Jeffery Deaver - Bármi áron

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 

„A küldetésünk egyszerű. Megvédeni a Birodalmat –  bármi áron.”  Az éppen Afganisztánból hazatérő James Bondot egy új ügynökség szervezi be a soraiba. A 2001. szeptember 11. utáni világ követelményeihez igazodva ez a szervezet függetlenül működik az MI 5től, az MI6-tól és a honvédelmi minisztériumtól, s még maga a létezése is letagadható. Az éjjeli riasztás egy gyönyörű nővel elköltött vacsora mellől szólítja el Bondot. A Kormányzati Kommunikációs Központ elektronikus üzenetet dekódolt egy merénylettel kapcsolatban, mely a héten fog bekövetkezni: ezrek halálával jár, és hátrányosan érinti a brit érdekeltségeket.

Így hát a 007-es szabad kezet, carte blanche-t kap, hogy kerüljön bármibe, de teljesítse a küldetését. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

1/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Jeffery Deaver BÁRMI ÁRON Az új James Bond-regény

E-Book Made By Lassiter

ALEXANDRA fordításCarte az alábbi kiadás alapján készült: Ltd. Jeffery A Deaver: Blanche Hodder &. Stoughton 338 Euston Road London NW1 3BII Copyright © lan Fleming Publications, 2011 Hungarian translation © Csonka Ágnes, 2011 James Bond és a 007 a Danjaq LLC-hez tartozó védjegyek, használatuk a Ian Fleming Publications Ltd. engedélyével történik. A kötetben szereplő karakterek a képzelet termékei, bármiféle hasonlóságuk valós, élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve.  Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni

 bármely vagy módon a kiadóval történt előzetes nélkül;kiadásra tilos továbbá terjeszteniformában másféle kötésben, borítással és tördelésben, mintmegállapodás amilyen formában került. Kiadja a Pécsi Dirckt Kft. Alexandra Kiadója, 2011 7630 Pécs, Üszögi- kiserdő utca 1.  Telefon: (72) 777-000 c-mail: [email protected] www.alexandra.hu Felelős kiadó a kit. ügyvezető igazga tója Felelős szerkesztő Keresztesi József  A kiadványt Bocz József tördelte A borítót Müller Péter tervezte ISBN 978 963 297 701 0

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

2/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 Ian Flemingnek, a férf inak, aki megtanított bennünket arra, hogy még hihetünk a hősökben 

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE Ez a mű a képzelet szülötte, de a hitelesség érdekében valós helyszínekre, több ismert történelmi személyre és pár jól ismert márkanévre is hivatkoztam, mint az Audi, Bentley, InterContinental, iPhone, Mercedes, Maserati és az Oakley. A könyvben szereplő hírszerző szervezetek szinte kivétel nélkül valóságosak. Ellenben a könyvben szereplő minden személy, vállalat és azok tettei kitaláltak,  bármi hasonlóság létező vállalattal vagy élő személlyel a puszta véletlen műve.  A hírszerzés, a kémkedés és a kémelhárítás világa csupa rövidítés és tömörítés. Mivel a titkosszolgálati betűszavak kavalkádja könnyen zavarba ejtheti az embert, úgy gondoltam, egy névmutató hasznos lehet. A könyv végén olvashatják. J.D.

 Jelen pillanatban egy új szervezetre van szükség, amely koor dinálja, ösztönzi, ellenőrzi és segíti az elnyomott országok állampolgárait... Teljes titoktartásra van szükségünk, bizonyos mértékű    fanatizmusra, együttműködési készségre más nemzetek polgáraival, valamint tökéletes politikai megbízhatóságra. Ezen szervezetnek véleményem szerint teljesen függetlennek kellene lennie a   Hadügyminisztérium gépezetétől.  Hugh Dalton, a gazdasági hadviselés minisztere a brit Special Operations Executive (Különleges

Hadműveletek Végrehajtó Egysége) kém és szabotőrcsoportról a II. világháború kitörése idején.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

3/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Vasárnap A VÖRÖS DUNA

1. Kezét a vészféken nyugtatva a Szerb Államvasutak dízelmozdonyának vezetője most is ugyanazt a borzongást érezte, mint mindig, valahányszor ezen a pályaszakaszon haladt, Belgrádtól észak felé robogva Novi Sad felé. A híres Arlberg Orient expressz útvonalán haladt, amely Görögországból indult, és Belgrádon át északi irányba tartott az 1930-as évektől egészen a 60-as évekig. Persze ő most nem egy csillogó Pacific 231-es gőzmozdonyt vezetett, amely valaha mahagónival és rézzel díszített étkezőkocsikat, lakosztályokat és hálókocsikat vontatott, ahol az utasok fényűző körülmények között várhatták a megérkezést. Egy ütött-kopott, öreg amerikai mozdonyt irányított, ami egy hétköznapi rakománnyal alaposan megpakolt, többé-kevésbé megbízható szerelvényt húzott maga után. Mégis, az út minden elé táruló látképébe beleborzongott, érezte a történelem levegőjét, főként, amikor a folyóhoz közeledtek, ő folyójához.   De ennek ellenére nyugtalanazvolt. A Budapest felé tartó, szénnel, fémhulladékkal, fogyasztási cikkekkel és fűrészáruval megrakott vagonok között volt egy, amely komoly fejfájásra adott okot. MIC-cel, azaz metilizocianáttal teli hordókat szállított, amit Magyarországon gumigyártás során szándékoztak felhasználni. A köpcös, kopaszodó, elnyűtt sapkát és foltos kezeslábast viselő mozdonyvezető felettese, meg valami idióta a szerb Közlekedésbiztonsági és Felügyeleti Minisztériumtól hosszas eligazítást tartott neki a halálos vegyületről. Jó pár évvel ezelőtt az anyag nyolcezer ember halálát okozta az indiai Bhopalban pár nappal az után, hogy szivárgás történt egy helyi vegyi üzemben. Bár tisztában volt a szállítmány veszélyes voltával, de azért veterán vasutasként és szakszervezeti tagként feltette a kérdést:  – És mit jelent ez pontosan... a budapesti útra nézve? A főnök és a bürokrata hivatalos pillantást váltottak egymással, majd némi szünet után csupán annyit feleltek:  –  Csak legyen nagyon elővigyázatos.  A távolban lassan feltünedeztek Szerbia második legnagyobb városának, Novi Sadnak a fényei, és a beszüremlő esti derengésben a Duna csupán egy sápadt csíknak látszott. A folyó fontos szerepet  játszott a történelem során, és a zeneirodalom ünnepelt témája. A valóságban viszont barnán és unottan hömpölygött, uszályokat és tartályhajókat vitt széles hátán, nem pedig gyertyafényben úszó sétahajókat, a fedélzetükön szerelmespárokkal és bécsi zenekarokkal  –  legalábbis ezen a vidéken. De mégis ez volt a Duna, a balkáni büszkeség szimbóluma, és a mozdonyvezető szí ve mindig megdobbant, valahányszor egy-egy szerelvénnyel áthaladt a hídon. Az ő folyója...  Keresztülpillantott a pettyes szélvédőn, és felmérte az előtte húzódó pályaszakaszt, amit bevilágított a General Electric dízelmozdony fényszórója. Semmi ok az aggodalomra. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

4/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A fojtószelepnek nyolc fokozata volt, a legalacsonyabb az egyes. A kapcsoló jelenleg ötös állásban volt, ezért visszakapcsolt hármasba, hogy a szerelvény lelassuljon a közeledő kanyarok előtt. A négyezer lóerős mozdony elhalkult, ahogy a vontatómotorokban csökkentette a feszültséget. Amint a kocsik a hídra vezető egyenes szakaszhoz értek, a mozdonyvezető ismét ötös fokozatba kapcsolt, majd hatosba. A mozdony hangosabban és gyorsabban dohogott, és hátulról egy sor éles, fémes csattanás hallatszott. A masiniszta tudta, hogy ez csupán a vagonokat összekapcsoló eresztékek hangja, így tiltakoznak a sebesség változása miatt, ezerszer hallotta már a munkája során ezt az ártalmatlan hangzavart. De vagonban, hirtelen elképzelte, hogy a halálos vegyszerrel fémtartályokat hallja egymáshoz ütődni a hármas amelyekből mindjárt kiömlik a mérgezőtelianyag.   Lehetetlen, nyugtatta magát, és arra összpontosított, hogy tartsa az állandó sebességet. Azután minden különösebb ok nélkül, csupán önmaga megnyugtatására megszólaltatta a légkürtöt.

2. A domb tetején, a fűben hasaló komoly arcú férfi, akinek a viselkedése vadászra vallott, hallotta a kilométerekkel odébb feljajduló távoli kürtszót. Elég volt egy pillantás, hogy tudja, a hangot a dél felől közeledő vonat adta ki. Tíz-tizenöt perc múlva ér ide. Azon gondolkodott, hogyan befolyásolja majd ez a hamarosan megkezdődő, meglehetősen kétes kimenetelű akciót.   Kicsit változtatott a pozícióján, és éjjellátó készülékén át alaposan szemügyre vette a dízelmozdonyt és a mögötte haladó vagonok hosszú sorát. Mivel úgy ítélte meg, hogy a vonat semmiféle befolyással sem lehet a terveire, James Bond visszafordította a látcsövet a gyógyfürdő és szállodakomplexum irányába, és ismét a célpontját figyelte az ablakon keresztül.A Aparkolóban málló vakolatú épület hatalmas sárgaszámából stukkódíszítésekkel és barnára festett szegélyekkel. álló négyajtós Zastavák volt, és Fiatok ítélve úgy tűnt, hogy a helyiek kedvelt találkozóhelye. Nyolc óra negyven volt. A vasárnap este tiszta volt itt, Novi Sad környékén, ahol a Pannon-síkság megemelkedik, és a szerbek által „hegyvidéknek”  titulált táj lesz belőle –   bár Bond úgy vélte, a jelzőt   bizonyosan turistacsalogatónak szánták, hiszen lelkes síelőként az ő szemében ezek csupán domboknak tűntek. A májusi levegő száraz volt és hűvös, a környék pedig olyan csendes, akár egy ravatalozó. Bond ismét pozíciót váltott. Harmincas éveinek közepén járt, száznyolcvan két centiméter magas volt és hetvenhét kilót nyomott. Fekete haját oldalra fésülte, de egy elszabadult tincs a homlokába hullott. Arcának jobb oldalán egy hét centis sebhely húzódott végig. Ezen az estén a szokottnál nagyobb figyelmet fordított az öltözködésre. Sötétzöld dzsekit viselt, és vízhatlan nadrágot, a 5.11 nevű amerikai cég termékét, amely a piacon található legjobb harcászati felszerelések gyártója. Alaposan bejáratott bőrbakancsát üldözésre tervezték, és közelharc esetén erős tapadást biztosított. Ahogy leszállt az este, a fények északon egyre fényesebben ragyogtak: Novi Sad óvárosa volt az. De bármilyen életteli és kellemes is manapság ez a hely, Bond tudta, milyen sötét a múltja. Azután, hogy 1942 januárjában a magyarok Novi Sad több ezer lakosát lemészárolták, majd a holttesteket a  jeges Dunába hajították, a város a partizánok ellenállásának próbaköve lett. Ezen az estén Bond azért volt itt, hogy megakadályozzon egy újabb, egész más természetű, de legalább ekkora vagy akár  nagyobb léptékű borzalmat.  Előző nap, szombaton riadóztatták a brit hírszerzést. A cheltenhami GC HQ_ elektronikus üzenetfoszlányt dekódolt egy a héten bekövetkező támadásról: 

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

5/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

találkozó noah irodájában, az incidens 20- án, pénteken este megerősítve, a becsült kezdeti áldozatok száma több ezer, negatív hatás brit érdekeltségekre, átutalások a megbeszéltek szerint.

Nem sokkal ezután a kormány hivatásos fülelői egy második szöveges üzenet egy részét is megfejtették, ezt ugyanarról a telefonról küldték ugyanazzal a titkosító algoritmussal, de egy másik számra:

találkozó vasárnap, rostilj étterem, novi sad mellett, 20.00. magasságom 6+ láb, ír akcentus.

Ezután az ír –  aki előzékenyen, bár szándéka ellenére nevet adott saját magának – megsemmisítette a telefont, vagy kivette belőle az akkumulátort, ahogy a szöveges üzenet címzettje is.  Londonban a Joint Intelligence Committe (Egyesített Hírszerzési Bizottság) és a COBRA válságkezelő szerv tagjai éjszakába nyúló ülést tartottak, hogy felmérjék a pénteki dátumról elnevezett Húszas Incidens lehetséges A fenyegetés eredetéről kockázatait. és természetéről nem állt rendelkezésre me gbízható információ, de az MI6 úgy vélte, hogy Afganisztán törzsi területeiről indult ki, ahol az al -Kaida és társszervezetei európai országokból származó nyugati ügynököket kezdtek toborozni. Kabulban hat ügynök komoly erőfeszítések árán igyekezett többet kideríteni. A szerb kapcsolatra is rá kellett állni. így hát előző este tíz órakor az események hosszú csápjai kinyúltak és rátekeredtek Bondra, aki épp egy exkluzív étteremben ült a Charing Cross Road közelében egy gyönyörű nő társaságában, aki hosszan é s fárasztóan ecsetelte meg nem értett festészetének nagyszerűségét. Bond mobilján a következő üzenet volt olvasható:

ÉBEV, hívja a VKFT

Az éjjeli bevetési riasztás annyit jelentett, hogy bármikor érkezik az üzenet, azonnali visszajelzést várnak. A telefonhívás a vezérkari főnöknek szerencsére rövidre zárta a dolgot, és Bond hamarosan már úton is volt Szerbia felé a kettes szintű műveleti parancs értelmében, amely felhatalmazta arra, hogy azonosítsa az írt, és nyomkövetők, valamint egyéb megfigyelőeszközök  telepítésének segítségével kövesse a mozgását. Amennyiben ez nem megvalósítható, a parancs felhatalmazta Bondot, hogy fogja el az írt, és kihallgatás céljából szállítsa vissza Angliába vagy valamely titkos létesítménybe a kontinensen. Így Bond most ott feküdt a fehér nárciszok között, és ügyelt arra, hogy ne érjen a gyönyörű, ám mérgező tavaszi virágok leveleihez. Igyekezett belátni a Rostilj étterem ablakán, melyen túl ott ült az ír  egy gyakorlatilag érintetlen tányér felett, és eleddig azonosítatlan, szláv külsejű társával beszélgetett. A helyi kapcsolat  –  talán idegessége miatt  – másutt parkolt, és gyalog közelítette meg az éttermet, így a rendszáma nem volt azonosítható. Az ír nem volt ilye n elővigyázatos. Fapados Mercedesével negyven perce érkezett meg. A rendszámtábla alapján a kocsit aznap bérelték, álnéven, hamis brit jogosítvánnyal és útlevéllel. A férfi nagyjából egyidős volt Bonddal, vagy talán némileg idősebb, száznyolcvankét centi magas és sovány. Lúdtalpa volt, esetlenül lépkedett az étterem felé. Szőke haja különös vonalban hullott magas homlokába, arca csontos, álla szögletes volt.

Bondéselégedetten nyugtázta, hogy ez a férfi célpont. ajtó Két m órával bement az étterembe egy kávéra, egy lehallgatókészüléket helyezett el aa bejárati ellett.ezelőtt A kitűzött időpontban egy férfi érkezett, és angolul szólította meg a főpincért –  lassan és hangosan beszélt, ahogy a külföldiek szoktak a helyiekhez. Bond számára, aki úgy huszonöt méter távolságból hallgatta a poloskán keresztül, a férfi http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

6/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

akcentusa egyértelműen közép-ulsterinek hangzott, valószínűleg Belfastból vagy a környékéről. A találkozó az ír és helyi összekötője között azonban sajnos a poloska hatósugarán kívül zajlott.   Bond hosszan tanulmányozta ellenfelét a látcsövön át, minden apró részletet megfigyelt. „Az apró nyomok életmentőek. Az apró hibák végzetesek –   ezt a kiképzők Fort Moncktonban alaposan az emlékezetébe vésték. Megfigyelte, hogy az ír precíz, és kerüli a felesleges mozdulatokat. Amikor  beszélgetőtársa egy ábrát rajzolt, az ír egy töltőceruza gumivégével húzta közelebb magához a papírt, hogy ne hagyjon ujjlenyomatot. Háttal ült az ablaknak, a társát takarva, így a Bond mobiljára telepített me gfigyelőfunkciók szájmozgását semestudták leolvasni. Az ír,Halvány mintha szeme csak akifejezéstelenek hatodik é rzéke súgta volna neki, egyegyikük ízben hirtelen megfordult kinézett az ablakon. volt. Egy idő múlva visszafordult az étel felé, ami láthatólag nem érdekelte.  Úgy tűnt, a vacsorának hamarosan vége lesz. Bond elindult lefelé a do mbocskáról, átvágott a ritkásan álló lucfenyők és erdei fenyők között, keresztül a csenevész aljnövényzeten, ahol itt is csoportokban nőtt a fehér virág. Elhaladt egy megfakult, szerb, francia és angol nyelvű tábla mellett, amin érkezésekor jót derült:

ROSTILJ GYÓGYFÜRDŐ ÉS ÉTTEREM  Elismert régióban helyezkedik ajánlott gyógyászati műtét utáni lábadozásra, különösenel,   jó hatással bír a légzőszervek heveny és krónikus megbetegedéseire,   valamint vérszegénységre. Tömény italok, sör, bor, üdítők. 

Visszatért a felvonulási területre, egy motorolajtól, benzintől és vizelettől bűzlő, roskatag kerti szerszámoskamra mögé, közel az étteremhez vezető felhajtóhoz. Két „ elvtársa”, ahogy magában nevezte őket, már várt rá.  James Bond szívesebben dolgozott egyedül, de tervének végrehajtásához két helyi ügynökre is szüksége volt. A BIA, azaz a szerb Biztonsági Információs Ügynökség alkalmazottai voltak, ami a létező legártalmatlanabb elnevezés egy kémszervezet számára. A két férfi a Novi Sad-i rendőrség egyenruháját viselte, rajta a Belügyminisztérium arany jelvényével. Örökösen mosolytalan arcuk széles volt, a fejük kerek, a hajukat rövidre nyírva viselték a sötétkék karimás sapkájuk alatt. Gyapjú egyenruhájuk is ilyen árnyalatú volt. Az egyikük negyven év körüli lehetett, a másik huszonöt. Annak ellenére, hogy vidéki rendőrnek álcázták magukat, harcra felkészülten érkeztek. Nehéz Beretta pisztolyok volt náluk, és több kötegnyi lőszer. Kölcsönvett rendőrautójuk, egy Volkswagen Jetta hátsó ülésén két zöld terepmintás Kalasnyikov géppisztoly hevert egy Űzi és egy vászontáskányi repeszgránát mellett –  komoly, svájci gyártmányú HG 85-ösök voltak. Bond az idősebbik ügynökhöz fordult, de még mielőtt megszólalhatott volna, hangos csattogás hallatszott hátaütögette mögül. aKeze máregy a Walther PFS felé mozdult, miközben hátrafordult, csak a fiatalabbik aszerb tenyerét doboz cigarettával  –  ezt a szokást Bond, az egykoride dohányos világéletében abszurd módon affektáltnak és feleslegesnek tartotta. Vajon mit képzel ez az ügynök?  – Csendet! – súgta oda hidegen. – És azt tegye el! Tilos a dohányzás. A sötét szemekben értetlenség tükröződött.    –   A bátyám mindig dohányzik, még akció közben is. Szerbiában kevésbé feltűnő, aki dohányzik, mint aki nem. Az úton idefelé a fiatalember egyfolytában a bátyjáról fecsegett, aki magas beosztású ügynök volt a hírhedt JSO-nál, amely technikailag az állami titkosszolgálat egységének számított, bár Bond tisztában volt vele, hogy valójában egy titkos félkatonai szervezet. A fiatalember azt is elejtette  –   valószínűleg szándékosan, mert büszkén mondta hogy a bátyja együtt harcolt Arkan Tigriseivel, a könyörtelen bandával, akik a háború alatt a legszörnyűbb vérengzéseket követték el Horvátországban, Boszniában és Koszovóban.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

7/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –   Lehet, hogy egy belgrádi utcán nem tűnik fel a cigaretta –  mormolta Bond  – , de ez egy taktikai művelet. Tegye el! Az ügynök vonakodva engedelmeskedett. Úgy tűnt, mondani készül valamit a társának, de aztán meggondolta magát, talán mert eszébe jutott, hogy Bond ért szerbül és horvátul. Bond ismét benézett az étterem ablakán, és látta, hogy az ír néhány dinárt helyez a fémtálcára  –   természetesen azért, hogy ne legyen lenyomozható a hitelkártyája. Társa felvette a dzsekijét.  –  Rendben. Itt az idő.  Bond átismételte a tervet. AArendőrautóval az írezután Mercedese után hajtanak, és azhogy étteremtől úgya másfél kilométer re megállítják. szerb ügynökök azt mondják a sofőrnek, a kocsit nyilvántartásuk szerint egy Novi Sad-i kábítószerügyletnél használták. Az Írt udvariasan megkérik, hogy szálljon ki, majd megbilincselik. A mobilját, a tárcáját és az iratait a Mercedes motor háztetőjére teszik, őt pedig távolabb vezetik, és a kocsinak háttal leültetik.  Eközben Bond kioson a hátsó ülésről, lefényképezi az iratokat, letölti a mobiltelefon tartalmát, átvizsgálja a laptopokat és a csomagokat, és nyomkövetőt rejt el a kocsiban. Addigra az ír valószínűleg rájön, hogy csak pénzt akarnak tőle, és felajánl egy összeget, hogy elengedjék. Ezután szabadon engedik és útjára bocsátják. Ha a helyi összekötő is vele együtt hagyja el az éttermet, ugyanezt a tervet hajtják végre mindkettőjükkel.    –  Kilencven százalékig biztos vagyok abban, hogy hinni fog maguknak  –  mondta Bond.  –  De ha mégsem, és ellenáll, ne feledjék, hogy semmilyen körülmények között nem ölhetik meg. Elve kell. A  jobb kezére célozzanak, a könyök közelébe, ne a vállára. A filmekben látottak ellenére a vállat ért lövés általában éppúgy halálos, mint a hasi vagy mellkasi sérülés. Az ír ekkor kacsázva kilépett az ajtón. Körülnézett, megállt, és szemügyre vette a környéket. Valószínűleg azt vizsgálta, hogy van -e bármi változás. Újabb autók érkeztek azóta, hogy ő bement: akad-e bármi említésre méltó velük kapcsolatban? Úgy tűnt, nem talált semmi fenyegetőt, és mindketten beszálltak a Mercedesbe.  – Ketten vannak – mondta Bond. – A terv ugyanaz.  – Da. Az ír beindította a motort. A fényszórók felvillantak. Bond kezét a D. M. Bullard márkájú bőr pisztolytáskában lapuló Waltherjére tette, és bemászott a rendőrautó hátsó ülésére, ahol a padlón egy üres sörösdobozt vett észre. Egyik elvtársa legurított egy Jelen Pivót, mialatt ő  a megfigyelőhelyén volt. A fegyelemsértés kevésbé bosszantotta, mint a nemtörődömség. Az ír könnyen gyanút foghat, ha egy sörszagú rendőr állítja meg. Bond úgy vélte, mások önzése és kapzsisága sok esetben hasznos is lehet, de a hanyagság nem több felesleges és megbocsáthatatlan veszélyforrásnál. A szerbek beszálltak előre. A motor életre kelt. Bond megtapogatta a taktikai bevetések során az ügynökök közti titkos rádiókommunikációra használt rövid hatósugarú eszköz, a SRÁC fülhallgatóját.  – Kettes csatorna –  emlékezette őket.  da. férfi unottnak hangzott. Mindketten felvették a fül hallgatójukat.  –  AzDa, idősebb James Bond pedig újból feltette magának a kérdést: vajon kellő körültekintéssel tervezte -e meg ezt az akciót? Annak ellenére, hogy a műveletet gyor san kellett nyélbe ütni, órákat töltött a stratégia kidolgozásával. Úgy hitte, minden lehetséges variációt számításba vett. Ezt az egyet kivéve. Az ír nem azt tette, amit vártak tőle.   Nem távozott. A Mercedes nem a kivezető útra fordult rá, hanem az ellenkező irányba indult, és a magas sövény takarásában, az étterem személyzete és vendégei számára láthatatlanul rágördült a parkoló melletti gyepre. Keleti irányba tartott, egy gyommal felvert mező felé.   Govno!lássák. Ez meg csinál?  –  kiáltottafel a fiatalabbik ügynök. A három férfi  – jobban hogy Azmit idősebbik előhúzta pisztolyát, és a kocsi nyomába eredt.   kiszállt a kocsiból, Bond intett neki, hogy álljon meg.  – Ne! Várjon! http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

8/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Menekül! Tud rólunk!  – Nem, itt valami másról van szó. Az ír nem úgy vezetett, mint akit üldöznek. Lassan hajtott, s a Mercedes úgy haladt előre, akár egy hajó a szelíd reggeli hullámokon. Ráadásul nem volt hová menekülnie. A Duna partját szegélyező sziklák, a vasúti töltés és a Fruska Gora-i dombokat borító erdőség állták az útját.  Bond nézte, ahogy a Mercedes tőlük úgy százméternyire megérkezik a sínekhez. Lelassított, megfordult és leparkolt, a motorháztetőjével az étterem felé. A közelben egy vasúti szerszámosbódé állt, és egy váltóállító, ahonnan egy másik sínpár ágazott le a főv onalról. A két férfi kiszállt, az ír kivett valamit a csomagtartóból. A válaszlépést az ellenfél szándéka határozza meg, idézett fel Bond magában egy újabb axiómát a Fort Monckton-i Különleges Kiképző Központban, Gosport mellett elhangzott előadásokról. Ki kell deríteni az ellenfél szándékát. De vajon mi lehet a szándéka? Bond ismét elővette a látcsövet, bekapcsolta az éjjellátó funkciót, és élességet állított. Az ír társa kinyitotta a váltó melletti táblára szerelt dobozt, és babrálni kezdett benne. Bond látta, hogy a második   jobbra vezető sínpár egy rozsdás, használaton kívüli pályaszakasz, és egy torlaszban végződik egy domb tövében. Tehát szabotázsakcióra készülnek. Átállítják a váltót, és kisiklatják a vonatot. A vagonok legurulnak a domboldalon, egyenesen a Dunába ömlő folyócskába.  De vajon miért? Bond a dízelmozdony és a mögötte haladó vagonok felé fordította látcsövét, és meglátta a választ. Az első két kocsi csupán fémhulladékot szállított, de mögöttük, a vászonnal fedett kocsin az Opasnost  –  Vigyázat! felirat látszott. A veszélyes anyagok egyezményes jele is jól kivehető volt, ami az adott szállítmány kockázati tényezőit jelzi a kármentesítést végzők számára. Aggasztó módon a számok  mindhárom kategóriában, az egészségkárosító hatás, a reakcióképesség és a gyúlékonyság terén is magas kockázatot jelöltek. A W alul azt jelentette, hogy az anyag veszélyes reakcióba lép a vízzel. Bármi is volt a vagon rakománya, a legveszélyesebb kategóriába tartozott a nukleáris anyagok után. A vonat most ezerkétszáz méternyire volt a váltótól, és gyorsított, hogy felkapaszkodjon a hídra. A válaszlépést az ellenfél szándéka határozza meg... Bond nem tudta, hogy a szabotázsakciónak lehet-e köze a Húszas Incidenshez, és ha igen, mi a kapcsolat közöttük, de a közvetlen szándék egyértelmű volt. Ahogy Bond ösztönös válaszlépése is.    –   Ha megpróbálnak elmenekülni, állják útjukat a feljárón, és fogják el őket. Az életüket kíméljék  meg! Beugrott a Jetta vezetőülésébe. A kocsi orrát a mező felé fordította, ahonnan az imént megfigyelt e az éttermet, majd beletaposott a gázpedálba, miközben kiengedte a kuplungot. A könnyű kocsi valósággal kilőtt, a motor és a sebességváltó pedig feljajdult a durva bánásmódtól, miközben áttört a cserjéken, facsemetéken, nárciszokon és a Szerbiában úton-út félen növő málnabokrokon. Kutyák  menekültek az útjából, és a közeli apró házakban sorra kigyulladtak a fények. A lakók dühödten rázták az öklüket felé a kiskertjeikből.  vett tudomást kizárólag arra összpontosított, a sebességet, miközben céljaBond felé nem robogott. Csak két róluk, halvány fény vezette: a holdsarló az hogy égen tartsa és a végzete felé robogó vonata fényszórója, ami sokkal fényesebbnek és kerekebbnek tűnt a mennybolt lámpásánál.  

3.  Nyomasztotta a közeledő halál súlya. 

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

9/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Niall Dunne a gyomok között guggolt, tízméternyire a váltótól. A halványuló kora esti fényben hunyorogva nézte a Szerb Államvasutak mozdonyának vezetőfülkéjét a közeledő tehervonaton, és megint arra gondolt: tragédia. Először is, a halál általános értelemben véve pazarlás, é s Dunne olyan ember volt, aki nem kedvelte a pazarlást  –  már-már bűnnek tartotta. Dízelmotorok, hidraulikus szivattyúk, felvonóhidak, elektromos motorok, számítógépek, gyártósorok... Minden gépet arra terveztek, hogy a lehető legkisebb veszteséggel hajtsa végre a feladatát. A halál úgy nemtűnt, más,ma mint Mégis, esteelpazarolt nincs máshatékonyság. megoldás.   Dél felé nézett, a ragyogó fehér fénysávok irányába, melyeket a vonat fényszórója vetített a sínekre. Körbepillantott. A Mercedes a vonatról nem volt látható, pontosan olyan szögben parkolt le vele, hogy a vezetőfülkéből nézve rejtve maradjon. Ez is a ma esti tervben foglalt pontos kalkulációk  egyike volt. Emlékezetébe idézte a főnöke hangját.   Ez itt Niall. Ő egy zseni. Ő az én tervezőmérnököm...  Dunne most úgy vélte, a mozdonyvezető fejének a körvonalát látja a dízelmozdony vezetőfülkéjében.   Halál... Igyekezett elhessegetni a gondolatot. A vonat már csak háromszázötven-négyszáz méternyire volt. Aldo Karic csatlakozott hozzá.  – A sebesség? – kérdezte Dunne a középkorú szerbet. –  Rendben van? Lassúnak tűnik.  A szerb vaskos angolsággal így felelt:  – Nem, ez jó. Most gyorsít, nézze. Látja. Ez jó. A tagbaszakadt Karic a fogát szívta. A vacsora alatt idegesnek tűnt –  mint bevallotta, nem az esetleges letartóztatása vagy kirúgása miatt, hanem mert oly nehéz eltitkolni tízezer eurót mások elől, a feleségét és a két gyerekét is beleértve. Dunne ismét a vonatot figyelte. Gyors kalkulációt végzett: sebesség, tömeg, lejtés. Igen, valóban jó volt. Még ha valaki me g is próbálná leinteni a vonatot, ha egy belgrádi ellenőr véletlenül észreveszi, hogy valami nincs rendben, és felhívja a mozdonyvezetőt, és utasítja, hogy fékezzen, ezen a ponton már akkor is lehetetlen megállítani a szerelvényt az átállított váltó előtt.  A halál néha szükségszerű, idézte fel magában.   A vonat most kétszázötven méternyire volt. Kilencven másodperc múlva az egésznek vége. És akkor... De mi volt ez? Dunne hirtelen mozgást észlelt a közeli mezőn, egy alaktalan árnyék haladt az egyenetlen talajon egyenesen a sínek felé.  – Látja azt ott? – kérdezte Karicot. A szerbnek a lélegzete is elállt.  – Igen, látom... Egy kocsi! Mi folyik itt? Valóban az volt. A sápadt holdfényben Dunne látta, ahogy a kicsi, világos szedán nekiveselkedik a dombocskáknak, kerülgetve a fákat és a kerítésmaradványokat. H ogyan képes a sofőr ekkora

sebességet tartani egy ilyen útszakaszon? tűnt. Talán tinédzserek, akik valami ostobaLehetetlennek játékot eszeltek ki.  Az őrült gyorsasággal közeledő járműre meredt, és közben igyekezett felmérni a sebességet, a szögeket. Ha a kocsi nem lassít, csak pár másodperce marad átérni a sínen... De a sofőrnek át kellene ugratnia a töltésen, itt nincs átkelőhely. Ila fennakad a sínen, a dízelmozdony szétlapítja, akár egy konzervdobozt. Ám Dunne akcióját ez sem befolyásolná. A vonat félrelökné az apró kocsit, és folytatná útját a végzetes vakvágányon. De várjunk csak, ez meg mi? Dunne rájött, hogy egy rendőrautót lát. De miért nem ég a fényszórója, miért nem szól a szirénája? Biztosan lopott. Talán egy öngyilkosjelölt? Ám a rendőrautó sofőrje nem szándékozott megállni a sínen, sem áthajtani a túloldalra. A kocsi egy utolsót ugratott egy dombtetőről, majd a földnek csapódott, és végül kevéssel az útkanyarulat előtt megállt, úgy negyvenöt méternyire a vonat előtt. A sofőrje   –  egy férfi  –  kiugrott. Sötét színű ruhát viselt. Dunne nem látta közé tisztán, de ahol nem teljes tűnt nyugalommal rendőrnek. Esleguggolt nem is apróbálta mozdonyvezetőt. A sínek rohant, nyolcvanmeg -száz leinteni kilométera  per órás sebességgel közeledő mozdony előtt. 

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

10/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A vonat kürtjének őrjöngő sivítása betöltötte az éjszakát, és a befékezett kerekek alól narancssárga szikraeső szállt.  Amikor a vonat már csak méterekre volt tőle, a férfi leugrott a sínről és eltűnt az árokban.    – Mi folyik itt? – suttogta Karic. Ekkor sárgásfehér villanás csapott fel a sínről a mozdony előtt, és egy pillanattal később Dunne egy ismerős csattanást hallott: egy kis házi készítésű robbanószerkezet vagy gránát robbanását. Pár  másodperc múlva újabb hasonló robbanás hallatszott. Úgy tűnt, aterv, rendőrautó sofőrjének is van saját számítását. terve.  Egy olyan ami keresztülhúzhatja Dunne   Nem, nem rendőr volt, sem öngyilkosjelölt. Hanem olyasvalaki, aki tapasztalt az irányított robbantás terén. Az első robbanás elsöpörte a sínt a talpfákhoz rögzítő sínszögeket, a második pedig kissé oldalra lökte a kilazult sínt, így a dízelmozdony bal kereke lecsúszott róla. Karié mormogott valamit szerbül. Dunne nem vett róla tudomást, nézte, ahogy a mozdony fényszórójának korongja meginog. Ezután a mozdony és a vagonok fülsüketítő zajjal és szörnyű csikorgással lezökkentek a sínről, és hatalmas porfelhőt kavarva végigszántották a földet és a murvát a vasúti töltés mellett.

4. James Bond az árokból nézte, ahogy a mozdony és a vagonok továbbhaladnak, majd lelassulnak a   puha talajon, feltépik a síneket, homokot, port és köveket szórnak szerteszét. Azután előbújt, és felmérte a helyzetet. Pár perc alatt kellett kitalálnia, hogyan hárítsa el a halálos mérget a Dunába

 juttató szabotázsakciót. Miután lefékezetta sínre, a rendőrautóval, felkapott kettőt a gránátok közül, amelyeket a szerbek hoztak magukkal, és felugrott hogy elhelyezze a robbanószerkezeteket. Számítása bevált, a mozdony és a vagonok nem borultak fel, és nem is zuhantak a folyóba. Ő ott siklatta ki a vonatot, ahol a terep még sík volt, ellentétben az ír tervében szereplő helyszínnel. A vonat végül sziszegve, nyögve, csikorogva megállt, nem messze az írtől és a társától, bár Bond nem látta őket a kavargó porban és f üstfelhőben.   Beleszólt a rádióba.  – Itt Vezér Egy. Vétel! Néma csend.  – Ott vannak? – morogta. – Válaszoljanak! Bond a vállát masszírozta, ahol egy forró, süvítő repeszdarab átvágta a dzsekijét és felhasította a  bőrét.  Recsegés. Majd végül:  – A vonat kisiklott! –  az idősebbik szerb hangja volt. – Látta? Merre van?  – Jól figyeljenek!  – Mi történt?  –   Idehallgassanak! Nincs sok időnk. Azt hiszem, megpróbálják majd felrobbantani vagy szétlőni a veszélyes anyagot tartalmazó hordókat. Csak így tudják kiönteni a tartalmukat, tüzet nyitok rájuk, és visszakergetem őket a kocsijuk felé. Várják meg, amíg a   Mercedes ahhoz a sáros részhez ér az étterem mellett, aztán lőjék ki a kerekeit, és ne engedjék  kiszállni őket!   –  Lőjük le őket most rögtön!   –  Nem. Ne tegyenek semmit, amíg az étterem mellé nem érnek! A Mercedesben nem tudnak védekezni. Kénytelenek lesznek megadni magukat. Értenek engem? A rádió elnémult. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

11/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A fenébe. Bond a porfelhőn át elindult arrafelé, ahol a veszélyes anyagokat szállító harmadik  vagon várta, hogy felszakítsák az oldalát.

Niall Dunne igyekezett rekonstruálni, mi történt. Tudta, hogy megeshet, hogy rögtönöznie kell, de erre az egyre nem számított: megelőző csapásra egy ismeretlen ellenféltől.   Óvatosan körülnézett megfigyelőhelyéről, egy bokor mellől, nem messze onnan, ahol a mozdony füstölögve, kattogva, sziszegve megállt. A támadó láthatatlan volt, elrejtette az éjszaka sötétje, a por és a füst. De az is lehet, hogy elsodorta a vonat. Vagy elmenekült. Dunne a vállára emelte a hátizsákot, megkerülte a mozdonyt, és átment a másik oldalra, ahol a kisiklott vagonok fedezéket biztosítanak neki a behatoló elől – ha ugyan él még, és a közelben van. Dunne furcsamód megkönnyebbült, már nem érezte a gyötrő aggodalmat. A halál végül nem következett be. Felkészült rá, elszánta magát  –   a főnökért természetesen bármire képes volt  – , de az ismeretlen beavatkozása eldöntötte a kérdést. Ahogy közelebb ért a dízelmozdonyhoz, önkéntelenül is megcsodálta a hatalmas gépet. Ilyen öreg, ütött-kopott, amerikai General Electric Dash 8-40B típusú mozdonyt sokat látni a Balkánon, de klasszikus szépség volt, négyezer lóerővel. Nézte az acéllemezeket, a kerekeket, a szellőzőket, a

csapágyakat, a szelepeket, a rugókat,Igen, a tömlőket és csöveket... Minden olyan gyönyörű, olyan elegáns hogy... volt rajta, egyszerű és funkcionális. n agy megkönnyebbülés, Összerezzent, mert egy férfi támolygott felé, és segítségért könyörgött. A mozdonyvezető volt. Dunne kétszer fejbe lőtte.  Óriási megkönnyebbülés volt számára, hogy nem kellett megtennie azt, amitől rettegett: hogy ennek a csodálatos gépnek a halálát okozza. A kezével végigsimította a mozdony oldalát, ahogy egy apa cirógatja meg beteg gyermeke haját, ha felszökik a láza. A dízelmozdony néhány hónap múlva újra munkába áll majd. Niall Dunne megigazította a vállán a hátizsákot, majd besurrant a vagonok közé, hogy munkához lásson.

5. A két lövés, amit James Bond hallott, nem a veszélyes anyagot szállító vagont találta el  –   azt ő fedezte harmincméternyi távolságból. Úgy vélte, hogy a mozdonyvezető lehetett az áldozat, és talán a váltótársa. Ekkor a porfelhőben megpillantotta az írt. A két fémhulladékkal megrakott, közvetlenül a mozdony után csatolt vagon között állt, kezében egy fekete pisztollyal. A vállán egy hátizsák volt. Úgy tűnt, tele van, ami azt jelentette, hogy amennyiben fel akarja robbantani a veszélyes hulladékkal teli hordókat, még nem telepítette a robbanóanyagot. Bond célzott és két lövést adott le az ír mellé, hogy visszavonulásra kényszerítse a Mercedeshez. A férfi meglepetten leguggolt, majd gyorsan eltűnt.  Bond a sínpárnak az étterem felőli oldalára pillantott, ahol a Mercedes parkolt. Összeszorította a száját. A szerb ügynökök nem követték az utasításait. Most a szerszámosbódé mellett álltak, az ír szláv társát már a földre kényszerítették, és műanyag bilincset szorítottak a csuklójára. És most a vonat felé közelítettek. Hozzá nem értés... Bond talpra ugrott, és fejét lehúzva rohant feléjük.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

12/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A szerbek a sínekre mutogattak. A hátizsák most a földön volt, a mozdonyhoz közeli magas növények között, és félig eltakart egy férfit. Az ügynökök lekuporodtak és óvatosabban nyomultak előre.   A táska az íré volt... De mögötte valaki más rejtőzött. Valószínűleg a mozdonyvezető holtteste.    – Ne! – suttogta Bond a rádióba. – Ez csapda!... Hallanak engem? De az idősebbik ügynök nem hallgatott rá. Előrébb lépett, és azt kiáltotta:  – Ne mrdaj! Ne mozdulj!

Abban a pillanatban az ír kihajolt a mozdony vezetőfülkéjéből, és elsütötte a pisztolyát. Fejen találta az ügynököt, aki elvágódott a földön. Fiatalabb kollegája azt hitte, hogy a földön fekvő férfi lőtt, így automata fegyveréből egy tárat  beleeresztett a mozdonyvezető holttestébe.   – Opasnost! – kiáltotta Bond. De már késő volt. Az ír ismét kihajolt a vezetőfülkéből, és a fiatalabb ügynök jobb karját találta el a könyök közelében. A férfi elejtette a fegyverét, felordított és a földre zuhant. Miközben az ír kiugrott a vonatból, vagy fél tucatszor rálőtt Bondra, aki viszonozta a tü zet, ellenfele lábára és bokájára célozva. De a sűrű füstben és párában nem találta el. Az ír fegyverét a pisztolytáskájába csúsztatta, vállára kapta a hátizsákot, és a fiatalabbik ügynököt a Mercedes felé vonszolva eltűnt.  Bond visszarohant a Jettához, beugrott a volán mögé, és elporzott. Öt perccel később átugratott egy dombocskán, majd végül csúszva landolt a mezőn a Restoran Rostilj mögött. A helyszínen teljes volt a zűrzavar, a vendégek és a személyzet fejvesztve menekültek. A Mercedes már nem volt ott . A kisiklott vonat felé pillantva Bond látta, hogy az ír nem csak az idősebbik ügynökkel végzett, de saját társával, a szerbbel is, akivel együtt vacsorázott. Lelőtte a hason fekvő, összekötözött kezű férfit.   Bond kiugrott a Jettából, és megmotozta a hullát, hátha talál a zsebeiben valami érdemlegeset, de az ír elvitte a tárcáját és minden egyebet is. Bond elővette a saját Oakley napszemüvegét, megtörölgette, majd a lencsére nyomta a halott hüvelyk és mutatóujját. Aztán visszarohant a Jettához, a volán mögé ugrott, és száztíz kilo méteres sebességgel a Mercedes után száguldott, mit sem törődve a kanyargós úttal és a kátyúkkal. Pár perccel később valami világos színűt pillantott meg az út szélén. Beletaposott a fékbe, kis híján elveszítve uralmát a kifaroló kocsi fölött, majd végül füstölgő gumikkal megállt alig pár méterre a fiatalabb ügynöktől. Kiszállt, és a remegő, zokogó fiatalember fölé hajolt. A karján súlyos volt sérülés, és sok vért vesztett. Az egyik cipője hiányzott, és az egyik lábkörme is. Az ír m egkínozta. Bond kinyitotta rugós kését, a borotvaéles pengével felhasította a fiú ingét, és a csíkot a karja köré kötözte. Az út mentén talált bot segítségével érszorítót készített, és elállította a vérzést. Lehajolt, és letörölte a verejtéket a fiú arcáról.  – Merre ment? A fiatalember levegő után kapkodott, az arca eltorzult a fájdalomtól, és összefüggéstelenül motyogott valamit szerbül. Amikor felismerte Bondot, azt nyögte:  – Hívja fel a bátyámat... Vigyen a kórházba! Megmondom, hová. Tudnom kell, merre ment. Pedig megpróbálta. De én semmit se mondtam magáról.  – Én nem mondtam semmit. A fiatalember természetesen mindent elárult a műveletről, amit tudott, de mindez most nem számított.  – Merre ment? – kérdezte Bond.  – A kórházba... Vigyen be, és megmondom.  –  Mondja meg, vagy öt perc múlva meghal  –  mondta Bond nyugodt hangon, és meglazította a szorítókötést a fiatal férfi karján. A sebből spriccelt a vér.   A fiatalember könnyes szemmel pislogott.  –  Jól van, maga szemét! Azt kérdezte, hogyan lehet kijutni az E-75-ösre, az a gyors út Magyarország felé a 21-es főútról. Észak felé megy. Segítsen!  Bond ismét még szorosabbra a kötést. tudta, hogy azBond ír nem észak saját felé indult: a férfi könyörtelen és okos csavarta stratéga volt. Nem Természetesen volt szüksége útbaigazításra. az Írben szakmai elkötelezettségét látta viszont. A férfi már nyilván azelőtt az eszébe véste Novi Sad környékének földrajzi adottságait, hogy megérkezett volna Szerbiába. Valószínűleg dél felé indult a http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

13/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

21-es úton, ami az egyetlen főút a közelben. Az úti célja Belgrád lehet, vagy egy környékbeli kimenekítési pont. Bond végigtapogatta a fiatalember zsebeit, és megtalálta a mobilját. Beütötte a 112-es segélyhívó számot. Amikor hallotta, hogy egy női hang válaszol, a telefont a fiatalember szája mellé támaszt otta, és visszarohant a Jettához. Ezután kizárólag arra összpontosított, hogy a lehető legnagyobb sebességgel haladjon az egyenetlen úton, és belemerült a fékezés és kormányzás koreográfiájába. Az egyik kanyart túl gyorsan vette be, a kocsi megcsúszott és átlépte a záróvonalat. Egy teherautó

közeledett, méghozzá egy ajókora, cirill feliratú jármű. A sofőr lehúzódott és dühösen dudált. Mond visszarántotta a kormányt saját sávjába, centiméterekkel kerülve el az ütközést, és haladt tovább az egyetlen nyomon, ami elvezetheti Noah-hoz és a pénteki áldozatok ezreihez. Öt perccel később, a 21-es főúthoz közeledve Bond lassított. Elöl narancsszínű lángnyelveket látott, a kígyózó füst elhomályosította a holdat és a csillagokat. Hamarosan odaért a baleset helyszínére. Az Ír nem tudta bevenni az éles kanyart, és hogy megmeneküljön, egy széles fűsávnak  látszó terület felé kormányozta a kocsit. De a bokrok mögött valójában egy meredek partfal húzódott. A kocsi lezuhant és felborult. A motorja lángolt. Bond lehúzódott, leállította a Jetta motorját, és kiszállt. Előhúzta a Walthert, és félig rohanva, félig csúszva leereszkedett a partfalon odáig, ahol a kocsi feküdt. Menet közben felmérte a lehetséges veszélyforrásokat, de nem látott semmit. Amikor a kocsi mellé ért, megállt. Az ír halott volt. Még most is be volt szíjazva az ülésébe, a karja lefelé lógott. Az arcát és a nyakát vér borította, mely tócsába gyűlt a felborult kocsi plafonján.  Bond hunyorgott a füsttől, miközben berúgta a kocsi vezetőülés felőli ablakát, hogy ki rángassa a holttestet. Magához akarta venni a férfi mobilját és minden egyebet, amit a zsebeiben talál, hogy azután feltörje a csomagtartót, és elvigye a csomagokat és a laptopokat. Ismét kipattintotta a rugós kést, hogy elvágja a biztonsági övét. A távolb ól szirénák egyre erősödő vijjogása hallatszott. Visszanézett az útra. A tűzoltókocsik még kilométerekre voltak, de hamarosan ideérnek. Nincs vesztegetni való idő! Az égő motorból egyre magasabbra csaptak a lángok. A füst fojtogatta. Miközben nekilátott, hogy elvágja az övét, hirtelen beléhasított egy gondolat. Tűzoltók? Ilyen hamar? Itt valami nem stimmel. A rendőrség már úton lehet, de a tűzoltóság még nem. Megragadta a sofőr  véres haját, és maga felé fordította a fejét. A halott nem az ír volt. Bond a férfi dzsekijére meredt: a cirill felirat ugyanaz volt, mint a teherautón, amivel az imént majdnem összeütközött. Az ír megállította a járművet. Elvágta a sofőr  torkát, beszíjazta a Mercedes ülésébe, majd értesítette a helyi tűzoltóságot, hogy lassítsa a for galmat, és megakadályozza, hogy Bond tovább üldözze. Az ír természetesen magával vitte a hátizsákját és minden egyebet, ami a csomagtartóban volt. A felborult kocsi belsejében, a hátsó ülés feletti plafonon azért talált néhány papírdarabot. Gyorsan zsebre vágta őket, még mielőtt a lángok meghátrálásra kényszerítették. Visszarohant a Jettához, és elporzott a 21-es főút felé, az egyre közelebbről villogó szirénákkal ellentétes irányba.   -ra hasonlított, de kicsivel nagyobb volt Előhalászta a mobilját. A készülék leginkább egy iPhoneegyéb annál, és speciális optikai és audiorendszerekkel, valamint kiegészítőkkel volt felszerelve. A készülék egyszerre több telefont tartalmazott  –  egy olyat, amelyet az ügynök hivatalos vagy nem hivatalos fedőnevére regisztráltak, valamint egy rejtett készüléket, amely műveleti alkalmazások és titkosító algoritmusok százait tartalmazta. (A készülék a Q Csoport saját fejlesztése volt, így az irodában nem telt el egy teljes nap, és valakinek máris sikerült a szellemes iQPhone névvel előrukkolnia.)  Előhívta az alkalmazást, amely elsőbbsé gi kapcsolatot biztosított a GCH Q nyomkövető központjával. A hangfelismerő rendszernek megadta az ír által vezetett sárga Zastava Eurozeta teherautó leírását. Az eheltenhami számítógép ilyenkor automatikusan felismerte Bond tartózkodási helyét, meghatározta a teherautó valószínűsíthető útvonalát, majd továbbította az információt a

műholdnak, azkésőbb pedig keresni és követni kezdte Remek. a leírásnak megfelelő járműveket Öt perccel megcsörrent a telefonja. A kijelzőre pillantott.   a környéken.   De az üzenet nem a nyomkövetőktől jött, hanem Bill  Tannertől, Bond egységének a vezérkari főnökétől. Az üzenet tárgyánál ez állt: V ÉSZMERÜLÉS  –  ami az jelentette, hogy az üzenet sürgős.  http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

14/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond hol az utat, hol a telefont nézte, miközben ezt olvasta:

A GCHQ lehallgatta: a szerb ügynök, aki a 20-as Incidens művelet során a kísérőd volt, úton a kórház felé meghalt. Jelentette, hogy a sorsára hagytad. A szerbek elfogatóparancsot adtak ki. Azonnal hagyd el az országot.

Hétfő  A SZEMETESEMBER

6. Három és félórányi alvás után, reggel hétkor James Bondot mo  biltelefonja ébresztőjének  elektronikus csörgése riasztotta fel a lakásában, Chelsea-ben. Tekintete a kis hálószoba fehér   plafonjára fókuszált. Kettőt pislogott, majd a vállában, a fején és a térdében érzett fájdalomról megfeledkezve kiugrott a franciaágyból, és máris dolgozott benne a késztetés, hogy ismét az ír és Noah nyomába eredjen. A Novi Sad-i bevetésen viselt ruhái a keményfa padlón hevertek. A harcászati öltözéket egy katonai zsákba dobta, összeszedte a többi ruhadarabot is, majd az egészet a szennyesbe tette, figyelmességből skót házvezetőnője, May iránt, aki hetente háromszor jött, hogy rendbe tegye a lakást. Bond fejében meg sem fordult a gondolat, hogy a ruháit May rámolja el helyette. Meztelenül átment a fürdőszobába, és még épp elviselhetően forróra állította a zuhanyt, majd egy illatmentes szappannal alaposan végigdörzsölte a testét. Ezután hidegre állította a csapot, és addig állt a jeges vízsugár alatt, ameddig csak bírt, majd kilépett a zuhanyfülkéből, és megszárítkozott. Megvizsgálta az előző este szerzett sérüléseit: két jókora, padlizsánszínű zúzódás volt a lábán, pár  karcolás a vállán, és a vágás, amit a gránátszilánk okozott. Semmi komoly. Megborotválkozott a nehéz, dupla pengéjű borotvával, amelynek a nyele könnyű bölényszarvból készült. Nem abból a megfontolásból használta ezt a finom szerszámot, hogy kevésbé környezetszennyező, mint a többség által preferált eldobható műanyag borotvák, hanem egyszerű en

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

15/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

azért, mert simább lett tőle az arca –  és persze mert a használata némi ügyességet igényelt, James Bond pedig még az ilyen apró kihívásokban is örömét lelte. Hét óra tizenötre felöltözött: egy sötétkék Canali öltönyt vett fel, Sca Island pamutból készült fehér inggel, és hozzá burgundivörös selyem nyakkendőt kötött, ez utóbbiak Turnbull öt Asser márkájúak voltak. Fekete mokaszint húzott, hiszen fűzős cipőt kizárólag a   bevetések során viselt, vagy ha a szakma megkívánta, például ha a cipőfűző hurkolása út  ján kellett titkos üzenetet továbbítania egy másik ügynöknek. A csuklójára acél egyéb Rolexfunkcióval Oyster Perpetual karóráját,Bond a 34nem mm-es ez aa dátumablakon kívülcsatolta semmiféle nem rendelkezett. akartamodellt: tudni, hogy hold épp melyik fázisában tart, vagy hogy pontosan mikor tetőzik a dagály Southamptonnál. Es azt gyanította, hogy igen kevés ember akarja valóban tudni. Kedvenc étkezését, a reggelit legtöbbször egy kis szállodában költötte el a közeli Pont Streeten. És néha otthon is sütött magának rántottát három tojásból, ír vajjal  –  ez azon kevés ételek közé tartozott, amit képes volt maga elkészíteni. A gőzölgő rántotta mellé pirított szalonna és ropogós, teljes kiőrlésű pirítós dukált, szintén ír vajjal és lekvárral. De a Húszas Incidens nem várhatott, így ma nem volt ideje reggelizni. Helyette főzött magának  egy csésze méregerős Jamaica Blue Mountain kávét, s azt kortyolgatta egy porcelánbögréből, míg a Radio 4 híreit hallgatta, hogy megtudja, a tegnapi vonatbaleset és a halálesetek bekerültek-e a nemzetközi híradásokba. Szerencsére nem. Zsebre vágta a tárcáját, a készpénzét és a kocsikulcsot is. Felkapta a Szerbiában begyűjtött tárgyakkal teli műanyag zacskót és a zárt fémdobozt, amelyben a pisztolyát és a lőszerét tartotta, hiszen Angliában a törvény szerint nem viselhetett fegyvert. Lesietett két egykori tágas istállóból átalakított lakása lépcsőjén. Kinyitotta az ajtót, és belépett a garázsba. A szűk helyen a pótkerekek és a szerszámok mellett épp hogy elfért a két kocsi. Az újab bik autóba szállt be. A Bentley Continental GT legújabb modelljét a márka jellegzetes gránitszürke árnyalatára dukkózták, belül puha, fekete bőr borította.   A W12-es turbómotor felmordult. Bond egy pöccintéssel egyesbe lökte a sebességváltót, és kigördült az útra. Bár a garázsban álló kocsiban kevesebb volt az erő és több a szeszély, eleganciában nem maradt le a Bentley mögött: az 1960-as évekből származó Jaguar  E-type egykor Bond apjáé volt. Bond észak felé vette az irányt a forgalomban a sok tízezer emberr el együtt, akik a hét első napján hozzá hasonlóan útnak indultak valamelyik londoni irodaépület felé  –  bár Bond esetében ez a hétköznapi kép természetesen nem fedte a valóságot. Pontosan ugyanez állt a munkáltatójára is. Három évvel ezelőtt James Bond egy szürke íróasztal mellett ült a Honvédelmi Minisztérium masszív, szürke épületében a Whitehallon, bár aznap odakint az ég nem szürke volt, hanem olyan kék, akár egy skóciai tó tükre egy verőfényes nyári napon. Miután kilépett a Királyi Haditengerészet tartalékos állományából, nem vágyott sem ügyfélkapcsolati állásra a Saatchi és Saatchi reklámcégnél, sem éves mérlegek ellenőrzésére a NatWest banknál, így hát felhívta az egyik volt iskolatársát, aki szintén a vívócsapat tagja volt egykori iskolájában, a Kettesben. Ö azt javasolta, próbálkozzon a Honvédelmi Hírszerzésnél. Rövid időt töltött itt el, a felettesei által célratörőnek és értékesnek mondott elemzéseket írt, majd érdeklődött a főnökénél, hogy esetleg nem nyílna -e lehetőség némiképp mozgalmasabb munkak örre. Nem sokkal a beszélgetésük után egy titokzatos, kézzel írt levél érkezett, amelyben ebédre invitálták a Pall Mallon található Travellers Clubba. A kérdéses napon Bondot bevezették az ebédlőbe, és leültették egy sarokba, szemben egy hatvanas éveinek közepén járó, zömök férfival, aki csak „Admirális” néven mutatkozott be. Szürke öltönyt viselt, amely színben tökéletesen illett a szeme színéhez. Tokája volt, ritkuló, barnás-őszes haját hátrafésülte, alatta jól látszott néhány jókora anyajegy. Az Admirális rezzenéstelen arccal nézte Bondot, tekintete nem volt sem kihívó, sem lenéző, sem kellemetlenül fürkésző. Bond állta a tekintetét  – az olyan ember, aki ölt már, és maga is szembenézett a halállal, nem fél farkasszemet nézni senkivel. De arra Nemhamar fogtakrájött, kezet.hogy fogalma sincs arról, mi járhat asztaltársa fejében.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

16/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Megérkeztek az étlapok. Bond párolt laposhalat rendelt roston, hollandi mártással, főtt krumplival   és grillezett spárgával. Az Admirális a grillezett vesepecsenyét választotta pirított szalonnával, majd Bondnak szegezte a kérdést:  – Bort?  – Igen, innék.  – Maga választ.  – Azt hiszem, burgundit kérek – felelte Bond. – Egy Cóte de Beaune-t? Vagy Chablis-t? az Alex Gambal Pulignyt? – javasolta a pincér.  –   – Esetleg Tökéletes. A palack egy pillanattal később megérkezett. A pincér gyakorlott mozdulattal bemutatta a címkét, majd kitöltött egy keveset Bond poharába. A bor sápadt vajszínű volt, testes és kitűnő, és épp megfelelő hőmérsékletű, nem hűtötték túl. Bond belekortyolt, bel egyczően bólintott, mire a pincér félig töltötte a poharakat. Amint a pincér távozott, az idősebb férfi rekedt hangon így szólt:   –  Maga régi motoros a szakmában, ahogy én is. Egyikünket sem érdekli a bájcsevegés. Azért kértem, jöjjön ide, hogy állást ajánljak magának.  – Magam is erre gondoltam, uram  – felelte Bond. Az utolsó szót nem állt szándékában hozzátenni, de lehetetlen volt elkerülni.  –   Talán ismeri a szabályt, a Travellersben nem szokás hivatalos iratokat elővenni. Attól tartok, ezt most meg kell szegnünk.  –   Az idősebb férfi egy borítékot húzott elő zakója belső zsebéből, és átnyújtotta Bondnak. –  Ez hasonló a hivatali titoktartásról szóló törvény által előírt nyilatkozathoz.    – Azt már aláírtam.  –  Persze, de a Honvédelmi Hírszerzés részére  –  vágta rá a férfi, elárulva türelmetlenségét, hogy kézenfekvő dolgokat kell elmondania. – De ez komolyabb szankciókat tartalmaz. Olvassa át. Bond így is tett. A szankciók valóban komolyabbak voltak. Az Admirális így szólt:  –  Ha nem érdekli a dolog, megebédelünk, beszélgetünk a választási eredményekről, a skóciai lazachorgászatról vagy arról, hogy azok az átkozott új-zélandiak megint elvertek bennünket, azután kiki visszatér a saját irodájába. Azzal felvonta bozontos szemöldökét. Bond csupán egy pillanatig habozott, majd odafirkantotta a nevét a vonalra, és átnyújtotta a papírt. Az irat nyomban el is tűnt.   Egy kortyintás a borból.  – Hallott már a Special Operations Executive- ről?   –  Igen, hallottam  –  Bond kevés embert bálványozott, de Winston Churchill a lista elején volt. Churchill ifjú riporterként és katonaként Kubában és Szudánban megtanulta tisztelni a gerillahadviselést, és később, a második világháború kitörése után Mugh Daltonnal, a gazdasági hadviselés miniszterével létrehozták ezt a szervezetet, a Különleges Hadművele tek Végrehajtó Egységét. A cél az volt, hogy felfegyverezzék a partizánokat a német védelmi vonalak mögött,

valamint hogy brit kémeket és szabotőröket dobjanakkárokat le ejtőernyővel. A szervezet, amelyet Churchill titkos hadseregeként is emlegettek, felbecsülhetetlen okozott a náciknak.  – Jó csapat – jegyezte meg az Admirális, majd azt dörmögte:  –  A háború után felszámolták. Ügynökségek közötti perpatvarok, szervezeti nehézségek, az MI6nél és a kormányon belül folyó belharcok miatt. Belekortyolt az illatos borba, és amíg ettek, a beszélgetés lelassult. Az ebéd kitűnő volt, ezt Bond meg is jegyezte. Az Admirális reszelős hangon így szólt:    –  A konyhafőnök érti a dolgát. Nem akar amerikai főzőműsorokban szerepelni. Ismeri az Ötös és a Hatos megalakulásának a történetét?  – Igen, uram, sokat olvastam róla. 1909-  ben egy esetleges német inváziótól és az Angliát ellepő kémektől tartva (a félelmeket furcsamód detektívregények tápláltak) az Admiralitás és asokkal Hadügyminisztérium megalapítottaa anépszerű Secret Service Bureau-t, azaz a Titkosszolgálati Irodát. Nem később az SSB kettéoszlott: a Katonai Hírszerzési Igazgatóság 5-ös szekciója, azaz az M15 a belbiztonságért lett

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

17/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

felelős, a 6-os szekció, az MI6 pedig a külföldi kémtevékenységre szakosodott. A Hatos a legrégebbi folyamatosan működő kémszervezet a világon, bár Kína ezt vitatja.    –  Mi az, ami mindkettő esetében szembetűnő? – tette fel a kérdést az Admirális. Bond még csak találgatni sem tudott.  –  A kézenfekvő tagadhatóság –  mormogta az idősebb férfi.   –  Mind az Ötös, mind a hatos részleget önállósították, így sem a koronának, sem a miniszterelnöknek, sem a kabinetnek, sem a Hadügyminisztériumnak nem kellett beleártania magát a kémkedés mesterségébe. akták, Most épp ilyen rossz amegsértése, helyzet. Mindenki figyeli, mit csinál az Ötös és a piszkos Hatos. Kozmetikázott a magánszféra politikai azt kémkedés, törvénytelen likvidálásokról keringő pletykák... Mindenki az átláthatóságot kéri számon. Az persze, úgy tűnik , senkit sem érdekel, hogy a háború természete is változóban van, hogy a másik oldal már nem igazán tartja be a szabályokat. Újabb kortyintás a borból.  –   Bizonyos körökben úgy gondolják, hogy nekünk is más szabályok szerint kell játszanunk. Főleg szeptember 11. és július 7. után.  – Tehát, ha jól értem, arról beszél, hogy megalakítja az SOE új verzióját, ami technikai értelemben nem része sem az Ötösnek, sem a Hatosnak, sem a Honvédelmi Minisztériumnak. Az Admirális elkapta Bond tekintetét.  –  Olvastam a jelentéseket az afganisztáni teljesítményéről. Tartalékos haditengerész, mégis az előrenyomuló szárazföldi egységekkel mozgott együtt. Nem kis teljesítmény –   szegeződött rá a hideg szempár.  –  Úgy tudom, nem teljesen hivatalos akciókban is részt vett az ellenséges vonalak mögött. Magának köszönhetően pár bajkeverő kikerült a forgalomból.   Bond épp kortyolni készült a chardonnay legnemesebb megtestesülésének számító PulignyMontrachet- ből, de letette a poharat. Erről meg honnan az ördögből szerzett tudomást az öreg?  A férfi halk, egyenletes hangon így folytatta:  –   Nincs hiány olyan fickókban a légierő és a haditengerészet elit alakulatainál, akik jól bánnak a késsel vagy a távcsöves puskával. De ők nem feltétlenül találják fel magunkat egyéb, fogalmazzunk úgy, bonyolultabb helyzetekben. És rengeteg tehetséges fickó dolgozik az Ötösnél és a hatosnál, akik tudják, mi a különbség...  –  itt elhallgatott, és Bond poharára pillantott – ...a Cote de Beaune és a Cote de Nuits között, és ugyanolyan folyékonyan beszélnek franciául, mint arabul, de a vér látványától elájulnak, akár a sajátjuk, akár a másé. Az acélszínű tekintet most Bondra szegeződött.    – Úgy tűnik, maga mindkét típusból a legjobbat testesíti meg, és ez ritka kombináció.   Az Admirális kését és villáját a csontszínű porcelánra helyezte.    – Ami a kérdését illeti...  – A kérdésemet...?  –  A Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységének ismételt életre hívásáról. A válasz igen. Ami azt illeti, a szervezet már létezik is. Volna kedve csatlakozni hozzá? felelte Bond habozás nélkül.  –  Bár azért azt megkérdezném, hogy pontosan mivel is  –  Volnaa – szervezet. foglalkozik Az Admirális egy pillanatig elgondolkodott, mintha egy jól megválasztott fordulattal elvenné a válasz élét.  –  A küldetésünk egyszerű – válaszolta. – Megvédeni a Birodalmat – bármi áron.

7.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

18/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Elegáns, halkan doromboló Bentley-jében Bond félórás araszolás után most ennek a szervezetnek a londoni belvárosban, a Regent’s Park közelében álló központi épülete felé tartott. Munkáltatója neve majdnem olyan homályos volt, mint a Külön leges Hadműveletek Végrehajtó Egységéé. Overseas Development Group, azaz Tengerentúli Fejlesztési Csoport. A cég vezérigazgatója az Admirális volt, akit csak M. néven ismertek. Az ODG hivatalosan brit cégeknek segített a külföldi terjeszkedés és befektetések terén. Bond hivatalos fedőfoglalkozása szerint biztonsági és kockázatelemzőként dolgozott a cégen belül. Munkája abból hogynem a világot járta, éshogy felmérte az üzleti kockázatokat. Azállt,már számított, amint földet ért egy idegen országban, nem hivatalos fedőszemélyiséget vett fel fiktív személyazonossággal. Az Excel táblázatokat eltette, helyettük felvette a 5.11 márkájú harcászati öltözékét, és felfegyverkezett egy .308-as kaliberű, Nikon Buckmaster  távcsővel felszerelt puskával. Vagy esetleg egy Savile Row -n varratott öltönybe bújt, és pókerasztalhoz ült egy csecsen fegyverkereskedővel, hogy felmérje, hányan őrzik az illetőt, előkészítve az este fő attrakcióját: a férfi elfogását és elszállítását egy lengyelországi titkos létesítménybe. Az ODG feltűnésmentesen húzta meg magát a Külügyi és Nemzetközösségi Minis ztérium hierarchiájában, a székhelye pedig egy keskeny, hatemeletes Edward korabeli épület volt a Devonshire Street közelében. A nyüzsgő Marylebone Streettől semmitmondó, de remek álcát nyújtó ügyvédi irodák, civil szervezetek és orvosi rendelők sora válas ztotta el. Bond behajtott az épület alatti mélygarázshoz vezető alagút be  járatán. Rápillantott az íriszszkennerre, majd egy biztonsági őr újból igazoltatta. Az úttorlasz lesüllyedt, ő pedig előregördült a kocsival, és parkolóhelyet keresett magának. A lift szintén ellenőrizte Bond kék szemét, mielőtt felvitte volna a földszintre. Itt Bond belépett a fegyvermester irodájába, és a lezárt acéldobozt átadta a vörös hajú Freddy Menziesnek, aki korábban tizedesként szolgált az SAS-nél, és a lőfegyverek egyik legnagyobb szakértője volt a szakmában. Ő  gondoskodott róla, hogy a Walthert megtisztítsák, megolajozzák, és ellenőrizzék, nem érte-e sérülés, a tárakat pedig a Bond által kedvelt lőszerrel töltötték meg.    – Félóra múlva kész lesz – mondta Menzies. – Jól viselkedett a kicsike, 007-es? Bár Bond szakmai vonzalmat érzett bizonyos eszközök iránt, sosem személyesítette meg őket. De egy .40-es kaliberű Walther, még a kisméretű Police Pistol Short is, mindenképp hímneműnek  minősült volna a szemében.   –  Jól működött – felelte. A lifttel felment a harmadikra, ahol balra fordult, és végighaladt egy jellegtelen, fehérre festett folyosón, amelynek falai kissé kopottak voltak; egyhangúságukat a Cromwell és Viktória korabeli Londont ábrázoló nyomatok és csatajelenetek törték meg. Az ablak párkányokat jótékony kezek növényekkel és vázákkal díszítették  –   természetesen művirágokkal, hiszen a valódi növények  öntözéséhez és gondozásához külsős személyzetet kellett volna alkalmazni.   Bond egy fiatal nőt pillantott meg az egyik íróasztal előtt a munkaállomásokkal teli nagy, nyitott tér túlsó végében. Fenséges teremtés, gondolta magában, amikor egy hónappal ezelőtt először 

találkozott keretezte, vele. A lány szívszépséges alakú arcát, magas járomcsontját a Rossetti képeiről ismerős vörös hajkorona a fúrtok halántékától a válláig omlottak. Állát egy apró gödröcske tette aszimmetrikussá, amit Bond különösen bájosnak talált. Aranyos-zöldes árnyalatokban játszó mogyorószín szeme fürkészőn viszonozta a másik tekintetét, és az alakja pontosan olyan volt, amilyennek Bond szerint egy női alaknak lennie kellett: karcsú és elegáns. Festetlen körmeit rövidre vágva viselte. Aznap térdig érő fekete szoknya volt rajta, és egy magasan záródó, barackszínű blúz, ami mégis elég vékony volt ahhoz, hogy egészen finoman sejtesse az alatta viselt csipkét, így egyszerre volt ízléses és k acér. A lány lábára tejeskávé színű harisnya simult.   Harisnya vagy harisnyanadrág? Bond önkéntelenül is elgondolkodott ezen. Ophelia Maidenstone hírszerzési elemző volt az MI6 -nél. Az ODG-hez összekötő tisztként helyezték, mivel a cég nem hírszerző szervezet volt, hanem elsősorban műveleti -taktikai egység. Ennek a kabinethez ésnevezték. a miniszterelnökhöz ahogy amegfelelően hírszerzési információkat Az ODG fő hasonlóan beszállítójafelhasználója a Hatos volt.volt   a „ termékeknek”, Bond figyelmét először  bevallottan Philly külseje és határozott modora keltette fel, de faradhatatlan munkája és leleményessége lenyűgözte. De legalább ennyire imponált neki a lány http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

19/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

vonzalmat a sebesség iránt. A kedvenc járműve egy 1966 -os BSA Spitfire volt, az A65-ös, az egyik legszebb motorbicikli, amit valaha gyártottak. Nem ez a legerősebb motor, ami a Birmingham Small Arms gyártósoráról legördült, de igazi klasszikus volt, és ha gondosan finomhangolták (ezt Philly saját kezűleg végezte el), indulásnál széles gumicsíkot húzott maga után. Philly azt mesélte Bondnak, hogy   bármilyen is az idő, ő szeret motorozni, ezért vett magának egy szigetelt bőr kezeslábast, így akkor  száguldozhat, amikor csak kedve tartja. Bond, aki ezt az overallt teljesen testhez simuló ruhadarabként képzelte el, felvonta a szemöldökét. Cserébe egy gunyoros mosolyt kapott, ami elárulta, hogy a gesztus úgyKésőbb pattant le a lányról, akár egymenyasszony. rosszul célzottAlövedék. kiderült, hogy már gyűrűn, amit Bond rögtön észrevett, egy megtévesztő rubintkő díszlett.  Ez rövidre is zárta a dolgot. Philly most ellenállhatatlan mosollyal pillantott fel.  – Szervusz, James... Miért nézel így rám?  – Szükségem van rád. A lány hátrasimított egy elszabadult hajfürtöt.  – Örömmel segítenék, de most épp Johnnak dolgozom. Szudánban van. Mindjárt elkezdenek lőni.  A szudániak már több mint száz esztendeje harcban álltak a britekkel, az egyiptomiakkal, a többi afrikai szomszédjukkal – és önmagukkal is. A Vörös-tengerhez közel fekvő tartományokból álló Keleti Szövetség el akart szakadni, hogy egy mérsékelt, szekuláris államot hozzon létre. A kartúmi rezsim, amelyet a közelmúltban meggyengített egy délen induló függetlenségi mozgalom, nem örült a kezdeményezésnek.  – Tudom – felelte Bond. – Eredetileg én mentem volna oda. De helyette Belgrád jutott.  – Ott jobb a koszt – mondta a lány keresett komolysággal.  – Már ha kedveled a szilvát.  –  Csak arról lenne szó, hogy begyűjtöttem pár bizonyítékot Szerbiában, és át kellene nézni őket.    – Nálad sohasem „csak” arról van szó, James. A lány telefonja megcsörrent. Összevonta a szemöldökét, és a kijelzőre pillantott. Miközben felvette a telefont, átható mogyorószín tekintetét Jamesen nyugtatta, és némi derültséggel figyelte.  – Értem – mondta, majd miután letette a telefont, még hozzátette:  – Megmozgattál pár szálat. Vagy megfenyegettél valakit.  – Hogy én? Soha.  – Úgy fest, hogy az afrikai háborúnak nélkülem kell folytatódnia. Odament egy másik munkaállomáshoz, és átadta a kartúmi aktát egyik hírszerzőnek.   Bond leült. Valami megváltozott a lány személyes terében, de nem jött rá, mi az. Talán rendet rakott, vagy átrendezte a bútorokat – már amennyire ez egy ilyen kis helyen lehetséges. A lány visszatért, és a tekintetét Bondra szegezte.  – Jól van, a tiéd vagyok. Min dolgozunk?  – A Húszas Incidensen.  –  A, szóval azon. Nem voltam rajta az értesítendők listáján, úgy–  hogy jobb lesz, ha tájékoztatsz. Bondhoz hasonlóan Ophelia Maidenstone is átesett a H onvédelmi Ellenőrző Ügynökség, a Külügy

és a Scotland Yard számukra legfelsőbb a fokozatú ellenőrzésén, amia gyakorlatilag hozzáférést biztosított szigorúanbiztonsági titkos anyagokhoz, kivéve legszigorúbbankorlátlan védett, nukleáris fegyverekre vonatkozó adatokat. Bond beszámolt a lánynak Noah- ról, az írről, a pénteki támadásról és a szerbiai incidensről. Ophelia gondosan jegyzetelt.   – Detektívest kellene játszanod. Nincs más nyomunk, csak ez  – mondta, és átadta a zacskót a Novi Sad mellett, az égő kocsiban összeszedett papírdarabokkal, valamint a saját napszemüvegével. –  Gyors azonosításra lenne szükségem, méghozzá nagyon gyorsra, és bármi egyébre, amit csak ki tudsz deríteni. Philly telefonon kérte, hogy az anyagokat szállítsák be elemzésre az MI6 laboratóriumába, vagy ha ott nem járnának eredménnyel, továbbítsák a Scotland Yard hatalmas törvényszéki orvostani egységének a Különleges Ügyek Igazgatóságán. Letette a kagylót. futár márelővett úton van.  –  AAtáskájából egy csipeszt, és kihalászta vele a két papírdarabot. Az egyik egy számla volt egy Cambridge melletti vendéglőből, nem túl régi dátummal. Sajnos készpénzben egyenlítették ki.  

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

20/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A másik papírdarabon ez állt: „Boots  –  March. 17. Annál nem később. „ Ez vajon kódolt üzenet, vagy csupán egy két hónappal ezelőtt lefirkantott emlékeztető, hogy valamit el kell hozni a Boots drogérialánc egyik üzletéből?   – És az Oakley? – nézett Philly a zacskóba.  – A jobb lencse közepén van egy ujjlenyomat. Az ír társáé. A zsebeiben semmit sem találtam. Philly lefénymásolta a két papírt, Bondnak átadott egy példányt belőlük, egyet megtartott, az eredetieket pedig visszatette a zacskóba a szemüveggel együtt. Bond elmondott mindent, amit csak tudott a veszélyes anyagról, melyet az ír a Dunába próbált  juttatni.  –  Meg kell tudnom, mi volt az. És hogy mekkora kárt okozhatott volna. Attól tartok, a szerbeket kicsit felbosszantottam. Nem lesznek hajlandóak együttműködni.    – Azt majd meglátjuk. Ekkor megcsörrent Bond mobilja. A kijelzőre pillantott, bár jól isme rte ezt a jellegzetes csörgést. Felvette és beleszólt.  – Moneypenny!  – Jó napot, James. Isten hozta itthon  –  felelte egy mély női hang.   – M? – kérdezte Bond.  – M.

8. A legfelső emeleti iroda ajtaja melletti táblán ez állt: Vezérigazgató.   BondHalvány belépettkrémszínű az előszobába, harmincas közepén járó nő ültárnyalatú rendezettvolt, íróasztal mellett. felsőt ahol viseltegy a blézer alatt,éveinek ami majdnem ugyanolyan mint Bond öltönye. Csinos, hosszúkás arca volt, és fejedelmi tekintete, ami gyorsabban váltott szigorúból együtt érzőre, mint egy Formula 1-es versenyautó kuplungja.  – Jó napot, Moneypenny!  – Csak még egy pillanat, James. Megint a kormánnyal telefonál. Moneypenny tartása egyenes volt, gesztusai kimértek. Minden hajszála a helyén volt. Ahogy máskor, Bondnak ezúttal is az jutott eszébe, hogy Moneypennyn kitörölhetetlen nyomot hagyott a katonai pálya. A Királyi Haditengerészettől szerelt le, hogy M. személyi asszisztenseként dolgozzon tovább. Bond nem sokkal azután, hogy csatlakozott az ODG- hez, egy alkalommal hanyatt dőlt Moneypenny irodai székében, és megvillantotta széles mosolyát.  –  Ugye, maga hadnagyi rangban szerelt le, Moneypenny?  –  mondta hirtelen.  –  Pedig jobban szeretem azt képzelni, hogy felettem áll. Bond parancsnoki rangban hagyta ott a szolgálatot. Feleletül azonban nem azt a csípős választ kapta, amit érdemelt volna, hanem egy gördülékeny riposztot:  –  Ó, James, az életben minden pozíciót a tapasztalat alapján kell kiérdemelni. És örömmel mondhatom, nincs kétségem afelől, hogy én közel sem vagyok olyan tapasztalt, mint maga. A felelet szellemessége és gyorsasága, valamint Bond keresztnevének használata egy ragyogó mosoly kíséretében akkor és ott örökre meghatározta kettejük kapcsolatának természetét: Moneypenny mindig éreztette Bonddal, hol a helye, de utat adott a barátságnak. És ez így volt azóta is, kedvelték egymást, és közeli kapcsolatban álltak, de szigorúan szakmai szinten. (Bár Bond ennek ellenére meg volt győződve arról, hogy Moneypenny a duplanullás részleg összes ügynöke közül őt kedveli a legjobban.) http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

21/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Moneypenny most ránézett és összevonta a szemöldökét.  – Hallom, nem unatkozott odaát.  – Mondhatjuk így is. Moneypenny M. csukott ajtaja felé pillantott, és azt mondta:  –  Ez a Noah-ügy kemény dió, James. Csak úgy röpködnek a tájékoztatók oda-vissza. Tegnap este kilenckor ment haza, és reggel ötkor már bent volt. Majd suttogva hozzátette:

 –  Aggódott maga miatt. Tegnap este volt, hogy nem tudta elérni magát. Olyankor folyton telefonált. Látták, hogy Moneypenny telefonkészülékén kialudt egy fény. A nő megnyomta a gombot, és beleszólt csaknem láthatatlan asztali mikrofonjába.  – Megérkezett a 007-es, uram. Az ajtó felé biccentett, amely felett eközben felvillant a fény, ami annyit jelentett: „Ne zavarjanak”. Ezt persze nem kísérte semmiféle hang, de Bond mindig úgy képzelte el, hogy a villanást egy nyíló zár csikordulása kíséri, újabb fogoly lép be a középkori tömlöcbe.

reggelt, uram.  –  M.Jó pontosan ugyanúgy nézett ki, mint amikor három évvel korábban először találkoztak a Travellers Clubban, és talán épp ugyanazt a szürke öltönyt viselte. A hatalmas tölgyfa íróasztal előtt álló két egyszerű szék egyike felé intett. Bond leült.   Az iroda padlóját szőnyeg borította, a falakat könyvespolcok szegélyezték. Az épület a választóvonalon állt, ahol a régi és az új London találkozott, és ez jól látszott M. irodájának sarokablakaiból is. Nyugat felé a Marylebone High Street régi épületei éles kontrasztban álltak a Euston Road csupa üveg és fém felhőkarcolóival, a konceptuális építészet és a   megkérdőjelezhető esztétikum szobraival, amelyekben az átlagembernél okosabb liftrendszerek üzemeltek. I)c ez a látvány még napsütéses időben is csak átderengett a robbanás–  és golyóálló ablakokon, tükrös felületük pedig még azt is megakadályozta, hogy a Regent’s Park felől egy hőlégballonon felszálló leleményes ellenfél esetleg beleshessen rajtuk.  M. felnézett a jegyzeteiből, és végigmérte Bondot.  – Látom, orvosi jelentésre nincs szükség. Semmi sem kerülte el a figyelmét. Soha.  – Csak pár karcolás. Semmi komoly. M. asztalán egy sárga jegyzettömb feküdt, mellette egy bonyolult telefonkonzol, a mobilja, egy Edward korabeli sárgaréz lámpa és egy szivartartó, tele vékony, fekete manilaszivarokkal, amelyeket M. néha megengedett magának a Whitehallról jövet és menet a kocsiban vagy a Regent ’s Parkban, gondolatai és a P Csoport két testőre társaságában tett rövid sétái során. Bond nagyon keveset tudott M. magánéletéről, csupán annyit, hogy egy régensség korabeli udvarházban lakik a windsori erdő szélén, bridzsezik, horgászik és egész ügyes akvarelleket fest virágokról. Egy Andy Smith nevű  jóvágású és tehetséges haditengerész tizedes fuvarozta egy szépen karbantartott, tízéves Rolls-Royceon.  – Halljam a jelentését, 007-es. Bond összeszedte a gondolatait. M. nem tűrte a zavaros tájékoztatót vagy a töltelékszavakat. Az „öö” és a „hát” használata épp olyan elfogadhatatlan volt számára, mint a nyilvánvaló tények el –   ismétlése. Bond összefoglalta a Novi Sadnál történteket, és hozzáfűzte:   – Találtam pár dolgot Szerbiában, ami esetleg fényt deríthet néhány részletre. Philly most dolgozza fel őket, és kideríti, mi volt a vonaton szállított veszélyes anyag.    – Philly? Bondnak eszébe jutott, hogy M. nem kedveli a becenevek használatát, bár őt magát kizárólag a becenevén ismerték a szervezeten belül.  –  Ophelia Maidenstone  –  tette hozzá.  –   Az összekötőnk a Hatostól. Ha akad bármi nyom, ő utánajár.  –  Mi volt a fedősztorija Szerbiában?   http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

22/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –   Hamis megbízónak dolgoztam. A BIA főemberei Belgrádban tudják, hogy az ODG-nél vagyok, és hogy mi volt a feladatom, de a két ügynöküknek azt mondtuk, hogy egy fiktív ENSZ-békefenntartó alakulattól jöttem. Noah-t és a pénteki incidenset meg kellett említenem nekik, hátha a B1A többi ügynöke véletlenül rábukkan valamire velük kapcsolatban. De bármit is szedett ki az ír a fiatalabbik férfiból, rám nézve nem lehetett kompromittáló.  –   A Yardnál és az Ötösnél azon tűnődnek, hogy a Novi Sad-i vonatot tekintetbe véve nem lehetséges-e, hogy a Húszas Incidens célja egy itteni vasútvonal elleni szabotázsakció? Mit gondol, lehet, hogy magam Szerbia iscsak főpróba volt?   uram. De egy ilyen művelethez nem lenne szükség próbára. Az  – Ezen elgondolkodtam, ír társa körülbelül három perc alatt elintézte a vonat kisiklatását. A mi vasúti rendszereink biztosan fejlettebbek, mint egy teherszállító szárnyvonalé a vidéki Szerbiában. A bozontos szemöldök felemelkedett, talán mert M. vitatta ezt a feltételezést. De azután így szólt:  – Igaza van. Nem úgy fest a dolog, mint a Húszas Incidens nyitánya.  – Most viszont –  kezdett bele Bond, és előrehajolt a székében –  a következő lenne a tervem, uram. Szeretnék azonnal visszatérni a helyszínre. Magyarország felől lépek be az országba, és előkészítek  egy akciót az ír felkutatására. Magammal viszem néhány kettős ügynökünket. Az ellopott teherautót lenyomozhatjuk. Nem lesz egyszerű, de...   M. a fejét rázta, és hátradőlt viseltes trónszékében.  – Úgy fest, hogy van egy kis gond, 007-es. Magával.  – Bármit is mondanak Belgrádban, a fiatal ügynök, aki meghalt... M. türelmetlenül intett.  –  Igen, igen, persze, hogy az ő hibájuk, ami történt. Ez nem kérdés. A magyarázkodás a gy engeség  jele, 007-es. Nem tudom, miért csinálja.  – Elnézést, uram.  –  Én másról beszélek. Tegnap este a chelte nhamieknek sikerült műholdképet készíteni a teherautóról, amellyel az ír elmenekült.  –  Ez nagyszerű, uram.  Úgy tűnt, a lekövető taktika sikeres vol t. De M. haragos tekintete azt mutatta, hogy Bond elégedettsége korainak bizonyult.  –  Novi Sadtól úgy huszonöt kilométernyire délre a teherautó lehúzódott, és az ír átszállt egy helikopterbe. Nincs meg a regisztrációs száma, de a GCHQ-nak sikerült MASINT-profilt készítenie róla. A Material and Signature Intelligence  –  rövidítve MASINT –  a legújabb módszer volt a hírszerzési csúcstechnológia terén. Ha az információ elektronikus forrásból származott, például mikrohullámú –   vagy rádióadásból, ELINT volt a neve; ha fényképről és műholdképről, IMINT; ha mobiltelefonból vagy e-mailből, SIGINT-nek nevezték; az emberi forrásból származót HUMINT-nek rövidítették. A MASINT esetében a műszerek hőenergiával, hanghullámokkal, légáramlási anomáliákkal, propellerek  és helikopter-rotorok rezgésével, repülőgépmotorokból kiáramló gázokkal, vonatok, autók  kipufogógázával, sebességmintákkal kapcsolatos adatokat gyűjtöttek és elemeztek.   A Tegnap vezérigazgató  –  éjjel azfolytatta. Ötös egy olyan MASINT-profilt talált, amely egyezik a meneküléshez használt helikopterével. A fenébe is... Ha az MI5 találta meg a helikoptert, az annyit jelent, hogy itt van Angliában. Az ír  –   az egyetlen személy, aki elvezethet Noah-hoz és a Húszas Incidenshez  –  tehát azon a helyen tartózkodik, ahol James Bondnak nincs felhatalmazása arra, hogy üldözőbe vegye.    –   A helikopter Londontól északkeletre szállt le úgy hajnali egy körül, de eltűnt, nyomát vesztették   –  csóválta M. a fejét.  –  Nem értem, hogy a Whitehall miért nem adott nekünk nagyobb mozgásteret a   belföldi tevékenységben az alapításkor. Egyszerű lett volna. A pokolba is, mi van akkor, ha maga követi az írt a London Eye-hoz vagy a Madame Tussaud’s panoptikumba? Mégis, mit tehetne – hívja a rendőrséget? Az isten szerelmére, a globalizáció, az internet, az EU korában élünk, és a saját országunkban nemoka követhetünk nyomot? De a szabály egyértelműegy volt. Az MI5 ragyogóan nyomozott. Az MI6 a külföldi hírszerzés és az olyan félrevezetések mestere volt, mint például egy terrorista sejt felszámolása bel ülről, hamis információk terjesztésével. Az Overseas Development Group ennél jóval messzebb ment el, beleértve http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

23/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

azt is, hogy ritkán bár, de esetenként arra utasította 00-ás ügynökeit, hogy álljanak lesben, és likvidálják az állam ellenségeit. Ám erkölcsileg bármennyire is indokolható vagy taktikai szempontból bármilyen kényelmes is lenne, hogy ezt az Egyesült Királyságon belül is megtehessék, a bloggerek és a Fleet Street-i firkászok körében meglehetősen rossz visszhangot keltene.   Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg az ügyészség sem hagyná szó nélkül a dolgot.   De politika ide vagy oda, Bond mindenképpen tovább akart nyomozni a Húszas Incidens ügyében. Az Ír különösen a bögyében volt. Alaposan megfontolta, mit mondjon M.-nek. vagyok aFolytatni legközelebb ahhoz, hogy megtaláljam ezt a fickót és Noah-t, és  –  Azt hiszem, kiderítsem, hogy miténterveznek. akarom a nyomozást, uram.  –  Magam is így gondoltam. És akarom is, hogy folytassa a nyomozást, 007-es. Egész reggel az Ötössel és a Különleges Ügyek Igazgatóságával telefonáltam a Yardnál. Hajlanak arra, hogy tanácsadóként szerepet kapjon az ügyben.  –  Tanácsadóként?  –  ismételte Bond savanyú arccal, de rájött, hogy M.-nek minden diplomáciai érzékét latba kellett vetnie ahhoz, hogy ezt elérje. – Köszönöm, uram. M. egy fejrándítással hárította el a köszönetnyilvánítást.  –  A Hármas Divízió egyik emberével fog együttműködni, egy Osborne -Smith nevű fickóval.  A Hármas Divízió... A brit biztonsági és rendőrségi szervek emberi lényekhez hasonlatosak: folyamatosan születnek, házasodnak, utódokat nemzenek, meghalnak, és ahogy Bond egyszer tréfásan megjegyezte, olykor még nemváltó műtéteken is átesnek. A Hármas Divízió az egyik ifjabb ivadék volt. Laza szálakkal kötődött az Ötöshöz, és hasonlóképpen az ODG -hez, amelyet szintén pókfonál vékonyságú kötelék fűzött a Hatoshoz.   A kézenfekvő tagadhatóság... Míg az Ötös szeles nyomozati és megfigyelési jogkörrel rendelkezett, letartóztatásra nem volt felhatalmazása, és bevethető emberei sem voltak. A Hármas Divíziónak viszont ige n. A legújabb technológiák szakértőiből, bürokratákból, valamint az SAS és az SBS komoly tűzerővel rendelkező egykori kemény fickóiból álló titkos, rejtőzködő csoport volt. Bond elismerően gondolt a közelmúltban végrehajtott sikeres akcióikra terrorista sejtek ellen Oldhamben, Leedsben és Londonban. M. rezzenéstelen arccal nézte Bondot.  –  Tudom, ahhoz van hozzászokva, hogy carte blanche-t, azaz szabad kezet kap, tehát belátása szerint alakíthatja a küldetést, 007-es. Magának fontos a függetlenség, és a múltban ennek hasznát is vette  –  vetett rá egy sötét pillantást.  –  Legtöbbször. De idehaza korlátozott a jogköre. Méghozzá  jelentősen. Ért engem?   – Igen, uram. Tehát nincs többé carte blanche, gondolta Bond dühösen, inkább csak carte grise: félig meg van kötve a kezem. Újabb szúrós pillantás M.-től.   – Van még egy kis komplikáció. Az a bizonyos biztonsági konferencia.  – Biztonsági konferencia? Nemezek olvasta a Whitehall tájékoztatóját? kérdezte M. méltatlankodva.  –  Mivel belső kormányügyeket taglaló –  adminisztratív közlemények voltak, Bond természetesen nem olvasta el ők et.  – Elnézést, uram. M. tokája megfeszült.  –   Tizenhárom biztonsági ügynökség működik az Egyesült Királyságban. Lehet, hogy ma reggel már eggyel több. Az Ötös, a Hatos, az SOCA, a JTAC, az SO Tizenhárom, a Dl, mindenki, engem is beleértve, a Whitehallban fogunk ülésezni a hét második felében vagy három napon át. A CIA is ott lesz, és pár fickó a kontinensről. Eligazítás lesz Iszlámábádról, Phenjanról, Venezueláról, Pekingről, Jakartáról. És valószínűleg ott lesz majd valami Harry Potter-szemüveges ifjú elemző, akinek az az elmélete, hogy

 –  A – csecsen a rohadt izlandi vulkánkitörésért. kellemetlen az egész! sóhajtottfelkelők fel.  –   Ezfelelősek idő alatt azért nagyrészt elérhetetlen leszek. Az ODG Átkozottul részéről a vezérkari főnök  fogja irányítani a Húszas Incidens műveleteit.   – Igen, uram. Egyeztetni fogok vele. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

24/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Lásson hozzá, 007-es. És ne feledje, hogy az Egyesült Királyságban van. Vegye úgy, hogy ez egy ismeretlen ország. Ez azt jelenti, hogy az ég szerelmére, legyen diplomatikus a helybéliekkel!

9.  – Elég csúnya, uram. Biztosan látni akarja?  – Igen –  felelte a férfi habozás nélkül a művezetőnek.   – Rendben van. Akkor odaviszem.  – Ki tud még róla?  –   Csak a műszakvezető meg a srác, aki megtalálta –   a férfi egy pillantást vetett a főnökére, és folytatta. –  De ők tartják a szájukat. Ha ön úgy kívánja. Severan felelt. A felhős Hydt égboltnem alatt, a kavargó porban a két férfi elhagyta a régi központi épület rakodódokkját, és a közeli parkoló felé tartott. Beszálltak egy kisbuszba, amelynek oldalán a Green Way International Disposal and Recycling név állt egy zöld levél finom vonalú rajza fölött. Hydt nem sokat törődött a dizájnnal, tenyérbemászóan trendinek találta, de úgy tudta, hogy az emblémát jól fogadták a fókuszcsoportok, és PR-szempontból hasznosnak ítélték. (Ó , a közvélemény, felelte ő alig leplezett megvetéssel, aztán végül vonakodva beleegyezett.) Széles vállú, százkilencven centiméter magas férfi volt, oszlopszerű termetén fekete gyapjúöltönyt viselt. Hatalmas fején sűrű, göndör hajkorona díszlett, hajának és szakállának feketéjébe ősz csíkok  vegyültek. Sárgás körme hosszú, de gondosan ápolt volt, szándékosan hordta így, nem hanyagságból. Hydt sápadt bőre hangsúlyozta orrlyuka és szeme sötétjét, hosszúkás arca fiatalabbnak tűnt ötvenhat événél. Még ereje volt, megőrizte izomzatát. A furgon elindult Hydtteljében vállalatának több mintfiatalos negyven hektáron  elterülő, kaotikus telephelyén. Ameddig a szem ellátott, mindenhol földszintes épületek, szemétdombok, konténerek, köröző sirályok, füst és por... És bomlás. Miközben az egyenetlen úton haladtak, Hydt figyelmét egy pillanatra egy hatszáz méternyire levő építési terület kötötte le. Egy új épület már majdnem készen állt. Ugyanolyan volt, mint a másik kettő, amelyek már ott álltak a telep terü letén: ötemeletes kockák, amelyekből kémények meredtek az ég felé, a levegő remegett felettük a felszálló hőtől. Az épületeket hulladékmegsemmisítő néven ismerték, és Severan Hydt imádta ezt a kifejezést. Anglia volt az első ország a világon, amely kommuná lis hulladékból nyert energiát. Az 1870-es években épült az első ilyen erőmű Nottinghamben, és hamarosan több száz hasonló létesítmény üzemelt országszerte, ahol gőzt fejlesztettek, amit elektromos árammá alakítottak. A hulladékmegsemmisítő, ami már közel állt a befejezéshez a hulladékgyűjtő és újrahasznosító vállalat telepének közepén, elméletben nem különbözött komor Viktória korabeli elődeitől, attól eltekintve, hogy itt füstgázmosó berendezéseket és szűrőket használtak, hogy megtisztítsák a levegőt a veszélyes gázoktól, és jóval hatékonyabb is volt. RDF- et, azaz hulladékból nyert fűtőanyagot égetett el az energia termeléséhez, amit aztán London és környéke villamos hálózatába továbbított (természetesen nyereséggel). Ami azt illeti, a Green Way International Plc. csupán a legújabb fejlemény volt a brit hulladékhasznosítás hosszú hagyományában. Már IV. Henrik elrendelte, hogy a szemetet büntetés terhe mellett gyűjtsék össze és távolítsák el a városok utcáiról. A T emze partjait az iszapban keresgélő guberálók tartották tisztán  –  vállalkozói nyereség reményében, nem a kormánytól kapott fizetségért  – , a rongyszedők pedig gyapjúrongyokat adtak el a műgyapjú nevű olcsó anyagot előállító textilüzemeknek. Londonban már a tizenkilencedik században foglalkoztattak nő ket és gyerekeket a http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

25/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

szemét osztályozására a hulladék jövőbeli hasznosítása céljából. A British Paper Companyt 1890 -ben alapították újrahasznosított papír gyártására. A Green Way telepe úgy húsz mérföldnyire keletre esett Londontól, messze túl az Isle of Dogs irodaépületeinek kockáin, az Az aréna vízi aknára emlékeztető kupoláján, túl Canning Town és Silvertown kuszaságán, túl a Docklandsen. Aki idefelé tartott, annak az A13-as útról kellett lefordulni a Temze irányába. Hamarosan egy barátságtalan, mi több, vészjósló hangulatú, keskeny úton találta magát, körös-körül nem látszott más,Úgy csaktetszett, bozót aésbetoncsík nyurga növények, áttetszőek akár a haldoklók bőre. a semmibeamelyek vezet – olyan amíg sápadtak egy dombéstetejére nemvoltak, ért, ahonnan feltűnt a Green Way örökös füstbe vesző, hatalmas épülete.  E hulladék-csodaország közepén a furgon megállt egy majdnem két méter magas és hat méter hosszú, ütött-kopott konténer mellett. Két negyven év körüli, a cég vörösesbarna kezeslábasát viselő munkás álldogált mellette kelletlen arckifejezéssel. Úgy tűnt, nem könnyebbültek meg attól sem, hogy immár maga a cégtulajdonos is megjelent.  – A francba! – súgta oda egyikük a társának. Hydt azt is tudta, hogy fekete szeme, sűrű szakálla és hatalmas termete is megfélemlíti őket.  És persze azok a körmök.  – Ott van benn? – kérdezte. A munkások nem szóltak egy szót sem; a művezető, akinek a kezeslábasára a Jack Dennison név volt rávarrva, így felelt:  – Igen, uram. Azzal rámordult az egyik munkásra:  – Jól van, öcsém, ne várasd már Mr. Hydtot! Nem ér rá egész nap, nem igaz? Az alkalmazott átsietett a konténer másik oldalára, és némi erőfeszítés árán kinyitott egy nagy, rugós csapóajtót. Odabent halmokban hevertek a szokásos zöld szemeteszsákok és az egyéb szemét  –   üvegek, újságok, magazinok, amiket az emberek lusták voltak szétválogatni, mielőtt kidobtak.  És volt odabent még egy eldobott holmi is: egy holttest. A magasságából ítélve egy nő vagy egy kamaszfiú teteme. Sok támpont nem akadt, mert a halál láthatólag már hónapokkal korábban beállt. Hydt lehajolt, és hosszú körmével megpiszkálta a holttestet. Ez az élvezetes vizsgálat megerősítette, hogy a hulla egy nőé.   Miközben a foszladozó bőrre, a kibukkanó csontokra meredt, mindarra, amit a bomló húsból az állatok és a rovarok még meghagytak, Hydt érezte, hogy gyorsabban ver a szíve. A két munkáshoz fordult, és így szólt:  –  Erről nem beszélnek senkinek.  Hallgatni fognak róla.  – Igen, uram.  – Persze, uram.  – Ott várjanak. A két férfi elkocogott. Hydtnem Dennisonra pillantott, aki bólintott, jelezve, hogy tartani fogják a szájukat. Hydt ebben is kételkedett. A Green Way telepén inkább egya munkások katonai bázishoz, mint hulladéklerakóhoz illő rendszabályok voltak érvényesek. Szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosított: tilos volt a mobiltelefon használata, minden kifelé menő kommunikációt figyeltetett, és kemény fegyelmet tartott. De ellentételezésképpen Severan Hydt igen jól megfizette az embereit. A történelem tanulsága, hogy a hivatásos katonák sokkal tovább s zolgálnak, mint az amatőrök, feltéve, ha az embernek van rá pénze. Márpedig abból nem volt hiány a Green Waynél. Mindig jövedelmező vállalkozás volt és lesz eltakarítani mindazt, amire másoknak már nincs szüksége. Most, hogy egyedül maradt, Severan Hydt leguggolt a holttest mellé. Időről időre előfordult, hogy a telepen emberi maradványokra bukkantak. A Green Way építési törmelék eltakarításával foglalkozó részlegének munkásai néha Viktória korabeli csontokat vagy múmiává tetemeket találtakvégzett, az épületek alapjaiban. Vagyteketória hajléktalanok akikkel a hideg idő,aszalódon az ital vagy a kábítószer és valaki különösebb nélkül hulláit, a szemétdombra hajította őket. Néha gyilkosságok áldozataira bukkantak   –  ebben az esetben a gyilkos általában volt olyan udvarias, hogy egyenesen ide hozza a holttestet. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

26/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Hydt sosem jelentette be a haláleseteket. A rendőrség jelenlétére igazán nem volt szüksége.   Egyébként is, miért mondana le egy ilyen kincsről?   Közelebb hajolt a holttesthez, a térde hozzáért a nő farmernadrágjának maradványához. A bomlás kesernyés, nedves kartonpapírhoz hasonló szaga a legtöbb ember számára visszataszító, de Hydt világéletében hulladékkal foglalkozott, és nem undorodott jobban ettől a szagtól, mint egy autószerelő a fékolajétól vagy egy vágóhídi munkás a vér és a belsőségek szagától.  Dennison, a művezető viszont kissé hátrébb lépett.   Hydt azmajd egyik sárgás körmével megcirógatta a koponya tetejét, ahonnan atűnnek haj nagy már hiányzott, az állkapcsot, az ujjcsontokat érintette meg, amel yek legelőször elő arésze hús alól. A nő körme is hosszú volt –   bár a közkeletű tévhit szerint a köröm a halál beállta után is növekszik, valójában csupán hosszabbnak látszik, mivel az alatta levő hús elbomlik.   Egy hosszú percen át szemlélte újdonsült barátját, majd vonakodva felállt. Az órájára nézett. A zsebéből előhúzott egy iPhone-t, és tucatnyi képet készített a hulláról. Ezután körbepillantott. Egy elhagyatott helyre mutatott két halom között, amelyek úgy magasodtak a hulladéklerakó felett, mint az elesett katonák falanxait rejtő sírdombok.   – Mondja meg nekik, hogy ott temessék el.  – Igen, uram – felelte Dennison. Miközben visszaindult a furgonhoz, még hozzátette:  –  Ne túl mélyre. És jelöljék meg a helyet, hogy később megtaláljam.  

Fél órával később Hydt az irodájában ült, és elmélyülten nézegette a hulláról készített képeket az íróasztalaként szolgáló, lábakra szerelt háromszáz éves börtönajtó mellett. Végül eltette a telefont, hogy más ügyekkel foglalkozzon. Sok dolga akadt. A Green Way a világ egyik legnagyobb hulladékgyűjtő, felhasználó és újrahasznosító cége volt.   Az iroda tágas volt és félhomályos. A Green Way 1896-ban épült, egykor húsfeldolgozó üzemként működő központi épületének legfelső emeletén helyezkedett el, és a lakberendezési magazinok  által kopott eleganciának titulált stílusban újították fel. A falakat a málló cég által lebontott épületekből építészetiállatok, emlékek díszítették: repedt ólomüveg képek festésű keretekben, betonbólszármazó öntött vízköpők, képmások, mozaikok. Szent György és a sárkány több ábrázoláson is felbukkant, ahogy Szent Johanna is. Az egyik nagyméretű domborműn Zeusz hattyú képében épp megejtette a gyönyörű Lédát.   Hydt titkárnője jött be, majd távozott, aláírásra váró leveleket, átolvasandó jelentéseket, helybenhagyásra váró tájékoztatókat és megfontolandó pénzügyi jelentéseket hozott. A Green Way igen sikeres cég volt. Egy újrahasznosítási konferencián Hydt egyszer azzal tréfálkozott, hogy a közkeletű szólással ellentétben nem csak két dolog biztos az életben: hogy az adót be kell fizetni és hogy meghalunk, de az is, hogy a szemetünket el kell szállítani és fel kell dolgozni. A számítógép e-mail érkezését jelezte, és Hydt kinyitotta a titkosított üzenetet, ami egy külföldi munkatársától érkezett. Keddre, azaz másnapra tervezett fontos találkozó helyét és idejét erősítette meg. Az utolsó sortól Hydt megborzongott: „A holnapi halottak száma jelentős – közel 100. Remélem, megfelel.”  Meg bizony. És a vágy, ami akkor ébredt benne, amikor a konténerben először meglátta a holttestet, most még forróbban kavargóit a bensőjében.  Felpillantott, amikor egy hatvanas éveiben járó, karcsú nő lépett be. Sötét nadrágkosztümöt viselt fekete blúzzal. A haja fehér volt, és üzletasszonyosan rövidre vágva viselte. Vékony nyakában egy hatalmas, dísztelen gyémánt függött platinaláncon, és hasonló, bár bonyolultabb elrendezésű drágakövek díszítették a csuklóját és az ujjait is.  – Átnéztem a korrektúrákat. Jessica Barnes amerikai volt. Egy Boston melletti kisvárosban született, és a helyi akcentus bájos módon még most is érződött a hangján. Az egykori szépségkirálynő akkor ismerkedett meg Hydttal, amikor egy elegáns New York-i étteremben dolgozott hoszteszként. Több éven át együtt éltek, és hogy maga mellett tartsa, Hydt állást ajánlott neki a cégnél. A nő intézte a Green Way reklámtevékenységét,

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

27/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

amit Hydt nem tartott sem fontosnak, sem érdekesnek. Mindamellett úgy hallotta, hogy Jessica időről időre jó döntéseket hozott a cég marketingjét illetően.   De amint Hydt rápillantott, látta, hogy valami megváltozott rajta. Azon kapta magát, hogy Jessica arcát vizsgálja. Ez az! Hydt azt szerette, mi több, ragaszkodott hozzá, hogy a nő kizárólag feketében és fehérben járjon, és ne sminkelje magát, mégis, ma egészen halvány pirosítót tett fel, és  –  bár ebben nem volt egészen biztos  –  némi rúzst is. Nem vonta össze a szemöldökét, de Jessica látta, hová irányul a tekintete, összerezzent és szaporábban vette a levegőt. A kezeDe tétován arca felé, majd félúton megállt. értett aelindult szóból.azLetette a korrektúrákat.  –  Meg akarod nézni őket?   – Biztosan rendben vannak – felelte a férfi.  –   Akkor elküldöm őket –  azzal Jessica kiment az irodából, de Hydt tudta, hogy nem a marketingosztályra megy, hanem a mosdóba, hogy lemossa az arcát. Jessica nem volt ostoba, rég megtanulta a leckét. Azután Hydt már nem gondolt rá. Kibámult az ablakon át az új hulladékmegsemmisítőre. Tudatában volt a pénteki eseménynek, de egyelőre nem tudta kiverni a fejéből a holnapot.  A halottak száma... közel 100. Zsigeri elégedettséget érzett. A titkárnője ekkor jelentette be a házi telefonon:   – Mr. Dunne megérkezett, uram.  – Á, jól van. Egy pillanattal később Niall Dunne lépett be, és becsukta maga mögött az ajtót, hogy négyszemközt legyenek. Az idomtalan férfi szögletes arcán ismeretségük kilenc hónapja alatt ritkán látta nyomát érzelemnek. Severan Hydt számára a legtöbb ember felesleges volt, és nem érdekelte az udvariaskodás. De Dunne-tól még ő is borzongott.    –  Nos, mi történt odaát?  –  tette fel a kérdést Hydt. A szerbiai események után Dunne azt mondta, hogy csak a legszükségesebb esetben beszéljenek telefonon. A férfi Hydtra emelte fakókék szemét, és belfasti akcentusával beszámolt arról, hogy többen támadtak rá és Kariéra, a szerb összekötőre –  legalább ketten közülük a szerb hírszerzés, a BIA emberei volt, akik rendőrnek álcázták magukat, és volt ott egy nyugati férfi is, aki a szerb ügynöknek azt mondta, hogy az Európai Békefenntartó és Megfigyelő Csoport tagja.   Hydt a homlokát ráncolta.  – Ilyen...  – Ilyen csoport nem létezik – mondta Dunne nyugodt hangon.  –   Biztos, hogy magánakció volt. Nem volt sem erősítésük, sem központi irányítás, sem mentőcsapat. A nyugati férfi valószínűleg lefizette a hírszerző tiszteket, hogy segítsenek neki. Végül is ez a Balkán. Lehet, hogy egy rivális cég volt. Talán a maga egyik üzlettársa vagy egy munkás elejtett valamit a tervről.  Természetesen a Gyehennáról beszélt. Minden tőlük telhetőt megtettek, hogy titokban tartsák, de világszerte számos ember vett részt amegtudni végrehajtásában, így  nem lehetetlen, hogy kiszivárgott valami, és valamelyik bűnszövetkezet szeretne többet róla. Dunne folytatta.  –  Nem akarom alábecsülni a kockázatot, elég okosak. De ez nem egy nagyszabású, koordinált akció volt. Biztos vagyok benne, hogy folytathatjuk. Dunne egy mobiltelefont nyújtott át Hydtnak.  – Ezt használja, ha velem beszél. Jobb a titkosítása. Hydt megvizsgálta a telefont.  – Jól megnézte azt a nyugati férfit?  – Nem. Túl nagy volt a füst.  – És Karic?

