Janine 01. Valorie Scott A boldogság szigete

Valorie Scott A boldogság szigete

Kirk szájának szelíd nyomására szétnyílt az ajka, és mikor összeért a nyelvük, Melissa izgatott testét olyan áram járta át, hogy beleborzongott. Egymást szorosan átölelve dőltek végig a padlószőnyegen. Melissa egy pillanatra kibontakozott Kirk öleléséből, lehúzta a blúzát, és Kirk bámuló pillantásától kísérve, lendületes mozdulattal a háta mögé dobta… Sóhajtva fonta a nyaka köré a karjait.

1.

A trópusi nap lángvörös korongja lassan alámerült a Csendes-óceán horizontj ának halványszürke párájában. Melissa Arnell céltalanul kószált a kihalt parton. Meztelen lába minden lépésnél belesüppedt a puha fehér homokba, és talpa alatt érezte a még nedves talaj hűvös frissességét. A vakítóan fehér, feszes sort még jobban kiemelte hosszú, formás lábainak aranybarna színét. A sorthoz vékony, sötétlila pamutpólót viselt, amely lazán követte lányos mellének szelíd gömbölyűségét. Melissa megállt, és álmodozva bámulta a tengert. Még mindig nem akarta elhinni, hogy teljesült évek óta dédelgetett álma, az utazás a Csendes-óceán déli szigetein. ,.A Boldogság szigete" - mondta a pilóta, mikor biztos kézzel földre helyezte a gépet a paradicsomi kis földdarabon, a hatalmas, virágzó hibiszkuszbokrok között. Melissa nem tudott betelni a hatalmas, égővörös virágok tobzódó pompájával. Életében nem látott még belőlük ilyen tömegben. Kókuszpálmát is először látott. Keskeny törzsük elegánsan szökkent fel a talajból, széles, sötétzöld legyezőjük halkan zizegett az enyhe szellőben. Újdonság volt az érintetlen, szikrázóan fehér homokpart is, amelyet a türkizkék víz hullámai nyaldostak. Melissa boldogan felsóhajtott. A sziget méltó volt a nevéhez. A buja trópusi növényzetből valamivel odébb kecses tornyok és bástyák bukkantak elő. Úgy rajzolódtak ki a mélykék égen, mint egy romantikus mesevilág maradványai. Ahogy közelebb értek, kiderült, hogy a tornyokkal díszített épület a sziget szállodája és közelebbről sem veszít semmit varázsából. Melissának mindenesetre úgy tűnt, mintha elvarázsolt kastélyba került volna.

Délelőtt, miközben a kisszámú utassal együtt gyalog tette meg az utat a leszállóhelytől a szállodáig, gondolatai elkalandoztak az utóbbi idők eseményeihez, amelyek váratlanul lehetővé tették számára, hogy régi vágyát megvalósítsa.

Néhány héttel ezelőtt veszítette el szeretett édesapját; váratlan, súlyos szívroham végzett vele. Megtakarított pénzét Melissa örökölte, s ez a kis örökség tette lehetővé a számára, hogy elfogadja édesapja fiatal feleségének, Nedrának a javaslatát - akivel apja két évet élt együtt - erre a déltengeri utazásra.

Eleinte Melissa kicsit habozott, de aztán minél tovább gondolkozott, annál jobban megbarátkozott a gondolattal. Miért is ne ragadná meg az alkalmat, hogy megismerjen valamit a világ csodáiból? Az édesapja is biztosan egyetért ene vele. Elfogadta hát Nedra javaslatát, és mindjárt rá is vette, hogy első úti céljuk Tahiti legyen. Így is történt, s a fővárosban, Papeete-ben vettek ki szállodai szobát. Onnan jöttek aztán ide, a Boldogság szigetére, s innen mennek majd tovább a többi szigetekre.

Melissa a tejfehér habtarajokat figyelte, ahogy a hullámok a partra érlek, aztán felemelte fejét, és a messzeségbe bámult. Furcsa formájú, csipkézett sziklatömb vonta magára a figyelmét, amely feketén és fenyegetően emelkedett a világos esti égbolt felé. Meggyorsította lépteit. Ahogy közelebb ért, meghallotta a meredek sziklához csapódó víz morajlását, amelybe még mintha valami furcsa hang is vegyült volna.

Melissa kíváncsian szaladt oda. Fölmászott az első sziklára, s mintha földbe gyökerezett volna a lába. A szirt alatti kis öbölben magas, karcsú férfit pillantott meg. Szétterpesztett lábbal, kitárt karral állt a homokban, a tenger felé bámulva. A szél és a hullámok zajával versengve, szépen csengő bariton hangon énekelt: „Someday my love will come, someday my love will come" - egy szép napon eljön majd a szerelmem...

Melissa mozdulatlanul állt, elbűvölten hallgatta az ismeretlen férfi szépen zengő, mély hangját. Miért a tengerre pazarolja énekét? Fejét csóválva megfordult, és visszaindult. Jobb, ha az idegen észre sem veszi. De már késő volt. A férfi hátranézett, elhallgatott és rámosolygott, aztán feléje indult. Melissa akaratlanul is hátrált egy lépést. Ki ez az ember? Miért viselkedik ilyen különösen? Miért énekli a tengernek rejtélyes dalát egy elhagyatott sziklaöbölben? Melissa jobban megnézte a férfit. Divatos, fehér sortot viselt, derékig kigombolt sárga inggel, amely alól kilátszott barnára sült mellének dús, göndör fekete szőrzete. Ahogy közeledett, mosolya egyre szélesedett, kifejezésteljes sötét szeme felragyogott. Göndör fürtjei olyanok voltak, mint a fekete korall, fésű tán soha vagy csak nagyon ritkán érinthette.

A lány mondani akart valamit, de semmi nem jutott eszébe. A jóképű idegen viszont egész szóáradatot zúdított rá: - Hát, eljött - szólalt meg halkan. - Megmondta a sárga kismadár, mikor a tenger felől hozzám szállt, és ezt énekelte: „Someday your love will come"... Azóta várok türelemmel, és éneklem vágyódó dalomat a szélnek és a hullámoknak. És most meghallotta... - Igen. Nagyon szép hangja van. - Melissa kíváncsiságot és némi meglepetést érzett, de félelmet nem. - Igazat mondott a kismadár - folytatta a férfi. - Eljött a szerelmem. Itt van a kicsi lány... Melissa mosolyogva csóválta meg a fejét: - Téved, nem vagyok a maga kicsi lánya. - Nem létezik, hogy komolyan gondolja, amit mondott. - Tévedés kizárva. A haja szőke, és olyan aranyosan csillog, mint a kismadár tolla... És még fel is tűzi a leje búbjára. Egészen olyan, mint a kismadár bóbitája. Maga az én szárnyas kis barátom reinkarnációja, az ő halhatatlan lelke szállt át a maga testébe. Melissa önkéntelenül megtapogatta a kis lófarkat a teje búbján. Gúnyolódik vele az idegen? Vitathatatlanul eredeti módot választott az ismerkedésre. Huszonhat évének utóbbi tíz esztendejében hallott már egyet s mást, de ilyen különös történettel még egyetlen férfi sem próbálkozott. Az ismeretlen kitartóan bámulta. - Csodaszép - suttogta. - A szeme olyan kékeszöld, mint a tenger, mikor visszatükröződik benne az égbolt. Mit akar tőle ez az ember? Ahogy közeledett, Melissa hátrált, aztán sarkon fordult. Nagy léptekkel indult visszafelé, amerről jött. Újra felcsendült mögötte a furcsa idegen mon oton dala, de most már kicsit más szöveggel: ,,My love has come, my love has come” — eljött a szerelmem...

Melissa futásnak eredt, de meztelen lába mélyen belesüppedt a puha homokba, és alig tudott előre haladni. - ,,This day my love has come” - ma eljött hozzám a szerelmem. - A behízelgő hang követte, s furcsa belső nyugtalanság lett úrrá rajta. Remegő térdekkel ért vissza a szállodába. Melissa boldog volt, hogy Nedra, akivel kitűnően megértették egymást, elkísérte erre a kis kirándulásra, a kis szigetre. Az apa és férj hirtelen elvesztése óta a közös gyász, a szeretett ember halála még közelebb hozta egymáshoz a két nőt, és Melissa szinte testvéri szeretetet érzett a fiatal özvegy iránt, aki tulajdonképpen a mostohaanyja volt.

Melissának már a nagy utazás tervezése és előkészítése közben feltűnt, milyen feszült és nyugtalan Nedra. Jobban hiányzott neki a szerető férj, mint amennyire önmagának és a világnak bevallotta, s hogy ne engedje át magát teljesen a bánatnak és a magánynak, állandóan valami új tevékenységbe fogott. Nedra olyan típusú nő volt, aki nehezen tűri az egyedüllétet. Nem boldogult az életben, ha nem állt mellette egy férfi - legalábbis Melissa ilyennek látta. Nedra még nagyon fiatal volt, kereken harmincnégy éves, és Melissának nem esett nehezére, hogy beleképzelje magát a helyzetébe. Nagyon is megértette, hogy nem képes megbarátkozni az özvegység gondolatával, és nem tud lemondani a boldogságról, Amilyen ragyogó jelenség a tökéletes alakjával és a kedves modorával, Nedrát minden bizonnyal hamarosan a hódolók serege fogja körülvenni. Melissa akaratlanul is elmosolyodott. Apjának tényleg jó ízlése volt, mikor már nem éppen fiatal ember létére, egy ilyen vonzó fiatal nőt vett feleségül. Nedra visszahozta a házba a tovatűnt ifjúságot, az apja visszanyerte mellette régi lendületét, és az a rövid idő, ami még megadatott neki, annyi örömet és boldogságot adott, amennyit már remélni sem mert szeretetett első felesége, Melissa édesanyja korai halála után. Mikor Melissa kifulladva visszaért a szálloda parkjába, Nedrát egy csapat vidáman nevetgélő fiatalember társaságában találta, egy hatalmas legyezőpálma alatt körben felállított nyugágyakon. Melissa intett Nedrának, és már éppen csatlakozni akart a társasághoz, de aztán meggondolta magát. Sarkon fordult, és a szálloda bejárata felé indult.

Izgatott volt. Ellentmondásos érzéseket ébresztett benne a furcsa élmény a parton, és először önmagában akarta elrendezni a dolgot. Talán jót tenne egy kiadós fürdő, helyreállítaná a lelki nyugalmát.

Ezzel lépett be a kétágyas luxusszobába, amelyen Nedrával osztozott. Egyenesen a fürdőszobába sietett, és teleengedte az elefántcsontszínű fürdőkádat. Sokáig feküdt mozdulatlanul a vízben, élvezte a jótékony meleget, és a habfürdő friss virágillatát. Minden gondolatot kiűzött a fejéből. Egy idő után felfrissülve és vidáman lépett ki a kádból, megtörülközött, és belebújt pehelykönnyű, pezsgőszínű pongyolájába. Erőteljes mozdulatokkal kikefélte puha, vállig érő haját, aztán elégedett sóhajjal végigdőlt az ágyon. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Nedra lépett be. - Már azt hittem, az eleven ördöggel találkoztál az előbb a parton! Úgy rohantál, mintha fúriák kergetnének. - Nem is tévedtél olyan nagyot - válaszolta Melissa könyökére emelkedve. - Ezt azért meg kell magyaráznod! - Hihetetlen dolog történt velem. - Melissa eredetileg nem akart beszámolni Nedrának furcsa kalandjáról, de most szinte folyt belőle a szó. A legapróbb részletekig elmesélte Nedrának az egész történetet. -

Na, de ilyet! - csóválta a fejét Nedra. - Szerintem ez az ember gyógykezelés alatt áll. Valami biztos nincs rendben

vele.

Melissa újra maga előtt látta az ismeretlent, szabályos arcvonásait, okos szemét, behízelgő mosolyát... mintha még egy gödröcske is lett volna az állán, Habozva bólintott: - Lehet. Talán beteg... Másnap reggel Melissa megint a fehér sortját vette fel, hozzá borostyánszínű, vékony batisztblúzt és lapos sarkú szandált. Megvárta, amíg N edra is felöltözik, aztán együtt mentek le reggelizni a szálloda kertjébe.

A trópusi virágok illatát hozó enyhe szellő azonnal körülölelte őket. Meglepődve léptek a hatalmas svédasztalhoz, amely bőséges reggelit kínált a szálloda vendégeinek. A választék még a legkényesebb ízlést is kielégíthette: volt ott minden, a legkülönbözőbb fajta zsemlék és kenyerek, hús, sonka, felvágott, hal, sajt, a vendég kívánsága szerint elkészített tojás, kalács, dzsem, méz, sütemények és egzotikus gyümölcsök. Melissa határozatlanul nézegette a sokféle finomságot, végül egy ropogós kifli, vaj, mangó és papaya mellett döntött, és hozzá feketekávét kért. Miután Nedra is kiválasztotta reggelijét, leültek egy kis asztalhoz, közvetlenül az étterem előtti terasz szélén, ahonnan a tarka virágerdő fölött gyönyörű kilátás nyílt a türkizkéken ragyogó tengerre. - Jó reggelt, hölgyeim! Melissa és Nedra felpillantott. A látóhatár ködfátyolán át felbukkanó nap aranykorongja annyira lekötötte a figyelmüket, hogy egyikük sem vette észre az asztalukhoz közeledő jóképű férfit, aki most megállt mellettük, és szépen esengő, mély hangjával kiszakította őket az álmodozásból. Melissa felnézett és a vér kifutott az arcából. A tegnap esti férfi volt. A férfi a sziklaöbölből, akinek éneke és szavai annyira feldúlták, hogy hazáig rohant. - Remélem, jól érzik magukat nálunk és meg vannak elégedve a kiszolgálással - kérdezte kis meghajlással. - Köszönjük - válaszolta Melissa, kerülve a férfi pillantását. A férfi most egész más volt, mint tegnap este a parton. Elegáns, fehér vászonnadrágot viselt, mely úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna. Vékony, világoskék kétsoros zakójának válltömése még jobban kiemelte amúgy is széles vállát, és még keskenyebbnek mutatta csípőjét. Tegnap kócos fekete haját most gondosan megfésülte, s ettől külseje kevésbé vad, de semmivel sem kevésbé vonzó lett.

Melissa megkockáztatott egy óvatos pillantást a szeme sarkából. Sem mi jele, hogy az idegen emlékezne tegnap esti találkozásukra. Pillantásában a felismerés legapróbb jelét sem vélte felismerni. Melissa zavartan rázta meg a fejéi. Lehet, hogy tényleg nem emlékszik a tegnap esti találkozásukra? Vagy csak nem akar emlékezni rá?,.. De miért?

Nedra mit sem sejtett róla, mi játszódik le a barátnőjében. Alaposan megnézte magának a jóképű fiatalembert. - Maga csak Kirk Dalkeith lehet, a sziget gazdája - szólalt meg végül mosolyogva. - Az vagyok. És kihez van szerencsém? - Az én nevem Nedra Arnell, a hölgy pedig mellettem Melissa Arnell, a.,. mostohalányom és barátnőm - bólintott Melissa felé. - Örvendek - hajolt meg Kirk Dalkeith. - Remélem, jól érzik magukat a házamban és a szigetemen, és maguk is megtalálják itt a boldogságot, amely nevet adott ennek a kis földdarabnak. Hölgyeim! - hajolt meg ismét, majd megfordult, és a következő asztalhoz lépett, hogy ott is udvariasan érdeklődjön a vendégek hogyléte iránt. Melissa örült, hogy Nedra nem is sejti, az udvarias vendéglátó és a tengerparti férfi, akiről tegnap este mesélt, egy és ugyanaz a személy. Az evésről megfeledkezve bámult a tányérjába. Legnagyobb meglepetésére mintha csalódottságot érzett volna. Hogy tehetett úgy, mintha még soha életében nem látta volna! Még ha százszor is Kirk Dalkeith-nek hívják, és ő a sziget gazdája! Akár feledékenység, akár szándékosság diktálta közönyös viselkedését, nincs rá mentsége. Vagy talán megsértődött, amiért elrohant? Lehet, hogy ahhoz van szokva, hogy a nők azonnal a nyakába borulnak, ha csak a kisujjával int nekik. Hát, ha róla is azt hitte, csalódni fog! Akkor se reagált volna másképp, ha tudja, hogy a furcsa férfi a sziget gazdája. Kirk Dalkeith, a Boldogság szigetének tulajdonosa...

Egy öregember mesélte el az egyik este Papeete-ben a fantasztikus története t, milyen különös módon lett Kirk Dalkeith dédapja (akit szintén ugyanígy hívtak) a mesés sziget tulajdonosa, és hogyan nevezte el a Boldogság szigetének. A lány persze nem hitte el a mesét, de az öreg tengerész olyan érdekesen adta elő, hogy figyelmesen végighallgatta. - Azt mesélik, hogy egy hajótörött skót tengerészt ott vetett partra a tenger - kezdődött a történet. - A bennszülöttek, akik még soha nem láttak vörös hajú embert, istennek vélték. - Még élt, mikor megtalálták? - Szerintem se élő, se holt nem lehetett, de hála a gondos ápolásnak, hamarosan olyannyira egészséges lelt, hogy lakodalmat tartott a sziget hercegnőjével, Lelével, akit a bennszülöttek ajándékoztak az ő istenüknek. Sajnos azonban a fiatalasszony belehalt első gyermeke születésébe. A bennszülötteket páni félelem kerítette hatalmába. Attól tartottak, hogy új istenük rontást hozott rájuk. Fejvesztetten menekültek csónakjaikban, és soha többé nem tértek vissza. A szegény ember meg ott állt egy szál magában a szigeten egy csecsemővel... Az öreg nagyot kortyolt az erős vörösborból, amelyből még egy félig telt kancsó állt az asztalon. - És sikerült felnevelni a kisbabát? - Ne kérdezze, hogy csinálta, de valahogy sikerült, felnevelte a szegény kis férget. Később egyszer aztán felmászott a dombtetőre, ahonnan messze kilátni a tengerre. Egy fügefa állt ott, annak a kérgébe véste bele azt, hogy: „Ez a sziget Kirk Dalkeith tulajdona, és továbbszáll minden utódjára, aki méltó módon viseli ezt a nevet.” Néhány hónap múlva egy hajó haladt el a sziget mellett, a matrózok észrevették a tüzet, amit a skót rakott, így hát kikötöttek a szigeten, és magukkal vitték a fedélzetre az emberünket meg a kisfiát. Az öreg megint kortyolt egyet, aztán folytatta: - Teltek-múltak az évek, a kisfiú felnőtt férfi lett, ő volt a második Kirk Dalkeith. Őt követte a fia, III. Kirk Dalkeith. Nem rossz örökölni egy déltengeri szigetet, mi?... - Szép történet volt - nevetett Melissa. - Színigaz. Legalábbis errefelé így mesélik az emberek... De miért nem megy át a szigetre és néz utána maga, hátha maradt valami nyoma a régi mesének? - Meg lehet nézni azt a szigetet? Hogyan lehet átjutni oda? - érdeklődött Melissa kipirult arccal.

- Van ott egy fickó, akinek van egy kis repülőgépe, és mindennap átvisz egypár embert. Megkérdezheti a szálloda portáján. - Köszönöm - állt fel az asztaltól Melissa. - Nagyon szép volt a meséje. Este, mikor már ágyban voltak, Melissa elmesélte

Nedrának a skót szigettulajdonos történetét, azzal,

hogy jó lenne átmenni és kicsit körülnézni.

- Ha van kedved! - nevetett Nedra, - Tudod, hogy én minden rosszban benne vagyok. - Lehalkította a hangját. - Talán még valami véletlen kalandban is részünk lesz. Esetleg egyikünknek sikerül női bájaival meghódítania a sziget urát és rávenni, hogy nekünk ajándékozza a szigetét. Ki tudja? - Javíthatatlan vagy, Nedra! - nevetett Melissa. - Jó éjszakát, Melissa. - Jó éjszakát. - Melissa egy kis ideig még ébren feküdt az ágyban. Nem ment ki a fejéből az öregember különös története. Milyen lehet Kirk Dalkeith, a sziget negyedik örököse? Vajon ő is vörös hajú, mint a dédapja? Azt mindenesetre eldöntötték, hogy következő úti céljuk a Boldogság szigete.

2.

Néhány nappal később Melissa megtudta, hogy sem a sziget, sem Kirk Dalkeith nem felel meg annak a képnek, amit elképzelt magának. A sziget nem volt vad és járhatatlan, a gazdája fejét pedig nem égővörös, hanem hollófekete haj díszítette. Úgy látszik, a bennszülött dédnagymama öröksége erősebb volt a skót ősöknél. Furcsán keveredhetett ereiben a két olyannyira különböző emberfajta vére. Melissa rejtélyesnek és érthetetlennek érezte, hogyan változhat át ennyire egy ember kedves, mezítlábas tengerparti csavargóból hűvösen udvarias, kifogástalanul elegáns szállodatulajdonossá, aki szemmel láthatólag nem is emlékszik rá, hogy egy idegen nővel találkozott a parton.

Fejcsóválva állt fel a reggeliző asztaltól. Jobb, ha nem is pazarol több gondolatot erre a lehetetlen alakra, hanem inkább a természet szépségeiben gyönyörködik, amelyeket oly pazarló bőségben kínál látogatóinak a kis sziget. - Úgy érzem magam, mint a paradicsomban - sóhajtotta Melissa körbejártatva tekintetét a színpompásan virágzó bokrokon és cserjéken. - Kána, bougainvillea, karácsonyi csillag és hibiszkusz - bólintott Nedra. - Csak az egész olyan, mintha egy varázsló érintette volna meg a pálcájával, hogy minden még színesebb legyen és kétszer akkorára nőjön. Melissa mélyet lélegzett: - Jaj, Nedra, úgy félek, hogy mindjárt felébredek egy csodaszép álomból!... - Az álom valóság, Melissa! Csukd be nyugodtan a szemed! Ha kinyitod, minden ugyanígy marad, a langyos levegő, az aranyszínű nap, a kékeszöld tenger, a fehér homok, a csodás virágok és a magas pálmák. - Nedra nevetve csimpaszkodott Melissa karjába, és vidáman sétáltak tovább. A délelőtt hátralevő részét és szinte az egész délutánt végigcsavarogták, egész vacsoraidőig, mikor visszamentek a szállodába, lezuhanyoztak és átöltöztek. Vacsora után Melissa úgy döntött, hogy megint lemegy a partra, és onnan nézi meg a naplementét. Nedra inkább a bridzs-partit választotta, tegnapi ismerősei vidám társaságában. Így aztán Melissa egyedül indult útnak a part felé. Önkéntelenül a sziklazátony felé vezető utat választotta, de aztán eszébe jutott, hogy esetleg megint összeakadna Kirk Dalkeith-szel, és határozottan elindult az ellenkező irányban. Nem, semmi kedve megint találkozni a parton azzal az emberrel. Kezébe fogta a szandálját, és gyerekes örömmel élvezte, ahogy a partra futó hullámok a lábát nyaldossák, mintha egy hatalmas medúza akarná csápjaival foglyul ejteni. Az ég skarlátvörösbe váltott, s a tenger sötétlilában ragyogott. Mint egy giccses képeslapon - gondolta magában Melissa, és leült a még meleg homokba, hogy a színek pompás játékában gyönyörködjön. Gondolatai visszatértek az elmúlt estéhez, Kirk Dalkeith-hez, a titokzatos férfihoz és furcsa dalához. Lehet, hogy tényleg nem ismerte fel ma reggel? Melissa úgy elmerült a gondolataiban, hogy meg sem hallotta a homokban mögötte közeledő lépéseket.

- Ne ijedj meg, kis sárga madárkám! - hallotta váratlanul Kirk mély hangját, miközben egy kéz simított végig a haján. Melissa megrezzent. - Igazán nem akartam megijeszteni, csak beszélni akartam magával. - Választ sem várva, egy vadmacska könnyedségével huppant le mellé a homokba. Melissa akaratlanul is oldalra pillantott. - Tőlem beszéljen csak nyugodtan, de jegyezze meg egyszer és mindenkorra, hogy nem vagyok sem a nevetséges kis sárga madárkája, sem pedig a kislánya, pláne nem a drágája. - Lehajtotta a fejét. - Egész úton követett szállodától idáig? - Nem kellett, hogy titokban tegyem, pontosan tudtam, hogy itt fogunk találkozni. - Hogyhogy? Miből gondolta, hogy idejövök? A férfi elnevette magát, - Abból, hogy azt hitte, hogy én a zátonynál leszek. És mivel úgy gondolom, hogy mély benyomást tettem magára, hát igyekezett elkerülni. Tehát ezért indult ma az ellenkező irányba. Nem volt nehéz rájönni!

Melissa akaratlanul is felnevetett. - Maga aztán tényleg nem szenved önbizalomhiányban! - Harminchat évi élettapasztalatom lehetővé teszi, hogy legalább nagy vonalakban ismerjem az emberi természetet. Hirtelen elkomolyodott és szemében fellángolt a szenvedély. - Tudom, hogy minket az isten is egymásnak teremtett! Már olyan régen vágyom utánad! Miért nem jöttél el eddig? Mi tartott vissza? Melissa annyira elképedt, hogy nem is találta a szavakat. Gúnyolódik rajta ez a férfi? Szeme sarkából lopva Kirket méregette. A férfi arca komoly, de sötét szemében gyanús szikra bujkált. - Hol rejtőztél előlem ennyi évig? - kérdezte zavartalanul mosolyogva a lány felé hajolva. Melissa kicsit odébb húzódott. Még habozott, de aztán belement a játékba; - Jórészt Berkeley-ben töltöttem az időt, tanulással. - Melyik egyetemre jártál? - Kalifornia... - Érdekes. Én is ott végeztem, - A Kalifornián? Melyik szakon? - kapott a témán Melissa, megkönnyebbülve, hogy a beszélgetés visszatér a normális mederbe. - Építészet. És te? - Pedagógia. Kisgyermekek nevelése a szakterületem, abból is államvizsgáztam. - Az meg hogy lehet, mikor még te is gyerek vagy? - érintette meg ujja hegyével a lány állát mosolyogva Kirk. Melissa finom bizsergést érzett az érintésre. Olyan volt, mintha enyhe áramütés érte volna. Kővé dermedt, nem tiltakozott, amikor Kirk közelebb húzódott, hozzáhajolt, és gyengéden megcsókolta. Csókja olyan gyengéd volt, mint a forró szél lehelete. Soha, mé g egyetlen férfi sem csókolta meg így. Érezte, hogy elönti a forróság.

Kirk a keze után nyúlt, és ujjaik szorosan összefonódtak. - Félénk kis madárkám - suttogta. - A nap lement, mindjárt feljönnek a csillagok a szigetünk felett. Ideje, hogy hazamenjünk. - Felállt, és a magasba emelte Melissát. A másodperc töredékéig egymáshoz ért a testük, Melissa visszafojtotta a lélegzetét. A szíve hevesen dobogott. Némán ballagtak vissza a szállodához. Egy oldalsó magánbejáratnál Kirk megállt. Álmodozva nézett Melissára: - Jó éjt, kicsi lány - mondta halkan, kinyitotta az ajtót, és még mielőtt Melissa felfoghatta volna, amit mond vagy netán tiltakozhatott volna, már el is tűnt. Sokáig nem jött álom Melissa szemére. Később furcsa álmok gyötörték, de ahányszor felriadt, azonnal el is felejtette azokat. Nyugtalanul forgolódott az ágyán, és örült, mikor végre felderengett a hajnal. Nedra még mélyen aludt. Melissa csendben felkelt, lezuhanyozott, sötétkék sortot és

orgona

lila pulóvert húzott, aztán kiosont a szobából, anélkül, hogy Nedrát felébresztette volna.

Vajon találkozik-e Kirkkel a szálloda kertjében? Kutatva nézett körül. Néhány korán kelő vendég már a reggelinél ült, de Kirket sehol nem látta. Kicsit csalódottan lépett az asztalhoz, hogy összeállítsa reggelijét. Mikor megfordult, hogy asztalt keressen magának, hórihorgas fiatalember lépett mellé. Melissa megismerte, a pilóta volt, aki Papeete-ből idehozta őket a Boldogság szigetére. - Szabad csatlakoznom? - kérdezte olyan nyílt és megnyerő mosollyal, hogy Melissa pillanatnyi habozás nélkül igent mondott.

