Janine - Lesley Gregg - Csak Most Engedd!

Lesley Gregg Csak most engedd!!

Csak el innen, Angliából, minél messzebb Charlestól! Sarah gyors elhatározással befizet egy ciprusi utazásra. Charles szűk látókörűnek és konzervatívnak nevezte, amiért nem osztotta meglehetősen laza elveit a szerelemről és hűségről. Sarah-nak már elege van az ilyen férfiakból. Aztán Cipruson az útjába kerül Justin Lefevre, a jóképű fotós, az öntelt nőcsábász, és úgy csap le Sarah-ra, mint a villám. Sarah magának sem akarja bevallani, hogy a hatása alá került, ezért szinte fellélegzik, amikor megjelenik Charles, hogy kibéküljön vele…

1.

 A láthatár szélén aprócska felhőcskék vonultak, de az ég ragyogóan kék volt. A kora délutáni órában szikrázó napsütés ragyogta be a fehér tengerpartot.  A Földközi-tenger Földközi-tenger türkizkék vize lágyan nyaldosta a sziklákat, és szelíd hullámok futottak f utottak ki a partra. Kicsit beljebb szörfök tarka színfoltjai törték meg a végtelen messzeséget, amely a látóhatár szélén felszálló párában szinte eggyé olvadt az éggel.  A legtöbb vendég még nem jött vissza ebéd után a strandra. Csak egy kisgyermekes kisgyermekes család pancsolt a sekély vízben, kicsit odébb fiatal nő feküdt a fürdőlepedőjén, mellette nyitott könyv. Egy-két perccel ezelőtt Sarah Hewitt még aludt, csak a kisgyermek vidám kacagása ébresztette fel. Mosolyogva nyitotta fel a szemét. Örült, hogy megzavarták az álmát. Ez volt az első nap, hogy napozott, és bár általában könnyen és minden probléma nélkül lesült, aligha tenne jót, ha mindjárt először túl sokáig maradna a napon. Feszes, élénkpiros bikinit viselt, amely alig rejtett el valamit karcsú testéből. Hosszú, formás lábai voltak, karcsú dereka és telt melle, amit ő maga mindig kicsit túlságosan is teltnek talált.  Ahogy a könyökére támaszkodott, szőke haja a vállára hullt, körülölelve körülölelve ovális arcát a széles arccsontokkal, arccsontokkal, a hatalmas barna szempárral és a kicsit telt, puha ajkakkal. - Igen, pontosan így képzeltem! - riasztotta fel hirtelen egy mély férfihang. - Tökéletes! Pontosan erre van szükségem! Egy idegen közeledett feléje. Sarah felült, egyik kezével a bikinije kioldódott felsőrészét szorongatva. Magas, jóképű férfi állt előtte a vakító napfényben. Bár az arcát nem láthatta tisztán az ellenfényben, érezte, hogy az idegenből valami furcsa vonzerő sugárzik. Csak egy szűk sortot viselt, szabadon mutatva széles, szőrös mellkasát és hosszú, izmos lábát. - Pontosan ezt kerestem - ismételte meg az idegen letérdelve eléje a homokba, és egyre közelebb hajolt, mintha meg akarná érinteni. Sarah úgy meglepődött, hogy mozdulni sem bírt, csak rámeredt a férfira. Sötét hajából egy tincs a férfi homlokára hullott, éles ellentétben kék szemével, amely szinte világított napbarnított arcában. - Tényleg tökéletes - folytatta f olytatta az idegen olyan hangsúllyal, hogy Sarah belepirult.  Az idegen mosolyogva nyújtotta felé a kezét, ujja hegyével óvatosan végigsimított Sarah arcán, aztán megfogta az állát.  Az érintése végre magához térítette a lányt kábulatából. Hátrahőkölt, Hátrahőkölt, és zavartan érezte, hogy furcsa borzongás fut végig a hátán.  A heves mozdulattól meg is feledkezett a bikinijéről, bikinijéről, csak akkor kapott rémülten az aprócska ruhadarab után, mikor az idegen felcsillanó tekintetét már csupasz mellén érezte. - Mit Mit képz képzel el maga maga? ? - tört tört ki fojt fojtot otta tan, n, s közb közben en azt azt hitt hitte, e, mind minden enki ki hall hallja ja hang hangos os szívverését.  Az idegen nem válaszolt. A tekintete még mindig Sarah mellére tapadt, aztán lassan feljebb vándorolt az arcára. Sarah bizonytalanul nézett körül, s megkönnyebbülten állapította meg, hogy a fiatal pár a kisgyerekkel még mindig ott pancsol a sekély vízben. Legalább van valaki a közelben, akitől segítséget kérhet, ha ez az őrült idegen nem lenne hajlandó eltűnni. Heves mozdulatokkal bekapcsolta bekapcsolta a bikini melltartóját, aztán belebújt a szandáljába. szandáljába. - Hová megy? - kérdezte a férfi még mindig a homokban térdelve. Egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét, miközben Sarah felkapkodta a holmiját. - Hagyjon békén! - förmedt rá a lány.

1.

 A láthatár szélén aprócska felhőcskék vonultak, de az ég ragyogóan kék volt. A kora délutáni órában szikrázó napsütés ragyogta be a fehér tengerpartot.  A Földközi-tenger Földközi-tenger türkizkék vize lágyan nyaldosta a sziklákat, és szelíd hullámok futottak f utottak ki a partra. Kicsit beljebb szörfök tarka színfoltjai törték meg a végtelen messzeséget, amely a látóhatár szélén felszálló párában szinte eggyé olvadt az éggel.  A legtöbb vendég még nem jött vissza ebéd után a strandra. Csak egy kisgyermekes kisgyermekes család pancsolt a sekély vízben, kicsit odébb fiatal nő feküdt a fürdőlepedőjén, mellette nyitott könyv. Egy-két perccel ezelőtt Sarah Hewitt még aludt, csak a kisgyermek vidám kacagása ébresztette fel. Mosolyogva nyitotta fel a szemét. Örült, hogy megzavarták az álmát. Ez volt az első nap, hogy napozott, és bár általában könnyen és minden probléma nélkül lesült, aligha tenne jót, ha mindjárt először túl sokáig maradna a napon. Feszes, élénkpiros bikinit viselt, amely alig rejtett el valamit karcsú testéből. Hosszú, formás lábai voltak, karcsú dereka és telt melle, amit ő maga mindig kicsit túlságosan is teltnek talált.  Ahogy a könyökére támaszkodott, szőke haja a vállára hullt, körülölelve körülölelve ovális arcát a széles arccsontokkal, arccsontokkal, a hatalmas barna szempárral és a kicsit telt, puha ajkakkal. - Igen, pontosan így képzeltem! - riasztotta fel hirtelen egy mély férfihang. - Tökéletes! Pontosan erre van szükségem! Egy idegen közeledett feléje. Sarah felült, egyik kezével a bikinije kioldódott felsőrészét szorongatva. Magas, jóképű férfi állt előtte a vakító napfényben. Bár az arcát nem láthatta tisztán az ellenfényben, érezte, hogy az idegenből valami furcsa vonzerő sugárzik. Csak egy szűk sortot viselt, szabadon mutatva széles, szőrös mellkasát és hosszú, izmos lábát. - Pontosan ezt kerestem - ismételte meg az idegen letérdelve eléje a homokba, és egyre közelebb hajolt, mintha meg akarná érinteni. Sarah úgy meglepődött, hogy mozdulni sem bírt, csak rámeredt a férfira. Sötét hajából egy tincs a férfi homlokára hullott, éles ellentétben kék szemével, amely szinte világított napbarnított arcában. - Tényleg tökéletes - folytatta f olytatta az idegen olyan hangsúllyal, hogy Sarah belepirult.  Az idegen mosolyogva nyújtotta felé a kezét, ujja hegyével óvatosan végigsimított Sarah arcán, aztán megfogta az állát.  Az érintése végre magához térítette a lányt kábulatából. Hátrahőkölt, Hátrahőkölt, és zavartan érezte, hogy furcsa borzongás fut végig a hátán.  A heves mozdulattól meg is feledkezett a bikinijéről, bikinijéről, csak akkor kapott rémülten az aprócska ruhadarab után, mikor az idegen felcsillanó tekintetét már csupasz mellén érezte. - Mit Mit képz képzel el maga maga? ? - tört tört ki fojt fojtot otta tan, n, s közb közben en azt azt hitt hitte, e, mind minden enki ki hall hallja ja hang hangos os szívverését.  Az idegen nem válaszolt. A tekintete még mindig Sarah mellére tapadt, aztán lassan feljebb vándorolt az arcára. Sarah bizonytalanul nézett körül, s megkönnyebbülten állapította meg, hogy a fiatal pár a kisgyerekkel még mindig ott pancsol a sekély vízben. Legalább van valaki a közelben, akitől segítséget kérhet, ha ez az őrült idegen nem lenne hajlandó eltűnni. Heves mozdulatokkal bekapcsolta bekapcsolta a bikini melltartóját, aztán belebújt a szandáljába. szandáljába. - Hová megy? - kérdezte a férfi még mindig a homokban térdelve. Egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét, miközben Sarah felkapkodta a holmiját. - Hagyjon békén! - förmedt rá a lány.

- Nem mehet el! Még azt sem tudom, hol találhatom meg. - Az idegen elkapta a karját, ő is felállt, és mélyen a szemébe nézett. - Mondja meg, melyik szállodában lakik! Olyan parancsolóan parancsolóan mondta, mint aki hozzá van szokva, hogy a nők engedelmeskednek engedelmeskednek a parancsainak. Sarah képtelen volt kiszabadítani magát a szorításából. Belebámult a férfi arcába, s a szeme megakadt a kék szemet beárnyékoló hosszú, ívelt szempillákon. Hirtelen furcsán tehetetlennek tehetetlennek érezte magát, és remegni kezdett a térde.  Aztán ismét meghallotta meghallotta az idegen idegen hangját, de a hang hang ezúttal lágy, lágy, szinte könyörgő volt. volt. - Meg kell kapnom! - mondta az idegen. - Egyszerűen muszáj! - A mély hang szinte simogatta a lányt. Le akar feküdni velem! - futott át a fején, és a szeme kitágult a rémülettől. Ráadásul ahogy ez az ember kinéz, és ahogy szorítja a meztelen vállát, úgy tűnik, mintha most rögtön meg is akarná valósítani óhaját. Sarah inkább zavartan, mint rémülten szabadította ki magát, és hátrált egy lépést. - Mi jut eszébe? Hagyjon már végre békén! - mérte végig hidegen, sarkon fordult és indult.  Az idegen követte. követte. - Próbáljon megérteni! - tiltakozott, megragadva a lány karját, és kényszerítette, hogy megint ránézzen. - Még azt sem tudom, hol lakik. Mondja meg, hol találhatom meg? Sarah most már kezdett valóban dühös lenni. Hevesen megrázta a fejét, szőke haja csak úgy röpködött az arca körül. Az idegen szemébe megint visszatért az a furcsa csillogás. - Tűnjön el! Most rögtön! - Azzal Sarah továbbsie t ovábbsietett. tett.  Az idegen azonban megint csak követte. Hosszú lábaival könnyűszerrel könnyűszerrel lépést tartott vele a mély homokban. - De tényleg akarom - próbálkozott még egyszer. - Most, hogy megtaláltam, mindenáron meg kell kapnom! Sarah gyorsított a léptein. Érezte, hogy az idegen még mindig ott van a nyomában. Biztos a gömbölyű fenekét nézegeti, amelyet alig rejt el a bikinibugyi. Mit csinál, ha ez az ember  egyszer csak megragadja és beráncigálja a sziklák mögé? Még jobban igyekezett. Végre odaért a kis bérelt autóhoz. Bedobálta a holmijait, és a vezetőülésre vetette magát. Indítás közben gyors pillantást vetett hátrafelé. Az idegen ott állt, és csípőre tett kézzel, mosolyogva csóválta a fejét. Sarah Sarah lába lába még akkor akkor is remeg remegett ett,, mikor mikor megérk megérkeze ezett tt a száll szállodá odáho hoz. z. Egy Egy perci percig g mozdulatlanul ült még a kocsiban, aztán mély lélegzetet vett. Ezernyi gondolat kergetőzött a fejében. Nem kellene elmennie a rendőrségre, hogy jelentse az esetet? De mit jelentsen? Igaz, hogy az idegen zaklatta, de végül is nem történt semmi. Kellemetlen volt, hogy a tekintetek kereszttüzében kell átgyalogolnia egy szál bikiniben a szálloda előcsarnokán, de az sem lett volna sokkal jobb, ha az épület előtt kezd öltözködni. Lehaj Lehajtot tottt fejje fejjell lépke lépkedet dett, t, de a szeme szeme sarkáb sarkából ól látta látta,, hogy hogy minden minden férfi férfi utána utánafor fordu dul.l. Megkön Megkönnye nyebbü bbülte lten n léleg lélegzet zettt fel, fel, mikor mikor végre végre a lifth lifthez ez ért, ért, és felmeh felmehete etett tt a harma harmadik dik emeletre. Ez a szabadság is jól kezdődik! - gondolta dühösen. Először az az őrült fickó a strandon, aki tönkretette a délutánját, most még ez a vesszőfutás is a szálloda előcsarnokán át! Sarah szobája a folyosó végén volt. Az erkélyéről csodálatos kilátás nyílt a tengerre. Miut Miután án gond gondos osan an bezá bezárt rta a maga maga mögö mögött tt az ajtó ajtót, t, egy egy pill pillan anat atra ra habo habozv zva a megá megállllt. t. Zuhanyozzon Zuhanyozzon le, vagy folytassa az erkélyen a félbeszakított napozást? Itt legalább nyugalom van - nyújtózott ki a nyugágyban. Legalább senki nem zaklat erkölcstelen ajánlatokkal. ajánlatokkal.  Ahogy lehunyt szemmel kinyújtózott, még egyszer végiggondolta végiggondolta a parton történteket. Csodálkozva állapította meg magában, hogy már nem is érez felháborodást, inkább valami bizsergető izgalmat.

Megrázta a fejét. Sose hitte volna, hogy ilyesmi is megtörténhet. Épp a szabadsága első napján megszólítja a strandon egy vadidegen ember, és félreérthetetlenül a tudtára adja, hogy legszívesebben ott helyben lefeküdne vele. Mi másra gondolhatott volna? Meg kell kapnom... muszáj megkapnom. Ennél világosabban aligha fejezhette volna ki magát. Hirtelen megint érezte a férfi érintését az arcán és meztelen vállán. Szabad folyást engedve a képzeletének elgondolta, mi történt volna, ha elfogadja az idegen ajánlatát. Talán most két erős kar között feküdne, érezve a bőrén széles mellkasát? Őrültség! Kedvetlenül rázta meg a fejét. Hogy juthatnak eszébe ilyen hülyeségek? Nyugtalanul fészkelődött a nyugágyon, görcsösen igyekezve elnyomni magában a feszültséget. Ha úgy folytatódik, ahogy az első napon kezdődött, akkor nem fog unatkozni a szabadságán. Nem volt biztos benne, vágyik-e ilyenfajta izgalmakra. Végül is azért jött ide, hogy tisztába jöjjön a saját érzéseivel, és nem azért, hogy újabb problémákat keressen magának. Bár már régóta játszott a gondolattal, hogy végre szabadságra megy, a ciprusi utazás mégis hirtelen elhatározásból született. Mandy Partridge, a barátnője egy utazási irodában dolgozott, és Sarah megkérte, hogy szóljon, ha az utolsó pillanatban lemondanának valamilyen utat, ahová beugorhatna, teljesen mindegy, hová. A lényeg csak az, hogy elkerüljön otthonról, és egy kis nyugalma legyen. Mandy már két nap múlva felhívta és közölte, hogy valaki visszamondott egy utat Ciprusra, pontosabban Paphosba, és ha komolyan gondolta, másnap délután kint kellene lennie a repülőtéren. Sarah azonnal igent mondott, és megmagyarázta az apjának, akivel közösen vezetett egy régiségkereskedést Canterburyben, hogy sürgősen pihenésre van szüksége. Az apja egyszerűen csak magához ölelte, és jó utat kívánt. Sarah őszinte szeretettel gondolt most az apjára, aki ott maradt Angliában. Mióta tíz évvel ezelőtt meghalt az édesanyja, kettesben éltek. Apja boldog volt, mikor egyetlen lánya belépett hozzá az üzletbe, és határozottan megmondta, hogy nem is akar más mesterséget tanulni. Nem is az apja vagy a közös üzlet késztette menekülésre Sarah Hewittet, sokkal inkább Charles Forsythe, a barátja, akit két évvel ezelőtt, tizenkilenc éves korában ismert meg, és akivel rövidesen el akarták jegyezni egymást. Sarah önkéntelenül felsóhajtott, ahogy eszébe jutott Charles. Hogy is tehette ezt vele? Charles egy tengerparti kisvárosban lakott, Canterburytől északra, és minden áldott nap beutazott Londonba, ahol egy elsősorban külföldön működő cégek közötti együttműködésre specializálódott nagy ügyvédi irodában dolgozott.  A munkája olyan izgalmas és időigényes volt, hogy hét közben alig találkozhattak, különösen, hogy Sarah-nak is gyakran akadt dolga esténként, zárás után. Mikor már biztosnak látszott, hogy Charlest rövidesen előléptetik és ezzel hatalmas lépést tesz felfelé a ranglétrán, úgy döntöttek, hogy megtartják az eljegyzést. Sarah boldogságában az egyetlen keserű csepp addig Charles családja volt. A szülei rossz szemmel nézték, hogy Charles együtt jár a lánnyal. Viszonylag rövid idő alatt tettek szert tekintélyes vagyonukra, és meg voltak róla győződve - bár Sarah előtt sosem mondták ki nyíltan -, hogy a fiuk sokkal jobb partit is csinálhatna. Bármennyire is sértette Sarah-t ez a ki nem mondott megaláztatás, a szerelme Charles iránt elég erős volt ahhoz, hogy túltegye magát rajta.  Aztán két héttel ezelőtt Londonba kellett utaznia egy árverésre, ahol iszlám műtárgyak közül egy egészen különleges bőrkötéses könyvet akart megszerezni az egyik ügyfelüknek.  A könyv már az árverés kezdetén sorra került, és senki nem mutatott iránta különösebb érdeklődést, így Sarah a vártnál jóval hamarabb megszerezte, és begyömöszölhette a táskájába.

Mivel még bőven maradt ideje, hirtelen elhatározással úgy döntött, hogy bemegy Charleshoz az irodájába, és elhívja ebédelni. Épp a kocsijából szállt ki az irodával szemben, mikor hirtelen kővé dermedve megtorpant. Charles épp akkor lépett ki a házból, de nem egyedül, hanem egy csinos, fiatal, vörös hajú nő kíséretében. A vőlegénye mosolyogva ölelte át a nő vállát, aki ragyogó arccal nézett fel rá. Sarah dermedten bámulta a két embert, akiken meglátszott, hogy nem először vannak együtt. Látta, ahogy leintenek egy taxit, és amikor a nő beszállt, Charles... az ő Charlesa... gyengéden megveregeti a nő fenekét. Sarah alig látott a könnyeitől, ahogy indított, aztán nyomott hangulatban sorolt be a sűrű forgalomba. Este telefonon beszéltek. Charles elmondta, hogy egész nap úton volt, a délutánt pedig a West Enden töltötte egy ügyfelénél, onnan pedig egyenesen hazament. - Hogyhogy, odamentél az irodához az árverés után? - kérdezte aztán a szokásosnál kicsit élesebben. - Igen, épp abban a pillanatban, amikor kiléptél a házból. Charles nem is próbált mentegetőzni, csak közölte, hogy a nő az egyik kolléganője volt, akivel néhány hónapja hébe-hóba találkozgatni szokott.  A nyíltságától Sarah-nak torkán akadt a szó, csak kis idő múltán tudott megszólalni. - De miért, Charles? Miért?? Mindig azt mondtad, hogy szeretsz, és egy-két héten belül meg akartuk tartani az eljegyzésünket. - Penny nagyon csinos, te is láthattad - felelte Charles. - Hízelgett a hiúságomnak, hogy velem... de csak fizikai kapcsolatról van szó, Sarah, semmi köze a kettőnk szerelméhez. Sarah alig tudta visszafojtani feltörő könnyeit. - Hogy mondhatsz ilyet? - Meg kell értened, Sarah. Téged szeretlek és téged akarlak feleségül venni, és csak ez számít. - Sajnálom, Charles - felelte olyan nyugodtan, ahogy csak bírta -, de ezt képtelen vagyok elfogadni, még ha régimódinak és konzervatívnak is tartasz miatta. Majd ha tisztáztad az ügyet, felhívhatsz.  A következő napokban Charles többször kereste telefonon, virágot küldött és leveleket írt, de Sarah olvasás nélkül széttépte őket. Abban az egyben, amit elolvasott, Charles megértésért könyörgött, és figyelmeztette, hogy nem szabad ilyen kicsinyesnek és régimódinak lennie. Sarah-ban egyre jobban megérett az elhatározás, hogy eltűnjön egy időre, és nyugodtan végiggondolja, mit is kellene tennie. Nagyon fájt a látvány, hogy Charles egy másik nővel volt együtt, de még jobban fájt, hogy először megpróbálta becsapni, aztán meg megértést követelt. Sarah nagyot sóhajtott. Lehunyta a szemét, s a nap forró sugarai szelíden simogatták a bőrét. Csak egy jó óra múlva kezdett álmosan ébredezni, a fülébe csengő muzsika hangjaira figyelve. Lassan felállt, megint felvette a bikini felsőjét, és az erkély korlátjához lépett. Csodálatos kilátás nyílt innen fentről. Balra a strand egy kis öböl mögött bújt el, jobbra pedig tisztán látszott a kisváros, Paphos. Reggel a szállodából két másik újonnan érkezett vendéggel együtt elvitték az autóügynökségre, ahonnan elhozta bérelt kiskocsiját. Bár a városból és környékéből még nem sokat látott, az utcai teraszokra és a kis éttermekre azonnal felfigyelt. Visszament a szobába, levette a bikinijét, és beállt a zuhany alá. A meleg víz simogatta a bőrét, és lemosta a bőségesen felkent napolaj utolsó maradványait is. Megszárította a haját, kiválasztott egy mélyen kivágott, ujjatlan nyári ruhát, és megint kilépett az erkélyre.

 A lemenő nap fényében csillogott a szálloda uszodájának türkizkék víztükre. Körülötte alacsony asztalkák és napernyők álltak, és fehér zakós pincérek szaladgáltak ide-oda, lázasan igyekezve kiszolgálni a még mindig népes vendégsereget. Sarah úgy döntött, hogy lemegy, és vacsora előtt még megiszik egy italt. Utána még mindig ráér eldönteni, hogy itt marad-e a szállodában, vagy valamelyik festői kis étteremben vacsorázik. Már épp visszafordult, mikor a pillantása hirtelen egy izmos, lebarnult férfialakra esett, aki egyenesen a medence felé lépkedett. Nem akart hinni a szemének, de valóban az iménti idegen volt a strandról, aki most sem viselt mást, csak a feszes sortját. Sarah megmarkolta az erkély korlátját, és mélyebben kihajolt, szinte arra várva, hogy valamelyik pincér azonnal kidobja a fickót. - Ez nem lehet igaz! Istenem, az nem lehet, hogy ez az ember itt lakjon! - nyögött fel, még mindig kábán bámulva lefelé.  Ahogy az idegen elhaladt az egyik asztal mellett, felpattant két nő, és szó szerint a nyakába ugrottak.  A férfi két karjával átölelte és visszavezette őket az asztalukhoz, majd ő is letelepedett. Megérkezett a pincér, és szemmel láthatóan udvariasan és barátságosan vette fel a rendelést. A férfi hátradőlt, de közben nem vette le a karjait a nők válláról, akik szorosan melléje húzták a széküket. Sarah-nak eszébe jutott, hogy reggel már látta a két nőt a szállodában, és feltűnt neki tökéletes alakjuk és drága ruházatuk. Az egyik barna volt, a másiknak pedig hosszú, vörös haja volt, de mind a kettő olyan csinos volt, hogy bármelyik férfi utánuk fordult volna. Sarah lassan megcsóválta a fejét. Miért erőszakoskodott vele ez az ember lent a parton, mikor ilyen szépségek várták itt a szállodában? Biztosan csak szórakozott vele egy kicsit. Nem, ehhez túl komolyan és túl erőszakosan hangzott, amit mondott. Mindegy, legjobb lesz, ha igyekszik kitérni előle, amennyiben tényleg itt lakna a szállodában.  A férfi, aki körül a gondolatai forogtak, lent hirtelen felállt, faképnél hagyta a két nőt az asztal mellett, és a medence túlsó vége, a mély víz felé indult. Sarah látta, hogy lehúzza a sortját, és ragyogó világoskék fürdőnadrág bukkan elő alóla. A medence szélére lépett, és tökéletes fejessel belevetette magát a vízbe. Sarah mérgesen sarkon fordult, és bement az erkélyről. Mi a csudának bámulta meg az idegen karcsú alakját, keskeny csípőjét, lapos hasát és széles mellkasát, mikor leghőbb vágya, hogy soha az életben ne legyen dolga többé az ilyenfajta férfiakkal? ' Nem sokkal később a paphosi kikötő felé hajtott kis kocsijával a tengerparti úton. Jólesett, hogy itt már nem látott hatalmas szállodamonstrumokat, sőt, új épület is csak alig-alig akadt.  A ciprusi hatóságok úgy látszik, törődnek vele, hogy a turizmus ellenére se veszítse el eredeti jellegét a táj. Leállította kocsiját a kikötőben, aztán cél nélkül kóborolt a keskeny kis utcákon. Nem ő volt az egyetlen turista, de mert a szezon épphogy megkezdődött, még nem volt zsúfoltság, aminek őszintén örült.  A régi épület, amely már reggel magára vonta a figyelmét, valóban erőd volt, amelyhez keskeny árkon átívelő kőhídon át vezetett az út. Sarah felsétált a bejáratig, és feljegyezte a nyitvatartási időket, hogy az elkövetkező napok valamelyikén eljöjjön megnézni. Elhatározta, hogy másnap reggel lemegy az információs központba, és felszerelkezik prospektusokkal meg térképekkel. Elgondolta, hogy görögök, rómaiak és keresztes lovagok egyaránt jártak Cipruson, hisz mindenütt látszottak a különböző kultúrák nyomai. Mosolyogva állapította meg magában, mennyire érdekli máris az új környezet, holott alig néhány nappal ezelőtt még meg volt győződve róla, hogy soha többé nem fog örömet találni az életben.

Körülbelül félúton járhatott a vízparti úton, amikor hirtelen felfigyelt egy alacsony kőfal tetején üldögélő pelikánra. Közelebb lépett, és már-már megérintette az élethű utánzatot, amikor a madár hirtelen megmozdult. Sarah riadtan hátrahőkölt, de aztán hangosan elnevette magát, mikor észrevette, hogy az alacsony kőfal egy Pelikán Restaurant  nevű étteremhez tartozik. Azonnal el is döntötte, hogy itt fog vacsorázni.

- Ebben mit főznek? - mutatott kíváncsian a vályogkemencére, amikor a főpincér az egyik vízparti asztalhoz vezette. - Ciprusi különlegességet - magyarázta széles mosollyal a fiatalember. - Bárányt, amit először mariníroznak, megfűszereznek, és aztán a kemencében kisütik. Kleftikónak hívják. Megkóstolja? Sarah bólintott, aztán még fóliában sült krumplit, salátát és vörösbort rendelt hozzá. Bárhol is töltötte eddig a vakációját, mindig lelkesen kóstolgatta a helyi specialitásokat. Semmi kifogása nem volt a nyugat-európai szokások ellen, hogy az ember gyorsan, szinte futtában eszik, de boldog volt, ha a szabadsága idején nem kellett virslit és sült krumplit ennie.

2.

