JKSZ 2003. 4a. - Anne Mather - Kábító ajánlat.doc

Anne Mather Kábító ajánlat

Mivel Paige az apja halála után nincstelenné válik, elfogadja a görög vállalkozó, Nikolasz állásajánlatát, és húgával együtt elutazik hozzá Szkiapolisz szigetére. Négy évvel korábban Nikolasz volt az első szeretője, akit aztán egyetlen szó nélkül hagyott el… Milyen boldog lehetne Paige a jóképű görög, Nikolasz villájában, ha nem félne attól, hogy a férfi csupán bosszúból hívta őt ide, mert a lány négy évvel ezelőtt minden magyarázat nélkül elhagyta. Paige mégsem mondhat nemet a felkínált állásajánlatra, mert apja halála után semmije sem maradt. A lelke mélyén bízik abban, hogy sikerül tisztáznia magát, és a kapcsolatuk mégsem teljesen reménytelen…

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

1. FEJEZET Az asztalnál ülő férfi nem Martin Price! Paige szíve rémülten kezdett kalimpálni. Tekintetével figyelmeztetni próbálta a pincért, aki odavezette. Itt valami félreértés történt. Martin válla nem ilyen széles, a bőre nem ilyen napbarnított, a haja sem ilyen hollófekete és sűrű! Éppen meg akart szólalni, amikor a férfi felállt, és feléje fordult. – Paige! Örülök, hogy eljöttél! A lány azt sem tudta, hová legyen ijedtében. Szörnyű tévedés áldozata lett! Arra számított, hogy a volt vőlegényével fog találkozni. Valaki azonban gonosz játékot űzött vele, hogy idecsábítsa! Az első gondolata az volt, hogy nyomban sarkon fordul. Észrevette azonban, hogy a vendégek figyelik. Nem csinálhat botrányt! – Foglalj helyet! – mosolygott a finom, sötétszürke öltönyt viselő úr, akinek vonásai a görög vázák festményeit idézték, és a szemben lévő székre mutatott. – Milyen jó, hogy újra látlak! – Nem értem – dadogta a lány. – Majd mindjárt megérted – mondta a múltból váratlanul felbukkant ismerős, és összehúzta a szemét. Jaj, hogy lehetnek valakinek ilyen hosszú pillái? – Szánnál rám néhány percet a drága idődből? – Mi okom lenne rá?

2 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Mert ennél lényegesen többel tartozol nekem. Kérlek, ülj le! – A kérés inkább kurta parancsnak hangzott. Paige egyre kényelmetlenebbül érezte magát, de tudta, hogy nincs más választása. Kénytelen-kelletlen letelepedett a felkínált székre, és olyan görcsösen szorongatta a táskáját, mintha abban akarna megkapaszkodni. – Mit iszol? – kérdezte a férfi, mivel máris ott termett a pincér. Ő maga vörösbort ivott. A bíborszínű nedű csábítóan csillogott a pohárban, ahogy ráesett a kristálycsillár fénye. Paige

szívesen

választotta

volna

ugyanazt.

Szerette

a

vörösbort, de a hatását is ismerte. Semmiképpen sem kockáztathatja meg, hogy elárulja, mennyire sebezhető. – Ásványvizet kérek – felelte, és a pincér már el is tűnt, hogy teljesítse a kérést. – Ásványvizet? – húzta fel sötét szemöldökét a görög. A lány azonban nem hagyta magát megfélemlíteni a hangjából kicsendülő gúnytól. – Mit akarsz tőlem, Nikolasz? – kérdezte, és gondosan elkerülte a férfi tekintetét. Dehogyis merne belenézni abba veszedelmesen igéző szempárba! – Hol van Martin? – Martin nem jön. – A görög láthatóan ezt cseppet sem sajnálta. – Itt van a vized – vigyorodott el csúfondárosan. – Hogyhogy nem jön? Elmagyaráznád végre, mi ez az egész? – Nagyon szívesen. Martin nem tett semmi célzást, amikor beszélt veled?

3 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Nem. – Paige elhallgatta, hogy ezt a találkozót csak Martin titkárnőjével beszélte meg. Annyira megörült, hogy eszébe sem jutott kérdezősködni. Mire is lett volna még kíváncsi, amikor a volt vőlegénye röviddel az eljegyzésük felbontása után ebédelni hívta London egyik legelőkelőbb éttermébe? Ráadásul éppen a kedvencébe. Mi mást is jelenthet ez, mint hogy Martin megbánta a szakítást, és mindent újra akar kezdeni? Jaj, hogy hagyhatta magát kelepcébe csalni? – Tehát nem tudod, miért vagy itt? – Hiszen mondtam már. – Paige védekezés gyanánt a kelleténél gorombább hangot ütött meg. Már megint olyan helyzetbe került, ahol semmi sem az ő akarata szerint történik! – Valamit meg kell kérdeznem. – Jaj, ez a mély, meleg hang! De nehéz is ennek ellenállni! – Mennyi ideig voltál Martinnal… együtt? – Ahhoz neked mi közöd? – meredt rá a lány. – Erre válaszolnod kell. Ha hivatalos kapcsolatba kerülünk… – Ha… micsoda? Paige fel akart ugrani, a férfi azonban karon ragadta, és visszanyomta a székre. A lányt dühítette, hogy Nikolasz ilyen könnyedén a hatalmába keríti. A pillanatnyi bűvölet egy csapásra elszállt. – Nyugodj meg! – mondta a másik barátságosan. – Úgy tudom, állást keresel. Talán tudnék ebben segíteni. – Nem, köszönöm! – Paige nem akarta többet látni ezt az oly nagyon vonzó arcot. Jaj, hogyan tehette ezt vele Martin?

4 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Hiszen valamikor szerette! Vagy az is csupán tévedés volt, mint minden más? – Ne hamarkodd el a választ! Igyál egy kortyot! – tolta a férfi a lány felé a vizespoharat. – Jót fog tenni. – Nincs szükségem semmire. – Paige rádöbbent, hogy úgy viselkedik, mint egy dacos gyerek. De hát már végképp nem igazodik ki semmin! – Csak azt szeretném tudni, hogy jött rá Martin, hogy mi ketten… – dadogta. – Valaha szerelmespár voltunk? – segítette ki Nikolasz ártatlan ábrázattal. – Ismertük egymást – helyesbített Paige, és a haja tövéig elpirult. – Sohasem voltunk szerelmespár. – Nem – ismerte el a férfi sajnálkozó hangon. – Akkor másképp viselkedtél volna. – Én nem csináltam semmit… legalábbis semmi rosszat. – Paige észrevette, hogy veszedelmes területre tévedt. – Tehát – váltott gyorsan témát –, honnan szerzett tudomást Martin kettőnkről? – Nem tud rólunk semmit. A vőlegényed azt hiszi, most látjuk egymást először. – Nem a vőlegényem. – Jaj, már megint hagyta magát sarokba szorítani! – Bizonyára élvezted, hogy félrevezeted. –

Nem

vezettem

félre

senkit.

A

te

Martinod

különösképpen gyors felfogású. – Már nem az én Martinom. – Tudom – derült fel a férfi arca. – Ezt már ő is mondta. – Beszélt rólunk? – képedt el a lány.

5 / 154

nem

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Nem közvetlenül. Amikor azonban szóba kerültél, sikerült egypár dolgot kiszednem belőle. Bizonyára emlékszel, rá milyen… meggyőző tudok lenni. A lány elengedte a füle mellett az utóbbi megjegyzést. Dehogyis ad még lovat a férfi alá! – Mit mondott? És egyáltalán hol ismerted meg? Nikolasz elégedetten hátradőlt. – Új pénzügyi tanácsadót kerestem, és a Seton Ross céget ajánlották. – Véletlenül találkoztatok? Ezt nem hiszem. – És miért nem? – Jaj, ne add az ártatlan báránykát! Ha Nikolasz Petronidesz egy olyan céghez fordul, mint a Seton Ross, nem a beosztott munkatársakhoz irányítják. Neville Ross vagy Andrew Dawes tárgyalt volna veled. – Komolyan? – mosolygott a görög. – Igazán örülök, hogy különb üzletfelet szánsz nekem, mint az… egykori barátod. Úgy látszik, a némileg tolakodó kedvessége mégsem vett le teljesen a lábadról. Adj hálát az égnek, hogy ez az eljegyzés felbomlott! Ennél te többet érdemelsz. – Nincs szükségem a gyámkodásodra! – Úgy hangzott? – vont vállat Nikolasz. – Ha igen, sajnálom. Ebben ugyan Paige kételkedett, de most nem is ez érdekelte igazán. Szeretett volna minél többet megtudni a történtekről.

Mivel

a

férfi

hallgatott,

megkérdezte: – Hogyan kerültem szóba?

6 / 154

kertelés

nélkül

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Azt hiszem, a részvények árfolyameséséről beszéltünk, meg arról, milyen veszélyt jelent ez a legtekintélyesebb cégek számára is. Természetesen a Tennant’s neve is felmerült. – Természetesen! – Végül is az övé volt az utóbbi tíz év leglátványosabb csődje. Ráadásul az édesapád is váratlanul meghalt. Borzasztó csapás. – Nikolasz hangjából őszinte együttérzés csengett ki. – Ki sem tudom mondani, mennyire sajnálom, és milyen részvétet érzek irántad és a húgod iránt. – Nem tartunk igényt a részvétedre – hárította el Paige kurtán. Pedig ugyancsak elkelt volna a baráti segítség. A cég összeomlása, ami az apja halálát is okozta, őt is kétségbeejtő helyzetbe sodorta. – Komolyan mondtam – nézett a lány szemébe Nikolasz. – Be kell vallanom, az édesapád iránt nem éreztem különösebb rokonszenvet,

ezt

a

sorsot

azonban

a

legnagyobb

ellenségemnek sem kívánnám. – Ezért ajánlasz nekem állást? Milyen nagylelkű vagy! – Miért vagy ennyire keserű? Nem áll jól neked. Csak azért, mert a vőlegényed elhagyott… – Mit merészelsz! Paige fel akart ugrani, hogy faképnél hagyja a férfit. A pincér azonban félreértette a mozdulatot, azt hitte, a vendég azért

mozgolódik,

mert

kényelmetlenül

ül.

Előzékenyen

kicserélte a széket, aztán átnyújtotta az étlapot. – Mindjárt jövök, és felveszem a rendelést – mondta udvariasan.

7 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

A lány most már kénytelen volt maradni. Mihelyt a pincér eltávozott, újra Nikolaszhoz fordult. – Hogy merészeled kifaggatni azt a férfit, akivel én… – Akivel te össze akartad kötni az életedet – segítette ki Nikolasz. – Azért nem kell kikaparni a szememet. Inkább ettől az embertől kérdezd meg, miért terjeszti széltében-hosszában, hogy a Tennant nővéreknek egy pennyjük sem maradt! – Meg is fogom tenni. –

Ugyan,

ne

csacsiskodj!

Csak

élvezné,

hogy

diadalmaskodott feletted. Igazán nem érdemli meg. – Te talán megérdemled, hogy élvezd a megaláztatásomat? – Vele ellentétben nekem lenne is rá okom. – Tehát erről van szó! – Paige körülnézett a díszes teremben. – Ehhez kellett ez az előkelő környezet… hogy még jobban érezzem, mennyire lecsúsztam! – Légy egy kicsit türelmes! – kérte a férfi. – Először is ebédeljünk! Hiszen azért jöttél. – Azért jöttem, hogy Martinnal ebédeljek – helyesbített a lány. A következő pillanatban azonban rádöbbent, hogy Martin árulása után ez milyen ostobán hangzik. – Miért kellene türelmesnek lennem? – Mert kíváncsi vagy ennek a találkozónak az okára. Paige talán mégiscsak távozott volna, ha a pincér meg nem jelenik, hogy felvegye a rendelést. – Válasszak mindkettőnk számára? – kérdezte Nikolasz. A lány bólintott. Túlságosan zavart volt ahhoz, hogy tiltakozzon.

8 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Akkor avokádópürét kérünk és sült lazacot. Ugye friss a lazac? – Miután a pincér biztosította erről, Nikolasz visszaadta neki az étlapot, és bólintott. – Köszönjük. Paige már el is felejtette, hogy ez a férfi mennyire ura mindig a helyzetnek, és milyen gyorsan és határozottan dönt. Az egész rendeléshez kevesebb időre volt szüksége, mint Martinnak ahhoz, hogy kinyissa az étlapot. A röviddel ezután megjelenő italossal ugyanolyan gyorsan végzett. A lány szívesen látszott volna ugyanolyan fölényesnek, mint Nikolasz. De hát az lehetetlen! Hiszen még mindig szenved attól, ahogy a férfi elbánt vele. Lopva azokra a napbarnított, keskeny ujjakra nézett, amelyek a borospohár karcsú szárával játszottak. Még sohasem találkozott olyan férfival, akiből ennyi vonzerő áradt volna. Ha a közelébe került, reménytelenül kiszolgáltatottá vált. Egyetlen pillantása elegendő volt, hogy megtörje az akaratát. Legalábbis régebben. Azóta azonban Paige idősebb lett, és okosabb. Sokkal okosabb. – Nem akarsz többet megtudni az állásról? – Ha okvetlenül ragaszkodsz hozzá – sóhajtott megadóan a lány. A

férfi

egy

darabig

némán

nézte,

aztán

egyenesen

megkérdezte: – Ugye tényleg munkát keresel? Paige sápadt arcán két tűzpiros folt jelent meg. – Ha Martin azt mondja, biztosan úgy is van. Valószínűleg azt is megemlítette, hogy semmiféle szakképzettségem nincs. Nikolasz összeráncolta a homlokát. – Beszéltél vele erről?

9 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Én nem, Sophie azonban igen. Ő mindent elkövet, hogy állást kerítsen nekem, és újra saját otthonunk lehessen. – Hát persze, Sophie! Sajnos nem volt szerencsém a húgodat megismerni. – Ő bentlakó volt az iskolában, amikor… –

Amikor

az

apád

megpróbált

az

idősebbik

lánya

szépségével elvakítani fejezte be a mondatot a férfi. – Hány éves is most a húgod? – Tizenhat. – Paige kötelességének érezte, hogy megvédje apja

emlékét,

ezért

megjegyezte:

–

Az

apám

csak

összeismertetett minket. Arról már nem tehet, hogy visszaéltél a bizalmával. – Ezt magad sem hiszed. –

Dehogynem.

Különben

is

a

Murchison-üzlet

nagy

nyereséget ígért. Apu csak jót akart, amikor felajánlotta, hogy fektess be. – Hogy fektessek be egy olyan vállalkozásba, amely hamarosan csődbe ment. Ha elfogadom az ajánlatot, rövid időn belül sok pénzt veszítettem volna. Könnyedén el tudtad volna viselni, gondolta Paige, de a véleményét megtartotta magának. – Ha befektettél volna, a Murchison cég talán nem is megy tönkre – mondta hangosan. Nikolasz megvetően legyintett. – A hajózási vállalat sorsa már meg volt pecsételve. Az apád pedig

keresett

átháríthatja.

valakit,

Amikor

akire

rájött,

a

hogy

pocsékolja, másik balek után nézett.

10 / 154

veszteség velem

egy

csak

az

részét idejét

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Ez hazugság! – Ez a színtiszta igazság. A pincér meghozta az avokádópürét, félbeszakítva ezzel a heves szóváltást. Paige-et lelkifurdalás gyötörte, hogy elárulja az apját, ha tovább marad. Nem akarta azonban, hogy Nikolaszé legyen az utolsó szó. Dacosan belenézett abba a sötét szempárba, melynek oly gyorsan tudott változni a kifejezése. Az egyik pillanatban meleg és simogató volt, mint a bársony, a másikban hidegen villogott, mint az achát. Paige tudta, hogy veszedelmes maradnia, mégis maradt. – Talán végre rá kellene térnünk, miért Martint kértem meg, hogy hívjon ide téged. Bár azt hiszem, ez világos. Az én meghívásomat aligha fogadtad volna el. – Ez már igaz. – Ebben biztos voltam. – Nikolasz megvárta, amíg az italos meghozza a bort, aztán maga töltött a poharakba. – Egyébként Martin nem sejti, hogy ismerjük egymást. Szegény Page! A barátaid szemlátomást hajlamosak arra, hogy eláruljanak. A lány nem hagyta magát felingerelni. – Ezt tekintsem figyelmeztetésnek? – kérdezte gúnyosan, és elégedetten állapította meg, hogy az ütés talált. – Lehet – felelte a férfi. A lány kihallotta hangjából a rejtett fenyegetést, és kissé megborzongott. Amíg a sült lazac meg nem érkezett, hallgattak. Ezúttal Paige törte meg a feszült csendet. – Nem Janisznak kellene a lehetséges alkalmazásommal foglalkoznia?

11 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

A lány levágott egy darabot a lazacból, de nem evett belőle. Inkább a borospohár után nyúlt, mivel borzasztóan kiszáradt a szája. – Ugye még nálad dolgozik? A

férfit

nem

tévesztette

meg

a

látszólag

könnyed

hangvétel. – Janisz még mindig a titkárom – felelte. – Most azonban kényes ügyről van szó. – Amennyiben? – Túlságosan személyes a dolog. – Nikolasz újratöltötte a poharakat.

–

A

szóban

forgó

állás

a

gyámleányommal

kapcsolatos. – Gyámleányod? – meresztett rá nagy szemeket Paige. – Még sohasem hallottam róla. – Amikor… ismertük egymást, még nem volt gyámleányom. Ariadné apja nagyon jó barátom volt, de csak az ő és felesége tragikus halála után tudtam meg, hogy engem jelölt ki a leánya gyámjául arra az esetre, ha történne vele valami. Közelebbi hozzátartozója nincs. – Értem. – Paige ismeretlenül is mély részvétet érzett az árván maradt kislány iránt. – Borzasztó nagy felelősség szakadt a nyakadba. Hány éves Ariadné? – Tizenhét. A felelősség tehát némileg korlátozott. – Akkor miért akarsz…? – Egy jó családból való fiatal nőt keresek, aki a nyár folyamán mellette lenne, és helyettesítené az édesanyját. – És rám gondoltál? – Igen – bólintott Nikolasz. – Szól valami ellene? – Sohasem tudnék neked dolgozni!

12 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Ne siesd el a választ! Busásan megfizetném. Azonkívül sok előnnyel járna, és nem lenne különösképpen megerőltető. – Engem nem lehet megvásárolni! – Nem, de szükséged van pénzre, és az előbb már bevallottad, hogy a húgod munkát keres számodra. Tehát? Paige letette az evőeszközt. – Ennek az egész beszélgetésnek nincs semmi értelme. Én ugyanis nem beszélek görögül. – Ariadné viszont tud angolul. Még nem fejezte ugyan be az iskolát, de már meglátszik, milyen kitűnő képzést kapott. – Akkor bizonyára nagyon jól tud magáról gondoskodni. – Paige a tizenhat éves húgára gondolt, aki kétségtelenül felháborodottan

utasítana

vissza

egy

társalkodónőt.

–

Azonkívül Sophie-nak is szüksége van rám – kapaszkodott gyorsan az újabb kifogásba. Ami azt illeti, Sophie valóban sok gondot okozott neki, amióta anyagi okokból kimaradt a drága intézetből. A

családi

otthon

elvesztése

után

a

nővéreket

egy

nagynénjük fogadta be islingtoni házába. Az együttélés cseppet sem volt zökkenőmentes. Kizárólag Paige diplomáciai képességeinek köszönhették, hogy Ingrid néni és Sophie még egyáltalán beszélő viszonyban volt. – Hozd őt is magaddal! – vágta rá Nikolasz habozás nélkül. – Legalább

a nyári szünetet Görögországban tölthetné. A

szkiapoliszi házamban bőven van hely, és talán a két kislány össze is barátkozna, hiszen körülbelül egykorúak. Paige élénken el tudta képzelni, mit szólna a húga ehhez az ajánlathoz. Sophie utálja ugyan a szűkös életet, hibáztatja is

13 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

érte éppen eleget az apját, de azért Londont aligha cserélné fel egy ismeretlen égei-tengeri szigettel. Azonkívül éppen most kezdi

végre

otthonosan

érezni

magát

a

szűkebb

környezetében. Igaz, Paige-nek cseppet sem tetszik az a baráti kör, amelyet szerzett magának. – Köszönöm, igazán kitűnő volt, de már elég – felelte Paige az udvariasan érdeklődő pincérnek, és hagyta, hogy az elvigye a szinte érintetlen tányérját. Aztán újra Nikolaszhoz fordult. – Attól félek, csak az idődet pocsékolod. – Az idő sohasem vész kárba – felelte a férfi, arckifejezése azonban cáfolni látszott a szavait. – Gondold meg legalább! Még néhány napig Londonban maradok, és ezen a számon mindig megtalálhatsz – nyújtott át egy névjegyet. A lány jobb belátása ellenére a kártya után nyúlt. Nem volt azonban elég gyors. A férfi felhasználta az alkalmat, és megfogta a kezét. – Kérlek, Paige, gondold meg! A lány nem nézett a szemébe. Tekintete az ő kezét szorító kézen nyugodott meg. Valami különös melegség áradt az érintésből,

amely

a

lány

egész

testet

átjárta,

és

beleborzongott. Hiába a józan ész minden tiltakozása, csak nem tudja elfelejteni azt, ami egykor összekötötte őket. Teljesen tehetetlen ellene. Az érzékeinek és az idegszálainak nem tud parancsolni. Paige elrántotta a kezét, és eldugta az ölébe. Nikolasz visszaélt a pillanatnyi figyelmetlenségével. Remélhetőleg nem vette észre, milyen hatást váltott ki belőle.

14 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Szerencsére a következő percekben sikerült valamennyire összeszednie magát. A felkínált édességet elhárította, csak kávét kért. Aztán nyomatékosan elmagyarázta, több oka is van rá, hogy a felcsillantott ajánlatot elutasítsa. Még ha semmi más álláslehetőség nem akadna, Nikolasznak akkor sem tudna dolgozni. Nem akar még egyszer sebet kapni. Márpedig ahogy ezt a démoni görögöt ismeri, aligha habozna, hogy visszaéljen a felette gyakorolt hatalmával.

15 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

2. FEJEZET Paige földalattival ment haza Islingtonba. Kora délután lévén a kocsik üresek voltak, és a lány élvezte, mennyivel nyugodtabb és kényelmesebb így utazni, mintha kocsival az állandó forgalmi dugókban araszolna. Mivel esett az eső, Nikolasz taxit akart hívni, Paige azonban elutasította. Később azonban kénytelen volt megállapítani, rosszul tette. Csinos, krémszínű kosztümjén, amellyel Martint akarta

elkápráztatni,

sötét

foltokat

hagyott

az

eső.

Remélhetőleg ha megszárad, nem marad nyoma. Az utóbbi időben kénytelen volt nagyon vigyázni a ruháira. Éppen elég pénzbe fog kerülni, hogy Sophie-t kellőképpen felruházva tudja elküldeni az új iskolába. Halkan felsóhajtott. Bárcsak az édesapjuk mellettük lenne! Parker Tennant úgy halt meg, ahogy élt: egy pillanatra sem gondolt a jövőre. Óriási adóssághalmazt hagyott a leányaira, akik csak nagy nehezen tudták apjuk személyes hagyatékát kimenteni az összeomló cég romjai alól. Nem mintha valami nagyobb összegről lett volna szó. A Surreyben lévő szép házukat elvitte a jelzálogkölcsön. Még az édesanyjuk ékszereit is el kellett adniuk, hogy a hitelezőket ki tudják elégíteni. Paige csak azzal vigasztalta magát, hogy legalább az édesanyja nem élte meg a sorscsapásokat. Annabel Tennant rákban halt meg, amikor Paige tizenhét éves volt, Sophie pedig tíz. Talán éppen ez a veszteség zavarta meg az addig sikeres üzletembert annyira, hogy teljesen felelőtlenül kezdett viselkedni, részvényesei pénzét kétes ügyletekbe fektette. A

16 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

felesége nélkül az élet elvesztette az értelmét, leányai sorsa pedig sohasem volt számára fontos. Paige abbahagyta a középiskolát, hogy segíteni tudjon magára

maradt

apjának.

Minden

kívánságát

önzetlenül

teljesítette. A férfiak, akiket az apja bemutatott neki, többnyire az

üzlettársai

voltak,

és

a

fiatal

lányt

vajmi

kevéssé

érdekelték. Egyedül Nikolasz Petronidesz jelentett kivételt. Parker Tennant eleinte nem győzte dicsérni a görög milliomost. Amikor azonban az nem volt hajlandó befektetni a felajánlott cégbe, egy csapásra gyökeresen megváltozott a véleménye. Paige hűségesen igazodott az apjához. Még most is úgy érezte, sohasem tudna Nikolasznak dolgozni. Valamikor jól ismerték egymást, de annak már vége. Most már nem köti őket egymáshoz semmi. Alapjában

véve

Nikolasz

ugyanolyan,

mint

Martin.

Mindketten csak kihasználták, és nem riadtak vissza attól, hogy megalázzák. Persze roppant csábító lenne a nyarat az Égei-tengernél tölteni, és még pénzt is keresni. A lány semmiképpen sem akar azonban újra az igéző tekintetű görög csapdájába szédülni. Természetesen szüksége van állásra, a munkaadónak azonban közömbös személynek kell lennie. Semmi esetre sem olyannak, aki bosszúra éhezik. Amióta a Nikolaszhoz fűződő kapcsolata négy évvel ezelőtt zátonyra futott, Paige a saját életét élte. Nem éppen a legnagyobb sikerrel. Észre kellett volna vennie, hogy Martin Price, a jóképű, feltörekvő tőzsdeügynök sokkal inkább Parker Tennant lánya, mint Paige személye iránt érdeklődik. Az, hogy a férjeként társtulajdonos lehet Parker cégében. A csőd után

17 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

erre persze már aligha törekedett, így aztán egyik napról a másikra faképnél hagyta menyasszonyát. A kapcsolatuk éppen olyan

gyorsan

veszítette

el

az

értékét,

mint

Parker

bankszámlája. Még az is jobb lett volna, amivel Martin ürügyként előhozakodott. Még mindig kevésbé lett volna megalázó, ha egy másik nő hódítja el Paige-től a vőlegényét. A kifogás azonban túlságosan átlátszó volt. Nem csoda hát, hogy a lányt annyira szíven ütötte, hogy Martin még csak el sem jött a megbeszélt találkozóra, hanem valaki mást küldött maga helyett. Ezzel nyíltan megüzente: láthatod,

milyen

kevés

közünk

van

egymáshoz.

Tulajdonképpen kár, hogy nem szerzett tudomást a görög milliomoshoz fűződő régebbi kapcsolatáról. Vajon féltékennyé tenné-e? Ugyan már! Legfeljebb a hajómágnás vagyonát irigyelné meg. A szerelvény befutott arra az állomásra, ahol Paige-nek le kellelt

szállnia.

A

lány

örült,

hogy

kizökkenhet

keserű

gondolataiból. Szerencsére időközben elállt az eső, mert még tíz perc gyalogút volt hátra hazáig, és nem hozott magával ernyőt. Megkönnyebbülten fellélegzett, amikor végre elérte Ingrid néni

házát.

Kimerítő

nap

volt.

Paige

alig

várta,

hogy

rövidnadrágot és pólót húzzon, kimenjen a kertbe gyomlálni, és megpróbáljon mindenről megfeledkezni. A házhoz tartozó kert kicsi volt ugyan, de munka mindig bőven akadt benne, mert roppant gyorsan ellepte a gaz. Most jól fog esni a testi munka.

18 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Alig ért azonban a kertkapuig, már megütötte fülét a nagynénje és a húga hangja. A hűvös júniusi időjárás ellenére az ablakok nyitva voltak, így minden szó kihallatszott. A szomszédban

lakó

idősebb

házaspár,

kihasználva

az

esőszünetet, szintén kinn dolgozott a kertben. Ők is hallották a heves szóváltást. Paige bocsánatkérően mosolygott rájuk, miközben végigment a ház bejáratához vezető keskeny úton. Mi történhetett már megint? Paige az órájára pillantott. Még csak

kora

délután

volt,

Sophie-nak

tulajdonképpen

az

iskolában kellene lennie. Éppen elég baja van úgyis, már csak az hiányzik, hogy még a húga is újabb gondokkal terhelje. – Ostoba, önfejű fruska vagy! – kiabálta Ingrid néni dühösen, amikor Paige kinyitotta az ajtót. – Te meg egy házsártos, vén banya! – hangzott a tiszteletteljes válasz, amit egy pofon csattanása követett. Sophie felvisított, és egy újabb pofon csattant el. Amikor Paige belépett a nappaliba, Ingrid néni éppen lerogyott a csíkos huzatú, biedermeier pamlagra, és nyögve tapogatta az arcát. – Az ég szerelmére! Mi folyik itt? – Paige elhűlve nézett egyikről

a

másikra.

–

Az

utca

végéig

elhallatszik

a

veszekedésetek! Ez ugyan túlzás volt, de megtette hatását. Ingrid néni még nagyobbakat

nyögött.

Most

döbbent

csak

rá,

hogy

megaláztatásának ráadásul még tanúja is volt. Paige, aki az apró füllentéssel a húgát szerette volna megleckéztetni, megadóan sóhajtott. Sophie-t alapjában véve cseppet sem

19 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

érdekelte, mit mondanak mások. Most is szó nélkül kiviharzott volna a szobából, ha a nővére el nem kapja a karját. – Várj csak egy pillanatig! Azt kérdeztem, mi folyik itt. Úgyis megtudom, ezért jobb, ha mindjárt elmondod. Elszöktél az iskolából? – Kérdezd meg őt! – vetett Sophie gyűlölködő pillantást a nagynénje felé. – Kutatott a holmim között. – Téged kérdezlek. – Paige nem eresztette el a húga karját, bár némileg elbizonytalanította a lehetőség, hogy esetleg igaza lehet. – Ne felejtsd el, hogy Ingrid néni házában vagy! –

Kérdezd

csak

meg,

mit

rejtegetett

a

fiókjában

a

fehérneműje alatt! – Ingrid néni hangja úgy elvékonyodott a felháborodástól, hogy Paige kis híján elnevette magát. Ugyan milyen szörnyűséget dugdoshat egy iskolás lány? Egy átlátszó melltartót? Egy csipkés bugyit? Mindenesetre Ingrid néninek nincs joga hozzá, hogy kémkedjen az unokahúga után. – Na, mit szólsz hozzá? Látod, bevallotta, hogy a fiókomban kotorászott! Megmondtam, hogy nem fogjuk itt sokáig kibírni! – A húgod kábítószert rejteget, Paige! – A néninek remegett a hangja. – Egy narkós az én házamban! Sohasem hittem volna, hogy a saját nővérem lánya ilyesmire képes! – Miről beszél Ingrid néni? – meredt Paige a húgára. Noha tudta, hogy a nagynénje hajlamos a túlzásokra, a hideg futott végig a hátán. – Te kábítószerezel? – Hazudik! – Te hazudsz! – Azt se tudja, milyenek a drogok.

