Harper Lee - Menj, Állíts Őrt!

March 8, 2017 | Author: grgrnt | Category: N/A
Share Embed Donate


Short Description

Download Harper Lee - Menj, Állíts Őrt! ...

Description

Har​per Lee MENJ, ÁL​LÍTS ŐRT! Har​per Lee: Go Set A Watch​man Co​py​right © Har​per Lee, 2015 For​dí​tot​ta: Por​dán Fe​renc Bo​rí​tó: Vá​ra​di Gá​bor

Mr. Lee és Ali​ce em​lé​ké​nek

I 1 Mi​óta a vo​nat el​hagy​ta At​lan​tát, Jean Loui​se va​ló​ság​gal fi​zi​kai örö​mét lel​te az ét​ke​ző​ko​csi ab​la​kán át elé​be tá​ru​ló lát​vány​ban. Reg​ge​li ká​vé​ját kor​tyol​gat​va el​néz​te, ho​gyan ma​rad​nak el mö​göt​tük az utol​só geor​giai he​gyek, hogy át​ad​ják he​lyü​ket a vö​rös ta​laj​nak és az úgy​ne​ve​zett tisz​ta​ud​va​rok​ban álló, bá​dog​te​tős há​zak​nak, ame​lyek előtt fe​hér​re me​szelt gu​mi​ab​ron​csok​kal kö​rül​vett ver​bé​na​ágyá​sok vi​rul​tak. El​mo​so​lyo​dott, ami​kor meg​lát​ta az első té​vé​an​ten​nát a né​ge​rek lak​ta be​fes​tet​len há​zak egyi​ké​nek te​te​jén, és ahogy sű​rű​sö​dött az an​ten​na​er​dő, úgy de​rült egy​re jobb kedv​re. Jean Loui​se Finch éven​te ha​za​lá​to​ga​tott New York​ból May​comb​ba: az el​múlt négy esz​ten​dő​ben re​pü​lő​vel tet​te meg az utat, idén azon​ban in​kább vo​nat​ra szállt. Egy​részt azért, mert a leg​utób​bi al​ka​lom​mal, ami​kor re​pü​lőn ült, a pi​ló​ta ha​lál​ra ré​mí​tet​te az​zal, hogy úgy dön​tött, ke​resz​tül​vi​szi a gé​pet egy tor​ná​dón. Más​részt pe​dig azért, mert ha re​pü​lő​vel uta​zott, az azt je​len​tet​te, hogy ap​já​nak haj​na​li há​rom​kor kel​lett kel​nie, és száz​hat​van ki​lo​mé​tert kel​lett ve​zet​nie, hogy fel​ve​gye őt a mo​bi​le-i rep​té​ren, mind​ezek után pe​dig még egész na​pos mun​ka várt az idős fér​fi​ra. At​ti​cus Finch már het​ven​két éves volt, és Jean Loui​se úgy érez​te, töb​bé nem vár​hat​ja el ezt tőle. Örült, hogy a vo​na​to​zás mel​lett dön​tött. A vas​úti ko​csik so​kat vál​toz​tak gye​rek​ko​ra óta, és szó​ra​koz​tat​ta az új él​mény: ha meg​nyom​ta a fa​lon lévő gom​bot, kis​vár​tat​va fel​tűnt egy kö​vér há​ló​ko​csi-ka​la​uz, mint​ha csak egy dzsinnt idé​zett vol​na meg; a má​sik fal​ból kí​ván​sá​gá​ra elő​ug​rott egy rozs​da​men​tes acél​ból ké​szült mos​dó​kagy​ló, és egy vé​cé​csé​sze is volt a fül​ké​ben, ame​lyen a lá​bát pi​hen​tet​het​te. Úgy ha​tá​ro​zott, nem hagy​ja, hogy meg​fé​lem​lít​sék az egy​sze​mé​lyes há​ló​ko​csi​ban min​den​fe​lé fel​lel​he​tő sok​szo​ro​sí​tott üze​ne​tek, ám elő​ző éj​sza​ka si​ke​rült a fal​hoz passzí​roz​nia ma​gát, mi​vel fi​gyel​men kí​vül hagy​ta a RÖG​ZÍT​SE AZ ÁGYÁT EZ​ZEL A KAR​RAL! szö​ve​gű fel​ira​tot. A hely​ze​tet vé​gül a há​ló​ko​csi-ka​la​uz ol​dot​ta meg, meg​le​he​tő​sen za​var​ba hoz​va Jean Loui​se-t, aki szo​ká​sa sze​rint egy szál pi​zsa​ma​fel​ső​ben tért nyu​go​vó​ra. A fér​fi sze​ren​csé​re épp a fo​lyo​sót rót​ta, ami​kor a csap​da be​csa​pó​dott, és fog​lyul ej​tet​te a lányt. – Mind​járt ki​sza​ba​dí​tom, kis​asszony – szólt be a fül​ké​be a dö​röm​bö​lés hal​la​tán. – Ne, ké​rem, ne! – ki​ál​tott ki Jean Loui​se. – Csak ma​gya​ráz​za el, ho​gyan tu​dok ki​jut​ni in​nen. – Sem​mi gond, úgy is meg tu​dom csi​nál​ni, ha há​tat for​dí​tok ma​gá​nak – fe​lel​te erre a há​ló​ko​csi-ka​la​uz, és így is tett. Reg​gel, ami​kor fel​éb​redt, a vo​nat épp az at​lan​tai ren​de​ző pá​lya​ud​va​ron kat​to​gott és pö​fö​gött át, de Jean Loui​se egy má​sik fel​irat​nak en​ge​del​mes​ked​ve mind​ad​dig ágy​ban ma​radt, amíg el nem hagy​ták a Col​le​ge Park ál​lo​mást. Már a may​com​bi ru​há​it öl​töt​te ma​gá​ra: bő, szür​ke pan​tal​lót, uj​jat​lan, fe​ke​te blúzt, fe​hér zok​nit és pa​pucs​ci​pőt. Bár még négy​órá​nyi uta​zás vá​lasz​tot​ta el az ott​ho​ná​tól, már​is hal​la​ni vél​te nagy​nén​je rosszal​ló szi​pá​ko​lá​sát. A ne​gye​dik csé​sze ká​vét fo​gyasz​tot​ta, ami​kor a Cres​cent Li​mi​ted sze​rel​vé​nye a vad​li​bák gá​go​gá​sá​ra em​lé​kez​te​tő, fül​si​ke​tí​tő han​gon rá​ki​ál​tott észak felé tar​tó tár​sá​ra, és a Chat​ta​hoo​chee fo​lyó híd​ján át​dü​bör​gött Ala​ba​ma ál​lam​ba.

A Chat​ta​hoo​chee szé​les, nem túl​zot​tan mély és isza​pos fo​lyó, az​nap pe​dig kü​lö​nö​sen ala​csony volt a víz​ál​lá​sa: egy sár​ga ho​mok​pad​nak kö​szön​he​tő​en épp​hogy csor​do​gált ben​ne a víz. Ta​lán csak té​len árad da​lol​va, gon​dol​ta Jean Loui​se; egyet​len sor​ra sem em​lék​szem ab​ból a vers​ből. Völgy va​don​ján jár​tam én?[1] Nem, ez nem az. És zú​gók, vagy va​la​mi​fé​le zu​gok sze​re​pel​nek ben​ne? Szi​go​rú​an el​foj​tot​ta ma​gá​ban a vá​gyat, hogy han​gos ka​ca​gás​ban tör​jön ki, ami​kor eszé​be ju​tott, hogy Sid​ney La​ni​er bi​zo​nyos ér​te​lem​ben ha​son​lít​ha​tott rég el​hunyt uno​ka​báty​já​hoz, Jos​hua Sing​le​ton St. Cla​ir​hez, aki​nek iro​dal​mi kész​le​tei a Black Be​ktől Bayou La Bat​re-ig ter​jed​tek. Jean Loui​se nagy​nén​je gyak​ran em​le​get​te Jos​hua bá​csit, mint olyan csa​lá​di pél​da​ké​pet, aki​vel min​den​kép​pen szá​mol​ni kell: nagy​sze​rű ki​ál​lá​sú fér​fi volt, rá​adá​sul köl​tő is, aki​re éle​te vi​rág​já​ban súj​tott le a sors, így hát Jean Loui​se jól te​szi, ha nem fe​led​ke​zik meg ar​ról, mek​ko​ra ér​té​ket kép​vi​selt a csa​lád szá​má​ra. Jos​hua bá​csi ké​pei tény​leg jól jöt​tek a csa​lád​nak – a fér​fi úgy né​zett ki, mint va​la​mi ne​ki​dü​hö​dött Al​ger​non Swin​bur​ne[2]. A lány el​mo​so​lyo​dott, ami​kor eszé​be ju​tott, ho​gyan me​sél​te el neki apja a tör​té​net töb​bi ré​szét. Jos​hua bá​csi​ra va​ló​ban le​súj​tott a sors, ez igaz, de nem a Se​re​gek Ura, ha​nem Cé​zár se​re​gei ál​tal. Jos​hua bá​csi túl so​kat ta​nult az egye​te​men, és túl so​kat gon​dol​ko​zott: gya​kor​la​ti​lag egy az egy​ben ki​ol​vas​ta ma​gát a ti​zen​ki​len​ce​dik szá​zad​ból. Rend​sze​rint uj​jat​lan, nagy gal​lé​ros kö​penyt vi​selt, csiz​má​ját pe​dig sa​ját ter​vei alap​ján ké​szít​tet​te egy ko​váccsal. Egy nap a ha​tó​sá​gok tet​ten ér​ték, ami​kor meg​pró​bál​ta le​lő​ni az Ál​la​mok el​nö​két, akit nem tar​tott több​re egy​sze​rű csa​tor​na​fel​ügye​lő​nél – bár eb​ben két​ség​kí​vül iga​za volt, ér​vei nem iga​zán szol​gál​tak ment​sé​gül a gyil​kos​sá​gi kí​sér​let​re. Az​tán te​kin​té​lyes mennyi​sé​gű pénz cse​rélt gaz​dát, és Jos​hua bá​csit más vá​gány​ra irá​nyí​tot​ták át: be​szá​mít​ha​tat​lan​nak nyil​vá​ní​tot​ták, és el​he​lyez​ték egy ál​la​mi in​téz​mény​ben, hogy ott élje le az éle​tét. Azt mond​ták, min​den te​kin​tet​ben tel​je​sen ép​eszű mó​don vi​sel​ke​dett, egé​szen ad​dig, amíg va​la​ki szó​ba nem hoz​ta előt​te az el​nö​köt, ám amint ez be​kö​vet​ke​zett, el​torzult az arca, a dar​vak ked​venc pó​zá​ba der​medt, és akár nyolc órá​nál is to​vább el​áll​do​gált így; amíg meg nem fe​led​ke​zett me​rény​let​kí​sér​le​te cél​pont​já​ról, kép​te​len​ség volt rá​ven​ni arra, hogy áll​jon is​mét két lá​bon. Tisz​ta nap​ja​in ere​de​ti​ben ol​vas​ta az ógö​rög szer​ző​ket, ha​lá​la​kor pe​dig hát​ra​ha​gyott egy vas​tag ver​ses​kö​te​tet, ame​lyet ma​gán​költ​sé​gen nyom​tat​ta​tott ki egy tus​ca​lo​o​sai cég​gel. Lí​rá​ja olyan​nyi​ra meg​előz​te a ko​rát, hogy mű​ve​it az​óta sem si​ke​rült sen​ki​nek meg​fej​te​nie, Jean Loui​se nagy​nén​je még​is – mint​egy vé​let​len​sze​rű​en – jól lát​ha​tó he​lyen, a nap​pa​li asz​ta​lán tar​tot​ta a kö​te​tet. Fel​ka​ca​gott, majd gyor​san kör​be​pil​lan​tott, hogy lás​sa, va​jon meg​hal​lot​ta-e őt va​la​ki. Édes​ap​ja elő​sze​re​tet​tel hi​tel​te​le​ní​tet​te el nő​vé​ré​nek a Fin​chek ve​le​szü​le​tett fel​sőbb​ren​dű​sé​gé​ről szó​ló pél​dá​za​ta​it, el​me​sél​ve a tör​té​ne​tek azon ré​sze​it is, ame​lye​ket az asszony ki​ha​gyott az elő​adá​sá​ból. Bár ezt min​dig csön​des, ko​moly hang​nem​ben tet​te, lá​nya néha ha​tá​ro​zot​tan gu​nyo​ros csil​lo​gást vélt ilyen​kor fel​fe​dez​ni a te​kin​te​té​ben – vagy ta​lán csak lát​ta, ahogy a fény meg​csil​lant szem​üve​ge len​csé​jén? So​sem tud​ta el​dön​te​ni. A lá​gyan hul​lám​zó dom​bok közé érve a vo​nat rin​ga​tó​zá​sa is alább​ha​gyott. Az ab​la​kon ki​néz​ve a lány egé​szen a ho​ri​zon​tig csak le​ge​lő​ket és fe​ke​te te​he​ne​ket lá​tott, és el​tű​nő​dött azon, va​jon ko​ráb​ban mi​ért nem tu​da​to​sult ben​ne soha, mi​lyen gyö​nyö​rű is a szü​lő​föld​je. A Mont​go​mery ál​lo​más az Ala​ba​ma fo​lyó egyik ka​nya​ru​la​tá​ban ka​pott he​lyet; ami​kor Jean Loui​se le​szállt, hogy ki​nyúj​tóz​tas​sa a lá​bát, régi is​me​rős​ként kö​szön​töt​te az öröm​te​len drapp szí​ne​ket, a fé​nye​ket és a jel​leg​ze​tes sza​go​kat. Még​is úgy érez​te, hogy va​la​mi hi​ány​zik – az át​he​vült csap​ágyak, jött rá hir​te​len. Az, ahogy ré​geb​ben egy vas​úti al​kal​ma​zott vé​gig​sé​tált a vo​nat mel​lett egy fe​szí​tő​vas​sal a ke​zé​ben; a mély kon​du​lá​so​kat han​gos, szi​sze​gő fúj​ta​tás kö​vet​te, fe​hér füst csa​pott fel, és az em​ber azt

