JKSZ le sem tagadhatod

Pamela Macaluso Le sem tagadhatod

Skye-t fájdalmasan érinti, hogy amikor újra találkozik Clinttel, a férfi nem is emlékszik rá, sőt arra sem, hogy hat évvel ezelőtt egy forró éjszakát töltött el vele. így persze dint arról sem tud, hogy azóta kislánya született. Vajon helyesen döntött-e Skye, hogy nem tájékoztatta a férfit futó kalandja következményéről?

1. FEJEZET Clint Slade fáradtnak érezte magát, és beugrott a Rocking-W Caféba egy kávéra. Mikor belépett a kis helyiségbe, és meglátta a csinos felszolgálónőt, aki farmerben és csizmában épp a sarokasztalnál ülő vendégekhez igyekezett, máris felélénkült A pincérnő hátra sem nézve odaszólt az új vendégnek: – Azonnal jövök! Csak nyugodtan, van időm, gondolta Clint, és följebb nyomta széles karimájú kalapját, hogy alaposabban szemügyre vehesse a lányt. Gyönyörködve szemlélte könnyed járását, majdnem derékig érő, szőke haját, melyet lófarokba kötött. Elképzelte, milyen izgató lenne kibontani, és már-már érezte is az ujjain a selymes hajszálakat. Egyelőre még majdnem üres volt a kávézó. Am egy óra múlva, amikor a parkoló másik végében lévő kis bár bezár, csak úgy özönlenek majd ide az emberek az éjszakai dorbézolás után egy kiadós reggelire. A felszolgálónő végre feléje fordult. Csak kék szeme legyen! – szurkolt Clint. A lány arca, amint megpillantotta a jövevényt, hirtelen megmerevedett, de a következő pillanatban már újra udvariasan mosolygott. Clint elégedetten nyugtázta magában, hogy valóban kék a szeme. – Hová óhajt ülni, asztalhoz vagy inkább a pulthoz? Amit igazán óhajtana és amit meg is kaphat, az sajnos igen messzire esik egymástól. A férfi elnyomta a benne hirtelen feltörő érzéki vágyat, hogy újra arra figyelhessen, amiért bejött. Nagyon fáradt volt, és még vagy húszmérföldnyi út várt rá, míg véget ér a hosszú éjszakai autózás San Antonióból haza, a Diamond-S ranchra. – A pulthoz, és egyelőre csak egy kávét kérek. A nő bólintott, és Clint elismerő pillantással csodálta meg lágyan ívelt csípőjét, mielőtt eltűnt a pult mögött. Térj észhez! – dorgálta magát. Kár ábrándozni! Ahhoz a szabályhoz tartotta magát, hogy nem kezd viszonyt olyan nővel, aki a texasi Harmony Ridge-hez száz mérföldnél közelebb lakik. Az üzleti kapcsolatainak és a magánéletének szigorúan el kell különülnie, a kettő semmilyen hatással nem lehet egymásra. – Maga új itt nálunk? – érdeklődött, mivel még sohasem látta errefelé a nőt. – Cukorral és tejjel? – kérdezett vissza a felszolgálónő. Szemmel láthatólag semmi kedve nem volt beszédbe elegyedni vele. – Üresen.

A férfi megkapta a kávét, majd fizetett. – Még nem válaszolt a kérdésemre. Mostanában költözött a városba? – Itt nőttem föl, de egy ideig máshol éltem – válaszolta a lány nagy sokára. A férfi most még figyelmesebben szemügyre vette, de hiába, nem emlékezett rá, hogy valaha is találkoztak. Sohasem felejtette volna el ezt a csodálatos kék szempárt és ezeket az ellenállhatatlan, gömbölyded formákat. – Hát akkor hozta isten itthon! – felelte végül Clint a töprengéséből fölocsúdva. – Ha már újra belezökkent az itteni életbe, elmehetnénk egyszer moziba. Na jó, most az egyszer megszegi a saját maga által felállított törvényt, de hát istenem, kivétel erősíti a szabályt. – Nem végleg tértem vissza, csak besegítek apámnak, amíg felépül a szívinfarktusából. Tényleg, amikor ma reggel hazaszólt a farmra, Smokey Joe, a szakácsa említette, hogy Williamson kórházba került. – Maga Lou lánya? A nő bólintott. Lou és Marge Williamson, a Rocking-W kávézó és bár tulajdonosai bő gyermekáldásnak örvendtek. Clint Heatherrel járt egy osztályba a középiskolában, Beau-val és Chuckkal ugyanabban a futballcsapatban játszott, és ismerte Alice-t is, aki a bárban dolgozott, amikor ő még kamasz volt. De ezt a lányt soha nem látta. Úgy huszonöt éves lehet. – És hogy van az édesapja? A lány vállat vont. – Beechem doktor további vizsgálatokra akarja küldeni San Antonióba, amint szállítható állapotban lesz. – Ha bármiben segíthetek, kérem, szóljon! Clint Slade vagyok, és a Diamond-S ranchon érhet el. A lány mélyen a szemébe nézett. – Tudom, hogy kicsoda, Mr. Slade! A férfit megdöbbentette a nő hangjából áradó, indokolatlannak érzett ridegség. Emlékezete szerint soha nem állt perben-haragban Williamsonékkal. Fiatalabb korában talán összetört egy-két széket a bárban verekedés közben, de a kárt mindig megtérítette. Vagy talán csak ő érzi úgy, hogy a lány rideg hozzá? Különben eléggé fáradtnak látszik, meg a beteg apja miatt is biztosan aggódik. – A családja egyébként jól van? – próbálta a férfi egy semleges kérdéssel oldani a feszült hangulatot.

– A körülményekhez képest jól. Na és Teresa hogy van? – érdeklődött a nő is, és közben félrekapta a tekintetét. Szóval innen fúj a szél! Nyilván azt hiszi, hogy még mindig nős! Vajon hány éve nem élhet már Harmony Ridge-ben? – Rendszeresen beváltja a tartásdíj címén küldött csekkjeimet, tehát biztosra veszem, hogy jól van. – Elváltak? – Már öt éve. Mindössze öt hónapig voltam házas, és ma is inkább nőtlennek érzem magam, mint elváltnak. Clint lepődött meg legjobban a saját szavain. A házasságával kapcsolatos érzéseit még soha nem tisztázta magában, és eddig nem is beszélt róluk senkinek. – Azért utasította vissza a meghívásomat, mert azt hitte, nős vagyok? – kérdezte. – Nem, én itt csak besegítek, amíg apám meg nem gyógyul, vagy fel nem vesznek valakit – hangzott a válasz. – Nem nagyon marad időm szórakozásra. – De hát egyszer csak lesz szabadnapja is! – A kávézóban igen, csakhogy otthon is sok a dolgom. Ez túlságosan is ésszerűnek hangzott ahhoz, hogy üres kifogás legyen. – Hát akkor, kérem, adja át üdvözletemet a kedves családjának! A férfi köszönés gyanánt megpöccintette a kalapja szélét, fogta a műanyag kávéspoharat, és elindult kifelé. Míg a kocsija felé baktatott, egyre azt bizonygatta magának, hogy a Miss Williamson iránt támadt heves vágya csupán a fáradtság műve, no meg a hosszú úté, amely alatt szünet nélkül érzelmes dallamokkal kábította a rádió. Skye Williamson úgy vélte, nincs semmi különös abban, hogy a kislánya apja nem ismerte fel. Hosszan nézte a férfi autójának hátsó lámpáját, majd nagyot sóhajtott. Clint Slade ugyanolyan jóképű, mint régen. Semmit sem változott az elmúlt hat év alatt, és ő még mindig beleborzong, ha meghallja érzékien mély hangját. Amikor a férfi fizetés közben véletlenül hozzáért, régi emlékeket idézett fel benne. Azt, ahogy az ujjaival simogatta... gyengéden és izgatóan. Most viszont Clint fel sem ismerte, és emiatt érzett csalódottságát az sem enyhítette, hogy moziba hívta. Igaz, hogy jóval alatta járt a középiskolában, de Harmony Ridge-ben sokkal kevesebb a diák, mint egy nagyobb város hasonló intézményeiben, s így a különböző osztályok tanulói a folyosókon gyakran találkoznak. A fiú azonban ügyet sem vetett rá. Igaz, hogy ő aránylag későn vált vézna kamaszlányból igazi nővé. Amikor forgolódni kezdtek

körülötte a legények, Clint már rég Teresa Donnellyvel járt, aki a Diamond-S melletti farmon lakott. És be is jelentették az eljegyzésüket, még mielőtt ő elhagyta a várost. Hat éve igyekszik túltenni magát amiatt érzett csalódásán, hogy Clint, amikor azon az éjszakán lefeküdt vele, azt sem tudta, kivel van. Igaz, hogy sötét volt, meg sokat is ivott, de hogy még csak nem is emlékszik rá, az jobban fájt neki, mint valaha is hitte volna. Mit vártál? – korholta magát. Hogy térden csúszva könyörög majd a kegyeidért, és könnyes szemmel bevallja, hogy hat éve egyfolytában csak téged imád, és utánad epedezik? Egyre többen nyitottak be a kávézóba, de Skye-nak a tengernyi munka közepette is egyre csak Clinten járt az esze, barna szemén, amellyel úgy vizsgálgatta, mintha először látná életében. A kislányának pont ilyen formájú a szeme, és ugyanolyan sűrű a szempillája, mint neki. Dawn szeme vidáman és kíváncsian csillog, Clint tekintetéből viszont a nemi vágyon kívül semmilyen más érzelmet nem tudott kiolvasni. Amikor végre alábbhagyott a vendégek rohama, és a személyzet többi tagja Skye nélkül is elboldogult, ő megkönnyebbülten elköszönt tőlük, hogy végre aludni térjen. Végignézett a félig üres parkolón, és arra a bizonyos hat évvel ezelőtti éjszakára gondolt, amikor ugyanígy, munka után hazafelé indult a kávézóból. Akaratlanul egy veszekedés fültanúja lett akkor, s azonnal rájött, hogy Clint Slade és Teresa Donnelly hangját hallja. Jó néhány hónapja jártak már együtt, és Skye azt hitte, rég le is feküdtek egymással. Teresa hisztérikus szavaiból azonban akaratlanul is arról értesült, hogy rosszul hitte. Sőt a lány azt is a fiú fejéhez vágta, hogy amíg meg nem kéri a kezét, ne is számítson rá, hogy hozzányúlhat. Clint igen népszerű volt a lányok körében, s olyan hírben állt, hogy azt kapja meg, akit csak akar. így hát Skye el tudta képzelni, milyen mélyen megsebezte Teresa visszautasítása. Amikor az elviharzott a kocsiján, Skye annyira megsajnálta Clintet, hogy odamerészkedett hozzá, és meghívta a Rocking-W-be egy kávéra. – Kávé? – nézett rá kikerekedő szemmel a fiú, mintha legalábbis egy adag arzénnal kínálta volna meg. – Kávét igyak, hogy ne csak részeg és dühös legyek, de még aludni se tudjak? – Szóval nem jössz? – Eltaláltad, szépségem. Skye sértődötten otthagyta a fiút, s közben azon bosszankodott, hogy egyáltalán beavatkozott. Persze kizárólag nemes szándék vezérelt, hitegette magát, segíteni akartál, s ennek semmi köze ahhoz, hogy mindig is szeretted volna felhívni magadra Clint Slade figyelmét. Azt remélted, most az egyszer észreveszi, hogy te is a világon vagy. – Az ördögbe is, hol a kocsim?

Clint nem hozzá intézte ugyan a szavait, de mivel hallótávolságon belül más nem volt, csak ő válaszolhatott. – Nyilván ott, ahol hagytad – vágta rá a lány, és már indult is tovább. – Édes, segítenél megkeresni? Hát persze, hogy segített! Aztán a lehető leghamarabb szeretett volna odébbállni. De amikor Clint a segítségét egy csókkal jutalmazta, majd továbbmerészkedett, és ő, a naiv és ártatlan kislány, mindenben engedett neki. Skye igyekezett a gondolatait visszaterelni a jelenbe. Keresztülvágott a parkolón, és már ott is volt a szülei házánál. Halkan belépett, és lábujjhegyen settenkedett át a nappalin, ahol a kihúzható heverőn a nagybátyja aludt a feleségével. El Pasóból jöttek át, hogy ők is segítsenek, amíg a családfő kórházban fekszik. Fölment a szobájába, melyet régen a két nővérével osztott meg. Egy kis lámpa halvány fénye világította be a szobát. Az emeletes ágy alsó részén összegömbölyödve aludt Dawn, egyik kezecskéjével a feje alatt, a másikkal pedig hőn szeretett kutyusát szorongatva. Skye lehajolt hozzá, megpuszilta, és szeretetteljes mozdulatokkal betakargatta. – Drága kicsi lányom! – suttogta, és még sokáig gyengéden nézte alvó gyermekét. Ha a kicsire pillantott, minden hasonlóságuk dacára is csak ritkán jutott eszébe Clint. Hiszen mindössze egyszer, egyetlen rövid éjszakára volt vele, a gyerekről viszont – mióta csak megszületettt – egyedül neki kellett gondoskodnia. De most, hogy újra látta a férfit, nem tudta kiverni a fejéből. Dawn sötét hajáról is ő jutott az eszébe. Nem szabad folyton rágondolnom, intette magát. Nem dől össze a világ attól, hogy Clint Slade méltóztatott felbukkanni. Levetkőzött, és bebújt a másik emeletes ágy alsó szintjére. Kissé megnyugtatta, hogy Dawn ott szuszog mellette, alig pár lépésnyire tőle. Mikor utoljára ebben az ágyban aludt, a kislánya még a világon sem volt, de azt már tudta, hogy a szíve alatt hordja. Skye felsóhajtott. Attól tartott, hogy ez az éjszaka nemigen hoz pihentető álmot a szemére. Clint hirtelen felült. A lepedő összegyűrődve a lába alatt feküdt. Még most is hallani vélte a könyörgő szavakat: „Várj, kérlek! Ne hagyj itt!” Kezébe temette az arcát, majd remegő ujjakkal beleszántott a hajába. A csudába is, már legalább egy éve nem jelentkezett ez a régebben gyakran visszatérő álma. De ma újra látta – minden eddiginél érzékletesebben – azt a felejthetetlen, szenvedéllyel teli éjszakát ott a kocsijában, azzal a csodálatos nővel, aki vele tapasztalta meg először a

szerelmet. Amikor először látta ezt az álmot, olyan életszerűnek tűnt, hogy azt hitte, valóban megtörtént, méghozzá Teresa Donnellyvel. Annyira biztos volt ebben, hogy másnap délután beállított hozzájuk egy jegygyűrűvel. Nemcsak azért, mert azt hitte, a lány neki ajándékozta az ártatlanságát, hanem mert a felejthetetlen együttlétük után úgy vélte, megtalálta az igazit. Márpedig, ha így van, kár egyetlen napot is elvesztegetni. A jegyessége alatt végig a hetedik mennyországban érezte magát. A nászéjszakán azonban, amikor Teresával, mint újdonsült feleségével először szeretkezett, egy kis akadályba ütközött, holott ő azt már réges-rég leküzdöttnek vélte. S akkor döbbent rá, hogy az a mindent elsöprő, szenvedélyes ölelkezés csupán álom volt. Amikor reggel a kocsijában felébredt, olyan másnapos volt, hogy nem is próbálta magában összerakni az éjjel történteket. A Diamond-S ranchon lakó cowboyok váltig állították, hogy ő Teresával együtt hagyta el a kávézót, és egyikük sem jött vissza. Hazafelé menet elhaladtak a teherautója mellett. Mivel a vezetőfülke üvege párás volt, nem látták ugyan, de bizonyosra vették, hogy Teresával van odabent, és éppen békülgetnek a kávézóbeli csúnya jelenet után. Clint a maga részéről kicsit furcsállotta ugyan, hogy a lány egyedül hagyta a kocsiban, de talált rá magyarázatot. Nyilván olyan mélyen aludt, hogy Teresa hiába keltegette. Ám az ilyen jelentéktelen apróságokon nem is rágódott tovább... Az viszont igencsak megviselte, hogy életének ez a leggyönyörűbb szerelmes éjszakája ilyeténképpen álom volt csupán. És most, jó egyévnyi szünet után újra visszatért ez az álma. Clint egyszerre nagyon élénk lett, és mivel nem is akart újra elaludni, felöltözött, majd a cowboyok szálláshelyéhez ment. Többnyire egyedül reggelizett a házban, de néha-néha lenézett hozzájuk. – Jó reggelt, főnök! – Smokey Joe odaintett neki a merőkanállal. Smokey Joe meghatározhatatlan korú férfi volt. Clint, mióta az eszét tudta, úgy emlékezett rá, mint ősz hajú és szakállú, barázdált arcú öregemberre. Clint is odabólintott neki, aztán beállt a sor végére. A cowboyok tisztelettudóan köszöntötték. Néhányan közülük már jóval az ő születése előtt is a ranchon dolgoztak, mások csak kisegítőként végeztek itt idénymunkát. Amikor nem volt már szükség rájuk, továbbálltak, és folytatták megszokott kóborló életüket. Bár Clint a legtöbb emberével keresztnéven szólította egymást, tartotta a távolságot. A cowboyok is tisztában voltak vele, hogy nem közéjük való, és megadták neki a főnöknek kijáró tiszteletet. Reggeli után a kávéjával Luke Conner, az előmunkása mellé ült.

– Jó reggelt, Clint! – Jó reggelt, Luke! A fiúk nemsokára meglesznek az új lovak belovaglásával. I Rendben. Láttam még néhány szép lovat San Antonióba, is megveszem. Szerinted lesz még elég idő, hogy betörjük okét az őszi marha hajtásig? – Miért is ne lenne? Hiszen csak június eleje van. Amikor befejezték a beszélgetést, és Luke a dolgára ment, Clint kiitta a maradék kávéját, majd bekukkantott a konyhába, hogy Smokey Joe-nal Miss Williamson felől kérdezősködjön. A szakács általában mindenről tudott, ami Harmony Ridge-ben és a környező farmokon történt, de azért a főzéssel is mindig hajszálpontosan elkészült. Clint megtudta, hogy az a Williamson lány, akinek Skye a neve, a helyi középiskolába járt, aztán meg a kávézóban dolgozott. – Csinos kislány volt, bár nekem túl vékony. Úgy hallottam, azóta bomba nő lett – kacsintott az öreg. – És nem tudod, hová ment innen? – Nem, csak annyit, hogy valami üdülőfarmon dolgozott, ahol nyálas városiak egy-két hétig cowboyt játszanak. Clintnek úgy rémlett, Harmony Ridge közelében nincs ilyen farm. Remek! De hát kit akarsz ezzel ámítani? – pörölt magával. Ha Skye Williamsonról van szó, fütyülsz te a százmérföldes szabályodra. – Anyu! Skye kinyitotta a szemét a kislánya suttogó hangjára, és szeretettel rámosolygott. – Jó reggelt, kicsim! Jól aludtál? Dawnak ez volt az első éjszakája Harmony Ridge-ben. A szoba ugyan nem a parkolóra nézett, de a countryzene és a ricsajozás bizony messzire elhallatszott Skve amikor még itthon lakott, sokszor csak úgy tudott elaludni, hogy önfeledten valamilyen fülbemászó dallamot dúdolgatott. Gyermekkorában az évek során hozzászokott a háttérzajhoz, de a kislánya számára mindez új volt. – Tudom, drágám. Nem sokáig leszünk itt. – De el akarok innen menni, mielőtt még újra le kell feküdnöm! Én is, mondta volna legszívesebben az anyja. – Nagypapa nemsokára jobban lesz, és akkor hazamehetünk – ígérte meg a kicsinek. – És remélem, fűzte hozzá gondolatban, hogy Clint és Dawn nem fut össze addig. Bár valószínűleg

fölösleges minden aggodalom. Hiszen Clint meg sem ismerte előző éjjel. Skye takarított, főzött, aztán tiszta fehérneműt készített össze az anyjának hogy a kórházba vigye. Estefelé leült Dawn ágya mellé egy meséskönyvvel és duruzsoló, halk hangon felolvasott neki, míg mély álomba nem ringatta. Ma biztosan kipiheni magát, gondolta, majd nesztelen léptekkel kiment a szobából Skye egy órával később a kávézó felé igyekezett. Míg áthaladt a parkolón a szeme az ott álló kocsikra tévedt. Régen mindig azt az egy bizonyos autót kereste. Clint akkoriban legalább háromszor bekukkantott hét közben is de a szombat estéit mindig a bárban töltötte. Valahányszor meglátta a fiú kocsiját Skye szíve majd kiugrott a helyéről, és azon imádkozott, hogy titkos szerelme vegye már észre. Abban az időben nagyon fiatal és tapasztalatlan volt. Férfiakkal alig találkozott, hiszen rengeteget dolgozott, ráadásul a két bátyja cerberusként vigyázott rá. Kész csoda volt, ha valamelyik udvarlója minden bátorságát összeszedve legalább találkát mert kérni tőle. Ennél többre a környékbeli fiúk általában nem is vállalkoztak. Eszébe sem jutott egyiküknek sem, hogy az autósmoziba vigye, vagy más módon közeledjen hozzá. Ha néhány szégyenlős esti búcsúpuszinál több tapasztalata lett volna, Clint csókja talán nem hat rá olyan mindent elsöprő erővel. Skye elgondolkozva csóválta a fejét. Nem, semmiképp sem tudott volna Clint csókjaira és mindarra, ami utána következett, megfelelően felkészülni. Sóhajtva kapta el a tekintetét a parkolóról, ahol minden a felkavaró élményekre emlékeztette. A kávézóban aztán belemerült a munkába. Egy darabig nem is volt baj. Éjfél körül azonban a kolomp új vendég érkeztét jelezte. Clint Slade állt az ajtóban.

2. FEJEZET Clint elismerő tekintetétől Skye-nak szinte elakadt a lélegzete. A következő pillanatban meg elfogta a rettegés, hátha a férfi azóta rájött, hogy ő az, aki akkor régen vele töltötte az éjszakát a teherautója vezetőfülkéjében. Nem, ez lehetetlen, nyugtatta magát. A férfi rámosolygott, megpöccintve kalapja karimáját. – Jó estét, Miss Skye! Átballagott a termen, és a pultnál választott egy széket magának. Skye nem emlékezett rá, hogy megmondta volna Clintnek a keresztnevét, de azért kedvesen visszamosolygott. Ugyanakkor megszólalt benne egy belső hang: Ne felejtsd el mi történt legutóbb, amikor elvesztetted a józan eszedet Clint Slade miatt! Talán újra bajba akarsz jutni? Ha most viszonozza a férfi érdeklődését, nagyon kellemetlen helyzetbe kerülhet még. Mi mond például, ha egy szép napon becsönget hozzájuk, és Dawn nyit ajtót? „Clint, hadd mutassam be neked a lányodat! Ja, egyébként ő a papád, Dawn." Már a puszta gondolattól is megborzadt. – Adhatok egy kávét? – kérdezte Skye a tőle telhető legszenvtelenebb hangon. – Igen, kérek! És milyen sütemeny van: Kávéra és süteményre ugrott volna be? Éjfélkor? Lehet, hogy a közelben akadt valami dolga. De vette magának a fáradságot, és kinyomozta a keresztnevet. Hátha azért jött be, hogy lássa?! – Almás, áfonyás és mogyorós – sorolta a kínálatot a lány. A férfinak finoman megrándult az alsó ajka, és Skye-nak ettől az apró mozdulattól kiszaladt az arcából a vér. A kislánya éppen ilyen kis fintort szokott vágni, ha valamiben döntenie kell. Hirtelen úgy érezte, minél többet meg kell tudnia Clintrol. Hogyan is ismerheti ilyen kevéssé a saját gyermeke apját? ó, milyen jó lenne felfedezni, miben hasonlít egymásra a gyerek meg az apja, és miben különböznek! De ezen a kíváncsiságán felülkerekedett a félelem és az az ösztönös vágy, hogy Dawnt es önmagát megóvja a felesleges bonyodalmaktól. – A mogyorósból kérek. Nem érzi jól magát? – kérdezte Slade, mert úgy látta, hogy a nő elsápadt. – Megvallom, ez nem túl tapintatos kérdés, amikor az édesapja kórházban van. Hogy van egyébként? – Még mindig kómában fekszik, de Beechem doktor azt mondja, hogy megnőttek az életben maradási esélyei. Valószínűleg még a héten átszállíthatjuk San Antonióba – felelte

Skye. – Hát ez biztató. És különben hogyan boldogulnak nélküle? A lány lerakta a kávét, és a pult végéhez ment a süteményért. – Egész jól. Bartlett tiszteletes biztatására sokan felajánlották, hogy szükség esetén beállnak kisegíteni. Clint belekortyolt a kávéjába. Rájött, hogy nagy hibát követett el, amikor újra a kávézóba jött. Be akarta magának bizonyítani, hogy a Skye iránt érzett heves gerjedelme csupán képzelődés volt, de ezzel a látogatással most éppen az ellenkezője bizonyosodott be: amint belépett, pontosan ugyanaz az érzés töltötte el, mint előző este, sőt talán még erősebben vágyott rá, hogy átölelje a lányt, és minden teketóriázás nélkül elcsábítsa. Figyelte kiszolgálás közben. Bár egyetlen hangfoszlány sem ért el a füléig, teljesen egyértelmű volt, hogy a vendégek udvarolgatnak neki, ő meg belemegy a flörtölésbe. Csupa báj és fesztelenség, egészen más, mint amikor vele beszélget. Talán ő is a női nem azon ritka példányai közé tartozik, akik zavarba jönnek, ha egy férfi komolyan érdeklődik irántuk? Az ilyeneknél bizony nem árt az óvatosság, de többnyire megéri a fáradságot. Ugyan minek ábrándozik?! Sokkal valószínűbb, hogy valami jóval prózaibb okból viselkedik így vele. Ezen eltöprengett egy darabig, de semmi egyébre nem jutott, mint arra, hogy a nő akarhat tőle valamit. És hosszú évek tapasztalatai szerint ez a „valami”, vagyis amit a nők várnak tőle, vagy szex, vagy pénz. Talán egy nagyobb összeget szeretne tőle kölcsönkérni a családja számára, hogy fedezni tudják Lou kórházi költségeit? Ha majd rászánja magát, hogy kérjen tőle, és megtalálja a módját, amellyel meggyőzheti őt, esetleg belemegy a játékba, és kölcsönad. De csakis és kizárólag a saját feltételeivel! Skye húzta az időt más vendégek kiszolgálásával, de végül mégiscsak vissza kellett mennie a pult mögé, Clint közvetlen közelébe. – Még egy kávét, Mr. Slade? A férfi lassan felnézett, és pillantása a lány derekának ívére és feszes keblére vetődött. Skye kővé dermedt, akár egy őzike, amelyet hirtelen elvakított egy kocsi fényszórója. Clint parázsló tekintete riasztotta meg, amellyel egyszer már találkozott. Igaz, nem a kávézó neonlámpái alatt, hanem a parkolóra vetődő sápadt holdfényben. A feltoluló emlékektől összeszorult a szíve. Szinte újra magán érezte a férfi izmos testét, érzéki ajkát és simogató kezét, amellyel testének apró titkait kutatta. Clint pillantása hirtelen megváltozott, a tűz kihunyt a szemében. – Nem, köszönöm! Lassacskán indulok haza. Tényleg csak egy kávéra jött volna be?