20 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– De a marihuána illatát megismerem. Nem most éreztem először. – Igen? Akkor úgy látszik, jó társaságba kerültem. Ingrid néni elsápadt. – A heroint sohasem próbáltam ki. – Heroin? – Paige döbbenten nézett a húgára. – Ez igaz? Te heroint használtál? – Nem! Én csak… – Akkor hogy került a fiókodba? – támadt rá újra a néni, és most már Paige is csatlakozott hozzá. – Gondolhattam volna, hogy az ő pártját fogod – vágott vissza Sophie szemrehányóan az egyenes válasz helyett. – Mondhatok akármit, úgysem hiszel nekem. – Azt majd meglátjuk! – Nem kell pusztán az én szavamra hagyatkoznod, Paige – szólt közbe újra Ingrid néni. – Magad is meggyőződhetsz róla, hogy igazat mondok. Menj csak fel a hálószobátokba! Mindjárt érezni fogod a marihuána édes, bódító illatát. Csak ezért kutattam át Sophie holmiját. Arra számítottam, hogy egy csomag füves cigarettát találok. – Én nem ismerem a marihuána szagát – rázta a fejét Paige. – Különben is azt mondtad, hogy a fiókban heroint találtál. – Úgy is van. – Nincs hozzá semmi joga, hogy felettem ítélkezzen – dühöngött Sophie. – Láthatólag remekül kiismeri magát a kábítószerek között. Paige mély lélegzetet vett. – Tehát valóban marihuánát szívtál?

21 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Sophie szánakozó tekintetet vetett a nővérére. – Te hol éltél az utóbbi tíz évben? A holdon? – Ne próbáld még mentegetni is magad! – tajtékzott Ingrid néni. Az unokahúga azonban rá sem hederített. – Manapság mindenki szív marihuánát – közölte dacosan. – Én nem. – Paige úgy érezte, hogy a Sophie iránti felelősség meghaladja az erejét. Sok mindenre számított, kábítószerre azonban semmiképpen sem. Most mihez kezdjen? – Ehhez mit szólsz? – húzott elő Ingrid néni a nadrágja zsebéből egy kis műanyag zacskót, amelyben valami fehér por lapult. – Jaj, nem! – szörnyedt el Paige.– Hogy került ez a fiókodba? Hol szerezted? – Az csak rám tartozik – rántotta meg a vállát a gyanúsított. – Amíg az én házamban élsz, nekem is van hozzá közöm – felelte a nagynénje élesen. Paige helyeselni akart, Sophie azonban megelőzte. – Szerencsére már nem sokáig fogok itt lakni – vágta ki diadalmasan. – Paige rövidesen talál állást, és saját lakást bérel nekünk. Sokkal szebbet és nagyobbat, mint ez a viskó, és akkor nem fogja többé egy ilyen vén szatyor előírni, mit csináljunk! – De Sophie! Paige tiltakozása azonban elkésett. Most már végképp betelt a mérték. A vérig sértett asszony remegő kézzel mutatott Sophie-ra.

22 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Nem tűröm tovább a gyalázkodásodat! Szegény Annabel talán megbocsát nekem, de te még ma elhagyod a házamat! Két hét múlva Paige a kis, bérelt szoba ablakánál állt, és aggodalmasan leste a taxit, amely majd kiviszi őket a repülőtérre. Már negyedórája meg kellett volna érkeznie, és a lány aggodalma egyre nőtt. Semmiképpen sem késhetik le az athéni gépet, hiszen a Szkiapoliszba induló hajó nem várja meg a következő járatot. Sophie unottan üldögélt a pamlagon, mint akit nem érdekel az egész. Az előkészületeket is bojkottálta, a csomagolásnál a kisujját sem mozdította. Paige legszívesebben a fejére olvasta volna, hogy ő az oka az egésznek. Kellett neki Ingrid nénit addig bosszantania, míg végre kenyértörésre került a sor! Megbocsáthatatlan hiba volt, amelynek talán még súlyosabb következményei lesznek. Nem lévén sem munkája, sem fedél a feje felett, sem elég pénze, hogy az esedékes számlákat kifizesse, Paige kénytelen volt felhívni a Nikolasz Petronidesz által megadott számot. A felajánlott állás legalább a pillanatnyi helyzetet megoldja. Ha elég takarékosak, talán a megkeresett pénz a hazajövetelük után is kitart egy darabig. Még esetleg egy szerény lakásra is telik belőle. Paige

számára

megkönnyebbülést

jelentett,

hogy

a

megadott számon nem Nikolasz, hanem az ügyvédje, Donald Janieson jelentkezett.

23 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Petronidesz úr hazautazott Görögországba – tájékoztatta. – Engem bízott meg vele, hogy amennyiben elfogadja az állást, mindent elintézzek a maga és a húga számára. Tehát Nikolasz számított rá, hogy meg fogja gondolni magát. Jellemző rá. Az a férfi maga az ördög! Mindenkinek szívesebben

dolgozna,

mint

éppen

neki.

Paige

azzal

vigasztalta magát, hogy csupán egyetlen nyárról van szó. Az a három hónap gyorsan elrepül, közben pedig sok minden megváltozhat. Ingrid néni nem győzött rémüldözni és sopánkodni, amikor értesült a tervről. – Szegény Paige! – siránkozott. – Kockára teszed a jövődet egy olyan testvérért, aki egyáltalán nem érdemli meg. Petronidesz?

Olvastam

tartályhajóflottája

van.

róla Nagy

az

újságokban.

könnyelműséget

Hatalmas csinálsz,

kedvesem. Szörnyű nagy könnyelműséget! Sophie egykedvűen fogadta nővére áldozatát. Esküdözött, hogy a parányi mennyiségű heroin birtoklásán kívül nem került kapcsolatba kemény droggal. A nővérét azonban ez nem nyugtatta meg. Időközben tudomására jutott, hogy Sophie már az intézetben is füvezett, mint állítása szerint mindenki más is. Így aztán Paige nem bízott benne. Akármilyen nagy áldozat is egykori szerelmének dolgozni, az mindennél fontosabb, hogy Sophie-t sürgősen elvigye Londonból. Közben a taxi már húsz percet késett. – Gyere már végre! – mormolta maga elé kétségbeesetten Paige.

24 / 154

Anne Mather Sophie,

aki

Kábító ajánlat

eddig

unottan

(JKSZ 2003/4/1.)

figyelte,

meghallotta,

és

egyszeriben felélénkült. Hátravetette vállig érő, szőke haját, ami kissé világosabb volt, mint a nővéréé. – Lekéssük a repülőt? – kérdezte reménykedve. Paige időközben megértette, milyen nehéz lehetett Ingrid néninek elviselni Sophie szeszélyeit és szemtelenségét. – Nem – felelte határozottan, pedig már komolyan aggódott. Mi lesz, ha tényleg lekésik a gépet? Utazási szezon van, a legtöbb járaton már hetekkel előre lefoglalják a helyeket. – Ha mégis, akkor elmegyünk a következővel. Törődj már végre bele, hogy Szkiapoliszban töltjük a nyarat! – Szkiapolisz! – ismételte Sophie szinte undorral. – Még ha Athén, vagy legalábbis Rodosz lenne! De ez a Szkiapolisz! Soha hírét sem hallottam! Milyen jogcímen viszel oda? Ha apu még élne… – Akkor mi lenne? Gondolod, örülne, hogy a kisebbik lánya drogos lett? – Nem vagyok drogos – húzta el a száját duzzogva Sophie. – Mondod te. – Paige lassanként kezdett dühbe gurulni. – És Ingrid nénivel hogy viselkedtél? Apu nagyon szerette őt, különösen anyu halála után. Szerinted el lenne ragadtatva, hogy kezet emeltél rá? – Ő ütött meg először. – Mert megvolt rá minden oka. Éppen eleget sértegetted már előzőleg is. Úgy felizgatta magát, hogy a guta is megüthette volna. – Miért kotorászott a holmim között? Nem volt hozzá joga!

25 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Neked sem volt jogod, hogy az utolsó óráról ellógj az iskolából, hogy eldughasd a heroint. Ha nem tetted volna, most nem állnánk itt. – Paige meghallotta egy közeledő kocsi zaját, ami visszhangzott a szűk zsákutcában. – Jön a taxi – mondta megkönnyebbülten. – Fogd a holmidat, és induljunk! Sophie morcosan tápászkodott fel. – Ezt sohasem fogom neked megbocsátani – morogta. – Soha az életben! Képes vagy elcipelni egy isten háta mögötti görög szigetre… egy unalmas vén szivarhoz, csupán azért, mert apu üzletfele volt. Halálra fogom magam unni. – Még mindig jobb az unalomtól halni meg, mint a herointól – jegyezte meg Paige. Örült, hogy a húga nem tud jövendő munkaadójához fűződő korábbi kapcsolatáról. Szerencsére csak a vendéglői találkozást mesélte el neki. Így aztán Sophieban azt a benyomást kelthette, hogy ő maga hozta mozgásba az eseményeket. – Ha nem sírod el a bánatodat Martinnak – zárta le a vitát –, akkor ő bizonyára nem fordul Petronidesz úrhoz. Késő délután szálltak le Athénban. Ahogy kiléptek a gépből, megcsapta őket a szokatlan forróság. Még Sophie is felélénkült a ragyogó napsütésben. A formaságokkal gyorsan végeztek. Két egyedül utazó, csinos ifjú hölgy bízvást számíthatott a görög vámosok jóindulatára. Mindössze néhány percbe telt, és a poggyászukat már be is rakodták egy régimódi taxiba. A szigetre tartó hajó hét órakor indult a pireuszi kikötőből. Paige remélte, hogy

26 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

addig még tudnak valamit enni, hátha a hajón nem lesz rá mód. Amikor az apjukkal utaztak, sohasem jártak a görög szárazföldön. Többnyire az Égei-tengeren vitorláztak. Nikolasz is többször vendégül látta őket a jachtján vagy Szkiapoliszban. Most viszont Nikolasz alkalmazottja lesz. Okosabb lenne, ha elfelejtené, milyen szerepet játszott annak idején a férfi életében. Pireuszban legnagyobb

ámulva

néztek

kikötője.

A

körül.

hatalmas

Ez

Görögország

tengerjárókon

kívül

számtalan kisebb hajó is horgonyzott a parton, ezek kötötték össze

a szárazföldet

a szigetvilággal.

Közülük

némelyik

egészen nagy és fényűző volt. Azt a hajót, amellyel ők fognak utazni, egyelőre nem látták a kikötőben. Szkiapolisz egyébként egy parányi szigeten feküdt, amely teljes egészében Nikolasz tulajdona

volt,

turisták

nem

látogathatták.

Motorcsónak

szállította naponta az élelmiszert és a postát, menetrendszerű járat azonban nem létezett. A taxi egy hajózási ügynökség előtt állt meg, ahol az útmutatások szerint fel kellett venniük a menetjegyüket. Az irodában fullasztó volt a hőség, a felvilágosítás pedig, amelyet Paige kapott, cseppet sem biztató. – Hogy hét órakor kellene indulni? Ó, ez csak tájékoztató adat. Ha a hajó késik, lehet, hogy több órát is várakozni kell. Sophie, aki hallótávolságon kívül maradt, ezalatt kézzellábbal társalgott egy farmernadrágos, fekete fürtös ifjúval, és közben illegette, kellette magát. Paige, aki fél szemét mindig a húgán

tartotta,

kétségbeesett

27 / 154

pillantásokkal

próbálta

Anne Mather fegyelmezni,

de

Kábító ajánlat vajmi

kevés

(JKSZ 2003/4/1.)

eredménnyel.

Amikor

visszaérkezett a jegyekkel, és újdonsült barátja már roppant jól megértették egymást. Sophie kipirult arca arról árulkodott, hogy

ezúttal

kitűnően

felül

tudott

emelkedni

a

nyelvi

nehézségeken. – Gyere már, mennünk kell! – bökte meg könyökével Paige a húgát. – Remélhetőleg van itt valahol egy kávézó. Mindjárt szomjan halok. – Várj egy pillanatra! – kapta el Sophie a karját. – Ez a fiatalember Parisz. Petronidesz úr küldte értünk. Hát nem nagyszerű? Paige összeráncolta a homlokát. – Kyrie Petronidesz küldött – szólalt meg most már a fiú is. – Maga Kyria Tennant? – kérdezte, aztán a maga sajátos angolgörög keveréknyelvén elmagyarázta a tényállást, miközben tüzes tekintetet vetett Sophie-ra. Paige letette a bőröndjeit, és gyanakodva méregette a fiút. Nem sok bizalma volt benne. Parisz a vállára akasztotta Sophie hátizsákját, és felkapta a bőröndjét. – Jöjjenek utánam! – Egy pillanat! – hebegte Paige. – Honnan tudhatjuk egyáltalán… Sophie azonban a szavába vágott. – Ugyan, gyere már! Hiszen tudja a nevünket! – Talán kihallgatta, mit beszéltünk az irodában. – Paige még mindig gyanakodott, aztán rájött, hogy Petronidesz nevét csak a fiú ejtette ki. – Na jól van adta meg magát.

28 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Mivel semmi kedve sem volt nyelvét lógatva cipelni két nehéz bőröndöt a hajóig, miközben húga kezét lóbálva sétál mellette, csak az egyiket vette fel, és a másikat tüntetően otthagyta Sophie lovagjának. Annak azonban láthatóan meg sem kottyant a csomagok súlya. Mosolyogva felkapta az újabb koffert is, és ruganyos léptekkel elindult. – Hát nem édes? – súgta Sophie a nővérének, miközben követték vezetőjüket egy oldalsó rakpart felé, ahol kisebb motorcsónakok és jachtok horgonyoztak. – Nézd csak, milyen formás feneke van. –

De

Sophie!

–

Paige

megkockáztatta,

hogy

húga

vénkisasszonyosnak fogja tartani a felháborodását, de már megsokallta a hasonló megjegyzéseket. Túl sokat nézed a televíziót. – Az elkövetkező időben bizonyára másképp lesz. Paige adós maradt a válasszal. Most döbbent csak rá, hogy sokkal veszedelmesebb időtöltés is akad, mint a televízió. Parisz, például. Ha a szigeten is ilyen barátkozónak bizonyul, az ki tudja, hova vezet. Emiatt

azonban

még

ráér

aggódni.

Egyelőre

élvezze

legalább az Égei-tenger kékségét, és azt, hogy a víz felől fújdogáló szellő milyen kellemesen simogatja felhevült arcát. Otthon figyelmeztette Sophie-t, hogy ne öltözzön túlságosan könnyen. Most bezzeg bánta, hogy megfogadta a saját tanácsát. A sötétkék blúz, a hozzá illő szoknya meg a mellényke tökéletesen illett a londoni nyárhoz. Itt azonban a bőréhez tapadt az egész, és szinte égette a ruha forró szövete.

29 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Bárcsak legalább a fehér harisnyanadrágját lehúzta volna a repülőtéri mosdóban! Sophie is szenvedett a hőségtől. Kihúzta a blúzát a nadrágjából, és a melle alatt csomóra kötötte. A nővérének nem volt szíve megtiltani. Pedig meg volt győződve róla, hogy a

görög

lányok

nem

szaladgálnának

ilyen

öltözetben.

Legalábbis Nikolasz családjának tagjai biztosan nem. Paige titkos félelme, hogy Nikolasz esetleg személyesen jön eléjük Pireuszba a jachtjával, alaptalannak bizonyult. Parisz egy

kis

motorcsónakhoz

vezette

őket,

amelynek

rojtos

napvédő ponyvája vidáman lengedezett a szélben. Ez legalább egy kis árnyékot fog nyújtani. Paige alig várta, hogy beszálljon. Parisz feldobálta a csomagokat a fedélzetre, maga is felugrott, aztán kinyújtotta a kezét, hogy először Sophie-t majd a nővérét is felsegítse. Egy fuvallat felkapta egy kissé Paige szoknyáját, megmutatva egy darabot a lábszárából. Parisz elvigyorodott. Paige először bosszankodott, de aztán ő is elmosolyodott. Végül is a fiú még félig gyerek, és valószínűleg úgysem látják többet. Nem kell miatta aggódni. És Sophie miatt sem.

30 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

3. FEJEZET Paige hosszasan nézegette magát a szekrényajtóra erősített magas tükörben. Maga sem értette, miért fordít ilyen nagy gondot a külsejére, hiszen senkit sem akar meghódítani. Legalábbis a külsejével biztosan nem. Csupán Ariadnét fogja ma este megismerni. Nikolasz gyámleánya nem vette magának a fáradságot, hogy

a

londoni

vendégeket

üdvözölje.

Fizetett

alkalmazottaknak, úgy látszik, nem jár ez a megtiszteltetés. Érkezésükkor megjelenésű

csak

a

feketébe

házvezetőnő

fogadta

öltözött, őket.

tekintélyes

Paige

számára

ismerősnek tűnt, kyria Papandreu azonban semmi jelét nem adta, hogy ismerné. A kétórás hajóút a szigetre kellemesen telt. Mihelyt kifutottak a nyüzsgő kikötőből, Parisz frissítőkkel kínálta az utasokat. Paige nagyon hálás volt érte, mivel a repülőn alig evett valamit. Örömében azt is megengedte, hogy Sophie a fiú mellé

üljön

a

kormányhoz.

Ez

ugyan

könnyelműségnek

bizonyult, mert a húga egész úton el sem mozdult lovagja mellől. Amikor alkonyattájt megérkeztek a sziget kis kikötőjébe, Hagiosz Petroszba, Paige idegei pattanásig feszültek. Arra számított, hogy Nikolasz kijön érte. A házigazda azonban sem a kikötőben, sem a házában nem várta. Kyria Papandreu pedig egy szót sem szólt, sem a távolléte okáról, sem arról, mikor érkezik haza.

31 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Mennyire más fogadtatásban részesült azelőtt! Nikolasz mindent elkövetett, hogy ő és az édesapja jól érezzék magukat.

Hát

persze,

akkor

vendég

volt,

most

pedig

alkalmazott. Több is volt, mint vendég, ha az apja nem is vette észre. Paige türkizkék

sóhajtva

simította

taftruháját.

végig

Nem

a

szívesen

lábszárközépig öltözött

fel

érő, ilyen

szertartásosan, de úgy gondolta, amíg nincs tisztában a házban elfoglalt helyével, nem kockáztathat semmit sem. Különben is nagyon szűkös volt a ruhatára. Abból a kevéske pénzből, amije volt, éppen csak arra futotta, hogy a húgát rendesen

felöltöztesse.

Ő

maga

kénytelen

volt

néhány

egyszerű nyári ruhával beérni. Szerencsére a haját könnyű volt kezelni, mivel aránylag rövidre vágatta. A régi szép időkben sokkal hosszabban hordta, de hát akkor nem jelentett gondot, hogy hetenként fodrászhoz járjon. Paige sóhajtott, és égő arcára szorította a kezét. El kellett ismernie, hogy nem olyan csinos, mint a húga, aki az anyja szépségét

örökölte.

Kifejező,

zöld

szemétől

eltekintve

meglehetősen unalmasnak találta saját arcát. Talán éppen ezért nem számított rá komolyan, hogy egy férfi érdeklődjön iránta. Amikor kopogtak, idegesen rándult össze, de csak Sophie volt, aki választ sem várva berontott. Időközben ő is átöltözött. Testhez álló, sárga ruhája rövidebb már nem is lehetett volna. Éppen csak annyit takart, amennyit okvetlenül kellett. Hozzá magas talpú cipőt viselt, melyen alig tudott egyensúlyozni.

32 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Készen vagy? – kérdezte, és gyanakodva nézte nővérét. – Ez a ruha új? Még sohasem láttam rajtad. – Nem új – felelte Paige, miközben tűnődött, merjen-e Sophie öltözékével kapcsolatban véleményt nyilvánítani. – Milyen a kilátás a szobádból? Azt mondtad, korábban már jártál itt. Most már sötét van, nem sokat láttam, a ház azonban nagynak tűnik. –

Valóban

nagyon

nagy

–

felelte

Paige,

aztán

megkockáztatta: – Vacsora előtt átöltözöl még egyszer? – Tessék? Eszemben sincs! Mi bajod van a ruhámmal? – Nos, hát, nem tudom… – Azért, mert te ódivatúan öltözködsz, nem kell nekem is azt tennem – kapta fel harciasan az állát Sophie. – Parisznak biztosan tetszem. – Bizonyára igazad van, de most nem vele fogsz találkozni. Amíg nem tudjuk, minek számítunk itt… – Azt hittem, te tudod. Egy gazdag görög gyámleányának kell a gondját viselnünk. Ettől azonban én még nem fogok pesztonkának

öltözni.

Tőlem

persze

te

szaladgálhatsz

zsákruhában, és akár fejkendőt is köthetsz hozzá, nekem azonban más elképzeléseim vannak az öltözködésről. Paige jobbnak látta ennyiben hagyni a dolgot. – Kicsomagoltál már, és elrendezted a holmidat? – kérdezte inkább. – Részben. Holnap majd befejezem. De a te szobád sokkal nagyobb és szebb, mint az enyém! Ez nem igazság! Paige eddig nem sok figyelmet fordított a környezetére. Most nézett csak először rendesen körül. Eddig észre sem

33 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

vette a magas, boltozatos mennyezetet, a tölgyfa bútorok művészi faragását, a halvány rózsaszín függönyök és a selyem ágyterítő

tökéletes

összhangját,

meg

a

kézzel

szövött

szőnyegek gyönyörű mintáját. Nem csoda, hogy Sophie irigykedik. – Szeretnél cserélni? – Jaj, dehogy! Csak megcsodáltam. Paige megkönnyebbült, hogy a húga néha mégiscsak elszégyelli magát. – Különben is az én fürdőszobám nagyobb – vágta ki Sophie diadalmasan, ahogy benyitott az ajtón. – Ennek örülök. – Paige lassacskán egyre idegesebb lett, mivel tudta, hogy nem halogathatja sokáig a találkozást új munkaadójával. Egyszer úgyis túl kell rajta esni. Még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, ellenőrizte, hogy az arany fülbevaló biztosan áll-e a helyén, aztán fogta a táskáját. – Azt hiszem, ideje lemennünk. Sophie az ajtóhoz lépdelt. Magas klumpájában úgy festett, mintha gólyalábakon járna. – Ez a Nikolasz Petronidesz hihetetlenül gazdag lehet. Parisz szerint egy egész tartályhajóflottája van. Már ez a ház is sok mindent elárul. Paige elnyomott egy sóhajtást. Az eddig még sohasem fordult meg a fejében, hogy Sophie érdeklődhet Nikolasz iránt. Látatlanban ugyan unalmas vén szivarnak nevezte, de mi lesz, ha találkozik vele? Végül is Nikolasz csak a negyvenes évei elején jár, és észbontóan vonzó.

34 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– A személyes ügyei nem tartoznak ránk – felelte olyan hangon, mintha Nikolasz teljesen közömbös lenne számára. Pedig még mindig pontosan emlékezett az első találkozásukra. Arra a pillanatra, amikor először belenézett abba az igéző, sötét szempárba… – Ébredj fel már, Paige! Nem rossz dolog feleségül menni valakihez, akinek rengeteg pénze van. – Sophie szeme pajkosan

csillogott.

–

Vajon

elfogadna-e

egy

kiskorú

menyasszonyt? Esetleg van egy fia? Paige

legszívesebben

felpofozta

volna

a

húgát,

de

mérsékelte magát. – Éretlen fruskára vall ez a beszéd – közölte kurtán. – Miért lenne butaság férjhez menni egy milliomoshoz? És miért ne lehetnék kíváncsi, hogy van-e fia? – Nincs neki. – Hát persze! – Sophie arca felélénkült. – Hiszen te már korábbról ismered. Erről egészen megfeledkeztem. Mesélj róla! Milyen ember? – Majd máskor. Most mennünk kell, mert elkésünk a vacsoráról. – Na bumm, és akkor mi van? Petronidesz úr úgy sincs itt. Nem emlékszel, mit mondott az a varjúnak öltözött vénség, aki fogadott minket? Egy zöldfülű iskolás lányt megvárakoztatni pedig igazán nem nagy vétség. Paige elhallgatta, hogy a zöldfülű iskolás lány egy évvel idősebb

Sophie-nál,

bár

kétségtelenül

kevesebb

élettapasztalata lehet, mint neki. Noha Ariadné szülei sem élnek, Nikolasznál biztosan otthonra talált, és nem kell

35 / 154

Anne Mather aggódnia

a

jövője

Kábító ajánlat miatt.

Az

élet

(JKSZ 2003/4/1.) megpróbáltatásaival

bizonyára még sohasem szembesült. Szép ívű márványlépcső vezetett le a földszintre, díszes bronzkorlát szegélyezte. Sophie az első lépcsőfokon megállt, hogy megcsodálja a lenti folyosót megvilágító kristálycsillárt. – Milyen kár, hogy nem vár minket senki! – szólalt meg. – Milyen nagyszerű belépő lenne számunkra, ahogy ezen a lépcsőn lemegyünk! Mint a primadonnák a színpadon. – Örülj neki, hogy senki… – Paige-nek torkán akadt a szó, mivel a félhomályból egy magas, karcsú férfialak bukkant elő, aki fekete selyeminget és fekete nadrágot viselt, és megállt a csillár vakító fényében. Nikolasz Petronidesz! – Tessék csak bevonulni a színpadra, Sophie kisasszony! Megjött a közönség. Még

Sophie

is

megszeppent

némileg,

Paige

pedig

legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében. Nikolasz tehát visszajött, és ők nem Ariadnét, hanem őt várakoztatták meg! Feltéve persze, ha az alkalmazottaival akar vacsorázni. Amíg Paige nem kap pontosabb tájékoztatást, mindenre fel kell készülnie. – Ő az? – súgta Sophie olyan hangosan, hogy nyilván lent is tökéletesen lehetett hallani. – Gyere már! – sziszegte válasz helyett a nővére. Kezdett az idegeire menni ez a felvágott nyelvű csitri. Lehet, hogy mégiscsak hiba volt magával hoznia.

36 / 154

Anne Mather Ahogy

leértek,

vendégeket.

Kábító ajánlat Nikolasz

Amikor

aztán

(JKSZ 2003/4/1.)

először

görögül

üdvözölte

Sophie

értetlenül

bámult

a rá,

megfogta a kezét, és angolul megismételte a köszöntést. A leányzó még mindig kissé zavartnak látszott. –

Tudom,

hogy

ostobán

hangzott,

amit

mondtam

–

szabadkozott –, de ez a ház igazán lenyűgöző. – Örülök, hogy tetszik. Paige egy pillanatra behunyta a szemét, és egy fohászt küldött az ég felé. Jaj, miket fog még mondani ez a szeleburdi teremtés? – Paige, nem érzed jól magad? – termett mindjárt mellette Nikolasz, és most már az ő kezét fogta meg. – Köszönöm, nincs semmi bajom. – A lány érezte, hogy remeg a keze, ezért gyorsan elhúzta. Nikolasz túlságosan közel volt hozzá. Sokkal közelebb, mint az étteremben, ahol köztük volt az asztal.

Talán nemcsak Sophie-nak, hanem neki

magának sem lett volna szabad idejönnie. – Bocsáss meg, hogy megvárakoztattunk! A házvezetőnőd azt mondta, nem vagy itthon. –

Most

érkeztem

haza.

–

Nikolasz

még

mindig

aggodalmasan fürkészte vendégét. – Ég az arcod, agapita. Valami nincs rendben? – Hiszen mondtam már, hogy jól vagyok. – Egész nap alig evett valamit – szólt közbe Sophie, akinek cseppet sem volt ínyére, hogy hirtelen kiszorult a társalgásból. – Az nem volt okos dolog – felelte a férfi, és egy lépést hátrált, mintha most döbbent volna rá, hogy kettőjükön kívül más is jelen van. – Nagyon megviselt az utazás?

37 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Egyáltalán nem. – Paige szerette volna, ha Nikolasz abbahagyja ezt a túlzott aggodalmaskodást. Éles szemű húga még gyanút fog. Már a bizalmas tegeződés is éppen eléggé árulkodó. Persze lehet, hogy a férfinak valójában éppen ez a szándéka. Talán azt szeretné, hogy a többiek azt higgyék, Paige-nek valami titkolnivalója van? Hiszen ki tudja, miért ajánlotta fel ezt az állást. Aligha pusztán barátságból. Az ilyen férfiaknak, mint Nikolasz Petronidesz, kitűnő emlékezetük van. Nem tudnak sem felejteni, sem megbocsátani. Akármilyen keveset jelent is már számára egykori kedvese, bizonyára megbocsáthatatlan, hogy a lány hagyta el. – Ariadné már vár minket – mondta a ház ura. – Ideje, hogy megismerjétek egymást. Végigmentek a magas, széles folyosón, melynek falait képek tucatjai díszítették, élettel és színnel töltötték meg a helyiséget. A hangulatot hatalmas virágcsokrok is élénkítették. Bazsarózsa, leander és liliom illata áradt a vázákból. A nappaliban minden pontosan olyan volt, ahogy Paige emlékeiben

élt:

a

falat

a

magas

mennyezetig

borító

selyemtapéta, a széles kandalló, felette Nikolasz édesanyjának képe, két oldalán egy-egy keskeny ablak, az aranybrokáttal behúzott

ülőgarnitúra,

porcelángyűjteményt

a

őrző

drága

szőnyegek,

vitrinek,

a

az

értékes

drágakő-berakásos

ikonok a falakon. Minden tökéletes összhangban. A kandalló előtt egy leány állt. Ariadné Sztephanopulosz, amint a vendégek Donald Jamiesontól már megtudták. Magas volt és karcsú. Sötét haját copfba fonva viselte. Cseppet sem

38 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

hasonlított arra a gyámoltalan iskolás lányra, akire Paige számított. Bokáig érő, testhez álló, fekete ruhát viselt. Inkább Nikolasz feleségének látszott, mint a gyámleányának. Nem lesz könnyű dolgom, ez volt Paige első gondolata. Attól tartott, aligha fog tekintélyt kivívni magának. Ariadné ezt láthatólag az első pillanattól fogva világossá is akarta tenni. Ügyet sem vetett a vendégekre, hanem a gyámjához sietett, és feléje nyújtotta a kezét. – Nikolasz! Ola entakszi? – Beszélj angolul! – figyelmeztette Nikolasz barátságosan. – Vendégeink nem beszélik a nyelvünket. A velük való társalgás kitűnő alkalom lesz az angol kiejtésed tökéletesítésére. – Az én kiejtésem nem szorul javításra – tiltakozott a lány, és most már egyáltalán nem látszott annyira felnőttnek. A lényeget

illetően

azonban

igaza

volt,

az

angolsága

kifogástalannak tűnt. – A gyámleányom – fordult Nikolasz Paige-hez. – Remélem, jó barátnők lesztek. – Én is remélem. – Paige megfogta az unottan feléje nyújtott kezet.