- A nevem Barry. Barry Enloe - mutatkozott be, mihelyt helyet foglaltak az egyik szabad asztalnál. - Már tegnapelőtt feltűnt nekem a repülőgépen, de eddig még sajnos nem sikerült megismerkednem magával. Tegnap este a kertben csak a nővérét, Nedrát ismertem meg - tette hozzá várakozásteljesen. Melissa elmosolyodott: - Nedra a mostohaanyám - igazította helyre. - De általában testvéreknek néznek bennünket. - Ahogy magáról beszél, érzi az ember, hogy jól megértik egymást. Egyébként kénytelen vagyok irigységgel elismerni, hogy ragyogóan bridzsel. A maga szép fiatal mostohája egy ravasz róka. Az egyetemen évekig verhetetlen voltam, de Nedra tegnap bebizonyította, milyen korlátozottak a képességeim. A gatyámat is elvesztettem, ahogy a kártyások mondják. - Melyik egyetemre járt? - nevetett Melissa. - Berkeley, Kalifornia. Gépészet és műszaki tudományok. - És hogy került pont ide? - Kirk meg én egy lakásban laktunk, és folyton a szigetéről áradozott nekem. Tele volt tervekkel, folyton elvetette őket és mindjárt újakat kovácsolt. Egy dolog volt csak biztos, az, hogy egyszer majd birtokba veszi a Boldogság szigetét, és építtet rajta egy mesebeli várat. Aztán mikor röviddel az, államvizsga után meghalt az apja. és egy komolyabb örökséget hagyott az egyetlen fiára, elhatározta, hogy azonnal megvalósítja az álmát. Engem is megfertőzött a lelkesedése. Hagytam magam rábeszélni, hogy idejöjjek. - Vállat vont. És azóta itt vagyok, - Kirk Dalkeith romantikus lélek, ugye? - Reménytelen, javíthatatlan romantikus - bólintott Barry. - Ami a misztikus hiedelmeket illeti, a skót ősök vére tör ki belőle, ami persze nem jelenti azt, hogy egykönnyen hagyná magát becsapni. Az üzleti életben olyan éles a szeme, mint a hiúzé. Háromszor is fogához veri a garast, mielőtt kiadná. Biztos ez is skót örökség - nevetett Barry kedvesen. - Látnia kellett volna, hogyan táboroztunk itt, miközben az álom-kastélyt építettük. Volt egy icipici kis fakunyhónk, mint a bennszülötteké.,. - Felállt. - Sajnos, búcsúznom kell. Hív a kötelesség. Néhány perc múlva indul az első járatom. Hálásan köszönöm a kedves társaságot. Remélem, még találkozunk. Kár lenne, ha nem így történne. - Gondolom, útjaink még keresztezik egymást. Egy ilyen kis szigeten nem is lehetne elkerülni egymást - nevetett Melissa. - Ennek igazán örülök - intett vissza Barry, megfordult és már ment is, miközben Melissa még egy csésze kávét töltött magának, és elgondolkozva kortyolt bele a mangó lébe. Megpróbálta elképzelni Kirk egy napját. Biztos rengeteg dolga van. Reggeli után sétált egyet a parton. Fekete hajú, sötétbőrű gyerekek guggoltak a homokban, és várat építettek. Középen egy meztelen felsőtestű férfi térdelt, és két kezével tornyot formázott a nedves homokból. Melissa nem akart hinni a szemének. Kétkedve meredt a férfi hátára, melyen a bronzszínű bőr alatt világosan kirajzolódtak az erős izmok. Valóban Kirk volt az, aki a gyerekekkel múlékony emlékművet épített a finom homokból. Hirtelen felnézett. - Helló! - kiáltott oda, aztán mindjárt folytatta is a nagy művet, ügyet sem vetve Melissára. A lány egy darabig még ott álldogált, reménykedve, hogy a férfi feláll, és otthagyja a gyerekeket, de az látszólag már meg is feledkezett a jelenlétéről. Továbbindult hát, s a férfi tudomást sem vett róla. Kicsoda tulajdonképpen Kirk Dalkeith? Mit gondol? Mit érez? Míg tegnap este Melissa úgy érezte, hogy ismeri, most megint ugyanolyan rejtélyes és idegen lett, mint ismeretségük első pillanataiban. Tényleg fontosabb volt neki a gyerekes játék a homokban, mint a vele való találkozás? Vagy talán már elfelejtette a tegnapi estét? Melissa megrázta a fejét. Ha Kaliforniában egy férfi így semmibe vette volna, egyetlen gondolatot sem fecsérelt volna többé rá. Most miért más? Miért más itt minden, mint a megszokott környezetében? Bármennyire törte is a fejét, nem talált választ. A közös vacsoránál Nedra a bomba erejével ható újdonsággal rukkolt elő: - Clive meg a barátai meghívtak egy hongkongi utazásra, Lissa. Clive tud ott egy helyet, ahol úgy élhetünk, mint a kiskirályok. Ha pedig megunjuk, odébbállunk egy házzal, esetleg Balira vagy máshová. Nagyon haragudnál, ha velük mennék?

Melissa nem hitt a fülének. Képes lenne Nedra minden tervüket felrúgni, és elutazni olyan emberekkel, akiket csak tíz napja ismer? Nem értette Nedrát, de hát végül is az ő élete, és nem Melissára tartozik, hogy eldöntse, mit tegyen vagy mit ne tegyen. Emellett túl jól ismerte ahhoz a mostohaanyját, hogy tudja, hiábavaló lenne minden próbálkozás, hogy visszatartsa valamitől, amit egyszer a fejébe vett. Nedra mindig keresztülvitte az akaratát.

- Tudod jól, hogy hiányozni fogsz, Nedra - válaszolta nyugodtan. - Te is hiányozni fogsz, Lissa. De kezdem unni ezt a szigetet, és Clive... olyan kedves fickó. Clive! Szóval, itt van a kutya eltemetve. Nedra rajtafelejtette a szemét a mindig jókedvű, minden tréfára kész Clive-on - Szerencsés utat kívánok - ölelte át Melissa Nedrát.

3.

Másnap reggel Melissa valami megmagyarázhatatlan nyugtalanságtól hajtva, korán ébredt, Kirket tegnap délelőtt óta nem látta, s már egy örökkévalóságnak érezte. Ugyan Kirk tegnap szinte tudomást sem vett róla, már a gondolat is, hogy újra láthatja, annyira felizgatta, hogy szinte beleborzongott.

Miért foglalkoztatja ennyire a férfi? Kell legyen benne valami, de mi? Persze, Kirk Dalkeith rendkívüli ember, két teljesen különböző, sőt szemmel láthatólag igencsak ellentétes személyiséggel. Végül is teljesen mindegy, milyen izgató és vonzó férfi, nem az ő stílusa, hogy csak úgy elveszítse a fejét, és beleszeressen valakibe. Még soha életében nem fordult elő vele, hogy egy férfi ennyire ne vett volna tudomást róla. Ha az egyetemen találkozott volna vele, és így viselkedett volna, minden valószínűség szerint azonnal faképnél hagyja, sőt talán még jól meg is mondja neki a véleményét. Akkor most miért habozik? Hosszú volt a délelőtt. Melissa bebarangolta az egész szigetet, igyekezve elütni az időt. Időnként megállt, és bámulva nézegette a hófehér virágú kúszónövényeket, és mellettük a sötétlila bougainvilleákat. A sziget egy egy-egy zugában úgy érezte, mintha illatuk és színük bódító tengerébe merülne. Ahogy a nap egyre magasabbra hágott, aztán később hanyatlani kezdett, Melissa egyre magányosabbnak érezte magát. Percről percre fájdalmasabban hiányolta Nedra kellemes társaságát. Mire leszállt az este, égető ürességet, elhagyatottságot és tehetetlenséget érzett. Leverten kószált a sziklaöböl felé, reménykedve, hogy találkozik Kirkkel, de nem találta ott.

A kéken csillámló tengerbe lassan lebukó aranysárga nap látványa furcsán elszomorította. Mintha a nap, a tiszta égbolt, a tenger, sőt még a sok-sok virág is veszített volna ragyogásából. Melissa Kirkre gondolt, a dalára, halk, gyengéd szavaira, a tenger friss illatára, a bőrét simogató szellőre, és újra érezte ajkán gyengéd csókját. Elárasztották az emlékek, és ettől még magányosabbnak érezte magát. Lassan visszaballagott a szállodához, Kirk álomkastélyához, ahogy a Barryvel folytatott beszélgetés óta magában nevezte. Ahogy belépett az előcsarnokba, azonnal észrevette a férfit. Kirk egy feltűnően csinos, fiatal nő társaságában volt, akinek kibontott fekete haja majdnem a derekáig ért. Mézszínű arcbőre, sötét szeme és kecses alakja polinéziai származásra vallott. Tarka, virágos ruhája még jobban kiemelte szépségének egzotikus báját, s a szép ismeretlen nem is fukarkodott bájaival, ahogy Melissa merész kivágását látva kedvetlenül megállapította magában. Ahogy a nő bizalmasan odahajolt Kirkhez, a hajába tűzött virág súrolta a férfi arcát. Kirk elmosolyodott. Melissa elfordította a tekintetét, és kisietett a hallból . A torkát gombóc fojtogatta, és könnyek tolultak a szemébe. Kirk az ő kicsi lányának nevezte, ő meg már kezdett bízni benne, hogy komolyan is gondolja. Úgy bedőlt ennek a szigeti Casanovának és romantikus szólamainak, mint egy kis iskolás lány.

Csalódás és düh keveredett benne. Felrohant a szobájába,

bevágta maga mögött az ajtót, az ágyra

vetette magát, és végre szabad folyást engedett a csalódás könnyeinek.

Ki volt a csinos ismeretlen Kirk mellett? A kis fekete madárkája? Pokolba Kirk Dalke ithszel és az összes madarával!

Másnap reggel Melissa összetörten ébredt, de aztán lezuhanyozott, megmosta a haját, és lassan visszatért az életkedve. A tükör előtt állva sokáig kefélte haját, míg lágy hullámokban omlott a vállára, Rámosolygott a tükörképére. Ha a vicces kis bóbitája miatt nevezi sárga kismadárnak, hát mostantól kibontva hordja majd a haját. Pasztellszínű blúzt és szűk szoknyát vett fel, fehér szandált húzott, és a teraszra indult reggelizni. - Halló, szép barátnőm, hová-hová? Szabad csatlakoznom?

- Nem bánom, de csak a maga kedvéért. Jó reggel, Barry - nevetett rá vidáman Melissa a melléje lépő Barryre. - Korán kelt ma! - Tévedés! Tegnap keltem későn - rázta a fejét a lány. - Szóval, korán kelő? Kora hajnalban éneklő madárka? - Kíméljen meg a madár szótól, Barry! Mostanában allergiás vagyok rá. - Elhallgatott, s kis szünet után megkérdezte: Mondja csak, ki volt az a feltűnő fekete szépség tegnap a hallban? Van valami elképzelése? - Gondolom, Odette-ről van szó. Odette Dufrene. Valami olyasmi, mint a szálloda menedzsere, legalábbis ez a hivatalos címe, de én csak a sziget királynőjének hívom. Nagyon odavan Kirkért. Melissa legszívesebben megkérdezte volna, hogy Kirk is odavan-e Odette-ért, de inkább hallgatott, mert félt a választól. Ebben a pillanatban lépett ki a teraszra Kirk, s a lány azonnal úgy döntött, inkább ejti az Odette-témát. - Halló, öreg cimbora! Hát, itt vagy? - üdvözölte Kirk Barryt. - Ma két utassal többen jelentkeztek a járatra. Gondolod, hogy el tudod helyezni őket? - Azt hiszem, menni fog - bólintott Barry. Melissa összeszorította a száját. Egyszerűen képtelen volt felfogni a dolgot. Kirk pontosan úgy beszél vele, mint a szálloda bármelyik más vendégével, még a pillantása is szívélyes, de személytelen. Még csak egy bizalmas mosoly sem bujkált a szája sarkában, sőt, inkább homlokát ráncolva méregette Barryt. Mintha még mondani akart volna valamit, de aztán sarkon fordult, és otthagyta őket. - Nicsak! - húzta fel a szemöldökét Barry. - A jó öreg Kirk ma úgy látszik, bal lábbal kelt fel. Nincs valami jó kedvében a mester. - Felállt, és meghajolt Melissa előtt. - Bármennyire sajnálom, félek, hogy itt kell hagynom. Kénytelen leszek az utasaimmal törődni. Szép napot kívánok, Melissa! - Néhány lépés után még visszanézett: - Kár, hogy nem maradhatok magával. De ha estére társaságot keresne, állok rendelkezésére! - Köszönöm, Barry. Értékelem az ajánlatát - nevetett vissza a lány. - Talán majd visszatérünk rá. - Én készen állok! - integetett vissza Barry, aztán elment, Melissa pedig elgondolkozva nézett utána. Nem ismerte ki magát Kirk viselkedésén. Miféle játékot űz vele? És miért? Tanácstalanul indult le a partra, és lefeküdt egy hatalmas pálmaf a árnyékába. Pillantása a fölébe boruló végtelen kék égbolton veszett el.

Milyen jó lenne most Hongkongban lenni Nedrával, meg a barátaival! Szomorúan idézte fel a Kaliforniában megálmodott szép útitervet. Talán az lenne a legjobb, ha egyszerűen összecsomagolna, és egyedül folytatná az utazást. Másutt sem érezné magát magányosabbnak, mint itt. Sőt, az új élmények talán elterelnék a figyelmét, és legalább néhány órára megfeledkezne az elhagyatottság kínzó érzéséről. Felült, és elnézte a tenger sima felszínét. Igen, folytatja egyedül is az utazást. Ezt eldöntötte. De előbb még felfedezi itt a kis sziget minden zegét-zugát, és kiélvezi a Boldogság sziget minden szépségét, amit oly bőkezűen kínált a szigetlakóknak és a vendégeknek.

Aztán eszébe jutott, hogy a nagy, kétágyas szobát, amelyben Nedra elutazása óta egyedül lakott, elcserélhetné egy kisebb és olcsóbb egyágyasra. Minek adjon ki pénzt olyan fölösleges luxusra, amire semmi szükség. Tökéletesen elég lesz egy kis szoba zuhanyozóval és WC-vel, jórészt úgyis a szabadban tölti az idejét. A szállodába visszatérve azonnal a recepcióhoz sietett, hogy előadja kívánságát. A pult mögött a tegnap esti fiatal nő állt. Odette, mondta Barry. Mélyen kivágott, cseresznyepiros kötött ruhája úgy tapadt karcsú testérc, mintha a bőre lenne, de legalábbis Melissa szerint kihívóan kiemelte nőies idomait. Odette sötét szemének pillantásától Melissa egyre kényelmetlenebbül érezte magát.

- Mivel szolgálhatok, hölgyem? - szólalt meg Odette erősen érezhető franciás akcentussal. Előzékenyen mosolygott, de a mosolyában volt valami leereszkedő, ami nem is kerülte el Melissa figyelmét. Melissa előadta a kívánságát, s miközben beszélt, Kirk lépett oda, - Halló, Melissa! - Megállt, és kérdően nézett Odette-re. - Miss Arnell másik szobába szeretne költözni. Egy kisebb egyágyasba. - Odette csábító pillantást vetett Kirkre. - Van olyan szabad szobánk, ami megfelelne Miss Arnell elképzeléseinek? - kérdezte a férfi. - A másodikon a 27-es szobából ma reggel elutazott a vendég. Nincs rá előjegyzésünk. Azt hiszem, azóta már kitakarították és rendbe hozták. Megmutatom a szobát, Miss Arnell - ajánlkozott Odette, - Ne fáradjon, Odette! Majd én felkísérem Miss Arnellt. Kérem - bólintott Kirk Melissa felé. Felkísérte a második emeleti szobához, kinyitotta az ajtót, előreengedte

Melissát, majd azonnal

bezárta maga mögött az ajtót.

Lassan közeledett a lány felé, s közvetlenül előtte megállt. - Hol van a bóbitád, kismadár? - suttogta, ujjait belefúrva a lány hajába. Melissa némán nézett fel rá. Tehetetlenül tűrte, hogy Kirk gyengéden magá hoz

húzza és

megcsókolja.

- Melissa, kicsi lány - mormolta a férfi, szorosan magához szorítva. Melissa akaratlanul is felemelte a karját, és a férfi nyaka köré fonta. Pillantásuk találkozott, és Melissa észrevette Kirk ragyogó fekete szemében felizzó vágyat. - Tetszik a szoba? - kérdezte halkan Kirk. - De a másikban is maradhatsz, amíg csak akarsz. Mit is kérdezett Kirk? Melissa csak nehezen talált vissza a valóságba. Hevesen dobogott a szíve, és szaporán lélegzett. Még ajkán érezte Kirk csókját. Bárcsak megtalálhatná a karjai közt azt a védelmet, amire eddig hiába vágyott! Leejtette a karját, - A szoba... tetszik. Igen - válaszolta dadogva. - Szeretnék átköltözni. - Szólj, ha elkészülsz. Majd felküldök valakit, aki áthozza a csomagodat. - Köszönöm - bólintott Melissa. Kirk még egyszer megfogta a kezét, megszorította, aztán elengedte Melissát, és kinyitotta az ajtót. Melissa követte a folyosóra, és hallgatagon ballagott vissza mellette a recepcióhoz, Odette alig leplezett bosszúsággal nézte. - Megfelel a szoba, Miss Arnell? - kérdezte hűvösen. - Köszönöm, mindjárt átköltözöm - válaszolt Melissa ugyanolyan hűvösen. Kirk ölelése és csókja új önbizalommal töltötte el, - Ha bármire szüksége lenne, csak szóljon Miss Dufrene-nek! Majd ő gondoskodik róla, hogy minden kívánsága teljesüljön - búcsúzott Kirk mosolyogva, de mosolya semmit sem árult el érzéseiből. - Ne felejtsd el a mai estét.., - kiáltott utána Odette, diadalmas oldalpillantást vetve Melissára. Melissa mosolya lehervadt. Mit jelentett Odette figyelmezteté se? Randevújuk van Kirkkel? Boldog hangulatából egyszerre kijózanodva ment vissza új szobájába, s amíg a férfi mellette volt és a karjában tartotta, akár a legkopottabb szoba is tetszett volna neki.

4.

Mióta tegnap új szobába költözött, Melissa nem látta Kirket, de azért jó hangulatban volt, tele tettvággyal, mert az este a szállodában látta Odette-et, méghozzá egyedül . Tehát vagy nem volt találkozója Kirkkel, vagy a férfi lemondta. Akár így, akár úgy, Melissa csodálatosan érezte magát.

Remélte, hogy a vacsoránál majd találkozik Kirkkel az étteremben, de nem így történt. Jókedvét azonban még ez a kis csalódás sem rontotta el. Holnap már biztosan látja. Ezzel a gondolattal látott hozzá a vetkőzéshez, Egyszer csak kopogtak az ajtón. Melissa villámgyorsan begombolta a blúzát, és kiszólt: - Ki az? - Bejöhetek egy pillanatra? - hallotta Kirk halk hangját. Melissa az ajtóhoz szaladt és kinyitotta. Kirk belépett, de be sem csukta maga mögött az ajtót. - Jó estét. - A szeme Melissa pillantását kereste. - Nem akarok sokáig maradni, csak meg akartalak kérdezni, akarsz-e eljönni velem holnap korán reggel a sziklazátonyhoz, hogy fentről megnézzük a napfelkeltét? És van még valami, amit szeretnék megmutatni neked. Melissa egy pillanatig habozott. Mindenre számított, csak erre a meghívásra nem, hogy nézze meg a napfelkeltét.

- Mikor indulunk? - kérdezte aztán mégis. - Szóval eljössz? - mosolygott rá a férfi. - Csodálatos! Gondolod, hogy ötkor már talpon tudnál lenni? - Mi az, hogy! - nevetett Melissa ajkát biggyesztve. - Alig várom, hogy lássam, ahogy a nap kiemelkedik a tengerből. - A kertben várlak. - Kirk hozzálépett és átölelte. Melissa mély sóhajjal simult hozzá. Mikor viszonozta Kirk csókját, hirtelen olyan forró, szenvedélyes vágy öntötte el, mint még soha életében. - Kirk - suttogta hozzásimulva. - Kirk, én... Kirk azonban kibontakozott a karjából. - Most mennem kell, Melissa. Holnap látjuk egymást. Jó éjszakát, kismadár. Mielőtt még Melissa bármit is mondhatott volna, sarkon fordult, és már be is zárult mögötte az ajtó. Különös, rejtélyes ember. Melissa térde remegett, Kirk az érzelmek olyan viharát váltotta ki belőle, mint még soha egyetlen férfi sem. Észrevette vajon vagy megérezte, milyen közel áll hozzá, hogy odaadja magát neki? Hogyan olvadt el a karjában minden ellenállása, mint ősszel az első hó a nap melegét még őrző földön? Melissa mélyet lélegzett. Jó, hogy Kirk idejében elment.

Másnap reggel Kirk nyugtalanul járkált fel-alá a kertben, mint egy ketrecbe zárt vadállat, mikor Melissa észrevétlenül kilépett a még csendes házból. - Itt vagyok - szólalt meg a lány halkan. Kirk, aki csak most vette észre, hirtelen megtorpant. - Régen itt vagy? Melissa mosolyogva rázta meg a fejéi. - Csak egy-két másodpercre. Jó reggel, Kirk. - Jó reggelt, kis sárga madárkám. - Megfogta a lány kezét. - Gyere, induljunk!

A hajnali félhomályban olyan volt a tenger, mint egy lustán mozgó élőlény. A víz fölött pára lebegett, és Melissa hűvös nedvességet érzett a bőrén. A part idegen és más volt, a finom homok fehérsége hidegen és fémesen hatott, az óceán fodrozódó hullámaival sötétnek és fenyegetőnek tűnt. Mikor elérték a sziklát, Kirk egy rejtett ösvényen vezette tovább Melissát. Hallgatva másztak felfelé a keskeny, kanyargós csapáson, hosszú ágakat hajlítottak félre az útból, többször kellett átmászniuk az útjukat elálló kőtömbökön. Végül felértek a felső sziklapadra, amely mögött Melissa legnagyobb meglepetésére kis plató rejtőzött. Messze, kelet felől már halvány pirosra színeződött a látóhatár. Kirk megállt. - Csodálatos innen a látvány. - Egyik karjával átölelte Melissa vállát, és közelebb húzta a lányt. - Ez az egyik kedvenc helyem. Szerettem volna, ha te is megismered ezt a rejtekhelyet. Melissa visszafojtotta a lélegzetét. Valósággal elkábította Kirk halk hangja, izgató közelsége, s hozzá még a sötét vízből kiemelkedő arany napkorong látványa. Úgy érezte, megszabadult a föld vonzásától, és súlytalanul lebeg. Megszűnt a tér, és megszűnt az idő. Kirk vállára hajtotta a fejét, és némán nézte a természet nap, mint nap megismétlődő és mégis mindig új, leírhatatlan szépségű színjátékát. A vörösen izzó nap úgy emelkedett fel az égbolton, mint egy hatalmas virág, amely szirmait kibontva köszönti az új napot, és szerteszét árasztotta melengető sugarait. Fénye aranyszínbe vonta a tengert és a szárazföldet. Melissa és Kirk egymást átölelve bámulta a lenyűgöző látványt. Végül Kirk törte meg a csendet. - Még valamit meg akarok mutatni neked. Gyere! Kicsit tovább kell mennünk. - Sűrű bozóton vezette át egy közeli tisztásra. Közepén hatalmas fa állt szertenyúló ágakkal, melyekből hosszú indák lógtak le szinte a földig, mintha össze akarnák kötni a talajjal, hogy új törzsek fakadjanak belőle. - Milyen furcsa fa! - nézegette Melissa meglepetten a göcsörtös faóriás különös formáját. - Gyere kicsit közelebb, ide... - fogta meg a kezét Kirk, és egész az oszlopszerű, vastag fatörzsig húzta. - Ez az az öreg fügefa, amelyikbe a dédapám valaha belevéste igényét a sziget tulajdonjogára. Még mindig felismerhetőek a betűk, bár helyenként már megrepedezett a kéreg, és néhány betűt szinte teljesen eltakarnak a kidudorodások. Melissa előrehajolt, és hangosan olvasta: „Ez a sziget Kirk Dalkeith tulajdona, és továbbszáll minden utódára, aki méltón viseli ezt a nevet." Az aláírás: Első Kirk Dalkeith, 1860. - Szóval tényleg igaz, amit az az öregember mesélt Papeete-ben? A történet a dédapádról meg a polinéziai hercegnőről nem csak egy szép, régi mese, hanem tényleg így történt? - kérdezte Melissa hitetlenkedve. - Bármily hihetetlennek is tűnik, de ez az igazság - nevetett Kirk. - Úgy hangzik, mint egy ősi legenda, de megtörtént. Melissa kinyújtotta a kezét, és ujját végighúzta a betűk körül kidudorodó fakérgen. - Szóval ez az írás az élő okirat, ami a sziget urává tesz. - Azért volt ezzel kapcsolatban némi vitám a franciákkal, de a végén csak legyőztem a bürokráciát. Melissa a férfi felé fordult: - Irigylésre méltó vagy ezért a Paradicsomért. - Néha kételyeim vannak. Úgy érzem, üvegbura alatt élek, amely mindentől elválaszt engem is, meg a szigetemet is, mindentől, ami a világ többi részén történik. Persze azért nem panaszkodom. Tényleg nem - nevetett Kirk. - Most pedig felsétálunk a szirt legmagasabb pontjára, és megnézzük a tengert felülről. Csodálkozni fogsz, mennyire más a víz meg a hullámok onnan felülről nézve! Lassan visszasétáltak a platóra, és kiléptek a kiugró szikla peremére. Mélyen alattuk halk csobbanással csapódtak a sziklának a hullámok. Kirk megfordult, Melissa vállára tette a kezét, és a szemébe nézett. A hullámok és a szél halk hangja zsongító, különös dallammá olvadt össze, amely csodálatosan zengett Melissa fülének. És ott volt Kirk... Fekete szemének pillantása mintha becézgetve simogatná Melissa

arcát és testét. A lány megremegett. Furcsa bizsergést érzett, hirtelen érzéki és szenvedélyes érzések támadtak fel benne, hogy szinte megijedt tőlük. Érezte, hogy elgyengül a térde. Nagyot nyelt.

- Üljünk le - húzta magával Kirk Melissát a fűbe, amely puha szőnyegként borította az enyhe lejtőt. Némán ültek egymás mellett, és nézték a hullámok szüntelenül megújuló játékát, - Jól érzed magad itt? - kérdezte Kirk halkan. - Nagyon - mosolygott vissza Melissa. A férfi két keze közé fogta az arcát, fölé hajolt, és megcsókolta. - És ez hogy tetszik? - Ezt is szeretem - simult hozzá a lány. Kirk megint a vállára tette a kezét, és Melissával együtt hátra csúszott a sűrű fűbe, mint egy párnára. Szorosan magához húzta a lányt, forró ajka a nyakát, az állát simogatta végig, aztán megtalálta a száját. Melissa sóhajtva simult hozzá. Lehunyta a szemét, úgy viszonozta forró csókját. Ébren van vagy álmodik? Ebben a pillanatban Melissa igazán nem tudta. - Kirk - suttogta, ujjaival beletúrva a férfi sűrű fekete hajába. - Édes kis sárga madárkám! - Kirk jobb keze végigsiklott Melissa karcsú nyakán, aztán tovább, le a feszes kis melléig. Ujjai óvatosan zárultak össze az egyik kis halmocskán, és hüvelykujjával gyengéden megsimogatta a bimbót, ami az érintésre megduzzadt és megkeményedett. Melissa nem is tudta, hogy történt. Úgy dobogott a szíve, hogy majd kiugrott a helyéből, kapkodta a levegőt. Egyszerre volt melege és fázott, és mikor Kirk keze lassan becsúszott a pólója alá, úgy érezte, bőre ég a férfi ujjai alatt. - Kirk, én... - meg akarta mondani neki, milyen érzéseket ébresztett benne, és milyen jó, amit csinál, de halk szavait egyszer csak éles hang szakította félbe: - Mon Dieu! Micsoda meghitt kis együttlét - A francia akcentus félreismerhetetlen volt. Melissa és Kirk felrezzent. - Tudtam, hogy itt találom! - folytatta Odette dühös szóáradatát, Melissa felé fordulva. - Ez a szoknyavadász minden csinos lánynak elmeséli a romantikus történeteit, és mindegyik bedől neki. Egy sincs, aki ne jönne ki vele önként erre a titkos kis helyecskére, és ne hagyná boldogan elcsábítani magát. - Gúnyosan felnevetett. - Ki tudna ellenállni a hely varázsának meg a mesebeli hercegnek? Higgye el kedvesem, én a saját tapasztalatomból tudom, mit beszélek! - Diadalittas, jéghideg pillantással mérte végig Kirket. Kirk arca elvörösödött. Elengedte Melissát és felült. -

Meg kellene fojtsalak a hazugságaidért, Odette! Nem szégyelled magad? - Felállt, és fenyegetően közeledett Odette

felé.

