Játékház-betűmesék

BETŰMESÉK

Írta: Tóthné Tuller Ildikó

Felelős szerkesztő: Remeczné Komár Gabriella

ELŐSZÓ

Kedves Kollégák! Ezt a néhány mesét azzal a szándékkal írta a szerző, hogy ötleteket adjon a mindennapi pedagógiai munkához. Tóthné Tuller Ildikó, aki maga is gyakorló pedagógus, több első osztályt tanított meg olvasni a diszlexia prevenciós és reedukációs módszerrel, ami Meixner Ildikó életműve. A mese VARÁZSSZER. Ezek a kis történetek valóban varázsszerként működnek az órákon. Ragyogó tekintetű, érdeklődő gyermekekké varázsolják a tanítványokat. Mintaként csupán ötleteket szeretnénk adni a sikeres munkához.

A szerző

A s hang hívóképe a vonat A s betű meséje Ahogy reggel jöttem az iskolába, találkoztam barátunkkal, Mérges Mackóval, aki megszólított. – M, m, m! – mondta Mérges Mackó, ami macinyelven azt jelenti: – jó reggelt! – Szia, Mackó! – feleltem. – M-m-m? – mondta Mérges Mackó, ami macinyelven azt jelenti: hová mégy? – Tudod, ilyenkor reggel iskolába sietek az első osztályosokhoz. Már nagyon várnak, mert szeretnének mindennap okosabban hazamenni. – M-m-m? – felelte Mérges Mackó, ami macinyelven azt jelenti: gondolod? – Tudod, tegnap az erdei iskolában új betűt tanultam, és olyan jó lenne, ha én taníthatnám meg a gyerekeknek. – Hát jó! Próbáljuk meg! Ma három új betűt tanulnak meg a gyerekek. Ezek közül egyet, a te betűdet, te taníthatod meg. Jól tettem, hogy ezt feleltem, gyerekek? – M, m, m! – felelte Mérges Mackó, ami macinyelven azt jelenti: sziasztok, gyerekek! Figyeljetek nagyon rám! Új betűt mutatok be nektek. Ha ezt a betűt mutatom fel, m, azt mondjátok: m. Miután Mérges Mackó megtanította saját betűjét, helyet foglalt a játékpolcon a többi barátja között. – És melyik volt a másik betű? – kérdezték kíváncsian a gyerekek. – Ezzel a betűvel én ismertetlek meg benneteket – felelte a tanító néni. – T, t, t! – tülkölte a kisautó, ami a kisautó nyelvén azt jelenti: tanítsd meg nekem! – Rendben – felelte a tanító néni. – Ha ezt a betűt mutatom fel, t, azt mondjátok: t. – De izgi! – mondták a polcon a játékok. – Tanulunk még valamit? – kérdezték a gyerekek. – Igen. Mégpedig a te betűdet, kisvonat. – S, s, s – mondta a kisvonat, ami vonatnyelven azt jelenti: tanítsd meg nekem is, kérlek! – Rendben – felelte a tanító néni. Ha ezt a betűt mutatom fel, s, azt mondjátok: s. A játékok is nagyon boldogok voltak. Picit még iskolást játszottak, azután szépen rendben visszaültek a helyükre, a játékpolcra, majd álomba merültek.

A v hang hívóképe a kutya

A v betű meséje

Emlékeztek arra, hogy a múlt alkalommal játékaink az iskolásjáték után elfoglalták helyüket a polcon, majd mély álomba merültek? Egyszer csak valamiféle mirgőmorgó zavarta meg álmukat. – M-m-m? – mondta Mérges Mackó, ami macinyelven annyit jelent: ki a csuda ez? – S-s-s? – mondta a kisvonat, ami vonatnyelven annyit jelent: ki zavarta meg az álmomat? – T-t-t? – tülkölte a kisautó, ami a kisautó nyelvén azt jelenti: netán jött valaki hozzánk? – V, v, v – hangzott a válasz, ami kutyanyelven annyit jelent: csak én vagyok. – M-m-m? – mondta Mérges Mackó, ami macinyelven annyit jelent: híre ment Kutyaországban, hogy nálatok milyen klasszul lehet iskolást játszani. Már egy hete titeket kereslek, mert én is szeretnék veletek játszani. Hol találom a tanító nénit? – Szervusz! Ildikó néni vagyok. – V, v, v – felelte a kutya, ami kutyanyelven azt jelenti: légy szíves, tanítsd meg nekem az én betűimet is! – Rendben. Figyelj csak, kutyus! Ha ezt a betűt mutatom fel, v, azt mondod: v. – V, v, v – felelte a kutyus, ami kutyanyelven azt jelenti: hű, de klassz! Már tudom is a betűmet. Megyek, s elújságolom a többieknek. Azzal Mérges Mackóhoz, a kisvonathoz, a kisautóhoz fordult, és boldogan mesélte, milyen okos lett a mai napon.