–

Örülök,

hogy

megismertem,

Sztephanopulosz

kisasszony. – Ugyan már! Őt Ariadnénak hívják, mint ahogy téged Paige-nek

–

avatkozott

közbe

a

házigazda.

Aztán

a

gyámleányára nézett. – Ő pedig Sophie, Paige húga. – Szia – mondta a vendég leány minden különösebb lelkesedés nélkül. A nővére aggódva figyelte, mit fog még hozzáfűzni. – Azt hiszem, egyidősek vagyunk.

39 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Igen? – felelte a házikisasszony, ha lehet, még kevesebb lelkesedéssel. Aztán azonnal Nikolaszhoz fordult: – Ehetünk végre? – Mindjárt, csak előbb megkínálom a vendégeinket egy pohár itallal. A házigazda intett Paige-nek, hogy kövesse az elefántcsont berakással díszített ébenfa szekrényhez, ahol az italokat tartotta. A lány egy pillanatig habozott, aztán figyelmeztető pillantást vetett a húgára, és hátrahagyta a másik kamasz lány társaságában. Cseppet sem nyugtatta meg, hogy azok ketten egyedül maradtak. Időről időre idegesen hátranézett, mintha bármely pillanatban történhetne valami. – Mit iszol? – érdeklődött Nikolasz. – Ouzót? Retsinát? Vagy inkább valami olyant kérsz, amit jobban ismersz? – Közben észrevette Paige aggodalmas tekintetét. – Nyugodj meg! Ariadnénak jót fog tenni a saját korosztálya társasága. – Azt mondtad, még iskolába jár – felelte csodálkozó hangsúllyal a lány. Nikolasz felmutatott egy palack fehérbort, s miután a vendég rábólintott, kitöltött belőle egy pohárral. – Igen, még tanul. Sajnos azonban hosszabb ideig beteg volt, ezért magánúton végezte el az utolsó évet egy házitanító segítségével. Így aztán túlságosan sokat van kizárólag felnőtt társaságban. – Nagyon ragaszkodik hozzád. – Észrevetted? – Nehéz lett volna nem észrevenni. Ariadné nem rejti véka alá az érzelmeit.

40 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Veled ellentétben? – Nikolasz jókora adag whiskyt töltött magának. – Meglepődtem, amikor értesültem a Jamiesonnál tett látogatásodról. Nem számítottam rá, hogy meggondolod magad, különben nem jöttem volna el Londonból. Minek köszönhetem a szerencsét? – Túl csábító volt az ajánlat. – Valóban? – A férfi tekintete elfátyolosodott. – Anyagilag, természetesen – folytatta gyorsan Paige. – Azonkívül Sophie időközben befejezte az iskolaévet. – Hát persze… Sophie. Egyáltalán nem hasonlít rád. – Ebben tökéletesen igazad van. – Össze sem lehet veled hasonlítani. – Azért, mert én idősebb vagyok? – Aminek megvannak a maga előnyei – mosolygott Nikolasz. – Ezt te is éppen olyan jól tudod, mint én. Paige-nek erre nem kellett válaszolnia, mert a szoba másik végében heves szóváltás tört ki. – Mégis, kinek képzeled te magadat? – hallatszott Sophie felháborodott hangja. – Nem beszélhetsz így velem! Nem a tiéd ez a ház! – Te pedig… – Most már elég, drágám! – termett ott hirtelen Nikolasz. – Megmondanád, mi folyik itt, Ariadné? Mivel bántottad meg a vendégünket? Ariadné dacosan hallgatott, amíg be nem látta, hogy a gyámja nem hagyja annyiban. – Csak annyit mondtam, hogy Papandreu asszony rossz néven veszi, ha várnia kell a tálalással.

41 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Hazudik! Világosan az értésemre adta, hogy számára nem kívánatos a jelenlétünk. Utál bennünket, és nem lesz ránk tekintettel. Paige, aki a házigazdát követve rémülten szaladt oda, azt hitte,

a

húga

valamit

félreértett.

Ariadné

diadalmas

arckifejezése azonban elárulta, hogy szándékosan sértette meg Sophie-t. – Ez igaz? – kérdezte Nikolasz szigorúan. – Természetesen nem – vonta meg a vállát Ariadné. – Nyilván félreértett valamit. – Nem igaz! – visította Sophie. – Miért találnék ki ilyesmit? Nem szoktam hazudni. Kérdezze csak meg a nővéremet! Ariadné egy féltékeny liba, aki azt hiszi, attól felnőtt lesz, ha úgy öltözik fel, mint a saját öreganyja. – Hagyd abba, Sophie! – Paige eddig valóban nem tartotta hazudozónak a húgát, a heroin ügy óta azonban már nem bízott benne úgy, mint azelőtt. – Jellemző! Nem én akartam idejönni, mégis rajtam verik el a port! – Nem verik el a port senkin sem – állapította meg Nikolasz higgadtan. – Az ügy le van zárva. Akármit mondtatok is egymásról – nézett előbb a gyámleányára, aztán Sophie-ra –, azt

akarom,

hogy

béküljetek

ki.

Eszem

ágában

sincs

megváltoztatni a tervemet a szeszélyeitek miatt. Megértettük egymást? Paige attól félt, hogy Sophie a fenyegető hangsúly ellenére visszabeszél, a kislány azonban csak megrántotta a vállát, és hallgatott.

42 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Ariadnénak azonban nem volt annyi esze. – Én tényleg nem mondtam semmit – siránkozott, amivel Paige-et cseppet sem győzte meg az ártatlanságáról. Sophiera nem jellemző, hogy ilyen sérelmet kitaláljon, Ariadné viszont kezdettől fogva gőgösen és elutasítóan viselkedett. – Nem szeretem, ha többször kell valamit elismételnem, Ariadné – mondta Nikolasz halkan. – Az ügyet lezártuk. Azt ajánlom, tölts Sophie-nak egy pohár narancslevet, mielőtt asztalhoz ülünk!

43 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

4. FEJEZET Paige alig aludt az éjszaka, pedig holtfáradtan bújt a rendkívül kényelmes ágyba, és nem dübörögtek járművek az ablaka alatt, mint odahaza. Mégis óraszámra álmatlanul forgolódott. Az előző este eseményei nem hagyták nyugodni. Azt remélte, Ariadné társasága kedvező hatással lesz Sophie-ra, és jó irányba tereli viselkedését, ez azonban hiú ábrándnak bizonyult. Már első este kiderült, hogy Nikolasz gyámleánya távolról sem az a finom modorú, félénk, kissé gyámoltalan teremtés, akire számított. A gyámjához való viszonya pedig végképp nem felelt meg Paige várakozásainak. Sophie-nak igaza volt. Ariadné féltékeny mindenkire, aki a gyámja figyelmét elterelheti róla. A londoni vendégek útban vannak neki, mindent el fog hát követni, hogy megkeserítse az életüket. A kilátások aligha segítették elő az éjszakai nyugalmat. Már hajnal felé járt, amikor sikerült elaludnia, az első fénysugár azonban

hamarosan

felriasztotta

nyugtalan

álmából.

Lezuhanyozott, rendet csinált a szobában, aztán leült a kis íróasztalhoz, hogy rövid levelet írjon Ingrid néninek. Nem volt könnyű feladat, mivel a személyes vonatkozásokat gondosan kerülni

akarta,

így

aztán

a

száraz

tényekre

korlátozta

beszámolóját. Leginkább az utazást részletezte. Nikolaszról és Ariadnéról szót sem ejtett. Pontosan

hét

óra

volt,

amikor

kilépett

az

erkélyre.

Megdobbant a szíve, amint eléje tárult a jól ismert látvány: legtávolabb, a sziget nyugati végén a kis kikötő, Hagiosz

44 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Petrosz, közvetlen közelben a villa alatt elterülő, erdővel borított domboldal, aztán a part sziklái és mögöttük a végtelen tenger. Azoknak a fehér szikláknak a védelmében bújik meg az a kis kikötőhíd, ahol négy évvel ezelőtt egy motorcsónak partra tette őt és az édesapját. Amíg a jachttól idáig elérkeztek, volt idejük megcsodálni a villát, amely úgy trónolt a magas sziklaszirten, mint valami tündérkastély. Paige szabadulni akart a felkavaró emlékektől, így inkább a parányi település, Hagiosz Petrosz fehérre meszelt házacskái, meredek utcácskái és hófehér téglakupolás temploma felé fordította a tekintetét. A tenger felől fújó, enyhe reggeli szélben egy szélmalom lapátjai forogtak. Paige visszament a hálószobába. A munka a mentsvára, jobb,

ha

minél

hamarabb

hozzákezd.

Nem

töprenghet

céltalanul, mert végül még a maradék önbizalmát is elveszíti. Sokáig tűnődött, hogy ezen az első reggelen mit húzzon magára. Végül eldöntötte, úgy öltözik, ahogy nyaralóhelyen általában szokott. A sárga rövidnadrág és a sárga póló persze aligha fog tetszeni Ariadnénak, de célszerű mindjárt úgy bevezetni a dolgokat, ahogy folytatni akarja. Ha pedig a munkaadójának más elképzelései vannak, majd megmondja. Kinyitotta

az

ajtót,

és

kilépett

a

folyosóra.

Fehér

sportcipőjében nesztelenül suhant el húga ajtaja előtt. Tudta, hogy Sophie hétalvó lévén aligha akar még felkelni. A szobalány viszont, aki este a vacsorát feltálalta, már szorgalmasan törölgette a port. – Kalimera, kyria – üdvözölte mosolyogva a vendéget.

45 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Paige viszonozta a köszöntést, és néhány barátságos mondatot

is

fűzött

hozzá

anélkül,

hogy

különösképpen

keresgélnie kellett volna a görög szavakat. Elhatározta, hogy amíg itt van a szigeten, minden alkalmat megragad, hogy felfrissítse görög nyelvtudását. Ki tudja, talán még hasznát veszi valamikor. A szobalányról eszébe jutott az előző esti vacsora. A kis ebédlő, ahogy Nikolasz nevezte, cseppet sem szolgált rá a nevére.

A

legalább

tízszer

tíz

méteres

helyiség

akár

táncteremnek is beillett volna. Közepén állt a hosszú, juharfa asztal, körülötte hat, ezüstbrokáttal behúzott szék. Paige úgy érezte magát, mintha színpadon ülne. Különösen kínossá vált a helyzet, amikor Nikolasz távozása után néma csendben folytatódott az étkezés. Vajon

az

a

telefonhívás

csak

ürügy

volt?

Nikolasz

szándékosan hagyta őket magukra Ariadnéval, hogy rendezni tudják a vitájukat? Ha igen, alaposan elszámította magát. Ariadné elengedett a füle mellett minden hozzá intézett kérdést, és csak akkor élénkült fel, amikor utasításokat osztogathatott a személyzetnek. Valóban azt a benyomást akarta kelteni, hogy ő a ház úrnője. Paige úgy érezte, megváltozott a szereposztás, és vele bánnak úgy, mint egy taknyos kölyökkel, azonban túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy felvegye a kesztyűt. Minden élesebb megjegyzés

veszekedést

robbantott

volna

ki,

ezt

pedig

mindenképpen el akarta kerülni. Gondolataiba mélyedve ért le a lépcső aljára. Megállt, kicsit megrázta magát, és friss szemmel körülnézett. A képeket és a

46 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

virágokat már előző este megcsodálta, de azt most vette csak észre,

hogy

a

fal

mélyedéseiben

tökéletes

szépségű

márványszobrok állnak. Paige

kilépett

a

verandára

a

nyitott

ajtón.

Lapos

lépcsőfokok vezettek le a házat körülvevő kertbe. A napnak már volt ereje, és kellemesen melengette a lány csupasz karját. Egy ilyen káprázatosan szép reggelen egyszerűen lehetetlen rosszkedvűnek lenni. Olyan elkeserítő biztosan nem lehet a helyzet, amilyennek előző este látszott. A villa maga is nagy kiterjedésű volt, és mindkét oldalon melléképületek csatlakoztak hozzá. Bizonyára ott laknak az alkalmazottak. A távolabbi, kisebb építmények garázsok és istállók lehetnek. Paige korábbról már tudta, hogy Nikolasz szeret lovagolni. Annak idején, amikor itt járt, ő maga is kilovagolt vele. A lány a felforrósodott korlátra tette a kezét, és igyekezett elhessegetni az emlékeket. A jelenre kell gondolnia, és meg kell próbálnia a lehető legjobbat kihozni belőle. Arra kell törekednie… – Már fent vagy? – kérdezte valaki halkan a háta mögött. – Gondolhattam volna. Paige annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem is hallotta Nikolasz közeledését. A férfi a nyitott ajtóban állt. Fehér nadrágjában és fekete pólójában lenyűgözően festett. Sötét

haja

lazán

a

homlokába

hullott,

amitől

évekkel

fiatalabbnak látszott. Paige annak idején is nehezen hitte el a valódi korát. – Nikolasz! – A lány azt sem tudta, hova legyen zavarában.

47 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Jó reggelt! – A férfi kijött, és megállt mellette. – Jól aludtál? Attól félek, nem. Szegény Paige! Megviselt az utazás. – Másra számítottál? A férfi megérintette a lány arcát, amitől az még jobban zavarba jött. Nikolasz játszik vele. Élvezi, hogy kutyaszorítóba került. –

Mire

számítottam?

Talán

arra,

hogy

elismered

a

segítőkészségemet, és elfelejted a múltat. Paige elhúzódott. – Már figyelmeztettelek, Nikolasz, ne próbálj játszani velem! – Ne haragudj! – A férfi váratlanul elkomolyodott. – Jobban kell vigyáznom a szavaimra. – Azért nem kell túlzásba esni. – A lány türelmetlenül felsóhajtott. – Végül is itt vagyok. Ha nem tartottam volna lehetségesnek, hogy megértsük egymást, akkor nem jöttem volna el. – Bizonyára. A férfi arca nem árulta el, mit gondol, és Paige egyre fenyegetőbbnek érezte a közelségét. Nem akart újra bizalmas kapcsolatba kerülni vele, ezért inkább elutasítóan viselkedett. Nikolasz a múltban visszaélt az érzelmeivel! A férfi is hasonlóképpen vélekedhetett róla, és a szakításban bizonyára csak az bántotta, hogy Paige volt az, aki elhagyta. – Sétálni megyek – közölte a lány, és elindult a kertbe vezető lépcső felé. Átvillant az agyán, hogy be kellett volna kennie magát napozókrémmel, hiszen már erősen süt a nap, és nagy a hőség. De hát úgysem akart sokáig kinn maradni. – Ha megengeded, elkísérlek.

48 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Kérlek, ne! – Paige tudta, hogy hiábavaló a tiltakozása, de nem akarta szó nélkül megadni magát. – Biztosan van fontosabb dolgod is. Meg aztán a gyámleányod keresni fog. – Az lehet – felelte a férfi könnyedén. – De most legalább meg tudjuk beszélni, mik is lesznek a… mondjuk úgy, feladataid

ebben

a

házban.

Amint

olyan

kedvesen

megjegyezted, dolgozni jöttél. – Így van, Nikolasz – hagyta jóvá egy vállrándítással Paige. – Vagy szólítsalak inkább kyrie Petronidesznek? – A Nikolasz megfelel – felelte a férfi némileg kedvetlenül, és mutatta az útirányt. Paige lemondott a további ellenállásról, és követte a ház urát a szőlőlugasként kiképzett úton, amely rózsákkal borított pergolába torkollott. Innen kiléptek egy nyílt teraszra, melynek a

közepén

úszómedence

növényzettel

borított

csillogott.

domboldal

A

terasz

zöldellt,

előbb

alatt

dús

szelíden,

lankásan, majd egyre meredekebben ereszkedve a sziklás part felé. Őszibarack- és citromfák között ballagtak lefelé, hallgatták a rovarok zümmögését, és beszívták az érett gyümölcsök illatát. A fák alatt, a zöld aljnövényzet között orchideák virítottak. A fű még nedves volt a reggeli harmattól. Az egyre növekvő hőség még a fák árnyékában is érezhető volt. Paige megtörölte a homlokát, nagyon vágyott valami hűsítő italra. A feje is kissé megfájdult. Szeretett volna visszafordulni.

49 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Amikor elértek a kis magánstrandra levezető lépcsőhöz, Paige meglátott egy előreugró szikla árnyékában megbújó padot. Örömmel letelepedett rá. – Kimerült vagy – jegyezte meg a férfi. –

Csak

nem

szoktam

még

hozzá

a

hőséghez

–

magyarázkodott a lány. A világért sem akarta azt a benyomást kelteni, mintha fáradékony lenne. – Azt hittem, a jachtod itt horgonyoz az öbölben – nézett ki az alant csillogó tengerre. – Ez hogy jutott eszedbe? Hiszen tudod, hogy Pireuszban tartom. – Igen, de…- Paige zavartan vont vállat. – Valahogy ide kellett jutnod. – Vagy úgy. Akkor hát nem hallottad a helikopter érkezését? – Nem – rázta a fejét a lány. Bár most, ahogy visszagondol, hallott az este valami különös zajt. Azt hitte, alacsonyan szálló repülőgép. Nem tudta megnézni, mert épp a zuhany alatt állt. –

Helikopterrel

gyorsabban

és

kényelmesebben

lehet

közlekedni. És mielőtt megkérdeznéd… nem tudtam előre, mikor

végzek

a

munkámmal.

Különben

természetesen

elhoztalak volna titeket. – A férfi letelepedett a lány mellé a padra. – Elárulod végre, miért szántad rá magad mégis, hogy eljöjj? Paige mély lélegzetet vett. Nikolasz arcvizének illata nyugtalanítóan hatott rá. Minden porcikájával arra vágyott, hogy megérintse. – Már megmondtam. – Zavarában élesebb hangot ütött meg, mint ahogy szándékában volt. A férfi elgondolkozva nézte.

50 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Azt is mondtad, hogy nem fogsz nekem dolgozni. Tisztában

voltál

a

helyzeted

kilátástalanságával,

mégis

ragaszkodtál hozzá, hogy… hogy is mondtad? Ja, igen. Nem vagy megvásárolható. Paige hallgatott. Mit mondjon neki, ha nem volt hajlandó elfogadni az eddigi kissé ködös magyarázatát? Vallja talán be, hogy okvetlenül el akarta vinni Sophie-t Londonból, mert kábítószert talált nála? Akkor egy csapásra lehetetlenné tenné magát, hiszen nem ilyen társaságot keresett Nikolasz a gyámleányának. – Olyan fontos ez? – kérdezte, s közben igyekezett elterelni a figyelmét az egyre erősödő fejfájásáról. Az egész sétát azért találta ki, hogy ne kelljen Nikolasszal reggeliznie. Ezzel aztán nem sokra ment! – Nekem fontos – felelte halkan a férfi. Megfogta a lány kezét, és érezte, milyen hevesen ver a pulzusa. – Nem vagy jól. A nap veszedelmes, vigyázni kell vele. Visszakísérlek a házba. – Arra semmi szükség… – Nagyon is szükséges – szakította félbe a férfi, és kényszerítette a lányt, hogy ránézzen. – Majd később folytatjuk ezt a beszélgetést. Remélhetőleg akkor nem fogsz újra hazudni

nekem, agapita.

Ahhoz

túlságosan

jól

ismerjük

egymást. Végtelen hosszúnak tűnt az idő, amíg visszaértek a villába. Nikolasz

könnyedén

Paige

karjára

tette

a

kezét.

gyanította, hogy különben egyszerűen elszaladt volna.

51 / 154

Talán

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Ariadné az úszómedence melletti teraszon reggelizett. Egy hatalmas napernyő alatt állt a megterített asztal. A fehér abroszon táncoltak a vízről visszaverődő fénysugarak. Ma

reggel

Ariadné

is

fehérbe

öltözött.

Szűk

szabadidőnadrágot és hosszú ujjú, bő tunikát viselt. Láthatólag nem bántotta a hőség. Amikor meglátta gyámját, felállt az üdvözlésére. Paige közben azt fontolgatta, nem tudna-e észrevétlenül a szobájába surranni. – Kalimera, Nikolasz! – üdvözölte Ariadné, és arcon csókolta a férfit. Aztán egy futó oldalpillantást vetett a vendégre. – Jó reggelt, Tennant kisasszony! Nagyon ki van melegedve. Nem tesz magának jót az éghajlatunk. Paige mosolyt erőltetett az arcára, és letett a menekülésről. – Majd hozzászokom – felelte. – Az én hibám – szólt közbe udvariasan Nikolasz. – Én kértem meg Paige-et, hogy kísérjen el a reggeli sétámon. – A férfi aggodalmas tekintettel nézett végig a lányon. – Hoztál valami napozókrémet? Kezd égni a bőröd. Paige-nek ez jó ürügy lett volna, hogy kimentse magát, és gyorsan eltűnjön, a házigazda azonban már kihúzott számára egy széket. –

Gyere,

csatlakozzunk

Ariadnéhoz!

Megkérem

kyria

Papandreut, hogy hozzon neked valami fejfájás elleni szert. – A férfi frissen sajtolt narancslevet töltött egy pohárba, és átnyújtotta. – Tessék, ezt idd meg! Jót fog tenni, tele van vitaminnal. Paige jobban szeretett volna felmenni a szobájába, behúzni a függönyt, és lefeküdni. A narancslé azonban csakugyan jót

52 / 154

Anne Mather tett.

Rövidesen

Kábító ajánlat olyan

jól

érezte

(JKSZ 2003/4/1.)

magát,

hogy

Ariadné

ellenséges pillantásai sem zavarták. Már egyáltalán nem nézett undorral a mézbe mártott leveles tésztára. Papandreu

asszony

személyesen

jelent

meg,

hogy

kiszolgálja őket. Nikolasz friss kávét kért, és fejfájás elleni szert. Paige-nek most már végképp maradnia kellett, de nem is bánta, hiszen az ernyő alatt nem tűzött annyira a nap, és a tenger felől hűvös szellő fújdogált. – Fáj a feje, Tennant kisasszony? – kérdezte Ariadné cseppet sem titkolt kárörömmel. – Nem kellene felmenni a szobájába, és lefeküdni? – Csak kicsit fáj – felelte Paige. Dacos pillantást vetett Nikolaszra, és kényelmesebben hátradőlt. – Már sokkal jobban érzem magam. Mindig jól viseltem a hőséget. – Hozzá van szokva a meleghez, Tennant kisasszony? – kérdezte

Ariadné

gúnyosan.

–

Talán

a

néhány

hetes

szabadságát délen szokta tölteni? –

A

nyári

hónapokat

általában

Dél-Franciaországban

töltöttük – felelte Paige könnyedén, és nagylelkűen elhallgatta korábbi görögországi látogatásait. Nikolasz erről nyilvánvalóan nem számolt be a gyámleányának. Ariadné azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. Mihelyt Papandreu asszony meghozta a friss kávét és a süteményeket, megkérdezte: – Hogy került Franciaországba, Tennant kisasszony? Talán egy szállodában dolgozott? Paige kis híján félrenyelte a tablettát, amelyet éppen bevett.

53 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Nem – felelte, amikor újra lélegzethez jutott –, akkoriban még nem dolgoztam. Még iskolába jártam. – Ó, akkor az nagyon régen lehetett – jegyezte meg Ariadné ártatlan ábrázattal, és Nikolasz figyelmeztető pillantásaira ügyet sem vetett. – Paige magánélete nem tartozik rád – figyelmeztette a gyámja. – De Nikolasz! – adta a megbántottat Ariadné. – Én csak barátságból érdeklődöm. Te mondtad, hogy legyünk barátnők. Akkor pedig nem lehetnek titkaink egymás előtt. – Nem úgy kezd az ember barátkozni, hogy valósággal lerohanja

a

másikat

a

kérdéseivel,

hanem

úgy,

hogy

fokozatosan kiérdemli a bizalmát – magyarázta Nikolasz, aztán Paige felé fordult. – Még nem beszéltük meg, mi lesz a feladatod. – Nincs szükségem pesztonkára – vágott közbe Ariadné, mielőtt Paige kinyithatta volna a száját. – Nem maradhatsz egyedül, ha vissza kell mennem Athénba – mondta a férfi. – Elkísérlek – javasolta Ariadné. Erről van hát szó! – lélegzett fel Paige. Nikolasz felelős a gyámleányáért, de a munkája nem teszi lehetővé, hogy mindig elegendő időt szenteljen neki. Őrá tehát valóban szükség lesz. A férfi legalább ebben a tekintetben nem csapta be. – Jobbat tesz az egészségednek, ha a szigeten maradsz. Tudod, milyen fogékony vagy a fertőzésekre. Itt Szkiapoliszban majd megerősödsz, jobb lesz az ellenálló képességed. – Egyszerűen nem akarod, hogy melletted legyek.

54 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Az, hogy én mit akarok, és mit nem, egyáltalán nem számít. Athén a nyár közepén nem megfelelő hely számodra. A levegő forró és fullasztó, a városban túl nagy a nyüzsgés. Itt nyugalomban és biztonságban vagy. – De én melletted akarok lenni! – Az lehetetlen. – Miért? – Ariadné annyi időt sem hagyott Nikolasznak, hogy megigya a kávéját. – Nem foglak zavarni, beteg pedig csak akkor leszek, ha egyedül hagysz. A vita hevében Nikolasz önkéntelenül görögre fordította a szót, amiből Paige számára világossá vált, milyen fájdalmas a férfinak ez a nézeteltérés. Ariadné azonban távolról sem volt ilyen megértő. – Miért beszélsz görögül? Talán Tennant kisasszonynak nem szabad megtudnia, hogy az utóbbi időben… milyen közel kerültünk egymáshoz? – Figyelmeztetlek, Ariadné! És hagyd már abba ezt az állandó kisasszonyozást! A vendégünket Paige-nek hívják, és én nem tűröm… Paige hirtelen felállt. Elege volt ebből az egészből. Ariadné őt akarta megbántani, de csak saját magát alázta meg. Nikolasz pedig kétségbeesetten igyekezett megakadályozni mind a kettőt. Pedig csak magát okolhatja. Bizonyára alaposan elkényeztette a gyámleányát, most aztán ennek issza a levét. – Ha nincs ellene kifogásod, szeretnék lezuhanyozni. Talán a munkatervet később is megbeszélhetjük – mondta kimérten a férfinak. – Alig ettél valamit – sajnálkozott Nikolasz, és szintén felállt.

55 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Inkább zuhanyozni szeretnék, ha megbocsátasz – felelte gyorsan a lány, és a nappaliba vezető, nyitott üvegajtó felé sietett. Majdhogynem beleütközött Sophie-ba. A húga szokatlanul vidám volt, és Paige lemondott róla, hogy az öltözetét szóvá tegye. A magára feszített rózsaszín felsőrész és a rojtos rövidnadrág egy hadüzenettel is felért. – Majd később találkozunk – vetette oda a húgának, és rábízta, hogy a megjegyzést értse, ahogy akarja. Vajon mit szól Nikolasz, ha meglátja? Ahogy elképzelte, minden gondja ellenére kénytelen volt elmosolyodni.

56 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

5. FEJEZET Amikor Paige húsz perccel később kilépett a fürdőszobából, egy tálcát talált az ágya mellett, rajta gyümölcsöt, friss kávét és meleg süteményt. Csak Nikolasz lehet ilyen gondoskodó és figyelmes! A zuhanyozástól a lány úgy felfrissült, hogy farkasétvágya támadt. Először kiválasztott egy szép, ropogós almát, aztán megevett egy süteményt, és ivott hozzá egy csésze kávét. Mindezek után úgy érezte magát, mint aki újjászületett. Alapos megfontolás után egyszerű, térdig érő vászonruhát vett fel. Nem akart tetőtől talpig beburkolózni, mint Ariadné, de Sophie példáját sem akarta követni. Ez a szoknyahossz az éppen

megfelelő

középútnak

tűnt.

Ráadásul

a

ruha

narancssárga színe nagyon jól állt neki. Mivel a haját is megmosta, összehasonlíthatatlanul jobban festett, mint egy órával

korábban.

A

tökéletes

hatás

érdekében

finoman

kifestette a szemhéját, és leheletnyi rúzst kent a szájára. Megelégedetten nézett a tükörbe. Igazán felveszi a versenyt a két csitrivel, állapította meg. Ahogy

kilépett

a

házból,

messziről

látta,

hogy

az

úszómedencében lubickol valaki. Közelebb érve felismerte a húgát. Sophie kiúszott a medence szélére. – Bejössz te is? A nővére a fejét rázta. – Hát a többiek hol vannak? – nézett körül. Ariadné és Nikolasz időközben eltűnt a reggeliző asztaltól.

57 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– A főnököd azt mondta, hogy mindenfélét el kell intéznie. A Fekete Özvegy pedig nem tudom, hová lett. – Jaj, Sophie! Tegyél már fel hangfogót! Különben is ma rá sem szolgált az elnevezésre. Tetőtől talpig fehérbe öltözött. – Attól még éppen ugyanolyan undok maradt. Mindenesetre röviddel

Nikolasz után

ő is elvonult.

Valószínűleg

azon

mesterkedik, hogy kiutáljon bennünket innen. Paige hallgatott. Ezzel nem tudott vitatkozni, hiszen Ariadné kezdettől fogva elutasítóan viselkedett. Elképzelni is rossz, mi lesz, ha egyedül maradnak vele, és Nikolasz nem tud közbeavatkozni, ha vitáznak. – Miért nem jössz fürödni? – unszolta Sophie. – Mert éppen most zuhanyoztam. – Paige újra körülnézett. – A házvezetőnő talán tudja, merre van Ariadné. – Az kit érdekel? – Sophie elrúgta magát a medence szélétől, lemerült a vízbe, aztán prüszkölve a felszínre jött. – Élvezd a lehetőséget! Tekintsd az egészet nyaralásnak! Ariadné őnagysága úgyis rövid úton kipiszkál minket innen. Paige is pontosan így gondolta, de magának sem vallotta be. – Azt nem tudja megtenni – jelentette ki határozottan. – Miért vagy ebben olyan biztos? Talán többet tudsz, mint én? – Ariadné gyámja alkalmazott engem, nem ő maga. Csak akkor megyek el, ha Nikolasz küld el. Sophie újra megkapaszkodott a medence szélében, és összehúzott szemmel nézte a nővérét. – Ugye, kedveled?