Kilenc óra elmúlt, és már teljesen besötétedett, mire Sarah visszament a szállodába. Kellemes estéje volt, és az óváros utcáin barangolva számos kis üzletet látott, ahová másnap reggel okvetlenül vissza akart menni. A szálloda bárja közvetlenül a hallból nyílt, és mivel még nem kóstolta meg a Brandy Sourt, amit Mandy annyira dicsért, bement és leült az egyik kis asztalhoz az ablak mellé. Magában megállapította, hogy úgy látszik, ezen a szigeten minden pincér fiatal, barátságos, sötét hajú, sötét szemű, és mind egyformán jóképű. Az a fiatalember sem volt kivétel, aki most odalépett az asztalához, hogy felvegye a rendelést.  A Brandy Sourt magas, karcsú, jégbe hűtött pohárban szolgálták fel, és valóban remek volt. Mikor megint belekortyolt a poharába, a bárpult mellett észrevette a két nőt, akik mellé az idegen délután leült. Gyorsan körbenézett a helyiségben, és megkönnyebbülten állapította meg, hogy a férfinak nyoma sincs. - Már megint egyedül? - szólalt meg hirtelen egy mély hang közvetlenül a füle mellett. Van valami kifogása ellene, hogy ideüljek az asztalához? Sarah egy pillanatig abban reménykedett, hogy ha nem néz fel, az idegen el fog tűnni, de valaki megmozdította mellette a széket, és kénytelen volt felnézni. Az idegen ingre és nadrágra cserélte a sortját, de ebben az öltözékben is ugyanolyan jóképű maradt. Sarah döbbenten meredt rá. Vajon honnan veszi a bátorságot, hogy megint zaklatni merje? - Olyan gyorsan elszaladt ma délután, hogy nem is tudtam mindent elmondani - hallotta a hangját. - Ennyire kellemetlen magának a jelenlétem? - Még kérdezni meri? - meredt rá hitetlenkedve Sarah. - Azt hiszem, éppen elég érthetően fejeztem ki magam ma délután. - Csodálom - nevetett zavartalanul az idegen. - Csodálom, hogy mást is tud mondani, mint hogy „tűnjön el”. - Leült Sarah-val szemben, és amikor az aprócska asztal alatt összeért a térdük, á lány összerezzent. - Egy olyan nőnek, mint maga, nem lenne szabad egyedül lennie - folytatta az idegen, aztán a pincérhez fordult, hogy rendeljen. - Gondolom, vakáción van - folytatta, amikor a pincér elment. - Meddig marad? Sarah az első ösztönére hallgatva legszívesebben felállt volna, és faképnél hagyja, vagy odahívat valakit, és panaszt tesz, hogy ez az ember zaklatja. Ehelyett azonban ülve maradt, szinte hipnotizálva a férfi tekintetétől. - Nem tudom, mennyiben tartozik magára - nyögte ki végül, óriási erőfeszítéssel igyekezve levenni a pillantását a félhomályban szinte ibolyaszínűnek tetsző szempárról. Küzdött az idegenből sugárzó varázs ellen. A fellépése és a viselkedése után ítélve társaságbeli playboy lehet, aki úgy gyűjti a nőket, mint más a bélyegeket. Nem, ettől az embertől aligha kapja meg azt a nyugalmat és békességet, amire most szüksége van.  A férfi az asztalra könyökölt és összefont ujjai fölött nézte. - Amikor ma megláttam a strandon, azonnal tudtam, hogy maga az igazi. Muszáj megszereznem. Magában van valami, amit régóta keresek. Valami, amit nem is tudtam megfogalmazni, egész addig, amíg meg nem láttam magát a strandon fekve.  Az idegen úgy nézett rá, mint még soha, egyetlen férfi sem, Sarah-nak mégis valahogy az volt az érzése, hogy nem is látja őt. Mit akarhat tőle? Komoly dolog nem lehet, ahhoz túlságosan is egyértelmű volt, hogy azt mondta, egyszerűen meg akarja kapni. Nem, ez a fickó egyszerűen csak pimasz és gátlástalan. - Azt hiszem, jobb lesz, ha véget vetünk a társalgásnak -szólalt meg olyan nyugodtan, amennyire csak tellett tőle. - Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni.  A férfi mintha nem is értette volna, fesztelenül átnyúlt az asztal fölött, megfogta az állát, és kicsit oldalt fordította. - Pontosan így - mormolta közben. - Pontosan így képzeltem el.

Sarah kétségbeesetten érezte, hogy legszívesebben megcsókolná az ujja hegyét, ahogy most finoman végigsimít telt ajkán. Itt, a szálloda bárjában, ahol bárki megláthatja, mit csinál. - Hát itt vagy, Justin! Egész este otthagysz bennünket egyedül a bárpultnál? - Igazán elhanyagolsz bennünket, drágám! Már össze se tudnánk számolni, hány jóképű görögnek adtunk kosarat az elmúlt egy órában. Justin kényszeredetten fordult el Sarah-tól, de előbb még újra végigsimított a száján. Még egy utolsó pillantást vetett Sarah kipirult arcára, aztán az asztaluk mellett álló két nőhöz fordult. - Meg, Lynda, éppen hozzátok igyekeztem, csak feltartóztatott ez a csodálatos teremtés mutatott Sarah-ra. - Szóval, alig tudtátok megvédeni magatokat a f orróvérű görögöktől? - Ez az igazság - felelte ragyogó mosollyal a vörös hajú nő. - És a turisták még rosszabbak, mint a bennszülöttek - tette hozzá a barna. - Némelyik azt hiszi, hogyha elszabadult otthonról, akkor mindent szabad. - Beszéd közben leereszkedő pillantást vetett Sarah-ra, aki egyre inkább úgy érezte, hogy a két nő szavai neki szólnak. Felállt, és mosolyt erőltetett az arcára. - A csodálatos teremtés nem akar tovább zavarni. Elnézésüket kérem. Egyetlen lépést sem tehetett azonban, mert Justin felugrott, és megragadta a karját. - Nem mehet el csak így! Még a nevét sem tudom, és még meg sem mondtam, hogy mit akarok magától. - A hangja határozottan és magabiztosan csengett. Érezhetően hozzá volt szokva, hogy mindig megkapja, amit akar. Sarah először a karját szorító kézre, aztán a férfi szemébe nézett. - Pontosan tudom, mit akar tőlem, de nem érdekel.  A férfi értetlenül ráncolta össze a szemöldökét, aztán elmosolyodott, és hirtelen hangosan felnevetett. - Most értettem csak meg! Azt hitte, hogy... - Elhallgatott, és úgy nevetett, hogy könnyek csorogtak végig az arcán. Sarah csak állt, és dühösen méregette. Néhány másodperccel ezelőtt még finoman simogatta az ajkát az ujja hegyével, most meg itt áll előtte hangosan nevetve, és azt állítja, hogy mindent félreértett. - A szokásos kis vicceid egyike, drágám? - kérdezte a barna nő, megérintve Justin karját. Hadd nevessünk mi is. Mit tett ez a csodálatos kis teremtés, amin ilyen jól mulatsz? Sarah kihasználta az általános zűrzavart, és gyorsan eltűnt. Átrohant a hallon, és még épp beugrott a liftbe, mielőtt az ajtók becsukódtak volna. Az egyre szűkülő résen át még látta, hogy Justin követi őt.  A szobájába érve Sarah szabad folyást engedett haragjának. Hogy is engedhette, hogy megint a hatalmába kerítse a férfi varázsa? Nevetségessé tette a két nő előtt. Szemmel láthatóan mindannyian jól mulattak, s ettől csak még dühösebb lett. Néhány perc múlva a haragja enyhült, és kételynek adta át a helyét. Lehet, hogy tényleg félreértette az egész helyzetet? Egy ilyen jóképű férfi, aki ahhoz van szokva, hogy nem mondanak neki nemet a nők, nem szorul rá, hogy olyan nő után fusson, aki ellenáll neki.  Akkor meg mi az ördögöt akarhatott? Összeszorította a száját. Lehet, hogy kezdettől fogva nem akart mást, csak őt nevetségessé tenni? Az ő rovására szórakozni? Most biztosan lent ül a bárban a két nővel, és mind a hárman halálra nevetik magukat az ő idétlenségén. Először félénk és tartózkodó volt, mint egy tinédzser, aztán meg elolvadt, csak azért, mert megérintette az ajkát. Nem, erre még gondolni sem szabad! Ismerte ezt a fajta embert, aki egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy a mások rovására tréfálkozzon. Charles szülei szolgáltatták a legjobb példát. Leereszkedő szívélyességgel bántak a fiuk barátnőjével, de mihelyt hátat fordított, azonnal pusmogni kezdtek róla.

Charles szülei például csak ócskaságoknak nevezték az apja boltjában található régiségeket, és ha barátaikról vagy ismerőseikről beszélgettek előtte, nem mulasztották el részvétteljesen mosolyogva megjegyezni, hogy ő bizonyára nem ismeri őket, hisz ilyen emberek nem fordulnak meg egy ócskaságokat árusító boltban. Sarah valóban nem volt ismerős az úgynevezett jó társaságban, és nem segítette a tapasztalat, hogy kiismerje magát jelenlegi helyzetében. Még soha nem fordult elő vele, hogy egy ismeretlen ennyire zavarba hozta volna. Bement a fürdőszobába, levetkőzött és megmosakodott. Bármilyen fáradt volt, gondolatai újra meg újra visszatértek egy bizonyos Justinhoz. Sokáig feküdt ébren, aztán mikor elaludt, álmában megint érezte a férfi ujja hegyét az ajkán, és megint érezte a furcsa vágyat, hogy megcsókolja... Másnap reggel korán ébredt. Lesietett a medencéhez, ahol ebben a korai órában ő volt az egyetlen vendég. Aztán felöltözött, és lehajtott a faluba. Örült, hogy egyre könnyebben boldogul a bérelt autóval, és hogy Cipruson ugyanúgy az út bal oldalán kell hajtani, mint  Angliában. Otthon csak egy kávét szokott inni reggelire, hozzá legfeljebb egy almát vagy egy banánt, és néha-néha egy szelet pirítóst. A szálloda árában benne volt ugyan a reggeli, de inkább úgy döntött, hogy korán lemegy a faluba, és majd valamelyik utcai kávéházban eszik valamit. Sétálgatott a kis utcákon a boltok között, míg oda nem ért a turista információs központhoz, összeszedett egy csomó prospektust és térképet, aztán egy kis kávéház teraszán gondosan áttanulmányozta őket.  Ahogy számított is rá, Paphos környékén sok ókori látnivaló kínálkozott. Mozaikok, egy római amfiteátrum és még sok minden más. Elhatározta, hogy délután kirándulni megy, a délelőttöt pedig vásárlással tölti. Nagyon megtetszett neki egy bőrárukat árusító kis bolt. A kézitáskák, pénztárcák, cipők, bőröndök, rövid és hosszú kabátok lényegesen olcsóbbak voltak, mint Angliában, ráadásul kiváló minőségben készültek. - Segíthetek valamiben? - lépett oda azonnal egy alacsony, kopasz emberke, mihelyt Sarah határozatlanul megsimította az egyik bőrkabátot. - Gondolom, harminchatos a mérete - tette hozzá gyors pillantást vetve a lány alakjára. Ausztrál akcentussal beszélt angolul, pedig a külseje után inkább bennszülött ciprusi lehetett. - Csak szeretnék egy kicsit körülnézni - tért ki Sarah, ami cseppet sem tartotta vissza az emberkét attól, hogy azonnal kikeressen egy bőrkabátot a méretében és elébe tartsa. Sarah belebújt, a boltos készségesen felhúzta a cipzárat, aztán mosolyogva hátralépett, hogy a lány megnézhesse magát a tükörben. - Mintha magára öntötték volna - bólogatott lelkesen. - Feleannyiba sem kerül, mint Európában. Sarah körben forgott a nagy tükör előtt, hogy minden oldalról megnézhesse magát. Nagyon tetszett neki a kabát, csak azon tűnődött, hogy valóban szüksége van-e rá.  A boltos még egy csomó másik modellt is felpróbáltatott vele, de az első tetszett a legjobban. Sarah elmosolyodott. A boltos szemmel láthatóan tudja, hogy minél többet sürgölődik körülötte, annál inkább nehezére esne majd kabát nélkül elhagyni az üzletet.  Az első kabát valóban nagyon szép volt, ráadásul mind az anyaga, mind a fazonja olyan volt, hogy nagyon sokáig hordhatja. Az ára pedig valóban alacsony. - Egy hozzáillő táskát vagy cipőt? - kérdezte a boltos, miközben összehajtogatta a kabátot, és szatyorba tette. - Nem, nagyon köszönöm - rázta meg a fejét Sarah, és közben azon gondolkodott, megkérdezhetné-e a boltost, honnan van az ausztrál kiejtése, de aztán letett róla. Ha ez az ember elkezd beszélni, órákig nem kerül ki a boltjából.

 A jó vásáron felvidulva csavargott tovább az üzletek között. Végül vett még egy nagyon szép, csipkével díszített blúzt, amelybe az első pillantásra beleszeretett. Mikor déltájban visszatért szállodai szobájába, vidámnak és tettre késznek érezte magát. Még egyszer felpróbálta a blúzt és a kabátot, aztán mindkettőt beakasztotta a szekrénybe, és azon kezdte törni a fejét, hová is kiránduljon délután.  Az ajtó felől kopogás hallatszott, és Sarah felriadt. Ahogy kinyitotta az ajtót, a pillantása hatalmas virágcsokorra esett, amely szinte teljes szélességében kitöltötte az ajtónyílást. A csokrot egy férfi szorongatta, akit túlságosan is jól ismert. - Láttam hazajönni, és igyekeztem, nehogy megint elmenjen - szólalt meg a férfi, mintha az lenne a világon a legtermészetesebb, hogy virágot hoz egy nőnek, akinek a rovására tegnap rosszízű tréfát űzött. Sarah úgy meglepődött, hogy szó nélkül átvette a csokrot, az ágy felé indult vele, és letette. - Magának hoztam - folytatta mosolyogva az idegen. - Mondja el magának ez a virágcsokor, hogy szeretném jobban megismerni magát. Azért hoztam fel én magam, és nem küldettem fel. - Szeretném megkérni, hogy hagyja el a szobámat... a virágaival együtt - mondta óriási önuralommal és nagyon hidegen Sarah. Érezte, hogy egyre dühösebb lesz. Hogy lehet valaki ilyen pimasz?

- Justin Lefevre vagyok, maga pedig Sarah Hewitt, igaz? - folytatta az idegen, ügyet sem vetve rá, mit mondott Sarah. - Még nem is mutatkoztunk be egymásnak. - Honnan tudja a nevemet? - Természetesen a szállodai bejelentőből. Nagyon készséges volt a recepciós, főleg amikor egy kis nyomatékot is adtam a kérésemnek - tette hozzá Justin vigyorogva, összedörzsölve a hüvelyk- és mutatóujját. Sarah az éjjeliszekrényéhez lépett, és a telefon után nyúlt. - Majd gondoskodom róla, hogy velem is ilyen készségesek legyenek, méghozzá anyagi támogatás nélkül. Biztos vagyok benne, hogy az igazgató nem nézné jó szemmel, hogy a szállodájában dzsigolók zaklassák a hölgyvendégeket.  A férfi két hosszú lépéssel mellette termett, kivette a kezéből a kagylót, és visszatette a villára. - Csak nem akarja tényleg ezt tenni? - kérdezte olyan hangon, ahogy egy neveletlen gyerekkel szoktak beszélni. - Semmi mást nem akarok, csak beszélni magával. Sarah méltóságán alulinak érezte, hogy a telefonért birkózzon vele. - Jó, ha nem hajlandó távozni, akkor kénytelen leszek én elmenni - indult emelt fejjel az ajtó felé.  Azonban még mielőtt odaért volna, Justin megragadta a vállát, és maga felé fordította. - Mit tegyek még, hogy legalább egy percre hajlandó legyen meghallgatni? - A hangjából mintha kétségbeesés csendült volna ki. - És én mit tegyek még, hogy hajlandó legyen végre eltűnni? - vágott vissza kihívóan. - Talán ez segít - mormolta halkan a férfi. Sarah látta, hogy elmosolyodik és felvillan a szeme, de még mielőtt rájött volna, mire készül, már késő volt. Két erős kar ölelte át, egy kéz szorította meg a hátát, egy másik pedig a tarkóját ragadta meg. Justin belefúrta ujjait a lány sűrű, hosszú hajába, a legkisebb esélyt sem hagyva neki, hogy elfordíthassa a fejét, s az ajkai veszedelmesen közeledtek.  Ahogy Sarah megérezte a száján az ajkait, nekifeszítette a karját Justin vállának, és elkeseredetten próbált kiszabadulni öleléséből, de sikertelenül. Justin erőteljesen és követelően csókolta, szinte alig kapott levegőt. Sarah érezte, hogy elgyengül a térde, és a lábai mindjárt felmondják a szolgálatot, de bármennyire is berzenkedik ellene, szeretné, ha a férfi még szorosabban ölelné magához. A kezét még

mindig a vállának támasztotta, de most már inkább támaszt keresve, mintsem hogy ellökje magától. Justin végül elengedte, és Sarah feje a férfi széles mellkasára hullott. Orrában érezte testének illatát, és lehunyt szemmel, rémülten állapította meg magában, hogy szeretné, ha a férfi még egyszer megcsókolná. Már nem volt ura a saját testének, képtelen volt megparancsolni neki, hogy hűvös és tartózkodó maradjon Justin közelében. Ha a férfi egyszerűen felkapja és ledönti az ágyra, még csak nem is tiltakozott volna. - Talán most hajlandó leszel meghallgatni - súgta a fülébe Justin, beletemetve az arcát Sarah sűrű hajába. - Igen - hangzott a válasz alig hallhatóan. Sarah csak most kezdett visszatérni a valóságba. Kényszeredetten kibontakozott Justin karjaiból, és hátrált egy lépést. A hőség ellenére is hirtelen megborzongott, hogy már nem érezte a férfi melegét. Mit csinál? Sosem lett volna szabad megengednie egy vadidegen embernek, hogy így megcsókolja. Lelki szemeivel már látta, ahogy Justin nevetve elmeséli a két nőnek legújabb hódítását. A pokolba vele, hogy is engedhette meg neki? Rettenetesen nehezére esett, hogy felemelje a fejét, és Justin szemébe nézzen, aztán mikor megtette, a kék szempárból világosan kiolvasta a pimasz magabiztosságot, hogy ha akarja, megkaphatta volna. Egyetlen csók, ami a férfi számára bizonyára nem jelent többet, mint egy barátságos kézszorítás, olyan izgalomba hozta, amilyet még soha nem élt át. Hogy lehet, hogy épp egy ilyen típusú férfi vált ki belőle ilyen érzéseket, akit pedig mélységesen lenéz? Ez a Justin Lefevre arrogáns, szemtelen és szívtelen, ráadásul nagyon jól bánik a nőkkel. Playboy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. - Fényképész vagyok, és most itt dolgozom - hallotta a férfi hangját. Ahogy ránézett, a szemében még mindig ott bujkált az a csúfondáros kis szikra. - Divatfotókat szoktam csinálni, és ezen a szigeten motívumokat keresek egy kozmetikai cég reklámkampányához. - Lenyűgöző - szólalt meg Sarah, amikor a férfi elhallgatott. - Csak azt nem tudom még mindig, hogy nekem ehhez mi közöm? - Beszéd közben érezte, hogy megint lángba borul az arca. - Azt meg végképp nem tudom, honnan veszi a bátorságot, hogy zaklasson és... és azt tegye velem, amit az előbb tett. Justin mosolyogva emelte a magasba a kezét. - Mikor tegnap megláttalak a strandon - kezdett bele, aztán a bizalmas tegezésnél maradva folytatta -, azonnal tudtam, hogy az arcod, az ajkad, meg az állad formája pontosan az, amit a rúzsreklámhoz kerestem. Profilból az érett nő és az ártatlan kislány olyan keveréke vagy, hogy azonnal tudtam, megtaláltam az igazit. Sarah egy szavát sem hitte. Már biztosan sokszor kipróbálta ezt a kis trükköt, és sikere volt vele. Vajon hány lány dőlt már be neki abban a reményben, hogy egy magazin címoldalán láthatja viszont magát? Tényleg azt hiszi, hogy ő is ilyen naiv? - A két nő pedig itt a szállodában bizonyára az asszisztensei, ugye? - kérdezte hűvösen. - Megre és Lyndára gondolsz? Egyikük a reklámügynökségnél dolgozik, a másik pedig a megbízó kozmetikai cégnél - magyarázta türelmesen Justin. - Mielőtt kitűzzük a határidőket, először körül akartunk nézni itt mind a hárman, hogy később időt és pénzt takarítsunk meg. Ha megállapodunk a motívumokban, akkor én kiválasztom a modelljeimet, és visszajövök velük Ciprusra. Olyan meggyőzően hangzott, hogy Sarah belátta, talán mégiscsak van abban némi igazság, amit mond, de a gyanútól még mindig nem tudott megszabadulni. - És engem természetesen annyira el kellene bűvöljön a lehetőség, hogy lefényképezel, hogy azonnal a karjaidba kell omolnom és ágyba kell bújnom veled, ugye? Justin elkomorodott, és Sarah-nak egy pillanatra az volt az érzése, hogy legszívesebben megragadná és jól megrázná, de aztán összeszedte magát.

- Ne tégy úgy, mintha halálosan undorodnál tőlem -mondta könnyedén. - Nem úgy tűnt, mintha nagyon rá kellene beszéljelek, hogy a karjaimba borulj, pedig akkor még nem is tudtad, hogy fényképész vagyok. Már megint ott volt az arcán az a szemtelen kifejezés, és a hangja diadalmasan csengett. Sarah kerülte a tekintetét, és összeszorította az ajkait. Sokkal inkább önmagára volt dühös, mint Justinra. - Honnan tudjam, hogy igazat mondasz? - kérdezte végül halkan. Justin benyúlt a farzsebébe, előhúzott egy névjegyet, és Sarah felé nyújtotta. „Justin  Lefevre, divatfotós” állt rajta, meg egy londoni cím.

- Oké - nyújtotta vissza sóhajtva a névjegyet a lány. - Azt azért mégsem hiszem el, hogy épp az én arcomat kerested. - Sarah, én profi vagyok. Nagyon jól tudom, mit beszélek. Volt róla egy halvány elképzelésem, milyen arcra lenne szükségem ezekhez a fotókhoz, de azok a képek, amiket az ügynökségeken megnéztem, nem feleltek meg ennek az elképzelésnek. - De én nem vagyok fotómodell! - vágott közbe Sarah. - Mire mennél egy olyan kezdővel, mint én? - Most már hitt Justinnak, de még mindig őrültségnek tartotta, hogy kamera elé álljon. - Azt majd megoldjuk - legyintett Justin. - Most úgyis csak próbafelvételeket csinálnék rólad. Mikor meglesznek a motívumok, majd idehozom a modelleket, és akkor kezdődik az igazi. - Akkor most mihez kellek én? - kérdezte habozva Sarah. - Minek ez az egész felhajtás, ha úgyis profikkal akarsz dolgozni? - Mert a te arcod pontosan az, amit kerestem. Szeretnélek lefényképezni az összes háttérmotívummal, amiket találtam, aztán bemutatom a fotókat a megbízóimnak. Justin zsebre vágott kézzel odasétált az erkélyajtóhoz. - A legtöbb végleges felvételhez természetesen már ismert modelleket kell választanom, hogy valóban sikeres legyen a reklámkampány, de most először csak rád van szükségem.  Az is lehet, hogy némelyik felvétel olyan jól sikerül, hogy mindjárt felhasználhatom kisebb hirdetésekhez. Olyan határozottan beszélt, mintha fel sem merülne benne, hogy Sarah esetleg nemet mondhatna. - De én nyaralni jöttem ide - próbálkozott újra Sarah, bár érezte, hogy gyengül az ellenállása. - Kivel csináltad volna meg ezeket a felvételeket, ha nem találkozol össze véletlenül velem? - Valószínűleg Meggel vagy Lyndával - fordult vissza feléje Justin. - Holnap kezdjük. Reggeli után érted jövök. - Justin közelebb lépett, és elgondolkodó arccal lassan körbejárta, minden oldalról alaposan szemügyre véve. Sarah úgy érezte magát, mintha valami műtárgy lenne az apja boltjában, amit egy vevő mustrálgat. - Nem tudom, hogy... - próbálkozott habozva. Meg akarta mondani, hogy nem akar neki dolgozni, de Justin ügyet sem vetett rá. - Gyere ide a fénybe - parancsolt rá, és karjánál fogva az erkélyajtóhoz húzta. - Igen, így  jobb. - A fénybe állította a lányt, hátrált néhány lépést, és végigmérte. - A fejedet kicsit magasabbra és balra! Sarah önkéntelenül követte az utasításokat, bármilyen idétlennek érezte is a helyzetet. Justin hozzálépett, kisimította a haját a homlokából, aztán néhány fürtöt behúzott az arcába.  Az érintésétől Sarah megint zavarba jött, de Justin annyira elmerült a munkájában, hogy észre sem vette. Sarah szigorúan figyelmeztette magát, hogy ezeknek a mozdulatoknak semmi közük a gyengédséghez. Előtte már biztosan nagyon sok nőt érintett meg így.

- Csinálni kell valamit a hajaddal - mormogta Justin inkább csak önmagának. - Itt hátrább kell fésülni, aztán... Tovább simogatta a haját, és Sarah csak azon fohászkodott magában, nehogy észrevegye a remegését. - Így jó lesz - lépett hátrébb végül Justin, hogy megcsodálja az alkotását. - Holnap nem lesz semmi más dolgod, csak hogy azt csináld, amit mondok, akkor nem lesz semmi probléma. Elgondolkozva dörzsölte meg az állát. Hozz magaddal fürdőruhát... - Felsorolt még néhány dolgot, s végül közölte, hogy egész nap úton lesznek. - Minden világos? - kérdezte végül, aztán kilépett az erkélyre, ki sem várva Sarah válaszát. - Igen - sóhajtott fel Sarah. Teljesen megzavarták az elmúlt néhány perc eseményei. Justin szemmel láthatóan hozza van szokva, hogy minden ügy történjék, ahogy ő akarja. Még csak meg sem kérdezte, hogy össze tudja-e egyeztetni a terveivel, vagy hogy egyáltalán vannak-e valamiféle tervei. Lehetetlen egy fickó, nem csalt az első benyomása.  Azt azért kénytelen volt bevallani magának, hogy tetszett a dolog. Biztosan érdekes lenne. Justin az arrogáns modorától eltekintve nagyon vonzó férfi, aligha unatkozna mellette. Sarah azzal igyekezett nyugtatgatni magát, hogy ő végül is szabad ember, aki bármikor hátat fordíthat és elmehet, ha valami nem tetszik. - Akkor ez rendben is van - állapította meg Justin, és indulni készült. Miután elérte, amit akart, úgy tűnt, Sarah elvesztette a számára minden érdekességét. - Nyolckor találkozunk lent a reggelinél, és utána azonnal indulunk. Ne felejts el magaddal hozni mindent, amit mondtam. Sarah kísértést érzett, hogy szalutáljon, és azt mondja: „Yes, sir!”, de aztán csak szó nélkül bólintott. - Mennem kell - vetett egy pillantást az órájára Justin. -Megígértem Megnek és Lyndának, hogy délután elmegyek velük vitorlázni. Könnyedén előrehajolt, és még mielőtt Sarah bármit is mondhatott volna, megcsókolta. - Pontosan így kell kinézned - szögezte le vigyorogva, mikor felegyenesedett. - Pontosan erre a meglepetésre és ártatlanságra van szükségem.  Azzal már el is tűnt. Sarah először dühöngött. Mi jut eszébe ennek a fickónak? Tényleg azt hiszi, hogy bármikor megcsókolhatja, ha kedve szottyan rá? Haragja azonban gyorsan elpárolgott, és már inkább mulatott és csodálkozott az egészen. Justin Lefevre úgy tört be az életébe, mint a forgószél, és alig egy-két szempillantás alatt mindent a feje tetejére állított. Sarah soha nem hitte volna, hogy lehetséges az ilyesmi.  Azt is őszintén be kellett vallania magának, hogy Justin csókjának, a kemény, követelőző ajkaknak a száján, meg annak, ahogy az ő teste reagált erre a csókra, nem csekély része volt benne, hogy végül elfogadta az ajánlatát. Még a gondolatba is belepirult, mikor egy pillanatra mintha megint érezte volna a férfi ajkát. - Pedig igazából csak azért csókolt meg, hogy fogjam be végre a szám - mormolta maga elé. - Igaz, ami igaz, ilyen szépen még soha nem hallgattattak el - tette hozzá mosolyogva. Bár volt némi tapasztalata a férfiakkal, ez a Justin Lefevre úgy látszik, meghaladja az erejét. Nagyot sóhajtva rázta meg a fejét. Süt a nap, Sarah! - figyelmeztette magát. Egy könnyű ebéd, aztán egy kellemes délután a strandon, épp erre van szüksége, hogy elterelje a figyelmét.  A délelőtti bevásárlókörút meg a Justinnal folytatott vita után megéhezett. Lement az étterembe, és nagy adag salátát rendelt magának.  A szomszéd asztalnál ülő idősebb házaspár barátságosan üdvözölte, és hamarosan beszélgetésbe elegyedtek. Ebéd után Sarah velük fogyasztotta el a kávéját a szálloda bárjában.

