hg-tropusi.ejszakak

Heather Graham Trópusi éjszakák

A kis magángép lezuhan. A divatszakmában dolgozó Skye Delaney túléli a szerencsétlenséget, ám sorsa a kis csendes-óceáni szigeten örökre megpecsételődik. Első pillantásra beleszeret a vonzó, de erőszakos pilótába. A férfiról hamarosan kiderül, hogy nem más, mint Kyle Jagger, a gazdag aranyifjú. Skye-nak egyetlen esélye a túlélésre, ha enged a féktelen szenvedélynek. A trópusi édenben megfeledkezik vőlegényéről, s azzal sem törődik, hogy Kyle-t otthon várja-e feleség. Vajon folytatódik-e a paradicsomi idill, miután a szerelmespár elhagyja a szigetet? Nem kelle a két sóvárgó szívnek örökre elválnia?

Eredeti cím: Night, Sea And Stars Copyright © 1983 by Heather E. Graham Hungarian edition and translation Copyright © 1999 by Hajja & Sons Ltd All rights reserved! Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó 4017 Debrecen, Pf.: 32. E-mail: [email protected] www.hajja.hu Felelős kiadó: a cég ügyvezetője Fordította: Prácser Hajnalka Tördelés: Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft. Nyomtatás és kötés: Alföldi Nyomda Rt. ISBN 963 9037 70 2

Dee néninek, George bácsinak, Doreennek és legfőképpen unokatestvéremnek, Kennek. Köszönet a massachusettsi hóviharok alatt elkortyolgatott teákért, és a kandallóban ropogó tűz előtt folytatott nagy beszélgetésekért.

Prológus Valahol a Csendes-óceánon, június 4. A rikoltozó sirálysereg vakító fehér foltot festett az ég kékjébe. Tűző nap ragyogta be a sziget homokos partját. Egy eltévedt rák összegabalyodott lábakkal, esetlenül hátrált a víz felé. A madár szó egyszerre elhallgatott. A fák lombját borzoló szellő sem lengedezett már. Különös zúgás hallatszott. Köhögő, csattogó, hátborzongató robaj töltötte be a levegőt. A békés paradicsom megtelt félelemmel, az ég háborítatlan kékjét acélosan csillogó, tüzes villámlás zavarta meg. A zuhanó gép eltűnt a fák lombja között, és nagy sebességgel közeledett a föld felé. Végigszántotta a sűrű bozótot, majd megállt, és lassan egyik szárnyára billent. Még egészben volt. Kyle Jagger mozdulni sem tudott a rémülettől, mereven bámult maga elé. Érezte, ahogy remegő testén dermesztőre hűlnek a forró izzadságcseppek. Szíve vadul zakatolt. Alig jutott levegőhöz. Sikerült. Minden nehézség ellenére letette a gépet, sem az erős szél, sem a meghibásodott műszerek nem tudták megakadályozni ebben. Ösztönei hirtelen újabb veszélyt jeleztek. Megérezte a szivárgó üzemanyag kellemetlen szagát. Letépte magáról a biztonsági övet, és a gép hátsó része felé kúszott, hogy megnézze egyetlen utasát. Egy nőt, gondolta bosszankodva, aki ráadásul eszméletlen. Előrehanyatlott fejjel, mozdulatlanul ült, arcát széles karimájú, bézs kalap takarta. Kyle nagy megkönnyebbülésére még lélegzett. Sietve kioldozta a biztonsági övet, és az ölébe kapta. A karjaiban tartott törékeny test könnyű volt és sérülékeny, akár a porcelán. Nem volt ideje ilyesmivel törődni, ki kellett jutniuk a repülőből. Másodpercek teltek csak el a földet érés óta, mégis egy örökkévalóságnak tűnt. A nő váratlanul magához tért. Vastag, aranyszínű pillái lassan felemelkedtek. Tágra nyílt, mandulavágású szemében ijedtség. A férfit macskára emlékeztette. A rémült utas pilótájára nézett, majd sikoltott. A férfi habozás nélkül pofon vágta, tudta, az életük függ a nő hidegvérétől. – Hagyja abba! – sziszegte. – Akármelyik pillanatban felrobbanhatunk! A nő tekintete kitisztult, abbahagyta a kapálózást. – Tegyen le! – követelte. – Semmi bajom! – Ahogy akarja! – válaszolta Kyle, és miután letette, vállával a gép ajtajának feszült, hogy kinyissa. Nem engedett, a zuhanás közben megsérülhetett. Nem fecsérelte fölöslegesen az időt, a vészkijárathoz lépett. Idegesítette, hogy a nő ide-oda mocorog székében. – Mi a fenét csinál? – kérdezte meghökkenten Kyle. Nem tudta elképzelni, hogy valaki még a halál torkában is a személyes holmijai után kutat. – A táskám – válaszolta a nő. – Egy nő már csak nő marad! – motyogta mérgesen, miközben a vészkijárattal bajlódott. Az ajtó engedett, kimászott a szárnyra, majd leugrott a földre. – Nem érdemes ennyit morognia, nem én tehetek róla, hogy lezuhantunk! – vágott vissza a nő. Szeme szikrát szórt, szavai furcsán hatottak. Nem illettek a törékeny testhez. – Fogja be és ugorjon! – sürgette Kyle.

4

A nő úgy döntött engedelmeskedik, és leugrott. Elkapta a karcsú testet, majd megragadta a vékony csuklót. – Rohanjon, ahogy csak a lába bírja! Kézen fogva futottak végig a parton, minél távolabb a géptől. A nő hirtelen nagyot sikoltott, és a földre rogyott. Kibicsaklott a bokája. – Átkozott turisták! – morogta Kyle, egy percig sem tudta türtőztetni haragját. – Az az istenverte cipő! – szitkozódott, majd táskájával együtt karjába vette a nőt. – Sajnálom! – jött a keserű válasz. – Nem öltöztem az alkalomhoz illően! – folytatta, és macskatekintete egy pillanatra találkozott a férfiével. Kyle újra futni kezdett. A nő kalapja elrepült, szabadjára engedve rakoncátlan, szőke hajfürtjeit. – Miért ilyen nehéz ez az átkozott táska! – kérdezte idegesen a férfi, de rájött, csak az erejét pazarolja. A tüdeje pokolian fájt az erőfeszítéstől, lábai mintha vasból lettek volna. Még szerencse, gondolta, hogy a többi csomag a gépben maradt. A nő lobogó hajától semmit sem látott, mégis selymes simogatása, friss illata egy pillanatra elvonta figyelmét. Kérdésére nem kapott választ, ismétlésre pedig nem pazarolta az erejét, inkább szedte a lábát, hogy az égő géptől minél messzebb kerüljön. A robbanást senki és semmi nem tudta megakadályozni. A sziget megremegett, mennydörgő robaj hallatszott. A napot hatalmas tűzfelhő takarta el. Kyle nem jutott elég messzire, a robbanás ereje, akár egy mindenható kéz, könnyedén elszakította a földtől. A férfi ösztönösen a karjában tartott törékeny testet védelmezte. A világ elsötétült, a nagy erejű ütéstől mindketten elvesztették eszméletüket. Lassan eleredt az eső, hogy elmossa a füstöt.

5

1. Skye Delaney a hűs esőcseppektől magához tért, és megviselten nyöszörögni kezdett. Lassan felemelte kóválygó fejét, forgott vele a világ. Az elmúlt percek történései felkavarták. Még mindig remegett. Hát túlélte a szerencsétlenséget! A férfi durván bánt vele, gondolta, de erős és kitartó…s megmentette az életét. Ajkába harapott, hogy visszatartsa könnyeit. Nem tudta, mi ütött belé. Hálásnak kellene lennie, mégis inkább haragot érez. Ám belehasított egy gondolat…s félelemmel töltötte el. Hát ezért nem görbült haja szála sem! A férfi saját testével védelmezte. Ott feküdt alatta a földön, lehunyt szemmel, mozdulatlanul. Rézvörös haja ziláltan omlott ijesztően hamuszürke homlokára. Némán bámulta széles arcát, sötét, íves szemöldökét, hosszú, egyenes orrát, telt ajkát, csontos, borostás állát. Arcuk szinte összeért. A nő mintha álmából ébredt volna, összeszedte magát, és azon tűnődött, mi a fenét csinál. Talán elment az esze, hogy az arcát nézegeti, amikor az is lehet, hogy… – Nem! – kiáltotta hangosan. – Istenem! – sáros arcát esedezve az égre emelte, és imádkozni kezdett. – Kérlek, add, hogy magához térjen! Felemelkedett, könnyei az esőcseppekkel együtt észrevétlenül potyogtak a homokba. Térdét maga alá húzta, és vékony ujjaival megpróbálta kitapogatni a férfi szívverését. Megkönnyebbülten felsóhajtott, a mintás katonai ingen keresztül ütemes mozgást érzett. Megmentője élt és lélegzett. Nem tudta, mi tévő legyen. Nem sokat értett az elsősegélynyújtáshoz, és úgy tűnt, az eső sem segít. Talán valami erősebbre van szüksége. Óvatosan megveregette arcát, de a férfi nem mozdult. Átkozta magát tehetetlenségéért. – Szedd össze magad –, suttogta halkan. – Valamit tenned kell! A táska! A súlyos csomag pár méterrel távolabb, a homokban feküdt. Skye fáradtan utána nyúlt, hogy a férfi feje alá tegye. Ahogy kezét nyaka alá csúsztatta, megérezte a meleg, ragacsos masszát. Vér volt. Ijedt kiáltását elnyelte a szél zúgása. Miért nem képes összeszedni magát? Az eső elállt, a levegő újra kristálytisztán csillogott. A gép még mindig égett, de a tűz jóllakottan alábbhagyott. Skye hidegvérét megőrizve gondolkodni próbált. Óvatosan kitapogatta a sebet, és megnyugodva tapasztalta, hogy a sérülés viszonylag kicsi. Idegességtől összeszorított fogai sajogni kezdtek. Jég. Nevetséges! Honnan szerezhetne jeget! A homokos partot bámulta, a fákat és a magas bozótot. Tanácstalan volt. Nem lehetsz ennyire szerencsétlen, mondogatta magában. Csinálj már valamit! A józan ész végül mégis győzedelmeskedett. Talpra ugrott, levetette cipőjét, és a víz felé rohant. Sérült bokájába belehasított az égető fájdalom. Sziszegve bicegett tovább. A tenger hideg volt és tiszta. Alaposan kitisztította a pilóta sebét. Steven mellett napokig virrasztott a kórházban, igazán tanulhatott volna valamit! Az mégis más volt, ott sokat már nem segíthetett. Csak tarthatta egy haldokló kezét… Remegni kezdett, könnyei csendesen folytak végig gyötrődő arcán. Bátyjának tragédiáján még mindig nem tette túl magát.

6

Elkeseredése örömmel párosult. Mozgalmas, élete során nem foglalkozott a halál gondolatával, most azonban megrémisztette. Sosem örült még ennyire az életnek. Az eget sem látta még ennyire kéknek, a szél és az eső sem simogatta még ennyire gyengéden. A Delaney Designs mellett másra nem is maradt ideje. Steven halála óta a munkába menekült, elbarikádozta magát a fájdalom és a világ elől. Keményen küzdött, hogy felvirágoztassa testvérével alapított üzletüket. Lassan visszaeresztette Kyle fejét a párnára, és újabb adag vízért indult. Egy pillanatra megtorpant. A háborgó tenger, a hatalmas fák, a buja aljnövényzet visszariasztotta. Mégis mire számítottál, kérdezte magától. Örülj neki, hogy túlélted a zuhanást! Talán Tahitiról indítanak egy mentőosztagot. Talán már úton is van a segítség, talán a pilóta rádión jelezte a katasztrófát… A pilóta! Üzleti tárgyalásai során már számtalanszor találkozott ezzel a típussal. Még ha faragatlan és nőgyűlölő is, annyi bizonyos, hogy megmentette az életét. Lassan visszabicegett a férfihoz, és lemosta az arcát hideg tengervízzel. – Meg ne haljon itt nekem! – suttogta kétségbeesetten. – Térjen magához, nagyon kérem! Buzgó imáira halk nyöszörgés volt a válasz. A hamuszürke arc újra megtelt élettel. A férfi arcizmai megrándultak, de szemét nem sikerült felnyitnia. – Gyerünk! – kérlelte, miközben gyengéden megpaskolta arcát. Hirtelen eszébe jutott a táska. Az ajándéknak szánt rum és brandy! Melyiket adja? És ha megfullad, ahelyett, hogy felébredne? – A pokolba is! – kiáltotta, hisz a többéves tapasztalat adta döntéshozatali készsége egyszerre cserbenhagyta. Ölébe vette a férfi fejét, és megpróbálta úgy tartani, hogy torkán akadály nélkül lefolyjon az ital. Fogával leszedte a kupakot, jókora adagot töltött a szájába. A férfi köhögni kezdett, arca összerándult, szeme hirtelen felnyílt. A hűvös tekintet vádlón vizsgálta a nőt. – Maga az! – kezdte suttogva. Skye összeszorított ajakkal próbálta visszatartani haragját. Hát ez a köszönet az ápolásért! – Miért, kire számított? – kérdezte idegesen. – Hívni akartam a mentőket, de sajnos nem volt apróm telefonra! A férfi vizsgálódó tekintetében szemrehányás rejlett. Feje még mindig ölében nyugodott, arcát ápolójának ázott szőke haja csiklandozta. Hirtelen felugrott, és félrelökte a nőt. A mozgás fájdalmat okozott, a fejéhez kapott. – Hogy kit vártam? – motyogta. – Nem értem, miről beszél! – kiáltotta ijedten Skye. Kyle zavarodottsága nem sok jót ígért. Anélkül, hogy a nőre pillantott volna, némán megrázta a fejét, és lassan megpróbált felállni, de elvesztette az egyensúlyát. Elgondolkodva körülnézett: homokos part, fák, bozót, a repülőgép égő roncsa. – Túléltük – suttogta, s a visszatérő emlékek hatására arca megfeszült. – Megmenekültünk… – ismételte. Skye idegesen figyelte. Valami zavarta. – Meddig voltam eszméletlen? – Nem tudom, talán… – Körülbelül? – türelmetlenkedett Kyle. – Egy óráig, tíz percig vagy tíz másodpercig? Mondjon már valamit! – Úgy tíz perc lehetett – válaszolta hűvösen, szeme összeszűkült a dühtől. Micsoda faragatlan tuskó, gondolta. – Hát igen, ilyen egy igazi pilóta! – Mintha csak egy légi bemutatóról lett volna szó. Skye alapvetően nyugodt természetű volt, de ez még őt is kihozta a sodrából.

7

– Erre én nem lennék olyan büszke! Kyle hidegen nézett rá. – Ha nem lennék ilyen jó pilóta, kisasszony, akkor a homok, ahol a csinos kis hátsófele pihen, már a sírja lenne! Elsápadt a dühtől, mégsem válaszolt. Tudta, a férfinak igaza van, landolni egy ekkora szigeten, kifutópálya nélkül… Kyle megtalálta a legmegfelelőbb helyet. A fákat elkerülte, és így az azonnali robbanást is, a magas fű pedig hamar lefékezte a szinte kormányozhatatlan gépet. Mindketten hallgatásba burkolóztak. Barátságtalan sorstársa egy fatönkre ereszkedett, talán éppen arra, amelyik a sérülését okozta. Arcát tenyerébe temette. Skye kétségbeesetten tapasztalta, hogy a ragyogó nappal lassan esti szürkületbe fordul. Még három óra, gondolta, és besötétedik. – Mégis, mi történt? – hallotta saját rekedt, ideges hangját. Az előbbi felismerés megrémisztette, félt az éjszakától. – Mi történt? – kérdezte újra, önuralmát valamelyest visszanyerve. Kyle bosszankodva nézett rá. – Hogy mi történt? Kényszerleszállást hajtottunk végre, a gép pedig felrobbant. Ha kíváncsi a részletekre, szélviharba keveredtünk, ellentétes légáramlatok meg ilyesmi. A hidraulikus rendszer felmondta a szolgálatot, csak a sorsnak köszönhetjük, hogy épségben landoltunk! Aztán elesett a cipője miatt, most pedig ostoba kérdéseket tesz fel! – fejezte be megvetően. Skye dühében ordítani szeretett volna, de tudta semmi értelme. Erőltetett nyugalommal tovább kérdezett. – Küldött segélykérő jeleket? – Nem! – válaszolta összeráncolt szemöldökkel. – Nem tudtam. A légköri zavarok miatt nem működött a rádió. – Jaj, ne! – motyogta rémülten. Becsukta szemét, nehogy elfogja a pánik. – Valaki biztosan értünk jön, ha észreveszik, hogy a gép nem érkezett meg… Kyle megrántotta a vállát, de nem felelt. Némán ült a tönkön, és a roncsokat nézte. – Ne csinálja ezt velem? – tört elő a nőből. A férfi felnevetett, láthatóan szórakoztatta a dolog. Szeme, a zuhanás óta először, melegen ragyogott. – Mire gondol? – Ne üljön itt tétlenül, mintha még mindig eszméletlen volna! Hamarosan besötétedik! Kyle gúnyos udvariassággal visszakérdezett: – Ha jól értem, valamit tennem kéne! – Nagyon is jól érti! A férfi ölbe tett karral, mosolyogva nézte. – Ne hagyja, hogy magába fojtsam a szót! Folytassa csak! Mondja el, mit kéne tennem! Skye elfehéredett a dühtől, keze ökölbe szorult. – Egyfolytában a női egyenjogúságról papolnak, de ha bajba kerülnek, újra a férfi viseli a nadrágot. Skye felállt, nem volt képes tovább türtőztetni magát. – Ide figyeljen! – kezdte csípősen. – A napnál is világosabb, hogy nem kedveli a női nemet, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy packázzon velem. Talán jobban járok, ha eszméletlen marad. Tudja mit, leveszem a válláról az összes felelősséget, elmegyek. Csak arra kérem, szóljon, ha valami mentőosztagféle a szigetre téved. Ha nem túl nagy fáradtság! Skye, sérült bokájáról megfeledkezve útnak is indult, de nem jutott túl messzire. Már az első lépés után a földön kötött ki. A férfi felnevetett, s egy pillanat alatt mellette termett, és felsegítette. Skye dühösen tiltakozott. – Maradjon már nyugton! – kiáltotta nevetve Kyle.

8

Hiába erőlködött, a férfi csitító ölelésével szemben tehetetlennek bizonyult. Csendesen nézte. Nem viselt nyakkendőt, kigombolt inge fedetlenül hagyta izmos mellkasát. – Ne haragudjon! – mondta csendesen. Skye dühe lassan elpárolgott, ernyedten és tehetetlenül feküdt karjában. A nyakán érezte simogató érintését. Jól begyakorolt mozdulat, gondolta, számtalan nőt levett már ezzel a lábáról. – Úgy kiáltozott, mint egy hárpia, valamit tennem kellett. Én sem örülök, hogy lezuhantunk! – Ne merjen hárpiának nevezni! – kezdte Skye. Megpróbált kiszabadulni az erőszakos ölelésből, hogy visszanyerje méltóságát. A simogatás jólesett, mégsem kért belőle. Egy pillanatra elfogta a kísértés, hogy elismerje gyengeségét, és a férfi vállára hajtott fejjel átaludja az éjszakát. Gyengédségre, védelemre volt szüksége… De nem egy ilyen cinikus nőfalótól. – Rendben van, Kyle… – Honnan tudja a nevemet? – kérdezte hirtelen gyanakodva a férfi. – Nem kellett hozzá Sherlock Holmesnak lenni! – felelte szárazon, és a férfi ingén lévő aranyszínű feliratra mutatott. – Tudok olvasni. Kyle fintorogva a mellkasára pillantott. – Valóban. Hangja játékosan kötekedő. Teljesen összezavarta… Egyik pillanatban határtalanul gyengéd, a másikban meg már Mata Harinak képzelte. Miért olyan különös, hogy valaki, aki nem ismeri, tudja a nevét? – Nos – kezdte a férfi, és megpaskolta Skye arcát –, lássuk csak, mihez kezdünk! Végignézte zsebeit, elővett egy bicskát, egy öngyújtót és egy doboz Marlborót. Lassan visszaballagott a fatönkhöz, leült és rágyújtott. A füstöt nézte, aztán a cigarettásdobozt. – Ha ez kifogy, nagy bajban leszünk – mondta kisfiús kétségbeeséssel, amitől Skye-nak, a helyzet ellenére, nevetnie kellett. A férfi megkínálta őt is. – Azt hiszem, jobban örülne, ha Sir Galahad társaságában tölthetné az éjszakát. Skye megrázta a fejét. – Köszönöm, de nem dohányzom. A táskám pedig tele van angol cigarettával. – De hiszen most mondta, hogy nem dohányzik. – Nem is. Kyle a nő gyűrűsujján lévő ékszerre pillantott. Kivételes ritkaság volt, de hogy házasságot jelentett-e, azt nem tudta eldönteni. – Csak nem a férjének vette? Skye-nak nem volt kedve a magánéletéről társalogni. – Egy barátnak szántam. Kyle megrántotta a vállát. – Mindenesetre köszönöm. Mi van még abban a táskában? – Pár üveg burgundi, egy kis rum, sajt, keksz… – nem tudom miért gondoltam, hogy szükség lesz rá, de van még itt varrókészlet, olló, egy köteg cérna és egy csavarhúzó… A férfi meglepetten nézte. – Ékszereket tervezek – tette hozzá. – Maga aztán semmit sem bíz a véletlenre, igaz? Skye nem válaszolt. – Rendben – folytatta Kyle. – Hagyjuk a civakodást! Már sajnálom, hogy piszkáltam a táskája miatt, és a cipőjét sem akartam leszólni. Tűzszünetet ajánlok! – Elfogadom – válaszolta Skye. – De átváltozni nem tudok! Kyle közömbösen megrántotta a vállát. – Ha jól viselkedik, nem lesz baj! A nőnek hirtelen eszébe jutott valami, a táskájáért nyúlt. A férfi értetlenkedve figyelte.

9

– A retikülöm… – jött a magyarázat. – Istenem, hát mi más! – sóhajtott Kyle. – Tudhattam volna, hogy itt van valahol, hiszen a túlélés elengedhetetlen feltétele, nem igaz? Hát ezért nem kereste a gépen! Én meg már azt hittem… – Skye fagyos tekintete belefojtotta a szót. – Nem foglal sok helyet, hiszen egész kicsi és könnyű. Az egyszerűség kedvéért teszem a nagyobb táskába! – Ahhoz viszont egy málhás szamárra van szüksége! – Ó, hallgasson már! – morogta elkeseredetten. – Azt hiszem, van benne valami, ami még jól jöhet. – Vagy úgy! – válaszolta a férfi, és a kistáska után nyúlt, hogy kikapja kezéből. – Mit csinál! – tiltakozott. – Hagyja békén! Kyle leeresztette a kezét, de nem hagyta annyiban. – Nyissa ki! Személyes holmijain kívül nem volt más a táskában, semmi olyan, ami a férfi számára ismeretlen lett volna, mégis úgy érezte, legbelsőbb titkait tárja fel, ha megmutatja. A férfi nem értené meg az érzéseit, ezt is csak buta női érzelgősségnek tartaná. Nagyot sóhajtott, és kiöntötte retikülje tartalmát a nagy táska tetejére. Kyle egytől egyig mindent megvizsgált. – Pénztárca, notesz, monogramos zsebkendő, púder, rúzs… Hát ez meg micsoda? – Szemhéjfesték – válaszolta türelmesen Skye. – Nagyszerű, még jó szolgálatot tehet! – Maga sem tud sokkal többet felmutatni! – Útlevél, sminkkészlet, kulcs, jegyzetfüzet, fésű, sminkkészlet… – Hagyja abba! – kérlelte idegesen a nő. – Pirosító, szemceruza, szempillaspirál… Skye-nak nem tetszett a férfi viselkedése, látta szemében az élvezetet. – Toll, ceruza, bélyegek, tampon… Á, a nehéz napok… akkor azért viselkedik úgy, mint egy boszorka! – Nem is igaz! – vágott vissza Skye, és sietve elkapkodta holmijait Kyle elől. – A nehéz napokkal kapcsolatban pedig téved! Nem is értette, miért teszi hozzá az utóbbit, hiszen a férfinak semmi köze hozzá. Talán be akarta bizonyítani, hogy viselkedésének semmi köze hormonjaihoz. – Azt hiszem, mindent alaposan megvizsgált! – csattant fel újra. – Várjon! – szólalt meg a férfi. Kezében egy körömreszelőt tartott. – Ennek még hasznát vehetjük! – Hát persze, elreszeljük vele a cella rácsait! – tette hozzá élcelődve Skye. – Nem tudjuk, mi vár ránk, minden éles tárgyra szükségünk lehet! – A férfi tekintete türelmetlenségről árulkodott. Kész kabaré, gondolta megborzongva a nő. Alig egy órája még a letört körmével bíbelődött. Meg sem fordult a fejében, hogy a körömreszelő egyszer még túlélésük kulcsszerszámává lép elő. Kyle elmélyülten vizsgálta, forgatta kezében a reszelőt, majd hirtelen zsebre vágta. Skye idegesen összecsukta retiküljét, és visszatette helyére, közben szeme sarkából a férfit figyelte. Biztos volt benne, hogy megjátssza magát, az érzéketlen férfi szerepe nem sikerült tökéletesre. Végül úgy döntött, megtöri a nyomasztó csöndet. – Nem tudja véletlenül, hogy hol vagyunk? – kérdezte reménykedve. – De igen. – Viccel? – kérdezte hitetlenkedve. Kyle felnevetett, mulattatta Skye gúnyolódása. – Ha abbahagyja a kötözködést, megmondom! Ez a Csendes-óceán…

10

– Így már mindjárt más! – Figyeljen rám! – kezdte lehengerlő mosollyal az arcán…tudott kedves is lenni. – Csupa fül vagyok – válaszolta Skye, és lemondóan legyintett. – Tahititól délre, a Pitcairn-szigettől pedig keletre vagyunk. A nő hiába várta a folytatást. – Ez minden? – Hogy érti? Hát nem azt kérdezte, hol vagyunk? – De mégis, melyik szigeten? – Ez nem lehet igaz! – motyogta bosszankodva. – Nem hinném, hogy a szigetnek van neve, szerintem még a térképek sem jelzik! Hasonló korallzátonyok ezreivel van tele az óceán! – Úgy érti, nincs rá esély… – vágott közbe elkeseredetten Skye. – Ha a robbanást nem is vették észre, előbb-útóbb értünk jönnek. Talán beletelik egy kis időbe, míg megtalálnak, a vihar ugyanis eltérített minket eredeti útvonalunktól. Skye kétségbeesésében összes keserűségét rázúdította. – Maga az átkozott pilóta, hát csináljon valamit! Lőjön fel egy jelzőrakétát, vagy tudom is én mit! Legszívesebben arcon ütötte volna Kyle-t, de abban a pillanatban rájött, hogy tényleg úgy viselkedik, mint egy hárpia. A vádaskodás pedig, teljesen értelmetlen volt. Ökölbe szorított csuklóját lassan a férfi térdére ejtette, fejét lábára hajtotta. – Ne haragudjon! – mondta. Kyle megsimogatta fejét. – Én is sajnálom – válaszolta halkan. Skye még nem sírt, de a férfi tudta, több gyengédség végleg kikészítené. A harag erőt ad. – Hoznom kellett volna a rakétákat! – tette hozzá sietve. Azt már nem árulta el, hogy valószínűleg nem sokra mennének vele, ritkán vetődik erre repülőgép. – Tudtam, a gép robbanni fog, s a legfontosabb az volt, hogy életben maradjunk! – Ezzel be is fejezte mondandóját, és fütyörészve a bozót felé indult. Skye hitetlenkedve utána kiáltott. – Hová megy? – Valamit tennem kell! – szólt vissza. – Hamarosan besötétedik! Igaza volt. A lenyugvó nap vörös foltot festett az ég aljára, ahogy elmerült az indigószínű, hullámzó tengerben. Skye életének legszebb naplementéjét láthatta volna, ha egy pillanatra is képes megfeledkezni helyzetéről, arról, hogy nem várja őket luxuslakosztály, és ha besötétedik, nincs mivel világítaniuk. – Várjon! Én is magával megyek! Kyle megállt és visszafordult. A nő most látta csak, milyen vonzó férfi. Vastag szempillák, kötekedő zöld szem. – Örülök, hogy nem akar ölbe tett kézzel ülni – mondta nevetve. – Nem akarom megbántani, de ezúttal a smink és a szép mosoly nem segít. – Valahogy majd csak elboldogulok! – motyogta Skye. Nyersszínű kosztümje rettenetes állapotban volt, természetes göndör haja még mindig vizes. A testére és ruhájára homok tapadt. – Ami azt illeti, maga sem egy Casanova! Sántítva, ugrándozva óvta sérült bokáját, de nem jutott messzire, már a harmadik lépés kifogott rajta. Kyle felnevetett. – Ne erőlködjön! Legjobb lesz, ha itt marad! – Nem! – tiltakozott a nő. – Ha egy picit lelassít, talán tudom követni. A férfi egy pillanatig hallgatott, majd lassan elmosolyodott. – Csak nem fél egyedül? – Ne nevettesse ki magát! – méltatlankodott Skye. – Egyszerűen csak be akarom bizonyítani… – Mit? – Azt, hogy képes hátráltatni? Mert ahhoz nem fér kétség!

11

– Nem! – kiáltotta, de többre már nem tellett, mert a férfi mellélépett, és a fatönkre ültette. Skye levegőért kapkodott dühében, ám Kyle kezébe vette sérült lábát, és hozzáértő alapossággal vizsgálta. – Hála Istennek, csak egy kis húzódás – állapította meg, és tekintete a női szandálra vetődött. Skye-t meglepte a férfi hirtelen kirohanása. – Az az átkozott sarok! – kiáltotta, és habozás nélkül a tengerbe hajította. – Ezt meg miért csinálta?! – tiltakozott Skye. – Most már semmim sincs! – Ennél a nevetséges szandálnál még a semmi is jobb! – mondta. – Nincs szükségünk rá, hogy a másik bokája is megsérüljön! Akkor aztán tényleg nem venném hasznát. – Maga sem dicsekedhet! Mióta itt vagyunk, még semmit sem csinált! Kyle meg sem hallotta a nő megjegyzését, felállt és indulni készült. – Nem maradok sokáig. – Már mondtam, hogy magával megyek! – makacskodott Skye. A férfi szemében gúnyos mosoly játszott. – Ennyire fél a sötétben, hölgyem? – Kétéves korom óta nem félek a sötétben! – Lassan felemelkedett, hogy bebizonyítsa, nem esik nehezére a járás. – És ha megkérhetem, ne szólítson hölgyemnek, van ugyanis becsületes nevem! – Ezer bocsánat! – gúnyolódott a férfi. – Akkor hát megtudhatnám? – Skye. Skye Delaney. Kyle kinyújtotta napbarnított kezét. – Örülök, hogy megismerhetem, Delaney kisasszony. Skye hideg kimértséggel kezet fogott a férfival, és abban a pillanatban tudta, hogy hibát követett el. Kyle úgy kapta a hátára, mint egy zsák krumplit. – Mi a… – Arca a férfi hátának ütődött, ez egy pillanatra elnémította. Mielőtt újra magyarázatot követelt volna, könyökével megtámasztotta állát. – Mégis mit képzel, mit csinál? – Mindenáron velem akart jönni, hát most tessék! Ha hagyom, hogy sétáljon, holnap reggelre sem végzünk semmivel! Skye-nak el kellett ismernie, hogy a férfinak igaza van. – Igazán nagyszerű! – mérgelődött. – Nem elég, hogy lezuhan a repülőm, ráadásul a lakatlan szigeten egy neandervölgyi ősember a társam! – Ősember! – nevetett Kyle. – Jobb, ha vigyáz, mert ezentúl neandervölgyi stílusban rendezem a vitáinkat! Skye mérgében könyökkel hátba vágta a férfit, mire Kyle ismét nevetni kezdett, majd könnyedén átugrott egy kiálló fatörzset. – Hé, nem tudna vigyázni? – Nagyon sajnálom. – El tudom képzelni. Hová megyünk? – Nem szeretném az éjszakát a szabad ég alatt tölteni, összetákolok valami menedékféleséget. Aztán jelzőtüzet gyújtunk, és gyűjtünk egy kis esővizet. Ha sokáig itt ragadunk, a víz komoly problémát jelenthet. Egy pillanatra elhallgatott, hangja elszántságról tanúskodott. – A sajt és a keksz megteszi estére, a rumtól jó kedvünk lesz, hála önnek, holnap azonban élelem után kell néznünk! A férfi tovább beszélt, de Skye már nem figyelt rá. Arra gondolt, egy szempillantás alatt hogy megváltozott az élete. Pár órája még a brazíliai találkozóra készült, ha megszomjazott csak csengetett a pincérnek, az esővel pedig mit sem törődött. Most pedig…

12

2. A végtelennek tűnő sötétségben a vörösen lobogó tűz szívmelengető látványt nyújtott. – Nem rossz – állapította meg Skye. Kyle a lángokba bámult, és megrántotta a vállát. – Kiskoromban cserkész voltam – mondta szárazon, majd tekintetét az ágakból és pálmalevelekből összetákolt kalibára emelte. Egy kése volt csupán, és egy ollója, mégis sikerrel járt. A menedék stabilan állt, kellő távolságra a vízparttól, helyet hagyva a dagálynak. – Ha nem is remekmű, az eső ellen megfelel – nevetett Skye. – Örülök, hogy tetszik – válaszolta mosolyogva, Kyle és a nőre nézett. A vadon hercegnője… Aranyló haja kócosan a vállára omlott, csillogó mandulaszeme visszatükrözte a lángokat. Karcsú, mégis gömbölyded alakja elbűvölte. – Min vigyorog? – Semmin – válaszolta gyorsan a férfi, arcán elhalványuló mosollyal. A buja és egzotikus táj vadsága primitív vágyat ébresztett benne. Nem volt itt más, csak ők és az éjszaka. Azon gondolkozott, vajon mit tenne, ha gyengéden a karjába kapná… Nem sok jó sülne ki belőle. Úgy tűnik, nem sikerült megbabonáznia. Szívtelenül bánt vele, akár egy barbár, pedig annyira régen azért még nem hagyták el a civilizációt. Nem is értette, miért viselkedett így, elvégre nem tehetett az egészről. Bár a név ismerősen csengett, nem tudta, hogy Skye férjnél van-e. Felszálláskor túlságosan elfoglalták saját gondolatai, cseppet sem törődött utasával. Vigyorral palástolva gondolatait a nő felé fordult. Tudta, bármit is akar, nem lesz könnyű dolga. – Nos, hercegnő – kezdte kötekedőn. – A férfimunka elvégeztetett, jöhet a vacsora. Skye bosszankodva nézett rá, majd lassan felállt. A bokája már nem fájt annyira, de a járás még mindig nehezére esett. – Emlékeztetem, hogy nem egyedül csinálta! Én fontam a tetőt! – Miután felszolgálta a vacsorát, ráteszem a saját sajtomat a saját kekszemre. Így megfelel? És ha jól viselkedik, még egy kókuszdiót is feltörök magának. A nő tekintete fagyos volt. Üzleti tárgyalásokon is ilyen lehet. Egy igazi démon. A helyzet mégis szórakoztatta. Együtt egy lakatlan szigeten a gazdag és független nővel, aki még életében nem kért segítséget senkitől, most azonban itt állt kiszolgáltatva kényekedvének. Nem is lett volna igazi férfi, ha nem élvezi a helyzetet. Azt azonban mégsem értette, miért piszkálja folyton. Nem volt vele semmi baja, sőt, értékelte, ha egy nő vitte valamire az üzleti életben. Vajon tudja-e, hogy ő kicsoda? Ha igen, akkor le a kalappal színészi képességei előtt. Nem volt bizalmatlan, mégis tapasztalatai szkeptikussá tették. Egy doboz keksz landolt az ölében. – A sajttal remélem boldogul! – szólalt meg Skye, és leült a férfi mellé. – Mit iszunk? – kérdezte. – Javaslom a rumot. A nő az üvegért nyúlt. – El ne felejtsd a poharakat, édesem! – Milyen szétszórt vagyok ma este! – válaszolta hidegen Skye, és a kunyhó felé indult, hogy elővegye a kókuszdióból készített ivóalkalmatosságokat. – Van még valami kívánságod, édesem? – Igen. Kérek egy közepesen átsütött, vastag steaket. – Ma estére be kell érnie banánnal!

13

– Attól tartok, igen! – válaszolta tele szájjal Kyle. – Ha csak nem egy kiváló horgásszal van dolgom! – Csalódást kell okoznom, de nem! – válaszolta Skye. – Meséljen valamit a munkájáról! A nő megrántotta a vállát. – Semmi különös. Ékszereket tervezek, és néha estélyi ruhákat. Kyle ebben a pillanatban rájött, ki ő. Legalább egy tucat cikket írtak a tehetséges divattervezőnőről az utóbbi időben. Ékszereiért busás árat fizettek. Még hajadon, most már erre is emlékezett. Kyle sem maradt le a címoldalról az elmúlt hetekben. A lapok nagy botrányt kavartak körülötte, hírbe hozták egy színésznővel a Broadwayról. – Üzleti úton volt Sydneyben? – folytatta a kíváncsiskodást Kyle, miközben újabb kekszet tömött a szájába. – Igen is meg nem is – mondta Skye, és maga is elcsodálkozott kétértelmű válaszán. – A sógornőm lakik Sydneyben – tette hozzá sietve. – És a bátyja? – A bátyám meghalt – válaszolta azonnal, szinte hanyagul. Nem tudta, mi ütött belé. Talán még mindig nem barátkozott meg a gondolattal. Mégsem sírhat egy idegen előtt. Könnyeit visszafojtotta, arcára közömbösséget erőltetett, és folytatta. – Gyakran utazom Sydneybe, hogy aranyat vásároljak, és meglátogassam Virginiát. Kyle jó ideig hallgatott, arcára értetlenség ült. Amikor megszólalt, hangja tele volt megvetéssel. – Úgy tűnik, a halála nem viselte meg túlságosan! Hitetlenkedve bámulta a férfit. Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen? Minden normális ember rájönne, hogy a mérhetetlen fájdalom miatt beszélni sem bír a történtekről. Dühét alig tudta visszafojtani, lassan felállt, és letette a kókuszhéjat. – Mit tud maga erről! És mégis, hogy képzeli, hogy ítélkezhet felettem! Nem tűröm, hogy így viselkedjen, hisz nem is ismer! Hangja halk volt és visszafogott, megpróbálta megőrizni önuralmát. Megfordult és a vízpartra ballagott. Leült a meleg homokba, a hullámok a lábfejét nyaldosták. Nem érzett mást, csak tehetetlen dühöt. Soha életében nem találkozott még ilyen közönséges és könyörtelen emberrel. Természetesen civilizált környezetben egy percig sem hagyta volna, hogy packázzanak vele. Egyszerűen kidobta volna az irodájából. Ám mindezek ellenére a férfi ügyes, kitartó és találékony. Összetákolt egy éjjeli menedéket, tüzet gyújtott, friss gyümölcsöt szedett, egy odvas fából esővízgyűjtő szerkezetet eszkábált, száraz fatönkökből pedig S.O.S-jelzést készített a parton. Skye a fogát csikorgatta. Jobb egy hozzáértő szemétláda, mint egy tehetetlen dzsigoló! Mégis, ez talán túlzás. Ott okoz neki fájdalmat, ahol csak tud. Kyle nagyot kortyolt a rumból, szeme könnybe lábadt, ahogy az ital végigperzselte torkát. Élvezte a fájdalmat, tudta, büntetést érdemel. Undorodott attól, amit tett. Miért viselkedik így, kérdezte magától. Skye-ra igazán semmi panasza nem lehet. Kedveli, sőt csodálja erejét és kitartását. Nem panaszkodik, csendben követi utasításait. Akkor hát mi a baj? Hirtelen elszégyellte magát. A nő ott ült a vízparton, törékeny alakja erőt sugárzott. Kicsi a bors, de erős. Milyen igaz! Kyle felállt, de meggondolta magát. Reggel talán jobb hangulatban találja. Tovább szopogatta a rumot, és átadta magát az alkohol jóleső varázsának. Fáradt izmai elernyedtek, a feszültség elhagyta testét.

14

Skye még mindig a vizet bámulta. Térdét maga alá húzta, egy hideg fuvallattól megborzongott. Hálát adott az istennek, hogy egy meleg éghajlatú szigetre vetette őket. Lassan felállt, és a tűz mellett ülő férfira rá sem nézve, a kunyhóba ballagott. Remélte, a kimerültségtől hamar elalszik. A homokágy kényelmetlen volt, de elhatározta, aludni fog. Üres táskáját feje alá gyűrte, de nem jött álom a szemére. Úgy tűnt, már egy örökkévalóság óta bámul a semmibe. A tűz ropogott, a bozót felől sejtelmes hangok szűrődtek… A tenger monoton zúgása rövid időszakokra félálomba bűvölte. Kyle nem volt sehol, ő pedig félt. Nem az ártatlan gyermek félelme volt ez, hanem a felnőtté, akinek a sötétség rémálmokat és Steven halálát jelentette. Bátor és erős bátyja zokszó nélkül viselte sorsát, ám a kezelések teljesen kikészítették. Többnyire gyógyszerektől kábultan, némán feküdt, egyszer mégis megtörtént, hogy kétségbeesetten segítségért kiabált. Skye hiába volt mellette, hiába szorította kezét, a férfi nem érzékelte jelenlétét. – Skye… annyira sötét van! Hol vagy, Skye? Nem látlak! Annyira sötét és hideg van itt! Kérlek, segíts! Eljött a reggel, és a kezelés okozta kábulatnak már nyoma sem volt. Steven megfogadta, hogy nem lesz több kezelés, remegve szorította felesége és testvére kezét. – Skye! A nő felriadt álmából. Jó ideig zavartan pislogott a sötétben, mire észrevette az oldalánál térdelő férfit. – Skye! – hallotta újra. A férfi hangja meglepően gyengéd volt, szemében őszinte együttérzés. – Skye! – ismételte, majd finoman megrázta vállát. – Jól érzi magát? Skye hirtelen felült. – Sajnálom, ha felzavartam! Sikítoztam? Ígérem, nem fog újra megtörténni! A férfi megrázta a fejét, arcát a sötét árnyai kifürkészhetetlenné tették. – Nyugodjon meg, nem sikítozott – mondta, anélkül hogy elárulta volna, mi történt. – Biztos, hogy jól van? Nem akarja elmondani, mit álmodott? – Nem! – Tudja – kezdte szelíden a férfi –, én is érző emberi lény vagyok! – Valóban? – kérdezte kifejezéstelenül Skye. Túl fáradt és megviselt volt ahhoz, hogy kérdésébe bármiféle iróniát csempésszen. A sötétben nem látta a férfit. Meglepetésére arcán megérezte Kyle kezét. – Igen, Skye – mondta, és gyengéden simogatta a nő bársonyos bőrét. Ujja lassan a telt ajakra siklott. – Talán nehéz elhinni, de én is ember vagyok. A férfi érintése bűvöletbe ejtette, meleg tekintete megigézte. Percekig mozdulatlanul ült, mire felocsúdott és elhúzódott. Nem akarta megosztani rémálmait az idegennel. A sors csúf játékot űzött vele. – Jól vagyok! És ígérem, nem zavarom többet! – Nem zavar – mondta, de nem érintette meg újra a nőt. Felállt, és Skye már csak a homokban csikorgó, távolodó lépteket hallotta. Kyle azonban hamarosan visszatért, kezében a kókuszhéjjal. – Egy korty rum – mondta halkan. – Ettől majd elalszik. – Nem tudom tisztán meginni, túl erős – tiltakozott. A férfi felnevetett. – A bár sajnos bezárt, de garantálom, ettől elfelejti minden búját! Skye végül elfogadta. Hátrahajtotta fejét, és elszántan ivott. A torkát égette az ital, a forróságtól szeme könnybe lábadt, és köhögni kezdett. Kyle nevetve megveregette a hátát. – Nos, jobban érzi magát? – kérdezte. – Azt hiszem, igen.

15

– Gondolja, hogy most már el tud aludni? Vagy talán beszélgessünk? Szeretnék segíteni! – Köszönöm, azt hiszem, inkább alszom – válaszolta, majd lefeküdt a homokba, és összehúzta magát. Becsukta a szemét, de tudta, Kyle még mindig ott van mellette. Egy pillanatig tétovázott, majd anélkül, hogy a férfira nézett volna, megszólalt. – Ha tényleg segíteni szeretne, gyújtson tüzet – mondta rekedten. A férfi némán felállt, hogy ágakat gyűjtsön, a sötét láthatólag nem okozott neki nehézséget. Pár perc elteltével újra tűz világította be az éjszakát. A megnyugtató fény mély álomba ringatta Skye-t. Mire Kyle visszatért a kunyhóhoz, már csendesen aludt. Mézszínű haja a homokba omlott, az álom mosolyt rajzolt az arcára. Szétnyílt ajkai között kivillantak gyöngy házszínű fogai. Smaragdzöld szeméből a fény egy időre kihunyt, a férfi mégis maga előtt látta a varázslatos tekintetet. Nem tartozott a klasszikus szépségek közé, de kicsi, egyenes orra és telt ajka különlegessé tették. Kyle az imént történteken tűnődött. Szörnyű rémálmok gyötörhették a nőt, nyugtalanul hánykolódott és fájdalmasan nyöszörgött. Mintha valakit vigasztalt volna. – Nemsokára meleg lesz és világos, ne aggódj? –mondogatta álmában, és közben zokogott. A férfi átkozta magát viselkedéséért. Könyörtelen megjegyzésének ez lett a következménye, Skye halott bátyjáról álmodott. Közömbös hangneme, kihozta a sodrából. Gyűlölte ezt az érzéketlen gondolkodást. Épp eleget tűrt már otthon, feleségétől, aki fűvel-fával megcsalta, és fiukat, Christ elhanyagolta. Számára családja volt az első, az üzlet csak utána következett. Ám Lisa másképp gondolkodott. Régi história volt ez, és még mindig nem ért véget. Pár nap volt csak hátra a hivatalos válásig. Megpróbálta kiverni fejéből a múltat, hiszen mióta lezuhantak, élete teljesen megváltozott. A puszta túlélésért küzdöttek, és helyzetük nem túl biztató. A végtelen óceán egyik kis szigetén várták a mentőosztagot, és talán hiába. Régi életét egyáltalán nem sajnálta, de felesége miatt keserűséget érzett. Az évekig tartó huzavonát hamarosan lezárja a válás, de Chrisen ez mit sem segít. Csodálta fia erejét, csodálta, hogy még ennyi viszontagságos év után is meg tudott bocsátani szüleinek… Skye mocorgására a férfi feleszmélt a révedezésből. Gondolatai újra a nő körül forogtak, szerette volna átölelni, védelmezni, dédelgetni, de tudta, ezzel megrémítené. Fáradtan kinyújtózott, és lefeküdt a homokba. Karját feje alá tette, és a kis menedék nádból font mennyezetére szegezte tekintetét. Tovább tűnődött. Papíron még mindig nős, de a valóságban házassága már réges-régen véget ért. Az utóbbi tíz évet feleségétől távol töltötte, mégsem sürgette a válást. Nem érdekelte a hivatalos eljárás, hiszen megfogadta, sosem nősül újra. A puszta gondolattól is megborzongott, de az élvezeteket azért nem vetette meg. Számtalan nővel folytatott viszonyt, és csakis nyílt kártyákkal játszott. Leírhatatlanul kívánta, jobban, mint nőt valaha. Talán a körülmények teszik, gondolta. Vagy a nő makacs ellenállása? Az újságokból tudta, hogy jegyben jár. Vajon miért nem említette? Miért nem beszélt a magánéletéről? A bátyjáról, a fájdalmáról? Valójában egy ismeretlen idegen feküdt mellette a homokban. Egy idegen, aki óriási hatást gyakorolt rá, egy nő, aki az őrületbe kergette. Lehunyta a szemét, és aludni próbált. Ki kellett vernie a fejéből Skye-t. Még ha kemény fából is faragták, nem volt erőszakos típus. Védelmezni és birtokolni akarta, de bántani sohasem tudta volna. Egyszerűen csak feldühítette, hogy valaki máshoz tartozik. Nevetséges, gondolta. Fáradtan felsóhajtott, majd hátat fordított Skye-nak, és elaludt. Kyle egy szirt tetején egyensúlyozott, s a megfelelő pillanatra várt. Válla, háta sajgott az erőfeszítéstői. A szigony – amit egy óráig faragott, hogy elég hegyes legyen – mintha vasból lett volna. Úgy érezte, leszakad a karja.

16

Átkozta magát, amiért Skye cipőjét a vízbe dobta. A hosszú bőrszíj megkönnyítette volna a dolgát. Már vagy harminc sikertelen próbálkozást tudhatott a háta mögött, de még mindig elszántan markolta a szigonyt. Számtalan filmben látott már ilyet, bízott benne, neki is sikerül. Nem érdekelte, hogy még a halak is kinevetik. Egy kis sárga uszonyú úszkált a lába körül. Összpontosított és döfött, ismét eredménytelenül. A hal elúszott. A pokolba is, mérgelődött. Hogy lehet valaki ekkora balfácán! Nagyot sóhajtott, de nem adta fel. Felemelte a szigonyt, és újabb áldozatra várt. A kis sárga uszonyú visszajött, és ezúttal nem menekült. Kyle döfött és talált. A hal vadul ficánkolt a szigony végén, ahogy a férfi kiemelte a vízből. – Rólad se hallanak többet – kiáltotta örömében. Visszaballagott a kunyhóhoz, de Skye még aludt. Zsebkésével megpucolta a halat, és tüzet gyújtott, hogy megsüsse. Önelégült mosollyal a partra sétált, és fittyet hányva a nyugati civilizáció szokásaira, meztelenül a vízbe vetette magát. A sziget csendje ideális volt az alvásra, Skye későn ébredt. A nap meleg sugarai elűzték álmát, lassan felnyitotta szemét, de a látvány nem lepte meg. Mintha egész életét ezen a kis szigeten töltötte volna. Az este történtek ellenére jól aludt, a rum jót tett neki, a lobogó tűz pedig megnyugtatta. Fáradtan felemelte fejét, és meglátta a tűzön sülő ételt. Gyomrában kongó ürességet érzett, hiszen előző este hozzá sem nyúlt a száraz kekszhez. Abban a pillanatban bármit képes lett volna megenni, de visszafogta magát, hiszen nem tudhatta, ehető-e, ami a nyárson sül. Kíváncsian körülnézett a parton, a napnak ebben a szakában még nem látta a szigetet. Az éden tárult a szeme elé. Bujazöld fű, trópusi erdő, a kialudt vulkán, melynek csúcsa fehér bárányfelhők mögé rejtőzik… Mégsem az édenben volt, inkább a pokolban… Ne hagyd el magad, figyelmeztette magát. Előbb-utóbb valaki érted jön! Lassan kinyújtózott, és felült. Még egyszer körülnézett, de a sziget másik lakóját sehol sem látta. Megvakarta homokszemcséktől viszkető hátát, kellemetlenül koszosnak érezte magát. Szüksége lett volna szappanra, samponra és fogkrémre, hogy megszabaduljon a homoktól, ami még a foga közé is beférkőzött. Kezével végigsimította kócos haját, de hiába. Az összecsomósodott fürtökön már semmi sem segített. Ásítozva éppen azon tűnődött, vajon mit szólna a férfi, ha hozzálátna az evéshez, amikor megpillantotta. Anyaszült meztelen. Az ámulattól tátva maradt a szája. A férfi vidáman kilépett a vízből, és fütyörészve a nő felé indult. Skye elfordította tekintetét, hogy palástolja döbbenetét. A férfi ruhái a tűz mellett hevertek, amit csak most vett észre. – A pokolba is! – sziszegte mérgesen. – Hát nincs magában egy csipetnyi illendőség sem? Kyle abbahagyta a fütyörészést, tekintete elsötétült. – Nem látta a ruháimat? – kérdezte csípőre tett kézzel. – Nincs egyedül, ha nem vette volna észre? – emlékeztette Skye, és a méregtől lassan elvörösödött. A férfinak eszében sem volt felöltözni. – Már mondtam, hogy ezen a szigeten nem vagyok hajlandó alávetni magam a női nem kényeskedéseinek! – Azért megtenné, hogy felvesz valamit? A férfit szórakoztatta Skye felháborodása, ösz-szevont szemöldökkel gúnyolódni kezdett. – Talán nem tetszik, amit lát, Delaney kisasszony? Vagy túlságosan is vonzónak találja? Skye imádkozott, hogy el ne piruljon, majd lassan végignézett a férfi testén, tetőtől talpig.

17

Mellkasán, csípőjén és combján, pillantása a szokásosnál egy kicsit tovább időzött. Elképzelte Kyle-t, ugyanebben a pózban, egy bárpult tetején dohányozni, de arca nem árulkodott gondolatairól. A férfit azonban nem tudta zavarba hozni. Szemérmetlen exhibicionizmusa nem ismert határokat. – Megforduljak? – kérdezte kaján mosollyal. Skye nagyszerűen játszotta a szerepét. – Legyen szíves! – mondta közömbösen. Kyle lassan megfordult, jobban nem is élvezhette volna a játékot. – Nos, milyennek találja? Skye ásítást mímelve válaszolt. – A szokásos, bár a feneke mintha egy kicsit izmosabb lenne az átlagnál. – A nő alig tudta elhinni, hogy képes ilyesmire, de ha már belekezdett, nem akart alulmaradni. A férfi hátravetett fejjel felkacagott. – Ez aztán a hidegvér! – mondta és a ruháiért nyúlt. – Rengeteg ilyet látott már, nem igaz?! A hideg fürdő mindenesetre jót tett neki, lemosta róla a homokot. Magának is ki kellene próbálnia! – Azt hiszem, jólesne! – Meglátja, egészen felfrissül! A nő vágyott a hideg fürdőre. Szüksége volt rá, hogy lehűtse a testét égető forróságot. A meztelen férfi látványa felkavarta. Széles válla, szálkás, kidolgozott izomzata vetekedett Sylvester Stallone alakjával. Napbarnított bőre sötéten csillogott, egyetlen kis felületet kivéve, a csípőjétől férfiasságán keresztül a combja közepéig. Nyilván szerette a térdnadrágot. Zavarta a felismerés, hogy kívánja a férfit. Mióta szigetre vetődött, többször gondolt családjára és az üzletre, de ez volt az első alkalom, hogy eszébe jutott a vőlegénye. Hogy lehet ez, hiszen szereti, tűnődött. Ő volt számára az ideális férfi, akihez majd egyszer férjhez megy. Ted. Melegbarna szemek, hullámos haj, elragadó kedvesség. A kép hirtelen szertefoszlott, Skye hasztalan próbálta újból felidézni. Kész kabaré, gondolta. Ted elbűvölő, erős… és annyi mindenben hasonlítanak egymásra. Hiába erőlködött, Ted arca eltűnt képzeletéből. Egészen addig a kínos pillanatig egyáltalán eszébe sem jutott, és ez zavarta egy kicsit. Alig várta, hogy Kyle elmenjen, ő pedig elővehesse vőlegényéről készült fényképeit, emlékezete ugyanis cserbenhagyta. Két hónap is eltelt, mióta utoljára látta, és akkor sem voltak egyedül… Ő és Virginia egyfolytában Stevenről beszélgettek. Ted az évek folyamán, lassacskán hozzászokott Skye sajátos életritmusához, talán ebben a percben sem hiányolta, sőt az sem tűnt fel neki, hogy nem telefonált… Skye lassan visszatért a valóságba, és rájött, hogy Kyle-t bámulja. Hogyan is tudná Tedet maga elé képzelni, ha közben tekintete egy másik férfin pihen? – Ami pedig az illendőséget illeti – szólalt meg Kyle –, nem állt szándékomban meztelenül mutatkozni maga előtt. Amikor itt hagytam, még mélyen aludt. Horkolt, és nem gondoltam… – Nem is horkolok! – vágott közbe Skye, sértett méltóságát mentve. A férfi megrántotta a vállát. – Mindenesetre nem gondoltam, hogy felébred. A nő közömbös arccal felállt, és sérült bokáját vizsgálgatta. – Ma még kímélnie kell! – mondta Kyle, miközben felhúzta nadrágját. Meztelen mellkasán csillogott a tengervíz, nedves haja göndörödve omlott homlokára. Kisfiús mosolya szinte elfeledtette a kegyetlen sovinisztát. Ha vonzódott is hozzá, az csak azért volt, mert egy szép férfitestet látott. – Ez a hely ideális egy kificamodott bokának – válaszolta a nő. – Nincs marathon, és nem is sietünk sehová. Levetette kabátját és a tűzhöz ballagott.