 –   Őt megöltem  –  a kifejezéstelen arc épp annyi érzelmet árul t el, mintha az időjárásról csevegtek  volna.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

28/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Hydt átgondolta a hallottakat. Helyzetelemzés terén senki sem volt precízebb és óvatosabb, mint   Niall Dunne. Ha ő meg volt győződve arról, hogy nem lesz gond, Hydt kész volt elfogadni a véleményét.  –  Most felmegyek a létesítménybe  –  folytatta Dunne.  –  Amint odavittem az utolsó anyagokat is, a csapat állítólag pár óra alatt végez. Hydtban fellobbant a tűz, amit a konténerben talált női holttest gyújtott benne –  és a gondolat, hogy mi készül odafent északon. Magával  –  Dunne nemmegyek. szólt semmit. Majd fakó hangon azt kérdezte: Maga szerint ez jó ötlet? Kockázatos lehet. Mintha lelkesedést vélt volna felfedezni Hydt hangjában, márpedig úgy tűnt, Dunne szerint semmi  jó nem származhat egy érzelmi alapon meghozott döntésből.   – Vállalom a kockázatot. Hydt megtapogatta a zsebét, hogy nála van-e a telefonja. Remélte, hogy alkalma nyílik újabb képeket készíteni.

10. Miután távozott M. irodájából, Bond végigsétált a folyosón. Üdvözölt egy elegánsan öltözött ázsiai nőt, aki szélsebesen gépelt valamit egy hatalmas számítógép billentyűzetén, és belépett a mögötte nyíló ajtón.  –  A tiéd az ügy  –  mondta a férfinak, aki egy íróasztal fölé görnyedt, amely pontosan olyan zsúfolt volt, amilyen üresfelM.-é.  – mint Bizony  – nézett Bill Tanner.  – Mostantól én vagyok a Húszas Incidens nagyvezére. Foglald el a padsort, James. Egy üres szék, illetve az üres szék felé biccentett. Az irodában több ülőalkalmatosság is volt, de azokon mind akták tornyosultak. Miközben Bond leült, az ODG vez érkari főnöke nekiszegezte a kérdést:  – Ami a legfontosabb: tegnap tisztességes bort és ínyenc vacsorát szervíroztak az SAS járatán? Bondot a Special Air Service elit alakulat jóvoltából egy Apache helikopter vette fel egy Dunától délre fekvő mezőről, egy németországi NATO-bázisra vitte, onnan pedig egy teherautó-alkatrészekkel megrakott Hercules teherszállító gépen folytatta útját Londonba.  –  Nekem nagyon úgy tűnt, hogy elfelejtették feltölteni a készleteiket.  Tanner felnevetett. A hadsereg nyugalmazott tisztje, az egykori alezredes zömök, ötvenes éveiben  járó férfi volt, arca pirospozsgás, tartása egyenes  –  a szó minden értelmében. Szokásos egyenruháját viselte: sötét nadrágot és feltűrt ujjú, világoskék inget. Kemény munkát végzett, az ODG napi működését irányította, és ehhez nem sok humorérzékre volt szükség, pedig Tannernek valójában remek humora volt. Annak idején, amikor az ifjú Bond csatlakozott az ODG-hez, Tanner a mentora volt, mára pedig a legbizalmasabb barátjává vált a cégnél. Lelkes golfjátékos volt, és Bonddal pár hetente igyekeztek kijutni a komolyabb pályákra, mint a Royal Cinque Ports és a Royal St. George ’s, ha pedig szorított az idő, a Windsor melletti Sunningdale-be mentek. Tanner általánosságban természetesen tisztában volt a Húszas Incidenssel és a Noah utáni haj tóvadászattal, de Bond beszámolt neki az új fejleményekről, valamint korlátozott szerepéről az angliai műveletben.   A vezérkari főnök együttérzően felnevetett.    – Cartegrise, mi? Meg kell mondanom, úgy fest, mintha nem is viselne meg annyira a dolog.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

29/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Nincs sok választásom – felelte Bond. –  A kormány még mindig meg van győződve arról, hogy a fenyegetés Afganisztánból ered?  –  Fogalmazzunk úgy, hogy azt remélik, hogy onnan  –  felelte halkan Tanner.  –  Több okból is. Biztosan magad is kitalálod. Természetesen politikai okokra gondolt. Ezután M. irodája felé intett a fejével.  – Hallottad a véleményét a biztonsági konferenciáról, ahová elhurcolják a héten? Nem volt túl árnyalt – felelte Bond.  –  Tanner kuncogott. Bond az órájára pillantott és felállt.  – Találkozóm van valakivel a Hármas Divíziótól. Osborne Smith a neve. Tudsz róla valamit?  –  Á, Percy!  –  Tanner sokatmondóan felvonta a szemöldökét, és elmosolyodott.  –  Sok szerencsét, James. Talán a legjobb lesz, ha ennyiben maradunk.

Az O Csoport majdnem a teljes negyedik emeletet elfoglalta. A nagy, nyitott teret az ügynökök irodái fogták közre. Középen a személyi asszisztensek és a Ha nincs minden írisz-szkenner és digitális kisegítő személyzet munkaállomásai helyezkedtek isel.lehetett számzár, akár egy nagyáruház marketingosztálya volna. Bár ajtón középen számos lapmonitoros számítógép működött, egyetlen   olyan óriási képernyő sem látszott, ami a tévében és a moziban a kémfilmek kötelező kellékének számít.   Bond áthaladt ezen a nyüzsgő térségen, és biccentéssel üdvözölt egy húszas évei közepén járó szőke nőt, aki rendezett munkaállomás mellett ült előredőlv e egy irodai széken. Ha Mary Goodnight bármely másik osztályon dolgozik, Bond talán vacsorázni invitálja, hogy kiderüljön, hogyan alakulnak kettejük közt a dolgok. De Goodnight nem egy másik osztályon dolgozott: ötméternyire ült Bond irodaajtajától, és ő volt az ügynök élő határidőnaplója, csapórácsa, felvonóhídja, aki képes volt távol tartani a bejelentés nélkül érkezőket, és, ami egy kormányalkalmazott esetében a legfontosabb, mindezt páratlan tapintattal tette. Bár sosem tette őket közszemlére, Goodnight , aki a megszólalásig hasonlított Winsletre,és kollégáitól, barátaitól kapcsolatos Kate üdvözlőlapokat emléktárgyakat kapott.  és hódolóitól néha a Titanic című filmmel  – Jó reggelt, Goodnight! Bond a szóvicceit már rég nem udvarlásnak, hanem kedvességnek szánta. Kicsit olyanná váltak, mint a házastársak becéző szavai – már-már automatikussá, de sohasem bosszantóvá. Goodnight felsorolta az aznapra megbeszélt találkozókat, de Bond azt kérte, hogy mondja le mindet. Hamarosan a Hármas Divízió egyik emberével találkozik, aki átjön a Thames House-ból, utána pedig lehet, hogy bármelyik pillanatban indulnia kell.  – A tájékoztatókkal is várjak?  – kérdezte Mary. Bond ezen egy pillanatra elgondolkodott.  – Azt hiszem, inkább most átrágom magam rajtuk. Úgyis el kellene pakolnom az íróasztalról. Nem szeretném, ha egy hétre való olvasnivaló várna, amikor megjövök. Mary átadta neki a zöld csíkos, szigorúan titkos mappákat. Miután az ajtó melletti digitális számzár és az írisz-szkenner ellenőrizte, Bond belépett az irodájába és felkattintotta a villanyt. Az ötször öt méteres helyiség az átlagos londoni irodamérethez képest egész nagynak számított, ám meglehető sen személytelennek tűnt. A kor mányhivatalokban rendszeresített íróasztal kicsivel nagyobb volt ugyan, mint a Honvédelmi Hírszerzésnél, de pontosan olyan színű. A négy fa könyvespolcon hasznos kötetek  és folyóiratok sorakoztak különféle témákban a bolgár hackerek által használt legújabb technikáktól a thai idiómákon át a .338-as kaliberű mesterlövő puskához való Lapua töltények újratöltési útmutatójáig. Nem sok személyes tárgy akadt a szobában, ami lakályosabbá tette volna. Az egyetlen, amit Bond közszemlére tehetett volna, az afganisztáni szolgálataiért kapott Szembetűnő Bátorságért Érdemkereszt, az egyik fiók mélyén hevert. Bond szívesen fogadta a kitüntetést, de számára a bátorság nem volt több a katona egyik munkaeszközénél, ezért nem látta értelmét annak, hogy a használatáért kapott elismerést kitegye a falra, ahogy egy használt rejtjelkulcsot sem akaszt ki az ember.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

30/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond leült, és elkezdte olvasni a tájékoztatókat, az MI6 engedélyezési osztályának kellőképpen kifényesített és becsomagolt hírszerzési jel entéseit. Az első az orosz csoporttól származott. Az R  állomásnak sikerült betörni egy moszkvai kormányszerverre, és titkos iratokat letölteni. Bond, aki ösztönös nyelvtehetség volt, és Fort Moncktonban tanult oroszul, átugrotta az angol nyelvű összefoglalót, és szemügyre vette a nyers hírszerzési adatokat. Egyetlen bekezdést olvasott el a száraz szövegből, amikor egy szó láttán megdermedt. Az „Acéllövedék”  jelentésű orosz kifejezés volt az.  A szó úgy visszhangzott benne, mint amikor egy tengeralattjáró szonárja távoli, de biztos célpontot észlel. Úgy tűnt, az Acéllövedék egy „ aktív intézkedés” kódneve, ahogy a szovjetek nevezték a taktikai műveleteket. Az akció a szöveg szerint „néhány áldozattal” járt. De részletek nem derültek ki. Bond hátradőlt és a plafont bámulta. Az ajtaja előtt női hangokat hallott, és felnézett. Kint Philly beszélgetett Mary Goodnighttal, a kezében néhány aktát tartott. Bond bólintott, a Hatos ügynöke pedig belépett az irodába és leült az íróasztallal szemben álló székre.  – Mit találtál, Philly? A lány előredőlt, lábát keresztbe vetette, és Bond hallani vélte a harisnya kellemes susogását.    –   Először is, a fotótechnikáddal semmi baj, James, de kevés volt a fény. Nem tudtam elég nagy felbontású képet készíteni belőle ahhoz, hogy azonosí thassuk az írt. A vendéglői számlán és a másik  papíron pedig nem voltak ujjlenyomatok, a sajátod egy töredékét leszámítva. Akkor tehát a férfi egyelőre névtelen marad.    –  De az ujjlenyomat a szemüvegen használható. A helyi férfi neve Aldo Karié volt, szerb állampolgár. Belgrádban élt és az állami vasúttársaságnál dolgozott  –  Philly csalódottan lebiggyesztette a száját, ami még jobban hangsúlyozta a bájos gödröcskét.  –   De hosszabb időbe telik, mint reméltem, amíg újabb részleteket tudok meg. Ugyanez áll a vonaton szállított veszélyes anyagra. Senki sem mond semmit. Igazad volt, Belgrádnak nincs nagy kedve az együttműködéshez. Ami az égő kocsiban talált papírdarabokat illeti, találtam néhány lehetséges helyszínt. Bond látta, hogy a nyomtatott oldalakon, amelyek et Philly előhúzott a mappából, a MapQuest internetes térképszolgáltatás villám emblémája virít.  – Megszorítások voltak a Hatosnál? Ha gondolod, szívesen közbenjárok a Pénzügyminisztériumnál az érdeketekben. Philly felnevetett.  –  Természetesen proxykon keresztül dolgoztam. Csak szerettem volna látni, merre járunk  –   mutatott az egyik papírlapra.  –   Ami a számlát illeti, a vendéglő itt van. Cambridge közelében, az autópálya mellett. Bond a térképre meredt. Ki ehetett ott? Az ír? Noah? A társaik? Vagy valaki, a ki előző héten bérelte ki a kocsit, és semmi köze a Húszas Incidenshez?  – És a másik papír, amin a feljegyzés volt? Boots  –  March. 17. Annál nem később.   Philly egy hosszú listát tett elé. lehetséges kombinációt figyelembe venni, mit jelenthet ez. Dátum, lábméret,  – Igyekeztem földrajzi helyek, aminden drogérialánc. A szája ismét lebiggyedt. Elégedetlen volt, hogy nem sikerült többet kiderítenie.  –  Attól tartok, semmi egyértelműt nem találtam.  Bond felkelt, és több katonai térképet vett le a polcról. Az egyikbe belelapozott, valamit keresett. Az ajtóban Mary Goodnight jelent meg.  – James, egy látogató várakozik odalent. A Hármas Divíziótól. Percy Osborne-Smith. Philly minden bizonnyal észrevette a változást Bond arcán.  –  Én most megyek is, James. Tovább puhítom szerbeket. De be fogják adni a derekukat, azt garantálom.  –  Á, még valami, Philly!  –  Bond átadta neki az imént olvasott tájékoztatót.  –  Szeretném, ha mindent kiderítenél egy Acéllövedék róla egy kicsi, de nem valami sok. fedőnevű szovjet vagy orosz műveletről, amit csak lehet. Itt van Philly a papírra pillantott.  – Sajnálom, hogy nincs lefordítva, de talán... http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

31/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Ja gavarju pa ruszki. Bond elmosolyodott.  – És mennyivel jobb kiejtéssel, mint én. Magában pedig megjegyezte, hogy soha többé nem szabad alábecsülnie ezt a lányt. Philly alaposan szemügyre vette a nyomtatványt.  – Ezt az eredeti forrásból töltötték le. Kinél van az eredeti adat-fájl?  – Nálatok valakinél. Az R állomás küldte. Felhívom az orosz csoportot Philly.nevét, a fájlban kódolt metaadatokat.  – felelte  –  Megésakarom Az  –  tartalmazza a létreho zás dátumát, a szerző esetlegnézni kereszthivatkozásokat is az egyéb forrásokra. Az orosz nyelvű iratot belecsúsztatta egy sárga mappába, majd fogott egy tollat, hogy kipipálja az egyik rubrikát a borítóján.  – Milyen legyen a besorolása? Bond egy pillanatig habozott.  – Csak mi láthatjuk.  –  „Mi”? – kérdezte Philly. A hivatalos iratok besorolásában ez a névmás nem volt használatos.  – Te és én – mondta Bond halkan. – Senki más. Szigorúan bizalmas.   Némi habozás után a lány finom betűivel ezt írta az irattartó fejlécére: Szigorúan bizalmas. Maidenstone SIS-ügynök. James Bond ODG-ügynök.  – És a besorolás? – gondolkodott Philly hangosan. Ennél a kérdésnél Bond már egy pillanatig sem habozott.  –  Sürgős.  

11. Bond az íróasztalánál ült és a kormány adatbázisaiban keresgélt, amikor közeledő lépteket hallott egy harsány hang kíséretében.  –   Minden a lehető legnagyobb rendben. Most már békén hagyhat, kérem, nagyon köszönöm, magam is betalálok! Miután lerázta a P szekció biztonsági őrét, aki idáig kísérte, a szűk, csíkos öltönyt viselő férfi belépett Bond irodájába. Mary Goodnight összevont szemöldökkel állt fel, amikor a férfi elviharzott mellette, tudomást sem véve róla. Bond íróasztalához lépett, és gyors mozdulattal előrenyújtotta húsos tenyerét. A látogató vékony testalkatú volt, mégis elpuhultnak látszott. Bár nem volt különösebben megnyerő a külseje, a tekintete magabiztos volt, a karja hosszú, a keze nagy. Olyan embernek látszott, aki vasmarokkal szorít kezet, így Bond kikapcsolta a monitorját, és felállt, felkészülve arra, hogy viszonozza. Gyorsan a férfi felé nyújtotta a kezét, nehogy előnyhöz juttassa.   Percy Osborne-Smith kézfogása valójában rövid volt és ártalmatlan, bár kellemetlenül nyirkos.  – Bond, James Bond. A szék felé intett ahol az imént Philly ült, és arra gondolt, hogy nem szabad engednie, hogy a látszat: a férfi hajviselete  –  oldalra fésült és látszólag a fejéhe z ragasztott sötétszőke tincsek , lebiggyesztett ajka és gumiszerű nyaka becsapja. Az erőtlen áll nem feltétlenül jelent erőtlen embert, ahogy azt Montgomery tábornagy pályafutása is mutatja.  –  Nos hát  –  mondta Osborne-Smith  – , itt is volnánk. Van ám nagy izgalom a Húszas Incidens miatt! Nem gondolkodott még el azon, vajon ki találja ki ezeket a neveket? Gondolom, a Hírszerzési Bizottság. Bond semmitmondóan biccentett. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

32/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A férfi tekintete körbesiklott a szobán, és egy pillanatra megállapodott egy közelharc-kiképzés során használatos, narancssárga csövű műanyag pisztolyon, majd visszatért Bondra.    –   No mármost, azt hallom a Honvédelemtől meg a Hatostól, hogy már izzítják a k azánokat, hogy elpöfögjenek Afganisztánba, és a hátországban keresik majd a rosszfiúkat. Úgyhogy maga meg én leszünk a szerencsétlen öcsik, akiket itthon hagytak, a miénk a szerb kapcsolat. De van, hogy a gyalogok nyerik meg a partit, nem igaz? Ezután megtörölte az orrát és a száját egy textilzsebkendővel. Bond képtelen volt visszaemlékezni,

mikor utoljára hetven évnél fiatalabb hasonló mozdulatot tenni efféle kiegészítővel.  –  látott Hallottam már magáról, Bond... személyt James. Maradjunk a keresztneveknél, rendben? Az  én vezetéknevem elég bonyolult. Ez az én keresztem. Meg a beosztásom: helyettes műveleti főigazgató.   Ezt elég ügyetlenül szúrta közbe, jegyezte meg magában Bond.  –  Szóval akkor Percy és James. Úgy hangzik, mint egy komikus páros. No mindegy, szóval már hallottam magáról, James. A hírneve megelőzi. De persze nem nő túl magán. Én legalábbis úgy hallottam. Uramisten, gondolta Bond, akinek máris vészesen fogyott a türelme. H ogy megelőzze a monológ folytatását, részletesen beszámolt a szerbiai eseményekről.   Osborne-Smith figyelt és közben jegyzetelt. Azután elmondta, hogy mi történt a La Manchecsatorna brit oldalán, ami nem volt különösebben informatív. Még az MI5 Őrzők néven ismert A Csoportjának hatásos megfigyelési technikái segítségével sem tudtak többet megerősíteni annál, mint hogy az írt szállító helikopter valahol Londontól északkeletre szállt le. Azóta sem MASINTinformációt, sem más nyomot nem találtak a helikopterrel kapcsolatban.  –  Tehát a stratégiánk?  –  mondta Osborne-Smith, de nem kérdésként hangzott, inkább egy irányelv   bevezetőjének. – Amíg a Honvédelem és a Hatos meg mindenki más a sivatagban vadászik tömegpusztító afgánokra, én nekilátok idehaza, elkapom ezt az írt és Noah-t, csinos kis szalagot kötök rájuk, és behozom őket.    – Letartóztatná őket?   – Nos, lehet, hogy az „őrizetbe venni” a megfelelőbb szó.   –   Ami azt illeti, nem vagyok biztos benne, hogy ez a legcélravezetőbb módszer –  jegyezte meg Bond finoman. Az ég szerelmére, legyen diplomatikus a helybéliekkel...  – Miért nem? Nincs időnk a megfigyelésre.  Bond felfigyelt a halvány selypítésre.  – Csak a kihallgatásra.  –   Ha több ezer élet forog kockán, az ír és Noah biztosan nem egyedül dolgozik. Lehet, hogy ők a ranglétra aljához állnak közelebb. Csak annyit tudunk biztosan, hogy lezajlott egy találkozó Noah irodájában. Semmi sem utalt arra, hogy ő irányítja a műveletet. És az ír? Ő csak egy bérgyilkos. Az   biztos, hogy érti a mesterségét, de csak egy verőlegény. Szerintem azonosítanunk kellene őket, és  játékban tartani, amíg újabb válaszokat nem kapunk. Osborne-Smith kedvesen bólogatott. nemnyoma ismeri sem az énvolt. hátteremet, az énkezdetén életrajzomat, James és a mézesmázos  – De magamár  – a mosolynak viselkedésnek  – A pályám foglyokat vallattam. Észak-Írországban. És a Belmarshban. A hírhedt londoni „terroristabörtönben”.  –  Kubában is voltam egy kicsit napozni  –  folytatta.  –  Guantánamón. Úgy bizony. Az emberek végül beszélnek nekem, James. Miután már pár napja dolgozom rajtuk, megadják nekem a címet, ahol a testvérük bujkál, tudja? Vagy a fiuk. Vagy a lányuk. Ó, az emberek beszélnek, ha én kérdezem őket... Persze mindig udvarias vagyok.   Bond nem adta fel.  –  De ha Noah-nak társai vannak, és tudomást szereznek arról, hogy lekapcsoltuk, lehet, hogy előrehozzák azt, amit péntekre terveznek. Vagy eltűnnek, és a nyomukat veszítjük egészen addig, amíg hatnyolc hónapis,múlva, már minden eshetőségekkel ebbenamikor biztos vagyok.   nyom kihűlt, újra le nem csapnak. Ez az ír számol az ilyen A puha orr sajnálkozóan ráncolódott össze.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

33/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Nos, ha valahol a kontinensen lennénk, vagy a Vörös téren csúszkálnánk, örömmel dőlnek hátra, és nézném, hogy a maga szabályai szerint játszunk, de ez itt a hazai pálya. Az erőfitogtatás természetesen elkerülhetetlen volt, és Bond úgy döntött, nincs értelme vitatkozni. A piperkőc bábunak acélból van a gerince. Ezenkívül a felettese, és ha kedve tartja, kizárhatja Bondot a nyomozásból.  –  Természetesen maga dönt  – mondta Bond kedvesen.  –   Szóval, gondolom, az első lépés az, hogy megtaláljuk őket. Hadd mutassam meg, milyen nyomaink vannak. Azzal átadta a vendéglői és a cédula másolatát: Koots –  March. 17. Annál nem később.  Osborne-Smith összevontszámla szemöldökkel vizsgálta a papírlapokat.  –  Mit gondol ezekről? – kérdezte.  –  Semmi túlzottan izgalmasat  –  felelte Bond.  –   A vendéglő Cambridge közelében van. A cédula meglehetősen rejtélyes.   –  March, mint március tizenhetedike? Emlékeztető, hogy be kell menni a drogériába?    – Lehetséges – felelte Bond kétkedve. – Én arra gondoltam, hogy talán kódolt üzenet. Osborne-Smith odatolta elé a kinyomtatott MapQuest-oldalt, amit Phillytől kapott.    –  Ha engem kérdez, a vendéglő valószínűleg zsákutca. Semmi különlegeset nem találtam róla, nem esik közel egyetlen fontos helyhez sem. Az M11-es mellett, a Wimpole Road közelében van  – érintette meg a papírlapot.  –   Valószínűleg időpocsékolás. De muszáj lenne utánanézni. Mit szólna, ha magamra vállalnám? Megyek, és körülnézek Cambridge-ben. Maga pedig esetleg átadhatná a cédulát a kódfejtőknek az Ötösnél, hogy lássuk, mit hoznak ki belőle a számítógépeik. Szerintem ez lehet a kulcs.  –  Meglesz. De ha nem bánja, James, talán az lesz a legjobb, ha magam nézek utána a vendéglőnek. Ismerem a dörgést arrafelé. Cambridge-be jártam, a Magdalene-be. A térkép és a számla eltűnt Osborne-Smith aktatáskájának mélyén a cédula másolatával együtt. Ezután a férfi egy másik papírlapot húzott elő.   – Behívná azt a lányt? Bond felvonta a szemöldökét.  – Melyiket?  –  Azt a csinos kis fiatalt innen kintről. Úgy látom, facér.    –  Nyilván az asszisztensemre gondol  –  felelte Bond szárazon. Felkelt, és az ajtóhoz ment.  –  Miss Goodnight, bejönne, kérem? Goodnight összevont szemöldökkel lépett be.  – Percy barátunk beszélni szeretne magával. Osborne-Smith nem érzékelte a Bond szavaiban rejlő iróniát, és átadta a lánynak a papírt.  – Ezt másolja le, legyen kedves. Goodnight egy pillantást vetett Bondra, aki bólintott, majd átvette a dokumentumot, és a fénymásolóhoz ment. Osborne-Smith utánaszólt.  – Mindkét oldalra, természetesen. A pazarlás az ellenség malmára hajtja a vizet, nemdebár? Goodnight egy pillanat múlva visszatért. Osborne-Smith az eredeti példányt az aktatáskájába süllyesztette, másolatot pedig átadta Bondnak.  –  Szokott ajárni lőgyakorlatra?    –   Időnként –  felelte Bond. Azt nem tette hozzá, hogy minden körülmények között heti hat órát gyakorol kézifegyverekkel beltéren, itt, a házban, Bisley-  ben pedig szabadtéren, nagyobb kaliberű fegyverrel. Minden két hétben egysze r pedig a Scotland Yard FATS lőterén edz: ez egy nagy felbontású számítógépes lőgyakorlat-szimulátor, ahol egy elektródát erősítenek az ember hátára, és ha a terrorista előbb talál célba, mint ahogy lelőnék, az ember hatalmas fájdalmak közepette térden tal álja magát.  –  Be kell tartanunk a formaságokat, nem igaz?  –  mutatott Osborne-Smith a Bond kezében tartott papírlapra. – Jelentkezési lap ideiglenes fegyverviselési engedélyhez. Az Egyesült Királyság területén csak igen kevés bűnüldözőnek van engedélye lőfe gyver viselésére.  Valószínűleg  –  nem-Smith túl jó erre ötletnem a saját nevemet használni ehhez –  jegyezte meg Bond. Úgy tűnt, Osborne gondolt.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

34/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Lehet, hogy igaza van. Hát akkor használjon nem hivatalos fedőnevet, nem igaz? A John Smith is megteszi. Csak töltse ki ezt meg a kérdőívet a hátoldalon, a fegyverbiztonságról meg effélékről. Ha bármi gond van, csak szóljon. Majd én segítek.  – Mindjárt hozzálátok.  –   Derék ember. Örülök, hogy ezt is elintéztük. Majd később egyeztetünk, a titkos küldetéseink  végeztével – tapogatta meg az aktatáskáját. – Elmentem Cambridge-be. Sarkon fordult, és épp olyan lármásan távozott, mint ahogy jött. Ez igazán alakA – zakóját suttogtalevette Goodnight.  –  Bond kurtánborzalmas felnevetett. a széke támlájáról, és belebújt, majd kezébe vette a katonai térképet.  – Lemegyek a fegyvertárba a pisztolyomért, azután három-négy órán át távol leszek.  – És mi legyen a fegyverviselési engedéllyel, James?  –  Á!  –  Bond fogta, gondosan csíkokra tépte, majd a darabokat a térképbe csúsztatta, hogy megjelölje vele az oldalakat. – Ne pazaroljuk a ragasztós cetliket. Tudja, az az ellenség malmára hajtja a vizet.

12. Másfél órával később James Bond szürke Bentley Continental GT-jében ült, és észak felé száguldott. Az járt a fejében, hogyan csapta be Percy Osborne-Smitht. Bond úgy vélte, hogy a cambridge-i vendéglőbe vezető nyom valójában nem túl ígéretes. Igen, lehetséges, hogy a Húszas Incidens főemberei ott ebédeltek –   a számla alapján ketten vagy hárman lehettek. Debárki a papíron szereplőazokra, dátum majdnem egy héttel ezelőtti volt, tehát valószínűden, hogy a személyzetből is emlékezne akikre illik az ír és társai személyleírása. És mivel a férfiról már bebizonyosodott, hogy különlegesen körültekintő, Bond azt gyanította, hogy váltogatja a h elyeket, ahol eszik és vásárol, nem lehet törzsvendég sehol. A cambridge-i nyomot természetesen ellenőrizni kellett, de legalább ilyen fontos volt, hogy elterelje Osborne-Smith figyelmét. Egyszerűen nem hagyhatta, hogy az írt vagy Noah-t letartóztassák és   bevigyék a Belsmarshba, mint egy drogkereskedőt vagy egy iszlamistát, aki túl sok műtrágyát vásárolt. Mindkét gyanúsítottat játékban kell tartani, hogy kideríthessék, milyen természetű fenyegetés a Húszas Incidens. Így hát Bond, a lelkes pókerjátékos, blöf fölni kényszerült. Eltúlzott érdeklődést mutatott a vendéglői nyom iránt, és megemlítette, hogy a hely nem esik messze a Wimpole Roadtól. A legtöbb ember számára ez semmit sem mondott volna. De Bond úgy gondolta, Osborne-Smith tisztában van azzal, hogy a Wimpole Roadon található egy titkos kormánylétesítmény is, amely a Honvédelmi Minisztériumnak a wiltshire-i Porton Downban üzemelő biológiai fegyverfejlesztő központjához köthető. Igaz, hogy nyolc mérfölddel keletebbre, Cambridge másik felén, messze a vendéglőtől, de Bond úgy gondolta, hogy ez a két dolog arra sarkallja majd a Hármas Divízió alvezérét, hogy lecsapjon az nyomra, akár a vízimadár, ha halfejet lát. Így Bondra maradt a kétségkívül kilátástalan feladat, hogy a rejtélyes cédulával kezdjen valamit. Boots –  March. 17. Annál nem később.   Úgy vélte, sikerült megfejtenie. Philly javaslatainak többsége a Boots drogérialánccal volt kapcsolatos, amelynek országszerte minden városában található üzlete. A „boots” csizmát is jelent, és a lánynak a lábbelivel és bizonyos március 17-én történt eseményekkel kapcsolatos ötletei is voltak.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

35/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond figyelmét a lista vége felé szereplő megjegyzések egyike kel tette fel. Philly felhívta rá a figyelmet, hogy a „Boots” és a „March”, azaz március között kötőjel áll, és kide rítette, hogy létezik egy bizonyos Boots Road, ami elhalad egy Londontól pár órányira északra fekvő, March nevű városka mellett. A pontot is szóvá tette a „March” és a „17” között. Tekintve, hogy az „annál nem később”  kifejezés egy határidőre utalt, a „17”  értelmezhető volt dátumként, de lehetséges, hogy május 17-re utalt, azaz a holnapi napra. Okos lány, gondolta Bond, és amíg Osborne-Smithre várt az irodájában, rákapcsolódott az összes  mindent brit titkosszolgálat archívumát biztonságos száloptikai hálózatra, a Golden Wire-ra, hogy megtudjon Marchról és összekötő a Boots Roadról. Érdekes tényekre bukkant: forgalomelterelésekről szóló közlekedési hírekre, mivel a Boots Roadon sok teherautó közlekedett egy egykori katonai támaszpont közelében, valamint egy építkezéssel kapcsolatos közérdekű bejelentésekre. A referenciák tanúsága szerint a munkálatokat 17 -én éjfélig be kell fejezni, különben a kivitelezőre büntetést rónak ki. Az volt az érzése, hogy ez egy használható nyom, ami elvezethet az írhez és Noah-hoz. A kémszakma szabályai pedig azt diktálták, hogy az ilyen megérzéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Így hát most úton volt March felé, és egészen belefeledkezett a vezetés örömeibe. Ami természetesen azt jelentette, hogy gyorsan hajtott. Bondnak némiképp vissza kellett fognia magát, hiszen most nem az N-260-ason haladt a Pireneusokban, vagy egy néptelen mellékúton az angol tóvidéken, hanem az A1-esen tartott észak felé, ami hol autópályának, hol autóútnak minősült. A kilométeróra mutatója ennek ellenére időnként elérte a 160-at, és Bond gyakran nyúlt a puha, a másodperc törtrésze alatt reagáló Quickshift sebességváltóhoz, hogy leelőzzön egy-egy lassan haladó lószállító kocsit vagy Ford Mondeót. Főként a   jobb sávban haladt, bár egyszer-kétszer átcsusszant a leállósávba is egy-egy szívet melengető, bár  szabálytalan előzés erejéig. Élvezetét lelte abban is, hogy néha megcsúsztatta az autót azokon a szakaszokon, ahol az útfekvés engedte. A rendőrségtől nem kellett tartania. Bár az ODG jogköre korlátozott volt az Egyesült Királyságban  –  carte grise, nem blatiche, tréfálkozott magában Bond  – , az O Csoport ügynökeinek gyakran kellett gyorsan eljutni az ország egyik pontjáról a másikra. Bond betelefonált, és kért egy gyorshajtási engedélyt, így a rendszámát nem rögzítették a kamerák és a közúti rendőrök sebességmérői.   Ah, a Bentley Continental GT kupé... A legkitűnőbb sorozatgyártott jármű a világon, gondolta Bond. Mindig is szerette ezt a márkát, az apja sok száz ré gi újságkivágást őrzött a híres Bentley fivérekről és alkotásaikról, amelyek állva hagyták a Bugattikat és a többi versenyzőt a Le Mans -i pályán az 1920as és 30-as években. Bond maga is szemtanúja volt annak, amikor a döbbenetes Bentley Speed 8-et intették le a kockás zászlóval a 2003- as futamon, miután hetvenöt esztendő után újra versenybe szállt. Mindig is arra vágyott, hogy egyszer egy ilyen méltóságteljes, mégis kegyetlenül gyors és okos kocsi tulajdonosa legyen. Míg a garázsban pihenő Jaguar E-type apai örökség, a GT szülei áttételes hagyatéka volt. Az első Continentaljét pár éve vásárolta a haláluk után megörökölt életbiztosításuk  maradékából. Ezt nemrég cserélte le az új modellre. Letért az autópályáról, és folytatta útját March felé a Fens lápvidék mélyén. Nem sokat tudott a helyről. Hallott már a „March March March”-ról, azaz a marchi diákok Cambridge-ig tartó márciusi felvonulásáról. Itt áll a Whitemoor börtön. És a turisták azért jönnek ide, hogy lássák a St. Wendreda templomot  –  Bond ez esetben kénytelen volt hinni az idegenforgalmi brosúrának, miszerint az épület valóban látványos, mert már évek óta kizárólag megfigyelési céllal fordult meg templomban. Elöl már látszott a régi katonai támaszpont. Bond nagy ívben megkerülte, így a létesítmény hátuljához ért, melyet ijesztő szögesdrót kerítéssel és behatolást tiltó táblákkal vettek körül. Már látta is, hogy miért: a támaszpont bontás alatt állt. Tehát ez az építkezés, amiről a híradások szóltak. Fél tucat épületet már le is bontottak. Csupán egy állt még, egy három emelet magas, régi, vörös téglaépület. Rajta kifakult felirat hirdette: Kórház. Több hatalmas teherautó parkoltálltak a területen buldózerek, egyéb földmunkagépek lakókocsik társaságában, amelyek egy dombon úgy százméternyire az épület től: ez lehetett és a bontóbrigád főhadiszállása. A legnagyobb lakókocsi mellett fekete autó parkolt, de senki sem látszott a közelben. Bond azon tűnődött, vajon miért, hiszen hétfő volt, és nem munkaszüneti nap.   http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

36/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A kocsival megállt egy kis csalitban, ahol rejtve volt. Kiszállt, és felmérte a terepet: kanyargós csatornák, krumpli és cukorrépaföldek, facsoportok. Bond felvette az 5.11 gyártmányú harcászati öltözéket, aminek a vállát Szerbiában átszakította a repeszdarab, és még érződött rajta az égő kocsi füstjének a szaga, ahonnan az ide vezető nyomot mentette ki. Levette bőrcipőjét, és bakancsot húzott.   A Walthert és a két tár lőszert egy vászon harcászati övre csatolta.   Ha bármi gond van, csak szóljon. Zsebre vágta a hangtompítót, az elemlámpát, a szerszámkészletét és a rugós kését is.

Ezután egy – pillanatra és ahogy bevetés részletet előtt, mostis isrögzíti: belehelyezkedett másik  lelkiállapotba halálos megállt, nyugalom, a szemminden a legapróbb az ágakat,egy amelyek megreccsenhetnek, a bokrokat, amelyek mögött orvlövész puskájának a csöve rejtőzhet, a drótokat, érzékelőket és kamerákat, amelyek elárulhatják a jelenlétét az ellenfélnek.  És lélekben felkészült arra, hogy esetleg ölnie kell, gyorsan és hatékonyan, ha muszáj. Ez is a másik világ része volt A feladattal kapcsolatos számtalan kérdőjel miatt pedig különös óvatossággal járt cl.   A válaszlépést az ellenfél szándéka határozza meg. De vajon mi lehet Noah célja? És ki a fene ő egyáltalán?  Bond áthaladt a fák között, majd átvágott a sarjadó cukorrépákkal pettyezett szántóföld sarkán. Megkerült egy illatos lápot, és óvatosan átkelt egy sűrű szederbokron a kórház irányában haladva. Végül odaért a szögesdrót kerítéshez, ahol figyelmeztető feliratok sorakoztak. A tábla tanúsága szerint a munkát az Eastern D emolition and Scrap nevű vállalat végezte. Sosem hallott a cégről, de mintha látta volna már a teherautóikat –  volt valami ismerős a jellegzetes sárga-zöld színösszeállításban. Megfigyelte a gyommal benőtt térséget az épület előtt, és a mögötte húzódó felv onulási teret. Senkit sem látott, így nekifogott, hogy drótvágóval átvágja a kerítést, miközben arra gondolt, milyen elmés ötlet lenne ebben az épületben tartani a Húszas Incidenssel kapcsolatos titkos találkozókat, hiszen nemsokára lebontják, így minden bizonyíték megsemmisül. A közelben nem látott munkásokat, de a fekete kocsi jelenlétéből arra következtetett, hogy valaki lehet odabent. Hátsó ajtót keresett, vagy valami egyéb, nem feltűnő bejáratot. Öt perccel később meg is találta: egy három méter mélységű gödröt, ami egy egyk ori fold alatti szervizalagút beszakadása során keletkezhetett. Lemászott a mélyedésbe, és az elemlámpájával bevilágított az alagútba. Úgy tűnt, a kórház alagsorába vezet, úgy ötven méternyire. Elindult, és épp a régi, repedezett téglafalakat és a boltozatot vette szemügyre, amikor két tégla lezuhant és szétzúzódott a padlón. A földön keskeny nyomtávú, rozsdás sínpár futott végig, amit helyenként sár borított. A komor járatban félúton kavicseső és nedves fold zúdult Bond nyakába. Felnézett, és látta, hogy úgy két méter magasságban az alagút boltozata barázdált, akár egy repedt tojáshéj. Úgy tűnt, elég lenne összeütnie a tenyerét, és az egész a fejére omlik. Nem a legjobb hely az élve eltemettetéshez, gondolta Bond. Aztán magában még fanyarul hozzátette: miért, melyik jó?

 – Remek munka! – mondta Severan Hydt Niall Dunne-nak. Ketten voltak Hydt lakókocsijában, amely százméternyire parkolt a March szélén álló komor hangulatú hadikórháztól. Mivel a Gyehenna-csapat nyomás alatt volt, Hogy holnapig befejezze a munkát, Hydt és Dunne leállították a bontási munkálatokat, hogy távol tartsák a munkásokat, hiszen Hydt alkalmazottainak többsége nem tudott a Gyehennáról, és emiatt különös óvatosságra volt szükség, amikor a két művelet összeért.   –  Elégedett voltam vele  –  mondta Dunne azon a közönyös hangon, ahogy szinte mindenre reagált, akár dicséret, akár kritika, akár szenvtelen megfigyelés hangzott el. A csapat fél órával korábban távozott a szerkezettel együtt, miután a Dunne által ideszállított anyagokból összeállították. Péntekig egy biztonságos házban rejtik majd el. Hydt korábban már körbejárta az utolsó bontásra ítélt épületet: a közel nyolcvan éve épült kórházat. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

37/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A Green Waynek hatalmas bevétele származott a bontási munkálatokból. A cég abból profitált, hogy lerombolja mindazt, amire másoknak már nem volt szükségük, és hogy a törmelékből kinyerje mindazt, amire megint másoknak szükségük volt: fa és acélgerendákat, drótokat, alumínium és rézcsöveket  –  csodaszép vörösrezet, minden szemetesember álmát. De a bontás Hydtot nem csupán a pénz miatt érdekelte. Most feszült elragadtatással szemlélte a régi épületet, úgy, ahogy egy vadász mered a gyanútlan vadra másodpercekkel a halálos lövés előtt.   A kórház egykori lakóit sem bírta kiverni a fejéből – a halottakat és a haldoklókat.

Több – tucat fotóttekintettel készített aazhullaházra öreg épületről, miközben bejárta a penészes szobákat különös és a boncteremre, rögzítvea apusztuló pusztulásfolyosókat, és a hanyatlás képeit. Fotóarchívumában a holttestek mellett a régi épületekről készült felvételek is helyet kaptak. Sok ilyen fényképe volt, közülük nem egy művészi igénnyel készült olyan épületekrő l, mint a Northumberland Terrace, a Palmers Green a North Circular Roadon, a már eltűnt Púra olajgyár a Bow Creek mellett Canning Townban, vagy a gótikus Royal Arsenal és Royal Laboratory Woolwhichben. A greenwichi Lovells Wharfról készített képei, amelyek arról tanúskodtak, hogy mire képes az agresszív nemtörődömség, mindig megindították.   Niall Dunne mobiltelefonon adott utasításokat a teherautó sofőrjének, aki nemrég indult el, és elmagyarázta neki, hogyan lehet a legjobban elrejteni a szerkezetet. Meglehetősen részletes útmutatót adott, összhangban saját természetével, és persze tekintettel a szörnyű fegyverre.  Bár kellemetlenül érezte magát az ír jelenlétében, Hydt hálás volt a sorsnak, hogy útjuk keresztezte egymást. Nélküle nem tudott volna ilyen gyorsan és biztonságosan előrehaladni a Gyehenna -projekttel. Hydt csak úgy emlegette Dunne-t: „az ember, aki mindenre gondol ”, és ez valóban így volt. így hát Severan Hydt szívesen elviselte a hátborzongató csendeket, a jeges pillantásokat, a Niall Dunne névre hallgató idomtalan, robotszerű acélgépezetet. A két férfi hatékonyan tudott együttműködni –  a sors iróniája, hogy egyikük mérnök volt, aki természetétől fogva alkotni vágyott, a másikuk pedig szemetesember, akinek a pusztítás volt a szenvedélye. Milyen különös is az ember... Csak a halála kiszámítható. És csak a halálban hűséges, futo tt át Hydt agyán, de aztán elhessegette a gondolatot. Miután Dunne letette a telefont, kopogás hallatszott. Az ajtó kinyílt, és Eric Janssen állt előtte, a Green Way biztonsági embere, aki a sofőrjük volt Marchba jövet. Az arca gondterhelt volt.    – Mr. Hydt, Mr. Dunne, valaki behatolt az épületbe.  – Micsoda? – mordult fel Dunne, és hatalmas, szögletes fejét a férfi felé fordította.  – Az alagúton átjutott be. Dunne egy sor kérdést szegezett Janssennek. Egyedül van a behatoló? Észlelt Janssen bármiféle kifelé irányuló kommunikációt? Az illető kocsija itt van a közelben? Észlelt szokatlan forgalmat mostanában? Van fegyvere a behatolónak? A válaszokból az derült ki számára, hogy a férfi egyedül dolgozik, és hogy nem a Scotland Yard vagy a titkosszolgálatok embere.  – Sikerült lefényképeznie vagy alaposan megnéznie? – kérdezte Dunne.  – Nem, uram. Hydt összecsattintotta két hosszú  –  A férfi, aki a szerbekkel voltkörmét. tegnap este?  –  fordult Dunne –  hoz.  –  Aki a saját szakállára dolgozott?  –  Nem lehetetlen, de nem tudom, hogyan juthatott volna a nyomunkra  –  Dunne kibámult a lakókocsi poros ablakán, mintha nem is látná az épületet. Hydt tudta, hogy az ír most egy tervet kovácsol a fejében. Vagy talán elővesz egyet, amelyet már elkészített egy hasonló eshetőségre készen. Dunne egy hosszú másodpercig mozdulatlan volt. Azután elhúzta a pisztolyát, kilépett a lakókocsiból, és intett Janssennek, hogy kövesse.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

38/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

13 A penész, a rothadás, a vegyszerek, az olaj és a benzin bűze fojtogató volt. Bond igyekezett visszafojtani a köhögését, a szeme könnybe lábadt a szúrós szagtól. Vajon füst is vegyült bele? A kórház alagsora itt ablaktalan volt. Csupán némi gyenge fény szűrődött be onnan, ahol az imént behatolt az alagútba. Bond körbevilágított a zseblámpával. Egy vasúti fordítókorong mellett állt, amely egykor a készleteket és a betegeket az épületbe szállító kism éretű mozdonyokat fordította újra menetirányba. A Waltherrel a kezében Bond átvizsgálta a terepet, figyelte, nem hall-e hangokat, léptek zaját, egy kibiztosított pisztoly kattanását. De az épület kihalt volt. Az épület déli végében hatolt be az alagúton át. Miközben észak felé haladt, távolodva a fordítókorongtól, egy feliratot vett észre, aminek láttán felnevetett: Halottasház. A halottasház három ablaktalan teremből állt, melyeket láthatólag nemrég használtak: a padló   pormentes volt, és új, olcsó munkapadokkal rendezték be. Úgy tűnt, a füst forrása az egyik terem. Bond ragasztószalaggal a falhoz és a padlóhoz erősített elektromos kábeleket vett észre, valószínűleg ezek szolgáltatták az áramot a világításhoz és az itt végzett munkához. Talán egy rövidzárlat volt a füst oka. Elhagyta a halottasházat, és egy nagy, nyitott helyiségbe jutott, ahonnan jobbra, kelet felé kétszárnyú ajtó nyílt a felvonulási térre. Az ajtószárnyak közötti repedésen fény szűrődött át –  egy lehetséges menekülési útvonal, gondolta, emlékezetébe vésve a helyet és az oszlopok elrendezését, amelyek fedezéket biztosíthatnak, ha esetleg tűzharc során kell eljutnia a kijáratig. Barna és fekete foltokkal tarkított, padlóhoz csavarozott régi acélasztalokat pillantott meg, mindegyiknek saját lefolyója volt. Természetesen a boncoláshoz. Bond továbbhaladt az épület északi vége felé, ami egy sor rácsos ablakokkal ellátott kisebb helyiségben végződött. Egy újabb felirat erre is magyarázatot adott: Elmeosztály.   Megpróbálta kinyitni a földszintre vezető ajtókat, de zárva voltak, így visszatért a fordítókorong melletti három helyiségbe. Szisztematikus vizsgálattal végre kiderítette a füst forrását. Az egyik szoba füstölgött. Hosszú pernyedarabokat pillantott meg, az íráselporladt nyoma sarkábanrajtuk. a padlón rögtönzött látszott A pernye olyan tűzhely finom volt, hogy amikor megpróbált megfogni egy darabot, az ujjai között. Csak óvatosan, mondta magában. Odament az egyik falon futó dróthoz. Letépett néhányat a drótot rögzítő ezüstszínű ragasztószalagcsíkok közül, és harminc centis darabokra vagdosta őket a késével. Ezután óvatosan a szürkésfekete pernyedarabok felületére nyomta, majd a zsebébe csúsztatta őket, azután folytatta a kutatást. A második szobában valami ezüstösen csillogó holmit vett észre. Odasietett a sarokba, ahol apró fémforgácsokat talált a padlón. Ezeket is felvette egy ragasztószalag segítségével, és zsebre vágta. Ekkor Bond mozdulatlanná dermedt. Az épület remegni kezdett. Egy pillanat múlva a remegés fölerősödött. A közelből egy dízelmotor hangját hallotta. Ez magyarázatott adott rá, hogy miért volt kihalt a bontási a munkásokúgy, minden ebédeltek, most visszatértek. Nem juthat fel a földszintre vagyterület: az emeletekre hogybizonnyal ki ne lépjen az és épületből, odakint viszont biztosan észreveszik. Ideje volt távozni. Visszament a fordítókorong termébe, hogy az alagúton át jusson ki. És csupán pár decibelen múlott, hogy nem tört be a koponyája. Nem látta a támadót, nem hallotta a lélegzését vagy a kezében tartott eszköz suhogását, de észlelte, hogy a dízelmotor dohogása kicsit tompább, mivel a férfi ruházata felfogta a hangot. Ösztönösen hátrébb ugrott, és a fémcső csupán pár centiméterrel vétette el.  Bond erősen megragadta a csövet a bal kezével, a támadó pedig megbotlott és elveszítette az egyensúlyát, mivel meglepetésében nem engedte el a fegyverét. A szőke fiatalember olcsó, sötét öltönyt viselt, és fehér inget, a biztonsági őrök egyenruháját, mérte fel Mond. Nem volt rajta nyakkendő, valószínűleg a támadásra felkészülve vette le. A szeme elkerekedett rémületében, újból megtántorodott, és majdnem elesett, de gyorsan felegyenesedett, és nehézkes mozdulattal Bondra vetette magát. Mindketten a kör alakú helyiség piszkos padlójára zuhantak.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

39/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond eközben nyugtázta, hogy támadója nem azonos az írrel. Bond felugrott és előrelépett, kezét ökölbe szorítva, de ez csupán csel volt: azt akarta elérni, hogy az izmos fickó hátralépjen, hogy elkerülje az ütést, amit meg is tett, így Bondnak volt ideje arra, hogy előrántsa a pisztolyát. De nem lőtt, élve kellett neki a férfi.   Bond rászegeződő .40-es kaliberű pisztolya láttán a támadó mozdulatlanná dermedt, bár a keze a   zakója belső zsebe felé lendült.   – Hagyja – mondta Bond hidegen. – Feküdjön a földre, kezeket szét! a férfi továbbra mozdult, feszültségében verejtékezett, és a kezét mégrezegni mindig kezdett. a pisztoly agyaDefelett tartotta. Egysem Glock, jegyezte meg magában Bond. A férfi telefonja A zakózsebére pillantott.  – A földre, most azonnal! Ha pisztolyt ránt, Bond megpróbálja megsebesíteni, de lehet, hogy végül megöli. A telefon elhallgatott.  – Azonnal! – Bond lejjebb célzott, a támadó jobb karjára, a könyök közelébe. Úgy tűnt, a szőke férfi engedelmeskedni fog. A válla meggörnyedt, és a félhomályban a szeme elkerekedett a félelemtől és a bizonytalanságtól.   De abban a pillanatban a buldózer valószínűleg elhaladt a közelben, mert tégla és fold záporozott a plafonról. Bondot eltalálta egy nagyobb kődarab. Megrándult az arca, és a portól pislogva hátralépett. Ha támadója profibb  –  vagy ha nincs annyira megrémülve  – , előrántja a fegyverét és tüzel. De nem tette, hanem sarkon fordult, és végigrohant az alagúton. Mond felvette kedvelt tüzelő pózát, a vívóállást, a bal láb előre néz, a jobb láb hátul merőleges rá. Két kézzel célzott, és egyetlen, fülsüketítő lövést adott le, ami a férfi lábszárát találta el. Ordítva zuhant a földre, úgy tízméternyire az alagút bejáratától. Bond utánarohant. Eközben a remegés egyre erősebb lett, a dübörgés egyre hangosabb, és újabb téglák zuhantak le a mennyezetről. Egy krikettlabda nagyságú betondarab épp Bond vállsérülését találta el, mire felmordult a beléhasító fájdalomtól. De folyamatosan haladt előre az alagútban. A támadója a földön vonszolta magát a rés felé, ahonnét beszivárgott a napfény. Úgy tűnt, a buldózer most éppen felettük van. Mozgás, a szentségit neki, mondta magában Bond. Valószínűleg épp most bontják az egész rohadt épületet. Ahogy közelebb ért a sebesülthöz, a dízelmotor dübörgésének zaja egyre erősödött. Még több tégla hullott a földre.   Nem a legjobb hely az élve eltemettetéshez... Már csak tíz méter választotta el a sebesülttől. Szorítókötést rá, kivonszolni az alagútból, biztonságos helyre vinni – és elkezdeni faggatni. De egy fülsüketítő csattanás után a tavaszi nap gyenge fénye elhalványult az alagút végén. Két fehéren izzó szem vette át a helyét, amelyek átvilágítottak a porfelhőn. Egy pillanatra megállt, majd mint az oroszlán, aki megpillantja a prédát, kissé elmozdult, és egyenesen Bond felé fordult. A  buldózer éktelen csikorgással, hegynyi sarat és követ tolva maga előtt, könyörtelenül haladt előre.   Bond célzott, de nem volt mire, a gép tolólapja túl magas volt, eltakarta a v ezetőfülkét. A jármű   Vagy ha megállás nyomult előre, hatalmas tömegű földet, közeledett téglát és törmeléket maga előtt.  –  Ne!nélkül  –   kiáltotta a sebesült férfi, ahogy a buldózer hozzá. A tolt vezető nem látta. látta is, a legkevésbé sem érdekelte a férfi sorsa. Egy kiáltás, és Bond támadója eltűnt a törmelék halom alatt. Egy pillanattal később a zakatoló lánctalpak áthaladtak a hely felett, ahol betemették. A fényszórók hamarosan eltűntek, a törmelék elfedte őket, minden teljes sötétségbe borult. Bond felkapcsolta az elemlámpát, és visszarohant a fordítókorong termébe. A bejáratnál megbotlott és elesett, mivel a törmelék először a bokájáig, majd a lábszáráig emelkedett.   Egy pillanattal később már a térdét sem tudta mozdítani.  A háta mögött a buldózer tová bb nyomult előre, a sáros törmeléket egyre beljebb tolva maga előtt a terembe. Bond most már derékig fogoly volt. Még harminc másodperc, és az arcát is betemeti. De aalapjának. törmelékhegy súlya túl nagynak bizonyultMég a buldózer vagytámadásba talán nekiütközött az é  pület Az előrenyomulás abbamaradt. mielőtt számára, a sofőr újra lendülhetett volna, Bond kiszabadította magát, és kirohant a teremből. A szemét marta a por, a tüdeje szúrt. Piszkot és kőport köpködve az alagút felé világított. Teljesen el volt torlaszolva. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

40/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Átsietett a három ablaktalan helyiségen, ahol a pernyét és a fémforgácsokat   begyűjtötte. Egy pillanatra megállt az ajtó mellett, ami a boncterembe vezetett  –  vajon lezárták a kijáratot, hogy csapdába kényszerítsék? Az ír és a többi bizto nsági őr talán ott vár rá? Rátekerte a hangtompítót a Waltherre. Mélyeket lélegzett, egy pillanatig várt, aztán hirtelen belökte az ajtót, és védekező lövőállásba helyezkedett: bal kezével előremutatott az elemlámpával, a jobbját pedig, ami a pisztolyt mar kolta, megtámasztotta rajta.

előcsarnok a korábban látotthalmozott kétszárnyú amelyen fénycsík  tört A át,hatalmas most le volt zárva, a üresen buldózertátongott. előtte is De tonnányi törmeléket fel.ajtó,   Csapdába esett. Átrohant a kisebb termekbe az alagsor északi oldalán, az elmeosztályra. A legnagyobb helyiségen  –  az egykori iroda lehetett  –  volt egy ajtó, de zárva találta. Bond célzott a Waltherrel, és oldalról négy lövést adott le a fémzárra, majd négyet a zsanérokra. Hasztalan. Az ólomgolyó, még ha félköpenyes is, tehetetlen az acéllal szemben. Újratöltött, és a kiürült tárat a bal zsebébe süllyesztette, ahol az üreseket tartotta. A rácsos ablakokat méregette, amikor a megszólaló erős hangtól összerezzent.    – Figyelem! Opgelet! Grozba! Nebezpeci! Körbefordult, célpontot keresve. De a hang egy falra erősített hangszóróból érkezett.    –  Figyelem! Opgelet! Grozba! Nebezpeci! Még három perc!  –  az utolsó mondatot újból elismételték holland, lengyel és ukrán nyelven. Figyelmeztetés?  – Azonnal hagyják el az épületet! Vigyázat! Robbanótöltetek aktiválva! Bond körbevilágított a teremben. A drótok! Nem áramot szolgáltattak az építkezéshez, hanem a robbanótöltetekhez vezettek. Bond korábban nem vette észre őket, mert az acél tartógerendákhoz voltak erősítve, magasan a mennyezeten. Az épületet előkészítették a felrobbantásra.   Három perc... Az elemlámpa fényében több tucatnyi robbanóanyagköteget pillantott m eg, ami elegendő volt ahhoz, hogy a kőfalakat porrá változtassa –  Bondot pedig köddé. Az összes kijáratot lezárták. A szíve vadul vert, a homlokán izzadság gyöngyözött, miközben eltette az elemlámpát és a pisztolyt, majd megragadta az egyik ablakra szerelt vasrácsot. Erősen rángatta, de az meg sem moccant.   Az üvegen átszűrődő tompa fényben körülnézett, aztán felmászott egy közelben levő mestergerendára. Letépte az egyik robbanótöltetet, és leugrott a padlóra. A szagukból ítélve a töltetek RDX kompozitból készültek. A késével levágott egy jókora darabot, és az ajtó kilincse és zárja mellé tömködte. Ennek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy szétrobbantsa a zárat anélkül, hogy közben őt is megölné. Gyerünk! Bond úgy hat métert hátrált, célzott és lőtt. Hajszálpontosan eltalálta a robbanóanyagot. De pontosan az drámai történt,módon amitőla tartott: különös, csupán a sárgásszürke plasztikmassza pottyant le nem túl padlórasemmi egy tompa puffanás kíséretében. A kompozitokat csak detonátorral lehet felrobbantani, fizikai behatás segítségével nem, még akkor sem, ha a golyó hatvan méter per szekundum sebességgel csapódik bele. Abban reménykedett, hogy ez az anyag lesz a kivétel. A teremben felhangzott a kétperces figyelmeztetés. Bond felnézett oda, ahol a detonátor lifegett, miután letépte a töltetet. De azt kizárólag elektromos áram segítségével lehet beüzemelni. Elektromos áram... A hangszórók? Nem, azokban túl kicsi a feszültség ahhoz, hogy beindítson egy detonátort. Ahogy az elemlámpa akkumulátorában is. Ismét megszólalt a hang, az egy perc múlva bekövetkező robbanásra figyelmeztetve.   Bond megtörölte izzadt és kiszedett tölténytbelenyomta a pisztolyából. Késével szétfeszegette ólom töltényhüvelyt. Ezutántenyerét, a puskaporral töltött egy lövedéket robbanóanyagdarabba, amit az az ajtóhoz ragasztott.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

41/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Hátralépett, gondosan célba vette a lövedék apró fémkorongját, és beleeresztett egy golyót. Az eltalálta a gyutacsot, ami berobbantotta a puskaport, az pedig a plasztikot. Egy hatalmas villanás, és a robbanás darabokra törte a zárat. Bondot pedig faszilánkok és füst kíséretében a földre lökte. Pár másodpercig kábultan feküdt, aztán lábra állt és az ajtóhoz támolygott, ami kinyílt, bár beragadt. A nyílás csupán húsz centiméter széles volt. Megragadta a kilincset, és elkezdte rángatni a nehéz ajtószárnyat.  – Figyelem! Opgelet! Grozba! Nebezpeci!

14 A lakókocsiban Severan Hydt és Niall Dunne egymás mellett állt, és feszült várakozással nézték a régi hadikórházat. a jéghideg Dunne is, gondolta Hydt – élvezi végignézni, ahogy egy  – még irányított robbantásMindenki ledönt egy épületet. Minthogy Janssen nem vette fel a telefonját, és Dunne lövést hallott odabentről, az ír közölte Hydttal, hogy biztos abban, hogy a biztonsági ember, Eric Janssen halott. Lezárta a kórház kijáratait, majd visszarohant a lakókocsihoz  –  úgy futott, akár egy idomtalan állat  – , és közölte Hydttal, hogy felrobbantja az épületben elhelyezett tölteteket. Eredetileg másnapra tervezték a bontást, de semmi akadálya nem volt annak, hogy előrehozzák.   Dunne aktiválta a számítógépes rendszert, és egyszerre nyomta le a két piros gombot, amivel elindította a folyamatot. Egy biztosítási szerződés értelmében száznyolcvan másodperccel a robbantás előtt egy előre felvett figyelmeztetést kellett közzétenni az épületen belül a munkások kilencven százaléka által beszélt nyelveken. Hosszabb ideig tartott volna kiiktatni ezt a biztonsági intézkedést, de

ha a behatolót nem temette be az alagút, be volt zárva a halottasházba. Kizárt, hogy még időben elmeneküljön. Ha másnap vagy az azt követő napon egy eltűnt személy után kérdezősködnek, Hydt azt felelheti: „Természetesen utánanézünk... Micsoda? Uramisten, fogalmunk sem volt róla! Mi minden tőlünk  telhetőt megtettünk, ott volt a kerítés, a feliratok. De hogyhogy nem hallotta az előre felvett figyelmeztetéseket? Nagyon sajnáljuk, de nem mi vagyunk a felelősök.”   – Tizenöt másodperc – szólalt meg Dunne. Csend volt, miközben Hydt némán visszaszámolt. Az időzítő a falon a 0-hoz ért, és a számítógép elküldte a jelet a detonátoroknak. Először nem látták a robbanások villanásait –  az elsők az épületen belül és talajszinten következtek  be, a fő tartógerendákat iktatták ki. De pár másodperc múlva a villanások úgy sorjáztak egymás után, mint a paparazzók vakui, amit szilveszteri petárdák hangja követett, majd mélyebb dörrenések. Az épület mintha megborzongott volna. Ezután, mintha csak letérdelne, hogy a nyakát felkínálja a hóhér   bárdjának, a kórház lassan megrogyott és összedőlt, a nyomában pedig por   és füstfelhő gomolygott kifelé nagy sebességgel. Pár másodperc múlva Dunne így szólt:  – Ezt sokan meghallhatták. Mennünk kellene. De Hydtot lenyűgözte a törmelékhalom, ami olyannyira különbözött a pár másodperccel korábbi elegáns, bár kopott épülettől. Amely valami módon semmivé vált.    – Severan! – makacskodott Dunne. Hydt azon kapta magát, hogy izgalomba jött. Jessica Barnesra gondolt, a fehér hajára, sápadt, érett  bőrére. A nő mit sem tudott a Gyehennáról, ezért nem hozta el ide ma, de sajnálta, hogy most nincs itt. Hát majd megkéri, hogy találkozzanak az irodában, aztán hazamennek. Kellemes bizsergést érzett a gyomrában. Mindezt csak fokozta a Green Waynél reggel talált holttest emléke – és a várakozás a holnapi eseményre. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

42/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Száz halott...  –  Igen, igen...  –  Severan Hydt felemelte az aktatáskáját, és kilépett a lakókocsiból. De nem szállt be azonnal az Audi A8-asba. Még egyszer megfordult, hogy alaposan szemügyre vegye a lerombolt épület felett lebegő port és füstöt. A robbanóanyagot ügyesen helyezték el, jegyezte meg magában. Emlékezetébe idézte, hogy köszönetét kell majd mondania a munkásoknak. A robbanótöltetek felszerelése valóságos művészet. A lényeg, hogy nem kell felrobb antani az épületet, hanem elég egyszerűen k iiktatni mindazt, ami egyenesben tartja, azután hagyni, hogy a természet  –  ez esetben a gravitáció a dolgát.  – elvégezze Ez pedig, vélte Hydt, az ő saját feladatának a metaforája ezen a földön.

15 Fénysávok és árnyak csíkozták a friss cukorrépa veteményt a lápvidéki szántóföldön a kora délutáni napsütésben. James Bond a hátán feküdt szétvetett lábbal és karral, akár egy gyerek, aki angyalt rajzolt a hóba, és nem akaródzik neki felkelni. A frissen kibújt zöld levelek tengerében, úgy harmincméternyire feküdt a törmelékhalmaztól, ami az imént még a régi hadikórház volt... A törmelékhalmaztól, ami kis híján maga alá temette. A robbanás lökéshullámának köszönhetően elveszítette a hallását, de abban reménykedett, hogy ez csupán átmeneti állapot. A szemét becsukta a villanás és a repeszdarabok miatt, de mindkét kezét használnia kellett, hogy felrántsa az elmeosztály ajtaját, és kimeneküljön, miközben a fő töltetek felrobbantak, és az épület összedőlt mögötte.   Kicsit feljebb emelkedett  –  a májusi cukorrépa nem sok fedezéket kínált  – , és körbenézett, fenyegeti-e Semmi. bármi Bárkiveszély. is állt a terv mögött  –  az ír, Noah vagy egy társuk  – , nem kereste tovább őt, valószínűleg azt hitték, hogy odaveszett a robbanásban.   Mélyeket lélegzett, hogy a tüdejét megtisztítsa a portól és a vegyi anyagok szúrós füstjétől, aztán felállt, és kitámolygott a szántóföldről.  Visszatért a kocsijához, és lezuhant az első ülésre. Hátulról elő halászott egy üveg vizet, ivott  belőle, a maradékkal pedig kimosta a szemét.  Beindította a hatalmas motort, örömmel nyugtázta a kipufogó hangját, és egy másik úton hagyta el Marchot, kelet felé tartva, nehogy olyasvalakivel találkozzon, akinek köze van a bontási területhez. Hamarosan az A1-esen haladt London felé, hogy kiderítse, mi köze lehet a pernyedarabokon talált rejtjeles üzeneteknek a Húszas Incidenshez.

Már majdnem délután négy volt, amikor Bond behajtott az ODG mélygarázsába. Arra gondolt, hogy először lezuhanyozik, de aztán úgy döntött, hogy erre most nincs idő. Megmosta a kezét és az arcát, sebtapaszt tett egy apróbb vágásra, amit egy lezuhanó tégla okozott, és sietett Phillyhez. Átnyújtotta neki a ragasztószalag darabokat.  –  Átadnád ezeket az elemzőknek?   –  Az ég szerelmére, James, mi történt?  –  Philly hangja riadt volt. A harcászati nadrág és dzseki felfogta a sérülések nagy részét, de az újonnan szerzett zúzódások kezdtek mély lila színt ölteni.  –  Összefutottam egy buldózerrel meg némi Semtexszel vagy C4-gyel, de jól vagyok. Tudj meg az

Eastern Demolition and Scrap nevű cégről mindent, amit lehet. És tudni szeretném, ki a March melletti katonai támaszpont tulajdonosa. A Honvédelmi Minisztérium? Vagy már eladták?  – Kiderítem. Bond visszatért az irodájába, és épp leült, amikor megcsörrent a telefon. Mary Goodnight volt az. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

43/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – James! Az az alak van a vonalban...  –  a hangja egyértelművé tette, ki a telefonáló.  Bond lenyomta a gombot.  – Percy.  –  Helló, James! Visszafelé tartok Cambridge-  ből. Gondoltam, maga meg én összedughatnánk a fejünket. Hogy lássuk, megtaláltuk-e a kirakósunk valamelyik darabkáját. Maga meg én... Szerencsétlen fogalmazás egy elit egyetemen végzett embertől.    – És hogy sikerült a kiruccanása? odaértem, körülnéztem Kiderült, hogy a Porton Downnak van a közelben egy kis  –  Amikor Belebotlottam. létesítménye. Teljesen kicsit. véletlenül. Bond ezen jót derült.  – Nos, ez érdekes. És van kapcsolat a biokémiai anyagok és Noah vagy a Húszas Incidens között?  –  Nem tudnám megmondani. A biztonsági kameráik felvételein és a látogatóik jegyzékében nem találtam semmi feltűnőt. De az asszisztensem már dolgozik rajta.    – És a vendéglő?   –   A curry egész jó volt. A pincérnő nem emlékezett rá, hogy ki rendelte a pástétomot vagy a hidegtálat ilyen régen, de hát nem is számítottunk erre, nem igaz? Na és maga? Mit mutatott a titokzatos cetli a drogériáról két nappal március idusa után? Bond felkészült erre a kérdésre.  –  Kockáztattam. Elmentem Marchba, a Boots Roadra, és találtam ott egy régi katonai támaszpontot. Szünet.  – Á! –  a Hármas Divízió alvezére felnevetett, bár úgy tűnt, nem jókedvében. – Akkor tehát rosszul értelmezte a nyomot, amikor beszélgettünk. És a hírhedt szám esetleg nem a holnapi dátumra vonatkozott? Bármilyen ember is volt Osborne-Smith, vágott az esze.  –  Lehetséges. Amikor ott jártam, épp bontották az épületet. Attól tartok, mindez csak újabb kérdéseket vetett fel  –   tette hozzá kitérően Bond. –   Az elemzők most nézik át, amit találtam. Egy pár  apróság. Majd átküldőm a jelentésüket.   –  Tegye meg, kösz. Én itt minden iszlám dologba belekukucskálok, az afgán kapcsolatba, a SIGINT megugrásaiba, a szokásos. Egy ideig elleszek vele. Remek. Bond nem is kívánhatott volna ennél megfelelőbb hozzáállást Mr. Percy Osborne-Smith műveleti főigazgató-helyettestől.   Lefoglalni valamivel... A beszélgetés végeztével Bond felhívta Bill Tannert, hogy tájé koztassa a Marchban történtekről. Megállapodtak, hogy egyelőre nem nyúlnak a férfi holttestéhez, aki Bondra támadt a kórház alagsorában: inkább Bond álcáját védik, semhogy bármit is megtudjanak a hulláról. Mary Goodnight dugta be a fejét az ajtón.  – Philly hívta, amíg telefonált. Talált pár dolgot. Mondtam neki, hogy jöjjön fel. Az asszisztens elfintorodott, miközben az elsötétített ablakok egyike felé pillantott. Milyenbeszél? kár, nem  –  Miről   igaz? Ami Phillyvel történt.  – Azt hittem, hallotta. Tim felbontotta az eljegyzést. Pár napja közölte vele, pedig már a templomot is lefoglalták, és Philly leánybúcsúja is meg volt szervezve. Egy hétvége csak lányoknak, Spanyolországban. Én is hivatalos voltam rá. Mennyire vagyok jó megfigyelő? –  gondolta magában Bond. Hát ez az, ami hiányzott Philly íróasztaláról a harmadikon. A képek a vőlegényéről. Valószínűleg az eljegyzési gyűrű is eltűnt az ujjáról.  – Mi történt? – kérdezte Bond.  – Azt hiszem, ilyenkor sosem egyetlen konkrét dolog a kiváltó ok, nem? Mostanában nem jöttek ki egymással, sokat veszekedtek – amiatt, hogy Philly túl gyorsan vezet, meg hogy túl sokat dolgozik. És elmulasztott egy nagy családi összejöveteltő pedig is Timelfogadta. szüleinél.Pedig Aztán Timnek váratlanul ajánlottak Szingapúrban vagy Malajziában, márpedig három éve együtt voltak,állást nem igaz?  – Sajnálattal hallom. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

44/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

De a drámai esemény taglalása itt véget ért, mivel a szóban forgó személy megérkezett. Philly észre sem vette a beálló csendet, mosolyogva elhaladt Goodnight mellett, belépett Bond irodájába, és lendületesen leült egy székre. Érzéki arca mintha keskenyebb lett volna, mogyoróbarna szeme úgy ragyogott, mint amikor a vadász biztos nyomot fog. Ettől még szebbnek látszott. Leánybúcsú Spanyolországban? Uramisten, ezt Bond egyszerűen nem tudta elképzelni, ahogy az t sem, hogy Philly két szatyorral tart hazafelé a szupermarketből, hogy ízletes vacsorát főzzön egy Tim nevű férfinak, valamint Matilda és Archie névre hallgató gyermekeiknek.

Ebből elég, pirítottazmagára, és arra koncentrált, amit a lány Azokat mondott.a  szavakat, hogy „a Gyehenna –  Az embereink egyik pernyecsíkot el tudták olvasni. terv”. És alatta pedig azt, hogy „péntek, május 20”.  –  Gyehenna? Ismerős, de nem tudom hová tenni.    –   A Bibliában esik róla szó. Majd még utánanézek. Egyelőre csak biztonsági ügynökségek és a  bűnügyi nyilvántartás adatbázisaiban futtattam le egy keresést. Nem találtam egyezést.   – Mi van a másik pernyedarabon?  –  Az jobban megsérült. A labor csak a „félév” és az „ötmillió font” kifejezéseket tudta rekonstruálni, a többi meghaladta a képességeiket. Átküldték a Yardhoz a Különleges Ügyek Igazgatóságára, szigorúan bizalmas minősítéssel. Estig visszajeleznek, mire jutottak.    –  „Félév”...Talán a pénz kifizetésének az ütemezése. Az ötmillió dollár fizetség vagy részletfizetés, cserébe a támadásért, vagy bármi is legyen az. Ez arra utal, hogy Noah pénzért csinálja, nem politikai vagy ideológiai indíttatásból. Philly bólintott.  –  Ami a szerb kapcsolatot illeti, a magyar trükköm nem vált be. A belgrádiak tényleg nagyon berágtak rád, James. Az I Csoportotok segítségével EU-s tisztségviselőnek adtam ki magamat, a Közlekedésbiztonsági Ellenőrző Igazgatóság vezetőjének.    – Az meg mi a fene?  – Én találtam ki. Elég korrekt svájci francia akcentust vetettem be, bár ez csak a saját véleményem. A szerbek bármit megtennének, hogy jó pontokat szerezzenek az Európai Uniónál, úgyhogy megígérték, hogy jelentést tesznek a vonaton szállított veszélyes anyagról, és újabb részletekkel szolgálnak Kariéról. Philly igazán aranyat ért.  –  Az Eastern Demolitionnek pedig Slough-ban van a központja. Pályáztak a hadsereg támaszpontjának bontási munkálataira.  – Ez egy nyílt részvénytársaság?  –   Zártkörű. És egy holdingcég a tulajdonosa, amely szintén zártkörű részvénytársaság: a Green Way International. Elég nagy cég, vagy fél tucat országban működik. Az összes részvény egyetlen személy tulajdona. A neve Severan Hydt.  – Tényleg ez a neve? Philly felnevetett.  –   Először én is azon tűnődtem, hogy vajon mit gondoltak a szülei. De úgy tűnik, ő maga vette fel ezt  –  a nevet És mihuszonévesen. volt az eredeti neve?  – Maarten Holt.  –  Holtról Hydtra  –   tűnődött Bond. –  Nem látom, mi értelme volt, nem olyan jellegzetes név. De hogy Maartenről Severanre? Az ég szerelmére, minek?  Philly vállat vont.  –  A Green Way egy hatalmas hulladékgyűjtő és –  újrahasznosító vállalkozás. Biztosan láttad már a teherautóikat, csak nem figyeltél rájuk. Nem sokat találtam róluk, mivel zárt körű a cég, és Hydt kerüli a sajtónyilvánosságot. A The Timesban a világ leggazdagabb szemetesemberének nevezték. Pár éve a Guardian közölt róla egy cikket, eléggé hízelgő volt a kép, de csak általánosságokat nyilatkozott nekik. Megtudtam, hogy holland születésű, egy ideig kettős állampolgár volt, de most már csak brit.   Philly testtartása és szemének csillogása elárulta, hogy még nem mondott el mindent.  –  És? –  kérdezte Bond. Philly elmosolyodott.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

45/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Találtam róla pár utalást az interneten abból a z időből, amikor a bristoli egyetemre járt, ahol egyébként nagyon jól teljesített. Beszámolt róla, hogy Hydt az egyetemi vitorlásklub tagja volt, a versenyeken az egyik hajó kapitánya.  –  Nemcsak versenyzett, de ő is építette a saját hajóját. Innen kapta a becenevét.  – És mi volt az? – kérdezte Bond, bár az volt az érzése, hogy tudja.  – Noah, azaz Noé.

16. Fél hatra járt az idő. Mivel még órákba telik, amíg Philly megkapja a várt hírszerzési adatokat, Bond azt javasolta, hogyésvacsorázzanak együtt. Philly beleegyezett, visszatért az íróasztalához, Bond pedig egy titkosított e-mailben számolt be M.-nek és Bill Tannernek arról, hogy Noah azonos Severan Hydttal, egy rövid összefoglalót csatolt a férfi hátteréről és a Marchban történtekről. Azt is hozzáfűzte, hogy Hydt a Húszas Incidens során várt támadást „Gyehenna-terv”-nek nevezte. További részletek várhatók hamarosan. Szűkszavú válasz érkezett: 

007!  Felhatalmazom a nyomozás folytatására. Elvárom a megfelelő egyeztetést a belföldi szervekkel.    M.

Íme, a carte grise... Bond távozott az irodájából, lifttel felment a másodikra, és belépett egy nagy terembe, ahol több számítógép volt, mint egy komputerszaküzletbcn. A monitorok előtt és az egyetemek kémiai laboratóriumaiban szokványos munkaállomások mellett néhán y férfi és nő dolgozott. Bond átsétált a terem túlsó végébe az apró, üvegfalú irodához, és megkocogtatta az ablakot. Sanu Hirani, az ODGQ Csoportjának vezetője negyven körüli, vékony férfi volt. Fakó bőre, fényes fekete haja, jóképű arca akár hollywoodi fi lmszerepeket is hozhatott volna a számára. Ragyogó krikettjátékos volt, akit gyors labdáiról ismertek. Vegyész, villamosmérnöki és informatikusi diplomát szerzett a legjobb brit egyetemeken és Amerikában (ahol mindenben sikeresnek bizonyult, egyetlen dolgot kivéve: sportága népszerűsítése terén, mivel a jenkik sem a játék finomságait nem voltak  képesek felfogni, sem pedig a tesztmeccsek hosszúságát elviselni). A Q Csoport biztosította az ODG-nek a technikai támogatást, és Hirani felügyelte a kémszakmában valaha is használatos összes berendezést. A Q Csoport és a CIA tudományos és technológiai divíziójának szakemberei folyamatosan újabb és újabb szoftverekkel és hardverekkel, technikai újításokkal álltak elő –   miniatűr kamerákkal, meglepő fegyverekkel, rejtő technológiákkal, kommunikációs eszközökkel és megfigyelő felszerelésekkel, mint például Hirani legújabb találmánya: egy hiperérzékeny, minden irányban működő mikrofon, amit egy döglött légy belsejében rejtettek el. („Poloska a légyben”  –  jegyezte meg Bond fanyarul az alkotónak, aki azt felelte, hogy Bond a tizennyolcadik, elsüti ezt a tréfát.) Minthogy azaki ODGt műveleti céllal hozták létre, Hirani munkájának nagy részét az tette ki, hogy mindig megfelelő mennyiségű távcső, messzelátó, kommunikációs eszk öz, speciális fegyver és

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

46/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

megfigyelés-elhárító felszerelés álljon rendelkezésre. E tekintetben olyan volt, mint egy könyvtáros, aki gondoskodik róla, hogy a köteteket rendben vegyék ki és időben hozzák vissza.  De Hirani valódi zsenije a feltalálásban és a rögtönzésben rejlett, abban, hogy képes volt az iQPhone-hoz hasonló készülékeket megalkotni. Az ODG több tucat találmányának szabadalmát birtokolta. Amikor Bond vagy az O Csoport többi ügynöke bevetés közben szorult helyzetbe került, elég volt egy telefon Hiraninak a nap vagy az éjszaka bármely órájában, és ő biztosan kitalálta a megoldást. Ő vagy a csapata sietve összerakott valamit az irodában, amit másnap reggel kézbesítettek  ogy szorított aidő, Külügy sürgős diplomáciai küldeményeivel együtt. Dehálózatának még gyakoribb eset volt, és Hirani ilyenkor agyafúrt feltalálói és beszerzői segítségét vette higénybe, akik az az adott helyszínen építették fel, találták meg vagy alakították át a szóban forgó eszközt.  – James! A két férfi kezet fogott.  – Hallom, a tiéd a Húszas Incidens.  – Úgy fest. Miközben leült, Bond észrevett egy könyvet Hirani íróasztalán: Charles Fraser-Smith titkos háborúja. Neki is ez volt az egyik kedvenc könyve a kémkedés története során használt eszközökről.   – Mennyire komoly a dolog?  –  Eléggé  –   felelte Bond szűkszavúan, és nem árulta el, hogy az ügy alig negyvennyolc órája kezdődött felgöngyölítése során már két ízben majdnem megölték.    –  Mire lenne szükséged?  –  kérdezte Hirani, aki korai IBM-számítógépeket és indiai krikettezőket ábrázoló képekkel díszítette az irodája falát. Bond olyan halkan beszélt, hogy a legközelebb ülő alkalmazott   –   egy képernyőjét elmélyültem  bámuló fiatal nő – se hallhassa.  –   Olyan megfigyelőeszköz kellene, amit egyetlen ember is célba tud juttatni. A célszemély számítógépéhez vagy telefonjához nem férek hozzá, de lehet, hogy sikerül elhelyeznem valamit az irodájában, a kocsijában vagy a lakásán. Valami egyszer használatos eszközre van szükségem. Valószínűleg nem fogom tudni visszaszerezni.    – Ó, igen... – Hirani ragyogó tekintete elfelhősödött.   – Valami gond van, Sanu?  – Nos, el kell mondanom, James, hogy alig tíz perce hívtak az emeletről.    – Bill Tanner?  –  Nem, még feljebbről.   M. A francba, gondolta Bond. Már sejtette, mi fog kisülni ebből   –  És azt mondta, hogy ha az O Csoporttól bárki megfigyelőeszközt akar kikölcsönözni, azonnal  jelentsem neki – folytatta Hirani.  – Micsoda véletlen.  – Az bizony – felelte Bond savanyúan.  –  Akkor tehát  –  szólt Hirani értő mosollyal – , jelentsem neki, hogy valaki az O Csoporttól megfigyelőeszközt akar kikölcsönözni?  Talánintézd várhatnál egy kicsit.és arcára visszatért a ragyogás.  – Nos, el – vele felelte Hirani,  – Csodálatos eszközök közül válogathatsz. Olyan volt a hangja, mint egy lelkes eladóé.  –  Egy indukciós mikrofon. Elég egy áramdrót közelébe rakni, nincs szükség elemre. Tizenöt méteres körzetben veszi a hangot és automatikusan beállítja a hangerőt, úgyhogy nincs torzítás. Ó, és még egy dolog, amivel remek eredményeket értünk el: egy kétfontos érme a felirattal: „Háromszáz Eves a Bank of England  –  1994”. Ez meglehetősen ritka érme, ezért a célszemély általában megtartja szerencsepénz gyanánt, de annyira azért nem ritka, hogy eladja. Az elem négy hónapig bírja. Bond felsóhajtott. A tiltott eszközök mind tökéletesnek hangzottak. Köszönetét mondott Hiraninak, és azt ígérte, jelentkezik. Visszatérve az irodájába Mary Goodnightot még az íróasztala mellett találta. Bond nem látta értelmét, hogy a lány tovább bent maradjon.  – Siessen haza. Jó estét, Goodnight!

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

47/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Goodnight Bond frissen szerzett sérüléseire pillantott, de le gyűrte magában a késztetést, hogy anyáskodni kezdjen, mert korábbi tapasztalatai alapján tudta, hogy a férfi úgyis elhárítaná. így hát megelégedett annyival, hogy „azokat kezelje le, James”, majd vette a táskáját és a kabátját. Bond leült, és hirtelen megcsapta a saját izzadságának bűze, észrevette a téglaport a körme alatt. Haza akart menni és lezuhanyozni. Keverni egy italt. De előbb még utána kellett néznie valaminek.   A képernyő felé fordult, és belépett a Golden Wire általános információs adatbázisába, ahonnan megtudta, hol van Severan Hydt cége és lakása  –  ez utóbbi furcsa mód Kelet-London Canning Town néven ismert, szegényebb kerületében volt. A Green Way központja a Temze mellett állt, Rainham közelében, a Wildspace természetvédelmi terület szomszédságában. Bond megnézte a Hydt otthonát és a Green Way telepét ábrá zoló műholdas térképeket. A férfi megfigyelése alapvető fontosságú. De erre semmiféle törvényes mód nem kínálkozott anélkül, hogy be ne vonná Osborne-Smitht és a szaglász brigádokat az MI5 A Csoportjától. Márpedig amint a Hármas Divízió alvezére értesül arról, hogy kicsoda Hydt, lecsap, hogy „őrizetbe vegye”  őt és az írt. Bond ismét felmérte a kockázatot. Vajon mennyire megalapozott az aggodalma, hogy ha ezt a két férfit lefogják, a cinkostársaik előrehozzák a mészárlást, vagy eltűnnek, és egy hónap vagy eg y év múlva csapnak le újra? A gonosz türelme néha kifogyhatatlan, ezt James Bond már megtanulta. Megfigyelni, vagy sem? Vívódott. Aztán egy pillanatnyi habozás után vonakodva a telefon után nyúlt.

17 Fél hétkor Bondazmegérkezett a lakásához, és ajtót, betolatott a sötétzöld Jaguárésmelletti üresbiztonsági helyre a garázsban. Felment első emeletre, kinyitotta az kikapcsolta a riasztót, egy újabb berendezés  –  egy videokamera felgyorsított felvétele  –   segítségével ellenőrizte, hogy a távollétében kizárólag a házvezetőnője, May járt-e a lakásban. (Annak idején, amikor May munkába állt nála, Bond kissé zavarban volt, amikor közölnie kellett vele, hogy munkáltatója, a kormány kötelezi a biztonsági kamerák használatára, a lakást figyeltetni kell az ő távollé tében, így akkor is, amikor May dolgozik. „Maga jó hazafi és az országért munkálkodik, úgyhogy engem aztán nem zavar, uram ”  –  felelte a rendíthetetlen asszonyság, aki az elharapott „uram”-ot, a tisztelet jelét kizárólag Bond számára tartogatta.) Meghallgatta az otthoni telefon üzenetrögzítőjét. Csak egyetlen üzenet várta. Barátja, Fouad Kharaz telefonált, a minden hájjal megkent, harsány J ordán, aki Mayfairben lakott, és főként   járművekkel üzletelt: kocsikkal, repülőgépekkel és a létező legpazarabb jachtokk al. Kharaz és Bond ugyanannak a szerencsejátékklubnak, a Berkeley Square-i Commodore-nak voltak a tagjai. A legtöbb hasonló londoni klubban huszonnégy óra alatt és ötszáz font ellenében meg lehetett szerezni a tagságot, a Commodore viszont tiszteletreméltó létesítmény volt, itt türelem és alapos mérlegelés előzte meg a tagfelvételt. Ha az ember már tag volt, elvárták tőle, hogy betartsa a szigorú szabályokat, és kifogástalanul viselkedjen az asztaloknál. A klub remek étteremmel és pincével is dicsekedhetett. Kharaz azért telefonált, hogy Bondot ide hívja vacsorázni este.  –   Van egy kis gond, James. Két gyönyörű nőt örököltem Saint–  Tropez-ból, hogy hogyan, az túl hosszú és kényes történet lenne az üzenetrögzítőnek. De az én sármom egyszerre kettőjüknek kevés, tudsz segíteni? Mond mosolygott, azután visszahívta Kharazt, hogy elmondja neki, este más dolga van. Megbeszéltek egy újabb időpontot. 

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

48/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Ezután követezett a szertartás a zuhany alatt  –   tűzforró, majd jéghideg víz – , aztán a gyors szárítkozás. Végigsimította az arcát, és úgy döntött, tartja magát az elvhez, hogy egy nap csak egyszer borotválkozik. Hogy juthatott egyáltalán eszedbe, korholta magát. Mully Maidenstone csinos és okos, és pokolian jó a motorja – de kolléga. Semmi több. Ennek ellenére a fekete bőr kezeslábas akaratlanul is beférkőzött a gondolatai közé.   Bond fürdőköpenyt vett, és kilépett a konyhába, ahol egy pohárba kétujjnyi Basil Hayden’s whiskyt töltött magának, beledobott egy jégkockát, a felét felhajtotta, és élvezte az ital jellegzetes, diós

aromáját. az első korty  volt a legfinomabb, egy olyan nap után,estemint a mai ellenséges Mindig terepen tett veszedelmes kiruccanás után, egyfőleg gyönyörű nővel eltöltött előtt...   –  egy Megint rajtakapta magát. Elég. Leült egy régi bőrfotelbe a szellősen bebútorozott nappaliban. A tárgyak többségét a szüleitől örökölte, s egy ideig egy raktárban tárolta őket a nagynénje háza mellett Kentben. Csak néhány új holmit vásárolt: lámpákat, íróasztalt és székeket, valamint egy Bőse hangrendszert, amit ritkán nyílt alkalma hallgatni. A kandallópárkányon ezüstkeretes fényképek álltak a szüleiről és a nagyszüleiről –  apai ágon Skóciából, anyai ágon Svájcból származtak. Több kép az ifjú Bondot és Charmian nénikéjét ábrázolta Kentben. A falakon szintén fényképek lógtak, ezeket az édesanyja készítette, aki szabadúszó fotóriporter volt. A legtöbb fotó fekete-fehér volt, különböző témákban: politikai gyűlések, szakszervezeti események, sportversenyek, egzotikus tájak panorámája. A kandallópárkány közepén egy különös műtárgy feküdt: egy lövedék. Nem v olt semmi köze Bond munkájához az ODG O Csoportjának 00-ás szekciójában. Egész más időből, más helyről származott. A kandallóhoz sétált, párszor megforgatta a kezében a súlyos fémdarabot, végül visszatette a helyére, majd újból leült. Annak ellenére, hogy megfogadta, a Phillyvel való viszonyát  –  a Maidenstone ügynökkel kapcsolatos ügyeket –  szigorúan szakmai alapon kezeli, akaratlanul is nőként gondolt rá.   Méghozzá olyan nőként, aki már nem menyasszony.   Bondnak be kellett ismernie, hogy amit Philly iránt érez, több testi vonzalomnál. És most feltette magának a kérdést, ami már máskor is felmerült benne, bár ritkán és más nőkkel kapcsolatban: lehetséges, hogy valami komolyabb is kialakulhat kettejük között? Bond szerelmi élete bonyolultabb volt a szokásosnál. A sok utazás, a munka elvárásai és a folyamatos veszély, ami körülvette, mind akadályai voltak egy komoly kapcsolatnak. De ott volt egy még alapvetőbb és kényes kérdés is: bevallja -e, hogy ki ő valójában, és hogy mi a feladata a 00 -ás szekcióban, amit a nők többsége valószínűleg ízléstelennek vagy egyenesen undorítónak találna?   Tisztában volt azzal, hogy egy olyan nőnek, akivel futó kalandnál komolyabb kapcsolatba   bocsátkozik, ennek legalább egy részét be kellene vallania. Az ember a hozzá közelállók elől nem sokáig képes fontos dolgokat eltitkolni. Az emberek jóval okosabbak és jobb megfigyelők, mint hinnénk, és egy szerelmi kapcsolatban csak akkor maradhat rejtve az egyik fél féltett titka, ha a másik ezt hagyja. A kézenfekvő tagadhatóság elve kormányszervek esetében talán működik, de szeretők között nem fenntartható. Philly Maidenstone esetében viszont ez nem jelentett problémát. Neki nem kellene gyertyafényes vacsora közben vagy reggel, gyűrött lepedők között bevallania, mivel foglalkozik. A lány ismert e Bond életrajzát és a hatáskörét – méghozzá részletesen. És egy olyan éttermet javasolt, ami közel esik a lakásához. Vajon ez a választás milyen üzenet rejt? James Bond az órájára pillantott. Ideje felöltözni, és megfejteni az üzenetet.

18. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

49/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A taxi nyolc óra tizenötkor tette ki Bondot az Antoines étterem előtt Bloomsburyb en, és rögtön látszott, hogy Philly jól választott. Bond gyűlölte a zsúfolt, zajos helyeket, és többször kisétált már  méregdrága vendéglőkből, ha a zajszint túlságosan irritálónak bizonyul t. Ez nem kulináris élvezet, hanem kriminális, tréfálkozott egy ízben. De az Antoines csendes, félhomályos étterem volt. A terem hátuljában egy egész falat betöltött az elismerésre méltó borválaszték, a helyiséget visszafogott tizenkilencedik századi arcképek díszítették. Bond egy kis bokszot választott a borok közelében. Mint mindig, most is a bejárattal szemközt ült le,

egy elegáns bőrfotelbe, szemügyre vette a helyet. Üzletemberek járnak ide, és a környékbeli törzsvendégek, állapította és meg.  –  Parancsol egy italt?  –  kérdezte a pincér, egy kellemes modorú, harmincas évei végén járó,  borotvált fejű, fülbevalós férfi. Bond koktél mellett döntött.  –  Egy dupla Crown Royalt kérnék, jéggel. Tegyenek hozzá fél rész triple secet, két öntet keserűt és némi narancshéjat.  – Igen, uram. Érdekes koktél.  – Az Old Fashioned, átértelmezve. A saját receptem.  – Neve is van?  – Még nincs – felelte Bond. –  Még keresem a megfelelőt.  Pár perccel később a k oktél megérkezett, Bond pedig belekortyolt  –  meg is jegyezte a pincérnek, hogy tökéletesen sikerült. Amint letette a poharat, Philly lépett be az ajtón ragyogó mosollyal. Mintha szaporázni kezdte volna a lépteit, amint meglátta őt.  Testhez simuló fekete farmert viselt, barna bőrdzsekit, alatta pedig szűk sötétzöld pulóvert, épp   olyan színűt, mint Bond Jaguárja.   Bond üdvözlésül félig felemelkedett a helyéről, Philly pedig mellé ült le, nem szemben vele. Egy aktatáska volt nála.  – Minden rendben? – kérdezte. Bond félig-meddig valami személyesebb üdvözlést várt. De aztán szigorúan kérdőre vonta magát: miért? Philly még le sem vette a dzsekijét, de már elkapta a pincér tekintetét, aki mosolyogva üdvözölte.  – Ophelia!  –  A moseli rizlingből kérek egy pohárral, Aaron.    – Máris hozom. A bor megérkezett, Bond pedig közölte Aaronnal, hogy ételt később rendelnek. Poharat emeltek  egymásra, de nem koccintottak.  –   Először is –  mormolta Bond, és egy kicsit közelebb húzódott a lányhoz  – , Hydt. Mondj el mindent róla.  –  Egyeztettem a különleges ügyekkel a Yardnál, a Hatossal, az Interpollal, az NCIC-vel és a CIAvel Amerikában, valamint az AIVD-vel Hollandiában. Az Ötösnél is érdeklődtem diszkréten.   Philly nyilvánvalóan érzékelte a feszültséget Bond és Osborne-Smith között. nincs priusza. Nem figyelik. Inkább konzervatív, mint munkáspárti, de nem igazán  –  Hydtnak érdeklődik a politika iránt. Nem tagja egyetlen egyháznak sem. Jól bánik az embereivel, semmiféle szakszervezeti mozgolódásnak nincs nyoma. Nem volt soha gondja az adóhatósággal vagy az egészségügyi és munkabiztonsági felügyelettel. Úgy tűnik , szimplán csak egy gazdag üzletember.  Nagyon gazdag. Egész életében hulladékgyűjtéssel és újrahasznosítással foglalkozott.  A Szemetesember...  –   Ötvenhat éves, sosem volt nős. A szülei, mindketten hollandok, már meghaltak. Az apja tehetős volt, és sokat utazott az üzlet miatt. Hydt Amszterdamban született, aztán az anyjával költözött ide tizenkét éves korában. Az anyának idegösszeroppanása volt, úgyhogy Hydtot a házvezetőnő nevelte, aki velük jött Hollandiából. Az apja a vagyona nagy részét elveszítette, és kilépett a fia életéből. A házvezetőnő, aki nem kapott több fizetést, felhívta a gyámügyet, és szintén eltűnt, azt követően, hogy nyolc éven át gondját viselte a fiúnak  –   csóválta a fejét együttérzően Philly. –  Hydt akkor tizennégy éves volt. A lány folytatta.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

50/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –   Tizenöt évesen utcaseprőként kezdett dolgozni. Azután a húszas évei közepéig semmit sem tudunk róla. A Green Wayt az újrahasznosítási hullám elején alapította.  – Mi történt? Talán örökölt?  –  Nem. Ez rejtély. Szerintem nincstelenül kezdte. Amikor idősebb lett, beiratkozott az egyetemre. Ókori történelmet és régészetet hallgatott.  – És a Green Way?  –  Általános szemétszállítással, kukák ürítésével, építési törmelék elszállításával, fémhulladékkal, bontással, irat-megsemmisítéssel, veszélyes anyagok terjeszkedik, kinyerésével szeméttelepeket és biztonságos tárolásával újrahasznosítással, foglalkozik. Az üzleti sajtó szerint a cég egy tucat országban és újrahasznosító központokat létesít. Philly elővette a cég egyik prospektusát.   Bond összeráncolta a homlokát az embléma láttán. Olyan volt, mint egy zöld tőr.    – Ez nem kés – jegyezte meg Philly nevetve. –  Először én is azt hittem. De ez egy levél. A globáli s felmelegedés, a környezetszennyezés és az energia a legnépszerűbb témák most a környezetvédelmi mozgalomban. De feljövőben van a környezetbarát hulladékgazdálkodás és az újrahasznosítás is. És a Green Way az egyik nagy újító.  – Van szerb kapcsolatuk?  –  Egy leányvállalaton keresztül Hydt egy kis belgrádi cég tulajdonosa. De akárcsak a szervezet többi alkalmazottjának, az ottaniaknak sincs priuszuk.  –  Nem értem, mire megy ki a játék  –  mondta Bond.  –  Nem politizál, nem szimpatizál terroristákkal. Már-már úgy néz ki, mintha felbérelték volna, hogy szervezze meg a támadást, illetve azt, ami pénteken bekövetkezik. De pénzre aligha van szüksége. Belekortyolt a koktéljába.  –  Rendben, Maidenstone nyomozó, most számoljon be a bizonyítékról, a Marchból származó másik pernyedarabról. A Hatos el tudta olvasni rajta azt, hogy „Gyehenna-terv” és „május 20, péntek”. A Yard törvényszéki szakértői találtak -e még valamit? A lány hangja elhalkult, ezért Bond kénytelen volt közelebb hajolni. Édes, de ismeretlen illatot érzett. A kasmír pulóver súrolta a kézfejét.  –  Találtak. Véleményük szerint a szöveg így folytatódik: „... szárny megerősítve. A robbanás sugara minimum harminc méter. Az optimális időpont tíz harminc.”   – Tehát valamiféle robbanószerkezet. Pénteken tíz harminckor  –  este, az eredetileg elfogott üzenet értelmében. Lehetséges, hogy a „...szárny”repülőgépre vagy esetleg szárnyashajóra utal.  –  Na mármost  –  folytatta Philly a fém, amit találtál, titán-acél ötvözet. Egyedi. A laborban még senki sem látott ilyet. A darabkák fémforgácsok. Valószínűleg tegnap esztergálták őket.  Tehát ezzel foglalatoskodtak Hydt emberei a kórház alagsorában? Fegyvert készítettek?  – És a támaszpont még mindig a Honvédelem tulajdona, de három éve nem használják. Miközben a lány belekortyolt a borba, Bond szeme végigsiklott gyönyörű profilján a homlokától egészen a melléig. Philly  –  Ami folytatta. a szerbeket illeti, őket gyakorlatilag megzsaroltam, hogy be kell vezetniük az eurót a dinár  helyett, ha nem segítenek. Végül visszajeleztek. Aldo Karic, az ír segítőtársa, teherfuvar -beosztó volt a vasútnál.  – Pontosan tudnia kellett, melyik vonaton van a veszélyes anyag.  –  Igen  – Philly most a homlokát ráncolta.  – Ami azt illeti, James, igen furcsa a helyzet. Elég durva anyag volt a vonaton. MIC, azaz metil-izocianát. Ez a vegyület ölt meg annyi embert Bhopalban.  – Uramisten.  – De nézd, itt a leltár mindenről, amit a vonat szállított – Philly Bond elé tolta az angolra lefordított listát.  –   A vegyszeres hordók gyakorlatilag golyóállóak. Egy repülőről is ledobhatod őket, akkor sem nyílnak ki. Mond zavarba  –   Akkor tehát ajött. vonatbalesettől nem ömlöttek volna ki a hordók.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

51/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –   Nagyon kevéssé valószínű. És még egy dolog: a vegyszert szállító tehervagonon körülbelül csak háromszáz kilogramm MIC volt. Valóban nagyon veszélyes anyag, de Bhopalban negyvenkétezer kiló ömlött ki. A kár elhanyagolható lett volna még akkor is, ha pár hordó esetleg kinyílik. De mi más érdekelhette az írt? Bond végigfutotta a listát. A vegyszert leszámítva a szállítmány ártalmatlan volt: bojlerek, járműalkatrészek, motorolaj, fémhulladék, tartógerendák, fűrészáru... Semmi fegyver, instabil vegyület vagy más kockázatos anyag. Lehetséges, hogy az incidens egy aprólékosan kidolgozott terv volt a mozdonyvezető meggyilkolására, vagy valaki máséra, aki az étterem alatti domb lábánál lakik.nem Az írképesek talán balesetnek készült álcázni a gyilkosságot? Amíg nem tudják azonosítani Noah szándékát, hatékony válaszlépést tenni. Bond csak reménykedni tudott, hogy a megfigyelés, amit még az este némi habozás után elindított, végül sikerrel jár.  – És mi a helyzet a Gyehennával?  – kérdezte.  – Pokol.  – Tessék? Philly arca mosolyra húzódott.  –  A pokol judeo-keresztény fogalma a Gyehennából származik. A szó a Gehinnom, vagy Hinnom völgye kifejezésből származik: ez egy völgy Jeruzsálemben. Egyesek szerint egykor ezt a helyet használták a szemét elégetésére, és a sziklák alatt rejlő természetes gázlelőhelyek folyamatosan táplálták a tüzet. A Bibliában a Gyehenna jelentése: a hely, ahol a bűnösök és a hitetlenek elnyerik    büntetésüket. Az egyetlen friss utalás, már ha a száz évvel ezelőttit frissnek nevezhetjük, Rudyard Kipling egyik versében szerepel. Philly kívülről megtanulta a verset, és most idézett belőle:    –  „Akár a Gyehenna mélye, akár a trón vár; aki gyorsan halad, örökké egyedül jár. „  Bondnak tetszett a verssor, el is ismételte magában.  – A másik feladatom az Acéllövedék volt – mondta Philly. Nyugalom, figyelmeztette magát Bond. Hanyagul felvonta az egyik szemöldökét.  – Nem találtam semmiféle kapcsolatot a Gyehenna és az Acéllövedék között  – mondta a lány.  –   Nem, ezt érthető. Nem hiszem, hogy a kettőnek bármi köze lenne egymáshoz. Ez egy mási k ügy, még korábbról, mielőtt csatlakoztam volna az ODG -hez. A mogyorószín szempár fürkészőn vizsgálta az arcát, és egy pillanatra megállapodott a sebhelyen.  –  A Honvédelmi Hírszerzésnek dolgoztál, nem? Azelőtt pedig Afganisztánban voltál a Haditengerészet tartalékos erőivel.   – Így van.  –  Afganisztán... Az oroszok persze már azelőtt ott voltak, hogy mi meg az amerikaiak beugrottunk. Esetleg az ottani feladataidhoz van köze?  – Könnyen lehetséges. Nem tudom. Philly ráeszmélt, hogy olyan dolgot firtat, amiről Bond talán nem szívesen beszél.  –  Megszereztem az eredeti orosz adatfájlt, amit a mi R állomásunk tört fel, és átnéztem a metaadatokat. Ez utalást tett más forrásokra, ott pedig azt találtam, hogy az Acéllövedék egy magas szinten hogy jóváhagyott hadművelet. áldozat vonatkozott a „ néhány ” kifejezés. Azt nem tudom, a KGB likvidálási vagy az SZRV hajtotta-eErre végre, tehát a dátumot még nem ismerjük. 1991-ben a KGB-t, a hírhedt szovjet biztonsági szolgálatot és kémszervezetet átalakították, az orosz FSZB belföldi jogkört kapott, az SZVR pedig külföldit. A kémvilág ismerői szerint a változás kizárólag kozmetikai jellegű volt.  Bond ezen elgondolkodott.  – Likvidálás.  –  Pontosan. És az egyik beépített emberünk, egy ügynök a Hatostól valamilyen módon részt vett benne, de meg nem mondom, ki és hogyan. Lehet, hogy az emberünk az orosz bérgyilkos nyomában volt. Lehet, hogy át akarta állítani a mi oldalunkra, hogy kettős ügynökként alkalmazza. De az is lehet, hogy a mi ügynökünk volt maga a célszemély. Hamarosan többet fogok tudni, már dolgozom rajta. Bond azon kapta magát, hogy a homlokát ráncolva az abroszra mered. Gyorsan rámosolygott Phillyre.  –  Nagyszerű, Philly. Köszönöm.  