hi​het​te, egy gyors​me​le​gí​tő tá​lon ücsö​rög. De ezek a mo​dern moz​do​nyok már gáz​olaj​jal üze​mel​tek. Hir​te​len min​den ok nél​kül be​le​mart egy régi fé​lel​me. Vagy húsz éve nem járt ezen az ál​lo​má​son, de ami​kor gye​rek​ko​rá​ban a fő​vá​ros​ba uta​zott At​ti​cusszal, ret​te​gett at​tól, hogy a sí​ne​ken him​bá​ló​zó vo​nat alá​bu​kik a fo​lyó​ba, és mind​annyi​an meg​ful​lad​nak. Ahogy azon​ban is​mét fel​szállt az ott​ho​na felé tar​tó sze​rel​vény​re, min​den ag​go​dal​ma to​va​tűnt. Mi​köz​ben a feny​ve​sek köz​ti egyik tisz​tá​son kat​tog​tak ke​resz​tül, a moz​dony gú​nyo​san rátül​költ egy mel​lék​vá​gá​nyon vesz​teg​lő, tar​ka​bar​ká​ra pin​gált, egy​kor gőz​zel haj​tott tár​sá​ra. A Cres​cent Li​mi​ted sze​rel​vé​nye tel​jes egé​szé​ben ké​pes lett vol​na el​nyel​ni a mú​ze​um​ba illő, nagy hasú gőz​moz​donyt, amely egy fa​ki​ter​me​lő vál​la​lat jel​zé​sét vi​sel​te ma​gán. Még Gre​en​vil​le, Ever​gre​en, az​tán a may​com​bi el​ága​zás. Je​lez​te ugyan a ka​la​uz​nak, hogy hol sze​ret​ne le​száll​ni, de – mi​vel az il​le​tő idős fér​fi volt – arra szá​mí​tott, hogy a szo​ká​sos tré​fa ál​do​za​tá​vá vá​lik majd: a vo​nat po​kol​bé​li de​ne​vér​ként fog ke​resz​tül​szá​gul​da​ni az ál​lo​má​son, hogy az​tán vagy más​fél ki​lo​mé​ter​rel ar​rébb áll​jon meg, a ka​la​uz pe​dig bú​csút int​ve bo​csá​nat​ké​rő mo​sollyal kö​zöl​je vele, hogy kis hí​ján ki​ment a fe​jé​ből a do​log. Le​het, hogy a vo​na​tok meg​vál​toz​tak, a ka​la​u​zok azon​ban nem: va​ló​ság​gal szak​mai véd​je​gyük volt, hogy meg​tré​fál​ják a fel​té​te​les meg​ál​lók​hoz igyek​vő fi​a​tal höl​gye​ket, és At​ti​cus, aki pon​to​san meg tud​ta jó​sol​ni a New Or​le​ans és Cin​cin​na​ti kö​zött szol​gá​la​tot tel​je​sí​tő va​la​mennyi ka​la​uz vi​sel​ke​dé​sét, épp ezért leg​fel​jebb hat lé​pés tá​vol​ság​nyi​ra fog vá​ra​koz​ni at​tól a hely​től, ahol lá​nya vé​gül le​száll majd a vo​nat​ról. Jean Loui​se az ön​ké​nye​sen meg​hú​zott ha​tár​vo​na​lú May​comb me​gyét te​kin​tet​te ott​ho​ná​nak, ezt a mint​egy száz​tíz ki​lo​mé​ter hosszú, leg​szé​le​sebb ré​szén pe​dig öt​ven ki​lo​mé​ter szé​les, apró te​le​pü​lé​sek​kel pettye​zett va​dont, amely​nek leg​na​gyobb vá​ro​sa a kor​mány​za​ti köz​pont​nak he​lyet adó May​comb volt. A me​gye egé​szen a leg​utób​bi idő​kig olyan​nyi​ra el​szi​ge​te​lő​dött a nem​zet töb​bi ré​szé​től, hogy egyes pol​gá​rai a leg​ke​vés​bé sem vol​tak tu​da​tá​ban an​nak, mi​lyen po​li​ti​kai be​ál​lí​tott​sá​got vett fel az or​szág déli ré​sze az el​múlt ki​lenc​ven év​ben, és to​vább​ra is a re​pub​li​ká​nus párt​ra sza​vaz​tak. A te​rü​le​tet egyet​len vas​út​vo​nal sem érin​tet​te: a may​com​bi el​ága​zást csu​pán ud​va​ri​as​ság​ból ne​vez​ték így, va​ló​já​ban a me​gye​ha​tár​tól mint​egy har​minc ki​lo​mé​ter​nyi​re, Ab​bott me​gyé​ben fe​küdt. A busz​já​ra​tok rend​szer​te​le​nül köz​le​ked​tek, és lát​szó​lag a sem​mi kel​lős kö​ze​pé​ből a sem​mi kel​lős kö​ze​pé​be tar​tot​tak, a kor​mány​zat azon​ban ke​resz​tü​leről​te​tett né​hány utat a mo​csa​ra​kon, sza​bad tá​vo​zá​si le​he​tő​sé​get biz​to​sít​va így pol​gá​ra​i​nak. De csak ke​ve​sen él​tek ez​zel a le​he​tő​ség​gel – és mi​ért is tet​ték vol​na vele? Ha va​la​ki ke​vés​sel is be​ér​te, bő​ven meg​ta​lál​ta a szá​mí​tá​sát a me​gyé​ben. A me​gye és a vá​ros egy bi​zo​nyos Ma​son May​comb ez​re​des​ről kap​ta a ne​vét, ar​ról a fér​fi​ról, aki​nek túl​zott ön​bi​zal​ma és fenn​hé​já​zó ma​kacs​sá​ga rom​lást és pusz​tu​lást ho​zott mind​azok​ra, akik az ol​da​lán lo​va​gol​tak a krí in​di​á​nok​kal ví​vott há​bo​rú​ban. Had​mű​ve​le​ti te​rü​le​té​nek észa​ki ré​szén ala​csony hegy​vi​dék te​rült el, déli, part​vi​dé​ki ré​sze pe​dig tel​je​sen sík volt. Mi​vel May​comb ez​re​des​ben mé​lyen élt a meg​győ​ző​dés, hogy az in​di​á​nok gyű​löl​nek sík te​re​pen har​col​ni, a vi​dék észa​ki ré​szét fé​sül​te át a nyo​ma​i​kat ku​tat​va. Ami​kor a tá​bor​no​ka tu​do​mást szer​zett ar​ról, hogy a he​gyek​ben bo​lyong, mi​köz​ben dé​len krí in​di​á​nok buj​kál​nak min​den egyes fe​nyő​fa mö​gött, egy szö​vet​sé​ges törzs​ből szár​ma​zó in​di​án hír​vi​vőt kül​dött hoz​zá a kö​vet​ke​ző üze​net​tel: „Vo​nul​jon dél​re, az is​ten ver​je meg!” Az ez​re​des azon​ban szen​tül hit​te, hogy az üze​net​tel csu​pán el​len​sé​gei pró​bál​ják csap​dá​ba csal​ni (el​vég​re egy kék sze​mű, vö​rös hajú ör​dög volt a ve​ze​tő​jük, nem​de?), így hát le​fo​gat​ta a fu​tárt, és to​vább nyo​mult észak felé, míg​nem csa​pa​tai vég​leg el​vesz​tek az ős​er​dő​ben, ahol az​tán meg​le​he​tős za​va​ro​dott​ság kö​ze​pet​te ki​vár​ták a há​bo​rú vé​gét.

Né​hány év el​tel​té​vel May​comb ez​re​des vég​re kez​dett hin​ni az üze​net hi​te​les​sé​gé​ben, ezért cél​tu​da​to​san dél​nek ve​zet​te a se​re​gét, csak hogy út​köz​ben össze​fus​son né​hány, a kon​ti​nens bel​se​je felé tar​tó te​le​pes​sel, akik kö​zöl​ték vele, hogy a há​bo​rú vol​ta​képp vé​get ért. A ka​to​nák és a te​le​pe​sek vol​tak olyan ked​ve​sek, hogy ezek után Jean Loui​se őse​i​vé let​tek, May​comb ez​re​des pe​dig to​vább​nyo​mult ar​ra​fe​lé, ahol ma​nap​ság Mo​bi​le ta​lál​ha​tó, bíz​va ab​ban, hogy erő​fe​szí​té​se​it meg​fe​le​lő mó​don ju​tal​maz​zák majd. Bár a hi​va​tá​sos tör​té​net​írók el​té​rő vé​le​mé​nyen van​nak, a fen​ti​ek tény​ér​té​ké​hez sem​mi két​ség nem fér​het: May​comb​ban min​den​ki így is​mer​te és így adta to​vább a tör​té​ne​tet. – ...ide​je ké​szü​lőd​ni, kis​asszony – je​gyez​te meg a há​ló​ko​csi-ka​la​uz, Jean Loui​se pe​dig a fér​fi nyo​má​ban ha​lad​va el​hagy​ta az ét​ke​ző​ko​csit, és vissza​ment a fül​ké​jé​be. Két egy​dol​lá​rost vett elő a tár​cá​já​ból: az egyik a be​vett bor​ra​va​ló volt, a má​sik​kal az elő​ző esti men​tő​ak​ci​ó​ért akar​ta meg​ju​tal​maz​ni se​gí​tő​jét. A vo​nat per​sze po​kol​bé​li de​ne​vér​ként szá​gul​dott át az ál​lo​má​son, és csak jó négy​száz mé​ter​rel ar​rébb állt meg, a fé​ke​zés köz​ben fel​buk​ka​nó ka​la​uz pe​dig vi​gyo​rog​va el​né​zést kért Jean Loui​se-tól, kö​zöl​ve, hogy kis hí​ján ki​ment a fe​jé​ből a do​log. A lány vissza​vi​gyor​gott, majd tü​rel​met​le​nül meg​vár​ta, amíg a há​ló​ko​csi-ka​la​uz a he​lyé​re te​szi a sár​ga lép​csőt; a fér​fi le​se​gí​tet​te, ő pe​dig át​nyúj​tot​ta a két bank​je​gyet. Az apja nem volt se​hol. Jean Loui​se el​né​zett a sí​nek men​tén az ál​lo​má​sig, és meg​lát​ta az előt​te ácsor​gó, ma​gas ala​kot. A fér​fi le​ug​rott az apró, ala​csony pe​ron​ról, és fut​va in​dult felé. Med​ve​öle​lé​sé​be fog​ta a lányt, majd el​tar​tot​ta ma​gá​tól, erő​sen szá​jon csó​kol​ta, vé​gül pe​dig egy gyön​géd csó​kot is adott az aj​ká​ra. – Ne itt, Hank – mor​mol​ta Jean Loui​se ki​fe​je​zet​ten elé​ge​det​ten. – Csitt, te lány! – fe​lel​te a fér​fi, két te​nye​re közé fog​va az ar​cát. – A bí​ró​ság lép​cső​jén is meg​csó​kol​ná​lak, ha úgy tar​ta​ná ked​vem. A fér​fi, aki jo​got for​mált arra, hogy akár a bí​ró​ság lép​cső​in is meg​csó​kol​ja őt, Hen​ry Clin​ton volt, a lány báty​já​nak há​bo​rús baj​tár​sa, Jean Loui​se gye​rek​ko​ri ba​rát​ja, és – ha to​vább​ra is így csó​kol​gat​ja – ha​ma​ro​san a fér​je is. Azt sze​retsz, akit csak akarsz, de fér​jet a sa​ját faj​tád​ból vá​lassz – Jean Loui​seban már-már ösz​tön​erő​vel élt ez a mon​dás. Hen​ry Clin​ton az ő faj​tá​já​ból szár​ma​zott, és a lány je​len pil​la​nat​ban nem tar​tot​ta túl​zot​tan szi​go​rú​nak e ren​del​ke​zést. Kart kar​ba ölt​ve vissza​sé​tál​tak a sí​nek men​tén, hogy össze​szed​jék a lány bő​rönd​jét. – Mi új​ság At​ti​cusszal? – Ma elég​gé be​tett neki a keze és a vál​la. – Ilyen​kor ve​zet​ni sem tud, igaz? – Nem ké​pes en​nél job​ban be​haj​lí​ta​ni az uj​ja​it – mu​tat​ta Hen​ry, fé​lig ököl​be zár​va a jobb ke​zét. – Miss Ale​xand​rá​nak kell be​köt​nie a ci​pő​fű​ző​jét és be​gom​bol​nia az in​gét; még a bo​rot​vát sem tud​ja meg​tar​ta​ni a ke​zé​ben. Jean Loui​se meg​ráz​ta a fe​jét. Túl idős volt már ah​hoz, hogy ki​kel​jen a do​log igaz​ság​ta​lan​sá​ga el​len, de to​vább​ra is túl fi​a​tal, hogy min​den harc nél​kül el​fo​gad​ja az ap​ját meg​nyo​mo​rí​tó be​teg​sé​get. – És sem​mit nem le​het ten​ni? – Tu​dod, hogy nem – fe​lel​te Hen​ry. – Be​vesz napi het​ven asz​pi​rint, és ennyi. A fér​fi fel​kap​ta a sú​lyos bő​rön​döt, majd vissza​sé​tál​tak az au​tó​hoz, mi​köz​ben Jean Loui​se el​tű​nő​dött azon, ő va​jon hogy fog​ja vi​sel​ni, ha el​ér​ke​zik majd az idő, ami​kor min​den nap​ja fáj​da​lom​ban te​lik. Va​ló​szí​nű​leg nem úgy, ahogy az apja: ha va​la​ki meg​kér​dez​te At​ti​cust, ho​gyan érzi ma​gát, a fér​fi fe​lelt

a kér​dés​re, de soha nem pa​nasz​ko​dott; a ke​dély​ál​la​po​ta vál​to​zat​lan ma​radt, így az em​ber va​ló​ban csak ak​kor tud​hat​ta meg, hogy van, ha fel​tet​te neki a kér​dést. Hen​ry is csak vé​let​le​nül szer​zett tu​do​mást At​ti​cus be​teg​sé​gé​ről. Épp a bí​ró​sá​gi le​vél​tár​ban ku​ta​kod​tak egy jog​cím​vi​ta kap​csán, ami​kor az idős fér​fi egy vas​tag jel​zá​log​re​gisz​tert elő​húz​va vá​rat​la​nul ha​lott​fe​hér​re sá​padt, és el​ej​tet​te a köny​vet. „Mi a baj?” – kér​dez​te Hen​ry. „Ízü​le​ti gyul​la​dás. Fel​ven​néd a köny​vet, kér​lek?” – fe​lel​te At​ti​cus. Hen​ry meg​kér​dez​te, mi​kor kez​dő​dött a prob​lé​ma, At​ti​cus pe​dig el​mond​ta, hogy hat hó​nap​ja. Jean Loui​se tud róla? Nem, és jobb, ha ez így is ma​rad. „Ha el​mon​da​nád neki, rög​tön ha​za​jön​ne, és ápol​ni akar​na. Pe​dig az az egyet​len gyógy​mód, ha az em​ber nem hagy​ja, hogy fö​lé​be ke​re​ked​jen ez a nya​va​lya.” Ez​zel le​zár​ták a kér​dést. – Akarsz ve​zet​ni? – kér​dez​te Hen​ry. – Ne bu​tás​kodj – fe​lel​te a lány. Bár tűr​he​tő so​főr volt, gyű​löl​te a biz​to​sí​tó​tű​nél bo​nyo​lul​tabb szer​ke​ze​te​ket: az össze​csuk​ha​tó ker​ti szé​kek ál​lan​dó bosszú​ság for​rá​sá​ul szol​gál​tak szá​má​ra, soha nem ta​nult meg bi​cik​liz​ni vagy gé​pel​ni, és ki​zá​ró​lag hor​gász​bot​tal hor​gá​szott. A golf volt a ked​venc sport​ja, mi​vel ah​hoz alap​ve​tő​en nem volt szük​ség más​ra, mint egy ütő​re, egy apró lab​dá​ra és a meg​fe​le​lő lel​ki​ál​la​pot​ra. Kín​zó irigy​ség​gel fi​gyel​te, mi​lyen könnye​dén ural​ja Hen​ry a gép​ko​csit; mint​ha az autó szó sze​rint a szol​gá​la​tá​ban áll​na, gon​dol​ta ma​gá​ban. – Szer​vo​kor​mány, au​to​ma​ta vál​tó...? – Naná! – fe​lel​te a fér​fi. – És mi len​ne, ha min​den le​áll​na, és nem tud​nál vál​ta​ni? Ak​kor gond​ban len​nél, mi? – De nem fog min​den le​áll​ni. – Hon​nan tu​dod? – Er​ről szól a hit... Na, gye​re kö​ze​lebb! A Ge​ne​ral Mo​tor​sba ve​tett hit... Jean Loui​se Hen​ry vál​lá​ra haj​tot​ta a fe​jét. – Mondd, Hank, iga​zá​ból mi tör​tént? – kér​dez​te. Régi vicc volt ez ket​te​jük kö​zött. Hen​ry jobb sze​me alól ró​zsa​szín seb​hely in​dult, hogy az orra tö​vé​nek érin​té​sé​vel át​ló​san át​szel​je a fel​ső aj​kát, amely mö​gött egy ha​tos fog​pót​lás rej​tő​zött – még Jean Loui​se sem volt ké​pes rá​ven​ni őt arra, hogy va​la​ha is ki​ve​gye és meg​mu​tas​sa neki a pro​té​zist. A há​bo​rú​ban tett szert a se​be​sü​lé​sé​re, ami​kor – már a har​cok vége felé – egy né​met ka​to​na pus​ka​tus​sal arc​ba vág​ta, leg​in​kább csak azért, hogy így fe​jez​ze ki ál​ta​lá​nos elé​ge​det​len​sé​gét. Jean Loui​se hi​he​tet​len​nek mi​nő​sí​tet​te a szto​rit: a lát​ha​tá​ron túl​ra el​lö​vő fegy​ve​rek, a B-17-esek, a V-1-es szár​nyas bom​bák és ha​son​ló esz​kö​zök ko​rá​ban Hen​ry va​ló​szí​nű​leg soha nem ke​rült ütés​vál​tás​nyi tá​vol​ság​ba a né​me​tek​kel. – Rend​ben, ked​ves – fe​lel​te a fér​fi. – Egy ber​li​ni bo​ros​pin​cé​ben vol​tunk, min​den​ki túl so​kat ivott, és ve​re​ke​dés tört ki... sze​ret​nél va​la​mi ilyes​mi, hi​he​tő szto​rit hal​la​ni, ugye? Na, ak​kor hoz​zám jössz fe​le​sé​gül? – Még nem. – Mi​ért? – Mert har​minc​éves ko​ro​mig csak szó​ra​koz​ni aka​rok, mint dr. Sch​wit​zer. – Hát, ő tény​leg jól ki​szó​ra​koz​ta ma​gát – fe​lel​te Hen​ry ko​mo​ran. – Tu​dod, hogy ér​tet​tem – fész​kel​te be ma​gát Jean Loui​se a fér​fi kar​ja alá. – Tu​dom. A may​com​bi​ak vé​le​mé​nye sze​rint nem lé​te​zett Hen​ry Clin​ton​nál jó​ra​va​lóbb fi​a​tal​em​ber a vi​lá​gon,