 A házaspár Mr. és Mrs. Saunders néven mutatkozott be. A walesi határ közeléből, egy kis faluból jöttek, aztán a beszélgetés során az is kiderült, hogy Mr. Saunders valaha itt állomásozott a légierő tisztjeként. - Jó lehet itt élni - vélekedett Sarah. - Igen, szép volt, bár az ember néha magányosnak érezte magát - felelte mosolyogva Mrs. Saunders. - Az első perctől fogva megszerettük a szigetet, és azóta is minden évben visszajövünk. - Legszívesebben örökre itt maradnánk - tette hozzá mély hangján Mr. Saunders -, ha nem lennének ott az unokák, akiktől nem akarunk elszakadni, bár néha olyanok, mint a kisördögök, nem igaz? - fordult mosolyogva a feleségéhez.  A felesége bólintott, aztán folytatta. - Ma reggel egyébként a Vénusz-sziklánál jártunk. Az volt a kedvenc helyünk, amikor még itt éltünk. - A fiatalságunkat juttatja eszünkbe - tette rá a kezét gyengéden a felesége kezére Mr. Saunders. - Tényleg gyönyörű hely.  A barátságos házaspártól Sarah azt is megtudta, hogy a Vénusz-szikla a Paphosból Limaszolba vezető út mentén fekszik, és csodálatos a strandja. Olyan lelkesen beszéltek róla, és azt állították, hogy legfeljebb fél óra az út odáig kocsival, hogy Sarah úgy döntött, ott tölti a délutánt.  A sziklához érve ő maga is megállapíthatta, hogy a Saunders házaspár nem túlzott. Gyönyörű hely volt, két sziklaképződmény között elnyúló széles homokparttal. Az egyetlen turizmusra utaló jel, egy vendégekre váró fagylaltos kocsi volt a parkolóban. A Vénusz-szikla egyetlen hatalmas, kupolaformájú tömbből állt, előtte még három másik kisebb szikla nyúlt be a vízbe. Ha igaz, hogy a szerelem istennője valaha itt időzött, hát nem is találhatott volna magának  jobb helyet. A fehér homokpart, a kopár sziklák, előtte a Földközi-tenger kék vize, és hozzá a ragyogó napsütés... még egy istennő sem kívánhatott volna magának szebbet. Sarah úgy döntött, hogy először is úszik egyet. Letette a forró homokba a táskáját és a fürdőlepedőjét, ledobta a ruháját meg a cipőjét, és már futott is a víz felé. Egész délután úszott, olvasott és napozott a magányos parton, ahol rajta kívül szinte senki sem járt. Úgy látszik, ez a strand valóban titkos hely, és Sarah örült, hogy megismerkedett Saundersékkel. Hat óra tájban ért vissza a szállodába. A válla és a combja kicsit égett, biztos jeleként annak, hogy ahhoz képest, hogy még csak a vakációja kezdetén tart, túl sokáig maradt a napon.  Ahogy a szálloda hallján át a lift felé lépkedett, a bár felől éles női kacagást hallott. Gyors pillantást vetett a nyitott ajtó felé, és Justin Lefevre-t pillantotta meg, ahogy a két nő társaságában a bárpult mellett ül. Egyik karjával átölelte és magához húzta a barna szépséget. Lehet, hogy ezek hárman most épp őrajta mulatnak? Lehet, hogy Justin épp most meséli el, mi történt az ő szobájában? Eredetileg úgy tervezte, hogy ma este a szállodában vacsorázik, de a kilátás, hogy akkor  találkoznia kell Justinnal meg a két nővel, arra késztette, hogy megváltoztassa terveit. Úgy döntött, hogy lemegy a faluba, és kipróbálja a muszaka ciprusi változatát. Egy korábbi görögországi vakációja során nagyon ízlett neki ez az étel. Később, az egyik kikötői vendéglő kis asztalkájánál üldögélve a gondolatai megint visszatértek Justinhoz. Hogy lehel, hogy ennyire befolyásolni tudja? Ha ott áll előtte, mindenről megfeledkezik, az apjáról, a régiségkereskedésről... és Charlesról...

3.

Justin Lefevre már ott ült az étteremben, amikor Sarah másnap reggel lejött. Épp a reggelijét rendelte meg a pincértől, és ahogy Sarah a helyiségen át az asztalához közeledett, felnézett. A lány világosan látta, hogy milyen kutató és lenéző pillantással méri végig. - Jó reggelt - mondta Justin el sem mosolyodva, és felállt, hogy kihúzza előtte a széket. Sarah örült, hogy leülhet. Megrendelte a kávéját és hozzá egy kiflit. - Bíztam benne, hogy tegnap este még találkozunk - szólalt meg Justin. - Jó alkalom lett volna, hogy bemutassalak Megnek és Lyndának. Tulajdonképpen, hol töltöd az estéidet? tette hozzá most már mosolyogva, és Sarah megint ugyanazt érezte, mint előző nap, hogy a férfi csúfot űz belőle. - Paphosban vacsoráztam - felelte, kerülve a férfi tekintetét. - Külföldön szeretem kipróbálni a helyi konyhát. - Azt itt a szállodában is megkaphattad volna. - Persze, de jobb szeretek valamelyik utcai teraszon üldögélni, és nézegetni az embereket. - Kicsit megismerni a helységet és az embereket, igaz? - komolyodott el Justin. - Én is szívesen csinálom, ha úton vagyok. - Már megint mosolygott. - Vannak emberek, akik nem értik, és nyavalyognak, ha nincs minden úgy, mint otthon. Örülök, hogy végre sikerült valami közös vonást találnunk.  A pincér kihozta a reggelijüket, és Sarah csodálkozva állapította meg, hogy Justin alig rendelt valamivel többet, mint ő. - Ma reggel először a Vénusz-sziklához akarok menni - hallotta Justin hangját. - Ott addig kell megcsinálni a felvételeket, amíg a nap még nem áll magasan az égen. - Ott jártam tegnap délután - mondta Sarah, de közben nem mert Justinra nézni.  Ahányszor csak találkozott a pillantásuk, mindig arra kellett gondolnia, milyen izgalmas volt a karjai között, és félt, hogy a férfi kitalálja a gondolatait. - Igen? Én meg már csodálkoztam, hol bujkáltál egész nap - kortyolt bele a kávéjába Justin. - Na mindegy, aztán majd a tengerparti úton továbbmegyünk Apolló templomáig. Ugye becsomagoltad a fürdőruhádat? Sarah szó nélkül a mellette álló széken fekvő táskára mulatott. Kicsit bántotta, hogy Justint szemmel láthatóan nem igazán érdekli, mit csinált tegnap délután, hanem csak a munkája jár a fejében. Na jó, ma már muszáj lesz modellt állnia neki, de ez lesz az első és az utolsó alkalom! Egy pincér lépett az asztalhoz, és mosolyogva néhány banánt tett az asztalon álló tálba. - Itt ez a szokás - nyújtott Sarah felé egy banánt Justin. - Ez mind itt terem a szigeten.  Apró figyelmesség a szállodától, semmi több. - Én azért kedvesnek találom - felelte Sarah, bosszankodva a férfi lekicsinylő hanghordozásán. Justin összeráncolta a szemöldökét. Látszott, hogy nem szereti, ha ellentmondanak neki, mert ettől kezdve egy szót sem szólt, még akkor sem, amikor felállt és kifelé indult. Ez a kis szóváltás mintha megváltoztatta volna. Egész délelőtt hűvös és szűkszavú volt Sarah-val szemben, amitől a lány csak még idegesebb lett. Sarah úgy gondolta, bizonyára Justin is bérelt egy kisebb kocsit. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a szállodából kilépve egy Mercedes és egy sofőr várt rájuk. - Jobb lesz, ha a másik oldalról szállsz be - szólt rá Justin. A hátsó ülésen a fotóskellékek mellett épp csak annyi helye maradt, hogy bepréselje magát. Sarah még inkább megzavarodott, ahogy eszébe jutott, mennyi pénzbe kerülhet ez a felszerelés. Soha nem lesz képes eleget tenni Justin elvárásainak.

Nagyo Nagyott sóhajt sóhajtva va dőlt dőlt hátra hátra az ülésen ülésen,, és elhat elhatáro ározta zta,, hogy hogy nem nem töri töri tovább tovább a fejét. fejét. Legalábbis egy kis időre... belép egy számára ismeretlen világba, és meg kell próbálnia élvezni a dolgot, amennyire csak lehet. Mikor elindultak, megpróbált beszélgetést kezdeményezni, de mivel csak egy szótagú válaszokat kapott, és Justin csak a kamerával foglalkozott, hamarosan feladta, és inkább a mellettük elsuhanó tájat csodálta. - Bújj bele a fürdőruhádba! fürdőruhádba! - parancsolt rá Justin, mikor a Vénusz-sziklához értek, és máris visszafordult a kameráihoz. Meg sem várta, hogy Sarah kiszálljon, máris indult. Eszébe sem  jutott, hogy netán netán kisegítse a kocsiból. kocsiból. Úgy látszik, elfelejti, hogy én teszek szívességet neki, és nem ő nekem - gondolta dühösen Sarah, és elhatározta, hogy ha Justin továbbra is ilyen udvariatlanul viselkedik, rendreutasítja.  A kocsi takarásában levetkőzött, és belebújt a fürdőruhájába, fürdőruhájába, aztán összehajtogatta összehajtogatta a ruháit, és berámolta őket a hátsó ülésre. Mikor elkészült, a Mercedest megkerülve Justin után indult, akinek több fényképezőgép lógott a nyakában, a kezében pedig fénymérőt szorongatott. Úgy tűnt, hogy Sarah-ról már meg is feledkezett. A lány zavartan álldogált a szikla pereménél, várva, hogy megkezdődjön a munka. - Kezdhetjük végre? - szólalt meg hirtelen Justin, mintha eddig is a lányra kellett volna várni.  Aztán megkezdődött megkezdődött a munka. Justin megszámlálhatatlan megszámlálhatatlan felvételt készített róla, szakadatlanul kattogott a gépe, és szinte ugyanilyen gyorsasággal követték egymást az utasításai. - Magasabbra a fejedet, le a fejedet, jobb profil, bal profil, tedd a csípődre a kezed, emeld föl az egyik kezed! Sarah nagyon igyekezett, mégis úgy érezte, hogy aligha felel meg Justin igényeinek. Gyakran előfordult, hogy a férfi odajött, és ő maga állította be, ahogy elképzelte. Felrántotta az állát, meghúzta a karját, vagy a haját ráncigálta. Sarah-nak megint az a kellemetlen érzése támadt, hogy csak egy tárgy, amelyet a férfi kénye-kedve szerint használ. Örült, hogy a sofőrön kívül senki sincs a közelben, és nem látha láthatjá tják. k. A sofőr sofőr bent bent ült a kocsi kocsiban ban,, és újság újságot ot olvas olvasott ott.. Szemme Szemmell láthat láthatóan óan voltak voltak tapasztalatai tapasztalatai az őrült külföldiekkel, és már semmin sem csodálkozott. Később lementek a partra, és Justin ott is fáradhatatlanul hajszolta, anélkül hogy akár  csak egyszer is megkérdezte volna, bírja-e még. Sarah arcán a mosoly hamarosan merev álarccá torzult, és minden izma fájt. Justint ez egyáltalán nem érdekelte, könyörtelenül követték egymást kurta parancsszavai. parancsszavai. Ha Sara Sarah h vala valaha ha is irig irigye yeltlte e a fotó fotómo mode dellllek ek maga magass gázs gázsijiját át,, hát hát most most magá magába ban n megkövette őket. Ha ezek a lányok azzal keresik a pénzüket, hogy éjjel-nappal pózban állnak, hát nem lehet eléggé megfizetni őket. - Szeretném, ha most bemennél a vízbe - hallotta Justin hangját egy idő után. Odalépett hozzá, de nem is nézett rá, a szeme csak a fénymérőt és a tengert kutatta. Sarah érezte, hogy egyre dühösebb lesz rá. - Oda ki, ott, ahol a hullámok megtörnek a sziklán - mondta Justin. - De vigyázz, nehogy vizes legyen a hajad! Elindult, és Sarah kénytelen volt követni. Justin már levette az ingét, és mögötte lépkedve, Sarah Sarah megcso megcsodál dálha hatta tta széles széles hátát hátát és kémén kéményy izmai izmait. t. Egy pilla pillanat natra ra szeret szerette te volna volna megérinteni a bőrét, és nehezére esett tudomásul venni, hogy Justin nem nőt, hanem csak egy fotózandó tárgyat lát benne. Felfrissítette a hideg víz. Olyan jólesett felhevült bőrének, hogy hogy a legs legszí zíve vese sebb bben en bele beleve vete tett tte e voln volna a magá magát, t, de aztá aztán n eszé eszébe be juto jutott tt Just Justin in figyelmeztetése, figyelmeztetése, nem szabad hogy vizes legyen a haja.

- Menj egy kicsit beljebb, és aztán indulj el vissza, felém! - harsant az utasítás. Justin veszélyes helyzetben, a szikla legszélén állt, és Sarah egy pillanatra arra gondolt, bárcsak beleesne a vízbe, és kicsit alábbhagyna tőle a nagyképűsége. Sarah érezte, hogy a hideg vízben megkeményednek a mellbimbói. A fürdőruha vékony anyaga aligha fogja elrejteni. Talán épp ezt akarja Justin elkapni? Vagy csak azt akarja, hogy a napsugár megtörjön a testén gyöngyöző vízcseppeken? Egy idő után ki kellett jönnie a vízből, és kifeküdnie a sziklára, ahol az imént Justin állt. A férfi elmagyarázta, hogy provokatív, kihívó mosollyal kell a kamerába néznie. - Húzd kicsit magasabbra alul a fürdőruhádat! - utasította. Sarah egy pillanatig habozott. A nedves anyag már úgyis feszesen tapadt a testére. Kicsit feljebb húzta, de Justint ez szemmel láthatóan nem elégítette ki. Homlokát ráncolva odajött, megragadta a fürdőruhája szélét, és egyetlen mozdulattal felrántotta egész a csípőjéig. Sarah elvörösödött, de nem tiltakozott. Semmi kedve sem volt megint a rövidebbet húzni egy újabb veszekedésben. - Így jó lesz - bólintott Justin már megint a keresőbe nézve. - Maradj így! Mikor Sarah már úgy érezte, képtelen újabb természetellenes pozitúrákba kifacsarni a testét, Justin végre leengedte a kamerát. - Mára itt elég lesz ennyi. Remélem, akad közte egy-két használható felvétel is. Gondosan összeszedte a kamerákat és az objektíveket, aztán ügyet sem vetve Sarah-ra, visszaindult a kocsihoz. Sarah felhúzta a szandálját, és bukdácsolva követte. Justin még egy bátorító szót sem fecsérelt rá, még csak meg sem dicsérte, ha sikerült pontosan azt csinálnia, amit várt tőle.  Aztán ahogy felrántotta a fürdőruháját! Úgy fogta meg, mint egy tárgyat, nem mint hús-vér  embert... méghozzá olyan embert, akiben minden érintése az érzések valóságos viharát kavarja fel. Mikor felöltözött, megkönnyebbülten megkönnyebbülten dőlt hátra az ülésen, és már indultak is. - Nincs messze innen az Apolló-templom - fordult hozzá Justin. - Odáig még elmegyünk, aztán eszünk valahol valamit. Sarah-nak eszébe sem jutott az evés, és az órájára pillantva csodálkozva állapította meg, hogy már fél tizenkettő múlt. Ennyi izgalom között eszébe sem jutott az éhség, de most hirtelen jelzett a gyomra. A templom közelében közelében biztosan akad valami étterem.  Ahogy azonban megérkeztek, és a sofőr leállította a kocsit egy fa árnyékában, árnyékában, kénytelen volt megállapítani, hogy csalódott. Közel s távol nyoma sem volt semmiféle étteremnek. Sarah nagyot sóhajtott. Miközben Justin kikászálódott a kocsiból, ő szemrehányásokat tett magának, amiért nem hozott magával valami ennivalót a szállodából. Nem is figyelt oda Justinra. Annál jobban meglepődött, mikor hirtelen egy kosárral jelent meg, feléje nyújtotta, és leemelte róla a szalvétát. - Szolgálatára, Madame - hajolt meg vigyorogva. - Mit ennél? Mulattatta Sarah meglepődése, és bár eddigi viselkedése nemigen adott rá okot, hirtelen támadt jókedve olyan fertőző volt, hogy Sarah is elnevette magát. - Honnan szerezted? - A száll szálloda oda konyhá konyhájá járól ról - felel felelte te Justin Justin.. - A lányok lányok versen versengte gtek, k, hogy hogy minde minden n jóval jóval elhalmozzanak, elhalmozzanak, amit csak a konyha kínálni tud.  Azt el is hiszem - gondolta Sarah. Vajon létezik nőnemű lény, aki ne rohanna készségesen készségesen teljesíteni t eljesíteni az óhajait?  A templomrom a partszakasz legmagasabb legmagasabb pontján emelkedett. Az épület egyes elemei még pusztulóban is olyan lenyűgözőek voltak, hogy Sarah önkéntelenül lehunyta a szemét, és megpróbálta elképzelni, hogy nézhetett ki a templom fénykorában.

Vajon a napistennek mutattak be itt áldozatokat? Netán emberáldozatokat is? Szinte maga előtt látta a papok merev arcát, és hirtelen megborzongott. - Fázol? - hajolt feléje Justin, és megérintette az arcát. - Nem... nem fázom - felelte habozva a lány, aztán hozzálátott, hogy Justinnal együtt bepakolja a megmaradt ételt a kosárba. - Oké! - bólintott a férfi, amikor visszatette a kosarat a csomagtérbe. - És most vetkőzz le, lássunk neki! Gyönyörű lény van. A kijáratnál várlak. Sarah bemászott a kocsi hátsó ülésére. Egy pillanatig mozdulatlanul figyelt előre. A sofőr  mélyen lecsúszva az ülésen halkan horkolt. A lány kibújt a sortjából és a blúzából. Justinnak remélhetőleg nem épp most fog eszébe jutni, hogy még egy fényképezőgépet kivegyen a hátsó ülésről. Gyorsan belebújt puhán leomló nyári ruhájába, amit magával hozott. Justin Justin épp épp elmél elmélyül yültt beszél beszélge getés tésbe be merült merült a pénztá pénztárná rnáll ülő ülő férfiv férfival, al, mikor mikor Sarah Sarah a bejárathoz ért. Csodálkozott, hogy a férfi görögül beszél, legalábbis feltételezte, mert Justin épp annyit mondott, „epharisto” - köszönöm, az egyetlen görög szót, amit Sarah megértett. Justin úgy sietett, hogy Sarah nem is ért rá megnézni a templomromot. Úgy látszott, előre tudta, hol akarja elkészíteni a felvételeket, és mihelyt odaértek, újrakezdődött a kínlódás Sarah számára... csak ezúttal még rosszabb volt, mert a nap már magasan állt az égen. Úgy tűnt, soha nem ér véget a fényképezés. Sarah szinte már sem a lábát, sem a karját nem érezte. - Még egy sorozat - mondta végül Justin -, aztán elég lesz mára. Tizenöt perc múlva kész vagyunk.  Az utolsó képeket egy oszlop oszlop mellett készítette. Sarah Sarah neki kellett dőljön dőljön az oszlopnak, s a válla fölött kellett visszanéznie. - Villogó tüzet akarok a szemedben! - Villogó tüzet? - hőkölt hátra csodálkozva Sarah. - Egy olyan nő arckifejezését, akit épp most csókoltak meg - magyarázta Justin és közelebb lépett. - És aki azt szeretné, hogy megint megcsókolják - tette hozzá. - Ez... ez nem olyan egyszerű... Justin Justin két két keze keze közé közé fogta fogta az arcát arcát és megcs megcsóko ókolta lta,, előszö előszörr finoma finoman, n, aztán aztán egyre egyre heves heveseb ebben ben.. Sarah Sarah karja karjaii szinte szinte maguk maguktól tól ráfonó ráfonódta dtakk a vállár vállára, a, az ajka ajka szétny szétnyílt ílt,, és szenvedélyesen szenvedélyesen viszonozta a csókját. Sarah körül elsüllyedt a világ. A teste sóvárgott Justin után, és amikor a férfi átölelte és magához szorította, úgy hozzásimult, hogy testének minden izmát érezhette. Justin Justin keze keze lefel lefelé é csúszo csúszott tt a hátán hátán,, s a ruha ruha vékon vékonyy anyag anyagán án átsug átsugárz árzott ott kezéne kezénekk forrósága. Sarah halkan nyögdécselt, és teljesen átadta magát érzéseinek és a vágynak, amit a férfi csókja és testének érintése hívott életre benne. Justin ugyanilyen hirtelen elengedte, és hátrált néhány lépést. Sarah ajka még mindig kissé szétnyílt, s csillogott rajta a napfény, a szemében pedig még ott égett a vágy, amit Justin felébresztett benne. Miért engedte el, hisz Sarah nagyon jól érezte, hogy Justin ugyanúgy kívánja őt? Miért izgatta fel ennyire mindkettőjüket, hogy aztán hirtelen visszahúzódjon? Hamarosan megkapta a választ. Justin kezében máris ott volt a kamera. Eltartott egy ideig, míg Sarah felfogta, hogy a csók csak eszköz volt a cél érdekében, hogy olyan arckifejezést arckifejezést varázsoljon elő belőle, amilyet akart. - Te... te csak számításból tetted! - kiáltott rá a lány ökölbe szorított kézzel. - Hogy merészelted? Justin lassan leeresztette a kamerát. Kék szeme fagyos pillantással meredt Sarah-ra, már  nyoma sem volt a vágynak és a szenvedélynek.

- Muszáj volt megcsinálnom ezeket a felvételeket, és pontosan úgy néztél, ahogy elképzeltem. Nagyon nyugodtan és nyomatékosan beszélt. Semmi kétség, fontosabb neki a munkája, mint az érzése. Hogy is hihettem, hogy önmagamért csókolt meg? - dühöngött Sarah. Elnézte, ahogy Justin összecsomagolja a holmijait, ügyet sem vetve többé rá. Sarah dühösen sarkon fordult, és bement a templomromba. Könnyek borították el a szemét, ahogy elgondolta, hány modellel tehette meg már  ugyanezt Justin. Vajon hány nőt csókolt meg már úgy, hogy közben semmit sem érzett? Bármennyire is fájt a felismerés, kénytelen volt belátni, hogy Justin számára ő is csak egy tartozék, igaz, hogy élő, de azért nem igényel más bánásmódot. Könnyeit nyeldesve fogadta meg magának, hogy vele aztán ezt nem teszi többé. Úgy elrohant, hogy nem is figyelt rá, merre megy. Hirtelen a templom leginkább épségben maradt része előtt találta magát, amelyet szögesdrót kerítés védett.  A padlómozaik ugyan erősen megrongálódott, de még a megmaradt részek is olyan gyönyörűek voltak, hogy Sarah önkéntelenül visszafojtotta a lélegzetét. Bár még nem párolgott el a Justinnal szemben érzett haragja, a templom nagyszerűsége háttérbe szorította. Különösen nagy hatást tett rá egy viszonylag épségben megmaradt magas ajtókeret. Felkeltették a kíváncsiságát a finom faragású relief díszítései. Ujja hegyével végigsimított rajta, és megpróbálta elképzelni, hogy nézhetett ki a művész, aki megalkotta. Sok ideje azonban nem maradt a nézelődésre. - Uram és parancsolóm szólít - mormolta maga elé, mikor meghallotta Justin hangját. - Hát itt vagy, Sarah! El nem tudtam képzelni, hová tűntél. - A hangja fesztelenül csengett, semmi nem utalt arra, hogy még emlékezne rá, hogy alig néhány perccel ezelőtt a karjai közt tartotta Sarah-t és megcsókolta. Sarah apró szúrást érzett a szíve tájékán. Oké, ha ő így, hát majd én is úgy csinálok, mintha én sem éreznék semmit, bármennyire is nehezemre esik! - gondolta mérgesen. - Csak körülnéztem egy kicsit - felelte könnyedén mosolyogva. - Lenyűgöző ez a régi templom, nem? - Ideje lenne indulni - nézett az órájára Justin. - Ha időben visszaérünk Paphosra, még ma előhívathatom a filmeket, és már holnap reggel megnézhetjük a képeket.  A visszaúton mindketten csendesek voltak, és Sarah nem is próbálta megtörni a hallgatást. Fáradt volt, és rosszul érezte magát. Kibámult a tájra, de nem is hatolt el a tudatáig, mit lát. Útban a szálloda felé Justin megállította a kocsit, és bement egy fotósüzletbe, aztán néhány perc múlva már jött is vissza. - Holnap reggelre kész lesznek a nagyítások - újságolta, amikor a kocsi újra elindult. - Mi lenne, ha holnap a szobámban reggeliznél, és közben megnézhetnénk őket? - Nem tudom, ráérek-e holnap.  A kocsi megállt a szálloda előtt, és Justint lekötötte a felszerelés kirámolása, de most csodálkozva pillantott fel. - Biztos látni akarod, hogy sikerültek. Hát persze - válaszolta meg a saját kérdését. - Akkor  holnap reggel a szobámban. Száznegyvenes. - Én... - Sarah meg akarta mondani neki, hogy a legkevésbé sem érdeklik a fényképek, és csináljon velük, amit akar, elsősorban pedig, hogy látni sem akarja soha többé, de nem jutott rá ideje. - Justin, végre itt vagy! - szaladt a bejárattól a kocsi felé Meg és Lynda, szemmel láthatóan boldogan, hogy a férfi visszajött. - Na, hogy ment? - kérdezte látványosan hátat fordítva Sarah-nak a barna nő, és majd elnyelte a szemével Justint. - Holnap reggelre már meg is lesznek a képek, Lynda -lelelte széles mosollyal Justin. Biztos vagyok benne, hogy meg fogsz lepődni.

- Remélem, kellemes meglepetés lesz - vetett egy gyors oldalpillantást Sarah-ra a nő, amely világosan elárulta kételyeit. - Ó, még be sem mutattalak benneteket egymásnak - szólt közbe Justin, és Sarah megtudta, hogy a barna nőt Lynda Slarittnak, a vörös hajút pedig Meg Andrewsnak hívják. Meg barátságosan rámosolygott Sarah-ra, de Lynda arca merev maradt, mint egy álarc. A tulajdonos mozdulatával karolt bele a férfiba, és a szálloda felé indult vele. Világos volt, hogy Sarah előtt akarja tisztázni a helyzetet, Justin pedig tűrte, ami arra utalt, hogy egyetért vele. Legalább egy italra meghívhatott volna - futott át Sarah lején, mikor a szálloda halijába lépve elindult a lift felé, de aztán határozottan megrázta a fejét. Nem, jobb lesz, ha minél kevesebbet látja Justint. Ez az ember gonosz játékot űz vele, s ez aligha segít visszanyerni a lelki békéjét, amiért pedig idejött. Emellett Lynda úgy tűnt, sokkal több Justin számára, mint üzlettárs, és Sarah-nak nem állt szándékában összeütközésbe kerülni a nővel.  Azért vagyok itt, hogy megpróbáljam tisztázni magamban a Charles iránti érzéseimet figyelmeztette magát határozottan. Nem sokat segítene, ha egy Justin Lefevre-féle fickóval kezdene, aki amúgy sem érez iránta semmit, csak kihasználja, és aztán gyorsan ellöki magától. Bármennyire is győzködte magát azonban, hogy Justin nem neki való, és hogy semmi köze hozzá, nem sikerült elhessegetni a gondolataiból. Kétszer csókolta meg, és mind a kétszer elképesztő hatást váltott ki belőle, hiába tudta, hogy ez a csók a férfi számára semmit sem jelent. Összeszorított fogakkal idézte fel, mi volt a célja a második csókkal. Legjobb szándéka ellenére sem volt biztos benne, hogy visszautasítaná, ha még egyszer  próbálkozna, sőt abban sem, hogy bármit is képes volna megtagadni tőle, amit akar.