58 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Annyira nem ismerem. Főnöknek bizonyára jó. – Tudod jól, hogy nem úgy értem. Miközben nekem prédikálsz, te vetetted ki rá a hálódat. – Nem igaz! – Ugyan már, Paige! Nyilván látod, hogy jó esélyeid vannak. – Kérlek, Sophie! – Paige alig kapott levegőt. – Ne akard rám tukmálni csak azért, mert te csalatkoztál a várakozásaidban! Sophie lebiggyesztette az ajkát. – Roppant vonzó, elismerem. – Ezt már más nők is felfedezték. – Talán te is? Vajon milyen az ágyban? – Az ég szerelmére! – kiáltott rá Paige rémülten a húgára. A víz kitűnően vezeti a hangot. Elképzelni is borzasztó, mi lenne, ha Nikolasz meghallaná! – Kifekszem egy kicsit a napra – zárta le a társalgást. – Ha kiúsztad magad, csatlakozhatsz hozzám. – Várj egy pillanatra! – ugrott ki a vízből hirtelen Sophie. – Mi

történt

ma

reggel?

Miért

kellett

hirtelen

újra

lezuhanyoznod? Hiszen felkelés után biztosan megmosakodtál már egyszer. Paige-et kezdték zavarba hozni a húga kérdései. – Sétáltam egy kicsit. Már reggel is nagy volt a hőség, átizzadt a pólóm és a rövidnadrágom. Ha már át kellett öltöznöm, le is zuhanyoztam. – Sétáltál? – csodálkozott Sophie. – Egyedül? – Nem. Nikolasz elkísért. – Felesleges lett volna tagadni, hiszen

a férfi bármikor

leleplezheti.

– A

gyümölcsösön

keresztül lementünk a sziklákhoz. Sajnos azonban megfájdult a

59 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

fejem. Amint már mondtam, nagyon meleg volt. Ezért visszafordultunk. Sophie

olyan

szemtelen

képet

vágott,

hogy

Paige

elveszítette a türelmét. – Ne nézz így rám, légy szíves! – szólt rá élesen. – Egyedül akartam

sétálni,

de

Nikolasz

csatlakozott

hozzám,

és

kihasználta az alkalmat, hogy a feladataimról tájékoztasson. Ne lovald bele magad a saját rögeszmédbe! Elvállaltam ezt az állást, és szeretném olyan jól végrehajtani a feladatomat, amennyire tőlem telik. –

Egyszóval

tökéletesen.

–

Sophie

láthatóan

kissé

elszégyellte magát. – És addig én mit csináljak? – Úgy látom, kitűnően szórakozol. De túl meleg van ahhoz, hogy vitatkozzunk. Ugorj inkább vissza a vízbe! Sophie megfogadta a tanácsot, Paige pedig leült egy nyugágyba.

Éppen

azon

tűnődött,

hogy

felmenjen-e

a

napozókrémért, amikor lépteket hallott a háta mögül. Az első pillanatban azt hitte, Nikolasz az, de aztán meglátta Ariadnét. Barátságosan üdvözölte a lányt, mivel kötelességének érezte, hogy mindent megtegyen a feszültség enyhítése érdekében. – Csatlakozol hozzánk? Látszott, hogy Ariadné legszívesebben sarkon fordulna, és visszamenne a házba, de maradt. Nikolasz bizonyára értésére adta, hogy semmi értelme az ellenséges viselkedésnek. Vonakodva közelebb ment, letelepedett egy távolabbi székbe, és kinyitotta a könyvét. – Mit olvasol? – próbálkozott tovább Paige.

60 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Ariadné szó nélkül felmutatta a könyvet. Közben a medence felé nézett, ahonnan éppen akkor mászott ki Sophie. Ariadné megütközve nézte a másik lány tenyérnyi bikinijét. Paige azon tűnődött,

vajon

a

húga

tudja-e,

mennyire

megnehezíti

valamennyiük dolgát. A jelekből úgy tűnt, Sophie nagyon is tisztában van vele, mit tesz. Amikor észrevette, hogy figyelik, tüntetően lassan húzta fel a sortját, hogy a görög lánynak több ideje legyen megbotránkozni. Paige, hogy elterelje Ariadné figyelmét, hozzáhajolt, és folytatta az addig egyoldalú társalgást. – Ó, a Jane Eyre-t olvasod? Tetszik? Én nagyon szeretem ezt a regényt. Mr. Rochester roppant vonzó egyéniség. Ariadné ellenségesen nézett rajta végig. – Nem olyan vonzó, mint Nikolasz. Maga nem találja szintén nagyon vonzónak, Tennant kisasszony? Olyan magas… és erős. Paige nem tudta, mit válaszoljon. Ha ellentmond, azzal csak elárulja magát. Ha pedig helyesel, ki tudja, minek teszi ki magát. – Nem hiszem, hogy a gyámod örülne, ha megtudná, hogy róla beszélgetünk – mondta végül. – Olvastad az Üvöltő szeleket is? – Nincs magának barátja, Tennant kisasszony? Ha volna, nem örülne neki, hogy ilyen sokáig távol van. Paige felsóhajtott. Vajon munkaköri kötelessége eltűrni ennek a lánynak a pimaszkodását?

61 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Az, hogy van-e barátom, nem tartozik rád – felelte, és igyekezett barátságos hangot megütni. – Mesélj inkább arról, mivel töltöd itt az idődet! Úszol sokat? Búvárkodsz vagy lovagolsz? Ariadné elengedte a füle mellett a kérdést. – Miért nem szeret magáról beszélni, Tennant kisasszony? Ezzel azt a benyomást kelti, mintha valami rejtegetnivalója lenne. – És te miért akarsz mindenáron rólam beszélni? Az én ügyeim aligha érdekelhetnek téged. – Ó, ebben nagyon téved! – Ariadné letette a könyvet, és szikrázó szemmel nézett Paige-re. – Nagyon is érdekel, miért hívta meg magukat Nikolasz, amikor nekem semmi szükségem nincs sem társalkodónőre, sem annak a húgára. – Talán kérdezd meg őt magát! – vonta meg a vállát Paige, és megrémült, amikor hirtelen egy árnyék vetődött rá. Szerencsére csak Sophie volt. – Kitől kell megkérdeznie és mit? – kotyogott közbe rögtön, miközben szőke haját szárítgatta. – Ó, biztosan Nikolaszról beszéltek.

Mi

újság,

Paige?

Ariadné

megint

a

karmait

próbálgatja? Egek, micsoda kis liba! – nevetett megvetően. Ariadné vörös lett, mint a főtt rák. – Minek nevezel te engem? – Libának – ismételte Sophie angyali nyugalommal, mielőtt a nővére közbeavatkozhatott volna. – Tudniillik az vagy. Méghozzá a buta fajtából. Miért nem nősz fel végre? Ariadnénak elakadt a lélegzete. – Én felnőtt vagyok.

62 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Azt te csak hiszed! – Sophie hirtelen vihogni kezdett. – Ha csak a ruháidra gondolok… Hol veszed őket? – Mi bajod van a ruháimmal? – Ez a nadrág például… Azt hiszed, ez még divatos? – Gondolod, hogy képes lennék úgy felöltözni, jobban mondva levetkőzni, mint te? – Azt te nem is tehetned meg. Nincs olyan alakod, amit érdemes lenne mutogatni. – Az én alakom kifogástalan! – Mondod te. Mondd minél többet, akkor talán mások is elhiszik! Ariadné majd felrobbant a méregtől. – Te… te… – hápogta szinte magánkívül. – Te kiállhatatlan kis béka! – Hát már egy kis tréfától is felhúzod az orrodat? No, Paige, ezt jól kifogtuk! Ariadné felugrott. Az arca paprikapiros volt, ökölbe szorított keze reszketett a haragtól. Miután hiába kereste a szavakat mélységes megvetése kellő kifejezésére, görögül zúdította a felhevült szóáradatot ellenfelére. Az, noha a nyelvi finomságok rejtve maradtak előtte, tökéletesen érthette a lényeget. Paige első ijedségében azt hitte, Ariadné nekiugrik Sophienak, és a felnőttségben egymást túlszárnyalni próbáló ifjú hölgyek ölre mennek. – Ariadné, kérlek! – próbálta kétségbeesetten lecsillapítani a dühöngő lányt. Ő azonban már sarkon fordult, és beviharzott a házba.

63 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

A hirtelen támadt csend szinte zúgott Paige fülében. Jóságos ég, mit fog ez a gyámjának előadni? Gyenge vigasz, hogy Nikolasz nem teheti őt felelőssé a húga viselkedéséért. Jóllehet mégiscsak az ő szégyene, hogy nem sikerült Sophie-t idejében elhallgattatnia. A szópárbaj porondon maradt győztesét bezzeg nem bántotta a lelkiismeret. –

Így

mindjárt

sokkal

kellemesebb

–

jelentette

ki

elégedetten. – Egészen elviselhető a helyzet, ha ő nem rontja itt a levegőt. – Akkor sem lett volna szabad így beszélned vele. Az, hogy mit vesz magára, egyedül az ő dolga. – Valakinek csak le kell szállítani őt a magas lóról. Azt hiszi, hogy bármit büntetlenül megengedhet magának! Hogy jön ahhoz, hogy arról faggasson, van-e barátod? – Hallottad a beszélgetésünket? – Kitűnő fülem van, és a vízben nagyszerűen terjed a hang. Hálásnak kellene lenned, hogy megvédtelek. Benned túlteng a jóindulat. Az ilyen kis bestiákkal szemben az udvariasság és a barátságosság semmit sem használ. Nekem elhiheted. Az iskolában bőséges tapasztalatot szereztem ezen a téren. – De Sophie! Mi itt nem vendégek vagyunk, hanem alkalmazottak! Legalábbis én. – Azt magad is elismerted, hogy nem Ariadné a munkaadód. Nyugodj meg végre! Nem fog semmit sem elmesélni. Sajnos. – Ezt meg hogy érted?

64 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Úgy, hogy sajnos maradunk. Bár ennek is vannak előnyei. Kíváncsi vagyok, milyen képet vág majd a gyámleányok gyöngye, ha hirtelen vetélytársa támad. – Ne beszélj butaságokat! – Eszemben sincs. Figyeltem, ahogy Nikolasz rád néz. – Ahogy Paige-nek arcába szaladt a vér, a húga diadalmasan kiáltott fel: – Ugye megmondtam! Paige felállt. – Megkeresem Ariadnét. –

Mi

a

csodának?

–

Sophie

gúnyosan

húzta

fel

a

szemöldökét. – Talán nem bírod már a hőséget? – A te fecsegésedből van már elegem. – Jól van, jól van, ahogy gondolod. Nem húznád egy kicsit közelebb a napernyőt, mielőtt elmész? Nem akarok leégni. Paige éppen közölni akarta, hogy ezt maga is megteheti, amikor a húga hirtelen odasúgta: – Nézd csak, ki jön ott! A vágás, úgy látszik, talált. Paige ijedten fordult meg. Ez most már csak Nikolasz lehet. Jön, hogy felelősségre vonja Sophie-t, aztán mindkettőjüket kidobja. Azonban újra csak Ariadnét pillantotta meg. A kislány az illedelmes,

nyakig

zárt

nadrágkosztüm

helyett

vidám

strandruhát viselt. Az élénk színű blúz hátul erősen ki volt vágva,

és a miniszoknya

látni

engedte

hosszú,

karcsú

lábszárát. Tagadhatatlanul csinosabb lett, de egy árnyalattal sem barátságosabb. Ügyet sem vetett Paige-re és Sophie-ra, ahogy elhaladt mellettük. Leült a nyugágyába, és kényelmesen elhelyezkedett

65 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

a könyvével. Hogy aztán olvasott-e, vagy a könyv csupán ürügy

volt,

hogy

ne

kelljen

társalognia,

azt

már

nem

tudhatták. Paige feladta a további próbálkozást. – Majd később találkozunk – mondta a húgának. – Ha Nikolasz

kérdezi,

felmentem,

hogy

befejezzem

a

kicsomagolást. Sophie

félig

felegyenesedett,

és

hüvelykujjával

a

házikisasszony felé bökött. – És vele mit kezdjek? – Elég, ha udvarias vagy – felelte Paige, noha jól tudta, ez nem éppen a húga erőssége. – Rövidesen visszajövök. Nikolasz nem jelent meg az ebédnél. A jól bevált hármas egyedül étkezett a teraszon. Ebéd után Ariadné közölte, hogy le akar pihenni. Paige az álmatlan éjszaka után szívesen követte

volna

példáját,

de

nem

tudta,

hogy

mint

alkalmazottnak, joga van-e hozzá. Így aztán a húgával az úszómedencénél töltötte a délutánt. Később, amikor valamivel hűvösebb lett, még meg is fürdött. Utána felment a szobájába, lezuhanyozott és átöltözött. Az a gondolat, hogy a vacsoránál újra találkozni fog Nikolasszal,

megdobogtatta

a

szívét.

Azonban

csalódnia

kellett. A házvezetőnő közölte, hogy a férfi házon kívül vacsorázik. Paige igyekezett, hogy a hosszú görög nyelvű magyarázatot megértse, de csak ennyit tudott belőle kivenni, hogy Nikolasz nyilván úgy véli, most már átengedi a terepet Ariadnénak.

66 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Amaz tüntetően későn jelent meg, és ábrázatán a szokásos ellenséges érzület tükröződött. Paige azonban elhatározta, hogy a továbbiakban nem fogja tűrni a lány szeszélyeit. Akármi volt is Nikolasz célja, amikor alkalmazta, azt mégsem kívánhatja, hogy vég nélkül lenyelje egy éretlen fruska sértegetéseit.

Bárcsak

Nikolasz

egy

kicsit

pontosabban

meghatározta volna a helyzetét a házban! – Csúnyán leégett, Tennant kisasszony – jegyezte meg Ariadné, alighogy letelepedett az asztalhoz. – Nem okos dolog az egész délutánt az úszómedencénél tölteni. – Roppant kellemesnek találtam – felelte Paige, és kivett egy töltött olívabogyót. – Te jobban érzed magad? Nagyon sápadt voltál, amikor ebéd után elmentél pihenni. Ariadnénak rángatózott a szája széle. – Kitűnően érzem magam. – Valóban? A gyámod beszélt a betegségedről. Ezért kell a nyarat a szigeten töltened. – Nem azért – közölte a lány, aztán dacosan összeszorította a száját. Paige arra gondolt, hogy Nikolasznak sem lehet valami könnyű

megbirkózni

a

gyámleánya

szeszélyeivel

és

dühkitöréseivel. Majdnem meg is sajnálta. – Athénban Ariadnénak sokkal változatosabb élete lenne – avatkozott közbe Sophie. – Ez a sziget szép ugyan, de unalmas. Itt nem történik semmi. – Mit tudsz te arról? – horkant fel Ariadné. Paige attól félve, hogy újabb veszekedés van kialakulóban, gyorsan közbelépett.

67 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Teljesen mindegy, kinek van igaza. Mindenképpen itt kell töltenünk a nyarat mindhármunknak. Igyekeznünk kell a lehető legjobbat kihozni belőle. A sziget csodaszép. – Maga a paradicsom – gúnyolódott Sophie. – És mint minden paradicsomban, ebben is van egy kígyó. – Ezzel azt akarod mondani… – Hol éltél a szüleid halála előtt? – szólt közbe gyorsan Paige. Kockázatos kérdés, de talán sikerül elterelni Ariadné figyelmét. – Természetesen Athénban. Az apámnak volt ott egy nagy villája, nem messze Nikolasz házától. Azért ismerem olyan jól. A sakkhúzás bevált. A dicsekvés fontosabbnak bizonyult, mint a sértődöttség. – Iskolába is ott jártál? – Ez olyan fontos? – gubózott be újra Ariadné. Paige nagyot nyelt, és legközelebb már csak akkor tartotta szükségesnek, hogy megszólaljon, amikor Ariadné a vacsorát tálaló szobalányon töltötte ki rosszkedvét. – Nálunk, Angliában mindenki udvariasan és tisztelettel beszél a másikkal. Jó lenne, ha te is hozzászoknál ehhez. – Nem utasíthat engem semmire! – robbant ki Ariadné. – Elmondom Nikolasznak. – Csak egészen nyugodtan. Nem hiszem, hogy el lesz ragadtatva a viselkedésedtől. – Mit tud maga Nikolaszról? – kiáltotta Ariadné magánkívül. – Talán sokkal többet, mint képzeled. – Paige a következő pillanatban megbánta a kifakadását, mivel azt sajnos a húga is hallotta.

68 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Ariadné egy pillanatig értetlenül bámult rá, aztán felpattant a helyéről. –

Ezt

nem

hallgatom

tovább!

Megkérem

Papandreu

asszonyt, hogy hozza fel a vacsorámat. – Szó sincs róla! Hogy jut eszedbe még őt is ugráltatni? Ha elmész ettől az asztaltól, nem kapsz semmit. Megértetted? Ülj vissza a helyedre, és ne viselkedj úgy, mint egy éretlen kölyök! Ez a próbálkozás ugyanúgy nem vált be, mint az előzőek, de hát Paige nem is fűzött hozzá különösebb reményeket. Ariadné undorral odavágta az asztalkendőjét az asztalra, és kiviharzott a szobából. – Végre! – sóhajtott Sophie. – Akkor most már legalább nyugodtan ehetünk. Paige távolról sem érzett ekkora elégtételt. Be kellett látnia, hogy a fellépése balul ütött ki, ami a jövőre nézve nyomasztó kilátásokat jelent. Mi lesz itt, ha Nikolasz elutazik? A jó ég tudja, hogy fog ezzel a két méregzsákkal boldogulni.

69 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

6. FEJEZET Másnap

reggelre

megpróbáltatásait.

Paige

kiheverte

az

előző

Nem adhatja fel! Valahogy

nap

meg kell

nyernie Ariadnét. Ehhez az első lépés egy komoly beszélgetés Nikolasszal. Remélte, hogy a házigazdát és gyámleányát ott találja a reggeliző asztalnál, de nem volt ott senki. Tétován nézett körül. Ilyen a szerencséje! Előző reggel, amikor menekülni akart Nikolasz elől, bele kellett botlania. Most, amikor beszélni szeretne vele, bezzeg nincs itt. Papandreu

asszony

azonban

azonnal

ott

termett,

és

előzékenyen érdeklődött, mit szeretne a vendég reggelizni. Úgy látszik, ezer szeme van. – Csak valami könnyűt kérek szépen – felelte Paige, miután nagy nehezen összeszedegette az emlékezetéből a görög szavakat.

Nagy

házvezetőnő

megkönnyebbülésére

bólintott,

és

távozott.

szolgált,

Úgy

hogy

látszik,

a

sikerült

megértetnie magát. Letelepedett az asztalhoz, és nézte a tengert. Milyen ragyogó, szép nap! Remélhetőleg eredményesebb lesz, mint az előző. Egy szobalány zsemlét, narancslevet és kávét hozott. A vacsoránál Paige a házikisasszony látványos távozása után nem sokat evett, így éhesebb volt, mint hitte. Megevett két lekvárral

vastagon

megkent

zsemlét,

és

jókora

adag

feketekávét ivott hozzá. Végre elég erősnek érezte magát,

70 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

hogy közölje a házvezetőnővel: sétálni megy, és ha kyrie Petronidesz esetleg keresné, a tengernél találja. Eredetileg

csak

a

meredek

sziklaszirt

tetejéig

akart

leereszkedni, de onnan olyan csábítónak tűnt a part, hogy nem tudott ellenállni. Különben is még csak nyolc óra volt, ki tudja, mikor kerül elő Nikolasz. Hiszen fogalma sincs, hová ment. Bosszankodott, megvárni,

mert

amíg

valamennyire

a

férfi

Ariadné

egymáshoz

nem és

tartotta

újdonsült

csiszolódik.

szükségesnek társalkodónője

Hiszen

nagyon

jól

tudhatja, hogy gyámleányának milyen nehéz természete van, és mennyire kiszámíthatatlan. Éppen erről szeretett volna Paige beszélni vele. Meg akarta kérdezni, hogy ugrálnia kell-e a lány szeszélyei szerint, vagy ha szükséges, a felnőtt tekintélyével léphet-e fel. Lenn a parton kellemesen hűvös volt. Paige lehúzta a cipőjét, és mezítláb sétált a fövenyen. Ha a sziklák árnyékában maradt, akár azt is képzelhette, hogy otthon van, Angliában. Gyerekkorában

minden

évben

két

hétre

Bournemoulhba

utaztak. Sophie még nagyon kicsi volt, és órákat töltöttek együtt azzal, hogy homokvárat építettek, és vizesárokkal vették körül. Akkor még élt az édesanyjuk, és édesapjuk sem akart a vállalatából mindenáron világcéget csinálni. Élvezte az életet, együtt a családjával. A felesége halála után azonban Parker Tennant már csak a vállalatának élt, és egyre gátlástalanabb üzletemberré vált. Az első két évben Paige szívvel-lélekkel az apja mellé állt. A munka neki is segített elterelni figyelmét az édesanyja

71 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

elvesztéséről. Mindent megtett, amire az apja kérte. Még az üzletfelei meghívásait is elfogadta, ha Parker abban anyagi előnyt látott. Így ismerte meg Nikolasz Petronideszt is. Az apja akkor Monté Carlóban egy nemzetközi pénzügyi értekezleten vett részt. A görög hajómágnással kötendő üzlet hatalmas kihívást jelentett számára. Megpróbálta eladni neki az egyik csőd szélén álló – hajózási társaság részvényeit. Mivel Parker ezeket

a

részvényeket

az

ügyfelei

pénzéből

vásárolta,

okvetlenül túl kellett adnia rajtuk. Paige-nek azt mondta, hogy szanálni akarja a hajózási társaságot, ő pedig elhitte. Mindig mindent elhitt az apjának. Most már tudja, hogy minden hazugság volt. Már azelőtt kinyílt a szeme, mielőtt Nikolasz

a

fejére

olvasta,

hogy

támogatja

az

apja

szélhámosságát, és részt vesz a sötét ügyleteiben. A következő években aztán minden egyre rosszabb lett. Parker kockázatos vállalkozásai balul ütöttek ki, és a veszteség nőttön-nőtt. Amikor meghalt, nem maradt utána más, mint adósság. Paige-nek rengeteg energiájába és idejébe került, hogy

az

általános

összeomlásból

legalább

a

legszükségesebbet kimentse a maga és a húga számára. Így aztán nem csoda, hogy Sophie ilyen keserű lett. Ezért nem tudott rá Paige igazán haragudni, akármilyen helytelenül viselkedett is. Úgy látszik, az már a Tennantek végzete, hogy hibákat kövessenek el. Paige aztán csak igazán tudja! De legalább okult a történtekből. A Nikolasszal történt esete óta soha többé nem vett részt az apja üzleti ügyeiben. Túlságosan nagy sebet kapott, és megesküdött rá, hogy a szívét soha többet nem viszi vásárra.

72 / 154

Anne Mather Aztán

Kábító ajánlat

megismerte

Martin

(JKSZ 2003/4/1.)

Price-t.

Nem

szeretett

szenvedélyesen bele, de kölcsönös rokonszenvre épült a kapcsolatuk. Álmában sem jutott eszébe, hogy Martin hátsó szándékból akarja feleségül venni. Örült, hogy megismert egy olyan

férfit,

akinek

semmi

köze

sincs

az

apjához.–

Készpénznek vett mindent, amit az udvarlója mondott, és az igazságra csak akkor jött rá, amikor a világ összeomlott körülötte. A maga módján Martin ugyanolyan becsvágyó volt, mint Parker Tennant, és ugyanolyan gátlástalan. Paige sóhajtott. Mindez már a múlté. Mihelyt viszontlátta Nikolaszt, Martin sápadt árnnyá halványodott. Most döbbent csak

rá,

valójában

milyen

keveset

jelentett

számára.

Nikolaszhoz sokkal mélyebb érzelmek fűzték. Paige megborzongott. Elege lett az árnyékból és a sötét emlékekből. Vágyott a napsütésre és a melegségre. Kisétált a tengerbe hosszan benyúló kikötőhídra. Ahogy onnan lenézett, olyan tiszta és átlátszó volt a tenger, hogy látta a mélyben a halak fickándozását. Amikor megfordult, Nikolaszt látta a parton közeledni. Békaember-felszerelést hozott magával. –

Jó

reggelt!

–

üdvözölte

a

férfi,

ahogy

odaért

a

kikötőhídhoz. – Gondoltam, hogy itt talállak. Paige mosolyt erőltetett az arcára. – Ezek szerint megkaptad az üzenetemet. A

görög

sötét

szeméből

sugárzó

melegség

annyira

felkavarta a lányt, hogy leszegte a fejét. Jaj, miért kellett Nikolasznak éppen ebben az öltözetben lejönnie a partra? Ez a nyitott zöld ing és fekete rövidnadrág túlságosan élénken

73 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

emlékeztette azokra az időkre, amelyeket szeretett volna elfelejteni. – Megkaptam az üzenetet. Láttam, hogy az imént a halakat figyelted. Ha érdekel a víz alatti világ, kísérj el! Paige csodálkozva nézett fel. Ekkor látta csak, hogy a férfi két búvárszemüveget és két légzőcsövet tart a kezében. – Biztosan nagyon fog neked tetszeni – folytatta Nikolasz. – A többiek még úgyis alszanak. Paige belekapaszkodott ebbe az utolsó megjegyzésbe. – Lehet, de én tulajdonképpen Ariadnéról szeretnék veled beszélni. Már tegnap is akartam, de nem volt rá alkalom. – Ariadnéról? – A férfinak felhő suhant át a homlokán. – Bizonyára az elutasító magatartására gondolsz. Elmesélte nekem, hogy… milyen kifejezési is használt… goromba voltál hozzá. Akár hiszed, akár nem, ő valójában nagyon sérülékeny kislány. – Hiszen éppen ez az! – Paige-et bántotta, hogy a háta mögött beszélgettek róla. – Ariadné egyáltalán nem kislány, és egy lépéssel sem fogok előbbre jutni, ha ellenem dolgozol. Tegnap

este

viselkedett.

Azt

a

vacsoránál mondtad,

különösen…

társalkodónőre

kellemetlenül van

szüksége.

Szerintem annál sokkal többre. Nikolasz összeráncolta a homlokát. – Miért dolgoznék ellened? Csak felhívtam a figyelmedet, hogy a látszat néha csal. Lehet, hogy nagyon magabiztosnak látod Ariadnét, valójában azonban szomjazik a szeretetre. – Ezt te biztosan jobban tudod.

74 / 154

Anne Mather –

Mit

akarsz

Kábító ajánlat ezzel

mondani?

–

(JKSZ 2003/4/1.) Nikolasz

fellépett

a

kikötőhídra, ahová három lépcsőfok vezetett fel. Amíg lent állt, nagyjából egyforma magasak voltak. Most azonban a lány fölé magasodott. – Csak azt, hogy biztosan nem az én szeretetemre szomjazik. – Valóban azt hiszed? – Te talán nem? – Talán nem nekem kell ezt megítélnem. – A férfi hangja hűvösen és elutasítóan csengett. – Különösen, mivel tudom, hogy nem sokat adsz a véleményemre. Paige-nek az a nyomasztó érzése támadt, hogy ingoványos talajra tévedt. Nikolasz nagymester abban, hogy minden szavát ellene fordítsa, és így sarokba szorítsa. – Ezt inkább később beszéljük meg! –javasolta, s közben azon törte a fejét, el tud-e a férfi mellett menni anélkül, hogy hozzáérne. Ebben az öltözetben Nikolasz még férfiasabb és felkavaróbb hatást keltett, mint öltönyben. Roppant gyorsan el kell innen tűnnie! Ez most sokkal fontosabb, mint megbeszélni Ariadné viselkedését. – Ideges vagy? – kérdezte a munkaadója, amivel csak még jobban elbizonytalanította a lányt. – Csak nem ijedtél meg tőlem? – Mi okom lenne rá? Ariadnéról pedig különbözik a véleményünk. Majd meggondolom, amit mondtál. Ha azonban ő egyáltalán nem hajlandó közeledni… Nikolasz sóhajtott.

75 / 154

Anne Mather –

Hidd

el,

Kábító ajánlat

kedvesem,

én

(JKSZ 2003/4/1.)

megbízom

az

ítéletedben.

Egyébként határoztál már időközben? – Miről? – bámult rá a lány. – Arról, hogy jössz-e velem búvárkodni. Gyere csak! Nagyon fogod élvezni. – Nem, köszönöm. – Miért nem? – Azt te éppen olyan jól tudod, mint én. Most pedig, ha megbocsátasz, meg kell keresnem a húgomat. – Az a baj, hogy nincs fürdőruhád? – kérdezte gúnyosan a férfi. – Hiszen láttalak már meztelenül! Rajtam kívül meg úgysem jár itt senki. Miért lettél hirtelen ilyen szemérmes? Jellemző Nikolaszra, hogy képes ezt szóba hozni! – Semmi kedvem sincs úszni – vetette oda Paige gorombán. Menekülni kell innen, amíg nem késő! – Lassan túl meleg lesz. Szeretnék visszamenni a házba. – A vízben sokkal hűvösebb. Paige egy pillanatra elképzelte, milyen lenne, ha a lágy hullámok simogatnák a bőrét. Valóban roppant csábító volt. Végre eszébe jutott valami ürügy. – Az alkalmazottad vagyok, nem a vendéged. – Zavar? – Téged kellene, hogy zavarjon. – És ha mégsem? – Akkor legalább Ariadnéra légy tekintettel! Paige tudta, hogy ez a válasz roppant gyermeteg, és elegendő volt egyetlen pillantást vetnie Nikolasz arcára, hogy rádöbbenjen, rosszat mondott.

76 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Komolyan? Hiszen te féltékeny vagy, agapita! – A férfi egy lépést közeledett, és a keskeny hídon nem lehetett kitérni előle. Felemelte a lány állát, és csúfondárosan nézett a szemébe. – Nagyon is szeretnél velem úszni! Miért keresel kifogásokat? – Nem! – Paige-et rémülettel töltötte el, hogy Nikolasz így átlát rajta. – Semmi értelme sincs, hogy felélesszük a múltat. Különben is csak játszol velem. Mit akarsz tulajdonképpen? – Ó, nagyon sokat! – A férfi már olyan közel állt, hogy lehelete a lány homlokát simogatta. Aztán a hüvelykujjával megérintette

Paige

száját.

Ő

kétségbeesetten

próbált

védekezni az elemi erővel rátörő érzések ellen.– Egyáltalán nem nyugtalanít a közelségem? – ingerelte a férfi. – Egy cseppet sem? Teljesen közömbös számodra, hogy itt vagyunk teljesen egyedül? – Talán nem kellene közömbösnek lennem? Ezzel a kérdéssel sikerült a férfit kihozni a sodrából. Magához rántotta Paige-et, és forró csókban forrott össze ajkuk. Ha a csókban égő szenvedély nem lett volna valódi, a lány talán ellen tudott volna állni. Érezte azonban, hogy a férfi nem színlel, és ez a vesztét jelentette. Nem számított már semmi, csak ez a csók és az a forró vágy, amelyet kiváltott belőle. Észre sem vette, hogy önkéntelen mozdulatai leleplezik legtitkosabb gondolatait. Amikor azonban Nikolasz megérezte, hogy a lány szinte felkínálkozik neki, hevesen ellökte magától. – Beszélhetnénk róla, hogy ki játszik kivel! – zihálta, és mielőtt Paige szóhoz juthatott volna, letépte magáról az inget, és fejest ugrott a vízbe.