A férfi fölállt, és elővette a pénztárcáját. A lány tekintete önkéntelenül a farmerjára tévedt. Vajon a szűk nadrág alatt ugyanolyan izgató, fehér alsónadrágot visel-e, mint akkor? A merész gondolat az arcába kergette a vért, és igyekezett a Clint kezeben lévő pénzre figyelni. – Hogy ízlett a sütemény? – szedte össze magát végül. – Isteni volt, mint mindig. Skye a kasszához lépett, bepötyögte a tételt a pénztárgépbe. Odaadta a férfinak a visszájáról, és jó éjszakát kívánt; de úgy, hogy közben egy pillanatra sem mert ránézni. Kora hajnalban Clint újra a visszatérő álmából riadt fel. Felugrott, magára kapta a ruháit, majd az istállóhoz ment. – Jó reggelt, Zeusz! – Gyöngéden megdörzsölte a fekete csődör orrát. – Mit szólnál egy kiadós lovagláshoz? Már két éjszakáját zavarta meg ugyanaz az álom, és remélte, hogy a lovagias – mint mindig – most is megnyugtatja majd. Felnyergelte Zeuszt, és kiügetett vele a reggeli hűvösségbe. Amióta először önállóan felfedezőútra indult a Diamond-S ranchon, a szívéhez nőtt ez a táj szelíd lankáival, mély völgyeivel és békés hegyeivel. A nyugaton emelkedő, messziről kopárnak tűnő hegyek mögött dús legelők zöldelltek, es jelentős vadállomány élt. Ez a táj szinte életszükségletévé vált. A környékbeli férfiak tisztelik, az asszonyok kedvelik. Nem akad azonban egyetlen olyan igaz barátja sem, akivel a gondjait-bajait, a gondolatait szívesen megoszthatta volna. Nemhogy az érzéseit! Például azt, hogy a válása óta inkább nőtlennek, mint elváltnak érzi magát. Nagyon kimerült lehetett, ha Skye-nak, egy vadidegennek ilyesmikről beszelt. Úgy látszik, pocsék állapotban van! Ha csak meglátja a lányt, nyomban felborul a lelki egyensúlya. Zeusz megállt egy útelágazásnál, és az ő jelzésére vart. A férfi Harmony Creek felé indult, hogy megnézze a csordát. Ez nem tartozott ugyan a teendő, közé hiszen az itatókat repülőről vagy helikopterről folyamatosan ellenőrzik. Szinte minden efféle, állatokkal kapcsolatos tevékenység gépesítve van. Csak a tavaszi és őszi marhahajtást végzik lovakkal a cowboyok. Clint azon töprengett, vajon hogyan fog a következő nemzedék marhát tenyészteni. Vagy ami még ennél is lényegesebb kérdés, lesz-e egyáltalán következő nemzedék a Slade családban, ha ő így folytatja.

Skye ragyogó napsütésre és friss kávéillatra ébredt. Dawn éppen egy bögrét tett az éjjeliszekrényére, s ő felült és átölelte. – Köszönöm, drágám. Anna néni már felébredt? – Anna néni és Richárd bácsi már elment dolgozni. Chuck bácsi főzte a kávét, és felhozta a lépcsőn, de én akartam egyedül az ágyba vinni neked! Skye megint magához szorította a lánykát, megköszönte a kávét, majd gyorsan kiugrott az ágyból, és a hórihorgas, jóképű férfi nyakába vetette magát, aki türelmesen várakozott az ajtó előtt. Chuck, a bátyja szokatlanul le volt sülve, egyébként hajszálra úgy nézett ki, mint hat évvel ezelőtt. – Látod, húgocskám, hazatért mindkét eltévedt bárány. A nővérük, Heather mesélte Skye-nak, hogy Chuck néhány éve rodeós cowboynak állt be. – Mikor érkeztél? – kérdezte Skye. – Úgy egy órája. A rodeósok egyik találkozóján értek utol. Téged hogy találtak meg? – Van egy barátnőm, aki nyerges vontatót vezet – kezdte a választ Skye. Gracie-vel együtt jött el akkor régen Harmony Ridge-ből. – A teherautó-sofőrök a rádión keresztül beszéltek apu szívinfarktusáról. Azonnal hazatelefonáltam, és Beau azt mondta, jó lenne, ha hazajönnék. Chuck arcáról hirtelen eltűnt a mosoly, a homloka elfelhősödött. – És hogy van az öreg? – Jobban. De egyelőre csak anyát engedik be hozzá. – Ha meglátogathatjuk, együtt menjünk be, rendben? – Hát, az jó lenne. Elég ideges vagyok. Chuck szeretetteljesen megölelte a húgát. – Akárcsak én. De együtt csak elboldogulunk valahogy. Most már nem kell félnünk attól, hogy szobafogsággal; zsebpénzmegvonással vagy krumplihámozással büntet minket. – Anyu! – ráncigálta meg Dawn Skye hálóingét. – Miért büntetett a nagypapa téged és Chuck bácsit szobafogsággal? Rosszalkodtatok? Skye azt sem tudta, sírjon-e, vagy nevessen. Chuck mosolyogva lehajolt hozzá, és játékosan megpöckölte az orrocskáját. – A nagyapád azt szerette volna, hogy maradjak Harmony Ridge-ben, és dolgozzam nála, én viszont rodeózni akartam. – És te, anyu? Skye-nak egyszeriben elszorult a szíve. Mindig arra törekedett, hogy a lehető legőszintébben válaszoljon Dawn kérdéseire, de ne is terhelje a korához nem illő dolgokkal.

Hogyan is mondhatná meg a kislányának, hogy a nagypapa azért haragudott meg rá, mert nem volt hajlandó elárulni neki a csábítója nevét? Lou Wiliamson Clintet, hogy vegye feleségül, fittyet hányva a jelentéktelen apróságra, hogy a fiatalember már vőlegény. De hogy lehetett volna boldog egy kikényszerített házasságban? Kiváltképpen mivel tudta, hogy a „férjjelölt” őrülten szerelmes másba. Nem bírta volna elviselni, ha szeretkezés közben véletlenül Teresa nevét suttogja a fülébe. Egyszer már átélte ezt, és csöppet sem vágyott további hasonló tapasztalj – A nagypapa között és köztem volt egy kis nézeteltérés – mondta eléggé bizonytalanul. Dawn összehúzott szemöldökkel nézett rá. – Nem is tudom, meg akarom-e ismerni a nagypapát, ha ilyen volt hozzád. – Lehet, hogy erre nem is kerül sor, mert nagyon beteg. És most fejezzük be ezt a témát, rendben? – Rendben – sóhajtott kicsi megadóan, bár ettől a magyarázattól nemigen lett okosabb. – Ki jön reggelizni? – terelte másra a szót Chuck. Mindnyájan lementek a konyhába. Reggeli után Dawn kikunyerálta, hogy – ki tudja, hányadszor – megnézhesse videón a Csipkerózsikát. Amint a kislány belemerült a mesébe, Chuck karon fogta a húgát, átvonult vele a nappaliból a konyhába, majd gondosan behúzta maga mögött az ajtót. – Valami baj van? – nyugtalankodott Skye. – Dehogy, dehogy, csak nem akarom, hogy Dawn is hallja. – A férfi elhallgatott egy pillanatra. – Ugye Clint Slade a gyerek apja? Skye szíve nagyot dobbant. – Honnan veszed? – Dawn hajszíne meg a szeme pont olyan, mint az övé. A nő keserűen elhúzta a száját, de igyekezett teljesen nyugodtnak mutatkozna – Nem Clint az egyetlen férfi a környéken, akinek sötét a haja és barna a szeme. Ne felejtsd el, hány teherautó-sofőr fordul meg a kávézónkban! – Nem csak a hajszín miatt... Mikor megszöktél itthonról, Heather említette, hogy bele vagy esve Clintbe. Ha Heather ismeri az érzelmeit Clint iránt, Chucknak meg föltűnt a hasonlóság, mennyit tudhat a család többi tagja? Vajon mindegyiküknek ilyen pofonegyszerű volt kitalálni a történteket? – Chuck, a bátyám vagy, és én nagyon szeretlek, de ebbe nincs beleszólásod.

– Kapsz tőle eleget? – Mit kellene kapnom? – Pénzt a gyerekre. – Chuck ökölbe szorította a kezét. – Vagy talán nem árt egy kicsit emlékeztetni rá, mi is a kötelessége? Én megteszem, csak egy szavadba kerül. Skye leszegte a fejét. – Nem egészen úgy van, ahogy gondolod. – Hát akkor hogy van, az ördögbe is? Egyszerre adott egy nagyobb összeget, aminek Dawn nagykorúságáig ki kell tartania? Légy őszinte, és mondd meg végre, Clint volt az? Különben őt fogom kifaggatni. – Semmire sem mennél vele. – Skye idegesen a hajába túrt, majd nagyot sóhajtott. – Clint nem is tud Dawnról. – Mit nem tud róla? – értetlenkedett Chuck. – Nem tudja, hogy létezik. Ez már sok volt a férfinak. – Meg sem mondtad neki, hogy terhes vagy?! – hüledezett. – Amikor ez kiderült, ő már Teresa vőlegénye volt. Chuck az orra alatt mormogott valami káromkodásfélét. – Ő még egyszer utoljára szórakozgatott egy kicsit, te meg ihatod ennek a levét életed végéig. A lány vállat vont. – Meg kell neki mondanod! – reccsent rá a bátyja. – Minek? – Jogában áll megtudni. Elvégre ő az apja. Skye nem hitt a fülének. – Tudtam, hogy a férfiak összetartanak, de azért én mégiscsak a húgod vagyok, és remélem, hogy az én pártomat fogod. –Soha semmit nem tennék ellenedre. Csupán annyit jegyeztem meg, hogy egy férfinak joga van értesülni róla, ha apa lett. – Nekem erről más a véleményem. Ha ma este a kávézóban csak egy kicsit belefülelsz abba, amiről a férfiak maguk között beszélnek, meggyőződhetsz róla, hogy a legtöbben ódzkodnak egy nem kívánt terhességről még csak hallani is. – Én ilyen esetben mindenképpen tudni szeretném – jelentette ki Chuck. – Miért nem adtad meg neki a lehetőséget arra, hogy maga döntsön? Azért, mert halvány fogalma sem volt róla, hogy velem töltötte az éjszakát, és mindvégig

azt hitte, Teresával szeretkezik, gondolta Skye bánatosan. – Nem akartam én kirekeszteni semmiből. Egyszerűen azt tettem, amit a gyerekem és a magam szempontjából a legjobbnak éreztem. Chuck nagyot sóhajtott. – Hát jó, ami megtörtént, megtörtént. Most azonban meg kellene gondolnod, mikor és hogyan hozod a tudomására. – Hogy a tudomására hozzam? Eszemben sincs! – De hát joga van tudni! – Szerinted! – És Dawn? Neki is joga van megismerni az apját. Skye összerezzent. A gyerek annyit tudott, hogy a papája életben van, és valahol Texasban dolgozik mint cowboy. De elképzelni sem tudta, mi lesz majd, ha a kislány már nem elégszik meg ennyivel. – Úgy látszik, ebben a kérdésben nem egyezik a véleményünk – zárta le a vitát Skye fáradt hangon. – Beszéljünk másról! – Nagy igyekezettel kezdte lekapkodni a tányérokat és az evőeszközöket a reggelizőasztalról. – Egy szép napon Dawn többet szeretne majd tudni az apjáról – makacskodott tovább Chuck. – Akkor mit fogsz neki mondani? – Ez hadd legyen az én gondom!

3. FEJEZET Amikor Skye aznap este a kávézóba ment, Clint már várta. A parkolóban egyenesen feléje tartott. Te jó ég, rémült meg a lány, lehet, hogy Chuck felkereste, és mindent kitálalt? – Hiányzik már a kávénk és a süteményünk? – kérdezte Skye a kölcsönös üdvözlés után. A férfi közelebb lépett hozzá. – Nem. Azért jöttem, hogy beszéljek magával. Szóval Chuck kifecsegett mindent. Most mit tegyen? – Hogy van az édesapja? – Valamivel jobban – válaszolta a nő, és feszülten várta a folytatást. Clint zavartan megdörzsölte az orrát. – Folyton csak azon jár az eszem, hogyan kerülhettük el egymást, amikor még itt lakott. – Ugyanabba az iskolába jártunk, vasárnaponként pedig ugyanabba a templomba. Én tudtam, hogy maga kicsoda. – De hát én hogyhogy nem vettem magát észre? – lépett szorosan a nő mellé Slade. – Dolgozik ma este? – Persze! Köszönöm, hogy emlékeztet rá – felelte Skye, és már ment volna tovább. – Ne siessen annyira! – húzta gyengéden magához Clint. Skye szinte kővé dermedt. Túlságosan is jól emlékezett még arra a mámorító boldogságra, amit azon a bizonyos éjszakán megélt a férfi karjában. – Most már valóban sietnem kell. – Mit szólna egy italhoz munka után? Vagy autózzunk inkább egy kicsit? – Köszönöm, de tényleg nem érek rá. Ma este be kell tanítanom néhány új embert, és nagyon későn végzek. – A lány óvatosan hátrább lépett, de a lába egy kocsi lökhárítójához nyomódott; a magasságából ítélve teherautó vagy dzsip állhatott ott. Clint újra szorosan odalépett, levette a kalapját, és a lány háta mögött lévő kocsi hűtőjére dobta, majd a kocsinak támaszkodott, s így közrefogta. – És holnap láthatom? – Nagyon sok a dolgom. – Nekem is, de arra mindig tudnék időt szakítani, hogy együtt legyek magával, és végre közelebbről is megismerjem. A lány visszafojtott egy sóhajt. Mennyire örült volna, ha ezt hat évvel ezelőtt hallja tőle!

De most már késő. – Nem maradok itt sokáig. – De Skye feltalálták már a telefont és az autót! Ha el is megy innen, attól még tarthatjuk a kapcsolatot, és találkozhatunk. – Clint megérintette a nő arcát, gyöngéd mozdulattal fölemelte egy kissé az állát, majd lehajolt hozzá. _ De kérem! Mit jelentsen ez? – tiltakozott Skye. – Csak azt, hogy szeretném veled megtenni, amire a megismerkedésünk első perce óta vágyom. Skye-t teljesen felkavarta, hogy hajdani szerelme hirtelen áttért a tegezesre. Zavartan köhintett, aztán megkérdezte: – S mi az? – Hogy megcsókoljalak. Skye testén a vágyakozás hulláma futott végig, de a válasza mit sem sejtetett ebből. – Ezt nem tartom túlságosan jó ötletnek. – Pedig a telefon feltalálása óta szerintem ez a legnagyobb ötlet. A lány fölnevetett, de a következő pillanatban elnémította a férfi forró, követelőző ajka. Ő pedig úgy érezte, mintha az egész teste felbolydult volna, öt éve semmi sem létezett számára a kislányán kívül. Szinte mar el is felejtette, hogy valaki, mégpedig éppen ez az ember, aki most szédítően vad csókjával szinte elkábítja, akkor régen felébresztette benne a szenvedélyt Keserű tapasztalatai folytán tudhatta volna, hogy óvakodnia kellene az ölelésétől. Ehelyett azonban átkarolta a férfi nyakát, és odaadóan viszonozta a csókját. S most talán még hevesebben kívánta, mint azon a régi, sorsdöntő éjszakán, amikor teljesen elveszítette a józan eszét... Csakhogy azóta hat évvel idősebb és okosabb lett. Mivel érte el Clint mégis oly könnyedén, hogy remeg a térde, és a vágyakozástól reszketve simul hozzá? Felbődült egy motor, futólag rájuk vetődött reflektorának a fénye, s már el is tűnt. A pillanat varázsa azonban megtört. Clint hátrébb lépett. A nő kapkodó lélegzetvételén kívül semmi nem utalt már arra, hogy az imént beszélgetésen kívül valami más is történt közöttük. – Mennem kell dolgozni – suttogta Skye elfúló hangon. – Akkor holnap találkozunk? Bármilyen időpont megfelel. – Nem! Lehet, hogy vannak kapcsolatok, amelyek a nagy távolság ellenére is fennmaradnak, de én nem érzem magam elég bölcsnek ahhoz, hogy ilyesmibe belevágjak.

– Képes lennél úgy tenni, mintha az imént nem történt volna köztünk semmi? – Mi történt? Csókolóztunk, és kész. A férfi hitetlenkedve csóválta a fejét. – Na jó, elismerem, ez... – forró, szenvedélyes és veszettül izgató csók volt folytatta magában Skye. – Ez egy kellemes csók volt, de én most túl fáradt és ideges vagyok, te meg nyilván gazdag tapasztalatokkal rendelkezel abban, hogy egy ilyen helyzetet kihasználj – mondta aztán fennhangon. – A te fáradtságodnak és az én állítólagos tapasztalatomnak semmi köze ahhoz a kölcsönös vonzódáshoz, amit érzünk. – A férfi a kalapjáért nyúlt, majd a fejébe nyomta. – Köztünk sokkal többről van szó, mint amit te most elismersz Ha ma tényleg dolgozni akarsz még, akkor indulj, mielőtt újra megcsókollak' es bebizonyítom neked az igazamat! Skye-nak nem kellett kétszer mondani, gyorsan eliszkolt. Még fülelt egy kicsit, vajon Clint követi-e, de kisvártatva hallotta, ahogyan a kocsiajtó becsapódik, majd felzúg a motor. Clint a saját nyögésére riadt föl, és a hasáról az oldalára fordult, hogy enyhítse a nyomást testének legérzékenyebb pontja körül. Már megint az az átkozott álom! Igazán nem volt szokványos az életében az effajta kamaszkori élmények újbóli felbukkanása. E felzaklató, szerelmes éjszakai álom után azonban kielégületlennek érezte magát, és gerjedelme robbanásig feszült. Behunyta a szemét, hogy egy kicsit ellazuljon, és megint el tudjon aludni, de csak nem jött álom a szemére. Az előző estét, Skye csókját élte át gondolatban újra meg újra. Ilyen heves első csókban még nem volt része. A nők többnyire visszafogottak es tétovák ilyenkor, Skye viszont szinte kirobbant, amikor átölelte. Azon tépelődött vajon mit akar tőle. De hát nem a nő várt őrá a parkolóban, hanem fordítva. De az is lehet, hogy azért viszonozta olyan forrón a csókját, mert ki akarja hasznaim a helyzetet, hogy ezzel a maga malmára hajtsa a vizet. Csakhogy a csók utan Skye semmi esélyt nem adott a folytatásra, még egy találkozó erejéig sem. Az is lehet, hogy ez csak színlelés és része annak a játszmának, amellyel lassan, de biztosan be akarja hálózni? Ha egy csöpp esze lenne, hagyná a csudába az egészet most és mindörökre. – Anyu, úgy szorítasz! – nyafogott Dawn. Skye elengedte, és játékosan összeborzolta a kislány haját.

– Sajnálom, drágám. Hogy aludtál? – Jól. – Dawn kiugrott az ágyából, és egy pillanat alatt az ablaknál termett. – Ezek a cowboyok igaziak, mint az apukám, vagy csak úgy tesznek, mint a vendégek a farmunkon? Skye máskor felhívta volna a lányka figyelmét, hogy a Bar-K nem az ő ranchuk, és hogy csak azért élnek a farmon, mert ott van a munkahelye. De most egészen más járt a fejében, és azon imádkozott, bárcsak Dawn ne érdeklődne behatóbban az apja felől. Talán beéri egy rövid válasszal? – Ezek igaziak – felelte. – És van köztük olyan, aki ismeri az apukámat? A legtöbbjük neki dolgozik, gondolta Skye, majd hangosan azt mondta: – Gondolom, van. – Majd egyszer megismerhetem őt is ugyanúgy, mint a nagypapát? Skye felsóhajtott, és remélte, hogy az új témával elterelheti a kislány figyelmét. – Jaj, tényleg, a nagymama tegnap este felhívott a kávézóban, és elújságolta, hogy mivel a nagypapa végre magához tért, reggel hazakukkanthat, és hogy már nagyon kíváncsi rád. – A nagypapával együtt jön? – Nem, vele egyelőre nem találkozhatunk, mert helikopterrel San Antonióba, egy másik kórházba viszik. Skye fölállt, és megfogta Dawn kezét. – Van egy ötletem. Mit szólnál hozzá, ha a nagymamát meglepnénk egy kis áfonyás fánkkal? Délután Skye berakta anyja utazótáskáját a csomagtartóba. Arra készült, hogy visszavigye a kórházba. Dawnt már ebéd után átvitte a nővéréhez, Alice-hez, hogy ott eljátsszon három unokatestvérével. Amikor Skye beszólt a házba, hogy indulhatnak, az anyja közölte, hogy van egy kis változás. – Csak nem rosszabbodott apa állapota? – rémült meg a lány. – Nem, de a helikopterrel el kell szállítaniuk még egy súlyos sérültet, így én már nem férek fel. Az orvos azonban elintézte, hogy én is a városba jussak. Hát nem kedves tőle? – Biztosra veszem, hogy te vagy a legjobb orvosság apának. A mama megölelte a lányát. – Legjobb lesz, ha indulunk. – De hát hová? – értetlenkedett Skye. – A Diamond-S ranchra. Clint Slade a rendelkezésünkre bocsátja a repülőgépét pilótával

együtt. Skye minden igyekezetével azon volt, hogy izgatottságát valahogy palástolja. Azt remélte, Clint annyira elfoglalt lesz, hogy nem futnak össze. Alighogy elindultak, a mama elővette a kötését, amely nélkül soha egy lépést sem tett sehová. A tűk ütemes csattogása egy kissé megnyugtatta Skye-t, s a gyermekkorára emlékeztette. – Dawn kedves, jól nevelt kislány – szólalt meg a mama. – Köszönöm – válaszolta a lánya mereven az útra bámulva. Szomorúság és szégyenérzet kavargott benne, amikor arra gondolt, hogy a nagymama eddig még csak meg sem ismerhette az unokáját. Az is igaz, hogy amikor az apja elkergette otthonról, az anyja nem mert kiállni mellette, és Skye ezért úgy érezte, nem egyedül ő a felelős ezért a fonák helyzetért. Az anyja felnézett a kötéséből, és rászegezte a tekintetét. – Annyira szerettem volna látni, ahogy cseperedik – tette hozzá bánatos hangon. Skye nagyot nyelt. – Anya, azt akarod, hogy agyonbőgve érkezzem a Diamond-S-re? – Jaj, dehogy! De tudnod kell, hogy én nem így akartam. Hát persze hogy nem. Ki akarta így? – Ugyan, anyám, ami történt, megtörtént. Nem érdemes bolygatni. Most semmi más nem fontos, csak az, hogy apa meggyógyuljon, és közben az üzletet is fenn tudjuk tartani valahogy. – Én meg minél hamarabb hazajuthassak Dawnnal, mielőtt Clint megneszeli, hogy az övé a kislány, tette hozzá magában. – Igazad van, drágám. És nagyon köszönöm, hogy eljöttél. – Ez a legkevesebb, amit tehettem. Amint a kis repülőtérhez értek, Clint volt az első, akit Skye megpillantott. A lány fel sem mert nézni rá, inkább a csomagtartóval bíbelődött. Elvégre csak az édesanyját hozta ide... – Segíthetek? – termett ott egy szempillantás alatt a férfi, majd elvette tőle a táskát, és a repülőhöz vitte. Skye elbúcsúzott az anyjától, majd az a pilótával együtt fölszállt a gépre, ők pedig ott maradtak kettesben. Némán álltak egymás mellett, s nézték, ahogy a repülőgép a magasba emelkedik, végül délkeleti irányban apró pontként eltűnik a szemük elől. Végül Skye kénytelen volt a férfi felé fordulni. – Igazán kedves tőled, hogy anyám rendelkezésére bocsátottad a gépet. Köszönjük! – Szívesen! Visszamész a városba?

– Igen. – Néhány dobozt kellene eljuttatnom az egyházközségünkhöz. Nagy segítség lenne nekem, ha ezeket bevinnéd, amennyiben belefér az idődbe. – Persze hogy belefér. Ez a legkevesebb azok után, amit az anyámért tettel. Clint mutatta az utat a kisteherautójával, Skye követte a kocsijával a házig. Remélte, hogy ez az egész dolog a dobozokkal nem holmi ürügy, hogy befogassa a házába és folytassa azt, ami tegnap a parkolóban abbamaradt. A Mz gaz látványosság volt már kívülről is a homokszínű vakolattal és a piros cseréptetővel. Korábban is járt már itt néhányszor a Diamond-S-en rendezett rodeók alkalmával. – Parancsolj! – tessékelte beljebb Clint. – Inkább itt várnám meg, míg kihozod a dobozokat. Nem szeretnem zavarni a szüleidet. – A szüleim nem laknak itt. Néhány éve vettek egy lakókocsit, és azzal járják a világot. Skye azon töprengett, hogy a férfi ezek szerint a válása óta vajon egyedül lakik-e, de megkérdezni nem merte. Milyen keveset tud Clintről! Hiába ő a gyermeke apja, egyáltalán nem ismeri. Milyen ember lehet? És mivel tölti az estéit? Tévézik, olvas vagy zenét hallgat? Netán van egy nő is az életében, és annak szenteli a szabadidejét? Ha rá is szánja magát, hogy elárulja neki a titkát, előbb alaposan meg kell ismernie. De közelebb kerülhet-e hozzá úgy, hogy végül ne az agyában kössön ki? – Akkor mehetünk? – intett Clint a bejárati ajtó felé. Skye megadóan bólintott, majd belépett. A ház ízléses berendezése teljesen lenyűgözte A rusztikus, de csöppet sem ormótlan bútorok kiválóan illettek a vadregényes texasi tájhoz, amelyre a hatalmas ablakokból csodálatos kilátás nyílt. – Ez gyönyörű! – csúszott ki a száján szinte önkéntelenül. – Az anyám rendezte be, s én semmit nem változtattam. Nem nézed meg? A lány legszívesebben igent mondott volna, de úgy érezte, ez megbocsáthatatlan könnyelműség lenne. Hátha a férfi éppen azért csalogatja be, hogy elcsábítsa? – Vissza kell mennem. – Ahogy gondolod. Megnézheted máskor is. – Köszönöm! – Azonnal hozom a dobozokat. Clint két egymásra rakott dobozt egyensúlyozott a kezében, amikor visszajött. Miután a dobozokat berakták a csomagtartóba, Skye a férfihoz fordult, s egy pillanatra

átfutott az agyán, mi lenne, ha engedne a szeméből kiolvasható vágynak. Ettől teljesen megszédült. – Rosszul érzed magad? – kérdezte Clint aggódó arccal. Skye megpróbálta összeszedni magát, de csak egy halvány mosolyra futotta. – Nagyon nehéz hetem volt. Olyan sok minden összejött, mióta apa beteg, én meg hazajöttem. – De hát úgy látom, most már minden rendbe jön. Lou San Antonióba került, és a kávézóban is megvan a személyzet. – Hát, az igaz. Amikor ideutaztam, egyre attól tartottam, hogy már csak apa temetésére érkezem. – A lány hangja remegett. Először mondta ki hangosan ezeket a nyomasztó gondolatokat. Clint nyugtatóan megfogta a karját. Skye-ra hihetetlen hatással volt ez az egyszerű, emberi megnyilvánulás, és a maga számára is váratlanul eleredt a könnye. A férfi gyöngéden simogatta a hátát, vigasztaló szavakat suttogott a fülébe, ő pedig végre kisírta magából minden örömét-bánatát. Zokogott, mert sajnálta az elvesztegetett éveket és azt, hogy a kislánya eddig apa nélkül nevelkedett. De egyben a boldogság és reménykedés örömkönnyei is voltak ezek, hátha újrakezdhet mindent. Felsóhajtott. – Sajnálom, hogy ennyire elengedtem magam. A férfi egy rakoncátlan tincset Skye füle mögé simított, és letörölgette könnyáztatta arcát. – Kérlek, ne mondj ilyet! Nagyon is megértem, hogy valamikor szabadjára kellett engedned az érzéseidet. – Lehet, de miért éppen téged terhellek az összes gondommal-bajommal? Clint szeretetteljes mosollyal válaszolt, arckifejezése őszintének látszott. – Bármikor szükséged van egy vállra, amelyen kisírhatod magad, én a rendelkezésedre állok. – Köszönöm! – Skye valamilyen belső indíttatástól vezérelve lábujjhegyre állt, és egy puszit nyomott Clint arcára. Az ajkán érezte a férfi bőrének melegségét. Ugyanilyen ösztönösen csókolta vissza Clint is, de nem az arcán, hanem a száján. Ez alkalommal gyöngéd volt a csók, és amikor Skye ajkai szinte önkéntelenül kinyíltak, a férfi izgató játékba kezdett a nyelvével. Bár most is ugyanaz a tűz lobogott bennük, mint előző este, mégis másképpen kívánták egymást. Immár sokkal többről volt szó, mint egyszerű testi vágyról. Csak egy örökkévalóságnak tűnő pillanat után vált szét az ajkuk, Clint kissé elengedte Skye-t, de a

kezét továbbra is a csípőjén nyugtatta. A lány enyhén elpirulva nézett föl rá. – Ahogy az előbb mondtam, ha egy széles vállra lenne szükséged, ahol kisírhatod magad, tudod, hol találhatsz meg.