és ez​zel Jean Loui​se is egyet​ér​tett. A me​gye déli ré​szé​ből szár​ma​zott: az apja nem sok​kal a szü​le​té​se után el​hagy​ta a csa​lá​dot, édes​any​ja pe​dig éjt nap​pal​lá téve dol​go​zott apró ve​gyes​ke​res​ke​dé​sük​ben, hogy Hen​ry el​vé​gez​hes​se az ál​la​mi is​ko​lá​kat. A srác ti​zen​két éves ko​rá​tól kezd​ve a Finch-ház​zal át​el​len​ben bé​relt szo​bát, ez a tény pe​dig már ön​ma​gá​ban is ma​ga​sabb kö​rök​be emel​te őt, hi​szen a maga ura volt, egyet​len sza​kács, ker​tész vagy szü​lő sem gya​ko​rolt ha​tal​mat fe​let​te. Rá​adá​sul négy év​vel idő​sebb volt Jean Loui​se-nál, ami ab​ban a kor​ban még nagy kü​lönb​ség​nek szá​mí​tott; Hen​ry foly​ton in​csel​ke​dett a lánnyal, aki ra​jon​gott érte. Ami​kor a fiú ti​zen​négy éves lett, meg​halt az édes​any​ja, szin​te sem​mit nem hagy​va maga után: a te​me​té​si költ​sé​gek a bolt el​adá​sá​ból szár​ma​zó pénz nagy​ját fel​emész​tet​ték, az örök​ség fenn​ma​ra​dó ré​sze pe​dig At​ti​cus Finch ke​ze​lé​sé​be ke​rült, aki ti​tok​ban hoz​zá​tett még egy ki​sebb össze​get, és se​gí​tett Hen​ry​nek, hogy is​ko​la​idő után a srác a Jin​tey Jun​gle élel​mi​szeráru​ház​ban dol​goz​has​son iro​dai al​kal​ma​zott​ként. Mi​után le​érett​sé​gi​zett, Hen​ry be​vo​nult, a há​bo​rú után pe​dig egye​tem​re ment, hogy jo​got hall​gas​son. Nagy​já​ból ek​kor tör​tént az, hogy Jean Loui​se báty​ja egy​szer csak hol​tan esett össze; mi​után az eset ál​tal ki​vál​tott rém​álom vé​get ért, At​ti​cus, aki min​dig azt ter​vez​te, hogy a fi​á​ra hagy​ja majd a pra​xi​sát, má​sik örö​kös után né​zett. Ter​mé​sze​tes​nek érez​te, hogy az al​kal​ma​zá​sá​ba fo​gad​ja Hen​ryt, aki kel​lő idő el​tel​té​vel a fér​fi se​gédé​vé, sőt va​ló​ság​gal a sze​mé​vé és a ke​zé​vé vált. A fi​a​tal​em​ber min​dig is tisz​tel​te At​ti​cust, és ez az ér​ze​lem ha​ma​ro​san ra​gasz​ko​dó sze​re​tet​té nőt​te ki ma​gát – Hen​ry ap​já​nak te​kin​tet​te az idős fér​fit. Jean Loui​se-t azon​ban nem úgy ke​zel​te, mint a hú​gát. A há​bo​rú​ban, il​let​ve az egye​te​men töl​tött évei so​rán a lány ove​rallt vi​se​lő, bal​hés és ci​va​ko​dó te​remt​mény​ből el​fo​gad​ha​tó em​be​ri lénnyé vált. Jean Loui​se min​den év​ben ha​za​lá​to​ga​tott két hét​re, és ran​de​vúz​ni kezd​tek egy​más​sal; bár a lány to​vább​ra is úgy moz​gott, akár egy ti​zen​há​rom éves fiú, és min​den nő​i​es ci​co​mát meg​ta​ga​dott, Hen​ry meg​érez​te a be​lő​le ára​dó in​ten​zív nő​i​es​sé​get, és be​le​sze​re​tett. Jó volt rá​néz​ni, rend​sze​rint jó volt a tár​sa​sá​gá​ban len​ni, jól​le​het a leg​ke​vés​bé sem volt egy​sze​rű em​ber: olyan nyug​ha​tat​lan​ság la​ko​zott a lel​ké​ben, amit a fi​a​tal​em​ber kép​te​len volt fel​fog​ni, de tud​ta, hogy Jean Loui​se éle​te sze​rel​me. Meg fog​ja ol​tal​maz​ni... fe​le​sé​gül fog​ja ven​ni őt. – Ele​ged lett New York​ból? – Nem. – Hát, adj sza​bad ke​zet ne​kem a kö​vet​ke​ző két hét​ben, és ga​ran​tá​lom, hogy ele​ged lesz be​lő​le. – Ez va​la​mi tisz​tes​ség​te​len aján​lat akart len​ni? – Az, bi​zony. – Ak​kor menj a franc​ba! Hen​ry meg​ál​lí​tot​ta a ko​csit, le​kap​csol​ta a gyúj​tást, és a lány felé for​dult. Jean Loui​se min​dig meg tud​ta ál​la​pí​ta​ni, ha a fi​a​tal​em​ber ko​moly​ra akar​ta for​dí​ta​ni a szót: rö​vid​re vá​gott haja ilyen​kor dü​hö​sen fel​bor​zo​ló​dott, arca ki​pi​ro​so​dott, a seb​hely pe​dig vö​rö​sen fel​iz​zott. – Sze​ret​néd, ha úri​em​ber​ként fo​gal​maz​nék, ked​ve​sem? Jean Loui​se kis​asszony, anya​gi esz​kö​ze​im im​már le​he​tő​vé te​szik, hogy mind​ket​tőn​ket el​tart​sam. Az ótes​ta​men​tu​mi Iz​re​al​hez ha​son​ló​an én is hét évig ro​bo​tol​tam az egye​tem sző​lős​kert​je​i​ben és édes​apád iro​dá​já​nak le​ge​lő​in, hogy meg​kap​has​sa​lak té​ged... – Majd szó​lok At​ti​cus​nak, hogy dob​jon rá még hét évet. – Utá​la​tos vagy. – Az egyéb​ként is Já​kob volt. Vagy nem is, Já​kob és Iz​ra​el ugyan​az a sze​mély... Kábé min​den har​ma​dik vers​ben más​képp ír​ták a ne​vét. Mi új​ság a né​ni​kém​mel?

– Te is tu​dod, hogy épp olyan jól van, mint az utób​bi har​minc év​ben bár​mi​kor. Ne válts té​mát! – Szí​ve​sen vi​szonyt kez​dek ve​led, Hen​ry, de nem me​gyek hoz​zád fe​le​sé​gül – fe​lel​te Jean Loui​se ki​mér​ten, össze​rán​du​ló szem​öl​dök​kel. Pon​to​san így is gon​dol​ta. – Basszus, ne le​gyél már ilyen gye​re​kes! – ha​dar​ta Hen​ry, majd a Ge​ne​ral Mo​tors leg​újabb ado​má​nya​i​ról meg​fe​led​kez​ve a vál​tó után nyúlt, mi​köz​ben rá​ta​po​sott a kup​lung​ra. Mi​vel egyik esz​köz sem állt ren​del​ke​zé​sé​re, dü​höd​ten el​for​dí​tot​ta a gyúj​tás​kul​csot, és meg​nyo​mott pár gom​bot, a ha​tal​mas autó pe​dig pu​hán, egyen​le​te​sen gör​dül​ni kez​dett az úton. – Las​san pö​rög fel, mi? – je​gyez​te meg a lány. – Vá​ros​ban nem len​ne túl sze​ren​csés. – Ez​zel meg mit akarsz mon​da​ni? – ve​tett rá ki​hí​vó te​kin​te​tet a fi​a​tal​em​ber. Még egy perc, és ve​sze​ked​ni fog​nak. Hen​ry ko​mo​lyan be​szélt; jobb, ha fel​dü​hí​ti, és ez​zel hall​ga​tás​ra kész​te​ti a srá​cot, hogy vé​gig​gon​dol​has​sa a kér​dést. – Hol sze​rez​ted ezt az un​do​rí​tó nyak​ken​dőt? – kér​dez​te. Így, ni. Kis hí​ján sze​rel​mes volt Hen​ry​be. Nem, ilyen nincs, gon​dol​ta: az em​ber vagy sze​rel​mes va​la​ki​be, vagy nem. A sze​re​lem az egyet​len egy​ér​tel​mű do​log a vi​lá​gon. Nyil​ván több​fé​le faj​tá​ja lé​te​zik, de mind​egyik​re el​mond​ha​tó, hogy az em​ber vagy ben​ne van a do​log​ban, vagy nincs. Jean Loui​se-ra jel​lem​ző volt, hogy ha le​he​tő​sé​ge volt az egy​sze​rűbb meg​ol​dást vá​lasz​ta​ni, min​dig meg​ke​res​te a ne​he​zebb utat. Az egy​sze​rű meg​ol​dás az lett vol​na, ha fe​le​sé​gül megy Hen​ry​hez, és hagy​ja, hogy a fér​fi el​tart​sa őt. Né​hány év el​tel​té​vel az​tán, ami​kor a gye​re​kek már úgy de​rék​ma​gas​sá​gig ér​nek, fel​tű​nik majd a fér​fi, aki​hez ele​ve hoz​zá kel​lett vol​na men​nie, az​tán jön az ön​mar​can​go​lás, jön​nek a láz​ro​ha​mok és a gyo​mor​gör​csök, a pos​ta​hi​va​tal lép​cső​jén egy​más​ra ve​tett, hosszas pil​lan​tá​sok, jön a szen​ve​dés, ami​ből min​den​ki​nek bő​ven ki​jut majd. A ki​a​bá​lás és az emel​ke​dett ér​zé​sek el​múl​tá​val pe​dig nem ma​rad más, mint egy nya​va​lyás kis vi​szony a bir​ming​ha​mi count​ry​klub dísz​le​tei kö​zött, és a leg​újabb ház​tar​tá​si gé​pek​kel be​ren​de​zett, sa​ját maga ál​tal kre​ált gye​hen​na. Hen​ry nem ezt ér​dem​li. Nem. Egye​lő​re in​kább az agg​szü​zek rö​gös út​ját vá​laszt​ja. Igye​ke​zett mél​tó​ság​gal bé​két köt​ni a fér​fi​val: – Saj​ná​lom, Hen​ry... tény​leg na​gyon saj​ná​lom – mond​ta, és va​ló​ban így érez​te. – Sem​mi gond – csa​pott a fi​a​tal​em​ber Jean Loui​se tér​dé​re. – Egy​sze​rű​en csak az van, hogy néha meg tud​ná​lak foj​ta​ni. – Tu​dom, hogy utá​la​tos va​gyok. – Fura egy szer​zet vagy te, ked​ve​sem – pil​lan​tott rá Hen​ry. – Egy​sze​rű​en kép​te​len vagy meg​ját​sza​ni ma​gad. – Te meg mi​ről be​szélsz? – vi​szo​noz​ta Jean Loui​se a fi​a​tal​em​ber pil​lan​tá​sát. – Hát, a nők rend​sze​rint a mo​soly​gós, egyet​ér​tő ar​cu​kat mu​tat​ják a fér​fi​ak​nak, mi​előtt meg​csíp​nék őket ma​guk​nak. Soha nem árul​ják el, hogy mire gon​dol​nak... Te vi​szont, ked​ve​sem, ha te utá​la​tot ér​zel, ak​kor bi​zony utá​la​to​san is vi​sel​kedsz. – Nem tisz​tes​sé​ge​sebb, ha a fér​fi elő​re lát​hat​ja, mibe ké​szül be​le​mász​ni? – De, az... Vi​szont meg kell ér​te​ned, hogy így kép​te​len le​szel fér​jet fog​ni ma​gad​nak. Jean Loui​se-nak si​ke​rült le​nyel​nie, ami az aj​ká​ra kí​ván​ko​zott. – És még​is mit kel​le​ne ten​nem, hogy iga​zi csá​bí​tó​vá vál​jak? Hen​ry kez​dett be​le​me​le​ged​ni: har​minc​éves ko​rá​ra el​ju​tott oda, hogy imá​dott ta​ná​cso​kat adni – ta​lán

mert ügy​véd volt. – Elő​ször is, ügyelj a nyel​ved​re – mond​ta tár​gyi​la​gos han​gon. – Ne vi​tat​kozz a fér​fi​ak​kal, kü​lö​nö​sen olyan​kor ne, ha tu​dod, hogy te nyer​nél. Mo​so​lyogj so​kat. Érez​tesd ve​lük, mi​lyen nagy em​be​rek, mondd el, mi​lyen cso​dá​sak, és szol​gáld ki őket. – Min​den egyes sza​vad​dal egyet​ér​tek, Hank – vil​lan​tot​ta fel ra​gyo​gó mo​so​lyát a lány. – Évek óta nem ta​lál​koz​tam hoz​zád fog​ha​tó​an éles el​mé​jű fér​fi​val, rá​adá​sul majd’ két mé​ter ma​gas vagy – meg​en​ge​ded, hogy meg​gyújt​sam a ci​ga​ret​tá​dat? Na, eh​hez mi szólsz? – Ször​nyű. És is​mét ba​rá​tok vol​tak.