77 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Amikor Paige este lezuhanyozott, hallotta, hogy leszáll a helikopter. Nyilván azért rendelte ide Nikolasz, mert visszatér Athénba. Vajon még az este, vagy csak másnap? A reggel történtek után aligha van kedve a szigeten maradni. Paige azon sem lepődött volna meg, ha Nikolasz felmond neki. Végül is mindketten megszégyenültek, és ezt a férfi aligha bocsátja meg neki. Szerencsére amikor reggel visszaért a partról, senkivel sem találkozott. Észrevétlenül fel tudott osonni a szobájába, hogy némileg lecsillapodjon, mielőtt a többiek szeme elé kerül. Amikor újra lement, a két kamaszt a reggeliző asztalnál találta. Ha valamelyiküknek fel is tűnt, hogy Paige csupán kávét iszik, egyikük sem tette szóvá. Ariadné, meglepő módon, igyekezett jóvá tenni az előző esti viselkedését. Azt mondta, ostobaság volt tőle, hogy hagyta magát Sophie-tól felingerelni. Most már Paige is megértőbb volt, hiszen tapasztalatból tudta, hogy nehéz a húga modorát fegyelmezetten eltűrni. Amikor Nikolasz előkerült és csatlakozott hozzájuk, már egészen baráti hangon beszélgettek. Paige-et nem zavarta, hogy Ariadné csaknem kizárólag a gyámjáról beszél. A lényeg az,

hogy

sikerült

végre

kapcsolatot

teremteniük.

Az

természetes, hogy időnként óhatatlanul felmerülnek kényes kérdések is. Nikolasz ijesztően komoly ábrázattal jelent meg, vizes haja kékesfeketén csillogott. Csak a gyámleányát üdvözölte.

78 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Amint kiderült, kirándulni készültek a sziget másik végére. Amikor útnak indultak, Paige letörten roskadt magába. Az eszébe sem jutott, hogy ajánlkozzon, ő is velük megy. Sophie hiába próbálta a maga módján vigasztalni, egyre idegesebb lett. Vajon mi lehet Nikolasz szándéka vele? Egész nap ez a kérdés gyötörte, és még akkor sem tudta rá a választ, amikor a vacsorához öltözködött. A teraszon ült, amikor a kirándulók hazajöttek. Őt észre sem vették, rá sem hederítettek. Ha Nikolasznak ennyire nem esik nehezére átnézni az ő feje fölött, akkor ő is követheti a példáját. Vagy talán magától felmondhat. Akkor persze vissza kell mennie Londonba, ahol a régi gondok várnak rá. Jaj, mikor is lett ilyen zűrzavaros az élete? Az apja halála után? Vagy amikor Martin helyett váratlanul Nikolasszal találta magát szembe? Vagy talán már négy évvel korábban, amikor egy koktélpartin beleszeretett egy férfiba, aki csupán érzéki gyönyöröket keresett nála? Paige rémülten rezzent össze, amikor hirtelen kinyílt az ajtó. Szerencsére csak Sophie jött be. Jóllehet megkönnyebbült, azért nem hagyta szó nélkül a húga tapintatlanságát. – Nem tudsz kopogni? – kiáltott rá. – Nem szeretem, ha öltözködés közben zavarnak. – Ne rajtam töltsd ki az idegességedet! Mondtam, hogy nincs semmi félnivalód. Paige ebben egyáltalán nem volt olyan biztos, el is engedte a megjegyzést a füle mellett. – Így akarsz vacsorához ülni? – kérdezte ehelyett.

79 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Miért ne? Mi nem tetszik rajtam? – nézett végig magán Sophie. Ő nyilván nem talált semmi kivetnivalót a mélyen kivágott, áttetsző blúzon, melyet csak egy keskeny vállpánt tartott, és a szokásosnál is kurtább szoknyán. – Úgy nézel ki, mintha az utcasarokról szalajtottak volna. Sophie sértődött képet vágott, és tüntetően felhívta a figyelmet a jobb orrcimpájában csillogó strasszra. Ezen már hónapokkal korábban is veszekedtek, és Paige hiába remélte, hogy a húga hajlandó lesz lemondani róla. Most azonban nem akart újabb nézeteltérésbe bonyolódni. – Mit akarsz tulajdonképpen? – kérdezte, miután befejezte az öltözködést, és a haját kezdte kefélni. – Hogy én mit akarok? Egy kis pörgést. Egy izgalmas pasit. Egy füves cigarettát. – Az utóbbi szavakat Sophie különösen megnyomta,

hogy

kellőképpen

bosszantsa

nővérét.

–

Okvetlenül meg kell indokolnom valamivel, hogy bejöhessek a szobádba? Azt hittem, örülsz a segítségemnek. Sophie akar neki segíteni? Azzal aztán sokra megy! – Amíg ebben a szerelésben szaladgálsz, addig biztosan nem örülök. –

Akkor

menj

a pokolba!

Mondd

meg

a

drágalátos

főnöködnek, hogy nem vagyok éhes! És amíg el nem felejtem… ez a kötött ruhád nagyon kövérít. Ezzel Sophie úgy bevágta maga mögött az ajtót, hogy csattant.

Paige

egy

pillanatig

gondolkodott,

hogy

utánamenjen-e. A tapasztalat azonban már megtanította rá, ha a húga harapós kedvében van, akkor úgysem lehet szót érteni vele. Talán nem kellett volna megint az öltözetét

80 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

kifogásolnia. Most már mindegy, nem tudta visszaszívni. Nyilván dühében emlegette a füves cigarettát. Ha otthon lennének, Londonban, most komolyan aggódna. Itt

a

szigeten

azonban

szerencsére

nincs

a

húgának

lehetősége, hogy marihuánához vagy komolyabb drogokhoz hozzájusson. Paige nem nézett valami nagy lelkesedéssel az este elébe. Lassanként azonban mégiscsak le kellett mennie. Remélte, hogy talán sikerült valamennyire helyrehozni a reggel okozott bajt. Végül is Nikolasz elutazni készül, és eddig még nem mondott fel. Úgy látszik, ad neki még egy esélyt. Minden óvintézkedés ellenére Paige orra mégiscsak leégett, kenőcsök és alapozó segítségével nagy nehezen sikerült eltüntetni a nyomát. Még egy kis sötétzöld festéket kent a szemhéjára, egy kis rúzst a szájára, és már készen is volt. Legalábbis

annyira,

amennyire

ilyen körülmények között

tehetséges.

81 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

7. FEJEZET Mivel az ebédlőben senki sem várta, Paige a nappaliban próbált szerencsét, ahol Nikolasz az első este itallal kínálta. A szobában csak egy ismeretlen férfit talált, aki éppen whiskyt töltött magának. Zömökebb volt, mint Nikolasz, de ugyanolyan sötét hajú. – Kalispera, Tennant kisasszony. – Bocsánat, de… Janisz! – Hát persze. Janisz Sztourosz, Nikolasz jobb keze! – Bocsásson meg, hogy nem ismertem meg mindjárt! – Semmi baj, kyria. Senki sem lesz fiatalabb. Ráadásul én még meg is híztam, a hajam pedig… – Janisz végigsimította a feje búbjáig szaladó homlokát, aztán kinyújtott kézzel sietett a vendég üdvözlésére. – Milyen öröm újra látni magát! Hogy van? – Köszönöm, jól. Nem is tudtam, hogy itt van a szigeten. Hol rejtőzködött idáig? –

Csak

most

érkeztem,

de

azért

már

tudom,

hogy

Nikolasznak dolgozik. Ezek szerint egy csónakban evezünk. Paige mosolyt erőltetett az arcára. – Nikolasz így fejezte ki magát? – Ó, nem. Csak azt mondta, maga azért jött, hogy Ariadné gondját viselje. Ennek őszintén örülök. A kicsikének nagy szüksége van női társaságra, mert nagyon egyedül érzi magát itt. – Igen? – Paige nem sietett helyeselni, hiszen tudta, az érintett aligha értene egyet ezzel a megállapítással. Ami pedig

82 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

a kicsike megnevezést illeti… Ariadné nyilván kitűnően ért hozzá, hogy az ilyen férfiakat, mint Nikolasz és Janisz, az ujja köré csavarja. – Hát, majd meglátjuk. Még nem tudom, hogyan fog a dolog elsülni. Janisz megértően mosolygott. – Nem kell Ariadnétól megijednie. Lehet, hogy önfejű, de jó szándékú. Azonkívül maga Nikolasz teljes bizalmát élvezi. Vajon tényleg így van? Paige nem mondta ki hangosan a kérdést, de beszélgetőtársa arcán látta, hogy az megérezte a kételyeit. – És maga hogy van? – terelte gyorsan másra a szót. – Megnősült időközben? – Ugyan ki akarna hozzám jönni? – próbálta tréfára fogni a dolgot a férfi, de közben még mindig szorongatta a lány kezét, és a tekintetét sem vette le róla. Paige-nek önkéntelenül is eszébe jutott, milyen kedves volt hozzá Janisz, miután szakított

Nikolasszal.

Pedig

ő

nem

tartott

igényt

az

együttérzésére, a csodálatára mégúgy se. – Biztosan sokan – felelte könnyedén, és elhúzta a kezét. Ez a kérdés nagy melléfogás volt! Hirtelen nagyon személyessé vált a beszélgetés, amire pedig semmi szükség. Neki is megvan a maga gondja, meg Janisznak is a sajátja. Egyikükre sem tartozik a másiké. – Hol van Nikolasz? – Itt vagyok! Paige rémülten rezzent össze. Nem hallotta, mikor jött be a férfi. Vajon mióta lehet a szobában? Talán végighallgatta a Janisszal folytatott beszélgetést? Azt gondolja, kikezdett a titkárával?

83 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Tölthetek valami italt, kyria? – kérdezte Janisz, aki megérezte a lány zavarát, és a segítségére akart sietni. A férfiak odamentek az italszekrényhez. – Tennant kisasszony a bort szereti – mondta Nikolasz. Ezúttal a szokásos fekete nadrágjához krémszínű inget és leheletfinom bőrből készült fekete zakót viselt. Férfias volt, és ünnepélyes. Talán egy nővel vacsorázik Athénban? Paige-nek összeszorult a szíve. Ekkor újra meghallotta a férfi hangját: – Ugye, drágám? – Tessék? – kapta fel a fejét a lány. Egy pillanatra fogalma sem volt, miről van szó. Eddig sikeresen elkerülte Nikolasz tekintetét, most azonban mágnesként vonzotta az a sötét szempár. – Ja persze, a bor. Igen, természetesen… köszönöm. – Nagyon szívesen – felelte a férfi udvariasan. Úgy látszik, sikerült

felülemelkednie

természetesen

a

viselkednie.

reggel Talán

történteken,

Janisz

jelenléte

és is

csillapítólag hat rá. Feltéve persze, ha ez a barátságosság őszinte. Paige már megtanulta, hogy a férfiak ritkán mutatják ki valódi érzéseiket. A legjobb, ha ő is hasonlóképpen viselkedik. Ó, nem, valóban nem történt semmi, és őt egyáltalán nem zavarja, hogy Nikolasszal egy helyiségben kell tartózkodnia! – A helikopterrel érkezett? – fordult Janisz felé, és átvette tőle a feléje nyújtott borospoharat. – Úgy van – felelte a férfi, és koccintott vele. – Sajnos csak rövid látogatásra jöttem. Holnap mindkettőnknek Athénban kell lennünk.

84 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Már holnap? – A lány hangjából

akarata

ellenére

kicsengett a csalódás. – Hiszen azért vagy itt, hogy én nyugodtan elmehessek. – Nikolasz közelebb lépett, megállt Janisz és a lány között. – Vagy tán időközben meggondoltad magad? – Örülnél neki? Nagy merészség volt ilyen nyíltan nekiszegezni a kérdést, és láthatólag a férfit nem is hagyta közömbösen. – Az én érzelmeim teljesen mellékesek. Felajánlottam neked ezt az állást, de ha nem felel meg a várakozásaidnak, akkor keresek valaki mást. Paige úgy megrémült, hogy majd elállt a szívverése. – Ha te megbízol bennem, én szívesen maradok – vágta rá habozás nélkül. Közben nem kerülte el a figyelmét, milyen érdeklődéssel hallgatja Janisz a beszélgetést. – Tehát nem riasztott

vissza,

ahogy

Ariadné

fogadott

engem?

Illetve

helyesled, ahogy én bánok vele? – Úgy beszélsz, mintha a nevelőnője lennél. Ne erőlködj! Azt úgysem győznéd. Ez persze igaz, gondolta Paige. De ezt ilyen nyíltan kell a szemébe mondani? – Csak ne tévesszen meg a látszat! Sokkal keményebb tudok lenni, mint képzelnéd. – Azt tudom – felelte a férfi gorombán, és hirtelen elfordult. – Hol van Ariadné és Sophie? Nagyon jól tudják, mikor tálalják a vacsorát. – Sophie nem jön. Azt mondta, nem éhes. – Paige azonnal megbánta, hogy ezt kimondta.

85 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Milyen kár! – sajnálkozott Janisz. – Szerettem volna megismerni. Ugye fiatalabb, mint maga? – kacsintott Paige-re. – De biztosan nem olyan csinos. – Csak csont és bőr – szólt közbe Nikolasz. – Paige legalább nem koplalja magát halálra. – Más szóval rám férne egy kis fogyókúra. Köszönöm szépen. Te aztán értesz a bókokhoz. – Nem úgy értettem – fortyant fel a férfi. – Végre előkerült Ariadné! A lány láthatólag roppant nagy gondot fordított a külsejére. Rövid, korallpiros ruhát viselt, amelynek mély kivágása a nyakára és a vállára irányította a tekintetet. Fekete hajfonatát magasra tornyozta, és a fülében drága igazgyöngy csillogott. Idősebbnek és tapasztaltabbnak látszott a koránál. Nikolasz büszkén és elragadtatva nézett rajta végig. – Csodaszép vagy! – Komolyan? – ragyogott fel Ariadné arca, és rajongó tekintetét Nikolaszra szegezte. – Te is. – A férfiak sohasem szépek, drágám – rázta a fejét Nikolasz. – Rád azonban büszkék lennének a szüleid. Éppen olyan vagy, mint Leni volt a te korodban. A korára való emlékeztetés rögtön lehűtötte Ariadnét. Morcosan nézett körül. – Hát Tennant kisasszony húga hol van? – Sophie-t ma este nélkülöznünk kell. Paige azt mondja, nem éhes. Talán túl sok időt töltött a napon. Ariadné csalódott arcot vágott. Nyilván sajnálja, hogy nem kápráztathatja el, gondolta Paige.

86 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Azt hiszem, a húgom csak fáradt – jegyezte meg. – Tetszik a ruhád, Ariadné. Nagyon csinos. – Csinos? – húzta fel az orrát a kislány. – A Versace-ruhák nem csinosak, hanem egyedi műalkotások. – Te Versace-nál vásárolsz ruhát? – ráncolta össze a homlokát Nikolasz. Ariadné elpirult, ami cseppet sem állt neki jól. – Az anyámé volt – mentegetőzött. – Meg vagy nyugodva? – Egyáltalán nem. Megállapodtunk, hogy addig nem hordod édesanyád ruháit, amíg nem jön el az ideje. – Ne légy már ilyen dühös rám, agapitosz! Hiszen a te kedvedért akartam szép lenni ma este. –

És

ehhez

okvetlenül

az

édesanyád

ruháját

kellett

felvenned? Hát nincs elég saját holmid, amiben ugyanolyan szép vagy? Zsúfolásig tele van a szekrényed. Gondolod, hogy örülök, ha nem tartod be az ígéreteidet? – Ne haragudj! – Ariadné némileg megszeppenve a férfi karjára tette a kezét. – Igazán sajnálom. Megbocsátasz? Nikolasz egy pillanatig habozott. Paige tagadhatatlanul szívesebben látta volna a szigorú gyámatya szerepében, mint a beképzelt kis fruskát önfeledten bámuló férfiéban. Őszinte sajnálatára azonban a férfi haragja éppoly gyorsan elpárolgott, mint ahogy jött. –

Majd

meggondolom

–

felelte

lényegesen

barátságosabban. – Kérsz egy kólát, vagy inkább egy pohár bort? – Ha lehet, inkább bort.

87 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Ahogy a bárszekrényhez mentek, Ariadné gyilkos pillantást vetett Paige-re, mintha az ő lelkén száradna az iménti kínos jelenet. Paige kénytelen volt megállapítani, hogy a reggeli fegyverszünet még korántsem volt békekötés. A vacsorát a teraszon tálalták fel büfé formájában. Egy kékfehér csíkos ponyva alatt álltak az asztalok, és ahogy kiléptek az ajtón, mindjárt megcsapta orrukat a pecsenyeillat. Már teljesen besötétedett, és tucatnyi gyertya lángja lobogott. Paige nem győzte csodálni, milyen művészien van minden elrendezve. A ropogós bárány- és sertéssült mellett számtalan különféle saláta volt az asztalokon felhalmozva. Az egyik tálon hajszálvékony szeletekre vágott kardhal, a másikon töltött padlizsán, édesség gyanánt pedig rizsfelfújt, gyümölcsfagylalt és mézes joghurt csábította a vendégeket. Paige örült, hogy egyáltalán nem éhes, különben nehezen tudta volna türtőztetni magát a sok finomság láttán. Mert ha túlzás

volt

is Nikolasz

iménti

megjegyzése

az

alakjára

vonatkozóan, annyi biztos, hogy egy falatot sem nyel le a kalóriák számolgatása nélkül. Paige csak azt sajnálta, hogy a húga nem ismerkedett meg Janisszal. Kedvelte ezt a férfit, mivel nem ítélte őt el olyan határozottan, mint Nikolasz. Janisz elismerte, hogy Paige csupán az apja áldozata. Annak idején ő szervezte meg a hazautazását is Londonba. A vacsora végeztével Papandreu asszony frissen főtt, gőzölgő,

erős

kávét

hozott.

Miután

Ariadnéhoz fordult.

88 / 154

megitták,

Nikolasz

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Holnap reggel elutazom. Janisznak és nekem fontos megbeszélésünk

van

Athénban.

Onnan

továbbmegyünk

Párizsba. A következő hétvégét nem tudom veled tölteni. – De hiszen akkor majdnem két hétig leszel távol! Ilyen sokáig kell egyedül maradnom? – Nem leszel egyedül. Paige és a húga itt marad veled. Remélem, ezalatt jobban megismeritek egymást. Ariadné magába roskadt. – Nélküled halálosan unalmas itt. – Unalmas? – ámult el Janisz. – Ez bizonyára tréfa. Bárcsak én nyaralhatnék itt két hétig! Képes valaki erről a békés szigetről visszavágyni a lármás, nyüzsgő városba? – Én képes vagyok. Nekem hiányzik a város, nem is szólva a barátaimról. – Majd itt szerzel új barátokat – felelte Nikolasz bosszúsan. – Gondolnod

kell

az

egészségedre.

Azt

szeretném,

ha

teniszeznél, sokat úsznál… – Nem vagyok atléta! – szakította félbe Ariadné hevesen. – Jobban szeretek vásárolni, moziba menni, előkelő éttermekbe járni. – Ezt már éppen elégszer megbeszéltük. Kezdem is unni. Valószínűleg Paige is. Törődj már bele a helyzetbe, és próbáld meglátni a jó oldalait! Azt tartsd mindig szem előtt, hogy ősszel is csak akkor mehetsz vissza Athénba, ha teljesen egészséges leszel! Különben házi tanítót fogadok, és továbbra is

itt

maradsz.

Amint

Janisz

egészségesebb az élet. Ariadnénak elakadt a lélegzete.

89 / 154

is

mondta,

itt

sokkal

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Ezt nem teheted meg velem! – Ha rákényszerítesz, akkor megteszem. – Nikolasz ivott egy kortyot a kávé mellé kínált konyakból. – Szóval, mit szólsz hozzá? – Mit szólhatnék? Nincs más választásom. – Ariadné felállt. – Ha megbocsátasz, most lefekszem. – Jó éjszakát, kicsim! – A férfi hangja újra kedves volt, és gyengéden simogató, nyoma sem volt benne az előbbi szikrázó feszültségnek. Ariadné

odament

hozzá,

arcon

csókolta,

és

olyan

önérzetesen távozott, mint mindig. Bezzeg Paige annál kényelmetlenebbül érezte magát. Ő azért van itt, hogy Ariadné gondját viselje, tehát nem tartozik a ház vendégei közé. Ahogy megitta a kávéját, ő is vissza akart vonulni. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, Janisz feléje fordult. – A fiatalok általában alig győzik kivárni, hogy felnőjenek. – Sok bennük a hasonlóság. Nekem is hasonló harcokat kellett megvívnom Sophie-val, amikor a szigetről meséltem neki. – Igen? – Sajnos nem Janisz volt, aki válaszolt, hanem Nikolasz. – Ezt eddig nem is említetted. – Nem tartottam fontosnak. Most is csak azt akartam szemléltetni, hogy nem Ariadné az egyetlen, aki itt unatkozik. Nikolasz összehúzott szemmel nézett rá. – Talán te is unatkozol? –

Micsoda

ostobaság!

Csak

Ariadnéról

és

Sophie-ról

beszélek. Különben is az én érzelmeim teljesen mellékesek. –

90 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Paige tudatosan a férfi szavait használta. – Ne légy már olyan érzékeny, Nikolasz! A férfi megvonta a vállát. – Úgy találod, hogy túlságosan elnéző vagyok Ariadnéval? – Ezt nem az én dolgom megítélni. – Tehát valóban úgy találod? – Azt nem mondtam. – Mert nem volt rá szükség. Az arcod elárulta, amikor a ruháról beszéltünk. Óvatosabbnak kell lennem, gondolta Paige. Akkor is figyelik, amikor nem is sejti. Letette az üres csészéjét. – Azt hiszem, én is lefekszem – közölte. – Máris? – sajnálkozott Janisz, aki éppen felállt, hogy kávét hozzon magának a büféasztalról. – Attól félek, igen. – Paige sajnálta, hogy csalódást okoz Janisznak, de félt, hogy kínossá válik a beszélgetés Nikolasszal. – Akkor hát jó éjszakát, Tennant kisasszony! Talán még találkozunk itt, és remélhetőleg akkor a húgát is megismerem. Adja át neki, kérem, az üdvözletemet! – Átadom. Janisz a büféhez ment, Paige pedig fel akart állni, hogy induljon a szobájába, Nikolasz azonban visszatartotta. – Mi az ördög bújt beléd? – kérdezte halkan, de annál élesebben. Paige rémülten ült vissza a székére. – Nem értem – hebegte. – Nem elég, hogy ma reggel a bolondját járattad velem, azóta is állandóan ingerelsz.

91 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Fogalmam sincs, miről beszélsz. – Paige is lehalkította a hangját, nehogy Janisz meghallja. – Bocsánatot akartam kérni. Ami ma reggel történt… – Semmi sem történt ma reggel – szakította félbe hevesen a férfi. – Nehogy azt képzeld, hogy az bármit is jelentett számomra! – Nem képzelem. – Paige nem tudta, miképp csillapíthatná le Nikolaszt. – Reméltem, hogy elfelejted az egészet. Én mindenesetre megpróbáltam. – Azt elhiszem! Figyelmeztetlek azonban, hogy minden játékban csak egy győztes lehet. Elég erősnek érzed magad, hogy te legyél az?

92 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

8. FEJEZET Másnap reggel Paige már a helikopter indulása előtt felébredt. Nem is értette, hogy tud valaki tovább aludni abban a fülsiketítő lármában, amelyet a forgólapátok csapnak. Márpedig a két kislány a pokoli zaj ellenére is édesdeden aludt. Hiába, ezt teszi a lelki béke! Az ő lelki békéje viszont már régen elveszett, és minden kétségbeesett kísérlet, hogy visszanyerje, eredménytelennek bizonyult. Most

azonban

új

nap

kezdődik.

Nikolasz

elment,

és

körülbelül tíz napig távol lesz. Azalatt Paige megvetheti a lábát a szigeten. Ha törik, ha szakad, összebarátkozik Ariadnéval. Azonkívül, minden figyelmeztetés ellenére, egy kis neveléstől sem fog visszariadni. Amikor Nikolasz visszajön, csodálkozni fog, hogy úgy folyik az élet a szigeten, mint ahogy mindig is szerette volna. A

dolog

azonban

nem

kezdődött

valami

ígéretesen.

Reggelikor Ariadné elő sem került. Már a hétalvó Sophie is megitta a kávéját, elrágcsálta a száraz pirítósat, és szokása szerint kifeküdt az úszómedencéhez napozni. Ariadné csak tíz óra után bújt elő, amikor már leszedték az asztalt. Ha most még reggelizni akar, gondolta Paige, majd az orra alá dörgöli, milyen kedvesen kioktatta vendégeit az első nap az étkezési időpontok betartásáról. Ariadné fehér rövidnadrágot és vállpántos napozóblúzt viselt. A haját most is előrevetett copfba fonva viselte. Nagyon fiatalnak

és

sérülékenynek

látszott.

93 / 154

Ez

egyszeriben

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

lelohasztotta Paige harciasságát. Belátta, hogy nem lehet könnyű egy ilyen elkényeztetett kislánynak, ha egyszer csak idegenek fészkelik be magukat a házba. – Jó reggelt! – üdvözölte barátságosan. – Elaludtál? Ariadné szeme ellenségesen villant meg. – Sohasem kelek fel korán, ha nincs valami különösebb dolgom. – Szeretnél reggelizni, vagy az nem tartozik azon dolgok közé, amiért érdemes felkelni? – Már reggeliztem. – Ariadné ernyőt formált a kezéből a szeme elé, és kinézett az úszómedencéhez. – És ellentétben magával és a húgával, nekem nem kell reggeltől estig a tűző napon aszalódnom, hogy felszedjek valami kis színt. Paige-nek kezdett elfogyni a türelme. – Mondasz te néha valami kedveset is az embertársaidnak? – Természetesen, de arra rá is kell szolgálni. Most megyek a könyvemért, és… – Nem! – vágott a szavába Paige. – Tessék? Mit mondott? – bámult rá Ariadné, mint aki nem érti. – Egy rövid, világos választ. Nemet mondtam. Nem mész a könyvedért. – Paige úgy érezte, most találta meg a helyes hangot. – Amíg a gyámod távol van, én felelek érted. Hallottad tegnap,

milyen

fontosnak

tartja,

hogy

gondolj

az

egészségedre. Ha nem is tartod magad atlétának, egy kis testgyakorlás jót fog tenni. – Ha azt képzeli, hogy egy pillanatot is pocsékolok azokra az ostoba eszközökre a tornateremben…

94 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Arra nem biztatott senki. Egy kis séta is elég, és sokkal egészségesebb

is.

Azért

a

tornatermet

majd

később

megmutathatnád. Talán én majd hasznát vehetem. Ariadné elnézően pillantott végig Paige-en. – Hát igen – jegyezte meg epésen –, van, akinek szüksége van ilyesmire, és van, akinek nincs. Paige legszívesebben felpofozta volna, de csak ennyit mondott: – Akárhogy is van, mindenesetre azt fogjuk tenni, amit én mondok. Ariadné büszkén kiegyenesedett. – Nem kényszeríthet rá. – Azt majd meglátjuk! A lány dühbe gurult. – Este felhívom Nikolaszt, és mindent elmondok neki – sziszegte. Paige azonban cseppet sem zavartatta magát. Kapott ő ennél már komolyabb fenyegetést is. – Hívd csak fel nyugodtan! – felelte egykedvűen. – Attól félek azonban, a válasz nem fog tetszeni neked. Ne felejtsd el, hogy Nikolasz alkalmazott engem! Ő megbízik bennem, elfogadja a véleményemet. Paige roppant magabiztosan adta elő mindezt, pedig a lelke mélyén kétségek gyötörték. Hátha nem is a gyámleánya miatt hívta ide a férfi. Talán valójában csak bosszút akar rajta állni. Ezt a lehetőséget semmiképpen sem zárhatja ki. – Sétálni akar? – kérdezte megvetően Ariadné. – Nem fél, hogy megint megfájdul a feje?

95 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Annak persze örülnél, gondolta Paige, hangosan azonban csak ennyit mondott: – Akkor mehetünk? – És a húga? – Majd megkérdezzük, velünk tart-e. Amint Paige sejtette, Sophie inkább az úszómedencét választotta. A nővére nem nagyon igyekezett rábeszélni, hogy csatlakozzon

hozzájuk.

Tisztában

volt

vele,

hogy

csak

megnehezítené a helyzetet. – Hová megyünk? – kérdezte Ariadné mogorván, amikor látta, hogy a gyümölcsös felé tartanak. – Csak nem a strandra? – Miért ne? Paige az előző napi események ellenére valóban a partra akart menni. A sziklák árnyékában kellemesen hűvös a levegő, különben is, ha el akarja felejteni a történteket, az a legjobb, ha nem kerüli el a helyszínt. – Utálom a strandot. Sohasem megyek oda. – Akkor hogy tudsz a tengerben úszni, ha nem mész le a partra? – csodálkozott rá Paige. – Csak a medencében úszom. Utálom a homokot. Az embernek mindene tele lesz vele, a haja, a cipője… – Akkor le kell húzni a cipőt. Én nagyon szeretek mezítláb járni a homokban. – Az ízlések különböznek. – Hogy bírja ki valaki hónapokig egy ilyen gyönyörű szigeten,

hogy

ne

fürödjön

a

tengerben?

Mennyivel

unalmasabb egy úszómedence. – Hirtelen eszébe jutott egy gondolat. – Tudsz te egyáltalán úszni?

96 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Persze hogy tudok! Ennyire bénának képzel? – Nem, ez még sohasem jutott az eszembe. Egészen máshol van benned a hiba. – Talán Nikolasznak is előadást szokott tartani a hibáimról? – Hogy jönnék én ahhoz? Ő sokkal jobban ismer téged, mint én. – Még szép, hogy elismeri. Leereszkedtek a sziklákba vágott lépcsőkön a partra. Paige azonnal levette a cipőjét, és titokban remélte, hogy talán társnője is kedvet kap rá. Ő azonban inkább óvatosan átküszködte

magát

a

laza

homokon,

hogy

a

hullámok

nyaldosta nedves, szilárd fövenyen sétáljon. Noha a beszélgetés eddigi

menete

nem volt éppen

szívderítő, Paige úgy vélte, csak türelem kérdése a dolog. Megpróbált valami ártalmatlan kérdést feltenni. – Tehát Athénban jársz iskolába? – Általában igen. – Ariadné gyanakvó tekintetet vetett rá. – Miért érdekli? Paige sóhajtott. – Csak beszélgetni akarok. A szünetet pedig, ugye, a gyámodnál töltöd? – Igen, Nikolasznál. – A kislány hangja hirtelen ellágyult, és merengővé

vált.