Odette gonosz mosollyal méregette. - Az én hazugságaim, ahogy te nevezed, még mindig elég hatásosak, hogy keresztülhúzzák a te kisded terveidet - vetette oda gúnyosan. - Mit keresel itt? - váltott témát Kirk. - Csak szólni akartam neked, hogy Barry nem érzi jól magát, és ma nem tud repülni. Te kell, hogy beugorj helyette. Az utasok már várnak. - Hát csak várjanak, amíg a pilóta jobban lesz. - Barry kéri, hogy vedd át azonnal a járatot. Tényleg beteg. Majd én visszakísérem Miss Arnellt... - Köszönöm, de a segítsége nélkül is visszatalálok, Miss Dufrene. - Melissa nyugodtabbnak mutatta magát, mint amilyen a valóságban volt. Kétségek mardosták. Lehet, hogy Odette tényleg igazat mondott? Nem ő, Melissa az első, akit Kirk megpróbált elcsábítani ezen a romantikus helyen? 1 Kirk Melissa pillantását kereste. :

- Bocsáss meg, kérlek, Melissa! Úgy látszik, tényleg sürgős a dolog. Még látjuk egymást. - Sarkon fordult, és elsietett. [ - Abba majd még nekem is lesz beleszólásom - sziszegte utána Odette dühösen a foga között. Milyen szomorúan végződött az ígéretesen induló reggel; - gondolta Melissa zavartan. Még érezte az ajkán Kirk csókjait, és felhevült bőrén kezének tapintását. Élete végéig nem fogja elfelejteni azt a gyöngéd pillantást... Pedig hazugság volt minden szava, csalás volt a gyengédsége, csak romantikus játék volt a becézgetése, ő pedig gyanútlanul eljátszotta benne a hősnő szerepét. Hogyan is hagyhatta magát így becsapni? Gyanútlanul lépre ment, pedig sejthette volna. Félreérthetetlen volt, hogy Odette és Kirk meghitt viszonyban van egymással. Már akkor észre vehette volna, mikor a szállodában először látta őket együtt. Csakhogy ő behunyta a szemét, mert nem akarta látni azt, ami pedig nyilvánvaló volt.

Könnyek homályosították el a szemét, mire a szállodához ért. Bemenekült a szobájába és zokogva vetette magát az; ágyra. Csalódás és elkeseredés keveredett benne az Odette 5 iránti heves gyűlölettel, aki olyan szörnyen megalázta.

Később lassan megnyugodott. Könnyei elapadtak, aztán kimerülten elaludt. Mikor fél óra múlva felébredt, elviselhetetlen éhséget érzett. Lezuhanyozott, könnyű ruhába bújt, és kiment a kertbe. Az ínycsiklandozó ételeket azonban most száraznak és ízetlennek érezte, s néhány falat után eltolta maga elől a tányért. Gépiesen elindult a part felé vezető úton. Egyszer csak ott találta magát, ahonnan Kirkkel nézte a naplementét a második napon. Végignyúlt a meleg homokon, és az eget bámulta. Milyen közel volt hozzá Kirk aznap este! És most? Két könnycsepp gurult le az arcán. - Na, végre, csakhogy megtaláltam - szakította ki gondolataiból Barry vidám hangja. Lopva letörölte a könnyeit. - Hallo - ült fel a homokban. - Senki nem tudta megmondani, hol lehet? Már attól féltem, hogy elnyelte a kegyetlen tenger! - Engem? - Melissának sikerült halvány kis mosolyt erőltetnie az arcára. - A szobámban voltam, és pihentem egy kicsit. Úgy látom, már maga is jobban van, különben aligha szaladgálna itt a parton. - Sőt, kimondottan remekül érzem magam. Ki ne érezné magát remekül a maga társaságában? - Dehát reggel nagyon rosszul volt! - Én? - vonta fel a szemöldökét kétkedve Barry. - Ezt nem értem... Nem is volt beteg? - Hát persze, hogy nem. - Akkor miért küldte Odette-et Kirk után, hogy vegye át a járatot? - kérdezte Melissa. - Én? Én sehová se küldtem Odette-et. - De... de ő azt mondta, hogy maga nagyon beteg. Barry hangosan felnevetett: - Ez meg hogy jutott az eszébe? Odette nagyon jól tudja, hogy sose vagyok beteg. Olyan szívós vagyok, mint egy ökör. Tényleg azt állította, hogy beteg vagyok? - Félreérthetetlenül és világosan - bólintott Melissa. - Fantasztikus! Csak azt szeretném tudni, mi üthetett belé? - rázta értetlenül a fejét a férfi. - És Kirk azonnal elrohant, hogy beugorjon maga helyett - mondta Melissa halkan, inkább magának, mint Barrynek. - Azt elhiszem! Kirk igazi jó bajtárs, meg lehet bízni benne. De ma még nem is találkoztam vele! Valószínűleg már a levegőben voltam, mire kiért a leszállópályára. Odette-nek megvannak a maga kis trükkjei! Barry oldalt pillantva fürkészte Melissa arcát:

- Ha érti, mire gondolok - tette hozzá. Melissának elakadt a szava. Odette becsapta őket. Kirk is meg ő is elhitte a kis színjátékot. Micsoda aljasság! Persze végül is nem mindegy, hazudott-e Odette vagy sem? Elérte, amit akart, Kirk nem kételkedett a szavában, és a pillanat varázsa elmúlt.

- Kérdezni szeretnék valamit, Melissa - riasztotta fel gondolataiból Barry hangja. - Tessék? - Holnap van a Bastille bevételének az évfordulója, és ennek emlékére óriási ünnepség lesz egész Papeete-ben. Gondoltam... Nem volna kedve átrepülni velem? Jól elszórakoznánk... - nézett rá kérő pillantással a lányra. - Hogy volna-e kedvem? Igen, szívesen elmegyek magával, Barry! Köszönöm, hogy gondolt rám! - Gyakrabban gondolok magára, mint hinné! - Barry megköszörülte a torkát, és az órájára nézett. - Hogy szalad az idő! Igyekeznünk kell, ha időben vissza akarunk érni vacsorára a szállodába! - Gyerünk! - Melissa megkapaszkodott Barry feléje nyújtott kezében, és felállt. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, kézen fogva ballagtak vissza az úton. - Szerencsés napom van ma! - kereste Barry nevetve Melissa pillantását. A lány viszonozta a mosolyát. Örült Barry kedvességének, ami ha nem is feledtette vele a kínos nap csalódását, legalább kicsit elviselhetőbbé tette. - Hajlandó lenne velem vacsorázni? - Szívesen. Csak előbb gyorsan lezuhanyozok. Nem fog sokáig tartani. - Ha ez igaz, akkor maga egészen rendkívüli nő - nevetett halkan Barry. - Nincs az a nő, akinél a zuhanyozás ne tartana sokáig! - Majd meglátja! - búcsúzott Melissa is nevetve, és felszaladt a szobájába. Jó félóra múlva betépett az étterem ajtaján. Barry, aki most sötétkék zakót és fehér nadrágot viselt, azonnal észrevette, és elébe sietett. - Gratulálok, Melissa! Sikerült rekordidő alatt átváltoznia a legszebb mesebeli hercegnővé, aki valaha is ebben a várban lakott! - fogadta gáláns meghajlással. - Köszönöm, Barry! - Melissa belekarolt, és hagyta, hogy az egyik asztalhoz vezesse. Tudta, hogy ibolyakék ruhája kihangsúlyozza karcsú alakját, érdekes kontrasztot alkotva selymes, hullámos hajával, amely fejének minden mozdulatára úgy ragyogott fel, mint a sárga arany. Lopva körülnézett, szemével Kirket keresve. Nem mentek ki a fejéből Odette szavai. Tényleg minden csinos lánnyal megpróbálkozik, vagy ez is csak olyan közönséges hazugság, mint Barry betegsége? - Melissa! Ébredjen már fel az álmaiból és térjen vissza a valóságba! Ne feledkezzen meg szerény hódolójáról! - Maga olyan kedves hozzám, Barry! - nevetett Melissa. - Nézze el nekem, ha nem vagyok olyan kellemes asztaltársaság, amilyet szeretne. Barry megszorította a kezét és ránézett: - Semmi baj, Melissa! Megértem. Alighogy leültek, máris az asztalukhoz sietett egy fiatal lány, egy tál érett gyümölccsel. - Egyébként mik a tervei ma estére? - érdeklődött Barry. Melissa vidáman nézett vissza rá: - Eddig még semmi biztos. De ha egy kedves fiatalember esetleg javasolna valamit... akkor talán... - Ezt vehetem ígéretnek? - Vakon megbízom magában. - Ki kell használnom a pillanatot! - füttyentett Barry. - Ki tudja, lesz-e még ilyen alkalmam valaha az életben! - Ne feszítse túl a húrt, Barry! Figyelmeztetem! - dőlt hátra nevetve Melissa. Barry társasága gyógyító balzsamként hatott megviselt idegeire. Kedvelte Barryt, rokonszenves, kedves és egyszerű volt, éppen a megfelelő arányban, hogy helyrehozza megtépázott önbizalmát.

- Majd megpróbálok vigyázni. Addig is együnk valamit! Választott már? A mai menü egészen ígéretesnek hangzik. Felolvasta az étlapot. - Rendeljünk! - Oké! Barry feladta a rendelést, és kis idő múlva felszolgálták az ínycsiklandozó, egzotikus ételeket. Melissa legnagyobb meglepetésére rájött, hogy éhes, és jó étvággyal fogyasztotta a finomságokat, melyekkel Barry újra meg újra megrakta a tányérját. Evés közben vidáman csevegtek, és a lány érezte, hogy Barry jókedve fokozatosan a hatalmába keríti és megnyugtatja.

Vacsora után sétáltak egyet a parton, míg Melissa azt nem mondta, hogy szeretne visszafordulni és aludni menni, hogy másnap reggel friss és kipihent legyen. Barry a szobája ajtajáig kísérte. - Búcsúzáskor mindig meg szoktam csókolni azokat a hölgyeket, akikkel az estét töltöttem - mondta vigyorogva. - Egy tiszteletteljes kis puszi senkinek nem árthat! - Ez esetben nem mondhatok nemet ugye? - Semmiképpen! - hajolt felé Barry, és arcon csókolta. - Tehát holnap reggel, nyolc után! Jó éjszakát, Melissa! - Ott leszek. Jó éjszakát, Barry. És... köszönöm...

5.

Mire Melissa a repülőgéphez ért, a legtöbb utas már elfoglalta a helyét. - Jó reggelt, Miss Arnell! - üdvözölte Barry szertartásosan, miközben besegítette a gépbe. - Remekül néz ki! - tette hozzá halkan, bámuló pillantások kíséretében. - Köszönöm, Barry. Csak viszonozhatom a bókot. Az ember nyugodtan mutatkozhat magával - nézett végig mosolyogva a tökéletes szabású halvány drapp nadrágon és blézeren. Ebben az öltözékben Barry még csinosabb volt, mint a szokásos farmerben és pólóban. - Örülök a mai napnak. Barry sugárzott. Az egyik üléshez vezette, aztán megint kimászott a gépből, hogy mindent előkészítsen az induláshoz. - Gondoltam, ma én is átrepülök veled - csendült fel hirtelen egy jól ismert, mély férfihang. Melissának elakadt a lélegzete. Kirk! - Már legalább egy tucatszor végigcsináltad ezt a hacacárét, az ember azt hinné, hogy eleged van már belőle! - El nem mulasztanám az ünnepségeket! - És ki gondoskodik addig a boltról! - Odette remekül ellátja. - Oké, ha gondolod... Mázlid van, maradt még egy hely. Melissa szíve gyorsabban kezdett dobogni, mikor az ajtóban megjelent Kirk. - Halló, kis sárga madárka! Remekül nézel ki! Jó reggelt! - ereszkedett le a férfi vidáman a Melissa mögötti ülésre. - Azt mondtam, jó reggelt! - ismételte, a lány füléhez hajolva. Melissa nem válaszolt. Kirk forró lehelete a tarkóját simogatta, és újra átjárta az izgatott bizsergés. Mereven ült a székében, meg sem mert moccanni. Milyen megmagyarázhatatlan hatalma van fölötte ennek a különös férfinak? Megérti-e valaha is, miért vonzódik hozzá ennyire? Miért örül a társaságának, holott a tegnapi eset után minden oka meglenne rá, hogy dühös legyen rá? Végül is még csak meg sem próbált kimagyarázkodni, hogy Odette hazudott. Barry bezárta az ajtót, és beindította a propellert. - Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveket és szüneteltessék a dohányzást! Néhány másodperc múlva felszállunk. A gép lassan gurult egy darabon, majd felgyorsult és a levegőbe emelkedett. Melissa kinézett az ablakon. A tiszta, kék égbolton apró fehér felhőcskék, és lent az óceán, hol kéken, hol zölden, a víz mélységétől függően hol világosabban, hol sötétebben. De Melissa észre sem vette az őt körülvevő szépséget. Minden erejével azon igyekezett, hogy palástolni tudja idegességét, amit a Boldogság sziget gazdájának közelsége váltott ki belőle. Rövid repülés után már landoltak is a Papeete szélén fekvő repülőtéren. A z utasokat autóbusz szállította be a Maeva Beach Hotelbe.

- Bocsásson meg egy pillanatra, Melissa! Csak megkérdezem a recepciónál, foglalt-e valaki ma estére helyet a gépre? Ha nem, akkor lesz egy meglepetésem a maga számára. - Szeretem a meglepetéseket - mosolygott rá a lány. A lelke mélyén bízott benne, hogy a meglepetéshez Kirk is hozzátartozik. Barry nem váratott magára sokáig. Már jött is, vidáman integetve, rá, mint egy összeesküvő.

- Ne kínozzon már, Barry! Milyen meglepetésre készül?

- Minden rendben! - kacsintott

- Türelem, szép barátnőm! Mindent a maga idején! Először megnézzük a díszszemlét, aztán majd meglátjuk. Kirk, készen vagy? - Mehetünk - csatlakozott hozzájuk Kirk, aki eddig egy telefonbeszélgetést intézett. Hármasban indultak el a belváros felé. Nemsokára meghallották a katonazenekar muzsikáját, és megpillantották a francia idegenlégió katonáit, ahogy díszegyenruhájukban, díszlépésben vonultak végig az utcán. A menetet sötétbőrű férfiak és nők követték színpompás ünnepi öltözékben, virágkoszorúkkal feldíszítve. - Akár három hétig is eltarthat az ünneplés. Életvidám népség a tahiti. Minden alkalmat kihasználnak, hogy énekeljenek és táncoljanak. Ilyenkor aztán gyakran kirúgnak a hámból - nevetett Barry jóindulatúan. - Mi nem tudunk ilyen könnyen örülni! - De a vidámságuk fertőz - karolt bele Melissa Barryba, oldalt lopva Kirkre pillantva. A férfi közönyösen nézegette az utca tarka forgatagát, legalábbis erre vallott mozdulatlan arckifejezése. - Nos, lássuk a terveimet! - szólalt meg Barry hatásos kis szünet után. - Jaj, Barry, ne kínozzon már ilyen sokáig! Nem sportszerű - panaszkodott Melissa. - Megpróbálok kocsit bérelni, amivel bejárhatjuk az egész környéket, és mindenhol megnézhetjük a versenyeket meg persze a táncmulatságokat. Rögtön jövök! - s azzal eltűnt a tömegben, magára hagyva Melissát Kirkkel. Kirk némán nézte, s ahogy tekintetük egymásba fonódott, Melissa már semmit sem látott és hallott a körülöttük zajló hangos és tarkabarka kavargásból. A varázst Barry törte meg, aki egy kissé rozoga,

horpadásokkal és karcolásokkal borított autóban tért

vissza.

- Szálljanak be az uraságok! - ugrott ki Barry és átsietett a másik oldalra, hogy szélesre tárja az első ajtót Melissa előtt, míg Kirk bemászott a hátsó ülésre. - Oké, mehetünk! - Barry sebesen hajtotta az öreg tragacsot a kanyarokon és akadályokon át, egyik ünnepségtől a másikig. Észrevétlenül szaladt az idő. A parton ebédeltek, az egyik kis étteremben. - És mi lesz a beígért meglepetéssel? Melissa felkapta a fejét:

- Már olyan izgatott vagyok! - Két lehetőségünk van, mivel töltsük a nap hátralevő részét. Természetesen ma este lesz a nagy bál, ahol reggelig rophatjuk a táncot...

- Ígéretesen hangzik. - Melissa arra gondolt, milyen jó lenne Kirkkel táncolni, a karjában forogni a zene ütemére. Szinte már érezte a férfi karját a derekán. - A másik javaslat az lenne, hogy repüljünk át Mooreára, a legeslegszebb dél-tengeri szigetre, nézzük meg ott a naplementét, vacsorázzunk meg, aztán nézzük a bennszülöttek táncait. Melissa habozott. Egy belső hang azt súgta, hogy Kirk szívesebben választaná a második lehetőséget. - Menjünk Mooreára! - döntött. - És te, Kirk? Kirk, aki egész nap hallgatag volt, és alig szólalt meg, most elmosolyodott: - Csatlakozom a hölgy kívánságához, cimbora! Melissa magán érezte a pillantását, de nem nézett fel. - Akkor ne is vesztegessük tovább az időt! - állt fel Barry. Egyenesen a repülőtérre hajtottak, ahol már készen állt egy kis gép. Beszálltak, és fél óra múlva már a tenger fölött szálltak.

Tízpercnyi repülés után a gép már le is szállt, Barry kocsit bérelt, és keresztül-kasul bejárták a szigetet, míg végül kikötöttek a Muraroa-hegység lábánál.

- Már annyiszor láttam ezeket a hegyeket könyvekben és reklámokon, de nem hittem volna, hogy ilyen meredeken törnek az ég felé - jegyezte meg Melissa. - Milyen magasak ezek a csúcsok? - Ez itt előttünk, amelyik olyan, mint egy letört zápfog, olyan jó nyolcszáz méter magas. Korallzátony veszi körül, az védi a sziget öbleit és csodálatosan fehér homokstrandjait az időjárás viszontagságaitól. Moorea valóságos földi paradicsom, a világ legszebb helye, kivéve persze a Boldogság szigetet - magyarázta Kirk mosolyogva. Rosszkedvét mintha Papeete-ben hagyta volna. - Gyerünk a Moorea Lagoon Hotelbe, és kérdezzük meg. mit kínálnak ma este a vendégeknek? - javasolta Barry. Fél óra múlva értek a szállodához. Ahogy megálltak, és Barry kinyitotta az ajtót, fiatal, fekete hajú férfi sietett eléjük szolgálatkészen. - Halló, Clark! - üdvözölte Barry barátságosan. - Szeretnénk tudni, mi a ma esti program? Nagy buli lesz, tánccal? - Isten hozta, Mr. Enloe - köszöntötte a fiú sugárzó arccal. - Igen, ma táncolunk és ünnepelünk. - Bólintott. - És rumpuncsot iszunk, mihelyt felizzik a kemencénk, az ahima. - Ígéretesen hangzik. Köszönjük a tájékoztatást. Clark. Majd még találkozunk. A nap már közeledett a látóhatárh oz, amikor elhatározták, hogy felmásznak arra az emelkedőre, ahonnan Kirk szerint a legszebb kilátás nyílik a lemenő napra. Körülöttük többen igyekeztek szemmel láthatólag ugyanazzal a céllal az ösvényen a magas pálmafák alatt a tengerbe nyúló, orr formájú domb felé. - Nincs két egyforma naplemente. Teljesen mindegy, hányat látott már az ember, mindegyik egyszeri és megismételhetetlen. - Barry elgondolkozva bámult a messzeségbe. - Olyan boldog vagyok, hogy itt vagyunk, és együtt nézhetjük a természet játékát! Köszönöm, Barry, hogy meghívott. A szeme sarkából Melissa látni vélte, hogy Kirk kedvetlenül összehúzza a szemöldökét. Mikor azonban ránézett, Kirk rejtélyesen mosolygott. j - Csatlakozom az előttem szólóhoz - fordult Barryhez, de le nem vette a szemét a lányról. Amikor visszatértek a szállodába, Clark fogadta őket virágkoszorúkkal és hibiszkuszfüzérekkel. Nyakukba akasztotta a virágfüzéreket, aztán a kertbe kísérte őket, ahol a vendégek várakozásteljesen gyülekeztek az ahima körül. Csinos bennszülött lányok hosszú tarka szoknyában és felsőrészben, fekete hajukban tarka virágokkal, tálcán puncsos poharakat kínáltak körbe. A vendégek bőségesen vettek is belőle, és kóstolgatták a rostonsült disznóhúst meg a sült banánt. Vacsora után megjelent a szállodaigazgató és csinos feleségé, hogy üdvözölje a vendégeket, és bejelentse az este további látványosságait. - Jöjjön, Melissa! - karolt bele Kirk. - Mind a ketten régi barátaim, szeretném bemutatni őket. Bemutatta őket egymásnak a szállodaigazgatóval és feleségével, aztán visszamentek az asztalukhoz, a tánchely mellé. Hirtelen összeütött bambuszbotok hangja szólalt meg. Abban a pillanatban elnémult az élénk beszélgetés, és minden szem várakozóan fordult a körös-körül fáklyákkal megvilágított kis tér felé. Feszes mellkendőt és csípőre simuló, hosszú szoknyát viselő, kecses lányok csapata sereglett be. Nyakukat és karjukat virágfüzérekkel díszítették. Körbe álltak, és a dobok és kereplők tompa ritmusára érzéki táncba fogtak. Egyre gyorsabban mozgott a csípőjük, a zene egyre hangosabb lett, és a táncosnők szinte kábultan forogtak. Fáradhatatlanul, a kimerültség legapróbb jele nélkül, kecsesen mozogtak a hol felerősödő, hol lehalkuló zenére, amely a nézőket is fokozatosan magával ragadta. Melissa felpillantott az éjszakai égboltra és az aranyszínű, kerek holdra, - Nem kellene lassan indulnunk? - kérdezte habozva. - De igen. Jobb lenne, ha... - válaszolta Barry. - Miért ne élveznénk tovább a varázst? Maradjunk itt éjszakára! - vágott közbe Kirk.

- Barrynek vissza kell repülnie, de nekünk van időnk. Majd megszervezem, hogy kapjunk valami éjszakai szállást azzal felugrott, és már el is tűnt, még mielőtt Melissa beleegyezhetett volna a tervbe. Barry nem fűzött hozzá kommentárt. Morcos képet vágott. - Néha a legjobb barátunk is alamuszi rókának bizonyul - morogta maga elé, aztán újra a táncoló lányokra fordította figyelmét. Fel se nézett, mikor Kirk visszatért az asztalhoz. - Mindent elintéztem. Luxus apartman ugyan már nincs, de kaphatunk egy-egy kamrácskát meg ágyat. Egyetért, Melissa? Melissa bólintott. Gondolatban megint leperegtek előtte a tegnapi nap eseményei. Maga előtt látta Odette-et, hallotta gonosz vádaskodását, látta, ahogy Kirk elsápad, felugrik, és Odette-re ront... De aztán mégiscsak elment, s őt otthagyta egyedül, és egész álló nap nem mutatkozott. Melissa észrevétlenül megrázta a fejét. Miért rontaná el ezt a csodálatos estét? Odette messze van, Kirk meg itt van mellette. Mit akar még?

- És hogy jutunk vissza? - kérdezte kissé remegő hangon. Barry felállt. - Átúszhattok Papeete-be és ott megvárhattok - vetette oda morcosan. - Délben majd visszaviszlek a szigetre, hacsak bele nem fulladtatok. - Bízd csak rám, Melissa! - szorította meg a lány kezét egy pillanatra az asztal alatt Kirk. - Majd kitalálok valamit. - Hát akkor, viszlát, hősök! További jó szórakozási! - Barry sarkon fordult, és halkan szitkozódva elindult. A langyos éjszakát mintha csak a szerelmeseknek teremtették volna. A magas pálmák koronáján átszűrődött a holdsugár, helyenként sejtelmes fényfoltokat formálva a szinte feketének tűnő fatörzsek között. Úgy érezték, a mesék és legendák világába kerültek. Melissa és Kirk lassan ballagtak a parton. Egyedül voltak. Melissa érezte

Kirk karját a vállán, s

a szíve hevesen dobogott. Mi fog történni köztük ezen a forró nyári éjszakán? Megborzongott.

- Fázol? Menjünk vissza? - riasztotta fel gondolataiból Kirk hangja. - Nem, maradjunk még! Olyan gyönyörű az éjszaka, és egyáltalán nem vagyok fáradt... - Jó, akkor keresünk egy helyet, ahol leülhetünk egy kicsit. - Aprócska öbölhöz értek, ahol a tenger lágy hullámai tűnő mintákat rajzoltak a homokba. - Gyere, pihenjünk egy kicsit! - Kirk leült a nap melegét még őrző homokba. - Ülj ide mellém, kis sárga madárkám! Megfogta a lány kezét, és a karjába húzta. Melissa érezte forró leheletét az arcán, és úgy érezte, teljesen ki van szolgáltatva Kirknek, de ez az érzés legnagyobb csodálkozására inkább izgató, mint ijesztő volt. Megborzongva simult a mellére. Kirk ajka a haját simogatta, - Szereted a tengert, Melissa? Szereted a déli tengert, úgy, ahogy én? - Szeretem a türkizkék vizet és a végtelen égboltot fölötte... Kirk felsóhajtott: - Mikor először megpillantottam a szigetemet, azonnal tudtam, hogy itt vagyok otthon. Megtaláltam az otthonomat, és soha többé nem hagyom el. Az életem része lett a tenger, és soha nem mondok le róla. Az érzéseim és a gondolataim is a hullámok örök ritmusához igazodtak. Örökre hozzám tartozik a szigetem, a kék tenger és az aranyló nap, és én is hozzájuk tartozom. Melissa hallgatva tűnődött. Őt is meghódította már a tenger varázsa, vagy Kirk erős egyénisége ragadta magával? Ha mellette volt, elakadt a lélegzete, szinte megállt a szíve, eltompultak az érzékei. Kirk ajka az arcát simogatta, aztán megtalálta a száját. Melissa lehunyta a szemét. Hallotta a szíve tompa dobogását, a vér dübörgése elnyomta fülében a tenger moraját. Tehetetlenül feküdt Kirk karjai közt, és viszonozta csókját.

Kirk keze a vállától lefelé vándorolt a hátán,

le a derekáig, aztán még tovább, s hirtelen erősödött a

szorítása. Melissa felnyögött.

Kirk egyszer csak visszahúzta a kezét, szája elengedte Melissa ajkát, és lihegve felült. - Itt az idő, Melissa... - Felállt, és a kezét nyújtotta. - Mennünk kell. Némán ballagtak egymás mellett a csendes é jszakában. Melissa gondolataiba merült. Zavarba ejtette Kirk hirtelen hangulatváltozása. Mit csinált rosszul? Azzal riasztotta volna el Kirket, hogy olyan szenvedélyesen viszonozta a csókját? Lopva felpillantott a férfira. Kirk mosolygott. Megállt a lány szobája előtt. - Szabad még bejönnöm egy pillanatra? - kérdezte lágyan. Melissa megijedt. Próbára akarja tenni? Mit tegyen? Gondolatai lázasan kergették egymást. - Én... - habozott. Ki sem várva a választ, Kirk kinyitotta az ajtót, betolta Melissát a szobába, és ő is követte. Melissa idegesen nyúlt a villanykapcsoló után. - Nem. - Kirk megfogta a kezét, és megszorította. - Ne gyújts villanyt 1 - Kirk, én... mi... - Pszt... Ne mondj semmit! - Kibontotta a szalagot a lány hajában, és Melissa haja fátyolként hullott le. Kirk mind a tíz ujját belefúrta a selymes hajzuhatagba, aztán lehajolt, leheletfinoman szájon csókolta és a fülébe súgta: - Jó éjszakát, kis sárga madárkám. Jó éjszakát! - Kinyitotta az ajtót, és hangtalanul eltűnt a sötétségben. Kora reggel mély, frissítő alvás után ébredt fel. Vidáman megmosakodott, és felvette tegnapi ruháit, hisz semmi más nem volt nála. Kis zsebfésűjével megfésülködött, és picit kifestette a száját. Mikor Melissa kilépett az ajtón, Kirk már várta. - Jó reggelt, kicsi lány - üdvözölte jókedvűen, és gyengéden átölelte. - Jó reggelt, Kirk - simult hozzá boldogan Melissa. - Te is olyan csodálatosan jól aludtál, mint én? - Még annál is jobban... mert egy kis sárga madárkáról álmodtam, aki fészket rakott a szigetemen. Melissa nagyot nyelt. - Jaj, de éhes vagyok! - igyekezett másra terelni a társalgást. - Azon könnyen segíthetünk - nyújtotta a kezét Kirk, és bevezette az étterembe, ahol már megterítették az asztalokat, és friss kifli és kávé csábító illata fogadta őket. Megrakták a tányérjukat, és leültek egy kis asztalhoz. A szállodaigazgató és a felesége jött hozzájuk jó reggelt kívánni és megérdeklődni, jól érzik-e magukat. - Itt minden igazán csodálatos - válaszolta Kirk. - Csak sajnos el kell mennünk. Van valami elképzelésük, hogy juthatnánk át még ma Papeete-be? - Ha akarja, esetleg tudok szerezni egy gépet, Mr. Dalkeith. Majd kiviszem magukat a repülőtérre. Egy házaspár repül Papeete-be, és ha egy kis szerencséjük van, kapnak két helyet náluk. Maga is tudja, hogy ezek a gépek csak kis szúnyogok, de azért Papeete-ig talán eljuthatnak vele. - Köszönöm az ajánlatot - nevetett Kirk. - Nagyra értékeljük. Inkább egy rossz repülőút, mint egy még rosszabb úszás. Mi a véleményed, Melissa? - Csak egyetérhetek - bólintott Melissa. Az aprócska gépen tényleg kaptak két helyet.