4. FEJEZET Clint egészen addig nézett Skye kocsija után, amíg az kis pontként bele nem olvadt a látóhatárba. Rápillantott az ingére. A nedves folt, amelyet a lány könnyei ejtettek rajta, szinte már teljesen megszáradt. Maga is meglepődött, milyen őszintén vágyott rá, hogy Skye-t megvigasztalja, pedig valójában azt sem tudja, hogy az mit akar tőle. A volt felesége csúnyán rászedte, ezért most inkább csak reménykedett benne, hogy új kedvesének nincsenek hátsó szándékai. De hát akármit forralt is ellene, a bánata őszintének tűnt, neki meg igazan nem került semmibe egy kis vigaszt nyújtani. Csapongó gondolatai minduntalan visszatértek a lány csókjára. Ugyanolyan tüzes és vérforraló volt, akar az első alkalommal, és neki pokolian nehezére esett a szenvedélyét kordában tartani. Ám azt tartotta, hogy csak egy elvetemült gazember lenne képes fittyet hányni Skye kiszolgáltatott helyzetére. Akkor ugyan sikerült úriembernek maradnia, most viszont egyébre sem tudott gondolni, mint arra, milyen lenne együtt az ágyban. Elképzelte, milyen hévvel és odaadással szeretkezne a lánnyal... Az is egyre többet foglalkoztatta, vajon mennyi ideig marad meg Skye Harmony Ridgeben. Mivel Dawn éjszakára az unokatestvéreinél maradt, Skye a szokásosnál korábban indult el a kávézóba. Csak két napja még, hogy elkezdte betanítani az újakat. Ketten közülük már régebben is dolgoztak a Rocking-W-ben, s így számíthatott rá, hogy hamarosan nélküle is elboldogulnak. Éppen a tányéralátéteket cserélte az egyik asztalon, amikor hatalmas lármára lett figyelmes. Hívja ki a seriffet? Nem, jobb lesz, ha előbb körülnéz. A hátsó ablakhoz ment, és óvatosan kikukucskált. A parkoló közepén nagy tömeg verődött össze, és látta, amint Beau, a bátyja éppen a sokadalom fele tart. Szeles vigyor ült a száján, tehát aggodalomra semmi ok. Úgy döntött, rászolgált egy kis pihenésre, és kiment, hogy lássa, mi volt az előbbi felbolydulás oka. Az emberek jöttek-mentek, köztük észrevette Chuckot néhány környékbeli cowboy társaságában; éppen lasszóvetési bemutatót tartottak. Beau-hoz csatlakozott, és néhány percig együtt szurkoltak Chucknak, aztán visszaindult a kávézóba. – Hé, Chuck! – harsant fel ebben a pillanatban Beau hangja a háta mögött – És most próbáld meg mozgó célponttal! Gyermekkorukban a fiúk mindig őt és a két nővérét tartották mozgó célpontnak. De azóta

felnőttek, és Chuck nem is merné... Hátrasandított és látta, hogy Chuck bizony mer, neki pedig nem marad mar ideje az elmenekülésre. A cowboyok hangos hurrázásban törtek ki, amikor a bátyja ügyes mozdulattal kivetette rá a lasszót, és lassan magához húzta. Legszívesebben maga is csatlakozott volna az örömujjongáshoz, de pillantása váratlanul Clintével találkozott. A férfi hanyagul egy farács'hoz támaszkodva állt, s végigmérte, mintha mérlegelné, mennyit kínáljon a befogott áldozatért. Szerencsére Chuck tovább ráncigálta, így dint eltűnt a szeme elől. – Chuck, vissza kell mennem. A bátyja felemelte, a vállára dobta, s kényelmesen végigsétált vele a parkolón. – Rendben, húgocskám, ha jobb nem jut az eszedbe... – Chuck kacsintott egyet, és jelentőségteljesen elhallgatott. Mielőtt a bátyja letette a kávézó előtt, Skye megint meglátta Clintet. Nevetett rajta az a gazfickó! Aztán üdvözlésképp megemelte a kalapját. Clint azon ábrándozott, milyen szép lett volna, ha ő veheti a vállára Skye-t. De ha ő az a szerencsés, biztosan nem viszi vissza dolgozni. Már csak azért sem, mert éppen azért jött be a városba, hogy elcsalja egy kis időre a munkahelyéről. Amikor otthon beszállt a kocsijába, megfogadta, hogy valami jó kis programot ajánl Skyenak, mert szegénynek nagy szüksége lenne egy kis változatosságra Emellett szeretett volna megbizonyosodni róla, hogy a lánynak a délutáni kiborulása után helyrebillent-e a lelki egyensúlya. A legfontosabbnak mindamellett azt tartotta, hogy viszontlássa. Bizony jobb lesz, ha ezt belátja, tovább már úgysem ámíthatja magát. Megnézett még néhány lasszós mutatványt, aztán ő is bement a kávézóba A terem dugig volt vacsorázó vendéggel. Clint odabiccentett az ismerőseinek és barátainak, felületesen váltott velük néhány szót, majd továbbment Végtére is nem azért jött ide, hogy velük fecsegjen, csak Skye érdekelte, senki más Keresztülnyomakodott a tömegen, és beült egy boxba. Azért választotta éppen azt a helyet, mert átellenben Skye szolgálta föl a kávét két idősebb párnak – Hozhatok egy kávét? – lépett oda az asztalához a lány. – Igen, kérek egyet! Clintnek feltűnt, hogy Skye most korántsem olyan fesztelen, mint délután, amikor a nagy érzelmi kitörése után annyira belefeledkezett a csókolózásba. újra zárkózottan viselkedett, szinte elutasítóan, akárcsak az előző este is itt a kávézóban. Általában könnyen átlátott a nőkön, de Skye kifürkészhetetlen rejtély volt számára, s ez még vonzóbbá tette a szemében.

– Mi a mai specialitás? – kérdezte hangosan. – Sült csirke. Clint rendelt belőle, Skye meg ment a dolgára. A férfi kitartóan követte a tekintetével minden lépését. Később, evés közben sem tudta levenni róla a szemét. Mire végzett a vacsorával, a kávézó szinte kiürült. – Édesség? – érdeklődött Skye. – Nem, köszönöm! A lány kihozta a számlát, és már ment volna tovább, de a férfi visszatartotta. – Mikor végzel? – Attól függ, mennyi vendég lesz. – Nem tudnál most eljönni? Szeretnék táncolni veled. Hirtelen támadt ez az ötlet, de igen jónak találta. Skye talán egy kis időre elfelejti bújátbaját, ő pedig közben tánc ürügyén a karjában tarthatja. Clint Skye derekát átkarolva lépett be a Rocking-W bárjába. A vendégek kíváncsian méregették őket, és bökdösték egymást. Kisvártatva Skye-nak mar úgy tűnt, hogy az emberek jobban figyelnek rájuk, mint a zenekarra. Chuck aki Beau-val a pult mögött állt, jelentőségteljes pillantást vetett rá. Skye el tudta képzelni, mi járhat a fejében. Csak ne tegyen valami otromba megjegyzést a múltat illetően! Lehet, hogy Clint oda sem figyelne erre. S ha mégis? Akkor föltesz egy csomó kínos kérdést, amelyeket elég kényelmetlen lesz megválaszolnia. Heather, a nővére, aki az asztalnál ülő vendégeket szolgálta ki, értetlenkedve nézett rá. Egyedül Beau látszott olyannak, mint aki az egészre ügyet sem vet. Miért is voltam olyan ostoba, hogy beleegyeztem ebbe a táncba?! – korholta magát Skye. Egyszerűen nem tudott nemet mondani. Bármennyire őrültségé, vonzódik Clinthez. Lehet, hogy megmaradt benne valami a régi szerelemből? Vagy csupán arra vágyik, hogy a gyermeke megismerje az apját? Bele sem mert gondolni, hogy a mai estének mi lesz a vége. – Rögtön táncolni megyünk, vagy előbb keresünk magunknak egy asztalt? – kérdezte a férfi. – Inkább táncoljunk! A táncparkettre lépve a lány leküzdötte zavarát, a zenére bízta magát, és hagyta, hogy Clint vezesse. A mellére hajtotta a fejét. Pechére a zenekar épp azt a számot kezdte játszani, amit hat éve Clint kocsijában hallhattak, miközben szeretkeztek. Könnybe lábadt a szeme, hiába próbált uralkodni az érzésein. Pedig nem akart a múlton rágódni. A romantikus dalnak

azonban hamar vége szakadt, és a zenekar egyik tagja bejelentette, hogy szüntetet tartanak. – Igyunk valamit? – kérdezte Clint. Skye szeretett volna a férfival beszélgetni. Dawnnak tartozott annyival, hogy alaposabban is megismerje az apját. Nem sok esélye volt rá, hogy ilyen zajban meghitt légkör alakuljon ki. Az egyetlen hely, ahol zavartalanul beszélhetnének, a kerti hintaágy lenne a szülei házának a verandáján. – Fárasztó napunk volt – válaszolt hosszú mérlegelés után. – Ihatnánk nálunk egy jeges teát? – Amikor látta, hogy Clint kérdőn felhúzza a szemöldökét, sietve hozzátette: – Mármint a verandán. – Benne vagyok. Távozásuk nem keltett feltűnést. A kezdeti érdeklődés, amelyet az együttes felbukkanásuk kiváltott, hamar alábbhagyott. Csak néhány ismerős tartotta fontosnak, hogy üdvözölje őket. Odakint megcsapta őket a hűs éjszakai levegő. Hiába jártak a nyár küszöbén, a nappali hőség után éjjelre igencsak lehűlt az idő. A parkolón át elérték a házat. Míg Skye a konyhában elkészítette a jeges teát, Clint a verandán maradt, és kényelembe helyezte magát a hintaágyon. – Nagyon tetszett a zenekar – kezdte a társalgást Skye, mint kiért a teával. – Nocsak! Azt hittem, azért hagytad el Harmony Ridge-t, mert egy nagyobb városban minden jobb… – Dehogy! A farm, ahol dolgozom, valójában messzebb van a civilizációtól, mint Harmony Ridge. Skye mindig is szerette a szülőhelyét, és a maga akaratából sohasem hagyta volna el. De mivel az apja meg volt győződve róla, hogy mint lányanya szégyent hozna a családjukra, inkább nekivágott a nagyvilágnak. – Akik itt hagyják kis városunkat, többnyire valami izgalmasabbra vágynak. – Lehetségse. Teresa is így volt vele? A férfi egy pillanatra a poharára meredt, és Skye már-már azt hitte, a kérdése megválaszolatlan marad, amikor az végül is megszólalt: – Minden bizonnyal, mert Houstonba költözött. – Sajnálom. – Nincs mit. Én sem sajnálom. – Olyan... szerelmesek voltatok egymásba – folytatta tétován a lány. – Mindannyiunk szemében ti voltatok az álompár – tette hozzá kissé bátrabban. Pedig akkoriban őt nagyon boldogtalanná tette ez.

– Hát, a látszat néha csal. – De ha nem voltatok szerelmesek egymásba, miért vetted el? A férfi elgondolkozva nézett maga elé. – Teresa nevében persze nem nyilatkozhatom, de én a magam részéről biztos voltam benne, hogy szeretem. Skye-nak ezek a szavak most majdnem annyira rosszulestek, mint az, amikor az eljegyzésről értesült. De azért az sem kerülte el a figyelmét, hogy a férfi szeme csupa fájdalom. – És mikor vetted észre, hogy nem szereted? – Nem sokkal az esküvő után. – Clint hosszasan meredt a sötétségbe. – De inkább ne is beszéljünk róla! Skye-nak egy csomó kérdése lett volna még. Úgy érezte, a férfi tartozik neki valamiféle magyarázattal. Hiszen ő elhagyta a családját, a barátait, a szülővárosát, csak hogy fel ne dúlja kedvese boldogságát. És lám, most kiderül, hogy az önfeláldozása teljesen hiábavaló volt, s ezért nagyon becsapottnak érezte magát. – Tökéletesen igazad van – válaszolt némi éllel a hangjában. – Elvégre semmi közöm hozzá. Clint megszorította a kezét. – Ne érts félre, Skye! Bármit kérdezhetsz tőlem. Erről azonban egyszerűen nem tudok beszélni. – Szórakozott mozdulattal játszadozott a lány ujjaival. – De ha ez vigasztal téged, tudd meg, hogy máris többet mondtam el neked, mint eddig valaha bárkinek is. – Miért éppen nekem? – Mert valahogy szükségét éreztem. – Clint végigsimította a lány kézfejét. – Hát te? Férjhez mentél? – Nem. – Nem is akartál? Akkor régen nagyon szeretett volna hozzámenni Clinthez. Ennek azonban most már semmi jelentősége. – Nem. Egy darabig némán ringatóztak a hintaágyon. Csak a vaslánc halk nyikorgása és a távolról odahallatszó hangfoszlányok törték meg a csöndet. – Ha nem a nagyváros fénye és pompája csábított el Harmony Ridge-ből, akkor mi? – kérdezte végül Clint. Skye már ott tartott, hogy elmondja az igazat. Hiszen olyan csodálatos éjszaka volt, s ő

valami különleges biztonságban érezte magát Clint mellett, ahogy kéz a kézben üldögélnek... De szerencsére végül csak egy piciny részletét mondta el az igazságnak. – Akkoriban úgy éreztem, ez az egyetlen, amit tehetek. – Eszerint megbántad már? – Nagyrészt igen. – De mennyire, hogy megbánta! Csak nem úgy, ahogy azt Clint hiszi. – Gondoltál már rá, hogy esetleg végleg hazagyere? – Nem! – A férfi kérdése és a saját válasza rádöbbentette a lányt, hogy azon az éjszakán, amikor minden hidat fölégetve maga mögött, elhagyta szülővárosát, milyen erős volt benne a vágy, hogy végérvényesen kitörölje a szívéből Harmony Ridge-nek még az emlékét is. Új életet kezdett, és a múltját végleg el akarta felejteni. – Mennyi ideig maradsz még itt? – Néhány napig – válaszolta a lány. – Akkor nincs sok időnk – motyogott a férfi. Bizony nincs, villámgyorsan döntenie kell, meséljen-e Clintnek Dawnról avagy sem. – Mire? – Hát erre – válaszolta a férfi, majd szorosan átölelte. Finoman fölemelte az állát, föléje hajolt, és megcsókolta. Nem erre már csakugyan nem lesz idő. S ő ezt nem is nagyon bánta, ha belegondolt, hogy a férfi legkisebb érintése is milyen vad vágyakat ébreszt benne. Bár tisztában volt vele, hogy ebből az egészből semmi jó nem sülhet ki érzékién felsóhajtott, aztán átadta magát a csóknak. Clint átölelte, és úgy emelte az ölébe, mint egy pihét. Skye átfogta a férfi nyakát, és az ujjaival finoman simogatta dús, göndör haját és izmos nyakát. Néhány pillanatig csöndesen egymás szemébe mélyedtek, aztán újra csókolóztak, hosszan és szenvedélyesen. Skye szinte önkívületben felnyögött. Clint csókja mind követelődzőbbé vált. Egyik kezével szorosan ölelte kedvesét, a másikkal kapkodva gombolgatta a búzát, aztán könnyű csókokat lehelt a nyakára, majd egyre lejjebb siklott. Eljutott a csipkés melltartó széléig, aztán tovább folytatta nyelvével az érzéki játékot. A lány melle megfeszült, rózsás bimbói megkeményedtek, ő meg zihált, és kis, sóhajszerű nyögések hagyták el az ajkát. A férfi egy ügyes mozdulattal kikapcsolta a melltartó csatját, s lélegzetelállító látványként elétárultak a gyönyörű, telt keblek. Lenyűgözve nézte, majd gyengéden becézgette, simogatta őket. Skye teljesen felszabadult Clint túláradó érzéseitől, s maga is elkezdte a férfi testének felfedezését. Kigombolta cowboyingét, s cirógatta széles, barnára sült mellkasát, melyet sűrű, sötét szőr borított.

Ez a tűz, ez az erő arra a réges-régi szerelmes éjszakára emlékeztette. – Menjünk be! – suttogta Clint. – A nagybátyámék bent vannak a nappaliban – sajnálkozott a lány. A férfi felnyögött. Majd újra szerelme fölé hajolt, és a szájába vette az egyik mellbimbóját. Skye azon gondolkodott, hogy tudná kedvesét észrevétlenül becsempészni a házba. – Akkor hozzám kell mennünk – mondta Clint az izgalomtól remegő hangon. – De nem bízom magamban, drágám, és lehet, hogy nem jutnánk tovább a parkolónál. Márpedig első alkalommal sokkal méltóbb helyet kell találnunk a teherautó vezetőfülkéjénél.

5. FEJEZET A teherautó vezetőfülkéje. Clint megjegyzése megtörte a hangulat varázsát. Skye úgy érezte, mintha nyakon zúdították volna egy vödör jeges vízzel. Felugrott a férfi öléből, és melltartóját fel sem véve, remegő kézzel gombolgatta a blúzát, míg végül üggyel-bajjal nem sikerült rendbe szednie magát. – Clint, én nem... Mi nem... Sajnálom! – Valami köszönésfélét mormolt, és berohant a házba, mielőtt a másik akár egy szót is szólhatott volna. Az eszeveszett vágyakozás és elgyengülés, amit a férfi karjában élt át, félelemmel töltötte el. De mi tagadás, kívánja, szakadatlanul sóvárog utána. – És Clint ugyanígy van vele! Pedig ezúttal egy csöpp alkoholt sem ivott, és tudta, kivel van, mégis megkívánta! Csakhogy néhány évvel elkésett. – A lány a fürdőszobába ment zuhanyozni. Azon a bizonyos éjszakán, amelyen Clinttel szeretkezett, hazatérvén senkit nem talált otthon. Akkor is így állt a zuhany alatt, kis fájdalmat érzett a combja között, és a melle érzékenyen bizsergett még. Most a Clint utáni kielégületlen vágya sajgott ugyanazon a helyen, nem kevésbé fájdalmasan. – Skye megtörülközött, beburkolózott egy nagy fürdőlepedőbe, és a szobájába ment. Nagyon üresnek érezte azt a kislánya nélkül. De talán nem is baj, hogy ezúttal Dawn máshol aludt. Ha most a kicsire nézne, újra csak az apja jutna eszébe. Skye felhúzta a hálóingét, majd bebújt az ágyába. A gondolatai még mindig Clint körül jártak. Az első közös éjszakájukról ábrándozott, meg a mairól, ott a hintaágyon. Minél jobban belefeledkezett az álmodozásba, annál nyugtalanabb lett, ezért igyekezett azokra a teljesen hétköznapi éjszakákra visszagondolni, amelyeket hajdan e falak között töltött. Heather, Alice és ő esténként, villanyoltás után mindig trécseltek. Jól megértették egymást, és egyáltalán nem bánták, hogy nincs mindegyiküknek külön szobája – egészen addig, amíg Teresa egyszer meg nem hívta őket egy kerti mulatságra. A lány mindenkinek meg akarta mutatni azt a serleget, amelyet egy héttel korábban egy lóversenyen nyert San Antonióban. A serleg tényleg mutatós darab volt, de ő Teresa szobáját még annál is figyelemreméltóbbnak találta. A sok fodorral díszített szoba kecses női bútorokkal volt berendezve, es kétszer akkora volt, mint az, amelyen ő a két nővérével osztozott. A baldachinos ágy és a bűbájos kis toalettasztalka azonnal rabul ejtette. Az egyik sarokban jókora íróasztal állt, mellette

mennyezetig érő könyvespolc, am azon több volt a lóversenyen szerzett díj, mint a könyv. Teresa nemcsak az irigylésre méltó szobájával hencegett, hanem a lovaival és az úszómedencéjével is. Ilyesmikről Skye meg a nővérei meg csak nem is álmodhattak. Ráadásul éppen Teresa lett Clint Slade felesége, kanyarodott vissza előző gondolataihoz. Igaz, csak öt hónapra, ahogy most már tudja. Skye életében először tette fel magának a kérdést, vajon mi lett volna, ha hat évvel ezelőtt nem hagyja el a várost. Mi történt volna, ha beszel a gyerekről a férfinak még a házasságkötése előtt vagy akár a válása után? Vajon mekkora esélye lett volna annak, hogy együtt maradjanak ők ketten es persze Dawn? Úgy tervezte, hogy a napokban hazautazik. Ha a gyerekről tájékoztatni akarja Clintet, akkor a legfőbb ideje, hogy megtegye. Később, ha az apja kikerül a kórházból, természetesen visszajön, hogy meglátogassa. De itt nem maradhat addig! Ha a lelki nyugalmát nem akarja végleg elveszíteni, villámgyorsan döntenie kell. Persze könnyű azt mondani. Megpróbálta elképzelni, mit szólna Clint a vallomásához. Hátha nem örül maid annak, hogy lánya van? Hiszen még azt sem tudja, akar-e a férfi egyáltalán gyereket. Ráadásul a legtöbb apa először mindenképpen fiút szeretne, mert ebben látja férfiassága legékesebb bizonyítékát. És ha Clint azt hiszi, hogy csak a pénze miatt akarja a nyakába varrni a gyereket? Ha netán felajánl valamilyen összeget, azt ő mindenképpen büszkén visszautasítja. Egészen jól elboldogult eddig is Dawnnal! De ekkor megszólal benne a másik, józanabbik énje is: kezdődik az iskola, es a kislány megint kinőtte a ruháit. Na jó, ha anyagilag segíteni óhajt, esetleg mégis elfogadja És ha mást is ajánl, például házasságot, közös otthont, hogy éljenek együtt hárman, mint egy igazi család? – Ébredj, Skye! – utasította rendre magát. Mennyi az esély erre? Egy a millióhoz? Ennek ellenére tovább álmodozott, és elképzelte, milyen lenne vele mindéi éjjel közös ágyba bújni, majd a férfi karjában elaludni és a csókjára ébredem. Mindez balga álmodozás, de egyvalamire azért jó volt: ráébresztette arra, hogy mindenképpen beszélnie kell Clinttel a kislányról. Másnap reggel elment Alice-hez Dawnért. Legnagyobb meglepetésére a nővére már értesült róla, hogy ő a bárban Clinttel táncolt. – Nem beszéltük meg előre, csak hirtelen jött ötlet volt – magyarázkodott kissé zavartan Skye. – Ott ült a kávézóban, aztán megkérdezte, nem volna-e kedvem táncolni vele. – Nana, biztosan több is történt ennél.

Több? Mit szólna Alice, ha megtudná, hogy hajszál híján szeretkeztek a verandán? És mi lett volna, ha Chuck valamivel előbb jön haza? Csak most döbbent rá, mennyire vakmerően viselkedett. – Nem volt semmi több – füllentette a nővérének. – Clint Slade mostanában szinte sohasem jár a kávézóba. De ha mégis bekukkant, egyedül jön, és egyedül is távozik. Ahogy Skye a nők kihívó tekintetét látta, amellyel előző este Clintre pislogtak, ezt elég nehezen tudta elképzelni. – Nem váltogatja már úgy a barátnőit, mint az eljegyzése előtt? Alice a fejét rázta. – Furcsa, de nem. Hallottam ugyan pletykákat róla meg egy dallasi nőről, de szerintem nem komoly az ügy. – Talán csak nincs már annyi ideje, mert a farm teljesen lefoglalja. – Érdekes, hogy tegnap azért mégis ráért. Skye megvonta a vállát. – Ugyan már, kár az ilyesmit felfújni! – S valahogy úgy érezte, hogy ezt nem is annyira Alice-nek mondja, mint inkább saját magának. Aznap délután Skye felhívta Clintet. – Parancsolj, miben segíthetek? – kérdezte a férfi csöppet sem meglepett hangon. – Arra gondoltam, ha ma este ráérsz, találkozhatnánk. – Megváltoztattad a véleményedet a mozival kapcsolatban? A lány hirtelen zavarba jött, de aztán eszébe jutott, hogy amikor először találkoztak újra a kávézóban, a férfi moziba hívta meg. – Nem, csak van valami, amit feltétlenül meg kell veled beszélnem. – Rendben. És hol? – Olyan hely volna jó, ahol nyugodtan beszélhetünk. – Nálam? Semlegesnek ez ugyan egyáltalán nem mondható, de ott legalább tényleg nem zavarhatja őket senki, gondolta Skye. – Nem bánom. Fél hétkor megfelel? – Így marad idő arra, hogy a kislány megismerkedjen az apjával, amennyiben az is úgy akarja. – Érted menjek? – kérdezte Clint. – Előtte hideg vízzel lezuhanyozom, hogy idáig sértetlenül elfuvarozzalak, és csak itt rohanjalak le.