18

– Mi sül itt? – Mégis, mit gondol? Hal! – Erre magamtól is rájöttem! De milyen fajta? – Kis sárga farkú. – Maga fogta? – kérdezte hitetlenkedve Skye, és felgyűrte blúzának ujját. A trópusi nap szinte perzselt. – Mégis mivel? – Szigonnyal! – válaszolta a férfi büszkén. A történet elejéről nem állt szándékában beszámolni. – Nem tudom, ki lepődhetett meg jobban, én vagy hal. – Gratulálok! Nem kellene megfordítanunk? – De igen – válaszolta a férfi, és fordított egyet a nyárson. – Azért raktam ilyen magasra, hogy mielőtt megsül, még megfüstöljem egy kicsit. Skye kitűnően tudott szabni, varrni, rajzolni, de a főzés nem tartozott az erősségei közé. Ha valami ínyencségre vágyott, étteremben vacsorázott. – Úgy tűnik, mégiscsak ért valamihez! – szólalt meg a nő, csodálattal a hangjában. – Köszönöm, Delaney kisasszony, de ma az ön tudására is szükség lesz! – mondta, és leült mellé a homokba. – Mire gondolt? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel a nő. – Alkalmi szerelés lakatlan szigeten ragadt nők számára? Kyle jóízűen felnevetett. – Pontosan erre gondoltam, bár biztosan máshoz is ért! Alkalmazkodnunk kell az éghajlathoz. Én már leszakítottam a nadrágom szárát, azt javaslom, ön is alakítsa át a ruházatát egy kicsit. A levágott darabokból pedig varrhatna párnát és takarót éjszakára. Skye megpróbálta megőrizni önuralmát. – Úgy beszél, mint aki nem hisz benne, hogy értünk jönnek! Kyle elgondolkozott a válaszon. Nem akarta elkeseríteni, de nem is hitegethette sokáig. A szerencsétlenség óta egyetlen repülő sem járt a sziget közelében, és még egy ócska csónakot sem látott sehol felbukkanni. A mentőosztag már biztosan elindult, az expedíció sikere azonban kétséges. – Nem hiszem, hogy örökre itt ragadnánk – rántotta meg vállát –, de addig is miért ne rendezkednénk be egy kicsit. Sokkal jobb, ha elfoglaljuk magunkat! Skye lassan bólintott, és felidézte az előző estét. Míg a kunyhó építésével voltak elfoglalva, repült az idő, a civakodás és türelmetlenkedés csak aztán jött, mikor már nem volt semmi dolguk. – Mikor lesz kész a hal? Úgy érzem éhen halok. – Szerintem ehetünk! – válaszolta Kyle, és nagy igyekezetében megégette a kezét. Skye felnevetett, egy pillanatra úgy érezte, boldog. A nevetés is olyan volt, mint a sírás, nem lehetett elfojtani. – Nevessen csak, hercegnő – mondta játékos szemrehányással a férfi. – Mit szólna egy kis ízletes, sült halhoz? Skye undort mímelve elhúzta a száját, és egy kókuszdióért nyúlt, hiszen a kókusztejet imádta. Hasa fájt, és hangosan korgott, valamit ennie kellett. Kyle odanyújtotta neki a feltört kókuszdiót és a hal egy darabját, s a nő mohón nekifogott az ételnek. – Hogy ízlik? – kérdezte. – Annak ellenére, hogy nem sonkás tojás – válaszolta, miután lenyelte az első falatot –, nagyon finom. Összeráncolt szemöldökkel folytatta. – Hol tanulta meg használni a szigonyt? A férfi láthatóan jót mulatott kérdésén, alig bírta visszatartani a nevetést. – A nagybácsikám polinéz – válaszolta. – Tudhattam volna! – mondta dühösen a nő. – Ennyire hiszékenynek tart!

19

– Csak tréfáltam! – védekezett ártatlan arccal Kyle. Skye érezte, hogy haragja pillanatok alatt elpárolog, és együtt nevet a férfival. Kyle igazán mindent megtett, hogy szigeten töltött óráikat kellemessé tegye, kivéve persze azt az ostoba viccet a ruháival. Újraélesztette a tüzet, és reggelit készített. Most rajta a sor, be akarta bizonyítani, hasznossá tudja tenni magát. – Örülök, hogy ennyi mindenhez ért – kezdte mosolyogva. – Én a halakkal és a halászattal kapcsolatban teljesen analfabéta vagyok! Ami pedig ezt a filét illeti, nagyszerű! Még egyetlen szálkával sem találkoztam. Kyle örült a nő szavainak, de megelégedését egy vállrántással palástolta. Nem akarta, hogy Skye valóban önelégültnek tartsa. – Szerintem, rengeteg rejtett képességre fény derül még az elkövetkezendő időkben! A nőt a válasz nyugtalanná tette. – Talán nem is lesz rá idő, hiszen a mentőosztag már biztosan úton van! – Meglehet – válaszolta Kyle, de hangja nem sok reményt tükrözött. Megijesztette a férfi bizonytalansága. – Szerintem hamarosan ideérnek! – ismételte makacsul. Tekintetük egy pillanatra találkozott, Kyle szemében furcsa fény égett. – A vőlegénye már biztosan tűvé tette önért a fél Csendes-óceánt! Skye-t meglepte a férfi kijelentése. – Igaza lehet – mondta barátságtalanul… Kyle tud Tedről! Biztosan a lapokban olvasott róla, gondolta bosszankodva. – Miért nem házasodtak még össze? – kérdezte váratlanul Kyle. – Ez nem tartozik magára! – válaszolta hidegen. Kyle közömbösen megrántotta a vállát. – Ha jól tudom, már négy éve jár Ted Trainorral. Ha ennyi idő alatt sem határozta el magát, akkor itt valami nincs rendben! – Ismétlem – vágott közbe fagyosan –, semmi köze hozzá! A férfi megint csak megrántotta a vállát, de azért meglepte a nő felháborodása. – Minden rendben van közöttünk – hallotta saját magyarázkodó hangját Skye. – Ted csodálatos ember, annyira… – Ne folytassa! – vágott közbe nevetve Kyle. – Valami még sincs rendben, nem igaz? – Honnan a pokolból tudhatná? – kiáltotta Skye. Nem értette, miért veszi úgy a szívére a férfi szavait. Neki kellene vállat rántania. Különben is, mit számít egy vadidegen véleménye? Tudta, szándékosan gyötri, mégsem tudott hallgatni. – Ted a női ideál megtestesítője. Minden nő ilyen férfiról álmodozik! Okos, szorgalmas, tehetséges… – Jóképű? – tette hozzá a férfi. – Igen – válaszolta, majd folytatta a felsorolást. – Udvarias, erős, elbűvölő… – Vad és mégis érzékeny – gúnyolódott Kyle. Ez Ted, gondolta Skye. De miért védelmezi ennyire? Fogalma sem volt róla, hogy Kyle ilyen tájékozott a magánéletét illetően. – Az igazat megvallva, Ted nagyon hasonlít magára. Ugyanaz a magasság, hasonló testfelépítés, de ő sohasem lenne ilyen durva és udvariatlan! – Ó… az a csendes-de-erős típus! Kyle megállapítása komolyan hangzott, de Skye tudta, csak gúnyolódik, mégis tökéletes önuralommal válaszolt. Arcán ártatlan mosoly ült. – Ahogy mondja! – Ilyen lenne a tökéletes férfi? Azt hiszem, igen! – tűnődött Kyle, majd hozzátette. – Milyen az ágyban? Skye torkán megakadt a falat, méltatlankodva nézte a nevető férfit. – Ehhez, aztán tényleg semmi köze!

20

– Itt van a kutya elásva! – Ne nevettesse ki magát! – tiltakozott hevesen. – Nincs semmi problémánk… – kezdte, majd elhallgatott. – Nem akarok erről többet beszélni! – Rendben van. A férfi cigarettára gyújtott, és a tengert bámulta. Skye nem tudta lezárni a témát, megpróbált felülkerekedni. – A maga kapcsolatai biztosan tökéletesek! – Nem igazán. – Vajon miért nem? Hisz olyan elbűvölő! A pilóta, ahogy térdnadrágban meghódítja a vadont! – Térdnadrágban? – figyelt fel a férfi, és nevetni kezdett. – Úgy tűnik, a ma reggeli bemutató mély nyomot hagyott magában! Alig egy órája még a meztelen férfi látványától sem pirult el, most azonban érezte, hogy elönti testét a forróság. Kyle közelsége felkavarta. Érthetetlen hatást gyakorolt rá. Alig egy napja találkoztak, és szíve máris gyorsabban dobogott, vére felpezsdült. Talán az éghajlat teszi, gondolta. Hirtelen eszébe jutott Steven, majd Ted. Miért nem ment hozzá feleségül? Egyszerűen nem gondolkozott rajta, meg sem fordult a fejében. Most pedig, itt ült, egy lakatlan szigeten, érintésnyi távolságra egy idegentől. És meg akarta érinteni… – Nem vagyok vak, ennyi az egész! A férfi felnevetett. Ám Skye már nem érezte idegennek. Ted, a négy év alatt egyszer sem beszélt vele félelmeiről. Nem volt hajlandó szóba hozni Stevent sem. Nem értette, mekkora fájdalmat is jelent a nőnek ikertestvére elvesztése. – Örömmel hallom – folytatta a beszélgetést Kyle. – Ma szüksége is lesz a látására, rengeteg dolgunk van! – A kvíz ezennel véget ért? – Egyelőre igen, most pedig lásson hozzá a ruhák átalakításához! – Ne parancsolgasson nekem! – Miért ne szórakozhatnék egy kicsit? – Szórakoztatja, ha engem idegesíthet? – Nagyon! Ha pedig az elvégzett munkát vesszük, akkor jogom van parancsolgatni. A nő nem tiltakozott, csendben elővette az ollót. – Hol kezdjem? – A nadrágom száránál. Szívesen leveszem, ha akarja – tette hozzá kaján mosollyal. – Nem, így jó lesz – válaszolta sietve Skye, és letérdelt, hogy hozzákezdjen a munkához. A férfi bronzbarna bőre, izmos mellkasa nem hagyta nyugodni. – Milyen rövidre akarja? – Nagyon rövidre! – válaszolta nevetve Kyle, észrevéve a nő zavarát. – Akkor jobb, ha nem mozog, Kyle! Még a végén megsértem a férfiasságát! – Nem hinném, hogy annyira bátor, Delaney kisasszony! Vagy annyira ostoba… Skye összeszorított foggal látott hozzá a nadrág átalakításához. Be kellett ismernie, hogy vonzónak találja Kyle-t. És ez a nevetés! Egyre jobban a bűvkörébe került. Nem kedvelte az erőszakos férfiakat, most mégis… – Istenem, add, hogy minél előbb értünk jöjjenek! – motyogta. A férfi önelégülten tovább nevetett, mintha csak olvasott volna a gondolataiban. – Maradjon nyugton! És ne nevessen! – sziszegte. – Ahogy parancsolja, hölgyem! – válaszolta mímelt komolysággal a férfi. – De – folytatta játékos szigorúsággal –, azért nagyon vigyáz, ugye? Skye nagyot sóhajtott. – Mindig óvatos vagyok. – Hát azt nagyon jól teszi!

21

– Ne bosszantson már! – morogta a nő. Mindketten elhallgattak, de Skye tudta, a férfinak hatalma van fölötte.

22

3. – Köszönöm – mondta Kyle, és a part felé indult. – Mire visszajövök, legyen kész a munkával! – Hát persze, drágám. Felmosom a padlót, kisúrolom a kádat! Hová megy? A férfi, anélkül hogy megfordult volna, tovább ballagott. – Körülnézek a roncsnál, hátha találok valami használhatót. És a repülőnaplót is megkeresem. – A repülőnaplót? – Ha minden igaz, a robbanás nem pusztította el! Skye nyugtalanul nézte a távolodó férfit. A rövidnadrág fedetlenül hagyta barna, feszülő izmait. Érthetetlen és kifürkészhetetlen, gondolta. Mintha egy dobermannal barátkozna. Erős, okos és magabiztos – néha kedves, máskor hideg és kegyetlen. A barátait megválogathatja az ember, de a családját és azt, hogy kivel szenved repülőgépszerencsétlenséget, sajnos nem. Komótosan összeszedegette a levágott ruhadarabokat, és a kunyhóhoz ballagott. Elővette saját ruháit, és elkezdte az átalakítást, de keze hirtelen megállt. A táskájáért nyúlt, hogy elővegye a retiküljét. Könnyek szöktek a szemébe. Smink. Normális körülmények között, ilyenkor már készen volt a sminkeléssel. Sohasem tartott tovább tizenöt percnél. Keze rutinosan dolgozott a krémmel, a púderrel és a rúzzsal. A mindennapos foglalatosság megnyugtatta, örült, hogy hangulatát festék mögé rejtheti. Mindig vigyázott, hogy arca természetesnek tűnjön, mintha egy percet sem töltött volna a tükör előtt. Ahogy táskájába nyúlt, egy szemfesték került a kezébe. Kétségbeesetten a kunyhó bejáratához lépett, és a dobozkát a bozót felé hajította. Egyszerre zokogott és szitkozódott. Tudta, a kis műanyag nem repül messzire. Csípőre tett kézzel nézte, hogyan esik le, alig pár méterre tőle, a homokba. Sarkon fordult, és visszaballagott a pálmalevelekből készült kalibába. Egy buta kis dolog miatt így kiborulni! Az az átkozott smink… Maga előtt látta Kyle vigyorgó arcát, és majd belepusztult az önsajnálatba. Megpróbálta visszatartani könnyeit, és bár tudta hiába, elővette pénztárcáját. Pénz, gondolta megviselten, és mennyire értéktelen! Kezébe vette fényképeit, visszagondolt régi életére. Ted fotóját nézegette, gyönyörködött barna, meleg szemében, kisfiús mosolyában. Tényleg ilyen hosszú lenne az orra? Különös, hogy már nem emlékezett az arcára. A következő kép kettőjüket ábrázolta, igazán szép pár voltak, de a férfi valahogy nem tűnt valóságosnak. Hiába csukta be a szemét, hiába koncentrált, vőlegénye arcát sehogy sem sikerült felidéznie. Ehelyett eszébe jutott a szörnyű nap, amikor Virginia telefonált Ausztráliából, hogy Steven rosszul van. Azonnal odarepült, de Ted nem kísérte el. – Drágám, rengeteg dolgom van. Nem mehetek veled. Miért nem mondta el, hogy igenis fontos neki, hogy vele tartson? Élete legnagyobb tragédiája előtt állt, és tudta összeomlik, ha Ted nincs mellette. Vőlegénye azonban nem értette meg, mit is jelent neki Steven. Biztatta, hogy minden rendben lesz, ő azonban nem volt ilyen optimista. A kemoterápiás kezelés sem segített már. Steven meghalt, és Ted nem volt sehol. Skye ezek után látni sem akarta, visszautasította vigasztalását… Újabb fotó következett. Steven, Virginia és Skye, éppen bort kortyolgatnak a kandalló előtt, Sydneyben. A Delaney Designs sikerét ünnepelik. Hirtelen becsukta tárcáját, és arcát a kezébe temette.

23

Nem szabad a múlton bánkódnia, a jelenre kell koncentrálnia, győzködte magát. Bár az sem sokkal rózsásabb, gondolta keserűen, és az ajkába harapott. De igen! Értük fognak jönni! Nem lesz semmi baj! Sietve elpakolta, és megfogadta, nem siránkozik többet. Eszébe jutott Kyle tanácsa, és megpróbálta elfoglalni magát. A tény, hogy ez a férfi volt a szigeten egyetlen társasága, nem vidította fel. Félt tőle és félt magától is. A jelenlétében különösen viselkedett, mintha nem lett volna ura érzelmeinek. Kezébe vette ruháját, és újra nekifogott a párnakészítések. A rendezetlen ruhakupac láttán hisztérikusan felnevetett. Elképzelte az újságok főcímeit. ÚJ PROFIL A DELANEY DESIGNNÁL: SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG AZ ÁGYNEMŰTERVEZÉSBEN. Talán mégis a saját ruháival kellene kezdenie. Öltözékét légkondicionált termekre tervezték, s a szigeten egy kicsit melegnek bizonyult. Alaposan meggyőződött egyedüllétéről, majd fürgén kibújt hosszú ujjú blúzából és szoknyájából. Megkezdte az éghajlatnak megfelelő átalakításokat. Egy óra sem telt bele, és megelégedéssel vette szemügyre munkájának eredményét. Kész kis remekművet alkotott. Normális körülmények között nem kételkedett képességeiben, de azt álmában sem képzelte, hogy kis varrókészlete segítségével, ilyen csodálatos együttest készít. Mintha alkalmi kosztümét már eleve strandszerelésnek tervezték volna. Összeszedte a szétszórt ruhafoszlányokat, és félretette, hátha jó lesz még valamire. Felnézett az égre, és hálás volt Kyle-nak a ruhákkal kapcsolatos ötletért. Perzselőn tűzött a nap. A kis kunyhó árnyéka ellenére elviselhetetlen meleg volt. – Túlságosan meleg van az ágyneműkészítéshez! – kiáltotta oda egy pálmának, de a férfi figyelmeztetése a fülében csengett. Összevonta szemöldökét, és hozzákezdett a takarók készítéséhez. Minden lehetséges maradékot felhasznált, de az anyag így is kevésnek bizonyult. Karjával megtörölte izzadt homlokát, ujja már belefáradt a varrásba. Egy délelőtt leforgása alatt nem lehet befejezni, gondolta, és a hűvös óceánra pillantott. Hiszen nem is fürdött! És nem is fog, ha nem ragadja meg a kínálkozó alkalmat. Kyle hamarosan visszajön. Ruháit lerakta a tűz mellé, majd elégedetten belevetette magát a vízbe. Nem szerette túlságosan a homokos strandokat, inkább csempézett medencében úszott, ha tehette. Mégis el kellett ismernie, hogy a kristálytiszta víz őt is elbűvöli. Már nyakig benne volt, és még mindig látta a tenger fenekét. Sehol egy sörösdoboz, sehol egy kólásüveg. De ahol nincs szemét, ott ember sincs. A hőség ellenére megborzongott. Kyle figyelmeztette, hogy a jelzőtüzet csak akkor gyújthatja meg, ha repülőt vagy hajót lát, ám amióta lezuhantak, egy lélek sem vetődött arra, se hajón, se repülőn. Érezte, hogy valami a lábához ér, lenézett, és egy raj sárga halat pillantott meg. Más körülmények között gyönyörködött volna bennük, most azonban látványuk még jobban éreztette vele a helyzet abszurditását. Lehajtott fejjel, elkeseredetten kisétált a partra, egy gúnyos hang azonban kővé dermesztette. – Delaney kisasszony, hát nincs önben egy csipetnyi illendőség sem? Kyle ölbe tett kézzel, kaján vigyorral az arcán nézte. Nem volt a szemében egy szikra megbánás sem, hogy így zavarba hozta. Skye feje búbjától lábujja hegyéig elvörösödött, majd reflexszerűen melle elé kapta karját. Egy pillanatra megfordult a fejében, felszólítja, forduljon el, míg ő felöltözik. – Nem fordulna el? – kérdezte idegesen. – Nem! – válaszolta vigyorogva a férfi.

24

– Tudja – kezdte könnyed, társalgó modorban Skye –, most még megteheti, hogy tréfát űz velem, de ha visszatértünk a civilizált világba, mindenkinek elmesélem, hogyan bánt velem. Ezzel csökkenthetem a munkavállalási esélyeit! – Na, ne mondja! Ilyen befolyásos emberrel van dolgom? Skye megrántotta a vállát. – Nem tudta? A nő érezte, hibázott. Kyle hangjában nyoma sincs már a játékosságnak. – Ha fenyeget, én sem tehetek mást! Skye tudta, ezt a csatát elvesztette. Uralkodnia kell magán! Lassan kisétált a vízből. A férfi elkapta a vállát, Skye szeme tüzes szikrát szórt. Kyle-t szórakoztatta a dolog. – Nem fordul körbe, a kedvemért? – Talán legközelebb! – csattant fel mérgesen, és határozott léptekkel odébbállt. Ha nem vörösödik el ismét… Maga mögött hallotta Kyle nevetését. Felkapta ruháit, és eltűnt a bozótban. Gyorsan felöltözött, és közben hangosan szitkozódott. Nem akart a férfi szeme elé kerülni, úgy döntött, felfedezőútra indul. Sok veszély nem leselkedhet rá a kis korallszigeten, legfeljebb egy alvó vadkan. Mezítláb útnak indult, és nemsokára el is érte a sziget túlsó oldalát. A sétától kifáradt és a bokája is sajgott. A partra baktatott, remélte, a homok megkönnyíti a visszafelé utat. Csalódnia kellett, hiszen amerre a szem ellátott, nem volt más csak áthatolhatatlan bozót. Az úszással nem is próbálkozott. Óvatosan lépkedett, az utat figyelte, észre sem vette az égen gyülekező, óriási viharfelhőket. A napfénytől ragyogó trópusi sziget hirtelen elsötétült körülötte. Ijedten sietni kezdett, nem törődött már a délutáni incidenssel. A nagy rohanás közben, egy pillanatra mintha saját tükörképét látta volna visszatükröződni az erdő buja aljnövényzetében. Majdnem elfutott a rejtőzködő üveg mellett, de ráeszmélt a látványra, visszafordult, és keresni kezdte a magas fűben. A modern civilizáció jelei, gondolta, és a boldogságtól mámorosan kézébe kapta a kólásüveget. A felfedezés izgalma elfeledtette Kyle iránt érzett haragját. Fittyet hányva sérült bokájára, visszarohant a kunyhóhoz. A férfi gondterhelt arccal, idegesen járkált fel-alá a homokban. Skye-nak még annyi ideje sem volt, hogy elújságolja a nagy hírt, Kyle megragadta a vállát, és erőteljesen rázni kezdte. – Hol a pokolban volt? A férfi goromba viselkedése meglepte. – Sétálni voltam, egyébként meg semmi köze hozzá! Ne játssza itt nekem az őrangyalt! – Makacs bolond, a drágalátos életét próbálom megóvni! Ezentúl mindenre engedélyt kér tőlem, megértette! – Miről beszél? – Nem látta az eget? A nő kétségbeesetten küzdött, hogy kiszabaduljon az izmos kar erőteljes szorításából. Nem bírta elviselni vádló tekintetét. Senki sem alázta még ennyire meg életében. Utoljára apja bánt így vele, évekkel ezelőtt, amikor még gyerek volt. – Egy kis eső miért olyan nagy tragédia? – Egy kis eső! Atyaisten! Ez nem egy könnyű nyári zápor, hanem trópusi vihar! – tört elő a férfiból. – Halálra aggódtam magam! Skye érezte, hogy elfehéredik, és lába remegni kezd. – Ha tovább bóklászik itt összevissza, nem éljük túl a vihart! – folytatta dühösen Kyle. – Honnan a pokolból tudhattam volna, hogy kitör egy trópusi vihar? Amikor elindultam, még sütött a nap – védekezett.

25

– Pontosan erről van szó! – sziszegte Kyle, és ellökte magától. – Fogalma sincs a dolgokról, azt sem tudja, milyen veszély fenyegeti egy ilyen szigeten! Jobb lesz, ha a jövőben nem szaladgál el duzzogni! – Nem is duzzogtam! – kiáltotta a nő, és a mérhetetlen dühtől keze ökölbe szorult. – Megnyugodhat, nincs szükségem a védelmezésére. Ha netán történik velem valami, az úgysem a maga lelkén szárad! Ezzel megfordult, és ismét indulni készült. Egy pár lépésnél nem szándékozott távolabb menni, de sértett méltóságát valahogy ápolnia kellett. Kyle utána nyúlt, és visszarántotta. – Nem megy sehová! Most azonnal munkához látunk! Skye, Kyle jelenlétében képtelen volt megőrizni a nyugalmát. Soha életében nem találkozott még ilyen goromba és faragatlan férfival. Ráadásul nem tehetett mást, el kellett viselnie a társaságát, sőt még a parancsolgatását is. Tekintetével ölni tudott volna. Elszámolt százig, és beadta a derekát. – Ha elenged, segítek. Ígérem, nem futok el! Kyle lassan eleresztette. – Szedje össze a holmiját, egy védett helyen mindent el kell ásnunk! – Tekintete a nő kezére tévedt. – Hát az meg micsoda? Skye-nak hirtelen eszébe jutott az üveg. – Valaki már járt előttünk a szigeten! – Tartsa meg! – jött az érdektelen válasz. – Még hasznát vehetjük! Némán munkához láttak. Ahogy telt az idő, és összeszedték dolgaikat, az ég egyre jobban elsötétült. Óriási vihar készült kitörni. – A fához kell kötöznünk magunkat! – kiáltotta a férfi. Skye nem értette, miről van szó, de nem mert vitatkozni. A szél egyre vadabbul tombolt, mintha száz siratóasszony jaj gátasát hozta volna. A fekete égbolt kettévált, úgy zúdult az eső a szigetre, mintha dézsából öntötték volna. A nő kétségbeesetten Kyle felé nyújtotta kezét. A férfi megragadta, és egy kellő vastag pálmafához vonszolta. Skye átölelte a fatörzset, és Kyle a maradék ruhával odakötözte a kezét. Nagyon félt. Látta, hogyan adja meg magát a természet a tomboló viharnak. A süvítő széltől és szakadó esőtől a pálmafák koronája a földig hajlott. Reszketett a hidegtől és a rémülettől, soha életében nem félt még ennyire. Körülnézett, de az arcába lógó vizes hajtól semmit sem látott. Egy pillanat múlva maga mellett érezte Kyle-t, megkönnyebbülésében felsóhajtott. A zuhogó eső álcázta könnyeit, s színlelt magabiztossággal felhördült. – Miért nem keres magának egy másik pálmát! – Hallgasson már! – sziszegte Kyle. A férfi izmai Skye hátához feszültek, ahogy saját magát is a fához kötözte. Úgy ölelték a pálmát, mint két rémült koalamackó. A vihar java még csak most következett. Kísérteties üvöltés, sikoltás, nyöszörgés hallatszott. Mintha a Mindenható, csillapíthatatlan haragjában, pusztító sereget küldött volna a földre. Az óceán fehéren habzó dühvel hullámzott, démonok pokoli orgiájának volt színtere a víz. Skye erősen kapaszkodott a kérges törzsbe, és a körülöttük száguldó hatalmas, letört ágakat figyelte. Kyle jól választotta meg a fát, őket nem érte a zuhatag. Úgy tűnt, a vihar már egy örökkévalóság óta tart, mégis a férfi testének melege erőt adott a nyomorúságban. Szíve mélyén hálát érzett, Kyle ügyessége, kitartása, hidegvére csodálatra méltó volt. A vihar lassan odébbállt, a szél lecsendesedett. Fészkelődni kezdett. – Maradjon nyugton! – szólt rá a férfi. Skye izmai elernyedtek, reszketett a kimerültségtől. – Nem bírom már! – nyöszörögte.

26

– Csak még egy kicsit tartson ki! Összeszedte maradék erejét, és várt. Kis híján elájult, amikor Kyle eloldozta a kötelet, és fürgén talpra ugrott. Hiába próbálta utánozni, lába nem engedelmeskedett. A férfi szó nélkül ölbe kapta a fáradtságtól összecsukló nőt. – Hagyjon, jól vagyok! – Hát persze – válaszolta összevont szemöldökkel Kyle. Az eső elállt. A parti homokot letört pálmaágak borították, az éjszakai sötétet, a felhők között átszűrődő rózsaszín fény törte meg. – Hát ez lehetetlen! – kiáltotta hitetlenkedve Kyle. – Mi? – A kunyhó! Nézzen oda, az oszlopok állnak? – válaszolta önelégülten. Letette öléből a nőt, és remekművének maradványaihoz rohant. – Tehetségesebb vagyok, mint gondoltam! Kisfiús büszkeséggel sétálgatott a kunyhó körül, egy pillanat alatt megfeledkezett a viharról. Skye megköszörülte a torkát, remélte, hogy átázott ruháiban nem kap tüdőgyulladást. – Most mihez kezdünk? A férfi szemében gyengédség tükröződött. – Újrakezdjük! – mondta halkan. – Sok mindent úgysem kell pótolnunk, hiszen szinte semmink nem volt! Lassan a nőhöz ballagott és a vállára tette kezét. – Minden rendben? Bólintott, de a torkában lévő gombóctól alig tudott megszólalni. – Teljesen eláztam, és mindjárt megfagyok! Ezenkívül semmi bajom. – Tüzet rakok! – Hogyan? Minden csupa víz! – Először is – kezdte, és elgondolkodva megvakarta az állát –, lássuk a holmijainkat! Aztán szedhetünk apró, száraz ágakat és egy kis alkohollal meggyújthatjuk – mondta, és a bozótba vetette magát. – Nem jön? Láthatóan nem törődött túl sokat a múlttal, inkább a jövőre koncentrált. Skye csodálta ezt a képességét. – Miért ne, úgy sincs jobb dolgom! Alig telt el egy óra, és az ég teljesen kitisztult. A két Robinson visszatért a partra a holmikkal, és tűzgyújtáson ügyeskedett. A nő megpróbálta kibogozni a csomót, amit Kyle a kis batyura kötött. – Még hogy kiscserkész! Nézze meg ezt a tüzet! Skye az éledező lángokra pillantott, a jóleső meleg gondolata felvidította. Mégis valami neheztelésfélét érzett a férfi iránt, túlságosan tökéletesnek tűnt. – Van valami, amihez nem ért, cserkész? – Maga sem tudta volna jobban megcsinálni? –vágott vissza Kyle. – Valószínűleg nem – ismerte be csendesen, és fogával egy makacs csomót próbált kibogozni. – A pokolba is! A férfi féltérdre ereszkedett, és gyengéden megsimogatta a nő arcát. Egy pillanatig telt ajkát csodálta. – Mit gondol, jól reagálok a krízishelyzetekre? – kérdezte rekedt hangon. – Apropó, az én értékelésem, a délutáni bemutatóval kapcsolatban, még hátravan! – Valóban? – kérdezte zavarodottan Skye. Nem tudta mire vélni a férfi furcsa hangját, és saját reakcióját sem értette. A gyengéd érintés forrósággal töltötte el. Kyle elvigyorodott. – Nagyon csinos hátsó! – nevetett. – Igazán nagyon csinos! – Ó! – motyogta Skye, és elpirult. Elégedetten hallgatta ugyan a dicséretet, zavarát azonban alig tudta leplezni. Vágyott a férfi ölelésére… de nem okozhat fájdalmat Tednek. Skye és Kyle!

27

Annyira különböztek, ha más körülmények között találkoznak, valószínűleg szóba sem állnak egymással. Miért perzselt így az érintése? Miért korbácsolta fel ennyire vágyát? Forróság öntötte el a testét, ahogy visszagondolt a hátához simuló masszív izmokra, a nyakát cirógató forró leheletre. A közösen töltött idő nagy részében gyűlölte Kyle-t, legszívesebben faképnél hagyta volna a szigetével együtt, mégis a kísértés, hogy megérintse, mint mágia, nem hagyta nyugodni. Soha életében nem találkozott még hozzá hasonló férfival; egyik percben gyengéd, a másikban erőszakos. Alig ismerte, mégis tökéletesen megbízott benne. Úgy gondolta, tanácsosabb, ha most témát vált. – Nem számítottam ekkora viharra! – Lenge szellő egy tájfunhoz képest! – válaszolta csalódottságát palástolva Kyle. Ezúttal nem sikerült zavarba hoznia a nőt. – A tájfun egész falvakat pusztít el, szigetek tűnnek el a föld színéről! Skye megborzongott a gondolattól. Megköszörülte a torkát, és hogy félelmét álcázza, ismét témát váltott. – Régóta pilóta? – Jó ideje! Úgy húsz-huszonöt éve! – mondta, és arcán gúnyos mosoly játszott. Harmincas évei elején járhat, gondolta a nő, de rájött, hogy ez aligha valószínű, hiszen már húsz éve repül. Semmit nem tudott róla, fordult meg a fejében, még a vezetéknevét sem. – Tizenhat évesen csatlakoztam a légierőhöz – folytatta a férfi. – A korom senkit sem érdekelt. – És szereti a légitársaságot, amelyiknél pilóta? Kyle szemében ördögi fény csillogott. – Érdekes hangsúllyal kérdezte! Talán tud valamit róla? Skye megrántotta a vállát. – Hallottam egyet s mást. Maximalista beosztottak, és egy zsarnokoskodó tulajdonos. – Igazán? – vonta meg szemöldökét a férfi. – Mit hallott még erről a zsarnokról? A nő megrázta a fejét. – Nem túl sokat! Sosem jelenik meg a fényképe az újságokban, nem engedi fotóztatni magát. Ez aztán a titokzatosság, nem igaz?! Skye felnevetett. – De hát, miért nem mondja meg maga, nem az én főnököm. Biztosan jobban ismeri. – Nem – vetette oda Kyle. – Először mondja el, maga mit gondol róla, aztán én is elmondom. – Rendben! – egyezett bele a nő, örült, hogy valami elűzi a vihar szörnyű emlékeit. – K. A. Jagger, könyörtelen milliomos. Nincstelennek született, önerejéből küzdötte fel magát a csúcsra. A vagyon és a hírnév erőszakossá és kegyetlenné tette. Tíz éve elhagyta a feleségét, de nem vált el tőle. Azóta hírességekkel; színésznőkkel és fotómodellekkel folytat viszonyt. Természetesen a nőknek alkalmazkodniuk kellett a szituációhoz. A nős, de kegyes milliomos, igazán csábítóan hangzik. – Ha nem merült volna úgy el a mesélésben, talán észreveszi, hogy a férfinak nem tetszik, amit hall. Összeráncolta homlokát, szemében hideg, távolságtartó pillantás játszott. Ez lenne egy kívülálló természetes reakciója? – Igazi szörnyeteg lehet! – szólalt meg Kyle. – Igen! – értett egyet Skye. – Akkor miért repül az ő légitársaságával? – Nem érdekel ki a tulajdonos! – válaszolta nevetve Skye. – Sokat repülök Ausztráliába, az arany miatt, na meg ott van Virginia… – A nő egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta. – A gépek bármikor a rendelkezésemre állnak, és oda visznek, ahová csak akarom. És – tette hozzá rövid habozás után – rendszerint nem zuhannak le, talán ez az első eset. – Nem akarta megbántani a férfit, most nem. Szóra nyílt a szája, mégis néma maradt. Mit is mondhatna? A

28

gép lezuhant, és ezen nem változtat semmi. A sajnálkozásából pedig biztosan nem kér Kyle. – Ne aggódjon – kezdte –, elmondom a főnökének, hogy a maga ügyessége nélkül nem maradtunk volna életben! És – folytatta huncutkodva – ha továbbra is ilyen jól viselkedik, egész dicséretáradatot zúdítok majd a felettesére. Higgye el, újra alkalmazni fogja! Sőt, ki sem rúgja… – Le akar kenyerezni? Skye érezte a férfi hangjában a kihívást, már bánta, hogy együttérzéssel próbálkozott. Tudta, ez a beszélgetés közjáték csupán, Kyle bármelyik pillanatban ismét felveheti hideg és gúnyos modorát. – Igen! Ha pedig nem viselkedik kifogástalanul, bemártom a főnökénél! – Skye arcán kétértelmű mosoly játszott, a férfi nem tudta, komolyan beszél-e, vagy csak ugratja. – Valóban? Én ezt inkább zsarolásnak nevezném! Lassan letérdelt a nő mellé, és kivette kezéből az összecsomózott ruhát. Skye ámulva látta, hogy a férfi kezében a csomók egykettőre kioldódnak. – Talán igaza van – válaszolta halkan. Úgy érezte, védekeznie kell. Kyle jelenlétében nem tudta megőrizni hidegvérét. Feldühítette, megrémisztette ugyanakkor elbűvölte. – Már mondtam, hogy nem szeretem, ha fenyegetnek! – kezdte Kyle játékos mosollyal az arcán, és megsimogatta a nő állát. Skye-t elfogta a pánik, legszívesebben elrohant volna, de mozdulni sem bírt. Az ellenállhatatlan, mágikus tekintet a földhöz szögezte. Mi ez? Hiszen csak beszélgetnek, hogy teljen az idő, és megfeledkezzenek a viharról, semmi több… Most pedig ez a feszültség! Úgy érezte, sarokba szorították, esélye sincs a menekülésre. Nem akart ilyen könnyen behódolni, valahogy mégsem képes harcolni. Elfordította fejét, majd zavartan felnevetett. – Nem szereti a fenyegetéseket? Én sem szeretem, ha parancsolgatnak nekem! – mondta. Mégis… tudta, hogy már nincs menekvés. Egy pillanat és máris a homokban feküdt, a férfi mozdulni sem engedte. Kezét vállára tette, és szenvedélyét visszafojtva fölé hajolt. A nő kétségbeesetten felkiáltott. – Szálljon le rólam! – sziszegte mérgesen, de a férfi metsző nevetése belefojtotta a szót. – Mert különben mi lesz? – Miről beszél? – Épp az imént mondta, hogy szeret fenyegetőzni! Rajta, fenyegessen meg! Elöntötte a düh, kétségbeesetten megpróbálta kiszabadítani magát a férfi szorításából. Szemébe könny szökött, borzalmasan érezte magát. Ennyit a civilizációról, gondolta. Egy napja sincs, hogy itt vannak, és Kyle máris úgy viselkedik, mint egy vadember. Tudta, hogy erősebb nála, mégsem adta fel a küzdelmet, szemében gyilkos tűz lobogott. Kapálózni kezdett. Kyle-t egyre jobban szórakoztatta a dolog. Erejének tizedrésze sem kellett hozzá, hogy lefogja kezét. – Én tudok várni! – mondta halkan. – Mire? – A fenyegetésre! – Rendben, ha tényleg fenyegetést akar, hát megkapja! – válaszolta, karcsú teste remegett az izgalomtól. – Egyszer értünk jönnek, és akkor átkozni fogja ezt a napot! – Hangja fagyos volt, ezt a megaláztatást nem bírta elviselni. Soha életében nem bántak még így vele. – Ha nem sikerül börtönbe juttatnom, akkor kirúgatom! Gazdag vagyok és befolyásos! – Miért nem küldi rám a vőlegényét? – Ne nevettesse ki magát! – csattant fel a nő. – Magától kitelik! – mondta szárazon Kyle. Skye félt. Félt a férfitól és félt önmagától. Soha nem érzett még ekkora vágyat, hogy tartozzon valakihez. Kyle porig rombolta egész életében építgetett, dédelgetett önbizalmát.

29

Most rájött, szüksége van egy férfira. Ha élete gyökeresen megváltozott, akkor az nem a repülőgép-szerencsétlenség, hanem Kyle miatt történt köszönhette. Minden érzékére hatást gyakorolt, Ted iránt érzett szerelmében sem volt már biztos. A férfi hirtelen elengedte, s hidegen nézett rá. – Ha valamit mondani akar Jaggernek – kezdte hidegen. – Hát tegye meg most! – Micsoda? – kérdezett vissza értetlenkedve Skye. – Én vagyok K. A. Jagger. Ilyennek képzelte, nem igaz? Erőszakos szörnyetegnek! Skye a meglepetéstől szóhoz sem jutott, Kyle pedig sarkon fordult, és eltűnt a sötétben.

30

4. Skye még jó ideig mozdulatlanul feküdt a homokban, nehezen tudta feldolgozni a történteket. Miért nem kérdezte meg már hamarabb a férfi nevét? Egyszerű, hétköznapi kérdés lett volna… Csak saját magával, saját érzéseivel törődött. Túlságosan aggasztotta a helyzet reménytelensége, a menekülésen kívül másra sem tudott gondolni. Nem figyelt a férfira, pedig rájöhetett volna… Megpróbált visszaemlékezni mindenapró részletre, amit Jaggerről mondott. Bár már úgyis mindegy. Kétségbeesését haraggal próbálta leküzdeni. Nem tartozik ennek a férfinak semmivel! Szerencsétlen helyzetüket is neki köszönheti! Különben is, mit keres egy milliomos saját gépének a pilótafülkéjében? Tudta, mindezek ellenére ellenállhatatlanul vonzódik hozzá. Csak egy idióta kezd nős férfival, gondolta. Mindig is szánta és megvetette azokat a nőket, akiket Kyle oldalán emlegettek az újságok. – Nem vagyok bolond! – szólalt meg fennhangon. Győzködte magát, hogy semmiféle vonzalom nem létezik kettőjük között. – Gyűlölöm! Tudja, hogy tehetetlen vagyok, és kihasználja a helyzetet! Biztos volt benne, hogy szokatlan viselkedését a körülményeknek köszönheti. Természetes, ha vészhelyzetben védelmezőre van szüksége. Tedre gondolt, mégsem tudta felidézni arcát. Már hetek óta nem látta, nyugtatgatta háborgó lelkiismeretét. Hirtelen észrevette, hogy reszket. Ruhája még mindig vizes az esőtől. Lassan a tűzhöz ballagott, egyszerre nagyon öregnek és kimerültnek érezte magát. Felkapott egy ágat, hogy megpiszkálja a pislákoló tüzet. Gyűlölöm Kyle Jaggert, mondogatta magában, mégis érezte, hogy ez nem igaz. A férfi egyfolytában gúnyolódott, de megmentette a robbanástól és a vihartól, ezért hálásnak kellett lennie. Saját viselkedése azonban meglepte. A fenyegetőzés egyáltalán nem tartozott a szokásai közé, mégis a szigeten már többször is megtette. Legbensőbb titkait elárulta is neki! Nem ismert magára! Még Tednek és Virginiának sem árulta el, mennyire fél a sötéttől Steven halála óta. Kyle-nak fél napjába sem telt, és rájött. Gyűlölte, amiért annyira erős, gyűlölte, mert megvetett mindent, ami feminin, mégis legszívesebben örökre rábízta volna magát. Számára Kyle A. Jagger csak egy legenda, sosem gondolt úgy rá, mint hús-vér emberre. Öreg, őszülő zsarnoknak képzelte, nem férfinak. Imádkozott, hogy a segítség minél hamarabb megérkezzen. Nem hagyhatnak egy multimilliomost csak úgy eltűnni a föld színéről! Szeretett volna már otthon lenni, s visszakapni régi, biztonságos életét. – Itt is biztonságban vagyok! – kiáltotta hangosan. Megfogadta, uralkodik érzelmein, nem hagyja, hogy Kyle, kénye-kedve szerint kihasználja. Félt, nem lesz rá képes. A leküzdhetetlen vonzalom, amit iránta érzett, megijesztette. Nem akart bolondot csinálni magából. Amikor Kyle csendben visszatért, még mindig a tűzbe bámult. – Ne haragudjon! Skye megrántotta a vállát, tekintete a haldokló lángokon nyugodott. Kyle idegesen felsóhajtott, majd a tűzhöz lépett, hogy egy kis meleget varázsoljon a hideg éjszakába. Átkozta

31

magát, amiért eltitkolta kilétét, mégis élvezte a helyzetet, mert önmaga lehetett, egy férfi a sok közül. Nem mintha a nőt túlságosan lenyűgözte volna a felismerés. Szörnyetegnek tartotta, és ő tökéletesen megfelelt elképzelésének. Úgy tűnik, az újságok nagyon is élethűen ábrázolták! De miért is törődött vele? Egy szerencsétlenség folytán kerültek össze, véletlenül. Nem akartak egymástól semmit! Ő menyasszony, neki pedig egy időre elment a kedve a kapcsolatteremtéstől. A tűz újraéledt. A nőre pillantott, tekintetük találkozott. Macskaszemében kifürkészhetetlen fény ragyogott, mézszínű, nedves haja az arcára simult. A férfi rájött, hogy soha életében nem látott még elragadóbbat. Rengeteg szépséggel volt már dolga, de ő valahogy különbözött tőlük. Törékeny test büszkeség és függetlenség, a férfi szemében ez tette őt különlegessé. Minden mozdulata érzéki, a járása, pillantása. A nő ebből mit sem sejtett. Természetes őszinteséggel viselkedett. Magabiztossága és büszkesége ártatlanságot rejtett. Miért pont vele kellett itt ragadnia? Egy nővel, aki megőrjítette, aki felkorbácsolta szenvedélyét! Szeretett volna hazamenni, vissza fiához és az üzlethez, számára nem számított más az életben. A nőket nem érdemes komolyan venni… Mindezek ellenére élvezte a helyzetet, egészen addig a pillanatig, míg ki nem derült, hogy ő Kyle Jagger. Most már a menekülésért imádkozott, biztos volt benne, hogy előbb-utóbb értük jönnek. Ahogy telt az idő, a férfi egyre jobban megfeledkezett a civilizációról, nem érdekelte már, hogy mi történik az Egyesült Államokban, csak a szigetre és a túlélésre gondolt… meg a nőre. Észrevette, hogy Skye figyeli, majd lassan elmosolyodott saját gondolatain. Ha a nő olvasna bennük… Erőszak… sosem lenne képes rá. A nők egész életében elkényeztették, a kisujját sem kellett mozdítania. Skye tökéletes biztonságban volt, mintha csak egy szerzetessel lett volna összezárva. A nő még mindig őt nézte… hirtelen különlegesnek érezte magát. A gyémántként ragyogó szem mindenkiből ugyanezt a hatást váltotta ki. Talán részben ennek köszönhette üzleti sikereit. – Még mindig fázik? – Már nem. – A hideg miatt nem kell aggódnia. – Tizenöt foknál biztosan nem lesz hidegebb! Skye bólintott és halványan elmosolyodott. A fegyverszünet ezennel megköttetett. – Kyle? – Tessék? – Ha maga… szóval, ha maga K. A. Jagger, akkor már biztos, hogy egy hadseregnyi ember a keresésünkre indult, nem? – Valószínűleg igen – válaszolta, és azon tűnődött, vajon mire akar kilyukadni. – Nem kellene már itt lenniük? Talán azt hiszik, hogy meghaltunk és feladták a keresést! – Ne aggódjon! Addig fognak keresni, míg meg nem találnak! Alig egy napja, hogy lezuhantunk! – És ne feledkezzen meg a kólásüvegről! Valaki már járt a szigeten előttünk! – Azt hiszem, igaza van – válaszolta. Kyle közben az összes csomót kibogozta, és kiterítette holmijaikat száradni a tűz mellé. Gyakorlatias ember volt, egyfolytában dolgozott valamin, nem tudott nyugton maradni. Skye csodálattal figyelte. – Mit szeretne vacsorázni? – kérdezte. – Attól tartok, a választék nem túl nagy! Kókuszdió, banán és füge, vagy keksz és sajt. A férfit mulattatta Skye grimasza. – Azt hiszem, mindegyikből eszem egy kicsit! Ha pedig eltünteti azt a csúnya fintort az arcáról, elkészítem magának a koktélspecialitásomat!

32

– Egy koktélt? – Miért ne? Az ananászt ki kell hagynom belőle, de meglátja, ízleni fog! – Azt hiszem, jót fog tenni – értett vele egyet Skye. – Még mindig reszketek. – Hát akkor, hozzá is láthatunk! – Rendben, kapitány! – válaszolta Skye, és az ennivalóért indult. Kétségbeesetten vizsgálgatta a viharvert kunyhót. Az oszlopok álltak ugyan, de teteje nem volt. – Mi lesz, ha az éjjel esni fog? – Megázunk! – Nagyszerű! – Ne féljen, nem fog esni! – Honnan tudja? – kérdezte hitetlenkedve a nő. – Tudom, és kész! Mindig is meteorológus szerettem volna lenni! – Kezdem azt hinni, hogy szórakozik velem! – Soha nem tennék ilyet. Én egy komoly üzletember vagyok, Delaney kisasszony! – mondta és Skye-ra nézett. – Hol a rum? – Arról megfeledkeztem. – Hát akkor menjen, és hozza ide! Skye-nak nem tetszett a férfi hangja. Ha ugratták, nem bánta, de nem szerette, ha parancsolgatnak neki. – Hozza ide maga! – csattant fel. – Úgy látom, nem híve az együttműködésnek? – válaszolta fagyosan a férfi. Skye nagyot sóhajtott. – Semmi kifogásom az együttműködés ellen, de jobban szeretem, ha parancsolgatás helyett megkérnek valamire! Igaza van, gondolta a férfi. Udvariasabban, kedvesebben is kérhette volna, de hozzászokott, hogy szó nélkül teljesítik parancsait. Egyébként pedig nem bálban voltak, és nem a királynőről volt szó. Ő felvállalta a munka nagy részét, ennyit igazán elvárhatott Skye-tól. Fáradtnak és dühösnek érezte magát. Anélkül, hogy ráeszmélt volna, mit tesz, a nőhöz lépett és erőteljesen megragadta az állát. – Idefigyeljen hercegnő! – kezdte a dühösen, izmai összerándultak az idegességtől. – Ha nem vette volna észre, legalább egy tucatszor megmentettem a drágalátos bőrét, és még egy halk köszönetet sem kaptam! Úgyhogy ne merjen felháborodni! Kérést akar? Hát, tessék. Volna szíves felemelni a törékeny kis hátsóját, és idehozni a rumot? – Nem – sziszegte a nő, és reszketett a megaláztatástól. Gyűlölte a férfit, mégsem igéző tekintetének tudott ellenállni. Gyilkos dühe egyre jobban elharapózó szenvedéllyel párosult. Kyle szorítása nem okozott fájdalmat, inkább csak simogatta és cirógatta. – Vegye le rólam a kezét! – mondta halkan, sértett méltósággal. – Hozom a rumot! A férfi még mindig nem engedett, de a harag lángoló tüze kihunyt szemében. – Ne haragudjon! Nem tudom mi ütött belém! Hangjában őszinte megbánás rejlett, de Skye-on ez sem segített. Érezte a férfi minden porcikáját, feszülő izmait, tomboló életerejét. Barna haja, izmos mellkasa, bronzbarna bőre, ujjának édes szorítása elvarázsolta. – Kérem! – suttogta. – Engedjen el! Ha elenged, idehozom a rumot. Sajnálom, hogy ilyen semmiség miatt kifakadtam. Úgy tűnik, nem tudunk veszekedés nélkül meglenni. Talán a helyzet az oka… A férfi szenvedélyes csókja elnémította. Ajka éhesen a nő ajkára tapadt, nem kért, nem könyörgött, nem hagyott időt a csábításra sem. A felemésztő pillanatban összes visszafojtott vágya elszabadult. Keze Skye hajába túrt, majd lassan a nyakára siklott. Az egybeforrt ajkakat

33

már semmi sem választhatta szét. A nő döbbent mozdulatlansága Kyle számára beleegyezést jelentett. De vajon szüksége volt-e egyáltalán a beleegyezésre? Visszautasíthatta volna a férfit, ha akarja? De nem akarta. Kyle erőszakos nyelve belülről ízlelgette, szinte reszketett a kéjtől. Egy pillanat alatt leterítette a homokba, és keze arcát simogatta, végigsiklott nyakán, majd vállán. Az izgalomtól feszülő izmok érintése kibírhatatlan volt. Skye számára a világ megszűnt létezni. Minden érzékével a férfin csüggött, mohón viszonozta ölelését. A két test szorosan egymáshoz simult, egyetlen vékony ruhadarab állt csak a teljes egyesülés útjában. Csípőjén érezte Kyle kőkemény, csillapíthatatlan vágyát. Hirtelen nem számított már se múlt, se jövő, mintha mindig is erre a pillanatra várt volna. Szerelme életre keltette, a Csipkerózsika-álom véget ért. Kinyitotta szemét, és megpillantotta a vörösen izzó, lenyugvó napot. Az égbolton megjelentek a csillagok, és a halvány, ezüstös hold. Soha ilyen szépnek nem látta még egyiket sem. Megtalálta élete értelmét, kicsiny helyét az óriási egészben. Úgy érezte, újra él. A férfi mohó kíváncsisággal fedezte fel testét. Ujjai mellét és csípőjét simogatták. Skye a szenvedélytől túlcsordulva felnyögött. Kyle letépte az útjában álló blúzt, szabad utat engedve az érzéki csókoknak. A nő képtelen volt tiltakozni. A vágy megbénította. Lelke sikoltozott a bűntudattól, teste azonban felülkerekedett. Szüksége volt erre az érzésre, olyan sokáig megtagadták tőle. Élvezte az elemésztő forróságot, mégis amikor Kyle elérte melltartójának csatját, kitört belőle a zokogás. – Kyle, kérlek, hagyd abba! Cudarul érezte magát. Meg akarta értetni a férfival, hogy ő is akarja, de mégsem lehet. Kordában kellett tartania saját vágyait, bár félt, hogy ezzel feldühíti a férfit. Kyle szemében azonban nyoma sem volt a haragnak, tekintetében gyengéd értetlenség tükröződött. Skye felkészült tomboló dühére, de melegségével szemben tehetetlen volt. Nem akarta, hogy idáig fajuljon a dolog, mégsem tudta megakadályozni. Már átkozta magát gyengeségéért. – Mi a baj? – kérdezte halkan a férfi. A nőt meglepte a kérdés. Még hogy mi a baj? Kyle-nak felesége van, őt pedig eljegyezte Ted. Erről az egészről csak ez az átkozott sziget tehet! A férfi zavarodottan összeráncolta szemöldökét. – Igazán nem értem, mi a baj. Mind a ketten tudtuk, hogy ez be fog következni. Még életemben nem kívántam így senkit, és tudom, hogy te is akarod. A tested nem hazudik! Skye az ajkába harapott. – Nem tagadom, hogy kívánlak, mégis az eszemre kell hallgatnom! – Az izgalomtól még mindig zihált. Megpróbálta emlékezetébe zárni az elmúlt perceket. Kyle lassan felült, állát kezébe temette, és a nőt figyelte, majd hirtelen elfordult, de nem őrjöngött, mint ahogyan a legtöbb férfi tette volna. – Igazán nem akarok szórakozni veled! – mondta szinte bocsánatkérőn, de Kyle kifejezéstelen arca nem könnyítette meg a dolgát. – Tudom, mire gondolsz! De meg kell értened, hogy ennek semmi értelme! Folyton veszekszünk, nem is kedveljük egymást! Az egész, emiatt az átkozott kirekesztettség miatt van. És különben is, te nős vagy! Én pedig… – Te pedig nem vagy férjnél! – vágott közbe a férfi mérgesen. Nyoma sem volt már a cirógató gyengédségnek, a düh lépett a helyébe. Mégis… milyen magyarázatot várt? – Nem vagyok férjnél, de… – De van valakid, aki kielégíti a vágyaidat? – vágott közbe ismét gúnyolódva.