4.

Sarah rosszul aludt, és másnap reggel korán ébredt. Charles-ról álmodott meg arról a nőről, akivel megcsalta, de aztán Charles arca hirtelen Justiné lett, a nő pedig mellette Lynda. Felült az ágyban, és megpróbálta rendezni a gondolatait. Menjen le a szobájába, és nézze meg a fényképeket? Ha őszinte magához, nagyon is kíváncsi a felvételekre, és semmire sem vágyik jobban, mint hogy megint találkozzon Justinnal, ugyanakkor azonban félt is a találkozástól. Még akkor sem tudott dönteni, mikor már lezuhanyozott és felöltözött. Habozva ácsorgott a szoba közepén, mikor hirtelen kopogtak az ajtón. - Jó reggelt, Sarah - köszönt rá mosolyogva Justin, amikor kinyitotta az ajtót. Fehér  nadrágjában és világoskék ingében frissnek és kipihentnek látszott. Sűrű, fekete haja még nedves volt a zuhanyozástól. - Épp most akartam... - Nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán mondtam-e, mikor gyere - vágott a szavába Justin. - Gondoltam, az lesz a legjobb, ha érted jövök. - Már megkaptad a képeket? - Igen, ma reggel hétkor pontosan leszállították, és nagyon jók lettek - bólintott mosolyogva a férfi. - Mindannyiunknak nagyon tetszenek. Ez a „mindannyiunknak” megint tűszúrásként érte Sarah-t. Csak azt jelentheti, hogy a két nő már látta a képeket... vagy talán csak Lynda? Hát persze! Biztos együtt töltötték az éjszakát, és Lynda még ott volt, amikor  meghozták a képeket.

Justin szobája sarokszoba volt az első emeleten, hatalmas ablakából csodálatos kilátás nyílt a tengerpartra.  A fotókat kis csipeszekkel a falon kifeszített vászonra erősítették. Sarah épp közelebb akart lépni, hogy megnézze őket, mikor a szomszédos helyiségből előlépett Lynda.  A haját igazgatta, és úgy tett, mintha csak nagy nehezen fojtana el egy ásítást. Mintha csak épp most kelt volna ki az ágyból. Sarah úgy érezte, minden gyanúja beigazolódott, és fájt a felismerés. Hogy lehet az, hogy egy férfi úgy csókoljon meg egy nőt, mint Justin őt, aztán egy másikkal töltse az éjszakát? Lehet, hogy Charlesnak volt igaza, és ő valóban ódivatú és konzervatív? - Jó reggelt - biccentett kurtán Sarah felé Lynda. - Á, meghozták a kávét! - azzal fáradt, hangsúlyozottan lassú mozdulatokkal az alacsony asztalkához lépett, és kitöltött magának egy csészével. Sarah kővé dermedve bámulta. Justin nagyon igényes szerető lehet, ha Lynda még ilyentájt is ennyire fáradt. Gyorsan hátat fordított, és a képeket kezdte nézegetni. Bár nem sokat értett a fényképezéshez, annyit azért ő is meglátott, hogy a képek minősége jóval meghaladja az átlagosat. Elpirult, ahogy meglátta a Vénusz-sziklán készült képeket. A nedves fürdőruha szorosan a testére simult, és hibátlan alakjának legapróbb részletét sem rejtette el, sőt! A mel lénél szinte átlátszott, és az egész felvételnek valami erotikus hangulatot adott.

- Tényleg testhezállóak a fotók, drágám - dorombolta Lynda, aki hirtelen ott termett mellette kávéscsészével a kezében, és szintén a Vénusz-sziklán készült képeket nézegetik. Úgy látom, testhezálló és lendületes - tette hozzá. - Nőies, Lynda - igazította helyre Justin. - Azt hiszem, megállapodtunk, hogy nem keskeny csípőre és karcsú, kislányos alakra van szükségünk. Lendületes, de nem túl telt, pontosan ilyen kell. Nőiességet és leheletnyi erotikát kerestünk, és meg is találtuk.

- Nőiesnek nőies - bólintott kényszeredetten Lynda. - De szerintem a nőiességnek is megvannak a maga határai. Sarah alig tudott uralkodni magán, hogy ne forduljon sarkon és ne rohanjon ki a szobából. Már csak az hiányzik, hogy Justin és Lynda kis számkártyákat húzzanak elő, és pontozzák. Végül az Apolló-templomban készült felvételekhez értek, amelyeket Justin azután csinált, hogy megcsókolta. Sarah nagyot nyelt. - Nagyon jól sikerültek - mutatott a felvételekre Justin. - Pontosan az a kisugárzás, amit kerestünk. Sarah elnézte a saját arcát a képeken, és pontosan felismerte rajta a vágyat. Szinte megint érezte az ajkán Justin csókját és azt a szenvedélyt, amely ettől a csóktól átjárta. Igaza volt Justinnak, pontosan meglátszott a képen... de milyen áron! Justin csak játszott vele, és minden trükköt bevetett, hogy kihozza belőle azt, amire szüksége volt. Lynda úgy látszik, jól ismeri Justint, és azt is pontosan tudja, hogyan sikerült ezt a fényt Sarah szemébe varázsolnia. Legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Hogy elrejtse fájdalmát, elfordult, és az asztalhoz lépett. Kitöltött magának egy csésze kávét, miközben azok ketten úgy elmerültek a fényképek tanulmányozásában, hogy észre sem vették. Ebben a pillanatban dugta be a fejét az ajtón Meg Andrews. - Ahá, ti már mind itt vagytok! - lépett be mosolyogva az ajtón. Gyors pillantást vetett a képekre, aztán Sarah-hoz lépett. - Tényleg nem dolgozott még modellként? - Nem, soha. - Nyilvánvaló, ha egy kicsit jobban megnézed a képeket -szólt közbe Lynda. - Csodálom, hogy nem vetted észre azonnal. - A mesterműveimtől van - nevetett fel jókedvűen Justin. - Belegázoltál a becsületembe. Szerintem zseniális munkát végeztem, főleg ha meggondolom, hogy milyen körülmények között kellett dolgoznom. - Persze, egy igazi modellel... Sarah elfordult. Nem akarta hallani, mi mindent mondanak még ezek hárman a képekről, elege volt a megaláztatásból. - Jé, már ilyen késő van! - szólalt meg olyan hangosan, hogy félbeszakadt a társalgás. Sajnálom, de mennem kell. Köszönöm a kávét. - Egy pillanat! - kiabált utána Justin. - Ma délután még szükségem van rád! - Sajnálom - szólt vissza mosolyogva Sarah már a kilincsre tett kézzel. - Ma délután más dolgom van. - De hát nem tűnhet el csak úgy! - szólt közbe felháborodottan Lynda. - Justin annyit vesződött magával! Így hálálja meg? Mondd meg neki te is, Justin! - Sarah, legalább még egy sorozatot kell csinálnunk - lépett hozzá Justin. - Ma délután lenne a legmegfelelőbb. Igazán jól dolgoztunk együtt, te sem tagadhatod! Lynda hátrált egy lépést, és szikrázó szemmel mérte végig Sarah-t. - Maga tényleg azt hiszi, hogy hülyének nézhet minket? Mit képzel egyáltalán? Ha netán arra spekulál, hogy több pénzt akar kicsikarni belőlünk, hát felejtse el! - Zöld szeme szikrákat szórt a haragtól. - Azt hiszem, Lynda, jobb lesz, ha ezt rám bízod - szólt közbe csitítóan Justin. - Itt senkinek senkire nem kell semmit bíznia! - húzta ki magát Sarah. - Elmegyek. És miután nekem itt senki semmiféle pénzt nem ajánlott fel, aligha akarhatok zsarolni - tette hozzá hűvösen. Lynda elképedten meredt rá, aztán lassan Justin felé f ordult. - Ez nem lehet igaz!?

- De - bólintott kényszeredetten a férfi, aki szemmel láthatóan rosszul érezte magát a bőrében. Jobban örült volna, ha nem kényszerítik rá a nyílt állásfoglalásra. - Áhá - vetette oda csípősen Lynda, a megadás leghalványabb szándéka nélkül. - Ha így áll a dolog, akkor már igazán kíváncsivá tesz, miért vesz fel hirtelen ilyen sztárallűröket. Sarah-nak nehezére esett, hogy megőrizze a nyugalmát, de méltóságán alulinak érezte, hogy tovább veszekedjen ezzel a nővel. Úgyis mindegy, hogy mit mond, Lynda mindenképpen a rovására írná, és azonnal visszavágna valami újabb gonoszsággal, amivel megsértheti. - Majd később folytatjuk a vitát - szólt közbe Justin ellentmondást nem tűrő hangon, és megragadta Sarah karját. - Visszakísérlek a szobádba. Majd később beszélünk, Lynda. Sietősen az ajtó felé taszigálta, aztán előresietett a folyosón, olyan gyorsan, hogy Sarah alig bírt lépést tartani vele. - Eressz el! - sziszegte a lány a fogai között, erőlködve, hogy megőrizze önuralmát. - Majd a szobádban elbeszélgetünk, addig pedig jobb lesz, ha szorosan foglak. Sarah megállt a lépcső alján. - Nem akarom, hogy a szobámba gyere, és nem akarom, hogy így végigvonszolj a szállodán! - Gyors mozdulattal kiszabadította magát, leült a lépcső legalsó fokára, és dühös pillantást vetett Justinra. - Ha nem akarsz szépen jönni... - Justin lehajolt, és még mielőtt Sarah felfogta volna, mire készül, a karjaiba kapta, és elindult felfelé a lépcsőn.  A kihajtott inggallér alól kikandikáló szőrszálak az orrát csiklandozták, a férfi jobb kezének ujjai a mellét érték, bal kezével pedig Sarah combját szorította. Justin testének közelségétől Sarah ellenállása gyorsan semmivé foszlott. Tiltakozásra emelt kezét a nyaka köré fonta, s ujjai beletúrtak a hajába. Jaj, ne! - futott át rajta, miközben ajka Justin kellemes illatú nyakához ért. A fene egye meg, mi történik velem? Hisz én gyűlölöm ezt az embert! Érezte, hogy az esze fokozatosan elveszti az uralmát a teste fölött. Justin még szorosabban ölelte magához, lehajolt hozzá, és egy pillanatra a homlokához simította az arcát. Sarah úgy érezte, túl gyorsan értek a szobájához. Justin a könyökével lenyomta a kilincset, és kinyitotta az ajtót.  Átvisz a küszöbön! - gondolta magában mosolyogva Sarah. Egy pillanatra elragadta a képzelete, és elábrándozott, milyen szép lenne, ha most hosszú fehér ruha és fátyol lenne rajta, és Justin a közös otthonukba lépne be vele... Mikor Justin nem túl gyengéden ledobta az ágyra, Sarah halkan felsikoltott. A férfi fölé hajolt, és két kézzel visszanyomta a vállát. - Úgy, és most idefigyelj! - förmedt rá. - Mondta már neked valaki, hogy túlságosan érzékeny vagy? Lynda egy reklámcégnek dolgozik, mint már mondtam, és nagyon ért az üzlethez. Nagyon fontos nékem a véleménye, érted? - De sértegetett! - Nem, dehogy! - Justin hangja hirtelen ellágyult és nagyot sóhajtott. - Csak kimondta a véleményét az egyik felvételről, de te túl személyesen fogadtad. Hidd el, nem úgy gondolta! Lynda ugyanilyen kritikus lett volna, ha a világ legjobb fotómodelljével készítem el a felvételeket.  Az arca már csak néhány centiméternyire volt, s Sarah a legapróbb részleteket is pontosan megfigyelhette rajta. Látta a finom ráncokat a szája sarkában, és alig tudott ellenállni a vágynak, hogy megsimogassa az ujja hegyével. Látta a sűrű, hosszú szempillákat és a világítóan kék szempárt, amelyért bármelyik nő megirigyelte volna, sűrű, sötét haját, amelyből egy tincs a homlokába hullott s a markáns,

éles metszésű arcot, amelyet látott már a munka lázában égve, de dühösnek is, ha a dolgok nem úgy alakultak, ahogy elképzelte. Sarah mozdulni sem mert. Justin ajka körül mosoly játszadozott. - Ugye modellt állsz még egyszer? - kérdezte mély, csábító hangján. Sarah csak bólintott, képtelen volt levenni a tekintetét Justin arcáról. Fájdalmasan érezte, hogy ebben a pillanatban a férfi bármit követelhetne tőle. - Jó - mormolta halkan Justin olyan közel hajolva, hogy Sarah már csak a kék szempárt látta. Justin ajka megérintette a száját, és leheletfinoman végigsimított rajta. Sarah egész teste beleborzongott, s két kezét belevájta a lepedőbe. - Akkor jó - súgta oda Justin, még mindig szinte az ajkára szorítva a száját. - Lynda velünk  jön. Ő javasolta háttérnek az Aphrodité barlangját, és... Mintha egy vödör jéghideg vizet zúdítottak volna a nyakába. A hirtelen fellobbant vágy ugyanolyan gyorsan semmivé foszlott. Ez nem lehet igaz! Justin már megint csak engedelmességre akarta bírni a gyengédségével. Könnyek szöktek a szemébe, és gyorsan elfordította a fejét. Fájt, hogy így kihasználják, és hogy Justinnak megint sikerült megbolondítania, bármennyire is megfogadta magának, hogy ellenáll neki. - Mi baj van? - kapta fel a fejét csodálkozva Justin. - Miért sírsz? Sarah kibontakozott a karjából, és nekidőlt az ágy támlájának. - Semmi, csak egy kis szentimentalizmus - mondta halkan. Nem fordította el a tekintetét, és nem is próbálta elrejteni a könnyeit. Justin az oka, hát nézze is nyugodtan! - Miféle szentimentalizmus? - kérdezte Justin elképedten, de már lágy hangon. - Magántermészetű és nagyon személyes ügy - felelte Sarah. Hogy magyarázza meg, mit  jelent neki, ha megcsókolja, ha magától nem érzi? Nem, semmi kedve újra nevetségessé tenni magát. - Szeretném, ha most elmennél - lendítette az ágy széle felé a lábát, és f elállt. - Jó, én elmegyek, ha akarod. Talán az lesz a legjobb, ha holnapra vagy holnaputánra halasztjuk a fényképezést. Sarah az ész és a vágy között ingadozott. Az egyik azt súgta, hogy az lenne a legjobb, ha soha többé nem látná Justint, a másik viszont azt kiáltotta, hogy minél többet kell együtt lennie vele, éreznie kell az ölelését és a csókját, még azt a veszélyt is vállalva, hogy aztán kétszer akkora lesz a fájdalom. Egy pillanatra győzött a józan ész. - Talán inkább Lyndával kellene megcsinálnod a felvételeket. - Gondolatban még azt is hozzátette, hogy Lynda már úgyis ott van az ágyában, hát miért ne lehetne ott a kamerája előtt is? - Nem - mondta ellentmondást nem tűrően Justin, megragadta Sarah karját, és maga felé fordította. - Nekem rád van szükségem. Megígérted, hogy még egyszer modellt állsz, és a szavadon foglak, Sarah! Hiába zúgtak a fejében a vészharangok, Sarah habozva ugyan, de bólintott. Ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy megmondja, csak azért egyezett bele, mert a közelsége és a csókjai felbolygatták az érzékeit, és ebben a helyzetben bármit kérhetett volna tőle, mindenbe beleegyezett volna. Nem, ezt nem vallhatja be! Justin épp elég tapasztalt ahhoz, hogy már réges-rég tudja, mekkora hatalma van fölötte. Minek táplálná még jobban az önbizalmát? Nem, inkább leharapná a nyelvét! - Jó, akkor majd jelentkezem. - Sarah a másodperc töredékéig mintha valami gyengédséget fedezett volna fel a tekintetében, de már el is tűnt, és az arcán megint megjelent a fensőbbséges, arrogáns mosoly. Egy perc múlva Justin már el is tűnt.

Sarah bement a fürdőszobába, megmosta az arcát, és összeszedte a holmiját, hogy elmenjen valahová. Jót fog tenni a változatosság, és legalább rövid időre el tudja felejteni Justin Lefevre-et. Strandtáskájával a kezében elindult lefelé. Ahogy a szálloda halljában megcsapta az orrát a kávéillat, hirtelen rádöbbent, hogy éhes. Még éppen elég ideje van, hogy megreggelizzen, és mivel semmi veszély, hogy összefusson Justinnal vagy a két nő valamelyikével, gyors elhatározással az étterem felé indult.  A Saunders házaspár épp most telepedett le az egyik asztal mellé. Barátságosan üdvözölték, és hívták, hogy üljön az asztalukhoz. - Hogy tetszett a Vénusz-szikla? - érdeklődött Mrs. Saunders, miután feladták a rendeléseket a pincérnél. - Gyönyörű - felelte lelkesen Sarah. - Megértem, hogy mindig újra visszatérnek oda. Egyébként az Apolló-templomban is jártam. - Érdeklik a régi dolgok? - kérdezte Mr. Saunders. Sarah mosolyogva magyarázta el a házaspárnak, hogy már csak a szakmája miatt is érdeklik a régiségek. - Minden lenyűgöz, ami szép - tette hozzá. - A prospektusokban olvastam, hogy van a környéken néhány ásatás meg régi dolog, és elhatároztam, hogy megnézem őket. - Egyedül van itt, ugye? - érdeklődött Mr. Saunders, majd amikor Sarah bólintott, folytatta. - Nincs kedve velünk jönni? Már ha nem zavarja, hogy ilyen öreg emberekkel mutatkozzon, mint mi - fordult nevetve a felesége felé. - Köszönöm, nagyon szívesen magukkal tartanék - felelte örvendezve Sarah. - Ami pedig a korukat illeti, hát abban igazán túloz! - Vigyázzon a férjemmel! - figyelmeztette tréfásan Mrs. Saunders, és gyengéd mozdulattal a férje kezére tette a kezét. - Képes lenne az én jelenlétemben randevúra hívni magát! - Az én koromban, kedvesem, már szabad... - nevette el magát a f érje, aztán megcsókolta az asszony kezét. - Komolyan azt hiszed, hogy bárki más pótolhatna téged? Sarah-t mélységesen meghatotta a két emberből áradó végtelen szeretet, és csodálkozva állapította meg magában, hogy irigyli őket.

5.

Sarah követte a házaspár kocsiját, amely úgy hasonlított az övére, mint egyik tojás a másikra. Még a rendszám is csak egyetlen számjegyben különbözött. Még a szállodában megállapodtak, hogy először a kikötő közelében látható mozaikokat nézik meg egy hatalmas, barakkszerű épületben.  A bejáratnál tábla tájékoztatta a látogatókat, hogy a mozaikok csak nemrégiben kerültek fel a védett műemlékek listájára, és hogy további pénzeszközöket kaptak az ásatások folytatására.  Az épület belsejében fapallókról csodálhatták meg a színek minden pompáját megőrző mozaikokat. Sarah alig tudott betelni a mitológiai jeleneteket ábrázoló műalkotásokkal. - Milyen gyönyörűek lehettek valaha mikor a színek még teljes pompájukban ragyogtak szólalt meg Mrs. Saunders, le nem véve pillantását a műremekekről. - Nem gondolja, Sarah? - Igen, gyönyörűek lehettek. Nem tudom, vannak-e még manapság művészek, akik képesek lennének ilyet alkotni. - Aligha - sóhajtott fel sajnálkozva Mrs. Saunders. - Manapság mindennek gyorsan el kell készülnie, és mindennek valami kézzelfogható célja kell, hogy legyen. Kár.  Az idős hölgy megjegyzése Sarah-nak megint eszébe juttatta Justint, akiről még az új benyomások hatására sem tudott megfeledkezni. Eszébe jutott, milyen megszállottan dolgozott, és hogy a feladatától az égvilágon semmi sem tudta eltéríteni... még az ő érzései sem.

Elgondolkozva bámult maga elé, és összerezzent, amikor Mrs. Saunders óvatosan megkopogtatta a vállát, és a kijárat felé mutatott.  A túra következő állomása, a királysírok nem sokkal távolabb, közvetlenül a tengerparton következtek. Sarah Mrs. Saundersszel együtt vette meg a belépőjegyeket, és megint elcsodálkozott, milyen olcsók. A ciprusi hatóságok nagy súlyt fektettek rá, hogy mind a helybéliek, mind a turisták különösebb anyagi áldozatok nélkül megismerkedhessenek a múlt megmaradt emlékeivel. Sarah-nak elakadt a szava a látványtól. Az egész udvar számára a sziklából faragták ki a síremlékeket. - Az egyik sír különösen érdekes - indult előre céltudatosan Mr. Saunders. - Szívesen megmutatnám magának, csak azt nem tudom, az én koromban képes leszek-e még ennyi lépcsőt megjárni.

Hatalmas, négyszögletes nyílás szélén állt meg, ahonnan leláttak a sír bejáratához. - A lépcső ott odaát van, Sarah - mutatott előre Mr. Saunders. - Mi majd itt fent megvárjuk, ha közelebbről meg akar  ja nézni. Sarah óvatosan lépkedett lefelé a lépcsőn. Furcsa érzés volt belépni a helyiségbe, amelyet valaha nagyon-nagyon régen egy király végső nyugvóhelyének szántak. Oszlopmaradványok között lépegetett a tulajdonképpeni sír felé. A falak mentén kis fülkék sorakoztak, amelyekben egykor a holtak pihentek. Sarah kíváncsian nézett körül. Nagy hatást tett rá a hely, de azért örült, amikor a lépcsőn felérve újra megpillantotta a napot. - Ami engem illet, én már megéheztem - jegyezte meg jó félóra múlva Mr. Saunders. - Hát a hölgyek? Könnyű ebédet ettek egy szép kis vendéglőben, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a kikötőre. Ebéd közben Sarah azt is megtudta, hogy a házaspár gyakran jár Canterburybe. Mr. Saunders hajdani kollégáit szokták meglátogatni a Királyi Légierőtől, akik jó barátaik maradtak. Az is kiderült, hogy a házaspár nagyon szereti a régiségeket. - Okvetlenül meg kell látogatniuk, ha legközelebb Canterburybe jönnek - mondta Sarah. Ne féljenek, semmit sem akarok rásózni magukra, de azért jó lenne, ha benéznének egy csésze teára.

Jó egy órát töltöttek a vendéglőben. Ebéd után Saundersék visszaindultak a szállodába, hogy lepihenjenek. Sarah elbúcsúzott tőlük, és kicsit határozatlanul indult a kocsija felé. Nem tudta, lemenjen-e a strandra, vagy inkább ő is menjen vissza a szállodába, és az erkélyen napozzon. Olyan csábító volt a szunyókálás gondolata, hogy a szálloda mellett döntött. Útközben még vett egy üveg vörösbort, és elhatározta, hogy a délutánt olvasással fogja tölteni az erkélyen, itt-ott egy-egy korty vörösborral fűszerezve. Csak abban nem volt biztos, sikerül-e majd megfeledkeznie Justinról és az olvasásra figyelnie. Abban az egyben biztos volt, hogy Justin nem mer még egyszer bemenni a szobájába. Alig jutott idáig gondolatban, már be is kanyarodott a szálloda parkolójába. Mélyen elpirult a gondolatra, milyen hatást váltott ki belőle Justin csókja, és mennyire megkönnyítette a dolgát. Mostantól kezdve össze kell szednie magát! Soha többé nem fordulhat elő, hogy így megszédítse! Úgyis csak egy kis kaland vagyok a számára, egy a sok közül - gondolta magában. - Csak fájdalmat és bánatot okozhat, sokkal több bánatot és fájdalmat, mint amit Charles Forsythe valaha is okozott.  Ahogy belépett a szobájába, azonnal észrevette a borítékot az éjjeliszekrényén. „Kérlek,  gyere ma délután a háromszázhúszas szobába”

- olvasta, amikor felnyitotta. Semmi több nem állt a papíron,

még aláírás sem.

Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy felhívja a portát és megkérdezi, ki lakik a háromszázhúszasban, de aztán úgy döntött, hogy csak Meg Andrews lehet a kozmetikai cégtől, és a következő fotósorozattal kapcsolatban akar megbeszélni vele valamit. Letette a cédulát, és felfelé indult a harmadik emeletre. Alighogy bekopogott, az ajtó azonnal kinyílt, mintha valaki ott állt volna mögötte készenlétben, rá várva. - Szóval megtaláltad a cédulámat. Gyere be! Sarah nem akart hinni a szemének. Charles Forsythe állt előtte. - Charles! Hogy kerülsz te ide? - Látni akartalak, Sarah - ragadta meg a karját Charles, és berángatta a szobába. - De miért? - Mert beszélnünk kell. - Becsukta az ajtót, és nekitámaszkodott. - Azért. - Ki mondta meg, hol vagyok? - kérdezte Sarah. Nem tudta elképzelni, hogy az apja árulta volna el, de akkor ki más lehetett? - Némi igyekezettel mindent meg lehet tudni. - Charles elmosolyodott, és Sarah életében először elviselhetetlenül arrogánsnak látta ezt a mosolyt. - Ki mondta meg? - kérdezte újra. Kezdett magához térni a sokkból, amit majdnemvőlegényének megjelenése váltott ki belőle. - Nézd, Sarah, ez most nem fontos - erősködött Charles. - Csak az számít, hogy beszélnünk kell egymással, és mindent rendbe kell hoznunk. - De én nem akarok beszélni veled! - támadt rá a lány. - Jobb lett volna, ha ide se jössz. - Ne légy már ilyen gyerekes, Sarah! Mindig olyan jól megértettük egymást. Nem tudom, miért ne tudnánk mindent megbeszélni most is. Nem lehetsz olyan, mint egy durcás gyerek, beszélnünk kell! Gyere, ülj le! Sarah habozott. Legszívesebben azonnal kirohant volna a szobából, de belátta, hogy Charlesnak igaza van. Egyszer úgyis beszélniük kell, és végső soron Charles ezért utazott utána a fél világon át. Szó nélkül követte hát Charlest az erkélyre. Charles már mindent előkészített. Az asztalon egy üveg bor és két pohár állt. - Nem vetted fel a telefont, és visszaküldted a virágaimat - kezdett bele Charles szemrehányóan, miközben bort töltött a poharakba. - Aztán meg egyszerűen eltűntél. Képzelheted, mit éreztem, amikor megtudtam, nem is beszélve arról, hogy mit szólt hozzá a családom. - Átnyújtotta a poharat, és közben megérintette Sarah kezét.

