé​lel​me​te​sebb​nek tű​nik. Mi va​gyunk az egyet​le​nek, akik nem ci​pel​nek ha​tal​mas be​vá​sár​ló​szaty​ro​kat, és akik nem ro​han​nak se​ho​vá. Jól be​lak​má​ro​zom a bolt​aj​tók​ba ki​ra​kott mé​ze​sek​ből. Apám fo​ga​it pi​ros​ra szí​ne​zi a for​ralt bor. A vá​ros​ban csak ak​kor fe​hér a hó, ami​kor hull. Az​tán szür​ke lesz, és fe​ke​te. – Ma be​jö​hetsz ve​lem a mun​ka​he​lyem​re – mond​ja apám, mi​köz​ben bar​na cuk​rot szór a zab​ká​sá​ra. – A fő​nök Jüt​land​ra uta​zott. Olyan so​kat tesz a ka​na​lá​ra, amennyi csak rá​fér, be​kap​ja, majd szá​ját el​tát​va ki​hű​ti az óri​ás​fa​la​tot. – Egy ha​gya​té​kot szá​mol​nak fel. A fő​nök dü​hös, lá​tom ma​gam előtt, ahogy be​vi​har​zik egy kis sár​ga tég​la​fa​lú épü​let​be, majd ki​von​szol egy ódon szek​rényt. Bent a ka​na​pén egy öreg​em​ber ül. Néma csönd​ben, jég​hi​de​gen. A nyel​ve he​gye ki​lóg a szá​ja sar​ká​ból. A fő​nök meg​eme​li a lá​bát, és ki​húz​za aló​la a sző​nye​get. Amint apám ki​nyit​ja az aj​tót és be​en​ged, rög​tön a mű​hely vé​gé​ben ta​lál​ha​tó aj​tó​hoz me​gyek. Ah​hoz, ame​lyi​ken a la​kat lóg. Egy szép na​pon ta​lán el​fe​lej​ti rá​ten​ni a fő​nök. – Tény​leg nem tu​dod, mi van oda​bent? – kér​de​zem apá​mat megint, mi​köz​ben meg​rán​ga​tom a la​ka​tot. – Sem​mi kö​zünk hoz​zá – fe​le​li, és elő​ve​szi a szer​szá​mo​kat. – Nem sze​ret​néd tud​ni? – Meg​ráz​za a fe​jét. – Min​den​ki​nek joga van ah​hoz, hogy tit​kai le​gye​nek. Apám ma meg​en​ge​di, hogy se​gít​sek neki le​lak​koz​ni egy asz​talt. Meg​mu​tat​ja, ho​gyan kell egye​ne​sen húz​ni az ecse​tet, vi​gyáz​va, ne​hogy éle​ket hagy​jon maga után. – Ne en​gedd meg​szá​rad​ni – ma​gya​ráz​za. – Min​dig a ned​ves​re fess. – Meg aka​rom mu​tat​ni neki, hogy ér​tem a dol​gom. Az au​tók ut​cá​ról be​szű​rő​dő zaja meg​szű​nik. Egye​nes ecset​vo​ná​sok, a sze​met mind​vé​gig a fára sze​gez​ni, ne​hogy egy ecset​ről el​sza​ba​dult szőr​szál ott ma​rad​jon. Né​hány nap​pal ké​sőbb egy fém​ke​fé​vel tönk​re​tesszük a lak​ko​zást. – Kez​ded meg​ta​nul​ni – di​csér meg apám. – Azt hi​szem, ki​csit bo​nyo​lul​tabb mun​ká​ra is ké​szen állsz. Fel​emel a mű​hely​be​li mun​ka​asz​tal​ra, hogy job​ban lás​sam a szí​nes ké​pek​kel te​le​ag​ga​tott fa​lat: bú​to​rok, ame​lye​ket a pe​nész vagy a víz tönk​re​tett. An​gol bú​to​rok te​a​fol​tok​kal tar​kít​va. Fran​cia bú​to​rok ele​gáns höl​gyek apró öl​ebe​i​nek apró ka​rom​nyo​ma​i​val össze​ka​ris​tol​va. – Eze​ket fém​kam​pó​val csi​nál​juk – ma​gya​ráz​za. Mi​előtt ki​fúr​nám éle​tem első ter​mesz​lyu​kát, hossza​san szem​lé​lem a ké​pe​ket. A lyu​kak tá​vol​sá​gá​ra na​gyon kell ügyel​ni. A fú​ró​nak pon​to​san be kell fú​ród​nia el​ső​re, kü​lön​ben szál​kás lesz a lyuk szé​le.

Iz​zad a te​nye​rem, a fú​rót a fá​hoz il​lesz​tem, majd​nem ki​csú​szik a ke​zem​ből. Mi​után ki​húz​tam, meg​ta​po​ga​tom az uj​ja​im​mal. Nem szál​kás, egé​szen apró, és csak le​ha​jol​va le​het ész​re​ven​ni, a szék​láb kö​ze​pén. Iga​zi ter​mesz​lyuk. Büsz​ke va​gyok ma​gam​ra, de nem szó​lok, nem uj​jon​gok han​go​san. Nem aka​rok fel​vág​ni. Uj​jam​mal ki​mé​rem a tá​vol​sá​got: va​la​mi​vel na​gyobb​nak kell len​nie, mint a mu​ta​tó​uj​ja​mon lévő kö​röm fele. Ce​ru​zá​val be​je​lö​löm. Ott lesz a kö​vet​ke​ző lyuk. Sze​ret​ném vo​nal​zó​val le​el​len​őriz​ni, hogy min​dig meg​fe​le​lő le​gyen a tá​vol​ság, de apám sze​rint ez nem így mű​kö​dik. Túl sza​bá​lyo​sak len​né​nek a lyu​kak. A ter​me​szek sem hasz​nál​nak vo​nal​zót, ugye​bár?

Szent​es​te van, az ut​cák szin​te tel​je​sen ki​hal​tak. El​vét​ve el​szá​guld egy-egy autó, eme​zek apám sze​rint ké​sés​ben van​nak, má​sok vi​szont le​las​sí​ta​nak, le​tör​lik a pá​rát az ab​lak​ról, és ház​szá​mok után ku​tat​nak. – Va​cso​rá​ra ka​csát eszünk – je​len​ti ki apám. – A leg​job​bat a vá​ros​ban. De elő​ször is​ko​lá​ba kell men​ned. – Is​ko​lá​ba? – Hit​tan​ra. A temp​lom két má​sik épü​let közé van be​szo​rít​va. Mint​ha a le​he​tő leg​kö​ze​lebb pró​bál​ták vol​na egy​más​hoz épí​te​ni a fa​la​kat, anél​kül, hogy bár​mit is meg kel​lett vol​na bon​ta​ni​uk. A sár​ga fény me​le​gen árad ki a nyi​tott aj​tón. Oda​bent mo​so​lyog​nak, he​lyet szo​rí​ta​nak egy​más​nak, vissza​fo​got​tan be​szél​get​nek. A fér​fi​ak a ka​bát​ju​kat a kar​ju​kon tart​ják, az asszo​nyok ma​gas sar​kú ci​pőt vagy csiz​mát vi​sel​nek. Le​ülünk az egyik fa​pad​ra, amely gyor​san meg​te​lik utá​nunk. Pi​sil​nem kel​lett vol​na, mi​előtt el​in​dul​tunk ott​hon​ról. Apám a fü​lem​be súg​ja, mi​lyen kár, hogy nem hoz​tunk ma​gunk​kal pat​to​ga​tott ku​ko​ri​cát. Kör​be​né​zek a temp​lom​ban, meg​pró​bá​lok min​dent be​le​vés​ni az agyam​ba, le​het, hogy apám ké​sőbb ki​kér​dez. Le​raj​zo​lom ma​gam​ban a gyer​tyá​kat a ha​tal​mas gyer​tya​tar​tók​ban, meg a fa​ra​gott szó​szé​ket. Le​raj​zo​lom a ke​resz​ten füg​gő Jé​zust a temp​lom há​tul​já​ban. Vé​kony tes​tét a ke​zét és a lá​bát át​fú​ró szö​gek tart​ják. Vér​zik, de te​kin​te​te bé​két su​gá​roz. Az​tán meg​je​le​nik a lel​kész, az em​be​rek pe​dig el​hall​gat​nak. Min​den​ki fel​áll, a tisz​te​le​tes mo​so​lyog, mint​ha örül​ne, hogy lát min​ket. Fel​eme​li a kar​ját, mi pe​dig le​ül​he​tünk. Meg​szó​lal az or​go​na, s apám egy ab​lak​ban füg​gő táb​lá​ra mu​tat, ami a zsol​tá​rok szá​mát mu​tat​ja. Mire meg​ta​lá​lom a meg​fe​le​lő he​lyet a zsol​tá​ros könyv​ben, már min​den​ki éne​kel. Pró​bá​lom kö​vet​ni őket, a töb​bi​ek​kel együtt tá​to​gok. Apám ének​lés köz​ben csil​lo​gó szem​mel néz a lel​kész​re. Ő, mi​után el​csen​de​sül​tek az or​go​na utol​só hang​jai is, fel​lép a szó​szék​re. Re​ve​ren​dá​ja alól ki​vil​lan va​la​mely sö​tét​kék anyag, szin​te biz​tos va​gyok ben​ne, hogy far​mer​nad​rág. Le​pil​lant a pa​pír​ja​i​ra, össze​ren​de​zi őket. Az​tán ránk néz, mint​ha min​den​ki​vel szem​kon​tak​tust sze​ret​ne te​rem​te​ni, mi​előtt be​szél​ni kezd. Hü​velyk- és mu​ta​tó​uj​já​val le​tör​li az aj​kát. – Mind​annyi​an túl so​kat vá​sá​ro​lunk – kez​di. – Túl so​kat. – Megint kör​be​hord​ja te​kin​te​tét a gyü​le​ke​ze​ten. – Van köz​tünk olyan, aki nem ért egyet ve​lem? Mi​vel sen​ki sem vá​la​szol, bó​lint, to​vább​ra is mo​so​lyog, még min​dig örül, hogy lát min​ket. – Én ma​gam sem va​gyok jobb, hi​szen a pa​pok sem szen​tek. Már nem. Hála is​ten​nek. – Több hely​ről kun​co​gás hal​lat​szik. Nem tud​tam, hogy a temp​lom​ban sza​bad ne​vet​ni, sze​ret​nék ve​lük ka​ca​rász​ni, de már késő. A lel​kész hang​hor​do​zá​sa ko​mo​lyab​bá vá​lik, a sze​gé​nyek​ről be​szél. – Van​nak, akik​nek sem​mi​jük sincs – mond​ja. – Mind​annyi​an el​fe​lej​tet​tük, mit je​lent „sze​gény​nek” len​ni a való élet​ben. Hogy kik is a sze​gé​nyek. Akik​re nem gon​do​lunk, ami​kor az utol​só ka​csát ke​res​sük a bolt hű​tő​lá​dá​já​ban.

Apám hoz​zám ha​jol, és a fü​lem​be sut​tog. – Nézz kö​rül, nézd meg őket. A val​lá​sos​ság és a hit messze nem ugyan​az. A lel​kész Máté evan​gé​li​u​má​ból ol​vas fel. A ke​nyér​ről és a hal​ról be​szél, és a meg​osz​tás​ról. – Az em​be​rek össze​té​vesz​tik Is​tent Jé​zus​sal – súg​ja fü​lem​be az apám. – Jé​zust ked​ve​lik, mert Jé​zus sír. Egy idő​sebb úr az előt​tünk lévő sor​ban hát​ra​for​dul, és uj​ját a szá​ja elé eme​li. – Úgy imád​ják a Fiút, mint​ha csak ő lé​tez​ne. – Apám most még han​go​sab​ban be​szél. – El​fe​lej​tik, hogy az Atya bosszú​vá​gyó Is​ten. Fél​té​keny és ke​gyet​len Is​ten. El​fe​lej​tik, mi tör​tént Jób lá​nya​i​val, és azok​kal, aki​ket nem vet​tek fel a bár​ká​ba. Egy​re töb​ben for​dul​nak meg és néz​nek fe​lénk. – Nem sza​bad​na be​lép​ni​ük a temp​lom aj​ta​ján men​tő​mel​lény nél​kül – mond​ja apám. Ne​ve​té​se vissz​hang​zik a temp​lom​ban. A lel​kész szü​ne​tet tart és kör​be​néz, hogy ki​de​rít​se, ki be​szél vele pár​hu​za​mo​san. Fé​lek, hogy ránk ki​ált. Ta​lán még ki is dob. Apám te​kin​te​te ta​lál​ko​zik az övé​vel, egy pil​la​na​tig úgy tű​nik, mint​ha a lel​kész fel​is​mer​né, az​tán si​et​ve le​néz a pa​pír​ja​i​ba. Még min​dig mo​so​lyog, bár hang​ja már nem olyan ma​ga​biz​tos, ami​kor ar​ról be​szél, ho​gyan la​kott jól ezer em​ber hét ke​nyér​ből. Apám hát​ra​dől a he​lyén, ke​ze​it össze​kul​csol​ja a ha​sán, és hagy​ja, hogy a tisz​te​le​tes meg​sza​kí​tás nél​kül be​fe​jez​hes​se a pré​di​ká​ci​ót. A gyü​le​ke​zet meg​könnyeb​bül, már nem for​dul​nak fe​lénk. A lel​kész össze​sze​di a pa​pír​ja​it. Mi​köz​ben el​hagy​ja a szó​szé​ket, az or​go​na hang​jai zeng​nek. Kö​zé​pen meg​áll. – Kö​nyö​rög​jünk – kul​csol​ja imá​ra a ke​zét. – Men​jünk – un​szol apám. – Is​ten nincs itt. Az em​be​rek kény​te​le​nek fel​áll​ni, hogy ki tud​junk men​ni, egy idős hölgy meg​kér​de​zi, hogy már​is vége van-e az is​ten​tisz​te​let​nek. Mi​köz​ben el​ha​la​dunk a so​rok kö​zött, a lel​kész foly​tat​ja az imát, az utol​só sza​vai, ame​lye​ket még hal​lok, a „sza​ba​díts meg a go​nosz​tól”. Az ajtó be​csa​pó​dik mö​göt​tünk. Oda​kint le​hűlt a le​ve​gő. A kö​vek csú​szó​sak, fi​gyel​nem kell, hova lé​pek. Tet​szet​tek a temp​lom​be​li em​be​rek. Szép ru​hát vi​sel​tek, meg​fog​ták egy​más ke​zét és mo​so​lyog​tak. Még rám is, pe​dig nem is​mer​tem őket. Tet​szett a gyer​tyák me​leg fé​nye. De ezt nem mon​dom el apám​nak, aki csak megy. Pró​bá​lok lé​pést tar​ta​ni vele, hó​ku​pa​co​kon, la​tya​kos po​cso​lyá​kon ug​rá​lok át, és fél​re​ug​rom, ha autó jön, ne​hogy le​fröcs​köl​jön. Az ar​com​ba csa​pó szél​től könnyek gyűl​nek a sze​mem​be. – Ak​kor ne higgyünk ben​ne? – kér​de​zem apá​mat. – Ki​ben? – Is​ten​ben. – Vagy úgy. Ben​ne… – Ne higgyünk ben​ne? Apám ci​ga​ret​ta után ku​tat a zse​bé​ben. – Ta​lán egy​ál​ta​lán nem ez a kér​dés. – Ka​bát​szár​nyát ki​nyit​ja, hogy er​nyőt tart​son a szél elé, mi​köz​ben meg​gyújt​ja a ci​ga​ret​tát, az​tán meg​fog​ja a ke​ze​met. – Ke​res​sünk egy ka​csát – mond​ja.

Ét​ter​mek mel​lett ha​la​dunk el, az ab​la​ko​kon ke​resz​tül lá​tom a bent ülő​ket a fe​hér asz​tal​te​rí​tők​nél. – Itt fo​gunk enni? – kér​dem. – Nem. A vá​ros leg​jobb ka​csá​ja lesz a va​cso​ránk. – Foly​tat​juk utun​kat, ét​ter​me​ket, ut​cá​kat, hó​buc​ká​kat hagy​va ma​gunk mö​gött. El​érünk ad​dig az ut​cá​ig, ahol a lá​nyok ma​gas sar​kú ci​pőt vi​sel​nek. Most rö​vid, csí​pő fö​lött vég​ző​dő pu​fi​dzse​ki van raj​tuk. Ódon rak​tár​épü​le​tek és kis gyá​rak mel​lett ha​la​dunk el. Né​hány lám​pa ki​aludt, má​sok vil​log​nak. – Meg​ér​kez​tünk – mond​ja apám. – A leg​jobb a vá​ros​ban. – Az utca túl​ol​da​lán kis, szög​le​tes fa​ház áll, te​te​jén pi​ros és sár​ga táb​lák. Az ajtó előtt két taxi par​kol. Mi​előtt be​me​gyünk, le​ve​rem a ha​vat a ci​pőm​ről. Az em​be​rek ma​gá​nyo​san ül​nek kis asz​ta​la​ik​nál. A tá​nyér​juk​ba bá​mul​nak. Az ab​lak​ra ra​gasz​tó​sza​lag​gal két pa​pír​ma​nót rög​zí​tet​tek, a pár​kány​ra arany​csil​lá​mot szór​tak. Apám ta​lál egy he​lyet a sa​rok​ban. A pult​hoz lép, és két tá​nyér​ral tér vissza, egyi​ken ka​csa bar​na szósszal, a má​sik tá​nyé​ron sült ma​lac​comb. A fény​csö​vek olyan erő​sen vi​lá​gí​ta​nak fö​löt​tünk, hogy az étel is csil​log. – Ugye a mel​lét sze​ret​néd? – Ki​cse​ré​li az egyik ka​csa​com​bot a tá​nyé​ro​mon. A sa​rok​ban álló já​ték​au​to​ma​ta ma​gas, csen​gő han​got ad ki. – Em​lék​szem egy anyá​val töl​tött szent​es​té​re – szó​la​lok meg. – Egy ház​ban. Lak​tunk va​la​ha is ház​ban? – Igen. És anyád ka​csát sü​tött, én pe​dig a szószt ké​szí​tet​tem. Fan​tasz​ti​ku​san fi​nom ka​csa volt. – En​nél is jobb? – Igen. De ép​pen csak egy ki​csi​vel. Le​tör egy da​rab ro​po​gós​ra sült ma​lac​bőrt, és a szá​já​ba te​szi. – Örü​lök, hogy em​lék​szel. Ha​son​lí​tasz rá. Nap​ról nap​ra egy​re job​ban. Va​la​me​lyik asz​tal​nál fel​áll egy fér​fi, ci​ga​ret​tá​ját el​nyom​ja a tá​nyér​ján, ki​ürí​ti a ká​vés​csé​szé​jét, az​tán ki​megy az aj​tón. Rö​vid​del ez​u​tán fel​kap​cso​lód​nak egy taxi lám​pái. Sze​mem​mel kö​ve​tem a tá​vo​lo​dó pi​ros hát​só lám​pá​kat. – Mi​ért van min​den​ki egye​dül? Apám né​hány sze​let sül​tet tesz a tá​nyé​rom​ra, meg egy ka​nál ri​biz​li​zse​lét. – Nem min​den​ki​nek van ki​vel el​töl​te​nie a ka​rá​csonyt – fe​le​li. – Mint ne​künk? Fel​pil​lant a tá​nyér​já​ból. – Nem, kin​csem, nem úgy, mint ne​künk. Hi​szen mi itt va​gyunk egy​más​nak. És ez óri​á​si kü​lönb​ség. Desszert​nek man​du​lás-va​ní​li​ás tej​be​rizst eszünk, for​ró cse​resz​nye​szósszal nya​kon önt​ve. Apám ká​vét iszik. Ami​kor el​in​du​lunk, annyi​ra tele va​gyok, hogy fáj a ha​sam. – Nem is kér​dez​tél a ka​rá​cso​nyi aján​dé​kod​ról – jegy​zi meg apám a lép​csőn fel​fe​lé me​net. A kony​há​ban vá​rok, míg le​megy érte a pin​cé​be. A ha​tal​mas, pi​ros pa​pír​ba cso​ma​golt aján​dé​kot ne​he​zen tud​ja be​tusz​kol​ni a kes​keny kony​ha​aj​tón. Elő​ször óva​to​san pró​bá​lom ki​cso​ma​gol​ni, az​tán el​ve​szí​tem a tü​rel​me​met, és le​té​pem

róla a cso​ma​go​lást. Lát​ha​tó​vá vá​lik a vi​lá​gos fa. – Áll​vány – mond​ja apám. – Fes​tő​áll​vány. – Rá​is​me​rek, hi​szen már lát​tam ilyet azok​ban a bol​tok​ban, ahol apám fes​té​ket vesz ne​kem anél​kül, hogy fi​zet​ne. De ez most egé​szen más. Min​den éle le van csi​szol​va, és le is van lak​koz​va. In​kább egy hang​szer​re ha​son​lít, nem olyas​mi​re, amit össze​fes​té​kez az em​ber. Biz​to​san a mű​hely​ben ké​szí​tet​te. Órá​kat dol​goz​ha​tott raj​ta azo​kon a na​po​kon, ami​kor nem me​het​tem vele.

A vo​nat ab​la​ká​nak túl​ol​da​lán le​me​nő​ben jár a nap. Gyor​san, mint​ha si​et​ne va​la​ho​vá. A há​zak kö​zöt​ti tá​vol​sá​gok egy​re na​gyob​bak. – Hova me​gyünk, apa? – Majd meg​lá​tod. Elő​ször meg​ije​dek, hogy megint köl​tö​zünk, de nincs ve​lünk a hol​mink. – Hova me​gyünk? – To​vább​ra is kér​de​zős​köd​ni fogsz? – Igen. Ne​vet. – Hát per​sze, hogy fogsz. – Te​hát hova me​gyünk? – Is​ko​lá​ba, ott foly​tat​juk, ahol ab​ba​hagy​tuk. – Hit​tan​nal? – Nem egé​szen. Ma​gunk mö​gött hagy​juk az ál​lo​mást, majd óri​á​si vil​lák mel​lett lép​ke​dünk. Az ab​la​kok​ból me​leg fény árad, a ko​csi​fel​haj​tó​kon au​tók par​kol​nak. Utunk egy nagy pi​ros ka​pu​hoz ve​zet. Em​be​rek jön​nek ve​lünk szem​ben tö​mött so​rok​ban, ke​zük a zse​bük​be mé​lyeszt​ve, gal​lér​juk össze​húz​va. Ha​mar ma​gunk​ra ma​ra​dunk az ös​vé​nyen. – A kop​pen​há​ga​i​ak év​szá​za​dok óta ki​rán​dul​nak ide, a va​das​kert​be – szó​lal meg apám. A lá​bunk alat​ti ho​mo​kos ta​laj vi​lá​gít a sö​tét fű​höz és a fák​hoz ké​pest. – Ve​szély​te​len ter​mé​szet​re vágy​tak. Olyan​ra, amely nem te​szi tönk​re a ci​pő​jü​ket. Itt egye​ne​sek az ös​vé​nyek, a túl​né​pe​se​dést pe​dig va​dá​sza​tok​kal tart​ják kor​dá​ban. Nap​nyug​ta után azon​ban már nem az em​be​re​ké a park. Mö​göt​tünk las​san el​tör​pül a kapu, vé​gül hu​nyo​rí​ta​nom kell a sze​me​met, hogy lás​sam a kör​vo​na​la​it az al​ko​nyat​ban. Apám meg​fog​ja a ke​ze​met, és át​se​gít az ár​kon, ami​kor le​té​rünk az ös​vény​ről. Át​vá​gunk a dús fü​vön, rot​ha​dó ágak tör​nek el a lá​bunk alatt. – Meg​fe​led​kez​tünk azok​ról a ké​pes​sé​ge​ink​ről, ame​lyek​nek va​la​ha bir​to​ká​ban vol​tunk – mond​ja apám, és át​se​gít egy fa​tör​zsön. – Meg​fe​led​kez​tünk ar​ról, hogy mi is ké​pe​sek vol​tunk min​den​re, ami​re az ál​la​tok. Be​érünk a fák közé, né​hány mé​ter​nél nem le​het to​vább lát​ni. – Az ál​la​tok min​dig pon​to​san tud​ják, mit kell ten​ni​ük. Lát​tál va​la​ha is össze​za​va​ro​dott ró​kát? – Apám be​le​ne​vet a sö​tét​ség​be. – Té​vé​ké​szü​lé​ke​ket ta​lá​lunk fel, em​be​re​ket kül​dünk a Hold​ra. Pus​ka​port és ágyú​go​lyót ké​szí​tünk. De tel​je​sen meg​fe​led​kez​tünk azok​ról a dol​gok​ról, ame​lyek​re va​la​ha ké​pe​sek vol​tunk. Azok​ról, amik​re az ál​la​tok ké​pe​sek. Tu​dom, hogy lát​tál már ma​da​ra​kat alak​zat​ban re​pül​ni, ahogy a több száz egyed óri​á​si V-ala​kot for​máz az ég​bol​ton. Sze​rin​ted hogy csi​nál​ják? Ta​lán a föl​dön ülve meg​be​szé​lik, ki​nek hol lesz a he​lye? Vagy szá​mo​kat osz​ta​nak egy​más​nak? Ad​dig me​gyünk, amíg ki​érünk egy tisz​tás​ra. Apám meg​tor​pan, or​rom​mal a há​tá​nak üt​kö​zöm, fáj. Va​la​mit mu​tat, a tisz​tás túl​ol​da​lán egy szar​vas ácso​rog. El​for​dít​ja a fe​jét, moz​du​lat​la​nul bá​mul ránk, az​tán el​tű​nik a fák kö​zött. Foly​tat​juk utun​kat, a lá​bunk alatt egyen​le​tes a ta​laj. – Azok a ha​lá​szok, akik kis ha​jó​ik​kal sok éven át a ten​ge​ren dol​goz​tak, olyan jól is​me​-

rik a ten​gert, hogy a vi​zet néz​ve már ak​kor is ész​re​ve​szik, ha vi​har kö​ze​leg, ami​kor még szel​lő sem moz​dul. Ha meg​kér​de​zed őket, hogy csi​nál​ják, nem tud​nak vá​la​szol​ni. Ci​pőm el​süllyed egy kis üreg​ben, ami szí​nül​tig meg​telt po​cso​lyá​val. Alig tu​dom ki​húz​ni a lá​bam, a láb​be​lim és a zok​nim tel​je​sen át​ázott. Apám némi előny​re tett szert, si​e​tek, hogy utol​ér​jem. Foly​tat​juk utun​kat, a tisz​tás túl​ol​da​lán be a fák közé. Össze​dör​zsö​löm a te​nye​re​i​met, me​le​get fú​jok kö​zé​jük. Va​la​hol előt​tem ész​le​lem apám há​tá​nak a kör​vo​na​la​it. A hang​ja után me​gyek. – Egy​szer​re olyan dol​gok​ban kezd​tünk hin​ni, ami​ket nem is ér​tet​tünk. Ez ak​kor tör​tént, ami​kor az em​be​rek be​köl​töz​tek a vá​ro​sok​ba. Nya​ku​kon ki​hullt az apró szőr. Az ágak egy​re sű​rűb​bek, fel​sér​tik az ar​co​mat, be​le​akad​nak a ru​hám​ba, nem me​rek meg​áll​ni, fé​lek, hogy el​ve​szek. – A vá​ros​ban új mód​sze​rek se​gí​tet​ték a túl​élést. Az em​ber be​csap​ta a tár​sa​it. Rá​szed​te őket, és el​vet​te a pén​zü​ket. Már nem kel​lett mun​ká​val be​pisz​kol​nia a ke​zét. Ezért let​tünk ilyen oko​sak. Mert né​há​nyan meg​ta​nul​tak túl​jár​ni a töb​bi​ek eszén. A töb​bi​ek pe​dig min​den igye​ke​ze​tük​kel azon vol​tak, hogy ne ül​tes​sék fel őket. Egy​re bel​jebb ju​tunk az er​dő​ben. Kis ál​la​tok hang​ját hal​lom, lá​tom a meg​csil​la​nó szem​pá​ro​kat, mi​előtt is​mét el​tűn​nek. Ru​hám uj​ját a szám elé tar​tom, nem aka​rom, hogy az ál​la​tok meg​hall​ják, hogy sí​rok. Az​tán meg​ke​rü​lünk egy tön​köt, át​gá​zo​lunk né​hány ala​csony bok​ron, és hir​te​len ki​érünk az ös​vény​re, meg​pil​lan​tom a pi​ros ka​put, amin be​jöt​tünk, meg az út​men​ti lám​pá​kat oda​kint. Apám fel​emel, egé​szen a gyors​vas​út meg​ál​ló​já​ban lévő ká​vé​au​to​ma​tá​ig ci​pel. Ér​mé​ket dob a ma​si​ná​ba, hogy me​leg ka​ka​ót ihas​sak. Két ci​ga​ret​tát is el​szív, míg én ap​ró​kat kor​tyol​va iszom. Be​fut a vo​nat.

Egé​szen kö​zel tar​tom a fát a sze​mem​hez. Az ötö​dik ter​mesz​lyuk​nak tö​ké​le​tes​nek kell len​nie, tö​ké​le​te​sebb​nek, mint az, amit a ter​me​szek fúr​nak. A ne​gye​dik​kel nem vol​tam elé​ge​dett. Meg​ke​re​sem a ce​ru​zás je​lö​lést a fú​ró​val. Hir​te​len el​tű​nik a fény, és ér​zem, hogy va​la​mi van mö​göt​tem. Va​la​mi sö​tét és ha​tal​mas, olyas​mi, ami​ről az apám me​sél, mi​előtt el​alud​nék. Olyan ha​tal​mas, hogy egész vá​ro​so​kat ké​pes fel​fal​ni, és temp​lom​tor​nyo​kat hasz​nál fog​pisz​ká​ló​nak. Olyan ocs​mány, hogy ha csak rá​né​zel, meg​va​kulsz. – Ez meg mi a franc? A fő​nök hang​ja menny​dö​rög. – Ugye nem en​ge​ded lyu​ka​kat fúr​ni? Tel​je​sen el​ment az… – A keze ököl​be szo​rul. Apám hoz​zánk lép, még min​dig a ká​vé​zac​cot ke​ver​ge​ti egy be​főt​tes​üveg​ben. – Csak néz​ze meg – biz​tat​ja. – Min​dent ki​fi​zetsz, amit ez a kis sza​ros tönk​re​tett. – Néz​ze már meg. A fő​nök mély lé​leg​ze​tet vesz, elő​ko​tor​ja az ol​va​só​szem​üve​gét. A szék fölé ha​jol, még ép​pen si​ke​rül fél​re​hú​zód​nom, mi​előtt agyon​nyom. Vé​gig​húz​za az uj​ját a lyu​ka​kon, maga elé mor​mog. – Nem rossz – mo​rog​ja, az​tán fel​egye​ne​se​dik, és le​ve​szi az ol​va​só​szem​üve​gét. Für​kész te​kin​tet​tel néz rám, alig hi​szi, hogy én csi​nál​tam. Az​tán szó nél​kül be​megy a mű​hely​be. Apám mo​so​lyog. – Foly​tasd. A ter​me​szek nem fúr​nak lyu​kat ma​guk​tól. A ke​zem resz​ket, ami​kor is​mét a fá​hoz il​lesz​tem a fú​ró​gé​pet. A kö​vet​ke​ző na​pok​ban újra meg újra meg​je​le​nik a fő​nök. Min​den egyes al​ka​lom​mal meg​áll, és a vál​lam fö​lött fi​gyel. Pró​bá​lom úgy foly​tat​ni a mun​kát, mint​ha ész​re sem ven​ném. Egy ki​csit dör​mög, az​tán to​vább​áll. A hét vé​gén ebé​det vesz ne​künk. Most sem mond sem​mit, csak le​te​szi elém a kis cso​ma​got, zsír​pa​pír, gu​mi​val össze​fog​va. Nem me​rem ki​bon​ta​ni, amíg a fő​nök és apám neki nem lát a sa​ját​já​nak. A krump​lin ma​jo​néz sár​gál​lik, a hús​po​gá​csa ki​csit égett. Már az el​ső​vel jól​la​kom, de le​gyű​röm az egé​szet.

Apám egész nap csak ezt haj​to​gat​ta: „Aludj már. Mi​ért vagy még min​dig fent? Menj már be és aludj. Hosszú lesz az este.” Mar​ha​hús​po​gá​csát eszünk pu​há​ra pá​rolt hagy​má​val. Mi​után a tá​nyé​ro​kat a mo​so​ga​tó​ba tet​tük, apám köny​vet ol​vas, én pe​dig az áll​vá​nyon fes​te​ge​tek. Egy ló​val kí​sér​le​te​zem, de a lá​bai se​hogy sem si​ke​rül​nek, főtt spa​get​ti​ra ha​son​lí​ta​nak, ahogy ott him​bá​lóz​nak az ál​lat tes​te alatt. Apám a fa​li​órá​ra pil​lant, és szól, hogy in​dul​nunk kell. De előbb bele kell búj​nom a ru​hám​ba. Az összes ru​hám​ba. – Az összes​be? – Igen, az összes​be. Pu​ló​ve​re​ket ve​szek a pó​ló​kon lévő pó​lók​ra. Meg há​rom pár zok​nit. – Hova me​gyünk? – Apám csak mo​so​lyog, és a sap​kát le​húz​za a fü​lem​re. A tás​ká​ja fé​mes han​got ad, ami​kor fel​eme​li. Az ut​cán a höl​gyek ma​gas sark​út vi​sel​nek, a ru​há​juk ki​kan​di​kál a té​li​ka​bát alól. A fér​fi​a​kon ing és nyak​ken​dő vagy cso​kor​nyak​ken​dő. Egye​sek mint​ha si​et​né​nek, má​sok ne​vet​gél​nek, iszo​gat​nak és ki​a​bál​nak. Cam​mog​va me​gyek az ut​cán, ka​rom el​áll a tes​tem​től. Bár​csak le​fek​het​nék, hogy apám maga előtt gu​rít​has​son. Pár ut​cá​val ké​sőbb meg​ál​lunk, kö​ve​tem a te​kin​te​tét az utca túl​ol​da​lán álló vö​rös tég​la​épü​le​tig. – Ug​rálj egy ki​csit, ne​hogy meg​fázz. Az első eme​le​ten egy nő és egy fér​fi áll az ab​lak​ban, bort isz​nak. Ki​hal​lat​szik a zene, és a nap​pa​li ab​la​ka​in ke​resz​tül egy pa​pír​sü​ve​ges ala​kot lá​tok ug​rán​doz​ni. A hi​deg be​fu​rak​szik a kö​tött kesz​tyűm​be, láb​uj​ja​i​mat be​gör​bí​tem a ci​pőm​ben, szá​mo​lom, hány ci​ga​ret​tát szív el apám. Már a ne​gye​dik​nél tart, az el​pöc​költ csikk egy hó​ku​pac​ban lan​dol. A zse​bé​ben ko​to​rász, a kö​vet​ke​zőt ke​re​si, ami​kor fel​pat​tan a kapu aj​ta​ja. Meg​ra​gad​ja a ke​ze​met, és át​vá​gunk az úton. – Vedd le a sap​kád, és tégy úgy, mint​ha bu​li​ba ké​szül​nél. – Egy fér​fi ki​lép a ka​pun, meg​bot​lik, és fé​lig egy par​ko​ló au​tó​ra zu​han. Egy má​sik kö​ve​ti, ke​zé​ben üveg, egy​más​ra ne​vet​nek. Apám​nak ép​pen si​ke​rül el​kap​nia az aj​tót, mi​előtt be​csa​pód​na. Fel​me​gyünk a lép​csőn, az aj​tó​kon át ki​szű​rő​dik a zene és a lár​ma a lép​cső​ház​ba. Ér​zem az el​fo​gyasz​tott éte​le​ik il​la​tát. A har​ma​di​kon egy fér​fi al​szik a láb​tör​lőn. Át​lé​pünk raj​ta, az​tán foly​tat​juk utun​kat. A lép​cső leg​te​te​jé​nél egyet​len ajtó van, nincs raj​ta név​táb​la. Apám a tás​ká​já​ból csa​var​hú​zót vesz elő, az​tán meg ka​la​pá​csot. Né​hány eme​let​tel lej​jebb ki​nyí​lik egy ajtó, tá​vo​lo​dó lé​pé​se​ket hal​lunk. Apám a csa​var​hú​zót az ajtó és az aj​tó​fél​fa közé il​lesz​ti, a ka​la​pá​csot a má​sik ke​zé​ben tart​ja, az órá​já​ra néz: – Öt, négy, há​rom, ket​tő, egy. Az​tán min​den hang fel​erő​sö​dik. Az em​be​rek ki​a​bál​nak, do​bog​nak és trom​bi​tá​kat fúj​nak. – Bol​dog új évet – szó​lal meg apám, és a ka​la​páccsal a csa​var​hú​zó​ra üt. Az be​ha​tol a fába. Újra üt, a hang el​hal a sok ezer má​sik kö​zött. Fel​tö​ri az aj​tót, kes​keny fo​lyo​són ha​la​dunk, mind​két ol​da​lon fa​aj​tók. A fo​lyo​só vé​gén egy kis lét​ra ve​zet fel egy csa​pó​aj​tó​hoz a pla​fo​non. La​kat lóg raj​ta, apám pár ütés​sel ezt is

el​in​té​zi. A ké​mény mel​lett érünk ki a te​tő​re. A tető mind​két ol​dal​ra lejt, de kö​zé​pen van egy kis víz​szin​tes sáv, ta​lán há​rom-négy mé​ter szé​les le​het. Apám a tás​ká​já​ból ta​ka​rót vesz elő, le​te​rí​ti, az​tán újabb ta​ka​rók ke​rül​nek elő, be​bur​ko​ló​zunk. Vé​gül elő​húz egy ter​mo​szt, ben​ne me​leg ka​kaó. Egy​más mel​lett he​ve​rünk a há​tun​kon, a tű​zi​já​té​kot bá​mul​juk, a fé​nyek​be be​le​rob​ba​nó vá​rost. A fü​le​met be​fog​va ka​ca​gok. Kö​rü​löt​tünk ra​ké​ták po​tyog​nak az eresz​csa​tor​nák​ba.

1988 A béka rá​juk bá​mul. Ha​tal​mas, a bőre zöld és va​racs​kos. – Át akar​tok kel​ni? – kér​de​zi vi​gyo​rog​va. Gur​gu​lá​zó ne​ve​té​se pos​hadt víz​től bűz​lik, szá​ját ak​ko​rá​ra tát​ja, hogy ját​szi könnyed​ség​gel be tud​na kap​ni egy te​he​net. A Ki​rály és a Her​ceg el​néz a tó fe​lett. A túl​só part be​le​vész a sűrű köd​be. – Nem fal​lak fel ben​ne​te​ket. Meg​ígé​rem – fo​gad​ko​zik a béka. A Ki​rály és a Her​ceg egy​más​ra néz​nek: be​le​vág​ja​nak, meg​bíz​za​nak a bé​ká​ban, vál​lal​ják a koc​ká​za​tot? Vissza​foj​tott lé​leg​zet​tel az ágy​ban fek​szem. Alat​tunk va​la​ki le​húz​za a vé​cét: egy óri​á​si csu​ka a za​va​ros víz​ben fröcs​köl. A szom​széd té​vé​jé​nek hang​ja: ma​dár​dal, amely a mö​göt​tünk lévő fák​tól hal​lat​szik ide. – Nem ke​rül​het​ték vol​na meg a ta​vat? – kér​de​zem apá​mat. – Az évek​be te​lik. Mire kör​be​ér​tek vol​na, a Her​ceg ép​pen annyi idős lett vol​na, mint amennyi a Ki​rály most. A Ki​rály​ból pe​dig vén​sé​ges vak ag​gas​tyán lett vol​na, aki sem​mi​re sem em​lék​szik. So​sem ér​tek vol​na el a Fe​hér Ki​rály​nő​höz. So​sem si​ke​rült vol​na meg​öl​ni​ük, és meg​tör​ni​ük az át​kot. – Nem fél​tek? Úgy iga​zán? – De​hogy​nem, per​sze, hogy fél​tek… De ha va​la​ki​nek nincs más vá​lasz​tá​sa, sok​kal könnyebb bá​tor​nak len​ni. A Ki​rály fel​má​szik. Nincs könnyű dol​ga, a béka bőre sima és nyál​kás, és nincs mibe ka​pasz​kod​nia. Mi​után fel​ka​pasz​ko​dott a há​tá​ra, fel​se​gí​ti a Her​ce​get. A béka meg​fe​szí​ti a combiz​ma​it, egész tes​té​ben re​meg, az​tán el​ru​gasz​ko​dik. A víz a fü​lü​kig loccsan fel. Az ál​lat a hát​só lá​ba​i​val erő​tel​je​sen úszik. A part ha​ma​ro​san vé​kony vo​nal​lá kes​ke​nye​dik mö​göt​tük. Az ot​ta​ni ma​da​rak hang​ja egy​re in​kább el​hal​kul, az​tán tel​je​sen el​né​mul. Csend ve​szi kö​rül őket, csak a béka lá​bá​nak csob​ba​ná​sai hal​lat​sza​nak. Kö​rü​löt​tük le​száll a köd, min​den fe​hér. A va​rangy egy​szer csak egy hely​ben kez​di ta​pos​ni a vi​zet. – Éhes va​gyok – szó​lal meg. – Na​gyon éhes. – Meg​ígér​ted, hogy nem eszel meg ben​nün​ket – mond​ja a Her​ceg. – In​kább a jól​la​kott ha​zu​do​zót vá​lasz​tom – fe​le​li a béka, és el​tát​ja a szá​ját. – Ne​ked ad​juk az uzson​nán​kat – ígé​ri a Her​ceg. A béka át​gon​dol​ja az aján​la​tot, és bó​lint. A víz​ben ka​ri​kák ke​let​kez​nek. – Ti úgy​is ki​csi​vel to​vább bír​já​tok. A Ki​rály és a Her​ceg ki​nyit​ja a tás​ká​ját, és to​jást, virs​lit meg pi​ros al​mát do​bál ol​dal​ról a béka szá​já​ba. Az rág és nyel. Az​tán to​vábbúszik. Apám le​kap​csol​ja a lám​pát, be​ta​kar, a pap​lant ol​dalt be​tű​ri. – Aludj jól. A mű​hely előt​ti ud​va​ron áll​do​gá​lunk. – Fi​gyel​je​tek ide, fon​tos hí​rem van – mond​ja a fő​nök. – Óri​á​si meg​ren​de​lést kap​tunk Né​met​or​szág​ból. Oda​van​nak ezért a régi ka​ca​tért, amit szál​lí​tunk. Egy órá​val ké​sőbb be​gör​dül egy te​her​au​tó bú​to​rok​kal meg​rak​va, ame​lyek „an​ti​ko​lás​ra” szo​rul​nak. Ami​nek nem ta​lá​lunk he​lyet a mű​hely​ben, azt az ud​var​ba ál​lít​juk, víz​hat​lan pony​vá​val le​ta​kar​va. A pony​va ha​mar el​fogy, ezért a fő​nök gyor​san be​szer​ző​út​ra in​-

dul. Mire vissza​ér, már esik a hó, és a bú​to​ro​kat szá​raz​ra kell tö​röl​nünk, mi​előtt le​pony​vázzuk. Dél​után még min​dig az első szé​kek​kel és asz​ta​lok​kal bí​be​lő​dünk. A mű​hely​ben ned​ves fa, lakk és ká​vé​zacc sza​ga ke​ve​re​dik. A fő​nök a vál​lam fö​lött fi​gye​li a mun​kám, mi​köz​ben re​sze​lő​vel ép​pen meg​kar​co​lom egy ka​ros​szék lá​bát. – Az ör​dög​be is, nem rossz – jegy​zi meg. Út​ban ki​fe​lé meg​ve​re​ge​ti apám vál​lát, mi​köz​ben ma​gá​ban vi​gyo​rog, és mo​tyog va​la​mit a gye​rek​mun​ká​ról, az​tán han​go​san fel​ne​vet. Csak este in​du​lunk haza a mű​hely​ből. Megint a bi​cik​li ko​sa​rá​ban uta​zom, az égen egyet​len csil​lag sincs. Is​me​rem az ér​zést, ami​kor egy tel​jes napi gya​log​lás után fáj a lá​bam, de most éle​tem​ben elő​ször sa​jog min​den ta​gom. Él​ve​zem az ér​zést, hogy dol​goz​tam. Apám be​hoz​za a szé​ket a kony​há​ból. A szem​hé​jai el​ne​he​zed​nek, még​is azt mond​ja, nem en​ged​het​jük meg, hogy a Ki​rály és a Her​ceg egész éj​jel a béka há​tán ücsö​rög​jön. Mind​ket​tő​jük ajka ki​szá​radt, gyom​ru​kat mar​dos​sa az éh​ség, és még min​dig nem lát​ják a túl​só par​tot. A béka hir​te​len megint egy hely​ben kez​di ta​pos​ni a vi​zet. – Mi​lyen ret​te​ne​te​sen éhes va​gyok – szó​lal meg. – Egy ki​rály és egy her​ceg na​gyon jól esne most. – Nem ér​néd be in​kább a ná​lunk lévő hús​sal? – kér​de​zi a Ki​rály. – Azt hit​tem, ne​kem ad​tá​tok az uzson​ná​to​kat teg​nap. – Igen, de azt a húst, amit a túl​par​ton akar​tunk el​ad​ni, nem kap​tad meg. – Ide vele. A Ki​rály, olyan csend​ben, hogy a béka ne hall​ja meg, le​ve​szi a ci​pő​jét. Ha​son​ló​an tesz a Her​ceg is. A ci​pő​ket ci​pő​fű​ző​vel össze​kö​tik, és be​ha​jít​ják a béka ki​tá​tott szá​já​ba. A béka a bőrt rág​csál​ja. – Fur​csa íze van. És na​gyon ke​mény. – Az iga​zán jó hús min​dig ke​mény – fe​le​li a Her​ceg. – Hogy sok​kal to​vább le​hes​sen rág​csál​ni. Más​nap reg​gel egy te​her​au​tó el​szál​lít​ja az el​ké​szült bú​to​ro​kat. A fá​juk sö​té​tebb, mint ami​kor meg​ér​kez​tek, a szé​kek ülé​sét fém​ke​fé​vel ki​kop​tat​tuk. Gyor​san ki kell hor​da​nunk őket a mű​hely​ből, hogy le​gyen hely a kö​vet​ke​ző szál​lít​mány​nak. Ebéd után a fő​nök az​zal di​csek​szik, hogy tá​madt egy jó öt​le​te, és már el is tű​nik. Egy órá​val ké​sőbb har​minc va​do​na​túj éb​resz​tő​órá​val tér vissza. Fém​ből ké​szült fel​hú​zós órák, a lak​ko​zás csak úgy csil​log raj​tuk, és még min​dig ott dí​sze​leg raj​tuk az ár​cé​du​la. – A né​me​tek​nek. Va​la​hány​szor út​já​ra bo​csá​tunk egy ra​ko​mány bú​tort, adunk hoz​zá né​hány órát is – ma​gya​ráz​za. – Örül​ni fog​nak, ba​rá​tocs​kám. Szét​sze​rel​jük az órá​kat, a mu​ta​tó​kat és az óra​la​po​kat egy víz​zel és sav​val teli vö​dör​be tesszük. Nem​so​ká​ra én le​szek az óra​fe​le​lős. A sav​ban az óra​la​pok lak​ko​zá​sa fel​pú​po​so​dik, mint​ha éve​ken át egy lyu​kas te​te​jű pad​lá​son he​ver​tek vol​na. A fém​há​zat is an​ti​kol​ni kell. Ami​kor ép​pen nem ka​ros​szé​ket lak​ko​zok vagy ter​mesz​lyu​ka​kat fú​rok, el​ve​szek egy újabb órát a ku​pac​ból. Fe​ke​te ci​pő​kré​met ke​nek a re​pe​dé​sek​be, smirg​li​vel meg​csi​szo​lom, az​tán ki​te​szem az eső​re.

A béka to​vább úszik a tó​ban. A köd olyan sűrű, hogy a Ki​rály és a Her​ceg már egy​mást se lát​ják. Az alat​tuk lévő bé​kát se, csak a nyál​kás bő​rét, meg a gyom​ra kor​gá​sát ér​zik. Megint egy hely​ben ta​pos​sa a vi​zet, de nem szól. Apám​ra né​zek, a szék​ben al​szik. Ad​dig rán​ga​tom, amíg fel​áll, és oda​tá​mo​lyog a priccs​hez. Meg​kér​de​zem, hogy meg​me​ne​kül-e a Ki​rály és a Her​ceg. – Ki tud​ja – mor​mog​ja, és újra álom​ba me​rül. A fő​nök fel​eme​li azt az órát, amit ép​pen össze​sze​rel​tem, az első el​ké​szült da​ra​bok egyi​ke. Meg​szem​lé​li, szin​te sír​va fa​kad. – Va​la​mi jár ne​ked érte – szó​lal meg ebéd köz​ben. Elő​ször nem gon​do​lom, hogy hoz​zám be​szél, csak to​vább fa​la​to​zom, meg​pró​bá​lom a máj​pás​té​to​mos ke​nyé​ren tar​ta​ni a cék​lát. – Hahó, fiam! – ki​a​bál. – Hahó! Mit kérsz érte? Fo​gal​mam sincs, mit fe​lel​jek. – Tu​dod, kez​det​ben jót ne​vet​tem ezen a gye​rek​mun​ka dol​gon, de most már kezd fur​dal​ni a lel​ki​is​me​ret. Szó​val mit kérsz érte? Apám​ra né​zek, ő bó​lint, hogy csak mond​jam. Ha​bo​zok, nem aka​rom, hogy a fő​nök ki​ne​ves​sen és ha​za​küld​jön. Itt sze​ret​nék ma​rad​ni, az apám mel​lett. Sze​ret​nék iz​zad​ni, és sze​ret​ném, ha szál​ka men​ne az uj​jam​ba. Mind​ket​ten vá​ra​ko​zás​sal tel​ve néz​nek rám. – Egy bi​cik​lit – fe​le​lem. – Egy kék bi​cik​lit. Már meg is bá​nom. Ki​seb​bet kel​lett vol​na kér​nem, mond​juk egy já​ték​a​u​tót vagy egy új fut​ball-lab​dát. A fő​nök azon​ban mo​so​lyog: – Hát per​sze, hogy ké​ket. Mit kez​de​nél egy lány​bi​cik​li​vel? Ke​resz​tül​te​ke​rünk a vá​ro​son. A la​tyak, ami​ben a fu​tár​bi​cik​li ide-oda csúsz​kál, egé​szen az ar​co​mig csap fel. Le​fek​szem a ko​sár​ba, és fel​né​zek a sö​tét ég​bolt​ra. Majd​nem el​al​szom. Hol​nap újabb bú​to​ro​kat vál​toz​ta​tunk an​tik​ká. Hol​nap apám meg​en​ge​di ne​kem, hogy én ke​zel​jem az ecet​savat. Meg​ígér​te. Ha óva​tos le​szek. Hol​nap megint a szend​vics​bár​ban ve​szünk ebé​det. Ta​lán to​já​sos-he​rin​ge​set. Vagy cék​la​sa​lá​tát, amely ró​zsa​szín​re szí​ne​zi az aj​kun​kat. Re​mé​lem, a fő​nök hol​nap is meg​di​csér. Az ágy​ban fek​szem, a béka a Ki​rállyal meg a Her​ceg​gel a há​tán úszik. Mind​ad​dig, amíg megint egy hely​ben nem ta​pos​sa a vi​zet. Még mi​előtt meg​szó​lal​na, a Ki​rály meg​kér​de​zi a fiát: – Most már ide​je len​ne el​kap​nunk egy bé​kát, igaz? Olyan ré​gen ej​tet​tük el az utol​sót. Mire a Her​ceg így fe​lel: – Igen, leg​alább ti​zen​négy nap​ja. – Szok​ta​tok bé​kát enni? – ér​dek​lő​dik a va​rangy, és meg​pró​bál​ja el​for​dí​ta​ni ha​tal​mas zöld fe​jét, hogy lás​sa, van-e a Ki​rály​nál kés vagy kard, vagy bár​mi​lyen fegy​ver, amit nem vett ész​re, ami​kor fe​lül​tek a há​tá​ra. – Tény​leg bé​kát esz​tek? – Nem – fe​le​li a Ki​rály. – So​sem et​tünk. – Csak meg​öl​jük őket – foly​tat​ja a Her​ceg. – Van, aki sár​kányt ere​get, má​sok bi​cik​liz​nek. Mi bé​ká​kat ölünk. Ez a szó​ra​ko​zá​sunk.

– De nem en​gem – mond​ja a béka kis​sé meg​nyu​god​va. – Mi​ért ne? – kér​dez vissza a Her​ceg. – Mert ak​kor meg​ful​lad​tok. – Egyet​ér​tek. Én ma​gam sem hi​szem, hogy ki​ér​nénk a part​ra – told​ja meg a Ki​rály. – Túl messze van, a víz túl hi​deg, és a köd túl sűrű. De mi bé​ká​kat gyil​ko​lá​szunk. Min​dig is ezt tet​tük. A béka egy ki​csit resz​ket​ni kezd alat​tuk. – Ta​lán te​he​tünk egy ki​vé​telt – szól a ki​rály. A béka úsz​ni kezd. Gyor​sab​ban, mint ko​ráb​ban. Apró, elé​ge​det​len var​tyo​gás​sal egész úton a par​tig. A Ki​rály és a Her​ceg le​ug​ra​nak a há​tá​ról. Vi​ze​sek, át​fagy​tak és éhe​sek, még​sem tud​ják ab​ba​hagy​ni a ne​ve​tést. A ma​da​rak úgy csi​cse​reg​nek, mint​ha a több száz apró csőr azt zen​ge​né: Is​ten ho​zott, is​ten ho​zott. Nyer​te​tek. Itt vagy​tok. Élet​ben vagy​tok. A lá​buk alatt a fű olyan zöld, hogy be​le​s​aj​dul az em​ber sze​me. Ott​hagy​ják a bé​kát, még min​dig a tó​ban fek​szik, csak a sze​me lát​szik ki a víz​ből.

Apám az ud​va​ron áll, és át​ko​zó​dik. Csi​szo​lás köz​ben le​tör​te az egyik szék lá​bát. – Van még szö​günk? Meg​rá​zom a fe​jem, reg​gel hasz​nál​tam el az utol​sót egy asz​tal​lap​hoz, ami meg​la​zult, mert túl so​ká​ig állt kint az eső​ben. Be​megy a mű​hely​be, de gyor​san vissza is tér. – Iga​zad van. El​ug​rom és ho​zok né​há​nyat, ve​lem jössz? Meg​rá​zom a fe​jem. Sok dol​gunk van. Ami​kor a fő​nök teg​nap be​né​zett, a szé​kek​re mu​tat​va azt mond​ta, hogy más​nap​ra már an​tik​nak kell len​ni​ük. Apám fel​pat​tan a fu​tár​bi​cik​li​re, és ki​te​ker a ka​pun. Megint a fá​hoz il​lesz​tem a fú​rót, még pár lyuk, és már kész is a ka​ros​szék. Nem aka​rom el​kap​kod​ni, bár si​et​nünk kell. – Hol az apád? – kér​de​zi a fő​nök. Nem hal​lot​tam, ami​kor meg​jött. Ta​lán azért, mert vég​re meg​ta​nul​tam, hogy mun​ka köz​ben csak az asz​tal​ra vagy a szék​re fi​gyel​jek. – El​ment szö​g​ért – fe​le​lem. Meg​tor​pan és rám néz. – Nincs itt… – nem fe​je​zi be a mon​da​tot, csak meg​csó​vál​ja a fe​jét. Mind​járt fel​rob​ban. Üvöl​te​ni és or​dí​ta​ni fog, majd​nem biz​tos va​gyok ben​ne. Le​het, hogy tet​sze​nek neki az órák, de nem sza​bad​na egye​dül dol​goz​nom, egye​dül nem. Meg kel​lett vol​na vár​nom, amíg vissza​tér az apám, hogy el​len​őriz​hes​se, amit csi​ná​lok. De nem szól, csak meg​for​dul, és be​megy a mű​hely​be. Ott ál​lok a fú​ró​val a ke​zem​ben, fo​gal​mam sincs, mit te​gyek most. Pár perc múl​va os​to​bá​nak ér​zem ma​gam, si​et​nünk kell, én meg csak bá​mész​ko​dom. Ne​ki​lá​tok a kö​vet​ke​ző lyuk​nak. Már csak egy hi​ány​zik, ami​kor is​mét meg​je​le​nik. Gyor​san le​ál​lí​tom a fú​ró​gé​pet, most jön majd a fej​mo​sás. Kés​ve ugyan, de biz​to​san jön. Oda​bent bi​zo​nyá​ra ez járt a fe​jé​ben: mit is lát​tam az imént, mi az ör​dög is volt ez? Még mi​előtt ki​nyit​ná a szá​ját, meg​kér​de​zem, tet​szik-e neki a ka​ros​szék. – Igen – fe​le​li, de rá se néz. Sze​me vö​rös, bi​zo​nyá​ra a hi​deg​től könnye​zik. – Sze​ret​nék mu​tat​ni ne​ked va​la​mit. – Vissza​megy a mű​hely​be, fél​úton meg​for​dul és ma​gá​hoz int. – Fon​tos. Min​den​kép​pen lát​nod kell. Kö​ve​tem a szer​szá​mok​kal meg ola​jos és lak​kos fla​ko​nok​kal teli, szé​les mun​ka​asz​tal mel​lett. Kö​ve​tem a he​lyi​ség vé​gé​ben lévő aj​tó​ig. Ma rés​nyi​re nyit​va van, a la​kat nincs raj​ta, az asz​ta​lon he​ver. – Ott van bent. Ki​nyi​tom az aj​tót, a kes​keny fo​lyo​sót egyet​len vil​lany​kör​te vi​lá​gít​ja meg. – Menj csak be, és nézd meg. Apád büsz​ke lesz rád. Mö​göt​tem jön, szé​les csí​pő​je sú​rol​ja a mez​te​len be​ton​fa​lat. A fo​lyo​só vé​gén egy kis ab​lak​ta​lan he​lyi​ség van, az egyet​len fény​for​rás mel​lett ép​pen most ha​lad​tunk el. Mi​után sze​mem hoz​zá​szo​kott a sö​tét​ség​hez, meg​lá​tom a fal mel​lett álló ola​jos​hor​dót. A he​lyi​ség más​kü​lön​ben üres. A hor​dón egy csa​ta​kos va​la​mi he​ver. – Menj csak oda hoz​zá – un​szol. Te​szek még né​hány lé​pést a he​lyi​ség bel​se​je felé, és már lá​tom, hogy egy plüssnyu​szi. Va​la​ha fe​hér le​he​tett, mos​tan​ra azon​ban meg​szür​kült a pi​-

szok​tól, és csu​pa folt, ta​lán olaj vagy sár. – Na​gyon szo​mo​rú. Szük​sé​ge len​ne egy ott​hon​ra. – A hang​ja alig han​go​sabb a sut​to​gás​nál. – Vedd fel. A nyu​szi sző​re ned​ves, a sza​ga sa​va​nyú. A fő​nök szi​pog, ru​há​ja uj​já​ban meg​tör​li az or​rát. – Ígé​re​tet tet​tem ma​gam​nak… – A kék ke​zes​lá​ba​sá​val bab​rál, az egyik pán​tot le​tű​ri a vál​lán. Lá​tom, ahogy az iz​zad​ság​csep​pek csil​log​nak a fej​bő​rén. Az​tán a má​sik pánt, csak üggyel-baj​jal tud​ja le​húz​ni az ove​rallt a ha​sán. – Négy év, hét hó​nap és hat nap – hang​ja alig hall​ha​tó. Az​tán a feje fö​lött meg​je​le​nik egy ár​nyék. Mint​ha egy ma​dár re​pült vol​na be, és most nem ta​lál ki. Négy ütés után a háta mö​gött meg​pil​lan​tom apá​mat, ke​zé​ben a szék​láb​bal. A fő​nök las​san térd​re rogy, mint egy dugó be​szo​rul​va az aj​tó​nyí​lás​ba. Min​den ütés után töb​bet lá​tok apám​ból. Ér​tek a szá​mo​lás​hoz, de hi​á​ba pró​bá​lom kö​vet​ni, nem si​ke​rül. Nem hagy​ja abba. Ez a hang nem olyan, mint a fá​hoz csa​pó​dó fa ke​mény hang​ja, ha​nem sok​kal pu​hább, tom​pább. Mint​ha sod​ró​fá​val tész​tát üt​né​nek. – Dobd el – mond​ja apám ki​ful​lad​va. Még min​dig a ke​zem​ben tar​tom a plüssnyu​szit. Át​emel a fő​nök fö​lött, ne​hogy össze​ma​sza​tol​jam a lá​bam. Ami​kor ki​érünk a mű​hely​be, le​ve​szi a pu​ló​ve​rét. Fe​ke​te pó​ló​ja a tes​té​hez ta​pad, arca és nya​ka tele van vö​rös fol​tok​kal. A pu​ló​ver​rel le​tör​li a szék​lá​bat. Mind​ket​tőt egy-egy nej​lon​zacs​kó​ba te​szi, és cso​mót köt rá​juk. Az​tán meg​mo​sak​szik a sa​rok​ban lévő mos​dó​nál. Fel​ül​tet a mun​ka​asz​tal​ra. – Mind​járt me​gyünk, csak még el kell ren​dez​nem né​hány dol​got. Mun​ka​kesz​tyűt vesz fel, si​et​ve hom​lo​kon csó​kol, majd egy ko​pott ola​jos ronggyal fel​tör​li a he​lyi​sé​get. Ép​pen úgy, mint ami​kor a bú​to​ro​kon dol​go​zik, lát​ha​tó​an pon​to​san tud​ja, mit kell ten​nie. Mi​után el​ké​szült, be​má​szik az egyik fal mel​let​ti mun​ka​asz​tal alá. Egy ha​tal​mas fém​do​boz​zal buk​kan elő. A fal​ról le​emel egy fú​ró​gé​pet, be​csuk​ja az ud​va​ri aj​tót, és meg​kér, hogy fog​jam be a fü​lem. A fém​do​boz szik​rá​zik. Ami​kor el​ké​szül, ki​nyit​ja, és ki​ve​szi be​lő​le a bank​je​gye​ket meg az ér​mé​ket. Ha​za​fe​lé há​rom​szor is meg​ál​lunk. Elő​ször azért, hogy egy ut​ca​sar​kon be​dob​juk a szék​lá​bat egy ku​ká​ba. Má​sod​já​ra apám pu​ló​ve​re ke​rül egy má​sik sze​me​tes​be. Pár ut​cá​val ké​sőbb le​hú​zó​dunk az út szé​lé​re. Apám le​száll a bi​cik​li​ről, és ki​vesz a ko​sár​ból. Nem szól, csak le​gug​gol elém, a sze​mem​be néz, és ma​gá​hoz szo​rít. Be​gom​bol​ta a té​li​ka​bát​ját, még​is ér​zem, ahogy ned​ves pó​ló​já​nak fel​ső ré​sze a nya​kam​hoz ér. Mi​után ha​za​érünk, ki​je​len​ti, hogy le kell ven​nünk a ru​hán​kat. Az összeset. Min​dent nej​lon​zacs​kók​ba gyö​mö​szöl, és cso​mót köt rá​juk. Meg​für​dünk, mind​ket​tőn​ket ala​po​san le​dör​zsöl szap​pa​nos szi​vaccsal. Az​tán vi​zet fröcs​köl rám, szö​kő​ku​tat ját​szik a szá​já​val. Kép​te​len va​gyok ab​ba​hagy​ni a ne​ve​tést.

Apám min​den reg​gel meg​kér​de​zi, mi​hez van ked​vem. Az​tán azt csi​nál​juk. El​lá​to​ga​tunk az ál​lat​kert​be. Ka​csá​kat ete​tünk, majd meg​nézzük Ma​dame Tus​sa​ud pa​nop​ti​ku​mát. Mo​zi​ba me​gyünk, meg​né​zünk egy be​szé​lő ver​seny​au​tó​ról szó​ló fil​met, egy nap alatt há​rom​szor, te​le​tö​möm ma​gam pat​to​ga​tott ku​ko​ri​cá​val. Ami​kor ki​érünk a mo​zi​ból vagy az ál​lat​kert​ből, fo​gal​mam sincs, mer​re jár​tunk. Tu​dom, hogy ott áll​tunk az orosz​lán​ket​rec előtt, tu​dom, hogy meg​fi​gyel​tük, ho​gyan ját​sza​nak az orosz​lán​köly​kök. De nem em​lék​szem, mi​lye​nek vol​tak. Mint​ha va​la​ki más​sal tör​tént vol​na az egész, mint​ha va​la​ki​től hal​lot​tam vol​na. Bó​lin​tok apám​nak, igen, a kis maj​mok ara​nyo​sak vol​tak. Apám nem vesz új​sá​got, már nem já​runk bolt​ba. A do​hányt és a reg​ge​li ke​nye​ret még az​előtt be​szer​zi, hogy fel​éb​re​dek. Egész éj​jel ál​mat​la​nul fek​szem az ágy​ban. Szem​hé​ja​im csak ak​kor ne​he​zed​nek el, ami​kor a nap már út​ban van fel​fe​lé. És ak​kor rám tör​nek az ál​mok. Lá​tom ma​gam előtt a fő​nö​köt. Reg​ge​len​te meg​pró​bá​lom le​raj​zol​ni az ál​ma​i​mat, egy ove​ral​los med​vét, egy ha​tal​mas, csap​zott sző​rű bar​na​med​vét. Meg aka​rom néz​ni a raj​zot, ne​vet​ni aka​rok raj​ta, és össze aka​rom gyűr​ni a pa​pírt. De va​la​hány​szor ne​ki​lá​tok, va​la​hány​szor vo​na​lat aka​rok húz​ni a pa​pír​ra, meg​tor​pa​nok. Nem tu​dom le​raj​zol​ni, hány​in​ge​rem tá​mad, amint fel​eme​lem a ce​ru​zát. A pa​pírt, a szí​nes ce​ru​zát, a víz​fes​té​ket és az ecse​te​ket gon​do​san el​rej​tem az ágy alá. Olyan mély​re, hogy le kell​jen ha​jol​nom, ha lát​ni aka​rom. Azon az éj​sza​kán megint csak fek​szem az ágyam​ban nap​fel​kel​té​ig. Ha le​hu​nyom a sze​mem, a fő​nö​köt lá​tom rán​ga​tóz​ni. Nem szó​lok apám​nak, hi​szen azt akar​ja, hogy jó​ked​vű le​gyek. Fel​fa​lok egy ha​tal​mas fa​gyit, köz​ben a vá​rost jár​juk. Té​len nem könnyű fagy​lal​tost ta​lál​ni, de nem ad​juk fel. Le​me​gyünk a Ny​havn​hoz, ami apám sze​rint egy​kor for​gal​mas ki​kö​tő volt. Svéd ha​di​fog​lyok épí​tet​ték. A gyü​mölcs​szi​rup a fagy​lalt te​te​jé​ről le​fo​lyik a töl​csér​re, le​nya​lom. Sír​va fa​ka​dok, és kép​te​len va​gyok ab​ba​hagy​ni.

Oda​kint még sö​tét van. Apám zok​ni​ban jár​kál a kony​há​ban, pró​bál hang​ta​la​nul mo​zog​ni. Lá​tom, ahogy el​lo​pa​ko​dik a szo​bám aj​ta​ja előtt, szá​já​ban ci​ga​ret​ta, amit még nem gyúj​tott meg, ke​zé​ben a ci​pő​je, ka​bát​ja a vál​lá​ra vet​ve. Ami​kor ész​re​ve​szi, hogy éb​ren va​gyok, meg​kér​de​zi, nem aka​rok-e még egy ki​csit alud​ni. Meg​ígé​ri, hogy vissza​ér, mire újra fel​éb​re​dek. Meg​rá​zom a fe​jem, se​gít fel​öl​töz​ni. Több ré​teg, a tisz​ta a pisz​kos​ra. Va​la​mi​vel haj​na​li négy után egy szu​per​mar​ket mö​göt​ti par​ko​ló​ban ácsor​gunk. Kö​rü​löt​tünk az em​be​rek csa​pa​tok​ba ve​rőd​ve to​po​rog​nak. Leg​utóbb mind​egyi​ket be​mu​tat​ta. Fél​re​hú​zód​va a di​á​kok, azok ott, vö​rös szem​mel. Az​tán a sö​tét​ha​jú​ak, leg​töb​ben fe​ke​te ba​jusszal, akik va​la​mi​lyen ért​he​tet​len nyel​ven be​szél​nek. Ter​mo​szuk​ból kis po​ha​ra​ik​ba ká​vét ön​te​nek. – Azért jöt​tek Dá​ni​á​ba, mert azt ígér​ték ne​kik, hogy itt biz​to​san ta​lál​nak majd mun​kát. És itt kö​töt​tek ki – ma​gya​ráz​za apám. A te​her​au​tó be​gör​dül a par​ko​ló​ba. Az em​be​rek el​ha​jít​ják a ci​ga​ret​tá​ju​kat, az au​tó​hoz se​reg​lő cso​por​tok össze​ke​ve​red​nek. Rit​kán jut min​den​ki​nek új​ság, de apám biz​tos ben​ne, hogy kap pá​rat, még ha so​kan áll​nak is előt​te a sor​ban. Az új​sá​gos fér​fi fel​áll a te​her​au​tó pla​tó​já​ra, és ma​gá​hoz inti: – Vi​gyáz​zon a fi​ú​ra – mond​ja, és át​nyújt neki há​rom-négy kö​te​get. Tu​dom, hogy nem sok hasz​no​mat ve​szi. Egy​ál​ta​lán nem va​gyok olyan gyors, mint ő. Amint be​lép egy lép​cső​ház​ba, már el is tű​nik, hal​lom a lép​te​it, ahogy fel​sza​lad a lép​csőn, hár​ma​sá​val sze​di a fo​ko​kat. A föld​szint az én fel​ada​tom, vi​gyá​zok, ne​hogy el​ve​szít​sem az egyik mel​lék​le​tet. Reg​ge​len​te apám keze da​gadt és nyom​da​fes​té​kes. Út​ban ha​za​fe​lé lát​juk, ahogy má​sok mun​ká​ba men​nek. Ha ko​rán végzünk, be​ko​po​gunk a pék​ség hát​só aj​ta​ján. Nyi​tás előtt az ár is más, és a ke​nyér még me​leg. Van, hogy in​gyen kap​juk a ke​nye​ret, ne​künk ad​ják azt, amit nem le​het el​ad​ni, mi pe​dig de​gesz​re töm​jük a ha​sun​kat az el​torzult pék​áru​val, a te​te​jü​kön lyu​kas zsöm​lék​kel meg a sü​tő​ben ki​egye​ne​se​dett kiflik​kel. Más​nap apám megint meg​pró​bál úgy ki​oson​ni az aj​tón, hogy ne éb​red​jek fel. Si​ke​rül neki, a nap már fent van az égen, és be​vi​lá​gít​ja a szo​bát, ami​kor ki​nyi​tom a sze​mem. Az ágy​ban fek​ve azon gon​dol​ko​dom, va​jon most ki kap​ja a föld​szin​tet he​lyet​tem.

Zsöm​lét eszem és for​ró ka​ka​ót kor​tyol​ga​tok az ágy​ban. Ami​kor vég​zek a reg​ge​li​vel, apám arra kér, hogy si​et​ve öl​töz​zem, mert már​is in​du​lunk az aján​dé​ko​mért. Szin​te le​von​szo​lom ma​gam​mal az ut​cá​ra, fo​gal​mam sincs, hova me​gyünk, de bár​mennyi​re si​e​tünk, las​sú​nak ér​zem. Ta​lán össze​gyűj​töt​te a pénzt a tűz​ol​tó​au​tó​ra. A pi​ros szí​nű, fém tűz​ol​tó​au​tó​ra, ame​lyik szi​ré​ná​zik, és ha meg​nyom​juk a te​te​jén lévő gom​bot, vi​zet fröcs​köl. A já​ték​bolt a sar​kon van, és a pult mö​gött min​dig egy idős hölgy szol​gál ki. Jár​tunk nála pár​szor, ha apám​nak volt egy kis apró a zse​bé​ben, pat​to​gós lab​dát vet​tünk, vagy mat​ri​cát. Ami​kor utol​já​ra be​néz​tünk, le​emel​het​tem a tűz​ol​tó​au​tót a polc​ról. Vagy a bi​cik​li​re, a kék bi​cik​li​re, ame​lyik​nek bőr​roj​tok van​nak a kor​má​nyán, hogy a dom​bon le​fe​lé lo​bog​ja​nak a szél​ben. Majd​nem min​den​nap el​me​gyünk a ke​rék​pár-ke​res​ke​dő ki​ra​ka​ta előtt, és egy​re csak re​mény​ke​dem, ugye nem ad​ták el. De nincs rá pén​zünk, tu​dom jól. Ak​kor ma​rad a spric​ce​lős pi​ros tűz​ol​tó​au​tó. Tu​dom, hogy nincs is rá szük​sé​gem. Nyolc éves let​tem, mire hasz​nál​nék egy tűz​ol​tó​au​tót? Rá​adá​sul drá​ga is. De apám ta​lán még​is össze​spó​rol​ta rá a pénzt. Vagy csak el​ve​szi. Az idős hölgy a sze​mé​be néz​ne, az idő​já​rás​ról be​szél​get​né​nek, meg az emel​ke​dő tej- és vaj árak​ról. És ő köz​ben be​le​csúsz​tat​hat​ná az au​tót a há​ti​zsák​já​ba anél​kül, hogy a hölgy ész​re​ven​né. De azt is tu​dom, hogy sem​mit sem akar el​ven​ni az idős hölgy kis bolt​já​ból. El​ha​la​dunk a já​ték​bolt mel​lett, nem ál​lunk meg. Le​het, hogy még​is​csak a bi​cik​li? Majd​nem biz​tos va​gyok a dol​gom​ban, amíg el nem hagy​juk a ke​rék​pár​bolt ki​ra​ka​tát is. A busz​meg​ál​ló​ban vá​ra​kozunk, ami​kor apám meg​kér​de​zi, van-e va​la​mi baj. Meg​rá​zom a fe​je​met. A busz a bel​vá​ros​ba tart. Hi​deg feb​ru​á​ri nap van, té​li​ka​bá​tok dör​zsö​lőd​nek a téli dzse​kik​hez. Uj​jam​mal egy nyol​cast írok a pá​rás ab​lak​ra. Apám ne​kem dől. – Ma egé​szen kü​lön​le​ges aján​dé​kot kapsz. Rá​né​zek, meg​pró​bá​lom ki​ta​lál​ni, va​jon mi​lyen szót for​mál​nak leg​kö​ze​lebb az aj​kai. – Ma an​gyalt fogsz lát​ni. Vé​gig​me​gyünk a Strø​get-n, Kop​pen​há​ga leg​hosszabb sé​tá​ló​ut​cá​ján, ke​ze​met a ke​zé​ben tart​ja, mu​tat​ja az utat. Be​me​gyünk az egyik ha​tal​mas áru​ház aj​ta​ján, és moz​gó​lép​csőn foly​tat​juk utun​kat a ká​vé​zó​ig. So​ká​ig ál​lunk sor​ba, míg vég​re ki​fi​zet​het​jük a ka​ka​ót, a ká​vét meg a pék​sü​te​ményt. Az​tán le​ülünk az egyik sa​rok​ban álló asz​tal​hoz, ami tele van az elő​ző ven​dé​gek csé​szé​i​vel és sü​te​mé​nyes tá​nyér​ja​i​val. – Ez a meg​fe​le​lő hely, hogy an​gyalt lás​sunk – je​len​ti ki apám, és be​le​ejt két koc​ka​cuk​rot a ká​vé​já​ba, majd meg​ke​ve​ri a ká​vés​ka​nál​lal. – Az an​gya​lok az em​be​rek nyo​má​ban jár​nak, nem tu​dom, mi​ért, de ez a szo​ká​suk. Ezért ez a meg​fe​le​lő hely, itt ren​ge​te​gen meg​for​dul​nak, rá​adá​sul még ka​ka​ót is ihatsz. Kör​be​né​zek a ká​vé​zó​ban, de se​hol sem lá​tok an​gyalt. – Nem – ne​vet apám ak​ko​rát, hogy a kávé ki​fröccsen. – Nem, az an​gya​lok nem kis pu​-

fók gye​re​kek, há​tu​kon szár​nyak​kal. És nem is az Ótes​ta​men​tum​ból is​mert óri​á​si fér​fi​ak, kard​dal a ke​zük​ben. Az an​gya​lok nem ilye​nek, ők en​nél meg​fog​ha​tat​la​nab​bak. Le​ve​szi a ka​bát​ját, és le​te​rí​ti a szék​tám​lá​ra. Fel​gyű​ri az inge uj​ját, és el​ve​szi az egyik üres ká​vés​csé​szét az asz​tal​ról. Rám néz, én pe​dig bó​lin​tok. – Ezt a csé​szét meg​érint​het​jük. Ha le​ejt​jük, össze​tö​rik. A ke​zem​be adja. – De lé​te​zik va​la​mi más is. Amit nem ve​hetsz a ke​zed​be. Nem érint​hetsz meg. Fel​eme​li a pék​sü​te​mé​nyes tá​nyért, és az asz​tal alá rej​ti. – Most lá​tod a sü​te​ményt? – Meg​rá​zom a fe​jem. – De azért még lé​te​zik, ugye? Le​tör be​lő​le egy da​ra​bot, és fe​lém nyújt​ja. – Eb​ben a vi​lág​ban van​nak olyan dol​gok, ami​ket nem érint​hetsz meg. Ami​ket nem látsz, ki​vé​ve, ha tu​dod, hogy mit kell ke​res​ned. Er​ről a leg​töb​ben meg​fe​led​kez​tek. Vagy csak nem me​rik ki​nyit​ni a sze​mü​ket. El​oszt​juk a pék​sü​te​ményt, és ami​kor már csak a mor​zsák he​ver​nek a tá​nyé​ron, megint meg​szó​lal: – Idd ki a ka​ka​ód. Kell pi​sil​ned? Nem? Rend​ben, ak​kor kezd​jük. Kör​be​néz a ká​vé​zó​ban, ke​res va​la​mit. Te​kin​te​te meg​ál​la​po​dik va​la​hol a ki​já​rat​tól jobb​ra, nem messze a pénz​tá​ros​nő​től, az evő​esz​kö​zök​től meg a szal​vé​ták​tól. – Nézz oda. Csak nézz ki​tar​tó​an. Kö​ve​tem az uj​ját, biz​tos aka​rok len​ni ben​ne, hogy a meg​fe​le​lő he​lyet né​zem. – La​zítsd el a sze​med. Ne va​la​mi konk​ré​tat nézz, ha​nem csak úgy, mint múlt​kor a mú​ze​um​ban. Tel​jes erőm​ből né​zek, tény​leg pró​bál​ko​zom. – Pis​log​ha​tok? – Sze​mem könny​be lá​bad. – Hát per​sze, csak ne vedd le a sze​med ar​ról a hely​ről. Láss anél​kül, hogy néz​nél. Fe​lejtsd el, hol va​gyunk. Fe​lejtsd el a pénz​tá​rost, fe​lejtsd el a ké​se​ket, a vil​lá​kat, és a ká​vés​csé​szék csör​gé​sét. Fo​gal​mam sincs, mennyi ide​ig ülünk ott. Csak apám hang​ját hal​lom. – Aki ke​res, az ta​lál, ez áll a Bib​li​á​ban. De ez nem igaz. Mert aki túl so​kat ke​res, sem​mit sem ta​lál. Ez nem olyan, mint egy el​ve​szett kulcs​cso​mó. Láss, ne ke​ress. Ad​dig pró​bál​ko​zom, míg be​le​fáj​dul a sze​mem, az egyik lá​bam pe​dig el​zsib​bad. Ép​pen szó​ra nyit​nám a szám, hogy meg​kér​dez​zem apá​mat, nem me​het​nénk-e haza. Ta​lán vissza​jö​het​nénk más​kor. Ám ak​kor meg​tör​té​nik. Ha nem tud​tam vol​na, hogy mit is kel​le​ne lát​nom, ak​kor nem vet​tem vol​na ész​re. Elő​ször csak va​la​mi ké​ket lá​tok. Mint​ha füst száll​na a fe​jek fö​lött. Az​tán egy​re na​gyobb lesz, egy​re sö​té​tebb kék, és már nem olyan át​lát​szó. – Láss – sut​tog​ja apám. A kék szín​nek kar​ja és lába lesz. Ott van az em​be​rek kö​zött, egy pil​la​nat​ra hoz​zá​juk ta​pad, ahogy el​ha​lad​nak mel​let​te, az​tán el​eresz​ti őket, és vissza​ta​lál sa​ját alak​já​hoz, van feje, arca vo​ná​sok nél​kül, se fér​fi, se nő. Az​tán is​mét el​tű​nik. Vil​lák koc​can​nak a sü​te​mé​nyes tá​nyé​rok​hoz, a pénz​tár​gép csi​lin​gel, egy​szer​re szá​zá​val hang​za​nak el a sza​vak, min​den hang vissza​tér, gyor​san, erő​tel​je​sen.

Apám rám mo​so​lyog, a sze​me ned​ves. – Tud​tam, hogy meg​lá​tod. Bol​dog szü​le​tés​na​pot. Fel​húz a szék​ből, és olyan szo​ro​san ma​gá​hoz ölel, hogy a lá​bam el​eresz​ti a ta​lajt. Me​gyünk a Strø​get-n, a fe​je​met fur​csán könnyű​nek ér​zem. Ha​za​fe​lé a bu​szon meg​kér​de​zem, hogy tény​leg an​gyalt lát​tam-e. A ká​vé​zó​ban tel​je​sen biz​tos vol​tam ben​ne. Most azon​ban ké​tel​ked​ni kezd​tem. – Ki tud​ja – fe​le​li. – Azt hi​szem. De nem le​het tud​ni. A leg​fon​to​sabb, hogy lát​tad.

A leg​al​só lép​cső​fo​kon vá​rok. Ki​csa​va​rom a ron​gyo​kat, és elő​ké​szí​tem. El​sza​la​dok tisz​ta ví​zért a vö​dör​be, ki​po​ro​lom a láb​tör​lő​ket, mi​köz​ben apám le​mos​sa a lép​csőt. Tu​dom, hogy nem sok hasz​no​mat ve​szi. Egy szép na​pon a fel​hők mö​gül elő​bú​jik a nap. Má​jus ele​je van, és a ru​hán​kon át érezzük a nap​su​ga​ra​kat. – Iga​za volt Ca​mus-nek, éhez​ni is könnyebb, ha süt a nap – jegy​zi meg apám. – Nem mint​ha éhez​nénk – te​szi hoz​zá si​et​ve. A par​ko​kat jár​juk, és üres üve​ge​ket gyűj​tünk. Eh​hez ér​tek, igaz, nem so​kat bí​rok el. Nem kell so​ká​ig ke​res​nem, már​is újab​bat ka​pok: az em​be​rek az utol​só csep​pe​ket le​ön​tik a tor​ku​kon, vagy ki a fűre, hogy oda​ad​has​sák az üve​get. Este apám azt mond​ja, nem éhes, oda​tol​ja a tá​nyér​ját elém. – Edd meg. Kár len​ne ki​dob​ni.

A ke​rék​pár ko​sa​rá​ban ku​por​gok. Már rég el​ha​lad​tunk a busz​meg​ál​ló mel​lett, és to​vább te​ke​rünk az el​nép​te​le​ne​dő úton, ami gö​rön​gyös​sé vá​lik, és ka​vi​csok csi​ko​rog​nak a gu​mik alatt. Apám meg​áll az út​pad​kán, hogy könnyít​hes​sek ma​ga​mon, az​tán is​mét nye​reg​be pat​ta​nunk. Ko​pott, rozs​dás kapu elé érünk, apám ki​nyit​ja, majd be​csuk​ja mö​göt​tünk. Egy ös​vé​nyen ha​la​dunk, ame​lyet két​ol​dalt ma​gas fák sze​gé​lyez​nek, sűrű lomb​ko​ro​ná​juk akár egy zöld ke​rí​tés. Ad​dig me​gyünk az ös​vé​nyen, míg vé​gül el​tű​nik mö​göt​tünk az út. Ki​érünk a fák kö​zül. Előt​tünk vad​nyu​ga​ti fil​mek​be illő, több​eme​le​tes, szé​les desz​kák​ból épült ház ma​gas​lik. Le​het​ne egy gaz​dag mar​ha​te​nyész​tő háza is. – Tud​nod kell, hogy az itt lakó hölgy egy ki​csit más – ma​gya​ráz​za apám, mi​köz​ben egy fá​nak tá​maszt​ja a bi​cik​lit. Fo​gal​mam sincs, ho​gyan ta​lál ma​gá​nak mun​kát, de újra és újra si​ker​rel jár. Akár​csak most. Fel​me​gyünk a te​rasz​ra ve​ze​tő lép​csőn, a desz​kák nyi​ko​rog​nak a lá​bunk alatt. A be​já​ra​ti ajtó előtt hát​ra​si​mít​ja hosszú ha​ját, meg​tör​li a szá​ját, és für​kész te​kin​tet​tel néz rám, majd bó​lint. Hár​mat kop​pant, mi​előtt be​nyit. Vé​gig​me​gyünk egy nagy hal​lon, az​tán egy csip​ke​füg​gö​nyök​kel és por​ce​lán​tár​gyak​kal dí​szí​tett nap​pa​li​ba érünk. A vál​lam​ra te​szi a ke​zét, né​hány pil​la​na​tig így vá​ra​kozunk, mire az idős hölgy elő​ke​rül a szo​ba leg​sö​té​tebb sar​ká​ból. Arca torz, a rend​el​le​nes fej kö​ze​pén két em​ber​szem. Majd​nem sír​va fa​ka​dok, de ér​zem apám ke​zét a vál​la​mon. Nem for​dí​tom el a te​kin​te​te​met, re​mé​lem, büsz​ke rám. – Szer​vusz – ha​jol fe​lém a hölgy. Egy pil​la​na​tig fé​lek, hogy meg akar​ja fog​ni a ke​zem. Nyil​ván mind​ket​ten hall​ják, ho​gyan ver a szí​vem, biz​to​san nagy lár​mát csap itt, az au​tók és em​be​rek za​já​tól tá​vo​li szo​bá​ban. Az​tán el​for​dul, én pe​dig meg​könnyeb​bü​lök, hogy csak a há​tát lá​tom, mi​köz​ben kö​vet​jük a te​rasz​ra. – Itt ját​szot​tam gye​rek​ko​rom​ban – me​sé​li. A gon​do​zat​lan gye​pet szem​lél​jük, sűrű bok​rok​ban és fák​ban vég​ző​dik. – Én is​mer​tem leg​job​ban a ker​tet. Per​sze az​előtt, hogy ennyi​re be​nőt​te a nö​vény​zet. Ka​pa​rá​szást hal​lok, azt hi​szem, va​ka​ró​dzik. – Ide egy ös​vényt gon​dol​tam. Nem kell szép​nek len​nie. A szép dol​gok nem min​dig jók. Csak sze​ret​nék úgy jár​kál​ni, hogy nem tö​röm ki a nya​kam. Meg tud​ja csi​nál​ni? – Ter​mé​sze​te​sen. – Apám meg​ve​re​ge​ti a vál​lát. – De idő​be fog tel​ni. Lá​tom, ahogy az idős hölgy ár​nyé​ka bó​lint. – És az ös​vény nem lesz egye​nes. Épp​oly sza​bály​ta​la​nul fog ka​nya​rog​ni, mint a fák. Az ár​nyék megint bó​lint. – Ezért vá​lasz​tot​tam ma​gát erre a mun​ká​ra. Mi​után az idős hölgy be​megy a ház​ba, ki​csit kör​be​já​runk. Több​ször is majd​nem fel​bu​kom a dús, sár​ga fű​ben. Apám ki​nyit​ja a fé​szer aj​ta​ját, és hall​juk a nap​fény elől el​rej​tő​ző kis ál​la​tok ne​sze​zé​sét. A túl​só fa​lon függ​nek a gé​pek. Apám le​eme​li a lánc​fű​részt, uj​ját vé​gig​húz​za a ma​si​nán. – Né​met gyárt​mány. Több mint öt​ven év​vel ez​előtt ké​szült. A leg​jobb, amit kap​ni le​het. – Ru​ha​uj​já​val le​tör​li a fém​cím​két. Egy hosszú kar​mú med​ve vi​cso​rít raj​ta.