Mivel a történtek után most Skye kérte, hogy találkozzanak, és még arra is ráállt, hogy Clint házába menjen, nem csoda, ha az azt hiszi, hogy az ágyában szeretne kikötni. – Nem holmi romantikus találkára gondoltam. Egyszerűen beszélnem kell veled. És értem kell jönnöd! – Ahogy akarod. Itt maradsz vacsorára? – Nem, köszönöm! – Hát akkor este találkozunk. Viszlát! A lány visszatette a kagylót. A kocka el van vetve! Csak remélni merte, hogy nem fogja megbánni a döntését. Clint is letette a telefont. Hátradőlt az íróasztalánál álló hatalmas bőrfotelben. Mit akarhat tőle Skye? Neki is szándékában állt felhívni őt, de a lány megelőzte. Kezdetnek nem is rossz! Azt szerette volna neki ajánlani, hogy olykor-olykor menjenek el együtt szórakozni. Csakhogy Skye nyilván nem találkát akar. Érezte, hogy valami furcsa van ebben az egészben, de fogalma sem volt, mi lehet ez… Előző este csak úgy szikrázott körülöttük a levegő, aztán Skye egyszer csak kurtán-furcsán otthagyta. Újra még újra emlékezetébe idézte ezt, és egyetlen elfogadható magyarázatot talált rá: azt, hogy a lány még szűz. Kölcsönösen kívánják egymást, ehhez kétség sem fér. Ha alkalmasabb helyen történik ez, aligha érik be az előjátékkal. Meztelenre vetkőztek volna, és ő felfedezhette volna a lány testének összes titkát. Ma este viszont semmi sem állíthatja meg őket: a lehető legjobb helyen és lehető legkedvezőbb körülmények között lesznek! Dawn szemmel láthatóan csalódott volt, amikor az anyja bejelentette, hogy elmegy, de őt nem viszi magával. Chuckot azért beavatta Skye a dologba, s az nagyon örült ennek a fejleménynek, sőt nyomban fel is ajánlotta, hogy vigyáz a kicsire. Skye nem volt különösebben ideges, amikor bekanyarodott Clint házának parkolójába. A férfi már előre kinyitotta az ajtót, bár ő még jó néhány méterre volt a bejárattól. Ezek szerint már várta. Szívélyesen üdvözölte, majd bevezette a nappaliba. Amint beértek, itallal kínálta, de a lány ezt udvariasan elutasította. – Akkor hát mit tehetek érted? Találkozott a pillantásuk. Skye-nak torkában dobogott a szíve, összefüggés nélküli szavak

zsongtak a fejében, köztük Dawn cérnahangocskája: „apukám cowboy”. És ő most itt áll a gyermeke apja előtt, aki átható pillantással fürkészi és várja, hogy ő előhozakodjon a mondandójával. – Azt sem tudom, hol kezdjem – fogott bele a nő kissé elfogódottan. – Azt szokták ilyenkor ajánlani, hogy az elején – válaszolta Clint huncut mosollyal a szeme sarkában. Valóban ott kezdje? Hiszen az „eleje” az ő kamaszkori kétségbeesett, viszonzatlan szerelme a férfi iránt. Ha odáig menne vissza, még jobban zavarba jönne. Idegesen megropogtatta az ujjait, és megrökönyödve vette észre, hogy reszket. Clintnek is feltűnhetett ez, mert odament hozzá, és megnyugtatóan megfogta a kezét. Gyöngéden a pamlaghoz vezette, és leültette a puha párnák közé. – Nyugodj meg, kedves! Engedd el magad! – A férfi végigsimított a lány csupasz karján, ő meg odabújt hozzá. – Ugye neked ez lesz az első? Skye eltolta magától a férfit. – Már a telefonban is megmondtam, hogy nem... nem azért jövök ide. – De hát miért is higgyen neki? Hiszen alighogy hozzáért, hatalmába kerítette a vágy, s ez nyilván meg is látszik rajta. – Drágám, emiatt igazán nem kell szégyenkezned. Tudom, hogy a te korodban kissé szokatlan, ha valaki még szűz, és meg is értem, hogy izgulsz, de azért... Skye fölpattant, és az ablakhoz lépett. – Clint, én nem vagyok szűz. – Rendben van, semmi gond. Csak azt hittem, hogy azért estél ennyire pánikba tegnap este. A nő elfordult, és szórakozottan kibámult az ablakon. – Van egy lányom. Clint fölállt, és a kedveséhez lépett. Maga felé fordította, és gyöngéden fölemelte az állát. – Csak nem gondolod, hogy ez számít? Nem tartozom azok közé a férfiak közé, akik gyermekes anyákkal szóba sem állnak. – De Clint, ez ennél jóval bonyolultabb! – Talán az apával van valami baj? Skye nagy levegőt vett, és összeszedte minden bátorságát. Kétségbeesett imát rebegett magában: Uram, add, hogy örüljön a hírnek! – Clint... – A hangja elcsuklott, megköszörülte a torkát, hogy képes legyen befejezni a mondatot. – Te vagy a lányom apja. A férfi hátrahőkölt, és úgy nézett Skye-ra, mintha annak elment volna az esze.

– Úgy látom, te hiányoztál az iskolából, amikor arról tanultatok, hogyan születik a gyerek. Egy kicsit több kell hozzá, mint néhány szenvedélyes csók. – Nagyon jól tudom, hogyan születik a kisbaba. Dawn egyébként már ötéves. A férfi értetlenül csóválta a fejét. – Ez valami tréfa? – Ez nem tréfa. Csak közöltem veled, hogy van egy lányod. Az újdonsült apa akarba tett kézzel, komoran nézett rá. – Figyelj ide, ha pénzre van szükséged, mondd meg bátran, tudok neked kölcsönadni, de ne beszélj itt összevissza! Mindketten jól tudjuk, hogy sohasem feküdtünk le egymással. A csudába is, négy nappal ezelőtt, amikor a kávézóban megláttalak, azt se tudtam, ki vagy. És most azzal jössz, hogy van tőlem egy lányod! – Nekem nem kell a pénzed! – Hanem? – kérdezte Clint bizalmatlanul. – Arra gondoltam, tudnod kell róla? – Azt gondoltad, tudnom kell?! – Clint gúnyosan elnevette magát. – Hát ide figyelj! Nagyon sajnálom apádat, meg téged is, hogy teherbe estél, és egyedül neveled a gyerekedet. De azt már ne akard bemesélni nekem, hogy tőlem van! – Miért találtam volna ki? – Csakis a pénzért, mi másért? – Megmondtam, hogy nem érdekel a pénzed. – Ne is haragudj, ezt nagyon nehéz elhinnem. – Manapság minden kétséget kizárva megállapítható már, ki az apa. Miért tartasz olyan ostobának, hogy ilyesmit csak úgy kitaláljak? – méltatlankodott Skye. A férfi vállat vont. – Próba szerencse. Skye megrökönyödött. Tehát a férfi nem hisz neki. Emlékeztethetné ugyan arra a bizonyos, a kocsiban töltött közös éjszakájukra, de ilyen körülmények között semmi értelmét sem látta már a további magyarázkodásnak. Clint talán maga is jobb belátásra térne, ha találkozna Dawnnal, de milyen hatással lenne a kislányára, ha az apja egyszer felbukkanna, aztán újra eltűnne az életéből? – Vissza kell mennem – zárta le végül a beszélgetést színtelen hangon Skye. – Néhány napon belül elutazunk. Ha netán mégis látni akarod a kislányt, hívj fel!

Clint tajtékozott a dühtől. Ez a leghitványabb, legszemérmetlenebb, legaljasabb trükk, amivel valaha is találkoztam! – morgolódott, és idegesen föl-alá járkált a nappaliban. Milyen remekül játszotta Skye a szerepét! A telefonjával szépen előkészítette a terepet. Mivel tudta, hogy nem fog neki hinni, azt mondta, hogy csak beszélni akar vele. Adta a szerencsétlen, gátlásos leányzót, hogy ő megsajnálja, és igyekezzen megkönnyíteni a helyzetét. Még a karjába is borult, s hozzádörgölőzött, míg szinte az őrületig fel nem korbácsolta a vágyát! S amikor ezt elérte, lecsapott. Persze jóval többre számít, mint egyszeri kölcsönre. Egy gyereket akar a nyakába varrni, ez pedig rendszeres tartásdíj még legalább tizennyolc évig. Clint kiviharzott az istállóba, fölnyergelte Zeuszt, több napra elegendő elemózsiát rakott a nyeregtáskába, majd fölpattant a ló hátára. Lazára hagyta a gyeplőt, engedte, hogy a csődör szabja meg az iramot. Most sem csalódott mindig hű társában, mert az, ahogy remélte, gyors vágtába kezdett. Az őrült galopp addig tartott, amíg a ló is, lovasa is ki nem merült. Akkor Clint lassított, végül meghúzta a gyeplő szárát, és megálltak. Nagyon messzire került, bár még mindig a saját birtokán volt. Levette a nyerget a ló hátáról, szárazra dörgölte, éjszakai szálláshelyet keresett, majd tábortüzet gyújtott. Közben teljesen besötétedett, és ez még jobban lehangolta. Eleinte azzal vigasztalódott, hogy csak azért olyan bánatos, mert elmaradt egy szenvedélyes pásztorórája. Ám nem sokáig áltathatta magát. Bármilyen nehezére esett is, el kellett ismernie, hogy az egész dolog mélyen felkavarta, és hogy nagyon fájnak neki a történtek. Hát ebből a kapcsolatból nem lesz már semmi, pedig mennyire reménykedett benne. Elveszítette a nőt, az egyetlent, aki előtt őszintén meg tudott nyílni, akivel olyan dolgokról beszélt, amelyeket előtte soha, senkivel nem tárgyalt meg. Hiányozni fog neki az odafigyelése, a megértése. És Skye sem fog soha többé odabújni hozzá, hogy elpanaszolja gondját-baját. Őrült vagy, hogy ezen bánkódsz! – korholta magát. Hiszen Skye azzal állt elő, hogy gyermekének ő az apja, hogy az a kislány egy soha nem volt együttlétük nagyon is kézzelfogható eredménye. Skye megállt a kocsival a szülei háza előtt, de egyelőre nem mozdult. – Angyalkám, csalódást okoztam neked – suttogta szomorúan. Előző nap jól kisírta magát Clint vállán, de ma akkora fájdalom érte, amelyre a könnyek

önmagukban már nem hoznak enyhülést. Valahogy összeszedte magát, kiszállt az autóból, és elvánszorgott a házig. Sohasem gondolta volna, hogy ilyen óriási erőfeszítésbe kerülhet a veranda három lépcsőfokán fölmenni és az ajtót kinyitni. – Megjött anyu! – futott elé Dawn, és viharosan átölelte. Skye gyöngéden viszonozta a heves üdvözlést. Aztán megérezte magán Chuck tekintetét. Nem szólt semmit, csak szomorúan csóválta a fejét. – Chuck bácsi elvitt fagyizni. Aztán még volt csokoládé is. – És megköszönted? – Hát persze. – Derék kislány vagy! – Skye felsóhajtott, és magához ölelte. – Mehetünk fürödni? – Sok-sok habban? – Természetesen. Chuck felborzolta a kislány haját. – Jó éjt, tökmag! – A húgára nézett. – Lejössz utána egy kicsit beszélgetni? – Nagyon fáradt vagyok. Azt hiszem, rögtön beugrom az ágyba. – Ha esetleg meggondolnád magad, zárásig a bárban dolgozom Beau-val, és utána hazajövök. Hívj föl, ha szükséged lesz rám! – Köszönöm, Chuck! Skye tudta, hogy egyelőre nem lenne ereje beszélni a történtekről. Talán később, vagy inkább soha. De az mégis jólesett neki, hogy van valaki, akihez fordulhat, akinek kiöntheti a szívét. De hát képes lesz-e valaha is megemészteni ezt az egészet, és bárkivel is őszintén beszélni róla? Végképp megfosztotta a lányát attól a lehetőségtől, hogy kapcsolatba lépjen az apjával. Sőt ostobaságában még azzal is áltatta magát, hogy minden úgy végződhet, akár a mesében, és igazi családként élhetnek majd együtt. Clint éjszaka fölriadt, és hirtelenjében azt sem tudta, hol van. Megint az az átkozott buja álom gyötörte. Meddig megy ez még így? Mióta tart? Legalább hat éve! Nyugtalanul lehunyta a szemét, és nyomban megint ugyanazok a képek jelentek meg. Hát ez csodálatos! Úgy látszik, most már ébren is álmodik! Az erotikus jelenet olyan érzékelhetően pörgött le a szeme előtt, mintha nem is álomkép lenne, hanem maga a valóság. És most éjfélkor, a végtelen mennybolt alatt, hirtelen egy gondolat kezdett kibontakozni az agyában. Mi van, ha mégsem álom csupán ez az egész, hanem valóban megtörtént? Teresa azon az éjszakán nem lehetett vele. És ha egy másik nővel volt, és tényleg szeretkezett vele?

Nem, ez egyszerűen lehetetlen! Miért hagyta volna akkor az a nő, hogy Teresát vegye el, és ne őt? Ha van egy másik nő, az kikaparta volna a szemét az eljegyzése után, vagy próbálta volna megzsarolni őt azzal, hogy beszámol Teresának a félrelépéséről. Hátha a nő is ugyanolyan részeg volt, mint ő, és arra sem emlékezett, kivel hált aznap éjjel? A szemét szorosan lezárta, és újra csak befelé figyelt, az álmára. Hátha az akkor régen, hat évvel ezelőtt nem is álom volt, hanem valóság? Az álom minden részlete most is megegyezett a korábbiakkal addig a pillanatig, amikor a kocsi ajtaja kinyílt. Tapogatózva nyújtogatta a kezét, de most nem volt sötét, mint eddigi álmaiban mindig, s az autó hirtelen felvillanó belső lámpája megvilágította a lány halvány körvonalait. A kezét önkéntelenül a szeme elé kapta, mert bántotta a fény, de arra még maradt ideje, hogy egy röpke pillantást vessen a nőre, aki éppen kászálódott kifelé a kocsiból. Kék szemű, szőke lány volt, a viharos éjszaka nyomaként a haja ziláltan terült szét a vállán, az ajka pedig megdagadt a vad csókoktól. De hát ez... Skye! Clint hirtelen fölnyitotta szemét, és legszívesebben elnevette volna magát Micsoda gonosz tréfát űz vele a képzelete?! Hogyan is lehetne ez a nő Skye? Ez... ez egyszerűen lehetetlen! De aztán eszébe jutottak bizonyos apróságok, elejtett szavak, amelyeket Skye aznap este mondott, és villámcsapásként hasított belé a felismerés. Azt állította, hogy ötéves a lánya, és ő hat évvel ezelőtt látta először ezt az álmot. Vajon összefügg-e a kettő? Bizonyíték egyikre sincs: sem arra, hogy álom volt az egész, sem arra hogy megtörtént. Akkor úgy hitte, Teresával töltötte az éjszakát. Amikor ráeszmélt a tévedésére egyetlen ésszerű magyarázatot talált, nevezetesen azt, hogy az egész nem volt más, csak álom. De most újra felvetődött benne, hogy talán valóban egy másik nővel töltötte azt az éjszakát. És ha tényleg Skye volt az a nő?

6. FEJEZET Clint Williamsonék házának verandáján állt, és arra várt, hogy valaki kijöjjön a kopogására. A hintaágyra nézett, ahol Skye-jal két napja együtt töltötték az estét. Most, a nappali fénynél észrevette, hogy az ütött-kopott alkalmatosságra bizony ráférne a festés. Hát igen, nappal minden egészen más. Skye első hallásra oly képtelennek tűnő állítása, hogy ő lenne a gyermekének apja, már nem is tűnt olyan valószerűtlennek. Skye bátyja, Chuck nyitott ajtót. – Jó reggelt, Clint! – Udvariasan, ám kimérten beszélt. – Nem tudom, fölébredt-e már Skye, de megnézem, ha akarod. – Azért jöttem, hogy a gyereket lássam. Chuck szélesre tárta az ajtót. – Dawn a konyhában reggelizik. A konyha a nappali mögött van jobbra. – Köszönöm! – Clint izgatottan elindult a megadott irányba. Léptei alatt hangosan nyikorgott a nappali parkettája. Közben a kávéfőző sípolása mellett egy gyermekdalt hallott, amelyet cérnavékony hangocska vidáman dudorászott. Megállt az ajtóban, onnan nézegette a kislányt, aki éppen egy félig üres zabpelyhes zacskóval játszadozott. Mintha Skye-t látta volna kicsiben. Csakhogy Skye szőke, a lányka pedig sötét hajú. Előrébb lépett. A zajra a lányka felkapta a fejét, és abbahagyta a dúdolást. A férfinak még a lélegzete is elakadt, amikor a pillantásuk találkozott. A gyermek szemének a formája és színe teljesen az övé, s ez már nem lehet véletlen. – Szia, Dawn! A gyerek ránevetett, egészen úgy, mint az anyja. – Szia! Clint úgy ment oda az asztalhoz, mint egy alvajáró, és gyorsan leült, mielőtt még reszkető térde végleg felmondta volna szolgálatot. Van egy lányom, zakatolt az agyában egyre. A félelmetes valóság testét-lelkét megrázó élményként hatott rá. Aztán már csak arra vágyott, hogy a kis teremtést átölelje. Ám nem akarta megijeszteni, inkább elragadtatással figyelte, ahogy a kicsike a legnagyobb lelki nyugalommal tovább reggelizik.

– Clint a konyhában van Dawnnal. Skye összerezzent Chuck szavai hallatán. A szíve a torkában dobogott. Úgy érezte, minden másodperc drága. Fel sem öltözött, csak a köntösét kapta magára, és lerohant. A konyha előtt lelassított, de ehhez igen nagy önuralomra volt szüksége. Clint háttal volt neki, de látta, mennyire megfeszülnek a vállizmai, és ebből világosan következtethetett a lelkiállapotára. Dawn éppen vele szemben ült. – Jó reggelt, anyu! Clint még feszültebb lett, de nem fordult hátra. – Jó reggelt, angyalkám! – Skye odament a gyerekhez, és megállt a széke mögött. – Jó reggelt, Clint! – Skye! – nyögte ki a férfi színtelen hangon. Dawn hátrahajolt, és odamosolygott az anyjára. Bármiről beszélgetett is a férfival, nem látszott a gyereken, hogy izgatott vagy nyugtalan lenne. Ezek szerint Clint nem mondta el neki, miért jött. – Légy szíves, kicsikém, menj fel fogat mosni és beágyazni! A kis hölgy kérdően nézett újdonsült barátjára. – Itt leszel még, ha visszajövök, ugye? – Hát persze. Dawn leugrott a székéről. – Jó, mert szeretnék még veled Zeuszról beszélgetni. – Azzal dudorászva kiviharzott a konyhából. – A lovam – magyarázta Clint. Skye legszívesebben ráförmedt volna, hogy neki aztán mindegy, mi a lova neve, inkább azt szeretné tudni, mi a csudát keres itt. Miért jött ide, ha olyan biztos benne, hogy ő be akarja csapni? De aztán összeszedte magát, és csak annyit mondott: – Dawn szereti a lovakat. – Ezt biztosan örökölte. – Most már elhiszed, hogy a te lányod? Tegnap este még azt állítottad, hogy az lehetetlen. Clint vállat vont. Hirtelen meghallotta a kislány papucsának szapora kopogását a fejük fölött, fölpillantott, aztán Skye-ra nézett: – Kérdezősködött az apjáról? – Igen. – És mit mondtál rólam? – Éppen csak annyit, hogy texasi cowboy vagy. Ezt könnyebben megértette, mintha azt

mondtam volna neki, hogy egy állattenyésztő farm tulajdonosa. Clint elhúzta a száját, és nagyot sóhajtott. – És mit találtál ki, miért nem vagyok vele? – Semmit! Vannak barátai, akiknek elváltak a szüleik, így hozzászokott, hogy az anya meg az apa nem mindig él együtt. Szerencsére a részletek eddig nem érdekelték. – Na ez az egyetlen, amiben reménykedhetünk. így talán a hirtelen felbukkanásom sem lesz számára furcsa. Nem szívesen mesélnék neki arról, hogy az anyja becsapta. Skye lerogyott Dawn székére, úgy érezte, a lába felmondta a szolgálatot. – Soha nem csaptam be! – tiltakozott. – Azt mondtad, hogy texasi cowboy vagyok, és azt a látszatot keltetted, hogy elhagytam, ez pedig bizony szemenszedett hazugság, drága hölgyem. – Fölugrott, és egy darabig komoran nézte a nőt. – Miért tetted ezt? Miért rejtegetted előlem a gyermekemet ennyi éven át? Skye-nak mindig is a leghőbb vágya volt, hogy Clinttel együtt nevelhesse Dawnt. De olyan megalázó dolog lett volna megvallani neki, hogy Teresa helyett tévedésből vele hált... A kis lábak immár lefelé dübörögtek a lépcsőn, így nem maradt ideje a válaszra. Előző este óta egyfolytában azon gyötrődött, helyes volt-e beszelnie Clintnek a gyerekről, de tudván tudta, hogy Dawn hamarosan egyre többet fog kérdezősködni az apja felől. Nehéz lett volna eldöntenie, hazudjon-e neki vagy tárja fel előtte a keserű igazságot. A lavina most megindult, és semmi sem tartóztathatja már fel. Végig kell hát csinálnia, bármi kerekedik is ki ebből. – Itt vagyok, ragyogok! – jelentette Dawn. Felmászott az anyja ölébe, és várakozásteljesen nézett Clintre. – És mi történt, amikor Zeusz megharapta az edzőt? – Szeretnéd megismerni Zeuszt? Dawn izgatottan ficánkolni kezdett. – Hát lehet? – Ha anyukád megengedi. – Anyu, ugye megengeded? Skye nem tudta, őt is beleértette-e a meghívásba Clint, azt azonban elhatározta, – Hát persze. Dawn el volt ragadtatva a ranchon található állatoktól. Skye igyekezett csak erre figyelni, Clint társaságát pedig lehetőleg kerülni. Jóllehet a farmon, ahol Skye dolgozott, hasonló állatokat tenyésztenek, a kislányt itt mégis minden lenyűgözte, különösen Zeusz, Clint lova. Csodálkozott, mennyivel nagyobb itt az istálló meg a többi melléképület.

Ebéd után a verandán visongott a gyönyörűségtől, amikor a poros földön ide-oda surranó gyíkocskákat észrevette. A két felnőtt kizárólag a kislányt figyelte, és gondosan kerülte egymás tekintetét. Szerencsére Dawn mindkettejüket teljesen lekötötte, szakadatlanul újabb és újabb kérdésekkel ostromolta Clintet. – Otthon majd elmesélem, hogy láttam igazi cowboyokat – mondta a kicsi sugárzó arccal. Aztán egy pillanatra eltöprengett, és Clinthez fordult. – Ugye te igazi cowboy vagy? – kíváncsiskodott. – Az bizony. – Az én apukám is igazi cowboy. Skye-nak nagyot dobbant a szíve. Clint kérdő tekintettel nézett rá – Skye? Látszott rajta szeretné megmondani Dawnnak, hogy ő az apja. Skye-nak meg először ötlött az eszébe, hogy ezt egyelőre nem engedi meg neki, de aztán inkább a sorsra bízta. – Ha úgy gondolod... – felelte tétován. Clint bólintott, és szinte félve nézett a lányára. A kislány szeme hatalmasra kerekedett. – Ő az apukám? – fordult az anyjához. – Igen, angyalkám. A kicsi Clint ölébe ugrott, és boldogan a nyakába csimpaszkodott – Apu, apu! Te vagy az apukám, a cowboy'! Skye nem tudta, sírjon-e, vagy nevessen, de mivel a lányát ennyire boldognak látta, inkább vele örült ő is. Ebéd után Clint a kirobbanóan jókedvű Dawnt a konyhába küldte Reina vezette. Szinte egyszerre ertek oda egy aktatáskás, vadnyugati öltözékű férfival. – Miles Stokes, az ügyvédem. Miles, ő a gyerek anyja. Clint az íróasztalához ült. Most igaz, sikeres üzletemberként viselkedett, aki hideg aggyal, megfontoltan dönt minden ügyben. Skye rá sem ismer benne a körülrajongott apára vagy a szenvedélyes szeretőre. Azt hitte, Clint kettesben szeretne maradni vele. Az ügyvéd megjelenése meglehetősen kiábrándította. Miles előhúzott az aktatáskájából három köteg papírt, az egyiket Clintnek a másikat Skyenak adta, a harmadikat magánál tartotta. Skye megpróbált eligazodni a szövevényes jogi szakszövegen, de egy idő után reményt vesztve föladta. Gyorsan végiglapozott az egész paksamétán, de semmivel sem lett okosabb.

– Elnézést, azt hiszem, előbb nekem is beszélnem kell az ügyvédemmel. Soha életében nem volt még dolga jogásszal, de akadt néhány a Bar-K ranch törzsvendégei között. Valamelyik biztosan szívesen segít, legalább annyiban, hogy ajánl neki valakit. És ha szerencséje van, az ügyvéd beleegyezik abba is, megismerhette az apját, és akkor már tudta, hogy a lehető legjobbat tette. Clint a telefonkagylóért nyúlt. – Föl akarod hívni? – Előtte négyszemközt kell vele beszélnem, hogy elmagyarázzam neki a helyzetet. – Tehát nem én vagyok az utolsó, aki megtudja. Skye nak nagyon rosszulesett ez a megjegyzés, de végtére is érthetőnek találta Clint viselkedését. – Te vagy az első, akinek elmondtam. Rajtad kívül csak Chuck tudja, de ő magától jött rá. Miles előhúzott egy névjegykártyát a zakója belső zsebéből, és átnyújtotta Skye-nak. – Kérem, hívjon fel az ügyvédjével együtt, és egyeztessünk egy időpontot! Skve rápillantott a kártyára. Az irodának houstoni címe volt. – Jó, rendben! – Csak találjak minél előbb ügyvédet tette hozzá magában. – Ha nincs ellenedre, akkor egyelőre zárjuk le ezt a dolgot – javasolta Clint. – Milesszal van még egy kis megbeszélnivalónk. Menj nyugodtan Dawnhoz, az illóban találod Csatlakozom hozzátok, amint végeztem, aztán együtt kilovagolunk. A nő válaszát meg sem várva elsietett az ügyvéddel. Skye is kilépett a dolgozószobából, és csendesen behúzta maga mögött az ajtót. Mindent a kislányodért teszel, biztatta magát. Csakis és kizárólag érte... Dawn Clint előtt ült Zeuszon. Skye egy barna kancán követte őket. Bár lovak közelében élt, már jó ideje nem lovagolt. Megpróbálta élvezni a táj szépségét, de a figyelmét folyton elvonták azok ketten ott előtte. Úgy beszélgettek egymással, mintha régi barátok lennének. Ahhoz ugyan túl messze ügettek, hogy értse is őket, de föl-fölcsattanó vidám nevetésük folyton a fülébe és, bizony, a szívébe hatolt. Keserű szájízzel állapította meg, milyen jól megvannak nélküle, s végtelenül magányosnak érezte magát, magányosabbnak, mint esténként, amikor Dawn elaltatása után egyedül üldögélt a szobája félhomályában. Clint kint állt a verandán. Kalapban, lábát hanyagul a korláthoz támasztva szemlélte a naplementét. A gyönyörű látvány legtöbbször megnyugtatta. Ezúttal azonban forrt a méregtől, és fogalma sem volt, mit is tehetne ellene.