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

52/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond rövid összefoglalót írt a mobilján mindarról, amit Philly elmondott Hydtról, a Húszas Incidensről és a Green Way Internationalről; az Acéllövedék műveletet nem említette. Az üzenetet elküldte M.-nek és Bill Tannernek. Aztán így szólt:  –   Jól van. A kemény munka után most itt az ideje a létfenntartásnak. Először is a bor. Vörös vagy fehér?  – Én szeretem megszegni a szabályokat. Philly jelentőségteljes szünetet tartott, Bondnak úgy tűnt, ugratja őt. Azután hozzátette:   Margaux-t Julient szoktam olyan szelíd fogások mellé, mint a  –  Testes nyelvhal. Egyvöröset, finom, szaftos steakvagy melléSt.pedig Pinot Gris-t inni vagyazAlbarinót. Aztán szelídebben folytatta.  – Csak azt mondom, James, hogy amihez kedved van, nekem mindegy. Megvajazott egy zsemlét, és látható élvezettel felfalta, azután felkapta az étlapot, és úgy nézte, mint egy kislány, aki azt próbál  ja eldönteni, hogy melyik karácsonyi ajándékot bontsa ki először. Bond ezt roppant bájosnak találta. Egy pillanattal később felbukkant Aaron, a főpincér.   –  Rendelj előbb te. Nekem még kell hét másodperc –  mondta Philly Bondnak.  –  Előételnek a pástétomot kérném. Utána pedig grillezett rombuszhalat. Philly egy parmezános-körtés rukkolasalátát kért, főételnek pedig vajban buggyantott homárt zöldbabbal és újkrumplival. Bond egy nem fahordós érlelési chardonnay-t választott a kaliforniai Napa-völgyből.    –  Jól van  –  jegyezte meg Philly.  –  Az amerikaiaknak van a legjobb chardonnay-juk Burgundián kívül, de össze kéne szedniük a bátorságukat, hogy kihajítsanak párat a hülye tölgyfahordóik közül. Pontosan ez volt Bond véleménye is. Megérkezett a bor, majd az étel is, ami kitűnő volt. Bond megdicsérte Philly étterem választását.   Kötetlen beszélgetés következett. Philly a londoni életéről kérdezte, az utazásairól, arról, hogy hol nőtt fel. Bond ösztönösen csak nagy vonalakban beszélt mindarról, ami már egyébként is köztud ott volt róla: a szülei haláláról, gyerekkoráról Charmian nénikéjével az idilli Pett Bottomban, Kentben, rövid etoni tartózkodásáról, és hogy később az édesapja egykori iskolájába, az edinburgh -i Fettesbe  járt.  –   Igen, hallottam, hogy Etonban valami zűrbe keveredtél: nem egy szobalánnyal volt kapcsolatos?  –   Philly jelentőségteljesen elhallgatott, majd elmosolyodott.  –  Hallottam a hivatalos történetet, van némi botrányszaga. De egyéb pletykák is keringtek. Hogy egy lány becsületét védted.  –  Azt hiszem, erről nem mondhatok többet – mosolygott Bond.  – A hivatali titkokról szóló törvény értelmében. Nem hivatalosan.  – Nos, ha ez igaz, elég fiatal korodtól játszottad a kóbor lovagot.  –  Szerintem épp akkor olvastam a Sir Gawaint Tolkientől –  felelte Bond, és megállapította, hogy a lány alaposan utánanézett az életrajzának. A gyerekkoráról kérdezte Phillyt, aki elmesélte, hogy Devonban nőtt fel, Cambridgeshire-ben járt bentlakásos iskolába, tizenéves korában emberi jogi szervezeteknél dolgozott önkéntesként, azután pedig jogot hallgatott a London School fel, of Economicson. Imádott utazni,és és hosszan mesélt a nyaralásairól. De leginkább akkor élénkült amikor a BSA motorbiciklije másik szenvedélye, síelés került szóba. Érdekes, gondolta Bond. Újabb közös pont. Találkozott a tekintetük, és öt másodpercig egymás szemébe néztek. Bondot átjárta az áramütéshez hasonlatos, jól ismert érzés. A térde félig véletlenül, félig szándékosan súrolta a lány térdét. Philly végigsimította vörös fürtjeit. A lány ujjaival megdörzsölte a szemhéját. Felpillantott Bondra, és halkan így szólt:  –  Meg kell mondanom, hogy remek ötlet volt. Úgy értem, a vacsora. Nagy szükségem volt egy kis...  –   félbehagyta a mondatot, és derűsen hunyorított egyet, mivel nem tudta, vagy nem akarta elmagyarázni. – Szerintem jó lenne, ha még nem érne véget az este. Nézd, még csak fél tizenegy van.   Bond előrehajolt. az alkarjuk, ezúttalPhilly. egyikük sem húzódott  –  Jólesne még egyÖsszeért ital a vacsora után  – és mondta  – De nem tudom el. pontosan, mit tartanak itt. Bár a szavak mást mondtak, a lány valójában azt adta Bond értésére, hogy van egy kis portói vagy brandy a lakásán, itt, az utca túloldalán, valamint egy kanapé és zene is. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

53/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

És nagyon valószínű, hogy még valami más is vár rá.   Rejtjelek... Bond következő mondatának így kellett volna hangzania:    – Rám férne még egy ital. De talán nem itt. De észrevett valamit, egy egészen apró, egészen finom jelet. Philly jobb keze mutató és hüvelykujjával gyengéden megdörzsölte a bal keze gyűrűsujját. Bond látta, hogy a  bőr kicsit halványabb ott,  –   ahol nemrég még Tim rubintköves eljegyzési gyűrűje óvta a napfénytől a bizonyos vakáción. A lány azon ragyogó arany-zöld szeme  még mindig Bondra szegeződött, a mosolya változatlan volt. Bond tudta, hogy fizethetnek és távozhatnak, és Philly belekarol majd a lakása felé menet. Tudta, hogy folytatódhat a tréfás évődés. Tudta, hogy mindent elsöprő lenne a szeretkezés vele –  elárulták neki a szikrák a lány szemében és hangjában, a mohóság, ahogyan evett, a ruha, amelyet viselt és ahogyan viselte. A nevetése. De azt is tudta, hogy ez nem lenne helyes. Most nem. Amikor a lány levette a gyűrűt és visszaadta, a szívének egy darabját is vele adta. Bond nem kételkedett benne, hogy Philly kezdi túltenni magát a szakításon  –   egy olyan nő, ak i kifarol a BSA motorjával a hegyi mellékutakon, nem szomorkodik sokáig. De Bond úgy döntött, jobb lesz várni. Ha Ophelia Maidenstone az a nő, akit beengedhet az életébe, egy -két hónap múlva is az lesz.  –  Mintha láttam volna egy Armagnacot az itallapon, ami érdekesen hangzott. Szívesen megkóstolnám. És Bond tudta, hogy helyesen döntött, mert a lány arca ellágyult, és valamivel több megkönnyebbülés és hála tükröződött a szemében, mint csalódottság –  bár csupán egy hajszálnyival. Megszorította Bond karját, és hátradőlt.   – Rendelj helyettem, James. Biztos vagyok benne, hogy tudod, mit szeretek.

Kedd HALÁL A HOMOKBAN

19

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

54/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

James Bond felébredt. Nem emlékezett, mit álmodott, de verejtékben úszott és a szíve vadul vert  –   a telefoncsörgéstől pedig még gyorsabban. Az éjjeliszekrényen álló óra szerint hajnali 5:01 volt. Felkapta a mobilt, és álmosan pislogva a kijelzőre pillantott.  Az ég áldja meg, gondolta magában. Felvette.  – Bonjour, mon ami. toiPersze. aussi! –  felelte a mély, reszelős hang. –  Titkosítva vagyunk, ugye?  –   – Et Oui.  –  De vajon mit csináltunk a titkosítás előtti időkben? –  tette fel a kérdést René Mathis, aki valószínűleg az irodájából telefonált a Boulevard Mortier -n, Párizs 20. arrondissement-jában.  – Titkosítás mindig volt, René. Csak nem mindig volt rá ikon az érintőképernyőn.   – Jól mondod, James. Bölcs vagy, comme un philosophe. És már ilyen korán reggel. A harmincöt esztendős Mathis a francia titkosszolgálat, a Direction Générale de la Sécurité Extérieure ügynöke volt. Bonddal időnként együttműködtek az ODG és a DGSE közös műveletei során, legutóbb az al-Kaida és más bűnszervezetek csoportjait számolták fel Európában és Észak Afrikában. És jelentős mennyiségű Lillet aperitifet és Louis Roeder pezsgőt ittak meg együtt, valamint számos... nos, színes estét töltöttek el olyan városokban, mint Bukarest, Tunisz vagy Bari, a szabadosság gyöngyszeme Olaszország adriai tengerpartján. Bond előző este René Mathist hívta fel, nem Osborne -Smitht, hogy megkérje, figyeltesse Severan Hydtot. Vonakodva hozta meg a döntést, de rájött, hogy muszáj megtennie ezt a politikailag kockázatos lépést, amivel nemcsak a Hármas Divízió alvezérét, de magát M.-et is megkerülte. Szüksége volt a megfigyelésre, de biztosra kellett mennie, hogy Hydt és az ír nem szereznek tudomást arról, hogy a brit hatóságok a nyomukban vannak. Természetesen Franciaországnak is megvolt a maga megfigyelésre szakosodott szervezete, hasonlóan az angliai GCHQ-hoz, az amerikai NSA-hez, vagy bármely más ország magas költségvetésű hírszerző ügynökségéhez. A DGSE folyamatosan lehallgatta más országok polgárainak beszélgetéseit és olvasta e-mailjeit, az Egyesült Királyságot is beleértve. (Igen, a két ország pillanatnyilag szövetséges volt, de azért akadt a pár affér a közös múltjukban.) Így hát Bond szívességet kért. Megkérte René Mathist, hogy figyelje a londoni ELINT és SIGINTinformációkat, amelyeket a gravitációs grádienssel stabilizált francia kémműhold százméteres antennája szippantott fel, releváns kulcsszavakat keresve.  – Találtam neked valamit,James – fogott bele Mathis.  – Épp öltözködöm. Kihangosítalak! – Bond benyomta a gombot, és kiugrott az ágyból.  – Ez azt jelenti, hogy a vörös hajú szépség, aki ott fekszik melletted, szintén hallani fogja? Bond felnevetett, nem utolsósorban azért, mert Mathis pont ráhibázott a hajszínre. Egy kép tolult fel benne: ahogy előző este Philly arcához érintette az arcát a lány ajtaja előtt, ahogy az élénk színű fürtök súrolták a vállát, mielőtt elindult hazafelé.    –  A „Severan Hydt”-tal vagy a becenevével, a „Noah”-val kapcsolatos jelekre kerestem rá. És bármire, ami kapcsolatos a Green Way eseményekkel, Internationallel,és amindezeket Gyehenna-tervvel, a szerbiai vonatkisiklatással vagy fenyegető pénteki ír hangzású nevek  környezetében. Am valami nagyon furcsa történt, James: a műhold vektorát egyenesen a Green Way központjára irányítottuk Londontól keletre, de gyakorlatilag nem jön ki SIGINT az épületből. Mintha megtiltaná a munkásainak a mobilok használatát. Roppant különös. Valóban az, gondolta Bond. Sietve folytatta az öltözködést.  –  De több dolgot sikerült lehallgatnunk. Hydt jelenleg otthon van, es ma reggel elhagyja az országot. Úgy hiszem, hamarosan. Azt nem tudom, hová megy. De repülővel utazik. Volt egy utalás egy repülőtérre és egy másik az útlevelekre. És magángéppel utazik, mert az emberei személyesen a  pilótával beszéltek. Attól tartok, arra vonatkozó nyom nincs, hogy melyik reptérről. Tudom, hogy sok  van belőlük Londonban. Már célba vettük őket... Sietve hozzátenn ém, hogy csakis megfigyelési céllal! Bond magát.  –     Na kénytelen-kelletlen most, James, errőlelnevette a Gyehenna -tervről semmit sem találtunk. De van egy nyugtalanító információm. Tizenöt perce dekódoltunk egy rövid telefonhívást, amit London mellett, a Green Waytől úgy tízmérföldnyire nyugatra fekvő helyszínen fogadtak.   http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

55/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Valószínűleg Hydt lakása.   – Egy férfihang azt mondta: „Severan, én vagyok” –  folytatta Mathis.  –  Akcentussal beszélt, de az algoritmusaink nem tudták megállapítani, hogy mely régióból való. Udvariaskodtak, azután ez hangzott el: „A ma este hét rendben. A halottak száma nagyjából kilencven körül lesz. Ne érkezzen hat negyvenötnél később.”  Hydt tehát vagy részese egy tervnek, melynek során számos emberrel végeznek, vagy ő maga készül erre. áldozatok? És miért fognak meghalni?  –   – Kik Nemaz tudom, James. De amit legalább ilyen nyugtalanítónak találtam, az a te Mr. Hydtod reakciója volt. Olyan volt a hangja, mint egy enfantnak, akit csokoládéval kínálnak. Azt válaszolta: „Ó, micsoda remek hír! Nagyon köszönöm.”  Mathis komor hangon még hozzáfűzte:   –  Még sosem hallottam ilyen örömöt egy kilátásba helyezett gyilkosság hallatán. De ami még furcsább, Hydt azt kérdezte. „Milyen közel mehetek a holttestekhez? ”   – Ezt kérdezte?  –  Komolyan. A férfi azt felelte neki, hogy nagyon közel. És úgy hallatszott, hogy Hydt ennek is kifejezetten örül. Azután a telefonok elnémultak, és azóta nem használták őket.    – Este hét. Valahol az országon kívül. Van még bármi más?  – Attól tartok, nincs.  – Nagyon szépen köszönök mindent. Jobb lesz, ha folytatom a vadászatot.  –   Bárcsak tovább online maradhatna a műholdunk, de sajnos a feletteseim már így is kérdőre vontak, hogy miért érdeklődöm ennyire a London nevű jelentéktelen kis helység iránt.    – Legközelebb én állom a Domot, René.  – Még szép. Au revoir!  – A bientót, et merci beaucoup! Bond letette a mobilt. A Királyi Haditengerészet tartalékos állományánál parancsnoki rangban és az ODG-nél ügynökként eltöltött idő alatt Bond sok velejéig gonosz alakkal került szembe: felkelőkkel, terroristákkal, pszichopata gyilkosokkal, erkölcstelen árulókkal, akik nukleáris titkokat adtak el őrülteknek, akik fel is használták volna őket. De vajon mit akar Seve ran Hydt? Szándék... válaszlépés. Nos, ha nem is volt világos, hogy mi a férfi torz célja, Bond legalább egy válaszlépést kezdeményezhetett. Tíz perccel később lerohant a lépcsőn, és előhalászta a kocsikulcsot a zsebéből. Nem kellett kikeresnie az aktából Severan Hydt lakcímét. Előző este már az emlékezetébe véste.

20. A Thames House, az MI5, a Northern Ireland Office és néhány kapcsolódó biztonsági szervezet főhadiszállása kevésbé látványos, mint az MI6-nak szintén a közelben, a folyó túlpartján, a South Mánkén álló rezidenciája. A Hatos főhadiszállása inkább egy Ridley Scott -film futurisztikus díszletére emlékeztet (az épületet zikkurathoz hasonló formája miatt Babylon-upon-Thamesnek, illetve kevésbé  jóindulatúan Legolandnek is becézik). A T hames House építészeti szempontból kevésbé szembetűnő, viszont annál félelmetesebb épület. A kilencvenesztendős, szürke kőből épült monstrumnak olyan a hangulata, hogy ha például rendőrkapitányság lenne valahol a Szovjetunióban vagy Kelet-  Németországban, az előállított delikvens még azelőtt vallomást tenne, hogy faggatni kezdik. Ugyanakkor az épület valóban értékes http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

56/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

szobrokkal dicsekedhet (itt áll például Charles Sargeant Jagger Britannia és Szent Györgye), és az Arkansasból vagy Tokióból érkező turisták rendszeresen ide kopogtatnak be abban a hiszemben, hogy megtalálták a szintén a közelben álló Tate Britain képtárat. A Hármas Divízió irodái a Thames House gyomrának ablaktalan mélyén helyezkedtek el. A tagadhatóság végett a szervezet lelkiismeretes módon a karnyújtásnyira álló Ötöstől béreli a helyiségeit és a felszereléseit (márpedig az MI5-nál jobb felszerelése senkinek sincs). E hűbérbirtok közepén egy hatalmas, bár kissé megviselt központi irányítóterem helyezkedik el: a falak amelyek itt-ott foltosak, bútorok ütött-tűzriad kopottak, a szőnyeget túl sok sarokéstaposta már. A szokásos  zöld plakátok, gyanúsa csomagokra, ók menetére, egészségügyi szakszervezeti ügyekre hívták fel a figyelmet, mindenütt jelen vannak, és az unatkozó bürokraták helyenként ki is dekorálták őket: 

SZÜKSÉG ESET ÉN VISELJE N VÉDŐS  ZEMÜV EGET Ellenben hatalmas teljesítményű számítógépeik vannak, több tucatnyi nagyméretű és fényes lapmonitoruk, Fercy Osborne-Smith műveleti főigazgató-helyettes pedig a legnagyobb és legfényesebb monitor előtt állt karba font kézzel. Osborne-Smith, aki barna zakót viselt, és színben hozzá nem illő nadrágot  –  hajnali négykor ébresztették fel, négy óra öt perckor pedig már fel volt öltözve két fiatal férfi társaságában tartózkodott a teremben: az asszisztense és egy billentyűzet fölé görnyedő, gyűrött arcú technikus volt vele. Osborne-Smith előrehajolt, megnyomott eg y gombot, és újból meghallgatta a lehallgatókészülék által rögzített felvételt. A berendezést értelmetlen cambridge-i útja után szereltette fel  – mint kiderült, a kirándulás egyetlen célja egy tál csirkecurry elfogyasztása volt, amitől egész éjjel forgott a gyomra. A lehallgatás alanya nem a Húszas Incidens gyanúsítottja volt, hiszen senki sem vette a fáradságot, hogy megossza vele a férfi kilétét, de Osborne-Smith embereinek sikerült használható információkat szerezni hallgatózás közben. Bár az MI5-ot nem tájékoztatták erről, a csapat mikrofont rögzített az egyelőre névtelen gonosztevő egyik cinkosának az ablakára: egy bizonyos James Bond nevű fickóéra, 00-ás szekció, O Csoport, Overseas Development Group, Külügyi és Nemzetközösségi Minisztérium. Így szerzett Osborne-Smith tudomást Severan H ydtról, valamint arról, hogy ő Noah, és hogy a Green Way International vezérigazgatója. Úgy tűnt, Bond elmulasztotta megemlíteni neki, hogy útja a Boots Roadra, és nem a Boots drogériába vezetett, és, köszönjük szépen, m eglehetősen fontos felfedezésekkel járt. rohadék! jegyezte meg  Osborne-Smith adjutánsa, egy vékony fiatalember, akinek irritáló  –  A nyírt fazonra sűrű, –  barna haja volt.  – Bond életekkel játszik.  –  Csak nyugalom, rendben?  –  válaszolta Osborne-Smith a fiatalembernek, akit „Helyettes Helyettesnek” hívott, persze nem a jelenlétében.  – De hát az. Egy rohadék. Osborne-Smith a maga részéről tulajdonképpen elismeréssel tekintett Bondra, amiért felvette a kapcsolatot a francia titkosszolgálattal. Másként senki sem szerzett volna tudomást arról, hogy Hydt elhagyni készül az országot, és a nap során kilencvenvalahány emberrel akar végezni, vagy legalábbis  jelen kíván lenni a haláluknál. Ez az információ csak megerősítette Osborne-Smith elhatározását, hogy bilincsbe veri Severan „Noah” Hydtot, beviszi a Belmarshba vagy a Hármas Divízió saját vallatóhelyiségébe, ami nem sokkal barátságosabb a börtönénél, és kivérezteti. A Helyettes Helyetteshez fordult.  –   Tudjon meg mindent Hydtról. Tudni akarom, mik az erősségei és mik  a gyengéi, milyen gyógyszert szed, az Independentet olvassa-e, vagy a Daily Sportot, Arsenal vagy Chelsea-drukker, http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

57/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

milyen étrendet követ, milyen filmektől fél, min sírja el magát, kivel enyeleg, vagy ki enyeleg vele. És hogyan. És állítson össze egy csapatot, aki letartóztatja. Mondja csak, nem kaptuk meg Bond fegyverviselési engedélykérelmét, ugye?  – Nem, uram. Ez viszont már valóban bosszantotta Osborne-Smitht.  – Hol van a madaram? – kérdezte a fiatal technikustól, aki egy videojáték-konzol mellett ült. Megpróbálták egyszerű módon kideríteni, mi Hydt úticélja. Mivel a párizsi espion megtudta, hogy SeveranÍgy Hydt, aGreen férfi Way egy magánrepülőgéppel utazik, átnézték a civil légi irányítás akad -esemmit. vagy bármelyik leányvállalata nevére bejegyzett gép. Deadatait, nem találtak teháta maradt a régimódi szimatolás, már ha egy hárommillió font értékű távirányításos repülőgép esetében lehet így fogalmazni.  –  Várjunk, várjunk! –   mondta merőben feleslegesen a technikus, majd végül hozzátette: –  A Nagy Madár most lekukucskál. Osborne-Smith a képernyőt nézte. A három kilométeres magasságból közvetített kép feltűnően tiszta volt. De a kép láttán feltette a kérdést:  – Biztos benne, hogy ez Hydt háza? Nem a cég egyik épülete?  – Egészen biztos. Ez magánlakás. A ház egy teljes tömböt foglalt el Canning Townban. Nem meglepő módon impozáns méretű fal választotta el az önkormányzati bérleményekben vagy romos szükséglakásokban élő szomszédoktól, és a tetején szögesdrót csillogott. A falon belül ápolt kertet látott, virágzó májusi növényekkel. Egy évszázaddal ezelőtt az épület szerény raktár lehetett, de látszott, hogy a közelmúltban felújították. Négy melléképület és egy garázs állt egymás mellett. Mi ez az egész?  –   tűnődött Osborne-Smith. Egy ilyen gazdag ember vajon miért lakik Canning Townban? Szegény, vegyes etnikumú kerület volt, ahol nem ritkák az erőszakos bűncselekmények és a   bandaháborúk, de a lakói kiálltak egymásért, és az ügyeiket vállaló helyi képviselők keményen dolgoztak a választóik érdekében. Az olimpi ához kötődő építkezéseken kívül is hatalmas fejlesztések  indultak meg itt. Az apja, emlékezett vissza Osborne- Smith, évtizedekkel ezelőtt élőben látta a Policet, Jeff Becket és a Depeche Mode-ot fellépni valami legendás kocsmában Canning Townban.  – Vajon miért itt lakik Hydt? –  tűnődött hangosan.   – Most kaptuk az infót, hogy Bond elhagyta a lakását, és kelet felé tart  – jelentette az asszisztense.  – De nyomát veszítettük. Bond úgy vezet, mint Michael Schumacher.  – Tudjuk, hová megy – felelte Osborne-Smith. – Hydt házához. Utálta, ha nyilvánvaló dolgokat kellett elmagyaráznia. Miközben egyre teltek a percek, és Hydt házánál nem mutatkozott mozgás, Osborne-Smith ifjú asszisztense tájékoztatást adott a fejleményekről: összeállt a letartóztatásra kirendelt csap at, fegyveres tagokkal kiegészülve.  – Várják a parancsot, uram. Osborne-Smith gondolkodott.  –  Álljanak készenlétben, de várjuk meg, találkozik-e Hydt valakivel. Az egész csapatot be akarom zsuppolni.  – Uram, mozgást észlelünk! – szólalt meg a technikus. A képernyőhöz közelebb hajolva Osborne-Smith látta, hogy egy testes, fekete öltönyt viselő férfi –   nyilván testőr –  bőröndöket gurít ki Hydt házából a külön álló garázs felé.  – Uram, Bond most érkezett meg Canning Townba. A férfi elmozdította a botkormányt, és a látószög kitágult.  – Ott van – mutatta. –  Ez ő. A Bentley.  A szürke jármű lassított, majd megállt a járdaszegély mellett.   Az asszisztens füttyentett.  –  Egy Continental GT! Hát az egy mocsok jó kocsi. A Top Gearben is mutatták. Szokta nézni a műsort, Percy? olyankor én általában dolgozom Osborne-Smith gyászos vetve a kócos  – Sajnos  – feleltehogy Helyettes Helyettes irányába, és eldöntötte magában, ha az ifjú nem képespillantást kicsit több alázatot és tiszteletet mutatni, a pályafutása valószínűleg vé get ér a Húszas Incidens után.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

58/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 

Bond diszkréten leparkolt  –  már ha ez a kifejezés használható egy százhuszonötezer fontos kocsi esetében Canning Townban – úgy ötven méterre Hydt házától, több konténer takarásában.  –  A letartóztatást végző csapat a helikopteren van – jelentette az asszisztens.  – Szálljanak fel. Az Uborka közelében lebegjenek. A City fölé tornyosuló negyvenemeletes Swiss Re irodaépület  –  ami Osborne-Smith véleménye szerint inkább hasonlított 1950-cs évekbeli űrhajóra, mint egy uborkára –  központi helyen állt, és így jó kiindulópontja volt aegy hajszának.  –  Riasszák a biztonságiakat az összes reptéren: a Heathrow-n, a Gatwicken, a Lutonon, a Stansteden, a London Cityn, a Southenden és a Biggin Hillen!  – Igen, uram.  – Újabb alanyok! – szólalt meg a technikus. A képernyőn három ember hagyta el a házat. Egy magas, öltönyös, őszes hajú, szakállas férfi mellett egy hórihorgas szőke férfi kacsázott. Fekete kosztümös, fehér hajú, karcsú nő követte őket.    – Az ott Hydt – mondta a technikus. – A szakállas.  –  A nőről tudunk valamit?  – Nem, uram. Osborne-Smith hangsúllyal. Kifejezetten bosszantotta,  –  És Bond nema zsiráfról? töltötte ki – a kérdezte fegyverviselési kérelmet.gúnyos  –   Ez az ír, akiről mindenki beszél? Csináljonhogy egy képet, és ellenőrizze. Siessen!  A három ember bement a garázsba. Egy pillanat múlva fekete Audi A8-as hajtott ki a kapun, és az útra fordulva egyre gyorsabban haladt.  –   Létszámellenőrzés: mindhárman a kocsiban vannak, plusz a testőr –  szólalt meg a Helyettes Helyettes.  – Tapadjanak rá, mehet a MASINT. És lézerrel is fessék meg!  – Igyekszem – felelte a technikus.  – Ajánlom is. Nézték, ahogy Bond elindul a Bentley-vel, majd az Audi után ered.  –  Tágítsa a képet, és maradjon rajtuk!  –  parancsolta Osborne-Smith kissé selypítve. A beszédhibájától egész életében igyekezett megszabadulni, mind ez idáig sikertelenül. A kamera a német autóra fókuszált.  – Jól van, okos fiú – mondta Osborne-Smith a technikusnak. Az Audi gyorsított. Bond diszkréten követte, de egyetlen kanyarodásról sem maradt le. Bármilyen ügyes is volt a német autó sofőrje, Bond még nála is jobban vezetett –   előre látta, mikor próbálkozik  valami váratlan manőverrel az Audi, mikor gondolja meg magát kanyarodás előtt, mikor vált váratlanul sávot, és ennek megfelelően reagált. A kocsik együt t suhantak át a zöld, sárga és piros lámpákon.  – Észak felé mennek. A Prince Regent Lane-en.  –  Tehát a London City reptér kilőve.  Az Audi ráfordult a Newham Wayre.  – Jól van! – lelkesedett Helyettes Helyettes az üstökét cibálva.  – Vagy Stansted, vagy Luton.  –  Észak felé haladnak az A406-on  –   szólt közbe egy másik technikus, egy gömbölyded, szőke nő, aki a semmiből bukkant elő hirtelen.  Aztán némi lenyűgöző hajszát követően a versengő Audi és Bentley ráfordult az M25 -re nyugati irányba.  – Luton az! – kiáltott fel az asszisztens.  – Induljon a madár! – adta ki az utasítást Osborne-Smith jóval visszafogottabban.  – Meglesz. Némán követték az Audi haladását. A kocsi végül befordult a lutoni reptér vendégparkolójába. parkolt le Hydt Bond sokkal mögöttük haladt.a A kocsiantiterrorista elővigyázatosan  –  nem A helikopter most landol reptér leszállóhelyén. Az látószögén embereink kívül. a parkoló felé indulnak. Az Audiből senki sem szállt ki. Osborne-Smith elmosolyodott. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

59/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Tudtam! Hydt várja a találkozást a cinkosaival. Mindet elkapjuk. Mondja meg az embereinknek, hogy maradjanak rejtve, amíg nem adom ki a parancsot. És figyeljék a reptér honlapját! Arra gondolt, hogy a földi biztonsági kamerák talán lehetővé teszik, hogy láthassa Bond döbbent arcát, amikor a Hármas Divízió csapata lecsap, mint a sólyom, és letartóztatja Hydtot és az írt. Persze nem ezért rendelte meg a videofelvételt  – de azért kellemes bonusz lenne.

21. Hans Groelle Severan Hydt csillogó, fekete Audijának a volánja mögött ült. A tagbaszakadt, szőke holland veterán fiatalabb éveiben többek között motocrossversenyző is volt, és örült, amikor Mr. Hydt megkérte, hogy aznap reggel hasznosítsa sofőrtudományát. Groelle kedvvel gondolt vissza az eszeveszett ahajszára Canning a lutoniazreptérig, közben hallgatta a  beszélgetést hátsó ülésen ülő nőTownból és férfi, valamint első ülés és utasa között.szórakozottan   Azon nevetgéltek, hogy milyen izgalmas volt a versengés idefelé jövet. A Bentle y sofőrje remekül vezetett, de ami még fontosabb, ösztönösen. Nem tudhatta, hogy merre megy Groelle, így csak a megérzéseire hagyatkozhatott, hogy mikor fordul le, pedig a holland legtöbbször teljesen véletlenszerűen döntött. Mintha az őket üldöző sofőrnek valamiféle hatodik érzéke súgta volna meg, hogy mikor kanyarodik, lassít vagy gyorsít a másik. Egy született sofőr.  De vajon ki lehet? Hamarosan megtudják. Az Audiban senki sem tudott személyleírást adni a sofőrről –  ennyire ügyes volt  – , de a rendszámot sikerült kivenniük. Groelle felhívott egy alkalmazottat a Green Way

központjában, voltak kapcsolatai a gépjármű-nyilvántartó ügynökségnél Swansea-ban, hogy kiderítsék, ki a akinek kocsi tulajdonosa. De bármilyen természetű veszély is fenyegetett, Hans Groelle fel volt készülve rá. Egy .45-ös kaliberű Colt 1911-es bújt meg a bal hónalja alatt. Újból vetett egy pillantást a Bentley szürke szpojlerére, és a hátsó ülésen utazó férfihoz fordult.  – Sikerült, Harry. Átvertük őket. Hívd Mr. Hydtot! A két hátul ülő utas és a Groelle mellett helyet foglaló férfi a   Green Way alkalmazottai voltak, akiket beavattak a Gyehenna-tervbe. Hasonlítottak Mr. Hydtra, Miss Barnesra és Niall Dunne-ra, akik épp egy másik repülőtér, a Gatwick felé tartottak, ahol egy magángép várta őket.  Az átverés természetesen Dunne ötlete volt. Szenvtelen fickó, de attól még vág az esze. Marchban akadt egy kis gond  –   valaki megölte Eric Janssent, Groelle egyik biztonsági őr kollégáját. A gyilkos halott volt, de Dunne feltételezte, hogy többen is lehetnek, akik figyelik a gyárat vagy a házat, vagy esetleg mindkettőt. Így hát talált három alkalmazottat, akiknek a külseje kellőképp hasonló volt ahhoz, hogy megtévessze a figyelőket, és hajnalban kivitte őket CanningTownba. Ezután Groelle kigurította a   bőröndöket a garázsba, Mr. Hydt, Miss Barnes és az ír pedig követték. Groelle és a csalik, akik az Audiban várakoztak, ezután elindultak Luton felé. Tíz perccel később pedig a valódi társaság beszállt egy jelzés nélküli Green Way-teherautóba, és elindultak Gatwick irányába. A terv szerint a csalik most az Audiban maradnak , amíg lehet, hogy a Bentley sofőrjét lefoglalják  mindaddig, amíg Mr. Hydt és a többiek elhagyják a brit légteret.  – Most várnunk kell – mondta Groelle a rádió felé intve, és a Green Way alkalmazottaira pillantott.  – Melyik legyen? Szavaztak, és a többség a Radio 2-ra voksolt.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

60/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Áh, áh! Az egész egy rohadt átverés volt!  –  fakadt ki Osborne-Smith. A hangja nyugodt volt, de a szitokszó, már ha ez manapság még annak számít, elárulta, hogy forr benne a düh. A biztonsági kamera képe jelent meg a lutoni reptér parkolójából a Hármas Divízió óriás képernyőjén, de a valóságshow, amit közvetített, nem volt túlságosan Osborne -Smith ínyére. Az éles látószögű kép az Audi belsejéről nem volt tökéletes, de az egyértelműen látszott, hogy a pár a hátsó ülésen nem Severan H ydt és nőismerőse. Akit pedig az anyósülésen ülő írnek vélt, nem a garázs felé kacsázó suta, szőke férfi.  Csalik.  –  De valamelyik londoni reptérre igyekeznek  –  mutatott rá a Helyettes Helyettes.  –  Osszuk többfelé a csapatot!  – Hacsak nem indultak el Manchesterbe vagy Leeds-Bradfordba.  – Ó. Tényleg.  –  Küldje el az A Csoport összes figyelőjének  Hydt fényképét. Azonnal!  – Igen, uram. Osborne-Smith hunyorogva nézte a biztonsági kamera képét. Látta James Bond Bentley-jének szpojlerét, huszonöt méternyire parkolt az Auditől.   Ha volt   bármi vigasztaló a felsülésben, hát az, hogy Bond is bevette a cselt. Együttműködése hiányával, a francia titkosszolgálat megkérdőjelezhető bevonásával és álszent hozzáállásával együtt lehetséges, hogy ez a figyelmetlenség Bond karrierjének hirtelen hanyatlását hozhatja.

22. Az öta járdaszegély méter hosszúmellett teherautó, amit a repülőtér Green Way lízingelt-termináljánál. ugyan, de nem a cég Severan lógóját, megállt a Gatwick magángép Azviselte ajtó kinyílt, Hydt, egy idősebb nő és az ír kiszállt belőle, és kivették a csomagjaikat.   Hat méterre tőlük a parkolóban egy fekete -  piros Mini Cooper állt, melynek belső dekorációjához tartozott egy szál sárga rózsa is, amely a pohártartóba állított műanyag vázában pompázott. A volán mögül James Bond figyelte a három utast, akik kiszálltak a járdára. Az ír természetesen gondosan körülnézett. Úgy tűnt, sohasem engedi el magát.  – Mit szólsz hozzá? – kérdezte Bond a mobiljához csatlakoztatott drót nélküli kihangosítón át.  – Mihez?  – A Bentley-hez.  –  Mihez? Komolyan, James, egy ilyen kocsinak muszáj nevet adni  –  korholta Philly Maidenstone. Bond Bentley Continental GT-jében ült a Luton reptéren, miután egészen idáig üldözte Hydt Audiját Canning Townból.  – Nem szoktam nevet adni az autóimnak. Ahogy a pisztolyomnak sem, tette hozzá Bond gondolatban, és közben a szemét a tőle nem messze levő három emberen tartotta.  Bondnak meggyőződése volt, hogy a szerbiai és a marchi incidensek után Hydt –  vagy ami még valószínűbb, az ír –  gyanakodni fog arra, hogy esetleg Londonban is követik. Tartott tőle, hogy Osborne-Smith pedig megszervezte azt, hogy őt magát kövessék, így miután beszélt René Mathisszal, elhagyta a lakását, és egy parkolóházba hajtott a Cityben, ahol találkozott Phillyvel, hogy kocsit cseréljenek. A lányra várt a feladat, hogy Hydt Audijának a nyomába szegődjön, míg ő Philly Minijével megvárta a férfi valódi indulását, ami tíz perccel azután következett be, hogy a német kocsi elhajtott Hydt Canning Town-i otthona elől. 

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

61/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond most Hydtot figyelte, aki lehajtott fejjel épp telefonált. A nő mellette állt. A hatvanas éveinek  elején vagy a közepén járhat, találgatta Bond, az arca vonzó, bár sápadt és nyúzott, melyet fekete kabátja is hangsúlyoz. Talán nem aludt eleget. „Hydt szeretője volna?” –   tűnődött Bond. Vagy az asszisztense? A nő arckifejezése, ahogy Hydtra  pillantott, azt igazolta, hogy az első feltevés a helyes.   És az ír. Bond nem látta őt tisztán Szerbiában, de nem volt kétség, ő az: a suta, kacsázó járás, a rossz tartás, a furcsa, homlokba fésült szőke haj.   Bond f eltételezte, és akiisolyan ő voltemberét. az, aki aEszébe buldózert vezette March -ban, zúzta halálra a saját hogy biztonsági jutottak a szerbiai halottak  –  az könyörtelenül ügynökök, a vonatvezető és a teherautó sofőrje, valamint a férfi cinkostársa – , de hagyta, hogy a düh hulláma felcsapjon benne, aztán alábbhagyjon.  –  Hogy válaszoljak a kérdésedre, nagyon tetszett  –  mondta Philly.  –  Manapság sok motorban van lóerő, már kombi AMG Mercedeseket is lehet kapni, hogy azzal hordja a gyerekeket iskolába az ember. De mekkora a nyomatéka a Bentley-nek? Ilyet még nem éreztem.  – Egy kicsit több mint ötszáz newtonméter.  –  Te jó isten...  –  suttogta Philly, akit vagy letaglózott, vagy irigységgel töltött el a szám, vagy esetleg mindkettő. – És én szerelmes vagyok a négykerék-meghajtásba. Hogyan oszlik meg?  – Hatvan-negyven hátul-elől.  – Zseniális.  – A tiéd sem rossz – felelte Bond a Minire célozva. – Beszereltettél egy turbót.  – Így van.  – Milyen a gyártmány?  – Autorotor. A svéd berendezés. Majdnem megduplázta a lóerőt. Most kis híján háromszáz.    – Gondoltam –   Bond maga is le volt nyűgözve. –  Meg kéne adnod majd a szerelőd nevét. Van egy öreg Jaguárom, amivel lenne munka.  – Jaj, mondd, hogy egy E-type! Az minden idők legszexisebb kocsija.   Újabb közös pont. Bond összecsomagolta ezt a gondolatot, és gyorsan félretette.  – Azt most nem árulom el. Várj egy kicsit! Hydt elindult. Bond kiszállt a Miniből, és Philly kocsikulcsát a kerék fölé rejtette. Felkapta a bőröndjét és a laptoptáskáját, felvett egy új, teknőckeretes napszemüveget, és elvegyült a tömegben Hydt, az ír és a nő nyomában, akik a Gatwick reptér magánrepülőgép-terminálja felé tartottak.  – Itt vagy? – szólt bele a kihangosítóba.  – Itt – felelte Philly.  – Mi a helyzet a csalikkal?  – Csak ülnek az Audiban.  –  Addig fognak várni, amíg Hydt felszáll, és a gép elhagyja a brit légteret. Aztán megfordulnak, hogy visszavezessenek téged és valószínűleg Mr. Osbone -Smitht is Londonba.  – Szerinted Ozzy figyel? Bond önkéntelenül elmosolyodott. benne, behogy ott lebegMennem a fejed kell, felettPhilly. háromezer méterrel egy távirányítható  –  Biztos vagyok kémrepülőgép. Most mennek a terminálba.    – Túl sokat ülök az irodában, James. Kösz, hogy Forma-l-est játszhattam.  –  Van egy ötletem  –  mondta Bond hirtelen.  –  Lehet, hogy egyszer együtt kivihetnénk a gépet valahová vidékre, hogy megnézzük, mit tud.  –  James!  –  mondta Philly morcosán. Bond úgy vélte, talán túl messzire ment.  –   Egyszerűen nem emlegetheted „gép”-ként ezt a csodálatos járművet! Majd gondolkodom, és kitalálok nek i egy rendes női nevet. És igen, a vidéki autózás istenien hangzik, feltéve, hogy az út felén én vezethetek. És kérünk majd egy gyorshajtási engedélyt. Már van pár büntetőpont a jogosítványomon.   A beszélgetés véget ért, Bond diszkréten követte a prédát. A három ember megállt egy drótkerítésen nyíló kapunál, és átadták útleveleiket az őrnek. Bond látta, hogy a nőé kék színű. Amerikai? Az odaért egyenruhás férfi felírt valamit egy papírra, és intett tovább. Amikor Bond a kerítéshez, még látta, amint fellépdelnek egynekik, jókorahogy fehérmenjenek magánrepülőgép lépcsőjén. A gép törzsének mindkét oldalán hat -hat kerek ablak sorakozott, és már világítottak a helyzetjelző fényei. Az ajtaja becsukódott.  http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

62/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond megnyomta az egyik gyorstárcsázó gombot.  – Flanagan. Helló, James!  –  Maurice!  –  Bond a T Csoport vezetőjét hívta, mely az ODG -n belül minden járművekkel kapcsolatos dolgot felügyelt.  –  Szükségem volna egy magán repülőgép célállomására, amely épp most száll fel a Gatwickről.  Beolvasta a gép oldalára festett ötbetűs regisztrációs számot.   – Egy perc.

előregurult. gondolta Bond Hydt dühösen. testtel.legalább De tudatában volt annak, hogyA gép ha René MathisA francba, információi helyesek, útonLassan van, ahogy kilencven ember meggyilkolását felügyelje az este.  –  Megvan  –  szólt bele a telefonba Maurice Flanagan.  –  Szép madár, egy Grumman 550-es. Ultramodern és baromi drága. Ez egy holland cég tu lajdona, ami hulladékgyűjtéssel és újrahasznosítással foglalkozik. Hydt egyik cége, hát persze.  – A repülési terv szerint Dubai a célállomás. Dubai? Ott hajtják végre a gyilkosságokat?  – Hol fog megállni tankolni? Flanagan felnevetett.  – Több mint tízezer kilométeres a hatósugara, James. Az utazósebessége Mach 1,88. Bond nézte, ahogy a gép kigördül a kifutópályára. Dubai Londontól nagyjából 5600 kilométernyire fekszik. Az időeltolódást is beleszámítva a Grumman délután három-négyfelé landol majd.  –   Előbb kell odaérnem Dubaiba, mint az a gép, Maurice. Mit tudsz intézni? Vannak nálam útlevelek, hitelkártyák és háromezer készpénzben. Bármi jó lesz. Ó, és nálam van a fegyverem, ezt is figyelembe kell venned. Bond meredten bámulta a karcsú, fehér gépet, a szárnyvégek már függőlegesen álltak. Nem is madárra, inkább sárkányra hasonlított, bár talán csak amiatt, mert tudta, hogy kik ülnek rajta és mit terveznek. Kilencven halott... Teltek a feszült másodpercek, miközben Bond nézte, ahogy a gép egyre közelebb ér a kifutópályához.  –  Sajnálom, James  –  szólalt meg Flanagan.  –  A legtöbb, amit tehetek, hogy felteszlek egy kereskedelmi járatra, ami pár órán belül indul a Heathrow-ról. Úgy hat húsz körül érsz oda Dubaiba.  –  Az késő, Maurice. Katonai gép vagy kormánygép?    – Jelenleg semmi. Abszolút semmi. A fenébe. De legalább szólhat Phillynek vagy Bill Tannernek, hogy valaki a Hatos Emirátusok csoportjától küldjön egy megfigyelőt a dubai reptérre, aki követi Hydtot és Dunne -t az úti céljukig. Felsóhajtott.  – Tegyél fel a kereskedelmi járatra.  – Meglesz. Sajnálom. Bond azóra órájára pillantott. Kilenc a gyilkosságokig... De még reménykedhet benne, hogy Hydt gépe késni fog. Ekkor látta, hogy a Grumman ráfordul a fő kifutópályár a, egyre jobban felgyorsít, majd könnyedén felemelkedik a betonról, és ahogy a sárkány egyre magasabbra emelkedett az égen, lassan apró ponttá zsugorodott, folyamatosan távolodva tőle.  

Percy Osborne-Smith a hatalmas lapmonitor felé hajolt, ahol az osztott képernyőn hat négyszög látszott. Húsz perccel ezelőtt egy biztonsági kamera felvételén észlelték egy Severan Hydt cégének a nevére regisztrált teherautó rendszámát az A23-as út Redhill és Reigate lejárójánál, amely Gatwick felé vezet. Ő és beosztottjai most a reptéri és a reptérre vezető utakat figyelő kamerák felvételeit vizsgálták a járművet keresve. 

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

63/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A második technikus, aki csatlakozott hozzájuk, épp összefogta a haját egy gumival, majd kövérkés ujjával az egyik képernyő felé bökött.    – Ott van. Az lesz az. A teherautó a felvétel időkódja alapján tizenöt perce állt meg a járdaszegély mellett a magánrepülőgépek termináljánál, majd többen kiszálltak belőle. Igen, ők hárman voltak azok.    –  Miért nem azonosították Hydt arcát, amikor megérkezett? A riói futballhuligánokat ki tudjuk szűrni, még mielőtt megérkeznek az Old Traffordra, de egy tömeggyilkost nem vagyunk képesek 

kiszúrni nappal! Atyaég, hát nem nyilvánvaló ebből, hogy mi fontos a kormánynak? Ezt ne terjessze fényes senki. Figyeljék a kifutópályát! A technikus változtatott a beállításokon. Az egyik kép Hydtot és társait mutatta, amint épp a magángép felé tartanak.  – Nagyítsa ki a regisztrációs számot. Futtassa! Helyettes Helyettes becsületére legyen mondva, hogy már meg is tette.  –  Egy újrahasznosítással foglalkozó holland cég tulajdona. Oké, megvan a repülési terv. Dubaiba tart. Már felszálltak.  – Most hol vannak? Hol?  – Nézem... – az asszisztens felsóhajtott. –  Most lépnek ki a brit légtérből.  Osborne-Smith összeszorított foggal bámulta a repülőgépről készült videofelvételt.    –   Vajon miből állna pár Harriert utánuk küldeni, és a földre kényszeríteni őket? –   tűnődött. Aztán felnézett, és látta, hogy mindenki rámered.  – Nem gondoltam komolyan, emberek. Pedig félig-meddig azért igen.  – Ezt nézze! – szólt közbe a technikus.  – Mi a francot nézzek?  –  Igen, valaki más is figyeli őket –  mondta a Helyettes Helyettes. A képernyőn a Gatwick magángép-termináljának bejárata látszott. Egy férfi állt a drótkerítésnél, és Hydt gépét nézte. Atyaég – ez Bond. Szóval ez a marha okos ODG-ügynök a csicsás kocsijával meg a nem létező angliai fegyverviselési engedélyével mégis követte Hydtot. Osborne-Smith egy pillanatra elmélázott, hogy vajon ki ülhetett a Bentley-ben. Tudta, hogy a csel nem csupán Hydt megtévesztésére szolgált, de a Hármas Divízióéra is. Így nem kis megelégedéssel nézte, ahogy Bond elfordul a kerítéstől, és lehajtott fejjel a parkoló felé tart, miközben telefonál  – kétségkívül épp alapos fejmosást kap a főnökétől, amiért hagyta, hogy a róka kicsússzon a markából.

23 Az ember általában nem hallja a hangot, ami felébreszti. Talán csak akkor, ha megismétlődik: egy ébresztőóra kitartóan csörög, vagy valaki szólongat bennünk et. De az egyszeri zaj nem rögzül a tudatban. James Bond nem tudta, mi verte fel álmot nem hozó szendergéséből. Az órájára pillantott.   Nem sokkal múlt délután egy. Azután megérezte a csodálatos illatot: egy virágillatú parfüm  –  talán jázmin  –  és a márkás pezsgő érett, gazdag aromájának keverékét. Felnézett, és egy gyönyörű közel -keleti nő mennyei alakját  pillantotta meg, fényes, burgundivörös szoknyát és aranyszínű, hosszú ujjú blúzt viselt. Gallérját egy gyöngy fogta össze, ez különbözött a többi gombtól. Ezt az apró, krémszínű pöttyöt Bond különösen vonzónak találta. A nő haja kékesfekete volt, akár a holló szárnya, és feltűzve viselte, bár egy kacér  tincs kiszabadult, és keretbe foglalta finoman és gondosan sminkelt arcát. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

64/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Szálem alejkum – köszöntötte Bond.  –  Va alejkum szálúm  –   felelte a nő. A kristály pezsgőspoharat a tálcára helyezte a Moétek királya, a Dóm Pérignon elegáns üvege mellé.  –  Elnézést, hogy felébresztettem, Mr. Bond. Attól tartok, a dugó hangosabbat pukkant, mint reméltem. Itt akartam hagyni a poharat, nem állt szándékomban zavarni önt.  –  Sukran  –  felelte Bond, miközben megfogta a poharat.  –  És ne aggódjon. Számomra a második legkedvesebb módja az ébredésnek a pezsgőbontás hangja.     AEbédet nő ezt finom mosollyal nyugtázta.  –  is hozhatok önnek, ha óhajtja.  –  Az nagyszerű lenne, ha nem nagy faradság.  A légikísérő visszatért a konyhába.  Bond belekortyolt a pezsgőbe, és kinézett a magánrepülőgép széles ablakán. A dupla Rolls -Royceturbinák süvítve pulzáltak, több mint kilencszázhatvan kilométer per órás sebességgel és legalább tizenkétezer méter magasságban repítették Bondot Dubai felé. Szórakoztatta a gondolat, hogy ő is egy Grumman fedélzetén utazik, mint Severan Hydt, de ez egy Grumman 650-es volt, a gyorsabb modell, és a hatósugara is nagyobb, mint a Szemetesember gépéé. A hajsza órákkal ezelőtt kezdődött, a modern megfelelője volt egy régi amerikai rendőrfilm üldözési jelenetének, ahol a nyomozó taxiba ugrik, és kiadja az utasítást: „Kövesse azt a kocsit!” Bond úgy vélte, hogy a kereskedelm i járattal túl későn érkezne meg Dubaiba ahhoz, hogy megakadályozza a gyilkosságokat, ezért felhívta Fouad Kharazt, a cimboráját a Commodore Clubból, aki nyomban a rendelkezésére bocsátott egy magángépet.  – Tudod, hogy az adósod vagyok, barátom  – jelentette ki az arab. Kharaz egy évvel ezelőtt felkereste Bondot, és nagy zavarban volt, amiért hozzá fordult, de sejtette, hogy a munkája révén köze van a kormány biztonsági szolgálataihoz. Az iskolából hazafelé menet Kharaz kamasz fiát csuklyás bandatagok kezdték zaklatni, úgy tizenkilenc-húszévesek lehettek, és olyan büszkén lobogtatták az antiszociális viselkedés miatt kirótt rendőri megrovásukat, akár egy kitüntetést. A rendőrség együttérzést tanúsított, de nem volt ideje ilyen csip -csup ügyekre. Kharaz halálra aggódta magát a fia miatt, és azt tudakolta Boridtól, hogy volna-e valami javaslata. Egy gyenge pillanatában Bondban a benne szunnyadó kóbor lovag kerekedett felül, és egyik nap, amikor az ODGnél épp nem akadt tennivalója, követte a fiút hazafelé. Amikor zaklatói ismét felbukkantak, Bond is akcióba lépett. Kettőt közülük néhány gyors harcművészeti mozdulattal finoman a járdára fektetett, a harmadikat, a bandavezért pedig egy falnak nyomta. A jogosítványukból megtudta a nevüket, majd hidegen azt suttogta a fülükbe, hogy ha a Kharaz fiúhoz csak egy ujjal is hozzányúlnak, a következő látogatása már  nem fog ilyen barátian végződni. A srácok dacos arccal távoztak, de Kharaz fiát többet nem zaklatták, és az iskolában tekintélye lett. Így lett Bond „minden barátok legjobbika” Kharaz szemében. Most elhatározta, hogy ő kér tőle egy szívességet, és kölcsönveszi a férfi egyik repülőgépét.   A választófalon, a sebességmérő és a magasságmérő alatt látható digitális térkép tanúság szerint IránAfelett jártak.után MégBond két óra, és landolnak Dubaiban. felszállás felhívta Bill Tannert, elmondta, hová tart, valamint beszámolt neki az este hétre tervezett, feltehetően Dubaiban vagy az Egyesült Arab Emirátusok területén máshol bekövetkező kilencven halálesetről.   – Miért akar végezni velük Hydt? –  kérdezte a vezérkari főnök.   –   Nem tudom biztosan, hogy személyesen ő készül-e megtenni, de emberek fognak meghalni, és ő is jelen lesz.  –  A diplomáciai csatornákon keresztül tudatom a követségekkel a fenyegetés tényét, és hogy konkrétumot nem tudunk. Ők majd titkos csatornákon kiszivá rogtatják a dubai biztonsági szolgálatnak is.  –  Hydt nevét ne említsd. Akadálytalanul kell megérkeznie. Semmit sem gyaníthat. Ki kell derítenem, mit akar.  – Egyetértek. Titokban tartjuk.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

65/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond megkérte Tannert, nézzen utána a Golden Wire-on, hogy mi köze van Hydtnak az Emirátusokhoz, mert abban reménykedett, hogy a férfi egy meghatározott címre igyekszik. A vezérkari főnök egy pillanattal később már jelentkezett is.    –  Sem irodája, sem ingatlana, sem üzleti kapcsolatai nincsenek a térségben. És lefuttattam egy mélykeresést is. Szállodai szobát sem foglaltak a nevére. Bond ennek nem örült. Amint Hydt landolt, el fog tűnni a két és fél millió lakosú, hatalmas városban. Lehetetlen lesz a nyomára bukkanni a támadás előtt.   kant hogy fel. elismerően pillantott a Dómra, ezért gondoltam , Amint letetteétel a telefont, a légikísérő  –    Többféle közül választhat, de buk  láttam, hogy a legjobbat szeretné min denből, ami a fedélzeten van. Mr. Kharaz azt mondta, hogy úgy bánjunk  önnel, mint egy királlyal. Az ezüsttálcát az asztalra tette a pezsgőspohár mellé, és újra töltött.   –  Iráni kaviárt hoztam, természetesen belugát, pirítóssal, nem blinivel, hozzá pedig créme fraiehe-t és kapribogyót. A kapribogyók olyan hatalmasak voltak, hogy félbevágva szer vírozta őket.   –  A reszelt hagyma az amerikai Vidalia fajta, a világon a legédesebb  –   mondta a nő, és még hozzáfűzte: –   A leheleten sem érződik. Mi „ a szerelemesek hagymájának” nevezzük. Utána kacsa aszpikban, mentás joghurttal és datolyával. De steaket is készíthetek önnek. Bond elnevette magát.  –  Nem, nem. Már ez is bőven elég lesz.  A légikísérő magára hagyta. Miután végzett az étkezéssel, megivott két kis csésze kardamommal ízesített arab kávét, és közben átolvasta a Philly Maidenstone által összeállított összefoglalót Hydtról és a Green Wayről. Két dolgot talált szembetűnőnek: azt, hogy a férfi óvakodott attól, hogy kapcsolatba hozhassák a szervezett bűnözéssel; valamint a már -már fanatikus erőfeszítéseit, hogy a vállalata világszerte megvesse a lábát. Philly a közelmúltban beadott cégalapítási kérelmeket talált Dél-Koreában, Kínában, Indiában, Argentínában és még vagy fél tucat kisebb országban. Bond csalódott volt, hogy az anyagban semmiféle utalás nem volt az ír kilétét illetően. Philly számos adatbázison átfuttatta az arcképét és az idősebb nőét is, de nem talált egyezést. Bill Tanner pedig arról számolt be, hogy a Gatwicken az MI5 ügynökeivel, a SOCA és a Különleges Ügyek tisztjeivel azt közölték, hogy a dokumentumok a Grumman utasairól „sajnálatos módon eltűntek”. Ekkor újabb aggasztó híreket kapott. Egy kódolt e-mail érkezett Phillytől. Úgy tűnt, hogy valaki a Hatostól nem hivatalos úton érdeklődött Bond holléte és tervezett útvonala felől.   Bond feltételezte, hogy a „valaki” nem lehet más, mint kedves barátja, Percy Osborne-Smith. Dubaiban technikai értelemben kikerült a Hármas Divízió alvezérének fennhatósága alól, de ez korántsem jelentette azt, hogy a férfi többé nem tehet keresztbe neki, vagy akár nem leplezheti le őt.   Bondnak semmiféle kapcsolata nem volt a Hatos dubai embereivel. De kénytelen volt feltételezni, hogy Osborne-Smith-nek esetleg van. Ez pedig annyit jelentett, hogy Bond mégsem küldheti oda a helyi ügynököket vagy beépített embereket Hydt elé a reptérre. Mi több, úgy döntött, hogy egyetlen honfitársának a segítségét sem veheti igénybe  –   amit különösen fájlalt, mert a dubai főkonzul eszes, intelligensegyeztetést. fickó volt... és Bond jó barátja. SMS-ben kérte Bill Tannert, hogy állítsa le a Hatossal folytatott Bond a belső telefonon felhívta a pilótát, hogy megtudja, mennyivel jár előttü k az üldözött Grumman. Úgy tűnt, hogy míg a légi irányítás az ő gépüket lelassította, Hydtét nem, tehát nem lesznek képesek megelőzni. Legalább fél órával utána fognak landolni.   A fenébe is. Ez a harminc perc élet-halál kérdése lehet kilencven ember számára. Kibámult az ablakon át a Perzsa-öbölre. Elővette a mobilját, és megint a kémszakma nagy, végső mérlege jutott eszébe, miközben terjedelmes telefonkönyvében egy számot keresett. Kicsit kezdem úgy érezni magamat, mint a Lehman Brothers, gondolta. Az adósságaim jóval meghaladják a követeléseimet. Bond tárcsázta a számot.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

66/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

24 A limuzin, amiben Severan Hydt, Jessica Barnes és Niall Dunne utazott, megállt az Intercontinental Hotel előtt, mely a széles, sima tükrű Dubai Creck mellett állt. A zömök, komor arcú sofőr egy helyi férfi volt, már korábban is dolgoztak vele. Akárcsak Hans Groelle Angliában, testőri feladatokat is ellátott (és időről időre egyéb megbízásokat is).   A kocsiban maradtak, amíg Dunne elolvasott egy beérkezett SMS-t vagy e-mailt. Az ír kikapcsolta az iPhone-t, felnézett, és így szólt Hydthoz:  – Hans megtudott valamit a Bentley sofőrjéről. Érdekes.   Groelle szólt valakinek a Green Waynél, hogy ellenőriztesse a rendszámot. Hydt összekoccantotta hosszú körmeit. Dunne igyekezett nem odanézni.  – És van kapcsolata Marchcsal is  – tette hozzá.  –  Valóban?  –   Hydt megpróbált olvasni Dunne tekintetéből. De az ír szeme, mint mindig, most is tökéletesen kifejezéstelen maradt. Nem mondott többet – Jessica jelenlétében nem. Hydt bólintott.  – Most bejelentkezünk. Hydt feljebb húzta elegáns öltönyének ujját, és az órájára pillantott. Még két és fél óra. A halottak száma nagyjából kilencven körül. Elsőként Dunne szállt ki, átható tekintete szokás szerint végigpásztázta a terepet, felmérve a veszélyforrásokat.  – Rendben – mondta enyhe ír akcentusával. – Minden tiszta. Hydt és Jessica kilépett a kocsiból a fojtogató hőségbe, és sietve elindultak az Intercontinental klimatizált előcsarnoka felé, melyet egy csodálatos, három méter magas, egzotikus virágokból álló kompozíció uralt. Az egyik falon portrék függtek az Egyesült Arab Emirátusok uralkodócsaládjainak tagjairól, akik komoran és magabiztosan meredtek lefelé.

írta alá maradnak, a bejelentőlapot, foglalás az ő nevére ami szintén Dunne volt.a Bár Jessica nem sokáig még mivel aznap aeste indulnak tovább,szólt, kényelmesebb valaholötlete letenni csomagokat, és megpihenni. A poggyászt átadták a londinernek, és a szobájukba vitették. Hydt Jessicát a virágok mellett hagyta, és félrehívta Dunne-t.  – Ki volt a Bentley-ben?  – Egy manchesteri cég nevén van bejegyezve, ugyanazon a címen, mint a Midlands Disposal. A Midlands kapcsolatban állt az egyik Manchestertől délre működő nagyobb bűnszervezettel. Amerikában a maffia hagyományosan nagy szerepet játszik a hulladékbizniszben, Nápolyban pedig, ahol a Camorra az úr, a szemétszállítás joga Il Re dél Crimine néven ismert. Nagy-Britanniában a szervezett bűnözés kevésbé érdeklődött az üzletág iránt, de egy-egy helyi alvilági vezér időnként megpróbált betörni a piacra, akár egy nehézfiú egy Guy Ritchie- filmből.   zsaruk Súlyos kimentek a támaszponthoz, és képeket mutogattak  –  Ma reggel  –  folytatta  –  a láttak. valakiről, akit előző nap a Dunne környéken testi sértés miatt körözik. A Midlandsnek  dolgozott. A rendőrség szerint eltűnt.  Ahogy az várható volt, Hydtnak ennek hallatán a romba dőlt kórház sok ezer tonnányi törmeléke   alatt lassan oszlásnak induló holttest jutott az eszébe.  – És mit kereshetett ott? – tette fel a kérdést. Dunne elgondolkodott.  –   Valószínűleg a bontási munkálatokat akarta szabotálni. Valami rosszul sül el, a Green Waynek  negatív a sajtóvisszhangja, és a Midlands jön, és átvesz egyes üzletrészeket.  – Tehát aki a Bentley-ben ült, csak azt akarta kideríteni, hogy mi történt tegnap a cimborájával.  – Pontosan. Hydt számára hatalmas megkönnyebbülés volt a hír. Az incidensnek semmi köze sincs a Gyehennához. S ami még fontosabb, a behatoló nem a rendőrség vagy a titkosszolgálat embere volt. Csak a hulladékbiznisz bugyrainak újabb mellékterméke.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

67/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Jól van. A Midlandsszel majd később számolunk.   Hydt és Dunne visszatért Jessicához.  – Niall-lal van egy kis dolgunk. Vacsorára visszajövünk.  – Azt hiszem, addig én sétálok egyet. Hydt a homlokát ráncolta.  –  Ebben a hőségben? Nem biztos, hogy jót tenne neked.     Nem szerette, ha a nő túl  messzire távolodik tőle. Nem amiatt aggódott, hogy esetleg elszólja magát, a Gyehennaegyetlen mozzanatába semsem avatta be. Mindaz, Csupán amit Hydt elő életéről hiszen tud, esetleg kínosnakterv bizonyulhat, de semmiképpen törvényellenes. arrólsötét volt szó, hogy ha megkívánta a nőt, akkor megkívánta, és Severan Hydtot a bomlás elkerülhet etlen hatalmában vetett hite megtanította arra, hogy az élet túlságosan is rövid és tünékeny ahhoz, hogy az ember bármikor bármit megtagadjon önmagától.  – Azt én is el tudom dönteni – mondta Jessica félénken.  –   Persze, persze. Csak hát... egy nő egyedül? –  folytatta Hydt.  –  Tudod, milyenek tudnak lenni a férfiak.  –  Úgy érted, az arab férfiak?  –  kérdezte Jessica.  –  Ez itt nem Teherán vagy Dzsidda. Itt még csak meg sem fordulnak a nők után. Dubaiban tisztelettudóbbak, mint Párizsban.   Hydt a gyengéd mosolyát v ette elő. Ez szórakoztató megfigyelés volt. És igaz.  –  De mégis... Nem gondolod, hogy jobb a biztonság? A szállodának egyébként remek wellnessrészlege van. Hidd el, tökéletes lesz. És a medence részben plexiből készült. Lenézel, és tízméternyire alattad ott a föld. És gyönyörű kilátás nyílik a Burdzs Kalifára.    – Bizonyára. Hydt ekkor vette észre az új szarkalábat Jessica szeme alatt, amint a nő felpillantott a virágokra.   Eszébe jutott a tegnap a Green Way konténerében talált női holttest is, akinek a sírja Jack Dennison művezető jelentése szerint diszkréten meg lett jelölve. És Hydt érezte, hogy valami finoman megmoccan a bensőjében, mint amikor egy rugó kienged.    –  Ahogy tetszik  –   mondta halkan Jessicának, és egyik hosszú körmével megcirógatta a nő arcát a ráncok közelében. Jessica már régóta nem viszolygott tőle, nem mintha a reakciója bármiben is befolyásolta volna Hydtot. Hydt hirtelen magán érezte Dunne kristályos kék tekintetét. A fiatalabb férfi alig észrevehetően megfeszült, de összeszedte magát, és elfordult. Hydt bosszankodott. Mi köze van Dunne-nak ahhoz, hogy ő mit talál vonzónak? Eltűnődött rajta, ahogy már máskor is, hogy Dunne szemmel látható undora az ő vágyának tárgyai iránt talán nem is abból fakad, hogy azok szokatlanok, hanem abból, hogy a férfi a szexualitás minden formáját megveti. Ismeretségük hosszú hónapjai alatt az ír egyetlen vágyakozó pillantást nem vetett sem férfira, sem nőre.   Hydt leengedte a kezét, és ismét a Jessica megadó tekintetét keretező ráncokra pillantott. Mennyi idejük is van még? Ma este továbbrepülnek, és a gépen nincsenek privát lakosztályok. Nem tudta elképzelni, hogy úgy szeretkezik a nővel, hogy Dunne is ott van a közelben, még akkor sem, ha esetleg alszik. z ágyra domborzatát? fektetni Jessicát,  Nem tudotthogy dönteni. Vajon nap van megvilágítsa még idő felmenni szobába, függönyöket, a lenyugvó a lágyahúst, a nő atestének   széthúzni a ...és hogy a körmeivel végigcirógassa a bőrét?   Belemerült Jessica arcának a látványába és az este hétkor esedékes látványosság is felötlött benne. Úgy erezte, hogy a pásztoróra valószínűleg nem venne igénybe sok időt.    –  Severan!  –  szólalt meg Dunne határozottan.  –  Nem tudjuk, hogy al-Fulan mit tudott meg. Jó lenne indulnunk. Úgy tűnt, Hydt megfontolja a szavait, de nem komolyan.  –  Hosszú volt a repülőút. Szeretnék átöltözni –  pillantott Jessica fáradt szemére.  –  Te pedig talán szívesen szundítanál egyet, drágám. Azzal határozott mozdulattal a lift felé terelte.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

68/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

25 Kedden délután négy negyvenöt körül Fouad Kharaz magánrepülőgépe megál lt. James Bond kicsatolta a biztonsági övét, és összeszedte a csomagjait. Köszönetét mondott a pilótáknak és a légkísérőnek, akitől meleg kézszorítással búcsúzott, és uralkodott magán, nehogy arcon csókolja, hiszen már a Közel-Keleten voltak. A bevándorlási tiszt fásultan pecsétet nyomott Bond útlevelébe, majd visszaadta, és intett neki, hogy beléphet az országba. Bond bőröndjében a tiltott fegyverrel áthaladt a „Vámmentes” feliratú folyosón, és amint a férfi kiért, és megállt a fojtogató hőségben, úgy érezte, mintha mázsás tehertől szabadult volna meg. Újra elemében volt, a feladat az övé, senki másé. Külhoni terepen mozog, ahol ismét carte blanchesal rendelkezik. A repülőtértől a Festival Citybe vezető rövid út a város jellegtelen negyedein át vezetett –  a reptérre vezető utak a világon mindenütt egyformák, és ez sem különbözött sokban a Londontól nyugatra vezető A4-es úttól vagy a washingtoni Dulles reptérről a belvárosba tartó útszakasztól, bár   jóval több homok és por szegélyezte. És ahogy az emirátus túlnyomó része, ez is makulátlanul tiszta volt. Bond útközben észak felé, a Perzsa-öböl irányába bámult, a hatalmas kiterjedésű várost nézte. A késő délutáni hőségtől remegő fényben a Burdzs Kalifa égnek törő tűje csillogott a Sejk Zaied út épületeinek bonyolult geometriájú sziluettje felett. Jelenleg ez a világ legmagasabb épülete. Az embernek az volt az érzése, hogy ez a cím havonta más épületre száll át, de úgy tűnt, hogy ez a torony biztosan jó ideig lesz a birtokosa. A város jellegzetességeit, a fehér, s árga és narancsszínű toronydarukat is megpillantotta. Ameddig a szem ellátott, mindenütt ott voltak, és ismét dolgoztak. A legutóbbi útja során is látta az égnek magasodó monstrumokat, de a legtöbbjük akkor tétlenül álldogált, akár a megunt gyerekjátékok. Az Emirátusokat megrendítette a gazdasági válság. H ivatalos fedőszemélyisége miatt Bond kénytelen volt lépést tartani a pénzügyi világ eseményeivel, és türelmetlenül fogadta a Dubaihoz hasonló helyeket York volt, márpedig illető kritikákat. Ezek cinkostársnak forrása legtöbbször London vag y New Street több mint lelkes bizonyult a gazdasági válság előidézésében.   a City és a Wall Igen, sok volt itt a mértéktelen túlzás, és sok nagyra törő terv talán már soha nem valósul meg –   mint például a part mentén épülő, a világ térképét mintázó mesterséges szigetcsoport. Mégis, a túlburjánzó fényűzés Dubainak csupán az egyik aspektusa volt –  és valójában nem különbözött a gazdagok többi játszóterétől, Szingapúrtól, Kaliforniától, Monacótól és még sok száz másik helytől. Bond számára Dubai mindenesetre nem a gátlástalan pénzcsinálásról és ingatlanfejlesztésről szólt, hanem olyan hely volt, ahol egzotikus szokások uralkodnak, ahol keveredik a régi és az új, ahol számos kultúra és vallás megfér egymás mellett kölcsönös tiszt eletben. Lenyűgözte a hatalmas, vörös homokdűnékkel tarkított, kihalt táj látványa, melyet csupán tevék és Range Roverek népesítenek be, és amely olyannyira különbözik a gyerekkorában Kentben elé táruló távlatoktól. Eltűnődött, hogy vajon a maiAakció az „fehérre Üres Negyed ismert sivatagos területre. ” néven kocsisorán mosteljut-e apró, majd barnára, és sárgára festett földszintes épületek mellett haladt el, a cégek nevét és szolgáltatásait szerény, zöld színű arab feliratok hirdették. Sehol egy harsány óriásplakát vagy neonreklám, leszámítva néhány soron következő eseményről tudósító hirdetményt. A párás messzeségben az imaházak minaretjei az állhatatos hit cövekeiként tornyosultak az alacsony lakóházak és üzletek fölé. A sivatag mindenhová behatolt, a datolyapálmák, neem- fák és eukaliptuszok hősies őrszemekként állták a mindent elnyelő, végtelen homok útját.   A taxisofőr Bondot kérésének megfelelően az egyik bevásárlóközpontnál tette ki. Bond néhány tízdirhamos bankjegyet nyomott a kezébe, és kiszállt. A bevásárlóközpont zsúfolásig tele volt helyiekkel  –   épp az aszr és a magrib, azaz a délutáni és az alkonyati imádság között járt az idő – , de sok volt a külföldi is, akik bevásárlótáskákkal a kezükben nyüzsögtek a remek forgalmat bonyolító üzletekben. Az országot gyakran illetik a „Do buy”, azaz „Vásárolj” becenévvel, jutott Bond eszébe. Bond elvegyült a tömegben, és körbenézett, mintha egy megbeszélt találkozóra érkező ismerősét keresné. Valójában valaki más után kutatott a tekintete: a férfit kereste, aki követte őt a repülőtérről,

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

69/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

mégpedig valószínűleg ellenséges szándékkal. Már kétszer észrevette a napszemüveges, kék inget és dzsekit viselő alakot: a reptéren, majd később egy poros fekete Toyotában a saját taxija mögött. Az autóban az illető fekete sapkát húzott, de a fejformájáról, a válláról és a napszemüvegéről Bond felismerte, hogy a reptéren látott férfi az. Ugyanez a Toyota most elhaladt a bevásárlóközpont mellett, és eltűnt az egyik közeli szálloda mögött.   Ez nem volt véletlen. Bond gondolt arra, hogy a taxit egy figyele melterelő úton küldi el, de nem tudta biztosan, hogy érdemes  e megszabadulni követőjétől. legtöbbször csapdábakövette csalni az üldözőt, és kifaggatni. Ki lehet a férfi? Itt várta DubaibanABondot? Vagyjobb Londonból valaki? Vagy talán az illető nem is tudja, kicsoda ő, csak elhatározta, hogy szemmel tartja a városba érkezett idegent? Bond vásárolt egy újságot. A mai napon meleg volt, perzselő forróság, de a légkondicionált kávéház belső helyisége helyett inkább odakint ült le a te raszon, hogy szemmel tarthassa az összes környező bejáratot és kijáratot. Időnként körülnézett, felbukkan-e a követője, de semmi különöset nem látott. Miközben SMS-eket küldött és fogadott, megjelent egy pincér. Bond az asztalon heverő kifakult étlapra pillantott, majd török kávét és szénsavas vizet rendelt. Amikor a pincér távozott, Bond megnézte az óráját. Öt óra volt. Már csak két óra, és kilencven ember meghal a homok és a hőség elegáns városában.

Fél háztömbnyire a bevásárlóközponttól egy zömök testalkatú, kék dzsekis férfi több száz dirhamot csúsztatott egy dubai közterület-felügyelő kezébe, és angolul közölte vele, hogy csak rövid ideig marad. Mire az alkonyi imádság után visszatér a tömeg, már biztosan nem lesz ott. A közterület-felügyelő továbbsétált, mintha a járdaszegély mellett parkoló poros, fekete Toyotára vonatkozó beszélgetés el sem hangzott volna. A férfi, akit Nick néven ismertek, cigarettára gyújtott, és a vállára lendítette a hátizsákját. Elvegyült a bevásárlóközpont árnyékában, ahol a célpontja épp presszókávét vagy török kávét kortyolgatott gondtalanul, és közben újságot olvasott. gondolt férfira: célpontként. Nem gazemberként, nem ellenségként. Nick pontosan tudta, ül kell viselkednie, bármilyen hogyÍgyegy ilyen aművelet során az embernek tökéletesen szenvtelen nehezére is esik. Ez a férfi nem volt több a szemében, mint az apró fekete pötty az irányzék közepén. Egy célpont. Feltételezte, hogy a férfi érti a dolgát, de a repülőtérről kifelé jövet kifejezetten óvatlan volt. Nick  minden nehézség nélkül követte. Ez magabiztossá tette a következő teendőjét illetően is.   Nick baseballsapkája hosszú sildjével és napszemüveggel takarta el az arcát, és közeledni kezdett célpontjához, árnyékból árnyékba lépve. Más helyekkel ellentétben az álcája itt nem volt feltűnő, Dubaiban mindenki fedett fővel és napszemüvegben jár.   Az egyetlen, ami miatt n émiképp kirítt a tömegből, hosszú ujjú sötétkék dzsekije volt: ilyet a hőség miatt a helyiek közül nem sokan viseltek. De más módon nem tudta elrejteni az övébe tűzött pisztolyt.   Lehet, hogy másutt Nick arany fülbevalóját is kíváncsi pillantásokkal méregették volna, de a Dubai Creek ezen szakaszán, a bevásárlóközpontok és a vidámpark közelében rengeteg a turista, és amíg nem isznak alkoholt és nem csókolóznak nyilvános helyen, a helyiek szemet hunynak a szokatlan külső felett. Nick mélyet szippantott a cigarettából, majd a földre dobta és eltaposta a csikket, aztán elindult a célpont felé. Hirtelen egy árus bukkant fel mellette, és azt tudakolta tőle angolul, hogy nem akar -e szőnyeget vásárolni.  – Nagyon olcsó, nagyon olcsó! Sok csomó! Ezer meg ezer csomó! De elég volt egyetlen pillantás, az árus elhallgatott és sietve odébbállt. Nick átgondolta a tervét. Természetesen adódhatnak logisztikai problémák  –  ebben az országban mindenki figyel mindenkit. A célpontot néptelen helyre kell vinnie, a parkolóba, vagy ami még szerencsésebb, a bevásárlóközpont alagsorába, talán az imádság idején, amikor ritkul a tömeg.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

70/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Valószínűleg a legegyszerűbb megoldás a legjobb. A férfi mögé lopózik, a pisztolyt a hátába nyomja, és „lekíséri” az alagsorba. Azután jöhet a kés. És a célpontnak  –  na jó, mondjuk, hogy a gazembernek  –  sok mondanivalója lesz, miközben a  penge ráérősen végigsiklik a bőrén.  Nick benyúlt a zakója alá, kibiztosította a pisztolyt, és árnyéktól árnyékig osont.

26. James Bond a kávét és a szódát iszogatta, miköz  ben az Abu Dhabiban megjelenő Nationalt lapozgatta. Ezt tartotta a legjobb újságnak az egész Közel-Keleten. Minden elképzelhető műfajban közölt írásokat: szösszene tet a cikket mumbai tűzoltókgengszterről, használhatatlan féloldalas expozét aa nők jogairól az arab világban, a ciprusi aki aegyenruháiról, szigetország egykori elnökének holttestét elrabolta a sírjából. És a Forma-1-ről is hosszan tudósított, ami Bond számára különösen fontos volt.   De most nem az újságra figyelt, azt csupán kellékként használta  –  bár nem a közhelyes módon, kémlelőlyukat tépve a dubai Lulu hipermarket lánc hirdetése és a helyi hírek közé. Az újság előtte feküdt az asztalon, ő pedig lehajtott fejjel fölé hajolt. De a szeme a környéket pásztázta.   Abban a pillanatban meghallotta a háta mögött egy bőrcipő talpának halk surrogását, és észlelte, hogy valaki az asztala felé tart. Bond mozdulatlan maradt. Ekkor egy jókora, sápadt, szeplős kéz markolta meg a mellette álló szék karfáját, és hátrébb rántotta. Egy férfi huppant le rá.  – Szevasz, James! – mondta vaskos texasi akcentussal. – Isten hozott Dubaiban. Dúú-bai. Bond elvigyorodott és a barátja felé fordult. Kezet ráztak. Felix Leiter pár évvel volt idősebb Bondnál, hórihorgas és sovány figura, az öltöny lógott rajta. Sápadt arcbőre és szalmasárga haja nagyjából kizárt minden fedett munkát a Közel-Keleten, hacsak nem önmagát alakította: egy nyers modorú, eszes fickót az USA déli vidékéről, aki azért jött a városba, hogy üzleteket kössön, de azért az élvezeteket sem veti meg. Am a ráér ős tempó és a laza modor csak  álca volt: ha a helyzet úgy kívánta, ‘Leiter úgy reagált, mint egy rugós kés  – ahogy azt Bond korábban már személyesen is tapasztalta. Amikor Fouad Kharaz gépének pilótája jelentette, hogy nem fogják tudni megelőzni Hydt repülőgépét, Bond Felbe Leitert hívta fel, hogy a Lehman Brothers módjára szívességet kérjen tőle. Míg Bond Osborne-Smith korábbi kutakodása miatt vonakodott bevonni az MI6-et, egy pillanatig sem habozott a CIA segítségét kérni, melynek kiterjedt szervezete műk ödött az Egyesült Arab Emirátusokban. Politikailag kockázatos volt felkérni Leitert, aki a CIA Nemzeti Titkos Szolgálatának vezető ügynöke volt. Egy testvérügynökség bevonása a felettesek engedélye nélkül komoly diplomáciai következményekkel járhat, és Bond egyszer már megtette ezt René Mathis esetében. Ezzel a lépéssel komolyan kockára tette visszaállított carte blanche státuszát. Felix Leiter szívesen vállalta, hogy kimegy Hydt gépe elé, és követi a három embert céljukhoz, az Intercontinental Hotelhez, ami egybeépült a bevásárlóközponttal, ahol most ültek. Bond már korábban tájékoztatta Leitert H ydtról és az írről, tíz perccel ezelőtt pedig a Toyotában ülő férfiról is. Leiter egy ideig megfigyelő pozíciót vett fel a bevásárlóközpontban, és hátulról fedezte Bondot.  – Szóval erre kószál egy barátom? http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

71/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Láttam megjelenni innen negyven méterre déli irányban  –  felelte Leiter mosolyogva, mintha egyáltalán nem a kémelhárítás lenne a téma. – Ott volt, annál a bejáratnál. De felszívódott a rohadék.  – Bárki legyen is, ügyes.  – Fején találtad a szöget Leiter most körbenézett és megkérdezte:  –  El tudod hinni, mennyien vásárolnak itt?  –  mutatott a vásárlókra.  –  Angliában is vannak bevásárlóközpontok, James?  –  Vannak bizony. Tévé is van. Meg folyó víz. Azt reméljük, hogy egy nap a számítógép is eljut hozzánk.  – Haha. Majd egyszer elmegyek látogatóba. Amint megtanuljátok, hogyan kell a sört behűteni.  Leiter intett a pincérnek, és kávét rendelt.  –  Mondanám én, hogy „americano”-t  –  súgta oda Bondnak  – , de akkor kitalálnák, honnan jöttem, és jól lebuknék. Megérintette a fülét, ami úgy tűnt, jeladás volt, mert egy alacsony termetű, helyi öltözéket viselő arab férfi jelent meg az asztaluknál. Bondnak fogalma sem volt róla, eddig honnan figyelte őket. A férfi úgy nézett ki, mint a Dubai Crecken járó abra taxihajók sofőrjei.   – Juszuf Naszad – mutatta be Leiter. –  Ő pedig Mr . Smith. Bond feltételezte, hogy a Naszad sem az arab valódi neve. Valószínűleg egy helyi beépített ember, és mivel Leiter a tartótisztje, biztosan átkozottul érti a dolgát. Felix Leiter mesterien irányította az embereit.  –  Ő segített neki követni Hydtot a re ptérről – tette hozzá az amerikai. Naszad leült.  – És a barátunk? – kérdezte Leiter.  – Elment. Gondolom, meglátta magát.  –  A fenébe is, túlságosan feltűnő vagyok –  nevetett Leiter.  –  Nem értem, miért pont engem küldtek ide Langley-  ből. Ha Alabamában lennék fedett ügynök, a kutya se venne észre.  – Nem volt alkalmam alaposabban megfigyelni – mondta Bond.  – Sötét haj, kék ing.  –  Egy keményfiú  –   felelte Naszad olyan akcentussal, amit Bond az amerikai tévéből felszedett angolságnak vélt.  –  Kisportolt. Nagyon rövidre nyírt haja van. És arany fülbevalót visel. Nincs szakálla. Próbáltam lefotózni, de túl gyorsan eltűnt.    –  Egyébként is  –  vetette közbe Leiter  – , nekünk csak ilyen szar fényképezőgépeink vannak. Ott van még nálatok az a fickó, akitől azokat a pöpec j átékszereket kapjátok? Hogy is hívják? Valami Q? Quentin? Quigley?  – A Q egy osztály neve, nem egy emberé. A „quartermaster”, azaz „szállásmester” rövidítése.  – És dzsekit viselt – tette hozzá Naszad. – Nem inget. Széldzsekit.  –  Ebben a hőségben? – kérdezte Bond. – Akkor tehát fegyver van nála. Látta, milyen típusú?  – Nem. Van valami ötlete, ki jegyezte lehet? meg Naszad. – Talán egy katsza.  – Biztosan nem arab –   – Mi a fenének érdekelnék én egy Moszad-ügynököt?  – Arra csak te tudod a választ, öcsém – mondta Leiter. Bond a fejét rázta.  –  Talán a helyi titkosrendőrség bérelte fel?    –  Nem, azt kétlem. Az Amn al-Daula nem követ senkit. Csak meginvitálják az embert a négycsillagos szállodájukba a Deira negyedben, ahol aztán minden elmond, amit tudni akarnak. De tényleg mindent. Naszad a kávézót és környékét fürkészte, és láthatólag nem szimatolt veszélyt. Bond észrevette, hogy az érkezése óta éberen figyel. Hydtnak dolgozik? tette felhogy a kérdést Bondnak.  –   – Szerinted Lehetséges. De ha így is van, –  kétlem, tudják,Leiter ki vagyok. Bond beszámolt róla, hogy Londonból való elutazása előtt attól tartott, hogy Hydt és az ír gyanút foghat, hogy a nyomukban jár, főként a szerbiai fiaskó után. A T Csoport segítségével átíratta a http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

72/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bentley forgalmiját, hogy a rendszámot egy potenciális alvilági kapcs olatokkal rendelkező manchesteri szemétszállító céggel hozzák kapcsolatba. Ezután Bill Tanner a Scotland Yard rendőreinek álcázott ügynököket küldött a marchi bontási területre azzal a fedősztorival, hogy a Midlands Disposal cég egyik biztonsági őre eltűnt a környéken.  – Ez legalább pár napig eltereli Hydt és az ír figyelmét – mondta Bond. – Itt hallottál valamit? Az amerikai egyébként vidám arca feszültté vált.  – Semmi használható ELINT vagy SIGINT – mondta. – Nem mintha sokra tartanám a hallgatózást. Leiter, az egykori tengerészgyalogos, akit Bond a szolgálatban ismert meg, irányítása, HUMINT mint kém volt.Felix Sokkal közelebb állt hozzá a tartótiszt szerepe, az olyan helyi beépített emberek Juszuf Naszad.  –  Sok szálat megmozgattam, és beszéltem a kulcsembereimmel. Bármit is terveznek Hydt és a helyi kapcsolatai, nagyon vigyáznak, hogy semmi se szivárogjon ki róla. Semmilyen nyomra nem bukkantam. Senki sem csempészett be veszélyes szállítmányt Dubaiba. Senki sem figyelmeztette a barátait vagy a családtagjait, hogy ezt vagy az a dzsámit vagy bevásárlóközpontot kerüljék el ma este hét körül. Nem léptek be rosszfiúk az Öböl felől az országba.    –  Ez az ír érdeme, ő tart mindent titokban. Nem tudom, pontosan mit dolgozik  Hydtnak, de vág az esze, és folyton a biztonságot tartja szem előtt. Mintha csak előre látná, mit tervezünk, és kitalálná a módját, hogyan akadályozza meg. Mindannyian elhallgattak, és ráérősen körbepillantottak a bevásárlóközpontban. A kék dzsekis férfinak nem volt nyoma. Hydtnak és az írnek sem.  – Még mindig firkász vagy? – kérdezte Bond Leitert.  – Az bizony – felelte a texasi. Leiter hivatalosan szabadúszó zenei szakújságíró és blogger volt, és elsősorban blueszal, rhythm &  blueszal és afro-karibi zenékkel foglalkozott. Az újságírás a hírszerzők gyakori fedőfoglalkozása, mert ennek révén hitelessé válnak a gyakori utazások a világ forró pontjaira vagy kevésbé kellemes   bugyraiba. Leiternek szerencséje volt, mert a legjobb fedőfoglalkozások általában azok, amelyek  egybeesnek az ügynök valódi érdek lődési körével, hiszen egy-egy akció miatt gyakran hetekig, hónapokig kénytelen fedve maradni. A filmrendező Alexander Korda –   akit a híres brit kémfőnök, Sir  Claude Dansey szervezett be  –  állítólag a potenciális forgatási helyszíneket felkutató expedíciók során fényképezett le tiltott területeket a második világháborút megelőzően. Bondot száraz hivatalos fedőfoglalkozása –  biztonsági –   és kockázatelemző az Overseas Dev elopment Groupnál  –  sokszor elviselhetetlenül unalmas tevékenységre kárhoztatta az akciók során. Egy-egy különösen borzalmas napon arra vágyott, bár síoktató vagy búvároktató lenne a hivatalos álcája. Bond előredőlt, Leiter pedig követte a tekintetét. Két embert figyeltek, akik épp kiléptek az Intercontinental ajtaján, és egy fekete Lincoln Town Car felé tartottak.  – Az ott Hydt és az ír. Leiter elküldte Naszadot a kocsijáért, és egy poros, öreg Alfa Rómeóra bökött a közeli parkolóban.  – Ott az én járgányom. Gyerünk! – súgta oda Bondnak.

27 A Severan Hydtot és Niall Dunne-t szállító Lincoln kelet felé ha ladt a párás hőségben, párhuzamosan a hatalmas elektromos vezetékekkel, amelyek a városállam távolabbi területeire továbbították az áramot. Mellettük a Perzsa-öböl húzódott, mélykékjét szinte homokszínűvé tompította a levegőben szálló por és az alacsonyan álló, de még mindig könyörtelenül tűző nap.   Kanyargós útvonalon szelték át Dubait, elhajtottak a kültéri sícentrum, majd a látványos Burdzs alArab szálloda mellett, ami egy vitorlára emlékeztet, és majdnem olyan magas, mint az Eiffel-torony. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

73/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Ezután a fényűző Palm Dzsumeirah következett –   az őshonos pálmafát formázó, üzletekből, lakásokból és szállodákból álló mesterséges sziget messze kinyúlik az Öbölbe. A csillogó szépségű negyedek  –  az új, a makulátlan  –  felzaklatták Severan Hydtot. Sokkal kellemesebben érezte magát, amikor a kocsi beért a régebben épült Szatva negyedbe, ahol munkások ezrei, főként bevándorlók  laktak. Már majdnem fél hatra járt az idő. Még másfél óra az eseményig. A helyzet iróniája, ötlött fel Severan Hydtban, hogy napszálltáig is pontosan másfél óra van még hátra.

Különös Ez ésjóa jel. Az ő nem feltétlenül értelemben inkább spirituális őseivéletlen, hittek azgondolta. előjelekben megérzésekben, és Hydt is genetikai megengedte magának vett, ezt a luxust. Igen, gyakorlatias, keményfejű üzletember – de van egy másik oldala. Megint az estére gondolt. Folytatták kanyargós útjukat a városban. A szédítő körutazás célja nem a városnézés volt. Nem, Dunne biztonsági intézkedése volt, hogy az Intercontinentaltól csupán nyolc kilométernyire fekv ő helyet kerülő úton közelítsék meg.   De a sofőrjük – egy zsoldos, aki Afganisztánban és Szíriában is szolgált  – ekkor megszólalt:  –  Azt hittem, követnek, bennünket, egy Alfa és talán egy Ford is. De ha így is volt, már leráztuk őket, ebben biztos vagyok.  Dunne hátranézett, majd így szólt:  – Helyes. Hajtson a gyárhoz. Visszakanyarodtak a város felé. Tíz perc múlva egy ipari létesítményhez érkeztek a városközpontban, a Dubai Creek és az Öböl között húzódó színes és zsúfolt Deira negyedben. Ez is olyan hely volt, ahol Hydt nyomban otthon érezte magát. Aki belépett ebbe a városnegyedbe, mintha visszautazott volna az időben: a girbegurba házak, a hagyományos piacok és a Creek mentén húzódó régi kikötő, ahol nyüzsögtek az arab vitorlások –  a dauk  –  és az egyéb kis ebb vízi járművek, akár egy 1930-as években játszódó kalandfilm díszletéül is szolgálhattak volna. A hajókat valószínűtlenül magasan megrakták teherrel, amit aztán leszíjaztak. A sofőr megtalálta az úti célt, egy jókora gyárat, az oldalában raktárépületekkel és málló homokszín vakolatú, egyemeletes irodákkal. Az épületet körülvevő drótkerítés tetején szögesdrót húzódott, ami ritkaság Dubaiban, ahol a bűnözési ráta igen alacsony. A sofőr megállt egy kaputelefon előtt, és arabul szólt bele. A kapu lassan kitá rult. A Town Cár begördült a parkolóba, és megállt. A két férfi kiszállt. Egy és negyed óra volt még hátra napszálltáig, és a levegő egyre hűvösebb lett,  bár a talaj még a napközben magába szívott hőt sugározta ki.   Hydt fülét egy hang ütötte meg, amit a poros szél sodort felé.  – Kérem! Kedves barátom, kérem, jöjjön be! A felé integető férfi az Emirátusokra jellemző, bokáig érő, hagyományos fehér dudását viselt, a feje fedetlen volt. Az ötvenes évei közepén járt. Hydt tudta ezt, bár sok arab férfihoz hasonlóan vendéglátója is fiatalabbnak tűnt a koránál. Intelligens arc, elegáns szemüveg, nyugati cipő. Hosszú haját hátrafésülve viselte. Mahdi al-Fulan átlépte a betonon sodródó vöröses homokot, ami a járdaszegélyeknél, az utak mentén és azbemutatja épületek falánál acokbaamin gyűlt.annyit Az arab szeme úgy akár egy iskolásfiúé, aki hamarosan a házi kup feladatát, dolgozott. Ezcsillogott, nem is áll messze a valóságtól, gondolta Hydt. A férfi mosolygó arcát fekete szakáll keretezte, és Hydt jót derült, amikor megtudta, hogy bár a hajfesték nem igazán kelendő árucikk egy olyan országban, ahol férfiak és nők egyaránt fedett fővel jártak, a szakállfesték mégis keresett termék.   Kezet ráztak.  –  Barátom!  –  Hydt nem próbálta meg arabul viszonozni az üdvözlést. Nem volt nyelvérzéke, és gyengeségnek tartotta olyasmivel próbálkozni, amihez nincs meg a képessége.   Niall Dunne előrelépett, suta lépteitől megrázkódott a válla. Ő is üdvözölte a férfit, de fakó tekintete az arab háta mögé szegeződött. Kivételesen nem a fenyegető veszélyt kutatta. Elragadtatottan bámulta a nyitott ajtón át a raktár tartalmát: vagy ötven gépezetet mindenféle geometriai alakzatban,

nyers és porfestett vasból, alumíniumból, szénszálas anyagból,csúszdák és még kiéstudja, miből.látszottak  Csövek  kígyóztak, drótok acélból, tekeregtek, vezérlőpultok, lámpák, kapcsolók, ékszíjak mindenütt. Ha létezik robotmennyország, ilyen lehet.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

74/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Beléptek a raktárépületbe, ahol rajtuk kívül senki sem tartózkodott. Dunne megállt, hogy tanulmányozza és néha meg is cirógassa egyik-másik gépezetet. Mahdi al-Fulan ipari terméktervező mérnök volt, a neves amerikai műszaki egyetemen, az MIT -n végzett. Kerülte a sikeres vállalkozói léttel együtt járó szereplést, ami az üzleti magazinok címlapjára vezet  –   de sokszor a csődbíróságra is. Az ő specialitása funkcionális ipari berendezések és irányítórendszerek tervezése volt, ezekre állandóan mutatkozott kereslet. Ő volt Severan Hydt egyik fő  beszállítója. Hydt egy újrahasznosító berendezésekről szóló konferencián ismerkedett meg vele. Amint tudomást szerzett az arab egyesAl-Fulan külföldikomoly útjairól,tudós és arról, milyen veszedelmes alakoknak el a termékeit, üzlettársak lettek. volt,hogy és találékony mérnök, olyan ember, adja akinek az ötletei és találmányai fontosnak bizonyultak a Gyehenna szempontjából. És egyéb kapcsolatai is voltak. Kilencven halott... E gondolatra Hydt önkéntelenül is az órájára pillantott. Mindjárt hat óra.  – Severan, Niall, kérem, kövessenek! – kapta el al-Fulan Hydt tekintetét. Az arab több félhomályos és kihalt termen vezette keresztül őket. Dunne ismét lassított, hogy szemügyre vegyen egy-egy szerkezetet vagy vezérlőpultot. Hol elismerően bólintott, hol pedig összevonta a szemöldökét, talán igyekezetében, hogy megfejtse, hogyan működik a szóban f orgó berendezés. A gépeket olaj és festékszag lengte körül, és a magasfeszültségű rendszerek egyedi, fémes, már már vérszagra emlékeztető bűze. Maguk mögött hagyták őket, és beléptek az irodaépületbe. A félhomályos folyosó végén al-Fulan digitális kulccsal kinyitott egy jelzés nélküli ajtót, és tágas műhelybe jutottak, tele sok ezer papírlappal, tervrajzzal és egyéb dokumentummal, szöveggel, grafikonokkal és diagramokkal, melyek közül sok megfejthetetlen volt Hydt számára. A helyiség hangulata hátborzongató volt a félhomály és a zsúfoltság miatt  –  valamint a falakat díszítő képek miatt.  A képek szemeket ábrázoltak. Emberek, halak, kutyák, macskák és rovarok szemeit  –  akadtak köztük fényképek, háromdimenziós számítógépes ábrázolások, orvosi rajzok az 1800-as évekből. Az emberi szem színes, részletes tervrajza különösen nyugtalanító volt  – mintha egy újkori dr. Frankenstein a modern technika segítségével alkotta volna meg szörnyetegét. A több tucatnyi számítógép-monitor egyike előtt egy vonzó, barna hajú fiatal   nő ült, a húszas éveinek a végén járhatott. Felállt, odalépett Hydthoz, és erőteljesen kezet rázott vele.    – Stella Kirkpatrick. Mahdi kutatási asszisztense vagyok. Dunne-t ugyancsak üdvözölte. Hydt már többször járt Dubaiban, de a nővel még nem találkozot t. Amerikai akcentussal beszélt. Hydt feltételezte róla, hogy okos, keményszívű, és tipikus megtestesítője az ezen a vidéken évszázadok  óta ismert jelenségnek: az arab kultúrába beleszerelmesedett nyugatinak.  – Az algoritmusok nagy részét Stella írta  – mondta al-Fulan.  – Valóban? – kérdezte Hydt mosolyogva. A nő elpirult, és a pirulás oka az érzelem volt, ami a mentorához fűzte. Megerősítést várva gyorsan odapillantott rá, al-Fulan pedig megnyerő mosollyal felelt; Hydt nem volt részese ennek a párbeszédnek. Amint azt a falakat díszítő képek is mutatták, al -Fulan szakterülete az optika volt. Életcélja pedig egy mesterséges szem megalkotása a vakok számára, ami épp olyan jól működik, mint az, „amit Allah, dicsőség neki, alkotott a mi számunkra”. De amíg az álma meg nem valósul, al-Fulan rengeteg pénzt keresett ipari berendezések tervezésével. Ő alkotta meg a legtöbb speciális biztonsági, irányító és ellenőrző rendszert a Green Way hulladékválogató és iratmegsemmisítő gépei számára.   Hydt a közelmúltban megbízta, hogy készítsen egy újabb gépet a cég számára, és ma azért volt itt Dunne-nal együtt, hogy megtekintse a prototípust.  – Tartsunk egy bemutatót? – kérdezte az arab.  – Megkérném rá – felelte Hydt. visszatértek géprengetegbe.álltAl-Fulan egy bonyolult berendezéshez vezette őket, amiMindannyian több tonna súlyú volt, és a arakodódokkban két hatalmas ipari hulladékprés társaságában. Az arab benyomott néhány gombot, a gép mordult egyet, és lassan életre kelt. Hét méter hosszú volt, két méter magas és két méter széles. Az elején egy fém futószalag vezetett az egy négyzetméter http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

75/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

nagyságú nyíláshoz. Odabent sötét volt, bár Hydt ki tudta venni az aratógépre emlékeztető, tüskékkel borított vízszintes hengereket. Hátul fél tucat csúszda vezetett a vastag műanyag zsákokkal bélelt, felül nyitott tartályokig, ezek fogták fel mindazt, amit a gép kiokádott magából. Hydt gondosan szemügyre vette a gépet. Ő és a Green Way rengeteg pénzt keresett a biztonságos iratmegsemmisítéssel, de a világ változóban volt. Az adatok túlnyomó többségét manapság már számítógépeken és külső adathordozókon tárolják, és ez a jövő útja. Hydt elhatározta, hogy birodalmát azzal bővíti, hogy új eljárást ajánl a számítógépes adathordozó eszközök megsemmisítésére.   Számos cég foglalkozott ezzel, adatmegsemmisítés ahogy a Green Wayérdekében is, de az új eljárás egészen más alFulan találmányának. A hatékony a számítógépeket eddigvolt, kézihála erővel kellett szétbontani, a merevlemezekről mágneses törlőberendezés segítségével eltávolítani az adatokat, majd összezúzni őket. A kidobott számítógépek egyéb alkatrészeit további lépcsőkben válogatták szét, és ezek egy része veszélyes e-hulladéknak minősült.  Ez a gép viszont mindent automatikusan hajtott végre. A régi számítógépet egyszerűen a futószalagra kellett dobni, a többit pedig a készülék már maga végezte el: összezúzta a gépet, majd Mahdi al-Fulan optikai rendszerei azonosították az alkatrészeket, és a megfelelő tartályba továbbították. Hydt marketingesei biztosíthatták az ügyfeleket arról, hogy a merevlemezeken tárolt bizalmas adataikat törölték, de az összes többi alkatrészt is a helyi környezetvédelmi előírásoknak  megfelelően válogatták szét és semmisítették meg.  Főnöke biccentett egyet, mire Stella felkapott egy régi laptopot, és a bordázott futószalagra helyezte. A számítógépet elnyelte a berendezés félhomályos mélye. Egy sor hangos reccsenés és puffanás hallatszott, és végül egy éles, darálóra emlékeztető zaj. Al Fulan a gép hátuljához tessékelte vendégeit, ahol öt-hat perc elteltével láthatták, hogy a gép az osztályozott hulladékot a különböző tartályokba köpi: fém, műanyag, nyomtatott áramkörök és a többi. A „média adathordozók” feliratú szemeteszsákban finom fém és szilíciumport láttak, ennyi maradt a merevlemezből. A veszélyes e-hulladékok, mint például az akkumulátorok és a nehézfémek, egy figyelmeztető címkékkel jelölt tartályba kerültek, míg az ártalmatlan alkatrészek az újrahasznosító tartályokban kötöttek ki. Al-Fulan ezek után Hydtot és Dunne-t egy monitorhoz vezette, ahol a gép tevékenységének összegzése volt látható. Dunne fagyos viselkedése felengedett. Már-már izgatottnak látszott. Hydt is elégedett volt, igen elégedett. Kérdéseket tett fel. De aztán a falon levő órára pillantott. Hat óra harminc. Nem tudott többé a gépre összpontosítani.

28. James Bond, Felix Leiter és Juszuf Naszad tizenöt méternyire voltak a gyárépülettől. Egy nagy konténer mellett guggoltak, és a rakodódokk egyik ablakán át Hydtot, az írt, a hagyományos fehér ruhát viselő arabot és a csinos nőt figyelték.   Bond és Leiter az amerikai Alfajába ült, Naszad pedig egy Kordba, és követni kezdték a Lincoln Town Cárt az Intercontinentaltól, de mindkét ügynök azonnal rájött, hogy az arab sofőr megpróbálja lerázni őket. Bond aggódott, hogy lebuknak, így hát telefonja egyik funkciójával meghatározta az előttük haladó kocsi MASINT-profilját, a koordinátáit lézer segítségével bemérte, majd az adatokat továbbította a GCHQ_nyomkövető központjába. Leiter lassított, és hagyta, hogy a műholdak kövessék  helyettük a kocsit, az eredményeket pedig Bond mobiljára továbbítsák.  – A francba! – horkant fel Leiter Bond telefonja láttán. – Nekem is kell egy ilyen. Bond a térképen követte a Lincoln útját, majd ő navigálta Leitert és az utánuk haladó Naszadot a Hydték által követett útvonalon, amely igencsak kacskaringósnak bizonyult. A Lincoln végül http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

76/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

visszafordult a Deira negyed, az óváros felé. Pár perccel később Bond, Leiter és beépített embere is megérkeztek ide, járműveiket két poros raktárépület között húzódó sikátorban hagyták, majd átvágták  a drótkerítést, hogy közelebbről figyelhessék Hydt és az ír mozgását. A Lincoln sofőrje a parkolóban várakozott. Bond egy drót nélküli fülhallgatót tett a fülébe, mobilja kameráját pedig a négy emberre irányította, és a Sanu Hirani által kifejlesztett alkalmazás segítségével elkezdte lehallgatni a beszélgetésüket. A Vibra-Mike mikrofon képes volt rekonstruálni az ablakokon vagy átlátszó ajtókon keresztül megfigyelt  beszélgetéseket üvegen vagy a közeli keletkezővizuális rezgések segítségével. A detektált hanghullámokat az kombinálta a száj, az arcsima és afelületeken szem mozgásának információival, valamint a testbeszéddel. Egy jelenlegihez hasonló körülmények között elhangzó beszélgetést 85 százalékos pontossággal volt képes rekonstruálni. Miután végighallgatta a párbeszédet, Bond a többiekhez fordult.  –  Egy berendezésről beszélnek, ami Hydt legális cégének, a Green Waynek készült. A francba!    –  Nézd a rohadékot!  –  suttogta az amerikai.  –  Tudja, hogy fél órán belül vagy kilencvenen meg fognak halni, és mintha csak egy eladótól érdeklődne a plazmatévék pixelszámáról.  Naszad telefonja jelzett. Felvette, és pergő arab nyelven beszélni kezdett, aminek Bond egy részét értette. A gyárról kapott információkat. Letette, majd elmondta a két ügynöknek, hogy a telep egy dubai állampolgár, Mahdi al-Fulan tulajdona. A ké  p is megerősítette, hogy az ő társaságában van odabent Hydt és az ír. Nem gyanúsították terrorista kapcsolatokkal, sohasem járt Afganisztánban, egyszerű mérnöknek és üzletembernek tűnt.  Viszont tervezett és eladott különböző berendezéseket többek között haduraknak és bűnözőknek is. Nemrég egy taposóaknákhoz kapcsolható optikai szkennert fejlesztett ki, ami képes különbséget tenni az ellenség és a szövetségesek egyenruhái és rangjelzései között. Bond felidézte magában a Marchban talált feljegyzéseket: a robbanás hatósugara... Amint a beszélgetés a raktárépületben folytatódott, Bond felszegte a fejét, és ismét hallgatni kezdte. Hydt az írhez beszélt.  – El akarok indulni az... eseményre. Mahdival most odamegyünk. Hátborzongató, szinte éhes tekintettel fordult az arab felé:  – Ugye, nincs messze innen?  – Nincs, mehetünk gyalog is. Hydt most az írhez szólt.  – Maga addig Stellával esetleg áttekinthetne néhány technikai részletet. Az ír a nőhöz fordult, miközben Hydt és az arab eltűntek a raktárépület belsejében.  Bond lezárta az alkalmazást, és Leiterre pillantott.  –  Hydt és al-Fulan a támadás helyszínére tart. Gyalog indulnak el. Követem őket. Ti nézzetek  körül, mit tudtok még itt kideríteni. A nő és az ír itt maradnak. Menjetek közelebb, ha lehet. Majd hívlak, ha kiderült, mi készül.  – Naná – felelte a texasi. Nannná... Naszadellenőrizte bólintott. Waltherjét, majd visszacsúsztatta a pisztolytáskába.   Bond  – Várj, James! – szólalt meg Leiter. – Tudod, ha megmented azt a kilencven embert vagy mennyit, azzal kijátszód a kártyáidat. Ha Hydt megtudja, hogy a nyomában vagy, lehet, hogy kereket old, eltűnik, és nem fogsz a nyomára bukkanni, amíg meg nem szervez egy újabb Húszas Incidenst. És akkor már sokkal jobban ügyel majd arra, hogy titokban tartsa. Ha hagyod, hogy megtegye azt, amit akar, nem fog tudni rólad.  –  Úgy érted, áldozzam fel őket?  Az amerikai állta Bond tekintetét.  – Kemény döntés. Nem tudom, én képes lennék-e rá. De érdemes megfontolni.  – Már megtettem. És nem fognak meghalni.   Bond hogyazaépülethez két férfi elindul a telepről. Leiter látta, lehajolt, rohant,kifelé bemászott egy keskeny ablakon, és eltűnt odabent. Aztán újból felbukkant és intett. Naszad követte.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

77/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond kisurrant az átvágott drótkerítésen, és két célpontja után indult. Több saroknyit haladtak az ipari negyed szűk ipari sikátorain át, majd Hydt és al -Fulan belépett a Deira fedett piacára. Nyitott   bódék százai és hagyományos üzletek kínáltak itt aranyat, fűszereket, cipőt, tévét, cédéket, videokamerát, Mars csokit, emléktárgyakat, játékokat, közel-keleti és nyugat stílusú ruhadarabokat  –   gyakorlatilag minden elképzelhető árucikket. Itt csupán a lakosság egy része tűnt helyi születésűnek, Bond fülét tamil, mala  jálam, urdu és tagalog nyelvű párbeszédek foszlányai ütötték meg, de csak  meglehetősen kevés arab szó. Mindenhol százával nyüzsögtek a vásárlók. Minden hódénál és minden üzletben félszavak vehemens repkedtek. alkudozás folyt, kezek gesztikuláltak lázasan, szemöldököket vontak össze, Do Buy... Bond diszkréten követte a két férfit, és olyan jeleket keresett, amelyek a célpontjukra utalhattak: az emberekre, akiknek huszonöt perc múlva végük. Vajon mit tervezhet a Szemetesember? Egy főpróbát a pénteki mészárlás   előtt, ami tízszer vagy hússzor ekkora léptékű lesz? Vagy ennek az akciónak nincs köze ahhoz? Lehetséges, hogy Hydt nemzetközi üzletember státusza csupán álca. Lehet, hogy az írt és őt csupán felbérelték? Ultramodern bérgyilkosok lennének? Bond átvágott a kerekedők, vásárlók, turisták és a daukat rakodó dokkmunkások sűrűjén. Most hatalmas volt a zsúfoltság, a magrib, a napszálltakor elmondott imádság előtt voltak. Talán a piac a támadás célpontja? De Hydt és al-Fulan elhagyták a piacot, és még egy félsaroknyit továbbhaladtak. Majd megálltak és feltekintettek egy háromemeletes, modern épület homlokzatára, amelynek hatalmas üvegablakai a Dubai Creekre néztek. Ez egy középület volt, tele férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel. Bond közelebb ment, és meglátta az ara b és angol nyelvű feliratot. Az Emirátusok Múzeuma.  Tehát ez a célpont. Átkozottul jó választás. Bond az épületet fürkészte. Legalább száz ember tartózkodott csak a földszinten, és nyilván még többen is voltak a felsőbb szinteken. Az épület a Creek  mellett állt, csupán egy szűk utca húzódott előtte, így a mentők nehezen közelíthetik meg a mészárlás helyszínét. Al-Fulan nyugtalanul nézett körül, de Hydt belépett a múzeum ajtaján. Eltűntek a tömegben.   Nem engedem meghalni azokat az embereket. Bond a fülébe helyezte a fülhallgatót, és a mobilján előhívta a lehallgatási funkciót. Követte a két férfit az épület belsejébe, kifizette a jelképes belépődíjat, és egy nyugati turistacsoportban elvegyülve közelebb nyomult a két célszemélyhez. Akaratlanul is Felix Leiter szavai jártak a fejében. Ha megmenti ezeket az embereket, Hydt valóban gyanút foghat, hogy valaki a nyomában jár. Vajon M. mit tenne a jelen körülmények között? Úgy vélte, az öreg feláldozná a kilencven emberéletet, hogy ezrekét megmentse. Korábban a Királyi Haditengerészet admirálisaként szolgált. Az ilyen magas rangú tiszteknek folyton hasonlóan nehéz döntéseket kellett meghozniuk. De hát a fenébe is, valamit tennem kell, gondolta Bond. Látta a szaladgáló gyerekeket, a műtárgyakról lelkesen társalgó, nevetgélő, a tárlatvezetést elragadtatott érdeklődéssel figyelő férfiakat

és nőket. Hydt   és al-Fulan beljebb haladtak az épületben. Mi a szándékuk? Talán egy robbanószerkezetet rejtenek el valahol? Esetleg azt, amit a marchi kórház alagsorában építettek. Vagy al-Fulan, a mérnök valami mást tervezett Hydt számára? Bond körbejárta a hatalmas, arab műtárgyakkal és régiségekkel teli márvány előcsarnokot. A terem felett egy óriási aranycsillár függött. Bond észrevétlenül a két férfi felé fordította a mikrofont. Több tucat beszélgetés foszlányait hallotta, de egyik sem Hydt és az arab hangja volt. Dühös volt magára, igyekezett pontosabban becélozni őket, míg végül meghallotta Hydt hangját.   – Már nagyon régóta várok erre. Köszönöm, hogy segített.  –  Megteszek mindent, ami tőlem telik. Öröm magával együttműködni.  Hydt ekkor szórakozottan ezt suttogta: lefényképezni a holttesteket.  –   – Szeretném Persze, természetesen. Ahogy kívánja, Severan. Milyen közel mehetek a holttestekhez?  – Mindjárt hét óra. Készen állunk? – szólalt meg ekkor Hydt. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

78/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Mit tegyek? – gondolta Bond kétségbeesetten. Itt mindjárt emberek fognak meghalni. Az ellenség szándéka határozza meg a válaszlépést... A falon észrevett egy tűzjelzőt. Megránthatná, és kiürítenék az épületet. De látta a biztonsági kamerákat és az őröket is. Nyomban azonosítanák, hogy ő kezdeményezte a riasztást, és megpróbálhat ugyan elmenekülni, de ha megállítják, megtalálják nála a fegyvert. Hydt is megláthatja. Könnyen kikövetkeztetné, mi történt. Az akció kudarcba fulladna. Van bármilyen jobb megoldás?