– Ilyen szer​szá​mot ma​nap​ság már nem ké​szí​te​nek. Ez a fű​rész​lap egy​ma​gá​ban annyi​ba ke​rül​ne, mint egy kis​mé​re​tű autó. Le​csa​var​ja a tank​sap​kát, a tás​ká​já​ból elő​húz egy kis üve​get, és tar​tal​mát a tar​tály​ba töl​ti. – Fo​gad​junk, hogy mű​kö​dik. – Meg​ránt​ja a zsi​nórt, s a gép kö​hög​ve in​dul. Az ét​te​rem​ben egye​dül apám nem vi​sel öl​tönyt, és egye​dül raj​tam van rö​vid​nad​rág. A pin​cér rosszal​ló te​kin​tet​tel mér vé​gig min​ket, míg meg nem ren​del​jük az ét​la​pon ta​lál​ha​tó leg​drá​gább ételt. Apám az elő​étel és a fő​étel kö​zött meg​szám​lál​ja a nála lévő ban​kó​kat. – Az elő​le​günk – sut​tog​ja az asz​tal fö​lött, és fel​hör​pin​ti a vö​rös​bo​rát. Még egy üdí​tőt ren​del ne​kem. – Sose gyűjtsd a pénzt. Azaz csak ak​kor, ha va​la​mi​re vágysz. Mond​juk bi​cik​li​re, arra gyűjt​he​ted a pénzt. De a pénzt nem sza​bad őriz​get​ni. A gyűj​tö​ge​tés bol​dog​ta​lan​sá​got szül. Költsd el. Majd​csak lesz megint. Egy​szer volt egy bi​cik​lim, erre gon​do​lok, mi​köz​ben ap​rócs​ka tá​lak​ból szür​csöl​jük a le​vest olyan gom​bá​val, ami​lyet még éle​tem​ben nem lát​tam. Volt egy bi​cik​lim, de má​sik vá​ros​ba kel​lett köl​töz​nünk. Le​tisz​tí​tot​tuk, a vál​tót meg​ola​joz​tuk, és fel​pum​pál​tuk a gu​mi​kat. Az​tán le​zá​rat​la​nul egy ut​ca​sa​rok​ra ál​lí​tot​tuk. Éj​sza​ka az idős hölgy​ről ál​mo​dom. Ki​nyit​ja a szá​ját, egy bo​gár má​szik ki az aj​kai kö​zött. Be​le​sza​gol a vi​lág​ba, csáp​jai re​zeg​nek, az​tán el​ru​gasz​ko​dik a fo​gak​ról. Egy pil​la​na​tig a le​ve​gő​ben lóg, majd szét​nyí​lik a sö​tét pán​cél, és lát​ha​tó​vá vál​nak a szár​nyak. Tár​sai kö​ve​tik. A hölgy feje kö​rül le​beg​nek. A sze​mek, mint két fe​ke​te gomb, mé​lyen ül​nek a fej​ben. Nem tu​dom, sír-e. Nem tu​dom, mo​so​lyog-e, azt hi​szem, pró​bál.

A kert​ben csak olyan messzi​re me​gyek, hogy még lás​sam apá​mat a te​ra​szon. A gyü​mölcs​fák ott kez​dőd​nek, ahol a dús sár​ga fű vé​get ér. Al​mát és kör​tét sze​dek, meg​eszem, mi​köz​ben fi​gye​lem, ahogy apám dol​go​zik. A desz​ka​pad​lót le​te​rí​tet​te egy sö​tét​zöld pony​vá​val, ezen ülve sze​di szét a gé​pe​ket. Min​den egyes tar​to​zé​kot szal​mi​ák​szesz​be már​tott tisz​ta fe​hér ronggyal tisz​tít meg. Az​tán gon​do​san be​zsí​roz​za a fo​gas​ke​re​ke​ket, mi​előtt vissza​te​szi őket a fém​ház​ba. Alak​ját kör​be​len​gi a ben​zin és az olaj sza​ga. – Ta​po​gasd meg ezt. – Fe​lém nyújt​ja a fű​rész egyik fo​gas​ke​re​két. Elő​ször nem lá​tom, hogy bár​mi kü​lö​nös len​ne ben​ne. Úgy tart​ja az uj​ja​mat, hogy érez​zem, a fo​gak egy​for​mák. Hogy sem​mi​lyen hi​bát nem le​het ta​lál​ni ben​nük, az ön​tés​nek még csak a leg​ki​sebb nyo​mát se. A desz​ka​pa​lán​kok hal​kan meg​nyi​kor​dul​nak a há​tam mö​gött, és meg​pil​lan​tom az idős hölgy ár​nyé​kát. – Annyi gyü​möl​csöt ehetsz, amennyi be​léd fér. De azt, ame​lyi​ket nem is​me​red, ne vedd a szád​ba. A ma​da​ra​kat a szí​nük csá​bít​ja. Nem tud​ják meg​áll​ni, hogy ne ha​rap​ja​nak bele. De ne​ked nem sza​bad. A sze​mem sar​ká​ból lá​tom kis bor​dó bőr​ci​pő​je or​rát. – Az em​be​rek azt hi​szik, hogy a ter​mé​szet min​dig jó​sá​gos, de időn​ként go​nosz is le​het. Apám bó​lint, de sze​mét nem ve​szi le a gép​ről. – Csak ve​gyen egy újat – mond​ja a hölgy. – Adok pénzt új szer​szá​mok​ra. Apám meg​ráz​za a fe​jét. – Nem kell meg​fi​zet​nie, ami​ért itt ülök. Sze​ret​ném meg​ja​ví​ta​ni. – Ba​dar​ság. Meg sem hal​lom. Ha csak a hang​já​ra fi​gye​lek, olyan, mint bár​mely más idős hölgy Mint az, aki min​den szer​dán disz​nó​ka​r​ajt vett ab​ban az üz​let​ben, ahol apám volt a hen​tes. – Van va​lamim, ami ta​lán ér​de​kel​ni fog​ja. – Kö​vet​jük a ház mögé. – Ott bent. – Egy ha​tal​mas bo​kor​ra mu​tat. Be​le​te​lik né​hány perc​be, míg rá​jö​vök, hogy ott va​la​mi paj​ta​fé​le​ség le​he​tett. Apám fél​re​húz​za az ága​kat és a le​ve​le​ket, hogy meg tud​ja kö​ze​lí​te​ni az aj​tót. A la​kat vö​rös a rozs​dá​tól, ka​la​páccsal le​ve​ri, az​tán el​tű​nik a ben​ti sö​tét​ség​ben. Néma csönd​ben hall​ga​tom, ahogy oda​bent mo​toz, sze​me​met le nem ve​szem az aj​tó​ról. Nem aka​rok az idős hölgy​re néz​ni, itt, egye​dül a kert​ben, ahol nin​cse​nek ár​nyé​kok. Re​cse​gő hang üti meg a fü​lem, kö​ve​tem a fé​szer túl​ol​da​lá​ról jövő han​got. Az ágak meg​ad​ják ma​gu​kat vagy meg​rop​pan​nak. Két ka​pu​szárny fel​pat​tan, én pe​dig be​lá​tok a haj​dan volt ga​rázs​ba. Egy por​tól meg​szür​kült autó áll oda​bent. Apám ki​hát​rál, egy da​ra​big csend​ben szem​lé​li a ko​csit. – Nem gon​dol​tam vol​na, hogy ma​radt még ezek​ből. – Elő​húz egy ola​jos ron​gyot a zse​bé​ből, rá​köp, és egy ke​rek fol​tot fé​nyez a hű​tő​ház​te​tőn, ami​től a fe​ke​te lakk csil​log​ni kezd a nap​fény​ben.

Mé​ter​ről mé​ter​re fel​de​rí​tem a ker​tet, is​mét fel​fe​de​ző va​gyok. A tá​vol​ból hal​lom apá​mat a lánc​fű​résszel. In​nen nem sok​kal han​go​sabb, mint egy be​főt​tes​üveg​be szo​rult ha​ra​gos méh züm​mö​gé​se. Rend​kí​vül óva​to​san lép​de​lek, és ad​dig nem me​gyek to​vább, amíg meg nem bi​zo​nyo​sod​tam róla, hogy szi​lárd ta​laj van a lá​bam alatt. Nem fu​tó​ho​mok, még nem. A kert fái kü​lön​böz​nek azok​tól, ame​lyek​kel ed​di​gi éle​tem​ben ta​lál​koz​tam, nem egye​ne​sen nő​nek, ha​nem te​ke​reg​ve ka​pasz​kod​nak egy​más​ba. Elő​ször mó​kás​nak ta​lá​lom, hogy ne​kem is te​ke​reg​nem kell, ha át aka​rok jut​ni raj​tuk. Az​tán az ágak kö​zött meg​pil​lan​tom az apró ma​da​rak csont​vá​za​it. Vissza​sza​la​dok a pá​zsit​ra, el​esem, de fel​tá​pász​ko​dom, re​mé​lem, hogy a fák nem éb​red​nek fel, és nem hi​szik, hogy ma​dár vagy nö​vény va​gyok, amellyel össze​nő​het​nek. A fű​ben ott ta​lá​lom a váz​lat​fü​ze​te​met, ahol hagy​tam. Le​ülök raj​zol​ni. Már nem aka​rok a kert​ben jár​kál​ni, el​dön​töt​tem. Ezen a he​lyen aka​rok ma​rad​ni. A ház​ban lévő idős hölgy meg a fák köz​ti te​rü​le​ten. Tró​pu​si ka​lap​pal a fe​je​men, és egy hat​lö​ve​tű​vel a ke​zem​ben raj​zo​lom le ma​ga​mat. Szí​ven lö​vök egy kí​gyót. Nem tu​dom pon​to​san, hol a kí​gyó szí​ve, csak ta​lál​ga​tok. A nap kel​lős kö​ze​pén apám elő​buk​kan a bok​rok kö​zül, ha​já​ban le​ve​lek, sza​kál​lá​ban le​vél​tet​vek, nya​kán apró kar​co​lá​sok. – Egy tro​li​ra ha​son​lí​tok, ugye? Együtt me​gyünk a ház​hoz. Az idős hölgy ételt ké​szí​tett ki ne​künk a te​ra​szon álló fe​hér fé​masz​tal​ká​ra. A ru​ha​szal​vé​ták be van​nak szo​rít​va a tá​nyé​rok alá. A ke​nyér, amit eszünk, nem rozs​ke​nyér, és nem is fran​cia​ke​nyér, ha​nem va​la​mi sö​tét, édes​kés ízű. A to​jás​sa​lá​ta fan​tasz​ti​kus. Apám azt mond​ja, friss cit​rom van a li​mo​ná​dé​ban. Egyéb​ként nem na​gyon be​szél, de rá​gás köz​ben mo​so​lyog. A lánc​fű​részt olyan messzi​re tet​te csak le, hogy ke​zé​vel még épp el​ér​hes​se, és vé​gig​si​mít​has​sa a fé​met. A ház​ból jövő ne​sze​ket fi​gye​lem, és sze​me​met nem ve​szem le a be​já​ra​ti aj​tó​ról. Az épü​let nyi​ko​rog, de az idős hölgy nem jön ki, bi​zo​nyá​ra tisz​tá​ban van vele, hogy egyet​len fa​lat se men​ne le a tor​kun​kon, ha előt​tünk áll​na. Ebéd után kö​ve​tem apá​mat az első bok​rok​hoz, az​tán meg​ta​lá​lom a váz​lat​fü​ze​tem a fű​ben. Raj​zo​lok, ami​kor egy fi​a​tal​em​ber kö​ze​le​dik az ös​vé​nyen a fák kö​zött. A bi​cik​li​je olyan, mint apá​mé, fu​tár​bi​cik​li. Át​len​dí​ti a lá​bát a vá​zon, és még me​net köz​ben le​ug​rik. Meg​ra​gad​ja a bi​cik​li​je ele​jén lévő nagy fo​nott ko​sa​rat, ki​csit ol​dal​ra dől​ve a te​rasz​hoz von​szol​ja. Itt egy má​sik ko​sár vár​ja. Ki​vesz be​lő​le egy bo​rí​té​kot, a bel​ső zse​bé​be csúsz​tat​ja, az​tán ma​gá​val vi​szi a ko​sa​rat, amely sok​kal könnyebb​nek tű​nik, le​het, hogy tel​je​sen üres. Vissza​megy a ke​rék​pár​hoz, ko​mó​to​san, mint​ha meg​ígér​te vol​na ma​gá​nak, hogy nem fog sza​lad​ni. Ajka egy ki​csit mo​zog, azt hi​szem, ma​gá​ban be​szél. Az​tán meg​tor​pan, ész​re​vett a fű​ben. Rám bá​mul, mint​ha nem il​le​nék bele a kör​nye​zet​be, nem kel​le​ne ott ül​nöm és raj​zol​nom. Tesz fe​lém né​hány lé​pést. Az​tán sar​kon for​dul. A kert​ből áll​va te​ker ki a bi​cik​lin. A szú​nyo​gok züm​mög​nek a fe​jünk kö​rül, apám ép​pen most lé​pett ki a fák kö​zül. Si​et​ve

csó​kot nyom a hom​lo​kom​ra. – Ha​ma​ro​san in​du​lunk haza. Be​megy a ga​rázs​ban álló au​tó​hoz. Hal​lom a szer​szá​mok za​ját, hal​lom, hogy be​szél, de a sza​vak össze​foly​nak. A te​rasz leg​szél​ső desz​ká​ján ülve vá​rok. Lá​ba​mat ló​bá​lom. Ha a fák ár​nyé​ka el​éri a lá​bam, meg​je​le​nik az idős hölgy, és ma​gá​val visz. Az ár​nyé​kok szé​les uj​jak​ra ha​son​lí​ta​nak, rám mu​tat​nak, és las​san kö​ze​led​nek. Ami​kor már csak alig fél mé​ter​re van​nak a ci​pőm or​rá​tól, meg​pil​lan​tom apá​mat. Ar​cát sö​tét fol​tok tar​kít​ják, fo​gai sár​gásan vil​log​nak a sö​tét​ben.

Sze​mem​mel kö​ve​tem apám uj​ját. Két fér​fi áll a házunk ka​pu​já​ban. Mind​ket​ten far​mer​nad​rá​got, in​get és szél​dzse​kit vi​sel​nek. Majd​nem ki​pottya​nok, ami​kor apám be​húz​za a fé​ket. – Fi​gyeld, ho​gyan áll​nak ott – súg​ja a fü​lem​be. – Nézd csak, mek​ko​ra erő​fe​szí​té​sük​be ke​rül úgy ten​ni, mint​ha sem​mi dol​guk nem len​ne. El​tú​loz​zák. Mint​ha csak ott áll​do​gál​ná​nak és ci​ga​ret​táz​ná​nak. Hu​nyor​gok, de nem na​gyon lá​tok mást, mint két fér​fit egy ka​pu​alj​ban. – Em​lék​szel, hogy me​sél​tem ne​ked a Fe​hé​rek​ről? – A Ki​rály​nő se​gí​tő​i​ről? – Igen, ró​luk. – Azok ott Fe​hé​rek? – Nem tu​dom. De jobb, ha nem tud​juk meg. Fel​pat​ta​nunk a bi​cik​li​re. Ki​te​ke​rünk a vá​ros​ból, az asz​fal​to​zott utat fel​vált​ja a ka​vi​csos, majd a tö​mör​re ta​po​sott föld​út. Ami​kor már nem lát​juk a vá​ros fé​nye​it, apám meg​áll az út szé​lén. Fel-alá jár​kál, az​tán leül egy fa tö​vé​be, és ci​ga​ret​tá​ra gyújt. Meg​pró​bá​lok csönd​ben ma​rad​ni, nem aka​rom za​var​ni a gon​dol​ko​dás​ban. Két ci​ga​ret​ta után fel​tá​pász​ko​dik. – Azt hi​szem, megint köl​töz​köd​nünk kell. Az ös​vé​nyen az idős hölgy há​zá​hoz te​ke​rünk. A szí​nek el​mo​sód​nak. A sö​tét ágak utá​nunk nyúl​nak, olya​nok, mint azok a fák apám tör​té​ne​te​i​ben. Az er​dő​ket trol​lok né​pe​sí​tik be, akik tel​je​sí​tik ugyan há​rom kí​ván​sá​go​dat, de min​dig kér​nek va​la​mit cse​ré​be. Trol​lok, akik ked​ve​lik a kis​fi​ú​kat, aki​ket szol​ga​sor​ban tar​ta​nak, mi​előtt nyárs​ra tűz​ve, meg​süt​ve és er​dei bo​gyók​kal tá​lal​va el​fo​gyasz​ta​nak. Apám ki​nyit​ja a ga​rázs aj​ta​ját. Az autó le lett mos​va, mi​óta utol​já​ra lát​tam. Ki​nyit​ja a hát​só aj​tót, én pe​dig be​ülök. A bőr​hu​zat hű​vö​sen ér csu​pasz bő​röm​höz. Apám be​il​lesz​ti a kul​csot a gyúj​tás​kap​cso​ló​ba. – Tu​dom, hogy még nem ké​szül​tél fel. Tisz​tá​ban va​gyok vele. De se​gí​te​ned kell. Ke​zét a mű​szer​fal sö​tét fá​já​ra te​szi. – Ígé​rem, hogy gon​dot vi​se​lünk majd rád. De ezt most tedd meg ne​künk, kér​lek. El​for​dít​ja a kul​csot, de sem​mi nem tör​té​nik. – Csak most az egy​szer, kis​lány. A mo​tor fel​ber​reg, az autó re​meg​ni kezd, mint ami​kor egy ku​tya ki​ráz​za a bun​dá​já​ból a vi​zet. – Így ni, meg tu​dod csi​nál​ni. Las​san ha​la​dunk a fü​ves, gö​rön​gyös ös​vé​nyen, ki az or​szág​út​ra. Né​hány ki​lo​mé​ter után apám fél​re​hú​zó​dik, és elő​vesz egy gyap​jú​ta​ka​rót a cso​mag​tar​tó​ból. Rám te​rí​ti. – Aludj ki​csit, ha tudsz – biz​tat, és vissza​ül a kor​mány mögé. Ez az éj​sza​ka vil​la​ná​sok​ban ma​rad meg ben​nem, azok​ban a röp​ke pil​la​na​tok​ban, ami​kor éb​ren va​gyok. Tu​dom, hogy a ten​ger kö​ze​lé​ben já​runk, hal​lom a hul​lám​zást. Apám az autó fény​szó​ró​já​nak fé​nyé​ben áll, ci​ga​ret​tá​zik, majd az órá​já​ra pil​lant. Még egy vil​la​nás, megint úton va​gyunk. Az autó brum​mo​gá​sa nyu​godt, ba​rát​sá​gos

hang. Fek​szem, és az autó pla​fon​ját bá​mu​lom. Újabb vil​la​nás, meg​ál​lunk a ka​punk előtt, apám meg​töl​ti a cso​mag​tar​tót, épp a le​me​zek​kel teli do​bozt tart​ja a ke​zé​ben. – Csak aludj – biz​tat. Arra éb​re​dek, hogy a fe​jem fel-le ug​rál az ülé​sen. El​ha​la​dunk az idős hölgy háza mel​lett, be a ga​rázs​ba. Apám ki​ürí​ti az au​tót, nem tart so​ká​ig. Va​la​hány​szor köl​tö​zünk, ke​ve​sebb a hol​mink. Utol​já​ra a fes​tő​áll​vá​nyo​mat ve​szi ki a cso​mag​tar​tó​ból, a má​sik ke​zé​ben a raj​za​i​mat tar​tal​ma​zó map​pát tart​ja. – Új tö​rül​kö​zőt bár​mi​kor ve​he​tünk – jegy​zi meg. Az idős hölgy kony​há​já​ban két​szer​sül​tet eszünk virs​li​vel és sajt​tal. Én ri​biz​liször​pöt iszom, apám egy lá​bos​ban ká​vét me​le​gít a tűz​he​lyen. A fo​lyo​són be​szél​get​nek az idős hölggyel, de olyan foj​tott han​gon, mint​ha más is len​ne a ház​ban, akit nem akar​nak fel​éb​resz​te​ni. Apám úgy ne​vet, mint aki min​dig is úgy ter​vez​te, hogy ide​köl​tö​zünk. Az idős hölgy jó éj​sza​kát kí​ván, hal​lom a pa​pu​csa tá​vo​lo​dó csat​to​gá​sát a fo​lyo​són. Az utol​só fa​lat ke​nyér még min​dig a tá​nyé​ro​mon he​ver, de a szem​hé​jam el​ne​he​zül. Apám fel​ci​pel az eme​let​re, lá​bá​val be​lö​ki az aj​tót, az új ott​ho​nunk aj​ta​ját. A szo​ba nem nagy, de na​gyobb a leg​utób​bi la​ká​sunk​nál. A fa​la​kon apró vi​rág​min​tás, sár​gás ta​pé​ta, a mat​rac ke​mény. Le​fek​tet az ágy​ra, a le​pe​dő ki van ke​mé​nyít​ve, friss il​la​ta van.

Egye​dül éb​re​dek. A tá​vol​ból hal​lom a lánc​fű​rész hang​ját. Ágy​ban ma​ra​dok, és újra meg újra el​ol​va​som ugyan​azt a kép​re​gényt. Min​den egyes pók​há​lót kü​lön ta​nul​má​nyo​zok a pla​fo​non. Az el​ha​gya​tot​ta​kat, és azo​kat, ame​lye​ken időn​ként fel- és le​má​szik egy fe​ke​te pók. Meg​is​mer​ke​dem a sza​ka​dá​sok​kal a ta​pé​tán, egy lef​fe​gő da​rab​ka ép​pen fe​lém mu​tat. A bő​rön​dön áll​va ki​pi​si​lek az ab​la​kon. Va​la​hány​szor nyi​kor​gást hal​lok az ódon ház​ban, ret​te​gek, hogy meg​je​le​nik az idős hölgy, és ma​gá​val visz. Ilyen​kor el​rej​tő​zöm a pap​lan alá. Dél​táj​ban ér​tem jön az apám. Le​me​gyünk, és együtt ebé​de​lünk. Meg​kér​de​zem, hogy reg​ge​len​ként fel​éb​resz​te​ne-e és le​vin​ne-e ma​gá​val a kert​be. Nem fo​gom za​var​ni. Bó​lint, én pe​dig örü​lök, hogy nem fir​tat​ja, mi​ért. Egy fü​ves te​rü​le​ten ma​ra​dok, amíg el nem ké​szül az az​na​pi mun​ká​val. Jó éj​sza​kát kí​ván az au​tó​nak, és így be​szél hoz​zá: – Túl ke​mé​nyen bán​tunk ve​led. De te jól csi​nál​tad. A kony​há​ban óri​á​si lá​bos​ban le​ves és fris​sen sült, tel​jes ki​őr​lé​sű ke​nyér​sze​le​tek vár​nak ránk. A tá​nyé​rok már az asz​ta​lon, apám​nak ki​ké​szít​ve a sör, ne​kem pe​dig üdí​tő. A ház éj​sza​ka re​cseg-ro​pog a szél​ben, fa fá​nak fe​szül, akár​csak egy vi​tor​lás a vi​ha​ros ten​ge​ren. Más​nap megint egye​dül éb​re​dek a szo​bá​ban. Át​ku​ta​tom a bő​rön​dö​ket, de egy​re in​kább biz​tos va​gyok ben​ne, hogy apám csak egyet​len kép​re​gényt ho​zott ma​gá​val, ami​kor ki​ürí​tet​te a la​kást. Min​den sza​vát kí​vül​ről tu​dom, csak le kell huny​nom a sze​me​met, már​is lá​tom ma​gam előtt a raj​zo​kat. Az ágyon ülve sí​rok. Azt hi​szem, kész​akar​va hagy egye​dül a szo​bá​ban. Min​den bi​zonnyal meg kell ta​nul​nom va​la​mit. Még vé​gig sem gon​dol​tam, már​is az ajtó előtt ál​lok, ke​zem a ki​lin​csen. Az​tán el​en​ge​dem, és vissza​sza​la​dok az ágy​ba. Ma​gam alá hú​zom a lá​ba​mat, mint​ha a ta​laj mér​ge​ző len​ne. El​ül​dö​gé​lek egy da​ra​big, sze​me​met meg​tör​löm a ru​hám uj​já​ban. Apám még jó so​ká​ig nem fog ér​tem jön​ni. Teg​nap dél​előtt min​den han​got meg​fi​gyel​tem a ház​ban, min​den aj​tó​nyi​tást és zá​rást. Majd​nem biz​tos va​gyok ben​ne, hogy az idős hölgy csak ak​kor hagy​ja el a nap​pa​lit, ami​kor ebé​det ké​szít ne​künk. Bi​zo​nyá​ra van pár órám, hogy le​men​jek a lép​csőn, ki a kert​be. Ki​nyi​tom az aj​tót, ci​pő​met a ke​zem​ben vi​szem. Olyan hal​kan oso​nok vé​gig a fo​lyo​són, ahogy csak tu​dok. El​érem a lép​cső leg​fel​ső fo​kát, meg​tor​pa​nok. Az egyik ajtó rés​nyi​re nyit​va áll. Lát​tam va​la​mit oda​bent. Mint​ha haj lett vol​na, de nem va​gyok biz​tos ben​ne. Tu​dom, hogy egész nap iz​gat​ni fog, ha nem de​rí​tem ki, mi az. Vissza​me​gyek, és ki​nyi​tom az aj​tót. Be​kuk​kan​tok az agan​csok​kal teli szo​bá​ba. Nem egy vagy há​rom lóg a fa​lon, mind a négy fal tele van ve​lük a pad​ló​tól a pla​fo​nig. Bú​to​rok nin​cse​nek, csak ga​zel​lák, szar​va​sok és más ál​la​tok fej dí​szei. Le​si​e​tek a lép​csőn, ki a be​já​ra​ti aj​tón. A fű​ben raj​zol​ga​tok, ami​kor a fák kö​zül elő​buk​kan az apám. Mo​so​lyog, azt hi​szem büsz​ke rám, ami​ért itt ta​lál. – Fur​csa egy ház – jegy​zem meg, mi​köz​ben épp a máj​pás​té​to​mos szend​vi​csün​ket fo​gyaszt​juk ko​cso​nyá​val.

– Az em​be​rek sok​kal fur​csáb​bak an​nál, mint amit haj​lan​dó​ak len​né​nek el​is​mer​ni. – Apám be​le​ha​rap egy ece​tes ubor​ká​ba. – Ak​kor mi​ért len​né​nek má​sok a há​za​ik? Más​nap megint a lép​cső te​te​jén to​por​gok. Tu​dom, hogy csak le kell men​nem a lép​cső​fo​ko​kon. Nem is annyi​ra men​ni, in​kább si​et​ni anél​kül, hogy fu​tás​nak ered​nék. Le a lép​csőn, ki az aj​tón. Még​is itt áll​do​gá​lok. Teg​nap si​ke​rült, ép bőr​rel meg​úsz​tam. Az agan​csok​kal szem​ben lévő aj​tót vá​lasz​tom. Csuk​va van, de nincs be​zár​va. A fél​ho​má​lyos szo​bá​ból egy kis​fiú kan​di​kál ki rám. Ami​kor a szám elé ka​pom a ke​zem, meg​is​mét​li a moz​du​la​tot. Be​lé​pek a szo​bá​ba, tele van tük​rök​kel. A pad​ló​tól a pla​fo​nig, arany​ke​ret​ben, sö​tét fa​ke​ret​ben. A szo​ba kö​ze​pé​re ál​lok. Egy fü​let lá​tok, egy or​rot, egy síp​cson​tot, ha​jat meg a ci​pőt a ke​zem​ben, egy fiú, aki ha​son​lít rám, apró da​ra​bok​ra vág​va, fel​akaszt​va a fal​ra. A pla​fo​non még több tü​kör van, a fiú le​néz rám, na​gyon ki​csi, és egy csep​pet meg van ri​ad​va. Szé​de​leg​ve lé​pek ki a he​lyi​ség​ből. A lép​csőn le​fe​lé ígé​re​tet te​szek ma​gam​nak, hogy úrrá le​szek a kí​ván​csi​sá​go​mon, több​ször nem koc​káz​ta​tok. Kora reg​gel van, a pap​lan alatt fek​szem, nem nyi​tom ki a sze​me​met. Hal​lom, ahogy apám fel​öl​tö​zik, vé​gig​megy a fo​lyo​són, az​tán le a lép​csőn. Ki​nyí​lik, majd be​csu​kó​dik a be​já​ra​ti ajtó. Gyor​san ki​má​szom az ágy​ból. Tol​vaj​já let​tem, aki nem lop. Zok​ni​ban de​rí​tem fel a há​zat, min​den​nap egy új szo​bát. Az egyik​ben ki​tö​mött ál​la​to​kat, ku​tyá​kat, macs​ká​kat, hó​do​kat és mó​ku​so​kat ta​lá​lok. A vi​csor​gó ál​la​tok egy​től egyig a be​lé​pő felé for​dul​nak. Ad​dig bá​mul​nak rám, amíg el nem ha​gyom a he​lyi​sé​get. Egy má​sik szo​bá​ban egyet​len ki​tö​mött bö​lény áll fe​jét a fal​nak for​dít​va, mint​ha szé​gyen​kez​ne. Sok​kal na​gyobb az ab​la​kok​nál és az aj​tók​nál, bi​zo​nyá​ra úgy épí​tet​ték köré a há​zat. Az idős hölgy nap​pa​li​já​tól tá​vol tar​tom ma​ga​mat, a ház töb​bi ré​szét azon​ban ala​po​san át​ku​ta​tom, a föld​szint​től a pad​lá​sig. Kö​ve​tem a te​tő​ge​ren​dát a hosszú fo​lyo​só vé​gé​ig, egé​szen egy pi​ros aj​tó​ig. Meg​pró​bá​lom ki​nyit​ni, de nem nyí​lik. Meg​rá​zom, hogy meg​bi​zo​nyo​sod​jam róla, nem csak be​szo​rult. Nem min​den szo​ba olyan ti​tok​za​tos, mint az el​sők, de mind​egyik​ben ta​lá​lok va​la​mi ér​de​ke​set, mond​juk apró ecset​vo​ná​sok​kal fes​tett kí​nai vá​zát. Egyet​len csé​sze ké​pes el​me​sél​ni egy egész tör​té​ne​tet sár​ká​nyok​ról, ural​ko​dók​ról, a le​ve​gőt ha​sí​tó ici​pi​ci nyi​lak​ról, a meg​ví​vott ha​tal​mas csa​ták​ról. Egy má​sik szo​bá​ban a fa​lat tel​jes egé​szé​ben gom​bos​tű​re tű​zött pil​lan​gók bo​rít​ják. Több száz, meg​annyi szín​ben. Dél​utá​non​ként a fű​ben ülve le​raj​zo​lom az az​nap fel​fe​de​zett he​lyi​sé​get. Már a nyol​ca​dik ol​dal​nál tar​tok, ami​kor rá​döb​be​nek, hogy va​la​mi nem stim​mel. Va​la​mi, ami még an​nál is sok​kal kü​lö​nö​sebb, amit a szo​bák​ban ta​lál​tam. Kör​be​já​rom a há​zat, le​raj​zo​lom kí​vül​ről. Két eme​let szé​les desz​kák​ból. Min​den egyes ab​la​kot rá​raj​zo​lok a kép​re. Min​dent olyan​nak pró​bá​lok áb​rá​zol​ni, ami​lyen, több​ször is ki​ra​dí​ro​zom, az​tán új​ból ne​ki​fu​tok. Csak ak​kor jö​vök rá, mi nem stim​mel, ami​kor el​ké​szü​lök a rajz​zal. A ház kí​vül​ről más, mint a szo​bák​ból néz​ve. Más​nap jegy​ze​te​ket ké​szí​tek a váz​lat​fü​ze​tem​be, mi​köz​ben be​já​rom a he​lyi​sé​ge​ket. Meg​ko​pog​ta​tom a fa​la​kat. Ahol aj​tók​nak kel​le​ne len​ni​ük, ott fa​lak van​nak, ame​lye​ket ha​tal​mas ké​pek bo​rí​ta​nak: bar​na​med​vék szá​juk​ban hal​lal, min​de​nütt. A fel​de​rí​tést a leg​fel​ső eme​le​ten fe​je​zem be. Megint a zárt ajtó előtt ál​lok. Biz​to​san oda​-

bent rej​tő​zik a ma​gya​rá​zat. Az​nap éj​jel az aj​tó​ról ál​mo​dom. Ma​gá​tól ki​tá​rul, s a bent​ről ára​dó fény tel​je​sen el​va​kít. Át​lé​pem a kü​szö​böt, az​tán fel​éb​re​dek. Mi​után apám fel​kel és ki​megy a kert​be, ke​res​ni kez​dem az ajtó kul​csát. Már nem ér​de​kel a fa​ra​gott ál​lat​fe​jek​kel dí​szí​tett ha​tal​mas sé​ta​pál​ca-gyűj​te​mény, ahogy a szab​lyák vagy a zsu​go​rí​tott fe​jek sem. Csak a kulcs​ke​re​sés fog​lal​koz​tat. Az idős hölgy olyan ki​csi, hogy ha ma​gá​nál tar​ta​ná, ak​kor úgy ki​du​do​rod​na, mint egy ki​ál​ló csont.

Raj​zo​lok, ami​kor va​la​mi han​got hal​lok a há​tam mö​gött a fű​ben. Mo​to​zást, egy csör​gő​kí​gyó​ét, vagy ta​lán egy ana​kon​dá​ét. Ami​kor meg​for​du​lok, olyas​va​la​mi​vel ta​lá​lom szem​ben ma​ga​mat, ami​től sok​kal job​ban meg​ré​mü​lök, mint egy mé​reg​fo​gak​kal teli ki​tá​tott száj​tól. Az idős hölgy​re nem bo​rul ár​nyék, és a háta mö​gül se va​kít a nap. Né​hány mé​ter​re áll mö​göt​tem. Va​la​hol a tá​vol​ban apám megint be​in​dít​ja a lánc​fű​részt. Le​bá​mu​lok a váz​lat​fü​ze​tem​be. Ha med​vé​vel ta​lál​ko​zol az er​dő​ben, állj meg moz​du​lat​la​nul. A ku​tyák ki​szi​ma​tol​ják, ha félsz tő​lük. Ku​tyát raj​zo​lok töl​csé​res fagy​lalt​tal a man​csá​ban, ép​pen a tej​szín​ha​bot nya​lo​gat​ja. Resz​ket a ke​zem, még​sem ha​gyom abba, re​mél​ve, hogy az idős hölgy el​tű​nik. – Hal​lot​ta​lak, ami​kor be​jár​tad a há​zat – szó​lal meg a há​tam mö​gött. – Azt hi​szed, nem hal​lak, csak mert öreg va​gyok. Az ar​cá​ban lévő nyí​lás egy száj, öm​le​nek be​lő​le a sza​vak. – Azt hi​szed, ha zok​ni​ban lo​pa​kodsz, nem csapsz zajt. Ez egy régi ház. Fá​ból. És a fa nyi​ko​rog. Kép​te​len va​gyok le​ven​ni róla a sze​mem, pe​dig sze​ret​ném. – Egész éle​tem​ben itt lak​tam. Együtt öre​ged​tem meg az épü​let​tel. Az ágyam​ban fek​szem és hall​gat​lak. Min​dig pon​to​san tu​dom, mer​re jársz. Hal​lak a kony​há​ban, ami​kor ki​hú​zo​ga​tod a fi​ó​ko​kat. Hal​lom, ha fel​mész a lép​csőn. Tu​dom, mi​kor nyi​tod ki a kony​ha​szek​rény aj​ta​ját, vagy mi​kor ku​tatsz a tá​la​ló leg​al​só fi​ók​já​ban. Is​me​rem ezt a há​zat. A há​ta​mon ci​pel​het​ném, akár​csak egy csi​ga. Sze​ret​nék el​sza​lad​ni, sze​ret​nék el​rej​tőz​ni a kert​ben, még​is ma​ra​dok. – Üz​le​tet aján​lok – mond​ja. – Meg​mu​ta​tom ne​ked, mi van a pi​ros ajtó mö​gött. Fel​kí​sér​lek. Oda​adom a kul​csot, és te ma​gad nyit​ha​tod ki. Vi​szont ké​rek érte egy szí​ves​sé​get. Meg​pró​bá​lom ősz ha​ján tar​ta​ni a sze​mem. – Meg​egyez​tünk? – kér​di. Ér​zem, ahogy fe​jem fel-le mo​zog. Az idős hölgy el​in​dul a ház felé, a te​rasz​tól né​hány mé​ter​re meg​for​dul: – Jössz? Szo​ro​san a nyo​má​ban kö​ve​tem a lép​csőn fel​fe​lé, a leg​fel​ső eme​let​re. Vé​gig​me​gyünk a fo​lyo​són, egé​szen a zárt aj​tó​ig. Az óri​ás kulcs​lyuk rám ka​csint, ala​po​san össze​kar​col​tam azok​kal a kul​csok​kal, ame​lye​ket meg​pró​bál​tam be​le​il​lesz​te​ni. Há​zi​gaz​dám fe​lém nyújt​ja cson​tos ke​zét, mar​kát ki​nyit​ja, és egy fe​ke​te kul​csot mu​tat. – Meg​egyez​tünk? Bó​lin​tok. – Nem vagy va​la​mi be​szé​des fiú. Ami​kor el​ve​szem a kul​csot, meg​pró​bá​lok nem hoz​zá​ér​ni a te​nye​ré​hez. Elő​ször se​hogy se akar il​le​ni a zár​ba, ta​lán, mert resz​ket a ke​zem. Több​ször is meg​pró​bá​lom, már-már fel​adom. Bi​zo​nyá​ra rossz kul​csot kap​tam, az idős hölgy té​ved​he​tett, va​ló​szí​nű​leg évek óta nem járt ide​fent. Egy​faj​ta meg​könnyeb​bü​lést ér​zek, hogy nincs sem​mi​lyen meg​ál​la​po​dás, és el​fe​lejt​he​tem az aj​tót. To​vább ücsö​rög​he​tek a fű​ben, raj​zol​ha​tom a fagy​lal​to​zó ku​tyá​kat, és kop​tat​ha​tom a ce​ru​zát. Apám el​ké​-

szül a kert​tel, a hol​nap épp olyan lesz, mint a ma, mi pe​dig foly​tat​juk utun​kat. A kulcs egy kat​ta​nás​sal csú​szik a zár​ba, el​for​dí​tom, és ki​nyi​tom az aj​tót. Né​hány​szor pis​lo​gok. Egy tég​la​fal​ra me​re​dek. Sem​mi sincs az ajtó mö​gött, nincs szo​ba, nincs még egy be​épí​tett szek​rény sem. Csu​pán vö​rös tég​lák, egyik sor a má​sik után, ha​barccsal össze​ra​gaszt​va. Meg​érin​tem a kö​ve​ket, hogy meg​bi​zo​nyo​sod​jam. Az​tán vissza​te​szem a kul​csot az idős hölgy ki​nyúj​tott ke​zé​be. – Most meg kell ten​ned va​la​mit ne​kem. Meg​ál​la​pod​tunk. Le​me​gyünk a lép​csőn. Be​lé​pünk a nap​pa​li​ba, ahol az​óta nem jár​tam, ami​óta meg​ér​kez​tünk. El​ha​la​dunk a por​ce​lán​fi​gu​rák és a sú​lyos, sö​tét bőr​bú​to​rok mel​lett. Ki​nyit​ja egy ki​sebb he​lyi​ség aj​ta​ját, amely​ben pla​fo​nig érő pol​cok so​ra​koz​nak. – Ugye tudsz ol​vas​ni? Bó​lin​tok. – Gon​dol​tam. Apád fia vagy. Leül az ab​lak alat​ti ka​ros​szék​be. Úgy el​va​kít a nap, hogy csak a kör​vo​na​la​it lá​tom. Az ajtó mel​let​ti szék​re mu​tat: – Az lesz a he​lyed, de előbb ke​res​sünk egy köny​vet. A pol​co​kon min​den könyv vö​rös bőr​be van köt​ve, a cí​mük arany​be​tűk​kel áll a ge​rin​cü​kön. – Har​ma​dik polc, a jobb szé​len. Egy ha​tal​mas bál​ná​ról szól. Le​tör​löm a port a bo​rí​tó​ról, le​ülök a ki​je​lölt hely​re, az​tán fel​ütöm a köny​vet. Vé​kony han​gom resz​ket, ami​kor fel​ol​va​som az első sza​va​kat.

Apám pó​ló​ja ned​ves az iz​zad​ság​tól, ami​kor elő​jön a bok​rok kö​zül. Megint össze​ka​ris​tol​va, tele le​ve​lek​kel. Le​te​lep​szünk a te​ra​szon, ő pe​dig vé​gig​né​zi a dél​előtt ké​szült raj​zo​kat. Sok kö​zü​lük bál​nát áb​rá​zol. Az​tán hal​lom az idős höl​gyet a há​tunk mö​gött, a szok​nyá​ja su​hog já​rás köz​ben. – Hogy bol​do​gul a kert​tel? – ér​dek​lő​dik. Apám fel akar kel​ni. – Ma​rad​jon csak, hi​szen ke​mé​nyen dol​go​zik. Apám meg​tör​li a ke​zét a nad​rág​já​ban. – Már tu​dom, mi​lyen le​het​ne – szó​lal meg. – Most, hogy itt is la​kunk, job​ban ha​la​dok. De több a mun​ka, mint hit​tem. – Nagy kert. – Nem egé​szen erre gon​dol​tam. – Tu​dom… Ta​valy is dol​go​zott itt egy fi​a​tal​em​ber. Mond​tam neki, hogy nem kell si​et​ni, még​is min​den​nap reg​gel​től késő es​tig dol​go​zott. Az első este úgy mo​soly​gott, mint aki ép​pen ak​kor élt túl egy ha​jó​tö​rést. Egy hét​tel ké​sőbb, mint egy el​ítélt. Az​tán nem jött töb​bé. Azt hi​szem, fel​ad​ta. Le​het, hogy rá​ta​lál va​la​hol oda​kint. – El​mo​so​lyo​dik. Apám​ra né​zek, és csak most ve​szem ész​re, hogy arca be​esett, sze​me meg​nőtt. Ta​lán azért nem lát​tam ed​dig, mert min​dig mo​so​lyog. – Mi​lyen szer​szá​mo​kat hasz​nált? – ér​dek​lő​dik. Az idős hölgy egy ki​csit ha​bo​zik, mint​ha nem tel​je​sen ér​te​né a kér​dést. – A sa​ját​ját – fe​le​li az​tán. – Ma​gá​val hoz​ta a sa​ját​ját. Apám bó​lint, hü​velyk​uj​já​val meg​si​mo​gat​ja a lánc​fű​ré​szen lévő fém​le​me​zen a med​ve ké​pét. – Este va​la​mi​vel több sza​lon​nát te​szek a le​ves​be – mond​ja az idős hölgy. Kö​ve​tem a ház​ba, ol​vas​nom kell neki. Min​dig eb​ben az idő​pont​ban, ami​kor a nap ma​ga​san jár az ég​bol​ton, ő pe​dig az ab​lak alatt ül​het, és szi​lu​et​té vál​toz​hat. Gyak​ran meg​fe​led​ke​zem az idő​ről. Fel​szál​lok Ahab ka​pi​tány ha​jó​já​ra. Min​den ál​dott nap​pal kö​ze​lebb ju​tunk ah​hoz, hogy el​ejt​sük a ha​tal​mas fe​hér bál​nát. Né​ha​nap​ján csak ak​kor ha​gyom abba az ol​va​sást, ami​kor már annyi​ra sö​tét van a szo​bá​ban, hogy nem lá​tom a be​tű​ket. És ak​kor az arca elő​buk​kan az ár​nyé​kok kö​zül. Az első idők​ben majd​nem el​ej​tet​tem a köny​vet. El​né​zést kér​tem, és ki​si​et​tem a szo​bá​ból. De las​san hoz​zá​szo​kom a je​len​lé​té​hez. Ahogy meg​szok​tam a fa sza​gát is, mi​után a nyá​ri nap egész nap a há​zat sü​töt​te. Éj​sza​kán​ként lá​tom a kö​ze​le​dő vi​zet. Be​tör a fák kö​zött, ma​gá​val ra​gad​ja a kis és a nagy nö​vé​nye​ket. Az ódon fa​ház el​eresz​ti a ta​lajt, úgy úszik, mint egy hajó, el​sod​ró​dik. Csak mi hár​man va​gyunk az egész vi​lá​gon. Fe​let​tünk ma​da​rak száll​nak. Az ég​bolt csak az övék, han​go​san ri​kol​toz​nak örö​mük​ben: se​hol egy fel​hő​kar​co​ló, se​hol egy te​le​fon​póz​na, csak a vég​te​len ég. Még nem fe​dez​ték fel, hogy se​hol sem tud​nak le​száll​ni.

Fel​ol​va​som a könyv utol​só sza​va​it. Most már per​ce​ken ke​resz​tül ké​pes va​gyok pis​lo​gás nél​kül az idős höl​gyet néz​ni. Mind​ket​ten a he​lyün​kön ülünk, egyi​künk se szól. A könyv sza​vai még min​dig ott le​beg​nek kö​zöt​tünk a le​ve​gő​ben. Az​tán fel​egye​ne​se​dik a szé​ken. – Át​ver​te​lek. Te is tu​dod, hi​szen nem vagy buta. Meg​tör​li a szá​ját egy fe​hér ru​ha​szal​vé​tá​val, az​tán a tér​dé​re te​rí​ti. – Egy​sze​rű​en el​kér​het​ted vol​na a kul​csot, meg​kér​dez​het​ted vol​na, mi van az ajtó mö​gött. De fél​tél. Hall​ga​tok. – És ami​kor vé​gül ott áll​tái, szem​ben egy tég​la​fal​lal, meg​kér​dez​het​ted vol​na, mi​ért? Ezt az egy szót kel​lett vol​na csak ki​mon​da​nod, de fél​tél. Sze​rin​ted nem kü​lö​nös, hogy tég​la​fal van egy fa​ház​ban? Fo​gal​mam sincs, mit kel​le​ne fe​lel​nem. – Per​sze, hogy kü​lö​nös​nek tar​tod. Hi​szen nem vagy os​to​ba. De fél​tél. És ez sok​szor majd​nem ugyan​azt je​len​ti. Az​tán rám néz. – Kös​sünk egy új meg​ál​la​po​dást? – kér​di. – Ha to​vább​ra is fel​ol​va​sol ne​kem, el​me​sé​lem a ház tör​té​ne​tét. Ez​út​tal sem​mi ra​vasz​ko​dás. El​me​sé​lem, amit tu​dok. Azt hi​szem, vá​laszt fogsz kap​ni né​hány kér​dé​sed​re. Még min​dig nem fe​le​lek, de nem hi​szem, hogy szük​sé​ges len​ne. – Rend​ben. El​mon​dom a ház tör​té​ne​tét, de nem ma. Ér​zem, ahogy a fe​jem bic​cent, ez​út​tal nem ije​dek meg tőle. – Ötö​dik polc, har​ma​dik könyv. – Láb​ujj​hegy​re kell ágas​kod​nom, hogy el​ér​jem. Le​po​ro​lom a köny​vet. Uta​zás a ten​ger alatt. Nem ez lesz az utol​só, amit el​ol​va​sunk a nyá​ron. A na​pok el​tűn​nek a köny​vek lap​ja​in. Mire a nap vö​rös​re vált, sze​mem ég a szá​raz​ság​tól. Ami​kor apám​mal a kony​há​ban va​cso​rázunk, mus​ké​tá​sok vesz​nek kö​rül. Oda​kint az ab​lak előtt egy fér​fi lo​va​gol el sza​már​há​ton. Más​nap megint a könyv​tár​szo​bá​ban ol​va​sok az idős hölgy​nek. Ha egy szó​ba be​le​tö​rik a bics​kám, vagy nem egé​szen ér​tem, se​gít. Nem kell a könyv​be pil​lan​ta​nia, azt hi​szem, kí​vül​ről tud​ja, mi áll az ol​da​la​kon. Hát​ra​dől a ka​ros​szé​ké​ben. – Min​dig is ez volt a ked​venc he​lyem, itt, a köny​vek kö​zött. Most már te is tu​dod, mi​ért. Ha len​ne még egy évünk, ne​ki​lát​hat​nánk a hí​res oro​szok​nak. Kora este ke​ve​re​dek ki a te​rasz​ra, apám ép​pen ci​ga​ret​tá​zik. Mo​so​lyog​va vé​gig​si​mít​ja a ha​ja​mat. – Úgy tű​nik, új ta​nárt ta​lál​tál ma​gad​nak.

Az idős hölgy a ka​rom​ba ka​pasz​ko​dik, így me​gyünk le a lép​csőn. Az autó ki​gör​dült a ház elé, apám mel​let​te áll, és ránk vár. Az idős hölgy​től köl​csön​ka​pott bar​na öl​töny van raj​ta. Ami​kor fel​vet​te, moly​ir​tó​sza​got árasz​tott. Az öl​töny alatt mel​lényt és nyak​ken​dőt vi​sel. Gon​do​san meg​bo​rot​vál​ko​zott, ha​ját szap​pan​nal hát​ra​si​mí​tot​ta. Most olyan, mint​ha egy régi fény​kép​ről lé​pett vol​na le. Ki​nyit​ja a ko​csi aj​ta​ját, és be​se​gí​ti az idős höl​gyet. Az​tán si​et​ve meg​ke​rü​li az au​tót, és előt​tem is ki​nyit​ja az aj​tót. A hát​só ülé​sen ülök a ka​la​pot vi​se​lő idős hölgy mel​lett, aki​nek arca nagy ré​szét fá​tyol ta​kar​ja. Akár raj​ta le​he​tett vol​na ugyan​azon a ké​pen, ame​lyen az apám. Raj​tam hosszú​nad​rág és fris​sen va​salt, tisz​ta ing. Ahol a ci​pőm​ről le​ko​pott a bőr, ott fe​ke​te tus​sal be​szí​nez​tük. Az ös​vé​nyen ha​la​dunk. A nap​pa​li fény​ben az autó bel​se​je kis tár​sal​gó​ra ha​son​lít a sö​tét fá​ból és bőr​ből ké​szült bú​to​rok​kal. Ami​kor ki​érünk a föld​út​ra, az idős hölgy kö​zénk te​szi a ka​lap​ját az ülés​re. – Anyám azt mond​ta, egy iga​zi hölgy so​sem ve​szi le a ka​lap​ját, még a temp​lom​ban vagy az il​lem​he​lyen se. Ka​lap​ban te​met​ték el. Ki​si​mít​ja a fáty​lat. – Én min​dig is ször​nyű visz​ke​tést kap​tam tőle. A föld​út asz​fal​to​zott​ra vált, kö​ze​le​dünk a vá​ros​hoz. A ko​csi apám keze alatt sik​lik az au​tók kö​zött, csak né​hány​szor ál​lunk meg a pi​ros​nál. Az em​be​rek meg​for​dul​nak a fe​ke​te jár​gány után, né​há​nyan in​te​get​nek. – Re​mé​lem, oda​ta​lál – szó​lal meg az idős hölgy. – Tu​dom, a le​írás nem volt túl​sá​go​san pon​tos. Sok év​vel ez​előtt jár​tam ott utol​já​ra. – Apám rá​mo​so​lyog a vissza​pil​lan​tó tü​kör​ben. – Ha még ott van, meg​ta​lá​lom, ne ag​gód​jon. Hi​szek neki. Egy​szer me​sélt a Wyo​ming​ban élő kis őze​gér​ről. Nem na​gyobb a kis​uj​jun​kon lévő kö​röm​nél, de ké​pes több napi já​rás​ra el​tá​vo​lod​ni az ott​ho​ná​tól. Ez em​be​ri lép​ték​ben száz​hat​van ki​lo​mé​tert je​len​te​ne. Még​is vissza​ta​lál. Nincs szük​sé​ge táb​lák​ra, és nem kell az út fe​lől kér​de​zős​köd​nie. Min​dig meg​ta​lál​ja a ha​za​ve​ze​tő utat. Mi apám​mal pont for​dít​va va​gyunk ez​zel. Apám el​for​dít​ja az au​tó​rá​dió nagy, fé​nyes fém​gomb​ját, a hang​szó​ró re​cseg. To​vább​te​ker, el az em​be​ri be​széd​től meg a gi​tár​han​gok​tól, amíg egy neki tet​sző mű​sort ta​lál. Trom​bi​ta​szó​ló hang​já​ra hagy​juk el a vá​rost. Sár​ga ló​he​re​me​zők és temp​lo​mok mel​lett ha​la​dunk el. A mo​tor ki​csit mo​rog, ami​kor apám le​ál​lít​ja az au​tót. – Is​me​rős​nek tű​nik? – kér​de​zi. Le​haj​tot​tunk a fő​út​vo​nal​ról, és egy fák​kal sze​gé​lye​zett, ka​vi​csos té​ren ál​lunk. Az idős hölgy ki​néz az ab​la​kon. – Igen – mond​ja hi​tet​len​ked​ve. – Igen… meg​ér​kez​tünk. Fel​ve​szi a ka​lap​ját, le​eresz​ti a fáty​lat. Apám ki​nyit​ja az autó aj​ta​ját, hal​lom a ten​ger mo​raj​lá​sát. A ka​vi​csos tér​ről in​du​ló kes​keny ös​vé​nyen egy sár​ga tég​lá​ból épült, fa​ge​ren​dás ház​hoz érünk. Em​be​rek ül​nek a kert​ben fe​hér ab​rosszal meg​te​rí​tett asz​ta​la​ik​nál, ké​se​ik és vil​lá​ik csil​log​nak a nap​sü​tés​ben. Fe​lénk for​dul​nak, pil​lan​tá​suk ró​lam bar​na öl​tö​nyös apám​ra ván​do​rol, majd ki​csit hosszab​ban el​időz az idős höl​gyön. Si​et​ve le​bá​mul​-

nak az éte​lük​re. Egy pin​cér a töb​bi​től va​la​mi​vel tá​vo​labb álló asz​tal​hoz ve​zet min​ket. Fe​hér te​rí​tőt erő​sít rá csi​pe​szek​kel, amik apám sze​rint ezüst​ből van​nak. Meg​kap​juk a puha mar​ha​bőr​be kö​tött ét​la​pot. Szend​vi​cset eszünk, de nem olyat, amit hi​deg ebéd​nek szok​tunk cso​ma​gol​ni, egyet​len sze​let ubor​ká​val és egy fél pa​ra​di​csom​mal tölt​ve. Itt a hal​fi​lé az egész ke​nye​ret be​bo​rít​ja, és az apró rá​kok össze​vesz​nek a he​lyért a te​te​jén, lök​dö​sőd​nek, és majd​nem le​gu​rul​nak a tá​nyér​ról. Apám jó​ko​rá​kat hör​pint a sö​ré​ből, az idős hölgy csak kor​tyol​gat​ja a sa​ját​ját, majd szal​vé​tá​val le​tör​li a po​hár szé​lét. Pá​lin​ká​val koc​cin​ta​nak. Mi​köz​ben eszünk, ér​zem az em​be​rek vizs​la te​kin​te​tét. Ami​kor a pil​lan​tá​sa​ink ta​lál​koz​nak, el​kap​ják a te​kin​te​tü​ket. Las​san vég​re el​for​dul​nak, és csak há​tak vesz​nek kö​rül min​ket. – Nya​ran​ta jár​tunk ide – me​sé​li az idős hölgy. – Min​den nyá​ron. Ak​ko​ri​ban nem egé​szen így néz​tem ki. Az évek mú​lá​sá​val rom​lott a hely​zet. – A szal​vé​tá​val fel​itat​gat​ja az aj​kát. – Még nem tud​tam, mi​ért bá​mul​nak meg. Azt hit​tem, min​dig így néz​nek egy​más​ra az em​be​rek, hát én is vissza​bá​mul​tam rá​juk, de apám rám szólt, ne te​gyem. Nem ér​tet​tem, mi​ért. Desszert​ként cso​ko​lá​dék​ré​met ka​pok friss mál​ná​val, apám és az idős hölgy ká​vét szür​csöl pa​rá​nyi csé​szék​ből. In​nen nem lát​juk a ten​gert, de ami​kor irányt vál​toz​tat a szél, meg​csap​ja or​run​kat a hí​nár meg a sós víz il​la​ta. Ma​ga​san fö​löt​tünk si​rá​lyok vi​tor​láz​nak. A ha​za​úton az idős hölgy több​ször is el​szen​de​re​dik, az​tán fel​egye​ne​se​dik az ülés​ben. – Azt hit​tem, már ak​kor elé​ge​dett le​szek, ha meg​lá​tom a ker​tet… – mond​ja. – De ma… Ma bol​dog va​gyok. Sej​te​ni vé​lem az aj​kát a fá​tyol alatt. Most már tu​dom, mi​lyen, ami​kor mo​so​lyog.

A könyv​tár​szo​bá​ban ül​dö​gé​lünk, az idős hölgy a ka​ros​szék​ben, én pe​dig az ajtó mel​let​ti szé​ken. – Volt egy meg​ál​la​po​dá​sunk. At​tól tar​tok, ha túl so​ká​ig vá​runk, nem tu​dom be​tar​ta​ni a ré​sze​met. Iszik egy kor​tyot a vi​zes​po​ha​rá​ból, csak annyit, hogy meg​ned​ve​sít​se az aj​kát. – Ma én me​sé​lek egy tör​té​ne​tet. To​vább​adom ne​ked, mi​előtt szer​te​fosz​lik. Csak raj​tad áll, el​hi​szed-e vagy sem. Nem ez a fon​tos. Rám néz, biz​tos akar len​ni ben​ne, hogy fi​gye​lek. – Apám már idős volt, ami​kor ezt a há​zat épí​tet​te, majd​nem annyi idős, mint most én. Sze​ren​csé​re túl fi​a​tal vagy ah​hoz, hogy til​ta​kozz. Öreg va​gyok, tu​dom. Mint a hű​tő​szek​rény​ben ha​gyott tej. Egy el​fe​le​dett, régi aludt​tej. De ez a tör​té​net nem ró​lam szól. Hát​ra​dől a szék​ben, ke​zét az ölé​ben pi​hen​te​ti. – Apám órás​ta​nonc volt. Azon a na​pon, ami​kor meg​kap​ta a mes​ter​le​ve​lét, fel​szállt egy Ame​ri​ká​ba in​du​ló ha​jó​ra. Az úton so​kan meg​be​te​ged​tek. Vol​tak, akik nem is él​ték túl. Ami​kor part​ra szállt, tel​je​sen sár​ga volt. So​vány és sár​ga. Bo​lyon​gott az ut​cá​kon az új vi​lág​ban, se​hol se ta​lált mun​kát, és egy​re rosszab​bul érez​te ma​gát. Kö​zel​járt a ha​lál​hoz, ami​kor ta​lál​ko​zott a Smith & Wes​son gyár egyik üz​let​kö​tő​jé​vel. A fér​fi azt ál​lí​tot​ta, hogy épp rá van szük​sé​ge. Még a mas​sachu​sett​si vo​nat​je​gyet is ki​fi​zet​te, ott volt ugyan​is a gyár. Lő​fegy​ve​re​ket ké​szí​tet​tek. Ha​mar ki​de​rült, mi​lyen ügyes kezű az apám, ami órás​mes​ter​ként nem cso​da: hoz​zá volt szok​va, hogy na​gyí​tó​üveg alatt apró fém al​kat​ré​szek​kel bab​rál​jon. Tíz év​nyi ke​mény mun​ka után el​ké​szí​tet​te sa​ját fegy​ve​rét, a „John​sont”. Így ej​tet​ték ott az ő csa​lá​di ne​vét. A pus​ka rend​kí​vül sok​ba ke​rült, de messzebb​re vitt és pon​to​sab​ban lőtt, mint bár​mely ad​dig is​mert fegy​ver. Több mint har​minc évig gyár​tot​ta a bö​lény​va​dá​szok szá​má​ra. Bö​lény​va​dá​szok​nak hív​ták ma​gu​kat, pe​dig leg​gyak​rab​ban in​di​á​nok​ra va​dász​tak. A John​son-féle pus​ka​go​lyók ki​seb​bek vol​tak a töb​bi fegy​ver go​lyó​i​nál, így a bö​lény nem halt meg fel​tét​le​nül, ha el​ta​lál​ták vele. Az em​be​ren azon​ban ke​resz​tül​ment. Em​ber​va​dá​szat​ra kezd​ték hasz​nál​ni. Apám na​gyon meg​gaz​da​go​dott, de idős ko​rá​ra kép​te​len volt el​vi​sel​ni a gon​do​la​tot, hogy em​be​re​ket pusz​tí​ta​nak el a pus​ká​já​val. Tud​ta, a fegy​ver bor​zasz​tó​an jó, és bor​zasz​tó​an pon​tos. Az idős hölgy né​hány​szor mély lé​leg​ze​tet vesz, le​huny​ja a sze​mét. A szo​bá​ra las​san sö​tét​ség bo​rul. Egy pil​la​na​tig azt hi​szem, el​aludt. A hang​ja re​kedt, ami​kor újra meg​szó​lal. – Elő​ször a ke​le​ti part​ra köl​tö​zött, de az nem volt elég tá​vol. Éj​sza​kán​ként hal​lot​ta az in​di​án lel​kek hang​ját a szél​ben. Így hát ha​za​köl​tö​zött Dá​ni​á​ba, és fel​épí​tet​te ezt a há​zat olyan​ra, ami​lyen Ame​ri​ká​ban lett vol​na. A desz​ká​kat Svéd​or​szág​ból ho​zat​ta ha​jón. Egyet​len szö​get se ver​tek be a fel​ügye​le​te nél​kül. Pár év​vel a be​köl​tö​zé​se után a ház​ve​ze​tő​nő​je gyer​me​ket szült neki. Ez vol​tam én. Ta​lán egy újabb kí​sér​let a lel​kek meg​té​vesz​té​sé​re. Mi​köz​ben me​sélt, a tör​té​ne​tet apró fa​la​tok​ban ada​gol​ta a mennye​zet​ről, most azon​ban egye​ne​sen rám néz. – Ta​lán kü​lö​nö​sen hang​zik, de ez ve​zé​rel​te apá​mat. Össze​za​var​ni a lel​ke​ket. Az in​di​á​nok lel​két. El​kap​ni őket a fa​lak kö​zött az ajtó nél​kü​li he​lyi​sé​gek​ben. Ezért lett ilyen a

ház. Ez egy régi ha​gyo​mány ab​ból az idő​ből, ami​kor még a szá​munk​ra ért​he​tet​len dol​go​kat is lát​tuk. Apád tud​ja, mi​ről be​szé​lek. Apád bölcs em​ber, ezt sose fe​lejtsd el. Mind​egy, mit mon​da​nak az em​be​rek. Egy egész fi​ó​kom van tele új​ság​ki​vá​gá​sok​kal, cik​kek​kel, ame​lye​ket ő írt fo​lyó​ira​tok​nak és na​pi​la​pok​nak. Ko​ráb​ban nem sö​vé​nye​ket nyírt. De ez nem az én tör​té​ne​tem, ezt nem ne​kem kell el​me​sél​nem. Ha​nem az apá​dé és a tiéd. Most már majd​nem min​dent tudsz a ház​ról.

Az idős hölgy rám tá​masz​ko​dik, kö​vet​jük a le​vá​gott vi​rág​fe​je​ket a lép​cső al​já​tól a gye​pen át, le, az első alma- és kör​te​fá​kig. Ott vár ránk apám vál​lá​ra ve​tett há​ti​zsák​kal. Reg​gel meg​pa​kol​ta gyü​mölcs​lé​vel és az idős hölgy ál​tal sü​tött zsöm​lék​kel. – Ele​mó​zsia. Szük​sé​günk lesz rá. Apám fél​re​húz​za az ága​kat, és meg​mu​tat​ja az ele​jét an​nak az ös​vény​nek, ame​lyen egész nyá​ron dol​go​zott. Az idős hölgy megint be​le​ka​pasz​ko​dik a ka​rom​ba, és be​lé​pünk a fák közé. Az ös​vény csu​pán más​fél mé​ter szé​les, a fe​hé​ren, sár​gán és pi​ro​san vi​rág​zó bok​rok kö​zött te​ke​reg. A lá​bunk alatt egye​net​len a föld, tele gö​csök​kel. – A ker​tem! – ki​ált fel az idős hölgy. Egy fá​ból ké​szült pad​hoz érünk, ame​lyet apám ki​sza​ba​dí​tott az ágak és az in​dák fog​sá​gá​ból. – Sze​ret​ne le​ül​ni egy ki​csit? – kér​di apám. – Még nem. – Mu​ta​tó​uj​já​val kö​ve​ti a pad tám​lá​já​ba vé​sett be​tűk mé​lye​dé​se​it. Szin​te tel​je​sen el​tűn​tek, le​he​tet​len el​ol​vas​ni őket. El​mo​so​lyo​dik. Az​tán el​in​dul, már nincs szük​sé​ge a ka​rom​ra, ha​ma​ro​san ő megy elöl. Csak azért áll meg oly​kor, hogy meg​cso​dál​jon egy-egy nö​vényt, bok​rot vagy egy fa​törzs​re te​ker​gő​dző vad​vi​rá​got. Né​hány mé​ter ma​gas​ság​ban egy rozs​dás gye​rek​bi​cik​li lóg a le​ve​gő​ben, ágak​kal be​bo​rít​va, ame​lyek fel​emel​ték a ma​gas​ba. – Hát ez lett vele – ne​vet az idős hölgy. – Nem bír​tam rá​ven​ni ma​gam, hogy le​vág​jam – fe​le​li apám. Egy fák kö​zöt​ti tisz​tás​ra érünk. Fo​gal​mam sincs, mennyit jöt​tünk, egy órát, vagy ta​lán töb​bet is. Apám ki​vesz egy pok​ró​cot a há​ti​zsák​ból, és ke​resz​tül​ve​ti egy fa​tön​kön, hogy az idős hölgy le​ül​hes​sen. Mi a mo​hás er​dei ta​laj​ra te​lep​szünk. Apám elő​ve​szi a gyü​mölcs​le​vet meg a zsöm​lé​ket, egyik​ben fű​sze​res fa​sírt, má​sik​ban érett sajt. Az első ha​ra​pást kö​ve​tő​en ér​zem, mennyi​re éhes vol​tam. Az idős hölgy csi​pe​ge​ti a zsöm​lé​jét, és ap​ró​kat kor​tyol. Egy fa mö​gött könnyí​tek ma​ga​mon, mi​után vég​zek, apám fel​se​gí​ti az idős höl​gyet, és foly​tat​juk utun​kat. Könnyed kop​pa​ná​so​kat hal​lok a fe​jünk fö​löt​ti le​ve​le​ken. Az eső utat tör ma​gá​nak a fák ko​ro​ná​já​ban. – Ide be​hú​zód​ha​tunk – ja​va​sol​ja apám. Gyor​san be​sza​la​dok a fa alá. Az idős hölgy ta​lál ma​gá​nak egy he​lyet az ös​vé​nyen, ahon​nan lát​ni az eget. Ott áll a sza​ka​dó eső​ben, te​kin​te​tét az égre eme​li, és nyi​tott száj​jal ne​vet. – Nyá​ri zá​por – mond​ja, és eső áz​tat​ta szem​mel néz ránk. – Érez​ni, mi​lyen me​leg. – Ru​há​ja a tes​té​re ta​pad. – Ma van az utol​só nyá​ri nap. Hol​nap már ősz lesz. Meg​lát​ják. Ami​kor az eső már csak csö​pög, to​vább​in​du​lunk. A kert me​leg föld- és édes​kés vi​rág​il​la​tot áraszt. – Apám ho​zott ma​gá​val ma​go​kat – me​sé​li az idős hölgy séta köz​ben. Hang​ja el​ha​ló, fá​radt, de ő még​sem pi​hen meg. – A töb​bit Dél-Ame​ri​ká​ból, Af​ri​ká​ból és Auszt​rá​li​á​ból ho​zat​ta. Az em​be​rek azt mond​ták, itt úgy​sem fog​nak meg​él​ni. Hogy nem él​nék túl a dán idő​já​rást. De ő csak ne​ve​tett. El​ha​la​dunk egy kis ma​dár​für​de​tő mel​lett, ame​lyet apám ki​sza​ba​dí​tott, s az idős hölgy

ne​ki​tá​masz​ko​dik. – A ma​gok, ame​lye​ket apám el​ve​tett, az em​be​ri​ség​nél ősibb nö​vé​nyek​ből szár​maz​nak. Nem bo​ta​ni​ku​sok ne​me​sí​tet​ték. Nem dísz​nek vagy il​la​to​zás​ra szán​ták őket. Ezek a nö​vé​nyek nem akar​tak ki​pusz​tul​ni. In​kább gyil​kol​tak, mint meg​hal​tak. Mé​lyet só​hajt, majd foly​tat​ja út​ját. Az ár​nyé​kok egy​re hosszab​bak. A ház​hoz ve​ze​tő úton az ös​vény kes​ke​nyebb​nek tű​nik. Biz​tos​ra ve​szem, hogy a fák már​is nö​ve​ked​ni kezd​tek és újra össze​zár​ják a csa​pást mö​göt​tünk. Apám fél​re​húz​za az ága​kat, ki​lé​pünk az utol​só bo​kor mö​gül. Is​mét a pá​zsi​ton ál​lunk. A vö​rös​ben és na​rancs​sár​gá​ban ját​szó nap las​san alá​bu​kik a ház mö​gött. Ma mind​hár​man fel​fe​de​zők vol​tunk. Az idős hölgy rám mo​so​lyog, bőr​ci​pő​je bar​na a föld​től, ru​há​ja még min​dig ned​ves az eső​től, s ő maga bil​leg ki​csit, mint​ha szé​de​leg​ne a ki​me​rí​tő sé​tá​tól. – Kö​szö​nöm – szó​lal meg – …kö​szö​nöm. – Meg​szo​rít​ja apám ke​zét, mind​ket​tőn​ket ar​con csó​kol, az​tán be​megy a ház​ba, hogy le​pi​hen​jen. Apám leül a te​ra​szon, sze​mét a ker​ten le​gel​te​ti, és ci​ga​ret​tá​zik. Ho​zok neki egy sört a kony​há​ból. Iszik, de köz​ben le nem ve​szi a sze​mét az előt​tünk el​te​rü​lő zöl​dön. Még so​sem lát​tam ilyen elé​ge​dett​nek. Az első eme​le​ten zu​ha​nyozunk. Dur​va szi​vaccsal le​dör​zsö​löm apám há​tát, a nya​ka és a vál​la tele van le​vél​te​tű​vel. Gon​do​san meg​vizs​gál, nem sze​rez​tem-e kul​lan​csot. Szend​vi​cset ké​szít egy nagy tál​ra, máj​pás​té​to​mos ke​nye​ret fű​sze​res, füs​tölt hús​sal, ko​cso​nyá​val meg sajt​tal és pap​ri​ká​val. A tűz​he​lyen ká​vét főz. Mi​után meg​te​rí​tet​te az asz​talt há​rom sze​mély​re, meg​kér, hogy men​jek el az idős höl​gyért, biz​to​san szí​ve​sen va​cso​rá​zik ve​lünk. A ka​ros​szék​ben ta​lá​lom a nap​pa​li​ban. Moz​du​lat​la​nul ül, még min​dig a nyá​ri ru​há​já​ban. Elő​ször azt hi​szem, al​szik. Te​szek még pár lé​pést a szo​ba bel​se​je felé, az​tán biz​tos va​gyok ben​ne, hogy nem éb​red fel töb​bé. Nem fé​lek, ta​lán azért, mert mo​so​lyog.

Szo​bá​ról szo​bá​ra já​runk. Apám nej​lon​zacs​kók​ba te​szi az idős hölgy hol​mi​ját. Egy köny​vet le​vesz a polc​ról, mö​göt​te egy kö​teg pénz. Ki​nyit​ja a ru​hás​szek​rény aj​ta​ját a há​ló​szo​bá​ban, elő​vesz egy szé​les ka​ri​má​jú ka​la​pot, és ki​bo​rít​ja be​lő​le az arany ék​sze​re​ket. A nap​pa​li​ban ki​ve​szi a por​ce​lán​tár​gya​kat az ab​lak​mé​lye​dés​ből. Há​rom lab​dá​zó ku​tyát és egy kis pász​tor​lányt. Tö​rül​kö​ző​be cso​ma​gol​ja őket. Le​emel egy ké​pet a fal​ról, arany​ke​re​tes olaj​fest​mény. El​ol​vas​sa az írást a vá​szon túl​ol​da​lán, rám néz, az​tán le​te​szi a föld​re. Leül mel​lém a ka​na​pé​ra, és meg​fog​ja a ke​zem. – Ne hidd, hogy bár​mit is el​lo​punk. – Az ar​com ned​ves. – Ha va​la​ki​nek ilyen háza és kert​je, no meg au​tó​ja van… És köny​vei. Már csak a pol​con lévő köny​vek is. An​nak ren​ge​teg ro​ko​na van. Még ak​kor is, ha so​sem is​mer​te őket. – Kép​te​len va​gyok ab​ba​hagy​ni a hüp​pö​gést, ma​gá​hoz húz. Meg​pró​bá​lok nem néz​ni az idős hölgy​re, aki né​hány mé​ter​re tő​lünk a fo​tel​ban ül. – „Meg​lát​já​tok”, mon​da​ná, „nem te​lik bele egy-két nap, és már​is itt lesz​nek, ke​zük​ben a kin​cset rej​tő tér​ké​pe​ik​kel. Fel​té​pik még a te​rasz desz​ká​it is, min​de​nütt a pi​ros x-et ke​re​sik majd.” Azt akar​ta vol​na, hogy vi​gyük ma​gunk​kal, amit tu​dunk. Apám a két keze kö​zött tart​ja a fe​je​met, a sze​mem​be néz. – Olyan bol​dog​gá tet​ted – mond​ja. – Hi​he​tet​le​nül bol​dog​gá. To​vább jár​ká​lunk a ház​ban. Mint ami​kor min​dent meg kell ta​lál​ni egy hosszú be​vá​sár​ló​lis​tá​ról. A sze​mem csak nem akar meg​szá​rad​ni, be​le​tör​löm a ru​hám uj​já​ba. Még so​sem akar​tam ennyi​re egy he​lyen ma​rad​ni. Min​den órát össze​tör​het​nénk. A tük​rö​ket is, hogy az idős hölgy​nek sose kell​jen lát​nia ma​gát. Itt ma​rad​hat​nánk, míg a ha​jam olyan hosszú nem lesz, mint apá​mé, és sza​kál​lat nem nö​vesz​tek, mint ő. A régi fe​ke​te au​tó​val jár​hat​nánk, be​vá​sá​rol​hat​nánk, de so​sem ven​nénk új​sá​got. Soha sen​ki se ta​lál​na ránk. Ez volt az első hely, ahol nem éb​resz​tet​tek fel apám rém​ál​mai. A mo​tor mo​rog, a cso​mag​tar​tó tele a hol​mink​kal, a ré​gi​vel és az új​jal. Megint a vá​ros​ban va​gyunk. Épp​olyan nagy és za​jos, mint első al​ka​lom​mal. Apám egy vi​lá​gí​tó pi​ros be​tűs táb​la alatt le​par​kol. A szál​lo​da egy el​sö​té​tí​tett ab​la​kú bár és egy – ahogy apám ne​ve​zi – éj​sza​kai mu​la​tó közé van be​szo​rít​va. Be​vi​szi a bő​rön​dö​ket a re​cep​ci​ó​hoz, meg​ütö​ge​ti a csen​gőt. So​ká​ig vá​runk, a sző​nye​get bá​mu​lom, a több ré​teg szenny alatt rej​tő​ző min​tát. Az ágyon ülök. Egye​dül va​gyok. Apám vissza​vit​te az au​tót a fé​szer​be. Csak órák múl​va ér vissza a fu​tár​bi​cik​lin. A bő​rönd zár​va he​ver mel​let​tem. Hal​lom az ut​cá​ról és a töb​bi szo​bá​ból be​szű​rő​dő za​jo​kat. Új han​gok. Az új ott​ho​nunk.

Apám foga alatt ro​pog a zsöm​le, ahogy be​le​ha​rap, fel​hör​pin​ti a ká​vé​ját és fel​áll. – Kérsz va​la​mit? – Meg​rá​zom a fe​jem. El​ha​lad egy asz​tal mel​lett, ahol két fi​a​tal lány ül, akik mint​ha egész mos​ta​ná​ig sír​tak vol​na. Apám ká​vét tölt a fal mel​let​ti asz​ta​lon álló ter​mosz​ból. Ami​kor le​ül​tünk a szál​lo​da ét​ter​mé​ben, biz​tos vol​tam ben​ne, hogy be​le​lép​tem va​la​mi​be. Az​tán rá​jöt​tem, hogy a sző​nyeg​nek van be​bü​dö​sö​dött vi​zes tö​rül​kö​ző-, mocs​kos ku​tya- és ci​ga​ret​ta​sza​ga. Apám zsöm​lét, né​hány sze​let saj​tot és lek​várt tesz egy újabb tá​nyér​ra. Nem aka​rok se​mer​re se néz​ni. A szom​széd asz​tal​nál egy fér​fi ül, szé​les ezüst​lánc​cal a nya​ká​ban. Az uj​ja​in raj​zok van​nak. Fe​ke​te haja szin​te ko​pasz​ra van nyír​va. Apám sze​rint Bul​gá​ri​á​ból vagy Ro​má​ni​á​ból jött. Fog​pisz​ká​lók​ból min​tá​kat rak ki maga előtt az asz​ta​lon. Csil​la​got for​máz. Mi​után le​rak​ta az utol​sót, össze​sze​di őket, és új min​tá​ba kezd. Te​kin​te​tünk ta​lál​ko​zik, én si​et​ve le​bá​mu​lok a tá​nyé​rom​ba. Apám leül ve​lem szem​ben. Egy kis ká​vét ki​ön​tött a csé​sze​alj​ra. – Az em​ber ab​ban kü​lön​bö​zik a töb​bi faj​tól – egy pa​pír​szal​vé​tá​val le​tör​li a csé​sze​al​jat –, hogy ké​pes al​kal​maz​kod​ni. Kö​ve​tem a pil​lan​tá​sát a sa​rok​ban ülő fér​fi felé. Öl​tönyt és nyak​ken​dőt vi​sel. A mel​let​te lévő szé​ken bar​na bőr​map​pa he​ver. Sima ha​ját bal​ol​dalt el​vá​laszt​va hord​ja. Ar​cát bo​rot​vál​ko​zás köz​ben meg​sér​tet​te. Új​sá​got ol​vas, ma​gá​ban dünnyög, és zsöm​lét maj​szol. Apám​tól ka​pok két koc​ka​cuk​rot szo​po​gat​ni. A szál​lo​da kö​ze​lé​ben van egy kis mozi. A jegy​árus lány rá​mo​so​lyog apám​ra, ká​vét hoz neki, mi​köz​ben a film​re vá​runk. Né​met, fran​cia, orosz és len​gyel fil​me​ket né​zünk. Ál​ta​lá​ban nem ol​va​som a fel​ira​to​kat, csak a vá​szon​ra kon​cent​rá​lok, és el​kép​ze​lem, mit mon​da​nak. Gyil​kos ro​bo​tot kell épí​te​nünk a pin​cé​ben, Alek​szej. Vagy: Mi​kor lesz kész a gyil​kos ro​bot, Alek​szej? A ro​bot so​sincs raj​ta a ké​pen, de ott áll ezüs​tö​sen csil​log​va, tá​ma​dás​ra ké​szen. A szál​lo​da kö​ze​lé​ben öt hot​do​gos ko​csi van. Apám sze​rint mind​egyi​ket ki kell pró​bál​juk ah​hoz, hogy meg​tud​juk, me​lyik​nél kap​ha​tó a leg​jobb hot​dog. Az​zal nem elé​ged​he​tünk meg, hogy mind​egyik​nél csak egy​szer vá​sá​ro​lunk. Vissza kell tér​nünk hoz​zá​juk. Apám min​dent kér a hot​dog​já​ra. Én nem sze​re​tem a csí​pős mus​tárt és a nyers hagy​mát. – Eze​ken kí​vül min​dent kér – ma​gya​ráz​za apám Ul​lá​nak az Ulla Virs​li​jé​nél, Mor​ten​nek a Csil​la​gos Virs​li​nél és Svend-nek a Svend Ete​tő​jé​ben. Mi​után nem elő​ször eszünk ná​luk, már tud​ják, mit je​lent az „eze​ken kí​vül min​dent”. – Egy jó hot​do​got nem le​het úgy meg​en​ni, hogy ne ra​ga​csozzuk össze az uj​ja​in​kat – mond​ja apám ketchu​pos száj​jal. – Sőt, nem​csak az uj​ja​in​kat, ha​nem az egész ke​zün​ket össze kell ma​sza​tol​nunk. Megint han​gok​ra me​rü​lök álom​ba. A mel​let​tem hor​ko​ló apám or​rá​ból jövő fű​ré​sze​lő hang​ra. Az utca hang​ja​i​ra, a vi​sít​va fé​ke​ző au​tók hang​já​ra, a ned​ves asz​fal​ton csi​kor​gó gu​mik hang​já​ra. Az ab​la​kunk alatt be​szél​ge​tő, ve​sze​ke​dő, ki​a​bá​ló ré​sze​gek hang​já​ra.

Éj​je​len​te jó né​hány​szor ve​re​ke​dés za​ját hal​lom. Az első idő​ben fel​éb​re​dek rá, és az ab​lak​hoz me​gyek. Lá​tom, ahogy a szrip​tíz​bár ki​do​bó​fi​ú​ja olyan erő​vel ta​szít ki va​la​kit az aj​tón, hogy az ci​gány​ke​re​ket hány egy ott par​ko​ló autó hű​tő​ház​te​te​jén. En​nek is meg​van a maga hang​ja. Meg​ta​nu​lom meg​kü​lön​böz​tet​ni a rend​őr​au​tó szi​ré​ná​ját a men​tő​au​tó​é​tól. A szál​lo​dá​nak is meg​van​nak a hang​jai. A ré​sze​gek​nek is meg​van a jel​lem​ző já​rá​suk, és nem a sut​to​gá​suk​ról hí​re​sek. – Mennyi? – kér​de​zik. – Mennyi​ben ál​la​pod​tunk meg? Va​la​mi​vel szo​ro​sab​ban oda​bú​jok apám​hoz. Ami​kor ál​má​ban va​ka​ró​zik, aka​rat​la​nul is meg​csik​lan​doz. Az első na​pok​ban nem hagy​nak alud​ni a han​gok, ide​ge​nek, to​la​ko​dób​bak, mint bár​me​lyik ko​ráb​bi la​kó​he​lyün​kön.

Egy reg​gel apám köz​li ve​lem, hogy vége a nyá​ri szü​net​nek, megint el​kez​dő​dik az is​ko​la. – Má​so​di​kos let​tél. Szá​míts rá, hogy ne​he​zebb lesz. Új tan​tár​gyam van, a tör​té​ne​lem. A má​so​dik vi​lág​há​bo​rú​val kezd​jük. Ez ép​pen jó kez​dés​nek, véli apám. Asz​ta​lunk nincs, az ágy​ban fek​szünk. Mi​köz​ben me​sél, lá​tom, ahogy a fe​let​tünk dü​bör​gő Mes​serschmit​tek füst​csí​ko​kat húz​nak a szál​lo​dai szo​ba pla​fon​já​ra. A fa​lon Tig​ri​se​ket lá​tok kö​ze​led​ni a zöld domb​te​tő​kön át, ha​tal​ma​sak, és fel​szánt​ják a fü​vet. Az ágyú​ik​ból sár​ga lán​gok csap​nak ki. Egy tel​jes he​tet töl​tünk el Hit​ler​rel. Könyv​tár​ba já​runk, meg​nézzük fény​ké​pen, ahogy be​szé​det mond, vagy kar​ját az ég felé eme​li, mind az öt uj​já​val mu​tat. Vagy ahogy meg​si​mo​gat egy szar​vast. Apám újabb kép​hez la​poz. El​mo​só​dott, elő​ször nem is lá​tom, mit áb​rá​zol, mint​ha fe​ke​te ár​nyé​kok fo​nód​ná​nak egy​más​ba. Em​be​rek, ma​gya​ráz​za apám. Csak ek​kor ve​szem ész​re a ka​ro​kat meg a lá​ba​kat. Mez​te​len tes​tek, olyan so​vá​nyak, mint azok a pál​ci​ka​fi​gu​rák, ame​lye​ket kis​ko​rom​ban raj​zol​tam. Sír​va fa​ka​dok. Apám a könyv​tár előt​ti jár​dán ér utol. – Egy oka van an​nak, hogy meg​mu​ta​tom ne​ked eze​ket – mond​ja, és le​tör​li az ar​com. – Ami​kor a vi​lá​got né​zed, va​ló​ban né​zed és lá​tod, és nem hu​nyod be a sze​med, mint ott az a fér​fi – apám egy túl​ol​da​lon álló alak​ra mu​tat –, vagy az az asszony a be​vá​sár​ló​sza​tyor​ral. Ha olyan​nak lá​tod a dol​go​kat, ami​lye​nek va​ló​já​ban, ak​kor fe​le​lős​ség​gel tar​to​zol. És cse​le​ked​ned kell. Apám ké​zen fog, el​in​du​lunk le​fe​lé az ut​cán. – Az em​be​rek lát​ták Hit​lert. Hal​lot​ták a be​szé​de​it. Fan​tasz​ti​kus szó​nok volt. Em​lék​szel arra a film​re, ame​lyik​ben lát​tuk őt? – Bó​lin​tok, egy kis té​vé​ben néz​tük együtt a könyv​tá​ros​sal. – Mó​kás volt, igaz? Egy kis mé​reg​zsák. – El​ne​vet​tem ma​gam, ami​kor elő​ször meg​pil​lan​tot​tam. – Ami​kor azon​ban az az em​ber​tö​meg meg​lát​ta, fel​csil​lant előt​tük a re​mény. Sze​ret​ték. Még ha ezt ké​sőbb sen​ki se akar​ta be​is​mer​ni. – Foly​tat​juk utun​kat az ut​cán, be​me​gyünk a sar​ki bolt​ba, kap​ha​tok egy fa​gyit, olyat, ami​lyet vá​lasz​tok. Egy-két nya​lás​nál töb​bet kép​te​len va​gyok le​gyűr​ni.