Nagyon jól telt a nap Dawnnal, minden rendben is lett volna, ha Skye jelenléte nem kavarja fel annyira. Egész idő alatt egyre csak azon járt az esze, milyen jó lenne megcsókolni. Lelki szemei előtt élénken látta visszatérő álma egyes jeleneteit, amelyben Skye olyan odaadóan szeretkezett vele. Most már tisztában volt ugyan vele, hogy az a valóságban is megtörtént, az azonban továbbra is foglalkoztatta, hogy az álmában mennyi a valóságon alapuló elem, és mennyi az, amit túlcsorduló képzelőereje tett hozzá az évek során. Erről egyetlen módon győződhetne meg: ha újra lefekszik vele. Miután ebbe belegondolt, hiába próbálta magának bemesélni, hogy egyáltalán nem érdekli őt ez a nő. Heves testi reakciója egyértelműen meggyőzte önbecsapási kísérletének teljes kudarcáról. Skye talált egy ügyvédet, és négyesben megbeszélték, hogyan rendezzék az apa láthatási jogát. Szerencsére Clintnek a lánya érdeke volt a legfontosabb, de Skye mindvégig érezte, hogy neki nem bocsát meg, amiért ennyi ideig eltitkolta előle a gyerek létezését. A maga részéről Skye végül elfogadta a rendezést, mely szerint Dawn a nyári szünidőt felváltva hol nála, hol az apjánál tölti. Csak abban nem tudtak egyezségre jutni, hogy a kislány hol kezdje a tanulmányait. Clint azt akarta, hogy kerüljön hozzá a Diamond-S ranchra, és onnan járjon be Harmony Ridge-be iskolába. Skye meg ragaszkodott hozzá, hogy maradjon nála. Egyikük sem engedett, ezért úgy tűnt, ebben a kérdésben a bíróságnak kell döntenie. Skye-nak iszonyatos volt még belegondolni is, hogy Dawnt elszakíthatják tőle, és Clintnek ítélhetik. Igyekezett uralkodni magán, de szorongását nem bírta legyőzni. San Antonióból közben arról értesítették, hogy Lou Williamsont meg kell műteni. A műtét előtti napon, csütörtökön, az apa szerette volna látni a gyermekeit és az unokáit. Skye úgy tervezte, hogy utána szombaton hazarepül a Bar-K ranchra. Abban maradtak, hogy Dawnt is magával viszi, de Clint négy nappal később a saját gépén eljön majd érte. Azon az estén Skye némi ízelítőt kapott arról, hogyan is lesz ez a jövőben. Clint odajött hozzájuk, hogy elbúcsúzzon a kicsitől, aztán egy hirtelen ötletnek engedve elvitte fagyizni. Skye magára maradt. Csomagolhatott volna, meg egyébként is akadt még a ház körül tennivalója bőven, s ehelyett mit csinált? Gyorsan a nappali egyik ablakához rohant, ahonnan nyomon tudta követni a lánya minden lépését. Ha Clintnek el kellett volna mesélnie, mit érzett kislányával való első együttléte alkalmával, talán az „ideges” szóval jár a legközelebb az igazsághoz. Jobb, ha minél hamarabb hozzászoksz! – biztatta magát. És ha a bíró reá nézve kedvező döntést hoz, nagyon

sokszor lesznek még együtt. Az a legnagyobb baj, hogy halvány fogalma sem volt, hogyan kell egy ötéves gyerekkel bánni. Megkönnyebbülve tapasztalta, hogy a kislány teljesen fesztelenül viselkedik vele, így folytonos csacsogásával átsegíti a nehezén. Mivel forró nyáreste volt, hosszú sor állt a fagylaltozó előtt. Clint senkit sem ismert annyira, hogy leálljon csevegni, ezért inkább beállt a lányával együtt a sor végére. – Kiválasztottad már? – kérdezte a kislányt. – Erdőmestert kérek. Az a kedvencem. Clint igyekezett ezt megjegyezni, hogy Reinának utasításba adhassa: Dawn látogatása előtt mindig legyen erdőmester fagylalt a hűtőszekrényben. Egymásra mosolyogtak. Az apa alig tudta elhinni, hogy ez a kis tünemény valóban az ő kislánya. A felelősség, amely most a nyakába szakadt, kissé megriasztotta, de semmiképp nem tántorította vissza attól, hogy becsülettel vállalja, amit elkezdett. Amikor sorra kerültek, két adag erdőmestert kért. Már az idejét sem tudta, mikor evett utoljára fagylaltot. Kényelmesen letelepedtek az egyik asztalhoz. – Örülsz, hogy hazamész? – érdeklődött Clint. Dawn vállat vont. – Előbb még el kell mennem a nagypapához. Nem is ismerem. Tudod, most kórházban van. – Neked van ám egy másik nagymamád és nagypapád is, akik szintén nagyon fognak örülni neked, ha megismernek. – Tényleg? – Tényleg! – bólintott Clint. – Az én apukám és anyukám. Most éppen Kanadában utazgatnak, de nemsokára visszajönnek. – Mennyi nagypapa meg nagymama! – Dawn szorgalmasan kanalazta a fagyiját. – Úgy örülök, hogy idejöttünk anyuval! – Én is örülök, kicsim.

7. FEJEZET Clint csak egy jó óra múlva hozta vissza Dawnt. Skye az ablak jótékony rejtekéből nézhette végig, ahogy magához öleli a kicsit, és egy puszit nyom az arcára, mielőtt beengedi a házba. Dawn rohant felfelé a lépcsőn. – Anyu, anyu, találd ki, hol voltam! Megnéztem az iskolát, ahova apuval jártatok, és aminek újkorában az egyik dédnagypapám volt az igazgatója. De most már nem új ám. Skye rámosolygott a csacsogó lánykára. – Hát ez nagyszerű, drágám. De most már indulj, és keress magadnak egy esti mesét! Szeretnék néhány szót váltani apukáddal. Miután Dawn bement a szobájába, Skye leviharzott a lépcsőn, és még elérte Clintet a feljáró végén. Feltépte a kocsi ajtaját, és lehuppant a vezető melletti ülésre. – Ne próbálj ilyen alattomosan odébbállni, te... te... Szavakat sem találok rá, mennyi bajom van, amióta találkoztunk! – Mit óhajt, Miss Williamson? – Hogy merészelted Dawnt az iskolához vinni? – Nem vittem oda. Útba esett, amikor fagyizni mentünk. Talán tegyek egy mérföld kitérőt, csak azért, mert az iskola is épp arra van? – Dehogy! De azért nem kellett volna annyit mesélned róla! – Ő kérdezett. Talán hazudjak neki? – Szó sincs róla! Egyszerűen azt kellett volna mondanod, hogy ez itt az iskola és kész. Ehelyett előhozakodsz az egész családtörténeteddel! Clint csettintett az ujjával, mintha éppen akkor jutott volna az eszébe valami. – Ó, hát persze! Hazudni kizárólag neked szabad. Felséges úrnőm, esedezem, fogadja legalázatosabb bocsánatkérésemet! – Egyszerűen nincs jogod Dawnt ilyen aljas módon befolyásolni! Azért mutattad meg neki az iskolát, hogy itt akarjon maradni, és ugyanabba az iskolába akarjon járni, mint mi. – Egyetlen szóval sem céloztam ilyesmire. – Elég okos hozzá, hogy magától is kitalálja. – Miért lenne olyan szörnyű, ha itt járna iskolába? Elvégre ő is idevalósi, s ez igazán jó iskola. – Csak éppen több mint száz mérföldre van az otthonától. – A te otthonodtól. De visszaköltözhetnél te is. Keress egy házat a városban! Biztosan

dolgozhatnál a szüléidnél. Mindig is ez volt a leghőbb vágyam, gondolta keserűen Skye. Visszajönni Harmony Ridge-be, és életem végéig más se lenni, mint Clint Slade törvénytelen lányának az anyja. – Jól érzem magam ott, ahol élek, és a munkámat is szeretem. – Amíg tart az iskolaév, itt töltheted a hétvégeket. – Sokszor hétvégén is dolgozom. Mindezt már megtárgyalták az ügyvédeikkel, de Clint, úgy látszik, egy jottányit sem hajlandó engedni az álláspontjából. A férfi közönyösen vállat vont. – Hát oldd meg, ahogy tudod! – Bárcsak soha meg sem említettem volna neked Dawnt! – Most már késő! – A férfi rámosolygott gyermeke anyjára. – Ha nincs több mondanivalód, szállj ki, kérlek! Ezer dolgom van még a farmon. Skye fortyogott, de tudta, Clint a maga részről lezárta az ügyet. Semmi egyébben nem bízhat már, csak a bíróság kedvező ítéletében. Ha mégsem az ő javára döntenének, újra el kell tűnnie a világ szeme elől. De hát hogyan is tudna ismét minden hidat fölégetni maga mögött? Hogyan lenne képes itt hagyni megint a családját? És miként magyarázhatná meg az egészet Dawn- nak? Tépelődésének az vetett véget, hogy Clint előrehajolt, és kinyitotta neki az ajtót. Skye ösztönösen, védekező mozdulattal a melle elé kapta a karját. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, de aztán mérgesen ráripakodott a férfira. – Egyedül is ki tudom nyitni! A férfi mélyen a szemébe nézett, az arca szinte súrolta az övét. Skye hátán borzongás futott végig. Bármilyen dühös volt is, most egy másik érzelem kerítette hatalmába. A férfi közelségétől fölgyorsult a szívverése, és nagy fáradságába került, hogy visszafogja magát, és szenvedélyesen meg ne csókolja Clintet. – Hát akkor miért nem tetted? – Éppen arra készültem. – Hát persze. – Clint kissé elhúzódott Skye-tól, majd néhány másodpercig kifürkészhetetlen tekintettel nézett rá. – Az ajtó nyitva áll. Most már semmi akadálya annak, hogy kiszállj. Skye kiugrott a kocsiból, és becsapta az ajtót. A Williamson testvérek Alice kisteherautóján és Beau kocsiján megérkeztek San Antonióba, a kórházba. A várószobában találkoztak az anyjukkal. Mivel egyszerre csak két látogató mehetett be, úgy döntöttek, hogy Skye es Chuck lesznek az elsők, aztán Dawn váltja

Chuckot, és utánuk következő a család. Skye görcsösen markolta bátyja kezét, míg a beteg szobájának félig nyitott ajtaja felé tartottak. Chuck bekopogtatott, aztán beleptek. Az apjuk kicsinek és törékenynek tűnt, egészen más volt, mint régen. De a látvány, ahogy elesetten feküdt a kórházi ágyon, kiálló csövekkel es vezetékekkel a testében, olyan hatással volt a lányára, hogy egyből potyogni kezdtek a könnyei. Lassan odament az ágyhoz. – Szia, apa! Hogy érzed magad? A beteg arca görcsös mosolyra rándult. – Most már jobban. Skye hatalmas gombócot érzett a torkában, de erőt vett magán, majd lehajolt az apjához és adott egy puszit a homlokára. Amikor fel akart egyenesedni, a beteg a keze után kapott, és gyöngén megszorította. – Köszönöm, hogy eljöttél! Skye bólintott, és hátrébb lépett, hogy helyet adjon Chucknak. Előkapott egy zsebkendőt, leitatta a könnyeit, és lopva kifújta az orrát is. – Hozzatok ide két széket, és üljetek le! – mondta Lou, aztán megköszörülte a torkát, és megvárta, míg a gyerekei elhelyezkednek. – Azért akartalak látni benneteket – folytatta –, hogy el tudjunk búcsúzni, hiszen megeshet, hogy ott maradok a műtőasztalon. Chuck idegesen fészkelődött a székén, napbarnított arca elsápadt. Skye vigasztalóan megszorította a karját. Lou szórakozottan babrált ujjaival a kikeményített lepedőn. – Amikor az infarktust kaptam, azt hittem, ütött az utolsó órám. De nagy szerencsém volt, és most már erősen remélem, hogy ez a szerencse a műtét alatt sem hagy el. Hallgattakak egy darabig, mindegyikük a saját gondolataiba merült. – Elhoztad a babát is, Skye? – kérdezte végül Lou. – Már nem olyan baba. Dawn ötéves, és kint várja az unokatestvéreivel együtt, hogy bejöhessen hozzád. – A Rocking-W összes törzsvendége az üdvözletét küldi, és javulást kíván – mondta Chuck. – Negyven éve nem voltam két napnál tovább távol az üzlettől, míg ez meg nem történt. – Lou a szíve felé intett. – Nemsokára újra ott leszel – bátorította Skye. Lou elnyomott egy ásítást, a gyerekei egymásra pillantottak.

– Beküldőm most Dawnt, hogy aztán pihenhess egy kicsit. – Chuck fölállt szeretetteljes kézszorítással elbúcsúzott az apjától. Skye kettesben maradt a beteggel. – Mi újság, kislányom? – Az üzlet elég jól megy. Mindenki... – Anyád tájékoztat az üzleti ügyekről. Atra vagyok kíváncsi, te hogy élsz hogyan boldogulsz. – Jól. Igazán jól. – Elvégre így is van, legalábbis részben. Van fedél a feje fölött, van munkája, amelyet szeret, a gyermeke egészséges... Micsoda önző dolog egyebet is várni az élettől! Skye kikukkantott a folyosóra, és hallotta, ahogy közeledik Dawn a nagybátyjával. Chuck bátorítóan megveregette húga hátát, az meg kézen fogta a kicsit, es odavezette a nagyapja ágyához. Ott aztán fölemelte a pöttöm lányt, hogy az apja jobban láthassa. – Dawn, ő a nagypapád. A kislány összeszorított szájjal, komolyan nézett le az öregemberre. A nagyapja rámosolygott, és ő megkönnyebbülve viszonozta a mosolyt. – Szia, nagypapa! – Szia, Dawn! A kicsi megérintette a beteg karját. – Sajnálom, hogy nem vagy jól. – Aranyos vagy. – Az öreg bólogatott, és közben alaposan szemügyre vette kis unokáját. – A szeme és haja színétől eltekintve teljesen olyan, mint te voltál gyerekkorodban. Skye azon töprengett, Lou vajon rájött-e, hogy Clint az apa. Akárhogy is, de el fogja neki mondani, amint felépül, nehogy mindenféle szóbeszédből értesüljön róla. Mert amikor Dawn rendszeresen kezd majd ellátogatni a Diamond-S-re, óhatatlanul megindul a pletyka. A nagypapa közben az iskoláról csevegett az unokájával. Dawn részletesen beszámolt az óvodai élményeiről, majd át kellett adniuk a helyet a következő családtagnak. Skye megcsókolta az apját. – Viszlát, nagypapa! – búcsúzott Dawn, és ő is adott a betegnek egy puszit – Gyógyulj meg! – Szervusz, Dawn! Aztán vigyázz a tehenekkel! Lou minden gyerektől így búcsúzott. Kezdetben ezt csak tréfának vették de felnőttkorukban, amikor már autón jártak, rájöttek, mekkora veszélyt jelentenek a szabadon bóklászó marhák. Skye szívből remélte, hogy Dawn nem utoljára hallotta ezt a kedves-mókás

figyelmeztetést. Anya és leánya nehezen rázódott vissza a régi életébe a Bar-K ranchon. De hála barátai és munkatársai kedvességének, Skye napközben sokszor már-már el is felejtette mindazt, ami Harmony Ridge-ben történt. Ám ahogy közeledett az este, minduntalan előtolakodtak az emlékei: szinte a zsigereiben érezte Clint szenvedélyes csókját és forró ölelését. Az anyja fölhívta, s nagy örömmel elújságolta, hogy a műtét sikerült, és Lou remélhetőleg hamarosan felépül. Chuck egyszer benézett hozzá az egyik közeli farmon tartott versenye előtt, sőt ott maradt nála vacsorára is. A bátyja viharos tetszést aratott a helybéli ifjú hölgyek körében, Skye nem győzött másnap a kérdések özönére válaszolni. A végén még azt is kibökte, hogy Harmony Ridge-ben lakik még egy ugyanolyan szívdöglesztő és ráadásul szintén nőtlen bátyja. Igen hamar elérkezett a nap, amikor Clint eljött Dawnért. Skye összecsomagolta lánya kis bőröndjét, de közben a könnyeit nyeldeste. Dawnt úszott a boldogságban, hogy imádott apukáját újra láthatja, és hogy a saját repülőgépén viszi magával. Skye nagy nehezen megőrizte az önuralmát, amíg a bejárati ajtó be nem csapódott a kislány és Clint mögött, de utána megeredtek a könnyei... Váratlanul újra ajtócsapódást hallott, és zavartan a bejárat felé fordult. – Dawn itt felejtette a kutyusát, Snoopyt – magyarázkodott Clint. – Azonnal hozom – mormolta az orra alatt Skye, és azon szurkolt, hogy a férfi ne vegye észre könnyáztatta arcán az áruló nyomokat. Bement Dawn szobájába, fogta a kis játék állatot, és magához szorította. Amikor megfordult, látta, hogy Clint ott áll az ajtóban, és figyeli. A farmján nyilván egy szekrény is nagyobb, mint itt az egész gyerekszoba. – Azt hittem, örülsz neki, hogy egy kicsit egyedül lehetsz – vetette oda a férfi már-már nyers hangon. Egyértelmű volt, hogy Skye hiába próbálta elrejteni a bánatát. – Ebből is látszik, mennyire nem érted az egészet. – Fölösleges ilyen pökhendinek lenned! Az bizony meglehet! De attól, hogy végre sikerült egy kicsit felbosszantania ezt a kiállhatatlan alakot, a lány egyből jobban érezte magát. Mivel Skye nem válaszolt, a férfi idegesen a hajába túrt, és hozzátette: – Akár tetszik neked, akár nem, ezentúl gyakran találkozunk majd. Ez bizony igaz. Egyre több lesz az olyan esemény, amelyen Dawn mindkettejüket szeretné

látni: az első iskolai szereplésétől kezdve egészen a lakodalmáig. S ez a láthatatlan kötelék szülők között akkor sem szakad meg, ha valamelyikük vagy mind a ketten megházasodnak, és további gyermekeik lesznek. – Dawn kedvéért próbáljunk meg valahogy kijönni egymással! – javasolta. – Jó, próbáljuk meg! – bólintott Clint. Közelebb lépett a nőhöz, és kinyújtotta felé a kezét. Skye-nak majd kiugrott a szíve. Talán meg akarja ölelni? Vagy csak kezet akar fogni vele? – Akkor hát hadd vigyem el Dawnnak Snoopyt! – mondta. Ó, te eszement liba, szidta magát Skye. Már megint képzelegtél? Izgalmában túl hamar nyújtotta oda az állatkát, és az a padlóra bukfencezett. Egyszerre nyúltak érte, és véletlenül összeért a kezük. A lányon borzongás futott végig. – Esténként ezt szokta simogatni, hogy el tudjon aludni. – A hangja remegett, és a végén el is csuklott. Clint finoman megszorította a kezét. – Nagyon fogok rá vigyázni, ne aggódj! – Tudom. Dawn minden este lefekvés előtt hazatelefonált az anyjának. Nagyon boldognak tűnt a hangja. Clint nagy hálószobát és külön játékszobát alakított ki számára. Ráadásul vett neki egy pónit, s az a kis gazdájától a Princess nevet kapta. Skye azon kezdett aggódni, hogy a gyerek talán haza sem akar már jönni, de a kislány a beszélgetésüket mindig azzal zárta, hogy üdvözletét küldte az otthoni barátainak, és sohasem mulasztotta el hozzátenni: – Hiányzol, anyu! A Diamond-S ranchról a házvezetőnő vitte haza a kislányt. Skye ekkor döbbent rá, hogy bármilyen őrültség is, de csalódást érzett, amiért nem találkozhatott Clinttel. A férfi rábízta Zeuszt az egyik cowboyra, és a ház felé ballagott. Odabent ma már nem fogadta serény lábacskák ütemes dobogása, és nem üdvözölte senki kirobbanó örömmel. Dawn visszament az anyjához. Hogy elröpült az a néhány nap! A dolgozószobába ment. Az íróasztalon színes ceruzák hevertek, meg egy halom papír. A kislány sokat rajzolt itt, néhány képe a hűtőszekrényt díszítette, a többit hazavitte a „másik otthon”-ába. A féltett kis kavicsait „csak egy pillanatra” betette az egyik fiókba. Szóval szeretne visszatérni ide...

Hiába tanúskodott erről minden apró jel, a férfi fájdalmát nem enyhítette, és semmi sem tölthette ki azt a tátongó űrt, amit a kislány hiánya jelentett. Általában nagyon jól megvolt magában. Vagy ha nem, hát lovagolt egy nagyot a farmján. Dawn és az anyja. Hát igen. Legjobb lenne, ha meg tudná állni, hogy egyikükre se gondoljon. Azért vitette vissza Reinával a gyereket, hogy ne kelljen Skye-jal találkoznia. Nem akart rá gondolni: sem a könnyáztatta kék szemére, sem arra, mennyire kívánja ebben a pillanatban is. Valahányszor véletlenül hozzáért a keze, úgy elragadta a vágy, hogy ahhoz foghatót még soha életében nem érzett. Milyen gyöngéd és ártatlan teremtésnek mutatkozott, de ez nyilván csak színlelés. Mérhetetlen önzésre vall, hogy öt éven át elrejtette előle a kislányát. És ha Lou Williamson történetesen nem kap szívinfarktust, ő talán soha az életben nem tudja meg, hogy egy aranyos kislánynak az apja. Annyira felbőszült ettől a gondolattól, hogy legszívesebben máris a bíróságra rohant volna, kikövetelni a kizárólagos felügyeleti jogot.

8. FEJEZET Amikor Dawn legközelebb meglátogatta az apját, nagy esemény történt Williamsonéknál: Lout kiengedték a kórházból, és Marge ennek örömére egy kis kerti összejövetelt rendezett. A nap folyamán egyre több ismerős látogatott át hozzájuk a kávézóból és a bárból, hogy végre találkozzon a beteggel. Lou a nagy tölgyfa alatt kényelmes karosszékében ült, és mindenkivel szívélyesen elcsevegett. Skye a vacsora után Clint farmjára indult, hogy elvigye hozzá Dawnt. Ott a kislány ragaszkodott hozzá, hogy legelőször is jöjjön vele az istállóba, és nézze meg a póniját. Princess nagyon megörült neki, ő meg, miután néhányszor barátságosan megveregette az orrát, egyenesen be akart rontani a házba. Ám az anyja megállította. – Előbb bekopogunk vagy becsöngetünk, drágám. – Apu azt mondta, hogy nem kell, mert itthon vagyok. – De én nem, nekem tehát be kell csöngetnem – mondta Skye, majd meg is tette. Clint házvezetőnője nyitott ajtót. – Miss Dawn! – Reina mosolyogva magához szorította kis kedvencét. – Jó napot, Miss Skye. Nagyon megörültem, amikor hallottam, hogy az édesapja kijött a kórházból. Jöjjenek beljebb. Mr. Clint pillanatokon belül itt lesz. – Ezzel már nyúlt is a kislány bőröndje után. – Reina, megmutathatom anyunak a szobámat? – Hát persze, csillagom. Skye csakugyan nagyon kíváncsi volt a lánya új birodalmára. – De akkor én viszem a bőröndöt. Dawn elöl szökdécselt, az anyja lassacskán lépdelt utána. Fölmentek a lépcsőn, aztán a kicsi megállt egy félig nyitott ajtó előtt. – Ez az én szobám. Nagyobb volt, mint Skye egész lakása. De őt legjobban a hatalmas, baldachinos ágy látványa nyűgözte le. Ilyen lakosztályról álmodozott kislánykorában. Most viszont az tenné boldoggá, ha ehhez hasonló szobát ő is be tudna rendezni a lányának. Dawn egy ajtó felé mutatott. – Ott a fürdőszobám meg a játékszobám. Skye letette a bőröndöt, és követte az izgatottan előresiető lánykát. A játékszoba valamivel kisebb volt, mint a háló, de ha az ember belépett, azt hihette Clint felvásárolta egy játékbolt egész raktárkészletét. Meghatotta kislánya öröme ugyanakkor el is keseredett, mert ő bizony

ilyet soha nem fog tudni nyújtani neki. Mi lesz, ha Dawn úgy dönt, hogy itt szeretne iskolába járni? – Hahó, hol az én kicsi lányom? – harsant fel Clint hangja a hálószobából. Dawn felujjongott. Skye tétován előbbre jött, és tanúja lehetett a viharos jelenetnek, ahogy a lányka az apja nyakába ugrik, az meg szeretetteljesen ölelgeti. Dawn az erőteljes férfi mellett olyan kicsinek tűnt, mint egy játék baba. Amint Clint Skye-t is megpillantotta, azonnal megváltozott. Zárkózott, rejtélyes arckifejezést öltött, mintha valami titka lenne. – Szia! Nem is tudtam, hogy itt vagy. – A kocsim a ház előtt áll. – Hátulról jöttem be. – Dawn meg akarta nekem mutatni a szobáját – mentegetőzött zavartan Skye. Az ördögbe is! Mi kivetnivaló lehet ebben? – Na és mit szólsz hozzá? – Nagyon szép. Úgy látszik, könnyen beleszoktál az apaszerepbe. – Van mit behoznom – komorodott el a férfi hangja. – Anyu, játsszunk egy kicsit! – Nem lehet, drágám. Haza kell mennem. Dawn gondterhelten összehúzta a szemöldökét. – Miért? Ha itt maradsz, apuval együtt altathatsz el. – De kicsim, ezt már megbeszéltük. Egyszer velem vagy, egyszer meg apuval. Most itt az ő ideje. – Apu, ugye anyu itt maradhat velem? Kérlek! Clint nem lelkesedett túlságosan az ötletért, de azért rábólintott. – Arra gondoltam, hogy a gyerek biztosan kifáradt nálatok a kerti mulatságon, és nyugodt estét terveztem. Videofilmet akarunk nézni. De ha van kedved, csatlakozz te is hozzánk! – Jaj, anyu, kérlek! Apunak olyan klassz videofilmjei vannak! – Hát akkor maradok még egy kicsit, ha tényleg nem zavarok. – Egyáltalán nem zavarsz. A férfi válasza nem hangzott túl meggyőzően, de Skye nem akart csalódást okozni a lányának. Clint kiment a konyhába pattogatott kukoricáért, ők ketten pedig leültek a nappaliban a nagyképernyős tévé elé. Egy egész polc tele volt gyerekfilmekkel. Dawn boldogan keresgélte

köztük a kedvére valót. A férfi hamarosan visszatért, egy tálcán kukoricát, limonádét és egy köteg szalvétát hozott. Szemmel láthatóan hamar beletanult, milyen is az élet egy ötévessel. Ő meg Skye a heverő két legtávolabbi sarkán telepedett le, Dawn pedig hol az egyikhez, hol a másikhoz dörgölőzött. A film vége felé a kislány Clint ölébe mászott. Anyu, anyu, gyere ide hozzám! – Olyan jól ülök itt, kincsem. – Szeretném, ha megfognád a kezemet. – Akkor gyere mellém! – De én apuval is együtt szeretnék ülni. Mielőtt még Skye szólhatott, Clint türelmetlenül ráripakodott: – Ne finnyáskodj már annyit, gyere ide hozzánk! Nem harapok! Dawn kuncogott, Skye-nak viszont az arcába szökött a vér. Miért nem ülhetne mellé, még ha nem is a legjobb barátok? Barátok! No hiszen! Clint nyilván alig várja már, hogy elmenjen. Arrébbcsúszott, és megfogta a kislány kezét. így elég messzire maradt a férfitól, de úgy érezte, mintha az mágneses erővel vonzaná, s alig állta meg, hogy hozzá ne simuljon. Persze, ha igazi család lennének... S próbált belegondolni, hogyan is végződne akkor egy ilyen meghitt este. Először lefektetnék a gyereket, aztán a hálószobában forrón szeretkeznének, végül szorosan egymáshoz bújva elaludnának. A film vége ragadta ki Skye-t erotikus ábrándjaiból. Amikor lefektették Dawnt, az ágy két szélén álltak. Először az apja adott egy puszit a kicsinek, aztán az anyja hajolt fölé, és szép álmokat kívánt neki. Amint Skye fölegyenesedett, a tekintete akaratlanul Clint ajkára tévedt, és azonnal eszébe jutott, milyen csodálatos volt vele csókolózni. Még egyszer elbúcsúzott a csöppségtől, aztán kiment. A folyosó végén hallotta, hogy Clint halkan behúzza maga mögött a gyerekszoba ajtaját. – Skye, várj! – A férfi pár lépéssel beérte. – Ha van még néhány perced, szeretnék beszélni veled. Clint bevezette a lányt a nappaliba, s udvariasan hellyel kínálta. Ő ismét a heverő szélére ült le, a férfi pedig odahúzott elé egy karosszéket. Előrehajolt és a térdére könyökölt. – Hogyan és mikor fogant meg a gyerek? Skye kissé meglepődött. – Mégsem vállalod az apaságot? – kérdezte. Dawnt rettenetesen megviselné, ha az apja

most visszakozna. – Dehogynem. Csak próbálom összeállítani a mozaikot. Mi történt voltaképpen? Azt hiszem, egy olyan estén történhetett, amikor iszonyúan eláztam. – Igen, így volt. – És hol? Skye fülig pirult. Olyan kínos beismernie, hogy a kislánya a parkolóban, egy teherautó vezetőfülkéjében fogant. – Mit akarsz tőlem hallani? – vágott vissza. – Hogy az egész kizárólag az én bűnöm? – Na jó – folytatta elszántan, miután a férfi nem felelt –, az én bűnöm. Az egész a Rocking-W parkolójában történt, a te kocsidban. Tudom, buta liba voltam, hogy egyáltalán beszálltam melléd, de így esett. Skye dacosan, felszegett fejjel nézett a férfival farkasszemet. Felkészült rá, hogy Clint megvetően végigméri majd, de csupán megrökönyödés látszott rajta. – Csak úgy beszálltál, vagy én biztattalak rá? Szégyen ide, szégyen oda, de a lánynak akkoriban nem nagyon volt szüksége bátorításra, olyan boldoggá tette, hogy Clint Slade, akár ilyen formában is, közeledett hozzá. – Adtál egy csókot, azzal köszönted meg, hogy segítettem megtalálni a kocsidat. Tudom, hogy ezt nem lett volna szabad megengednem. – Ugyan már, Skye! Csak nem akarod azt mondani, hogy a szüleid megtiltották neked a csókolózást? – Biztosan helytelenítették volna, ha olyan fiúval csókolózom, akit alig ismerek, főleg ha az úgy csókol, mint te. – De én nem kényszerítettelek rá, ugye? – Nem, egyáltalán nem. A férfi szemmel láthatóan megkönnyebbült. – Nem kellett kényszerítened. Már az első csókodnál elvesztem – vallotta be suttogva Skye. – Előtted soha senki nem csókolt még meg így. Tudtam, hogy hiba volt ezt megengedni, de megtörtént, s olyan csodálatos, olyan izgató volt, hogy azt kívántam, bárcsak folytatnád. Azzal ámítottam magam, hogy időben észre térek majd, de aztán teljesen elgyöngültem, és képtelen voltam nemet mondani neked. – Nekem is van néhány halvány emlékképem arról az estéről. – A férfi hátradőlt a karosszékében, egy pillanatra a semmibe meredt, aztán olyan áthatóan nézett a lányra, hogy az szinte beleszédült. – Neked az volt az első alkalom?