Sarah érezte az érintését, és látta a mosolyát, de furcsa módon mind a kettő hidegen hagyta. Mintha egy idegen simogatta volna meg a kezét... egy ismeretlen, aki iránt nem erez és nem is érzett soha semmit. - Időre van szükségem, hogy tisztába jöjjek önmagammal - mondta végül, és belekortyolt a poharába. - Épp eleget gondolkozhattál már rajta, Sarah! - Charles leült vele szemben a kis asztalhoz, és éles pillantással mérte végig. - Remélem, már nem haragszol rám. És... Charles sportos nadrágot és rövid ujjú, fehér inget viselt. Karcsú volt és szinte kisfiús... ami korábban nagyon tetszett Sarah-nak. Sápadt arca máris megpirult a napon. Önkéntelenül összehasonlította magában egy másik férfival, egy széles vállú, barnára sült emberrel, akinek a legapróbb érintésétől valami furcsa bizsergés fut végig a hálán... - ...szóval úgy gondoltam, az lesz a legjobb, ha idejövök, és együtt töltünk néhány napot fejezte be a mondatot Charles, és az asztal fölött átnyúlva megfogta a kezét. - Mit is mondtál? Bocsáss meg, Charles, kicsit elgondolkoztam. - Csak hagyod, hogy beszéljek, és nem is figyelsz rám! - húzta vissza dühösen a kezét Charles. - Sajnálom, Charles. Kicsit fáradt vagyok, aztán a meglepetés, hogy itt vagy... - Sarah elhallgatott. Semmi kedve sem volt hozzá, hogy még ő mentegetőzzön Charles előtt. - Legalább annyit mondhatnál, hogy kellemes meglepetés volt - duzzogott Charles, de aztán fokozatosan felderült az arca. - Talán neked tényleg kicsit túl hirtelen jött, Sarah. Szerintem most menj vissza a szobádba, pihenj egy kicsit, aztán hétkor találkozunk lent a vacsoránál. - Charles, én... - dadogott Sarah. Maga sem tudta, mit mondjon. Charles a lényének egy olyan oldalát mutatta meg, amelyről eddig sejtelme sem volt, és amely egyáltalán nem tetszett neki. Hirtelen rádöbbent, hogy soha többé nem tud hinni Charlesnak. - Akkor hétkor találkozunk - állt fel a férfi. - Remélem, az itteni konyha valami rendes dolgot is tud nyújtani.  Az ajtóhoz kísérte Sarah-t, s ott lehajolt, hogy megcsókolja. Sarah döbbenten tapasztalta, hogy semmi mást nem érez, csak hogy az ajka száraz. A kettőjük viszonya soha nem volt különösebben szenvedélyes, de azelőtt legalább kellemesnek érezte a csókját. Mikor az erkélyen végre beleroskadt a nyugágyba, rájött, hogy tényleg nagyon fáradt. Lehunyta a szemét. Micsoda egy nap! A reggeli látogatás Justin szobájában, aztán Justiné nála, utána az a néhány kellemes óra Saundersékkel és végül Charles váratlan felbukkanása...  Alighogy elbóbiskolt, álmában máris ott termett Justin. Itt, az ő szobájában feküdtek az ágyon, szorosan összesimulva. Zihálva lélegeztek, s ő a teste minden porcikáján érezte Justin kezét és ajkát... Szerelmes, becéző szavakat suttogott a fülébe, egyre szenvedélyesebbek lettek, úgy érezte, elolvad Justin karjaiban... ...és ekkor Justin hirtelen kibontakozott az öleléséből, és máris kamerával a kezében állt előtte. - Maradj így, Sarah! - kiáltotta izgatottan. - Pontosan ezt a szenvedélyt akarom elkapni az arcodon! - Ne, Justin, ne! - kiáltotta sírva Sarah. - Ezt nem teheted velem, nem hagyhatsz itt! Mintha csak a saját hangjára ébredt volna fel, Sarah felriadt a nyugágyban. Az álom olyan valóságosnak tűnt, hogy körülnézett, nincs-e ott Justin a közelben. - Képes lenne megtenni - suttogta maga elé, miközben visszazuhant a nyugágyba. - Akkor  is megtenné, ha megmondanám neki, hogy szeretem.

Milyen furcsa játékokat játszik velünk néha a képzelet! Hisz nem is szereti ezt az embert. Hogy is szerethetne valakit, aki csak kihasználja, és akinek álmában sem jut eszébe, hogy viszonozza az ő érzéseit?  Az igaz, hogy Justin vonzza, de ez csak erotikus kisugárzásának köszönhető. Justin felizgatja, és ő arról álmodik, milyen szép is lenne lefeküdni vele... de semmi több! Egy pillantást vetett az órájára, és rémülten pattant fel. Már hat óra múlt! Már három órája alszik, és mégis úgy érzi, mintha minden csontját összetörték volna! Beszaladt a szobába, gyorsan lezuhanyozott, aztán készülődni kezdett az estére Charlesszal. Halványsárga nadrágot választott, amely kiemelte karcsú alakját, és egy színben hozzá illő blúzt. Magával vitt egy kötött kabátkát is, arra az esetre, ha vacsora után Charles netán még sétálni akarna egy kicsit, és lehűlne a levegő. Még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, és nagyot sóhajtott. Semmi értelme, hogy áltassa magát. Sokkal szívesebben töltené az estét egyedül, mint Charlesszal.

6.

 A lépcsőn lefelé lépkedve Sarah azon tűnődött, hogy lehet az, hogy ennyire hidegen hagyja a találkozás Charlesszal, holott alig néhány nappal ezelőtt még biztos volt benne, hogy szereti. Lehetséges, hogy ilyen gyorsan megváltozzanak az érzések? Nem, az nem lehet! Egész biztos, hogy még mindig szereti, csak most kicsit megzavarodott, azért nem tudja. Charles a hallban várta. - Remekül nézel ki - ölelte át. - És még pontos is vagy. - Köszönöm - felelte hűvösen Sarah. A mondat második fele minden örömét elvette, amit a bók keltett benne.  Ahogy a báron keresztül az étterem felé haladtak, valaki Sarah nevét kiáltotta. Az egyik ablak melletti asztalnál Justin ült Lynda társaságában. - Üljetek ide hozzánk! - kiáltott oda Justin, ahogy Sarah feléjük pillantott, és már fel is pattant, hogy újabb székeket hozzon az asztalukhoz. - Ki a csuda ez? - kérdezte bosszúsan Charles. - Ja, itt a szállodában ismerkedtem meg vele... meg a barátnőjével - felelte könnyedén Sarah. - Úgy látom, nincs más választásunk - morogta Charles -, bár jobban örültem volna, ha csak az enyém vagy. Sarah épp be akarta mutatni Charlest, mikor Lynda hirtelen a szavába vágott. - Egy pillanat, maga Charles Forsythe, ugye? - kérdezte ragyogó arccal. - Ugye ügyvéd Londonban? - Az vagyok - bólintott csodálkozva Charles. - De honnan tudja... Áhá, már emlékszem! Úgy egy évvel ezelőtt találkoztunk egy vacsorán, mikor valami üzleti ügyem volt a cégével. Hirtelen elsápadt, és idegesen tördelni kezdte a kezét. ' - Egy vacsorán? - kacarászott Lynda. - Dehogyis, te buta, hát nem emlékszel, Cicely buliján... - hirtelen elhallgatott, mert észrevette Charles zavarát. Charlesról Sarah-ra nézett, aztán Sarah-ról megint Charlesra. - Ja, most már emlékszem! Hát persze, hogy egy vacsorán volt - sietett helyesbíteni. - Nem is mondtad, hogy meg fog látogatni a barátod - törte meg a kínos csendet Justin. A hangja nyugodtan csengett, de ahogy Sarah ránézett, mintha a gyanakvás szikráját fedezte volna fel a szemében. - Sarah nem tudott róla - válaszolt helyette Charles. - Váratlanul kaptam néhány nap szabadságot, és úgy döntöttem, hogy meglátogatom. - Remélem, nem fog unatkozni itt - vetette rá legcsábosabb mosolyát Lynda. - A napozáson kívül itt nemigen van mit csinálni. - Igazán gyönyörű hely, és rengeteg a látnivaló! - tiltakozott azonnal Sarah, egy árnyalatnyival hevesebben, mint szeretett volna. - Ma délelőtt megnéztem a paphosi múzeumot, és... - Lynda leereszkedő mosolyát látva elhallgatott. - Másfajta szórakozásokra gondoltam - mérte végig a nő lekicsinylően. - Amúgy sem értem, hogy lehet ilyen rohamokat kapni a lelkesedéstől néhány törött oszlop miatt. Magának mi a véleménye, Charles? - fordult hozzá ragyogó mosollyal. Charles csak vállat vont, de Sarah kezdte sejteni, hogy kettőjük között több is történhetett, mint egy közös vacsora. - Meséld el a mai délelőttödet! - fordult hozzá Justin, szinte demonstratívan hátat fordítva Lyndának és Charlesnak. - Volt olyan érdekes a múzeum, mint Apolló temploma? Lynda az orrát ráncolva már minden figyelmét csak Charlesra fordította. - Találkozott mostanában Clarissa Lowe-val, Charles? Biztos vagyok benne, hogy ismeri. Közelebb húzta a székét, amitől a jelenet kezdett úgy kinézni, mintha két vadidegen pár ülne az asztalnál... csak épp a partnereket cserélték fel.

Sarah úgy érezte, hogy Justin szándékosan provokálta ki az elkülönülést, csak azt nem értette, miért? Talán féltékeny Charlesra? Nem, ez kizárt dolog. Talán összevesztek Lyndával, és most azzal akar bosszút állni, hogy vele flörtöl. Ha ez volt a szándéka, hát nem sok sikerrel járt. Lynda hangosan kacagott, és szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát Charles társaságában. - Charles, én éhes vagyok - szólt oda egy idő után Sarah, de kétszer kellett megismételnie, mire meghallották. - Természetesen, Sarah - válaszolt végre szórakozottan Charles, de rá sem nézett. Velünk tart, Lynda? Természetesen ön is - tette hozzá gyorsan, bocsánatkérő pillantást vetve Justinra. Vacsora után együtt kisétáltak a teraszra, hogy ott igyák meg a kávéjukat. A magasan ragyogó telihold lágy, valószerűtlen fénybe vonta a partot és a tengert.  Az éjszakát mintha csak romantikára és szerelemre teremtették volna, de Sarah nem ezért javasolta, hogy sétáljanak még egyet a tengerparton. Vacsora közben főként Lynda vitte a társalgást, Sarah-t ügyesen kirekesztve. Sarah hangulata szemlátomást romlott. Justin időnként sokatmondó pillantásokat vetett rá. Ő tökéletesen átlátott Lynda kisded  játékain, de Charles szemmel láthatóan semmit sem vett észre. Lynda minden egyes szava lenyűgözte. - Olyan gyönyörű az éjszaka, Charles - mondta Sarah. - Sétáljunk egy kicsit a parton! Csodálatos érzés lehet mezítláb gyalogolni a sekély vízben. -Nem vagyok megfelelően öltözve - tért ki habozva Charles, aki alig tudta levenni a tekintetét Lyndáról. - Milyen könyvből vette ezt a csodálatos ötletet, kedvesem? - kérdezte gúnyosan Lynda. Őszintén szólva, Charles, nem tudom elképzelni, ahogy feltűrt nadrágszárral tapicskol a strandon. Nem illik magához, Charles - rázta meg nevetve a fejét. - Én inkább azt  javasolnám, hogy maradjunk itt a teraszon, és viselkedjünk civilizált emberek módjára. - Én szívesen mennék - állt fel Justin, és bátorítóan rákacsintott Sarah-ra. - Gyere, Sarah! - Azzal megragadta a karját, és felhúzta a székről. - De, Justin, csak nem akarsz... - ráncolta össze a szemöldökét Lynda, de Justin a szavába vágott. - Gondolom, neked meg Charlesnak éppen elég mesélni valótok van egymásnak. Találkozzunk majd később mindannyian fent a szobámban! Sarah-t is csak meg kell védelmeznie valakinek, nem mehet egyedül. Ki tudja, miféle veszélyek leselkednek rá ott kint, az éjszaka sötétjében. - Nincs szükségem a védelmedre! - támadt rá Sarah, mihelyt hallótávolságon kívül értek. Eressz el! - Visszarántotta a karját, és a másik kezével hevesen dörzsölni kezdte azon a helyen, ahol Justin megfogta. - Ha tetszik, ha nem, én vagyok a védelmeződ - felelte hűvösen Justin. Mihelyt leértek a partra, Sarah megállt, lehúzta a cipőjét, és egy fűcsomó mögé rejtette. Justin követte a példáját, aztán a nyomába eredt a puha homokban. Percekig szótlanul lépkedtek egymás mellett. - Szeretem érezni a nedves homokot a lábujjaim között -szólalt meg végül Sarah. - Miért nem mondtad meg, hogy van egy barátod? - kérdezte nyersen Justin, és megragadta a kezét. Úgy szorította, hogy Sarah nem is próbálta kiszabadítani. - De hát... - Sarah azt akarta mondani, hogy semmi köze hozzá, de valami visszatartotta. Szótlanul ballagtak tovább. Justin még mindig szorosan fogta a kezét, és néha-néha összeért a karjuk. Sarah megborzongott. Félt így egyedül Justinnal, és már bánta, hogy tengerparti sétát javasolt.

Justin egészen a víz széléig vezette, amely az emelkedő dagállyal egyre messzebb csapott ki a homokra, és a lábaik közt játszadozott. Aztán a kis hullámok megint visszahúzódtak, hogy hamarosan újult erővel térjenek vissza, és minden egyes alkalommal messzebb hatoljanak a szárazföldbe. - Hívogató, ugye? - kérdezte Justin. - Igen. Csodálatos érzés lenne csak úgy egyszerűen belevetni magam. - Miért ne? - nézett rá Justin. - Gyere, ússzunk egyet! - De hát nincs itt a fürdőruhánk... - tiltakozott halványan a lány. - Majd az éjszaka eltakar - súgta a fülébe Justin, és magához ölelte. - Ne mondd, hogy még soha nem fürödtél meztelenül! - Gyengéd mozdulattal végigsimított Sarah hátán. - Túl közel vagyunk a szállodához. - Sarah két kézzel próbálta eltolni magától, és közben körülnézett. Észre sem vette, mennyire eltávolodtak már a hoteltől. Justin elengedte, néhány gyors mozdulattal lehúzta a nadrágját, az ingét, s lazán ledobta a homokba. Most ott állt csípőre tett kézzel. Sarah-nak elakadt a lélegzete. - Segítsek levetkőzni? - lépett közelebb Justin, és kinyújtotta a kezét. - Nem, nem... egyedül is elboldogulok - dadogta Sarah, és gyorsan lehúzta a nadrágját. Egy darabig határozatlanul szorongatta a kezében, és igyekezett kerülni Justin pillantását. - Segítek - mondta rekedten Justin, és még mielőtt Sarah felfogta volna, mi történik vele, átölelte, és becsúsztatta a kezét a blúza alá. Letolta a válláról, és apró csókokkal borította a nyakát. Őszinte csodálattal bámulta Sarah telt, kemény mellét, amely minden szónál világosabban elárulta, mit váltott ki a lányból a közelsége és az érintése. - Most még ezt - csúsztatta lejjebb a kezét Justin, s ahogy vetkőztette, egyszerre előtte térdelt a homokban, és a hasát kezdte csókolgatni. Sarah-nak remegett a térde, lélegzet-visszafojtva várta Justin kezének és ajkának érintését, és képtelen volt engedelmeskedni maradék józan észének, amely azt súgta, hogy azonnal fusson innen, ahogy csak a lába bírja. - Gyönyörű a tested - hallotta Justin mormolását, aztán megérezte a nyelvét a köldöke tájékán. Úgy érezte, mindjárt elveszti az egyensúlyát, és kénytelen volt belekapaszkodni a férfi sűrű hajába. Szinte öntudatlanul húzta közelebb Justin fejét, miközben úgy érezte, megfullad a vágy hirtelen rátörő, soha nem ismert hullámától. Justin azonban többet akart adni. Szelíden lefejtette Sarah kezét a fejéről, és lassan felállt, ajkát végigcsúsztatta a lány testén. Mikor ajka ráfonódott Sarah feszes mellére, a lány hangosan felnyögött, de Justin ajka már feljebb vándorolt a szája felé, amely készségesen megnyílt előtte.  A csókja szenvedélyes és követelőző volt, Sarah pedig forrón és vágyakozva viszonozta. Justin keze lecsúszott a hátán, gömbölyű csípőjére, és szorosan magához ölelte. Sarah keze végigsimított Justin izmos hátán, keskeny csípőjén, aztán egy pillanatra megállt. Tudta, hogy már nincs visszaút, de a keze mintha önálló életet kezdett volna élni, gyengéden csúszott tovább Justin meztelen testén. Justin rekedten felnyögött, és Sarah beleborzongott. A férfi egyik kezével átölelte, a másikkal a combját simogatta, egyre feljebb haladva, vágyainak célja felé.' Sarah úgy érezte, elviselhetetlenné fokozódik benne a vágy.  Akarta, hogy Justin birtokába vegye, itt és most, a holdfényes tengerparton. A teste nem bírta tovább a feszültséget, megváltásra vágyott. Nemegyszer elképzelte már azt az éjszakát, amikor először adja oda magát ennek a férfinak, nemegyszer álmodott róla, de a valóság még sokkal varázslatosabb volt, mint valaha is elképzelte.

- Justin, Justin... - suttogta rekedten, és szorosan belekapaszkodott, mert attól félt, hogy a lábai felmondják a szolgálatot. - Szeress, kérlek... - suttogta halkan, és megcsókolta. Justin átfogta a combját, és felhúzta magához. Sarah felsikoltott, és aztán összemosódtak a szeme előtt a csillagok, ahogy együtt elérték a szenvedély csúcspontját. Hatalmas hullám csapódott vissza mellettük a szikláról, bőséges permetet zúdítva rájuk, amint levegő után kapkodva elengedték egymást. - Mi volt ez? Mit csináltál? - kérdezte elképedten Justin. Fejét rázva, két kézzel simította hátra nedves haját. - Hát ez jól lehűtött - nevetett Sarah, és Justin vele nevetett. - A ruhánk! - kiáltott fel hirtelen Justin, és futásnak eredt. Épp az utolsó pillanatban sikerült elkapnia a holmijaikat, még mielőtt a következő hullám elsodorta volna. - Mi lesz az úszással? - kérdezte, amikor Sarah melléje ért. - Talán elment a bátorságod? - A tiéd! - nevetett rá a lány, és futásnak eredt a víz felé, olyan hevesen spriccelve, hogy Justin teljesen vizes lett. - Várj, ezért még megfizetsz! - Justin egy-két hosszú lépéssel utolérte, és alámerült. Sarah menekülni próbált, de Justin jobb úszó volt, hamarosan utolérte, magához ölelte, és megcsókolta. Egy hullám átcsapott fölöttük, és mikor újra felmerültek, Sarah levegő után kapkodott. Még mielőtt újra menekülni próbált volna, Justin megint elkapta, ezúttal hátulról, két kézzel átfogva a mellét. Magához szorította, és mindkettőjükben újraéledt a vágy. Sarah lebukott a víz alá, és sikerült kiúsznia a partra. Két ujjával felkapta a ruháit és visszafelé indult, még mielőtt Justin kiért volna. Már-már fellélegzett, és azt hitte, ezúttal ő győzött, mikor hirtelen nevetve előtte termett Justin. Nem számított rá, hogy kicsit távolabb úszik ki a partra, és megelőzi. - Légy üdvöz, Aphrodité, szerelem istennője - hajolt meg előtte Justin, aztán megragadta a vállát, és magához húzta. - Azt hiszem, Aphrodité hosszú, fehér lepedőszerűséget viselt, alsónemű nélkül - felelte Sarah kicsit zavartan. - De azért köszönöm - tette hozzá gyorsan. - Vissza kell mennünk, még mielőtt a többiek riasztanák a parti őrséget. - Talán nem érzed jól magad? Ami engem illet, semmi kedvem visszamenni. - Justin ajka lefelé csúszott a nyakán. Sarah fejében kavarogtak a gondolatok. Nem, még egyszer nem történhet meg. Bármilyen csodálatos is volt... és bármilyen csodálatos is lenne újra, túl sok minden áll kettőjük között. Itt van Lynda, és itt van Charles. Az is eszébe jutott, hogy Justin számára úgysem jelent többet, mint futó kalandot. Lassacskán erőt merített a védekezéshez. - Gyere, Justin, légy jó fiú - nevetett erőltetetten. - Mind a ketten vizesek vagyunk, és a homok mindig a leglehetetlenebb helyekre ragad. - Ujját az ajkára szorította, aztán Justin szájára. - Tényleg vissza kell mennünk. Justin még erősebben szorította a vállát. - Játszol velem, ugye, Sarah? De figyelmeztetlek, veszélyes játékot űzöl! - Azzal elengedte, olyan hirtelen, hogy Sarah majdnem elvesztette az egyensúlyát. - Azt hiszem, jobb lenne inkább Lyndára tartalékolni az erőidet - vetette oda, miközben kapkodva ráncigálta fel a ruháit nedves testére. - Lynda? Mit akarsz ezzel mondani? - pördült meg Justin. - Meglehetősen fáradtnak látszott, amikor ma reggel kitámolygott a hálószobádból. - Lynda meg én... - kezdett bele dühösen Justin, de aztán elhallgatott, és elnevette magát. - Nos, egy mindenesetre biztos. - És az mi lenne? Justin az ingét gyűrte be a nadrágjába, és közben hűvös pillantással mérte végig Sarah-t.

- Az, hogy neked fölösleges lenne a te Charlesodra tartalékolni az energiáidat. Biztos vagyok benne, hogy csak szívességet tettem neki, hogy kicsit lecsapoltam a szenvedélyedet. Sarah érezte, hogy a fejébe tolul a vér, - A te Lyndádra viszont szemmel láthatóan nagy hatással volt Charles - vágott vissza, reménykedve, hogy megbántja vele Justint. Justin nevetett. - Lynda mindig azzal szórakozik, aki éppen kéznél van. Különben is, ha jól emlékszem, a te Charlesod volt az, akit lenyűgöztek a bájai. Sarah tudta, hogy Justinnak igaza van, s a haragja ettől semmit sem csökkent, sőt. Ügyet sem vetve rá többé, elindult a homokban a szálloda felé.  Amiről egy órával ezelőtt azt hitte, hogy az egyetlen nagyobb fűcsomó a szálloda előtt, arról most kiderült, hogy csak egy a sok közül. Egy darabig tanácstalanul álldogált, de hiába. - Ugyan, Sarah, nem ott! - mondta Justin, mikor utolérte. Céltudatosan megindult az egyik nagyobb bozót felé, és előhúzta mögüle a cipőjüket. - Kösz - nyúlt utána morcosan Sarah. - Csak akkor kapod vissza, ha egy kicsit még idefigyelsz rám - dugta a cipőt a háta mögé Justin. - Oké - felelte sóhajtva a lány. - Ami az előbb a parton történt... - kezdett bele mosolyogva Justin. - Épp elég t apasztaltak vagyunk már mind a ketten, nem igaz? - nézett rá kérdőn. - Persze. Miért? - vágta rá gyorsan Sarah, reménykedve, hogy hihetően hangzik a hazugsága. Mit szólna Justin, ha tudná, hogy huszonkét éves korára még csak egyetlen szere tője volt? - Azt hiszem, nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani a dolognak, nem? - folytatta a f érfi. - Mindketten tudjuk, hogy tisztán fizikai kérdés volt. - Hát persze, Justin - felelte Sarah óriási erőfeszítéssel. -Előfordul az ilyesmi, és nincs különösebb jelentősége. - Csak gondolatban tette hozzá, hogy „gyűlöllek, te szörnyeteg!”. Boldog volt, hogy lehajolhat, hogy felhúzza a cipőjét. Legalább addig nem látja Justin az arcát, és nem kell színlelnie...

7.

 A szállodába érve Sarah egy pillanatra eltűnt a mosdóban, hogy megnézze magát a tükörben. A haja már majdnem teljesen megszáradt, egy-két mozdulattal meg tudta igazítani.  Alaposan megnézte az arcát a tükörben, de semmi változást nem fedezett fel rajta. Egyetlen nyom sem árulkodott arról, hogy megint gazdagabb lett egy tapasztalattal, s hogy röviddel ezelőtt a szenvedély elsöprő hulláma kerítette hatalmába. Lynda és Charles egymás mellett ültek a kanapén Justin szobájában. Riadtan rezzentek össze, mikor a másik kettő belépett a szobába, és Lynda felugrott. Olyan túláradó hévvel üdvözölte Justint, mintha hetek óta nem látta volna. - Na, milyen volt a séta a holdfényben? - kérdezte, és megcsókolta Justin arcát. - Egész nedves vagy, drágám. Csak nem estél bele a tengerbe? - Felemelte a kezét, és kisimított egy nedves hajtincset Justin homlokából. - Azt nem, csak túl közel merészkedtünk a hullámokhoz -felelte nevetve Justin. Sarah megkönnyebbülten lélegzett fel. Egy pillanatra megrémült, hogy Justin elmondja az úszást. - Megnéztük a fotóidat - szólalt meg most először Charles is, felállt, és hozzájuk lépett. Sarah-nak rossz volt a lelkiismerete Charlesszal szemben, és eddig rá sem mert nézni, de ahogy most feléje fordult, csodálkozva állapította meg, hogy milyen bizonytalan az arckifejezése. - És, mi a véleménye róluk? - hallotta Justin hangját. Még mielőtt Charles bármit is mondhatott volna, Lynda szólt közbe. - Nagyon nehéz megítélnie, hisz olyan... mondjuk úgy... bensőséges viszonyban van a modellel. - Nem sokat értek a fényképezéshez, de némelyik fotó igazán remek - szólt közbe Charles. - Egy egészen új Sarah-t mutat. - Közben átható, kutató pillantást vetett Sarah-ra. - Művészi munka - nevetett Justin. - És most igyunk egyet. Nem vagyok benne biztos, hogy ugyanolyan jó Brandy Sourt tudok készíteni, mint a mixer a bárban, de majd igyekszem. - Hol van Meg? - érdeklődött Sarah, mikor pohárral a kezükben mindannyian letelepedtek. - Ma reggel vissza kellett repülnie Londonba - válaszolt megint Lynda. - Justin, ugye tudod, hogy Megnek nagyon tetszenek az ötleteid. Biztos benne, hogy az első bemutató jól fog sikerülni. - Kinyújtotta a kezét, és a tulajdonos birtokló mozdulatával Justin térdére tette. - Remélem is. Holnap reggel még megcsinálom az utolsó felvételeket, aztán én is visszarepülök Londonba. Arra gondoltam, hogy a hegyi falvakat választom háttérnek. Tudod, keskeny utcák, fehérre meszelt házak, öregemberek népviseletben, régi eszközökkel, szerszámokkal. - Értem, mire gondolsz. És szükséged van hozzá Sarah-ra? Jaj ne, nem akarok még egyszer egyedül maradni Justin-nal - gondolta Sarah, és segélykérő pillantást vetett Charles-ra, reménykedve, hogy tiltakozni fog, amiért egész nap úton kellene lennie, és nem találkozhatnának. Charles azonban csak a poharát bámulta, és egy szót sem szólt. - Miért ne mennénk mind a négyen? - javasolta Lynda. - Biztos nagyon érdekesek azok a régi hegyi falvak. - Charles-ra nézett, aki örömteli mosollyal fogadta az ajánlatot. - Jó, de akkor két kocsira lesz szükségünk - bólintott Justin. - Az nem probléma - vágta rá gyorsan Lynda. - Szerintem Sarah menjen veled, hogy mindig kéznél legyen, ha szükséged van rá. - Jó ötlet. - Justin felállt, hogy újratöltse a poharakat. - Bosszantó lenne, ha valahol megfelelő motívumot és jó megvilágítást találnék, de Sarah nem lenne ott.