Arra éb​re​dek, hogy va​la​ki ka​pa​rássza a szál​lo​dai szo​ba aj​ta​ját. Mint egy kis​egér, ahogy az éles fo​gai rág​nak. Meg​pró​bá​lok vissza​alud​ni, de a hang nem szű​nik meg. Ad​dig rán​ga​tom apám kar​ját, míg fel nem éb​red. A háta mö​gött ál​lok, ami​kor ki​nyit​ja az aj​tót. Oda​kint egy fér​fi áll kulccsal a ke​zé​ben. Be​le​te​lik né​hány pil​la​nat​ba, amíg fel​is​me​rem az öl​tö​nyös, fe​hér in​ges fic​kót az ét​te​rem​ből. Most olyan, mint​ha vér​szom​jas ku​tyák​kal ma​ra​ko​dott vol​na. – Saj​ná​lom – szó​lal meg. – Sem​mi sem stim​mel. Ször​nyen saj​ná​lom. Meg​va​kar​ja a fe​jét a kulccsal. – De tör​té​ne​te​sen itt la​kom. – Hol? – A 212-es​ben. – Az egy eme​let​tel fel​jebb van, ez a 112-es. A fér​fi ki​csit im​bo​lyog, az​tán el​in​dul a fo​lyo​són, pár lé​pés múl​va ne​ki​tán​to​ro​dik a fal​nak, és a föld​re zu​han. Fel​tá​pász​kod​va a kö​vet​ke​ző aj​tó​hoz lép, és be akar​ja erő​sza​kol​ni a kul​csot a zár​ba. Apám fel​ve​szi a nad​rág​ját, rá​gyújt, pár​szor be​le​szív a ci​ga​ret​tá​ba, mi​előtt be​le​dob​ná egy fé​lig üres ká​vés​csé​szé​be. A fér​fi még min​dig a fo​lyo​són áll, és pró​bál​ja ki​nyit​ni az aj​tót. Most kö​ze​lebb van a fal​hoz, mint a kulcs​lyuk​hoz. Apám meg​fog​ja a vál​lát, és el​kí​sé​ri a fo​lyo​són, az​tán fel a lép​csőn. A fér​fi le​fek​szik az ötö​dik lép​cső​fok​ra, és át​öle​li a tér​dét. – Akár bele is csa​var​hat​juk egy sző​nyeg​be – mond​ja apám ne​vet​ve. Az​tán si​ke​rül talp​ra ál​lí​ta​nia, és tol​ja maga előtt. A 212-es szo​bá​hoz érve ki​ve​szi a ke​zé​ből a kul​csot, és ki​nyit​ja az aj​tót. A szo​ba tele van üve​gek​kel, a nagy​mé​re​tű​ek ki​csi​ket fi​al​tak, sok-sok apró üve​get. Kö​zöt​tük sű​rűn te​le​írt, gyű​rött pa​pír​la​pok. Apám rés​nyi​re ki​nyit egy ab​la​kot, és be​se​gí​ti a fér​fit az ágy​ba, le​ve​szi a ci​pő​jét, és rá​dob​ja a pap​lant. Más​nap ké​sőn éb​re​dünk. Alat​tunk az ut​cán hem​zseg​nek az au​tók meg az em​be​rek. Le​me​gyünk a pék​ség​be, meg​vesszük a reg​ge​lit, és meg​esszük az egyik tó​par​ti pa​don. Mi​után jól​lak​tunk, apám elő​vesz egy szá​raz ke​nyér​rel teli zacs​kót, és etet​ni kezd​jük a ka​csá​kat. Ma a „Ta​láld el a hattyút” játsszuk. Ezt a já​té​kot mi ta​lál​tuk ki, mert a hattyú több​re tart​ja ma​gát a töb​bi ma​dár​nál, és mert ránk szi​szeg​ve még több ke​nye​ret kö​ve​tel. Eb​ben az eset​ben meg le​het dob​ni szá​raz fran​cia​ke​nyér​rel. Ma​xi​mum pon​tot ér, ha si​ke​rül pu​hán, alul​ról meg​dob​ni, úgy, hogy a ke​nyér fe​lül​ről a szár​nyai közé es​sen, és ott is ma​rad​jon. Vissza​me​gyünk a szál​lo​dá​ba, fel​me​gyünk a 212-es szo​bá​ba. Az ajtó nyit​va van, a fér​fi az ágyon ül. Ing​ben és nyak​ken​dő​ben, de nincs raj​ta nad​rág. – Hadd se​gít​sünk fel​öl​töz​ni – szó​lal meg apám, majd fel​ve​szi a föl​dön he​ve​rő nad​rá​got, és oda​dob​ja neki. A fér​fi​nak tíz per​cé​be te​lik be​fűz​ni a ci​pő​jét. El​len​ke​zés nél​kül kö​ve​ti apám uta​sí​tá​sa​it. Szót​la​nul meg​mos​sa a fo​gát, vi​zet fröcs​köl az ar​cá​ba. Apám be​néz a szek​ré​nyé​be, tur​kál a bő​rönd​jé​ben, ahogy a pad​ló, az is tele van gyű​rött

jegy​ze​tek​kel. – Van má​sik ru​há​ja? – Volt, de… – Már nincs? – Nincs. Nem em​lék​szem, hol tűnt el. Le​me​gyünk az ut​cá​ra. Apám​nak né​hány​szor el kell kap​nia a fic​kó vál​lát, és a he​lyes irány​ba kell te​rel​get​nie. Nap​vi​lág​nál még ra​ma​tyab​bul néz ki, mint teg​nap. Egy kis mo​so​dá​hoz érünk, a pult mö​gött egy fér​fi te​le​fo​nál. Ru​ha​uj​ja fel van tűr​ve, al​kar​já​ra egy bi​ki​nis nőt te​to​vál​tak. Rá​néz a pisz​kos öl​tö​nyös alak​ra, és foly​tat​ja a cse​ve​gést a te​le​fon​ban. Azt hi​szem, ab​ban bí​zik, hogy meg​un​juk a vá​ra​ko​zást, és el​me​gyünk, de mi meg​vár​juk, amíg le​te​szi a kagy​lót. – Mennyi idő alatt tisz​tí​ta​nak ki egy öl​tönyt? – kér​de​zi apám. – Leg​ha​ma​rabb a jövő hét​re. – De a te​kin​te​te azt su​gall​ja, hogy leg​in​kább soha. Apám át​ha​jol a pul​ton. – Nem na​gyon is​me​rem ezt a fér​fit. De egy szál​lo​dá​ban la​kunk, és tu​dom, mit je​lent, ha az em​ber baj​ban van. A pult mö​gött álló fér​fi meg​va​kar​ja a kar​ját a te​to​vá​lás fö​lött. – Egy jüt​lan​di cég​től jött, hogy egy fon​tos ügy​fél​lel ta​lál​koz​zon. Egy ha​lom alá​írt szer​ző​dés​sel kel​lett vol​na ha​za​tér​nie. Az​tán egy nem meg​fe​le​lő hölgy akadt az út​já​ba, vé​gül egy hát​só ud​var​ban össze​ver​ték. A pa​pí​ro​kat és a pén​ze nagy ré​szét el​ve​szí​tet​te. A ma​ra​dé​kot pe​dig az utób​bi na​pok​ban bá​na​tá​ban el​it​ta. Mi​köz​ben apám be​szél, lá​tom, hogy az öl​tö​nyös fér​fi fel​egye​ne​se​dik. Kez​di maga is el​hin​ni a tör​té​ne​tét. – Most pe​dig nem mer vissza​men​ni Jüt​land​ra. És ami a ta​lál​ko​zó​ját il​le​ti a rop​pant fon​tos ügy​fél​lel… Maga is lát​hat​ja, nem va​la​mi szép lát​vány. A pult mö​göt​ti fic​kó bó​lint. Az öl​töny tisz​tí​tá​sa alig több mint egy órá​ba te​lik. Az üz​let​ben vá​ra​kozunk, lá​tom, ahogy párt​fo​gol​tunk mez​te​len tér​de ki​vil​lan egy füg​göny mö​gül. Ami​kor a ruha el​ké​szül, apám rá​szól, hogy te​gye vissza a pénz​tár​cá​ját a zse​bé​be. – A cég aján​dé​ka. Ki​lé​pünk a tisz​tí​tó​ból, a fér​fi az öl​tö​nyé​ben, az inge megint fe​hér és fris​sen va​salt. Ahogy megy az ut​cán, fe​jét ma​gas​ra eme​li, az öl​tö​nye ki​csit még gő​zö​lög a hi​deg​ben.

Ami​kor be​köl​töz​tünk a szál​lo​dá​ba, a zacs​kó​in​kat a fal mel​lé so​ra​koz​tat​tuk. A föl​dön ját​szot​tam, a váll​fák vol​tak a ha​jók, és egy​más​sal ver​seng​ve sik​lot​tak a sző​nye​gen. Apám fi​gyel​mez​te​tett: – Vi​gyázz ott arra – és az egyik zacs​kó​ra mu​ta​tott. – Azt hi​szem, ab​ban van a por​ce​lán. Az ajtó nyí​lá​sá​ra éb​re​dek. Apám ko​rán kelt, és megint el​tűnt egy zacs​kó. A szo​ba las​san ki​ürül. Ne​kem egy kép​re​gényt ho​zott, ma​gá​nak meg egy ha​lom új​sá​got. Va​jas ke​nye​ret eszünk pi​rí​tott hagy​má​val az ágy​ban. – Azt hit​tem, va​la​mi​vel töb​bet ka​punk a hol​mi​ért – jegy​zi meg. Már nem kell ügyel​nem arra, hogy hol ját​szom. A fa​lak sö​tét​vö​rö​sek, a lám​pá​kat szí​nes üveg​la​pok vagy mű​anyag pál​mák alá rej​tik. Oda​kint hét​ág​ra süt a nap, de ide​bent akár éj​fél is le​het​ne. Apám fel​se​gít a bár​szék​re, lá​bam a ta​laj​tól tá​vol him​bá​ló​zik. – Nem kell nagy​da​rab​nak len​ned, hogy meg​kapd ezt a mun​kát – szó​lal meg a fér​fi a bár​pult mö​gött. – Nincs szük​sé​gem még egy szte​ro​i​dok​kal te​le​pum​pált, os​to​ba izom​kö​teg​re. Épp elég van be​lő​lük. Kö​rü​löt​tünk a szé​kek ülő​lap​juk​kal le​for​dít​va van​nak az asz​ta​lon, a he​lyi​ség vé​gé​ben egy kis szín​pa​dot lá​tok. – El sem tud​nád kép​zel​ni, hány em​bert kel​lett már ki​rúg​nom. Hogy há​nyan dol​goz​tak itt egyet​len hé​tig, vagy csu​pán egy es​tét. Óri​á​si izom​ko​losszu​sok, kis aggyal, és még ki​sebb fa​rok​kal. Az​tán za​var​tan rám néz. – El​né​zést. De mind​egy, hi​szen fér​fi​ak va​gyunk, az ör​dög​be is. Elém tesz egy po​ha​rat, és na​rancs​lét tölt bele. – Biz​tos, hogy nem kérsz bele egy kis vod​kát? – Vi​gyo​rog​va mon​da​ni akar még va​la​mit, ami​kor ki​vá​gó​dik az ajtó, és lé​pé​sek dön​ge​nek. Két fér​fi zu​han be a füg​gö​nyön ke​resz​tül. Hang​juk fá​tyo​los, egy​más​nak tá​masz​kod​nak. A pul​tos le​te​szi a tö​röl​ge​tő ron​gyot. – Te​gyünk egy pró​bát. Ki tu​dod ten​ni őket? Apám bó​lint, szív egy sluk​kot a ci​ga​ret​tá​já​ból, az​tán a ha​mu​tar​tó​ba te​szi. Le​száll a bár​szék​ről, és a fic​kók​hoz lép. – Ura​im, csa​ló​dást kell okoz​nom önök​nek – kez​di. – Még nem va​gyunk nyit​va. – De az ajtó nyit​va van, te​hát már ki​nyi​tot​tak. – A pa​sas ter​pesz​ben áll, mel​lét ki​dül​lesz​ti. – Saj​ná​lom. – Apám ki​tárt kar​ral kö​ze​lít fe​lé​jük, akár​csak egy fut​ball​ka​pus, ké​szen arra, hogy el​kap​ja a lab​dát. – Ha mez​te​len höl​gyek​re fáj a fo​guk eb​ben a nap​szak​ban, ak​kor le kell men​ni​ük az Is​ted​gade-ra. Az ot​ta​ni lá​nyok nem​csak le​ve​szik az összes ru​há​ju​kat, de mel​lé még öl​tán​cot is ad​nak. A fic​kó moz​du​lat​la​nul áll, amíg apám egy mé​ter​re meg nem kö​ze​lí​ti. Az​tán a vál​la be​esik. Mind​ket​ten kö​ve​tik apá​mat, aki tart​ja ne​kik a füg​gönyt. – Jöj​je​nek vissza hol​nap – hal​lom a hang​ját. – Ak​kor iga​zán örül​ni fo​gunk a lá​to​ga​tás​nak. – Az ajtó be​csu​kó​dik mö​göt​tük. Apám fel​ve​szi a ci​ga​ret​tá​ját a ha​mu​tar​tó​ból. A pult mö​gött álló fér​fi vi​gyo​rog.

– Hi​he​tet​len. El​ve​szi apám po​ha​rát, és tar​tal​mát a mo​so​ga​tó​ba önti. – Az ég sze​rel​mé​re, te erre a mun​ká​ra szü​let​tél. Azt hi​szem, vég​re sza​bad​ság​ra me​he​tek. Le​emel egy má​sik üve​get a polc​ról. Ki​tesz két kis po​ha​rat, és csu​rig töl​ti őket. Al​ma​lé​re ha​son​lít. – Fo​gal​mad sincs, mennyit ké​rek ezért. Egyet​len po​hár, és már meg is té​rül az üveg ára. – Koc​cin​ta​nak. – Össze​fog​nád a ha​jad? – kér​di. – Egy kis zse​lé​vel hát​ra kel​le​ne si​mí​ta​ni. Apám bó​lint. – Ak​kor sze​rin​tem meg​egyez​tünk. – Ke​zet ráz​nak. – Ke​rí​tek ne​ked sö​tét öl​tönyt, ez​zel ne fog​lal​kozz. Első este el​kí​sé​rem a mun​ká​ba, szap​pa​nil​la​ta van, és az új öl​tönyt vi​se​li. Egy má​sik aj​tón​ál​ló már a sztrip​tíz​bár előtt ácso​rog, nagy​da​rab né​ger fér​fi, az ut​cai lám​pák fé​nye vissza​ve​rő​dik ko​pasz tar​kó​ján. Tel​je​sen ki​töl​ti az öl​tönyt, egyet​len rossz moz​du​lat, és az ki​re​ped raj​ta. – Ne félj, vi​gyá​zok apád​ra – mond​ja, és fel​emel, hogy csak úgy ló​gok a le​ve​gő​ben. – Ne ag​gódj sem​mit, meg​ígé​rem, haja szá​la sem gör​bül. Az ab​lak​ban ülve fi​gye​lem az ut​cát. Lá​tom apám egyik vál​lát, és időn​ként a há​tát, ami​kor tesz pár lé​pést a jár​dán. Em​be​rek jön​nek, az​tán tá​voz​nak, lá​tom a le​fé​ke​ző ta​xi​kat és a ki​szál​ló fér​fi​a​kat. Ki​nyit​ja ne​kik az aj​tót. Van​nak, akik egye​dül ér​kez​nek, gya​lo​go​san, vas​tag ka​bát​ban. Né​me​lyek be​tér​het​nek, má​sok​nak to​vább kell men​ni. Egy há​ti​zsá​kos fi​a​tal pár áll meg az ab​la​kom alatt. So​ká​ig ta​nács​koz​nak a szál​lo​da előtt, az ajtó fö​löt​ti szá​mot né​zik, az​tán a lány ke​zé​ben lévő pa​pírt. Nem hal​lom, mi​ről tár​sa​log​nak, a sza​va​ik el​vesz​nek az au​tók za​já​ban. A fi​a​tal​em​ber meg​ráz​za a fe​jét, és foly​tat​ják út​ju​kat. Szem​mel tar​tom apá​mat. Ami​kor még​is szem elől té​vesz​tem, szá​mol​ni kez​dek. Ti​zen​ki​len​cig ju​tok, az​tán hu​szon​né​gyig. Ki​ha​jo​lok az ab​la​kon, de még min​dig nem lá​tom. Har​minc​ket​tő​nél meg​pil​lan​tom a kö​nyö​két. Az​tán még töb​bet. Egyik ke​zé​vel egy fér​fi vál​lát fog​ja át, a má​sik​kal a csuk​ló​ját. Meg​iga​zít​ja a nyak​ken​dő​jét. A fér​fi egy pil​la​nat​ra ne​ki​dől apám​nak, aki meg​ve​re​ge​ti a há​tát, és út​nak in​dít​ja. A fi​a​tal pár vissza​tér, most a fiú jön elöl, pár mé​ter​rel le​ma​rad​va kö​ve​ti a lány. A há​ti​zsák​ja​ik mint​ha sú​lyo​sab​bak let​tek vol​na az​óta, hogy elő​ször itt jár​tak. Szó nél​kül be​lép​nek a ho​tel ka​pu​ján. Apá​mat né​zem. Amíg rá​sze​ge​zem a sze​mem, sem​mi baj nem tör​tén​het.

Ki​nyí​lik az ajtó. Apám pad​lón kop​pa​nó lép​tei eső​csep​p​ek​ké vál​nak, ame​lyek egy egész éj​jel úton lévő busz te​te​jén ko​pog​nak. A busz csak egy tá​vo​li or​szág​ban áll meg. Ki​szál​lunk, és zsi​rá​fo​kat ete​tünk, a maj​mok​nak kis ke​nyér​da​ra​bo​kat osz​to​ga​tunk az uzson​nánk​ból. Apám ál​má​ban meg​for​dul, ér​zem a sör meg a do​hány il​la​tát, és tu​dom, hogy min​den rend​ben. Van, hogy csak ak​kor ér haza, ami​kor a fel​ke​lő nap fény​su​ga​rai már be​szű​rőd​nek a füg​gö​nyök kö​zött, és na​rancs​sár​gá​ra fes​tik a szo​bát. Ilyen​kor hoz ma​gá​val reg​ge​lit is. Más​kor jól be​bu​gyo​lál, és együtt me​gyünk le a ta​vak​hoz friss ke​nye​ret ven​ni a pék​nél. Bi​zo​nyos na​po​kon is​ko​la van, más​kor jó​kat kó​bo​ro​lunk a vá​ros​ban. Ami​kor át​vá​gunk a vá​ros​há​za előt​ti té​ren, nem né​zek fel egyik to​rony​órá​ra sem. Az órák túl gyor​san re​pül​nek, és apám​nak megint in​dul​nia kell dol​goz​ni. Fog​mo​sás után az ágy​ban fek​szem. Ő foly​tat​ja a Ki​rály​ról és a Her​ceg​ről szó​ló me​sét. Min​den​nap azt re​mé​lem, hogy meg​fe​led​ke​zik az idő​ről, hogy szem​hé​ja el​ne​he​zül, és ing​ben el​al​szik, én pe​dig le​se​gít​he​tem róla a ci​pőt. De ez so​sem tör​té​nik meg. Hom​lo​kon csó​kol, fel​ve​szi a za​kót a szék​tám​lá​ról, és hal​lom, ahogy be​csa​pó​dik mö​göt​te az ajtó. Egyik éj​sza​ka ká​rom​kod​va ér​ke​zik haza és megy át a szo​bán. Be​csuk​ja maga mö​gött a mos​dó aj​ta​ját, és so​ká​ig bent ma​rad. A csap​ból ki​öm​lő víz hang​ja ál​mom​ban óri​á​si víz​esés​sé vál​to​zik, s kis csó​na​kunk a sza​ka​dék felé sod​ró​dik. Előbb éb​re​dek, mint ő. A vá​ros még csen​des, a nap már fel​fe​lé kú​szik az ég​bol​ton. Pi​si​lek, álom​it​tas szem​mel el​for​dí​tom a fe​je​met, és sze​mem apám in​gé​re té​ved. A zu​hany​fül​ke füg​göny​tar​tó rúd​ján lóg egy váll​fán. Vi​zes és gyű​rött, még min​dig csö​pög be​lő​le a víz. A mel​lén és mind​két uj​ján nagy, hal​vány​pi​ros fol​tok ék​te​len​ked​nek, mint​ha rá​bo​rult vol​na a gyü​mölcs​lé.

Vi​lá​gos nap​pal ün​ne​pel​jük a szent​es​tét. Az ágyon ülve fo​gyaszt​juk el a ka​csát. Egy alu​fó​li​á​ból ké​szült tál​cá​ról ka​ra​mel​li​zált krump​lit, egy má​sik​ról li​la​ká​posz​tát eszünk hoz​zá. Apám a szál​lo​da hát​só lép​cső​jén von​szol​ta fel a ka​rá​csony​fát. Ka​rá​cso​nyi éne​ke​ket da​lol​va tán​col​juk kör​be. Az​tán ki​bon​tom az aján​dé​ko​mat, több ré​teg pa​pír bo​rít​ja. Táv​irá​nyí​tós hajó. Más​nap majd ki​pró​bál​juk. Apám rám te​rí​ti a pap​lant, in​dul​nia kell dol​goz​ni. Meg​kér​de​zem, nem tud-e ma​rad​ni. Csak egy ki​csit. Hogy még egy​szer el​ma​gya​ráz​za, me​lyik az orr és me​lyik a tat, azt hi​szem, el​fe​lej​tet​tem. Azt mond​ja, az ün​ne​pek es​té​jén akar a leg​több fér​fi olyan höl​gye​ket lát​ni, akik le​do​bál​ják a ru​há​ju​kat. Fo​gal​ma sincs, mi​ért, ta​lán ma​gá​nyo​sak. De sok bor​ra​va​lót ad​nak. Hom​lo​kon csó​kol, és be​csuk​ja maga mö​gött az aj​tót. A kö​vet​ke​ző na​po​kon sza​bad​sá​got kap. Reg​gel​től nap​nyug​tá​ig a ha​jó​val ját​szunk, csak ebé​del​ni tar​tunk szü​ne​tet, vagy azért, hogy új ele​me​ket ve​gyünk a leg​kö​ze​leb​bi tra​fik​ban. Meg​ta​nu​lom úgy szél​irány​ba for​dí​ta​ni a ha​jót, hogy ne bil​len​jen fel. Ami​kor vissza​érünk a ho​tel​szo​bá​ba, fo​lyik az or​rom, és ar​com lán​gol a hi​deg​től. Még ál​mom​ban is lá​tom a ha​jót. A fe​dél​ze​ten ál​lok, nem a hajó lett na​gyobb, ha​nem én let​tem ki​sebb. Se​be​sen el​sik​lunk egy óri​á​si ka​csa mel​lett, és majd​nem össze​üt​kö​zünk a zöl​des-fe​ke​te víz szí​nén úszó ha​tal​mas sö​rös​üveg​gel. Ki​a​bá​lás​ra éb​re​dünk, a szál​lo​da fo​lyo​só​ján em​be​rek ro​han​gál​nak. Ki​si​e​tünk a szo​bá​ból, tri​kó​ban és al​só​nad​rág​ban. Sod​ró​dunk a kin​ti ára​dat​tal. A lép​cső​for​du​ló​ban ész​re​vesszük, hogy min​den​ki fel​fe​lé megy, nem pe​dig le. Kö​vet​jük őket. A má​so​dik eme​le​tet meg​töl​ti a tö​meg. Egy​más sza​vá​ba vág​va be​szél​nek, apám ké​zen fog, át​ve​re​ked​jük ma​gun​kat az em​ber​ára​da​ton. A 212-es szo​ba aj​ta​ja tár​va-nyit​va. Apám meg​kér, hogy vár​jam meg itt kint. Hal​lom, ahogy egy üveg a fal​hoz csa​pó​dik a szo​bá​ban. – Hagy​ja​nak bé​kén! – ki​a​bál va​la​ki oda​bent. A hang ká​sás, de biz​tos​ra ve​szem, hogy az öl​tö​nyös fér​fi ki​a​bál. Apám meg​áll az aj​tó​nyí​lás​ban. – Vele! – hal​lat​szik megint a ki​a​bá​lás. – Csak vele va​gyok haj​lan​dó be​szél​ni. Apám be​lép a szo​bá​ba, és el​tű​nik a sze​mem elől. Az em​be​rek fél​re​ta​szi​gál​nak, mi​köz​ben a nya​ku​kat nyúj​to​gat​ják, hogy job​ban lás​sa​nak. Egy​más fü​lé​be sut​tog​nak. El​te​lik né​hány perc, az​tán az aj​tó​ban meg​je​le​nik egy na​rancs​sár​ga ru​hás fér​fi. Elő​ször ud​va​ri​a​san, az​tán ha​tá​ro​zot​tan fel​szó​lít​va kéri a tö​me​get, hogy nyis​son utat. A hord​ágy egyik vé​gét tart​ja. A bá​mész​ko​dók a fal mel​lé hú​zód​nak. Ami​kor a hord​ágy el​ha​lad mel​let​tem, lá​tom a raj​ta fek​vő fér​fit, csak zakó van raj​ta, nad​rág nincs. A ru​há​ja ujja fel van gyűr​ve, kar​ján kö​tés. Apám a ke​zét fog​ja, a szűk hely el​le​né​re sem eresz​ti el. Kö​ve​tem őket le a lép​csőn. A fér​fit be​eme​lik a men​tő​au​tó​ba, be​csuk​ják a hát​só aj​tót, és a ko​csi el​in​dul az úton. Apám át​ka​rol​ja a vál​lam, mi​köz​ben a men​tő el​tű​nik a sar​kon.

Úgy ér​zem, a fe​jem el​sza​ba​dult a tes​tem​től, és ide-oda gu​rul az ágy​ban. Nem aka​rom fel​éb​resz​te​ni apá​mat, hi​szen szin​te alig aludt, ami​óta meg​kap​ta az ál​lást a sztrip​tíz​bár​ban. Iszom egy kis vi​zet a csap​ból, fé​mes íze van. A nyel​vem alig fér el a szám​ban. Le​ülök, és ki​bá​mu​lok az ab​la​kon, fi​gye​lem az el​hú​zó au​tó​kat, egy​szer​re fá​zom és me​le​gem van. Meg​für​döm, és et​től ki​csit job​ban ér​zem ma​gam. Apám dú​dol​gat bo​rot​vál​ko​zás köz​ben, ma van az év utol​só nap​ja. Vissza​szá​mol​tunk a re​cep​ci​ón lógó nap​tár​ban: már csak négy nap van hát​ra, már csak há​rom, ket​tő. Az ágyon ülve mar​ci​pán​ko​szo​rút eszünk. A fe​jün​kön pa​pír​sü​veg, ka​rá​cso​nyi puk​kan​tót nyi​to​ga​tunk. Mű​anyag ci​cá​kat ta​lá​lunk ben​nük, egy pi​ro​sat, egy ké​ket és egy sár​gát. Az éj​je​li​szek​rény​re ál​lí​tom őket. Le​me​gyünk a ta​vak​hoz, há​rom tű​zi​já​té​kot vi​szünk ma​gunk​kal. Apám meg​en​ge​di, hogy én gyújt​sam meg őket. Ha​za​fe​lé pe​tár​dá​kat vá​gok az asz​falt​hoz. Óri​á​si han​got ad​nak, ami​kor fel​rob​ban​nak. Alig​hogy be​lé​pünk a szál​lo​da aj​ta​ján, megint rosszul ér​zem ma​gam. A fo​lyo​són te​ke​reg​ni kezd a sző​nyeg min​tá​za​ta. Le​fek​szem az ágy​ra a mar​ci​pán​ko​szo​rús pa​pír​tá​nyé​rok közé. A na​rancs​le​ves po​ha​rak még min​dig az éj​je​li​szek​ré​nyen so​ra​koz​nak. A na​rancs szín el​in​dul fel​fe​lé a fa​lon, fel, egé​szen a pla​fo​nig. Még so​sem lát​tam ennyi na​rancs​sár​gát. Fo​lyik ró​lam a víz, és ráz a hi​deg. Apám hoz egy po​hár vi​zet a für​dő​szo​bá​ból. Iszom né​hány kor​tyot, az​tán há​nyok: apró mar​ci​pán​ko​szo​rú-da​ra​bok és na​rancs​lé lan​dol az ágy​ban meg a sző​nye​gen. Meg​ér​ke​zé​sünk óta még egy​szer sem hasz​nál​tuk a szo​bá​ban lévő te​le​font, de apám most tár​csáz. – Ma nem tu​dok men​ni – mond​ja a kagy​ló​ba. – Be​teg a fiam. – Az​tán hall​gat​ja, mit fe​lel a hang a vo​nal túl​só vé​gén. – Igen, tu​dom, mi​lyen nap van ma. Nem, a pénz nem ér​de​kel, csak egy fiam van. – Az​tán megint hall​gat, rám néz. – Rend​ben, meg​kér​de​zem… Apám le​tér​del az ágy mel​lé, és a sze​mem​be néz. – Van ked​ved meg​néz​ni, hol dol​go​zik apád? Ma este? Nem fe​le​lek, fé​lek, hogy megint hány​nom kell. – Ha ki​bí​rod a mai es​tét, csak a mait, ak​kor meg​ka​pod azt a bi​cik​lit. Meg​vesszük, amint ki​nyit​nak a bol​tok. Mit szólsz hoz​zá? Lel​ki sze​me​im előtt meg​je​le​nik a bi​cik​li, va​la​hol apám feje fö​lött le​beg, és hi​he​tet​le​nül kék. Bó​lin​tok. Fel​öl​töz​tet, le​tör​li az ar​co​mat egy ned​ves tö​rül​kö​ző​vel. Ki​ve​szi az öl​tö​nyét a szek​rény​ből. Gyű​lö​löm ezt az öl​tönyt, most már tu​dom. Be​bu​gyo​lál az ágy​ta​ka​ró​ba, és le​ci​pel a lép​csőn. El​ha​la​dunk a re​cep​ció mel​lett, és meg​tesszük a sztrip​tíz​bár​hoz ve​ze​tő pár lé​pést. Oda​bent egy fe​hér in​ges fér​fi ép​pen a szé​ke​ket sze​di le az asz​ta​lok​ról. Egy má​sik egy​más​ra fel​tor​nyo​zott ha​mu​tar​tó​kat hoz, és egyen​ként szét​oszt​ja az asz​ta​lo​kon. A fa​lat gir​lan​dok és arany​csil​la​gok dí​szí​tik. Apám el​ha​lad ve​lem a szín​pad előtt, fél​re​húz​za a füg​gönyt, és egy fo​lyo​só​ra lép, ahol nagy da​ra​bok​ban mál​lik a sö​tét​vö​rös fes​ték. Há​rom​szor meg​ko​pog​tat​ja az egyik aj​tót, mi​előtt ki​nyit​ja. Az egyik fa​lat vé​gig tük​rök bo​-

rít​ják, a má​sik előtt áll​vá​nyo​kon macs​ka és nyúl jel​me​zek meg tol​lal dí​szí​tett ru​hák lóg​nak. Egy idő​sebb hölgy szá​já​ban tű és cér​na, gom​bo​kat varr az egyik ru​há​ra, az asz​ta​lon egy ha​mu​tar​tó​ban ci​ga​ret​ta füs​tö​lög ma​gá​ban. – A fiam be​teg, mondd meg a lá​nyok​nak, hogy gon​dos​kod​ja​nak róla. A nő bó​lint, és el​ve​szi a kö​vet​ke​ző ru​hát az asz​tal​ról. Apám a he​lyi​ség vé​gé​ben álló ala​csony, zöld ka​na​pé​ra fek​tet. Le​tör​li a hom​lo​ko​mat az ing​uj​ja bel​se​jé​vel. – Csak ma este tarts ki. Ami​kor is​mét ki​nyi​tom a sze​mem, a he​lyi​ség tele van lá​nyok​kal. Fi​a​ta​lab​bak apám​nál. Né​me​lyi​kük csak mell​tar​tót és bu​gyit vi​sel. Smin​kel​nek, par​fü​möt per​me​tez​nek ma​guk​ra. Hal​lom a szín​pad​ról be​szű​rő​dő ze​nét. Fel​is​me​rem, a szál​lo​dai ágyam​ban éj​sza​kán​ként ezt hall​ga​tom, bár on​nan so​sem han​go​sabb, mint az a hang, ami​kor egy kö​röm vé​gig​csú​szik egy üveg​asz​ta​lon. A lá​nyok egy​mást és a ze​nét túl​har​sog​va ka​cag​nak és ki​a​bál​nak. Meg​húz​zák az asz​ta​lo​kon álló üve​ge​ket, szí​nül​tig töl​tik a po​ha​ra​i​kat. Ami​kor ki​lép​nek az aj​tón, olya​nok, mint​ha bu​li​ba men​né​nek, a ru​há​juk csil​log, a nya​kuk​ban gyöngy​sor, ma​gas sar​kú ci​pő​jük ap​ró​kat kop​pan a be​ton​pad​lón. Ami​kor vissza​jön​nek, csak bu​gyi van raj​tuk, gom​bóc​ba gyűrt ru​há​ju​kat az ölük​ben hoz​zák. Iz​zad​nak, s az iz​zad​ság​csep​pek a mel​le​ik kö​zött csil​log​nak, le​foly​nak a ha​su​kon, és össze​gyűl​nek a köl​dö​kük​ben. Fe​hér tö​rül​kö​zők​kel le​tör​lik ma​gu​kat, az​tán apró bu​gyi​ban jár​kál​nak, amíg fel nem ve​szik az újabb ru​hát a fo​gas​ról. A he​lyi​ség​ben iz​zad​ság, par​füm és ci​ga​ret​ta sza​ga ter​jeng. A lá​nyok fel​vált​va jön​nek oda hoz​zám. Meg​bor​zol​ják a ha​ja​mat, és meg​csip​ke​dik az ar​com. A fe​jük fö​lött lá​tom a bi​cik​lit, azt a bi​cik​lit, amely ha​ma​ro​san az enyém lesz. Kék, vagy ta​lán pi​ros. A pi​ros lá​nyos szín, de pi​ro​sak a tűz​ol​tó​au​tók és a pos​ta​lá​dák is. Az egyik lány, aki Ca​mil​la​ként mu​tat​ko​zik be, ad ne​kem egy po​ha​rat, és tölt bele az egyik üveg​ből. – Pezs​gő – mond​ja, mi​köz​ben na​rancs​le​vet önt hoz​zá. Egy má​sik lány meg​kér​de​zi, mit csi​nál, de Ca​mil​la nem fe​lel, fe​lém nyújt​ja a po​ha​rat, és a fü​lem​be súg​ja: – Job​ban le​szel tőle. – Mire a po​hár fe​lé​hez érek, már nincs is olyan rossz íze. A ma​ra​dé​kot na​gyo​kat kor​tyol​va iszom meg. A lá​nyok vi​hog​nak, én pe​dig ve​lük ne​ve​tek. Elém áll​nak, és úgy tesz​nek, mint​ha én len​nék a tü​kör. – Jól né​zek ki? – Meg​iga​zít​ják a mel​lü​ket, mi​előtt is​mét ki​men​nek az aj​tón. A Ca​mil​la nevű megint meg​töl​ti a po​ha​ra​mat, ez al​ka​lom​mal nem tesz bele annyi na​rancs​le​vet. – Mondd meg apád​nak, hogy tet​szik ne​kem, jó, kin​csem? – A par​füm​jé​ben alma- és vi​rág​il​lat ke​ve​re​dik. – Va​ló​szí​nű​leg ő Can​dy​ként is​mer. Ki​ürí​tem a po​ha​rat. Haj​na​lo​dik, ami​kor apám ke​resz​tül​ci​pel a sztrip​tíz​bá​ron. Olyan sűrű a füst, hogy könny​be lá​bad a sze​mem. Az asz​ta​lok még min​dig tele van​nak üve​gek​kel. Az üveg​szi​lán​kok csi​ko​rog​nak a tal​pa alatt. A szál​lo​dai szo​bá​ban ágy​ba fek​tet, hom​lo​kom​ra ned​ves tö​rül​kö​zőt tesz, ez egy ki​csit se​gít, amíg az anyag át nem ve​szi a bő​röm me​le​gét.

Fel​eme​li a fe​jem, és a vi​zes​po​ha​rat a szám​hoz eme​li. Há​rom kor​tyot si​ke​rül le​nyel​nem. Az ágy szé​lén ül, a ha​ja​mat si​mo​gat​ja, ami​től az az ég​nek áll. Le​dob​ja a za​kó​ját a föld​re. A le​ve​gő​be me​red​ve el​szív két ci​ga​ret​tát. Az ut​cai lám​pák fé​nye meg​vi​lá​gít​ja az ar​cát, a fü​lét és egy ki​csit a nya​kát. Idő​sebb​nek lát​szik, mint amennyi. Nem né​hány év​vel, sok​kal töb​bel. – Azt hi​szem, ha​ma​ro​san el​köl​tö​zünk – szó​lal meg.

1989 Há​ta​mat a fal​nak tá​maszt​va ülök a föl​dön, és zseb​lám​pá​val kép​re​gényt ol​va​sok. A tör​té​net​ben sze​rep​lő fér​fi lát​ha​tat​lan​ná tud vál​ni. Apám a vi​lá​gí​tás​tech​ni​ku​si pult mö​gött ül, el​te​ker né​hány gom​bot, né​hány má​si​kat meg​nyom. Előt​te lyuk van a fa​lon. Ami​kor nem a gom​bo​kat fi​gye​li, ki​ku​kucs​kál raj​ta. Né​hány​szor meg​for​dul, hang​ta​la​nul utá​nozzuk a szín​ház​te​rem​ből jövő han​go​kat. Apám kez​di: „Na​hát Iván, ki​jöt​tél él​vez​ni a reg​ge​li nap​sü​tést…” Mire én: „Ó, drá​ga ki​csi Olga, a reg​ge​li na​pon kí​vül már sem​mim sincs mos​ta​ná​ban.” Ti​zen​négy nap​ja va​gyunk itt. Fo​gal​mam sincs, ho​gyan tett szert a szín​há​zi ál​lás​ra. A kép​re​gény​be​li fér​fi csak azért vá​lik lát​ha​tat​lan​ná, hogy má​so​kon se​gít​sen, el​kap​ja a bank​rab​ló​kat, meg a tol​va​jo​kat, akik idős höl​gyek tás​ká​it lop​kod​ják. Ma​gá​nak so​sem vesz el sem​mit. Nem gán​csol​ja el azo​kat, aki​ket nem ked​vel, pe​dig ez hi​he​tet​le​nül könnyű len​ne szá​má​ra. Ami​kor pe​dig bu​szon uta​zik, min​dig le​te​szi a pénzt a so​főr elé, de je​gyet so​sem kap érte. Nem ér​tem őt. Az uj​jam​mal kö​ve​tem a raj​zo​kat. Az első fel​vo​nás vé​gén apám fel​áll, és a fal​ra sze​relt mag​nó​hoz lép. Uj​ját a gomb​ra te​szi, és fe​jét fél​re​bil​lent​ve fü​lel. Ami​kor a szín​pa​don lévő hölgy a kö​vet​ke​ző sza​va​kat mond​ja: „Te so​sem fo​god meg​ér​te​ni. Te a mű​vé​sze​ted​be vagy sze​rel​mes, Iván, te nem sze​re​ted az em​be​re​ket”, apám szá​mol​ni kezd: egy Mis​sis​sip​pi, két Mis​sis​sip​pi, há​rom Mis​sis​sip​pi, az​tán meg​nyom​ja a gom​bot. Si​rály​si​kol​tás és hul​lá​mok mo​raj​lá​sa töl​ti meg a ter​met alat​tunk. Apám vissza​ül a szék​re, si​et​ve meg​nyom pár má​sik gom​bot, az​tán las​san fel​te​ke​ri a vas​kos fo​gan​tyút a pult kö​ze​pén. A nap​nyug​ta vö​rö​ses fé​nye be​kú​szik hoz​zánk a fa​lon lévő lyu​kon ke​resz​tül. A da​rab leg​fel​jebb fél ház​zal megy. Apám sze​rint drá​gák a je​gyek, biz​to​san ez a ma​gya​rá​zat. Ami​kor vé​get ér az elő​adás, a taps gyér és ütem​te​len, pá​ran han​go​san, ki​tar​tó​an tap​sol​nak. Apám el​szív egy ci​ga​ret​tát, mi​köz​ben ki​ürül a te​rem, az​tán fel​kap​csol​ja a vil​lanyt, én pe​dig le​kap​csol​ha​tom az elem​lám​pát. Össze​pa​kol maga után, ki​ürí​ti a ha​mu​tar​tót, vissza​te​ke​ri a mag​nó​sza​la​got, elő​ké​szí​ti más​nap​ra. Ko​pog​tat​nak az aj​tón, a szín​igaz​ga​tó dug​ja be a fe​jét. Ala​csony, sö​tét haja úgy me​red az ég felé, mint​ha ép​pen most éb​redt vol​na. Bo​csá​nat​ké​rő​en mo​so​lyog, pe​dig ez az ő szín​há​za. Ami​kor elő​ször ta​lál​koz​tam vele, üdí​tő​vel kí​nált, és va​la​hány​szor ta​lál​kozunk, min​dig arra biz​tat, hogy ugor​jak át a bü​fé​be, és kér​jek egy üdí​tőt. Ma nem vesz ész​re, oda​húz egy szé​ket mel​lém, és leül. A szo​ká​sos​nál job​ban tör​de​li a ke​zét. – Ami a szer​ző​dést il​le​ti… – kez​di. – Igen? – Apám el​ren​de​zi a pa​pí​ro​kat, ame​lye​ken a szí​né​szek sze​re​pe áll. – Még van pár apró rész​let, de ter​mé​sze​te​sen meg fog​ja kap​ni. – A ke​zét bá​mul​ja. – Tu​dom, hogy azt ígér​tem, ma ho​zom… Apám ci​ga​ret​tá​ra gyújt, és meg​kí​nál​ja az igaz​ga​tót, aki óva​to​san ki​vesz egyet a cso​mag​ból. – Amint alá​ír​juk a szer​ző​dést, maga ki​fi​zet en​gem az egész évad​ra, még ak​kor is, ha hol​nap kény​te​len le​ven​ni a da​ra​bot a re​per​to​ár​ról.

Az igaz​ga​tó még min​dig a ke​ze​it bá​mul​ja. – Nem aka​rom át​vág​ni ma​gát. – Fe​lejt​sük el a szer​ző​dést – ajánl​ja apám. – Amíg idő​ben meg​ka​pom a bér​em, más nem ér​de​kel. Az igaz​ga​tó vissza​tart​ja a lé​leg​ze​tét, mint​ha nem mer​né el​hin​ni apám sza​va​it. Az​tán fel​áll, és meg​szo​ron​gat​ja a ke​zét. – Maga bor​zasz​tó​an ren​des – mond​ja, és elő​húz egy fe​hér bo​rí​té​kot a bel​ső zse​bé​ből. – Az​tán ne​hogy el​fe​lejt​se be​le​ír​ni az adó​be​val​lá​sá​ba! – Mind​ket​ten ne​vet​nek. Az igaz​ga​tó ki​si​et az aj​tón, mint​ha at​tól fél​ne, hogy apám meg​gon​dol​ja ma​gát. Apám be​zár​ja mö​göt​tünk a tech​ni​ku​si szo​bát, az​tán a kes​keny fo​lyo​són át a lép​cső​höz me​gyünk. Sara jön ve​lünk szem​be, a jel​me​zét far​mer​nad​rág​ra és sö​tét​pi​ros, kö​tött pu​ló​ver​re cse​rél​te. Haja ló​fa​rok​ban össze​fog​va, hom​lo​kán még min​dig iz​zad​ság​csep​pek csil​log​nak. – Kér​lek, mondd, hogy ve​lünk jöt​tök. Csak egy po​hár​ká​ra. Apám rám néz, enyém a dön​tés. A ned​ves macs​ka​kő csil​log az ut​cai lám​pák fé​nyé​ben. Csat​la​kozunk a szí​né​szek​hez. Az elő​adás előtt min​dig na​gyon ko​mo​lyak. Szót​la​nok, ká​vét isz​nak és ci​ga​ret​táz​nak. Utá​na vi​szont han​go​san ka​cag​nak, szin​te min​de​nen. A pul​tos kö​szön, ami​kor be​lé​pünk az aj​tón. – Meg​jöt​tek a szí​né​szek – ki​ált​ja. – Zár​já​tok el a szűz​lá​nyo​kat! – Sört tölt. Egy idő​sebb úr fel​áll, és át​en​ge​di a he​lyet, „Ennyit iga​zán meg​te​he​tek”, mor​mog​ja. Le​ülünk egy asz​tal​hoz a he​lyi​ség kö​ze​pén. Va​la​me​lyik szí​nész min​dig be​szél, tör​té​ne​tet mond, vagy épp ot​rom​ba vic​cet me​sél, vagy a töb​bi​ek​ről plety​kál. Apám mel​lett ülök, na​rancs​lét iszom szí​vó​szál​lal. Örü​lök, hogy itt le​he​tek. A töb​bi asz​tal​nál ülők fü​lel​nek. Szem​mel lát​ha​tó​an ők is sze​ret​né​nek köz​tünk len​ni, de ezt gon​do​san tit​kol​ják. Az asz​tal vé​gén Kim és Mar​gret​he ül. Apám me​sél​te, hogy egy​kor mind​ket​ten hí​re​sek vol​tak. Mar​gret​he a leg​idő​sebb a szí​né​szek kö​zül, egyet​len film​jét se lát​tam, pe​dig ál​lí​tó​lag sok​ban sze​re​pelt. Fe​hér​bort kor​tyol, vö​rös rú​zsa nyo​mot hagy a po​há​ron, a ci​ga​ret​tát a hü​velyk- és a mu​ta​tó​uj​ja he​gye kö​zött fog​ja. Fej​ben le​raj​zo​lom őt, ahogy a kocs​mát is, a fa​lat ket​té​sze​lő sö​tét fa​bur​ko​la​tot meg a ci​ga​ret​ta​nyo​mo​kat vi​se​lő asz​ta​lo​kat. A fa​la​kon szá​mom​ra is​me​ret​len em​be​rek fény​ké​pei lóg​nak. Mo​so​lyog​nak, vagy koc​cin​tás​ra eme​lik a po​ha​ru​kat. A ké​pek al​já​ra fe​ke​te tin​tá​val rö​vid üze​ne​te​ket ír​tak. Kim haj​ba kap Mar​gret​hé​vel. Megint mon​dott va​la​mit, ami​től a nő fé​lig há​tat for​dít neki, és úgy tesz, mint​ha a fér​fi ott se len​ne. Kim fel​áll, ke​rít ma​gá​nak egy szé​ket, és leül mel​lém. A da​rab​ban az élet​unt or​vost játssza, aki el​néz a me​zők fö​lött, és a vá​ros​ról áb​rán​do​zik. – Ké​szen állsz? – kér​de​zi Kim, és elő​vesz há​rom pénz​ér​mét a zse​bé​ből. „A há​rom re​pü​lő érme” így hív​ja ezt a bű​vész​mu​tat​ványt. Egy má​sik a „Ke​resd a dá​mát.” Ci​ga​ret​tá​ból pa​pír​szal​vé​tát va​rá​zsol, az ér​mék el​tűn​nek, az​tán a na​rancs​lés po​ha​ram alól ke​rül​nek elő. Csen​ge​tést hal​lok, apám a bár​pult​nál áll, ke​zé​ben a csen​gő zsi​nór​já​val. Tu​dom, ez azt je​len​ti, hogy min​den​kit meg​hív egy ital​ra. A zse​bé​ből elő​ve​szi a fe​hér bo​rí​té​kot. Meg​kér​de​zi, ké​rek-e még egy na​rancs​lét, meg​rá​zom a fe​jem. Pi​sil​nem kell, és sze​ret​nék ha​za​men​ni, de nem szó​lok. Lá​tom, ahogy elő​ke​rül a pénz a bo​rí​ték​ból, az​tán el​tű​nik a pult fö​-

lött. Meg​tel​nek a sö​rös​po​ha​rak. Pá​lin​ka és vod​ka. A töb​bi​ek meg​ve​re​ge​tik apám vál​lát. Ami​kor ha​za​érünk, apám ki​ön​ti a bo​rí​ték​ból a ma​ra​dék pénzt, szin​te sem​mi se ma​radt. Rám néz. – Ugye most azon gon​dol​kodsz, mi​ért hív​tam meg az egész bárt? Hogy mi​ért hív​tam meg olya​no​kat, aki​ket nem is is​me​rünk. – Bó​lin​tok. Le​gug​gol elém. Bi​zo​nyá​ra megint is​ko​lá​ban va​gyok. – A lát​ha​tat​lan​ság​ból nem le​het meg​él​ni – ma​gya​ráz​za. – A fic​kó a kép​re​gé​nyed​ben ho​gyan ke​res pénzt? – Ezen még so​sem gon​dol​kod​tam. – Sen​ki sem fi​zet neki azért, mert lát​ha​tat​lan, vagy igen? Nem, majd​nem biz​tos va​gyok ben​ne, sen​ki. – Bár​csak rend​szám​táb​la nél​kü​li au​tó​val jár​hat​nánk, bár ne hagy​na nyo​mot a lá​bunk a hó​ban. De ez le​he​tet​len. Ezért meg kell bíz​nunk az em​be​rek​ben. Nem min​dig és nem fel​té​tel nél​kül, de ab​ban bíz​nunk kell, hogy ha sze​ret​nek, ak​kor so​kat meg​tesz​nek ér​ted. Ez sok​kal ér​té​ke​sebb, mint a bo​rí​ték​ban lévő pénz. Se​gí​tek ki​nyit​ni a fém​vá​zas össze​csuk​ha​tó ágya​kat, az​tán elő​vesszük a há​ló​zsá​ko​kat. Az új la​ká​sunk min​den ed​di​gi​nél ki​sebb. Az egyik dísz​let​épí​tő is​me​ri az it​te​ni ház​mes​tert, és ő aján​lot​ta, hogy meg​kér​de​zi. Más​nap már be is köl​töz​tünk. Ami​kor szük​sé​günk van va​la​mi​re, elő​ke​res​sük a bő​rönd​ből, mond​juk egy za​kót vagy egy pár ci​pőt, az​tán hasz​ná​lat után vissza​tesszük. A la​kás fa​lai fer​dék. Apám sze​rint meg​hall​juk, ha a te​tő​re rá​száll egy ma​dár. Ő nem tud fel​egye​ne​sed​ni. A hur​kát jobb​ra dől​ve süti. Ami​kor ká​vét iszik és ci​ga​ret​tá​zik, bal​ra ha​jol. Mo​so​gat​ni pe​dig hát​ra​dől​ve szo​kott.

Va​sár​na​pon​ként sü​tit vi​szünk Sa​rá​nak. Egy kis la​kás​ban la​kik a szín​ház kö​ze​lé​ben. Apám​mal ká​véz​nak, Sara egy lá​bos​ban ka​ka​ót főz ne​kem a tűz​he​lyen. Apám be​szél, a nő mo​so​lyog​va bó​lo​gat. Ha ő áll a szín​pa​don, a leg​hát​só sor​ban is hal​la​ni, amit mond, pe​dig nem ki​a​bál. Az em​ber le sem tud​ja ven​ni róla a sze​mét. De az ut​cán és itt a la​kás​ban egész ki​csi és szin​te át​tet​sző. Mint azok a lá​nyok, akik min​dig fél​re​áll​nak a jár​dán, és le​hú​zód​nak a ke​rék​pár​út​ra is, ha ki​tar​tó​an szem​be​me​gyünk ve​lük. Sé​tá​lunk egyet a kö​ze​li park​ban. Hi​deg van, jó me​le​gen fel​öl​tö​zünk. Szá​raz ke​nyér​rel etet​jük a ka​csá​kat. Apám​mal a „Ta​láld el a hattyút” játsszuk, de Sara saj​nál​ja az ál​la​to​kat. Meg​fog​ja apám ke​zét. – Alig vá​rom a nya​rat – mond​ja. – Alig vá​rom, hogy itt sé​tál​junk és fagy​lal​tozzunk. – Kérsz egy fa​gyit? – Nincs túl hi​deg? – Fa​gyiz​ni so​sincs hi​deg. Egy pa​don ülve vár​juk apá​mat, aki el​ment fagy​lal​tért. Sara össze​húz​za ma​gán a ka​bá​tot, és egy ki​csit kö​ze​lebb hú​zó​dik hoz​zám. – Sze​ren​csés vagy – szó​lal meg. Mind​ket​ten apám há​tát bá​mul​juk, aki a park ki​já​ra​ta felé tart az ös​vé​nyen. – Sze​ren​csés vagy, hogy ilyen apád van. – Nem ve​szi le a sze​mét a ka​pu​ról, ame​lyen apám ki​sé​tált. Az​tán ma​gá​ba süp​ped. Ér​zem őt a ru​há​mon ke​resz​tül. Ami​kor meg​lát​ja apá​mat, újra élet​re kel, tap​sol. Le​té​pi a pa​pírt a fagy​lalt​ról, és ne​vet, ami​kor az oda​fagy az alsó aj​ká​hoz.

Apám a tech​ni​ku​si pult mö​gött ül. Az órá​já​ra pil​lant, az​tán vissza​te​szi uj​ja​it az előt​te lévő gom​bok​ra. Alat​tunk a né​ző​tér – mint min​dig – fé​lig üres. A kö​zön​ség már rég be​fe​jez​te a kö​hé​cse​lést meg a be​szél​ge​tést, de a füg​gönyt még min​dig nem húz​ták fel. Apám megint az órá​já​ra pil​lant, majd meg​kér, men​jek le meg​néz​ni, mi tör​tént. Vé​gig​sé​tá​lok a né​ző​tér​rel pár​hu​za​mo​san futó szűk fo​lyo​só​kon, ame​lye​ket a né​zők so​sem lát​nak. Apám a szín​ház ütő​ere​i​nek hív​ja eze​ket. A sztrip​tíz​bár​ra em​lé​kez​tet​nek, sö​té​tek, ijesz​tő​ek, és a fes​ték min​de​nütt le van máll​va. Az öl​tö​zők előtt szí​né​szek és dísz​let​épí​tők ácso​rog​nak, vissza​foj​tott han​gon su​tyo​rog​nak. Az egyik ajtó ki​nyí​lik, és ki​lép raj​ta a szín​igaz​ga​tó. – Nem is tu​dom, mit te​gyünk – szó​lal meg. – Mi a fe​né​nek kel​lett ne​ked… Kim keze la​zán lóg a tes​te mel​lett. – Aka​rod, hogy be​szél​jek vele? Ta​lán… – Már épp ele​get mond​tál. – Hi​szen nem ti​tok, hogy min​den film​sze​re​pé​ért le​fe​küdt az ak​tu​á​lis ren​de​ző​vel. De an​nak ide​jén min​den​ki így csi​nál​ta. Az igaz​ga​tó úgy fest, mint aki rög​tön üvöl​te​ni kezd vele, sőt, ta​lán meg is üti. Az​tán meg​adó​an só​hajt, és ci​ga​ret​ta után ku​tat a zse​bé​ben. A füst az ala​csony pla​fon alatt te​ke​reg. Sara le​gug​gol előt​tem. Át​fog​ja a vál​la​mat, és a fü​lem​be sut​tog. Rá​né​zek, ő bó​lint, és fi​no​man irány​ba tesz. El​in​du​lok az ajtó felé, a szí​né​szek el​hall​gat​nak, ér​zem, hogy pil​lan​tá​suk raj​tam nyug​szik. Még egy lé​pés, meg​ra​ga​dom a ki​lin​cset. Megint Sa​rá​ra né​zek, ő mo​so​lyog​va bó​lint. Be​me​gyek, és be​csu​kom ma​gam mö​gött az aj​tót. Mar​gret​he vil​lám​gyor​san meg​for​dul, hogy hoz​zám vág​ja a haj​ke​fé​jét, de a moz​du​lat köz​ben meg​tor​pan. Olyan vö​rös a feje, mint​ha vissza​tar​tot​ta vol​na a lé​leg​ze​tét. A sze​mé​től in​dul​va fe​ke​te fes​ték​csí​kok fut​nak le​fe​lé az ar​cán. A szé​ké​be rogy a smink​tü​kör előtt. Le​ülök mel​lé. – Ez csak szín​ház – mon​dom azo​kat a sza​va​kat, ame​lyek​re Sara kért. Mar​gret​he elő​ször cso​dál​koz​va néz rám, az​tán el​ne​ve​ti ma​gát. Ne​ve​té​se kö​hö​gés​be ful​lad, az​tán még han​go​sab​ban ka​cag. – Igen, kis ba​rá​tom, ez csak szín​ház. – Meg​né​zi ma​gát a tü​kör​ben, és ci​ga​ret​tá​ra gyújt. – Na, mit gon​dolsz, csi​nál​juk? Bó​lin​tok. „Csak szín​ház”, is​mé​tel​ge​ti ma​gá​nak, mi​köz​ben maga elé te​szi a smink​kész​le​tet. – A töb​bi​ek egy​től egyig segg​fe​jek. – Le​tör​li a régi smink​jét. Keze gé​pi​e​sen dol​go​zik. – De hát szí​né​szek, leg​alább​is majd​nem mind. – Be​le​me​rí​ti a vat​ta​pa​ma​csot a té​gely​be, el​tá​vo​lít​ja az elő​ző ré​te​ge​ket, s egy pil​la​nat​ra elő​tű​nik a csu​pasz bőre, mi​előtt fel​ke​rül az új smink. Sze​mé​be va​la​mi ké​kes fo​lya​dé​kot csö​pög​tet, pá​rat pis​log. Az​tán előbb sa​ját ma​gá​ra mo​so​lyog a tü​kör​ben, majd fe​lém for​dul. Egy szem​pil​lan​tás​nyi idő alatt az arca tel​je​sen meg​vál​to​zott, már nyo​ma sincs a könnyek​nek. A har​ma​dik sor​ban ülök, Mar​gret​he sze​re​tett vol​na lát​ni a né​ző​té​ren.

Az első al​kal​mak​kor, ami​kor meg​néz​tem a da​ra​bot, apám még je​gyet kért ne​kem, de már tud​juk, hogy ez nem szük​sé​ges. Az első fel​vo​nás unal​ma​san hosszú. A szí​né​szek mo​so​lyog​va te​áz​nak, és egy szín​pa​don túli me​zőn le​gel​te​tik a sze​mü​ket. Vé​gül ve​sze​ked​nek egy ki​csit, de ak​kor is szép és okos sza​va​kat hasz​nál​nak, ami​kor ha​do​nász​nak a ke​zük​kel. Sa​rát Ol​gá​nak hív​ják a da​rab​ban. Akár​hány​szor lát​tam őket ját​sza​ni, min​dig őt vi​lá​gít​ja meg a leg​ra​gyo​góbb fény. A szü​net​ben li​mo​ná​dét kor​tyol​ga​tok, nem kell sor​ban áll​nom a bü​fé​ben. – Az a kis​fiú egye​dül van a szín​ház​ban? – hal​lom a han​got, de ügyet se ve​tek rá. Szü​net után a szín​pad fa​lai sö​tét​szür​ké​vé és pisz​kos​sá vál​toz​nak. A csa​lád mos​tan​ra min​dent el​ve​szí​tett. A szo​ba kö​ze​pén álló asz​tal ko​szos, a pad​lón mint​ha ezer mocs​kos csiz​ma trap​polt vol​na. Egy pin​cé​ben lak​nak. A szí​né​szek szo​mo​rú​nak és sze​gény​nek lát​sza​nak, de nem hi​szek ne​kik, ron​gyos ru​há​juk túl sok el​rej​tett ki​lót ta​kar. Sara az egyet​len, aki mint​ha már meg​ta​pasz​tal​ta vol​na az éhe​zést. Ahogy ott ül a szennyes ágyon, és a háta ráz​kó​dik a hang​ta​lan zo​ko​gás​tól, ked​vem len​ne fel​mász​ni a szín​pad​ra, és meg​ölel​ni. Na​rancs​lét iszom, apám bi​li​ár​do​zik, a szí​né​szek pe​dig fel​vált​va ve​re​ge​tik meg a vál​lam. Kim és Mar​gret​he az asz​tal vé​gén ül, az elő​adás után kart kar​ba ölt​ve vo​nul​tak vé​gig az ut​cán. Most olya​nok, mint a régi ba​rá​tok. Kim sza​vai meg​ne​vet​te​tik Mar​gret​hét, aki a szá​ja elé kap​ja a ke​zét, Kim pe​dig kár​tyá​kat te​rít elé az asz​tal​ra. – Ma le​nyű​gö​ző vol​tál – di​csér meg Sara. – A szí​né​szek so​kat isz​nak, ami​kor min​den jól ala​kult. Meg​ün​nep​lik. Ami​kor pe​dig üres né​ző​tér​nek ját​sza​nak, mint mi ma este, ak​kor még töb​bet isz​nak. Ci​va​kod​nak és ve​del​nek. Ki​a​bál​nak és or​dí​toz​nak. Hal​lom az éles csat​ta​nást, apám el​ta​lál egy bi​li​árd​go​lyót, amely egy má​sik​hoz csa​pó​dik. Sara a le​ve​gő​be me​red, meg​pró​bá​lom kö​vet​ni a te​kin​te​tét. – Mennyi​vel könnyebb éle​tem lett vol​na ci​pő​bol​ti el​adó​ként – szó​lal meg. – Ci​pő​fű​zőt árul​ni és a ci​pők or​rát nyom​kod​ni, ami​kor a vá​sár​lók nem biz​to​sak ab​ban, hogy a mé​ret meg​fe​le​lő szá​muk​ra. Egy ki​csit össze​ráz​kó​dik, mint​ha vé​gig​fu​tott vol​na a há​tán a hi​deg, az​tán mo​so​lyog​va fi​gye​li apám há​tát, aki a bi​li​árd​asz​tal fölé ha​jol, és megint meg​lök egy go​lyót. Hal​lom, amint az a bi​li​árd​asz​tal ol​da​la​i​nak üt​kö​zik, és majd​nem biz​tos​ra ve​szem, hogy be​le​pottyan a lyuk​ba. – Sze​rin​ted nyer? – kér​di Sara. – Igen – fe​le​lem.

Be​köl​tö​zünk egy pár eme​let​tel lej​jebb lévő la​kás​ba. Az itt lakó idős fér​fi meg​halt, a nap​pa​li kö​ze​pén álló fo​tel​ban ta​lál​tak rá. Mel​let​te egy szí​nül​tig teli ha​mu​tar​tó. A ház​mes​ter sze​rint az​u​tán, hogy el​ve​szí​tet​te a fe​le​sé​gét, nap​hosszat csak ott ült, és egyik ci​ga​ret​tá​ról a má​sik​ra gyúj​tott. Mást nem csi​nált. He​ten​te egy​szer ki​szál​lí​tó​fiú jött hoz​zá a bolt​ból. Egy nej​lon​zacs​kó​ban pi​rí​tóst és négy kar​ton ci​ga​ret​tát ho​zott. Meg va​gyok róla győ​ződ​ve, hogy a ház​mes​ter tú​loz, az​tán meg​lá​tom a la​kást. A bú​to​rok több he​lyen is ki van​nak éget​ve. A fa​lak sár​gák, és a ci​ga​ret​ta​szag olyan át​ha​tó, hogy csí​pi a sze​mem. – At​tól fél​tünk, hogy egy szép na​pon égő ci​ga​ret​tá​val a ke​zé​ben el​al​szik, és fel​gyújt​ja az egész há​zat – ma​gya​ráz​za a ház​mes​ter. Két na​pig szel​lőz​te​tünk, ka​bát​ban jár​ká​lunk és al​szunk a la​kás​ban. A do​hány​szag nem szű​nik. Apám egy zacs​kó ká​vét oszt szét há​rom tá​nyér​ba: egyet a kony​ha​asz​tal​ra, egyet az ab​lak​pár​kány​ra, egyet pe​dig az elő​szo​ba pad​ló​já​ra tesz. Is​mert trükk, az in​gat​lan​köz​ve​tí​tők is eh​hez fo​lya​mod​nak, ami​kor el akar​nak adni egy la​kást. A kávé il​la​tát min​den​ki sze​re​ti. A lép​cső​ház​ban csak idő​sek lak​nak. Össze​fu​tunk ve​lük a lép​cső​ház​ban, es​tén​ként hall​juk a té​vé​ké​szü​lé​ke​ik mo​raj​lá​sát. Előbb-utóbb meg​ürül egy má​sik la​kás a lép​cső​ház​ban, és ak​kor ta​lán megint át​köl​tö​zünk. Re​mé​lem, hogy itt ma​rad​ha​tunk. Csak egy ki​csit. Egyik la​kás​ból a má​sik​ba köl​töz​het​nénk, annyi​szor, ahány​szor apám​nak ked​ve tart​ja anél​kül, hogy el​hagy​nánk a lép​cső​há​zat. Va​la​hány​szor ki​lé​pünk Sara la​ká​sá​ból, az ég min​dig egy ki​csi​vel sö​té​tebb. Egy szép na​pon egé​szen va​cso​rá​ig ma​ra​dunk nála. Ez​u​tán már nem ká​véz​ni já​runk hoz​zá, ha​nem va​cso​ráz​ni. Apám hosszú órá​kat tölt a kony​há​já​ban az éte​lek el​ké​szí​té​sé​vel, ame​lye​ket hol be​tesz, hol ki​vesz a sü​tő​ből. Ha​gyo​má​nyos mar​ha​sül​tet, bá​rány​bordát, bor​jút vagy épp bors​csot. Ami​kor el​fogy a vö​rös​bor, ká​vét isz​nak. Én a köny​ves​polc​nak tá​masz​kod​va a pad​lón ülök, és le​raj​zo​lom őket. Le​raj​zo​lom az asz​talt, ahol ül​nek. A ká​vés​kan​nát, apám sze​rint ez Ma​dam Blå, a hí​res kék kan​na. Le​raj​zo​lom a ha​mu​tar​tót és a füs​töt, ami Sara rosszul el​nyo​mott ci​ga​ret​tá​já​ból száll. Ő han​go​san fel​ka​cag. Apám​nak min​dig si​ke​rül meg​ne​vet​tet​nie. Egyéb​ként nem em​lék​szem, hogy lát​tam vol​na ne​vet​ni. Azaz a szín​pa​don igen, de ott ne​vet​nie kell, ben​ne van az apám előtt he​ve​rő pa​pí​rok​ban. Meg per​sze a bár​ban, a töb​bi szí​nésszel. Ott azon​ban nem hi​szek neki. Lát​tam már em​be​re​ket el​csúsz​ni a jé​gen, az​tán le​nyú​zott te​nyér​rel fel​tá​pász​kod​ni és ne​vet​ni, nem, nem tör​tént sem​mi. Zeb​ra​ként raj​zo​lom le apá​mat, ahogy egy kis por​ce​lán​csé​szé​ből kor​tyol​gat. Sa​rát orosz​lán​ként áb​rá​zo​lom. Már ép​pen rá​raj​zol​nám a sö​rényt, ami​kor eszem​be jut, hogy a nős​tény​orosz​lá​nok​nak nincs is sö​ré​nyük. – Igyunk egy po​hár​ká​val a ká​vé​hoz. – Sara oda​lép a polc​hoz, amely​nek tá​masz​ko​dom. – Az utol​só elő​adás után kap​tam. – Le​vesz egy üve​get az egyik polc​ról. Az​tán a jegy​zet​fü​ze​tem​re pil​lant. Elő​ször el aka​rom ta​kar​ni, ed​dig csak apám lát​ta a raj​za​i​mat, és le​het, hogy Sara mér​ges lesz, ami​ért ál​la​tot csi​nál​tam be​lő​le. – Meg​néz​he​tem? – kér​di. Ha​bo​zom, az​tán fel​nyúj​tom neki a töm​böt. – Ez fan​tasz​ti​ku​san jó – di​csér meg, és apám büsz​kén mo​so​lyog. – Le​raj​zol​hat​nál min​ket is a szín​pa​don.

A ke​zem​ben gra​fit​ce​ru​za. Se nem puha, se nem ke​mény. A vész​ki​já​rat-táb​lák pi​ros fé​nye meg​vi​lá​gít​ja a pa​pírt. Ha szük​sé​ges, ki​fa​rag​ha​tom a ce​ru​zát az első fel​vo​nás fe​lé​nél. Olga ek​kor kap rossz hírt, ami mi​att el​ej​ti a sza​mo​várt. Le​raj​zo​lom a szín​pad fö​lött lógó két Ja​nus-masz​kot, az​tán az asz​ta​lo​kat, a szé​ke​ket, a vi​zes​kan​csót és a vit​rint. Ér​zem, hogy iz​zad a te​nye​rem, mint​ha va​la​ki a vál​lam fö​lött fi​gyel​ne. Tu​dok sár​ká​nyo​kat, trol​lo​kat, kü​lö​nös ál​la​to​kat raj​zol​ni, mert én dön​töm el, mi​lye​nek le​gye​nek. Ügye​sen raj​zo​lok épü​le​te​ket és dús lom​bú fá​kat. Már raj​zol​tam cow​boyo​kat, ilyen​kor azon​ban min​dig a pisz​to​lyok vol​tak a leg​fon​to​sab​bak. Ne​héz iga​zi em​be​re​ket raj​zol​ni. A szín​pa​don lévő szí​né​szek mo​zog​nak. Jár​kál​nak, be​szél​nek, szét​tár​ják a kar​ju​kat, az​tán el​tűn​nek a szín​ről. Le​hu​nyom a sze​mem. Olyan va​gyok, mint egy fény​ké​pe​ző​gép, úgy raj​zo​lom le őket, ahogy épp vol​tak. Egyet​len pil​la​na​tot örö​kí​tek meg. Egy fel​emelt ke​zet, el​tá​tott szá​jat. Annyit raj​zo​lok le, amennyi​re em​lék​szem, az​tán le​te​szem a ce​ru​zát. Más​nap a szí​né​szek ugyan​azon a he​lyen áll​nak, én pe​dig foly​ta​tom a mun​kát. Fel​hú​zott szem​öl​dö​kök, nyi​tott ke​zek. Hat egy​mást kö​ve​tő na​pon raj​zo​lok. Va​sár​nap sza​bad​nap, ilyen​kor Sa​rá​nál va​gyunk, ott va​cso​rázunk. Pil​lan​tást se ve​tek a raj​zom​ra, mert az csa​lás len​ne. Biz​to​san ide​ges is va​gyok, hogy mit lá​tok majd. Hét​főn​ként megint ott ülök a vész​ki​já​rat fé​nyé​nél a váz​lat​tömb​bel a ke​zem​ben. Meg​raj​zo​lom az utol​só vo​ná​so​kat, a kép el​ké​szült. A szü​ne​tig nem né​zem meg. A szín​pad ta​lán túl nagy​ra si​ke​re​dett. A füg​göny re​dői is le​het​tek vol​na pon​to​sab​bak, de ezek es​té​ről es​té​re vál​toz​nak. Az​tán a szí​né​sze​ket né​zem. Em​be​rek​re ha​son​lí​ta​nak, de nem azok. Túl moz​du​lat​la​nok. Sze​mük üveg​go​lyó​ra ha​son​lít, akár a ki​tö​mött ál​la​to​ké. Össze​gyű​röm a raj​zot, és ki​do​bom a sze​me​tes​be az üres ci​ga​ret​ta​do​bo​zok és a mű​anyag po​ha​rak mel​lé. Apám​nak azt mon​dom, nem va​gyok jól. Már raj​ta van a ka​bát​ja, in​dul​nunk kel​le​ne a szín​ház​ba. Meg​nyug​ta​tom, hogy ne ide​ges​ked​jen mi​at​tam, csak sze​ret​nék ágy​ban ma​rad​ni, fá​radt va​gyok. Mi​után el​ment, az ágy​ban fek​ve a pla​font bá​mu​lom. Gyű​lö​löm azt a pa​pír​la​pot. Alat​tam van, amennyi​re tud​tam, be​gyö​mö​szöl​tem az ágy alá. A ke​zem mo​zog a pap​lan alatt, csí​ko​kat raj​zo​lok a pla​fon​ra. Meg​pró​bá​lom ab​ba​hagy​ni. Más​nap este megint a szín​ház​ban ülök, ölem​ben a rajz​tömb​bel. Most raj​zo​lok utol​já​ra, el​dön​töt​tem. Már nem ér​de​kel, hogy a kép ha​son​lít-e, hi​szen sen​ki sem fog​ja lát​ni. Annyi​ra rá​nyo​mom a ce​ru​zát, hogy ki​lyu​kad a pa​pír. Annyi​ra, hogy ki​tö​rik a he​gye, ezért elő​ke​re​sem a ce​ru​za​he​gye​zőt. Egy idő​sebb úr hát​ra​for​dul és rám néz, de nem ér​de​kel. Nem raj​zo​lom le a szí​né​sze​ket, csak a moz​du​la​ta​i​kat. Utol​já​ra ke​rül​nek a fe​jek a he​lyük​re. Sem a szem​öl​dö​kök, sem a szá​jak, sem a sze​mek nem ér​de​kel​nek. Az asz​tal, a szé​kek és a te​ás​kan​na, tu​dom, hogy ha​ma​ro​san fel fog​nak bo​rul​ni, te​hát ezek is moz​gás​ban lesz​nek. Úgy raj​zo​lok, hogy nem is né​zem a pa​pírt. Az egész első fel​vo​nás alatt dol​go​zom, mire el​érünk a szü​ne​tig, már fáj a csuk​lóm. A má​so​dik fel​vo​nás alatt csak a szín​da​ra​bot fi​gye​lem. Nincs ked​vem foly​tat​ni, vége. Az apám​tól ka​pott áll​ványt más​ra kell hasz​nál​ni, mond​juk akaszt​ha​tunk rá ru​hát.

A bár​szé​ken ülök, na​rancs​le​vet iszom, a szí​vó​szál ször​csö​gő han​got ad az üveg al​já​ra érve. Apám meg​kér​de​zi, hogy meg​néz​het​né-e a raj​zot. Át​nyúj​tom a töm​böt. Most meg​néz​he​ti, ké​sőbb már úgy​sem fog arra kér​ni, hogy raj​zol​jak, sem ő, sem Sara. Le​te​szi a váz​lat​fü​ze​tet maga elé a pult​ra, úgy issza ki a sö​rös​po​ha​rát, hogy csak a raj​zo​mat nézi. Ha​mu​zik, de nem ta​lál​ja el a ha​mu​tar​tót. Az​tán ma​gá​hoz inti a pul​tost, és elé tol​ja a töm​böt. Ta​lán most ő fog ta​ní​ta​ni ne​kem va​la​mit, mint ami​kor a ku​tya​köly​köt úgy ta​nít​ják szo​ba​tisz​ta​ság​ra, hogy be​le​nyom​ják az or​rát a pi​si​tó​csá​ba. A bár​pul​tos a rajz​ra néz. Mind​két al​kar​ját te​to​vá​lá​sok dí​szí​tik, egy hosszú ár​bo​cos hajó és egy mez​te​len nő. Olyas​va​la​ki ké​szí​tet​te őket, aki ért a raj​zo​lás​hoz. Az alsó aj​kam​ba ha​ra​pok, nem aka​rok sír​ni. A bár​pul​tos fel​néz rám. – Meg​ve​he​tem? – kér​de​zi. Bó​lin​tok, ter​mé​sze​te​sen. De in​gyen is meg​kap​hat​ja. Szét​tép​he​ti, és ki​ha​jít​hat​ja. – Írd rá a ne​ved. – A jobb alsó sa​rok​ba oda​ka​nya​rí​tom, hogy „Pe​ter”. A pul​tos ki​nyit​ja a kasszát, ki​vesz egy pa​pír​pénzt, és elém te​szi. Az​tán óva​to​san ki​té​pi a raj​zot a fü​zet​ből, és a pult mö​göt​ti tü​kör​re te​szi. Az est hát​ra​lé​vő ré​szé​ben apám újra meg újra a rajz​ra mu​tat. „A fiam raj​zol​ta”, mond​ja. A ven​dé​gek meg​áll​nak, meg​né​zik és mo​so​lyog​nak. Sen​ki se ne​vet. Azon az éj​sza​kán ha​za​fe​lé me​net a pénz ott la​pul a zse​bem​ben, meg​érint​he​tem az uj​ja​im he​gyé​vel a vé​kony, ro​po​gós pa​pírt, ami ez​út​tal nem le​het más, csak pénz. Tu​dom, hogy so​sem fo​gom el​köl​te​ni.

Né​hány órá​val az elő​adás előtt egye​dül va​gyunk a szín​ház​te​rem​ben apám​mal. A ke​zé​ben egy fém​ho​rog​ban vég​ző​dő hosszú fa​rudat tart, ez​zel iga​zít​ja el a lám​pá​kat, ki​csit jobb​ra vagy ki​csit bal​ra tol​ja őket. Pár lé​pést hát​ra​lép, megint iga​zít raj​tuk, csak ez​u​tán elé​ge​dett. Egyes lám​pá​kat le​vesz, és ki​cse​ré​li ben​nük az égőt, vagy új szű​rőt tesz rá​juk. A szű​rő egy vé​kony mű​anyag le​mez, amit az égő elé ra​kunk. Le​het pi​ros, zöld, sár​ga vagy kék. Apám egyik este, Kim első fel​vo​nás​be​li hosszú mo​no​lóg​ja alatt meg​mu​tat​ta, ho​gyan mű​kö​dik. Ez az a rész, ami​kor a fa​lu​si or​vos ki​je​len​ti, hogy az élet má​sutt van. Apám hagy​ta, hogy csök​kent​sem a sár​ga és a pi​ros lám​pa fé​nyét. Et​től Kim el​sá​padt, mint​ha rom​lott ételt evett vagy rossz hírt ka​pott vol​na, köz​ben foly​tat​ta a mon​dó​ká​ját. Még sok szö​ve​ge volt. – Ad​junk hoz​zá egy kis zöl​det? – kér​dez​te apám. Ke​ze​met egy má​sik gomb​ra tet​te, és meg​en​ged​te, hogy las​san fel​te​ker​jem. Kim úgy fes​tett, mint aki a mo​no​lóg be​fe​je​zé​se előtt össze fog esni. Ta​lán le se jön a szín​pad​ról élve. Apám megint fel​nyújt​ja a ru​dat a lám​pá​hoz, ez​út​tal láb​ujj​hegy​re ágas​ko​dik. – Mi a csu​dá​ért nem akar… A szín​pad szé​lén ülve ló​bá​lom a lá​ba​mat. Ügye​lek rá, ne​hogy fü​työ​rész​ni kezd​jek. Ez egy sza​bály. Mint az, hogy a szín​pad​ra nem sza​bad ka​bát​ban fel​men​ni. Mind​ket​tő sze​ren​csét​len​sé​get hoz. A sze​mem elé tar​tok egy szű​rőt. Most az egész vi​lág kék. Egy hó​vi​har kel​lős kö​ze​pén ta​lál​juk ma​gun​kat. A te​rem vé​gé​ben lévő ajtó fel​tá​rul, és be​lép a szín​igaz​ga​tó, a szék​so​rok kö​zött sza​lad. A je​ges​med​vék szo​ro​san a nyo​má​ban. Ki​ful​lad​va kér​de​zi apá​mat, hal​lott-e a kri​ti​kus​ról. Apám meg​ráz​za a fe​jét, és to​vább fog​la​la​tos​ko​dik a rúd​dal meg a pla​fo​non lévő lám​pá​val. A szín​igaz​ga​tó azt hal​lot​ta, per​sze le​het az egész csak ka​csa is, hogy Erik Schmidt este meg​né​zi az elő​adást. Le​tör​li a hom​lo​kát az ing​uj​já​val. Elő​ke​re​sem a pi​ros szű​rőt, és a sze​mem elé tar​tom. Ez jobb, most az egész vi​lág pi​ros. Min​dent kör​be​vesz​nek a lán​gok, nem cso​dá​lom, hogy az igaz​ga​tó​ról csu​rog a ve​rej​ték. Azt mond​ja, na​gyon fon​tos, hogy min​den si​mán men​jen, és köz​ben fel-le ug​rál, egy hely​ben, ne​hogy a lán​gok meg​per​zsel​jék a ci​pő​jét. Meg​saj​ná​lom, és elő​ke​re​sem a zöld szű​rőt. Egy​szer​re egy me​leg és nyir​kos er​dő​ben ta​lál​juk ma​gun​kat. A fák lomb​ko​ro​ná​já​ban óri​á​si, gör​be cső​rű ma​da​rak ücsö​rög​nek. A szín​igaz​ga​tó túl​har​sog​ja a csi​cser​gé​sü​ket: – Ma este min​den​nek tö​ké​le​tes​nek kell len​nie, egy​sze​rű​en tö​ké​le​tes​nek! – Ing​uj​já​val le​tör​li a hom​lo​kát, ide​ge​sen ne​vet, és el​si​et a szék​so​rok kö​zött. Lá​bai be​le​süp​ped​nek a puha alj​nö​vény​zet​be. El​éri az aj​tót anél​kül, hogy fel​fal​nák a vad​ál​la​tok. Apám egy​más után nyom​ja meg a vi​lá​go​sí​tó​pult gomb​ja​it, míg a ma​si​na züm​mög​ni nem kezd. Le​het, hogy iz​gul, de nem lát​szik raj​ta. Min​dent úgy tesz, ahogy szo​kott: elő​ve​szi a pa​pí​ro​kat, át​la​poz​za őket, meg​bi​zo​nyo​so​dik róla, hogy sor​rend​ben van​nak. A ci​ga​ret​ta és az ön​gyúj​tó is a he​lyén, a ha​mu​tar​tó mel​lett. Én is ki​ké​szí​tet​tem a kép​re​gé​nye​i​met a pad​ló​ra. Né​hány​szor ki-be​kap​cso​lom a zseb​-

lám​pát. Apám fel- és le​kap​csol​ja a lám​pá​kat, el​len​őr​zi, nem égett-e ki va​la​me​lyik vil​lany​kör​te, mi​köz​ben igaz​gat​ta őket. Sara be​lép az aj​tón. – Sok sze​ren​csét az utol​só elő​adá​sod​hoz – mond​ja, és meg​csó​kol​ja apám nya​kát. – Tény​leg ilyen ki​lá​tás​ta​lan a hely​zet? – Erik Schmidt imád​ja vagy gyű​lö​li az elő​adá​so​kat. Ez nem fog tet​sze​ni neki. Sara ki​vesz egy ci​ga​ret​tát az asz​ta​lon he​ve​rő cso​mag​ból. – Min​den​ki azt hi​szi, hogy ha kri​ti​kát ír​nak ró​lunk, több kri​ti​kát, ak​kor biz​to​san meg​te​lik a né​ző​tér… Apám a ke​zé​be ve​szi a ke​ze​it. Ő, aki min​dig min​den​re tud va​la​mit mon​da​ni, most hall​gat. – Csak ab​ban bí​zom, hogy va​la​ki le​fek​szik vele – ka​cag Sara túl han​go​san. – Va​la​ki az elő​adás sze​rep​lői kö​zül, mond​juk Kim, az igaz​ga​tó vagy va​la​ki más. Kü​lön​ben sem​mi esé​lyünk. Csak va​la​ki… – Az​tán rám néz. Hir​te​len​jé​ben a kép​re​gé​nye​im ren​dez​ge​té​sé​be mé​lye​dek. Sara meg​for​dul, és ki​lép az aj​tón, ke​zé​ből töl​csért for​mál, mi​köz​ben szín​pa​di​a​san be​le​sut​tog: – Csak va​la​ki fe​küd​jön le vele! Fek​tes​se le! Fek​tes​se le! Hal​lom, ahogy a ci​pő​sar​ka ko​pog a szűk fo​lyo​són. Apám el​len​őr​zi a mag​nót, hogy a sza​lag a meg​fe​le​lő he​lyen van-e. Az​tán is​mét ki​nyí​lik az ajtó, és be​lép Kim. Szür​ke gyap​jú​mel​lé​nye alatt bő, fe​hér pó​lót vi​sel. – Itt jön a fa​lu​si or​vos – mond​ja vi​gyo​rog​va. – Hol a be​teg? – Az or​vo​si tás​ka csö​rög, ami​kor leül az apám mel​let​ti szék​re. – Nem bí​rom ki az öl​tö​ző​ben. Kezd el​sza​ba​dul​ni a po​kol. Mar​gret​he ke​zé​be te​me​tett arc​cal zo​kog. Mi​ka​el kör​be-kör​be​jár. Fé​lek, ha be​le​üt​kö​zöm, ta​lán még ne​kem tá​mad. Kim elő​vesz két sört az or​vo​si tás​ká​ból, az egyi​ket apám elé ál​lít​ja, és vesz egyet az asz​ta​lon he​ve​rő ci​ga​ret​tá​ból. Apám azt me​sél​te, hogy az em​be​rek ide​ge​sek lesz​nek, ha nem isz​nak ve​lük. Össze​koc​cint​ják az üve​gek al​ját. – Ki​nyír min​ket – mond​ja Kim, és jól meg​húz​za az üve​get. – Da​ra​bok​ra fog szed​ni. – Az​tán el​mo​so​lyo​dik. – De ha tisz​tá​ban va​gyunk vele, hogy csak rosszul sül​het el a do​log, ak​kor nincs mi​től fél​ni. – Kim ki​ürí​ti az első üve​get, az​tán elő​vesz egy má​si​kat. Mi​után az is el​fo​gyott, fel​kap​ja az or​vo​si tás​kát, még min​dig csö​rög. Az elő​adás alatt a tech​ni​ku​si szo​bá​ban ma​ra​dok. Nem tű​nik he​lyén​va​ló​nak ki​ül​ni a né​ző​tér​re. Egy​szer szem​ta​núi vol​tunk egy köz​le​ke​dé​si bal​eset​nek, és apám azt mond​ta, nem il​lik meg​áll​ni bá​mész​kod​ni. Ha nem tu​dunk se​gí​te​ni, to​vább kell men​ni. Pe​dig sze​ret​ném lát​ni a szí​ni​kri​ti​kust, kí​ván​csi va​gyok, hogy néz ki az az em​ber, aki ké​pes el​ér​ni, hogy egy egész szín​ház, fel​nőtt em​be​rek sír​ja​nak és ve​rej​té​kez​ze​nek. Azt a kép​re​gényt ol​va​som, ame​lyik​nek a hőse ké​pes lát​ha​tat​lan​ná vál​ni. Egy óri​á​si pók​kal har​col, amely út​jel​ző táb​lá​kat és au​tó​kat ha​ji​gál utá​na. A te​rem​ből hal​lom a szí​né​sze​ket. Ma a szo​ká​sos​nál han​go​sab​ban és gyor​sab​ban be​szél​nek. Az elő​adás után Sara megint fel​jön hoz​zánk. A töb​bi​ek szó nél​kül el​me​ne​kül​tek, ki​som​for​dál​tak a hát​só aj​tón, még mi​előtt az utol​só ven​dé​gek tá​voz​tak vol​na, me​sé​li. Apám fel​ajánl​ja, hogy ha​za​kí​sér​jük, ő azon​ban ra​gasz​ko​dik hoz​zá, hogy ta​xit hív,

amíg még kap fi​ze​tést. A fe​hér bo​rí​té​kok ha​lom​ban he​ver​nek az ét​ke​ző​asz​ta​lon. Apám kör​be​jár a la​kás​ban, ki​vesz egy pa​pír​pénzt a dzse​ki​jé​ből, egy má​sik az inge zse​bé​ben la​pul. Egy har​ma​di​kat könyv​jel​ző​nek hasz​nált. Meg​ráz egy ci​pőt, hal​lom az ér​mék csör​gé​sét. Az​tán köl​csön​ve​szi az egyik ce​ru​zá​mat, ká​vét iszik, mi​köz​ben kis ku​pa​cok​ba ren​de​zi a pénzt, kü​lön a pa​pírt, és kü​lön a fé​met. Szá​mo​kat ír az előt​te lévő pa​pír​ra. Jól is​me​rem ezt a ma​te​ma​ti​kai alap​kér​dést: mennyi ide​ig tud​juk ki​húz​ni, mi​előtt új mun​kát kell ta​lál​nia?

Ko​pog​ta​tás​ra éb​re​dek, né​hány pil​la​nat múl​va apám meg​je​le​nik a szo​bám aj​ta​já​ban. – Öl​tözz fel. – Ki​ér​ve a nap​pa​li​ba, az össze​csuk​ha​tó ágyat fel​bo​rít​va ta​lá​lom, apám kap​kod​va át​húz egy pu​ló​vert a fe​jén, az ét​ke​ző​asz​tal​hoz lép, al​kar​já​val egy be​vá​sár​ló​sza​tyor​ba söp​ri a pénzt meg a bo​rí​té​ko​kat. Pár érme le​esik a föld​re, nem sze​di össze őket. – Ne fe​led​kezz meg a té​li​ka​bát​ról – mond​ja olyan han​go​san, ahogy csak le​het anél​kül, hogy ki​a​bál​na. Fel​kap​ja a leg​kö​ze​leb​bi ru​ha​da​ra​bot, és be​le​ha​jít​ja a föl​dön fek​vő bő​rönd​be. Si​ke​rül be​le​dob​nom né​hány kép​re​gényt, mi​előtt be​csuk​ná. Már ki​nyi​tot​ta a hát​só lép​cső​höz ve​ze​tő aj​tót, ami​kor meg​hall​juk Sara hang​ját. – Éb​resz​tő! – ki​a​bál​ja. Apám meg​tor​pan. Vissza​hát​rál az aj​tón, és le​te​szi a bő​rön​döt. Ki​nyit​ja az aj​tót. Sara még nem járt a la​ká​sunk​ban, de egy al​ka​lom​mal el​men​tünk a ház előtt, és apám fel​mu​ta​tott: „ott fent la​kunk”. El​ha​rap​ta a szót, és lát​tam raj​ta, hogy meg​bán​ta. A szí​nész​nő most itt áll a nap​pa​link​ban, egy hely​ben to​po​rog, sze​me tág​ra nyit​va, a szá​já​ban lévő ci​ga​ret​ta nincs meg​gyújt​va, csak el​gör​bült. – Ol​vasd! – mond​ja, és át​nyújt apám​nak egy gyű​rött új​sá​got. Ő át​fut​ja az ol​dalt, az​tán ma​gá​hoz öle​li. – Hi​szen ez fan​tasz​ti​kus! Tény​leg fan​tasz​ti​kus. – Meg​gyújt​ja Sara ci​ga​ret​tá​ját, én pe​dig le​ülök az asz​tal​hoz az új​ság​gal. A kri​ti​ka bo​nyo​lult nyel​ven fo​gal​maz, sok szót nem ér​tek. Ami​kor Sara ne​vé​hez érek, ki​bön​gé​szem. Au​ten​ti​ku​sab​ban ala​kít​ja Ol​gát, mint bár​mely ed​di​gi elő​adás​ban lát​tam. Hogy az igaz​ga​tó őt vá​lasz​tot​ta az elő​adás mo​tor​já​ul, a zse​ni​a​li​tás ha​tá​ra​it sú​rol​ja. Foly​ta​tom az ol​va​sást, Sa​rán és apá​mon lá​tom, hogy a kri​ti​ka jó, hogy a kri​ti​kus nem szed​te őket da​ra​bok​ra, ahogy Kim meg​jó​sol​ta. Ami​kor az ő ne​vé​hez érek, megint pró​bál​ko​zom, szó​ról szó​ra, hogy meg​ért​sem, mi áll ben​ne. …az, hogy a fa​lu​si or​vost al​ko​ho​lis​ta​ként for​mál​ja meg, me​rész vál​lal​ko​zás. Rit​kán lát​hat​juk az al​ko​ho​liz​mus ennyi​re hi​te​les áb​rá​zo​lá​sát, kezd​ve a resz​ke​tő kéz​zel egé​szen a las​sú, de nagy erő​fe​szí​tés árán ért​he​tő​vé váló dik​ci​ó​ig. Sem​mit se ját​szik túl, sem​mi se fö​lös​le​ges. Ami​kor az or​vos be​le​kor​tyol a te​á​já​ba, a kö​zön​ség so​ra​i​ban azt ta​lál​gat​juk, va​jon mi​lyen arány​ban van ben​ne a tea és a vod​ka. Ami​kor le​te​szi a csé​szét, azért szo​rí​tunk, hogy meg​ta​lál​ja az asz​talt. – Itt meg mi tör​tént? – néz kör​be a la​kás​ban Sara. Meg​dör​zsö​li a sze​mét, majd​nem meg​ége​ti ma​gát a ci​ga​ret​tá​val. – Be​tör​tek hoz​zá​tok? – Vé​gig​néz azo​kon a ru​ha​da​ra​bo​kon, ame​lye​ket nem si​ke​rült be​gyö​mö​szöl​ni a bő​rönd​be, meg​szem​lé​li a zab​pely​hes tá​lat, amely​ből éj​sza​ka et​tem. A nagy si​et​ség​ben fel​bo​rult, most pe​dig da​ra​bok​ban he​ver a pad​lón, a desz​kák kö​zött pe​dig ott fo​lyik a tej. – Tűz​ri​a​dó – fe​le​li apám. Az esti elő​adás után ki​von​szol​nak min​ket a tech​ni​ku​si szo​bá​ból, nincs más vá​lasz​tá​sunk, ter​mé​sze​te​sen ve​lük kell men​nünk. A sö​rök már vár​nak ránk, a bár​pul​tos vi​gyo​rog. A kri​ti​ka ott lóg a fa​lon. A csen​gő ren​ge​teg​szer meg​szó​lal ezen az es​tén, egyik kör a má​si​kat kö​ve​ti. Kim nem​-

csak en​gem káp​ráz​tat el bű​vész​trükk​je​i​vel, ha​nem az egész bárt. Mar​gret​he éne​kel, elő​ször nem akart, de az​tán si​ke​rült rá​be​szél​ni. A dal ki​csit si​kam​lós, min​den​ki ne​vet raj​ta. Ez a szí​né​szek ün​ne​pe, ma​gya​ráz​za apám, és fel​se​gí​ti rám a ka​bá​tot. Még az ut​cá​ról is hall​juk a ki​a​bá​lá​su​kat és har​sány jó​ked​vü​ket. A szí​né​szek és a dísz​let​épí​tők a szín​ház hall​já​ban gyűl​tek össze. Ahogy kö​ze​le​dünk az ut​cán, lát​juk őket az ab​la​kon át. Ké​sés​ben va​gyunk, apám új szű​rő​ket és égő​ket vá​sá​rolt a lám​pák​hoz.