Skye nyugtalanul fészkelődni kezdett. -- Semmi kedvem ezt a beszélgetést tovább folytatni. – A csudába is, ne szégyenlősködj már! Úgyis tudom, hogy így volt. – Ha tudod, minek faggatsz? Igen, az volt az első – ismerte el megadóan. Clint idegesen a hajába túrt, és halkan káromkodott. – Fájdalmat okoztam? – Persze. – Nagyon sajnálom! – Nem a te hibád volt, Clint. Természetes dolog, hogy az első alkalommal fáj. – Még jó, hogy nem magadat vádolod – mondta a férfi elgondolkozva. – Egyszerűen nem értem, miért nem tettél szemrehányást az akkori viselkedésem miatt. Isten bizony, megérdemeltem volna. Skye lesütötte a szemét. – Sötét volt, te annyira beszívtál, hogy még most sem emlékszel igazán az... esetre. A férfi hallgatott, és ő már azt hitte, hogy befejeződött a beszélgetésük, amikor az szokatlanul rekedtes hangon megkérdezte: – Mondd csak, szeretnéd tudni, mire emlékszem abból az estéből? Skye szíve majd kiugrott a helyéből, de aztán jobbnak látta, ha nem árulja el, mit érez, és csak bólintott. – Arra, milyen finom, bársonyos a bőröd, meg arra, hogy az egész tested megremegett, amikor hozzáértem a melledhez, s a bimbókra, amelyek a nyelvem alatt megkeményedtek. Skye maga ijedt meg a legjobban, hogy hirtelen elnehezült a légzése a férfi sóvárgó pillantásától, amellyel a keblét nézegette, és hogy ugyanolyan édesen kínzó vágy öntötte el az egész testét, mint azon a réges-régi éjszakán. – Emlékszem, milyen forró és odaadó voltál, aztán a finom kis sikolyaidra, meg arra, ahogy elakadó hangon a nevemet ismételgeted – folytatta Clint visszafojtott hangon. Hirtelen találkozott a tekintetük. Néhány másodpercig némán egymás szemébe mélyedtek, majd a férfi fölállt, és Skye látta, hogy rá is nagy hatást tett a közös éjszakájuk emléke. Clint kinyújtotta a kezét, és gyöngéden odahúzta magához. Megérintette az állát, majd följebb emelte. – Valami fontosból kirekesztettnek érzem magam, mert nem emlékszem mindenre. – Többre emlékszel, mint gondoltam – suttogta Skye. – Segíts, hogy minden eszembe jusson! – kérlelte a férfi. A lánynak minden idegszála megfeszült. A józan esze azt súgta, hogy meneküljön, amíg

nem késő. De azt is tudta, hogy hiába próbálkozna vele: soha nem lenne képes Clintnek nemet mondani. Ő is akarta, hogy a férfi mindenre emlékezzen. Nagyon is szeretett volna segíteni neki felidézni annak a szerelmes éjszakának minden apró mozzanatát. Ösztönösen kívánta, hogy végre enyhüljön a kínzó vágy, amely egyre jobban a hatalmába kerítette Clint közelében. Átölelte a férfit, és a fülébe suttogta, hogy csókolja meg. Szenvedélyesen csókolózni kezdtek, és egymáshoz simultak. Aztán beletúrt kedvese sűrű, sötét hajába, az meg egyre hevesebben ölelte és csókolta. Ó, egek, mennyire hiányzott már neki Clint szája, erőteljes, izmos teste! Önfeledten viszonozta a csókot. Clint felnyögött, és apró, leheletnyi csókokkal borította a nyakát. – Ne csókolj engem így, ha nem vagy kész arra, hogy a következményeit is elviseld! – suttogta a fülébe. – Mit akarsz ezzel mondani? – hökkent meg Skye, és már-már úgy érezte, hogy újra szertefoszlik minden reménye. – Ha arra vagy kíváncsi, hogy védekezem-e... hát nem. A férfi felemelte a fejét, és áthatóan a szemébe nézett. – Akkor majd én vigyázok. – Rendben. Clint boldogan elmosolyodott, a karjába kapta a lányt, akár egy pihét. Skye szinte beleborzongott a vágyakozásba. Odasimult kedvese arcához, a borosta csiklandozta finom bőrét, s hirtelen eszébe jutott, hogy a férfi legközelebb csak holnap reggel fog borotválkozni. Holnap reggel, futott végig az agyán, mennyi minden történhet még addig. Vajon mellette ébred-e majd, tűnődött el, vagy a saját ágyában, magányosan, ahogy szokott? De amint Clint bevitte a hálószobájába, egyszerre elszállt minden aggodalma. A szoba félhomályában csak a középütt álló, hatalmas franciaágyra vetődött némi sejtelmes fény. A férfi a lábával betolta az ajtót, és az ágyhoz vitte, majd egy vad, viharos csók után elengedte. Skye megbabonázva nézett föl rá. Clint lassan vetkőztetni kezdte őt, s közben gyönyörködött meztelen teste szépségében, ő meg megigézve bámulta izmos mellkasát, ahogy a szaggatott levegővételtől gyorsan emelkedik és süllyed. Amikor már csak a bugyi volt rajta, a férfi az ujja hegyével simogatni kezdte, először a vállát, aztán szinte észrevétlenül egyre lejjebb. Leheletfinoman becézte, Skye mégis úgy érezte, lángba borul tőle az egész teste. Amikor a bugyijáig jutott, és gyötrő lassúsággal cirógatta végig a bőrét a csipkés holmi szélén, a legszívesebben könyörgőre fogta volna, hogy ne kínozza tovább. Ám heves vágya mindössze egy visszafojtott kis sikolyban nyilvánult meg. Clint átölelte és

magához húzta, s ő a durva farmerszöveten át forrón és keményen érezte gerjedelmének bizonyítékát. Szinte önkívületben lábujjhegyre emelkedett, a combját kissé szétterpesztve a férfihoz simult, és finoman körözött a csípőjével. Fedetlen keblét Clint ingéhez nyomta. A vágy hullámai cikáztak végig rajta. Clint átszellemülten csókolgatta a nyakát, aztán újra az ajkához ért, és a nyelve hegyével behatolt a szájába. – Segítesz levetkőzni, drágám? – suttogta közben. Újabb hosszú csókban forrtak össze, így a vetkőzés kissé bonyodalmas lett. A férfi csak akkor hagyta abba a csókolózást, amikor a lány ujjai már a nadrágja cipzárját babrálták. Akkor kedvese segítségével villámgyorsan kibújt a farmeréből és az alsónadrágjából, majd kapkodva lehúzta a zokniját meg a cipőjét. Skye-nak elakadt a lélegzete, ahogy megpillantotta a férfit ruha nélkül. A kocsi sötét és szűk vezetőfülkéjében jóformán szemügyre sem vehette. Most a maga valójában csodálhatta kisportolt izmait, amelyek fény-árnyék játékban még erősebbnek tűntek. Clint maga volt a megtestesült erő és férfiasság. Skye jól emlékezett rá, milyen volt akkor a testén érezni, végül magába fogadni őt. Újra ránézett, ő pedig gyöngéden megsimogatta az arcát. – Skye, gondolom, nem lepődsz meg, ha azt mondom, nagyon kívánlak. – Én is téged, Clint. A férfi rámsolygott. – Nem is tudod, milyen boldog vagyok, hogy ezt mondod. Megfogta a kezét, és az ágyhoz vezette. Míg az éjjeliszekrényben keresgélte az óvszert, Skye félrehajtotta az ágytakarót. Amikor újra egymás felé fordultak, a férfi gyöngéden megcsókolta. A lány megborzongott, amikor Clint folytatta az izgató játékot. A vágya egyre nőtt, és szinte elviselhetetlenné vált. Egész testében reszketett, belekapaszkodott partnere vállába, körmét izmos hátába mélyesztette. – Szeress, Clint! Skye tudta, hogy nem csupán a testi beteljesülésre vágyott. Nehogy újra beleszeress! – súgta neki egy belső hang. Ez csak bajt és keserűséget hozhat rád! Hirtelen elfogta a szorongás, de amint megérezte magán Clint felhevült, erős testét, és szorosan hozzásimult, leírhatatlan boldogság töltötte el. Újra csókolták, becézték egymást, és amikor mindketten eljutottak a beteljesülés határáig, Skye magához húzta a férfit.

Clint beléhatolt és lassan mozgott benne, amíg rátaláltak a helyes ritmusra, majd átadták magukat a gyönyör e különös táncának. A férfi a lány feje mellé könyökölt, és szenvedélytől csillogó szemmel nézte. Aztán újra fölé hajolt, nyelvével gyöngéden végigsimította a száját, aztán behatolt az ajkai közé. Testével lassan mozgott le-föl, és közben nyelvével követte csípője ütemes ringásának ritmusát. Skye zihálva kapkodott levegő után. – Ó, szépségem, annyira fölizgat, ha így nyögdécselsz – suttogta Clint. Lenyűgöző erővel, szenvedélyesen, mégis gyöngéden és érzékien szeretkezett Skye-jal, s az a hetedik mennyországban érezte magát. Átkulcsolta a lábát a férfi csípőjén, és úgy mozgott, hogy az még mélyebben belé tudjon hatolni. A Clint testén végigfutó remegésből arra következtetett, hogy közel áll a beteljesüléshez. Viharos szenvedéllyel élte át a gyönyört, és érezte, hogy egyszerre jutottak el az élvezet csúcsára. A legforróbb pillanatban a férfi a nevét kiáltozta. Skye minden érzékszervével kiélvezte ezt a csodás élményt. A sebei, amelyeket akkor kapott, amikor szerelme Teresának nevezte, most egy pillant alatt behegedtek. Hiszen Clint ez alkalommal vele és csakis vele szeretkezett. Őt kívánta, őrá vágyott, senki másra. Kinyitotta a szemét, és a pillantásuk egymásba fonódott. Olyan békét és kiegyensúlyozottságot olvasott ki a férfi szeméből, amilyet még soha nem tapasztalt nála. Gyöngéden elsimított egy rakoncátlan tincset a homlokából, és megérintette az arcát. Végül a férfi testéhez simulva, teljesen kielégülve szunnyadt el.

9. FEJEZET Skye nehezen ébredt, és időbe telt, amíg rájött, hol is van, és mi történt vele. Érezte, hogy Clint is ébren van, és odafordult hozzá. Éppen rámosolygott volna, de megrémisztette a férfi átható tekintette és elkínzott arckifejezése. Óvatosan meg akarta tudakolni ennek okát, de Clint lezárta a száját egy szenvedélyes csókkal. Újra emésztő vágy lobbant föl bennük, és ez alkalommal vadul, szinte kétségbeesetten szeretkeztek. A férfi gyors és erőteljes mozdulatai közben Skye többször is részesült a gyönyörben, aztán Clint is átadta magát a beteljesülés mámorító érzésének, miközbe szinte önkívületben a lány nevét mondogatta. Amikor valamivel később elpilledve feküdtek egymás mellett, Skye-t szorongás fogta el, kifejezéstelen tekintettel meredt maga elé. Mi történt velük? És mi vár rá ezután? Clinttel nem merte megosztani a kétségeit, mert félt a választól. A férfi nem ígért neki semmit, amikor bevitte a hálószobájába, és ő nem is kért semmit. Ha ezt teszi, talán ki sem kötnek az ágyban. Mibe másztál bele már megint? – korholta magát Skye elszoruló szívvel. – Apu! Skye megesküdött volna rá, hogy a kislánya hangját hallja. Igen, de miért nevezi apunak? Kibújt a takaró alól, és fölnézett. – Anyu? Egy szemvillanás alatt teljesen fölébredt. Körülnézett és látta, hogy már rég feljött a nap, ő meg Clint ágyában fekszik, aki a zajokból ítélve a zuhany alatt áll. óvatosan magára húzta a takarót, majd felült. – Apunak nagy ágya van. – Dawn körbeszökdécselte, majd megállt az anyja mellett. – Sokkal nagyobb, mint a tiéd. Ugye milyen aranyos az apu? Miért nem találtuk meg előbb? Skye legszívesebben a föld alá süllyedt volna. – Tudod, drágám, ez hosszú történet. Egyszer majd megbeszéljük, jó? – Úgy húsz-harminc év múlva, tette hozzá magában. – Ambernek az anyukája meg az apukája mindig egy ágyban alszik. Most már te is mindig együtt fogsz aludni apuval? És apu elvesz téged feleségül? – Nem, kicsim.

– De hát miért nem? Nem akarsz a felesége lenni? – Apád nem kérte meg a kezem. – De... – Jó reggelt, Dawn! Skye megfordult és látta, hogy Clint ott áll az ajtóban, kék fürdőköpenyben, a haja még nedves volt a zuhanyozástól. Mennyi ideje lehetett ott? A kislány boldogan az apjához rohant. – Képzeld, apu, anyu itt maradt éjszakára. – Tudom, de reggeli után elmegy. – A férfi sokatmondó pillantást vetett Skye-ra. – Miért nem maradhat itt? A kérdést a kicsi az apjához intézte, de Skye sietve rávágta: – Vissza kell mennem dolgozni, drágám. – De apu, miért nem dolgozhat itt az anyukám? Főzhetne az igazi cowboyoknak! – Siess a konyhába, kérlek, és nézd meg, elkészült-e már Reina a reggelivel! A kicsi morcosan ráncolta a szemöldökét, de azért követte apja utasítását. Clint dúlva-fúlva az ágyhoz rohant. – És még te húztad fel az orrodat, amiért megemlítettem neki azt az átkozott iskolát! Közben hagyod, hogy itt lásson az ágyamban... – Ha méltóztattad volna bezárni az ajtót, ez nem történik meg. A férfi mérgesen csípőre tette a kezét. A fürdőköpenye kissé szétnyílt, és kivillant alóla széles mellkasa. – Jó, jó, tényleg be kellett volna zárnom. De miket mesélsz itt Dawnnak? Azt mondod, hogy csak azért nem házasodunk össze, mert nem kértelek meg? – Nem mondtam, hogy csak azért. Egyszerűen ez volt az első, ami eszembe jutott. A gyerek a legmélyebb álmomból riasztott fel, jóformán magamhoz sem tértem, amikor elárasztott a kérdéseivel. – Akkor jobb, ha ezt most egyszer és mindenkorra tisztázzuk: nem hagyom magam rákényszeríteni a házasságra. – Clint összeszedte Skye szétszórt ruháit, és megvető mozdulattal az ágyra hajította őket. – Tegnap éjjel nagyon élveztem veled a szexet, de ez korántsem jelenti azt, hogy ma máris rohanok megvenni a karikagyűrűket. – Úgy látszik, elfelejtetted, hogy éppen menni készültem, amikor az ajtóból visszahívta, – Skye összeszedette a holmiját, és védőpajzsként maga elé tartotta. – És ne aggódj, nem foglak az oltár elé ráncigálni. Soha nem mennék hozza olyan emberhez, akit el kell csábítani, vagy rá kell kényszeríteni a házasságra. Többre tartom az olyan férfiakat, akik az eszüket nem a

gályájukban hordjak, hanem a fejükben. A lehető legkecsesebb mozdulatokkal kimászott az ágyból, elbotorkált a fürdőszobába, majd becsukta, és hangos zörgéssel kettőre zárta maga mögött. Clint csodálatos napot töltött volna Dawnnal, ha az nem emlegeti folyton az anyját. Már az agyára ment ez az örökös mamázás. Bármennyire szeretett is a kislánnyal lenni, este boldogan fellélegzett. A kicsi jólesően ásított, amikor Clint az ágyba dugta és betakargatta, aztán rámosolygott és váratlanul ezt kérdezte: – Szerinted csinos az anyu? – Igen, nagyon csinos. – Sőt kifejezetten szép, állapította meg magában túlságosan is szép az ő lelki nyugalmához. – És elveszed feleségül? – Az ember nem vesz valakit feleségül csak azért, mert az csinos. – Hát akkor miért házasodnak össze az emberek? Jó kis téma, erről felnőttek is órákon keresztül képesek vitatkozni. De mit teleljen erre az ember egy ötéves gyereknek? – Azt hiszem, a legtöbben azért házasodnak össze, mert szeretik egymást – Clint lehajolt a lányához, és egy puszit nyomot a feje búbjára. – Aludj szépen holnap reggel találkozunk. – Jó éjszakát, apu! – Dawn újra egy nagyot ásított. – Szeretlek! Clintnek összeszorult a torka a meghatottságtól. – Én is szeretlek! Az apa az ajtóhoz ment, lekapcsolta a villanyt, és halkan behúzta maga mögött az ajtót. Most összeszedi a maradék józan eszét, és legalább egy óra hosszat nem gondol Skye-ra, fogadta meg magában, de ez bizony nem sikerült Különösen amikor belépett a hálószobába. Tud-e majd egyáltalán valaha is úgy az agyara nézni, hogy ne jusson eszébe az előző, fergeteges éjszaka? Az ördögbe is! Abban reménykedett, hogy kiűzi a fejéből a gyötrő vágyálmot, ha egyszer lefekszik Skye-jal. Csakhogy a múlt éjszaka túltett a legverejtékesebb álmain is. Most még pocsékabbul érezte magát Emlékei csak meg erősebben fogják gyötörni az elkövetkezendő időkben Mi is volt az a régi alom az előző esti szenvedélyes szeretkezésükhöz képest? Csupán gyenge utánzat! Mivel a dolgok egészen másképp alakultak, mint remélte, elég rossz hangulatban ébredt. Az pedig végképp kiborította, amit Skye a házasságról mondott a gyereknek. Nyilván azért

támadt rá olyan hévvel… Felsóhajtott, és megpróbálta elterelni a gondolatait a reggel történtekről. Az előző este emlékeit sokkal izgalmasabbnak találta. Lehunyta a szemét, és elképzelte Skye-t meztelenül, ahogy a karjában tartja. Milyen finoman remegett a vágytól a bársonyos bőr a feszes kis hasán, amikor simogatta. Hat éve kicsit gömbölyűbb volt. Clint bizonyosra vette, hogy a terhessége idején is gyönyörűnek találta volna, és azon ábrándozott, bárcsak láthatta volna akkoriban. Hát, ha még akkor is jelen lehetett volna, amikor a kislányuk a világra jött! Azt remélte, Dawn soha nem tudja meg, hogy amikor megfogant az apja olyan részeg volt, mint a csap, és azt sem tudta, kivel SZ Egy pillanatra eljátszadozott a gondolattal, vajon milyen lenne, ha Skye újra teherbe esne, és ő elvenné feleségül. Ez esetben végigélhetné vele a várandósság és a szülés egész gyönyörű időszakát. Légy észnél ember! Nagyon elragad a képzelet! Az első házassága kész lebőgés volt. Utána megfogadta, hogy soha többet nem házasodik. Főleg akkor nem, ha egy nő az ágyban megfosztja a józan eszétől. Most hogy kielégítette a kíváncsiságát, és eltöltött egy éjszakát Skye-jal teljesen nyugodtnak kellene lennie. Ehelyett azonban éppen az ellenkezője a helyzet. Most mitévő legyen? Józan ésszel tudta ugyan, mi lenne a leghelyesebb, csupán gyermeke anyját kellene látnia, és ezen az alapon kellene fenntartania vele a kapcsolatot. De egyszerűen nem képes elfelejteni, milyen odaadóan simult a nő a karjába. És azt sem, hogy ő maga milyen erősen vonzódott hozzá már akkor is, amikor még fogalma sem volt róla, hogy van egy közös Elérzékenyült, ahogy a kislányára gondolt. Fenekestül felforgatta az életét, de nagyon boldoggá telte. A világ minden kincsét a lába, elé rakná, ha tudná. Egy gondolat azokban hirtelen nyugtalanítani kezdte. Az jutott eszébe, milyen kár lenne, ha egyke maradna. Gyermekkorában ő sokszor olyan magányosnak érezte magát emiatt. Nincs mese, Dawnnak testvér kell, lehetőleg nem is egy! Meg is fogja kapni, hiszen Skye vagy ő vagy akár mindketten házasságot fognak kötni, valaki mással, és akkor a kislánynak lesznek féltestvérei. Valaki mással... Próbálta elképzelni, hogy egy másik nő tölti be Skye helyet az ágyában, de sehogy sem sikerült neki. Arra a gondolatra pedig, hogy kedvese egyszer majd mással lesz olyan szenvedélyes és odaadó, ökölbe rándult a keze, és legszívesebben szétverte volna a fejét annak az ismeretlen, sohasem volt férjnek.

– Szia, anyu! Dawn boldogan rohant be a Bar-K ranch konyhájába az anyjához. Skye hallotta, ahogy a repülő a farm fölött köröz, majd leszáll. Arra számított, hogy a kislánya mögött Reina bukkan föl, és mosolyogva fordult hátra, hogy üdvözölje. Legnagyobb meglepetésére Clint állt az ajtóban. A férfi csak odabiccentett neki, majd udvariasan bemutatkozott a kollégáinak, akiknek valami rejtélyes okból kifolyólag sürgős dolguk akadt a konyhán. – Volna egy pár perced számomra, Skye? – kérdezte végül. A lányt különös nyugtalanság kerítette hatalmába. A munkahelyén voltak, ahol hat éve menedéket és otthont talált. Clint jelenléte sehogy sem illett ebbe a képbe. – Hadd találgassak! Netán megint beszélni akarsz velem? – A hangja hűvösebben csengett, mint amilyennek szánta. Clint összeráncolta a homlokát. Legutóbb, amikor csak beszélgetni akartak, az ágyban kötöttek ki. Betty, a főszakács törte meg a lassan kínossá váló csöndet. – Itt nem tudtok nyugodtan két szót sem váltani. Hazamehetsz ma korábban, elvégre Dawnnak is meg kell szoknia, hogy újra itthon van. Ezek után Skye már nem tudott mire hivatkozni. Főnökének a nagylelkű gesztusa miatt nyakig ült a pácban: nem térhetett ki Clint kérése elől. Jóllehet az az este már soha többé nem ismétlődhet meg, a szíve mégis hevesebben dobogott. Igyekezett elhessegetni annak a csodálatos éjszakának még az emlékét is, ehelyett inkább a másnap reggeli pörlekedést idézte fel magában. Hazafelé menet összefutottak Dawn egyik barátnőjével, aki izgatottan elújságolta, hogy valahol kiscicák születtek. A két kislány azonnal elfutott megnézni őket. Skye nem szívesen maradt egyedül Clinttel az otthonában, de ezt is jobbnak találta, mintha Dawn el-elcsípne a beszélgetésükből olyasmit, ami nem az ő fülének való. És mivel azzal kellett számolniuk, hogy a gyerek bármely pillanatban hazajöhet, azt remélte, hogy Clint visszafogja magát, és valóban csak beszélget majd vele. – Hogy érezted magad Dawnnal? – kérdezte, miközben feltett egy kávét. – Nagyon jól. – A férfi leült a konyhapult mellé, levette a kalapját, és maga mellé fektette. – Felhívtak a szüleim. Úgy tervezik, hogy akkor jönnek haza, amikor Dawn legközelebb megint a farmon lesz. Szeretnék megismerni. – Dawn biztosan örülni fog, ha találkozhat velük. – Apám felhívta a figyelmemet, hogy azon a héten lesz július 4. Nem tudom, emlékszel-e

rá, a Diamond-S-en ilyenkor mindig kerti mulatságot szoktunk tartani. Skye nagyon is jól emlékezett rá, és az első gondolata az volt, hogy szívesen részt venne ezen. Szerette Harmony Ridge-ben ezeket a vidám összejöveteleket, amelyeket a nagyobb farmokon tartottak. De a Diamond-S-en rendezett ökörsütés sikerült mindig a legjobban. Rengeteg étel-ital volt, és minden korosztály megtalálhatta a maga szórakozását. Dawn el lenne ragadtatva! Aztán arra gondolt, hogy Dawn egy ilyen muri után csak még szorosabban kötődni Harmony Ridge-hez és az ottaniakhoz. Idegesen rágta a szája szelet, és halkan fölsóhajtott. – Ott lesz az egész város... – Ha akarod, változtathatunk a látogatási időpontokon, de sokáig úgysem tudjuk húznihalasztani az elkerülhetetlent. A kislány már összeismerkedett a farmon néhány cowboyjal, és biztosra veszem, hogy azóta az egész város erről beszél. Kihúzhatnánk a kígyó méregfogát, ha tőlünk tudnák meg az emberek az igazat, és nem mindenféle pletykafészkek tálalnák ezt elferdített formában. – Nem akarok túl borúlátónak tűnni, de attól tartok, hogy a mi kis városunkban jó néhányan lesznek, akiknek egy házasságon kívül született gyerek igencsak csípni fogja a szemét. – Ez ellen tényleg nincs orvosság. De ha összetartunk, már feleannyira sem vészes a helyzet. Csak nem várja el Clint, hogy ő is ott legyen? – Összetartunk? Ezt hogy érted? – Úgy, hogy együtt mutatkozunk: te és én meg a négy nagyszülő. Skye még azt sem tudta, hogy Chuck elmondta-e a családjuknak k, a gyerek apja de ha tudják is már, mindenképpen beszélnie kell a szüleivel, mielőtt Clintnek igent mond. – Nem tudom, elmennének-e a szüleim. Nem túl boldogok tőle, hogy lányanya vagyok. Elkészült a kávé. Skye töltött Clintnek egy csészével, és eléje rakta. A férfi megköszönte és belekortyolt. – Ha a szüleid nem akarnak eljönni, nyugodtan hivatkozhatunk apád betegségére. De akkor elhívhatnánk helyettük egy másik családtagot, például egy testvért vagy nagynénit, nagybácsit. – Meglátom, mit tehetek. – Biztosra veszem, hogy meg fogják érteni, ha elmagyarázod nekik, mennyivel könnyebb lesz Dawn helyzete itt a városban, ha látják, hogy a két család összetart. Beszélhetek velük én is, ha akarod.