Mikor Papeete-ben kiszálltak, megtudták, hogy Barry néhány perc múlva érkezik. - Szóval mégse fulladtatok meg - üdvözölte őket Barry gépéből kimászva. - Már azt hittem, riasztanom kell a parti őrséget, hogy megkeressenek benneteket. - Amint látod, túléltük... mind a ketten - vigyorgott Kirk, de aztán elkomolyodott. - Kicsit nyugtalan vagyok. Nem tudom, hogy boldogultatok odaát. - Minden rendben. Emiatt tényleg nem kellett volna aggódnod. - Barry az órájára nézett. - Egy óra múlva indulok vissza, akkor a saját szemeddel is meggyőződhetsz róla. Ránézett Melissára, elnevette magát, aztán visszafordult Kirkhez: - Mindenki azt hiszi, hogy nélkülözhetetlen. Miért pont te lennél kivétel? Akkor egy óra múlva! Most elhozom az utasaimat a szállodából - azzal faképnél hagyta Kirket és Melissát. Kirken és Melissán kívül csak négy utas szállt fel a kis gépre. A gép azonnal a levegőbe emelkedett, és a Boldogság szigete felé indult. Leszállás után Barry és egy fiatal bennszülött az utasok csomagjaival törődött. Melissa és Kirk pedig azonnal visszaindult a szállodához. Együtt léptek be a hallba. - Bocsáss meg egy pillanatra, azonnal beszélnem kell Odette-tel, hogy lássam, rendben van-e minden - szorította meg Kirk a lány kezét. Melissa felsóhajtott. Ennek a nőnek már a nevét is rossz volt hallani, de igyekezett palástolni érzéseit. Mosolyogva lépett Kirkkel a recepcióhoz. - Óh, Kirk és Miss Arnell! - mérte végig Odette nem éppen barátságos pillantással Melissát. - Remélem, jól szórakoztak. - Óh, igen - válaszolta Kirk nyugodtan. - Van valami újság? Történt valami, amiről tudnom kellene? Panasz, kívánság?... Melissa elnézést kért, és felment a szobájába. Levetkőzött és beállt a zuhany alá. Aztán vékony házi ruhába bújt, és végigdőlt az ágyán. Lecsukódott a szeme, és biztos el is aludt egy kicsit, mert arra riadt fel, hogy hevesen dörömbölnek a szobája ajtaján. Melissa felugrott, az ajtóhoz szaladt és kinyitotta.

Odette állt a folyosón. - Vedd le a piszkos kis mancsodat Kirkről! - sziszegte mérgesen. - Ne feledd, Kirk az enyém! - Ha Kirk tényleg a magáé, akkor miért volt velem az elmúlt éjszaka? Miért sétál velem a parton a holdfényben? És miért maradt el éjszakára - Mooreán, velem, és nem magával? Ez sem elég magának, hogy belássa, kié is Kirk valójában? - Nem kapod meg! Majd teszek róla! - azzal Odette sarkon fordult, és ringó csípővel távozott. Melissa becsapta az ajtót, de még a fülében csengtek Odette szavai. Vajon azért nem történt köztük semmi az elmúlt éjjel, mert tényleg a szép, fekete hajú nőhöz tartozik és nem azért, mert tekintettel volt az ő habozására? Mintha elfújták volna Melissa jókedvét. Míg az előbb még várakozással teljes örömmel ábrándozott róla, hogy Kirkkel tölti az estét, most már semmi kedve sem volt, hogy egyáltalán találkozzon vele.

6.

Melissa másnap reggel sem volt jobb hangulatban. Az ablaknál állva az eget bámulta. Szinte csodálkozott, hogy nem borítják sűrű fellegek. Mintha körös-körül kifakultak volna a virágok, és elvesztették volna ragyogásukat. Melissa felsóhajtott. Olyan boldog volt Kirkkel! Miért kellett Odette-nek mindent tönkretennie? És Kirk? Megint csak játszott vele? Tanácstalanul bámult a messzeségbe. Ki hazudott, Odette vagy Kirk?

Rosszkedvűen ült le a teraszra reggelizni, de még a zamatos gyümölcsöket is ízetlennek érezte. Fáradt és levert volt, legszívesebben azonnal visszamászott volna az ágyba. Azért összeszedte kicsit magát, és sétálni indult a partra, reménykedve, hogy a friss tengeri levegő majd életet lehel belé, és kicsit visszaadja az életkedvét. Mikor a nap a legmagasabb pontjára hágott, Mel issa visszaindult a szállodába. Kicsit jobban érezte magát, és a tegnap este óta benne bujkáló feszültség is mintha engedett volna. Éppen a szálloda egyik hátsó bejáratához ért, mikor az egyik nyitott ablakon át meghallotta Odette éles hangját. - Ellopta a gyűrűmet! - kiabálta élesen. - A smaragdgyűrűmet! Vissza akarom kapni! - Nem zártad be az ajtódat? - hallatszott Kirk hangja. - Te is tudod, hogy soha nem zárom be. Melissa lassan tovább indult. „Te is tudod, hogy soha nem zárom be” - mondta Odette. Honnan tudja, Kirk? Melissa nem akarta megfogalmazni magának a választ. Hirtelen nagyon rosszul érezte magát, és felsietett a szobájába. Gondolatai összevissza kavarogtak. - Csalfa reményeknek és álmoknak hitt volna? Megbízott egy férfiban, aki egy másik nőhöz tartozik? Olyan emberre pazarolta az érzelmeit, aki csak futó kalandot keresett? Bárcsak megtalálná a választ a kínzó kérdésekre! Másnap reggel Melissa látta, hogy Odette és Barry együtt indult a repülőgéphez. Nem tulajdonított a dolognak különösebb jelentőséget, egész addig, míg déltájban egy helikopter lármája fel nem riasztotta a vendégeket megszokott nyugalmukból. A helikopter Barry leszállópályáján szállt le, és mikor a motor leállt, a nyílásból Odette mászott ki egy francia rendőr kíséretében. Melissa kíváncsian nézte őket. Úgy látszik, Odette feljelentést tett az ellopott gyűrűje miatt, A hallban Kirkkel találkoztak. - Azt akarom, hogy azonnal tartóztassák le a tolvajt! - követelte Odette élesen kiabálva. - Az unokatestvérem majd elintézi a letartóztatást. - Egy pillanat - állta útját a rendőrnek Kirk. - Maga itt senkit nem fog letartóztatni. Sem most, sem később. Az én szigetemre nem érvényes a meghatalmazása. Itt én parancsolok, én pedig felszólítom, hogy azonnal hagyja el a birtokomat, uram! - Egy tolvajt akarsz védelmezni? Ellopják a smaragdgyűrűmet, és te semmit nem teszel? - tiltakozott dühösen Odette. A rendőr szó nélkül megfordult, és a kijárat felé igyekezett. Melissa kicsit oldalt lépett, hogy kiengedje. Abban a pillanatban Odette utána vetette magát, és ujjával Melissára mutatott. - Ott! Ő az, Pierre! - Megragadta a férfi karját, úgy húzta vissza. - Ellopta a smaragdomat! Melissa kővé dermedve állt ott. és nem akart hinni a fülének. Tényleg lopássá l akarja vádolni Odette? Ez a nő megőrült.

Ebben a pillanatban előlépett Kirk. Megragadta a rendőr karját, és kifelé lökte. - Igyekezzen minél előbb eltűnni, fiatalember! - kiáltott rá. - Itt nem kívánatos a jelenléte! Odette azonban nem adta meg magát egykönnyen.

- Tolvaj! - sikította, mutatóujjával Melissára mutogatva. - Odette, kérlek, szedd össze magad! - Kirk megragadta Odette karját, és a lány felkiáltott fájdalmában. - Eressz el! Kirk ügyet sem vetett rá. - Nagyon sajnálom, hogy ilyen kínos helyzetbe kerültél - fordult Melissához. - Hogy minél hamarabb rendezzük ezt a kellemetlen ügyet, azt javaslom, kutassák át a szobádat, hogy bebizonyíthasd Odette-nek, milyen nevetséges a vádaskodása. Beleegyezel? Melissa ökölbe szorította a kezét. Tökéletesen ártatlan, és még ő kell igazolja magát! Meg kell engedje, hogy átkutassák a szobáját! Hogy is juthatott egyáltalán eszébe Kirknek. hogy ezt kívánja tőle? Dehát így is jó, neki nincs mit rejtegetnie, legyen úgy, ahogy Kirk akarja. Szárazon bólintott.

Kint felzúgott az induló helikopter motorja. Melissa a szobája felé indult Kirkkel. Odette követte őket. Míg Kirk Odette éber pillantásától követve minden szekrényt, minden fiókot kinyitott és átnézte tartalmukat, Melissa kábán nézte. Sértőnek és megalázónak érezte, hogy nem bízik meg benne, és őt igyekszik igazolni Odette aljas vádaskodásával szemben. - Nézz körül a fürdőszobában is! - parancsolta Odette, mikor Kirk már az egész hálószobát átnézte, anélkül hogy bármit is talált volna. Kirk engedelmeskedett. - Te is láthatod, Odette, hogy a gyűrűd nincs Miss Arnell szobájában - szólalt meg kis idő múltán. - Légy szíves és most már hagyd békén! - Az ajtóhoz lépett, és lenyomta a kilincset. - Viszontlátásra. - Fogadni mernék, hogy eldugta valahová a gyűrűmet - morogta Odette egy utolsó gyanakvó pillantást vetve Melissára, mielőtt Kirk után kilépett volna a folyosóra. - Még ajándékba se kellene a gyűrűje, elhiheti! Biztos az is olyan hamis, mint a gazdája! - kiáltott utána Melissa magán kívül a dühtől és elkeseredéstől. Kirk megfordult és visszajött hozzá. Gyengéden átölelte. - Annyira sajnálom, hogy bele kellett keverjelek ebbe az ügybe, de nem láttam más megoldást.., - Életemben először nevezett valaki tolvajnak! - törtek elő a szavak a lányból. - És te neki hittél! Neki, és nem nekem! Elegem van belőled is, meg ebből a boldogság szigetéből is! Remélem, nincs kifogásod ellene, ha holnap reggel összepakolok, és elhagyom a szigetet. - Ezt te se gondolod komolyan, Melissa! Kérlek, maradj! Ha elmész, csak alátámasztod Odette gyanúját! Megígérem, hogy amilyen gyorsan csak tudom, tisztázom az ügyet. Odette talán véletlenül elrakta valahová a smaragdot. Majd körülnézek a szobájában. - Tedd azt. Ott úgyis jót kiismered magad! - Mit jelentsen ez? Tudod jól, hogy Odette semmit nem jelent a számomra. - Vagy úgy? - Melissa közel állt a síráshoz. - Egyáltalán nem bízol meg bennem? - Csak annyira, amennyire te bennem. Kirk arca elvörösödött. - Hát, ha így állunk... Nem tarthatlak vissza, tedd, amit jónak látsz! - Pillantást sem vetve Melissára, kisietett a szobából. Melissa utánanézett, ahogy hatalmas léptekkel rohant el a folyosón. Aztán becsukta az ajtót és nekidőlt az ajtófélfának. Hová tűnt a tegnapi boldogsága? Elvesztette, még mielő tt megtalálta volna. Forró könnyek folytak végig az arcán. Szertefoszlott a szép álom a boldogságról. De talán jobb is így. És egész biztosan jobb, hogy nem feküdt le Kirkkel, így majd könnyebben elfelejti... talán.

Melissa sokáig álldogált a zuhany alatt, mintha a víz lemoshatná a gondjait, aztán megtörölközött. Éppen a ruhájába bújt bele, mikor halkan kopogtak az ajtón. - Ki az? - kérdezte riadtan. Ha Kirk, hát elzavarja. Nem akarja látni. Soha többé... - Hűséges tanácsadója és vésztartaléka az élet minden helyzetére itt áll az ajtó előtt, és bebocsátásért könyörög - hallotta Barry vidám hangját. - Besegítek a pincéreknek. Melissa akarata ellenére is elmosolyodott. Kinyitotta az ajtót. Barry állt előtte egy tálcával, tele finomságokkal. - Maga igazi életmentő, Barry! Nagyon éhes vagyok!

Barry belépett, letette a tálcát és becsukta az ajtót. - Kirk elmesélte, micsoda cirkuszt rendezett Odette. Azt mondta, igyekszik minél hamarabb kideríteni az eltűnt smaragd rejtélyét. Van valami terve. Legyen kicsit türelmes hozzá, Melissa! - Miért? Elutazom! Odette meg van győződve róla, hogy megloptam, és Kirk a jelenlétében kutatta át a szobámat. Szóval Odette pártján áll. Tényleg nem tudom, miért kellene tovább maradnom? - Fel a fejjel, kislány! - veregette meg a kezét Barry. - Túl sötéten lát. Egykettőre ki fog derülni, hogy tévedés volt ez az egész buta história. - Lényegében nincs semmi különbség, Barry - mosolyodott el szomorúan Melissa. - Azért remélem, hogy ha este visszajövök, nem lesz ilyen levert. Gondolkozzon még kicsit nyugodtan a döntéséről! Nagyon kérem, Melissa, ne tagadja meg egy jó barát egyetlen kérését! - Megígérem, hogy még gondolkozom rajta, Barry, de... - Megvigasztal. Viszlát, Melissa. - Intett, és már el is tűnt a szobából. Melissa halványan elmosolyodott. Barry látogatása enyhítő gyógyszerként hatott rá, és a finom étel, amit hozott, szintén megtette a magáét. Mindenesetre már sokkal jobban érezte magát, és elhatározta, hogy mielőtt csomagolni kezdene, még egy utolsó sétát tesz. Kínzó lassúsággal teltek az órák. Melissa észre sem vette az őt körülvevő sok szépséget. A türkizkék tenger elvesztette varázsát, nem érezte a virágok bódító illatát, és meg sem hallotta a madarak énekét. Céltalanul kóborolt a környéken, fájdalmas gondolataival viaskodva. Tudta, hogy itt kell hagynia a szigetet, de már az elutazás gondolatába is belebetegedett. De hát mire jó, ha behunyja a szemét, és nem vesz tudomást a tényekről? Valóságnak hitte legtitkosabb vágyait. Ahelyett, hogy az eszét használta volna, és nyitva tartotta volna a szemét, vakon bebeszélte magának azt, hogy Kirk szereti. Tévedett, és nem maradt más választása. Összecsomagol, és elutazik. Minél előbb, annál jobb.

Miután végleg eldöntötte magában a kérdést, visszaindult a szállodába. Nem egész fél óra alatt összecsomagolta a bőröndjeit, és szinte megkönnyebbült, mikor végül száraz csattanással becsukta a zárat. Holnap reggel elrepül Barryvel, és egyszer és mindenkorra lezárja életének ezt a kínos fejezetét. Folytatja az eltervezett utazást, és elfelejti Kirket. Legyen vele boldog Odette...

Késő délután hallotta, hogy megérkezik Barry repülőgépe. Elmosolyodott. Milyen jó, hogy Barryben legalább egy hűséges barátot talált! Mikor jó negyedóra múlva kopogott az ajtaján, szaladt kinyitni. - Halló, szép barátnőm! Egész nap erre a pillanatra vártam! - üdvözölte Barry ragyogva, de aztán gyorsan elkomolyodott. - Kirk kéri, jöjjön át Odette szobájába. - Szinte sajnálkozva vonta meg a vállát. - Úgy, szóval ezt kéri? - nevetett fel keserűen. - Nem is tudom, hol van a szobája, úgyhogy...

- Azért vagyok itt én! Majd én odakísérem. Kérem. Melissa., jöjjön velem! Kirk forgat valamit a fejében, és szemmel láthatólag tanúkra van szüksége. - Jó, jövök. De csak azzal a feltétellel, hogy nem hagy magamra Kirkkel. - Melissa úgy érezte, olyan, mint egy kisgyerek, aki az apjához menekül, ha fél valamitől. - Megígérem - fogta meg a kezét Barry. Bátorítóan mosolygott rá, aztán elkísérte Odette szobájához. Kirkkel és Odettetel egyszerre értek az ajtó elé. - Gyerünk, Odette, nyisd ki a szekrényeidet és a fiókjaidat! Ugyanúgy, mint Melissa szobájában, most nálad is meg akarom nézni a smaragdot! - Mi jut eszedbe? Csak nem képzeled, hogy hagyom, hogy átkutasd a szobámat? - ellenkezett Odette kicsit zavartan. - Talán attól félsz, hogy megtalálom az elveszett ékszert? - Csak nem képzeled? A gyűrűmet igenis ellopták. Csak a tolvajnál lehet! - mutatott ujjával vádlón Melissára. - Akkor meg végképp nem értem, miért tiltakozol ennyire. Nincs mitől tartanod. Feltéve, hogy nem találok semmit... - Persze, hogy nem találsz semmit, és remélem, utána majd ünnepélyesen bocsánatot kérsz tőlem - engedett Odette kényszeredetten, és kinyitotta az ajtaját. Kirk ugyanolyan alaposan dolgozott, mint ahogy Melissa szobáját átkutatta. Végül a fürdőszoba került sorra. Kirk egy púderes dobozzal meg egy törülközővel jött elő. Barry és Melissa megrökönyödve nézte, ahogy gondosan szétteríti az ágyon a törülközőt, aztán kiborítja a doboz tartalmát. A szállongó púderfelhő közepén, mint egy mohával benőtt kavics, ott volt - a smaragd.

Odette elfehéredett, Kirk Melissára nézett, de a lány elfordította a fejét. Visszafordult a fekete hajú nőhöz. - Te magad árultad el magad, mikor követelted, hogy Melissa fürdőszobáját is átkutassam. - Kirk felállt és kisietett a szobából. Barry és Melissa követte, de a folyosón az ellenkező irányba indultak. Melissa megállt az ajtaja előtt. Egy pillanatig habozott, aztán a kezét nyújtotta Barrynek. - Nagyon köszönök mindent, amit értem tett, Barry. Holnap elutazom. Tartson fenn nekem egy helyet a gépen! - Nagyot sóhajtott. - Semmi okom, hogy tovább maradjak. A Boldogság szigete nem az a hely, ahol megtalálhatom a boldogságomat.

7. Másnap reggel Melissa szinte a gép indulásáig a szobájában maradt, Még semmi terve nem volt a következő napokra, egyet azonban egészen biztosan tudott: a Boldogság szigetén, azaz Kirk szigetén egyetlen órát sem akar többé tölteni.

Türelmetlenül nézett az órájára. Lassan múltak a percek. Eszébe jutott első találkozása Kirkkel. A dal, a közösen látott naplementék, a napfelkelték a hajnali párában és a romantikus holdfényes éjszaka Mooreában. Könnyek tolultak a szemébe. Nem marad más, mint az emlékezés, az emlékezés a rövid, tünékeny boldogságra... Végre eljött az indulás ideje. Fogta a csomagját, és elhagyta a szobát. Csendben lépett ki a szállodából, és a keskeny, homokos ösvényen futva indult a leszállópálya felé, ahol Barry repülőgépe várakozott. Minden lépésnél egyre nehezebbnek érezte a lábához csapódó, súlyos bőröndöket. Egyszerre csak megbotlott, elvesztette az egyensúlyát, és elesett. Éles fájdalmat érzett a bal lábában, aztán keményen beütötte fejét a talajba, és elsötétült a világ a szeme előtt.

A nagy sietségben Melissa észre sem vette, hogy Kirk egész idő alatt követte. Mikor látta, hogy elesik, a nevét kiáltotta, és megpróbálta elkapni, de későn érkezett. Leguggolt a lány mellé, és Barryt hívta segítségül. - Hozz egy-két párnát meg takarót! Siess! És vidd be a csomagot az irodámba! Melissa mintha nagyon távolról hallotta volna Kirk hangját. - Nem! - próbálta mondani, de nem jött ki hang a torkán. Megpróbálta kinyitni a szemét, de nem mozdult a szemhéja. - Mi történt? - kérdezte, mikor néhány óra múlva magához tért és egy kórházi ágyon találta magát. A fehérruhás nővér, aki éppen a vérnyomásmérő mandzsettáját vette le a karjáról, megnyugtatóan mosolygott rá: - A vérnyomása rendben van, semmi ok az aggodalomra. Most egy kis utazást teszünk. - Hová? - nézett körül riadtan Melissa a fehérre festett kis szobában. - Sehová nem akarok menni. - Ne féljen, magával megyek. A doktor úr szeretne néhány csinos kis röntgenfelvételt készíteni magáról - azzal a nővér eltűnt Melissa látómezejéből. - Hamar rendbe jön, Mr. Dalkeith. Most elviszem röntgenre. Nem fog sokáig tartani - hallotta újra a hangját a szoba hátteréből. Dalkeith... milyen furcsa név. Valahogy ismerősnek tűnt, de Melissa a legjobb akarattal sem tudta a névhez tartozó arcot felidézni. Megint lehunyta a szemét. Tompa fájdalom hasított a koponyájába. Mi történt vele? Amikor másodszor is magához tért, már valamivel frissebbnek érezte magát. Kíváncsian nézett körül. Egy hatalmas ablakon át jött a fény, és szinte vakítottak a fehér falak. Fertőtlenítő szaga terjengett. Kórházban van? De hogy kerülhetett ide? Megpróbált felülni, de aztán nyögve hanyatlott vissza a párnára. Mitől fáj ennyire a feje?

Nyílt az ajtó, és Kirk lépett be. - Hogy vagy? - kérdezte halkan. - Én... nem is tudom. - válaszolta elhaló hangon. A férfi Melissa fölé hajolt, és aggódva vizsgálta a lány sápadt arcát.

- Amikor ma reggel sehol sem láttalak a reggelinél, először Barryt kérdeztem meg, nem látott-e, és amikor Barry azt mondta, hogy nem látott, a szobádban kerestelek. Bocsánatot akartam kérni, amiért olyan lehetetlenül viselkedtem. Mikor aztán a szobádban sem találtalak, mintha hályog hullott volna le a szememről. Rádöbbentem, hogy komolyan gondoltad, mikor azt mondtad, hogy elutazol. Pánikba estem, és a repülőtér felé rohantam, hogy még utolérjelek, mielőtt Barry felszáll és örökre elvisz. Kirk rekedten beszélt, és Melissa még egy kis remegést is kihallott a hangjából. A saját hangja is idegenül csengett, mikor megszólalt: - Hogy maradhattam volna mindazok után, ami történt? Már úgyis tovább maradtam, mint kellett volna... - Melissa... - A férfi a keze után nyúlt, óvatosan meg fogta és megsimogatta. - Nagyon sajnálom, hogy úgy látszott, hogy elhiszem Odette vádaskodását. Egyetlen pillanatra sem hittem, hogy te loptad el. Rögtön sejtettem, hogy Odette valami rosszat forral ellened, csak meg kellett találnom a bizonyítékot. Persze nem lett volna szabad olyan ridegen neked rontani tegnap. Megértem, hogy úgy érezted, mintha fejbe vágtak volna. De annyira bántott az a gúnyos megjegyzésed, hogy teljesen elvesztettem a fejem. Sajnos. - Lehajtotta a fejét. - Meg tudsz nekem bocsátani, lehetnék újra... jó barátok? Melissa elkínzottan hunyta le a szemét. - Rettenetesen fáj a fejem, Kirk. Képtelen vagyok gondolkozni ... - Hát, persze! Hogyis feledkezhettem meg róla! Ne haragudj, hogy túl sokat beszéltem! Csak meg akartam magyarázni... - elhallgatott és rámosolygott a lányra. - Most nyugalomra van szükséged. Holnap megint eljövök. Melissa ránézett. Érezte kezének gyengéd szorítását, és lehunyta a szemét. Nem, nem megy bele még egyszer a játékba! Semmi kétség, Kirk nem bízott meg benne. - Nos, ifjú hölgy, szerencséje volt! Nincs se törés, se szakadás, csak a bal térdében húzódott meg egy szalag, úgyhogy kap még egy kis szabadságot. - Az öreg orvos, aki másnap reggel meglátogatta Melissát, atyailag veregette meg a lány karját. - Hozzá még egy enyhe agyrázkódást, de egy-két nap múlva túl a nehezén. Becsületszavamra! Még ma délelőtt kap egy gyönyörű hófehér gipszkötést, és méretet veszünk a megfelelő mankóhoz. Mihelyt megszárad a gipsz, hazamehet. Haza?... Hol van az otthona? Hová menjen? Melissa szórakozottan bólintott. Az apja meghalt, Nedra éli a maga életét, senkihez nem tartozik. Nemrég még azt hittem, Kirk mellett talán otthonra talál, de ez csak vágyálom volt, semmi köze a valósághoz. Másnapra Melissa már sokkal jobban érezte magát. Kitisztult a feje, és a térdében is csak néha érzett enyhe kis szúrást. Feküdt az ágyban és azon gondolkozott, hová menjen, ha innen elengedik? A holmija a Boldogság szigetén maradt, de oda semmiképp sem akar visszatérni. De az utazást sem folytathatja begipszelt lábbal, mankón bicegve. Miért is történt ez a buta baleset? Minél tovább gondolkozott, annál szörnyűbbnek látta a helyzetét.

Halk kopogás hallatszott az ajtó felől. - Tessék! - ült fel Melissa az ágyban. Lassan kinyílt az ajtó, és Barry dugta be a fejét a résen. - Halló, szép hölgy! Bejöhetek? - Hát persze, Barry. Nagyon örülök! Barry az ágy mellé lépett, és vádlón mutatott a begipszeli lábra: - Na látja, mi sül ki belőle, ha megpróbál Kirk és talán önmaga elől is elmenekülni? Golyóstollat húzott elő a zakója zsebéből, a gipsz fölé hajolt és hatalmas, nyomtatott betűkkel ráírta: BARRY.

- Így! Most már nem olyan személytelen az egész - vigyorgott. - Vagy talán nem tetszik a művészi feliratom? - Dehogynem! - nevetett Melissa. - Nagyon mókásan fest. - Lábára terítette a takarót. - Nem mintha nem szívesen nézném a nevét - mentegetőzött - ,csak fáznak az ujjaim. Mind a ketten felszabadultan nevettek. Ebben a pillanatban újra nyílt az ajtó, és Kirk lépett be. - Itt aztán van hangulat! Elfelejtettétek, hol vagytok? - Ugyan, dehogy! Kórházban vagyunk, és a látogatóknak szigorúan tilos felvidítani a betegeket - kacsintott rá Barry Melissára. Kirk megrázta a fejét. - Kölykök! - morogta jóindulatúan. - A doktor azt mondta, hogy holnap kienged, Melissa. Elég erősnek érzed magad? érdeklődött aggodalmas képpel. - Örülök, hogy itt hagyhatom ezt a fehér szobát. Hiányzik a türkizkék tenger látványa. - És más nem hiányzik? - Kirk szemében furcsa kis fények villództak. - De igen... A virágok tarka pompája és a bódító illat. Barry a torkát köszörülte. Pillantása ide-oda járt Melissa és Kirk között, de egy szót sem szólt. - Érted jövök, Melissa. - Kirk a pillantását kereste. - Jó lesz így? A lány bólintott. - Kirk, öregem, ideje búcsúzkodni - szólt közbe Barry. - Lemaradnak miattad az utasaim a vacsoráról. - Az ajtó felé tolta Kirköt. - Viszlát, Melissa, holnap. Bye, bye! - Csaó, Barry. Kedves, hogy benézett hozzám. - Kedves, hogy láthattam - azzal Kirköt maga előtt lökdösve kivonult. - Viszontlátásra, Melissa - nézett vissza Kirk. - Viszontlátásra, Kirk. Bólintott, aztán csak behúzta maga mögött az ajtót. Melissa a hófehér ajtóra meredt, amely Kirk mögött bezárult. Mit érez ez iránt a férfi iránt? Az esze elutasítja, de a szíve... - Már kész is vagy! - nyújtotta a kezét mosolyogva Kirk. - Remek! Ilyennek szeretem a kicsi lányt. Szavai úgy érték a lányt, mint a tűszúrások. Miért hívja még mindig kicsi lánynak? Egyáltalán volt-e valaha a kicsi lánya? Miért tesz úgy, mintha Odette aljas intrikáinak semmi szerepük nem lenne, és csak jelentéktelen semmiségek lennének? Nem tudja vagy nem akarja beleképzelni magát Melissa helyzetébe, nem képes felfogni, mit tett vele?