 Nem jutott ilyen az eszébe, így közelebb húzódott a tűzjelzőhöz.  Hat óra ötvenöt. Hydt és al-Fulan az előcsarnok hátsó ajtaja felé siettek. Bond most odaért a tűzjelzőhöz, a biztonsági kamerák látóterében volt. Az egyik őr pedig alig hat méterre állt tőle. Észrevette Bondot, és talán arra is felfigyelt, hogy a viselkedése nem egészen olyan, mint ami egy ráérős nyugati turistától megszokot t egy misztikummal teli múzeumban. A férfi lehajtott fejjel beleszólt a vállára szerelt mikrofonba. Bond előtt egy család egy teveversenyt ábrázoló diorámát nézett. A kisfiú és édesapja nevetgéltek  a kissé komikus maketteken. Hat óra ötvenhat. A köpcös őr  Bond felé fordult. Az övén pisztolytáskát viselt. Ami nyitva volt. Hat óra ötvenkét. Az őr elindult Bond felé, és kezét a pisztolyához emelte.   És bár Hydt és al-Fulan csupán hatméternyire álltak tőle, Bond keze a tűzjelző felé mozdult.

29 Abban a pillanatban egy arab nyelvű figyelmeztetés hangzott fel a hangosbemondóban.   Bond megállt, és hallgatta. Nagyjából értette, miről van szó. Egy pillanattal később az angol nyelvű változat megerősítette, hogy jól értelmezte az elhangzottakat.    –   Uraim! Aki belépőjegyet váltott a hétórás előadásra, szíveskedjék az északi szárnyba vezető ajtóhoz fáradni. Ez volt az a bejárat, amely felé Hydt és al-Fulan most közeledett, a nagyterem hátuljában. Nem hagyták el a múzeumot  – ha ez az a hely, ahol pillanatokon belül annyi ember meghal, a két férfi vajon miért nem menekül? Bond otthagyta a tűzjelzőt, és az ajtóhoz lépett. A biztonsági őr még egyszer végigmérte, aztán elfordult és becsukta a pisztolytáskáját. Mydt és kollégája a terem bejáratánál állt, ahol hamarosan egy különl eges előadás vette kezdetét. Bond lassan fújt egyet, mikor végre megértette. A kiállítás címe ez volt: „Halál a homokban”. A   bejáratnál egy felirat tájékoztatott arról, hogy ősszel a régészek egy ezeréves tömegsírt fedeztek fel Abu Dzabi Liva oázisának közelében, a Perzsa- öböltől úgy száz kilométerre a szárazföld belsejében. Egy teljes nomád arab törzset, kilencvenkét embert támadtak meg és mészároltak le ott. A csata után egy homokvihar betemette a testeket. Amikor tavaly rábukkantak a falura, a holttesteket tökéletes épségben találták meg a forró homok alatt. A kiállítás a kiszáradt testeket a falu felépített másában, pontosan abban a helyzetben mutatta be, ahogy rájuk bukkantak. A nagyközönség előtt a holttesteket kegyeleti okokból letakarva mutatták be. Az este hétkor kezdődő különleges bemutatót viszont   –  amin kizárólag férfiak vettek részt  –   tudósoknak, orvosoknak, egyetemi tanároknak tartották. A holttesteket itt nem fedte, lepel. Úgy látszik, al-Fulannak sikerült Hydt számára is jegyet szerezni.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

79/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond alig tudta megállni, hogy hangosan fel ne nevessen, és elöntötte a megkönnyebbülés. A félreértések  –   sőt a konkrét tévedések –  nem voltak példa nélküliek a kémszakmában, ahol minden nüanszokon múlik, és az ügynököknek a rendelkezésükre álló információmorzsákra alapozva kell akciótervet készíteniük és végrehajtaniuk. Az ilyen tévedések következményei gyakran katasztrofálisak. Bond nem tudott felidézni magában olyan esetet, ahol az ellenkezője történt, mint most, amikor egy küszöbön álló tragédia ártatlan kul turális kiruccanásnak bizonyult. Első gondolata az volt, hogy milyen élvezettel fogja majd elmesélni Phillynek a történetet. De a derültsége belegondolt, hogy majdnem tönkretette az egész műveletet kilencvenhamar emberelpárolgott, miatt, akik amikor már kis józanul híján egy évezrede halottak. Még inkább elkomorodott, amikor benézett a hatalmas kiállító-terembe, és a halál panorámája tárult fel előtte. A tetemek némelyikén szinte teljes épségben megmaradt az irhára emlékeztető bőr. Másokból csupán a csontvázuk maradt. Kezek nyúltak az ég felé, talán az életükért könyörögve. A gyermeküket ölelő anyák összeaszott testét látta. Tátongó szemgödröket, gally vastagságú ujjakat, az idő és a bomlás következtében iszonytató mosolyra húzódott szájakat.   Bond Hydt arcát figyelte, miközben a Szemetesember az áldozatokat bámulta. Teljesen belefeledkezett a látványba, szemében már-már szexuális vágy csillogott. Úgy tűnt, még al-Fulan is nyugtalanítónak találja üzlettársa nyílt elragadtatását. Még sosem hallottam ilyen örömöt egy kilátásba helyezett gyilkosság hallatán... Hydt egymás után készítette a képeket, s a mobil vakujának szüntelen villogása ragyogó fényben fürdette a holttesteket, melyek így még természetfelettibb és borzalmasabb látványt nyújtottak. Micsoda átkozott időpocsékolás volt ez az egész, gondolta magában Bond. Semmi mást nem tudott meg az út során, mint hogy Hydt valami bonyolult új gépet rendelt az újrahasznosítási üzletágához, és hogy beteges élvezetét leli a holttesteket ábrázoló képekben. Lehetséges, hogy a Húszas Incidens is az elfogott információ hasonló félreértelmezésén alapul? De felidézte magában, hogyan szólt az eredeti üzenet, és arra a következtetésre jutott, hogy bármi is készül pénteken, valódi fenyegetést jelent.

...becsült kezdeti áldozatok száma több ezer, negatív hatás brit érdekeltségekre, átutalások a megbeszéltek szerint.

Ez egyértelműen támadásra utalt.  Hydt és al-Fulan beljebb haladtak a kiállítóteremben, Bond pedig jegy híján nem követhette őket tovább. De Hydt ismét megszólalt. Bond felé irányozta a telefont.  – Remélem, ami a lányt illeti, megérti. Mi is a neve?  – Stella – felelte al-Fulan. – Nem, nincs más választásunk. Ha rájön, hogy nem hagyom el miatta a feleségemet, kockázati tényezővé válik. Túl sokat tud. És őszintén megmondom –  tette hozzá  – , hogy mostanában már kifejezetten a terhemre volt. A társamlesz. mindent elintéz  –  folyatta Hydt.  –  Kiviszi a sivatagba és eltünteti. Akármit is csinál  – hatékony vele, Ő fantasztikusan megtervez... nos, mindent. Hát ezért maradt ott az ír a raktárban. Viszont ha végez Stellával, akkor ez az út mégis több egy legális üzleti útnál. Azt kell feltételeznie, hogy köze van a Húszas Incidenshez. Bond kisietett a múzeumból, és Felix Leitert hívta. Meg kellett menteniük a nőt, és kiszedni belőle, amit tud.   De Leiter mobilja négyszer kicsengett, majd az üzenetrögzítő jelentkezett. Bond újr a próbálkozott. Mi a francért nem veszi már fel az amerikai? Talán épp ebben a pillanatban próbálja Naszaddal együtt megmenteni Stellát, talán épp az írrel vagy a sofőrrel küzd? Vagy egyszerre mindkettejükkel?   Újabb hívás. Rögzítő. Bond rohanni kezdett a piacon át, miközben az alkonyi eget a müezzin hívőket imára szólító, borzongató hangja töltötte be.  

Szakadt róla a verejték, és vadul zihált, amikor öt perccel később megérkezett al -Fulan raktárához. Hydt Lincolnja nem volt ott. Bond átbújt a drótkerítésen korábban vágott lyukon. Az ablak, amelyen át Leiter behatolt az épületbe, most zárva volt. Bond a raktárépülethez rohant, és egy tolvajkulcs segítségével kinyitott egy oldalajtót. Beosont, és előhúzta a Walthert.   http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

80/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A hely elhagyatottnak tűnt, bár valahonnan a közelből egy gép hangos zúgása hallatszott.   A lánynak nem volt semmi nyoma. És hol van Leiter és Naszad? Pár másodperccel később Bond erre a kérdésre választ kapott, legalábbis részben. A teremben, ahová Leiter behatolt, friss vérfoltokat talált a földön. Dulakodás nyomait látta, a földön több szerszám hevert – Leiter pisztolya és telefonja társaságában. Bond elképzelte, mi játszódhatott le odabent. Leiter és Naszad szétváltak, az amerikai itt rejtőzött el. Biztosan azvagy írt ésegyStellát figyelte,Vajon amikor az aelhurcolták, rab sofőr mögéje lopózott, és fejbe dobták, verte egy franciakulccsal csodarabbal. Leitert a Lincoln csomagtartójába és kivitték a sivatagba a lánnyal együtt? Pisztollyal a kezében az ajtó felé indult, ahonnan a gép zúgását hallotta. A látványtól, ami elébe tárult, a földbe gyökerezett a lába. A kék dzsekis férfi  –   aki korábban őt követte –  épp az egyik hatalmas hulladékprésbe igyekezett begyömöszölni a félig eszméletlen Felix Leitert. A CIA-ügynök lábbal előre, kiterítve feküdt a futószalagon, amely egyelőre nem mozgott, de maga gép már működésben volt. Középen, a szalag két oldalán két hatalmas fémlemez mozdult előre, középen majdnem összeértek, majd visszahúzódtak, hogy fogadják az újabb hulladékadagot. Leiter lába alig kétméternyire volt tőlük.  A támadó felpillantott, és dühödten a behatolóra meredt. Bond célba vette a férfit, és rákiáltott:  – Fel a kezekkel! A férfi engedelmeskedett, de közben hirtelen jobbra ugrott és rácsapott a gépezet egyik gombjára, majd elrohant. A futószalag elindult, Leiter pedig egyre közeledett a vastag acéllemezek felé, amelyek tizenkét centiméternyire megközelítették meg egymást, majd újból hátracsapódtak, várva a következő   Bond a géphez rohant, benyomta a piros OFF gombot, és a támadó után indult. De a nagy teljesítményű motor nem állt le azonnal, a szalag továbbvitte barátját a még mindig szakadatlanul ide oda csapódó halálos préslemezek felé. Te jó ég!... Bond eltette a pisztolyát, és visszafordult. Megragadta Leitert, és megpróbálta kirángatni a gépből. De a futószalagot hegyes tüskék pettyezték, hogy jobban tapadjon, és Leiter  ruhája beléjük akadt. A feje ide-oda csapódott, vér csörgött a szemébe, és egyre közeledett a prés felé. Negyven centi, harminc... húsz. Bond felugrott a futószalagra, egyik lábával megtámaszkodott a gép borításán, a kezére csavarta Leiter zakóját, és teljes erejéből húzni kezdte. A tempó lassult, de a hatalmas motor továbbvitte a szalagot az ide-oda csapódó acéllemezek felé. Leiter már csak tizenöt centire, aztán tizenkettőre volt a préstől, ami egy pillanat alatt péppé zúzná a lábfejét és a bokáját. Bond kar és lábizmai görcsbe rándultak az erőfeszítéstől, ő pedig felnyögött, és még erősebben rángatta Leitert. Ötszalag centiméter... A végül megállt, majd egy hidraulikus sóhajjal a préslemezek is. Bond levegő után kapkodva benyúlt, kiszabadította az amerikai nadrágját tüskék közül, lehúzta Leitert a szalagról, és leengedte a padlóra. A rakodódokkhoz rohant, előhúzta a fegyverét, de a kék–   dzsekis férfinak nyomát sem látta. Miközben az esetleges újabb veszélyforrásokat fürkészte, visszatért a CIA-ügynökhöz, aki már eszméletére tért. Lassan felült, és Bond segítségével összeszedte magát.  –  Öt percre sem hagyhatlak magadra, ugye?  –  kérdezte Bond, igyekezve leplezni a barátjával történtek miatt érzett iszonyatot, miközben szemügyre vette Leiter fejsebét, és letörölgette egy közelben talált ronggyal. Leiter a gépre bámult. Megrázta a fejét. Aztán sovány arcát elöntötte a szokásos vigyor.  – Ti, britek, folyton ajtóstól rontotok a házba. Épp végeztem volna vele.

 –  Kórház?  –   kérdezte Bond. A szíve még mindig vadul vert az erőfeszítéstől és a megkönnyebbüléstől.    – Nem kell.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

81/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Az amerikai szemügyre vette a rongyot. Véres volt, de Leiter inkább dühösnek tűnt, mint sebesültnek.  – A francba, James, lejárt az idő! És a kilencven ember?  Bond elmesélte a kiállításon látottakat. Leiter rekedten felnevetett.  – Hát ezt alaposan elcsesztük! Öcsém, ezt jól félreértettük. Szóval Hydt hullákra gerjed. És képeket akart róluk? A pasinak egészen új fogalmai vannak a pornóról. Bond összeszedte  –  Mi történt, Felix?Leiter telefonját és fegyverét, és visszaadta őket az ügynöknek.   Leiter tekintete megállapodott.  –   A Town Cár sofőrje bejött a raktárba, rögtön azután, hogy ti elmentetek. Láttam, hogy az írrel beszélnek és a lányt méregetik. Tudtam, hogy valamit terveznek ellene, és ez azt jelenti, hogy a lány tud valamit. Valami trükkel terveztem megmenteni. Mondjuk, biztonsági ellenőröknek adjuk ki magunkat. De még mielőtt megmozdulhattam volna, lefogták a lányt, leragasztották a száját, és az iroda felé vonszolták. Juszufot átküldtem a másik oldalra, de az a rohadék elkapott, mielőtt három lépést tehettem volna – a fickó a bevásárlóközpontból, aki téged követett.  – Tudom. Láttam.  –  Apám, az a mocsok tud pár harcművész fogást, annyit mondhatok. Úgy kiütött, hogy már csak azt vártam, hogy a kiszámoljanak.  – Mondott valamit?  – Nagyokat nyögött, miközben ütött.  – Az írnek dolgozik, vagy al-Fulannak?  –  Nem tudnám megmondani. Nem láttam őket együtt.   – És a lány? Meg kell találnunk, ha még lehet.  –   Valószínűleg úton vannak a sivatag felé. Ha mázlink van, Juszuf követi őket. Biztos próbált hívni, amíg ki voltam ütve. Az ügynök Bond segítségével talpra állt. Fogta a telefonját, és benyomta az egyik gyorstárcsázó gombot. És valahonnan a közelből vidám, elektronikus csengőhang hallatszott. De halkan.   Mindketten körülnéztek. Aztán Leiter Bond felé fordult.  –  Jaj, ne!  –  suttogta az amerikai, és egy pillanatra lehunyta a szemét. A hulladékprés hátuljához siettek. A hang egy nagy, teli szemeteszsákból jött, amit a gép automatikusan lezárt egy dróttal, és a rakodódokk platójára dobott, hogy onnan szállítsák majd el. Bond is rájött, mi történt.  – Majd én belenézek – mondta.  – Nem – mondta Leiter határozottan. – Az én dolgom. Letekerte a drótot, mély levegőt vett és belenézett a zsákba.   Bond fémdarabok, követte a példáját. Éles drótok, és csavarok sűrű egyvelege keveredett benne alvadt vérrel, véres textildarabokkal, emberi testrészek darabjaival, csontokkal. Juszuf Naszad összezúzott, eltorzult arca, megtört szeme egyenesen a két férfi háta mögé meredt.

  Némán tértek vissza az Alfához, és ellenőrizték a műholdas követőrendszert, amelynek tanúsága szerint Hydt limuzinja visszatért az Intercontinentalba. Útközben két ízben röviden megállt  –   feltételezhetően azért, hogy a lányt átrakják egy másik kocsiba, ami majd utolsó útjára viszi a sivatagba, valamint hogy felvegyék Hydtot a múzeumból. Tizenöt perccel később Bond az Alfával elhajtott a szálloda mellett, és befordult a parkolóba.    – Kivegyünk egy szobát? Le akarod kezelni a sebet?  – kérdezte Bond Leiter feje felé bökve.  – Nem, de marhára rám férne egy ital. Csak megmosakszom. A bárban találkozzunk.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

82/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Leparkoltak, és Bond kinyitotta a csomagtartót. Kivetette a laptoptáskáját, a bőröndjét ben t hagyta. Leiter a vállára vetette a saját kisebb táskáját, és elővett egy sapkát, amin a University of  Texas Longhorns futballcsapatának emblémája díszelgett, óvatosan a sebre húzta, és alágyömöszölte szalmasárga haját is. A szállodába az egyik oldalsó bejáraton át léptek be. Leiter elment megmosakodni, Bond pedig először megbizonyosodott arról, hogy Hydt egyik  embere sincs az előcsarnokban, majd áthaladt rajta, és kilépett a főbejáraton. Végigmérte a közelben egy csoportban álló és beszélgető limuzin sofőröket. Látta, hogy Hydt sofőrje nincs köztük. Intett a legalacsonyabbnak, a férfi pedig nyomban odasietett  – Tud adni egy névjegykártyát?  – kérdezte Bond. hozzá.  – Természetesen, uram –  felelte a sofőr, és átadott egyet. Bond rápillantott és zsebre vágta.   –  Mit kíván, uram? Quad-túrát a homokdűnéken? Nem, tudom már, az aranypiac! A szíve hölgyének visz valamit Dubaiból, imádni fogja önt.  – A férfi, aki kibérelte azt a limuzint? – Bond tekintete Hydt Lincolnja felé siklott. A sofőr tekintete megdermedt. Bond   nem aggódott, tisztában volt azzal, ki megvesztegethető. Újabb kísérletet tett.  – Ismeri, ugye?  – Nem különösebben, uram.  –   De maguk, sofőrök, mindig megtárgyalják a dolgokat. Mindenről tudnak. Főként egy olyan különös emberről, mint Mr. Hydt. Ötszáz dirhamot csúszatott a férfi kezébe.  – Igen, uram. Igen, lehet, hogy hallottam valamit... Hadd gondolkozzam. Igen, talán.  – És mi lehetett az?  –   Azt hiszem, hogy ő és a barátai az étterembe mentek. Vagy két órán át ott lesznek. Nagyon jó étterem. Nagyon ráérősen lehet ott vacsorázni.  – Tud bármit arról, hogy onnan hová mennek? Egy bólintás, de néma csend. Újabb ötszáz dirham csusszant a férfi tenyerébe. A sofőr halkan és cinikusan felnevetett.    – Az emberek óvatlanok körülöttünk. Mi csak hozzuk-visszük őket. Tevék vagyunk mi, teherhordó állatok. Levegőnek néznek minket. Ezért aztán azt hiszik, hogy nem halljuk, amit előttünk mondanak, bármilyen bizalmas dologról is van szó. Bármilyen értékes dologról. Bond újabb bankjegyeket mutatott fel, aztán zsebre vágta őket.   A sofőr gyorsan körülpillantott, majd így szólt:   –  Ma este Fokvárosba repül. Egy magángéppel, úgy három óra múlva indul. Mint említettem, a földszinti étterem fényűző és ráérős vacsoraélményt nyújt –  mondta egy hamiskás ajakbiggyesztéssel.  –  De a kérdéseiből azt derül ki számomra, hogy ön valószínűleg nem akarja, hogy valamelyik  kollégám asztalt foglaljon ott önnek. Talán majd amikor legközelebb ellátogat Dubaiba. Bond most átnyújtotta a pénz maradékát. Ezután elővette a férfi névjegyét, a hüvelykujjával megkocogtatta, és megkérdezte tőle: 

Na, és azfickó? én kollégám? A férfi, akivel bejöttem? Látta őt?    –  Kemény  –   Nagyon kemény. Én hamarosan elutazom Dubaiból, de ő itt marad. És őszintén reméli, hogy az információ, amit maga Mr. Hydtról adott, pontos volt. A mosoly eltűnt, akár a homok a szélben.    – Igen, uram, teljesen pontos, Allahra esküszöm. Dicsértessék az Ő neve!

30

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

83/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond belépett a bárba, és a Dubai Creekre néző külső teraszon ült le. A víz békés tükörnek látszott, ringatózó, színes visszfények pettyezték, s a látvány szöges ellentétben állt az al-Fulan üzemében átélt borzalmakkal. Megjelent a pincér, és megkérdezte, mit hozhat. Bond kedvenc rövid itala az amerikai bourbon whisky volt, de úgy tartotta, hogy a jéghidegen felszolgált vodka valódi orvosság. Most egy dupla vodka-martinit rendelt, félszáraz martiniből és Sztolicsnajából, és azt kérte, hogy alaposan rázzák  össze, mivel úgy a vodka jobban áthűl, mint ha keverik, és a rázás során levegő is kerül bele, ami    jelentősen az ízén.kérek  – Csak javít citromhéjat bele. A koktél megérkezett, és kellő képpen zavaros volt, ami azt bizonyította, hogy alaposan felrázták. Bond nyomban felhajtotta a felét, és érezte, ahogy az ital egyszerre égeti és hűti a torkát és az arcát. És tompította a gyötrő érzést, ho gy kudarcot vallott, hiszen nem volt képes megmenteni sem a lányt, sem Juszuf Naszadot. De abban nem segített, hogy száműzze a gondolatai közül Hydt hátborzongató arckifejezését, ahogy kéjesen mered a megkövült tetemekre. Újból belekortyolt az italba, és s zórakozottan bámulta a bárpult feletti tévét, ahol a képernyőn épp a gyönyörű bahreini énekesnő, Ahlam pörgött az arab és indiai tévében divatos szaggatott stílusban összevágott videoklipen. A hangfalakból jellegzetes, trillázó hangja szállt. Kiitta a poharat, aztán Bill Tannert hívta. Beszámolt neki a téves riasztásról a történeti múzeumban, és a halálesetekről, majd hozzátette, hogy Hydt még aznap este Fokvárosba utazik. A T Csoport vajon tud-e szerezni egy gépet Bond számára? Kharaz Grummanjét már nem vehette igénybe, hiszen az már visszafordult Londonba.  –  Meglátom, mit tehetek, James. Valószínűleg kereskedelmi járat lesz belőle. De nem tudom, hogy Hydt előtt el tudlak -e juttatni oda.  –  Csak egy ember kell, aki kimegy a gép elé, és figyeli, hová mennek. Mi a helyzet arrafelé a Hatossal?  – Az állomásnak van ott egy fedett ügynöke. Gregory Lamb. Mindjárt ellenőrzőm a státuszát.   Bond gépelés zaját hallotta.  –  Pillanatnyilag fent van Eritreában, mert a kardcsörtetés a szudáni határ mentén komolyabbra fordult. De Lambet csak akkor vonjuk be, ha feltétlenül szükséges. Nem teljesen feddhetetlen az előélete. Bennszülötté vált, mint egy Graham Greene-regényben. Azt hiszem, a Hatosnál már tervezik a leépítését, csak még nem került rá sor. Keresek neked egy helyi erőt. A Dél-afrikai Rendőrséget, az SAPS-t javasolnám a Nemzeti Hírszerzés, a NIA helyett, mert az mostanában sokat szerepelt a hírekben, és nem túl kedvező fényben. Telefonálok párat, és hívlak.    – Kösz, Bill. Átkapcsolnál a Q-hoz?  – Meglesz. Sok szerencsét. Hamarosan egy figyelmes hang volt a vonalban.  – Q Csoport, itt 11 iráni.  – Itt a 007-es, Sanu. Dubaiban vagyok. Kellene nekem valami, méghozzá gyorsan.

Miután Bond elmagyarázta, mire van szüksége, Hirani csalódottnak tűnt, hogy ennyire egyszerű a feladat.  – Hol vagy? – kérdezte.  – Az Intercontinentalban, a Festival Cityben. Bond gépelés zaját hallotta.  – Rendben. Harminc perc. Ne feledd: virág. Letették a telefont, miközben megérkezett Leiter, és egy rendes Jim Beamet rendelt.  –  Ez azt jelenti, nincs benne semmi: se jég, se víz, se gyümölcssaláta, semmi. És duplát jelent. De  jól jönne egy tripla is. Bond újabb vodka-martinit rendelt. Miután a pincér távozott, megkérdezte Leitert:  – Mi van a fejeddel? mormogta Leiter. Nem látszott súlyosnak a sérülés, és Bond tudta, hogy Naszad  –  Semmiség  – megviselte. elvesztése nagyon  – Megtudtál valamit Hydtról?  – Ma este továbbutaznak. Pár órán belül. Fokvárosba. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

84/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Mi van ott?  – Fogalmam sincs. Ezt kell kiderítenem. Mégpedig három napon belül, tette hozzá magában Bond, ha meg akarja menteni sok ezer ember életét. Amikor a pincér megérkezett, elnémultak. A két ügynök a tágas termet fürkészte, miközben az italukat kortyolták. A fülbevalós, sötét hajú férfinak nem volt nyoma, és nem is figyelték őket: senki sem fordított feltűnően sok figyelmet a sarokasztalnál ülő két férfira –  vagy feltűnően keveset.  Egyikük sem emelte poharát a meggyilkolt ügynökre. Bár az ember mindig kísértést érzett rá, ezt sosem tette meg.  – És Naszad? – kérdezte Bond. – A holttesttel mi lesz? Nehéz volt elviselni a gondolatot, hogy egy szövetségesük ilyen megalázó véget ért. Leiter összeszorította a száját.  –  Ha Hydtnak és az írnek köze volt ehhez, és odaküldök egy csapatatot, tudni fogják, hogy a nyomukban vagyunk. Ezen a ponton nem kockáztatom meg a lebukást. Juszuf tudta, hogy mire vállalkozott. Bond bólintott. Ez volt a helyes hozzáállás, bár a döntés ettől még nem volt könnyebb.   Leiter beszippantotta a whisky páráját, majd újból belekortyolt.  –   Tudod, ebben a szakmában az ilyen döntések a legnehezebbek, nem az, ha elő kell rántani a hatlövetűt, és Butch Cassidyt játszani. Az gondolkodás nélkül megy. Bond mobilja megcsörrent. A T Csoport jegyet foglalt a számára az Air Emirates Fokvárosba tartó éjszakai járatára. A gép három óra múlva indult. Bond elégedett volt a választott légitársasággal. A cég gondosan ügyelt arra, hogy ne váljon belőle egy újabb tömegpiacot megcélzó légitársaság, és utasainak  olyan minőségi szolgáltatást nyújtott, ami Bond elképzelése szerint a légiutazás aranykorában, ötvenhatvan évvel ezelőtt lehetett jellemző. Elmondta Leiternek, hogy miko r indul a gépe.  – Együnk valamit –  fűzte hozzá.  Az amerikai intett egy pincérnek, és egy mezze-tálat rendelt.  – Utána pedig hozzon nekünk grillezett sügért. És legyenek kedvesek kifilézni.  – Igen, uram. Bond egy üveg kitűnő premier eru Chablis -t rendelt, ami egy pillanattal később már meg is érkezett. Némán kortyoltak a behűtött poharakból, amíg az előétel meg nem érkezett: kofta húsgolyók, olajbogyó, hummusz, sajt, padlizsán, dió és a legfinomabb lepény-kenyér, amit Bond valaha is kóstolt. Mindketten nekiláttak. A pincér elvitte a maradékot, és hozta a főételt. Az egyszerű, gőzölgő, fehér  húsú halat zöldbabágyon szervírozták. Igen ízletes volt, enyhe, mégis kissé húsos mellékízzel. Bond csak pár falatot evett, amikor a telefonja újból megcsörrent. A kijelző n csak egy brit kormánytelefonszám kódja látszott. Bond úgy gondolta, talán Philly hívja egy másik irodából, így felvette. Amit nyomban meg is bánt.

31  – James! James! James! Na, ki beszél? Itt Percy. Rég hallottam a hangját. Bond elkomorult. Leiter összevonta a szemöldökét Bond haragos tekintete láttán.  – Percy... Igen.  –  Jól van?  –   érdeklődött Osborne-Smith a Hármas Divíziótól.  –  Bízom benne, hogy nem szerzett komolyabb sérüléseket, elég lesz a gipsz is.  – Jól vagyok. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

85/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Örömmel hallom. Na mármost, itt felgyorsultak az események. A főnöke mindenkit tájékoztatott a Gyehenna-tervről. Magát biztosan túlságosan lekötötte az, hogy kikerüljön a fennhatóságom alól, és nem volt ideje beszámolni róla. Egy pillanatra jelentőségteljesen elhallgatott, aztán folyatta.    –   Hahaha! Csak vicceltem, James. Az az igazság, hogy több okból is hívom, az első az, hogy bocsánatot akarok kérni.  – Valóban? – kérdezte gyanakodva Bond. A Elismerem, Hármas Divízió komolyra  –  hogyalvezérének ma reggelhangja Londonban egy váltott. taktikai csapattal készen álltam, hogy lecsapjak Hydtra, és behozzam egy teára meg egy kis csevegésre. De kiderült, hogy magának volt igaza. Az Őrzők elfogtak egy üzenetfoszlányt, és sikerült dekódolniuk. Várjon csak, idézek a feljegyzésből. Tessék, itt is van: valami érthetetlen szöveg, aztán: „Severannek három fő társa van... Bármelyikük  megnyomhatja a gombot, ha ő épp nincs jelen.” Szóval, James, Hydt letartóztatása valóban katasztrófa lett volna, ahogy maga mondta. A többiek eltűntek volna az egérlyukban, és semmi esélyünk nem maradt volna többet megtudni a Gyehennáról, és megállítani. Megállt, hogy levegőt vegyen.    –   Egy kissé hisztis voltam, amikor találkoztunk, ezt is nagyon sajnálom. Együtt akarok működni magával ezen az ügyön, James. Elfogadja a bocsánatkérésemet? Fátylat borítunk a múltra, spongyát rá? Bond megtanulta már, hogy a hírszerzési szakmában az ember szövetségesei nagyjából ugyanolyan gyakran kérnek bocsánatot a kihágásaikért, mint az ellenségek. Feltételezte, hogy Osborne-Smith  bűnbánatának részben az az oka, hogy játékban akar maradni, hogy aztán osztozhasson a dicsőségben, de Bond ezt egyáltalán nem bánta. Csak az érdekelte, hogy kiderítse, mi a Gyehenna-terv lényege, és megakadályozza ezrek halálát.  – Rendben.  –   Jól van. Na mármost, a főnöke átk üldte, hogy mit talált maga odafent Marchban, én meg utánanéztem. A „robbanás hatósugara”  elég nyilvánvaló, egy házi készítésű robbanószerkezet, úgyhogy utánanézünk minden elkószált robbanóanyagnak. És azt is tudjuk, hogy a megállapodás feltételei között szerepel a „félév” és az ötmillió font. Megmozgattam pár szálat a Bank of  Englandben, hogy figyeljék a pénzmozgást. Bond is gondolt már arra, hogy megkéri a nemzeti bankot, jelezzék félévre visszamenőleg is a gyanús pénzügyi tranzakciókat. Ám manapság egy ötmilliós tétel aprópénznek számít, ezért úgy vélte, túl sok adatot kellene átnézni. De ártani azért nem árthat, ha Osborne-Smith utánanéz.  –  Ami a „...szárny”-ra történt utalást illeti, nos, amíg nem tudunk többet, addig nincs olyan repülőgép vagy szárnyashajó, amit figyelhetnénk. De riasztottam a légügyi és kikötői szerveket, hogy gyorsan akcióba lépjenek, ha kell –  fűzte hozzá a Hármas Divízió al vezére.  –  Jól van  –   mondta Bond, de azt már nem tette hozzá, hogy nagyjából ugyanerre kérte ő is Bill Tannert. –  Most tudtam meg, hogy Hydt, a barátnője és az ír Fokvárosba utaznak.    –  Fokvárosba? Ezen érdemes elrágódni. Én közben belepillantottam Hydt mélységeibe, hogy úgy mondjam. Bond feltételezte, hogy ez bajtársi élcelődés lehet Percy Osborne -Smith részéről.  –  Szóval az a madárijesztő Dunne mérnök? Mi kockafejűnek hívjuk őket az Államo kban. Egy virágárus lépett be az étterembe, asztalról asztalra haladt, rózsákat árult. Leiter látta, hogy merre néz Bond.  –  Ide hallgass, James! Remek volt a vacsora, de ha most egy csokorral akarsz meghódítani, nem fog sikerülni. Bond mosolygott. Az árus a Bondékkal szomszédos asztalhoz lépett, és egy virágot nyújtott oda az ott ülő fiatal párnak.  – Fogadja el – mondta a feleségnek – , a szép hölgynek ezt ingyen adom! Azzal odébbállt.később Bond felemelte a szalvétáját, és felnyitotta a borítékot, amit a férfi zsebéből Egy pillanattal vett ki: a titkos átadás tökéletesen sikerült. Ne feledd: virág... http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

86/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Diszkréten szemügyre vette egy dél-afrikai fegyverviselési engedély hamisítványát, megfelelően hitelesítve és aláírva.  –  Mennünk kellene  –  mondta, miután megnézte, mennyi az idő. A szállodából kifelé menet semmiképp nem akart beleszaladni Hydtba, Dunne- ba és a nőbe.   –  Most Uncle Sam fizet  –  mondta Leiter, és kiegyenlítette a számlát. Elhagyták a bárt, az egyik oldalsó bejáraton át távoztak, és a parkoló felé indultak. Fél óra múlva már a reptéren voltak. A Tudod, két férfiJuszuf kezet szorított, és Leiter halkan még  –  remek beépített ember volt. Deennyit annálmondott: több, barát is. Ha valahol megint összefutsz azzal a kék dzsekis rohadékkal, és célba tudod venni, James, ne habozz.

Szerda GYILKOS MEZŐK 

32 Miközben az Air Emirates Boeingje végiggurult a fokvárosi kifutópálya betonján, James Bond nyújtózott egyet, és felvette a cipőjét. Kipihentnek érezte magát. Nem sokkal azt követően, hogy felszálltak Dubaiból, megivott két Jim Beamet egy kevés vízzel hígítva. A lefekvés előtt elfogyasztott ital remekül bevált, és majdnem hét órán át szinte zavartalanul aludt. Most épp Bill Tanner SMS-eit olvasta:

  Kontakt: Jordaan százados, Bűnüldözési & Nyomozati Oszt., Dél -afrikai Rendőrség. Jordaan a  reptér érkezési oldalán vár. Hydt megfigyelés alatt.

Ezt egy második követte:

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

87/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Gregory Lamb az MI6-tól állítólag még Eritreában van. Általános vélemény, hogy kerüld, ha teheted.

És volt egy harmadik is:

Örömmel hallom, hogy te meg Osborne-Smith csókot váltottatok és kibékültetek. Mikor lesz a legénybúcsú?

Bond nem állta meg mosolygás nélkül. A gép lassan megállt a kapunál, és a vezető utaskísérő elismételte a landolás Bond számára már  több mint ismerős liturgiáját.   –   Kabinszemélyzet, ajtók kézi nyitására felkészülni, ellenőrzés. Hölgyeim és uraim, kérem, óvatosan nyissák ki a fejük feletti tárolókat, mert a tartalmuk esetleg elmozdulhatott az út során. Isten áldjon, gyermekem, mert a Sors úgy döntött, hogy biztonságban visszahoz a földre  –   legalábbis még egy kis időre.  Bond levette a laptoptáskáját. Bőröndjét, amelyben a pisztolya volt, csomag ként adta fel, és elindult az útlevél-ellenőrzés felé a nyüzsgő csarnokban. Egy pro forma bélyegzőt kapott az útlevelébe. Ezután a vámvizsgálat felé vette az irányt. Egy köpcös, komor rendőrnek bemutatta a fegyverviselési engedélyét, hogy megkapja a bőröndjét. A rendőr szúrós szemekkel méregette. Bond feszült lett, átfutott rajta, hogy valami gond adódhatott.  – Jól van, jól van –  mondta a fénylő homlokú férfi, akit láthatóan feszített a hatalom tudata. – Most pedig szépen elmondja nekem az igazat.  – Az igazat? – kérdezett vissza Bond nyugodtan.  –  Igen... Hogy tud olyan közel jutni egy kuduhoz vagy egy vándorantilophoz, hogy kézifegyverrel vadásszon rájuk?  –  Ettől érdekes a feladat –  felelte Bond.  – Abban biztos vagyok. Bond elfintorodott.  – De én sosem vadászom vándorantilopra.  – Nem? Pedig abból készül a legjobb biltong, tudja, napon szárított hús.  –  Lehetséges, de Angliának rossz ómen lenne a rögbipályán, ha lelőnék egy vándorantilopot.   A vámtiszt hahotázni kezdett, mivel a vándorantilop a dél-afrikai rögbiválogatott jelképe volt. Kezet rázott Bonddal, és a fejével intett, hogy indulhat a kijárat felé. Az érkezési csarnok zsúfolásig tele volt. A túlnyomó többség nyugati stílusú öltözéket viselt, de néhányan az élénk színű, hagyományos afrikai viseletben pompáztak: a férfiak dasiktben és brokát együttesekben, a nők kente kaftánokban és turbánban. Bond muszlim lepleket és kendőket is látott, és itt-ott felbukkant egy-egy szári is. Miközben Bond a kijelölt találkozóhely felé haladt, több nyelv és számos dialektus foszlányai ütötték meg a fülét. Mindig lenyűgözte a csettintés, ami az afrikai nyelvek sajátja: bizonyos szavakban az ajkak és a nyelv ilyen hanggal helyettesítik a mássalhangzókat. A khoisan nyelv  – amit eredetileg Afrika ezen részén beszéltek  – használta a legtöbb ilyen hangot, bár a zuluk és a xhosák is csettintenek. Bond már próbálta, de képtelen volt utánozni. Mivel a helyi kapcsolat, Jordaan százados egyelőre nem mutatkozott, Bond bement egy kávézóba, leült egy bárszékre a pult mellett, és egy dupla eszpresszót rendelt. Megitta, fizetett, majd kiment, de közben alaposan szemügyre vett egy gyönyörű üzletasszonyt. Bond úgy vélte, hogy a nő a harmincas évei közepén járhat. Egzotikus arca volt magas járomcsonttal. Sűrű, hullámos fekete hajába néhány idő előtti ősz szál is vegyült, ami még érzékibbé tette. A szűk, sötétvörös kosztüm, amelyhez fekete blúzt viselt, kiemelte telt, mégis feszes, sportos alakját. Azt hiszem, élvezni fogom Dél-Afrikát, gondolta magában Bond, és a nőre mosolygott, miközben maga elé engedte a kijáratnál. Mint a legtöbb vonzó nő a repterek átmeneti világában, ő is levegőnek  nézte Bondot. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

88/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Pár másodpercig az érkezési csarnok közepén állt, majd arra jutott, hogy Jordaan talán azt várja, hogy ő jelentkezzen nála. SMS-t küldött Bill Tannernek, hogy fényképet kérjen az illetőről. De amint elküldte, meglátta a rendőrtisztet: egy tagbaszakadt, szakállas, vörös hajú férfit világosbarna öltönyben, egy valóságos medvét, aki egyszer Bondra pillantott, és reagálni látszott, de aztán gyorsan elfordult, és egy kioszkhoz ment cigarettát vásárolni. A kémszakma a rejtett tartalmakra épül: a valódi ént leplező fedőszemélyiségekre, rejtjelekkel tarkított unalmas párbeszédekre, ártalmatlannak látszó, álcaként vagy fegyverként használt tárgyakra. hirtelen elfordult, mertJordaan ellenséges elemek voltakhogy jelen.cigarettát vegyen, és ez üzenet volt. Azért nem lépett oda Bondhoz, Bond körbepillantott, de nem látta közvetlen veszély jelét. Ösztönösen követte az ilyen esetekben kötelező eljárást. Ha egy ügynök visszautasítja a közeledést, az ember ív alakban, ráérősen, a lehető legkisebb feltűnéssel elhagyja a közvetlen helyszínt, majd kapcsolatba lép egy harmadik, közvetítő személlyel, aki újabb találkozót szervez egy biztonságosabb helyszínen. Ebben az esetben ez a személy Bill Tanner volt. Bond elindult az egyik kijárat felé. Túl későn.  Miközben látta, hogy Jordaan bemegy a férfivécébe, és zsebre vágja a cigarettát, amit valószínűleg sosem fog elszívni, egy vészjósló hang szólalt meg a füle mellett.  – Ne forduljon meg. Az angolt finoman színezte a helyi akcentus. Bond érzékelte, hogy a férfi magas és vékony. A szeme sarkából azt is látta, hogy legalább egy társa is van, aki alacsonyabb és zömökebb. Ez a férfi gyors mozdulatokkal megszabadította a laptoptáskájától és a bőröndjétől, amelynek mélyén ott lapult a most haszontalan Walther. Az első támadó ekkor így szólt:   – Induljon egyenesen kifelé a csarnokból, most azonnal! Nem volt más választása, engedelmeskedett. Az utasítás szerint elindult egy néptelen folyosón. Bond felmérte a helyzetet. A lépések visszhangjából ítélve a magas férfi társa elég messze haladt mögöttük ahhoz, hogy Bond az első mozdulatával csak egyiküket tudja azonnal semlegesíteni. Az alacsonyabb férfinak le kellene tennie a bőröndöt és a laptoptáskát, így Bond nyerne pár másodpercet, hogy megtámadhassa, de ellenfelének így is lenne esélye fegyvert rántani. Ki tudná iktatni, de csak lövöldözés árán.  Nem, gondolta Bond, túl sok itt az ártatlan járókelő. A legjobb várni, amíg kiérnek az épületből.    – Menjen ki a bal oldali ajtón. Megmondtam, hogy ne nézzen hátra! Kiléptek a vakító napfénybe. Dél-Afrikában ősz volt, hűvös idő, az ég pedig valószínűtlenül kék. Ahogy közeledtek a járdaszegélyhez egy kihalt építési területen, egy kopott, fekete Range Rover indult el feléjük nagy sebességgel, majd csikorgó kerekekkel megállt. Újabb ellenséges személyek, de egyelőre senki sem szállt ki a kocsiból.  Szándék – válaszlépés. A szándékuk az volt, hogy elrabolják. A válaszlépés pedig az emberrablási kísérlet e setében előírt tankönyvi protokoll: tereld el a majd figyelmét, azután támadj. Rolexét észrevétlenül ujjaira csúsztatta, hogy boxerként használhassa, hirtelen megfordult, és gúnyos mosollyal az szembenézett a két férfival. Két fiatal és halálosan komoly fé rfi állt ott, sötét bőrük éles kontrasztban állt kikeményített ingük ragyogó fehérségével. Öltönyt viseltek  –  az egyik barnát, a másik sötétkéket  – , és hozzá keskeny, sötét színű nyakkendőt. Valószínűleg volt náluk fegyver, de talán túlzott önbizalmukban a   pisztolytáskában hagyták. Miközben a Range Rover ajtaja kinyílt a háta mögött, Bond oldalra lépett, hogy hátulról ne támadhassanak rá. Úgy döntött, hogy először eltöri a magasabbik állkapcsát, majd a testét pajzsként használva ráveti magát az alacsonyabbikra. Nyugodtan a férfi szemébe nézett, és felnevetett.  –  Azt hiszem, bejelentést fogok tenni az idegenforgalmi hivatalnál. Sokat hallottam a dél-afrikai vendégszeretetről. Ennél némiképp barátságosabb fogadtatást vártam.  meg.Már-már rávetette magát a férfira, amikor a háta mögül a kocsiból egy kemény női hang szólalt  –  És abban is részesült volna, ha nem teszi magát ilyen nyilvánvaló célponttá azzal, hogy ráérősen kávézgat a reptér közepén, miközben valahol az épületben egy ellenséges személy tartózkodik. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

89/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond leeresztette az öklét, és megfordult. Benézett a kocsiba, és nem sikerült lepleznie meglepetését. A hátsó ülésen a gyönyörű nő ült, akit pár perce az érkezési csarnokban látott.    – Bheka Jordaan százados vagyok, Dél-afrikai Rendőrség, Bűnüldözési és Nyomozati Osztály.  – Ó. Bond a nő festetlen, telt ajkát és sötét szemét nézte. A százados nem mosolygott.   Bond mobilja megcsörrent. A kijelző szerint üzenete érkezett Bill Tannertől, valamint egy MMS a kocsiban ülő nő fotójával.  A Bond magasabbik emberrabló megszólalt.  –  parancsnok, Kwalene Nkosi vagyok, az SAPS törzszászlósa. Kezet nyújtott, és a tenyerük találkozott a hagyományos délafrikai üdvözlésnek megfelelően: elsőként a nyugaton szokásoshoz hasonló kézszorítás, amit egy függőleges kézszorítás követ, m ajd ismét a kiinduló mozdulat. Bond tudta, hogy udvariatlanságnak számít túl hamar elengedni a másik kezét. Úgy tűnt, megfelelően időzítette a mozdulatot, mert Nkosi barátságosan elvigyorodott, majd az alacsonyabbik férfi felé biccentett, aki Bond bőröndjét és laptoptáskáját a Range Rover csomagtartójába tette.  –  Ő pedig Mbalula őrmester.   A köpcös férfi mosolytalanul biccentett egyet, és miután bepakolta Bond holmiját, gyorsan távozott, feltehetően a saját kocsijáért ment.    –  Kérem, bocsássa meg az udvariatlanságunkat, Bond parancsnok  –  mondta Nkosi.  –  Úgy véltük, legjobb lesz, ha a lehető leggyorsabban kihozzuk a reptérről, és nem töltjük az időt magyarázkodással.    –   Ne vesztegessük az időt további udvariaskodásra, törzszászlós  –  mormogta türelmetlenül Bheka Jordaan. Bond beszállt mellé a hátsó ülésre. Nkosi a sofőr mellé ült. Egy pillanattal később Mbalula őrmester jelzés nélküli fekete sze dánja állt meg mögöttük.  – Induljunk!  – adta ki az utasítást Jordaan. – Gyorsan! A Range Rover elstartolt a járdaszegély mellől, és pimasz módon becsusszant a forgalomba; válaszul ingerült dudálásban és fásult szitkozódásban volt része, ezután pedig több mint kilencven kilométer per órás sebességre gyorsított a negyvenes zónában. Bond lehúzta az övéről a mobilját. A billentyűket nyomogatta, majd elolvasta a választ.    – Törzszászlós! – fordult Jordaan Nkosihoz. – Van valami? A férfi az indulásuk óta a visszapillantó tükröt figyelte, és zulunak vagy xhosának hangzó nyelven válaszolt. Bond egyik nyelvet sem beszélte, de a válasz hanglejtéséből és a nő válaszából egyértelmű volt, hogy nem követik őket. A kocsi csak akkor lassított le kissé, amikor már elhagyták a reptér  területét, és elindultak egy nem túl magas, de tiszteletet parancsoló, távoli hegyvonulat felé. Jordaan Bond felé nyújtotta a kezét. Bond mosolyogva viszonozta a gesztust, kezet akart fogni a nővel, de félúton megállt. A százados egy mobilt tartott a kezében.    – Ha nem gond –  mondta komoran érintse meg itt a képernyőt.   Ennyit a szívélyes nemzetközi kapcsolatokról. Bond átvette a telefont, hüvelykujját a képernyő közepére nyomta, majd visszaadta. Jordaan felolvasta a beérkezett üzenetet.  –  James Bond, Overseas Development Group, Külügyi és Nemzetközösségi Minisztérium. Most maga is ellenőrizze az én személyazonosságomat!  –  tartotta széttárt ujjait Bond felé.  –  Gondolom, a maga telefonján is van olyan funkció, ami ellenőrzi az ujjlenyomatomat.    – Nincs rá szükség.  –  Miért?  –   kérdezte hűvösen a százados. –   Csak mert a maga szemében szép nőnek számítok, már  nem szükséges ellenőrizni? Lehetek bérgyilkos is. Vagy al-Kaida terrorista, aki robbanóanyagot rejteget a ruhája alatt. Bond úgy határozott, inkább nem említi meg, hogy amikor az imént szemügyre vette a százados alakját, nem látta nyomát robbanóanyagnak.  –  Azért nincs szükségem az ujjlenyomatára  – felelte, talán kissé szemtelenül  – , mert a fotón kívül,

amit irodámvalóban az iméntBheka küldöttJordaan el magáról, a mobilom pár perce és leolvasta az íriszét, megerősítette, hogy azmaga százados, Bűnüldözési Nyomozati Oszés tály, Dél-afrikai Rendőrség. Nyolc éve dolgozik nekik. A Leeuwen Street en lakik Fokvárosban. Tavaly Aranykereszttel tüntették ki a bátorságáért. Gratulálok. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

90/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Azt is megtudta, hogy mennyit keres, hogy harminckét éves, valamint hogy elvált. Nkosi törzszászlós hátrafordult az ülésében, és széles mosollyal azt mondta:  – Ez egy csinos kis játékszer, Bond parancsnok. Semmi kétség.  – Kwalene! – mordult rá Jordaan. A fiatalember arcáról eltűnt a mosoly. Visszafordult, hogy figyelje az oldalsó visszapillantó tükröt.   A százados lenézően pillantott Bond telefonjára.    – A központba megyünk, és átgondoljuk, hogyan kezeljük a Severan Hydttal kapcsolatos helyzetet. Dolgoztam Billmagával. Tanner Ő alezredessel, amikor aza munkája MI6-nél iránt. volt,És ezért beleegyeztem, hogy együttműködöm intelligens és elkötelezett igazi úriember. Mindebből az következett, hogy Bond viszont valószínűleg nem az. Bondot bosszantotta, hogy a nő ekkora ügyet csinált abból az ártatlan –  viszonylag ártatlan  –  mosolyból az érkezési csarnokban. Vonzó nő volt, és biztosan nem ő az első férfi, aki flörtölni kezdett vele.    – Hydt az irodájában van? – tette fel a kérdést Bond.  –  Igen  –  felelte Nkosi.  –  Niall Dunne-nal együtt Fokvárosban van. Mbalula őrmesterrel követtük  őket a reptérről. Egy nő is volt velük.  –  Figyelik őket?   –  Igen  – felelte a vékony fiatalember.  – A biztonsági kameráink rendszerét a londoniról mintáztuk, így a belváros teljesen be van kamerázva. Hydt az irodájában van, és egy központi helyről figyeljük. Bárhová követni tudjuk, ha távozik onnét. Azért nekünk is vannak játékszereink, parancsnok. Bond rámosolygott, majd Jordaanhez fordult.  – Egy ellenséges személyt említett a reptéren.  –   A bevándorlástól megtudtuk, hogy érkezett egy férfi nagyjából magával egy időben Abu Dhabiból. Hamis brit útlevelet használt. Csak azután szereztünk tu domást erről, hogy már átesett a vámvizsgálaton, és nyoma veszett. A nagydarab férfi, akit Jordaannek vélt? Vagy a kék dzsekis a bevásárlóközpontban a Dubai Creeknél? Személyleírást adott róluk.  –  Nem tudom  –  felelte Jordaan kurtán.  –  Mint említettem, csupán dokumentumokon alapuló információink voltak. Mivel nem tudtuk, hová tűnt, gondoltam, a legjobb lesz, ha nem személyesen találkozom magával az érkezési csarnokban. Az embereimet küldtem magam helyett. Hirtelen előrehajolt.   – És most van valaki? – kérdezte Nkositól.  – Nem, százados, nem követnek bennünket.  – Mintha az aggasztaná, hogy megfigyelnek bennünket –  fordult a nőhöz Bond.   – Dél-Afrika olyan, mint Oroszország – felelte a százados. – A régi rendszer megbukott, és új világ született. Ez olyan embereket vonz ide, akik pénzt akarnak keresni, be akarnak szállni a politikába és mindenféle egyéb ügyekbe. Néha legálisan, néha nem.  –  Van egy mondásunk  –   fűzte hozzá Nkosi. –   „Ahol sok a lehetőség, ott sok az ü gynök.” Ezt folyton észben tartjuk a rendőrségnél, és gyakran hátranézünk. Semmi kétség, bölcsen tenné, ha maga is így tenne, Bond parancsnok.

33 A rendőrség központi épülete a Buitenkant Streeten, Fokváros belvárosában inkább kedélyes szállodára emlékeztetett, mint kormányépületre. Két emelet magas volt, vörös téglából épült falaival, piros cseréptetejével egy széles, tiszta sugárútra nézett, amelyet pálmafák és jacarandák szegélyeztek. A sofőr megállt az épület előtt, és kinyitotta nekik az ajtókat Jordaan és Nkosi a járdára léptek és körülnéztek. Amikor megbizonyosodtak róla, hogy nem látják megfigyelés vagy veszély jelét, a http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

91/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

törzszászlós intett Bondnak, hogy kiszállhat. Ő  hátrament a laptoptáskájáért és a bőröndjéért, majd követte a két rendőrtisztet az épületbe. Amint beléptek, Bond meglepetésében pislogott egyet. A falon egy „Servamus et Servimus”  feliratú táblát látott, és azt feltételezte, hogy ez az SAPS jelmondata. „Védünk és szolgálunk.”  A két szó hátborzongató és ironikus visszhangja volt Severan Hydt keresztnevének. Jordaan nem várt a liftre, gyalog ment fel az első emeletre. Szerény irodájában könyvek és szakmai folyóiratok sorakoztak, Fokváros és Western Cape tartomány jelenkori térképei, valamint egy bekeretezett, százhúsz éves térkép, amely Dél-Afrika keleti partvidékét ábrázolta, vidékét, D’Urban kikötőjét és Ladysmith városát pedig rejtélyes módon régi, megfakult tintávalNatal karikázták be rajta. Északon Zulufold és Szváziföld húzódott. Jordaan íróasztalán bekeretezett fényképek álltak. Az egyiken egy szőke férfi és egy sötét bőrű nő fogta egymás kezét  –   ők több képen is felbukkantak. A nő halványan emlékeztetett Jordaanre, Bond azt feltételezte, hogy ők a szülei. Egy idősebb, afrikai öltözéket viselő nő szintén több fényképen szerepelt, és több gyerek is. Bond arra jutott, hogy ők nem Jordaan gyerekei. Olyan fényképet nem látott, amely a partnerével ábrázolta volna a századost. Elvált, emlékezett vissza Bond. Az íróasztalon ötvennél is több akta feküdt. A rendőri munka, ahogy a kémkedés is, több papírmunkával jár, mint tűzharccal és érdekes kütyük használatával. A késő ősz ellenére Dél-Afrikában kellemes volt a hőmérséklet, Jordaan irodájában pedig kimondottan meleg volt. Pillanatnyi habozás után a százados levetette vörös blézerét, és felakasztotta. Fekete blúza rövid ujjú volt, és jobb alkarjának belsején egy nagy foltban smink látszott. A nő nem olyan típusnak tűnt, mint aki tetoválást visel, de talán mégis azt fedte el vele. Am Bond végül arra  jutott, hogy mégsem: az alapozó egy hosszú és jókora sebet fed. Aranykereszt a bátorságáért... Bond a századossal szemben foglalt helyet, Nkosi mellett, aki kigombolta a zakóját, de mereven, egyenes derékkal ült. Bond mindkettejüknek feltette a kérdést:  – Tanner alezredes beszámolt az itteni küldetésem lényegéről?    – Csak annyit tudunk, hogy Severan Hydt után nyomoz egy nemzetbiztonsági ügyben. Bond beszámolt mindarról, amit a Húszas Incidensről –  azaz a Gyehennáról  –  tudott, valamint a  pénteken bekövetkező halálesetekről.  Nkosi magas homlokát ráncolta. Jordaan rezzenetlen tekintettel fogadta az információt. Két kezét egymáshoz érintette, középső ujjait szerény gyűrűk díszítették.    –  Értem. És a bizonyíték hitelt érdemlő?    – Igen. Ez meglepi?  –     Nehéz elhinni, hogy Severan Hydt gonosztevő – felelte Jordaan nyugodt hangon.  –   Természetesen tudunk róla. Két éve alapította meg itt a Green Way helyi leányvállalatát, és Dél-Afrika nagyvárosaiban az ő cége végzi a hulladékgyűjtés és újrahasznosítás nagy részét. Pretoriában, Durbanben, Port Elizabethben, Johannesburgban és persze itt, nyugaton is. Sok jót tett a nemzetünkért. Mint tudja, itt most átmeneti időszakot élünk, és a múltunk miatt számos környezeti problémánk  adódott. A Az hulladékgyűjt arany és gyémántbányászat, a szegénység és a hiányos infrastruktúra mind megtette hatását. és súlyos probléma volt a településeken és a bódévárosokban. Hogya kompenzálja az apartheid-törvények által előírt kitelepítéseket, a kormánylakásokat épített  –   lokasiékét, ahogy itt nevezik  – , hogy az emberek azokban lakjanak a viskók helyett. De a népesség még így is olyan nagy volt, hogy a hulladék hatékony begyűjtése lehetetlennek bizonyult, sőt néha meg sem történt. Járványok ütötték fel a fejüket. Severan Hydt visszafordította ezt a folyamatot. AIDS-ellenes és éhínségellenes jótékonysági szervezeteket is támogat. A legkomolyabb bűnszervezeteknek saját PR -szakemberük van, gondolta magában Bond. Az, hogy valakiről „nehéz elhinni”, hogy gonosztevő, még nem mentesít az alapos nyomozás alól.  Úgy tűnt, Jordaan észlelte, hogy Bond szkeptikusan hallgatja.    –  Csak azt mondom  –  folytatta  – , hogy nem igazán illik rá egy terrorista vagy egy veszélyes

 bűnöző profilja. De havalamit mégis az, az osztályom kész mindenben segíteni.   – Köszönöm. Tud a társáról, Niall Dunne-ról?  – Egészen ma reggelig nem is hallottam róla. Utánanéztem. Törvényes brit útlevéllel jön-megy már több éve. Soha nem volt gondunk vele. Nem szerepel semmiféle listán. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

92/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Mit tud a nőről, aki velük van?  Nkosi belenézett egy aktába.  –  Amerikai útlevele van. Jessica Barnes. Azt kell mondanom, ő rejtély sz ámunkra. Nem szerepel a rendőrségi nyilvántartásban. Nincs priusza. Semmi. Van róla pár fotónk.    –  Ez nem ő –  mondta Bond, miközben egy fiatal, igazán gyönyörű szőke nő képeit nézte.    –   Ah, elnézést, mondanom kellett volna. Ezek régi képek. Az internetről szedtem le őket –   fordította meg Nkosi a képet.  –  Ez a hetvenes évekből való. ő volt Massachusetts szépségkirálynője, és indult a Miss Amerika Most hatvannégy éves. Most, hogy tudta azszépségversenyen igazat, Bond már is. látta a hasonlóságot.  – Hol van a Green Way irodája?  – tette fel a kérdést.  –   Kettő is van –  felelte Nkosi.  –  Az egyik a közelben, a másik úgy harminc kilométerre északra, Hydt legnagyobb hulladékgyűjtő és –  újrahasznosító üzemében.  – Be kell jutnom oda, hogy kiderítsem, mit tervez.  – Természetesen – felelte Bheka Jordaan, majd hosszú szünet következett.  – De legális úton, igaz?  –  „Legális úton”?  –  Követheti az utcán, megfigyelheti nyilvános helyeken. De nem tudok magának engedélyt szerezni arra, hogy lehallgassa az irodáját vagy a lakását. Mint említettem, Severan Hydt itt semmi rosszat nem tett. Bond már-már elmosolyodott.  – A munkám során általában nem szoktam engedélyekért folyamodni.  – De én igen. Ez csak természetes.  –  Százados, ez az ember kétszer próbált megöletni, Szerbiában és Angliában, tegnap pedig Dubaiban utasítást adott egy fiatal nő és talán a CIA beépített emberének a meggyilkolására is.   A nő a homlokát ráncolta, az arcán együttérzés tükröződött.    –   Ez sajnálatos dolog. De ezek a bűntények nem Dél -Afrika területén történtek. Ha ezekből az országokból kiadatási kérelmet kapok, amit az itteni bíróság is jóváhagyott, örömmel végrehajtom. De addig... – széttárta a kezét.  – Nem akarjuk, hogy letartóztassák – mondta Bond bosszúsan.  –  Nem egy tárgyaláshoz szeretnénk bizonyítékokat. Az ideutazásom célja az, hogy kiderítsem, mit tervez péntekre, és hogy meghiúsítsam. Ezt meg is szándékozom tenni.  –  És meg is teheti, feltéve, hogy törvényes eszközöket használ. Ha azt tervezi, hogy betör Hydt lakásába vagy irodájába, az magánlaksértés, és maga ellen tehetnek feljelentést. A százados szeme olyan volt, mint a fekete gránit, és Bondnak nem volt semmi kétsége afelől, hogy a nő örömmel kattintaná a csuklójára a bilincset. 

34  – Meg kell halnia. Severan Hydt az irodájában ült a Green Way International épületében Fokváros belvárosában, és a telefonját markolta, miközben Niall Dunne vérfagyasztó szavait hallgatta. Nem, gondolt bele, ez így nem pontos. Nincs itt sem fagy, sem forróság. Dunne megjegyzése teljesen semleges volt. És ez bizonyos értelemben vérfagyasztó.  –  Magyarázza el  –  mondta Hydt, és hosszú, sárgás körmével szórakozottan egy háromszöget rajzolt az íróasztalára. Dunne beszámolt neki arról, hogy a Green Way egyik alkal mazottja nagy valószínűséggel megtudott valamit a Gyehennáról. A Fokvárostól északra fekvő hulladékégető egyik munkásáról volt

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

93/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

szó, aki mit sem tudott Hydt titkos tevékenységéről. Véletlenül betévedt a főépület egyik lezárt részébe, és lehetséges, hogy látott néhány, a tervre vonatkozó e-mailt.  –  Most még nem tudja, mit jelentenek, de ha az incidens a hét végén bekerül a hírekbe, márpedig természetesen be fog kerülni, akkor lehet, hogy rájön, és értesíti a rendőrséget.    – Tehát mit javasol?  – Most nézek utána a dolognak.  –  De ha megöli, a rendőrség nem fog kérdezősködni? Hiszen egy alkalmazottról van szó.  

 –   Ott fogom elintézni, aholutánajárni, lakik, egyvelük bódévárosban. Ott Valószínűleg a taxisok fognak pedig nem le sz kevés gond. a rendőr, lehet, hogy egy sincs. A minibusz-vállalatok a településeken, a bódévárosokban, de még a lokasiékban is többnek számítanak egyszerű közlekedési szolgáltatócégeknél. Polgárőrök, de a bíróság és az esküdtek szerepét is magukra vállalják, tárgyalásokat tartanak, bűnözőket kutatnak fel és büntetnek meg.  – Jól van. De akkor gyorsan cselekedjünk.  – Ma este, miután hazaért. Dunne letette a telefont, Hydt pedig folytatta a munkát. A megérkezésük óta a teljes délelőttöt azzal töltötte, hogy megszervezze Mahdi al-Fulan új merevlemez-megsemmisítő gépezetének  gyártását, és utasításba adta a Green Way értékesítési osztályának, hogy kezdjék el kiajánlani az ügyfeleknek. De elkalandozott a figyelme, és folyton a fiatal nő, Stella holttestét képzelte maga elé, ami most egy sírban fekszik valahol az Üres Negyed nyughatatlan homokja alatt, Dubaitól délre. Míg a lány szépsége életében nem izgatta fel, a lelki szemei előtt megjelenő kép arról, hogy milyen lesz néhány hónap vagy év múlva, annál inkább. Ezer év múlva pedig olyan lesz, mint a holttestek, amelyeket tegnap este a múzeumban látott. Felkelt, zakóját egy vállfára akasztotta, és visszatért az íróasztalához. Telefonált és hívásokat fogadott, ezek mind a Green Way legális tevékenységéhez kapcsolódtak. Egyik sem volt különösebben érdekfeszítő... Egészen addig, míg a cég dél -afrikai értékesítési igazgatója fel nem telefonált az irodájából, amely egy emelettel Hydté alatt volt.  –  Severan, egy búr férfi van a vonalban Durbanből. Magával akar beszélni egy hulladékelhelyezési  projektről.   – Küld jön neki egy prospektust, és mondja meg, hogy csak jövő héten érek rá.   Most a Gyehenna volt a legfőbb feladat, és Hydt egyelőre nem kívánt újabb ügyfeleket szerezni.    –  Nem felbérelni akar minket. Valamiféle megállapodásról beszél a Green Way és a saját cége között.  – Vegyes vállalat? – kérdezte Hydt cinikusan. Amint az ember sikeres lesz a választott területén, és nagyobb publicitást kap, felbukkannak a vállalkozók.  – Most túl sok a dolgom. Nem érdekel. De azért köszönje meg neki.  –  Rendben. Ő, azt mondta, egy dolgot mindenképp említsek meg. Valami furcsát. Azt mondta, mondjam meg magának, hogy ugyanaz a problémája, mint Isandlwanában az 1870-es években. Hydt felnézett az íróasztalán fekvő papírokból. Egy pillanat múlva azon kapta magát, hogy keményen markolja  – Biztos, hogy ezta telefont. mondta?  – Igen. „Ugyanaz, mint Isandlwanában.” Fogalmam sincs, mire gondolt.  – Durbanben van?  – A cége központja ott van. De napközben a fokvárosi irodájában tartózkodik.  – Kérdezze meg, be tud-e jönni.  – Mikor? – kérdezte az értékesítési igazgató. Egy pillanatnyi szünet után Hydt így felelt:  – Most.

1879 januárjában a háború Nagy-Britannia és a zulu királyság között egy megdöbbentő brit vereséggel kezdődött. Isandlwanánál az elsöprő túlerő (húszezer zulu kevesebb mint kétezer brit és gyarmati katona ellenében) és néhány hibás taktikai döntés megsemmisítő vereséget eredményezett. Itt http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

94/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

történt, hogy a zuluk megtörték a brit négyzetet, a híres védekező formációt, amelyben a katonák egyik  sora lőtt, míg a közvetlenül mögöttük álló sor töltött, így gyakorlatilag szakadatlan golyózápor zúdult az ellenségre – ez esetben a veszedelmes Martini-Henry hátultöltő puskákból.  De a taktika nem vált be, ezerháromszáz brit és szövetséges katona esett el. A „hulladékmentesítési” probléma, amelyre a búr vállalkozó utalt, csak egyetlen dolgot  jelenthetett. A csata januárban zajlott le, a nyár legforróbb napjaiban a ma KwaZulu Natalként ismert tartományban, így a holttestek gyors eltávolítása mindennél fontosabb volt, és komoly logisztikai problémát jelentett. Az emberi maradványok elszállítása jelentette az egyik nagy gondot, amellyel a jövőbeli Gyehenna-projektek során szembe kell majd nézni, s Hydt és Dunne az elmúlt hónap során sokat foglalkozott a kérdéssel. De hogyan lehetséges az, hogy egy durbani üzletembernek ilyen természetű problémája akad, és ehhez Hydt segítségére van szüksége? Tíz hosszú perc után a titkárnője jelent meg az ajtóban.    –  Egy bizonyos Mr. Theron van itt, uram. Durbanből.    – Jól van. Vezesse be, kérem. A titkárnő eltűnt, majd egy pillanattal később egy keménykötésű, feszültnek tűnő férfi társaságában tért vissza, aki óvatosan, mégis kissé kihívóan pillantott körbe Hydt irodájában. A dél-afrikai üzleti körökben megszokott öltözéket viselte: öltönyt és elegáns inget, de nyakkendő nélkül. Bármivel is foglalkozott, biztosan jól ment neki, mert a jobb csuklój án vastag arany karkötőt viselt, balján pedig egy meglehetősen feltűnő Breitling karórát. Monogramos arany pecsétgyűrűjét Hydt kissé közönségesnek találta.  –  Jó napot!  –   a férfi kezet rázott Hydttal. Észrevette a hosszú, sárga körmöket, de nem hőkölt vissza a láttukon, mint a legtöbben.  – Gene Theron – mutatkozott be.  – Severan Hydt. Névjegyet cseréltek.

Eugene J. Theron Elnök, EJT Services Ltd.  Durban, Fokváros, Kinshasa

Irodája van Kongó fővárosában, Afrika egyik legveszélyesebb városában, futott át Hydt agyán. Érdekes. A férfi a nyitott ajtó felé pillantott. Hydt felkelt és becsukta, majd visszatért az íróasztalához.  – Ön Durbanben él, Mr. Theron? Igen, ésakcentusa a központidallamos irodám is ott van. De sokat utazom. És ön?  –  Halvány volt.  –  Londonban, Hollandiában és itt. De a Távol-Keletre és Indiába is járok. Ahová az üzlet szólít. A „Theron” hugenotta név, ugye?  – Igen.  – Elfelejtjük, hogy a búrok nem mind hollandok. Theron felvonta a szemöldökét, mint aki gyerekkora óta hall hasonló megjegyzéseket, és már unja őket.  Hydt telefonja megcsörrent. A kijelzőre pillantott. Niall Dunne volt az.    – Bocsásson meg egy pillanatra – mondta Theronnak, aki bólintott.  – Tessék! – szólt bele a telefonba, és a fülére szorította.  –  Theron tiszta. Dél-afrikai útlevele van. Durbanben él, ott van a biztonsági cége központja, itt és Kinshasában pedig leányvállalatai. Az apja búr, az anyja brit. Főként Kenyában gyerekeskedett. Azzal gyanúsították  –  folytatta Dunne  – , hogy katonákat és fegyvereket szállított afrikai, délkelet-ázsiai és pakisztáni konfliktusokhoz. Jelenleg nem nyomoznak utána. A kambodzsaiak letartóztatták egy http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

95/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

emberkereskedelemmel és zsoldos tevékenységgel kapcsolatos nyomozás során amiatt, amit a mianmari Shanban művelt, de elengedték. Az Interpolnál nincs róla semmi. És úgy látom, elég jól megy neki. Maga Hydt is erre a következtetésre jutott: a férfi Breitlingje vagy ötezer fontot ért.  – Most küldtem át a képét –  fűzte hozzá Dunne.  A fotó felbukkant Hydt kijelzőjén, és az előtte ülő férfit ábrázolta.   – De bármit is ajánl Theron, biztos benne, hogy most belevágna? Hydt némiajánl, féltékenységet vélta kihallani amiatt, terveiről. hogy a zsoldos esetleg  –  talán olyan üzletet amely elvonja figyelmetDunne Dunne hangjából Gyehennával kapcsolatos    – Ezek az értékesítési adatok jobbak, mint gondoltam volna. Köszönöm – mondta, és letette. Theronhoz fordult.  – Hol hallott rólam? Bár négyszemközt voltak, Theron halkabban szólalt meg, miközben kemény, vesébe látó tekintetét Hydtra emelte.  – Kambodzsában. Dolgoztam ott. Meséltek magáról. Ő. Hydt most már értette, és beleborzongott a felismerésbe. Tavaly üzleti úton járt a TávolKeleten, és megállt meglátogatni néhány tömegsírt a hírhedt gyilkos mezőkön, ahol a vörös khmerek  több millió kambodzsait öltek meg az 1970-es években . Az emlékműnél Choeungekben, ahol kilencezer holttestet temettek el tömegsírokban, Hydt több veteránnal is beszélt a mészárlásról, és sok száz fotót készített a gyűjteményéhez. Biztosan a helyiek egyike említette a nevét Theronnak.    –  Azt mondja, üzleti úton járt ott?  –  kérdezte Hydt, és közben az járt a fejében, amit az imént Dunne-tól hallott.  – A közelben –  felelte Theron kellő távolságtartással.  Hydtot ez rendkívül kíváncsivá tette, de mivel mindenekelőtt üzletember volt, igyekezett nem kimutatni túlzott lelkesedését.  – És mi köze van Isandlwanának és Kambodzsának hozzám?  – Ezeken a helyeken sok haláleset történt. Sok holttestet földeltek el ott, ahol a csatában elestek. Choeung Éknél népirtás történt, az nem egy csata helyszíne, gondolta magában Hydt, de nem szólt közbe.  – Szent helyekké váltak. És úgy hiszem, ez jó dolog. Leszámítva... A búr itt szünetet tartott.  –  Beszámolok önnek egy problémáról, amellyel szembesültem, és egy megoldásról, ami eszembe  jutott. Azután árulja el, hogy a megoldás lehetséges-e, és hogy érdekli-e az esetleges együttműködés.    – Parancsoljon.  –   Számos kapcsolatom van cégekkel és kormányokkal Afrika különböző területein –  itt szünetet tartott.  –  Darfurban, Kongóban, a Közép-afrikai Köztársaságban, Mozambikban, Zimbabwéban, és még pár másik helyen. Csupa olyan hely, ahol konfliktus zajlik, jegyezte meg magában Hydt.  –   És ezeket a csoportokat aggasztják az olyan szörnyű természeti katasztrófák következményei,

mint például az éhínség, hogy őszinte legyek, minden o lyan esemény, amely számosa szárazság, halálos áldozattal járt,a ésviharok, ahol ailletve, holttesteket eltemették. Mint Kambodzsában vagy Isandlwanánál.  –  Az ilyen esetekben súlyos közegészségügyi következményekkel kell számolni  –  jegyezte meg ártatlanul Hydt. –  A vízbázis szennyeződése, járványok.  – Nem – felelte nyersen Theron. – Én valami másra gondolok. A babonára.  – A babonára?  –  Mondjuk, például a pénz vagy az infrastruktúra hiánya miatt a holttesteket tömegsírokban hagyták. Szégyen, de megesik.  – Valóban, megesik.  –  Mármost, amennyiben egy kormány vagy egy jótékonysági szervezet építeni kíván valamit az emberek javára ebbenkifogástalan, a térségben,az mondjuk egy kórházat, lakótelepet vagydolgozni egy utat,szeretnének, nem szívesen teszi majd. A terület építkezésre megvan aegy pénz, a munkások de sokan félnek a szellemektől vagy a kíséretektől, és félnek bemenni abba a kórházba, vagy beköltözni azokba a házakba. Számomra ez abszurdnak tűnik, és biztos vagyok benne, hogy a maga számára is. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

96/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

De sokan így éreznek  –  vont vállat Theron.  –  Szomorú, hogy az efféle területek lakosságának az egészsége és a biztonsága hiányt szenved az ilyen ostoba hiedelmek miatt. Hydtot magával ragadta az ötlet. Az íróasztalt kocogtatta a kör meivel. Erőt vett magán, és abbahagyta.  –  Szóval, íme, az ötletem: arra gondoltam, hogy felajánlom ezeknek a kormányszerveknek, hogy eltávolítóm az emberi maradványokat  –  derült fel Theron arca.  –  így gyárak, kórházak, utak, farmok, iskolák épülhetnek, ami segíthet a szegényeken, a szerencsétlen sorsúakon. Igen – azfelelte Hydt. –  Újra el kellAtemetni a holttesteket valahol máshol.  –  Theron íróasztalra tette a kezét. monogramos arany pecsét gyűrű megcsillant a napfényben.   –   Ez is egy lehetőség. De nagyon költséges lenne. És az új helyszínen is felmerülhet később ugyanez a probléma.  – Ez igaz. De van még más alternatíva?  – kérdezte Hydt.  – Az ön specialitása.  – Mégpedig? Theron suttogva válaszolt.  – Talán... az újrahasznosítás. Hydt tisztán látta maga előtt a forgatókönyvet. Gene Theron zsoldos volt, mégpedig nagyon sikeres zsoldos, aki katonákkal és fegyverekkel látott el számos hadsereget és diktátort szerte Afrikában, akik százakat és ezreket mészároltak le, a holttesteket pedig tömegsírokban rejtették el. Most pedig kezdtek aggódni, hogy a törvényes kormányok, a békefenntartó erők, a sajtó vagy az emberi jogi szervezetek  rábukkannak a holttestekre. Theron abból gazdagodott meg, hogy eszközöket biztosított a pusztításhoz. Most pedig abból akart még jobban meggazdagodni, hogy eltávolítja az eszközök használatának a bizonyítékait.  –  Számomra érdekes megoldásnak tűnik –  folytatta Theron.  – De nem tudom, hogy mi a módja. A maga... kambodzsai érdekeltségei és az itteni újrahasznosító vállalata alapján azt feltételeztem, hogy az ön fejében is megfordult már a gondolat. Vagy legalábbis hajlandó lenne megfontolni  –   szegeződött hideg tekintete Hydtra.  –  Én betonra vagy gipszre gondoltam. Vagy esetleg műtrágya? Olyan termékeket gyártani a holttestekből, amelyekben nem felismerhetőek az emberi maradványok! Hydt alig bírt magával. Egészen zseniális. Hiszen sok száz hasonló lehetőség adódhat világszerte  –  Szomália, a volt Jugoszlávia, Latin-Amerika  – , és épp elég tömegsír van Afrikában is. Több ezer. A mellkasa zakatolt.  –  Szóval ez az én ötletem. Ötven-ötven százalékban társulnánk. Én biztosítom a hulladékot, maga pedig újrahasznosítja. Úgy tűnt, hogy Theron mindezt meglehetősen szórakoztatónak találja.    – Azt hiszem, lehetséges, hogy együtt tudunk működni.   Hydt kezet nyújtott a búrnak.

35 James Bond kockáztatott, amikor Gene The ron bőrébe bújt, mert elképzelhető volt, hogy Niall Dunne meglátta őt Szerbiában vagy Marchban, vagy esetleg megkapta a személyleírását Dubaiban  –   már amennyiben a Bondot követő kék dzsekis férfi valóban Hydtnak dolgozott. Ebben az esetben azt kővetően, hogy Bond pimaszul besétál a Green Way fokvárosi irodájába, hogy leszerződjön Hydttal az Afrika-szerte tömegsírokban eltemetett holttestek elszállítására, Dunne a helyszínen végez vele, vagy esetleg elhurcolja a saját kivégzőhelyükre, és ott hajtja végre a feladatot rideg hatékonysággal. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

97/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

De most, hogy kezet rázott a kíváncsi Severan Hydttal, Bond úgy vélte, nem lepleződött le. Mindeddig. Hydt először természetesen gyanakodott, de hajlandó volt meghallgatni Theront. Hogy miért? Mert Bond olyasmivel csábította, aminek képtelen volt ellenállni: halállal és pusztulással. Aznap reggel Bond az SAPS központjából felvette a kapcsolatot Philly Maidenstone-nal és új szövetségesével, Osborne-Smithszel, akik átnézték Hydt és a Green Way hitelkártyáinak forgalmi adatait. Megtudták, hogy Hydt nem csak a kambodzsai gyilkos mezőkre látogatott el, de a lengyelországi Krakkóban is járt, és többször is megl átogatta az auschwitzi haláltábort. Ez idő alatt többek között ceruzaelemeket és egy új memóriakártyát A pasinak egészen újfogalmai vannak a pornóról... vásárolt egy fényképezőgéphez.   Bond úgy határozott, ahhoz, hogy bejusson Hydt belső köreibe, erre a kéj vágyra apellál: titkos afrikai tömegsírok felszámolására és az emberi maradványok újrahasznosítására tesz neki ajánlatot. Az elmúlt három órában Bond Bheka Jordaan irányításával igyekezett átváltozni búr zsoldossá Durban városából. Gene Theronnak kissé szo katlan hátteret találtak ki: ősei nem hollandok, hanem hugenották, így szülei a gyermekkorában angolul és franciául beszéltek otthon. A kenyai brit iskolák adnak magyarázatot az akcentusára. Ennek ellenére Jordaan megtanította Bondot a helyi dialektus bizonyos elemeire. Ha Leonardo DiCapriónak és Matt Damonnak sikerült elsajátítania az intonációt egy filmszerep kedvéért –  pedig ők amerikaiak, az ég szerelmére – , akkor Bond is képes lesz rá. A százados bemagoltatta vele a tényeket, amelyekkel egy délafrikai zsoldos valószínűleg tisztában van. Eközben Mbalula őrmester a jól menő zsoldos jelmezéhez Bond saját, ízléses Rolexe helyett a  bizonyítékokat őrző páncélszekrényben talált egy feltűnő Breitlinget, ami egy bebörtönzött kábítószer kereskedőé volt, valamint egy arany karkötőt. Az őrmester ezután elrohant egy ékszerészhez a Mill Street-i Gardens Shopping Centre-  be, ahol vásárolt egy arany pecsétgyűrűt, és rágravíroztatta az EJT monogramot. Eközben Kwalene Nkosi törzszászlós az ODG londoni I Csoportjával együtt lázasan dolgozott a képzeletbeli Gene Theron életre keltésén, életrajzi adatokat töltöttek fel az internetre a sokat próbált zsoldosról, Photoshoppal manipulált képekkel és adatokkal fiktív cégéről.   A fedőszemélyiségekről szóló Fort Monckton -i előadássorozatot az előadó első mondatával lehetett volna legjobban összefoglalni: „Aki nincs rajta az interneten, az nem valódi. ”  Nkosi eközben névjegykártyákat is nyomtatott az EJT Services Ltd. nevére, az MI6 pedig Pretoriában mozgatott meg néhány szálat, hog y a céget rekordidő alatt nyilvántartásba vegyék, méghozzá visszadátumozott cégiratokkal. Jordaan nem örült ennek  –  a törvény szentségének megsértéseként értelmezte  – , de mivel ő és az SAPS nem vett részt benne, annyiban hagyta. Az I Csoport még egy Theron megkérdőjelezhető mianmari szerepvállalásával kapcsolatos fiktív kambodzsai bűnügyi nyomozást is kreált, ami az egyéb országokban végzett illegális tevékenységre is kitért. Az ál-  búr túl volt az első akadályon. A második – és a legveszedelmesebb  –  hamarosan elkövetkezett. Hydt telefonált Niall Dunne-nak, hogy jöjjön át találkozni „egy durbani üzletemberrel”. Miután letette a telefont, Hydt mellékesen így szólt:  – Lenne egy kérdésem. Nincsenek véletlenül fényképei a tömegsírokról? Tudok szerezni felelte Bond. mint egy kisiskolás. Kézfejével megdörzsölte a szakállát.  – Rendben  – Hydt – úgy mosolygott, Bond hallotta, hogy nyílik mögötte az ajtó.  – Á, megérkezett a társam, Niall Dunne... Niall, ez itt Gene Theron. Durbanből.   Most kiderül. Vajon pillanatokon belül agyonlövik? Bond felkelt, megfordult, odalépett az írhez, egyenesen a szemébe nézett, és az egymással először találkozó üzletemberek szokáso s merev mosolyával üdvözölte. Miközben kezet ráztak, Dunne metszőjeges kék szemét egy pillanatig sem vette le róla. De Bond a tekintetében nem látta nyomát gyanakvásnak. Biztos volt benne, hogy nem ismerte fel. Az ír becsukta maga mögött az ajtót, és kérdőn pillantott főnökére, aki átnyújtotta neki az EJT Services névjegyét. A három férfi leült.

 –  Mr. tervről.   Theronnak volna egy ajánlata  –  mondta Hydt lelkesen, és nagy vonalakban beszámolt a Bond látta, hogy Dunne-t is érdekli a dolog.  – Igen – felelte. – Ez érdekes lehet. Persze a logisztikáját még át kellene gondolni. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

98/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –   Mr. Theron elintézi, hogy képeket is láthassunk a helyszínekről –  folytatta Hydt.  –  Hogy jobban lássuk, miről is lenne szó.  Dunne nyugtalan pillantást vetett rá  –  az ír nem gyanakodott, de úgy tűnt, ez a mondat a kedvét szegte.  – Három harminckor a gyárban kell lennünk  – emlékeztette Hydtot. – Azon a bizonyos találkozón. Ismét Bondra nézett.  – Az irodája itt van a közelben. Egyetlen memorizálta a címet, jegyezte meg magában Bond.  –  Menjenpillantással el most a képekért.  – Nos... Végül is megtehetem – felelte Bond habozva. Dunne kitartóan figyelte.  – Jól van. Miközben kinyitotta az ajtót Bondnak, a dzsekije alól kivillant az övébe tűzött Beretta pisztoly, valószínűleg az, amelyikkel Szerbiában gyilkolt. Üzenetnek szánta? Vagy figyelmeztetésnek? Bond úgy tett, mintha nem látta volna. Mindkettejüknek biccentett.  – Harminc perc múlva itt vagyok.

De Gene Theron még csak öt perce távozott, amikor Dunne megszólalt.  – Gyerünk.  – Hová? – vonta össze a szemöldökét Hydt.  – Theron irodájába. Most azonnal. Hydt látta, hogy a nyakigláb férfi arcán az a bizonyos kihívó és sértett kifejezés jelenik meg. Már megint ez a bizarr féltékenység. Mi játszódhat le Dunne lelkében?  – Miért, nem bízik benne?  – Ami azt illeti, nem rossz ötlet a bizalmatlanság  – vetette oda Dunne. – A holttestek eltakarításáról beszéltünk. De ez nem számít a péntek szempontjából. Csak kicsit gyanús, hogy egyszer csak így

felbukkan semmiből. Minthaaefféle érzés Idegesít. valaha is  hatalmába kerítette volna a jeges nyugalmú utászt. Hydt ráállt. Szüksége volt valakire, aki józanul gondolkodik helyette, és való igaz, hogy elcsábult Theron ajánlatától.  – Természetesen igaza van. Felvették a zakójukat, és elhagyták az irodát. Dunne a névjegyen szereplő cím felé indult.  Az írnek igaza volt, de Hydt magában azért fohászkodott, hogy Theron kiállja a próbát. Holttestek, több hektárnyi csont. Mindenáron látni akarta őket, beszívni a környező levegőt. És a képeket is látni akarta. Odaértek az irodaépülethez, ahol a névjegy szerint Theron cégének fokvárosi székhelye állt. A város üzleti negyedének egyik jellegzetes fém és kőépülete volt. A szóban forgó épület félig -meddig kihaltnak látszott. Az előcsarnokban nem állt biztonsági őr, amit különösnek tal áltak. A két férfi beszállt a liftbe, majd megtalálták a 403-as számú irodaajtót.  – Nincs kiírva a cég neve – jegyezte meg Hydt. – Csak a szám. Ez különös.  – Itt valami nincs rendben – jelentette ki Dunne. Hallgatózott.  – Semmit sem hallok.  – Nyisson be. Dunne megtette.  – Zárva. Hydtot keserű csalódottság öntötte el, és azon gondolkodott, vajon elárult -e bármit terhelőt Theronnek. Úgy vélte, nem.  –   Oda kellene hívnunk pár biztonsági őrt. Ha Theron visszajön, már ha visszajön, levisszük az alagsorba. Kiderítem, mit akart – jelentette ki Dunne. Már épp sarkon fordultak, amikor Hydt, aki mindenáron hinni akart Theron valódiságában, így szólt: http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

99/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Kopogjon be, hátha van bent valaki. Dunne habozott, aztán félrehajtotta a dzsekijét, így láthatóvá vált a Beretta markolata. Hatalmas ujjai hangosan koppantak a faajtón. Semmi válasz. A lift felé fordultak. Ekkor kinyílt az ajtó. Gene Theron meglepetten pislogott rájuk.  – Hydt... Dunne! Mit keresnek maguk itt?

36

A búrnem egyálltpillanatnyi habozás nyersen tábla intetthirdette: a két férfinak, hogyLTD, bemehetnek. Beléptek. Odakint felirat, de itt a falonután egy szerény EJT Services Durban, Fokváros, Kinshasa. Az iroda kicsi volt, és csupán három alkalmazott tartózkodott benne, az íróasztalok pedig zsúfolásig tele voltak aktákkal és papírokkal, ahogy a legtöbb vállalkozás irodájában szerte a világon, akár nemes, akár kétes üzletben utaznak.  – Gondoltuk, megspóroljuk magának az utat – mondta Dunne.  – Valóban? – kérdezte Theron. Hydt tudta, hogy a zsoldos tisztában van azzal, hogy váratlan látogatásuk oka a bizalmatlanság. Ugyanakkor Theron olyan területen dolgozik, ahol a bizalom épp olyan veszedelmes, mint egy instabil robbanóanyag, így nem sértődött meg. Végtére ő maga is hasonlóan járt el, amikor ellenőrizte Hydtot a kambodzsaiaknál és másutt, mielőtt felkereste volna az ajánlatával. így működik az üzlet.   A kopott falak és a korántsem sivár udvarra nyílójövedelmező, ablakok Hydtmint eszébe juttatták, hogy a Theron végzett illegális tevékenység olyan amilyennek a filmek és által a híradás ok beállítják. Theron a legnagyobb, hátsó helyiséget használta saját irodájaként, bár még ez is meglehetősen szerény méretű volt.   Az egyik alkalmazott, egy magas, fiatal afrikai automata fegyverek online katalógusát nézegette. Néhány fegyvert nagyméretű csillaggal jelöltek meg, ami tízszázalékos árengedményt jelzett. Egy másik alkalmazott sietősen gépelt egy komputer billentyűzetén, de csak a két mutatóujját használta. Mindketten fehér inget és keskeny nyakkendőt viseltek.   Theron irodája előtt egy titkárnő ült. Hydt látta, hogy vonzó külsejű nő, de mivel fiatal volt, őt nem érdekelte. Theron a titkárnőre pillantott.   –  A titkárnőm épp most nyomtatja ki a fájlokat, amelyekről beszéltünk.   Egy másodperccel később a nyomtató ontani kezdte a tömegsírokat ábrázoló képeket. Igen, ezek jók, gondolta magában Hydt, miközben a képekre meredt. Igazán nagyon jók. Az első képek nem sokkal a gyilkosságok után készülhettek. A férfiakat, nőket, gyerekeket lelőtték vagy baltával ölték meg. Voltak köztük korábban amputáltak is, a kézfejük vagy az alkarjuk hiányzott  –  ez az afrikai hadurak és diktátorok kedvelt eljárása népük megbüntetésére vagy kordában tartására. Úgy negyvenen feküdtek egy árokban. A helyszín Fekete-Afrika volt, de lehetetlennek bizonyult megállapítani, hogy pontosan melyik vidéke. Sierra Leone, Libéria, Elefántcsontpart, Közép-afrikai Köztársaság. Annyi lehetőség adódott ezen a zaklatott kontinensen.  Újabb képek következtek, melyek a bomlás különböző fázisaiban ábrázolták a tetemeket. Hydt ezeket különös figyelemmel vette szemügyre.  – LRA? – kérdezte Dunne, miután hűvös alapossággal megvizsgálta őket.  A magas, sovány alkalmazott válaszolt neki.  –  Mr. Theron nem működik együtt a Lord’s Resistance Armyval. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

100/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Az Ugandában, a Közép-afrikai Köztársaságban, valamint Kongó és Szudán bizonyos részein működő lázadó csoport sajátos filozófiát vall, már amennyiben a vallási-misztikus szélsőségességre megfelelő kifejezés ez –   valójában egy erőszakos keresztény milícia. Számlálatlanul követi el az atrocitásokat, és többek között arról híres, hogy gyerekkatonákat alkalmaz.  –  Akad még munka bőven –  jegyezte meg Theron. Hydt jót derült a zsoldos erkölcsös hozzáállásán. Újabb fél tucatcsontok fénykép gördült kibőrű a nyomtatóból. Azki. utolsó néhány fotón egy hatalmas mező látszott, a talajból és szikkadt testrészek álltak   Hydt megmutatta a képeket Dunne-nak.  – Mit szól hozzá? – kérdezte, majd Theronhoz fordult. – Tudja, Niall mérnök. Az ír pár percig tanulmányozta a képeket.  –   A sírok elég sekélynek tűnnek. Könnyen ki lehet emeln i a holttesteket. A lényeg, hogy el kell tüntetni minden nyomát annak, hogy valaha is ott voltak. Attól függően, hogy mennyi ideje temették  oda őket, az eltávolítás után is mérhető különbség mutatkozik majd a talaj hőmérsékletében. Ez sok  hónapon át megmarad. A megfelelő berendezésekkel kimutatható.    – Hónapokon át? – kérdezte Theron a homlokát ráncolva. – Fogalmam sem volt róla. Dunne-ra pillantott, majd Hydthoz fordult.  – Érti a dolgát.  – Úgy szoktam hívni, hogy a férfi, aki mindenre gondol. Dunne elgondolkodva hozzátette:  –  A gyorsan növő növényzet beválna. És léteznek olyan szerek, amelyek kipermetezve eltüntetik a DNS-maradványokat is. Sok mindenre kell odafigyelni, de úgy tűnik, semmi sem lehetetlen.   A technikai kérdéseket letudták, és Hydt ismét a képekre koncentrált.  – Ezeket megtarthatom?  – Természetesen. Akar róluk digitális másolatokat? Azok élesebbek. Hydt rámosolygott.  – Köszönöm. Theron egy külső adathordozóra másolta a képeket, amit átnyújtott Hydtnak, aki épp az órájára pillantott.  – Szeretném alaposabban átbeszélni a dolgot. Ráér később a nap folyamán?    – Lehetséges. De Dunne összevonta a szemöldökét.  – Délután megbeszélése van, este pedig a jótékonysági esten kell részt vennie. Hydt a homlokát ráncolta.  – Az egyik jótékonysági szervezetnek, amit támogatok, ma este rendezvénye lesz. Ott kell lennem. De... Ha ráér, találkozzunk ott.  – Adakoznom is kell? – kérdezte Theron. Hydt nem tudta eldönteni, hogy a férfi tréfál-e. Nem feltétlenül.  – Rendben van. HolVégig lesz?kell hallgatnia néhány beszédet, és meginni egy pohár bort. Hydt Dunne-ra nézett, aki így felelt:  – A Lodge Clubban. Tizenkilenc órakor.  –  Zakót vegyen, de a nyakkendővel ne fáradjon –  tette hozzá Hydt.  – A viszontlátásra. Theron mindkettőjükkel kezet rázott.  A két férfi kilépett az irodából, és elhagyták az épületet.  – Theron tiszta – jegyezte meg Hydt, félig-meddig saját magának. Félúton jártak a Green Way irodája felé, amikor Dunne kapott egy telefonhívást. Pár perc múlva letette, és így szólt: Diamini ügyében hívtak.  –   – Stephan Az kicsoda?  –  A munkás a karbantartóktól, akit ki kell iktatnunk. Ő az, aki esetleg láthatta a péntekkel kapcsolatos e-maileket. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

101/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Á, persze.  – Az embereink megtalálták a viskóját a Primrose Gardensben, a várostól keletre.  – Hogyan fogja elintézni?  –  A kamaszlánya panaszkodott egy helyi drogkereskedő miatt. A férfi megfenyegette a lányt, hogy megöli. Úgy intézzük ma jd, hogy azt higgyék, ő áll Diamini halála mögött. Már korábban is használt gyújtóbombát.  – Tehát Dlamininak családja van. gyereke meg kell Szólhatott a feleségének  – felelte Dunne.  –  Őket amit – Felesége látott. Éséshaöt egy bódévárosban él, akkor a is család egy ölnünk. vagy két szobában lakik, így arról, bárki meghallhatta. A gyújtóbomba előtt kézigránátokat használunk majd. Azt hiszem, a vacsoraidő lenne a legalkalmasabb, akkor mindenki együtt lesz az egyik szobában. Dunne a magas férfi felé pillantott.  – Gyorsan végük lesz.  – Nem aggódom a szenvedésük miatt – felelte Hydt.  –  Én sem. Csak azt mondom, hogy így igen könnyen végezhetünk egyszerre mindannyiukkal. Kényelmes megoldás.

A látogatók távozása után Kwalene Nkosi törzszászlós felállt az íróasztal mellől, ahol az automata fegyverek árlistáit nézegette, és a képernyő felé biccentett.    –  Igazán elképesztő, mi mindent lehet online vásárolni, nem igaz, Bond parancsnok?    – Valóban.  –  Ha hat gépfegyvert veszünk, egyet ingyen adnak  –   tréfálkozott Mbalula őrmester, a két ujjal kitartóan gépelő alkalmazott.   –  Köszönöm, hogy ilyen gyorsan kapcsolt az LRA nevének hallatán, törzszászlós  –  jegyezte meg Bond. Nem ugrott be neki a Lord ’s Resistance Army nevének rövidítése, pedig a csoportot minden afrikai zsoldos ismerné. Az akció itt katasztrofális véget ért volna. Bond „titkárnője” , Bheka Jordaan kilesett az ablakon. Nem látok  –   –  Elmennek. Szerintem átvertük őketbiztonsági –  mondtaembereket. Mbalula őrmester.  Úgy tűnt, a trükk sikerült. Bond meg volt róla győződve , hogy a két férfi valamelyike  –   valószínűbb, hogy a gyors észjárású Dunne    –   látni akarja majd a fokvárosi irodáját. Úgy vélte, egy hihető díszlet –   egy fedőhelyszín –   kulcsfontosságú abban, hogy elhitesse Hydttal, hogy ő valóban búr zsoldoskatona rengeteg   eltakarítandó hullával. Miközben Bond felhívta Hydtot, hogy bejusson a Green Wayhez, Jordaan talált egy kicsi, ám épp üresen álló irodát, amelyet a Kulturális Minisztérium bérelt. Nkosi kinyomtatott néhány névjegyet ezzel a címmel, az SAPS rendőrtisztjei pedig beköltöztek a helyiségbe, még mielőtt Bond útnak indult volna, hogy találkozzon Hydttal és Dunne-nal.  –  Maga az üzlettársam lesz  –  fordult Bond mosolyogva Jordaanhez.  –  Egy intelligens és vonzó üzlettárs remek álca. A százados ingerülten reagált.  – Ahhoz, hogy hitelesek legyünk, egy ilyen irodában kell lennie titkárnőnek.    – Ahogy magának tetszik.  – Nem tetszik – felelte Jordaan mereven. – De így kell lennie. Bond sejtette, hogy Hydt felkeresi majd, de azt nem, hogy képeket akar a tömegsírokról, bár valószínűleg számítania kellett volna erre az eshetőségre is. Amint kilépett Hydt irodájából, felhívta Jordaant, és megkérte, hogy a katonai és rendőrségi archívumokból keressen ki afrikai tömegsírokról készült fényképeket. Szomorú, de a századosnak nem volt nehéz dolga, és mire Bond visszatért Hydt irodájából, már egy tucatnyi fotót letöltött.  –  Tud nélkülözni pár embert néhány napig?  –  kérdezte Bond. —  Arra az esetre, ha Dunne esetleg visszatérne.  –  Egy rendőrt igen –  felelte Jordaan. –  Mbalula őrmester, egyelőre maga marad itt.  http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

102/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Igenis, százados.  – Tájékoztatok egy járőrt a helyzetről, és ő majd váltja magát   – mondta Jordaan, és ismét Bondhoz fordult. – Gondolja, hogy Dunne visszatér?  –   Nem, de lehetséges. Hydt a főnök, de neki elkalandozik a figyelme. Dunne összeszedettebb és gyanakvóbb. Emiatt ő a veszedelmesebb.   –  Parancsnok!  –  Nkosi kinyitott egy kopott aktatáskát.  –   Ez a főkapitányságra érkezett az ön nevére. n, Egy vastag borítékot vett elő. Bondszóló feltépte. Tízezer randetútlevelet, talált benne használt bankjegyekbe valamint egy Eugene J. Theron nevére hamis dél-afrikai hitelkártyákat és bankkártyát. Az I Csoport újabb bűvészmutatványt hajtott végre.   Egy feljegyzést is talált mellettük: „Foglalás határozatlan időtartamra a Tahié Mountain Hotel egyik öbölre néző szobájába. „  Bond mindent zsebre vágott.  – Milyen hely ez a Lodge Club, ahol ma este találkozom Hydttal?  – Nekem túl drága – jegyezte meg Nkosi.  – Étterem és rendezvények helyszíne – mondta Jordaan. –  Még én sem jártam ott. Valaha zártkörű  vadászklub volt. Kizárólag fehér férfiaknak. Aztán a kilencvennégyes választások után, amikor az Afrikai Nemzeti Kongresszus került hatalomra, a tulajdonosok inkább feloszlatták a klubot, és eladták az épületet, mint hogy lazítsanak a tagság feltételein. Nem a fekete vagy a színes bőrű férfiak ellen volt kifogásuk, női klubtagokat nem akartak. Ugye, maguknak odahaza nincsenek ilyen klubjaik, James?   Bond nem vallotta be, hogy Nagy-Britanniában bizony akadnak ilyen intézmények.  –  Az én kedvenc londoni klubomban színtiszta demokrácia uralkodik. Bárki csatlakozhat  –  és elveszítheti a pénzét a játékasztalok mellett. Ahogy én is szoktam. Hozzá kell tennem, hogy elég gyakran. Nkosi nevetett.  – Ha Londonban jár, örömmel megmutatom magának –  fűzte hozzá Bond Jordaanre sandítva. A százados ezt a megjegyzést is szégyentelen flörtölésnek könyvelhette el, mert tudomást sem vett róla.  – Elviszem a szállodájához  –  mondta a magas rendőrtiszt, és elkomolyodott az arca. –  Azt hiszem, én kilépek az SAPS-től, parancsnok. Nézzen utána, tud-e nekem állást szerezni Angliában. Annak, hogy valaki az ODG-nek vagy az MI6-nek dolgozzon, a brit állampolgárság a feltétele, valamint legalább az egyik szülőjének brit állampolgárnak kell lennie, illetve szoros kapcsolatokat kell ápolnia Nagy-Britanniával. Ezen kívül állandó lakhellyel is rendelkeznie kell a szigetországban.  –  Most, hogy nagyszabású titkos megbízatásom véget ért  –  folytatta Nkosi, körbemutatva az irodában  – , már tudom, hogy egész jó színész vagyok. Elmegyek Londonba, és a West Enden fogok fellépni. Ott vannak a híres színházak, nem igaz?  – De igen – felelte Bond, aki már évek óta nem járt színházban önszántából.  – Biztosan sikerem lesz –  fűzte hozzá a fiatalember. –  Shakespeare a kedvencem. De Dávid Mamet sem rossz. Semmi kétség.

úgy vélte, egy olyan főnök alatt, mint Bheka Jordaan, Nkosinak nem sok alkalma nyílik arra, hogyBond csiszolja a humorérzékét.

37 A szálloda a Table Bay közelében, Fokváros divatos Green Point negyedében állt. Régebbi, hatemeletes épület volt, klasszikus fokvárosi stílusban épült, és le sem tagadhatta volna gyarmati gyökereit  –   bár erre nem is igazán törekedett. Ez egyértelműen látszott a gondosan ápolt kerten, a hol http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

103/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

épp több alkalmazott szorgoskodott; az étteremben előírt öltözékre figyelmeztető finom, ám ellentmondást nem tűrő feliratokon; a tisztelettudó, mindenütt jelenlevő személyzet makulátlan fehér  uniformisán; az öbölre néző hatalmas veranda rattan bútorain. De az is ezt jelezte, hogy feltették a kérdést: vajon Mr. Theron igényt tart-e személyi komornyikra tartózkodása ideje alatt. Bond udvariasan elhárította a lehetőséget.  A Table Mountain Hotel  –   az épületben mindent a dőlt betűs „ TM” felirat díszített a márványpadlótól a hímzett asztalkendőkig  –  pontosan az a hely volt, ahol egy jómódú durbani búr üzletember rejteget. megszállna, akár derék számítógép-kereskedő, akár marcona zsoldos, aki tízezer holttestet Miután bejelentkezett, Bond épp a lift felé indult, amikor valamin megakadt a szeme odakint. Beugrott az ajándékboltba, és merőben feleslegesen vásárolt egy borotvahabot. Ezután visszatért a recepcióhoz, hogy gyümölcslét töltsön magának egy hatalmas üvegtartályból, amit lila jacarandák, valamint vörös és fehér rózsák vettek körül. Nem volt egészen biztos benne, de úgy vélte, valaki figyeli. Amikor hirtelen sarkon fordult, hogy visszamenjen gyümölcsléért, az árnynak ugyanolyan hirtelen nyoma veszett. Ahol sok a lehetőség, ott sok az ügynök...   Bond egy másodpercet várt, de a jelenés többé nem mutatkozott. Ebben a szakmában az ember könnyen paranoiddá válik, pedig néha egy járókelő nem több egy  járókelőnél, a kíváncsi tekintet pedig sokszor csupán az érdeklődő természet jele. Ráadásul amúgy sem védhet ki minden kockázatot  –   ha valaki igazán holtan akarja látni, az előbb -utóbb úgyis eléri a célját. Bond lélekben lerázta magáról az árnyékot, és lifttel felment az első emeletre, ahol a szobákat az előcsarnokra néző, nyitott erkély felől lehetett megközelíteni. Bel épett, magára zárta az ajtót, és be is láncolta. Bőröndjét az egyik ágyra dobta, az ablakhoz lépett, és behúzta a függönyöket. Mindent, ami James Bondként azonosította, egy jókora, elektronikus zárral ellátott szénszálas borítékba tett, majd lezárta. A vállával megemelt egy fiókos szekrényt, és alácsúsztatta a borítékot. Természetesen előfordulhat, hogy a borítékot megtalálják vagy ellopják, de ha bárki az ő ujjlenyomata nélkül próbálja meg felnyitni, a zár egy kódolt üzenetet továbbít az ODG C Csoportjának, Bill Tanner pedig küld neki egy figyelmeztető SMS-t, hogy a fedőszemélyisége kompromittálódott.  Letelefonált a szobaszerviznek, egy csirkesalátás szendvicset és egy korsó barna Gilroy ’s sört rendelt. Ezután lezuhanyozott. Mire felöltötte világosszürke nadrágját és fekete pólóját, az étel már az ajtónál várta. Megfésülte nedves haját, ellenőrizte a kémlelőlyukat, majd beengedte a szobapincért.  A tálca egy kis asztalkára került, a számlát E.J. Theron néven, de a saját kézírásával írta alá  – ez az egyetlen, amin az ember sosem próbál változtatni, bármilyen alapos is az álcája. A pincér láthatóan hálás volt a borravalóért. Amikor Bond ismét az ajtóhoz lépett, hogy kiengedje a fiatalembert és visszategye a láncot, automatikusan végigpásztázta az erkélyt és az előcsarnokot odalent.  Hunyorogva lenézett, majd gyorsan becsukta az ajtót. A fenébe. Sajnálkozva pillantott a szendvicsre  –  és még nagyobb sajnálkozással a sörre  – , majd cipőt húzott, , éshogy bárlássa, nemrég és kinyitotta a bőröndjét. Waltherjemost csövére Gemtech hangtompítót rendőrkapitányságon már ellenőrizte, pár milliméterrel megint elhúztacsavart a szánt, töltvea van-e. A pisztolyt az összehajtogatott Cape Times aznapi számába rejtette és a tálcára helyezte a szendvics és a sör közé. Ezután a tálcát fél kézzel a vállára emelte, hogy eltakarja az arcát. Bár nem úgy volt öltözve, mint egy pincér, gyorsan, lehajtott fejjel haladt, így a felületes szemlélő könnyen a személyzet egyik sietős tagjának vélhette.   A folyosó végén a vészkijáraton át egy lépcsőházba jutott, itt letette a tálcát, és a pisztollyal együtt felkapta az újságot. Ezután csendben leosont a lépcsőn a földszintre.   A csapóajtó kerek üvegablakán át meglátta célpontját, aki egy fotelban foglalt helyet a félhomályban az előcsarnok egyik távoli sarkában, szinte észrevétlenül. Háttal ült Bondnak, tekintete az újságja, az előcsarnok és az első emeleti erkély között vándorolt. Úgy tűnt, nem vette észre Bond szökését. Bond felbecsülte a távolságokat és a szögeket, a helyszínt, a jelenlevő szállóv endégek, a személyzet és a biztonsági őrök számát. Megvárta, amíg egy hordár átgurít az előcsarnokon egy http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

104/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 bőröndökkel teli kocsit, egy pincér tálcán ezüst kávéskannát visz egy másik vendégnek a helyiség túlsó végébe, majd egy japán turistacsoport kiesődül a z ajtón, elterelve a célpont figyelmét. Most, gondolta Bond hűvös tárgyilagossággal.   Kilépett a lépcsőház ajtaján, és hátulról megközelítette a fotelt, amelynek támlája felett jól látszo tt a célszemély feje búbja. Megkerülte, majd mosolyogva lehuppant a sz emben álló ülőalkalmatosságra, mintha csak egy régi barátot üdvözölne. Ujját a Walther ravaszán tartotta, amit Menzies tizedes úgy állított be, hogy minimális erőkifejtésre is elsüljön.   meglepetésében, de a A szeplős, arcis.felpillantott. férfi hogy szemenem, elkerekedett tekintetétben ott pirospozsgás volt a felismerés A szeméből A látszott, ez nem véletlen. Valóban figyelte Bondot. Az a férfi volt, akit Bond aznap reggel a reptéren látott, és akit eredetileg Jordaan századosnak vélt.  –  Nahát, micsoda meglepetés!  –  mondta Bond vidáman, hogy elaltassa bármilyen felületes szemlélő gyanúját. Felemelte az összetekert újságot, így a hangtompító csöve a hatalmas mellkasra szegeződött.   Am a zavaros zöld szemekben a meglepetés helyett furcsamód nem félelem vagy kétségbeesés tükröződött, hanem derültség.   – Á, Mr... Theron, nemde? Most épp így hívnak minket? Manchesteri akcentussal beszélt. Kövérkés kezét nyitott tenyérrel előrelendítette.  Bond félrehajtotta a fejét.  –  Ezek a golyók majdnem hangsebességgel haladnak. A hangtompító miatt maga már rég halott lesz, én pedig messze járok, mire bárki is észreveszi.  – Á, de hát maga nem akar megölni engem. Az meglehetősen rosszul venné ki magát.   Bond már épp elég monológot hallgatott végig hasonló pillanatokban, miközben fegyvert fogott az ellenfelére. A szellemeskedés általában az időhúzást vagy a figyelem elterelését szolgálta, miközben a sarokba szorított ellenfél kétségbeesett ellentámadásra készült. Bond tudta, hogy az illető kezét és testbeszédét kell figyelnie, nem azt, amit mond. De a húsos ajkak következő szavait mégsem tudta elengedni a füle mellett.    –  Ugyan mit szólna M., ha kiderülne, hogy maga lepillantotta a korona egyik sztárügynökét? Ráadásul ilyen szép környezetben.