– Először inkább megpróbálom magam. – Jobb elkerülni azt, hogy az apja esetleg szemrehányást tegyen Clintnek, és burkolt vagy kevésbé burkolt formában próbálja rábírni a házasságra. – De van még egy gondom. Dawn még nem fogja fel a helyzetét. Azt már tudja, hogy nem egészen olyan az élete, mint a barátnőié, de fogalma sincs arról, mi az, hogy házasságon kívül született gyermek. Nem beszéltem még vele arról, hogy vannak gyerekek, akiknek a szülei sohasem voltak házasok. Clint nagyot sóhajtott, és idegesen összeráncolta a homlokát. – De hát még csak ötéves. Miért kellene minderről tudnia? Skye maga vágyott rá a legjobban, hogy a kicsi minél később tudja meg az igazságot. De meddig lesz képes eltitkolni ezt előle? – És ha a mulatságon valaki felvilágosítja a helyzetéről? – Nem tudom elképzelni, hogy ennyire kegyetlen legyen bárki is. – Felnőttről én sem feltételezem, de egy gyerek is visszamondhatja neki, amit a szüleitől hallott, és esetleg csúfolni is kezdheti Dawnt. Clintnek ökölbe rándult a keze. – Annak velem gyűlik meg a baja. – Nem kellene-e inkább minden eshetőségre felkészítenünk? A férfi megrázta a fejét. – Aki nem képes elfogadni ezt a helyzetet, az valószínűleg el sem jön az ökörsütésre. – Előbb-utóbb a kislánynak úgyis meg kell tudnia ezt, Clint. – Persze, de szerintem most még korai. – Ha közben nem tudja meg mástól, valóban jobb akkor közölni vele, amikor már jobban megérti az ilyesmit. Nagyon nehéz ezt az egészet egy gyereknek elmagyarázni. Nem akarok neki fájdalmat okozni, de meg kell előznöm, hogy elkövesse ugyanazt a hibát, amit az anyja. Clint elgondolkozva meredt a csészéjére. – Nem nevezném hibának, hogy. ez az aranyos kis teremtés a világra jött. – Én is így voltam vele, amikor először a karomban tartottam. – Olyan nehezen tudom kisbabának elképzelni. Szívesen megnéznék róla egy-két fényképet. – Megvannak még a negatívok is. Ha akarod, csináltatok neked néhányat. – Az nagyon jó lenne, előre is köszönöm! – A férfi ivott egy kortyot a kávéjából. – Az anyám is biztosan örülne néhány fényképnek. Nem láthatnék már most párat? – Dehogynem, azonnal hozom az albumokat. Skye elővett kettőt a Dawn születése után készültekből. Az első két oldalon olyan képek

voltak, amelyeket a barátai készítettek közvetlenül a kórházba menetele előtt. Gyorsan tovább akart lapozni, de Clint nem engedte. Olyan elmerülten szemlélte a kismamaképeket, hogy egyértelmű volt: nagyon megérintette a látvány. Skye azt kívánta, bárcsak olvashatna a gondolataiban. A férfi hosszú percek múlva lapozott csak tovább Dawn első fotójához. Meghatottan elmosolyodott. – Milyen pici itt a lába! Skye minden izgatottsága ellenére jót kuncogott magában. Elképzelte, milyen lehet Clint, amikor egy kisbabát tart a karjában, és szeretettel nézegeti. Sajnos Dawn már nem lehet ez a baba. – Fáradtnak látszol itt. Nagyon erősek voltak a fájások? Skye egy pillantást vetett arra a képre, amelyet Clint éppen nézegetett. Körülbelül úgy nézett ki rajta, mint egy maratoni futóverseny győztese: teljesen kimerült, de boldog és diadalittas. – Majdnem húsz óra hosszat vajúdtam. – Milyen érzés volt? – Hát, nem véletlenül nevezik fájásoknak. De amikor az ember a karjában tartja a picit, azonnal megszűnik minden baja. Clint arca hirtelen megfeszült, és morcos pillantással nézett föl Skye-ra. – Látod, ettől fosztottál meg. A lehetőségtől, hogy a kisbabát a karomban tarthassam. Skye-t meghökkentette a férfi hangjából áradó indulat. – Igazán sajnálom – suttogta gyámoltalanul. – Ezt soha nem fogom neked megbocsátani. Mivel semmi értelmeset nem tudott volna kinyögni, Skye inkább meg sem szólalt, de idegességében a szája szélét harapdálta. Ha újrakezdhetné, bizony másképp cselekedne. De ki tudja, mikor mi a jó?! Clint talán el is veszi akkor. Ám ez még nem biztosíték rá, hogy a házasságuk tartósnak is bizonyult volna. Lehet, hogy örökké elhagyott szerelme, Teresa után bánkódott volna, s őt hibáztatja, amiért kettejük közé állt. Ilyen körülmények között valószínűleg el is válnak, és ő ugyanolyan helyzetben lenne, mint most. Igen ám, de apa és lánya legalább kezdettől fogva ismerik egymást, nem csak most, Dawn ötéves korában kerülnek össze. De azért méltatlan dolog tőle elvárni, hogy' húszévesen olyan döntést hozzon, amely több ember életét fenekestül felforgatja. Nem volt elég érett és magabiztos, mégis a kezébe kellett vennie a maga és a gyereke sorsát. Ha azon az egyetlen éjszakájukon Clint nem Teresa nevét ismételgeti, talán másképp dönt.

Esetleg erőt vesz magán, és oda mer állni Clint elé azzal, hogy gyereket vár tőle. – Mi lett volna, ha akkor felkereslek és közlöm, hogy terhes vagyok tőled? – Elvettelek volna. – De hát Teresa vőlegénye voltál! – Felbontottam volna az eljegyzést, és vállaltam volna a következményeket. – Annyira szeretted Teresát! Milyen esélye lett volna a házasságunknak? Egy másodpercre különös kifejezés jelent meg a férfi arcán. – Semmi értelme azon tépelődni, mi lett volna, ha… Te soha nem adtál lehetőséget arra, hogy bármiben is döntsek. – Összecsapta a fényképalbumot, és fölpattant. – A jövő héten hívlak a kerti mulatság ügyében.

10. FEJEZET A következő reggel Clint bizonyára csuklásra ébredt, mert a Bar-K ranchon mindenki róla beszélt. Skye nem győzött válaszolgatni a munkatársainak, lehetőleg barátságosan és elfogulatlanul, pedig az igencsak nehezére esett. Amikor valamivel később Betty elkísérte hazáig, Skye nem lepődött meg különösebben, hogy pár perben belül „véletlenül” ismét Clintre terelődött a szó. – Észbontóan jóképű, és ordít róla, hogy tele van pénzzel, hiszen a saját gépével röpköd – kezdett bele Betty. – Eldöntötted már, hogy ráhajtasz? – Túl zavaros az ügy, Betty. – Talán nős? – Nem, elvált. – És van valami barátnője? Skye csak most döbbent rá, hogy fogalma sincs róla. Pletykáltak ugyan egy dallasi asszonyról, ezt Alice is említette, de semmi egyebet nem hallott. – Azt hiszem, nincs, bár nemigen faggattam a szerelmi élete felől. Hagytad hogy az ágyába cipeljen, korholta magát, holott azt sem tudod, nincs-e barátnője. De vajon a férfi egyáltalán lefekszik-e vele, ha van valakije? – Hallgass rám, drágám, és fogd meg magadnak a pasast! Hozd rendbe valahogy ezt az ügyet! Ha az ember Bettyt hallgatja, olyan pofonegyszerűnek tűnik minden. Csakhogy Betty nem ismeri Clintet. Skye-nak sehogy sem mentek ki a fejéből a férfi dühös szavai: „Ezt soha nem fogom neked megbocsátani!” – Könnyebb egy szétszéledt marhacsordát összeterelni, mint vele egyezségre jutni. Betty megpaskolta elkeseredett barátnője kezét. – Ne legyél már olyan borúlátó! Megmondtad neki egyáltalán, hogy szereted? Még hogy ő szereti? Skye először tiltakozni akart e képtelen feltételezés ellen, de aztán úgy látta, jobb ha legalább önmagához őszinte. Igaz, hogy már régen is rajongott érte, de hogy csakugyan szerelmes belé, erre akkor jött rá, amikor a második közös éjszakájukon bevallotta neki, hogy kívánja. Bizonyos testi vonzódás vitathatatlanul van közöttük, de hát ez még korántsem szerelem.

Bár a főszezonban rengeteg volt a tennivaló a Bar-K ranchon, Skye-nak sikerült elintéznie, hogy a július 4-e előtti és utáni napon szabad legyen, s elmehessen Clinthez a kerti mulatságára. Így legalább alkalma lesz arra is, hogy a szüleivel beszéljen a dologról. Chuck ugyan nem mondta meg nekik, ki a gyerek apja, de azt már hallották, hogy Dawn járt a Diamond-S-en, sőt azt is, hogy magát Clintet látogatta meg. Így hát nyilván sejtenek valamit. A szülei viszonylag nyugodtan fogadták a hírt. Az apja hál’ istennek nem emelgette a puskáját. És bármennyire kellemetlen lehetett is nekik, Skye kedvéért beleegyeztek, hogy részt vegyenek az ünnepségen. A lány néhány percre kettesben maradt az anyjával. Marge szomorúan nézett legkisebb gyermekére. – Van valami esély rá, hogy újra összekerüljetek? – De anya, épp ez itt a legfőbb gond. Mi sosem voltunk úgy együtt, ahogy gondolod. – Mégis… – Clint rettentően dühös rám, mert nem mondtam meg neki, hogy gyereket várok. Évekig eltitkoltam előle a lánya létezését, és azt vágta a fejemhez, hogy ezt soha nem fogja nekem megbocsátani. – De drágám, miért nem mondtad meg neki? – Már vőlegény volt. – De még nem nősült meg. Ez annyira kézenfekvőnek és ésszerűnek hangzott most, amikor másoktól hallotta. Akkor neki miért nem jutott eszébe soha? – Nem akarok többé ezen töprengeni. Egyszer s mindenkorra szeretném az egészet elfelejteni, anya. Élem tovább az életemet, és mindent megteszek Dawnért, amit csak tudok. Marge megértően bólintott. – Na igen, apád meg én mindenképp elmegyünk az ökörsütésre, hadd lássa mindenki, hogy melletted állunk. Skye egyfolytában azon imádkozott, hogy bárcsak esne, noha nagyon jól tudta, hogy ez nem sokat segítene már rajta. Az ünnepség előkészületei még javában folytak, amikor Dawnnal a farmra érkezett. A zenekari emelvényt, a székeket és az asztalokat a pajta hátsó részében állították föl. A pajta melletti részt nevezték ki parkolónak. Amikor a házhoz értek, Skye egy jókora lakókocsit fedezett föl mellette. – Apu azt mondta, hogy a nagypapának meg a nagymamának kerekeken guruló háza van.

Ez az? – kérdezte a kislány. – Nem mernék rá mérget venni, de valószínű. Skye kivette Dawn bőröndjét a kocsiból, és a gyereket kézen fogva a bej arat. ajtóhoz ment. Becsöngetett, majd idegesen húzogatta lefelé a szoknyáját. Amikor k, választotta az öltözékét, azt remélte, hogy szoknyában nem lesz annyira melege, mint a megszokott farmerben, de alaposan megbánta döntését. Clrnt, miután a lányát üdvözölte, feltűnően megbámulta a lábát. – Beviszem Dawn bőröndjét a szobájába – nyögte ki végül Skye zavartan. Clint kézen fogta a lánykát. – Megvárunk kint a verandán. Bosszúból, amiért Clint olyan pimaszul mustrálta a lábat most ő is jól megnézte magának a férfit. Haját majdnem teljesen eltakarta a kalapja. Szeles vállán kirajzolódtak az izmai a fekete farmering alatt, szűk, fekete farmernadrágjában kiválóan érvényesült feszes feneke és a hosszú lába. Ezt nevezed te bosszúnak, Skye? – gúnyolódott magában. Az egyetlen ember, aki ettől szenved, az te magad vagy. Kissé félve gondolt bele, milyen lesz a találkozás Clint szüleivel. Látásból ismerte ugyan őket, és néhányszor a vendége, voltak a kávézóban is, de ez minden. Jack Slade olyan, mint a fia, csak idősebb kiadásban, Hope, az anyja pedig filigrán, sötét hajú hölgyként élt az emlékeiben. A verandáról behallatszott Dawn hangja: – És mit mond a farmer, amikor elveszti a traktorát? – Fogalmam sincs. Mit mond? – kérdezett vissza az öregúr. Amikor Skye a verandaajtóhoz ért, Dawn a nagyapja ölében ült. A kislány mulatságos fintort vágott, majd kuncogni kezdett. – Hol a traktorom? Jack és Hope Slade jót nevetett. Dawnnak szemmel láthatóan nem sok idő kellett, hogy a nagyszüleit levegye a lábukról. Skye szinte sajnálta, hogy meg kell zavarnia ezt a vidám hangulatot. Hope észrevette, és azonnal odament hozzá. – Skye, drágám, gyere, ülj le közénk! – Barátságosan megölelte, aztán az egyik székhez kísérte. Jack is odabiccentett felé. – Örülök, hogy látlak, Skye.

Reina egy tálcán jeges teát és limonádét hozott. Dawn továbbra is az érdeklődés középpontjában maradt. A nagyszülők kérdésekkel halmoztak el, hogy jobban megismerkedjenek az unokájukkal. Az ő érdeklődését viszont, bármennyire küzdött is ellene, változatlanul a gyermeke apja kötötte le, aki eléggé gondterheltnek látszott. Lehet, hogy Clintnek is csak nyűg ez az egész ünnepség, mint neki? Amikor szállingózni kezdtek az első vendégek, kimentek a pajtához, ahol nagy tömeg nyüzsgött már az asztalok körül. Skye találkozott jó néhány hajdani iskolatársával, tanárával és kávézóbeli vendégével. Mindenki udvariasan, de rendkívül kimérten viselkedett vele. Csak találgathatta, hogy vajon azért, mert hallottak már egyet-mást Dawnról, vagy egyszerűen csak azért, mert olyan régen elkerült innen. Szerencsére a családtagjai közül mindig mellette volt valaki, így kevésbé érezte magát kínosan. Senki nem feszegette, milyen kapcsolatban áll Clinttel, de egy-egy elcsípett beszédfoszlányból kiderült, hogy a legtöbb vendég arról a Rocking-W-ben együtt töltött estjükről susmog. Valahányszor meghallotta a férfi nevét, azonnal keresni kezdte a rengeteg ember között. Mivel jó egy fejjel kimagaslott a többiek közül, nem volt nehéz rábukkannia; akárcsak hajdan, most is hol itt, hol ott egy-egy hölgykoszorú közepén állt és magyarázott valamit, a nők pedig áhítattal itták minden szavát. Közvetlenül a sült hús felszolgálása előtt Jack Slade a porondra lépett Dawnnal, mindenkit üdvözölt, bemutatta az unokáját, felszólította a vendégeket az asztali áldás közös elmondására, majd a kislánnyal beállt a tálaló előtti sor legelejére. Ahogy beesteledett és a söröshordók vészesen ürültek, Skye észrevette, hogy néhány férfi lopva, mások egészen leplezetlenül méregetik, és kezdte kínosan érezni magát. Torkig volt az egésszel. Csöndesen elbúcsúzott a családjától és Dawntól, majd bement a házba a táskájáért. A lépcsőn lefelé jövet látta, hogy az egyik ajtó nyitva van. Úgy emlékezett, hogy ez Clint dolgozószobája. Mérget mert volna venni rá, hogy csukva volt, amikor néhány perccel ezelőtt bejött a házba. Amint igyekezett elosonni a dolgozószoba előtt, a férfi váratlanul eléje toppant. – El akartál szökni búcsú nélkül? – kérdezte szemrehányóan. – Nem akartalak zavarni a háremedben. – Ó, csak nem vagy féltékeny? – mosolygott önhitten a férfi. – Még hogy én féltékeny?!

Skye méltósága teljes tudatában le akart vonulni a hallba, de Clint elkapta a karját, és behúzta a dolgozószobájába. – Ha nem vagy féltékeny – mondta halkan –, aligha tűnik föl neked, kikkel beszélgetek. Ebben történetesen igaza volt, de Skye inkább leharapta volna a nyelvét, semhogy ezt beismerje. – Elég nehéz lenne téged szem elől téveszteni, még ilyen nagy tömegben is. – Hohó, szépségem, ezt vehetem akár bóknak is? – Nem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az átlagosnál magasabb vagy, és tetőtől-talpig fekete ruhát viselsz. A férfi megérintette Skye haját. – Nekem sem volt nehéz ebben a tömegben megtalálnom téged. Csak a hajaidat kellett keresnem. Igazi aranyszőke. – A nővéremé is majdnem ugyanilyen színű. – De csak majdnem, és ez nagy különbség. Clint egészen közel lépett hozzá, és mélyen a szemébe nézett. Skye megpróbálta arrébb tolni, de az ujjai önkéntelenül a férfi széles mellkasát kezdte simogatni. Clint lehajolt hozzá, ajkát szenvedélyesen az övére tapasztotta. Mi tagadás, a lány éppen erre a csókra várt, amióta csak betette a lábát a Diamond-S ranchra. Ezért nézte a férfit olyan megbűvölten egész délután… Csókolózás közben Skye kigombolta a férfi ingét, és cirógatni kezdte a finom szőrzetet, majd a mellbimbóit. Amikor Clint ettől megremegett, még vakmerőbb lett. Ajka a férfi szájáról meztele felsőtestére vándorolt, majd lassan egyre lejjebb siklott. Clint felnyögött, és vadul beletúrt a nő hajába. Aztán megfogta a vállát, talpra állította, és a szoknyája alá nyúlt, majd egy hirtelen mozdulattal magához rántotta. Skye átölelte a férfi nyakát, a lábát csípője fölött összekulcsolta, s amikor az egyetlen mozdulattal beléhatolt, mindketten felnyögtek. Testük azonos ritmusra, ütemesen mozgott. Nem szerették volna elsietni, együttlétük minden pillanatát a lehető legjobban ki akarták élvezni. Amikor végül egész testükön végigfutott a beteljesülés hulláma, Skye elragadtatott sikolyokat hallatott. Úgy csüggtek egymáson, mintha soha többé nem akarnának elszakadni. Amikor Clint végül elengedte kedvesét, annak lába úgy remegett, mint egy újszülött kiscsikóé. Lehunyt szemmel állt, és levegő után kapkodott. – Skye! – nevetett föl halkan Clint. A lány kinyitotta a szemét, és kérdőn nézett rá.

– Hogyan tudtál így elvarázsolni? – Ahogy te engem. A férfi gyengéden végigsimította kedvese ajkát. – Kérdezhetnék tőled valami nagyon bizalmasat? Miután éppen az imént mindent elsöprő szenvedéllyel szeretkeztek jóformán az egész város orra előtt, ugyan miért is ne kérdezhetne? – Azt hiszem, igen. – Te mindig ilyen vagy? Mit mondjon erre? Egy egyszerű igennel elejét vehetné a további faggatózásnak, és voltaképpen nem is hazudna, csak elhallgatná az igazság egy részét. Am ha valaha a legcsekélyebb esély is megadatik arra, hogy Clinttel összekerüljön, akkor nagyon fontos, hogy ezentúl mindig teljesen őszinte legyen. – Te... te vagy az egyetlen, akivel eddig lefeküdtem. A férfi olyan meglepetten nézett rá, mintha hirtelen leöntötték volna egy vödör vízzel. Amikor valamelyest magához tért, halkan füttyentett: – Most ugratsz, ugye? – Dehogy! – Skye, egyszerűen csodálatos szerető vagy! – Jó volt a tanárom. A férfi még mindig kételkedett egy kissé. – Szívesen bezsebelném egyedül a dicséretet, de azt hiszem, akkor nem lennék igazságos. Skye gyöngéden végigsimított az arcán. – Szerintem csupán arról van szó, hogy a legjobbat hozod ki belőlem. A férfi hamiskásan elmosolyodott. – Te meg a legrosszabbat belőlem. Esküszöm, amikor utánad jöttem a házba, meg sem fordult a fejemben, hogy szeretkezzem veled. – Hiszek neked. Hat évvel ezelőtt, azon az estén, amikor odamentem hozzád a Rocking-W előtt, én sem gondoltam, hogy le fogok veled feküdni. – De miért jöttél egyáltalán oda hozzám ? Skye egy kicsit megriadt, de aztán összeszedte minden bátorságát, és őszintén válaszolt: – Szerelmes voltam beléd, és arra gondoltam, hogy így végre fölfigyelsz rám. A férfi hitetlenkedve meredt rá. – Te szerelmes voltál belém? – Mint a legtöbb lány Harmony Ridge-ben. – Skye vállat vont. – A tervem, hogy fölhívjam

magamra a figyelmedet, sajnos visszafelé sült el. Másnap a templomban bejelentetted az eljegyzésedet Teresával. Felesége nevének hallatára Clint összerezzent. És bár az ellenkezőjét állította, Skye nem zárta ki, hogy még mindig szerelmes a nőbe. Amint fölnézett, látta, hogy Clint lehajtott fejjel, ökölbe szorított kézzel áll az íróasztal mellett! Skye-nak megfordult a fejében, hogy talán az lenne a legjobb, ha most elmenne, de ha már a férfi végre szóba hozta első közös éjszakájukat, sok mindent feltétlenül szeretett volna elmondani neki. – Amikor a múltkor arra kértél, hogy idézzem az emlékezetedbe, mi is történt akkor a kocsidban, majdnem mindent megbeszéltünk. De van valami, amiről még nem tudsz. – Azt már említetted, hogy szűz voltál. – Nem is erre gondolok. Akkor... majdnem a végén... Teresanak szohtottál. Azt mondtad: „Szeretlek, Teresa”. Többször is elismételted, mielőtt elaludtak A férfi a hajába túrt, majd az íróasztalhoz dőlt, mintha támaszt keresne. Nem szólt semmit, de igen zaklatottnak látszott. Skye halkan folytatta: – Olyan gyöngéd voltál, és olyan megértő, hiszen nekem az volt az első alkalom. De amikor aztán az ő nevét mondogattad, rájöttem, hogy mindez nem nekem szólt. Borzasztóan szégyelltem, ami történt. Fiatal voltam, és végtelenül naiv még hittem az örök szerelemben. Soha nem lettem volna képes két egymást szerető ember közé állni, de sajnos csak akkor jöttem rá, mennyire szereted Teresát, amikor már késő volt. Mély lélegzetet vett, úgy érezte, mintha a torkát hatalmas gombóc szorongatna, de azért megpróbálta természetesnek tűnő hangon folytatni. – Amikor rájöttem, hogy teherbe estem, nem volt szívem feldúlni a jegyességeteket. De ha képes lettem volna is erre, ahhoz már nem volt elég bátorságom, hogy olyan férfival éljem le hátralévő életemet, aki mást szeret. Ezért nem mondtam meg neked, hogy gyereket várok tőled. Ma már tudom, hogy ez hiba volt, de hidd el, nem holmi rosszindulat vezérelt ebben. Csak attól tartottam, ha kitálalok, és ezzel házasságra kényszerítelek, boldogtalanná teszlek téged is, Teresát is. Ezért az látszott az egyetlen megoldásnak, hogy inkább eltűnök a városból, lehetőleg örökre. Skye kíváncsi lett volna, hogyan vélekedik minderről Clint, de a térti hallgatott. Ezért így folytatta: – Nem kérlellek rá, hogy bocsáss meg, csak szerettem volna, hogy tudd, miért tettem, amit tettem. Bár a dolgok végül másképp alakultak, mint én akkor gondoltam, hidd el, engem

mindig a legjobb szándék vezérelt. – Úgy érezte, ha még egy percig marad, az is kibukik belőle, mennyire szereti, ezért csak annyit tett hozzá: – Azt hiszem, jobb, ha most elmegyek. – Reina szerdán viszi haza Dawnt. Ez a közömbös mondat elárulta, hogyan vélekedik Clint a vallomásáról. Nem rimánkodott ugyan a férfinak, hogy bocsásson meg neki, de remélte, hogy az magától is megteszi. Ez azonban sajnos hiú ábrándnak bizonyult. Skye kinyitotta az ajtót, és szó nélkül kiment a dolgozószobából. Potyogtak a könnyei, amíg az autójához ért, és mázsányi súllyal a szívén hagyta el a farmot.

11. FEJEZET Skye mögött már rég becsapódott az ajtó, de Clint nem mozdult, ott állt a dolgozószobájában, és a gondolataiba mélyedt. Szóval ő volt az egyetlen férfi a lány életében. Hiába próbálta elhitetni magával, hogy nincs ebben semmi különös, sehogy sem sikerült. Attól a pillanattól kezdve, ahogy Skye megjelent a farmon, leküzdhetetlen vágyat érzett magában, hogy a közelébe kerüljön. Ahányszor csak észrevette, hogy a nő is oda-odanézeget felé, ez az érzés egyre erősödött benne. Amikor végül meglátta hogy egyedül indul a ház felé, utánaeredt. Amíg a dolgozószobában a jöttét várta, azt fogalmazgatta magában, ami már régóta kikívánkozott belőle. El akarta neki mondani, mennyire büszke arra, hogy olyan bátran és talpraesetten viselkedett az ünnepségen, meg arra is ahogy a kislányukat nevelte. De a nagy műgonddal összerakott szavak mind semmivé foszlottak, ahogy Skye megjelent a színen. Még nyugtalanítóbbnak találta azt, amit most tudott meg: az okot, amiért a lány elhallgatta előtte a terhességét. Skye biztosra vette, hogy boldogtalanná tenne őt, ha feleségül vétetné magát vele. Micsoda iróniája a sorsnak! Ő azt hitte, Teresával feküdt le, és ezért szerelmes belé. Valójában pedig Skye-jal szeretkezett, így voltaképpen Skye-ba szeretett bele. Összeszorult a szíve. A lány éppen az ő érdekében nem mondott semmit, mert azt hitte, hogy ő Teresát szereti. Ráadásul arról is lemondott, hogy házasság a környék egyik leggazdagabb családjába. És mindezt kizárólag érte tette! Ettől akár boldog is lehetett volna, ám épp az ellenkezőjét érezte: magányos volt, és boldogtalan. Amikor Skye felfedte előtte az igazságot, szíve szerint azonnal magához ölelte és vigasztalgatta volna, hiszen éppen ő okozta minden szenvedését, elviselhetetlenül nyomasztotta, ha belegondolt mindabba, amit a lány az utóbbi években átélhetett. Legszívesebben fölnyergelte volna Zeuszt, hogy lovaglás közben kitisztuljon a feje. Csakhogy ezt sajnos nem tehette, meg kellett néznie, hogyan mulatnak a vendégei. Apja kérdő pillantása arra engedett következtetni, hogy feltűnt neki, amikor Skye-jal egy időben távoztak. Hogy elodázza a magyarázkodást, Clint inkább a bárpult felé indult. Elvett magának egy korsó sört. Az utóbbi időkben már nem nagyon ivott, de most úgy érezte, nagy szüksége van egy jó adag hideg italra. Már éppen ment volna tovább, amikor Walt Harper odaszólt: – Mesélj már, Slade, milyen érzés Skye-t meglovagolni! Le merném fogadni, hogy igazi kis vadkanca.