–

Van

egy

csodálatos

villája

a

Plaka

közelében. Jövőre már én leszek ott a háziasszony. Paige nem firtatta, mit jelent ez pontosan. – Folytatod a tanulmányaidat az érettségi után? – kérdezte inkább. – Nikolasznak bizonyára nagy tervei vannak veled.

97 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Ariadné olyan hangosan nevetett fel, hogy Paige-nek valósággal belesajdult a füle. –

Nikolasz

tudja,

mit

szeretnék.

Mindenesetre

nem

egyetemre járni! Paige jobbnak látta ennyiben hagyni a dolgot. Úgysem tudta, higgyen-e Ariadnénak, vagy sem. Nem is akarta tudni. Végül is ő csak egy nyarat tölt itt. Hogy azután mi történik, nem tartozik rá. – Maga járt egyetemre, Tennant kisasszony? – Nem – felelte Paige, és zavartan bámult kifelé a tengerre. – Ott szörfözik valaki? – mutatott a távolba. – Azt hiszem, az inkább egy kis vitorlás. Miért nem járt egyetemre, Tennant kisasszony? Paige tudta, hogy nem kerülheti el a választ, akármilyen szomorú emlékeket kénytelen is felidézni. – Tizenkét éves koromban meghalt az anyám. Édesapám teljesen összeomlott, nem volt szívem magára hagyni. – De hiszen van egy testvére is! – Sophie akkor még gyerek volt. Az apámnak felnőtt nőre volt szüksége, akivel az üzlettársai előtt büszkélkedhet. – Akárcsak Nikolasznak rám! – kapott a szón Ariadné. Paige csak későn vette észre, hogy feladta neki a labdát. – Látja, Tennant kisasszony? Most maga mondta ki, hogy egy tizenhét éves lány már nem gyerek! Kár, hogy Nikolasz néha elfelejti. De azért szerencsére nem mindig. A zárkózott teremtés egészen felélénkült, mint mindig, ha a gyámjával

való

bensőséges

kapcsolatáról

98 / 154

beszélhetett.

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Csakhogy Paige éppen ezt akarta elkerülni. Hiszen hiába is tagadta, összefacsarodott tőle a szíve. Megpróbálta hát a rossz vágányra futott társalgást más irányba terelni. –

Sok

barátod

van

Athénban?

Mivel

töltitek

a

szabadidőtöket? – Az Nikolasztól függ. És maga? Szenved tőle, hogy nincs barátja? Paige titokban már felkészült rá, hogy ez a kérdés újra elő fog kerülni. – Vannak az életben fontosabb dolgok is, mint hogy van-e az embernek barátja – mondta, aztán kitárta a karját. – Hát nem csodálatos itt? A tenger szinte végtelen, és… – Ugyan, ne játssza meg magát! – vágott a szavába Ariadné – Azt hiszem, Nikolasznak igaza van. Maga azért fogadta el ezt az állást, mert a vőlegénye elhagyta. Paige döbbenten meredt rá. – Mit mondtál? – hebegte. – Össze akartak házasodni, nem? Aztán valami közbejött. Az eljegyzés felbomlott, és maga el akart menekülni Londonból. Nem akart annak a férfinak a közelében maradni, aki így megsebezte. – Ezt Nikolasz mesélte neked? Ariadné, látva a szavai hatását, végképp nyeregben érezte magát. – Hát persze! Ő mindent elmesél nekem. Látom, ez nagyon felizgatja, Tennant kisasszony, pedig nem kell haragudnia rá. Csak nekem árulta el a titkait. Senki más nem fogja megtudni.

99 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Paige alig kapott levegőt. Ariadné nem találhatta ki magától mindezt. De azt is nehéz elképzelni, hogy Nikolasz, visszaélve a bizalmával, kibeszélte volna a legbensőbb magánügyeit. Nem, ez sehogy sem vall rá! Hiszen többször is figyelmeztette a gyámleányát, hogy ne tegyen fel neki tolakodó kérdéseket. Majd megmutatja ennek a kárörvendő kis kígyónak, hogy korai még az öröme! – határozta el Paige, aztán csodálatra méltó önuralmat tanúsítva megszólalt: – Tehát ezt terjeszti rólam Martin. Nem hittem volna, hogy Nikolasz bedől neki. – Martin? Az meg kicsoda? – Ó, azt nem is tudod? – lélegzett fel megkönnyebbülten Paige. – Martin az a férfi, akihez hozzá akartam menni. Az apám

mutatta

egymáshoz

be

illünk.

nekem,

és egy darabig

Hamarosan

kiderült

azt

hittem,

azonban,

hogy

tulajdonképpen nincs bennünk semmi közös. Így aztán már nagyon is eljött a szakítás ideje. – Tehát nem a szerelmi bánat miatt jött el Londonból? – Egyáltalán nem. Martinnak annyi köze van a dologhoz, hogy amikor hallotta, hogy Nikolasz keres valakit melléd, ő ajánlott engem. Ariadné arcáról lerítt a csalódottság. – És én még azt hittem… – Az cseppet sem érdekes, mit hittél. Ha Nikolasz azt mondta, hogy azért jöttem ide, mert kényszerhelyzetben voltam, akkor tévedett. Szó sincs arról, hogy egy férfi összetörte volna a szívemet.

100 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Legalábbis Martin Price biztosan nem! – tette hozzá magában. Az tagadhatatlan, hogy rosszulesett az árulása, de Nikolasz sokkal mélyebb sebet ütött a lelkén. Ariadnét nem elégítette ki teljesen a magyarázat, de további kérdéseket már nem tudott feltenni. Paige mindenesetre elhatározta, hogy ezentúl óvatosabb lesz, még Nikolasszal is. Eddig álmában sem jutott eszébe, hogy a férfi visszaélhet a bizalmával. Az ebédet megint a szabadban tálalták. Utána Paige jólesően

elnyújtózott

az

úszómedence

mellett.

Ariadné

továbbra is távolságtartóan viselkedett, de legalább nem kezdte sértegetni, mihelyt kinyitotta a száját. A végén már odáig jutottak, hogy érdekes beszélgetés alakult ki köztük a zenéről, amit mindketten nagyon szerettek. Sophie ebéd után azonnal eltűnt, és csak egy óra múlva került elő, kivörösödve és kiizzadva. Felfedezte a tornatermet, és a különböző szereken sürgősen ledolgozta azt a kevés kalóriát, amelyet az ebédnél magához vett. – Nem is sejted, mi minden van itt! – lelkesedett, ahogy levetette magát a nővére melletti napozóágyra. – Minden, amire csak szükség van a karok és lábak erősítéséhez és a lapos has megtartásához. Te is megpróbálhatnád egyszer, talán tetszeni fog. Hiszen mindig mondod, hogy szívesen megszabadulnál néhány kilótól. Paige nem emlékezett rá, hogy valaha is mondott volna ilyesmit. Lopva Ariadnéra sandított. Ha ezt hallotta, bizonyára nem mulasztja el, hogy tőkét kovácsoljon belőle.

101 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Neked mindig csak a kilókon jár az eszed? – kérdezte a húgától bosszúsan. – Én legalább nem vagyok olyan sovány, mint a gebe. – Én sem! Te meg mitől lettél ilyen érzékeny? Talán Ariadné piszkált fel? – Nem. – Inkább lezuhanyozhatnál – kapta fel a fejét a nevére a másik lány. – Csurog rólad az izzadság. Nagyon gusztustalan. – Mást sem tudsz, csak egy helyben ülni, és másokban hibát keresni. Persze ha éppen nem foglalja le minden gondolatodat a Petronidesz úr utáni epekedés. Nem csoda, hogy nincsenek korodbeli barátaid. Megjöhetne már végre az eszed! Paige

kétségbeesetten

nézett

a

húgára.

Képes

két

mondattal tönkretenni mindent, amit ő félnapi munkával nagy nehezen felépített. Különben is igazságtalanság Ariadnét bántani a gyámja iránti rajongása miatt. Miután a szüleit elvesztette, nem csoda, hogy minden szeretete feléje irányul. – Miket beszélsz összevissza? – hördült fel Ariadné, mielőtt Paige megszólalhatott volna. – Én nem epekedem Nikolasz után! – Dehogyisnem! Hiszen látom, hogyan meresztgeted rá a szemedet. Majd felfalod a tekinteteddel. Ha nem volnál olyan nevetséges, talán még meg is sajnálnálak. – Te nem tudsz semmit rólam meg Nikolaszról! A barátnője vagyok, és a bizalmasa. A nővéred is megerősítheti. Sejtelmed sincs róla, mi köt minket össze. Te még gyerek vagy! Hogy is tudnál megérteni egy ilyen férfit, mini ő?

102 / 154

Anne Mather –

Legalább

Kábító ajánlat

olyan

jól,

mint

te.

(JKSZ 2003/4/1.) Ébredj

már

fel,

te

szerencsétlen! A te Nikolaszod egyáltalán nem érdeklődik irántad. Hiszen az apád lehetne! Csak a lányának tekint. Ha többet remélsz, nagyon ostoba vagy! – Nem tudod, mit beszélsz! – Ariadné arca kipirult, és vadul hadonászott a kezével. – Én nem vagyok gyerek, mint te. Én felnőtt nő vagyok. Rövidesen tizennyolc éves leszek, és együtt fogunk maradni. Együtt, érted? Megígérte. Szeret engem, és csak arra vár, hogy elég idős legyek. Akkor majd bejelenti a világnak. – Ariadné mély lélegzetet vett, és diadalmasan kivágta: – Jövőre feleségül vesz!

103 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

9. FEJEZET A hét tűrhető összhangban telt el. Ariadné továbbra is dacos

ellenállást

megértést.

tanúsított,

Világossá

vált,

Paige hogy

azonban

ennek

a

nagyobb magányos

teremtésnek az egyetlen fogódzója az életben a gyámja. Azt pedig Paige maga is éppen elég jól tudta, milyen könnyű Nikolaszba beleszeretni. A késői óra ellenére a tengerparton üldögélt. Ariadnénak megfájdult a feje, Sophie pedig gyümölcsnapot tartott, így Paige sem látta értelmét, hogy felmenjen vacsorázni. Lábfejét a nedves homokba mélyesztette, és élvezte, ahogy a langyos esti szellő simogatja a lábszárát. Gondolatai a két lány körül forogtak. Jaj, miért is nem tud Ariadné olyan vidám és gondtalan lenni, mint Sophie? Persze nem az ő féktelenségét kellene utánoznia, csak egy kicsit lehetne felszabadultabb! Amikor utoljára hármasban Hagiosz Petroszban jártak, ami időközben rendszeres programjukká vált, jól megmutatkozott a kettőjük közötti

különbség.

Sophie

gátlástalanul

kikezdett

a

pincérekkel, és megfordult minden fiú után, aki a rakparton utána füttyentett. Ariadné bezzeg nem nézett se jobbra, se balra, tudomást sem vett az ismerkedési kísérletekről. Bizonyára ez így is van jól. Nikolasz biztosan nem örülne, ha gyámleánya a kikötőben kötne ismeretségeket. Nyilván azt szeretné,

hogy

fiatalemberekkel

a

saját

társadalmi

barátkozzon,

érintkezhet.

104 / 154

köreikből

akikkel

származó

veszélytelenül

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Paige apjának is hasonló elvei voltak, bár a fiatal jelzőre távolról sem fektetett olyan nagy súlyt. Az ifjabb korosztály tagjai még nem voltak olyan befolyásosak, hogy érdekesek legyenek számára. Vajon ez törvényszerű az üzleti életben? Az üzletemberek csak azért jönnek össze a fényes ebédeken és koktél partikon, hogy kölcsönösen kihasználják egymást? Paige tapasztalata szerint sajnos igen. Már a legelső fogadáson, amelyre az apja elvitte, felmérte, hogy az mit vár tőle. Amikor Nikolaszt megismerte, titokban lázadozni kezdett a neki szánt szerep ellen. Mivel azonban az apja az őt ért csapás után először látszott újra vidámnak, félretette kételyeit. Nikolaszt Monte Carlóban ismerte meg az előkelőségek számára

rendezett

estélyen,

ahol

Európa

pénzügyi

hatalmasságai mellett a cannes-i filmfesztiválon résztvevő filmcsillagok is megjelentek. Paige

különösen

jól

érezte

magát

ezen

az

estén.

Tökéletesen elégedett volt a megjelenésével. Szépen lebarnult bőréhez csodálatosan állt a borostyánszínű, hímzett ruhája és a vállára omló szőke haja. Élesen elütött a kikent-kifent ünnepelt szépségektől. Alig használt festéket, és az apja mindig nagy súlyt helyezett rá, hogy az öltözéke finom és illedelmes legyen. A fiatalság ártatlanságát kellett sugároznia, mivel ebben a környezetben ez volt a legfeltűnőbb. Nikolasz az unokatestvére, Anna társaságában jelent meg. Paige eleinte nem tudta, milyen kapcsolat van köztük, és úgy

105 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

találta, ez a legszebb pár, amelyet valaha látott. Az apja biztatta, hogy próbáljon hozzájuk közeledni. A kísérlet nem remélt sikerrel járt. Szinte pillanatok alatt összebarátkozott a görög hajómágnással, aki az öbölben horgonyzó jachtján lakott. Csodálatos este volt! Akárcsak a mesében. Paige egészen természetesnek érezte, hogy teljesen kitárulkozzon. Elmesélte az egész életét és a legrejtettebb álmait, Nikolasz pedig érdeklődve hallgatta. Legalábbis úgy látszott. Másnap pompás virágcsokor érkezett a nevére a szállodába. A mellékelt névjegykártya ebédmeghívást tartalmazott Paige és az apja számára az Athéna fedélzetére. Parker Tennant el volt ragadtatva. Gratulált a lányának ehhez a váratlan sikerhez, amitől ő komoly előnyöket várt. Paige örömét azonban ez sem árnyékolta be. Biztos volt benne, hogy a meghívás elsősorban neki szól, és semmi köze az üzlethez. Az ebédnél azonban csalódottan vette tudomásul, hogy egyfolytában csak a pénzügyekről beszélgetnek. Másnap az apját visszahívták Londonba. Egy régi üzletfele váratlanul meghalt, és a végrendelete ügyében vitás kérdések merültek fel. Paige-et ez a fordulat nagyon elkeserítette. Borzasztónak tűnt az a gondolat, hogy soha többé ne lássa Nikolaszt. Hiába súgta a józan esze, hogy talán így a jó. Egy olyan férfi, mint Nikolasz Petronidesz aligha fog beleszeretni egy magafajta kislányba. Komoly hibát követ el, ha a kedvességébe többet is belemagyaráz.

106 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

A dolgok azonban egészen másként alakultak. Amikor az apja telefonált a jachtra, hogy bejelentse az elutazását, Nikolasz azt javasolta, maradjon még néhány napig Paige, és hajókázzon vele a Földközi-tengeren. A lány még aznap délután otthonosan berendezkedett az Athéna fényűző kajütjében. Amint Nikolasz ígérte, Anna valóban ott volt a hajón, bár nem egyedül, hanem a vőlegénye társaságában. Amikor a langyos esti szellőben a jacht felszedte a horgonyt, és Monaco hercegségét lassacskán elnyelte a szürkület, félelem lopódzott Paige szívébe. Ez az egész olyan, mint

az

álom.

Csakhogy

az

álmok

gyakran

válnak

lidércnyomássá. Az örömteli izgalom azonban felülkerekedett az aggodalmakon. Amikor felment a fedélzetre, mindjárt megpillantotta a fehér ponyva alatt álló étkezőasztalt. Négy személyre volt terítve, de csak Nikolasz állt a korlátnál, és whiskyt ivott egy ólomkristály pohárból. Hosszú, izmos lábával ellensúlyozta a hajó billegését. Fekete pólót viselt, és távolról sem volt olyan ünnepélyes, mint eddig. Ahogy meglátta vendégét kibukkanni a lépcső tetején, feléje fordult: – Idegesnek látszik – jegyezte meg. – Szívesebben ment volna az apjával haza Londonba? – Nem. Nagyon hálás vagyok, hogy néhány napot a hajóján tölthetek.

107 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Komolyan? Nem kell hálásnak lennie. Azért hívtam meg, hogy közelebbről megismerjük egymást. – A férfi arcán mosoly suhant át. – Mégpedig anélkül, hogy az apja közbeavatkozna. Paige kellemetlen nyomást érzett a mellkasában. – Ezt biztosan nem mondja komolyan – felelte, és a korláthoz lépett. – Milyen gyönyörű az este! Hol van Anna és Lukosz? – Miért nem hiszi, hogy közelebbről meg akarom ismerni? Paige zavartan állt egyik lábáról a másikra. – Vagy kételkedik az őszinte vendégbarátságomban? – érdeklődött tovább a férfi. – Jaj, dehogy kételkedem! Csak gondoltam, talán kínos lett volna magának egymagában lenni a jegyespárral. – Azt hiszi, hogy csak a férfiak és nők megfelelő arányát akartam helyreállítani? Gondolja, hogy üzleti célok érdekében egyszerűen ki akarom használni? – A rájuk boruló sötétségben a férfi magasabbnak látszott, és volt benne valami fenyegető. A hajó ingadozó fényei nyugtalan árnyakat vetettek. – Én nem vagyok olyan, mint az édesapja. – Mit akar ezzel mondani? – meredt rá döbbenten Paige. Valójában persze nagyon is jól tudta. A férfi szavai mégis rosszulestek neki. Pedig hát nem veheti rossz néven, hogy Nikolasz átlátott az apja mesterkedésein. A lány rémületére a férfi ekkor kinyújtotta a karját, és megsimogatta a haját. –

Ne

haragudjon,

Paige!

Semmiképpen

sem

akarom

megbántani. Hagyjuk ki az édesapját a játékból! Higgye el,

108 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

csak azért hívtam meg, hogy egy ideig kettesben legyek magával. – Kettesben? Hát Anna és Lukosz… – Ők csak a maga megnyugtatására vannak a hajón. – Nikolasz a lány haja alá csúsztatta a kezét, és megsimogatta a tarkóját. – Gondolja, hogy az apja beleegyezett volna… – A férfi elharapta a kérdést, és keserűen megválaszolta maga: – Igen, bizonyára beleegyezett volna. Paige hátrált egy lépést. – Azért egyezett bele, mert tudta, hogy Anna és a vőlegénye itt lesznek – hebegte, és egészen piros lett. – Ő az apám, és nem fog engem áruba bocsátani! – Meglepő megjegyzés, kedves Paige. Úgy látszik, nem táplál különösebb illúziókat az apja iránt. Tisztában van vele, hogy a véleményem nem volt alaptalan. A lánynak elakadt a lélegzete. – Hogy merészel… – Mit merészelek? – szakította félbe a férfi, és olyan közel lépett, hogy Paige-nek nem maradt menekülési lehetősége. – Nem érdekelnek az apja indítékai, az is mindegy nekem, hogy volt-e már hasonló helyzetben. Az a lényeg, hogy most itt van nálam, és ezért nagyon hálás vagyok. Paige értetlenül bámult rá. – Azt hiszi, gyakran teszek ilyesmit? – Mit, agapita? – Nikolasz a lánytól jobbra is, balra is megfogta a korlátot, és ezzel két karja közt foglyul ejtette. –

Bizonyára

arra

gondolt,

hogy

idegen

férfiaknak

megjátszom, hogy egyedül vagyok, és a védelmére szorulok.

109 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Legyen őszinte, Nikolasz! Azt hiszi, az apám megrendezte az egészet? – Ha úgy van, csak hálás vagyok neki érte. – Tekintete a lány ajkára tapadt. – Ne féljen tőlem, nem bántom! Elbűvöl a magából áradó vonzerő és életkedv. – És az ártatlanságom nem? – A lánynak megint az arcába szaladt a vér. – Dehogynem. Édes kis Paige, sejted egyáltalán, milyen imádnivaló vagy? – Gúnyolódik rajtam? – Jaj, dehogy! Ha továbbra is ilyen tágra nyílt szemekkel nézel rám, azt kell hinnem, félsz tőlem. – Nem félek, Petronidesz úr. Ez persze nem volt igaz, és ezt Nikolasz nagyon jól tudta. Azt legalábbis látnia kellett, hogy a lány fél a saját érzéseitől, melyeket

a

férfi

váltott

ki

belőle.

Hiába

próbált

távolságtartónak, sőt elutasítónak tűnni, nem tudta magát kivonni az igézet hatása alól. – Megbocsátja, amit az előbb mondtam? – kérdezte Nikolasz, és az ujja hegyével megsimogatta a lány vállát. Annak a torkában dobogott a szíve. – Van más választásom? – Az embernek mindig van választása. Nálam marad? Nála maradni! Milyen csodálatosan hangzik! Nem azt kérdezte, hogy a hajón akar-e maradni, hanem hogy nála! – És ha nem akarok?

110 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Akkor kénytelen vagyok tiszteletben tartani a kívánságát. – A görög lehajolt, és megcsókolta a lány fülét. – Remélem azonban, hogy másképp dönt. Paige kissé távolabb tolta a férfit. – Csúnya dolog volt, hogy az apámat kettős játékkal gyanúsította. – Tudom. – Valóban kapott egy faxot, amely visszahívta Londonba. – Hiszek magának. – Akkor miért beszélt úgy velem, Petronidesz úr, mintha nem bízna meg az apámban? Ha sejtette volna, sohasem egyezett volna bele, hogy idejöjjek a hajóra. – Komolyan nem? – Nikolasz hangjából megint kétség csengett ki. – Annak nincs semmi jelentősége, mit gondolok az édesapjáról. – A férfi megsimogatta a lány kezét. – Csak az az érdekes, hogy te mit tartasz rólam. – Hogy én magáról… jaj, ezt hagyja, kérem! – Paige elhúzta a kezét, és a karját összefonta a mellén. Közben arra gondolt, hogy az apja sohasem bocsátaná meg neki, ha megsértené a befolyásos hajómágnást. – Ma estig nagyon kedves embernek tartottam. Nikolasz nem vette le a szemét a lányról, az pedig rettegett, hogy a férfi kitalálja, mi jár valójában a fejében. – Most bizonyára olyannak lát, amilyennek pillanatnyilag érzem magam: öregnek és megkeseredettnek. – Hogy lenne öreg? – Majdnem kétszer annyi idős vagyok, mint maga. Azonkívül túlságosan jól ismerem a világot.

111 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Azt akarja mondani, hogy belefáradt. De Petronidesz úr… – Szólítson Nikolasznak! Hogyan szeretkezzem egy olyan nővel, aki Petronidesz úrnak szólít? Paige-nek elakadt a lélegzete. Szeretkezni akar vele! Rágondolni is borzasztó! Hogy merészeli?! Nem, ez csak tréfa lehet! De hát mit feleljen erre? Egy olyan nő, mint Anna, biztosan tudná a csattanós választ erre a pimaszságra. A magafajta tapasztalatlan kislánynak azonban még sohasem kellett hasonló ajánlatot elhárítania. – De hiszen én… – dadogta kétségbeesetten, ám semmi sem jutott az eszébe. Megfordult, és kinézett a félelmetesen sötétlő tengerre. Valahol a távolban fénypontokat vett észre. – Az ott vajon egy másik hajó? – kérdezte kínjában. – Tekintettel arra, hogy a nyílt tengeren vagyunk, aligha lehet más – felelte a férfi, és újra megfogta a lány két oldalán a korlátot. – Ne félj, agapita! – suttogta, és megcsókolta a lány nyakszirtjét. – ígérem, hogy nem fogok neked fájdalmát okozni. Kívánlak, és tudom, hogy minden aggodalmad ellenére te is kívánsz engem. Nikolasz kívánja! Még szerencse, hogy a férfi olyan szorosan a háta mögött áll, így legalább nem rogyhat össze ijedtében. – Nagyon jó tudtad, mit érzek irántad, mielőtt elfogadtad a meghívást. Jaj, dehogyis sejtette! De vajon elhinné-e Nikolasz, ha tagadná? A férfi a hallgatást beleegyezésként értelmezte, és keze máris a lány keblén kezdett kalandozni. Ennél világosabban ki sem fejezhette volna, hogy tapasztalt nőnek képzeli. Paige

112 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

moccanni sem mert, még a lelke mélyéről feltörő sóhajt is visszafojtotta. Nikolasznak igaza van, csakugyan kívánja ő is. Nyilván azt jelentheti az a különös érzés, amely az idegszálait megbizsergeti. Nikolasz feléje fordult, és Paige megbűvölten nézett az igéző, sötét szempárba. Az ajka szinte maguktól szétnyílt, és a férfi pillekönnyű csókokat lehelt rá. Mindaddig alig ért hozzá, amíg a lányban fel nem támadt a vágy, hogy igazán érezze a férfi száját. Ekkor Nikolasz nyaka köré fonta a karját, és magához húzta a férfit. Paige alig ismert magára, olyan vadonatúj érzések törtek rá hirtelen. – Mondd meg, mit akarsz! – suttogta Nikolasz, ahogy meghallotta a lány gyorsuló lélegzetét. Paige azonban nem tudott megszólalni, csak szorosabban hozzásimult

a

szenvedélyesen

férfihoz.

Az

csókolta.

A

pedig lány

most

már

csodálkozott,

forrón

és

hogy

ez

egyáltalán nem rettentette meg, sőt már ő maga is meg akarta osztani a benne lobogó szenvedélyt a férfival. A világ megszűnt körülötte, a józan ész hangja pedig teljesen elnémult. Semmi más nem létezett már, csak Nikolasz. Testének minden porcikája hirtelen olyan ismerősnek tűnt, mintha nem is egy másik emberhez tartozna. Soha még férfi nem ért hozzá így, mégsem ijedt meg. Nikolasz gyengéd szavakat suttogott. Elmondta, milyen gyönyörűnek találja, és hogy már az első pillanatban vágyat érzett iránta.

113 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Gyere! – fogta meg aztán a lány kezét. – Anna és Lukosz nem fog minket zavarni, de Sztavrosz kapitányra tekintettel kell lennünk. Nikolasz a hálófülkéjébe vezette a lányt. Meseszerűen hangulatos helyiség volt. Aranybarna lámpaernyők tompították a fényt, félhomályban hagyva a kissé magasan elhelyezett ágyat. Nikolasz levetkőztette a lányt, és a hűvös, puha selyemleplekre fektette. Paige orrát friss szappan és fanyar kölni illatának keveréke csapta meg. Egy pillanatra megrettent a merőben új élménytől, ahogy megpillantotta Nikolasz ruhátlan, izmos testét. Nem érezte azonban idegennek, csak szépnek és erőt sugárzónak. Amikor aztán belenézett a szemébe, biztos volt benne, hogy mindenestül oda akarja adni magát neki. Teljesíteni akarja minden kívánságát, és el akar merülni abban az érzéki bódulatban, amelybe magával rántja. A férfi nem rontott ajtóstól a házba. Akármennyire sürgette is a lobogó vágya, megvárta, amíg sikerül a társában is kellőképpen felszítani a tüzet. Amikor Nikolasz rádöbbent, hogy a lány még szűz, nem volt már visszaút. Egyikük nem tudott már a szenvedélynek megálljt parancsolni. Paige felsikoltott a fájdalomtól. A férfi ettől kezdve nagyon finom és óvatos volt, a lány azonban nem tudta többé olyan önfeledten átadni magát az együttlétnek. Később még egyszer szeretkeztek, de csak azért, mert Paige maga kérte. Gondolta, talán a férfi sem akarja, hogy az első éjszakájuk rossz emlékkel végződjön. A lány ezúttal félt, de aggodalma alaptalannak bizonyult. Semmi fájdalmat nem

114 / 154

Anne Mather érzett,

csak

Kábító ajánlat valami

édes

(JKSZ 2003/4/1.) feszültséget,

amely

megkönnyebbülésben oldódott fel. Amikor később kimerülten simult kedvese karjába, könnyek gyűltek

a

szemébe

a

boldogságtól.

Minden

cseppje

szerelmének újabb tanúbizonysága volt. Másnap reggel Nikolasz felkereste Paige-et a kajütjében, bocsánatot kért a viselkedéséért, és biztosította, hogy soha többet nem fog ilyesmi előfordulni. Noha Paige egyáltalán nem bánta a szerelmes éjszakát, és nem is akarta elfelejteni, a férfi az

út

hátralévő

ideje

alatt

mindent

elkövetett,

hogy

megengesztelje. Az a tapintat és gyengédség, amelyet ennek során tanúsított, biztosan eloszlatott minden keserűséget, ami esetleg maradhatott benne. Paige

rövidesen

megbizonyosodott

róla,

hogy

nem

közömbös Nikolasz számára. Csak valódi érzés fejeződhet ki ennyire nyilvánvalóan. Őt magát mélységes szerelem töltötte el, és tudta, hogy ez az érzés örökre ott fog élni a lelkében. Öt nappal később az apja meglepetésszerűen visszatért Monte Carlóba, és telefonon kérte Nikolaszt, hogy a Paige-et egy mindkettőjük számára megfelelő helyen tegye partra. Nikolasz azt ajánlotta, hogy Pireuszban találkozzanak, és megkérdezte Parkert, nem lenne-e kedve elhajózni vele Szkiapoliszba. Szívesen látná őt is meg a lányát is a szigeten álló villájában. Paige

el

volt

ragadtatva.

A

meghívásban

annak

a

bizonyítékát látta, hogy szerelme komolyan érdeklődik iránta. Mihelyt azonban az apja felszállt a hajóra, egy csapásra

115 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

megváltozott minden. Parker fejfájással indokolta rosszkedvét. Általában

félrehúzódott,

és

óvatlan

pillanatokban

dühös

tekintettel méregette vendéglátóját, ami csak Paige figyelmét nem kerülte el. A lány el is határozta, hogy mihelyt lehetséges, beszél az apjával, és tisztázza a helyzetet. Több mint egy nap telt el, amíg erre alkalom adódott. Késő délután érkeztek Hagiosz Petroszba. Parker Tennant ismét fejfájásra panaszkodott, és a megérkezésük után azonnal visszavonult a szobájába. Már évek óta gyakran gyötörte a migrén, ha valami bántotta. Paige nyugtalanul aludt az éjszaka. Fel-felriadt és azon töprengett, vajon mi történhetett. Másnap délelőtt a házigazda és Janisz körbevitték a szigeten,

hogy

mindent

megmutassanak.