- Mehetünk - szólalt meg végül, és felállt. Kirk átölelte a derekát, hogy segítsen. Félénken tette meg az első ügyetlen lépéseket. Nehezen boldogult a szokatlan, kemény mankókkal és merev térddel, de Kirk erős karjára támaszkodva bátran bicegett tovább, és kis idő múlva már biztosabban állt a lábán. Papeete fürdött a napfényben. Melissa érezte a bőrén melengető sugarait, és egyszerre megkönnyebbült. Tényleg, miért is hagyná itt ezeket a paradicsomi szigeteket? - Béreltem egy kocsit, oda mehetünk, ahova akarunk, Barry délután jön, a szokott időben. Fenntart nekünk két helyet a visszaútra. - Kirk óvatosan besegítette Melissát a kocsiba. Hallgatagon nézték a partot, aztán egy idő után Kirk

lekanyarodott az országútról, és beállt egy

parkolóba.

- Azt hiszem, itt maradunk egy kicsit - mondta komolyan. - Nem akarom, hogy túlerőltesd magad.

- Olyan szép a part, úgy szeretnék kiszállni és sétálni egy kicsit, de félek, hogy még nem vagyok elég ügyes hozzá a mankóimmal. - Bőven lesz időd gyakorolni, ha hazaérünk. Melissa a messzeségbe bámult. Mire gondolt Kirk, mikor azt mondta, hogy hazamegy? A szigetre? Hisz ott ő idegen. Már nem hallotta a hullámok lágy csobogását. Úgy szerette volna, ha Kirk átöleli és megcsókolja... Gondolatai vissza-visszatértek az álomhoz, melyet a baleset előtti éjszakán látott. A mármár elfeledett gyerekkorba vitte vissza. A házuk előtt megállt aranyhintójával egy gyönyörű, mesebeli herceg, gyönyörű selyemköpenyt terített Melissa vállára, és kérte, jöjjön vele a kastélyba. És ezen a ponton, még mielőtt válaszolhatott volna, mindig felébredt... Furcsa, hogy ilyen hosszú idő után megint visszatért ugyanaz az álom. - Mikor megláttam, hogy elzuhansz, és nem térsz magadhoz, a szívem is majd megállt az ijedtségtől. - Kirk hangja hozta vissza a jelenbe. - Csalánba nem üt a mennykő. Szívósabb vagyok, mint hiszed. - Úgy néz ki - bólintott Kirk. - Most mit tervezel, Melissa? Milyen terveid vannak a jövőre? Melissa elnevette magát. - Egyetlen tervem van, amit egyszer majd szeretnék megvalósítani. - Elárulod, mi az? - Miért ne? - vont vállat a lány. - Ha visszamegyek Kaliforniába, óvodát szeretnék nyitni. Egy darabig csend volt. Kirk a pillantását kereste.

- Okvetlenül Kaliforniában kell lennie? - kérdezte

halkan.

- Hát, persze - válaszolta. - Ott van az otthonom, ott nőttem fel. Már csak egy megfelelő telek hiányzik, hogy megvalósítsam a tervemet. Ha visszamegyek, majd utánajárok. Kirk hallgatott. Melissa észre sem vette fájdalmas pillantását, mert újra elmerült a maga szomorú gondolataiban. Vajon hiányozna Kirknek? Vagy rögtön elfelejtené, és visszaté rne Odette-hez, mihelyt elutazik? Valószínűleg csak futó kis kalandot keresett, egy kis románcot a nyárra. Ő tulajdonított az ügynek nagyobb fontosságot, mint kellett volna. Déltájban jóízűen megebédeltek egy kedves kis étteremben az autóút közelében. - Lassan a visszaútra keli gondolnunk - mondta Kirk, mikor a kávét rendelte meg Melissának. - Elég szép kis utat kell megtennünk. Barry ugyan úgyse indul el nélkülünk, de ne tegyük túlságosan próbára a többi utas türelmét. Fizetett és indultak. - Nem tudom, hogy fog beférni a lábam a szűk ülésen? - Melissa sóhajtva dőlt hátra a kocsi ülésén, és hátradobta a mankókat a hátsó ülésre. - Olyan ez a gipsz a lábamon, mintha ólomból lenne. - Majd én megoldom. Csak begyömöszöllek valahogy Barry kis masinájába, Melissa hátradőlt az ülésen és lehunyta a szemét. Olyan jó volt tudni, hogy Kirk mindenről gondoskodik. Mikor a repülőtérre értek, Kirk egy padhoz vezette Melissát.

- Gyorsan visszaviszem a kocsit - mondta. - Egy-két perc múlva itt vagyok. Kényelmesen ülsz? - Köszönöm - mosolygott rá Melissa. - Siess,.. - Minden el van intézve - kiabált Kirk nemsokára már messziről. - Barryvel is beszéltem. Már itt is van! Barry egy kiskocsin tolta maga előtt az utasok csomagjait a busztól a géphez. - Na, itt van a mi kis bicebócánk! Isten hozta szabadlábon! - üdvözölte tréfásan Melissát. - Sajnos, nem vihetem körbe a taximmal, de a mankóitól megszabadíthatom. - Választ sem várva felkapta Melissa mankóit, és a bőröndök tetejére dobta. - De... - rázta a fejét Melissa. - Állj, Barry, mankó nélkül nem tudok járni. Fél lábon ugráljak a gépig? - Ugyan, dehogy - kapta fel lendületesen Kirk, és már vitte is a kifutópálya felé. Begipszelt lába mereven nyúlt előre. Melissa hiába tiltakozott. Érezte, hogy gyorsabban ver a szíve, és akadozik a lélegzete. Szinte megijedt, milyen hatással van rá Kirk közelsége. Hogy tud valaha is megválni tőle, ha már a legapróbb érintésétől is így felforr a vére? Össze kell szednie magát! Kényszerítenie kell magát, hogy jobban uralkodjon az érzésein! Még két hét, aztán leszedik a lábáról a gipszet, és szabadon mehet, ahová akar.

De addig teljesen ki van szolgáltatva Kirknek. Melissa beleborzongott a gondolatba.

8.

Mikor másnap reggel Melissa felébredt mély, frissítő álmából, az első pillanatban azt sem tudta, hol van. Megdörzsölte a szemét, és csodálkozva nézett körül, aztán rájött, hogy a régi szobájában van. Óvatosan kiszállt az ágyból, és elbicegett a fürdőszobáig. Meg kell próbálnia valahogy lezuhanyozni, anélkül, hogy eláztatná a gipszet. Hogy is csinálja? Próbaképpen jobb lábával belépett a zuhanyozófülkébe, a begipszelt balt pedig kidugta az ajtó résén. Nem volt túl kényelmes, de sikerült megmosakodnia, és még a haját is megmosta. Miután megtörülközött, kimerülten rogyott le az ágyra. Nagyot sóhajtott. Jó, hogy újra a megszokott környezetben van, ahol már akaratlanul is kezdte otthonosan érezni magát,

Később felkelt, felöltözött, és kicsomagolta a bőröndjét. Ahogy a dolgok kinéznek, ha tetszik, ha nem, itt kell maradnia, amíg meg nem gyógyul a lába. Az első pillanatban még azon gondolkozott, hogy begipszelt lábbal is folytatja az utazást, de aztán belátta, hogy esztelen, sőt veszélyes vállalkozás lenne. Le is tett róla. Vajon látja-e ma Kirköt? Kibicegett a teraszra, megreggelizett, aztán úgy döntött, hogy kifekszik a kertbe. Éppen egy nyugágyban próbált valamivel kényelmesebben elhelyezkedni, mikor egy kerékpárján gyorsan pedálozó férfit vett észre. Kirk volt. - Halló, Melissa! Örülök, hogy látlak! - Integetett, és leugrott a nyeregből. Egy fatörzshöz támasztotta a biciklijét, és nagy léptekkel, futva közeledett. Odahúzott egy nyugágyat, és ő is leült. Pillantása Melissa kinyújtott lábára esett. - Az ördögbe is, mikor örökítette meg a nevét Barry a gipszeden? - kérdezte szemmel látható bosszúsággal. - Te meg miért engedted meg neki? Melissa csodálkozva nevetett. - Először is nem kért engedélyt. Mikor meglátogatott a kórházban, egyszer csak előhúzott a zsebéből egy tollat, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül ráfirkantotta a nevét a friss gipszre. Kirk a fejét rázta. - De hogyhogy eddig nem vettem észre? - A rejtély nyitja kézenfekvő. A kórházban a takaró fedte Barry műalkotását, tegnap pedig hosszú szoknya volt rajtam, nem sort. - Na, majd beszélek a fejével! Rámázolja a nevét a lábadra! - zsebkést húzott elő, és kezdte levakarni a betűket. Melissa homlokát ráncolva nézte. - Miért csinálod? Semmi rosszat nem akart! - Semmi rosszat! Ugyan! Engem akart bosszantani. Pontosan tudja, mivel dühíthet fel. Féltékeny lenne? Melissa azonnal elhessegette a gondolatot. Hogy is lehetne féltékeny, mikor olyan ékesen bebizonyította, mennyire nem szívügye? - Már lenn voltál a faluban biciklivel? - kérdezte, hogy elterelje a figyelmét. - Igen, ellenőrizni akartam, hogy minden rendben van-e. - És? - Minden a lehető legnagyobb rendben - nevetett Kirk elégedetten. - Az egyik fiatalasszonynak nemsokára gyereke lesz. Építünk neki egy házat, hogy saját háztartásuk legyen a szerelmével, a gyerek apjával. - Felállt. - Örülök, hogy jól vagy. Sajnos, most itt kell hagyjalak. Majd később találkozunk. Felpattant a kerékpárjára, és néhány másodperc múlva már el is tűnt Melissa szeme elől. Melissa ábrándozva bámulta a pálmák koronáját a feje fölött. Vajon milyen lenne egy csinos bennszülött házikóban élni - Kirkkel? Összeráncolta a homlokát. Milyen butaságok jutnak eszébe! A Kirkfejezetnek vége. Bármi történt is, elmúlt. Miért nem tud beletörődni?

- Találja ki, mit hoztam magának? Melissa felkapta a fejét. Majdnem elejtette a kezében tartott könyvet. - Te jó isten, Barry, úgy megijesztett! Úgy belemerültem a könyvembe, hogy nem is hallottam a lépéseit. Azt mondja, hozott nekem valamit? - Igen, tessék - lobogtatott meg egy fehér borítékot, - Egy levelet. - Levél? Nekem? Biztos Nedra írta. Adja ide gyorsan! - nyújtotta a kezét. - Egy pillanat - dugta el a levelet nevetve a háta mögé Barry. - Mit kapok, ha odaadom? - Inkább azt kérdezze, mit kap, ha nem adja ide! - Na, jó, tessék, még mielőtt elrontom a dolgomat magánál... A messzi Hongkongból. Barry kicsit hátrahúzódott, míg Melissa kinyitotta a borítékot. Elolvasta egyszer, aztán még egyszer. Ott volt, feketén-fehéren: Nedra újra férjhez akar menni. Clive a kiválasztott. A Boldogság szigetén akarják megtartani az esküvőt. Melissa harmadszor is elolvasta a levelet. Igen, jól értette! Nedra és Clive itt akar megesküdni a szigeten, és utána nagy ünnepséget akarnak csapni. Melissa mosolyogva eresztette az ölébe a levelet. Szívből kívánta Nedrának, találja meg újra a boldogságot Clive oldalán. Őszintén örült a viszontlátásnak. Kár lett volna nem kiélvezni a langyos éjszakát, és így Melissa vacsora után még kiment a kertbe. Amennyire a merev gipsz engedte, kényelmesen elhelyezkedett egy karosszékben. Nemsokára rátalált Barry és Kirk, és melléje telepedtek. - Micsoda szerencse, hogy itt találjuk! - kiáltotta Barry, és minden további nélkül egy széket húzott oda magának. - Kirk éppen a nagy terveiről mesélt. Legalább magának is elmondhatja, mire készül. - Nekem már beszélt róla délután. - Így van. Ne untassuk Melissát a részletekkel! - vetett figyelmeztető pillantást Barry re Kirk. - Ne félj, nem untattok. Sőt, nagyon érdekesnek találom Kirk tervét, és szeretnék többet is megtudni a fiatalasszonyról, aki gyereket vár. De nekem is van valami újságom! - Igen? Egész kíváncsivá teszel. - Kirk is odahúzott magának egy széket, és mintegy véletlenül, sípcsonton rúgta Barryt, aki Melissa utolsó szavaira értetlenül vonta fel a szemöldökét. - Levelet kaptam. Nedrától, Hongkongból. - Melissa boldogan beszámolt Nedra házassági terveiről. - Őszinte jókívánságaim - nevetett Barry. - És ha van kedve egy kettős esküvőhöz, Melissa, én a magam részéről készen állok. Csak intenie kell. Kirk idegenül nézett Barryre. Csak akkor fordította el róla a tekintetét, mikor Melissa harsányan felkacagott. - Maga egyszerűen javíthatatlan, Barry - prüszkölte. - Írd meg Nedrának, hogy minden kívánságot kielégítendő, romantikus esküvőt rendezünk neki meg a vőlegényének. - Köszönöm, Kirk - mosolygott Melissa. - Nedra boldog lesz. - Gondolja meg még egyszer a dolgot a kettős esküvővel, Melissa! - Kacsintott rá Barry. - Két legyet üthetnénk egy csapásra, nem gondolod, Kirk? Kirk nem válaszolt. Hogy ne vesztegesse az időt, Melissa nem levelet írt, hanem táviratban fejezte ki jókívánságait. Kirk nagylelkű ajánlatáról is beszámolt. Meglepetéssel vette észre, hogy olyan izgatott lett, mintha a saját esküvőjéről lenne szó, és nem Nedra lenne a menyasszony, hanem ő.

A táviratra nem jött válasz. Múltak a napok, és Melissa nyugtalansága nőttön-nőtt. Minden nap kibicegett Barry elé a géphez, hírekre várva, de mindig üres kézzel, csalódottan tért vissza. Nedrától nem jött meg a várva várt híradás. Melissa már komolyan aggódni kezdett. Miért nem jelentkezik Nedra? Megváltoztatta volna a terveit? Talán összeveszett Clive-val? Melissa éppen elég régóta ismeri Nedrát, hogy tudja, mostohaanyja néha hevesen és meggondolatlanul cselekszik. Ezekben a napokban alig látta Kirket. Kora reggel elment a kerékpárjával, és csak késő este jött haza. Mikor Melissa megkérdezte, mivel tölti a napot, azt válaszolta, hogy a fiatal bennszülött házaspár házán dolgozik, Melissa ugyan csodálkozott egy kicsit, miért kerül ez ennyi időbe, de aztán arra gondolt, hogy biztos van egy csomó kiegészítő munka, amiről neki sejtelme sincs. Melissa most már egyre gyakrabban gondolt a hazatérésre Kaliforniába, de igazából sem a gondolat, hogy viszontlátja a régi barátokat és szomszédokat, sem az, hogy megvalósíthatja régi álmát, a saját óvodát, nem tette boldoggá. Furcsa! Évekig alig várta, hogy végre a zsebében legyen a diplomája, és a maga lábára állhasson, most meg nem is örül neki igazán. Néha úgy érezte, nem is ugyanaz a Melissa, aki néhány héttel ezelőtt volt. Ijesztően idegennek érezte magát. Felpillantott, mert meghallotta Barry gépének zúgását. Mint mindig, Barry lágyan tette le a gépet, gurult egy kicsit, aztán leállította a motorokat. Kinyílt a gép ajtaja, és Barry mögött egyenként másztak ki az utasok. Menjen oda, és kérdezze meg, nem jött-e posta? Melissa habozott. Ha Nedra eddig nem írt, miért jelentkezne most, ilyen hosszú idő után! Úgy látszik, megváltoztatták a terveiket Clive-val. Hirtelen tágra nyílt a szeme. Nem Nedra és Clive kukucskál ott ki a gépből, Barryvel tréfálkozva? Melissa felkapta a mankóit, és amilyen gyorsan csak bírt, féléjük bicegett. - Nedra! Nedra! Te jó isten, de örülök, hogy látlak! - majdnem elejtette a mankóit, mikor megpróbálta Nedrát átölelni. - Csak lassan, Lissa, lassan! - támasztotta meg óvatosan Nedra. - El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy újra veled vagyok! De veled mi történt? Miért nem írtál róla? - Á, csak egy buta kis baleset, semmi más. Már teljesen jól vagyok. Tényleg. Jaj, Nedra, csakhogy itt vagy! Annyi mesélnivalónk lesz! Nedra nevetett. - Több órára elegendő témánk van. - Aztán elkomolyodott az arca. - Remélem, nem haragszol, hogy újra férjhez megyek? Nagyon szerettem az édesapádat, de ő meghalt, és nekem boldogulnom kell valahogy az életben nélküle is. - Hát, persze, Nedra - ölelte magához a mostohaanyját Melissa. - A te életedről van szó. Hogy is írhatnám elő neked, hogyan alakítsd az életedet? Boldognak kell lenned. Hidd el, apa se szeretné, ha életed végéig őt gyászolnád. - Kibontakozott Nedra öleléséből. - És most szegény Clive-t kell üdvözölnöm. Teljesen elhanyagoljuk. Halló, Clive! Gratulálok a szerencséhez, hogy kihalásztad magadnak Nedrát. Nem fogod megbánni. - Én is azt hiszem. - Clive és Nedra egyetértő pillantást váltott. - És a tetejébe a házassággal még egy helyes kis mostohalányt is kapok! Igazán szerencsés flótás vagyok! Nevetve indultak a szálloda felé. A következő napok zsúfoltak voltak. Nedra a tőle megszokott hevességgel vetette bele magát az esküvői előkészületekbe. Ő foglalkozott a legcsekélyebb aprósággal is. Semmit nem bízott a véletlenre, akár a ruhákról, akár az ételekről vagy az esküvői szertartásról volt szó.

Clive hamarosan csüggedten visszavonult, és átengedte a terepet Nedrának. Csak akkor lázadt fel, amikor Nedra azzal állt elő, hogy a ruhájuk olyan lesz, mint a bennszülötteké.

- Szó sem lehet róla, drágám - tiltakozott határozottan. -A világ minden kincse sem kényszeríthet - még te sem -. hogy félmeztelenül esküdjek örök hűséget. Ha neked nem elég jó a fehér pamutnadrágom, akkor felejtsd el az egész átkozott esküvőt! Nedra ijedten visszakozott. Melissa meg volt lepve. Még soha nem fordult elő, hogy Nedra engedett volna, ha egyszer a fejébe vett valamit. Úgy látszik, tényleg nagyon szereti Clive-t, különben érthetetlen lenne, hogy ilyen meglepő módon, minden harc nélkül enged.

Két nappal a nagy nap előtt Nedra még egyszer végignézte Melissával a hosszú listát, amit az előkészületekről összeállított. • - Gondolom, a lelkész Papeete-ből jön át? - kérdezte Melissa csak úgy mellesleg. - Egek! A lelkész! - Nedra felnyögött, és a fejéhez kapott. - Hogy is felejtkezhettem meg a lelkészről? - Ne aggódj! Barry biztos el tudja intézni holnap Papeete-ben. Gyere, kérdezzük meg! Úgyis beszélnem kell vele. Nem akarom, hogy itt felejtsen. Holnap van a nagy nap, mikor leszedik rólam ezt a szörnyű gipszet, és megint ember lesz belőlem. Barryt a recepciónál találták, éppen Odette-tel beszélgetett. - Itt van, Barry! - mosolygott rá Nedra. - Elnézést - bólintott oda Odette-nek, - Gondolja, hogy holnap utánig képes lenne egy lelkészt keríteni, aki összead bennünket? Barry kicsit kétkedve nézett rá. - Azt hiszem. Habár úgy tudom, nálunk nem írja elő a törvény a papi áldást. - Ismerek egy lelkészt, aki biztosan eljön, ha én kérem - szólt közbe Odette. - Küldök veled egy levélkét, Barry. Biztosan beleegyezik. Melissa a homlokát ráncolta. Nem tetszeti neki a gondolat, hogy Odette is részt vesz az ünnepi készülődésben, de hát Nedra akarta így. Az esküvő napján ezer ágra sütött a nap a mélykék égbolton. Ezüstösen csillogott a türkizkék tenger, és az enyhe szellő halk csobogással kergette a hullámokat a fehér homokpart felé.

Kirk a reggelinél találkozott Melissával a kertben. - Jó reggelt! - kiáltott rá vidáman. - Nincs kedved reggeli után elkísérni a faluba? Legalább még egyszer emlékeztetnénk mindenkit a mai ünnepségre. Azt hiszem, illendő is, hogy a koszorúslány meg az esküvő főrendezője személyesen hívja meg a vendégeket, nem gondolod? - Remek ötlet, Kirk. Biztos tetszeni fog az embereknek, - Melissa arca kipirult. A gondolatra, hogy egyedül lehet Kirkkel, máris hevesebben vert a szíve. Az esze lázadozott ugyan, de az érzelmei és az érzékei képtelenek voltak ellenállni Kirk varázsának. Mikor befejezte a reggelit, Kirk a kezét nyújtotta, - Gyere! Tudom, hogy igazából még két mankóval kellene járnod, de szeretném, ha itt hagynád, és inkább rám támaszkodnál. - Ki sem várva a beleegyezését, bal karjával átfogta a derekát, és felsegítette. Gyorsan elszaladt a délelőtt, és alig készültek el az utolsó simításokkal, máris ötöt mutatott az óra. Ekkorra tervezték az ünnepség kezdetét. Egy virágzó bougainvillea-ágakkal feldíszített boltív alatt várta őket egy fekete reverendás alak. Odette állt mellette, jellegzetes déltengeri öltözékben, mely nemhogy eltakarta volna, inkább még jobban kiemelte a formáit. Melissa elfordította a tekintetét. Mióta Odette a lopással megvádolta, igyekezett minden érintkezést elkerülni vele. A menetet szokás szerint Melissa nyitotta meg, mint koszorúslány. Lassan, csak egy mankóra támaszkodva lépkedett a sziget egyetlen templomának tarka virágokkal díszített bejárata felé. Szőke haja kibontva omlott a vállára, úgy ült rajta a fehér hibiszkusz virágokból font koszorú, mint egy gyémántokkal díszített aranykorona egy hercegnő fején.

Mögötte haladt a nem kevésbé gyönyörű és vonzó Nedra. Nyakában a menyasszonynak kijáró kettős füzér, fehér és mélyvörös virágokból. Földig érő szoknyáját is fehér és bíborszínű virágok díszítették. Barry tréfából felajánlotta, hogy eljátssza az örömapa szerepét, és ő vezeti az oltárhoz Nedrát, Nedra pedig habozás nélkül a szaván fogta. Bár kicsit túl fiatal, de még mindig jobb egy túl fiatal örömapa, mint semmilyen, így aztán Barry büszkén mosolyogva lépegetett Nedra oldalán, mintha csak ő maga lenne a boldog vőlegény. Mikor aztán mindenki az oltár köré gyűlt, a fiatalabb bennszülöttek megfogták egymás kezét, és hosszú láncot alkotva körbeállták az ifjú párt, a díszvendégeket és a papot. A pap kinyújtott karral, franciául üdvözölte őket, szavait Odette fordította. Melissa kénytelen volt elismerni magában, hogy Odette tényleg nagyon igyekezett. Eltűnődött, vajon azért ajánlotta-e fel olyan lelkesen a segítségét, mert mégiscsak bántja a lelkiismeret, és megbánta, amit Melissa ellen elkövetett? Talán a mostohaanyjával szemben akarja jóvátenni. Talán nem is rossz ember, Melissa elhatározta, hogy bármilyen nehezére esik, a jövőben barátságosabb lesz hozzá. Az esketés után a bennszülöttek eljárták rituális láncukat az ifjú pár tiszteletére, az összeütött bambuszbotok ritmusára. Melissa lehunyta a szemét. Eszébe jutott az éjszaka Kirkkel Mooreán. Nagyot sóhajtott. Ami elmúlt, elmúlt, nem lehet visszahozni. Miért hagyja, hogy a szomorú emlékek tönkretegyék ezt a szép ünnepet? Körös-körül az emberek jó étvággyal ették a finom ételeket és fogyasztották a jobbnál jobb italokat. Mindenki vidám volt, és a maga módján örült Nedra és Clive esküvőjének. Fesztelenül ettek, ittak, beszélgettek és táncoltak, énekeltek meg nevettek. Melissa csatlakozott a vidám vendégsereghez. Hatalmas erőfeszítéssel igyekezett könnyedén és vidáman részt venni az ünneplésben, de minden hiába! A külső szemlélő ugyan élénknek látta és semmit nem vett észre rajta, belülről levert és szomorú volt. Nem ment ki többé a fejéből a gondolat, hogy hamarosan el kell hagynia a Boldogság szigetét.

9.

Az esküvő utáni napon Kirk az összes vendéget meghívta reggelire. Melissa korán kelt, sokáig zuhanyozott, aztán különös gonddal válogatta össze az öltözékét. Némi habozás után olyan ruha mellett döntött, amit még egyszer sem viselt, mióta a szigeten volt. Valamilyen különleges alkalomra tartogatta. Tudta, hogy a kecses szabás kiemeli törékeny alakját, és hogy az élénk kobaltkék harmonikusan illeszkedik szőke hajához és sima bőrének gyöngyházfényéhez. Tűnődve vizsgálgatta magát a tükörben, és csak akkor mosolyodott el elégedetten, mikor már minden oldalról kritikusan ellenőrizte, hogy áll rajta a ruha. Fehér kagylókból fűzött láncot akasztott a nyakába, addig kefélte a haját, míg lágy hullámokban nem omlott a vállára, aztán elégedetten bólintott tükörképe felé. Fehér szandált vett, és elindult, hogy találkozzon Nedrával, Clive-val meg a tegnap esti vendégekkel. A kerti teraszon már nagy volt a jövés-menés. Melissa nevető, tréfálkozó vendégek szoros gyűrűjében pillantotta meg Nedrát és újdonsült férjét. Elhatározta, hogy távol tartja magát a sokaságtól, mert jobb, ha még kíméli a lábát, s így körülnézett egy nyugodt asztalt keresve magának. - Melissa! - közeledett felé Kirk energikus léptekkel. Ahogy meglátta, hevesen megdobbant a szíve. Bő szabású szürke pamutnadrágjában és halványkék selyemingében, amelyben remekül érvényesült napbarnított bőrének bronzszíne, lélegzetelállítóan jóképű volt. Melissa alig tudta visszafogni magát, hogy ujjaival ne túrjon bele széltől borzolt, ragyogó fekete hajába.

- Jó reggelt! - Néhány lépésnyire Melissától megállt és bámuló pillantással mérte végig. - Milyen gyönyörű vagy! - mormolta, és közelebb lépett. Megfogta Melissa kezét, megszorította, és némán nézett a szemébe. Melissa úgy érezte, mintha a férfi kezéből elektromos áram hatolna a testébe. Egész teste bizsergett, és érezte, hogy szétárad benne a forróság. - Reggelizzünk együtt! - javasolta Kirk, és svédasztalhoz vezette. - A szakácsaim ma felülmúlták önmagukat. Nézd meg, micsoda finomságokat kapunk! Választhatsz: sült sonka tojással és rozskenyérrel, frissen sült sajtos pástétom, mangóvagy papayaszeletek, kókuszdió pehely, és persze friss gyümölcslevek, kávé vagy tea. Nos, mit kívánsz? - A bőség zavara - nyögött színpadiasan Melissa. - Odanézz, ott jön Nedra és Clive! Üdvözöljük őket! - Kirk karjára tette a kezét, de azonnal vissza is rántotta, mert érezte, hogy összerándul az érintésétől. - Halló, nászutasok! - Kirk szemmel láthatólag örült, hogy nem kell tovább egyedül lennie Melissával. - Sugárzik rólatok a boldogság! - Miért is tagadnánk! - váltott gyöngéd pillantást Nedra és Clive. - Annyira örülök, Nedra - ölelte át szeretettel a mostohaanyját Melissa. - Boldog lehetsz, Clive, hogy ilyen feleséget találtál! - Nem akarom azt állítani, hogy megérdemeltem, de valamicskét azért én is tudok nyújtani. - Rákacsintott Nedrára. Nem igaz, drágám? Mindenesetre majd vigyázok rá, és soha többé nem adom vissza. - Karjával átölelte Nedra vállát, és magához húzta. - Itt aztán jó az ellátás! - csatlakozott hozzájuk Barry, kezében olyan dúsan megrakott tányérral, mintha legalábbis napok óta éhezne. - Arra az esetre, ha esetleg ma már nem jutnék harapnivalóhoz - magyarázta vigyorogva, mikor észrevette a többiek csodálkozó pillantását. - Mindenre gondolni kell! - Remélhetőleg nem zuhan le a gép a túlsúly miatt - ugratta Clive. - Az irigység szól belőled! De erről jut eszembe, mikor óhajtanak elutazni az ifjú házasok? - Barry letette a tányérját és leült. - Ma ugyanis kivételesen megengedem az utasoknak, hogy ők válasszák meg az indulási időt.