A szí​né​szek be​teg​nek tűn​nek, apám sze​rint biz​to​san egész éj​jel nya​kal​tak. Még Mar​gret​he is ne​he​zen tud el​rej​tőz​ni a több ré​teg smink alá. Ki​de​rül, hogy az igaz​ga​tó​ra vá​runk. Kim az apám​nak tá​masz​ko​dik. – Ha be akar​ja zár​ni a bol​tot, elég po​csék idő​pon​tot vá​lasz​tott. Az ut​cán meg​áll​nak az em​be​rek, egy da​ra​big min​ket bá​mul​nak, az​tán to​vább​men​nek. Az igaz​ga​tó fut​va ér​ke​zik. – Én akar​tam kö​zöl​ni, hogy el​ke​rül​jük a fél​re​ér​té​se​ket. – Han​go​sab​ban! – ki​a​bál​ja va​la​ki. Az igaz​ga​tó ke​zét a szá​ja elé téve kö​hög. – At​tól tar​tok, a mai elő​adás saj​nos el​ma​rad. Sem​mi tra​gé​dia nem tör​tént, leg​alább​is nem ak​ko​ra. Cső​tö​rés a pin​cé​ben. Az egyik öl​tö​ző​ben ki​lyu​kadt egy cső. Hal​lom, ahogy azt mond​ják, sze​ren​cse a sze​ren​csét​len​ség​ben, és hogy meg va​gyunk át​koz​va. Az igaz​ga​tó fel​eme​li a ke​zét, hogy is​mét ma​gá​hoz ra​gad​ja a szót. – A jó hír, hogy a jel​me​zek nem sé​rül​tek meg. Né​hány nap múl​va is​mét játsz​ha​tunk. Úgy ve​szik a je​gye​ket, mint a cuk​rot. Az em​be​rek ki​sebb cso​por​tok​ba ve​rőd​nek. Kim fenn​han​gon ér​dek​lő​dik: – Csak én va​gyok szom​jas? Este Sara és apám ét​te​rem​ben va​cso​ráz​nak. Sara le​gug​gol hoz​zám, és azt mond​ja, ne​kem kell ki​vá​lasz​ta​nom az ét​ter​met. Hogy min​den​kép​pen ve​lük kell men​jek, mert kü​lön​ben nem fog jól si​ke​rül​ni az este. Én in​kább ott​hon sze​ret​nék ma​rad​ni raj​zol​ni. El​kí​sé​rem őket a sa​ro​kig, ott ve​szünk ne​kem egy fél grill​csir​két ha​sáb​krump​li​val. In​te​ge​tek a taxi után, ami​kor el​in​dul​nak.

Zab​pely​het reg​ge​li​zem, apám még min​dig al​szik az össze​csuk​ha​tó ágyon a nap​pa​li​ban. Ahogy ka​na​la​zok, egy​re han​go​sab​ban kop​pan a ka​nál a tál ol​da​lán. Apám felül, meg​dör​zsö​li a sze​mét, és meg​kér​de​zi, hogy aka​rok-e va​la​mi ér​de​ke​set lát​ni. Ma​gá​val visz a szín​ház​ba. A leg​fel​ső lép​cső​fok​ról fi​gyel​jük a de​ré​kig érő gu​mi​csiz​más fér​fi​a​kat. A szür​kés víz​ben gá​zol​nak, ki​a​bál​ni​uk kell, hogy túl​har​sog​ják az or​mány​sze​rű szip​pan​tót. Az ele​fánt oda​kint áll és szür​csöl, na​gyon szom​jas. A szo​bám​ban raj​zo​lok, a nap​pa​li aj​ta​ján ke​resz​tül hal​lom apám és Sara hang​ját. Sara biz​tos ben​ne, hogy Kim okoz​ta a cső​tö​rést. So​kat gon​dol​ko​dott raj​ta, és most már nem ké​tel​ke​dik. Apám nem fe​lel, ő meg​pró​bál​ja meg​győz​ni. Kim ál​lí​tó​lag na​gyon fur​csán vi​sel​ke​dett azon az éj​sza​kán a bár​ban. Elő​ször jó​ked​vű volt. Az​tán majd​nem el​sír​ta ma​gát. Majd el​tűnt, több órá​ra fel​szí​vó​dott. Az​tán egy​szer csak ott ter​mett egy whis​ky​vel a ke​zé​ben. Meg is len​ne az oka. Hi​szen még so​sem tap​sol​tak neki ennyi​re. Az el​múlt ti​zen​öt év​ben egy​szer se, ha​csak nem vi​selt bo​hóc​sip​kát, vagy nem bújt ma​jom​jel​mez​be. Apám meg​kér​de​zi, nincs-e ked​vem ve​lük men​ni va​la​ho​vá. Mond​juk, ki​sé​tál​hat​nánk a Lan​ge​li​ni​é​re, pénzt do​bál​hat​nánk a kis hab​le​ány szob​rá​ra, és fagy​lal​toz​hat​nánk. Megint in​kább ott​hon sze​ret​nék ma​rad​ni raj​zol​ni. Apám más​nap ké​sőn éb​red. Dú​dol​gat​va ren​det rak. – Zene, ze​né​re van szük​sé​günk – mond​ja. – Ve​szünk egy le​mez​ját​szót, te vá​lasz​tod meg a szí​nét. Ha nem ka​punk olyat, egy​sze​rű​en át​fest​jük. – Uj​ja​i​val dob​szó​lót rög​tö​nöz az ét​ke​ző​asz​ta​lon. – Biz​tos vagy ben​ne, hogy nem akarsz ve​lünk jön​ni? – kér​de​zi. Hal​lom a lép​te​it le​fe​lé a lép​csőn, hár​ma​sá​val sze​di a fo​ko​kat. Ta​lá​lok egy te​nisz​lab​dát az egyik bő​rönd​ben. Az ud​var, ahol la​kunk, na​gyon tisz​ta és szép. Se​hol egy rá​gó​gum​ipa​pír vagy egy sö​vény​be ha​jí​tott rol​ler. A kö​ve​ze​ten nin​cse​nek kré​ta​nyo​mok vagy ba​ba​ko​csik. Csak kor​lá​tok és kis táb​lács​kák Vi​gyá​zat, lép​cső! fel​irat​tal. Ne​ki​do​bom a lab​dát a fal​nak, el​ka​pom. Még egy​szer, ma​ga​sabb​ra, ké​pes vagy rá. Ki​nyí​lik a má​so​dik eme​le​ti ab​lak. Egy ősz hajú, rán​cos hölgy ki​dug​ja a fe​jét. Für​kész pil​lan​tás​sal néz, né​hány​szor pis​log, mi​előtt meg​ta​lál. – Nem sza​bad – szó​lal meg. – Nem sza​bad lab​dáz​ni az ud​va​ron. Nem tu​dod el​ol​vas​ni a táb​lát? – Nem – fe​le​lem. – Vak va​gyok. – A hölgy kis​sé za​var​tan néz rám. – Itt nem lab​dáz​hatsz. – Be​húz​za a fe​jét, de az ab​la​kot nyit​va hagy​ja. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy ott ül, ug​rás​ra ké​szen, ha még egy​szer el​dob​nám a lab​dát.

Kim az öl​tö​ző​ben ül egy szé​ken, nya​ka kö​rül ned​ves tö​rül​kö​ző​vel. Egy csé​sze ká​vét fog két kéz​zel, a csé​sze annyi​ra re​meg, hogy a nad​rág​ja tele van bar​na fol​tok​kal. – A cső​tö​rés óta iszik – mond​ja Mar​gret​he. – Sze​rin​tem kedd óta nem aludt. – Tart​ja a fe​jét, és a sze​mé​be néz. – Biz​tos vagy ben​ne, hogy men​ni fog? Kim bó​lint, és újabb fol​to​kat ejt a nad​rág​ján. – Ha nem, ak​kor most kell meg​mon​da​nod. A szí​nész ha​tal​ma​sat kor​tyol a ká​vé​ból, biz​to​san le​ége​ti a tor​kát. – Sem​mi gond. – Hal​lot​tá​tok – mond​ja Mar​gret​he, tap​sol, és a szí​né​szek foly​tat​ják a smin​ke​lést meg az át​öl​tö​zést. Kim hal​kan nyög​dé​csel. A né​ző​tér tel​je​sen meg​telt, így kény​te​len va​gyok a szék​so​rok kö​zöt​ti lép​csőn ülni. A szín​pa​don a sze​rep​lők a kö​zel​gő ara​tás​ról be​szél​get​nek, és töl​te​nek a sza​mo​vár​ból. Ma min​den ed​di​gi​nél erő​seb​ben süt a nap Sa​rá​ra. Vég​sza​va so​ká​ig ott le​beg a le​ve​gő​ben. Itt szo​kott be​jön​ni a fa​lu​si or​vos. A szí​né​szek te​ás​csé​szé​ik​be bá​mul​nak, meg​iga​zít​ják a ru​há​ju​kat. Mar​gret​he meg​vizs​gál​ja a sza​mo​várt, mint​ha el​rom​lott vol​na. Szá​mo​lok: egy Mis​sis​sip​pi, két Mis​sis​sip​pi, hu​szon​va​la​há​nyig ju​tok, ami​kor Kim be​tá​mo​lyog a szín​pad​ra. Nincs nála az or​vo​si tás​ka. Né​hány mé​ter után meg​tor​pan, már-már azt hi​szem, meg​bán​ta, hogy be​jött, és mind​járt el​hagy​ja a szín​pa​dot. Az​tán oda​tán​to​rog az asz​tal​hoz. Sara si​et​ve ki​húz neki egy szé​ket. – Rég​óta vár​nak? – kér​de​zi. A da​rab foly​ta​tó​dik. Kim​nek teát töl​te​nek, be​le​szür​csöl. Ami​kor a töb​bi​ek be​szél​nek hoz​zá, mor​mol va​la​mit, min​den​ki úgy tesz, mint​ha ér​te​né. El​ér​ke​zünk az első fel​vo​nás vé​gé​hez, apám las​san le​csa​var​ja a vi​lá​gí​tást. Nyá​ri este. Olga most egye​dül van az or​vos​sal a je​le​net​ben. Kim fel​áll, egy pil​la​na​tig úgy tű​nik, mint​ha fel​buk​na. Az​tán el​in​dul, és né​hány cen​ti​mé​ter​re a szín​pad szé​lé​től meg​áll. Meg​va​kar​ja az ar​cát. A te​rem​ben néma csönd. Az​tán a fa​lu​si or​vos ki​je​len​ti, hogy az élet nem olyan, mint ami​lyen​nek hit​te. Az​tán el​hall​gat. Pár lé​pést hát​rál. Sara rá​néz. A te​rem​ben min​den​ki fel​néz rá, fé​lig tá​tott száj​jal. Kim megint meg​va​kar​ja az ar​cát. A sza​vak vissza​tér​nek. Az or​vos sze​rint Olga meg​nőtt, nagy​lány lett. Egy​kor ak​kor​ka volt, hogy el​fért vol​na a zse​bé​ben. Las​san, szü​ne​te​ket tart​va be​szél. Át​buk​dá​csol a sza​va​kon. Né​me​lyik ér​tel​met​len, van, amit nem is le​het hal​la​ni. Ami​kor vég​re-va​la​há​ra vé​gez, egy pissze​nés se hal​lat​szik a te​rem​ben. Egy fi​a​tal​em​ber fel​áll, és ak​ko​ra erő​vel kezd tap​sol​ni, hogy az már biz​to​san fáj. Ha​ma​ro​san má​sok is kö​ve​tik, vé​gül az egész te​rem vissz​hang​zik. – Éhes vagy? – kér​de​zi apám. Ép​pen ki​lép​tünk a szín​ház​ból, és el​in​du​lunk le​fe​lé az ut​cán. – Sara nem jön ve​lünk? – Ma nem. Át​vá​gunk a vá​ros​há​za előt​ti té​ren, nem ál​lunk meg. Vé​gül egy kí​vül​ről kocs​má​ra ha​son​lí​tó hely​hez érünk. A nagy fa​aj​tón be​lép​ve fe​hér tex​til​te​rí​tő​vel fe​dett asz​ta​lo​kat lá​tok, raj​tuk csil​lo​gó evő​esz​kö​zök. Egy pin​cér a he​lyi​ség kö​ze​pén álló egyik asz​tal​hoz ve​zet min​ket. Két öl​tö​nyös fér​fi ül né​hány asz​tal​nyi​ra tő​lünk, egyéb​ként egye​dül va​gyunk

az ét​te​rem​ben. A pin​cér ét​lap​pal a ke​zé​ben tér vissza, apám​nak egy nagy sört, ne​kem pe​dig üdí​tőt hoz. Apám át​la​poz​za az ét​la​pot. Meg​kér​de​zi, mit ké​rek, bár​mit kér​he​tek. Az​tán le​te​szi az ét​la​pot, és rám néz. – Va​la​mi za​var té​ged. – Nem… – De. – Sze​ret​nék is​ko​lá​ba jár​ni. – Hi​szen jársz is​ko​lá​ba. – Iga​zi is​ko​lá​ba. Bó​lint, ki​ráz egy ci​ga​ret​tát a cso​mag​ból. Meg​je​le​nik a pin​cér, apám le​ad​ja a ren​de​lé​sün​ket. Ami​kor is​mét egye​dül ma​ra​dunk az asz​tal​nál, rám néz. – Sze​ret​nél a töb​bi gye​rek​kel együtt is​ko​lá​ba jár​ni? – Igen. – Ak​kor így lesz. Ma​lac​sül​tet eszünk pet​re​zse​lyem​szósszal az óri​á​si fe​hér tá​nyér​ról, ket​tőnk kö​zött egy nagy tál pet​re​zsely​mes krump​li áll. Apám a ro​po​gós ma​lac​bőrt rág​csál​ja. – Nem lesz egy​sze​rű… – Mint​ha gon​dol​kod​na. – Né​hány dol​got ki kell de​rí​te​nem. De fogsz jár​ni is​ko​lá​ba. – El​vág egy krump​lit, és mi​előtt a szá​já​ba te​szi, be​le​márt​ja a szósz​ba. – Ha vége a nyár​nak… Ha vége a nyár​nak, el​kezd​he​ted a har​ma​dik osz​tályt. Az egyik öl​tö​nyös fér​fi fel​áll. A szék​tám​lá​nak tá​masz​ko​dik, el​in​dul. A mos​dó felé ve​ze​tő úton le​ver egy vil​lát az egyik asz​tal​ról. Le​ha​jol és fel​ve​szi, na​gyon las​san és óva​to​san vissza​te​szi az asz​tal​ra. – Sze​rin​ted ké​pes le​szek lé​pést tar​ta​ni ve​lük? Ál​mom​ban egy osz​tály​te​rem​ben áll​tam, a töb​bi​ek ki​ne​vet​tek, és azt mond​ták, hogy be​tűz​zem és ír​jam fel a táb​lá​ra az „idi​ó​ta” szót. Apám ab​ba​hagy​ja a rá​gást. – A töb​bi​ek két évet jár​tak is​ko​lá​ba. Min​den​nap. Biz​tos vagy ben​ne, hogy le​szek annyi​ra jó, mint… El​ne​ve​ti ma​gát. Úgy ne​vet, hogy a po​ha​rá​ból ki​löttyen a sör, és lágy hul​lá​mo​kat vé​lek fel​fe​dez​ni a szó​szon. – Te nem annyi​ra jó vagy – mond​ja, mi​köz​ben meg​tör​li a sze​mét a szal​vé​tá​val. – Te sok​kal, sok​kal jobb vagy ná​luk. Vedd a leg​te​het​sé​ge​sebb di​á​kot, bár​me​lyik osz​tály​ba ke​rülsz is, már most jobb vagy nála. De egy dol​got ne fe​lejts el. Rend​ben, jobb vagy a töb​bi​ek​nél. De ne akarj túl jó len​ni. Ne mu​tasd. Mert ak​kor az em​be​rek kér​de​zős​köd​ni kez​de​nek. Meg​ígé​rem, bár nem na​gyon hi​szek neki. Még egy adag ka​r​ajt ren​del, „egyél, amíg ki nem dur​ransz” fel​ki​ál​tás​sal. Újabb üdí​tőt ka​pok. – A sa​ját is​ko​lán​kat is foly​tat​juk azért, ta​lán va​sár​na​pon​ként, ami​kor nincs más dol​gunk. Nem akar​juk, hogy olyan buta le​gyél, mint a töb​bi​ek.

Pok​ró​con pi​he​nünk egy nagy park​ban. Már jár​tam itt ko​ráb​ban, üve​ge​ket gyűj​töt​tünk apám​mal. Most mi hör​pint​jük ki a ma​ra​dé​kot, az​tán mo​so​lyog​va nyújt​juk át az üve​ge​ket a pisz​kos kezű fér​fi​ak​nak és nők​nek. Kö​rü​löt​tünk ren​ge​te​gen jár​kál​nak, le​te​le​ped​nek, fel​túr​ják a fü​vet, hogy ki​lát​szik a gi​lisz​ták​kal és sö​rös​ku​pa​kok​kal bo​rí​tott föld. Má​jus el​se​je van, Sara fá​zik a nyá​ri ru​há​já​ban, mire apám oda​ad​ja neki a far​mer​dzse​ki​jét. Túl nagy, a keze el​tű​nik a dzse​ki uj​já​ban. Sara a pok​ró​con vár ránk, míg sor​ban ál​lunk a hot​do​gárus​nál. Va​la​ki​től egy mat​ri​cát ka​pok, és rá​ra​gasz​tom a pó​lóm​ra. Nagy ke​rek mat​ri​ca, meg​kér​de​zem apá​mat, fon​tos-e, hogy ki​lép​jünk az Eu​ró​pai Kö​zös​sé​gek​ből. Mo​so​lyog: – Nem hi​szem, hogy mi ket​ten va​la​ha is a tag​jai let​tünk vol​na. Sült kol​bászt ve​szünk, ami az egyik ol​da​lán ki​re​pedt és egy ki​csit le is égett. A ta​ka​rón ülve fo​gyaszt​juk el a pa​pír​tál​cá​ról. Hall​juk a szín​pad​ról har​so​gó ze​nét: egy fér​fi éne​kel, a fü​le​met meg​csap​ja a béke szó, a szö​veg töb​bi ré​szét el​nyom​ja a gi​tár és a dob​szó. Sara össze​ke​ni ketchup​pal a far​mer​dzse​ki uj​ját, de meg​ígé​ri, hogy ki​mos​sa, és hogy ki fog jön​ni be​lő​le. Apám csak ne​vet. Mi​után et​tünk, meg​pi​sil​tet az egyik bo​kor​nál. Vi​gyáz​nom kell, hova lé​pek, már sok le​vél pi​sis, és min​de​nütt kis tó​csák van​nak. Apám is könnyít ma​gán, rám irá​nyít​ja a füty​kö​sét: – Le​pi​sil​lek, le​pi​sil​lek. – Meg​pró​bá​lok el​me​ne​kül​ni, de be​le​esem egy bo​kor​ba, ami ki​csit meg​kar​col​ja az ar​com. Még ak​kor is ka​ca​gok, ami​kor fel​se​gít. Mál​na​ször​pöt iszom. Sara, mi​köz​ben apám fe​jét si​mo​gat​ja az ölé​ben, azt mond​ja, tet​szik neki a mat​ri​cám. Az órá​já​ra pil​lant. – Ha oda aka​runk fér​ni a szín​pad​hoz, ak​kor in​dul​nunk kell. Vá​la​szul apám meg​lö​ki lá​bá​val a nej​lon​zacs​kót. Csö​röm​pöl. – Még nem fo​gyott el a sör. Sara sze​de​lődz​kö​dik, így apám kény​te​len fel​ül​ni, mert az öl, amely​ben pi​hent, el​tűnt. – Meg sze​ret​ném hall​gat​ni a be​szé​dét. – Se​gí​tek apám​nak össze​haj​to​gat​ni a pok​ró​cot. A tri​bün előt​ti rész már töm​ve van em​be​rek​kel, több szá​zan le​het​nek. Két fér​fi kör​be​jár a szín​pa​don, össze​sze​di az üres üve​ge​ket, az el​do​bott ci​ga​ret​ta​csik​ke​ket, és fel​te​ke​ri a ve​ze​té​ke​ket. Mi​után el​tűn​nek, egy sző​ke hölgy lép a szín​pad​ra. Mo​ni​ká​nak hív​ják, ezt a vá​ra​ko​zók ke​zé​ben lévő táb​lák​ból tu​dom. Far​mer​nad​rá​got és pó​lót vi​sel, ha​ját ló​fa​rok​ban össze​fog​ja. Mo​so​lyog​va lép a mik​ro​fon​hoz. A hall​ga​tó​ság tap​sol, né​há​nyan fü​tyül​nek. Bár nem​rég még leg​há​tul áll​tunk, most már min​den ol​dal​ról em​be​rek vesz​nek kö​rül. A há​ta​kon kí​vül sem​mit sem lá​tok. Apám fel​emel a vál​lá​ra. A szín​pa​don álló nő ne​vet, mint​ha hi​he​tet​len len​ne szá​má​ra, hogy az ő ked​vé​ért ilyen so​kan el​jöt​tek. Ám ami​kor be​szél​ni kezd, nem tű​nik bi​zony​ta​lan​nak, és za​var​ban sincs. A kö​rü​löt​tünk ál​ló​kat szem​lé​lem, min​den​ki fi​gyel. A nap fo​lya​mán elő​ször van csend a ré​ten, csak a nő hang​ja hal​lat​szik a ha​tal​mas hang​szó​rók​ból. Azt ál​lít​ja, nem az a lé​nyeg, hogy va​la​ki pi​ros vagy kék, csak az em​ber és a jövő szá​mít. A sze​me csil​log, mi​köz​ben be​szél. Apám moz​du​lat​la​nul áll alat​tam, nem ku​tat ci​ga​ret​ta után a zse​bé​ben, nem mo​co​rog, mint más​kor, ha unat​ko​zik. Mi​után a be​széd​nek vége, a nő né​hány lé​pés​nyi​re meg​áll a mik​ro​fon​tól, és bo​csá​nat​ké​rő​en mo​so​lyog. Kö​rü​löt​tem ki​tör a taps, és se​hogy sem akar ab​ba​ma​rad​ni.

Azt hi​szem, apám meg​fe​led​ke​zett róla, hogy még min​dig a nya​ká​ban ülök, nem moz​dul, az üres szín​pa​dot bá​mul​ja. Csak ak​kor tesz le, ami​kor Sara meg​fog​ja a kar​ját, fel​nya​lá​bol​ja a nej​lon​zacs​kót, és el​in​du​lunk. – Ugye meg​mond​tam, hogy nem ha​son​lít a töb​bi po​li​ti​kus​ra? – ne​vet.

Han​gos puf​fa​nás​ra éb​re​dek, az​tán hal​lom apám ká​rom​ko​dá​sát a kony​há​ból. Megint be​ver​te a láb​uj​ját az asz​tal lá​bá​ba. A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban meg​je​le​nik a szo​bám aj​ta​já​ban. – Mind​járt jö​vök, ho​zok va​la​mi reg​ge​lit. Nem mo​so​gat​ta el a teg​na​pi edé​nye​ket, te​hát meg​töl​töm a mo​so​ga​tó la​vórt. Nagy ha​lom új​ság​gal a kar​já​ban lép be az aj​tón, reg​ge​li azon​ban nincs nála. Nem szó​lok, hi​szen ma​radt egy kis zab​pe​hely meg tej a hű​tő​szek​rény​ben. Ká​vét tölt, és el​ve​szi az első új​sá​got a ku​pac​ból. Az ol​da​lak fölé ha​jol. Ami​kor va​la​mi ér​de​ke​set ta​lál, az ol​ló​ért nyúl. Mi​után meg​et​tem a zab​pely​he​met, meg​pró​bá​lom le​raj​zol​ni an​nak az idős fér​fi​nak a szel​le​mét, aki előt​tünk la​kott a la​kás​ban. Épp​olyan át​lát​szó​nak raj​zo​lom, mint a szá​já​ból ki​jö​vő füs​töt. Ma​gam​mal vi​szem a rajz​töm​böt az ud​var​ra. A fák ágai közt ta​nyá​zó ma​da​ra​kat raj​zo​lom. Meg a ku​kák kö​rül ólál​ko​dó, pat​ká​nyok​ra va​dá​szó macs​ká​kat. Az​tán macs​ka​fe​jet ka​nya​rí​tok az egyik ga​lamb nya​ká​ra, és tet​szik, amit raj​zo​lok. Meg egy ku​ká​ról le​ug​ró macs​kát, ga​lamb​fej​jel, cső​rét ki​tát​va. Pár óra múl​va fel​me​gyek a la​kás​ba. Apám még min​dig új​sá​got ol​vas az asz​tal​nál. Ki​ürí​tem a ha​mu​tar​tót. A víz​me​le​gí​tő kan​na al​já​ra rá​é​gett a ká​vé​ma​ra​dék, be​te​szem a mo​so​ga​tó​ba, és meg​töl​töm víz​zel. Oda​kint las​san le​megy a nap, fel​kap​cso​lom az asz​tal fö​löt​ti lám​pát. Apám a sze​mét masszí​roz​za, le​ve​szi a szék​tám​lán lógó ka​bá​tot, és köz​li, hogy ide​je in​dul​ni. Az​nap este las​sú​ak a moz​du​la​tai a vi​lá​gí​tó​pult​nál. Fo​gal​mam sincs, hogy a szí​né​szek ész​re​ve​szik-e, bi​zo​nyá​ra a sa​ját szö​ve​gük köti le a fi​gyel​mü​ket. De én lá​tom: a keze ké​szen​lét​ben szo​kott pi​hen​ni a gom​bo​kon, mi​köz​ben ma​gá​ban szá​mol, vagy a szín​pa​don el​hang​zó sza​va​kat sut​tog​ja a szí​né​szek​kel egy​ide​jű​leg. Ma fé​lig le​huny​ja a sze​mét, és meg​fe​led​ke​zik a ha​mu​tar​tó​ban lévő ci​ga​ret​tá​ról, ér​zem az égő szű​rő sza​gát. Az elő​adás után bú​csú​zó​ul meg​csó​kol​ja Sa​rát, ki​men​ti ma​gát, hogy fá​radt. Az utol​só né​zők​kel együtt hagy​juk el a szín​há​zat. Apró víz​csep​pek hull​nak a le​ve​gő​ben, meg​te​le​ped​nek az ar​con, és meg​ned​ve​sí​tik a ha​jat. Ér​dek​lő​döm, hova me​gyünk. – Csak sé​tá​lunk egyet. – Egy hot​do​gos​nál eszünk, ép​pen az utol​só fa​lat virs​lit rág​csá​lom, ami​kor az órá​já​ra néz, és köz​li, hogy in​dul​nunk kell. Az első új​sá​gok ki​csi​vel éj​fél után ér​kez​nek, meg​ve​szi őket a köz​pon​ti pá​lya​ud​va​ron egy tra​fik​ban, vesz egy ha​lom he​ti​la​pot is, meg ci​ga​ret​tát, ne​kem pe​dig egy kép​re​gényt. Ami​kor az​nap éj​jel le​fek​szem, megint az asz​tal​nál ül, az olló cset​te​gé​sé​re me​rü​lök álom​ba. A kép​er​nyő​kön rőt​szar​va​sok lát​ha​tók egy er​dő​ben, a le​ve​lek sár​gák. Egy fér​fi az ál​la​tok elé lép, zöld ru​hát vi​sel, be​töl​ti a kép nagy ré​szét. A mö​göt​te lévő szar​va​sok​ra mu​tat. A ké​szü​lé​ke​ken le van hal​kít​va a hang, de mint​ha sut​tog​na. Apám az egyik té​vé​től a má​si​kig megy, né​hány lé​pést hát​rál, és hu​nyo​rog. Meg​nyom​ja a gom​bo​kat, megint hát​rál, a kép​er​nyőt fi​gye​li. – Fi​gyeld a szí​ne​ket. Nem ho​má​lyo​sak egy ki​csit? Vé​gül elő​húz egy fe​hér bo​rí​té​kot a zse​bé​ből, és ki​ürí​ti. A tévé, ame​lyet meg​ve​szünk, ha​tal​mas, apám ci​pe​li haza, egy haj​tincs foly​ton a sze​mé​be hull, fél​re​fúj​ja. Saj​ná​lom,

hogy ma nem jár​nak töb​ben az ut​cán. Hogy fél​re​áll​has​sa​nak, ami​kor jö​vünk, le​ugor​has​sa​nak a ke​rék​pár​út​ra. Sze​ret​ném, ha lát​nák, mit vet​tünk. El​ha​tá​ro​zom, hogy egész nyá​ron té​vét fo​gok néz​ni. Fel kell ké​szül​nöm az is​ko​la​ud​va​ron zaj​ló be​szél​ge​té​sek​re, biz​tos va​gyok ben​ne, hogy a töb​bi gye​rek so​kat té​vé​zik, sőt, szin​te ál​lan​dó​an a kép​er​nyőt bá​mul​ják. Rozs​ke​nyér​ből szend​vi​cset ké​szí​tek, mi​köz​ben apám el​ol​vas​sa a hasz​ná​la​ti uta​sí​tást. Oda​nyúj​tok neki egy máj​pás​té​to​mo​sat. Meg​nyom​ja a gom​bot a táv​irá​nyí​tón, az​tán mo​rog, ami​ért nem in​dul. Csak késő es​té​re si​ke​rül elő​csa​lo​gat​nia a ké​pet a kép​er​nyő​re. Et​től fog​va szü​net nél​kül megy a tévé. Ál​ta​lá​ban hang nél​kül, ami​kor azon​ban el​kez​dő​dik a hír​adó, apám fel​han​go​sít​ja. Pont olyan han​gos​ra, mint a kö​rü​löt​tünk lakó öre​gek. Ki​ált​hat​nám, hogy tűz van, de meg se hal​la​ná. Ami​kor el​kez​dő​dik az idő​já​rás-je​len​tés, ki​ürí​ti a po​ha​rát, és úgy mo​so​lyog rám, mint​ha ép​pen ak​kor lé​pett vol​na be a he​lyi​ség​be. Megint el​né​mít​ja a ké​szü​lé​ket, meg​kér​de​zem, mi​ért nem kap​csol​ja le tel​je​sen. – A rend​kí​vü​li adá​sok mi​att – ma​gya​ráz​za. – Ha va​la​mi fon​tos tör​té​nik, meg​sza​kít​ják az adást. Meg​kér, hogy én is tart​sam szem​mel a ké​szü​lé​ket. Az​tán foly​tat​ja az az​na​pi új​sá​gok​kal. Azt hit​tem, jobb​nál jobb gye​rek​mű​so​ro​kat fo​gok néz​ni, most azon​ban arra vá​rok, hogy egy öl​tö​nyös fér​fi fél​be​sza​kít​sa a mű​sort, és be​je​lent​se a rend​kí​vü​li adást. Fé​lek, hogy épp, ami​kor kel​le​ne, tel​jes csend​ben ülök majd, és nem tu​dok ki​ál​ta​ni apám​nak, mint azok​ban az ál​mok​ban, ami​kor a med​ve egy​re kö​ze​lebb jön hoz​zám, én pe​dig moc​can​ni se bí​rok. Gya​ko​ro​lok. Ami​kor apám le​megy újabb új​sá​go​kért a tra​fik​ba, be​le​ki​ál​tom a szo​bá​ba, „rend​kí​vü​li adás!” A vé​cén ülve ma​gam elé sut​to​gom. Mi​előtt pe​dig el​alud​nék, be​le​mor​mo​gom a pap​lan​ba, „rend​kí​vü​li adás”.

Apám ra​gasz​tó​sza​lag​gal a fal​ra ra​gaszt​ja a ki​vá​gott új​ság​cik​ke​ket. Hol ide, hol oda te​szi őket. Kék go​lyós​tol​lal vo​na​la​kat raj​zol, mind​két irány​ba mu​ta​tó, ta​pé​tán ka​nyar​gó nyi​la​kat. Majd​nem min​den ké​pen lát​ha​tó a Mo​ni​ka nevű nő, az, akit a park​ban hal​lot​tunk. A neve ha​tal​mas be​tűk​kel áll ott, le​mo​so​lyog ránk. – Adj ne​kem pár na​pot… le​het, hogy té​ve​dek – kér apám. A go​lyós​tol​lal újabb vo​na​lat húz a ta​pé​tá​ra. – Ta​lán még​sem olyan vé​szes a hely​zet… – Éhes va​gyok – mon​dom neki. – Igen. – Meg​cse​rél két ki​vá​gást. – Mi​ért nem pró​bálsz meg ma te ebé​det főz​ni? – De ha… – Csak pró​bál​kozz. És ha va​la​mi láng​ra kap, van víz a csap​ban. Lá​bo​so​kat ve​szek elő, és ki​ve​szem az ételt a hű​tő​szek​rény​ből. A mar​ga​rin sis​te​reg a ser​pe​nyő​ben. Iszom egy po​hár vi​zet, és úgy te​szek, mint​ha sör len​ne. Az​nap este spa​get​tit fő​zök sült ma​zso​lá​val. A tévé előtt eszünk. Nem va​la​mi fi​nom, de apám min​dent meg​eszik, „Fan​tasz​ti​kus”, mond​ja, mi​köz​ben le sem ve​szi a sze​mét a kép​er​nyő​ről. Hol​nap ta​lán te​het​nék bele spe​nó​tot. Nem fő​zöm ugyan​azt az ételt két​szer. Rizst ké​szí​tek pi​rí​tott hagy​má​val. Meg krump​lit tő​ke​hal​ik​rá​val. Szó​lok apám​nak, hogy a kony​ha​szek​rény majd​nem üres. A kony​ha​asz​ta​lon álló ká​vés​do​boz​ra mu​tat, arra, ame​lyik​ben a pénzt tart​juk. Már vol​tam a sar​ki bolt​ban ko​ráb​ban, apám né​hány​szor meg​várt kint, míg be​men​tem fagy​lal​tot ven​ni. Most ott ál​lok, a zacs​kós szó​szo​kat bá​mu​lom, ame​lye​ket csak össze kell ke​ver​ni víz​zel. A gyü​mölcs​kon​zer​vek kö​zött vá​lo​ga​tok, meg a bor​sós és sár​ga​ré​pás üve​gek kö​zött. Ta​lá​lok egy óri​á​si hús​kon​zer​vet, „Jaka Bov” van rá​ír​va. Ha meg​ve​szem, mást már nem na​gyon tu​dok ha​za​ci​pel​ni, olyan nagy. Egy ki​csit drá​ga is. De a húst meg is le​het süt​ni, és ke​nyér​re is le​het ten​ni. So​ká​ig vizs​gá​lom a do​bozt, míg vé​gül meg​je​le​nik a kö​pe​nyes el​adó, és meg​kér​de​zi, se​gít​het-e va​la​mi​ben. Meg​csör​ge​tem a zse​bem​ben lévő pénzt, ne​hogy azt higgye, hogy el aka​rok lop​ni va​la​mit. Mo​so​lyog​va to​vább​megy. A pénz​tár​nál áll​va meg​pró​bá​lom össze​szá​mol​ni a pénzt. Az iz​zad​ság​csep​pek az egy​ko​ro​ná​sok​ra csöp​pen​nek. Ed​dig még so​sem kel​lett sem​mit má​sok sze​me lát​tá​ra meg​szá​mol​nom, csak​is apám előtt. – Se​gít​sek? – kér​de​zi a bol​tos. Apám min​dig azt mond​ja, nem sza​bad össze​ke​ver​ni az em​be​re​ket a pénz​zel, meg hogy a pénz fur​csá​vá te​szi az em​be​re​ket. Még​is ki​te​szem az ér​mé​ket a pult​ra. A bol​tos las​san szá​mol, hogy kö​vet​hes​sem. A húst mind​két ol​da​lán át​sü​töm, bor​sót és sár​ga​ré​pát te​szek rá. Ma a hír​adó előtt el​ké​szü​lök a va​cso​rá​val. Ami​kor Af​ri​ká​ról mu​tat​nak va​la​mit, apám szól, hogy for​dul​jak el. Ami​kor a Mo​ni​ka nevű po​li​ti​kus​ról mon​da​nak va​la​mit, uj​ját a szá​ja elé eme​li. A té​vé​ben meg​kér​de​zik a já​ró​ke​lő​ket, mi a vé​le​mé​nyük róla. „Na​gyon ré​gen sza​vaz​tam utol​já​ra, de a leg​kö​ze​leb​bi vá​lasz​tá​son rá sza​va​zok majd.”

Ész​re​ve​szem, hogy a leg​töb​ben csak Mo​ni​ká​nak hív​ják, mint​ha ép​pen most jár​tak vol​na nála ven​dég​ség​ben. Má​sok a „Svéd​nek” hív​ják, mert a szü​lei Svéd​or​szág​ból szár​maz​nak. Olyan, mint egy be​ce​név, de van​nak, akik szi​szeg​ve ej​tik ki, és azt mond​ják: „Ez a Svéd azt hi​szi, hogy meg​ment​he​ti a vi​lá​got.” Mo​ni​ka nem hi​báz​tat​ja őket, ne​vet: „Ez en​gem nem ér​de​kel. Csak fi​gyel​je​nek oda arra, amit mon​dok.” Sze​re​tem a hang​ját. Meg​jegy​zem, hogy ked​ves​nek tű​nik. – Igen – fe​le​li apám. – Az is. – Va​la​mit le​je​gyez az előt​te he​ve​rő pa​pír​ra, az​tán megint fel​pil​lant a kép​er​nyő​re. – Va​la​mi kü​lön​le​ge​set ke​re​sel? A könyv​tá​ros min​den bi​zonnyal vic​ces​nek ta​lál​ja, hogy a 64.1-es szá​mú polc​nál ál​lok. A sza​kács​köny​vek​nél. Leg​szí​ve​seb​ben síp​cson​ton rúg​nám, és el​sza​lad​nék. – Én fő​zöm a va​cso​rát ott​hon – vi​lá​go​sí​tom fel, a könyv​tá​ros to​vább mo​so​lyog. – Van pár sza​kács​köny​vünk a gye​rek​rész​le​gen, szép ké​pek​kel, mit szól​nál mond​juk Az első sza​kács​köny​vem​hez? – Azok iga​zi sza​kács​köny​vek? – Ö… igen. – Meg​hök​ken, egyik lá​bá​ról a má​sik​ra he​lye​zi a test​súlyt. – Csak szólj, ha se​gít​he​tek va​la​mi​ben. – Az​tán tá​vo​zik. Le​ve​szem az első öt sza​kács​köny​vet a polc​ról, és oda​vi​szem a leg​kö​ze​leb​bi asz​tal​hoz. Át​la​po​zom őket, ha​mar rá​jö​vök, hogy leg​job​ban a szí​nes ké​pek​kel il​luszt​rál​tak tet​sze​nek, ame​lyek​ből ki​de​rül, mi​lyen​nek kell len​nie az étel​nek. Egy da​rab pa​pír​ra jegy​zete​lek: így süss íz​le​tes mar​ha​sül​tet, így ké​szítsd el a fe​hér már​tást. Jól sze​ret​nék főz​ni, el​ha​tá​roz​tam. Meg​esett, hogy el​sóz​tam apám va​cso​rá​ját. Annyi​ra, hogy nem volt ked​vem meg​en​ni, de ő be​la​pá​tol​ta anél​kül, hogy le​vet​te vol​na a sze​mét a té​vé​kép​er​nyő​ről, vagy fel​emel​te vol​na a fe​jét az új​sá​gok lap​ja​i​ból. Még egy​szer nem for​dul​hat elő ilyes​mi. Ezen​túl fi​no​mat aka​rok főz​ni, sza​kács​könyv​ből. Olyan fi​no​mat, hogy még az an​gya​lok is dal​ra fa​kad​ja​nak tőle – ezt apám szok​ta mon​da​ni, ha néha ét​te​rem​ben va​cso​rázunk. Vissza​te​szem a köny​ve​ket a polc​ra. Le​ve​szek egy újab​bat, na​gyobb az előb​bi​ek​nél, olyan sú​lyos, hogy majd​nem el​ej​tem. Ma​gam​mal ci​pe​lem az asz​tal​ra. Alig la​po​zok bele, már​is biz​tos va​gyok ben​ne, hogy ezt a köny​vet ke​res​tem. Itt van az összes étel, amit el aka​rok ké​szí​te​ni: ser​tés​hús​po​gá​csa, mar​ha Sztro​ga​n​off-mód​ra, kol​bá​szos te​kercs és hagy​ma​le​ves. Mind​egyik​ről szí​nes fo​tó​val. Apám az ol​va​só​te​rem​ben ül, az el​múlt pár év​ben meg​je​lent új​sá​gok​kal ve​szi kö​rül ma​gát. Mint​ha egy pa​pír​ból ké​szült bar​lang​ban kuk​sol​na. Ami​kor le​te​szem a köny​vet az asz​tal​ra, meg​emel​ke​dik a ke​zé​ben lévő na​pi​lap. Úgy for​dít​ja a köny​vet, hogy el tud​ja ol​vas​ni a cí​mét, az​tán rám néz. – Ugye tu​dod, hogy nincs ol​va​só​je​gyünk? Ami​óta meg​ér​kez​tünk, az ol​va​sók – ko​rom​be​li fiúk és lá​nyok, fel​nőt​tek és idő​sek egy​aránt – köny​vek​kel a ke​zük​ben men​nek a pult​hoz. Köl​csö​nöz​nek, ren​ge​teg köny​vet. – Adok pénzt má​so​lat​ra, ha meg​tet​szik egy-két re​cept…

– Sze​ret​ném ki​köl​csö​nöz​ni ezt a köny​vet. – Meg​pró​bá​lok nem sír​ni. Nem aka​rok a könyv​tár​ban sír​va fa​kad​ni, de ér​zem, ahogy el​ered​nek a könnye​im, a sze​mem el​ho​má​lyo​sul. Is​ko​lá​ba sze​ret​nék jár​ni, mint a töb​bi gye​rek, ki sze​ret​ném köl​csö​nöz​ni ezt a köny​vet, mint a töb​bi gye​rek. Meg​pró​bá​lom el​mon​da​ni apám​nak, de csak han​gos szi​po​gás​ra fut​ja. Fel​áll. – Per​sze, hogy ki​köl​csö​nözzük. Várj meg itt. Fog​ja a köny​vet, és el​tű​nik a pol​cok mö​gött. So​ká​ig nem jön vissza, arra gon​do​lok, hogy ta​lán ol​va​só​je​gyet csi​nál​tat. Ta​lán ép​pen most be​szél a könyv​tá​ros kis​asszonnyal. Fog​ja a ke​zét. De a könyv nél​kül tér vissza. – Rend​ben van. – Fel​ve​szi a far​mer​dzse​ki​jét a szék​tám​lá​ról, és össze​sze​di az új​sá​go​kat. – Men​jünk. Ami​kor el​ha​la​dunk a köl​csön​ző​pult mel​lett, nem vár ránk a könyv. Mon​da​ni aka​rok va​la​mit, de apám to​vább​húz. Ki​érünk a könyv​tár​ból, apám a zse​bé​ben ma​tat. Már-már arra szá​mí​tok, hogy mint egy bű​vész, elő​va​rá​zsol​ja a köny​vet, de csak egy gyű​rött cso​mag ci​ga​ret​ta ke​rül elő. Az​tán foly​tat​ja út​ját. Kö​ve​tem, meg​ke​rü​li a könyv​tárt. Be​kuk​kant a bok​rok mögé, ke​zét be​dug​ja a le​ve​lek közé. Elő​ke​rül a sza​kács​könyv, apám le​tör​li a le​ve​le​ket és a föl​det a bo​rí​tó​ról. A fe​jünk fö​lött lá​tom a nyi​tott ab​la​kot, azon ke​resz​tül ke​rül​he​tett ide. Át​nyújt​ja ne​kem.

Át​ku​ta​tom a bő​rön​dö​ket és a szek​ré​nye​ket, még olyan fur​csa he​lyek​re is be​né​zek, mint a hű​tő​szek​rény fa​gyasz​tó​re​ke​sze, vagy apám elő​szo​bá​ba ál​lí​tott ba​kan​csa. Foly​ta​tom a ke​re​sést, de nem ta​lá​lom se az uzson​nás​do​bo​zom, se a ku​la​csom, se a vo​nal​zóm. Az is​ko​lai hol​mit, amit apám vett ne​kem. – Biz​to​san el​ke​ve​re​dett – mond​ja. Az el​ke​ve​re​dett azt je​len​ti, hogy két köl​tö​zés kö​zött el​ve​szít​het​tük. Ki akar​tam ten​ni az ét​ke​ző​asz​tal​ra, hogy apá​mat min​den egyes nap em​lé​kez​tes​sék arra az ígé​re​té​re, mi​sze​rint a nyár el​múl​tá​val is​ko​lá​ba me​he​tek. Apám fel​pil​lant a ki​vá​gott cik​kek​ből. – Ve​szünk úja​kat – mond​ja. – Új is​ko​lá​ba mész, oda új is​ko​la​sze​rek​re van szük​ség. A bol​to​kat jár​juk, ki​vá​lasz​tom a hol​mit. Ve​szünk egy új toll​tar​tót, és ce​ru​zá​kat. Cso​ma​go​ló​pa​pírt azok​hoz a köny​vek​hez, ame​lye​ket első nap ka​pok majd. Ma sem​mit sem vi​szünk el fi​ze​tés nél​kül. Meg​vesszük az uzson​nás​do​bozt és egy fém​ku​la​csot. Az​tán to​vább​in​du​lunk a kö​vet​ke​ző bolt​ba. A hölgy oda​ve​zet az is​ko​la​tás​kák​hoz, zöl​dek, sár​gák, pi​ro​sak és ké​kek. Egy ké​ket vá​lasz​tok, amely​ben az uzson​nás​do​boz​nak és a tor​na​zsák​nak is van he​lye. – Eb​ből ren​ge​te​get adunk el – mond​ja a hölgy. – Na​gyon jó mi​nő​sé​gű tás​ka. Le​eme​li, hogy fel​pró​bál​has​sam. – Ezt sze​ret​néd? – kér​di apám. Lá​tom raj​ta, hogy nem​mel kel​le​ne fe​lel​nem. Meg​kér​de​zem, van-e vele va​la​mi baj. – Nem, de biz​to​san min​den​ki​nek ilyen van. – Úgy mond​ja, mint​ha ez rossz len​ne. Egy is​ko​la​ud​var, ahol min​den fi​ú​nak egy​for​ma kék tás​ká​ja van. A lá​nyok​nak pe​dig pi​ros. Össze​szo​rí​tom a szám, bó​lin​tok, tu​dom, hogy könnye​dén le tud​na be​szél​ni róla. Meg​hú​zom a szí​ja​kat, a tás​ka ké​nyel​mes, nem húz​za a vál​la​mat, te​le​rak​ha​tom köny​vek​kel, és még így is könnyű lesz. Nem ve​szem le, amíg apám ki nem fi​ze​ti, és ki nem lé​pünk az ut​cá​ra. – Szép – jegy​zi meg, le​húz​za a cip​zárt, és be​le​te​szi mind​azt, amit vet​tünk. – Már csak egy do​log hi​ány​zik – mond​ja. – Ha te fő​zöl ket​tőnk​re, szük​sé​ged van a meg​fe​le​lő esz​kö​zök​re. Ha be akarsz ver​ni egy szö​get, ak​kor ka​la​pá​csot kell hasz​nál​nod. A kony​ha​fel​sze​re​lé​se​ket áru​sí​tó bolt el​adó​ja ki​nyit​ja ne​künk a ké​sek​kel teli üveg​szek​rényt. – Ha vi​gyáz rá​juk, és rend​sze​re​sen meg​éle​zi eze​ket, örö​kös da​ra​bok. – Az el​adó keze kés​sé vál​to​zik, könnye​dén vi​szi a húst, a zöld​sé​ge​ket és a ha​lat. Az​tán ma​gunk​ra hagy a vá​gó​esz​kö​zök​kel. Apám ki​ve​szi és egyen​ként meg​vizs​gál​ja őket. Meg​mu​tat​ja, hogy le​het el​len​őriz​ni az éles​sé​gü​ket úgy, hogy óva​to​san vé​gig​húzzuk az uj​junk he​gyét a pen​gén. Nem na​gyon tu​dom el​kép​zel​ni ma​ga​mat egy ilyen kés​sel a kony​há​ban, fé​lek, hogy mind​két ke​ze​met le​vá​gom. Apám csak ne​vet, azt ál​lít​ja, az élet​len ké​sek ve​szé​lye​seb​bek az éle​sek​nél. Ha tom​pa kés​sel dol​gozunk, kény​te​le​nek va​gyunk a tel​jes sú​lyun​kat be​le​ad​ni vá​gás köz​ben, a kés fölé kell ha​jol​nunk, az meg meg​csú​szik, és már​is be​le​áll a com​bunk​ba. Elő​húz egy busz​je​gyet a zse​bé​ből. Olyan, mint egy bű​vész​mu​tat​vány, a jegy elő​ször egész, az​tán fél, ép​pen csak hoz​zá​ér a pen​gé​hez, s az már​is ket​té​vá​lik. Ez a meg​fe​le​lő, ezt vá​laszt​juk. A nye​le sö​tét fá​ból ké​szült, szé​les, és rö​vi​debb a töb​bi​nél.

Fe​lém nyújt​ja. Fé​lek tőle, még​is jó ér​zés a ke​zem​ben tar​ta​ni, olyan, mint egy kis kard, iga​zi sár​kány​ö​lő. A kés​hez sö​tét fá​ból ké​szült tok tar​to​zik. Az el​adó egy anya​got is be​tesz a zacs​kó​ba. Na​gyon puha, és csak ez​zel sza​bad le​tö​röl​ni. Apám meg​ve​szi a bolt​ban kap​ha​tó leg​ki​sebb kö​tényt. A sza​kács​sap​kák túl na​gyok, mind be​esik a fe​jem​be és csak a fü​lem tart​ja. Elő​ve​szi a pénzt, és fi​zet. Ami​kor az is​ko​la​sze​re​ket vet​tük, büsz​ke​sé​get érez​tem, most azon​ban nem tu​dom le​győz​ni az ide​ges​sé​ge​met. A kés mé​reg​drá​ga. Meg​je​le​nik előt​tem az ott​ho​ni ká​vés​do​boz, majd​nem lát​ni az al​ját, már csak ér​mék van​nak ben​ne. – Alig vá​rom az uzson​nát – szó​lal meg apám a bolt​ból ki​lép​ve. El​fe​lej​tet​tem ma​gam​mal in​ni​va​lót hoz​ni, ezért be​me​gyünk egy bolt​ba, és ve​szünk sört apám​nak, meg üdí​tőt ne​kem. Több pad mel​lett is el​ha​la​dunk, mire apám meg​fe​le​lőt ta​lál. A szend​vi​cse​ket pa​pír​ba cso​ma​gol​tam, és gu​mit te​ker​tem rá, ahogy a szend​vics​bár​ban szo​kás. Apám virs​li​je to​csog a mus​tár​ban, kü​lön​ben egy​for​ma a ket​tő. Na​gyo​kat ha​rap be​lő​le, és sört iszik hoz​zá. – Fi​nom. – Meg​nyal​ja az uj​ja​it. Előt​tünk egy ha​tal​mas pa​lo​ta tor​nyo​sul, a ki​rály és a ki​rály​nő is lak​hat​na itt. – Ez Chris​ti​ans​borg – ma​gya​ráz​za. – Itt dön​te​nek a po​li​ti​ku​sok min​den​ről. – Meg​tör​li a szá​ját. – Leg​alább​is ők így hi​szik. Egyik nap el​me​he​tünk, és kö​rül​néz​he​tünk. Ko​pog​tat​nak, ki aka​rom nyit​ni, de apám a pad​ló​ra húz maga mel​lé. Az ölé​be ku​po​ro​dom.

– Soha nem sza​bad csak úgy ki​nyit​nod – súg​ja a fü​lem​be. – Ha nem tu​dod, ki az, nem sza​bad ki​nyit​nod. Megint ko​pog​tat​nak, most erő​seb​ben. A tűz​hely​re mu​ta​tok, erre el​en​ged. Oda​sza​la​dok, és el​zá​rom a gázt a cas​se​ro​lém alatt, amit ma krump​li​val, kol​básszal és ká​posz​tá​val sü​tök. A tűz​hely ke​rek gomb​ját még el sem en​ge​dem, ami​kor megint ko​pog​tat​nak. Nem egy szel​lem akar be​jut​ni, csak egy em​ber, eb​ben egész biz​tos va​gyok. Ke​zek, uj​jak, ujj​per​cek, a fá​hoz ütőd​nek. Még​is vissza​si​e​tek apám​hoz. Át​ölel. – Tu​dom, hogy bent vagy​tok – hal​lat​szik az aj​tón át. Meg​is​me​rem Sara hang​ját. – Nem, nem tu​dom, hogy bent vagy​tok-e. De ha igen… nyis​sá​tok ki… Ér​zem apám öle​lő kar​ját. – Nyis​sá​tok ki, hogy be​szél​hes​sünk. Apám be​fog​ja a szám. – Nem ér​te​né meg. A sza​vak be​szű​rőd​nek az aj​tón ke​resz​tül, nem le​het le​hal​kí​ta​ni őket. – Csak sze​ret​nék be​szél​ni ve​led. Meg​ér​tem, hogy… Nem, egy kuk​kot se ér​tek. Kér​lek, nyisd ki az aj​tót. Ér​zem apám iz​ma​it a ru​há​ján ke​resz​tül, a lé​leg​ze​te me​le​gí​ti a nya​ka​mat. – Nem ér​te​né meg. Most nem. Ta​lán majd egy​szer. Sara nem hagy​ja abba a ko​pog​ta​tást. – So​sem könnyű – sut​tog​ja apám. – Gon​dolj Jó​nás​ra, foly​ton me​ne​kült és me​ne​kült. És mi tör​tént vele? – A cet? Bó​lint. Ér​zem a tes​tem​mel, ma​gá​hoz szo​rít, és mind​ket​ten bó​lo​ga​tunk, elő​re-hát​ra rin​ga​tó​zunk a pad​lón. Sara foly​tat​ja: – Nem ér​de​kel a szín​ház, hogy ott vagy-e vagy sem, vagy hogy mi az ör​dö​göt csi​nálsz mos​ta​ná​ban, vagy ha úgy dön​töt​tél, le​lépsz on​nan. Oda​kint megint csend lesz. A há​ta​mon ér​zem apám szív​ve​ré​sét. – Egy​ál​ta​lán nem ér​de​kel, hogy a szín​ház​ban min​den​ki dü​hös rád. Csak nyisd már ki az aj​tót. Kö​nyör​göm. A hang va​la​hon​nan lent​ről jön, va​ló​szí​nű​leg le​ült a láb​tör​lő​re. Az aj​tón ke​resz​tül hal​lom, hogy sír. Fel​né​zek apám​ra. Be​fog​ja a sze​me​met a ke​zé​vel. Apám új​sá​go​kat te​rí​tett a nap​pa​li pad​ló​já​ra, az​tán leül egy szék​re kö​zé​pen. – Mi​lyen​re sze​ret​néd? – kér​de​zem. – Szép​re. El​kez​dem ki​fé​sül​ni a ha​ját. Egyes he​lye​ken annyi​ra össze van fil​ce​sed​ve, hogy el​akad ben​ne a fésű. Óva​to​san le​vá​gom az első tin​cse​ket, fé​lek, hogy fel​ki​ált: állj! De nem szól, így hát foly​ta​tom. A haj las​san el​bo​rít​ja az új​ság lap​ja​it. – Már elég rö​vid. A fe​jé​hez nyúl, és elő​húz egy tin​cset a füle mö​gül. – Csak foly​tasd, hi​szen újra kinő.

Meg​pró​bá​lom fel​idéz​ni az ut​cán lá​tott fér​fi​a​kat, a frizu​rá​ju​kat. Fér​fi​a​kat, akik map​pát hor​da​nak a hó​nuk alatt, meg akik​nek ren​ge​teg a dol​guk, és el kell ér​ni​ük a vo​na​tot, hogy más fér​fi​ak​kal ta​lál​koz​has​sa​nak. Ol​dalt meg​pró​bá​lom rö​vi​debb​re nyír​ni apám ha​ját, mint fent. Ami​kor is​ko​lá​ba me​gyek, úgy fog ki​néz​ni, mint a töb​bi apu​ka, és en​nek örü​lök. Ami​kor már nem me​rek le​vág​ni töb​bet, ki​megy a mos​dó​ba, és meg​szem​lé​li ma​gát a tü​kör​ben. Vissza​foj​tom a lé​leg​ze​te​met, míg meg nem szó​lal: – Elég jó. Egy ki​csit iga​zít raj​ta, s így tel​je​sen elé​ge​dett. – Nem mon​dom, hogy menj fod​rász​nak, de ez tény​leg elég jól si​ke​rült. Kö​zé​pen vá​lasz​té​kot húz a fé​sű​vel, és rá​mo​so​lyog a tü​kör​ké​pé​re. Az​tán ol​dalt vá​laszt​ja el, előbb az egyik, majd a má​sik ol​da​lon. Egy nyak​ken​dős ban​ki al​kal​ma​zott​ra ha​son​lít, aki min​den​nap ugyan​ak​kor jön haza a mun​ká​ból. Ami​kor leg​kö​ze​lebb be​vá​sá​ro​lok, ve​het​nék neki egy nyak​ken​dőt. Ha mo​so​lyog​nék, mi​köz​ben ki​nyit​ja az aján​dé​kot, biz​to​san ben​ne len​ne. Csak at​tól tar​tok, hogy a pu​ló​ve​rén kí​vül hor​da​ná. Még job​ban meg​ned​ve​sí​ti a ha​ját. – Nagy​sze​rű ol​dal​vá​lasz​ték – jegy​zi meg, mi​köz​ben tel​je​sen le​si​mít​ja. A kony​há​ban meg​ke​re​si a ci​pő​pasz​tát. Le​te​ke​ri a te​te​jét, és be​le​márt​ja két uj​ját, orra alá a fel​ső aj​ká​nál vég​ző​dő egye​nes vo​na​lat raj​zol. – Tu​dod, ki va​gyok? – Hit​ler! – ki​a​bá​lom. Kör​be​jár a nap​pa​li​ban, lába olyan me​rev, mint​ha fá​ból len​ne, jobb kar​ját fel​eme​li. Ki​a​bál: Ar​be​it macht frei![5], és köz​ben a le​ve​gő​be rug​dos​sa az új​ság​pa​pí​ron he​ve​rő haj​tin​cse​ket. Ki​a​bál: Die End​lö​sung der Ju​denf​ra​ge![6] A szá​já​ból röp​köd a nyál, köz​ben kan​csa​lít. Annyi​ra ka​ca​gok, hogy meg​fáj​dul a ha​sam. Az​nap éj​jel svéd kol​bá​szos cas​sa​ro​lét ké​szí​tek va​cso​rá​ra, a re​cep​tet a nagy könyv​tá​ri sza​kács​könyv​ben ta​lál​tam. Va​la​hány​szor apám​ra né​zek, nem bí​rom meg​áll​ni ne​ve​tés nél​kül. Hi​á​ba sú​rol​ta és dör​zsöl​te, kép​te​len volt el​tün​tet​ni a fel​ső ajka fö​löt​ti csí​kot. – Ami​kor ennyi​re fi​nom az étel, az em​ber meg​en​ged​he​ti ma​gá​nak, hogy szür​csöl​get​ve egyen – mond​ja, és iszik egy korty sört. Büsz​ke va​gyok ma​gam​ra, elő​ször si​ke​rült olyas​mit ké​szí​te​nem, ami ha​son​lít a könyv​be​li étel​re. A mö​göt​tünk lévő fal megint üres. Apám le​szed​te az új​ság​ki​vá​gá​so​kat, mi​köz​ben én va​cso​rát főz​tem. Most már csak a kék toll​vo​ná​sok tar​kít​ják a ta​pé​tát.

Apám már el​ké​szí​tet​te az ele​mó​zsi​át. A kék is​ko​la​tás​kám az asz​ta​lon vár ránk. Épp most éb​red​tem. – Ma ki​rán​du​lunk. Vedd fel a szép ru​hád – szól be a szo​bám​ba. – Nem er​dő​be me​gyünk. – A far​mer​dzse​ki alatt fe​hér in​get vi​sel, fe​ke​te ci​pő​je ra​gyog, a ha​ját gon​do​san meg​fé​sül​te. Fel​se​gí​ti a há​ti​zsá​kot a vál​lam​ra. – Hoz​zá kell szok​nod. Ha​ma​ro​san kez​dő​dik az is​ko​la. – Meg​hú​zom a szí​ja​kat. El​in​du​lunk az ut​cán. – Ugye, nem túl ne​héz? Be​le​tet​tem a ku​la​csot. – Meg​rá​zom a fe​jem, tisz​tá​ban va​gyok vele, hogy sok​kal ne​he​zebb lesz, ha te​le​ra​kom köny​vek​kel. Meg​nyújt​ja a lép​te​it, és az órá​já​ra pil​lant. Szin​te sza​lad​nom kell, hogy lé​pést tud​jak tar​ta​ni vele. – Ne ha​ra​gudj – ne​vet, és las​sít. – Vi​gyem a tás​kát? – Meg​rá​zom a fe​jem. Míg a busz​ra vá​runk, meg​iga​zít​ja a ha​ja​mat, fé​sű​vel és nyál​lal, amíg elé​ge​dett nem lesz az ered​ménnyel. – Chris​ti​ans​borg​ba me​gyünk, és ott szép​nek kell len​nünk. Ki​bá​mul a busz ab​la​kán. Vé​gig​si​mít​ja a tér​dét, meg​ál​lás nél​kül si​mo​gat​ja a far​mer​nad​rág​ja anya​gát. Meg​rán​ga​tom a dzse​ki​je uj​ját. Fe​lém for​dul, és két te​nye​ré​be fog​ja a fe​je​met. Hom​lo​kon csó​kol, az​tán megint az utat nézi. Már a keze is moz​du​lat​lan. Most ér​zem csak, hogy in​du​lás előtt nem reg​ge​liz​tem. A ve​lünk át​el​len​ben ülő hölgy egy pa​pír​zacs​kó​ból ke​nye​ret maj​szol, ap​ró​kat ha​rap, csi​pe​get, mint egy ma​dár az ete​tő​tál​cán. Még egy kis fa​lat ke​nyér, az uj​jai közé csip​pent​ve. Megint meg​hú​zom apám dzse​ki​je uj​ját, a tíz​óra​i​ról kér​de​zem, az​tán a po​li​ti​ku​sok​ról, hogy ho​gyan lesz va​la​ki​ből az, és mi​ért olyan fon​tos em​be​rek. Va​la​mi nyom​ja a szí​vét, mert túl szót​lan. Az​tán fe​lém for​dul, és mo​so​lyog. – Iz​gal​mas, ugye, drá​gám? – Ke​ze​met a ke​zé​be rej​ti. Ami​kor le​szál​lunk a busz​ról, meg​em​lí​tem, hogy éhes va​gyok. Meg​pas​kol​ja a há​ti​zsá​kot. – Ha​ma​ro​san. – Vé​gig​me​gyünk a macs​ka​kö​ve​ken, a pa​lo​ta felé. Apám tart​ja előt​tem az egyik nagy fa​ka​put. A dísz​őr​ség he​lyett két rend​őr áll oda​bent. Ránk mo​so​lyog​nak, mi pe​dig foly​tat​juk utun​kat egy hosszú fo​lyo​són, az​tán fel a lép​csőn. Meg​tor​pa​nok egy fest​mény előtt. Egy ma​dár, ta​lán egy kis ve​réb áll szem​ben egy ha​tal​mas sas​sal. Mint​ha be​teg len​ne, a cső​rét el​tát​ja, a fe​jét ló​gat​ja. A sas szár​nyai fe​nye​ge​tő​en szét​tár​va, ké​szen arra, hogy el​pusz​tít​sa a kis​ma​da​rat. A fel​ira​ton ez áll: „Ő, aki ért a ma​da​rak nyel​vén, lesz a mi​nisz​ter.” Apám ne​vet, ké​zen fog, és ma​gá​val von​szol, el a töb​bi fest​mény előtt. A te​rem tele van em​be​rek​kel, ami​kor be​lé​pünk az aj​tón, mind​nyá​jan fe​lénk for​dul​nak. Hosszú ob​jek​tí​ves fény​ké​pe​ző​gé​pük van, ke​zük​ben mag​nó. Ránk néz​nek, az​tán foly​tat​ják a be​szél​ge​tést. Apám sze​rint a kö​zé​pen álló nagy ka​me​ra a té​véé.

Ki​nyí​lik az ajtó, és egy​sze​ri​ben min​den​ki oda​özön​lik, a há​tak el​fog​ják elő​lem a ki​lá​tást. Az em​be​rek egy​más sza​vá​ba vág​nak, egyik kér​dést a má​sik után te​szik fel. Hal​lom a fény​ké​pe​ző​gé​pek kat​to​gá​sát. Apám meg​fog​ja a ke​ze​met, át​ve​re​ked​jük ma​gun​kat a ka​rok és a kö​nyö​kök kö​zött. Elő​re, hogy lás​suk őt, Mo​ni​kát. Mo​so​lyog, és el​uta​sí​tó​an int, hogy a kér​dé​sek​kel még vár​ni kell. A szó​no​ki pul​pi​tus felé tart, de hir​te​len meg​áll, és le​néz rám. – Szia! – A sze​me na​gyon zöld. Több fény​ké​pe​ző​gép is kat​tan kö​rü​löt​tünk. Meg​érin​ti a ha​ja​mat. – Te is azért jöt​tél, hogy meg​hall​gass? Bó​lin​tok. – Nos, eb​ben az eset​ben, ala​po​san össze kell kap​nom ma​gam. Fel​lép az emel​vény​re, mu​ta​tó​uj​já​val meg​ko​pog​tat​ja a mik​ro​font. – Kö​szö​nöm, hogy el​jöt​tek. So​ká​ig be​szél. Elő​ször meg​pró​bá​lom meg​ér​te​ni, amit mond, de nem​so​ká​ra már csak a hang​ját fi​gye​lem. Né​zem a szá​ját, ahogy for​mál​ja a sza​va​kat, mint​ha mu​zsi​ka vol​na. A jegy​zet​töm​bö​kön ser​ce​gő ce​ru​zák kó​ru​sa kí​sé​ri. Né​hány​szor egye​ne​sen rám néz, tu​dom. A ma​da​rak nyel​vén be​szél, és én va​gyok az egyet​len, aki ez​zel tisz​tá​ban van. Mo​ni​ka még egy​szer kö​szö​ne​tet mond a meg​je​len​tek​nek. Meg​vá​la​szol né​hány kér​dést, az​tán össze​sze​di a pa​pír​ja​it. El​in​dul le​fe​lé az emel​vény​ről, ami​kor apám ki​nyit​ja a há​ta​mon lévő is​ko​la​tás​kát. Ki​vesz va​la​mit, et​től egy ki​csit könnyebb lesz. Biz​to​san a ku​la​csot, meg​szom​jaz​ha​tott. De nem hal​lom a ku​pak hang​ját, ehe​lyett azt lá​tom, hogy apám utat tör ma​gá​nak a fény​ké​pe​ző​gé​pek és az elő​re​nyúj​tott mik​ro​fo​nok kö​zött. Va​la​mi van a ke​zé​ben, nem lá​tom, hogy mi, de nem ha​son​lít ku​lacs​ra. Az​tán kö​zénk fu​ra​kod​nak a há​tak, és szem elől té​vesz​tem. Egy nő fel​si​kít, ki​ál​tá​sok hal​lat​sza​nak. A hang​za​var irá​nyá​ba fu​tok. Nem fé​lek, tu​dom, va​la​hol ott van az apám is. Meg kell ta​lál​nom. Nem ne​héz ke​resz​tül​fu​ra​kod​nom a tö​me​gen, min​den​ki der​med​ten, moz​du​lat​la​nul áll, ka​rok er​de​je, óva​to​san fél​re​haj​tom min​det, mint az ága​kat. Mo​ni​ka már nem si​kít, de a szá​ja még min​dig tát​va, sze​me ki​me​red. Apám előt​te he​ver a föl​dön. Egy fér​fi fek​szik a há​tán, egy má​sik síp​csont​já​val le​szo​rít​ja ki​nyúj​tott kar​ját. Nem messze ujj​he​gye​i​től ott he​ver a kony​ha​kés. Meg​is​me​rem a fe​ke​te nye​let, teg​nap sár​ga​ré​pát és hagy​mát vág​tam vele.

1996 Az ét​ke​ző​asz​tal​nál na​rancs​le​vet szür​csö​lök. Az üveg​aj​tón át ki​lá​tok a hát​só kert​be. Feb​ru​ár van, és a me​den​ce meg​telt bar​na, rot​ha​dás​nak in​dult le​ve​lek​kel. A me​den​ce mö​gött kez​dő​dik a vas​úti töl​tés. A kony​há​ban ülök, vá​rok. Ti​zen​hat éves va​gyok, ez az utol​só évem a su​li​ban. Ki​nyí​lik a be​já​ra​ti ajtó, anyám és a ne​ve​lő​apám ép​pen most ért haza. Mi​chael be​kap​csol​ja a té​vét a nap​pa​li​ban, le​hal​kít​ja. A hí​re​ket ol​vas​sa a kép​er​nyőn. Ez még új​ság​író ko​rá​ban vált szo​ká​sá​vá. Most saj​tó​mun​ka​társ egy gyógy​szer​cég​nél. Ka​rin ki​jön a kony​há​ba. A haja sö​tét​sző​ke, egy kö​zép​is​ko​lá​ban ta​nít, és tan​köny​ve​ket ír. – Kész vagy? – kér​de​zi. Már évek​kel ez​előtt fel​ad​ta, hogy rá​ve​gyen, szó​lít​sam anyá​nak. Bó​lin​tok. – Meg​jött a bé​bi​szit​ter? – Fent van Clará​nál – fe​le​lem. A hú​gom az aj​tó​ban áll​va in​te​get, ami​kor be​ülünk az au​tó​ba. A há​zak, ame​lyek mel​lett el​ha​la​dunk, olya​nok, mint Ka​rin és Mi​chael háza. Néha ga​rázs he​lyén té​li​kert van, a kert​ben pe​dig zász​ló​rúd, és nem ma​dár​für​de​tő. Az is​ko​la épü​le​te ala​csony, akár uszo​da vagy könyv​tár is le​het​ne. Az au​lá​ban egy he​lyi mű​vész ké​pei füg​ge​nek, erő​tel​jes, vi​lá​gos szí​nek​kel fi​a​ta​lo​kat áb​rá​zol​nak, ke​zük​ben köny​vek​kel, sé​tá​ló​mag​nó​val vagy gör​desz​ká​val. Vé​gig​me​gyünk a vö​rös tég​la​fa​lú, hosszú fo​lyo​só​kon. A fa​la​kon az al​sóbb osz​tá​lyok ta​nu​lói ál​tal ké​szí​tett ké​pek lóg​nak. El​ha​la​dunk egy mo​gyo​rót maj​szo​ló mó​kus mel​lett. A kö​vet​ke​ző ké​pen ugyan​az a mó​kus lát​ha​tó olaj​tó​csá​ba fúl​va. A mes​ter​sé​ges fény nem ér el egé​szen az osz​tály​te​rem sar​ká​ig. A he​lyi​ség kö​ze​pén két pa​dot össze​tol​tak, csé​szé​ket és egy ter​mo​szt ál​lí​tot​tak rá. A dán​ta​ná​rom ma in​get vi​sel, és meg​fé​sül​kö​dött. Az előt​te lévő pa​pí​ro​kat ren​dez​ge​ti. Az órá​já​ra pil​lant. – Mind​járt jön Kars​ten Erik​sen. Ő is sze​ret​ne be​szél​ni ma​guk​kal. – Hú, de ko​mo​lyan mond​ta – ne​vet Mi​chael. A dán​ta​nár a pa​pír​ja​i​ba mo​so​lyog. Az​tán ká​vét tölt a kis csé​szék​be, amik​ből az el​ső​sök szok​tak gyü​mölcs​le​vet inni. Be​lép Kars​ten Erik​sen, az igaz​ga​tó. Az öt​ve​nes éve​i​nek vége felé jár, sö​tét za​kót és far​mer​nad​rá​got vi​sel. – Örü​lök, hogy tud​tak egy kis időt sza​kí​ta​ni ránk – ráz ke​zet Ka​rin​nal és Mi​chael​lel. Leül, és ká​vét tölt egy ele​fán​tos csé​szé​be. – A ta​ná​ri​ból min​den po​hár el​tűnt – men​te​ge​tő​zik a dán​ta​nár. Az igaz​ga​tó go​lyós​tol​lá​val meg​va​kar​ja az ál​lát. – Az a hely​zet… Lát​ták, hogy a fiuk fü​vet szív az is​ko​lá​ban, és… – Er​ről mi​ért nem ér​te​sí​tet​tek min​ket? – Ka​rin fel​egye​ne​se​dik a szé​ken. – Te​le​fo​nál​hat​tak vol​na… – Tu​laj​don​kép​pen nem kap​ták raj​ta. Va​la​ki azt ál​lí​tot​ta, hogy sze​rin​te azt lát​ta, amint a ke​rék​pártá​ro​ló​ban fü​ve​zik, de nem ezért akar​tam be​szél​ni ma​guk​kal. Az​nap ki​hív​tak az osz​tály​ból. Kö​vet​tem őket az is​ko​lán át, és sen​ki se szólt egy szót

sem. Az igaz​ga​tói iro​dá​ban kör​be​áll​tuk a ha​tal​mas író​asz​talt, mi​köz​ben ki​ürí​tet​ték a tás​ká​mat, ki​vet​ték be​lő​le a cu​kor​kás pa​pí​ro​kat és a gyű​rött jegy​ze​te​ket. A köny​ve​ket meg egy fé​sűt. Egy ott​fe​lej​tett szend​vi​cset, ami leg​alább egy hete la​pul​ha​tott egy nej​lon​zacs​kó​ban, sen​ki​nek se volt ked​ve ki​nyit​ni. Az​tán a gu​mi​val össze​fo​gott, me​rev kar​ton​map​pá​hoz ér​tek. Nyu​god​tan meg​la​pul​ha​tott ben​ne né​hány össze​la​pí​tott fü​ves ci​ga​ret​ta, ezért ki​nyi​tot​ták. Rög​tön lát​tam raj​tuk, hogy már​is meg​bán​ták, amit tet​tek. Az is​ko​la​igaz​ga​tó elő​húz​za a map​pát a tás​ká​já​ból, és az asz​tal​ra te​szi. Ka​rin elő​ször ér​tet​le​nül néz rá, az​tán ki​nyit​ja, és la​poz​gat​ni kezd a raj​zok kö​zött. Mi​chael a vál​la fö​lött ku​kucs​kál. Most min​den​ki ko​moly arc​cal egy raj​zot néz, ame​lyen az an​gol​ta​nár egy né​met ju​hász​ku​tyá​val kö​zö​sül. A ku​tyán szal​ma​ka​lap van, amely​re két kis lyu​kat vág​tak a bo​zon​tos fü​lek​nek. Ka​rin to​vább​la​poz, a kö​vet​ke​ző ké​pen a ma​te​ma​ti​ka​ta​nár gug​gol nyi​tott száj​jal egy ló előtt. Mi​chael alig bír​ja meg​áll​ni ne​ve​tés nél​kül. Az​tán a gir​lan​dok​ként lógó vé​res be​le​ket áb​rá​zo​ló raj​zok​hoz érünk. Eze​ket ki​szí​nez​tem. Ka​rin el​tol​ja ma​gá​tól a ku​pa​cot. Az igaz​ga​tó meg​kér​de​zi, hogy sze​ret​nék-e va​la​mit mon​da​ni. Meg​rá​zom a fe​je​met. Vissza​te​szi a raj​zo​kat a map​pá​ba, és be​csuk​ja. – Ezt itt nem ne​vez​het​jük nor​má​lis vi​sel​ke​dés​nek. Több rajz egye​ne​sen fe​nye​ge​tés​ként is fel​fog​ha​tó. Nem zár​ha​tom ki, hogy ki fog​juk csap​ni. – Ki​csap​ni? – Ka​rin a map​pá​ról az igaz​ga​tó​ra néz. – Hi​szen ak​kor meg kell is​mé​tel​nie az utol​só tan​évét. Nem​so​ká​ra itt a vizs​ga​idő​szak, soha nem tud​ná… – Nem va​gyunk biz​to​sak ben​ne, hogy egy kö​zön​sé​ges ál​la​mi is​ko​la a leg​meg​fe​le​lőbb a szá​má​ra. – Né​hány rajz mi​att? – Ka​rin ar​cát vö​rös fol​tok tar​kít​ják, mint min​dig, ami​kor fel​iz​gat​ja ma​gát. Az is​ko​la​igaz​ga​tó be​le​kö​hög a ke​zé​be. – Ter​mé​sze​te​sen nem csak a raj​zok mi​att, eze​ket azon​ban egy rend​kí​vül sze​ren​csét​len fej​lő​dé​si fo​lya​mat fi​gyel​mez​te​tő je​le​i​nek te​kint​jük… Mi​chael ed​dig ide​ge​sen az órá​ja fém​csat​já​val bab​rált, most fel​néz. – Be​le​nyúl​tak a tás​ká​já​ba. – Igen… igen, így volt. – Az igaz​ga​tó már nem olyan ma​ga​biz​tos. – A tás​ka a fiú tu​laj​do​na vagy az is​ko​láé? A ta​nu​lók​nak még egy ál​la​mi is​ko​lá​ban is van​nak jo​ga​ik, ugye? Az igaz​ga​tó meg​dör​zsö​li a tér​dét. – Csak azt pró​bá​lom mon​da​ni, hogy… nem sze​ret​ném, ha ezt bün​te​tés​ként fog​nák fel. – Kis szü​ne​tet tart. – A fi​uk​nak egy​ér​tel​mű​en ne​he​zen megy a be​il​lesz​ke​dés. Több ta​ná​ra is ki​fe​je​zés​re jut​tat​ta, hogy ne​héz​sé​get okoz ne​kik a ta​ní​tá​sa. Sem Ka​rin, sem Mi​chael nem szól. – A ja​vas​la​tom a kö​vet​ke​ző. – Az igaz​ga​tó most néz elő​ször rám. – Azt aján​lom, most menj haza, és gon​dold át, hogy ez az is​ko​la meg​fe​le​lő hely-e a szá​mod​ra. Hogy sze​ret​néle ide jár​ni. Ha más mel​lett dön​tesz, szí​ve​sen se​gí​tünk ne​ked. Ta​lá​lunk egy jó nép​fő​is​ko​lát. Az or​rá​ban lévő szőrt szem​lé​lem, sár​gás​ra szí​nez​te a ni​ko​tin. Ha van fe​le​sé​ge, biz​to​san kér​te már, hogy vág​ja le.

– Ha azon​ban úgy dön​tesz, hogy itt ma​radsz, ak​kor a dön​té​sed le​gyen szi​lárd. És az​zal a fel​té​tel​lel en​ge​dé​lye​zem, ha a tan​év hát​ra​lé​vő ré​szé​ben he​ten​te egy​szer fel​ke​re​sed az is​ko​la​pszi​cho​ló​gust. Az igaz​ga​tó a nap​tá​rá​ban la​poz, go​lyós​tol​lá​val be​ka​ri​káz egy dá​tu​mot. Ti​zen​négy na​pot ka​pok arra, hogy át​gon​dol​jam a ja​vas​la​tot. Ha úgy dön​tök, hogy az is​ko​lá​ban ma​ra​dok, az em​lí​tett na​pon ti​zen​két órá​ig meg kell je​len​nem az iro​dá​já​ban. A nap​tár be​csu​kó​dik, a dön​tés meg​szü​le​tett. Ami​kor Ka​rin is​mét meg​szó​lal, hal​lom raj​ta, hogy fel​ad​ta a har​cot. – Nem fog túl​sá​go​san le​ma​rad​ni…? – A tár​gyi tu​dá​sa mi​att egy​ál​ta​lán nem ag​gó​dunk – jegy​zi meg a dán​ta​nár. Ha​za​fe​lé néma csönd bo​rul az au​tó​ra. Mi​chael úgy kon​cent​rál a kor​mány​ra, a vál​tó​ra és a pe​dá​lok​ra, mint​ha szer​pen​ti​nen ha​lad​nánk, a ve​ze​tés tel​je​sen le​kö​ti a fi​gyel​mét. Az első ülés​ről szi​po​gás hal​lat​szik, Ka​rin tür​tőz​te​ti ma​gát, vissza​fojt​ja a zo​ko​gást. Tu​dom, hogy nem csak a raj​zok vagy a le​het​sé​ges ki​csa​pá​som mi​att van el​ke​se​red​ve. Az utób​bi évek könnyeb​bek let​tek vol​na nél​kü​lem. A bé​bi​szit​ter már ka​bát​ban, az első eme​le​ti lép​csőn ülve vár. – Cla​ra ép​pen most aludt el, meg akart vár​ni ben​ne​te​ket. Ka​rin elő​ve​szi a pénzt, és fel​ajánl​ja, hogy ha​za​vi​szi. Lát​tuk a bi​cik​li​jét a be​já​rat​nál, így az egész pusz​ta ud​va​ri​as​ság. A lány meg​for​dul az aj​tó​ban. – Egy idős hölgy te​le​fo​nált. Ki​csit za​vart​nak tűnt. Azt mond​ta, is​mer ti​te​ket. – Nem ér​de​kes – mond​ja Ka​rin. – Több​ször te​le​fo​nált az utób​bi na​pok​ban. Egy fél​bo​lond idős asszony le​het, aki bi​zo​nyá​ra vé​let​len​sze​rű​en hí​vo​gat​ja az em​be​re​ket. Ka​rin be​csuk​ja mö​göt​te az aj​tót, ki​ve​szi a fül​be​va​ló​ját, és vissza se néz, úgy megy fel a lép​csőn. Mi​chael fel​akaszt​ja a dzse​ki​jét egy váll​fá​ra. – Van egy per​ced? – kér​di. Ki​me​gyünk a kony​há​ba, elő​vesz két sört az óri​á​si ezüst​szür​ke hű​tő​szek​rény​ből. Ki​nyit​ja mind​ket​tőt, a sör​nyi​tót vissza​ej​ti a he​lyé​re, a fi​ó​kot pe​dig a kö​nyö​ké​vel be​lö​ki, ami hang​ta​la​nul csu​kó​dik be. Min​den szek​rény​aj​tó fe​ke​te, lak​ko​zott. Azon kap​ja ma​gát, hogy az ujj​le​nyo​ma​to​kat tö​röl​ge​ti a ru​há​ja uj​já​val. Az​tán fe​lém nyújt​ja az egyik üve​get. – Nem ál​lí​tom, hogy tel​je​sen ér​te​lek. Hogy a franc​ba ér​te​né​lek. De tisz​tel​lek. Bi​zo​nyá​ra job​ban, mint gon​do​lod. A sö​rös​üveg cím​ké​jé​vel bab​rál, az uj​jai hi​á​nyol​ják a ci​ga​ret​tát. – A dán​ta​ná​rod egy idi​ó​ta… Az is​ko​la​igaz​ga​tód pe​dig egy vén hip​pi. De ez nem ok arra, hogy el​szard a jö​vő​det. Tedd le azt az át​ko​zott vizs​gát. Légy túl raj​ta. Az egye​tem sok​kal könnyebb lesz szá​mod​ra. Eb​ben biz​tos va​gyok. Mi​chael be​le​bá​mul a sö​ré​be, az​tán meg​von​ja a vál​lát. – Nem azt mon​dom, hogy azt tedd, amit mi tet​tünk. Is​ten ments. A hú​gom szo​bá​já​nak aj​ta​ja rés​nyi​re nyit​va áll. Ál​má​ban át​öle​li a mac​kó​ját. Néma csend​ben kell ma​rad​nom, hogy hall​jam a lé​leg​zé​sét. Az ő ál​ma​i​ban nincs sem​mi, ami elől el kéne fut​nia. Az ő vi​lá​gá​ban Arany​haj össze​ba​rát​ko​zik a med​vék​kel. A hú​go​mat her​ce​gek és her​ceg​kis​asszo​nyok ve​szik kö​rül. Meg a lo​va​ik és el​va​rá​zsolt kas​té​lya​ik. A

fa​lon lévő pla​ká​tok​tól kezd​ve a mű​anyag ék​sze​re​ken át a föl​dön he​ve​rő ba​bá​kig min​den er​ről szól. Min​dent meg​vesz​nek neki, és ha va​la​mi új iránt kezd ér​dek​lőd​ni, a szü​lei kö​ve​tik őt a já​ték​bolt​ban. Még​sem tu​dom meg​ten​ni, hogy ne cso​dál​jam, ami​ért ké​pes ilyen mé​lyen el​me​rül​ni a sa​ját vi​lá​gá​ban. Ál​má​ban for​go​ló​dik, mint​ha érez​né ma​gán a pil​lan​tá​so​mat. Sze​ret​ném hom​lo​kon csó​kol​ni, de fé​lek, hogy fel​éb​resz​tem. Az ab​lak​pár​ká​nyon ülök a szo​bám​ban, és fü​ves ci​git szí​vok a nyi​tott ab​lak​nál. A ház néma. A kör​nyék néma. Fel​hör​pin​tet​ték az utol​só korty vö​rös​bort, fel​de​rí​tet​ték a gyil​kos​sá​got a tévé kép​er​nyő​jén. Hol​nap új nap vár min​den​ki​re, ami nem na​gyon fog kü​lön​böz​ni a ma​i​tól. Egy jó és új nap, amit a hű​tő​szek​ré​nyen lévő apró hű​tő​mág​ne​se​ik se​gí​te​nek meg​szer​vez​ni: „Ne fe​lejtsd el meg​etet​ni a nyu​lat.” „Ki fog por​szí​vóz​ni?” „Va​cso​rá​ra las​ag​ne van.” A füst leér a tü​dőm​be. Vissza​foj​tom a kö​hö​gést, és ér​zem, ahogy a me​leg fel​kú​szik a tor​ko​mon ke​resz​tül, egé​szen a sze​me​mig. Mint egy vé​kony hár​tya, ami​től még sár​gá​sab​bá vá​lik a hold, és nagy kék vat​ta​pa​maccsá vál​to​zik a vo​nat​sí​nek fö​löt​ti köd.