Nikolasz

távollétében Janisz intézte az ügyeket Szkiapoliszban. A kirándulásra Parkert is meghívták, ő azonban, noha már lényegesen jobb színben volt, inkább a villában maradt. Nikolasz ezt tapintatnak vélte, Paige aggodalma azonban egyre

nőtt.

Talán

az

apja

nem

bízik

meg

a

szíve

választottjában? Lehetetlen, hiszen akkor nem biztatta volna, hogy menjen vele hajókázni. Ebéd után a házigazda kimentette magát, mondván, hogy el kell intéznie a távollétében összegyűlt tennivalókat, és vendégei figyelmébe ajánlotta a teraszt és az úszómedencét. Paige nagy megkönnyebbülésére az apja vidámabbnak és felszabadultabbnak látszott. Még mosolygott is, amikor lánya jólesően elnyújtózott mellette egy napozóágyon.

116 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Pedig ennek a mosolynak a láttán gyanút foghatott volna. Tapasztalatból tudhatta, hogy ez ritkán jelent jót. Parker kifejtette, mennyire örül a lánya és Nikolasz jó viszonyának. Ez akkor is nagyon jó, ha a férfi nem is szállt be a Murchisonüzletbe. Természetesen elvárja a lányától, kövessen el mindent, hogy erre rávegye, folytatta Parker ugyanazzal a mosollyal. Nikolasz mindent meg fog tenni, amire Paige kéri. Ha pedig mégis vonakodik,

a lány teljesítse készségesen minden

kívánságát. A lány sóbálvánnyá meredt a döbbenettől. Az apja képes a saját anyagi előnyei kedvéért egy férfi ágyába küldeni! Most értette csak meg azokat a célzásokat, amelyeket Nikolasz az első este a jachton az apjára tett. Nagy boldogságában már majdnem elfelejtette a bántó megjegyzéseket. Most minden szava ólomsúllyal nehezedett a lelkére. Hiszen a gyanú árnyéka őrá is rávetődött! Nikolasz azt hiszi, az apja cinkosa, aki tudatosan akarta lépre csalni a befolyásos milliomost. Az első szerelmes éjszaka emlékére, amely Paige számára a legtisztább érzéseket jelképezte, utólag sár fröccsent. Először úgy tett, mintha meg sem értené az apját, amaz azonban gyorsan eloszlatta maradék kétségeit. Világossá tette, mit ért azon, hogy mindent vessen be az üzlet érdekében. Amikor Paige akadozva elmesélte, mi történt, az apja dühösen buta libának nevezte. Ez volt élete legszörnyűbb napja. Szívének féltett kincse hirtelen nyomasztó teherré vált. Úgy érezte, mindenki elárulta.

117 / 154

Anne Mather Nincs

kihez

Kábító ajánlat

fordulnia,

innen

(JKSZ 2003/4/1.)

azonban

menekülnie

kell.

Menekülni anélkül, hogy Nikolasszal még egyszer találkozna. Ebben a hangulatban, a kert mélyén elrejtőzve próbált éppen önmagával és a világgal tisztába jönni, amikor Janisz rátalált. Elég volt egy pillantást vetnie a lány kétségbeesett arcára, hogy tudja, valami baj történt, és az Nikolasszal kapcsolatos. Ő intézte el, hogy egy hajó elvigye a lányt a szomszédos szigetre, és onnan hazarepülhessen Londonba. Az apja sürgősen követte. Úgy látszik, belátta, milyen szégyenteljesen viselkedett, mert mindent elkövetett, hogy kiengesztelje Paige-et. Nikolasz iránt azonban forrt benne a harag. Azzal vádolta, hamis ígéreteket tett neki, hogy a lánya közelébe férkőzhessen. Pedig valójában sohasem érdeklődött sem a Murchison, sem a Tennant cég iránt. Paige némán hallgatta a kifakadásait, remélve, hogy szerelme előbb-utóbb megkeresi, és véget ér ez a lidércnyomás. Teltek a hetek, hónapok, de Nikolasz nem jelentkezett. Egyre inkább gyökeret vert a lányban a meggyőződés, hogy a sokat tapasztalt világfi valóban egyszerűen csak elfogadta az odadobott prédát. Most már csak az vigasztalta, hogy önszántából hagyta el Nikolaszt, nem várta meg, amíg az elküldi. Nagy pofon lehetett ez a férfiúi büszkeségének! Nem elég, hogy egy nő az ujja köré csavarta – legalábbis ő ezt hiszi –, ráadásul még faképnél is hagyta.

118 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

10. FEJEZET Paige a gondolataiba merülve mélyebben belegázolt a vízbe. A hold fényesen világított, és a tenger olyan volt, mint a folyékony ezüst. A lány lábszárát nyaldosó hullámok felfelcsaptak a szoknyájára, de nem törődött vele. A ruhája már így is, úgy is odavan. Különben is ez legyen a legnagyobb baja! Vajon mit érzett Nikolasz, amikor rádöbbent, hogy akit elcsábított, nem körmönfont kalandornő, hanem tapasztalatlan szűz? Olyan biztos, hogy őszinte volt a megbánása? Talán elégtételt jelentett neki, hogy a mélységesen megvetett Parker Tennant lányának elrabolta az ártatlanságát. Azt gondolhatta, az alattomos hamiskártyás csak azt kapta, amit megérdemelt. Paige pedig jelentéktelen mellékszereplő volt ebben a játékban, nagy találkozása a szerelemmel nem volt más, mint az egyik üzletember bosszúja a másikon. Ó, ha sejtené Nikolasz, mit jelentett neki mindez! Még most is lázban ég az egész teste, ha eszébe jut az ölelése. Egyre mélyebbre és mélyebbre ment a hűvös hullámok közé, enyhülést keresve égő bánatára. A nagyobb hullámok már a felsőtestéig csaptak, ruhája csuromvizesen tapadt a bőréhez, de hiába. Az emlékek egyre erősebben törtek rá. Azon kapta magát, hogy elragadja a képzelete, és újra átéli Nikolasz becézgetéseit. Aztán

– a maga

számára

is váratlanul

– hangosan

felzokogott. Jaj, istenem, mi lett belőle? Ezentúl az egész élete

119 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

csak emlékekből és képzelgésekből fog állni? Jaj, ha Nikolasz tudná, hogy milyen nyomorult…! – Paige! Az isten szerelmére, gyere vissza! A kiáltás a part felől jött, és a lány megfordult. Egy sötét árny integetett feléje, és a lány egy hátborzongató pillanatig azt hitte, az apja szelleme. De hát Parker Tennant nem volt ilyen magas és széles vállú, és nem mozgott ilyen természetes biztonsággal. A férfi közben odaért a partra, és határozott léptekkel folytatta útját, egyenesen be a tengerbe. Ahogy a holdfény megvilágította az arcát, a lány felismerte. Hirtelen egész testében reszketni kezdett. Most vette csak észre, milyen hideg a víz. Vagy talán azért fázik annyira, mert az átázott ruhája a bőrére tapad? Mindenesetre vissza kell fordulnia. – Menj vissza! – kiáltott a part felé. Hogy került ide Nikolasz? Papandreu asszony azt mondta, legkorábban három nap múlva jön haza. Dehogyis maradt volna ilyen sokáig a strandon, ha sejti, hogy Nikolasz itt találja. A férfi nem sokat hederített a felszólításra. Ahogy odaért a lányhoz, karon ragadta, és minden teketória nélkül kivonszolta a partra. – Elment az eszed? – kérdezte, amikor az már víztől csöpögve, remegve, de szilárd talajon állt előtte. – Meg akartad magad ölni? – Ugyan, dehogy! – Akkor mit kerestél felöltözve derékig a vízben? Épeszű ember nem megy ruhában úszni!

120 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Nem is úszni akartam. Csak belegázoltam a vízbe, és túl hamar mélyült. Nikolasz komoran nézett rá. Az arca borostás volt, és ettől még sötétebbnek látszott, mint máskor. – Senki sem megy késő este a strandra, hogy ruhástul sétálgasson a tengerben. Még te sem. – Mit tudsz te rólam? Milyen jogon határozod meg, mit csináljak, és mit ne? Ha úgy tartja kedvem, hogy éjszaka felöltözve belegázoljak a tengerbe, az egyedül az én dolgom, rád nem tartozik. – Amíg az én házamban laksz, nekem is van hozzá közöm. – Nikolasz látta, hogy a lány majd megfagy. Levetette a zakóját, és szó nélkül a reszkető teremtés vállára terítette. Az először le akarta rázni magáról, de túlságosan jólesett a melegsége, és a belőle áradó ismerős illat megnyugtatóan hatott rá. – Csuromvizes vagyok, tönkreteszem a zakódat. –

Gondolod,

hogy

az

érdekel?

–

Ahogy

a

holdfény

megvilágította a férfi arcát, különösen kedvesnek tűntek a vonásai. Paige hirtelen meghitt közelségben érezte magához. – A szirt tetejéről láttalak meg. Még soha ilyen gyorsan nem rohantam le a lépcsőn. – Leeshettél volna… – Na és? Mi baj történt volna? – Micsoda kérdés? Kitörhetted volna a nyakadat. – Sajnáltad volna? – Nikolasz megsimogatta a lány arcát. – Meggyászoltál

volna,

vagy

azt

megérdemeltem?

121 / 154

gondoltad

volna,

hogy

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Az ilyesmivel nem tréfál az ember. – Paige ellökte a férfi kezét, és megpróbált nyugodtabban lélegezni. – Hogy kerülsz ide egyáltalán? Csak a hétvégére ígérted, hogy visszajössz. – Meggondoltam magam. – Paige most látta csak, hogy a férfi még az úti ruhájában van. Most érkezhetett, és mindjárt lejött a partra, hogy megkeresse őt. Nyilván a hullámveréstől nem lehetett hallani a helikopter zaját. – Isteni szerencse! Ha nem jövök le… – Akkor kénytelen lettem volna a lovagi szolgálataidat nélkülözni. – Paige-et kezdte már bosszantani, hogy nem tudja kiverni a férfi fejéből a rögeszméjét. Akármilyen nehezére esett is, levetette a zakót, és visszaadta a tulajdonosának. – Vizes lett, de én figyelmeztettelek. – Miért nem tartod meg? – kérdezte a férfi ingerülten. – Nekem nincs rá szükségem. – Nekem sincs. Szép tőled, hogy ennyire aggódsz miattam, de nagyon jól boldogulok egyedül is. – Komolyan? – Nikolasz lenyelt egy dühös megjegyzést. – Nyilván haragszol rám. Nem bocsátottad meg, amit az elutazásom előtt mondtam. – Az elutazásod előtt? – Vajon mire gondol? Mondott azon a napon éppen eleget, amin azóta is őrlődni lehetett! – Arra, gondolsz, hogy szerinted játszom veled? Lehet, hogy csalódást okozok neked, de tulajdonképpen már el is felejtettem a szavaidat. Most aztán legalább tényleg játszik! Adja a fölényest, amikor azt sem tudja, mitől retteg jobban: a saját érzéseitől, vagy Nikolasz haragjától.

122 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Azt nem lett volna szabad mondanom – sóhajtott a férfi. – De hát néha az a benyomásom, hogy szándékosan gyötörsz. Paige nem tudta, mit feleljen. Azt azonban annál jobban tudta, hogy innen most gyorsan menekülnie kell. Egyre kevésbé volt ura az érzelmeinek. Ki tudja, Nikolaszt mi vezérli. Ha

nincs

résen,

reménytelenül

kiszolgáltatott

helyzetbe

kerülhet. – Gyerünk már fel a házba! – fakadt ki, és szerencsétlen módon hozzátette: – Hogy fogod Ariadnénak elmagyarázni a hosszú távollétedet? – Ariadnénak? – horkant fel a férfi. – Talán magyarázattal tartozom neki? – Mindenesetre elmondasz neki mindent. Még azt is, miért fogadtam el ezt az állást. Állítólag szánalomból hoztál a szigetre. Nikolasz dühösen kifakadt, de a lány nem értette a görög szavakat. – Felesleges tagadni – folytatta bátran. – Ariadnét nem lehetett félreérteni. Szerinte azt mondtad, okvetlenül el akartam jönni Londonból, hogy távol legyek attól a férfitól, aki faképnél hagyott. – Nem igaz! – Nem? Ariadné roppant tájékozottnak látszott. – Tőlem nem tudott meg semmit. Az ég szerelmére, Paige! Kinek tartasz te engem? – Akkor a gyámleányodat vádolod hazugsággal? A férfi türelmetlenül a hajába túrt. – Bizonyára félreértetted.

123 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Már megmondtam, hogy arról szó sem lehetett. – Paige vigasztalan űrt érzett a lelkében. – Nyilván nem számítottál rá, hogy Ariadné kifecsegi, amit bizalmasan meséltél neki. Igazán jobban ismerhetnéd. Nagy elégtételt jelentett számára, hogy megalázhatott. – Ez azért túlzás. – Gondolod? – Paige szomorúan nézett a férfira. – Akkor megint kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy különbözik a véleményünk. Most pedig bocsáss meg, kérlek! – fordult sarkon. – Szeretném lehúzni magamról ezt a vizes holmit. Paige arra számított, hogy másnapra megfázik, vagy legalábbis fejfájással ébred. Talán még remélte is. Akkor legalább a szobájában maradhatna, és nem kellene sem Nikolasszal, sem Ariadnéval találkoznia. Úgy látszik azonban, vagy nagyon meleg volt az este, vagy a tűrőképessége nagyobb, mint hitte. Mindenesetre semmi rendkívüli tünetet nem észlelt magán, legalábbis az egészségét illetően. A Nikolasszal való találkozás miatt érzett aggodalma azonban alaptalannak bizonyult. A férfi a maga részéről szintén igyekezett kitérni az útjából. Egyszer tűnt fel a kertben Janisz társaságában, különben egész nap bezárkózott a dolgozószobájába, az ebédet és a vacsorát is oda vitette. Hogy ezalatt a gyámleányának mennyi időt szentelt, azt Paige csak gyanította. Ariadné többször is hosszabb időre eltűnt, és akárhol bukkant is fel, mindig rendkívül elégedettnek tűnt. Ha Nikolasz megszidta is, mert nem tud titkot tartani, attól aligha keseredett el túlságosan.

124 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Az egész nap úgy telt el, mintha a ház ura nem is a szigeten lenne, hanem Athénban. Az elkövetkező napokban sem sokat változott a helyzet. Paige igyekezett jobb kapcsolatot kialakítani Ariadnéval. Noha kölcsönös ellenszenvük nem csökkent, tűrhetően kijöttek egymással. Ariadnét

továbbra

sem

lehetett

rábeszélni,

hogy

a

tengerben fürödjön, de legalább az úszómedencével kezdett megbarátkozni. Gyámja kívánságának megfelelően minden délelőtt teniszezett néhány órát, és lassanként sikerült némi egészséges színt felszednie. A Paige által kidolgozott könnyű gyakorlatsor is hozzájárult a lány erősödéséhez. Mindent összevéve Paige elégedett volt az eredménnyel. Ha nem nyugtalanította volna Nikolasz láthatatlan jelenléte, egészen jól érezte volna magát. Valami csoda folytán Sophie is kezdett kibékülni a sziget magányával. A nővére pedig boldog volt, hogy itt el van zárva mindattól a veszedelmes hatástól, ami Londonban leselkedik rá. Noha továbbra sem vett részt a vacsorán, nem fogyott le tőle. Paige-et nem gyötörték már kétségek, hogy helyes volt-e a húgát magával hoznia. Mindaddig, amíg – körülbelül egy héttel Nikolasz visszatérése után – fel nem fedezte Sophie titkát. Azon az estén, amikor Sophie üzelmei lelepleződtek, Paige egyedül vacsorázott. Sem Nikolasz, sem Ariadné, sem Janisz nem jelent meg az asztalnál. Csak találgatni lehetett, hogy elmentek-e valahová, vagy egyszerűen nem volt kedvük részt venni a közös étkezésen.

125 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Paige nem szívesen vallotta be magának, de vágyott a társaságra. Vacsora után bekopogott hát a húgához. Mivel senki sem válaszolt, benyitott. A szoba és a balkon egyaránt üres volt. Félbehagyott tevékenység nyoma sem látszott sehol. Paige először a folyosón nézett körül. A lámpák már égtek, és tompa

fényük

megvilágította

a

faragott

oszlopokat,

a

drágakövekkel berakott vázákat és az enyhén lengedező, hosszú függönyöket. Csak Sophie-t nem látta sehol. Paige a saját szobájába ment, és megpróbált nyugodtan gondolkozni. Itt kell lennie valahol a házban. De hát hol? Lenn, a közös helyiségekben nincs. Amilyen kapcsolatot Ariadnéval kialakított, nála aligha kell keresni. Elment volna egyedül sétálni? De hiszen a sétának még a gondolatától is irtózik! Vagy talán nincs egyedül? Találkozott volna valakivel titokban, házon kívül? Csak nem talált mégis valakit, akitől kábítószert szerezhet?! Parisz! Ő az egyetlen, akivel Sophie megbarátkozott a szigeten. De hát, szerencsére, nem találkozott vele azóta, hogy kiszálltak az ifjú görög motorcsónakjából. Legalábbis Paige így tudta. De ha mégis? Ökölbe szorította a kezét, és az ablakhoz lépett. A távolban sziporkáztak Hagiosz Petrosz fényei. Vajon milyen mesze lehet a kis kikötőváros? Legalább két-három kilométerre. Nappal kellemes séta, sötét este azonban veszélyes a néptelen utakon kóborolni. De Sophie-t ettől úgysem kell félteni. Aligha szánná rá magát a magányos gyalogtúrára. Tekintettel arra, hogy

126 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

nincs jogosítványa, nem vehette kölcsön Nikolasz valamelyik kocsiját sem. Akkor mégis itt kell lennie valahol. Paige úgy határozott, legjobb, ha a húga szobájában várakozik. Ahogy kilépett a folyosóra, halk beszélgetés ütötte meg a fülét. A férfi és a női hang a lépcső felől jött. Két egymást szorosan átölelő alak állt a feljáró tetején. Kissé közelebb lépve Paige felismerte őket, Nikolasz és Ariadné! A lány a férfi mellkasára hajtotta a fejét, ő pedig nyugtatólag simogatta a vállát és a hátát. Paige a falhoz lapult, hogy ne lássák. Nem éppen a legalkalmasabb pillanat, hogy Nikolasznál Sophie holléte után érdeklődjön. Akármennyire szíven üti is ez a látvány, nem zavarhatja meg őket. Lehet, hogy amit Ariadné a gyámjához fűződő

kapcsolatáról

mondott,

nem

csupán

alaptalan

hencegés? Paige a falhoz támaszkodott. Egyik megrázkódtatás a másik után!

Mire

összeszedte

volna

magát,

hogy

nesztelenül

elosonjon, Nikolasz már észrevette. – Paige! – kiáltott fel, és elengedte Ariadnét. – Rosszul vagy? – Ó… nem. – Paige kábultan egyenesedett fel. Most nem mondhatja el Nikolasznak a húga miatti aggodalmát. – Akkor miért vagy ilyen sápadt? – A férfi otthagyta Ariadnét, és odalépett hozzá. Az arca komoly volt, és a hangja a szokásosnál gyengédebb. – Nekem mindent nyugodtan elmondhatsz. Mi baj van? – Nikolasz! – hallatszott Ariadné bosszús hangja. – Mi történt? – Menj aludni, drágám!

127 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– De hiszen azt mondtad… – Arra kértelek, hogy menj aludni – közölte ellentmondást nem tűrően a gyámja. A

lány

kényetlen-kelletlen

engedelmeskedett.

Látszott,

hogy amit eddig hallott, már kellőképpen felcsigázta a kíváncsiságát. Ez csak megerősítette Paige elhatározását, hogy nem mond Nikolasznak semmit. Micsoda káröröm töltené el Ariadnét, ha visszajutna a fülébe, hogy Sophie-ban még a saját nővére sem bízik meg! – Nos? Bizonyára hallottad, ahogy Ariadnét vigasztaltam. Ma van a szülei halálának az évfordulója. Rendkívül búskomor hangulatban

volt,

ezért

meghívtam

vacsorázni.

Megkérdezhetem, mi járatban voltál a folyosón? Paige kerülte a férfi tekintetét. – Éppen… a szobámba tartottam – felelte. – Akkor eltévesztetted az irányt. Találj ki valami jobbat, ha azt akarod, hogy elhiggyem! Paige-nek nem volt ereje vitatkozni. – Jól van – adta meg magát rövid habozás után. – Sophie nincs a szobájában. Körül akartam még egyszer nézni odalent. – Én most jöttem fel, nem láttam sehol. Papandreu asszonyt már kérdezted? – Még nem. – Akkor gyerünk hozzá! – fogta karon Nikolasz a lányt. – Még biztosan ébren van. A házvezetőnő egy fehérre meszelt, repkénnyel befuttatott házacskában lakott, amelyet lugasnak kialakított átjáró kötött össze a konyhával. Az asszonyság pongyolában nyitott ajtót,

128 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

és Paige izgatott kérdésére, hogy tud-e valamit Sophie hollétéről, tagadólag rázta a fejét. Sejtései azonban, úgy látszik, voltak. Amikor ugyanis Nikolasz görögül kezdett kérdezősködni, pergő nyelvű társalgás alakult ki, amelyből Paige csak imitt-amott tudott egy-egy szót elcsípni. – Mit mondott? – sürgette türelmetlenül Paige Nikolaszt, miközben visszamentek a házba. A férfi hosszasan hallgatott, mintha

előbb

magában

akarta

volna

megemészteni

a

hallottakat. – Lehetségesnek tartja, hogy a húgod Hagiosz Petroszban van. Feküdj le, kedvesem! Ha tényleg ott van, megtalálom. Reggel majd meggyónja neked a történteket. – Hagiosz Petroszban? – meredt rá döbbenten Paige. Legrosszabb rémképei látszanak igazolódni! – Mindenesetre lehetséges. Ennél többet egyelőre nem mondhatunk. Iszol valamit, mielőtt lefekszel? –

Csak

nem

képzeled,

hogy

ebben

a

rettenetes

bizonytalanságban aludni tudok? Sophie nem ismeri ki magát Hagiosz Petroszban. Ki tudja, mi történhetett vele? – Ennyire biztosan nem vészes a helyzet. Előfordult már máskor is, hogy Sophie… hogy is mondjam… megszökött hazulról? – Megszökött? – ráncolta a homlokát Paige. – Mit mondott még Papandreu asszony? – Lehet, hogy téved. Ha nem akarsz lefeküdni, legalább várj meg itt! Sietek, ahogy csak lehet. – Veled megyek! Szó sem lehet róla, hogy itt maradjak.

129 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Az autóban van rádiótelefon. Ha Sophie váratlanul előkerül, azonnal értesíthetsz. – Van valami sejtésed, hol lehet? – Valószínűleg valamelyik kiskocsmában a kikötőben. Talán attól félsz, hogy szeszes italt iszik? Paige bólintott, így nem kellett nyíltan hazudnia. – De hát hogy került Hagiosz Petroszba? – Arra lenne magyarázat. Papandreu asszony többször is látott egy motorkerékpárt… Ismer Sophie valakit, akinek motorja van? – Parisznak könnyen lehet – szaladt ki azonnal Paige száján. Rögtön látta, hogy Nikolasz arca elkomorul. – Parisz Gavrilra gondolsz? – Nem tudom a vezetéknevét. Az a fiatalember, akit értünk küldtél Pireuszba. – Én nem küldtem semmiféle fiatalembert Pireuszba. Michaelis Gavrilt kértem meg, hogy hozzon el titeket. Parisz az ő legkisebb fia. – Csak egy gondolat volt. Talán nincs hozzá semmi köze – visszakozott Paige, megijedve, hogy ártatlant talál gyanúsítani. – Motorja mindenesetre van. Lehetségesnek tartod, hogy Sophie hozzá ment? –

Előfordulhat.

A

hajón

mindenesetre

nagyszerűen

megértették egymást. – Paige keserű szemrehányásokat tett magának, amiért nem látta előre a következményeket. Ezek egy részét hangosan is kimondta. – Ne gyötörd magad! Erről igazán nem tehetsz. Csak azt áruld el, Sophie máskor is csinált ilyesmit?

130 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– A fiatalok az ő korában gyakran tesznek ilyesmit – sietett gyorsan a húga védelmére Paige. – Különösen, ha éppen perben állnak a világgal. – Perben áll a világgal? – Hiszen tudod, mire gondolok. Apu úgy halt meg, hogy nem gondoskodott a jövőjéről. – Sem az övéről, sem a tiedről. – A férfi felemelte a lány állát, és fürkészően nézte az arcát. – Megérte az áldozatot? – Nem értem… – Az esélyét is megtagadtad a lehetséges jövőnknek. Az apád dühös volt rám, mert keresztülhúztam a terveit. Azt hittem azonban, hogy te más vagy. Vagy tévedtem? Kezdettől fogva egy követ fújtál vele? – Megőrültél? – Paige ellökte a férfi kezét. – Most akarod a múltat

bolygatni?

Sophie-nak

nyoma

veszett,

és

majd

belepusztulok az aggodalomba! – Én is. Igazad van, agapita. Ez nem alkalmas pillanat, hogy a régi sebeinket nyalogassuk. De annak is eljön az ideje, abban biztos lehetsz. Mielőtt elhagyod a szigetet, meg fogod ismerni az igazságot az apáddal kapcsolatban. Láthatólag szívesen mondott volna még többet is, de lenyelte, és az ajtó felé indult. – A kocsiban lévő telefon számát megtalálod a könyvtárban, a készülék mellett. Ha Sophie előttem hazaérkezik, hívj fel! A férfi kilépett a verandára, a lány pedig követte. Sötét volt, és jázminillat lengedezett a levegőben. – Vigyázz magadra! – mondta Paige gyengédebben, mint szándékában állt.

131 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Természetesen. Ne aggódj feleslegesen! – felelte a férfi, miközben

bepattant

a

ház

előtt

álló,

nyitott

terepjáró

vezetőülésébe. Paige még a távozó kocsit követte tekintetével, amikor hirtelen félreismerhetetlen motorberregés ütötte meg a fülét. Nyilván Nikolasz is hallotta, mert hirtelen fékezett, aztán kikapcsolta a motort és a fényszórót. Paige az ajtóhoz lapult, hogy a házból kiáradó fény ne essen rá. Az óvintézkedés azonban feleslegesnek bizonyult. Ahogy a motorkerékpár

a

villa

közelébe

ért,

elkanyarodott.

Egy

felvillanó fénysugár végigsuhant a fehér falakon, aztán újra sötétség borult mindenre. Nikolasz kiugrott a kocsiból. – A hátsó bejárathoz mentek – kiáltotta, és már futott is arrafelé. – Várj meg itt! Paige

idegei

pattanásig

feszültek.

Dehogyis

tudott

nyugodtan várakozni! Mihelyt Nikolasz eltűnt a rózsalugas mögött, szinte önkéntelenül rohant be a házba, majd végig a folyosón, egyenesen a hátsó ajtóhoz. A ház távolabbi részéből odaszűrődött némi világosság, mégis nagyon megrémült, amikor a külső sötétségből hirtelen előbukkant egy feketébe öltözött alak, és egyenesen a karjaiba szaladt. – Hagyjon… Paige! Sophie volt az. Paige egy pillanatra megkönnyebbült, de aztán vállon ragadta a szökevényt, és hevesen megrázta. – Hol az ördögben voltál? – kiáltott rá. – Mióta folytatod a sötét üzelmeidet? – Jaj, most ne! Majd holnap reggel megbeszéljük.

132 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Miközben Sophie megpróbálta kiszabadítani magát, Paige felismerte a húgán a saját fekete nadrágját és pólóját. Sophie általában lenézte és kigúnyolta az efféle ruhadarabokat, a motorozáshoz azonban nyilván jobban megfeleltek, mint a miniszoknya. – Miért nem most? Idő kell hozzá, hogy kiagyalj valami elfogadható mesét? A játéknak vége! Láttam Parisz motorját. Fölösleges hazugságon törni a fejedet. Sophie rémült arckifejezése felért a beismeréssel. – Honnan tudtad… – kezdte megszeppenve, de a következő pillanatban már felülkerekedett benne a dac. – Jól van, valóban Parisszal találkoztam. Nemcsak ma, hanem minden este. Nem sokáig fogsz ebben a házban dolgozni, ha a főnököd megtudja. – Már tudja – lépett elő Nikolasz a folyosó félhomályából. – Éppen most folytattam egy roppant érdekes beszélgetést a cinkostársaddal. Sophie kitépte magát nővére szorításából, és megvetően nézett egyikről a másikra. – Valamennyien egy húron pendültök! Rögtön sejtettem, hogy abban a kis kígyóban nem lehet megbízni! – Az akarod mondani, hogy Ariadné tudott mindenről? – kérdezte Nikolasz, mielőtt Paige megszólalhatott volna. – Az lehetetlen! – Már miért volna lehetetlen? Az ő ablakából nagyszerű kilátás nyílik az olajfaligetre, ahol Parisz le szokott engem tenni. Egyik este kilesett minket. – És mit szólt hozzá? – kiáltott fel Paige rémülten.

133 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Képzelheted! Azt hittem volna, hogy féltékeny, ha nem tudnám, hogy vele van kapcsolata – bökött a hüvelykujjával Nikolasz felé Sophie. – Ariadné mindent elmesélt nekem. Szeretkeznek egymással. Legalábbis ő azt állítja. – Sophie! – kiáltott rá Paige. – Mit gondolsz, miért ment bele, hogy nem árul el engem? Megegyeztünk, hogy amíg én hallgatok a szeretőjéről, addig ő sem beszél. Most azonban… –

Ariadné

nem

mondott

nekünk

semmit.

–

Paige

holtsápadtan fordult Nikolaszhoz. – Igaz, amit Sophie állít? – Te hiszel neki? Paige-et szíven találta a kérdés. A húga szavahihetősége tagadhatatlanul kétséges volt. –

Nyugodtan

türelmetlenül.

–

hihetsz

nekem!

–

kiáltott

Ariadné

mindent

elmesélt

fel a

Sophie

legapróbb

részletig. –

Menj

aludni,

Sophie!

Holnap

majd

folytatjuk

a

beszélgetést. – Nem! – szólt közbe Nikolasz. – Neki is hallania kell, mit gondolsz valójában rólam. Itt és most. Tényleg azt hiszed, hogy viszonyt folytatok Ariadnéval? Paige mély lélegzetet vett. – Sohasem jutott volna ilyesmi az eszembe – mondta az igazságnak megfelelően, kiváltva ezzel a húga haragját. – Ha hallottad volna, milyen pontosan leírt mindent! – Ilyesmit ki is lehet találni. Elég hozzá elolvasni egypár könyvet, vagy megnézni egy videofilmet. Manapság semmit sem bíznak a képzeletre.