- Annál jobb. Akkor reggeli után indulhatnánk. Nyugodtan megreggeliztek, aztán jó egy óra múlva Melissa és Kirk elkísérte a repülőhöz a két szerencsegyereket, ahogy Barry nevezte őket. - Nemsokára hazajövök - súgta Nedra fülébe Melissa, mikor a búcsúzásnál átölelte. - Mindig szeretettel várunk, Lissa. - Beszállás! - figyelmeztette őket Barry. - Minden jót! - Melissa még utoljára megcsókolta Nedrát, aztán integetve állt Kirk mellett, és könnyes szemmel nézett a távolodó repülőgép után, ahogy egyre magasabbra emelkedett a kék égen. - Ha megszabadulsz a mankóidtól, majd szeretnék mutatni neked valamit, Melissa. Kirk hangja riasztotta fel gondolataiból. - Holnap kell mennem az utolsó kontrollra. Ha minden sérülésem begyógyult, nem lesz többé szükségem ezekre az undok mankókra, és teljesen visszakapom a szabadságomat. Kirk egy ideig hallgatagon nézte, aztán azt javasolta, menjenek vissza a szállodába. Kirk két napig nem mutatkozott. Elfelejtette volna, hogy meg akart mutatni neki valamit? Melissa óvatosan behajlította, majd kinyújtotta bal lábát. A vizsgálaton az öreg orvos azt mondta, olyan, mint az új. Tulajdonképpen most már semmi akadálya, hogy elutazzon, és mégis habozott. Időközben szinte a második otthona lett a sziget, sőt néha úgy érezte, inkább otthon van itt, mint Kaliforniában, az édesapja házában, ahol most Nedra él Clive-val. Még az óvodával kapcsolatos tervei sem izgatták. Hová tűnt a lelkesedése, mi maradt a régóta szövögetett tervekből, hová lett a lendület? Este, a vacsora után meglátta Kirket a szálloda halljában. Fáradtnak és kimerültnek látszott. Mintha valami belső kényszer űzné, hogy nap, mint nap végkimerülésig hajtsa magát. De miért? Melissa elgondolkozva ment fel a szobájába és átöltözött, mert még sétálni akart egyet a parton. A sziklák közötti öbölbe készült, ahol először találkozott Kirkkel. Mezítláb állt a bokáját nyaldosó sekély vízben. A messzi tengert bámulta. A nap lassan alámerült a látóhatáron. Az égen sápadtan és valószínűtlenül már ott ragyogott a hold keskeny sarlója, és az első csillagok is megjelentek. - Itt vagy hát! Nem csalt a megérzésem - riasztotta fel Melissát Kirk hangja a néma bámulatból. - Elkísérnél holnap a faluba? Szeretnék megmutatni neked valamit. Gyere velem, kérlek! Melissa habozott egy kicsit, de aztán bólintott. - Jól van Kirk, elmegyek. Kíváncsi vagyok, mit akarsz megmutatni. Mozdulatlanul, egymás szemébe nézve álltak, aztán Kirk egy lépést tett Melissa felé. Hirtelen a karjába kapta és megcsókolta. - Bocsáss meg, kis sárga madárkám! - suttogta két csók között. - Bocsásd meg, kérlek, ha bántottalak! Melissa hozzásimult. Egyszerre úgy érezte, menedéket talált. - Kirk... - elhalt a hangja. - Jobb lenne, ha most visszamennénk. - Igen, kis sárga madárkám. Menjünk! Kéz a kézben mentek vissza a szállodába. - Akkor holnap? - kérdezte Kirk, mielőtt elváltak.

- Igen, holnap. Jó éjszakát! - Jó éjszakát, Melissa! Másnap reggel Melissa kiadós alvás után frissen és jókedvűen ébredt. Eszébe jutott a tegnap esti találkozás Kirkkel, mintha csak most történt volna. Bocsánatot kért tőle. Mit is kívánhatna meg? Furcsa, hogy szerelemről még egy szót sem ejtett soha. Vajon miért? A független férfi ősi félelme lenne, hogy túl korán elkötelezi magát? Vagy talán... Odette? Kényelmes vászoncipőt, farmernadrágot és hófehér pólót húzott. Korábban elkészült, mint máskor, és reggelizni indult. Miután Kirk tegnap nem mondott időt, inkább ő várjon rá egykét percet, minthogy elkéssen. Éppen befejezte a reggelit, amikor meglátta a közeledő Kirk öt. - Jó reggelt, Melissa! Már kész is vagy? - kérdezte mosolyogva. Melissa bólintott. - Jó reggelt, Kirk. - Iszol még egy csésze kávét, amíg én is bekapok valamit? - Szívesen. Melissa elnézte a férfit, ahogy teljesen a reggelijének szenteli magát. Fekete hajával és sűrű, fekete szemöldökével most olyan volt, mint egy kalóz. Egyenes orra és határozott metszésű álla erős 'akaratról, húsos ajka érzékiségről árulkodott. Nagyon vonzó férfi volt, olyan, amilyenről a nők álmodnak. - Kész! - törölte meg a száját Kirk a szalvétával. - Biciklivel hamarabb odaérünk, de sajnos csak egy van, úgyhogy azzal az eggyel kell menjünk ketten. - Fő, hogy ne kelljen gyalogolnom. Egyáltalán elbír kettőnket? - aggódott Melissa. - Majd kiderül. Megpróbáljuk? - Hát, persze - nevetett Melissa csibészesen. - Nem az én biciklim fog tönkremenni. Minden különösebb nehézség nélkül tették meg a nem túl hosszú utat a faluig. A falu szélénél Kirk fékezett, és leszálltak. Melissa csodálkozva nézte az alacsony faházat. Körülbelül akkora volt, mint két garázs. A balesete előtt még nem állt itt. - Ki építette ezt a szép kis házacskát? - kérdezte. Válasz helyett Kirk összefonta a mellén a karját, és mosolyogva meghajolt. - Te építetted? - csodálkozott Melissa. - Ezzel a két kezemmel - nyújtotta felé bőrkeményedésekkel borított tenyerét. - Még láthatod a nyomokat. - Szóval ezen a kis ékszerdobozon dolgoztál nap, mint nap? Kirk büszkén bólintott. - Nem akarsz bemenni? - Dehogynem! Kirk kinyitotta az ajtót, és előreengedte Melissát. A lány meglepetten állt meg, és körbejártatta pillantását a tágas helyiségen, Középen masszív, alacsony, kerek asztal állt, körülötte vagy huszonöt gyerekszék. Két falon szabálytalanul elhelyezett keskenyebb és szélesebb polcok sorakoztak, a harmadik falon fej magasságban egy edényszekrény, alatta

mosogató, kicsit odébb két alacsony kis mosdó. Az épület három oldalán földig érő ablakokon áradt be a fény. Melissa kételkedve bámult Kirkre: - Óvodát akarsz itt nyitni? Kirk bólintott. - Nem én, hanem te, Azt gondolom... szóval, azt reméltem, hogy elvállalod. Akarod, Melissa? Ha igent mondasz, akkor ez az egész itt máris a tiéd. - Megfordult, és az ajtó felé mutatott. Melissa homlokát ráncolva nézte az ajtó mellé támasztott vadonatúj női kerékpárt. Eddig észre sem vette. - El se tudom hinni. Nem hiszek a szememnek - szólalt meg végre zavartan. - Persze még nem tökéletes a felszerelés, de mindent beszerzek, amit csak akarsz. Mindent megkapsz, amire csak szükséged van. A gyerekeknek kell valaki, aki foglalkozik velük és tanítgatja őket, és azok után, amiket meséltem rólad, a fiatal szülők nagyon bíznak benned. Nagyon kérlek, Melissa, mondj igent! - Kirk, én... én nem is tudom, mit mondjak... Teljesen megzavarodtam, igen, ez a helyes kifejezés. Kirk megfogta a kezét. - Emlékszel még, mikor megkérdeztelek, hogy okvetlenül Kaliforniában kell-e megvalósítanod a terveidet? Tudom, hogy nagy merészség volt tőlem belevágni az építésbe anélkül, hogy előre megbeszéltem volna veled. De úgy gondoltam, és most is úgy gondolom, hogy ha az egészet készen látod magad előtt, beleegyezel. Kérlek, ne utasítsd vissza, Melissa! - A pillantását kereste. - Ne mondj nemet! Melissa nyelt egyet. Lám, álmai kézzelfogható közelségbe kerültek, és a Boldogság szigetét sem kellene elhagynia, hanem itt valósíthatja meg azokat. Kirk mindent megadott neki, ami után tiszta szívből vágyakozott. - Kérhetek játékokat, könyveket és edényeket is? - kérdezte anélkül, hogy Kirkre nézett volna. - Akarod?... Jaj, Melissa! - Kirk odaugrott, felkapta, és sokáig körben forgott vele. - Köszönöm! - kiáltotta levegő után kapkodva és viharosan megcsókolta. - Köszönöm, Melissa, - Anélkül, hogy egy pillanatra is levette volna a száját az ajkairól, letette a földre, és szorosan magához húzta. Melissa lehunyt szemmel viszonozta a csókját. - Köszönöm, Kirk - suttogta boldogan, mikor jóval később szétváltak. Sokáig némán nézték egymást. Nem merték elhinni, amit a másik szeméből kiolvastak. Gyengédséget, vágyat, szerelmet... - Ne ússzunk egyet a tengerben? - kérdezte Kirk, mikor most már mindegyikük a maga kerékpárján, visszatértek a szállodához, és a két biciklit beállították a konyha mögötti kis fabódéba. - Az öbölben a szikláknál? - kérdezte Melissa mosolyogva. Kirk bólintott. - Kíváncsi leszek, melyikünk ér oda hamarabb! - Utcahosszal megverlek! - kiáltott vissza Melissa, és máris szaladt a szálloda bejárata felé. A szobájában villámgyorsan belebújt búzavirágkék bikinijébe, könnyű fürdőköpenyt dobott a vállára, belebújt a papucsába, és már indult is. Amilyen gyorsan csak bírt, futott a part felé, és tényleg sikerült Kirk előtt leérnie az öbölbe. Ledobta a fürdőköpenyét, és belevetette magát a langyos vízbe. Mögötte hangos csobbanás jelezte, hogy időközben Kirk is megérkezett. Hosszú, erőteljes tempóival hamarosan utolérte, aztán egy ideig némán úsztak egymás mellett. - Azon tűnődöm, hogy lehet az, hogy egy madár azonnal vízi tündérré változik, ahogy belemerül a tengerbe - szólalt meg végül Kirk mosolyogva. - Ahogy így elnézlek, ahogy a hosszú aranyhajaddal siklasz a vízben, olyan vagy, mint egy

gyönyörű sellő. Aztán kimész a partra, összekötöd a hajadat abba a vicces kis csomóba, és rögtön visszaváltozol kis sárga madárkává.

Melissa elnevette magát. - Na, majd meglátjuk, stimmel-e az átváltozás-elméleted? Már egész gémberedett a karom, és ha nem érzek hamarosan szilárd talajt a lábam alatt, se vízi tündér, se sárga madárka nem leszek, legfeljebb egy vízi hulla valahol a tenger fenekén. Visszaúsztak a sekély vízbe. - Gyere, kis sárga madárkám - emelte ki Melissát Kirk a vízből. Melissa ránézett, és vadul dobogott a szíve. - Akarlak - suttogta a fülébe Kirk rekedten. - Akár elvarázsolt vízi tündér vagy, akár csicsergő sárga kismadár, Melissa vagy, az én édes kicsi lányom, akire annyi éven át vártam. - Karjában vitte ki a partra, és gyengéden lefektette a meleg homokra. - Kívánlak... - s ajka a lány kicsit nyitott ajkaira forrt. Melissa felsóhajtott. Annyira vágyódott Kirk ölelése után, hogy szinte már fájt. Egek, hát ő is kívánja, szeretne olyan közel lenni hozzá, mint még soha, szeretné magában érezni! Most rögtön. Mit számít a jövő! Jöjjön, aminek jönnie kell, csak a pillanat számít, a vágy a férfi után, aki a karjaiban tartja, a vágy, hogy eloltsa a benne égő tüzet. Szenvedélyesen fonta Kirk nyaka köré a karját, és magához húzta a férfit. - A tűzzel játszol - mormolta a férfi. - Kiéhezett tengeri kígyó vagyok, körülölelem a gyenge kis vízi tündért, és szőröstül-bőröstül lenyelem! - Tedd azt! Gyere, Kirk! Gyere hozzám... - Melissa - nyögött fel Kirk, és keze elindult a lány testén, először óvatosan, aztán egyre határozottabban, egyre követelőzőbben. Melissa mindenhol érezte a kezét, és gyengéd ujjainak minden érintését élvezte. Felnyögött, halkan felsikoltott és sóhajtozott. Mikor Kirk végre kioldozta a bikinije felső részét, úgy érezte, elégeti a benne lobogó tűz. Kirk keze lapos kis hasán át egyre lejjebb csúszott, a bikini feszülő széléig. A másodperc töredékéig habozott, aztán ujjai becsúsztak a szegély alá. - Igen.:. - Melissa az ajkába harapott, és lehunyta a szemét. Kirk mélyet lélegzett, aztán lassan, nagyon lassan lehúzta róla az apró nadrágocskát. Melissa érezte a nap melegét meztelen bőrén, és lehunyt szemmel is látta Kirk pillantását. Furcsa, hogy egyáltalán nem szégyelli magát, sőt természetesnek érzi a meztelenségét. - Milyen szép vagy! - simogatta a férfi combjának selymes bőrét, ujjai hegyével érintve a combja fölötti kis barna háromszöget, lassan tovább tapogatózva. Melissa felnyögött. A bőrén érezte a férfi forró leheletét, és tudta, hogy Kirk is ugyanolyan izgalomban van, mint ő, ugyanolyan szenvedélyesen kívánja, mint ő. - Kirk... Kirk... Egyszer csak rajta feküdt. - Én figyelmeztettelek... - súgta rekedten, miközben gyengéden belehatolt. Melissa visszafojtotta a lélegzetét. Elöntötte a forróság, és szinte beleszédült a vágyba. - Kirk! - kiáltotta elfúló hangon. Kirk mozdulatai egyre gyorsabbak és egyre hevesebbek lettek. Lihegett. Melissa alkalmazkodott a ritmusához, és az öröm olyan forró hulláma öntötte el, mint még soha.

- Kirk... - nyögte. - Jaj... szétrobbanok...! - Melissa... A férfi mozgása egyre gyorsabb és egyre keményebb lett. aztán egy vad, extatikus kiáltással egyszerre ért fel a csúcsra Melissával. Melissa olyan boldog volt, mint még soha. Kirk szereti és kívánja! Mintha a felhőkben lebegne. Egyszerre két álma is teljesül. Kirk szereti, ő meg gyerekekkel foglalkozhat egy gyönyörű óvodában, álmai szigetén. Szinte beleszédült a boldogságba. Amikor egy órakor belépett a szálloda éttermébe, a kis bárpultnál már várt rá Barry és Kirk. - O là-là! - füttyentett Barry. - Már megint milyen kívánatosan gyönyörű, Melissa! - jegyezte meg gunyoros pillantást vetve Kirkre, aki a maga részéről kedvetlenül hallgatta. - Nem gondolod, hogy a mi Melissánk egyszerűen csodálatos? kérdezte tettetett ártatlansággal. - Mióta hívod Miss Arnellt a „mi Melissánknak", ha szabad kérdeznem? - kérdezte kedvetlenül Kirk, Barry és Melissa egymásra nézett, és szinte egyszerre tört ki belőlük a nevetés. Kis idő múltán Kirk is csatlakozott. - Oké, ti nyertetek, úgy viselkedtem, mint egy hülye - mondta. - És a mi Melissánk tényleg csodálatosan néz ki - mint mindig - tette hozzá mosolyogva. -

Ha már kellőképpen kigyönyörködtétek magatokat, esetleg ebédelhetnénk. Én már olyan éhes vagyok, mint egy

farkas.

- Azt elhiszem - nevette el magát Kirk, - Ennyi mozgás a szabad levegőn meghozza az étvágyat, nem igaz, Melissa? Melissa lemondott a válaszról, inkább az egyik szabad asztal felé indult. Kirk követte. - Mint tudjátok, nekem mindig jó étvágyam van - csatlakozott hozzájuk Barry. - Kirk elmesélte, hogy új lakóval gazdagítja a szigetünket - szólalt meg Barry, miután helyet foglaltak. - Igen, képzelje csak Barry, itt maradok! Szinte úgy érzem, csak álmodom az egészet, olyan gyönyörű! - Még szerencse, hogy sikerült a meglepetés - nevetett Barry. - Egyszer majdnem elárultam magának Kirk egész csodálatos tervét, mert én persze tudtam, miben mesterkedik már hetek óta a faluban. Még éppen sikerült megakadályoznia, hogy idő előtt kifecsegjem a titkát. - Ja, azt hiszem, emlékszem. Aznap, amikor megjött Nedra levele Hongkongból. - Még szerencse, hogy a nagy hír elterelte a figyelmedet - szorította meg a kezét Kirk. - Azért kockázatos vállalkozás volt, és nem egyszer agyon izgultam magam, hogy a végén minden fáradozásom kárba vész. Attól félteni, nem tudlak rábeszélni, nem tudom elhitetni veled, hogy itt van a helyed mellettem. - Elmosolyodott, és Melissa érezte, hogy elpirul. - Egy okkal több az ünneplésre - nézett körül ragyogva Barry. Komolyan azon gondolkozom, hogy én is beiratkozom Melissa óvodájába. - Legalább lenne segítségem. Nem is olyan rossz ötlet - mosolygott rá Melissa. - Te csak maradj a helyeden, a repülőgépednél! - fenyegette meg tréfásan Kirk. A nagy nap örömére ötfogásos ebédet rendeltek a hozzá illő borokkal. Barry legnagyobb sajnálatára be kellett érnie ásványvízzel, mert délután még el kellett vinnie kis gépén az utasokat Papeete-be és vissza. Vidám beszélgetéssel és csipkelődéssel telt az idő. Mikor a kávéhoz értek, Kirk megkérdezte Melissát, vele jön-e másnap a faluba, hogy megismerkedjen a gyerekekkel, akik majd az óvodájába járnak.

- Hát, persze, szívesen veled megyek. Legalább azt is meg tudom nézni, mi mindenre lesz szükség. - Szégyenkező pillantást vetett Kirkre. - Még egy csomó mindent kellene venni. Remélem, nem kerül majd túl sokba. - Azzal ne törődj! Pénzben nincs hiány. Azt akarom, hogy tökéletesen felszerelt óvodánk legyen, ne valami átmeneti kóceráj. Ha már diplomás óvónőnk van! Barry bólintott: - A legjobb, akit csak találhattunk! Ha hiszitek, ha nem, irigylem a gyerekeket!...

10.

Melissa aranysárga nadrágkosztümje tökéletesen illett jó hangulatához. Arca kipirult az izgalomtól és a boldogságtól, és mikor halkan kopogtak az ajtaján, gyorsabban kezdett verni a szíve. Szaladt ajtót nyitni: - Kirk! - Melissa! - ölelte át Kirk, és megcsókolta. - Újra visszatér belém az élet. - Akkor menjünk is, amíg tart a hatás, és jó erőben vagy - nevetett Melissa. Előhozták a kerékpárokat a fészerből, és hallgatva kerekeztek egymás mellett a keskeny úton. Melissa gondolatban a jövőt színezgette. Hogy boldogul majd a gyerekekkel? Vajon elfogadják-e majd őt, az idegent, aki még csak nem is úgy néz ki, mint ők. Majd csak sikerül megtalálni az utat hozzájuk, elegendő egy kis jóakarat meg türelem. Melissa elmosolyodott. Amíg maga mellett tudja Kirköt, semmitől sem fél. - Mire gondolsz, Melissa? - A gyerekekre, akiket mindjárt megismerek, meg rád, aki ennyi boldogságot adsz nekem... - És mit gondolsz, nekem ki hozta meg a boldogságot? - nevetett Kirk. Felállt a nyeregben, és áthajolt Melissához, hogy megcsókolja. - Vigyázz! - Melissának az utolsó pillanatban sikerült félrerántania a kormányt, és elkerülni az összeütközést. - Huh, hajszálon múlott! Még csak az hiányzik, hogy a nagy boldogságban kitörjük a nyakunkat! - Tényleg kár lenne! - mondta Kirk mosolyogva. - Szebb halált ugyan el sem tudnék képzelni, de azért inkább még élni szeretnék veled egy kicsit és élvezni a boldogságot. Mind a ketten elnevették magukat. - Na, itt is vagyunk! - szállt le a kerékpárról Kirk, és egy csapat játszadozó gyerekhez lépett. - A kicsik minden áldott nap figyelték, ahogy az építkezéssel bajlódom. - Hátrafordult Melissához, aki egy kicsit bizonytalanul követte. - Egyébként miután lusta voltam megtanulni franciául, kicsit megtanítottam a gyerekeket angolul. Gyere, bemutatom neked a kis Nurit - mutatott az egyik kislányra, aki mintha valamivel idősebb lett volna a többieknél. - Nuri nagyon temperamentumos, sőt néha kicsit agresszív is. Kirk odahívta a gyerekeket. - Elhoztam az új barátnőtöket, aki a tanító nénitek lesz. Nuri habozva lépett közelebb. - Halló - mondta, gyors pillantást vetett Melissára, és már szaladt is vissza a többiekhez. Melissa tűnődve nézte a gyerekeket, akik most felnéztek, és őt méregették kíváncsian. Mindegyiknek ugyanolyan fényes, erős szálú fekete haja volt, mintha fekete lakkal vonták volna be, ugyanolyan selymes, sötét mézszínű bőre és kifejezésteljes, sötét szeme, mint a déltengeri szigetek szinte minden lakójának. Az egyik kislány hirtelen felugrott, Melissához szaladt, és az ujja hegyével megérintette a térdét. - Ez Tara - magyarázta Kirk. - Ő pedig az a hölgy, akiről már olyan sokat meséltem nektek - fordult a kicsihez, aki bizalommal nézett fel rá. - Melissának hívják. - Lissa - mondta utána Tara. - Lissa. A többi gyerek is kacagva kiabálta: - Liss, Liss, Liss... - Kezdetnek nem is rossz - nevetett Kirk. - A többi már menni fog.

- Biztosan - bólintott Melissa. Megígérték a gyerekeknek, hogy amilyen gyorsan csak lehet, megnyitják az

új házat, aztán

búcsút vettek. A gyerekek vidáman integettek utánuk.

- Összeállítottad már a listádat? - kérdezte Kirk, mikor ebéd után együtt léptek ki Melissával az étteremből. - Nagyjából összeírtam mindent, amit okvetlenül szükségesnek tartok, de azért szívesen teljesíteném a gyerekek kívánságát is, az viszont csak az első napokban vagy hetekben fog kiderülni. - Nem tesz semmit. Akkor majd feladunk még egy rendelést, esetleg magadnak is szeretnél néhány dolgot? - Mi lenne az? - El tudom képzelni, hogy te is örülnél egy-két dolognak. Gyere, amíg felkapaszkodunk a lépcsőn, talán eszedbe jut valami. - Kinyitott egy keskeny kis ajtót a folyosó végén, amely mögött csigalépcső rejtőzött. Melissa Kirk kezét fogva kapaszkodott fel a hosszú, meredek lépcsőn. - Hová vezetsz? - A magánbirodalmamba, a tornyomba. - A csigalépcső tetején belökte a nagy faajtót, mely halkan nyikorogva tárult ki, bepillantást engedve egy kör alakú, fényben úszó szobába. - Te vagy az első nő, aki beteheti a lábát a szentélyembe - vezette be nevetve Kirk Melissát. A lány csodálkozva nézett körül. A szemben lévő falon gyönyörű terméskő kandalló. Vastag fából készült, masszív könyvespolc, tele könyvekkel, a kandallótól balra pedig, a boltíves, földig érő ablak előtt íróasztal és szék. A vastag padlószőnyeg színe megegyezett a kandalló termésköveinek színével. A kandalló előtt két kényelmes, dohánybarna bőrfotel csábított az üldögélésre. Középen egy alacsony asztalka egészítette ki a szoba berendezését. Igazi férfiszoba volt, egyszerű és a célnak megfelelő, harmonikus, természetes színekkel. Melissának tetszett a szoba egyszerűsége, amely azonban nem jelentett sem ridegséget, sem a kényelemről való lemondást.

- Gyere - riasztotta fel a szemlélődésből Kirk hangja. Az ablakhoz vezette és kimutatott: - Ez a kilátás teszi tökéletessé a szobát. Melissa lenézett és elakadt a lélegzete. Gyönyörű volt a látvány! Szeme előtt kitárult a végtelen, türkizkék óceán, a hullámok fehér taraja szelíden futott ki a partra, mintát rajzolt bele, aztán visszahúzódott. A parton a karcsú pálmafák égbe nyúló, mélyzöld koronáját borzolgatta lágyan az enyhe szellő. Kirk csendben Melissa mögé lépett, átölelte a derekát és magához húzta, Melissa érezte a teste melegét, és felébredt benne a vágy. - Kirk... - suttogta. - Melissa? - fordította lassan maga felé a lányt Kirk. Találkozott a pillantásuk. A férfi lehajolt, és szenvedélyes csókban forrtak össze. Melissa lehunyta a szemét. Elsüllyedt körülötte a világ, és megállt az idő. Ebben a pillanatban csak Kirk volt az egyetlen, az izgató valóság. Érezte a mellén szívének dobbanását, s a bőrén forró leheletéi. A közelsége, a csókja, az érintése olyan tüzet szított fel benne, amelyet csak ő, Kirk olthatott el. Sóhajtva fonta a nyaka köré a karjait. Kirk szájának szelíd nyomására szétnyílt az ajka, és mikor összeért a nyelvük, Melissa izgatott testét olyan áram járta át, hogy beleborzongott. Egymást szorosan átölelve dőltek végig a padlószőnyegen. Melissa egy pillanatra kibontakozott Kirk öleléséből, lehúzta a blúzát, és Kirk bámuló pillantásától kísérve, lendületes mozdulattal a háta mögé dobta. Semmit sem viselt alatta. - Milyen szép vagy! - hajolt előre Kirk, és gyengéden a szájába vette az egyik rózsaszínű mellbimbót.

Melissa mosolyogva dőlt hátra a szőnyegen, és átengedte magát Kirk gyengéd kezének és szájának. Úgy érezte, elszakadt a valóságtói, és belemerült a szenvedély tengerébe. Ellenállás nélkül tűrte, hogy Kirk lassan lesimogassa a lábáról a hosszú nadrágját meg a kis selyembugyit. Mikor újra felnyitotta a szemét, és gyengéd, vággyal teli pillantást vetett rá, Kirk szaggatottan felsóhajtott. Elengedte a lányt, ő is levetkőzött, aztán visszafeküdt mellé.

Most Melissa simogatta az izmos, meztelen testet. Kirk lehunyt szemmel élvezte izgató érintését. - Kis sárga madárkám... vízi tündérem... annyira kívánlak - suttogta rekedten, és karjaiba zárta. - Igen... ó, Kirk... Kirk.,. Mindketten a szerelem szavait nyögdécselték; értelmetlen szavakat, amelyek csak érzéseket és mámort jelentettek. Zihálva és nehezen lélegeztek, testük égett a szenvedélytől és a vágytól. Együtt érték el azt a pontot, ahol az egész élet egyetlen heves érzésbe sűrűsödik. Kirk szorosan átfogta Melissa vállát, és vele együtt ért el az öröm csúcsára. A lány felkiáltott. Körmei belemélyedtek Kirk hátába, és a nevét kiáltotta.