38 A férfi neve Gregory Lamb volt, ezt az írisz és ujjlenyomatolvasó alkalmazás is megerősítette: ő volt az MI6 helyi embere Fokvárosban. Az ügynök, akitől Bill Tanner óva intette. Bond szobájában ültek  –   sör és szendvics nélkül, mivel Bond őszinte meglepetésére a tálcát egy túlbuzgó szállodai alkalmazott az ebédjével együtt elvitte a lépcsőházból, mire Lambbel együtt visszatértek az első emeletre.   – Meg is ölhettem volna – mormogta Bond.  –  Nem forogtam valódi veszélyben. A maga alakulata nem osztogatja a duplanullákat mindenféle vaktában lövöldöző hülyének. Na, de barátom, ne szívja mellre! Vagyunk néhányan, akik tudjuk, hogy mivel foglalkozik valójában a maga Overseas Development Groupja.  – Honnan tudta, hogy a városban vagyok?  –  Összeraktam, hát nem igaz? Hallottam, hogy van valami mozgolódás, és felvettem a kapcsolatot pár barátommal a Hatosnál. Ez volt az egyik hátránya az MI6 vagy a Honvédelmi Hírszerzés használatának: jóval többen tudtak az ember ügyeiről, mint szerette volna.    – Miért nem biztonságos csatornán keresztül lépett velem kapcsolatba? – kérdezte ingerülten Bond. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

105/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Azt terveztem, de amikor ideértem, láttam, hogy valaki figyel. Bond erre már felkapta a fejét.  – Egy vékony, kék dzsekis férfi? Arany fülbevalóval?  – Nos, a fülbevalót nem láttam. A szemem már nem a régi. De nagyjából eltalálta a szerelését. Egy darabig itt lebzselt, aztán úgy felszívódott, mint a köd a Table Mountain felett, ha kisüt a nap. Bondnak nem volt hangulata az útleírásokhoz. A fenébe is, a férfi, aki megölte Juszuf Naszadot és aki majdnem végzett Felix tudja, hogy itt van.Abu Valószínűleg brit Leiterrel útlevéllelis, érkezett az országba Dhabiból. ő az, akiről Jordaan beszélt –  aki aznap reggel hamis Ki a fene ez a férfi?  – Le tudta fényképezni?  – A francokat. A fickó olyan gyors volt, mint a vízipoloska.  – Észrevett bármi egyebet, hogy milyen mobilt használ, milyen fegyvert visel, van- e járműve?   –   Nem. Eltűnt. Mint a vízipoloska – azzal Lamb megvonta széles vállát, ami Bond feltevése szerint épp olyan vörös és szeplős lehetett, mint az arca.    – Maga ott volt a reptéren, amikor megérkeztem. Miért fordult el? – kérdezte Bond.  –  Megláttam Jordaan századost. Valami oknál fogva nem kedvel engem. Szerintem azt hiszi, hogy én vagyok a nagy fehér vadász, aki vissza akarja foglalni az országát. Tudja, pár hónapja csúnyán elküldött melegebb éghajlatra.  –  A vezérkari főnököm azt mondta, hogy maga Eritreában van  – mondta Bond.  –  Ott is voltam. Ott, meg Szudánban, a határ túloldalán az elmúlt héten. Úgy fest, hogy rászánták magukat a háborúra, úgyhogy felmentem, hogy bebiztosítsam az álcámat a lövöldözés utánra. Ezt elintéztem, aztán a fülembe jutott, hogy egy ODG- akció van készülőben.  A tekintete elfelhősödött.   – Meglep, hogy senki sem csörgött ide miatta.  –  Azt hitték, hogy épp egy komoly akcióban vesz részt. Egy kényes ügyben  –  felelte Bond megfontoltan.  –  Á!  –   úgy tűnt, hogy Lamb ezt el is hiszi. –  No mindegy, gondoltam, jobb lesz, ha gyorsan visszajövök segíteni. Tudja, Fokváros megtévesztő hely. Rendesnek, tisztának, turistabarátnak néz ki, de van egy másik oldala is. Nem szoktam önmagamat reklámozni, barátom, de magának egy ilyen ember kell, mint én, aki befurakszik a felszín alá, és megmondja, mi folyik itt igazából. Nekem itt kapcsolataim vannak. Ismer még egy olyan ügynököt a Hatostól, aki helyi önkormányzati támogatásból finanszírozza a fedőszemélyisé get? Csinos hasznot hajtottam ám tavaly a koronának.  – És mind egyenesen a kincstárba ment, igaz? Lamb a vállát vonogatta.  –  Szerepet kell játszanom, nem igaz? A világ szemében én egy sikeres üzletember vagyok. Ha az ember nem teljes átéléssel játssza a szerepét, homok kerül a gépezetbe, és egyszer csak arra eszmél, hogy a helyén ott egy óriási gyöngyszem, és azt kiabálja: „Kém vagyok!”... Mondja csak, nem bánja, hogy benézek a minibárjába? Bond neki.  –  Csakintett tessék. Lamb kivett magának egy kis üveg Bombay Sapphire gint, azután még egyet. Egy pohárba töltötte őket.   – Jég nincs? Kár. No mindegy. Egy kis tonikot löttyintett rá.  – És tulajdonképpen mi is az álcája?  –  Leginkább teherhajó-szállítmányozással foglalkozom. Zseniális ötlet, ha szabad ezt mondanom. így alkalmam van bratyizni a rosszfiúkkal a kikötőben. De foglalkozom arany és alumíniumbányák feltárásával, meg út és közműépítéssel is.   – És emellett még marad ideje a kémkedésre is? Ez talált, barátom!  –  Lamb valami oknál fogva belefogott az élettörténetébe. Brit állampolgár volt, ahogy az anyja is, az apja pedig dél-afrikai. A szüleivel költözött ide, és jobban tetszett neki az élet itt, mint Manchesterben. Miután kiképezték Fort Moncktonban, kérte, hogy helyezzék vissza. A Z állomáson kívül másnak soha http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

106/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

nem dolgozott – és nem is akart. Az ideje nagy részét Western Cape tartományban töltötte, de gyakran utazott szerte Afrikában a nem hivatalos fedőszemélyiségével kapcsolatos ügyekben.   Amikor észrevette, hogy Bond nem figyel oda, meghúzta az italt, és így szólt:  – Szóval pontosan min is dolgozik? Ezzel a bizonyos Severan Hydttal kapcsolatos ügyön? Na, ez a név egy bűvésznek is becsületére válna. És a Húszas Incidens. Imádom. Úgy hangzik, mintha a 55 egyik ügye lenne, tudja, akik az ufókat figyelik Anglia felett a Honvédelmi Hírszerzéstől.   Bond növekvő elkeseredéssel szólt közbe.  a Honvédelmi Hírszerzésnek. Az 55-ös részleg a brit légteret megsértő rakétákat és  –  Dolgoztam repülőgépeket figyelte, nem az ufókat.    – Á, persze, biztos vagyok benne... Nyilván ezt adták be a nyilvánosságnak, nem igaz? Bond közel állt hozzá, hogy kihajítsa Lambet. Mégis, lehetséges, hogy érdemes kifaggatni arról, amit tud.  – Tehát hallott a Húszas Incidensről. Mit gondol, milyen kapcsolata lehet Dél -Afrikával?  –  Megkaptam a tájékoztatókat  –  ismerte el Lamb  – , de nem sokat törődtem vele, mivel az elfogott üzenetben helyszínről nem esett szó, csak arról, hogy brit területen lesz a támadás.   Bond emlékeztette a pontos megfogalmazásra: a helyszínről nem esett szó, csupán arra történt utalás, hogy brit érdekeltségeket „negatívan érint”.  – Akkor bárhol lehet. Erre nem is gondoltam. Vagy nem olvastad el elég alaposan.  – És a szélvihar most itt csapott le nálam. Fura dolog a sors, nem igaz? A Lamb személyazonosságát igazoló alkalmazás a mobilon a férfi biztonsági hozzáférési szintjét is megmutatta, és ez magasabb volt, mint Bond hitte volna. Emiatt úgy határozott, hogy beszélhet neki a Gyehenna-tervről, Hydtról és Dunne-ról. Ismét feltette neki a kérdést:  –  Tehát van bármi ötlete arra nézve, hogy milyen helyi vonatkozásai lehetnek a dolognak? Sok ezer ember élete forog kockán, brit érdekeltségeket fenyeget, és a tervet Severan Hydt irodájában ötlötték ki. Lamb tekintetét a poharán nyugtatta, és elgondolkodva megszólalt.  –  Az a helyzet, hogy nem tudom, milyen támadást lehetne itt végrehajtani, amire illenek ezek a paraméterek. Rengeteg brit él itt, sok a turista, sok cégnek vannak londoni kapcsolatai. De egy csapásra ennyi emberrel végezni? Úgy hangzik, mintha valami felkelésről lenne szó. És Dél-Afrikában ez szerintem valószínűtlen. Mi tagadás, nekünk is megvan a magunk baja, a menedékjogot kérők  Zimbabwéből, a szakszervezeti mozgolódások, a korrupció, az AIDS... De még mindig ez a legstabilabb ország az egész kontinensen. A férfi ez egyszer használható információt nyújtott Bondnak, bármilyen apró morzsát is. Ez megerősítette a feltevését, miszerint annak ellenére, hogy a gombot esetleg Dél -Afrikában nyomják majd meg, a pénteki halálesetek máshol fognak bekövetkezni. Lamb már majdnem végzett a ginnel.  –  Maga nem iszik?  –  kérdezte. Miután Bond nem felelt, még hozzátette:  –  Hiányoznak a régi szép idők, nem igaz, barátom? 

nem milyen régi szép időkre gondolhat de úgy vélte, is barátomnak  legyen szó, nemBond valószí  nű, tudta, hogy neki hiányoznának. És arra is rájött, Lamb, hogy egyáltalán nem bármiről kedveli, ha szólítják.  – Azt mondta, hogy nem jött ki Bheka Jordaannel. Lamb morgott egyet.  – Mit tud róla?  –  Átkozottul érti a dolgát, azt meg kell hagyni. Ő  volt az a rendőrtiszt, aki a nyomozást vezette az NIA, a dél-afrikai Nemzeti Hírszerző Szolgálat ellen politikusok törvénytelen megfigyelése ügyében. Ilyen a mi országunkban sosem történhetne meg, nem igaz?  – kacagott fel sötéten Lamb. Bond felidézte magában, hogy Bill Tanner inkább az SAPS-szel vette fel a kapcsolatot, mint a nemzeti hírszerzéssel.  –   Azért megAzzal őt, mert azt nem remélték, hogy elszúrja. Jordaan nem abból a fából faragták. Debízták nem ám. ő soha békülne ki –  folytattaDeLamb, és aszázadost szeme különösen csillogott.  –   Elkezdte felgöngyölíteni az ügyet, erre odafent mindenki megijedt. A főnöke a rendőrségnél utasította, hogy tüntesse el az NIA-ügynökök elleni bizonyítékot. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

107/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Erre ő letartóztatta a fickót?   –   De még a főnökét is! –  hahotázott Lamb, és felhajtotta az ital maradékát.  –  Komoly kitüntetést érdemelt ki. Az Aranykereszt a bátorságért?  – A nyomozás során bántalmazták? – kérdezte Bond.  – Bántalmazták? Bond megemlítette a nő kezén látható sebet.    –  megy Bizonyos értelemben. Az előléptetése volt előléptetni, okokból. Tudja,a hogy ez. Na most, az SAPS pár embere,után. akiketMuszáj így rangban megelőzött,politikai nem vette túl jó néven dolgot. Megfenyegették, hogy a nőknek nem lenne szabad elhappolniuk a férfiak állását, meg ilyesmi. Valaki egy Molotov –   koktélt dobott a járőrkocsija alá. Ő épp bement az épületbe, de a kocsi hátsó ülésén egy részeg őrizetes ült, aki elaludt. A támadók nem látták. Jordaan kirohant, és kimentette a fickót, de közben megégett. Az elkövetőket sosem találták meg, maszkot viseltek. De mindenki tudja, hogy azok voltak, akikkel akkoriban együtt dolgozott. Vagy talán még ma is együtt dolgozik.  –  Uramisten...  –  Bond úgy vélte, most már érti, hogy miért viselkedik vele így Jordaan. Talán úgy gondolja, hogy a kihívó pillantás a reptéren azt jelenti, hogy ő sem veszi komolyan a rendőrnőket.   Elmondta Lambnek, hogy a következő lépés a Hydttal való találkozás lesz az este.  –  Ó, a Lodge Club. Semmi különös. Valaha exkluzív hely volt, de manapság már bárkit beengednek... Hé, láttam ám, hogy nézett rám! Nem úgy értettem, ahogy maga gondolja. Egyszerűen csak nem tartom sokra a köznépet. Én többet üzletelek feketékkel meg színesekkel, mint fehérekkel... Már megint úgy nézett!  –  „Színesekkel”? – kérdezte Bond savanyúan.  – Csak annyit jelent, hogy az illető vegyes házasságból született: ez itt teljesen elfogadott kifejezés. Senki sem sértődik meg rajta.  Bond tapasztalata szerint általában nem azok sértődtek meg, akik az efféle kifejezéseket használják. De nem szándékozott politikai vitába bonyolódni Gregory Lambbel. A Breitlingre pillantott.  –  Köszönöm a meglátásait  –  mondta mérsékelt lelkesedéssel.  –  Még dolgoznom kell a találkozó előtt Hydttal. Jordaan további anyagokat küldött neki a búrokról, a dél-afrikai kultúráról és a forró zónákról, ahol Gene Theron tevékenykedhetett. Lamb felállt, de nem mozdult.  – Nos, bármikor szívesen segítek. Állok szolgálatára. De komolyan, ha bármire szüksége van, csak szóljon. Kínosan őszintének látszott.   – Köszönöm. Bond abszurd módon úgy érezte, hogy illene húsz randet nyomni a kezébe. Távozása előtt Lamb még visszatért a minibárhoz, és két kis üveg vodkát vett ki belőle.    – Ugye, nem bánja? M.-nek hatalmas a büdzséje, ezt mindenki tudja. Bond kikísérte. Csakhogy megszabadultam tőle, gondolta magában, miután az ajtó becsukódott. A fickóval összehasonlítva Percy Osborne-Smith elbűvölőnek hatott.

39

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

108/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond a szállodai lakosztály hatalmas íróasztala mellett ült. Bekapcsolta a számítógépét, az írisz és ujjlenyomat-ellenőrzést követően belépett a rendszerbe, és átnéz te a Bheka Jordaan által feltöltött információkat. Épp a kellős közepén tartott, amikor egy titkosított e -mail érkezett.

 James! Szigorúan bizalmas. Megerősítést nyert, hogy az Acéllövedék a KGB/SZVR kiterjedt „aktív intézkedéssorozata” volt   fedett MI6 és CIA-ügynökök és beépített emberek kiiktatására, hogy az orosz beszivárgás léptéke ne derüljön ki, hogy támogassák az enyhülést a Szovjetunió összeomlásának idején és hogy javítsák a kapcsolatokat a nyugattal.  Az utolsó likvidálások az Acéllövedék keretében a 80-as évek végén, a 90-es évek elején történtek.   Eddig csak egy esetet találtam: az áldozat egy szerződéses ügynök volt, aki az MI6 -nek dolgozott. Komoly fedésben. Több részlet nem ismert, azon túl, hogy a likvidáló ügynök balesetnek álcázta a gyilkosságot. A gyilkosságok helyszínén néha valódi acéllövedékeket hagytak figyelmeztetésül a többi ügynök számára, hogy hallgassanak. Folytatom a nyomozást.  Akiben Philly szigorúan megbízhatsz:

Bond hátradőlt a széken, és a plafonra meredt. Ezzel vajon mit lehet kezdeni?  –  tette fel a kérdést magának. Újból elolvasta az üzenetet, majd rövid válaszában köszönetét mondott Phillynek. Megint hátradőlt, és a szoba túlsó végében álló tükörben meglátta saját tekintetét: kemény volt, akár egy ragadozóé. Elgondolkodott. Tehát a KGB likvidáló ügynöke a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején ölte meg az M16 szerződéses ügynökét.  James Bond apja ebben az időszakban halt meg.   Decemberben történt, nem sokkal James tizenegyedik születésnapja után. Andrew és Monique Bond a fiút Charmian nénikéjénél hagyták a kenti Pett Bottomban, és azt ígérték, hogy jóval a karácsonyi ünnepek előtt visszatérnek. Svájcba repültek, aztán kocsival utaztak a Mont Blanc -hoz ötnapos síelésre és hegymászásra. De a szülei nem tartották be az í géretüket. Két nappal később mindketten halottak voltak, lezuhantak Chamonix közelében, az Aiguilles Rouges egyik megdöbbentően szép sziklafaláról.   Csodaszép sziklák, igen, lenyűgözőek... De nem különösebben veszélyesek ott, ahol ők másztak. Felnőttkorában Bond utánanézett a baleset körülményeinek. Megtudta, hogy a hegyoldal, ahonnan lezuhantak, nem igényelte a haladó hegymászótechnikák ismeretét; ami azt illeti, soha senki nem sérült meg vagy vesztette az életét itt. A hegyek persze és Bond le, fenntartás elfogadta a történetet, amit nagynénje a csendőrtől hallott:hírhedten a szülei csalfák, azért zuhantak mert a nélkül biztosítókötelük  pontosan ugyanakkor szakadt el, amikor egy nagy szikladarab meglazult. Mademoiselle, je suis désolé de vous dire... Gyerekként Bond szeretett a szüleivel idegen országokba utazni, ahová Andrew Bondot a cége küldte. Élvezte, hogy szállodai lakosztályokban lakhat. Élvezte a helyi ízeket, amelyek semmiben sem hasonlítottak az angliai és skóciai vendéglőkben felszolgált ételekre . Rabul ejtették az egzotikus kultúrák – a zene, az öltözködés, a nyelv. Az apja társaságát is élvezte. Az édesanyja bébiszitterekre vagy barátokra bízta a fiút, ha szabadúszó fotóriporterként újabb megbízást kapott, de az apja időnként magával vitte étter mekben vagy szállodai előcsarnokokban tartott üzleti találkozóira. A fiú ilyenkor a közelben üldögélt egy Tolkien-könyvvel vagy egy amerikai detektívregénnyel a kezében, míg az apja Sam, Micah vagy Juan névre hallgató, komor férfiakkal beszélgetett.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

109/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

James boldog volt, hogy vele lehet  –  ugyan melyik fiú nem örül annak, ha az apja magával viszi? De mindig is kíváncsi volt, vajon Andrew bizonyos alkalmak során miért ragaszkodik a jelenlétéhez, és miért mond szigorú nemet máskor. Bond nem tulajdonított különöse  bb jelentőséget a dolognak – egészen a Fort Moncktonban zajló kiképzéséig. Itt történt, hogy egy titkos műveletekről szóló előadás során az egyik oktató mondott valamit, amire felfigyelt. A kövérkés, szemüveges férfi az MI6 szakmai kiképző szekciójából a következőket közölte csoporttal:  –  A alegtöbb fedett szituációban a házasság és a gyermekvállalás nem javallott az ügynök vagy a beépített személy számára. Ha mégis van családja, legjobb, ha távol tartja az ügynöki munkájától. De mégis adódhat egy helyzet, amikor előnyös, ha az illetőnek „ szokványos” az élete. Az ilyen ügynökök a legmélyebb fedésben működnek, és kulcsfontosságú megbízatásokat hajtanak végre, ahol alapvető információkat kell megszerezniük. Ezekben az esetekben a családi élet fontos, mert eloszlatja az ellenfél gyanúját. Az ilyen ügynökök hivatalos fedőfoglalkozása általában valamely ellenséges ügynökök érdeklődésére számot tartó vállalatnál vagy szervezetnél van: közműszolgáltatóknál, informatikai, fegyverkezési, űrkutatási cégeknél vagy kormányszerveknél. Pár évente újabb állomáshelyre helyezik át őket, ahová a családjukat is magukkal viszik.   James Bond apja egy nagy brit fegyvergyártó cégnek dolgozott. Időről időre áthelyezték a világ egyik nagyvárosából a másikba. Felesége és fia vele tartott. Az oktató így folytatta:  –  És bizonyos helyzetekben, a legkritikusabb megbízatások során, legyen az titkos átadás vagy személyes találkozó, hasznos, ha az ügynök a gyermekét is magával viszi. Semmi sem tanúskodik  jobban az illető ártatlanságáról, mint egy kiskorú kísérő. Ennek láttán az ellenség szinte mindig elhiszi, hogy az álca valódi, hiszen nincs olyan szülő, aki veszélybe sodorná a saját gyerekét.   Az oktató végignézett a teremben ülő arcokon, amelyek különbözőképp reagáltak a szenvtelen üzenetre.  – A gonosz elleni harc néha szükségessé teszi az általánosan elfogadott értékek felfüggesztését. Bond agyán ekkor futott át: vajon az apja kém volt? Lehetetlen. Abszurdum. Ennek ellenére, miután végzett Fort Moncktonban, utánanézett az apja múltjának, de nem találta semmiféle bizonyítékát annak, hogy kettős életet élt volna. Az egyetlen bizonyíték a kifizetések  sorozata volt, amelyet a nagynéni kapott a szülők életbiztosításán felül, s ahol az összeg kedvezményezettjeként ő és James voltak megjelölve. Jame s tizennyolc éves koráig évente érkezett efféle összeg egy cégtől, amelynek bizonyosan volt valami köze Andrew munkáltatójához, bár Bond nem tudta kinyomozni, hogy hol a cég székhelye és hogy pontosan milyen természetű kifizetésekről van szó. Végül meggyőzte magát arról, hogy az egész ötlet őrültség, és cl is felejtette.  Egészen addig, amíg el nem olvasta az Acéllövedékről szóló orosz tájékoztatót.   Mivel a szülei halálának egy mozzanatával senki sem foglalkozott. A balesetről szóló jelentésben a csendőrök m egemlítették, hogy az apja holtteste közelében egy 7,62Az milliméteres ifjú Jamesacéleztpuskalövedéket is megkapta találtak. szülei személyes tárgyaival együtt, és mivel Andrew egy fegyvergyártó cég egyik vezetője volt, azt feltételezték, hogy a lövedék a vállalat termékeinek egyik mintadarabja volt az ügyfelek részére. Két nappal korábban, hétfőn, miután elolvasta az orosz jelentést, Bond belépett apja egykori cégének internetes archívumába. Megtudta, hogy a cég sosem gyártott lőszert. És olyan fegyve reket sem árult, amelyek 7,62 milliméteres lövedékkel működnek.   Ez volt az a bizonyos lövedék, amelyet Bond londoni lakásának kandallópárkányán tartott. Talán egy vadász veszítette el? Vagy szándékosan hagyták a helyszínen, figyelmeztetés gyanánt? A KGB utalása az Acéllövedék-műveletre megerősítette abban, hogy ki kell derítenie, titkosügynök volt-e az apja, vagy sem. Meg kellett tudnia. Nem volt szükséges felkészülnie magában az eshetőségre, ét. De a legtöbben hogy azmiatt, apja talán hazudott neki.nemtörődömségből Minden szülő becsapja kényelmi szempontok lustaságból vagy teszika– gyermek  ha az apja hazudott neki, akkor viszont azért tette, mert a hivatali titkokról szóló törvény kötelezte rá.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

110/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

És nem is azért akarta megtudni az igazat, hogy azután újra átélhesse a gyermekkori traumát, és elvégezze a gyászmunkát, ahogy egy televíziós pszichológus valószínűleg javasolná. Micsoda marhaság.  Nem,ő sokkal egyszerűbb indok miatt akarta kideríteni az igazságot, és ez személyre szabott indok  volt, akár egy jól szabott öltöny a Savile Row-ról: az ember, aki végzett a szüleivel, talán még most is szabadon jár-kel a világban, élvezi a napsütést, leül egy ízletes ebéd mellé, vagy talán épp újabb életekre tör. Márpedig ha ez így van, Bondnak nem volt kétsége: cl fogja érni, hogy a szülei gyilkosa

ugyanarra a sorsra jusson,eszközt mint egykor eljárni: minden szükséges bevetve.ők. Hatékonyan és hivatali hatáskörének megfelelően fog

40 Szerda délután valamivel öt óra előtt Bond mobilja sürgős üzenet érkezését jelezte. Bond kirohant a fürdőszobából, ahol épp végzett a zuhanyozással, és elolva sta a titkosított e-mailt. A GCHQ-tól érkezett, és az állt benne, hogy Bond kísérlete Severan Hydt lehallgatására többé-kevésbé sikerrel járt. Bár Bheka Jordaan százados nem tudott róla, az afrikai tömegsírok digitális fényképeit tartalmazó külső adathordozó egy apró mikrofont és egy adóberendezést is rejtett. Bár az audiofelbontása és az elem élettartama korlátozott volt, a hatósugara ellenben nagy. A jelet egy műhold vette, felerősí tette és visszasugározta a Menwith Hillen, a festői Yorkshire-ban álló óriás antennák egyikének. A berendezés egy Hydt és Dunne közötti párbeszéd foszlányait továbbította, ami nem sokkal azután zajlott, hogy a két férfi elhagyta a fiktív EJT Services irodáját Fokváros belvárosában. A szöveg végül sorra került a kódfejtőknél, elolvasta egy elemző, aki sürgős jelzéssel látta el, és továbbította Bondnak üzenetet. Bond az most átfutotta a CX-et  –  a nyers hírszerzési adatokat  – , valamint az elemzett tartalmat. Úgy tűnt, Dunne Hydt egyik munkása, Stephan Diamini és családja meggyilkolására készül, mert a férfi megláthatott valamit a Green Way egyik zárt részlegében, esetlegesen a Gyehennára vonatkozó információkat. Bond célja egyértelmű volt: bármi áron, de megmen teni a férfi életét. Szándék – és válaszlépés. A férfi Fokváros mellett lakott. A gyilkosságot bandatámadásnak tervezték álcázni, gránátokkal és gyújtóbombákkal akarták végrehajtani. A támadást vacsoraidőre időzítették.   De ezen a ponton az elem lemerült és az adás véget ért. Vacsoraidőben. Talán bármelyik pillanatban.  Bondnak Dubaiban nem sikerült megmentenie a nő életét. Ezt a családot most nem hagyhatja a sorsára. Ki kell derítenie, mi az, amit Diamini megtudott. De Bheka Jordaant nem hívhatta fel azzal, amiről illegális megfigyelés útján szerzett tudomást. Felemelte a telefont, és a recepciót tárcsázta.  – Igen, uram?  –  Volna egy kérdésem  –  mondta Bond.  –  Ma akadt egy kis gond a kocsimmal, és egy helyi férfi segített nekem. Nem volt nálam elég készpénz, és szerettem volna valamivel meghálálni a segítségét. Hogyan tudnám kideríteni a lakcímét? A nevét tudom, és a hely nevét, ahol lakik, de semmi többet.  – Mi a hely neve?  – Primrose Gardens. A vonal másik végén csend támadt. Majd a recepciós így felelt:  – Az egy bódéváros. Azaz egy külvárosi nyomornegyed, idézte fel Bond a tájékoztatót, amit Bheka Jordaantől kapott. A viskóknak ritkán volt rendes postacímük.  –  És ha odamennék, és kérdezősködnék, hogy ismeri -e valaki? http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

111/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Újabb csend.  – Nos, uram, az nem volna biztonságos.  –  Ettől nem tartok.   – És nem is túl praktikus megoldás.  – Miért?  – Mert Primrose Gardensben úgy ötvenezren laknak.

17 óra 30 perckor leszállt az őszi alkony, és Niall Dunne az ablakból nézte, ahogy Severan Hydt kilép a Green Way irodájából, és ahogy a magas, tulajdonképpen elegáns alak a limuzinja felé halad. Hydtnak nem volt lúdtalpa, az ő tartása nem volt görnyedt, az ő karja nem kalimpált járás közben. („Nézd már a szerencsétlent! Ez a Niall tisztára olyan, mint egy hülye zsiráf!”) Hydt hazafelé tartott, ahol átöltözik majd, és elviszi Jessicát egy jótékonysági estre a Lodge Clubba. Dunne a Green Way előcsarnokában állt és kibámult az ablakon. Tekintete követte Hydtot, amíg az a Green Way egyik biztonsági őrének kíséretében el nem tűnt az utcán.   Nézte, ahogy távozik, hazafelé tart, a társához, és Dunne-ba belenyilallt a fájdalom. Ne légya pokol, már ilyen szidta fogaskerék önmagát. is Koncentrálj a munkádra. Pénteken elszabadul és a teátkozottul hibád lesz,nevetséges, ha csak egyetlen rosszul működik.   Koncentrálj. És így is tett. Dunne elhagyta a Green Way irodáját, a kocsijához ment, majd Primrose Gardens irányában elhagyta Fokvárost. A cég egyik biztonsági emberével volt találkozója, aki segít a terv végrehajtásában, amelyet most gondolatban újra átfutott: az időzítés, a megközelítés, a kézigránátok  száma, a gyújtóbomba, a menekülés. Precízen és türelmesen gondolta át a tervet. Ahogy mindig mindent. Ez itt Niall. Ő egy zseni. Ő az én tervezőmérnököm...  De más gondolatok tolakodtak előtérbe, és görnyedt válla még jobban meggörnyedt, amikor   társa. Mindenki elképzelte főnökét a ma esti jótékonysági gálaesten. A fájdalom ismét belenyilallt. Dunne aazt feltételezte, hogy mások furcsállják, hogy miért magányos, miért nincs úgy vélte, a magyarázat nem más, mint hogy nincsenek érzései. Hogy ő egy gép. Nem voltak tisztában azzal, hogy a klasszikus mechanika elvei szerint léteznek egyszerű gépek –  mint a csavarok, az emelőkarok és a csigák –  és összetett gépek, mint a motorok, amelyek az energiát mozgássá alakítják át. Nos, gondolta végig logikusan, a bevitt kalóriamennyiség energiává alakul át, ez mozgatja az emberi testet. Tehát igen, ő valóban egy gép. De mindenki más is az, a föld minden teremtménye. Ez nem zárja ki a képességét a szeretetre. Nem, a magányának a magyarázata egyszerűen az volt, hogy vágyainak tárgya nem viszonozta az érzelmeit. Milyen kínosan hétköznapi, milyen banális dolog. És persze rohadtul igazságtalan is. Istenem, mennyire igazságtalan! Egyetlen mérnök sem tervezne olyan gépet, amelynek két, a harmonikus mozgáshoz szükséges alkatrésze nem működik  tökéletesen, hiszen szükségük van egymásra, és kölcsönös szükségletet elégítenek ki. Pedig ő pontosan ilyen helyzetben találta magát: ő és főnöke két össze nem illő alkatrész voltak.   Ráadásul, gondolta keserűen, a vonzás szabályai jóval több kockázatot rejtenek, mint a mechanika törvényei. Az emberi kapcsolatok zűrzavarosak, veszélyesek és energiát pocsékolnak, és míg egy motor több százezer órán át képes zavartalan működésre, az emberi lé nyek közötti szerelem gyakran akadozik és leáll nem sokkal azután, hogy működésbe lépett.   És cserbenhagyja a másikat, méghozzá sokkal gyakrabban, mint egy gép. Marhaság, szidta magát azzal az érzelemmel, ami Niall Dunne esetében dühnek minősült. Felejtsd el ezt az egészet. Ma este dolgod van. Újra végiggondolta a tervet, aztán még egyszer. A gyérülő forgalomban gyorsan haladt kelet felé, a külváros irányába a kaviccsal felszórt, nedves utakon. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

112/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Egy bevásárlóközpont parkolójában megállt, és leállította a moto rt. Egy pillanattal később egy ütött-kopott furgon állt meg mögötte. Dunne kiszállt a kocsijából, átszállt a másik járműbe, és  biccentett a tagbaszakadt, terepszínű katonai öltözéket viselő biztonsági őrnek. Szó nélkül elindultak, és tíz perccel később már  Primrose Gardens névtelen utcáin haladtak. Dunne a furgon hátuljába húzódott, ahol nem volt ablak. Magassága és hajszíne miatt itt igencsak feltűnő lett volna. De ami lényegesebb, fehér volt, ami több mint szembetűnő egy dél -afrikai bódévárosban sötétedés után. Lehetséges, hogy a Diamini lányát megfenyegető drogkereskedő fehér vagy fehérekkel dolgozik, de

Dunne úgy vélte, jobbablakain. lesz elrejtőzni –  legalább addig, amíg behajítják a kézigránátokat és a gyújtóbombákat a viskó Továbbhaladtak a végtelen ösvényeken, amelyek a bódévárosban út gyanánt szolgáltak, szaladgáló gyerekek falkái, sovány kutyák, küszöbökön ülő férfiak mellett.    –  Itt nincs GPS  –   szólalt meg a hatalmas férfi. Ezek voltak az első szavai. Nem mosolygott, és Dunne nem tudta, vajon tréfának szánta-e. A férfi aznap délután két órát töltött Diamini viskójának felkutatásával. – Ott van. Leparkoltak az út túloldalán. Apró, földszintes építmény volt, hasonlóan a többi viskóhoz Primrose Gardensben, a falakat szedett-vedett farostlemezekből és rozsdás fémlemezekből tákolták össze, de élénkpiros, kék és sárga színekre festették őket, mintha csak dacolni akarnának a nyomorral. Az udvarban egy ruhaszárító kötél volt kifeszítve, a száradó ruhák alapján úgy tűnt, hogy a családtagok  életkora öt-hat évestől a felnőttig terjed.  Ezen a helyszínen hatékonyan lehetett gyilkolni. A viskóval szemközt egy üres telek húzódott, így nem sok szemtanúval kellett számolni. Nem mintha lett volna bármi jelentősége –  a kocsiról hiányzott a rendszámtábla, és Western Cape tartományban annyi ehhez hasonló fehér furgon volt, mint sirály a Green Way telepén. Tíz percen át némán ültek, és ez elég hosszú idő volt ahhoz, hogy hamarosan felfigyeljenek rájuk. Ekkor a biztonsági őr megszólalt.    – Ott van. Stephan Diamini közeledett a poros úton. Magas, sovány, őszülő hajú férfi volt, kifakult dzsekit, narancssárga pólót és barna farmert viselt. Az egyik fia haladt mellette. A fiú, aki úgy tizenegy éves lehetett, egy sáros focilabdát vitt a kezében. A nemzeti rögbi válogatott mezét v iselte, a hűvös őszi idő ellenére nem volt rajta dzseki. Diamini és a fiú pár percre megálltak a viskó előtt, és passzolgatták a labdát. Ezután bementek. Dunne bólintott a biztonsági őrnek. Mindketten símaszkot öltöttek. Dunne szemügyre vette a viskót. Nagyobb volt a környékbeli bódéknál, de a robbanóanyag és a gyújtófolyadék elegendő lesz. A függönyöket behúzták, az olcsó szövet mögött világított a lámpafény. Dunne-nak valami oknál fogva ismét a főnöke jutott eszébe, és a ma esti esemény. Elhessegette a gondolatot. Még öt percet várt, ennyi idő alatt Diamini biztosan kiment a mosdóba –  már ha volt ilyen a viskóban – , és a család már leült a vacsoraasztalhoz.  –  Gyerünk! –   mondta Dunne. A biztonsági őr bólintott. Kiszálltak a furgonból. Mindkettejük egy egy Heten gránátot tartottgondolta a kezében, apróra vágott rézdróttal megtöltve. Az utca szinte teljesen kihalt volt. vannak, Dunne.  –  Most!  –   suttogta. Kirántották a biztosítószeget a gránátokból, és behajították őket a két ablakon. Az ezt követő öt másodper cnyi csendben Dunne felkapta a gyújtóbombát  –  egy benzineskannát, amire egy kis detonátort szereltek és készenlétbe helyezte. Amikor a fülsüketítő robbanások megrengették a talajt, és a maradék üveg is kirobbant, a gyújtóbombát is behajította az ablakon, majd a két férfi  beugrott a furgonba. A biztonsági őr beindította a motort, és elhajtottak.   Pontosan öt másodperccel később lángnyelvek csaptak ki az ablakokon, a tűzhely kéményéből   pedig egy tűzoszlop lövellt fel hat méter magasba, és erről Dunne-nak a Belfastban látott tűzijáték   jutott eszébe, amit annyira élvezett gyerekkorában.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

113/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

41  – Hayi! Hayi! A nő jajongása betöltötte az éjszakát, arca könnyben ázott, miközben lángokban álló otthonát bámulta. Öt gyermekével együtt az izzó pokol mögött állt. A hátsó a jtó nyitva volt, és szívet tépő látványt nyújtott, ahogy a pusztító lángok felemésztették a család minden tulajdonát. Az asszony megpróbálta kiszabadítani magát, hogy berohanjon és kimentse, amit tud, de a férje, Stephan Diamini lefogta. A nyelvet, amelyen beszélt hozzá, James Bond xhosának vélte. Hatalmas tömeg verődött össze, és egy rögtönzött tűzoltóbrigád is összegyűlt, vízzel teli vödröket adtak kézről kézre, de hasztalan próbálták eloltani a tomboló lángokat.    –  Mennünk kell  –  mondta Bond a mellette álló magas férfinak, aki az SAPS jelzés nélküli furgonjának közelében állt.  – Semmi kétség – felelte Kwalene Nkosi. Bond ezt úgy értette, hogy ki kell menekíteniük a családot a bódévárosból, mielőtt Dunne rájön, hogy életben vannak. Nkosi viszont más miatt aggódott. A törzszászlós a növekvő tömeget fürkészte, akik a fehér férfira meredtek, és a tekintetük nem volt túlzottan barátságos.  –  Vegye elő a jelvényét – fordult hozzá Bond. Nkosi szeme elkerekedett.  – Nem, nem, parancsnok, ez nem túl bölcs gondolat. Induljunk. Most azonnal! Stephan Diaminit és családját beterelték a furgonba. Bond is beszállt, Nkosi pedig a volán mögé ült, beindította a motort, és elhajtott velük az éjszakába. Feldühödött, összezavarodott tömeget és tomboló lángokat hagytak maguk mögött. De senki sem sérült meg. Versenyt futottak az idővel, hogy megmentsék a családot.   Miután Bond tudomására jutott, hogy Diamini Dunne célpontja, és hogy a férfi gyakorlatilag névtelenül egy hatalmas bódévárosban, megmozgatott, A GCHQ ésélaz MI6 sem a nevére regisztráltminden mobilt,követ sem személyes adatothogy nemvalamiképp talált róla a megtalálja. dél-afrikai népszámlálási vagy szak –  szervezeti archívumokban. Bond vett egy nagy levegőt, és felhívta Kwalene Nkosit.  – Elmondok valamit, törzszászlós, és azt remélem, bízhatok abban, hogy megtartja magának. Hogy nem mondja el senkinek. Némi szünet utána a fiatalember óvatosan így felelt:  – Hallgatom. Bond vázolta a problémát, és a tényt is, hogy a megfigyelés illegálisan történt.  – Rossz a vonal, parancsnok. Ezt az utolsó pár szót nem hallottam. Bond felnevetett. De kifelsóhajtott. kell derítenünk, hol lakik ez a Stephan Diamini. Most azonnal.  –  Nkosi  – Ez nehéz lesz. A Primrose Gardens hatalmas. De van egy ötletem. Úgy tűnt, a minibuszos taxitársaságok jóval többet tudnak a bódévárosokról és a lokasie- kről, mint a helyi önkormányzatok. A törzszászlós őket kezdte hívogatni. Találkozott Bonddal, majd gyorsan a Primrose Gardensbe hajtottak, és közben Nkosi mobilon folytatta a kutatást a család viskója után. Hat óra előtt nem sokkal a kerület utcáit járták kocsival, amikor az egyik taxisofőr jelentette, hogy tudja, hol lakik Diamini. Odairányította Bondot és Nkosit. Ahogy közeledtek, a ház előtt megláttak egy másik furgont, és egy fehér arc pillantott ki belőle.   – Dunne! – mondta Nkosi. Elkanyarodtak és a viskó mögött parkoltak le. A hátsó ajtón át hatoltak be, és a család pánikba esett, de Nkosi elmagyarázta nekik a saját nyelvükön, hogy azért jöttek, hogy megmentsék őket.   Azonnal el kell hagyniuk a házat. Stephan Diamini még nem volt odahaza, de bármelyik percben megérkezhetett.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

114/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Hamarosan a kisfiával együtt belépett, és Bondnak  –  aki tudta, hogy a támadás pillanatokon belül bekövetkezhet  –   nem volt más választása, mint pisztolyt rántani és kitessékelni őket a hátsó ajtón át.   Nkosi épp elmagyarázta, hogy mi Bond célja és hogy milyen veszély fenyegeti őket, amikor a gránátok felrobbantak, majd utána a gyújtóbomba is. Most az N1-esen haladtak nyugat felé. Diamini megragadta Bond kezét, és megrázta. Ezután előrehajolt, és megölelte. A szeme könnyes volt. A felesége a furgon hátuljában magához ölelte a gyerekeket, és gyanakodva méregette Bondot, aki elmondta nekik, hogy ki áll a támadás mögött. Hydt?  –  kérdezte Diamini bánik hitetlenkedve, miután végighallgatta a  történetet.  –  De az hogy  –  Mr. lehet? Ő legjobb főnök. Mindenkivel jól. Nagyon jól. Én ezt nem értek. Bond elmagyarázta neki. Úgy tűnt, hogy Diamini megtudott valamit Hydt és Dunne illegális üzelmeiről.  Diamini szeme megvillant.  –  Én tudom, mi az, amiről be szél –   bólogatott sűrűn.  Elmondta Bondnak, hogy karbantartóként dolgozik a várostól északra fekvő Green Way-üzemben. Aznap reggel nyitva találta a cég kutatás-fejlesztési részlegének ajtaját, mert egy szállítmányt vártak. Két alkalmazott volt odabent, a terem hátuljában. Diamini az ajtóból meglátott egy teli szemeteskosarat. Az ottani szemetesek kiürítése nem az ő feladata volt, de úgy gondolta, ha már ott van, kiviszi.  –  Én csak akartam végezni jó munkát. Semmi mást  –  mondta a fejét csóválva.  –  Bemegyek, és kezdek kiüríteni szemetest, amikor egyik munkás meglát és kezd kiabálni velem. Mit láttam? Mit néztem? Én mondtam: „Semmit.” Azt mondta, menjek ki.  – És valóban látott valamit, ami miatt idegesek lehettek?  –  Nem hiszem. A szemetes mellett volt számítógép, azon volt üzenet, azt hiszem, e-mail. Láttam benne: „Szerbia”. De nem figyeltem rá.  – Bármi egyéb?  – Nem, uram. Szerbia... Tehát a Gyehennával kapcsolatos titkok egy része a kutatás-fejlesztési részleg ajtaja mögött rejtőzik.  Bond Nkosihoz fordult.  – El kell rejtenünk a családot. Ha adok pénzt, tud olyan szállodát, ahol a hét végéig ellakhatnak?  – Keresek nekik szállást. Bond ezerötszáz randet adott át nekik. Diamini pislogva bámult a pénzre. Nkosi elmagyarázta, hogy egy rövid ideig el kell rejtőzniük.   –  És mondja meg neki, hogy hívja fel a rokonokat és a közeli barátokat, és közöljék velük, hogy a családdal együtt jól vannak, de pár napig úgy kell tenniük, mintha meghaltak volna. Meg tudná  jelentetni a haláluk hírét a sajtóban?  – Azt hiszem, igen – felelt a törzszászlós habozva. – De nem tudom, hogy... A hangja elhalkult. Ez köztünk marad. századosnak nem kell tudnia róla.  – Semmi kétség, úgy Jordaan lesz a legjobb. Miközben Fokváros káprázatos látképe feltárult előttük, Bond az órájára pillantott. Itt a z ideje az estére tervezett második akciónak  –  ahol gránátok és gyújtóbombák kerülgetése helyett a szakma egészen más fortélyaira lesz szüksége, bár úgy sejtette, ez sem lesz egyszerűbb feladat.  

42

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

115/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bondra nem tett mély benyomást a Lodge Club. Egykor  –  amikor a hely még kizárólag a lovaglónadrágot viselő vadászok territóriuma volt, akik  zakójuk díszes bújtatóján hordták a tölténytárat a puskához, amellyel nagyvadra mentek  –  biztosan előkelőbbnek számított, de a hangulata most inkább egy olyan rendezvénytere mre emlékeztetett, ahol egyszerre több esküvőt bonyolítanak. Bond még abban sem volt biztos, hogy a bejárat felett díszelgő, dühödt tekintetű dél-afrikai bivalyfej valódi vagy kínai gyártmány. Gene Theronként mutatkozott be az ajtónál álló vonzó fiatal nők   egyikének. A nő szőke volt és

érzéki, és mélyen dekoltált, szűkgyanította, lila ruhát viselt. másik, zulu vagya xhosa származású alkata és ruházata hasonló volt. Bond hogy A bárki is szervezte jótékonysági estet,hosztesz tudta, milyen stratégiával lehet fokozni a főként férfiakból álló vendégek adakozási kedvét, akár fehérek, akár  feketék az illetők.   – Mr. Hydt vendége vagyok – tette hozzá.  –  Ö, igen  –   mondta az aranyhajú nő, és bevezette a félhomályos terembe, ahol úgy ötvenen lézengtek. Bort, pezsgőt és üdítőitalokat szolgáltak fel, Bond a pezsgőt választotta.   Megfogadta Hydt tanácsát az öltözékkel kapcsolatban, így a durbani zsoldos világosszürke nadrágot, fekete sportzakót és világoskék inget viselt, nyakkendő nélkül.   Pezsgőspoharával a kezében Bond körbepillantott a félhomályos teremben. Az esemény szervezője a fokvárosi székhelyű International Organisation Against Hunger, egy éhezés ellen küzdő szervezet volt. Állványokon képeket látott, munkások adtak át hatalmas zsákokat a hálás címzetteknek, főké nt nőknek, Herkules teherszállító repülőgépeket és rizzsel, búzával roskadásig teli csónakokat rakodtak  ki. Éhező, sovány gyerekekről nem voltak felvételek. Ízléses kompromisszum minden tekintetben. Az adakozóknak kissé kényelmetlenül kell érezniük magukat, de azért nem túlságosan. Bond úgy vélte, az önzetlenség iparágában épp olyan körültekintéssel kell eljárni, mint a diplomáciában. A mennyezetre szerelt hangszórókból a Ladysmith Black Mambazo és az inspiráló fokvárosi énekesnő, Verity zenéje biztosított kellemes aláfestést az estének. Úgynevezett csendes árverés zajlott  –  az asztalokon a szervezet támogatóinak felajánlásait állították ki: a dél-afrikai válogatott, a fíafana Bafana játékosai által aláírt futball-labdát; egy bálnalessel egybekötött sétahajózást, egy hétvégi kiruccanást Stellenboschba, egy zulu szobrot, egy pár gyémánt fülbevalót, és még számtalan mást. A vendégek körbejártak a teremben, és egy papírlapra írták fel, mennyit ajánlanak értük. Az adott tárgyat az nyerte, aki az árverés lezárásig a legmagasabb ajánlatot tette. Severan Hydt felajánlása egy négyfős vacsora volt nyolcezer rand –  nagyjából hétszáz font –  értékben egy első osztályú étteremben.  Bőven folyt a bor, és pincérek jártak körbe díszes falatkákkal ezüsttálcákon.   Tíz perccel Bond érkezése után felbukkant Severan H ydt is kísérőjével az oldalán. Bond Niall Dunne-t nem látta sehol. Biccentett H ydtnak, aki jól szabott sötétkék öltönyt viselt, a váll eséséből következtetve amerikait. A nő –  Jessica Barnes, idézte emlékezetébe a nevet Bond  –   egyszerű, fekete ruhát vett föl rengeteg gyémánt és platina ékszerrel. Hófehér harisnya volt rajta. Semmiféle színt, még egy leheletnyi rúzst sem viselt. Bond korábbi benyomása nem változott róla: a nő vonzó alakja és vonásai ellenére nyúzottnak látszott. A szigorúság sokat öregített rajta, kísérteties külsőt kölcsönzött Ami kíváncsivá tette Bondot, hiszen minden jelenlevő Jessica korabeli nő láthatólag órákat töltött aneki. szépítkezéssel.  –  Á,Theron!  –  dörögte Hydt, és elindult Bond felé, maga mögött hagyva Jessicát, aki követte. Miközben kezet ráztak, a nő tartózkodó mosollyal figyelte. Bond feléje fordult. A szakma szabályainak    betartása folyamatos, gyakran kimerítő erőfeszítést követel. Egy ügynöknek muszáj fenntartania az enyhe kíváncsiság látszatát, ha személyesen találkozik azzal, akit addig megfigyelt. Életekbe került már egy-egy egyszerű elszólás: „Á, örülök, Hogy újra látom! ”  –  amikor valaki személyesen még nem találkozott az illetővel.  Bond közömbös tekintettel nézte a nőt, miközben Hydt bemutatta neki.  – Ez itt Jessica –  mondta, majd a nőhöz fordult. –  Ő Gene Theron. Üzleti kapcsolatban állunk. A nő biccentett, és bár közben állta Bond tekintetét, bátortalanul fogott vele kezet. A bizonytalanság jele,ésállapította megszorítva Bond. A másik árulkodó   jel az volt, hogy a nő a vállán lógó kézitáskáját a karja a bordái közé tartotta. Csevegni kezdtek, Bond apró részeket mondott fel abból, amit Jordaantől az országról megtanult, és ügyelt arra, hogy pontos legyen, mivel feltételezte, hogy Jessica esetleg beszámol a beszélgetésükről http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

116/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Hydtnak. Halkan megjegyezte, hogy a dél-afrikai kormánynak fontosabb dolga is akadna, mint hogy Pretoriát átkeresztelje Tshwanénak. Örült, hogy a szakszervezeti feszültség enyhülőben van. Igen, szeret a keleti parton lakni. A durbani otthonához közel eső strandok különösen szépek, főleg most, hogy a cápahálókat is kifeszítették, bár neki még nem akadt gondja a nagy fehérekkel, akik néha   belekóstolnak a fürdőzőkbe. A vadonról is szó esett. Jessica nemrég újra meglátogatta a híres Kruger  Nemzeti Parkot, és látta, amint két fiatal elefánt fókát és bokrokat tépett ki tövestől. Arra emlékeztette a látvány, amikor a kamaszokból álló utcai bandák vandál módon szétverték a közparkokat a massachusettsi akcentusa miatt. Somerville-ben, Bostontól északra. Ó, igen, Bond gondolta, hogy amerikai, az  – Járt már ott, Mr. Theron?  – Szólítson Gene-nek, kérem  – felelte Bond, miközben végigpörgette magában a Bheka Jordaan és az I Csoport által összeállított életrajzát. – Nem – tette hozzá. – De remélem, egy nap eljutok oda. Bond Hydtra nézett. A férfi testbeszéde megváltozott, türelmetlennek látszott. Jessica felé vetett  pillantásából érződött, hogy azt kívánja, hagyja őket magukra. Bondnak eszébe jutott Bheka Jordaan, akit a kollégái zaklattak. Ez a bánásmód csupán enyhébb formája volt amannak. Egy pillanattal később a nő elnézést kért, és elment „bepúderezni az orrát”  –  ezt a kifogást Bond évek óta nem hallotta. Vicces, hogy épp ezt a kifejezést használta, gondolta magában, hiszen láthatólag nem sminkeli magát. Amint magukra maradtak, Hydt így fordult hozzá:  – Gondolkoztam az ajánlatán, és szeretnék belevágni.  – Jól van. Egy vonzó, fiatal búr nő újratöltötte a pezsgőspoharaikat.    –  Datikie  –  köszönte meg Bond, és közben emlékeztette önmagát, hogy nem kellene túljátszania a szerepét. Hydttal a terem egyik sarka felé vették az irányt, a férfi útközben többeknek intett, másokkal kezet rázott. Amint négyszemközt maradtak egy kitömött gazella – vagy antilopfej alatt, Hydt egy sor kérdést szegezett Bondnak a tömegsírok számával és méretével kapcsolatban, hogy mely országok területén vannak, és milyen közel járnak a hatóságok a felfedezésükhöz. Miközben Bond rögtönzött válaszokat adott, akaratlanul is lenyűgözte a férfi alapossága. Úgy tűnt, egész délután a projekten gondolkodott. Ügyelt arra, hogy megjegyezze, amit Hydtnak mond, és hogy később el ne felejtse majd leírni, hogy a  jövőben következetes maradhasson.  Negyedóra múlva Bond így szólt:  –   Most én is szeretnék megtudni pár dolgot. Először is az i tteni üzemével kapcsolatosan. Szeretném meglátogatni.  – Igaza van. Minthogy nem javasolt időpontot, Bond így felelt:    – Mit szólna a holnapi naphoz?  – Az nem igazán alkalmas, mert fontos dolgom van pénteken. Bond bólintott.  –  Néhány ügyfelem nagyon szeretne már belevágni a dologba. Az elsődleges választásom magára esett, de ha nem. csúszás várható, muszájislesz...  – Nem, Kérem. A holnap megfelel. Bond tovább kérdezősködött volna, de ekkor elhalványultak a fények, és egy nő lépett a Hydt és Bond közelében álló emelvényre.  –  Jó estét kívánok!  –  mondta hangosan, és mély hangját dél –  afrikai akcentus színezte.  –  Isten hozta önöket. Köszönöm, hogy eljöttek ma este. A szervezet ügyvezető igazgatója volt, és Bond jót derült a nevén: Felicity Willing, ami nagyjából   annyit tesz: „szíves-örömest”. Bond szemében ő nem volt olyan mod ellszépségű nő, mint Philly Maidenstone. De az arca élénk  volt és feltűnő. Gondos sminkje kissé macskaszerű jelleget kölcsönzött vonásainak. Szeme olyan mélyzöld színben játszott, mint amikor a faleveleken átsüt a késő nyári napfény, szigorúan hátrafogott mélyen és feltűzött sötétszőke haja pedig határozott orrát sarkú és állát. Szűk, volt elől -hátul dekoltált, sötétkék koktélruhát viselt.hangsúlyozta Pántos és szédítően vékony ezüstcipő raj ta. Nyakán halványrózsaszín gyöngysor fénylett, és egyetlen, szintén gyönggyel díszített gyűrűt viselt a jobb mutatóujján. Körmét rövidre vágva, festetlenül hordta. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

117/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Átható, már-már kihívó tekintettel fürkészte az egybegyűlteket, majd megszólalt.    – Figyelmeztetnem kell önöket... A teremben tapintható volt a feszültség.  –  Az egyetemen Felicity Wilful, azaz Akaratos Felicity volt a becenevem, és amikor körbejárok, önök is tapasztalni fogják, menynyire illik rám ez a név. A saját biztonságuk érdekében tanácsolom, hogy tartsák kéznél a csekk-könyveiket. Az ádáz tekintetet mosoly váltotta fel. Miután nevetés, Felicity éhínség által okozott problémákról kezdett el beszélni.  –  Afrikaelhalt arraakényszerül, hogyazélelmiszerszükséglete 25%-át importból fedezze... Miközben a lakosság létszáma többszörösére nőtt, a terméshozamok nem magasabbak az 1980 -asnál... Olyan országokban, mint a Közép-afrikai Köztársaság, a háztartások harmada nem jut elegendő élelemhez... Afrikában a jódhiány az agykárosodás első számú oka, az A-vitamin hiánya pedig a vakság legfőbb kiváltó oka... Afrikában majdnem háromszázmillió embernek nem jut elegendő élelem, ez egyenlő az Egyesült Államok teljes lakosságával... De természetesen nem csupán Afrikában kell szembenézni az éhezéssel, és a szervezet többfrontos támadást intézett a probléma ellen. Az adakozók  –   köztük a jelenlevők –   nagylelkűségének  köszönhetően a csoport a közelmúltban dél-afrikai jótékonysági szervezetből nemzetközivé bővült, és irodát nyitott Jakartában, Port-au-Prince-ben és Mumbaiban is, és meg több hasonló iroda nyitását tervezik. Ezen kívül, tette hozzá, Fokváros kikötőjébe hamarosan befut minden idők legnagyobb élelmiszerszállítmánya kukoricából, cirokból, tejporból és egyéb magas tápanyagtartalmú alapélelmiszerekből, s ebből az egész kontinensnek jut.  Felicity nyugtázta a tapsot. Ezután a mosoly eltűnt az arcáról, újból átható tekintettel nézett a hallgatóságra, és mély, már –   már fenyegető hangon arról beszélt, hogy mennyire fontos lenne, hogy a szegényebb országok függetlenedjenek a nyugati „agropóliumoktól”. Kikelt Amerika és Európa   jelenlegi hozzáállása ellen: a külföldi tulajdonú óriásfarmok behatolnak a harmadik világbeli országokba, és kiszorítják onnan a helyi termelőket, akik a legjobban értenek ahhoz, hogyan hozz ák ki a maximumot a termőföldből. Ezek a vállalatok laboratóriumnak használják Afrikát és számos más országot, hogy ott teszteljék a másutt még ki nem próbált módszereiket és termékeiket, például a műtrágyákat és a génmódosított vetőmagokat.    –  A nemzetközi agrárcégek túlnyomó többségét kizárólag a profit érdekli, nem az, hogy enyhítsenek az emberek szenvedésein. És ez egyszerűen elfogadhatatlan.  Kirohanása végeztével Felicity elmosolyodott, és rámutatott az adományozókra, köztük Hydtra is. Ő egy kézmozdulattal köszönte meg a tapsot. Mosolygott, de Bondnak egész mást súgott oda.  –  Ha rajongásra van szüksége, csak adakozzon. Minél kétségbeesettebbek, annál jobban fogják imádni. Egyértelmű volt, hogy nem szívesen van itt.   Felicity lelépett az emelvényről, miközben a vendégek továbbra is körbejártak, s a csendes árverés folytatódott. tudom, van-e – már valami a ma estére, de arra gondoltam, elmehetnénk együtt  –  Nem A vacsorázni. vendégeim fordult Bondtervük Hydthoz.  –  Sajnálom, Theron, de még találkozóm van egy üzlettársammal, akivel az említett projekten dolgozunk. A Gyehenna... Bond sem bánta volna, ha találkozhatna az illetővel.    – Szívesen meghívok mindenkit, az üzlettársát is.  – Attól tartok, a ma este nem alkalmas  –  felelte Hydt szórakozottan, miközben előhúzta az iPhone  ját, majd végignézte az üzeneteit és a nem fogadott hívásait. Felpillantott, és látta, hogy Jessica egyedül, félszegen álldogál az egyik asztal előtt, ahol az árverésre bocsátott tárgyak sorakoztak. Amikor a nő ránézett, türelmetlenül intett neki, hogy jöjjön oda. Bond azon törte a fejét, miféle más módon tudna kieszközölni egy meghívást, de úgy döntött,

visszavonulót mielőtt Hydt gyanakodni A csábítás a kémszakmában épp úgy működik, mint a szerelemben:fuj, a legjobb, ha a vágy tárgya kezd. saját elhatározásából adja meg magát. A túlbuzgó ostrom általában gyors kudarchoz vezet.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

118/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Akkor holnap találkozunk  –  mondta Bond, aki úgy tett, mintha nem figyelne oda, és a saját telefonjára pillantott.  – Igen, rendben – Hydt felpillantott. – Felicity! A   jótékonysági szervezet ügyvezetője mosolyogva bontakozott ki egy kövér, kopaszodó férfi karjaiból, aki poros szmokingot viselt, és jóval régebb óta szorongatta a nő kezét, mint ahogy azt az udvariasság diktálta. Felicity csatlakozott Hydthoz, Jessicához és Bondhoz.  – Severan, Jessica! Barátian egymást.  –   Ő pedigmegölelték egy üzlettársam, Gene Theron. Durbanből jött, pár napig van a városban.   Felicity kezet fogott Bonddal. Bond a szokásos kérdéseket tette fel a jótékonysági szervezetről és a hamarosan befutó élelmiszerrakományokról abban a reményben, hogy Hydt esetleg meggondolja magát a vacsorával kapcsolatban. De a férfi újból a telefonjára pillantott, és azt mondta:  – Attól tartok, indulnunk kell.  – Severan – mondta Felicity – , nem hiszem, hogy amit mondtam, kellőképpen kifejezte a hálánkat. Maga fontos támogatókat mutatott be nekünk. Nem tudom eléggé megköszönni. Bond ezt megjegyezte. A nő tehát ismeri Hydt egyes üzlettársainak a nevét. Azon gondolkodott, hogyan tudná a lehető legjobban kihasználni ezt a kapcsolatot.  –  Örülök, hogy segíthetek  –  felelte Hydt.  –  Hozzám kegyes volt a sors, és ezt másokkal is meg akarom osztani. Majd Boridhoz fordult.  –   Akkor holnap találkozunk, Theron. Dél körül, ha magának is megfelel. Ócska ruhát és cipőt húzzon  –  simította végig göndör szakállát mutatóujjával, s a körmén sárgás fény csillant.  –  A pokolba fog alászállni. Miután Hydt és Jessica távoztak, Bond Felicity Willinghez fordult.  – Nyugtalanító adatokat sorolt. Esetleg én is tudnék segíteni. Közel állt a nőhöz, érezte pézsmaillatú parfümjét.  – Esetleg? – kérdezte. Bond bólintott. Felicity továbbra is mosolygott, de a szeme komoly maradt.  –  Nos, Mr. Theron, minden adakozóra, aki valóban ad p énzt, kettő másik jut, aki „esetleg” tud segíteni, de végül egy árva randet sem látok tőlük. Jobban szeretem, ha valaki egyenesen megmondja, hogy nem akar adni semmit. Akkor nem foglalkozom velük feleslegesen. Bocsássa meg, ha nyers vagyok, de én itt egy háborút vívok.  – És nem kegyelmez senkinek.  – Nem –  felelte a nő immár őszinte mosollyal. – Nem kegyelmezek. Akaratos Felicity...  –  Ez esetben egészen biztosan tudok segíteni  –  felelte Bond, és közben azon gondolkodott, vajon az A Csoport mit fog szólni, amikor egy adomány is feltűnik majd a költségeinek a listáján. –  De nem vagyok biztos   hogy is felegy tudom venni közelebb a versenytvisz Severan bőkezűségével.  –  Egy randbenne, adomány randdel a probléma megoldásához  –  jegyezte meg Felicity. Bond egy pillanatig mérlegelte a helyzetet, majd így szólt:  –  Van egy ötletem. Severan és Jessica nem tudott eljönni velem vacsorázni, és egyedül vagyok a városban. Nem csatlakozna hozzám az árverés után? Felicity elgondolkodott.  –  Végül is miért ne? Úgy tűnik, egész jó erőben van.   Azzal elfordult, mint egy nőstényoroszlán, aki egy gazellacsordár a készül lecsapni.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

119/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

43 Az est után, amelyen harmincezer fontnak megfelelő összeg gyűlt össze –  a Gene Theron hitelkártyájáról származó szerény adományt is beleértve Bond és Felicity Willing a Lodge Club mögötti parkoló felé tartott. Egy nagy méretű furgon felé közeledtek, több tucat kartondoboz sorakozott mellette. A nő felgyűrte ruhája szegélyét, lehajolt, akár egy kikötői rakodómunkás, és az egyik nehéz dobozt beemelte a jármű nyitott oldalsó ajtaján.  Az utalás Bond fizikai erőnlétére hirtelen értelmet ny ert.  – Majd én – mondta.  – Ketten. Elkezdték berakodni az ételszagú dobozokat.  – A maradékok – mondta Bond.  –     Nem furcsállotta, hogy ínyencségeket szervírozunk egy éhezőket támogató adománygyűjtő kampány keretében? – kérdezte Felicity.  – De igen.  –  Ha háztartási kekszet és ömlesztett sajtot szolgálnak fel, biztosan felfalják az egészet. De az elegánsabb ételekből, amit háromcsillagos éttermektől csikartam ki adomány gyanánt, nem mertek többet enni egy-két falatnál. Biztosra akartam menni, hogy jócskán marad majd belőle.   – Hová visszük a maradékot?  – Egy menhelyre nem messze innen. A szervezet egyik partnere. Miután végeztek a berakodással, beszálltak a furgonba. Felicity ült a volán mögé, és levette a cipőjét, mezítláb vezetett. Ezután magabiztosan gyorsítot t a sötétben a kátyúkkal tarkított betonon, és valósággal gyilkolta a kuplungot. Tizenöt perc múlva a fokvárosi Ökumenikus Menhelynél voltak. Felicity ismét felhúzta a cipőjét, kinyitotta a kocsi ajtaját, és együtt kipakolták a koktélrákokat, rákfasírtokat és jamaikai csirkefalatokat, amit az alkalmazottak bevittek a menhelyre. Amikor a furgonkhakinadrágot kiürült, Felicity intett egy aki tudomást véve a hűvös májusi időjárásról és fehér pólótnagydarab viselt. Aférfinak, férfi először habozott,sem azutá n odament hozzájuk, és kíváncsian méregette Bondot.  –  Igen, Miss Willing? Köszönjük szépen, Miss Willing. Sok finom étel jut ma mindenkinek. Benézett már a menhelyre? Nagy ma a tömeg, nem? Felicity elengedte a füle mellett a kérdésözönt, ami Bond számára i nkább figyelemelterelő fecsegésnek tűnt.   – A múlt héten eltűnt egy szállítmány, Joso. Ötven kiló. Ki vitte el?  – Én nem hallottam semmit...  – Nem azt kérdeztem, hogy hallottál-e valamit. Azt kérdeztem, ki vitte el. A férfi arca először rezzenéstelen volt, de aztán megadta magát. engemhogy kérdez, Miss Willing? csináltam semmit.  –   – Miért Joso, tudod, hány ember lakhatÉn jólnem ötven kiló rizsből?    – Én...  – Mondd meg, hány ember. A férfi jóval magasabb volt Felicitynél, de a nő nem hátrált meg. Bond azon tűnődött, vajon esetleg erre gondolt-e a nő, amikor az erőnlétére tett megjegyzést –   hogy szüksége lesz némi erősítésre. De a tekintetén azt látta, hogy most észre sem veszi Bond jelenlétét. Ez itt most kizárólag a kettejük ügye volt, Felicityé és a bűnösé, aki ételt lopott azoktól, akiknek a nő védelmet ígért, a nő, aki képes egyedül is megvédeni az igazát. A tekintete Bondot a sajátjára emlékeztette, ilyen ő is, amikor egy ellenféllel néz szembe.  – Hány ember? – ismételte meg. A férfi szerencsétlenül motyogott valamit zulu vagy xhosa nyelven.  – Nem – javította ki Felicity. –  Annák többen laknak jól belőle, sokkal többen.   – Véletlen volt – tiltakozott a férfi. –  Elfelejtettem bezárni az ajtót. Késő volt. Dolgoztam... 

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

120/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Nem volt véletlen. Valaki látta, hogy kinyitottad az ajtót, mielőtt elmentél. Kinél van a rizs?    – Nem, nem, higgye el nekem!  – Kinél? –  kérdezte Felicity hűvös kitartással.  A férfi megadta magát.  –   Egy ember a Flatsből. Egy banda tagja. Jaj, kérem, Miss Willing, ha szól a rendőröknek, az az ember rá fog jönni, hogy én árultam el. Tudni fogja, hogy én mondtam el magának. El fog kapni, és a családomat is. Felicity megfeszült, és Bond képtelen volt semmiféle kiverni a fejéből a korábbi képet, hogyamikor olyan, a kiír egy állkapcsa támadni készülő nagymacska. Nem volt együttérzés a hangjában, megszólalt.  –   Nem szólok a rendőrségnek. Most nem. De cl fogod mondani az igazgatónak, mit tettél. Ő majd eldönti, megtart-e vagy sem.  – Nincs más munkám – tiltakozott a férfi. – Nekem családom van. Nincs más munkám!  –  Mégis hajlandó voltál kockára tenni  –  felelte Felicity.  –  Most menj, és mondd el van Groot tiszteletesnek. És ha megtart az állásodban, és még egy lopás történik, szólni fogok a rendőrségen.    –   Nem fog még egyszer előfordulni, Miss Willing! –  mondta a férfi, azzal sarkon fordult és eltűnt odabent. Bondot akaratlanul is lenyűgözte a konfliktus nyugodt, hatékony kezelése. Azt is elkönyvelte magában, hogy ez még vonzóbbá tette Felicityt. A nő elkapta Bond tekintetét, és az arca megenyhült.    – A háború, amit vívok? Az ember néha nem biztos benne, ki is az ellenség. Még az is lehet, hogy mellette áll. Erről tudnék mesélni, gondolta magában Bond.   Visszatértek a furgonhoz. Felicity lehajolt, hogy újra levegye a cipőjét, de Bond gyorsan közbeszólt:  – Majd én vezetek. Megspórolja a kicsatolást. A nő felnevetett. Beszálltak és elindultak.    – Vacsora? – kérdezte Felicity. Bond már-már lelkiismeret furdalást érzett azok után, amit az éhezésről hallott.    – Ha még mindig van hozzá kedve.  – De még mennyire. Útközben Bond feltette a kérdést:  –  A fickót valóban megölték volna, ha maga értesíti a rendőrséget?    – Az SAPS-nél kinevettek volna, ha ötven kiló lopott rizs miatt teszek feljelentést. De a Cape Flats valóban veszélyes vidék, ez igaz, és ha bárki onnan úgy gondolja , hogy Joso elárulta, igen valószínű, hogy megölik. Remélem, hogy megtanulta a leckét –  vált ismét hűvössé a hangja. –  Az engedékenység szövetségeseket hoz. De olyan is lehet, mint egy kobra. Felicity mutatta az utat vissza Green Pointba. Minthogy az étterem, amit javasolt, a Table Mountain Hotel közelében volt, a furgont a szállodánál hagyták, és gyalog indultak tovább. Bond észrevette, hogy mitől tarthat?   útközben Felicity többször is hátrapillant, az arca éber volt, a válla megfeszült. Vajon Amint beléptek az étterem előcsarnokába, megnyugodott. A helyiséget faliszőnyegek, sötét színű fa és sárgaréz berendezési tárgyak díszítették. A hatalmas ablakok a vízre néztek, a felszínén fények táncoltak. Odabent a világítást krémszínű gyertyák százai szolgáltatták . Miközben az asztalukhoz kísérték őket, Bond észrevette, hogy Felicity testhez simuló ruhája csillog a fényben, és mintha minden lépésnél színt változtatott volna: sötétkékből azúrkék lett, aztán égszínkék. A bőre ragyogott.   A pincér név szerint üdvözölte, majd Bondra mosolygott. Felicity egy Cosmopolitant rendelt, Bond pedig, akinek szintén kedve támadt egy koktélra, ugyanazt rendelte, amit Philly Maidenstone társaságában ivott.  –  Egy dupla Crown Royal whisky jéggel. Fél rész triple sec, két öntetnyi Angostura. Egy kevés narancshéjjal, nem egy egész Felicity szelettel.megjegyezte: Miután a pincér távozott,  –  Erről még sosem hallottam.   – A saját találmányom. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

121/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Nevet adott már neki? Bond elmosolyodott, fölidézve, hogy a pincér a londoni Antoine’s-ban ugyanezt kérdezte.  –  Még nem  –   felelte, és ekkor hirtelen eszébe jutott a pár nappal ezelőtti beszélgetése M. -mel.  –   Bár azt hiszem, most adok neki. Carte Blanche-nak fogom keresztelni. A maga tiszteletére.  – Miért? – kérdezte Felicity keskeny homlokát ráncolva.  –   Mert ha az adományozói eleget isznak belőle, szabad kezet adnak magának, hogy elszedje a pénzüket. Felicity felnevetett és megszorította Bond karját, aztán kezébeszakértelemmel vette az étlapot.sminkelte ki magát, Most, hogy közelebb ült hozzá, Bond láthatta, milyen macskaszerű szemét, határozott arccsontját, állát hangsúlyozva. Eszébe ötlött, hogy bár Philly Maidenstone-é talán klasszikusabb, mégis passzívabb szépség. Felicityé sokkal magabiztosabb, erőteljesebb.   Szidta is magát az összehasonlítás miatt, miközben az étlap után nyúlt, és tanulmányozni kezdte. A terjedelmes felsorolásból megtudta, hogy a Celsius névre hallgató étterem különleges grilljéről nevezetes, amit 950 fokra hevítenek fel.  –   Rendeljen helyettem is. Bármi lehet az előétel, de utána muszáj marhasültet ennem. Sehol sem grillezik úgy a húst, mint itt, a Celsiusban. Uramisten, ugye, maga nem vegetáriánus, Gene?  – Nem kimondottan. Amikor a pincér megérkezett, Bond friss, grillezett szardíniát rendelt előételnek, majd utána egy hátszínt két személyre. Megkérdezte, hogy a séf tudná-e úgy sütni a húst, hogy a csont is benne van  –   Amerikában ezt „cowboy-szeletnek” nevezik. A pincér megemlítette, hogy az étteremben a marhasülteket általában egzotikus mártások kíséretében tálalják: argentin chimichurri-szósszal, indonéz kávémártással, madagaszkári borsmártással, spanyol madeira-öntettel vagy fűszeres perui anticucho-szósszal. De Bond mindegyiket visszautasította. Úgy vélte, a marhahús íze leginkább a só és a bors társaságában érvényesül. Felicity egyetértőén bólintott.  Bond ezután egy üveg dél-afrikai vöröset választott, a Rustenberg Peter Barlow 2005-öst. A bor megérkezett, és épp olyan kitűnő volt, mint várta. Koccintottak, és belekortyoltak.   A pincér meghozta az előételt, és nekiláttak. Bond, akit Gregory Lamb megfosztott az ebédjétől, farkaséhes volt.  – Mivel foglalkozik, Gene? Severan nem említette.  – Biztonsági cégem van.  – Vagy úgy. Egy leheletnyit megfagyott a hangulat. Felicity egyértelműen kemény, dörzsölt üzletasszony volt, és értette az eufemizmust. Nyilván kitalálta, hogy a férfi valami módon részese az Afrikában számos helyen zajló konfliktusoknak. A háború, ahogy a beszédében is említette, az egyik fő oka a kontinensen pusztító éhínségnek.  – Cégeim vannak, biztonsági rendszereket telepítenek és őröket biztosítanak.  Úgy tűnt, Felicity elhiszi, hogy ez legalábbis részben igaz.   Én Dél-Afrikában születtem, és négyöt most éve megint itt élek. Láttam a változást. A bűnözés már  nem – akkora probléma, mint régebben, de még is szükség van biztonsági személyzetre. Nekünk is van az alapítványnál. Muszáj. Az adománygyűjtésnek is megvan a kockázata. Szívesen adok élelmet –   tette hozzá komoran – , de azt nem hagyom, hogy ellopják tőlem.   Hogy elterelje Felicity figyelmét, és megakadályozza, hogy újabb kérdéseket tegyen fel, Bond a saját életéről kezdte kérdezgetni a nőt.   Vidéken született Western Cape tartományban, angol szülők egyetlen gyermekeként, az apja egy   bányavállalat vezetője volt. Tizenhárom éves korában a család visszaköltözött Londonba. A bentlakásos iskolában kívülállónak számított, vallotta be.  –  Lehet, hogy könnyebben beilleszkedtem volna, ha befogom a számat, és nem magyarázom el, hogyan kell kibelezni egy gazellát, ráadásul pont az ebédlőben.   Ezután elvégezte Schoolt, majd állástmegjegyzés kapott egy azt nagysugallta, befektetési londoni Cityben, ahola „London egész jólBusiness ” ment neki. A közömbös hogybanknál remeküla teljesített. De a munkát nem találta kielégítőnek.   http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

122/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Túl könnyen ment minden, Gene. Nem volt kihívás. Nekem meredekebb hegy kellett. Úgyhogy négy-öt évvel ezelőtt úgy döntöttem, újragondolom az életemet. Kivettem egy hónap szabadságot, és visszatértem ide. Láttam, mekkora gondot okoz az éhezés. És elhatároztam, hogy valamit teszek ellene. Mindenki azt mondta, hogy nem érdemes. Hogy lehetetlen eredményeket elérni. Ez olyan volt, mintha vörös zászlót lengettek volna egy bika előtt.   – Akaratos Felicity. A nő elmosolyodott.  most pénzért kilincselek, és szembeszállók az amerikai és európai megafarmokkal.  –   –  Úgyhogy „Agropóliumok ”. Szellemes kifejezés.  – Én találtam ki  – felelte Felicity, aztán kifakadt.  – Tönkreteszik a kontinenst. Nem fogom hagyni, hogy megússzák. Az elmélyült párbeszédet a vaslapon sistergő marhahús érkezése szakította félbe. A hús kívül feketére perzselődött, de belül szaftos maradt. Egy ideig csendben ettek. Bond levágott egy ropogós falatot, de kortyolt egyet a borból, mielőtt bekapta volna. De amikor a tányérjára pillantott, a falatnak  nyoma veszett, Felicity pedig csúfondáros mosollyal rágcsált valamit.  – Bocsánat. Szokásom elvenni, ha valami tetszik. Bond nevetett.  –  Nagyon ügyes, hogy egy biztonsági szakértő orra elől lop.  Intett a borpincérnek, és egy újabb üveg cabernet érkezett. Bond Severan Hydtra terelte a szót. Csalódott volt, amikor kiderült, hogy Felicity nem sok olyat tud a férfiról, aminek hasznát veheti az akció során. A nő több üzlettárs nevét is megemlítette, akik adakoztak az alapítványának, ezeket Bond memorizálta. Felicity nem találkozott Niall Dunne-nal, de tudta, hogy Hydtnak van egy zseniális asszisztense, aki mindenféle technikai trükkre képes. Egyszer csak felvonta a szemöldökét, és azt mondta:  – Most jöttem rá, magát használja.  – Hogyan?  –  Maga adja a biztonsági szolgálatot a Green Way üzemében a várostól északra. Én még sosem   jártam ott, de az egyik asszisztensem elment hozzá egy adományért. Tele van fémdetektorral meg átvilágító berendezésekkel. Még egy gemkapcsot sem lehet bevinni oda, nemhogy egy mobiltelefont. Mindent le kell adni a kapunál. Mint a régi amerikai westernfilmekben: ha az ember bemegy a bárba, kint kell hagynia a pisztolyát.  –  Arra egy másik céggel szerződött. Én másfajta munkákat végzek.   Ez a hír aggasztotta Bondot, mivel ő nem egyszerűen egy gemkapcsot és egy mobiltelefont szándékozott becsempészni a Green Way épületébe, annak ellenére, hogy Bheka Jordaan lenézően nyilatkozott az illegális megfigyelésről. Számolnia kellett a következményekkel.   A vacsora lassan véget ért, a bort megitták. Ők voltak az utolsó vendégek az étteremben. Bond kérte a számlát, és fizetett.  – A második adományom – jegyezte meg.

A bejáratnál Bond kikérte a ruhatárból fekete kasmír kabátját, nő vállára terítette. Elindultak a járdán, Felicity cipőjének vékonyFelicity sarka kopogott a betonon. Ismétésazautcát fürkészte, majd megnyugod ni látszott, és szorosan belekarolt Bondba. A férfi érezte a parfümje illatát és időnként a karjának nyomódó mellét. Közeledtek a szállodához, és Bond előhalászta a furgon kulcsát a zsebéből. Felicity lelassított. Az éjszakai égbolton tisztán ragyogott felettük a temérdek csillag.  –  Szép este volt  –  mondta Felicity.  –  És köszönöm, hogy segített elszállítani a maradékokat. Jobb erőben van, mint hittem.  Bond azon kapta magát, hogy felteszi a kérdést:  – Még egy pohár bort? A zöld szempár felpillantott, egyenesen a szemébe. Maga innakésőbb még egyet?  –  Tíz perccel Bond szobájában voltak a Table Mountain Hotelben, és a kanapén ültek, amit megfordítottak és közelebb toltak az ablakhoz. A kezükben egy-egy pohár stellenboschi pinotage-t tartottak. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

123/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Az öböl vizén táncoló halványsárga és fehér fényeket nézték, amelyek várakozón szitáltak, akár a szelíd szentjánosbogarak. Felicity Bond felé fordult, talán hogy mondjon valamit, talán nem, ő pedig előrehajolt és gyengéden az ajkára nyomta az ajkát. Utána kicsit hátradőlt, felmérve a reakciót, aztán újra odahajolt, és ismét megcsókolta, most már bátrabban, belefeledkezve az érintésbe, az ízbe, a forróságba. Az arcán érezte Felicity lélegzetét, a nő karja a válla körül kígyózott, a szája a szájára tapadt. Megcsókolta   a nyakát, és   játékosan megharapta ott, ahol Bond izmos válla kezdődött. A nyelve végigsiklott a felkarjáig húzódó sebhelyen. Felicity nyakán, beletúrtak a hajába, és közelebb húzták. Elhódította a Bond ujjai felvándoroltak parfüm pézsmaillata. Az ilyen pillanatoknak talán a síelés a legmegfelelőbb párhuzama: amikor az ember egy pillanatra megáll a hegy peremén egy csodaszép, de veszedelmes lesiklás előtt. Még mindig dönthet úgy, hogy lecsatolja a lécet, és lesétál a lejtőn. De Bond számára ez valójában sosem volt választás kérdése, ha már ott állt a peremen, képtelen volt ellenállni a gravitáció és a sebesség csábításának. Az egyetlen valódi választása abban állt, hogyan tartsa irányítása alatt az egyre gyorsuló ereszkedést. Ez történt most is. Bond egy mozdulattal kikapcsolta Felicity ruháját, a könnyű anyag puhán a padlóra hullott. A nő ezután hátradőlt, és magával húzta a férfit, most már feküdtek a kanapén. Harapdálni kezdte Bond alsó ajkát. Ő Felicity nyaka alá tette a tenyerét, és az arcához vonta az arcát, mí g a nő keze a derekát markolta. Felicity megborzongott és mély lélegzetet vett, és ebből Bond megértette, hogy valami oknál fogva szereti, ha ott érintheti a férfit. Azt is tudta, hogy szeretné, ha a férfi is megszorítaná az ő derekát. A szeretők apró jelekből is megértik egymást, és Bond sosem feledte el Felicity gerincének  finom ívét. A nő testének minden porcikája minden szemszögből elragadtatásra késztette: éhes ajka, erős, hibátlan combja, a feszes fekete selyembe burkolt mellek, a kecses nyak és a torok, ahonnan halk nyögés tört fel, az arcát keretező sűrű haj, a selymes fürtök. Vég nélkül csókolták egymást, aztán Felicity kibontakozott az ölelésből, és halványzöld csillámporral színezett szemhéját félig lehunyva Bond szenvedélyes tekintetét kereste. Kölcsönös megadás, kölcsönös győzelem.  Bond könnyedén emelte fel. Az ajkuk egy rövid időre újból találkozott, és a férfi az ágyhoz vitte.  

Csütörtök A MEGSEMMISÜLÉS VÖLGYE http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

124/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

  44 Felijedt a rémálomból, de képtelen volt felidézni. James Bond első gondolata f urcsamód Philly Maidenstone volt. Abszurdum, de úgy érezte, hogy megcsalta a lányt, pedig a legintimebb érintés kettejük között egy rövid baráti ölelés volt, ami alig tartott tovább egy fél másodpercnél. A hátára fordult. Az ágy másik fele üres volt. Az órára pillantott. Fél nyolc volt. A lepedőn és a párnákon még ott érezte Felicity parfümjének illatát. Az előző este felderítő akciónak indult az ellenség szándékairól, de több lett belőle. Erős empátiát érzett Felicity Willing iránt. Kemény nő volt, aki meghódította a londoni üzleti világot, és most egy nemesebb küzdelemnek szentelte a képességeit. Bondnak az jutott eszébe, hogy bizonyos értelemben mindketten kóbor lovagok. Újból látni akarta őt.  De mindent a maga idejében. Felkelt és belebújt egy frottír fü rdőköpenybe. Egy pillanatig habozott, de meggyőzte magát arról, hogy ennek meg kell lennie.   A laptopjához lépett a lakosztály nappalijában. A készülékbe a Q Csoport egy mozgásra aktiválódó, sötétben is rögzíteni képes kamerát épített be. Bond bekapcsolta a gépet, és visszanézte a felvételt. A kamera csak a bejárati ajtót és a széket vette, ahová Bond a zakóját és a nadrágját dobta le, a zsebeiben pedig ott volt a tárcája, az útlevele és a mobilja. A felvételen látható időkód tanúsága szerint hajnali fél hat környékén Felicity felöltözve elhaladt Bond ruhái mellett, de nem tanúsított érdeklődést a telefonja, a zsebei vagy a laptop iránt. Egy pillanatra megállt, és visszanézett az ágy felé. Elmosolyodott? Bond úgy vélte, de nem volt biztos benne. A nő valamit letett az ajtó mellett álló asztalkára, és kiment. Bond felállt és az asztalhoz lépett. A lámpa mellett Felicity névjegye feküdt. Az alapítvány telefonszáma alá egy mobilszámés volt írva. Bond a tárcájába a kártyát. Fogat mosott, lezuhanyzott megborotválkozott, majdcsúsztatta farmert és egy laza fekete Lacoste pólót vett fel, mivel az jól takarja a Walthert. Jót derült magán, miközben felcsatolta a csuklójára a csiricsáré karkötőt, a feltűnő órát, és az ujjára húzta az EJT feliratú pecsétgyűrűt.   Megnézte a beérkezett SMS-eket és e-maileket, az egyik feladója Percy Osborne-Smith volt. A férfi valóban megváltozott, tömör összefoglalót adott a nyomozás angliai fejleményeiről, bár nem sok  előrelépés történt. A levelét így zárta:  

 Barátainknak a kormányban Afganisztán a rögeszméjük. Én aztmiután mondom, James, hogy bilincs ez számunkra keresztet, Hydt csuklóján csattan.jó hír. Alig várom, hogy közösen megkapjuk a György-

Miközben a szobájában megreggelizett, Bond átgondolta közelgő látogatását Hydtnál a Green Way-üzemben, és felidézte magában mindazt, amit előző este látott és hallott, főként amit a szigorú  biztonsági intézkedésekről megtudott. Amint ezzel végzett, felhívta a Q Csoportot, és kapcsolták neki Sanu Hiránit. A háttérben gyerekzsivaj hallatszott, így Bond feltételezte, hogy az igazgató mobiljára irányították át a hívását. Hiraninak hat gyereke volt. Mindannyian kriketteztek, a legidősebb lánya kitűnő ütőjátékos volt.  Bond beszámolt Hiraninak arról, hogy milyen típusú kommunikációs eszközökre és fegyverekre van szüksége. Hiraninak akadt pár ötlete, de nem volt biztos abban, hogy gyors megoldást talál.  –  Mennyi időd van, James?   – Két óra. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

125/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A vonal másik végén, tizenegyezer kilométernyi távolságból egy elgondolkodó sóhaj hallatszott.  –  Szükségem lesz egy közvetítőre Fokvárosban. Valakire, aki ismeri a terepet, és felső szintű hozzáférése van. Ő, és kikezdhetetlen nemhivatalos fedőszemélyisége. Ismersz valakit, akire illik a leírás?  – Attól tartok, igen. Tíz óra harminckor a szürke széldzsekit viselő Bond belépett a rendőrség központi épületébe, ahol a bűnüldözési és nyomozati osztályra kísérték.   reggelt, parancsnok! mosolyogva Kwalene Nkosi.  –   – üdvözölte  – Jó Törzszászlós!  – biccentett Bond. A tekintetük cinkosan találkozott.  – Olvasta a reggeli híreket?  – kérdezte Nkosi a Cape Timesra mutatva.  –  Tragikus eset. Egy család meghalt tegnap este a Primrose Gardens bódévárosban, gyújtóbombát dobtak rájuk  –   fűzte hozzá meglehetősen nyilvánvaló homlokráncolás kíséretében.   –   Szörnyűség –  felelte Bond, és közben arra gondolt, hogy West End-i ambíciói ellenére Nkosi nem túl jó színész.  – Semmi kétség. Bond bepillantott Bheka Jordaan irodájába, a százados pedig intett neki, hogy lépjen be.  –  Jó reggelt  –   köszöntötte Bond, és egy pár használt edzőcipőt pillantott meg a z iroda sarkában. Előző nap nem vette észre. –  Sokat fut?  –  Időnként. A munkámhoz elengedhetetlen, hogy formában legyek.   Amikor Londonban volt, Bond maga is naponta legalább egy órát edzett az ODG edzőtermében, és futott a Regent s Parkban.  –  Én is szeretek futni. Ha az ideje engedi, mutathatna nekem néhány jó útvonalat. Biztosan sok szép hely van a városban.  – A szállodának biztosan van róluk térképe  –  felelte a nő elutasítóan.  – Sikeres volt a találkozója a Lodge Clubban? Bond beszámolt neki a jótékonysági esten történtekről.   – Na és utána? – szegezte neki a kérdést Jordaan. – Miss Willing... hasznosnak bizonyult? Bond felvonta a szemöldökét.  – Azt hittem, maga nem híve az illegális megfigyelésnek.  –  Megbizonyosodni arról, hogy valaki biztonságban van-e az utcán, nem igazán illegális tevékenység. Nkosi törzszászlós említette magának a biztonsági kameráinkat a belvárosban.  – Nos, válaszul a kérdésére, igen, Miss Willing valóban segített. Fontos információkat szereztem tőle a fokozott biztonsági intézkedésekről a Green Waynél. Ami egyébként szerencse  –  tette hozzá hidegen.  –   Úgy tűnik, senki más nem tud róluk. Különben a mai látogatásom katasztrófával végződhetett volna.   – Akkor ez nagy szerencse – felelte Jordaan. Bond elmondta neki a három támogató nevét, akiket Felicity előző este említett, és akiknek Hydt mutatta be őt.  Jordaan kettőt ismert közülük, sikeres és törvénytisztelő üzletembereknek számítottak. Nkosi utánuk nézett, és kiderült, hogy sem nekik, sem a segítséget harmadiknak priusza. tartózkodott a városban, Bond úgy vélte, közvetlen nemnincs várhat tőlük.  De mivel egyikük sem Bond most a rendőrnőre pillantott.   – Maga nem kedveli Felicity Willinget?  –  Talán azt gondolja, hogy féltékeny vagyok?  –  Jordaan arca elárulta, hogy ilyet csak egy férfi képzelhet. Nkosi elfordult. Bond feléje pillantott, de a törzszászlós ebben a nemzetközi vitában nem foglalt állást.  –  Ez meg sem fordult a fejemben. A tekintetén láttam, hogy nem kedveli őt. Miért?    –  Sosem találkoztam vele. Valószínűleg kedves nő. Én azt nem kedvelem, amit képvisel.  – Azaz? külföldi, aki Afrikát idejön, megveregeti a vállunkat, alamizsnát miatt osztogat. Ez a huszonegyedik  –  Egy századi imperializmus. egykor a gyémántok és aésrabszolgák zsákmányolták ki. Ma a gazdag nyugatiak zsákmányolják ki azzal, hogy idejönnek enyhíteni a lelkifurdalásukon.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

126/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Nekem úgy tűnik –  mondta nyugodt hangon Bond  – , hogy aki éhes, az nem képes fejlődni. Nem számít, hogy honnan származik az étel  – vagy igen?  –  A jótékonykodás az alapokat ássa alá. Az elnyomás és a szegénység ellen harcolni kell. Mi magunk is képesek vagyunk rá. Lehet, hogy lassabban, de sikerülni fog.  – Azt, ugye, nem látja problémának, ha Anglia vagy Amerika fegyverembargót vezet be a hadurak ellen. Az éhínség legalább olyan veszélyes, mint a vállról indítható gránát vagy a taposóakna. Annak a megállításában miért nem kell segítség?    –  hogy a kettő egész más.Bond  –  Nyilvánvaló, Nem látom be, mennyiben  –   felelte hűvösen. –  Ráadásul Felicity sokkal inkább a maguk oldalán áll, mint hinné. Ellenségeket szerzett magának a nagy európai, amerikai és ázsiai konszernek között. Ő úgy gondolja, hogy ezek beleavatkoznak Afrika belügyeibe, és inkább a helyiekre kellene bízni az ügyeket. Bondnak eszébe jutott, milyen nyugtalan volt Felicity az étteremig tartó rövid sétájuk során.  –  Nekem az a benyomásom, hogy komoly kockázatot vállalt azzal, hogy ezt kimondta. Már ha magát ez érdekli. De Jordaant láthatólag nem érdekelte. Ez a nő kifejezetten idegesítő volt.   Bond méretes Breitlingjére pillantott.  –  Hamarosan indulnom kell a Green Wayhez. Egy kocsira lenne szükségem. Tudna valaki bérelni egyet Theron nevére? Nkosi lelkesen bólogatott.  – Semmi kétség. Maga szereti a kocsikat, parancsnok.  – Igen – felelte Bond. – De honnan tudja?  –   A reptérről idefelé jövet érdeklődve né zett meg egy Maseratit, egy Moto Guzzit és egy balkormányos amerikai Mustangot.  –  Maga jó megfigyelő, törzszászlós.   – Igyekszem. Az a Ford szép járgány volt. Egy nap lesz egy Jaguárom. Az a célom. Ekkor egy öblös hang harsant fel a folyosóról.  – Jó napot, jó napot! Bond nem volt meglepve, hogy a hang tulajdonosa Gregory Lamb. Az MI6 ügynöke besétált az irodába, és mindenkinek intett. Nyilvánvaló volt, hogy Bheka Jordaan nem szíveli, de úgy tűnt, Nkosival jól kijönnek egymással. Váltottak pár szót egy futballmeccsről.   A nagydarab, pirospozsgás férfi egy óvatos pillantást vetett Jordaanre, majd Bondhoz fordult.  –  Csak hogy tudja, jöttem segíteni, barátom. Beszéltem azzal a fickóval a maguk Q Csoportjától. Ez mindig ilyen marha vidám már korán reggel?  – Ami azt illeti, igen – felelte Bond.  – Beszélgetni kezdtünk. Navigációs problémák vannak a hajóimon. A kalózok zavarják a jelet. Hol van már a szemkötő meg a faláb, mi? No, ez a Hirani azt mondja, hogy vannak olyan berendezések, amik a zavarókat zavarják. De nem hajlandó küldeni belőle. Esetleg nem tudna szólni az érdekemben?    – Tudja, hogy hivatalosan nem létezik a posztja, Lamb. Mindegy egynap csapat tagjai    –  szállítmányom felelte Lamb sértődötten.  – Úgy múlva egyvagyunk hatalmas érkezik. Óriási. Bondot pillanatnyilag egyáltalán nem érdekelte Lamb jól jövedelmező fedőkarrierje.    – És a mai megbízatása? –  kérdezte tőle komoran.   –  Á, igen! –  Lamb úgy adta át Bondnak a kezében tartott fekete táskát, mintha a koronaékszereket rejtené.  –  Meg kell mondjam, ma reggel minden sikerült. Valami zseniális volt. Ide-oda futkostam. Elég komolyan kellett jattolnom is. Azt persze visszatérítik, nem igaz?  – Biztosan elrendezik majd. Bond kinyitotta a táskát, átnézte a tartalmát. Egy tárgyat alaposabban is szemügyre vett. Egy kis műanyag henger volt, ez a felirat állt rajta: „ Re-Leef. Asztmás eredetű fulladás ellen.”  Hirani valódi zseni. Gondjai vannak a tüdejével? A bátyámnak is. Aranybányász.  –   – Egy Neminhalátor. igazán – vágta zsebre Bond a többi tárggyal együtt, amelyeket Lamb hozott. Nkosi telefonált. Miután letette, megszólalt.  – Egy jó kis kocsit szereztem magának, parancsnok. Egy négykerék-meghajtású Subarut. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

127/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Egy Subaru, gondolta Bond szkeptikusan. Egy kertvárosi kombi. De Nkosi arca valósággal ragyogott, ezért jóindulatúan így felelt:  – Köszönöm, törzszászlós. Alig várom, hogy kipróbálhassam.  – Remek a fogyasztása – jegyezte meg Nkosi lelkesen.  – Ebben biztos vagyok. Bond elindult kifelé. Gregory Lamb állította meg. Néha nema vagyok abban, hogy a londoniak komolyan  –  Bond!  –  mondta vesznek engem. Tegnaphalkan. kicsit –  eltúloztam dolgokatbiztos Fokvárossal kapcsolatban. Az igazán az igazság, hogy ritkán történik itt komolyabb dolog, mint hogy egy kongói diktátor idejön üdülni. Vagy a Hamasz egyik tagja átszáll a reptéren. Csak meg akartam köszönni, hogy bevont, barátom. Én...  –  Nincs mit, Lamb  –  szakította félbe Bond.  –  De mit szólna ahhoz, ha megállapodnánk, hogy a barátja vagyok. Akkor nem kellene folyton ismételgetnie. Mit szólna hozzá?  – Rendben van... Rendben van – a kövér arcot mosoly öntötte el. Bond kilépett az ajtón, és arra gondolt, hogy a következő megálló a pokol lesz.

45 James Bond élvezte Kwalene Nkosi kis tréfáját. Igen, a kocsi, amit az ügynök számára szerzett, egy kis japán autó volt. De nem egy derék családi kombi, hanem egy metálkék, hatsebességes Subaru Impreza WRX, az STI- modell, 305 lóerős turbó motorral és magas szpojlerrel. A hetyke kis kocsi inkább egy versenypályára, mint egy szupermarket parkolójába illett, a vezetőülésben Bond gumikkal indult el aésBuitenkant Streetenhátradőlve az autópálya felé. k éptelen volt visszafogni magát. Csikorgó A következő fél órában észak felé haladt Fokvárostól a GPS útmutatása alapján, majd végül a robbanékony kis Subaruval lekanyarodott az N7-ről, és kelet felé folytatta útját. Az út egyre kihaltabb lett, egy hatalmas, feneketlen kőfejtő mellett haladt el, azután néhol zöld, néhol a barna számtalan őszi árnyalatában játszó, kopár dombok között folytatódott. A táj egyhangúságát itt-ott egy-egy facsoport törte meg. A májusi égbolt felhős volt, a levegő párás, az útról mégis por szállt fel: a Green Way teherautói verték fel, melyek mind Bonddal egy irányban haladtak. A szokványos szemeteskocsik mellett sokkal nagyobbakat is látott, a Green Way neve és a jellegzetes zöld levélre  –   vagy tőrre –   emlékeztető emblémája volt az oldalukra festve. Az oldalukon látható feliratok tanúsága alapján a cég különböző telephelyeiről érkeztek országszerte. Bond meglepetten látta, hogy az egyik teherautó sok száz kilométernyi távolságból, Pretoriából, Dél-Afrika adminisztratív fővárosából jött. De vajon miért szállíttatja Hydt nagy költséggel a szemetet Fokvárosba, amikor helyben is nyithatna egy újrahasznosító üzemet? Bond sebességet váltott, és elszáguldott egy teherautó oszlop mellett. Nagyon élvezte a fürge  járművet. Erről feltétlenül be kell majd számolnia Philly Maidenstone-nak. A kocsi hatalmas, komor, fekete-fehér figyelmeztető felirat mellett suhant el.  

Gevaar! Vigyázat Privaat Eiendom! Magánterület

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

128/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 

Mióta letért az N7-ről, már több kilométert megtett, amikor egy útelágazáshoz ért. A teherautók  jobbra fordultak. Bond balra kanyarodott, amerre a nyíl és a felirat mutatott:

Hoof Kantoor Főépület 

  Nagy sebességgel áthajtott egy sűrű ligeten –   a fák magasak voltak, mégis úgy tűnt , nemrég ültethették őket – , majd egy emelkedőhöz ért. A negyven kilométer per órás táblával mit sem törődve felszáguldott rajta, majd bele kellett taposnia a fékbe, mert ott látta maga előtt a Green Way International telepét. De a hirtelen fékezés oka nem egy útakadály vagy éles kanyar volt, hanem a nyugtalanító látvány, ami fogadta. A látómezőt teljesen betöltötte a végtelenbe nyúló hulladék feldolgozó telep, amely a távolban beleveszett a füstös, poros párába. Úgy másfél kilométer messzeségben valamiféle hulladékégető munkafázis narancsszínű Ez valóban maga volt lángjai a pokol.lobogtak.  A zsúfolt parkolón túl ott állt a központi épület. A maga módján ez is hátborzongató látványt nyújtott. Nem volt túlméretezett  –   inkább egyszerű és siváran impozáns. Az egyemeletes, festetten betonbunkernek csupán néhány kisméretű  ablaka volt, és úgy tűnt, azokat is légmentesen lezárták. Az egész területet két sor három méter magas fémkerítés vette körül, a tetején szögesdróttál, ami még a tompa fényben is csillogott. A két kerítés egymástól tíz méter távolságra húzódott, és Bondnak egy hasonló kerítést juttatott az eszébe: az észak-koreai   börtönt körülvevő halálzónát, ahonnan tavaly sikerült kimenekítenie az MI6 egyik helyi beépített emberét. Bond összevonta a szemöldökét a kerítések láttán. Az egyik terve meghiúsult. Felicity beszámolójából tudta, hogy a telepet fémdetektorok és átvilágító berendezések védik, és feltételezte, hogy impozáns biztonsági kerítés veszi körül. De ő csupán egyetlen akadályra számított. Úgy terv ezte, hogy Hirani felszereléseinek egy részét  –   az időjárás viszontagságait is álló miniatűr kommunikációs eszközt és fegyvert  –   a kerítésen keresztül áthajítja a fűbe vagy a bokrok közé a túloldalon, és valahogy majd visszaszerzi őket, ha már bejutott. Ké t kerítés és a köztük húzódó jókora távolság esetén ez lehetetlen lesz. Ahogy továbbhajtott, látta, hogy a bejáratot egy vastag acélkapu torlaszolja el, felette pedig egy felirat látszott.