Clint lecsapta a korsót, megragadta Harpert az ingénél fogva, majd szinte az arcába kiáltotta: – A gyermekem anyjáról beszélsz! Azt ajánlom, több tisztelettel viseltess iránta! – Hát te mennyire tiszteled, ha el sem veszed feleségül? – Ez a mi dolgunk, neked ehhez semmi közöd! – Elengedte Harpert, és hátrébb lépett. – És ez mindenkire vonatkozik. Clint fogott még egy korsó sört, és dühösen távozott. Szinte örült, amikor Dawn pár perccel később holtfáradtan odaténfergett hozzá, és nyafogni kezdett, hogy le akar feküdni. Miután a kicsit ágyba dugta és gyengéden betakargatta, bement a dolgozószobájába. Leült az íróasztalához, és közben folyton az járt a fejében, ami nemrég itt történt vele és Skye-jal. Harper szavai nem hagyták nyugodni. Legszívesebben jól odacsapott volna a pimasz fráter képébe, csakhogy nem lett volna tisztességes dolog valakit pusztán azért megverni, mert a szemébe vágja az igazságot. De neki, Clintnek is igaza volt annyiban, hogy ez az egész kizárólag őrá és Skye-ra tartozik. Töprengését apja megjelenése szakította félbe. – Bejöhetek? – Csak gyere! – Jól megmondtad Waltnak – vélte az apja, és leült egy székre a fiával szemben. – Egy hajszálon múlt, hogy Beau és Lou Williamson is be nem avatkozott. – Hát ők is hallották? – És rajtuk kívül még nagyon sokan, fiam. Clint halkan elkáromkodta magát. Érthető, hogy Lou és Beau Williamson kiáll Skye mellett. Te jó ég, micsoda aljas fráternek tarthatják! Tanácstalanul beletúrt a hajába. Az apja hozzá hajolt. – Tudom, hogy nincs hozzá semmi közöm, meg különben sem tudom, miért romlott meg akkor a kapcsolatotok Skye-jal, de... nem lehetne ezt valahogy mégis rendbe hozni? Legalább Dawn kedvéért. Hogyan is magyarázhatná meg az öregnek, hogy nincs mit rendbe hozni?! De elgondolkodott rajta, vajon mit szólna hozzá Skye, ha azt javasolná, hogy Dawn kedvéért próbálják meg együtt. Talán még bele is egyezne. Neki viszont sehogy sem tetszett az ötlet. Egyszer már megnősült tévedésből. Ha valaha újra megházasodik, csakis akkor szánja majd rá magát, ha szerelmes lesz a menyasszonyába. – Apa, kedves tőled, hogy törődsz velem, de abban igazad van, hogy ez nem a te gondod. – Mindenki követ el hibát, fiam – folytatta zavartalanul az apja. – Anyád meg én többek

között épp azért maradtunk ilyen hosszú időn át együtt, mert tudtuk, mikor kell egymásnak megbocsátanunk, még akkor is, ha belül fájt. – Eltitkolta előlem a gyermekemet, apa. Öt évet elvesztegettem Dawn életéből. De mindezt csak azért tette, hogy te Teresával boldog légy! – figyelmeztette egy belső hang. – Nem te vagy az egyetlen, aki elől Dawnt rejtegette. Anyád, én meg Williamsonék... mi sem tudtunk róla. De most már hozzánk tarozik, és legfőbb ideje, hogy ne a múlton rágódjunk, hanem inkább a jövőn gondolkodjunk. – Az idősebb Slade fölállt. – Ha Skye-jal szeretnétek egy kicsit együtt lenni, anyáddal szívesen vigyázunk Dawnra. – Köszönöm! – Tudom, hogy csalódtál a házasságban Teresával... – De apa! Az öreg elmosolyodott. – Nem tartozik rám, ugye? – Ahogy mondod. – Jó, jó, akkor inkább megyek, és alszom egyet. – Holnap reggel találkozunk. Röviddel azután, hogy Jack Slade elment, Clint is leoltotta a villanyt, és lefeküdt aludni, ám az ágyát most vigasztalanul nagynak és ridegnek érezte. Skye teljesen kimerült, mire a Bar-K ranchra érkezett. Szinte meg is bánta már, hogy nem fogadta el a szülei meghívását, és nem maradt náluk éjszakára. Azért döntött inkább úgy, hogy hazamegy, mert ha a Diamond-S közelében marad, túlságosan nagy a kísértés, hogy újra összefusson Clinttel. Egyszer már majdnem bevallotta neki, hogy szereti, és ha most találkoznának, biztosan meg is tenné. Amint belépett a lakásába, észrevette, hogy villog az üzenetrögzítője. Heather telefonált, és arra kérte, bármilyen későn ér is haza, hívja vissza. Dawnnal történt valami? Vagy az apjával? Skye remegve tárcsázta nővérét. – Szia, Heather! Dawn jól van? Apa is? – Persze, mindketten jól vannak. – Hála az égnek! – Ne haragudj, Skye, nem akartalak megijeszteni. Meg kellett volna hagynom a rögzítőn, hogy nincs semmi baj. A lány végre megnyugodott.

– Rendben. Nagyon fáradt vagyok a hosszú vezetés után, ezért fölöslegesen felizgattam magam. Segíthetek valamiben? – Csak el akartam mondani, mi történt, miután ma délután elmentél. Skye nem volt benne biztos, hogy szeretné hallani. De mielőtt megszólalhatott volna, Heather már bele is vágott, és töviről hegyire elmesélt mindent Clint és Walt Harper összezördüléséről. – Remélem, Dawn nem volt ott. – Nem, nem, éppen akkor vitte anyut az istállókhoz, hogy megmutassa a póniját. De Jack Slade, apa és Beau mindent hallott. Skye elmosolyodott, amikor letette a kagylót. Jólesett neki, hogy Clint így kiállt mellette. Lehet, hogy ha ma nem tárulkozik ki előtte, akkor nem viselkedik ilyen lovagiasan. Ne örülj korán, súgta egy belső hang. Talán nem is a te becsületedért szállt síkra, csak nem hagyta, hogy beleszóljanak a magánéletébe. Dawn nyűgösen ébredt másnap reggel. Clint azzal vigasztalta, hogy ez teljesen természetes, mivel előző nap nagyon kimerült. Úgy vélte, a rosszkedvén csak egy kis lovaglás segíthet... De mielőtt a kislány biztonságosan elhelyezkedhetett volna a nyeregben, és beletehette volna a lábát a kengyelbe, a kis póni – talán azért, mert megérezte a kislány idegességét - váratlanul vágtatni kezdett. Dawn a földre pottyant, egy pillanatig azt sem tudta, mi történt vele, aztán keservesen sírni kezdett. – Princess ledobott! Clint fölemelte, és vigasztalóan magához ölelte. Dawn odabújt hozzá, míg ő a hátát simogatta és nyugtatgatta. A kicsi két hüppögés között megszólalt: – Az anyukámat akarom! Az anyukámat akarom! És akkor villámcsapásként hatolt Clintbe a felismerés, hogy ő maga is Dawn anyukáját akarja. Clint hiába nyugtatta Skye-t, hogy a gyerek jól van, ő ettől függetlenül aggódott. Ha nem történt semmi komolyabb, akkor miért küldte el érte a repülőgépét? Szerencsére egy órán belül odaérkezett a farmra. Reina szinte azonnal ajtót nyitott. – Dawn szobájában vannak, Miss Skye. Clint és a nagyszülők vették körül a kis beteget a játékszobában. – Anyu! – rohant hozzá Dawn, ahogy meglátta. Skye letérdelt, és átölelte a kislányt, aki csak ekkor fakadt sírva igazán.

– Miért itatod az egereket, kicsim? – Princess ledobott a hátáról! Az anyja vigasztalásképpen magához szorította, aztán Glinthez fordult. – Mi van a gyerekkel? – Beechem doktor megvizsgálta, és megnyugtatott, hogy az ijedségen kívül semmi baja. Dawn szipogott még egy kicsit, aztán az apjához fordult. – Nem is ijedtem meg! – ráncolta össze a homlokát. – Csak tudod, anyu, haragszom Princessre. – Azzal újra odabújt az anyjához. Skye a hátát simogatta. – Emlékszel, mielőtt kezdted a lovaglást tanulni, figyelmeztettelek, hogy ilyesmi is megeshet. A kicsi hevesen bólogatott. – Igen, de még soha nem dobott le. Skye tökéletesen megértette a lányát. Minden kezdet nehéz, és nem csak akkor, ha valami rossz történik az emberrel. Dawn egyszerre csak ásítozni kezdett, s az anyja feltételezte, a rosszkedvébe nagyon is belejátszik az, hogy sürgősen egy kiadós alvásra lenne szüksége. Az előző nap nagyon mozgalmas volt, bár szerencsére azt nem sejthette, hogy születésének körülményei milyen izgalmas pletykálkodásra adtak alkalmat a felnőtt vendégeknek. Skye tovább vigasztalgatta a kislányt, és közben oda-odapillantott Clintre. Szeretett volna Walt Harperről beszélni vele, de a férfi távolságtartásából arra következtetett, hogy az inkább a saját önérzetét, mintsem az ő becsületét védte. Amikor Skye biztos volt már benne, hogy Dawn elaludt, a fejével a hálószoba felé intett. Clint lehajolt, felkapta a kicsit, óvatosan átvitte az ágyába, és betakarta. – Bemehetnénk még néhány percre a nappaliba? – kérdezte Skye-t, miután becsukta a gyerekszoba ajtaját. A lány bólintott. A nappaliban Clint a heverő szélére ült. Skye a karosszéket választotta. – Rosszul indult a napod, ugye? – kérdezte. – Dawn már reggel nyűgös volt, amikor fölébredt. Tegnap eléggé kimerülhetett. Ezért úgy gondoltam, lovagolunk egyet, az mindig jót szokott tenni. De amikor a póni levetette, sírni kezdett, és téged követelt. Skye-nak összeszorult a szíve. Két malomkő között őrlődik, mert egyrészt szeretne mindig együtt lenni Dawnnal, másrészt viszont elkerülni Clintet, amennyire csak lehet. Kész kínszenvedés vele együtt lenni, mert szereti, noha a férfi láthatóan nem viszonozza az

érzéseit. Csak abban reménykedhet, hogy az idő majd minden sebet begyógyít. Am hirtelen nagyon dühös lett Clintre, hogy ilyen helyzetbe hozta. – Jobb lett volna, ha megengeded Dawnnak, hogy telefonon beszéljek vele – vágta oda ingerülten. – Én is azt javasoltam neki, de ő csak sírt, és látni akart. Skye nagyot sóhajtott. – A gyereknek nem szabad azt képzelnie, hogy ha éppen valamelyikünk nincs vele, csak egy kicsit sírnia kell, és már rohanunk is hozzá. A férfi a homlokát ráncolta. – Nem hittem, hogy neked ez ekkora gondot jelent. A nő legszívesebben tombolt volna, amiért a másik ilyen értetlennek mutatja magát, de rezzenéstelen arccal vágott vissza: – Természetesen nem jelent gondot, mindössze nem szeretném, ha túlságosan megszokná. – Nem fogja megszokni. De ha már itt vagy, legalább megbeszélhetnénk egy-két dolgot. Skye mindenképpen maradni akart, amíg Dawn fölébred, de remélte, hogy eközben Clintnek valami sürgős teendője akad, mégpedig lehetőleg a farm legtávolabbi csücskében. – Nem bánom – vont vállat kelletlenül. Clint nem tudta folytatni, mert Hope lépett a szobába. – Hol van Dawn? – Elaludt, és lefektettük. – Szegény kislány! – Az asszony leült a heverőre. – Nem innátok valamit? Reina éppen most készített jeges teát. Skye a fejét rázta, és elmosolyodott magában. Clint felnőtt férfi, az ő házában ülnek itt mindnyájan, s az anyja mégis azonnal átveszi a háziasszony szerepét. Vagy egyszerűen csak úgy viselkedik, ahogy egy anyának kell? Egyszeriben rádöbbent arra, hogy az anyaszerep nem ér véget a gyerek tizennyolc éves korával. Egész életén keresztül tart, ami az ő számára azt jelenti, hogy akkor Clinttel is tartania kell a kapcsolatot. Hányszor fog még odaadóan a karjába omolni, aztán eltűrni, hogy pillanatnyi vágyának a kielégítése után a férfi elforduljon tőle, mintha mi sem történt volna?! Clint fölállt. – Köszönöm, anya, nem kérek. Éppen lovagolni indultunk Skye-jal. Itt maradsz Dawnnal, amíg visszaérünk? – Természetesen.

Meglepő fordulat! Elhívja, hogy kettesben legyenek, aztán megpróbálja elcsábítani? Skye úgy érezte, odalesz minden önbecsülése, ha enged neki. A szíve azonban egészen mást súgott. – Nem is tudom – motyogta maga elé. – Talán jobb volna, ha itt lennék, amikor Dawn fölébred. – Nem maradunk el sokáig – ígérte Clint. – Én pedig azonnal megmondom neki, hogy még nem mentél el a farmról – fűzte hozzá Hope. Skye erre már nem tudott mit felelni, de ahogy odaértek az istállókhoz, és senki nem hallhatta őket, határozott hangon kijelentette: – Szeretném, ha tudnád, hogy soha többé nem történhet meg köztünk az, ami tegnap. – Azért akartam kijönni, hogy ezt zavartalanul megbeszéljük. – Clint talányos pillantást vetett a lányra. – Ami pedig a többit illeti, légy teljesen nyugodt! Minden úgy lesz, ahogy te akarod. De Skye-t a férfi szavai egyáltalán nem nyugtatták meg.

12. FEJEZET Clint Zeuszon ült, Skye pedig azon a kancán, amelyen már Dawn első látása alkalmával is lovagolt. A legnagyobb dombon mentek fölfelé, amikor félúton a férfi leállt egy terebélyes tölgyfánál. Lesegítette Skye-t a nyeregből, s az, amint szilárd talajt érzett a lába alatt, hátrébb lépett. Nem bízott a férfiban, de voltaképpen önmagában sem nagyon. Ha Clint most megérinti, nem lesz ereje nemet mondani. – Milyennek találod innen a kilátást? – szólalt meg a férfi, hogy oldja a feszültséget. Skye körülnézett. Hatalmas mezők zöldelltek mindenütt, a fák, a bokrok és virágok csodálatos látványt nyújtottak a végtelen kék ég alatt. Amerre csak szem ellátott, sehol semmi nyoma nem volt emberi kéz beavatkozásának – az érintetlen természet a maga tökéletességében pompázott. – Olyan békés és gyönyörű itt minden – ismerte el Skye. Clint nagyot sóhajtott. – Szerintem is. Látnod kellene egyszer eső után. Olykor az egész dombtető le van ibolyával. Tökéletes hely piknikezésre: Dawnnak biztosan nagyon tetszenének az ibolyák. De mi lenne, ha a kislány nélkül, csak Clinttel jönnének ki ide? Álmodozz csak! – gondolta Skye gúnyosan. Te aztán mindent megteszel, hogy távol tartsd őt magadtól, ugye? – Skye, ami tegnap délután történt... – Már megmondtam, soha többé nem fog megismétlődni. – A lányt bosszantotta, hogy határozottnak szánt elutasítása inkább kétségbeesett panasznak tűnt. – Én meg azt mondom, hogy minden tőled függ. – Clint megvakarta a tarkóját. – A tegnap történteket tényleg nem terveztem el. Csupán azt szerettem volna megmondani, mennyire örülök, hogy eljöttél az ökörsütésre. Nem lehetett könnyű neked, mégis csodálatosan végigcsináltad. Skye meglepődve meredt rá. – Amit tudtam, megtettem. S igazad volt, Dawn érdekében össze kell tartanunk az emberek előtt. – Azt is szerettem volna elmondani, mennyire büszke vagyok a kislányunkra. Igazán jól neveled. – Zavarba hozol.

A férfi elmosolyodott. Skye majdnem visszamosolygott rá, de az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát. A férfi hirtelen támadt kedvessége legalább annyira idegesítette, mint az előző nyugtalan viselkedése. – Már nagyon régen nem voltam itt – folytatta Clint. – Utoljára akkor jártam erre, amikor elhatároztam, hogy megkérem Teresa kezét. Skye legszívesebben befogta volna a fülét, mert már Teresa nevének említésétől is hideglelést kapott. – Ez a békés, nyugodt táj segített abban, hogy kitisztuljon az agyam. Amikor akkor reggel felébredtem, annyira másnapos voltam, hogy azt hittem, szétpattan a fejem. Csak egy félórát töltöttem itt, de többet ért, mint a legjobb gyógyszer. A lány is korán ébredt akkor reggel, és hat órakor, amikor kikukucskált az ablakon, már nem látta a férfi autóját. – Amíg Teresával jártam, a legtöbb időm arra ment el, hogy megpróbáltam rábeszélni, feküdjön le velem. A csudába, erre aztán igazán nem vagyok kíváncsi, füstölgött magában Skye – Clint, miért meséled el nekem mindezt? – Tegnap te beszéltél arról, mi történt veled akkor, hat évvel ezelőtt. Van azonban egy s más, amit nekem is feltétlenül el kell mondanom. – Zavartan zsebre vágta a kezét. – Igazad van. Tényleg azt hittem, hogy Teresával voltam együtt a kocsiban, és az ő szüzességét vettem el. – Nekem ez nem újság! – Sajnálom, Skye. Tudom, hogy ez nem nagy vigasz. – A férfi hangjából érződött, hogy neki is nehezére esik ez a vallomás. – Clint, ez az egész olyan régen történt. Nem is kellett volna beszélnem róla. – Nagyon boldog vagyok, hogy megtetted, mert így a legtöbb dolog végre a helyére került. A te döntéseid, az én házasságom és válásom. Skye-t a legkevésbé sem érdekelték a férfi házasságának és válásának részletei. 1 Clint a gyermeke apja, és így az útjuk mindig is keresztezni fogja egymást. Ám j a kapcsolatuk Dawn nevelésére korlátozódik, a többihez semmi köze. – Egyszer megkérdezted, mikor jöttem rá arra, hogy nem szeretem Teresát. Azon az éjszakán, amikor a hintaágyban ültek együtt, Skye valóban nagyon fontosnak érezte, hogy választ kapjon erre a kérdésre. De most? Nem mondott semmit, kerülte a férfi tekintetét, és inkább közömbösséget színlelve maga elé meredt.

Clint azonban makacsul folytatta: – Már a nászéjszakánkon. Rájöttem ugyanis, hogy mi ketten Teresával még sohasem szeretkeztünk. – Csak azért ábrándultál ki belőle, mert szűz volt? Ezt a férfiak inkább értékelni szokták. Úgy látszik, nem fejeztem ki magam elég világosan. – A férfi hátrébb tolta a kalapját, és keresztbe fonta mellén a két karját. – Hadd fejtsem ki! – Ne, inkább ne! – szakította félbe Skye határozott hangon. – Nem akarok rólatok többet hallani. Csak azért érdekelt a dolog, mert én tulajdonképpen azért hagytam el Harmony Ridge-et, hogy ti együtt maradhassatok. Amikor aztán Megtudtam, hogy elváltatok, becsapottnak éreztem magam, és tudni akartam, miért történt ez így. De most már annyira mindegy! Kérlek, hallgass végig! Gyerekkoromban nem volt igazi barátom. Sok thiber vett körül, de egyikük előtt sem tudtam őszintén megnyílni. Pedig néha nagyon nagy szükségem lett volna rá. A témaváltás felkeltette Skye érdeklődését. Clint végre nem Teresáról meg a kapcsolatukról, hanem önmagáról beszélt. – De hát vezéregyéniség voltál már az iskolában is, a futballcsapat kapitánya. Végzős korodban pedig még a legnépszerűbb diáknak is megválasztottak! – Az iskolatársaim, de nem a barátaim – jegyezte meg Clint. – Ne érts félre, nagyon jól éreztem magam a középiskolában, meg később is, de valahogy mindig felületesek voltak a kapcsolataim. Csak itt, a farmon éreztem magam Igazán kiegyensúlyozottnak és felszabadultnak. Skye elérzékenyülve hallgatta a férfi kitárulkozását. Bármennyire berzenkedett is ez ellen, Clint olyan lefegyverzően őszinte volt, hogy ő képtelen lett volna közönyösen elengedni a füle mellett a vallomását. Nagyon magányos kisgyerek lehetett, gondolta magában együttérzően. – Innen valóban csodálatos a kilátás. – Skye nagyon is megértette, miért kötődik Clint annyira a farmhoz. – Még sok ilyen hely van itt. Erre egyébként véletlenül bukkantam rá akkor, amikor még eléggé másnaposan elhatároztam, hogy megkérem Teresa kezét. – Aznap kérted meg, amikor az eljegyzést nyilvánosságra hoztátok? – Igen. – Egy nappal azután, hogy te meg én... A férfi bólintott. – Az előtt az éjszaka előtt olyan lány volt számomra, mint akármelyik másik, és akkoriban, mint tudod, elég sok lányt ismertem. Valamikor meg akartam házasodni, de ez egyáltalán nem

szerepelt a közeli terveim között. Egy kis remény ébredt Skye-ban, de kissé félve inkább elnyomta magában. Egyszerűen nem mert hinni benne, hogy jól értelmezi, amit hallott. – És miért változtattad meg a véleményedet, Clint? – Mert szentül hittem, hogy megtaláltam azt a nőt, akit a sors nekem rendelt Voltak már előtte is szexuális kapcsolataim, de amit azon az éjszakán átéltem sokkal többet jelentett nekem. Észbontó, felejthetetlen, csodálatos élmény volt. Életemben először került valaki igazán közel hozzám... Biztosra vettem, hogy gyökeresen meg fog változni az életem. S aztán jött a keserű kiábrándulás. – A férfi hátratolta a kalapját, így Skye a szemébe nézhetett. – Amikor kiderült, hogy Teresa még szűz, rájöttem, hogy nem vele töltöttem azt az éjszakát. Hogyan szerethettem volna bele, amikor nem is ő csigázta fel a képzeletemet? – És nem is gondolkodtál azon, hogy kivel lehettél? – Az látszott a legkézenfekvőbb magyarázatnak, hogy részegségemben az egészet csak álmodtam. És mivel az álom többször is visszatért, ez eléggé egyértelműnek tűnt. Az álmaim segítségével megtaláltam a tökéletes beteljesülést... Skye-nak elég nehezére esett elképzelnie, hogy a rátarti cowboy, akit ő csak távolról mert csodálni, egészen más, mint amilyennek hitte: hogy egyáltalán nem teng túl benne az önbizalom, és korántsem fenékig tejfel az élete. Clint odalépett hozzá. – Éveken át szidtam magamat a rossz döntésem miatt. Meg voltam róla győződve, hogy részegen álmodtam valamit, amit utána valóságnak képzeltem De most rádöbbentem, hogy nem a házasság gondolata volt helytelen, hanem az, hogy nem a megfelelő menyasszonyt választottam. – Nem a megfelelő menyasszonyt? – Mindaz az érzelem, gyengédség és odaadás, amit azon az éjszakán kiváltott belőlem az ismeretlen lány, nem Teresának szólt, hanem neked. Skye nem mert hinni a fülének. Tényleg azt hallja, amire olyan kétségbeesetten vágyott? – Nekem? – kérdezte remegő hangon. – Csakis neked. Skye óvatosan átölelte a férfi derekát, mire az magához szorította, és könnyedén végigsimított a haján. – Szóval én akkor tebeléd szerettem bele fülig! Skye azt sem tudta, sírjon-e, vagy nevessen. Fölsóhajtott, és a kedveséhez simult. Clint a hátát simogatta.

– Már akkor rá kellett volna jönnöm, amikor Dawnról először szóltál nekem Am teljesen kiborított a hír, dühöngtem, amiért évekig nem ismerhettem a saját gyerekemet, és így nem jöttem rá a lehető legkézenfekvőbb magyarázatra: hogy ugyanis te voltál az a lány, akibe beleszerettem, és tulajdonképpen téged akartalak feleségül venni. Bár a lelkem legmélyén azért érezhettem valamit, mert az a Izonyos álom azon az éjszakán jelentkezett újra, amikor beugrottam a Rocking-W-be egy kávéra. – Majdnem kiesett a kanna a kezemből, amikor megfordultam és megláttalak. Clint egy csókot nyomott a lány homlokára. – Nem akartalak megrémíteni. – Dawn miatt ijedtem meg. Hiszen azt hittem, nős vagy. Ó, Clint! – Skye az alsó ajkába harapott. – Sajnálom Teresát. Elvégre nem az ő bűne, hogy velem feküdtél le helyette. – A válásunknak semmi köze ehhez az egészhez. Rájöttem ugyan a tévedésemre, de azért mindent megtettem, hogy a házasságunk működjön. Ám kiderült, hogy Teresa nem akart mást, csak egy újabb skalpot a gyűjteményébe. És különben is elkezdett vágyódni a városi élet után, nekem viszont ahhoz semmi kedvem nem volt. Néhány nap után mindenhonnan visszakívánkozom a Diamond-S-re. Skye figyelmesen hallgatta Clintet, és a szíve hevesebben kezdett verni örömében. De aztán hirtelen megint föltámadt benne a kétely. – És meg tudod bocsátani, hogy nem szóltam neked Dawnról? Clint mélyen a szemébe nézett. – Mindig fájlalni fogom, hogy a dolgok így alakultak. De nem téged hibáztatlak miatta. Most már értem, miért döntöttél így. Az én kedvemért szöktél el innen, pedig én meg sem érdemeltem a nagylelkűségedet, és nem tudom, egyáltalán érdemes vagyok-e rá most is. – De hát annyi éven át nem tudtál Dawnról. S ezt az időt semmi nem hozhatja vissza neked. Clint megsimogatta Skye arcát. – Inkább az bánt, hogy azokat az éveket nélküled kellett eltöltenem. – Hozzá hajolt, és gyöngéden megcsókolta. – Valami fontos dologra jöttem rá ma reggel. Amikor a kislány nyafogni kezdett, és téged követelt, észrevettem, hogy szívem szerint én is ezt tenném. Szeretnélek mindig magam mellett tudni. El sem tudom képzelni, hogy nélküled éljek ezután. – Nem is lesz rá szükséged. – Szeretlek, Skye. – Én is téged. Clint elmosolyodott. – Hozzám jössz feleségül? – Igen!

– Amilyen hamar csak lehet? – Csak nem Walt Harper miatt lett ennyire sietős neked? – fogott gyanút a lány. – Honnan tudsz te Waltról? – Itt hamar híre jár mindennek. – A döntésemnek semmi köze Walthoz vagy bárki máshoz. Ahogy tegnap megmondtam a cowboyoknak, sőt az apámnak is, ez a kettőnk dolga, senki másnak nincs beleszólása. – Ugye tudod, hogy sokat sustorognak majd rólunk? Clint bólintott. – A legfontosabbnak mégis azt fogják tartani, hogy Dawnnak ez így a legjobb. – Ó, Clint, a kislányunk tényleg nagyon fog örülni. – Abban én is biztos vagyok, de azt el kell mondanom, hogy nem Dawn kedvéért szeretlek, és nem miatta akarlak elvenni. – Ahogy én sem miatta fogok hozzád menni. – Akkor jó. Gondoljanak vagy mondjanak bármit is, mától fogva tudjuk, hogy Dawn szerelemben fogant. – A férfi hosszan és érzékien megcsókolta kedvesét. – Nincs véletlenül a nyeregtáskádban egy takaró? – suttogta Skye, és közben ujjaival keresgélni kezdte Clint inggombjait. – Nem, nincs – nevetett amaz. – És különben is... azt hittem, nem ezért jöttünk ide. – Hát jó, ha úgy gondolod... – vont vállat a lány, és elkezdte visszagombolni az inget. – Hohó! – tiltakozott a férfi. – Csak annyit mondtam, hogy nincs nálam takaró, de azt nem, hogy hagyd abba! Skye kissé habozva nézett le a szúrós, sárgás fűre. – A fű ebben az évszakban nem túl puha. Clint igézően rámosolygott: – Ne csinálj belőle gondot, drágám! Majd te leszel fölül.