Kimerülten és levegő után kapkodva feküdtek egymás mellett. Kirk szelíden megsimogatta Melissát. - Csodálatos volt - suttogta a lány arcához dörgölve az arcát. Melissa csak lassan és nehezen tért vissza a valóságba. Csodálatos volt - mondta Kirk, de mi az, hogy csodálatos! Egyszeri, boldogító és kielégülést hozó volt, olyan, amilyet még legszebb álmaiban sem tudott volna elképzelni. - Melissa? - simogatta meg az arcát Kirk. - Velem maradsz a szigeten? Örökre? Kérlek, kis sárga madárkám, rakjál nálam fészket! Melissa hozzásimult. Nem volt szükségük szavakra, Kirk kiolvashatta a választ a szeméből. - Holnap átrepülünk Papeete-be, és megnézzük, hogy mit kaphatunk meg a listádról. A többit majd megrendeljük. Kirk felállt, és öltözni kezdett. Melissa zavartan nézte. Nem értett e, hogy változhatott át egyik pillanatról a másikra romantikus szeretőből józan és gyakorlatias üzletemberré. Végül ő is felkelt, és felöltözött. Kopogtak az ajtón. Melissa ijedten rezzent össze, és kapkodva gombolta be az utolsó gombot a blúzán. Kirk kinyitotta az ajtót. - Te vagy az? - nézett vigyorogva Barryre, aki szemmel láthatólag zavartan állt az ajtó előtt. - Nagyon sajnálom, hogy hívatlanul betörtem hozzád - mentegetőzött. - De azt hiszem, meg kell tudnod, hogy... hogy Odette nyomtalanul eltűnt, Kirk arckifejezése megváltozott, a szemében ijedtség, szinte már kétségbeesés jelent meg. - Ez igaz? - kérdezte feszülten. - Kitől hallottad? - Alighogy leszálltam a masinámmal, körülfogtak a szállóvendégek. Mindenki egyszerre beszélt, és a hangzavarból csak annyit sikerült megértenem, hogy ma még senki nem látta Odette-et. Miután téged sem találtak, hát hozzám fordultak. Melissa az ablakhoz lépett és kibámult. Hirtelen megborzongott. Odette megint előadja kis magánszámát? Fel akarja hívni magára a figyelmet abban a reményben, hogy sikerül elválasztania tőle Kirköt? Melissa összeszorította az ajkait és megfordult,

- Odette biztosan minden fát és minden bokrot ismer a szigeten. Lehetetlen, hogy eltévedt volna, és...

- Nem is állítja senki, hogy eltévedt. Eltűnt - vágott a szavába Kirk. Melissa megrázkódott. - Biztos vagyok benne, hogy hamarosan tisztázódik az eltűnése. Biztosan van valami teljesen banális magyarázat mondta, igyekezve leküzdeni feltámadó kétségbeesését. Miért fontosabb Kirknek Odette hogyléte, mint azé a nőé, akit épp az imént csókolt meg? - És mi van, ha sebesülten fekszik valahol, és nem tud segíteni magán? Nem - indult az ajtó felé Kirk. - Nem ülhetek itt ölbe tett kézzel, miközben esetleg értékes időt vesztegetünk el. Bocsáss meg, Melissa, meg kell próbálnom kideríteni, mi történt Odette-tel. - Elrohant Barry mellett, és leviharzott a keskeny csigalépcsőn. Barry és Melissa némán bámult egymásra. Barry köhécselt. - Jöjjön, Melissa - mondta halkan. - Menjünk le, talán segíthetünk Kirknek a keresésben. - Igen, talán... - követte Melissa lehorgasztott fejjel. Kirk hazudott neki, és becsapta. Hazugság, színlelés volt a gyengédsége. Nem igaz, hogy nem volt semmi közte meg Odette között. Szereti Odette-et. Elárulta az arckifejezése. Könnyek tolultak Melissa szemébe. Beleszeretett Kirkbe, aki csak kalandot keresett, könnyű kis nyári szerelmet néhány hétre. Rakjál fészket nálam, kis sárga madárka - mondta, de elfelejtette hozzáfűzni, hogy de aztán repülj tovább, ha itt az ideje. Semmi értelme, hogy tovább áltassa magát. Kirk szégyentelenül kihasználta a naivitását, a tapasztalatlanságát és a bizalmát. Kihasználta a saját céljaira. Melissa elpirult szégyenében. - Nagyon sajnálom, hogy az előbb megzavartam a bizalmas együttlétüket - szakította félbe a gondolatait Barry hangja. Melissa gyanakvó pillantást vetett rá. Most még Barry is csúfolódik vele? Ki akarja gúnyolni? - Mivel sehol nem találtam Kirköt, nem maradt más hátra, mint hogy megnézzem a titkos menedékében. Nem is nagyon lepődtem meg, hogy magát is ott találtam. Kirk kihúzta magával a főnyereményt. Szeretnék a helyében lenni - sóhajtott fel. De úgy látszik, megint be kell érnem a testvér hálátlan szerepével. Melissa elmosolyodott. Nem, Barryt nem szabad megbántania, inkább vigasztalnia kell. - Magánál jobb testvért el sem tudnék képzelni, Barry. Olyan megértő, és mindig mellettem áll, ha szükségem van rá. Maga az egyetlen ember, akinek a társaságára ebben a pillanatban szükségem van. - Egy szavát se hiszem, de azért hízelgő. - Hirtelen elkomolyodott, - Mi baj, Melissa? Olyan gondterheltnek látszik. Melissa nagyot sóhajtott, aztán összeszedte magát. - Miért ne mondanám el magának? Kirk és köztem mindennek vége. Egy ideig elég buta voltam hozzá, hogy higgyek a hazugságainak. Szívesen hittem neki, mikor azt mondta, hogy Odette semmit nem jelent a számára. De ma nem tudta leplezni. Annyira megrázta a hír, hogy Odette eltűnt, hogy megfeledkezett az óvatosságról. Rá volt írva az arcára, mennyire aggódik érte. Barry kicsit habozott, mielőtt válaszolt volna. - Én is észrevettem, mennyire megijedt. Igen, vitathatatlanul aggódott. De tudnia kell, hogy életében nem látott még egy embert, akiben annyi felelősségtudat lenne, mint Kirkben. Teljesen mindegy, ki kerül bajba, Kirk habozás nélkül a segítségére siet. Majd meglátja, mihelyt Odette sértetlenül előkerül, megint úgy lesz minden, mint régen. Melissa szomorúan rázta a fejét. - Nem, Barry, semmi nem lesz többé úgy, mint azelőtt. Kirk nem volt őszinte. Kegyetlen játékot űzött. Hinnem kellett volna Odette-nek... - Ne borítson fel mindent, Melissa! Higgyen Kirknek! Higgye el, én évek óta ismerem Odette-et és őket tisztán üzleti érdek köti össze, csak Odette ezt nem akarja tudomásul venni. Minden eszközzel megpróbálja megszerezni magának Kirköt. Higgyen nekem. Melissa, nagyon igazságtalan Kirkhöz! Melissa megfordult és nem válaszolt. - Adjon egy esélyt, Melissa!

- Semmi értelme, Barry. Elmúlt. Holnap reggel elrepülök magával. Hogy is maradhatnék itt, mikor minden lépésnél emlékeztet valami a tévedésemre? Nem, Barry, én itt soha többé nem lehetek boldog. - Melissa! - ölelte át gyengéden Barry, - Nagyon fáj, amit mond, még akkor is, ha már beletörődtem, hogy csak a testvére lehetek. De a barátja is vagyok, és ahol az embernek barátai vannak, ott kicsit mindig otthon van, Ezt ne felejtse el! Lehajolt, és arcon csókolta a lányt. - Jaj, Barry - sóhajtott Melissa. - Maga a legkedvesebb bátyám és a legeslegjobb barátom. Ha maga nem lenne... - Melissa, ha tudná, mennyire örülök annak, amit mond és ugyanakkor mennyire fáj! Kegyetlen angyal maga! Gondterhelt képet vágott, de a szemében áruló szikrák bujkáltak. - Jó éjszakát, Barry, és mindent köszönök. - A másodperc töredékéig fáradt mosoly suhant át Melissa arcán.

11.

Mikor másnap reggel Melissa felébredt, a ragyogó napsütés ellenére is szürkének és szomorúnak látta a világot. Kínlódva idézte fel magában a tegnapi nap eseményeit. Tisztázódott-e vajon közben Odette hirtelen eltűnése? Végül is mi köze hozzá? A rivális átengedi a terepet. Szomorúan nézte az ajtó előtt álló, kész bőröndjeit.

Már csak néhány óra van hátra, aztán itt hagyja a

szigetet, és soha többé nem tér vissza...

Nagyot sóhajtva kelt fel, lezuhanyozott és felöltözött. Milyen gyönyörűnek látta még tegnap reggel az életet ebben a földi paradicsomban, Kirk mellett... Milyen boldog volt, milyen gyengéden szerette, és milyen szenvedélyesen vágyott utána. Egy csapásra minden terve szertefoszlott, összetört a boldogsága, a szerelme.

Halkan kopogtak az ajtón. Melissa megdermedt. Nem. nem akarja most látni Kirköt, ez már több lenne, amit el tud viselni.

Megint kopogtak. - Melissa? - Barry! - Melissa az ajtóhoz szaladt és kinyitotta. - Azt gondoltam, talán éppen asztaltársaságot keres. Kellemes társaságban kétszer olyan jólesik a reggeli. - Én... igen, persze. Köszönöm, Barry, hogy fel akarja áldozni magát. - Nana, áldozatról szó sincs! Én ugyanis kedvelem a csinos ifjú hölgyek társaságát, különösen ha aranyszőkék és ilyen törékenyek - nevetett Barry. Melissa önkéntelenül elmosolyodott. Barry homlokát ráncolva nézegette a bőröndöket. - Nem gondolta meg? - Nem, Barry - rázta a fejét Melissa. - Végleges az elhatározásom. Magával repülök. - Akkor leviszem a csomagját a géphez - bólintott Barry. - Köszönöm. Tényleg a testvérem lett. - Sajnos. De azért találkozunk a reggelinél a kertben - felkapta a bőröndöket, és már indult is. Reggeli közben Melissa többször azon kapta magát, hogy szeme Kirköt keresi, de sehol nem látta. Vajon egész éjjel Odette után kutatott? Megtalálta, és most nála van? - Odette-nek még mindig semmi nyoma - szólalt meg Barry, mintha csak a gondolataiban olvasna. - Kirk egész éjjel folytatta a keresést. Nyomtalanul eltűnt. – Felállt. - Sajnos, itt kell hagynom. A többi utas már vár rám. A gépnél találkozunk. - Jó. Még hozom a kézitáskámat, leadom a kulcsot és kifizetem a számlát. Pár perc múlva jövök. Mikor nem sokkal később a kis repülőgép felemelkedett az azúrkék égbolt felé, Melissa szemét elöntötték a könnyek. Még egy utolsó pillantást vetett a szigetre, ahol a boldogságról szőtt álmai olyan keservesen fájó csalódássá változtak. Összeszorult a szíve. Erőszakkal elfordította a tekintetét, és mereven bámulta a nyugat felől közeledő fehér felhőket, amelyek lassan finom fátyollá sűrűsödtek, és eltakarták a kilátást. Mintha megkönyörült volna rajta az ég, hogy megkönnyítse a búcsút... - Ha még mindig kitart amellett, hogy visszamegy Kaliforniába, szívesen megveszem a jegyét és foglaltatok egy helyet a legközelebbi gépre - ajánlkozott Barry, mikor Papeete-be érkezve bementek a Mavea Bach Hotelbe. - Ha már nincs több járat, akkor holnapra foglaljak? - Minél hamarabb elmegyek, annál jobb, de bele kell törődnöm abba, ami van.

- Ha ma már tényleg nem lenne gép, keressek valahol szállást? - Mihez is kezdenék maga nélkül, Barry? Maga egy valóságos kincs! - mosolygott rá hálásan Melissa. - Igen, akkor próbáljon egy szobát szerezni! Barry hamarosan visszatért. - Nagyon sajnálom, de holnap reggel nyolc óra előtt nincs gép. Legalább van még egy kis ideje, hogy eltűnődjön a döntésén és megváltoztassa a véleményét. - Arra ne számítson! - Reménykedni azért csak szabad? Egyébként szobát is találtam, itt a szállodában, - Köszönöm, Barry. Igazán megható, ahogy törődik velem. - Puszta testvéri szeretet késztet rá. Tessék, itt a kulcs, hugica. Melissa akarata ellenére is elnevette magát, mikor Barry meghajlással átnyújtotta a kulcsot. -

A harmadik emeleten - kapta fel Melissa bőröndjeit Barry és a lift felé indult. Hallgatva szálltak be. - Itt mindjárt

jobbra.

Melissa kinyitotta az ajtót, és beléptek a világos, csinosan berendezett szobába. Hatalmas üvegajtó nyílt a tengerre néző erkélyre.

Barry kilépett az erkélyre, és az asztalra meg a két székre mutatott. - Ha esetleg később meghívna egy félórácskára, gondoskodom ennivalóról. - Nem rossz ötlet, egyetértek. - Akkor, viszlát. Kénytelen vagyok most magára hagyni, mert el kell intéznem még egy-két dolgot a városban. Ne feledje, együtt eszünk itt, magánál! Mikor Barry elment. Melissa leült, és a tengert nézte. Lélegzetelállító volt, de ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - nemsokára felállt, és bement a szobába. Nyugtalanul járkált fel-alá a szobában, aztán lement a hallba, és kedvetlenül lapozgatott az asztalok fekvő folyóiratokban. Olvasni sem volt türelme. Kilépett az utcára, és a part felé indult. Gondolatai szüntelenül Kirk körül forogtak. Hívatlan vendégként tolakodott elő az emléke, és bárhogy igyekezett is Melissa, nem sikerült kivernie a fejéből. Percenként nézte az óráját, de délig még rengeteg idő volt hátra. Végtelenül hosszú idő. Kedvetlenül fordult vissza, és felment a szobájába.

Hosszú óráknak tűnő várakozás után végre megjött Barry, és

Melissa úgy megörült neki, hogy

majdnem a nyakába ugrott.

- Már azt hittem, nem talál vissza! - üdvözölte, és kivezette az erkélyre. Barry letette az asztalra a magával hozott zacskókat. - Meg fog lepődni Melissa, olyan újságot mondok. - Barry kicsomagolt két dupla hamburgert, és az egyiket Melissa felé tolta. - Legyen jó kislány, és egyen! És hogy jobban csússzon az étel, innivalóról is gondoskodtam. - Egy másik zacskóból két üveg Coca-Colát húzott elő. - Tessék. Jégbe hűtve. És most a hírek. Nem fogja elhinni, de egy órával ezelőtt találkoztam Odette-tel. - Itt van Papeete-ben? - Igen. Az unokabátyjánál lakik. Emlékszik arra a fiatal rendőrre, akit magával hozott a szigetre, hogy magát letartóztassa? - Persze. Jól emlékszem rá. - Érdeklődtem után a főkapitányságon. Mivel ma szabadnapos, megadták a címét, és azonnal odamentem. Na és akkor megtaláltam Odette-et. Egy szál bikiniben heverészett egy nyugágyban. Halló, Odette, rég nem láttalak, szóltam oda neki... számolt be Barry a találkozásról. - Mit csinálsz te itt? - Odette összerázkódott, és szikrázó szemekkel, dühösen meredt rá. - Ugyanezt kérdezhetném én tőled - válaszolta Barry. - Az csak rám tartozik.

- Neked aztán vannak idegeid! Mindenki téged keres. Az egész sziget felbolydult miattad. Mindenki aggódik, hogy valami baj ért. - Kirk is? - Hát, persze, ő is kutat utánad, de nem hiszem, hogy valami nagy megértéssel fogadja majd a kiruccanásodat. - Tőlem! - nevetett fel Odette. - Úgyse megyek vissza soha többé. Soha! Soha többé! - Felpattant, és gyűlölködve bámult Barryre. - Menj csak vissza a barátodhoz! Majd meglátja, mire megy vele, hogy inkább kellett neki az a kis szőke nőcske, mint én! Majd meglátod, hamar megbánja, hogy jobbnak hitte őt nálam. Akárhogy is van, semmi okom, hogy visszamenjek a szigetre! És most tűnj el! Barry hátradőlt a székén és Melissára nézett: - Belátja már, hogy igazságtalan volt Kirkhöz? Melissa hallgatott egy darabig, - De mégis elment Odette-et keresni... - Bármelyik alkalmazottjáról vagy bármelyik vendégről lett volna szó, ugyanezt tette volna, és ezt maga is nagyon jól tudja, Melissa. A lány nem válaszolt. - Jöjjön, Melissa! Szedje össze magát! Kirk szereti magát, és Odette elment. - Nem tudom, mit változtat ez a dolgon... Barry mérgesen ráncolta a homlokát. - Hát jó, Fafej kisasszony! Nekem kell készülnöm a visszaútra. - Felállt. - Ha mégis meggondolná magát, jöjjön ki a repülőtérre. Mindenesetre fenntartok magának egy helyet a gépen. - Nem, köszönöm. A szándékom megváltoztathatatlan. Köszönöm a segítségét Barry, meg a barátságát. Mindig szeretettel fogok gondolni magára. - Én is magára, Melissa - sóhajtott a fiú. - Még ha most úgy viselkedik is, mint egy durcás gyerek, azért kedvelem magát. - Barry lehajolt és megcsókolta az arcát. - Isten áldja, Melissa. Sok boldogságot kívánok a jövőre. - Isten áldja, Barry! - Könnyek homályosították el Melissa tekintetét. Halkan kopogtak az ajtón. Melissa kinyitotta a szemét, és riadtan nézett körül. Hol van? Megint kopogtak, most már hangosabban, Melissa felült az ágyban. Eszébe jutott, hogy Papeete-ben van, egy szállodában. De ki akar bejönni hozzá? Barry? Egy pillantást vetett a karórájára. Nem, Barry nem lehet. Éppen két órával ezelőtt búcsúzott el tőle, Melissa megpróbálta összeszedni a gondolatait. Senkit nem ismer Papeete-ben. Senkit, Odette-en kívül. Odette akarna beszélni vele? Ő állna az ajtó előtt? Habozva állt fel, az ajtóhoz lépett és lenyomta a kilincset.

És akkor meglátta Kirköt. Melissának elakadt a lélegzete. Képtelen volt megmozdulni vagy egy szót is szólni, úgy állt ott, mintha földbe gyökerezett volna a lába, és rámeredt Kirkre. - Melissa! - szólalt meg a férfi elkínzott hangon. - De miért, Melissa? A lány hallgatott. A szíve majd kiugrott a helyéből, és megfordult körülötte a világ. - Először nem akartam hinni Barrynek - de most itt vagyok. Annyira féltem, hogy elmész, még mielőtt beszélhetnék veled, hogy még át se öltöztem. Bocsáss meg. hogy borotválatlanul, izzadtan és piszkosan jöttem. - Odette-nél voltál? - kérdezte Melissa hűvösen. - Mit kerestem volna nála? Egyelőre eszem ágában sincs találkozni vele.

- Egyelőre, ugye? Talán majd később! - Nyelt egyet. Annak ellenére, hogy Barry hosszasan bizonygatta, Kirkben semmi személyes érdeklődés nincs Odette iránt, most megint feltámadt benne a kétség. Nem kezdi még egyszer elölről az egészet, nem ajándékozza meg a férfit még egyszer a bizalmával és a szerelmével. Még egy csalódást nem élne túl. - Semmi kifogásod egy csinos kis háromszög ellen, ugye? - Miket beszélsz, Melissa? Hogy hiheted, hogy Odette jelent valamint a számomra? Soha nem szerettem, és soha nem is fogom szeretni. - A viselkedésed épp az ellenkezőjét bizonyítja. Ne hidd, hogy vak vagyok, vagy olyan buta, hogy ne vegyem észre! - Nem mondhatok mást. Tévedsz, Melissa. Kérlek, gyere vissza! Melissa megrázta a fejét. - Nem, Kirk. Elegem van belőled is meg az úgynevezett Boldogság szigetéből is! - Ahogy gondolod. - Azzal Kirk sarkon fordult, és belépett a liftbe. Már be is zárult mögötte az automata ajtó. Melissa becsukta az ajtót, az ágyhoz lépett, leborult a puha fehér párnára, és szabad folyást engedett könnyeinek. Milyen kegyetlen tud lenni az élet! Milyen szomorú, fájdalmas véget ért egy gyönyörű szerelem! Aznap este Melissa csak sokára aludt el, és mikor reggel felébredt, érezte, hogy az alvás sem enyhítette benne a tompa fájdalmat. Nehéz volt a szíve, legszívesebben elbújt volna valahová, ahol átadhatja magát a bánatának. Ebben a pillanatban már csak arra vágyott, hogy minél előbb otthon legyen a szülői házban, és elfelejtsen mindent. A gép a levegőbe emelkedett, és San Francisco irányába fordult. Melissa fellélegezve kapcsolta ki a biztonsági övét. Kinézett az ablakon. Mélyen alattuk az óceán csodálatos kékje. A Boldogság szigete már csak aprócska pont volt a végtelen vízben, aztán az is eltűnt. Melissa hátradőlt és lehunyta a szemét. A pilóta hangjára ébredt fel, mikor kérte az utasokat, kapcsolják be az övüket és oltsák el a cigarettájukat. - Néhány perc múlva leszállunk San Francisco repülőterén - hallotta még az utolsó mondatot, és gyorsan bekapcsolta magát. Elmosolyodott, mikor a gép nem sokkal később földet ért. Már csak néhány kilométer választja el az otthonától, az édesapja házától Berkeley-ben. Nedra és Clive örömmel fogadta. Éreztették vele, hogy örülnek neki. Melissának végtelenül jólesett, hogy befogadják és szeretik, mégsem tudott igazán örülni. Múltak a napok és az egyik olyan volt, mint a másik. Nem történt semmi, ami felvidította volna vagy visszaadta volna régi lendületét. Bármihez fogott, kedvetlenül csinálta, és rövid idő alatt mindenbe beleunt. Gondolatai újra meg újra visszatértek Kirkhöz, érzései a szerelem és a gyűlölet közt ingadoztak. Ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. Fel kell végre hagynia az önkínzással. Nem gyászolhatja örökké az elvesztett boldogságot. - Mi lenne, ha néhány hétre elutaznál a carmeli házunkba? - javasolta egy reggel Nedra. - Ott talán visszatalálsz a mi világunkba és önmagadhoz. Melissa elgondolkozva nézett rá. - Nem is olyan rossz ötlet - bólintott. - Igen. Érdemes lenne megpróbálni... - Hát persze - ragyogott fel Nedra arca. - A szomszédban Thompsonéknál megszületett a harmadik gyerek. Delmának rengeteg dolga van a kisbabával, és biztosan boldog lenne, ha néha valaki egy-két órára vállalná a két nagyobbat. Neked meg jó gyakorlás lenne a jövőbeli terveidhez, nem?

- Hm - Nedra lelkesedése nem ragadt át Melissára. De ha meggondolja, nem árthat, ha egy időre visszavonul Carmelbe, és tényleg elkezd gondolkozni a jövőn. Igen, elmegy Carmelbe. Nedrának igaza van. Talán a szülei régi nyaralójában, ahová annyi szép emlék köti, sikerül újra megtalálnia a lelki békéjét. Ez a nap gyorsabban telt, mint a többi. Megnézette a kocsiját, tankolt, bevásárolt, és kiválogatta a ruhákat, amiket magával akart vinni Carmelbe. Szemmel láthatólag javult a hangulata. Megint volt célja. - Jövök, Carmel! - mondta ki hangosan, mikor a ház előtt leállította a kocsit. Nedra éppen virágot szedett a kertben. Felkapta a fejét, mikor meghallotta a kocsiajtó csattanását. - Halló, Lissa! Milyen volt a napod? - Egész jó. Egyébként megfogadom a tanácsodat, és elmegyek Carmelbe. Holnap reggel indulok! - Jaj de örülök, Lissa! És ha egyedül éreznéd magad, tudod jól, elég egy telefon, és máris ott vagyunk. - Köszönöm, Nedra - nevetett Melissa. - Te meg Clive olyan kedvesek és megértőek vagytok hozzám. Nem is tudom, mivel érdemeltem ki ezt? - Hagyd már abba, a végén még zavarba hozol! Szeretünk. Ez minden. Úgy, és egy szót se többet! - Vigyázz magadra, Lissa! Viszontlátásra! - ölelte át Nedra Melissát. - Érezd jól magad Carmelben! - Köszönöm, Nedra! Jók legyetek, amíg nem vagyok itthon! Majd telefonálok Carmelből. Viszontlátásra! - Melissa beszállt a kocsijába, és integetve indított. Nagyon jól emlékezett a Santa Cruz melletti hegyeken átvezető keskeny útra, amelyet régen olyan gyakran tett meg a szüleivel. Szerette ezt a tájat, minden hegyet régi barátjának érzett. Melissa letekerte maga mellette az ablakot, és mélyen beszívta a pineák fűszeres illatát, amely furcsa módon egyszerre élénkítően és megnyugtatóan hatott rá. Helyesen döntött. A carmeli kis ház része a gyermekkorának, egy darabka otthon és biztonság, megszokott környezet, ahol felejteni tud, és megtalálhatja régi önmagát.

Rákanyarodott az országútról a családi házhoz vezető kis földútra. Család? Van neki egyáltalán családja? A szülei halála óta teljesen egyedül maradt. Rokonai nem voltak. Nedra és Clive volt az egyetlen, aki még közel állt hozzá, de azért ők mégsem a családja,

Bármennyire is igyekeztek nem éreztetni vele, Melissa gyakran úgy érezte, fölösleges kolonc a nyakukon, ötödik kerék. Lassan megcsóválta a fejét. Nem, az ő családja már csak az emlékeiben él. Leállította a kocsit és kiszállt. Lépései alatt megcsikordult a homok, ropogtak a száraz tűlevelek. Felsóhajtott. Jó, hogy itt van.

- Láttuk az autódat! - trombitálta egy gyerekhang a háta mögött. - Az autódat! - visszhangozta egy másik, Melissa összerezzent, megfordult, és felragyogott az arca! - Robie! Betsy! Halló! Szent Isten, de megijesztettetek! Hogy vagytok? Betsy fontoskodó képet vágott. - Van egy kisbabánk - jelentette büszkén. - Ez aztán a jó hír! - Akarod látni a kistestvérünket? - rángatta meg a karját Robié. - Gyere!

Melissa mulatott a gyerekek türelmetlenségén, akik alig várták, hogy megmutassák neki az „ő kisbabájukat”, - Majd később, gyerekek! Előbb ki kell csomagolnom a holmimat. Ha elkészülök, átjövök, jó? A gyerekek bólintottak. - Elmeséljük a maminak, hogy itt vagy! - azzal már el is szaladtak. Melissa mosolyogva nézett utánuk. - Liss! Készen vagy már, Liss? Melissa az órára nézett. Kerek félóra telt el azóta, hogy kinyitotta a kaput, és behozta a házba a csomagjait. - Érted jöttünk! - kiabálta Robie. - Hogy megnézd a kisbabát - tette hozzá Betsy, a kisebbik. Melissa kilépett a házból. Legjobb lesz, ha most mindjárt átmegy a gyerekekkel, addig úgysem hagyják békén, amíg meg nem csodálta a testvérkéjüket. - Na jó, gyerünk! - Jaj, de jó! - és már rohantak is előre, hogy bejelentsék Melissa látogatását. Delma Thompson a kisbabával a karján fogadta a kapuban. - Isten hozott, Melissa! - nevetett rá szeretettel. - Jó, hogy újra itt vagy. A gyerekek teljesen magukon kívül vannak. Majd szétveti őket a türelmetlenség, hogy bemutassák neked a családi szaporulatot. - Itt! Itt van! Ez a mi kisbabánk, Kathlin! - kiáltotta egyszerre, mintegy vezényszóra Robié és Betsy. - Szervusz, Delma - nevetett Melissa. - Micsoda gyönyörű kisbabátok van! - Gyengéden végigsimított a kerek arcocskát körülölelő szőke fürtökön. - Nem akarod megetetni? Csak hogy gyakorold arra az esetre, ha neked is lesz gyereked. Nem is olyan elképesztő gondolat - fűzte hozzá Delma Melissa riadt pillantását látva. - Épp a legjobb korban lennél az első gyerekhez. Melissa érezte, hogy elpirul. Lesz-e valaha is gyereke? Lelki szemei előtt megjelent egy édes, fürtös fejű kisbaba képe, olyan fekete, mint Kirk. Hová kalandoznak a gondolatai? Hirtelen a gyerekekhez fordult. - A kicsi Kathlin olyan, mint egy mesebeli hercegnő. Megértem, hogy büszkék vagytok rá. A gyerekek ragyogtak. Betsy óvatosan kinyújtotta a kezét, és megérintette a kisbaba vékony ujjait. Robié gyanakodva figyelte. - Ne bántsd! - figyelmeztette a húgát. Delma összenézett Melissával, és mindketten elnevették magukat. - Épp bevásárolni indulok. Ne hozzak neked valamit? - kérdezte Melissa. - Köszönöm, nem. Glennél van egy lista, és útban hazafelé mindent elintéz. - Lemehetünk a strandra? Fürödni? - vágott közbe Robié. - Strand! Fürödni! - csatlakozott hozzá Betsy nagy komolyan. A két nő hangosan felnevetett. - Esetleg holnap elmehetnénk együtt - javasolta Delma. - Hurrá! Jó, Melissa? - A gyerekek ugráltak örömükben és izgalmukban.