Sarah összeszorította a száját. Minden nagyon szép és jó, csak senkinek nem jut eszébe, hogy netán az ő véleményét is megkérdezzék. Charlesban is csalódott. Tizenegyig még szótlanul üldögélt, akkor felállt, és közölte, hogy lefekszik, mert fáradt. Charles a szobájáig kísérte, bár Sarah jobban örült volna, ha nem megy vele. A szoba elé érve Charles kivette a kezéből a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. - Nem mondhatnám, hogy rokonszenves lenne ez a Lefevre - mondta morcosan. - És némelyik felvétel, amit rólad csinált, a jó ízlés határát súrolja. - Akkor miért nem mondtad, hogy ne álljak többet modellt neki? - kérdezte hűvösen Sarah. - Észre kellett volna venned rajtam, hogy semmi kedvem folytatni a dolgot. Charles kerülte a pillantását. - A cég, amelyiknél Lynda dolgozik, az egyik legjobb ügyfelünk. Nem árt, ha szívességet teszel nekik, és megcsinálsz még egy sorozatot. - Némi habozás után folytatta. - Milyen kicsi a világ! Hát nem vicces, hogy épp itt találkozom össze valakivel, aki egy londoni ügyfelemnél dolgozik? Sarah csodálkozva nézte, milyen zavartan kerüli a pillantását, és egyik lábáról a másikra áll. - Szerintem Lynda és Justin közt van valami - szólalt meg végül, hogy megtörje a csendet. - Persze az ő köreikben semminek nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. Charles összerezzent, mintha pofon vágták volna. - És ha igen, mi van abban? - támadt rá Sarah-ra. - Ez a baj veled. Olyan régimódi és kicsinyes vagy! Csak azért háborodsz fel mindenen! Sarah hátrált egy lépést. Charles még soha nem beszélt így vele. - De hát csak annyit mondtam, hogy lefekszenek egymással - próbált védekezni. Egyetlen szóval sem ítéltem el őket. - Hát nem látod, hogy ez megint ugyanaz a hozzáállás, ami a kis... kis vitánkhoz vezetett? - Ökölbe szorította a kezét, hogy szinte kifehéredtek az ujjai. - Manapság az emberek gyakrabban cserélnek szexpartnert. Ha ezt hajlandó lennél belátni, akkor nem csinálnál ekkora cirkuszt abból a kis ügyből a kolléganőmmel. Sarah úgy meredt rá, mintha életében először látná. - Charles, holnap reggel korán kell kelnünk, és biztos fáradt vagy a hosszú utazástól.  Azért izgattad így fel magad. Jobb lesz, ha most elbúcsúzunk. Jó éjszakát, Charles. - Jó éjszakát? - meredt rá Charles. - Csak így, egyszerűen? Amikor én a fél világot átutaztam, hogy lássalak? Közelebb lépett, és olyan hevesen ölelte át, hogy Sarah megrémült, de aztán csak gyengéden megcsókolta, mintha csak bocsánatot akarna kérni a viselkedéséért. Sarah átölelte a nyakát, és ő is megcsókolta, de közben csodálkozva állapította meg magában, hogy semmi nem mozdul meg benne. Nem remeg a térde, és a lélegzete is nyugodt marad, nyoma sincs annak a heves vágynak, amely akkor töltötte el, amikor egy másik férfi ölelte át a parton, és... Charles kihúzta magát. - Talán tényleg jobb lesz, ha elmegyek. Úgy látom, ma este nem vagy jó hangulatban. Hátrált egy lépést, és fürkésző pillantást vetett rá. - Úgy látszik, ez a Lefevre nagyobb hatással van rád. - Mit akarsz ezzel mondani? - nézett rá dühösen Sarah. - Azt hiszed, vak vagyok? - sziszegte ugyanolyan dühösen Charles. - Nem is kellett, hogy Lynda megmondja, a vak is láthatja, hogy odavagy érte! De az én kis ügyemet, azt még mindig fel kell hánytorgatni, mi? - tette hozzá összeszűkült szemmel. Sarah-nak már nyílt a szája, hogy válaszoljon, de aztán rájött, hogy Charlesnak tulajdonképpen igaza van, és inkább nem mondott semmit. - Aztán az a felhívás egy kis éjszakai sétára a parton! Nagyon jól tudtad, hogy én nem fogok veled menni, és abban reménykedtél, hogy Lefevre beugrik helyettem, igaz?

Sarah végre megtalálta a hangját. - Ez nem igaz! - kiabálta haragosan. - Minél jobban tagadod, annál inkább megerősíted a gyanúmat. - Charles szája mosolyba torzult, de aztán megint elkomolyodva folytatta. - Nem baj, én hajlandó vagyok szemet hunyni a közös jövőnk kedvéért. - Milyen kedves tőled! Meghat a nagylelkűséged! - Sarah egyre hevesebb vágyat érzett, hogy most már valóban felpofozza. - Nem helyénvaló a gúnyolódás, Sarah. - Hirtelen olyan gyengéden, szeretettel nézett rá, hogy Sarah döbbenten figyelte. - Meggyőződésem, hogy mindent rendbe tudunk hozni. Holnap elölről kezdünk mindent, és ha túl leszel ezen a fényképezésen, és egyedül maradunk, megint minden rendben lesz köztünk. - Nem tudom - sütötte le zavartan a szemét Sarah. - Nem is tudom, mit gondoljak. - Bízzál bennem, Sarah! - Homlokon csókolta, aztán lágyan és megértően elbúcsúzott, azzal, hogy másnap reggel találkoznak a reggelinél. Még egy futó csók, aztán Charles eltűnt. Sarah megkönnyebbülten sóhajtott fel, és végigzuhant az ágyán. Azért utazott ide, hogy tisztába jöjjön a saját érzéseivel Charles iránt, és ez most bekövetkezett. Azok után, ami ma történt, biztos volt benne, hogy már nem szereti Charlest... és talán soha nem is szerette igazán. Charles képe gyorsan eltűnt, kiszorította Justin emléke. Ha már Charlesnak és Lyndának is feltűnt, mit érez iránta, akkor Justin, amilyen tapasztalt, biztos már rég tudja. Ökölbe szorult a keze a gondolatra, hogy Justin biztosan pompásan mulat rajta. Megint maga előtt látta a holdfényes tengerparton, és szinte érezte a heves vágyat, amit a közelsége és az érintése váltott ki belőle. Olyan eleven volt az emlék, hogy szinte érezte a bőrén a kezét és az ajkát. Nem bírta tovább, kiugrott az ágyból, és nyugtalanul fel-alá kezdett járkálni a szobában. Megállt az ablaknál, és üres tekintettel kibámult a tengerre. - Több volt, mint puszta testi vágy - suttogta maga elé, s a kezébe temette az arcát. Szeretem! Megkönnyebbülését, hogy végre bevallotta önmagának a szerelmét, még az a gondolat sem zavarta, hogy Justin nem viszonozza a szerelmét, és most is bizonyára Lynda karjai közt fekszik. - Szeretem Justin Lefevre-et - mondta ki hangosan, és boldog mosollyal az arcán kezdett körbe-körbe forogni.

8.

 Aznap éjjel Sarah nem sokat aludt. Nem hagyta nyugodni az új, szenvedélyes érzés, csak ide-oda forgolódott az ágyában. Csak órák után aludt el, másnap reggel mégis frissen és vidáman ébredt. Lezuhanyozott, feszes sortot és pólót vett fel, aztán azon kezdte törni a fejét, mi mindent vigyen magával a fényképezéshez. Mivel Justin semmiféle utasítást nem adott, igyekezett minél több holmit becsomagolni a táskájába, aztán lement reggelizni. Lynda és Charles már az étteremben ültek, és mindketten úgy belemerültek a beszélgetésbe, hogy szinte észre sem vették, mi történik körülöttük. Sarah megállt az ajtóban, és figyelte őket. Megint eszébe jutott, hogy aligha csak egy egy évvel ezelőtti ebéd volt köztük. Csodálkozva állapította meg, hogy semmi mást nem érez, csak kíváncsiságot, a féltékenység leghalványabb árnyéka sem érinti meg. Most még biztosabb volt benne, mint tegnap este, hogy nem szereti Charles-t, és Charles sem lehet másképp vele. Különben miért flörtölne ilyen hevesen Lyndával? Bizonyára csak sértett hiúsága miatt utazott ide utána. - Tényleg, Charles, teljesen érthetetlen a számomra, hogy jöhettél össze egy ilyen savanyú kis nyárspolgárral - hallotta Lynda hangját.  Az étteremben kevesen voltak, a megjegyzés könnyedén elhallatszott az ajtóig. Sarah még azt is valószínűnek tartotta, hogy Lynda már rég észrevette, és igazából neki szánta a megjegyzést. - Jó reggelt - lépett hozzájuk Sarah ragyogó mosollyal.  A Lynda szemében felvillanó gúnyos szikra elárulta, hogy nem tévedett. - Justin a felszerelését hordja ki a kocsiba, rögtön jön - mondta Charles. Sarah ügyet sem vetett a megjegyzésre. - Akarod a kocsimat, Charles? - Lyndának van kocsija, azzal megyünk - felelte Charles olyan kényszeredetten, hogy Sarah már azt is megbánta, hogy egyetlen pillanatig is lelkiismeret-furdalást érzett miatta. - Tulajdonképpen mennyi ideig akar itt maradni? - fordult hozzá először közvetlenül Lynda. - Két hétig. Remélem, ennyi idő elég lesz, hogy lesülve és kipihenten mehessek haza. Nem tudta, miben törheti a fejét már megint Lynda. - Biztosan nagy szüksége is van a pihenésre. Nagyon fárasztó lehet egész nap egy boltban ácsorogni, és olyasmire beszélni rá az embereket, amit eszük ágában sincs megvenni - mondta Lynda egy ragadozó mosolyával. Sarah boldog volt, hogy épp ebben a pillanatban lépett az asztalhoz Justin, és így nem kellett válaszolnia. - Mindannyian rendeltetek már? Mintha friss szellő suhant volna át a termen, és Sarah megint levegőhöz jutott. A tekintete rátapadt Justinra, és a szeme nevetett, nem tehetett ellene semmit. Szinte örült, hogy Justin rá sem néz, s így egy kicsit összeszedheti magát. Más dolog a szobája magányában bevallani magának, hogy szerelmes ebbe az emberbe, és megint más olyan emberek előtt kimutatni az érzéseit, mint Lynda és Charles. - Sarah épp a munkájáról akart mesélni valamit - folytatta Lynda, mikor Justin leült. - Épp azt mondtam, hogy el tudom képzelni, milyen fárasztó lehet elárusítónőnek lenni. Hol is van az a bolt, amiről Charles mesélt? - fordult újra mosolyogva Sarah-hoz. - Canterburyben van az üzletünk - felelte mereven Sarah. - Semmi különös, de én szeretem a munkámat.

- Milyen érdekes! Biztos ez a magyarázat arra, hogy miért érdeklődik minden ócskaság iránt. Gondolom, Cipruson a Paradicsomban érezheti magát, ha szereti az ilyen unalmas dolgokat. El tudsz engem képzelni, drágám, ahogy egy poros boltban egy poros pult mögött állok, és még porosabb vackokat árulok? Azt hiszem, belehalnék az unalomba - fordult Lynda ragyogó mosollyal Justinhoz. - Nem, Lynda, nemigen tudlak elképzelni - nevetett vele Justin. - Az ilyen munkában nemigen tudnád érvényre juttatni a képességeidet. - Átható pillantást vetett Lynda telt melleire. - Bár el tudom képzelni, hogy a pult mögött is sikered lenne. Minden vevő fejét elcsavarnád, és bármit rájuk tudnál tukmálni. Lekicsinylő megjegyzése mélységesen sértette Sarah-t, de nagy önuralommal igyekezett nem kimutatni. Nem is csak az fájt, hogy ilyen becsmérlően beszél az ő kedves hivatásáról, sokkal inkább az, hogy még segít is Lyndának őt nevetségessé tenni. Bármilyen apró és jelentéktelen volt is ez a kis incidens, azt megmutatta Sarah-nak, hogy Justin valóban nem érez iránta semmit, és biztosan már rég el is felejtette a tegnap esti  jelenetet a tengerparton. Bármennyire szeretné is megmondani neki, hogy szereti, soha nem szabad megtudnia! Charles is újabb csalódást okozott. Nagyon jól tudja, hogy a munkája távolról sem olyan unalmas, ahogy Lynda leírta, mégsem szólt egy szót sem, és mikor végre kinyitotta a száját, akkor is csak azért, hogy másra terelje a szót. - Hová megyünk? - kérdezte Charles. - Van valami határozott elképzelése? - Trodos felé indulunk, arrafelé biztosan találunk valami megfelelőt. - És ha elveszítenénk egymást? - szólt közbe Lynda. - Ezeken az áttekinthetetlen utakon könnyen előfordulhat. - Akkor este találkozunk itt a szállodában - állt fel Justin. - Mit szólnátok, ha lassan elindulnánk? Lynda még felszaladt a szobájába, hogy összeszedje a holmijait az útra. Sarah beült Justin mellé a kocsiba, s a férfi szó nélkül indított. Szemmel láthatóan mélyen elmerült a gondolataiban, ahogy a tengerparti útról elkanyarodtak a hegyek felé. Sarah a szeme sarkából figyelte. Hanyagul fogta a kormányt, s a szűk farmerben megfeszültek az izmok a combján, ahányszor a gázpedálra vagy a fékre lépett. Sarah mély lélegzetet vett. Ha még tovább figyeli, és ha nem ér véget hamarosan ez a nyomasztó csend, nem tudja, hogy fogja kibírni vele a napot. - Szóval, egy régiségkereskedésben dolgozol? - kérdezte Justin olyan váratlanul, hogy Sarah riadtan összerezzent. - Igen, ez az unalmas, érdektelen munkám - felelte enyhe gúnnyal a hangjában. - Egész nap, egy poros pult mögött. - Áhá, az ifjú hölgy megmutatja a karmait - nevetett Justin. - Nem, nincsenek karmaim, csak mint mindenki más, én sem szeretem, ha folyton az én rovásomra tréfálkoznak. - Nem emlékszem, hogy a lovagias Charlesod a védel medre kelt volna. Persze már a  jelenléte is éppen elég védelem volt a számodra. - Charlest nyugodtan kihagyhatod a játékból. Ő legalább más szempontból úriember. - Én meg nem vagyok az, ugye ezt akartad mondani? - nevetett megint Justin. - Netán a tegnap estére gondolsz a parton? - Gyors pillantást vetett rá, s a szemei nevettek. - Furcsa, de nem tűnt fel, hogy azt szeretnéd, hogy úgy viselkedjek, mint egy úriember. Sarah elpirult. - Tudtam, hogy egyszer még ebből is viccet fogsz csinálni. - Legszívesebben kiabálni kezdett volna, de tudta, hogy Justin csak még jobban mulatna rajta. - Mint már említetted, nem vagyok úriember - emlékeztette Justin. - De ha ez a Charles az, akkor nem is akarok az lenni.

Sarah nem felelt. - Hogyhogy? Nem is próbálod megvédeni a vőlegényedet? - csodálkozott Justin. - Nem. - Csalódást okozol. Én legalább ennyit elvárnék egy szerelmes nőtől. Sarah nem válaszolt, s egy darabig csendben haladtak tovább. Időnként önkéntelenül a férfi kezére pillantott, amely alig néhány órával ezelőtt olyan heves izgalmat ébresztett benne, mint amilyet még soha nem érzett. Justin elkapta egy ilyen pillantását, és rámosolygott. - Kössünk békét? - Oké - bólintott Sarah. - Arrafelé van egy banánültetvény - mutatott az út másik oldala felé Justin. - Itt meglátod, miért osztogatják olyan bőkezűen a szállodában.  A völgy szélén banáncserjék végeláthatatlan sora húzódott. Cakkos szélű leveleik libegtek a tenger felől fújó szellőben. Valamennyi fán kék műanyag zacskót látott, amelyek rendeltetését nem értette. - Minden cserjén csak egyetlen banánfürt van - magyarázta Justin, mintha olvasott volna a gondolataiban. - Gondolom, azért csomagolják be műanyagba, hogy a banán minél hamarabb beérjen. - Igen. A banánt még zölden szedik le, és azalatt érnek meg, míg hűtőkocsikban a boltokba szállítják őket. - Te is árulsz banánt a poros pultod mögött? - csipkelődött Justin, de ezúttal kisfiús mosoly bujkált az arcán, és Sarah is elnevette magát. Nem sokkal később Justin levette a lábát a gázpedálról, és bekanyarodott egy keskeny mellékútra. - Itt vannak - vetett egy pillantást a visszapillantó tükörbe. - Lynda tartja az iramot.  Az út egyre keskenyebb és egyre kanyargósabb lett, minél magasabbra éltek a hegyekben. Elmaradt mögöttük a partvidék a gyümölcsültetvényekkel, helyüket hatalmas szőlőskertek foglalták el. A kopár sziklák közti legapróbb résekből is szőlő nyújtogatta a leveleit. - El sem tudom képzelni, hogy tudnak itt szüretelni - mondta Justin. - Már az is kizárt, hogy valaki felmásszon ide, nemhogy még dolgozzon is. Justin megint az ő ki nem mondott kérdésére válaszolt. Úgy látszik, tényleg olvas a gondolataiban. Sarah megborzongott. Talán azt is tudja, mire gondol, ha a kezére vagy az ajkára néz? Csak abban reménykedett, hogy Justin elhitte neki, amit tegnap este a parton mondott, hogy nem érez iránta semmit. Soha nem tudhatja meg, hogy már a puszta közelségétől, a legapróbb érintésétől is furcsa remegés járja át. Feloldódott köztük a feszültség, és Sarah boldog volt. - Hozzá akarsz menni Charleshoz? Olyan hirtelen jött a kérdés, hogy Sarah gondolkodás nélkül válaszolt. - Vőlegény-menyasszony voltunk. - Voltunk? - pillantott rá oldalról Justin. - Már nem vagy biztos benne, hogy hozzá akarsz menni? - Én... én... nem szeretnék erről beszélni. - Miért nem? Ha én meg akarnék nősülni, egyetlen alkalmat sem mulasztanék el, hogy a szeretett lényről beszéljek. Sarah hallgatott. Ez a nagyon is személyes kérdés megzavarta a könnyed, oldott hangulatot. Némán bámult ki az ablakon.  Áthaladtak néhány kis falun, ahol a keskeny út fehérre meszelt kis házak közt kanyargott. Itt-ott láttak néhány fekete ruhás asszonyt, de ettől eltekintve minden falu kihalt volt.

Időnként meg kellett állniuk, hogy utat engedjenek egy hajlott hátú öregembernek, aki rőzsével megrakott szamarat vezetett, vagy ha nagy csoport baromfi állta el az útjukat. - Szeretem az ilyen helyeket - szólalt meg egy idő után Justin, óvatosan kormányozva a kanyargós úton. - Mintha megállt volna az idő, és még mi, turisták sem zavarjuk meg az élet évszázados ritmusát. - Én is így vagyok vele - bólintott Sarah. - Csak azt nem hiszem, hogy a helybélieket is így lenyűgözné. Fiatalokat alig látni, gondolom, inkább beköltöznek a városokba. - Lehet, de egy ilyen festői helyen nem szeretném ilyesmin törni a fejem. Nem akarom, hogy minden romantikus illúziómat lerombolják - tette hozzá halkabban, és nagyon komolyan nézett rá. Mit akar ezzel mondani? Talán arra céloz, hogy abban, ami tegnap este köztük történt, az ő számára is volt romantikus illúzió? Lehet, hogy ő is többet érzett, mint puszta testi vágyat? Szerette volna megkérdezni, de félt a választól, s így inkább hallgatott.  Ahogy kiértek a faluból, két kisfiú jött szembe, hosszú szőrű kecskéket terelgetve. Integetve megálltak az út közepén, hogy feltartóztassák a kocsit.  A kisebbik, kócos, nevető kisfiú a nyitott ablakhoz lépett Sarah oldalán, és néhány fonott alátétet nyújtott felé. - Ügyes kis kereskedő - nevetett Sarah, és megvett néhányat a kisfiútól. Justin szótlanul figyelte. Csak akkor szólalt meg, amikor már messzebb jártak. - Azt hiszem, itt jó lesz - mutatott előre. Leállította a kocsit. - Itt kiszállunk és körülnézünk. Fehér épület előtt álltak, amely nagyobb volt, mint a falu többi háza. Előtte egyenetlen talajú, köves tér terült el, amelyet fal vett körül. A falból itt-ott keskeny lépcsők indultak lefelé. Sarah leült az alacsony kőfalra, onnan figyelte Justint, ahogy körbejár, és végül megáll egy halom rozsdás vasdarab előtt, ami valaha egy szőlőpréshez tartozhatott.  A tér közepén, egy talapzaton malomkerékre emlékeztető hatalmas kő állt. Körülötte fagerendák maradványai jelezték, hogy valaha malom állhatott itt. Elképzelte a szüntelenül körbejáró szamarakat, ahogy a kereket forgatják, amely a lisztet őrli a falu asszonyainak. Érkezésük nem maradt észrevétlen. A szemközti kis kocsmából néhány öregember jött elő, és érdeklődve figyelték, mit csinál a két idegen a falu főterén. Sarah hirtelen kényelmetlenül érezte magát a szűk sortban. A férfiaknak szemmel láthatóan nagyon tetszett, nevetve integettek felé, amikor arra nézett. - Itt jó lesz - lépett mellé Justin a kocsit megkerülve. - Megpróbálok felhajtani néhány öreg szerszámot. Egy pillanatra határozatlanul megállt Sarah előtt, és kritikus pillantással mérte végig. Elgondolkozva mormogott valamit, aztán beletúrt a lány hajába. - Azt hiszem, így jó lesz. Sarah-nak minden erejére szüksége volt, hogy ne remegjen meg az érintésétől. Megpróbált nem nézni rá, de képtelen volt. - Igen - mormolta Justin. - Pontosan ez az. Egy leheletnyi nosztalgia, de tele vággyal, hogy új utakra indulj. Némi vadság, amit csak az álmodozó romantika fékez. - Megragadta Sarah állát, és mélyen a szemébe nézett. Sarah-nak elakadt a lélegzete. Mit akart ezzel mondani? Ezt a kifejezést akarta a fotókon viszontlátni, vagy csak azt mondta el, milyennek látja? - Hát itt vagy, Justin! - törte meg a pillanat varázsát Lynda hangja. Leállította a kocsiját Justiné mögé, és ringó csípővel lépkedett át a téren, szorosan a nyomában Charles-szal. - Tetszik a hely - nézett körül aztán. - Pontosan az, amiről tegnap este beszéltünk.

Lynda szűk, piros nadrágot viselt, amit mintha ráöntöttek volna, hozzá a derekát szabadon hagyó, szűk felsőrészt.  Aligha találhatott volna olyan öltözéket, ami jobban kiemelné alakját, de olyat is aligha találhatott volna, ami kevésbé illene ehhez az időtlen környezethez - gondolta magában Sarah. - Már azt hittük, hogy szem elől vesztettünk benneteket - simult hozzá Lynda Justinhoz, hűvös pillantást vetve Sarah-ra. - Meg ne próbáld elvenni tőlem - mondta a pillantása. - Az enyém! - Beszélek azokkal az öregurakkal, ott - szabadította ki magát Justin, és átsietett az ott álldogáló emberekhez. - Olyan szép és ősi itt minden, ugye, Charles? - karolt bele mosolyogva a férfiba Lynda, mintegy jelezve Sarah-nak, hogy ha akarná, ezt is megszerezhetné magának. - Az én ízlésemnek kicsit túl primitív - felelte Charles, pedig Sarah esküdni mert volna, hogy még nem is nézett körül. Lyndán kívül semmi mást nem látott, és mintha csak később vette volna észre, hogy Sarah is ott van.  Ahogy elnézte kettőjüket, Sarah hirtelen megértette, hogy az a kis ügy csak egy volt a sok közül, és még sok más is lett volna később is, akkor is, ha úgy döntött volna, hogy hozzámegy Charleshoz. - Minden rendben - tért vissza Justin. - Ezeknek az öregeknek minden régi szerszám megvan, amire szükségem van, és ide is hozzák. - Elhallgatott, és vizsgálódva nézett körül. Szerintem ott lenne a legjobb - mutatott végül a régi malomkőre. - A háttérben a szőlőpréssel. Mind a négyen odamentek, és Sarah szótlanul hallgatta, ahogy Justin és Lynda megbeszélik a részleteket. Hamarosan megérkezett az első öregember a térre. Régi sarlót és vastag, fanyelű kaszát hozott magával. Aztán jöttek a többiek is, csupa olyan szerszámmal, amilyet Sarah még soha nem látott. Barátságosan mosolyogva rakták le őket Justin elé, aztán letelepedtek a kőfalra, és figyelték, mit fognak csinálni az idegenek. Megkezdődött a munka, és Lynda kritikus pillantásának súlya alatt Sarah még bizonytalanabbnak érezte magát, mint először. Érezte, hogy a nő csak arra vár, hogy ő hibázzon. Justin, ha lehet, még nyersebb és parancsolgatóbb volt vele. Rövid parancsokat osztogatott, és ha nem engedelmeskedett azonnal, nem fukarkodott a csípős megjegyzésekkel. Sarah többször is úgy érezte, hogy mindjárt felkap valamit az ott heverő tárgyak közül, és hozzávágja. Csak Lynda jelenléte tartotta vissza, nem akart örömet okozni ennek a nőnek. Összeszedte magát, és megpróbált úgy tenni, mintha meg sem hallaná a goromba hangnemet. Mikor már azt hitte, hogy ennek a sorozatnak soha nem lesz vége, Justin végre leengedte a gépét. Odasétált az öregemberekhez, néhány bankjegyet nyomott a markukba, aztán Lyndával élénk beszélgetésbe merülve, kisétált a térről. - Hagyod, hogy kihasználjanak - morogta Charles, és leült mellé a kőfalra. - Mit akarsz ezzel mondani? - El tudod képzelni, mennyit kellene fizetnie Lefevre-nek egy fotómodell számára ezekért a félvételekért? Nem is szólva a repülőjegy áráról meg a többiről. Ez a fickó szégyentelenül kihasznál, te meg hagyod! - csóválta meg a fejét. . Sarah elgondolkozva bámult maga elé. Aligha Charles a legmegfelelőbb partner, akivel megbeszélheti a Justin iránti érzéseit. Semmi értelme, hogy vitatkozzon vele, habár némi megfontolás után kénytelen volt igazat adni neki. - Na, mit gondolsz, mennyit kellene fizetnie? - kérdezte végül. Charles vállat vont, és mondott egy összeget, amitől Sarah-nak elakadt a lélegzete.

- És tegnap miért nem beszéltél erről? - Miért, talán hallgattál volna rám? - kérdezett vissza Charles. - Tulajdonképpen mennyit ajánlott? Justin és Lynda visszajött, s Charles mérgesen mérte végig őket. - Semennyit - felelte Sarah kicsit zavartan. Puszta kíváncsiságból vállalta el, hogy modellt áll Justinnak, eszébe sem jutott, hogy valami anyagi előnye is származhatna a dologból. - Az a meggyőződésem, hogy a megbízójának benyújtott számlán rajta lesz a teljes összeg, amit egy fotómodellnek ki kellett volna fizetnie. - Kicsit ellágyult a hangja, és a tekintete megint Lyndára tapadt. - Kezdettől fogva tudtam, hogy ezzel a fickóval valami nincs rendben, de te nem akartál rám hallgatni. Sarah dühös volt önmagára is. Dühös volt, amiért kihasználják, és amiért ilyen könnyen bedőlt Justin szavainak, hogy épp benne találta meg az igazit. Biztos nem ő az első, akit így csap be, nem is szólva a honoráriumról, amit ő vág zsebre. - Kíváncsi leszek a képekre - hallotta Lynda hangját, aki már visszaért a kis térre. - Jó ötlet volt tőled idejönni, ha nem is túl eredeti. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy a szokásosnál nehezebb körülmények között kell dolgoznod - vetett egy gyors oldalpillantást Sarah felé. Sarah állta a tekintetét. Boszorkány! - gondolta magában. De Lyndával legalább mindig pontosan tudhatja az ember, mire számíthat, nem úgy, mint Justinnal. Felállt, kihúzta keskeny vállát, és felkészült, hogy az arcába vágja ennek a két embernek, mi a véleménye róluk, de Charles megfogta a karját. Úgy látszik, megérezte, hogy Sarah mindjárt robban. - Nem akarsz meginni valahol egy csésze kávét vagy egy italt? - kérdezte, még erősebben szorítva Sarah karját. - Odaát a tavernában - intett a fejével Justin. - Pezsgőt aligha fogunk kapni, de biztos van valami jó.  Alighogy beléptek a helyiségbe, már szaladt is elébük a tulajdonos, egy fogatlan öregember, és lázasan törölgetni kezdte az egyik kis asztalt, aztán mosolyogva integetett, hogy üljenek le. Justin az anyanyelvén válaszolt neki, amivel a többi vendég barátságos pillantását és csodálkozó mormogását sikerült kivívnia. - Hoz bort, kenyeret és haloumit - fordult a többiekhez Justin, mikor az öregember eltűnt a hátsó helyiségben. - Haloumit? - kérdezte gyanakodva Lynda. - Kecskesajtot - magyarázta Justin. - Kicsit sós, de nagyon finom. Sarah egész idő alatt alig szólt egy-egy szót, de az általános nevetésben és társalgásban, amelynek hamarosan Justin lett a középpontja, ez senkinek nem tűnt fel. Bármilyen dühös volt is Justinra, kénytelen volt megcsodálni azt a könnyedséget, amellyel kivívta az öregek rokonszenvét. - Angol? - kopogtatta meg a vállát egy kövér ujj, és ahogy Sarah felnézett, egy másik öregember mosolygó arcát látta maga előtt, aki épp most érkezett. Kopott, fekete nadrágot és térdig érő csizmát viselt. - Igen - felelte kicsit bizonytalanul, amire az öreg csak bólintott, és hallgatott. Úgy látszik, máris kimerült az angol szókincse. - Jobb lenne, ha nem elegyedne szóba ezekkel a fickókkal - vonta össze a szemöldökét Lynda -, különben ma már nem jutunk tovább innen. - Feltűnően kényelmetlenül érezte magát ebben a környezetben, és leginkább az zavarta, hogy most az egyszer nem ő áll a középpontban. Justin csak akkor fordult vissza három kísérőjéhez, amikor a kocsmáros kihozta az ételt.