2 At​ti​cus Finch elő​vil​lan​tot​ta, majd gon​do​san fel​húz​ta a bal kéz​elő​jét. Egy óra negy​ven. Bi​zo​nyos na​po​kon – és ez is ilyen nap volt – két órát vi​selt: egy ős​ré​gi zseb​órát, amely​ről a gye​re​kei an​nak ide​jén meg​ta​nul​ták le​ol​vas​ni a pon​tos időt, és egy kar​órát; előb​bit a meg​szo​kás mi​att, utób​bit pe​dig azért, hogy ak​kor is tud​ja, mennyi az idő, ami​kor kép​te​len volt annyi​ra moz​gat​ni az uj​ja​it, hogy be​nyúl​jon az óra​zse​bé​be. Egy​kor ma​gas fér​fi volt, ám az ízü​le​ti gyul​la​dás​tól kö​zép​ter​me​tű​vé vált; egy hó​nap​pal ko​ráb​ban töl​töt​te be a het​ven​ket​tőt, de Jean Loui​se gon​do​la​ta​i​ban to​vább​ra is öt​ve​nes fér​fi​ként élt. A lány nem em​lé​ke​zett arra, hogy apja va​la​ha is fi​a​ta​labb lett vol​na, és úgy tűnt, At​ti​cus egy​sze​rű​en nem öreg​szik. At​ti​cus szé​ké​vel szem​ben acél​ból ké​szült kot​ta​tar​tó állt, raj​ta az Al​ger Hiss kü​lö​nös ese​tének egy pél​dá​nyá​val. A fér​fi elő​re​dőlt, hogy job​ban ki​fe​jez​hes​se az ol​va​sot​tak​kal kap​cso​la​tos, le​súj​tó vé​le​mé​nyét; bár egy ide​gen nem lá​tott vol​na bosszú​sá​got az ar​cán, mi​vel so​sem mu​tat​ta ki az ilyes​mit, a ba​rá​tai tud​ták vol​na, hogy ha​ma​ro​san szá​raz, rosszal​ló hüm​mö​gést fog hal​lat​ni, mi​vel szem​öl​dö​ke eny​hén fel​emel​ke​dett, szá​ja pe​dig ha​tá​ro​zott vo​nal​lá vé​ko​nyo​dott el. – Hmm – je​gyez​te meg. – Mi az, drá​gám? – kér​dez​te a húga. – Kép​te​len va​gyok fel​fog​ni, hogy mer​te ez az em​ber le​ír​ni a Hiss-üggyel kap​cso​la​tos gon​do​la​ta​it. Olyan, mint​ha Fe​ni​mo​re Coo​per[3] pró​bál​ná meg​ír​ni a Wa​ver​ley[4]-t. – Mi​ért is, drá​gám? – A szer​ző gyer​me​teg mó​don hisz a köz​tiszt​vi​se​lők be​csü​le​tes​sé​gé​ben, és úgy tű​nik, az a vé​le​mé​nye, hogy a Kong​resszus tag​jai is ha​son​ló​kép​pen ne​mes sze​mé​lyek. Hal​vány fo​gal​ma sincs az ame​ri​kai po​li​ti​ká​ról! Húga ala​po​san vé​gig​mér​te a könyv​bo​rí​tót. – So​sem hal​lot​tam még az író​ról – mon​dott vég​le​ges íté​le​tet a mű fe​lett. – Mind​egy is, emi​att ne ag​gaszd ma​gad, drá​gám. Nem kel​lett vol​na már meg​ér​kez​ni​ük? – Nem ag​gó​dom, Zand​ra. At​ti​cus de​rűs pil​lan​tást ve​tett a hú​gá​ra. Ale​xand​ra ki​áll​ha​tat​lan nő​sze​mély volt, még​is kel​le​me​sebb volt a tár​sa​sá​ga, mint​ha Jean Loui​se élt vol​na vele. A lány ször​nyen érez​te vol​na ma​gát, és ami​kor ször​nyen érez​te ma​gát, egy perc​re sem volt ké​pes meg​áll​ni, At​ti​cus pe​dig job​ban sze​ret​te, ha a tár​sa​sá​gá​ban lévő nők nyu​god​tak, mint ha foly​ton a ha​mu​tar​tó​kat tisz​to​gat​ják. Hal​lot​ta, hogy autó for​dul be a ko​csi​fel​haj​tó​ra, be​csa​pó​dik a ko​csi két aj​ta​ja, majd a be​já​ra​ti ajtó is. Óva​to​san ar​rébb tol​ta lá​bá​val a kot​ta​tar​tót, és meg​pró​bált tá​masz​ko​dás nél​kül fel​áll​ni a mély ka​ros​szék​ből – bár el​ső​re vissza​süp​pedt, má​sod​szor​ra si​ker​rel járt, és már épp meg​ta​lál​ta az egyen​sú​lyát, ami​kor Jean Loui​se a nya​ká​ba ve​tet​te ma​gát. At​ti​cus erő​sen tar​tot​ta ma​gát, és tőle tel​he​tő​én igye​ke​zett vi​szo​noz​ni is lá​nya öle​lé​sét. – At​ti​cus... – mond​ta a lány. – Légy szí​ves, Jean Loui​se bő​rönd​jét a szo​bá​já​ba, Hank – szólt hát​ra At​ti​cus a vál​la fö​lött. – És kö​szö​nöm, hogy ki​men​tél elé. A lány gyors pu​szit le​helt nagy​nén​je arca mel​lé a le​ve​gő​be, az​tán elő​vett egy do​boz ci​ga​ret​tát a tás​ká​já​ból, és le​dob​ta a ka​na​pé​ra. – Hogy áll az ízü​le​ti gyul​la​dá​sa, Ale​xand​ra néni?

– Va​la​mi​vel jobb a hely​zet, ked​ve​sem. – At​ti​cus...? – Va​la​mi​vel jobb a hely​zet, ked​ve​sem – fe​lel​te az apja is. – Kel​le​mes utad volt? – Igen, At​ti​cus. Le​ro​gyott a ka​na​pé​ra; Hank idő​köz​ben vég​zett a fel​ada​tá​val, és vissza​tért a nap​pa​li​ba. – Menj odébb! – szólt rá Jean Loui​se-ra, majd le​te​le​pe​dett mel​lé. A lány na​gyot nyúj​tóz​ko​dott, és ásí​tott egyet. – Mi új​ság er​re​fe​lé? – kér​dez​te. – Mos​ta​ná​ban mu​száj meg​pró​bál​nom a May​comb Tri​bu​ne so​rai kö​zött ol​vas​ni, mert ti egy​ál​ta​lán nem tu​dat​tok ve​lem sem​mit. – Ak​kor lát​tad a hírt Ed​gar uno​ka​test​vé​rünk fi​á​nak ha​lá​lá​ról... Iga​zán tra​gi​kus eset volt. Jean Loui​se ész​re​vet​te, mi​lyen pil​lan​tást vált egy​más​sal Hen​ry és az apja. – Be​jött az egyik dél​után, tel​je​sen fel​he​vül​ve a fut​ball​e​dzés​től, ki​pa​kol​ta a Kap​pa Alpha di​ák​szö​vet​ség hű​tő​jét, az​tán meg​evett vagy egy tu​cat ba​nánt, és az egé​szet le​öb​lí​tet​te egy fél li​ter whis​keyvel. Egy óra múl​va ha​lott volt... nincs eb​ben sem​mi tra​gi​kus – mond​ta At​ti​cus. – Azta... – je​gyez​te meg Jean Loui​se. – De At​ti​cus! Ed​gar kis​fi​á​ról be​szé​lünk... – mél​tat​lan​ko​dott Ale​xand​ra. – Va​ló​ban ször​nyű tra​gé​dia volt, Miss Ale​xand​ra – nyug​tat​ta meg Hen​ry. – Ed​gar bá​csi még min​dig ud​va​rol ne​ked, né​ni​kém? – kér​dez​te Jean Loui​se. – Az em​ber azt hin​né, ti​zen​egy év el​tel​té​vel előbb-utóbb csak meg​ké​ri a ke​ze​det. At​ti​cus fi​gyel​mez​te​tő​en fel​von​ta a szem​öl​dö​két. Lát​ta, hogy éb​red fel a szunnya​dó dé​mon, hogy irá​nyí​tá​sa alá von​ja Jean Loui​se-t: a lány szem​öl​dö​ke szin​tén a ma​gas​ba emel​ke​dett, sze​me el​ke​re​ke​dett, szá​já​nak egyik sar​ka pe​dig vész​jós​ló​an fel​kun​ko​ro​dott. Ami​kor így fes​tett, csu​pán Is​ten és Ro​bert Brow​ning[5] tud​hat​ta, va​jon mit mond majd leg​kö​ze​lebb. – De iga​zán, Jean Loui​se... – til​ta​ko​zott a nagy​nén​je. – Tu​dod, hogy apád​dal Ed​gar uno​ka​test​vé​rei va​gyunk. – Hát, a ti ko​ro​tok​ban en​nek már nem le​het túl nagy je​len​tő​sé​ge, Ale​xand​ra néni. – És mi új​ság a nagy​vá​ros​ban? – szólt köz​be At​ti​cus gyor​san. – Je​len pil​la​nat​ban in​kább er​ről a nagy​vá​ros​ról sze​ret​nék hal​la​ni. Soha nem ír​tok meg ne​kem sem​mi​lyen zaf​tos plety​kát... Bí​zom ben​ne, Ale​xand​ra néni, hogy ti​zen​öt perc alatt el​me​sé​led az el​múlt év ese​mé​nye​it. Meg​ve​re​get​te Hen​ry kar​ját, leg​in​kább azért, ne​hogy a fi​a​tal​em​ber hi​va​ta​los tár​gyú be​szél​ge​tés​be kezd​jen At​ti​cusszal, Hen​ry pe​dig vi​szo​noz​ta a ked​ves gesz​tus​ként ér​tel​me​zett moz​du​la​tot. – Hát... – kezd​te Ale​xand​ra –, Mer​ri​we​at​he​rék​ről biz​tos hal​lot​tál már – iga​zán tra​gi​kus do​log. – Mi tör​tént? – Kü​lön​men​tek egy​más​tól. – Mi​cso​da? – kér​de​zett vissza Jean Loui​se őszin​tén meg​le​pőd​ve. – Úgy ér​ted, el​vál​tak? – Igen – bic​cen​tett a nagy​nén​je. – Mer​ri​we​at​he​rék? – for​dult a lány az ap​já​hoz. – Mi​óta is vol​tak há​za​sok? At​ti​cus el​gon​dol​kod​va a pla​fon​ra emel​te a te​kin​te​tét – min​dig is pre​cíz em​ber volt. – Negy​ven​két éve – fe​lel​te az​tán. – Ott vol​tam az es​kü​vő​jü​kön. – Ak​kor kezd​tük gya​ní​ta​ni, hogy va​la​mi nincs rend​ben köz​tük – foly​tat​ta az asszony –, ami​kor az el​len​ke​ző ol​da​lon lévő pad​so​rok​ba ül​tek le a temp​lom​ban... – Ál​lan​dó​an el​len​sé​ges te​kin​tet​tel bá​mul​tak egy​más​ra va​sár​na​pon​ként... – je​gyez​te meg Hen​ry.

– Az​tán mire ész​be kap​tunk, már be is jöt​tek az iro​dám​ba az​zal a ké​rés​sel, hogy bo​nyo​lít​sam le a vá​lá​su​kat – fe​jez​te be At​ti​cus. – És se​gí​tet​tél ne​kik? – né​zett az ap​já​ra Jean Loui​se. – Igen. – Mi volt az in​dok? – Há​zas​ság​tö​rés. A lány hi​tet​len​ked​ve meg​ráz​ta a fe​jét. Is​te​nem, gon​dol​ta, biz​tos van va​la​mi a víz​ben... – Mondd, Jean Loui​se, te így utaz​tál a vo​na​ton? – sza​kí​tot​ta fél​be töp​ren​gé​sét a nagy​nén​je hang​ja. Fel​ké​szü​let​le​nül érte a kér​dés, így el​tar​tott pár má​sod​per​cig, míg rá​jött, mit is ért Ale​xand​ra az így alatt. – Ööö... igen – fe​lel​te –, azaz nem is. Ha​ris​nyá​ban, kesz​tyű​ben és ren​des ci​pő​ben hagy​tam el New Yor​kot, és köz​vet​le​nül At​lan​ta után öl​töz​tem csak át. – Őszin​tén re​mé​lem, ez​út​tal job​ban oda​fi​gyelsz majd az öl​töz​kö​dé​sed​re, amíg itt​hon vagy – szi​pá​kolt Ale​xand​ra néni. – A vé​gén rossz be​nyo​má​suk tá​mad ró​lad az em​be​rek​nek. Még azt hi​szik, hogy... izé... hogy a sze​gény​ne​gyed​hez öl​töz​tél. Jean Loui​se-nak bal​jós elő​ér​ze​te tá​madt. A száz​éves há​bo​rú meg​kö​ze​lí​tő​leg a hu​szon​ha​to​dik évé​hez ér​ke​zett, és sem​mi jele nem volt an​nak, hogy tö​ré​keny fegy​ver​szü​ne​ten kí​vül bár​mi is ki​ala​kul​hat​na a szem​ben álló fe​lek kö​zött. – Né​ni​kém, azért jöt​tem haza, hogy két hé​tig mást se csi​nál​jak, csak pi​hen​jek, ennyi​re egy​sze​rű – fe​lel​te. – Két​lem, hogy akár csak a ház​ból is ki​ten​ném a lá​ba​mat ez​alatt. Egész év​ben ha​lál​ra dol​go​zom ma​ga​mat... Fel​állt, és oda​sé​tált a kan​dal​ló​hoz; egy da​ra​big a kan​dal​ló​pár​kány​ra me​redt, majd meg​for​dult. – A may​com​bi​ek így is, úgy is ki​ala​kí​ta​nak ró​lam va​la​mi​lyen be​nyo​mást; és az biz​tos, hogy nin​cse​nek hoz​zá​szok​va ah​hoz, hogy ren​des ru​hák​ban lás​sa​nak. Nézd, ha ki​öl​töz​ve tör​nék rá​juk – foly​tat​ta nyu​godt han​gon –, ak​kor ki​je​len​te​nék, hogy tel​je​sen New York-ivá vál​tam. Erre az​zal jössz ne​kem, hogy azt gon​dol​ják, en​gem nem ér​de​kel, hogy mit gon​dol​nak, ha bő nad​rág​ban mász​ká​lok... Édes is​te​nem, Ale​xand​ra néni, hát egész May​comb tud​ja, hogy mi​előtt elő​ször meg​jött az Át​kom, ki​zá​ró​lag ove​rallt hord​tam... At​ti​cus hir​te​len meg​fe​led​ke​zett az uj​ja​i​ról: le​ha​jolt, hogy meg​kös​se tö​ké​le​te​sen meg​kö​tött ci​pő​fű​ző​jét, majd pi​ros, de tö​ké​le​te​sen kö​zö​nyös arc​cal emel​ke​dett fel. – Ennyi elég lesz, Für​kész – je​len​tet​te ki. – Kérj bo​csá​na​tot a nagy​né​néd​től... Ne kezdj rög​tön ve​sze​ked​ni, amint ha​za​ér​tél. Jean Loui​se az ap​já​ra mo​soly​gott: ha ér​zé​kel​tet​ni akar​ta vele a rosszal​lá​sát, At​ti​cus min​dig vissza​tért gye​rek​ko​ri be​ce​ne​vé​hez. – Ne ha​ra​gudj, Ale​xand​ra néni – só​haj​tott fel. – Ne ha​ra​gudj, Hank. Úgy ér​zem, en​gem itt el​nyom​nak, At​ti​cus. – Ak​kor menj vissza New York​ba, hogy meg​sza​ba​dulj a kö​tött​sé​gek​től és a gát​lá​sok​tól. Ale​xand​ra fel​állt, és el​igaz​gat​ta a tes​tén füg​gő​le​ges irány​ban vé​gig​fu​tó bál​na​csont re​dő​ket. – Ebé​del​tél a vo​na​ton? – Igen – ha​zud​ta Jean Loui​se. – Ak​kor ta​lán egy ká​vét...? – Kö​szö​nöm, ké​rek. – Hank...?

– Kö​szö​nöm, asszo​nyom, én is. Ale​xand​ra anél​kül hagy​ta el a szo​bát, hogy a báty​ját is meg​kér​dez​te vol​na. – Még min​dig nem vol​tál ké​pes rá​szok​ni a ká​vé​ra? – kér​dez​te Jean Loui​se. – Nem – fe​lel​te az apja. – A whis​key-re sem? – Nem. – Mi a hely​zet a do​hány​zás​sal és a nők​kel? – Sem​mi. – Egy​ál​ta​lán mi​lyen szó​ra​ko​zá​sa​id akad​nak ma​nap​ság? – Kö​szö​nöm, azért meg​va​gyok. A lány úgy tett, mint​ha egy golf​ütőt tar​ta​na a ke​zé​ben. – És mi van a...? – Az nem tar​to​zik rád. – Meg tu​dod még fog​ni az ütőt? – Igen. – Ré​geb​ben egész jól ját​szot​tál... ah​hoz ké​pest, hogy vak vagy. – Nincs sem​mi baj a... – kezd​te At​ti​cus. – At​tól el​te​kint​ve, hogy nem látsz. – Be is tud​nád bi​zo​nyí​ta​ni je​len ál​lí​tá​so​dat? – Igen, uram! Hol​nap há​rom​kor meg​fe​lel? – Igen... azaz még​sem, meg​be​szé​lé​sem lesz. Mit szólsz a hét​fő​höz? Hank, van va​la​mi dol​gunk hét​fő dél​után? – Sem​mi, ki​vé​ve azt a jel​zá​log​ügyet egy​kor – rez​zent fel Hank. – Egy óra alatt ga​ran​tál​tan végzünk vele. – Ak​kor hét​főn a tiéd va​gyok – for​dult At​ti​cus is​mét a lá​nyá​hoz. – Bár, ahogy el​néz​lek, kis kis​asszony, én le​szek a vak, aki a vi​lág​ta​lant ve​ze​ti. A kan​dal​ló​nál álló Jean Loui​se fel​ka​pott egy idő​től meg​fe​ke​te​dett, fa​nye​lű golf​ütőt, amely már évek óta szol​gált pisz​ka​va​sul is, majd ki​ön​tet​te a pad​ló​ra a nagy, an​tik kö​pő​csé​szé​ben tar​tott golf​lab​dá​kat. Az ol​da​lá​ra for​dí​tot​ta az edényt, ki​rug​dos​ta a lab​dá​kat a szo​ba kö​ze​pé​re, és épp ne​ki​lá​tott sor​ra vissza​üt​ni őket a kö​pő​csé​szé​be, ami​kor Ale​xand​ra ér​ke​zett egy ká​vés​kan​ná​val, csé​szék​kel és csé​sze​alá​té​tek​kel, il​let​ve sü​te​mé​nyek​kel meg​ra​kott tál​cá​val a ke​zé​ben. – Köz​tünk, né​gyünk kö​zött szól​va, szé​gyen​le​tes ez a sző​nyeg – je​len​tet​te ki. – Tu​dod, Hank, ami​kor ide​köl​töz​tem, az volt az első dol​gom, hogy be​fes​tet​tem a le​he​tő leg​sö​té​tebb​re. Em​lék​szel, hogy né​zett ki? Volt raj​ta egy fe​ke​te csík, in​nen egé​szen a kan​dal​ló​ig, amit egy​sze​rű​en kép​te​len​ség volt ki​szed​ni... – Em​lék​szem, asszo​nyom. At​tól tar​tok, én is köz​re​mű​köd​tem a meg​ron​gá​lá​sá​ban – fe​lel​te Hank. Jean Loui​se le​dob​ta a golf​ütőt a tű​zi​fa​ha​sá​bok mel​lé, majd ösz​sze​szed​te és a kö​pő​csé​szé​be do​bál​ta a lab​dá​kat. Vissza​ült a ka​na​pé​ra, és el​néz​te, ahogy Hank be​gyűj​ti az el​kó​bo​rolt golf​lab​dá​kat; soha nem fo​gok rá​un​ni arra, hogy a moz​gá​sát fi​gyel​jem, gon​dol​ta. A fi​a​tal​em​ber vissza​tért a ka​na​pé​hoz, ijesz​tő tem​pó​ban fel​haj​tott egy csé​sze for​ró fe​ke​tét, majd így szólt: – Jobb, ha me​gyek, Mr. Finch. – Ha vársz egy ki​csit, ma​gam is ve​led tar​tok – fe​lel​te At​ti​cus. – Elég jól érzi ma​gát, uram?