134 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Sophie azonban nem adta meg magát. – Kérdezd csak meg Ariadnét! Felmegyek, és felébresztem, ha egyáltalán alszik már. Magának ezt jobban kellene tudnia – vetett egy pimasz tekintetet Nikolaszra. – Sophie! – Megkérdezem majd Ariadnét is – jelentette ki Nikolasz határozottan.

–

De

nem

ma

este.

A

feltételezéseiddel

ellentétben ugyanis fogalmam sincs a gyámleányom alvási szokásairól. – Ha maga mondja… – Igen, azt mondom. – Lassan Nikolasznak is kezdett elfogyni a türelme. – Ezt az ügyet tisztázni kell. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy beszéljek Ariadnéval. – Azt szívesen végighallgatnám! Paige meglepetésére Nikolasz bólintott. – Jelen is kell lenned. Neked is meg a nővérednek is. Hallanotok kell, mit mond. – Megfelelő előkészítés után? – Nincs szándékomban előkészíteni. Amikor Ariadné szülei meghaltak, és én a gyámja lettem, rögtön tudtam, hogy bonyodalmak várhatóak. Éppen ezért is fogadtam fel mellé Paige-et. Ő talán tisztességes embernek tart. – Jaj, Nikolasz, nem kell magyarázkodnod! – Paige a húga felé fordult. – Én hiszek neki, Sophie. Tudom, hogy nem hazudik. Nem akarok több vádaskodást hallani. – Tudod? – kérdezte gúnyosan Sophie. – Honnan? – Tudom, és kész.

135 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Sophie gyanakvóan nézett a nővérére, aztán felismerés derengett fel az arcán. – Vagy úgy! Ez a rejtély megoldása! Neked is viszonyod van vele. – Ne beszélj ostobaságokat! – kiáltott fel rémülten Paige. Nikolasz azonban átvette a szót. – A nővéred és én évekkel ezelőtt valóban viszonyt folytattunk – közölte határozott hangon. – Ő és az édesapád vendégeim voltak itt a szigeten és a jachtomon. Paige bizonyára el akarta kerülni, hogy erről tudomást szerezz. Most azonban már tudod. Nem kell hát csodálkoznod, hogy ő engem olyan… közelről ismer. Sophie elképedve bámult rá. – Ezt egyszerűen nem hiszem el! – Mit nem hiszel el? – Ezt az egészet. Paige soha nem mesélt erről semmit. –

Miért

kellett

volna?

Az

édesapád

ellenezte

a

kapcsolatunkat, Paige pedig nem tudott, vagy nem akart az akaratával szembeszállni. Sajnos még nem eléggé ismertük egymást, amikor ő hanyatt-homlok elhagyta a szigetet. Később Londonban megpróbáltam keresni, de a hívásaimat nem fogadta, az üzeneteimre nem válaszolt. Hívások, üzenetek? Paige nem hitt a fülének. Miféle hívások? Nikolasz sohasem jelentkezett nála Londonban! – Biztosan engem hibáztatott azért, ami történt, éppen úgy, mint az apja. – Nikolasz keserűen mosolygott. – Az én viselkedésem valóban nem volt a legalkalmasabb arra, hogy bizalmat ébresszen.

136 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Ezért ajánlotta fel ezt az állást? – kérdezte hitetlenkedve Sophie. – Nem. Csak segíteni akartam egy barátomon. Tudtam, hogy akármilyen nehéz helyzetbe került is az édesapátok halála után, sohasem fordulna hozzám segítségért. – Maga tudott róla? – A Tennant’s cég összeomlása nem volt éppen titok. Mi ebben az országban igyekszünk segíteni azoknak, akik bajba jutottak. Egy régi vétkemet próbáltam így jóvátenni. Régi vétket jóvátenni? Paige számára egyre zavarosabb lett a történet. Sophie egy pillanatig hallgatott, aztán csalódottan fordult a nővéréhez. – Ezért akartál hát okvetlenül idejönni. Nem miattam. – Miattad? – nézett rá meglepve Nikolasz, Sophie pedig nem habozott, hogy kijátssza a kártyáit a nővére ellen. – Igen, miattam – vágta ki diadalmasan. – Paige úgy találta, hogy rossz társaságba keveredtem, és ezért sürgősen el kell jönnöm Londonból. Attól félt, hogy kábítószerfüggő leszek. És mindez miért? Csupán azért, mert az a korlátolt vénkisasszony nagynénénk egy gramm heroint talált a fiókomban.

137 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

11. FEJEZET Másnap reggel Paige már az asztalnál ült, amikor Sophie lejött a szobájából. Olyan nyúzott és kialvatlan volt, hogy Paige megsajnálta. Előző este nem győzött esküdözni, hogy nem akart a nővérének bánatot okozni. Egyszerűen halálra unta magát esténként a villában. Hagiosz Petrosz pedig roppant izgalmas, szórakoztató hely. Parisz csupán kiskocsmákba vitte, ahol zenét hallgattak és táncoltak. Kábítószerről szó sem volt, és sohasem ivott többet két pohár sörnél. Két pohár sör! Ezt azért még meg kell emészteni. Sophie még kiskorú, és egyáltalán nem lenne szabad szeszes italt innia. Ezt a törvény is tiltja. Vajon figyelmeztetni kellene erre? Könnyen lehet, hogy ezzel csak dacot váltana ki belőle. Jobb nem megkockáztatni. Sophie bizonyára inkább vállalná a rendőrséggel való összeütközést, mint az unalmat. Sophie-nak azonban egész máson járt az esze. Roppantul fúrta az oldalát nővérének a Nikolaszhoz fűződő viszonya, ő azonban kereken megtagadta, hogy erről beszéljen. Inkább eltűrte, hogy a húga azzal vádolja, ő sem különb nála. – Jól aludtál? – kérdezte Paige, miközben idegesen játszott a kávéscsészével. Sophie frissen facsart narancslevet töltött magának. – Ugyan, ne udvariaskodj! Úgyis tudom, hogy dühös vagy rám. Csak azt az egyet áruld el, miért titkoltad el előttem ennek az utazásnak a valódi okát! – Erről nem szeretnék beszélni.

138 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Hát persze hogy nem! Még mindig nem tudom elhinni, hogy te és Nikolasz… – Kérlek, Sophie! Az élesebb hangra a kis fruska nemhogy elhallgatott volna, hanem még nagyobbra nyitotta a száját. – Ejnye, de érzékeny vagy! Hogy jut egy ilyen férfinak eszébe

éppen

veled

szeretkezni?

Nem

mondom,

elég

tűrhetően nézel ki, egy milliomos azonban egészen másfajta nőt is találhat magának. – Most már elég! – Paige legalább a maradék önbecsülését szerette volna megőrizni. – Azt ajánlom, hogy mindjárt reggeli után kezdj hozzá a csomagoláshoz. – A csomagoláshoz? Nem utazhatunk el csak úgy! – Mit vársz azok után, hogy tegnap valósággal dicsekedtél vele, hogy kábítószerezel? – Jaj, már megint kezded? Hányszor ismételjem már? Csak a marihuánát próbáltam ki, a heroin nem az enyém volt. Justine kért meg, hogy őrizzem. – Justine? Lowery bíró lánya? Az ég legyen hozzá irgalmas, ha az apja rájön! – Hogy jönne rá? – felelte Sophie könnyedén. – Hiszen lehúztad az egészet a vécébe. Justine szörnyen dühös volt rám, amikor telefonon elmondtam neki. Örökre elvesztettem a bizalmát. – Tiszta haszon. – Paige némileg megkönnyebbült ugyan, de az Angliába való visszatérés gondolata nagyon nyomasztóan hatott rá. Megint oda kell kéredzkedni Ingrid nénihez, amíg sikerül más szállást találni. Ez még akkor sem lesz könnyű, ha

139 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Nikolasz méltányosan megfizeti azt a három hetet, amit itt töltött. – Nikolasz még nem küldött el minket. Mielőtt válaszolhatott volna, Ariadné jelent meg a teraszon. Lábszárközépig

érő

nadrágot

és

pólót

viselt,

és

magabiztosabbnak látszott, mint valaha. – Jó reggelt! Sajnálom, hogy elkéstem, de elaludtam. – Nikolasz nem ébresztett fel, amikor felkelt? – kérdezte Paige, a húga látható meghökkenésére. – Honnan tudjam, mikor kelt fel Nikolasz? – Valóban honnan? Nem azt mesélted Sophie-nak, hogy viszonyotok van? Ariadné vörös lett, mint a főtt rák. Zavartan kereste a választ, aztán rájött, hogy csak előre menekülhet. – Mi történt? Talán rájött, hogy Sophie minden estét Hagiosz Petroszon tölt? – Igen, elmesélte. – Paige nem bocsátkozott a körülmények részletezésébe. – Az egymással kötött alkutokat is elmondta. A gyámod tudja, mit terjesztesz róla? Ariadné hátravetette a fejét. – Ez az igazság! És örülök, hogy végre maga is tudja. Bár tulajdonképpen nem tartozik senkire. – Miért találsz ki ilyesmit, Ariadné? Azért, mert Sophie csúfolt, hogy nincsenek barátaid? – Nem! – Ariadné szeméből sütött a gyűlölet, ahogy a másik lányra nézett. – Akár hiszi, akár nem, Nikolasz és én hónapok óta szeretők vagyunk.

140 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Hazudsz! – hangzott fel váratlanul Nikolasz hangja. A férfi az úszómedence melletti egyik napozóágyról kelt fel, ahol eddig eltakarta a csíkos napernyő. Az előző esti öltönyét viselte, csak a nyakkendő hiányzott. Arca borostás volt. Minden arra utalt, hogy kinn töltötte az éjszakát. – Hazudsz! – ismételte, miközben felment a teraszra. – Sophie tegnap elmondott mindent, de azt reméltem, hogy félreértett valamit. Sajnos

tévedtem.

Szégyellem

magam

miattad,

Ariadné.

Bemocskoltad a kapcsolatunkat a gonosz hazudozásoddal. – Jaj, ne haragudj rám, Nikolasz! Ha tudnád, milyen rettenetes volt nekem! Ő az oka mindennek – mutatott Sophiera. – Állandóan csúfolt és kinevetett! El kellett hallgattatnom valahogy. – Úgy, hogy engem rágalmazol? – Kérlek, próbálj megérteni! – nézett Ariadné könyörgően a gyámjára.

–

Nem

győzött

gúnyolni

azért,

hogy

olyan

készségesen engedelmeskedem neked. Nem láttam más megoldást, mint hogy elhitessem vele, több fűz össze minket, mint barátság. – Több, mint barátság? Te azt állítottad, hogy szeretők vagyunk!

–

A

férfi

arcán

olyan

mélységes

megvetés

tükröződött, hogy Paige kis híján megsajnálta Ariadnét. – Olyan nagy képtelenség, hogy szerelmesek legyünk egymásba? Jövőre már elég idős leszek ahhoz, hogy férjhez menjek. – De nem hozzám! – A férfi olyan hevesen tiltakozott, hogy a lány ijedten húzódott el. – Haladéktalanul visszaküldelek az intézetbe.

141 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

Ariadné elsápadt. – Ezt nem gondolhatod komolyan! – Nagyon is komolyan gondolom. – De hiszen azt mondtad, szeptemberig itt maradhatok. – Akkor még nem ismertem a jellemed árnyoldalait. Azt hiszed, mindegy nekem, mit gondolsz és mit mesélsz rólam? Ariadné tágra meredt szemmel nézett a férfira. Úgy látszott, mindjárt sírva fakad. Paige szinte szégyellte magát, hogy tanúja lett ennek a kínos szóváltásnak. Sophie-n is inkább szorongás, mint káröröm látszott. Egy idő múlva észrevétlenül el is oldalgott. – Megígérted, hogy mindig a gondomat viseled – kiáltotta Ariadné magánkívül. Sehogy sem tudta felfogni, hogy a viselkedése Nikolasz számára megbocsáthatatlan. – Amikor a szüleim meghaltak, azt mondtad, rád mindig számíthatok. Azt mondtad, megtiszteltetés számodra, hogy az én… – Gyámod legyek – segítette ki a férfi. – Büszke voltam rá, hogy az édesapád méltónak tart arra, hogy őt helyettesítsem. Megpróbáltalak úgy szeretni, mintha a lányom lennél. De nem másképp. Ariadné a kezébe temette az arcát. – Azt mondtad, szép vagyok – zokogta. – Amikor felvettem anyu ruháját, azt mondtad, olyan vagyok, mint ő. – Valóban rendkívül hasonlítasz rá. – Nikolasz időközben már összeszedte magát annyira, hogy újra nyugodtan tudott beszélni. – Nagy csodálója voltam az édesanyádnak, szerelmes azonban nem voltam belé. – Tehát nem szeretsz?

142 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Úgy nem, mint egy férfi azt a nőt, akit feleségül akar venni. – És elküldesz? – Visszaküldelek a zárdába. – Nikolasz arcán látszott, hogy nehezére esik fájdalmat okozni a gyámleányának. – Ne próbálj lebeszélni róla, úgysem fog sikerülni! A következő hónapokat felhasználhatod arra, hogy felkészülj az utolsó iskolaévre, és kiválaszd, milyen szakon akarsz továbbtanulni. – Továbbtanulni? Ariadné szinte feljajdult, kétségbeesett pillantást vetett Paige-re, aztán beszaladt a házba. A beesett vállú, még mindig zokogó lány olyan szívszorító látványt nyújtott, hogy Paige eltökélten felállt. – Utánamegyek. – Várj egy pillanatra! – Nikolasz végigsimította borostás állát, aztán sóhajtva engedte le a kezét. – Ha rendbe hoztam magam, szeretnék veled beszélni. – A szobámban leszek. Vagy Ariadné szobájában, ha elfogadja a segítségemet. Paige a lépcsőn érte utol a lányt. Az egyáltalán nem sietett, és reménykedve fordult meg, ahogy lépteket hallott a háta mögött. Nyilvánvalóan Nikolaszt várta. Az arcán csalódás tükröződött, és aggodalom, hogy további szemrehányások zúdulnak rá. – Nem kell úgy nekikeseredni – próbálta vigasztalni Paige. – Valamennyien követünk el hibát – folytatta, és arra gondolt, bizony

vele

különösebb

is

hányszor

jóstehetség,

megesett de

ez.

Nikolasz

143 / 154

–

Nem

idővel

vagyok biztosan

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

megbocsát. Nagyon megbántottad, ezt még ki kell hevernie. A zárdát azonban szerintem nem gondolta komolyan. Rajtad múlik, hogy itt maradhatsz-e az iskolaév kezdetéig. Ariadné arca felderült. – Tényleg így látja? – Legalábbis lehetségesnek tartom. Csak fel a fejjel! Hozd egy kicsit rendbe magad, aztán menj újra le! Reggeli után biztosan jobban fogod magad érezni. – Köszönöm, Tennant kisasszony. – Ariadné habozott. Látszott, hogy még mondani akar valamit. – Maga jobban ismeri Nikolaszt, mint én. – Ezt nem merném mondani – rázta a fejét Paige. – Pedig úgy van. Magára mindig hallgat. Talán arra szeretné kérni, hogy járjon közbe az érdekében? – Lehet, hogy néha hallgat rám. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy befolyásolni tudnám a döntéseit. – Azért megpróbálhatná! Ha megmondaná neki, mennyire sajnálom, és hogy azt hittem, sohasem fog a fülébe jutni… – Egy pillanat! Ezt a csatát nem vívhatom meg helyetted. Neked magadnak kell bebizonyítanod, hogy megbántad, amit tettél. Az pedig vajmi keveset használ, ha azt mondod, nem lett volna szabad megtudnia. – Akkor mit tegyek? Közben Ariadné szobájához értek, és megálltak az ajtaja előtt. A lány várta a további tanácsokat, Paige azonban tudta, hogy

több

nem

telik

tőle.

Bátorítóan

megszorította

a

segélykérően rátekintő teremtés kezét, és továbbindult a folyosón.

Bárcsak

tudná,

hogyan

144 / 154

kell

Nikolasz

bizalmát

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

visszaszerezni! Most pedig jobb lesz, ha megnézi, hozzálátotte a húga a csomagoláshoz. Természetesen

esze

ágában

sem

volt.

Kedvetlenül

gubbasztott az erkélyen, és kíváncsian fordult meg, ahogy a nővére belépett. – Nos, sikerült lecsillapítani a kedélyeket? Attól féltem, Nikolasz felpofozza a kicsikét. Azért sajnálom szegényt. Hogy szégyenkezhetett, amikor kiderült, hogy a gyámja mindent hallott. Paige-nek nem sok kedve volt ezt a kínos jelenetet felidézni, különösen, mivel Sophie sem volt ártatlan benne. – Törődjünk inkább a saját dolgunkkal! Becsomagoltál? – Nem hiszem, hogy elutazunk – rázta a fejét a húga. – És miért nem? Te is hallottad, hogyan döntött Nikolasz Ariadné felől. – Azt csak első dühében mondta. – Sophie sóhajtott. – Rád hallgat, Paige. Nem tudnád lebeszélni a zárdáról? – Nem, én nem tudom. – Most már Sophie is kezdi, akárcsak Ariadné! Mi lelte ezeket, hogy egyszerre mindketten az ő háta mögé akarnak bújni? – Különben is, te kezdettől fogva visszavágytál Londonba. – Igen, de ez még azelőtt volt… – Azelőtt, hogy felfedezted Hagiosz Petrosz éjszakai életét? – Mi rossz van abban, ha az ember egy kicsit szórakozni akar? Fogadni mernék, hogy az én koromban te sem vetetted meg az ilyesmit.

145 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Amikor annyi idős voltam, mint te, anyu súlyos beteg volt, és apu remegett az életéért. Nikolaszt csak három évvel később ismertem meg, ha arra célzol. – Sokáig voltatok együtt? – Nem. Apu ismertetett minket össze, és két hét múlva már vége is volt mindennek. – Ez igen! Két hét alatt meghódítani egy milliomost nem akármilyen teljesítmény! Paige-nek hirtelen sietős lett a távozás. Jaj, dehogyis fogja a húgának

elárulni,

hogy

csupán

tapasztalatlan

volt,

és

hiszékeny! – Most megyek csomagolni. Nikolasz rövidesen beszélni akar velem. Nem kell nagy lángésznek lenni, hogy kitaláljam, mit akar mondani.

146 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

12. FEJEZET Paige elhatározta, hogy egy órát vár Nikolaszra, s ha addig nem jelentkezik, ő keresi fel. Akármit akar is mondani, ő addig nem megy el a szigetről, amíg ki nem deríti az igazságot a londoni hívások ügyében. Lehet, hogy mindezt csak azért találta ki Nikolasz, hogy Paige jobb színben tűnjön fel a húga előtt. De hátha többről van szó. Ezt mindenképpen tudnia kell. Miközben elővette a bőröndjét a szekrényből, most először merült fel benne, hátha az apja letagadta a telefonban, és elhallgatta Védelmezni

az

üzeneteket.

akarta?

De

hát

Tekintettel

miért

arra,

tette

ahogy

volna? Nikolasz

viselkedett, oka volt a bizalmatlanságra. Paige elkezdte berakodni a cipőit a bőrönd aljára. Igaz, az apja üzleti módszerei nem voltak mindig tisztességesek, de hozzá mindig őszinte volt. Hiszen szerette. Az idő múlásával egyre inkább erősödött a meggyőződése, hogy annak idején a teraszon félreértette, amit az apja mondott.

Lehetetlen,

hogy

arra

biztatta

volna,

hogy

szégyentelenül és számítóan ajánlkozzon fel egy reménybeli befektetőnek! Nem biztathatta ilyesmire a saját lányát! Paige már a fehérneműjét csomagolta, amikor kopogtak az ajtón. Nikolasz bizonyára egy szobalányt küldött érte, hogy a dolgozószobájába kéresse. Meglepetésére

azonban

a

férfi maga

jött

be

hozzá.

Becsukta az ajtót, és nekitámaszkodott. Éjfekete haja még nedvesen csillogott a zuhanyozástól. Fekete nadrágja és pólója

147 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

kiemelte férfias alakját. Csak fáradt arckifejezése árulta el, mennyire megviselték az elmúlt tizenkét óra eseményei. – Hát te meg mit művelsz? – bámult a nyitott bőröndre. – Nem tudom, mikor van repülőjárat Athénból Londonba. Talán megkérhetnéd Janiszt, hogy derítse ki. – Miért tenném? Hiszen itt maradsz. – Azt gondoltam… A férfi lassan közelebb lépett. – Azt gondoltad, hogy másodszor is elkövetem ugyanazt a hibát, és hagyom, hogy elszökj? – Azt hittem, örülni fogsz, ha megkönnyítem a dolgodat. Azért jöttél, hogy megmondd, nincs már rám szükséged. – Nem egészen. Először is bocsánatot akarok kérni Ariadné viselkedéséért. A legjobb barátaim gyermekét tényleg a saját lányomként szeretem. Talán el is kényeztettem, mivel olyan szörnyű csapás érte. Álmomban sem jutott eszembe, hogy ennyire félreértelmezheti a helyzetet. – Fiatal lányok gyakran szeretnek bele náluk jóval idősebb férfiakba.

Valójában

ez

csak

ártatlan

rajongás.

Ariadné

esetében hozzájárult ehhez az is, hogy Sophie-t akarta bosszantani. A szerelemnek vélt fellángoláson pedig majd túljut. – Ugyanúgy, ahogy te. Te aztán csak tudod. – Azt akarod mondani, hogy minden, amit irántad éreztem, csak múló fellángolás volt? – Mi más lett volna? Ariadné példát vehetne rólad. Te aztán gyorsan tudsz felejteni.

148 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Mit tudsz te az én érzéseimről? Talán őszintébbek voltak, mint a tieid! Azt mondtad a húgomnak, hogy Londonban többször is felhívtál. Kit akartál ezzel védelmezni, engem vagy magadat? – Miért kellett volna nekem védelmeznem téged? – kérdezte a férfi keserűen. – Tényleg, miért is? Én meg már majdnem kételkedni kezdtem az apám szavában. – Azt már jóval hamarabb meg kellett volna tenned. – Hogy merészeled bemocskolni az apám emlékét? Nagyon is igaza volt. Közönséges gazember vagy! – Ezt mondta rólam? Pedig ő aztán nem sokat vethetett az én szememre! – Könnyű valakit vádolni, aki nem tud védekezni! –

Ő

követett

el

mindent,

hogy

aláássa

előtted

a

becsületemet. Ó, egek! Tényleg nem mondott el neked semmit? – Mit kellett volna elmondania? – Sohasem gondolkoztál el rajta, miért vesztettem el látszólag minden érdeklődésemet irántad? Paige a fejét rázta. – Tehát teljesen közömbös volt neked? – Ezt nem mondtam. – Akkor mit mondasz? – Nikolasz szinte könyörögve nézett a lányra. – Van róla fogalmad, mit éreztem, amikor Janisz közölte, hogy elutaztál? –

Gondolom,

megkönnyebbültél.

–

Paige

megpróbált

higgadtan beszélni, az eredmény azonban siralmas volt.

149 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Kétségbeestem. – A férfi megfogta a lány vállát. A szemében olyan mélységes fájdalom tükröződött, hogy Paige nem mert elhúzódni. – Sohasem értetted meg, mit jelentett számomra

a

kapcsolatunk?

Gondolod,

hogy

tiszteletben

tartottam volna az első éjszaka után a tapasztalatlanságodat, ha csupán érzéki gyönyörökre vágytam volna? Paige zavartan hallgatott. – Miután visszatértél Londonba, újra és újra megpróbáltam felvenni

veled

a

kapcsolatot.

Mindaddig

makacsul

próbálkoztam, amíg az apád kereken a szemembe nem mondta, hogy már találtál valaki mást, fölösleges tovább az időmet pocsékolnom. Egyébként is csak az ő utasításait követted. – Ez nem igaz! – De bizony az. – A férfi felhasználta a lány zavarát, és közelebb

húzta

magához.

–

Ezért

voltam

olyan

dühös

magamra azon a reggelen a kikötőhídon, mert elárultam az érzelmeimet. Négy évig abban a hitben éltem, hogy csak játszottál velem. Egyetlen vigaszom az volt, hogy az apád nem érte el azt a célt, amiért el akart téged… – Kérlek, Nikolasz… A férfi a két keze közé fogta a lány arcát, és olyan tekintettel nézett rá, amely mélyen Paige szívébe hatolt. – Nem árultalak el téged, Paige. Szerelmes voltam beléd, és feleségül akartalak venni. Az apád azonban nem tudott belenyugodni a vereségbe. Mindenáron tönkre akarta tenni a boldogságomat, és végül önmagát tette tönkre. – Ő meghalt…

150 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

A férfi arcán látszott, hogy a keserű emlékektől, melyeket az ő apjának köszönhet, talán sohasem fog megszabadulni. – Amikor Londonban, az étteremben találkoztunk, azonnal átláttál

rajtam.

Természetesen

nem

véletlenül

fordultam

Martin cégéhez. Az apád iránti bosszúvágy még az ő halálával sem halt ki teljesen a szívemből. – Miért mondod el ezt nekem? – Mert tudnod kell a teljes igazságot. Hazugságoknak és féligazságoknak nincs többé helye közöttünk. Paige a nyelve hegyével megnedvesítette kiszáradt ajkait. Mint

ellenállhatatlan

parancsszóra,

a

férfi

lehajolt,

és

megcsókolta. A lány hátravetette a fejét, és mindkét karjával átölelte Nikolaszt, hogy el ne veszítse az egyensúlyát. – Agapi mou – suttogta a férfi.– Olyan édes és szeretetre méltó vagy, mint senki más a világon! Nem akarlak azonban még egyszer elcsábítani. Előbb végig kell hallgatnod a teljes gyónásomat. – Nem vagyok rá képes – rázta a fejét a lány. – Kérlek, engedd, hogy elmondjam! Nem! – szeretett volna Paige felkiáltani. Nem akarja hallani az igazságot, sem Nikolaszról, sem Martinról, sem az apjáról! A lelke mélyén megszólaló hang azonban azt súgta, hogy az igazság a boldogság alapja. Az őszinteség fontosabb, mint hogy hazug emléket dédelgethessen az apjáról. – Hallgatlak – mondta rövid szünet után, és mivel látta, milyen nagy terhet vett le a férfi válláról, még megerősítette: – Igen, meg akarom hallgatni.

151 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Amint tudod, széltében-hosszában ismert volt, hogy az apád mekkora adósságokat hagyott hátra. Azt hittem, a kétségbeesett igyekezeted, hogy valamit kiments az általános összeomlásból, bosszút szül benned. Ne felejtsd el, hogy az apád úgy állította be a helyzetet, mintha nem ártatlan áldozat lettél volna. Szerinte készakarva bujtottál fel, hogy csábítsalak el. – Ezt nem tehette! –

Sajnos

megtette.

Sőt

még

többet

is.

Arról

akart

meggyőzni, hogy minden előre el volt tervezve. Azt mondta, mindent megteszel, amit kíván tőled, de mivel nálam nem sikerült elérned, amit szerettetek volna, szégyenedben utaztál el titokban. – És te ezt elhitted? – Mi mást tehettem volna? Hiszen a hívásaimat nem fogadtad, az üzeneteimre nem válaszoltál. Arról, hogy nem is tudtál róluk, mostanáig fogalmam sem volt. Ha több eszem van, személyesen felkerestelek volna, hogy a saját szádból halljam az igazságot. – Jaj, Nikolasz! Valószínűleg nem fogadtalak volna. Apu ugyanis nemcsak neked hazudott, hanem nekem is. Elhitette velem, hogy felelősségre vont a viselkedésedért, te pedig a szemébe nevettél. Nikolasz a vállához szorította a lány fejét, és egy darabig hallgatott. – Felejtsük el a múltat! – mondta aztán határozottan. – Az apádnak

sikerült

elérnie,

hogy

kölcsönösen

megvessük

egymást. A lelkem mélyén pedig tudnom kellett volna, hogy

152 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

annak a számító cselszövőnek semmi köze sincs az én szépséges, szelíd, megértő Paige-emhez. – Ó, Nikolasz! – Hiszel hát nekem? – Igen, hiszek neked – mondta Paige, és a férfi nyaka köré fonta a karját. Nikolasz csókja új életre keltette a szívét, lelkét, és lángra gyújtotta minden porcikáját. Édes emlékek elevenedtek fel benne, melyek végre megtisztultak az utólag rájuk kent mocsoktól. A félreértések nyomasztó lidérce semmivé vált, és ahogy egymást szorosan átkarolták, felizzott bennük az egykori ölelések tüze. A férfi szemében forró szenvedély lángolt, és a lány érezte, hogy eljött a pillanat, amikor végképp egymásra találtak. – Szia, Paige… Ó! Sophie viharzott be a szobába, szokás szerint kopogás nélkül. Nikolasz kénytelen-kelletlen elengedte Paige-et, bár szinte elviselhetetlenül nehezére esett. Egy pillanatra zavart csend támadt. Paige azonban hiába remélte, hogy a húga tapintatosan visszavonul. Eszébe sem jutott, hogy egy ilyen alkalmat kihagyjon. – Mégsem kell hát csomagolnom. Amint látom, maradunk. – Sophie! – jajdult fel Paige. Nikolasz gyengéden megsimogatta a kezét, aztán az ajtóhoz támaszkodó lányhoz fordult: – Van valami kifogásod ellene? – Hogy nekem… – Sophie-nak átmenetileg elakadt a szava, ami ritkán fordult vele elő. – Csak azt hittem…

153 / 154

Anne Mather

Kábító ajánlat

(JKSZ 2003/4/1.)

– Na, mi hittél? – Úgy tűnt, Nikolaszt titkon mulattatja a helyzet. – Arról volt szó, hogy Ariadnét intézetbe akarja küldeni. Paige pedig azt mondta, hogy elutazunk. Akkor most mi a helyzet? Igen vagy nem? Jogom van tudni. – Vagy úgy – mosolygott vidáman a férfi. – De nem korai még egy kicsit a kérdés? – Hogyhogy korai? Azok után, amit az előbb láttam… Nikolasz átkarolta Paige-et, és szorosan magához ölelte. – Éppen most kezdtük megérteni egymást. Ugye, drágám? Négy év óta először teljesen őszinték voltunk egymáshoz. – Csak őszinték? – Paige el akart húzódni, de a férfi nem hagyta. – Ne ellenkezz, mert még a húgod azt találja gondolni, hogy nem szeretsz… úgy, mint én téged. – Ezzel Nikolasz forró csókot nyomott a lány ajkára. – Akkor miért mondtad, hogy Sophie kérdése még korai? – Mert még nem volt időm, hogy megkérjelek, légy a feleségem. Paige úgy érezte, forog körülötte a világ. Ez volt az a pillanat, amikor még Sophie is belátta, hogy a jelenléte fölösleges. Távozása azonban már senkinek sem tűnt fel…

154 / 154