A fér​fi be​dug​ja a ke​zét a ter​rá​ri​um​ba, és moz​du​lat​la​nul tart​ja ad​dig, amíg a szöcs​kék meg nem fe​led​kez​nek róla, hogy él. Ak​kor az​tán el​kap​ja az egyi​ket, és fi​no​man az uj​jai kö​zött tart​ja. Be​ke​rül a töb​bi közé egy fe​hér mű​anyag do​boz​ba, ami​ben ko​ráb​ban szi​vár​vány​szí​nű jég​krém volt. Az ál​lat​ke​res​ke​dés tu​laj​do​no​sa az öt​ve​nes évei ele​jén jár. Ta​lán nős, és gye​re​kei is van​nak, meg egy jó öreg ban​dá​ja, csu​pa régi ba​rát, s nya​ran​ta a me​di​ter​rán or​szá​gok​ba uta​zik a csa​lád​dal va​ká​ci​óz​ni. De én könnyeb​ben el tu​dom kép​zel​ni egy ak​vá​ri​u​mok​kal teli ház​ban, egy ka​ros​szék​ben, or​rán ol​va​só​szem​üveg​gel, ölé​ben egy ten​ge​ri ha​lak​ról szó​ló könyv​vel. Fe​lém nyújt​ja a mű​anyag do​bozt, fel​eme​lem a te​te​jét, ki​ve​szem az első szöcs​két, és be​le​ej​tem a ter​rá​ri​um​ba. A va​rá​nusz olyan moz​du​lat​lan, mint egy pre​pa​rá​tum. Az​tán ki​vil​lan a nyel​ve, vil​lám​gyor​san, aki pis​log, nem is lát​hat​ja. Mi​előtt le​nye​li ál​do​za​tát, össze​rop​pant​ja a szár​nya​kat és a lá​ba​kat. Né​há​nyat még be​do​bok neki, de már nem ér​dek​li. – Szük​sé​ge van egy ott​hon​ra – szó​lal meg a ke​res​ke​dő. – Gon​dos​ko​dom ró​luk, de egy ki​csit min​dig meg​ker​gül​nek, ha túl so​ká​ig itt van​nak. Túl ke​vés a he​lyük, és túl sok is​ko​lás ko​pog​tat​ja meg az üve​ge​ket. Ke​zét a ter​rá​ri​um szé​lén nyug​tat​ja. – Gon​dold meg, ha sze​ret​néd, jel​ké​pes össze​gért meg​ka​pod. El​in​du​lok a fő​ut​cán, el​ha​la​dok a piz​zé​ria, a vi​rág​bolt, a pos​ta és a gyógy​szer​tár mel​lett. Az osz​tály​tár​sa​im​nak né​met​órá​juk van. A ta​nár ép​pen most jár kör​be és néz bele a ki​nyi​tott jegy​zet​fü​ze​tek​be. Elég egyet​len röp​ke pil​lan​tást vet​nie a pa​pír​ra, már​is ész​re​ve​szi a hi​bás ige​ra​go​zást. Át​vá​gok a vá​ros​köz​pon​ton, be a park​ba, ahol a pa​dok mel​lett egy fém​szo​bor áll, tüs​kéi ősszel fel​nyár​sal​ják a le​hullt gyü​möl​csö​ket. Még el sem érek a gör​desz​ka​pá​lyá​hoz, már han​go​kat hal​lok, és ne​ve​tést. So​sem gör​desz​káz​nak itt so​kan, sőt, van, hogy nincs itt sen​ki. A leg​töb​ben a rám​pán ülve fü​vez​nek, és a kö​ze​li bolt​ban vá​sá​rolt ol​csó sört kor​tyol​gat​ják. Üd​vöz​löm Sø​rent. Ko​re​á​ból fo​gad​ták örök​be, de min​den​ki csak „Esz​ki​mó​nak” hív​ja. – Lát​tad Chris​ti​ant? – ér​dek​lő​döm. – Ma nem. – Be​pöc​kö​li a ci​ga​ret​tá​ját a bok​rok közé. – De ha ta​lál​ko​zol vele, mondd meg neki, hogy meg​van a pénz. Vissza​in​du​lok a la​kó​ne​gyed​be, s né​hány ut​cá​nyi​ra Ka​rin és Mi​chael há​zá​tól bal​ra for​du​lok, abba az ut​cá​ba, ahol Chris​ti​an la​kik. Az any​ja nyit aj​tót. Sző​ke, kö​tényt vi​sel, az arca ki​csit lisz​tes, és el​ké​pesz​tő​en jó for​má​ban van. A he​lyi​ek szá​mos ned​ves ál​má​ban fel​buk​kan. – Ó, de jó, még egy kí​sér​le​ti nyúl – jegy​zi meg ne​vet​ve. Kö​ve​tem az elő​szo​bán ke​resz​tül, és nem áll ne​he​zem​re el​kép​zel​ni, hogy a kony​há​ban fil​me​sek vár​ják: „Emel​je fel a lisz​tes zacs​kót… mo​so​lyog​jon… igen, így jó lesz.” – Ép​pen Maja szü​le​tés​na​pi bu​li​já​ra kí​sér​le​te​zem. Egész​sé​ges szü​le​tés​na​pi zsöm​lét sü​tök. – Le​hal​kít​ja a hang​ját, par​füm​je édes​ké​sen il​la​to​zik. – Tu​dod, Maja egy ki​csit meg​hí​zott.

Chris​ti​an az ét​ke​ző​asz​tal​nál ül a nap​pa​li​ban. – Ha fel​hív​tál vol​na, fi​gyel​mez​tet​te​lek vol​na, mi vár rád. Az any​ja hoz ne​künk egy po​hár gyü​mölcs​le​vet. Az​tán el​tű​nik a kony​há​ban. – Szív​tál – jegy​zi meg Chris​ti​an. – Ennyi​re érez​ni? – Á, anyám nem ve​szi ész​re. Amúgy azt hi​szi ró​lad, hogy ve​szé​lyes vagy. Hogy va​la​mi​lyen szek​tá​hoz tar​to​zol. De… sze​rin​tem ked​vel té​ged. Már szin​te fel sem tű​nik ne​kem az anyák el​túl​zot​tan me​leg mo​so​lya. Ami​óta a kör​nyék​re köl​töz​tem, mo​zi​je​gyet vesz​nek ne​kem. Én va​gyok a „más”, a ve​lem való ta​lál​ko​zás​ból csak pro​fi​tál​hat​nak a gye​re​ke​ik. Chris​ti​an rám néz: – Azért tudsz még írni? Az any​ja egy tál​ca zsöm​lét és egy tá​nyé​ron va​jat hoz. – Sze​ren​csé​re nek​tek nem kell fél​ne​tek a mér​leg​től. – Leül ve​lünk szem​ben. – Egye​tek – biz​tat, fe​jét a ke​zé​re tá​maszt​ja, és vá​ra​ko​zás​sal tel​ve fi​gyel min​ket. A sö​tét​szür​ke zsöm​lé​ket vas​ta​gon meg kell va​jaz​ni, hogy ne ra​gad​ja​nak a száj​pad​lá​sunk​ra. – Büsz​ke va​gyok Chris​ti​an​ra, ami​ért se​gít ne​ked. Tu​dom, hogy bu​tán hang​zik, de tény​leg büsz​ke va​gyok. El​me​sél​tem a gim​ná​zi​u​mi ta​ná​ra​i​nak is, és ők is nagy​sze​rű​nek ta​lál​ták. Né​hány év​vel ez​előtt még nem volt va​la​mi jó ta​nu​ló, de most… Ti is él​ve​zi​tek a kö​zös ta​nu​lást, ugye? Mi​után el​fo​gyasz​tot​tuk a zsöm​lén​ket, be​me​gyünk Chris​ti​an szo​bá​já​ba. Le​vesz pár köny​vet a polc​ról, és be​dug​ja a ke​zét a lyuk​ba. – Saj​nos nincs több – mond​ja, és egy kis bar​na cso​ma​got tesz elém az asz​tal​ra. Leg​fel​jebb egy gramm. – Tisz​tá​ban va​gyok vele, hogy tar​to​zom ne​ked. De rossz idők jár​nak mos​ta​ná​ban. Ha el​jössz a bu​li​ba pén​te​ken… – Mi​lyen bu​li​ba? – Abba, amit az egyik kis is​ko​lai ba​rá​tod tart. Nyil​ván nem hív​tak meg. Én is csak azért me​gyek el, hogy árul​jak. Ha el​jössz, a ma​ra​dék a tiéd. Chris​ti​an be​kap​csol​ja a szá​mí​tó​gé​pet, én pe​dig le​ülök a bil​len​tyű​zet elé. Elő​ve​szi a fel​ada​tot a tás​ká​já​ból, ötol​da​las esszé a Hó​dí​tó Pel​léről, hol​nap​ra. – So​dorj egyet – biz​ta​tom. Ki​nyit​ja az ab​la​kot, és elő​ve​szi a fe​nyő​il​la​tú spray-t. El akar​ja ven​ni az én cso​ma​go​mat az asz​tal​ról, de az egér​rel a kéz​fe​jé​re ütök. – A franc​ba – dör​zsö​li meg a ke​zét. – Tu​dom, hogy fél​re​tet​tél ma​gad​nak, ab​ból so​dorj. Chris​ti​an úgy tesz, mint​ha meg len​ne sér​tőd​ve, és elő​vesz még egy cso​ma​got a polc​ról. Az​tán be​zár​ja az aj​tót, és so​dor​ni kezd. Meg​gyújt​ja, szív pár sluk​kot, az​tán fe​lém nyújt​ja. – Ki akar​nak rúg​ni a su​li​ból – jegy​zem meg ci​gi​zés és írás köz​ben. – Ak​kor arra kö​te​lez​nek majd, hogy le​dol​gozd az ott​hon rád eső részt egy bolt​ban? – Nép​fő​is​ko​lá​ba akar​nak kül​de​ni. – Hi​per​ak​tív köly​kök​kel meg olyan lá​nyok​kal, akik pen​gé​vel vag​dos​sák ma​gu​kat? Vi​gyo​rog, amíg meg nem érti, mit is je​lent ez. Nem ne​kem, ha​nem neki. Az utób​bi évek​ben meg​ír​tam a házi fel​ada​ta​it. Ötös he​lyett elő​ször ha​to​so​kat, majd he​te​se​ket, nyol​ca​so​kat és ki​len​ce​se​ket kap. A rossz vizs​ga​ered​mé​nyei el​le​né​re be​ke​rült az egye​tem​re. Az én öt​le​tem volt, hogy olyan pszi​cho​ló​gus​hoz jár​jon, aki a lám​pa​láz​ra sza​ko​so​dott.

Az​óta a ta​ná​rok meg​ér​tők, ami​kor a vizs​gán össze​füg​gés​te​len fo​gal​ma​zá​so​kat ír, és mo​tyog a vizs​ga​el​nök előtt. – Re​mé​lem, ma​radsz.

A ve​sze​ke​dés a há​ló​szo​bá​ban kez​dő​dik, ahol Ka​rin ki​smin​ke​li ma​gát, az​tán foly​ta​tó​dik a lép​csőn le​fe​lé, át a há​ló​szo​bán, kint a kony​há​ban, az​tán is​mét a há​ló​szo​bá​ban. Ami​kor így ve​sze​ked​nek, min​dig ró​lam van szó. Tu​dom, bár csak egy-egy szót hal​lok, a ne​ve​met so​sem. Be​me​gyek Cla​ra szo​bá​já​ba, a föl​dön ül a mű​anyag pó​ni​ja​i​val. A szü​lei most a lép​cső al​já​ban ál​nak, a sza​vak el​jut​nak hoz​zánk, dü​hö​sek, vissza​foj​tot​tak. A pó​nik fel​ug​ra​nak, fel​ve​tik ró​zsa​szín sö​ré​nyü​ket, Cla​ra ma​gá​nak dú​dol. A vita vé​gén ott tar​ta​nak, ahon​nan ki​in​dul​tak. A bé​bi​szit​ter sze​rel​mi bá​nat mi​att nem tud jön​ni, Ka​rin any​ja pe​dig még nem gyó​gyult fel tel​je​sen az egyik lá​bá​ban ta​lált vér​rög után, te​hát ha este szín​ház​ba akar​nak men​ni, és nem akar​ják az ab​la​kon ki​dob​ni a Ki​rá​lyi Szín​ház​ba szó​ló ezer​ko​ro​nás je​gyü​ket, kény​te​len le​szek én vi​gyáz​ni Cla​rá​ra. Mi​chael jön fel a lép​csőn. Meg tu​dom mon​da​ni a lé​pé​sek​ből: sú​lyo​sab​bak Ka​ri​né​i​nál, de van ben​nük va​la​mi ru​ga​nyos​ság. Min​den va​sár​nap na​gyot fut a kö​ze​li er​dő​ben, és test​re si​mu​ló ak​ril​pó​ló​ja csu​rom víz az iz​zad​ság​tól, ami​kor ha​za​ér. Ba​rát​sá​go​san a vál​lam​ra te​szi a kar​ját, ahogy pár​szor már ko​ráb​ban is pró​bál​ko​zott, az​tán in​kább le​ve​szi. Ki​állt mel​let​tem. – Rend​ben? – kér​de​zi, tud​ja jól, hogy fi​gyel​tem. – A kony​ha​asz​ta​lon van pénz, ren​del​je​tek piz​zát. Ha van ked​ved, ihatsz egy sört a hű​tő​ből. – Bó​lin​tok, egy da​ra​big még ott áll​do​gál, az​tán le​megy a lép​csőn. – Na, Cla​ra – szó​lí​tom meg a hú​go​mat. – Fel​gyújt​juk ezt a kó​ce​rájt, amíg az öre​ge​id nin​cse​nek itt​hon? Fel​néz a pó​nik kö​zül, és ne​vet. – Mit je​lent az, hogy kó​ce​ráj? Le​kí​sé​rem az aj​tó​hoz, hogy bú​csút int​hes​sen a szü​le​i​nek. Ka​rin sö​tét, csil​lo​gó ru​hát vi​sel, a nya​ká​ban a fül​be​va​ló​já​hoz illő gyöngy​sor. Mi​chael öl​tönyt és in​get nyak​ken​dő nél​kül. – Meg​van​nak a je​gyek? – Meg​van a slussz​kulcs? – kér​dez vissza a fe​le​sé​ge. Az aj​tón ki​lép​ve Ka​rin ide​ge​sen ránk mo​so​lyog. – Ha szól a te​le​fon, ne ve​gyé​tek fel. Majd be​kap​csol az üze​net​rög​zí​tő. Mi​chael bi​za​lom​tel​jes pil​lan​tást küld fe​lém. Az​tán ki​sza​lad​nak a sö​tét​kék kom​bi​hoz. Ka​rin be​csí​pi a ru​há​ját az autó aj​ta​já​val, kény​te​len még egy​szer ki​nyit​ni és újra be​csap​ni. Fel​kap​cso​lód​nak a ko​csi fény​szó​rói, és már ott sin​cse​nek. Ma​gam​mal vi​szem a hú​go​mat a kony​há​ba. A piz​zás szó​ró​lap ott dí​sze​leg a hű​tő​aj​tó​ra erő​sít​ve egy mág​nes​sel, amit egy ró​mai va​ká​ci​ó​ról hoz​tak, és egy szent​ké​pet áb​rá​zol. – Ki hal​lott már olyat, hogy ana​nász ke​rül​jön a piz​zá​ra? Ta​lán alma és kör​te lesz a kö​vet​ke​ző? Vagy ba​nán? Egy óri​á​si ba​ná​nos piz​za? Ma​jompiz​za? – Cla​ra csí​pő​re tett kéz​zel áll, ahogy az any​ja szok​ta. Nem en​ged. – Her​ceg​nős piz​zát ké​rek. – Ezt a ne​vet adta neki. Ami​kor meg​szó​lal a csen​gő, ki​sza​lad az elő​szo​bá​ba, ug​rán​do​zik. Még min​dig hi​he​tet​len​nek tart​ja, hogy csak be​mon​dunk né​hány szá​mot a te​le​fon​ba, és már​is meg​ér​ke​zik a piz​za. Va​rázs​lat. Evés köz​ben egy olyan rajz​fil​met né​zünk, amit Cla​ra leg​alább hússzor, har​minc​szor is

lá​tott már. Her​ce​gek​ről és her​ceg​kis​asszo​nyok​ról szól, meg lo​vak​ról, ame​lye​ken her​ceg​kis​asszo​nyok lo​va​gol​nak. Ami​kor vé​get ér, meg​nézzük Az ör​dög​űző első húsz per​cét, amíg Cla​ra tel​je​sen el nem bú​jik a pár​na mögé, és ki​ku​kucs​kál​ni sem mer. Meg​mu​ta​tom neki, hol rej​te​ge​tik elő​le szü​lei az édes​sé​ge​ket, a fi​nom édes​sé​ge​ket, tele mes​ter​sé​ges szí​ne​zék​anya​gok​kal és tar​tó​sí​tó​sze​rek​kel. Mi​után te​le​töm​te a ha​sát, fel​kí​sé​rem az első eme​le​ti für​dő​szo​bá​ba. – Min​den​ki​nek fo​gat kell mos​ni – adom ki az uta​sí​tást. Meg​ráz​za a fe​jét, nem akar​ja ki​nyit​ni a szá​ját. – Ta​lál​koz​tál már meg​fe​ke​te​dett fogú her​ceg​kis​asszo​nyok​kal? – Egy né​ger​her​ceg​nő​vel. – Ó, te csa​csi. A né​ger​kis​asszo​nyok​nak sincs fe​ke​te foga… Na gye​re már, kü​lön​ben rád pi​si​lek. Ne​vet​ve rám néz, az​tán el​ve​szi a fog​ke​fét. Se​gí​tek neki fel​ven​ni a pi​zsa​má​ját. A kis her​ce​get me​sé​lem neki, de nincs ben​ne elég her​ceg​kis​asszony. Az​tán el​ol​va​sok há​rom ké​pes​köny​vet. – Nem tu​dok el​alud​ni – mond​ja, mi​után vég​zek az utol​só ol​dal​lal is. Tág​ra nyi​tott sze​mek​kel néz rám. – Ol​vas​sak még egy köny​vet? – Nem tu​dok el​alud​ni. – Mo​so​lyog, tisz​tá​ban van vele, hogy én fe​le​lek érte. Hogy ten​nem kell va​la​mit. Az órá​ra pil​lan​tok, még min​dig van pár óra, amíg Ka​rin és Mi​chael ha​za​ér. Ki​hú​zom az ágy​ból. Elő​ször rá​adok egy me​leg pu​ló​vert, csak úgy a pi​zsa​má​já​ra, az​tán nad​rá​got és té​li​ka​bá​tot. Oda​kint hi​deg van és sö​tét. Hoz​zám bú​jik, las​san ha​la​dunk az ut​cán, egy​szer​re lé​pünk. Né​hány ház​zal ké​sőbb meg​áll, és egy fe​hér​re me​szelt épü​let​re mu​tat. Mind​ket​ten is​mer​jük ezt a já​té​kot. Meg​kér​de​zem: – Biz​tos vagy ben​ne, hogy hal​la​ni aka​rod? Bó​lo​gat. – Meg​íg​éred, hogy sen​ki​nek se mon​dod el? Bó​lo​gat. – Azok ott bent a ház​ban né​hány év​vel ez​előtt egy űr​ha​jó​val ér​kez​tek ide. Zöl​dek, de ami​kor lá​tod őket, tel​je​sen úgy van​nak öl​töz​ve, mint az iga​zi em​be​rek. Ere​de​ti​leg Kop​pen​há​gá​ban akar​tak le​száll​ni, de rosszul ol​vas​ták a tér​ké​pet. Az űr​ha​jót a ga​rázs​ban tart​ják, hét​vé​gén és a sza​bad​na​po​kon ja​vít​gat​ják, hogy ha​ma​ro​san vissza​tér​hes​se​nek a boly​gó​juk​ra. To​vább​ha​la​dunk, pár ház múl​va megint rá​mu​tat egy​re. – Akik ott él​nek? Biz​tos vagy ben​ne, hogy tud​ni sze​ret​néd? Meg​szo​rít​ja a ke​ze​met. – Oké, de fi​gyel​mez​tet​te​lek. – Cla​ra rám eme​li te​kin​te​tét. – Egy ki​csit gusz​tus​ta​lan. De te már nagy​lány vagy. Te​hát… Ta​valy ka​rá​csony​kor nem ta​lál​tak ka​csát szent​es​té​re. Min​de​nütt pró​bál​koz​tak, be​vá​sár​ló​köz​pon​tok​ban, hen​te​sek​nél, de már el​fo​gyott. Vé​gül a szom​széd ku​tyá​ját et​ték meg. Édes krump​li​val és vö​rös​ká​posz​tá​val. Más​nap ott szo​po​gat​ták a cson​to​kat. Az​óta is azt re​mé​lik, sen​ki se jön rá.

Foly​tat​juk utun​kat. Cla​ra újabb és újabb há​zak​ra mu​tat. Ép​pen ki​ve​szem a kul​csot a zár​ból, ami​kor meg​szó​lal a te​le​fon. Cla​ra gyor​sabb ná​lam. Ami​kor be​érek a nap​pa​li​ba, fe​lém nyújt​ja a kagy​lót. Az asszony a vo​nal túl​só vé​gén azt ál​lít​ja, hogy az apai nagy​anyám. Min​den szót na​gyon tisz​tán ejt, mint​ha kü​lön​ben nem ér​te​ném meg. Ál​lí​tó​lag már több​ször pró​bált el​ér​ni, de nem járt si​ker​rel. Cla​ra kér​dő te​kin​tet​tel néz rám, in​tek neki, men​jen ki az elő​szo​bá​ba, és ve​gye le a ka​bát​ját. Az asszony a vo​nal​ban azt mond​ja, hogy min​den​kép​pen lát​nia kell, na​gyon fon​tos. Ami​kor Cla​ra vissza​jön, még min​dig a te​le​fon​kagy​ló​val a ke​zem​ben ál​lok. – Va​la​mi baj van? – kér​di. Meg​rá​zom a fe​je​met. Cla​ra mel​lett fek​szem, és le​hunyt sze​mét fi​gye​lem. Keze va​la​mi után nyúl, ami nincs ott. A ka​na​pén ülve vá​rom, hogy Ka​rin és Mi​chael ha​za​ér​jen. Nem na​gyon tu​dok a té​vé​re fi​gyel​ni. Hal​lom a kul​csot a zár​ban. Mind​ket​ten ne​vet​gél​nek, fel​haj​tot​tak pár po​hár​ká​val, és bi​zo​nyá​ra meg van​nak könnyeb​bül​ve, hogy nem szi​ré​ná​zó, vil​lo​gó au​tók fo​gad​ják őket a ház előtt. Ka​rin meg​kér​de​zi, volt-e te​le​fon. Meg​rá​zom a fe​je​met.

A mozi hom​lok​za​ta üveg, bent, a ká​vé​zó​ban szend​vi​cset és ha​bos ká​vét árul​nak. Egyet​len te​rem van. Nem kér​de​zem, mit ját​sza​nak, csak ve​szek egy je​gyet, és be​ülök. A hát​só sor​ban egy idős úr tisz​to​gat​ja a szem​üve​gét, leg​elöl két kis​fiú do​bál​ja egy​mást pat​to​ga​tott ku​ko​ri​cá​val. Ne​vet​nek, az​tán hir​te​len el​csen​de​sed​nek, és a vál​luk fö​lött hát​ra​néz​nek. Fél​nek, hogy raj​ta​kap​ják őket a ló​gá​son, olya​nok, mint Da​go​bert bá​csi uno​ka​öccsei. A rek​lá​mok után le​kap​csol​ják a vi​lá​gí​tást, és el​kez​dő​dik a film. Egy rend​őr​ről szól, aki a ku​tyá​já​val be​szél​get. Né​hány el​lo​pott fest​ményt kell meg​ta​lál​ni​uk. Tíz perc múl​va a te​rem sö​tét​je olyan ar​cok​kal te​lik meg, akik​nek már a ne​vé​re sem em​lék​szem. Nem gon​do​lok töb​bé apám​ra, haj​to​ga​tom ma​gam​ban, de azt hi​szem, egész idő alatt csak rá gon​do​lok. Nem na​gyon tu​dom, mi tör​tént. Egy össze​füg​gés​te​len és gye​re​kek szá​má​ra le​bu​tí​tott ma​gya​rá​za​tot kap​tam csu​pán. Egyéb​ként csak fosz​lá​nyo​kat hal​lot​tam, rés​nyi​re nyi​tott aj​tó​kon ke​resz​tül. Tu​dom, hogy egye​tem​re járt, akár​csak Ka​rin. Teo​ló​gi​át ta​nult, mint az apja és a nagy​ap​ja. A dok​to​ri disszer​tá​ci​ó​ján dol​go​zott, ami​kor va​la​mi fél​re​sik​lott. Ezt a ki​fe​je​zést nem én ta​lál​tam ki. Ide​gek, stressz, sok min​den​nek hív​ták, de va​la​mi fél​re​sik​lott. Ezért el​köl​töz​tek, még egé​szen ki​csi vol​tam. Vi​dék​re köl​töz​tek, hogy nyu​ga​lom​ban be​fe​jez​hes​se a dok​to​ri disszer​tá​ci​ó​ját. Csak​hogy nem si​ke​rült, megint va​la​mi fél​re​sik​lott. Ka​rin ma​gá​val akart vin​ni en​gem, és el akart köl​töz​ni, de apám meg​előz​te. Va​la​hány​szor apám​ról kér​dez​tem, min​dig az lett a vége, hogy Ka​rin fel​sza​ladt a lép​csőn, és a há​ló​szo​bá​ban zo​kog​ta ki ma​gát. Én meg ott ma​rad​tam Mi​chael​lel, aki azt ál​lít​ja, anyám​nak nem volt könnyű. Időn​ként csak a te​kin​te​té​ből su​gár​zik ez. A ku​tya csak be​szél és be​szél a film​vász​non, az előt​tem ülő fiúk vi​hog​nak. Fel​ál​lok, és ki​me​gyek a te​rem​ből. A mos​dó a ká​vé​zó mel​lett van. Fel​ál​lok az ülő​ké​re, elő​ke​re​sem a spang​lit a zse​bem​ből. Rés​nyi​re nyi​tom az ab​la​kot, és ki​fú​jom a füs​töt, ne​hogy meg​szó​lal​jon a füst​jel​ző. Mi​után el​ham​vad a csikk, vissza​ülök a te​rem​be. A mö​göt​tem ülő fér​fi hor​kol, a fiúk ne​vet​gél​nek. Fé​lig le​hunyt szem​mel ülök, a ku​tyá​nak be nem áll a po​fá​ja a film​vász​non, és újra meg újra kí​nos hely​zet​be hoz​za a rend​őrt. Tönk​re​tesz egy óri​á​si szü​le​tés​na​pi tor​tát, és ak​ko​rá​kat szel​lent a lift​ben, hogy min​den​ki be​fog​ja az or​rát. Vé​gül az​tán si​ke​rül el​kap​ni​uk a mű​kincs​rab​ló​kat.

Már a sar​kon be​for​dul​va hal​lom a buli hang​ja​it. A basszus olyan han​gos, hogy resz​ket​nek az ab​la​kok. A bi​cik​lik a vil​la előtt a sö​vény​nek dől​nek egy​má​son. A ker​ti ös​vé​nyen me​gyek, az egyik év​fo​lyam​tár​sam ro​han a ház túl​ol​da​lá​ról, a fel​ső​tes​te mez​te​len, a mel​lén kar​co​lá​sok. Meg​bot​lik egy össze​te​kert slag​ban, ke​zé​vel meg​tá​masz​ko​dik a föl​dön, az​tán to​vább fut a ház kö​rül. A lép​csőn egy lány ül, sír, a dzse​ki for​dít​va van raj​ta, ba​rát​nő​je át​ka​rol​ja. Az elő​szo​ba tele van ka​bá​tok​kal és sö​rös​üve​gek​kel teli nej​lon​zacs​kók​kal. A pad​ló re​meg, a nap​pa​li​ban ug​rál a nép, a he​lyi​sé​get pi​ro​san és ké​ken vil​lo​gó lám​pák vi​lá​gít​ják meg. Iszom egy po​hár pun​csot, vod​ka- és ana​ná​sz​íze van, köz​ben Chris​ti​ant ke​re​sem. Ép​pen egy lány fölé ha​jol a ka​na​pén, egyik keze a lány vál​lán, a má​sik va​la​hol a lá​bai kö​zött. Fel​rán​tom. Elő​ször mint​ha meg akar​na ütni, az​tán kö​vet. – Tu​dod, hány éves ez az Aman​da? – kér​de​zi az elő​szo​bá​ban. – Úgy ér​ted, Ama​lie? – Igen, Ama​lie. El​múlt ti​zen​öt, ugye? – Ér​de​kel? – Egy ki​csit. – Tudsz ne​kem adni va​la​mit? – Azt hit​tem, nem jössz. Úgy tűnt, mint​ha… – Tudsz adni va​la​mit? – Né​hány órá​val ko​ráb​ban kel​lett vol​na jön​nöd. Min​dent el​ad​tam. – Mek​ko​ra egy idi​ó​ta vagy, Chris​ti​an. – Tu​dom, hogy ez így nincs rend​ben. De akár még tíz gram​mot is el tud​tam vol​na adni. Ki​vesz két sört egy föl​dön álló zacs​kó​ból. Az ön​gyúj​tó​já​val ki​nyit​ja, és az egyi​ket fe​lém nyújt​ja. – Hét​főn biz​to​san megint lesz árum. Koc​cin​tás​ra eme​li a sört, az​tán vissza​megy a nap​pa​li​ba. Meg​hú​zom az üve​get, a ka​bá​to​mat ke​re​sem a pad​lón lévő ku​pac​ban, ami​kor egy hang meg​szó​lal a há​tam mö​gött. – Re​mé​lem, íz​lik a sö​röm. – Meg​for​du​lok, Ca​mil​la az, az osz​tá​lyom​ból. – Bo​csá​nat. Vi​hog. – Hogy len​ne már az én sö​röm? – El​megy mel​let​tem a fo​lyo​són, az​tán meg​áll az aj​tó​ban. – Van egy spang​lim, el​fe​lez​het​jük. Kö​ve​tem a há​zon ke​resz​tül. A mel​le​mig ér, kó​cos, sző​ke ha​ját mint​ha so​sem fé​sül​né meg. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy ez szán​dé​kos, plá​ne, hogy kö​zel​har​cot kell vív​nia, ha ilyen gye​rek​mé​re​tű Mar​tenst akar sze​rez​ni ma​gá​nak. Vé​gig​me​gyünk a kony​hán, ahol a mini fa​sí​ro​zot​ta​kat ha​mu​tar​tó​nak hasz​nál​ták, a sár​ga​ré​pá​kat pe​dig óv​sze​rek​be dug​ták. Ca​mil​la ki​nyit​ja a kony​ha​aj​tót, ki​érünk a fé​lig fe​dett te​rasz​ra. Le​te​lep​szünk a kert​be ve​ze​tő lép​cső​re. Itt nincs me​den​ce, de van egy kis, bam​busszal sze​gé​lye​zett tó. Ca​mil​la elő​ve​szi a spang​lit a bel​ső zse​bé​ből, át​lát​szó, vi​lá​gos​kék mű​anyag ta​sak​ban van.

– Nem gon​dol​tam, hogy fel​buk​kansz ilyen he​lye​ken – mon​dom neki, mi​köz​ben meg​gyújt​ja a do​hányt. – Unat​koz​tam ott​hon. Gon​dol​tam, adok az osz​tály​tár​sa​ink​nak még egy utol​só esélyt. Meg​bán​tam, nyil​ván. Fe​lém nyújt​ja a ci​git, szí​vok egy sluk​kot, ez a cucc erő​sebb és jobb, mint az, amit Chris​ti​an az is​ko​lá​ban árul. Ca​mil​la le​vesz egy plé​det az egyik ker​ti szék​ről, és a tér​dünk​re te​rí​ti. Va​la​hány​szor a szá​já​hoz eme​li a ci​ga​ret​tát, lá​tom a kéz​fe​jé​re te​to​vált kis pó​kot. Öt-hat éve já​runk egy osz​tály​ba, de nem is​me​rem. Az órá​kon rit​kán szó​lal meg, csak ha kény​te​len mon​da​ni va​la​mit. Tu​dom, hogy basszus​gi​tá​ro​zik egy punk együt​tes​ben. Egy​szer meg​mu​tat​ta a mu​ta​tó​uj​ján lévő víz​hó​lya​got a töb​bi lány​nak. Min​den​fé​le kré​me​ket aján​lot​tak neki, erre újra meg​né​mult. – Be​tép​tél – raj​ta​ka​pott, hogy bá​mu​lom. – Gyor​san ment. Vé​gig​né​zek a ker​ten, lá​tom a fu​val​la​tok​tól elő​re-hát​ra him​bá​ló​zó hin​tát. A fü​vön egy fel​bo​rult há​rom​ke​re​kű bi​cik​li he​ver, az első ke​re​ke az ég felé me​red. A kert vé​gé​ben egy pi​ros​ra fes​tett kis fa​ház áll. Nem bí​rom meg​áll​ni ne​ve​tés nél​kül, ta​lán a fű hat már​is. Ca​mil​la rám néz. – Ez Vik​tor bu​li​ja? – kér​de​zem. Bó​lint, még min​dig ér​tet​len​ked​ve néz rám. – Ott szok​ta ki​ver​ni, ab​ban a kis​ház​ban. – Mi, úgy ér​ted, most is? – Nem, de na​pon​ta leg​alább egy​szer. – El​higgyem? – A gör​desz​ka​pá​lyán me​sél​te. Öt sör és né​hány spang​li után. Ez az ő nagy tit​ka. – Amit ma​gad​dal vi​szel a sír​ba. – Nem ked​ve​lem túl​zot​tan. – Meg​ér​tem. Megint túl hossza​san bá​mu​lom, még so​sem vet​tem ész​re a két első foga köz​ti kis rést. El​pöc​kö​li a dek​ket, az nagy ív​ben el​száll a gyep fö​lött, és a kis tó​ban lan​dol. – Ma​radj itt, ho​zok pár sört. Majd​nem biz​tos va​gyok ben​ne, hogy nem jön vissza. Úgy dön​tök, pár per​cig még itt ma​ra​dok, az​tán ha​za​sé​tá​lok a kert​vá​ro​son ke​resz​tül, és majd egy sö​vény​re pi​si​lek. Ép​pen fel aka​rok tá​pász​kod​ni, ami​kor hal​lom, hogy ki​nyí​lik a kony​ha​aj​tó. Ca​mil​la össze​koc​cant két sö​rös​üve​get. – Szó​val mi​ért is jöt​tél el ma este? – kér​de​zem, mi​köz​ben el​he​lyez​ke​dik a ta​ka​ró alatt. – Nem hi​szed el, hogy akar​tam adni egy utol​só esélyt az osz​tály​tár​sa​ink​nak? – Nem. – Ér​zem, ahogy a tér​de az enyém​hez ér. – Ma egy​faj​ta em​lék​nap van. – A ker​tet nézi. – Nem tu​dom, hány éves len​ne a hú​gom. Down-kó​ros volt, és szív​be​teg​ség​ben szen​ve​dett. A szü​le​im hol​nap szün​na​pot tar​ta​nak. Ma kör​be​jár​ják a há​zat, anyám gyer​tyá​kat gyújt, és szin​te alig szól​nak egy​más​hoz. Fel​vált​va me​gyünk be a ház​ba, az elő​szo​bá​ban lévő zacs​kók​ból ve​szünk sört. A lép​csőn ma​ra​dunk, és az osz​tály​tár​sa​ink​ról be​szél​ge​tünk, meg a ta​ná​rok​ról. Hossza​san dis​ku​rá​lunk a ze​né​ről. Oda​bent a te​tő​fo​ká​ra hág a han​gu​lat, tár​gya​kat tör​nek össze, or​di​bál​nak.

A haj​na​li órák​ban az üres ut​cá​kon ba​ran​go​lunk, mint​ha min​den éle​tet ki​pusz​tí​tott vol​na egy ha​lá​los ví​rus. De a ga​rá​zsok​ból ha​ma​ro​san ki​to​lat​nak az első au​tók, friss ke​nyé​rért és na​rancs​lé​ért in​dul​nak. A kör​nyék két pék​je kö​zül az egyik​hez haj​ta​nak, és a va​cso​ra​ven​dég​sé​gek​ben majd meg​vi​tat​ják, me​lyik is a jobb. – Hal​lom, ki akar​nak rúg​ni – jegy​zi meg Ca​mil​la a ci​ga​ret​ták​tól és a sör​től re​ked​ten. – Igen. Ha nem ké​rek bo​csá​na​tot. – És kérsz? – Még nem dön​töt​tem el. A nap las​san fel​kel, a ma​da​rak csi​cse​reg​nek. – Itt la​kom – mond​ja egy ha​tal​mas vil​la előtt. – Örü​lök, hogy ha​za​kí​sér​tél. Így leg​alább ide​ta​lálsz ma este.

Ku​ko​ri​ca​pely​het eszem, és na​rancs​le​vet iszom hoz​zá. Ka​rin és Mi​chael egy​más​ra mo​so​lyog​nak, örül​nek, hogy vég​re csi​nál​tam va​la​mit, ami nor​má​lis, vagy​is egész éj​jel ve​del​tem. Ka​rin fel​ad​ja a ka​bá​tot a hú​gom​ra, ru​hát vesz​nek a szü​le​tés​na​pi bu​li​já​ra. Clará​nak ugyan​azon a hé​ten van a szü​le​tés​nap​ja, mint Chris​ti​an hú​gá​nak, és az utób​bi idő​ben ver​senyt csi​nál​tak ab​ból, hogy meg​mu​to​gat​ják egy​más​nak a ru​há​ju​kat meg az aján​dé​ka​i​kat. Az egész ál​ta​lá​ban az​zal vég​ző​dik, hogy egyi​kük sír​va fa​kad. Mi​köz​ben Ka​rin Cla​ra sap​ká​ját ke​re​si az elő​szo​bá​ban, Mi​chael meg​kér​de​zi, len​ne-e ked​vem el​men​ni vele egy bar​ká​csá​ru​ház​ba. – Hin​tát aka​runk ven​ni a hú​god​nak – súg​ja. – Se​gít​het​nél ci​pel​ni. – Mint a rajz​film​ben? – Vi​gyo​rog​va bó​lint. Mind​ket​ten kény​te​le​nek vol​tunk száz​szor is meg​néz​ni a fil​met, amely​ben a her​ceg​kis​asszony hin​tá​zik, és a béka meg​pró​bál fel​ug​ra​ni hoz​zá. Ka​rin és a hú​gom ki​száll​nak a bol​tok​nál, mi to​vább​me​gyünk. – Szólj, hogy fog​jam be a szá​mat – mond​ja Mi​chael, és te​ker​ge​ti a rá​di​ót, vé​gül egy U2nál ál​la​po​dik meg, „Sun​day Blo​ody Sun​day”, fel​han​go​sít​ja, és a zene be​töl​ti a ko​csit. Egyi​künk se fe​lej​tet​te el, mi tör​tént leg​utóbb. Rög​tön szil​vesz​ter után volt, a pos​ta​lá​dánk​ba va​la​ki tű​zi​já​té​kot tett, ami fel​rob​bant, ezért újat kel​lett ven​nünk. – Tu​laj​don​kép​pen hogy vagy? – kér​dez​te vá​sár​lás köz​ben, több sor​nyi pos​ta​lá​da előtt áll​va. Egy tel​jes órán ke​resz​tül pró​bál​ko​zott, hogy ki​húz​zon be​lő​lem va​la​mit. Csak egy ap​ró​sá​got, egy kis csil​lo​gó-vil​lo​gó arany​rö​göt, amit a zse​bé​be te​het, és ha​za​tér​ve büsz​kén meg​mu​tat​hat Ka​rin​nak. Szó​ra bír​tam a srá​cot, me​leg, de​presszi​ós, ku​tyát sze​ret​ne, hör​csö​göt, egy éves be​lé​pőt az ál​lat​kert​be. De nem hagy​tam ma​gam. Egy óra el​tel​té​vel vet​tünk egy pi​ros pos​ta​lá​dát, ugyan​olyat, mint az elő​ző volt. Ki​érünk az au​tó​pá​lyá​ra. – Nem akar​lak ám az au​tó​ban csap​dá​ba ej​te​ni és arra kény​sze​rí​te​ni, hogy be​szél​gess ve​lem – mond​ja Mi​chael, és le​hal​kít​ja a rá​di​ót. – Az is​ko​la​igaz​ga​tó fel​hí​vott a mun​ka​he​lye​men. Azt mond​ta, ha fel​mész hoz​zá az iro​dá​já​ba, nem kell bo​csá​na​tot kér​ned. Nem akar meg​aláz​ni. Tény​leg nem akar ki​rúg​ni. Egy ipa​ri ne​gyed szür​ke rak​tár​csar​no​kai kö​zött ha​la​dunk. – Szó​val a fic​kó kép​mu​ta​tó. Én is az va​gyok. Ez a fel​nőt​té vá​lás szi​no​ni​má​ja. – Mi​chael el​for​dít​ja a fe​jét. – Időn​ként nem a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban mo​so​lyogsz, tud​tad? Le​par​ko​lunk a bar​ká​csá​ru​ház előtt, ma​gas fém​pol​cok kö​zött ha​la​dunk. Sár​ga táb​lák hir​de​tik az ak​ci​ós füst​jel​ző​ket és üt​ve​fú​ró​kat. – Druk​kolj, hogy le​gyen her​ceg​nős hin​tá​juk… – szó​lal meg Mi​chael. Most nincs sze​zon​juk a hin​ta​áll​vá​nyok​nak, ezért jól el van​nak dug​va. Egy kö​zép​ko​rú fér​fi, ke​zé​ben cols​tok​kal, a se​gít​sé​günk​re siet. Mi​chael ugyan​úgy be​szél vele, mint az ipa​ro​sok​kal vagy az au​tó​sze​re​lő​vel. – Szó​val ez gal​va​ni​zált? – kér​de​zi. – Meg​fe​lel a biz​ton​sá​gi elő​írá​sok​nak?

– Min​den árunk meg​fe​lel. Ter​mé​sze​te​sen nem az ol​csó, rozs​dá​so​dó mo​dellt vá​laszt​juk. Mi​chael a cols​to​kos fic​kó​val ne​vet​gél. Azo​kon az idi​ó​tá​kon szó​ra​koz​nak, akik spó​rol​ni akar​nak. Akik​nek fo​gal​muk sincs, hogy hosszú tá​von rosszul jár​nak. – Van her​ceg​nős mo​dell​jük? – kér​de​zem. A bar​kács​bol​tos fic​kó rám néz. – Ta​lán ne​ked lesz? – Ke​zét az övé​ben pi​hen​tet​ve vi​gyo​rog. – Igen – fe​le​lem. – Nem, olyan pont… Nem, nin​csen. Mi​után si​ke​rül fel​ten​nünk a hin​tát egy köl​csön​zött után​fu​tó​ra, hot​do​got eszünk a par​ko​ló​ban álló árus​nál. Szó​lok Mi​chael​nek, hogy este sze​ret​nék meg​lá​to​gat​ni egy lányt, ta​lán ott ma​ra​dok egész éj​sza​ká​ra. Le​szo​po​gat​ja a ketchu​pöt az uj​ja​i​ról. – Hogy hív​ják? – Ca​mil​la, az osz​tá​lyom​ból. – A pi​cur​ka… Még meg kell be​szél​nem anyád​dal. De nem hi​szem, hogy gond len​ne. – Min​dig meg​en​ge​dik azt, amit nor​má​lis​nak tar​ta​nak. Ka​rin és a hú​gom előtt érünk haza. A hin​ta több da​rab​ban fek​szik az után​fu​tón, si​e​tünk be​rak​ni a fé​szer​be. Mi​chael vissza​vi​szi a ko​csit, én pe​dig be​pa​ko​lom a ru​há​mat egy há​ti​zsák​ba.

Vé​gig​me​gyek a ker​ti ös​vé​nyen, be​csön​ge​tek. Késő dél​után van, a ház na​gyobb​nak lát​szik, mint reg​gel, a sö​tét ab​la​kok en​gem szem​lél​nek. Ca​mil​la nyit aj​tót, agyon​mo​sott pó​lót és fe​ke​te, lyu​kas far​mer​nad​rá​got vi​sel. Egy pil​la​na​tig at​tól tar​tok, fél​re​ér​tet​tem a meg​hí​vást, vagy hogy eset​leg meg​bán​ta. Meg​for​dul, és ke​zé​vel int, hogy kö​ves​sem. Mez​te​len láb​fe​je apró és fe​hér. Fel​bon​tott egy üveg bort, és az asz​ta​lon álló vi​zes​po​hár​ba töl​tött ma​gá​nak. – Apám min​dig azt mond​ja, „ad​dig kell a sa​u​vig​non blanc-t inni, amíg még fi​a​tal”, ezért úgy gon​dol​tam, be​se​gí​tünk neki. Fel​pat​tan a kony​ha​asz​tal​ra, egy fel​bon​tott cso​mag​ból ci​ga​ret​tá​val kí​nál. Az​tán ma​ga​san a pad​ló fö​lött him​bá​ló​zó láb​fe​jét nézi. – Nem va​gyok ki​csi. Csak na​gyon messze va​gyok. Né​hány po​hár fe​hér​bor után már nem is olyan kü​lö​nös, hogy egye​dül va​gyok vele egy nagy, üres ház​ban. – Biz​to​san éhes vagy – jegy​zi meg, és az egyik szek​rény​ből elő​ve​szi a szend​vics​sü​tőt, azt a faj​tát, amely​be két sze​let ke​nye​ret kell ten​ni, és rá kell haj​ta​ni a fe​de​lét. – A szü​le​im ki​csit ag​gód​nak mi​at​tam. Be​dug​ja a kon​nek​tor​ba, egy pi​ros lám​pa ki​gyul​lad a gé​pen. – Nincs ked​vem főz​ni, szó​val me​leg​szend​vi​csen él​tem az el​múlt más​fél év​ben. A pró​ba​te​rem​ben min​dig ezt esszük, ami​kor pe​dig este ha​za​érek, ez ké​szül el leg​könnyeb​ben. – Ki​nyit​ja a hű​tőt, és ki​tesz a kony​ha​asz​tal​ra egy tá​nyér hi​deg csir​két, egy üveg BBQszószt és egy ka​li​for​ni​ai pap​ri​kát. – A szü​le​im fel​ke​res​tek egy di​e​te​ti​kust, hogy ki​de​rít​sék, meg le​het-e élni me​leg​szend​vi​csen. Hogy nem le​szek-e be​teg. Több konzul​tá​ci​ót is ki​fi​zet​tek. Ca​mil​la ne​ve​té​se a tor​ká​ban kez​dő​dik, és va​la​hol az or​rá​ban ér vé​get. Elég fur​csa, de tet​szik ne​kem. Ilyen ne​ve​té​se csak an​nak van, akit sem​mi sem ér​de​kel, vagy meg​szok​ta, hogy más fe​ke​te ru​hás lá​nyok​kal ne​vet​gél​jen egy nyir​kos, hang​szi​ge​telt kon​té​ner​ben. – Piz​zát is ren​del​he​tünk, a szend​vics csak rossz be​ideg​ző​dés. Meg​rá​zom a fe​jem. In​kább kí​ván​csi va​gyok, mint éhes. – Bár​mi​ből le​het me​leg​szend​vics, ami be​fér két sze​let ke​nyér közé. Ez a sza​bály. Ami​kor az étel el​ké​szül, be​visszük ma​gunk​kal a nap​pa​li​ba. Ő vi​szi a tá​nyé​ro​kat, én pe​dig a po​ha​ra​kat meg a bort. Le​tesszük a do​hány​zó​asz​tal​ra. – Ho​zok még va​la​mit. Egy vi​de​ó​val jön vissza. – Da​rio Ar​gen​to – ko​pog​tat​ja meg a ka​zet​tát. – Az egyik együt​tes​be​li lány sze​rint min​den Ar​gen​to-fil​met meg kell néz​ni. Alap​mű. Eszünk, és meg​isszük a ma​ra​dék bort, mi​köz​ben a Pro​fon​do Ros​sót nézzük. A kép​er​nyőn nők üvöl​te​nek, egy hús​vá​gó bárd​dal ölik őket. Ca​mil​la csak né​hány cen​ti​re ül tő​lem. Nincs raj​ta vas​tag té​li​ka​bát. A hát​tér​ben nem lár​máz​nak ré​sze​gek. Ami​kor már csak ke​nyér​hé​jak van​nak a tá​nyé​run​kon, el​szí​vunk egy spang​lit. – El​ké​pesz​tő​en me​leg van itt, ér​zed? – kér​di Ca​mil​la, mi​köz​ben vé​gig​gör​dül a stáb​lis​ta. – Ta​lán le kéne ven​nünk a ru​hán​kat.

A pap​lant le​rúg​tuk az ágy vé​gé​be, mind​ket​ten mez​te​le​nek va​gyunk. El​hú​zom a füg​gönyt, apró víz​csep​pek gyűl​tek össze az ab​lak​táb​la bel​se​jén. Ca​mil​la szo​bá​ja sö​tét​vö​rös, oda​kint las​san fel​kel a nap. A ko​mó​don egy mű​anyag, ko​po​nyát for​má​zó óra áll. Kora reg​gel van, de már​is ké​sés​ben va​gyok. Meg​ke​re​sem a für​dő​szo​bát, és vi​zet fröcs​kö​lök az ar​com​ba. Egy tu​bus​ból ki​nyo​mok egy kis fog​kré​met, az uj​ja​im​mal meg​dör​zsö​löm az ínye​met. Pár órá​nál nem alud​hat​tam töb​bet. De az is le​het, hogy csak egyet. Az al​só​ga​tyám meg a zok​nim Ca​mil​la szo​bá​já​ban he​ver a pad​lón, össze​ga​ba​lyod​va az ő ru​há​já​val. Ca​mil​la a kö​nyö​ké​re tá​masz​ko​dik, fi​gye​li, ahogy fel​öl​tö​zöm. – Pár nap​ra el kell utaz​nom – mon​dom, és el​ve​szem az ab​lak​pár​ká​nyon lévő spang​lit, amit az este nem szív​tunk el. Fel​eme​lem, ő bó​lint, meg​kap​ha​tom. Meg​csó​ko​lom. A lép​csőn le​fe​lé meg​ta​lá​lom a pó​ló​mat. A nad​rá​gom és a ka​puc​nis pu​ló​ve​rem a nap​pa​li​ban van. A há​ti​zsá​kom az elő​szo​bá​ban, ahol hagy​tam. Meg​bor​zon​gok a hi​deg reg​ge​li le​ve​gő​től. A jár​da ned​ves és csú​szós. Si​e​tek, ahogy csak tu​dok, amíg el nem érem Ka​rin és Mi​chael ut​cá​ját. A há​ti​zsá​kom​ból elő​ve​szek egy pa​pírt meg egy go​lyós​tol​lat, és egy fe​hér Cit​ro​ent hasz​ná​lok alá​tét​nek. A hű​tő​ház​te​tő nyir​kos a reg​ge​li pá​rá​tól, és a go​lyós​toll a pa​pírt át​sza​kít​va hoz​zá​ér a lak​ko​zás​hoz. A le​he​tő leg​rö​vi​debb​re fo​gom. Meg​írom, hogy el​uta​zom. Hogy ne ag​gód​ja​nak mi​at​tam. Pár nap múl​va vissza​jö​vök. Nem ma​gya​rá​zom el, mi​ért. Ka​rin tud​ja, hova me​gyek. Tud​nia kell, be​szélt az apai nagy​anyám​mal te​le​fo​non, és úgy dön​tött, hogy nem mond​ja el ne​kem. A le​ve​let a pos​ta​lá​dá​ba do​bom, és a hú​gom​ra gon​do​lok. Oda​fent al​szik, olyan ap​rócs​ka ilyen​kor, egy ki​csit ki​csor​dul a nyál a szá​já​ból, nem na​gyon, de ép​pen elég​gé ah​hoz, hogy csi​ganyál​kát hagy​jon a pár​nán. Le​sza​la​dok az ut​cán, el Chris​tia​nék háza mel​lett. Vé​gig a fő​ut​cán, el az ál​lat​ke​res​ke​dés mel​lett. Az üres ku​pé​ban le​ve​gő után kap​ko​dok. A vo​nat ki​gör​dül az ál​lo​más​ról. Fe​je​met a hű​vös ab​lak​nak tá​masz​tom, a lé​leg​ze​tem​től be​pá​rá​so​dik. Né​zem a hát​ra​ma​ra​dó há​za​kat. A köz​pon​ti pá​lya​ud​va​ron szál​lok le, a kö​ve​ze​tet ci​ga​ret​ta​csik​kek és la​pos​ra ta​po​sott rá​gó​gu​mik bo​rít​ják. Ti​zen​két per​cem van je​gyet ven​ni, és meg​ta​lál​ni a he​lyes pe​ront. A ku​pét sport​tás​kás, sö​rö​ző fi​a​tal​em​be​rek töl​tik meg. Né​hány ál​lo​más​sal ké​sőbb egy kis​gyer​me​kes csa​lád száll fel. – Van a nagy​ma​má​nál édes​ség? – kér​de​zi a kis​fiú, az any​ja bó​lint, egé​szen biz​to​san van. Meg​mu​ta​tom a je​gye​met a ka​la​uz​nak, az​tán vissza​süp​pe​dek az ülés​be. A vo​nat be​fut a komp bel​se​jé​be. Az át​ke​lés alatt vé​gig a fe​dél​ze​ten ácsor​gok. Hi​deg van, a sze​mem könny​be lá​bad. Sós víz fröcs​köl az ar​com​ba, ka​ca​gok, de a hajó mo​tor​ja olyan han​go​san dü​bö​rög, hogy sen​ki se hall​ja. Ami​kor vissza​szál​lok a vo​nat​ba, se a kéz-, se a láb​uj​ja​i​mat nem ér​zem. Az uta​sok ki​cse​ré​lőd​nek kö​rü​löt​tem, mi​köz​ben át​sze​lem az or​szá​got.

Több órás uta​zás vár még rám. De nem bá​nom, fé​lig le​hunyt szem​mel még min​dig Ca​mil​la szo​bá​já​ban va​gyok. Van egy anya​jegy a vál​lán, és a ha​já​nak füst- meg al​ma​sza​ga van. Ér​zem az uj​ja​it a ka​ro​mon. Mez​te​len tal​pai hi​de​gen érin​tik a há​ta​mat. Lá​tom, ahogy az ab​lak​pár​ká​nyon álló gyer​tyák​ról a pad​ló​sző​nyeg​re fo​lyik a vi​asz. Éj​sza​ka van, le​me​gyünk a kony​há​ba, és ké​szí​tünk még pár szend​vi​cset. A ház hi​deg, mez​te​le​nek va​gyunk, az iz​zad​ság meg​szá​rad a há​tun​kon. A már​vány kony​ha​asz​ta​lon ül, fél, hogy oda​fagy, szá​jon csó​ko​lom. A bü​fés​ko​csi ne​ki​üt​kö​zik a tér​dem​nek. Az árus el​né​zést kér, ve​szek egy fél​be​vá​gott fa​sí​ro​zot​tas, vö​rös​ká​posz​tás szend​vi​cset, bár nem va​gyok éhes. A vo​nat ab​la​ka előtt vá​ro​sok su​han​nak el. Ki​csik és na​gyob​bak. Meg​ér​ke​zünk a vég​ál​lo​más​ra, az egész na​pot a vo​na​ton töl​töt​tem. Egyi​ke va​gyok a tu​cat​nyi le​szál​ló utas​nak. Át​me​gyek az ál​lo​má​son, a tra​fik zár​va, át az alul​já​rón, és meg​ke​re​sem a busz​ál​lo​mást. Be​ál​lok egy meg​ál​ló​ba, össze​hú​zom ma​ga​mon a dzse​kit, és egy fél​óra múl​va be​gör​dül a busz. A busz​ban olyan gyen​ge a vi​lá​gí​tás, hogy a ke​ze​met is alig lá​tom. A töb​bi utas egy​más​tól tá​vol ül, ami​kor fel​száll​nak, bó​lin​ta​nak a so​főr​nek, eset​leg egy má​sik utas​nak, de nem be​szél​get​nek. Me​zők és is​me​rős kis​vá​ro​sok mel​lett ha​la​dunk el. Vagy leg​alább​is olya​nok mel​lett, ame​lyek ha​son​lí​ta​nak va​la​mi​re. Ahol kis​ko​rom​ban lak​tam. Jobb​ra időn​ként elő​tű​nik a víz, akár​csak egy fe​ke​te vo​nal. Nagy, négy​szög​le​tű disz​nó​ólak és ga​bo​na​si​lók mel​lett húzunk el. A so​főr ki​száll, és el​szív egy ci​ga​ret​tát. Az órá​já​ra pil​lant, az​tán foly​tat​juk utun​kat. A vég​ál​lo​má​son meg​kér​de​zem tőle, mer​re van a ki​kö​tő. Meg​mu​tat​ja, ál​lí​tó​lag nincs messze. A szi​get sö​tét. A komp fe​dél​ze​té​ről nem tu​dom meg​ál​la​pí​ta​ni, mek​ko​ra. A tér​ké​pen egy si​rály​te​lep​re ha​son​lí​tott, amely​nek ne​vet ad​tak. Egyet​len autó gör​dült fel a komp​ra. A mo​tor ber​reg, a so​főr gázt ad, és le​gu​rul a fe​dél​zet​ről. A macs​ka​kö​vön lép​de​lek. El​ha​la​dok egy be​zárt grill​bár előtt, egy kis fa​bó​dé, az ol​da​lán hot​do​gok, fa​sír​tos szend​vi​csek és ha​sáb​bur​go​nyák meg​fa​kult ké​pei. Egy idő​sebb hölgy áll zöld gyap​jú​ka​bát​ban az öreg Opel​ja mel​lett. Ami​kor oda​érek hoz​zá, seb​té​ben meg​ölel. Az au​tó​ra mu​tat, hogy száll​jak be. – Örü​lök, hogy el​jöt​tél – mond​ja, mi​köz​ben se​bes​ség​be te​szi az au​tót. Egy ala​csony há​zak sze​gé​lyez​te, kes​keny ut​cács​kán ha​la​dunk. Azo​kat az ab​la​ko​kat, ame​lyek nem sö​té​tek, a té​vé​ké​szü​lé​kek vil​ló​dzó fé​nye vi​lá​gít​ja be. El​ha​la​dunk egy ho​tel előtt, nagy​anyám bó​lint. – Ide ne menj be – int. – Még ak​kor se, ha ked​ved tá​mad​na. Az​tán el​hagy​juk a fa​lut. Össze​ga​ba​lyo​dott cser​jés és egy-két ala​csony fa mel​lett haj​tunk el. Ami​kor a temp​lom​hoz érünk, las​sít. – So​sem fog​nak má​sik pa​pot ta​lál​ni – mond​ja. – Las​san tönk​re​megy. A pa​ró​kia a leg​na​gyobb ház, amit ed​dig lát​tam a szi​ge​ten. Nagy​anyám le​par​kol az ud​var​ban, és ki​nyit​ja az aj​tót. Ahogy ha​la​dunk, sor​ra fel​kap​csol​ja a vil​la​nyo​kat, sok zárt ajtó mel​lett me​gyünk el.

– Drá​ga be​fű​te​ni – jegy​zi meg. – Vi​gyázz a fe​jed​re. – Le​me​gyünk a kony​há​ba ve​ze​tő há​rom lép​cső​fo​kon. Nagy, és prak​ti​ku​san van be​ren​dez​ve. Ha len​ne se​gít​sé​ge, egy na​gyobb csa​lád​nak is nyu​god​tan főz​het​ne itt. Az asz​talt, amely​nél ülök, pi​ros-fe​hér koc​kás vi​a​szos​vá​szon te​rí​tő fedi. Nagy​anyám sár​ga​bor​só​le​ves​sel kí​nál. – Nem ép​pen ün​ne​pi va​cso​ra. – Két sze​let sült sza​lon​nát tesz a mély​tá​nyér szé​lé​re. – De hosszú út van mö​göt​ted, szük​sé​ged van va​la​mi me​leg étel​re. Fi​gye​li, ahogy eszem. A ház hi​deg és csen​des kö​rü​löt​tünk. – Ak​kor lát​ta​lak, ami​kor meg​szü​let​tél – mond​ja. – Az​tán egy​szer ké​sőbb, egy vas​út​ál​lo​má​son. Apád fel​hí​vott. Meg​ad​ta az idő​pon​tot. Vet​tem ne​ked egy fagy​lal​tot, meg​et​ted a fe​lét, az​tán to​vább​men​te​tek. Erre nyil​ván nem em​lék​szel. Mi​után ki​ürül a tá​nyé​rom, nagy​anyám még több zárt ajtó mel​lett ve​zet el, fel egy első eme​le​ti szo​bá​ba. – A vécé a fo​lyo​só vé​gén van. Itt a szi​ge​ten ko​rán kez​dő​dik a nap, szó​val aludd ki ma​gad. Hal​lom, ahogy le​megy a lép​csőn. Las​san, egyik fo​kot a má​sik után szed​ve. A für​dő​szo​ba jég​hi​deg. Az ab​lak​mé​lye​dés​ben négy dög​lött légy he​ver. Meg​nyi​tom a csa​pot, pá​rat kö​hint, mi​előtt meg​in​dul a víz, elő​ször vö​rös a rozs​dá​tól, az​tán ki​tisz​tul. Meg​mo​sak​szom, meg​mo​som a fo​gam, és vissza​me​gyek a szo​bá​ba. Nem nagy. Oda​kint olyan sö​tét van, mint​ha fe​ke​te fes​ték​kel fes​tet​ték vol​na be. Le​ülök az ágy​ra, a ke​mény mat​rac nyi​ko​rog. A fa​lon lógó, ke​mény​fá​ból fa​ra​gott ke​reszt​ről az író​asz​tal fö​lött lógó, ke​rék​párt áb​rá​zo​ló kép​re eme​lem a sze​mem. A sa​rok​ban egy bőr fo​ci​lab​da. Be​le​te​lik né​hány pil​la​nat​ba, amíg fel​fo​gom, hogy ez le​he​tett apám régi szo​bá​ja. Vál​to​zat​la​nul ma​radt eb​ben a ha​tal​mas ház​ban, aho​vá raj​ta és a hú​gán kí​vül nem szü​le​tett több gye​rek. Ki​nyi​tom az író​asz​tal​fi​ó​kot, és egyen​le​tek​kel, dán fo​gal​ma​zá​sok​kal és raj​zok​kal teli váz​lat​fü​ze​te​ket ta​lá​lok. Mind​egyi​ken ugyan​az a fő téma: egy ver​seny​bi​cik​li. A fi​ók​ban lévő meg​raj​zolt bi​cik​lik a fa​lon lógó bi​cik​lis kép má​so​la​tai. A ke​rék​pár nincs moz​gás​ban, nem megy fel​fe​lé sem​mi​lyen hegy​re. Ez egy ap​ró​lé​kos kép, olyan rész​le​tes​ség​gel áb​rá​zol​ja a ke​rék​párt, amennyi​re csak le​het​sé​ges. Min​den egyes rajz​zal ke​re​keb​bek a ke​re​kek és va​ló​sze​rűb​bek az ará​nyok. Ahogy be​csuk​nám a fi​ó​kot, va​la​mi​nek mint​ha ne​ki​üt​köz​ne. Tel​je​sen ki​hú​zom az író​asz​tal​ból, és a tok​ban el​rejt​ve egy régi, meg​sár​gult ka​ta​ló​gust ta​lá​lok. Még min​dig az utol​só ol​da​lon van nyit​va, ahol nők pó​zol​nak se​lyem al​só​ne​mű​jük​ben, ami a csí​pő​jük​től in​dul, és a ha​ris​nyá​ju​kig ta​kar min​dent. Ha​ris​nya​tar​tó​juk és mell​tar​tó​juk pusz​tán a prak​ti​ku​mot szol​gál​ja. A mo​del​lek nem néz​nek az ol​va​só​ra, te​kin​te​tük a tá​vol​ba ré​ved, mo​so​lyuk ba​rát​sá​gos, de nem hí​vo​ga​tó. Vissza​te​szem a ka​ta​ló​gust a fiók alá, és a szek​rény​hez lé​pek. Üres. Apám​nak nyil​ván az összes ru​há​já​ra szük​sé​ge volt. Egye​tem​re ment, már​pe​dig egye​tem​mel a szi​get nem tud szol​gál​ni. A szek​rény al​ján egyet​len pu​ló​ver ma​radt, el​fe​led​ve vagy szán​dé​ko​san hát​ra​hagy​va. Fel​ve​szem, ér​zem a gyap​jú​szá​la​kat az uj​ja​im kö​zött. Ola​jos sza​ga van, mint egy el​ron​tott bá​rány​hús​nak. Le​rú​gom a ci​pőm, le​kap​cso​lom a lám​pát, és vé​gig​dő​lök az ágyon. Még min​dig a ke​zem​ben tar​tom a pu​ló​vert. Már mást is ér​zek, iz​zad​ság és do​hány sza​gát, az apám sza​gát, ami​kor annyi éves le​he​tett, mint én most. Nem em​lék​szem, med​dig rá​zott a sí​rás.

A hi​deg fel​éb​reszt, az ab​lak bel​ső fele zúz​ma​rás. A víz a zu​hany​zó​ban sose lesz elég me​leg. Resz​ke​tő kéz​zel gom​bo​lom be a far​mer​nad​rá​go​mat. Le​me​gyek a lép​csőn, át a há​zon, meg​pró​bá​lok vissza​em​lé​kez​ni, mi​lyen úton jöt​tünk elő​ző este. Be​nyi​tok egy var​ró​szo​bá​ba, az​tán ki​nyi​tom egy szek​rény aj​ta​ját, mi​előtt meg​ta​lá​lom a kony​hát. Nagy​anyám ká​vét tölt a tűz​he​lyen álló kan​ná​ból. Meg​va​jazok egy pi​rí​tóst. – Re​mé​lem, nem a szél éb​resz​tett föl – mond​ja, és ész​re​ve​szem, hogy mo​soly buj​kál a szá​ja szeg​le​té​ben. Le​me​gyünk a ki​kö​tő​be. A szi​get ma az ár​nyék​szür​ke és a sá​padt zöld ár​nya​la​ta​i​ban ját​szik, ami​lye​nek a ka​to​nai jár​mű​vek szí​nei. – Sem​mi​lyen nö​vény se ma​rad meg itt – ma​gya​ráz​za nagy​anyám. – Az em​be​rek ha​lá​szat​ból él​nek. Vagy​is él​tek… A sa​ját tem​pó​já​ban ha​lad, olyan las​san, hogy még egy se​géd​mo​tor is le​előz min​ket. A ve​ze​tő​je ve​lem egy​ko​rú, a szá​já​ban ci​ga​ret​ta, ne​ki​fe​szül a szél​nek. Ami​kor fel​haj​tunk a komp​ra, megint lá​tom. Nagy​anyám nem fi​zet az át​ke​lé​sért. Ezt nem is ve​szem ész​re mind​ad​dig, amíg el nem fog​lal​juk a he​lyün​ket a fe​dél​ze​ten, és aki csak el​ha​lad mel​let​tünk, oda​bic​cent neki vagy meg​szo​rít​ja a ke​zét. Kí​ván​csi​an vizs​lat​nak, az​tán si​et​ve el​for​dít​ják a te​kin​te​tü​ket. Az ab​la​kon fe​hér nyo​mot hagy a só, kint si​rá​lyok rep​ked​nek. Nagy​anyám fel​áll, de még mi​előtt a ká​vé​au​to​ma​tá​hoz érne, egy nagy​ka​bá​tos fér​fi meg​elő​zi, pénz​ér​mé​ket dob bele, és a ká​vé​val teli mű​anyag po​ha​ra​kat az asz​ta​lunk​hoz hoz​za. Le​haj​tunk a fe​dél​zet​ről. Most fé​nyes nap​pal is meg​lá​tom a teg​na​pi vá​rost, ódon há​zak és új épü​le​tek ke​ve​red​nek, meg a sze​zon vége mi​att be​zárt fagy​lal​to​zók. Egy bolt, meg egy majd​nem ugyan​olyan grill​bár, mint a szi​ge​ten. Nagy​anyám a fő​ut​cán par​kol. – Csak vá​ro​si ru​hád van – jegy​zi meg. Kö​ve​tem egy fér​fi​ru​há​za​ti bolt​ba. A far​mer​nad​rá​got pró​bá​ló csa​lád​apa ma​gá​ra ma​rad, az el​adó mér​té​ket vesz ró​lam, és a pult​ra te​szi azt a ru​hát, amit nagy​anyám kér tőle. Csak a ba​kan​csot és a vas​tag téli dzse​kit kell most rög​tön fel​ven​nem. – Szük​sé​ge lesz egy öl​töny​re is. Egy fe​ke​te öl​töny​re meg egy fe​hér ing​re – mond​ja nagy​anyám. Az el​adó be​üti az árat a pénz​tár​gép​be. Az öl​töny nad​rág​ját fel kell haj​ta​ni, de pár nap múl​va ké​szen lesz. Ép​pen pénzt aka​rok elő​ven​ni, ami​kor az el​adó meg​kér​de​zi, hogy írja-e a töb​bi​hez. Nagy​anyám nyel. – Igen. Írja a töb​bi​hez. Megint be​ülünk az au​tó​ba, a kör​nyék se vá​ros​ra, se vi​dék​re nem ha​son​lít. El​ha​la​dunk egy ben​zin​kút, egy mi​ni​golf​pá​lya és egy pár éve le​égett ho​tel ma​rad​vá​nya mel​lett. Ki​érünk az au​tó​pá​lyá​ra, nagy​anyám a bel​ső sáv​ban ha​lad, még min​dig a sa​ját tem​pó​já​ban. A se​bes​ség​mé​rő so​sem hagy​ja el a het​ve​net. Nem tö​rő​dik vele, ha au​tó​kat lát köz​vet​len kö​zel maga mö​gött. Húsz perc múl​va le​haj​tunk a pá​lyá​ról, és egy nagy, szög​le​tes, szür​ke be​ton​épü​let​hez haj​tunk. Oda​bent ál​mos a fény, van egy új​sá​gos meg egy fod​rász is, az ab​lak​ban kint a nyit​va​tar​tá​si idő. Kö​vet​jük a pad​ló​ra fes​tett kék nyi​la​kat a kór​ház

fo​lyo​só​ján, az​tán lift​tel fel​me​gyünk. Nagy​apám szin​te el​tű​nik a pap​lan alatt. Va​la​mi​kor ma​gas volt, lát​szik a be​mé​lye​dé​sen, amit a láb​fe​je ha​gyott az ágy vé​gé​ben. Nagy​anyám le​te​szi a ka​bát​ját egy szék​re. – Egy nap majd fel​éb​red – mond​ja. – Az or​vo​sok nem hisz​nek ne​kem. De én tu​dom, hogy fel​éb​red, mert sze​ret​ne be​szél​ni ve​led. – Le​bá​mul az ágy​ban fek​vő fér​fi​ra. – Itt van az uno​kád, ne vá​rasd so​ká​ig. A fér​fi ar​cát néz​ve meg​fe​led​ke​zem a kór​ház​szag​ról, meg​fe​led​ke​zem a vi​lá​gos​kék fa​lak​ról és a tes​té​ből lógó csö​vek​ről. Az ágy​ban az apá​mat lá​tom idős ko​rá​ban. Sok​kal idő​sebb, mint ami​lyen​nek em​lék​szem. Sok​kal idő​sebb, mint ahány év el​telt. Ki​né​zek az ab​la​kon, a nagy​apá​mat élet​ben tar​tó ké​szü​lé​ke​ket bá​mu​lom, ke​rü​löm az ar​cát. Nagy​anyám mel​let​tem ül, vá​ra​ko​zás​tel​je​sen fi​gye​li a fér​jét. Né​hány óra múl​va fel​ve​szi a ka​bát​ját a szék​ről. A fo​lyo​són egy nő fo​gad min​ket. – Me​re​te va​gyok – nyújt​ja fe​lém a ke​zét. A nagy​né​ném. A haja vö​rö​ses, a bőre test​ápo​ló​tól fé​nyes. A fal mel​let​ti pa​don ülő fiú az uno​ka​test​vé​rem. Ami​kor meg​pil​lant​ja nagy​anyá​mat, si​et​ve le​ve​szi a fül​hall​ga​tó​ját. A zene to​vább ját​szik, egy dob hang​jai is​mét​lőd​nek. A zse​bé​ben ma​tat, és le​kap​csol​ja. A nő​vé​re so​vány, a haja fe​ke​te, a sa​ját vö​rös haj​szí​ne ki​lát​szik a haja tö​vé​nél. Vé​gig​néz a ru​há​ján, mint​ha va​la​mit ma​gá​ra fröcs​költ vol​na. – Be​men​tek hoz​zá? – kér​de​zi nagy​anyám. Az asszony meg​ráz​za a fe​jét. – A ká​vé​zó​ban vár​tunk ben​ne​te​ket. Megint kö​vet​jük a kék nyi​la​kat, és ki​érünk a par​ko​ló​ba. – Me​het​ne ve​le​tek Loui​se? – kér​de​zi a nagy​né​ném. – Sem​mi ked​vem hall​gat​ni, ahogy egész úton Fre​derik​kel ve​szek​szik. Uno​ka​hú​gom az előt​tem lévő ülé​sen ül, a le​he​tő leg​kö​ze​lebb az aj​tó​hoz, hogy ki​ugor​has​son, ha szük​sé​ges. – Ré​gen jár​ta​tok ná​lam. – Uno​ka​hú​gom nem vá​la​szol, a tü​kör​ben lá​tom, ahogy te​kin​te​te kör​be​jár az au​tó​ban. – De biz​to​san sok dol​go​tok van az is​ko​lá​ban. – A nagy​né​ném és az uno​ka​öcsém meg​előz min​ket sö​tét​kék kom​bi​juk​kal. A komp fe​dél​ze​ti tár​sal​gó​já​ban ülünk, a nagy​né​ném ká​vét vesz az au​to​ma​tá​ból. – Gon​dol​kod​tál azon, amit mond​tam? – kér​de​zi, és le​tesz egy mű​anyag po​ha​rat a nagy​anyám elé. – Majd el​in​té​zem, amit kell. Min​den​kit fel​hí​vok. Nagy​anyám a szá​já​hoz eme​li a po​ha​rat, meg​fúj​ja a me​leg ká​vét. – Mi​ért kel​le​ne az utol​só pil​la​na​tig vár​ni? Nagy​anyám el​néz a mű​anyag po​hár fe​lett. – Nem szo​kás el​te​met​ni va​la​kit, amíg élet​ben van – fe​le​li olyan táj​szó​lás​ban, hogy alig tu​dom el​ha​tá​rol​ni egy​más​tól a sza​va​kat. Nagy​né​ném meg​gyújt​ja hosszú, vé​kony ci​ga​ret​tá​ját, és ki​bá​mul az ab​la​kon. Ki​kö​tés után ha​mar el​tű​nik a sze​münk elől a sö​tét​kék autó. Biz​to​san má​sod​per​cek alatt át​vág a vá​ro​son. A fő​ut​cán ha​la​dunk, ami​kor ki​tá​rul a ho​tel aj​ta​ja, és ki​tá​mo​lyog raj​ta egy fér​fi. Sö​tét​kék, lyu​kas pu​ló​ve​ré​be egyen​lő arány​ban cso​ma​gol​tak izom- és zsír​tö​me​get. Meg​áll az út kö​ze​pén, ne​künk hát​tal. Nagy​anyám fé​kez, né​hány pil​la​na​tig vár,

az​tán meg​nyom​ja a du​dát. A fér​fi meg​for​dul, há​tán meg​fe​szül​nek az iz​mok, ki​a​bál​ni akar, és az ajtó felé ro​han​ni. Az​tán meg​lát​ja, ki ül a kor​mány mö​gött, fél​re​áll, és meg​ha​jol​va, szé​les moz​du​lat​tal mu​tat​ja, me​he​tünk. – An​nak ide​jén víz​be fúl​tak vol​na – jegy​zi meg nagy​anyám. – Leg​alább​is a ha​lá​sza​ti kvó​ta be​ve​ze​té​se előtt… – Uno​ka​hú​gom meg​pró​bál​ja ka​bát​uj​já​ba foj​ta​ni a ne​ve​tést. Nagy​anyám ad​dig fi​gye​li, amíg tel​je​sen abba nem hagy​ja. El​ha​la​dunk egy ház mel​lett, amely​nek lyu​kas a te​te​je, és az elő​kert​jé​ben egy fel​bo​rult hű​tő​szek​rény he​ver. Az ét​ke​ző aj​ta​ja tár​va-nyit​va áll. Egy apró, ősz hajú asszony sót és bor​sot tesz az asz​tal​ra. A he​lyi​ség be​ren​de​zé​se annyi​ra egy​sze​rű, hogy már-már mo​dern ha​tást kelt. A fe​hér​re fes​tett fa​la​kon pár, ha​la​kat áb​rá​zo​ló por​ce​lán​tá​nyér lóg, de sem dísz​te​rí​tők, sem por​ce​lán​fi​gu​rák nin​cse​nek. Asz​tal​hoz ülünk, nagy​anyám össze​kul​csol​ja a ke​zét, ajka hang​ta​la​nul mo​zog. Uno​ka​öcsém a vil​la fo​gai közé dug​ja a fe​hér anyag​szal​vé​tát. Meg​pró​bá​lom el​kap​ni uno​ka​hú​gom te​kin​te​tét, de nem já​rok si​ker​rel. Az ősz hajú asszony az asz​tal​ra tesz egy tál pet​re​zsely​met, és megint el​tű​nik. – Még min​dig nem fi​zetsz neki? – kér​de​zi nagy​né​ném. Nagy​anyám meg​ráz​za a fe​jét. – Ha a pénz a gond, én szí​ve​sen… – En​nek sem​mi köze a pénz​hez. Nagy​anyám rám néz, és el​mo​so​lyo​dik. – Szük​sé​ge van arra, hogy csi​nál​jon va​la​mit. Kü​lön​ben csak ölbe tett kéz​zel ücsö​rög​ne ott​hon. Bá​rány​sül​tet eszünk fe​hér mus​tár​szósszal és apró, sár​ga krump​li​val. Nagy​anyám a szá​já​hoz eme​li a bo​ros​po​ha​rát, de ne​héz meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy tény​leg iszik-e. Nagy​né​ném a má​so​dik po​hár fe​hér​bor​nál tart, kér​de​zés nél​kül ne​kem is tölt. Uno​ka​öcsém a po​ha​ram​ra me​red, sem ő, sem a test​vé​re nem kap. Na​rancs​le​vet isz​nak. Ebéd köz​ben csak egyet​len autó hang​ja szű​rő​dik be a ház előt​ti or​szág​út​ról. Si​rály száll el az ab​lak előtt. Nagy​né​ném meg​szó​lal: – Szin​te meg is fe​led​kez​tünk róla, mi​lyen íze van a bá​rány​nak – és tölt még egy kis bort. Az uno​ka​hú​gom fe​hér kéz​fe​je tele van se​bek​kel. Lá​tom, mi​köz​ben fel​vág egy krump​lit, és a szá​já​ba te​szi. Uno​ka​öcsém át​ha​jol az asz​tal fö​lött, és a fü​lé​be sut​tog: – Nem kár azért a fi​nom éte​lért? Hi​szen az egész kár​ba megy. A lány el​ej​ti az evő​esz​közt, s az a tá​nyér​já​ra esik. Ki​ro​han az ét​ke​ző​ből, hall​juk, hogy fel​sza​lad a lép​csőn. – Le​het​nél egy ki​csit ked​ve​sebb – szó​lal meg a nagy​né​ném. Ebéd után szó​lok nagy​anyám​nak, hogy ki​me​gyek egy ki​csit a friss le​ve​gő​re. – Ha bár​ki​vel ta​lál​ko​zol, mondd csak neki, hogy az uno​kám vagy. Fel​ve​szem az új ru​há​mat, a ba​kan​csot és a vas​tag dzse​kit. Alig te​szek meg né​hány mé​tert, lé​pé​se​ket hal​lok. Az uno​ka​öcsém. – Azt gon​dol​ták, jobb lesz, ha ve​led tar​tok. Va​la​mennyi​re is​me​rem a szi​ge​tet. Nem fe​le​lek, csak foly​ta​tom az uta​mat. El​ha​la​dunk az első ala​csony fák mel​lett. A dzse​kim bel​se​jé​vel fo​gom el a sze​let, mi​köz​ben meg​gyúj​tom a spang​li​mat.

– Ne​kem is adsz? – kér​de​zi. Nem ál​lok meg, ki​et​len, la​pos vi​dék te​rül el előt​tünk, még ha fut​nék, se tud​nék meg​sza​ba​dul​ni tőle. Megint mel​lém ér. – Mi tör​tént a nő​vé​red ke​zé​vel? – kér​de​zem. – Evés után le​dug​ja az uj​ját a tor​ká​ba. A gyo​mor​sav ki​kezd​te a bőrt a ke​zén. Oda​nyúj​tom neki a spang​lit. Mé​lyen le​szív​ja, és a füs​töt erő​szak​kal a tü​de​jé​ben tart​ja. – Meg​dug​ha​tod, ha aka​rod. – A füst a sza​vak​kal együtt hagy​ja el a szá​ját. – Nem ne​héz. Mint a sze​zám tá​rulj. – Megint mé​lyet szív, a láng fel​lob​ban, és fel​fal​ja a la​zán so​dort do​hányt. El​ve​szem tőle a ci​git, és to​vább​me​gyek az úton. Né​hány perc múl​va cso​dál​koz​va ve​szem ész​re, hogy már nem hal​lom a lép​te​it a há​tam mö​gött. Nem for​du​lok meg, csak me​gyek to​vább a föld​úton, és el​szí​vom a ci​g​im. Annyi​ra kö​zel me​gyek a ten​ger​hez, hogy a nyel​ve​men érez​zem a só ízét. Csak ek​kor for​du​lok meg. Uno​ka​öcsém az út szé​lén ülve me​red a le​ve​gő​be. Fel​ál​lí​tom, bo​tor​kál, több​ször is el​ka​pom, ami​kor el akar esni. Nyö​szö​rög, mo​tyog, és eről​köd​ve pró​bál fó​ku​szál​ni a sze​mé​vel. Le​ül​te​tem a pa​ró​kia előt​ti pad​ra. A nő​vé​rét a kony​há​ban ta​lá​lom, az ét​ke​ző​asz​tal​nál. Ap​ró​lé​kos min​tát raj​zol egy pa​pír​ra, az ol​dal fe​lé​ig ju​tott, fi​nom vo​na​lak ka​pasz​kod​nak egy​más​ba. Mö​göt​te az ősz hajú hölgy mo​so​gat. Meg​ké​rem, hogy se​gít​sen rend​be szed​ni a test​vé​rét. Fel​néz, a sze​me még min​dig vö​rös. Ad​dig vá​rok, amíg fel nem áll és ve​lem nem jön. Ami​kor meg​lát​ja öccsét a pa​don, ugyan​úgy a ru​ha​uj​já​ba vi​hog, mint az au​tó​ban. Elő​re​megy, kö​rül​néz, mi​köz​ben vé​gig​von​szo​lom Fre​deri​ket a há​zon, fel a lép​csőn. Ki​nyit​ja a szo​bá​ja aj​ta​ját, egy kis, ab​lak​ta​lan kam​ra. Le​do​bom a fiút az ágy​ra, le​ve​szem a ci​pő​jét. Ha va​la​ki be​néz hoz​zá, ép​pen szu​nyó​kál.

Az első komp​pal me​gyünk. Ma ket​tes​ben va​gyunk nagy​anyám​mal. Kö​vet​jük a kék nyi​la​kat. Nagy​anyám be​szél az ápo​ló​nő​vel, és meg​tud​ja, hogy teg​nap óta nincs vál​to​zás. – De a fő​or​vos úr sze​ret​ne be​szél​ni… – Nagy​anyám fi​gye​lem​re se mél​tat​ja. Az ágy​ban fek​vő fér​fi egy ki​csit ki​sebb lett, a bőre még job​ban rá​fe​szül az arc​csont​ja​i​ra. – So​sem be​szélt so​kat – jegy​zi meg nagy​anyám. – Kí​mél​te a hang​ját. Hi​szen min​den va​sár​nap ver​senyt kel​lett sü​völ​te​nie a szél​lel. Tu​dott ki​a​bál​ni, ne​kem el​hi​he​ted. Né​hány óra múl​va át​me​gyünk a ká​vé​zó​ba, töl​tünk egy ká​vét a kan​ná​ból, ami túl rég​óta áll ott. Nagy​anyám meg​eszi egy szá​raz sü​te​mény fe​lét, én szend​vi​cset ka​pok to​jás​sa​lá​tá​val. Az​tán megint be​ülünk a kór​te​rem​be. Hall​ga​tom a lé​le​gez​te​tő gép züm​mö​gé​sét, és egy négy nap​pal ez​előt​ti új​ság​ban la​poz​ga​tok. Ki​me​gyek a fo​lyo​són álló, ká​vét és gyü​mölcs​le​vet tar​tal​ma​zó zsúr​ko​csi​hoz, pár ko​ro​nát do​bok be érte a gyűj​tő​üveg​be, és két csé​sze ká​vé​val té​rek vissza. Olyan las​san me​gyek, ahogy csak tu​dok. Ép​pen be aka​rom lök​ni az aj​tót a vál​lam​mal, ami​kor ész​re​ve​szem, hogy egy fi​a​tal or​vos siet fe​lém. Az utol​só lé​pé​se​ket fut​va te​szi meg, mo​so​lyog​va meg​szo​rít​ja a kö​nyö​kö​met. – Te biz​to​san az uno​ká​ja vagy. Hal​lom raj​ta, hogy kop​pen​há​gai, a har​min​cas évei ele​jén jár, biz​to​san csak át​me​ne​ti​leg dol​go​zik itt. – Nem tu​dom, tudsz-e be​szél​ni a nagy​anyád​dal. Sem​mi esély rá, hogy nagy​apád fel​éb​red​jen. – Ma? – Se ma. Se öt nap múl​va. Nem aka​rok szív​te​len​nek tűn​ni… – A kö​peny alatt agyon​mo​sott pó​lót vi​sel. Ér​zem, ahogy a kávé át​for​ró​sít​ja a csé​szét. – Saj​ná​lom a nagy​anyá​dat – foly​tat​ja az or​vos. – És saj​ná​lom a nagy​apá​dat is, ami​ért itt kell fe​küd​nie. Rám néz, és re​mé​li, hogy mon​da​ni fo​gok va​la​mit, vagy csak bó​lin​tok. Hogy adok egy kis je​let. – Ter​mé​sze​te​sen nem ne​ked kell meg​hoz​ni a dön​tést, de te ta​lán tudsz be​szél​ni vele. Ami​kor be​lé​pek a szo​bá​ba, nagy​anyám megint az ágy lá​bá​nál áll, ke​zét az ágy fém​ke​re​tén nyug​tat​ja. – Az or​vo​sok té​ved​nek – mond​ja, mint​ha hal​lott vol​na min​ket a fo​lyo​són. – Fel fog éb​red​ni. – Le​te​szem a csé​szé​ket az asz​tal​ra a sár​ga gu​mi​kesz​tyű​ket tar​tal​ma​zó kar​ton​do​boz mel​lé. – Bár​csak apád itt len​ne. – A kéz​há​tá​val meg​tör​li a sze​mét. – És őve​le mi tör​tént? – Sem​mi. – Sze​mét nem ve​szi le az ágy​ban fek​vő fér​fi​ról. – Az öreg​ség. Sem​mi más. Az ápo​ló​nő elő​ször ba​rát​sá​go​san köz​li, hogy vége a lá​to​ga​tás​nak. Má​sod​já​ra már ha​tá​ro​zot​tabb. Nagy​anyám fel​ve​szi a ka​bát​ját a szék​ről, kö​vet​jük a nyi​la​kat. A par​ko​ló üres, oda​me​gyünk az öreg Opel​hez. – Mi tör​tént az apám​mal? – kér​de​zem az au​tó​pá​lyán.

Egy ki​csit ki​egye​ne​se​dik az ülé​sen, a szá​ja kö​rü​li vo​na​lak mé​lyeb​bek lesz​nek. – Ál​lí​tó​lag be​teg lett – fe​le​li az​u​tán. – Igen… Tu​dod, hogy mi tör​tént? – Nem. – Nem ve​szi le a sze​mét az út​ról. Át​ke​lünk a komp​pal, és meg​ál​lunk a szi​get egyet​len bolt​já​nál. Kö​te​let, mo​tor​ola​jat és al​ko​holt le​het kap​ni, va​la​mint, sze​rény vá​lasz​ték​ban, élel​mi​szert és ol​csó re​gé​nye​ket, meg​fa​kult bo​rí​tó​val. A pult mö​gött álló sza​kál​las fér​fi leg​alább száz​öt​ven kiló. Át​ha​tó do​hány​sza​ga van. Nagy​anyám te​jet és szi​var​kát vá​sá​rol. – Van va​la​mi hír a vi​har​ról? – kér​de​zi, mi​köz​ben az ér​mé​ket a pult​ra szám​lál​ja. – Ez al​ka​lom​mal nem lesz kí​mé​le​tes. Az ár, amit a fér​fi beüt a pénz​tár​gép​be, ala​cso​nyabb az áru​kon ol​vas​ha​tók​nál. – A ku​tyá​im kör​be-kör​be ro​han​gál​nak, és egy​mást mar​ják. A vi​har ta​lán már ma este ide​ér. Vagy hol​nap, de el​jön, ez egé​szen biz​tos. És ez al​ka​lom​mal nem lesz kí​mé​le​tes.