34

– Tedet hagyd ki ebből! – csattant fel a nő. Nem tetszett neki Kyle viselkedése, úgy kezelte évek óta tartó szerelmét, mint egy futó kalandot. – Soha nem lehetne köztünk semmi! Ha Ted nem lenne, akkor sem! – folytatta fagyosan. – Miért nem? Skye-t feldühítette a férfi makacskodása. – Mert nős vagy, és mert kihasználod az embereket! – Kyle szemében félelmetes fény csillogott, a nő azt kívánta, bárcsak csendben maradt volna. – Kihasználom az embereket? – Nős vagy, mégis úgy váltogatod a nőket, mint a kabátokat. Semmi kedvem hozzá, hogy velem is ezt tedd! – Nagyon sajnálom, Skye, hogy újságcikkek alapján ítélsz meg! – mondta keményen, anélkül hogy valamit is tagadna. – Már tíz éve nem élek a feleségemmel, és ez azért elég hosszú idő. De én legalább megpróbáltam, te ehhez is túl gyáva vagy! Nem kötelezed el magad. Ted is csak a játékszered, beépíted a napirendedbe, de semmi komolyabbat nem akarsz tőle, nem igaz? Azt hiszem, nem velem van itt a baj! Én legalább őszinte vagyok, amit adok, azt őszintén adom… – Igazán? – vágott közbe dühösen Skye, de nem tudta folytatni. – Akár hiszed, akár nem, ez így van! – válaszolta hidegen Kyle. – Ha pedig kíváncsi vagy az igazságra, te használtál ki engem. Én felkínáltam, és te elfogadtad, most meg egyszerre azt mondod, hogy elég! Ha a kis Skye azt kívánja, engedelmeskedned kell, Kyle! – Nem én kezdtem! – Sosem lett volna merszed elvenni, amit akarsz! Nagyon jól tudod, hogy a feleségem nem vár rám, és nem hiszem, hogy Ted annyira fontos lenne neked! Ez a buta kis, magad csinálta erkölcsi értékrendszer! Elhatároztad, hogy ha törik, ha szakad, te nem fogsz behódolni Kyle Jaggernek, nem igaz? – Micsoda önző fráter! – Nem hiszem, hercegnőm! Ez az igazság! – Csak szerinted! – Valóban? – kérdezte gúnyos mosollyal Kyle, miközben közelebb hajolt a nőhöz. Átható tekintete, halk, rekedt hangja, félelmet és vágyat ébresztett benne. – A tested beismerte, hogy kívánsz engem! Skye lehajtotta a fejét. – Ennek a beszélgetésnek semmi értelme! Elég, ha azt mondom, hogy nem akarok tőled semmit? – Nem, mert nem hiszek neked! – válaszolta idegesen Kyle. A nő ujjával a homokba rajzolgatott. Elviselhetetlennek tartotta a férfit. Tökéletes ötvözete volt az összes általa gyűlölt férfitulajdonságnak. A jogos harag helyett azonban elkeseredést érzett. Egy pillanatra lehunyta szemét, hogy könnyeit visszafojtsa. Nem értette zavarodottságát, hiszen a helyzet egyértelmű. A férfi nős… Kyle felállt, hogy cigarettára gyújtson, egy pillanatra sem vette le tekintetét a nőről. Skye zavarát palástolva megszólalt. – Talán köszönettel tartozom néhány dolog miatt, de magyarázkodni nem fogok. Így döntöttem, és kész! Azért pedig, hogy itt vagyunk, téged hibáztatlak! A férfi összevont szemöldökkel válaszolt. – Perelj be! – Talán megteszem! – motyogta félhangosan, és arra eszmélt, hogy fel-alá járkál. – Nem a legmegfelelőbb az alkalom egy új kapcsolatra – kezdte bátortalanul. – Magammal sem jöttem még egészen tisztába, és az a sok bonyodalom körülötted… A férfi arca mogorva volt és közömbös. – Tudtam, hogy valamivel még előrukkolsz! Skye meglepetten nézett rá, úgy érezte, a férfi olvas a gondolataiban.

35

– A terhességtől félsz? – kérdezte kertelés nélkül Kyle. – Többek között! – válaszolta, és már átkozta is magát, amiért ilyen könnyen csapdába esett. Nem kellett volna beismernie. Kyle szemében értetlenség tükröződött. – Nem szedsz tablettát? Skye elpirult, soha életében nem vitatta még meg ezt a témát egy idegennel. Nem is állt szándékában. – Nem – válaszolta idegesen, saját zavara csak még jobban dühítette. Ennyire közönséges és tapintatlan férfival még nem találkozott! Ez az erőszakos egoizmus volt hát a gazdagság titka? És ő a karjaiban feküdt, ráadásul élvezte! – Talán kicsinyesnek tartasz, de ez is nagyon fontos számomra! Mellesleg ezer más dolog is ellenünk szól! Már a gondolata is, hogy… – Hogy ketten netán gyermeket nemzünk? – folytatta segítőkészen a férfi. Arcán gúnyos mosoly játszott, élvezte zavarát. Skye egy pillanatra úgy érezte, meg tudná ölni. – Igen! – válaszolta fagyosan. – Ennél nagyobb katasztrófát el sem tudok képzelni! – Skye – mondta egyszerűen, arcáról eltűnt a gúnyos vigyor. – Úgy tűnik, a sors engem szemelt ki, hogy gondoskodjam rólad! És tudnod kell, egész életedben vigyáznék rád! Keserűen felnevetett: – Milyen kedves tőled! De nincs szükségem a gondoskodásodra! A saját fizetésem is épp elég! – Ó, bocsánat! – válaszolta halkan Kyle, miközben nagyot szippantott cigarettájából. A finom gúny nem maradt el. Skye teljesen kipirult az izgalomtól. – Te ezt nem érted! – mondta. – Csak boldog házaspároknak lehet gyerekük! Akkor, és csakis akkor, ha eldöntötték, hogy akarják és felnevelik! Apára ugyanúgy szüksége van a gyermeknek, mint anyára! – Kifogástalan erkölcs! – válaszolta ironikusan Kyle. – Menj a pokolba! Miért kell elviselnie ezt a férfit? Minden kijelentése, mintha egy döfés lett volna. – Semmi szükség rá, hogy úgy viselkedjünk, mint az állatok, csak azért, mert egy lakatlan szigeten vagyunk, távol a civilizációtól! – Ahogy viselkedtem, annak semmi köze az állati ösztönökhöz – mondta nyugodt hangon a férfi. Egy pillanatig szótlanul néztek egymásra, tekintetükben értetlenség és kíváncsiság. – Nem vagyok éhes – szólalt meg végül Skye. – Ha most megbocsátasz, nyugovóra térek. – Csak még egy pillanat! – mondta Kyle, és felpattant helyéről. – Mindenkinek szüksége van gondoskodásra, Skye Delaney! Még neked is! Ennek ellenére legyen, ahogy te akarod! De nem vagy a sziget királynője, erről ne feledkezz meg! És az sem érdekel, hogy mennyit keresel! A pénz itt nem számít! Én megteszek mindent, ami tőlem telik, és te is! – Kezével elsimította a nő haját nyakából, majd megcsókolta. – Ha pedig azt hiszed, játszhatsz velem, hát tévedsz! Sem az erkölcsi elveid, sem a könyörgésed nem fog megállítani. Olyanok leszünk, mint Tarzan és Jane. – Egy pillanatra elhallgatott, és némán a nőt figyelte. –Megértetted? – Azt hiszem, igen – válaszolta fagyosan. Megpróbálta elrejteni reszketését, amit a bőrére simuló férfiajak váltott ki. – Ez most fenyegetés? Kyle megrántotta a vállát. – Nem. Csak a tényeket közöltem. – Ez minden, befejezted? – kérdezte a nő. – Ennyi. Remélem, világosan beszéltem! – Tökéletesen értem! Csak maradj távol tőlem, és nem lesz gondod velem! – mondta és a férfi reakciójára várt, de hiába. – Jó éjt, Kyle.

36

A férfi kényszeredetten elmosolyodott, és fejét menedékük maradványai felé fordította. – Jó éjt, Delaney kisasszony! Miért mászott be egyáltalán a fedél nélküli kunyhóba, nem tudta. Talán a megszokás. Ez volt a szigeten az egyetlen embercsinálta építmény, valahogy biztonságérzetet adott. Hátát Kyle felé fordította, de nem számított rá, hogy egyhamar elalszik. Feldúlt volt és ideges, nem tudta kiverni fejéből a történteket. Ezerszer is végiggondolta a lezajlott beszélgetést, mégsem jutott semmire. Felidézte a férfi forró ölelését, csókjait, s a tehetetlen dühtől keze ökölbe rándult. Akarta Kyle-t. Órákkal később Skye még mindig ébren feküdt, hallotta a férfi mozgolódását. Szemét csukva tartotta, mégis teljes valójában maga előtt látta izmos lábát, csípőre tett kezét, hatalmas mellkasát, dús, barna haját… Tudta, a fagyos tekintet őt figyeli. Némán imádkozott, hogy a segítség minél hamarabb megérkezzen. Nem csak a szigetről, de a férfi elől is menekülnie kellett. Kyle lefekvés előtt jól megrakta a tüzet, hogy reggelig kitartson. Skye óvatosan kinyitotta a szemét, és meglátta a nyugalmat árasztó narancssárga fényt. Kyle közelsége és a lángok melege végül álomba ringatta.

37

5. A segítség másnap sem érkezett meg. Se egy hajó, se egy repülő. Az azt követő napok sem hoztak különösebb változást. A szabadulás még váratott magára. Skye és Kyle a hűvös udvariasság kényelmetlen megszokásába menekült. A nő nyomasztónak érezte az egyedüllétet, sokat barangolt a szigeten, hogy elfoglalja magát. Reggelente hűvösen és távolságtartón az időjárásról beszélgettek. A férfi már nem törődött vele, ha hosszabb időre távol maradt a tábortól. Minden viszontagság ellenére a sziget elbűvölte. Egész eddigi életét betonrengetegben élte le, a növények, állatok sokasága, az ég tiszta kékje, a tenger haragoszöldje varázslatos hatást tett rá. A termékeny talaj, a dús növényzet, a rengeteg gyümölcs, füge, banán, kókuszdió egy kis édenre emlékeztette. A vihar pedig, amitől annyira rettegett, ellátta őket az életben maradás elengedhetetlen feltételével, vízzel. Egész medernyi tartalékuk volt, egy árnyékos helyen, ami Kyle szerint kitarthat a következő esőzésig. Amíg felfedező körúton volt, a férfi sem tétlenkedett. Ahogy teltek a napok, megjavította a kunyhó fedelét, a falakat befedte agyaggal, asztalt készített, fatönkökből pedig széket. A munkálatokhoz zsebkését és barkácsolt baltáját használta. Szigonyát is tökéletesítette. Egy este sem telt el úgy, hogy ne lett volna mit enniük. Étrendjük rákkal és kagylóval bővült. Nem sokat beszélgettek. Skye-t megnémította a bűntudat, nem bírta elviselni, hogy a férfi szó nélkül elvégzi a munka legnagyobb részét. Napközben megpróbálta hasznossá tenni magát. Barangolásai alatt gyümölcsöt gyűjtött, és vizet hordott az árnyékos kis mederből. Nehéz fizikai munka volt, de jólesett neki, hiszen addig is elfoglalta magát, és nem törte a fejét fölösleges dolgokon. Estére elfáradt, így hamarabb elaludt, és könnyebben elviselte a nap legkellemetlenebb részét, az estét. Ezt ugyanis Kyle-lal kellett töltenie. Lassan hozzászokott a sziget primitív életéhez. Nem érdekelte már, hogy bogarak úszkálnak az ivóvízben, nem törődött az éjszaka zörejeivel, a hangos szárny suhogással, a fák fölött röpködő madarakkal, az apró rákokkal és a partra sodort medúzákkal. Minden erejével azon volt, hogy alkalmazkodjon a körülményekhez, de idegei lassacskán felmondták a szolgálatot. Azt, hogy fakéreggel kellett fogat mosnia, még elviselte, de koszosan, kócosan lógó hajával nem tudott mit kezdeni. Egyik nap megpróbálkozott a fésülködéssel, de a sós víztől összeragadt tincsek kifogtak a fésűn. Skye mérgében összetörte a kefét, amit később nagyon megbánt. Ideje nagy részét a sziget túloldalán töltötte siránkozással. Nem tudta elviselni, hogy az okos, intelligens, sikeres Skye Delaney mezítlábas, kócos bennszülötté vált. Kyle minden bizonnyal elítélte volna ezt a viselkedést. Még jó, hogy nem tudott róla. Mit meg nem adott volna egy csésze kávéért és egy fogkeféért! New Yorkot akarta. Újra érezni a szmogot, és idegeskedni az ötórai dugóban a Times Square-en. Minden sokkal könnyebb lett volna, ha ő és Kyle kibékülnek, ezt a feszültséget azonban aligha lehetett feloldani. Minden egyes alkalommal, amikor kezük véletlenül összeért vagy egymásra néztek, tudták, hogy egyetlen esélyük a menekülés. Skye biztos volt benne, hogy a mentőosztag hamarosan megérkezik, és akkor útjaik örökre elválnak. A lehetőség, hogy a férfi karjában vigasztalást talál, csábította. Túl könnyű és kellemes lett volna, ha átadja magát szenvedélyének, mégsem akart belebonyolódni ebbe a kapcsolatba, tudta, hogy boldogtalanságba torkollna. Nagy nehézségek árán ugyan, de megtartóztatta magát. Lelki szemei előtt felvillant a férfi meztelen teste, s ez már több volt, mint amit el tudott viselni. Felpattant helyéről, és a tábor felé indult. Nem kért többet az értelmetlen álmodozásból. Ahogy a fák közül a szavannás részre ért, hitetlenkedve pislogni kezdett, azt

38

hitte, hallucinál. Feszülten figyelt… két hajó a távolban! Az örömtől egy pillanatra a földre rogyott, de felugrott, és menedékük felé iramodott. Kyle-t sehol sem látta. Őrült iramban végigrohant a parton, közben vadul kiabált és integetett. Kyle egy fa mögül elkeseredetten figyelte. Imádkozott, hogy a droggal és fegyverrel kereskedő kalózok ne figyeljenek fel a parton álló fakunyhóra. Egyszerre kiabálásra lett figyelmes. Skye eszeveszetten rohant a part felé, hogy felhívja magára a figyelmet. – A pokolba is! – sziszegte fogát összeszorítva a férfi. Idegesen várt a megfelelő pillanatra, és amikor Skye már csak pár méterre volt, minden energiáját szabadjára engedve felugrott, és a fák közé rántotta a nőt. Skye értetlenkedve nézte. Végre értük jönnek, gondolta, Kyle pedig egy fa mögé rejtőzik. Hisztérikusan kapálózni kezdett. – Megőrültél? – ordította kétségbeesetten, de ennél többre nem is jutott, mert a férfi hatalmas tenyerével befogta a száját. – Maradj csendben! – suttogta. – Jobb, ha tőlük nem kérünk segítséget! Amint megpillantanak, megölnek! Skye szemébe könny szökött. Csak annyit érzékelt, hogy a várva várt segítség lassan hallótávolságon kívülre kerül, ő pedig a férfi erőszakos szorításában mozdulni sem tud. Tanácstalan volt és csalódott. Legvégső elkeseredésében újra kapálózni kezdett, és a férfi karjába harapott. – Ezt meg miért csináltad? – szisszent fel a fájdalomtól Kyle. – Ha nem maradsz nyugton, durvább módszerhez folyamodom! Igazi keményfiúkkal van dolgunk. Drogkereskedők! Egy golyótól a csinos kis koponyádba már megóvtalak, úgyhogy jobb, ha csendben maradsz! Skye szemével jelezte, hogy nem fog kiabálni. Kyle elengedte a száját, és intett neki, hogy forduljon meg. Túl sok választása nem volt, a férfi figyelte minden mozdulatát. A nagyobbik hajó fedélzetéről egy daru óriási csomagokat pakolt át a kisebb bárkára. Felfegyverzett férfiak ügyeltek a dolgok zavartalan menetére. Skye ijedten ráeszmélt, hogy ha ő látja a hajót, akkor a fegyveresek is észrevehetik. Félve közelebb húzódott Kyle-hoz. Fogalma sem volt, mi van a csomagokban. Kyle honnan tudhatta, hogy drogról van szó? A hajón lévő férfiak közül kettő a sziget felé kezdett mutogatni, úgy tűnt, vitatkoznak. Az egyik mérgesen visszasétált a daruhoz, a másik még mindig a partot figyelte, majd megrántotta vállát, és ő is visszament dolgozni. A hajók lassan eltűntek a horizonton. Skye elvesztette időérzékét, fogalma sem volt, mennyi idő telt el, mióta megpillantották a drogkereskedőket. Kyle karjaiban reszketett. Most, hogy újra magukra maradtak, még jobban elkeseredett, és a férfit kezdte vádolni. – Nem értem! Miért nem kértünk segítséget? Megmagyarázhattuk volna, hogy minket nem érdekel a drog… Kyle hitetlenkedve hallgatta a kétségbeesett nő szavait. – Hát tényleg nem érted? Ezek drogkereskedők voltak! Ha megtudták volna, hogy itt vagyunk, megölnek! – Nem érdekel, hogy kik voltak! Megmenekülhettünk volna! – Ilyen nincs! – kiáltotta elképedve a férfi, és fejét az ég felé emelte, mintha valami isteni magyarázatra várna. – Ezek nem marihuánát áruló huligánok, Skye! Azok a csomagok valószínűleg tele voltak kokainnal. Nincs kétségem afelől, hogyan reagáltak volna, ha idehívod őket, és azt mondod, Elvinnének New Yorkba? Ígérem, nem árulkodom! – Ne beszélj velem ilyen a leereszkedően! Ha veszed a fáradtságot és elmagyarázod, rögtön megértem. New Yorkban történik néhány rablás, gyilkosság, nemi erőszak, de ilyet még nem láttam! Bocsásd meg nekem, ha elsőre nem ismertem fel! Rettenetes csalódottságot érzett, egy ideig azt hitte, megmenekültek. A kólásüveg nem jelentett már reményt, hiszen talán azt is csak a kalózok hagyták itt. – Soha nem jutunk ki innen! – mondta elkeseredetten.

39

– Ne légy ostoba! – válaszolta gyengéden a férfi, és mosolyogva magához húzta. – Értünk jönnek! Mindketten ismert személyiségnek számítunk, nem adják fel olyan könnyen a keresésünket! A te barátaidról nem is beszélve! Ted a világ végére is képes lenne elmenni érte. Aztán ott van Lucy Grant, legjobb barátja és asszisztense, biztosan minden követ megmozgat, hogy megtalálja. Harry Dunbart, az ügyvédje sem adja fel egykönnyen a keresést, mióta csak az eszét tudja, együtt dolgozik vele. Kyle-nak pedig még több befolyásos ismerőse van. Eddig még légitársaságának egyetlen gépe sem zuhant le, biztosan felkutatják a roncsokért az egész Csendes-óceánt. Ezek az érvek egyszerre felvidították Skye-t. – Azt hiszem, igazad van. Nem hagyhatják, hogy a zsarnok főnökük csak úgy eltűnjön? – mondta mosolyogva, majdhogynem vidáman. – A nagy izgalomban elejtettem a fügéket, visszamegyek értük – mondta, és a nyakát dörzsölgette. – Bárcsak megtanulnál a szemeddel jelezni, ha baj van. Így tele leszek zúzódásokkal! Kyle örült, hogy Skye-nak sikerült feldolgoznia történteket, sőt mi több, hajlandó feleleveníteni barátságukat. Kinyújtotta kezét, és ujjait a nő nyaka köré fonta, hogy megmasszírozza. – Hagyjuk a fügéket, rengeteg gyümölcsöt felhalmoztál már eddig is. Inkább gyere velem a partra, van egy ajándékom a számodra! – Ajándékod? Nekem? – kérdezte szinte sóvárogva Skye. Elege volt már a sikertelenségből. Valahogy minden Murphy törvénye szerint működött. Ami elromolhat, az el is romlik! Repülőgép-szerencsétlenség, vihar, kalózok, mi jöhet még?! Most egyszerre mindez nem számított, az volt a fontos, hogy Kyle mosolygott. Egy meglepetés – erre nem számított. A hétköznapi életben az ajándék megszokott dolog, itt, a szigeten azonban egészen más volt a helyzet. – Mi az? – kérdezte Skye, s úgy érezte magát, mint egy kisgyerek karácsonykor. – Meglepetés! – mondta szigorúan. Skye szinte mámoros volt a megkönnyebbüléstől, örült, hogy vége a hidegháborúnak kettőjük között. Hirtelen összegörnyedt a nevetéstől. – Mi olyan szórakoztató, hölgyem? – kérdezte gyanakodva Kyle. – Ne haragudj! – mondta, rázkódva a kacagástól. – Csak elnéztelek… Egy multimilliomos szakadt rövidnadrágban és szakállal még egy hippit is zavarba hoznál! Kyle elengedte Skye nyakát, és vizsgálódva megtapogatta szőrös állát. – A filmekben, a lakatlan szigetek hősei hogyan borotválkoznak? A nő még mindig nem tudta abbahagyni a nevetést. – Ezen még sosem gondolkoztam. – Ne haragudj, ha nem felelek meg az elvárásoknak! – mondta a férfi, és karját a nő vállára tette. Lassan sétáltak a part mentén. – Az én elvárásaimnak tökéletesen megfelelsz? – válaszolta gondolkodás nélkül, ám azonnal megbánta, hogy kicsúszott a száján. Nem akart ismét a tűzzel játszani. – Talán kicsit érdes az arcod, de bármelyik filmsztárral felveheted a versenyt… – Hirtelen elhallgatott, szemét a lábuk alatt csikorgó homokra szegezte. Nem akarta rossz irányba terelni a dolgokat. – Nem hiszek a fülemnek! – válaszolta nevetve Kyle. Keze végigsiklott hátán, érintésétől Skye megborzongott. – Egy bók Skye-tól! Köszönöm. – Nehogy fejedbe szálljon a dicsőség! – vágott közbe, nem akarta, hogy a beszélgetés személyes talajra terelődjön. – Az igazi hősök szerények! – Igazán? – tűnődött Kyle. – Talán azok a hősök fiatalabbak nálam. – Meglehet – értett egyet Skye. – Eláruljak egy titkot? – Igen.

40

– A lábad sokkal csinosabb, mint bármelyik fotómodellé! – Köszönöm – nyögte ki, de nehezére esett. Ez ámr nem egyszerű ugratás. Flörtölnek, mintha az első randin lennének. – És még valami… a hátsód igazán formás, bár ezt már korábban is megjegyeztem. – Ó, hagyd már abba! – válaszolta nevetve, és arcát elöntötte a pír. – Inkább mutasd azt a meglepetést! – Ott van a kunyhó mellett az asztalon, menj, és nézd meg! Skye gyanakvó pillantást vetett a férfira, majd az asztal felé iramodott. A látványtól könnyek szöktek a szemébe. Órákba telhetett Kyle-nak, mire elkészítette. Az ajándék egy fésű volt. Vastag fogakkal, óriási nyéllel. Skye meghatódottan forgatta reszkető kezében, azon tűnődött, vajon miből készülhetett. – Teknőspáncél – szólalt meg a férfi, mintha olvasott volna a nő gondolataiban. – A hullámok vetették a partra. A nő Kyle-ra pillantott, szakállas arca kifürkészhetetlennek tűnt. Csípőre tett kézzel várta reakcióját. – Gyönyörű! – mondta halkan. – Köszönöm. A fésű több volt, mint gyönyörű. A férfi egy zsebkéssel faragta. A szeretet és törődés szimbóluma. Kyle közelebb lépett, és végigsimította a nő mézszínű haját. – Vétek lenne levágni! – mondta, és mélyen Skye szemébe nézett. – Rengeteg ivóvizünk van még, több hétre elegendő. Talán egy kevéssel megmoshatnánk a hajadat, tennénk rá egy kis kókusztejet, attól selymesebb lesz. A nő némán bólintott, és tekintetét a fésűre szegezte. Vágyott a férfi ölelő karjára, mégsem akart még egyszer ugyanabba a csapdába esni. Kyle figyelmeztette, vele nem lehet játszadozni. Teljesen összezavarodott. Mindig azt hitte, szereti Tedet, mégis most egy másik férfi után vágyódott. Kyle iránti érzelmei feldühítették. Csodálta és tisztelte a férfit, és ami még ennél is rosszabb, szüksége volt rá. Szerelemről semmiképpen sem lehet szó, győzködte magát. Hogyan szerethetne valaki egy idegent? Talán attól fél, hogy igazán szerelmes lesz? Senki nem neheztelne rájuk, ha most egymáshoz fordulnának vigasztalásért! Skye-nak hirtelen eszébe jutott Ausztrália. Steven halála előtt hosszú időt töltött ott. Nagy sétákat tettek, ikertestvére rengeteget faggatta Tedről. Soha nem bíráskodott, nem adott tanácsokat, Skye azonban érezte, hogy bátyja nincs megelégedve kapcsolatával. Ha mégis rákérdezett véleményére, Steven mosolyogva ingatta a fejét. – Az igazi boldogságot kell megragadnod? – mondogatta vállát átölelve. – Felismered, ha rátaláltál! – Teddel boldog vagyok! – bizonygatta Skye, és Steven nem firtatta, de szemében ott volt a kérdés, akkor miért nincs most veled, miért nem házasodtok össze… Sokat tűnődött ezen, de nem találta a megfelelő választ. Steven halála után kimondhatatlanul szüksége volt a vigasztalásra, és Tedtől ezt megkapta, biztonságot jelentett a számára, mindig várt rá, nem törődött más nőkkel rajta kívül. Kyle-lal kapcsolatban nem érezhette ugyanezt, Kyle számára egy nő sosem lehetett az első helyen. Ott volt az üzlet, és ki tudja, még mi minden más. Szerette volna itt hagyni a szigetet. Nem akart egy nőfaló hálójába kerülni. Ha újra New York-ban lehetne, gondolta, egy csapásra elfelejtené Kyle-t. Most mégis annyira hihetetlennek tűnt, hogy valaha is képes lesz kiverni a fejéből a férfi pillantását, izmos mellkasát. Skye rájött, hogy hiába tervezgeti házasságát Teddel, igazából Kyle felesége szeretne lenni. Nem, mégsem! Teljesen megőrült? Az egész csak a sziget miatt van…

41

Egyszerre ráeszmélt, hogy Kyle egész idő alatt hozzá beszélt, ő pedig egy árva szót sem hallott belőle. – Ne haragudj, mit is mondtál? – Nem akarod megpróbálni? A lány azon tűnődött, vajon miről beszél a férfi. – Szigonnyal halászunk egyet! Hát tényleg nem figyelsz arra, amit mondok! – nevetett Kyle. – Egy kicsit elkalandoztam. – Szigonyhalászat? Megpróbálhatjuk! Pár perc múlva már mindketten szigonnyal felszerelkezve a vízben gázoltak. – Elfelejtettem kérdezni, ugye tudsz úszni? – Azt hiszem, menni fog. – Ne nyúlj hozzá semmi vöröshöz, és ne is lépj rá! Tűzkorall. – Korall? – Ez egy korallsziget, korallzátony veszi körül. Valószínűleg ennek köszönhetjük az életünket! A kalózok nem mertek kikötni, nehogy zátonyra fussanak. – Nagyszerű – motyogta Skye nem túl lelkesen. – Milyen messzire kell begázolnunk? – Úgy ötven-száz méterre. – Nagyszerű! – ismételte. Már jó ideje ellepte a víz és úsznia kellett. – Hogyan fogok így halászni, ha még fenn sem tudom tartani magam? – kérdezte kétségbeesetten, nagyokat nyelve a sós tengervízből. – Ha valami nagyot meglátsz, csapj le rá! Ennyi a lényeg – tanácsolta nevetve Kyle, majd hirtelen megtorpant. – Korall. A kristálytiszta vízben Skye megpillantotta az élettől pezsgő, színes, gyönyörű tengeri paradicsomot. – Ne lépj le! – figyelmeztette Kyle. – Megsebezheti a lábad! A nő arcára türelmetlen fintor ült, kétségbeesetten taposta a vizet. – Most mi lesz? – Várunk! – Meddig? Én már nem bírom sokáig! – Kapaszkodj belém! – válaszolta Kyle. Skye némán elfogadta az ajánlatot. A férfi lába még a tengerfenéken állt, nem kellett az úszással bajlódnia. Bátran járkált a korall közelében, nem törődött az ártatlannak tűnő, halálos veszéllyel. – Nem hiszem, hogy menni fog a dolog! – mormolta, és szorosan Kyle hátához simult. Nem tartotta jó ötletnek ezt a halászatot. Másra sem volt jó, csakhogy újra érezze a férfi csábító testét. – Dehogynem! Nem ördöngösség! – biztosította Kyle, és elnevette magát. A nő érezte izmainak rezgését. – Ne hadonássz a szigonnyal, mert még oda kerül, ahová nem való! – mondta, és fegyverével gyengéden a fejére ütött. – Ha nem hagyod abba a kapálózást, elijeszted az összes halat! – Mégis milyen halra vadászunk? – Bármire, ami jól néz ki, és elég nagy! – válaszolta Kyle. – Cápával azért ne próbálkozz! – Cápa? – kérdezte ijedten, és kezét még szorosabban a férfi nyaka köré fonta. Melle a vizes blúzon át Kyle meztelen hátához simult. A férfi lehajtotta fejét, és örült, hogy a nő nem láthatja arcát. – Élnek cápák az óceánban, de nem láttam még egyet sem errefelé! Ha pedig nem ficánkolsz vagy sebzed meg magad, valószínűleg békén hagynak! – Ha véletlenül felbukkanna egy megfelelő préda, hogyan szúrjam le? – Úgysem sikerül elsőre elkapnod – válaszolta Kyle. – Köszönöm a bizalmat. – Csak tartsd nyitva a szemed!

42

– Igenis, uram! Skye vette észre a feléjük közeledő hatalmas halat. Mozdulatlanná dermedt, és halkan a férfi fülébe súgta. – Ott van! – Hol? – kérdezte Kyle, aki semmit sem látott. – Tőled jobbra! Prédájuk nem volt igazán csábító külsejű. Színtelen pikkelyeit tökéletes álcázásra tervezte a Teremtő. A nő fürkésző szeme elől azonban nem tudta elrejteni. – Ez az, Skye! Erre vártunk – suttogta izgatottan a férfi. – Már a szigonyom hegyén érzem! Kyle kitörő energiával, villámgyorsan a hal irányába döfött. Skye a víz alá merült, a tüdejébe került sós víztől fulladozni kezdett. – Te láttad meg a halat, neked kellett volna elkapnod! – mondta a férfi. Szigonya végén ott ficánkolt a vacsora. – Sajnálom – válaszolta a nő. – Talán majd legközelebb! Kyle a part felé úszott, hátán a nőt, kezében a halat cipelte. Skye lehajtott fejjel, némán nézte a vizet. Vajon lesz legközelebb? Véget ért volna a háborúskodás? És ha véget is ért, meddig tart majd, hová vezet? Kérdések sokasága villant át agyán. Ahogy közelebb értek a parthoz elengedte Kyle-t, és a maradék távolságot úszva tette meg. Vizes haját hátrasimítva lépett a partra. – Megyek és gyűjtök egy kis gyújtóst a tűzhöz? –mondta sietve. – Rendben, menj csak! – válaszolta kedvesen a férfi. – Hozz néhány nagyobb ágat is! Skye a fák felé indult, de hirtelen megtorpant, és visszafordult. Kyle már a halat pucolta. – Kyle! – Tessék? – Gondolod, hogy biztonságos? A hajók visszaérhetnek, és megláthatják a tüzet! A férfi egy pillanatra abbahagyta a munkát. – Ha az útjukban lettünk volna, már rég halottak lennénk, egyébként nem törődnek velünk. Nem törődnek senkivel. Az üzletet zavartalanul lebonyolították, és ez a fontos. Most egy ideig nem látjuk őket! Skye-nak ennyi elég is volt, Kyle mindig meg tudta nyugtatni. Elindult, hogy hozza a fát és a gyümölcsöt. Esténként meg-megittak egy pohárka rumot vagy bort, de spóroltak vele vészhelyzet esetére. Kyle gyakorlatias, felelősségteljes és elővigyázatos volt, emellett nagyon jól főzött, a halat is kitűnően készítette. A nő, ahogy ott ült az összetákolt asztalnál, és evett a faragott tányérról a faragott villával, rájött, hogy nagyon szerencsés. Mit is kezdene a férfi nélkül? – Igazi ezermester vagy! Mindenhez értesz? – mondta könnyedén. – Otthon már biztosan nagyon hiányolnak! Kyle nagyot harapott a halba, és megrántotta vállát. – Remélem, hogy így van! A bátyám, a fiam, a cégem… – Na és a feleséged? – csúszott ki akaratlanul a nő száján. A férfi meglepetten összevonta a szemöldökét. – Ahogy Lisát ismerem, egyetlen könnyet sem pazarolna rám! – jött a közömbös válasz. – Talán még örül is. Valószínűleg azon fáradozik, hogy hivatalosan is halottnak nyilvánítsanak. – Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte hitetlenkedve Skye. Kyle egy pillanatig habozott, kényelmetlenül forgatta a tányérban vacsoráját. – Úgy volt, hogy múlt kedden írjuk alá a válási papírokat, ezért is vezettem én a gépedet. Skye-t a dolog egyre inkább kíváncsivá tette. A férfi magánéletéről eddig még nem esett szó, most azonban mindent tudni akart. Vajon az igazat mondta? Vagy ez is csak a nők elbűvölésére szolgál? – Ha már tíz éve különéltek, miért csak most váltok el? – kérdezte.

43

Kyle szemében huncut fény csillogott. – Tényleg érdekel? A nő elpirult. – Valamiről beszélgetnünk kell, nem igaz? A férfi hátradőlt a faragott székben, feje mögött összekulcsolta kezét, lábát feltette az asztalra. – Én már húsz évvel ezelőtt el akartam válni, de a fiunk miatt még tíz évig együtt maradtunk. Lisának is tetszett a dolog, túlságosan szerette a pénzemet ahhoz, hogy elveszítsen. Nekem viszont elegem lett az egészből, miután különváltunk, megváltozott az életem, nem számított már más, csak a fiam. Nemrégiben Lisa úgy döntött, hogy egy bizonyos összeg fejében, mégiscsak hajlandó elválni tőlem. Chrisnek is jobb lesz így. – Chris a fiad, igaz? – Igen. – Mennyi idős? – Húszéves múlt. – Igazán? – lepődött meg Skye, Kyle pedig felnevetett. – Látom a kis agy teker vényeidet. Vigyázz, olvasok a gondolataidban! Igen, azért vettem feleségül Lisát, mert terhes volt. Nagy szerelemről soha nem volt szó kettőnk között! Most pedig te következel! – Micsoda? – Te jössz! Skye elpirult, semmi kedve nem volt Tedről beszélgetni. Valami kitérő válaszon gondolkodott. – Steven sokat jelentett neked – kezdte Kyle, a nő nagy meglepetésére. – Beszélj nekem a bátyádról! Skye csendben lehajtotta fejét, és a villájával játszadozott. – Az ikertestvérem volt – mondta halkan, és a férfi szemébe nézett. – Nagyon közel álltunk egymáshoz. Miután szüleink meghaltak, csak ő maradt nekem. Együtt alapítottuk a Delaney Designst. A felesége, Virginia osztálytársam volt. Azután is sokat találkoztunk, miután Ausztráliába költöztek. – Hogyan halt meg? – Rákban. – Nagyon fiatal lehetett! – Huszonöt éves volt, alig egy éve halt meg. Érdekes, hogy Teddel sosem beszélgetett Stevenről, Kyle-nak pedig mindent el szeretett volna mondani. Beszélt a kezelésekről, a kemoterápiáról, a félelemről, a reményről, Steven optimizmusáról és arról az egyetlen szörnyű alkalomról, amikor a gyógyszerek hatása alatt elkeseredetten kiabált… Kyle meghatottan hallgatta, tudta, a nő erről még senkinek sem beszélt. Lassan felállt, és Skye-hoz ballagott, lehajolt és gyengéden megcsókolta. Nem tiltakozott, mohón viszonozta a férfi érzéki kedvességét. A rövid, de szenvedélyes csók után azonban a férfi felemelkedett, és eleresztette. Zöld szemében a vágy tüze égett, mégsem használta ki a helyzetet. – Nem hagyom, hogy kialudjon a tűz! Ne félj? – ígérte kedves mosollyal. Nézte, ahogy a part felé indul a félhomályban. – Hova mész? – kérdezte szinte könyörögve. Félt, mégis tudta, szüksége van rá. Le kellett rombolnia a kettőjük közti falat… – Úszom egyet! – Ilyenkor? – tiltakozott zavarodottan Skye. – Mindjárt besötétedik! A férfi fütyörészni kezdett. – Kedvem szottyant egy kis úszásra!

44

Tennie kellett valamit… Le akarta hűteni forrongó vágyát. Érezte a nőben az odaadást, mégis visszautasította. Saját reakcióit sem egészen értette, de azt tudta, hogy nem fogja átengedni Skye-t egy másik férfinak. Úgy kívánta, ahogy az életben még senkit. Nem akarta elrontani kapcsolatukat egy meggondolatlan lépéssel.

45

6. Érezte, hogy valami mászik rajta. Lassan kinyitotta szemét, a hajnal első sugarai elvakították. Az érdekes, csiklandozó érzés a bokájától a combja felé tartott. A korai ébredéstől szédülten felült, és összeráncolt homlokkal a lábára pillantott. Egy óriási, sötétbarna bogár komótosan ballagott lábszárán, csápjait vadul ide-oda mozgatta. A nő elsápadt a rémülettől. – Segítség! – sikította, majd villámgyorsan felugrott, és megpróbálta lecsapni félelmetes támadóját. A méh kitárta szárnyait, és repkedni kezdett körülötte. Skye, a pániktól bénultan meredt a trópusi szörnyetegre. Az ijedt kiáltás megtörte a sziget háborítatlan csendjét. Kyle talpra ugrott. Ösztönösen a nő védelmére sietett. – Mi az? Mi történt? – kérdezte, és meglepetten figyelte az ide-oda ugrándozó nőt. – Segíts már! A hajamban van! – kiáltotta kétségbeesetten Skye, de ahelyett, hogy megvárta volna a férfi segítségét, a víz irányába iramodott. Kyle értetlenkedve rohant utána. A nő villámgyorsan elmerült a derékig érő vízben. Az aggódó férfi elkapta a vállát, és felemelte. A tragédia okait még mindig nem látta. – Mi a baj? – Kyle értetlenül ingatta a fejét. – Mi történt? – Ott van még? A hajamban van még? Érzem, hogy ott mászik! – kiáltotta, és újra a víz alá bukott. Kyle nem értette, mi történik. Kihalászta a halálra rémült nőt a tengerből. – Miről beszélsz? – A hajamban van! – Kyle óvatosan átvizsgálta a nő haját, de semmit sem talált. Miután még egyszer meggyőződött róla, hogy nincs ott semmi, csodálkozva Skye-ra nézett. – Mégis mi volt az? – Egy svábbogár! – válaszolta megborzongva. – Egy svábbogár? – kérdezte dühösen a férfi. – Sok hűhó semmiért! Legalább tíz évet öregedtem az aggodalom miatt! – Ez nem egy szokványos svábbogár volt? – csattant fel Skye. – Repült! – Képes vagy halálra ijeszteni egy bogár miatt, ami még csípni sem tud? – A hajamban mászkált! Félelmetes volt és undorító. A dühös nő, a villámló macskaszem, a kócos haj, az egész groteszk helyzet, nevetésre fakasztotta Kyle-t. A kacagástól a homokba rogyott. Skye ajkába harapott, és méltóságteljesen a férfihoz ballagott. – Hát ez nem igaz! – fulladozott Kyle kivillantva fehér fogsorát. – Ekkora ribillió egy bogár miatt! – Szerintem nincs benne semmi nevetséges? – tört elő Skye-ból. Kyle megpróbált erőt venni magán, mégsem tudta visszanyerni önuralmát. – Hát ez nem igaz! A nő mégsem tudott leülni mellé a homokba, és vele nevetni. A feszülő izmok, a kisfiús ártatlanság és az érzéki mosoly bűvölete sem volt elég. A reggeli ébredés könyörtelenül rávilágított siralmas helyzetére, a férfival kapcsolatos fenntartásai pedig az előző napi vallomás hatására sem múltak el. Hirtelen elfogta a kétségbeesés, úgy érezte, a segítség már sohasem érkezik meg. Mindennap történik valami borzasztó és szokatlan, de már jó ideje se hajó, se repülő nem téved arra. NewYorkban már lemondtak róluk, feladták a keresést. Ha a szigeten van is elég ennivaló, a legközelebbi vihar biztosan megöli őket, vagy ha a vihar nem, akkor a kalózok, gondolta keserűen.

46

Szó nélkül sarkon fordult, visszament a kunyhóba és lefeküdt. Nem sírt, mert nem tudott sírni. Teljesen üresnek érezte magát, az életnek nem volt többé értelme. Kyle nézte, ahogy némán távozik. Arcáról lassan lehervadt a mosoly. Talán rossz passzban van, gondolta és morogva felállt. Nem akarta a lelki gondozó szerepét játszani, úgyis az ő bocsánatkérésével zárulna ez a kis közjáték. Skye egész reggel a kunyhóban kuksolt. Kyle megevett egy banánt reggelire, megmosta az arcát és a fogát. Dühében elindul, hogy újra átvizsgálja a roncsokat, hátha talál valami hasznosat. Órák múlva a sikertelenségtől fáradtan és idegesen tért vissza. Skye a parton ült, és az óceánt bámulta. Faragott tányérjaik koszosan hevertek az asztalon, vizük kis híján kifogyott, és gyümölcsük sem volt már túl sok. A férfi keserűen tapasztalta, hogy a nő nem csinált semmit egész nap. Nem kért tőle túl sokat, és feldühítette, hogy egy egyszerű rosszkedv már ennyiben is megakadályozza. Hosszú, léptekkel mérgesen a nő mellett termett. – Mit művelsz itt? – kérdezte gorombán. Skye mozdulatlan maradt, szemét továbbra is makacsul a vízre szegezte. – Nem mindegy? – Miket beszélsz? – Van értelme bármit is tennünk? – kérdezte közömbös hangon a nő. – Nem értelek! – Nincs értelme az egésznek! – folytatta Skye, nem törődve Kyle haragjával. – Értelmetlen, akárcsak azok a kezelések! Az egész hiábavaló! Kyle egyszerre megértette. Nem egy egyszerű rosszkedvről van szó, ez annál sokkal több. A reggeli ébresztés megtette hatását, betelt a pohár. A vihar, a szabadulás felcsillanó reménysége, a kalózok… túl sok volt már, hogy elviselje. – Értem – mondta halkan a férfi. – Már nem érdekel semmi, ugye? Nem tudsz örülni az életnek! Skye megrántotta a vállát. – Ennél a lassú rothadásnál még a halál is jobb! Kyle rájött, helyzetüket bátya halálához hasonlítja. Minek élni, ha a halált úgysem kerülhetjük el? Tennie kellett valamit. Lépnie kellett. Haragja rég elpárolgott, helyébe megértés és együttérzés lépett, mégis erőszakosan kellett bánnia vele, hogy észhez térítse. Felemelte, és vállánál fogva erőteljesen rázni kezdte. – Attól, hogy Steven halott az élet még megy tovább! – Skye szeme kitágult a döbbenettől, de tiltakozni nem volt ideje. – Élünk, és nem is állunk olyan rosszul! Van ételünk és vizünk, a zuhanást és a vihart egy karcolás nélkül megúsztuk, a kalózok elmentek, mi kell ennél több? Amíg ránk találnak, az beletelik egy kis időbe! Várunk és élünk! Te is élsz, mert én úgy akarom! – mondta, és lassan kigombolta a nő blúzát. – Mi a fenét csinálsz! – kiáltotta a nő, és kétségbeesetten megpróbált ellenállni. – Már megmondtam, hogy nem akarlak… – Egyáltalán nem érdekel, hogy mit akarsz? – csattant fel Kyle. – Megmártózunk az óceánban, utána pedig megmosod a hajad! Ellentmondást nem tűrve lerántotta a nőről az inget. Skye kétségbeesetten védekezni próbált, de a férfi leterítette a homokba. Elkapta a lábát, és lehúzta rövidnadrágját. A nő szinte megbénult, erre nem számított. – Hagyj békén! Ezt nem teheted! – Miért ne tehetném? – kérdezte közömbösen a férfi. – Ki fog megakadályozni? Kyle egy pillanatra elengedte, de Skye-nak felháborodásában eszébe sem jutott, hogy meneküljön. Csak nézte némán és mozdulatlanul, ahogy a férfi levetkőzik.

47

Kyle, tiltakozást nem tűrve a partra vonszolta. Megfogta a fejét, és könyörtelenül a víz alá nyomta. A nő köhögve szitkozódott, majd ismét kapálózni kezdett. Könyörtelenül újra a víz alá nyomta. – Nos, Delaney kisasszony? Megváltoztatta már a véleményét? Skye a haragtól és a felháborodástól szólni sem tudott, némán zihált, tüdeje sajgott az erőfeszítéstől. Biztos volt benne, a férfi megőrült. Dühében teljesen elfelejtette korábbi kétségbeesését, keze ökölbe szorult. A férfi gyengéden simogatni kezdte. Keze végigsiklott hullámzó mellén, cirógatta mellbimbóit, majd lassú könnyedséggel végigsimította oldalát, csípőjét és egyre érzékenyebb helyekre tévedt. Skye reszketni kezdett, ajkát elkeseredett sóhaj hagyta el, újra szabadulni próbált. Kyle elmosolyodott, és egyetlen lépéssel mellette termett. Karjába kapta, és a part felé indult, ügyet sem vetett a kapálózására. Skye ereje egyre fogyott, törékeny testének hiábavaló próbálkozásai, a férfi erős szorítása ellen, kimerítették. – Engedj el! – könyörgött. – Majd ha végeztünk a hajmosással! – válaszolta Kyle, és egy székre ültette. A kókusztejért nyúlt, majd lassan beledörzsölte Skye hajába. A nőben düh és elkeseredettség kavargott, nem tudta, hogy sírjon-e, vagy inkább kiabáljon. – Ezért még megfizet! – sziszegte a nő. – Azt hiszem, meg is vagyunk – mondta Kyle. – Most már csak ki kell öblíteni! Hozok egy kis vizet… jobb lesz, ha te is velem jössz. Skye felállt, és kelletlenül engedelmeskedett. Kyle, akár egy gyakorlott fodrász, leöblítette haját. Hosszú, karcsú nyak, bársonyos, barna bőr és gyönyörű, gömbölyded mell tárult a szeme elé. A vizes hajra aligha koncentrált. Lassan felocsúdott a percekig tartó kábulatból, kicsavarta a dús, mézszínű hajat, és elengedte a nőt. – Végeztél? – kérdezte mérgesen Skye. Szeme szikrát szórt, teste remegett a dühtől. – Még csak most kezdtük! – Ne! – sikította. Kyle könnyedén a karjába kapta, és a kunyhó felé indult vele. Skye jelét sem látta a bűntudatnak arcán, pedig a férfi már bánta, hogy a dolog eddig fajult. Nem volt szándékában erőszakoskodni a nővel, mégis jobbnak látta, ha most rögtön tiszta vizet önt a pohárba. – Az életünk gyökeresen megváltozott! – kezdte mogorván. – Az is lehet, hogy örökre itt ragadtunk! És ha ez így van, akkor társak vagyunk, ami azt jelenti, hogy én kielégítem a te igényeidet, te pedig az enyéimet! Letette a földre és mellé feküdt, menekülésre esélyt sem adott. Átölelte, de szorításában szenvedély volt, nem harag. A dühtől kábult nő előtt felvillant Kyle elszánt tekintete, telt ajka, ahogy az övére záródik. A férfi gyengédsége, érzéki simogatása nem ismert határokat, ő pedig egyre inkább elbizonytalanodott. A testét végigperzselő érintés elszívta minden erejét, minden pillanattal mélyebb bűvöletbe esett. Nem akart már harcolni, csak átadni magát mágikus képességgel bíró zsarnokának. Megszűnt körülöttük a világ, Skye haragja elpárolgott, féktelen szenvedély lépett a helyébe. Kezdettől fogva kívánta a férfit, szüksége volt védelmező gyengédségére, érzéki érintésére. Soha életében nem találkozott még ehhez hasonló gyönyörrel. Kyle újra életet lehelt belé csókjaival. Teste nem tiltakozott többé, inkább mohón válaszolt a kihívásra. Karját a férfi nyaka köré fonta, ujjaival hajába kapaszkodott. Végigsimította borostás állát, érdes tapintásánál érzékibbet el sem tudott képzelni. Ha Kyle most itt hagyná, azt nem élné túl, gondolta. A férfi ajka a nő, nedves ajkáról és a torkára siklott. Ez volt az erotikus felfedezőút első állomása. A gyönyör megrészegítette, a makulátlan selymes bőr, a karcsú lábak, a gömbölyded mell bársonyos felszíne, a csípő érzéki mozdulata révületbe ejtette. A széttárt, hosszú combok

48

félreérthetetlen hívogatását el kellett fogadnia, nem volt visszaút. Kábultan felnyögött a kéjtől, az izgalomtól zihálva szedte a levegőt. Skye úgy érezte, elveszti az eszét. Számára minden megszűnt létezni, csak az erőszakos férfiasságra figyelt, eszeveszetten kívánta. Kyle foga mellbimbójával játszadozott, nyelvének elektromos érintésétől megremegett. A szenvedély szinte felemésztette, teste ütemesen válaszolt a férfi csábítására. Vágyuk örömteli kínná tette szerelmüket. Kyle sóvárogva nézte. – Megőrjítesz! – suttogta rekedt hangon, keze a nő hasára siklott és tovább. Szenvedélyes szavai, forró érintése ellenállhatatlan. Kőkemény férfiassága betöltötte, hangosan felnyögött. Úgy érezte, a mindent elsöprő forróságtól elolvad a teste. Egyszerre megnyílt a menny és a pokol, a föld megremegett, a varázslatos gyönyör soha nem ismert titkokat fedett fel a nő előtt. Testük egy szimfónia harmonikus ritmusában összeforrt. Szerelmük a tetőfokára hágott, a férfi édes lávája forrósággal töltötte el. Reszketett a kéjtől, nem akarta, hogy vége legyen. Lassan visszatért a valóságba, erőt vett rajta a jóleső ernyedtség. A férfi szorosan ölelte, nem engedte el. Az ég ragyogó kékje időközben sötétbe fordult, a nap égető sugarai a tengerbe buktak. A férfi közelebb húzta a nőt és megsimogatta arcát. Skye lassan lehunyta szemét és Kyle-hoz bújt. Még mindig kábult volt. Nem akarta a valóságot, már túlságosan elrugaszkodott tőle ahhoz, hogy visszatérjen. A férfi szerelmes szavaira gondolt, és arra, ő miket suttogott a fülébe. Amikor újra kinyitotta szemét, már hajnalodott. Kyle még mindig ugyanúgy ölelte, és mélyen aludt. Skye óvatosan lefejtette magáról karját és kisétált a kunyhóból. Szép nap ígérkezett, az ég ragyogóan tiszta volt. Bűntudatot érzett. Megcsalta Tedet, és ami még rosszabb, kimondhatatlanul élvezte. Vőlegénye arcára még most sem tudott visszaemlékezni, minden emlékkép mögött Kyle szenvedélyes pillantása lebegett. Elkeseredésében nagyot sóhajtott. Felesége van, még ha nem is él vele. Ő pedig egy csupán a nőfaló férfi prédái közül. Mégis… a sötét gondolatok ellenére, boldog. Tartozott valakihez, akihez már régóta tartozni akart. Érzéseinek kettőssége megőrjítette. Egész életében csak magára számíthatott, s ez egy csapásra megváltozott. Kyle olyan volt, mint egy kábítószer, és a nő máris függővé vált. Bűnösnek érezte magát, félt, zavarban volt… mégis szüntelenül kívánta a férfit. Bizonytalan léptekkel a faragott asztalhoz sétált, és megpillantotta a teknőspáncél fésűt, amit Kyle-tól kapott. A kezébe kapta, és fésülködni kezdett. Nagy meglepetésére, az összegabalyodott tincsek engedtek, a kókusztej bevált. Hirtelen leejtette, rájött, hogy Ted iránt érzett szerelme talán nem is szerelem. Kényelmes volt, és ha összehasonlította az előző estével, jelentéktelennek tűnt. Nem volt benne tűz, nem volt benne szenvedély… Könny szökött a szemébe, félt a visszatérés kínjaitól. Teddel szakítania kell. Soha többé nem tudná szeretni, nem tudná szerelmesen megérinteni. Egyszerű élete hirtelen átláthatatlanul bonyolulttá vált. Jövőjét nagyon bizonytalannak látta, de egyben biztos volt, el kell hagynia Tedet. Kyle gyönyörű dolgokat mondott, de ő nem hitt neki. Csak egy zsarnokoskodó idegen, akivel szemben nem volt ellenszere. Mégis, a készséges és odaadó Ted számára már örökre elveszett. Innen már nincs visszaút, gondolta. Hirtelen rádöbbent meztelenségére, és lábujjhegyen visszaballagott a kunyhóhoz, nem akarta, hogy Kyle így lássa. A férfi még aludt. Alaposan végigmérte birtoklója minden egyes porcikáját. Szögletes állát, hosszú, egyenes orrát, dús szakállát, a kis barázdákat a szeme körül, sötét szempilláját, íves szemöldökét és a homlokába omló kócos haját. Tekintete végigsiklott a férfi egész testén. Izmos, életerős férfi kerítette hálójába. Lassan lehajolt, hogy elsimítsa a férfi haját homlokából, majd ijedten felsikított. Kyle szeme hirtelen

49

felnyílt, egész idő alatt ébren volt. Elkapta bokáját, és megrántotta. Skye ösztönös reakciója, hogy karját mellén összekulcsolja, meghiúsult. Nagy puffanással a férfi mellkasán landolt, és kétségbeesetten kapálózni kezdett. – Mit csinálsz itt? – kérdezte nevetve Kyle, és visszatartotta a menekülő nőt. – Hát, én csak… a ruhámat keresem. – Igazán? – kérdezte a férfi könyökre emelkedve. – A ruháid a parton vannak! Hát persze, hogy a parton, gondolta Skye. – Elfelejtettem. Lehajtott fejjel hallgatott, nem volt képes a férfira pillantani. Kyle megérintette az arcát. – Hogy érzed magad? Skye-nak eszébe jutott előző napi mély depressziója. – Jól vagyok – mondta gyorsan. A férfi hangjában komoly aggódást hallott. – Igazán jól vagyok! Tegnap úgy viselkedtem, mint egy gyerek! – Egyáltalán nem! – válaszolta, és mélyen a nő szemébe nézett. Ujjai felfedezőútra indultak, s teste akaratlanul is válaszolt a bársonyos érintésre. – Kyle! – kiáltotta kétségbeesetten, és a takaró után kapott. – Ne folytasd! Kyle kelletlenül engedelmeskedett. – Miért ne? – Tegnap óta semmi sem változott – dünnyögte a nő, anélkül, hogy a férfira nézett volna. – De igen, Skye. Minden megváltozott. Az enyém lettél! – Nem – tiltakozott erőtlenül a nő, majd lassan Kyle-ra emelte tekintetét. – A tegnap éjszaka nem jelentett semmit. Kényszeríttettél… – Ez nem igaz! – kiáltotta mérgesen a férfi, és megpróbálta kirántani a nő kezéből a lepedőt. – Éreztem, hogy te is akarod! – Tedet képzeltem a helyedbe! – vágott vissza a nő. Kyle megdermedt a meglepetéstől, és amikor újra megmozdult, már erőszak tombolt benne. Lerántotta róla a takarót, ott feküdtek mindketten anyaszült meztelenül a homokban. – Mondd csak, Skye – kezdte rekedten, és megsimogatta a nő feszülő mellét. – A New Yorki szeretőd képes ilyesmire? Lassan a nő fölé hajolt, és szájába vette kőkemény mellbimbóit. Nyelvével könyörtelenül felizgatta Skye-t. Az édes, leküzdhetetlen vágy ismét hatalmába kerítette, testén végigfutott a jól ismert forróság. – Kérlek, ne… De Kyle nem kegyelmezett. Puha ajka hasáról egyre lejjebb és lejjebb csúszott. – Éreztél már ilyesmit, amikor ő csókolt? – kérdezte halkan Kyle, és vadul simogatta a nő gömbölyű combját. Szája egyre veszélyesebb helyekre tévedt. – Kérlek… – ismételte erőtlenül Skye, ennél több nem jött ki a torkán. Érezte, hogy teste, szavai ellenére, mohón válaszol a kihívásra. – Ez az, Skye! – dünnyögte a férfi. – Legyél jó hozzám. A szenvedély újra hatalmába kerítette, haragjának nyoma sem volt. A nő elképesztő hatást gyakorolt rá, egész teste belesajgott a könyörtelen várakozásba. Szerette volna birtokba venni, teljesen és örökre. Érezni és ízlelni akarta, soha el nem engedni. Emberfeletti érzékisége, mint a mágia, elvarázsolta. Egy pillanatig tekintetük egybeolvadt, s a nő hiába tagadta vágyát, szeme másról beszélt. Kéjesen felnyögött, és közelebb húzódott a férfihoz, hogy magán érezze kőkemény szenvedélyét. Kyle a hajába markolt, és fejét maga felé fordította. – Nyisd ki a szemed! – kérte. Skye lassan engedelmeskedett.