A l hang hívóképe a kacsa

A l betű meséje

A kiskacsák a nagy melegben elmentek a tóra fürödni. Pancsolás közben hangosan énekelték a Kis kacsa fürdik című dalt. Énekeljük el mi is! A kiskacsák a nagy játékban egészen megfeledkeztek arról, hogy anyukájuk azt mondta, egy óra múlva menjenek haza. Ők csak önfeledten pancsikoltak, s énekeltek. Anyukájuk eléjük sietett a tóhoz, s közben így hívta őket: – l, l, l! Ami kacsanyelven azt jelenti: gyertek csak ki, rosszaságok! – L-l-l! válaszolták a kicsinyek, ami kacsanyelven azt jelenti: jövünk már, jövünk már! Kacsa mama hazaparancsolta a szófogadatlan kiskacsákat, s ágyba dugta őket. Majd megmérte lázukat. A lázmérő higanyszála magasra szökött. A kiskacsák annyira berekedtek, hogy már csak annyit tudtak mondani mamájuknak: – l, l, l –, ami kacsanyelven azt jelenti: jaj, de betegek vagyunk! Kacsa mama elhívta csemetéihez a kacsadoktort, aki kanalas orvosságot írt föl a csöppségeknek. Még iskolába sem mehettek három napig. Valaki csöngetett. A szorgos Kacsa Vili érkezett az iskolából a rosszaságokhoz. Elhozta nekik a leckét. – L-l-l? – kérdezte Kacsa Vili, ami kacsanyelven azt jelenti: tudjátok mit tanultunk ma az iskolában? Megtanultuk a betűket. A tanító néni felmutatta, l, és mi azt mondtuk: l. – L-l-l! – felelték a kacsatestvérek, ami kacsanyelven azt jelenti: de kár, hogy hiányoztunk! A testvérpár ezután szót fogadott az anyukájának, s addig maradtak a tónál, amíg anyukájuk megengedte. Ha ezt a betűt mutatom fel, l, azt mondod: l.

A p hang hívóképe a pipa

A p betű meséje

Tomi szobájában a játékok türelmetlenkedtek a polcon. Mind, mind azt kiabálta: – Új betűt akarunk! – Jó, jó – mondta Tomi. Ismeritek Tomit? Őt láthatjátok a magánhangzók hívóképein, amint ajkával bemutatja a magánhangzókat, s most az ő szobájába látogatunk el. Tomi játékainak zajos türelmetlenkedését a nagypapa pipája nehezen tűrte. Amikor a pipa ideges lett, nagy füstöt eresztett maga köré. Ezzel az volt a célja, hogy elvegye a játékok kedvét a kiabálástól, és magára akarta hívni Tomi figyelmét. Hiszen ő is szerette volna megtanulni saját betűjét. – No, jó – figyelt fel rá Tomi –, de azért nem kellene ilyen kellemetlen füstöt eregetni! Erre a pipa befejezte a füstölést. Egyre csak azt mondta : – p-p-p –, ami pipanyelven azt jelenti: soha nem figyeltél volna rám, Tomi, ha nem csinálok ilyen füstöt magam körül. – Meg szeretnéd ismerni te is a betűdet? – Naná! – felelte a pipa. – Rendben. Ha ezt a betűt mutatom fel, p, te azt mondod: p. (Hangoztatják a gyerekek.) Ezzel a pipa megnyugodott, s megkérte Tomit, tegye őt a nagypapa karosszéke mellé, mivel olvasás közben szeret pipázgatni. Mielőtt visszatért volna oda, arra kérte a fiút, ha ismét olvasni fog a játékokkal, őt is vigye be a gyermekszobába, mert nagyon tetszett neki ez az iskolásjáték. Cserébe megígérte, hogy többé nem ereget füstöt mérgében.

A c hang hívóképe az egér

A c betű meséje

A játékok a polcon elkezdtek mozgolódni, mert a padlásról nagy csata zaja hallatszott. A mi rekedt torkú kiscicánk éppen a kisegérre akart csapni, amikor Tomi felosont a padlásra, hogy kifürkéssze mi volt az a nagy robaj. A mi kisegerünk már csak annyit tudott mondani, hogy c-c-c, ami egérnyelven azt jelenti, hogy kérlek szabadíts ki! – Persze, persze, máris! – mondta Tomi. Azután Tomi kezébe vette az egeret, s levitte a játékokhoz a szobájába. A játékok boldogan üdvözölték. A kiskacsa mondta: – l-l-l (A gyerekek valószínűleg mondják veled), a kiskutya mondta: – v-v-v, a Mérges Mackó mondta: – m-m-m, a kisvonat mondta: – s-s-s, – No, gyere, egérke, játssz velünk! – hívta Tomi. – Megmutatom a betűdet. Ha ezt a betűt mutatom fel, c, te azt mondod: c. – C, c, c …