REDUCE, REUSE, RECYCLE

Azaz „Csökkentsd, használd, hasznosítsd újra”. Bond megborzongott a Green Way jelmondatától.   Nem a szavaktól, hanem magától a felirattól: a felkörívben elhelyezkedő komor, fekete fémbetűk az auschwitzi náci haláltábor bejárata feletti feliratra emlékeztették, amely elborzasztó iróniával arról biztosította a foglyokat, hogy a munka szabaddá teszi őket: ARBEIT MACHT FREI.   Bond leparkolt. Kiszállt, Waltherjét és a mobilját magánál tartotta, hogy megtudja, mennyire hatékony a biztonsági ellenőrzés. A Hiranitól származó inhalátor szintén a zsebében lapu lt – a fegyvert és kommunikációs eszközt, amit Lamb reggel átadott, az ülés alá rejtette. Elindult a külső kerítésnél álló első őrbódé felé. Egy nagydarab, egyenruhás férfi kurta biccentéssel üdvözölte. Bond megadta álnevét. fickó A férfi telefonált, nagydarab és mogorva, sötétazöltönyös jelent meg. mire egy   pillanattal később egy ugyanolyan  – Erre legyen szíves, Mr. Theron – mondta.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

129/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond követte a két kerítés közötti senkiföldjén át. Beléptek egy helyiségbe, ahol három fegyveres őr ült, épp futballmeccset néztek. Azonnal talpra ugrottak. A biztonsági őr Bondhoz fordult.   –  Nos, Mr. Theron, itt nagyon szigorú szabályok érvényesek. Mr. Hydt és munkatársai az üzem területén végzik a vállalat kutatási-fejlesztési tevékenységének nagy részét. Gondosan őriznünk  kell az üzleti titkainkat. Semmiféle mobiltelefont vagy rádiót nem vihet be magával. Kamerát és személyhívót sem. Mindent le kell adnia itt. szemeegym a rekeszekre régimódi szállodák portáján tartják ilyenben aa pillantást. kulcsokat.  Több százBond sorakozott ás mellett,tévedt, a legtöbbjükben telefonokat látott. Az őr észrevette  – A szabály az alkalmazottainkra is vonatkozik. Bond felidézte magában, amit René Mathistól hallott Hydt londoni üzemével kapcsolatosan: gyakorlatilag semmiféle SIGINT-jel nem hagyja el az épületet.  –   Feltételezem, hogy akkor a vonalas telefonjukat használhatom. Ellenőriznem kell majd az üzeneteimet.  –  Vannak vonalas készülékeink, de az összes vonal a biztonsági részleg telefonközpontján fut keresztül. Az egyik biztonsági őr tele fonálhat ön helyett, de a privát szféra nem biztosított. A legtöbb látogató vár a telefonálással, amíg végez itt. Ugyanez áll az e-mailekre és az internet-hozzáférésre is. Ha bármiféle fémtárgyat magán kíván hagyni, át kell világítanunk.  – Tudniuk kell, hogy fegyver van nálam.  – Igen. Mintha ez általános lenne a Green Way látogatói esetében.  – Természetesen...  – A fegyveremet is le kell adnom?  – Így van. Bond néma köszönetét mondott Felicity Willingnek, amiért megemlítette a biztonsági procedúrát Mydt cégénél. Ha nem teszi, lebukik a Q Csoport egyik tollszárba vagy zakógombba épített, standard videó vagy állóképet közvetítő kamerájával, ami leleplezte volna az álcáját –   és valószínűleg tűzharchoz vezetett volna.  A kemény zsoldos szerepét játszva kötekedő meg jegyzést tett a kellemetlenség miatt, de átadta a fegyvert és az átprogramozott telefont, ami kizárólag Gene Theron fedő személyazonosságát mutatta, arra az esetre, ha valaki megpróbálná feltörni a készüléket. Ezután lecsatolta az övét és az óráját, és a kulcsaival együtt egy tálcára helyezte őket az átvilágításhoz.   Áthaladt a kapun, és visszakapta a tárgyakat  –   miután az őr ellenőrizte, hogy az órában, a kulcscsomóban és az övben nincs kamera, fegyver és felvevőberendezés.    – Kérem, itt várakozzon, uram – mondta a biztonsági őr. Bond leült a jelzett helyre.   Az inhalátor még mindig ott lapult a zsebében. Ha megmotozzák, megtalálják nála az eszközt, és szétszedik, kiderült volna, hogy valójában egy érzékeny kamera, amelynek egyetlen fém alkatrésze sincs. Hirani egyik fokvárosi emberének sikerült megtalálni vagy megépíteni aznap reggel. A blende szénszálas anyagból készült, ahogy a rugók is. A használt képtároló rendszer különlegesnek számított:nem régimódi volt, amilyet a hidegháború idején használtak a kémek. A kamera lencséjén lehetett mikrofilm állítani a fókusztávolságot, Bond úgy készíthetett képeket vele, ha megnyomja a henger alját, majd megcsavarja, hogy továbbítsa a filmet. Harminc felvételre volt elegendő. Ebben a digitális korban a pókhálós múlt néha használható ötletekkel szolgál. Bond körülnézett, hátha lát valahol egy feliratot, ami a kutatás-fejlesztési részleget jelzi, ahol Stephan Diamini szerint információt találhatna a Gyehennáról, de nem látott ilyet. Öt percig ült ott, amikor felbukkant Severan Hydt összetéveszthetetlen alakja: a magas termet, a hatalmas, göndör hajjal és szakállal keretezett fej, a jól szabott öltöny. Megállt az ajtóban.  – Theron! Fekete szemét Bond tekintetébe fúrta. Kezet ráztak, és Bond megfeledkezni a groteszk érzésről, ami elfogta, amikor Hydt hosszú körme a tenyerét és aigyekezett csuklóját érintette.  –  Jöjjön velem  –   mondta Hydt, és átkísérte a főépületbe, ami korántsem volt olyan sivár, mint ahogy a külseje sugallta. Meglehetősen ízlésesen volt berendezve, drága bútorokkal, műtárgyakkal, http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

130/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

régiségekkel és kényelmes irodákkal a személyzet számára. Tipikus középméretű vállalatnak látszott. Az előcsarnokban ott a szokásos kanapé a fotelokkal, egy asztalon pedig üzleti maga/ü feküdtek egy fokvárosi napilap társaságában. A f alakat erdő hullámzó búzaföldeket, virágos réteket, folyókat és tengereket ábrázoló képek díszítették. És mindenütt ott volt az a hátborzongató embléma – a levél ami egy tőrre emlékeztet.  Miközben végighaladtak a folyosókon, Bond figyelt, hátha megpillantja a kutatási-fejlesztési részleget. Végül az épület hátsó traktusa felé közeledve észrevette az útbaigazító feliratot, és emlékezetébe a helyet. De Hydt azvéste ellenkező irányba fordult.   – Jöjjön. Elviszem az ötvenrandes körútra. Az épület végében Bondnak egy sötétzöld műanyag védősisakot nyomtak a kezébe. Hydt szintén felvett egyet. Egy hátsó ajtóhoz mentek, ahol Bond meglepődött az újabb biztonsági ellenőrzőpont láttán. Furcsamód itt a hulladékudvarból befelé jövő munkásokat vizsgálták át. Hydttal kiléptek egy földszintes épületek sokaságára néző teraszra. Teherautók és villás targoncák sürögtek -forogtak körülöttük, akár méhek a kaptárnál. Mindenhol sisakot és egy ruhát viselő munkásokat láttak.  A barakkok módjára sorakozó épületek láttán Bondnak megint egy börtön vagy koncentrációs tábor jutott az eszébe. ARBEIT MACHT FREI...  –  Erre!  –  kiáltotta hangosan Hydt, és elindult a földmunkagépek, konténerek, olajoshordók, raklapokon sorakozó papír és kartonbálák között. A levegőt mély dübörgés töltötte be, úgy tűnt a föld is beleremeg, mintha hatalmas földalatti kohók vagy gépek hangja lenne, ellenpontozva a sirályok éles kiáltásait, amelyek négyszáz méternyire keletre eső kapun át behajtó teherautókról lehulló szemétre csaptak le.  –  Tartok magának egy rövid előadást erről a szakmáról –  ajánlotta Hydt. Bond bólintott.  – Kérem.  –  Négy módon tudunk megszabadulni a hulladéktól. Olyan helyre visszük, ahol nincs szem előtt –   manapság inkább szemétdombokra vagy hulladéklerakókba, de az óceán is népszerű a mai napig.   Tudta, hogy a Csendes-óceánban négyszer annyi a műanyag, mint a zooplankton? A világ legnagyobb szemétdombja a Nagy Csendes-óceáni Szemétfolt, ami Japán és Észak-Amerika között kering. Legalább kétszer akkora, mint Texas, de lehet, hogy akkora, mint az Egyesült Államok. Senki sem tudja biztosan. De egy biztos: egyre növekszik. A másik módszer a hulladék elégetése, ami nagyon költséges, és veszélyes hamu maradhat utána. A harmadik lehetőség az újrahasznosítás, ez a Green Way szakterülete. Végül pedig ott van a minimalizálás, ami annyit tesz, hogy ügyelnek arra, hogy kevesebb hulladékanyagot termeljenek és forgalmazzanak. Ismeri a műanyag vizespalackokat, igaz?    – Természetesen.  – Manapság már sokkal vékonyabb anyagból készülnek, mint régebben. Bond ezt kénytelen volt elhinni neki.  –  Úgy nevezik az eljárást, hogy „könnyítés”. Sokkal könnyebb tömöríteni. Tudja, a hulladék tekintetében általában nem maguk a termékek jelentik a problémát. A csomagolás foglalja el a amíg ki nem az alakult a fogyasztói társadalom, legnagyobb helyet. A folyik. hulladékHogyan kezelésejuttassuk egyszerűelvolt ahol tömegtermelés a , termékeinket emberekhez? Burkoljuk be   polisztirol habbal, tegyük bele egy kartondobozba, azt pedig egy műanyag zacskóba, hogy a vásárló hazavihesse. Á, és ha ajándékról van szó, csomagoljuk be színes papírba, és kössük át szalaggal! A karácsony valóságos hulladékhurrikán. Severan Hydt birodalma fölé magasodva folytatta.  –  A legtöbb hulladékfeldolgozó üzem húsz-harminc hektár alapterületű. A miénk itt negyvenhektáros. Még három ilyen telepem van Dél-Afrikában, és egy tucatnyi átrakodó állomás, ahová az utcán látható szemeteskocsik elszállítják a hulladékot, amit ott tömörítenék, és onnan szállítják a kezelő depókba. Én voltam az első, aki átrakodó állomásokat lé tesített a nyomornegyedekben. Hat hónappal később a vidék hatvan-hetven százalékkal tisztább volt. Régebben nemzeti virágának Ma már ez nincs így. Megoldottam. a műanyag „Dél-Afrika ” nevezték.  –  Idefelézacskót jövet olyan teherautókat láttam, amelyek Pret oriából és Port Elizabethből szállították ide a szemetet. Ilyen távolságból miért ide hozzák?  – Azok speciális anyagok –  felelte Hydt kitérően.  http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

131/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Talán különösen veszélyes anyagok lehetnek? –  tűnődött Bond.  Vendéglátója folytatta:  –  De ügyelnie kell a helyes szóhasználatra, Theron. A legtágabb fogalom a „hulladék”. Halmazállapot szerint szilárd, folyékony, iszapszerű és gáznemű hulladékokat különböztetünk meg. Eredet szerint pedig települési, termelési és veszélyes hulladékokat különíthetünk el. Amit a szemetesautók a lakások, boltok, vendéglők elől gyűjtenek be, az a „települési hulladék” vagy „szemét”. Ide tartoznak a háztartási és kerti hulladékok, az elhasznált tartós fogyasztási cikkek. Az intézményi, kereskedelemi és ipari hulladék neve „termelési hulladék”. Ide tartozik például az építési és bontási törmelék is. Kelet felé mutatott, az üzem hátsó része irányába.  –  Minden, ami nem újrahasznosítható, oda kerül, a hulladéklerakó prizmájába, ahol műanyagrétegek közé temetik, hogy a baktériumok és a szennyező anyagok ne szivárogjanak bele a talajba. Ha a madarakat nézi, láthatja, pontosan hol van. Bond követte a tekintetét a köröző sirályok felé.   – Mi úgy hívjuk a hulladéklerakót, hogy „a Megsemmisülés völgye”. Hydt ezután egy hosszú épület bejáratához vezette Bondot. Impozáns ajtaja volt, amelyet zárva találtak. Bond benézett az ablakokon. Odabent munkások számítógépeket, merevlemezeket, nyomtatott áramköröket, tévéket, rádiókat, riasztókat, mobiltelefonokat és nyomtatókat bontottak szét. A személyzet itt komolyabb védőruhát viselt, mint a többi alkalmazott –   légzőkészüléket, vastag kesztyűt, védőszemüveget vagy teljes védőmaszkot.   –  Ez itt az e-hulladékrészlegünk. Mi „Szilícium-völgynek” nevezzük. Az e-hulladék a veszélyes anyagok tíz százalékát teszi ki világszerte  –  nehézfémek, az akkumulátorokban használt lítium. Ott vannak például a számítógépek és a mobilok. Legfeljebb két-három év az élettartamuk, így az emberek egyszerűen kidobják őket. Elolvasta valaha is a helyes hulladékkezelésről szóló brosúrát, ami t a laptopjához vagy a mobiljához mellékeltek?  – Nem igazán.  –   Persze, hogy nem. Senki sem olvassa el. De a számítógépekből és a telefonokból származik  fajlagosan a legtöbb veszélyes hulladék a földön. Kínában egyszerűen csak eltemetik vagy elégetik  ezeket. És ezzel a saját lakosságukat gyilkolják. Én hamarosan új üzletágat indítok a helyzet rendezésére, szortírozom az ügyfeleim számítógépeinek alkotórészeit, és aztán megfelelő módon semmisítem meg a hulladékot  –  mosolyodon el.  –  Néhány éven belül ez lesz a legjövedelmezőbb üzletágam. Bond felidézte az emlékezetében a berendezést, amelynek a próbaüzemét ő is látta al -Fulan műhelyében, a Juszuf Naszad életét kioltó hulladékprés mellett.   Hydt hosszú, sárga körmével az épület hátsó része felé bökött.  –  Ott hátul van a veszélyes anyagokat hasznosító részleg. Az egyik legtöbb pénzt hozó szolgáltatásunk. Mindennel foglalkozunk a festéktől a motorolajon át az arzénig és a polóniumig.    –  Polónium?  –   Bond hűvösen felnevetett. Ez az a radioaktív anyag, amelynek a segíts égével pár éve megölték Alekszander Litvinyenkót, a Londonban élő orosz kémet. A legmérgezőbb anyag a világon. kidobják?Theron. Az biztosan illegális.kidobnak egy ártalmatlannak látszó antisztatizáló  – Csak  –  Hát ilyen úgy a hulladék, Az emberek berendezést –  ami polóniumot tartalmaz. Csak erről épp senki sem tud.   Átvezette Bondot egy parkolóba, ahol több hat méter hosszú teherautó állt. Az oldalukon a cég neve és emblémája állt, valamint a felirat: Biztonságos iratmegsemmisítő szolgáltatás.  Hydt követte Bond tekintetét, és megszólalt.  –   Egy újabb specialitásunk. Iratmegsemmisítőket adunk bérbe vállalatoknak és kormányhivataloknak, de a kisebb cégek inkább bennünket kérnek fel, hogy végezzük el helyettük a munkát. Tudta, hogy amikor iráni egyetemisták elfoglalták az amerikai követséget az 1970-es években, képesek voltak rekonstruálni a megsemmisített CIA-iratokat? Így tudták meg az ottani fedett ügynökök túlnyomó többségének a nevét –  a helyi szőnyegszövők segítségével.     A Mi hírszerző szakmában a történet köztudott szintű volt, deipari Bond tett, mintha meglepődött  –  itt, a Green WaynélezDIN 6-os biztonsági iratúgy -megsemmisítést végzünk. Avolna. gépeink tulajdonképpen porrá őrlik az iratokat. Még a legtitkosabb kormányszervek is velünk dolgoztatnak.  

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

132/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Hydt ezután az üzem legnagyobb, háromemeletes, hatvan méter hosszúságú épületéhez vezette Bondot. Az egyik kapuján teherautók szakadatlan sora gördült befelé, a másik kapun pedig kifelé haladtak.  – A központi újrahasznosító részleg. Ezt a területet itt „a Feltámadás völgyének” neveztük el. Beléptek. Három hatalmas berendezést táplált folyamatosan a papír, kartonpapír, műanyag palackok, polisztirol, fémdarabok, fa és egyéb hulladékok végtelen folyama.  –  A hulladékszortírozók  –   kiabálta Hydt. A zaj fülsüketítő volt. A terem túlsó végében a

szétválogatott fémet, üveget, műanyagot, papírt és egyéb anyagokat teherautókra pakolták a továbbszállításhoz.  –  Furcsa mesterség az újrahasznosítás  –  folytatta Hydt emelt hangon.  –  Csak néhány olyan termék van, főleg üvegből és fémből, amit végtelen alkalommal újra fel lehet dolgozni. Minden más elhasználódik egy idő után, és akkor el kell égetni, vagy megy a hulladéklerakóba. Az alumínium az egyetlen konzisztensen jövedelmező újrahasznosítható anyag. A legtöbb terméket sokkal olcsóbb, tisztább és egyszerűbb az eredeti nyersanyagból előállítani, mint újrahasznosított alapanyagból. Az újrahasznosított anyagok szállításához használt teherautók és maga a folyamat növelik a fosszilis üzemanyagok okozta környezetszennyezést. És az újragyártás több energiát igényel, mint az eredeti gyártási folyamat, ami feleslegesen terheli az energiaforrásokat. Felnevetett.  – De az újrahasznosítás politikailag korrekt dolog... így az emberek hozzám fordulnak. Bond követte idegenvezetőjét a szabadba, és észrevette, hogy   Niall Dunne közeledik feléjük sután kacsázva hosszú lábaival. Homlokába fésült szőke haja a szemébe lógott, de jeges tekintete rezzenéstelen volt. Bond elhessegette magától a gondolatot, hogy milyen könyörtelenül végzett Dunne a három férfival Szerbiában és al-Fulan asszisztensével Dubaiban. Barátságosan rámosolygott, és megrázta a férfi lapátkezét.  –  Theron!  –  biccentett Dunne nem túl szívélyes arckifejezéssel. Hydtra pillantott.  –  Mennünk kellene. Türelmetlennek látszott. Hydt intett Bondnak, hogy szálljon be egy közelben parkoló Range Roverbe. Bond az első ülésre ült. Erezte a várakozást, mintha a két férfi valamiféle tervet eszelt volna ki, ami nemsokára megvalósul. Hatodik érzéke azt súgta, hogy talán valami balul sült el. Leleplező dött volna? Elárulta magát valamivel? Miközben Hydt is beszállt, a komor Dunne a volán mögé ült, Bond pedig arra gondolt, hogy nincs ennél ideálisabb helyszín egy holttest elrejtésére. A Megsemmisülés völgye...

46 A Range Rover kelet felé zötykölődött eg y széles földúton. Hatalmas, bordázott kerekű, masszív teherautókat hagyott le, amelyek hulladékbálákat és konténereket szállítottak. Egy széles és legalább huszonöt méter mély szakadék mentén haladtak. Bond lenézett. A teherautók ide öntötték rakományukat, a buldózerek pedig elegyengették az anyagot a hulladéklerakó felületén. A gödör alját vastag, fekete műanyag fedte. Hydtnak igaza volt a sirályokat illetően. Mindenütt ott voltak, ezrek és ezrek. Puszta tömegük, a rikoltozásuk, az őrjöngő vadságuk nyugtalanító volt, és Bond érezte, hogy beleborzong. Ahogy továbbhaladtak, Hydt a lángok felé mutatott, amelyeket Bond már messziről látott. Innen, a közelből jól látszott, hogy ezek óriási tűzgömbök, és a forróság is érezhető volt.  

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

133/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – A hulladéklerakó mélyén metán termelődik – mondta. – Lefúrunk, és kinyerjük a gázt, ez adja az energiát a generátorainknak, de általában olyan mennyiségű metán jön létre, hogy egy részét el kell égetnünk. Ha nem tennénk, az egész hulladéklerakó berobbanna. Nemrég történt egy hasonló baleset Amerikában. Több százan megsérültek. Tizenöt perc múlva egy sűrű fasoron hajtottak végig, majd egy kapun haladtak át. Bond önkéntelenül is elnevette magát. A szemétdombok sivár, kietlen vidéke eltűnt. Lenyűgöző látvány tárult eléjük: fák, virágok, sziklák, tavacskák, erdő. A gondosan megtervezett táj több kilométer    messzeségben húzódott előttük.  –  Ezt a helyet itt Elíziumi mezőknek neveztük el. Ez itt a paradicsom a pokol után. Pedig ez is egy hulladéklerakó. Alattunk majdnem harminc méter vastag hulladékréteg van. Rekultiváltuk a területet. Egy éven belül megnyitjuk a nagyközönség előtt. Ez az én ajándékom a dél -afrikaiaknak. A pusztulásból szépség születik. Bond nem volt nagy rajongója a botanikának  –  a chelsea-i virágkiállítás minden évben felbosszantotta, mivel nehezen jutott haza a látogatók okozta közlekedési dugó miatt de el kellett ismernie, hogy ez a kert valóban lenyűgöző. Hunyorogva nézte az egyik fa alatt tekergőző gyökereket.   Hydt észrevette.  –  Kicsit furcsának tűnnek, ugye?  Fémcsövek voltak, amelyeket lefestettek, hogy gyökereknek látsszanak.  –  Ezek a csövek szállítják el az alattunk keletkező metánt az erőműbe, illetve oda, ahol a felesleget elégetjük. Bond feltételezte, hogy az ötlet Hydt sztármérnökétől származik.  Behajtottak egy ligetbe, és leparkoltak. Egy közeli tavacskában egy pompás kék daru, Dél-Afrika nemzeti madara álldogált, fél lábon tökéletesen egyensúlyozva.  –  Jöjjön, Theron! Beszéljünk az üzletről.  De miért épp itt?  –   tűnődött Bond, miközben követte Hydtot az ösvényen. Az út mentén apró feliratokon a növények neve állt. Ismét azon törte a fejét, hogy a két férfi vajon mit tervez ellene, és igyekezett felmérni a potenciális fegyvereket és menekülési útvonalakat  –  egyelőre hiába.  Hydt megállt és visszanézett. Bond is  –  és megriadt a látványtól. Dunne közeledett, a kezében egy puskával. Bond látszólag megőrizte a nyugalmát. („ A sírig tartson ki az álcád ”   –  tanították Fort Moncktonban.)  – Tud bánni a vadászpuskával?  – szegezte neki a kérdést Dunne, és felemelte a fegyvert, amelynek az agya fekete műanyagból és szénszálas anyagból készült, tokja és csöve pedig szálcsiszolt acélból.    – Igen, tudok. Bond annak idején a lövészcsapat kapitánya volt a Fettesben, és sorra nyerte a versenyeket a kézifegyver kategóriában és a nagyobb kali  berű fegyverekkel is. Amikor a Királyi Haditengerészet tartalékos állományánál szolgált, elnyerte a kiváló lövészeknek járó királyi érmet  –  ez az egyetlen lövészkitüntetés, ami egyenruhán is viselhető. Lepillantott a fegyverre Dunne kezében.    – Winchester, 270-es kaliberű.  Jó puska, nem igaz?  – Az. Én jobban kedvelem ezt a kalibert, mint a .30-06-ost. Laposabb a röppályája.  – Szokott vadászni, Theron? – kérdezte Hydt.  – Nem sok alkalmam volt rá eddig. Hydt felnevetett.  – Én is csak egyetlen fajra vadászom...  –  a mosoly eltűnt. – Niall és én beszéltünk magáról.  – Valóban? – kérdezte Bond blazírtan.  –  Úgy véljük, hogy magának hasznát vehetjük bizonyos egyéb projektjeink során is. De látnunk kell az elkötelezettségét.  –  Pénzt akarnak?  –  Bond elakadt: úgy hitte, érti az ellenfél szándékát, és válaszlépést kell tennie. Méghozzá gyorsan. felelte Hydt halkan, hatalmas fejét Bond felé billentve.  –   – Nem Másra – gondoltam. Dunne a Winchesterrel a csípőjén előrelépett, a fegyver csöve az égnek meredt.    – Jól van. Hozzátok ide! http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

134/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Két egyenruhás biztonsági őr egy pólót és rongyos khaki nadrágot viselő sovány férfit vezetett elő egy sűrű jacarandabokor mögül. A férfi arca rémült volt. Hydt megvetően nézte, majd Bondhoz fordult.    –  Ez az ember betört a telepünkre, és megpróbált mobiltelefonokat lopni az e- hulladék részlegből. Amikor rajtakapták, fegyvert rántott és rálőtt az egyik őrre. Célt tévesztett, és leteperték. Utánanéztem, ez egy szökött fegyenc. Nemi erőszakért és gyilkosságért ült börtönben. Átadhatnám a hatóságoknak,   de a felbukkanása adott nekem – és magának –  egy lehetőséget.   –  beszél?  hogy elejtse az első trófeáját. Ha lelövi ezt az embert...    –   Miről Itt az alkalom,  – Ne! – kiáltotta a fogoly.  – Ha megöli, nem lesz szükség több bizonyítékra. Belevágunk a maga proje ktjébe, és szerződtetem egyéb munkákra is. Ha úgy dönt, hogy nem öli meg, amit természetesen megértek, Niall visz – szaviszi magát a bejárathoz, és elválnak az útjaink. Bármilyen csábító is a tömegsírok eltakarítására tett ajánlata, vissza kell utasítanom.  – Hidegvérrel lőjek le egy embert?   – Maga dönt – szólalt meg Dunne. –  Ne lője le. Távozzon.  Az ír tájszólás most erőteljesebbnek tűnt.   Micsoda esély ez, hogy Bond bekerüljön Severan Hydt belső köreibe! Mindent megtudhatna a Gyehennáról. Egy élet cserébe ezrek életéért. És még hányan halnak majd meg, ha a pénteki esemény valóban csak az első lesz a hasonló projektek közül? A bűnöző sötét arcára, elkerekedett szemére, reszkető kezére meredt.   Bond Dunne-ra pillantott. Előrelépett, és megfogta a puskát.    – Kérem, ne! – kiáltotta a férfi. Az őrök térdre lökték és félreálltak. A férfi Boridra meredt, aki most eszmélt rá, hogy a kivégzés előtt nem könyörületből kötik be a halálra ítélt szemét, hanem azért, hogy a kivégzőosztag tagjairiak  ne kelljen állniuk a fogoly tekintetét.  – Kérem, uram, ne tegye! – könyörgött a férfi.  –  Még egy töltény van a töltényűrben –  szólt oda Dunne. – Nincs kibiztosítva. Talán vaktöltényt tettek a puskába, hogy próbára tegyék? Vagy Dunne meg sem töltötte a fegyvert? A tolvaj láthatólag nem viselt golyóálló mellényt a pólója alatt. Bond felemelte a fegyvert, amelynek nyitott irányzéka volt, nem teleszkópos. Célba vette a tőle tizenkét méterre álló tolvajt. A férfi az arca elé emelte a kezét.  – Ne! Kérem!  – Nem akar közelebb menni? – kérdezte Hydt.  –  Nem. De nem akarom, hogy szenvedjen  –  felelte Bond tárgyilagosan.  –  A puska felfelé vagy lefelé hord ilyen távolságból?  – Nem tudnám megmondani – hangzott Dunne válasza. Bond jobbra célzott, egy levélre, ami pontosan olyan messze volt tőle, mint a fogoly. Meghúzta a ravaszt. Egy hangos a levél közepén, pontosan ott, ahová célzott, egya lyuk tátongott. Bond reccsenés hátrahúztahallatszott, a závárt, azéselhasznált töltényhüvely kiesett, és egyBond újat továbbított töltényűrbe. Még mindig habozott.  – Mi lesz,Theron? – suttogta Hydt. Bond felemelte a puskát, és újból célba vette az áldozatot. Egy pillanatig várt. Meghúzta a ravaszt. Egy újabb hangos reccsenés, és a fehér póló közepén egy piros folt terjedt szét, miközben a férfi hátrahanyatlott a porba.

47 http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

135/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Kész  –  mondta ingerülten Bond, miközben hátrahúzta a závárt, es odadobta a fegyvert Dunnenak. – Most elégedettek? Az Ír könnyedén elkapta a fegyvert hatalmas lapátkezével. Épp olyan szenvtelen volt, mint mindig. Nem felelt. Hydt viszont elégedettnek látszott.  –  Jól van. Menjünk vissza az irodába, és koccintsunk arra, hogy üzlettársak lettünk... És engedje meg, hogy elnézését kérjem. arra kényszerített, hogy megöljek egy embert.  –   – Amiért Nem, amiért arra kényszerítettem, hogy azt higgye, hogy megölt egy embert.  – Micsoda?  – William! A férfi, akit Bond lelőtt, most széles vigyorral az arcán talpra ugrott.   Bond Hydt felé fordult.  – Én...  –  A töltény viaszból volt  –  szólalt meg Dunne.  –   A rendőrség használ ilyet kiképzés során, a filmesek pedig az akciójelenetekben.  – Ez az egész csak egy istenverte próbatétel volt?  – Amit a mi Niall barátunk eszelt ki. Jól sikerült, és maga teljesítette.  – Azt hiszik, hogy én valami kisiskolás vagyok? Menjenek a pokolba! Bond sarkon fordult és dühösen elindult a kert kapuja felé.  –  Várjon, várjon!  –  Hydt összeráncolt homlokkal indult utána.  –  Üzletemberek vagyunk. Ilyen a munkánk. Biztosra kell mennünk. Bond káromkodott egyet, és ökölbe szorított kézzel továbbment az ösvényen.  –  Elmehet  –  szólt utána Hydt jelentőségteljesen. –  De tudnia kell, Theron, hogy nem csak engem hagy faképnél, de egymillió dollárt is, ami már holnap a magáé, ha itt marad. És ennél még jóval többet is kereshet majd. Bond megállt. Sarkon fordult.  – Menjünk vissza az irodába. Viselkedjünk profik módjára. Bond a lelőtt férfira pillantott, aki még mindig vidáman vigyorgott.    – Egymillió? – kérdezte Hydttól. Hydt bólintott.  – Már holnap a magáé. Bond egy pillanatig mozdulatlanul állt, és elnézett a pompás park felett. Visszasétált Hydthoz, és hűvös pillantást vetett Niall Dunne-ra, aki kivette a töltényeket a puskából, megtisztogatta a fegyvert, és épp a fémrészeket simogatta. Bond a sértett fél szerepét játszva igyekezett továbbra is méltatlankodó arcot vágni. Mert csupán tettetett, hiszen már korábban rájött, hogy a puskában viasztöltény van. Aki elsütött már normál mennyiségű puskaporral és ólomgolyóval töltött puskát, azt nem téveszti meg a viasztöltet, ami sokkal kisebbet rúg vissza, mint egy valódi golyó. (Vaktöltényt adni egy kivégzőosztag tagjának abszurdum, mert abban a pillanatban, elsüti a afegyvert, hogy a golyó nemTehát valódi.) Bond  pár másodperccel a lövés előtt jött rá hogy erre, amikor tolvaj aztudja, arca elé kapta a kezét. attól fél, hogy megvakul, nem attól, hogy meghal, gondolta magában Bond. Ebből arra következtetett, hogy vagy vaktöltény, vagy viaszlövedék van a fegyverben. Azért lőtt rá a levélre, hogy lássa, mekkorát rúg vissza a fegyver, és az enyhe lökés tudtára adta, hogy a lövedék nem halálos. A férfi nyilván pénzjutalmat kap cserébe a színjátékért. Úgy tűnt, bármit is mondanak Hydtról, jól  bánik az alkalmazottaival. Ez most megerősítést nyert. Hydt pénzt vett elő, és a férfi kezébe nyomta, aki odament Bondhoz, és megszorította a kezét.  –  Hé, miszter! Maga jó lövész. Jó helyen talált el engem. Nézze csak, pont itt!  –  ütögette meg a mellkasát. –  Az a másik ember itt lent lőtt meg, tudja, hol. Az a szemét! Ó, az napokig fájt. Az asszony is sokat Ismétpanaszkodott. beszálltak a Range Roverbe, és a három férfi némán ülte végig az utat vissza az üzemig, át a gyönyörű parkon, a pokoli Megsemmisülés völgyén, a sirályok kakofon rikoltozásán, a füstön.   Gyehenna... http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

136/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Dunne megállt a főépület előtt, biccentett Bondnak, és Hydthoz fordult.  –  Kimegyek az üzlettársaink elé a reptérre. Tizenkilenc óra körül érkeznek. Elviszem őket a szállásukra, azután visszajövök. Tehát Dunne és Hydt éjszakába nyúlóan dolgoznak valamin. Ez vajon jó vagy rossz hír egy esetleges későbbi felderítő akció szem pontjából az épületben? Egy dolog nyilvánvaló: Bondnak most rögtön be kell jutnia a kutatási-fejlesztési osztályra. Dunne távozott, Hydt és Bond pedig folytatta útját az épület felé. Itt isfelnevetett. teszünk egy körutat? – kérdezte Bond. – Idebent melegebb van. És nincs annyi sirály.  –  Hydt  – Itt nincs sok látnivaló. Az irodámba megyünk. De az új üzlettársat nem kímélte meg a biztonsági ellenőrzéstől a hátsó kapunál, bár az inhalátort ezúttal sem vették észre. Amint beléptek a központi folyosóra, Bond ismét meglátta a kutatásifejlesztési osztály irányába mutató feliratot. Halkan odafordult Hydthoz:  – Nem bánnám, ha a toaletten viszont tehetnék egy körutat.  –  Arra van  –   mutatta Hydt, miközben elővette a mobilját. Bond sietve végighaladt a folyosón. Benyitott az üres férfimosdóba, fogott egy maroknyi pa  pírtörölközőt, és az egyik vécébe dobta. Amikor lehúzta, a papír eltömte a lefolyót. Az ajtóhoz ment, és kinézett arra, ahol Hydt várakozott. A férfi lefelé nézett, és belemerült a telefonálásba. Bond látta, hogy a folyosón nincsenek biztonsági kamerák, így távolodni kezdett Hydttól, és közben kieszelte, mivel magyarázza majd, hogy az ellenkező irányba indult.  Ó, az egyik fülkefoglalt volt, a másik pedig el volt dugulva, úgyhogy elindultam egy másik mosdót  keresni. Nem akartam zavarni magát telefonálás közben. A kézenfekvő tagadhatóság elve...   Bond felidézte magában, hol látta a feliratot, amikor beléptek az épületbe. Végigsietett a kihalt folyosón. A fém biztonsági ajtó egy digitális számzár és egy belépőkártya -leolvasó kombinációjával volt nyitható. Bond a tenyerébe csúsztatta az inhalátort, és több képet készített, köztük néhány közelit a számzár billentyűzetéről.  Gyerünk, sürgette magában a teremben tartózkodó gyanútlan alkalmazottakat, valaki csak ki akar most menni a vécére vagy egy kávéért a büfébe. De nem volt szerencséje. Az ajtó zárva maradt, Bond pedig úgy döntött, jobb lesz visszatérni Hydthoz. Sarkon fordult, és végigsietett a folyosón. Hydt szerencsére még mindig telefonált. Épp akkor nézett fel, amikor Bond már elhagyta a mosdó ajtaját, így azt hihette, hogy most lépett ki onnan. Letette a telefont.  – Erre jöjjön, Theron. Végigvezette Bondot egy folyosón, ahonnan egy tágas szobába jutottak  –   úgy tűnt, a helyiség egyszerre tölti be az iroda és a nappali funkcióját. Egy hatalmas íróasztal állt a panorámaablakkal szemben, ahonnan Hydt sivár birodalmára nyílt kilátás. Furcsamód innen egy hálószoba nyílt. Bond észrevette, hogy az ágy vetetlen. Hydt félretessékelte, és becsukta az ajtót. A sarokban álló kanapé és dohányzóasztal  – Egy italt? felé intett.  – Skót whiskyt. Ne legyen kevert.  – Auchentoshan? Bond ismerte a Glasgow melletti szeszfőzdét.   – Jó lesz. Egy csepp vízzel. Hydt jócskán töltött a pohárba, vizet öntött hozzá, és átnyújtotta Bondnak. Magának egy pohár constantiát töltött. Bond jól ismerte a mézédes dél-afrikai desszertbort, ami hajdanán Napóleon kedvenc itala volt. A száműzött császár sok száz gallonnal hozatott belőle Szent Ilona szigetére, ahol utolsó éveit töltötte. Állítólag a halálos ágyán is ezt kortyolgatta. A komor szoba tele volt régiségekkel. Mary Goodnight rendszeresen izgatottan számolt be

Bondnak alkalmisem vételeiről londoni Road bolhapiacán, de úgy tűnt, a volt. Hydt A irodáját díszítő tárgyak egyike hozna asok pénztPortobello ott  –  mind sérült, kopott, aszimmetrikus tahikon régi fényképek, festmények és domborművek lógtak. A kőlapokon görög és római istenek és istennők  halványuló képmásait látszottak, bár Bond nem tudta megmondani, kiket ábrázolnak. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

137/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Hydt leült, és felemelték a poharaikat. A férfi szeretetteljes pillantást vetett a falak felé.  –   A legtöbbjük a cégeim által lebontott épületekből származik. Számomra olyanok, mint a szentek  ereklyéi. Egyébként azok iránt is érdeklődöm. Több is a birtokomban van, bár ezt Rómában nem tudják  –  cirógatta meg a borospoharat.  –  Minden, ami régi, ami kidobott, vigaszt nyújt nekem. Nem tudnám megmondani, mi az oka. És nem is akarom tudni. Azt hiszem, Theron, hogy az emberek túl sok időt vesztegetnek arra, hogy azon törjék a fejüket, miért olyanok, amilyenek. Fogadd el a természetedet, és add meg neki, ami jár. Én a pusztuláshoz, a romláshoz vonzódom... Amit mások kerülnek. Elhallgatott, majd ezt kérdezte:  – Akarja hallani, hogyan kezdtem ezt az üzletet? Érdekes történet.  – Igen, szívesen.  –   Gyerekkoromban nehéz időkön mentem kereszt ül. Persze ki nem? De hamar munkát kellett vállalnom. Véletlenül egy szemétszállító cégnél kaptam állást. Kukás voltam Londonban. Egyik nap épp a társaimmal uzsonnáztunk, amikor a sofőr az egyik lakásra mutatott az utca túloldalán. Azt mondta: „Ott lakik egy fickó, aki a clerkenwelliek egyik embere. ”  Clerkenwell: talán a legnagyobb és legsikeresebb szervezett bűnözői szindikátus az angol történelemben. Mára már nagyjából sikerült felszámolni, de a tagjai húsz éven át brutális módon uralták a területüket Islingtonban. Állítólag huszonöt gyilkosság terhelte őket.   Hydt csillogó szemmel folytatta.  – Furdalt a kíváncsiság. Az uzsonna után folytattuk a munkát, de én a többiek tudta nélkül annak a bizonyos lakásnak a szemeteszsákját elrejtettem a közelben. Éjjel visszamentem érte, hazavittem és átnéztem a tartalmát. Heteken át folytattam ezt. Minden levelet, minden konzervdobozt, minden számlát, minden óvszercsomagolást átvizsgáltam. A nagy része teljesen érdektelen volt. De egy érdekes dologra rábukkantam. Egy feljegyzés volt, egy kelet-londoni címmel. Csupán annyi állt rajta: „Itt”. De volt egy ötletem, mit jelenthet. Akkoriban másodállásban fémkeresőként is dolgoztam. Tudja, kik azok? Akik végigmennek a strandon Brightonban vagy Eastbourne-ban, és a homokban megkeresik az elveszett fémpénzeket és a gyűrűket, miután a turisták már hazamentek. Volt egy jó fémdetektorom, és a következő hétvégén elmentem arra a bizonyos címre. Ahogy vártam, egy üres telek volt. Hydt felélénkült, elemében volt.  –  Tíz percembe telt, amíg megtaláltam az elásott pisztolyt. Vásároltam egy ujjlenyomat-rögzítő készletet, és annak ellenére, hogy nem voltam szakértő, úgy tűnt, a papíron és a pisztolyon levő ujjlenyomatok egyeztek. Nem tudtam pontosan, mire használták a pisztolyt, de...  – De miért is ásták volna el, ha nem gyilkoltak meg vele senkit?  –  Pontosan. Elmentem a clerkenwelli férfihoz. Azt mondtam neki, hogy az ügyvédemnél van letétben a pisztoly és a feljegyzés  –  persze nem volt semmiféle ügyvéd, de jól tudtam blöffölni. Azt mondtam, ha nem hívom fel az ügyvédet egy órán belül, mindent elküld a Scotland Yardnak. Hogy hazardíroztam-e? Hát persze. De jól számítottam. A férfi elsápadt és rögtön megkérdezte, mennyit akarok. Én mondtam egy összeget. Készpénzben fizetett. Így már nyithattam egy saját kis

szemétszállító vállalkozást. a Green Way.” kifejezésnek, nem igaz?  – Ez egészen új értelmetEbből ad az lett „újrahasznosítás  –  Valóban...  –   úgy tűnt, Hydt jót derül a megjegyzésen. Belekortyolt a borba, és kibámult az ablakon a telepre, ahol a távolban jól látszottak az égő metángömbök. – Tudta, hogy három emberi kéz által alkotott dolog látszik a világűrből? A kínai nagy fal, a piramisok –  és az egykori Fresh Kills szemétlerakó New Jersey-ben. Bond nem tudta.  –  Számomra a hulladék több mint üzlet  –  jelentette ki Hydt.  –  Ablak a társadalmunkra... és a lelkünkre. Előredőlt.   –  Tudja, az életben akaratlanul is szert tehetünk bizonyos dolgokra, lehet az ajándék, jöhet hanyagságból kifolyólag, lehet örökség, a sors, hiba, lustaság, de amikor eldobunk valamit, az szinte mindig hideg megfontolás eredménye. Belekortyolt a borba.  – Tudja, mi az entrópia,Theron? http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

138/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Nem, nem tudom.  –  Az entrópia  –  felelte Hydt, és összekoccantotta hosszú, sárga körmeit  –   a természet alapvető igazsága. A pusztulásra és a rendezetlenségre való hajlam: a fizikában, a társadalomban, a művészetben, az élőlényekben –  mindenben. Az anarchia felé vezető út.   Elmosolyodott.  –  Pesszimistán hangzik, de nem az. Ez a legnagyszerűbb dolog a világon. Az ember nem hibázhat, ha elfogadja az igazságot. És ez az igazság. ATudja, tekintete egy domborműn.    –  én megállapodott nevet változtattam.  – Nem tudtam – felelte Bond, és közben arra gondolt: Maarten Holt.  –   Azért, mert a vezetéknevem az apám neve volt, a keresztnevemet pedig ő választotta. Nem   kívántam semmiféle kapcsolatot fenntartani vele  –   mosolygott hűvösen. –  A gyerekkorom miatt, amit az imént említettem. A „Hydt” nevet azért választottam, mert emlékeztet a Dr. Jekyll és Mr. Hyde főhősének sötét oldalára. Még iskolás koromban olvastam a kö nyvet, és nagyon tetszett. Tudja, én úgy hiszem, mindannyiunknak van egy hétköznapi énje és egy sötét oldala. A könyv csak megerősített ebben.  – És a „Severan”? Szokatlan név.  – Nem tartaná annak, ha Rómában élt volna a Krisztus utáni második és harmadik században.  – Nem?  –  Az egyetemen történelmet és régészetet hallgattam. Az ókori Róma említésekor a legtöbb embernek mi is jut eszébe, Theron? A Julius-Claudius dinasztia császárai. Augustus, Tiberius, Caligula, Claudius és Nero. Legalábbis akkor, ha olvasták az Én, Claudius-t, vagy látták Derek Jacobit remek formában a BBC-n. De az a dinasztia szánalmasan rövid ideig uralkodott, alig több mint száz éven át. Igen, igen, a maré nostrum, a praetoriánusok, Russel Crowe filmjei... Mind roppant dekadens és drámai. „Istenem, Caligula, hiszen ő a húgod!”  De számomra Róma igazi valója sokkal később nyilvánult meg egy másik ág, a Severus-dinasztia uralkodása során. Ezt Septimius Severus alapította sok évvel azután, hogy Nero öngyilkos lett. Tudja, ők a Római Birodalom hanyatlása felett uralkodtak. Az uralmuk a történészek által a katonai anarchia korának nevezett időszakkal ért véget.    – Entrópia – jegyezte meg Bond.  –  Pontosan  –  ragyogott fel Hydt arca.  –  Láttam Septimius Severus szobrát, és kicsit hasonlítok rá, így hát felvettem a családnevét, ami angolul úgy hangzik: „Severan”. Bondra pillantott.  – Kényelmetlenül érzi magát, Theron? Ne aggódjon. Nem Ahab kapitány hajójára szerződött. Nem vagyok őrült.  Bond felnevetett.  – Nem is gondoltam, hogy az. Komolyan. Az egymillió dollárra gondoltam, amit említett.  –  Hát persze  –  Hydt alaposan szemügyre vette Bondot.  –  Holnap megvalósul az első projekt azok  közül, amelyekkel most foglalkozom. Itt lesznek a fő üzlettársaim. Maga is jön. Akkor majd látni fogja, miről is van szó.   mitlekell tennem egymillióért?  –  És Lőjek valakit valódi golyóval? –    ráncolta a homlokát Bond. Hydt ismét a szakállát simogatta. Valóban egy római császárra emlékeztetett.  –   Holnap nincs semmi teendője. Az a projekt már lezárult. Csak az eredményét fogju k látni. És reményeim szerint megünnepelni. Az egymillióját nevezzük aláírási bonusznak. Azután viszont nagyon sok dolga lesz. Bond mosolyt erőltetett az arcára.   – Örülök, hogy a részese lehetek majd. Ekkor megcsörrent Hydt telefonja. A kijelzőre pillantot t, felállt, és hátat fordított vendégének. Bond sejtette, hogy valami komplikációról lehet szó. Hydt nem volt dühös, de a mozdulatlansága elárulta, hogy elégedetlen. Letette a telefont. vana holnapi egy kis projekthez.  –  Elnézést. gond. Ellenőrök. Szakszer vezetek. De ez egy Green Wayjel kapcsolatos ügy,Párizsban semmi köze Bond nem akarta, hogy a férfi gyanút fogjon, így nem kérdezősködött többet.    – Rendben. Mikor lesz rám szüksége? http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

139/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Reggel tízkor. Bond felidézte a GCHQ által megfejtett eredeti üzenetet, valamint a Marchban talált utalásokat a támadás időpontját illetően, és megértette, hogy nagyjából tizenkét órája lesz, hogy megfejtse, mi a Gyehenna-terv lényege, és hogy megállítsa. Egy alak jelent meg az ajtóban. Jessica Barnes volt. A szokásos öltözékét viselte, fekete szoknyát és egy visszafogott fehér blúzt. Bond nem szerette, ha egy nő túl sok sminket visel, de megint elcsodálkozott azon, hogy miért nem festi magát Jessica legalább egy kicsit.  –   Jessica, ő Gene Theron –  mondta Hydt szórakozottan. Elfelejtette, hogy előző este már  találkoztak. A nő nem tette szóvá.  Bond kezet fogott vele. Jessica félénk biccentéssel üdvözölte. Ezután így fordult Hydthoz:  – A reklámok korrektúrái nem érkeztek meg. Csak holnapra lesznek itt.  –  Akkor is átnézheted őket, nem?  – Igen, de ma már nincs több dolgom itt. Gondoltam, jó lenne visszamenni Fokvárosba.  – Valami közbejött. Pár órába is beletelik, míg végzek, talán még többe is. Várhatnál... Hydt szeme az ajtóra tévedt, ahol Bond az ágyat látta. A nő habozott.   – Rendben. Egy sóhaj.  – Én visszamegyek a városba – szólalt meg Bond. – Elvihetem, ha gondolja.  –  Tényleg? Nem nagy gond?  –  a kérdést azonban Jessica Barnes nem Bondnak, hanem Hydtnak címezte. A férfi a mobilját nyomogatta. Felnézett.  – Kedves magától, Theron. Holnap találkozunk. Kezet ráztak.  – Totsiens! – Bond a Bheka Jordaan százados nyelviskolájában tanult búr köszönést használta.  – Mikorra érsz haza, Severan?  – kérdezte Jessica Hydtot.  – Amikorra odaérek – felelte a férfi szórakozottan, és egy számot ütött be a telefonjába. Öt perccel később Jessica és Bond a biztonsági ellenőrzőpontnál voltak a bejáratnál, ahol Bondnak  ismét át kellett haladni a fémdetektoron. De még mielőtt visszakapta volna a pisztolyát és a mobilját, az őr odalépett hozzá, és megszólalt.   – Az ott micsoda, uram? Látok valamit a zsebében. Az inhalátor. Hogy a fenébe vette észre azt az apró dudort a széldzsekin?  – Nincs ott semmi.  – Legyen szíves, meg kell néznem.  –  Nem loptam el semmit a szeméttelepről – felelte ingerülten Bond – , ha erre gondol. Az őr türelmesen válaszolt.   –  A szabályaink igen egyértelműek, uram. Meg kell néznem, illetve hívnom kell Mr. Dunne-t vagy Mr. Hydtot.  A sírignyugodtan tartson ki elővette az álcád... Bond a fekete műanyag tubust, és megmutatta.    – Ez egy gyógyszer.  –  Valóban?  –   az őr elvette az inhalátort, és alaposan szemügyre vette. A fényképezőgép lencséjét  besüllyesztették, ám Bond úgy vélte, egyértelműen látszik. Az őr már épp visszaadta volna a tubust, de meggondolta magát. Felhajtotta a fedelét, és az ujját a porlasztórészére helyezte. Bond a szeme sarkából a Waltherjét nézte az egyik rekeszben. H árom méter és két fegyveres őr  választotta el tőle. A biztonsági őr lenyomta a porlasztófejet – és finom denaturált – szeszpermet szállt az arca felé. Sanu Hiráni természetesen ezt a szerkezetet is előrelátóan tervezte meg. A porlasztómechanizmus valódi volt, még ha a tubus tartalma nem is, a fényképezőgép pedig a tubus aljában helyezkedett el.

Erős alkoholszag terjengett. Az őr az orrát ráncolta, a szeme könnyezett, mi közben visszaadta a szerkezetet.  – Köszönöm, uram. Remélem, nem gyakran kell használnia. Elég kellemetlen szernek látszik. Bond nem felelt, zsebre vágta az inhalátort, átvette a fegyverét és a telefonját. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

140/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Elindult a két kerítés közötti senki földjére nyíló bejárati ajtó felé. Már majdnem kiért, amikor éles hangon, villogó fények kíséretében megszólalt egy riasztó.

48 Bondot egy tizedmásodperc választotta el attól, hogy megpördülve tüzelőállást vegyen fel, és fegyverét az elsődleges célpontokra fogja.  De az ösztöne azt súgta, hogy még várjon. Jól tette. Az őrök ügyet sem vetettek rá. Mind újra a tévét nézték.   Bond nyugodtan körbepillantott. A riasztó azért kapcsolt be, mert Jessica, akire nem vonatkoztak a  biztonsági előírások, a kézitáskájával és az ékszereivel együtt lépett át a fémdetektoron. Az egyik őr  ráérősen állította egy kapcsolón, és normális újraindította a rendszert. Miközben szívverése ismét tempóra lassult,  Bond Jessica társaságában továbbhaladt a második ellenőrzőpont felé, majd ki, a parkolóba, ahol összepöndörödött, barna faleveleket sodort a szél. Bond kinyitotta Jessicának a Subaru ajtaját, majd a volán mögé ült, és beindította a motort. Elindultak a poros földúton az N7 felé, ismét a Green Way-teherautókat kerülgetve. Bond egy ideig nem szólt semmit, de aztán óvatosan nekilátott megdolgozni a nőt. Ártalmatl an kérdésekkel kezdte, hogy megkönnyítse számára a társalgást. Szeret utazni? Melyek itt a kedvenc éttermei? Mi a munkája a Green Waynél? Azután feltette a kérdést.  – Kíváncsi vagyok, maguk ketten hogyan ismerkedtek meg?  – Tényleg tudni akarja? el.  –   –  Mesélje Fiatal koromban szépségkirálynő voltam.   –  Komolyan? Még sosem találkoztam igazi szépségkirálynővel  – mosolygott Bond.  –  Nem is ment rosszul. Egyszer a Miss Amerika címért is versenybe szálltam. De ami igazán...  –   elpirult. – Nem, ez butaság.  – Kérem, folytassa.  –  Nos, egyszer New Yorkban volt egy verseny, a Waldorf- Astoriában. Még nem kezdődött el a felvonulás, és a lányokkal az előcsarnokban várakoztunk. Jackie Kennedy meglátott, od ajött hozzám, és azt mondta, hogy nagyon csinos vagyok. Jessica arca ragyogott a büszkeségtől, Bond még nem látta ilyennek.    –   Ez volt életem egyik legszebb pillanata. Valósággal bálványoztam őt kislánykoromban. De ez nem igazán érdekli magát, ugye?  – halványult el a mosolya.  – Én kértem, hogy mesélje el.  –  Nos, természetesen szépségversenyeken csak egy bizonyos ideig vehet részt az ember. Miután abbahagytam a versenyzést, szerepeltem néhány reklámban. Azután lassan ezek a munkák is elfogytak. Pár évvel később meghalt az édesanyám, akihez igen közel álltam, és ez nagyon megviselt. Egy New York-i étteremben kaptam állást hoszteszként. Severan a környéken dolgozott, és gyakran találkozott az ügyfeleivel az étteremben. Beszélgetni kezdtünk. Lenyűgöző ember. Imád  ja a történelmet, és rengeteg helyen járt. Ezer különböző dologról beszélgettünk. Annyi közös volt   bennünk. Olyan... üdítő volt. A szépségversenyeken mindig azzal viccelődtem, hogy a szépség még csak nem is felületes dolog, hanem a sminkkel együtt lemosható. Az emberek csak ennyit látnak. A sminket és a ruhákat. Azt hiszem, Severan úgy gondolta, hogy nem vagyok olyan sekélyes, mint mások. Jól kijöttünk egymással. Elkérte a telefonszámomat, és sokat hívogatott. Nem vagyok ostoba. Akkor ötvenhét éves voltam, család nélkül, kevés pénzzel. És jött egy jóképű férfi... Egy életerős férfi.   http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

141/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond azon tűnődött, vajon ez azt jelenti-e, amire gondol. A GPS utasította, hogy térjen le az autópályáról. Vigyázva vezetett a hatalmas forgalomban. Mindenütt minibusz-taxikat látott. A kereszteződéseknél autómentők várakoztak, nyilván azért, hogy elsőként érjenek a balesetek színhelyére. Az út mentén italokat árultak rögtönzött üzletekből teherautók és furgonok hátuljában. Többen szép forgalmat bonyolítottak akkumulátorok árusításából és generátorok javításából. Vajon miért épp ez a két alkatrész hibásodik meg folyton a dél-afrikai kocsikban? Most, hogy jég, Bond mellékesen másnapi találkozóról is érdeklődött, de anem nő azt felelte, hogymegtört semmit köztük sem tuda róla, és Bond hitt neki.aCsalódottan vette tudomásul, hogy Hydt avatta be Jessicát a Gyehenna-tervbe és semmiféle illegális tevékenységbe, amiben ő, Dunne vagy a cég részt vett. A GPS tájékoztatása szerint ötpercnyire voltak úticéljuktól, amikor Bond megszólalt.  –  Őszinte leszek. Én furcsának találom.    – Mit?  – Azt, ahogy Severan körülveszi magát ezekkel a dolgokkal.  – Miféle dolgokkal? – kérdezte Jessica, és tekintetét Bondra emelte.  – A pusztulással, a rombolással.  – Hát, ez a munkája.  –  Nem a Green Wayre gondoltam. Azt értem. Én a személyes vonzalmáról beszélek minden olyan dolog iránt, ami öreg, elhasznált... eldobott. Jessica egy pillanatig néma maradt. Előremutatott egy nagy, fából épült, impozáns kőfallal körülvett magánrezidencia felé.  – Az ott a ház. Az a... A hangja elcsuklott, és sírni kezdett. Bond lehúzódott a járdaszegély mellé.  – Mi a baj, Jessica?  – Én... –  a nő szaporán lélegzett.   – Jól van? – Bond lenyúlt és hátrébb tolta az ülést, hogy Jessica felé fordulhasson.  – Semmi baj, jaj, semmi az egész! Mennyire kínos ez a helyzet! Bond papír zsebkendő után kezdett kutatni Jessica táskájában.   Talált egyet, és átnyújtotta neki.  – Köszönöm. Megpróbált mondani valamit, de aztán átadta magát a zokogásnak. Amikor megnyugodott, maga felé fordította a visszapillantó tükröt.  –    Nem engedi, hogy sminkeljem magam, így legalább nem kenődött cl a szempillafestékem, és nem nézek úgy ki, mint egy bohóc.  – Nem engedi... Ezt hogy érti? Jessica elhallgatott.  – Sehogy – suttogta. Valami rosszat mondtam? felzaklattam. Én csak beszélgetni akartam.  –  Nem, nem, maga nem tehetSajnálom, semmiről,haGene.    – Mondja el, mi a baj! –  nézett Bond a nő szemébe.   Jessica egy pillanatig vívódott.  –   Nem voltam őszinte magához. Szép mesét adtam elő, de ez csak a látszat. Nincs közöttünk lelki kapcsolat. Soha nem is volt. Csak arra kellek neki...  –  emelte fel a kezét.  –  Jaj, semmi szükség arra, hogy maga ezt végighallgassa. Bond megérintette a karját.  –   Kérem, én is felelősnek érzem magam. Félreérthetően fogalmaztam. Ostobán érzem magam. Mondja el.  – Igen, Severan szereti azt, ami öreg... elhasznált, eldobott. Engem. jó ég, dehogy! Én nem értettem...  –   – Te Tudom, hogy nem. De úgy ez az, ami miatt Severannek kellek  –  mert én is része vagyok a hanyatlásnak. Én vagyok az ő laboratóriuma, ahol a kopást, az öregedést, a romlást tanulmányozza. Pusztán ennyit jelentek neki. Szinte soha nem szól hozzám. Fogalmam sincs arról, mi jár a fejében, és http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

142/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

őt egyáltalán nem érdekli, hogy megtudja, ki is vagyok valójában. Hitelkártyákat ad, szép he lyekre visz, gondoskodik rólam. Cserébe... nézi, hogyan öregszem. Néha észreveszem, hogy bámul rám, egy új ránc itt, egy májfolt ott. Azért nem sminkelhetem magamat. Égve hagyja a villanyt, amikor... Érti, mire gondolok. Tudja, milyen megalázó ez számomra? Ő is tudja. Mert a megaláztatás is a pusztulás egyik formája. Keserűen felnevetett, és megtörölte a szemét a papír zsebkendővel.    –  És a sors iróniája, Gene? A sors rohadt iróniája? Fiatalkoromban a szépségversenyekért éltem. Most Senkit sem érdekelt a valódisem énem, sem aa valódi zsűrit, sem a többi Még az anyámat öreg vagyok, és Severant érdekli énem. Néhaversenyzőt... gyűlölök vele lenni. De mit sem. tehetnék? Tehetetlen vagyok. Bond gyengéden megszorította Jessica karját.  –  Ez nem igaz. Maga egyáltalán nem tehete tlen. Aki idősebb, erősebb. Tapasztaltabb, rendelkezik  ítélőképességgel, tisztánlátással, önismerettel. Aki fiatal, sokszor téved, és túl impulzív. Higgye el nekem, én tudom.  – De Severan nélkül mihez kezdhetnék, hová mehetnék?  – Bárhová. Bármit megtehetne, amit akar. Maga nyilván okos nő. Biztosan van némi pénze is.    –   Valamennyi van. De nem a pénzről van itt szó. Hanem arról, hogy az én koromban hogyan találok valakit.  – Miért van szüksége valakire?  – Ilyet csak egy fiatal férfi képes mondani.  – Ilyet pedig az, aki elhiszi, amit mondtak neki, ahelyett, hogy gondolkodna. Jessica halványan elmosolyodott.  –  Touché, Gene!  –  veregette meg Bond kezét.  –  Nagyon kedves, és el sem hiszem, hogy így összeomlottam egy vadidegen előtt. Most be kell mennem. Telefonálni fog, hogy ellenőrizzen.   A ház felé intett. Bond továbbhajtott, és megállt a kapu előtt egy biztonsági őr  f igyelő tekintetétől kísérve –  így le is tett a tervéről, hogy bemenjen a házba, és körülnézzen, miféle titkokat rejt. Jessica két kezével megszorította a kezét, majd kiszállt.  – Holnap találkozunk? – kérdezte Bond. – Az üzemben? Egy halvány mosoly.  – Igen. Ott leszek. Elég rövid pórázon vagyok – azzal sarkon fordult és besietett a nyíló kapun. Ahogy Bond egyesbe lökte a sebességváltót, és elhajtott, Jess ica Barnes azon nyomban eltűnt a gondolataiból. Már a következő úti célján járt az esze, és azon, hogy vajon mi vár ott rá.   Barát vagy ellenség? Bár James Bond már megtanulta, hogy választott hivatásában ez a két kategória nem feltétlenül zárja ki egymást.

49 Csütörtökön egész délelőtt és egész délután fenyegetésekről esett szó.   Fenyegetésekről Észak -Koreából, a táliboktól, az al-Kaidától, a eseesenektől, az Iszlám Dzsihád Testvériségétől, Kelet-Malajziából, Szudánból, Indonéziából. Röviden szó esett Iránról is, de az ottani elnöki palota szürreális kijelentéseinek ellenére senki sem vette őket túlságosan komolyan. M. már már megsajnálta a szerencsétlen teheráni rezsimet. Pedig Perzsia egykor milyen hatalmas birodalom volt. Fenyegetések...

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

143/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

De a valódi támadás,gondolta kényszeredetten, csak most következik, a biztonsági konferencia egyik teaszünetében. M. befejezte a telefonbeszélgetést Moneypennyvel, majd nehézkesen hátradőlt a fotelben a Richmond Terrace egyik épületének kopottas, aranyozott nappalijában, valahol a Whitehall és a Victoria Embankment között. Ez is a teljesen jellegtelen, fakó, meghatározhatatlan korú épületek egyike volt, ahol az ország irányításának izzadságos munkája zajlott. A küszöbön álló támadásban két miniszter vett részt, akik a Joint Intelligence Committe, az Egyesített Hírszerzési Bizottság tagjai voltak. Most mindketten bedugták a fejüket az ajtón, s a szemüveges arcok szobát amíg nem szabadulni fedezték célpontjukat. a Két Ronnie komikus páros képeaötlött fel,vizslatták, és többé nem voltfelképes a gondolattól.M.-ben De ahogy közeledtek felé, semmi komikus nem volt az arckifejezésükben.  –  Miles!  –  üdvözölte M.-et az idősebbik. A férfi keresztneve „Sir Andrew” volt, és e két szó tökéletes összhangban állt méltóságteljes arcával és ezüst hajkoronájával. A másik férfi, Bixton biccentett, húsos, kopasz feje visszatükrözte a poros csillár fényét. Zihálva vette a levegőt. Ami az illeti, mindketten ziháltak.  Bár M. nem kínálta hellyel őket, mindketten leültek az Edward korabeli szófár a az asztal túloldalán. M. szeretett volna elővenni egy manilaszivart az aktatáskájából, hogy a végét rágcsálja, de végül úgy döntött, lemond a kellékről.    –  Egyből a tárgyra terünk – jelentette ki Sir Andrew.  – Tudjuk, hogy vissza kell térnie a biztonsági konferenciára – vetette közbe Bixton.  –  Most jövünk a külügyminisztertől. Pillanatnyilag a parlamenti ülésteremben van.   Ez magyarázatot adott a ziháló mellkasokra. Nem tudtak kocsival átjönni az alsóházból, mivel a Whitehallt a Horse Guards Avenue és a Kin g Charles Street között lezárták, akár egy merülni készülő tengeralattjárót, hogy a biztonsági konferencia részvevői, nos, biztonságban tanácskozhassanak.    – A Húszas Incidens? – kérdezte M.  –  Pontosan  –  felelte Bixton.  –  Próbáljuk elérni a Hatos igazgatóját is, de ez az átkozott konferencia... Bixton még új volt az Egyesített Hírszerzési Bizottságnál, de úgy tűnt, hirtelen rájött, hogy talán nem kellene ilyen kíméletlenül gyalázni azokat, akiktől a fizetését kapja.    –  ...átkozottul rosszkor jött  –  fejezte be a mondatot morogva M. Neki nem okozott gondot, hogy helyre tegyen bárkit vagy bármit, ha az megérdemelte. Sir Andrew vette át a szót.  –  A Honvédelmi Hírszerzés és a GCHQ az utóbbi hat órában megnövekedett SIGINT-szintct  jelentett Afganisztánban – közölte.  – Az általános vélemény az, hogy ennek a Húszas Incidens az oka.  –  És rendelkezünk bármilyen információval, ami specifikusan Hydtra, azaz Noah-ra, illetve a több ezer halálesetre vonatkozik? Vagy Niall Dunne-ra? Egy marchi katonai támaszpontra? Házi készí tésű robbanószerkezetekre? Dubai mérnökökre? Fokvárosi hulladékfeldolgozókra és újrahasznosító üzemekre? M. minden tájékoztatót elolvasott, ami az íróasztalára került vagy a mobiltelefonjára érkezett.

 – Azt még nem tudjuk megmondani, ugyebár – felelte Bixton. – A Fánkban még nem fejtették meg a kódokat. A GCHQ cheltenhami központjára célzott, amelynek olyan volt a formája, mint egy kövér gyűrű.    –  A rejtjelező készletek vadonatújak, az akadályozta eddig őket.    –  A SIGINT mennyisége általában ciklikusan nő meg arrafelé  –  mormolta M. elutasítóan. Egykor igen magas beosztásban dolgozott az MI6-nél, és páratlan hírnévre tett szert a hírszerzési adatok kinyerésében, és ami még fontosabb, az értelmezésükben.  –  így igaz  –  értett egyet Sir Andrew.  –  De azért az több mint véletlen, hogy ezek a hívások és emailek épp most, a Húszas Incidens előtt egy nappal sokasodtak meg, nem gondolja?   Nem feltétlenül. Sir Andrew folytatta. senki nem talált semmit, specifikusan összekötné Hydtot a fenyegetéssel.  –  A És „senki ” ez esetben a 007-es ami ügynökre vonatkozott. M. a karórájára pillantott, amely egykor a fiáé volt, aki Királyi Lövészezredben szolgált. A biztonsági értekezlet fél óra múlva folytatódik. Kimerült volt, és másnap, azaz pénteken még hosszabb http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

144/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

ülésnap várható, a végén pedig még egy fárasztó vacsora is vár rá, ahol a belügyminiszter is beszédet mond. Sir Andrew észrevette a nem túl rejtett pillantást, amit M. a viharvert időmérő eszközre vetett.    –  Hogy rövidre fogjam, Miles, a Bizottság azon a véleményen van, hogy ez a Severan Hydt nevű fickó Dél-Afrikában csak a figyelemelterelést szolgálja. Lehet, hogy köze van az ügyhöz, de nem kulcsfigurája a Húszas Incidensnek. Az Ötös és a Hatos emberei úgy gondolják, hogy a valódi vezetők  Afganisztánban vannak, és ott következik be a támadás is katonai vagy segélyszervezetek, alvállalkozók ellen. Persze, hogy ezt mondják, bármit is gondolnak valójában. A kabuli kaland sok milliárd fontba került és túl sok életet követelt már, így minél több csúfságot találnak odaát, hogy igazolják a beavatkozás jogosságát, annál jobb. M. ezzel már a Húszas Incidens- művelet kezdete óta tisztában volt.  – No mármost, Bond...  –   Ő érti a dolgát, ezt tudjuk  –  vágott közbe Bixton, miközben tél szemmel a csokoládés kekszekre sandított, amelyeket M. kérése ellenére a teával együtt szervíroztak. Sir Andrew a homlokát ráncolta.  –  Csupán az a gond, hogy nem sokat derített ki  –  folytatta Bixton.  –  Hacsak nincsenek újabb részletek, amelyeket még nem küldtek körbe. M. nem szólt semmit, csak fagyos tekintettel méregette a két férfit.  –  Bond természetesen az egyik legjobb ügynökük. Úgyhogy az az elképzelés, hogy mindenkinek az lenne a legjobb, ha gyorsan átküldenék őt Kabulba. Még ma este, ha lehet. Küldje be a forró zónába pár tucat kemény fiúval együtt a Hatostól. A CIA-t is bevonjuk. Nem bánjuk, ha osztozni kell a dicsőségben.   Meg a felelősségben, gondolta magában M., ha elszúrják.    – Logikus lépés – folytatta Bixton. – Bond szolgált Afganisztánban.  –  A Húszas Incidens holnap fog bekövetkezni  –  jegyezte meg M.  –  Bondnak egy egész éjszakába telik, míg eljut Kabulba. Hogyan tudna bármit is megállítani?  – Az az elképzelés...  – Sir Andrew elhallgatott. M. úgy vélte, azért, mert rájött, hogy megismételte az irritáló szófordulatot. – Nem vagyunk biztosak abban, hogy képesek vagyunk megállítani. A csend kellemetlenül söpört át rajtuk, akár egy szennyes hullám.  –   Az álláspontunk az, hogy a maga embere meg a többiek inkább egy esemény utáni elemző csapatot vezessenek. Dolgozzanak ki egy javaslatot a válaszlépésre. Bond akár vezethetné is őket.   M. természetesen tisztában volt azzal, mi folyik itt: a komikuspáros felajánlotta az ODG-nek a lehetőséget, hogy mentse a bőrét. Lehet, hogy egy szervezet kilencvenöt százalékban sikeres, de ha csak egyszer is hibázik, és a veszteség tetemes, lehet, hogy hétfőn reggel már feloszlatva találja a hivatalát, vagy ami még rosszabb, átvilágító ügynökséget csinálnak belőle.   Az Overseas Development Group már eleve kényes helyzetben volt, mivel ide tartozott a 00-ás szekció, amelynek a ténykedését sokan nem néztek jó szemmel. A Húszas Incidensen elbukni jókora  blamázs lenne. Ha Bondot előre Afganisztánba vezénylik, legalább az ODG-nek is van egy játékosa a    – felelte M. nyugodt hangon. – Hadd telefonáljak párat.  pályán, még ha későn is érkezik.  – Értem, mire gondolnak, uraim Bixton arca felragyogott. De Sir Andrew még nem végzett. Szívóssága ravaszsággal párosult, ez volt az egyik oka annak, amiért M. úgy sejtette, hogy hamarosan a Downing Street 10-be rendeli majd be kihallgatásra.  –  Bond együttműködik majd? A kérdésben rejlő fenyegetés pedig az volt, hogy ha Bond M. parancsa ellenére Dél -Afrikában marad, Sir Andrew nem védi tovább Bondot, M.-et és az ODG-t. A helyzet iróniája, hogy amikor egy 00-ás ügynök carte blanche-t kap, elvárják tőle, hogy éljen is vele, azaz hogy belátása szerint cselekedjen  –   ez pedig néha azt jelenti, hogy nem működik együtt a központtal. Akkor most döntsük el, mit akarunk, gondolta M. mondtam, telefonálok párat.  –   – Mint Jól van. Ideje mennünk.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

145/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Miután távoztak, M. kilépett a franciaajtón át az erkélyre, ahol a Londoni Rendőrség gépfegyverrel felszerelt személyi védelemre kirendelt tisztjét pillantotta meg. A férfi szemügyre vette a territóriumára lépő személyt, biccentett neki, majd újból a tíz méterrel alattuk húzódó utca f elé fordult.  – Minden rendben? – kérdezte M.  – Igen, uram. M. elsétált az erkély végébe, szivarra gyújtott, és mélyen beszívta a füstöt. Az utcák hátborzongatóan némák voltak. A barikádokat nem egyszerűen a Parlament környékén látható fémkordonokból építették, ide másfél méter magas betontömböket telepítettek, amelyek egy száguldó autót is képesek voltak feltartóztatni. A járdákon fegyveres őrök cirkáltak, és M. több mesterlövészt is észrevett a közeli épületek  tetején. Szórakozottan bámult végig a Richmond Terrace-en a Victoria Embankment irányába. Elővette a mobilját, és felhívta Moneypennyt.   Az asszisztense egyetlen csörgés után felvette.  – Igen, uram.  –  Beszélnem kell a vezérkari főnökkel.    – Leugrott a kantinba. Kapcsolom. Miközben várakozott, M. hunyorogni kezdett, majd rekedten felnevetett. A kereszteződésben, a barikád közelében egy hatalmas teherautó állt, és munkások kukákat hoztak-vittek körülötte. Severan Hydt cége, a Green Way International alkalmazottai voltak. M. ráébredt, hogy az elmúlt percekben mindvégig látta őket, mégsem tudatosult benne a jelenlétük. Láthatatlanok voltak.    – Itt Tanner, uram. M. elhessentette a gondolatai közül a szemeteseket. Kivette a foga közül a szivart, és nyugodt hangon így szólt:  – Beszélnem kell magával a 007-esről, Bill.

50 Bond a GPS irányításával átszelte Fokváros központját, üzletek és lakóházak között elhaladva. Hamarosan a Signal Hill tövében találta magát, egy apró, élénk színekre, kékre, rózsaszínre, pirosra, sárgára festett épületekből álló városnegyedben. A keskeny utcákat a legtöbb helyen macskakő borította. Bondot a karibi szigetvilág falvaira emlékeztette a környék, azzal a különbséggel, hogy itt sok épületet nagy műgonddal felfestett arab motívumok díszítettek. Elhaladt egy csendes dzsámi mellett is. Hat óra harminc volt ezen a hűvös csütörtöki estén, és Bond útban volt Bheka Jordaan háza felé.   Barát vagy ellenség... Végighajtott a hepehupás utcákon, és a ház közelében leparkolt. Jordaan az ajtóban fogadta és egy biccentéssel üdvözölte, amit nem kísért mosoly. Munkaruhája helyett most farmert és szűk, piros kardigánt viselt. Fényes fekete haját kibontotta, és Bondot megcsapta frissen mosott hajának orgonaillata.  – Érdekes környék ez – jegyezte meg. – Kellemes.  – Bo-Kaapnak hívják. Régebben nagyon szegény városnegyed volt, főként muszlimok lakták, akik  Malajziából vándoroltak be. Én pár éve költöztem ide... nos, valakivel. Akkoriban még szerényebb környék volt, de mostanság kezd divatossá válni. Régebben biciklik parkoltak a házak előtt. Most Toyoták, de hamarosan Mercedesek fognak. Nekem ez nem tetszik. Jobban szeretném, ha olyan lenne, amilyen volt. De ez az otthonom. Ráadásul a húgaimmal felváltva gondozzuk Ugogót, úgyhogy kényelmes, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz.  – Ugogót?  – kérdezte Bond. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

146/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Azt jelenti: „nagymama”. Az anyai nagyanyám. A szüleim Pietermaritzburgben élnek, KwaZuluNatal tartományban, innen keletre. Bond felidézte magában a régi térképet, amit a százados irodájában látott.  – Szóval mi gondoskodunk Ugogóról. A zuluknál ez a szokás. Jordaan nem invitálta be, így Bond a tornácon számolt be neki a Green Waynél tett látogatásáról.  –   Elő kellene hívatni a filmet, ami ebben van –  nyújtotta át a századosnak az inhalátort.  –   Nyolcmilliméteres, ISO ezerkétszázas. El tudja intézni? Én? nem A társa az Ml6   –  től nem ér rá?hogy –  kérdezte csípősen a százados.keljen. Bond érezte szükségét annak, Gregory Lamb védelmére  –  Megbízom benne, de úgy kétszáz rand értékben kiitta a minibáromat. Azt szeretném, ha tiszta fejjel intéznék. Egy film előhívása bonyolult dolog.  – Elintézem.  –  Hydt üzlettársai ma este érkeznek a városba. Holnap lesz egy találkozó a Green Way telepén  –   idézte föl mindazt, amit Dunne mondott. – Hét körül landolnak. Ki tudja deríteni a nevüket?  – Tudja, melyik légitársasággal érkeznek?  – Nem, de Dunne kimegy eléjük.  –  Kiküldünk valakit, aki megfigyeli őket. Kwalene jó az ilyesmiben. Folyton viccelődik, de nagyon ügyes. Az bizony. És diszkrét is, gondolta magában Bond. Bentről egy női hang hallatszott.  Jordaan a hang irányába fordult.  – Ize balulekile. Néhány szót váltottak zulu nyelven. Jordaan arca rezzenéstelen maradt.  –  Bejön? Hogy Ugogo láthassa, hogy nem valami bandatag jött. Azt mondtam neki, hogy senki sincs itt. De aggódik. Senki? Bond követte a nőt a tiszta és szépen berendezett kis lakás belsejébe. A falakat nyomatok, drapériák és fényképek díszítették. Az idős asszony, aki az imént Jordaanhez intézte a szavait, egy két személyre terített nagy étkezőasztal mellett ült. A vacsorát láthatólag már befejezték. Az idős nő nagyon törékenynek tűnt. Bond ráismert, ő volt az, akit több képen is látott Jordaan irodájában. Bő narancssárga és barna mintás ruhát viselt, és papucsot. Ősz haja rövid volt. Elkezdett feltápászkodni.    – Kérem, maradjon – mondta Bond. Az idős asszony azonban felállt, és hajlott háttal előrecsoszogott, hogy kezet fogjon Bonddal. A tenyere erős volt, és száraz.    –  Maga az angol, akiről Bheka mesélt. Nekem nem is tűnik olyan borzalmasnak.   Jordaan villámló tekintettel pillantott a nagyanyjára. Az idős asszony bemutatkozott.  Mbali vagyok.  – James.  – Megyek, lepihenek. Adj neki enni, Bheka. Túlságosan sovány.  – Köszönöm, de mennem kell.  – Maga éhes. Láttam, hogy nézett a bobotiéra. Még annál is finomabb, mint amilyennek látszik. Bond elmosolyodott. Valóban megnézte a lábost a tűzhelyen.    –   Az unokám nagyon jól főz. Ízleni fog magának a főztje. És igyon hozzá zulu sört is. Kóstolta már?  – Ittam már Birkenheadet és Gilroy’s-t.  – Nem, a zulu sör a legjobb – nézett Mbali parancsolón az unokájára.  – Tölts neki sört, és egyen is. Hozz neki egy tányér bobotiét. És sambal szószt is hozzá. Végigmérte Bondot.    –   Szereti a fűszereset?  – Igen, szeretem.  – Jól van. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

147/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Jordaan elkeseredetten fordult a nagyanyjához.  – Ugogo, azt mondta, mennie kell.  – Azt miattad mondta. Adj neki sört, és enni is. Nézd csak meg, milyen sovány!  – Komolyan, Ugogo!  –  Ilyen az én unokám. Mindig is önfejű volt.   Az idős asszony felvett az asztalról egy sörrel teli cserépkorsót, és bement a hálószobába. Az ajtó becsukódott mögötte. van a nagyanyja?  – kérdezte Bond.  –   – Jól Rákos.  – Sajnálom.  – Jobban viseli, mint vártuk. Kilencvenhét éves. Bond meglepődött.   – Azt hittem, hetven körül lehet. Mintha attól tartott volna, hogy a beálló csendben muszáj lesz beszélgetni, Jordaan odament egy viharvert CD-játszóhoz, és becsúsztatott egy lemezt. A hangszóróból egy mély női hang szólalt meg hiphop-ritmusok kíséretében. Bond látta a CD-borítót: Thandiswa Mazwai.  – Üljön le – mondta Jordaan és az asztal felé intett.  – Nem, nem szükséges.  – Hogy érti azt, hogy nem szükséges?  – Nem kell megetetnie.  – Ha Ugogo megtudja, hogy nem kínáltam meg magát sörrel és bobotiéval, nem fog örülni – felelte Jordaan kurtán. Elővett egy fonott fedelű agyagedényt, és habos, rózsaszínű folyadékot töltött belőle egy pohárba.  – Szóval ilyen a zulu sör?  – Igen.  – Házi készítésű?   –  A zulu sör mindig házi készítésű. Három nap alatt készül el, és még erjed, amikor fogyasztják.  Bond belekortyolt. Savanyú volt, mégis édeskés, és úgy tűnt, alacsony az alkoholtartalma.   Jordaan közben hozott neki egy tányér bobotiét, és vöröses színű mártást kanalazott a tetejére. Kicsit az angol shepherd ’spie nevű húsos rakott egytálételre emlékeztetett, de a tetején krumpli helyett tojás volt, és Bondnak sokkal jobban ízlett, mint amit Angliában evett. A sűrű mártás ízes volt, és valóban fűszeres.   –  Maga nem eszik velem?  –  kérdezte Bond az üres szék felé biccentve. Jordaan a mosogatónak támaszkodott, karját összefonta gyönyörű melle előtt.    – Én már befejeztem – felelte kurtán. Nem mozdult. Barát vagy ellenség... Bond végzett az evéssel.  –  Meg kell mondanom, maga igazán tehetséges nő: intelligens rendőrnyomozó, aki remek sört főz, és – tette hozzá a fazék felé biccentve – bobotiét, ha jól ejtem ki a nevét. Nem jött válasz.a Vajon mindenésmegjegyzésével vérighogy sérti aa falakon századost? Bond legyűrte bosszúságát, azon kapta magát, függő és a kandallópárkányon álló családi képeket nézegeti.  –  A nagyanyja történelmi idők részese lehetett.   Jordaan szeretetteljes pillantást vetett a hálószoba ajtaja felé.  –  Ugogo maga Dél-Afrika. A nagybátyja megsebesült a britek ellen vívott kambulai csatában, ami   pár hónappal később zajlott, mint az a csata Isandlwanánál, amiről beszéltem magának. Pár évvel azután született, hogy a Dél-afrikai Unió megalakult Cape és Natal tartományok egyesüléséből. Az ötvenes években az apartheid-törvények értelmében kitelepítették. 1960-ban pedig megsebesült egy tüntetésen.  – Hogy történt? mészárláshivatalos során. Őbesorolást is ott volt,kaptak amikora azbőrszínük tüntettek. Az  –  A sharpeville-i „igazolványtörvény ” ellen apartheid idején az emberek szerint: hogy fehérek, feketék, színesek vagy indiaiak-e. Bondnak eszébe jutottak Gregory Lamb megjegyzései. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

148/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  A feketéknek egy személyi okmányt kellett maguknál hordaniuk, ebben a munkáltatójuk az aláírásával engedélyezte, hogy a fehérek által lakott körzetben tartózkodhatnak. Megalázó volt, és   borzalmas. Békés tüntetést szerveztek ellene, de a rendőrség rálőtt a demonstrálókra. Majdnem hetvenen meghaltak. Ugogót lábon lőtték. Azóta sántít.   Jordaan habozott, aztán végül magának is töltött sört, és belekortyolt.  –   A nevemet Ugogo választotta. Illetve megmondta a szüleimnek, hogyan nevezzenek el, és ők  engedelmeskedtek. Az ember általában azt teszi, amit Ugogo mond. Bheka Bond.„az emberek őrzője”.  –  ” – mondta  –  „Zulu nyelven azt jelenti:  –  Védelmező. Tehát az volt a sorsa, hogy rendőr legyen.   Bondnak kifejezetten tetszett a zene.  –  Ugogo a régi Dél-Afrika. Én pedig az új. Zuluk és búrok keveréke. Igen, szivárvány-országnak neveznek bennünket, de nézze meg a szivárványt, és különálló színeket fog látni. Olyanná kell válnunk, mint én, igazi keverékké. Még sok idő fog eltelni, mielőtt ez bekövetkezik. De egy nap bekövetkezik  –   vetett hűvös pillantást Bondra. –  Akkor majd az emberek jelleme alapján döntjük el, hogy kit nem kedvelünk. És nem a bőrszínük alapján.  Bond nyugodtan állta a tekintetét.  – Köszönöm a vacsorát és a sört. Mennem kell. Jordaan az ajtóhoz kísérte. Bond kilépett. Ekkor látta először tisztán a férfit, aki Dubai óta a nyomában volt. A kék dzsekis, arany fül bevalós férfit, aki megölte Juszuf Naszadot és kis híján Felix Leitert is. Az út túlsó oldalán állt, egy arab feliratokkal és mozaikokkal díszített régi épület árnyékában.  – Mi az? – kérdezte Jordaan.  – Egy ellenséges személy. A férfi kezében egy mobil volt, de nem telefonált, hanem fényképeket készített Bondról és Jordaanről, ami bizonyíthatja, hogy Bond együttműködik a rendőrséggel.    – Fogja a fegyverét, és maradjon bent a nagyanyjával! –  kiáltott a nőre Bond.  Átrohant az utcán, ám férfi az egyre mélyülő f élhomályban bemenekült a Signal Hill oldalán felfelé futó keskeny sikátorok egyikébe.

51 A férfinak tízméteres előnye volt, de Bond egyre közelebb ért hozzá, ahogy felfelé rohantak a szűk  utcácskán. Mérges macskák és girhes kutyák menekültek az útjukból. Az egyik ajtóból egy kerek arcú, maláj vonású gyerek lépett ki Bond elé, de egy szülői kéz nyomban visszarántotta.   Alig öt méternyire volt a támadótól, amikor az ösztöne azt súgta, nézzen a lába elé. Bond rájött, hogy a férfi csapdát állíthatott neki. Lepillantott. Igen! A támadó egy drótot feszített ki keresztbe a sikátorban harminc centiméterre a földtől, a sötétben szinte lát hatatlanul. A férfi tudta, hol van a drót, egy törött cserépdarabbal jelölte meg a helyet, és gond nélkül átlépett felette. Bond már nem tudott idejében megállni, de felkészült az esésre. Előrefordította a vállát, és amikor a lendülettől kiszaladt alóla a lába, félig bukfencezve zuhant a földre. Megütötte magát, és egy másodpercig kábultan feküdt, miközben szitkozódott, amiért hagyta elmenekülni a férfit. Csakhogy a férfi nem menekült. A drótot nem azért feszítette ki, hogy akadályozza üldözőjét, hanem hogy sebezhetővé tegye.   A férfi, aki bűzlött az áporodott cigarettafüsttől és a mosdatlanságtól, már rá is vetette magát Bondra, és igyekezett kitépni a Walthert a pisztolytáskából. Bond felugrott, lefogta a férfi jobb karját, http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

149/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

és addig csavarta a csuklóját, amíg a földre nem ejtette a fegyvert. A támadó belerúgott a pisztolyba, amely elérhetetlen távolságba repült. Bond zihálva szorította a férfi jobb karját, és közben igyekezett elhajolni a másik kéz veszedelmes ökölcsapásai elől.   Hátrapillantott, vajon Bheka Jordaan a tanácsa ellenére nem követte-e a saját pisztolyával felfegyverkezve. De a sikátor üresen ásított mögöttük. Támadója most hátrahajolt, hogy egy ütést mérjen Bond homlokára. De ahogy Bond elfordult, hogy kivédje, a férfi egy hátraszaltóval ugrott arrébb, akár egy tornász. Zseniális csel volt. Bondnak eszébe jutottak Leiter szavai. Apám, az a Felix mocsok tud pár harcművész f ogást, annyit mondhatok... Ekkor Bond talpra ugrott, és szembenézett a férfival, aki harcállásban, kezében késsel várt rá: a penge lefelé mutatott, éles szegélye nézett kifelé. Nyitott bal tenyerét mozgatta, hogy elterelje Bond figyelmét, és arra készült, hogy megragadja a ruháját, és magához rántsa, hogy aztán halálra döfje. Bond lassan körözött körülötte. Már az edinburgh-i Fettesben is több válfaját művelte a közel-harcnak, de az ODG a fegyvertelen harc egy ritka módjára képezte ki az ügynökeit, amit az egykori (vagy talán nem is oly régi) ellenségtől, az oroszoktól vett át. A Szpecnaz, az orosz GRU katonai hírszerző szolgálat elit alakulata a kozákok systemának nevezett ősi harcművészeti technikáját fejlesztette tovább. A systema gyakorlói ritkán használ  ják az öklüket. A fő fegyverük a nyitott tenyér, a könyök és a térd. De a cél az, hogy a lehető legkevesebbszer üssék meg az ellenfelet. Inkább a kifárasztására törekednek, hogy azután a vállát, csuklóját, karját vagy bokáját megragadva ártalmatlanná tegyék. A systema legjobb harcosai egyszer sem kerülnek kontaktusba az ellenféllel  –  egészen az utolsó pillanatig, amikor a kimerült támadó már szinte védtelen. Ekkor a harcos a földre viszi, és beletérdel a mellkasába vagy a torkába. Bond ösztönösen a systema koreográfiáját kezdte követni, és kikerülte a férfi támadását. Háríts, háríts, háríts... Fordítsd ellene a saját energiáját. Bondnak ez nagyjából sikerült is, de a kés pengéje kétszer is csupán centiméterekre suhant el az arcától. A férfi gyorsan mozgott, hatalmas kezét lóbálva, tesztelve Bondot, aki félrelépett az útjából, és igyekezett felmérni ellenfele erősségeit (kifejezetten izmos volt, tapasztalt a közelharc terén, és  pszichológiailag kész a gyilkolásra), valamint gyengéit (úgy tűnt, az alkohol és a dohányzás megtette a hatását). A férfit egyre jobban feldühítette Bond védekező taktikája. Most megragadta a kést, hogy döfhessen vele, és elszántan közeledni kezdett hozzá. Démoni vigyor ült az arcán, és a hűvös esti idő ellenére verejtékezett.   Bond sebezhető célpontot, a derekát mutatva a Walther felé lépett. De a mozdulat csel volt. És mielőtt a férfi rávethette volna magát, Bond visszalépett, az alkarjával ellökte a pengét, és nyitott tenyerével hatalmasat csapott a férfi bal fülére. Közben behajlította a tenyerét, s érezte a nyomást, ami nyomban felsértette, talán be is szakította a támadó dobhártyáját. A férfi felüvöltött fajdalmában, és dühödten, az óvatosságról megfeledkezve Bondra vetette magát. Bond könnyedén elhárította, és felemelte amíg a késtaztartó kart,ejtette majdaközelebb lépett,amindkét a férfi csuklóját, és addig csavarta, el nem kést. Felmérte támadó kézzel erejét ésmegragadta őrült elszántságát. Aztán döntött, és addig csavarta a csuklóját, amíg az el nem reccsent. A férfi felkiáltott és térdre rogyott, majd sápadtan leült. A feje félrebillent, Bond pedig elrúgta mellőle a kést. Gondosan megmotozta, a zsebéből egy kis automata pisztolyt húzott elő, és egy tekercs ragasztószalagot. Egy pisztoly? Akkor miért nem lőtt le egyszerűen?  –  tűnődött Bond.  A pisztolyt zsebre vágta, a Walthert pedig felvette a földről. Felkapta a férfi telefonját –  vajon kinek küldte el a róla és Jordaanről készített képet? Ha csak egyedül Dunne-nak, vajon megtalálhatja és ártalmatlanná teheti-e az írt, még mielőtt az jelentést tesz Hydtnak?  Átnézte a híváslistákat és az elküldött üzenetek listáját. A férfi szerencsére senkinek nem küldött el

semmit. Egyszerűen videofelvételt készített Bondról. Ennek mi értelmecsak lehet? Aztán megkapta a választ.  – Jebi ti! – köpött egyet a támadója. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

150/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A Balkánon használatos káromkodás mindent megmagyarázott. Bond átnézte a férfi iratait, ami megerősítette, hogy a JSO nevű szerb paramilitáris egység tagja. A neve Nicholas Ratko volt. A férfi most nyögdécselt és a karját fogta.  – Hagyta meghalni az öcsémet! A sorsára hagyta! A maga társa volt abban az akcióban. Az ember soha nem hagyja cserben a társát! A BIA fiatalabbik ügynöke volt Ratko öccse, akit vasárnap este Novi Sadnál Bond mellé osztottak be.  A bátyám mindig dohányzik, még akció közben is. Szerbiában kevésbé   feltűnő, ha valaki dohányzik, mint ha nem... Bond most már tudta, hogyan talált rá a férfi Dubaiban. Hogy együttműködésre bírják a BIA -t Szerbiában, az ODG és a Hatos a magas rangú belgrádi biztonsági vezetőknek megadta Bond valódi nevét és küldetése célját. Öccse halála után Ratko és bajtársai a JSO- nál megszerveztek egy műveletet, hogy felkutassák Bondot, felhasználva kapcsolataikat a NATO-nál és a Hatosnál. Megtudták, hogy Bond Dubaiba készül. Hát persze, ébredt rá Bond, Ratko volt az, nem pedig Osborne-Smith, aki diszkréten érdeklődött az M16-nél Bond tervei felől a hét elején. Ratko papírjai között talált egy felhatalmazást is, hogy egy katonai gépen repüljön Belgrádból Dubaiba. Ez megmagyarázta, miért ért előbb az Emirátusokba, mint Bond. A dokumentumokból az is kiderült, hogy egy helyi zsoldos egy lenyomozhatatlan kocsit – a fekete Toyotát – bocsátott a JSO-ügynök rendelkezésére. És mi volt a célja? Valószínűleg nem Bond letartóztatása és előállítása. Ratko inkább azt tervezhette, hogy videóra veszi Bond vallomását vagy bocsánatkérését – vagy talán a megkínzását és a halálát.  – Nicholasnak vagy Nicknek szólítják?  – kérdezte Bond a férfi mellé guggolva.  – Jebe se! – hangzott a válasz.  –  Idehallgasson. Sajnálom, hogy az öccse meghalt. De nem volt semmi keresnivalója a BIA-nál. Vigyázatlan volt, és megtagadta a parancsokat. Miatta veszítettük cl a célszemélyt.  – Fiatal volt.  –   Az nem elegendő kifogás. Számomra sem lenne az, és a maga számára sem volt, amikor Arkan Tigriseivel harcolt.  – Gyerek volt még! A férfi szemében könnyek csillogtak  –  hogy törött csuklója vagy a halott öccse felett érzett fájdalmában, azt Bond nem tudta eldönteni. A sikátor alja felé pillantott, és látta, hogy Bheka Jordaan rohan feléjük két rend őrrel. Lehajolt, felvette a férfi kését, és elvágta a drótot. Leguggolt a szerb mellé.  – Hívunk magának egy orvost. Ekkor egy éles női kiáltást hallott.   – Állj! Bheka Jordaanre pillantott. Minden Nálam vannak aőtfegyverei.  –  Ekkor vetterendben. észre, hogy a százados vette célba a pisztolyával. Összevont szemöldökkel felállt.    – Hagyja békén! – kiáltotta ingerülten a százados. A két rendőr Ratko és Bond közé lépett. Az egyik némi habozás után óvatosan kivette Bond kezéből a kést.   – Ez itt egy szerb hírszerző ügynök. Meg akart ölni. Ő az, aki a héten meggyilkolta a CIA beépített emberét Dubaiban.  – Ez még nem jelenti azt, hogy elvághatja a torkát  –  szűkült össze Jordaan sötét szeme a dühtől.   –  Miről beszél?   – Ez itt az én országom. És maga be fogja tartani a helyi törvényeket! Bond látta, hogy a másik két rendőr is meglehetősen dühösen mered rá. Jordaanre pillantott, majd odébb lépett,hallótávolságon és intett a századosnak, hogyJordaan kövesse. Amikor kívül voltak, nyers hangon folytatta.  –  Maga győzött. A férfi a földön volt, nem jelentett veszélyt. Miért akarta megölni?  – Nem akartam – felelte Bond. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

151/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Nem hiszek magának! Azt mondta, hogy maradjak a házban a nagyanyámmal. Azért nem kérte, hogy hívjak erősítést, mert nem akart tanúkat, amikor megkínozza és megöli.  –   Azt feltételeztem, hogy erősítést fog hívni. Nem akartam, hogy magára hagyja a nagyanyját abban az esetben, ha a férfi nem egyedül dolgozik. De Jordaan oda sem figyelt.  –  Idejön a mi országunkba, a duplanullás számával! Ő, jól tudom én, mit művelnek maguk!  –   dühöngött. Bond végresem megértette, rá ennyire a százados. SemmiAköze nem voltszégyentelen a flörtölő   pillantáshoz, ahhoz, miért hogy haragszik az elnyomó férfinem megtestesítője. törvények semmibe vétele miatt gyűlölte: az ODG által megrendelt egyes szintű akciók – a gyilkosságok – miatt. Bond közelebb lépett a századoshoz, és halkan ezt mormogta, miközben alig tudta fékezni a dühét:  –  Néhány alkalommal, amikor nem volt más módja annak, hogy megvédjem az országomat, igen, kioltottam életeket. De csakis akkor, ha parancsot kaptam rá. Nem szívesen ölök. Nem lelem élvezetemet benne. Azért teszem, hogy megmentsem azokat, akik érdemesek rá. Lehet, hogy a maga szemében ez bűn, de szükségszerű bűn.    – Nem volt semmi szükség arra, hogy megölje ezt a férfit  – vágott vissza Jordaan.  – Nem is akartam.  – De a kés... Láttam...  –  Csapdát állított. Azt a drótot feszítette ki  –  intett Bond.  –  Felvágtam, hogy senki se essen el  benne. Ami pedig őt illeti – biccentett a szerb felé  – , épp azt mondtam neki, hogy hívunk hozzá egy orvost. Kérdezze meg tőle. Ritkán viszek valakit kórházba, ha épp arra készülök, hogy megöljem.   Hátat fordított a századosnak, és félretolta az útjából a két rendőrt. A tekintetén látták, hogy jobb lesz, ha nem próbálják megállítani. Bond hátra sem nézett, úgy szólt vissza.  –   Mihamarabb szükségem lesz az előhívott filmre. És mindazoknak a személyazonosságára, akik holnap ott lesznek Hydtnál. Azzal elindult lefelé a sikátorban. Hamarosan már a Subaruban ült, és csikorgó gumikkal száguldott végig a kanyargós, festői utcákon a Bo-Kaap színes házai mellett.

52 James Bond egy helyi specialitásokat kínáló éttermet pillantott meg. Még mindig dühös volt az összetűzés miatt Bheka Jordaannel, és úgy döntött, innia kell valami erőset.   Bár ízlett neki Jordaan főztje, a porció meglehetősen kicsi volt, mintha csak a százados mielőbb meg akart volna szabadulni a látogatótól. Bond laktató vacsorát rendelt: sosaties-t  –  grillezett húsfalatokat nyárson  –  sárga rizzsel és marog spenóttal (bár a ház specialitását, a mopane kukacokat udvariasan visszautasította). A vacsora mellé megivott két vodka-martinit, majd visszatért a Table Mountain Hotelbe. Lezuhanyozott, megszárítkozott és felöltözött. Az ajtón kopogás hallatszott. Egy hordár nagyméretű borítékot hozott. Meg kellett hagyni, Jordaan nem engedte, hogy személyes ellenszenve a hidegvérű sorozatgyilkosnak tartott Bond iránt befolyásolja a munkáját. Bond a borítékban fekete fehér nagyításokat talált az inhalátorral készített képekről.   Volt közöttük több homályos felvétel, és olyan is, amin nem látszott semmi, de sikerült egy sorozat használható képet készítenie arról, ami a leginkább érdekelte: a Green Way kutatási-fejlesztési részlegének ajtajáról, riasztóberendezéséről és zármechanizmusáról. Jordaan volt olyan profi, hogy a   beszkennelt képeket egy külső adathordozón is mellékelte, és Bond haragja lassan alábbhagyott. A képeket feltöltötte a laptopjára, titkosította és átküldte Sanu Hiraninak egy sor utasítás kíséretében. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

152/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Harminc másodperccel azután, hogy elküldte az üzenetet, ezt a választ kapta: „Sosem alszunk.”  Elmosolyodott és SMS-ben köszönte meg. Pár perccel később Bill Tanner telefonált Londonból.  – Épp most akartalak hívni – szólt bele Bond a telefonba.  – James... – Tanner hangja komoly volt. Valami gond van.  – Hallgatlak.  –  Adódott itt egy kis probléma. A Whitehall úgy véli, hogy a Húszas Incidensnek nem sok köze van –  Dél-Afrikához. Micsoda?  –  Úgy gondolják, hogy Hydtot csak figyelemelterelésnek szánták. Szerintük a Húszas Incidens során Afganisztánban fogják megölni segélyszervezetek munkatársait vagy alvállalkozókat. A Hírszerzési Bizottság úgy szavazott, hogy hozzunk ki onnan, és küldjünk át Kabulba  –  mivel, legyünk őszinték, semmi konkrétumot nem találtál eddig ott helyben.   Bond szíve vadul kalapált.  – Bill, én meg vagyok győződve arról, hogy a kulcs...   –  Várj!  –  szakította félbe Tanner.  –  Csak azt mondom, hogy mit akartak. De M. a sarkára állt, és ragaszkodott ahhoz, hogy maradj. Komoly ütközet lett belőle. Mind elmentünk a külügyminiszterhez, és előadtuk az ügyet. Állítólag a miniszterelnököt is beavatták, bár ezt nem tudom megerősíteni. No mindegy, végül M. győzött. Maradsz Dél-Afrikában. És talán érdekelni fog, hogy egy tanú is a védelmedre kelt.  – Kicsoda?  – Az új barátod, Percy Osborne-Smith.  – Osborne-Smith? – Bond majdnem elnevette magát.  –  Azt mondta, hogy ha van egy nyom, lehetőséget kell kapnod, hogy utánajárj.   – Tényleg? Meghívom egy korsó sörre, ha ennek vége. És téged is.  – Nos, a helyzet azért nem olyan rózsás  – felelte Tanner komoran. – Az öreg az ODG hírnevét tette kockára azért, hogy ott maradhass. És a te hírnevedet is. Ha kiderül, hogy Hydt valóban csak figyelemelterelés, annak következményei lesznek. Méghozzá komolyak. Tehát az ODG jövője az ő sikerétől függ?   Politika, gondolta cinikusan Bond, majd így szólt:  – Biztos vagyok benne, hogy Hydt áll mögötte.  – És M. egyetért ezzel. Tanner megkérdezte, most mit tervez Bond.  –  Holnap reggel Hydt üzemében leszek. Attól függően, hogy mit tudok kideríteni, gyorsan kell cselekednem, és a kommunikációval gondok adódhatnak. Ha bármit megtudok késő délutánig, szólok  Bheka Jordaannek, hogy rohanják le a helyszínt, hallgassák ki Hydtot és Dunne-t, és szedjék ki  belőlük, hogy mit terveznek holnap estére.   –   Rendben, James. Tájékoztass a fejleményekről . Én majd továbbítom M.-nek. Egész nap azon a biztonsági konferencián lesz. éjt, Bill. Ésvégeztével mondj köszönetét M.-nek a nevemben.  –  A Jóbeszélgetés Bond egy jókora adag Crown Royalt töltött egy kristálypohárba, két  jégkockát dobott bele, és lekapcsolta a villanyt. Széthúzta a függönyt, leült a kanapéra, és a táncoló hópelyhekhez hasonlatos fényeket nézte kikötő vizén. Egy hatalmas brit luxushajó készült kikötni.   A telefonja megcsörrent. Bond a kijelzőre pillantott.   – Philly! Ismét belekortyolt az illatos párlatba.  – Épp vacsorázol?  –  Épp egy kicsit megkésett vacsora előtti koktélt iszom.   – Te vagy az én emberem. Mindeközben Bond tekintete épp az ágyra tévedt, amelyet előző éjszaka Felicity Willinggel osztott meg. folytatta.  – Philly Nem tudom, akarsz-e tudni újabb részleteket az Acéllövedék- műveletről...  Bond előredőlt.   – Igen, persze. Találtál valamit? http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

153/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Azt hiszem, valami érdekeset. Úgy tűnik, a művelet célja nem az volt, hogy válogatás nélkül gyilkolják az ügynökeinket és a szerződéses embereinket. Az oroszok a saját tégláikat végezték ki az MI6-bcn és a CIA-ben. Bond úgy érezte, valami felrobbant benne. Letette a poharat.  –   A Szovjetunió bukása után a Kreml meg akarta erősíteni a nyugathoz fűződő kapcsolatait. Politikai szempontból kínos lett volna, ha a kettős ügynökeik lelepleződnek. Így az aktív KGBügynökök megölték a legsikeresebb kettős ügynököket a Hatosnál és a CIA -nél, és a gyilkosságokat baleseteknek álcázták, de egy-egy acéllövedéket hagytak minden helyszínen, figyelmeztetésül a többieknek, hogy hallgassanak. Egyelőre ennyit tudok.   Uramisten, gondolta Bond. Az apja... Az apja kettős ügynök – áruló lett volna?  – Ott vagy még?  –  Igen, csak kicsit szórakozott vagyok az itteni események miatt. De szép munka volt, Philly. Holnap valószínűleg sokáig nem leszek elérhető, de küldd el SMS-ben vagy e-mailben, amit megtudsz.  – Meglesz. Vigyázz magadra, James. Aggódom. A beszélgetés véget ért. Bond felemelte a párától gyöngyöző, hideg kristálypoharat, és a homlokához nyomta. Gondolatban végigpörgette magában a család múltját, nyomravezető jelek után kutatva Andrew Bonddal kapcsolatban, amelyek tisztázhatják ezt a szörnyű elméletet. Bond szerette az apját, aki bélyegeket és autókról készült fotókat gyűjtött. Több kocsija is volt, de nagyobb élvezetét lel elte a szerelésükben és a tisztogatásukban, mint a száguldásban. Amikor nagyobb lett, Bond megkérdezte a nagynénjétől, hogy milyen ember volt az apja. Charmian egy pillanatig elgondolkodott, aztán így felelt:  –  Természetesen jó ember volt. Erős, megbízható. Egy szikla. De hallgatag. Andrew sosem szeretett feltűnősködni.  A legjobb fedett hírszerző ügynökök jellemzői.  Lehetséges lenne, hogy az oroszok téglája volt? Egy újabb megrendítő gondolat: amennyiben ez igaz, az apja kétszínűsége a felesége, Bond édesanyja életébe került. Nem csak az oroszok, de az apja árulása miatt lett Bond árva. Összerezzent, amikor a telefonja egy beérkező üzenetet jelzett: 

Sokáig bent voltam, szállítmányok érkeznek. Most végeztem. Van kedved találkozni? Felicity

James Bond egy pillanatig habozott. Azután azt válaszolta: „Igen.”  Tíz perccel később, miután a Waltherjét az ágy alá csúsztatta és egy törölközővel letakarta, halk  kopogást hallott. Ajtót nyitott, és beengedte Felicity Willinget. Ha volt is kétsége, hogy vajon ott folytatjáke majd,megcsókolta. ahol előző este abbahagyták, elszállt, amint Felicity a nyaka körémentaízű fonta a karját, és forrón Bond érezte a fünyomban le mögé cseppentett parfüm illatát, a szája volt.  –  Tiszta kosz vagyok  –   mondta a nő nevetve. Kék pamutin get viselt, és márkás farmert, ami gyűrött és poros volt.   – Hallani sem akarom a kifogásaidat – felelte Bond, és ismét megcsókolta.  –  Sötétben ülsz, Gene  –   mondta Felicity, és Bondot a művelet során most először ütötte szíven, hogy a búr álcája mögé kell rejtőznie.    – Szép a kilátás. Szétváltak. A kintről beszűrődő halvány fényben Bond Felicity arcát nézte, és épp olyan intenzíven érzékinek találta, mint előző este, bár a nő láthatólag fáradt volt. Bond feltételezte, hogy minden idők  legnagyobb élelmiszer-szállítmányának a kontinensre érkezését logisztikai szempontból levezényelni embert próbáló feladat lehet.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

154/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Tessék!  –  Felicity táskájából egy   borospalack bukkant elő, egy régebbi évjáratú Three Cape Ladies névre hallgató vörös cuvée a Cape tartománybeli Muldersvlei-birtokról. Bond a hírét jól ismerte. Kihúzta a dugót, és töltött. A kanapén ülve belekortyoltak a borba.  – Csodálatos – jegyezte meg Bond. Felicity lerúgta a csizmáját. Bond átkarolta a vállát, és igyekezett kiverni a fejéből az apját.   Felicity lejjebb csúszott, és a fejét Bond mellkasára hajtotta. A láthatáron még több hajó látszott, mint előző este.  mennyien rosszat lehet lehet  –  Azazélelmiszerszállító  –  Annyi hallani emberekről, de hajóink. ez nem Nézd, a teljes igazság.vannak So k jó – ismondta van aFelicity. világban. Erre mindig számítani: bár sosem lehetünk biztosak benne, de legalább... Bond félbeszakította.  – Legalább van valaki, aki... szíves-örömest segít. Felicity nevetett a nevére tett utaláson.  – Majdnem kiöntöttem miattad a boromat, Gene. Tönkretette volna az ingemet.  – Tudok egy megoldást.  – Ne igyák többet? – biggyesztette le az ajkát Felicity játékosan.  – De olyan finom.  – Egy másik megoldást. Egy jobbat. Megcsókolta a nőt, és lassan elkezdte kigombolni az ingét.  Egy órával később az ágyon feküdtek. Bond hátulról átölelte Felicityt, a tenyere a nő mellére simult. Az ujjaik összefonódtak. De az előző estével ellentétben Bond most teljesen éber volt.   Agyában vadul cikáztak a gondolatok, egyszerre több minden kavargott a fejében. Vajon mennyiben áll rajta az ODG jövője? Milyen titkok rejtőzhetnek a Green Way kutatási -fejlesztési részlegének ajtaja mögött? Pontosan mi lehet H ydt célja a Gyehennával, és hogyan eszelhetne ki ő egy megfelelő ellenlépést?  Szándék  – és válaszlépés. És az apja?  – Valami komoly dolog jár a fejedben – jegyezte meg Felicity álmosan.  –  Miből gondolod?   –  A nők megérzik az ilyesmit.   –  Azon gondolkoztam, hogy milyen gyönyörű vagy.   Felicity az arcához emelte Bond kezét, és gyengéden megharapta az ujját.  –  Az első hazugságod.  – A munkámra gondoltam.  –   Akkor megbocsátok. Én is így vagyok vele. A segítők koordinálása a dokkoknál, a révkalauzok  kifizetése, a hajóbérlettel kapcsolatos ügyek, a teherautóbérlés, a szakszervezetek... A hangjában megint ott volt az él, amire Bond már korábban is fölfigyelt, miközben így folytatta:  –  Már kétszer megpróbáltak betörni a dokkba. Pedig még el sem kezdték kirakodni az élelmiszert. Furcsa. Pillanatnyi szünetet tartott.  – Gene? Bond tudta, hogy most valami fontos következik. Éber volt, és figyelt. A testek egymás iránti fogékonysága együtt jár az elme és a lelek fogékonyságával, és annak, aki nem hajlandó ezt elfogadni, nem szabad az előbbit hajszolnia.   – Igen?  –   Az az érzésem, hogy a munkád többről szól, mint amit elmondtál nekem –  mondta nyugodt hangon Felicity.  –  Nem, ne mondj semmit. Nem tudom, te mit érzel, de ha úgy alakul, hogy továbbra is találkozunk... Itt elhallgatott.  – Folytasd – suttogta Bond. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

155/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Ha úgy alakul, hogy továbbra is találkozunk, szerinted meg tudnál változni egy egész kicsit? Úgy értem, ha meg kell tenned bizonyos dolgokat, meg tudnád ígérni nekem, hogy nem teszed meg... a legszörnyűbbet?   Bond érezte a Felicityben hullámzó feszültséget.  – Jaj, azt sem tudom, mit beszélek. Ne is törődj velem, Gene.   Bár a nő a durbani biztonsági szakértőhöz és zsoldoskatonához intézte a szavait, bizonyos értelemben James Bondhoz, a 00-ás szekció ügynökéhez beszélt. A helyzet iróniája, hogy Bond mindezt értelmezte: azzal, hogy Felicity képes elfogadni bizonyos fokú gonoszságot Theronban, talán őtúgy magát is képes lesz elfogadni.    – Azt hiszem, ez nagyon is lehetséges  – suttogta. Felicity megcsókolta a kezét.  –  Ne mondj többet. Csak ennyit akartam hallani. De van egy ötletem. Nem tudom, mi a terved a hétvégére... Én magam sem, gondolta Bond savanyúan.  –  ...de mi holnap estére végzünk az élelmiszer-szállítással. Van egy fogadó Franschoekben. Jártál már azon a vidéken?  – Nem.  – A legszebb hely az egész Western Cape tartományban. Borvidék. Az étterme Michelin-csillagos, és ott van a világ legromantikusabb terasza, a hegyekre néz. Eljössz velem oda szombaton?  – Nagyon szeretnék – felelte Bond, és megcsókolta Felicity haját.  – Ezt komolyan mondod? A kemény harcos, aki akkor volt igazán elemében, amikor a világ agropóliumai ellen küldhetett, most sebezhetőnek és bizonytalannak hallatszott.    – Igen, komolyan. Felicity öt perccel később már aludt.  De Bond ébren maradt, és a kikötő fényeit bámulta. Gondolatai már nem az apja esetleges árulása körül forogtak, sem a Felicity Willingnek tett ígérete körül, miszerint igyekszik változtatni legsötétebb  jellemvonásain, sem pedig a közös hétvége lehetőségén. Nem, James Bond fejében egyetlen dolog járt most: azoknak az embereknek a nehezen kivehető arcára gondolt valahol a világban, akiket –  a Whitchall meggyőződése ellenére – egyes-egyedül ő menthet meg. 