50

– Ki van itt veled? – Kyle – suttogta Skye. – Kicsoda? – Kyle – ismételte a nő. – Kyle Jagger. – Nem akarom, hogy összetévessz valakivel – mondta gyengéden. – Érints meg, Skye! Fedezz fel! A nő remegő ujjal megérintette, először félve, aztán magabiztosabban. A férfi felnyögött a gyönyörtől. Skye keze lassan hasára, majd combjai közé tévedt. A férfi izgatottan zihált és egy hirtelen mozdulattal a nőn termett. Ajka mellbimbóját kereste. Csókjai elöntötték testét. – Érints meg újra, Skye! – mondta a vágytól rekedt hangon. – Mutasd az utat! Vezess! Lehunyta szemét és a gyönyörtől mámorosan markába zárta az élet forrását. Elmondhatatlanul kívánta a férfit, ismerni akarta, szeretni, magában érezni… – Skye – suttogta szenvedélyesen. A tomboló vihar mágikus erejével, a vágy csillapíthatatlan tüzével lettek egymáséi. Ölelésükben benne volt a harc és az élet, az öröm és a szenvedés.

51

Közjáték San Francisco, június 27. – Meghalt – szólalt meg kertelés nélkül Lisa Jagger. Hangjában a kétségbeesés beletörődéssel vegyült. Kezében egy pohár cherryt szorongatott, nézte, ahogy a vörös folyadék ide-oda kavarog. Ki tudja, mi járt a fejében, de a gondolattól hirtelen megborzongott. Mielőtt szomorú szemét fiára emelte volna, nagyot sóhajtott. – Meghalt, Chris. El kell fogadnunk. A húszéves Chris Jagger jóval idősebbnek látszott koránál, sötétbarna szeme, dús fekete haja férfiassá tette. Most mégis úgy viselkedett, mint egy kisfiú. Szemébe könny szökött, hiába harcolt ellene. Nem tudta elviselni a hírt, hogy apja, akit egész életében csodált és imádott, nincs többé. – Nem halt meg! – kiáltotta Michael Jagger, Kyle öt évvel fiatalabb öccse. A monforti családi rezidencia ablakában állt, erős hite bátyja kitartásában áthatotta a szobát. Lisa szemrehányóan nézett sógorára, aki még egyszer, ezúttal halkabban hozzátette. – Kyle él! Két hete tűnt el, de a Csendes-óceán hatalmas! Meg fogjuk találni, Chris! – Michael! – dünnyögte Lisa. – Nem akarok hiú reményeket táplálni! Lisa Jagger negyvenéves volt, és még mindig gyönyörű. Vállig érő platinaszőke haj, mesterien kifestett, ragyogóan kék szem, fiatalosan bársonyos bőr. – Miért adnánk fel a reményt, Lisa? – kérdezte halkan Michael. – Természetesen nem adjuk fel! – mondta ijedten, mint akit valami csínytevésen kaptak, felcsattant. – Azt hiszed, hogy én holtan szeretném látni, nem igaz? Hát tévedsz! Senki nem áll olyan közel hozzá, mint én. Se te, se Chris. Én vagyok a felesége! Az ideális házasság, gondolta Mike Jagger. Nagyon jól tudta, hogy Kyle miért jött olyan sietve San Franciscóba. Véget akart végre vetni a húszéves huzavonának! – Csak azért, mert válásról beszélgettünk, még nem kívánom a halálát! – folytatta Lisa. Majdnem tökéletesen alakította a kétségbeesett, szerető feleség szerepét. – Szóba került a válás… de ez még nem jelenti azt, hogy valóban elválunk! Ha most megbeszélhetnénk, biztosan kibékülnénk. Egyikünk sem szeretett igazán soha mást! Szegény Chris, gondolta undorral Mike, ahogy elnézte a zokogó Lisát. Még hogy kibékülnek! Kyle-nak esze ágában sincs kibékülni, Lisa pedig… Vajon a fiú bedől az anyja hisztériázásának, tűnődött. Chris azonban nem is figyelt Lisára, még mindig nagybátya szavain gondolkodott. – Tényleg hiszel benne, hogy apát megtalálják? – kérdezte reményteli arccal. – Igen, Chris! Biztos vagyok benne! – mondta lelkesen Mike. – Én magam indulok a keresésére! A cég pilótái nagyon jók, de itt most rám van szükség! A fiú fel-alá járkált, most azonban megtorpant. – Én is veled megyek! A férfi mosolyogva ingatta a fejét. A fiú annyira hasonlított az apjára, hogy kis híján elérzékenyült. – Itt kell maradnod, Chris! Valakinek az üzlettel is foglalkoznia kell! – Mike Jagger nem akarta magával vinni a fiút, félt, hogy csak roncsokra és holttestekre bukkannak majd. – Semmi szükség rá, hogy elmenjetek! – szólt közbe Lisa. – Az a producer, az a Ted akárkicsoda, akivel Kyle utasának volt viszonya, már különleges mentőosztagokat mozgósított! A próbálkozás fölösleges volt, senki nem figyelt rá. Chris levetkőzte kisfiús érzékenységét, újra felnőtt férfi módjára viselkedett.

52

– Elmegyek a nagyihoz, és elmondom, mit tervezel. Utána pedig bemegyek az irodába – mondta, és reményteljes mosollyal távozott. Lisa Mike-ra nézett. – Ahogy megtudsz valamit, azonnal értesíts? – mondta, és törékeny kezével sóvárgón végigsimította a mahagóniszófát, mintha sejtette volna, hogy végül úgysem lesz az övé. – Tudod, hogy szeretem Kyle-t! Michael elfordult az ablaktól és a nőhöz ballagott. – Nem tudom, hogy szereted-e, néha még abban is kételkedem, hogy a fiadat szereted! Nem csodálom, hogy ki akarsz békülni a bátyámmal, nagyon kényelmes lenne visszamenni hozzá, most, hogy meguntad a hancúrozást! Nehogy azt hidd, hogy mindent megtehetsz vele, eddig is csak azért tűrt, mert arany szíve van! Mire visszajövök a keresésből, a válási papírok alá legyenek írva, megértetted! Most, hogy Chris már nem volt a szobában, Mike őszinte lehetett. Meg kell adni, nagyon élethűen siratja Kyle-t! – Átkozott bolond! – sziszegte dühösen Lisa. – Kyle meghalt, még a holtteste sem fog előkerülni! – mondta, és elsírta magát. Teljesen összezavarodott. Tudta, hogy Kyle soha nem fogadja vissza, nagyon is jól ismerte az érzéseit. A férfi, a gyűlölet, közömbösség és undor valamiféle különleges egyvelegét érezte a nő iránt, ha udvarias és kedves volt, azt csak a fia kedvéért tette. Tehetetlen és tanácstalan. Kyle halálával lényegesen jobban járt volna, mint a válással. Azt pedig nem tudta elképzelni, hogy a férfi él, hazajön, és újra beleszeret. A válásra, és arra, hogy Kyle újra megnősül, már nem is mert gondolni. – Várd ki a végét! – mondta mérgesen. – Ha Kyle él, nem lesz válás. Minden visszaáll a régi kerékvágásba, újra szerető család leszünk! – Igazán? – jött a hitetlenkedő válasz. Kyle egyáltalán nem bízott Lisában, és egy cseppet sem szerette. Ha nem vált el, azt csak Chris miatt tette. Chris azonban már felnőtt férfi. – Nem tudom – mondta érdektelenül Mike, és felkapta az újságot a márvány kávézóasztal sarkáról. – Ha életben van, akkor az utasának sem esett baja! – kezdte Mike, és nem tudta megállni, hogy ne ugrassa a nőt. – Az a nő gyönyörű, és még hajadon… – Ne beszélj badarságokat! – csattant fel Lisa. Nem volt szüksége Mike véleményére a nővel kapcsolatban, a szerencsétlenség óta minden újságcikket átrágott, ami Skye Delaney-ról szólt. Lassan felállt, és rágyújtott egy cigarettára. Túlságosan ideges volt, hogy tovább üldögéljen. – Azzal a producerrel komoly a kapcsolata, azt hiszem, el is jegyezték egymást! Talán Kyle-nak kedve támad egy kis szórakozásra, de ennél több nem fog történni! Mike elnevette magát. – Kedves Lisa, kit akarsz meggyőzni? – kérdezte, majd nagyot dobbantott lábával, jelezve, hogy indulni készül. – Elmegyek anyámhoz, aztán indulok Kyle-ért. Szerintem nem fog örülni, ha itt talál! – Nem fog itt találni! – válaszolta lehajtott fejjel Lisa. Mike nem látta szemében a ravasz fényt.

53

7. A sziget, június 30. A sziget belseje nyüzsgött a moszkitóktól. Kyle szitkozódva hadonászott, de a vérszomjas támadók ellenére is folytatta útját a sűrű bozóton keresztül. Előző este rátalált a repülőnaplóra, ennek ellenére nem hagyta abba a keresést. A hosszú és fárasztó felfedezőutak kitöltötték napját, és elterelték figyelmét az éjszaka forró történéseiről. Mégis… gondolatai szüntelen Skye körül forogtak. A nő teljesen megváltozott, nem ellenkezett, nem tiltakozott, készségesen felkínálta magát. Ahogy eljött a sötét, a férfi érezte mellén szenvedélyes simogatását. Úgy tűnt, ki akarja egyenlíteni tartozását. Minden este ámulva nézte a föléje emelkedő tökéletességet. Rózsaszirommal megkoronázott gömbölyded mell, arányos, kecses vonalak, karcsú csípő. Mielőtt a felemésztő gyönyör beteljesedett volna, a férfi elsuttogta vallomását. Skye teste egy pillanatra megfeszült, nem hitt a szenvedély hevében könnyen kimondott szavaknak. Kyle maga sem tudta, komolyan gondolja-e. Birtokolni akarta a nőt, minden éjjel újra és újra a magáévá tenni. Dédelgetni, védelmezni, simogatni, cirógatni, amíg csak világ a világ. Ha ez a szerelem, akkor igazat mondott. Hosszú ideig nem volt része ilyesmiben. Már elfelejtette, mi is az a szerelem. Éjjelente újra felfedezte. Az édesen mohó birtoklási vágy félreérthetetlenül szerelemről tanúskodott, még ha nem is beszéltek róla. Éjjel szeretők, nappal idegenek, gondolta. A melegtől és a gyötrődéstől izzadni kezdett. Neki ez nem elég, ő ennél többre vágyik. Azt akarta, hogy a nő tagadja meg múltját. Tagadja meg otthonát és férfit, aki várja. Bármi áron, de megakadályozza, hogy visszatérjen régi életéhez. Ha kell, elrabolja, ha kell, testőrökkel veszi körül, de nem adja vissza Tednek. Kyle-t gondolatai kimerítették, fáradtan egy kidőlt fatörzsre ült. Nem tudta kiverni fejéből a nőt. Vajon miért olyan odaadó és készséges? Tényleg szereti, vagy csak a homokba dugja a fejét, akár egy strucc? Aggódott a terhesség miatt, mégsem hozta szóba, tűnődött. Mindketten tisztában voltak az esetleges következményekkel, Kyle-t mégis elöntötte a keserűség. Első házassága is egy terhesség miatt köttetett. A légierőnél szolgált, amikor találkozott Lisával. Mindig is imádott repülni, és itt megszerezhette a végzettséget, amire más körülmények között nem lett volna pénze. Kétszeresen is jól járt. Tizenkilenc évesen, egyenruhában Kyle Jagger ellenállhatatlannak bizonyult. Jó ideje szolgált már a légierőnél, de Lisa Aldenre még nem volt felkészülve. Lisa aznap este tűzpiros ruhát viselt, dekoltázsa látni engedte a kemény, gömbölyded mell formás ívét. Habozás nélkül a férfihoz lépett, és felkérte táncolni. Tánc közben ringatózott, hozzásimult és csábított. Azon az emlékezetes éjjelen, az olcsó hotelszobában a férfi olyan dolgokat tanult, amikről addig fogalma sem volt. Másnap reggel megtudta, hogy a helyi iparmágnás elkényeztetett kislánya már majdnem a fél légierőt elcsábította. Mégis élvezte társaságát. A katonaélet megviselte, a nő pedig rendelkezésére állt, szép volt, szórakoztató és nem várt ígéretekre.

54

Ám viselkedése egyik napról a másikra megváltozott. Nem foglalkozott már Kyle-on kívül más férfiakkal, és furcsa módon többször bevallotta szerelmét. A férfi értetlenkedve fogadta a nagy változást, de a válasz a rejtélyre kisvártatva megérkezett, magától Lisától. Kyle nem volt szerelmes, mégis kötelességének érezte, hogy elvegye a terhes nőt. Ha pedig már megtette, nem űzött tréfát a dologból, komoly erőfeszítéseket tett, hogy a házasság működjön. Legnagyobb meglepetésére, fia a vártnál egy hónappal korábban jött a világra, és nem volt koraszülött. A szülés pillanatától fogva tudta, hogy kihasználták, a fiú nem az ő fia. A gyötrő felismerés ellenére sem szólt semmit, csalódottságát megpróbálta eltitkolni felesége elől, akinek szemében meg-megjelent a bocsánatkérő kérdés, vajon tudja-e már. A gyermek gyönyörű volt, erős és egészséges. Icipici ujjait a férfi hüvelykujja köré fonta, és Kyle többé már nem törődött vele, hogy nem ő az apa. Felesége iránt érzett minden gyöngédsége kihalt a szívéből, figyelmét a kisfiúra fordította. Lisa rájött, hogy a szeretett férfit elveszítette. Talán ha nem taktikázik, talán ha megmondja az igazat, minden jóra fordulhatott volna. Talán akkor lehetett volna kettőjük között valami. A hazugságon kívül. Három hónap sem telt el, és teljesen eltávolodlak egymástól. Ugyanabban a házban laktak, ugyanabban az ágyban aludtak, de nem értek egymáshoz. Lisa esténként szórakozni járt, nem sokat törődött csecsemőjével. Alig telt el pár hét, és otthagyta Kyle-t Európában a kisfiúval együtt. Az Egyesült Államokba utazott, hogy beálljon apja üzletébe. Teltek az évek, Kyle leszerelt, ám a helyzet mit sem változott. A kis Chris kénytelen volt beérni egy dadával és munka után hazaérkező fáradt apjával. A férfi minden szabad percét a fiúnak szentelte, de alakuló cége rengeteg idejét felemésztette. Rendszerint lefektette Christ, és hajnalig dolgozott. Lisa mindeközben nem volt sehol, saját kis szerelmi ügyeit bonyolítgatta. Kyle-t ez egy csöppet sem érdekelte. Rég nem feleségénél kereste már a vigaszt. Válásról Lisa hallani sem akart, a gyerek volt a fő aduja. A férfi sem akarta, hogy a fiú anya nélkül nőjön fel. Vettek egy óriási házat rengeteg hálószobával, de Kyle egyre nehezebben bírta elviselni felesége jelenlétét. Minden figyelmét fiának és a munkának szentelte. Lisa, kicsapongásai közben azért ügyelt arra, hogy a kis Christ a hatalmában tartsa. Mondogatta, hogy szereti, de sosem volt ott, ha fiának szüksége volt rá. Vagy az apjánál dolgozott, vagy szerelmi ügyeivel foglalkozott. Az ártatlan kisfiú ennek ellenére imádta gyönyörű, energikus anyját. Kyle beletörődött helyzetébe, és öccsével lassan építgette légitársaságukat. A vállalkozás már második évében túljutott a kezdeti nehézségeken. Egyre több gépet vettek, egyre több pilótát alkalmaztak. Harmincéves korára Kyle meglepetten tapasztalta, hogy hatalmas vagyona van. Megvette a San Franciscó-i zöldövezet egyik legszebb villáját. Montfort családi rezidenciává nőtt, Kyle édesanyját is odaköltöztette. Lisa egy szép kis összeg fejében beleegyezett, hogy különválik Kyle-tól, de majdnem mindennapos volt Montfortban. Lakosztályt állt a rendelkezésére. Michael, Kyle öccse nem nézte jó szemmel ezt, de nem szólt bele bátyja dolgába. Lisa kitűnő pajzsként szolgált Kyle számára a többi nővel szemben. Chris betöltötte huszadik évét és minden megváltozott. Lisa tudta, hogy a férfi számára már régen nem jelent semmit, hiába próbálkozik. Nem gyűlölte Lisát, egyszerűen csak közömbössé vált számára. Még mindig emlékezett, milyen életerős, energikus teremtés is volt. Az apja és szépsége elkényeztette, azt gondolta, megkaphat. Kyle felidézte a legutóbbi alkalmat, amikor együtt voltak. Lisa tökéletes, gyönyörű, de a szeretkezés nem volt több vele puszta mechanizmusnál. A nő mégis azt hitte, visszaszerezte. Nem tudta, hogy erre már soha többé nem lesz képes.

55

Egykor még hitt a házasságban, a szerelemben, a törődésben, most már csak azt tudta, hogy szüksége van Skye-ra. Bármi is az, ami kettőjük közt folyik, nem hagyhatja szertefoszlani. Lassan felállt, és a kunyhó felé indult, látni akarta a nőt. Elhatározta, hogy ma megváltoztatja a dolgok természetét. Elégedetlen volt és mohó, teljes valójában akarta Skye-t. Fütyörészve ballagott, a moszkitókról meg is feledkezett. Ahogy kiért a sűrű bozótból, megpillantotta a nőt. A parton ült, lábát a hullámok kényére bízta, az óceánt bámulta. Kyle észrevétlenül odakocogott, és hátulról átölelte. A nő ijedtében felsikoltott. A férfi erőteljes lendületétől métereket gurultak a homokban. Kyle újra érezte a jól ismert, de megunhatatlan puhaságot, a nő finom melle izmos mellkasához préselődött. Ajkával mohón a nő ajkára tapadt. Skye elpirult, karját összekulcsolta, és lehajtotta fejét. Lelkének legbelső kamráját elzárta a férfi elől. – Hiányoztál – mondta rekedt hangon Kyle. – Pár órája csak, hogy elmentél. – Tíz percig nem vagy velem, és máris hiányzol! – mondta nevetve a férfi. A nő lassan Kyle-ra emelte tekintetét. A férfi bronzbarna bőre, izmos teste, borostás álla, dús, hosszú haja újra és újra elbűvölte. Mosolygós arca fiatalos volt és csábító. A nőnek a világot jelentette, az univerzumot. Annyira szerette, hogy lényének részévé vált, mégis valamit visszatartott tőle, nem volt képes teljesen átadni magát neki. Nem akart a játékszere lenni, kis házi kedvence, akit dédelget, cirógat, aztán ha megunta, habozás nélkül eldob. Szerelmes szavakat suttogott a fülébe, de vajon nem tette-e ugyanezt minden szeretőjével? A nő érezte, hogy újra elpirul. – Kyle… – Skye, képtelen vagy játszani! – mondta, és nem engedte el a nőt. – Ezt hogy érted? – kérdezte meglepetten Skye. – Nem tudod elengedni magad, nem tudsz felhőtlenül örülni! A nő arca elborult. Hogy mondhat ilyet, hiszen mást sem csinálnak, csak játszanak! Kyle elkezdte kigombolni a blúzát. – Kyle! – tiltakozott hevesen Skye. – Látni akarlak! – Már láttál! – A nap fényénél akarlak látni! Nézni akarlak, csak nézni és nézni… – A nő inge széttárult, de a férfi hirtelen elhúzódott. – Azt akarom, hogy te vedd le! Skye reszketni kezdett, fejét lehajtotta. – Nem vagyok képes rá – suttogta. – Kérlek – könyörgött gyengéden. A nő lesütött szemmel levetette blúzát. – Vess le mindent! – kérte a férfi. Skye magán érezte Kyle éhes tekintetét, remegő kézzel kikapcsolta melltartóját. Tökéletes, mindene tökéletes, gondolta legalább századjára Kyle. Kerekded, kemény mell, kihívóan vörös mellbimbók. A férfi egyre gyorsabban szedte a levegőt. – Mindent! Kérlek, Skye… – könyörgött rekedten. A nő felemelkedett, rájött, hogy Kyle újra változtatni akar a köztük lévő kapcsolaton. Nappal is akarja, nemcsak éjszaka, ez már több, mint puszta szenvedély, meg akarja nyerni a bizalmát. Skye legszívesebben átölelte volna. Lassan levetette rövidnadrágját. Bőrén érezte a nap sugarának meleg cirógatását, az óceán hűvös leheletét, a fák lombja között elsurranó huncut szellő incselkedését. Kyle tekintetétől megborzongott, testét elöntötte a jól ismert forróság. A férfi tekintetével tetőtől talpig végigsimogatta a nőt. Skye hirtelen ráeszmélt a helyzet szédítő kellemességére. Levetkőzte gátlásait, élvezte, ahogy egész testfelületével érzi a homokot és a szelet.

56

Kyle lassan felállt, és kilépett nadrágjából. A nő egy pillanatra elszégyellte magát, és lesütötte szemét. – Miért fordulsz el? – kérdezte nevetve Kyle. – Hát már nem tetszik, amit látsz? – De igen – dadogta a nő. – Az még azelőtt volt, hogy… A férfi újra nevetett, hangja boldogan csengett. Édes csókjainak zápora nem maradhatott el, a nő arcáról vállára vándorolt a simogató kéj. Kyle hirtelen térdre rogyott, és nyelve azonnal rátalált Skye köldökére. A szenvedély kínja apró nyögés formájában hagyta el a nő ajkait, az apró nyögésből azonban csakhamar folyamatos könyörgés lett, ne hagyd abba. Az érzés mindkettőjüket magával ragadta, szinte már elviselhetetlen intenzitással szerették egymást, ajkaik végre megtalálták egymást, a férfi gyönyöre könyörtelenül túlcsordult. Egybeolvadtak a szigettel, az óceán az ő ritmusukra hullámzott, a nap melege testük hevével keveredett. Békesség és nyugalom szállt rájuk. Tragédiájuk színhelye paradicsommá változott, magányuk is az isteni csodát idézte. A teremtés első emberpárja boldog megelégedéssel feküdt a homokban. Skye mégis félt a vihartól, félt, hogy az ég tüzes haragját újra megtapasztalják. Félt, hogy örökre a szigeten ragadnak, és hogy egyszer visszajutnak. Gyakran észrevette, hogy Kyle elábrándozik, és szemét sóvárogva az óceán felé fordítja. Vajon ki várja haza? Talán könyörtelen szavai ellenére visszavágyott feleségéhez? Vagy a többiekhez, egy odaadó szeretőhöz, akit ő, itt és most, nagyon tehetségesen helyettesített? Hirtelen észrevette, hogy a férfi figyeli, meleg szeme a pillantását kereste. Ujjával gyengéden végigsimította nő hasát. – Nem hiszem, hogy valaha is szavakba tudnám önteni, mennyire szép vagy! Skye elpirult, a férfi felnevetett. – Úgy, most pedig nézz rám! A nő ránézett. – Azt akarom, hogy engedd el magad! – mondta halkan. – Tekints úgy rám, mintha saját lelkednek egy része lennék – mondta, és közben gyengéden cirógatta a nőt. – Jól érzem magam veled, egyáltalán nem vagyok feszült – motyogta remegve Skye. A férfi érintése mágikus erővel hatott rá. El szerette volna mondani, hogy szereti. Kyle hirtelen talpra ugrott és elkapta a nő karját. – Gyere, menjünk úszni! Egy szempillantás alatt a vízben voltak. A leleplező napfény zavarba ejtő sugarai ellenére levetették gátlásaikat. Mohón simogatták egymást, együtt nevettek, szeretkeztek. Késő éjjel csendesen feküdtek egymás mellett a kunyhóban. Skye halkan megszólalt: – Várod már, hogy értünk jöjjenek, igaz Kyle? A férfi már majdnem aludt. – Hát persze, a családom, az otthonom, a munkám! – válaszolta álmosan. – Ne aggódj, hamarosan megtalálnak! – tette hozzá, hogy legalább a nőt biztosítsa arról, amiben ő nem nagyon hitt. – Te is vágyódsz már haza, ugye? A nő teljesen összezavarodott, már semmit sem értett, hiszen épp az imént hozta tudomására, hogy ami köztük történt, az egy múló dolog… – Nagyon. Alig várom már, hogy értünk jöjjenek! – válaszolta. – Az otthonom, a családom… Kyle-t egyszerre elöntötte a méreg. – Jobb, ha nem áltatod magad, az is lehet, hogy örökre itt ragadtunk! Dühében erősen átölelte a nőt, olyan erősen, hogy az szinte már fájt. Skye szemében forró könnyek gyülekeztek. Nagy hibát követett el, elfelejtette, hogy kivel van dolga. K. A. Jaggerrel nem lehet csak úgy játszadozni. A nő volt a legújabb játékszere, törékeny és érdekes, de vajon meddig? Skye már átkozta magát olyanná vált, mint azok a szeretők, akiket mindig megvetett.

57

A nő még aludt, amikor Kyle útnak indult. Belevetette magát a sűrű bozótba, és céltalanul bolyongott. Nem tudta, miért, de úgy érezte, mennie kell, keresnie, kutatnia… valami után. A kunyhóban alvó nő gyönyörű útravalóul szolgált, a törékeny test, a mézszínű haj gondolatban mindig vele volt. Előző éjszaka kitörő megmagyarázhatatlan haragja újra erőt vett rajta. Anélkül, hogy legalább egy pohár vizet megivott volna, nekivágott a trópusi dzsungelnek. A reggel azonban óriási felfedezést hozott, s egy csapásra mindent megváltoztatott. Kyle a lezuhant gép roncsai körül kószált, amikor lábával jó nagyot rúgott valami kemény fémtárgyba. Egy láda volt, egy acélláda, valószínűleg bombabiztos, ha túlélte a robbanást. – Mi a szösz… – mormolta. Vizsgálgatta, tapogatta a három lakattal lezárt, csinos kis ládikát. A tartalma felől kétségei voltak, bár súlya némi támpontul szolgált. Felkapott egy követ és megpróbálta leverni a lakatokat. Nem nagyon érzékelte az időt a nagy erőfeszítés közepette, de hátáról folyt a víz, és a lakat még mindig nem engedett. Normális körülmények között meg sem próbálta volna, de a robbanás megviselte a zárakat. Újabb köveket keresett. Ki tudja, meddig ütötte elszántan, teljes erejéből a vasdobozt, de végül sikerült. A láda tele volt arannyal, a nemesfém fénye a nap ragyogásával vetekedett. Kész kis vagyon, gondolta Kyle. Az ausztrál kormány aranyrudai. A következő felfedezés azonban még ennél is érdekesebb volt. A kis páncéldoboznak dupla fala volt, a belső rekeszben valaki, valamit nagyon gondosan elrejtett. De vajon mit? Ezt az akadályt már nem tudta leküzdeni, a vastag acéllemezzel szemben nem voltak fegyverei. Ezen tűnődött, de időközben valami motoszkált a fejében. Talán a gép lezuhanása nem is baleset volt, talán valaki az egészet szépen kitervelte. De akkor ki hozta fel a gépre a dobozt? Az egyetlen ember, aki rajta kívül még a repülőn volt, a nő, akit ma reggel gyönyörűen és kívánatosan a kunyhóban hagyott. Az ékszertervező Skye Delaney, aki arannyal dolgozik! A férfit elöntötte a méreg, száját összeszorította, megpróbált úrrá lenni haragján. Eszeveszetten a kunyhó felé rohant, és berontott, testét izzadság áztatta, minden izma megfeszült. Ledobta a páncéldobozt az alvó alak mellé. A nagy robajra a nő riadtan felkapta fejét. Szemében ijedtség és zavarodottság tükröződött. Ránézett a ládára, majd újra a férfira, semmit nem értett. Rémült őzikeszeme most is levette a férfit a lábáról. Kócos haja kislányosan omlott meztelen vállára, félig eltakarva gömbölyű mellét. Ez a szépség, ez az ártatlanság még jobban feldühítette. Egyszerre émelyegni kezdett a gyomra, a fájdalom, amit érzett, görcsbe húzta testét. Szerelmes volt a nőbe. – Nem hiányzik valamid? Olyan fémládika szerűség? – kérdezte durván a férfi. Skye megpróbálta összeszedni magát. Beletelt egy kis idő, mire teljesen felébredt. Első gondolata előző napi felhőtlen boldogságukat hívta elő. A férfi, aki gyanúsítgatott és vádaskodott, idegen volt számára. A nő hirtelen maga elé kapta a takarót, védtelennek és sebezhetőnek érezte magát. – Nem tudom, hogy miről beszélsz! – mondta halkan. – Valóban nem? – kiáltotta, és vállánál fogva felrántotta a nőt. A takaró a földre hullott, de Kyle nem sokat törődött vele. – Arany, Delaney kisasszony! Aranyról beszélek. A repülőmön volt, és nem én tettem oda! Csak nem lopott arany? Skye rémült tekintete a dobozra vetődött. – Semmi közöm hozzá! – tiltakozott kétségbeesetten. – Én… – Talán volt egy bűntársad! – folytatta magából kikelve a férfi. – Akkor pedig értünk jönnek, nem igaz? Hiszen valakinek kell az az arany! Talán ezt a szigetet beszéltétek meg találkozóhelyül?

58

– Ne nevettesd ki magad! – válaszolta a nő, válla sajgott a férfi erős szorításától. – Miért tennék ilyet? Azt hiszed, kockáztatnám az életemet… – Hadd mondjam el a saját verziómat! – kezdte Kyle. – Te sem tudtál semmiről, téged is csak felhasználtak. Valakinek fel kellett juttatnia az aranyat a gépre. Skye Delaney ékszertervező, kifogástalan üzletasszony, rengeteg aranyat vásárol Ausztráliában, tökéletes balek. És azt hiszem, a társad nem akart osztozni, a szerencsétlenség pedig nem véletlen! Valaki megbabrálta a hidraulikus rendszert, a társadnak esze ágában sem volt odaadni a részedet, amikor megbízott, hogy hozd ki az aranyat az országból! Skye, nem kellett volna csempészésbe keveredned! – Hogy merészelsz ilyet feltételezni rólam? – mondta a felháborodástól levegőért kapkodva Skye. – Nem vagyok csempész! A fizetésemből kényelmesen megélek, az aranyról pedig semmit sem tudok! Ha volt valami a gépen, amiről te nem tudtál, akkor a saját légitársaságodat hibáztasd! Talán te vagy a csempész, talán ezért ment olyan jól a légitársaságodnak már a kezdetektől fogva! Durván ellökte magától a nőt, bár legszívesebben felpofozta volna. Skye a homokba zuhant. A férfi teljesen összezavarodott, ellentétes érzések kavarogtak benne. Miért dühítette fel ennyire ez a dolog? Ha mindez tegnap történik, meg sem említi az egészet! És tessék, most halálra rémiszti, ráadásul még vádaskodik is! Miért akar fájdalmat okozni neki? Aznap, amikor Skye magába zárkózott, újra életet adott neki. Védelmezte, dédelgette, szerette. Miért akarja most mindezt visszavenni tőle? – Skye… – kezdte, és karját a földön fekvő nő felé nyújtotta. – Hagyj! – jött a visszautasító válasz. A férfi szó nélkül sarkon fordult és elment. Eltartott egy ideig, mire összeszedte magát, harag helyett elkeseredést érzett, könnyei szünet nélkül potyogtak. Tolvajnak nevezte, megvádolta, az együtt töltött felhőtlen, szerelmes napok ellenére. Egyik pillanatban még ölelte, dédelgette, megnevettette, a másikban pedig az összeroppanásig kiborította. Kiszámíthatatlansága a gyengéd szeretőt egy csapásra kegyetlen idegenné változtatta. A nő végül erőt vett magán, és kisétált a kunyhóból. Kyle nem volt sehol. Úgy érezte, elege van már a kókuszból, mégis éhségét valamivel csillapítania kellett. Az órák lassan vánszorogtak, és a férfi még mindig nem került elő. Munkával ütötte el az időt, vizet hozott, gyümölcsöt gyűjtött. Elhatározása ellenére, miszerint a férfi nélkül is boldogul, az idő múltával egyre idegesebb lett. Lassan leszállt az éj, a hidegtől és a félelemtől reszketni kezdett. Összedobált néhány ágat, megpróbált meleget és fényt csalni az ijesztő éjszakába. A pislákoló, küszködő tűz elkeserítő látványt nyújtott. A haluk is elfogyott, hiszen Kyle dühében mindenről megfeledkezett. A gyümölcsöt már-már erőszakkal kellett magába préselnie. Teljesen összezavarodott, egy dolgot azonban biztosan tudott, vissza akarta kapni a férfit. Nem számított, hogyan viselkedett, miket mondott; nem számított az alaptalan gyanúsítgatás; semmi nem számított már, Kyle-t akarta. Képes lett volna feladni maradék büszkeségét, leborulni lába elé, és könyörögni bocsánatáért, bebizonyítani ártatlanságát. Nem, ezt mégsem teheti, hiszen büszkeségén kívül nincs semmije, és mindig megvetette a megalázkodó nőket. Fekete mágia, gondolta Skye. Ezzel tartja bűvkörében a női társadalmat az erőszakos férfi, ezért ragaszkodik hozzá felesége, ezért ragaszkodik hozzá ő. – Megyek aludni! – mondta fennhangon. – Mire felébredek, reggel lesz és világos! Órákig ébren hánykolódott, minden kis neszre felfigyelt. A sziget mintha életre kelt volna aznap éjjel. Az óceán nyöszörgött, a fák baljóslón suhogtatták lombjukat, a homokszemcsék félelmetes bogarakká változtak.

59

Skye mindent kipróbált, hogy elűzze félelmét. Számolta a bárányokat, vidám történetekre gondolt, elmondta magában kedvenc meséjét, és forgolódva helyét kereste. A szemét nem merte kinyitni, tudta, a tűz már alig pislákol. A kimerültség végül mégis győzedelmeskedett, de álma rettenetes volt. Steven egyre csak kiabált, és a sötét beborított mindent. A fekete eget vörös szemű, sikítozó madarak lepték el. Hátborzongató hangjuk kárörvendő nevetéssé változott, Skye haját tépték. – Elviselhetetlen a sötét! Kérlek, segíts! – kiabálta Steven, de ő nem tudott segíteni, a pokol madaraival harcolt. – Skye! A nő szeme kinyílt, de a homályos fény még mindig nem evilági volt. Tovább küzdött gyilkos támadói ellen, zokogva hadonászott, körmével a férfi húsába mart. – Skye! – jött ismét a gyengéd csitítás. Az erős kar türelmes szorítása legyőzte a rémálmot, a nő lassan megnyugodott, könnyei hangtalanul végigcsorogtak arcán. – Jól van, semmi baj! – cirógatta a férfi. – Már nincs sötét, meggyújtottam a tüzet. Itt vagyok, hadd öleljelek át! – Kyle! – Itt vagyok, ne félj! – Itt hagytál! – vádolta a férfit még mindig félálomban Skye. – Soha többé nem fordul elő! Gyengéden simogatta haját, érezte reszketését, bőrének jéghideg nyirkosságát. Lassan levetkőztette, s a félig kábult Skye nem tiltakozott. Visszafektette helyére, és szorosan átölelte. A szörnyű délután emléke egyszerre megelevenedett a nő szeme előtt. – Ne! – tiltakozott hevesen. – Hadd melegítselek föl, szerelmem! – válaszolt a férfi, hangjában bocsánatkérő könyörgéssel. Bőrének puhasága, mellkasának kemény izmai megnyugtatták Skye-t, újra biztonságban érezte magát. – Nem vagyok tolvaj! – suttogta a nő. A fáradt, elcsigázott Skye erőtlen szemrehányása mosolyt csalt a férfi arcára. – Tudom – mondta gyengéden, és még erősebben karjába zárta. Érezte, hogy a vágy lassan eluralkodik rajta. Noha férfiassága visszatarthatatlanul elárulta, mégis megtartóztatta magát. Megbántotta, és most azért jött, hogy megvigasztalja. Skye közelebb simult. – Azt akarom, hogy szeress! A férfi boldogan adta át testének kicsiny részét. Egy kis békét és melegséget. Nem törődött semmivel, nem gondolt a jövőre. Nem mert a jövőre gondolni. Ádáz ellenség képe lebegett lelki szemei előtt, a kalózoknál könyörtelenebb és kegyetlenebb ellenség, az arany tulajdonosa.

60

8. – Nem értem, miről beszélsz! – mondta fáradtan Skye. Kyle bocsánatot kért a kiabálásért, a csempészéssel kapcsolatos elméletét azonban nehezen lehetett megdönteni. – Ha valaki aranyat akar átcsempészni az Egyesült Államokba a gépeden, akkor minek piszkálná meg a hidraulikus rendszert? Mit kezd egy halom arannyal az óceán fenekén? Azt pedig, hogy nincs az óceán fenekén, csak neked köszönhetjük! – Talán a tolvaj profi búvár, pontosan tudja, hogy hol kell keresnie! – magyarázta Kyle, és egy pálcával rajzolt a homokba. – A páncéldoboznak dupla alja van, valami nagyon érdekes dolgot rejthettek oda, talán egy nyomkövetőt! Mindent gondosan kitervelt. Tekintetét lassan a fésülködő nőre vetette. Cigarettára gyújtott, és a füstön keresztül nézte szépítkező szerelmét. A napi adag egyik felét mindig ilyenkor szívta el. Skye abbahagyta a fésülködést, és a teknőspáncél egyik végét elgondolkozva a szájába vette. – Ha igaz, amit mondasz, akkor miért nem jelent még meg a tolvaj? – Ennek oka lehet – rántotta meg a vállát a férfi. – Első variáció: arra vár, hogy az eltűnésünk kavarta nagy vihar elcsituljon. Második variáció: megvárja, míg az eltűnt arany ügyét lezárják. Vagy egyszerűen csak olyan a munkája, hogy nem tudja bármikor feltűnés nélkül otthagyni! A történet annyira ésszerűnek, annyira hihetőknek tűnt, hogy Skye megborzongott. – Szóval – kezdte halkan. – Az ügylet lebonyolítója előbb-utóbb meg fog jelenni a szigeten! Kyle egyetértően bólintott. – Tehát veszélyben vagyunk! – Igen. Skye reszketni kezdett. A fésűt mérgesen a homokba dobta, kezét csípőre tette és szemrehányóan a férfira nézett. Tanácstalanságában Kyle-t hibáztatta. – Nem értelek! Azt mondod, hogy valaki idejön az aranyért és meg fog ölni minket? Hogy lehetsz ilyen nyugodt? Mást sem tudsz, csak azt a büdös cigarettát szívni! Kyle, lassan felállt és a nőhöz lépett. Skye már megbánta, hogy elkeseredésében kikelt magából, hiszen a férfi semmiről sem tehetett. – Nagyon sajnálom, de kókuszhéjból nem tudok pisztolyt faragni! Az első golyót azért felvállalom! – mondta hidegen. – Ó, Istenem! – kiáltott fel kétségbeesetten Skye, és arcát kezébe temette. A férfi abban a pillanatban megbánta viselkedését. Nem szabadna így bánnia vele, gondolta. Bárcsak hinni tudna neki, bárcsak biztos lenne benne, hogy nincs semmi köze ehhez az egészhez! De mit számít ez? Bármit tesz, mindig szeretni fogja. Nem hagyja, hogy akár egy haja szála is meggörbüljön. Skye-nak azonban nem volt szüksége a kinyújtott vigasztaló karra, szemében bátorság ragyogott. – Ne haragudj! – mondta hidegen. – Mondd el, mit tehetünk! – Skye – sóhajtotta Kyle. – Nem azért mondtam, hogy megijesszelek! Egyszerűen csak féltelek, nem akarom, hogy kiabálva szaladj a karjaikba, ha meglátod őket! – Aznap, amikor a kalózokat láttuk, mondtad, hogy óvatosnak kell lennünk, de ez most… ez most egészen más… A férfi észrevette, hogy remeg. – Igen, ez még annál is rosszabb, de azért még semmi sincs veszve! – mondta sejtelmes mosollyal. – Van egy tervem! – Nem viccelsz? – kérdezte Skye, és a férfi látta szemében a megkönnyebbülést és reménységet. Legyőzhetetlennek hitte. Bárcsak az is lenne.

61

– Elhagyjuk a szigetet! A nő rögtön tudta, miről van szó. – Tutajon? – Igen. – Ó, Kyle, gondolod, hogy sikerülni fog? – kérdezte boldogan, és a férfi karjába vetette magát. Kyle azonnal elérzékenyült, a nő mosolya mindig levette a lábáról, pillantásától szinte elolvadt. Lassan lehajolt, és puszit nyomott az orrára. – Meglátod, megcsináljuk! Magához szorította, keze arcát simogatta. – Csókolj meg! – mondta, mire Skye zavartan nézett rá. Meglepte az ellentmondást nem tűrő hangnem, hiszen eszében sem volt ellenkezni. Felemelte vékony karját, és a férfi nyaka köré fonta, pici ajkát ártatlan félénkséggel csókra emelte. Összeolvadtak a forró, szenvedélyes ölelésben, percekig el sem engedték egymást. – A vitát le is zárhatjuk. Együtt élünk, szeretjük egymást, és megbízunk egymásban, nem igaz? Skye némán bólintott. Azt kívánta, bárcsak örökre együtt maradhatnának, míg csak meg nem öregszenek, míg csak meg nem halnak! Még akkor is, ha egész életüket a szigeten kell tölteniük! – Nincs több durcáskodás, Delaney kisasszony! – Micsoda? – kérdezte összeráncolt homlokkal Skye. – Elővigyázatosak leszünk és körültekintőek, közben pedig úgy élünk tovább, ahogy eddig? – mondta, és titokzatosan mosolygott. Ujjával végigsimította a nő telt, vörös ajkát. – Később megmutatom, hogy mire gondoltam, most kezdjünk hozzá a tutaj építéséhez! Skye élvezte a munkát, örült, hogy Kyle mellett lehet, szeretett vele dolgozni. Már bánta, hogy ez a tutajépítés nem jutott hamarabb az eszükbe. Az idő gyorsan repült, a férfi rengeteget mesélt a tutajkészítésről, a fákról, az indákról, a csomókötésről, a sziget belsejében alvó vulkánról, a Csendes-óceánt átformáló földrengésekről. Skye némán követte a sziget ismeretlen zugaiba, és áhítattal hallgatta. Vidáman telt a nap, sokat nevettek. A tutaj építése mellett a védekezésre is gondoltak. Hatalmas pálmalevelekkel álcázták a kunyhót. – Meg kell hogy dicsérjelek! – incselkedett a férfi. – Igazán? – kérdezte vidáman, és viszkető állát a férfi vállához dörzsölte. – Semmi rosszalkodás, semmi ellenkezés! Skye ránevetett, és ahogy Kyle mellkasát simogatta, végigfutott rajta a borzongás. A naplemente gyönyörű látványt ígért, a halvány rózsaszín homokot verdeső indigókék tenger lassacskán elnyelte a vörös sugarakat. A sziget árnyai különleges szépséget adtak a pillanatnak. A mágikus fuvallat, mintha istenek lehelete lett volna, a szürkületben könnyedén játszadozott érzéseikkel. – Mutatni akartál valamit! – mondta Skye, és a férfi hátához simult. – Valamit az élettel kapcsolatban. Kyle megfordult és a karjaiba kapta, gyengéden csókolni kezdte. Először az ajkát, majd arcát, fülét, nyakát. A nyelve sem tétlenkedett, érintése felért egy áramütéssel. Reszketni kezdett, nyakán érezte a férfi csiklandozó leheletét. – Kyle… – suttogta, és fejét a férfi mellkasára hajtotta. Szerette az érdes szőrzet férfiasan puha tapintását.

62

A lobogó tűz fénye bevilágította az éjszakát, látta a férfi minden egyes porcikáját, arányos alakját, büszke arcát, egyenes orrát, érzéki mosolyát. Teste mohón válaszolt a férfiéra, annyira ismerte már… mégis egy pillanatra úgy érezte, semmit sem tud róla. A múltjáról, a családjáról, a félelmeiről soha nem beszélt, Skye nem tudta milyen ember lehet valójában. Nem ismerte dühkitöréseinek okát, nem tudta, ki után sóvárog a tengeren keresztül, de nem is érdekelte. Azt akarta, hogy minden maradjon úgy, ahogy van! A gyengéd férfikéz egyszerre szorítani kezdte vállát, a szerelmes szemben eddig ismeretlen, furcsa tűz égett. A nő zavartan figyelte. – Soha nem hagyhatsz el, Skye! Soha, megértetted? – mondta rekedten. Lassan megrázta fejét, a férfi viselkedése megijesztette. Elhagyni? Miről beszél? Szeme szerelemről és értetlenségről árulkodhatott, mert a férfi felnevetett. Hangulata egy csapásra megváltozott. Vidáman karjába kapta, és ruhástul az indigószínű tenger felé indult vele. A hűvös víz szinte felforrt körülöttük, boldogságuk, szerelmük, szenvedélyük betöltötte az éjszakát. Hosszan egymás szemébe néztek, ajkuk mohón egymásra tapadt. Kyle némán karjába kapta és kiballagott vele a partra. – Fázol? – kérdezte a reszkető nőtől. Skye bólintott. – Majd én felmelegítelek – mondta halkan, és ujjával gyengéden lefejtette róla a vizes ruhát. A hidegtől és a szenvedélytől remegve, boldogan nézték egymást. Skye lassan felállt. A férfi után nyúlt, kezét nadrágjába csúsztatta. Kyle halkan felnyögött. A nő eltévedt keze végül megtalálta a nadrág gombjait, tenyerét a meztelen fenékre tette, és letolta a fölösleges ruhadarabot. A nap utolsó küszködő sugarai aranycsíkot rajzoltak az éjszaka sötét egére. A trópusi éden bitorlói, meztelenül, gátlásaikat levetve, szemérmetlenül ölelte egymást. A fények és árnyak játéka csodálatossá tette a bársonyos, bronzbarna, sejtelmes alakokat. A szél erotikus susogása, a hullámok szerelmes duruzsolása varázslatossá tette az éjszakát. A karcsú alak megmozdult, lábujjhegyre emelkedett, és csókokat lehelt a férfi tengervíztől sós arcára. Kyle átkarolta a nőt, és magához rántotta. Skye tovább csókolta, édes szája, forró nyelve egyre lejjebb tévedt. Lassan térdre rogyott, s a mozdulat elég volt hozzá, hogy a férfi összes izma megfeszüljön. A kutató ajak végül rátalált a legyőzhetetlen, követelőző férfiasságra. Kyle a gyönyörtől szédülten felnyögött, tekintete elveszett a nő ragyogó szemében. A kéj szinte elviselhetetlenül édes kínja végigfutott testén, más már nem is számított. Lassan lefektette a nőt a homokba és fölé hajolt. A látvány elbűvölte. Tökéletes formák, érzéki domborulatok, egy türelmetlen, éhes, felkínálkozó test. Az érzés leírhatatlan gyönyörűsége, Kyle égető érintése, a tökéletes harmónia, a természet elbűvölő muzsikája, mind annyira hihetetlen volt. A férfit a kibírhatatlan vágy erőszakossá tette, csókolta a karjában fekvő nőt, vasmarokkal szorította a törékeny csípőt. Testük egy ütemre mozgott, a nő hangos kiáltása szerelmük csúcsát jelentette. Kyle egy pillanatra sem engedte el szerelmét, aznap a vacsoráról is megfeledkeztek. Édes kimerültség vett erőt testükön, ezt az éjszakát a gyönyörnek szentelték. Úgy érezték, a sziget tökéletes biztonságot nyújt számukra. Kyle tudta, hogy a tűz veszélyes lehet, hiszen az éjszaka sötétjében árulkodó jel. Most azonban ezzel sem törődött. A munka nehezen ment, Kyle maga készítette szerszámai gyengének bizonyultak egy tutaj felépítéséhez. Az eddig összetákolt tárgyakkal más volt a helyzet. Egy szék, egy asztal nem jelentett nagy feladatot, a tutajnak azonban tökéletesnek kellett lennie. Csak így volt esélyük a menekülésre.

63

Az idő egyiküknek sem számított, keményen dolgoztak. Skye néha-néha válla fölött az óceán felé pillantott. Életében nem volt még ennyire boldog, de a tudat, hogy veszély leselkedik rájuk, gondterheltté tette. A tűz sem égett már éjszakánként, de a férfi ölelése elűzte a rémálmokat. A nő hirtelen összeráncolta a homlokát. Órák, napok, hetek, teljesen elveszítette az időérzékét. Mióta is vannak itt? Lehunyta a szemét és koncentrálni próbált. – Hat hét – mondta hangosan.– Hat hete vagyunk itt! Kyle abbahagyta a munkát és egy fának dőlt, hátáról folyt a veríték. Megtörölte izzadt homlokát, barkácsolt baltájára nézett, majd egy nagy sóhajjal a földre dobta, és leült Skye mellé. – Hat hete? Skye némán bólintott, ő sem bajlódott tovább az indák kötözésével. Rémülten a férfi óceán felé fordított, sóvárgó tekintetét figyelte. – Túlságosan hosszú ideje vagyunk már itt, és ez zavar téged! – mondta halkan a nő. A férfi megrázta a fejét, gyengéden átkarolta, de tekintete még mindig a horizonton pihent. Hát persze, hogy zavarja, gondolta a nő. Ez csak természetes, hiszen mégis volt valami közte és a felesége között, egy húszéves házasságot nem lehet csak úgy elfelejteni… Neki miért nem hiányzott Ted? Eladta lelkét az ördögnek! Becsukta szemét, és megpróbált visszaemlékezni a Teddel töltött időkre, ám egy csöppnyi megbánást sem érzett. Olyan könnyű volt vele az élet, természetes és kényelmes. Nem tartozott a klasszikus producer típusba. Csendessége, eleganciája egyénivé és elbűvölővé tette. Virágcsokrai ezerszámra érkeztek Skye lakására, mindig egy-egy vacsorameghívást jelezve. Érzékeny és romantikus férfi. Kezdő üzletasszonyként rengeteg tanácsot és bátorítást kapott tőle, és a férfi sohasem hányta szemére a hosszú, Sydneyben töltött hónapokat. Miért nem vitte magával? Valami mégis hiányzott a kapcsolatukból, és Skye ezt tudta. Stevenről sem beszélt neki soha, nem volt képes megosztani vele fájdalmát. Ikertestvérének elvesztését alig tudta átvészelni, mégsem hagyta Tednek, hogy segítsen. Azt, hogy végre megbékélt bátya halálával, csakis Kyle-nak köszönhette. Nem értette, Teddel miért nem sikerülhetett mindez? Hiszen ő érzékeny, gyengéd és odaadó. Óriási mozgásteret hagyott neki, a nő kedve szerint irányíthatta kapcsolatukat. Kyle-lal az egész másképp alakult. Titokzatos, hirtelen haragú zsarnok. Mégis őt szerette. Hiába, a szerelemnek nem lehet parancsolni, gondolta, majd elképedve nyugtázta mély megállapítását. – Az otthonodra gondolsz? – kérdezte halkan Kyle. – Igen. Skye érezte a férfiban felgyülemlő feszültséget, hangja mégis kedves maradt. – Hazajutunk? – mondta, majd egy pillanatra elhallgatott. – Miért nem házasodtatok össze? Honnan tudja, hogy Tedre gondolt? Csak nem olvas a gondolataiban? Nem ez az első eset, hogy kitalálja legféltettebb titkait. – Miért olyan fontos az a házasság? – rántotta meg a vállát. – A házassággal az ember elkötelezi magát – válaszolta a férfi. – Ettől nem szabad félni, a kötelezettségeket vállalni kell! – A te esetedben sem sült el jól! Elkötelezted magad, és nézd meg mi lett belőle! – Én legalább megpróbáltam! – vitatkozott Kyle. – És ez nagyon fontos! Nem akartam kötelezettségek nélkül leélni az életemet. Mit ér az egész nélkülük? Nagyon keveset tudott a férfiról. Egyszer azt mondta, sohasem szerette a feleségét. Őszinte volt? Vagy még mindig viszonzást remél? Vajon eljön az a nap, amikor ő is letagadja Kyle iránt érzett szerelmét?

64

– Mesélj róla! – hallotta meglepetten saját hangját. A szavak észrevétlenül kicsúsztak száján. Mégis mit vár, mit akar hallani? Bizonyosságot, hogy már nem szereti? Bizonyosságot, hogy ez az egész nemcsak játék? Valamivel igazolnia kellett saját érthetetlen viselkedését, azt, hogy a körülmények ellenére a férfi szeretője lett. – Lisáról? – kérdezte szárazon. – Igen, róla. Kyle megrántotta a vállát. – Nagyon érdekes személyiség. Hát ez meg mit jelent, tűnődött. Ő nem ezt várta. Lisának öregnek és csúnyának kell lennie! – Ó! – Azon tűnődöm – kezdte elgondolkodva Kyle –, Michael és Chris hogyan boldogulnak az üzlettel. – Michael és Chris? – Mike az öcsém, Chris pedig a fiam, de őt már említettem – válaszolta nevetve, szórakoztatta a nő gyanakvó kíváncsiskodása. Aztán az öccséről kezdett beszélni, arról, hogyan futatták fel közös erővel cégüket, hogyan szerezte meg Mike a repülős igazolványt, de fiát nem említette többet. Skye már tudta a hosszú sóvárgó tekintetek okát. Kyle Chrisért aggódott. A gondolattól összefacsarodott a szíve, nem akart a fiú szenvedésére gondolni. Ugyanakkor ő is szenvedett, a tudat, hogy Kyle-nak családja van, elkeserítette. Elfelejtett mindent, ami a múlthoz kötötte. Ted nem volt többé, a Delaney Designsra sem gondolt túl sokat, a férfitól mégsem várhatta el, hogy adja fel a családját miatta! Kyle váratlanul talpra ugrott és kinyújtóztatta fáradt izmait. – Azt hiszem, mára befejeztük, sétáljunk egyet! Skye bólintott, már bánta viselkedését. Elűzte borús gondolatait, csendben ballagott a férfi mellett. Ahogy vizsgálódva baktattak, a nő lába belegabalyodott a dús aljnövényzetbe, lehajolt, hogy kiszabadítsa bokáját, a növény azonban a kezében maradt. – Na nézd csak! – szólalt meg meglepetten Kyle. – Mi az? – kérdezte Skye. – Krumplinak tűnik – mondta, és beleharapott. Igen, ez krumpli. A férfi lehajolt és kihúzgálta az összes növényt. – Egy kert? – kérdezte hitetlenkedve Skye. – Nagyon úgy tűnik! – De hát az hogy lehet? Kyle megrántotta a vállát, és tovább folytatta a kert felfedezését. – Valaki lakhatott itt. És nem is olyan régen, ha ezek még ilyen állapotban vannak! – Akié a kólásüveg volt? – Sárgarépa! – a felfedezés öröme annyira lefoglalta a férfit, hogy elsőre meg sem hallotta a nő kérdését. – A kólásüveg tulajdonosa talán csak átutazóban volt. Valamikor azonban élhetett itt egy kis közösség, aztán, ki tudja miért, elhagyták a szigetet! Egy ilyen kis szigeten ez nem újdonság, így megy ez már évszázadok óta. Fejezd be a bámészkodást és segíts! Rengeteg finomságot kiáshatunk innen! Az étrendváltozás ígérete felvillanyozta Skye-t, felugrott és gyengéden arrébb lökte Kyle-t. – Ahelyett, hogy dolgoznál, csak guggolsz itt, és engem piszkálsz! Találtak répát, krumplit, hagymát. Skye rosszkedve egy csapásra elszállt, ha a vacsorára gondolt. A hal mellé zöldségeket ettek, s a hagyma kitűnő ízt adott az ételnek. New York legszínvonalasabb éttermében sem érezték volna jobban magukat, még egy üveg burgundit is felbontottak. Az eső csendben eleredt, víztartalékaik miatt sem kellett aggódniuk.