– Egy​ér​tel​mű​en. Jean Loui​se – for​dult hir​te​len a lány​hoz –, mennyit ír​nak meg az új​sá​gok ab​ból, ami mi​fe​lénk tör​té​nik? – A he​lyi po​li​ti​ká​ra gon​dolsz? Hát, a kor​mány​zó bot​rá​nyai min​den al​ka​lom​mal be​ke​rül​nek a plety​ka​la​pok​ba, de más nem​igen. – Úgy ér​tem, ír​nak-e ar​ról a dön​tés​ről, amellyel a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság pró​bál​ja ki​vív​ni ma​gá​nak a hal​ha​tat​lan​sá​got.[6] – Ó, ar​ról... Hát, a Post sze​rint itt, Dé​len min​den reg​ge​li előtt meg​lin​cse​lünk va​la​kit; a Jour​nal nem fog​lal​ko​zik az üggyel; a Ti​mest pe​dig annyi​ra le​fog​lal​ják az utó​kor irán​ti kö​te​le​zett​sé​gei, hogy ha​lál​ra un​tat​ja az ol​va​só​it. Nem iga​zán fi​gyel​tem az egész​re, a mont​go​mery​be​li busz​boj​kot​ton és a Mis​sis​sip​pi​ben tör​tén​te​ken kí​vül. Az, hogy az ál​lam nem ho​zott íté​let az ügy​ben, a leg​na​gyobb mel​lé​fo​gá​sunk volt a Pic​kett-féle ro​ham[7] óta. – Igen, így van. Gon​do​lom, a la​pok igye​kez​nek ki​hasz​nál​ni a hely​ze​tet... – Tel​je​sen meg​vesz​tek, igen. – És az NA​ACP[8]? – Nem so​kat tu​dok ar​ról a ba​gázsról, azon​fe​lül, hogy ka​rá​csony​kor va​la​mi fél​re​tá​jé​koz​ta​tott hi​va​tal​no​kuk kül​dött ne​kem egy cso​mó, a szer​ve​zet emb​lé​má​já​val el​lá​tott bé​lye​get, úgy​hogy azo​kat tet​tem a ké​pes​la​pok​ra. Ed​gar bá​csi meg​kap​ta az üd​vöz​le​te​met? – Igen, és volt is né​hány ja​vas​la​ta arra néz​ve, hogy mit kel​le​ne ten​nem ve​led – vi​gyo​ro​dott el szé​le​sen At​ti​cus. – Pél​dá​ul...? – Azt mond​ta, fel kel​le​ne men​nem New York​ba, és a ha​jad​nál fog​va kel​le​ne el​kap​nom té​ged, hogy ala​po​san el​fe​ne​kel​je​lek egy nád​pál​cá​val. Ed​gar soha nem volt jó vé​le​ménnyel ró​lad, úgy érzi, túl​zot​tan füg​get​len vagy... – An​nak a fel​fu​val​ko​dott, vén tör​pe​har​csá​nak egy​sze​rű​en nincs hu​mor​ér​zé​ke. Igen, tény​leg tör​pe​har​csa: a po​fa​sza​kál​la meg a har​csaszá​ja is meg​van hoz​zá. Gon​do​lom, sze​rin​te az, hogy egye​dül élek New York​ban, már ön​ma​gá​ban, ipso fac​to annyit tesz, hogy bűn​ben élek – igaz? – Úgy va​la​hogy – fe​lel​te az apja, majd fel​húz​ta ma​gát a ka​ros​szék​ből, és in​tett Hen​ry​nek, hogy in​dul​hat​nak. – Fél hét​kor, ked​ves? – for​dult a fi​a​tal​em​ber Jean Loui​se felé. A lány bó​lin​tott, majd a nagy​nén​jé​re san​dí​tott a sze​me sar​ká​ból. – Jó le​szek pan​tal​ló​ban? – Nem, kis​asszony. – Jó ne​ked, Hank – mond​ta Ale​xand​ra.

3 Két​ség sem fért ah​hoz, hogy Ale​xand​ra Finch Han​cock bár​mely szög​ből im​po​záns lát​ványt nyúj​tott: a hát​só fele épp​oly ren​dít​he​tet​len volt, mint az elül​ső. Jean Loui​se gyak​ran el​tű​nő​dött azon, va​jon hon​nan szer​zi be a fű​ző​it, de soha nem tet​te fel nagy​nén​jé​nek ezt a kér​dést. A hal​cson​tos szer​ke​ze​tek szé​dí​tő ma​gas​ság​ba tol​ták fel a mel​lét, össze​szo​rí​tot​ták a de​re​kát, és fel​duz​zasz​tot​ták a hát​só​ját, si​ke​re​sen azt a be​nyo​mást kelt​ve, hogy va​la​ha ho​mok​óraalak​kal ren​del​ke​zett. Va​la​mennyi ro​ko​na kö​zül apja nő​vé​re ke​rült a leg​kö​ze​lebb ah​hoz, hogy ál​lan​dó bosszú​sá​got okoz​zon Jean Loui​se-nak. Az asszony soha nem bánt ke​gyet​le​nül vele – az azá​leá​it meg​rá​gó nyu​lak ki​vé​te​lé​vel egyet​len élő​lénnyel sem bánt ke​gyet​le​nül, őket vi​szont meg​mér​gez​te –, de a maga ide​jé​ben és a maga mód​ján po​kol​lá tet​te a lány éle​tét. Most, hogy Jean Loui​se már fel​nőtt, ti​zen​öt per​cig sem tud​tak úgy be​szél​get​ni egy​más​sal, hogy ne ke​rül​tek vol​na elő köz​tük olyan össze​egyez​tet​he​tet​len vé​le​mény​kü​lönb​sé​gek, ame​lyek egy ba​rát​ság​ra ser​ken​tő​leg hat​nak ugyan, ro​ko​nok ese​tén vi​szont pusz​tán arra jók, hogy kí​no​san szí​vé​lyes​ke​dő han​gu​la​tot te​remt​se​nek. Jean Loui​se ti​tok​ban ké​pes volt örül​ni nagy​nén​je szá​mos dol​gá​nak egé​szen ad​dig, amíg fél kon​ti​nens vá​lasz​tot​ta el őket egy​más​tól, ám amint ta​lál​koz​tak, min​den bán​tó​vá vált, és azon​nal sem​mis​sé lett, ahogy a lány meg​vizs​gál​ta az asszony cse​le​ke​de​te​i​nek in​dí​tó​oka​it. Ale​xand​ra azon sze​mé​lyek egyi​ke volt, akik sem​mi​ért nem fi​zet​tek árat éle​tük so​rán; Jean Loui​se könnyen el tud​ta kép​zel​ni, hogy ha nagy​nén​jét bár​mi​lyen ér​zel​mi rá​for​dí​tás​ra kö​te​lez​né a sors, ak​kor a mennyei re​cep​ci​ós pult​hoz ér​kez​ve ne​ki​áll​na vissza​té​rí​tést kö​ve​tel​ni. Ale​xand​ra har​minc​öt éve férj​nél volt, ám ha ez gya​ko​rolt is rá bár​mi​fé​le ha​tást, egy​ál​ta​lán nem lát​szott meg raj​ta. Egyet​len fiút ho​zott a vi​lág​ra, Fran​cist, aki a lány vé​le​mé​nye sze​rint mind kül​ső​re, mind jel​le​mé​ben egy lóra em​lé​kez​te​tett, és hosszú évek​kel ez​előtt el​hagy​ta May​com​bot, hogy biz​to​sí​tá​si ügy​nök​ként sze​rez​zen ma​gá​nak di​cső​sé​get Bir​ming​ham​ben. Nem is baj. Az asszony egy​ko​ri – il​let​ve tech​ni​ka​i​lag je​len​ko​ri – fér​je, Ja​mes Han​cock nagy​da​rab, jó​ra​va​ló fér​fi volt, aki a hét hat nap​ján lel​ki​is​me​re​te​sen igaz​gat​ta a csa​lád gya​pot​rak​tá​rát, a he​te​di​ken pe​dig hor​gász​ni ment. Ti​zen​öt év​vel ez​előtt az​tán az egyik va​sár​nap azt az üze​ne​tet küld​te fe​le​sé​gé​nek egy né​ger fi​ú​val a Ten​sas fo​lyó mel​let​ti tá​bo​rá​ból, hogy in​kább ma​rad a fo​lyó​par​ton, és töb​bé nem megy haza. Mi​után Ale​xand​ra meg​bi​zo​nyo​so​dott ar​ról, hogy nincs má​sik nő a kép​ben, a leg​ke​vés​bé sem ér​de​kel​te a do​log. Fran​cis azon​ban úgy dön​tött, hogy egész éle​té​ben ke​reszt​ként fog​ja ci​pel​ni vál​lán a tör​tén​te​ket: soha nem volt ké​pes meg​ér​te​ni, va​jon At​ti​cus mi​ért ápolt to​vább​ra is tá​vo​li, de ki​vá​ló vi​szonyt az ap​já​val (úgy gon​dol​ta, hogy a nagy​báty​já​nak ten​nie kel​le​ne va​la​mit), vagy hogy any​ját mi​ért nem tet​te tönk​re Ja​mes ki​rí​vó, kö​vet​ke​zés​képp meg​bo​csát​ha​tat​lan vi​sel​ke​dé​se. Ami​kor Jimmy bá​csi hí​rét vet​te Fran​cis hoz​zá​ál​lá​sá​nak, újabb üze​ne​tet kül​dött, ez​út​tal a fi​á​nak, tu​dat​va vele, hogy ha Fran​cis meg akar​ja lá​to​gat​ni és le akar​ja lőni őt, áll a fia ren​del​ke​zé​sé​re, de erre soha nem ke​rült sor. Vé​gül egy har​ma​dik üze​net is el​ju​tott Fran​cis​hez: Ha nem állsz elém fér​fi​ként, ak​kor hall​gass! Jimmy bá​csi el​pár​to​lá​sa a leg​ke​vés​bé sem ka​var​ta fel Ale​xand​ra éle​té​nek nyu​godt ál​ló​vi​zét: to​vább​ra is ő ké​szí​tet​te a leg​fi​no​mabb sü​te​mé​nye​ket a misszi​ós egy​let gyű​lé​se​i​nek al​kal​má​ból; még több időt for​dí​tott a vá​ros há​rom kul​tu​rá​lis egye​sü​le​té​ben vég​zett te​vé​keny​sé​gé​re; mi​után At​ti​cus​nak si​ke​rült ki​szed​nie Jimmy bá​csi pén​zét, bő​ví​tet​te a te​jes​üveg-gyűj​te​mé​nyét; rö​vi​den szól​va, meg​ve​tet​te a fér​fi​a​kat, és ki​vi​rult, ha egyet​len hím​ne​mű egyed sem volt a kör​nye​ze​té​ben. Si​ke​re​sen el​ke​rül​te a fi​gyel​mét, hogy fia olyan me​leg, akár egy kály​ha, egy​sze​rű​en csak örült, hogy Fran​cis Bir​ming​ham​ben élt, mi​vel a srác foj​to​ga​tó oda​adás​sal imád​ta őt – Ale​xand​ra kö​te​les​sé​gé​nek érez​te, hogy vi​szo​noz​za

ezt az ér​zel​met, ám a leg​ke​ve​sebb spon​ta​ne​i​tást sem volt ké​pes fel​mu​tat​ni e té​ren. A me​gye éle​té​ben meg​ha​tá​ro​zó sze​re​pet ját​szó sze​mé​lyek egy​ön​te​tű​en azon a vé​le​mé​nyen vol​tak, hogy Ale​xand​ra néni faj​tá​ja utol​só pél​dá​nya: me​re​ven fen​sőbb​sé​ges mo​do​rát in​ter​ná​tus​ban csi​szol​ták, tel​jes oda​adás​sal ki​állt min​den er​köl​csi kér​dés​ben, egyet​len per​cig sem kés​le​ke​dett íté​le​tet mon​da​ni, és ja​vít​ha​tat​lan plety​ka​fé​szek volt. Ami​kor a lány​is​ko​lá​ba járt, még egyet​len tan​könyv​ben sem sze​re​pelt az ön​bi​za​lom​hi​ány szó, így hír​ből sem is​mer​te e ki​fe​je​zés je​len​té​sét. Soha nem unat​ko​zott, és min​den al​kal​mat meg​ra​ga​dott arra, hogy ki​rá​lyi elő​jo​gá​val élve in​téz​ked​jen, ta​ná​cso​kat és fi​gyel​mez​te​té​se​ket osz​to​gas​son, és fel​hív​ja kör​nye​ze​te fi​gyel​mét a rá​juk le​sel​ke​dő ve​szé​lyek​re. A leg​ke​vés​bé sem volt tu​da​tá​ban an​nak, mek​ko​ra er​köl​csi vi​hart ké​pes ki​vál​ta​ni uno​ka​hú​gá​ban egyet​len el​ej​tett sza​vá​val is, arra kész​tet​ve őt, hogy még leg​jobb szán​dé​ka​it és sa​ját mo​ti​vá​ci​ó​it is meg​kér​dő​je​lez​ze, még​is min​dig ad​dig rán​gat​ta Jean Loui​se lel​ki​is​me​re​té​nek kis​pol​gá​ri, pro​tes​táns húr​ja​it, amíg a vé​gén mint​ha már va​la​mi fan​tom​ci​te​ra zen​gett vol​na a lány​ban. Ha va​la​ha is ké​pes lett vol​na tu​da​to​san rá​ta​pin​ta​ni Jean Loui​se ér​zé​keny pont​ja​i​ra, újabb skal​pot tűz​he​tett vol​na az övé​re, de a hosszú éve​ken át tar​tó tak​ti​kai meg​fi​gye​lés so​rán a lány ki​is​mer​te el​len​fe​lét. Bár ké​pes volt meg​fu​ta​mí​ta​ni az asszonyt, Jean Loui​se to​vább​ra sem ta​nul​ta meg, ho​gyan hoz​hat​ná hely​re az el​len​ség ál​tal oko​zott ká​ro​kat. A leg​utób​bi össze​tű​zé​sük​re Jean Loui​se báty​já​nak ha​lá​la​kor ke​rült sor. Épp a kony​há​ban vol​tak Jem te​me​té​se után, és May​comb​ban a ha​lál ré​szét ké​pe​ző tör​zsi la​ko​ma ma​rad​vá​nya​it ta​ka​rí​tot​ták el. A Finch csa​lád idős sza​kács​nő​je, Cal​pur​nia el​me​ne​kült a ház​ból, ami​kor tu​do​mást szer​zett Jem ha​lá​lá​ról, és a ha​lot​ti tor​ra sem tért vissza. Ale​xand​ra Han​ni​bál​ként len​dült tá​ma​dás​ba: – Úgy ér​zem, ide​je, hogy ha​za​köl​tözz, Jean Loui​se. Apád​nak nagy szük​sé​ge van rád. Ko​ráb​bi ta​pasz​ta​la​ta​i​nak kö​szön​he​tő​en a lány azon​nal fel​bor​zol​ta a tol​la​it. Ha​zudsz, gon​dol​ta: ha At​ti​cus​nak szük​sé​ge len​ne rám, ar​ról tud​nék. De úgy​sem ér​te​néd, hogy hon​nan tud​nék róla, mert egy​sze​rű​en kép​te​len vagy fel​fog​ni az ilyes​mit. – Szük​sé​ge van rám? – kér​dez​te. – Igen, ked​ve​sem. Nyil​ván te is meg​ér​ted... mon​da​nom sem kel​le​ne. De, mondd csak. Te​gyél csak hely​re. Gá​zolj csak be ba​kan​csos lá​bad​dal a ma​gán​te​rü​le​tünk​re... At​ti​cus fel sem hoz​ta ezt a kér​dést. – Né​ni​kém, tu​dod, hogy ha apám​nak szük​sé​ge van rám, ak​kor itt​hon ma​ra​dok; je​len​leg vi​szont nagy​já​ból annyi​ra van szük​sé​ge rám, mint egy ha​nyatt​esés​re. Bor​zal​ma​san érez​nénk ma​gun​kat itt együtt, ezt ő is tud​ja, és én is tu​dom. Hát nem ér​ted, hogy ha nem kez​dünk újra azok​kal a dol​gok​kal fog​lal​koz​ni, ame​lyek​kel ko​ráb​ban fog​lal​koz​tunk, ak​kor mind​annyi​an jó​val las​sab​ban fo​gunk fel​épül​ni? Kép​te​len va​gyok ezt meg​ér​tet​ni ve​led, Ale​xand​ra néni, de csak úgy tel​je​sít​he​tem a kö​te​les​sé​ge​met At​ti​cus felé, ha pon​to​san azt te​szem, amit te​szek: ha a sa​ját erőm​ből, a sa​ját éle​te​met élem. Csak ak​kor lesz szük​sé​ge rám, ha meg​rom​lik az egész​sé​ge, és ha ez be​kö​vet​ke​zik, nem kell majd meg​mon​da​nod, mit te​gyek... hát nem ér​ted? Nem, nem ér​tet​te. Ale​xand​ra azt lát​ta, amit May​comb lá​tott, a vá​ros pe​dig el​vár​ta, hogy min​den lány tel​je​sít​se a kö​te​les​sé​gét. Egy​ér​tel​mű volt, hogy At​ti​cus egyet​len lá​nya​ként mi len​ne a kö​te​les​sé​ge meg​öz​ve​gyült apja felé, a fér​fi egyet​len fi​á​nak ha​lá​la után: haza kel​le​ne köl​töz​nie, hi​szen min​den ren​des lány ezt ten​né, és ha nem tett így, az annyit je​len​tett, hogy nem is volt ren​des lány. – Sze​rez​het​nél ma​gad​nak ál​lást a bank​ban, hét​vé​gen​ként pe​dig le​me​het​nél a ten​ger​part​ra. Egész