Péntek A GYEHENNA MÉLYE

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

156/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

53 Reggel nyolc óra negyvenkor Bond a poros, sárral pettyezett Subaruval bekanyarodott a fokvárosi rendőrkapitányság központi parkolójába. Leállította a motort, kiszállt, és bement az épületbe. Bheka Jordaant, Gregory Lambet és Kwalene Nkosit a nő irodájában találta.  Bond egy biccentéssel üdvözölte őket. Lamb intrikus pillantással viszonozta a köszöntést, Nkosi pedig energikus mosollyal.  –  Azonosítottuk Hydt újonnan érkezett üzlettársait  –  mondta Jordaan. Megfordította a laptopját, és a diavetítés gombra kattintott. Az első képeken egy nagydarab, ébenfekete bőrű, kerek arcú férfi volt látható. Csiricsáré arany és ezüst inget viselt, márkás napszemüveget és bő barna nadrágot.    – Charles Mathebula. Egy fekete gyémánt Johannesburgból.  –  A dél-afrikai újgazdagok egyike  –   fűzte hozzá magyarázatul Lamb.  –  Akadnak köztük olyanok, akik egyik napról a másikra gazdagodtak meg, és nem teljesen átlátható módon, ha érti, mire gondolok.  –  És akadnak köztük olyanok is  –   fűzte hozzá Jordaan fagyosan – , akik kemény munkával gazdagodtak meg. Mathebula törvényesnek tűnő vállalkozások tulajdonosa, szállítmányozással foglalkozik. Igaz, hogy pár éve rezgett a léc bizonyos fegyverszállítások ügyében, de nem volt bizonyíték arra, hogy törvényt sértett volna. Megnyomott egy billentyűt, és egy újabb kép tűnt elő.   – Ez pedig David Huang. A sovány férfi belemosolygott a fényképezőgépbe.   – A lánya tette fel róla ezt a képet a Facebookra. Ostoba gyerek... De nekünk jól jött.  – Ismert maffiózó?  –  Azt gyanítják, hogy maffiózó  –  pontosította Nkosi.  –  Szingapúrból. Pénzmosás, esetleg emberkereskedelem is. Újabb arc tűnt fel. Jordaan a képernyőre bökött.    –  A német, Hans Eberhard. Szerdán érkezett. Bányaérdekeltsége k, elsősorban gyémánt. Ipari

minőségű, de ékszergyémánt is. kifelé jövet fotózták le. Jól szabott, világos öltönyt viselt, és inget, A jóképű férfit a reptérről nyakkendő nélkül.   –  Különböző bűncselekményekkel gyanúsították, de technikai értelemben nincs p riusza. Bond alaposan szemügyre vette a három férfit. Eberhard. Huang. Mathebula. Memorizálta a neveket. Jordaan a homlokát ráncolta.  –  Nem értem, mi szüksége Hydtnak társakra. Szerintem van elég pénze ahhoz, hogy egymaga finanszírozza a Gyehennát. Ezt már Bond is végiggondolta.  –  Két oka lehet. Az egyik, hogy a Gyehenna bizonyára költséges terv. Azért kell neki külső forrás, hogy ha pénzügyi átvilágításra kerül sor, ne kelljen magyarázkodnia a hatalmas kiadások miatt. De ami még fontosabb, Hydtnak nincs bűnözői háttere vagy hálózata. Bármi legyen is a Gyehenna lényege, szüksége lehet a kapcsolatokra, amelyekkel ezek hárman rendelkeznek.  – Igen – értett egyet Jordaan. – Ez logikusan hangzik. Bond Lambre pillantott.  –  Sanu Hirani a Q Csoporttól küldött egy SMS-t ma reggel. Azt írta, hogy maga hoz nekem valamit.  – Ö, igen, elnézést. A Hatos ügynöke egy borítékot nyújtott át neki. Bond belenézett, majd zsebre vágta.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

157/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Most kimegyek az üzembe. Odabent megpróbálom kideríteni, hogy mi a Húszas Incidens lényege, ki forog veszélyben és hol. Jelentkezem, amint tudok. De szükségünk lesz egy vészforgatókönyvre is. Ha nem hallanak felőle délután négyig, Jordaan adjon parancsot az üzem lerohanására, vegye őrizetbe Hydtot, Dunne-t és a társaikat, és foglalja le a kutatási-fejlesztési osztály dokumentumait.  – Így öt-hat óránk marad, illetve ha engem kivonnak a forgalomból, öt-hat órája arra, hogy kiszedje  belőlük, mi a Húszas Incidens lényege.   –   – Rohanjam Miért nem?le? – kérdezte Jordaan összevont szemöldökkel. – Azt nem tehetem meg.  –  Már elmondtam magának. Hacsak nincs alapos gyanú arra, hogy a Green Way területén  bűncselekményt követnek el, vagy nem kapok bírósági felhatalmazást, semmit sem tehetek.   A pokolba ezzel a nővel.    – Itt nem arról van szó, hogy védeni kell Hydt jogát a tisztességes tárgyaláshoz. Hanem arról, hogy életek ezreit kell megmenteni, köztük valószínűleg sok dél -afrikai emberét is.  –  Semmit sem tehetek elfogatóparancs nélkül, és nincs bizonyíték, amit benyújthatnék a bíróságnak, hogy megkapjam. Nincs indok a beavatkozásra.  –  Ha nem kerülök elő négyig, feltételezheti, hogy Hydt megölt.  –  Természetesen remélem, hogy ez nem következik be, parancsnok, de a maga távolléte még nem  jogalap.  –  Elmondtam magának, hogy Hydt hajlandó kiásni lemészárolt emberek tömegsírjait, hogy a holttestekből építőanyagot készítsen. Mi kell még?   –  Bizonyíték, hogy az üzem területén bűncselekmény történik.  Jordaan megfeszítette az állát, a szeme úgy csillogott, mint a fekete gránit. Egyértelmű volt, hogy nem fog engedni.  –  Akkor reménykedjünk, hogy megtalálom a választ  –  felelte Bond élesen.  –  Több ezer ártatlan ember érdekében. Biccentett Nkosinak és Lambnek, és Jordaanről tudomást sem véve elhagyta az irodát. Lement a kocsijához, bevágta magát a volán mögé, és beindította a motort.  – James, várjon! A hang irányába fordult, és látta, hogy Bheka Jordaan közeledik feléje.  – Kérem, várjon. Bondban felötlött, hogy elhajt, de aztán leengedte az ablakot.  – Az a tegnapi férfi – kezdett bele Jordaan közel hajolva Boridhoz. – A szerb.  – Igen?  – Beszéltem vele. Ő is azt mondta, amit maga, hogy orvost akart hívni hozzá. Bond bólintott. A százados mély lélegzetet vett, és folytatta.  –   Feltételezésekbe bocsátkoztam. Velem... előfordul az ilyesmi. Túl hamar ítélkezem. Igyekszem leszokni róla, de nehéz. Bocsánatkéréssel tartozom magának.  – Elfogadom. De ami a Green Way lerohanását illeti, meg kell értenie, hogy az apartheid idején a régi rendőrség, az SAP és az akkori nyomozati osztály szörnyű dolgokat műveltek. Most rajtunk a világ szeme, az új rendőrségen, nehogy ugyanezt tegyük. Illegális támadás, önkényes letartóztatások és vallatások: pontosan ezt tette a régi rezsim. Mi nem tehetjük meg ugyanazt. Nekünk jobbnak kell lennünk az elődeinknél – feszült meg az arca az elszántságtól.  – A maga oldalán harcolok, ha a törvény megengedi, de indok és letartóztatási parancs nélkül nem tehetek semmit. Sajnálom. A 00-ás szekció ügynökeinek kiképzése nagyrészt pszichológiai síkon zajlott, és a kemény felkészítés részben arra irányult, hogy elhitessék velük, hogy ők mások, hogy nekik megengedett –  mi több, elvárják tőlük – , hogy a törvényen kívül működjenek. Egy egyes szintű akcióra vonatkozó parancs, ami gyilkosságra felhatalmazást jelentett, Jamesteendőktől, Bond számára lehetett több, mint egy feladat a sok közül,való nem különbözhetett az olyan mintnem titkos létesítmények  lefényképezése vagy félrevezető információk kiszivárogtatása a sajtónak.  

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

158/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Ahogy M. fogalmazott, Bondnak carte blanche-re volt szüksége ahhoz, hogy bármit megtehessen a feladata végrehajtásához. Megvédjük a Birodalmat – bármi áron. Mindez beleivódott Bond jellemébe, hiszen enélkül nem lett volna képes elvégezni a munkáját, és folyton az emlékezetébe kellett idéznie, hogy Bheka Jordaannek és a világ többi keményen dolgozó rendőrének teljesen igazuk van, amikor tiszteletben tartják a szabályokat. Itt ő maga volt a kívülálló.    –  Ezt megértem, százados  –  felelte némiképp megenyhülve.  –  És bármi történjék is, élmény volt magával együtt dolgozni. Jordaan válasza egy halvány és futó, de Bond megíté lése szerint őszinte mosoly volt. Ez volt az első alkalom, hogy a nő gyönyörű arca ilyen kifejezést öltött a jelenlétében.

54 Bond csikorgó gumikkal érkezett meg a Subaruval a Green Way International erődítményének  parkolójába, és lefékezett. A kapu közelében több limuzin parkolt.

CSÖKKENTSD, HASZNÁLD, HASZNOSÍTSD ÚJRA

Néhány ember ácsorgott a közelben. Bond felismerte a német üzletembert, Hans Eberhardot, aki  bézs öltönyt és fehér cipőt viselt. Niall Dunne-nal beszélgetett, aki olyan mozdulatlanul állt szemben vele, akár egy sziámi harcoshal. A szellő m eglibbentette homlokába fésült szőke haját. Eberhard épp végzett a cigarettával. Lehet, hogy Hydt nem engedi, hogy az üzem területén dohányozzanak, ami különösen hangzott, hiszen a kinti levegőt a hulladékégető és az elégetett metán füstje szennyezte.   Bond intett Dunne-nak, aki kifejezéstelen biccentéssel viszonozta a köszönést, majd folytatta a  beszélgetést a némettel. Ezután lecsatolta a mobilját a derékszíjáról, és elolvasott egy beérkező SMS-t vagy e-mailt. Valamit odasúgott Eberhardnak, aztán félrehúzódott, hogy telefonáljon. Bond úgy tett, mintha a saját telefonját használná, betöltötte a lehallgató programot , leengedte a kocsi első ablakát, és az ír felé tartva a füléhez emelte a készüléket. Maga elé bámult és úgy tett, mintha beszélne, hogy Dunne ne vegye észre a feléje irányított mikrofont. Az ír egyoldalú párbeszédet folytatott, de Bond hallotta, amint ezt mondja:  – ...kint vagyok Hanssal. El akart szívni egy cigit... Tudom. Valószínűleg Hydttal beszélt. Dunne folytatta.  –   Időben vagyunk. Most kaptam az e-mailt. A teherautó elindult Marchból Yorkba. Bármelyik percben odaérhet. A szerkezet már élesítve van. Tehát ez a Húszas Incidens! A támadás helyszíne York lesz.  –  A célpont megerősítve. A detonáció még mindig tíz harminckor esedékes, ottani idő szerint.   Bond megdöbbent az időpont hallatán. Ők eddig azt feltételezték, hogy este tíz harmincról van szó, de valahányszor Dunne egy időpontra utalt, a huszonnégy órás időbeosztást használta. Ha este fél tizenegyről lett volna szó,nézte, azt mondja: „Huszonkettő Dunne Bond kocsiját miközben így szólt: harminc.”   – Megjött Theron... Rendben.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

159/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Letette a telefont, és odakiáltott Eberhardnak, hogy a találkozó hamarosan elkezdődik. Ezután Bond felé fordult. Türelmetlennek látszott. Bond egy számot tárcsázott. Kérlek, suttogta halkan. Vedd fel.  – Osborne-Smith – hangzott a válasz. Hála istennek.  –  Percy! Itt James Bond. Hallgasson figyelmesen. Nagyjából hatvan másodpercem van. Megtudtam, mi a Húszas Incidens. Gyorsan kell cselekedniük. Mozgósítson egy csapatot. Az SOCA-t, az Ötöst, a helyi rendőrséget. A bomba Yorkban van.   – Yorkban?  –   Hydt emberei egy teherautóval viszik Marchból Yorkba. Ma délelőtt fog felrobbanni. Azt nem tudom, hol. Talán a repülőtéren  –  szó volt egy „szárnyról”, nézzék meg a repteret. Vagy az olyan helyeket, ahol nagy tömeg van. Ellenőrizzék az összes biztonsági kamerát Marchban és a környékén, minden teherautó rendszámát jegyezzék fel. Aztán vessék össze a Yorkba nagyjából most beérkező teherautókkal. Muszáj lesz...  –  Várjon már egy kicsit, Bond!  –   szólt közbe hűvösen Osborne-Smith.  –  A dolognak semmi köze Marchhoz vagy Yorkshire-hoz. Bond felfigyelt a fensőbbséges hangnemre, és arra, hogy Osborne -Smith a vezetéknevén szólítja.  –  Miről beszél?  Dunne odaintett neki. Bond bólintott, és igyekezett barátságos mosolyt erőltetni az arcára.    – Tudta, hogy Hydt cégei veszélyes anyagok hasznosításával is foglalkoznak?  – Nos, igen. De...  –  Emlékszik, amikor meséltem, hogy Hydt alagutakat ásat valami puccos ú  j szemétgyűjtő rendszerhez London alatt, többek között a Whitehall környékén is?  – Osborne-Smith úgy beszélt, mint egy tanút kihallgató ügyvéd. Bond most már izzadt.  –  De nem erről van szó!   Dunne egyre türelmetlenebbnek látszott, a tekintete Bondra szegező dött.  – Már elnézést, de ebben a kérdésben nekem eltér a véleményem  –  felelte Osborne-Smith finomkodóan.  –  Az egyik alagút nincs messze a mai biztonsági konferencia helyszínétől, a Richmond Terrace -tól. Ott van a maga főnöke, az én főnököm, magas rangú CIA-sek, a Hatos, az Egyesített Hírszerzési Bizottság, a biztonsági szakma valóságos Kikicsodája. Hydt valami randa anyagot akart a levegőbe juttatni, amit a veszélyes hulladékkal foglalkozó cége szerzett, hogy mindenkit megöljön. Az elmúlt pár napban az emberei ki-be hordták a kukákat az alagutakból és az épületekből a Whitehall környékén. Senkinek sem jutott eszébe, hogy ellenőrizze őket.   –  Percy, nem erről van szó –  mondta Bond nyugodt hangon.  –  Hydt nem fogja közvetlenül a Green Way embereivel végeztetni a támadást. Az túl nyilvánvaló lenne. Úgy egyértelmű lenne az érintettsége.    – Akkor mivel magyarázza a mi kis felfedezésünket az alagutakban? A radioaktív sugárzást? Mekkora?csend nyersen. sértődötten selypítve válaszolt.   –   – kérdezett Pillanatnyi támadt,vissza majd Bond Osborne-Smith  – Azt hiszem, úgy négy millirem.  – Az semmi, Percy! Az O Csoport összes ügynöke jól ismerte a nukleáris sugárzási értékek statisztikáit.  – A Föld minden egyes lakóját évi hatvan millirem éri csak a kozmikus sugárzás által. Akit párszor megröntgeneznek, már kétszáznál tart. Egy piszkos bomba nagyobb nyomot hagy négy milliremnél. Osborne-Smith tudomást sem vett róla, hanem vidáman így szólt:  –   Na már most, ami Yorkot illeti, azt félrehallhatta. Biztos a Duke of York vendéglő va gy színház lesz az Londonban. Lehet, hogy az a felvonulási területük. Majd utánanézünk. Mindenesetre lefújtam a biztonsági konferenciát, és mindenkit biztonságos helyre vitettem. Bond, én azóta gondolkozom, hogy mi mozgatja Hydtot, amiótaAláttam, hogyleli Canning és maga beszámolt arról, hogy ezeréves hullák a rögeszméi. romlásban kedvét, Townban a pusztulólakik, birodalmakban. Dunne most lassan elindult, egyenesen a Subaru felé.  – Tudom, Percy, de... – vágott közbe Bond. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

160/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –   Mi segítené elő jobban a társadalmi széthullást annál, hogy kiiktatja a nyugati hatalmak biztonsági apparátusának a felét?  –  A fenébe is, jól van! Maga azt csinál Londonban, amit akar. De küldje oda az SOCA-t vagy az Ötös csapatait, nézzenek utána Yorknak.  –  Erre nincs elég emberünk, ugyebár. Egy lélek sincs, akit nélkülözni tudunk. Talán ma délután lesz, de attól tartok, most nem fog menni. Ma estig úgysem történik semmi. Bond elmagyarázta, hogy az esemény korábban fog bekövetkezni. Kuncogás hallatszott.  –  A maga íré jobban szereti a huszonnégy órás időbeosztást? Ez aztán a precizitás! Nem, maradunk  az én tervemnél. Hát ezért támogatta Osborne-Smith M. álláspontját, hogy Bond maradjon Dél-Afrikában. Valójában nem hitte, hogy Bond nyomon van. Egyszerűen csak magának akarta a dicsőséget. Bond letette, és Bill Tanner számát kezdte tárcsázni. De Dunne már az ajtónál volt, és felrántotta.  –  Jöjjön már, Theron! Megváratja az új főnökét. Ismeri a dörgést. Hagyja a telefonját és a pisztolyát a kocsiban.  – Gondoltam, inkább leadom a maguk mosolygós portásánál. Bond azt remélte, hogy ha közelharcra kerül a sor, meg tudja szerezni a telefonját, és fel tudja venni a kapcsolatot a külvilággal. De Dunne így szólt:  – Ma nem lehet. Bond nem bocsátkozott vitába vele. A telefont és a Walthert betette a Su baru kesztyűtartójába, és csatlakozott Dunne-hoz, a kocsit pedig lezárta a távirányítóval. Miközben újból átesett a szokásos rituálén a biztonsági ellenőrző pontnál, a tekintete véletlenül egy faliórára tévedt. Yorkban már majdnem reggel nyolc volt. Alig több mint két és fél órája maradt arra, hogy kiderítse, hol rejtették el a bombát.

55 A Green Way előcsarnoka kihalt volt. Bond feltételezte, hogy Hydt  –   illetve még valószínűbb, hogy Dunne  –  szabadnapot adott az alkalmazottaknak, hogy a találkozót és a Gyehenna- terv első felvonását ne zavarja semmi. Severan Hydt bukkant fel az előcsarnokban, és melegen üdvözölte Bondot. Jókedve már -már túláradónak tűnt. Sötét szeme fénylett.   – Theron! Bond kezet rázott vele.  –  Szeretném, ha tartana egy prezentációt az üzlettársaimnak a tömegsír-  projektről. Ők is befektetnének. Nem kell hivatalosnak lennie. Csak jelölje be egy térképen, merre vannak a nagyobb sírok, nagyjából hány hulla van bennük, mennyi ideje vannak ott eltemetve, és hogy maga szerint mennyit hajlandóak fizetni értük az ügyfelei. Ó, egyébként egyik-másik üzlettársam hasonló dolgokkal foglalkozik, mint maga. Lehet, hogy ismerik egymást. Bondban felötlött a riasztó lehetőség: mi van, ha ezek az emberek épp az ellenkezőjén gondolkodnak el, hogy vajon miért nem hallottak eddig a könyörtelen durbani zsoldosról, Gene Theronról, aki annyi holttestet temettetett cl Afrika földjébe. Miközben végighaladtak a Green Way épületén, Bond megkérdezte, hol készülhetne fel az előadásra. Abban reménykedett, hogy Hydt most, hogy immár megbízható üzlettársnak számít, a kutatási-fejlesztési részlegbe viszi. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

161/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Van itt egy irodánk a maga számára. De a férfi elvezette a kutatási-fejlesztés ajtaja előtt, és betessékelte egy tágas, ablaktalan terembe. Odabent néhány szék, egy munkaasztal és egy íróasztal állt. Irodaszerekkel is ellátták,  jegyzettömbökkel, tollakkal és több tucat részletes térképpel Afrikáról, valamint egy adóvevővel, de telefont nem kapott. A falakon függő parafa táblákon a Bondtól származó, bomló tetemeket ábrázoló képek másolatai függtek. Kíváncsi volt, hogy az eredetiek vajon hol lehetnek. Talán Hydt hálószobájában? AEz Szemetesember  –  megfelel? jókedvűen kérdezte:   – Persze. Egy számítógépnek is hasznát venném.  –  El tudom intézni, de csak gépelésre és nyomtatásra használhatja. Internetelérés természetesen itt sincs.  – Nincs?  –   Aggódunk a hackerek és biztonság miatt. De egyelőre ne is törődjön a formalitásokkal. Elég, ha kézzel írt jegyzeteket hoz magával. Bond megőrizte a nyugalom látszatát, miközben a faliórára nézett. Már nyolc óra húsz volt Yorkban. Alig több mint két óra van hátra.  – Nos, akkor jobb lesz, ha nekilátok.  – A folyosó végén leszünk a nagy konferenciateremben. Menjen el a végéig, és ott forduljon balra. A kilencszázas számú ajtó. Akkor csatlakozik hozzánk, amikor kedve tartja, de legyen ott fél tizenkettő előtt. Lesz valami a televízióban, amit maga is érdekesnek talál majd.   Yorki idő szerint tíz óra harminckor.  Miután Hydt távozott, Bond a térkép fölé hajolt, és bekarikázta azokat a helyeket, amelyeket a Lodge Clubban ötletszerűen megemlített Hydtnak mint a konfliktusok színtereit. Néhány számot írt melléjük  – ez a holttestek számát jelentette  – , majd felkapta a térképeket, a sárga jegyzettömböt és pár tollat. Kilépett a folyosóra, ami üres volt. Sietve tájékozódott, és elindult visszafelé a kutatásfejlesztésre. A kémszakma szabályai azt diktálják, hogy általában az egyszerűbb megoldás a jó megoldás, még egy titkos behatolás során is, mint ez. Így hát Bond bekopogott az ajtón. Mr. Hydt kérte, hogy vigyek át neki néhány papírt... Elnézést a zavarásért, csak egy pillanat... Fel volt készülve arra, hogy lerohanja azt, aki ajtót nyit, és a csuklójánál vagy karjánál fogva a földre teríti. De fegyveres őr jelenlétére is számított –  mi több, reménykedett benne, hogy elvehesse tőle a fegyverét.  Ám a kopogásra nem jött válasz. Úgy tűnt, az itteni alkalmazottak is szabadnapot kaptak.   Bond a kettes számú tervet vette elő, ami nem volt ennyire egyszerű.  Előző este feltöltötte Sanu Hirani számára a digitális képeket, amelyeket a kutatási-fejlesztési részleg biztonsági ajtajáról készített. A Q Csoport vezetője arról tájékoztatta, hogy az ajtó gyakorlatilag áthatolhatatlan. Órákba telne betörni. Hirani a csapatával együtt más megoldáson törte a fejét.Nem sokkal ezután Bond üzenetet kapott, miszerint Hirani elküldte Lambet, hogy szerezzen be egy újabb eszközt. Az ügynök aznap reggel át is adta neki egy írásos tájékoztató kíséretében, hogy miképp fogjon hozzá az ajtó kinyitásához. Ezt adta át Bondnak az MI6 ügynöke Bheka Jordaan irodájában. Bond ismét körülnézett, majd munkához látott. Zakója belső zsebéből elővette, amit Lambtől kapott: egy hosszú, kilencven kilogramm teherbírású nylon horgászzsinórt, amit nem mutat ki a Green Way fémdetektora. Bond most az egyik végét becsúsztatta a keskeny nyílásba az ajtó tetején, és addig tolta befelé, amíg le nem ért a padlóra a túloldalon. Leszakította a sárga jegyzettömb kartonpapír hátulját, és egy J alakú darabot tépett belőle –  egy kezdetleges horgot. Ezt becsúsztatta az ajtó alatt, majd végül sikerült beleakasztania a horgászzsinórba, és kihúznia. Hármas sebészcsomóval összekötötte a zsinór két végét. Most már egy hurok volt a kezében, ami

átérte tekerni.az ajtót. Egy toll segítségével hatalmas érszorítót készített belőle, és elkezdte szo rosabbra A nylonzsinór egyre szorosabb lett – és a túloldalon lenyomta az ajtó nyitórúdját. Végül, ahogy azt Hirani megjósolta, az ajtó egy kattanással kinyílt, mintha csak egy alkalmazott nyitotta volna ki http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

162/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

odabentről. Tűzbiztonsági okokból kizárt  volt, hogy az ajtó másik felén is számzáras billentyűzet legyen. Bond belépett a félhomályos terembe, kitekerte a zsinórt, és zsebre vágta a behatolás bizonyítékát. Becsukta maga mögött az ajtót, felkapcsolta a villanyt, és körülpillantott a laboratóriumban telefont, rádiót vagy fegyvert keresve. Semmi. Egy tucat számítógépet látott a teremben, asztali gépeket és laptopokat, de az a hármat, amit bekapcsolt, mind jelszó védte. Nem vesztegette az idejét a többire. Kedvét szegte, hogy az íróasztalokon és munkaasztalokon dokumentumok és irattartó mappák százai hevertek,ívdetervrajzot, egyiken sem szerepelt a „Gyehenna hogy megkönnyítse ” felirat,sematikus Számtalan technikai vázlatot, specifikációt, rajzot nézetta dolgát. át. Volt, amelyik fegyverekre és biztonsági rendszerekre vonatkozott, mások járművekre. De egyik sem adott választ az életbevágó kérdésekre: kik forognak veszélyben Yorkban, és pontosan hol van a bomba? Ekkor végre talált egy „Szerbia” feliratú mappát. Feltépte, és olvasni kezdte a dokumentumokat. Bond megdermedt, alig hitt a szemének. Fényképek feküdtek előtte, melyek az egykori brit katonai kórház halottasházának boncasztalain készültek. Az egyik asztalon ott feküdt egy fegyver, ami elméletileg nem létezett. A robbanószerkezet nem hivatalos neve „Romboló” volt. Az MI6 és a CIA gyanította, hogy a szerb kormány fejleszti a fegyvert, de a helyi összekötők nem találták bizonyítékát, hogy valóban meg is építették.   A Romboló egy hipersebességű gyalogsági fegyver volt, ami szilárd rakétaüzemanyagg al dúsított szokványos robbanóanyaggal működött, és apró titánpengék százait lőtte ki közel ötezer kilométer per  órás sebességgel. A Romboló olyan borzalmas fegyver volt, hogy bár még csak pletykák terjedtek a fejlesztéséről, az ENSZ és az emberi jogi szervezetek máris elítélték. Szerbia kitartóan tagadta, hogy ilyen szerkezetet építene, és senki nem látott még ilyen fegyvert  –   még a legjobb kapcsolatokkal rendelkező fegyverkereskedők sem.  Hogy a fenébe tehetett szert rá Hydt? Bond tovább olvasta az aktákat: részletes mérnöki diagramokat és tervrajzokat talált, utasításokat a pengék esztergálásához, amelyek az eszköz repeszdarabjaiként szolgáltak, valamint az élesítőrendszer  programozásához; mind szerb nyelven íródott, és angol fordítást mellékeltek hozzá. Ez volt a magyarázat: Hydt készített egyet. Valahogyan a birtokába jutottak ezek a tervek, és utasította a mérnökeit, hogy építsék meg az egyik átkozott szerkezetet. A titándarabkák, amelyeket Bond a marchi katonai bázison talált, a halálos pengék élezése közben hullottak le. És a vonat Szerbiában  –   itt volt a magyarázat a veszélyes vegyi anyag rejtélyére. Valószínűleg semmi köze nem volt Dunne akciójához. Az ír talán nem is tudta, hogy a mérgező anyag a vonaton van. A Novi Sad-i út célja az volt, hogy lopjon a vonaton szállított titánból, és aztán beépítse a szerkezetbe – hiszen két fémhulladékkal teli vagon volt közvetlenül a mozdony mögé csatolva. Ez volt Dunne célpontja. Az ír hátizsákjában nem fegyver vagy bomba lapult, hogy felrobbantsa a hármas számú vagonban szállított hordókat: az érkezésekor a zsák még üres volt. Megrakta a nehezen  beszerezhető titánhulladékkal, és visszavitte Marchba, hogy megépítse a Rombolót.  Az ír azért intézte úgy, hogy a kisiklatás balesetnek tűnjön, hogy senki ne vegye észre, hogy a fémet Deellopták. vajon hogyan szerezte meg Dunne és Hydt a terveket? A szerbek nyilván mindent megtettek, hogy titokban tartsák a tervrajzokat és a specifikációkat. Bond egy másodperccel később megtalálta a választ egy feljegyzésben, amit Mahdi al -Fulan, a dubai mérnök írt egy évvel korábban:

Severan:

  A kérésének megfelelően utánanéztem annak, lehetséges-e olyan rendszert építeni, amely rekonstruálja a megsemmisített titkos dokumentumokat. Attól tartok, a modern iratmegsemmisítők  esetében a válas z nemleges. De a következő lenne a javaslatom: építhetek egy elektronikus „szemet ” , amely biztonsági berendezésként funkcionál a sérülések megelőzésére, ha valaki megpróbál belenyúlni http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

163/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

az iratmegsemmisítőbe. De ez valójában egyszersmind egy hipergyors optik ai szkenner is lenne.   Amikor a dokumentumokat beteszik a gépbe, a szkenner beolvassa az összes rajtuk levő információt  még a megsemmisítés előtt. Az adatokat egy 3 -4 terabájtos merevlemezen lehetne tárolni, amit valahol az iratmegsemmisítőben lehetne elrejteni, és a tartalmát egy biztonságos mobil vagy műholdas kapcsolaton keresztül lementeni, vagy akár fizikailag kiemelni, amikor az alkalmazottai kicserélik a gépben a pengéket vagy tisztítják az egységeket. Ezen túl még javasolnám, hogy tegyen ajánlatot az ügyfeleinek olyan iratmegsemmisítők  telepítésére, amelyek ésannyira haté konyak, hogy agyakorlatilag porrá őrlik amegsemmisítésére dokumentumaikat. elnyeri a bizalmukat, magát fogják szerződtetni legbizalmasabb anyagaik is.  így Ezen kívül van még egy tervem egy hasonló berendezésre, amely kinyerné az adatokat a merevlemezekről még a megsemmisítésük előtt. Úgy hiszem, lehetséges olyan gépet építeni, amely összetörné a laptopokat vagy az asztali számítógépeket, optikai úton azonosítaná a merevlemezt, és továbbítaná egy speciális állomáshoz, ahol a lemez átmenetileg hozzákapcsolódna egy processzorhoz a megsemmisítő berendezés belsejében. Ez átmásolná a titkos információkat, még mielőtt letörli és összezúzza a lemezeket.

Bond felidézte magában, kapcsolatban, hogy milyenamikor izgalomba jött Hydt az automatikus számítógépmegsemmisítő berendezésekkel körbevezette őt a Green Way Üzemében.  Néhány éven belül ez lesz a legjövedelmezőbb üzletágunk.  Bond folytatta az olvasást. Az iratmegsemmisítő berendezések már  használatban voltak az összes városban, ahol a Green Waynek telephelye volt, köztük egy szigorúan titkos szerb katonai létesítményben és fegyverszállító alvállalkozóknál is Belgrád mellett. A további feljegyzések azt taglalták, hogy miként lehet kevésbé titkos, ugyanakkor értékes dokumentumokra szert tenni a Green Way speciális szemétszállító csapatainak felhasználásával, akik   begyűjtik a célszemélyek szemetét, majd egy bizonyos helyre elviszik és átvizsgálják személyes és bizalmas információk után kutatva. Bond láthatta azt is, hogy milyen értékes az így szerzett információ: érintetlen, valamint egyszerű iratmegsemmisítés után rekonstruált hitelkártya-bizonylatokat is talált. Az egyiket például aegy Pretoria melletti szálloda bocsátotta ki. A kártyabirtokos a „Right Honourable ”  címet használta neve előtt, ami az egykori brit nemzetközösség tagállamaiban az igen magas beosztású politikusoknak kijáró megszólítás. A csatolt jegyzetek tanúsága szerint amennyiben az illető nem egyezik bele egy politikai ellenfele követeléseibe, nyilvánosságra hozzák a házasságon kívüli kapcsolatát. Tehát ezek a „speciális anyagok”, amit a Green Way idefelé tartó bérautói szállítanak. Sok száz oldalnyi telefonszámnak tűnő adatot is talált, egyéb számjegyek, felhasználónevek, belépési kódok és e-mailek, SMS-k kivonatai mellett. E-hulladék. A Szilícium-völgy munkásai természetesen átnézték a mobilokat és a számítógépeket, kigyűjtötték  az elektronikus sorozatszámokat,  jelszavakat, banki információkat, SMS-eket, chat-üzenetek listáját, és még ki tudja, mi mindent. De a legégetőbb kérdés persze most az volt, hogy pontosan hol fogják felrobbantani a Rombolót. Bond megint átlapozta a feljegyzéseket. A fellelt információk nem adtak semmiféle támpontot a yorki bomba hollétét illetően, ami alig több mint egy óra múlva robban. Egy munkaasztal fölé hajolt, és lüktető halántékkal bámult a szerkezet vázlatára.   Gondolkozz, szidta magát dühösen. Gondolkozz... Pár percig semmi sem jutott az eszébe. Azután támadt egy ötlete. Mit csinál Severan Hydt? Értékes információt állít össze morzsákból, törmelékekből.   Tedd ugyanezt, mondta magának Bond. Rakd össze a kirakós játék darabkáit. Milyen részinformációkkal rendelkezem?

 – A célpont Yorkban van.  – Az egyik üzenetben szerepel a „ félév” és az „ötmilliófont ” kifejezés.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

164/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Hydt hajlandó hatalmas pusztítást véghezvinni, hogy elterelje a figyelmet a tervezett valódi bűntényről, mint a szerbiai vonatkisiklatás esetében.   – A Rombolót valahol March környékén rejtették el, és most szállították át Yorkba.  – Hydtot megfizetik a támadásért, nem ideológiai okokból hajtja végre.  –    Bármilyen más robbanóeszközt használhatna, de ő komoly erőfeszítések árán megépíttette a  Rombolót az eredeti szerb katonai tervek alapján, mely a fegyverpiacon nem kapható.  – Több ezer ember jog meghalni. hatósugara minimum harmincméteres  –   –  A A robbanás Romboló egy meghatározott időpontban, délelőttlesz. tíz óra harminckor robban.    – A támadásnak valami köze van egy „...szárny”-hoz: vasúthoz vagy egyéb útvonalhoz.

De akármilyen sorrendben is illesztette egymáshoz az információmorzsákat, Bond csak összefüggéstelen darabkákat látott. Gyerünk, folytasd, dühöngött. Újra szemügyre vett egyenként minden egyes információfoszlányt. Gondolatban fogta, és más helyre illesztette őket.   Egy lehetőség mindenképp körvonalazódott: ha Hydt és Dunne megépítettek egy Rombolót, a

detonáció után a helyszínelést végző vagy szakértők hamar rájönnének, hogy katonai szerkezetről van szó, és a szerb kormányt hadsereget sejtenék a támadás mögött, mivelfejlesztésű a fegyver még nem kapható a feketepiacon. Hydt ezt azért teszi, hogy elterelje a figyelmet a valódi elkövetőkről: saját magáról és arról, aki milliókat fizet neki. Félrevezetne mindenkit, akárcsak a tervezett vonatbalesetnél. Mindez azt jelenti, hogy két célpont van: egy látszólagos, akinek valamiféle köze van Szerbiához, és a közvélemény, illetve a rendőrség szemében ő a támadás célpontja. De az igazi célpont valaki más, egy látszólag véletlen áldozat. Senki soha nem tudná meg, hogy ő volt az, akinek a halál át Hydt és a megbízója valójában el akarta érni  – és ez lenne az a haláleset, ami brit érdekeket sértene. Ki lehet az? Egy yorki kormányhivatalnok? Egy tudós? És a fenébe is, pontosan hol van a támadás színhelye? Mond Semmi.még egyszer megpróbálta összerakni az információdarabkákat. Ám egyszer csak valami megmozdult benne. A „félév” a „... szárny” mellé került. Mi van akkor, ha az előbbi kifejezés nem a fizetési határidőre vonatozik, hanem az egyetemi félévre? És a „...szárny” pedig egy épületszárnyra? Ennek volt értelme. Egy hatalmas intézmény, több ezer ember. De hol? Bondnak nem akadt jobb ötlete, mint hogy egy olyan intézményről lehet szó, ahol valami Szerbiával kapcsolatos előadás, gyűlés vagy kiállítás megnyitója zajlik délelőtt fél tizenegykor. Mindez egy egyetemre utal. Vajon megállja a helyét az új elmélete? Töprengésre nem maradt idő. A digitális órára pillantott a falon, ami egy újabb perccel előrébb haladt. Yorkban most kilenc óra negyven van.

56

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

165/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A tömegsírok térképével a kezében Bond ráérősen végigsétált a folyosón. Egy hatalmas, golyófejű  biztonsági őr gyanakodva mérte végig. Bond csalódottan látta, hogy a férfi fegyvertelen, és adóvevője sincs. Útbaigazítást kért tőle Hydt konferenciaterme felé. A férfi megmutatta, merre menjen.   Bond elindult, aztán visszafordult, mintha csak eszébe jutott volna valami.  – Á, meg kell kérdeznem Miss Barnest az ebéddel kapcsolatban. Nem tudja, hol van? Az őr habozott, majd egy másik folyosó irányába mutatott.    – Arra van az irodája. A dupla ajtó a bal oldalon. A 108-as szoba. Először kopogjon.  Bond elindult aazjelzett senkit. Bekopogott ajtón. irányba. Pár perc múlva odaért és hátrapillantott. A folyosón nem látott  – Jessica, Gene vagyok. Beszélnem kell magával. Csend támadt. A nő azt mondta ugyan, hogy bent lesz, de lehet, hogy megbetegedett, vagy túl fáradt volt ahhoz, hogy bejöjjön, dacára a „rövid póráznak”. Ekkor kattant a zár. Az ajtó kinyílt, Bond pedig belépett. Jessica Barnes egyedült volt a szobában, és meglepetten pislogott.  – Gene! Valami baj van? Bond becsukta maga mögött az ajtót, és a tekintete a nő mobiljára esett, ami az íróasztalán feküdt.   Jessica nyomban felfogta, miről van szó. Sötét szeme elker ekedett, az íróasztalhoz lépett, felkapta a telefont, és hátrálni kezdett.  – Maga... – csóválta a fejét. –  Maga rendőr. Öt akarja elkapni. Rá kellett volna jönnöm.    – Hallgasson meg!  –  Ó, most már értem. Tegnap a kocsiban... Hogy is mondják? Lyukat beszélt a hasamba? Hogy megkedveltesse magát...  – Negyvenöt perc múlva Severan rengeteg embert fog megölni – mondta Bond.  – Az lehetetlen.  – Pedig így igaz. Ezrek élete forog veszélyben. Fel fog robbantani egy egyetemet Angliában.  – Nem hiszek magának! Ő sosem tenne ilyet. De Jessica nem úgy hangzott, mint aki meg van győződve az igazáról. Valószínűleg túl sokat látott Hydt képei közül ahhoz, hogy letagadhassa partnere rögeszmés vonzalmát a halál és a pusztulás iránt.  –  Titkokat ad el, embereket zsarol és gyilkol az információk alapján, amit a szemetükből rekonstruál –  felelte Bond. Előrelépett és a telefon után nyúlt. – Kérem. Jessica tovább hátrált és a fejét rázta. A nyitott ablak alatt egy vihar nyomán jókora pocsolya maradt. A nő kidugta a kezét az ablakon, és a pocsolya fölé tartotta a telefont.    – Álljon meg! Bond engedelmeskedett.  –  Kifutok az időből. Kérem, segítsen nekem. Végtelennek tűnő másodpercek teltek cl. Végül Jessica keskeny válla megadóan meggörnyedt.    –   Van egy sötét oldala. Régebben úgy gondoltam, hogy nincs szó többről, csak azokról a fényképekről... Azokról a borzalmas fényképekről. A pusztulás iránti beteges vonzalmáról. De mindig gyanítottam, hogy többről lehet szó. Valami szörnyűbbről. Ő a szíve mélyén nemcsak a szemtanúja akarEllépett lenni a az pusztításnak. az okozója is. a mobilt. ablaktól, ésHanem átnyújtotta Bondnak Bond elvette.  – Köszönöm. Abban a pillanatban kivágódott az ajtó. A biztonsági őr állt ott, aki útba igazította Bondot.    – Mi folyik itt? A látogatók nem használhatnak mobilt az épületben.  –   Sürgős ügyben haza kell telefonálnom. Beteg lett valaki a családomban. Ez ügyben aka rtam érdeklődni. Megkértem Miss Barnest, hogy adja kölcsön a mobilját, és volt olyan kedves, hogy oda is adta.  – Így van –  erősítette meg Jessica.   – Nos, én ezt most magamhoz veszem. Szerintem teszi – felelte Bond.  –  Súlyos csendnem következett. A férfi rávetette magát Bondra, aki a telefont az íróasztalra dobta, és felvette a systema védekezőállását. Megkezdődött a küzdelem. 

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

166/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

A férfi húsz-huszonöt kilóval nehezebb volt Bondnál, és tehetséges  –  nagyon tehetséges. Képzett volt a kickbox és az aikido terén is. Bond képes volt kivédeni a mozdulatait, de hatalmas erőfeszítésébe került, és nehezére esett manőverezni a méretes, ám bútorokkal telezsúfolt irodában. Egy ponton a tagbaszakadt őr hirtelen hátralépett, és nekiment Jessicának, aki felsikoltott és a földr e zuhant. Kábultan feküdt a padlón. Körülbelül egy percen keresztül igyekeztek egymás fölé kerekedni, és Bond ráébredt, hogy a systema hárító mozdulatai ez esetben kevésnek bizonyulnak majd. Ellenfele erős volt, és nem mutatta a fáradtság A férfi jeleit. elszánt, összpontosító tekintettel mérte fel a távolságot, és egy rúgással támadott  –  vagy legalábbis úgy tűnt. A mozdulat csupán csel volt. De Bond előre látta, és amikor a hatalmas termetű férfi lefordult róla, a könyökét nagy erővel a veséjébe nyomta. Eg y ilyen ütés nem csupán gyötrelmesen fájdalmas, de maradandó károsodást is okozhat a szervben. Am Bond túl későn ismerte fel, hogy az őr ismét cselhez folyamodott, és szándékosan hagyta, hogy Bond megüsse, hogy most véghezvihesse a tervét: oldalra vetődött , az íróasztal felé, ahol a telefon feküdt. Felkapta a Nokiát, félbetörte és a darabjait kidobta az ablakon. Az egyik fele még kacsázott egyet a pocsolya felszínén, mielőtt elmerült.   De mire a férfi felegyenesedett volna, Bond már rátámadt. A systema helyett most a klasszikus boksz-alapállást vette fel, bal öklével gyomorszájon vágta ellenfelét, aki összegörnyedt, majd jobbját visszahúzva hatalmas csapást mért a férfi füle mögötti pontra. Tökéletesen célzott. Az őr megrázkódott és eszméletlenül csuklóit össze. De még egy ilyen erős csapás sem volt elég ahhoz, hogy hosszabb időre kiüsse. Bond gyorsan összekötözte egy lámpazsinórral, a száját pedig a reggelizőtálcáról elvett szalvétákkal tömte be. Miután elkészült, Jessicához fordult, aki épp feltápászkodott.  – Jól van? – kérdezte.  – Igen –  suttogta a nő lélegzetvisszafojtva. Az ablakhoz rohant.    – A telefonnak vége. Most mihez kezdünk? Több nincs. Csak Severannek és Niallnek van mobilja. És ma a telefonközpont is zárva tart, mert szabadnapjuk van az alkalmazottaknak.  – Forduljon meg – mondta Bond.  – Meg fogom kötözni. Szoros lesz. El kell hitetnünk velük, hogy maga nem próbált segíteni nekem. Jessica a háta mögé tette a kezét, Bond pedig összekötözte a csuklóit.  – Sajnálom. Én megpróbáltam.  –  Sss!  –  suttogta Bond.  –  Tudom. Ha valaki bejön, mondja azt, hogy nem tudja, hová mentem. Csak tegyen úgy, mintha meg lenne rémülve.  – Nem kell majd úgy tennem – felelte Jessica. – Gene... Bond rápillantott.  –   Az anyámmal minden szépségversenyem előtt imádkoztunk. Sokat megnyertem. Biztosan jól imádkoztunk. Most magáért fogok imádkozni.

57 Bond végigsietett a félhomályos folyosón. A falakon fényképek lógtak, a rekultivált területet ábrázolták, amelyből Hydt munkásai az Elíziumi mezőket, a Green Way szemétlerakói felett gyönyörű kertet varázsolták. Kilenc óra ötvenöt volt Yorkban. A robbanás harmincöt perc múlva következik be. Azonnal ki kell jutnia az üzemből. Biztos volt benne, hogy van valamiféle fegyverraktár a területén, valószínűleg a bejárati ellenőrző pont közelében.  

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

167/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Most egyenletes léptekkel, leszegett fejjel, kezében a térképekkel és a sárga jegyzettömbbel arrafelé tartott. Nagyjából ötven méterre volt a bejárattól, és a követendő taktikát fontolgatta. Az első   biztonsági pontnál hárman vannak. Vajon a hátsó ajtót is őrzik? Feltehetőleg igen: bár az irodákban nem volt senki, hátul a telepen Bond látott munkásokat. Tegnap három őr volt ott. Rajtuk kívül még hány biztonsági alkalmazott lehet a telepen? Vajon a látogatók adtak-e le fegyvert, vagy mindenkinek szóltak, hogy hagyják a kocsiban? Talán...  – Hát itt van, uram!

A hangtól összerezzent.Bond Két nagydarab őr bukkant fel és állta el az Az arcukon érzelem nem tükröződött. azon gondolkodott, vajon felfedezték  -e útját. már Jessicát és a semmiféle férfit, akit megkötözött. Úgy tűnt, hogy még nem.   –  Mr. Theron, Mr. Hydt keresi. Nem volt az irodájában, ezért magáért küldött minket, hogy kísérjük a konferenciaterembe. Az alacsonyabb férfi tekintete kemény volt, akár egy svábbogár páncélja. Nem volt más választása, mint velük tartani. Pár perccel később megérkeztek a konferenciaterembe. A magasabbik őr bekopogott.  Dunne nyitott ajtót, közömbös arccal szemügyre vette Bondot, majd intett nekik, hogy lépjenek be. Hydt három üzlettársa az asztal körül ült. A hatalmas termetű, sötét öltönyös biztonsági őr, aki Bondot tegnap bekísérte az üzembe, most karba font kézzel az ajtó mellett állt. Hydt még most is izgatott volt.  – Theron! Hogy ment a dolog? – kiáltott Bondra.  – Nagyon jól. De még nem vagyok készen. Úgy tizenöt-húsz percre lenne még szükségem  – felelte Bond az ajtó felé pillantva. De Hydt olyan volt, mint egy gyerek.  –  Jó, jó, de először hadd mutassam be azoknak, akikkel együtt fog dolgozni. Már meséltem nekik  magáról, és várják a találkozást. Nagyjából tíz befektetőm van, de ők hárman a kulcsemberek.   Miközben bemutatkoztak, Bond azon gondolkozott, vajon ezek hárman nem találják-e gyanúsnak, hogy még sosem hallottak Mr. Theronról. De Mathebula, Eberhard és Huang figyelmét az aznapi események kötötték le, és Hydt megjegyzése dacára csupán odabiccentettek neki, majd a továbbiakban tudomást sem vettek róla. Yorkban tíz óra öt perc volt. Bond megpróbált kimenni, de Hydt rászólt.  – Ne, maradjon!  – biccentett a tévé felé, amit Dunne a londoni Sky Newsra kapcsolt és lehalkított.  – Ez az első projektünk, tetszeni fog magának. Hadd meséljem el, mi következik most.   Hydt leült, és elmagyarázta Bondnak mindazt, amit ő már tudott: hogy a Gyehenna keretében titkosított anyagokat rekonstruálnak vagy szkennelnek be, az információt pedig aztán eladásra kínálják, illetve kényszerítésre vagy zsarolásra használják. Bond felvonta a szemöldökét, és úgy tett, mintha lenyűgöznék a hallottak. Újabb pillantást vetett a kijárat felé. Arra jutott, hogy az ajtó irányába hiába mozdulna, a hatalmas termetű biztonsági őr csupán centiméterekre állt tőle.   –   Látja, Theron, nem voltam őszintevolt, magával a Green Waya iratmegsemmisítő üzletágát. De azegészen még azelőtt hogy asorminap, kerültamikor volna abemutattam mi kis próbatételünkre Winchesterrel. Elnézését kérem. Bond ezt egy vállrándítással nyugtázta, miközben felmérte a távolságot és az ellenfél erejét. Az eredmény nem volt túlságosan biztató. Hydt hosszú sárga körmével a szakállát simogatta.  –  Biztos vagyok benne, hogy kíváncsi arra, mi történik ma. A Gyehennát eredetileg csupán azért indítottam el, hogy ellopjam és eladjam a titkos információkat. De azután rájöttem, hogy van egy   jövedelmezőbb –    és számomra kielégítőbb –  felhasználási módja is a feltámasztott titkoknak. Fegyverként is felhasználhatók. Gyilkolásra, pusztításra. Pár hónapja találkoztam egy gyógyszercég vezetőjével, akinek rekonstruált ipari titkokat adtam el: a vállalat neve R and K Pharmaceuticals, az észak-karolinai Raleighben van a Kimondta, székhelye. hogy Az illető elégedett kutató, volt, deegy tettyorki egy professzor másik, némiképp extrémebb ajánlatot is a  számomra. egy zseniális egy új rákellenes gyógyszer kifejlesztésén dolgozik. Ha az a piacra kerül, az ügyfelem cége csődbe megy.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

168/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Milliókat volt hajlandó fizetni azért, hogy a kutató meghaljon és az irodája megsemmisüljön. Ekkor szökkent szárba a Gyehenna. Hydt eztán megerősítette Bond másik következtetését, miszerint egy szerb bomba prototípusát használják fel, amelyet a Green Way belgrádi leányvállalata által rekonstruált tervrajzok alapján készítettek el. Így azt a látszatot keltenék, hogy a merénylet célpontja a yorki egyetem egy másik   professzora, aki tanúskodott a hágai Nemzetközi Bíróság előtt az egykori Jugoszláviával kapcsolatos perekben. Ő a rákkutató szobája melletti teremben tart kurzust a Balkán történelméről. Mindenki azt gondolja hogy vele akartak Bond majd, a tévéképernyőn látható végezni. órára pillantott. Angliában tíz óra tizenöt perc volt.   Azonnal ki kell jutnia.  –  Zseniális, igazán zseniális  –  felelte.  –  De hadd menjek el a jegyzeteimért, hogy én is  beszámolhassak a saját ötletemről.   –   Maradjon csak, és nézze végig a tűzijátékot! –  intett Hydt a fejével a televízió felé. Dunne felhangosította a készüléket.  –  Eredetileg tíz óra harminckor terveztük felrobbantani a szerkezetet Angliában  –  fordult Hydt Bondhoz  – , de mivel megerősítettek, hogy mindkét előadás elkezdődött, azt hiszem, már most is megtehetjük. Egyébként is alig várom már, hogy lássam, hogyan működik a szerkezet –  fűzte hozzá.  Még mielőtt Bond reagálhatott volna, Hydt egy számot tárcsázott a mobilján. A kijelzőre pillantott.    – Nos, elküldtem a jelet. Most meglátjuk. A teremben jelenlevők mind némán fordultak a képernyő felé. Épp egy konzervanyag ment a királyi családról. Néhány perc múlva a képernyő el sötétült, majd egy komor piros-fekete felirat jelent meg rajta:

LEGFRISSEBB HÍREINK

A képernyő egy elegánsan öltözött dél-ázsiai nőt mutatott egy íróasztal mellett a hírszerkesztőségben. A hangja remegett, miközben beolvasta a hírt.    –  Megszakítjuk adásunkat, hogy jelentsük, robbanás történt York városában. Az elsődleges hírek  egy kocsiba rejtett bombáról szólnak... A hatóságok szerint egy kocsiba rejtett bomba robbant, és romba döntötte az egyik egyetemi épületszárnyat... Most kapjuk az információkat... Igen, az épület a Yorkshire-Bradford Egyetemhez tartozik... A jelentések szerint a robbanás idején előadások folytak, és a bombához legközelebb eső termek zsúfolásig tele voltak... Eddig még senki sem vállalta a felelősséget.   Bond sziszegve fújta ki a leveg őt összeszorított fogai között, miközben a képernyőre meredt. De Severan Hydt szeme diadalmasan csillogott. A szobában jelenlevők pedig olyan lelkesen tapsoltak, mintha a kedvenc csatáruk szerzett volna gólt a világbajnokságon.

58 Öt perccel később a hel yszínre érkezett a helyi híradó stábja, és közvetíteni kezdte a tragédia képeit. A borította, videofelvételen egy félig romba dőlt, több füstölgő épületrendőrautó látszott, a földet törött üvegcserép tókocsi érkezettésa törmelék mentőalakulatok rohantak, tucatnyi és tűzol helyszínre. A képernyő alján futó feliraton ez látszott: „ Hatalmas robbanás a yorki egyetemen”.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

169/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Korunkban már hozzáedződtünk a televízióban látott szörnyű képekhez. De a szemtanúk számára borzalmasan ható jelenetek valahogy megszelídülnek, ha két dimenzióban közvetíti őket ugyanaz a médium, amely bárgyú tévésorozatokat vagy a Ford Mondeo és a Marks & Spencer reklámjait sugározza. Am a mostani tragédia képei  –   a romba dőlt egyetemi épület, a füst és a porfelhő, a zavarodott, tehetetlenül ácsorgó emberek  –   kimondhatatlanul megrázóak voltak. Lehetetlennek tűnt, hogy a  bombához közel eső termekben bárki is életben maradhatott.  Bond levenni a szemét képernyőről.A  három üzlettárs e gymással beszélgetett zajos Hydt képtelen is, de ő volt természetesen el voltaragadtatva. elégedettséggel, hiszen egy másodperc tört része alatt milliókat kerestek. A hírolvasó most azt jelentette, hogy a bomba borotvapengékhez hasonló fémrepeszekkel volt megtöltve, amelyek elképesztő sebességgel robbantak ki belőle.   A robbanóanyag a földszinti és első emeleti előadótermeket és az oktatók irodáinak nagy részét romba döntötte.   A hírolvasó most azt jelentette, hogy egy magyar újság szerkesztőségében nemrég egy levelet találtak, amit a recepción hagyott valaki. Ebben szerb katonatisztek egy csoportja vállalta magára a robbantást. A levél szerint az egyetem egy professzort „rejteget és támogat”, aki „elárulta a szerb népet és a saját fajtáját”.  –  Ezt is mi intéztük  –  szólt közbe Hydt.  –   Egy szemetesből a szerb hadsereg fejléces levélpapírjai kerültek elő. Erre nyomtattuk a közleményt.  Közben Dunne-ra pillantott, és Bond megértette, hogy ezt az apróságot is az ír szőtte bele a tervbe.   Az ember; aki mindenre gondol...  – Most pedig szerveznünk kell egy ünnepi ebédet –  fűzte hozzá Hydt. Bond még egyszer a képernyő felé pillantott, és az ajtó felé indult.   Ám ekkor a bemondó felszegte a fejét, és így szólt:  – Egy új fejlemény Yorkból. Kissé zavartnak hangzott. Megigazította a fülhallgatóját, és figyelt.  – Phil Pelham, a yorkshire-i rendőrfőkapitány nemsokára bejelentést tesz. Élőben kapcsoljuk.   A kamera egy zaklatott, középkorú férfit mutatott, aki egy tűzoltókocsi előtt állt. Rendőregyenruhát viselt, de sem sapka, sem dzseki nem volt rajta. Tucatnyi mikrofont nyomtak az arca felé. A torkát köszörülte.  –   Ma délelőtt tíz óra tizenöt perc magasságában egy robbanószerkezet lépett működésbe a Yorkshire-Bradford Egyetem területén. Bár az anyagi kár jelentős, úgy tűnik, a robbanásnak nem volt halálos áldozata, és csupán fél tucat könnyebb sérültje van. A három üzlettárs elnémult. Niall Dunne kék szeme szokatlan módon megrebbent. Hydt összevonta a szemöldökét, és felmordult.  –   A robbanás előtt körülbelül tíz perccel a hatóságok értesítést kaptak arról, hogy bombát rejtettek  el az egyik yorki egyetemen vagy a környékén. Bizonyos tények arra utaltak, hogy a célpont a Yorkshire-Bradford Egyetem lehet, de elővigyázatosságból az összes oktatási intézményt evakuálták a városban, a 2005. július 7-i londoni metrórobbantások után életbe léptetett pr otokollnak megfelelően. A sérültek   főként a személyzet isméttávozása hangsúlyozom, csupán igen könnyű van szó tagjai, akik – a  és diákok után még ellenőrizték, hogy sérülésekről mindenkit sikerült -e –  evakuálni. Ezen kívül egy professzor sebesült meg könnyebben  –  egy kutatóorvos, aki a robbanás epicentrumához legközelebbi előadóteremben tartott órát – , amikor közvetlenül a robbanás előtt még dokumentumokat mentett ki az irodájából. Tudatában vagyunk annak, hogy egy szerb csoport vállalta magára a merényletet, és biztosíthatom önöket, hogy a yorkshire-i rendőrség, a londoni rendőrség és a titkosszolgálatok nyomozói kiemelten kezelik ezt a támadást... Hydt némán megnyomott egy gombot, és a képernyő elsötétült.    –  A maga egyik ottani embere volt?  –  kérdezte ingerülten Huang.  –  Meggondolta magát, és figyelmeztette őket!   –  Maga azt mondta, hogy mindenkiben megbízhatunk!  –  szólalt meg a német hidegen, és mereven bámulta Úgy Hydtot. tűnt, a társulás nem lesz hosszú életű.  Hydt tekintete Dunne-ra siklott, akinek az arcáról már eltűnt az iménti érzelem. Az ír most összpontosítani látszott  –   a mérnök higgadtan felmérte a gépezet hibás működésének lehetséges okait. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

170/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Miközben az üzlettársak között heves vita bontakozott ki, Bond kihasználta az alkalmat, és az ajtó felé mozdult. Már félúton volt a szabadság felé, amikor az ajtó felpattant. Egy biztonsági őr vette szemügyre hunyorogva Bondot, és rábökött.  –  Ő! Ő az!   – Micsoda? – kérdezte Hydt.  –  Chezirát és Miss Barnest megkötözve találtuk a hölgy irodájában. Chezirát leütötték, de amikor

magához tért, látta, a férfi belenyúl Missrajta. Barnes egy kis adóvevő volt.hogy Ez aezférfi valakivel beszélt   táskájába, és kivesz belőle valamit. Szerinte Hydt a homlokát ráncolta, és próbálta értelmezni az elhangzottakat. De Dunne arckifejezése elárulta, hogy szinte számított arra, hogy Gene Theron áruló. A mérnök egyetlen szemvillanására a sötét öltönyös, hatalmas termetű biztonsági őr pisztolyt rántott, és a fegyvert Bond mellkasának  szegezte.

59 Tehát az őr Jessica irodájában hama rabb magához tért, mint Bond várta, és látta, hogy mi történt azután, hogy Bond megkötözte a nőt is: kivette a kézitáskájából a többi tárgyat, amit Gregory Lamb adott át neki az inhalátorral együtt előző reggel.   Bond azért tett fel tapintatlan kérdéseket J essicának előző nap, miután leparkoltak a háza közelében, hogy felzaklassa, elterelje a figyelmét, és ideális esetben meg is ríkassa, hogy azután  belenyúlhasson a táskájába egy papír zsebkendőért – és hogy az egyik oldalzsebébe csúsztassa a Sanu Hirani által tervezett tárgyakat, amelyeket kapott. Volt Way köztük egy miniatűr műholdas telefonkészülék is, akkora, mint egy vastagabbLambtől toll. Mivel a Green telephelyét körülvevő dupla kerítés lehetetlenné tette, hogy az eszközt a fűben vagy a bokrok között rejtse cl a drótháló mellett, és mivel tudta, hogy Jessica a mai napon is itt lesz, úgy határozott, hogy az ő táskájába rejti a  berendezést, hiszen ő akadálytalanul áthaladhat a fémdetektoron.   – Adja ide! – utasította Hydt Bondot. Bond a zsebébe nyúlt, és előhalászta a telefont. Hydt szemügyre vette, a földre dobta és rálépett.    – Ki maga? Kinek dolgozik? Most már Hydt is elveszítette a hidegvérét, miközben üzlettársai dühödt arcára meredt, akik tajtékozva faggatták, hogy gondoskodott-e róla, hogy ne derüljön ki a személyazonosságuk. A mobiltelefonjaikat követelték, Mathebula pedig a fegyverét. Dunne olyan arccal nézte Bondot, mintha egy lefulladó motort venne szemügyre. Halkan szólalt meg, mintha csak önmagának mondaná:  – Maga volt ott Szerbiában. És a katonai bázison is Marchban. A homlokát ráncolta a szőke haj alatt.    –  De hogyan tudott elmenekülni? Hogyan?  –   úgy tűnt, nem vár választ, a kérdést csak önmagához intézte. – És a Midlands Disposalnek semmi köze az ügyhöz. Az csak ürügy volt az ottani megfigyelésre. Itt pedig a tömegsírokkal... Elhalkult a hangja. A tekintetében elismerés villant, mintha úgy találta volna, hogy Bond is olyan mérnök, aki ügyes terveket készít. Hydt hoz fordult.  –   Kapcsolatai vannak Angliában, másképp nem evakuálhatták volna időben az egyetemet. Valamelyik brit titkosszolgálatnak dolgozik. De itt nem működik együtt senkivel. Londonnak  egyeztetnie kell Pretoriával, és elegen vannak a zsebünkben ahhoz, hogy egy időre feltartsuk őket.   http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

171/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Az egyik őrhöz fordult.    –   Küldje ki az üzemből az összes munkást. Csak a biztonságiak maradjanak itt. Rendeljenek el riadót, mintha mérgező anyag ömlött volna ki. Mindenkit tereljenek a parkolóba. így eltorlaszoljuk az utat, ha az SAPS vagy az NIA esetleg meglátogat minket. Az őr a belső telefonhoz lépett, és kiadta az utasításokat. Felsivított egy sziréna, és a hangosbemondókból többféle nyelven figyelmeztető szöveg recsegett fel.    – És vele mi legyen? –  kérdezte az őr Bond felé intve a fejével.     felelte  –   Ő – !  –  Dunne, mintha magától értetődő lenne a teendő. A biztonsági őrre nézett. Ölje meg, tárgyilagosan és dobja a hullát a szemétégetőbe.   A tagbaszakadt férfi ugyanilyen közönnyel lépett előre, és Glock pisztolyával gondosan célzott.    – Kérem, ne tegye! – kiáltotta Bond, és könyörögve felemelte a kezét. Az adott körülmények között ez egy természetes mozdulat. Így a biztonsági őr is meglepődött a levegőben pörgő fekete borotvakés láttán, amelyet Bond az arca felé hajított. Ez volt az utolsó tárgy Hirani túlélőkészletéből, amit Bond Jessica táskájában rejtett el.   Nem tudott hátralépni, hogy kellő távolságból hajítsa el a kést, és egyébként sem volt a mestere ennek a fegyvernek, a mozdulattal inkább a figyelem elterelése volt a célja. A biztonsági őr a pörgő fegyver elé tartotta a kezét, az pedig becsapódva mély sebet ejtett rajta. Még mielőtt bárki észbe kaphatott volna, Bond feléje ugrott, kicsavarta a csuklóját, elvette a pisztolyát, és belelőtt vele az őr  kövér lábszárába, hogy ellenőrizze, töltve van-e a fegyver, valamint hogy ellenfelét végképp ártalmatlanná tegye. Miközben Dunne és a többi fegyveres őr pisztolyt rántottak és tüzelni kezdtek, Bond kivetette magát az ajtón. A folyosó üres volt. Bevágta maga mögött az ajtót, és húsz métert rohant  – a helyzet iróniája, hogy épp egy zöld szelektív hulladékgyűjtő mögött talált fedezéket. A konferenciaterem ajtaja óvatosan kinyílt. A második fegyveres őr lépett ki, résnyire húzott szemmel nézett körül. Bond nem látta értelmét, hogy megölje a fiatalembert, így a könyöke fölé célzott. Az őr ordítva zuhant a földre.  Bond tudta, hogy már egész biztosan hívtak erősítést, így hát felállt, és továbbmenekült. Futás közben kiszedte a tárat, és vetett rá egy pillantást. Még tíz lövedék maradt. Kilencmilliméteres, fémborítású lövedékek hét gramm lőportöltettel. Könnyű tölténye k, a rézborítás miatt kevésbé hatékonyak, mint a robbanólövedékek, de lapos és gyors a röppályájuk. Visszatolta a tárat a pisztolyba. Tíz lövés. Ne feledd, számold... De még nem jutott messzire, amikor a feje mellett hatalmas csattanást hallott, és ezzel szinte egy időben egy puska dörrenését az egyik oldalfolyosóról. Két khaki egyenruhás biztonsági őrt látott közeledni a kezükben Bushmaster harcászati géppuskákkal. Bond kétszer feléjük lőtt, célt tévesztett, de még elég ideje maradt arra, hogy berúgja a legközelebbi irodaajtót, és berohanjon a zsúfolt szobába. Odabent senki sem volt. Egy újabb .223-as kaliberű lövedék felhasította az ajtófélfát, a falat és az ajtót.   Nyolctűnt, golyó maradt. Úgy a két őr érti a dolgát: Bond úgy vélte, hogy korábban a hadser egben szolgálhattak. A fülsüketítő a dörrenések miatt a hangokat nem hallotta, de a folyosón gyülekező árnyakból azt a következtetést vonta le, hogy újabb támadók érkeztek, s talán Dunne is közöttük van. Azt is érzékelte, hogy mind egyszerre, minden irányt fedezve készülnek behatolni a terembe. Neki egy ilyen formációval szemben semmi esélye sem lenne. Az árnyak közeledtek. Csupán egyetlen lehetséges megoldás maradt, és ez nem volt különösebben intelligens vagy kifinomult. Bond az egyik székkel kitörte az ablakot, és kivetette rajta magát. Két méterrel lejjebb ért földet. Nagyot esett, de nem ficamodott ki, nem törött el egyetlen végtagja sem. Berohant a Green Way telepére, amely most teljesen kihaltnak látszott. ámadás közelében egy leszerelt Megint szembefordult üldözőivel, és ablakra a Feltés buldózertolólap fedezékében az lehasalt a földre. Az a közelivölgye ajtóra célzott. Nyolc golyó van még, nyolc golyó, nyolc... Kissé lenyomta az érzékeny ravaszt, és várt, várt. Igyekezett kontrollálni a lélegzését. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

172/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

De az őrök nem sétáltak bele a csapdába. A kitört ablakkeretben senki sem bukkant fel. Ez annyit  jelentett, hogy a többi kijárat felé tartottak. Természetesen az volt a szándékuk, hogy oldalról kerítsék be. Amit sikerült is megtenniük, méghozzá igen hatékonyan. Az épület déli végében Dunne és a két  biztonsági őr rohant fedezékbe néhány teherautó mögé.  Bond ösztönösen az ellenkező irányba pillantott, és meglátta a másik két őrt, akik rálőttek a folyosón. Ők észak felől közeledtek, és egy zöld -sárga dózer mögött kerestek fedezéket. A buldózer tolólapja csak nyugati irányból nyújtott Bondnak fedezéket, de az ellenfelek nem onnan dél felől közeledtek. épp időbenpontos gurultfegyver. félre, amikor északtompa felől tüzelni, hanem kezdtekészak rá  – és a Bushmaster rövid csöBond vű, demég félelmetesen A golyók puffanással csapódtak a földbe, és fémes csörrenéssel pattantak le a buldózer tolólapátjáról, Bondra pedig csak úgy záporoztak a szétrobbanó lövedékek ólom és rézszilánkjai. Miközben Bondot lefoglalta az észak felől  támadó két őr, a másik csapat Dunne vezetésével közelebb jutott az ellenkező irányból. Bond kissé felemelte a fejét, hogy célpontot keressen. De még mielőtt célba vehette volna bármelyik támadóját, azok továbbhaladtak, és fedezéket találtak a számtalan szeméthalom, olajoshordó és berendezés mögött. Bond ismét körülnézett, de sehol sem látta őket.  A talaj hirtelen valósággal felrobbant körülötte, amikor a két csapat kereszttűzbe fogta, s a lövedékek egyre közelebb csapódtak be a mélyedéshez, ahol meghúzta magát. Az észak felől közeledő támadók eltűntek egy kisebb domb mögött, feltehetően azzal a szándékkal, hogy a tetejéről tüzelnek  majd rá, ahonnan tökéletes célpontot nyújt. Bondnak azonnal új fedezéket kellett keresnie. Megfordult, és sebesen kús zni kezdett a fű és a gyom között keleti irányba, a telep belseje felé, és közben beleborzongott a tökéletes sebezhetőségbe. A domb most bal kéz felől volt mögötte, és tudta, hogy a két lövész hamarosan felér a tetejére, és célba veszi. Igyekezett elképzelni a mozgásukat. Öt méterre vannak a dombtetőtől, vagy háromra, másfélre? Bond elképzelte, ahogy lassan feljutnak a domboldalon, és ráemelik a fegyverüket. Most, mondta magában. De még kivárt öt gyötrelmes másodpercet, hogy biztos legyen a dolgában. Azután a hátára gördült, és a pisztolyt a lába fölé emelte. Az egyik őr valóban az emelkedő tetején állt és célzott, a társa pedig mellette guggolt. Bond meghúzta a ravaszt, majd jobbra célzott és ismét elsütötte a pisztolyt. Az álló férfi a mellkasához kapott, a földre zuhant, és legurult a domb aljába. A Bushmaster utánacsúszott. A másik őr sértetlenül arrébb gurult.   Hat töltény maradt. Hat. És még négy ellenséges személy. Miközben Dunne és a többiek folyamatosan tüzeltek felé, Bond a magas fűben begurult két olajoshordó közé, és onnan vette szemügyre a környéket. Az egyetlen esélye a menekülésre az első  bejárat volt, ami tőle harminc méternyire állt. A járda szabad volt, de amíg eljut odáig, nyílt terepen kell haladnia. Dunne és a két őr számára remek célpontot nyújtana, ahogy az életben marad őr számára is a dombtetőn. De talán...  Ekkor nyitottak rá. Bondmajd a porba nyomta az arcát, amíg a lövöldözés nem ült.rohant, Felmérte terepet és tüzet a lövészek pozícióját, gyorsan talpra ugrott és egy csenevészel fa felé ahola legalább tisztességes fedezéket talál: olajoshordókat és kidobott motorokat, sebességváltókat. Egyenesen arra futott. De félúton a cél felé hirtelen megállt és megpördült. Az egyik őr, aki Dunne -val volt, feltételezte, hogy Bond továbbszalad, ezért felállt, hogy pár méterrel a férfi elé célozzon, hogy ott érje a golyó. Az fel sem merült benne, hogy Bond csak azért indult el, hogy ellenfele felfedje magát, és kilencmilliméteresének dupla dördülése a földre terítette az őrt. Miközben a többiek le buktak, Bond továbbrohant, és elérte a fát, majd a mögötte álló kisebb szeméthalmot. Tizenöt méterre volt a kaputól. A Dunne irányából érkező sorozat arra kényszerítette, hogy átkússzon egy satnya bokrokkal benőtt részre. Még négy lövedék. És ellenfél. Tízhárom másodperc alatt eljuthat a kapuhoz, de abból öt másodpercen át nyílt célpont lenne. Am nem volt más választása. Hamarosan bekerítik oldalról. De miközben ellenfelei után kutatott a tekintetével, mozgást észlelt két nagy halom építési törmelék között. Kevéssel a föld felett, a magas http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

173/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

fűben  alig láthatóan három fejet pillantott meg. Az észak felől támadó őr, aki túlélte a lövést, csatlakozott Dunne-hoz és az emberéhez. Nem vették észre, hogy Bond látómezejébe kerültek, és úgy tűnt, suttogva tanácskoznak, hogy milyen stratégiát kövessenek. Mindhárom férfi lőtávolon belül volt.    Nem volt lehetetlen eltalálni őket, bár Bond a könnyű töltények és az ismeretlen fegyver miatt hátrányban volt. De nem hagyhatta ki a lehetőséget. Azonnal cselekednie kellett. Elle nfelei bármelyik pillanatban rájöhetnek, hogy sebezhetőek, Bond hason fekve célzottés afedezékbe szögleteshúzódhatnak. pisztollyal.  A lövészversenyeken az ember sohasem tudatosan húzza meg a ravaszt. A pontosság azon múlik, hogy képes-e kontrollálni a lélegzetét, és tökéletesen mozdulatlanul tartani a karját és a testét, miközben célkeresztje a célponton nyugszik. A ravaszon nyugvó ujj ilyenkor lassan megfeszül, látszólag a saját akaratából, egészen addig, amíg a fegyver el nem sül: a legtehetségesebb lövészek mindig meglepődnek, amikor eldördül a lövés.  A jelen körülmények között a második és a harmadik lövésnek persze gyorsabban kell  bekövetkeznie. De Bond az első golyót Dunne-nak szánta, és biztosra ment. Nem is tévesztett célt. Egy hangos kattanás, ma jd még kettő.   Egy lövész, akár egy golfozó, abban a pillanatban tudja, hogy jól célzott-e vagy sem, amint a lövedék kikerül az irányítása alól. És a gyors, csillogó lövedékek pontosan ott csapódtak be, ahová Bond célzott. Csakhogy, ébredt rá bosszúsan, itt nem a pontossággal volt baj. Eltalálta azt, amit célba vett, de kiderült, hogy az nem az ellenfél volt, hanem egy jókora, fényes, krómozott fémdarab, amit egyikük  –   nyilván az ír  –  talán a közeli konténerben talált, és olyan szögben állított lel, hogy a tükörképüket mutassa, amit aztán Bond célba is vett. A fényes fémdarab eldőlt.  A fenébe is... A férfi, aki mindenre gondol... Az ellenfelei Dunne utasításának megfelelően azonnal szétváltak és lőállást kerestek maguknak  most, hogy Bond ilyen segítőkészen felfedte a hollétét. Ketten Bond jobbja felé szaladtak, hogy a kaput biztosítsák, míg Dunne balra indult. Már csak egy golyó volt a tárban. Egyetlen darab. Az ellenfelei egyelőre nem tudták, hogy mindjárt el f ogy a lőszere.  Bond csapdába esett, egyetlen fedezéke egy halom kartonpapír és könyv volt. Elkezdték bekeríteni, Dunne az egyik irányba indult, a két őr a másikba. Hamarosan megint kereszttűzbe kerül, és nem lesz használható fedezéke. Bond úgy ítélte meg, hogy az egyetlen esélye az, ha valami okot ad nekik arra, hogy életben hagyják. Azt mondja nekik, hogy segítséget nyújthat a menekülésükben, vagy felajánl nekik egy nagyobb összeget. Bármit, ami késlelteti őket.  magam! kiáltottaaoda, majd felállt, elhajította és felemelte a kezét.  –  AMegadom két őr tőle jobbra – kilesett fedezékéből. Látván, hogya pisztolyt, fegyvertelen, óvatosan, előrehajolva közeledni kezdtek felé.  – Ne mozduljon! – kiáltotta az egyik. – Kezeket a magasba! Pisztolyuk csöve továbbra is Bondra szegeződött.  Ekkor a közelből megszólalt egy hang.  – Mi a francot csinálnak? Semmi szükségünk egy átkozott fogolyra. Öljék meg! A hanghordozás természetesen ír volt.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

174/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

60. Az őrök összenéztek, és úgy tűnt, elhatározták, hogy osztoznak a dicsőségben, és együtt végeznek  a férfival, aki meghiúsította a Gyehenna-tervet, és több munkatársukat is megölte. Mindketten a vállukhoz emelték fekete fegyverüket. De amikor Bond épp a földre készült vetni magát, hogy reménytelen kísérletet tegyen a lövedékek kikerülésére, hirtelen hatalmas robajt hallott a háta mögül. A kaput egy fehér furgon törte át, kidöntötte a drótkerítést, és szétszaggatta a szögesdrótot. A jármű csikorgó kerekekkel megállt, és kivágódtak az ajtajai. Egy magas, öltönyös, golyóálló mellényt viselő férfi ugrott ki belőle, és tüzelni kezdett a két őrre.  Kwalene Nkosi láthatóan ideges volt, és feszült, de elszánt. Az őrök viszonozták a tüzet, de csak hogy fedezzék visszavonulásukat keleti irányba, a Green Way-telep belseje felé. Eltűntek a bozótban. Bond megpillantotta Dunne-t, aki nyugodtan szemlélte az eseményeket. Azután sarkon fordult, és az őrök után rohant.   Bond felkapta a fegyvert, amit eddig használt, és a rendőrségi furgonhoz szaladt. Bheka Jordaan szállt ki belőle, és Nkosi mellé állva további célpontokat keresett. Gregory Lamb is kilese tt, majd óvatosan kilépett a kocsiból. Egy hatalmas, .45-ös kaliberű 1911– es Colt volt nála.  – Szóval végül mégis eljött a buliba – mondta Bond Jordaannek.  –   Gondoltam, ártani nem fog, ha kijövök ide pár rendőrrel. Az úton várakoztunk a közelben, amikor puskalövéseket hallottunk. Orvvadászatra gyanakodtam, márpedig az bűncselekmény. Ez már  elegendő indok volt arra, hogy behatoljak az üzem területére.   Úgy tűnt, mindezt nem tréfának szánta. Bond azon tűnődött, vajon a százados ezt a magyarázatot a felettesei számára találta-e ki. Ha igen, az előadásmódon még nem ártana csiszolni egy kicsit, gondolta magában.  –  Egy kis csapattal jöttem  –  mondta Jordaan.  –   Mbalula őrmester és még pár rendőr a főépületet biztosítják.  –  Hydt odabent van, vagy legalábbis volt  –  tájékoztatta Bond.  –  És a három üzlettársa is. Feltételezem, hogy hogy mostanra márvoltak a fegyvereiket És vannak még is.  a Elmagyarázta, merre korábbanisazmegszerezték. ellenséges személyek, hogybiztonsági nagyjábólőrök milyen főépület alaprajza, és hogy hol van Jessica irodája. Hozzátette azt is, hogy a nő segített neki, és nem kell tartaniuk tőle.  A százados bólintott, Nkosi pedig elindult a főépület felé.  Jordaan sóhajtott egyet.  –   Az erősítés biztosításával gondjaink voltak. Hydtot valaki védi Pre toriából. De felhívtam egy barátomat, aki a mi elit alakulatunk, a Recces tagja. Egy csapat már úton van. Okét nem nagyon érdekli a politika, bármilyen ügyben harcba szállnak. De még húsz-harminc percbe telik, amíg ideérnek. Gregory Lamb hirtelen megmerevedett. Lehajolt, és nehézkesen nekilódult dél felé, egy facsoport irányába.  –  Oldalba kapom őket – jelentette ki.  – Várjon! – kiáltotta Bond. – Ott nincs senki. Menjen Kwalené-vel! Kapják el Hydtot. De úgy tűnt, a nagydarab fic kó meg sem hallotta, és úgy cam mogott át a terepen, mint egy idős kaf ferbivaly, majd eltűnt a bokrok között. Mi a fenére készül?  Ekkor lövések csapódtak be körülöttük a talajba. Bond és Jordaan a földre vetették magukat. Bond megfeledkezett Lambről, és célpont után kutatott.  Több száz méternyire tőlük újra felbukkant Dunne és a két őr, akik felhagytak a visszavonulással, és tüzelni kezdtek az üldözőikre. A golyók a furgon közelében csapódtak be, de sem kárt, sem sérülést nem okoztak. A három férfinak ekkor nyoma veszett a Megsemmisülés völgyének szélén álló szeméthalmok mögött, ahonnan csapatostul menekültek a lövöldözéstől megriadt sirályok.   Bond beugrott a furgon volánja mögé. Örömmel nyugtázta, hogy a kocsi hátuljában fél tucat doboz töltény sorakozik. Beindította a motort. Jordaan a másik oldalra rohant.  – Magával megyek – jelentette ki.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

175/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Jobb lesz, ha egyedül csinálom végig. Bondnak hirtelen eszébe jutott a sor Kiplingtől, amit Philly Maidenstone -tól hallott, és úgy döntött, nem is lenne rossz csatakiáltásnak.  Akár a Gyehenna mélye, akár a trón vár, aki gyorsan halad, örökké egyedül jár... De Jordaan beugrott mellé az első ülésre, és bevágta az ajtót.    –  Azt mondtam, hogy a maga oldalán fogok harcolni, ha törvényesen megtehetem. Most megtehetem. Úgyhogy induljon! Elmenekülnek. Bond földutak egy pillanatnyi habozás egyesbevölgy, tette aafurgont, és száguldani kezdtek a hatalmas telepet behálózó egyikén, végig aután SzilíciumFeltámadás völgye és az erőművek mentén.   És a szeméthalmok mellett  –  a sok millió tonnányi papír, reklámszatyor, tompa fényű és csillogó fémdarab, kerámiatörmelék és ételmaradék mellett, ahol ismét gyülekezni kezdett a vijjogó sirályok hátborzongató tömege. Nehéz volt vezetni ezen a terepen, hiszen földmunkagépeket, konténereket, elföldelésre váró hulladékbálákat kellett kerülgetniük, de a kanyargós útvonal miatt legalább nem nyújtottak könnyű célpontot Dunne és a két őr számára. A három férfi néha megfordult és rájuk lőtt, de inkább a menekülésre koncentráltak. Jordaan rádión keresztül jelentette a központnak, hogy merre tartanak és kit üldöznek. Bond hallotta, amint a diszpécser közli a századossal, hogy a speciális egység csak harminc perc múlva érkezik meg. Miközben Dunne és a két férfi elérték a kerítést, mely a hatalmas szeméttelepet a rekultivált területtől elválasztotta, az egyik őr megpördült, és egy teljes tárat kilőtt feléjük. A lövedékek a vadrácsot és a gumikat találták el. A furgon irányíthatatlanul oldalra csúszott, és nekirohant egy halom papírbálának. A légzsákok kinyíltak, Bond és Jordaan pedig egy pillanatig kábultan ültek. Látva, hogy üldözőik térdre kényszerültek, Dunne és a két őr vadul tüzelni kezdtek rájuk. A fémlemezbe csapódó golyók robaja közepette Bond és Jordaan ki ugrottak a rázkódó járműből, és egy árokba vetődtek.  Megsérült? – kérdezte Bond a századostól.  – Nem. Én... Ez annyira hangos!  –  Jordaan hangja megremegett, de Bond a tekintetéből látta, hogy sikerült legyűrnie a félelmét.  A furgon hátulja mögül az egyik őr kiváló célpontot nyújtott, és Bond hason fekve célba is vette az automata pisztollyal. Még egy golyó maradt. Meghúzta a ravaszt  –  de abban a  pillanatban, amikor az ütőszeg a gyutacshoz ért, a férfi lehúzta a fejét. Mire a golyó becsapódott, már eltűnt.   Mond felkapta a tölténydobozt, és letépte a fedelét. Csak .223-as kaliberű, puskához való töltények voltak benne. A másodikban is az összes doboz tartalma megegyezett. Kilencmilliméteres pisztolylövedéket nem talált. Felsóhajtott, és körbenézett a furgonban.  –   Van itt bármi, amivel ezeket ki lehet lőni? –  kérdezte a tömérdek használhatatlan golyó felé intve.

 –  Harcászati Tessék, fogja ezt.géppuskáink nincsenek. Csak ez van nálam  –   húzta elő Jordaan a saját fegyverét. –   Egy .357-es kaliberű Magnum Colt Python pisztolyt nyújtott Mond felé, ami erőteljes fegyver, szorosan záródó dobbal és érzékeny ravasszal. Kitűnő fegyver. De revolver, csupán hat golyóval.    Nem, bírálta felül magát Bond, miután ellenőrizte. Jordaan konzervatív fegyvertulajdonos volt, és az ütőszeg alatti dobfuratot üresen hagyta.    – Gyorstárazó? Maradék golyók?  – Semmi. Tehát öt golyójuk van a három félautomata pisztollyal felszerelt ellenféllel szemben.  –  Maguk még nem hallottak a Glockról?  –  mormogta Bond, miközben az üres pisztolyt a nadrágszíjába csúsztatta, és avagyok tenyerében méregette a Colt súlyát.–  Nem sok alkalmam nyílik emberekre  –  Én  bűnügyi nyomozó  –   felelte hűvösen Jordaan. lövöldözni.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

176/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

De ha mégis sor kerülne ilyesmire, nem ártana, ha a megfelelő szerszám lenne a kezében, gondolta dühösen Bond.  – Menjen vissza. Csak maradjon végig fedezékben – mondta a századosnak. Jordaan a szemébe nézett, a halántékán, dús haja alatt izzadság gyöngyözött.  –  Ha üldözőbe veszi őket, én is magával tartok.    – Fegyver nélkül nem tehet semmit. Jordaan odapillantott, ahol Dunne és társai eltűntek.   Nekik nekünkszázadosnak  –  meg csak egy. Ez így fair. Egyet el kell vennünk tőlük.    Nos, úgytöbb tűnt,fegyverük hogy Bhe van, ka Jordaan mégis van nem humorérzéke. Egymásra mosolyogtak, és a nő sötét szemében Bond az égő metán narancsszínű lángjainak  visszfényét látta tükröződni. Döb benetes kép volt. Lehajoltak, és belopóztak az Elíziumi mezőkre a sűrűn növő, finom, tűlevelű dél -afrikai tynbos bozótnövények, Watson-kardvirágok, magas fűfélék, jacarandák és király-proteák fedezékében. Kolbászfának is nevezett kigeliákat is láttak, vala mint pár fiatal majomkenyérfát. Bár késő őszre járt volt, a Western Cape éghajlatának köszönhetően a lombok nagy része még zöldellt. Egy csapat gyöngytyúk némiképp bosszúsan vette őket szemügyre, majd odébb totyogtak. Suta járásuk Bondot Niall Dunne-ra emlékeztette. Jordaannel huszonöt méternyire hatoltak be a parkba, amikor a támadás megkezdődött. Három ellenfelük távolodni látszott tőlük, de csupán azért, hogy Bondot és a rendőrtisztet beljebb csalogassák  a vadonba – és csapdába csalják. A férfiak szétváltak. Az egyik őr a földre vetette magát a puha fűben egy dombocska tetején, és nem tüzelt, amíg a másik  – talán Dunne, bár Bond nem látta  – feléjük tartott a magas fűben.  Amint alkalmas célpont kínálkozott, Bond rálőtt az őrre, de az nyomban fedezékbe húzó dott, ahogy Bond elsütötte a fegyvert. Ismét célt tévesztett. Lassíts, korholta magát. Még négy golyó maradt. Négy. Jordaan és Bond egy lejtő felé rohantak, ami egy pozsgás növényekkel benőtt kis rét és egy tavacska mellett húzódott, amelyben tavasszal bizonyára méltóságteljes kői díszpontyok úszkálnak. A füves térséget vizslatták, célpont után kutatva. Ekkor úgy tűnt, hogy legalább ezer lövést adtak le rájuk, bár a valóságban csak negyven-ötven golyó csapódott be a közelükben a sziklákba és a vízbe. A két khaki egyenruhás férfi valószínűleg kétségbeesett és dühös volt, amiért akadályozták a menekülésüket, és vakmerő támadást intéztek Bond és Jordaan ellen. Két különböző irányból tüzeltek. Bond kétszer rálőtt a balról közeledő férfira, a bal karját és a puskáját találta el. A biztonsági őr  felkiáltott fájdalmában, és elejtette a fegyvert, az pedig legurult a domb aljára. Bond látta, hogy a férfi alkarja megsérült, de a jobbjával pisztolyt rántott, és továbbra is harcképes maradt. A másik őr  fedezékbe rohant, Bond pedig gyorsan lőtt: a combját találta el, de ez is könnyű sebnek látszott. A férfi eltűnt a bokrok között.  Egy golyó, már csak egy golyó. Hol lehet Dunne? Talán épp mögéjük lopózik? Ismétremegett. csend lett, olyan mély csend, tartotta hogy csengett fülük,a és hallották a saját Jordaan Bond a Bushmasteren a szemét,a amit sebesült őr ejtett el. szívverésüket. Tízméternyire hevert tőlük.  Alaposan szemügyre vette a környéket, a tájat, a növényeket, a fákat. Aztán észrevette, hogy ötven-hatvan méterre tőlük hajladozik a magas fű. A sűrűben a két őr  mozgott láthatatlanul, némi távolságot tartva egymás között. Egy-két perc, és odaérnek hozzájuk. Az egyiküket leterítheti az utolsó golyóval, de a másik őr sikerrel fog járni.    – James! – suttogta Jordaan, és megszorította a karját. –  Elcsalom őket, arra megyek.  Egy alacsony fűvel borított, sík terület felé mutatott.    –  Az egyiket lelőheti, a másik pedig talán fedezéket keres. Úgy lesz esélye megszerezni a puskát.    – Ez öngyilkosság – súgta vissza Bond. – Nem takarná magát semmi. Mostelmosolyodott. már tényleg hagyja abba a folytonos flörtölést, James.  –  Bond  –   Idehallgasson! Ha itt valaki hősködni fog, az én leszek. Elindulok feléjük. Amikor szólok, induljon a Bushmasterért –  bökött a porban heverő fekete puska f elé. – Tudja használni? http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

177/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Jordaan bólintott. Az őrök közeledtek. Most harmincméternyire voltak.   – Maradjon hason, amíg nem szólok. Készüljön! Az őrök óvatosan közeledtek feléjük a magas fűben. Bond ismét szemügyre vette a tájat, majd vett egy nagy levegőt, f elállt, és nyugodtan elindult feléjük, kezében a fold felé szegezett pisztollyal. A balját felemelte.  – Ne, James! – suttogta Jordaan. Bond nem reagált. OdakiáltottHa a két férfinak.összeszedni a többiek nevét, akik részt vettek ebben az  –  Beszélni akarok magukkal. segítenek ügyben, jutalmat kapnak. Nem emelnek vádat maguk ellen. Értenek engem? A két őr, akik nagyjából tízlépésnyire voltak egymástól, megállt. Látták, hogy Bond nem lőheti le mindkettejüket, mielőtt az egyikük viszonozná a tüzet, és mégis n yugodtan közeledik feléjük, nem emeli fel a pisztolyát.  – Értik, amit mondok? A jutalom ötvenezer rand. A két őr egymásra bámult, és talán kissé túlzott lelkesedéssel bólogattak. Bond tudta, hogy nem veszik komolyan az ajánlatát, de azt hiszik, hogy így közelebb tudják csalogatni, mielőtt lelőnék. Szembenéztek vele. Eközben a fegyver, amit Bond még mindig a föld felé szegezett, dörrent egyet: az utolsó golyót a földbe eresztette. Az őrök riadtan leguggoltak, Bond pedig elrohant balra, egy fasor mögé.   A két férfi egymásra pillantott, és előrébb szaladtak, hogy jobban lássák Bondot, aki egy domb mögé bukott le, amikor ismét felhangzott a Bushmasterek ropogása. És ekkor az egész világ felrobbant. A két férfi puskacsövéből előtörő láng berobbantotta a fák alatt kígyózó csövekből kiáramló metánt, ami az alattuk húzódó hulladékrétegben termelődött, és innen a Green Way gázfelesleget elégető részlegéhez továbbították. Bond az utolsó golyóját ebbe a esőbe eresztette bele.   A két őrt elnyelte a szökőárként vonuló, viharfelhőként gomolygó lángfal. A két férfi és a lábuk  alatt a talaj egyszerűen eltűnt, a tűz egyre terjedt, megriadt madarak röppentek fel, a fák és a bokrok  pedig olyan hirtelen kaptak lángra, mintha valamiféle gyúlékony anyaggal lettek volna átitatva. Hat méterrel odébb Jordaan tétován felállt. Elindult a Bushmaster felé. De Bond odaszaladt hozzá és rákiáltott.  – Változott a terv. Hagyja!  – Mit tegyünk? Mindketten a földre zuhantak, amikor nem messze tőlük újabb gomba alakú lángfelhő tört elő a földből. A robaj olyan fülsüketítő volt, hogy Bond kénytelen volt Jordaan dús hajához nyomni az ajkát, hogy a nő hallja, amit mond.    – Talán ideje lenne mennünk.

61  –  Szörnyű hibát követnek el!  Severan Hydt ezt mely, fenyegető hangon mondta, de hosszúkás, szakállas a rca egész más lelkiállapotról tanúskodott: a birodalma pusztulása felett érzett borzadályról. Fizikai értelemben a távolban lobogó lángok jelentették a végét, jogi értelemben a telephelyet és az irodákat megszálló elit alakulatok és a rendőrség.  Most egyáltalán nem látszott dölyfösnek. A megbilincselt Hydt Jordaan, Nkosi és Bond társaságában egy csapat buldózer és teherautó mellett állt az irodaépület és a Feltámadás völgye között húzódó nyílt térség kellős közepén. Közel http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

178/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

ahhoz a helyhez, ahol Bonddal végeztek volna  –  ha nem lép közbe Bheka Jordaan, hogy letartóztassa az „orvvadászokat”. Mbalula őrmester elhozta Bondnak a Waltherjét, a tartalék tárakat és a mobilját a Subámból.    –  Köszönöm, őrmester.  Az SAPS rendőrei és a dél -afrikai elit alakulatok tagjai átfésülték a telepet, további gyanúsítottak után kutattak és bizonyítékokat gyűjtöttek. A távolban tűzoltócsapatok küzdöttek –  a szó szoros értelmében – , hogy eloltsák az égő metánt, miközben az Elíziumi mezők nyugati pereme a pokol egyik  tornácává vált.hogy a korrupt pretoriai politikusok, akiket Hydt lefizetett, mégsem voltak olyan magas Kiderült, beosztásban. Náluk magasabb rangú hivatalnokok léptek közbe sietve, elrendelték a letartóztatásokat, és teljes támogatást biztosítottak Jordaan fokvárosi akciójá hoz. Rendőrök rohanták le a Green Way összes többi dél-afrikai irodáját is. Ezen a helyszínen mentősök is sürgölődtek, ellátták a sebesülteket, köztük  Hydt biztonsági szolgálatának tagjait. Hydt három üzlettársát, Huangot, Eberhardot és Mathebulát letartóztatták. Meg nem tisztázódott, hogy pontosan milyen bűncselekményt követtek el, de ez csupán idő kérdése volt. Mindenesetre lőfegyvert csempésztek be az országba, ami már indokolta a letartóztatásukat.   Az életben maradt őrök közül négyet tartóztattak le, a parkolóban várakozó körülbelül száz Green Way-alkalmazottat pedig őrizetbe vették, hogy kikérdezzék őket.   Dunne elmenekült. A speciális egységek emberei bizonyítékot találtak arra, hogy egy ponyva alatt, szalmával letakarva egy motorbiciklit rejtettek el a telepen. Az ír természetesen előkészítette a maga számára a menekülési útvonalat.  – Én ártatlan vagyok!  – ismételgette kitartóan Severan Hydt.  – Maguk azért szálltak rám, mert brit vagyok. És fehér. Ez hátrányos megkülönböztetés. Jordaan ezt nem hagyhatta szó nélkül.  –  Hátrányos megkülönböztetés? Hat fekete férfit tartóztattam le, négy fehéret és egy ázsiait. Ha ez nem a szivárvány minden színe, hát nem tudom, mi az. Hydt lassan kezdte felfogni a katasztrófa léptékét. A távoli tűz után most a telepet nézt e. Valószínűleg Dunne-t kereste. A mérnöke nélkül elveszett ember lenne. Bondra pillantott, majd kétségbeesett hangon fordult Jordaanhez.  –  Milyen megoldást tudnánk találni? Igen tehetős vagyok.    – Az szerencse – felelte a százados. – Az ügyvédi költségei meglehetősen magasak lesznek.   – Nem megvesztegetni akarom magát.  –  Remélem is. Az súlyos törvénysértés  –  jegyezte meg Jordaan, majd tárgyilagosan hozzátette:  –   Tudni akarom, hová ment Niall Dunne. Ha elmondja, tudatni fogom az ügyészséggel, hogy maga segített a nyomára bukkanni.  – Meg tudom adni az itteni lakcímét...  –  Már odaküldtem a rendőrséget. Olyan helyeket mondjon, ahová menekülhet.    – Igen... Biztosan eszembe fog jutni valami. Gregory közeledik telep sütött egyikelelhagyatott rész e otthagyta felől, és aJordaant kezében úgyBond lóbál észrevette, egy jókora hogy pisztolyt, mintLamb aki még életébena nem fegyvert. Bond és Hydtot, akik két sor raklap között álltak, amelyeken üres olajoshordók sorakoztak, és csatlakozott Lambhez egy ütött-kopott konténer mellett.  –  Á, Bond!  –  üdvözölte a Hatos ügynöke, aki zihált és a hűvös őszi idő ellenére verejtékezett. Az arca piszkos volt, a zakója ujján pedig egy hasadás éktelenkedett.  –  Kapott egyet?  –  kérdezte Bond, és a szemmel láthatóan golyó ütötte lyuk felé intett a fejével. A támadó közel lehetett, mert a hasadás szélét megpörkölte a puskapor.  – Hál’istennek nem tett kárt semmiben. A kedvenc gabardin zakómat leszámítva. Lambnek szerencséje volt. Ha két centiméterrel arrébb találja el a golyó, szétzúzza a felkarját.  – Mi lett a fickókkal, akiket üldözött?  – kérdezte Bond. –  Nem láttam őket.   közölnöm, hogy meglógtak. hogy be aakarnak  –  Sajnálattal egyiket üldözőbekell vettem. Így szereztem ezt hősiSzétváltak. sérülést ittTudtam, –  érintette meg zakójakeríteni, ujját.  – de Deaza fenébe is, ők ismerték a terepet, én meg nem. De azért az egyiket eltaláltam.    – Akarja követni a vérnyomot? http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

179/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Lamb pislogott egyet.  – Ó, követtem én. De egyszer csak eltűnt.  Bond elvesztette érdeklődését Lamb bozótbéli kalandjai iránt, és félrevonult, hogy hívja Londont. Épp a számot ütötte be, amikor pár méterről egy sorozat hangos csattanás hallatszott, és nyomban felismerte a célba csapódó golyók hangját, amelyet a távolból a puska dörrenése követett. Bond megpördült, a keze a Walther után nyúlt, miközben felmérte a terepet. De a lövészt nem látta, csupán az áldozatát: Bheka Jordaan véres mellkassal és arccal kapott a levegőbe, miközben hátratántorodott, és begurult egy sáros árokba.

62.

Ne!gondolata Bond.  –   – kiáltottaaz Első volt, hogy Jordaan segítségére siet. De annyi vért, csontot és szövetet látott, hogy tudta: a százados nem élhette túl a halálos lövéseket. Nem... Bondnak Ugogo ötlött az eszébe, a Jordaan szemében tükröződő narancsszínű láng az Elíziumi mezőkön, az a halvány mosoly.  Nekik több fegyverük van, nekünk meg csak egy. Ez így nem fair. Egyet el kell vennünk tőlük...    –  Százados!  –   kiáltotta Nkosi az egyik konténer mögül, ahol fedezéket talált. A többi rendőr  lövöldözni kezdett.  –  Tüzet szüntess!  –  kiáltotta Bond.  –  Ne lövöldözzenek vaktában! Őrizzék  a belátható térséget, keressenek torkolattüzet!

Az elit összeszedettebbek voltak, ők alkalmas fedezékbe húzódtak, és onnan figyelték az alakulat esetlegesemberei célpontokat. Tehát a mérnöknek valóban volt egy menekülés i terve szeretett főnöke számára. Ezért nézett körül Hydt. Dunne lefoglalja a rendőröket, amíg Hydt elmenekül, valószínűleg egy megbeszélt helyre, ahol a többi biztonsági őr várja az erdőben egy kocsival vagy akár egy helikopterrel. De Hydt egyelőre még nem menekült el, még mindig ott rejtőzött a raklapok között, ahol Jordaan kikérdezte. Biztosan az újabb, fedezéket biztosító lövéseket várja. Bond lekuporodott, és elindult arrafelé. A férfi bármelyik percben elindulhat a bozót felé Dunne és talán még pár hűséges biztonsági őr védelmében.   James Bond pedig ezt nem engedhette. Gregory Lamb suttogását hallotta, de sehol sem látta őt.   –  Tiszta a levegő?  Ekkor jött rá, hogy a férfi egy teli konténerben keresett menedéket. Bondnak mozdulnia kellett. Még akkor sem hagyhatta, hogy Hydt megszökjön, ha ennek az az ára, hogy célpontul kínálja fel magát Dunne számára. Bheka Jordaan nem halhatott meg hiába. Kezében a pisztollyal átrohant a raklapokra halmozott üres olajoshordók között húzódó árnyékos területre, hogy biztosítsa Hydtot. És mozdulatlanná dermedt. Severan Hydt sehová sem készült menekülni. A Szemetesember, a bomlás látomásos királya, az entrópia ura a hátán feküdt, a mellkasán két golyó ütötte lyuk tátongott, a homlokán pedig egy harmadik. A koponyája hátsó részének egy jókora darabja hiányzott. Bond eltette a pisztolyát. Körülötte sorra feltápászkodtak a taktikai egység tagjai. Az egyikük odakiáltott, hogy az orvlövész elhagyta a pozícióját, és eltűnt a bozótban.   A háta mögül pedig egy nyers hang hallatszott, egy női hang:   – Siklatna!

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

180/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond megfordult, és Bheka Jordaant látta kimászni az árokból, aki az arcát törölgette és vért köpködött. Sértetlen volt. Dunne vagy elvétette a célt, vagy pedig a főnökével akart végezni. A vér Jordaan arcán Hydté volt  – ráfröccsent, mivel ott állt mellette. Bond fedezékbe húzta a századost az olajoshordók mögé, és közben érezte a vér émelyítően fémes szagát.  – Dunne még mindig itt van valahol. van, százados? kiáltottnyersen. oda Nkosi.  –   – Jól Igen, igen  – felelte –  Jordaan  – És mi van Hydttal?  – Halott – felelte Bond.  – Masende! –  sziszegte ingerülten a nő.   Ennek hallatán Nkosi elmosolyodott. Jordaan levette az ingét, ami alatt golyóálló mellényt viselt, valamint egy ujjatlan, fekete pamutpólót, és megtörölgette vele az arcát, a nyakát és a haját. Az egyik rendőr a dombtetőről odakiáltott, hogy tiszta a terep.   Dunne-nak természetesen nem állt érdekében maradni, miután elvégezte a teendőjét.   Bond még egy pillantást vetett a holttestre. A golyónyomok elhelyezkedése meggyőzte arról, hogy a célpont valóban Hydt volt. Persze logikus: Dunne-nak meg kellett ölnie a férfit, hogy ne vallhasson semmi terhelőt ellene a rendőrségen. Most felidézte magában a sötét pillantásokat, amelyeket Dunne az elmúlt napok során a főnökére vetett, mintha cs ak arra célzott volna... De mire? Hogy haragszik rá, megbántódott? Már-már féltékenységnek tűnt. Lehet, hogy volt valami más indítéka is a Szemetesember meggyilkolására, valami személyes ok. De bármi is volt az, ezt a gyilkosságot is a maga szokott alaposságával kivitelezte. Jordaan besietett az irodaépületbe. Tíz perccel később bukkant fel. Valahol talált egy zuhanyt vagy egy csapot, az arca és a haja nedves volt, de nagyjából lemosta magáról a vért. Rettentően dühös volt magára.  – Elveszítettem a foglyot. Jobban kellett volna figyelnem. Sosem gondoltam volna... Egy kísérteties jajkiáltás szakította félbe. Valaki kiabálva rohant feléjük.  – Nem, nem, nem...! Jessica Barnes szaladt Hydt holtteste felé. A földre vetette magát, és a szörnyű sérülésekről tudomást sem véve karjába vette halott szeretőjét.  Bond odalépett, megragadta a nő keskeny, remegő vállát, és talpra segítette.    – Ne, Jessica. Jöjjön ide félre velem. Fedezékbe vezette egy buldózer mögé. Bheka Jordaan is csatlakozott hozzájuk.  – Meghalt, meghalt... Jessica Bond vállához szorította az arcát. Jordaan elővette a bilincset.   –  Ő megpróbált segíteni nekem – emlékeztette Bond. – Nem tudta, mire készült Hydt. Ebben biztos vagyok. Jordaan eltette a bilincset. és felvesszük a vallomását. Nem hinném, hogy bármi egyéb dolgunk  –  Bevisszük a kapitányságra, lesz vele. Bond lefejtette magáról Jessica karját, és átkarolta a nő vállát.    – Köszönöm, hogy segített. Tudom, hogy nehéz volt. A nő vett egy mély lélegzetet, aztán kicsit nyugodtabban megkérdezte.    – Ki tette ezt? Ki lőtte le?   – Dunne. Jessica nem tűnt meglepettnek.   –  Sosem kedveltem azt az embert. Severan szenvedélyes volt, impulzív. Sosem gondolta át alaposan a dolgokat. Niall rájött erre, és elcsábította a terveivel, az intelligenciájával. Én nem hittem, hogyEgy meg lehet bízni benne.aDe sosem volt bátorságom ahhoz, hogy szóvá tegyem. pillanatra lehunyta szemét.  – Jól imádkozott – mondta neki Bond.  – Túl jól – suttogta Jessica. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

181/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Az arcán és a nyakán Hydt vérének foltjai száradtak. Bond rájött, hogy most elő ször lát bármiféle színt Jessicán. A nő szemébe nézett.    –  Ismerek pár embert, akik segíteni tudnak, ha visszatér Londonba. Kapcsolatba fognak lépni magával. Gondoskodom róla.  – Köszönöm – mormogta Jessica. Egy rendőrnő elvezette.  Bond összerezzent, amikor a közelből egy férfihang szólalt meg.   Tiszta a levegő?    –  Összevonta a szemöldökét, mert nem látta, ki szólt. Azután rájött, hogy Gregory Lamb még mindig a konténerben van.  – Tiszta. Az ügynök kikászálódott rejtekhelyéről.    – Vigyázzon, az ott vér – figyelmeztette Bond Lambet, aki majdnem belelépett a tócsába.  – Uramisten! –  motyogta a férfi, és úgy tűnt, mindjárt rosszul lesz.   Bond tudomást sem vett róla, Jordaanhez fordult.  –  Tudnom kell, mekkora léptékű terv a Gyehenna. Utasítaná az embereit, hogy gyűjtsék  össze az összes fájlt és számítógépet a kutatás-fejlesztésről? És szükség lesz a számítógépes bűnözéssel foglalkozó csoportra is, hogy feltörjék a jelszavakat.  –  Igen, persze. Mindent bevitetünk a kapitányságra. Ott átnézheti őket.    – Majd én gondoskodom róla, parancsnok – ajánlkozott Nkosi. Bond megköszönte. A férfi kerek arca most nem volt olyan csúfondáros és vidám, mint máskor. Bond feltételezte, hogy ez volt az első tűzharc, amelynek részese volt. Az incidens örökre megváltoztatta, de Bond úgy vélte, hogy a változás inkább előnyére válik majd az ifjú rendőrtisztnek.  Nkosi intett az SAPS igazságügyi és nyomrögzítő szakembereinek, és bevezette őket az épületbe.   Bond Jordaanre pillantott.  – Kérdezhetek valamit? A százados feléje fordult.  – Mit mondott? Amikor kimászott az árokból, mondott valamit. Jordaan bőrszíne miatt nem volt egyértelmű, hogy elpirult -e, vagy sem.  – El ne mondja Ugogónak.  – Nem fogom.  –  Az első zulu nyelven annyit tesz... Azt hiszem, maguk úgy mondanák, hogy „a francba”.  – Erre nekem is van pár verzióm. És a másik szó? Jordaan Bondra sandított.  – Azt hiszem, ezt nem árulom el magának, James.  – Miért nem?  –  Mert a férfi anatómia felépítésének egy bizonyos részére vonatkozik... És nem hinném, hogy bölcs dolog lenne ez ügyben bátorítani magát.