A kar​órám az éj​je​li​szek​ré​nyen he​ver. Gye​re​kek szü​let​nek, zon​go​ráz​ni ta​nul​nak, mi​előtt a má​sod​perc​mu​ta​tó a kö​vet​ke​ző jel​hez ér. Az​tán tel​je​sen meg​áll, meg kell ráz​nom, hogy el​in​dul​jon. Az el​múlt más​fél év​ben min​den​nap fü​vez​tem. Így si​ke​rült a négy​szög​le​tű koc​ká​kat be​il​lesz​te​nem a há​rom​szög​le​tű lyu​kak​ba. Ki​szá​radt a szám. Ér​zem a ci​ga​ret​ta​pa​pírt a mu​ta​tó- és a kö​zép​ső uj​jam kö​zött. Fel​öl​tö​zöm. A ház csen​des. Le​me​gyek a föld​szint​re, ki​nyi​tom az aj​tó​kat. Tu​dom, hogy nagy​anyám ott al​szik az egyik szo​bá​ban, ezért óva​tos va​gyok, nem csa​pok zajt. Min​den he​lyi​ség​be be​kuk​kan​tok, az​tán be​csu​kom az aj​ta​ját. Nagy​apám iro​dá​ja majd​nem pon​to​san olyan, ami​lyen​nek el​kép​zel​tem. A sö​tét fá​ból ké​szült író​asz​tal​ra én ugyan egy régi író​gé​pet kép​zel​tem, de csu​pán egy toll he​ver a nagy ha​lom meg​sár​gult pa​pír mel​lett. A pa​pí​rok vas​ta​gab​bak, mint amit ma​nap​ság a fény​má​so​ló​gép​be tesz​nek. A köny​ves​pol​cok ugyan​olyan sö​tét fá​ból ké​szül​tek, mint az író​asz​tal. Egy-két bőr​kö​té​ses klasszi​kus mel​lett teo​ló​gi​ai mű​vek so​ra​koz​nak. Há​rom könyv egy ki​csit tá​vo​labb áll a töb​bi​től, a ge​rin​cük ki​lóg a sor​ból. Ki​ve​szem őket, mö​göt​tük egy fé​lig teli pá​lin​kás​üve​get ta​lá​lok. Le​csa​va​rom a te​te​jét, és a szám​hoz eme​lem. A tisz​ta, erős al​ko​hol​ból elég pár korty, és már​is me​leg árad szét a tes​tem​ben. Át​me​gyek az író​asz​tal​hoz, az üveg​ből kor​tyol​gat​va át​ku​ta​tom a fi​ó​ko​kat. Az első tele van pa​pí​rok​kal, ugyan​olyan sár​gák, mint az író​asz​ta​lon lé​vők. Több száz, mind​egyi​ken dá​tum. Min​den ol​da​lon csu​pán né​hány szó, cím​sza​vak szá​mom​ra ol​vas​ha​tat​lan kéz​írás​sal, meg szá​mok. Fel​ütöm őket egy polc​ról le​vett Bib​li​á​ban, de túl sok van be​lő​lük ah​hoz, hogy meg tud​jak ál​la​pí​ta​ni va​la​mi sza​bály​sze​rű​sé​get. A kö​vet​ke​ző fi​ók​ban egy ódon szi​var​do​bozt ta​lá​lok, a cím​ke le​ko​pott. Kis és nagy cím​le​tű bank​je​gyek​kel van tele. Bank egy olyan szi​ge​ten, ahol sen​ki sem hasz​nál hi​tel​kár​tyát. Az író​asz​tal utol​só fi​ók​ja majd​nem üres: csak né​hány fény​kép bú​jik meg az egyik sar​ká​ban, meg egy kulcs. Át​né​zem a ké​pe​ket. Az első a pa​ró​ki​át áb​rá​zol​ja, egy má​si​kon a temp​lom van kí​vül​ről. Az​tán egy kép apám​ról re​ve​ren​dá​ban, a haja rö​vid​re van nyír​va, és nincs sza​kál​la, a temp​lom előtt áll és mo​so​lyog. Megint em​lé​kez​tet​nem kell ma​ga​mat, hogy csak a nagy​apám le​het. Ta​lán az első nap​ja lel​kész​ként, egy fi​a​tal​em​ber, aki ko​moly​sá​got akar eről​tet​ni ma​gá​ra, és fo​gal​ma sincs, mit kezd​jen a ke​zé​vel. Az utol​só ké​pek egy​től egyig egy kis​fi​út áb​rá​zol​nak. Fe​ke​te-fe​hé​rek, de azt hi​szem, hogy vi​lá​gos haja vö​rö​ses le​he​tett. A fi​úcs​ka ho​mok​vá​rat épít. Szán​kót húz a hó​föd​te me​zei úton. Apám gye​rek​ko​rá​ban, eb​ben most biz​tos va​gyok. Vissza​te​szem a ké​pe​ket, és ki​ve​szem a kul​csot a fi​ók​ból. Ha​tal​mas, és rö​vid zsi​nór​ral egy ki​fé​nye​sí​tett fa​da​rab​hoz van erő​sít​ve. Még egyet kor​tyo​lok az üveg​ből, az​tán vissza​ál​lí​tom a polc​ra, és a he​lyük​re te​szem a köny​ve​ket. Az ajtó rés​nyi​re nyit​va, meg​hal​lom a nagy​né​ném hang​ját. Az elő​szo​bá​ban lévő te​le​fo​non be​szél. Le​kap​cso​lom ma​gam mö​gött a vil​lanyt, és meg​ál​lok az aj​tó​ban. – Re​mé​lem, ha​ma​ro​san vége – mond​ja foj​tott han​gon a kagy​ló​ba. – Nem bí​rom to​vább. Ide tudsz jön​ni, kér​lek?

Az​tán hall​gat​ja a han​got a vo​nal túl​só vé​gén. – Tu​dom – mond​ja. – Nem, tisz​tá​ban va​gyok vele. Ha​ma​ro​san ha​za​me​gyek. Nem bí​rom to​vább. Most már vé​get kell ér​nie.

Ne​he​zem​re esik kü​lönb​sé​get ten​ni a pa​ró​ki​án töl​tött na​pok kö​zött. Min​den​nap ko​rán ke​lünk, és az első komp​pal át​ke​lünk a fél​szi​get​re. Bi​zo​nyos na​po​kon ve​lünk jön a nagy​né​ném, még​pe​dig a sa​ját au​tó​já​val. Úgy néz le az ágy​ban fek​vő fér​fi​ra, mint aki kel​le​met​len nyűg, egy mi​hasz​na ku​tya​kö​lyök, aki a sző​nyeg​re ka​kált pont a ven​dé​gek ér​ke​zé​se előtt. Nem ha​gyom egye​dül az or​vo​sok​kal. Ami​kor ki​megy a mos​dó​ba, kö​ve​tem a fo​lyo​só​ra, és ká​vét ve​szek. Ebéd után sé​tá​lok egyet, min​den​nap hal​lom az uno​ka​öcsém lép​te​it a há​tam mö​gött. Meg​kér​de​zi, biz​tos nincs-e ná​lam több fű. Csak egy ki​csi. Úgy néz rám, mint​ha ti​tok​ban szív​nék, mint​ha na​gyot szip​pan​ta​nék egy lát​ha​tat​lan spang​li​ból, ami​kor egy pil​la​nat​ra szem elől té​veszt. A pa​ró​ki​án jég​hi​de​gek a szo​bák, a nap​pa​li​ban vagy a kony​há​ban ücsör​günk. Uno​ka​öcsém meg​for​dít​ja a ka​zet​tát a walk​man​jé​ben, uno​ka​hú​gom egyik pa​pírt a má​sik után töl​ti meg ara​beszk​je​i​vel. Nagy​né​ném ugyan​azt az új​sá​got ol​vas​sa, vagy el​megy va​la​ho​vá, azt ál​lít​ja, dol​ga van, az​tán órá​kig nem tér vissza. Nagy néha meg​ko​pog​tat​ják a kony​ha​aj​tót, a ha​lá​szok, óri​á​si, cser​zett bőrű em​be​rek pisz​kos ru​há​ban. Mint​ha fel​is​mer​ném az út​tes​ten im​boly​gó fic​kót. A kony​há​ban hal​kan be​szél​nek, min​den moz​du​la​tuk óva​tos és el​túl​zot​tan las​sú, mint​ha at​tól fél​né​nek, hogy vé​let​le​nül ket​té​tö​rik az asz​talt, vagy ki​ránt​ják a ki​lin​cset. Lá​dá​ik​ban friss ha​lat, tál​cá​i​kon pe​dig to​jást hoz​nak. Meg bá​rány​com​bot. Nagy​anyám apró bic​cen​tés​sel el​fo​gad​ja min​det, és ki​ad​ja az uta​sí​tást, hogy hova te​gyék. Min​den nap​pal ha​ma​rabb ke​lek fel az asz​tal​tól. Fel​ál​lok, pe​dig még van krump​li és hal a tá​nyé​ro​mon, és meg​kö​szö​nöm az ebé​det. A ba​kancs meg a vas​tag dzse​ki az elő​szo​bá​ban vár rám. Min​den​nap meg​pró​bá​lok az​előtt ki​slisszol​ni az aj​tón, hogy az uno​ka​öcsém a nyo​mom​ba sze​gőd​ne. Ma nem csak egy pár láb lép​te​it hal​lom a há​tam mö​gött. – Nincs több pa​pí​rod, amit te​le​fir​kál​hat​nál a kre​tén min​tá​id​dal? – hal​lom uno​ka​öcsém hang​ját. Nem né​zek hát​ra. – Fü​vez​ni mész? – kér​de​zi az uno​ka​hú​gom. – Leg​kö​ze​lebb be​do​bunk egy árok​ba. – Menj más​fe​lé. – Nem sok út van ezen a fran​cos szi​ge​ten. – Menj be a vá​ros​ba, és ke​ress ma​gad​nak egy ha​lászt. Meg​for​du​lok, mire mind​ket​ten meg​tor​pan​nak. Ke​rü​lik a te​kin​te​te​met. – Kop​ja​tok le. Mind​ket​ten. – Nem fe​lel​nek. Ami​kor to​vább​in​du​lok, megint két pár lá​bat hal​lok a há​tam mö​gött. Né​hány ki​lo​mé​ter múl​va mel​lém ér​nek. Ar​ról vi​tat​koz​nak, hogy mer​re men​jünk. Az uno​ka​hú​go​mat kö​ve​tem, uno​ka​öcsém csak vo​na​kod​va tart ve​lünk. Egy ko​ráb​bi al​más ker​ten vá​gunk át. A fák vagy pusz​tu​ló​ban van​nak, vagy már el is pusz​tul​tak. Né​hány mé​ter​re tő​lük már lát​szik, hogy mi​ért, lát​ni le​het, ahogy a fe​hér só be​le​pi a le​ve​le​ket. A ten​ger felé foly​tat​juk utun​kat. Már a me​re​dek part előtt meg​hal​lom a hul​lá​mo​kat. Nagy, fe​ke​te, ha​bos hul​lá​mok. A szirt men​tén el​ha​gyott ma​dár​fész​kek. Az uno​ka​hú​gom szét​rug​dos​sa őket, ágak és tol​lak re​pül​nek a le​ve​gő​be. – Most per​sze nincs fé​szek​ra​kó idő​szak – jegy​zi meg. – Sok​kal jobb mu​lat​ság, ami​kor

tele van​nak to​jás​sal. – Apró pi​hék ta​pad​nak a ba​kan​csá​hoz. Vi​gyo​rog​va ug​rán​doz​nak. – Kis​ko​runk óta ez​zel szó​ra​kozunk – ma​gya​ráz​za az uno​ka​öcsém. – Át​ko​zott szi​get – szit​ko​zó​dik az uno​ka​hú​gom. – Át​ko​zott szi​get. Le​hup​pan​nak mel​lém, le​ve​gő után kap​kod​nak, ar​cuk ki​pi​rult.

Kö​ve​tem a nagy​né​ném​et a pa​ró​kia ud​va​rán. – Ez biz​to​san ide lesz jó. – Be​il​lesz​ti a kul​csot a zár​ba. A fé​szer kul​csa szo​rul, oda​bent min​den po​ros és pók​há​lós. Ge​reb​lyé​ket és ásó​kat kell el​ten​nem az út​ból, hogy el​jut​has​sak a ver​seny​bi​cik​li​ig, amit apám újra meg újra le​raj​zolt. Ki​vi​szem, és a fal mel​lé ál​lí​tom. – Apád oda​volt érte – mond​ja a nagy​né​ném. – Ere​de​ti Mo​nark. A sö​tét​kék ke​rék​pár kor​má​nyán fe​hér bőr​bo​rí​tás van. – Éve​ken ke​resz​tül spó​rolt rá. Én cuk​kol​tam, hogy itt a szi​ge​ten nem is tud bi​cik​liz​ni. Bent a vá​ros​ban macs​ka​kő van, a szi​get töb​bi ré​sze egye​net​len dön​gölt föld. Csak ek​kor ve​szem ész​re, hogy az első ke​rék​ben nyol​cas van. – Annyi​ra büsz​ke volt rá. In​kább tol​ta, mint te​kert raj​ta. Egy trak​to​ros ta​lált rá. Esz​mé​let​le​nül fe​küdt az úton, agy​ráz​kó​dást ka​pott. Ágy​ban kel​lett ma​rad​nia, sem​mit se csi​nál​ha​tott, még csak nem is ol​vas​ha​tott. Apánk be​zár​ta a bi​cik​lit ide. Az​óta nem is lát​tam. Vissza​vi​szem a ke​rék​párt a fé​szer​be, nagy​né​ném be​zár​ja az aj​tót. Megint kö​ve​tem, le​te​lep​szik a pa​ró​kia előt​ti pad​ra, és te​nye​ré​vel meg​pas​kol​ja a mel​let​te lévő he​lyet. Meg​gyújt​ja hosszú, vé​kony ci​ga​ret​tá​ját, en​gem is meg​kí​nál. A le​he​le​tén pá​lin​ka, vagy ta​lán vod​ka sza​ga ér​ző​dik. Kö​ve​tem a te​kin​te​tét a ki​et​len vi​dék fö​lött, egy pont​ra irá​nyul va​la​hol a messzi tá​vol​ban, a szür​kés ho​ri​zont fö​lött. Az utób​bi na​pok​ban erő​seb​ben smin​kel​te ma​gát. Ki​megy a nap​pa​li​ból, és újabb ré​teg​gel az ar​cán tér vissza. És a be​szé​de is meg​vál​to​zott. Ebéd köz​ben a le​he​tő leg​tisz​táb​ban for​mál​ja a sza​va​kat. Es​te​fe​lé vi​szont épp​úgy táj​szó​lás​ban be​szél, mint nagy​anyám. – Ha​son​lí​tasz apád​ra. A ha​jad sö​té​tebb az övé​nél. De a sze​me​tek egy​for​ma. Olyan, mint a nagy​apá​to​ké. Nem a szí​ne. – Mi tör​tént az apám​mal? – Be​teg lett, ezt az anyád biz​tos… – De mi​ért lett be​teg? Mint​ha mon​da​ni akar​na va​la​mit, az​tán szív egy sluk​kot a vé​kony ci​ga​ret​tá​ból. – Bi​zo​nyá​ra nem ő az első, aki fur​csa lett at​tól, hogy túl so​ká​ig búj​ta a köny​ve​ket. – Fel​áll és be​megy.

Mö​göt​tem sö​tét a ház. Ad​dig az ágy​ban fe​küd​tem, amíg meg nem bi​zo​nyo​sod​tam róla, hogy min​den​ki al​szik. A föld​úton me​gyek le a temp​lom​hoz, a zse​bem​ben la​pul a kulcs nagy​apám iro​dá​já​ból. A kert​ka​pu nyi​ko​rog, hal​lom a ka​vics csi​kor​gá​sát a lá​bam alatt. A kulcs nem il​lik a temp​lom ha​tal​mas, szár​nyas aj​ta​já​ba, hát meg​ke​rü​löm az épü​le​tet. Pár lép​cső​fo​kot le​me​gyek egy sö​tét​vö​rös fa​aj​tó​hoz, itt min​den ne​héz​ség nél​kül be​le​csusszan a zár​ba. A he​lyi​ség hi​deg és sö​tét, a lám​pa vil​log né​há​nyat, mi​előtt fel​kap​cso​ló​dik. A fal mel​let​ti asz​ta​lon egy ká​vés​kan​na áll, a szek​rény​ben ott lóg a re​ve​ren​da, más nincs a he​lyi​ség​ben. Fel​me​gyek a temp​lom​ba ve​ze​tő lép​csőn. Né​hány per​ces ta​po​ga​tó​zás után meg​ta​lá​lom a kap​cso​lót, ami​re pár ál​mos vil​lany​kör​te meg​vi​lá​gít​ja a temp​lom bel​se​jét. A fa​la​kat fe​hér​re me​szel​ték. Ed​dig még nem lát​tam annyi em​bert a szi​ge​ten, akik meg​tölt​het​nék akár csak a ko​pott fa​pa​dok fe​lét is. Vé​gig​me​gyek a pa​dok kö​zött. A meg​fe​szí​tett Jé​zus a szo​bám​ban lévő ke​reszt​re ha​son​lít. Ugyan​az a szem​pár kö​vet, akár​csak a biz​ton​sá​gi ka​me​ra egy ru​há​za​ti bolt​ban. Fel​me​gyek a szó​szék​re, és el​né​zek az üres pa​dok fö​lött, ugyan​ott ál​lok, ahol a nagy​apám és a déd​nagy​apám állt min​den va​sár​nap, éve​ken át. – Hé! – ki​ál​tom bele a he​lyi​ség​be. – A po​kol​ba! – ki​a​bá​lok, de nem jön vá​lasz. A han​gom so​ká​ig vissz​hang​zik a fa​lak kö​zött, hosszú idő​be te​lik, amíg el​hal. Le​fek​szem a pa​dok kö​zöt​ti fo​lyo​són, ér​zem, ahogy tar​kóm és nya​kam a hi​deg kö​ve​zet​hez ér. In​nen egy​más sze​mé​be néz​he​tünk Jé​zus​sal. Nem pis​log, bár​med​dig is me​re​dek rá. Ak​kor is kö​vet a sze​mé​vel, ami​kor el​ha​gyom a temp​lo​mot. Alig te​szek meg né​hány mé​tert a föld​úton, ami​kor ér​zem az első apró csep​pe​ket. Még pár lé​pés, és az eső fel​erő​sö​dik, mint​ha ezer ujj ka​la​pál​na a fej​bő​rö​mön, a vál​la​mon, vé​gül ke​mé​nyen kop​pan a ba​kan​cso​mon. Az​tán fel​tá​mad a szél, mint​ha az eső csak az elő​já​ték lett vol​na. Meg​ér​ke​zett a vi​har, amit a bol​tos em​le​ge​tett, meg amit a ha​lá​szok be​szél​get​tek a kony​há​ban, ami​kor ételt hoz​tak. A pa​ró​ki​á​hoz ve​ze​tő utol​só mé​te​re​ket össze​gör​nyed​ve te​szem meg. Nem aka​rok el​es​ni, de nem si​ke​rül áll​va ma​rad​nom, fel​tá​pász​ko​dom. Ami​kor a szo​bám​ba érek, a ru​hám tel​je​sen át van ázva. Vé​gig​dő​lök az ágyon, oda​kint egy​re va​dab​bul tom​bol a vi​har, tép, szab​dal. Messze van már at​tól az idő​já​rás​tól, ami​ről úgy be​szé​lünk: „Ma kel​le​mes idő van” vagy „Mi​lyen idő vár​ha​tó mára?” Ez fé​ke​ve​szett tom​bo​lás, az ab​lak​táb​lák csö​röm​pöl​nek, már nem uj​jak, ha​nem ök​lök ve​rik a te​tőt. Elő​ke​re​sem Ca​mil​la fü​vé​nek mű​anyag fi​o​lá​ját a dzse​kim zse​bé​ből. Le​csa​va​rom a te​te​jét, és a csö​vet az orr​lyu​kam​hoz szo​rí​tom. A fű édes​kés il​la​ta vissza​re​pít a lány ágyá​ba. Most bi​zo​nyá​ra al​szik a ha​lál​fej​jel dí​szí​tett, agyon​mo​sott fe​ke​te pó​ló​já​ban. Né​hány nap múl​va be​ko​po​gok az is​ko​la​igaz​ga​tó iro​dá​já​nak aj​ta​ján. Nem fo​gok oda​ér​ni a meg​adott nap​ra, de majd me​sé​lek neki nagy​apám el​ré​ve​dő te​kin​te​té​ről, ő pe​dig ked​vel​ni fog, ami​ért nem kény​sze​rí​tet​tem arra, hogy olyan​ná kell​jen vál​nia, amit min​den​nél job​ban gyű​löl. Ca​mil​la ágya még min​dig ott lesz. A nyá​ri szü​net után egye​tem​re me​gyek, és ve​szek egy le​mez​ját​szót. Meg egy ha​lom le​mezt és jó mi​nő​sé​gű fü​vet. Ez egész terv​sze​rű, ma​-

gam​mal vi​szem hát az ál​mom​ba.

Nagy​anyám a ki​dőlt fá​kat ke​rül​ge​ti. A vá​ros​ban több ház te​te​jé​ről is hi​á​nyoz​nak a cse​re​pek. A be​tört ab​la​ko​kat kar​ton​pa​pír​ral fed​ték be. A há​ti​zsák az ölem​ben, in​du​lás előtt pa​kol​tam össze, ma​gam​mal hoz​tam apám raj​za​it is a ke​rék​pár​já​ról. A fe​hér​ne​műs höl​gye​ket tar​tal​ma​zó ka​ta​ló​gu​sát a pu​ló​ve​rem alá rej​tet​tem. Ma el​me​gyek. Az au​tók​nak fenn​tar​tott rész ha​mar meg​te​lik a kom​pon. Nagy​anyám sze​rint az em​be​rek ma azért igye​kez​nek a fél​szi​get​re, hogy meg​vá​sá​rol​ják mind​azt, ami​re szük​sé​gük van a há​za​ik és a csó​nak​ja​ik meg​ja​ví​tá​sá​hoz. Mire fel​érünk a ká​vé​zó szint​jé​re, már min​den asz​tal fog​lalt. Az em​be​rek fel​áll​nak, és hellyel kí​nál​nak min​ket, de nagy​anyám vissza​uta​sít​ja őket, és in​kább vissza​ülünk az au​tó​ba. Pont amel​lett a táb​la mel​lett par​ko​lunk, ame​lyen az áll, hogy az át​ke​lés alatt el kell hagy​ni az au​tót. Sen​ki sem ko​pog​tat​ja meg az ab​la​kot, és kér meg, hogy száll​junk ki. – Ten​nél egy szí​ves​sé​get egy öreg hölgy​nek? – kér​de​zi nagy​anyám, mi​köz​ben le​gör​dü​lünk a kom​pról. – Meg​lá​to​gat​nád a nagy​apá​dat még egy​szer utol​já​ra? El​bú​csúz​nál tőle? Bó​lin​tok. El​ha​la​dunk a busz​meg​ál​ló mel​lett, ki a vá​ros​ból, az au​tó​pá​lyá​ra. Az ágy​ban fek​vő fér​fi már nem ha​son​lít em​ber​re. Bőre vi​asz​ból van. Ar​cát és kar​ját kék és lila fol​tok tar​kít​ják. A test már azt hi​szi, hogy meg​halt. Húsz per​cig ülünk az ágy mel​lett, nagy​anyám vá​ra​ko​zás​sal tel​ve nézi. Az​tán fel​áll, és fel​ve​szi a ka​bát​ját. – Itt volt az uno​kád. Tu​dom, hogy be​szél​ni akar​tál vele. De most már el​megy. A fo​lyo​són lép​de​lünk. – En​ned kell va​la​mit. Hosszú út áll előt​ted. Kö​ve​tem a bü​fé​be. Ká​vét ka​pok máj​pás​té​to​mos szend​viccsel. A kö​rü​löt​tünk fa​la​to​zók gu​ru​ló áll​vá​nya​i​ra in​fú​zió van erő​sít​ve. Nagy​anyám ap​ró​sü​te​ményt maj​szol. Az ápo​ló​nő sza​lad fe​lénk, sze​me olyan tág​ra nyí​lik, hogy az egész fe​hér​je lát​szik a pu​pil​lák kö​rül. – Fel​éb​redt – mond​ja. Úgy si​e​tünk, ahogy csak nagy​anyám tud. Ki a bü​fé​ből, lift​tel fel, az​tán vé​gig a fo​lyo​són. Nagy​apám sze​me nyit​va, de te​kin​te​te ugyan​olyan ho​má​lyos, mint volt. Moz​du​lat​la​nul fek​szik. Elő​ször azt hi​szem, té​ved​tek. Vagy hogy ta​lán meg​halt, míg mi a lift​ben áll​do​gál​tunk. Az​tán alig ész​re​ve​he​tő​en meg​moz​dul. Nagy​anyám fel​se​gí​ti a pár​nán, egy po​hár vi​zet tart a szá​já​hoz. A száj ki​nyí​lik, pár csepp meg​ned​ve​sí​ti. – Ma​ga​tok​ra hagy​lak ben​ne​te​ket – mond​ja, és be​csuk​ja maga mö​gött az aj​tót. Az ágy​ban fek​vő fér​fi egye​ne​sen rám néz, nem eresz​ti a te​kin​te​te​met. Egy em​ber, aki​nek csak sze​me van. Va​ló​szí​nű​leg ak​kor se tud​nám le​ven​ni róla a sze​me​met, ha akar​nám. – El​jöt​tél. – A hang​ja re​kedt, és aka​do​zik. – Már nem be​szél​he​tek so​kat, hát re​mé​lem, fi​gyelsz. Egy pil​la​na​tig azt hi​szem, töb​bé nem fog meg​szó​lal​ni. – Sze​ret​tem vol​na jó len​ni – mond​ja vé​gül. – Meg​pró​bál​tam. De nem bán​tam jól az

apád​dal. A sze​me az éj​je​li​szek​ré​nyen álló po​hár​ra ván​do​rol. A szá​já​hoz eme​lem, üggyel-baj​jal iszik. – Az​zal ál​tat​tam ma​gam, hogy ez szük​sé​ges. Egy​faj​ta bün​te​tés. De na​gyon is tisz​tá​ban vol​tam vele, hogy go​nosz do​log. Re​mé​lem, meg tu​dod ne​kem bo​csá​ta​ni. – Mit? – Azt a go​nosz​sá​got. Ennyit nem elég tud​nod? – Nem. – Bo​csáss meg. – Mit tet​tél? – Kép​te​len va​gyok… – A szem​hé​ja fé​lig le​huny​va, a hang​ja csak sut​to​gás. – Meg tudsz ne​kem bo​csá​ta​ni? Az ab​lak​pár​ká​nyon ott van a gyü​mölcs​le​ves po​hár, amit né​hány nap​pal ez​előtt fe​lej​tet​tem itt. A szé​ken ott he​ver az új​ság, amit ol​vas​gat​tam. A szem​hé​ja most már so​sem fog tel​je​sen le​zá​rul​ni. Nagy​anyám a fo​lyo​són vá​ra​ko​zik egy pa​don. Mint​ha össze​ment vol​na, ma​gá​ba ros​kadt. Be​megy a fér​jé​hez, majd né​hány perc​cel ké​sőbb ki​jön. Ke​rü​li a te​kin​te​tem. Az au​tó​pá​lyán ha​la​dunk, az​tán át a vá​ro​son. A busz​meg​ál​ló​hoz kö​ze​led​ve las​sít. – Itt ma​ra​dok a te​me​té​sig – köz​löm vele. Nagy​né​ném egyik he​lyi​ség​ből a má​sik​ba megy, azt mond​ja, át kell ren​dez​nünk a bú​to​ro​kat, és ele​gen​dő sört kell ven​nünk, mert ha nincs elég, az em​be​rek erő​seb​bet isz​nak. Nagy​né​ném hang​ja a leg​han​go​sabb, de sem​mi két​sé​gem afe​lől, hogy nagy​anyám szer​ve​zi meg a te​me​tést né​hány te​le​fon​hí​vás​sal és a kagy​ló​ba mor​molt szűk​sza​vú uta​sí​tá​sa​i​val. Reg​gel​re a nap​pa​li​ban a szék tám​lá​já​ra van ké​szít​ve az új fe​ke​te öl​tö​nyöm.

A lel​kész fi​a​tal. A szó​szé​ken áll, és a pa​pír​ja​i​ba bá​mul. A keze resz​ket, meg​pró​bál​ja a szó​szé​ken tar​ta​ni, hogy ne ve​gyék ész​re. Kés​ve ér​ke​zett, a gu​mik ki​fa​rol​tak a ka​vi​cson, ami​kor le​par​kolt. Fel​pil​lant, a ha​lá​szok​ra. Ha​tal​mas fér​fi​ak, ha​tal​mas ke​zek​kel, a pa​dok nyi​ko​rog​nak, ahogy meg​moz​dul​nak. Sen​ki se fi​gyel arra, amit mond, erre a be​széd fe​lé​nél döb​ben rá, és meg​tor​pan. Te​kin​te​te a csa​lá​dot ke​re​si, ők min​den bi​zonnyal azért jöt​tek, hogy meg​hall​gas​sák a sza​va​it. Ránk ta​lál az első sor​ban. Nagy​anyám össze​kul​csol​ja a ke​zét, a föl​det bá​mul​ja. Most én is el​for​dí​tom a te​kin​te​tem. Nem aka​rok se​gí​te​ni neki be​fe​jez​ni a szer​tar​tást. A sza​va​i​ból el​tű​nik a meg​győ​ző​dés, mi​köz​ben egy lel​kész​ről be​szél, aki egész éle​tét ezen a szi​ge​ten töl​töt​te, so​sem akart el​men​ni in​nen, aki meg​ér​tet​te, hogy az em​be​rek​nek ott kell ré​sze​sül​ni​ük Is​ten ke​gyel​mé​ben, ahol van​nak. Hogy ta​lán ép​pen eb​ben áll a ki​hí​vás. A ma​ra​dás​ban. Is​ten sza​vát el​vi​het​jük Af​ri​ká​ba, de egy kis dá​ni​ai szi​ge​ten se fe​led​kez​he​tünk meg róla soha. A lel​kész te​kin​te​tét a pa​pír​ja​i​ra szö​ge​zi, amíg el nem ér az utol​só pont​hoz. Az​tán si​et​ve össze​pa​kol. Nagy​anyám megy elöl ve​lem, nagy​né​ném kö​ve​ti a gye​re​ke​i​vel. Utá​nunk asszo​nyok kis cso​port​ja, fény​te​len ar​cok, uj​ja​ik​ról hi​ány​zik a kö​röm. Tál​cá​kat visz​nek. A me​ne​tet a fér​fi​ak zár​ják, a ha​lá​szok, sú​lyos lép​te​ik​kel, egy kis se​reg, amely rit​mus​ta​lan lép​tek​kel ha​za​fe​lé tart a vesz​tett csa​tá​ból. A pa​ró​ki​át ki​ürí​tet​ték, ahogy má​sutt a gye​rek​zsúr előtt szo​kás, ame​lyek könnyen fék​te​len tom​bo​lás​ba for​dul​hat​nak. A nap​pa​li​ból ki​vit​ték a szé​ke​ket, össze​csuk​ha​tó​kat hoz​tak he​lyet​tük. A ko​mód he​lye meg​lát​szik a ta​pé​tán. Az ét​ke​ző​asz​talt vi​a​szos​vá​szon te​rí​tő​vel ta​kar​ták le. Az asszo​nyok ide te​szik a tál​cá​i​kat, le​ve​szik ró​luk a fó​li​át, és lát​ha​tó​vá vál​nak a le​pé​nyek, a hi​deg sze​le​telt hús, a hús​gom​bóc meg a só​zott hal. A fér​fi​ak óva​to​san jár​kál​nak a nap​pa​li​ban, ko​pott öl​tö​nyük ujja túl rö​vid, régi ci​pő​jük friss boksz​tól csil​log. A táj​szó​lá​su​kat egy​ál​ta​lán nem ér​tem. Pa​pír​tá​nyér​ból esz​nek, min​den sö​rös​üve​get há​rom kor​tyo​lás​sal ürí​te​nek ki, anél​kül, hogy ve​del​né​nek. A nagy​né​ném olyan kö​zel áll hoz​zám, hogy egyik mel​le sú​lyát ér​zem a ka​ro​mon, a fü​lem​be be​szél. – Ál​la​tok. Apám min​dig ezt mond​ta. Ő volt a pász​to​ruk. Szó sze​rint ér​tet​te, hogy a szi​ge​ten lakó fér​fi​ak ál​la​tok. Az asszo​nyok egy​más után nagy​anyám​hoz lép​nek, meg​fog​ják a ke​zét, és el​mor​mol​nak né​hány szót. Az​tán a fér​fi​ak kö​vet​kez​nek, fe​jü​ket le​hajt​ják, mint a gye​re​kek, akik tud​ják, hogy rossz fát tet​tek a tűz​re. Né​hány óra múl​va a tál​cák üre​sek, az asszo​nyok össze​sze​dik őket. El​kö​szön​nek nagy​anyám​tól, és el​hagy​ják a pa​ró​ki​át. A fér​fi​ak hang​ja fel​erő​sö​dik. A nap​pa​li pad​ló​ja csi​ko​rog a tal​puk alatt. Nagy​né​ném Fre​derik​kel ve​szek​szik a fo​lyo​són. A nő​vé​ré​vel együtt fel akar​ja kül​de​ni őket a szo​bá​juk​ba. Most rög​tön. Nem nyit​hat​nak aj​tót, bár​ki ko​pog. Fre​derik nem akar en​ge​del​mes​ked​ni, meg​áll a lép​cső leg​al​só fo​kán, ami​kor meg​lát, rám mu​tat​va meg​kér​de​zi, hogy én mi​ért ma​rad​ha​tok. Han​go​san nya​va​lyog. Vé​gül vo​na​kod​va fel​megy, a nő​-

vé​re kö​ve​ti. – Ne​ked nem pa​ran​csol​ha​tok, nem mond​ha​tom meg, mit te​gyél. – Ket​tes​ben ma​rad​tunk a nagy​né​ném​mel a fo​lyo​són. – De légy óva​tos. Még nem ré​sze​gek. A fér​fi​ak alatt ro​gya​doz​nak az össze​csuk​ha​tó szé​kek az ét​ke​ző​ben, má​sok a kony​há​ban ül​nek az asz​tal​nál. Tisz​ta szeszt isz​nak ká​vés​bög​ré​ből és vi​zes​po​hár​ból, az asz​tal tele van zár​jegy nél​kü​li, Len​gyel- és Né​met​or​szág​ból szár​ma​zó üveg​gel. Ami​kor nagy​anyám el​ha​lad a nap​pa​li vagy a kony​ha aj​ta​ja előtt, gyor​san le​hal​kít​ják a hang​ju​kat. Mi​után le​fe​küdt, az övék a ház. Fé​lig a fo​lyo​só ho​má​lyá​ba hú​zó​dom, és be​bá​mu​lok a kony​há​ba, ahol nagy​né​ném ki​szol​gál​ja a ven​dé​ge​ket. Ki​ürí​ti a ha​mu​tar​tó​kat, el​te​szi a ki​ürült üve​ge​ket, egy​foly​tá​ban mo​so​lyog, és már megy is to​vább, el az utá​na nyú​ló ke​zek elől. Iszik ve​lük, és mi​után a fe​hér​bo​ra el​fo​gyott, pá​lin​kát és sört tölt a po​ha​rá​ba. Az egyik ha​lász ölé​ben ül, és úgy vi​ho​rá​szik, mint​ha fi​a​ta​labb len​ne a sa​ját lá​nyá​nál. Ami​kor a fér​fi át akar​ja ölel​ni, fel​pat​tan, meg​pas​kol​ja az ar​cát, és már​is kar​tá​vol​sá​gon kí​vül​re ke​rül. Két fér​fi fel​áll az asz​tal​tól, és ki​megy a kony​ha​aj​tón. Tíz perc​cel ké​sőbb vissza​tér​nek, az egyik​nek vér​zik az ajka, a má​sik​nak fel van re​ped​ve a szem​öl​dö​ke. Mind​ket​ten pá​lin​kát kap​nak a po​ha​ra​ik​ba, és mel​lé egy sört. Nagy​né​ném fel​jön a lép​csőn, arra kö​ze​le​dik, amer​re ál​lok. Pár lé​pést hát​rá​lok a sö​tét fo​lyo​són, vá​rok rá. Mi​előtt el​ér​né a vé​cét, el​ál​lom az út​ját. Meg​pró​bál ki​ke​rül​ni, megint el​élé​pek. Egy kis tánc ide-oda, ne​vet. A fér​fi​ak rá​zen​dí​te​nek a kony​há​ban, éne​kük ron​da, erő​sza​kos. – Mi​ért kért bo​csá​na​tot? A nagy​apám arra kért, hogy bo​csás​sak meg neki. Mit kel​le​ne meg​bo​csá​ta​nom? – Eredj az út​ból. Meg​ra​ga​dom a kar​ját, és be​hú​zom ma​gam után az egyik aj​tón. Meg​ke​re​sem a kap​cso​lót, a kes​keny he​lyi​ség​ben egy var​ró​gép áll az ab​lak alatt. – Mit tett az apám​mal? – kér​de​zem, és be​csu​kom ma​gunk mö​gött az aj​tót. – A fér​fi​ak azt né​zik, ki​vel ve​re​ked​het​né​nek, ha ki​a​bá​lok, rög​vest itt lesz​nek. – Ülj le – szó​lok rá. Mind​két ke​zét ököl​be szo​rít​ja, meg​áll, rám néz. Le​rogy a fal mel​let​ti priccs​re. – Nem tu​dom. Tény​leg nem tu​dom. Az ajtó előtt ál​lok, nem moz​du​lok. Nagy​né​ném egy da​ra​big ott ül, ami​kor meg​szó​lal, a szi​ge​ten be​szélt táj​szó​lás érez​he​tőbb a ko​ráb​bi​nál. – Em​lék​szem arra a nyár​ra, ami​kor az egész kez​dő​dött. Apád nem le​he​tett több hatvagy hét​éves​nél. Csi​nált va​la​mit… Azt hi​szem, be​tört egy ab​la​kot, apa pe​dig be​hív​ta az iro​dá​já​ba. Hang​ta​la​nul zo​kog. – Egyes na​po​kon egy​ál​ta​lán nem lát​tam a nagy​apá​dat. A kony​há​ban vol​tam, ő meg a nap​pa​li​ban vagy az iro​dá​ban. A fa​lat bá​mul​ja, el​néz messzi​re. – Nem tu​dom, mit tett az apád​dal. De nem volt… Nem volt jó… Meg​tör​li a sze​mét a ru​há​ja uj​já​ba, ugyan​az​zal a moz​du​lat​tal, amellyel kis​gye​re​kek tör​lik meg az or​ru​kat, szem​fes​té​ke egé​szen a ha​já​ig el​ke​nő​dik. – Tu​dom, mire gon​dolsz – foly​tat​ja. – Hogy erő​sza​kos​ko​dott vele. Tény​leg nem tu​dom,

mit tett. Az első idő​ben nem is gon​dol​tam erre a le​he​tő​ség​re. Fo​gal​mam se volt, hogy ilyes​mi meg​tör​tén​het. Ma​nap​ság más​ról se be​szél​nek. Mint​ha más​képp nem le​het​ne bán​tal​maz​ni egy gye​re​ket. Egy da​ra​big csak ül, szi​pog​va maga elé me​red. – Ami​kor apád le​lé​pett ve​led… Tud​tam, hogy ez le​het az oka. Hogy ezért lett be​teg… Ülve ma​rad, amíg el nem apad​nak a könnyei, az​tán fel​tá​pász​ko​dik, és ki​megy a he​lyi​ség​ből, fel a lép​csőn a szo​bá​já​ba. Egy fér​fi vi​zes​po​ha​rat nyom a ke​zem​be, meg​töl​ti al​ko​hol​lal. A kony​há​ba ve​ze​tő lép​csőn ülök. Az em​be​rek a po​ha​ru​kat meg​emel​ve koc​cin​ta​nak ve​lem. A ter​mé​szet​fil​mek jut​nak eszem​be er​ről, ame​lye​ket a hú​gom​mal lát​tam: az acél​ket​rec​ben alá​me​rü​lő bú​vár meg a rá​csok​ba ha​ra​pó cá​pák. Lá​tom a nya​ka​ló, ki​a​bá​ló, éne​ke​lő fér​fi​a​kat. Fej​ben le​raj​zo​lom őket, le​raj​zo​lok egy asz​tal​ra bo​ru​ló ala​kot, meg​pró​bá​lom el​kap​ni a pil​la​na​tot, ahogy az üveg​ből a po​ha​rá​ba fröccsen a fo​lya​dék, az​tán ahogy a háta íj​sze​rű​en meg​haj​lik. Le​raj​zo​lok egy üve​get a szá​já​hoz eme​lő fér​fit, a po​hár és az arc eggyé ol​vad.

Az ágy​ban fek​szem, még nincs egy órá​ja, hogy el​ment az utol​só ven​dég. Az ének egy​re össze​mo​só​dot​tab​bá vált, vé​gül olyan volt, mint​ha mind teli to​rok​ból, egy​szer​re üvöl​te​né​nek. Az​tán las​san ki​ürült a ház. Kora reg​gel van, de még min​dig sö​tét. Fel​öl​tö​zöm, a vál​lam​ra ve​tem a há​ti​zsá​ko​mat. Ami​lyen csönd​ben csak tu​dok, le​oso​nok a lép​csőn. A ház bűz​lik a füst​től, meg va​la​mi​től, ami sok​kal sö​té​tebb. El​ta​po​ga​tó​zom nagy​apám iro​dá​já​ig, ki​nyi​tom az író​asz​tal​fi​ó​kot, és elő​ve​szem a szi​var​do​bozt a pénz​zel. Va​la​mi​vel ke​ve​sebb van ben​ne, mint né​hány nap​pal ez​előtt, eb​ből fi​zet​ték a te​me​tést. A tar​tal​mát be​le​ön​töm a zse​bem​be, fo​gal​mam sincs, mennyi, tíz​ezer, ta​lán több. Ma​gam​hoz ve​szem az apám​ról ké​szült gye​rek​ko​ri ké​pe​ket, be​te​szem a há​ti​zsá​kom​ba. Ahogy vé​gig​me​gyek a fo​lyo​són, han​got hal​lok a há​tam mö​gött. Fel​kap​cso​ló​dik a vil​lany, sö​tét​kék há​ló​in​gé​ben nagy​anyám alig na​gyobb egy gye​rek​nél. – Most el​me​gyek. Nem fe​lel. – El​vit​tem a pén​ze​det. – Mi​ért? – Tar​toz​tok ne​kem. En​nél sok​kal töb​bel tar​toz​tok. – Nem te​he​ted. – Hívd a rend​őr​sé​get. Szí​ve​sen el​is​mé​te​lek min​dent, amit nagy​apám a ha​lá​la előtt mon​dott. Ami​kor a fér​jét le​eresz​tet​ték a sír​ba, egy arc​vo​ná​sa se rez​dült. Most össze​szo​rul a szá​ja, sze​me rés​nyi​re szű​kül. Be​csu​kom ma​gam mö​gött az aj​tót, meg​csap a hi​deg reg​ge​li le​ve​gő. Le​sé​tá​lok a ki​kö​tő​höz. Mi​köz​ben át​sze​lem az or​szá​got, mély, ön​tu​dat​lan álom​ba me​rü​lök. Fé​lig le​hunyt szem​mel mu​ta​tom meg a je​gye​met. A kop​pen​há​gai köz​pon​ti pá​lya​ud​var​ra érve meg​ke​re​sem a he​lyi vas​út pe​ron​ját. A sze​rel​vény ti​zen​két perc múl​va in​dul. Egy pa​don ülök, össze​hú​zom ma​ga​mon a dzse​kit. Mire a ko​csi be​gör​dül, már tu​dom, mit fo​gok ten​ni. Ta​lán mind​vé​gig tud​tam, hogy erre ké​szü​lök. Azt hit​tem, bosszú​ból vet​tem el a pénzt, de ez a le​he​tő​ség egész idő alatt ott mo​tosz​kált va​la​hol a fe​jem​ben. Vissza​me​gyek a fe​lül​já​ró​hoz, ki a pá​lya​ud​var​ról. Irány a vá​ros.

1999 Elő​ször a fém a fém​nek fe​szül​ve vi​sít, az​tán be​in​dul a han​gos du​ru​zso​lás. A fu​tó​sza​lag moz​gás​ba len​dül, az első, le​ve​lek​kel teli do​boz kö​ze​le​dik fe​lém. Át​te​szem az egé​szet a sa​ját mun​ka​ál​lo​má​som​ra. A há​tam mö​gött Kas​per aj​kai szol​gál​tat​nak dob​szó​lót a fül​hall​ga​tó​já​ban szó​ló ze​né​hez. Min​den fül​ké​ben ket​ten dol​gozunk. Itt a csar​nok​ban azo​kat a le​ve​le​ket szor​tí​rozzuk, ame​lyek nem il​le​nek a gé​pek​be. A cso​ma​go​kat az egyik fö​löt​tünk lévő csar​nok​ban vá​lo​gat​ják. Min​dig az első óra a leg​ke​mé​nyebb. Ez​u​tán a sze​mem már rá​áll, és meg​pil​lant​ja az irá​nyí​tó​szá​mot, a ke​zem pe​dig már adja is to​vább, ma​gá​tól meg​ta​lál​va a meg​fe​le​lő pol​cot. A fém​ből ké​szült pos​tai áll​vány kék, a fu​tó​sza​lag​ról fo​lya​ma​to​san ér​kez​nek a sár​ga lá​dák. – Hé, Tö​rök – a hang​ra meg​for​du​lok. Kas​per a csu​pasz kar​já​ra mu​tat, arra a pont​ra, ahol az órá​nak kel​le​ne len​nie. Le​ve​szem a fül​hall​ga​tó​mat. – Szü​net, Tö​rök. Né​hány éve Meh​met Fa​ruk​ká vál​tam, ez a név áll az út​le​ve​lem​ben és az egész​ség​biz​to​sí​tá​si kár​tyá​mon. És ez a név sze​re​pel a mun​ka​szer​ző​dé​se​men is, amit itt kap​tam a szor​tí​ro​zó​ban. A leg​töb​ben Meh​met​nek hív​nak, pá​ran Fa​ruk​nak. Kas​per vi​szont Tö​rök​nek. Meg​kér​de​zi, mi a kü​lönb​ség egy tö​rök és egy el​gá​zolt sün​disz​nó kö​zött. Az​tán vi​gyo​rog. Kö​ve​tem a fu​tó​sza​lag mel​lett. A ru​há​ja gyű​rött, az arca bo​ros​tás, a haja zsí​ros. Ami​óta meg​is​mer​tem, úgy néz ki, mint egy haj​lék​ta​lan. Fel​me​gyünk a fém​lép​csőn, az​tán vé​gig a fo​lyo​són a tár​sal​gó​ig, ami pont ak​ko​ra, hogy egy​szer​re csak egy mű​szak tart​has​son ben​ne szü​ne​tet. A kis he​lyi​ség​ben már vág​ni le​het a füs​töt, a fal mel​lett egész éj​jel mű​kö​dik a két ká​vé​fő​ző. – Majd meg​ta​nul​ja – jegy​zi meg Kas​per, és fe​jé​vel az új lány felé int. Erik be​szo​rí​tot​ta a ká​vé​fő​ző és a tűz​vé​del​mi ajtó kö​zöt​ti sa​rok​ba. Erik töm​zsi és ala​csony, szó​dás​üveg vas​tag​sá​gú szem​üve​get vi​sel, az egyi​ke azok​nak, akik a leg​ré​gebb óta dol​goz​nak itt. A le​he​le​te olyan bű​zös, mint egy mocs​kos pad​ló​sző​nyeg. Ami​kor a gé​pek​ről be​szél, min​dig ugyan​úgy gesz​ti​ku​lál. A ja​pán gé​pek, ma​gya​ráz​za. Ha​ma​ro​san min​den mun​kát át​vesz​nek, és mi fe​les​le​ges​sé fo​gunk vál​ni. Ami​kor nem a gé​pek​ről be​szél, azt ecse​te​li, ho​gyan rúg​ták ki a köz​igaz​ga​tás​ból, ahol ko​ráb​ban dol​go​zott. A tár​sal​gó​ban lé​vők kö​zül min​den​ki​nek jó oka van rá, hogy itt le​gyen. A fal mel​let​ti kis asz​tal​nál ülő Mi​chael egy haj​szál​nyi​ra ke​rült at​tól, hogy a ban​dá​ja meg​kös​sön egy le​mez​szer​ző​dést. Flem​ming​gel be​szél​get, aki ko​ráb​ban ka​mi​on​so​főr volt, de a hosszú uta​kon ál​lan​dó​an el​aludt a vo​lán mö​gött. A ká​vé​fő​ző​nél ácsor​gó Dort​he pe​dig egy sajt​ke​res​ke​dés​ben dol​go​zott, amíg te​j​al​ler​gi​ás nem lett. Az óra​mu​ta​tó el​éri az egé​szet, a szü​net​nek vége. Si​ke​rült el​szív​nunk más​fél ci​ga​ret​tát. Kas​per tár​sa​sá​gá​ban vissza​me​gyek a vas​lép​csőn. Fel​vesszük a fe​hér pa​mut​kesz​tyűt, ami​ről min​dig az jut eszem​be, hogy rög​tön pan​to​mim elő​adást tar​tunk a be​ton​pad​lón. Tel​nek-múl​nak az órák, a le​ve​lek pe​dig egy​re csak ér​kez​nek.

Kora reg​gel sor​ban ál​lunk a ki​já​rat​nál. Száz​öt​ven lógó vál​lú em​ber, sze​mük épp​hogy csak rés​nyi​re nyit​va. Az őr üveg​ka​lit​ká​já​ban ül, bic​cent és meg​nyom​ja a gom​bot. A zár züm​mög. Ki​lé​pek a hi​deg, sze​les feb​ru​á​ri reg​gel​be. Gal​lé​ro​mat fel​húz​va me​gyek vé​gig az ut​cán. A szél min​dig je​ge​sebb, ami​kor fá​radt a test, be​ha​tol a ka​bá​tom alá, és be​le​ka​pasz​ko​dik a csont​ja​im​ba. El​ha​la​dok a köz​pon​ti pá​lya​ud​var mel​lett, a pros​tik a be​já​rat előtt ácso​rog​nak, és pa​pír​po​hár​ból ká​vét kor​tyol​gat​va ké​szül​nek a hosszú mun​ka​nap​ra.

Fül​hall​ga​tó​val a fü​lem​ben éb​re​dek. A nap már le​me​nő​ben van a ház​te​tők fö​lött, és vö​rö​ses fé​nye be​vi​lá​gít a mennye​zet alat​ti apró ab​la​kon. A szo​ba, amit bér​lek, egy bel​ső két​szin​tes ház pad​lás​szo​bá​ja. A ke​nyér​pi​rí​tó​ban két sze​let pi​rí​tós he​ver, egyik ol​da​lu​kon ki​csit meg​ég​tek. Már megint el​alud​tam, mi​előtt meg​ehet​tem vol​na. Fel​öl​tö​zöm, vi​zet fröcs​kö​lök az ar​com​ba, és le​me​gyek a lép​csőn. El​se​beth be​vá​sár​ló​lis​tá​ja a kony​ha​asz​ta​lon he​ver. A ká​vé​fő​ző mel​let​ti fém​do​boz​ból pénzt ve​szek ki. A bolt töm​ve van fá​radt arcú em​be​rek​kel meg ka​bá​tot ci​bá​ló gye​re​kek​kel, akik nem akar​nak be​le​ül​ni a be​vá​sár​ló​ko​csi​ba. El​se​beth so​sem kér​ne meg, hogy vá​sá​rol​jak be he​lyet​te, de már idős, és szin​te alig van szük​sé​ge va​la​mi​re. A vissza​já​ró​ját kü​lön te​szem az egyik zse​bem​be. Min​dig az ő áru​i​val kez​dem, meg​ke​re​sem a két​szer​sül​tet és a kö​mé​nyes saj​tot, tu​dom, hogy azt sze​re​ti. A va​jat és a cit​rom​lek​várt. Az​tán a son​kát és a saj​tot ma​gam​nak, csak olyas​mit, amit be le​het ten​ni két sze​let ke​nyér közé. Bár​mi​lyen hosszú a sor, min​dig a hár​mas pénz​tárt vá​lasz​tom. In​nen néz​he​tem a tra​fik​ban dol​go​zó Pet​rát. Neki van a leg​fe​hé​rebb keze, amit va​la​ha lát​tam. On​nan tu​dom, hogy Pet​rá​nak hív​ják, hogy raj​ta van a név​táb​lá​ján. Fi​ze​tés után át​me​gyek hoz​zá, és ci​ga​ret​tát ve​szek nála. Más​kor meg új​sá​got vagy édes​sé​get éj​sza​ká​ra a pos​tá​ra. Né​hány​szor lot​tót is vet​tem, bár fo​gal​mam sincs, ho​gyan kell ki​töl​te​ni. Meg​kér​de​zi, ké​rek-e még va​la​mit. Meg​rá​zom a fe​je​met, és elő​ke​re​sem a pénzt. Ki​nyi​tom a be​já​ra​ti aj​tót, El​se​beth nap​pa​li​já​ból klasszi​kus zene szű​rő​dik ki. Elő​ször az ő áru​it te​szem a he​lyük​re, az​tán fo​gom a sa​ját​ja​i​mat, fel​vi​szem, és az ab​lak​pár​kány​ra te​szem min​det, hogy az ab​lak​üveg hi​de​gen tart​sa. Elő​ve​szem a rá​di​ót az ágy alól, a ha​sa​mon egyen​sú​lyo​zok vele, kis szé​les​sá​vú szer​ken​tyű, hosszú an​ten​ná​val. Ez volt az első, amit meg​vet​tem, mi​után mun​kát kap​tam a pos​tán. Fel​ve​szem a fül​hall​ga​tót és meg​hall​ga​tom a né​met, an​gol és fran​cia hí​re​ket a kü​lön​bö​ző adó​kon. Ap​rán​ként. Teg​nap ár​víz volt egy bre​tag​ne-i vá​ros​ban. Ha​lot​tak​ról nem ér​ke​zett je​len​tés, de a men​tő​ala​ku​la​tok ki​men​tet​tek egy fér​fit, aki az au​tó​ja te​te​jén ül​dö​gélt egy kis fe​ke​te pöttyös ma​lac​cal. Azt mond​ta, min​dig vele uta​zott az autó hát​só ülé​sen. Ne​he​zen von​szol​ta fel a ko​csi te​te​jé​re, és az ál​lat kör​me le​kar​col​ta a lak​ko​zást. Hal​lom a csen​ge​tést, le​kap​cso​lom a rá​di​ót. El​se​beth a lép​cső​fel​já​ró lá​bá​nál vá​ra​ko​zik. A lá​bai nem min​dig bír​ják a lép​cső​zést, ezért a csen​gő​jé​vel je​lez. Ma hús​gom​bó​cot eszünk curry-már​tás​ban. – Sem​mi​vel se ne​he​zebb két em​ber​re főz​ni – szok​ta mon​do​gat​ni –, és szó​ra​koz​ta​tóbb is. Tart​sák csak meg a mű​anyag tál​cás étel​adag​ja​i​kat a por​ból ké​szült krump​li​pü​ré​jük​kel és a kö​ze​pü​kön örö​kö​sen fa​gyott hús​gom​bó​cuk​kal együtt. Evés után ká​vé​zunk, El​se​beth pe​dig a két fér​jé​ről me​sél, mind​ket​tőt túl​él​te. Az első al​va​já​ró volt, és min​dig meg​ta​lál​ta a sé​ta​pál​cá​ját, bár​ho​va is rej​tet​te el elő​le. Vé​gül ki​sé​tált egy autó elé. A má​so​dik fér​je félt a macs​kák​tól, azt mond​ta, go​nosz a te​kin​te​tük, és el​lop​-

ják az em​ber ál​mát. Már is​me​rem a tör​té​ne​te​ket, ko​ráb​ban ne​vet​tem is raj​tuk. El​se​beth elő​ve​szi a ko​nya​kot. – Az ilyes​mit nem ér​de​mes rej​te​get​ni – mond​ja min​dig. Az üveg idő​sebb ná​lam. Vé​gül min​dig a két vi​lág​há​bo​rú előt​ti élet​ről me​sél. Kis​lány​ko​rá​ról, ame​lyet egy ha​tal​mas, em​be​rek​kel teli la​kás​ban töl​tött. Órá​kig le​he​tett bú​jócs​káz​ni. Ami​kor a po​ha​rak ki​ürül​nek, meg​kér​de​zem, hogy el​mo​so​gat​ha​tok-e. Ne​vet, fi​a​tal va​gyok, mond​ja, biz​to​san van jobb dol​gom is. Le​he​ve​re​dek az ágy​ra, fel​ve​szem a fül​hall​ga​tót. Újabb hí​rek, újabb kis ada​gok​ban. Egy stutt​gar​ti fér​fi alu​mí​ni​um​ku​pa​kok​ból épí​tett au​tót. Ami​óta el​ké​szült, azt pró​bál​ja en​ge​dé​lyez​tet​ni, hogy mo​tort te​hes​sen bele. Ügye​lek az idő​re, éj​fél után fel​ve​szem a ka​bá​tom, és le​me​gyek a lép​csőn. Az aj​tón át ki​hal​lat​szik El​se​beth hor​ko​lá​sa. Han​go​sabb, mint ami​lyen han​go​sat va​la​ha is ki​ál​ta​ni tud​na. Ned​ves macs​ka​kö​vön ha​la​dok, ki​ke​rü​löm a po​cso​lyá​kat. Az idő​já​rás​tól füg​gő​en vá​lasz​tom meg a bá​ro​kat, négy-öt hely​re já​rok fel​vált​va. Ha a pul​tos úgy mo​so​lyog rám, mint egy is​me​rős​re, vá​rok né​hány he​tet a kö​vet​ke​ző lá​to​ga​tás​sal. Ma sűrű, apró, por​sze​rű eső esik. A På​fug​lent vá​lasz​tom. A bár töb​bi ven​dé​gét fi​gye​lem. Ahogy isz​nak, ahogy be​szél​nek, ahogy a po​ha​ru​kat tart​ják, és a ci​ga​ret​tá​ju​kat szív​ják. Fej​ben le​raj​zo​lom őket. Nem én va​gyok az egyet​len, aki egye​dül jár inni. Le​raj​zo​lom a ma​gá​nyo​so​kat, azo​kat, akik a bár​pult​nál ül​nek, vagy a sa​rok​ban, előt​tük a sör meg az új​ság, és úgy tesz​nek, mint​ha él​vez​nék a sa​ját tár​sa​sá​gu​kat. Egy da​ra​big ücsö​rög​nek, az​tán ki​vá​laszt​ják, ki​vel akar​nak szó​ba ele​gyed​ni. Kö​ze​lebb csúsz​nak hoz​zá, he​lyet ke​res​nek egy szom​szé​dos asz​tal​nál. Ma​guk​kal vi​szik az új​sá​got, de nem nyit​ják ki. Fej​ben le​raj​zo​lom, amint las​san meg​for​dít​ják a szé​kü​ket. Cen​ti​ről cen​ti​re. Az​tán a meg​fe​le​lő szó​ra vár​nak, arra, amellyel ész​re​vét​le​nül tár​sal​gást kez​de​mé​nyez​het​nek. Én so​sem ke​re​sek tár​sa​sá​got, de az még​is gyak​ran rám ta​lál. Ép​pen a má​so​dik sö​rö​met kor​tyol​ga​tom, ami​kor a nő leül a mel​let​tem álló bár​szék​re. Sző​ke, a bőre nap​bar​ní​tott. A kül​se​je alap​ján a hú​szas évei vé​gén jár​hat, de va​ló​szí​nű​leg idő​sebb. Ci​ga​ret​tát tesz a szá​já​ba. A tás​ká​já​ból elő​ke​re​si az ön​gyúj​tó​ját, és le​te​szi maga elé a bár​pult​ra. Úgy néz rá, mint​ha el​fe​lej​tet​te vol​na, mire hasz​nál​ják. Az​tán fe​lém for​dul, és meg​kér​de​zi, se​gí​te​nék-e neki meg​gyúj​ta​ni. Mert min​dig össze​ka​ris​tol​ja a kör​mét a hü​velyk​uj​ján, és épp most lett kész a fris​sen lak​ko​zott kör​me​i​vel. Elém tart​ja a ke​zét, hogy lát​has​sam. A hosszú, vér​vö​rös kör​mök ter​mé​sze​te​sen nem a sa​ját​jai. Azo​kat rág​ja, mond​ja ne​vet​ve. Meg​hív egy sör​re, egy kö​teg​ből elő​húz egy pa​pír​pénzt. Ál​lí​tó​lag mo​dell. Nap​er​nyős ita​lo​kat ren​del, és köz​li, hogy por​nó​fil​mek​ben sze​re​pel. Meg hogy mire este ha​za​ér, már annyi far​kat lá​tott nap​köz​ben, hogy egész éj​jel trom​bi​tá​ló ele​fán​tok​kal ál​mo​dik. – Hé, Tö​rök, ki​me​gyek vi​zel​ni, ne​hogy el​csend az édes​sé​ge​met, hal​lod? – Kas​per vi​gyo​-

rog. – Ti tö​rö​kök rosszab​bak vagy​tok a ci​gá​nyok​nál. He​ten​te pár​szor el​hagy​ja a fül​ké​ben lévő he​lyét, és min​dig a mos​dó felé ve​szi az irányt. Ha a fel​ügye​lő meg​kér​de​zi, hol van, azt vá​la​szo​lom, hogy a gyom​rá​val le​het va​la​mi, az it​te​ni ká​vé​tól nem cso​da, véli a fel​ügye​lő, és to​vább​megy. Kas​per tíz perc múl​va tér vissza, kis​sé zak​la​tott. Az​tán foly​tat​juk a mun​kát hát​tal egy​más​nak. A mun​ka​idő fe​lé​nél já​runk, ami​kor a fu​tó​sza​lag le​áll. – Ne​hogy már megint – hal​lom. – A franc​ba. – Túl​óra, eb​ből tuti, hogy túl​óra lesz – mo​rog va​la​ki né​hány re​kesszel odébb. Az em​be​rek el​hagy​ják a fül​ké​i​ket. – Vak​lár​ma – ki​a​bál​ja va​la​ki a sza​lag vé​gé​ről. A sza​la​gok újra el​in​dul​nak, az em​be​rek meg​könnyeb​bül​nek, nem kell sze​re​lőt hív​ni. Kas​per-val mag​nó​ka​zet​tát cse​ré​lünk, mi​előtt foly​tat​juk a le​ve​lek vá​lo​ga​tá​sát. Ami​kor már csak egy óra van hát​ra a mun​ka​idő​ből, ész​re​ve​szem Kas​per ke​zét a ka​ro​mon. Le​ve​szem a fej​hall​ga​tót. – Hé, Tö​rök – szó​lít meg. – Ten​nél ne​kem egy szí​ves​sé​get? Bó​lin​tok. Kö​rül​néz, az​tán ki​húz egy A4-es bo​rí​té​kot a pu​ló​ve​re alól. – Vidd ma​gad​dal, ami​kor in​dulsz. Be​du​gom a bo​rí​té​kot a pu​ló​ve​rem alá. – Nem is kér​de​zed, mi​ért? Meg​rá​zom a fe​je​met. A ki​já​rat előtt so​ra​kozunk. Az őr az üveg mö​gött ül, még nem nyom​ta meg a gom​bot, hogy ki​eresszen min​ket. – A franc​ba, mi lesz már? – szó​lal meg va​la​ki hát​rébb a sor​ban. – Éb​redj már, em​ber! Az​tán két őr kö​ze​le​dik sö​tét​kék pu​ló​ver​ben, övük​ben rá​di​ó​val. Vé​gig​sé​tál​nak a dol​go​zók mel​lett. – Ez meg mi az ör​dög? Meg​áll​nak Kas​per előtt, és azt mond​ják, ez szú​ró​pró​ba​sze​rű el​len​őr​zés, és meg​ké​rik, hogy kö​ves​se őket. – Biz​tos, hogy nem a Tö​rö​köt akar​já​tok? – Kas​per fe​lém bó​lint, de azok nem ne​vet​nek. El​megy ve​lük, és már​is züm​mög​ve nyí​lik a zár. Vé​gig​me​gyek az ut​cán, igyek​szem nem si​et​ni. Kas​per le​ve​le ki​töl​ti a pu​ló​ve​re​met, he​gyes sar​kai majd​nem át​fúr​ják a pa​mut​sze​me​ket. Be​me​gyek a Bjør​nen​be. Va​ló​já​ban a bár neve Bjørns Bo​de​ga, de még sen​ki​től se hal​lot​tam más​ként em​le​get​ni, mint a Bjør​nen. A pos​tai dol​go​zók ked​vez​ményt kap​nak. Egy pá​lin​ka és egy sör meg​szün​te​ti a szá​raz​sá​got a tor​kom​ban, el​ve​szi a pa​pír​ra​gasz​tó sza​gát, és se​gít, hogy pár órán be​lül el​alud​jak. Hó​nap vége van, a bár szin​te üres. Az egyik törzs​ven​dég a sa​rok​ban ül, egy fél zsöm​le

meg egy ku​pi​ca Gam​mel Dansk fölé ha​jol. Va​la​mi​kor ő is a pos​tán dol​go​zott. Ve​szek egy sört, és át​la​po​zok egy ké​pes​új​sá​got. Roy Or​bi​sont annyi​ra le​hal​kí​tot​ták, hogy gyen​ge krá​ko​gás​nak hal​lat​szik a hang​szó​rók​ban. A má​so​dik sör áll előt​tem, ami​kor Kas​per be​lép az aj​tón. – Lát​nod kel​lett vol​na az ar​cu​kat – mond​ja. – Olyan, de olyan csa​ló​dot​tak vol​tak. – Kas​per ne​vet, és újabb kört ren​del. – Lát​nod kel​lett vol​na. – A szá​já​hoz eme​li a rö​vi​des po​ha​rat, a keze resz​ket. Ki​ve​szem a le​ve​let a pu​ló​ve​rem alól. – Nyisd ki – mond​ja. A bar​na bo​rí​té​kon nincs fel​adó. Ben​ne négy fény​má​solt lap. A pa​pír gyű​rött, mint​ha vi​zes lett vol​na, a szö​veg el van ma​sza​tol​va. El​ol​va​som az első so​ro​kat. – A III. Ri​chárd. – Nem tud​tam, hogy ti tö​rö​kök tud​tok ol​vas​ni. Iszik egy korty sört, rá​gyújt. – De azért túl so​ká​ig ne fog​dosd azo​kat a la​po​kat. LSD-be már​tot​ták. Kas​per vissza​te​szi min​det a bo​rí​ték​ba. – Amsz​ter​dam​ból kül​de​ted ide ma​gad​nak – mon​dom. – Nincs raj​ta fel​adó, és a kéz​be​sí​té​si cím ter​mé​sze​te​sen nem lé​te​zik. Ezért vissza​ke​rül hoz​zánk, a pos​tá​ra. A kéz​be​sít​he​tet​len le​ve​lek re​ke​szé​be. – Szó​val erre már te is rá​jöt​tél! – fe​le​li. – Igen, a kéz​be​sít​he​tet​le​nek​től ho​zom ki. De ez al​ka​lom​mal va​la​mi hiba csú​szott a szá​mí​tá​sa​im​ba. Kas​per újabb italt ren​del. Mi​köz​ben a pul​tos tölt, ő pénzt dob a ze​ne​gép​be. – Nézz be hoz​zám hol​nap – mond​ja, mi​köz​ben ki​ürí​ti a pá​lin​kás po​ha​rát. – Van va​lamim a szá​mod​ra. – Fel​ír​ja a cí​mét egy sör​alá​tét​re. Ami​kor fel​éb​re​dek, még min​dig ér​zem a pá​lin​kát a tar​kóm​ban. Iszom egy po​hár vi​zet, és eszem egy al​mát. Az​tán be​vá​sá​ro​lok El​se​beth​nek. Pet​ra áll a tra​fik​ban, ami​kor meg​lát, meg​for​dul, és le​ve​szi a ci​ga​ret​tát, amit ven​ni szok​tam. Meg​kér​de​zi, ké​rek-e még va​la​mit. Túl so​ká​ig ácsor​gok ott. Az​tán meg​rá​zom a fe​jem, és le​te​szem a pénzt a pult​ra.

Ke​zem​ben ott a sör​alá​tét Kas​per cí​mé​vel. Kora dél​után van. Egy vö​rös tég​la​épü​let előtt vár rám. Kö​ve​tem a tömb túl​ol​da​lá​ra, be az ud​var​ra. – Lát​tam, hogy fir​kál​gatsz mun​ka köz​ben – mond​ja. Le​me​gyünk egy pin​ce​lép​csőn, elő​ve​szi a kul​cso​kat. – Va​la​hány​szor szü​ne​tet tar​tunk, vagy amíg egy újabb ku​pac le​vél​re vársz, rög​tön elő​ve​szed a ce​ru​zád. A pin​ce fo​lyo​só​ja nyir​kos és sö​tét. Mál​la​do​zó fa​aj​tók mel​lett ha​la​dunk el, a szá​mot fe​hér fes​ték​kel pin​gál​ták rá​juk, az utol​só aj​tón óri​á​si la​kat függ. Kas​per megint a kul​csok​kal bab​rál. – Ez tu​laj​don​kép​pen nem az én pin​ce​he​lyi​sé​gem. Az enyém sok​kal ki​sebb, de meg​ál​la​pod​tam a ház​mes​ter​rel. Ami​kor ki​nyit​ja az aj​tót, amed​dig a sze​mem el​lát, min​de​nütt kar​ton​do​boz áll. Egy​más​ra stó​col​va a pad​ló​tól a pla​fo​nig, annyi van be​lő​lük, hogy kép​te​len va​gyok meg​ál​la​pí​ta​ni a he​lyi​ség va​ló​di mé​re​tét. – Ha el​vesz​nél, csak hu​hog​jál, és meg​pró​bál​lak meg​ke​res​ni. Kö​ve​tem egy bar​na pa​pír​fa​lak sze​gé​lyez​te kes​keny ös​vé​nyen. – Az egyik ha​ve​rom a cso​mag​rész​le​gen dol​go​zott. Azo​kat a cso​ma​go​kat szor​tí​roz​ta, ami​ket nem lo​pott el. A he​lyi​ség kö​ze​pén Kas​per sza​ba​don ha​gyott egy kis he​lyet, és egy ko​pott af​gán sző​nyeg​gel meg egy ódon bar​na bőr​fo​tel​lal ren​dez​te be. Fel​vesz egy ke​rá​mia ha​mu​tar​tót a föld​ről, ki​ön​ti a dek​ke​ket egy fe​ke​te sze​me​tes​zsák​ba, az​tán be​kap​csol egy vil​lany​me​le​gí​tőt és né​hány el​fer​dült ál​ló​lám​pát. – Nem itt la​kom – mond​ja si​et​ve. – Csak job​ban sze​re​tek itt len​ni, mint fönt a la​kás​ban. Ki​emel egy do​bozt a kar​ton​fal​ból, és el​tű​nik a lyu​kon ke​resz​tül. – A ba​rá​tom a meg​szál​lott​já​vá vált. – Kas​per fúj​tat, mint​ha újabb lyu​ka​kon mász​na át a do​bo​zok kö​zött. – El kel​lett lop​nia a cso​ma​go​kat. Idő​vel már ki se nyi​tot​ta egyi​ket sem. Elő​ször a sa​ját la​ká​sát töl​töt​te meg ve​lük. Az​tán meg​kér​de​zett, hogy nem hoz​hat​na-e ide is né​há​nyat. At​tól tar​tok, igent mond​tam, őt pe​dig el​kap​ták. Elő​ször egy nagy, hosszú​kás pakk ke​rül elő a lyuk​ból, az​tán több ki​sebb kö​ve​ti. Vé​gül ő maga is elő​má​szik. A ha​já​ban pók​há​ló, egy friss kar​co​lást nya​lo​gat a ke​zén. – Nyisd ki, nyisd már ki. Le​té​pem a pa​pírt, és egy apró tu​bu​so​kat tar​tal​ma​zó do​bozt meg öt ecse​tet ta​lá​lok ce​lo​fán​ba cso​ma​gol​va. – Ál​lí​tó​lag a leg​jobb fes​ték, amit kap​ni le​het. Tény​leg a leg​jobb. Meg​csik​lan​do​zom a te​nye​rem az egyik ecset​tel, ér​zem a fi​nom ál​lat​szőrt a bő​rö​mön. – Nem fes​tek. – De​hogy​nem. Kas​per le​té​pi a pa​pírt a nagy cso​mag​ról, és elő​ke​rül egy fes​tő​áll​vány. Fel​ál​lít​ja a föl​dön. A kö​vet​ke​ző​ben össze​te​kert vász​nak van​nak. Egy szög​be​lö​vő pisz​tollyal ki​fe​szít egyet egy fa​ke​ret​re, és az áll​vány​ra te​szi. Az​tán megint el​tű​nik a lyu​kon a kar​ton​do​bo​zok kö​zött, és egy kis da​rab fa​rost​le​mez​zel a ke​zé​ben tér vissza. – A pa​let​tád – mond​ja, és le​te​lep​szik a ka​ros​szék​be. – Fess. – Le​nyúl a szék egyik ol​da​lán, és elő​vesz egy óri​á​si, fű​vel teli ta​sa​kot.

Az ecset még min​dig a ke​zem​ben van, mi​köz​ben so​dor egy spang​lit. – Ha sem​mi nem jut eszed​be, még min​dig fest​hetsz egy mé​la​bús an​da​lú​zi​ai táj​ké​pet, ami​lyen az ott​ho​nod. – Ana​tó​li​ai. – Igen, az az, ott lent, ahol a kecs​kék​kel és a feta sajt​tal él​tél. – Tu​laj​don​kép​pen mi ba​jod a tö​rö​kök​kel? – Sem​mi. – Tény​leg? – Csak nem hi​szem el, hogy tö​rök vagy. Fess már. Ki​nyi​tom az első tu​bust, és az ecset vé​gé​vel át​sza​kí​tom a kis vé​dő​fó​li​át. Ci​nó​ber​vö​rös, kí​nai. Vö​rös, mint a száj bel​se​je, és rend​kí​vül mér​ge​ző. Egy ke​ve​set ki​nyo​mok a desz​ká​ra, az​tán ki​nyi​tom a kö​vet​ke​ző tu​bust. Ele​fánt​csont​fe​ke​te, el​sze​ne​se​dett ál​lat​cson​tok​ból ké​szült. Olyan fe​ke​te, hogy min​den ecset​vo​nás úgy hat, mint​ha lyuk len​ne a vász​non. Az​tán egy kis ult​ra​ma​rin​kék, és egy csepp ná​po​lyi sár​ga. Kas​per fe​lém nyújt​ja a spang​lit, té​to​vá​zom. Évek óta nem szív​tam. Az​tán meg​töl​töm a tü​dő​met, és las​san ki​fú​jom a füs​töt. Pi​ros fes​té​ket nyo​mok a vé​kony pa​pír​ra, és szip​pan​tok még egyet.

Pet​ra fe​hér ke​zé​vel ki​si​mít​ja a ha​ját az ar​cá​ból. – Még va​la​mit? A ci​ga​ret​tá​im a pul​ton he​ver​nek. Mö​göt​tem rö​vid sor ke​let​ke​zett. – Meg​in​nál ve​lem egy ká​vét? – kér​de​zem, és elő​ször nem va​gyok biz​tos ben​ne, hogy han​go​san ki​mond​tam a sza​va​kat. Rám néz. A mö​göt​tem lévő sor egy​re hosszab​ban kí​gyó​zik. Igent mond, mint​ha azt kér​dez​tem vol​na, le​het-e kap​ni ná​luk fo​ga​dó​szel​vé​nye​ket. A bolt előtt vá​rok rá. Ami​kor ki​jön, már nem az üz​let​ben kö​te​le​ző gal​lé​ros póló van raj​ta, ha​nem egy fe​ke​te, ma​gas nya​kú pu​ló​ver. Ke​zét a pu​ló​ver uj​já​ba rej​ti, csak az ujj​he​gyei lát​sza​nak ki be​lő​le. Egy​más mel​lett lép​de​lünk. A kör​nyé​ken min​den bárt is​me​rek, de még egyet​len ká​vé​ház​ban se vol​tam. Vé​let​len​sze​rű​en vá​lasz​tok, be​me​gyünk. Az em​be​rek han​go​san be​szél​nek, ne​vet​gél​nek, szend​vi​cset maj​szol​nak, és új​sá​go​kat la​poz​gat​nak. A presszó​ká​vé-gép ak​ko​ra zajt csap, mint egy fel​száll​ni ké​szü​lő űr​ha​jó. Pet​ra ki​bá​mul az ut​cá​ra. El​ve​szem az ét​la​pot az asz​tal​ról, van: te​jes​ká​vé, csí​kos kávé, ha​bos kávé. Cit​ro​mos kávé Ba​li​ról. Meg in​di​ai gyógy​ká​vé. Meg​kér​de​zem Pet​rát, hogy mit kér. Elő​ször azt hi​szem, nem hal​lot​ta a kér​dést. – Ká​vét – fe​le​li az​tán, mi​köz​ben le nem ve​szi a sze​mét az ab​lak előt​ti au​tók​ról. Pet​ra óva​to​san kor​tyol​ja a ká​vét, gon​do​san ügyel rá, hogy ne fröccsen​jen ki. Nem hagy bar​na ká​vé​fol​to​kat a por​ce​lá​non. A csé​sze mel​lett egy kis ke​mény sü​te​mény van, ap​ró​kat ha​rap​va maj​szol​ja el. – Rég​óta dol​go​zol a bolt​ban? – kér​de​zem, pe​dig tu​dom a vá​laszt, em​lék​szem arra a hét​re, ami​kor kez​dett. Té​len min​dig olyan, mint​ha fáz​na, nyá​ron pe​dig nem bar​nul le. Bó​lint, és a mu​ta​tó​uj​já​val el​tá​vo​lít​ja a mor​zsá​kat a csé​sze​alj​ról. – Sze​retsz itt dol​goz​ni? Megint ki​bá​mul az au​tók​ra. – Mun​ka – fe​le​li. Át​to​lom neki a sü​ti​met az asz​ta​lon. – Kö​szö​nöm. Kel​le​mes hely. Úgy ejti a sza​va​kat, mint​ha be​ta​nul​ta vol​na a fo​ne​ti​kus írás​sal le​írt sza​va​kat, de nem ér​te​né, mit je​len​te​nek. Át​me​gyünk a hí​don, a bel​vá​ros​ból Chris​ti​ans​havn-ba, a csa​tor​na men​tén. Elő​ke​re​si a kul​cso​kat. – Sze​re​tek itt lak​ni – mond​ja, mi​köz​ben ki​nyit​ja az aj​tót. A kony​ha pad​ló​ja sakk​táb​la​min​tás li​nó​le​um. Az egyik fe​hér me​zőn egy macs​ka ül. A sze​mé​vel kö​vet min​ket, egyéb​ként nem moz​dul. – Kot​nak hív​ják. Len​gye​lül macs​kát je​lent. Vé​kony jó​szág, a sző​re szür​ke, és a nya​kán egy he​lyen tel​je​sen ko​pasz. – Na​gyon szo​mo​rú macs​ka, fo​gal​mam sincs, mi​ért. Ki​nyit egy do​boz macs​ka​ele​delt, a tar​tal​mát ki​ön​ti egy tál​ba. A macs​ka meg​sza​gol​ja az ételt, vesz egy fa​la​tot, de már el is vesz​ti az ér​dek​lő​dé​sét.

– A leg​drá​gább macs​ka​ele​delt ve​szem neki. A sző​re még​sem fé​nyes. És nem akar mo​so​lyog​ni. – A macs​kák szok​tak mo​so​lyog​ni? – Azt le​het tud​ni, ha nem mo​so​lyog​nak. A kony​há​ban el​szí​vunk egy ci​ga​ret​tát, mi​köz​ben az ál​lat szem​mel tart min​ket. A csik​ket el​nyom​juk a mo​so​ga​tó​ban, az​tán kö​ve​tem a há​ló​szo​bá​ba. Le​vet​kő​zik, mint​ha or​vos​nál len​ne, moz​du​la​tai me​re​vek és gya​kor​la​ti​a​sak. Ru​há​ját össze​hajt​va egy szék​re te​szi. A tes​te majd​nem olyan fe​hér, mint a keze, a kék erek lát​sza​nak a bőre alatt. Ér​zem a sar​kát a há​ta​mon. A bőre lán​gol, a mel​lén és a bel​ső comb​ján vö​rös fol​tok ke​let​kez​nek, mint va​la​mi al​ler​gi​ás re​ak​ció. A macs​ka az aj​tó​ból fi​gyel min​ket. Iga​za van, tény​leg nem mo​so​lyog. – Po​do​basz mi się – szó​lal meg Pet​ra, mi​köz​ben a há​tun​kon fek​szünk az ágy​ban. A sza​vak és a ki​ej​tés is szláv​nak hang​zik. – Apám len​gyel – vá​la​szol​ja meg a fel nem tett kér​dést. Meg​gyújt két ci​ga​ret​tát, és az egyi​ket fe​lém nyújt​ja. – Gye​rek​ko​rom​ban ál​lan​dó​an len​gye​lül be​szél​tem. – Meg​pró​bál füst​ka​ri​kát csi​nál​ni, nem si​ke​rül. – Ta​valy ta​lál​koz​tam pár len​gyel egye​te​mis​tá​val. Meg​kér​tek, hogy ve​zes​sem kör​be őket a vá​ros​ban. Va​la​hány​szor ki​nyi​tot​tam a szám, vi​hog​tak, és azt mond​ták, hogy úgy be​szé​lek, mint egy régi film​ben. – Meg​va​kar​ja az egyik mel​lét, a mell​bim​bó​ja ki​csi és ró​zsa​szín. – Hi​ány​zik va​la​ki, aki​vel len​gye​lül be​szél​het​nék. – Meg​ta​nul​ha​tok – ja​vas​lom, de erre csak mo​so​lyog. – Po​do​basz mi się – is​mét​li. – Tet​szel ne​kem. Be​kö​töm a ci​pő​fű​ző​met. Meg​kér​de​zi a te​le​fon​szá​mo​mat. Azt mon​dom, hogy egy idős hölgy​nél la​kom, úgy hang​zik, mint egy ha​zug​ság. – Ugye, töb​bet nem ta​lál​kozunk? – kér​de​zi, ami​kor az aj​tó​ban ál​lok. – Ci​ga​ret​tá​ra min​dig szük​sé​gem lesz. Úgy mo​so​lyog, mint​ha a kér​dést csak vicc​ből tet​te vol​na fel. A macs​ka ugyan​azon a me​zőn ül a kony​há​ban, a sze​mé​vel ki​kí​sér. Ezen​túl egy má​sik bolt​ban vá​sá​ro​lok El​se​beth​nek. A bolt​tól, ahol Pet​ra dol​go​zik, még tíz per​cet kell gya​lo​gol​jak a kö​vet​ke​ző üz​le​tig, ahol ki​sebb a vá​lasz​ték, és min​den drá​gább. Az utca túl​ol​da​lán me​gyek, és mi​után be​vá​sá​rol​tam, be​te​szek még egy tíz​ko​ro​nást az El​se​beth vissza​já​ró​já​nak fenn​tar​tott zse​bem​be.

Kas​per az ut​cán vár, kö​ve​tem a pin​cé​be. Az áll​vány​ra új, fe​hér vá​szon van fe​szít​ve. Ami​kor né​hány nap​ja itt jár​tam, majd​nem tel​je​sen el​hasz​nál​tam a fe​ke​te fes​té​ket, a tu​bus ak​ko​ra lett, mint a hü​velyk​uj​ja​mon a kö​röm. Most egy va​do​na​túj vár rám. Kas​per fel se néz a ma​ri​hu​á​nás zacs​kó​já​ból, ami​kor rá​kér​de​zek. Csak meg​ráz​za a fe​jét. Er​ről ne be​szél​jünk, nem fon​tos. Mi​köz​ben so​dor, én fes​tek. Ami​kor fel​pil​lan​tok a vá​szon​ról, a ka​ros​szék​ben al​szik, a szá​ja egy ki​csit el​tát​va. Elő​ke​re​sem a fe​hér fes​té​ket, és le​fes​tem a kör​vo​na​lát. Fé​lig fel​éb​red, egy szem​mel pis​log rám. – Ugye, nem fes​tesz le? – Meg​rá​zom a fe​jem. – Meg kell is​mer​ked​ned egy ba​rá​tom​mal – mo​tyog​ja, és újra el​al​szik. Va​la​hol a Ves​ter​brón va​gyunk, ta​lán Fre​deriks​berg-ben, Kas​per mu​tat​ja az utat. – Nyil​ván nem Karls​son​nak hív​ják, de nem hi​szem, hogy el​le​né​re lesz, ha így szó​lí​tod. Be​me​gyünk egy bolt​ba, az lesz a leg​jobb, ha vi​szek neki va​la​mit. Olyan cse​resz​nye​bort és do​hányt ve​szek, ami​lyet Kas​per sze​rint ked​vel. Fel​me​gyünk egy ka​put​el​e​fon nél​kü​li lép​cső​ház​ba, fel egé​szen a leg​fel​ső lép​cső​for​du​ló​ig. Itt csak egyet​len ajtó van, név​táb​la nél​kül. Kas​per vál​lal ne​ki​fe​szül, és el​te​ke​ri a ki​lin​cset, amíg az ajtó egy kat​ta​nás​sal ki nem nyí​lik. Mind​két ol​da​lon pad​lás​he​lyi​sé​gek mel​lett ha​la​dunk el, vé​gül egy fém​lét​rá​hoz érünk, amely a pla​fo​non lévő csa​pó​aj​tó​hoz ve​zet. Kas​per a lét​rán áll​va tol​ja fel az aj​tót, a ré​sen be​szi​vá​rog a fény. – Ez​zel min​dig meg​gyű​lik a ba​jom – mond​ja a szá​ja szeg​le​té​ből, aj​kai kö​zött kis kul​csot tart. – Tu​dok se​gí​te​ni? Meg​ráz​za a fe​jét, ki​dug​ja a ke​zét a nyí​lá​son, és el​kap egy erős lán​cot, ame​lyen la​kat lóg. Ki​má​szunk a te​tő​re, ahon​nan egész Kop​pen​há​gát lát​ni. Tő​lünk nem messze egy kis fé​szer áll, meg egy nyug​ágy. Ami​kor oda aka​rok men​ni, Kas​per meg​ra​gad​ja a ka​ro​mat. – Ha csak úgy be​dö​röm​bö​lünk, fo​gal​mam sincs, ho​gyan re​a​gál. Össze​gyűjt egy ma​rok​nyi fe​hér par​ti ka​vi​csot. Lágy ív​ben át​ha​ji​gál​ja őket a fé​szer te​te​jé​re. – Nem tud​ja, hogy jö​vünk? – De​hogy​nem… De a dá​tu​mo​kat meg az idő​pon​to​kat nem szok​ta meg​je​gyez​ni. Még né​hány ka​vics, és az ajtó ki​nyí​lik. A ki​lé​pő sza​kál​las fér​fi szél​dzse​kit vi​sel, alat​ta két pu​ló​ver, a sap​ká​ja a fü​lé​re húz​va. A hú​szas évei kö​ze​pén jár​hat, de a bőre cser​zett és vö​rös. Szo​ro​san meg​öle​li Kas​per-t, ve​lem pe​dig ke​zet fog. – Hoz​tunk egy kis aján​dé​kot – szó​lal meg Kas​per. Fel​eme​lem a zacs​kót. A fic​kó be​le​néz, és elé​ge​det​ten bó​lint. Az​tán kör​be​ve​zet a te​tőn, két óri​á​si tor​nyot is meg​mu​tat, az egyik a Zootår​net az ál​lat​kert​ben, a má​sik a Run​detårn. Tisz​ta idő​ben még Bar​sebäck atom​erő​mű​vet is lát​ni a svéd par​tok​nál. Meg​mu​tat​ja az eső​csa​tor​nát, amit ő maga ja​ví​tott meg egy​szer késő este, zseb​lám​pa​fény​nél. Majd​nem le​zu​hant, de az eresz​csa​tor​na szi​vár​gott, és ha nem tesz va​la​mit, ak​-

kor va​la​ki más jön fel meg​ja​ví​ta​ni. A nyug​ágyat is ő hoz​ta rend​be, csak egy kis tű és cér​na kel​lett hoz​zá, más​kü​lön​ben sem​mi baja nem volt. Ál​lí​tó​lag itt he​ve​ré​szik egész nyá​ron, szem​hé​ján ubor​ka​ka​ri​ká​val. Té​len jól be​bu​gyo​lál​ja ma​gát, ide​kint ül​dö​gél, ol​vas​gat és egy ter​mosz​ból ká​vét kor​tyol​gat. Be​lé​pünk a fé​szer​be. – Íme, az ott​ho​nom. – Meg​mu​tat​ja a sa​rok​ban he​ve​rő há​ló​zsá​kot meg a mat​ra​cot, az​tán a gáz​fő​zőt, és a kam​pó​kon lógó kony​hai esz​kö​zö​ket. Le​ülünk egy kis össze​csuk​ha​tó asz​tal​hoz. Kas​per és én kap​juk a két szé​ket. Kas​per meg​ra​gad egy sö​rös​lá​dát. Ki​nyit​ja a cse​resz​nye​bort, és a ki​csor​bult te​ás​csé​szék​be töl​ti. – Biz​to​sí​tá​si ügy​nök​nek ta​nul​tam – ma​gya​ráz​za. – Volt egy nőm. Meg vol​tam róla győ​ződ​ve, hogy min​den rend​ben, és ahogy be​fe​je​zem a ta​nul​má​nya​i​mat, sem​mi aka​dá​lya a csa​lád​ala​pí​tás​nak. Kas​per köz​ben so​dor​ni kez​di az első spang​lit, va​ló​szí​nű​leg már sok​szor hal​lot​ta a tör​té​ne​tet. – Egy szép na​pon, mire ha​za​ér​tem, össze​pa​kol​ta a hol​mi​mat. Azt mond​ta, szo​mo​rú​vá te​szem. Azt mond​ta, ez az ő la​ká​sa. Er​ről meg is fe​led​kez​tem. Le​tör​li a cse​resz​nye​bort a szá​já​ról. – Jár​tam az ut​cá​kat, tél volt. A pénz​tár​cá​mat a la​kás​ban fe​lej​tet​tem, és nem akar​tam vissza​men​ni érte. Az​tán eszem​be ju​tott a gye​rek​ko​rom, meg a te​tőn töl​tött dél​utá​nok. A nagy​bá​tyám fűtő volt, ő ho​zott fel ide. Ka​ka​ót it​tunk és kár​tya​já​té​ko​kat ját​szot​tunk. A ke​rék​pártá​ro​ló​ban ta​lál​tam egy csa​var​hú​zót. A la​ka​ton csak egy ki​csit kel​lett csa​var​ni. Le​száll a sö​tét​ség, Karls​son meg​gyújt​ja a két pet​ró​le​um​lám​pát. Kol​bászt süt krump​li​val a gáz​lán​gon. – Az első he​tek​ben csak a pék​ség​ből ho​zott szá​raz ke​nyé​ren él​tem. De szé​dül​ni kezd​tem. Va​la​mi hús​fé​lé​re volt szük​sé​gem. Karls​son el​oszt​ja az ételt. – Az utol​só mor​zsák​kal ga​lam​bot fog​tam. Mint a rajz​fil​mek​ben: a ga​lamb kö​ve​ti a mor​zsá​kat a láda alá, és ek​kor meg​húz​zák a zsi​nórt. Kas​per pár​szor be​le​ha​rap a kol​bász​ba, az​tán vil​lá​já​val ide-oda to​lo​gat​ja a krump​li​kat. Ami​kor végzünk, Karls​son össze​gyűj​ti a ma​ra​dé​kot, és a te​tő​re te​szi, ahol hi​de​gen ma​rad. Vissza​ül a sö​rös​lá​dá​ra, tölt még egy kis cse​resz​nye​bort, és so​dor egy ci​ga​ret​tát az ál​ta​lam ho​zott do​hány​ból. – Si​rályt et​tem. – Karls​son le​hal​kít​ja a hang​ját. – Na​gyon éhes vol​tam. Elő​ször el akar​tam ker​get​ni, de ügyet se ve​tett rám. Ott lak​má​ro​zott a láda alatt. Hidd el, sose akar​nál si​rályt enni. A fe​je​met rá​zom, hi​szek neki. – Itt áll​tam a te​tőn, le​szo​po​gat​tam a cson​to​kat, és azon gon​dol​kod​tam, hogy le​ug​rom. De nem akar​tam üres gyo​mor​ral meg​hal​ni. Elő​ször hot​do​got akar​tam enni ketchup​pal, hagy​má​val és ubor​ká​val, és fi​ze​tés nél​kül el​sza​lad​ni. Kas​per-val a hot​do​gos ko​csi​nál ta​lál​koz​tam. – Együtt jár​tunk is​ko​lá​ba. – Kas​per újabb ci​g​i​re gyújt. – Adott egy ke​ve​set köl​csön. Nincs szük​sé​gem sok​ra, csak nem aka​rok si​rályt enni. – Ez még az​előtt volt, hogy eszem​be ju​tott ez az egész az LSD-vel. – Én adom el – ma​gya​ráz​za Karls​son. – A vén hip​pi​ket nem ér​dek​li, hogy né​zek ki. És

van elég pén​zük meg​fi​zet​ni a mi​nő​sé​gi árut. – A Né​met​or​szág​ból ka​pott tab​let​ták mind sza​rok. Csak kré​ta​por és ko​de​in. Sőt, akár pat​kány​mé​reg – mond​ja Kas​per. – Mi jó anya​got áru​lunk. Va​ló​di LSD-t, mint ami​lyet a „The Ma​mas and the Pa​pas” is tolt azok​ból az óri​á​si be​főt​tes​üve​gek​ből. Mi​után el​fo​gyasz​tot​tuk a har​ma​dik üveg cse​resz​nye​bort is, könnyí​te​nem kell ma​ga​mon. Egy ide​je már vissza​tar​tot​tam, mert Karls​son nem akar​ta ab​ba​hagy​ni a be​szé​det. – Van kint egy vö​dör – mond​ja. – Ne vi​zelj le a te​tő​ről. Rend​kí​vül csá​bí​tó, tu​dom, de ne tedd.