65

Minden olyan szép lett volna, ha nincsenek a kalózok, az arany, a trópusi viharok, a kegyetlen, perzselő hőség és a cápák… Vajon mennyi az esélyük a túlélésre? És egy tutajjal mindez még veszélyesebb! Másnap reggel bejelentette Klye-nak, hogy nem akarja elhagyni a szigetet. – Figyelj, Kyle… – próbálta meggyőzni a férfit, aki mérgesen és türelmetlenül nézett rá. Órákig magyarázta mi történhet, ha felbukkan az arany tulajdonosa, erre ő most maradni akar. A férfi nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy Skye megőrült. – Befejezzük a tutajt, felpakoljuk az aranyat, jó messzire beevezünk vele, és beledobjuk a tengerbe. Ha tényleg van a dobozban nyomkövető, akkor az óceán fenekére mutat majd! Kyle értetlenkedve nézett a nőre. – Nem értem hirtelen miért gondoltad meg magad! Nem bízol bennem? – Nem! Vagyis igen! Benned bízom, de az időjárás, a tenger, a cápák… Sok dolog van, ami visszariaszt. Miért hagynánk itt a szigetet? Rengeteg ennivalónk van, hónapokig elég, megvárhatnánk, míg végre ránk találnak! – És ha beköszönt a szárazság? Vagy valamelyikünk megbetegszik? – vágott közbe türelmetlenül a férfi. Pillanatokkal ezelőtt még egymás karjaiban feküdtek, de Skye elhúzódott, megpróbálta visszatartani haragját és könnyeit. Dühítette a férfi viselkedése, nem érdekelte, hogy meghalhatnak, mindenáron vissza akarta kapni korábbi életét. A férfi szerette, csodálta, szépnek tartotta, idejük nagy részét szeretkezéssel töltötték. Dédelgette, cirógatta, szerelmes szavakat suttogott a fülébe, valamiért mégsem bírta elviselni a szigetet. Valami olyasmi várta odaát, amiért még ezt a trópusi édent is képes volt feláldozni. – Skye – mondta gyengéden, és megpróbálta magához ölelni. Skye elhúzódott, ruháit maga elé kapta. – Mi ütött beléd? – Semmi – válaszolta hidegen, és hiányos öltözékében elhagyta a kunyhót. – Skye, hozzád beszélek! – Nincs kedvem beszélgetni! – vágott vissza, és sietve a bozót felé indult. Időre volt szüksége, gondolkozni akart. Könnyei potyogni kezdtek. Átkozta magát gyengeségéért, nem akart sírni, mégis… helyzete kilátástalannak tűnt. Ráadásul a gyomra is émelygett, talán az előző napi friss zöldségek ártottak meg neki. Soha nem szokott krumplit enni, nem szerette. Beült egy gépbe, és egész élete egy csapásra megváltozott, a régi világot messze maga mögött hagyta. Annak sem tudott örülni, hogy túlélte, hogy életben van, mert az élet újabb nehézségekkel sújtotta. Letörölte könnyeit, elege volt már a sírásból. Ez a Skye, már nem az volt, aki nyugodt, könnyed léptekkel sétált végig New York utcáin. Minden függetlensége, ereje és magabiztossága odaveszett, talán örökre. Nem tartozott a gyáva emberek közé, és be kellett ismernie, hogy nem a cápák és nem a vihar miatt akar a szigeten maradni. Egyszerűen félt, hogy elveszíti Kyle-t. A gyomorfájás egyre rosszabbodott. – Mit meg nem adnék most egy gyógyszerért? –mondta fennhangon. Hirtelen a gyomrához kapott, és már nem volt szüksége gyógyszerre, a gyógyítás elvégeztetett. A felismerés jéghideg verejtékcseppek formájában kúszott végig testén. Az elképedést harag váltotta fel. Mégis mire számított, kérdezte magától. Nem is értette meglepetését, hiszen ilyen élet mellett… Óvatosan elengedte a pálmát, amibe eddig kapaszkodott, és esővízzel megpróbálta megmosni arcát. A vihar nyomai még mindenütt ott csillogtak. Nagyot kortyolt a homokos folyadékból, a víz tisztaságával már jó ideje nem törődött. A zavaros kis pocsolyában meglátta eltorzult tükörképét.

66

– Most mi lesz? – kérdezte a tócsából visszanéző megviselt női arcot. Halkan felnevetett. Mit is csinálhatna? Semmit. Még csak terhestornára és tanácsadásra sem járhat. Rájött, hogy nem is aggasztja annyira a dolog. Megszüli a kicsit a szigeten, ha kell, orvosi segítség nélkül. Hogyan néz majd Kyle felesége szemébe? Az már a jövő zenéje. Keserűségnek szívében nyoma sem volt. Behunyta szemét, hátradőlt, és a körülmények ellenére boldognak érezte magát. Szerette Kyle-t, ehhez nem fért kétség, örült, hogy egy kis darabját most magában hordozhatja. Elárulja titkát? – tűnődött kábultan és zavarodottan. Az apának is joga van tudni! Végül úgy döntött, vár még. Talán tényleg csak a krumpli vagy az idegesség. A gyenge szellő felborzolta a pocsolya vizét, egy pillanatra a régi Skye képe tükröződött vissza. Ápolt haj, tökéletes smink, kifogástalan kosztüm, széles karimájú, elegáns kalap. Mit gondolt volna ez a hat héttel ezelőtti Skye, ha a tükörből egy meztelen, kócos, elvadult nő néz vissza rá, megvető vigyorral az arcán? Egy primitív bennszülött, aki a körülmények ellenére élvezi a helyzetét… A valóság egy kicsit másképp festett. Az aggódás és idegesség csak ezután következett, de a hisztéria első jelei máris mutatkoztak. Semmit sem tud a terhességről és a gyerekszülésről, gondolta kétségbeesetten. És mi lesz a diétával… – Skye? Kyle szemében gyengédség és megbánás tükröződött. Követte őt a dzsungelbe. Hangjában bocsánatkérés. Lassan leült a nő mellé, könyökét térdére támasztotta. – Azt hiszem, igazad van. Szeretnék bocsánatot kérni, nem is tudom, miért vitatkoztam veled! Mióta elkezdtük a tutaj építését, ugyanez járt a fejemben. Miért kockáztatnánk fölöslegesen az életünket, ha már egy repülő-szerencsétlenséget túléltünk? Itt maradunk a szigeten, és megvárjuk a segítséget. Azért a tutaj mégis jó ötlet volt, elfoglaltuk magunkat, nem igaz? És szerintem, ha te is egyetértesz – folytatta mosolyogva. – Jobb, ha a tengerbe dobjuk azt az aranyat. Nagyot sóhajtott, de még nem fejezte be. – Közben rájöttem, hogy nincs értelme kievezni. A legközelebbi szárazföld akár ezer kilométerre is lehet. Még most sem tudom, miért vitatkoztam olyan hevesen, inkább hálásnak kellett volna lennem, hogy figyelmeztettél. Azt hiszem, a sértett büszkeség volt az oka. Úgy éreztem, megtagadtad a bizalmamat. Sajnálom! Skye gyengéden elmosolyodott. – Minden rendben, Kyle – mondta. Jelenlegi hangulatában mindent megbocsátott volna, a férfi bocsánatkérése levette a lábáról. Eddig még soha nem ismerte be, hogy hibázott. Kyle megrántotta a vállát. – A szigeten csodálatos volt eddig az élet, de ki tudja, mi jön ezután? A szárazság és a betegség komoly veszélyt jelentenek! Ha elkészül a tutaj, egyedül kievezek, és elsüllyesztem az aranyat. Mire visszaérek, talán kiötlök valamit. A magány talán segít a gondolkozásban. Skye mosolygott, mégis torkában érezte a gombócot. Nem akarta egyedül elengedni a férfit, ő azonban nem mehetett, hiszen most már nemcsak magára kellett vigyáznia. – Hogyan fogsz visszatalálni? – kérdezte aggódva. – Bízz bennem! Pilóta vagyok, nem emlékszel? Töltöttem egy kis időt hajózással is, értek valamennyire a navigáláshoz. Egy pillanatra elhallgatott. – Nyugodj meg! Skye bólintott, örült, hogy a férfi törődik az érzéseivel, még a tanácsát is megfogadta. Hirtelen meglátta eltorzult képmásukat a pocsolyában. Abszurd látvány. A meztelen, térdelő nő és a szőrös, rövidnadrágos férfi. Skye nevetni kezdett. Ki mondaná meg, hogy valaha mindketten híres, gazdag emberek voltak?

67

Hirtelen arra gondolt, mi lenne, ha a férfi elveszítené az egyensúlyát, és arccal a tócsába esne. Alig tudta visszafojtani huncut nevetését. Miért ne, hiszen Kyle egyfolytában arra tanította, hogy engedje el magát. – Rendben! – mondta fennhangon és nagyot lökött áldozatán. Talpra ugrott, és a meglepett, dühös, sáros férfi képével emlékezetében, kacagva rohanni kezdett. Elégtételt vett az erőszakos zsarnokon, és ez mámorossá tette. Gyorsan futott, az élet a szigeten mindkettőjüket megedzette. A távolban hallatszott a dühös fenyegetőzés. – Nehogy azt hidd, hogy ezt megúszod… Egy pillanatra megállt, hogy lélegzethez jusson, majd újra nekiiramodott. Reggelivel várta a táborba visszaérkező bosszúállót.

68

Közjáték Július 19. Michael Jagger a hajó orránál állt, hatalmas távcsövével a partot figyelte. Nem látott semmit, szeme már fájt az erőfeszítéstől, mégis biztosra vette, hogy ez az a sziget. A múlt héten már járt erre, de a korallzátonyok miatt nem tudott leszállni hidroplánjával, valami mégis azt súgta neki, hogy bátyja ezen a szigeten van. Feljegyezte a koordinátákat, és hajóval visszatért. Szeme szakadatlanul kutatott. És megtalálta. Egy levelekkel álcázott kunyhó. A megkönnyebbüléstől reszketni kezdett, szemébe könny szökött, újra reménykedett. – Ray! – kiáltotta a hajó tulajdonosának. Válasz nem érkezett, a férfi újra próbálta. Ray Thorne, Mike egykori iskolatársa tűnt fel a hajókabin ajtajában. Úgy ismerte a Csendesóceánt, mint a tenyerét. Mike integetni kezdett, de a távcsövet egy pillanatra sem vette el szeme elől. A boldog hadonászásból egyszerre döbbent merevség lett. Bátyja nem volt sehol, ám amit látott, megdöbbentette. Talán csak illúzió? Vagy álom? Rátalált a paradicsomra! Egy nimfa, egy tündér lakta a szigetet. Elbűvölő könnyedséggel, nevetve suhant végig a parti homokon. A kis kunyhónál megállt, alakja arany fényben fürdött, haját táncoltatta a szél. A tökély, gondolta ámuldozva a férfi. A zihálástól hullámzó gömbölyded, kemény mellek, karcsú darázsderék… gömbölyded csípő… érzékien hosszú, vékony lábak… – Mike? – kérdezte értetlenkedve Ray. – Találtál valamit? A bűntudat beléhasított, sietve elengedte a távcsövet, szíja óriásit rántott nyakán. Nagyot nyelt, érezte, hogy elpirul, teljesen össze volt zavarodva. – Azt hiszem, megtaláltam őket – motyogta a látványtól még mindig kábultan. – Elviszem a csónakot. Ray némán bólintott, nem értette, mi ütött barátjába. – A többieket egyelőre ne értesítsd, a bátyámat még nem láttam! Ray megveregette Mike vállát, és jó szerencsét kívánt. A motorcsónak nagy robajjal a part felé indult. A sós víz az arcába vágott, a szél szinte letépte ruháit, Mike azonban nem törődött vele, a zátonyokat és a partot figyelte. Ahogy közelebb ért, leállította a motort, hangtalanul átsiklott az utolsó korallzátony fölött, majd gyorsan kiugrott a csónakból, és a partra gázolt. Mély lélegzetet vett, és a kunyhóhoz sétált. Ruhákból összevarrt takaró… Szíve egyre gyorsabban dobogott, szinte émelygett az elviselhetetlen izgalomtól. Az egyik ruhadarabban, bátyja kapitányi egyenruháját vélte felfedezni. Lassan kisétált a kis menedékhely rejtekéből, és megpillantotta a tüzet. Nem lángolt, de a parázs még izzott. Apró, szinte hangtalan léptekre lett figyelmes, sietve a hang irányába indult, és megpillantotta az erdei tündért. A nő nem vette észre, a fák irányába nézett, és kacagott, nevetése muzsikaként csengett. Valóság, gondolta a férfi, nem álom. Skye ekkor megpillantotta az idegent, szája kétségbeesett sikolyra nyílt, mandula vágású szemében rémület tükröződött.

69

9. Skye-t elfogta a páni félelem, az ijedtségtől megdermedt. Az arany, gondolta. Az aranyért jöttek! A pánikot hamar felváltotta a zavarodottság, az idegen nem tűnt gonosztevőnek. Szeme tágra nyílt a meglepetéstől, mozdulni sem mert, nehogy megijessze. Ez az arc, ez az óriási, ragyogó zöld pillantás, gondolta Skye. Nagyon emlékeztette valakire. Tudatában sem volt ösztönös reakcióinak. Nem hallotta saját kiabálását, sikoltozását, csak Kyle kétségbeesett hangjára lett figyelmes. A bozót hangosan zörgött az eszeveszett loholástól, a parton egy szakállas, barna alak jelent meg. Az idegen arckifejezése egyszerre teljesen megváltozott, szeme a könnyektől elhomályosult, a boldogságtól rekedten felkiáltott. – Hála Istennek… tudtam, hogy megcsinálod! – Michael! Az ölelkező testvérek ügyet sem vetettek az értetlenkedő nőre. Michael, hát persze, gondolta. Keserű boldogsággal nézte, ahogy a férfiak, az örömtől mámorosan átölelik egymást. Nagyon jól ismerte ezt az érzést, nem is olyan rég, még neki is volt egy bátyja, akit a világon legjobban szeretett. – Hogy találtál ránk? – kérdezte végül Kyle, fülig érő mosollyal az arcán. Öccsét egy percre sem engedte maga mellől, karját a vállára tette. – Kitartás, ennyi kellett hozzá! Kitartás! – mondta nevetve Mike, és tekintete Skye-ra vetődött. A nő csak ebben a pillanatban eszmélt meztelenségére. A civilizáció visszatért az életükbe, a természetesség fogalma egyszerre átértékelődött. Mike is észrevette Skye zavarát, tanácstalanul Kyle-ra nézett. – Odaadnád Skye-nak az ingedet, Mike? A fiatalabb Jagger jól megtermett férfi volt, hatalmas inge lepelként fedte be a nő testét. Skye azt kívánta, bárcsak szégyentől vörös arcát is eltakarta volna. A kínos csöndet Mike szívderítő nevetése törte meg. – Még most sem hiszem el, hogy megtaláltalak! – Annyira örülök neked! – válaszolta mosolyogva az idősebbik Jagger, és gyorsan bemutatta egymásnak őket. – Mike, ez itt Skye Delaney. Skye, ő az öcsém, Mike. A nő, még mindig kábultan, elfogadta a feléje nyújtott kezet. – Örülök, hogy megismerhetem – motyogta, a helyzet különlegessége mágikus erővel hatott rá. A kedvesen csillogó szempár végül elűzte idegességét. Hirtelen úgy érezte, büszkén léphet vissza a civilizált világba, nincs miért szégyenkeznie. – Chris hogy van? – kérdezte rögtön Kyle. – Jól. Nagyon bátran viselkedett! – biztosította Mike. – Jönni akart, de nem hoztam magammal, féltem, hogy esetleg nem találok rád… Mondtam neki, hogy foglalkozzon az üzlettel, szerintem azóta ki sem mozdult az irodából! Mindjárt odaszólunk rádión, hogy ne aggódjon tovább! Lisa már biztosan kikészítette a nyávogásával… – Hirtelen elhallgatott, és bocsánatkérően nézett Skye-ra. Illetlenség volt a feleség nevét említeni a szerető előtt. – Még nem szóltál senkinek? – érdeklődött Kyle. – Nem… még nem – válaszolta, és elpirult. – Csak Skye-t láttam a hajóról, nem voltam biztos benne, hogy téged is megtalállak. Kyle intett öccsének, hogy fejezze be a fölösleges magyarázkodást.

70

– Örülök, hogy még nem tud rólunk senki! Van ugyanis egy kis problémánk – kezdte, és részletesen elmesélte Mike-nak az arany történetét. – Legelőször az ausztrál hatóságokat kell értesítenünk, jobb, ha addig a világ nem tud semmit! Testvére egyetértően bólintott, majd mosolyogva a nőre nézett, aki ölbe tett kézzel várta a fejleményeket. – A barátom hajóján talán már egy kicsit otthonosabb, Delaney kisasszony! Még nem New York, de van meleg zuhany, hűtött ital, étel, és amint lehet, odaszólunk rádión a producer barátjának. Egy egész flottát kivezényelt, hogy önt megtalálja! Nagyon odavan! Skye némán bólintott, szomorúan vette tudomásul, hogy Kyle egy szempillantás alatt teljesen megváltozik. Ahogy kapcsolatba került régi világával, értékrendje azonnal átrendeződött. Első az arany, első az ausztrál kormány! Lassacskán minden visszaáll majd a régi kerékvágásba, visszamegy a fiához, a családjához. Talán még a feleségét is visszafogadja a viszontlátás örömében. Az élet tisztelete, a régi értékek tiszteletét jelenti nála? – Egy zuhany most nagyon jólesne! – mondta halkan, és szokatlan öltözéke, kócos haja ellenére méltóságteljesen. – És ami azt illeti, régen ettem már egy jót! – folytatta, és a rövidnadrágjáért indult. – Egy pillanat, és jövök! A nő besétált a kis kunyhóba, és szíve összeszorult. Nem tudta elhinni, hogy itt hagyják a szigetet. Nehéz volt elképzelni, hogy pár nap múlva újra Manhattan utcáit rója majd. Visszatér régi életéhez, ahogy Kyle is. Öröm helyett szomorúságot és nosztalgiát érzett. A házikó falai, a takarók mind az együtt töltött boldog napokra emlékeztették, a férfi szeretetére, gondoskodására és szerelmük gyümölcsére, a gyermekre, akit a méhében hordozott. Tanácstalannak érezte magát, nem szólhatott a babáról, míg vissza nem állt minden a régi kerékvágásba. Kyle és Mike újra egymásra találtak, és ott van Chris. Rá most már semmi szükség nincsen! Tekintete a teknőspáncél fésűre vetődött, gyorsan felkapta, és zsebébe rejtette. Táskáját és retiküljét sem felejtette el. – Kész vagyok – kiáltott oda a beszélgető testvéreknek. – Akkor gyerünk! – mondta türelmetlenül Kyle, megfogta a karját, és a csónakhoz vezette. Skye nem is próbált tiltakozni, pedig szorítása nem kedvességet, inkább haragot rejtett. Kyle lelkében ellentétes érzések kavarogtak. Örült öccsének, alig várta, hogy újra lássa Christ. Boldog volt, hogy Skye végre biztonságban van, nem kell többé vihartól, betegségtől óvnia. Mégis… valami elveszett. Látta szemében a szomorúságot, tudta, hogy a kis éden nincs többé, a varázslatnak vége szakad. Ray ujjongva fogadta őket, nem is hitte, hogy sikerrel járnak. Skye-t udvariasan a zuhanyzóba tessékelte, majd nagy büszkén átnyújtotta barátnője selyemköntösét, és biztosította, hogy rengeteg a meleg víz a tartályban. A fürdőkabin telis-tele volt női piperével. Skye udvariasan megköszönte, és kedves mosolyt erőltetett az arcára. Már a látvány is örömmel töltötte el, de az érzés leírhatatlan volt. A szappan illata, a sampon habos puhasága elbűvölte. Ilyen apró dolgok is levették a lábáról hat hét remeteélet után. A kis, üveges szekrényben fogkefét is talált. Kéjesen végigsimogatta a fogkefe sortéit, alig várta szájában a borsmenta ízét. Milyen különös, tűnődött. Örömmel tölti el egy fogmosás, miközben gyermekének apja hazafelé tart, őt pedig Ted várja. Ted, aki egy egész flottát kivezényelt a keresésére, Ted, akinek meg kell mondania, hogy már nem szereti. Kiköpte a fogkrémet, és a tükörbe pillantott. Rettenetesen öregnek érezte magát, mintha éveket töltöttek volna a szigeten. Mintha most fogta volna fel, mi is történt vele. Hirtelen minden olyan furcsának tűnt. A sziget. Kyle. A mesék birodalmából kihajóztak, újra várta őket a valóság.

71

Lassan kilépett a zuhany fülkéből, és a fedélzet felé indult. Ray Thorne hajója lenyűgözte, tágas és gyönyörű belseje fényűző életre engedett következtetni. Mike és Ray óriási fotelokban ülve, csendben szopogatták hideg sörüket, Kyle a rádióval bajlódott. Nem sokat beszélt, inkább hallgatott. A nő láttán a két sörözgető férfi talpra ugrott, udvariasan hellyel kínálták Skye-t. – Mi történik? – kérdezte fejét Kyle felé fordítva. – Az ausztrálokkal beszél – magyarázta Mike. – Azt kérik, maradjunk itt éjszakára. Holnap reggel kiküldenek valakit. De inkább azt mondja meg, mivel szolgálhatok? Ha bármire szüksége van, állok rendelkezésére! Skye elmosolyodott, a férfi fiatalos lelkesedése szórakoztatta. – Az igazat megvallva, egy sör nagyon jólesne! Ray azonnal talpra ugrott. – Egy sör, máris hozom! A nő újra Mike-hoz fordult. – Nem értem, miért kell itt maradnunk! – Nehogy az arany rossz kezekbe kerüljön! – válaszolta Kyle, aki időközben befejezte a rádiózást, és a Skye melletti fotelba ereszkedett. Karját könnyedén a nő vállára tette. – Amint kiderül, hogy életben vagyunk, a tettes pánikba esik, és cselekszik. Legjobb lenne, ha reggelig fel sem fednénk a jó hírt. Így adunk egy kis időt az ausztrál kormánynak! Persze, csak ha te is így döntesz, Skye! Semmi kedve nem volt a hajón tölteni az éjszakát, legszívesebben elbujdosott volna. A találkozás óta nem tudott Mike szemébe nézni, szégyellte magát. Vajon mit gondolhat róla? Nem érdekelték az ausztrálok, megelégelte az örökös idegeskedést! Ray mosolyogva letette elé a sört, minden szem rá szegeződött. Haza akart menni, eltűnni innen, itt hagyni Kyle-t. Így már nem volt ugyanaz, mint kettesben. Eszébe jutott Ted, sürgősen beszélnie kellett vele, és ott volt Virginia, már biztosan halálra aggódta magát. Mindezek ellenére úgy döntött, hogy marad, tartozott az ausztrál kormánynak ennyivel. Mindig nagylelkűen bántak vele. Stevenre gondolt, ő is ausztrál földben nyugszik. – Legyen, ahogy az ausztrál hatóságok akarják! – mondta halk, elhaló hangon, és nagyot kortyolt söréből, talán attól várta a bátorítást, az erőt. – Innen mennyi idő alatt tudok hazajutni? – Egynapi hajóútra van az Igua sziget, afféle gazdagok paradicsoma. Ott vettem fel Michaelt, onnan már gyerekjáték eljutni New Yorkba. Az ausztrál kormány pedig megígérte, hogy holnap reggel első dolguk lesz értesíteni a sógornőjét. Virginia azonnal értesíti Tedet… A férfi átható pillantása megszakította gondolatmenetét. Kyle szemében neheztelés tükröződött. Ő miért ne vágyhatna haza, tűnődött. Találkozni akar a szeretteivel, hát olyan nagy bűn ez? – Nem vagyunk veszélyben? – kérdezte Mikétől. – Nem – válaszolta gyorsan Kyle, mielőtt öccse szóhoz jutott volna. – De… – Ez már nem a sziget, Skye! Már nem vagyunk védtelenek. Ez a kemény, parancsoló hang a régi Kyle Jaggerre emlékeztette. Hirtelen megborzongott. Minden úgy volt, ahogy azelőtt. – Nem hiszem, hogy látogatóktól kellene tartanunk! – tette hozzá Mike, hogy oldja a feszültséget. – Ray! Ha jól emlékszem, Delaney kisasszony említette, hogy éhes. Valamit tenned kellene ez ügyben! – Kérlek, Mike, tegezz nyugodtan! Furán hangzott a kisasszony egy férfi szájából, aki már meztelenül is látta. – Amíg készítetek valamit, én lezuhanyozom – Kyle megvakarta szakállas állát. – Azt hiszem, egy ideig még nem vágom le! Mit szólsz hozzá, Skye? A férfi tökéletes vonásai, a szemében égő furcsa tűz és kihívás feszültté tette.

72

– Nekem mindegy – mondta könnyedén, hanyagságot színlelve, és elfordította tekintetét. Kyle nem sokat törődött a nő barátságtalan válaszával, lassan felállt, és zuhanyozni indult. – Mike, szükségem lenne néhány ruhára! – Persze, gyere csak velem – ugrott fel helyéről. – Bármelyik ruhámat nyugodtan felveheted! És amíg zuhanyozol, kipakolok a hátsó kabinból, az lesz a tiétek! Skye abban a pillanatban elvörösödött, buta módon nem számított erre. Nem is értette, miért nem. A szigeten történtekből Michael számára nyilvánvaló volt kettőjük intim viszonya. – Nagyszerű – válaszolta Kyle. – Köszönöm. A férfi nem tiltakozott. Skye sértett méltósággal, csendben ült. Tudta, ha mentegetőzéssel próbálkozna, csak nevetségessé tenné magát. Azok után, amit Michael látott, le sem tagadhatná viszonyukat. A helyzet dühítette a nőt. Nagyot sóhajtott és erőltetett mosollyal a hajó tulajdonosára pillantott. – Akkor főzünk? A kis hajókonyha megtelt csábító illatokkal, a délutáni lakomára készülődtek. Mike visszatért, hogy segédkezzen a főzésben, Kyle-t a zuhanyzóban hagyta. Skye egyre otthonosabban mozgott a hajón. Mike Jagger őszintén, kedvesen érdeklődött a szigeten történtekről, viselkedésében nyoma sem volt bátyja erőszakos, parancsoló fellépésének. A nő beszélt a viharról, a kalózokról, az aranyról, ám természetesen az összes személyes jellegű részletet elhallgatta. – Hála Istennek, megúsztátok, és hajatok szála sem görbült! – mondta hagymapucolás közben Mike. – Kyle csodát művelt! Letenni a gépet egy ilyen szigeten! És még a hidraulikus rendszer is tropára ment! Mindig tudtam, hogy kitűnő pilóta. Skye hirtelen megborzongott, a sziget emléke még mindig erősen élt benne. Túlélte, és ezt Kyle-nak köszönhette. Felrémlett benne az előző éjszaka emléke. A kis kunyhó, a homok, a tenger zúgása, a szél, a haldokló parázs. A reményt, hogy valaha is visszajutnak a civilizált világba, már feladta. Talán nem is esett olyan nehezére. Most pedig itt állt két férfival, selyemköntösben, és főzőcskézett. Hihetetlen milyen gyorsan alkalmazkodik az ember a körülményekhez, gondolta. – Kyle valóban nagyszerű pilóta! – hallotta saját, automatikus válaszát. Ez is csak arra a szomorú tényre emlékeztette, hogy ma minden megváltozik. A paradicsomban eltöltött lopott boldogságért meg kell fizetniük. Tekintete a távolba révedt. Ray a Delaney Designsról kérdezte, és ő alig tudott válaszolni. Visszatérését a régi világba erős nosztalgia késleltette. A valóság újra és újra sokkoló hatást gyakorolt rá. Számára a Delaney Designs hat hete megszűnt létezni, nem számított más csak, a túlélés, a víz, a gyümölcs, a tenger és Kyle. Erőt vett magán, és megpróbált válaszolni. Hirtelen úgy érezte, elvesztette az eszét. Mondatainak nem volt már értelme, válaszai bután hangzottak. A szigeten eltöltött idő örökkévalóságnak tűnt, emlékezete kis híján cserbenhagyta. Kyle tisztán, frissen borotváltan megjelent. Maga sem tudta, miért, de elfogta a pánik. Szakálla eltűnt, de arca mit sem változott. A könnyed, magabiztos mozgás, ahogy habozás nélkül kivett egy szálat Mike cigarettatartójából, és leült egy üres fotelba a megszokott volt. Talán az ing, a kék, galléros sporting zavarta. Megtörtént az átváltozás, gondolta. Szőrös vademberből civilizált cégvezetővé. Ray mintha meghallotta volna gondolatait, megfeddte Kyle-t. – A szakállad, barátom! Kár érte! A férfi harsányan felnevetett, otthon érezte magát, boldog volt. Tekintetét az aggodalmaskodó nőre vetette, szemében cinkosság, szeretet és gyengédség tükröződött. Skye hálásan elmosolyodott, a világ egyszerre megszűnt körülötte. A nap kellemesen telt, a hús ízletes, a kávé keleti mágiának tűnt a hathetes nomád élet után.

73

Kyle érintése felvillanyozta, mégis vissza kellett fognia magát. A szigeten eltöltött szabad élet után nehéz volt. A férfi a légitársaságról beszélt. A rövidnadrágos, nevető testvérek egyáltalán nem úgy festettek, mint a világ egyik legnagyobb cégének a vezetői. Lisa Jagger egyszer sem került szóba. Ray és Michael megszokták, hogy nem említik, hiszen Kyle rendszerint hölgykísérővel az oldalán jelent meg. A szigeten történtek megjósolásához pedig, nem kellett látnoknak lenni. – Skye! A nő a hangra feleszmélt a révedezésből, és Kyle-ra pillantott. – Majd lecsukódik a szemed – mondta gyengéd mosollyal a férfi. – Nyugodtan menj aludni. – Hát… – kezdte zavartan Skye. Látta, hogy minden szem rá szegeződik. Ray és Mike megértően nézett rá. – Valóban, egy kicsit kimerült vagyok, azt hiszem, lefekszem! – mondta, és fáradtan felállt. Te nem jössz? Visszhangzott Skye agyában a bosszantó kérdés. A gondolattól, hogy egy ágyban tölti az éjszakát Kyle-lal, és ezt a két férfi tudja, elpirult. Kyle ismét olvasott gondolataiban, lassan felállt, hogy kabinjába kísérje. Az ajtóban gyengéden a vállára tette kezét, és gyors csókot lehelt ajkára. – Ne várj rám! Egy ideig még nem jövök. A parancsoló hangnem hallatára a nő összerándult. – Miért? – Őrt állunk az éjszaka, fő az óvatosság! – válaszolta, majd kinyitotta az ajtót, és könnyed természetességgel betessékelte a nőt a szobába. Ellentmondásról szó sem lehetett. Az ajtó azonnal bezárult, kérdései megválaszolatlanul maradtak. Elbocsátották, gondolta. Még vissza sem tértek a civilizációba, de Kyle máris átvette az irányítást. Többé nem partnerek voltak, hanem gazda és kedvenc háziállata. A férfi hangja elárulta, mire készül. Az arany tulajdonosának felbukkanását várta, bosszút akart állni gépéért, légitársasága becsületéért és a szigeten eltöltött hat hét kellemetlenségeiért. Elszánt volt, hideg és kegyetlen. Skye nem ilyennek szerette. Hirtelen elfogta a félelem. Fáradt tagjait kinyújtóztatta a hatalmas ágyon, de nem jött álom a szemére. A férfiak beszélgetése túlvilági duruzsolásként szűrődött át a kabin falán. A nyugodt, kábult emlékezést aggodalom váltotta fel, imádkozott, hogy az éjszaka baj nélkül teljen. A reggelt mégsem várta, hiszen napfelkeltével útjaik különválnak. Ki tudja, hogyan dönt Kyle, na és ott van Ted. Az álom végül mégis megszabadította szomorú gondolataitól, a kellemes kábultságot hangos beszélgetés zavarta meg. Mike hangja tisztán hallatszott. – Nem lesz könnyű dolgod! – kezdte Michael. – Meggondolta magát. – Egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondol? – válaszolta határozottan Kyle. – El fogunk válni, és kész! Egy pillanatig néma csend honolt. – Lisa évekig fog pereskedni, és a légitársaságot is tönkre teheti! – Miért ez a hirtelen változás? – motyogta Kyle. – Azt mondja, még mindig szeret. – Lisa? Engem? A két férfi lassan tovább sétált, Skye hiába fülelt, nem hallotta a párbeszéd folytatását. Az utolsó kérdés sokáig visszhangzott a falak között. A párnába harapott, hogy elfojtsa feltörő sikítását, szemébe könny szökött. Mégis, mire számított, hogy majd a lába elé borul, és megkéri a kezét? Lisa és Ted önként félreáll, ők pedig együtt örülnek majd gyermeküknek? Ezt képzelte? A kabin ajtaja kinyílt, Kyle szinte nesztelenül belépett a szobába, és vetkőzni kezdett. Ruháinak halk suhogása megtörte a szoba néma csendjét. Nadrágja tompa puffanással a földre hullott, a kék sportinget halk neszezéssel a székre dobta. Skye meglepetten figyelte a sötétben ide-oda mozgó férfit, nem számított érkezésére, megpróbált alvást színlelni.

74

Érezte, ahogy az izmos, meleg test bebújik mellé a takaró alá, orrát kellemes illat csapta meg. Nem mozdult, összeszorított szemmel, összegömbölyödve feküdt az ágy túlsó végében. A férfi karja lassan kinyúlt, és átölelte. Skye nem tiltakozott, de mozdulatlan maradt. Percek teltek el, és a férfi csak tartotta és tartotta. A nőnek jólesett az izmos, védelmező kar érintése. A védelmezés lassacskán érzékibb formát öltött, a férfi keze megtalálta a köntös rejtekeibe vezető utat, végigsimította a hosszú combot, a gömbölyű feneket, erotikus mintákat rajzolt a bársonyos bőrre. Az érdes ujjak bizsergető érintése egy szempillantás alatt felkorbácsolta a nő szunnyadó vágyát. Skye hiába próbálta türtőztetni magát, a lassú, mágikus simogatás egyre érzékenyebb pontokra tévedt, a gömbölyded dombokat cirógatta, a puha, formás hasat, köldököt és még ennél is lejjebb merészkedett. A nő az édes kíntól feszülten megmarkolta a lepedőt, és megpróbált mozdulatlan maradni, de mellbimbói megkeményedtek. Nem színlelhetett tovább, a csábításnak vége szakadt, a birtokbavétel következett. Elfojtott nyögés tört fel ajkáról, ahogy a férfi egyre keményebb vágya a testéhez ért. A szenvedély ezúttal erőszakkal párosult, a legyőzhetetlen szükség vadabbá tette Kyle-t. Forró lehelete erotikus játékot űzött a nő nyakán, fogával fülét harapdálta. A karcsú női comb lassan felemelkedett, a két test visszatarthatatlanul, mohón egybeforrt. Skye megborzongott a kéjtől, testén elviselhetetlen forróság futott végig, kis híján felkiáltott. Erősen szorította a lepedőt, kiáltásai kéjes nyöszörgéssé változtak, teste felvette a férfi testének ritmusát. Izmai megfeszültek, hasát vadul a férfi hasához szorította, minél mélyebben akarta érezni magában a megkövült férfiasságot. A kielégíthetetlen vágyak kéjes vonaglás színterévé változtatták a kis hajókabint. A világ a szobán kívülre szorult, nem számított már. Nem maradt más, csak a tiszta, forró szenvedély, a férfi követelőző, elégedetlen szorítása, a nő odaadása. A kirobbanó gyönyör egyszerre vette birtokba testüket, Skye száját, erőfeszítései ellenére hangos sikoly hagyta el, jelezve az édes kielégülést. Hosszú ideig mozdulatlanul, összeölelkezve feküdtek. Szívük vad iramban vert, egymás kimerült zihálását hallgatták. A férfi még most sem adta fel, ujjával tovább cirógatta a tökéletes formákat. Lassan könyökre emelkedett, és a nő fölé hajolt. – Összevissza gyűröd ezt a szegény köntöst – mondta halkan. – Hadd segítsek. Gyengéd tekintete beragyogta a sötét szobát, arcának vonásaiban ott rejtőzött egész életének története, negyven év szomorúsága és küzdelme. Skye némán felemelkedett, és levetette a köntöst, a férfi szeretetteljesen hátrasimította nedves haját. Imádta a gyengéd ujjakat, imádta mozgásukat, érintésüket, ahogy birtokba vették. Kyle gyengéden megcsókolta, majd kezébe vette a kecses kezet, és simogatni kezdte. A nő megremegett, a férfi nyelvének szikrája újra meggyújtotta vágyát. Elhaló hangon tiltakozni próbált. – Kyle, meg kell beszélnünk valamit… A férfi nem hallgatott rá, ismét átengedte magát az erotikus rituálénak. – Kyle… Kyle mélyen a szemébe nézett. – Holnap rengeteg időnk lesz a beszélgetésre, a ma estét ne még! Skye félt, mást hoz a reggel, mégis képtelen volt tiltakozni, átadta magát a szenvedélynek. A gyönyör megismétlődött, a mohó ujj, ajak, nyelv újra útjára indult. Forró szavak a női szépséget dicsérték. Mielőtt teljesen átadta volna magát az élvezeteknek, Skye terhességén tűnődött. Vajon akkor is szereti majd a férfi, ha a gyermektől teste eltorzul, mellei megduzzadnak, hasa kigömbölyödik? Annyira közel járt az igazsághoz, majdnem elmondta, és mégsem. Szemébe könny szökött, nem tudta, mit akar. Vétek lett volna elárulni. Nem akart szerető maradni, de nem akart

75

felelősséggé válni sem. E pillanatban nem akart mást, csak átadni magát a szenvedély édes kínjának…

76

10. Skye félálomban forgolódott. Azt hitte, még mindig a szigeten van, és ha kinyitja a szemét, maga előtt látja majd az otthonos kis agyagkunyhót, bőrén érzi a meleg homok bizsergetését, hallja Kyle fütyörészését, ahogy újraéleszti a tüzet. A kényelmes ágy, a hűvös levegő, a puha párna mind arról árulkodtak, hogy ez már nem a trópusi paradicsom, hanem egy kis hajókabin. Álmosan kinyújtózkodott, az éjszaka emléke mosolyt csalt arcára. Lassan megfordult, de Kyle már nem volt ott. Vissza a régi kerékvágásba, gondolta. Kávé, főtt étel, emberek, forgalmi dugó, zaj, civilizáció. Minden kezdődik elölről, újra átveszi cége vezetését, drágakövek, nemesfémek miatt fog aggódni. Hol van már a túlélésért való küzdelem? Csak egy szép emlék, uralkodott el rajta hirtelen a cinizmus. Tudta, Kyle épp úgy fél a visszatéréstől, mint ő. Talán a régi, megszokott környezetben tudnak majd értelmes ember módjára gondolkozni! Ábrándozásait kopogás szakította félbe. Az ajtó résnyire nyílt. – Mike vagyok, hoztam neked ruhát – mondta halkan. – Egy farmer és egy póló, remélem, megfelel. Társaságunk van odafenn, téged várnak. – Köszönöm, Mike – válaszolta Skye. – Egy perc, és kész vagyok! Ahogy az ajtó bezáródott, kiugrott az ágyból és gyorsan felöltözött. A póló nagynak bizonyult, a nadrág kis híján lecsúszott róla. Kiborította táskájának ez idáig hasznavehetetlen tartalmát, és sminkkel méltóságot varázsolt arcára, ha már a ruhája nem tette meg. Tíz perc sem telt el, és büszkén nézegette magát a tükörben. Hat hét alatt sem felejtette el, hogyan kell csinálni. A festék védelmében sokkal jobban érezte magát. Lassan kinyitotta az ajtót, minden szem kíváncsian rászegeződött. Mike és Ray kávéscsészével a kezében, tétlenül a pult mögött ácsorgott. Kyle és a két egyenruhás ausztrál a nő láttára felemelkedett az asztaltól. – Skye, bemutatom Menzies őrmestert és Griffen hadnagyot. Uraim, Skye Delaney kisasszony. Skye kezet fogott a férfiakkal, és azon tűnődött, miért érzi ennyire kényelmetlenül magát. Kyle-ra pillantott, de tekintetéből semmit nem olvasott ki. – Nos – mondta tekintélyt parancsolóan az őszülő szakállú, idősebb katona. – Akkor kezdhetjük? Kyle némán hellyel kínálta a nőt, Mike kezébe nyomott egy csésze kávét. A két férfi kedvességét hálás pillantással viszonozta, nem úgy a katona kérdését. – Miről beszél? – kérdezte, de abban a pillanatban meg is bánta. A hadnagy halk, nyugodt hangon ismertette a jogait, felajánlotta, hogy esetleg ügyvéd jelenlétében folytathatják a kihallgatást. Skye hirtelen rájött, hogy csempészettel gyanúsítják. A milliomos Kyle természetesen szóba sem jöhetett, a nő pedig nem elég jómódú ahhoz, hogy kihallgatás nélkül tisztázhassa magát. Legalább egy óráig kérdezősködtek, minden apró részlet érdekelte őket. Skye távolságtartó modorban, hidegen válaszolgatott, a túlzott pontosság kiélezte idegeit. A hat héttel ezelőtti, traumába torkolló szörnyű nap elfeledtette vele a felszállás előtti triviális történéseket. – Egészen biztos benne, hogy semmi különöset nem tapasztalt Sydneyben? – kérdezte legalább a negyedik alkalommal az ausztrál őrmester. – Az égvilágon semmit! – válaszolta idegesen Skye. – Talán ha lenne önöknél egy hazugságvizsgáló! – Ami azt illeti… – kezdte halkan az őrmester, és felettesére pillantott. – Van nálunk egy.

77

– Nos, uraim! – vágott közbe Kyle. – Azt hiszem, Delaney kisasszony megtett minden tőle telhetőt! Egyelőre ennyivel szolgálhatunk. Túléltünk egy repülőgép-szerencsétlenséget és hat hetet egy lakatlan szigeten, pihenni szeretnénk! Skye meglepetten tapasztalta, hogy Griffen hadnagy magatartása egy csapásra megváltozik. Kyle szavai megtették hatásukat, sugárzó kék szemével a nőre mosolygott. – Bocsásson meg nekünk, Delaney kisasszony, de ez nagyon súlyos ügy! Az arany Ausztrália fontos kiviteli cikke, minden nyomra oda kell figyelnünk. A maffiát távol kell tartanunk! – Megértem, hadnagy – kezdte Skye, és megpróbált mosolyt erőltetni az arcára. – Többször megfordultam már az ausztrál aranybányákban, az elmúlt év nagy részét Ausztráliában töltöttem. A sógornőm ausztrál állampolgár, és a bátyám is az volt… – Skye – szakította félbe Kyle. – Az urak csak azért jöttek, hogy megkíméljenek egy ausztráliai utazástól! – Igazán? – Talán mégis szüksége lenne egy ügyvédre, gondolta. – Sajnálom, de mindent elmondtam. Griffen hadnagy lassan felemelkedett, és Skye felé nyújtotta kezét. A nő fáradtan elfogadta, a férfi tengerkék szemében kedvesség tükröződött. – Meg kell értenie, hogy a bűncselekmény elkövetője súlyos vétségekért felelős. Veszélyeztette az életüket, az aranyról nem is beszélve. Neki köszönhetik ezt a kis hathetes kiruccanást. Ha valami mégis eszébe jutna, kérem, értesítsen! – Feltétlenül, hadnagy! – És még egy. Ez az ügy szigorú diszkréciót igényel, önt pedig ostromolni fogják a riporterek… – Értem, hadnagy! Hallgatok, mint a sír! – válaszolta Skye. Ezenkívül még rengeteg elhallgatnivalója volt. – Reméljük, ez a kis incidens nem riasztja vissza attól, hogy a jövőben is meglátogassa országunkat! Sok szerencsét! – Köszönöm – mondta halkan. Természetesen visszatér Ausztráliába, hiszen az volt a második otthona. Kyle kísérte az ausztrálokat. – Tíz napon belül ott vagyok – mondta halkan, és Skye-t nem nyugtatta meg, amit hallott. Úgy tűnt, a férfi nem hagyja annyiban. – Még egy kis kávét? – kérdezte Mike. – Igen, kérek. – Michael! Kyle miért megy Ausztráliába? Mike egy pillanatig habozott. – Ott akar lenni a letartóztatásnál, elvégre miattuk zuhant le a gépe! – Ezt nem tudhatjuk biztosan! Mike töltött magának még egy csésze kávét, és leült Skye mellé, Ray a konyhában szorgoskodott. – Bárki tette is az aranyat a gépre, megérdemli a büntetést! – Persze… Igazad van, egyszerűen csak féltem Kyle-t, ennyi az egész! – válaszolta félénken a nő. Nem ismerte Michaelt, Kyle-hoz sem kötötték hivatalos szálak, úgy érezte, nincs beleszólása a dolgokba. – Annyira elszánt és könyörtelen tud lenni, ha erről van szó… Félek, hogy… – Félsz, hogy kezébe veszi a bíráskodást, és megfojtja azt a csirkefogót? – Ettől tartok – mondta szomorúan. – Ne aggódj, azért még annyira nem borult el az agya! – válaszolta nevetve Mike. – Jó kis lecke lesz önmegtartóztatásból! Szüksége van rá. – Mégis, hogy akarják elkapni a tolvajt? Mi van, ha senki sem jön a táskáért?

78

– Megtalálják, ebben nem kételkedem! Ez a hang! Mintha csak Kyle-t hallaná. Előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból. – Azt hiszem, reggelizni sem lesz időnk – mondta újra mosolyogva. – Egy hidroplán vár ránk, két órán belül Iguán leszünk! Arra sem volt ideje, hogy pár szót váltson Kyle-lal. Amióta elhagyták a szigetet s a hajót a férfi teljesen megváltozott. Hideg volt és távolságtartó, szeméből eltűnt a szeretet és a gyengédség. A legszívesebben belerúgott volna, utálta, amiért napközben figyelemre sem méltatta. A repülőn nem tudtak beszélgetni, Mike és egy idegen pilóta jelenlétében nehéz lett volna intim társalgást folytatni, a motor zajáról nem is beszélve. Különös módon nem félt újból repülőre szállni. Talán megnyugtatta a statisztika, egy ember nem zuhan le egynél többször életében. A vizet bámulta, az óceán végtelennek tűnt, tele ezernyi apró szigettel. Kész csoda, hogy Mike rájuk talált. Annyira hihetetlennek tűnt ez az egész. Hirtelen megérezte Kyle tekintetét, és felnézett. A férfi, arckifejezése közömbös volt és hideg. Hogy tud ennyire megváltozni egy pár óra alatt, tűnődött. Mit tett, hogy ezt érdemli? – Odanézz, Skye! – kiáltott hátra Mike. – Az ott már Igua! A gyönyörű sziget fehéren terült el előttük, nem sokban különbözött a kis trópusi édentől, amit alig két napja hagytak ott. A homokos partot nyaralók sora szegélyezte, a hajókat kikötő, a repülőket kis leszállópálya várta. Gazdagok paradicsoma. És emberek. Rengeteg ember várt rájuk a parton. – Michael, mit keres itt ez a sok ember? – kérdezte meglepetten Skye. – Azt mondtad, senki nem tud róla, hogy megtaláltatok! – A pokolba is! Elfelejtettem mondani, hogy az ausztrál hatóságok mégis megengedték, hogy bejelentsük a jó hírt. Értesítettük a családodat. A hidroplán még meg sem állt, de a tömeg már futva közeledett a gép felé. Skye ijedten Kyle-ra pillantott, de a férfi ügyet sem vetett rá, sietve a partra lépett, és átölelte fiát, egy jóképű, magas, fiatal férfit. Nem titkolták érzelmeiket, a boldogságtól sírva fakadtak. Skye szíve összeszorult a látványtól. – Chris – súgta Michael. Skye bólintott, de hirtelen megfagyott ereiben a vér. A fiút két nő váltotta fel, a Jagger fivérek édesanyja, egy zöld szemű, kedves öreg hölgy, és egy kivételes szépség, kifogástalan öltözetben. – Lisa – mondta fölöslegesen Mike, hiszen a nő nagyon jól tudta, hogy ki az. Hirtelen becsukta a szemét, és nagyot nyelt. Lisa gyönyörű volt, egyáltalán nem egy ronda kígyó, ahogy ő képzelte. Tökéletesen illett Kyle-hoz, és ami még ennél is rosszabb, vadul átölelte férjét. Gondolatait Mike vigasztaló érintése szakította félbe. – Azt hiszem, valaki már nagyon vár! A nő kinyitotta a szemét, vigyázott, hogy ne pillantson Kyle irányába, bolond lett volna elárulni magát. Ezt követően az események olyan gyorsan pörögtek, hogy szinte elszédült. Mike lesegítette a gépről, a parton Virginia várta. Galambszürke szemébe könny szökött, átölelte Skye-t. Virginia mögött ott állt Ted, egy pillanat alatt karjába kapta az imádott nőt, és magához szorította. Arcszeszének ismerős illata, zakójának érdes érintése, melegbarna szeme, nevetése a régi szép időket idézte. Gyengéden eltolta magától a nőt, meg akart győződni róla, hogy nem álmodik. Skye boldog mosolyt erőltetett arcára. Négy éve ismerte már a férfit, most mégis idegennek érezte. Szavai elszálltak a füle mellett, ábrándozásában nem hallotta őket.

79

Magán érezte Kyle szúrós tekintetét, óvatosan odapillantott. A férfi meredten bámulta, és elindult felé, de Lisa megállította. Egy percre sem engedte maga mellől férjét, hatalmas, csillogó szemében könyörgés és hízelgés tükröződött. Úgy tapadt a férfira, mint egy pióca, szerette és csodálta Kyle-t. Skye egy pillanatra elkapta a férfi hideg, szemrehányó tekintetét, majd gőgösen elfordult, és hevesen átölelte Ted nyakát, ujjait hajába mélyesztette, ajkára hosszú, forró, szenvedélyes csókot nyomott. Bocsáss meg nekem, gondolta szomorúan. A partot egyszerre elözönlötték a riporterek, csattogtak a vakuk. Skye kétségbeesetten elengedte a férfit. – Nem hagyhatnánk itt ezt a helyet? – Amit csak akarsz, drágám! – válaszolta Ted, és gyengéden a kocsija felé tessékelte a kábult nőt. Virginia aggódva sietett mellettük. Habozás nélkül beszálltak a kocsiba, és vissza sem néztek. – Foglaltattam egy lakosztályt a szigeten! Ott kipihenheted magad, addig maradunk, ameddig csak akarod! Vagy akár azonnal indulhatunk haza! Csak mondd meg, mit szeretnél és teljesül! Ted annyira lelkes volt, hogy Skye-nak belefájdult a szíve. Biztosan egy bemutatót is kihagy miatta, gondolta hálásan. Megszorította a férfi kezét, de ez nem az a kéz volt, amelyiknek az érintésére annyira vágyott. – Skye – kezdte halkan Virginia. – Beszélned kell az újságírókkal, ha le akarod rázni őket! Jaggerékkel ugyanabban a szállodában vagyunk, talán szervezhetnénk valami közös sajtó tájékoztatófélét. – Nem – kiáltotta ijedten, majd lassan hozzátette, hogy megnyugtassa a két zavart szempárt. – Fáradt vagyok… pihenni szeretnék. Később eldöntöm, mi legyen. – Ne aggódj, Skye – duruzsolta Ted. – Majd én mindent elrendezek! Szállodába érkezésük óta már egy óra is eltelt, és Skye még mindig a fürdőkádban ücsörgött. A gőzölgő víz kihűlt, az óriási hab egyé vált a kád cseppfolyós tartalmával. Vajon Kyle most mit csinál, tűnődött. Ő is itt van a szállodában? Talán csak pár szobával arrébb. Az is lehet, hogy éppen Lisát, imádott fia anyját tartja karjaiban, bepótolják az elmulasztott éveket. Észre sem vette, hogy a gondolattól hangosan nyöszörög. A fürdőszobaajtó hirtelen kivágódott, Virginia rohant be. – Skye, jól vagy? Nyöszörgést hallottam! Skye elnevette magát, Virginia haja vadul lobogott, ahogy berontott a fürdőszobába, szemében rémület. A higgadt, nyugodt, angyali szépséget sosem látta még ilyen kétségbeesettnek. – Ne haragudj, Ginny! Semmi bajom. Azt hiszem, magamban beszéltem. Virginia hatalmas, fehér törülközőt nyújtott Skye-nak, a nő elfogadta és maga köré csavarta. – Fölöslegesen aggódsz! Semmi bajom, boldogulok egyedül is – mondta Skye, de Virginia arcán továbbra is kétségbeesett aggodalom ült. – Tudom, tudom… – mondta sógornője, és elpirult. – Még mindig nem tértem magamhoz a kétségbeesésből, azt hittem, soha többet nem látlak. Steven halálát sem sikerült teljesen feldolgoznom, és akkor… – Ne beszélj butaságokat! – szakította félbe Skye, és mit sem törődve nedves törölközőjével, átölelte. – Itt vagyok és élek. Nincsen semmi baj! Virginia kézfejével letörölte könnyeit. – Ted bármelyik percben itt lehet, kíváncsi vagyok, mit intézett! Ami pedig engem illet, vettem neked néhány új ruhát az imént. Ahogy ismerlek, alig várod, hogy valami normális

80

cuccba bújhass! – Virginia lelkes monológját a csengő szakította félbe. – Ki lehet ez? – kérdezte szemöldökét ráncolva. – Ted biztosan nem csengetne! – Nézd meg! – mondta nevetve Skye, hiszen Virginia még mindig nem mozdult. – Ginny, nyiss ajtót! Törülközőben vagyok. Virginia végül úgy döntött, nem találgat tovább. Kisietett a fürdőszobából, át a hálószobán, ki a nappaliba. Skye az új ruhák közt kezdett turkálni. Amikor megérkezett, körül sem nézett, csak evett, majd belevetette magát a forró vízbe. Hirtelen megakadt a szeme az óriási franciaágyon. A lakosztályhoz csak két hálószoba tartozott, vajon Ted hogyan képzelte az éjszakát? Miután az ölében behozta, letette a puha szófára, és meggyőződött róla, hogy tényleg semmi baja, elment, hogy rendezze a papírokat. Azóta nem látta. Talán gyanítja, hogy a szigeten történt egy s más? Talán hagy neki egy kis időt, hogy átgondolja a dolgokat! Ereiben megfagyott a vér, nem képes Teddel aludni. Ma éjjel nem! És talán soha többé… Tekintete a szekrényre tévedt, megkönnyebbülésében az ágyra ereszkedett, a felső polc tele volt női kozmetikumokkal. Tehát mégis Virginiával alszik! – Skye! – Azonnal jövök! – kiáltotta. A nappaliból beszélgetést hallott, de nem tudta megállapítani a látogató kilétét, abban azonban biztos volt, hogy férfi az illető. Belenyúlt az egyik táskába, és előhúzott egy fehér nyári ruhát, vékony anyagból, hosszú ujjakkal, egyenes szabású szoknyarésszel. A táska hozzávaló szandált is tartalmazott. Virginia ismét kitett magáért, gondolta Skye. Habozás nélkül felkapta a ruhát, kíváncsisága nem hagyta nyugodni. Talán ismét egy nyomozó vagy egy hivatalnok, hogy üdvözölje a civilizált világban. Keze ráfagyott a kilincsre, amikor meghallotta a látogató mély, simogató hangját. Kyle az, gondolta. Biztos, hogy ő az! – Skye! A kiáltás hallatára kirontott az ajtón, megpróbálta összeszedni magát, arcára könnyed mosolyt erőltetett. Michael Jagger várt rá a nappaliban. – Skye! – üdvözölte boldogan. A nő kezét kezébe vette, arcát megcsókolta. – Nagyszerűen nézel ki! – Köszönöm – mondta udvariasan, alig tudta palástolni csalódottságát. Mégis mire számított? Kyle nem fogja csak úgy ott hagyni Lisát, hogy az ő ajtaján dörömböljön, és megkérje a kezét. Nem kellett volna eljátszani Teddel azt a kis jelenetet. Az az ölelés, az a csók! Hirtelen elpirult, vajon Mike mit gondolhat róla? Egy kabinban alszik a bátyjával, utána pedig egy másik férfi karjaiba veti magát! Michael azonban semmiféle neheztelésnek a jelét nem mutatta. Szerette ezt a férfit, mintha már ezer éve barátok lettek volna. – Ne haragudj, hogy ilyen sokáig várattalak! – kezdte bocsánatkérően. – Mit tehetek érted? Mike elnevette magát. – Örülök, hogy megvárattál. Így legalább volt szerencsém megismerkedni a sógornőddel. – Nagyszerű! – válaszolta nevetve Skye. Látta, hogy a szerény, angyali Ginny elpirul. – Kyle ötre szervezett egy közös sajtótájékoztatót a hallban, fél órát kapnak az újságírók, egy perccel se többet! Mindenki megírja a kis sztoriját, és abbahagyják a zaklatást! – Engem nem zaklatnak. – Kyle átirányíttatta a hívásaidat a titkárnőjéhez, meg akart óvni a sok kellemetlen kérdezősködéstől.