- Beszélgetnem kellett egy kicsit az emberekkel - mentegetőzött Lynda arckifejezését látva. - Végül is nagyon készségesen odaadták minden szerszámukat, amire szükségem volt. Nem lehetek olyan barátságtalan, hogy csak úgy keresztülnézek rajtuk. Odakiáltott valamit a kocsmárosnak, aki hamarosan több borospalackkal a hóna alatt tért vissza, és szétosztogatta őket a többi asztalnál. Charles jelentőségteljes pillantást vetett Sarah-ra, és a lány pontosan megértette, mit akar  mondani. Justin megengedheti magának, hogy nagyvonalú legyen, hisz az őt megillető honoráriumot is bekasszírozza. Már késő délután volt, mikor egy óra múlva visszatértek a kocsikhoz. - És most hová? - kérdezte Lynda. - Szeretnék még egy kicsit körbefurikázni, majd aztán visszamegyek a szállodába - f elelte Justin, megragadta Sarah karját, és a kocsi felé tuszkolta. Sarah Charles felé nézett, de ő szokás szerint Lyndát bámulta. Nem volt más hátra, mint beszállni Justin mellé a kocsiba. Amúgy sem volt túl csábító a gondolat, hogy Lynda társaságában tegye meg a visszautat, hát sóhajtva beült Justin mellé. - Justin, épp azon gondolkodtam... - lépett újra közelebb Lynda. - Igen? - Ma már nincs mit megbeszélnünk, nem? Tulajdonképpen már nem is kell mögöttetek mennünk. - Pontosan - nevetett fel Justin. - Szóval ma már nem akarsz látni, igaz? Jól értettem? - Pontosan - kacarászott Lynda. - Mi visszamegyünk a tengerpartra. Majd este t alálkozunk a szállodában, jó? Sarah tiltakozni akart, de Lynda máris gázt adott. Még egy integetés, és már el is tűntek. - Na, végre egyedül vagyunk - szállt be a kocsiba Justin. - Úgy tűnik - bólintott Sarah. - Charles nem vett tőled valami érzékeny búcsút - vigyorgott rá Justin. - Csodálom, hogy ilyen könnyedén veszi a dolgot. - Én meg azt csodálom, hogy Lynda téged vesz ilyen könnyedén - lőtt vissza Sarah. Nem nagyon törte magát, hogy veled maradjon. - Miért törte volna... - Justin elhallgatott. Látszott rajta, hogy meglepődött, de már nem tudta befejezni a mondatot. - Angol, angol! - szólt közbe egy rekedt férfihang. Az egyik öregember szaladt feléjük a téren át, hatalmas sárga virágcsokorral a kezében. Sarah oldalához lépett, és amikor a lány kiszállt, mély meghajlással nyújtotta át a csokrot. Sarah úgy meghatódott, hogy ösztönösen előrehajolt, és megcsókolta az öreg ráncos arcát.  A taverna előtt álldogálók vidáman megtapsolták. - Úgy látszik, nagy hatással vagy a férfiakra - jegyezte meg Justin, amikor elindultak. - Tényleg? - kérdezett vissza csípősen Sarah. - Hozzá vagyok szokva. Minden férfira ilyen hatással vagyok, aki csak megjelenik a poros pultom előtt. Justin nem válaszolt, csak összehúzta a szemöldökét, és aztán csendben folytatták útjukat.

9.

Minél feljebb jutottak a hegyekben, annál keskenyebb és kövesebb lett az út. A táj meglepően változatos volt, ugyanúgy, mint az egymástól távol meghúzódó apró falvak. Ha völgyön haladtak át, az út mentén narancs- és citromfák sorakoztak, s illatuk betöltötte a levegőt. Időnként Sarah felfedezett egy-egy lapos tetejű házat, gömbölyű víztárolókkal és hatalmas napernyőkkel a kertben. Bármilyen furcsának is tűnt a modern technika ebben az isten háta mögötti magányban, a sugarait ezerszámra ontó nap érthetővé tette a jelenlétét. Szerette volna megbeszélni a dolgot Justinnal, de zárkózott arca láttán inkább hallgatott. Justin időnként megállította a kocsit, körülnézett, majd szó nélkül t ovábbhajtott. - Még egy helyet meg akarok nézni, aztán visszamegyünk a szállodába - mondta végül, mikor egy ilyen kurta megálló után visszaült a kocsiba. - Az a falu teljesen elszigetelten bújik meg a hegyekben, és sokkal régibb, mint azok, amiket eddig láttunk. Azt hiszem, tetszeni fog neked. - Könnyű elképzelni ezen a vidéken a vad harcosokat, akik a hegyek közt kóborolnak, és akiktől senki sincs biztonságban - mosolyodott el Sarah. Szép lehet egy ilyen vad tájon szeretni egymást - tette hozzá gondolatban, és gyorsan elfordította a fejét, mert észrevette, hogy megint Justin kezét bámulja. - Szerintem régen az emberek itt rejtőztek el a támadók elől - hallotta Justin hangját. - A földrajzi helyzete miatt Ciprus mindig nagyon mozgalmas hely volt. Hogy ízlett a haloumi? kérdezte aztán rövid hallgatás után. - Idegen országokban szívesen kipróbálok minden újat, de ami azt illeti, ezt a sajtot nem enném meg mindennap. - Úgy, szóval szívesen kipróbálsz mindent? Mindig nyitottan fogadod az új tapasztalatokat? - A hangjában most megint szelíd gúny bujkált. - Jó lesz, ha megjegyzem magamnak. - Ne magyarázz bele túl sokat. Csak az evésről beszéltem. - De könnyen rákaphatsz az ízére, akkor is, ha nem evésről van szó. - Gyors oldalpillantást vetett rá, és Sarah észrevette a vidám szikrákat a szemében. - Meglehet, de az ember néha hamar rájön, hogy jobb, ha nem csinál szokást belőle vágott vissza talpraesetten. Hadd törje csak a fejét Justin, hogy értette! Még mindig nem tudta túltenni magát a csalódáson, hogy Justin kihasználta, és a profi modellek gázsiját spórolta meg rajta, de érezte, hogy a férfi közelében mindez már egyre kevésbé fontos a számára.  A szilárd burkolatú út poros földútba ment át, amelyet itt-ott mély gödrök és hatalmas kövek tarkítottak. Justin minden figyelmét a vezetésre összpontosította, s így Sarah-nak bőségesen volt ideje megfigyelni a mellette ülő férfit. Szerette volna kinyújtani a kezét, és belefúrni az ujjait Justin sűrű hajába. Most szorosan összepréselt ajkai nem is olyan régen lágyan és gyengéden tapadtak az övére, s ő semmi másra nem vágyott jobban, mint hogy újra érezhesse. - Mindjárt ott vagyunk - szólalt meg hirtelen Justin. - Ha felérünk arra a dombra, meglátod a falut. Túljutottak még egy kanyaron, és Sarah megpillantotta a falut. Mintegy védelmet keresve fogta körbe néhány apró fehér házacska a templomot, amelynek tornya kecsesen szökött az ég felé. Justin behajtott a falu széléig, s ott leállította a kocsit. - Nézzünk körül egy kicsit - javasolta Justin, amikor kiszálltak, és viszonozták a templomból elősiető pap köszöntését.  Ahogy a keskeny falusi utcákon át ballagtak, Justin belekarolt. Sarah nem tiltakozott, pedig megborzongott, ahogy hozzáért meztelen bőréhez.

- Mi baj van? Fázol? - állt meg Justin. - Nem, csak... - sütötte le a szemét zavartan Sarah. - ...itt az árnyékban hűvösebb van mint a napon. - Örült, hogy épp kiléptek a napfényből, s egy kis ház árnyékában álltak. Csak reménykedett, hogy Justin el is hiszi a magyarázatát. - Mindjárt megyünk tovább, csak egy kicsit szeretnék körülnézni, aztán máris megyünk. Nem szeretnék sötétben bukdácsolni ezeken az utcákon. Tovább akart menni, de hirtelen megtorpant, két kezét Sarah vállára tette, és maga felé fordította a lányt. - Egyébként tudnék valamit, amitől gyorsan felmelegednél. - Mit? - kérdezte Sarah lehajtott fejjel. - Talán szaladjam körül néhányszor a templomot? Justin válasz helyett magához ölelte, és megcsókolta. Sarah-t mintha villámcsapás érte volna. Érezte a száján Justin ajkát, lehunyta a szemét, és ösztönös mozdulattal átölelte a nyakát. Justin keze simogatva haladt lefelé a hátán, egész a meztelen combjáig. Halkan felnyögött, és magához szorította, hogy Sarah érezze fellobbanó vágyát. Sarah épp erre vágyott, hogy újra ilyen közel érezhesse magához. Már semmi más nem számított, még arról is megfeledkezett, hogy egy falusi utcán állnak, ahol bárki megláthatja őket. Gyengéden fogai közé szorította Justin nyelvét. - Hé! - tiltakozott nevetve Justin. Kibontakozott a karjából, és kicsit eltolta magától. - Nem gondolod, hogy valami jobb helyet kellene keresnünk? Ha már a szabad ég alatt akarsz elcsábítani, legalább ne mindenki szeme láttára. Sarah csak ránézett. A szeme ragyogott, nedves ajka szétnyílt, és jó időbe telt, míg kicsit megnyugodott a szívverése, hisz Justin még mindig átölelve tartotta. - Legalább már nem fázom - erőltetett végül mosolyt az arcára. Kiszabadította magát, és elindult előre, de megérezte a hátán Justin pillantását, és ettől megint bizsergés járta át. Tudta, hogy ez a csók Justint ugyanúgy felizgatta, mint őt. - Pontosan erre a beállításra van szükségem - hallotta hirtelen a háta mögül, és összerezzent. Már megint ezek az átkozott szavak, amelyek mindig szétrombolják a romantikus hangulatot. Már majdnem visszaértek a templomtérre, és még Sarah gyakorlatlan szeme is tisztán látta, mire gondolt Justin. A keskeny falusi utca a szorosan egymáshoz tapadó házacskákkal, a templomtér a napsütötte templomajtóval, és fölötte a karcsú toronnyal... ennél jobb reklámképet el sem lehetne képzelni. - Az út a Paradicsomba - mormolta halkan. - Pontosan. Örülök, hogy te is így látod. Olyan egyedülálló hangulata van, amilyet csak ritkán talál az ember.  Arcán megint megjelent az a lelkes, de feszült kifejezés, amit már annyiszor látott rajta. Sarah boldog lett volna, ha csak egyszer is így néz rá, de ilyen lelkesedést Justinból csak a munkája váltott ki. A nők az ő számára csak eszközök a cél eléréséhez... akár a fényképezésben, akár az ágyban. - Túl gyenge a fény - mondta hirtelen csalódottan, a kezében tartott fénymérőt figyelve. Egy órával ezelőtt kellett volna jönnünk. A fene egye meg! Sarah kővé dermedve állt, és maga elé bámult. - Holnap még egyszer ide kell jönnünk - vágta zsebre rosszkedvűen a fénymérőt Justin. Gyere, menjünk vissza a szállodába! - Nem hiszem, hogy holnap ráérek. Úgy számoltam, hogy ma végzünk. - Szerette volna Justin értésére adni, hogy nem áll mindig a rendelkezésére, amikor csak akarja, ráadásul fölöslegesen!

- Mit jelentsen ez, Sarah? Mit akarsz csinálni holnap? -kérdezte türelmetlenül Justin. Nem fog sokáig tartani. Csak idejövünk, és egy óra múlva már vissza is viszlek a szállodába. - Úgy érzem, már éppen elegendő időt töltöttem a kamerád előtt. Végül is nyaralni jöttem ide. - Még mindig Justin felé fordult, de lesütötte a szemét. - Azt kérdeztem, hogy mit csinálsz holnap? - ragadta meg a karját Justin. - Netán Charles tiltotta meg, hogy még egyszer modellt állj nekem? Attól fél, hogy veszélyes leszek a számára? - Vedd el a kezed! - szabadította ki a karját Sarah egyetlen rántással. - Nem Charles miatt, egyszerűen csak nincs kedvem hozzá. Nem tudod felfogni? Justin hátrált egy lépést, és szó nélkül figyelte. - Nem látom be, miért ne állhatna neked modellt Lynda. Ha meggondolom, hogy milyen kritikus velem szemben, neki tökéletesen kell tudnia, hogy mit kell csinálni. Ő a szakember, nem? - szorította ökölbe a kezét dühösen Sarah. Justin arcáról lassan eltűnt a harag, és egyre szélesebb mosolynak adta át a helyét, a végén már hangosan nevetett. - Az ember azt hinné, hogy féltékeny vagy Lyndára. Már mondtam neked egyszer, hogy csak a munkáját végzi, és ha úgy érzed, hogy kritikus veled szemben, az csak attól van, hogy nem értesz hozzá.  A nevetése bántotta Sarah-t, amit pedig a féltékenységről mondott, az nagyon is az elevenébe talált. Nem mert tiltakozni, mert félt, hogy elsírja magát. - Oké, majd holnap reggel megbeszéljük - sóhajtott fel Justin. - Menjünk vissza a kocsihoz. - Elindult, Sarah pedig kedvetlenül követte a templomtéren át. - Ez nem lehet igaz! Már csak ez hiányzott! - kiáltott fel hirtelen Justin.  Az egyik hátsó kerék teljesen lapos volt. Justin óvatosan berámolta a felszerelést a hátsó ülésre, aztán a csomagtartóhoz lépett, hogy kivegye a pótkereket. Káromkodva dobta le, mikor rájött, hogy az is teljesen lapos. - A fene egye meg! Az autókölcsönzők legalább tisztességesen ellenőrizhetnék a kocsijaikat, mielőtt elengednék velük a gyanútlan turistákat ebbe a vadonba! Ebben a faluban biztos még egy szerviz sincs. - Nincs szerviz? - kérdezte rémülten Sarah. Gondolkozni próbált, de nem emlékezett, hogy bárhol is látott volna a faluban valamit, ami szervizre emlékeztetne. - Legjobb lesz, ha bemegyünk a tavernába. Ott talán meg tudja mondani valaki, hogy legalább az egyik kereket meg tudom-e csináltatni itt. Már hét óra is elmúlt. Felfelé, napvilágnál sem volt túl kellemes az út, és Sarah rémülten gondolta végig, milyen lesz sötétben, lefelé. Más választásuk viszont nincs, mert még ha találnak is valakit, aki azonnal megjavítja a kereket, akkor is beesteledik, mire el tudnak indulni. Követte Justint a tér másik oldalára; ahol egy taverna előtt néhány asztal és szék állt az utcán. Justin beszélt valamit a kocsmárossal, és bár Sarah egy szót sem értett abból, amit mondtak, a férfi tanácstalan vállrándításából megértette, hogy nincs sok remény rá, hogy segítséget kapjanak. - Csak egyetlen szerviz van a környéken, az is a szomszéd faluban. A kocsmáros nem hiszi, hogy még ma megjavítanák a kereket - erősítette meg Justin legrosszabb sejtelmeit. - Akkor taxit kell bérelnünk, és majd az autókölcsönző elviteti innen holnap a kocsit mondta Sarah új reménnyel. - Itt nincs taxi - rázta a fejét Justin. - Itt kell maradnunk éjszákára. - Éjszakára? - ismételte meg hitetlenkedve Sarah. - Autó nélkül nem jutunk el innen - vonta meg a vállát sajnálkozva Justin. - Az az ember  ott tud adni egy szobát, és szerintem jól tennénk, ha kivennénk. Nincs más választásunk. - Egyetlen szobát?

- Igen, és... és azt is csak azért adja ki, mert megesküdtem neki, hogy össze vagyunk házasodva - fejezte be a mondatot némi habozás után Justin. Sarah-nak egy pillanatra elakadt a szava a rémülettől. - Ha azt hiszed, hogy... - tört ki belőle aztán. - Ne félj, nem kell egy ágyban aludnunk - vágott a szavába nyersen Justin. - Ha szívesebben töltöd az éjszakát a kocsiban, hát csak tessék! - De hát miért nem lehet egy taxit hívni? - Mert nincs telefon a faluban - vont vállat Justin. - Szerintem együnk valamit. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én megéheztem. Sarah belátta, hogy semmi értelme lázadozni, hát bólintott, és figyelte, ahogy Justin megrendeli az ételt. Evés közben kicsit megfeledkezett a gondjairól. ízletes kebabot kaptak sült krumplival, hozzá könnyű vörösbort. Sarah úgy érezte, életében nem evett még ilyen jót. Vacsora közben Justin hangulata is javult valamit. Élénken mesélt a munkájáról meg az utazásairól, és Sarah azt is megtudta, hogy van egy jól menő stúdiója Londonban, és hogy a  jövőben ott szeretné tölteni az ideje java részét. - Nem fog hiányozni az utazgatás? - kérdezte. - Egy idő után az utazás minden vonzerejét elveszti, ha az ember mindig csak bőröndből él - nézett rá a pohara pereme fölött Justin. - Szép évek voltak, el kell ismernem, de az utóbbi időben egyre többet gondolok rá, hogy jó lenne, ha lenne végre egy otthonom, feleséggel és gyerekekkel. Sarah nemigen tudta elképzelni Lyndát a háziasszony és anya szerepében. Mit szólna, ha tudná, hogy Justinnal egy szobában fogják tölteni az éjszakát? Aligha lelkesedne az ötletért. És Charles... hát valószínűleg Charles is tombolna. Sarah belekortyolt a borba. Ő maga is félt az éjszakától, félt önmagától, ha arra gondolt, hogy kettesben marad Justinnal. Elég, ha megcsókolja, ha csak egy ujjal is megérinti, és máris vége az önfegyelmének. Nem tudta hogyan, de elhatározta, hogy olyan távol tartja magát tőle, hogy hozzá se érhessen. Pedig annyira vágyott rá, hogy a karjaiba vegye és szeresse! Élvezd ki ezt az egyetlen szerelmes éjszakát - súgta egy belső hang, de azonnal el is nyomta egy másik, amely arra figyelmeztette, ne bújjon az ágyba egy olyan férfival, aki épp az imént mondta, hogy hamarosan meg akar nősülni. - Szükséged van még valamire a kocsiból? - riasztotta fel Justin hangja. - Tessék? Ja, a táskámra meg a kötött kabátomra - felelte gyorsan. Látta a gúnyos mosolyt Justin arcán, és nem tudta, vajon megint kitalálta-e, mire gondol. Útban a kocsi felé Justin lehúzott a kisujjáról egy keskeny aranygyűrűt. - Remélem, rád illik - morogta. - A vendéglős felesége először a kezedet fogja megnézni, és ha nem csillog rajta gyűrű, kényelmetlen éjszakát tölthetünk a kocsiban. Sarah még mindig a tenyerén tartotta a gyűrűt, és szótlanul bámulta. Talán úgy kellene csinálni, ahogy illik - vette el a gyűrűt Justin, és ráhúzta Sarah ujjára. Ezzel a gyűrűvel, én téged... meg amit még ilyenkor mondani szoktak. - Sarah úgy rántotta vissza a kezét, mintha megégette volna. Justinnak igaza volt. A vendéglős kövérkés felesége eleinte bizalmatlan volt, egész addig, míg Sarah mintegy véletlenül úgy simította ki a haját a homlokából, hogy felragyogjon a gyűrű. Biztosan nem először adja kölcsön a gyűrűjét egy nőnek - futott át a fején, és hirtelen felébredt benne a gyanú, hogy Justin szándékosan rendezte meg az egészet. Honnan tudhatja, mit mondott igazából a vendéglősnek? Lehet, hogy meg lehetne javíttatni a kereket a faluban, sőt az is lehet, hogy több telefon is van a faluban, de csak annyit kérdezett, nem tölthetnék-e itt az éjszakát?

 Az asszony egy nyikorgó falépcsőn vezette fel őket az emeletre, és ott kinyitott egy ajtót.  A szoba nagy részét betöltötte a hatalmas ágy, amelyen már hívogatóan felhajtották az ágytakarót.  A folyosó túlsó végén a fürdőszoba vadonatúj volt, az asszony kellő büszkeséggel is mutogatta. - Azt mondja, fürödhetünk - fordította le Justin a vendéglősné szavait. - Ha akarsz, mehetsz először te. - A keskeny folyosón olyan közel álltak egymáshoz, hogy Sarah érezte a teste melegét. - Remek, pont egy fürdőre lenne szükségem - felelte sietve. Ha nem akarja, hogy a következő percekben Justin karjaiba vesse magát és minden tisztes szándékáról megfeledkezzen, az lesz a legjobb, ha minél gyorsabban menekül. - Nem akarod, hogy veled jöjjek és megmossam a hátadat? - vigyorgott Justin. - Nagyon köszönöm, de egyedül is elboldogulok. - Azzal becsukta maga mögött az ajtót, és nagyot sóhajtott. Később, a meleg vízben fekve lehunyt szemmel elképzelte Justin testét maga mellett, a száját az ajkán, s a kezét meztelen bőrén... Mérgesen ült fel, olyan hirtelen, hogy szanaszét spriccelt a víz a fürdőszobában. - Ez nem történhet meg - morogta maga elé, miközben kiszállt a fürdőkádból. - Nem veszíthetem el az önfegyelmemet, különben kiszolgáltatom magam. Megtörülközött, és egy darabig elgondolkodva nézte magát a tükörben, aztán visszabújt a sortjába meg a blúzába. Biztos nem fog valami jól aludni ebben az öltözékben, de még mindig jobb, mint meztelenül egy szobában Justinnal.  A folyosón mosolyogva jött szembe vele Justin, mintha csak hallgatózott volna, mikor  ereszti le a fürdővizet.  A szobában tapasztalta, hogy Justin nem tétlenkedett. Egy párnát és két takarót terített le a földre az ágy lábánál. Sarah először megkönnyebbült, de aztán csalódást érzett, hogy nem lesz alkalma bizonyítani állhatatosságát, és hűvösen visszautasítani Justin túl heves közeledését.  A nyitott ablakhoz állt, simára kefélte a haját, és közben lenézett a holdfénybe borult templomtérre. A taverna elé kitett asztalok mellett még üldögélt néhány férfi, idáig hallatszott a hangjuk.  A templomajtó nyitva állt, és meleg fény vetődött ki rajta. Annyi nyugalom és békesség sugárzott a jelenetből, hogy Sarah mozdulatai önkéntelenül lelassultak, és végül leejtette a hajkeféjét. Milyen lehet ilyen helyen, a világ izgalmaitól távol élni? - Min gondolkozol? - hallotta a háta mögött, veszélyes közelségből Justin hangját. Nem is hallotta meg, hogy bejött a szobába. - A látványt csodálom. Mintha itt megállt volna az idő. - Igen - felelte halkan Justin. Sarah érezte a leheletét a tarkóján, és zavartan lehunyta a szemét. - Gyönyörű kilátás, kint is, bent is.  Átölelte Sarah derekát. - Holdfényben mindig nagyon közel vagyunk egymáshoz, Sarah - súgta a fülébe. - És ma éjjel telihold van. Justin keze lecsúszott a hasára, és széles melléhez szorította a hátát, míg ajka szelíden csókolgatta a nyakát és a vállát.  Aztán maga felé fordította, lassan lehúzta róla a blúzát, Sarah pedig védekezésre képtelenül tűrte. Justin arca lassan, nagyon lassan közeledett. Érezte forró leheletét a bőrén, s az ajka szétnyílt. Justin szája könnyedén, szinte játékosan érintette meg, aztán már el is engedte.  Aztán Justin keze a hasára siklott, lehúzta a sortja cipzárját, és óvatosan levetkőztette.

Sarah ott állt előtte meztelenül, semmi sem védte többé Justin érintésétől, aki addig simogatta, míg úgy nem érezte, hogy lángba borult az egész teste. Az izgalomtól majd összecsuklott a térde, s ahogy Justin magához szorította, érezte, hogy a férfi hevesen kívánja. Hátravetette a fejét, és halkan felnyögött, mikor Justin keze felfelé indult a combja sima bőrén. - Justin, Justin... - suttogta szinte magánkívül. Ujjait belefúrta Justin hajába, és lehúzta magához a fejét, meztelen mellét hozzádörzsölve széles mellkasához. Justin ajka rásimult készségesen szétnyíló ajkaira, s két kezével átfonva még szorosabban magához húzta. Sarah kezei nyugtalanul vándoroltak a férfi testén a csípője felé, hogy levetkőztesse. Hallotta, hogy Justin felnyög, és elöntötte a diadal érzése. Justin egyre hevesebben zihált, míg nem bírta tovább, egyetlen mozdulattal felkapta, és az ágyra fektette. Sarah hívogatóan széttárta a lábait, de Justin szelíden eltolta magát tőle. - Még ne, Sarah - suttogta közvetlen közelből. - Még ne.  Az ajka elindult a szájától lefelé, a keményen feszülő mellek felé. Sarah nyugtalanul hánykolódott a párnán. Lehunyta a szemeit, és szinte fuldoklott, mikor  Justin ajka a combjához ért. Lassan, mintha a teste minden centiméterét meg akarná ismerni, újra felfelé indult az ajka, és Sarah úgy érezte, nem bírja tovább, szétfeszíti a vágy. - Kérlek, Justin - könyörgött rekedten, Justin felé emelve a csípőjét, aztán megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor megérezte magában a férfit. Justin még mindig tudott uralkodni magán, a mozgása lassú, és finom maradt, de Sarah érezte, hogy már alig bírja visszafogni magát, és még szorosabban hozzásimult. Halkan felsikoltott, és Justin riadtan meredt rá. - Fájdalmat okoztam, édes? Sarah megrázta a fejét, és közelebb húzta magához. Justin arcáról eltűnt az aggodalom, és ahogy a szerelem ősi ritmusában mozogni kezdett, rekedten súgta a fülébe, milyen jó vele. - Igen... csodálatos - súgta vissza Sarah, alig uralkodva a hangján. Egész teste reszketett a vágytól. - Szeress, Justin, kérlek! Justin mozdulatai egyre gyorsultak, és ő könnyedén alkalmazkodott hozzá. Ahogy a testük összeért, Sarah érezte, hogy árad szét benne a tűz.  A teste először lassú, majd egyre sűrűbb hullámokban felelt a szenvedélyre, amit Justin gyújtott fel benne, míg végül a szenvedély csúcsán felsikoltott.  Aztán meghallotta Justin nyögését, és érezte, hogy szétárad benne a forró nedvesség. Szeretlek, szeretlek, drágám! - kiáltotta a teste, de kimondani nem merte.  Aztán még sokáig feküdtek szorosan összefonódva. Justin lassan simogatta a csípőjét, ő pedig a vállához simította az arcát, és lehunyta a szemét. - Figyelj ide, Sarah - szólalt meg rekedten a férfi. - Remélem, nem veszed túlságosan komolyan az egészet. Azt hiszem, felnőtt emberek vagyunk mind a ketten. - Igen, felnőtt emberek vagyunk - nyögte ki nagy nehezen, könnyeivel küszködve Sarah. Előfordul az ilyesmi. Élvezni kell, és aztán elfelejteni. - A hangja megtört, és Justin vállába temette az arcát. Nem szabad meglátnia szomorú arcát. Justin egy darabig némán simogatta a hátát. - Örülök, hogy így látod a dolgot. Sarah-t mélységesen megsebezték a szavai, mégsem tudott védekezni ellene, sem a vágy ellen, amit megint felébresztett benne Justin simogatása.