ara​nyos tár​sa​ság gyűlt össze mos​ta​ná​ban a vá​ros​ban, csu​pa fi​a​tal. Sze​retsz fes​te​get​ni, igaz? Sze​retsz fes​te​get​ni... Va​jon Ale​xand​ra sze​rint még​is mi a fe​né​vel töl​ti az es​té​it New York​ban? Va​ló​szí​nű​leg ugyan​az a vé​le​mé​nye, mint Ed​gar bá​csi​nak. Min​den hét​köz​nap este nyol​cig a Fi​a​tal Mű​vé​szek Kö​ré​ben idő​zik, ahol a fi​a​tal höl​gyek raj​zol​gat​nak, ak​va​rel​le​ket fes​te​nek és rö​vid be​kez​dé​sek​ből álló, csat​ta​nós tör​té​ne​te​ket ír​nak. Ale​xand​ra szá​má​ra óri​á​si és meg​le​he​tő​sen íz​lés​te​len kü​lönb​ség volt azon fes​tők és azon sze​mé​lyek kö​zött, akik fes​tet​tek, il​let​ve az írók és azok kö​zött, akik íro​gat​ni szok​tak. – ...a ten​ger​part tele van olyan he​lyek​kel, ahon​nan gyö​nyö​rű a ki​lá​tás, és a hét​vé​gé​id sza​ba​dok len​né​nek. Iss​s​te​nem... Ak​kor ug​rik ne​kem, ami​kor alig va​gyok ma​gam​nál, és rög​tön meg​szab​ja az éle​tem irá​nyát. Ho​gyan le​het​sé​ges, hogy hi​á​ba At​ti​cus húga, még sincs sem​mi fo​gal​ma ar​ról, hogy mi zaj​lik a báty​ja fe​jé​ben, az én fe​jem​ben, egy​ál​ta​lán, bár​ki fe​jé​ben? Is​te​nem, mi​ért nem ad​tál ne​künk nyel​ve​ket, ame​lye​ken meg​ér​tet​het​nénk ma​gun​kat Ale​xand​rá​val? – Né​ni​kém, könnyű meg​mon​da​ni va​la​ki​nek, hogy mit kel​le​ne ten​nie... – De ne​héz rá​ven​ni az il​le​tőt, hogy meg is te​gye azt. Ez okoz​za a leg​több bajt, hogy az em​be​rek nem azt te​szik, amit mon​da​nak ne​kik. Vég​leg el​dön​te​tett te​hát: Jean Loui​se-nak ott​hon kell ma​rad​nia. Ale​xand​ra majd köz​li a hírt At​ti​cusszal, a vi​lág leg​bol​do​gabb em​be​ré​vé téve őt ez​ál​tal. – Nem ma​ra​dok itt​hon, né​ni​kém; ha itt​hon ma​rad​nék, az​zal a vi​lág leg​szo​mo​rúbb em​be​ré​vé ten​ném apá​mat... De ne ag​gódj, At​ti​cus tö​ké​le​te​sen meg fog​ja ér​te​ni ezt, és ab​ban is biz​tos va​gyok, hogy ha be​le​len​dülsz, egész May​comb​bal meg fo​god ér​tet​ni, mi tör​tént. Hir​te​len mély​re ha​tolt a kés: – A bá​tyád egé​szen a ha​lá​la nap​já​ig ag​gó​dott ami​att, hogy ennyi​re nem vagy te​kin​tet​tel má​sok​ra! Me​leg este volt, csön​des eső hul​lott Jem sír​já​ra. Soha nem mond​tál sem​mi ilyes​mit, nem is for​dult meg a fe​jed​ben ilyen gon​do​lat; ha még​is meg​for​dult vol​na, el​mond​tad vol​na ne​kem. Min​dig is ilyen vol​tál... jó pi​he​nést, Jem. Sót dör​zsölt a seb​be: nem va​gyok te​kin​tet​tel má​sok​ra, hát jó, rend​ben. Önző va​gyok és ön​fe​jű, túl so​kat eszem, és csak be​szé​lek, és kezd olyan ér​zé​sem len​ni, mint​ha va​la​mi ima​könyv​ből ol​vas​nám a gon​do​la​ta​i​mat. Is​ten bo​csás​sa meg, hogy nem te​szem, amit ten​nem kel​le​ne, és azt te​szem, amit nem kel​le​ne... ó, a bús franc​ba. Vissza​tért New York​ba, de lük​te​tő lel​ki​is​me​ret-fur​da​lá​sát még At​ti​cus sem volt ké​pes csil​la​pí​ta​ni. Ez két év​vel ez​előtt tör​tént. Jean Loui​se az​óta már rég nem emész​tet​te ma​gát ami​att, hogy önző len​ne, Ale​xand​ra pe​dig tel​je​sen le​fegy​ve​rez​te őt az​zal, hogy vég​re​haj​tot​ta éle​te egyet​len nagy​lel​kű cse​le​ke​de​tét: ami​kor At​ti​cu​son erőt vett az ízü​le​ti gyul​la​dás, May​comb​ba köl​tö​zött, hogy a báty​já​val él​jen. Jean Loui​se-t alá​za​tos hála töl​töt​te el. Ha At​ti​cus tu​dott vol​na a húga és a lá​nya kö​zöt​ti tit​kos meg​ál​la​po​dás​ról, soha nem bo​csá​tott vol​na meg ne​kik; bár sen​ki​re nem volt szük​sé​ge, még​is re​mek öt​let volt, hogy le​gyen a kö​ze​lé​ben va​la​ki, aki raj​ta tart​ja a sze​mét, be​gom​bol​ja az in​gét olyan​kor, ami​kor hasz​nál​ha​tat​la​nok a ke​zei, és ve​ze​ti a ház​tar​tást. Ez a fel​ada​tot fél év​vel ko​ráb​ban még Cal​pur​nia lát​ta el, de az asszony már olyan öreg volt, hogy a mun​ka na​gyobb ré​sze egy ide​je At​ti​cus​ra há​rult, Cal pe​dig vé​gül ér​de​mei el​is​me​ré​se mel​lett vissza​vo​nult a szí​nes​ne​gyed​ben lévő ott​ho​ná​ba. – Majd én el​mo​som őket, né​ni​kém – mond​ta Jean Loui​se, lát​va, hogy Ale​xand​ra ne​ki​áll össze​szed​ni a ká​vés​csé​szé​ket. – Fel​állt a ka​na​pé​ról, és na​gyot nyúj​tóz​ko​dott. – Tu​dom, hogy ilyen​kor min​dig el​ál​mo​sodsz.

– Ugyan, csak pár csé​sze – fe​lel​te Ale​xand​ra –, egy perc alatt vég​zek ve​lük. Ma​radj csak, ahol vagy. Jean Loui​se ma​radt, ahol volt, és kö​rül​né​zett a nap​pa​li​ban. A régi bú​to​rok jól il​let​tek az új ház​ba; az ebéd​lő felé pil​lant​va lát​ta, ho​gyan tán​col​nak a vi​lá​gos​zöld fa​lon a po​hár​szé​ken álló, egy​kor édes​any​ja tu​laj​do​nát ké​pe​ző, ezüst​ből ké​szült vi​zes​kor​só​ról, ku​pák​ról és tál​cá​ról vissza​ve​rő​dő fény​fol​tok. At​ti​cus hi​he​tet​len egy em​ber, gon​dol​ta. Éle​te egyik fe​je​ze​te le​zá​rul, erre ő le​bont​ja régi ott​ho​nát, és újat épít a vá​ros má​sik vé​gé​ben. Én kép​te​len len​nék erre. A régi ház he​lyén fagy​lal​to​zót nyi​tot​tak... va​jon ki le​het a tu​laj​do​no​sa? Ki​ment a kony​há​ba. – Na, és mi új​ság New York​ban? – kér​dez​te Ale​xand​ra. – Kérsz még egy csé​szé​vel, mi​előtt ki​ön​töm? – Kö​szö​nöm, igen. – Jut eszem​be, hét​fő dél​előtt át​hív​tam né​hány is​me​rő​sö​det ká​véz​ni. – Né​ni​kém! – hör​dült fel Jean Loui​se. A dél​előt​ti ká​vé​zás ki​fe​je​zet​ten may​com​bi je​len​ség volt: az össze​jö​ve​telt az ott​ho​nuk​ba ha​za​lá​to​ga​tó lá​nyok tisz​te​le​té​re ren​dez​ték, aki​ket fél ti​zen​egyes kez​dés​sel köz​szem​lé​re tet​tek, ki​zá​ró​lag azért, hogy a vá​ros​ban re​kedt tár​sa​ik ala​po​san szem​ügy​re ve​hes​sék őket. Ilyen kö​rül​mé​nyek kö​zött csak nagy rit​kán tá​mad​tak új élet​re a gye​rek​ko​ri ba​rát​sá​gok. Jean Loui​se nagy​já​ból sen​ki​vel nem tar​tot​ta a kap​cso​la​tot azok kö​zül, akik​kel együtt nőtt fel, és kü​lö​nö​seb​ben nem is vá​gyott arra, hogy újra meg​is​mer​ked​jen ka​masz​ko​ri tár​sa​i​val. Is​ko​lás​éve​it éle​te leg​ször​nyűbb kor​sza​ká​nak tar​tot​ta: olyan ke​vés ér​zel​gős​ség​gel gon​dolt vissza egy​ko​ri le​ány​is​ko​lá​já​ra, hogy azt akár ér​zé​ket​len​ség​nek is le​he​tett vol​na ne​vez​ni, és sem​mi nem sze​rez​he​tett vol​na ke​ve​sebb örö​met neki, mint az, hogy egy „em​lék​szel erre és erre?” já​té​kot ját​szó tár​sa​ság kö​ze​pén ücsö​rög​jön. – Ki​mond​ha​tat​la​nul ijesz​tő​nek tar​tom már a gon​do​la​tot is – je​len​tet​te ki –, de ra​jon​ga​nék egy ilyen össze​jö​ve​te​lért. – Ma​gam is így gon​dol​tam, ked​ve​sem. Egy pil​la​nat​ra rá​tört a gyen​géd​ség. Soha nem fog​ja tud​ni iga​zán meg​kö​szön​ni Ale​xand​rá​nak, hogy az asszony ide​köl​tö​zött At​ti​cus​hoz. Tisz​tes​ség​te​len​nek érez​te, hogy va​la​ha is szar​kasz​ti​kus volt a nagy​nén​jé​vel: Ale​xand​rá​ban a fű​ző​je el​le​né​re is la​ko​zott egy​faj​ta véd​te​len​ség, igen, és egy​faj​ta ki​fi​no​mult​ság is, amely rá soha nem lesz jel​lem​ző. Va​ló​ban faj​tá​ja utol​só pél​dá​nya, gon​dol​ta. Bár há​rom há​bo​rút is túl​élt, egyik sem érin​tet​te meg őt; sem​mi nem ren​dít​het​te meg a vi​lá​gát, amely​ben a fér​fi​ak a ve​ran​dán ücsö​rög​ve, vagy füg​gő​ágyuk​ban he​ve​rész​ve do​há​nyoz​tak, a höl​gyek pe​dig hi​deg vi​zet kor​tyol​gat​va, lá​gyan le​gyez​get​ték ma​gu​kat. – Mi új​ság Hank​kel? – Re​me​kül bol​do​gul, drá​gám. Gon​do​lom, tu​dod, hogy a Ki​wa​nis Klub őt vá​lasz​tot​ta az Év em​be​ré​nek, és egy bá​jos ok​le​ve​let is ka​pott tő​lük. – Nem, nem tud​tam. A Ki​wa​nis Klub há​bo​rú után ala​pí​tott ki​tün​te​té​sét rend​sze​rint azok a fi​a​tal​em​be​rek kap​ták, akik „si​ke​re​ket arat​tak”. – At​ti​cus annyi​ra büsz​ke volt rá; azt mond​ja, bár a „szer​ző​dés” szó je​len​té​sét még nem is​me​ri, az adó​ügyek​kel már egész jól el​bol​do​gul. A lány el​vi​gyo​ro​dott. Apja azt szok​ta mon​do​gat​ni, az egye​tem el​vég​zé​se után az em​ber​nek leg​alább öt évig kell még ta​nul​má​nyoz​nia a jog​tu​do​mányt: két évig a gaz​da​ság​jo​got kell gya​ko​rol​nia, két évig