81

– Igazán? – kérdezte meglepetten. Nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Kyle még így, a távolból is irányította az életét. Hirtelen elfogta a kétségbeesés, visszavágyott a szigetre. Mennyivel egyszerűbb lenne most az élet. – Jó lesz így? – Igen, köszönöm – mormolta, és azt remélte, ezzel megszabadul Mike-tól. Magányra volt szüksége, gondolkodnia kellett, legszívesebben a homokba dugta volna a fejét, mint egy strucc. De a férfinak nem állt szándékában távozni, készséggel elfogadta a Virginia által felkínált italt. Még jó ideig beszélgettek, Skye azonban nem tudta követni a társalgást. Végül megérkezett Ted, és indulniuk kellett, hogy kielégítsék az újságírók kíváncsiságát. Fél óra pokol következett. A nő olyan közel ült Kyle-hoz, hogy érezte testének melegét, ismerős illatát. Mégis ez a férfi, kifogástalan öltözékben, öltönyben és vasalt ingben idegen volt számára. Zord, bronzbarna arc, csillogó, okos szem… a jól ismert tekintet, amelyben Skye szemrehányást fedezett fel. Az újságírók szüntelen, néha szemtelen kérdezősködésére Kyle sietve válaszolgatott, hogy óvja Skye-t, de megerősítésért néha-néha rápillantott. Merev arcvonások, összevont szemöldök, gránit, kemény áll. A harminc perc letelt, mindketten jól szerepeltek. Az aranyról és kettőjük viszonyáról egy szó sem esett, a riporterektől pedig végre megszabadultak. A családtagok elől azonban nem volt menekvés, egy szusszanásnyi időt sem hagytak nekik. Miért ez a nagy rohanás? Hol van már a kis sziget nyugodt életritmusa, tűnődött Skye. Chris ért oda elsőként apjához, Kyle habozás nélkül bemutatta a nőnek. A fiú kedvesen érdeklődött, Skye mégis kényelmetlenül érezte magát. Chris nem pólyásbaba már, gondolta, biztosan kitalálta, mi is történt valójában a szigeten. A paranoiás fantáziálgatás egyre inkább erőt vett rajta. A várva várt pillanat végül elérkezett. Ted a riporterekkel társalgott, Christ nagybátyja foglalta le. Kyle haragos pillantással a nő felé fordult. – Néhány dolgot meg kellene beszélnünk, Delaney kisasszony! Beszélni? Már túl késő! Tegnap éjszaka mindent megbeszélhettek volna! A lopott szabadság nem tartott sokáig, Lisa közeledett feléjük. – Ugyan miről? – kérdezte keserűen a nő. – Kettőnkről – válaszolta röviden. – Arról nincs mit beszélnünk – nevetett fel kényszeredetten Skye. – Teddel még ma elhagyjuk a szigetet! Teljesen összezavarodott. Miért mondta mindezt? A kiejtett szavak idegenül hangoztak. – Tényleg ezt akarod? Nem, egyáltalán nem, visszhangzott Skye agyában a néma sikoly. Hogyan is tárhatta volna fel a szívét egy gyűlölködő, kegyetlen férfi előtt… Terhes vagyok, szerette volna fennhangon kiáltani, de valódi válasza egész másként csengett. – Nem számít, mi történt a szigeten. Mindkettőnknek megvan a saját élete… – Kyle! A nő kétségbeesett válaszát Lisa Jagger hízelgő hangja szakította félbe. A lelkes feleség mosolyogva közeledett, viselkedése kifogástalan volt, szépsége újra és újra lenyűgözte Skye-t. – Mit akarsz, Lisa? – kérdezte mérgesen Kyle. Hangjában nyoma sem volt a házastársi szeretetnek. – Nem akarok alkalmatlankodni – kezdte mosolyogva Lisa. Tudta, férje haragja nem ellene irányul. Kezét elegánsan Skye felé nyújtotta. – Azt hiszem, még nem találkoztunk. Talán jobb lesz, ha magam mutatkozom be, úgy tűnik, a férjem megfeledkezik az alapvető udvariasságról! Nagyon örvendek, Lisa Jagger vagyok, Kyle felesége.

82

– A pokolba is… – kezdte mennydörögve Kyle, de Michael megzavarta. – Mindjárt jövök – mondta Skye-nak, Lisára ügyet sem vetett. Lisa megrántotta vállát, és türelmesen felsóhajtott. – Szegénykém, szörnyű lehetett vele! Skye értetlenkedve elmosolyodott. Lisa tökéletes szépsége lefegyverezte. Úgy tűnt, odaadóan szereti férjét, talán emiatt tűzdelte meg kedvesnek hangzó kérdéseit egy csipetnyi gonoszsággal. – Nem is volt olyan rossz! – válaszolta hidegen Skye. – Kyle annyira… sokoldalú – mondta, és egy icipici hatásszünetet tartott. – Ha megbocsát, most mennem kell, a sógornőm már vár. Lassan felállt, és amilyen higgadtan csak tudott, elindult kifelé a teremből. – Még egy pillanatra! Skye kérdően összevonta szemöldökét, és megfordult. – Emlékeztetni szeretném, hogy Kyle a férjem. Tudok a kis kapcsolatukról, de nem érdekel. Legalább egy tucat szeretője volt már, de egyiket sem vette komolyan. A saját érdekében jobb, ha elfelejti, én ugyanis nem szándékozom elválni tőle? – mondta mosolyogva Lisa, hangjában hamis jóindulattal, akár egy kígyó. – A házastársi problémáikat talán egymás közt kellene megbeszélniük! – válaszolta Skye tökéletes hidegvérrel. A látszat azonban összetört szívet takart. Sietve sarkon fordult, és könnyeit visszafojtva ott hagyta Lisát. Balszerencséjére éppen összefutott Kyle-lal az ajtóban. A férfi megragadta vállát, és erőszakosan megrázta, mintha büntetni akarná. – Beszélnünk kell! Ma este találkozzunk… – Nem! – tiltakozott hevesen Skye. – Nem leszek a szeretőd csak azért, hogy kedved szerint örömödet leld bennem! – suttogta elszántan. – Engedj! A feleséged már vár! Kyle lassan elengedte a nő vállát. – Ma este megbeszéljük, ma este mindent megbeszélünk! Elmondjuk Tednek és Lisának? – mondta, de a nő makacssága feldühítette. Skye kétségbeesett, helyzetük reménytelennek tűnt. Szerette ezt a férfit, és meg akarta hallgatni, de Lisa Jagger komoly ellenfélnek bizonyult. Mike-nak igaza volt, ez a nő a végsőkig küzdeni fog, míg csak tönkre nem teszi Kyle-t és a szerelmüket. Elkeseredésében megkereste Tedet. – Még ma el akarok menni innen! – mondta a férfinak. – Skye – válaszolta meglepetten Ted. – Nem fog menni, a legközelebbi járat holnap reggel indul! – Kérlek! Itt akarom hagyni ezt a helyet! – erősködött Skye. A férfi tehetetlen volt, nem értette a nőt, és nem tudott segíteni rajta. – Megteszem, amit tudok… – Michael Jagger majd elintézi! – mondta Skye. Úgy érezte, ő az egyetlen ember a földön, aki igazán megérti, mit érez most. Nem tévedett. Teddel és Virginiával este hétkor elhagyták a szigetet.

83

Közjáték – Hová mész? A Jagger család otthonosan berendezkedett a szállodában, elfoglalta a hotel egész nyolcadik emeletét. A hálószobák egy közös társalgóba nyíltak, itt állította meg Lisa kellemetlen hangja a férfit, mielőtt észrevétlenül kisurranhatott volna. Elege volt már az örökös zaklatásból, egy kis nyugalomra vágyott. Lisától garantáltan az ellenkezőjét kaphatta csak. A sajtókonferencia után felsietett, hogy anyjával legyen, aggódott érte. A sok izgalom nem tett jót beteg szívének. Most, hogy elaludt, Kyle végre nyugodtan magára hagyhatta. Skye-hoz indult. Felesége kérdésére megtorpant. – Hagyj békén, Lisa! A kényelmes és hatalmas szalon közepén egy zongora állt, a nő mosolyogva végighúzta ujját a billentyűkön. – Elment! – Miről beszélsz? – kérdezte dühösen Kyle, és a nő felé indult. – Ha megtudom, hogy beleártottad magad a magánügyeimbe, megfojtalak… Az együtt eltöltött hosszú és viszontagságos időszak alatt férje egyszer sem emelt kezet rá, most azonban úgy tűnt, túlfeszítette a húrt. Karját ijedten maga elé kapta. – Ártatlan vagyok, esküszöm! Az öcséd intézkedett! Kyle ereiben megfagyott a vér, a lelkében tomboló vad vihar fáradttá tette bronzbarna arcát. Lisa némán figyelte, a férfi rémisztő viselkedése elnémította. Kyle összeszedte minden erejét, nagy nehezen sikerült megőriznie önuralmát. – Most azonnal tűnj el innen! A fiadnak és anyámnak köszönheted, hogy eddig eltűrtelek. Soha többet nem akarlak látni, ha valamit akarsz, fordulj az ügyvédemhez! – Ezzel sarkon fordult és az ajtó felé indult. A nő fülsértő visítása ismét megállította. – Nem egyezem bele a válásba! A férfi lassan megfordult, dühe egyre fokozódott. – Miért, Lisa? Miért csinálod ezt velem? – Nem hagyom, hogy elvedd azt a nőt! – válaszolta szomorúságot és elkeseredést színlelve. – Nem hagyom! Kyle ismét közelebb lépett. – Fölösleges féltékenykedned, még mindig gyönyörű vagy! Engedj szabadon, és gazdag leszel! Lisa félreértette szavait, felpattant a zongora mellől, és átölelte a férfi nyakát. – Nem akarom megnehezíteni a dolgodat, egyszerűen csak tudom, hogy hibát követsz el! Ez már nem a paradicsom, hidd el, hamar megunod, és pokollá teszi az életed! Azt akarom, hogy mi ketten adjunk még egy esélyt magunknak! Kyle nem tiltakozott az ölelés ellen, de nem viszonozta. Arcán gúnyos mosoly játszott. – Ha jól értelek, most azt akarod mondani, hogy szeretsz! Lisa szeme tágra nyílt, máris a csábító bestia szerepét játszotta. – Jól értesz, Kyle! – mondta halkan, és ujjával végigsimította a férfi ajkát. A könyörgést csakhamar felváltotta az erőszakos magabiztosság, egyre szorosabban simult áldozatához, rekedt hangjával szenvedélyt színlelt. – Már elfelejtetted, mennyire jó együtt? Kyle lefejtette magáról a nő karját. – Nem hiszem, hogy valaha is jó lett volna!

84

– Kyle! Még egy esélyt adj! – Én már minden tőlem telhetőt megtettem – sóhajtotta fáradtan. – Szó nélkül elfogadtam Christ, megbocsátottam a hazugságaidat, öt évig játszottam a mintaférjet! De neked mindez kevés volt! Csak a nevem kellett, az ágyban pedig bárki a helyembe léphetett, nem igaz? – Évekig megcsaltál! – Nem is tagadom! Ennél viszont sokkal szomorúbb, hogy ez téged soha nem érdekelt! Most is csak azért csinálod a cirkuszt, mert nem akarod elveszíteni azt a jól hangzó kis nevet! Elegem van ebből! Feleségül veszem Skye-t, és végre rendes életet élek majd! – A vőlegényével ment el! – kiáltotta Lisa. A férfi minden izma összerándult, szemében gyilkos düh csillogott. – A jövő útjai kifürkészhetetlenek, Lisa. Egy azonban biztos, el fogok válni tőled! – Tönkre teszlek! – sziszegte mérgesen a nő. – Ne találjalak itt, amikor visszajövök! Ha még mindig itt leszel, kidobatlak! Megértetted? A választ meg sem várta, kiviharzott a szobából, hogy megkeresse öccsét. Michael a bárban iszogatott, készült a bátyjával való találkozásra. Kyle legalább egy fél óráig kereste, mire rábukkant, ezalatt egy kicsit megnyugodott. Ismerte Mike motivációját, nem tudott igazán haragudni rá. Ki ne akarna egy ilyen különleges és bájos teremtést kimenteni egy csélcsap férfi hálójából? Tekintete egy pillanatig öccsén nyugodott, majd cigarettára gyújtott, és a pincérnőhöz lépett. – Dupla whiskyt jéggel, legyen szíves! Michael felhajtotta maradék italát. – Ide is ugyanazt! – Kyle! – kezdte habozás nélkül. – Attól a perctől, hogy megpillantottam Skye-t a szigeten, tudom, hogy különleges nő. Megérdemli… – A legjobbat érdemli! Tökéletesen egyetértek veled, és már nem vagyok dühös rád – kezdte, majd játékos szemrehányással folytatta. – A parti jelenetet ne emlegesd többet, még a végén féltékeny leszek, bár úgy tűnik, te inkább a sógornő iránt érdeklődsz! Mike elnevette magát. – Én is csak ember vagyok! – Ha törik, ha szakad, feleségül veszem Skye-t! Az ital megérkezett, mindkét férfi nagyot kor-olt a hideg whiskyből. – Holnap szólj az ügyvédemnek, a válással kapcsolatban mindent ismernem kell! Kerül, amibe kerül, kiszállok! A légitársaságot nem kell féltenünk, ezen a téren Lisa tehetetlen. Az O’Reilly ügynökséggel is vedd fel a kapcsolatot, Skye minden lépéséről tudni akarok! Valakit pedig el kell küldenünk Ausztráliába, hogy elintézze ezt az aranyügyet, pár héten belül én is odarepülök! Mike figyelsz rám egyáltalán? Mi az a vigyor a képeden? – Hát ezt nem hiszem el! Te kémkedni fogsz Skye után! – Talán nem tartod helyesnek? – Úgy tűnik, ezt most tényleg komolyan gondolod! – nevetett Michael. – Miért, mit hittél? – Egyszerűen csak meglep! – Csak egyvalami állíthat meg. – Micsoda? – Skye, maga! – válaszolta halkan Kyle.

85

11. New York, július 23. – Veled kellett volna mennem Ausztráliába, amikor Steven haldoklott. Azt mondogattam magamban, úgyis felépül, a kezelés majd jót tesz neki, nincs rám szükség. Te pedig nem erőltetted a dolgot. A lelkem mélyén tudtam, hogy baj van, egyszerűen csak önző voltam. Mindig is a könnyű, kényelmes dolgokat szerettem… Ted elkeseredésében elhallgatott, tehetetlenül sétált fel-alá Skye lakásának erkélyén, New York zajos utcái fölött. A nő összegömbölyödött a puha, fehér szófán. Idegesen szorította a karfát. Ne csináld ezt velem, könyörgött némán. Ne most tárd ki a szíved… – Ted – kezdte halkan. – Nem te vagy a hibás, én sem tudtam, hogy Steven… haldoklik. Egyébként pedig, ezen már úgy-ahogy túltettem magam. – Tudta, hogy ez bekövetkezik. A férfi egész úton hazafelé azt tervezgette, hogy komolyan beszélniük kell. Két napra magára hagyta ugyan, hogy kipihenje a viszontagságokat, de a beszélgetés pillanata végül elérkezett. A férfi abbahagyta a járkálást, letérdelt elé és megfogta a kezét. Szemében elszántság, arca szívfájdítóan gyermeki és ártatlan volt. – Mindent elrontottam, Skye! Szükséged volt rám, én pedig úgy tettem, mintha nem tudnám – Egy pillanatra elhallgatott, de őt nem hagyta szóhoz jutni. – Hallgass végig! Örültem, hogy nem sürgeted a házasságot, nem akartam elkötelezni magam! Minden jó volt úgy, ahogy volt. – Ted – szólt közbe tiltakozva. – Nem kell szabadkoznod, semmit sem csináltál rosszul. Mindig nagyszerűen viselkedtél velem! A férfi megrázta a fejét, és csókot nyomott a nő kezére. – Mindig én voltam az első! Én és a buta bemutatóim! Ennek vége! Azt akarom, hogy légy a feleségem! Veled szeretném letölteni hátralévő életemet! A nő szemébe könny szökött, a férfi szorosan átölelte. – Hát nem furcsa, akkor értjük meg, hogy valami mit jelentett nekünk, amikor elveszítjük! Majdnem meghaltam, amikor megtudtam, hogy a repülőd lezuhant. Rájöttem, hogy mindennél jobban szeretlek! Mondd, hogy hozzám jössz feleségül! Skye szíve belesajdult a fájdalomba, a férfi gyengéd érintése, apró csókjai, szerelmes szavai lelkébe martak. Nem akarta megbántani ezt a csodálatos embert… Ted lassan fölé hajolt, és gyengéd szerelemmel megcsókolta. Skye viszonozhatta volna csókját, halkan a fülébe suttoghatta volna boldogító beleegyezését, de végig valaki mást képzelne a férfi helyébe, valaki másnak az érintése után sóvárogna. Kiszabadította magát karjaiból. Bár tudta, hogy egyszer el kell felejtenie Kyle Jaggert, nem akarta szánalommal sérteni Tedet. Nem okozhatott neki több fájdalmat. – Nem mehetek hozzád feleségül! – mondta, és szíve majd megszakadt. Valahogyan tudtára akarta hozni a férfinak, hogy mennyire nagyra tartja. Ted látta a könnyeket, látta a szenvedést és a gyötrődést. Lassan felállt, és kisétált a sötét éjszakai erkélyre. – Tudom, hogy viszonyod volt Jaggerrel. A problémája megoldódott, Ted maga mondta ki. A kétségbeesés határán állt, a férfi nyugodt hangja megrémítette. Hát ennyire nyilvánvaló, gondolta. Mintha csak egy táblát hordana a mellkasán, viszonyom volt Kyle Jaggerrel. Lisa, aztán Ted. Mindketten tudták. Talán ennyire megváltozott? A szeme árulja el, vagy talán a modora, hogy már egy másik férfihoz tartozik?

86

Nem felelt. Mit is mondhatott volna? Ted némán bámulta az éjszaka fényeit, nem várt választ. – Megértem, azt hiszem, megértem. Egyedül voltál, Jagger igazi férfi, és becsületesnek is tűnik. Talán még hálásnak is kellene lennem, amiért a gondodat viselte… Bocsásd meg nekem a keserűséget, komolyan beszélek. Nagyot sóhajtott. – Mindenről tudok, és elfogadom. Gyűlölöm a gondolatot, hogy… de nem hozzuk szóba többé. Lassan megfordult, tekintetében szemrehányás helyett könyörgés. Azt kívánta, bárcsak ne történne mindez. Nem érdemelte meg ezt a nagyszerű férfit. Nagyot nyelt, majd az ajkába harapott, és kétségbeesetten zokogni kezdett. – Nem mehetek hozzád feleségül, Ted. Annyira sajnálom! – Skye! – A férfi a nőhöz rohant. Skye tiltakozni próbált. – Ne, kérlek, ne gyere ide! – mondta a nő. – Terhes vagyok. Ted egy pillanatig nem tért magához, úgy állt ott a szoba közepén, mint akit fejbe vertek. Lassan összeszedte magát, és a heves tiltakozás ellenére a nőhöz lépett. – Nem érdekel! Szeretlek! A gyermekedet is szeretni fogom! Skye zokogni kezdett, soha életében nem sírt még ilyen fájdalmasan. A férfi szorosan átölelte, csitítani próbálta. – Akkor sem mehetek hozzád feleségül – sikerült könnyektől fuldokolva kimondania. Ted szó nélkül tartotta karjában, majd egy kis idő múlva halkan megszólalt. – Szereted, igaz? – Nagyszerű ember vagy! Minden, amire egy nő vágyik! Kedves, gondos… – De mégsem vagy szerelmes belém. – Hidd el, hogy szeretlek… – Ne folytasd! Tudom, hogy szeretsz, de nem vagy belém szerelmes! Csak magamat hibáztathatom, volt rá négy évem, hogy meghódítsalak. Jaggernek hat hete volt, és mégis sikerült neki. Már négy éve feleségül kellett volna vennem téged. Egy ideig szótlanul ültek mindketten az éjszaka sötétjében. – Ha nem akarod, hogy a gyermeked apa nélkül nőjön fel, hozzám kell jönnöd feleségül! – Rövid habozás után hozzátette: – Kyle-nak már van felesége. – Köszönöm, Ted – válaszolta halkan. – De nem mehetek hozzád feleségül. – Akkor mihez kezdesz? – Visszamegyek dolgozni, amíg még lehet – kezdte szomorú mosollyal. – Hogy mi lesz azután, azt nem tudom. Talán elköltözöm Ausztráliába, Virginiához. Egy időre, míg elfelejtenek az emberek. – Jagger meg fogja tudni! Skye megrántotta a vállát. – Ezzel még ráérek foglalkozni. – Az abortusz… – Nem lennék képes rá! – Erre számítottam. Hallgattak. Nem volt szükség szavakra, megértették egymást. Szerelmük hamvain meleg barátság virágzott. Ted lassan felállt, és távozni készült. – Ha szükséged van valamire, csak telefonálj! Rám mindig számíthatsz! – mondta, és csókot nyomott Skye homlokára. A nő bólintott, egyetlen hang sem jött ki a torkán. Miért állítaná meg, miért hagyná, hogy még tovább szenvedjen?

87

– Ted! – mondta mégis. A férfi megfordult, szemében könny csillogott. – Sajnálom, Ted! Annyira sajnálom! – Ne sajnáld, Skye. Semmit se sajnálj. Szereted és ezen nem tudunk változtatni! Egyelőre nem. Ha netán meggondolnád magad, tudod, hol találsz. A férfi elment. Skye órákig bámult a semmibe. Imádkozott Tedért, hogy boldog élete legyen. Azon tűnődött, hogyan engedhette el utolsó támaszát is, amikor a jövő olyan sötét és szomorú dolgokat ígért. A csodában, hogy Kyle egyszer majd szabad lesz, és eljön érte, nem is reménykedett. San Francisco, szeptember 26. Kyle, irodája ablakából némán bámulta a napfényben fürdő, zajos várost. Amióta hazatért Ausztráliából, szüntelen próbálkozott, hogy elérje Skye-t, de hiába. Egyetlenegyszer beszélt vele telefonon, de a nő mélyebb érzésnek még a jelét sem mutatta. Hideg udvariassággal érdeklődött családja és Lisa felől. Kyle elmondta, hogy jól vannak, ennél többre nem is kapott lehetőséget. – Még mindig a feleséged? – Igen, de… Skye-nak esze ágában sem volt végighallgatni a magyarázkodást, egy másik hívásra hivatkozva letette a kagylót. Azóta Kyle legalább tucatszor beszélt a nő titkárnőjével, nem kevesebbszer az üzenetrögzítőjével. Elhatározta, hogy nem hajlandó tovább várni, felkeresi Ted Trainort. Ha törik, ha szakad, beszélni fog vele, ha kell, kirángatja az irodájából. Rajta keresztül elérheti Skye-t. Megszólalt a telefon. – Tessék! – A felesége megérkezett. – Küldje be! Lisa könnyed eleganciával, magabiztosan belépett. Drága francia parfüm illata lengte körül, gondosan feltűzött haján divatos lila kalap. – Hello, Lisa! – mondta halkan. Örült, hogy ezúttal ő tartogat meglepetéseket a nő számára, és nem fordítva. – Köszönöm, hogy eljöttél. A nő lassan becsukta az ajtót maga mögött, majd színpadiasan megállt, és körülnézett. A szoba egyszerű ízlésről tanúskodott, semmi pompa, semmi fölösleges bútordarab. Lisa méltóságteljesen a szófához lépett, mint egy színésznő, és kényelembe helyezte magát. – Iderendeltél – válaszolta alázatosságot színlelve. – Hát itt vagyok. Az ügyvédemtől már biztosan tudod az álláspontomat, ellenzem a válást, látok esélyt a kibékülésre! – mondta mosolyogva, és finom mozdulatokkal levette kesztyűjét. Kyle visszasétált az íróasztalhoz, és leült, arcán nyoma sem volt a keserűségnek. – Beszéltem az ügyvédeiddel. – Remélem, nem azért hívtál ide, hogy megfenyegess! Egyáltalán nem vetne rád jó fényt a tárgyaláson. – Az igazat megvallva, azon gondolkodtam, hogy megfojtalak, és vállalom a következményeket. Mégis meggondoltam magam, nem akarlak fenyegetni, csak figyelmeztetlek. Ha nem vagy hajlandó elválni, hát ne tedd meg, akkor viszont a házasságunkat semmissé fogom nyilváníttatni! – Miről beszélsz! – A házasság egy szerződés. Felbontható, semmissé nyilvánítható, ha az egyik fél tisztességtelen módon vette rá partnerét a szerződés megkötésére. A tény, hogy Chris nem az én fiam, elegendő ok…

88

– Ezt nem teheted! Nem fogod megtenni! – kiabálta Lisa, haragtól eltorzult arccal. – És mi lesz Chrisszel… Nem teheted! Húsz éve házasok vagyunk, nem létezik, hogy semmissé nyilvánítsák! Kyle végtelen nyugalmat színlelve hallgatott. Sorsa függött ettől a blöfftől. Valójában sosem lett volna képes erre, hiszen saját gyermekének tekintette. – Én nem számítanék erre! Meg sem próbálnám bíróságra vinni az ügyet, ha nem volnék biztos a dolgomban. – Soha nem tennél ilyet a fiammal! Ha megtudja, hogy nem te vagy az apja, elveszíted! Ezt soha nem kockáztatnád! – Chris nem gyerek már. Húszéves múlt, képes lesz feldolgozni a tényeket. Aztán pedig meghozza saját döntéseit… – Utálni fog, ha ország-világ előtt törvénytelen gyerekké nyilvánítod! Kyle megmarkolta az íróasztal szélét, izmai megfeszültek, dühe kitörni készült. Tudta, hogy ha nyerni akar, továbbra is nyugalmat kell színlelnie. – Én voltam vele, amikor az első lépéseket tette, én hallottam az első elgügyögött szavakat, én csitítottam, ha rosszat álmodott… folytassam még? Talán megérti a helyzetemet, és megbocsát. – Soha nem fog megbocsátani, ha engem kidobsz! Az én fiam, és szeret engem! Örökre gyűlölni fog! Egyébként meg nem hiszem, hogy sikerül a terved. Nem hangzik valami meggyőzően! – Chris meg fog érteni. Ismer téged, tud az összes kis szerelmi ügyedről. Még arra sem vetted a fáradtságot, hogy eltitkold előle! – Kyle egy pillanatra elhallgatott, és nagyot sóhajtott. – Nem akarok vitatkozni, Lisa, és megbántani sem akarlak! Egyszerűen csak ki akarok szállni ebből a házasságból. Túlságosan kényelmetlenné és terhessé vált számomra. Ha nem írod alá a válási papírokat, fillér nélkül maradsz. Gondolkozz ezen! – Szerintem blöffölsz! – Gondolod? – mosolygott Kyle. Valóban blöffölt. Vagy még sem? Már maga sem tudta. A döntés, hogy találkozik Lisával több napos gyötrődés után született meg. Esze ágában sem volt kellemetlenségekbe sodorni a fiát, soha nem vitte volna bíróságra az ügyet, csak blöffölt. Mindennél jobban szerette Christ. Valamivel mégis próbálkoznia kellett, hiszen Lisa hajthatatlan volt. Vajon mit érezne a fiú, ha megtudná? Lehetséges, hogy elveszíti, tűnődött. Bocsáss meg nekem, Chris! Hidd el, soha életemben nem árulom el neked. Meg kell bocsátanod! Remélem, anyád nem rontja el a dolgokat! Valóban csak blöff volt, és Lisa mintha olvasott volna a gondolataiban. – Tudom, hogy csak blöffölsz! – Én nem számítanék rá! – Csak hűvösen, nyugodtan, emlékeztette magát. Elgondolkodva összeráncolta homlokát, és ceruzájával nagyot koppantott az asztalon. – Két hetet kapsz. Ha október tizedikéig nem írod alá a válási papírokat, elindítom az érvénytelenítési pert! Lisa lassan felállt, szemében haragos kihívás. – Mi ez a nagy sietség, Kyle? Skye kitűzte a határidőt? – Skye-nak ehhez semmi köze. Igua óta nem láttam. Magam döntöttem így! – Nem hajlandó találkozni veled, míg szabad nem vagy? Akkor még várnotok kell egy kicsit! Nem adom fel, Kyle! Addig harcolok, míg bele nem őszülsz! Tönkreteszem a légitársaságodat, kikészítelek! Nem érdemes mindent kockára tenned azért a nőért, ha igazán érdekelnéd, itt lenne melletted… – Kifelé! – mennydörögte. Nem tudta tovább türtőztetni magát, a ceruza eltört dühtől feszes ujjai között. Lisa az ajtó felé hátrált. – Érzékeny pontra tapintottam, Kyle? – Gonosz vagy és trágár, elegem van belőled! Takarodj az irodámból, mielőtt megfojtalak!

89

Kyle visszanyerte önuralmát, halk fenyegetése vérfagyasztóan hangzott, Lisa habozás nélkül a kilincsre tette a kezét, de mielőtt kilépett volna, még egyszer megfenyegette Kyle-t. – Meglátjuk, megéri-e a kis Skye ezt a nagy hűhót! Kíváncsi vagyok, akkor is szeretni fogod-e még, amikor a légitársaságod már rég romokban hever! Kyle izmai újra megfeszültek, szemében gyilkos harag csillogott. Bronzbarna arca elfehéredett a dühtől. Lisa ijedten kinyitott az ajtót. – Már megyek is, de emlékezz arra, amit mondtam! A férfi percekig némán állt irodája közepén, várta, hogy távozzon testéből a gyötrő feszültség. Lassan az asztalhoz lépett, tekintete az ausztrál aranyrablással foglalkozó újságokra vetődött, a nagy halom hivatalos papír már órák óta ott állt aláíratlanul. Semmivel nem foglalkozott, semmi nem érdekelte, lelki szemei előtt ott lebegett Skye. Megmasszírozta homlokát, és kiszólt titkárnőjének. – Jennie, mondja meg Michaelnek, hogy egy órán belül New Yorkba utazom. És hívja fel nekem Ted Trainort, a többi hívást ne kapcsolja be! – Máris hívom! Kyle megpróbált a munkájára koncentrálni, végignézte az asztalán sorakozó hivatalos papírokat. A telefon szívderítő csörgése zavarta meg. – Ted Trainor van a vonalban. – Trainor? – kezdte Kyle kertelés nélkül. – Tessék? – hangzott a lassú, gyanakvó válasz. – New Yorkba repülök, hogy találkozzam Skye-jal! Úgy hallottam, már nincsenek együtt. Ez igaz? A kérdést hosszú, néma csönd követte. – Ehhez semmi köze… – Miért? Ted ismét habozott. – Ha valamit tudni akar, kérdezze meg tőle! – Csak közölni akartam, hogy meglátogatom. – Már régen meg kellett volna tennie! Megkérzem a kezét, de… bizonyos körülmények miatt visszautasított. – Ez mit akar jelenteni? Ted nagyot sóhajtott. – Ezt már tőle kell megkérdeznie! Kyle egy pillanatig habozott. – Köszönöm. – Nincs mit – válaszolta halkan Ted. Egy órával később Kyle már kelet felé tartott. New York, szeptember 26. Lucy Grant kétségbeesetten berontott Skye irodájába. Őszülő haja ziláltan hullott nyakába, talán az idegességtől. – Skye, kedvesem! Tudom, hogy elfoglalt vagy, de nem beszélnél mégis Vintner asszonnyal? Az őrületbe kerget! Hiába magyarázom neki, hogy nem készíthetjük az egyiptomi fülbevalóját huszonnégy karátos aranyból, mert földig húzza a fülét! Nem hallgat rám! Skye elnevette magát, és letette kezéből a ceruzát. – Majd én beszélek vele! – Köszönöm, kedvesem – mondta hálásan Lucy. – Az lenne a feladatom, hogy megóvjalak a fölösleges munkától, erre mit csinálok! De hát ez a nő… Skye megértően legyintett.

90

– Nem kell bemutatnod! Menj csak, a kezembe veszem az ügyet. Hívd fel Gloria Rathstadtot, holnap megnézheti az ékszert, amit rendelt. Lucy megkönnyebbülten felsóhajtott, és elhagyta az irodát. Skye felvette a telefont, és udvariasan Vintner asszony egészsége felől érdeklődött. Lassan, tapintatosan a tárgyra tért, és előadta a problémát. A vállig érő egyiptomi mintás fülbevaló csak tizennyolc karátos aranyból készülhetett. A makacs megrendelő végül beadta a derekát, Skye elcsigázottan lerakta a kagylót. Fejét tenyerébe temette, és nagyot sóhajtott, nem igazán tudott munkájára koncentrálni. Az ablakhoz lépett, az utcán rohanó emberek a magasból szorgos hangyákká zsugorodtak, a délelőtti dugó, innen fentről viccesnek tűnt. A mélységtől egy pillanatra elszédült, rátört a jól ismert émelygés. A doktor azt ígérte, a hányinger rövidesen megszűnik. Testén még nem mutatkoztak a terhesség jelei, mégis lapos hasán már érezte a duzzanatot, amit egyre gyakrabban érintett meg. Máris szerelmes volt az új teremtménybe, amit a méhében hordott. Növekvő magzata erőt adott a kellemetlenségek elviseléséhez, vigasztalta szomorúságában, elűzte egyedüllétét. Ajkába harapott, Kyle hívásaira gondolt. A sikertelen próbálkozásoktól haragos hangja ott csengett fülében. Hányszor, de hányszor akarta felkapni a kagylót, és bevallani szerelmét, valami mégis visszatartotta. Fejét a párnába temette, és gyötrődve várta, hogy Kyle befejezze a hívást. Ha Kyle igazán szereti, ide fog jönni… Terhessége mindent megváltoztatott, nem akarta Kyle-ra hárítani a felelősséget, ahogy Lisa tette annak idején. Nem akarta csapdába csalni, nem akarta, hogy a férfi második házassága is katasztrófába torkolljon. Nagy nehezen abbahagyta az ábrándozást, és visszaült az asztalhoz, megpróbált a tervekre koncentrálni. Gondolatai mégis szüntelen elkalandoztak, maga előtt látta a hűvösen hullámzó óceánt, szinte érezte bőrén a trópusi szellő simogatását, lábujjai között a homok bizsergetését. Őrület, gondolta. Visszavágyik egy lakatlan szigetre! Nagyot sóhajtott. Még egy hónap, és Sydneybe utazik, gondolta. Lucyre bízza a vállalatot, hiszen mennie kell, nem maradhat tovább. Nagyon hiányolta már Virginiát, hetek óta nem látta. Tekintete a Rathstadt-tervekre vetődött, újra dolgozni próbált. Végre megjött az ihlete, maga előtt látta a gyönyörű, egyedi nyakéket. A koncentrálásban Lucy zavarta meg. – Ne haragudj, Skye, hogy megint zaklatlak, de ez az úr mindenképpen látni akar… A nő ereiben meghűlt a vér. Talán Kyle az, gondolta izgatottan. Itt keresi, hiszen otthon sosem érte el. Még egyszer látni akarta. A leírhatatlan külsejű, egyenruhás férfi azonban nem Kyle volt. – Delaney kisasszony? – Az vagyok. Miben lehetek a szolgálatára… Az alacsony ember némán kezébe nyomott egy borítékot, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott, becsapva maga mögött az iroda ajtaját. Skye értetlenkedve bámult a különleges modorú kézbesítő után, majd lassan kinyitotta a levelet. A hivatalos kifejezések értetlen masszává folytak össze a szeme előtt. – Mit kaptál? – kérdezte idegesen Lucy. – Úgy tűnik – motyogta –, az ausztrál hatóságoktól jött. Egy idézés! – Miért, mit követtél el? Skye az ajkába harapott, már meg is feledkezett az aranyról. Itthon nem beszélt az ügyről senkinek, most sem említhette. – Nem tudom, mi lehet ez. Azonnal szólj, Harrynek! Fél óra sem telt bele, és Skye ügyvédje, Harry Dunbart megérkezett. A nő legszívesebben felsikoltott volna mérhetetlen dühében. Nem hitt a szemének.

91

– Lezuhan a repülőm, hat hetet egy lakatlan szigeten töltök, és csak azért, mert egy idióta repülőtéri alkalmazott azt állítja, hogy az én csomagjaimmal került az arany a fedélzetre, beidéznek! Be kellett volna perelnem a légitársaságot… – Skye! Kérlek, nyugodj meg! – csitította az ügyvéd. – A légitársaságnak ehhez semmi köze. Azért hívnak be, hogy még egyszer kihallgassanak. Nem vádolnak semmivel! – Nem akarok több kérdésre válaszolni! Elegem van belőle, hogy mindennek én iszom meg a levét… – Skye! – vágott közbe Harry. – Megértelek, és igazad van! Mégis együtt kell működnöd velük, a végén még megindítják a kiadatási eljárást! Úgyis Sydneybe akartál repülni egy hónap múlva, elintézem, hogy akkor hallgassanak ki! – Ezzel azt akarod mondani, hogy nincs más választásom? Harry megvakarta a fejét. – Vállalati jogász vagyok, Skye! Nem értek az ilyesmihez, de azt hiszem, menned kell! A legjobb ügyvédet adom melléd! Van még pár hetünk… – Nem, Harry! Rögtön indulok! Talán lesz egy kis időm, hogy megértsem, mi folyik itt! Sydneyben találkozunk. – Ne csinálj őrültséget! Nem kell elutaznod! – Elegem van már az egészből, Harry! Ma utazom! A lelkes, segítőkész ügyvéd szomorúan távozott, megígérte, hogy a kihallgatásra tökéletesen felkészül. Skye megmondta a titkárnőjének, hogy azonnal repül Ausztráliába. – Azonnal? És ha nincsen járat… – Akárhogy is, de intézd el! Két óra múlva a repülő indulásra készen állt. Kísértetiesen hasonlított a Csendes-óceán fölött szerencsétlenül járt gépre, valószínűleg ugyanaz a típus volt. A kedves, középkorú pilóta viszont egy csöppet sem hasonlított az erőszakos, férfias zsarnokra, aki élete legemlékezetesebb utazására vitte. Távol az irodától, távol az emberek vizsgálódó pillantásától, fáradtan hátradőlt, és behunyta a szemét. Még el sem fogadta a tényt, hogy gyermeke apa nélkül nő majd fel, erre még ez is. Könnyek szöktek a szemébe, úgy érezte, hogy ez már nem tisztességes. Miért mindig őt sújtja az élet? Azon tűnődött, vajon Kyle ott lesz-e? És ha igen, akkor kit fog képviselni? A védelmet vagy a vádat? Lucy Grantnak szörnyű napja volt. Halálra aggódta magát Skye miatt, megviselte főnöke távozása. Mindezek mellett még a felelősség terhe is az ő vállát nyomta. Munkaideje a vége felé közeledett, csendben pakolászott, elrakta a számlákat, készülődött a másnapi hajtásra. Az ajtó hirtelen kivágódott, egy férfi rontott az irodába. A nő lába a földbe gyökerezett, kis híján elhajította a kezében lévő papírköteget. – Delaney kisasszonyt keresem! – mondta kertelés nélkül a türelmetlen látogató. Nem törődött vele, hogy a titkárnőt majdnem halálra rémíti. Lucy mukkanni sem tudott, némán bámult maga elé. Akár egy látomás, gondolta. Soha életében nem látott még ilyen energiától duzzadó, jóképű férfit. Lényéből méltóság és hatalom áradt. A hatásos belépő teljesen kizökkentette a nőt hétköznapi ritmusából, nem találta a megfelelő szavakat, tátott szájjal figyelte a férfit. A látvány nagyon kellemes volt. Zöld szem, erős test, határozott fellépés. Ez nem lehet más, csak Kyle Jagger. – Nincs itt – sikerült nagy erőfeszítések árán kinyögnie. – Gondoltam, hogy ezt mondja! – válaszolta türelmetlenül a férfi, és Skye irodájának ajtajához lépett. Benyitott, de a helyiség kongott az ürességből. – Hol van? Nem bujkálhat tovább előlem! Itt fogom várni, míg vissza nem jön!

92

Lucy sietve előadta a délután történteket, a furcsa kézbesítőt, a levelet az ausztrál hatóságtól és Skye hirtelen elutazását. – A pokolba is! – csattant fel a férfi. Láthatóan nem örült a híreknek. – Legalább ezer embert állítottam rá! Miért nem jelentette senki, hogy elutazik? – motyogta. Arckifejezése egy csapásra teljesen megváltozott. A határozott magabiztosságot elmosta az aggodalom és csalódottság. Szomorú mosollyal Lucy-ra nézett, s a nő abban a pillanatban megértette Skye viselkedését. Egy ilyen férfit képtelenség visszautasítani! – Kisasszony… – kezdte Kyle. – Lucy – vágott közbe a titkárnő. – Kérem, szólítson Lucynak! – Lucy! Most azonnal hívja fel a New York-i irodámat, és mondja meg nekik, hogy harminc percen belül itt legyen egy gép! Repülök Sydneybe. És egy pilótára is szükségem lesz, nem akarok fáradtan érkezni! – Azonnal intézkedem – válaszolta készségesen a nő. Meg sem fordult a fejében, hogy ellenkezzen. A férfi tornádóként viharzott ki az irodából. Lucy ernyedten a fotelba süllyedt, a számlákról, a tervekről, a megbeszélt találkozókról teljesen megfeledkezett. Ábrándozásai közepette még a telefonokat is majdnem elfelejtette elintézni. A mesében érezte magát, azért imádkozott, hogy a történet boldog véget érjen.

93

12. Sydney, szeptember 28. – Nagyon sajnálom – mondta szabadkozva a fiatal nyomozó Kyle Jaggernek. – Próbáltam elérni, de már a repülőn ült. Egyelőre még semmivel sem vádoljuk Delaney kisasszonyt. A kihallgatás csak két hét múlva lesz. – Úgy gondolja, hogy van elég bizonyítékuk ahhoz, hogy vádat emeljenek ellene? – Elhatározta, hogy mielőtt felkeresi Skye-t, kideríti, mi folyik itt. Szomorúan tapasztalta, hogy a dolgok nem úgy állnak, ahogy szeretné. Tanácstalansága csalódottsággal párosult. Heteket töltött itt, hogy felkutassa a tettest, ellenőrizte a bankokat, járt a reptéren, beszélt a vámosokkal. Mindez hiába. Erre hirtelen, a semmiből, előbukkan egy kétes kilétű akárkicsoda, és Skye bűnösségét bizonyító információi vannak. – Attól tartok – válaszolta együttérzéssel a nyomozó –, bírósági ügy lesz belőle. A csempészet igen komoly dolog… – Az Isten áldja meg! Semmi köze az egészhez? – csattant fel Kyle, de már meg is bánta temperamentumos viselkedését, hiszen az információspultnál ülő rendőr igazán nem tehetett semmiről. – Miért rontaná el azt a gépet, amelyiken ül? – folytatta visszafogottan. – Valószínűleg volt egy bűntársa. Úgy értem – helyesbített a nyomozó –, ha Delaney kisasszony valóban bűnös… – Nem bűnös, erre akár mérget is vehet – mondta hidegen. – Mondja meg a hadnagynak, hogy reggel meglátogatom. – Ha tudta volna, hogy jön, biztosan megvárja. Átadom az üzenetet. Kyle bólintott, és megfordult, hogy elhagyja a kis irodát. Sydneyben gyönyörűen ragyogott a tavaszi nap, még a belváros is megszépült a nyíló virágoktól. A férfi ügyet sem vetett az évszak csillogó pompájára, bérelt Volvójával a Harbour híd felé indult. A telefonkönyv szerint Virginia Delaney a hídon túl, a kertvárosban lakott. A férfi hátán egyszerre végigfutott a hideg, féltette Skye-t. Ő volt a gép egyetlen utasa, a rendőrség sem tudta máshonnan megközelíteni az ügyet. A nő maradt az egyedüli gyanúsított, a titokzatos tanút pedig, ki tudja, honnan vették. Nem bűnös, mondogatta magában a férfi, de talán tud valamit. Talán felhasználták, gondolta. Felelősségre vonja? Vagy tegyen úgy, mintha semmiről sem tudna? Rájött, hogy ezek a kérdések nem is foglalkoztatják igazán. Már több mint két hónapja nem látta. A nap minden percében ott lebegett emlékezetében az elbűvölő alak, a különleges arc, mégis szerelmük egyre bizonytalanabbnak tűnt. Lisa makacssága miatt a válóper még évekig elhúzódhat, a blöff pedig csak blöff marad. Chris szeretetét nem akarja elveszíteni. És ennek az egész kínszenvedésnek semmi értelme, ha kiderül, hogy Skye-nak köze van az aranyhoz. Skye fehér fürdőköntösben, szomorúan feküdt Virginia nappalijának kandallója előtt. Simogatta a doromboló perzsamacskát, kábult agyában kavarogtak az emlékek. Ebben az órában már legalább századszor jutott eszébe Kyle. A gondolattól, hogy a férfi csempésznek tartja, ahogy egész Ausztrália is, felfordult a gyomra. A segítséget hiába várta, nem érkezett.

94

A lángok színe is a gyűlölt aranyat juttatta az eszébe. Az arany miatt zuhant le a gépe, az arany miatt szeretett bele Kyle-ba és lett terhes, az arany miatt került veszélybe az élete, és talán a börtön vár rá. Úgy érezte, nem bírja ezt a gyötrődést. Nem volt kedve tovább harcolni. Gondolatait a csengő idegesítő berregése szakította félbe. Virginia vásárolni ment, így neki kellett ajtót nyitnia. Lassan lekászálódott a szófáról, végigsétált a hosszú folyosón és habozás nélkül, közömbösen kitárta az ajtót. A látvány megdöbbentette, idegesen hátrálni kezdett. – Delaney kisasszony! Ezúttal nem ráz le egy nyamvadt kis üzenetrögzítővel! A lába földbe gyökerezett, nézte Kyle-t, ahogy arcán dühös szemrehányással bezárja maga mögött az ajtót. Köntösét szorosan maga köré tekerte, két hónap után ismét szembesült az ellenállhatatlan férfiassággal. Magas termet, széles váll, izmos mellkas… és a jól ismert, elszánt, erőszakos, türelmetlen arckifejezés. A férfi az ajtófélfának támaszkodva, higgadtan figyelte. Skye nem is próbált menekülni, tudta, hogy semmi esélye. Megpróbálta összeszedni magát. – Kyle! – mondta, és közben ajkába harapott. – Gyere be! – Már bent vagyok! – válaszolta hidegen, majd közelebb lépett, és karjánál fogva a nappaliba vezette. – Hol van a sógornőd? – Vásárolni ment. Bármelyik percben itt lehet. A férfi gyanakodva összevonta a szemöldökét. A nőt a szófára ültette, ő pedig leült egy székre vele szemben. – Nem hinném, de jobb is így. Rengeteg megbeszélnivalónk van! Skye némán bámulta a férfit, átkozta magát elhanyagoltságáért. Egy elegáns ruha, egy kis smink óriási bátorítást adott volna. De most elveszettnek érezte magát. Ez lett volna az a férfi, akivel annyi bensőséges pillanatot töltött együtt? Ez a hideg, könyörtelen arc? Mégis… a visszautasító pillantás ellenére… szeretett volna odabújni hozzá, megérinteni, érezni ismerős illatát. Valaha szeretők voltak, most csak idegenek. – Mindent tudni akarok az aranyról! – kezdte türelmetlenül a férfi. – Bármit, ami segíthet a nyomozásban! Mit csináltál felszállás előtt? Kivel találkoztál? Skye-nak nem tetszett a hangsúly. – Miért nem kérdezed meg, hogy mikor loptam el? – Elloptad? – Menj a pokolba! A nő kijelentése nem derítette jobb kedvre. – Ahhoz, hogy kihúzzalak a csávából, mindent tudnom kell! – Ne aggódj, nem akarok megszökni! – mondta, majd lassan a kandallóhoz sétált, és fáradtan a márványszegélyre könyökölt. Mintha csak a lángokkal beszélgetett volna. – Semmit sem tudok az aranyról! Innen egyenesen a reptérre mentem, a szigeten láttam először a fekete táskát. Apropó, szia, és köszönöm, jól vagyok! – Egyáltalán nem vagy jól! – válaszolta a férfi. – Szörnyen nézel ki. – A csempészettel gyanúsított, magányos nők mind szörnyen néznek ki, nem tudtad? Nem hallotta, hogy feláll, mégis tudta, hogy felé tart. Átölelte derekát, keze a hasára siklott. – Kyle, engedj… – Mikor akartad elmondani? – Miről beszélsz? – kiáltotta kétségbeesetten. A férfi szorítása erős volt, hangja halk és fagyos. Hiába próbált szabadulni. – Ugyan már, Skye! Rád sem kellett néznem, az első pillanattól fogva tudom! – Kyle! Nagyon kérlek, engedj el! Kyle némán engedelmeskedett, ő pedig visszaballagott a szófához, és leült. – Eszed ágában sem volt elmondani! – vádolta visszafojtott haraggal a férfi.

95

– Min változtatott volna, ha elmondom? Kyle lassan a nőhöz lépett, szeme dühös szikrát szórt. – Csak nem abortuszra készültél? – Nem! De miért vagy olyan biztos benne, hogy a te gyereked? Kyle elmosolyodott, de Skye ettől egy cseppet sem érezte jobban magát. – Tudom, hogy visszautasítottad Trainor házassági ajánlatát, és azóta nem találkoztál más férfival! – Honnan tudnád? – Figyeltettelek és beszéltem Trainorral. – Hogy merészelsz kémkedni utánam?! Kyle megrántotta a vállát és rágyújtott. – Tudni akartam, mit csinálsz! – Ha annyira tudni akartad, akkor miért nem jöttél el New Yorkba? Ide-oda utazgatsz a világban, New York valahogy mégis mindig kimarad az útitervből! Kyle kérdően összevonta szemöldökét. – Szóval az zavar, hogy aznap este Iguán nem hagytam ott csapot-papot, és nem követtelek! – Ne nevettesd ki magad! – válaszolta méltatlankodva a nő. – Szívem szerint követtelek volna – mondta keserűen a férfi. – Csakhogy az öcsém emlékeztetett a helyzetemre, és arra, hogy mielőtt felkereslek, még van egy kis dolgom! – Sikerült valamit elintézned, vagy csak az arany miatt vagy itt? – New Yorkban tudtam meg, hogy Ausztráliába repültél! Rögtön utánad jöttem. Fogalmam sem volt róla, hogy bajba kerültél! Nem sokkal a hazakezesünk után legalább egy hónapot töltöttem itt. Nyomoztam, de sikertelenül. Az azt követő hónapot családi háborúskodással töltöttem, és téged hívogattalak. Minden hiába! Skye lesütötte a szemét, zavarában a macskát simogatta. Mégiscsak eljött érte, gondolta. De mikor beszélt Teddel? Vajon azért jött ide, mert tudott a gyerekről? – Ted hívott fel? – kérdezte. – Én hívtam őt. – Miért? – Szólni akartam neki, hogy utánad jövök! A férfi rideg, merev vonásai megfejthetetlennek „ntek. – Miért jöttél utánam? – Hogy hazavigyelek magammal San Franciscóba! – És az egész világ előtt a szeretőd legyek? Köszönöm szépen, de ebből nem kérek! – válaszolta keserű szájízzel a nő. – Ne nehezítsd meg a dolgom! Tudod, hogy feleségül akarlak venni! Skye nem tudott uralkodni magán, hisztérikus nevetés tört fel belőle. – Legjobb tudomásom szerint Kalifornia állam bünteti a bigámiát. – A pokolba is, Skye! – kiáltotta a férfi. Elnyomta a cigarettát, és magához húzta a nőt, úgy, hogy arcuk szinte összeért. – Ez egyáltalán nem vicces! Nagyon jól tudod, hogy már évek óta el akarok válni… – Ez az, Kyle! Már évek óta próbálkozol, és még mindig semmi! – vágott közbe elkeseredetten a nő, alig tudta visszatartani könnyeit. – Minden tőlem telhetőt megteszek! – válaszolta dühösen a férfi. – Mégsem elég! Kyle szitkozódva elengedte, és felállt. Zsebre dugott kézzel a kandallóhoz sétált. – Kezdesz hasonlítani Lisára. Nem számít más csak a név, nem igaz? Ne félj, amint lehet, megkapod a nevemet! A gyerek miatt is sietnünk kell a házassággal! Skye-t megrémisztette az összehasonlítás. Ő és Lisa? Talán Kyle csak a baba miatt veszi feleségül!

