Helene Hadsell - Nyerhetsz!

 

 job ba bann tes teszed zed Dike, ha komolyan kom olyan elgo elgondol ndolkozo kozoll a k érdésen, és az ötleteidet papírra veted - mondtam. Több évnyi pályázással a hátunk mögött is még mindig én voltam az, aki újra és újra föl korbácso korbácsolta lta a többi töb bi családtagban a vágyat. A CSCSCS (csöpp, családi csapatunk) tagjai aztán már biztatták egymást, javaslatokkal és ötletekkel hozakodtak elő, hogy a pozitív gondolkodásunkat ne is említsem, amely az eseményt igen nagy örömet adó, összcsaládi mókává és játékká tette. Dike pályaműve igazán őszintére és szívmelengetőre sikeredett. Elolvasva mindössze egy hibát találtam benne, az is csupán helyesírási jellegű volt. Biztos nyerőnek véltem. Már csak azt kellett megvárnunk, hogy a bírálóbizottság ezt hivatalosan is kihirdesse.'  Az nap na p est e - tő tőlü lünk nk mes messze sze élő - barát ba rát ain k j öt tek te k éppen vendégségbe hozzánk. (Általában férjemre, Patree hagytam, hogy átolvassa bölcsességein Patr bölcsességeinkk gyöng gyöngyyszemeit - pályázatainkat -, mielőtt felnyaltam rájuk a bélyeget és leragasztottam a borítékot, hogy vidám, zsűritagszíveket megdobogtató útjukra bocsássam őket.) Azon az estén kissé dicsekvő és feldobott hangulatban voltam, mivel büszkeséggel töltött el Dike eredetisége, őszintesége, találó és világos fogalmazása (amelyek a pályázat elbírálási szempontjai is voltak). Egyszerűen úgy éreztem, ezt meg kell osztanom vendégeinkkel. Megkérdeztem tőlük, hogy akarnak-e hallani egy kis ízelítő ízelítőtt abból a pályázatból, 20

amellyel fiunk washingtoni utat fog nyerni. Először azt gondolták, hogy csak viccelek, de miután felolvastam, láttam, nagy hatást  Amikor  Ami korrájuk egy egyik ikis ve ndé ndégün günk k vissza vitett. ssza adta a d olg ozat oza t másolatát, megkérdezte: - Ez igazán remek, de mondd, hogyan lehetsz ennyire biztos abban, hogy Dike nyeri meg az utat?  Az iga igazat zat megval meg vallva lva kiss kisséé ffára ára szt sztóó t ud lenni, lenn i, ha az ember körül kétkedő Tamások lézengenek. Saját érdekedben remélem, hogy nem túl sok ilyen rontja körülötted a levegőt. Ha hazardírozó nő lennék, még fogadást is kötöttem volna rá, hogy igenis, a fiam nyeri az utat. Ehelyett azonban így szóltam: - Add meg Dike-nak a címeteket, és Washingtonban járva majd küld nektek egy képeslapot! Ilyett soha többé nem fogok tenni, mert azt hihették, Ilye ismerem a bírálóbizottság tagjait, vagy valamilyen közvetett kapcsolattal rendelkezem hozzájuk. Az ilyen szöveg mindenkiben gyanút ébreszt. Tehát Tehát azt javaslom:  ne igyál előre a medve bőrére!  Ezt   Ezt a tanácsot érdemes örökre a fejedben tartani. Négy az héttel később értesítették Dike-ot, hogyszámmegnyerte utazást. Washingtonból hazatérve talan érdekes élményről számolt be. (Ekkor utazott életében először egyedül.) Vendégeinknek - gondolván, talán érdekli őket - küldtem egy újságcikket, amely az utazás eseményeiről számolt be. „Legyen bármilyen ügyes a bátyó, én akkor is túlte21