Már más​fél órá​ja dol​gozunk, ami​kor a fel​ügye​lő oda​lép hoz​zám. Szét​vá​lo​ga​tom a ke​zem​ben lévő le​ve​le​ket, és csak az​u​tán ve​szem le a fej​hall​ga​tót. – A fő​nök be​szél​ni sze​ret​ne ve​led. – Most? – Oda​fent vár. Fon​tos​nak tű​nik. Kas​per vi​gyo​rog. – Mit kö​ve​tett el a Tö​rök? A fel​ügye​lő kény​sze​re​det​ten mo​so​lyog, nem tud​ja el​dön​te​ni, il​len​dő-e vele ne​vet​ni. – Min​dig a tö​rö​kök​kel van gond… – csó​vál​ja a fe​jét Kas​per. El​ha​la​dok a pol​cok mel​lett, ahol újra meg újra ugyan​az a moz​du​lat is​mét​lő​dik. Olyan las​san me​gyek, ami​lyen las​san csak tu​dok. A fő​nök ha​von​ta csak egy​szer-két​szer dol​go​zik az éj​je​li mű​szak​ban. Vagy ak​kor, ha va​la​mi fon​tos tör​té​nik. Ta​lán Kas​per LSD-jé​ről akar ve​lem be​szél​ni, de nem hi​szem. Ak​kor nem hí​va​tott vol​na olyan​kor, ami​kor ő is ott áll mel​let​tem. Tu​dom, mit fog mon​da​ni. Csak azt nem ér​tem, ho​gyan jöt​tek rá. Az első idők​ben pa​pí​rok nél​kül akar​tam dol​goz​ni. De apám nem ké​szí​tett fel az új idők​re, a vo​nal​kó​dok​ra meg a szá​mí​tó​gé​pek​re. Arra a vi​lág​ra, ahol a fe​ke​te mun​ka a fe​ke​té​ké, ahogy egy kő​mű​ves mond​ta egy​szer. Ki​vé​ve per​sze, ha szak​kép​zett mes​ter vagy, vi​gyor​gott. A nør​reb​rói kis bol​tok​ba kezd​tem já​ro​gat​ni. A szo​bám meg​telt go​lyós​tol​lak​kal, zacs​kós ma​gok​kal és grá​nát​al​má​val, az utób​bi min​dig rám ro​hadt. Ma​gas stóc​ban he​ver​tek a vi​deo​fil​mek, ami​ket nem tud​tam le​ját​sza​ni, pi​ra​mi​so​kat épí​tet​tem ci​ga​ret​tás do​bo​zok​ból. Törzs​vá​sár​ló​nak akar​tam szá​mí​ta​ni, azt akar​tam, hogy meg​is​mer​je​nek és meg​bíz​za​nak ben​nem, mi​előtt a pa​pí​rok​ról kér​de​zős​kö​döm. A leg​töb​ben azt ígér​ték, tud​nak sze​rez​ni, vé​gül azon​ban nem kí​nál​tak mást, mint lo​pott ke​nyér​pi​rí​tót meg vi​deó​le​ját​szó-mag​nót. Egy​szer késő este be​té​ved​tem egy piz​zé​ri​á​ba. Ad​dig még so​sem jár​tam ott, és csak azért men​tem be, mert éhes vol​tam. Egy​re job​ban el​ke​se​red​tem, ezért ker​te​lés nél​kül a pa​pí​rok​ról ér​dek​lőd​tem. Elő​ször azt hit​tem, a pult mö​gött álló fic​kó nem ér​tett meg. Csak ci​ga​ret​tá​zott, mi​köz​ben a piz​za bent sült a sü​tő​ben. Egy há​rom​na​pos új​sá​got ol​vas​gat​tam, és ma​ga​mon érez​tem a te​kin​te​tét. Már a ke​zem​ben volt a piz​zás do​boz, és ép​pen ki akar​tam lép​ni az aj​tón, ami​kor rám szólt, hogy ne fe​led​kez​zem meg a blokk​ról. Egy cím állt raj​ta, egy øs​ter​brói zöld​sé​ge​sé. Ad​jam át neki Öz​türk üd​vöz​le​tét. A pa​pí​rok sok​ba ke​rül​tek, de ere​de​ti​ek vol​tak. Ez​zel hu​szon​egy éves let​tem, és Meh​met Fa​ruk lett a ne​vem. Szü​le​té​si anya​köny​vi ki​vo​na​tot és egész​ség​biz​to​sí​tá​si kár​tyát kap​tam, és meg​nyug​tat​tak, hogy Meh​met Fa​ruk nem fog fel​buk​kan​ni. Te​her​be ej​tett egy nem neki való lányt, ezért el​hagy​ta az or​szá​got, vagy a mo​csár​ban he​ver. Út​le​ve​let ké​szít​tet​tem. Bank​szám​lát nyi​tot​tam. Ál​lá​s​in​ter​júk​ra jár​tam, elő​ször rek​lám- és új​ság​ki​hor​dó let​tem. Ké​sőbb a pos​tá​ra ke​rül​tem. Az első mű​sza​kom után el​men​tem sö​röz​ni a töb​bi pos​tai al​kal​ma​zot​tal a Bjør​nen​be. Azt mond​ták, nem lát​szom tö​rök​nek. Ma​gya​ráz​ni kezd​tem, hogy csak fé​lig va​gyok az, anyám dán. In​nen a vö​rös hajt ered​mé​nye​ző gén, amit majd én is to​vább​örö​kí​tek. Né​-

hány sör után már nem hi​tet​len​ked​tek annyi​ra, tény​leg, mond​ták, ha job​ban meg​né​zünk… Ke​ze​met a fő​nök iro​dá​já​nak ki​lin​csén pi​hen​te​tem, mély lé​leg​ze​tet ve​szek, mi​előtt be​nyi​tok. Egye​dül van. Do​hány​szag ter​jeng. A fa​lon egy da​ru​kat áb​rá​zo​ló nap​tár lóg. – A fiam egy ilyet irá​nyít, egy ha​tal​ma​sat – mond​ja, és hellyel kí​nál. A fő​nök ko​ráb​ban kő​mű​ves​ként dol​go​zott. Sa​ját cége volt, amíg a háta bír​ta. Az​tán át​ké​pez​te ma​gát. – Ta​lán té​ve​dek. – Meg​érin​ti az előt​te he​ve​rő pa​pír​ku​pa​cot. – Át​néz​tem az egé​szet. Több​ször is, és… – Rám néz, ta​lán azt re​mé​li, mon​da​ni fo​gok va​la​mit. Hogy össze fo​gok om​la​ni, és be​is​me​rem bű​nö​met. A ma​gya​ráz​ko​dást és a bo​csá​nat​ké​rést erő​nek ere​jé​vel ma​gam​ban tar​tom. – Le​het​sé​ges, hogy egyet​len​egy​szer se vol​tál sza​bad​sá​gon, ami​óta itt dol​go​zol? Egyet​len​egy​szer se? Nye​lek, az​tán bó​lin​tok. – En​gem nem ér​de​kel, de a nya​kunk​ra ho​zod a szak​szer​ve​ze​tet. Így is azt hi​szik, hogy ha​lál​ra dol​goz​ta​tunk ben​ne​te​ket – mond​ja vi​gyo​rog​va. Az​tán fel​húz​za vas​tag, bo​zon​tos szem​öl​dö​két. – Kény​te​len le​szel sza​bad​sá​got ki​ven​ni. – Elém tesz egy sza​bad​sá​go​lá​si nyom​tat​ványt, az első sor már ki van tölt​ve, Meh​met Fa​ruk név​re. Fel kell áll​nom. – Még egy do​log, ha már itt vagy. Ugye Kas​per Ras​mus​sen​nel vagy be​oszt​va? – Igen. – A szak​szer​ve​ze​ti bi​zal​mi biz​to​san ki​buk​na, ha tud​ná, hogy meg​kér​dez​te​lek. De még​is… szó​val… ren​de​sen vég​zi a mun​ká​ját? – Igen. – Úgy ér​tem… Ke​re​si a sza​va​kat, óva​to​sabb​nak kell len​nie, mint az épít​ke​zé​sen. – Nem vet​ted ész​re, hogy olyan dol​go​kat tesz, ame​lyek… ki​csit el​tér​nek a meg​szo​kot​tól? Eset​leg fur​csák? – Nem… Vagy​is… – Igen…? – Nem, biz​to​san nem je​lent sem​mit. – Ter​mé​sze​te​sen köz​tünk ma​rad. – Ami​kor szü​ne​tet tar​tunk… – Igen? A fő​nök en​gem néz. Szem​öl​dö​ke a le​ve​gő​ben lóg, ak​ko​ra, mint egy si​rály szár​nya. – Mi​után ki​ön​ti az utol​só csé​sze ká​vét, nem töl​ti meg a kan​nát friss víz​zel. – Öö… És? – És ugye ott van az a táb​la… – Igen… jó, hogy szól​tál. El​ha​la​dok a pol​cok mel​lett, vissza a he​lyem​re. Kas​per rám vi​gyo​rog. – Ugye nem kül​de​nek haza Tö​rök​or​szág​ba?

A szü​net​ben ki​töl​töm a sza​bad​sá​go​lá​si ké​rel​met, és le​adom a fel​ügye​lő​nek. Fel​ve​szem a ka​bá​to​mat. Ki​ürí​tem a nesz​ká​vés csé​szé​met. Mind​járt ti​zen​egy óra. Épp el​ha​gyom a fő​pá​lya​ud​vart, ahon​nan már lát​szik a szor​tí​ro​zó épü​le​te, ami​kor rá​döb​be​nek, hogy sza​bad​sá​gon va​gyok. Az első órá​ban egye​dül iszom, az​tán egy fér​fi ül le a mel​let​tem lévő bár​szék​re. A bőre ápolt, a ru​há​ja tisz​ta, fris​sen va​salt, még így éj​fél után is. Elő​ször ma​gunk​ban po​ha​raz​ga​tunk. Az​tán össze​koc​cint​juk az üve​ge​in​ket. Majd el​me​sé​li, hogy fény​ké​pész. Egész este a meg​fe​le​lő fo​tó​té​mát ke​res​te. Ren​del egy kört, az​tán vé​gig​néz ma​gán. – Nem va​gyok buzi – mond​ja, mint​ha tud​ná, hon​nan is jut​ha​tott eszem​be ez a gon​do​lat. – Alvó lá​nyo​kat fény​ké​pe​zek. Ép​pen kér​dez​ni aka​rok, ami​kor bó​lint. – Mi​köz​ben al​sza​nak, le​fény​ké​pe​zem őket. Per​sze a leg​ne​he​zebb rá​ven​ni őket, hogy fel​jöj​je​nek a la​ká​som​ra. Ezért kell jól ki​néz​nem. A pul​tos vil​log​tat​ja a lám​pát, utol​só kör. – Rend​sze​re​sen fu​tok – mond​ja a fic​kó, és meg​iga​zít​ja az inge nya​kát. – Két könyv​klub​nak is tag​ja va​gyok. A lá​nyok sze​ret​nek ol​vas​ni. Fel​hör​pint​jük az ita​lun​kat, és fel​tá​pász​ko​dunk. – Va​la​mit meg kell mu​tat​nom ne​ked – mond​ja, ami​kor ki​érünk az ut​cá​ra. Kö​ve​tem. – Egyet​len​egy​szer Rohyp​nolt hasz​nál​tam – mond​ja. – A tab​let​tát fel​ol​dot​tam egy lány ita​lá​ban, az​tán már nem is tu​dott ma​gá​ról. Fel​ál​lí​tot​tam a lám​pá​kat, áll​vány​ra sze​rel​tem a ka​me​rát, és el​ren​dez​tem őt is. Úgy aludt, ahogy csak fil​mek​ben szo​kás. Át​vá​gunk az út​tes​ten. – De ami​kor elő​hív​tam a ké​pe​ket, lát​szott, hogy csal​tam. Így sem​mi ér​tel​me. Da​ra​bok​ra tép​tem a ké​pe​ket meg a ne​ga​tí​vo​kat. – A fér​fi egy la​kó​tömb​re mu​tat va​la​mi​vel lej​jebb az ut​cán. – Ott van. – El​né​zést – mon​dom, sar​kon for​du​lok, és el​in​du​lok az ut​cán, a má​sik irány​ba. Va​la​mit mond még, de nem hal​lom, mit. A vá​rost já​rom. Az ut​cák ned​ve​sek az eső​től. Há​nyás​fol​to​kat és össze​tört üve​ge​ket ke​rül​ge​tek. Már nem já​rok messze a szo​bám​tól El​se​beth​nél, még​sem me​gyek haza. Át​vá​gok a hí​don, és a csa​tor​na men​tén lép​de​lek. Be​csön​ge​tek a ka​put​el​e​fo​non, le​nyom​va tar​tom a gom​bot. Vé​gül re​cse​gést hal​lok, majd a kapu ber​re​gé​sét. Pet​ra áll az elő​szo​bá​ban, óri​á​si Mi​ci​mac​kós pó​lót és fe​hér pa​mut​bu​gyit vi​sel. A sze​mei ap​rók, né​hány​szor pis​log, az​tán vissza​megy az ágyá​ba. Le​vet​kő​zöm, a háta a mell​ka​som​hoz ér, ahogy mel​lé fek​szem. Hoz​zám bú​jik. A nap már út​ban van fel​fe​lé, ami​kor fe​lém for​dul. Ér​zem a ke​zét a lá​ba​im kö​zött. Meg​ke​re​sem a szá​ját. Le​húz​za a bu​gyi​ját, és se​gít, hogy be​ha​tol​has​sak. Az​tán ott fek​szünk iz​zad​tan, még min​dig ál​mos sze​mek​kel. Csak most ve​szem ész​re a vö​rös csí​ko​kat a kar​ján. – Kot – mond​ja. – Nem akar​ja tisz​tá​ra nyal​ni ma​gát. Ezért ki​vi​szem a für​dő​szo​bá​ba, és a zu​hany alá tar​tom. Ilyen​kor ka​pá​ló​dzik és kar​mol.

Le​vi​szem a macs​kát a lép​csőn. A bőr er​nyed​ten lóg raj​ta, akár​csak egy túl​mé​re​te​zett té​li​ka​bát. Fél​úton ki​me​resz​ti a sze​mét, és a kar​ma​it a ka​rom​ba mé​lyesz​ti. Erő​sen tar​tom, Pet​ra ki​nyit​ja az aj​tót. Az ud​var​ra érve le​te​szem. Az ál​lat resz​ket a hi​deg​től vagy az iz​ga​lom​tól. Egy da​ra​big még ott áll, az​tán tesz né​hány óva​tos lé​pést. Majd ne​ki​ira​mo​dik, és el​tű​nik a leg​kö​ze​leb​bi sze​mét​tá​ro​ló​ban. Pet​ra fél, hogy el​szö​kik, hogy ki​sza​lad egy autó elé. Ta​lán szán​dé​ko​san. – Nem tud ki​szök​ni, a kapu zár​va van. – A macs​kák min​den​hon​nan ki tud​nak szök​ni. Le​ülünk egy pad​ra, egy ter​mosz​ból ká​vét iszunk. Hall​juk Kot mo​to​zá​sát. Röp​ke pil​la​na​tok​ra lát​juk, ahogy a sze​mét​tá​ro​ló​tól a ke​rék​pártá​ro​ló​hoz fut, az​tán vissza. Majd tel​je​sen el​tű​nik. Pet​ra fé​lig fel​áll, át​ka​ro​lom és vissza​hú​zom. Iszik egy korty ká​vét, de nem ve​szi le a sze​mét ar​ról a suf​ni​ról, ahol utol​já​ra lát​tuk Ko​tot. Ne​gyed​óra múl​va a macs​ka vissza​jön. Egy sze​me alat​ti seb​ből vér​zik, a far​ka meg van tör​ve, és hi​ány​zik róla a szőr. A fo​gai kö​zött egy ha​lott pat​kányt tart. Meg​áll előt​tünk, és a zsák​má​nyát a föld​re ejti. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy mo​so​lyog. Pet​ra ágyá​ban fek​szünk, azt mond​ja, nem lát​szom tö​rök​nek. – Csak fé​lig va​gyok az. A kö​nyö​ké​re tá​masz​ko​dik, sá​padt sze​mé​vel fi​gyel, amely ma kék, és nem zöld. Csó​vál​ja a fe​jét. Még min​dig hi​tet​len​ked​ve néz. – Me​sélj a csa​lá​dod​ról – kéri. – Nincs na​gyon mit me​sél​ni. – Ci​ga​ret​ta után ku​ta​tok az éj​je​li​szek​ré​nyen. – Nem na​gyon akarsz me​sél​ni… – Ér​zem ma​ga​mon a te​kin​te​tét, mi​köz​ben meg​gyúj​tom a ci​ga​ret​tát. – Apám​mal nőt​tem fel. – Aki tö​rök. Nem fe​le​lek. – Me​sélj apád​ról. – Ta​lán ké​sőbb. – Ak​kor én se me​sé​lek az én csa​lá​dom​ról. Sem​mit se. – Tu​dom, hogy apád len​gyel. – De en​nél töb​bet nem tudsz meg. – Há​tat for​dít, és ma​gá​ra ránt​ja a pap​lant. Han​got hal​lok fe​lő​le, halk szi​po​gást, ami akár kun​co​gás is le​het. El​nyo​mom a ci​ga​ret​tát, és át​öle​lem, amíg el nem al​szunk.

Pet​ra éb​reszt fel. Sír. Fél, hogy a macs​ká​ja hal​dok​lik. Élet​te​le​nül ta​lá​lom a kony​há​ban, te​kin​te​te fá​tyo​los. Ta​ka​ró​ba csa​var​juk, és le​visszük az ut​cá​ra. Az ál​lat​or​vos nincs messze. A re​cep​ci​ó​nál vá​ra​kozunk, Pet​ra rin​gat​ja az ál​la​tot. Lá​tom, ahogy a ta​ka​ró alól ki​eresz​tett kar​mok​kal ki​kan​di​kál egy mancs. Az ál​lat​or​vos be​vi​szi a ci​cát, és egy fé​masz​tal​ra te​szi. Ki​cso​ma​gol​ja, meg​szo​rít​ja a man​csa​it, meg​vizs​gál​ja a se​be​it, és a sze​mé​be néz. Ad​hat neki egy in​jek​ci​ót, meg​rö​vi​dít​he​ti a szen​ve​dé​sét, mást nem te​het. Pet​ra túl​sá​go​san zo​kog ah​hoz, hogy be​szél​ni tud​jon, csak meg​ráz​za a fe​jét. Az ápo​ló​nő ta​xit hív ne​künk. Egy ál​lat​kór​ház​ba vi​tet​jük ma​gun​kat, Pet​ra be​sza​lad a macs​ká​val, mi​köz​ben én ki​fi​ze​tem a ta​xit. In​jek​ci​ó​kat ad​nak az ál​lat​nak, fel​nyit​ják és ki​tisz​tít​ják a se​be​ket. Pet​ra annyi​ra szo​rít​ja a ke​zem, hogy a vé​gén már nem is ér​zem. Öt óra múl​va ha​za​vi​het​jük Ko​tot. A hát​ra​lé​vő sza​bad​sá​gom alatt Pet​ra macs​ká​já​ra vi​gyá​zok, amíg ő dol​go​zik. Be​ke​nem a se​be​ket, és be​kény​sze​rí​tem a szá​já​ba az an​ti​bio​ti​ku​mos fecs​ken​dőt. A ke​zem ha​ma​ro​san úgy össze van kar​mol​va, mint Pet​ráé.

Könnyű, és több​nyi​re ve​szély​te​len. Szin​te tör​vé​nyes. – Kas​per a be​vá​sár​ló​ko​csi​ba pa​kol. – A leg​jobb es​te​fe​lé és a hó​nap ele​jén csi​nál​ni, ami​kor tele van a bolt. A szo​ká​sos​nál han​go​sab​ban be​szél. – A lát​ha​tó​ság a do​log nyit​ja – ma​gya​ráz​za, és le​vesz egy do​boz ku​ko​ri​ca​pely​het a polc​ról. Fel​dob​ja a ma​gas​ba, az le​beg ki​csit a mennye​zet kö​ze​lé​ben, majd a be​vá​sár​ló​ko​csi​ban lan​dol. – Sen​ki se szá​mít arra, hogy va​la​kik egy bol​ti lo​pás​ról be​szél​get​nek egy szu​per​mar​ket​ben. Ahogy sen​ki se szá​mít arra sem, hogy ilyen nagy da​ra​bot pró​bál​ja​nak el​lop​ni. Ami​kor a pénz​tár​hoz érünk, Kas​per ki​ve​szi a ko​csi​ból a sö​rös​üve​get, és a fu​tó​sza​lag​ra te​szi. A lány szem​hé​ja el​ne​he​zül a hosszú mun​ka​nap után, be​üti a sört. Kas​per egy szó​val se em​lí​ti a ko​csi al​já​ban lévő lá​dát. Együt​te​sen ci​pel​jük ki a bolt​ból. – Ha el​kap​nak, még min​dig tet​tet​het​jük a hü​lyét – mond​ja anél​kül, hogy le​hal​kí​ta​ná a hang​ját. – Nem el​len​őriz​tem a blok​kot, ugye​bár. Vagy ál​lít​hat​juk azt is, hogy mi mond​tuk a pénz​tá​ros​nak. A nap ezen sza​ka​szá​ban annyi​ra sem em​lé​kez​nek, mint egy arany​hal. Mennyi​ről is le​het szó, há​rom, négy má​sod​perc​ről? Alig né​hány mé​ter​nyi​re a bolt​tól le​te​szi a lá​dát, és szép nyu​god​tan ci​ga​ret​tá​ra gyújt. – A leg​szebb a do​log​ban, hogy még pénzt is kapsz érte, ami​kor vissza​ho​zod az üres lá​dát. Fi​zet​nek azért, mert sört iszol. A lá​dát fel​von​szol​juk a lép​csőn, és egy​más után fel​nyújt​juk az üve​ge​ket a csa​pó​aj​tón. Ahogy ott ülünk Karls​son​nal a te​tőn, leg​in​kább ő be​szél. Kas​per azt mond​ja, ő el​te​szi a sza​va​kat más​kor​ra. Ma az is​ko​lá​juk​ról me​sél. A reg​ge​li kö​zös ének​lés​ről. Ab​ban a vá​ros​rész​ben, ahon​nan szár​maz​nak, az em​be​rek nem vol​tak hí​ján a pénz​nek. Aka​rat​erő kel​lett ah​hoz, hogy va​la​ki olyan mély​re süllyed​jen, mint ők. – Vagy in​kább ma​gas​ra süllyed​jen, ilyen ma​gas​ra – jegy​zi meg Karls​son, mi​köz​ben kar​ját szét​tár​va a kö​rü​löt​tünk lévő ház​te​tők​re mu​tat. A le​me​nő nap ara​nyo​san csil​log az ab​la​ko​kon. Ami​kor sö​tét​ség bo​rul a vá​ros​ra, és le​száll a har​mat, be​ülünk a fé​szer​be. Karls​son le​hal​kít​ja a hang​ját. Még itt, a vá​ros fö​lött, egye​dül a te​tőn is fél, hogy va​la​ki fü​lel. Már nem ma​gá​ról vagy a ga​lamb​fo​gás mű​vé​sze​té​ről be​szél, ha​nem bom​bák​ról. Hogy mi​lyen könnyen elő le​het ál​lí​ta​ni a mo​so​ga​tó alatt ta​lál​ha​tó dol​gok​ból. Sze​rin​te egy bom​ba csak annyit ér, amennyit el​ta​lál. Egy bom​ba olyan mon​dat, ami​nek a vé​gé​re csak a más​na​pi új​sá​gok​ban ke​rül pont. Kas​per-re né​zek. Mo​so​lyog​va so​dor​ja a spang​lit, és olyan ar​cot vág, mint​ha már ezer​szer hal​lot​ta vol​na az egé​szet. Karls​son sok min​dent fel sze​ret​ne rob​ban​ta​ni. A Nem​ze​ti Ban​kot, a Tőzs​dét, a Par​la​men​tet Chris​ti​ans​borg​ban és a LEGO-t. Kü​lö​nö​sen a LEGO böki a cső​rét. – Szim​bó​lu​mok​ról van szó – mond​ja. Késő éj​jel sár​kányt ere​ge​tünk a te​tőn.

Erő​sen tar​tom a zsi​nórt. Kas​per, feje fö​lött a sár​kánnyal, né​hány mé​ter​re áll csak a pe​rem​től. Fe​sze​sen tart​ja a ma​dza​got, amíg a sár​kány ki nem sza​ba​dul, és fel nem emel​ke​dik a ház​te​tők fölé.

Pet​ra a kör​me​i​met dör​zsö​li egy dur​va szi​vaccsal, szí​nes fosz​lá​nyok tűn​nek el a le​fo​lyó​ban. – Le​fest​hetsz – mond​ja. – Mez​te​le​nül is. Meg​ígé​rem, hogy tel​je​sen moz​du​lat​lan le​szek. Pró​bál​tam el​ma​gya​ráz​ni neki, hogy nem fes​tek konk​rét dol​go​kat, em​be​re​ket, ál​la​to​kat vagy te​ás​kan​ná​kat. Csak sze​re​tek ecset​tel a ke​zem​ben áll​do​gál​ni. To​vább dör​g​öli a kör​me​i​met, most még erő​seb​ben. Ta​lán lát​ta az ott​fe​lej​tett váz​la​to​kat, ame​lye​ket a be​teg Kot​ról ké​szí​tet​tem. A csa​tor​na part​ján lép​de​lünk. – Hová me​gyünk? – Meg​le​pe​tés – fe​le​li Pet​ra. Teg​nap késő éj​jel ígért egy meg​le​pe​tést, és az​óta sem​mit se árult el róla. Meg​te​szünk még öt​ven mé​tert, az​tán ki​nyit​ja egy ga​lé​ria aj​ta​ját. A ki​csi, fe​hér​re me​szelt he​lyi​ség ko​ráb​ban ke​rék​pár-ke​res​ke​dés volt. Egy hat​va​nas éve​i​ben járó hölgy jár​kál oda​bent, és egy jegy​zet​tömb​be ir​kái. Egy fi​a​tal​em​ber egy no​te​bo​ok előtt ül. Haja gon​do​san össze van kó​col​va, nya​ká​ban vé​kony bőr​szíj, a pó​ló​ja uj​ját pe​dig le​vág​ta, így lát​sza​nak a kar​ját dí​szí​tő te​to​vá​lá​sok. Ha bár​mi​lyen kér​dé​sünk van, csak szól​junk, és már​is a kép​er​nyő​re sze​ge​zi a te​kin​te​tét. Pet​ra mind​ket​tőnk​nek el​vesz egy ka​ta​ló​gust. A ga​lé​ri​á​ban há​rom he​lyi​ség van, a hang​szó​rók​ból mind​egyik​ben halk elekt​ro​ni​kus zene szól. Egyik kép​től a má​sik​hoz lé​pünk. Pet​ra dön​ti el, mi​kor men​jünk to​vább. Fe​jét ol​dal​ra bil​len​ti, meg​kér​de​zi, sze​rin​tem is jó-e, és ki​je​len​ti, hogy neki tet​sze​nek a szí​nei. A né​hány ol​da​las ka​ta​ló​gus dá​nul és an​go​lul van. A fes​tő alig né​hány év​vel idő​sebb an​nál, amennyi​nek én ha​zu​dom ma​ga​mat. És már ki​ál​lí​tot​ták Lon​don​ban, Bécs​ben és To​ki​ó​ban. Bár a leg​jobb is​ko​lák​ba járt, stí​lu​sát vad​nak, sza​bad​nak és pal​lé​ro​zat​lan​nak ti​tu​lál​ják. Az áll itt róla, hogy bá​tor. Me​rész ecset​vo​ná​sok, nem fél a kö​vet​kez​mé​nyek​től. A mű​vész azt ál​lít​ja, hogy sze​re​ti a kis ga​lé​ri​á​kat, mert ezek​ben egé​szen kö​zel​ről le​het szem​lél​ni a ké​pe​ket, és érez​ni le​het a fes​ték sza​gát. Az él​ményt ah​hoz ha​son​lít​ja, ami​kor va​la​ki egy kis klub​ban ze​nél. A mű​vész egyéb​ként egy rock​ban​dá​ban gi​tá​ro​zik, ol​vas​ha​tó zá​ró​jel​ben. – Va​la​mi baj van? – kér​de​zi Pet​ra, ami​kor ki​lé​pünk a ga​lé​ria aj​ta​ján. Meg​rá​zom a fe​jem. – Biz​tos? – Igen. Meg​fog​ja a ke​zem. – Rossz öt​let volt meg​néz​ni a ki​ál​lí​tást? Ve​szünk egy ká​vét az egyik csa​tor​na​par​ti ká​vé​ház​ban. Még min​dig hi​deg van, de a nap süt. Kint ülünk le, a ka​bá​tunk cip​zár​ját ál​lig fel​húzzuk, és a ke​zün​ket a ká​vés​csé​szén me​len​get​jük. – Van még egy meg​le​pe​té​sem a szá​mod​ra – mond​ja Pet​ra. – Egy apró aján​dék, ha úgy tet​szik.

Egy kul​csot tol fe​lém az asz​ta​lon. Ezüs​tö​sen csil​log. – Csak egy kulcs – mond​ja si​et​ve. – Hogy ne kell​jen fel​éb​resz​te​ned, ami​kor éj​sza​ka be​né​zel. Mun​ka után át​me​gyek a hí​don, és le​fek​szem Pet​ra ágyá​ba. Még me​leg. Ad​dig al​szom, amíg nem vé​gez. Pék​sü​te​ményt hoz ma​gá​val a bol​ti pék​ség​ből. Szá​raz, de in​gyen kap​ja. Két kif​lit a hom​lo​ká​hoz il​leszt, azt mond​ja, hogy bika. A bika len​gye​lül byk. Le​me​gyünk egy bár​ba, de a füst​től könny​be lá​bad a sze​me. Vissza​sé​tá​lunk a hí​don át. Raj​ta​kap, hogy ta​nul​má​nyo​zom. A keze és a tes​te fe​hér​sé​gét. Szin​te vi​lá​gít a sö​tét​ben. – Nem va​gyok al​bí​nó – mond​ja. – Nem. – Az al​bí​nók​nak pi​ros a sze​mük. – Mint a vám​pí​rok​nak. – Nem. Nem mint a vám​pí​rok​nak. In​kább a far​kas​em​be​rek​nek. Már majd​nem újra el​al​szom, ami​kor megint hal​lom. Va​la​mi ide​gen hang a szo​bá​ban. El​ta​po​ga​tó​zom a ve​ze​té​kig, kö​ve​tem a kap​cso​ló​ig, és fel​kap​cso​lom a lám​pát. Pet​ra az ágy szé​lén ül, és ar​cát a ke​zé​be te​me​ti. El​foj​tott zo​ko​gás, a könnyek vé​gig​foly​nak a kar​ján, és össze​gyűl​nek a kö​nyö​ke alatt. Rám néz, az​tán megint a ke​zé​be rej​ti az ar​cát. – El fogsz hagy​ni – mond​ja. Át​ka​ro​lom a vál​lát. Tel​je​sen be​zár​kó​zik. – Nem – nyug​ta​tom. – Ta​lán nem most, de ha​ma​ro​san. Vissza​süp​pe​dek az álom​ba.

Kas​per, hóna alatt egy régi rá​di​ó​val, az ut​cán vár rám. – Men​nünk kell – sür​get. – Va​la​mit meg kell ün​ne​pel​nünk. Ki​nyit​ja a lép​cső​házuk ka​pu​ját, fel​kí​sé​rem a lép​csőn. – Mit? – En​gem, a franc​ba. Ma van a szü​le​tés​na​pom. Most lá​tom elő​ször a la​ká​sát. – Rit​kán va​gyok itt, csak alud​ni já​rok haza… időn​ként. Az elő​szo​bá​tól a nap​pa​li​ig és on​nan be, a há​ló​szo​bá​ba, ru​hák​kal teli nyi​tott do​bo​zok so​ra​koz​nak. Kas​per egy mat​ra​con al​szik a föl​dön, há​ló​zsák​ban. A fal mel​lett köny​vek áll​nak to​rony​ban. Át​ku​tat​ja az egyik do​bozt, a ru​há​ját le​dob​ja ma​gá​ról a föld​re. – Be​hoz​nád a pá​lin​kát a kony​há​ból? Elő​ször a pol​co​kon ke​res​gé​lek, az​tán a hű​tő​szek​rény​ben. Majd​nem üres, csak egy do​boz máj​pás​té​to​mot és egy fél ubor​kát ta​lá​lok. Ami​kor ki​nyi​tom a fa​gyasz​tót, négy szem bor​só gu​rul a pad​ló​ra. A nyi​tott zacs​kó mel​lett meg​ta​lá​lom a pá​lin​kát. – Hozz ma​gad​dal po​ha​ra​kat is – ki​a​bál​ja a há​ló​szo​bá​ból. – Karls​son​éi elég gusz​tus​ta​la​nok, sze​rin​tem úgy nyal​ja őket tisz​tá​ra, mint egy macs​ka. Be​né​zek a fi​ó​kok​ba, pa​pír​tá​nyé​ro​kat és mű​anyag evő​esz​kö​zö​ket ta​lá​lok gaz​da​sá​gos óri​ás​cso​mag​ban. Az utol​só szek​rény​ben hat pá​lin​kás​po​hár​ra buk​ka​nok, még nem vet​te ki őket az át​lát​szó mű​anyag cso​ma​go​lás​ból. Az elő​szo​bá​ban vá​ra​ko​zom Kas​per-ra, egy​re több könyv és ruha vég​zi a föl​dön, mi​köz​ben már a kö​vet​ke​ző do​boz​ban tur​kál. Az​tán egy üveg​gel a ke​zé​ben je​le​nik meg. – Apám​tól emel​tem el, ami​kor utol​já​ra meg​lá​to​gat​tam. Né​hány éve már őriz​ge​tem, a meg​fe​le​lő al​ka​lom​ra vár​tam. Mint mond​juk a mai nap. Az üveg​ben bar​na fo​lya​dék van. – Whis​ky? – Nem egy​sze​rű​en whis​ky. A cím​ké​re mu​tat, 1976 áll raj​ta. – Sing​le malt whis​ky. De eh​hez ti, tö​rö​kök, nem ér​te​tek. Be​ug​runk egy pék​ség​be, és ve​szünk egy tej​szín​ha​bos eper​tor​tát. A mel​let​te lévő tra​fik​ban ele​met vá​sá​ro​lunk a rá​di​ó​ba. Karls​son a te​tőn fo​gad min​ket, koc​kás in​get és bar​na min​tás, szé​les nyak​ken​dőt vi​sel. – Á, a szü​le​tés​na​pos. – Üd​vöz​lé​sül meg​eme​li a nyak​ken​dő​jét. – Wind​sor-cso​mó. Karls​son fel​ál​lí​tot​ta az össze​csuk​ha​tó asz​talt a te​tőn, fel​vá​gott egy fe​ke​te sze​me​tes​zsá​kot, és le​te​rí​tet​te vele. Elő​ször az al​ko​holt vesszük elő. Két üveg cse​resz​nye​bort, amit Karls​son vett. Egy fél láda sört, ami még a leg​utób​bi sö​rös ak​ci​ónk​ból ma​radt. Whis​kyt és pá​lin​kát. Ki​tesszük a tor​tát az asz​tal kö​ze​pé​re. – Min​dig a leg​job​bal kell kez​de​ni – mond​ja Kas​per, mi​köz​ben ki​húz​za a whis​kys pa​lack​ból a du​gót. Ki​bont​ja a po​ha​ra​kat, és mind​hár​munk​nak tölt. – Egész​sé​gem​re! Egész​sé​günk​re! Re​mé​lem, apám ész​re​vet​te, hogy hi​ány​zik az üveg. Re​mé​lem, ar​cát a ke​zé​be

te​met​ve zo​ko​gott, és meg​sza​kadt a szí​ve. Egész​sé​günk​re! A whis​ky​nek hí​nár- és füst​íze van. Kas​per két haj​tás​ra meg​issza az övét. Meg​pró​bá​lok lé​pést tar​ta​ni vele, a sze​mem könny​be lá​bad. – Hány éves vagy? – kér​de​zem, ami​kor újra tu​dok be​szél​ni. – Nem fon​tos. – Megint csu​rig töl​ti a po​ha​ra​mat. Karls​son kor​tyol​gat​ja a sa​ját​ját, né​hány slukk után in​kább cse​resz​nye​bort iszik. Meg​esszük a tor​tát, be​la​pá​tol​juk a szánk​ba, ne​ve​tünk, a tej​szín​ha​bot az or​runk​ra, ál​lunk​ra meg az ölünk​be ken​jük. Le​megy a nap, mi pe​dig be​me​gyünk. Karls​son gyer​tyát gyújt. – A po​kol​ba is! Szü​le​tés​na​pom van, igya​tok már. – Ki​nyit egy üveg pá​lin​kát, önt a po​ha​ram​ba. Sört kor​tyo​lok, hogy el​fed​je a tor​kom​ban dúló tűz​vészt. – Zene, már majd​nem el​fe​lej​tet​tem. Kas​per a fo​gá​val tépi fel az ele​mes cso​ma​got, és be​te​szi az ele​me​ket a rá​di​ó​ba. Ad​dig te​ker​ge​ti a ke​rek fém​gom​bot, amíg olyan ál​lo​mást nem ta​lál, amellyel elé​ge​dett. Egy he​lyi rá​dió régi bluest ját​szik, a re​cse​gő le​me​zek​ről How​lin Wolf és Mem​phis Slim szól. – Szom​jas​nak lát​szol – jegy​zi meg, és megint szí​nül​tig töl​ti a po​ha​ra​mat. A szél tépi, szag​gat​ja a kis fa​há​zat, Kas​per pe​dig újra meg újra tölt ne​kem. Majd​nem el​al​szom, ami​kor ér​zem, hogy a gal​lé​rom​nál fog​va meg​ra​gad​nak. Kas​per fel​rán​gat és talp​ra ál​lít. Át​vá​gunk a te​tőn. Karls​son in​te​get. Meg​pró​bá​lok egye​ne​sen jár​ni, vé​gig egyet​len mé​ter vá​laszt el a pe​rem​től. Le​me​gyünk a lép​csőn, több​ször is fel aka​rok buk​ni. Kas​per le​int egy ta​xit. – Elég​gé be​rúg​tam – jegy​zem meg. A ko​csi​ban ülünk, az aj​tó​nak tá​masz​ko​dom. – Hát per​sze, hogy be​rúg​tál. – Ha​za​vi​szel? – Nem. – Hova me​gyünk? – A szü​le​tés​na​pos ha​tá​roz​za meg. Egy autó du​dá​lá​sá​ra éb​re​dek, fo​gal​mam sincs, med​dig nem vol​tam ma​gam​nál. A vá​ros​há​za előt​ti té​ren, majd az egyik hí​don haj​tunk át. A taxi meg​áll a jár​da mel​lett, ki​né​zek az ab​la​kon, és egy bárt lá​tok. Kas​per-ra tá​masz​kod​va lé​pek be az aj​tón. Fel​ta​szi​gál egy bár​szék​re, és ren​del. A pult mö​göt​ti fa​lon egy tü​kör lóg, raj​ta az Eif​fel-to​rony képe. Kas​per be​szél hoz​zám, de csak egy-egy szót fo​gok fel. A bár​pul​tos egy sört és egy rö​vi​det tesz mind​ket​tőnk elé. Nem hit​tem vol​na, hogy tu​dok még inni, de az al​ko​hol​tól egy ki​csit ma​gam​hoz té​rek. Az​tán egy fér​fi lép hoz​zánk. Mint​ha már lát​tam vol​na va​la​hol. – Na vég​re – mond​ja Kas​per-nak. Meg​öle​lik egy​mást. – Atyám, de rég nem lát​ta​lak… Még min​dig a pos​tán dol​go​zol? Kas​per bó​lint, koc​cin​ta​nak. Meg​pró​bá​lok ve​lük tar​ta​ni, de a po​ha​ruk túl tá​vol van. Az​tán fel​is​me​rem az előt​tünk álló pa​sast. A kó​cos ha​ját, a vé​kony bőr​szí​jat a nya​ká​ban. Tu​dom, hogy na​gyon ré​szeg va​gyok, de nincs két​sé​gem afe​lől, hogy a ga​lé​ri​a​be​li fic​kó.

A fény be​vi​lá​gít az ab​la​kon. A teg​na​pi ru​hám​ban alud​tam. A szám​ban ér​zem a há​nya​dék ízét, a ci​pő​met se kí​mél​tem. A fáj​da​lom ki​lép a ko​po​nyá​mon át, és na​rancs​sár​gá​ra szí​ne​zi a he​lyi​sé​get. Több​szö​ri pró​bál​ko​zás után si​ke​rül láb​ra áll​nom. Az ab​lak alat​ti kis asz​ta​lon egy do​boz or​vos​ság meg egy cé​du​la he​ver. „Ve​gyél be ket​tőt”, áll raj​ta. „Ne töb​bet, mert ak​kor va​ló​szí​nű​leg el​pat​kolsz.” A tab​let​ták Hol​lan​di​á​ból szár​maz​nak, de nem tu​dom ki​be​tűz​ni, hogy ki​nek ír​ták fel. Ki​me​gyek a vé​cé​be, és le​nye​lek há​rom tab​let​tát a csap​ból fo​lyó víz​zel. Vissza​fek​szem az ágy​ra, le​hu​nyom a sze​mem. Sze​ret​nék alud​ni, de nem tu​dok. A gyógy​szer las​san hat​ni kezd, meg​szün​te​ti a fáj​dal​mat, de egy​re ke​vés​bé ér​zem a lá​ba​mat. Mi​köz​ben há​ton fek​ve arra em​lé​kez​te​tem ma​gam, hogy lé​le​gez​zem, oda​kint be​sö​té​te​dik. Fel​öl​tö​zöm, óva​to​san te​szem egy​más elé a lá​ba​i​mat a jár​dán, a fe​jem és a lá​bam kö​zöt​ti tá​vol​ság egy​re nő. Meg​ke​re​sem a he​lyem a pos​tai polc mel​lett, sen​ki​hez se szó​lok. Kas​per mö​göt​tem áll, és hal​kan éne​kel a fej​hall​ga​tó​já​ban szó​ló ze​né​hez. A polc hi​deg fém​jé​nek dő​lök, fé​lek, hogy el​szé​dü​lök, és a be​ton​pad​ló​ra zu​ha​nok. A fu​tó​sza​la​gon meg​ér​ke​zik az első láda, le​eme​lem, és vissza​tán​tor​gok vele a polc​hoz. – Teg​nap le​itat​tál – mon​dom. Elő​ször azt hi​szem, Kas​per nem hal​lot​ta, amit mond​tam, de az​tán le​ve​szi a fej​hall​ga​tót. – Hát per​sze, hogy le​itat​ta​lak. – Kösz a gyógy​szert. – Nincs mit. – Fe​lém nyújt​ja a fej​hall​ga​tót, kész a fü​lem​re ten​ni. – Ra​mo​nes? – Nyö​szö​rög​ve for​du​lok a polc felé, re​mény​ke​dem ben​ne, hogy a kéz és a szem ha​ma​ro​san ne​ki​lát, el​vég​zi he​lyet​tem a mun​kát, és meg​szün​te​ti a lük​te​tést a fe​jem​ben. A fém​lép​csőn fel​fe​lé majd​nem orra bu​kom, ér​zem Kas​per ke​zét a há​ta​mon. – Nem tud​tam, hogy ilyen dü​hös vagy, ami​kor be​rúgsz – mond​ja, mi​köz​ben ká​vét tölt ne​kem. – A bár​ban min​den​ki el​hall​ga​tott, ami​kor or​di​bál​ni kezd​tél egy ijedt kis​fi​ú​ról, aki ret​teg a vá​szon kö​ze​pén. Em​lé​ke​ze​tem​ben tö​re​dé​kek buk​kan​nak fel az elő​ző nap​ról, em​lék​szem, hogy ma​gam​ra ön​töt​tem egy kor​só csa​polt sört, em​lék​szem, hogy ki​a​bál​tam: „bá​tor, hogy len​ne bá​tor!” Azt hi​szem, a ga​lé​ri​á​ban ki​ál​lí​tó mű​vész​re gon​dol​tam. – És mu​to​gat​tál – mond​ja Kas​per. – Foly​ton mu​to​gat​tál. Be​le​kor​tyo​lok, meg​fú​jom a ká​vét, és iszom. Még vége sincs a szü​net​nek, és már üres a csé​szém. Megint a pol​cok előtt ál​lunk, a le​ve​lek meg egy​re csak jön​nek. – Mi​ért nem dob​tak ki? – Vé​gül ki​dob​tak. De sze​rin​tem tet​szet​tél ne​kik. – Tet​szet​tem? – Szó​ra​koz​ta​tó vol​tál. Egy őrült, ki​ál​to​zó mű​vész. Az​tán per​sze ele​gük lett be​lő​led. De

előt​te jól ki​ön​töt​ted a szí​ved. Fel​ve​szem a fej​hall​ga​tót, és fel​han​go​sí​tom a ze​nét. Né​hány száz le​vél után ki​me​gyek a vé​cé​re. Meg​pró​bá​lok hány​ni, de nem si​ke​rül. Kor​tyo​lok egy kis vi​zet a csap​ból, az​tán vissza​me​gyek a he​lyem​re. Meg​je​le​nik a fel​ügye​lő. – Be​teg vagy? – kér​de​zi. Kas​per egy kép​ze​let​be​li üve​get emel a szá​já​hoz, a fel​ügye​lő pe​dig vi​gyo​rog​va to​vább​áll. – Nem is volt szü​le​tés​na​pod, mi? – sze​ge​zem Kas​per-nak. – Teg​nap? Hát per​sze, hogy nem. – Te sze​mét. – Ha azt mond​tam vol​na ne​ked, hogy ta​lál​koz​nod kell egy fic​kó​val, aki​vel együtt jár​tam is​ko​lá​ba, és aki​nek ga​lé​ri​á​ja van, mit mond​tál vol​na? Ve​lem jöt​tél vol​na? – Nem, nem men​tem vol​na. – Ne mo​tyogj. Itt sen​ki nem be​szél tö​rö​kül. Fel​ve​szem a fej​hall​ga​tót. Nincs ked​vem to​vább tár​sa​log​ni. Sár​ga lá​dák. Le​ve​lek. A fu​tó​sza​lag züm​mö​gé​se. – Ugye, nem fe​lej​ted el, mit ígér​tél neki? Nem fe​le​lek, az előt​tem lévő le​ve​lek​re me​re​dek. – Meg​ígér​ted neki… nem, a po​kol​ba is, üvöl​töt​ted, hogy le​vi​szel neki pár ké​pet a ga​lé​ri​á​ba. – Erre nem em​lék​szem. – Ha már annyi​val jobb vagy a sza​ros töb​bi​ek​nél. – Le​itat​tál. – Ha te nem te​szed meg, el​vi​szek pá​rat a pin​cé​ben lévő ké​pe​id​ből. Sze​me​met a le​ve​lek​re sze​ge​zem, Fre​deriks​berg 2000, Hel​singør 3000, Kop​pen​há​ga NV 2400. – Szó​val, mit mon​dasz? Brønshøj 2700, Oden​se 5000. – Mit mon​dasz? Még hát​tal áll​va is lá​tom, hogy mo​so​lyog.

A ké​pek a kar​ton​do​bo​zok​nak van​nak tá​maszt​va a pin​cé​ben. Sok​kal több, mint gon​dol​tam. Kas​per va​ló​szí​nű​leg rej​te​get​te va​la​hol a do​bo​zok mö​gött. – Ez itt elég jó – emel fel egyet. – Ki kel​le​ne vin​nünk min​det a vi​lá​gos​ra, hogy job​ban lás​suk. – Csak vá​lassz ki ket​tőt. – A leg​több​re egy​ál​ta​lán nem em​lék​szem, de lá​tom, ahogy va​la​mi kéz​nek in​dult, és hát lett be​lő​le. – Mi a vé​le​mé​nyed? – kér​de​zi Kas​per. – Ne​kem tet​szik ez a ket​tő, de ter​mé​sze​te​sen te dön​tesz. Csak bó​lin​tok. A ké​pe​ket bar​na pa​pír​ba cso​ma​gol​ja, és gon​do​san le​ra​gaszt​ja. – Csak sem​mi os​to​ba​ság – fi​gyel​mez​tet. – Hol​nap el​vi​szem a ga​lé​ri​á​ba – ígé​rem, és ke​rü​löm a te​kin​te​tét. – Nem hi​szek ne​ked. Ki​kí​sér az ut​cá​ra, és le​int egy ta​xit. Óva​to​san be​te​szi a ké​pe​ket a hát​só ülés​re, meg​ad​ja a cí​met, és ki​fi​ze​ti a fu​vart. A so​főr​nek meg​tilt​ja, hogy bár​hol meg​áll​jon, még a pi​ros lám​pá​nál se. A tu​laj​do​nos a ga​lé​ria előtt ül egy össze​csuk​ha​tó szé​ken, ak​ko​ra nap​szem​üveg​ben, amely az arca nagy ré​szét el​fe​di. Ki​nyit​ja előt​tem az aj​tót. – Jó volt ve​led a múlt​kor. Még min​dig kék-zöld a mell​ka​som. Nem egé​szen ér​tem, mire gon​dol. – Han​gos​kod​tál, or​di​bál​tál, rá​adá​sul foly​ton a mell​ka​so​mat döf​köd​ted dü​höd​ten. Döf, döf, döf. – Saj​ná… – Ne tö​rődj vele. Leg​alább​is ne na​gyon. Mi​után le​tet​tem a ké​pe​ket, ke​zet szo​rít ve​lem. – Mi​chael, a ne​vem​re bi​zo​nyá​ra nem em​lék​szel. Meg​nézzük őket? Le​té​pi a bar​na pa​pírt. A nya​kán lévő bőr​szí​jat pisz​kál​ja, mi​köz​ben a ké​pe​ket ta​nul​má​nyoz​za, majd meg​kí​nál egy fran​cia ci​ga​ret​tá​val. – Őszin​tén szól​va, nem na​gyon ér​tek az ilyes​mi​hez. Leg​in​kább kon​cep​tu​á​lis mű​vé​szet​tel fog​lal​ko​zom. Ez itt – a fe​jét csó​vál​ja, és szív egy sluk​kot a ci​ga​ret​tá​ból – nem iga​zán kor​társ… de jó. Meg​szó​lal a te​le​fon, fel​ve​szi, és an​go​lul be​szél a kagy​ló​ba. Egy ün​nep​ség vagy egy ki​ál​lí​tás elő​ké​szü​le​te​i​ről van szó. Meg​kér​de​zi, kik jön​nek, és re​mé​li, hogy jobb bort vesz​nek, mint leg​utóbb. Mi​után le​tet​te, vissza​tér a ké​pe​im​hez. – Meg​tar​tom őket a ki​ál​lí​tás-meg​nyi​tó​ig. Re​mé​lem, nincs el​le​ned​re. Úgy hang​zik, mint egy kér​dés, de gya​ní​tom, hogy Kas​per-ral már meg​be​szél​te. A ké​pe​ket ki​vi​szi egy kis hát​só he​lyi​ség​be, és egy nagy cso​mag vé​cé​pa​pír meg egy fény​má​so​ló gép mel​lé ál​lít​ja, az​tán ma​gá​val visz egy újabb kö​teg ka​ta​ló​gust. – A lé​nyeg, hogy is​me​ret​len mű​vé​sze​ket mu​tas​sunk be. Per​sze van​nak köz​tük ki​csit is​me​ret​le​neb​bek, mint a töb​bi​ek. – Ne​vet. – De a ké​pe​id​nek nyil​ván​va​ló​an ott a he​lyük.

Üd​vöz​löm Kas​per-t, rend​ben? Be​csuk​ja mö​göt​tem az aj​tót, az ab​la​kon ke​resz​tül lá​tom, ahogy fel​ve​szi a te​le​fon​kagy​lót. A bár​pult​nál ülök, a fa​lon mű​anyag óra lóg. Fe​ke​te mu​ta​tók fe​hér óra​la​pon. Kora dél​után van. A bár szin​te tel​je​sen nép​te​len. – Sok törzs​ven​dég volt már itt a reg​ge​li aján​lat mi​att – jegy​zi meg a pult mö​gött álló kö​zép​ko​rú nő. – Most ott​hon szé​pen ki​pi​he​nik ma​gu​kat. Pár óra múl​va az​tán is​mét itt lesz​nek a nagy ivá​szat​ra. Kö​ve​tem a pil​lan​tá​sát a sö​tét he​lyi​ség​ben. Az egyik asz​tal​nál egy fér​fi ül ma​gá​ba ros​kad​va, előt​te egy fél po​hár stout. – Az ott Leif. Még ah​hoz sincs ked​vem, hogy… – Po​ha​rat és bar​na sört tesz elém. – A reg​ge​li ak​ci​ó​nak ugyan már rég vége, de az ör​dög​be is, kap​hatsz hoz​zá egy in​gyen pá​lin​kát. Pet​ra éb​reszt fel. Ál​lí​tó​lag bűz​lök a szesz​től. Gye​rek​ko​rá​ban, ami​kor apja meg​mos​ta a fo​gát, a ke​zé​nek do​hány​sza​ga, a le​he​le​té​nek pe​dig vod​ka​sza​ga volt. Sze​re​ti ezt a sza​got. Az​tán el​hall​gat, rá​döb​ben, hogy a csa​lád​já​ról me​sélt. Pe​dig meg​fo​gad​ta, hogy nem fog. Bün​te​tés​ként, ami​ért én soha sem​mit se mon​dok az enyém​ről. Vá​rok né​hány pil​la​na​tot, mi​előtt me​sél​ni kez​dek neki a ga​lé​ri​á​ról meg a ki​ál​lí​tás​ról. Fel​pat​tan az ágy​ból. – Fan​tasz​ti​kus! – ki​ált​ja. Leül és megint fel​áll. – Mit szo​kás fel​ven​ni ilyen al​kal​mak​kor? – kér​de​zi. Vissza​fek​szem az ágy​ba, és fe​je​met a pap​lan​ba te​me​tem. – Ve​szek va​la​mit, nyil​ván ve​szek va​la​mit a meg​nyi​tó​ra. A ba​rát​nőd​nek csi​nos​nak kell len​nie. A kis há​ló​szo​bá​ra csend bo​rul. Kot az aj​tó​ból bá​mul ránk. – A ba​rát​nőd va​gyok? – Pet​ra las​san, kis​sé el​nyújt​va ejti ki ezt a szót. Mint​ha ez len​ne a leg​drá​gább kin​cse a vi​lá​gon. – Hát per​sze. Könnyebb volt ki​mon​da​ni, mint gon​dol​tam. Kot lus​tán nyúj​tóz​ko​dik, és ki​megy a kony​há​ba. – Va​la​mi kü​lön​le​ge​set ve​szek. Lesz raj​tad nyak​ken​dő?

A tár​sal​gó​ban ácsor​gok, és ép​pen ká​vét töl​tök ma​gam​nak a kan​ná​ból, ami​kor Erik lép be az aj​tón. Egye​ne​sen hoz​zám jön, él​ve​zi, hogy híre van szá​mom​ra. Nem, ez​út​tal szó sincs a mun​kán​kat el​ve​vő ro​bo​tok​ról. Az utób​bi na​pok​ban sza​bad​sá​gon vol​tam, hát el​me​sé​li, mi min​den tör​tént. Ap​rán​ként ada​gol​ja az ese​mé​nye​ket, hogy ki​tart​son a ká​vé​szü​net tíz per​cé​ben. El​me​sé​li, hogy egyen​ru​hás rend​őrök je​len​tek meg, és ma​guk​kal vit​ték Kas​per-t, szó​val biz​to​san volt va​la​mi bi​zo​nyí​té​kuk el​le​ne. Nem bi​lin​csel​ték meg, de ki​kí​sér​ték, a két tiszt köz​re​fog​ta. Erik sze​rint egy ide​je már biz​to​san fi​gyel​ték. Csak Is​ten tud​ja, mit mű​velt. Vá​ra​ko​zás​sal tel​ve néz rám, és re​mé​li, hogy szol​gá​lok va​la​mi​lyen öt​let​tel. A ká​vé​mat kor​tyo​lom, meg​vá​rom, míg foly​tat​ja. Össze​hív​ták a cso​por​tun​kat itt a tár​sal​gó​ban, de csak annyit mond​tak, hogy bi​zo​nyos sza​bály​ta​lan​sá​gok mi​att nyo​moz​nak. Mi​után a szü​net vé​get ér, vissza​me​gyek a polc​hoz, de nem ve​szem fel a fej​hall​ga​tót. A mun​ka​idő to​váb​bi ré​szé​ben a fo​lyo​só​ról be​hal​lat​szó lé​pé​sek hang​já​ra vá​rok, vá​rom, hogy meg​je​len​je​nek a rend​őrök, és be​szél​je​nek ve​lem. Vagy ta​lán fél​re​húz a fel​ügye​lő. De ez az éj​sza​ka is olyan, mint a töb​bi. Csak Kas​per nem áll a há​tam mö​gött. Kora reg​gel tá​vo​zom. Alig te​szek meg né​hány mé​tert a kapu túl​ol​da​lán, mi​kor a ke​zem re​meg​ni kezd. A fő​pá​lya​ud​var előtt le​ülök egy pad​ra, do​bo​zos al​ma​lét iszom. Sör​höz meg pá​lin​ká​hoz len​ne ked​vem, meg ah​hoz, hogy ki​csit be​csíp​jek, és Pet​ra ágyá​ban éb​red​jek, mi​köz​ben ő az ágy szé​lén ülve gya​ko​rol​ja a füst​ka​ri​ka-ere​ge​tést. Az​tán eszem​be jut​nak a pin​cé​ben lévő ké​pek. Nem tu​dom, mi​ért, de egy​szer​re fon​tos​nak ér​zem őket. Mint a nap​ló​fel​jegy​zé​se​ket, ame​lyek nem ke​rül​het​nek má​sok ke​zé​be. Ta​xi​ba ülök, és ki​vi​te​tem ma​gam Kas​per la​ká​sá​hoz. Vá​rok, amíg ki​nyí​lik a kapu, és egy hölgy ki​tol raj​ta egy ke​rék​párt. Le​me​gyek a pin​ce​aj​tó​ig, az öreg fa ha​mar en​ged. Vé​gig​sé​tá​lok a fo​lyo​són, le​gug​go​lok Kas​per pin​ce​re​ke​szé​nek az aj​ta​ja előtt. A vi​lá​gí​tás na​gyon gyér, az uj​ja​im he​gyé​vel ta​po​ga​tó​zom elő​re a fá​ból ké​szült fal men​tén, amíg meg nem ta​lá​lom a kis mé​lye​dést, ahol Kas​per a kul​csot tart​ja. Le​ve​szem a la​ka​tot, és ki​nyi​tom az aj​tót. Sen​ki se járt itt, a he​lyi​ség még min​dig zsú​fo​lá​sig tele van do​bo​zok​kal, de a rend​őr​ség biz​to​san be​szél majd a ház​mes​ter​rel. Fel​vi​szem a ké​pe​ket, a ház fa​lá​hoz tá​masz​tom az ut​cán. Most lá​tom eze​ket elő​ször nap​pa​li fény​ben. A szí​nek sok​kal erő​tel​je​seb​bek, mint éj​sza​ka vol​tak, ami​kor fes​tet​tem. Egy te​le​fon​fül​ké​ből ren​de​lek egy köl​töz​te​tő​au​tót, épp​hogy csak a sze​mem sar​ká​ból lá​tom a ké​pe​ket, mi​köz​ben be​szé​lek. Mi​köz​ben az au​tó​ra vá​rok, el​ered az eső. Le​ve​het​ném a ka​bá​to​mat, a vász​nak​ra te​rít​het​ném, de túl sok van, az összes ru​hám​ra szük​ség len​ne. A so​főr se​gít be​rak​ni a ké​pe​ket a ko​csi​ba, meg​ígé​ri, hogy óva​to​san fog ve​zet​ni. Meg​nyug​ta​tom, hogy nem olyan fon​tos. Nem hi​szi, hogy ko​mo​lyan gon​do​lom, és még job​ban le​las​sít. Mi​után az utol​só ké​pet is fel​vit​tem a szo​bám​ba, az aj​tót csak rés​nyi​re tu​dom ki​nyit​ni, és úgy kell át​ve​tőd​nöm fö​löt​tük az ágy​ra. Át​ren​de​zem a vász​na​kat, né​há​nyat ki​ál​lí​tok a fo​lyo​só​ra. El​se​beth ré​gen járt ide​fent, és

nem hi​szem, hogy el​le​né​re len​ne. Most már van fél mé​ter az ágy előtt, így reg​ge​len​te fel tu​dok kel​ni, és van egy kes​keny ös​vény az író​asz​ta​lig, így le tu​dom ten​ni a kul​csa​i​mat. A rá​di​ó​val a fü​lem​ben al​szom el. Ál​mom​ban se​gí​tek Kas​per-nak meg​szök​ni a bör​tön​ből. Csí​kos ru​hát vi​sel, az arca be​esett. Amint kiér a fény​re, por​rá vá​lik, és szét​hord​ja a szél. Nem, mond​ja Pet​ra, nem mint egy far​kas​em​bert, in​kább mint egy vám​pírt. Karls​son le​hunyt szem​mel ül a nyug​ágyá​ban. A csa​pó​aj​tót rés​nyi​re tu​dom csak ki​nyit​ni, raj​ta van a lánc. Több​ször is ki​ál​ta​nom kell, túl kell har​sog​nom a vá​ros za​ját, mire meg​hall​ja. Oda​jön és ki​nyit​ja, az​tán be​esett vál​lal vissza​sé​tál a szé​ké​hez. Rá​jött. Vagy leg​alább​is ki​ta​lál​ta, hi​szen Kas​per nem jött el hoz​zá. – Ta​lán nincs el​le​ne bi​zo​nyí​té​kuk, ta​lán pár nap múl​va ki​en​ge​dik, hi​szen min​dig óva​tos volt. – Karls​son maga se hi​szi el, amit mond. Ki​ve​szem a cse​resz​nye​bort a zacs​kó​ból. El​oszt​juk. Túl rossz passz​ban van ah​hoz, hogy so​dor​jon ma​gá​nak egy ci​ga​ret​tát, ezért az enyé​met szív​juk. Karls​son bom​bát akar ké​szí​te​ni. Elég na​gyot ah​hoz, hogy lyu​kat üs​sön egy bör​tön​fal​ba. Csak azt kell ki​de​rí​te​nünk, hova zár​ták be. Ki​vi​te​lez​he​tő. Ami​kor a ci​ga​ret​tás cso​mag ki​ürül, és a cse​resz​nye​bor is el​fogy, fel​ál​lok. – Lá​to​gass meg más​kor is – mond​ja Karls​son. – Még ha Kas​per nincs is itt. Át​vá​gok a te​tőn. Tisz​tá​ban va​gyok vele, hogy töb​bé nem ta​lál​kozunk.

Pet​ra erő​tel​jes fe​ke​te vo​nal​lal ki​húz​ta a sze​mét. Há​rom​szor is át​öl​tö​zött. Még Kot is nyug​ta​lan. Ki-be jár​kál a kony​ha és a há​ló​szo​ba kö​zött, felül a kony​ha​asz​tal​ra, nya​lo​gat​ja a man​csát, az​tán iz​ga​tot​tan le​ug​rik. – Nem ve​szel fel ele​gán​sabb ru​hát? – kér​de​zi Pet​ra, és a pó​ló​mat meg a far​mer​nad​rá​go​mat vizs​gál​ja. A ma​gas sark​ú​ja ko​pog a kö​ve​ze​ten, a nap meg​csil​lan a sze​mé​ben. A ga​lé​ria előtt em​be​rek ci​ga​ret​táz​nak fe​hér​bor​ral a ke​zük​ben. Ne​héz be​jut​ni, a ga​lé​ria zsú​fo​lá​sig meg​telt, min​den​ki ha​nya​gul ele​gáns. Zakó olaj​fol​tos nad​rág​hoz. Pó​lók ak​ko​ra lyu​kak​kal, hogy ki​lát​szik egy fél mell​bim​bó. Han​go​san be​szél​get​nek, ne​vet​gél​nek, ci​ga​ret​tá​ju​kat el​ta​kar​ják a te​nye​rük​kel, ne​hogy fel​gyújt​sák egy​mást. Pet​ra meg​kér​de​zi, lá​tom-e a ké​pe​i​met. Kö​rül​né​zek, és meg​rá​zom a fe​jem. Ma​gá​val von​szol, el az elekt​ro​ni​kus ze​nét ját​szó DJ mel​lett, ugyan​az a kis​dob újra meg újra, mo​no​ton in​di​ai kán​tá​lás​sal ke​ve​red​ve. Be​me​gyünk a kö​vet​ke​ző kis te​rem​be. – Ta​lán vissza kel​le​ne jön​nünk ké​sőbb – aján​lom a zaj​ban. – Mond​juk egy óra múl​va, vagy egy fél év múl​va. – Itt van​nak? – Láb​ujj​hegy​re ágas​ko​dom, kör​be​né​zek, az​tán meg​rá​zom a fe​jem. – Vagy in​kább… Pet​ra to​vább​von​szol, még több em​ber kö​zött, az utol​só te​rem​be, de itt se lá​tom a ké​pe​ket. Ma​ga​sabb va​gyok nála, és ami​kor meg​for​du​lok és ma​gam​mal hú​zom, kény​te​len kö​vet​ni. Majd​nem fel​bu​kik a ma​gas sark​ú​já​ban. És ak​kor meg​pil​lan​tom. A ké​pe​im az ajtó két ol​da​lán függ​nek, ki​csit túl kö​zel az aj​tó​fél​fá​hoz. – Ugye azok azok? – kér​de​zi Pet​ra. Ott​ha​gyom a fest​mé​nyek előtt, mi​köz​ben vissza​ve​rek​szem ma​gam a fe​hér​bo​ros asz​tal​hoz. Vi​szek ma​gunk​nak egy-egy po​hár​ral. Az egyi​ket oda aka​rom adni neki, de még nem vég​zett a ké​pek szem​lé​lé​sé​vel, szó​val ott áll​do​gál​ha​tok mind​ket​tő​vel a ke​zem​ben. Az​tán hoz​zám bú​jik, ar​con csó​kol, a bor ki​loccsan, és vé​gig​fo​lyik a ke​ze​men. – Most már me​he​tünk – mond​ja. Las​san ha​la​dunk az iz​za​dó, do​hány​zó, iszo​ga​tó ven​dé​gek kö​zött. Már lá​tom az aj​tót, ami​kor egy kéz ne​he​ze​dik a vál​lam​ra. – Örü​lök, hogy el​jöt​tél – mond​ja Mi​chael. – Ké​szí​tünk pár fo​tót. Át​fut az agya​mon, hogy ne​met mon​dok, de erre esé​lyem sincs. Ki​tusz​kol​nak az ut​cá​ra, a ga​lé​ria elé. Egy fe​ke​te hajú, pi​erc​in​ges lány ke​rül kö​zép​re. Az egyik ol​da​lá​ra egy ma​gas fic​kót ál​lí​ta​nak, aki​nek túl rö​vid a ru​há​ja. Ál​lan​dó​an a szem​üve​gét igaz​gat​ja. A má​sik​ra egy sö​tét​bő​rű, ló​far​kas fi​a​tal​em​ber ke​rül. Vé​kony, ta​lán se​lyem​ből ké​szült pon​chót vi​sel. En​gem a bal szél​re ve​zé​nyel​nek, a kom​po​zí​ció ré​sze​ként. Né​hány ven​dé​get ve​lünk együtt ki​haj​tot​tak. A fo​tó​sok mögé áll​nak, az út​test​re. Au​tók du​dál​nak, de sen​ki se moz​dul. A ko​csik​nak vár​ni​uk kell, vagy ha to​vább akar​nak ha​lad​ni, fel kell haj​ta​ni​uk a jár​dá​ra. Mo​so​lyog​junk. Ne mo​so​lyog​junk. Lépj elő​rébb egy ki​csit. For​dulj ol​dal​ra. Vedd fel a ka​puc​ni​dat. Nem baj, ha ci​ga​ret​tá​zol. A fo​tó​sok vé​gül ké​szí​te​nek egy ha​lom olyan ké​pet is, ame​lye​ken Mi​chael előt​tünk gug​gol vagy kö​zöt​tünk áll. – Ne fe​led​kez​ze​tek meg a hát​tér​ről. Le​gyen raj​ta a ga​lé​ria táb​lá​ja, az is​ten sze​rel​mé​re! – Az​tán vi​gyo​rog. – Ko​mo​lyan mond​tam.

Mi​chael min​den​kit meg​kér, hogy jöj​jön be megint, sze​ret​ne szól​ni né​hány szót. Az em​be​rek a te​rem szé​lé​re hú​zód​nak, Mi​chael bo​ros​po​hár​ral a ke​zé​ben kö​zé​pen áll. Meg​ígé​ri, hogy rö​vid lesz, és meg​iga​zít​ja nem lé​te​ző nyak​ken​dő​jét. – Fan​tasz​ti​kus ér​zés is​me​ret​len te​het​sé​gek mun​ká​ját ki​ál​lí​ta​ni, fan​tasz​ti​kus ér​zés azt mon​da​ni, hogy én fe​dez​tem fel őket. – A pi​erc​in​ges arcú lány​ra és a ma​gas, vé​kony srác​ra ne​vet. – Még ha ez nem is igaz szó sze​rint. De egy kis túl​zás be​le​fér. Az​tán a ló​far​kas, pon​chós fic​kó​hoz for​dul. – Alon​so, nagy öröm szá​mom​ra, hogy si​ke​rült Dá​ni​á​ba jön​nöd, saj​nos nem lá​tunk ele​get té​ged. – Fel​eme​lik a po​ha​ru​kat, és egy​más​ra mo​so​lyog​nak. – És Meh​met Fa​ruk. – En​gem ke​res a tö​meg​ben, de fel​ad​ja, még mi​előtt meg​ta​lál​na. – Az ő ké​pei az utol​só te​rem​ben függ​nek, min​den​kép​pen lát​ni kell őket. Pet​ra meg​szo​rít​ja a ke​ze​met. Ki​kí​sé​rem. Ko​rán kelt, hogy ki​nyis​sa a tra​fi​kot, fá​radt, de biz​tat, hogy nyu​god​tan ma​rad​jak. Hogy érez​zem jól ma​gam. Al​szik pár órát, az​tán vár rám. Ak​kor is, ha ké​sőn jö​vök. Nem baj. Meg kell ígér​nem, hogy jól fo​gom érez​ni ma​gam. Hogy jól be​rú​gok. Lát​ni se akar ad​dig, amíg nem bűz​lök az al​ko​hol​tól. Bú​csú​zó​ul meg​csó​ko​lom, fi​gye​lem, ahogy vé​gig​sé​tál az ut​cán, az​tán el​tű​nik a sar​kon. Vissza​me​gyek a bo​ros asz​tal​hoz, el​ve​szek két po​ha​rat, mind​két ke​zem​be egyet, mint​ha vár​nék va​la​ki​re. Mind​ket​tő​ből iszom, el​ka​pom a be​szél​ge​té​sek fosz​lá​nya​it, más ki​ál​lí​tá​sok​ról, más ga​lé​ri​ák​ról tár​sa​log​nak. – Chi​lei – hal​lom va​la​ki​től, a pon​chós fic​kó​ról be​szél​nek. – Az ap​ját be​bör​tö​nöz​ték és meg​kí​noz​ták. Ezt fes​ti meg. Per​sze nem könnyű ész​re​ven​ni. Mi​után ki​ürí​tet​tem a po​ha​ra​kat, vissza​me​gyek az utol​só te​rem​be, el aka​rok bú​csúz​ni a ké​pe​im​től, mi​előtt ke​re​sek egy bárt, ahol le​iha​tom ma​gam. Egy fér​fi áll előt​tük, bar​na gyap​jú​öl​tönyt vi​sel, a ru​ha​uj​já​val le​tör​li az iz​zad​sá​got a hom​lo​ká​ról, de nem ve​szi le a sze​mét a ké​pek​ről. – Tet​sze​nek? – ér​dek​lő​döm. Rám néz, az​tán an​go​lul el​né​zést kér, né​met ak​cen​tus​sal. Már meg is bán​tam a kér​dést, de azért meg​is​mét​lem né​me​tül. Hát​ra​lép, hogy az egyik​ről a má​sik​ra pil​lant​has​son. – Te fes​tet​ted őket? – kér​de​zi az​tán né​me​tül. Igen​lő vá​la​szom​ra újabb kér​dé​se​ket tesz fel, egy​sze​rű​e​ket, gya​kor​la​ti​a​so​kat, hogy mi​lyen fes​té​ket hasz​ná​lok, hogy mennyi ide​ig tart meg​fes​te​ni egy ké​pet. Meg​pró​bá​lok fe​lel​ni neki. Azt mond​ja, jól be​szé​lek né​me​tül, az​tán meg​kér​de​zi, nem in​nék-e meg vele egy sört va​la​hol. Be​lé​pünk a bár hű​vös fél​ho​má​lyá​ba, mind​ket​tőnk​nek ren​de​lek egy kor​só sört. – Bár​csak meg​hív​hat​ná​lak – mond​ja a né​met. – Ne​kem kel​le​ne fi​zet​nem. Nem ne​ked, ma nem. De el​ve​szí​tet​tem a pénz​tár​cá​mat. Le​het, hogy a szál​lo​dá​ban ma​radt. Nem tu​dom. Elő​ve​szem a pénzt, a pult​ra te​szem, köz​ben be​ülünk az egyik box​ba. A ve​lem szem​ben ülő fér​fi be​le​kor​tyol a sö​ré​be, elő​re​nyújt​ja a ke​zét, és meg​szo​rít​ja az enyé​met.

– Ul​rich – mond​ja. – A te ne​ve​det tu​dom. – Le​ve​szi a ka​bát​ját, össze​hajt​ja. A hóna alatt iz​zad​ság​fol​tos az inge. – Nem is tu​dom, fe​lel​tem-e a kér​dé​sed​re. Sze​rin​tem tény​leg jók a ké​pe​id. Meg​tör​li a szem​üve​gét az in​gé​be. – Per​sze ez csak az én vé​le​mé​nyem. Jo​gász va​gyok. Vagy​is vol​tam. De rég​óta sze​ret​nék mű​vé​szet​tel fog​lal​koz​ni. Mi​nél több sört ren​de​lek, an​nál jobb​nak tart​ja a ké​pe​i​met. Ami​kor pá​lin​kát is ve​szek hoz​zá, a leg​job​bak, ami​ket az utób​bi évek​ben lá​tott. Éj​fél után te​nye​ré​vel az asz​tal​ra csap, mire a kö​rü​löt​tünk ülők fe​lénk for​dul​nak. – Még töb​bet aka​rok lát​ni! – szin​te ki​a​bál. – Biz​to​san van több ké​ped is. Fel​ál​lok, csak most ér​zem, mennyit it​tunk. Ul​rich ne​ki​megy az út men​tén par​ko​ló au​tók​nak, ami​től be​kap​csol né​hány ri​asz​tó. El​me​gyünk Pet​ra ut​cá​ja mel​lett, tu​dom, hogy vár rám, ta​lál​nom kel​le​ne va​la​mi​lyen ki​fo​gást, hogy fel​me​hes​sek hoz​zá. Az​tán egy fé​mes han​got hal​lok, Ul​rich le​tör​te az egyik autó tük​rét. Fel​ve​szi, meg​pró​bál​ja vissza​ten​ni, egész idő alatt orra akar buk​ni. Tá​mo​ga​tom, mi​köz​ben át​tán​tor​gunk a hí​don. Ki​nyi​tom az aj​tót, meg​ké​rem, hogy ma​rad​jon csend​ben. Uj​ját a szá​ja elé eme​li, a lá​bát min​den egyes lé​pés​nél túl​zott óva​tos​ság​gal te​szi a lép​cső​fo​kok​ra, mint​ha lo​pa​kod​na. Fel​kap​cso​lom a vil​lanyt, meg​áll az aj​tó​ban, be​néz a szo​bá​mat meg​töl​tő ké​pek​re. Né​me​tül ká​rom​ko​dik, nem is​me​rem a szót, és mint​ha most sok​kal tisz​tább len​ne a feje. – Több fény​re van szük​sé​günk – mond​ja. Tar​tom neki az éj​je​li​lám​pát, a ké​pek​re vi​lá​gí​tok, mi​köz​ben ő ide-oda ál​lít​ja azo​kat, le​gug​gol előt​tük. – Az elő​szo​bá​ban is ké​pek van​nak? – Be​ci​pe​li min​det, fel​te​szi az ágy​ra, és a vi​lá​gos​ság felé for​dít​ja. Az ágyon ülünk, min​den fest​ményt lá​tott, meg​osz​tozunk az utol​só ci​ga​ret​tá​i​mon. – Jó vagy – ki​si​mít​ja a nyak​ken​dő​jét a tér​dén. – Nem em​lék​szem, hol van a szál​lo​dám, alud​ha​tok ná​lad? – Nem vár​ja meg a vá​laszt, be​fek​szik az ágyam mel​lé a föld​re, össze​hajt​ja a ka​bát​ját, és a feje alá te​szi. Má​sod​per​cek alatt álom​ba me​rül, az egyik orr​lyu​ká​ból gyen​ge, sí​po​ló hang hal​lat​szik. Egye​dül éb​re​dek a szo​bá​ban, és be​ve​szek pá​rat Kas​per hol​land fej​fá​jás-csil​la​pí​tó​já​ból. Volt né​hány pa​pír​pénz és pénz​ér​me az ab​lak alat​ti asz​ta​lon. El​tűn​tek. Éj​sza​kai ven​dé​gem egy vo​nat​jegy há​tul​já​ra írt üze​net​ben több​ször is el​né​zést kér, és ígé​ri, hogy vissza​ka​pom a pénzt.

A ká​vé​há​zak előt​ti jár​dák gyor​san meg​tel​nek szé​kek​kel. Azok​nak, akik a ká​vé​há​zak mel​let​ti há​zak​ban lak​nak, úgy kell ke​resz​tül​ve​re​ked​ni​ük ma​gu​kat a te​jes​ká​vét kor​tyol​ga​tok kö​zött. Né​hány hét múl​va az út​tes​tet is bir​tok​ba ve​szik a szé​kek. A pin​cé​re​ket majd​nem el​gá​zol​ják az au​tók, ami​kor ide-oda sza​lad​gál​nak az üres po​ha​rak​kal meg a teli ha​mu​tar​tók​kal. A szé​kek csak cen​ti​mé​te​rek​re van​nak a csa​tor​na szé​lé​től. És egy​re töb​ben jön​nek, hi​á​ba. Kö​rü​löt​tünk ke​rin​ge​nek ab​ban bíz​va, hogy va​la​ki vé​gez az ita​lá​val, vagy gu​ta​ütést kap az erős nap​sü​tés​ben. Pet​ra szé​les ka​ri​má​jú szal​ma​ka​la​pot vi​sel, szan​dál​ját a víz fe​lett ló​bál​ja. Imád​ja a na​pot, de az nem ked​ve​li őt. Min​den reg​gel be​te​le​fo​ná​lok a pos​tá​ra, és meg​kér​de​zem, hogy bol​do​gul​nak-e nél​kü​lem. Több​nyi​re bol​do​gul​nak. A nyá​ri hó​na​pok​ban nem sok nagy​mé​re​tű le​ve​let kül​de​nek. In​kább csak ké​pes​la​pot, sok-sok ké​pes​la​pot. Eze​ket gép szor​tí​roz​za. Pet​rá​nak se kell so​kat dol​goz​nia, a szü​net​ben az egye​te​mis​ták je​len​tik az ol​csó mun​ka​erőt. Nem spó​ro​lunk, de egyi​künk se tud​ja, ho​gyan kell szór​ni a pénzt. Ká​vét ve​szünk, és olyan ételt, ami be​fér két sze​let ke​nyér közé. Pet​ra ki​nyúj​tó​zik a szé​ken. A szék​lá​bak csúsz​nak a macs​ka​kö​vön, és egy ki​csit kö​ze​lebb ke​rül​nek a víz​hez. – Odébb tol​juk az ét​ke​ző​asz​talt – mond​ja. – Fest​hetsz a kony​há​ban. Más​ho​va tesszük a macs​ka​tál​cát, Kot​nak nem lesz el​le​né​re. Min​dent össze​ma​sza​tol​hatsz. A sze​mem elé eme​lem a ke​zem, ár​nyé​kot tar​tok. – És ezen​túl nem dör​gö​löm le a fes​té​ket az uj​ja​id​ról. A ke​zé​be ve​szi a ke​ze​met. Tisz​ta. Nem fes​tet​tem, ami​óta Kas​per-t le​tar​tóz​tat​ta a rend​őr​ség. – Majd foly​ton nyag​gat​lak – ne​vet Pet​ra. – Ál​lan​dó​an fes​té​ke​sek az uj​ja​id, zsör​tö​lő​döm mos​tan​tól han​go​san. Ad​dig is​mé​tel​ge​tem, amíg va​la​ki rá nem kér​dez, ne​kem pe​dig el kell me​sél​nem, hogy a fiúm​nak ki​ál​lí​tá​sa van. Majd​nem biz​tos va​gyok ben​ne, hogy Pet​ra járt a ga​lé​ri​á​ban a meg​nyi​tó óta. Ugyan nem em​lí​tet​te, de egyes na​po​kon ké​sőn jött haza, és olyan sej​tel​me​sen mo​soly​gott, mint​ha va​la​mi kis tit​kot rej​te​get​ne. Meg​mu​tat egy új​ság​ki​vá​gást, a mun​ka​he​lyén lát​ta. Né​hány sor a kult​ro​vat​ban a ga​lé​ri​á​ról, amely az új mű​vé​szet​re kon​cent​rál. A ké​pen Mi​chael gug​gol előt​tünk. Én a leg​szé​lén ál​lok, mint egy el​mo​só​dott ár​nyék. Át​vá​gok az út​tes​ten, hogy hoz​zak még egy kis ká​vét. Ez már a har​ma​dik csé​sze. Pet​ra meg​kér​de​zi, kap​hat-e egy po​hár ko​nya​kot is hoz​zá. Nem aka​rom ki​löttyin​te​ni, ami​kor megint át​vá​gok az úton. Egy ke​rék​pá​ros kény​te​len nagy ív​ben ki​ke​rül​ni, nem hal​lom, mit ki​a​bál. Pet​ra óva​to​san meg​kós​tol​ja a ko​nya​kot, mo​so​lyog​va fel​néz. – Apám​mal meg​ün​ne​pel​tük a kon​fir​má​ci​ó​mat – mond​ja. – Ka​to​li​kus, de nem hisz Is​ten​ben, ezért el​men​tünk a Ti​vo​li Park​ba. A ká​vé​hoz ko​nya​kot ren​delt, mond​ván, már

majd​nem fel​nőtt va​gyok. Meg​nyal​ja a po​hár bel​se​jét. – Azt hi​szem, ren​ge​te​get be​szél​tem ha​za​fe​lé. Nagy han​gon csa​csog​tam és bo​hóc​kod​tam, apám pe​dig szé​gyell​te ma​gát, ami​ért le​ita​tott. – Ne​vet, az​tán eszé​be jut, mit ígért ma​gá​nak, hogy nem be​szél ne​kem a csa​lád​já​ról. Út​ban a la​kás felé meg​fo​gom a ke​zét, és be​sé​tá​lunk egy bor​ke​res​ke​dés​be. Ve​szek egy üveg ko​nya​kot. Mi​után me​ge​tet​tük a macs​kát és ki​dob​tuk az óv​szert, ko​nya​kot iszunk vi​zes​po​hár​ból. Pet​rát fi​gye​lem. Né​hány korty után ke​rek folt je​le​nik meg mind​két ar​cán, olyan pi​ros, mint​ha rúz​zsal raj​zol​ták vol​na. – Úgy né​zek ki, mint egy bo​hóc, igaz? Bó​lin​tok, fe​lém csap, de nem ta​lál el. Hosszú, me​leg nya​runk van, min​den üre​sen álló kis bol​tot ki​bé​rel​nek, és fagy​lal​tot árul​nak ben​ne. Olasz fagy​lal​tot, házi fagy​lal​tot. A pék​sé​gek táb​lá​kat akasz​ta​nak ki, házi ké​szí​té​sű töl​csért rek​lá​moz​nak. Azon ver​seng​nek, ki árul​ja a leg​na​gyob​bat. A leg​na​gyobb töl​csért, a leg​több mály​va​cu​kor​ral. A belé tölt​he​tő gom​bó​cok szá​ma két​szám​je​gyű. Pet​ra pó​rázt vesz Kot​nak. Meg​pró​bál​juk el​vin​ni sé​tál​ni, de a macs​ka ál​lan​dó​an hát​ra​for​dul, és a bőrt ha​rap​dál​ja. Pet​ra a lá​bá​val tol​ja elő​re, az ál​lat megy tíz mé​tert, az​tán megint meg​for​dul és ha​rap​dál. Vé​gül meg​áll, és meg​ma​ka​csol​ja ma​gát. Fel​ve​szem, és a ka​rom​ban ci​pe​lem a vá​ro​son át. Ny​havn​nál ve​szek egy fa​gyit Pet​rá​nak. A leg​na​gyob​bat, amit csak árul​nak. Tar​tom Kot pó​rá​zát, mi​köz​ben meg​pró​bál​ja meg​en​ni. Két kéz​zel kell tar​ta​nia a töl​csért. Este az ágy​ban meg​csip​pent egy bőr​re​dőt a ha​sán. Azt mond​ja, fel​hiz​lal​tam a fagy​lalt​tal. A hal​vány, de​ren​gő fény​ben a sze​me sö​tét​kék, akár az egyen​ru​hák. – Azt hi​szem, to​vább nem tu​dom be​tar​ta​ni a meg​ál​la​po​dá​sun​kat – mond​ja.