96

– Nem várom el tőled, hogy feleségül vegyél? – suttogta mérgesen. – Egyedül is boldogulok! – Egyszer mintha azt mondtad volna, hogy egy gyereknek apára is ugyanúgy szüksége van, mint anyára. Talán nem gondoltad komolyan? Játszol velem, Skye? – Nem… – kezdte dadogva, érezte, hogy a férfi gyengéden átkarolja a derekát, és cirógatni kezdi a haját. Érintésében a vágy erőszakkal keveredett. A nő félt, hogy Kyle dühében összeroppantja. – A szigeten azt hittem, szeretsz. Már nem vagyok biztos benne! Szükséged volt rám a túlélés miatt. Ha igazán szeretnél, eljöttél volna hozzám San Franciscóba, és nem menekültél volna előlem. Tudtál volna bízni bennem. Skye nagyot sóhajtott, érezte a férfi simogató, dédelgető kezét homlokán. A gyengéd, de visszafogott érintésben ott rejlett a feszültség és a hatalom. A válaszon gondolkozott. Szerette Kyle-t, és nem érdekelte más emberek mit gondolnak, mégis vonakodott. Rengeteg hasonló kapcsolatot látott már kihűlni. A válás okozta nehézségek még a legerősebb szerelmet is megölhetik. Annyi vesztenivalójuk volt… Kyle nem várt a nő válaszára. – Akár tetszik, akár nem, haza fogsz jönni velem! Skye ismét nevetni kezdett, maradék önuralmát is elveszítette, a hisztéria eluralkodott rajta. – Hogy is tudnék hazamenni veled? Úgy néz ki, hogy a gyermekemet egy ausztrál börtönben fogom megszülni! – Gondoskodom róla, hogy ne emeljenek vádat ellened. Utána pedig hazaviszlek. A nő fáradtan hallgatott, nem volt ereje vitatkozni. Amíg a karjaiban tartotta, semmi sem számított, legszívesebben bevallotta volna szerelmét. Az ideges, feszült érintés megrémisztette. Talán nem is szereti a férfi, talán gyűlöli. – Ha elejtik a vádat, hazamegyek veled – válaszolta halkan. – Nem kell aggódnod! Hivatalosan is a feleségem leszel. Van még egy adum Lisa ellen, arra az esetre, ha elmérgesedne a dolog! – Mi az? – kérdezte Skye. – Egyelőre még nem akarom elárulni. A nőt bántotta a keserű, hideg hang. – Talán azért nem, mert nem is létezik! – Nem derülhet ki! Chris belehalna! – mennydörögte a férfi. Olyan erősen szorította a nőt, hogy az majdnem összeroppant. – Egész eddigi életemet szétrombolom miattad, de már kezdek kételkedni benne, hogy megéri. Jobban játszod a rangra, névre, címre éhes bestia szerepét, mint Lisa! Ne! A kétségbeesett sikoly némán hagyta el a nő torkát. Saját életükről beszélgettek, a házasságukról, és még egy kedves szó sem hangzott el közöttük, egy gyengéd ölelésre sem került sor. Ezt a találkozást valahol nagyon elrontották. A férfi, hangtalan léptekkel az ajtó felé indult. – Kyle… – suttogta elhaló hangon Skye. – Kyle! A férfi lassan megfordult. – Hová mész? – Meg kell győznöm a rendőrséget az ártatlanságodról! – válaszolta összevont szemöldökkel a férfi. – Így egyeztünk meg, nem igaz? Én kihúzlak a csávából, te pedig hazajössz velem, még ha egy ideig csak a szerető szerepe jut is neked! Keserű mosollyal az arcán megfordult, és távozott. A nő némán nézett utána. Az elkövetkező két hét felért egy rémálommal. Skye ideje nagy részét Kyle ügyvédjével töltötte, legalább ezerszer végigvették az ominózus nap minden egyes mozzanatát. McVicar Kalifornia legnevesebb ügyvédjei közé tartozott. Kedvesen és szeretettel bánt ügyfelével, mégis kék szeme erőt és szaktudást sugárzott. Egyetlen apró részlet sem kerülte el a figyelmét.

97

Kyle az összes beszélgetésnél jelen volt, minden figyelmével az ügyre koncentrált. A nővel hűvösen viselkedett, az ügyvédi találkákon kívül egyáltalán nem látogatta meg. Skye-nak elege volt már az egészből. Bosszantotta, hogy egy repülőtéri alkalmazott állítása miatt bűnösként bánnak vele. Három nappal a kihallgatás előtt, McVicar javaslatára, a nő tanúvallomást tett az ügyész előtt. Semmit nem veszíthetett. A vád képviselője kellemes embernek bizonyult, udvarias, kedves modorát fárasztó alapossága ellensúlyozta. Skye idegesség helyett haragot és bosszúságot érzett, már három órája válaszolgatott a nevetséges kérdésekre, legszívesebben felsikoltott volna. Kyle Jagger végül úgy döntött, hogy közbeszól. Szótlanul ücsörgött a háttérben, de mindenki tudta, hogy kicsoda, és milyen szálak fűzik az ügyhöz. – Azt hiszem, Delaney kisasszony megtett minden tőle telhetőt. Alávetette magát kérdéseiknek, és még a hazugságvizsgálót is eltűrte. A hölgy terhes, a kihallgatás pedig már több mint három órája folyik. Aggódom az egészségéért! Mára elég lesz a faggatásból. A jogászok bocsánatért esedezve felugrottak helyükről, s a kihallgatás azonnal véget ért. Skye majdnem elsüllyedt a szégyentől, a teremben mindenki azt találgatta, vajon a gyermek Kyle-tól van-e. Hazafelé a bérelt kocsiban kikelt magából. – Soha többé ne tedd ezt velem! A férfit meglepte Skye felháborodása. – Miről beszélsz? Pár hét, és az állapotod nyilvánvalóvá válik. A nő fáradtan hátradőlt, és behunyta a szemét. Igaza van, gondolta, hiszen már Virginia is tudja, még ha nem is hozta szóba. Előbb-utóbb mindenki megtudja, nincs ezen mit rejtegetni. Vajon Kyle miért olyan szimpatikus sógornőjének, tűnődött. A férfi nem érthette a helyzetét. Házasságon kívül fogant gyermeket hordozott a méhében, egyfolytában magán érezte az emberek megvető pillantását. Gondolatait Kyle vádló kérdése szakította félbe. – Talán szégyelled a gyermekünket? – Nem erről van szó. De hiába próbálnám elmagyarázni, nem értenéd meg. Felejtsd el. – Nem akartam, hogy tovább ott ülj, és idegeskedj. Féltelek! Annyira sovány vagy, és ez nem tesz jót a babának. Ha magad miatt nem is, a gyerek miatt enned kell! Skye fáradtan felsóhajtott. – Gondolok a babára, Kyle! De, a pokolba is, annyira nehezen tudom összeszedni magam! Azelőtt minden más volt, nyugodt, kényelmes, rendezett életet éltem. Erre mi történik? A vállalatomnál eluralkodik a káosz, engem csempészéssel vádolnak, a veled folytatott kis szerelmi kalandom pedig nem sokára nyilvánvalóvá válik! El tudod képzelni, mit érzek most? Független, megbízható, köztiszteletben álló üzletasszony voltam, és nézd meg, mi lett belőlem… – Elég legyen, Skye! Hagyd abba! – vágott közbe a férfi, és megállította az autót. Tanácstalanul nézte a kétségbeesett nőt, tehetetlenségében rágyújtott egy cigarettára, és szitkozódni kezdett. Meg akarta vigasztalni reményvesztett szerelmét. – Skye! Egy hónap sem kell, és a vállalatodnál minden visszaáll a régi kerékvágásba! Ami a csempészést illeti, még nem is emeltek vádat ellened! A hasad miatt pedig ne aggódj, mire megnő, már a feleségem leszel! Egyik karjával gyengéden átölelte, és simogatni kezdte. Skye szemébe könny szökött, zokogni kezdett. Kyle elnyomta a cigarettát, átölelte a nőt, és haját félresimítva homlokából, vigasztalni kezdte. – Minden rendben lesz! Hidd el nekem, Skye! – Annyira félek – válaszolta szipogva. – Soha nem gondoltam, hogy egyszer börtönben végzem. Már hallom a rácsok zörgését. – Talán nem is olyan szörnyű a helyzet, mint ahogyan most látod – suttogta a férfi.

98

Némán ringatta, míg ki nem sírta magából keserűségét. A szomorúságot még a tavasz boldog sugarai sem tudták legyőzni. A férfi érezte, hogy a nő ereje fogytán van, a tragédiasorozat kimerülésig megviselte. Először a bátyja, aztán a szerencsétlenség, a vádak az ausztrál hatóságoktól, a terhesség. Az idegösszeomlás szélén állt. – Jól vagyok – mondta Skye, visszautasítva a férfi segítségét. – Ne haragudj, nem akartalak a problémáimmal terhelni. – Teljesen kikészültél – válaszolta a férfi ügyet sem vetve mentegetőzésére. Karjaiba kapta, és úgy vitte az ajtóig. Virginia már várta őket. – Ne engedd, hogy felkeljen. Pihennie kell. És Ginny, rá kell venned, hogy egyen. Ha így folytatja, elveszíti a babát! – Kyle! – kiáltotta félig könyörögve Skye. – Biztos vagyok benne, hogy Virginia már tud mindenről! – válaszolta türelmetlenül. – Mikor húzod már ki végre a fejed a homokból? Virginia engedelmesen bólintott. – Ne aggódj! Vigyázok rá! Elkészítem az ebédet, aztán pedig gondoskodom róla, hogy pihenjen! – Felnőtt ember vagyok, el tudom készíteni a saját ebédemet! Pihenésre pedig semmi… Kyle csókja elnyomta heves tiltakozását. – Elég ebből – mondta és távozott. Skye csendben megette az ebédet, amit Virginia készített neki. A szigeten történtek óta ez a csók volt a szeretet első és egyetlen jele Kyle részéről. Talán mégis reménykedhet, gondolta. Virginia egy párnával és egy takaróval jelent meg a nappaliban. Ellentmondást nem tűrve, tekintetével az ágyra parancsolta Skye-t. Maga köré csavarta a plédet, és lefeküdt a kanapéra. Sógornője a szoba másik végében csendesen kötögetett. – Virginia! – kezdte halkan Skye. – Tessék? – Mit gondolsz… erről az egészről? Virginia letette kezéből a kötőtűt. – Hogy mit gondolok? Akár hiszed, akár nem, szerintem nagyon szerencsés vagy! – Skye hitetlenkedő arckifejezésére csak legyinteni tudott. – Nem fognak vádat emelni, ebben biztos vagyok. Ami pedig Kyle-t illeti, nagyszerű ember. Minden jóra fordul! Na és a baba! Én már ugrálnék a boldogságtól. Skye zavarában elpirult. – Persze, hogy boldog vagyok. Örülök a babának, de… Virginia újra kötni kezdett. – Amíg Kyle melletted van, nem kell aggódnod. Mindenről gondoskodni fog. Olyan ember, aki eléri, amit akar! Skye hirtelen a hasához kapott. Az utóbbi időben erős fájdalmak gyötörték. Vajon a férfi csak kötelességből akarja feleségül venni, tűnődött. Vajon képes szétrombolni addigi életét miatta? A babáról kezdett álmodozni, csendes, nyugodt életről Kyle-lal. A nehézségek hamar kijózanították. A kihallgatáson sem volt még túl, Lisáról nem is beszélve. A gyönyörű Lisa. Minden civakodás és háborúskodás nélkül Kyle-é. A nagy hasú, eltorzult Skye-ért hosszú, fárasztó csatát kell vívnia. Vajon melyiket választja? Végül elaludt, álmában megfogalmazódtak vágyai. Az égből bosszúálló angyal szállt alá, és elnémította a kellemetlenkedő Lisát. Mindenképpen tisztáznia kell az ügyet. Megígérte, üzletet kötött. Skye pedig gyermeket várt.

99

Lassan behunyta a szemét, és hátradőlt, érezte, hogy homlokát elönti az izzadság. Elégedett volt, sőt mi több, megborzongott az örömtől. Ezt akarta, így tervezte. A kétségbeesés mégis erőt vett rajta. A pokolba Lisával, gondolta. Chrissel kapcsolatos fenyegetését blöffnek szánta, ám most megváltozott a helyzet. Bármi áron szabadulnia kell! Nem tudta, mi tévő legyen, képtelen volt fiának fájdalmat okozni. Mégis talán beszélnie kellene vele, gondolta. A Skye méhében lévő gyermekére is gondolnia kell. Ha kitartóan blöfföl, talán Lisa is beveszi. Nagyot kortyolt italából. Teljesen tanácstalan volt. Ketyeg az óra, figyelmeztette magát. Lassan lejár az időd! Összes problémája megoldásra várt. Skye, Lisa, Chris. Valahogy rá kell kényszerítenie a feleségét a válásra anélkül, hogy fiát megbántaná. Mindenekelőtt azonban Skye ügyét kell a kezébe vennie, nem emelhetnek vádat ellene. Fejében kavarogtak a gondolatok, kimerültségén nem tudott erőt venni. A reptéri alkalmazott vallomása nem hagyta nyugodni. Gondolatmenetét telefoncsörgés szakította félbe. – Tessék? Amint meghallotta a magánnyomozó hangját, jobb kedvre derült. A férfi azt állította, hogy megtalálta a taxisofőrt, aki Skye-t június negyedikén kivitte a reptérre. A taxis vallomása szerint a nőnél nem volt semmiféle fekete fémdoboz, csak egy nagy vászon válltáska és egy retikül. Kyle alig tudott úrrá lenni izgatottságán. – Honnan tudja, hogy a férfi igazat mond? És egyáltalán hogyan emlékszik ennyi idő után Skye-ra? – Majd meglátja, tíz percen belül ott vagyunk! Egy negyedóra sem telt el, és az öreg, kopaszodó taxis, sapkáját idegesen gyűrögetve, elmondta, amit tud. – Tisztán emlékszem rá, karcsú volt és halk szavú. Rögtön tudtam, hogy előkelőséggel van dolgom. Megkérdeztem, mivel foglalkozik, aztán elmondtam, hogy az ezüstlakodalmunkra én is szeretném megajándékozni a feleségemet egy különleges ékszerrel. Ott mindjárt a taxiban rajzolt egy vázlatot. Ideadta a névjegykártyáját, mondta, hogy hívjam, ha meggondolnám magam, és az árak miatt ne aggódjak, mert majd csak kitalálunk valamit. Azóta nem kerestem, mert hallottam, hogy a repülője lezuhant. Egy pillanatig habozott. – Erről az aranyról semmit sem tudtam, a nyomozó úr mondta el a dolgot. Ha tudtam volna, hogy a hölgy bajban van, már hamarabb jelentkeztem volna. Igazán sajnálom… – Ugyan, ne sajnáljon semmit! – rázta meg a fejét Kyle. – Lekötelezett – mondta és ezzel a nyomozóhoz fordult. – Tom, levinnéd a hadnagyhoz?! Ha neki is elmondja mindezt, talán kihúz minket a csávából. Ne aggódjon! – fordult újra a taxisofőrhöz. – Az elvesztegetett idejéért kárpótoljuk! Az öreg MacDonald méltóságteljesen kihúzta magát. – Semmiféle kárpótlást nem fogadok el! Örülök, ha segíthetek egy olyan kedves hölgynek, mint Delaney kisasszony! – Nagyon köszönöm – válaszolta mosolyogva Kyle. Az idős taxis kisétált a szobából, a magánnyomozót Kyle még egy pillanatra visszahívta. – Mondja meg Griffen hadnagynak, hogy a reptéren találkozunk. És még valami, vegyen egy nyakláncot az öreg MacDonaldnak, írja hozzá a kiadásaihoz, majd később elrendezzük. Keaton bólintott, és becsukta maga mögött az ajtót. Kyle örömében mégis csak volt egy kis keserűség. A reptéri alkalmazott az ő légitársaságánál dolgozott, és hazudott. Vajon kit akart fedezni? Kyle szinte szóról szóra emlékezett Jake Henry vallomására az újságokból, legalább ezerszer elolvasta.

100

– Nem akarom vádolni a hölgyet, de amikor keresztülsétált a kapun, a csomagjain kívül egy nagy, fekete fémdoboz is volt nála. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hiszen nekem nem ez a feladatom, én csak egy egyszerű hivatalnok vagyok… Kyle a tilosban parkolt. Lassan megindult befelé, megpróbálta lehűteni magát. Könnyed mosolyt erőltetett az arcára. Jake Henry éppen dolgozott. – Hello, Jake! – mondta színlelt vidámsággal, és a pultra könyökölt. Keze ökölbe szorult, legszívesebben megfojtotta volna a vigyorgó alkalmazottat… – Üdvözlöm, uram. Elutazik? Senki nem jelentette az érkezését… – Nem, nem erről van szó – vágott közbe még mindig mosolyogva Kyle. – Hozzád jöttem, szeretnék feltenni néhány kérdést Delaney kisasszonynyal kapcsolatban. – Ó! – lepődött meg a hivatalnok. Homlokán izzadtságcseppek jelentek meg. – A rendőrségnek azt mondtad, hogy Delaney kisasszony csomagjait egy hordár vitte. Felismernéd a férfit? – Nem hiszem, már nagyon régen történt. Naponta több ezer ember megy itt keresztül. A hordárok is jönnek-mennek. – Nos, mindegy. A hordárt már megtaláltuk. A férfi feltűnően izzadni kezdett. – És gondolja, hogy emlékszik a részletekre? Naponta több száz ember csomagját cipeli! – Ez a hordár emlékszik, Jake! Mindenre emlékszik! Kyle arcán már nyoma sem volt a nyugalomnak, erőszakosan megragadta a pult mögött ácsorgó hivatalnok gallérját. – Ide figyeljen, Jake! Ez egy nagyon kényes ügy! Nem elég, hogy a légitársaságomat piszkos célokra használták, a gépem lezuhant, és majdnem meghaltam. A csempészés igen komoly dolog, de a gyilkosság még annál is súlyosabb! Nem feltételezem rólad, hogy gyilkos vagy, de azt tudod, hogy az arany hogyan került a fedélzetre. Jól figyelj! Feladod magad a rendőrségen, és elmondasz mindent, beleértve, természetesen, a bűntársad nevét! A bíróságban még bízhatsz, én viszont nem állok jót magamért. Jake Henry reszketett, akár a falevél. Holtsápadt arcára kiült a rémület, főnökének fenyegető tekintete egy időre megnémította. – Nem nyúltam a géphez, esküszöm! Nem tudtam, hogy a gép le fog zuhanni! Csak annyit tudtam, hogy Buenos Airesben veszik át a szállítmányt… Kyle érezte, hogy ujjai egyre szorosabban a férfi nyaka köré tekerednek, a hivatalnok lába már alig érte a padlót. Életében nem érzett még ilyen gyilkos dühöt. A verejték végigfolyt hátán, az idegességtől zihálni kezdett. – Kérem, engedjen el! Az Isten szerelmére? – könyörgött Henry. Kyle letette a férfit, öklével óriásit csapott az asztalra. – Jagger! – hallotta Griffen hadnagy meglepett hangját. Fáradtan megfordult. – Henry el szeretne mondani néhány dolgot. Nagyon érdekesnek fogja találni! – mondta, és újra az ijedt hivatalnokhoz fordult. – Ki babrálta a gépet? Az ijedt kis ember feszülten forgatta a szemét, még a rendőrség jelenlétében sem bízott a dühös Kyle-ban. Idegesen harapdálta szája szélét. – Nem tudom ki nyúlt a géphez… – Ne hazudj, Henry! – kiáltotta Jagger. – Smithfield volt az! – bökte ki váratlanul a hivatalnok. – Ted Smithfield, a repülőgépszerelő. Az egész az ő ötlete volt, kényszerített, hogy segítsek neki. Azt mondta, hogyha nem juttatom fel az aranyat a gépre, megöl. Amint megtudta, hogy életben vannak, elutazott. Kyle undorodva elfordult. Gyomra émelyegni kezdett, érezte, hogyha tovább ott marad, leüti Jake Henry-t. Lassan kifelé indult, hallotta, hogy Griffen felügyelő ismerteti a férfi jogait. A

101

hangok értelmetlen morajlássá változtak. A saját alkalmazottai, gondolta Kyle. Ő pedig Skye-t gyanúsította… – Jagger! – hallotta maga mögött a hadnagy hangját. Megállt és megfordult. – Szeretnék bocsánatot kérni öntől, és Delaney kisasszonytól is. Néhány papírt még ki kellene töltenie, de ígérem, nem zaklatjuk többet. Delaney kisasszonyt természetesen kárpótoljuk a kellemetlenségekért. – Griffen hadnagy – kezdte Kyle. – Ne kérjen bocsánatot, ön csak a dolgát végezte! Azt hiszem, holnap hazarepülök. Ha elkapták Smithfieldet, értesítsenek! A hadnagy további bocsánatkérések közepette elkísérte Kyle-t a kocsijához. A férfinak elege volt már a rendőr mentegetőzéséből, beült a bérelt autóba, türelmetlenül búcsút intett, és elhajtott. Minél előbb közölni akarta a jó hírt kétségbeesett szerelmével. Virginia nyitott ajtót. – Minden megoldódott, Skye-t sikerült tisztáznom! – Nagyszerű! – válaszolta a nő, de a hír ellenére örömnek nyoma sem volt a hangjában. – Skye a nappaliban fekszik. Menj, és mondd el neki is a nagy újságot, én addig készítek egy italt. Kyle lassan a nappaliba sétált, Skye gyászos tekintettel bámult. Szőke haja kócosan a takaróra omlott, a szívhez szóló látványtól a férfi elérzékenyült. Az elmúlt hetek visszafojtott vágya egyszerre feltörni készült. – Tisztáztalak, Skye! Semmi dolgod többé az ausztrál hatóságokkal! A nő szemében a szomorúságot, meglepetés, hitetlenkedés, végül boldog ragyogás váltotta fel. – Hogy csináltad? – kérdezte. A férfi egy fotelba ereszkedett. Egyetlen részlet sem maradhatott ki, Kyle a taxisofőrtől kezdve a reptéri hivatalnokig, mindent elmesélt. – A felügyelő bocsánatot kért. Holnap még kitöltünk néhány papírt, aztán pedig irány haza, Montfortba! Skye arcáról eltűnt a mosoly. – Most meg mi van veled? Nem értem ezt a gyászos viselkedést. Az előbb Virginia, és most te is. A legnagyobb gondunk megoldódott, erre úgy nézel rám, mintha azt mondtam volna, hogy életfogytiglanra ítéltek! A nő fáradtan megszólalt. – Talán nem is kellene Montfortba mennem. A feleséged az imént telefonált. – Kicsoda? – A feleséged, Lisa Jagger. Még emlékszel rá, vagy nem? – A nő hangjában elkeseredés bujkált, hiába próbálta összeszedni magát. – Úgy egy fél órája telefonált. Valami blöffről beszélt, és arról, hogy nem hajlandó aláírni a papírokat. Elbűvölő volt. Udvariasan bocsánatot is kért, amiért még mindig szeret. Figyelmeztetett, hogy ne bízzam az érdeklődésedben, úgysem tarthat túl soká… Skye elhallgatott, és lehunyta a szemét, torkát szorongatta a sírás. – Folytasd – szólalt meg Kyle. – Azt mondta, hogy hamarosan megunsz majd, és rájössz, egy kis flörtért nem volt érdemes blöffölni, és lerombolni a birodalmat, amit egy egész életen keresztül építgettél. Nem tudom, hogy miféle blöffről beszél. Kyle mérgében felugrott a fotelból, kezét zsebre tette, hirtelen nem tudta, mit válaszoljon erre. – Miért nem tetted le a telefont? Miért hagytad, hogy zaklasson? Skye lesütötte a szemét. – Jobb, ha most nem megyek veled. Ha csak egy blöffről van szó, akkor mégsem olyan rózsás a helyzetünk. Nagyon hálás vagyok azért, amit értem tettél, de… – Nincs ellenvetés! Három hét múlva elutazom, és te is velem jössz! Így állapodtunk meg, ezen nem változtathatsz! Ha törik, ha szakad, magammal viszlek!

102

Skye idegesen az ajkába harapott, remegő kezét bámulta. – Akkor miért csak blöffölsz? Miért nem használod ki az utolsó ütőkártyádat? Te mondtad, hogy ezt fogod tenni! Megszabadulhatnál Lisától, és mégsem teszed! Mégis, mit gondoljak? Kyle ereiben meghűlt a vér. Nem akárkiről, hanem a fiáról volt szó. Törvénytelen gyerekké nyilvánítani az egész világ előtt? Biztosan létezik jobb megoldás. A kanapén ülő, elkeseredett nőt sem akarta elveszíteni, hiszen az életet jelentette számára. A méhében hordozott gyermek az övé. A férfi megsimogatta a nő fejét, és mélyen a vádló szempárba nézett. – Meg kell bíznod bennem, Skye! Három heted van. Pakolj össze, mert érted jövök! Ezzel megfordult, és elhagyta a lakást. A pezsgőspoharak mérgesen csörömpöltek Virginia kezében.

103

Közjáték Skye olyan régóta állt már ott, és bámulta elgondolkozva a tengert, hogy észre sem vette a dagályt. Az erős hullámzás hirtelen ledöntötte lábáról, ruhája csuromvizes lett. Halkan elnevette magát, és ülve folytatta az ábrándozást. A nagy melegben jólesett a hűvös tengervíz. Imádta ezt az elszigetelt, csendes kis partszakaszt. Turistáknak nyoma sem volt, a táj érintetlen szépsége melegséggel töltötte el az ember szívét. A sirályok, a hullámok ütemes zúgása, a puha, fehér homok birodalma. Steven hozta ide először, miután Ausztráliába költözött. Steven, bárcsak itt lehetnél mellettem! Vajon mit gondolnál Kyle-ról? Azt mondta, menjek vele San Franciscóba. Három hetet adott… Azóta nem látogatott meg, nem is telefonált. Azt ígérte, feleségül vesz, de nem tudom, komolyan gondolta-e. Talán csak játszik velem. Van egy titkos fegyvere, amivel rávehetne Lisát a válásra, de mégsem használja. Nem értem! Meg kellene mondanom neki, hogy menjen a pokolba. Soha nem találkoztam még ilyen férfival, parancsolgat nekem, és én, valamilyen különös oknál fogva eltűröm. Ha lenne egy kis büszkeségem, és elég merszem, nem hagynám, hogy így rángasson összevissza. Életemben nem láttam még ilyen könyörtelen, gonosz, kegyetlen diktátort. Én, egy ilyen férfival? Steven, hát el tudod ezt képzelni… Nem tudja, hogy szeretem, még sosem mondtam neki, nincs hozzá bátorságom. Azt hiszi, a nevére vágyom és a pénzére. Szerinte, ha igazán szeretném, már utána mentem volna San Franciscóba, nem törődtem volna a családdal, nem törődtem volna azzal, mit mond a világ. Félek, Steven! Mi lesz, ha megun? Nem akarok egyszerű kötelességgé válni, mint az első felesége! A nő hirtelen megborzongott. A hullámok egyre vadabbul tajtékzottak, a lágy tavaszi szellőt csípős, hideg szél váltotta fel. A napfényben ragyogó, barátságos táj egyszerre megváltozott körülötte. Skye lassan felállt, karját maga köré fonta, reszketett. Steven képmása egy pillanatra felrémlett a szeme előtt, hallotta vigasztaló hangját. Büszkeség? Mit ér a büszkeség, Skye? Teljes szívedből szereted ezt az embert, ne hagyd, hogy a büszkeséged közétek álljon! Az őszinteség a legfontosabb, mondd el neki, mit érzel iránta. Skye lehunyta a szemét, és egy pillanatra átadta magát a szél zúgásának, a tenger morajlásának. Felvette cipőjét és elment. Pár perccel később helyét valaki más foglalta el. Valaki, aki szintén magányra vágyott. Mintha Skye gondolatai megelevenedtek volna, a nő szerelme keresett menedéket az elhagyatott kis strand magányában. A kihalt, homokos tengerpart mindig a nőre emlékeztette. Tekintete a hullámokon pihent, de gondolatai messze jártak. A jövőn tűnődött. Vajon ott találja még szerelmét Virginiánál? Az is lehet, hogy már hazarepült. Nem kellett volna ennyire erőszakosan bánnia vele. Dühös volt, nem tudta visszafogni magát. Szerette, soha életében nem szeretett még így. Nagyon félt, hogy elveszíti. Ha tudná, hogy Chrisről van szó, vajon megértené? Miért olyan fontos a házasság? Talán még mindig szereti Trainort. Csak azért utasította vissza, mert egy másik férfi gyermekét hordozza. Kyle keze ökölbe szorult, körme húsába vágott. Nem érezte a fájdalmat, nem látta a tengert, nem hallotta a szél zúgását, elmerült szomorú gondolataiban.

104

Ezt akarta, erre vágyott. Skye végre méhében hordozta gyermekét. Mégis keserűséget érzett. Talán csak emiatt hajlandó hazamenni vele. Talán vissza is utasítja, hiszen rettentően viselkedett vele. Kyle lassan lesöpörte nadrágjáról a homokot, és a kocsi felé ballagott. Észre sem vette, hogy cipőjét eláztatták a hullámok.

105

13. San Francisco, november 3. Talán minden könnyebb lett volna, ha Kyle meglátogatja a három hét alatt. Elég lett volna, ha felhívja. Egy icike-picike tanúbizonyság szerelméről, mindent megváltoztatott volna. A nő idegenként lépte át a montforti családi rezidencia boltíves bejáratának küszöbét. Fáradt volt és elcsigázott, már az sem érdekelte, hogy nemkívánatos látogatóként kezeli majd mindenki. A többórás repülőút alatt, Tahitin és Honolulun keresztül, szinte alig szóltak egymáshoz. Most, ahogy a nő belépett, Kyle felé pillantott. Hirtelen elfogta a pánik, nem ismerte ezt a férfit. Legszívesebben megfordult volna, hogy elrohanjon, ki a sötétbe, az éjszaka leple alá. Ki ez az ember, hangzott a néma kiáltás. Az érintése hideg, a tekintete megvető és haragos. Erős és határozott, de vajon mit akar? Létezik számára olyan, hogy szerelem? Érkezésükre az egész Jagger család kicsődült az előtérbe. Michael, Chris és a Jagger fiúk anyja, Mary. Skye lába a földbe gyökerezett, nevetségesnek érezte magát. Michael Jagger, mint mindig, most is feloldotta a feszültséget. Megveregette bátyja vállát, majd melegen átölelte a nőt. Mindenki egyszerre beszélt. – Szegénykém! – kiáltotta Mary Jagger, és felkísérte a nőt a díszes, faragott lépcsőn. – Csak nem éheztetett ez a ronda fiú! Olyan sovány vagy! Készítek egy teát, biztosan jól fog esni… Igazából még nem is ismerjük egymást! Iguán találkoztunk, de a fiam elfelejtett bemutatni minket egymásnak. Mary vagyok. – Anya – vágott közbe nevetve Mike. – Te is tudod, hogy nem volt alkalmunk bemutatni Skye-nak. – Ne mentegetőzz, fiam! – válaszolta Mary színlelt szemrehányással. Skye fél füllel a beszélgetést hallgatta, figyelmének nagy részét azonban lefoglalta a gyönyörű villa. A széles folyosó hatalmas nappaliba torkollott. A Viktória korabeli, brokáttal bevont mahagónibútorok különös hangulatot kölcsönöztek a szobának. A fényes parkettát távolkeleti szőnyegek borították, az antik szekrények szoborkülönlegességeket rejtegettek. A méret és a pompa ellenére a szoba otthonos hangulatot és melegséget árasztott. Talán a kandallóban lobogó tűz és az ablaknál álló, hatalmas, kényelmes fotelok keltették az emberben ezt az érzést. – Ülj csak le ide a tűz mellé, Skye! – mutatott egy hintaszékre Mary. – Teát vagy kávét hozhatok neked? – kérdezte. – Egy tea jólesne – válaszolta halkan Skye. – Mike? Chris? Kyle? Ti mit kértek? – Kávét, nagyi – válaszolta Chris Jagger. – De te csak foglalkozz a vendéggel, én majd elkészítem a kávét! Akár egy hazatérés. Mary hétköznapi dolgokról faggatta Skye-t. Milyen az idő Sydneyben? Hiányzott-e New York? Előadta a legfrissebb híreket a pusztító hóviharról, Skye csendben figyelt. Kyle a kandallónál állt. Öccsével és fiával heves üzleti vitába keveredett. Minden olyan könnyen ment, úgy kezelték, mint egy családtagot. Chris Jaggertől tartott a legjobban, de alaptalanul. A fiút egyáltalán nem feszélyezte a jelenléte, természetesen viselkedett. Ha tekintetük néha összetalálkozott, barátságosan mosolygott rá. Mélybarna szemében melegség és bölcsesség. Minden bizonnyal szerette anyját, mégis elfogadta Skye-t. Apja döntését tiszteletben tartotta, felnézett rá. Az este folyamán Lisa

106

Jagger szóba sem került, ahogyan Skye másállapota sem. Utolsó hetét Sydneyben vásárlással töltötte, ruhatárát a körülményekhez kellett alakítania. Hosszú, bő blúzai eltakarták hasának apró domborulatát, de az álcázás egyre nehezebben ment. – Apa – hallatszott Chris tiltakozó hangja. – Nem akarok visszamenni az egyetemre. Nagyszerűen boldogultam az üzletben, míg nem voltál itt! Kérdezd meg Mike-ot. A legjobb pilótáiddal repülhetnék… – Tessék, már megint kezdik – súgta oda bocsánatkérőn Mary Skye-nak. – Az üzlet nemcsak a repülésről szól! Tények, tudás, politika, nyelv, földrajz, ezek mind kellenek hozzá! Nem értem, mi történt veled! Úgy tudtam, élvezed az egyetemet! – Semmi bajom az egyetemmel, egyszerűen csak nem látom értelmét. Mike tanúsíthatja, mennyit segítettem! Kyle kérdően öccsére pillantott. – Egyedül bonyolította le az európai útvonalak átszervezését, és kifogástalan döntéseket hozott – válaszolta Mike. Kyle újra fiához fordult. – Ismerem a képességeidet. Van érzéked az üzlethez, és erre büszke is vagyok, de meg kell értened, hogy egy légitársaság irányítása óriási felelősség! Egy rossz döntés rengeteg ember életét döntheti romokba, így vagy úgy. – Ezt mind tudom, apa – válaszolta türelmesen Chris. – De szeretnék igazán beletanulni a dolgokba. Jövőre visszamegyek az egyetemre. Egy pillanatig habozott, majd bocsánatkérő pillantást vetett Skye-ra és folytatta. – Szeretnék itt lenni, amikor a baba megszületik. Nem gondoltam, hogy még valaha testvérem születik. Skye-nak elállt a lélegzete, úgy érezte, ha megmoccan, teste apró darabokra hullik szét. A feszült csöndet Chris törte meg, tudatában sem volt elszólásának. Udvariasan Skye felé fordult, és folytatta. – Skye, kérlek, segíts meggyőzni apát! – mondta szomorú mosollyal az arcán. – Mikor születik a baba? Michael megköszörülte a torkát. – Chris… A nő kétségbeesetten figyelte az eseményeket, tudta, hogy ebben a házban senki sem akar rosszat neki. Nem hagyhatta, hogy miatta összetűzésbe keveredjen apa és fia. Villámgyorsan válaszolt, színlelt, de sikeres természetességgel. – Március közepe körül érkezik – mondta mosolyogva, és a helyzet egy csapásra megoldódott. – Látod, apa – folytatta elégedetten Chris. – Ha januárban visszamennék, még márciusban is Los Angelesben lennék! – Nem akkor van a tavaszi szünet? – Apa… – Majd máskor folytatjuk ezt a beszélgetést. Megnézem, mit csináltál az európai útvonalakkal, és majd utána döntök. Felkísérem Skye-t a szobájába, fárasztó napot tudhatunk magunk mögött. Kyle mélyen a szemébe nézett. Skye kétségbeesése csak fokozódott. Átkozta magát, amiért idejött. Már Ausztráliában meg kellett volna szöknie. Többször gondolt rá, mégsem tette. A család szívélyes fogadtatása ellenére is kényelmetlenül érezte magát, nem volt több egy terhes szeretőnél. – Persze drágám, menjetek csak! – kiáltotta Mary. – Igazán nem akartalak feltartani benneteket! Kyle, a csomagodat már felvitettem. Skye némán bámult maga elé, érezte, hogy a férfi gyengéden belekarol. Nem tudta, mit mondjon. – Jó éjt, kedvesem! – köszönt el Mary. – Reggel folytatjuk a beszélgetést. – Jó éjszakát, Skye – hangzott Mike kedves hangja.

107

– Jó éjszakát – csatlakozott Chris. – Próbáld meggyőzni, Skye. Apa mondta, hogy te is áthelyezed a céged központját San Franciscóba. Neked is segíthetnék! – Chris! – szólt rá Kyle erélyesen a fiúra. Skye erőltetett mosollyal elköszönt, a férfi hideg viselkedése elszomorította. Kyle szó nélkül a szobájába kísérte. A Montfort-ház csillogása itt teljesedett ki. Óriási ágy, hatalmas gránit kandalló, kárpitozott falak, mogyorófa szekrény. Skye maga mögött érezte a férfit, hirtelen újra elfogta a pánik. Minden annyira ismeretlen volt. – Ez a te szobád? – kérdezte elhaló hangon. – Igen. Van valami kifogásod ellene? Sikítani szeretett volna. Három hónapja a férfi meg sem érintette, nem is beszélgetett vele. Tegyen úgy, mintha mindez meg sem történt volna, és sétáljon be a hálószobájába? Ismerni akarta a férfit, újra közel érezni magához. Meg kellett győződnie róla, hogy szereti, és nemcsak kötelességből hozta magával Montfortba. Magyarázatot akart… – Nos, Skye? Van valami kifogásod a szoba ellen? Mi van velem, folytatódott a belső párbeszéd. Gazdag és önálló nő vagyok. Megvan a saját üzletem. Szép vagyok, okos és érzékeny. Miért van szükségem Kyle-ra? Háta mögött érezte a férfi sugárzó erejét, de nem a szeretőjéét, hanem egy idegenét… A lobogó tűzbe bámult, elkerülte Kyle tekintetét. – Nincs – válaszolta halkan. – Azt hiszem, Lottie már mindent kipakolt. Nézz körül, és ha szükséged van valamire, csak csengess! Vegyél egy pezsgőfürdőt, de ne ülj túl sokáig a meleg vízben, nem tesz jót a babának. Gépiesen elhadarta a szöveget és kifelé indult. Az ajtóban egy pillanatra megállt. Skye jelezve, hogy mindent hallott, bólintott. Még mindig nem nézett a férfira. Kyle bezárta maga mögött az ajtót, és hangos, dübörgő léptekkel visszabaktatott a nappaliba. A nőt könyörtelenül rázta a remegés. Lassan a tűzhöz sétált, nem értette, miért olyan ideges. Jól alakultak a dolgok. Chris Jagger viselkedésében nyoma sem volt megvetésnek, szinte családtagként kezelte. A vörös lángok melege sem szüntette meg vacogását. Azon tűnődött, miért nem mondta meg Kyle-nak, hogy nem akar a szobájában aludni. Talán mert nem igaz, ismerte be szomorúan. Nem értette ezt a férfit, nem tudott közel kerülni hozzá, mégis minden percét mellette akarta tölteni. Elgondolkozva a szekrényhez ballagott, hogy megkeresse holmijait. Elővett egy csábító, rózsaszín hálóinget, de azonnal vissza is gyömöszölte a fiókba. Nem volt már az a karcsú, törékeny szépség, akit Kyle megkívánt a szigeten. Végül egy vastag, földig érő hálóing mellett döntött. Kívánta a férfit, mégsem akarta, hogy Kyle így lássa. Képzeletében felrémlett eltorzult teste. Legszívesebben lerohant volna a földszintre, hogy elmondja Kyle-nak, nem alszik vele ma éjjel. Nem volt bátorsága hozzá. Lassan a hálószobából nyíló kis ajtóhoz sétált, majdnem felkiáltott. Óriási úszómedence tárult a szeme elé. A csempétől a törülközőkig, minden fekete, fehér és vörös. Hatalmas, tükrös öltözőasztalok és márvány mosdókagylók vették körül a medencét. Skye soha életében nem látott még ehhez hasonlót. Nevetve levetkőzött, és a vízbe ereszkedett. A jókedvű nevetés hamar abbamaradt. A női pipereholmik, az illatos habfürdő, a rózsaszín úszósapka látványa elszomorította. Hirtelen elfogta a féltékenység. A víz lassacskán feloldotta feszültségét. Montfort ellenállhatatlan kényelme akaratlanul is eszébe jutatta a sziget egyszerű életét. Megnyugodott. Kilépett a medencéből a vastag, puha szőnyegre, és megpillantotta magát a hatalmas tükörben. Szörnyen nézek ki, gondolta. Nem tudott hinni a terhes nők szépségének mítoszában.

108

Sietve felkapta köntösét, és a hálószobába rohant. Felhajtotta a paplant, és az ágyra vetette magát. A kandallóban lobogó lángok játéka különös árnyakat festett a falra. Egy érett, felnőtt üzletasszony nem viselkedik így, figyelmeztette magát. Saját gyerekes magatartása feldühítette. Az ész és a logika már egy ideje megszűnt uralkodni az életében. Ábrándozását az ajtó nyílása szakította félbe. Becsukta szemét, várta, hogy Kyle csendben levetkőzzön, és halkan bebújjon mellé az ágyba. Nagy meglepetésére nem ez történt. Kyle felkapcsolta a villanyt, és az ágyhoz sétált. Gyengéden kirántotta Skye szorító markából a takarót. A nő megadóan kinyitotta a szemét. – Tudtam, hogy nem aludtál – mondta mosolyogva a férfi. – Tényleg nem – ismerte be. Kyle leült az ágy szélére, félresimította a nő haját arcából. Fölé hajolt, és gyengéden megcsókolta. Szemében ott égett a régi tűz. Skye három hónapja már csak erre vágyott. A forró érintés, a csókok lágy cirógatása túlságosan kellemes és eleven emlékeket idézett benne. Karját a férfi nyaka köré fonta, érezte izmainak feszességét, bőrének ismerős tapintását. A régi szenvedély újra lángolt. A férfi lassan felemelkedett, hogy lélegzethez jusson, mosolyogva nézte a nő kivörösödött, telt ajkát, kócos, szőke haját, hullámzó mellét. A látvány ellenállhatatlannak bizonyult, keze felfedezőútra indult. A vastag hálóingen keresztül kitapogatta az anyai domborulatokat, majd lejjebb és lejjebb csúszott, le egészen a nő hosszú combjáig. A türelmes csábítás lassan lebűvölte a ruhát Skye-ról. – Ne! – kiáltotta hirtelen, és elkapta Kyle kezét. Idegességében a száját harapdálta. A férfi összeráncolta homlokát és kérdően nézett rá. – Skye – mondta halkan, de határozottan. – Azt akarom, hogy végre normálisan éljünk. Úgy, mint két ember, akik szeretik egymást. Elég időt adtam neked a döntésre. Most már nincs visszaút! Skye szeretett volna válaszolni, szerette volna megmagyarázni. Nagyon hiányolta azt a magabiztos, független nőt, aki négy hónappal ezelőtt volt. Terjesen megzavarodott, saját viselkedését sem értette. A férfi hirtelen felállt, és a kandallóhoz ballagott. – Nem értelek! Hát nem akarod? – De igen – jött a halk, elhaló válasz. – Akarom! Az értetlen pillantás még mindig ott játszott a férfi szemében. – Gyere ide, Skye! – mondta gyengéd, de ellentmondást nem tűrő hangon. Nem a szavak bírták engedelmességre, hanem igéző tekintete. Lassan felállt, és a férfihoz sétált, szemét egy pillanatra sem vette le róla. Kyle gyengéden a hajába túrt, majd lassan csókokat lehelt nyakára. Ajkaik türelmetlenül egybeolvadtak, a férfi foga és nyelve mohón kóstolgatta Skye-t. A szoba forogni kezdett velük, a világ elhomályosult körülöttük. A nő erősen belekapaszkodott a férfi izmos mellkasába, a tűz szinte perzselte ujjait. Kyle gyengéden simogatta hátát, majd keze végigcsúszott gerincén, le a gömbölyű fenékre. Türelmetlenül magához rántotta, éreztetni akarta vad szenvedélyének örök forrását. Skye a vágytól reszketni kezdett, alig állt a lábán. Halkan felnyögött. A férfi hirtelen eleresztette, és türelmetlenül hozzálátott a vetkőztetéshez, szinte letépte hálóingének gombjait. Skye vadul kapaszkodott a férfi szövetzakójába, torkát halk könyörgés hagyta el. – Kyle, a lámpa… Miután az összes gombbal megbirkózott, Kyle a nőre emelte tekintetét, és mosolyogva megrázta a fejét. A hálóing hangtalanul a földre hullott. A látvány kábítószerként hatott a férfira, mámoros szemében gyönyör tükröződött. Szájával, kezével felfedezte a különleges női

109

testet. Végigsimította gömbölyded, kemény mellét, hasának szemet gyönyörködtető domborulatát. – Nagyon óvatos leszek! – suttogta gyengéden, és tovább csókolta. Incselkedő nyelve a fogak közé szorított mellbimbóval játszadozott. Tetőtől talpig végigízlelte a nőt. Skye megborzongott a gyönyörtől. Kyle térdre ereszkedett, és a gyermekét hordozó kerekséget csodálta. Keze, hónapok múltán újra mohón ismerkedett a tökéletes testtel. Ajkának forró érintése lejjebb és lejjebb vándorolt, míg rá nem talált a vágy meleg, nedves forrására. A nő erősen megmarkolta a férfi vállát, az édes kéjtől felnyögött. Kyle gyengéden az ölébe kapta, és a hatalmas ágyhoz vitte. Sietve ledobálta ruháit, és lassan a nő fölé emelkedett. Finoman szétnyitotta a gyönyört rejtő hajlatot. A világ megszűnt létezni körülöttük. Olyan régen várták már ezt az örömteli pillanatot! A szerelem életet adó ritmusa magával ragadta őket. A férfi nem volt idegen többé, forró csókjai, izmos teste, minden mozdulata, minden érintése a sziget harmóniáját idézte. Szerelmük újjászületett, a féktelen szenvedély minden erejével szerették egymást. Egyre vadabbul, egyre türelmetlenebbül. A birtokbavétel gyorsuló ritmusa, a gyönyör hullámait árasztotta szét a nőben. Szenvedélyük elérte tetőfokát, elernyedt testüket jóleső remegés rázta. Sokáig feküdtek mozdulatlanul, egymás karjaiban. A kielégülés hamar álmot hozott szemükre. Amikor a nő felébredt, még éjszaka volt. A kandallóban pislákoló tűz megvilágította a sötét szobát. Lassan könyökre emelkedett, és a lángok arany fényében fürdő izmos testet csodálta. Az alvó férfi arcán nyoma sem volt a megszokott keménységnek, vonásai kisimultak. A szeme körül nyújtózkodó szarkalábak koráról árulkodtak. Bronzbarna, izmos mellkasának minden egyes izma kirajzolódott. Tekintete a feszes, lapos hasra siklott. A látvány annyira csábította, hogy lassan a mozdulatlan test felé nyújtotta kezét. A férfi egyetlen porcikája sem maradt érintetlenül. Skye csak ekkor vette észre, hogy Kyle mosolyogva figyeli. Hirtelen elpirult, de viszonozta a férfi mosolyát. – Ne hagyd abba! – mondta. A nő lesütötte a szemét. A szoba ragyogott a reggeli napfénytől, amikor Skye felébredt. Álmosan kinyújtotta karját, de Kyle már nem feküdt mellette. – Jó reggelt – hallotta a szoba másik végéből. A férfi éppen a nyakkendőjét kötötte. Skye lassan elmosolyodott, de Kyle rideg, parancsoló hangneme megrémítette. – Ma egész nap távol leszek, és az elkövetkező hetekben is. Rengeteg a munkám, be kell hoznom a lemaradásomat. Akármelyik szoba a rendelkezésedre áll, kialakíthatod az irodádat, a műhelyedet, mindent, ami kell. Majd anyám körbevezet. Délután Chris is megérkezik. A személyzet a rendelkezésedre áll. Ha felveszed a telefont, és Lisa van a vonal másik végén, azonnal tedd le. Nem akarom, hogy beszélj vele, csak felidegesít. Megértetted? Skye érezte, hogy az idegességtől összerándul a gyomra. A férfi villámgyorsan változott, akár egy kaméleon. Újra rideg volt, zsarnoki és megközelíthetetlen. Kifogástalan zakója egy idegent rejtett. A nő a nyakáig húzta a takarót. – Miért nem akarod, hogy beszéljek Lisával? Talán félsz, hogy valami rosszat mondok? – Egyáltalán nem ettől félek – válaszolta türelmetlenül a férfi, és zsebre vágta a kulcscsomóját. – Mindent megtesz majd, hogy elijesszen tőlem. Egyszer beszéltél vele telefonon, és már akkor is menekültél. Meg akarom előzni a bajt. – A pokolba is, Kyle! Mit gondolsz, miért menekültem? A blöfföd nem jött be, és nem voltál hajlandó elárulni… – Hagyjuk ezt a témát, Skye! – kiáltotta idegesen a férfi, és az ágyhoz rohant. Megragadta a vállát, és erőteljesen megrázta. – Maradj ki ebből! Nem tartozik rád!

110

A nő tehetetlen haragjában összeszorította fogát, nem akart sírni. – Igenis rám tartozik! Én… – Igen, a feleségem leszel. De ebbe ne ártsd bele magad! És még egyszer mondom, ne beszélj Lisával! – Miért? Talán valami olyat hallhatok, amit nem szeretnék? Félt ettől a férfitól. Nem ismerte ezt az öltönyös, érzéketlen despotát. Tehetetlennek érezte magát ezzel a tapasztalt, negyvenéves férfival szemben. Ő még iskolába járt, amikor Kyle már régen az élet göröngyös útját járta, és építgette álmaiban elképzelt birodalmát. Lisa könyörtelen jóslata jutott az eszébe: a szokásos kis kalandok egyike. – Kérdeznék valamit, Kyle – kezdte határozottan. Gyengeségét megpróbálta palástolni. – Hogy lehet az, hogy tízévi különélés után Lisa mégis csillogó szemmel és csókokkal üdvözli hazatérő férjét? Talán ebben az ágyban is szeretkeztetek? A férfi egy pillanatig habozott, szemében hideg harag. Skye maga sem értette, miért kérdez ilyen butaságokat. – Talán egy évvel ezelőtt aludt itt utoljára – válaszolta idegesen. – Miért érdekel a múlt? Annak semmi köze kettőnkhöz! Egyébként pedig nekem is lehetne néhány kérdésem Teddel kapcsolatban. Visszautasítottad a házassági ajánlatát a gyerek miatt, de vajon mi történt Iguán? Miért kellett olyan váratlanul elhagynotok a szigetet? Skye hideg mosolyt erőltetett az arcára. – Semmi közöd hozzá! A férfi sötét arca rángott az idegességtől, kezével keményen megragadta a nő meztelen vállát. – Skye… – Tudnod kellene! Hiszen kémkedtél utánam. Ted már jó ideje nem ért hozzám. A szerelmünknek már régen vége. – Most én hadd mondjak valamit Lisával kapcsolatban! Iguán közöltem vele, hogy el kell innen költöznie. Egészen addig itt lakott, és ha tudni akarod, nem zavart. Chris miatt beleegyeztem, de nem sokat törődtem vele, szinte alig találkoztunk. Réges-rég nem érdekel már az a nő, téged szeretlek. Ennyit mondhatok, a többi rajtad múlik. Meg kell bíznod bennem, és jobb, ha nem ütöd bele az orrodat a válásba. Valaki nagyon pórul járhat a végén! A férfi még egy pillanatig némán figyelte, majd lassan felállt, és kisétált a szobából. Skye nem értett semmit. Legszívesebben felugrott volna, hogy Kyle után rohanjon. Annyi mindent szeretett volna kérdezni. Mégis néma maradt, mozdulatlanul nézte, ahogy a férfi távozik.

111

14. San Francisco, december 9. A csúcsról gyönyörű kilátás tárult a szeme elé. Ehhez fogható élményben még sohasem volt része. A hideg szél növelte a téli táj gótikus hangulatát, egész San Francisco a lábai előtt hevert. Michael megérintette a vállát. – Nézd! Az ott a Bay híd! Az pedig az Aranykapu! Skye mosolyogva bólintott, élvezte a friss hegyi levegőt és a csodálatos kilátást. – Annyira gyönyörű! Úgy örülök, hogy elhoztál ide. – Úgy gondoltam, ideje egy kicsit kimozdulnod – válaszolta, és karját a nő dereka köré fonta. – Menjünk! Elviszlek egy nagyszerű étterembe, remélem, szereted a tenger gyümölcseit! – Nagyszerűen hangzik – mondta halkan a nő. Útközben mindketten hallgattak. Skye a tájat bámulta, bár valójában gondolatai egész máshol jártak. Már több mint egy hónapot töltött a Jagger-házban, de a helyzet semmit sem javult. A kínos feszültség nem oldódott, Kyle is egyre idegesebb lett, ahogy teltek-múltak a napok. A nő az első hetekben rengeteget telefonálgatott haza, remélte, hogy ez majd megnyugtatja. Chris lelkesen segített neki a beilleszkedésben, valahogy mégsem mentek úgy a dolgok, ahogy kellett volna. A fiú nagyszerűen viselkedett, ennek ellenére Skye nem tudott lazítani a jelenlétében. Kyle rendszerint éjfél körül érkezett haza, és a veszekedés sohasem maradt el. A nő érezte a férfiban lakozó feszültséget, szomorúan az ágy másik végébe menekült. – Emlékszel, Skye, valaha azt ígérted, sosem fordulsz el tőlem! – emlékeztette hidegen a nőt. Ezt az ígéretet még a szigeten tette, mielőtt megismerte Lisát. Álmában sem gondolta, hogy egyszer még hülyét csinál magából. Kiteszi magát a gonosz feleség és a gyanakvó fiú gyűlöletének. – Nem kellett volna ígéreteket tennünk! Úgy tűnik, nem tudjuk betartani őket. A férfi szitkozódva elfordult, ő pedig már bánta viselkedését. A távolság kettőjük között egyszerre leküzdhetetlenné vált. Skye rettenetesen egyedül érezte magát. Szenvedélyük azonban száműzte a veszekedést a hálószobából, karjuk összefonódott, ajkuk egymásra tapadt. Az éjszaka az övék volt, a nappal pedig a könyörtelen csatározásé és az udvariaskodásé. Skye a munkába menekült, nagy fáradozások árán sikerült áthelyeznie a Delaney Designs székhelyét San Franciscóba. A házat szinte sosem hagyta el, nem akarta, hogy egy kósza riporter véletlenül felfedezze állapotát, és megszellőztesse az ügyet az újságok pletyka oldalain. Ezen a reggelen Mike nyitott be a szobájába, ragaszkodott hozzá, hogy Skye elkísérje kis kirándulására. Neki sem tetszett bátyja hideg, könyörtelen viselkedése, s valahogyan kárpótolni akarta. Mike leparkolta a kis Ferrarit. A tengerpart sós levegőjét az éttermek csábító illata töltötte be. Hangos sirályhad repült el a fejük fölött, ahogy kiszálltak az autóból. – Ha hiszed, ha nem – mutatott Michael egy vidékies, megviselt épületre. – Ez a hely belül gyönyörű! Rengeteg különlegességet szolgálnak fel. Remélem, tetszeni fog. – Jól hangzik – válaszolta. Harminc perc sem telt el, és a férfi jóslata bebizonyosodott. Egy cseppet sem értékelte túl az éttermet, az öbölre néző kis asztal, az ízletes étel felvidította Skye-t, hosszú idő óta először

112

érezte boldognak magát. Újra szabad volt és fiatal, úgy élvezte az életet, mintha a feje fölött tornyosuló viharfelhők sosem léteztek volna. – Köszönöm, Mike. El sem tudom mondani, mennyire jól érzem magam! Skye meglepetésére a férfi arca elkomorodott. – Ki kellett mozdulnod onnan egy kicsit – kezdte, majd rövid habozás után folytatta. – Tudom, hogy nagyon nehéz most neked. Bárcsak tehetnék valamit, hogy megkönnyítsem a dolgodat. Kyle néha kibírhatatlanul viselkedik, de hidd el, hogy szeret. – Valóban? – kérdezett vissza keserűen Skye. – Akkor mi a baj? Miért nem tesz valamit? Hagyja, hogy Lisa irányítsa a dolgokat! Mike nagyot kortyolt borából. – Kyle sosem hozza szóba a dolgot, de azt hiszem, tudom, hogy miről van szó. Rettenetesen nehéz helyzetben van, még egy kicsit tűrnöd kell. – Michael, ha tudsz valamit, mondd el! Nem bírom ezt a bizonytalanságot. Próbálok türelmes lenni vele, de néha elfog a kétely… – Nem mondhatok neked semmit – válaszolta elkeseredetten a férfi. – Tudom, hogy nem könnyű neked, de kérlek, próbálj meg bízni benne. Szüksége van rád, éreznie kell a szeretetedet. Skye lehajtotta a fejét. Vajon megfogadja Mike tanácsát? Javítana a helyzeten, ha megmondaná Kyle-nak, hogy szereti? Vajon közelebb kerülhetne hozzá, ha mellette állna, és nem nyaggatná folyton? Lassan elmosolyodott. – Rendben van, nem kérdezősködök tovább. A tanácsodat pedig meggondolom. – Nagyszerű – válaszolta a férfi, és koccintottak. – Szeretnék kérdezni tőled valamit, Skye. Ez most nem Kyle-lel kapcsolatos… Mit gondolsz, a sógornődnek nem lenne kedve egy időre Kaliforniába jönni? A nő meglepetten Mike-ra nézett, és nevetni kezdett. – Ez azt jelenti, hogy meg akarod hívni Virginiát San Franciscóba? Mike megrázta a vállát. – Igen – vallotta be szégyenlősen. – Talán… – habozott. – Talán nem is kellett volna említenem. Ne haragudj. Kyle mesélt a bátyádról, tudom, hogy nagyon közel álltatok egymáshoz. Nem akarok… – Michael – válaszolta mosolyogva Skye. – Nagyon szeretném, ha Virginia ideutazna egy időre. Biztosan jól meglennétek. Tele van szeretettel és odaadással, amíg Steven élt, minden figyelmét neki szentelte. Az élet azonban megy tovább, neki is joga van egy kis boldogsághoz. Kyle-nak köszönhette, hogy végre el tudta fogadni bátyja halálát. A férfi elűzte sötéttől való félelmét is, mégsem mondta neki soha, hogy szereti. Mike köszöntőre emelte poharát. – Steven szerencsés ember volt. Gyönyörű feleséget és nagyszerű nővért tudhatott magáénak. – Köszönöm – válaszolta nevetve Skye, de a mosoly egy pillanat alatt lefagyott az arcáról. Nem hitt a szemének. Kyle és felesége, Lisa Jagger jelent meg az ajtóban. Lisa könnyedén hátravetette fejét és hangosan felnevetett. – Mi a baj, Skye? – kérdezte értetlenkedve a férfi, de kisvártatva ő is megpillantotta bátyját – Atya Isten! Mit keresnek itt? Az én hibám, nem kellett volna idehoznom téged. Tudtam, hogy Kyle néha itt ebédel, de… Skye nem is hallotta a bocsánatkérő szavakat, Lisát figyelte. A két nő tekintete találkozott. Lisa vonásai azonnal átrendeződtek, a vidám nevetést gonosz megvetés váltotta fel. Tetőtől talpig végigmérte vetélytársát. Kyle a haragos tekintet irányába pillantott, nagy meglepetésére Mike és Skye ült az ablak melletti asztalnál. – Hát erről van szó! – hallatszott a nő haragos sziszegése. – A kis barátnőd terhes! Értem már a nagylelkűségedet, most már végképp nem engedem, hogy elválj!