Ala​ba​ma ál​lam tör​vény​köny​vét kell búj​nia, az ötö​dik év​ben pe​dig újra kell ol​vas​nia a Bib​li​át és Shakes​peare mű​ve​it – csak ez​u​tán je​lent​he​ti ki, hogy ren​del​ke​zé​sé​re áll​nak az esz​kö​zök, ame​lyek se​gít​sé​gé​vel bár​mi​lyen kö​rül​mé​nyek kö​zött meg​áll​hat​ja a he​lyét. – És mit szól​nál, ha Hank az uno​ka​öcséd len​ne? Ale​xand​ra épp egy kony​ha​ru​há​ba tö​röl​te a ke​zét, de erre moz​du​lat​lan​ná der​medt, majd meg​for​dult, és szú​rós pil​lan​tást ve​tett az uno​ka​hú​gá​ra. – Ko​mo​lyan be​szélsz? – Le​het. – Ne si​esd el a dön​tést, ked​ve​sem. – Ne si​es​sem el? De Ale​xand​ra néni, hu​szon​hat éves va​gyok, és az idők kez​de​te óta is​me​rem Han​ket. – Igaz, de... – Mi a gond, nem tar​tod elég jó​nak őt? – Nem er​ről van szó, csak... Nézd, Jean Loui​se, ran​de​vúz​ni va​la​ki​vel az egy do​log, de fe​le​sé​gül men​ni hoz​zá az megint egy má​sik. Min​dent szá​mí​tás​ba kell ven​ned... Hen​ry csa​lá​di hát​te​re... – ...pon​to​san meg​egye​zik az enyém​mel. Egy​más szá​já​ban nőt​tünk fel. – A csa​lád​já​ban ko​moly ita​lo​zá​si haj​lam van... – Né​ni​kém, min​den csa​lád​ban akad ita​lo​zá​si haj​lam. – A Fin​chek kö​zött nem! – húz​ta ki ma​gát me​re​ven Ale​xand​ra. – Iga​zad van, mi csak mind őrül​tek va​gyunk. – Te is tu​dod, hogy ez nem igaz – kö​zöl​te az asszony. – Ne fe​lejtsd el, hogy Jos​hua bá​csi azért ren​de​sen be​kat​tant. – Tu​dod, hogy az a csa​lád má​sik ágá​ról jött nála. Jean Loui​se, nincs a me​gyé​ben jó​ra​va​lóbb fi​a​tal​em​ber Hen​ry Clin​ton​nál, és biz​tos, hogy nagy​sze​rű fér​je lesz va​la​ki​nek, de... – De azt mon​dod, hogy egy Clin​ton nem elég jó egy Finch​nek. Drá​ga né​ni​kém, ez a faj​ta gon​dol​ko​dás​mód ki​ment a di​vat​ból a fran​cia for​ra​da​lom​mal... vagy épp ak​kor vet​te kez​de​tét, nem is tu​dom. – Egy​ál​ta​lán nem ezt mon​dom. Csak ar​ról van szó, hogy ezt a dön​tést iga​zán ala​po​san át kell gon​dol​ni. Jean Loui​se el​mo​so​lyo​dott; már​is be​éle​sí​tet​te vé​del​mi rend​sze​rét. Már megint kez​dő​dik – is​te​nem, mi​ért kel​lett egy​ál​ta​lán utal​nom Hank kér​dé​sé​re? Leg​szí​ve​seb​ben fel​po​foz​ta vol​na ma​gát. Ha Ale​xand​ra né​nin múl​na, ő va​la​mi tisz​ta és jó​ra​va​ló, buta vi​dé​ki te​he​net vá​lasz​ta​na a fi​a​tal​em​ber​nek a Wild Fork kör​nyé​ké​ről, és bol​do​gan ál​dá​sát adná a gye​re​ke​ik​re. Ennyi járt Hen​ry​nek az élet​től. – Hát, nem tu​dom, mennyi​re le​het óva​tos az em​ber, Ale​xand​ra néni. At​ti​cus bol​dog len​ne, ha Hank hi​va​ta​lo​san is csa​lád​tag​gá vál​na... tu​dod, hogy tánc​ra per​dül​ne örö​mé​ben. Va​ló​ban így volt. At​ti​cus Finch jó​in​du​la​tú ob​jek​ti​vi​tás​sal szem​lél​te Hen​ry​nek a lá​nya meg​hó​dí​tá​sá​ra tett ki​for​rat​lan pró​bál​ko​zá​sa​it: ha a fiú ta​ná​csot kért tőle, állt a ren​del​ke​zé​sé​re, de ha​tá​ro​zot​tan el​zár​kó​zott at​tól, hogy be​le​ke​ve​red​jen az ügy​be. – At​ti​cus fér​fi, nem so​kat tud​hat az ilyen ilyes​mi​ről. – Mi​fé​le ilyes​mi​ről, né​ni​kém? – kezd​tek meg​fáj​dul​ni a fo​gai. – Mondd, Jean Loui​se, ha len​ne egy lá​nyod, te mit kí​ván​nál a szá​má​ra? Ter​mé​sze​te​sen csak​is a leg​job​bat. Úgy lát​szik, még nem jöt​tél rá erre, a ko​rod​be​li fi​a​ta​lok lát​szó​lag nem tud​ják ezt, de... mit szól​nál, ha a lá​nyod egy olyan fér​fi​hoz akar​na fe​le​sé​gül men​ni, aki​nek az apja el​hagy​ta a csa​lád​ju​kat, hogy az​tán a mo​bi​le-i sí​ne​ken vé​gez​ze egy ré​szeg éj​sza​kán? Cara Clin​ton ál​dott jó lé​lek volt, és szo​-

mo​rú sors ju​tott neki, ez az egész na​gyon szo​mo​rú, de jobb, ha meg​gon​do​lod, mi​előtt hoz​zá​mész ah​hoz a fi​ú​hoz, aki az ő egye​sü​lé​sük​ből jött a vi​lág​ra. Ezen azért ér​de​mes el​gon​dol​kod​ni. Ér​de​mes, bi​zony. Lát​ta, ho​gyan csil​lan meg a fény a csi​gák​ba font pa​ró​ka alat​ti, sa​va​nyú ar​cot át​sze​lő, arany​ke​re​tes szem​üve​gen, lát​ta, hogy reb​ben​nek meg a cson​tos uj​jak. Az ital​ról van itt szó, jó urak; ta​ná​cso​mat kér​ték, hát ide​hall​gas​sa​nak: Azt ál​lít​ja, ha inna, el​ver​né a ne​jét, Itas​suk hát le, és lás​suk a med​vét![9] Ale​xand​ra nem volt el​ra​gad​tat​va a lány pro​duk​ci​ó​já​tól; sőt, el​ké​pesz​tő​en bosszan​tot​ta Jean Loui​se hoz​zá​ál​lá​sa. Kép​te​len volt fel​fog​ni a mai fi​a​ta​lok vi​sel​ke​dé​sét. Nem mint​ha kü​lö​nö​seb​ben meg kel​lett vol​na ér​te​ni őket, el​vég​re a fi​a​ta​lok min​den nem​ze​dék​ben ugyan​olya​nok vol​tak, de dü​hí​tet​te, fel​in​ge​rel​te ez a pi​masz el​bi​za​ko​dott​ság, a tény, hogy éle​tük leg​fon​to​sabb kér​dé​se​it sem vol​tak haj​lan​dók ko​mo​lyan ven​ni. Jean Louis éle​te leg​sú​lyo​sabb hi​bá​ját ké​szült el​kö​vet​ni, és köz​ben ezt a se​ké​lyes Gil​bert és Sul​li​van-dalt idéz​ve gú​nyo​ló​dik vele. Nem lett vol​na sza​bad anya nél​kül fel​nő​nie. At​ti​cus két​éves ko​rá​tól kezd​ve hagy​ta, hogy el​va​dul​jon, és tes​sék, meg is lett az ered​mé​nye! Kény​te​len lesz ránc​ba szed​ni a lányt, még​hoz​zá ke​mény kéz​zel, mi​előtt túl késő len​ne. – Sze​ret​né​lek em​lé​kez​tet​ni té​ged a fel​nőtt​lét né​hány fon​tos dol​gá​ra, Jean Loui​se. – Nem emel​te fel a ke​zét, hogy el​hall​gat​tas​sa a lányt. – Biz​tos va​gyok ab​ban, hogy azo​kat a dol​go​kat már is​me​red, de van pár do​log, ami​vel min​den szel​le​mes​ke​dé​sed el​le​né​re sem vagy tisz​tá​ban, és is​te​nem​re, most el fo​gom mon​da​ni ne​ked eze​ket. Hi​á​ba élsz ab​ban a nagy​vá​ros​ban, olyan ár​tat​lan vagy, akár a ma szü​le​tett bá​rány. Hen​ry nem meg​fe​le​lő szá​mod​ra, és soha nem is lesz az. Mi, Fin​chek nem há​za​so​dunk össze ala​csony sor​ból szár​ma​zó fe​hér al​ja​né​pek gye​re​ke​i​vel, már​pe​dig Hen​ry szü​lei pon​to​san ebbe a tár​sa​dal​mi osz​tály​ba tar​toz​tak a szü​le​té​sük​kor, és a ha​lá​luk nap​ján is. Hi​á​ba is pró​bál​nánk szé​pí​te​ni a hely​ze​tet. Az a fiú is csu​pán azért olyan, ami​lyen, mert apád még kis​ko​rá​ban kéz​be vet​te, és mert a há​bo​rú mi​att a kor​mány ki​fi​zet​te a ta​nít​ta​tá​sát. Bár​mi​lyen jó​ra​va​ló fi​a​tal​em​ber, min​dig ki fog üt​köz​ni raj​ta a szár​ma​zá​sa. Ész​re​vet​ted már, hogy min​dig le​nyal​ja az uj​ja​it, mi​után sü​te​ményt evett? Al​ja​nép. Lát​tad már, hogy úgy szo​kott kö​hög​ni, hogy nem te​szi a szá​ja elé a ke​zét? Al​ja​nép. Meg​fi​gyel​ted, hogy foly​ton az or​rát túr​ja, ami​kor azt hi​szi, sen​ki nem lát​ja? Al​ja​nép... – Ez mind nem azért van, mint​ha al​ja​nép len​ne, ha​nem azért, mert fér​fi – fe​lel​te a lány sze​lí​den. Be​lül azon​ban forrt a düh​től. Ha adok neki pár per​cet, is​mét jobb kedv​re han​go​ló​dik majd. Ő soha nem len​ne ké​pes olyan sza​va​kat hasz​nál​ni, ami​lye​ne​ket én ké​szü​lök a fe​jé​hez vág​ni. Soha nem len​ne olyan kö​zön​sé​ges, mint Hank és én. Nem tu​dom, ki és mi ő, de jobb, ha le​ál​lít​ja ma​gát, mi​előtt még olyas​mit mon​dok, amin az​tán el​gon​dol​kod​hat egy ide​ig... – ...és min​den​nek a te​te​jé​ben, még azt hi​szi, hogy kar​ri​ert csi​nál​hat ma​gá​nak a vá​ros​ban, édes​apád far​vi​zén ha​józ​va. Már maga az öt​let is, hogy át​ve​gye a he​lyét a me​to​dis​ta egy​ház​kö​zös​ség​ben, hogy meg​pró​bál​ja át​ven​ni a pra​xi​sát, hogy fel-alá fu​ri​ká​zik a me​gyé​ben édes​apád au​tó​já​val! Hi​szen már most is úgy vi​sel​ke​dik, mint​ha az övé len​ne ez a ház... És mit tesz erre At​ti​cus? El​fo​gad​ja a dol​got, azt te​szi! El​fo​gad​ja, és még örö​mét is leli ben​ne. Mi​köz​ben az egész vá​ros azt be​szé​li, hogy Hen​ry Clin​ton min​dent ki​fa​csar be​lő​le, amit csak... Jean Loui​se meg​álljt pa​ran​csolt a mo​so​ga​tón pi​he​nő, vi​zes csé​sze pe​re​mén kö​rö​ző uj​ja​i​nak. Le​rá​zott a pad​ló​ra egy víz​csep​pet, és el​ken​te a li​nó​le​u​mon a ci​pő​tal​pá​val.

– Mondd, né​ni​kém – kezd​te szí​vé​lye​sen –, mi​ért nem mész és vi​zelsz bele in​kább a ka​la​pod​ba? * A Jean Loui​se és At​ti​cus kö​zött szom​bat es​tén​ként le​zaj​ló rí​tus túl rég​óta lé​te​zett már ah​hoz, hogy meg​tör​jék. A lány be​sé​tált a nap​pa​li​ba, meg​állt apja szé​ke előtt, és meg​kö​szö​rül​te a tor​kát. At​ti​cus le​tet​te a Mo​bi​le Presst, és fel​né​zett a lá​nyá​ra, aki erre las​san kör​be​for​dult a ten​ge​lye kö​rül. – Min​den cip​zár fel​húz​va? Egye​ne​sen áll a ha​ris​nyám? Se​hol egy ki​ló​gó haj​tincs? – Hét óra, és min​den a leg​na​gyobb rend​ben – fe​lel​te At​ti​cus. – Ká​rom​kod​tál a nagy​né​néd előtt. – Nem is. – Azt mond​ta, hogy így tör​tént. – Dur​va vol​tam, de nem át​ko​zód​tam. Gye​rek​ko​ruk​ban At​ti​cus több​ször is éles ha​tár​vo​na​lat hú​zott Jean Loui​se és a báty​ja szá​má​ra a pusz​ta trá​gár​ság és az is​ten​ká​rom​lás kö​zött: az előb​bit haj​lan​dó volt el​vi​sel​ni, ugyan​ak​kor ki nem áll​hat​ta, ha Is​ten ne​vét is be​le​ke​ver​ték a do​log​ba. En​nek ered​mé​nye​kép​pen egyi​kük sem ká​rom​ko​dott soha At​ti​cus je​len​lé​té​ben. – Ki​ho​zott a sod​rom​ból, At​ti​cus. – Ne hagyd ma​gad. Mit mond​tál neki? A fér​fi meg​rez​ze​nő arc​cal nyug​táz​ta Jean Loui​se vá​la​szát. – Hát, jobb, ha ki​bé​külsz vele. Ki​csim, igaz, ugyan, hogy néha ma​gas ló​ról be​szél az em​ber​rel, de jó asszony... – Hank​ről volt szó, és tény​leg na​gyon fel​dü​hí​tett. At​ti​cus bölcs em​ber​ként nem eről​tet​te to​vább a kér​dést. A Finch-ház csen​gő​je rej​té​lyes szer​ke​zet volt: bár​ki nyom​ta meg a gomb​ját, a ben​ti​ek pon​to​san meg​ál​la​pít​hat​ták, mi​lyen lel​ki​ál​la​pot​ban van az il​le​tő. Ami​kor fel​hang​zott a csi​lin​ge​lő hang, Jean Loui​se tud​ta, hogy Hen​ry ki​fe​je​zet​ten bol​do​gan vá​ra​ko​zik oda​kint. Oda​si​e​tett az aj​tó​hoz. Ahogy Hen​ry be​lé​pett az elő​szo​bá​ba, a lány or​rát meg​csap​ta kel​le​me​sen fér​fi​as il​la​ta, ám a bo​rot​va​krém, a do​hány az új autó és a po​ros köny​vek sza​gát ha​mar sem​mi​vé fosz​lat​ta a kony​há​ban le​zaj​lott be​szél​ge​tés em​lé​ke. Jean Loui​se vá​rat​lan moz​du​lat​tal át​ka​rol​ta a fi​a​tal​em​ber de​re​kát, és a mell​ka​sá​ra haj​tot​ta a fe​jét. – Ezt most mi​ért? – pil​lan​tott rá Hen​ry öröm​te​li arc​cal. – A nagy​vá​ro​si lá​nyok bű​nös el​ve​i​nek kö​szön​he​tő​en... Men​jünk! – Ko​rán ha​za​ho​zom, Mr. Finch! – ku​kucs​kált be a fi​a​tal​em​ber a nap​pa​li​ban ücsör​gő At​ti​cus​hoz, aki erre já​té​ko​san meg​fe​nye​get​te őt az új​ság​já​val. Ahogy ki​sé​tál​tak az es​té​be, Jean Loui​se el​tű​nő​dött, va​jon mit ten​ne Ale​xand​ra, ha tud​ná, hogy uno​ka​hú​ga még soha nem állt ilyen kö​zel ah​hoz, hogy hoz​zá​men​jen hol​mi al​ja​nép​hez.