A k hang hívóképe a kakas

A k betű meséje

Tomi családi házban lakik. Időnként a padlásról is, a gyermekszobából is hallható volt a játékok, illetve a kisállatok zaja. Most a baromfiudvar gyönyörű, színes tollú ura kezdett éktelen kukorékolásba. Egyre hangosabban kukorékolt a kakas, egyszerűen nem akarta abbahagyni. Tomi mindezek ellenére nem figyelt Kakas Károly felhívására. Már a szomszéd is becsengetett hozzájuk, hogy mi történhetett a kakassal. Tán ki kellene hívni hozzá az állatorvost, mivel nem tudja befejezni a kukorékolást. Tomi nyomban kiment hozzá. – Mi a baj, Kakas Károly? Kakas Károly egyre csak kukorékolt, csak kukorékolt, mert egy csillogó láncdarabkát talált a földben, amelyet nem tudott teljesen kiszabadítani onnan. Tomi segített neki. A kakas már annyit kukorékolt, hogy teljesen elment a hangja, s csak annyit tudott mondani: – k-k-k –, ami kakasnyelven annyit jelent: segíts rajtam, Tomi! Ha nem jön vissza a hangom, nem tudok hajnalban kukorékolni, ha nem tudok hajnalban kukorékolni, nem ébred fel a pék, ha nem ébred fel a pék, reggel nem lesz friss kenyér a boltokban. Abból lesz csak igazán nagy kalamajka! Ezért hát Tomi bevitte Kakas Károlyt a lakásukba, ahol meleg kendővel betekerte a torkát, s mézes teát itatott vele. A terápia időtartama alatt Kakas Károlynak is kedve támadt bekapcsolódni az iskolásjátékba. Tomi megtanította vele az ő betűjét is. – Figyelj csak, ha ezt a betűt mutatom fel, k, akkor azt mondod: k. Kakas Károly jót játszott, olvasott Tomival és kis barátaival. Időközben visszajött a hangja, majd visszatérhetett a baromfiudvarba is. Hajnalban pedig ő ébresztette a péket, és időben került friss kenyér a boltokba.

A f hang hívóképe a fa

A f betű meséje Tomiék udvarán gyönyörű fácska áll. Tomi öntözte, gondozta. Nagy szélvihar kerekedett. A nagy vihar majdnem kicsavarta a kis fácskát. A szél egyre erősebben fújt, a fácska már csak azt a hangot tudta kimondani : – f-f-f –, ami a fa nyelvén azt jelenti: gyere Tomi, segíts rajtam! Tomi a segítségére sietett, levert egy karót a kis fa mellé, s átkötözte. A szél nagy ereje már nem lett úrrá rajta. Mindezek örömére Tomi és a kis fácska iskolásjátékba kezdett. A kis fácskának is megtanította a saját betűjét. – Ha ezt a betűt mutatom fel, f, akkor azt mondod: f. A fácska boldogan újságolta el a szélnek, a napnak, a felhőknek, a kis bogaraknak, a madaraknak, mit tanult ma Tomitól.

A h hang hívóképe a kezét lehelő gyerek

A h betű meséje

Ki tudja, hogy az őszt melyik évszak követi? Bizony, bizony a tél. Beköszöntött a zord,

hideg

tél.

Nagy

pelyhekben

hullott

a

hó.

Tomi

kedvet

kapott

a

hóemberépítéshez. Havat görgetett, s egyre nagyobb hógolyót készített. Elkészült a hóember hasa, majd ugyanígy a feje is. Rossz fazék került a fejére, répa volt az orra, szén a szeme, s egy seprűt is tartott a kezében. Még nevet is kapott: Huba. – Szervusz, Huba! Engem Tominak hívnak. Játszol velem? – Örömmel. Fogócskázni kezdtek az udvarban. A játékba bekapcsolódtak a többiek is: a maci, a kutyus, a kacsa, a vonat és a fűzfa. A sok hógolyózástól fázni kezdtek. Hóember Huba megmutatta, hogyan szokta felmelegíteni a kezét. A kezét a szája elé tette, s azt mondta: – h-h-h –, miközben azt jól átjárta a meleg. – Jé, ez a betűd talán? – kérdezték a többiek. – Igen – felelte. – Tomi, menjünk be a szobába, s tanítsd meg nekünk is! – Rendben. Huba, a hóember nem tarthatott velük, hiszen a meleg szobában elolvadt volna. Egyébként már nagyon szépen olvasott fel a jó öreg Mikulásnak, aki öregsége miatt bizony már elég rosszul látott. Az idén is elkezdődött a gyermekek kívánságait tartalmazó levelek hullása. A mi Hubánk most is a jó öreg Mikulás segítségére sietett, hogy minden kisgyermek óhaját tudja teljesíteni Mikulás napjáig. Mikor is van Mikulás napja? Hogyan melegíti fel Tomi a kezét? Ha ezt a betűt mutatom fel, h, azt mondjátok: h.