113

– Fogd be a szád! – válaszolta röviden Kyle, és habozás nélkül otthagyta feleségét. Bátyja asztalához sietett. Skye mérgében talpra ugrott. – Ne érj hozzám, Kyle! Ne merj hozzám érni! Mike, kérlek, vigyél el innen! – Skye… – kezdte türelmetlenül Kyle, és a nő karja után nyúlt. – Kyle – vágott közbe Mike. – Ez nem a legmegfelelőbb hely a veszekedésre. Most hazaviszem Skye-t! Kyle sem tudott jobbat, így hát beleegyezett. – Rendben van. Vidd haza. Nemsokára én is utánatok megyek. Skye sértett büszkeséggel a férfira pillantott. – Talán már nem találsz ott, amikor hazaérsz! Mike sietve az ajtó felé vezette a nőt, hogy megóvja a további kellemetlenségektől. Kyle fenyegető suttogása azonban még utolérte őket. – Nincs jogod így bánni velem. Nem értesz semmit! Azt sem tudod, miért jöttem ide! Nem mehetsz el… – Azt csinálok, amit akarok, elvégre csak a szeretőd vagyok! Kérdezd meg Lisát, de szerintem ő is ugyanígy gondolja. – Az a gyerek az enyém! Nem szökhetsz meg előlem! – A törvény majd… – Nem, Skye! Engem a törvény sem állíthat meg! Az lesz a legjobb, ha nem mész sehová! Meg kell beszélnünk ezt a dolgot! A nő kérdően Michaelra pillantott. – Mehetünk? Skye nyugalmat színlelve, lassan a kijárat felé indult. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne árulja el kétségbeesését. A Ferrari rejtekében egyszerre elfogta a könyörtelen reszketés. – Skye… – Kérlek, Michael! Ne beszéljünk most erről. Kyle visszasietett Lisához. – Ezt sosem bocsátom meg neked! Mindent elmondok Chrisnek. Elmondom, hogyan viselkedtél. Elmondom, hogy miért nem teheted be soha többet a lábad Montfortba, és hogy miért nem telefonálhatsz! Kérvényezem a házasság érvénytelenítését, és ezúttal nem blöffölök. Elég volt ebből! Magam mondom el Chrisnek. – Bolond vagy! – kezdte remegő hangon a nő. – Túl öreg vagy hozzá! Minden pillanatban azt lesheted majd, hogy kivel csal meg… – Ne magadból indulj ki, Lisa! – válaszolta a férfi, majd sarkon fordult, és kirohant az étteremből. Őrült volt, amikor azt gondolta, hogy értelmes ember módjára beszélgethet Lisával. Őt észérvekkel nem lehet meggyőzni. Megszégyenítette Skye-t. Legszívesebben megfojtotta volna. Félt, hogy szerelme ezúttal beváltja fenyegetését, és kisétál az életéből. Tehetetlennek érezte magát. Eszeveszett tempóban száguldott végig a sztrádán. Skye hideg, méltóságteljes távozása járt a fejében. Érezte, ha elveszíti, belehal. Szüksége volt rá, mert szerette. Szerette az ártatlanságát, szerette gyönyörű testét, imádta hasának drága domborulatát. Kétségbeesetten csikorgatta a fogát, és Lisa fenyegetésére gondolt. Talán tényleg túl öreg Skye-hoz. Hirtelen elfogta a marcangoló bizonytalanság. Lisa jól ismerte az összes gyenge pontját, akkor okozott fájdalmat, amikor csak akart. Talán egy fiatalabb férfira vágyik, gondolta Kyle. Talán még mindig Tedről álmodozik! Talán nem is szereti őt, hiszen sohasem mondta. Még a szenvedélyek legforróbb viharában sem! Házasságot akar, hát megkapja!

114

Vadul behajtott a parkolóba, és még az ajtót sem csukta be maga után, amikor beviharzott a házba. Örült, hogy visszafoghatatlan kétségbeesésének nem akadt szemtanúja. Kivágta az ajtót, és berontott a hálószobába. A nő éppen a holmijait pakolászta, bőröndje az ágyon hevert. – Mégis, mit csinálsz? – ordította, és elkapta a karját. Skye nem ellenkezett, közömbösen a férfira nézett és érzelem nélkül válaszolt: – Elhagylak. Kyle úgy érezte, egy világ dől össze benne. Szíve őrült iramban vert, izmai pattanásig feszültek. Alig jutott lélegzethez. – Nem mész sehová! – Kyle – folytatta szenvtelenül a nő. – Soha életemben nem aláztak még ennyire meg. Ezen már semmi sem változtathat. Az orrodnál fogva vezet, engem pedig nyilvánosan … Mindegy, már nem tehetsz semmit. – Mit kellett volna tennem? Megfojtani? Eltörni a nyakát? Szívesen megtettem volna! – Engedj elmenni. Csak ennyit kérek tőled! Kyle eleresztette, és leeresztett fejjel az ajtó felé sétált. A kétségbeeséstől fáradtan a falnak támaszkodott. – Nem engedhetlek el, Skye – mondta halkan. – Az a gyerek az enyém. – Zsákutcába jutottunk – válaszolta a nő. – Megvártalak, hogy megbeszéljük a dolgokat. Ha beszéltünk, elmegyek. Kapcsolatuk legkritikusabb pontjához érkeztek, Kyle mégsem tudott másra gondolni, csak arra, mennyire kívánja. Könnyed mozgása, gömbölyű hasa, megduzzadt melle, törékeny teste elvonta figyelmét. Azon kapta magát, hogy a nő felé sétál és átöleli. Ajka az ajkára tapad, Skye pedig vadul viszonozta a szenvedélyes csókot, majd hirtelen elhúzódott. – Ez semmin sem változtat. – Akarlak, Skye! – mondta rekedt hangon a férfi. – Most! – Kyle, ne… – Azt mondod, zsákutcába jutottunk? – kezdte határozottan, és gyengéden maga felé fordította ellenkező fejét. – Hát akkor ideje, hogy üzletet kössünk! Nagyon sajnálom a történteket, de nem változtathatok rajtuk. Ha maradsz, kijátszom az utolsó ütőkártyámat Lisával szemben. És ezúttal nem blöffről van szó! Ahogy a szavak elhagyták a száját, elborzadt. Hát képes lenne ilyesmire? Nem volt más választása, sarokba szorították. Épp úgy szerette Skye magzatát, mint Christ, s valamit tennie kellett. A nőt egy percig sem hibáztatta, hiszen rengeteg nehézségen ment keresztül miatta. Mégis gyűlölte, amiért ilyen helyzetbe kényszerítette, gyűlölte, amiért halálosan szerette. Skye tágra nyílt szemmel figyelte Kyle-t, potyogó könnyeit hiába próbálta visszatartani. Tanácstalannak érezte magát. Nem akarta a férfit kellemetlen helyzetbe hozni, inkább a menekülést választotta. Nem bírta már ezt az életet, úgy érezte, belehal a szomorúságba és a megaláztatásba. Hangja kétkedőn csengett. – Honnan tudjam, hogy ezúttal komolyan beszélsz-e? – Nem tudnék hazudni neked! Skye szédülni kezdett. Tudta, hogy ez a beszélgetés megint nem vezet sehová. Nem állt szándékában kényszeríteni a férfit, de nem tehetett mást. Így nem élhetett tovább. Hirtelen eszébe jutott a sziget könnyed, boldog légköre. A vidám, önfeledt szerelem. A sok veszekedés és feszültség azóta egész más irányba terelte kapcsolatukat. A szerelem, a gyűlölet és a keserűség viaskodott lelkükben… úgy tűnt, mégis a forró szenvedély kerekedik felül. A nő nem tudott ellenállni a jól ismert érintésnek, Kyle ölelése levette a lábáról, minden ereje elpárolgott. Tudta, lelkének felét már úgyis odaadta ennek a férfinak, hogyan is élhetne nélküle?

115

Érezte, hogy egyre gyorsabban forog vele a világ. Ellenkezni próbált, tiltakozón felkiáltani, de egy hang sem jött ki a torkán. Képtelen volt elhúzódni, túl messzire ment, innen már nem volt visszaút. Alku, mondogatta magában. Kényszerítenie kell a férfit, bármi áron… – Rendben van – kezdte színlelt nyugalommal. Az érzelmek vadul kavarogtak benne, nagyot nyelt, hogy visszatartsa kétségbeesett könnyeit. – Nem tudom ugyan, hogy miről beszélsz, de ha ezúttal tényleg megszabadulsz Lisától, akkor maradok. Ha nem, akkor elmegyek. Kyle arcára ráfagyott a szenvedélyes, békítő mosoly, izmai megrándultak, tekintete a távolba meredt. Az ultimátum megérkezett… Arra kéri, hogy adja el a lelkét… Nem tudta visszautasítani, ebben a pillanatban nem. Kyle csak állt ott mozdulatlanul, acélos karjaiban némán tartotta, talán egy örökkévalóságig, ígéretet tett, most mégis habozott. Hogyan teljesíthetné? A lelkében tusakodó ellentétes erők darabokra szabdalták. Tanácstalanságát a testén végigfutó meleg borzongás is növelte, eszeveszetten kívánta a nőt. Chris, bocsáss meg nekem, könyörgött némán. Mi tévő legyek? Hogyan magyarázzam el neki? Talán megveted majd Skye-t és a gyermeket, Chris. De hidd el, sohasem fogom jobban szeretni őt, mint ahogy téged szeretlek… Ó, Istenem, mit tettem? Képes lesz valaha is megbocsátani nekem, amiért egy szívtelen, gonosz nő miatt elveszem a nevét. Eladom saját lelkemet az ördögnek… Szemében szomorú keserűség égett, ahogy a nőre nézett. Ajka vadul birtokba vette Skye ajkát, a méreg erőszakos szenvedélybe fordult. Ölbe kapta, és az ágyhoz vitte, kíméletlenül letépte ruháit. Skye tehetetlen volt, a vágy őt is bűvkörébe kerítette. Karját a férfi nyaka köré fonta. – Mindenáron a feleségem akarsz lenni, nem igaz? Nagyon vágysz már a nevemre. Mert szeretlek, jött a kimondatlan felelet. A férfi vadul belehatolt, a nő felkiáltott, majd önkéntelenül követte a hintázó test édes ritmusát. Az elsöprő eksztázist jóleső, mozdulatlan ernyedtség váltotta fel. Skye lassan felkelt, a férfi hiába próbálta visszatartani ölelő karjaival. Némán a fürdőszobába ballagott, és becsukta maga mögött az ajtót. A forró pezsgőfürdő helyett aznap a zuhanyt választotta. Sajgó testét, kavargó gondolatait hideg vízzel próbálta orvosolni. Arcára kiült a pír, szégyellte magát. Mással sem törődött, csak a törvényes házassággal. Szerelme sem volt más, csak egy üzlet. Mit tehetett volna? A férfi kényszerítette erre. Miért nem biztosította érzéseiről? Valamit igazán mondhatott volna. Az, ahogy ma Lisával megjelent, rátette az ire a pontot. Ha olyan nagy csata folyik közöttük, miért ebédelnek együtt? Ez volt a nap legégetőbb kérdése. Fáradtan maga köré csavarta a hatalmas törölközőt, elhatározta, hogy kifaggatja Kyle-t. Terve azonban meghiúsult, a férfi csendesen aludt. Skye legszívesebben kirántotta volna feje alól a párnát, dühítette, hogy ilyen helyzetben is képes aludni. Nagyon fáradtnak tűnt, a szeme alatti barázdák elmélyültek. Lassan elsimította a csapzott hajat az alvó férfi homlokából, majd hirtelen elrántotta a kezét. Nem bírt hozzáérni. Sietve magára kapkodta ruháit, és hangtalanul kisurrant az ajtón. Gondolkodni akart, távol Kyle-tól, távol a nyájas családtagoktól, távol ettől az egész furcsa háztól. Lerohant a lépcsőn, hogy minél előbb elhagyhassa ezt a fullasztó börtönt. A nappali nagy megkönnyebbülésére üresen állt. Habozás nélkül a bejárati ajtóhoz sietett, és amikor vadul kitárta majdnem Chris Jaggerbe ütközött. – Hello, Skye – mondta mosolyogva, de megérezte a nőben a feszültséget. – Szia, Chris – válaszolta zavartan Skye, a fiú látványa még jobban felkavarta.

116

– Úgy látom, menekülsz! – folytatta Chris, megpróbálta mókázással oldani a feszültséget. Skye nem vette a lapot. – Az a helyzet, Chris… – dadogta. – Egy kicsit egyedül akartam lenni. – Skye – kezdte komoly hangon a fiú. Szabályos és nyugodt arcvonásai bölcsességet árasztottak. Nem hasonlított az apjára, mégis szemében ugyanaz a lebilincselő fény ragyogott. – Veszekedtél az apámmal, igaz? Már régóta szeretnék beszélni veled. Nem akarok beleavatkozni a magánéletetekbe, de azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki segíthet. Keressünk valami csendes helyet, ahol beszélgethetünk. Kedves, udvarias modorából nem lehetett következtetéseket levonni. Igazi érzelmeire eddig még nem derült fény. Senki sem tudta, hogyan érez a nő iránt. Neheztel rá, vagy tényleg segíteni próbál? A sötét, ördögi tekintet emlékeztette Skye-t, hogy csak hat évvel idősebb a fiúnál. Talán ő is ugyanazt gondolja, amit az anyja. Ez az egész szerelem csak szalmalángéletű. Mégis, mi vesztenivalója lehet? – Rendben, Chris. Kocsikázzunk egyet! A fiú jó ideig nem tért a tárgyra. A tájról beszélt, arról, hogyan védekeznek a földrengések ellen. A rádióban halk, andalító zene szólt, összevissza cikáztak San Francisco utcáin. Skye lassan megnyugodott. A fiú az öbölben parkolta le az autót. – Gyere! – mondta. – Megmutatom a kedvenc helyemet. A táj gyönyörű volt, a sirályok vidáman lebegtek az óceán felől érkező könnyű szellőn. Chris magas termetével a víz mellett állva, a távolba bámult. Dús hajába belekapott a szél. Mosolyogva a pár méternyire ácsorgó nőre nézett. – Miért nem lazítasz? – kérdezte huncut mosollyal. – Nem azért hoztalak ide, hogy a tengerbe lökjelek. Skye elvörösödött, és a fiú mellé lépett. – Meg sem fordult ilyesmi a fejemben. – Nem tudod, hogy mit gondolj, igaz? – Igaz – válaszolta kis habozás után. Nagyot sóhajtott, eldöntötte, hogy őszintén beszél a fiúval. – Tudom, hogy neheztelsz, és meg is értem. A szüleid miattam háborúznak, és ráadásul még egy gyermeket is szülök, akivel meg kell majd osztanod a Jagger birodalmat… – Skye – vágott közbe Chris, szemében meglepetés csillogott. – Miért neheztelnék rád? Ehhez a húsz éve tartó háborúskodáshoz neked semmi közöd. Ez van, mióta az eszemet tudom. Egy testvér ellen pedig semmi kifogásom, sőt biztos vagyok benne, hogy imádni fogom! Higgy nekem – folytatta nevetve. – Nem vagyok kapzsi. Az apámnak óriási a vagyona, még ha egy tucat gyereke lenne, akkor is jókora rész jutna nekem. Ami pedig az öröklést illeti, sosem gondolok rá. Szeretem az apámat. Mindig mindent megkaptam tőle. A nő már értette, miért csodálja Kyle annyira ezt a gyermeket. – Örülök, hogy így érzel, Chris. Nagyszerű ember vagy! A fiú megrántotta a vállát, el akarta kerülni az érzelgős jeleneteket. – Már régóta beszélni szerettem volna veled. Nem azért hoztalak ide, hogy ezt elmondjam, valami másról van szó. Zavartan a nőre pillantott, nem tudta, hol kezdje. – Már említettem, hogy nem akarok beleavatkozni az életetekbe, de van itt valami, amit el kell mondanom. Látom, hogy szenvedsz, és azt is látom, hogy apám szenved. Szeret téged, mégis csúnyán bánik veled. Azért van, mert tehetetlen. Skye arcára kényszeredett mosoly ült. – Sajnálom, hogy ilyen feltűnően csináljuk. Nem kellene még ezt a problémát is a nyakadba zúdítanunk. Elég, ha látod a szüleid… Chris tiltakozva megrázta a fejét, a nő elhallgatott. – Nem erről van szó. Hallgass végig. Szeretem az anyámat, de a viselkedését nem értem. Kínozza apát, és ez badarság. Mindent megkapott tőle évekig, pedig jó házasságról az ő

117

esetükben sosem beszélhettünk. Az egész miattam történt. Ez egészen addig rendben is volt, míg apának nem származott kára belőle. De most… Valószínűleg nem érted, apa miért nem tesz semmit, ha szeret. – Egy pillanatra elhallgatott, mintha kétszer meggondolná, hogy elmondja-e, amit mondani akar. Idegesen harapdálta a száját. – Tudom, hogy nem mond el neked semmit. Ne kérdezd honnan, egyszerűen csak tudom, jól ismerem őt. Skye ingatta a fejét. – Nem értelek, Chris… – Kyle Jagger nem az igazi apám. A nő értetlenül bámult a fiúra. Hogy lehet, hogy nem az ő fia? Hiszen azért vette el Lisát, mert terhes volt. – Ez az igazság – mondta szárazon Chris. – A baj csak ott kezdődik, hogy ők nem tudják, hogy én tudom. Apám mindig védelmezett az igazságtól, fölösleges lett volna elmondanom neki, hogy tudom. Nem volt rá szükség. – Mégis honnan tudod? – motyogta inkább csak magának a nő, de a fiú válaszolt. – Tudok számolni! Anyám már akkor terhes volt, amikor megismerkedett az apámmal. Ez persze nem bizonyíték, de ha rám nézel, rögtön rájössz. Fekete vagyok, akár egy spanyol, semmit sem örököltem apámtól. – Chris – kezdte elkeseredetten Skye. – Nagyon sajnálom… – A sajnálatra semmi okod. Egy biológiai tény nem változtat meg egy egész életet! Apa mindig törődött velem, a nehéz percekben mindig mellettem volt. Csak azért mondom ezt el, hogy végre elválhasson. Megfenyegethette anyámat, hogy bíróságra viszi az ügyet, de engem nem akart megbántani. Anyám tudja ezt, ezért nem működött a blöff. A nő kétségbeesetten lehunyta a szemét. Azokra a pillanatokra gondolt, amikor kényszerítette Kyle-t, hogy játssza ki az utolsó aduját. Nem bízott benne, csak még jobban megnehezítette a dolgát. Ahelyett, hogy mellette állt volna, harcolt vele. A férfi mindig szerette. A legnagyobb bajban is kiállt mellette. Ott volt Sydneyben, és egy percig sem kételkedett az ártatlanságában. Ő pedig azt akarta, hogy válasszon közte és a fia között. – Ó, Chris… – suttogta elhaló hangon a nő. Nem tudta visszatartani feltörő könnyeit. – Istenem, Skye – kezdte a férfiak tehetetlenségével Chris. – Nem akartalak felzaklatni. Csak jót akartam. Azt hittem, talán így majd minden megoldódik. Leült mellé a sziklára, és vigasztalón átölelte. – Jól tetted, hogy elmondtad… – szipogta a nő. Megtörölte könnytől csillogó szemét, és mosolyogni próbált. Macskaszeme gyönyörűen ragyogott. – Nagyon köszönöm, Chris! – Már kezdettől fogva tudnod kellett volna. Én igazán nem tettem szívességet – válaszolta színlelt könnyedséggel a fiú. Lassan felálltak, és még egyszer körülnéztek a káprázatos tájon. – Gyönyörű ez a hely. – Igen, de azt hiszem, most jobb, ha hazaviszlek! – Én viszlek haza téged, Chris – válaszolta váratlanul a nő. – Szeretném kölcsönkérni a kocsidat. A fiú értetlenkedve összevonta szemöldökét. – Elmegyek, meglátogatom édesanyádat. Ne félj, egy szót sem szólok a történtekről. Egyszerűen csak beszélni akarok vele, elmondom, hogy mit érzek, hátha jobb belátásra tér. Ilyen áron nem lehet az enyém Kyle! Chris egy pillanatig bizonytalanul nézett a nőre, majd felsóhajtott. – Te tudod! Skye kitette Christ Montfortban, és elkérte Lisa címét. Megérezte a fiú szomorúságát, vigasztalni próbálta. – Chris – mondta gyengéden. – Tudom, hogy szereted őt. Hidd el, észben fogom tartani. A fiú némán bólintott, Skye pedig elhajtott.

118

Kyle a hálószoba ablakából figyelte, ahogy Skye, fia kocsijában kihajt a sztrádára. Arcán értetlenkedő grimasz játszott, fogalma sem volt róla, mi folyik itt. Már átkozta magát, amiért elaludt. Ez is az öregedés jele, gondolta. Szeretett volna beszélni a nővel, szeretett volna kedves szavakat suttogni a fülébe, hogy feloldja a feszültséget, és meggyőzze, maradjon. Hová mehetett? Talán Chris segített neki a szökésben? Tudta, hogy fia is a nő pártját fogja, hiszen az ő brutális viselkedése érthetetlen és tűrhetetlen volt. Nem mehetett el, hiszen megegyeztek! Megígérte, hogy sarokba szorítja Lisát, még ha ez nagyon fájdalmasnak ígérkezik is. Az utolsó adu halálos döfést mér majd az akadékoskodó feleségre, és talán rá is. Elveszítheti Christ. Vadul elfordult az ablaktól, és lesietett a lépcsőn. A nappaliban lévő bárszekrényhez sétált, és töltött magának egy italt. Fáradtan leült a szófára, és lassan szopogatni kezdte a pohár jéghideg tartalmát. Pocsékul intézted a dolgokat, gondolta. Mindent elrontottál. Nem hagyhatod, hogy a fiadat zabigyerekké nyilvánítsák, de a születendő gyermeked sem lehet törvénytelen. Különben is, mit kezdesz Skye nélkül? – Apa? A hang hallatára Kyle felemelte kezébe temetett fejét. – Hová ment Skye? – Jobb, ha nem tudod meg, apa – válaszolta bocsánatkérően Chris. – Majd ő elmondja, ha visszajött. – Ó, értem – válaszolta Kyle, de valójában ugyanolyan tanácstalan volt, mint azelőtt. – Azt hiszem, egy ital most jól fog esni – mondta a fiú, és a bárszekrényhez lépett. Ez nem jellemző Chrisre, gondolta Kyle. Legszívesebben tovább kérdezősködött volna, mégis tiszteletben tartotta fia akaratát. – Mi a helyzet? – Beszélnem kell veled. Kyle nézte, ahogyan fia, kezében az itallal a kandallóhoz sétál. A kétségbeejtő helyzet ellenére halvány mosoly játszott az arcán. Ha nem is az ő fia, gondolta, a viselkedése, a modora teljesen az övé. – Nem sokszor került szóba kettőnk közt ez a dolog, amiről most beszélni akarok veled. Tudod, hogy kedvelem Skye-t, szép, okos és rendkívül erős nő. Bevallom, az elején hozományvadásznak néztem, de aztán, természetesen megváltozott a véleményem. Sohasem az örökség érdekelt, hanem a te boldogságod. – Chris – vágott közbe Kyle. – Örülök, hogy szereted Skye-t, és köszönöm, hogy így törődsz a boldogságommal, de azért még nem vagyok annyira szenilis. Chris elnevette magát. – Azt hiszem, jobb, ha rátérek a lényegre. Kérlek, ne szakíts félbe, szeretném végigmondani. Nagyot kortyolt italából, majd folytatta. – Rettentően bánsz a nővel, akit szeretsz. Ez nagyon nem szép dolog. Ma délután kétségbeesetten rohant le a lépcsőn, hogy megszabaduljon tőled és a zsarnokoskodásodtól. Elvittem egy kicsit kocsikázni, és elmagyaráztam neki, miért vagy ilyen szörnyeteg. – Igazán? – kérdezett vissza ámultan Kyle. – Nagyon rendes tőled, hogy megvigasztalod, de jobb lenne, ha nem avatkoznál bele az ügyeimbe. Chris meg sem hallotta apja feddő szavait, habozás nélkül folytatta. – Beleavatkoztam, mert úgy gondoltam, ez nemcsak rád tartozik. Pontosan tudom, hogy mi a probléma. Miattam nem váltál el anyától. Szeretném elmondani neked, hogy már régóta tudom, hogy nem te vagy az apám. Kyle térde remegni kezdett, szemében kétségbeesett könnyek jelentek meg. – Chris – hörögte. – Nem akartam, hogy megtudd, hidd el…

119

– Már évek óta tudom. Eddig nem akartam elmondani, nem volt értelme. Most azonban szükséged van a segítségemre. Azt akarom, hogy vedd feleségül Skye-t, és légy boldog vele. Ha ehhez jogi úton is törvénytelenné kell nyilvánítanod, hát akkor tedd meg. Kyle felállt, és a fiához sétált, kezét a vállára tette. – Azt akartam, hogy soha ne tudd meg az igazságot! Igazi fiamként sem szerethettelek volna jobban. Végignéztem, ahogy felnősz, és büszke voltam rád. Remek ember lett belőled. Sosem látta még sírni apját. Ez az ember, aki felnevelte, mindig bátor volt, erős és büszke. Rendíthetetlen, akár egy kőszobor. A látványtól saját könnyei is potyogni kezdtek. Úgy sírt, mint egy kisgyerek, aki szörnyű rémálma után apjához menekül vigasztalásért. Kyle szorosan átölelte. – A pokolba is – motyogta Chris. – Azt hittem, már felnőttem… Kyle elnevette magát, és szégyenkezés nélkül letörölte arcáról a könnyeket. – Akkor én mit szóljak – mondta, de arca ismét elkomorodott. – Amit az imént mondtam, azt komolyan is gondoltam, Chris! Te az én fiam vagy. – Tudom, apa. Ezért is nem beszéltem erről korábban. Kyle cigarettára gyújtott. – Az igazi apádról nem tudok semmit, és szerintem anyád sem. – Nem is érdekel – válaszolta Chris. – Őszintén, nem vagyok kíváncsi rá. Egész életemben törődtél velem, mindig én voltam számodra az első. – Egy pillanatra elhallgatott. – Ezért akarom, hogy végre boldog legyél. Tedd, amit tenned kell, én megértelek. – Chris – kezdte kényelmetlenül a férfi. – Itt most anyádról is szó van! – Tudom – válaszolta szomorúan a fiú. – Azt akarom, hogy mindent mondj el nekem a válással kapcsolatban. Kyle nagyot sóhajtott, bánatos tekintetét fiára emelte. Egy érett férfit látott maga előtt, akit az élet korán bölccsé tett. – Rendben van, elmondom, hogy állunk. A törvény értelmében megtehetem, hogy… De figyelmeztetlek, hogy még nem döntöttem semmiről, és ne is próbálj befolyásolni! Chris mosolyogva leült. – Én egy szót sem szóltam! Lisának a látványtól elállt a lélegzete. Percekig tartott, míg felocsúdott a meglepetés okozta kábulatból, és beljebb tessékelte Skye-t. – Ha azért jött, hogy könyörögjön – kezdte mosolyogva. – Akkor csak az idejét vesztegeti! Kyle még mindig a férjem, ez pedig azt jelenti – szemöldökét színlelt sajnálattal összevonta –, hogy maga csak egy, bocsásson meg a kifejezésért, szerető! Meg is lepődtem, hogy Kyle Montfortba vitte. Skye, saját meglepetésére, megőrizte hidegvérét. A gúnyos mosoly most mintha célt tévesztett volna. – Ez a gyerek Kyle-é? Úgy értem, biztos benne, hogy az övé? – Ez esetben kétség sem fér hozzá, Lisa – válaszolta hidegen Skye, emlékeztetve ezzel a nőt saját balfogására. – Csak nem akar könyörögni a gyerek érdekében? Remélem, tudja, hogy minden ilyesmi hidegen hagy – válaszolta Lisa. – Eszem ágában sincs könyörögni. – Ha elkövette azt a hibát, hogy teherbe esett egy nős férfitól, hát az a maga problémája! Nem tudom, miért kellene mindenáron ragaszkodnia az apához. A kor, amiben élünk… Skye úgy döntött, a tárgyra tér. – Nem könyörögni jöttem, nem is azért, hogy bocsánatot kérjek, ugyanis nincs rá okom. Szeretném, ha tudná, hogy szeretem Kyle-t. Életem végéig mellette leszek, nem számít, meddig húzza a válást! Azt sem bánom, ha a gyermekem törvénytelenül születik, Kyle elég

120

tanúbizonyságot tett már szerelméről. Nincs okom rá, hogy bármit is szégyelljek, büszkén fogom felnevelni a kisbabámat. Nem tudom, miért folytatja ezt az értelmetlen harcot, de már nem is érdekel. Többé nem állhat közénk! Lisa arca elfehéredett, a felsőbbrendű magabiztosságot a fáradtság váltotta fel. – Mire való ez az ellenkezés, Lisa? Miért akadályozza meg a válást? Lisa egy pillanatig habozott. – Mert szeretem. Nem akarom elveszíteni. Skye felállt, indulni készült. – Sajnálom, de ehhez nekem semmi közöm. A házasságuk már jó ideje tönkrement. Én szeretem Kyle-t, és mindvégig mellette leszek. Tőlem megkapja majd mindazt, amit maga sosem volt képes megadni neki. A nő ezzel sarkon fordult, és az ajtó felé indult. Lisa hangja megállította. – Várjon! – kiáltotta, és méltóságát vesztve lehajtotta fejét. – Talán Kyle mondott valamit Chris-ről? – Tudom, hogy Chris nem az ő fia. Lisa kétségbeesetten elkapta a nő kezét. – Érvénytelenné akarja nyilvánítani a házasságunkat. Ne hagyja, hogy megtegye! Szörnyű lenne, ha nyilvánosságra hozná… Skye gyengéden lefejtette karjáról az elkeseredett nő ujjait. – Nem fogja megtenni, annál jobban szereti a fiát.

121

15. – Most már elmondhatod, miért rohant úgy el Skye. Min veszekedtetek? Kyle már a hatodik pohár whiskyjét itta. Chris még csak a negyediknél tartott, a fárasztó téma közben szükség volt némi felüdülésre. A válás minden egyes részletét megbeszélték, fontolgattak, latolgattak. Lábukat a kávézóasztalra tették, nyakkendőjüket meglazították, és élvezték a helyzet szokatlanságát. – Erről – válaszolta szárazon Kyle –, nem akarok beszélni. Atyaég, egyre részegebb vagyok, gondolta. Miért ne? Hiszen elvesztettem és visszanyertem a fiamat. Lisa megszégyenítette Skye-t, veszekedtünk, Skye elrohant… Rettenetes nap volt. – Ha már Skye-ról van szó – szólalt meg váratlanul Kyle. – Megmondanád végre, hogy hol van? – Itt vagyok. Apa és fia, mint két kamasz, akit valami csintalanságon kaptak, lekapta lábát az asztalról, és kihúzta magát. Skye összevont szemöldökkel, gyanakodva közelítette meg a két férfit. Állapotuk láttán mosoly jelent meg arcán. Hogy lehet egy ilyen alacsony nőnek ekkora tekintélye? Honnan fakad ez a lehengerlő méltóság, gondolta bűntudattól gyötrődve Kyle. Lassan sikerült felállnia, és a kandallónak támaszkodnia. Hasztalan próbálta palástolni az elmúlt órák iszogatását. – Üdvözöljük, Delaney kisasszony! Örülünk, hogy visszajött! Még tíz percet adtam volna, aztán utánad indulok! – Apa! – kiáltotta Chris. – Ebből maradj ki, fiam! Hol a pokolban voltál, Skye? A nő feszült arca szomorúságot tükrözött. – A dolgomat intéztem. – Elmondanád végre, hogy hol voltál? – ismételte mennydörögve a férfi. Kyle nagy meglepetésére a nő nevetve válaszolt. – Mondtam már, néhány dolgot el kellett intéznem – válaszolta, és cinkosan Chrisre kacsintott. – Azt hiszem, sikerrel jártam! Lassú, könnyed léptekkel Kyle-hoz sétált, és lábujjhegyre emelkedve csókot nyomott az orrára. A férfi elképedve bámulta a kacagó nőt. – Whisky? Mit ünnepeltek? Chris megköszörülte a torkát. – Meg kellett beszélnünk néhány fontos dolgot. El-elkalandoztunk, és az idő is elrepült. – Értem már – válaszolta Skye, de a fiú magyarázata nem elégítette ki kíváncsiságát. – Kértem apát, hogy érvénytelenítse a házasságot… ez az egyetlen mód a válásra! – mondta akadozó nyelvvel. A nő Kyle-ra emelte tekintetét. – Nem lesz semmiféle per – mondta határozottan. – Vége ennek a nevetséges üzletelésnek! – Micsoda? – kérdezte mérgesen a férfi, és vadul megmarkolta a nő vállát. – Miről beszélsz? Nem értem, mi folyik itt! – Ma délután Skye-nak is elmondtam, hogy mi a helyzet. – Hát ez nem igaz! – kezdte Kyle, de az ajtón belépő Mike értetlen tekintete elnémította. – Mi történik itt? – Részegek mind a ketten – válaszolta a nő. Felvinnéd Christ a szobájába? Én majd törődöm Kyle-lal. Valaki szóljon Mary-nek, hogy ma este később vacsorázunk… Tiltakozni senkinek sem volt ideje, Skye habozás nélkül a lépcső felé indult.

122

– Fel tudsz jönni egyedül? – kérdezte incselkedve a férfitól. – Persze, hogy fel tudok menni! – kiabálta Kyle. – Nehogy azt hidd, hogy magyarázat nélkül megúszod ezt a kis kirándulást! – Mindenre megkapod a választ, ne félj – mormolta a nő. A beszélgetés ideje azonban még nem jött el. Skye becsapta maga mögött a hálószoba ajtaját, és szélsebesen intézkedni kezdett. – Egy forró pezsgőfürdő csodákat művel! Azt hiszem, arra van most szükséged. Módszeresen vetkőztetni kezdte a férfit. Levette nyakkendőjét, kigombolta gombjait. – Skye… – Majd ha benne vagy a kádban, beszélgetünk! – szakította félbe. Kyle elhúzódott a gyengéd kéz elől, visszautasította a varázslatos érintést. Úgy döntött, egyedül is le tud vetkőzni. Sietve ledobta a nadrágját, ingét, zokniját és beleült a forró vízbe. – A kádban vagyok – jelentette ki. – Most már mondd el, mi folyik itt! Skye mosolyogva a kád szélére ült, de jókedve csakhamar elszállt. A férfi keze vaspántként karjára kulcsolódott. Az alkohol okozta mámor eltűnni látszott. – Most szépen mindent elmondasz! – A nagy részét már tudod – válaszolta. – Chris elmondta, hogy nem te vagy az apja. Álmomban sem gondoltam, hogy… – hirtelen elhallgatott. – Meglátogattam Lisát. – Mit csináltál? – kérdezte hitetlenkedve Kyle. Skye lesütötte a szemét. – Elmondtam neki, hogy szeretlek, és nem számít, meddig húzza a válást, én melletted maradok, ameddig csak akarod… – És ezt komolyan is gondoltad? – Én… – Nézz rám, Skye. Komolyan gondoltad? A nő lassan a férfira emelte tekintetét. – Igen – mondta halkan. – Komolyan gondoltam. – Hallani akarom! A nő nem törődve ruháival lassan belemászott a kádba. Karját a férfi nyaka köré fonta, és rámosolygott. – Szeretlek. És sajnálom, hogy olyan bután viselkedtem. – Nem kell sajnálnod semmit, Skye. Csak mondd még egyszer, hogy szeretsz! Soha nem hallottam még tőled azelőtt. – Szeretlek – mondta, és elmerült a férfi édes csókjában. – Annyira szeretlek! Miért nem mondtad el már hamarabb, hogy Chrisről van szó? Kyle gyengéden hátrasimította a nő nedves haját. – Nem mondhattam el. Lisán kívül senki sem tudott róla, még Mike sem. Nem is sejtettem, hogy Chris tudja… – Imád téged. Nem érdekli, hogy nem te vagy a biológiai apja! Mindig is téged fog annak tekinteni. – Igen, tudom – válaszolta mosolyogva. – És végre azt is tudom, hogy te szeretsz! Skye lehajtotta a fejét. – Elég nehéz elmondani egy férfinak, hogy szereted, ha az egyfolytában úgy viselkedik, mintha az ellenséged lenne. – Tanácstalan voltam, Skye. Nem tudtam, hogyan tartsalak meg. Azt hittem, még mindig Trainort szereted, és csak a gyerek miatt vagy velem… – Tedet? – kiáltotta a nő. – Ó, Kyle! Annak már jó ideje vége. És nem a gyerek miatt, hanem miattad! Már kezdettől fogva őrülten szeretlek, képtelen voltam visszamenni Tedhez. Mással el sem tudtam képzelni az életemet. Úgy döntöttem, ha te nem tudsz elválni a feleségedtől, akkor inkább egyedül nevelem fel a gyermeket! Aztán amikor Sydneybe utánam, jöttél megijedtem.

123

Nem tudtam, mit érzel. Kemény voltál velem és hivatalos. Másról sem beszéltél, csak az aranyról… – Skye! – nevetett a férfi. – Egyáltalán nem úgy néztél ki, mint aki meghal egy ölelésemért. Legszívesebben egyfolytában csak öleltelek volna, de te visszautasítottál. Virginia nem nézte volna jó szemmel, ha megerőszakollak a nappalijában. – Tényleg nem – suttogta, és arcát a férfi mellkasára hajtotta. – Végre ki tudom mondani, hogy szeretlek! – Én is szeretlek, édes. Annyira, hogy majd bele őrültem az utóbbi hetekben. Ez a bizonytalanság teljesen összezavart. – Most már túl vagyunk rajta. – Bárcsak ott lehettem volna veled, amikor Lisával beszéltél. Nem akarom, hogy bárki fájdalmat okozzon neked! – Amíg tudom, hogy igazán szeretsz, semmi nem számít. Nem akarok mindenáron feleségül menni hozzád, így is jó. Kyle elnevette magát. – Elmondok egy titkot. Imádkoztam érte, hogy teherbe ess! Jó módszer egy nő megtartására. Keményen dolgoztam… nem mintha kellemetlen feladat lett volna! – Te… te… – dadogta a nő, de nem találta a megfelelő szót. A férfi hátravetett fejjel nevetett. – Azért ne neheztelj rám túlságosan! Nem tudhattam, hogy ránk találnak-e valaha. A válás pedig már folyamatban volt. Nem számítottam rá, hogy Lisa meggondolja magát. – Kyle arcán szomorú fintor jelent meg. – Félek, hogy ez az egész még évekig eltarthat. Feleségül akarlak venni, mielőtt a gyerek megszületik. Tudom, hogy mennyire fontos ez neked. Mégis érvénytelenítenem kellene a házasságomat. – Ne nevettesd ki magad! – tiltakozott Skye. – Megállapodtunk. Az üzlet, az üzlet – válaszolta a férfi. – Már mondtam, hogy vége az üzletelésnek. Nem számít, meddig tart a válás, ha szeretsz, melletted maradok. Feltéve, hogy nem unsz meg. – Megunni téged? Ugyan már! Ha száz életem lenne, sem tudnálak megunni. – Ó, Kyle… A férfi újra megcsókolta, ajkának édes íze, kezének gyengéd érintése a sziget könnyed erotikáját idézte. A nőről pillanatok alatt lekerült a ruha. Kyle hirtelen abbahagyta az incselkedést és mosolygó szemét Skye-ra emelte. – Lenne még egy kérdésem. Nem bánod, hogy egy ilyen öregemberrel kezdtél? A nő egy pillanatra elképedt, majd tele torokból kacagni kezdett. – Én már csak az ilyen öregebb férfiakat szeretem. – Akkor jó, még egy kérdés… – Csak egyről volt szó! – Igen, de azért ezt még megkérdezem. A terhes nők szeretnek a gyermekük apjával pezsgőfürdőben szerelmeskedni? – Nem akarok a többi nő nevében beszélni, de az biztos, hogy én nem bánom. – Akkor ma egy kicsit késünk a vacsoráról. – Észre sem veszik, hogy nem vagyunk ott. A beszélgetésnek ezzel vége szakadt, a forró fürdő nyugtalan pezsgése magával ragadta őket… A telefon idegesítő berregése betöltötte a szobát. Skye álmosan nyöszörögve közelebb húzódott Kyle-hoz. Múlt éjjel sokáig fent voltak, az ébredés nehéznek ígérkezett. Vacsora után tüzet gyújtottak a kandallóban, és még sokáig beszélgettek. A meghitt eszmecserét néha-néha egy forró szeretkezés szakította meg. A csörgés még mindig nem hallgatott el.

124

– Miért nem veszi fel valaki? – kérdezte az álmosságtól rekedten Kyle. Anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét a kagylóért nyúlt. – Nagyon korán van még – válaszolta Skye, és a férfi mellkasába temette arcát. – Tessék – szólt bele a telefonba fáradtan Kyle. A vonal másik végéről érkező hírek hamar kiverték szeméből az álmot. Felpattant az ágyról, szemében kíváncsiság égett, izmai megfeszültek. Nem sokat beszélt, inkább csak hallgatott és izgatottan figyelt. Skye kérdő pillantására csak egy fejrázással válaszolt. Ki lehet az, tűnődött a nő. Fáradtsága egykettőre elpárolgott. Az aggodalomtól tekintete egyre sötétebb lett. Értetlenkedve hallgatta Kyle válaszait. – Mi az? Valami baj van? Kyle hirtelen nevetni kezdett, majd vadul átölelte a nőt. – Nem, kedvesem, semmi baj. Sőt! Lisa ügyvédje telefonált, a feleségem hajlandó aláírni a válási papírokat! Skye hitetlenkedve bámult a férfi szemébe. – Miért határozott így? – csodálkozott a nő. – Tegnap mondtam neki, hogy sosem vinnéd Chris ügyét a bíróságra! Kyle mosolya gyengéd volt, szemében végre igazi boldogság tükröződött. A nő haját kezdte simogatni. – Lisa tudja, hogy elvesztette a csatát. És ezt neked köszönhetjük! Ha nem vagy ilyen erős, most nem tartanánk itt. Rájött, hogy nem csak egy futó kalandról van szó, és meggondolta a dolgot, így sokkal jobban jár. – Akkor ez azt jelenti, hogy vége? – kérdezte a nő, és gyors csókot nyomott a férfi arcára. Kyle nevetve válaszolt. – Még nem egészen. Pár hónapig elhúzódhat a dolog, de legalább nem évekig! Nyertünk, Skye… A nő arcáról semmi sem törölhette le a mosolyt. – Mondtam már, az sem számít, ha egy örökkévalóságig tart, én várok rád… – Hé! Csak nem fogsz elaludni ilyen nagyszerű hírek után! – Alig aludtam valamit. – Benned nincs semmi romantika! – morogta a férfi. – Na, mindegy, majd én kiteszek mindkettőnkért. Skye nevetett, ahogy a férfi magához húzta. Karját a nyaka köré fonta. – Kyle! Azt hiszem, szeretlek. San Francisco, február 28. Skye hiába próbált a karkötő terveire koncentrálni, nem ment. Ledobta a ceruzát, és megdörzsölte a szemét. Lassan felállt, hogy kinyújtóztassa elgémberedett végtagjait. A háta szörnyen fájt. Az erkélyajtóhoz sétált, a februári tájat nézte. A tavasz jelei már itt-ott megjelentek. A tél emléke mosolyt csalt az arcára. A karácsony nagyszerűen telt Montfortban. A nő boldogságába mégis egy kis keserűség vegyült. Az ausztrál hatóságok elfogták Smithfieldet, Kyle-nak Sydneybe kellett repülnie, hogy tanúskodjon. Skye állapota miatt nem tarthatott vele, orvosai nem örültek volna neki. A nyugtalan várakozás órái teljesen kikészítették, aggódott a férfiért. – Nem akarok bosszút állni – biztosította Kyle, mielőtt elment. – De biztosra kell mennem, nehogy a végén még elengedjék. Gondolj csak bele, mit tett velünk. Szemrebbenés nélkül meggyilkolt volna mindkettőnket. Egy ilyen elvetemült gazfickó nem szaladgálhat szabadon! A nő természetesen egyetértett, mégis tudta, Kyle távolléte megviseli majd. A hazatérés kellemes meglepetéseket hozott. A férfi Virginiát is magával hozta, aki mindenféle pompa és hírverés nélkül, február tizedikén Michael felesége lett.

125

Skye mosolyogva gondolt vissza beszélgetésükre. – Stevent sosem leszek képes elfelejteni. A szívemben él, lényem részévé vált… – Virginia! – nevetett Skye. – Ne butáskodj! Nagyon örülök kettőtöknek. Szépek vagytok együtt, tökéletesen illetek egymáshoz. Az erős fájdalomtól összegörnyedt. Lassan az asztalhoz sétált, hogy felhívja orvosát, de mégsem tette. Két hete volt még hátra a szülésig, és az rengeteg idő. A szaggató fájdalom fokozatosan alábbhagyott, a nő fáradtan a fotelba ereszkedett, és felvette ceruzáját, hogy folytassa a munkát. Gondolatai elkalandoztak. Ma végre vége a várakozásnak, és Kyle szabad emberként tér haza, gondolta. Talán éppen ebben a pillanatban írják alá a papírokat. Idegesen felállt és járkálni kezdett, már nem is próbált az ékszerre koncentrálni. Elkísérhette volna a férfit, de úgy döntött, tanácsosabb, ha itthon marad. Chris sem tudta rávenni magát, hogy elmenjen, Kyle-t csak Mike kísérte el. Mary és Virginia a konyhában sürgölődtek, a hazatérőknek ízletes polinéziai ebédet készítettek. Azt hiszem, lemegyek a földszintre, határozta el Skye. Elege volt az egyedüllétből. Kinyitotta a műterem ajtaját, és nehézkesen a lépcső felé indult. A kibírhatatlan fájdalom újra jelentkezett. Ijedten a hasához kapott. Mennyi telt el az első fájás óta? Talán tizenöt perc? Ahogy ott ácsorgott meggörnyedve a lépcső tetején, a bejárati ajtó kivágódott, és Kyle viharzott az előtérbe. Mosolyogva a nőre pillantott, szeme csillogott a boldogságtól, arcáról eltűntek a feszült ráncok. Magas termetével, kifogástalan öltönyében jól festett. – Vége – mondta, és kezét a nő felé nyújtotta. – Gyere ide. Skye lesietett a lépcsőn, és Kyle karjaiba vetette magát. Akkora volt, mint egy elefánt, alig tudta átölelni a férfit. – Drágám, holnap összeházasodunk. Skye lassan elhúzódott, arcára megfejthetetlen fintor ült. – Talán még egy kicsit várnunk kellene. Kyle értetlenkedve nézett rá, ahogy a nappaliba vezette. – Nem értem. Mire? – Azt hiszem, a kis Jagger ma érkezik. A férfi megtorpant. – Úgy érted, a baba? Biztos vagy benne? Nem túl korai még? A nő elnevette magát. – Hát, ami azt illeti, most csinálom először, de majdnem biztos vagyok benne. Kyle átölelte szerelmét. – Azt akartam, hogy összeházasodjunk, mielőtt… – Ó, Kyle! Egyáltalán nem számít. – De igenis számít! Mikor kezdődött? Skye összevonta a szemöldökét, a férfi lelkesedése meglepte. – Talán egy fél órája. Kyle leültette a szófára. – Rendben, akkor még van időnk. A feleségem leszel, mielőtt a baba megszületik! – Megbolondultál? És a törvényekkel mi lesz? Kaliforniában… Kyle a telefonhoz lépett. – Nevadában megtehetjük! Lássuk csak, van úgy hat-nyolc óránk, hogy odarepüljünk, megtartsuk az esküvőt és visszajöjjünk… – Nem! – kiáltotta kétségbeesetten a nő. – Azt hiszem, nem érted, Kyle. A gyermek bármelyik pillanatban megszülethet! – Nem probléma, ide rendelem a gépet a ház elé… – Nem repülök sehová! Semmi kedvem a gép hátsó ülésén megszülni a kisbabámat.

126

– Skye – kezdte türelmesen Kyle, és kezével letakarta a kagylót, hogy a beszélgetés ne hallatszon bele a telefonba. – Már végigcsináltam ezt egyszer. Hidd el, van még egy kis időnk a baba érkezéséig… – Kyle! Te megőrültél. Most meg kit hívsz? – Hammond doktort. Talán egy pár órára ott tudja hagyni a kórházat. Neki is kell egy kis változatosság. – Ha te leszel a pilóta, én nem megyek sehová! Azt akarom, hogy mellettem legyél! – Én elvállalhatom! – vágott közbe az ajtóban ácsorgó Mike. Arcán huncut mosoly ült. – Michael! – kiáltotta kétségbeesetten Skye. – Ahelyett, hogy lebeszélnéd, még segítesz is neki! Kész őrület! – Mi folyik itt? – szaladt be Virginia a konyhából. – Virginia, ezek mindketten megőrültek! Bármelyik percben jöhet a baba, Kyle ennek ellenére azonnal Las Vegasba akar vinni, hogy még ma összeházasodjunk! Virginia ragyogó szeme kitágult a gyönyörűségtől. – Milyen romantikus! – Hát itt mindenki megőrült? – képedt el Skye, és fáradtan a szófára rogyott. Kyle közben letette a telefont. – Hammond doktor úton van. Mielőtt elindulnánk megvizsgál. Rendben lesz így? A nő hitetlenkedve megrázta a fejét, végül elmosolyodott. – Hát legyen, Kyle Jagger. De ha a repülőben születik meg a kicsi, megfojtalak! Hammond doktor, Kyle régi barátja, áldását adta a repülésre. – Korai még aggódni, Skye! Bőven visszaérünk, ha pedig mégis történne valami, melletted leszek. Fél óra múlva már az egész család Nevada felé repült. A szertartás pillanatok alatt lezajlott, a nő a fájdalomtól összegörnyedve mondta ki a boldogító igent. El sem tudta hinni, hogy végül mégis Kyle felesége lett. A fájások egyre gyakrabban jöttek, Kyle megpróbálta elterelni újdonsült felesége figyelmét a fájdalomról. – Nem is olyan rossz az a gyerekszülés. – Neked könnyű. Én is szívesen végignéznék egyet – mérgelődött fájdalmában. Kyle elnevette magát, élvezte a helyzetet. Skye egyre nehezebben viselte a fájásokat, az idő lassacskán elérkezett. Hammond doktor a szülőszoba felé tolta, Kyle még mindig a kezét szorította. – Nem sokára vége, Skye. A nők sorsa már csak ez, gyerekeket szülni! – Mindig tudtam, hogy kegyetlen soviniszta vagy, Jagger! – nyöszörögte Skye. – Maradj csendben, és nyomj! A kislány nagy óbégatások közepette megszületett. Skye fáradtan mosolygott gyönyörű gyermekére. Ezt a pillanatot semmiért fel nem cserélte volna. Látta, ahogy férje kezébe veszi a csöppséget, és kedves szavakat suttog a fülébe. – Leírhatatlanul gyönyörű, Skye! Köszönöm – mondta, és miután átadta a gyermeket Hammond doktornak, szenvedélyesen megcsókolta feleségét. Ez a pillanat kárpótolta minden szenvedésüket, a szoba megtelt boldogsággal.

127

Epilógus Csendes-óceán, június 4. A sikoltozó sirálysereg vakító fehér foltot festett az ég kékjébe. A tűző nap beragyogta a sziget homokos partját, egy eltévedt rák összegabalyodott lábakkal, esetlenül a víz felé hátrált. A kis csónak magányosan hintázott a sekély vízben, utasai elmerültek a trópusi éden gyönyörűségében. Kyle Jagger, kezében egy háromágú szigonnyal idegesen a tengert figyelte. – Elkapom ezt a halat, ha addig élek is! – morogta, és vadul támadott. Szerencsétlenségére a hal elúszott. – Most az egyszer még megúsztad… – Kyle! – Már majdnem megvan – hazudta a férfi. – Nincs szükségünk a halra! – kiáltotta a nő. – Egy egész hűtőládányi húst hoztunk magunkkal. – Nem baj. Ezt a halat még elkapom. Feszülten figyelte a gyors kis állat minden mozdulatát, észre sem vette, hogy az idő elrohan. Éppen lesújtani készült, amikor kiabálás zavarta meg. – Kyle! A partra pillantott. Skye csípőre tett kézzel, térdnadrágban állt a parton. A mezítlábas, széltől kócos hajú erdei tündér elbűvölő látványt nyújtott. – Csak még egy perc – könyörgött a férfi. – Elég volt! – fenyegette meg a halat. – Ütött az órád. Nem lehet, hogy teljesen elfelejtettem szigonnyal halászni! – Kyle! Ez a kiáltás most valahogy másképp hangzott. A férfi önkéntelenül a partra pillantott. Skye ugyanúgy állt ott, mint azelőtt. Szikrázó haja lobogott a szélben, kezét csípőre tette. Egy különbség volt csak, ruhája a földön hevert. Bársonyos, barna bőrén játszadozott a napfény. – Szerencséd van, barátom – súgta Kyle a halnak. Az édes csábítás ellenállhatatlan ereje magával ragadta. A gyönyörű boszorka igéző pillantása, huncut mosolya elfeledtette vele a halfogás örömeit. Lassan a part felé sétált, barna, szenvedélyes tekintetét le sem vette fiatal feleségéről. Arany hozta őket először a szigetre, a szépség és szerelem csalta őket vissza. A sziget utánozhatatlan szépsége és nyugalma felüdülést jelentett a rohanó világban. A szerelem és szenvedély szigete volt ez. A nő könnyed mozdulatokkal a férfi felé indult. Kyle elbűvölten megérintette a bársonyos puhaságot. A kék ég, a hűvös tenger és a lágy szellő újra tanúja lehetett két ember csodálatos szerelmének.

128