- Lenne egy másik javaslatom - ha a mamitok beleegyezik. - Mami, engedd meg! Kérlek, mami! - Nem akarjátok esetleg előbb meghallgatni a javaslatomat, mielőtt az anyukátoktól engedélyt kértek? - nevetett Melissa. - Oké - tárta szét apró kis karjait Betsy, és várakozásteljesen nézett Melissára, - Emlékszel még, mikor elmeséltem neked meg Glennek az államvizsgámat? Meg hogy szeretnék később majd egy óvodát nyitni? - Igen, nagyon lelkes voltál - bólintott Delma. - Még ma is az vagyok. És nemsokára meg is valósítom a terveimet. Éppen ezért szívesen gyakorolnék egy kicsit a gyerekekkel. Mit értesz azon, hogy gyakorolni? - Megtanítanám őket, hogy kell bánni az ecsettel meg a festékkel, játszanánk, énekelnénk, táncolnánk, csupa olyasmit, amit szeretnek... - Nem esik nehezemre, hogy lemondjak arról, hogy az összes gyerekein örökké körülöttem legyen - bólintott Delma. Mostanában annyira leköt a kicsi, hogy a két nagyobbra alig jut valami. - Akkor ez a megoldás mindannyiunknak jó lenne - mosolygott Melissa. - Szabad tarka képeket festeni? - nézett rá Robie tágra nyílt szemmel. - Betsy is képet fest? - Hát persze. A gyerekek várakozásteljesen meredtek az anyjukra. Delma nevetve bólintott. - Na jó! Holnap reggeltől óvodába jártok Melissa nénihez. A gyerekek egy hétig minden délelőtt megjelentek, és igyekezetük meg tartós lelkesedésük Melissát is bátorsággal és önbizalommal töltötte el. Néha azon kapta magát, hogy gondolatai a Boldogság sziget gyerekeinél járnak. Vajon hogy magyarázta meg nekik Kirk, hogy Melissa mégsem jön el hozzájuk? Csalódottak voltak, vagy mindegy volt nekik? Ha Kirkre gondolt, még mindig belesajdult a szíve. Lehet, hogy mégsem neki volt igaza? Igazságtalan lett volna hozzá, ahogy Barry állította? Aligha. Annyira szembeszökő volt Kirk elkeseredése, mikor megtudta, hogy Odette eltűnt! Lassanként érlelődött benne az elhatározás, hogy újra elhagyja Carmelt. Visszatér Berkeley-be, és keres egy házat, amelyet megvásárolhat az apja örökségéből, aztán óvodát rendez be. Egy este átment Delmához, és elmesélte a terveit. - Nagyon fogsz hiányozni, Melissa - sóhajtott fel Delma. - Robie és Betsy nagyon szomorú lesz, ha „Melissa néni" elmegy. Nem akarsz mégis inkább itt maradni? - Nem. Épp itt az ideje, hogy összeszedjem magam, végre a magam lábára álljak és találjak magamnak valami igazi feladatot. - Kezét a barátnője karjára tette. - Próbálj meg megérteni, Delma! Nagyon szeretem a gyerekeidet, és tényleg szívesen vagyok velük, de azért ez inkább csak szórakozás, inkább hobby, mint munka. - Értem, Melissa. Kár. Örültünk volna, ha itt maradsz. Nagyon sokat segítettél az utóbbi időben, nekem is, meg a gyerekeknek is. - Delma átölelte Melissát. - Minden jót! Remélem, hogy hamarosan megtalálod a boldogságot, a munkádban is, meg a magánéletedben is!

12.

Sűrű köd borult Carmelre, furcsa árnyékokká változtatva a házakat és a fákat. Az egész olyan volt, mint egy rég elsüllyedt mesevilág. - Halló! Maga az, Melissa? Melissa, aki épp a kocsi ajtaját nyitotta, megfordult. Egy alak közeledett gyors léptekkel. - Barry! Hogy kerül ide? - Mindig az orrom után - nevetett a fiú Melissa elképedt pillantását látva. - Hogy őszinte legyek, Nedra magyarázta el, hogy jutok ide - tette hozzá. - El se tudom mondani, mennyire örülök, Barry! Ha néhány perccel később jön, éppen elkerültük volna egymást. Indulok. Ha nem lenne ilyen iszonyatos köd, talán már rég úton lennék. - A véletlen is nekem dolgozik - lépett hozzá Barry, és gyengéden átölelte. - Vagy mondjam inkább, a szerencse? Örülök, hogy... az ördögbe is ezzel a magázódással! Örülök, hogy látlak, Melissa! - Te is hiányoztál, Barry - viszonozta a lány mosolyogva. - És Kirk? Ő is hiányzott? Melissa lehorgasztotta a fejét, és nem válaszolt. - Kirk kétségbe van esve. Még soha nem láttam ilyennek. Barry kis szünetet tartott. - A rendes évi látogatásaimat teszem a rokonoknál. Gondoltam, teszek egy kis kitérőt Berkeley-be. Kölcsönvettem anyám kocsiját, és elmentem Nedrához meg Clive-hoz. És most itt vagyok, álmaim hölgyénél, akit sajnos csak a testvér szemével nézhetek - sóhajtott nagyot. - Szegény Barry! - Melissa arcon csókolta. - Szép tőled, hogy eljöttél. - Eláruljak egy titkot? Nagyon éhes vagyok... - Ezen aztán könnyen segíthetünk - nevetett Melissa. - Van itt a közelben egy jó kis étterem, ahol kellemesen elüldögélhetünk, és egyszerűen, de jól ehetünk. - Remek! Indulás - megragadta Melissa kezét, és behúzta a kocsijába. - Beszállás! Barry nagyon óvatosan vezetett a sűrű ködben. - Miért hagytad el Kirket, Melissa? - szólalt meg hirtelen. - Hiszen szereted. A lány görcsösen összekulcsolta a kezét.

f

- Egy férfi szívében csak egyetlen nőnek van helye, és ez a nő Kirk számára Odette. - De hát ez őrültség! Te is nagyon jól tudod! Csak túlságosan makacs vagy, hogy beismerd. Melissa, ébredj már fel! Tönkreteszed az életedet, és nem csak a magadét. Boldogtalanná teszed magadat is, Kirket is. - Kirk... Kirk küldött? - Jaj, dehogy! - rázta a fejét Barry. - Kirk büszkébb annál. Azt hiszi, hogy nem szereted. Nem tudom, mit mondtál neki aznap délután Papeete-ben, de nagyon megbántottad. Nem beszél róla, de látszik rajta. Aki olyan jól ismeri, mint én, látja, hogy nagyon szenved. Melissa kibámult a ködbe. - Itt vagyunk - szólalt meg fakó hangon. - Az út jobb szélén van az a kis étterem.

- Tényleg még ma vissza akarsz menni Berkeley-be? - kérdezte Barry, miközben egy hatalmas szelet hússal, sült krumplival és salátával igyekezett csillapítani éhségét. - Már minden holmim benn van a kocsiban. Barry tűnődve nézte. - Melissa - szólalt meg kicsit habozva. - Nem akarsz velem jönni - vissza a Boldogság szigetére? - Nem - nézett el mellette a lány a semmibe. - Nagy hibát követsz el. Kirk teljesen össze van törve, Szinte önmaga árnyéka. Ha látnád? - A válasz: nem, Barry. - Melissa elkínzottan hunyta le a szemét. - Mintha kisütne a nap - jegyezte meg Barry egy pillantást vetve kifelé. - Legjobb lesz, ha azonnal indulunk, ha még ma el akarsz menni. Melissa szó nélkül bólintott. Késő délután érkeztek meg Berkeley-be. A köd már felszakadozott, és a lemenő nap arany sugarai lágy fénybe borították az utcát és a házakat. Leállították a kocsit és kiszálltak. - Isten hozott Arnelléknél - kiáltott oda Melissa Barry-nek. - Bocsánat, Kensingtonéknál! - Összeszorult a szíve. Hirtelen beléhasított, hogy olyan, mint a falevél, amit leszakított a szél a fáról, és ide-oda dobálja a levegőben, Nyílt az ajtó. - Halló! Befelé! - kiáltotta Nedra. - Jaj, de örülök, hogy rendben megjöttetek! Ebben a rémes ködben az orráig se lát az ember.

- Barry Nyomkeresőt játszott, én meg csak követtem - ölelte át Nedrát Melissa. - Jót tett Carmel - tette hozzá halkan. Ebben a pillanatban Clive is megjelent az ajtóban. - Hát, itt vagytok! Befelé, a jó meleg szobába! - veregette vállon Barryt. - Már nagyon hiányzik egy jó kis férfias beszélgetés - fűzte hozzá kacsintva. - Nedrával ragyogóan el lehet diskurálni a bridzsről, de a baseballról halvány gőze sincs. - Majd igyekszem pótolni a hiányosságát - ígérte Barry nevetve. - Ha tényleg értesz valamit a baseballhoz, nagyon remélem, hogy legalább egy kis ideig nálunk maradsz, Barry nevetett Clive. - Én is nagyon örülnék - csatlakozott hozzá Melissa. - Barry segíthetne megtalálni a megfelelő telket. Én sajnos nem voltam túl sikeres. - Adjátok ide a kocsi kulcsokat, amíg ti megmosakodtok vacsora előtt, én behordom a csomagokat - ajánlkozott Clive. - Köszönöm szépen, Clive, aranyos vagy - nyújtotta át Melissa a kulcsot. - Ne fáradj! - tiltakozott Barry. - Csak ez az egy táskám van, azt meg hozom is magammal. - Oké. Negyed óra múlva találkozunk a vacsoránál. Clive Melissa kis kocsijához lépett, kinyitotta a csomagtartót, miközben Melissa és Barry Nedrával belépett a házba. Aznap este Melissa olyan vidámnak és könnyűnek érezte magát, mint már régen. Barry jelenléte úgy látszik, legalább részben visszaadta régi életkedvét. Másnap reggel mély, álomtalan alvásból ébredt. Kiment a konyhába, és már ott találta Barryt, aki mélyen elmerült az apróhirdetések tanulmányozásában. Vidáman nézett fel. - Jó reggelt, Barry. - Jó reggelt, szép hölgy! Már bejelöltem néhány szóba jöhető telket - lengette meg az újságot.

- Merrefelé kerestél? - Mindenhol a környéken. Melissa kávét töltött magának, és letelepedett Barry mellé az asztalhoz. - Nézhetünk esetleg valamit az egyetemtől északra. Melissa bólintott. - Szép környék. Nekem legalább két szobás ház kellene, hozzá egy körülkerített udvar vagy kert. - Vannak állami előírások? - Egy csomó. Ha nem tartom be őket, nem kapom meg az engedélyt. - Tudnék egy módot, hogy az összes formalitást elkerüld - nézett rá Barry. - Kíváncsivá teszel. A fiú hallgatott egy. ideig. - A Boldogság szigetén nincsenek előírások... Melissa félrenézett. - Azt hiszem, indulnunk kellene! - Komolyan gondoltam, Melissa. A szigeten szükség van rád! Szükségük van rád a gyerekeknek is, meg a szülőknek is. Mi lehet szebb, mint ott dolgozni, ahol szükség van rád, és ahol fontos vagy? - Igazad van, semmi. De Kirk szigetére nem mehetek vissza. - Sehol nem találsz olyan kedves és aranyos gyerekeket... - Ne fáradj, Barry! Inkább menjünk! Fél napig furikáztak keresztbe-kasul a városban, sikertelenül. Vagy a helyiségek nem feleltek meg Melissa elvárásainak, vagy a telek volt alkalmatlan, vagy az ár volt túl magas, vagy a bérbeadó utasította el őket, mert féltette a szomszédokat a gyerekek lármájától. - Gyerünk haza, Barry! Semmi értelme - mondta Melissa kedvetlenül és csalódottan. - Téged sem akarlak tovább terhelni a problémáimmal. - Sajnálom - sóhajtott Barry - hogy nem segíthetek. Most már jó lesz, ha utánajárok, hogy minél hamarabb visszarepüljek Papeete-be. Szegény Kirk vette át a munkámat a magáé mellé. Épp ideje, hogy kicsit tehermentesítsem. Még jó, hogy nem dobhat ki - vigyorgott kisfiúsán. - Olyan biztos vagy benne, hogy nem teheti meg? - Száz százalékig! Társak vagyunk. Nélkülem nem menne az egész. Melissa szerette volna, ha ő is ugyanezt mondhatja kapcsolatáról Kirknek ott van Odette, akivel vigasztalódhat...

Kirkkel, csak sajnos nem igaz.

13.

- Clive-nek van egy zseniális ötlete! Egy csapásra minden gondodat megoldja - lepte meg mostohalányát Nedra másnap a reggelinél. - Csupa fül vagyok - tette le a kávéscsészéjét Melissa. - Beüvegeztetjük az oldalsó verandát. Remek hely lesz, jól elleszel benne a gyerekekkel. Külön bejáratod lesz, és tiéd lesz a kert hátsó része, ott nyugodtan játszhatnak a gyerekek, vagy bármit csinálhattok. - De... de - dadogta Melissa. - Nem terhelhetlek benneteket a lármával. - Butaság - szólt közbe Clive. - Élvezni fogjuk a vidámságot. Melissa a fejét csóválta. - Nagyon kedves tőletek, de nem szeretném, ha miattam kényelmetlenségetek lenne. Nem lenne sportszerű. - Túl sokat spekulálsz. Hidd el, jól meggondoltuk a dolgot. Melissa hallgatott. Hogy utasíthatná vissza a nagylelkű ajánlatot anélkül, hogy megbántaná Nedrát és Clive-ot? Igaz, hogy minden gondja megoldódna, de másrészről vegyes érzelmekkel fogadta Clive tervét. Továbbra is az apja házában élne, de ez már nem az ő otthona. Nem, legfőbb ideje, hogy megtalálja a maga helyét!

- Nem túl drága az üvegeztetés? - érdeklődött óvatosan. - Egyáltalán, meg lehet csinálni ebben a házban? - Miért ne lehetne? Ebből aztán ne csinálj gondot! Még ma délelőtt felhívom az üvegest, hogy jöjjön ki és vegyen méretet. - Clive a kezét dörzsölte. - Majd én kézbe veszem a dolgot. Melissának összeszorult a torka. - Iszonyú rendetlenség van a szobámban. Muszáj rendet raknom - állt fel a reggeliző asztaltól. - Majd jövök. A szobájában végigdőlt az ágyon és lehunyta a szemét. Mit tegyen? Összerezzent, mert valaki kopogott az ajtaján. Kinyitotta a szemét és az órájára nézett. Te jó isten! Ebédidő van! Úgy látszik, elaludt. - Nem jössz ebédelni, Melissa? - De, Nedra, rögtön jövök. A fürdőszobába szaladt, és hideg vízben megmosta az arcát. Eszébe jutott az iménti álma. A Boldogság szigetén volt. Szembejött Kirk. de nem ismerte meg. Kereste a gyerekeket, de egyet sem talált... - Rémes álmom volt - magyarázta nem sokkal később az ebédnél. - De legalább megmutatta, mit kell tennem. Most már tudom. Nedra és Clive meglepetten nézett rá. - Visszarepülök a Boldogság szigetére. - Mit csinálsz? - tette le az evőeszközt Clive, és megtörölte a száját a szalvétával. - Elmegyek és maradjon a veranda úgy, ahogy van. - Szóhoz sem jutok - meredt rá fejcsóválva Nedra. - Én sem találok szavakat - dőlt hátra a székén Clive.

- Kirk épített nekem egy olyan óvodát, amilyet elképzeltem, értitek? A gyerekek várnak. Alig várják, hogy megtanulhassák mindazt, amit adhatok nekik. Ha Kirkhez nem is köt már semmi, még mindig van egy hűséges jó barátom, akire mindig számíthatok. - Barry? - kérdezte Nedra. - Jobb lenne, ha őbelé lennél szerelmes - kacsintott rá Clive. - Remek fickó, és még a baseballhoz is ért. - Barry aranyos, megbízható barát - mosolygott Melissa. - De semmi több. Nedra felállt, Melissához lépett és átölelte. - Hiányozni fogsz, Lissa. De ha úgy érzed, így helyes, nem tarthatunk vissza. A te jövődről van szó, a te életedről, és neked kell megtalálnod az utadat. - Örülök, hogy így döntöttem - bólintott Melissa. A következő két napot Melissa úti előkészületekkel töltötte . Átnézte a ruhatárát, és csak azokat a ruhadarabokat csomagolta el, amelyeket megfelelőnek tartott az enyhe déltengeri éghajlathoz. Minden gyapjúpulóverét, kabátját, téli nadrágját és vastag szoknyáját hatalmas zsákokba gyömöszölve berámolta a szekrényébe. Nedra elképedve nézte, ahogy teletömködte a bőröndöket a nyári holmijaival. - Attól tartok, Clive-nak leszakad a dereka, mire kiviszi a csomagodat - jegyezte meg nevetve. - Miattam ne aggódj! - szólt közbe az imént belépő Clive. - Más kérdés, fel tud-e majd szállni egyáltalán Barry masinája annyi túlsúllyal? - Te jó ég, minek neked ennyi holmi? - kérdezte Nedra fejcsóválva. - Csak nem akarsz örökre kivándorolni? - Ki tudja.,. - vont vállat Melissa. Elhallgatott, és becsukta a bőröndöket. Az utazást másnap reggel Berkeley-ből San Franciscóba, a megérkezést a repülőtérre, a búcsút Nedrától és Clive-től, mindent szinte álomban élt át. Mintha vattával bélelt világban mozogna, ahol nem hatolnak el hozzá a külvilág zajai.

Melissa a repülőgépen ült, lenézett a városra és hídjaira, amelyek innen fentről olyanok voltak, mint a játékszerek. Furcsa, ellentmondásos érzések töltött ék el. Egyszerre volt szomorú és vidám, aggódó és kíváncsi, félt az első találkozástól Kirkkel, de a lelke mélyén vágyódott utána. Sóhajtva dőlt hátra. Minek töri a fejét? Mihelyt ott lesz a Boldogság szigetén, úgyis minden megoldódik magától.

- Melissa! - rohant elé Barry a kis papeete-i repülőtéren. Kikapta kezéből a nehéz csomagokat. Nem hiszek a szememnek - nézett rá kutatóan. - Én sem hiszem el, Barry. És kérlek,., egy szót se szólj Kirknek. - Tartok tőle, hogy nagyon hamar fülébe jut az érkezésed híre. Kirk nyitott szemmel és füllel figyeli, mi történik a szigetén. Semmi nem kerüli el a figyelmét. - Egy kis időre van szükségem, hogy rendezzen a gondolataimat, mielőtt Kirk elé állnék. Félreértés ne essék, csak a gyerekek miatt jövök vissza. Barry előrehajolt és az arcába nézett. - Eridj már, Melissa! A jó öreg Barryt úgysem csapod be! - Megemelte a csomagokat. - Nem úgy néz ki, mintha csak néhány apróságot csomagoltál volna be egy rövid nyári szabadságra. Kirket megüti a guta örömében. Besegítette a gépbe Melissát. - Még mindig nem tudom elhinni - csóválta a fejét. Barry a szokásos biztonsággal repült át a türkizkék tenger fölött és szállt le negyedórával később a Boldogság szigetén.

- Szerzek neked egy szobát, és megpróbállak észrevétlenül becsempészni a szállodába. Remélhetőleg nem futok bele egyenesen Kirkbe. Várj meg itt, Melissa! Mindjárt jövök - mondta Barry, mikor a leszállás után kimászott a gépből. Melissa némán bólintott. Nem jött ki hang a torkán. A mélykék égbolt, az aranyló nap, a fehér part és a trópusi virágok színpompája könnyeket csalt a szemébe. Hogy hiányzott ez a Paradicsom! Hogy is mehetett el innen?

- Minden a legnagyobb rendben - jelentette Barry tíz pere múlva, - itt a huszonhetes szoba kulcsa. A csomagodat már felvitettem. Ismered a hátsó bejáratot. Kirk nincs itthon, - Köszönöm, Barry - vette el a kulcsot Melissa. - Viszlát - intett Barry. Másnap reggel Barry halkan kopogtatott Melissa ajtaján. Tényleg sikerült az este észrevétlenül eljutnia a szobájáig. - Tiszta a levegő - jelentette. - Kirk mindjárt reggeli után elment. Senki nem tudja, hová ment és mikor jön vissza. -

Remélhetőleg nem a faluba. Szeretném meglátogatni a gyerekeket, és megnézni, mi lett a házból, amit Kirk nekem

épített.

- Azt hiszem, nincs olyan veszély, hogy arrafelé lenne. Túl sok emlék fűzi ahhoz a házhoz, és nem hiszem, hogy szívesen gondol rá. Melissa sietett témát váltani. - Rossz a lelkiismeretem a gyerekekkel szemben. Nem lett volna szabad csalódást okoznom nekik. Barry tűnődve bólintott. - De visszajöttél. A gyerekek nem olyan haragtartóak, mint mi felnőttek. Majd meglátod, hogy tárt karokkal fogadnak. Barry elindult szokásos reggeli útjára Papeete-be. Melissa pedig előhozta a biciklijét a régi helyéről, és a falu felé indult. Hogy magyarázza meg a gyerekeknek, miért volt ilyen sokáig távol? Megértenék vajon az igazságot'? Ahogy közeledett a faluhoz, nőttön-nőtt benne az izgalom. - Fél óra alatt nem lesz bátor hős a gyáva nyúlból - gúnyolódott magán félhangosan. Mikor meglátta a kis faházat, amelyet annyi szeretette l épített fel Kirk, leszállt a kerékpárról, és maga mellett tolta tovább. Hirtelen megtorpant, mintha gyökeret eresztett volna. A bejárat mellett, a falhoz támasztva ott állt Kirk kerékpárja. Melissa első gondolata az volt, hogy sarkon fordul, és futva menekül, de mintha láthatatlan erő húzná, folytatta útját. Egyszer csak vidám énekszó csendült fel. Először Kirk ismerős baritonját hallotta meg, aztán tiszta gyermekhangok csatlakoztak hozzá, és folytatták az egyszerű kis dallamot. - Remekül csináltátok - dicsérte meg őket Kirk, mikor befejezték. - Elénekeljük még egyszer együtt? - Igen! Igen! - kiabáltak lelkesen összevissza a gyerekek. Másodszor is felhangzott a vidám kis dal. Melissa szemét elfutotta a könny. Kirk foglalkozik helyette a csalódott gyerekekkel! Összeszorult a szíve, úgy érezte magát, mintha sötét alagútba került volna, mely végén azonban felcsillan a fény. Szereti Kirket! Észrevétlenül visszafordította a kerékpárját és visszakerekezett a szállodához. Kavarogtak fejében a gondolatok. Szereti Kirket. De mit érez iránta a férfi? El tudja vajon felejteni, hogyan bánt vele? Megbocsát neki? Semmi értelme, hogy tovább kerülgesse. Ha választ akar kapni a kérdéseire, szembe kell nézzen a találkozással. Még ma este...

- Melissa? Ideje vacsorázni menni! - Barry állt az ajtó előtt, érte jött. Melissa mélyet lélegzett. Eljött a pillanat, amelytől annyira félt. Mindjárt találkozik Kirkkel. Hevesen dobogott a szíve, szédült az izgalomtól. - Halló, szép szigeti hercegnő - nyújtotta a kezét Barry. A lány reszkető ujjakkal szorította meg. - Mitől félsz ennyire? Kirk szeret... Beléptek az étterembe. Kirk az ablaknál állt és kifelé bámult, a messzeségbe. Ahogy Melissa és Barry közelebb ért, megfordult. Tekintete megmerevedett, és barna bőre alatt halálos sápadtság lepte el. - Óh, Miss Arnell! - hajolt meg, aztán folytatta. - Örvendek, hogy újra itt üdvözölhetjük. Hosszabb ideig szerencséltet a jelenlétével, vagy csak átutazóban van? Fagyos, gunyoros hangjától Melissa összerezzent, de gyorsan válaszolt: - Az csak az időjárástól függ, Mr. Dalkeith. És... - elhallgatott és lehajtotta a fejét. - Hagyjátok már abba ezt a cirkuszt, ti két idióta! - avatkozott közbe Barry. - Inkább gyertek utánam feltűnés nélkül. Foglaltam nektek egy asztalt. A pokolba is, beszéljétek végre már ki magatokat! És hadd mondjam meg nektek: az életben nem láttam még két ilyen ütődött szerelmest, mint ti ketten! - Ügyet se vetve Kirk és Melissa morcos pillantására, Barry karon fogta őket, az egyik asztalhoz vezette, és szelíd erőszakkal lenyomta a székre mindkettőjüket. - Mit jelentsen ez, Barry? - kérdezte Kirk szemmel látható bosszúsággal. - Mondjuk, egy kicsit a sors hóna alá nyúlok... - Barry biztatóan rákacsintott Melissára, aztán sarkon fordult és otthagyta őket. Sokáig csend volt. Kirk szólalt meg először. - Isten hozott itthon, Melissa - suttogta a lány tekintetét keresve. - Hiányoztál. - A hangja már nem volt fagyos, inkább lágy és gyengéd. Melissa felnézett és félénken elmosolyodott. - Te is hiányoztál - válaszolta alig hallhatóan. - Éhes vagy? - kérdezte Kirk kis idő múlva. Melissa a fejét rázta. Csendben nézték egymást . - Mindjárt lemegy a nap - mosolyodott el Kirk. - Ne menjünk le a partra, hogy megnézzük? Melissa bólintott. Csendben ballagtak egymás mellett a parton. Melissában feléledt az első este emléke, amikor Kirk énekelt. „Someday my love will come" - csengett újra a fülébe. Hirtelen Kirk megállt. - Mutatni szeretnék neked valamit. - Igen? - Mikor Barry átrepült Kaliforniába, hogy meglátogassa a szüleit, arra gondoltam, hogy esetleg téged is meg fog keresni. Írtam neked egy levelet, és oda akartam adni neki, de aztán eszembe jutottak az utolsó szavaid, azok a kemény, kegyetlen szavak, ahogy elzavartál az ajtód elől, és visszatettem a levelet a fiókomba. De most szívesen odaadnám. Menjünk vissza a házba! Ott van a levél az íróasztalomban, fent a toronyban. Melissa dobogó szívvel lépkedett felfelé a keskeny csigalépcsőn. Viharosan törtek rá az emlékek. Eszébe jutott, milyen szenvedéllyel szerették egymást ott fenn a toronyban, de aztán eszébe jutott az a pillanat is, mikor Barry bekopogott, és a hírt hozta Odette eltűnéséről. Mi áll hát a levélben, amit Kirk meg akar mutatni? Búcsúszavak vagy.., - Helyezd magad kényelembe - mutatott Kirk a kandalló előtt álló karosszékre. Az íróasztalához lépett, kihúzta a fiókot, egy levelet vett elő és átadta Melissának.

Míg Melissa remegő ujjakkal tépte

fel a lepecsételt borítékot, Kirk mozdulatlanul állt mellette. Látszott az

arcán a feszültség.

Melissa széthajtogatta a papírt és olvasni kezdett. „Drága kis sárga madárkám! Hogy is repülhettél ilyen messzire? Ilyen messzire otthonról? Visszahív a tenger, és én is vágyódva hívlak: Gyere vissza, kis sárga madárkám! Gyere haza hozzám! Szükségem van rád, vágyom utánad, szeretlek, Kirk.”

Melissa leejtette a papírt. Felnézett Kirkre, aki lassan föléje hajolt, megfogta a kezét és magához emelte. - Melissa! Szeretlek. - Kirk! - simult hozzá a lány. És mikor átölelte és megcsókolta, érezte, hogy Kirk örökké szeretni fogja, ahogy a napfelkelték és a naplementék követik egymást, erősen és elevenen, mint az ősrégi fügefa, örökké, mint a hullámok játéka a parton.