A z hang hívóképe a méh a kaptárral

A z betű meséje

Zimi-Zumi, a méhecske Mérges Mackónak gyűjtögette a mézet. Igen ám, de Mérges Mackó jól belakott a mézből, s elaludt. Zimi-Zumi éppen megérkezett a gyűjtögetésből, s kopogni kezdett Mérges Mackó házának ajtaján. De Mérges Mackó csak horkolt. Úgy tűnt, minden erőfeszítés hiábavaló. A ház lakói Zimi-Zumi segítségére siettek. Aki addigra már úgy elfáradt a dörömböléstől, hogy csak annyit tudott mondani: – z-z-z –, ami méhecskenyelven annyit jelent: köszönöm, hogy segítettetek! Ha ezt a betűt mutatom fel, z, azt mondod: z.

A d hang hívóképe a dob

A d betű meséje

Fantasztikus barátunk érkezett a cirkuszból. Mit gondoltok, ki ő? Igen, ő a bohóc. Ismét találkozni szeretett volna barátaival. Kik is a barátai? A vonat, a mackó, az autó, az egérke, a kacsa, a kakas… Nagyon szeret velük játszani. Emlékeztek, mikor játszott velük utoljára? Amikor bukfencezni tanította őket. Most pedig pergő dobszóval érkezett. A legnagyobb dobot hozta el a cirkuszból. Miközben dobolt, vígan mondogatta: – d-d-d! Üdvözölte barátait, s örömmel mondta, hogy legutóbb ő tanulta meg az iskolásjáték alkalmával barátainak betűjét, ma pedig ő tanítja meg kedvenc hangszerének betűjét. Ha ezt a betűt mutatom fel, d, azt mondod: d.

A j hang hívóképe Pinokkió

A j betű meséje

Tomi Pinokkióról kezdett mesélni a játékoknak. Élt egyszer egy szegény asztalosmester, akit Gepettónak hívtak. Nem volt gyermeke. Faragott egy fabábut egy szép farönkből. Jött a jó tündér, s életre keltette a fát. Mozogni, beszélni kezdett. Pinokkió lett a neve. Gepetto szerette volna taníttatni. Elküldte hát Pinokkiót az iskolába, hogy vegye meg a tankönyveket. Igen ám, de útközben Pinokkio találkozott a farkassal és a rókával, akik elcsalták őt a cirkuszba. Pénzének egy részéből nem könyvet, hanem cirkuszjegyet vett. Jól érezte magát a cirkuszban. Este, amikor haza kellett volna mennie, eszébe jutott, mit tett. Nagyon megijedt. Mi lesz most? Az igazmondás helyett a hazugság mellett döntött. Ahányszor hazudott, annyiszor nőtt mind nagyobbra az orra, ahogy a jó tündér megjósolta. Pinokkió, amint meglátta magát a tükörben, megrémült, s csak jajgatott, jajgatott. Addig-addig jajgatott, míg csak annyit tudott mondani: – j-j-j –, ami Pinokkió nyelvén azt jelenti: jó tündér, segíts rajtam, ne tedd ezt velem! Megígérem, hogy ezentúl jó leszek! Ha ezt a betűt mutatom fel, j, azt mondod: j.

Az n hang hívóképe a szirénázó mentőautó

A

n betű meséje

Tomi új játékot kapott. Föltette a polcra a többi játék közé. A mentőautó összebarátkozott a polcon levő kisvonattal, s beszélgetni kezdtek. A kisvonat azt mondta: – s-s-s –, ami vonatnyelven azt jelenti: szia, én vagyok a kisvonat, hát te ki vagy? – Néno, néno! – felelte a mentőautó, ami a mentőautók nyelvén azt jelenti: a mentőautó vagyok, s ha én jövök, mindenki vigyázzon, mert általában sietős az utam! A mentőautó egyre mondogatta: – nénó, nénó… A játékok már haragudtak rá, mert nem győztek félreugrani előle a polcról. Ráadásul azt is tudták, hogy most nem is olyan sietős az útja, hiszen csak játszik. Addig-addig szirénázott, míg lemerült benne az elem, s már csak annyit tudott mondani: – n-n-n… Ha ezt a betűt mutatom fel, n, azt mondod: n.