Már két busszal is utaz​tunk, és majd​nem ki​ér​tünk a vá​ros​ból. Most egy kö​zös​sé​gi ház előtt ál​lunk. Az aj​tón pla​kát hir​de​ti A kék macs​ka együt​test. Alat​ta: Len​gyel jazz. A ze​né​szek​ről ké​szí​tett kép olyan, mint​ha a nyolc​va​nas évek​ben fo​tóz​ták vol​na. – A trom​bi​tás az apám – mond​ja Pet​ra. A ké​pen lát​ha​tó fér​fi fe​jét fe​ke​te für​tök ko​szo​rúz​zák. Dús baj​sza van, hím​zett mel​lé​nye nép​tán​cos vi​se​let​re ha​son​lít. Be​me​gyünk, el​ha​la​dunk a hir​de​tő​táb​la mel​lett, amely​re a nyug​dí​jas tor​na rek​lám​ját és a pin​cé​ben ta​lál​ha​tó ke​rá​mia​mű​hely nyit​va​tar​tá​si ide​jét tűz​ték ki. A nagy​te​rem​ben össze​csuk​ha​tó szé​ke​ket ál​lí​tot​tak fel, le​ülünk kö​zép​re. A kö​rü​löt​tünk lévő he​lye​ket idő​seb​bek fog​lal​ják el, töb​ben kö​zü​lük len​gye​lül be​szél​get​nek. Pet​ra ne​kem dől. – Apám fo​ga​lom volt Len​gyel​or​szág​ban, de nem tud​ta be​fog​ni a szá​ját. Anyám hi​á​ba ki​a​bált vele, hogy zam​knij się, fogd be. Nem bír​ta ma​gá​ba foj​ta​ni a vé​le​mé​nyét. Né​hány idő​sebb ven​dég meg​pu​szil​ja Pet​rát. Mi​után min​den​ki üd​vö​zölt min​den​kit, le​ül​nek, és be​jön​nek a ze​né​szek. Fel​is​me​rem Pet​ra ap​ját a pla​kát​ról. A haja most csak két sö​tét sáv a feje két ol​da​lán. Ugyan​az a mel​lény van raj​ta, mint ami​kor le​fény​ké​pez​ték, de az​óta meg​po​ca​ko​so​dott, már kép​te​len len​ne be​gom​bol​ni. Fel​áll​nak a szín​pad​ra, és vál​ta​nak né​hány szót egy​más​sal. Pet​ra apja he​lyé​re te​szi a trom​bi​ta fú​vó​ká​ját, az​tán fe​jé​vel az elekt​ro​mos or​go​na mö​gött ülő fér​fi felé int, aki meg​szó​lal​tat​ja az első han​go​kat. A basszus​gi​tá​ros ha​bo​zás nél​kül kö​ve​ti. Pet​ra apja csó​kot int a lá​nyá​nak, az​tán a szá​ja elé eme​li a trom​bi​tát. A ze​ne​kar len​gyel nép​bal​la​dá​kat ját​szik jazz-dal​la​mok​kal. Pet​ra so​rol​ja a cí​mü​ket. – Ułani, ułani – súg​ja a fü​lem​be. – Ez a ló​há​ton ülő, hosszú lán​dzsát tar​tó nyal​ka ka​to​nák​ról szól. Meg a gye​re​kek​ről, akik bú​csút in​te​nek ne​kik, ar​cuk ki van fest​ve. És a lá​nyok​ról, akik sze​rel​me​sek be​lé​jük. Az utol​só szám las​sú, von​ta​tott, Pet​ra apja alig hall​ha​tó. – Czer​wone maki na Mon​te Cas​si​no – mond​ja Pet​ra. – Apám gyű​lö​li ezt a szá​mot ját​sza​ni. Az idős fér​fi​ak és nők sze​mé​ben könny csil​log, a tás​kák​ból elő​ke​rül​nek a zseb​ken​dők. – Ez is ka​to​nák​ról szól. Ha​lott ka​to​nák​ról, és a ki​on​tott len​gyel vér​ről, ami pi​ros​ra fes​ti a pi​pa​cso​kat. A szü​net​ben mű​anyag po​hár​ban ká​vét, és egy lá​dá​ból sört árul​nak. Egy asszony sü​te​ményt ho​zott, ko​sa​rá​ból ki​te​szi az asz​tal​ra. Bab​ka, ma​gya​ráz​za Pet​ra, sze​rin​te meg kell kós​tol​nom. A má​so​dik rész ki​zá​ró​lag jazz, de a Bird​land-ben és a Mo​o​se the Mo​oche-ban még min​dig fel​is​mer​he​tők a nép​da​lok. Pet​ra apja már ép​pen vissza​ten​né a trom​bi​tát a tok​já​ba, ami​kor meg​ké​rik, hogy játsszák el még egy​szer a Mon​te Cas​si​no-i ha​lott ka​to​nák​ról szó​ló dalt. Egy hosszabb vál​to​za​tot ad​nak elő, amely​ben a fő té​mát újra meg újra meg​is​mét​lik. Utá​na fel​áll​va tap​sol a kö​zön​ség, megint csak könnyes szem​mel. Ke​zet ráz​nak Pet​ra ap​já​val. Né​há​nyan pa​pír​-

pénzt nyom​nak a ze​né​szek ke​zé​be, má​sok ér​mé​ket. Pet​ra apja mo​so​lyog​va kö​szö​ni meg min​det. Egy idő​sebb fér​fi új​ság​pa​pír​ba cso​ma​golt üve​get ad neki. Pet​ra ap​já​val sé​tá​lunk az ut​cán. A bor​ra​va​lót el​osz​tot​ták, ő pe​dig el​cso​ma​gol​ta a mel​lényt a há​ti​zsák​já​ba. Ló​bál​ja a trom​bi​ta​to​kot, ál​lan​dó​an mo​so​lyog. Ami​kor a lá​nya be​mu​ta​tott min​ket egy​más​nak, ar​con csó​kolt. – Teg​nap bi​g​ost ké​szí​tet​tem – mond​ja. – Bi​g​ost ké​szí​tet​tél ma​gad​nak? – Pet​ra hi​tet​len​ked​ve ne​vet. – Más​nap​ra még íz​le​te​sebb. És bíz​tam ben​ne, hogy be​ug​ro​tok meg​kós​tol​ni. – Azt hi​szem, Meh​met dol​go​zik ma este. Rám néz. – Nem kell be​men​nem. Há​lás mo​solyt küld fe​lém. – Hát per​sze, hogy ma​ra​dunk va​cso​rá​ra, tata. A kis la​kás fa​la​it sár​gu​ló jazz​pla​ká​tok bo​rít​ják. Pet​ra meg​mu​tat​ja a régi szo​bá​ját. Tele van plüss​ál​la​tok​kal meg por​ce​lán​ba​bák​kal. Az ágyon nagy, hor​golt ágy​te​rí​tő. Az apja min​dent érin​tet​le​nül ha​gyott az​óta, hogy a lá​nya el​köl​tö​zött. – Időn​ként be​ülök egy ki​csit ide, és trom​bi​tá​lok. Az ét​ke​ző​asz​tal há​rom főre van te​rít​ve. A bi​g​osról ki​de​rül, hogy cas​sa​ro​le kol​básszal és ká​posz​tá​val. Sört iszunk hoz​zá. Pet​ra apja fel​tesz egy le​mezt: a fel​vé​tel a het​ve​nes évek​ben ké​szült, ő maga is ját​szik ben​ne. Mo​dern jazz, nyo​ma sincs ben​ne a nép​da​lok​nak. Mi​után Pet​ra ki​hord​ta a tá​nyé​ro​kat, apja elő​ve​szi a kon​cert után ka​pott üve​get. Kö​zel​ről lát​szó​dik, hogy len​gyel új​ság​ba van cso​ma​gol​va. Le​té​pi a pa​pírt, és elé​ge​det​ten mo​so​lyog. – Iga​zi vod​ka – mond​ja. – Meg kell kós​tol​nod. Megiszunk né​hány po​hár​ral, Pet​ra te​á​zik. Fi​gyel​mez​tet, hogy az utol​só busz ha​ma​ro​san in​dul. – Ma​rad​ja​tok itt – ma​rasz​tal az apja. – A szo​ba kész, reg​ge​li​re kap​hat​tok még egy kis bi​g​ost. Ne​ve​té​se el​nyúj​tott kö​hö​gés​be ful​lad. Pet​ra rám néz, bó​lin​tok. – Rend​ben, itt al​szunk – mond​ja. Az apja mo​so​lyog​va ki​megy a mos​dó​ba, ott kö​hög to​vább. Pet​ra köz​li ve​lem, hogy fá​radt, le akar fe​küd​ni. Ugye ha​ma​ro​san én is me​gyek. Még sose sze​xelt a régi szo​bá​já​ban. Apja min​dig mé​lyen al​szik, ő pe​dig majd el​for​dít​ja a por​ce​lán​ba​bá​kat, hogy ne bá​mul​ja​nak min​ket. Ígé​ri. – Öreg ta​tám – mond​ja, ami​kor apja vissza​tér az asz​tal​hoz. Meg​csó​kol​ja az ar​cát bú​csú​zó​ul. – Ne ma​rad​ja​tok fent so​ká​ig. El​in​dul, fél​re​ért​he​tet​len pil​lan​tást küld fe​lém, az​tán be​csuk​ja maga mö​gött az aj​tót. Az apja rá​gyújt, és tölt a po​ha​ram​ba. – Bol​dog​gá te​szed a lá​nyo​mat – mond​ja, és a te​nye​ré​be kö​hög, mi​előtt újabb sluk​kot szív a ci​ga​ret​tá​ból. – Tö​rök vagy? – Nem ép​pen. – Én va​la​mi​kor len​gyel vol​tam. Most dán va​gyok, de tö​röm a nyel​vet. Nem, nem kell azt mon​da​nod, hogy jól tu​dok dá​nul. Né​me​tül job​ban tu​dok.

– Be​szél​he​tünk né​me​tül is. – Most a dán a nyel​vem. Rosszul be​szé​lek, de be​szé​lek. Iszunk és ci​ga​ret​tázunk. Az első fél​óra után pró​bá​lok ürü​gyet ta​lál​ni, vagy leg​alább a meg​fe​le​lő pil​la​na​tot, ami​kor fel​áll​ha​tok az asz​tal​tól, és be​me​he​tek Pet​rá​hoz. De az apja nem fogy ki a szó​ból. Elő​ször a jazz​ről be​szél. Az​tán ar​ról, hogy ho​gyan me​ne​kül​tek nyu​gat​ra. Kény​te​le​nek vol​tak, mert túl so​kat jár​tat​ta a szá​ját Len​gyel​or​szág​ról. Meg a Szov​jet​uni​ó​ról. Vé​gül meg​un​ták. Már nem lép​he​tett fel más​hol, mint es​kü​vő​kön meg üdü​lő​he​lye​ken, sze​zo​non kí​vül. El​me​sé​li, ho​gyan ad​ták el min​de​nü​ket, és ál​la​pod​tak meg egy busz​so​főr​rel, aki​nek a ha​tár​őrök ál​ta​lá​ban csak bó​lin​tot​tak, ami​kor késő éj​jel a gyógy​üdü​lés​ből ha​za​té​rő, alvó nyug​dí​ja​sok​kal teli busszal át​ha​ladt a ha​tá​ron. Pet​ra apja egy ten​ger​par​ti ho​tel​ben lé​pett fel. Ha az utol​só rész is le​megy, fel​száll​nak a busz​ra, el​fog​lal​ják a hát​só ülé​se​ket, és szo​rí​ta​nak. Az apa ját​szott, Pet​ra tap​solt és vele éne​kel​te a ref​rént, az any​ja el​ment fel​hív​ni a csa​lá​dot bú​csú​zó​ul, meg ke​nye​ret és saj​tot ven​ni az útra. Pet​ra apja elő​vesz egy újabb vod​kát a mély​hű​tő​ből. Te​le​töl​ti a po​ha​ra​kat, és el​me​sé​li, hogy hu​szon​két per​cet vár​tak a fe​le​sé​gé​re. Az​tán a so​főr meg​kér​te őket, hogy dönt​sék el, fel​száll​nak-e a busz​ra vagy sem. Nél​kü​le in​dul​tak út​nak. Ta​lán ké​sőbb majd csat​la​ko​zik hoz​zá​juk, ta​xi​val még a ha​tár előtt utol​éri őket. Ta​lán más mó​don jut át. Ez volt a leg​ne​he​zebb dön​tés az éle​té​ben. De ha a fe​le​sé​gét le​tar​tóz​tat​ta a rend​őr​ség, ak​kor nem volt ta​ná​csos vissza​men​ni a krak​kói la​kás​ba, és meg​vár​ni, hogy őt is le​tar​tóz​tas​sák, a lá​nya pe​dig ott ma​rad​jon szü​lők nél​kül. Pet​ra apja fel​ad​ja, hogy min​den szót le​for​dít​son dán​ra, egy​sze​rű​en len​gye​lül foly​tat​ja to​vább. Meg​ér​tet​tem, hogy soha töb​bé nem ta​lál​koz​tak. Évek​kel ké​sőbb rá​jöt​tek, hogy Pet​ra any​ja új csa​lá​dot ala​pí​tott. Hoz​zá​ment egy or​vos​hoz. Nem ők hagy​ták el, ha​nem ő hagy​ta el őket. Majd​nem ki​ürül a má​so​dik üveg is, ami​kor be​bú​jok az ágy​ba Pet​ra mel​lé. Mé​lyen al​szik, ki​si​mí​tom a ha​ját az ar​cá​ból.

A nyár a vén​asszo​nyok nya​rá​ba for​dul, és a vá​ros meg​ele​ve​ne​dik. Az ut​ca​sar​ko​kon és a pa​do​kon mez​te​len fel​ső​tes​tű fér​fi​ak ül​nek, a par​kok​ban fél​mez​te​len lá​nyok fek​sze​nek a pok​ró​ca​i​kon. Min​den​ki él​vez​ni akar​ja az utol​só nap​su​ga​ra​kat. A csa​tor​na​par​ton sé​tá​lok le a ga​lé​ri​á​hoz. Az ab​lak​ban táb​la lóg: „Nyá​ri szü​net”, mel​let​te ott a kö​vet​ke​ző ki​ál​lí​tás idő​pont​ja. Az ab​la​kon ke​resz​tül lá​tom Mi​chaelt, ép​pen te​le​fo​nál. Rám mo​so​lyog és ki​nyit​ja az aj​tót. A leg​több ké​pet le​vet​ték, csak né​hány da​rab lóg még min​dig a fa​lon, alat​tuk kis táb​lák „El​ad​va” fel​irat​tal meg a vevő cí​mé​vel. Meg​ta​lá​lom a sa​ját ké​pe​i​met az utol​só te​rem​ben, a fal​nak tá​maszt​va. Mi​után Mi​chael be​fe​jez​te a te​le​fo​ná​lást, hul​lám​pa​pír​ral és egy nagy gu​ri​ga ra​gasz​tó​sza​lag​gal a ke​zé​ben be​lép. Az​tán meg​szó​lal a te​le​fon, erre is​mét el​tű​nik. Csak né​hány per​cem​be te​lik be​cso​ma​gol​ni a ké​pe​ket. A hó​nom alá csa​pom mind​ket​tőt, és ép​pen ki aka​rok lép​ni az aj​tón, ami​kor Mi​chael utá​nam szól, a te​le​fon​kagy​lót ad​dig​ra le​te​szi. – Ez nem a pos​ta​hi​va​tal – mond​ja mo​so​lyog​va, és át​nyújt egy le​ve​let. A csa​tor​na mel​lett me​gyek, el​ha​la​dok a ká​vé​há​zak mel​lett, míg ki​érek a ki​kö​tő ke​vés​bé for​gal​mas ré​szé​re. Lá​ba​mat ló​bál​va le​ülök a part​ra. A le​vél az ölem​ben van, so​ká​ig csak né​zem. Fel​té​pem a bo​rí​té​kot. Egyet​len, kéz​zel írt A4-es lap van ben​ne. Még a le​vél​ben is az új ne​ve​met hasz​nál​ja. Tisz​te​li, hogy él​tem a jo​gom​mal, és sa​ját ne​vet vá​lasz​tot​tam ma​gam​nak. A le​vél szűk​sza​vú. Arra kér, hogy lá​to​gas​sam meg. Na​gyon fon​tos. A cím ol​vas​ha​tób​ban van írva, mint a töb​bi, mint​ha min​den egyes betű fö​lött több​ször is vé​gig​ve​zet​te vol​na a go​lyós​tol​lat. Az alá​írás: Apád. Az ölem​be ej​tem a le​ve​let, a vi​tor​lá​so​kat bá​mu​lom, amint el​hagy​ják a csa​tor​nát, és ki​sik​la​nak a nyílt ten​ger​re. Lá​tom a mo​tor​csó​na​ko​kat és a ha​jós vá​ros​né​zé​sen részt vevő tu​ris​tá​kat. In​te​get​nek. Fel​ál​lok, ke​re​sek egy lom​ta​la​ní​tás​hoz ki​tett kon​té​nert, és be​le​do​bom a ké​pe​ket. Né​hány ut​cá​nyi​ra Pet​ra la​ká​sá​tól meg​ál​lok egy bank​nál, és pénzt ve​szek ki. Pet​ra meg​csó​kol, és meg​kér​de​zi, hogy va​la​mi baj van-e. Meg​rá​zom a fe​jem, meg​pró​bá​lok mo​so​lyog​ni. Va​cso​rát főz, ma va​la​mi len​gyel ételt eszünk. Krump​lit tá​lal, ol​csó sör​rel és vod​ká​val, meg zsí​ro​san iz​za​dó kol​bászt. Töb​bet iszom, mint eszem. Elő​ve​szem a pénzt a zse​bem​ből, azt mon​dom, hogy el​ad​ták a ké​pe​i​met. Meg hogy le​gyen az övé a pénz. Meg​szá​mol​ja. – Azt hit​tem, töb​be ke​rül​nek a fest​mé​nyek. Hi​szen iga​zi ga​lé​ri​á​ban ál​lí​tot​ták ki őket. – Nem fe​de​zi Kot szám​lá​it? Bó​lint. Az utób​bi hó​na​pok​ban az ál​lat​kór​há​zi lá​to​ga​tás rész​le​te​it fi​zet​te. Be​ka​pok egy da​rab kol​bászt, rá​gom, és rá​kény​sze​rí​tem ma​gam, hogy le​nyel​jem. – Nagy​sze​rű, hogy si​ke​rült el​ad​ni a ké​pe​i​det – mo​so​lyog, és megint sört tölt a po​ha​ram​ba.

Mi​köz​ben a vo​na​ton ülök, a táj őszi​es​re vált. Ahogy el​ha​gyom a vá​rost, a le​ve​lek el​ve​szí​tik a szí​nü​ket. A busz​meg​ál​ló​nál be​le​kap a szél a ru​hám​ba. Meg​ké​rem a so​főrt, hogy szól​jon, mi​kor kell le​száll​nom. Ami​kor ki​ej​tem az utca ne​vét, hossza​san néz rám. A gye​pet ke​resz​tül​sze​lő ka​vi​csos ös​vé​nyen lép​de​lek. Az épü​let egy​szin​tes, in​nen csak a hom​lok​za​tot lá​tom, ne​héz meg​ál​la​pí​ta​ni, mek​ko​ra. Az ös​vény két üveg​aj​tó​nál vég​ző​dik. Ahogy kö​ze​lebb érek, az apró kar​co​lá​sok​ból lá​tom, hogy nem üveg​ből, ha​nem vas​tag, át​lát​szó mű​anyag​ból van​nak. „Csen​ges​sen!” áll az ab​lak túl​ol​da​lá​ra ra​gasz​tott kis kar​ton​táb​lán. Meg​nyo​mom a csen​gőt. Mint​ha va​la​ki meg​moz​dul​na oda​bent. Az​tán züm​mög​ni kezd a zár. A pult mö​gött ülő hölgy​höz lé​pek, és meg​adom apám ne​vét. Fel​néz, sze​ret​ném meg​lá​to​gat​ni, ma​gya​rá​zom. Keze meg​áll a szá​mí​tó​gép bil​len​tyű​ze​te fö​lött. Meg​adom a ne​vem, azt a ne​vet, amely éve​ken át az enyém volt. Még min​dig en​gem néz. – El kell kér​nem a sze​mé​lyi​jét – mond​ja az​tán. A zse​bem​ben ke​res​gé​lek, elő​hú​zom a régi TAJ-kár​tyá​mat, ame​lyet még ak​kor hasz​nál​tam, ami​kor az anyám​nál lak​tam. – A lá​to​ga​tá​si idő​nek ha​ma​ro​san vége, de azt hi​szem, te​he​tünk ki​vé​telt. Ki​nyit​ja a ven​dég​köny​vet, és meg​mu​tat​ja, hova kell be​ír​nom ma​gam. Az​tán meg​nyom​ja a bel​ső te​le​fon gomb​ját, és meg​kér egy ápo​lót, hogy jöj​jön ér​tem. Ki​ál​lít egy lá​to​ga​tó​kár​tyát. – Ne ve​gye le, mert még a vé​gén itt tart​juk. – Fá​rad​tan mo​so​lyog, ezt a vic​cet biz​to​san ezer​szer el​sü​töt​te már. Az​tán az arca el​bo​rul. – Nem tu​dom, mi​kor lát​ta utol​já​ra. – Ré​gen. – Az itt la​kók na​gyon be​te​gek. A ka​na​pén vá​ra​ko​zom, és egy régi új​sá​got ol​vas​ga​tok. Egy ápo​ló ki​vág​ja az aj​tót, a negy​ve​nes éve​i​nek a kö​ze​pén jár, úgy ti​zen​öt kiló túl​súly le​het raj​ta. Az​zal kez​di, hogy a lá​to​ga​tá​si idő​nek vége, még akar va​la​mit mon​da​ni, ami​kor a pult mö​gött ülő hölgy fel​vi​lá​go​sít​ja, ki​hez jöt​tem. Erre el​hall​gat. Egyet​len pil​la​nat alatt, mint ami​kor egyet​len​egy​szer össze​ütőd​nek a te​nye​rek. Bó​lint, kö​ves​sem. Az ápo​ló tar​kó​ján ko​pasz folt, mint​ha egy har​ma​dik szem fi​gyel​ne, ahogy a hosszú, fe​hér fo​lyo​só​kon ha​la​dunk. Csak ad​dig tart​ja ne​kem az aj​tót, amíg ép​pen át​érek. Az​tán már foly​tat​ja is az út​ját. Gu​mi​ci​pő​je cup​pog​va érint​ke​zik a li​nó​le​um​mal. Sze​rin​tem gyű​löl. – A fia vagy? – kér​de​zi, mint​ha vá​dol​ni akar​na. – Igen. – Ed​dig még nem lát​ta​lak. – Ed​dig még nem vol​tam itt. Több zsi​lip​rend​sze​ren is át kell men​nünk, ahol előbb be kell csuk​ni az egyik aj​tót ah​hoz, hogy a kö​vet​ke​ző ki​nyíl​jon. Bör​tön is le​het​ne, ha nem len​ne min​den fe​hér​re me​szel​-

ve, és nem len​né​nek vi​lá​gos szí​nű pla​ká​tok a fa​la​kon. El​ha​la​dunk né​hány ápo​ló mel​lett, bic​cen​te​nek egy​más​nak. – A leg​töb​ben rö​vi​debb ide​je dol​goz​nak itt, mint én – szó​lal meg a fér​fi, ami​kor ma​gunk​ra ma​ra​dunk. – Nem em​lé​kez​nek rá, mi​lyen volt apád, ami​kor ide​ke​rült. Meg​ál​lunk egy szá​mo​zott ajtó előtt. Az ápo​ló elő​ke​re​si a kul​csot. – Sem​mit se ad​hatsz neki. Még egy ön​gyúj​tót vagy egy go​lyós​tol​lat se. Sem​mi​lyen tar​tályt vagy üve​get. Nem ad​hatsz neki al​ko​holt vagy til​tott aj​zó​szert. – Kán​tál​va be​szél, az​tán el​for​dít​ja a kul​csot a zár​ban, és ki​tár​ja az aj​tót. Csak a mennye​zet alat​ti ab​la​kon ke​resz​tül szű​rő​dik be fény a szo​bá​ba. Az ágyon egy ma​gas, vé​kony​don​gá​jú fér​fi ül, a haja rö​vid​re nyír​va. Egy ki​csit elő​re dől. Egy alul​táp​lált ka​to​ná​ra ha​son​lít, aki el​aludt az őr​ség​ben. – Öt per​ced van – mond​ja az ápo​ló. – És az ajtó nyit​va ma​rad. Hal​lom a lép​te​it, köz​vet​le​nül az ajtó előtt meg​tor​pan​nak. Az ágyon ülő fér​fi fel​néz. Sze​me iz​zik a fél​ho​má​lyos he​lyi​ség​ben, nem lett na​gyobb, az arca lett ki​sebb. Nem cso​dál​ko​zik, nincs meg​lep​ve. Az​tán fel​áll, és be​le​ránt az öle​lé​sé​be. Ér​zem a bor​dá​it a ka​ro​mon, ér​zem a kór​ház​sza​got a ru​há​ján meg a bő​rén. – Tud​tam, hogy el​jössz – mond​ja re​ked​ten. Oda​hú​zom a szé​ket, és le​ülök vele szem​ben. – So​ká​ig vár​tam. De tud​tam, hogy meg​tal​ál​lak. – Lát​tad a ké​pet az új​ság​ban? – Bár​mi​kor fel​is​me​rem a sa​ját fi​a​mat. Még ha új ne​vet vá​lasz​tott is ma​gá​nak. Meg​va​kar​ja tü​si​re nyírt ha​ját. – Saj​ná​lom, hogy nem ugor​hat​tam be a ga​lé​ri​á​ba, meg​néz​ni a ké​pe​i​det. Bi​zo​nyos kö​rül​mé​nyek meg​aka​dá​lyoz​tak. – Sá​pad​tan be​le​mo​so​lyog a he​lyi​ség​be. Ta​lán az ár​nyé​kok te​szik a szem​göd​re kö​rül, de azt hi​szem, a sze​me ned​ves. – Sze​ret​tem vol​na lát​ni, ahogy fel​nősz – mond​ja. – Lát​ni, ahogy egy​re na​gyobb le​szel. Már nem va​gyok biz​tos ben​ne, hogy bár​mi más fon​to​sabb le​het en​nél. Há​rom kop​pan​tást hal​lok az aj​tón, az ápo​ló az aj​tó​ban vár rám. Ami​kor fel​ál​lok, apám meg​ra​gad​ja a csuk​ló​mat, nem vet​tem ész​re a gyors moz​du​la​tot. Min​den ujj​per​cét ér​zem. – Ígérd meg, hogy újra el​jössz. – Bó​lin​tok. Apám fel​len​dí​ti hosszú lá​bát az ágy​ra, és le​fek​szik. A tü​kör​ké​pe​met fi​gye​lem a vo​nat ab​la​ká​ban. Jól tu​dok ha​zud​ni. Ké​pes va​gyok úgy ha​zud​ni, hogy a han​gom nem re​meg köz​ben. De az ar​com nem ha​zu​dik. Már jó elő​re el​kezd​tem ter​vez​get​ni a vi​szont​lá​tást Pet​rá​val. Egész vé​gig ez kö​töt​te le a gon​do​la​ta​i​mat a kór​ház felé ve​ze​tő vo​na​t​úton. Tu​dom, hogy egy fél üveg ko​nyak​kal vár majd rám. Hogy vár​nak a kar​jai és a mel​lei, meg a de​presszi​ós macs​ka a kony​há​ban. De az ar​com nem ha​zu​dik, és ő ad​dig fog fag​gat​ni, amíg el​mon​dom neki. Le​szál​lok a köz​pon​ti pá​lya​ud​va​ron. El​ha​la​dok a bá​rok, au​tók, bu​szok és az em​be​rek mel​lett. A lám​pa zöld​re vált. A lá​bam alatt göd​rök szab​dal​ják az asz​fal​tot, igyek​szem

csak erre fó​ku​szál​ni. Fü​le​met El​se​beth la​ká​sá​nak aj​ta​já​ra ta​pasz​tom, meg​hall​ga​tom a csen​det, mi​előtt ki​nyi​tom az aj​tót. Meg aka​rok bi​zo​nyo​sod​ni fe​lő​le, hogy nincs az elő​szo​bá​ban vagy a kony​há​ban. Az ágyon fek​szem, ke​zem a fe​jem alatt. Sze​ret​nék alud​ni. Mély, álom​ta​lan ál​mot. Erő​szak​kal le​hu​nyom a sze​mem. Az​tán ki​nyi​tom, és fel​bá​mu​lok a pla​fon​ra. Fel​öl​tö​zöm, le​sé​tá​lok a lép​csőn, és cél​ta​la​nul ne​ki​vá​gok az ut​cák​nak. Ad​dig bo​lyon​gok, míg meg​fáj​dul a vád​lim, míg a láb​fe​jem la​pos lesz, és már alig fér el a ci​pőm​ben, kö​rö​zök a vá​ros​fa​la​kon be​lül. Egy árus​nál hot​do​got ve​szek, pár​szor be​le​ha​ra​pok, a ma​ra​dé​kot pe​dig be​do​bom a sze​me​tes​be. Ki​csi​vel ti​zen​egy előtt meg​ál​lok a pos​ta épü​le​te előtt. Kö​ve​tem a töb​bi​e​ket, meg​ke​re​sem a fel​ügye​lőt, és meg​kér​de​zem, van-e va​la​mi mun​ka szá​mom​ra. Cso​dál​koz​va néz rám, azt mond​ja, az én mű​sza​kom mára nin​csen be​oszt​va. Meg​kér​de​zem, nem ve​szi-e hasz​no​mat egy má​sik cso​port​ban. Olyan ar​cot vág, mint​ha ez len​ne a leg​kü​lö​nö​sebb kér​dés, amit va​la​ha is hal​lott. Ezen az éj​sza​kán csu​pa ide​gen​nel dol​go​zom, és egyi​kük se tud​ja, va​jon min​dig így né​zek-e ki. Egy óra múl​va a sze​mem és a ke​zem át​ve​szi az irá​nyí​tást, már nem kell gon​dol​kod​nom. Az új pá​rom fe​lém san​dít, ami​kor le​eme​lem a kö​vet​ke​ző lá​dát a fu​tó​sza​lag​ról. Már vagy há​rom-néggyel előt​te já​rok. Pet​rá​val a sar​ki bol​tos​nál né​ze​lő​dünk. Át​öle​lem a vál​lát, fe​lém for​dul és fi​gyel​me​sen néz. Kép​te​len va​gyok ki​mon​da​ni a sza​va​kat, ame​lye​ket egész éj​sza​ka fo​gal​maz​tam, mi​köz​ben meg​pró​bál​tam el​alud​ni. – Kot nem sze​re​ti a la​za​cot – mon​dom vé​gül. – Iga​zad van. – Vissza​te​szi a do​bozt a polc​ra.

Egy hét​tel ké​sőbb megint a vo​na​ton ülök. Több​ször is le aka​rok száll​ni. Ki​si​et​ni a pe​ron​ra, ro​han​ni, mint​ha nem fi​zet​tem vol​na a je​gyért. Gyors lép​tek​kel át​vág​ni a la​pos​ra ta​po​sott rá​gó​gu​mi​kon, ci​ga​ret​tát és új​sá​got ven​ni a tra​fik​ban, az​tán irány vissza a vá​ros​ba. De még​is a vo​na​ton ma​ra​dok. A busz​ra vá​rok, fel​szál​lok, szá​mo​lom a meg​ál​ló​kat. Ez al​ka​lom​mal nem kell meg​kér​dez​nem a so​főrt. Ugyan​az az ápo​ló jön ér​tem a pult​hoz, aki leg​utóbb. Vé​gig​me​gyünk a fo​lyo​só​kon, meg​pró​bá​lok fej​ben tér​ké​pet ké​szí​te​ni, meg​pró​bá​lom meg​je​gyez​ni, mi​kor ka​nya​ro​dunk jobb​ra, és mi​kor bal​ra. Meg​pró​bá​lom meg​ál​la​pí​ta​ni, mek​ko​ra le​het ez a hely. Ha​tal​mas, ab​ban biz​tos va​gyok. Az ápo​ló be​il​lesz​ti a kul​csot a zár​ba. – Sem​mit se ad​hatsz neki. Még egy ön​gyúj​tót vagy egy go​lyós​tol​lat se. Sem​mi​lyen tar​tályt vagy üve​get… – Fel​té​pi az aj​tót, még min​dig nem fe​jez​te be a mon​dó​ká​ját, de meg​tor​pan. Mind​ket​ten az üres szo​bá​ba bá​mu​lunk. Az ápo​ló tesz pár lé​pést a ru​hás​szek​rény felé, ki​nyit​ja az aj​ta​ját. Csak far​mer​nad​rá​go​kat és agyon​mo​sott pó​ló​kat ta​lál. Ki​si​et a fo​lyo​só​ra, mind​két irány​ba kém​lel, az​tán ki​ránt​ja a rá​di​ó​ját az övé​ből, a csi​pesz csat​tan. – A 314-es lakó nincs a szo​bá​já​ban, be​kap​csol​jam a ri​asz​tót? – Olyan han​go​san be​szél, ahogy csak tud, anél​kül, hogy ki​a​bál​na. Az​tán hall​gat​ja a vo​nal túl​só vé​gé​ről ér​ke​ző han​got, arc​ki​fe​je​zé​se a vissza​fo​gott pá​nik​ból fel​há​bo​ro​dás​ba csap át. – Az ilyes​mi​ről tud​nom kell, a franc​ba is. Nem, nem elég Po​ul​sen​nek szól​ni. Vissza​te​szi a rá​di​ót az övé​be, és be​zár​ja apám szo​bá​já​nak aj​ta​ját. Az​tán ke​zé​vel int, hogy kö​ves​sem. Siet, dü​hö​sen lép​del, vé​gig a fo​lyo​só​kon, több zsi​li​pet is el​ha​gyunk. – A leg​töb​ben rö​vi​debb ide​je dol​goz​nak itt, mint én – mond​ja, és las​sít, hogy mel​lé ér​hes​sek. – Nem vol​tak itt, ami​kor apád ide​ke​rült. El​ol​vas​hat​ják a kór​lap​ját, de a leg​több​jü​ket nem ér​dek​li. Mel​let​te me​gyek, a sze​me sar​ká​ból fi​gyel. – A neu​ro​ló​gi​á​ról jöt​tem, épp ak​kor​tájt kezd​tem. Apád be​zár​kó​zott a für​dő​szo​bá​ba. Ter​mé​sze​te​sen van kul​csunk, de si​ke​rült tönk​re​ten​nie a zá​rat, ezért fel kel​lett tör​nünk az aj​tót. Ott állt bent a ko​rom​sö​tét​ben, a mennye​ze​ti égő​ket össze​tör​te. Tel​je​sen le​vet​kő​zött, és te​tő​től tal​pig be​szap​pa​noz​ta ma​gát. Nem le​he​tett meg​fog​ni. Né​gyen vol​tunk, en​nek el​le​né​re több​ször is si​ke​rült ki​sza​ba​dí​ta​nia ma​gát. Egy üveg​fo​lyo​són me​gyünk, ami​kor az ápo​ló meg​áll, és le​húz​za a pu​ló​ve​re nya​kát, hogy lás​sam a he​get. A kulcs​csont​já​nál kez​dő​dik, és va​la​hol a pu​ló​ver alatt vég​ző​dik. – Ki​té​pett egy szap​pan​tar​tót a fal​ból. Ezt hasz​nál​ta fegy​ver​ként. Két edzett mű​anyag​ból ké​szült aj​tó​hoz érünk. „Könyv​tár”, hir​de​ti a táb​la. Az ápo​ló tart​ja ne​kem az aj​tót. – Hen​rik még min​dig alig lát a fél sze​mé​re. Az ajtó be​csa​pó​dik mö​göt​tem. Kö​ve​tem a pol​co​kat. Akár egy is​ko​lai könyv​tár. Egy író​asz​tal​nál név​táb​lás fér​fi ül, ép​pen az ol​va​só​je​gye​ket te​szi vissza a köny​vek​be. Rám néz, az​tán meg​pil​lant​ja a lá​to​ga​tói táb​lá​mat. Hát foly​tat​ja a mun​kát. Apá​mat a kis ol​va​só​te​rem​ben ta​lá​lom az egyik asz​tal​nál, előt​te ki​te​rít​ve az az​na​pi új​sá​gok.

– Nem en​ge​dik meg, hogy ki​vág​jak be​lő​lük – mond​ja mo​so​lyog​va. – Ezért ide​bent rak​tá​ro​zom a ki​vá​gá​so​kat. – A fe​jé​re mu​tat. Apám mö​gött va​la​ki ép​pen köny​ve​ket vesz le a polc​ról. Rö​vid ide​ig ta​nul​má​nyoz​za, az​tán egy má​sik hely​re te​szi vissza, amit le​vett. – Az em​ber szin​te min​den​hez hoz​zá​szok​hat – mond​ja apám. – De ez nem je​len​ti azt, hogy hoz​zá kell szok​nia. Bi​zo​nyos dol​gok​hoz so​ha​se sza​bad​na hoz​zá​szok​ni. Hi​ány​zik a sör. Hi​he​tet​le​nül. Hi​ány​zik az íze. A gon​do​zó, aki az ol​va​só​je​gye​ket ke​zel​te, egy új​ság​gal a ke​zé​ben az asz​ta​lunk​hoz lép, és le​te​szi apám elé. – Ez be​esett a… – Az​tán ész​re​ve​szi a polc​nál álló fic​kót. – Hol​ger, a po​kol​ba! – Oda​ro​han, és ki​té​pi a fér​fi ke​zé​ből a köny​ve​ket. – De így jobb… – A fen​ne vin​ne el, Hol​ger. – De az ábé​cé… – Ki az ör​dög en​ge​dett be ide egy​ál​ta​lán? Hol​gert vé​gig​kí​sé​rik a könyv​tá​ron, hall​juk, ahogy út​köz​ben ne​ki​ütő​dik a köny​ves​pol​cok​nak. – Nem na​gyon lát​szik raj​tuk. – Apám a ke​zé​be ve​szi a ke​ze​met. – Egy​re job​ban el tud​ják rej​te​ni. Az em​ber azt hi​het​né, hogy már ma​guk se tud​ják. Hal​lom, ahogy Hol​ger két ápo​ló​val ve​rek​szik. Hal​lom a tom​pa puf​fa​nást, ami​kor a pad​ló​ra zu​han, mi​köz​ben ha​tás​ta​lan​ná te​szik. – Mint itt a kór​ház​ban – foly​tat​ja apám. – A leg​töb​ben csak mun​ká​nak te​kin​tik. Reg​gel be​jön​nek, meg​dol​goz​nak a fi​ze​té​sü​kért, az​tán ha​za​men​nek. De né​há​nyan kö​zü​lük a Fe​hé​rek. Olyan ne​héz fel​is​mer​ni őket. So​ká​ig kell ta​nul​má​nyoz​nod őket. So​ká​ig kell fi​gyel​ned a vi​sel​ke​dé​sü​ket, ami​kor azt hi​szik, hogy egye​dül van​nak. Vissza​jön a gon​do​zó, meg​áll a polc előtt, ahol az imént Hol​ger állt. Csüg​ged​ten nézi. – Nem akar​lak el​ke​se​rí​te​ni, de már órák óta itt volt – jegy​zi meg apám. A gon​do​zó ne​ki​áll le​ven​ni a köny​ve​ket, és vissza​ten​ni min​det a he​lyé​re, köz​ben hal​kan ká​rom​ko​dik.

Pet​ra bor​sót tesz a tá​nyé​rom​ra. – Sen​ki sem kény​sze​rít arra, hogy a fiúm le​gyél – jegy​zi meg. – Nem al​szom túl jól. – Ta​lán megint fes​te​ned kel​le​ne. Te​le​tö​möm a szá​mat krump​li​val, és ke​rü​löm a te​kin​te​tét. Mi​után a tá​nyé​rok el​tűn​nek az asz​tal​ról és a mo​so​ga​tó​ban köt​nek ki, köl​csön​kér​em a te​le​fon​ját. Be​te​le​fo​ná​lok a pos​tá​ra, és az üze​net​rög​zí​tő​re be​szé​lek. Köz​löm, hogy azt hit​tem, job​ban le​szek. Tény​leg eb​ben bíz​tam. A gyom​rom​mal van va​la​mi, nem tu​dok be​men​ni dol​goz​ni. Ha va​la​ki be​teg, azt még dél előtt kell je​lez​ni, hogy ta​lál​has​sa​nak he​lyet​test. Ta​lán ka​pok majd egy fi​gyel​mez​te​tést emi​att, de nem ér​de​kel. Ma a kony​há​ban hagy​juk Ko​tot, és be​csuk​juk ma​gunk mö​gött az aj​tót. Pet​ra fan​szőr​ze​té​től pi​ros ki​üté​sek van​nak a szám kö​rül. Sza​bad​ko​zik, ami​ért nem bo​rot​vál​ta le elég​gé. A pad​ló​ra do​bom az óv​szert. Pet​ra az ol​da​lá​ra for​dul. Köz​löm vele, hogy ez nem egy egy​fel​vo​ná​sos já​ték. Le​het, hogy le​gör​dült a füg​göny, de csak azért, hogy át​ren​dez​hes​sék a dísz​le​te​ket a kö​vet​ke​ző je​le​net​hez. Ko​nya​kot iszunk az üveg​ből. Át​öle​lem. Olyan szo​ro​san tar​tom, hogy az uj​ja​im nyo​ma ki​raj​zo​ló​dik a bő​rén. Pet​ra kar​ját a feje alá téve al​szik. Né​zem a mez​te​len vál​lát, meg​ra​ga​dom a kar​ját, meg​rá​zom. Ál​má​ban mor​mol va​la​mit, fe​lém for​dul, meg​dör​zsö​li a sze​mét. – Va​la​mit el kell mon​da​nom ne​ked. Né​há​nyat pis​log, kér​dő te​kin​tet​tel néz rám. Mi​vel nem foly​ta​tom, vissza​for​dul, egy ki​csit mo​tyog. Kot az aj​tó​ból bá​mul rám. A sze​mé​ben vissza​tük​rö​ződ​nek az utca fé​nyei.

Az előt​tem ülő hölgy apró gyöngy​ház​fül​be​va​lót vi​sel a fü​lé​ben. A bal fül​cim​pá​ján lyu​kak sor​jáz​nak, ko​ráb​bi fül​be​va​lók he​lyei. – Csak kér​dezz bát​ran – biz​tat. Az iro​dá​já​ban va​gyunk, az asz​ta​lon or​vo​si köny​vek tor​nyo​sul​nak kö​zöt​tünk. A neve és a be​osz​tá​sa, fő​or​vos, egy kis táb​lán ol​vas​ha​tó a te​le​fon mel​lett. – Meg​pró​bá​lom el​ma​gya​ráz​ni, ha va​la​mit nem ér​tesz. – Mi a va​ló​szí​nű​sé​ge an​nak, hogy apá​mat va​la​ha is ki​en​ge​dik in​nen? So​ká​ig fi​gyel, vizs​lat. Az​tán egy sző​ke für​töt a füle mögé si​mít. – Annyit mond​ha​tok, hogy az ál​la​po​ta ja​vul. De nem aka​rom, hogy hiú re​mé​nyek​be rin​gasd ma​gad. Job​ban van, mint há​rom éve. És sok​kal job​ban, mint öt év​vel ez​előtt… – Ki​ke​rül in​nen va​la​ha? Né​hány​szor pis​log. – Szük​sé​gem van egy kis ci​gi​szü​net​re – mond​ja. Ki​kí​sé​rem az egyik tár​sal​gó​ba. Ki​nyit​ja az üveg​aj​tót, és ki​lé​pünk egy min​den ol​dal​ról vö​rös tég​lá​val kör​be​vett kis ud​var​ra. Ki​ráz egy hosszú men​to​los ci​ga​ret​tát a do​bo​zá​ból, fel​aján​lom az ön​gyúj​tó​mat. Né​há​nyat szív a ci​ga​ret​tá​ból. – Sem​mi esé​lye an​nak, hogy va​la​ha is el​hagy​ja az in​téz​ményt. Nem sza​bad​na ezt mon​da​nom. So​ha​sem vesszük el a re​ményt a be​te​ge​ink​től, sem a hoz​zá​tar​to​zó​ik​tól. Ez ré​sze a te​rá​pi​ás mun​kánk​nak. A re​mény ugyan​olyan fon​tos, mint az or​vos​ság. Lyu​kat éget egy nagy cse​rép​ben álló nyír​fa egyik le​ve​lé​be. – Ja​va​sol​hat​nám. De sose en​ge​dé​lyez​nék. Va​la​hol fel​jebb va​la​ki​nek az asz​ta​lán lan​dol​na a ké​rel​me. És már​is fel​vil​lan​na a pi​ros lám​pa. A vi​rág​cse​rép​be ha​mu​zik. – Sze​ret​ném ki​hoz​ni ma​gam​mal, sze​ret​nék kint sé​tál​ni vele. – Min​dig ki​hoz​ha​tod ide. – Ak​kor in​kább ezt vá​lasz​ta​nám a könyv​tár he​lyett. Bó​lint. Több pél​dány​ban kell ki​töl​te​nem a pa​pí​ro​kat. Alá​írá​som​mal vál​la​lom a fe​le​lős​sé​get az apá​mért. A kór​há​zi kony​há​ról ka​punk szá​raz ke​nye​ret a ma​da​rak​nak. Egy ápo​ló ki​nyit​ja az aj​tót. Apám meg​te​szi az első té​to​va lé​pé​se​ket, a ka​vics csi​ko​rog a tal​pa alatt. Át​néz a vál​la fö​lött, fel a sö​tét ab​la​kok​ra. – Sze​rin​ted fi​gyel​nek? – kér​de​zem. – Hát per​sze hogy fi​gyel​nek. Át​vá​gunk a gye​pen. Nem me​he​tünk el a jár​dá​ig, mert ak​kor el​hagy​nánk a kór​ház te​rü​le​tét. Le​ülünk egy pad​ra a ka​vi​csos ös​vény mel​lett, fi​gyel​jük az ut​cán el​hú​zó au​tó​kat. Oda​adom neki a kó​lás​üve​get. A busz​meg​ál​ló​nál meg​töl​töt​tem sör​rel, vi​gyáz​tam, ne​hogy egy csepp is mel​lé​foly​jon. Megint hát​ra​néz a vál​la fö​lött, az​tán a szá​já​hoz eme​li az üve​get. Az első kor​tyot mo​hón

issza. A má​so​di​kat a szá​já​ban tar​to​gat​ja, mi​előtt le​nyel​né. A har​ma​di​kat ki​kö​pi. – Pon​to​san tu​dom, mit ad​nak ne​kem. – A ke​zei kö​zött for​gat​ja az üve​get. – Ami​kor új gyógy​szert ka​pok, min​dig utá​na​né​zek a könyv​tár​ban. Ha töb​bet in​nék, fel​da​gad​na a fe​jem, a sze​mem ki​szá​rad​na és meg​fáj​dul​na. Ki​nyi​tom a ke​nye​rek​kel teli zacs​kót, és át​nyúj​tok egy mák​sze​mek​kel be​szórt szá​raz ci​pót. – Egyet​len me​ne​kü​lő​út lé​te​zik csu​pán a Fe​hé​rek elől – mond​ja, és le​tör egy da​ra​bot a ke​nyér​ből. – Az ajtó a fal​ban. Az ajtó, amit csak ak​kor látsz, ha lát​ni aka​rod. Ez az ajtó ak​kor is ott van, ha nincs más kiút. Óva​to​san meg​kós​tol​ja a ke​nye​ret, mi​előtt a kö​rü​löt​tünk las​san gyü​le​ke​ző ma​da​rak elé vet​né. – A test nem éri meg az egé​szet. Ez csak egy do​boz, egy nyúl​ket​rec. Ne​vet​ve egy si​rály​ra mu​tat, ami egy túl nagy da​rab ke​nyér​rel vi​as​ko​dik. Az​tán megint el​hall​gat, meg​va​kar​ja a fe​jét, köz​ben egy ke​nyér​mor​zsa a rö​vid​re nyírt haja közé ra​gad. Ki​pisz​ká​lom. – A fa​la​ik, a zárt aj​tó​ik meg a kény​szerzub​bo​nya​ik fog​va tar​ta​nak, hogy ne tudj el​me​ne​kül​ni. Hogy min​dig ott légy, ahol ők akar​ják. R rész​leg, VII-es fo​lyo​só, 314-es szo​ba. És mi​köz​ben ott fek​szel, le​kö​töz​ve, a gyógy​szer el​tom​pít​ja az agya​dat. Lá​tod a ke​ze​det, lá​tod a fa​lat. Ennyi. Ki​vesszük az utol​só ke​nye​ret is a zacs​kó​ból, az en​ge​dé​lye​zett ti​zen​két perc le​járt. – Meg​pró​bál​tam – mond​ja, mi​köz​ben át​vá​gunk a fü​vön, vissza a rész​leg​be. – Is​ten a meg​mond​ha​tó​ja, hogy meg​pró​bál​tam. De el​fo​gyott az erőm. Arra vá​runk, hogy be​en​ged​je​nek. Lát​juk az ügye​le​test, az üveg​aj​tón át olyan, mint egy ár​nyék. Apám foj​tott han​gon be​szél, alig le​het hal​la​ni a szél​ben. – Se​gí​te​ned kell meg​ta​lál​nom azt az aj​tót – mond​ja. Az ápo​ló be​en​ged. El​se​beth ráz​za a csen​gő​jét. A lép​cső al​ján vár, azt mond​ja, te​le​fo​non ke​res​nek. Egy ki​csit meg​le​pett​nek tű​nik, ed​dig még so​sem ke​re​sett sen​ki, és nem is ad​tam meg a szá​mát sen​ki​nek. – Azt hi​szem, né​met – mond​ja, mi​köz​ben kö​ve​tem a kony​há​ban lévő te​le​fon​hoz. A vo​nal túl​só vé​gén lévő fér​fi​hang elő​ször is bo​csá​na​tot kér a leg​utóbb tör​tén​tek mi​att, na​gyon be volt rúg​va, de ter​mé​sze​te​sen erre nincs ment​ség, tud​ja. „Ul​rich va​gyok” – mond​ja vé​gül. El​se​beth még min​dig ott áll, és ide​ge​sen nézi a kagy​lót. Mo​so​lyog​va bó​lin​tok neki. Vissza​megy a nap​pa​li​ba, a rá​di​ó​ból klasszi​kus zene szól. A fér​fi azt ál​lít​ja, le​ve​let írt ne​kem, és ér​dek​lő​dik, hogy meg​kap​tam-e. Az​tán za​var​tan ne​vet, per​sze, nem is kap​hat​tam meg, hi​szen ma adta fel. Csak tud​nom kell, hogy ko​mo​lyan gon​dol​ta, amit mon​dott. Még ha na​gyon be volt is rúg​va. Éh​gyo​mor​ra ivott, és min​den​ki tud​ja, at​tól na​gyon be le​het rúg​ni. Tény​leg tet​szet​tek neki a ké​pe​im, és sze​ret​né ki​ál​lí​ta​ni őket. Kü​lön​le​ges ki​ál​lí​tás, csak az én fest​mé​nye​im​ből. Csak ennyit akart mon​da​ni, a töb​bit meg​ír​ta le​vél​ben. Az ét​ke​ző​asz​tal​nál ülök, még az​u​tán is a ke​zem​ben tar​tom a kagy​lót, mi​után ő már le​tet​te. Hall​ga​tom a sí​po​lást. Pet​ra fel​ad​ta, nem kér​dez​ge​ti to​vább, hogy mi a baj. Éj​sza​ka fel​éb​re​dek, ami​kor sír, de már nem gyúj​tok lám​pát. Va​la​hol az ágy vége fö​lött apám sze​mét lá​tom. A szor​tí​ro​zó​-

ban a pos​tai re​ke​szek fö​lött le​beg, a ke​zem gé​pi​e​sen dol​go​zik to​vább. Ép​pen az El​se​beth​nek vá​sá​rolt hol​mit ra​kom a he​lyé​re, ami​kor meg​pil​lan​tom a le​ve​let a kony​ha​asz​ta​lon. A cím​zett „Meh​met Fa​ruk, fes​tő”. A bo​rí​ték​ban egy kép Ul​rich​ról, egy be​zárt hen​tes​üz​let előtt áll. Mo​so​lyog, ki​tárt kar​já​val büsz​kén mu​tat az üres ab​la​kok felé. Azt írja, hogy vég​re meg​ta​lál​ta a tö​ké​le​tes he​lyet. A ga​lé​ri​át „Fle​ischnek”[7] fog​ja hív​ni. Az én fest​mé​nye​im​mel akar​ja meg​nyit​ni. A bo​rí​ték​ban pa​pír​pénzt ta​lá​lok már​ká​ban. Meg​kö​szö​ni a köl​csönt, va​la​mi​vel töb​bet kül​dött, re​mé​li, hogy fe​de​zi a vo​nat​je​gyet.

Fel​te​szem a hol​mit a pult​ra. Fes​té​kes​do​bo​zok. Egy áll​vány. Kü​lön​bö​ző mé​re​tű ecse​tek. Az el​adó meg​kér​de​zi, hogy van-e szük​sé​gem se​gít​ség​re, meg​rá​zom a fe​jem, és to​vább ke​res​gé​lek. Már nem né​zem az ár​cé​du​lát. Annyi vász​nat ve​szek, amennyit el bí​rok vin​ni. A régi ké​pe​i​met ki​ci​pe​lem a fo​lyo​só​ra, és egy​más​ra tor​nyo​zom. Az áll​ványt fel​ál​lí​tom a szo​ba kö​ze​pén, és ki​fe​szí​tek egy vász​nat. Ki​nyi​tom az első tu​bus fes​té​ket. Nap​le​men​té​ig fes​tek, az​tán fényt gyúj​tok, gyer​tya​fény​nél dol​go​zom to​vább. Haj​nal ha​sad, mire az ágyam​ban fek​szem. Ke​zem mint​ha még min​dig szo​rí​ta​ná az ecse​tet. Le​hu​nyom a sze​mem, olyan erő​sen ér​zem a szín​pig​men​tek sza​gát a fes​ték​ben, hogy a szem​hé​jam bel​se​jén meg​je​len​nek a szí​nek. A nap su​ga​rai éb​resz​te​nek fel, foly​ta​tom a fes​tést. Egy óra múl​va iszom egy po​hár vi​zet, és el​szí​vok egy ci​ga​ret​tát. Be​kap​cso​lom a me​rü​lő​for​ra​lót, fő​zök egy csé​sze por​ká​vét, amit né​hány órá​val ké​sőbb hi​de​gen iszom meg. A pin​ce​be​li ké​pe​ket váz​lat​ként hasz​ná​lom, rész​le​te​ket ta​lá​lok raj​tuk, egy ke​zet, egy te​kin​te​tet. Az​tán a régi ké​pet le​vi​szem az ud​var​ra, ki​té​pem a ke​ret​ből, és be​ha​jí​tom az egyik ha​tal​mas sze​me​tes kon​té​ner​be. A ke​re​tet meg​tar​tom, és új vász​nat fe​szí​tek rá. Dél​után​ra jár, ok​ker​sár​gát nyo​mok a pa​let​tá​ra. Ami​kor megint az órá​ra pil​lan​tok, már csak négy per​cem van, hogy oda​ér​jek az irá​nyí​tó​szá​mos re​kesz elé. Vé​gig​ro​ha​nok az ut​cán, ér​zem, ahogy a fes​ték meg​szá​rad a pó​ló​mon. Né​hány nap​pal ké​sőbb fel​hí​vom a pos​tát. Fé​nyes nap​pal van, egy hölggyel be​szé​lek az iro​dá​ból. Köz​löm vele, hogy va​la​ki meg​be​te​ge​dett a csa​lád​ban. Hal​dok​lik. Saj​ná​lom, bor​zasz​tó​an saj​ná​lom. Azért még sze​ret​nék dol​goz​ni men​ni. A hölgy a vo​nal túl​só vé​gén meg​ér​tő. Bi​zo​nyá​ra be​ütöt​te a ne​ve​met a gép​be, és lát​ja, hogy az el​múlt két év​ben össze​sen egy na​pot hi​á​nyoz​tam be​teg​ség mi​att. Azt mond​ja, hív​jam fel, ami​kor ja​vul​nak a dol​gok. Az​tán ki​ja​vít​ja sa​ját ma​gát: hív​jam, ami​kor kész​nek ér​zem ma​gam, hogy újra be​men​jek dol​goz​ni. És néha időt kell hagy​ni a dol​gok​nak. Meg​ígé​rem, hogy ha​gyok is. Egy au​to​ma​tá​ban el​len​őr​zöm Meh​met Fa​ruk bank​szám​lá​ját. Évek óta dol​go​zom, va​sárés ün​nep​na​po​kon is, pót​lé​kot is kap​tam, elég lesz az év fenn​ma​ra​dó ré​szé​re. Egy kar​ton ci​ga​ret​tát tar​tok a hó​nom alatt, ami​kor El​se​beth-tel ta​lál​ko​zom a fo​lyo​són. El​tát​ja, majd be​csuk​ja a szá​ját, úgy me​red rám, mint​ha ép​pen az egyik el​hunyt fér​je kí​sér​te​tét lát​ta vol​na. – Le​fogy​tál – jegy​zi meg. – En​ned kell. – Fes​tek. – Igen – mo​so​lyog. – Lá​tom. Csak most ve​szem ész​re a fes​té​ket az ar​co​mon és a kör​me​im alatt. – Óva​tos va​gyok – ígé​rem. – Sem​mit se fes​té​ke​zem össze, vi​gyáz​ni fo​gok. – Nem ér​de​kes. Ha fes​te​ni van ked​ved, fess. De va​la​mit en​ned kell. – Meg​ra​gad​ja a ru​-

hám uj​ját, ma​gá​val húz a kony​há​ba, és le​ül​tet. – Job​ban sze​ret​ném, ha én hal​nék meg előbb ket​tőnk kö​zül – mond​ja El​se​beth, és meg​gyújt​ja a gáz​lán​got. – Nem könnyű jó al​bér​lőt ta​lál​ni. Rán​tot​tát ké​szít, a sza​lon​na a ser​pe​nyő​ben ser​ceg. – Itt járt egy lány, és fe​lő​led ér​dek​lő​dött – me​sé​li, mi​köz​ben nem ve​szi le a sze​mét az étel​ről. – Na​gyon vi​lá​gos a bőre. Mond​tam, hogy nem vagy itt​hon. Nem tar​to​zik rám. Csak né​hány nap​ja, hogy utol​já​ra ta​lál​koz​tam Pet​rá​val, de azért gon​dol​tam rá, hogy át​me​gyek hoz​zá. Hol​nap. Vagy pár nap múl​va. Előbb-utóbb. El​se​beth tá​nyért tesz elém, egy ma​gas po​hár​ba te​jet tölt, fi​gyel, meg akar bi​zo​nyo​sod​ni róla, hogy eszem. Az első né​hány fa​lat túl nagy​ra si​ke​rül. A gyom​rom nye​ke​reg, nyö​szö​rög, szú​rást ér​zek a re​kesz​iz​mom​ban, mint​ha túl gyor​san fu​tot​tam vol​na. Rá aka​rok gyúj​ta​ni. Csak egy cigi és egy csé​sze kávé. El​se​beth raj​tam tart​ja a sze​mét, amíg a gyom​rom fel nem éb​red, és éhe​sen át nem ve​szi az irá​nyí​tást. Ki​ürí​tem a tá​nyért, és el​fo​gyasz​tok még négy rozs​ke​nye​ret. Ezen​túl min​den​nap en​ni​va​ló és egy cet​li vár a kony​há​ban. „Egyél!” mond​ja a fa​sí​ro​zot​tas tá​nyér a hű​tő​ben. „Igyál!” szól a po​hár, ami​ben első rá​né​zés​re tej van, de az íze olyan, mint a tej​szí​né. Al​mát és ke​mény​to​jást ta​lá​lok. Sült kol​bászt eszem hi​de​gen, fes​tés köz​ben. Fes​tek, ami​kor a vi​har ke​resz​tül​sö​pör az or​szá​gon. Az ab​la​kok csö​röm​pöl​nek, amíg be​le​már​tom az ecse​tet a fes​ték​be. Más​nap ki​dőlt fá​kat és be​tört ab​la​kú au​tó​kat lá​tok, ame​lyek​re te​tő​cse​re​pek zu​han​tak. Csak ek​kor ve​szem ész​re, hogy a vi​har va​ló​ban meg​tör​tént, és nem csak a fe​jem​ben, a szo​bám​ban ját​szó​dott le. Kö​ze​le​dik a tél. Tu​dom, mert egy​re ke​ve​sebb a nap​pa​li fény az áll​vány előtt. Az ál​ma​im hal​vány kék és zöld szí​nű​ek. Más éj​sza​ká​kon égő vö​rö​sek, mint a vér, a pos​ta​lá​dák, vagy a száj​üreg bel​se​je.

Dé​lig fes​tek, az​tán be​pa​ko​lok a há​ti​zsák​ba. A di​gi​tá​lis óra, amit vet​tem, víz​ál​ló. Át​öl​tö​zöm, és vé​gig​me​gyek az uszo​dán, egé​szen a jég​hi​deg vi​zes für​dő​ig, a kis ke​rek me​rü​lő​me​den​cé​hez. A víz hő​mér​sék​le​te épp​hogy fagy​pont fö​lött van. Ál​ta​lá​ban csak én va​gyok, rit​kán lá​tok má​so​kat, azok is idős em​be​rek, a bő​rük cser​zett. Eről​köd​ve mo​so​lyog​nak, mi​köz​ben a me​den​ce szé​lén vég​zik a gya​kor​la​to​kat. Rá​né​zek a di​gi​tá​lis órám​ra, lá​tom, ahogy múl​nak a má​sod​per​cek. Szá​zig. Egy perc​cel to​vább kell bír​nom, mint teg​nap. A tes​tem fáj, a ke​zem fe​hér. Az egyik élet​men​tő meg​kér​de​zi, hogy rend​ben va​gyok-e. Úgy véli, elég hosszú időt töl​töt​tem már lent. A nyak​iz​ma​im me​re​vek, és ki​du​do​rod​nak a nya​ka​mon, a szá​mat be​csu​kom, ne​hogy ko​cog​ja​nak a fo​ga​im. Bó​lin​tok. Erre to​vább​megy. Az ujj​gya​kor​la​to​kat vég​zem. Ha már nem vagy ké​pes az uj​ja​id he​gyét egye​sé​vel hoz​zá​érin​te​ni a hü​velyk​uj​jad​hoz, az azt je​len​ti, hogy túl sok időt töl​töt​tél a hi​deg víz​ben. El​lop​tam egy er​ről szó​ló köny​vet a könyv​tár​ból. Bo​rot​va​pen​gé​vel ki​vág​tam be​lő​le a mág​nes​la​pot, és be​dug​tam a tás​kám​ba. Hi​po​ter​mia a hi​va​ta​los neve. A tü​ne​tek szé​les ská​lá​ja alap​ján ál​la​pít​ják meg a hi​po​ter​mia fo​kát. A di​gi​tá​lis órá​ra pil​lan​tok. Egy perc​cel to​vább bír​tam, ki​emel​ke​dem a hi​deg víz​ből, a lá​ba​mat be​le​ütöm a fém​lét​rá​ba. Csak ké​sőbb fo​gom érez​ni a fáj​dal​mat. Me​rev lá​bak​kal ha​la​dok el a me​den​cék mel​lett. El az úszók meg a pan​cso​ló gye​re​kek mel​lett. A tü​ne​te​ket fi​gye​lem, az erő​tel​jes resz​ke​tés az egyik. A test meg​pró​bál​ja fel​me​le​gí​te​ni ma​gát. Egy má​sik tü​net, ha nem vagy ké​pes össze​füg​gő​en be​szél​ni. És mo​tyog​ni kez​desz. Gye​rek​ver​se​ket is​mé​tel​ge​tek ma​gam​ban, mi​köz​ben vissza​me​gyek az öl​tö​ző​be. De fo​gal​mam sincs, hogy az em​ber hall​ja-e a sa​ját mo​tyo​gá​sát. Ha a gon​do​la​tok ke​sze​ku​szák​ká vál​nak és meg​fagy​nak, ak​kor bi​zo​nyá​ra a sza​vak​kal is ez tör​té​nik. A sza​u​ná​ban ülök, megint érez​ni kez​dem a ke​ze​met és a lá​ba​mat. Masszí​ro​zom a jobb al​ka​ro​mat, mert nem​so​ká​ra újra szük​sé​gem lesz rá a fes​tő​vá​szon előtt áll​va.

Egy is​ko​la​ud​var előtt ücsör​gök egy pa​don. Több ré​teg ruha van raj​tam, a ba​kan​csom​ban dup​la zok​ni. A ke​zem​ben a váz​lat​fü​ze​tem, le​csa​va​rom a ter​mosz te​te​jét, és csé​szé​nek hasz​ná​lom. De​cem​ber van, a kávé gő​zö​lög. Elő​ször az is​ko​la épü​le​tét raj​zo​lom le. Ha​nyag vo​ná​sok​kal, szén​ce​ru​zá​val, az​tán be​le​raj​zo​lom a rész​le​te​ket. Akár a Kép​ző​mű​vé​sze​ti Aka​dé​mia di​ák​ja is le​het​nék. Vagy in​kább a Mű​egye​te​mé. Házi fel​adat. A het​ve​nes évek ele​jé​nek épí​té​sze​te. Ha va​la​ki a vál​lam fö​lött be​le​ku​kucs​kál​na, lát​hat​ná, hogy be​ír​tam a kö​ze​lí​tő mé​re​te​ket, az épü​let ma​gas​sá​gát, és az ab​la​kok szé​les​sé​gét. Ki​csön​get​nek, a drót​ke​rí​tés​hez lé​pek, és be​né​zek az ud​var​ra. Ki​tá​rul​nak a dup​la​aj​tók, csak úgy tán​col​nak a zsa​né​ro​kon, az ud​var gyor​san meg​te​lik gye​re​kek​kel. Az egyik fel​ügye​lő​ta​nár oda​lép hoz​zám. Bár nincs raj​tam bal​lon​ka​bát, sem cu​kor​ka a zse​be​im​ben, tisz​tá​ban va​gyok vele, hogy túl so​ká​ig ácso​rog​tam ott. Még mi​előtt meg​szó​lal​na, meg​kér​de​zem, tud​ja-e, mi​kor épült az is​ko​la. Fel​ütöm a kö​vet​ke​ző ol​dalt a váz​lat​fü​ze​tem​ben, ké​szen ál​lok, hogy le​jegy​ze​tel​jem a vá​laszt. A mon​dat, amit elő​re ki​gon​dolt, nem hagy​ja el az aj​kát. Meg​va​kar​ja a fe​jét, és a het​ve​nes évek ele​jé​re tip​pel. De fel​kí​sér​het az iro​dá​ba, ott biz​to​san pon​to​san tud​ják. Mo​soly​gok. Az el​múlt két nap​ban ez az ötö​dik szü​net, amit vé​gig​vár​tam a suli előtt ücsö​rög​ve. A ma​gán​is​ko​la sze​re​pel utol​só​ként a lis​tá​mon – ki​sebb in​téz​mény, ke​ve​sebb gye​rek​kel. Ta​lán tíz éve épül​he​tett. Az ud​va​ron álló má​szó​ka nem rozs​dás, a fes​ték nem mál​lik róla. Az első szü​net​től vá​ra​ko​zom egé​szen ad​dig, amíg a be​já​rat elé gör​dül​nek a szü​lők, és ha​za​vi​szik a gye​re​ke​i​ket. Éj​sza​ka egy szén​ce​ru​zá​ról ál​mo​dom, olyan ki​csi, hogy csak az uj​ja​im he​gyé​vel tu​dom tar​ta​ni. Az egész vi​lá​got le kell raj​zol​nom, kü​lön​ben da​ra​bok​ra hul​lik. Más​nap megint az is​ko​la előtt vá​ra​ko​zom, két nap múl​va kez​dő​dik a téli szü​net. Ki​csön​get​nek a nagy​szü​net​re, az első tíz perc​ben üres az ud​var, a gye​re​kek az osz​tály​ter​mek​ben tíz​óra​iz​nak. Az​tán kis cso​por​tok​ban meg​je​len​nek. A ke​rí​tés előtt ál​lok. Egy tö​ré​keny sző​ke lány kö​ze​le​dik a ba​rát​nő​i​vel. Mint​ha fel​is​mer​ném a moz​du​la​tot, ahogy a fe​jét tart​ja. Be​me​gyek a ka​pun, át​vá​gok az is​ko​la​ud​va​ron. Egye​ne​sen rám néz, az​tán már megy is to​vább. Megint lá​tott egy fel​nőt​tet, akit nem is​mer. Sza​lad né​hány mé​tert, mi​előtt meg​for​dul​na. A te​kin​te​tünk ta​lál​ko​zik, csak egyet pis​log. Az​tán a nya​kam​ba veti ma​gát. Mint​ha ki​csit ki len​ne fest​ve. A hú​gom meg​nőtt, már lá​tom ma​gam előtt, mi​lyen lesz fel​nőtt ko​rá​ban. – Anya és apa tud​ja, hogy itt vagy? – kér​de​zi, mi​után el​en​ged​te a nya​ka​mat. – Nem. Leg​jobb, ha nem is mon​dod el ne​kik. – Nem lesz könnyű… – Az alsó aj​ká​ba ha​rap, pont úgy, mint ré​gen, ami​kor el​bi​zony​ta​la​no​dott va​la​mi mi​att, vagy ami​kor az ap​já​nak kö​nyör​gött egy já​té​kért. – Cse​ré​be meg​ígé​rem, hogy nem szó​lok sem​mit ne​kik a smink​ről – aján​lom, mire fel​-

ne​vet. – Egy idő​re el​uta​zom. – De már el​utaz​tál egy idő​re! Anya és apa majd be​le​őrül​tek… – Na​gyon messzi​re me​gyek. Egé​szen el​tű​nök. Nem tu​dom, mi​kor té​rek vissza. Rám néz, ha​tal​mas sze​me kék, még vi​lá​go​sabb, mint ami​lyen​nek em​lék​szem. Ép​pen mon​da​ni akar va​la​mit, ami​kor fel​ka​pom ma​gam​hoz, a fe​je​met a gal​lér​já​ba fú​rom, és a könnye​i​met be​le​rej​tem a puha anyag​ba. – Lát​lak még va​la​ha? – kér​de​zi. – Ter​mé​sze​te​sen. De nem tu​dom, mi​kor. – Előbb még fel kell nő​nöm? – Igen, előbb fel kell nő​nöd. Bó​lint. Egy lány hív​ja. Meg​pu​szil​ja az ar​co​mat, az​tán vissza​sza​lad a ba​rát​nő​i​hez.

Az ut​cán ácsor​gok El​se​beth la​ká​sa előtt, ki​csit to​por​gok, hogy me​le​gen tart​sam ma​gam. A szél szív​ja a ci​ga​ret​tá​mat, az eső​csep​pek vi​szont el akar​ják ol​ta​ni. Ép​pen vissza aka​rok men​ni a lép​cső​ház​ba, ami​kor a sar​kon fel​buk​kan a te​her​au​tó. Egy né​met rend​szá​mú fur​gon. Előbb el​húz mel​let​tem, az​tán vissza​to​lat. Az ol​da​lán lévő óri​á​si kar​co​lás le​lep​le​zi a több ré​teg​nyi lak​ko​zást. Ko​ráb​ban volt sár​ga, bar​na és kék is. Az ol​da​lán ha​tal​mas be​tűk hir​de​tik: ER​GÜL ZÖLD​SÉG ÉS GYÜ​MÖLCS. A so​főr ki​száll, a nagy​ter​me​tű fér​fi házi kö​té​sű pu​ló​ve​rén a sze​mek tel​je​sen ki van​nak nyúl​va. Ki​nyit​ja a hát​só aj​tó​kat, meg​csap a rot​ha​dó zöld​sé​gek sza​ga. A so​főr se​gít le​hor​da​ni a fest​mé​nye​ket a szo​bám​ból. Egy​szer​re hár​mat is tud vin​ni, ki​nyúj​tott kar​ral tart​ja és a ha​sá​nak tá​maszt​ja a ké​pe​ket. Be​te​szi, az​tán el​ren​de​zi min​det a ko​csi​ban, ne​hogy el​dől​je​nek. Mi​előtt be​száll​na a ve​ze​tő​ülés​re, ke​zet ráz ve​lem, ujj​nél​kü​li kesz​tyű​je sú​rol​ja a te​nye​re​met. Lá​tom, ahogy az autó tá​vo​lo​dik az úton, az​tán be​for​dul a sar​kon.

Az autó fény​szó​rói né​hány má​sod​perc alatt el​tűn​nek, csu​pán a vi​zes asz​fal​ton meg​csi​kor​du​ló gu​mik hang​ja ma​rad utá​na. Vé​gig​me​gyek a ka​vi​csos ös​vé​nyen, az edzett mű​anyag aj​tó​ig. Be​csön​ge​tek, a zár züm​mög, be​lé​pek. A pult mö​gött ülő hölgy szem​hé​jai el​ne​he​zül​nek a hosszú ügye​let, vagy ta​lán az elő​ző napi ka​rá​cso​nyi ün​nep​ség után. – Be​je​lent​kez​tem. Be​gé​pe​li a szá​mí​tó​gép​be az apám ne​vét. Meg​ráz​za a fe​jét. – Biz​tos, hogy mára? – Nem az első al​ka​lom, hogy el​fe​lej​tik be​ír​ni. Újabb bil​len​tyű​ket nyom meg. – Ha az idő​pont​ja nincs be​ír​va… – Nem hív​na fel va​la​kit? Mond​juk a fő​or​vost. – Ilyes​mi​re csak vész​hely​zet​ben van le​he​tő​ség… – Ka​rá​csony van. Sze​ret​ném lát​ni az apá​mat, meg​ígér​tem neki. Rám néz, re​mé​li, hogy fel​adom. Hogy sar​kon for​du​lok, el​tű​nök, és ma​gá​ra ha​gyom a kri​mi​jé​vel, amit be​tolt a pult alá. Csak a bo​rí​tó egyik vér​vö​rös csücs​két lá​tom, amin egy lö​vés ütöt​te lyuk lát​ha​tó. – Saj​nos sem​mit se te​he​tek – mond​ja. Nem moz​du​lok. Bár​csak ki​a​bál​nék. Bár​csak le​sö​pör​ném a pa​pí​ro​kat meg a go​lyós​tol​la​kat a föld​re, ak​kor meg​nyom​hat​ná a pult alá rej​tett néma ri​asz​tót, ame​lyen már per​cek óta az uj​ját tart​ja. De nyu​godt ma​ra​dok, a sze​mé​be né​zek és foly​ta​tom. – Sze​ret​ném lát​ni az apá​mat. Ta​pod​tat se moz​du​lok. Mon​da​ni akar va​la​mit, az​tán meg​adó​an vál​lat ránt. Ujja le​csú​szik a ri​asz​tó gomb​já​ról, ehe​lyett az adó​ve​vőt nyom​ja meg. – Le​jön​nél, Mik​kel? A ka​na​pén vá​ra​ko​zom, há​rom új​sá​got is át​la​po​zok, mire meg​je​le​nik egy fi​a​tal, ló​far​kas, név​táb​lás fér​fi. Kö​ve​tem a kü​lön​bö​ző rész​le​ge​ken át, már is​me​rem őket. Az E-től egé​szen a Q-ig. Át​me​gyünk az R-en és a V-n. A fo​lyo​só​kat fel​dí​szí​tet​ték. Sza​bály​ta​lan szí​vek és pa​pír​fü​zér​lán​cok, resz​ke​tő kéz​zel, élet​len ol​ló​val ki​vá​gott ka​rá​cso​nyi dí​szek. Az egyik tár​sal​gó​ban egy für​dő​kö​pe​nyes fér​fi ül a zon​go​ra előtt. Az ápo​ló a vál​lá​ra te​szi a ke​zét. – El​ját​szol egy ka​rá​cso​nyi dalt? A pá​ci​ens alig ész​re​ve​he​tő​en el​for​dít​ja a fe​jét, de ah​hoz nem elég​gé, hogy lás​son min​ket. Alsó aj​ká​ról hosszan le​lóg a nyál, majd​nem leér a fe​ke​te bil​len​tyű​kig. – Vagy in​kább a Für Elise-t, azt min​den​ki is​me​ri. A fér​fi vé​let​len​sze​rű​en meg​szó​lal​tat​ja a bil​len​tyű​ket. A zon​go​rát fel kel​le​ne han​gol​ni. Az ápo​ló meg​ve​re​ge​ti a vál​lát.

– Mind​járt vissza​jö​vök, és be​kí​sér​lek a szo​bád​ba. To​vább​me​gyünk. – Ha va​la​ki itt dol​go​zik, szük​sé​ge van egy kis hu​mor​ér​zék​re. Kü​lön​ben nem le​het​ne ki​bír​ni. Tom​pa fény vi​lá​gít, se be​te​gek​kel, se ápo​lók​kal nem ta​lál​kozunk. – Az apád​hoz jöt​tél? – Igen. – Biz​to​san ka​pott egy ha​lom gyógy​szert. Csak azért mon​dom, ne​hogy tíz perc múl​va vissza​gye​re, és ar​ról ér​dek​lődj, mi a baja. Elő​ve​szi a be​lép​te​tő kár​tyá​ját, ki​nyit​ja még egy zsi​lip aj​ta​ját. – Ün​ne​pek​kor alig van sze​mély​zet, ezért te​le​pum​pál​ják őket gyógy​sze​rek​kel. Egyéb​ként nem ezen az osz​tá​lyon ügye​lek, de most még egy pász​tor​fiú is si​mán őriz​het​né őket. Az éj​sza​kai ügye​le​te​s​ek​nek ki​csit több​ször kell össze​hú​gyo​zott al​só​ne​műt cse​rél​ni raj​tuk, de ez se okoz ne​héz​sé​get, mert nem el​len​kez​nek. Ki​nyit​ja az aj​tót, apám az ágyon ül, a fal​nak tá​masz​ko​dik. Fel​öl​töz​te​tem. Mez​te​len lá​bát be​du​gom a edző​ci​pő​jé​be, és meg​kö​töm a ci​pő​fű​zőt. Az ápo​ló​val köz​löm, hogy sé​tá​lunk egyet oda​kint. Ki​en​ged min​ket egy ol​dal​be​já​ra​ton, hogy ne kell​jen vissza​men​nünk a re​cep​ci​ó​ig. Apám moz​du​la​tai las​sú​ak. Át​bo​tor​kál a gye​pen, be​le​lép egy va​kond​tú​rás​ba, és térd​re rogy. Fel​se​gí​tem, foly​tat​juk utun​kat. Mo​tyog, fél​mon​da​tok​ban be​szél, az aj​kai olyan er​nyed​tek, hogy at​tól fé​lek, agyon​ha​rap​dál​ja ma​gát. A hi​deg le​ve​gő​től né​hány perc múl​va ma​gá​hoz tér egy ki​csit. – Hová me​gyünk? – kér​de​zi. – Az er​dő​be, apa. – Igen – fe​le​li. – Gye​rünk. A jár​dá​tól né​hány mé​ter​re meg​kér​de​zem, hogy fi​gyel-e min​ket va​la​ki. – Nem – fe​le​li anél​kül, hogy hát​ra​for​dul​na. – Ma nem. A busz​ra vá​runk. Sen​ki se ro​han utá​nunk. Ve​szek két je​gyet, már elő​re ki​szá​mol​tam a pon​tos össze​get. A busz majd​nem üres. Apá​mat a leg​hát​só ülés​hez kí​sé​rem, és ne​ki​tá​masz​tom az ab​lak​nak. Az út va​la​mi​vel több mint húsz perc. Ami​kor meg​pil​lan​tom az első fá​kat, tu​dom, hogy a kö​vet​ke​ző meg​ál​ló​nál kell le​száll​nunk. Meg aka​rom nyom​ni a gom​bot, ami​kor ér​zem a ke​zét a ka​ro​mon. – Nyom​ha​tom én? – kér​de​zi. Har​ma​dik kí​sér​let​re si​ke​rül. – De rég volt már – mond​ja. A meg​ál​ló az erdő szé​lén van. Né​hány mé​tert az út men​tén te​szünk meg, egy autó el​húz mel​let​tünk, a fény​szó​rói egy pil​la​nat​ra el​va​kí​ta​nak. Át​me​gyünk a par​ko​lón, el​ha​la​dunk egy be​tört ab​la​kú, rend​szám​táb​la nél​kü​li öreg autó mel​lett. El​hagy​juk a tú​ra​út​vo​na​la​kat és a tér​ké​pet áb​rá​zo​ló táb​lát, a kü​lön​le​ge​sen szép he​lyek​hez ve​ze​tő ös​vé​nyek raj​zá​val, a kul​lan​csok el​le​ni ha​té​kony vé​de​lem fon​tos​sá​gát és a sza​bá​lyos ku​tya​sé​tál​ta​tást hang​sú​lyo​zó fi​gyel​mez​te​tés​sel együtt. Tíz per​cig me​gyünk, az​tán bal​ra for​du​lunk egy kis ös​vény​re. Annyi​ra be​nőt​te az el​va​dult ter​mé​szet, hogy csak az is​me​ri fel, aki már járt itt ko​ráb​ban. Fél​re​hú​zom az ága​kat.

Apám lába el​akad a sűrű alj​nö​vény​zet​ben, le​ha​jo​lok, és ki​sza​ba​dí​tom. Át​vá​gunk egy kis tisz​tá​son, el​ha​la​dunk az el​sze​ne​se​dett fa​tus​kók és a ki​ürült sö​rös​do​bo​zok mel​lett, ame​lyek a leg​utób​bi tá​bor​tűz​ből ma​rad​tak hát​ra. Az​tán meg​ál​lunk a tó​par​ton. A víz sö​té​ten hul​lám​zik előt​tünk. – Ma nincs szük​sé​günk a bé​ká​ra, apa, hogy át​ér​jünk a túl​ol​dal​ra. Ma el​ér​jük a par​tot, ne ag​gódj. Meg​fo​gom a ke​zét. Kö​vet. A hi​deg víz be​ha​tol a ci​pőnk​be.

Be​le​süp​pe​dek az ülés​be, ma​gam​ra te​rí​tem a ka​bá​to​mat. Pár pil​la​nat​nyi mé​lyen búgó és fé​me​sen csi​kor​gó hang után a vo​nat el​in​dul. Hat óra múlt pár perc​cel, ka​rá​csony nap​já​nak haj​na​la. Egész éj​jel a vá​ros​ban mász​kál​tam, pró​bál​tam nyu​godt ma​rad​ni min​den al​ka​lom​mal, ami​kor meg​hal​lot​tam egy szi​ré​nát. Sor​ra it​tam a ká​vé​kat a kü​lön​bö​ző bá​rok​ban, vár​tam, hogy el​in​dul​jon az első vo​nat. A vo​nat la​ká​sok, sor​há​zak, vil​lák előtt húz el, az ab​la​kok sö​té​tek, né​há​nyat meg​vi​lá​gít egy-egy ka​rá​cso​nyi égő​sor. Ki​halt ál​lo​má​so​kon áll meg, az​tán foly​tat​ja út​ját. Né​hány nap múl​va El​se​beth cso​dál​koz​ni fog, hova tűn​tem. Bi​zo​nyá​ra hosszú idő​be te​lik majd neki, amíg fel tud men​ni a lép​csőn. Elő​ször ko​pog​ni fog az aj​tó​mon, ami rés​nyi​re nyit​va áll, az​tán meg​ta​lál​ja a cé​du​lát. Nagy, ol​vas​ha​tó be​tűk​kel ír​tam, hogy ne kell​jen meg​eről​tet​nie a sze​mét. Bo​csá​nat​ké​rés ma​gya​rá​zat nél​kül. A pa​pír mel​lett ott van még egy hó​nap​nyi lak​bér. Né​hány nap múl​va a pos​tán is rá​jön​nek, hogy töb​bet nem jö​vök dol​goz​ni. Nem én le​szek az első, aki egy​sze​rű​en el​ma​rad. A vo​nat át​sze​li Dá​ni​át. Fel​kel a nap, csa​lá​dok száll​nak fel, akik be​cso​ma​golt aján​dé​ko​kat ci​pel​nek. Ve​lem szem​ben vi​lá​gos​kék pár​ká​já​ban egy kis​lány ül. Össze​ve​szett az anyu​ká​já​val, aki ki​csit tá​vo​labb ül. A lány a ba​kan​csa fű​ző​jé​vel ját​szik, ami​kor össze​ráz​kó​dom az első görcs​től. Nya​kam​tól a láb​uj​ja​mig min​den iz​mom össze​rán​dul. A tes​tem em​lék​szik a hi​deg víz​re. Meg​ka​pasz​ko​dom a kar​fák​ba, kör​me​im be​le​fú​ród​nak a mű​bőr​be. Ami​kor megint ké​pes va​gyok ural​kod​ni a tes​te​men, a kis​lány​ra né​zek, ki​tá​gult sze​mek​kel me​red rám. Pró​bá​lok mo​so​lyog​ni, de ér​zem a vér ízét a szám​ban. Biz​to​san el​ha​rap​tam a nyel​vem. A kis​lány sír​va fa​kad. Nem ve​szem ész​re, ami​kor át​lép​jük a ha​tárt. Az ál​lo​má​sok táb​lá​in most már né​met hely​ség​ne​vek áll​nak. Át​szál​lok egy mo​dern vo​nat​ra, az ol​da​lá​ra olyan csí​ko​kat fes​tet​tek, mint ami​lye​ne​ket ver​seny​au​tó​kon lát​ni. Mi​után meg​ke​res​tem a he​lye​met és le​tet​tem a há​ti​zsá​ko​mat, át​me​gyek az ét​ke​ző​ko​csi​ba. Egy kö​zép​ko​rú né​met hölgy​től ve​szek egy csé​sze ká​vét, egy virs​lit mus​tár​ral meg egy zsöm​lét. Na​gyo​kat ha​rap​va fo​gyasz​tom el. A ká​vé​nak a fe​lé​ig ju​tok, nem tu​dom to​vább nyit​va tar​ta​ni a sze​me​met. Az ál​mom nyug​ta​lan, zöld és sö​tét​kék. Fo​gal​mam sincs, mennyi ide​ig alud​tam, mi​előtt meg​je​len​tek az ál​mok. Túl fá​radt és túl ki​me​rült va​gyok ah​hoz, hogy fel​ráz​zam ma​gam. Ál​mom​ban a par​ton ál​lok, és a tó​ban lévő két ala​kot fi​gye​lem. Egy fér​fit és egy fiút. A fiú a fér​fi fölé ha​jol, és le​nyom​ja a víz alá. A fér​fi el​len​áll. A tes​te küzd, pró​bál a fel​szín​re jut​ni, le​ve​gő​ért. Az​tán meg​ér​ti, el​fo​gad​ja. Még in​nen, a part​ról is, lá​tom apám sze​mét. Ahogy a fér​fi a víz​ben fel​néz a fi​ú​ra. A zöld ví​zen át is lá​tom az ar​cát el​ön​tő de​rűs nyu​gal​mat, és aj​kán a hal​vány mo​solyt. Vé​gül a fiú út​já​ra en​ge​di a fér​fit. A víz​tü​kör alatt sod​ró​dó test las​san a tó kö​ze​pe felé tart. A fiú el​in​dul a part felé. Zöld ví​zi​nö​vé​nyek csim​pasz​kod​nak a ru​há​já​ba, nem akar​ják el​eresz​te​ni, míg min​det le nem tépi. Meg​ta​lál​ja a há​ti​zsák​ját az erdő ta​la​ján, el​rejt​ve

az ágak alá. A moz​du​la​tai me​re​vek, gé​pi​e​sek. Le​vet​kő​zik, több ré​teg át​ázott ruha van raj​ta. A bőre vi​lá​gít az al​ko​nya​ti fél​ho​mály​ban. Ki​ve​szi a vál​tó​ru​há​ját, és fel​öl​tö​zik. A vi​zes hol​mit nej​lonzsák​ba cso​ma​gol​ja. Az​tán el​in​dul.

A regényben szereplő nevek kiejtése, ábécésorrendben Ama​lie [Emé​lie] Ca​mil​la [Ke​mi​le] Chris​ti​an [Krisz​ti​án] Chris​ti​ans​borg [Krisz​ti​áns​boa] Fa​ruk (tö​rök) [Fa​ruk] Fre​derik [Freðe​rik] Ka​rin [Kárn] Kars​ten Erik​sen [Karsz​ten Erik​szen] Kas​per [Kesz​pa] Loui​se [Lu​i​sze] Mar​gret​he [Már​gré​te] Me​re​te [Me​ré​te] Mi​chael [Mi​ká​el] Mo​ni​ka (svéd) [Mo​ni​ka] Pet​ra [Pét​ra] Sara [Szá​rá] Sø​ren [Szőrn] Chris​ti​ans​havn [Krisz​ti​ánsz​ha​un] Ny​havn [Nüh​a​un] Strø​get [Stro​jeð]

Jegyzetek [1]

Char​les Baude​laire: Az ide​gen. Sza​bó Lő​rinc for​dí​tá​sa.

[2]

– Sze​ret​nél te​jet?… Saj​ná​lom, de nem hal​lot​ta​lak…. Kö​szö​nöm szé​pen!… Aludj jól, ked​ve​sem.

[3]

Jó reg​gelt, fiam.

[4] A vég​te​len​sé​g ig. Tet​szés sze​rint. Fel​jegy​zen​dő. [5] A mun​ka sza​bad​dá tesz! [6] A vég​ső meg​ol​dás a zsi​dó​kér​dés​re! [7] ami annyit tesz: hús

Tartalom Címoldal Impresszum 1986 1987 1988 1989 1996 1999 A regényben szereplő nevek kiejtése, ábécésorrendben Jegyzetek