63 Késő délután volt, a nap már kezdett alászállni északnyugaton, amikor James Bond elindult a fokvárosi rendőrfőkapitányságra a Table Mountain Hotelből, ahová visszatért lezuhanyozni és átöltözni. Amint belépett a kapitányság épületébe, és elindult J ordaan irodája felé, érezte a rászegeződő tekinteteket. De már nem kíváncsi arckifejezéssel méregették, hanem csodálattal. Lehet, hogy híre ment, hogy milyen szerepe volt Severan Hydt tervének meghiúsításában. Vagy hallották a történetet, http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

182/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

hogyan tett ártalmatlanná két ellenfelet és robbantott fel egy teljes hulladéklerakót egyetlen lövéssel, ami nem kis teljesítmény. (A tüzet, mint hamarosan értesült róla, már nagyjából eloltották  –  Bond hatalmas megkönnyebbülésére. Nem szerette volna, ha úgy híresül el, mint a férfi, aki Fokváros nagy részét porig égette.) Bheka Jordaan a folyosón várta. Újból lezuhanyzott, hogy Severan Hydt maradékát is lemossa magáról, és átöltözött. Sötét nadrágot és sárga blúzt vett fel, talán hogy a ragyogó, vidám színnel ellensúlyozza a Green Way telepén átélt borzalmakat. A Dunneszázados betessékelte az irodájába. Mindketten letelepedtek egy-egyszolgálata székre a nő íróasztala  –  nak sikerült eljutnia Mozambikba. A kormány biztonsági észlelte, de előtt. eltűnt  Maputo valamelyik zűrös negyedében, ami, hogy őszinte legyek, nagyjából a város egésze. Felhívtam pár kollégát Pretoriában a pénzügyi hírszerzésnél, a különleges nyomozati egységnél és a banki kockázatelemző központban. Ellenőrizték Dunne számláit –  természetesen felhatalmazásuk volt rá. Tegnap délután kétszázezer font érkezett a svájci számlájára. Az összeget fél órával ezelőtt több tucat anonim internetes számlára továbbította. Ezekhez bárhonnan hozzáfér, így fogalmunk sincs, hová készül. A Bond arcára kiülő undor nag yon hasonlított Jordaan arckifejezéséhez.  –  A mozambiki biztonsági szolgálat tudatni fogja velem, ha felbukkan vagy ha elhagyja az országot. De addig nem tudunk mit tenni. Ekkor Nkosi jelent meg, s egy dobozokkal megrakott kocsit tolt, mely a Green Way kutatásifejlesztési részlegének irataival és laptopjaival volt tele. A törzszászlós és Bond követték Jordaant egy üres irodába, ahol Nkosi lerakta a dobozokat a földre az íróasztal köré. Bond felemelte az egyik fedelét, de Jordaan gyorsan rászólt:  – Ezt vegye fel. Nehogy tönkretegye nekem a bizonyítékokat. Azzal átnyújtott neki egy pár kék latexkesztyűt.   Bond kényszeredetten felnevetett, de azért elvette. Jordaan és Nkosi magára hagyták a munkával. De mielőtt kinyitotta volna a dobozokat, tárcsázta Bill Tanner számát.  –  James!  –   szólt bele telefonba a vezérkari főnök. –  Megkaptuk a tájékoztatót. Úgy hangzik, mintha odaát elszabadult volna a pokol. Bond nevetett a szóhasználaton, és részletesen beszámolt a lö völdözésről a Green Waynél, Hydt sorsáról és Dunne szökéséről. Tájékoztatta Tannert a gyógyszergyár vezérigazgatójáról is, aki felbérelte Hydtot. Tanner megígérte, hogy felkéri az FBI-t Washingtonban, hogy indítsanak nyomozást a férfi ellen, és tartóztassák le.  – Kell egy csapat, aki elfogja Dunne-t – már ha ki tudjuk deríteni, hol van. Nincs valamelyik dupla egyes ügynökünk a közelben? Tanner felsóhajtott.  – Meglátom, mit tehetek, James, de nincs sok felesleges emberem a kelet-szudáni helyzet miatt. Mi segítünk a biztosításban a külügynek és a haditengerészetnek. Leh et, hogy a különleges egységektől, az SAS-től vagy az SBS-től tudok küldeni embereket. Az megfelelne?    –  Rendben. Most átnézek mindent, amit összeszedtünk Hydt cégénél. Ha végeztem, telefonálok és tájékoztatom BefejeztékM.-et. a beszélgetést, és Bond elkezdte kirakni a dokumentumokat az íróasztalra az irodában, amit Jordaan biztosított számára. Egy pillanatig habozott. Aztán, bár nevetségesnek érezte magát, felvette a kék kesztyűt, mert úgy vélte, hogy ezzel legalább szerez majd pár vidám percet barátjának,   Ronnie Vallance-nek a Yardnál. Vallance gyakran mondogatta, hogy Bondból rémes nyomozó lenne, mert szívesebben veri össze vagy puffantja le az el követőket, mintsem hogy bizonyítékokat rendezgessen, és azok alapján csukathassa le őket.   Majdnem egy órán keresztül lapozgatta a dokumentumokat. Végül, amikor már úgy erezte, elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy elemezze a helyzetet, ismét tárcsázta Londont.   –  Kész rémálom, ami itt van, 007-es  –   mondta M. zsörtölődve. –  Az az ostoba fickó a Hármas Divíziótól szép kis kalamajkát okozott. Az egész Whitehallt lezáratta. A Downing Streetet is. Ha van valami, ami egy rosszul ki magát a miatt bulvárlapokban, konferenciát rohadtveszi biztonsági riasztás függesztenekhát fel.az, ha egy nemzetközi biztonsági

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

183/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Nem volt semmi alapja?  –  Bond ugyan meg volt győződve arról, hogy a támadás színhelye York  lesz, de ettől még akár London is veszélyben foroghatott, és ezt Tannernek is elmondta, amikor a műholdas telefonon felhívta őt Jessica Barnes irodájából.   –  Semmi. A Green Waynek természetesen volt egy legális oldala is. A mérnökeik a rendőrséggel együttműködve ellenőrizték, hogy a cég hulladékszállító alagútjai a Whitehall környékén biztonságosak-e. Se veszélyes radioaktív sugárzás, se robbanóanyag, se merénylő. Az afgán Sí GINTforgalom pedig azért ugrott meg, mert mi meg a CIA valósággal megszálltuk a helyet múlt hétfőn. És mindenki azt kérdezgette, hogy mi a fenét keresünk mi ott.  – És Osborne-Smith?  – Lényegtelen. Bond nem tudta, hogy vajon a megjegyzés magára a személyre vonatkozik, vagy azt jelenti, hogy a sorsára nem érdemes több szót vesztegetni.  – Na mármost, mi is történt odalent, 007-es? Részleteket akarok. Bond először beszámolt Hydt haláláról és a három fő üzlettárs letartóztatásáról. Elmondta, hogyan szökött meg Dunne, és ismertette a tervét, hogy miképp fogja végrehajtani a vasárnap kiadott kettes szintű akcióparancsot, ami még mindig érvényben volt az ír előállítására –  már amennyiben megtalálják. Ezután Bond részletesen beszámolt a Gyehennáról, Hydt lopott és rekonstruált titkos információiról, a zsarolásról és a kényszerítésről, valamint arról, hogy hol zajlottak az akciók: Londonban, Moszkvában, Párizsban, Tokióban, New Yorkban és Mumbaiban, kisebb műveletek pedig Belgrádban, Washingtonban, Tajpejben és Sydney-ben. A vonal túlsó végén csend támadt, és Bond elképzelte, ahogy M. a szivarja végét rágcsálja, miközben a hallottakat emészti.  –  Átkozottul ügyes, hogy ezt mind a szemétből rakta össze – szólalt meg végül M.  –  Hydt azt mondta, hogy a szemeteseket senki sem veszi észre, és ez így igaz. Mindenhol ott vannak, az ember mégis keresztülnéz rajtuk. M. felkuncogott, ami ritkaságszámba ment.  –  Tegnap egész véletlenül nekem is pont ezt jutott eszembe  –  mondta, majd elkomolyodott.  –  Mit  javasol, 007-es?  – Én a követségeinkkel és a Hatossal felszámoltatnám a Green Way összes leányvállalatát, amilyen gyorsan csak lehet, még mielőtt a tettesek eltűnnek. Befagyasztanám a számláikat, és lenyomoznék  minden bejövő pénzt. Az elvezetne minket a többi Gyehenna-ügyfélhez.  – Hmm – mormogta M., és a hangja szokatlanul könnyed volt.  – Gondolom, megtehetnénk. Vajon mi jár az öreg fejében?  –  Bár én talán nem sietném el ennyire a dolgot. Igen, tartóztassuk le az igazgatókat minden helyszínen, de mit szólna ahhoz, ha pár dupla egyes ügynökünket bejuttatnánk az irodáikba, és néhány helyen még egy kicsit folytatnánk a Gyehennát, 007-es? Nagyon szeretném látni, mit dob ki a szemétbe a Moszkva melletti GRS Aerospace. És hogy vajon milyen iratokat semmisít meg a pakisztáni konzulátus a dolog. Mozgósítani a sajtókapcsolatainkat, ne írják meg, valójábanMumbaiban. mit tervezettÉrdekelne Hydt. A dezinformációs fickók akell Hatosnál kiszivárogtatják, hogy kapcsolatban állt a szervezett bűnözéssel, vagy ilyesmi. Majd ködösítünk. Előbb -utóbb úgyis kiszivárog majd az igazság, de addigra már értékes információkra tettünk szert. A vén róka, nevetett magában Bond. Szóval az ODG beszáll az újrahasznosító üzletágba.  – Zseniális, uram.  – Küldje át az összes részletet Bill Tannernek, és onnan folytatjuk  – M. pillanatnyi szünetet tartott, majd felmordult.  –  Az a marha Osborne-Smith egész London forgalmát megbénította. Órákba fog telni, míg hazaérek. Sosem értettem, miért nem lehetett a négyes metróvonalat egészen az Earl ’s Courtig meghosszabbítani. A vonal elnémult.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

184/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

64 James Bond megtalálta Felicity Willing névjegyet, és felhívta az irodájában, hogy közölje vele a Hírt: az egyik támogatója egy bűnöző –  aki életét vesztette a letartóztatására indított akció során. De Felicity már hallotta. Már megkeresték az újságírók, akik nyilatkozatot kértek tőle annak  fényében, hogy a Green Wayt szoros szálak fűzték az amerikai maffiához és a Camorrához (miközben Bondnak az járt a fejében, hogy a „dezinformációs fickók a Hatosnál” bizony nem vesztegetik az idejüket). Felicity dühös volt, mert néhány újságíró utalást tett arra, hogy ő tudott volna Hydt tisztességtelen üzelmeiről , mégis elfogadta az adományait.  –   Hogy a francba kérdezhetnek tőlem ilyet, Gene? Az ég szerelmére, Hydt évi ötven-hatvan ezer fontot   juttatott nekünk, ami nagylelkű dolog, de semmi ahhoz képest, amit sokan mások adnak. Egy  pillanat alatt ejteném azt, akiről úgy gondolom, hogy valami törvénytelen ügyben vesz részt.   A hangja megenyhült.  – De te jól vagy, ugye?  –  Én ott sem voltam, amikor megrohamozták az üzemet. A rendőrség felhívott, és feltettek pár  kérdést. Ennyi. De azért nagyon megdöbbentem.  – Ebben biztos vagyok. Bond megkérdezte, hogy haladnak a szállítások. Felicity beszámolt róla, hogy a rakomány még annál is nagyobb, mint amekko rára eredetileg ígéretet kapott. Már megkezdődött az élelmiszerek  továbbítása tíz fekete-afrikai országba. Az élelem elegendő ahhoz, hogy több százezer embert  jóllakasson hónapokon át. Bond gratulált neki, és megkérdezte:  – Nem vagy túl elfoglalt a franschhoeki kiránduláshoz?  – Ha azt hiszed, hogy megúszhatod a vidéki hétvégénket, ajánlom, gondold át még egyszer, Gene. Megállapodtak, hogy reggel találkoznak. Bondnak eszébe jutott, hogy keresnie kell valakit, aki lemossa és felfényezi a Subarut, amit egésze n megkedvelt feltűnő színe és a leginkább dísznek    tekinthető ellenére. Miutánszpojlere befejezték a beszélgetést, Bond hátradőlt, és jó érzés töltötte el, hogy Felicitynek olyan vidám volt a hangja. És kedvére volt is, amikor az együtt töltött órák jutott ak eszébe. A jövőre gondolt.  Ha meg kell tenned bizonyos dolgokat, meg tudnád ígérni nekem, hogy nem teszed meg... a legszörnyűbbet ? Mosolyogva megpöckölte a névjegyet, aztán eltette, és újra felvette a kesztyűt, hogy folytassa a dokumentumok és a számítógépek vizsgálatát, és közben jegyzeteket készített a Green Way irodáiról és a Gyehenna-műveletről M. és Bill Tanner számára. Már egy órája dolgozott, amikor úgy döntött, itt az ideje, hogy igyon valamit. Egy hatalmasat nyújtózott. És akkor megállt, és lassan leengedte a karját. Abban a pillanatban egy rándulást érzett valahol az érzést. embert ebben szakmában, aholAz mindennek mögöttes  legbelül. jelentéseIsmerte van, éseztahol olyanNéha kevéselfogta dologaz azonos azzal, aaminek látszik. ilyen nyugtalanító megérzések forrása sokszor az a gyanú, hogy egy alapfeltételezés talán katasztrofálisan hibás. A jegyzeteire meredt, hallotta a saját szapora lélegzetét, az ajka kiszáradt, a szívverése felgyorsult. Bond újból átlapozott több száz oldalt, majd felkapta a mobilját, és e- mailben egy sürgős kérést továbbított Philly Maidenstone-nak. Miközben a válaszára várt és fel-alá járkált a szűk  irodahelyiségben, az agyában úgy kavarogtak, csapongtak és cikáztak a gondolatok, akár a vijjogó sirályok a hulladéklerakó felett a Green Way telepén. Amikor Philly válasza megérkezett, felkapta a telefont, és elolvasta az üzenetet, majd lassan hátradőlt a kényelmetlen székben.   Egy árny vetült rá. Felnézett, és Bheka Jordaant állt előtte.   – Hoztam egy kis kávét, James – mondta. – Rendes bögrében. A bögrét a Bafana Bafana nemzeti mezt viselő játékosainak mosolygó arca díszítette.   Miután Bond nem felelt, és nem is vette el a kávét, Jordaan letette az asztalra.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

185/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – James? Bond tudta, hogy az arca elárulta emésztő aggodalmát. Egy pillanat elteltével ezt suttogta:  – Azt hiszem, tévedtem.  – Ezt hogy érti?  – Mindenben. A Gyehennával és a 11 úszás Incidenssel kapcsolatban.  – Mondja el. Bond előredőlt.   –   Az eredeti hírszerzési információ arról szólt, eseményhez, amelyiknek annyi halálos áldozata lesz.hogy egy Noah nevű személynek köze va n a mai  – Igen – Jordaan leült mellé. – Severan Hydt. Bond a fejét rázta. A Green Wayből származó iratokkal teli dobozok felé intett.   –  De én már szinte az összes rohadt papírfecnit átnéztem, ahogy a legtöbb mobilt és számítógépet is. Egyikben sincs semmiféle utalás Noah-ra. És a Hydttal és Dunne-nal történt találkozóim során soha nem tettek említést erről a névről. Ha ez valóban Hydt beceneve, akkor miért nem került szóba sehol? Felmerült bennem egy ötlet, és kapcsolatba léptem egy munkatársammal az MI6-nél. Elég jól ért a számítógépekhez. Tudja, mi az a metaadat?  – A számítógépes fájlokba beágyazott adatok – felelte Jordaan.  – Egy kormánytagot ezek segítségével sikerült elítéltetnünk korrupció miatt. Bond a telefonja felé intett a fejével.  –  A kollégám megnézte a fél tucat internetes utalást, amit korábban találtunk, és ahol megemlítették, hogy Hydt beceneve Noah. A metaadatok tanúsága szerint mindegyiket az elmúlt hét során írták és töltötték fel.  – Ahogy mi is Gene Theron ada tait, hogy felépítsük a fedőszemélyiségét.  –  Pontosan. Ezt a valódi Noah tette, hogy továbbra is Hydtra összpontosítsunk. Ami azt jelenti, hogy a Húszas Incidens, a több ezer haláleset nem a yorki robbantás volt. A Gyehenna és a Húszas Incidens két teljesen különböző terv. Valami más fog bekövetkezni. Méghozzá hamarosan: ma este. Ez állt az eredeti e-mailben. Az a rengeteg ember, bárkik is legyenek, még mindig veszélyben forognak. A sikeres Green Way-akció ellenére Bondnak újból vissza kellett térnie az alapvető kérdésekre: ki az ellenfele, és annak vajon mi a szándéka? Amíg ezekre nem találja meg a választ, nem tud megfelelő ellenlépést tenni.  Pedig muszáj volt. Nem maradt sok idő. 

az incidens 20-án, pénteken este megerősítve, a becsült  kezdeti áldozatok száma több ezer....

 – James! Tények töredékei, elméletekazcikáztak az agyán. Ahogy a Green Way kutatási részlegében, most újbólemlékek nekilátottésösszerakni összes rendelkezésre álló információt, megpróbálta rekonstruálni a Húszas Incidens felszabdalt tervrajzát. Felkelt, a kezét összekulcsolta a háta mögött, és előrehajolt, miközben még egyszer átnézte az íróasztalt borító papírlapokat és jegyzeteket.   Jordaan elnémult. Bond végül azt suttogta:  – Gregory Lamb. A százados a homlokát ráncolta.  – Mi van vele? Bond nem felelt rögtön. Újból leült.  – Szükségem lesz a segítségére, százados.

 – Természetesen.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

186/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

  65  –  Mi a haj, Gene? Azt mondtad, sürgős.   Kettesben voltak Felicity Willing irodájában az alapítványnál, Fokváros belvárosában, nem messze a klubtól, ahol a szerda esti árverésen találkoztak. Bond félbeszakított egy értekezletet, ahol egy tucat férfi és nő, a segélyszervezet élelmiszer -szállításokat végző munkatársai vettek részt, és megkérte Felicityt, hadd beszéljen vele négyszemközt. Most becsukta maga mögött az ajtót.  – Remélem, hogy te tudsz nekem segíteni. Nem sok ember van Fokvárosban, akiben megbízhatok.  – Persze. Leültek az olcsó kanapéra. Felicity, aki fekete famert és fehér inget viselt, közelebb húzódott Bondhoz. A térdük összeért. Felicity még fáradtabbnak tűnt, mint előző este. Bond felidézte magában, hogy a nő hajnal előtt hagyta el a szállodai szobáját.    –   Először is valamit be kell vallanom neked. És ez hatással lehet a Franschhoekkel kapcsolatos tervünkre, és még sok más tervre is. Felicity a homlokát ráncolta, és bólintott.  – És arra is meg kell, hogy kérjelek, hogy ez maradjon köztünk. Ez nagyon fontos. A nő élénk szeme Bond arcát fürkészte.   – Persze. De mondd el, kérlek. Kezdek ideges lenni.  – Én nem az vagyok, akinek mondtam magam. Időről időre dolgozom a brit kormánynak is.   – Te... kém vagy? – suttogta Felicity. Bond felnevetett.  –   Nem, azért ennyire nem grandiózus a dolog. A beosztásom biztonsági és kockázati elemző. Ez általában a lehető legunalmasabb munka.   De te a jó fiúkkal vagy?  – Mondhatjuk  –  úgy is. Felicity Bond vállára hajtotta a fejét.  –  Azt mondtad, hogy biztonsági tanácsadó vagy, és ez Afrikában általában zsoldost jelent. Te tagadtad ezt, de én nem igazán hittem el.  –  Az egy fedősztori volt. Hydt után nyomoztam. Felicity arcát elöntötte a megkönnyebbülés.  –  És én még arra kértelek, hogy változz meg egy kicsit. Erre teljesen megváltoztál ahhoz képest, amit hittem rólad. Ez száznyolcvan fokos fordulat.  – Hányszor tesz meg ilyet egy férfi?  – kérdezte Bond fanyarul. A nő arcán mosoly futott át.   azt jelenti... hogy a neved nem is Gene? És nem Durbanből jöttél?   –   – Ez Nem. Londonban élek  –  és a halvány búr akcentust elhagyva Bond kezet nyújtott.  –  A nevem James. Orvendek, Miss Willing. Most ki fogsz dobni? Felicity csak egy pillanatig habozott, aztán nevetve átkarolta. Hátradőlt.   – De azt mondtad, hogy a segítségemre van szükséged.  –   Nem kevernélek bele, ha lenne más választásom, de kifutottam az időből. Több ezer emberélet forog kockán.  – Uramisten! Mit tehetek?  – Tudsz bármit Gregory Lambről?   –   Lambről? –  vonta össze Felicity hegyes szemöldökét.  –   Elég pénzes pasinak tűnik, úgyhogy többször is megkerestem, hogy adakozzon. Mindig azt mondta, hogy majd ad valamit, de sosem tette. Elég furcsa fickó. Egy bunkó  – nevetett fel.  –  El kell mondanom, hogy ennél többről van szó. 

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

187/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Hallottunk olyan pletykákat, hogy valakinek a szolgálatában áll. De el nem tudom képzelni, hogy bárki is komolyan venné mint kémet.  –  Szerintem ezt csak tetteti. Adja az ostobát, hogy senki se gyanakodjon, pedig elég meredek dolgokban vesz részt. Az utóbbi pár napban lent voltál a dokkoknál, ugye?  – Igen, elég sokat.  – Nem hallottál valamit egy nagy teherhajó-szállítmányról, amit Lamb szervezett ma estére?  –  De igen, csak a részletekről nem tudok semmit. Bond egy pillanatig némakapcsolatban maradt. Majdazmegszólalt.  –  Hallottad már Lambbel a becenevet, hogy Noah? Felicity gondolkodott.  –  Nem vagyok biztos benne... De várj, azt hiszem, igen. Valaki egyszer használta ezt a becenevet rá. Biztos azért, mert a hajózási üzletágban tevékenykedik. De hogy értetted azt, hogy „több ezer emberélet forog kockán”?  –  Nem tudom biztosan, hogy mit tervez. Én azt hiszem, hogy azt a teherhajót arra fogja használni, hogy elsüllyesszen vele egy brit turistahajót.  – Uramisten, ez nem lehet! De miért tenne ilyet?  –   Lamb esetében egész biztosan pénzről van szó. Felbérelhették iszlamisták, diktátorok vagy akár  kalózok is. Hamarosan többet fogok tudni. Lehallgatjuk a telefonját. Egy óra múlva találkozik valakivel egy elhagyatott szállodában a várostól délre, a Sixth Apostle Innben. Odamegyek, hogy kiderítsem, mit tervez.  –  De James, miért neked kell odamenned?  –  kérdezte Felicity.  –   Miért nem hívod a rendőrséget, hogy tartóztassák le? Bond habozott.  – Ebben az ügyben nem igazán használhatok rendőri segítséget.   – A „biztonsági elemzőként” végzett munkád miatt? –  kérdezte a nő nyugodt hangon.  Bond pillanatnyi szünetet tartott.  – Igen.  –  Értem  –     bólintott Felicity Willing. Azután előrehajolt, és megcsókolta Bondot. – Hogy válaszoljak a kérdésedre, James: bármit is készülsz tenni, az egyáltalán nem lesz semmiféle hatással a Franschhoekkel kapcsolatos terveinkre. És ami engem illet, semmilyen egyéb tervünkre sem.

66. A nap májusban fél hat körül nyugszik le Fokvárosban. Bond nagy sebességgel hajtott dél felé a Victoria Roadon, és a ragyogó naplementében fürdő vidék lassan szürreális színeket vett fel. Azután leszállt a szürkület, az eget lilás felhősávok csíkozták a háborgó Atlanti-óceán felett. Bond maga mögött hagyta a Table Mountaint és a Lion ’s Headet is, és most balra a Twelve Apostles hegylánc fenséges, markáns sziklaalakzatai látszottak, fűfélékkel, bozóttal és foltokban  próteákkal benőve. Dacos parti fenyők magasodtak lehetetlennek tűnő helyeken.  Fél órával azután, hogy elhagyta Felicity Willing irodáját, Bond a baloldalon, keleti irányban meglátta a letérőt a Sixth Apostle Inn felé. A lekanyarodás után két felirat fogadta: az egyiken a szálloda neve állt málló, megfakult festékkel, alatta pedig egy újabb, élénkebb színű fe lirat a folyamatban levő építési munkákra figyelmeztetett, és illetékteleneknek megtiltotta a belépést.   Bond a bejárat felé kormányozta a Subarut, lekapcsolta a fényszórót, és lassan haladt végig a hosszú, kanyargós felhajtom. A gumi csikorgott a kavicson. Az út egyenesen az Apostles hegylánc impozáns tömege felé vezetett, ami úgy harmincméternyire magasodott az épület mögött.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

188/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Ott állt előtte a romos fogadó, amire igencsak ráfért volna a megígért felújítás, bár Bond feltételezte, hogy egykor ez lehetett a kö rnyék legnépszerűbb szállodája, s az ember ide hozta el a szeretőjét Londonból vagy Hong Kongból egy romantikus hétvégére. A zegzugos földszintes épület egy hatalmas kert közepén állt, a növények elburjánzottak és felmagzottak. Bond megkerülte az épületet, és behajtott a gyommal benőtt parkolóba. A Subarut elrejtette a   bokrok és a magas fű takarásában, majd kiszállt, és az építőmunkások elsötétített lakókocsija felé kémlelt. Rávilágított a zseblámpájával. Nem volt semmi jele annak, hogy volna benne valaki. Ezután   előhúzta a Walthert, csendben a fogadó A bejárat nyitvaésállt, így hátelindult bement: odabentfelé. penész, friss beton és festék szaga érződött. Az előcsarnok végében álló recepciós pultnak hiányzott a teteje. Jobbra egy nappalit és egy könyvtá rat talált, balra egy nagyméretű   reggelizőhelyiséget és társalgót. Ez utóbbi francia ablakai észak felé néztek, a kertre és felette a Twelve Apostles ormára, amely még halványan derengett az alkonyi fényben. Az építőmunkások ebben a helyiségben hagyták az ütvefuróikat, fűrészeiket és egyéb szerszámaikat, mindet leláncolva vagy lelakatolva. Hátrébb egy átjáró nyílt a konyha felé. Bond látta, hogy a munkafények és a csillárok kapcsolói is itt vannak, de nem gyújtott villanyt. Apró lábak surrogása hallatszott a padlódeszkák alól és a falakban. Bond leült a reggelizőhelyiség egyik sarkában egy munkás szer számosládájára. Nem volt más dolga, mint várni, amíg az ellenség felbukkan. Eszébe jutott Bill Tanner alezredes, aki nem sokkal azután, hogy Bond csatlakozott az ODG-hez, így szólt hozzá: „Idehallgasson, 007-es, a munkája nagy része várakozásból fog állni. Remélem, hogy türelmes ember.”  Nem volt az. De ha az akció megkívánta, hogy várakozzon, hát várt. Hamarabb, mint hitte, egy fénycsík vetült a falra, és Bond felállt, hogy kinézzen az ablakon. Egy kocsi haladt a fogadó felé, majd megállt a bejárathoz közeli bokrok mellett. Valaki kiszállt belőle. Bond összevonta a szemöldökét. Felicity Willing volt az, és a hasát szorította. Bond a pisztolytáskába csúsztatta a Walthert, és futni kezdett felé.  – Felicity! A nő feléje tántorgott, de a földre zuhant.    – Segíts, James! Én... Segíts! Megsebesültem. Ahogy Bond közelebb ért hozzá, egy piros foltot látott az ingén. Az ujjai is véresek voltak. Bond térdre rogyott és a karjába vette.  – Mi történt?  –  Lementem... Hogy ellenőrizzek egy szállítmányt a dokknál. Volt ott egy ember –  nyögte Felicity.  –  Pisztolyt rántott, és meglőtt. Egy szót sem szólt, csak rám lőtt, és elfutott. Visszavonszoltam magam a kocsihoz, és idejöttem. Segítened kell!  – És a rendőrség? Miért nem...   –  Az a férfi rendőr volt, James.   – Micsoda} Láttam a jelvénytésazbevitte övén. a reggelizőhelyiségbe, majd gyengéden lefektette a fal mellett  –  Bond felemelte felhalmozott takarófóliákra.  – Keresek valami kötszert – mormogta, majd dühösen kifakadt.  –  Ez az egész az én hibám. Rá kellett volna jönnöm! Te vagy a Húszas Incidens célpontja. Lamb nem egy turistahajót akar megtámadni, hanem az élelmiszerszállító hajókat. Valamelyik európai vagy amerikai mezőgazdasági óriáscég bérelte fel, hogy végezzenek veled, és tegyék tönkre a szállítmányt. Biztosan lefizetett valakit a rendőrségnél, hogy segítsen neki.    – Ne hagyj meghalni!  – Rendbe fogsz jönni. Szerzek valami kötszert, és hívom Bhekát. Benne megbízhatunk. Elindult a konyha felé. Nem! Felicity. A hangja hátborzongatóan nyugodt és határozott volt.  –   – mondta Bond megállt. Sarkon fordult.  – Dobd el a mobilodat, James.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

189/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond a nő metsző, zöld szemébe nézett. Felicity olyan tekintettel meredt rá, mint egy ragadozó a prédájára. A kezében Bond fegyverét, a Walther PPS-t tartotta. Bond rácsapott a pisztolytáskára, ahonnan Felicity kicsúsztatta a pisztolyt, miközben a férfi bevitte.  –  A telefont!  –  ismételte Felicity.  –    Ne érj a kijelzőhöz. Fogd meg az oldalánál, és dobd oda a  szoba sarkába. Bond engedelmeskedett.  – Sajnálom –  mondta a nő. – Nagyon sajnálom. És James Bond elhitte, hogy valahol a szívének egészen a legmélyén Felicity egy kicsit valóban sajnálja.

67  – Az ott mi? – kérdezte James a véres blúz felé mutatva. Természetesen vér volt. Igazi vér. Felicity még mindig érezte a szúrás helyét a kézfején, ahol egy   biztosítótűvel beledöf ött az egyik érbe. Épp eléggé vérzett ahhoz, hogy foltot hagyjon a blúzán, és hihető lőtt sebnek tűnjön.  Nem felelt. De az ügynök szeme a vé raláfutásra tévedt a kezén, ami elárulta, hogy ő maga is rájött a megoldásra.  – Nem volt semmiféle zsaru a dokknál.  – Hazudtam, ugyebár. Ülj le! A padlóra. Miután Bond engedelmeskedett, Felicity elcsúsztatta a Walther szánját, ami egy golyót kiadott, egy pedig a töltényűrben maradt, kilövésre készen.  hogy Nem kiképeztek lefegyverezz másokat. örömmel Öltem már embert, nincsis,rám  –  Tudom, semmiféle hatással. fontos,arra, hogyhogy életben maradj, úgyhogy lelőlek akárésmost ha megmozdulsz. De Felicity hangja majdnem megbicsaklott, amikor azt mondta: „örömmel”. Mi a franc ütött beléd? – tette fel magának dühösen a kérdést.  – Ezt tedd fel. Egy bilincset dobott Bond ölébe. A férfi elkapta. Jó reflexei vannak, jegyezte meg magában Felicity. Úgy másfél méternyit hátralépett. Erezte a kellemes illatot ott, ahol a férfi az imént megmarkolta. Szappan vagy sampon lesz a szállodából. Nem az a típus, aki arcszeszt használ borotválkozás után. Megint elöntötte a düh. A rohadék!  – A bilincset! – ismételte. Pillanatnyi habozás után Bond a csuklójára pattintotta az eszközt.  – Szóval? Magyarázd meg.  – Szorosabbra. Bond rászorította a bilincset a csuklójára. A nő elégedettnek látszott.    – Pontosan kinek dolgozol? – szegezte neki a kérdést.  – Egy londoni szervezetnek. Ennél többet nem mondhatok. Szóval te együtt dolgozol Lambbel? Felicity felnevetett.  –  Azzal a dagadt, izzadós marhával? Nem. Bármi okból is jön most ide, annak semmi köze az én ma esti projektemhez. Biztos valami nevetséges üzleti vállalkozás lesz, amit kieszelt. Talán meg akarja venni ezt a helyet. Hazudtam, amikor azt mondtam, hogy hallottam, hogy Noah-nak szólították.  – Akkor mit keresel itt?

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

190/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –   Azért jöttem ide, mert biztos vagyok benne, hogy tájékoztattad a főnökeidet Londonban arról, hogy Lamb a fő gyanúsíto ttad. Bond szemvillanása megerősítette ezt.   –  Jordaan százados és az ő mérsékelten tehetséges emberei holnap reggel egy élet -halál harc áldozatait fogják itt megtalálni. Téged és Gregory Lambet, az árulót, aki fel akart robbantani egy turistahajót, és azt a személyt, akivel itt találkozója volt. Itt találtad őket, tűzharc tört ki. Mindenki meghalt. Lesz pár elvarratlan szál, de az ügy végül elhal. Legalábbis engem nem érint majd. szabadon véghezviheted azt, amire készülsz. De nem értem. Ki a franc az a Noah?  –   – És Nem ki, hanem mi, James. N-O-A-H. Zavarodottság a jóképű arcon. Aztán a felismerés.    –  Uramisten... A szervezeted neve International Organisation Against Hunger. IOAH. A   jótékonysági esten azt mondtad, hogy nemrég tetted nemzetközivé. Ami azt jelenti, hogy korábban országos szervezet volt, azaz National Organisation Against Hunger. NOAH. A nő bólintott.  Bond a homlokát ráncolva gondolkodott.  –  A múlt hét végén elfogott SMS-ben a „noah”  kisbetűvel szerepelt. Az üzenet többi része is kisbetűvel íródott. Feltételeztem, hogy egy névről van szó.    –  Óvatlanok voltunk. Egy ideje már nem NOA11 a neve, de eredetileg az volt, és mi még mindig így emlegetjük.  – Mi? Ki küldte azt az üzenetet?  – Niall Dunne. Ö az én társam, nem Hydté. Neki csak kölcsönadtam.  – A tiéd?  – Már pár éve együtt dolgozunk.  – És hogyan kerültetek kapcsolatba Hydttal?  –   Niall és én hadurakkal és diktátorokkal működünk együtt Fekete-Afrikában. Kilenc-tíz hónapja Niall az egyikükön keresztül értesült Hydt tervéről, erről a Gyehennáról. Elég meredek volt, de a befektetés tisztességes hozamot ígért. Tízmilliót adtam Dunne-nak, hogy szálljon be vele. Hydtnak azt mondta, hogy egy névtelen üzletembertől származik a pénz. Egy feltétele volt a befektetésnek: hogy Dunne is Hydttal dolgozhasson, és felügyelje, mire költik el.  – Igen – jegyezte meg Bond – , említette, hogy vannak egyéb befektetői is. Tehát Hydt semmit sem tudott rólad?  –  A világon semmit. És kiderült, hogy Severan örömmel használja Dunne-t stratégiai tervezőként. A Gyehenna nem jutott volna el idáig nélküle.  – A férfi, aki mindenre gondol.  –  Igen, Dunne meglehetősen büszke volt arra, hogy Hydt így nevezte.  –  De volt még egy oka annak, hogy Dunne Hydt közelében maradt, igaz?  –  kérdezte James.  –  Ö volt a menekülési útvonalad, egy potenciális figyelemelterelés.  – Ha bárki gyanút fogott volna, ahogy te, Hydtot áldoztuk volna fel  – felelte Felicity. – Ö lett volna a bűnbak, hogy senki ne nyomozzon tovább. Ezért győzte meg Dunne Hydtot arról, hogy a yorki robbantásnak kell bekövetkeznie.  – Csak úgymafeláldoztál tízmillió dollárt?  – A jó biztosítás költséges.  –  Sosem értettem, Hydt miért nem állítja le az akciót azután, hogy ott voltam Szerbiában és Marchban is. Gondosan eltüntettem a nyomaimat, de itt sokkal készségesebben elfogadott Gene Theronként, mint ahogy én tettem volna a helyében. Azért történt, mert Dunne elhitette vele, hogy nem kell tartania tőlem.  A nő bólintott.   – Severan mindig hallgatott Niall Dunne-ra.  –  Tehát Dunne volt az, aki feltette az internetre az utalásokat, miszerint Hydt régi beceneve Noah. És hogy saját kezűleg építette a hajóit Bristolban.   igaz, de a fenébe miért nem ahagytad a dolgot akkor, amikor kellett volna, Hydt  –  Így halála után?  – támadt fel újrais,Felicityben düh és aannyiban csalódottság. Bond hidegen pillantott rá.  – És azután? Megvártad volna, amíg elalszom melletted, és elvágod a torkomat? http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

191/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Én azt reméltem, hogy az vagy, akinek mondtad magad, egy durbani zsoldos  –  felelte ingerülten a nő. –  Ezért kérdezgettelek tegnap este, hogy képes lennél-e megváltozni. Adtam egy esélyt, hogy bevalld, hogy valóban gyilkos vagy. Azt hittem, hogy... Elhallgatott.  –  Hogy működhet a dolog kettőnk között? – szorította össze Bond a száját.  – Ha számít ez még: én magam is azt hittem. A sors iróniája, gondolta magában Felicity. Keserű csalódást érzett, amikor a férfiról kiderült, hogy ahitte. jó fiúk oldalán áll. Ahogy Bond is hasonlóképpen csalódott lehet, hogy felfedezte: ő sem az, akinek   –  Na, és mire készülsz ma este? Mi ez a projekt, amit mi Húszas Incidensnek neveztünk el?  –   kérdezte Bond, és arrébb húzódott a padlón. A bilincs megcsörrent. Felicity továbbra is ráfogta a fegyvert, és feltette neki a kérdést:  – Tisztában vagy a világban zajló konfliktusokkal?  – Hallgatom a BBC adását – felelte Bond kimérten.  – Amikor bankár voltam a londoni Cityben, az ügyfeleim néha háborús zónákban működő cégekbe fektettek be. Alaposan megismertem ezeket a régiókat. És rájöttem, hogy az éhezés minden efféle zónában alapvető fontosságú tényező. Aki éhezik, az kétségbeesett. Az ember bármire ráveheti őket azzal, ha élelmet ígér nekik  –  átallnak az ellentétes politikai oldalra, harcolnak, civileket gyilkolnak, diktatúrákat és demokráciákat döntenek meg. Bármit megtesznek. Eszembe jutott, hogy az éhség akár fegyverként is használható. Így lett belőlem, fogalmazhatunk akár úgy is, fegyverkereskedő.    – Vagy inkább éhségbróker. Szellemes megfogalmazás, gondolta magában Felicity. Hűvös mosollyal folytatta.    –   Az IOAH ellenőrzi az országba érkező élelmiszersegélyek harminckét százalékát. Hamarosan ugyanez lesz a helyezet több latin-amerikai országban, Indiában, Délkelet-Ázsiában. Ha mondjuk egy hadúr a Közép-afrikai Köztársaságban hatalomra akar kerülni, és kifizetni nekem azt az összeget, amit kérek, én gondoskodom róla, hogy a katonái és a támogatói kapjanak elegendő élelmet, míg az ellenfeleik semmit sem kapnak. Bond meglepetten pislogott.  – Szudán. Ez az, ami ma este bekövetkezik: háború tör ki Szudánban.  – Pontosan. Egy ideje együ ttműködöm a kartúmi központi hatalommal. Az elnök nem akarja, hogy a Keleti Szövetség elszakadjon és egy új, szekuláris államot alapítson. A keleti rezsim azt tervezi, hogy szorosabbra fűzi a kapcsolatot Nagy-Britanniával, és inkább neki adja el a kőolajat, mint Kínának. De Kartúm nem elég erős ahhoz, hogy segítség nélkül legyűrje a keletieket. Ezért fizet nekem, hogy élelmiszert szállítsak Eritreába, Ugandába és Etiópiába. A csapataik a központi kormány csapataival egyszerre kezdik meg az inváziót. A Keleti Szövetségnek esélye sem lesz.  –  Tehát az elfogott üzenetben szereplő több ezer áldozat a ma esti invázióban fogja az életét veszíteni.  – Pontosan. Garantálnom kellett bizonyos számú halálos áldozatot a Keleti Szövetség oldalán. Ha a szám nagyobb, mint kétezer, prémiumot kapok. És bólintás. a negatív hatás a brit érdekeltségekre? Az olaj Pekingbe megy, nem hozzánk?  –  Egy  – A kínaiak segítenek Kartúmnak kifizetni engem.  –  Mikor kezdődik a harc?   –   Másfél óra múlva. Amint az élelmiszerszállító gépek a levegőb en vannak, a hajók pedig nemzetközi vizeken, megkezdődik Kelet-Szudán lerohanása. Felicity visszafogott Baum & Mercier karórájára pillantott. Úgy vélte, hogy Gregory Lamb hamarosan megérkezik.  –  Most még egy dologban kell megegyezésre jutnunk: az együttműködésedben.   Bond hidegen felnevetett.  –   Ha nem működsz együtt, Bheka Jordaan barátnőd meghal. Ilyen egyszerű. Sok barátom van szerte Afrikában, elégBond ügyesen gyilkolnak, és szívesen kamatoztatják a tehetségüket. Örömmel látta,akik hogy tekintete elfelhősödik. Felicity Willing mindig élvezte, ha megtalálta mások gyenge pontjait.  – Mit akarsz? – kérdezte Bond. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

192/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –   Hogy küldj egy üzenetet a feletteseidnek, amiben megerősíted, hogy Gregory Lamb áll egy luxushajó elleni merényletkísérlet mögött. Sikerült meghiúsítanod a tervet, és hamarosan találkozol vele.  – Tudod, hogy ezt nem tehetem meg.  –  A barátod életéről tárgyalunk. Rajta, James, legyél igazi hős. Így is, úgy is meghalsz. Bond felpillantott rá, és megismételte:  – Én tényleg azt hittem, hogy lehet valami kettőnk között.  Felicity megborzongott. De BondWilling tekintete hirtelen megkeményedett, és így szólt:  – Jól van, ennyi elég lesz. Gyorsan kell cselekednünk. A nő összevonta a szemöldökét. Miről beszél Bond?   – Próbálják meg élve elfogni... De csak ha lehet.  – Ó, jesszusom, ne! – suttogta Felicity. Valóságos fényár söpört végig rajtuk  –  a mennyezeti világítás   –, és ahogy a nő a lábdobogás forrása felé fordult, kitépték a kezéből a Walthert. Ketten hasra lökték, az egyikük keményen  beletérdelt a derekába, és a két kezét szakértő módon összebilincselte a háta mögött.  Felicity egy határozott női hangot hallott.   –  Dél-Afrika alkotmányának 1996. évi harmincötödik bekezdése értelmében jogában áll hallgatni, és tudnia kell, hogy letartóztatóinak tett kijelentései bizonyítékként felhasználhatók ön ellen.

68.  –  Nem!  –  sziszegte Felicity Willing hitetlenkedő arccal. Aztán megismételte, most már dühösen, szinte sikoltva. James Bond lenézett a filigrán nőre, aki most nagyjából ott ült, ahol az imént még ő.    – Te tudtad! – kiabálta. – Te rohadék, te tudtad! Egy pillanatig sem gyanakodtál Lambre!  – Hazudtam, ugyebár –  felelte Bond, megismételve a nő szavait.  Bheka Jordaan szintén közönyösen pillantott le a fogolyra. Bond a bilincs helyét dörzsölte a csuklóján. Gregory Lamb a közelben telefonált. Lamb és Jordaan még Bond előtt odaérkeztek, hogy bemikrofonozzák a helyiséget, és amennyiben Felicity lépre megy, figyelhessék majd a beszélgetést. Az építőmunkások lakókocsijában rejtőztek el, Bond villantása a zseblámpával jel volt számukra, hogy nem láthatóak, valamint hogy ő most behatol az épü letbe. Nem akart rádión keresztül kommunikálni. Jordaan telefonja megcsörrent, a százados felvette. Hallgatott, és közben jegyzetelt, majd megszólalt.  –  Az embereim átkutatták Miss Willing irodáját. Megvan az összes gép landolásának a helyszíne, és az élelmiszer-szállító hajók útvonala is. Gregory Lamb átnézte Jordaan jegyzeteit, és az információkat bediktálta a telefonba. Bár hírszerző ügynöknek nem volt túl bizalomgerjesztő, úgy tűnt, valóban megvannak a maga kapcsolatai, és most igénybe is vette őket.    – Ezt nem tehetik! – jajgatott Felicity. – Maguk ezt nem értik! Bond és Jordaan tudomást sem vettek róla, Lambre bámultak. Ő végül letette a telefont.  –  Egy amerikai anyahajó van partközeiben. Vadászgépek szálltak fel róla, hogy leszállítsák az élelmiszerszállító gépeket. Az RAF és a dél-afrikaiak harci helikopterei úton vannak, hogy visszafordítsák a hajókat. Bond megköszönte a nagydarab, verejtékező ember segítségét. Egy percig sem gyanakodott Lambre, akinek különös viselkedése abból eredt, hogy alapvetően gyáva volt. Beismerte, hogy azért http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

193/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

tűnt el a Green Way lerohanásakor, hogy elbújjon a bokrok között, bár azt azért nem vallotta be, hogy saját maga lőtte keresztül a zakója ujját. Mindamellett Bond úgy gondolta, tökéletes csali lesz gyanúsítottja, Felicity Willing számára. Bheka Jordaannek is befutott egy hívása.  –   Az erősítés egy kicsit késik, csúnya baleset történt a Victoria Roadon. De Kwalene azt mondja, húsz-harminc perc múlva itt lesznek. Bond lenézett Felicityre. Még most, ennek a rogyadozó épületnek a piszkos padlóján ülve is dac sugárzott belőle,Honnan ketrecbetudtad? zárt, dühös nőstényoroszlánra emlékeztetett.    – Honnan...  – kérdezte. Idehallatszott a szikláknak csapódó Atlanti-óceán megnyugtató, mégis erőteljes moraja, a madarak  kiáltásai, egy távoli autó dudája. A hely nem esett messze Fokváros központjától, mégis úgy tetszett, hogy egy világ választja el a várostól.  –  Több dolog miatt is gondolkodóba estem  –  felelte Bond.  –   Az első maga Dunne volt. Miért érkezett az a titokzatos átutalás a száml ájára tegnap, még a Gyehenna előtt? Ez arra utalt, hogy Dunne nak van egy másik partnere is. Ahogy egy másik elfogott információ is, ami megemlítette, hogy ha Hydt esetleg már nincs képben, vannak még egyéb partnerek, akik végre tudják hajtani a tervet. Kinek küldték ezt az üzenetet? Az egyik magyarázat az volt, hogy olyasvalakinek, aki teljesen független a Gyehennától. Azután eszembe jutott, hogy Dunne járt Indiában, Indonéziában és a karibi térségben. A  jótékonysági esten azt mondtad, hogy az alapítványod irodát nyitott Mumbaiban, Jakartában és Portau-Prince-ben. Érdekes véletlen. Neked és Dunne-nak is voltak kapcsolataitok Londonban és Fokvárosban, és te már azelőtt itt voltál Dél-Afrikában, hogy Hydt megnyitotta volna a helyi Green Way-irodát. A NOAH-kapcsolatra pedig magam jöttem rá. A főkapitányságon Felicity névjegyére tévedt a tekintete. IOAH. Hirtelen ráébredt, Hogy csupán egyetlen betű a különbség.   –  Ellenőriztem a pretoriai nyilvántartást, és rábukkantam a szervezet eredeti nevére. így amikor azt mondtad nekem, hogy hallottad, amikor Lambet Noah-nak nevezték, már tudtam, hogy hazudsz. Ez igazolta a bűnösségedet. De be kellett ugratnunk, hogy elmondd, amit tudsz, és hogy mi a Húszas Incidens –  vetett hűvös pillantást a nőre. –  Nem volt idő agresszív vallatásra. Szándék – válaszlépés. Mivel nem ismerte a nő célját, az átverésnél jobb válaszlépést nem tudott kieszelni.  Felicity óvatosan a fal felé mozdult. És közben kipillantott az ablakon. Bond agyában hirtelen több gondolat cikázott át és állt össze: a nő tekintetének iránya, a Victoria Roadon történt „baleset”, Dunne zseniális előrelátása és a dudaszó, ami úgy három perce hallatszott. Jeladás volt, és Felicity visszaszámolt, amióta felhangzott.  – Fejeket le! – kiáltotta Bond, és Bheka Jordaan felé ugrott. Mindketten a padlóra vetették magukat, ahogy Lamb is, miközben golyók törték át az ablakokat, és sziporkázó üvegcserepekkel terítették be a termet.

69 Bond, Lamb és Jordaan igyekeztek fedezéket találni, ami nem volt könnyű, hiszen a terem teljes északi fala jól belátható volt kívülről. A körfűrészek és az építkezésen használt berendezések némi védelmet nyújtottak ugyan, de a teremben levők így is sebezhetőek voltak, hiszen a munkafények és a mennyezeti világítás tökéletes belátást biztosítottak a helyiségbe. Felicity még odébb araszolt.  – Hány ember van Dunne-nal? –  kérdezte tőle ingerülten Bond.  A nő nem felelt.  http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

194/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Bond a lába mellé célzott, és egy fü lsüketítő lövést adott le, a be csapódó lövedék szilánkokat repített Felicity arca és mellkasa felé. A nő felsikoltott.   –   Egyelőre egyedül van –  suttogta gyorsan.  –  De már többen úton vannak idefelé. Nézd, csak engedj el és...  – Pofa be! Tehát, gondolta Bond, Dunne a pénze egy részét arra használta fel, hogy lefizesse a mozambiki biztonsági szolgálatot, hogy hazudják azt, hogy látták az országban, miközben ő itt maradt, hogy biztosítsa És hogyazsoldosokat béreljen fel, akik kimenekítikSehol őket.   sem látott Bond Felicityt. körbepillantott reggelizőhelyiségben és aszükség közeli esetén elő csarnokban. használható fedezéket. Gondosan célzott, és kilőtte a munkafényeket, de a mennyezeti lámpák még mindig égtek, és túl sok volt belőlük ahhoz, hogy hasonló módszerrel oltsa el őket. Tökéletesen bevilágították Dunne számára a terem belsejét. Bond felemelkedett, de válaszul két golyó csapódott be mellette. Nem tudta kivenni, honnan lőttek. Bár világított a hold, a benti fényár miatt odakint csak  sötétséget látott. Annyit meg tudott állapítani, hogy Dunne egy magaslatról lövöldöz valahol az Apostles oldalában. De az ír gyakorlatilag bárhol meghúzódhatott a hegyen. Pár másodperc elteltével újabb lövedékek csapódtak be a terembe, ezúttal gipszes zsákokat találtak el. Por szállt föl, Bond és Jordaan köhögni kezdtek. Bond észrevette, hogy ezek a lövések más szögből érkeztek, tehát Dunne egyre közelebb nyomult, hogy kilőhesse őket.    – A lámpák! – kiáltott oda Lamb. –  Le kell kapcsolnunk őket!  De a villanykapcsoló a konyha felé vezető átjáróban volt, és ahhoz, hogy eljussanak odáig, valamelyiküknek cl kellett volna rohannia egy sor üvegajtó és ablak előtt, tökéletes célpontot kínálva Dunne-nak. Bond megpróbálta, de ő volt a legvédtelenebb helyzetben, és amint felállt, golyók záporoztak a mellette levő oszlopra és szerszámokra. Újra hasra vetette magát.    – Majd én – mondta Bheka Jordaan. Bond látta, hogy a kapcsolóig vezető távolságot méri fel. –  Én vagyok a legközelebb. Szerintem sikerülni fog. Mondtam már, hogy az egyetemen menő rögbijátékos voltam? A gyorsaságomról voltam híres.  – Nem – felelte határozottan Bond. – Ez öngyilkosság. Megvárjuk az embereit.  –    Nem fognak időben ideérni. Dunne pár perc múlva olyan helyre ér, ahonnan mindannyiunkat megölhet. A rögbi csodálatos játék, James. Játszott már rögbimeccsen?  –  Jordaan felnevetett.  –  Hát persze, hogy nem. Nem tudom elképzelni egy csapat tagjaként. Bond visszamosolygott rá.  –  Maga jobb helyen van ahhoz, hogy fedezzen  –  felelte.  –  A maga óriás Coltjától meg fog ijedni. Háromra indulok. Egy... kettő...  Hirtelen egy hang szólalt meg.  – Ugyan már! Bond Lamb felé fordult, aki így folytatta:  –  Azok a visszaszámolós jelenetek a filmekben olyan szörnyen közhelyesek. Marhaság. A valóságban senki sem számol. Az ember egyszerűen feláll és odamegy!   És Lamba is pontosan ezt tette. Feltápászkodott, és nehézkesen elindult a villanykapcsoló felé. Bond és Jordaan sötétség irányába emelték pisztolyukat, és lövéseikkel fedezték Lambet. Fogalmuk sem volt, merre van Dunne, és valószínűtlen volt, hogy a golyóik akár csak a közelébe is jutnak. A golyózápor nem akadályozta meg az írt abban, hogy egy hajszálpontos lövést adjon le, amikor Lamb háromméternyire volt a kapcsolótól. A golyók szétzúzták a mellette lévő ablakokat, és célba találtak. Az ügynök vére a padlóra és a falra spriccelt, Lamb pedig előretántorodott, összeesett, és mozdulatlanul nyúlt el a földön.  – Ne! – kiáltotta Jordaan. – Jaj, ne! A sikeres találat némi önbizalmat adhatott Dunne-nak, mert a következő lövések még közelebb csapódtak be a célpontjukhoz. Végül Bondnak fel kellett adnia a pozícióját. Visszakúszott oda, ahol Jordaan guggolt egy asztali körfűrész fedezékében, amelynek  pengéjén jókora mélyedéseket ejtettek Dunne .223  kaliberű golyói. Bond és as a rendőrnő most egymáshoz lapultak. Az ablakok fekete hasadékai ellenségesen meredtek  rájuk. Nem volt hová menekülni. Az egyik golyó Bond feje mellett fütyült el  –  centiméterekre a füle mellett lépte át a hangsebességet. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

195/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Érezte, bár nem látta, hogy Dunne egyre közeledik, hogy végezzen velük.  – Én le tudom állítani – szólalt meg Felicity. – Csak engedj el. Felhívom. Adj egy telefont. Torkolattűz villant, és Bond lenyomta Jordaan fejét, miközben mellettük a fal valósággal felrobbant. A lövedék súrolta a százados egyik hajfürtjét a fülénél. Elakadt a lélegzete, és borzongva simult Bondhoz. Égett haj szaga terjengett körülöttük.  – Senki sem fogja megtudni, hogy elengedtetek. Adj egy telefont! Felhívom Dunne-t.  –  Jaj, menj már a pokolba, te ribanc!  –   szólalt meg egy hang a terem túlsó végéből, majd Lamb véres mellkasát markolva feltápászkodott és a fal felé rontott. A kezével lecsapta a kapcsolót, miközben újra a padlóra zuhant. A fogadó elsötétült. Bond abban a pillanatban már talpon is volt, kirúgta az egyik oldalsó ajtót, és belevetette magát a bozótba a prédája után. Az járt a fejében: még négy golyó maradt, és egy tár.

Bond lefelé rohant a bozótban, amely egészen a Twelve Apostles meredek sziklafalának lábáig húzódott. Cikcakkban futott, miközben Dunne tüzelt rá. Nem volt telihold, s bár elég fény volt a célzáshoz, a lövedékek mégsem csapódtak be egy-másfél méternél közelebb hozzá. ír végül letett arról, eltalálja Bondot valószínűleg feltételezte, hogy megsebesítette, vagyAzhogy egérutat nyert hogy és segítségért indult. –  Dunne perszeaztnem feltétlenül akart végezni az áldozataival, egyszerűen sakkban akarta tartani őket a társai meg érkezéséig. De vajon milyen hamar érnek ide? Bond egy nagy szikla mögött bújt meg. Az éjszaka kellemetlenül hideg volt, és feltámadt a szél. Dunne úgy harmincméternyire lehetett közvetlenül felette. Az orvlövész fészke egy kiszögellés volt, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a fogadóra, az odavezető utakra –  és Bondra is, amennyiben Dunne egyszerűen előrehajol és lenéz.  Ekkor egy zseblámpa erős fénye jelt adott a feje feletti sziklákról. Bond a fény irányába fordult. A vízen egy motorcsónak közeledett a part felé. A zsoldosok, hát persze. Igyekezett végiggondolni, hányan lehetnek és milyen a fegyverzetük. A csónak tíz perc múlva

 arról, partothogy ér, ésa Victoria túlerőbenRoad lesznek és  bb Bheka ennélvele hossza ideigJordaannel maradjon szemben járhatatlan.– Dunne De azértbiztosan előhúztagondoskodott a telefonját, és üzenetet küldött Kwalene N kosinak a küszöbön álló partraszállásról. Bond újra felnézett a sziklafalra. Csak két módon juthat el Dunne-hoz. Jobb kéz felől, déli irányba egy meredek, de sima szerpentint látott, kirándulók számára kialakított keskeny gyalogösvényt. A Sixth Apostle Inn mögül indult, és elhaladt a sziklakiszögellés mellett, ahol Dunne rejtőzött. De ha Bond ezt az utat választja, az ösvény nagy részén ki van téve Dunne lövéseinek, semmiféle fedezéke nincs. A másik lehetőség az, ha alulról ostromolja meg a várat: harminc métert mászik felfelé a tagolt, de függőleges sziklafalon.  Szemügyre vette ezt a lehetséges útvonalat. Napra pontosan négy évvel a szülei halála után a tizenöt esz tendős James Bond úgy határozott, hogy elég volt a rémálmokból és a rettegésből, amit a hegyek és a sziklafalak látványa keltett benne   –   még az edinburgh-i vár festői, bár szelíd talapzatának látványa is a Castle Terrace parkoló felől. Az egyik tanárát rábeszélte, hogy alapítsanak sziklamászó klubot a Fettesben, és a tagok rendszeresen  jártak a skót felföldre, hogy tökéletesítsék tudományukat. Két hétbe telt, de Bond legyőzte magában a félelmet, és attól fogva a sziklamászás is kedvelt szabadtéri sportjai közé tartozott. Most bedugta a Walthert a pisztolytáskába, és felnézett, miközben elismételte magában az alapszabályokat: kizárólag annyi erőt fejts ki, amennyi elegendő ahhoz, hogy megkapaszkodj; a lábaddal támaszkodj, a karoddal egyensúlyozz, és a súlypontodat helyezd át; a tested maradjon közel a sziklához; lendületből juss át a holtpontokon.   Így hát kötél, kesztyű, krétapor nélkül, bőrcipőb en  –  ami elegáns ugyan, de egy ilyen nedves felületnek őrültség nekivágni benne –  Bond nekilátott, hogy felkapaszkodjon.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

196/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

  70 Niall Dunne lefele haladt a Twelve Apostles-hegyről a fogadóhoz vezető gyalogösvényen. Kezében a Berettával ügyelt arra, hogy ne kerüljön a férfi látószögébe, aki olyan ügyesen alakította Gene Theron szerepét –  és akiről Felicity egy órája elmondta, hogy brit ügynök, a keresztneve James. Bár Dunne innen már nem látta a férfit, pár perccel ezelőtt megpillantotta, amint felfelé mászott a sziklafalon. James bekapta a horgot, és a fellegvárat akarta bevenni  –  míg Dunne, úgymond, kisurrant a hátsó kapun, és óvatosan leereszkedett az ösvényen. Öt perc múlva a fogadónál lesz, a brit ügynök pedig még mindig a sziklafalon kapaszkodik felfelé. A terv szerint – nos, a felülvizsgált terv szerint. Immár nem maradt más hátra, mint elhagyni az országot, gyorsan és örökre. Persze nem egyedül. Azzal az emberrel, akit a legjobban csodált a világon, szerelmével, fantáziáinak tárgyával. A főnökével, Felicity Willinggel.  Ez itt Niall. Ő egy zseni. Ő az én tervezőmérnököm...  Évekkel ezelőtt jellemezte így őt. Dunne arcát elöntötte a forróság az örömtől e szavak hallatán, és most az emlékezetében őrizte őket, akár egy hajfürtöt vagy az első közös munkájuk emlékét, amikor  Felicity még befektetési bankár volt a Cityben, és szerződtette Dunne -t, hogy ellenőrizzen egy beruházást, amelynek a befejezéséhez az egyik ügyfele pénzt kölcsönzött. Dunne nem fogadta el a silányan kivitelezett munkát, és ezzel milliókat spórolt meg Felicitynek és az ügyfelének. A nő vacsorázni vitte, ahol Dunne túl sok bort ivott, és arról fecsegett, h ogy az erkölcsnek nincs helye a harcban és az üzletben, illetve, a fenébe is, sehol sincs helye. A gyönyörű nő helyeselt. Uramisten, gondolta magában akkor Dunne, itt van valaki, akit nem érdekel, hogy lúdtalpam van, hogy   pótalkatrészekből vagyok összeszer elve, hogy ha megölnek, sem vagyok képes elmondani egy viccet,

hogyFelicity nem tudok megnyerő lenni.  volt, mint ő. A nő épp olyan szenvedélyesen szeretett pénzt keresni, épp olyan szenvtelen mint ahogy Dunne hatékony gépezeteket alkotni. Végül Felicity knightsbridge-i luxuslakásában kötöttek ki, és szeretkeztek. Nem kérdés, hogy ez volt Dunne életének legszebb éjszakája. A közös munkák egyre szaporodtak, és egyre több olyan megbízást kaptak, amelyek, minek kertelni, kicsivel jövedelmezőbbek voltak, ám jóv al kevésbé törvényesek, mint százalékot húzni egy rulírozó hitelkonstrukcióból. A feladatok egyre vakmerőbbek, aljasabbak és nyereségesebbek lettek, de a dolog másik oldala – a kettejük kapcsolata nos, az megváltozott... Ahogy Dunne kezdettől fogva sejtett e. Felicity végül bevallotta, hogy nem úgy érez iránta. Az együtt töltött éjszaka csodálatos volt, nagy a csábítás, de aggódott amiatt, hogy a testi kapcsolat tönkretenné a kettejük bámulatos intellektuális  –  nem is: spirituális  –  kapcsolatát. Egyébként is, Felicityt nem is olyan régen komoly csalódás érte. Törött szárnyú madár volt, még nem gyógyult be a seb. Maradhatnánk üzlettársak és barátok, ugye? Te lennél a tervezőmérnököm...  A sztori kicsit átlátszónak tűnt, de Dunne úgy döntött, elhiszi –  ahogy az lenni szokott, amikor az ember szerelmese olyan mesével áll elő, ami kevésbé fáj, mint az igazság.  Am az üzlet szárnyalt  –  némi sikkasztás itt, zsarolás ott  – , és Dunne az alkalmas pillanatot várta, mert ügy hitte, hogy Felicity végül meggondolja majd magá t. Úgy tett, mintha ő is lezárta volna magában kapcsolatuk romantikus szakaszát. Sikerült lepleznie a nő iránti megszállott rajongását, de az elfojtott érzés olyan robbanékony volt, akár egy VS-50-es taposóakna. Am most minden megváltozott. Hamarosan együtt lesznek. Niall Dunne a lelke mélyén hitt ebben.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

197/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Mert most elnyeri Felicity szerelmét azzal, hogy megmenti. Bár minden összefogott ellenük, ő mégis meg fogja menteni. Madagaszkárra viszi, ahol biztonságban lesznek, és ahol már megszervezte a kettejük kényelmes, közös életét. Miközben a fogadó felé közeledett, Dunne felidézte magában, amikor James lépre csalta Hydtot Isandlwana, az 1800-as évekbeli zulu mészárlás említésével. Neki most a második csata járt az eszében, amelyet ugyanazon a napon vívtak a Rorke’s Driftnél. Ott négyezer zulu támadott meg egy kis helyőrséget és kórházat, amelyet százharminc brit katona védett. Bármilyen reménytelennek tűnt is a helyezet, a britekszemében sikeresenez védekeztek, minimális emberveszteséget Niall Dunne a csata a és britcsupán parancsnok, John Chard hadnagyszenvedtek. személye miatt bírt különös jelentőséggel. A királyi hadmérnökök alakulatának tagja volt –  utász, akárcsak Dunne. Chard kidolgozott egy tervet a túlerővel szembeni védekezésre, és ragyogóan kivitelez te. Viktória-kereszttel tüntették ki érte. Hamarosan Niall Dunne is elnyeri a maga jutalmát: Felicity Willing szívét. Lassan mozgott az őszi éjszakában, és végül elérte a fogadót, mindvégig takarásban maradva a sziklafal és a brit kém elől.   Átgondolta a tervet. Tudta, hogy a kövér ügynök halott vagy haldoklik. Felidézte mindazt, amit a  puska irányzékán keresztül látott a reggeliző  vagy ebédlőhelyiségből, mielőtt a férfi bosszantó módon lekapcsolta volna a villanyt. Úgy tűnt, a rendőrnőn kívül nincs más az épületben. Öt könnyen ártalmatlanná tudja tenni  –  valamit bedob az ablakon, hogy elterelje a figyelmét, aztán megöli, és kihozza Felicityt. Ezután lerohannak a partra, ahol már várják őket, onnan pedig a helikopterhez mennek, amely elviszi őket Madagaszkárr a, a szabadság földjére. Együtt... Csendben odalépett a Sixth Apostle Inn egyik ablakához. Óvatosan belesett, és látta a földön a brit ügynököt, akik lelőtt. A tekintete megtört, halott volt.   Felicity a közelben ült a földön, a keze hátra volt bilincselve, és zihált. Dunne-t felzaklatta a látvány, hogy a szerelmével ilyen kegyetlenül bánnak. Elöntötte a düh. És most nem csillapodott. Aztán meghallotta a rendőrnő hangját, aki a konyhából rádión az erősítés felől érdeklődött.    – Nos, meddig várjunk még?  – kérdezte ingerülten. Még egy jó ideig, gondolta magában Dunne. Az emberei felborítottak egy hatalmas teherautót, és felgyújtották, a lángoló roncs teljesen eltorlaszolta a Victoria Roadot. Dunne megkerülte a szállodát, és a gyommal felvert, szeméttel borított parkolón keresztül a konyhaajtóhoz lopózott. Pisztolyát maga előtt tartva hang nélkül kinyitotta az ajtót. Hallotta a rádió sistergését, majd egy tűzoltókocsiról szóló adást.  Jól van, gondolta. A rendőrnő a rádióra figyel. Hátulról fogja elkapni. Beljebb lépett, és végighaladt a konyha felé vezető keskeny folyosón. Megtehetné, hogy...   De a konyha üres volt. Az egyik pulton ott látta az adóvevőt, egy sistergő hang szünet nélkül beszélt. Rájött, hogy az SAPS vészhívásokat fogadó központi diszpécserének adását hallja, a tűzesetekről, betörésekről, csendháborításról tett bejelentéseket. 

A készüléket üzemmódba állították, nem adásra.   Vajon mi voltgyorskereső ezzel a nő célja?   Nem lehet csapda, hogy becsalogassák az épületbe. James nem tudhatja, hogy elhagyta a l őállását, és idejött. Az ablakhoz lépett, felnézett a sziklafalra, és látta, ahogy egy alak lassan mászik felfelé. A szíve nagyot dobbant. Nem... Az elmosódott alak még mindig ugyanott volt, ahol tíz perccel ezelőtt. És Dunne rájött, hogy amit korábban a sziklafalon látott, az nem a kém volt, hanem a zakója, amit egy sziklára terített, és a szellő meglibbentette.   Nem, nem... Ekkor egy férfihang szólalt meg mögötte szabályos brit akcentussal.  – Dobja el a fegyvert! Ne forduljon meg, különben lelövöm. Dunne válla meggörnyedt. Kibámult az ablakon át a Twelve Apostles-hegyre. Kurtán felnevetett.  –  logika azt diktálta, hogy fel fog mászni a lőállásba. Teljesen biztos voltam benne. A Akém így felelt:  –  Nekem pedig azt diktálta a logika, hogy maga blöffölni fog, és idejön. Csak azért másztam fel, hogy felakasszam a zakómat, ha esetleg odanézne. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

198/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

Dunne hátrapillantott. A rendőrnő is ott állt a kém mellett. Mindkettőjüknél fegyver volt. Dunne látta a férfi hideg tekintetét. A dél- afrikai rendőr ugyanolyan eltökéltnek  látszott. Az ajtón át, az előcsarnokban megpillantotta Felicity Willinget is, a főnökét, a szerelmét, aki azon igyekezett, hogy belásson a konyhába. Felicity feléjük kiáltott:  – Mi folyik ott? Valaki feleljen már! A tervezőmérnököm...   –  Nem mondom még egyszer. Öt másodperc múlva belelövök a karjába  –  mondta a brit ügynök nyersen. Erre nem volt terv. És Niall Dunne-t most az egyszer cserbenhagyta a megfellebbezhetetlen mérnöki logika és a mechanika tudománya. Hirtelen felderült, arra gondolt, hogy ez lesz talán élete első teljességgel irracionális döntése. De vajon ez egyszersmind azt is jelenti, hogy kudarcot vall?   Azt hallotta, hogy néha a színtiszta hit is csodákra képes. Hosszú lábával oldalra ugrott, leguggolt, megpördült, és először a rendőrnő felé emel te a pisztolyát. A csendet fegyverek hangja törte meg, a hangjuk hasonló volt, de más fekvésű –  magas és mély összhangzata.

71 Sorban érkeztek a mentők és a rendőrkocsik. A Recces különleges egység helikoptere a Dunne-ért és Felicityért érkező zsoldosok motorcsónakja felett lebegett. Vakító reflektorok pásztázták őket, és két húszmillimétere ágyú csöve szegeződött rájuk. A hajóorr elé célzott lövés elegendő volt ahhoz, hogy utasai megadjáksmagukat. Egy jelzés nélküli rendőrkocsi fékezett le közvetlenül a  szálloda előtt csikorgó gumikkal. Kwalene   Nkosi ugrott ki belőle, és odabiccentett Bondnak. Még több rendőr csatlakozott hozzájuk. Bond felismerte néhányukat, akik részt vettek a Green Way-üzem délelőtti lerohanásában.  Bheka Jordaan talpra segítette Felicity Willinget.  – Dunne meghalt? – kérdezte Felicity. Halott volt. Bond és Jordaan egyszerre tüzeltek, még mielőtt Dunne Be rettájának csöve célzásra emelkedhetett volna. Egy másodperccel később halott volt: kék tekintete most is épp olyan közönyös maradt, mint életében, bár utolsó pillantását a terem felé vetette, ahol Felicityt tartották fogva, nem pedig a két emberre, aki végzett vele.  – Igen – felelte Jordaan. – Sajnálom.  Némi együttérzés hallatszott a hangjában, úgy tűnt, feltételezi, hogy Felicityt a szakmai kapcsolat mellett személyes szálak is fűzték Dunne-hoz.  – Maga sajnálja – felelte Felicity cinikusan. – De én mihez kezdjek vele holtan? Bond megértette, hogy a nő nem egy barát halálát gyászolja, hanem az alkupozíciója gyengülése miatt dühös. Akaratos Felicity...  –  Idehallgasson! Magának fogalma sincs, kivel áll szemben  –   sziszegte a nő Jordaannek.  –  Én a  jótékonyság királynője, az éhező csecsemők megmentője vagyok. Akár most visszaadhatja a jelvényét, ha megpróbál letartóztatni. És ha ez nem hatná meg, gondoljon az üzlettársaimra! Maga ma sok millió dollárjába került pár igen veszélyes embernek. Az ajánlatom a következő: felszámolom az itteni irodámat. Elköltözöm máshová. Maga pedig biztonságban lesz, ezt én garantálom. De ha nem egyezik bele, nem éri meg a hónap végét, és a családja sem! És ne is gondolja, hogy bedughat valami titkos

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

199/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

börtönbe! Ha csak a gyanúja is felmerül, hogy az SAPS törvénytelenül bánt egy gyanúsítottal, a sajtó és a bíróság tönkreteszik magát.  – Nem fognak letartóztatni – vetette oda neki Bond.  – Jó.  –   A hivatalos történet, amiről mindenki értesül majd, ez lesz: elmenekültél az országból, miután ötmillió dollárt sikkasztottál az IOAH kasszájából. Az üzlettársaid nem azzal lesznek elfoglalva, hogy bosszút álljanak Jordaan századoson vagy a családján. Hanem azzal, hogy megtaláljanak téged  –  és a pénzüket. A valóságban Felicityt egy titkos létesítménybe szállítják majd hosszadalmas „megbeszélések”  céljából.  – Ezt nem teheted! –  dühöngött a nő, és zöld szeme szikrákat szórt.   Abban a pillanatban egy fekete furgon érkezett. Két egyenruhás férfi szállt ki belőle, egyenesen Bond felé indultak. A karjukon felismerte a Különleges Vízi Alakulat, az SBS emblémáját, ami egy kardot ábrázol a mottó felett, és Bondnak mindig is tetszett: „Erővel és ravaszsággal”. Ez volt a csapat, amelyet Bill Tanner küldött. Az egyikük szalutált.  – Parancsnok! A civil Bond biccentett.  – Itt a csomag. Egy pillantás Felicity Willingre.  – Micsoda? –  mordult fel a nőstényoroszlán. –  Nem! Bond a katonákhoz fordult.  –   Felhatalmazom önöket az ODG múlt vasárnapi keltezésű, kettes szintű akcióparancsának  végrehajtására.  – Igen, uram. Nálunk vannak a dokumentumok. Innen átvesz – szúk az ügyet. Elvezették Felicityt, aki megpróbálta kitépni magát a kezükből. A furgon ajtaja be zárult, és nagy sebességgel elindult lefelé a kavicsos felhajtón. Bond visszafordult Bheka Jordaanhez, de ő az autója felé igyekezett. Vissza sem nézett, beszállt, elindította a motort és elhajtott. Bond odament Kwalene Nkosihoz, és átadta neki Dunne Berettáját.  –  És odafont még van egy puska, törzszászlós  –  mutatott fel oda, ahonnan Dunne tüzelt rájuk.  –   Jobb lesz, ha lehozzák onnan.  –  A családommal hétvégenként sokat szoktunk erre kirándulni. Jól ismerem a hegyet. Majd én lehozom. Bond a szemével Jordaan kocsijának egyre távolodó hátsó lámpáját követte.  –  Elég hirtelen távozott. Felicity elfogása miatt ideges, ugye? A követségünk kapcsolatba lépett a dél-afrikai kormánnyal. Egy bíró Bloemfonteinben beleegyezett a tervbe.  –  Nem, nem  –   felelte a rendőrtiszt.  –  Jordaan századosnak ma este át kell vinnie az ugogóját a húgához. Sosem késik, főleg, ha a nagyanyjáról van szó.   Nkosi ahogy Jordaan  –   Nemfigyelte, semmi ez a nő,Bond nem igaz?   kocsija után bámul. Felnevetett.  – Nem bizony. Nos, jó éjt, törzszászlós. Mindenképpen keressen meg, ha Londonban jár.  – Úgy lesz, Bond parancsnok. Azt hiszem, mégsem vagyok annyira jó színész, de nagyon szeretem a színházat. Esetleg elmehetnénk majd együtt a West Endre megnézni egy darabot.  – Esetleg el. A hagyományos kézfogás következett, Bond erősen megszorította Nkosi kezét, tartotta a három rész ritmusát, és ami a legfontosabb, ügyelt arra, hogy ne lazítson túl hamar a szorításon.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

200/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

72 James Bond odakint üldögélt a Table Mountain Hotel teraszának egyik sarokasztalánál. A feje felett égő kültéri gázmelegítőből kellemes meleg sugárzott lefelé. A hűvös éjszakai levegőben terjengő gázszag furcsamód nem volt ellenére.  Egy súlyos, Baker’s whiskyvel és jéggel teli kristálypoharat tartott a kezében. A párlatnak a Basil Haydens-hez hasonló karaktere volt, magasabb szeszfokkal, így Bond kicsit megforgatta a pohárban, hogy a jégkockák lágyítsák az ízét  –  ámbár a mai este után nem volt biztos abban, hogy lágy ízekre vágyik. Egy hosszút kortyolt az italból, és körbepillantott a közeli asztalokon: mindegyiknél párok ültek. Kezek cirógatták, térdek érintették egymást, ígéreteket súgtak bortól illatos lehelettel. Selymes hajfürtök hullottak előre, ahogy a nők közelebb hajoltak, hogy jobban hallják párjuk halk szavait.   Bond Franschhoekre gondolt, és Felicity Willingre. Vajon mi lett volna szombaton? Talán azt tervezte a nő, hogy beszámol Gene Theronnak, a kíméletlen zsoldosnak az éhségbróker-karrierjéről, és őt is beszervezi?  És ha Felicity valóban az lett volna, akinek először hitte, Afrika megmentője, ő vajon bevallotta volna neki, hogy a brit kormány ügynöke? De a töprengés bosszantotta James Bondot, időpocsékolás volt csupán, és megkönnyebbült, amikor  megcsörrent a mobilja.  – Bill!  –   A következő a helyezet, James –  mondta Tanner.  –  A Kelet-Szudánnal szomszédos országok csapatai visszavonultak. Kartúm kiadott egy közleményt, amelyben az áll, hogy a Nyugat „ismét   beleavatkozott egy szuverén nemzet demokratikus folyamataiba, hogy megkísérelje elősegíteni a feudalizmus terjedését a régióban”.  – A feudalizmus terjedését? – kérdezte Bond kuncogva.  –   Gyanítom, hogy a szerző összekeverte az „ imperializmus”-sal. Nem értem, hogy Karúimban miért nem képesek egy tisztességes sajtost találni az interneten, ahogy mindenki más. a kínaiak? Elég sok leárazott benzint buktak.  –   És  –  Nemigen vannak abban a helyzetben, hogy panaszkodjanak, mivel részben ők lettek volna a felelősek egy igen csúnya háború kirobbanásáért. De a Keleti Szövetség tartományi kormánya nagyon boldog. A kormányzójuk megemlítette a miniszterelnökünknek, hogy jövőre népszavazás útján elszakadnak Kartúmtól, és demokratikus választásokat tartanak. Hosszú távú gazdasági kapcsolatokra törekszenek velünk és Amerikával.  – És jó sok olajuk van.  –  Még csak pumpálni sem kell, csak úgy feltör a földből, James – felelte Tanner. – Na mármost, az élelmiszerszállítmányokat, amit Felicity Willing osztott volna ki, visszafordítottuk Fokvárosba. A World Food Programme nevű szervezet fogja eljuttatni a rászorulókhoz. Az egy megbízható alapítvány. Oda küldik majd, ahol valóban szükség van rá. Hallom, mi történt Lambbel –  fűzte hozzá. 

 –   –  Nagyon Besétált sajnálom. a tűzvonalba, hogy megmentsen minket. Posztumusz kitüntetés járna érte.    –  Telefonálni fogok Vauxhall Crossba az MI6-nek, szólok nekik. Sajnálom, James, de hétfőn már  szükségem van rád itt, Londonban. Malajziában alakul valami. Az ügynek van egy tokiói szála is.  – Fura kombináció.  – Valóban.  – Kilencre bent leszek.  –  Elég lesz tízre is. Elég sűrű heted volt.   A beszélgetés végeztével Bondnak még egy korty whi skyre maradt ideje, mielőtt újra megcsörrent a telefonja. A kijelzőre pillantott.   A harmadik csörgésre vette fel.  – Philly!  – James! Olvastam a tájékoztatókat. Atyaég, jól vagy?  –  Igen. Kicsit sűrű volt a nap, de úgy tűnik, mindent elintéztünk. 

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

201/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Igazán finoman fogalmaztál. Szóval a Gyehenna és a Húszas Incidens két teljesen különböző dolog volt? Nem gondoltam volna. Hogyan sikerült rájönnöd?  –  Az elemzések korrelatív összevetésével, valamint a térbeli gondolkodás segítségével  –  felelte Bond komolyan. Pillanatnyi szünet. Azután Philly Maidenstone megszólalt.  – Most csak viccelsz velem, ugye, James?  – Szerintem igen. Philly halkankimerült felnevetett.  –  Biztosan vagy, pihenned kellene, de találtam egy újabb darabkát az Acéllövedékkirakósból, ha érdekel. Csak nyugodtan, csitította magát Bond. De nem ment. Áruló volt az apja, vagy sem?  – Megtudtam a meggyilkolt KGB-tégla nevét a Hatosnál.  – Értem – Bond vett egy nagy, mély lélegzetet. – Ki volt az?  – Várj egy pillanatot... Hol is van? Pedig megvolt. A kínok kí nját élte át. Igyekezett megőrizni a nyugalmát.   Aztán Philly megszólalt.  –   Á, itt van. A fedőneve Róbert With erspoon volt. A KGB még a cambridge-i évei alatt szervezte be. 1988-ban lökte egy metrószerelvény alá a Piccadilly Circusnél a KGB ügynöke. Bond lehunyta a szemét. Andrew Bond nem Cambridge-be járt. És 1990-ben halt meg a feleségével együtt egy hegyen Franciaországban. Az apja nem volt áruló. És kém sem. Philly folytatta.  –  De azt is megtudtam, hogy még egy szabadúszó MI6-ügynököt öltek meg az Acéllövedékművelet során. Ő nem kettős ügynök volt, igazi nagymenőnek számított, és úgy tűnik, kém elhárítóként dolgozott, a kettős ügynökök után nyomozott a Hatosnál és a CIA -nél. Bond ezt a gondolatot is megforgatta az agyában, ahogy a whiskyt a poharában.  – Tudsz valamit arról, hogyan halt meg a fickó?  –  Alaposan eltussolták. De azt tudom, hogy 1990 körül lehetett, valahol Franciaországban vagy Olaszországban. Ezt is balesetnek álcázták, és egy acéllövedéket hagytak a helyszínen, figyelmeztetésül a többi ügynöknek. Bond ajka fanyar mosolyra húzódott. Tehát lehet, hogy az apja mégis kém volt  – de nem volt áruló. Legalábbis a hazáját nem árulta cl. De vajon a családjának, a fiának nem volt mégis árulója? Nem volt vakmerőség Andrew részéről, hogy a kis Jamest is magával vitte a találkozóira az ellenséges ügynökökkel, akiket át akart verni?  – Még valami, James. Azt mondtad: „a fickó”.  – Hogyan?  – A kémelhárítóra a Hatostól, akit 90-ben gyilkoltak meg, azt mondtad: „a fickó”. Az archívumban a jelentésekből az derül ki, hogy nő volt.   Uramisten, gondolta Bond. Nem lehet... Az anyja volt a kém? Monique Delacroix Bond? Lehetetlen. PedigÉs szabadúszó ami az ügynökök hivatalos fedőfoglalkozása. a szülei közülfotóriporter messze ő voltvolt, a kalandvágyóbb, ő vette rágyakori a férjét a nem sziklamászásra, a síelésre. Bond azt is felidézte magában, hogy milyen kedvesen, de határozottan utasította vissza az anyja, hogy a kis Jamest magával vigye a fotóriporteri munkái alkalmával. Egy anya sosem tenné ki veszélynek a gyerekét, bármit is diktálnak a kémszakma szabályai. Bond nem ismerte a beszervezés korabeli feltételeit, de a tény, hogy az anyja svájci születésű volt, nem lehetett akadálya annak, hogy szerződéses ügynökként foglalkoztassák.   Természetesen még sok mindennek utá na kell néznie, hogy megerősítse a gyanút. És ha mindez igaz, ki fogja deríteni, hogy ki rendelte el a gyilkosságot, és ki hajtotta végre. De ez már egyedül az ő dolga.  –  Köszönöm, Philly  –  mondta.  –  Azt hiszem, ennyit akartam megtudni. Nagyon ügyes voltál. Kitüntetést érdemelsz.  –  Elég lesz egy ajándékutalvány is a Selfridge’s-be... Majd jól bespájzolok, ha indiai hét lesz az élelmiszerosztályukon. Egy újabb közös pont. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

202/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Ebben az esetben mondok egy még jobbat: tudok egy indiai éttermet a Brick Lane-en, elviszlek oda. A legjobb egész Londonban. Italt nem szolgálnak fel, de vihetünk egy üveggel abból a bordeauxi ból, amiről meséltél. Szombathoz egy hétre, mit szólsz?   Philly elhallgatott. Talán a naptárát nézi, gondolta Bond.  – Igen, James, az remek lesz. Megint maga elé képzelte a lányt: a dús vörös hajat, a csillogó arany-zöld szemeket, a harisnya susogását, ahogy keresztbe veti a lábát.   is. Azután Philly még hozzáfűzte:  –  És hozz magaddal egy partnert A pohár megállt félúton Bond szája felé.  – Persze – felelte automatikusan.  – Te meg ő, Tim meg én. Remek este lesz.  – Tim. A vőlegényed.   –  Talán hallottad, hogy Timinél gondjaink adódtak. De visszautasított egy remek tengerentúli álláslehetőséget, hogy Londonban maradhasson.   – Derék ember. Észre tért.  –  Nem hibáztatom, amiért megfordult a fejében, hogy elmegy. Velem nem könnyű együtt élni. De úgy döntöttünk, adunk maguknak még egy esélyt. Annyi mindenen mentünk már keresztül együtt. Jaj, próbáljuk meg összehozni a szombatot! Timmel elbeszélgethettek a kocsikról meg a motorokról. Elég sokat tud róluk. Még nálam is többet. Gyorsan beszélt  –  túlságosan is gyorsan. Ophelia Maidenstone nemcsak intelligens lány volt, de érzékeny is, és természetesen ő is pontosan tudta, hogy mi történt köztük az étteremben múlt hétfőn.   Érzékelte, hogy milyen sok közös van bennük, és talán még most is arra gondol, hogy valami kialakulhatott volna – ha a múlt nem szól közbe. A múlt, gondolta magában Bond fanyarul: Severan Hydt szenvedélye. És egyben a végzete is.  – Örülök, hogy kibékültetek, Philly – mondta komolyan.  – Köszönöm, James – felelte a lány árnyalatnyi felindultsággal a hangjában.  –   De idehallgass, nem tűröm, hogy egész életedben kisbabákat tologass Claphamben. Te vagy a legjobb összekötő tiszt, akivel eddig együttműködtem, és r agaszkodom hozzá, hogy amikor csak lehet, velem dolgozz.  – A tiéd vagyok, James. Bárhol, bármikor, ahol csak kívánod. A körülmények ismeretében talán nem ez a legmegfelelőbb szóhasználat, gondolta Bond mosolyogva.  –  Mennem kell, Philly. Jövő héten hívlak a Húszas Incidens zárójelentése ügyében. A beszélgetés véget ért. Bond rendelt még egy italt. Amint meghozták, a felét felhajtotta, és közben kibámult az öböl felé, bár most fel sem fogta a látvány szépségét. De szórakozottságának semmi köze nem volt ahhoz, hogy Ophelia Maidenstone ismét menyasszony lett – jobban mondva csupán kevés köze volt hozzá. Nem, a gondolatai most egy fontosabb téma körül forogtak. Az édesanyja, a kém... Kavargó gondolatait egy hang szakította félbe.  – Elnézést, hogy késtem. James Bond Bheka Jordaan felé fordult, aki leült vele szemben.  – Ugogo jól van?  –  Ő, igen, de a húgoméknál muszáj volt mindenkinek együtt nézni vele a „Sgudi‘Saysi” ismétlését. Bond felvonta a szemöldökét.  –  Egy pár éve készült zulu nyelvű vígjátéksorozat.   A terasz gázmelegítői alatt kellemes meleg volt, így Jordaan levette sötétkék blézerét. Alatta rövid ujjú, piros blúzt viselt, és Bond látta, hogy ezúttal nem sminkelte le a karját. A sebhely, amit egykori munkatársainak akarta elrejteni. köszönhetett, most jól látszott. Bond elgondolkodott, vajon a nő ma este miért nem Jordaan alaposan végigmérte.  – Meglepett, hogy elfogadta a vacsorameghívásomat. Egyébként én fizetek. http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

203/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 – Nem szükséges.  – Magam sem feltételeztem, hogy az  – felelte Jordaan a homlokát ráncolva.  – Akkor köszönöm.  –  Nem voltam biztos benne, hogy elhívom. Ami azt illeti, jó ideig vacilláltam rajta. Pedig nem szokásom. Általában nagyon gyorsan döntök, szerintem ezt már említettem is. Egy pillanatra elhallgatott és elfordult.  – Sajnálom, hogy nem jött össze a hétvégéje a borvidéken. összevetve szívesebben itt magával, mint  –   – Mindent Gondolom. Nehéz aazért természetem, de vagyok azért tömeggyilkos nem Franschhoekben. vagyok  –  mondta Jordaan, majd meglehetősen vészjóslóan még hozzátette: –  De nem lenne szabad folyton flörtölnie velem... Á, ne is tagadja! Nagyon is jól emlékszem, hogyan nézett rám a reptéren az érkezése napján.  –  Sokkal kevesebbet flörtölök, mint hiszi. A pszichológiában van erre egy szakkifejezés is: kivetítésnek hívják. Kivetíti rám a saját érzéseit.  – Már maga a megjegyzés is flörtölésnek számít! Bond nevetett, és intett a borpincérnek. Egy palack dél-afrikai habzóbort hozott, amit Bond asztaltársa érkezésére időzített. A pincért kibontotta a palackot.  Bond megkóstolta, beleegyezően bólintott, majd Jordaanhez fordult.  –  Ez ízleni fog. Egy Graham Beck Cuvée Clive. Chardonnay és pinot noir. A 2003-as évjáratból. Robertsonból, Western Cape tartományból. Jordaan felnevetett, ami ritkaságszámba ment.  –  Micsoda előadásokat tartottam önnek Dél-Afrikáról, pedig úgy fest, maga is tud róla ezt-azt.  – Ez a bor van olyan jó, mint amit Reimsben ihat.  – Az merre van?  –   Franciaországban, ahol az igazi pezsgőt készítik. Párizstól keletre. Gyönyörű hely. Nagyon élvezné.  –  Biztosan nagyon szép, de úgy tűnik, semmi szükség arra, hogy odautazzak, ha a mi borunk is van olyan jó, mint az övék. A nő logikája támadhatatlan volt. Egymás felé emelték a poharaikat.  – Khotso – mondta Jordaan. – Béke.  – Khotso. Pár pillanatig csendben ültek, és belekortyoltak a borba. B ond meglepően kellemesen érezte magát a „nehéz természetű” nő tár saságában. Jordaan letette a poharát.  – Kérdezhetek valamit?  – Nyugodtan – felelte Bond.  –  Amikor Gregory Lambbel a lakókocsiban vártuk a Sixth Apostle Inn mellett, és felvettük a beszélgetését Felicity Willinggel, azt mondta neki, hogy azt remélte, lehet valami kettőjük között. Ez igaz?  – Igen.

 –   Akkor nagyon sajnálom. Nekem kijutotthamar a balszerencséből amikor a szívünk ellenünk fordul. De azisember regenerálódik.a szerelemben. Tudom, milyen az,  – Igen. Pedig minden ellene dolgozik. Jordaan tekintete félresiklott, és egy ideig a kikötőt nézte.    – Tudja, az én golyóm volt az, ami végzett vele. Mármint Niall Dunne-nal  – szólalt meg Bond. Jordaan összerezzent.  – Honnan tudta, hogy én...? – a hangja elhalkult.  –  Most először lőtt le valakit?    – Igen. De miért olyan biztos benne, hogy a maga golyója ölte meg?  –  Eldöntöttem, hogy az adott távolságból a lövésem célvektora a fejre irányul majd. Dunne-nak a fejen volt egy lőtt seb, és a törzsén eg y másik. A fejlövés volt az enyém. Halálos volt. A másik seb, a magáé, csak benne, könnyűhogy sérülést okozott.  – Biztos a magáé volt  a fejlövés?  – Igen.  – Miért? http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

204/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 –  Mert az adott feltételek mellett biztosan nem lőttem volna mellé –  felelte egyszerűen Bond. Jordaan egy pillanatig néma maradt. Azután megszólalt.  –  Azt hiszem, muszáj hinnem önnek. Aki olyan kifejezéseket használ, mint a „célvektor” és az „adott feltételek”, biztosan tudja, hová lőtt.  Bondnak eszébe jutott, hogy Jordaan ezt korábban gúnyosan jegyezte volna meg  –   utalásként az ő erőszakos természetére és a törvényesség felháborító semmibevételére – , de most csupán megosztotta vele egy észrevételét. H   és egy ideigborult, Jordaan családjáról, Bondami londoni utazásairól beszélgettek. Aátradőltek, városra most éjszaka kellemes őszi este, a déliéletéről, fél tekének ezt a vidékén megszokott: a messzeségben a szárazföld mozdulatlan fényei ragyogtak, a vízen pedig a vízi járművek imbolygó lámpásai. És a csillagok, leszámítva a fekete űrt a közelben, ott, ahol Fokváros két uralkodó sziklaalakzata, a Table Mountain és a Lions Head kitakarták őket.  A kikötőből felhallatszott egy hajókürt panaszos baritonja.  Bond eltűnődött, vajon az egyik élelmiszerszállító hajó hangja -e. Vagy talán egy sétahajóé, amely a közeli Robben- szigetről, a börtönmúzeumból tart hazafelé, ahol az apartheid idején Nelson Mandela, Kgalema Motlanthe és Jacob Zuma  –  mind Dél-Afrika későbbi elnökei – annyi éven át raboskodtak. De az is lehet, hogy a kürt hangja egy új kikötők felé épp indulni készülő turistahajóról szállt fel, és a fáradt utasokat szólítja, akik fóliába csavart biltonggal, helyi specialitásnak számító pinotage vörösborral és az Afrikai Nemzeti Kongresszus fekete-sárga-zöld színeiben pompázó konyharuhákkal megrakott táskákat visznek haza a benyomásaik mellett erről a bonyolult országról.   Bond intett a pincérnek, aki hozta az étlapokat. Miközben a rendőrnő átvette az egyiket, sebhelyes karja röviden súrolta Bond könyökét. És az érintésnél kicsit hosszabb ideig egymásra mosolyogtak. Mégis, kettejük személyes megbékélésének ellenére Bond tudta, hogy a vacsora végeztével egy taxihoz kíséri majd Jordaant, amely hazaviszi Bo-Kaapba, ő pedig visszatér a szobájába, hogy összecsomagoljon, mielőtt másnap reggel hazarepül Londonba.  Ahogy Kwalene Nkosi mondaná, semmi kétség. A gondolat, hogy létezik valahol egy nő, akivel minden titkát –  az egész életét  –  megoszthatja, nagyon is imponált James Bondnak, és a múltban vigasztalónak és biztatónak találta. De most rájött, hogy még egy ilyen nő –   illetve bármilyen nő –  is csupán mellékszerepet játszhat abban a különös valóságban, amelyben ő él. Hiszen a munkája folyamatos utazást igényelt, túlélése és lelki békéje érdekében pedig gyorsan, könyörtelenül gyorsan kellett helyet változtatnia, hog y megelőzhesse a  prédáját és maga mögött hagyhassa az üldözőit.  És ha jól emlékszik a versre, amelyből Philly Maide nstone oly elegánsan idézett, aki a gyorsan halad, örökké egyedül jár.

-vége-

NÉVMUTATÓ

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

205/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

AIVD: Algemene Inlichtingenen Veiligheidsdienst. A holland biztonsági szolgálat, f ő profilja a hírszerzési információk gyűjtése és a belső, nem katonai jellegű fenyegetések felszámolása.  

BIA: Bezbednosno-informativna Agencija. A szerb külföldi hírszerző és belbiztonsági szolgálat.  

CIA: Central Intelligence Agency. Az Egyesült Államok fő hírszerző és kémszervezete. lan Flemingnek állítólag része volt a CIA megalapításában. A második világháború idején egy hosszú feljegyzést készített egy kémszervezet létesítésének és működtetésének szükségességéről Willi am „Wild Bill” Donovan tábornok számára, aki az amerikai Office of Strategic Services feje volt. Donovannek jelentős szerepe volt az OSS utóda, a CIA megalapításában.  

COBRA: Cabinet Office Briefing Room A. Az egyik legmagasabb szintű kríziskezelő bizottsá g az Egyesült Királyságban, általában a miniszterelnök vagy más magas rangú kormányhivatalnok vezeti; a tagjai olyan személyek, akiknek a munkája a nemzetet fenyegető adott krízishelyzethez kapcsolódik. Bár legalábbis a médiában a névhez általában hozzáteszik az utalást a Whitehallon álló Kabinetiroda „A”  jelű üléstermére, a bizottság bármilyen teremben összeülhet. 

Dél-afrikai Rendőrség, Bűnüldözési és Nyomozati Osztály –  Crime Combating and Investigation Division of the South African Police Service: a dél- afrikai rendőrség legfőbb nyomozóegysége. Elsősorban súlyos bűncselekményekkel foglalkozik, például gyilkosságokkal, nemi erőszakkal és terrorizmussal.

FBI: Federal Burcau of Investigation. Az Egyesült Államok fő belföldi biztonsági ügynöksége, a határokon belüli bűncselekmények ügyében nyomoz, valamint külföldön egyes, az Egyesült Államok  és állampolgárai elleni fenyegetések ügyében.

FSZB: Federalnaja Szluzsba Bezopasznosztyi Rosszijszkoj Federaciji. Oroszország belbiztonsági ügynöksége. Hasonló az FBI-hoz és a Security Service-hez. Korábban a KGB látta cl ez a feladatot.

GCHQ: Government Communications Headquarters (Kormányzati Kommunikációs Központ). Kormányszerv az Egyesült Királyságban, amely külföldi rádióforgalom elfogásával és elemzésével foglalkozik. Hasonló az amerikai NSA-hez. Nevezik Doughnutnak (Fánk) is Cheltenhamben álló központi épületének formája miatt.

GRU: Glavnojc Razvegyvatelnojc Upravlenyije. Az orosz katonai hírszerző szervezet.  

Hármas Divízió (Division Three): a brit kormány fiktív biztonsági szerve, székhelye a Thames House. Laza szálak fűzik a Security Service -hez harcászati és műveleti akciókban vesz részt az Egyesült Királyság határain belül, nyomoz a fenyegetések ügyében, és semlegesíti azokat.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

206/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 

Honvédelmi Hírszerzés (Defence Intelligence): A brit hadsereg hírszerző egysége.  

Honvédelmi Minisztérium (Ministry of Defence): Az Egyesült Királyság fegyveres erőket irányító szerve.

KGB: Komitct Goszudarsztvennoj Bezopasznosztyi. A szovjet külföldi hírszerző és belbiztonsági szervezet 1991-ig, amikor az SZVR vette át a külföldi szerepvállalást, az FSZB pedig a belföldi hírszerzést és a belbiztonságot.

Külügy vagy Külügyi és Nemzetközösségi Minisztérium (Foreign and Commonwealth Office, FCO): Az Egyesült Királyság fő diplomáciai és külpolitikai szervezete, vezetője a külügyminiszter, aki

a kabinet egyik vezető beosztású tagja.  Londoni Rendőrség (Metropolitan Police Service): A rendőrségi állomány, amelynek hatásköre egész Nagy-London közigazgatási területére kiterjed (kivéve a belvárost, azaz a City of Londont, amelynek saját rendőrsége van). Nem hivatalos elnevezései: Met, Scotland Yard vagy Yard.  

MI5: A Security Service. MI6: A Secret Intelligence Service.

  NIA: National Intelligence Agency (Nemzeti Hírszerző Ügynökség). Dél-Afrika belbiztonságért felelős ügynöksége, hasonló az MI5 -hoz és az FBI-hoz.

NSA: National Security Agency (Nemzeti Biztonsági Ügynökség). Az Egyesült Államok kormányügynöksége, amely külföldi rádióforgalmi adatokat és ehhez kapcsolódó hírszerzési információkat gyűjt és elemez. A brit GCHQ  amerikai megfelelője, közös létesítményeket üzemeltetnek Angliában és az USA-ban.

ODG: Overseas Development Group (Tengerentúli Fejlesztési Csoport). A brit biztonsági szolgálat titkos műveleti egysége, amely függetlenül működik, de valójában az Egyesült Királyság külügyminisztériumának fennhatósága alá tartozik. A célja az országot érő fenyegetések azonosítása és elhárítása különleges eszközökkel. A fiktív ODG központja egy irodaépület a londoni Regents Park közelében. James Bond az ODGO („Operations”, azaz műveleti) Csoportja 00-s részlegének tagja. Az ODG vezérigazgatója M. néven ismert.

Ötös (Five): Informális utalás az MI5-ra, azaz a Security Service-re.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

207/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

 

SAPS: South African Police Service (Dél-afrikai Rendőrség). A Dél –   Afrikában működő fő rendőrségi állomány. Tevékenységének része az utcai járőrszolgálat és a súlyos bűncselekmények  felderítése is.

SAS: Special Air Service (Különleges Légi Szolgálat). A Brit Hadsereg elit alakulata. A második világháború idején alapították.

SBS: Special Boat Service (Különleges Vízi Szolgálat). A Királyi Haditengerészet elit alakulata. A második világháború idején alapították. Security Service: Az Egyesült Királyság belföldi biztonsági szolgálata, feladata mind a külföldről érkező  fenyegetések, mind a határon belüli bűncselekmények  felderítése. Az amerikai FBI brit megfelelője, bár elsősorban nyomozati és megfigyelő tevékenységet folytat  –  és, ellentétben az FBI-jal, nincs hatásköre letartóztatásra. Nem hivatalosan MI5 vagy Ötös (Five) néven ismert.

SIS: Secret Intelligence Service (Titkos Hírszerző Szolgálat). Az Egyesült Királyság külföldi hírszerző és kémszervezete. Az amerikai CIA megfelelője. Nem hivatalosan MI6 vagy Hatos (Six) néven ismert.

SOCA: Serious Organised Crime Agency (Súlyos Szervezett Bűncselekmények Elleni Ügynökség). A legsúlyosabb belföldi szervezett bűncselekmények felderítésére létrehozott szervezet az Egyesült Királyságban. Ügynökeinek és rendőreinek joguk van a letartóztatásra.  

Szpecnaz: Vojszka Szpecijalnava Naznacsenyija. Az orosz hírszerzés és katonaság elit alakulatainak általános elnevezése. Nem hivatalos elnevezése a Szpecnaz.

SZVR: Szluzsba Vnyesnyej Razvedk. Az orosz külföldi hírszerző és kém szervezet. Korábban a KGB látta el ezt a feladatot.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Bizonyos fokig minden regény közös munka eredménye, és ez jelen esetben fokozottan igaz. Szeretném kifejezni mélységes nagyrabecsülésemet a következőknek fáradhatatlan segítségükért, hogy http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

208/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

ebből a könyvből közösen kihozzuk a maximumot: Sop hie Baker, Francesca Best, Felicity Blunt, Jessica Craig, Sarah Fairbairn, Cathy Gleason, Jonathan Karp, Sarah Knight.Victoria Marini, Carolyn Mays, Zoe Pagnamenta, Betsy Robbins, Deborah Schneider, Simon Trewin, Corinne Turner és barátaim a Fleming család tagjai közül. Külön köszönet illeti minden olvasó –   szerkesztők  legnagyobbikát, Hazel Orme-t, valamint Vivienne Schustcrt, akinek ihletett címjavaslata olvasható az eredeti kiadás borítóján. És végül köszönet illeti az én saját Tengerentúli Fejlesztési Ügynökségem legjobbjait: Will és Tina Andersont, Davist, Juliéismerősnek Deavert, Jenna és persze Madelyn Warcholikot. S ha az Jane olvasó számára tűnikDolant a könyvben említett fokvárosi Table Mountain Hotel, ez azért lehet, mert a Cape Granche ihletésére született, mely ugyanolyan elbűvölő, ám –  tudomásom szerint – nem nyüzsögnek benne kémek.

IAN FLEMING James Bond megteremtője, Ian Fleming Londonban született 1908. május 28-án. Etonben tanult, majd meghatározó időszakot töltött az ausztriai Kitzbühelben,  ahol nyelveket tanult, és első lépéseit tette a regényírás terén. A harmincas években a Reuters hírügynökségnek dolgozott, ahol tökéletesítette íráskészségét, és egy moszkvai kiküldetés révén értékes tapasztalatokra tett szert világában. Hírszerzés igazgatójának asszisztenseként későbbi műveinek világháborúban béte noire-ja, a Szovjetunió A második a Haditengerészeti dolgozott, ahol termékeny képzelete számos merész és leleményes titkos akciót indított útjára. E tapasztalat a későbbiekben gazdag forrásanya ggal szolgált számára. A háború után a Sunday Times külföldi lapmenedzsere lett, és munkája lehetővé tette, hogy évente két hónapot Jamaicában töltsön. 1952-ben itt, Goldeneye névre keresztelt villájában írta meg Casino Royale című könyvét. A kötet egy évvel később jelent meg –  és megszületett James Bond. Az elkövetkező tizenkét évben Fleming évente egy könyvet ír a 007-es ügynök, az évszázad leghíresebb kémje főszereplésével. A könyvek –  amelyek milliós példányszámokban keltek el  – tükrözték Fleming vonzalmát az autók, az utazás, a finom ételek és a gyönyörű nők iránt, valamit golf–  és szerencsejátékimádatát, és a nagy sikerű film -franchise csak növelte népszerűségüket.  Irodalmi karrierje nem korlátozódott Bondra. Amellett, hogy jó nevű újságíró és útiköny v-szerző volt, Chitty Chitty Bang Ban g címmel egy népszerű gyerekkönyvet is írt egy repülő autóról, amelyből filmes és színpadi feldolgozások is születtek. Fleming neves könyvgyűjtő volt, első kiadásokból álló könyvtára olyan jelentőséggel bírt, hogy Lond on német bombázása idején kimenekítették a városból. 1952-től saját, korlátozott példány– számban publikáló könyvkiadóját, a Queen Anne Presst igazgatta. Fleming 1964-  ben, ötvenhat évesen halt meg szívrohamban. Csak az első két Bond-film, a Dr. No és az Oroszországból, szeretettel elkészültét érhette meg, és el sem tudta volna képzelni, mit indított útjára. Napjainkban, amikor egy-egy Bond-filmet a bolygó minden ötödik lakosa megnéz, elmondható, hogy James Bond nem csupán közismert figurává, de globális jelenséggé vált. További információk lan Flemingről és könyveiről: www.ianfleming.com

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

209/210

5/13/2018

JefferyDeaver -B rmi ron -slidepdf.com

  JEFFERY DEAVER Amikor a sikerkönyv-szerző Jeffery Deaver 2004-ben elnyerte a Crime Writers ’ Association (Krimiírók Szövetsége) Ian Fleming Acéltőr Díját Vadak birodalma című könyvéért, köszönő  beszédében kitért arra, hogy amióta az eszét tudja, csodálja Fleming írásmódját, és a szerző könyvei óriási hatással voltak a saját műveire. Corinne Turner, az Ian Fleming Publications Ltd. ügyvezető igazgatója is ott ült a közönség soraiban. „Akkor fordult meg először a fejemben, hogy James Bond érdekes kalandokat élhetne át Jeffery Deaver jóvoltából” –  mesélte később.  „Leírhatatlan érzés volt, amikor először megkerestek, hogy lenne-e kedvem megírni a James Bondsorozat következő kötetét. A Bonddal való ismeretségem ötven évre nyúlik vissza. Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor az első Bond -regényt kézbe vettem. Az olvasás terén némiképp koravénnek számítottam, de ezt a szüleimnek köszönhetem. Bizonyos filmeket nem nézhettem meg, de bármit elolvashattam, ami a kezem ügyébe akadt. Ez a sors iróniája, mivel az ötvenes és hatvanas években a képernyőn még nem volt látható szex és erőszak. így az összes Bond -könyvet elolvashattam, amit apám hazahozott, illetve amit a zsebpénzemből meg tudtam vásárolni. Már korán éreztem Fleming hatását. Az első elbeszélésem, amit ti zenegy évesen írtam, Bondon alapult. Egy kémről szólt, aki ellopott egy szupertitkos repülőgépet az oroszoktól. Az ügynök amerikai volt, de brit kötődéssel, mivel apámhoz hasonlóan a második világháború idején Kelet-Angliában állomásozott. Még most is jól emlékszem a pillanatra, amikor a hírekben bemondták, hogy Fleming meghalt  –   kiskamasz voltam. Olyan érzés volt, mintha egy kedves barátomat vagy a bácsikámat veszítettem volna el. De legalább ennyire felzaklatott, hogy a tévébemondó szerint maga Bond is meghal az utolsó regény,megjelenik. Az aranypisztolyos férfi utolsóelolvastam, lapjain. Gyötrődve vártam, hogy a könyvet, amint Egy ültő helyemben és végre megtudtam az megvehessem igazságot  –  hogy csak az egyik példaképemet kell gyászolnom, nem mindkettőt.  A könyveimet számos díjra jelölték, és ezek közül sokat el is nyertem, de a legbüszkébb az Ian Fleming Acéltőr Díjra vagyok. A díj egy kommandóskést formáz, Fleming állítólag ilye t hordott magánál, amikor a Naval Intelligence Divisionnek (a Haditengerészeti Hírszerzési Divíziónak) dolgozott a második világháború idején. Ez a díj most a kandallópárkányom tetejét díszíti. Ami a Bond és a saját életem közötti párhuzamokat illeti, elismerem, hogy akad néhány. Imádom a gyors autókat – volt már Maseratim és Jaguarom, mostanában pedig a Porsche 911 Carrerámat vagy az Infiniti G37-emet viszem ki néha a pályára. Síelek és búvárkodom. Szeretem a skót single mait whiskyt és az amerikai bourbont  –  a vodkát nem, bár maga a 007-es is jóval többször fogyaszt whiskyt, mint vodka-martinit „rázva, nem keverve.”  Jeffery Deaver, aki Fleminghez hasonlóan korábban újságíróként dolgozott, de volt folkénekes és ügyvéd is, naponta ingázott Wall Street-i irodájába, és a hosszú úton kezdett el detektívregényeket írni. Eddig két novellagyűjteménye és huszonhét regénye jelent meg. Könyveit huszonöt nyelvre fordították  le és százötven országban publikálták. A legismertebb művei a Kathryn Dance és Lincoln Rhyme-sorozatok, köztük a A csontvadász (The Bonc Collector), amelyet 1999-ben filmesí  –  tettek meg Denzel Washington és Angelina Jolié főszereplésével. A The Bodies Left behind című könyve 2009-ben elnyerte „Az év regénye” díjat az International Thrillcr Writers’Awards-on. Deaver legújabb Lincoln Rhyme-thrillerje a The Burning Wire címet viseli, Edge című könyve pedig 2011 szeptemberében jelenik meg. Deaver Chicago közelében született, és jelenleg Észak-Karolina államban él.

http://slidepdf.com/reader/full/jeffery-deaver-barmi-aron

210/210