Ezúttal szelídebben és gyengédebben szeretkeztek. Justin úgy játszott a testén, mint egy drága hangszeren, amellyel óvatosan kell bánni, hogy a legszebb dallamokat csaljuk ki belőle. Minden mással szemben vakká és süketté tette a szenvedély, csak Justin keze, Justin teste és Justin ajka létezett a számára. Felsikoltott, mikor úgy érezte, nem bírja tovább, és Justin egy hosszú, szenvedélyes csókba fojtotta a sikolyát. Sarah cipősarkak kopogására és hangokra ébredt. Kinyitotta a szemét, és egy pillanatig azt sem tudta, hol van, de aztán eszébe jutott minden, az arca kipirult, és ragyogó mosoly áradt szét rajta. Úgy látszik, Justin karjai közt aludt el. Mosolyogva fordult az oldalára, hogy csókkal ébressze fel, de az ágy üres volt mellette. Kiugrott az ágyból, hogy körülnézzen, merre lehet, nem fekszik-e az ágy végébe leterített takarón, s ekkor észrevette az ajtókilincsre akasztott cédulát. Csak annyit írt, hogy valaki hajlandó átvinni a szomszéd faluba, hogy megcsináltassa a két kereket, és ahogy tud, jön vissza. Sarah csalódottan dőlt vissza az ágyra. Hogy mehetett el csak így egyszerűen? Mennyivel szebb lett volna, ha egy csókkal ébreszti fel, és még szeretkezhettek volna felkelés előtt. Hirtelen sötét árnyék borult az arcára. Lehet, hogy csalódást okozott Justinnak? Biztosan összehasonlította Lyndával, afelől pedig semmi kétsége sem volt, hogy a versenyben ő marad alul. Különben is, Justin úgyis hamarosan feleségül veszi Lyndát, neki pedig csak egy gyönyörű éjszaka emléke marad meg. Keserűen felnevetett. Hogy elterelje komor gondolatait, felkelt, és sokáig állt a zuhany alatt, aztán felöltözött és lement reggelizni. Alaposan megéhezett a Justinnal töltött éjszaka után.

10.

Már fél tizenegyre járt, amikor Justin végre visszajött. Egy nyitott teherautó hátuljában ült; ahogy leugrott a teherautóról, és a két kerékkel a téren át a kocsija felé indult, a mozdulatai nehézkesek voltak. Sarah szíve hevesebben dobogott, ahogy meglátta. Mosolyogva állt fel, hogy üdvözölje, de Justin csak bólintott feléje, és máris a kocsira fordította minden figyelmét.'  Az első csalódottság után Sarah dühös lett. Hát jó, ha így akarja, ő is tud hideg és tartózkodó lenni. Lassan lépkedett át a téren a kocsi felé. - Rendben vannak a kerekek? - kérdezte mintegy mellékesen, és kisimított egy hajtincset a homlokából. - Igen, és szerencsére gyorsan megcsinálták, úgyhogy még vissza is tudtam jönni az emberrel - felelte Justin rá sem nézve. - A szervizből felhívtam Lyndát, és elmondtam, mi történt. Majd szól Charlesnak is - tette hozzá kis szünet után, - Köszönöm. - Sarah lopva figyelte, ahogy visszarámolja a szerszámokat a csomagtartóba. - Csodálkoztam, hogy már elmentél, mikor reggel felébredtem. - Szívesen hozzátette volna, hogy szeretett volna a karjai közt felébredni, és szeretett volna még egyszer  szeretkezni vele, de inkább hallgatott. - Gondoltam jobb lenne, ha már nem lennék ott, amikor felébredsz - felelte Justin, még mindig kerülve a tekintetét. - A másnap reggel néha... nos, nem mindig örömteli. - Engem nem zavart volna - vágta rá gyorsan Sarah, de legszívesebben azonnal leharapta volna a nyelvét. Justin megpördült a tengelye körül, és ma reggel először nézett rá igazán. - Azt hittem, esetleg megbánod - vetette oda bosszúsan, aztán máris elfordult, és csak a válla fölött szólt vissza, hogy megy mosakodni. Sarah egy darabig még álldogált a kocsi mellett, s csak később indult el utána. Miért olyan dühös, és miért nem nézett rá? Miért nem tesz egy szóval sem említést az éjszakáról? Egyre újabb kérdések vetődtek fel benne, s végül még az a gyanú is felmerült benne, hogy a dolog talán Justint is mélyebben érintette, mint szeretné, és azért ilyen goromba. Mikor Justin negyedóra múlva visszajött, rendeltek valami ennivalót, aztán hallgatagon ültek egymás mellett. Végül Justin törte meg a lassan nyomasztóvá váló csendet. - Ha már úgyis itt vagyunk, megcsinálhatnánk a felvételeket, amikre tegnap már nem jutott idő, nem gondolod? - Olyan habozva kérdezte, mintha elutasítástól tartana. Sarah először ezt is akarta, de aztán meggondolta magát. Ha már úgyis itt vannak, nyugodtan odaállhat még egyszer Justin fényképezőgépe elé, legalább annyival is tovább maradnak együtt. - Oké, de ha nincs ellene kifogásod, inkább ruhát veszek fel - bólintott. - Nem érzem jól magam ezekben a holmikban. Tegnap egész nap ez volt rajtam. Előhúzta a szatyrát a kocsiból, és megint felmászott a keskeny lépcsőn. Az ágyat még nem vetették be, s ahogy feltámadt benne az éjszaka emléke, nem tudott ellenállni a kísértésnek, és végigsimított a gyűrött ágyneműn, sóhajtva idézve fel a szenvedélyes órák emlékét. Justin már a kocsiban várta, nyakában a szokásos mennyiségű fényképezőgéppel. Ma először mosolyodott el, ahogy meglátta. - Ez a ruha volt rajtad az Apolló-templomban is, ugye? - Igen - mosolygott vissza Sarah. - Tökéletes lesz a képekhez. Csinos, de nem túl elegáns.

Sarah a kezére nézett, és észrevette, hogy még mindig rajta van a gyűrű. Lehúzta, és Justin felé nyújtotta. - Tessék, itt a gyűrűd. Nincs már szükség rá. - Gondolatban még azt is hozzátette, hogy talán hamarosan szükséged lesz rá ugyanilyen célból. Justin elvette a gyűrűt, és felhúzta az ujjára, aztán kisfiús mosollyal fordult hozzá. - Ha meg akarnád tartani, azt mesélhetnénk Lyndának meg a te lovagias Charlesodnak, hogy hirtelen rájöttünk, hogy szenvedélyesen szeretjük egymást, és itt fent összeadott bennünket egy ortodox pap. - Hangosan, szívből felnevetett. - El tudod képzelni, milyen képet vágnának? Sarah-t annyira bántotta a nevetése, hogy nem is tudta elrejteni fájdalmát. - Mi bajod van? - kérdezte Justin. - Nem gondolod, hogy mind a ketten elhinnék? - Nem, biztosan nem, és nem tartanám helyesnek, hogy szándékosan fájdalmat okozzunk a vőlegényemnek meg a barátnődnek. - A barátnőmnek? - vágott a szavába Justin. - Ki lenne az? - tette hozzá kuncogva. - Természetesen Lynda. - Lynda? - Justin még hangosabb nevetésben tört ki, mint az előbb. - Hogy jut eszedbe? Lynda meg én együtt dolgozunk ezen a megbízáson, semmi több. Nem is az én esetem rázta meg a fejét. - Szívesen dolgozom együtt vele, de egyébként... - Megint megrázta a fejét, és hangosan nevetett. De egyébként szívesen lefekszel vele - szerette volna hozzátenni Sarah, de ehelyett csak azt kérdezte meg, hogy akkor milyen az esete? - Azt te nagyon jól tudod, mert már megtaláltam - komolyodott el hirtelen Justin. Intelligens, tudja mit akar és mit vár egy férfitől. Megvan a maga érdeklődési köre, amit nagyon fontosnak tartok. Ki nem állhatom az olyan nőket, akik csak a férjük nyakán lógnak. - De az is fontos, hogy érdeklődjön a te munkád iránt is, nem? - kérdezte Sarah, igyekezve kerülni a kék szempár pillantását. Lefeküdt vele, s ő biztos volt benne, hogy Lyndával is lefeküdt már, most pedig épp neki magyarázza, hogy milyen álmai nője, akit megtalált, és akivel komoly szándékai vannak. - Persze, hogy fontos, de azért ne adja fel miatta a saját érdeklődését. - Justin elhallgatott, és egy ideig elgondolkozva nézte, aztán megköszörülte a torkát. - Ne csináljuk meg most a felvételeket, hogy aztán visszamehessünk? Sarah bólintott, és elindultak a templom felé. Justin ugyanolyan kurta parancsszavakat osztogatott, mint máskor, de míg máskor gyakran igazította meg a haját, vagy állította be maga a fejét, ezúttal csak a szóbeli utasításokra szorítkozott, és egy ujjal sem ért hozzá. Sarah észrevette, és nem tudta, örüljön-e, vagy csalódást érezzen miatta. Bármennyire vágyódott az érintése után, rettenetesen félt, hogy megint belefullad a féktelen vágy hullámaiba. - Kész vagyunk! - hallatszott Justin hangja. - Köszönöm, Sarah, nagyon jó voltál. Rámosolygott, aztán visszafordult a gépeihez. - Ezt még elcsomagolom, aztán indulhatunk vissza a szállodába. Sarah nem viszonozta a mosolyát, csak szó nélkül beült a kocsiba. - Milyen gyönyörű nap! - huppant be mellé az ülésre Justin. - Remélem, időben hazaérünk, hogy még egy-két órára kifeküdhessek a strandra. Van már valami terved ma estére? - Nem, tulajdonképpen nincs - nézett rá gyanakodva oldalról Sarah. - Kicsit fáradt vagyok, azt hiszem, korán le fogok feküdni. Ezután sokáig hallgattak mindketten. Miután elérték a köves utat, már nem sokáig tartott, míg kijutottak a tengerpartra.

-Nézd, milyen szép strand van itt - törte meg Justin a hosszúra nyúlt csendet. - Ne álljunk meg inni valamit? - Levette a lábát a gázpedálról, és a Pissouri strandot jelző táblára mutatott. Sarah bólintott, és szó nélkül figyelte, ahogy Justin céltudatosan kormányozza lefelé a keskeny utcán a kocsit egy kis vendéglő felé. Kint a vízen vitorlások és szörfözők tarka vitorlái ragyogtak, s a széles homokstrand napozásra csábított. Kiszálltak, és leültek egy kis asztalhoz az alacsony fák árnyékában. Rajtuk kívül egyetlen vendég sem volt, s mikor kis idő múltán még mindig nem jött elő senki, hogy kiszolgálja őket, Justin felállt, hogy bent körülnézzen. Idősebb asszony lépett ki a házból, nedves kezét a kötényébe tűrt kendőbe törölgetve. Néhány szót váltott Justinnal, aztán megint eltűnt. Justin sajnálkozva fordult vissza Sarah-hoz. - A pincérnek kimenője van - magyarázta. - Ki kell szolgálnunk magunkat. Mit szólnál egy hideg sörhöz? - kérdezte, de már indult is befelé. - És mit csinálsz, ha újabb vendégek jönnek? - nevetett Sarah. - Kiszolgálom őket, és zsebre vágom a borravalót - vigyorgott Justin. Nemsokára két pohár sörrel tért vissza, és leült az asztalukhoz. - Tudsz szörfözni? - kérdezte a víz felé pillantva. - Nem, még sosem próbáltam, de már elhatároztam, hogy a hét végén veszek néhány leckét. A szállodában van egy oktató. - Majd én megtanítalak Mit szólnál, ha holnap délután hozzá is kezdenénk? Hidd el, tetszeni fog neked - tette hozzá, fellelkesedve saját ötletén. - Nem akarok a terhedre lenni. - Sarah a hőség ellenére is megborzongott. Nem, túlságosan veszélyes lenne tovább együtt maradni Justinnal. - Nem lennél a terhemre. Sarah görcsösen keresett valami kifogást, hogy elutasítsa. Justin úgy látszik, félreértette aggodalmas arckifejezését, mert gondterhelten megkérdezte, hogy megtette-e a szükséges óvintézkedéseket. - Óv intézkedésieket? - nézett rá zavartan Sarah, aztán abban a hiszemben, hogy megértette, mire gondolt Justin, sietve bólintott. - Persze. Bár elég hirtelen utaztam el, de azért kötöttem egy betegbiztosítást az útra. Justin kényszeredetten rázta meg a fejét. - Nem, nem erre gondoltam. A múlt éjjel. Ugye, szeded a tablettát? - Ja, arra gondoltál - dadogta szemlesütve. Hirtelen torkán akadt a szó. Nem vette be a tablettát! Hogy is lehetett ilyen könnyelmű? Egy pillanatig sem jutott eszébe, hogy az éjszakának esetleg következményei is lehetnek. - Úgy látom, nem - morogta Justin. - Csak aztán ne gyere majd hozzám azzal, hogy terhes vagy. Ne reménykedj, hogy rá tudsz vele kényszeríteni a házasságra. Sarah kétségbeesetten meredt rá. Küzdött benne a fájdalom, a csalódás és a düh, míg végül a harag kerekedett fölül, és szinte rákiabált Justinra. - És te milyen óvintézkedéseket tettél? Te vagy az okosabb, a tapasztaltabb, a. világlátottabb kettőnk közül, nem? Akkor miért nem gondoltál rá hamarabb? Kényszerítette magát, hogy állja a férfi tekintetét. Hogy is beszélhette be magának, hogy szerelmes egy ilyen emberbe? - Most ne próbáld rám tolni a felelősséget! - támadt rá Justin. - Honnan sejthettem volna, hogy nem szedsz semmit, ha egyszer nem szóltál? - Ne félj, hogy még egyszer életedben viszont kell látnod - kiabált vissza felháborodva Sarah. - Sem apasági perben a bíróság előtt, sem máshol! - Megragadta a táskáját, és felugrott. - Épp ellenkezőleg, bízom benne, hogy soha többet az életben nem látlak!

- Hová mész? - ugrott fel Justin is, és olyan erővel ragadta meg a karját, hogy Sarah felsikoltott. - Tudom, hogy erősebb vagy nálam, és nem szerzem meg neked azt az örömet, hogy megpróbáljak harcolni ellened - sziszegte dühösen. - Vedd el a kezed! - De hová akarsz menni? - kérdezte újra Justin. - Nem tűnhetsz el csak úgy. Még egy csomó dolgot meg kell beszélnünk. - Nekem semmi beszélnivalóm nincs veled. - Sarah érezte, hogy könnyek tolulnak a szemébe. - Na tessék, még ez is! - kiabált rá Justin. - Miért hiszi azt minden nő, hogy ha baj van, akkor segítenek a könnyek? Ebben a pillanatban jelent meg a küszöbön az idős asszony, és félreérthetetlen mozdulattal nyújtva feléjük a kezét, rájuk kiáltott: - „Lefta parakalo!” - Jól van, jól van - mormolta Justin, és elengedte Sarah karját, hogy elővegye a pénztárcáját. Sarah nem sokat habozott, sarkon fordult, és az út felé rohant. Szerencséje volt, épp arra  jött egy taxi. - Paphos - kiáltott oda a sofőrnek, és bezuhant az ülésre. - Gyorsan, kérem. - Hátranézett, és látta, hogy Justin hatalmas léptekkel rohan az út felé. Kiabált valamit, de nem értette, mit, mert a sofőr gázt adott, és már indultak is. Sarah megkönnyebbülten hunyta le a szemét, és hátradőlt. Túl sok minden zuhant rá az elmúlt két órában. Hogy lehet egy férfi ilyen hideg és kegyetlen, aki néhány órával ezelőtt még gyengéden és szenvedélyesen szerette? Lehunyt szempillái alól könnyek törtek elő. - Mégis szeretem - suttogta maga elé. - Mit csináljak, szeretem...  Az sem zavarta, hogy a sofőr a visszapillantó tükörben látja kisírt arcát.

11.

Sarah örült, hogy a szálloda hallján át sikerült feljutnia a szobájába, anélkül hogy összefutott volna Charlesszal vagy Lyndával. Levetkőzött és beállt a zuhany alá, de a meleg víz sem tudta lemosni gondjait. Üresnek és kiégettnek érezte magát, mikor kicsit később megállt a tükör előtt, és egy fürdőlepedőbe csavarva, a haját kezdte kefélgetni. Lassan lecsúsztatta magáról a fürdőlepedőt és elgondolkozva nézegette a testét, amely röviddel ezelőtt még reszketett a szenvedélyes vágytól. Elgondolkozva szorította a kezét lapos hasára. - Mit csináljak, ha tényleg gyerekem lesz tőle? - tűnődött hangosan, és érezte, hogy megint elöntik a szemét a könnyek. Végül elfordult, és belebújt a ruhájába. Semmi értelme, hogy most ezen törje a fejét. Lassú léptekkel kiment az erkélyre.  A medence körül felállított asztalok zsúfoltak voltak, idáig hallatszott a vendégek vidám kacagása. Hirtelen egy pár vonta magára a figyelmét. Egy férfi meg egy nő közeledett szorosan összeölelkezve a strand felől. Tenyerével védve a szemét a naptól, jobban megnézte őket. Igen, semmi kétség, Lynda és Charles jön vissza a strandról. Sarah még mindig nézte őket, mikor megálltak és megcsókolták egymást. Még ilyen távolságból is látszott, hogy nem futó kis csók. Charles Lynda hátát simogatta, s a keze aztán egyre lejjebb csúszott. Mit akar Charlestól, mikor az övé Justin? - morogta Sarah a féltékenység leghalványabb árnyéka nélkül.  Azok ketten még mindig összesimulva, az egyik asztal felé igyekeztek. Sarah már éppen azon gondolkozott, nem az lenne-e a legegyszerűbb, ha elmenne a szállodából, és keresne valahol egy kihalt strandot, mikor hirtelen észrevette Justint.  Az ő táskájával a kezében lépett oda Lynda és Charles asztalához. Lynda felállt, és csókkal üdvözölte. Justin csak kurtán biccentett Charlesnak, és odanyújtotta a táskát. Sarah gyorsan hátralépett, nehogy meglássa, de Justinnak eszébe sem jutott felnézni. - Hát, ennyi - suttogta maga elé Sarah, és lerogyott a nyugágyba. Nagyot sóhajtva takarta el kezével az arcát. Könnyű azt mondani, hogy elfelejti Justint és úgy tesz, mintha soha nem is lett volna a világon, de megvalósítani már sokkal nehezebb. Türelmetlen kopogás hallatszott az ajtó felől. Habozva állt fel. Mit tegyen, ha Justin az? Nem, nem lehet ő, akkor nem adta volna oda a táskáját Charlesnak. - Hát mégiscsak visszajöttél? - robbant be a szobába köszönés nélkül Charles. - Nem mondta Justin, hogy defektünk volt? - Tényleg azt hiszed, hogy én ezt elhiszem? - támadt rá Charles. - Legalább valami eredetibb kifogást találhattatok volna. Sarah összeszorította a száját. Most már igazán elege van az állandó veszekedésből. Kihúzta magát. - Tudod, Charles, nekem aztán édes mindegy, hogy te mit hiszel, vagy mit nem. Add ide a táskámat, és hagyj békén! Egyedül akarok lenni. - Lefeküdtél vele, igaz? - Olyan erővel ragadta meg a vállát, hogy Sarah feljajdult. - Elég, ha rád nézek, látom rajtad, hogy vele töltötted az éjszakát. Sarah elpirult. Nem is kellett válaszolnia, a pirulása így is elegendő bizonyíték volt Charles számára. - Tudtam! - villant fel diadalmasan Charles szeme. - Úgy látszik, megfeledkezel róla, hogy néhány perccel ezelőtt még elmerülten csókolóztál Lyndával - vágott vissza dühösen Sarah. - Hagyj engem békén! Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok!

Charles szorítása erősödött, és közelebb húzta magához. - Ha arra gondolok, hogy milyen sokáig kéretted magad, míg lefeküdtél velem, egy ilyen fickó meg, mint ez a Lefevre, csak csettint neked az ujjával! - A szeme keskeny csíkká szűkült, s arca egyre közelebb jött. - Nem hagyom, hogy ilyen könnyen elvegyenek tőlem valamit, ami az enyém! Sarah kétségbeesetten próbálta elfordítani a fejét, hogy kikerülje a száját. Ököllel verte a mellét, de Charles nem hagyta eltántorítani magát. - Eressz el, Charles! Nem akarom! - De én akarlak, Sarah! Itt és most! - Egyetlen mozdulattal letépte róla a blúzát, és rámeredt meztelen mellére. - Hagyd abba, Charles! - Sarah hirtelen megrémült. Mindenütt érezte Charles kezét, és hiába próbálta a blúza maradékával eltakarni meztelen mellét. - Köztünk már vége mindennek, próbáld megérteni! - Majd akkor lesz vége, ha megkapom, amit akarok - kapott utána megint szikrázó szemekkel Charles. Elakadt a mozdulata, mert vad dörömbölés hallatszott az ajtó felől. Charles káromkodva próbálta befogni Sarah száját, mikor valaki hevesen felrántotta az ajtót. - Szóval jól hallottam - sziszegte Justin gyors pillantást vetve Sarah széttépett blúzára. - Mi jut eszébe, Lefevre, hogy csak úgy beront ide? - támadt rá Charles, de azért hátrált egy kicsit. - Ez a kettőnk dolga, Sarah-é meg az enyém, és magának semmi köze hozzá. Majd én megmutatom magának, hogy... - Fogja be a száját - förmedt rá kurtán Justin. - Mindenhez közöm van, ami a jövendő feleségemmel kapcsolatos. És most tűnjön el innen, mielőtt kidobnám! Charles hitetlenkedő pillantást vetett Sarah-ra, de a lányt most csak az érdekelte, hogy megpróbálja eltakarni meztelenségét. Úgy látszott, meg sem hallotta, amit Justin mondott. Charles még egyszer megállt az ajtóban. - Ne felejtsd el megkérdezni tőle a honoráriumodat, Sarah, és ne hagyd, hogy még jobban bolonddá tegyen. Már úgyis eléggé becsapott. - Felnevetett, aztán bevágta maga mögött az ajtót. Sarah arcán könnyek csorogtak végig. - Úgy örülök, hogy itt vagy - simult hozzá Justinhoz, aki átölelte a vállát. - Képes lett volna megerőszakolni. Justin gyengéden és megnyugtatóan simogatta a haját. - Sejtettem - mondta. - Mikor a szobámból megláttam, hogy bejön a szállodába, eszembe  jutott, hogy talán jelenetet akar rendezni neked. Sarah lassacskán megnyugodott a karjai közt, de amikor megérezte, hogy a simogatásától megint átjárja a jól ismert bizsergés, gyorsan elfordult, és a szekrényhez lépett, hogy másik blúzt vegyen fel. -Charles valami honoráriumról beszélt - kezdett hozzá óvatosan Justin. - Biztos szédítő összegeket számolt ki neked. - Nem sokat beszéltünk erről - felelte habozva Sarah. Justin zsebre dugta a kezét. -Feltételezem, hogy azt mondta, hogy egy szemét állat vagyok, aki szégyentelenül kihasznál, és hogy én vágom zsebre a honoráriumot, ami téged illetne meg, igaz? - A hangja cinikusan csengett. Leült az ágy szélére, és kinyújtotta hosszú lábait. - Valahogy így - bólintott Sarah. Nekidőlt a szekrénynek, és rábámult Justinra. - Miért, nem így van? - Először is, most csak azért jöttem ide, hogy körülnézzek, Sarah. A végleges felvételeket csak később akartam megcsinálni, de ezt már mondtam egyszer. Aztán megláttalak, és

tudtam, hogy te leszel az igazi ehhez a sorozathoz. Nem beszéltünk honoráriumról, de természetesen meg foglak fizetni a velem töltött órákért. Kihívóan mosolygott rá, és Sarah legszívesebben csattanós pofont kent volna le neki. - Nem kell a pénzed - mondta ehelyett. - Egyetlen pillanatig sem gondoltam pénzre. - Akkor miért vállaltad el, hogy modellt állj nekem? - Mert... mert... - Sarah elhallgatott. Nem, ezt az elégtételt nem szerzi meg neki! - Mert azt hittem, hogy érdekes lesz - mondta végül, de nem mert ránézni Justinra. - És? Érdekes volt? Sarah bólintott. - Különösen az volt érdekes, hogy milyen eszközökkel varázsolja egy fotós a kívánt arckifejezést a modell arcára - tette hozzá csípősen. - Nem minden modellel csinálom így, csak azokkal, akiknek segítségre van szükségük vágott vissza Justin. - Meg kell mondanom, nálad nagyon jól bevált a segítségem.  A hangsúlytól, ahogy ezt mondta, Sarah még dühösebb lett. - Örülök, hogy elégedett voltál velem. - Elégedettebb, mint bármelyik modellel - mondta hirtelen lágyan Justin. - Sarah, te olyan friss és természetes vagy, hogy ebben a szakmában ilyet nem is lehet találni. - Csak az ágyban szeretnél inkább olyan valakit, aki nem ilyen friss és természetes, igaz? Gondolom, jobban megfelel egy olyan nő, mint Lynda. - Lynda meg én az ágyban? - nevetett fel hangosan Justin. - Hogy jut eszedbe? - rázta meg a fejét. - Aznap reggel, amikor a fényképeket néztük meg, a hálószobádból jött elő. - Mert a fürdőszobámban volt, oda pedig csak a hálószobán át lehet eljutni - helyesbített Justin. - Egyszer már megmondtam neked, hogy a munkán kívül semmi nem köt össze bennünket. És mi van Lynda és Charles között? - kérdezte aztán elkomolyodva. - Semmi közöm hozzá - vont vállat Sarah. - Akkor nyugodtan megmondhatom neked, hogy évekkel ezelőtt viszonyuk volt Londonban, és Lynda azt is elárulta nekem, hogy rajta kívül még sok más nő is van Charles életében. Csak jól jársz, ha kivered a fejedből. Justinnak bizonyára igaza van, de hogy jön hozzá éppen ő, hogy elítélje Charlest? Ő sem sokkal jobb. - Miért, te majd mesélsz rólam a barátnődnek? - kérdezte keményen Justin szemébe nézve. - Miféle barátnőmnek? - vonta fel a szemöldökét Justin. - Nincs is barátnőm. - Tényleg? És mi van azzal a nővel, akiről ma reggel beszéltél? Nem azt mondtad, hogy hamarosan meg akarsz nősülni? Justin döbbenten meredt rá, aztán mosoly ömlött szét az arcán. - Tényleg olyan rossz volt a leírás, hogy nem ismertél magadra? - Magamra? Miről beszélsz? - Nem hallottad, mit mondtam az előbb Charlesnak? - Charlesnak? Úgy megzavarodtam, hogy semmit sem hallottam. - Azt mondtam neki, hogy mindenhez közöm van, ami a jövendő feleségemmel kapcsolatos, és a leendő feleségem te vagy, Sarah. - Én? A leendő feleséged? - meredt rá értetlenül Sarah. Tudja egyáltalán Justin, hogy mit mond? - Ide figyelj, elegem van a kisded játékaidból. Most éppen ilyen kifejezést akartál az arcomra varázsolni? Justin most először veszítette el fölényes nyugalmát, és könyörögve nézett rá.