II 4 Az Ala​ba​ma ál​lam​be​li May​comb vá​ro​sa egy Sink​fi​eld nevű fo​ga​dós lé​lek​je​len​lé​té​nek kö​szön​he​ti el​he​lyez​ke​dé​sét. Az il​le​tő a me​gye tör​té​ne​té​nek haj​na​lán a kör​nyék egyet​len fo​ga​dó​ját üze​mel​tet​te két ter​mé​sze​tes mó​don ki​ala​kult föld​út ke​resz​te​ző​dé​sé​nél: ak​ko​ri​ban tör​tént, hogy Wil​li​am Wyatt Bibb kor​mány​zó az újon​nan meg​ala​pí​tott May​comb me​gye bel​ső bé​ké​jé​nek ér​de​ké​ben meg​bí​zott egy csa​pat föld​mé​rőt a te​rü​let föld​raj​zi kö​zép​pont​já​nak ki​je​lö​lé​sé​vel, hogy ott épít​hes​sék majd fel az új kor​mány​za​ti szék​he​lyet. Ha Sink​fi​led nem áll elő egy me​rész hú​zás​sal az ér​de​kei vé​del​mé​ben, May​comb vá​ro​sa a min​den lát​ni​va​ló​tól men​tes Wins​ton-mo​csár kö​ze​pén ka​pott vol​na he​lyet. Ehe​lyett azon​ban úgy ala​kult, hogy az új vá​ros Sink​fi​eld fo​ga​dó​ja kö​rül nőtt ki a föld​ből, mi​vel a fér​fi egyik este le​itat​ta a föld​mé​rő​ket, majd rá​be​szél​te őket, hogy ve​gyék elő is​mét a tér​ké​pe​i​ket, nyes​se​nek le egy ki​csit a szá​mí​tá​sa​ik​ból emitt, te​gye​nek hoz​zá​juk egy ki​csit amott, az ő igé​nye​i​nek meg​fe​le​lő​en he​lyez​ve át a me​gye föld​raj​zi kö​zép​pont​ját. Más​nap reg​gel az​tán a tér​ké​pe​ken kí​vül még öt​li​ter​nyi házi ké​szí​té​sű whis​key​vel a nye​reg​tás​ká​juk​ban bo​csá​tot​ta el a két fér​fit – két-két li​ter a föld​mé​rők jus​sa volt, egyet pe​dig sze​mé​lye​sen a kor​mány​zó​nak kül​dött. Jean Loui​se so​sem tud​ta el​dön​te​ni, va​jon Sink​fi​eld bölcs dön​tést ho​zott-e, ami​kor mint​egy har​minc​öt ki​lo​mé​ter​nyi​re he​lyez​tet​te az új vá​rost az ak​ko​ri​ban egye​dü​li tö​meg​köz​le​ke​dé​si esz​köz​nek szá​mí​tó fo​lya​mi ha​jók ki​kö​tő​jé​től, hi​szen a me​gye déli pe​re​mén lakó em​be​rek​nek így két​na​pi út​juk​ba telt, hogy el​jus​sa​nak May​comb​ba az ot​ta​ni bol​tok​ban áru​sí​tott áru​cik​ke​kért; en​nek kö​szön​he​tő az is, hogy a vá​ros száz​öt​ven évig egy​ál​ta​lán nem nö​ve​ke​dett. Mi​vel lé​te​zé​sé​nek el​sőd​le​ges cél​ja az volt, hogy kor​mány​za​ti szék​he​lyül szol​gál​jon, rá​adá​sul ren​ge​teg szak​kép​zett em​ber élt itt, így a vá​ros​ban nem ural​ko​dott a leg​több ala​ba​mai te​le​pü​lés​re jel​lem​ző ren​det​len​ség. Min​den​ki May​com​ba jött, ha azt akar​ta, hogy ki​húz​zák a fo​gát, meg​ja​vít​sák a sze​ke​rét, meg​vizs​gál​ják a szí​vét, bank​ba te​gyék a pén​zét, meg​gyó​gyít​sák az ösz​vé​rét, meg​ment​sék a lel​két, vagy épp meg​hosszab​bít​sák a jel​zá​log​köl​csö​nét. Mi​vel csak rop​pant rit​kán te​le​ped​tek be új csa​lá​dok, a may​com​bi​ak egy​más kö​zött há​za​sod​tak, míg vé​gül ki​bo​goz​ha​tat​la​nul össze​ku​szá​lód​tak a ro​ko​ni szá​lak, a kö​zös​ség tag​jai pe​dig mo​no​ton mó​don ha​son​lí​ta​ni kezd​tek egy​más​ra. Jean Loui​se egé​szen a vi​lág​há​bo​rú​ig szin​te a vá​ros va​la​mennyi la​ko​sá​val ro​kon​ság​ban állt le​szár​ma​zás vagy há​zas​ság ré​vén, de ez sem​mi nem volt ah​hoz, ami a me​gye észa​ki ré​szén folyt. Az Old Sa​rum nevű kö​zös​sé​get két, egy​más​tól a kez​de​tek​től fog​va el​kü​lö​nü​lő, de sze​ren​csét​len mó​don csak​nem ugyan​azt a ne​vet vi​se​lő csa​lád né​pe​sí​tet​te be, a Cun​ning​ha​mek és a Co​ning​ha​mek, akik olyan hosszú ide​je há​za​sod​tak már egy​más kö​zött, hogy a ne​vük írás​mód​ja idő​vel csu​pán aka​dé​mi​kus kér​dés​nek szá​mí​tott – mind​ad​dig, amíg az egyik Cun​ning​ham kö​te​ked​ni nem kí​vánt egy Co​ning​ham​mel hol​mi föld​te​rü​let mi​att, és bí​ró​ság elé nem vit​te az ügyet. Jean Loui​se mind​össze egyet​len​egy​szer volt ta​nú​ja an​nak, hogy Tay​lor bíró nem tu​dott dű​lő​re jut​ni egy ef​fé​le üggyel a tár​gya​ló​te​rem​ben: Je​ems Co​ning​ham azt ál​lí​tot​ta, hogy az any​ja ugyan Cun​ning​ham​ként írta alá a ne​vét a kü​lön​fé​le ok​ira​to​kon, de va​ló​já​ban Co​ning​ham lány volt, egy​sze​rű​en csak nem volt túl jó a he​lyes​írá​sa, alig tu​dott ol​vas​ni, rá​adá​sul arra is haj​la​mos volt, hogy es​tén​ként hosszan elücsö​rög​jön a ve​ran​dán a tá​vol​ba me​red​ve. Mi​után ki​lenc órán ke​resz​tül hall​gat​ta az Old Sa​rum-i la​ko​sok kü​lönc szo​ká​sa​i​ról szó​ló tör​té​ne​te​ket, Tay​lor bíró a szem​ben álló fe​lek össze​ját​szá​sá​ra hi​vat​koz​va kö​zöl​te, hogy a bí​ró​-

ság nem fog​lal​ko​zik to​vább az üggyel, és ki​je​len​tet​te, őszin​tén re​mé​li, mind​két ol​dal kép​vi​se​lői elé​ge​det​tek az​zal, hogy nyil​vá​no​san elő​ad​hat​ták az ál​lás​pont​ju​kat. Azok vol​tak – alap​ve​tő​en nem is vágy​tak más​ra. May​comb csak 1935-ben tett szert első asz​fal​to​zott ut​cá​já​ra F. D Ro​o​sevelt jó​vol​tá​ból, de még ak​kor sem egy va​ló​di ut​cát si​ke​rült bur​ko​lat​tal el​lát​ni. Az el​nök va​la​mi​lyen ok​nál fog​va úgy dön​tött, hogy az ál​ta​lá​nos is​ko​la be​já​ra​ta előt​ti, az épü​let két ol​da​lán futó ut​cá​kat össze​kö​tő te​rü​let fej​lesz​tés​re szo​rul, a fej​lesz​tés pe​dig meg is tör​tént, szá​mos le​hor​zsolt tér​det és be​tört ko​po​nyát ered​mé​nyez​ve, míg az is​ko​la​igaz​ga​tó vé​gül ki​hir​det​te, hogy a gye​re​kek nem fo​gócs​káz​hat​nak töb​bet az asz​fal​ton. Így ve​tet​ték el a me​gyei ön​ren​del​ke​zés mag​va​it Jean Loui​se nem​ze​dé​ké​nek szí​vé​be. A má​so​dik vi​lág​há​bo​rú mű​velt va​la​mit May​comb​bal: a vá​ro​si fiúk kü​lö​nös öt​le​tek​kel a fe​jük​ben tér​tek haza, pénzt akar​tak ke​res​ni, és kár​pó​tol​ni akar​ták ma​gu​kat az el​ve​szett idő​ért. För​tel​mes szí​nek​re fes​tet​ték át szü​le​ik há​zát, ki​me​szel​ték az üz​le​te​ket, és ne​on​rek​lá​mo​kat tet​tek rá​juk, fel​húz​ták sa​ját, vö​rös tég​lá​ból épült ott​ho​na​i​kat a ko​ráb​bi ku​ko​ri​ca​föl​dek és fe​nyő​li​ge​tek he​lyén. Az ut​cá​kat nem csu​pán le​asz​fal​toz​ták, de el is ne​vez​ték őket (pél​dá​ul Ade​li​ne út​nak, Miss Ade​li​ne Clay után), az idő​seb​bek azon​ban nem vol​tak haj​lan​dó eze​ket a ne​ve​ket hasz​nál​ni – „a Tomp​kins ház ut​cá​ja” meg​ne​ve​zés tö​ké​le​te​sen ele​gen​dő volt ah​hoz, hogy az em​ber tud​ja, mer​re jár. A há​bo​rú után az egész me​gyé​ből csa​pa​tos​tul köl​töz​tek May​comb​ba a ha​szon​bér​lők fiai, hogy gyu​fás​do​bo​zok​ra em​lé​kez​te​tő fa​há​za​kat emel​je​nek, és csa​lá​dot ala​pít​sa​nak a vá​ros​ban. Sen​ki nem iga​zán tud​ta, mi​ből él​nek, még​is meg​él​tek va​la​mi​ből, és ha a vá​ros haj​lan​dó lett vol​na tu​do​mást ven​ni a lé​te​zé​sük​ről, új tár​sa​dal​mi ré​te​get al​kot​tak vol​na. Bár May​comb kül​ső​re meg​vál​to​zott, az új, kony​hai ro​bot​gé​pek​kel és te​le​ví​zi​ók​kal fel​sze​relt há​zak la​kó​i​ban ugyan​azok a régi szí​vek do​bog​tak. Az em​be​rek annyi​szor me​szel​ték ki az épü​le​te​ket, ahány​szor csak akar​ták, és te​le​ag​gat​hat​ták őket ne​on​táb​lák​kal, az idős ge​ren​dák ki​tar​tó​an vi​sel​ték újabb és újabb ter​he​i​ket. – Nem tet​szik, igaz? – kér​dez​te Hen​ry. – Lát​tam, mi​lyen ar​cot vág​tál, ami​kor be​lép​tünk az aj​tón. – Ez csu​pán a vál​to​zás​sal szem​ben meg​nyil​vá​nu​ló, kon​zer​va​tív el​len​ál​lá​som – fe​lel​te Jean Loui​se sült gar​né​la​rák​kal tele száj​jal. A May​comb Ho​tel ét​ke​ző​jé​nek egyik két​sze​mé​lyes asz​ta​la mel​lett ül​tek króm​szé​ke​i​ken, mi​köz​ben a lég​kon​di​ci​o​ná​ló ál​lan​dó mo​raj​lás​sal ér​vé​nye​sí​tet​te aka​ra​tát a he​lyi​ség​ben. – Csak az tet​szik az egész​ben, hogy már nem bűz​lik a hely. Hosszú, szá​mos fo​gás​sal meg​te​rí​tett asz​tal, a régi, do​hos he​lyi​ség, és a for​ró kony​hai zsír sza​ga... – Hank, mi az a „for​ró zsír a kony​há​ban”? – Hm? – Va​la​mi​lyen já​ték volt, vagy mi. – Sze​rin​tem a hi​deg-me​leg já​ték​ra gon​dolsz, ked​ves. – Nem, ez va​la​mi fo​gócs​ka​sze​rű do​log volt... Kép​te​len volt vissza​em​lé​kez​ni a já​ték​ra. Ami​kor hal​dok​lik, nyil​ván eszé​be jut majd, most azon​ban csak egy dur​va vá​szo​ning uj​já​nak vil​la​ná​sa és a gyors, egy​be​mo​só​dó „For​ró​zsí​ra​kony​há​ban!” ki​ál​tás rém​lett neki. El​tű​nő​dött, va​jon kié le​he​tett az az ing, és mi le​het mos​ta​ná​ban az il​le​tő​vel... Le​het​sé​ges, hogy csa​lád​ja van, és oda​kint él az egyik kis új ház​ban. A lá​nyon erőt vett az a kü​lö​nös ér​zés, hogy el​sza​ladt mel​let​te az idő. – Men​jünk le a fo​lyó​hoz, Hank – mond​ta. – Ugye nem gon​dol​tad, hogy ele​ve nem oda ké​szül​tünk? – mo​soly​gott rá Hen​ry. Nem tud​ta, mi​ért,

de Jean Loui​se olyan​kor volt leg​in​kább a régi ön​ma​ga, ami​kor Finch’s Lan​ding​ben jár​tak; mint​ha ma​gá​ba szí​vott vol​na va​la​mit az ot​ta​ni le​ve​gő​ből. – Iga​zi Je​kyll és Hyde-jel​lem vagy – tet​te hoz​zá. – Te meg túl so​kat né​zed a té​vét. – Néha már azt hi​szem, hogy így el​kap​ta​lak – szo​rí​tot​ta ököl​be ke​zét a fi​a​tal​em​ber –, és pont, ami​kor már azt gon​do​lom, hogy szo​ro​san tar​ta​lak, egy​sze​rű​en el​tűnsz elő​lem. – Mr. Clin​ton, ha meg​en​ged egy ész​re​vé​telt egy kel​lő ta​pasz​ta​lat​tal ren​del​ke​ző hölgy​től: a keze el​árul​ja önt – húz​ta fel a szem​öl​dö​két a lány. – Még​pe​dig ho​gyan? – Hát nem tu​dod, ho​gyan fogj meg egy nőt, drá​gám? – vi​gyo​ro​dott el Jean Loui​se, majd úgy tett, mint​ha meg​si​mo​gat​na egy ke​fef​rizu​rás fe​jet, össze​rán​col​ta a szem​öl​dö​két, és így foly​tat​ta: – A nők sze​re​tik, ha egy fér​fi egy​szer​re ba​sás​ko​dó, ugyan​ak​kor tar​tóz​ko​dó is, már ha ké​pes erre a trükk​re. Érez​tesd ve​lük, hogy el​eset​tek, kü​lö​nö​sen ak​kor, ha tu​dod, hogy min​den to​váb​bi nél​kül ké​pe​sek len​né​nek meg​ol​da​ni a prob​lé​má​i​kat. Soha ne ké​tel​kedj ma​gad​ban a fü​lük hal​la​tá​ra, és sem​mi​fé​le​kép​pen ne mondd ne​kik azt, hogy nem ér​ted őket. – Ez ta​lált, ki​csim! – fe​lel​te Hen​ry. – De az utol​só ál​lí​tá​sod​ba azért be​le​köt​nék: azt hit​tem, a nők imád​ják, ha kü​lö​nös​nek és rej​té​lyes​nek tart​ják őket. – Nem, nem, csak sze​ret​nek kü​lö​nös​nek és rej​té​lyes​nek tűn​ni. Ha át​ve​rek​szed ma​gad a toll​bo​á​kon, lát​ni fo​god, hogy min​den e vi​lág​ra szü​le​tett nő olyan fér​fi​ra vá​gyik, aki nyi​tott könyv​ként ké​pes ol​vas​ni ben​ne, és aki nem csu​pán a sze​re​tő​je, de egy​ben Iz​rá​el őri​ző​je is. Hü​lye​ség, mi? – Szó​val nem annyi​ra fér​jet, in​kább apát sze​ret​né​tek. – Lé​nye​gé​ben igen. Eb​ben nem té​ved​nek a köny​vek. – Na​gyon bölcs vagy ma este – mond​ta Hen​ry. – Hol szed​ted fel mind​ezt? – A bű​nös New York-i éle​tem so​rán – fe​lel​te a lány, majd ci​ga​ret​tá​ra gyúj​tott, és mé​lyen let​ü​dőz​te a füs​töt. – Mi​köz​ben el​néz​tem a Ma​di​son Ave​nue-n élő ele​gáns új​há​za​so​kat... is​me​red a nyel​vü​ket, ked​ves? Iga​zán vic​ces tud len​ni, ha rá​érez az em​ber: egy​faj​ta tör​zsi, még​is ál​ta​lá​nos ér​vé​nyű fan​dan​gót mu​tat​nak be. Az egész az​zal kez​dő​dik, hogy a fe​le​ség ha​lál​ra unja ma​gát, mert a fér​jét annyi​ra ki​me​rí​ti a pénz​ke​re​sés, hogy már nem for​dít elég fi​gyel​met rá. Ami​kor azon​ban az asszony ne​ki​áll hisz​tiz​ni emi​att, a fér​fi in​kább ke​res ma​gá​nak egy együtt​ér​ző vál​lat, ahol ki​sír​hat​ja ma​gát, ahe​lyett hogy meg​pró​bál​ná meg​ér​te​ni a fe​le​sé​gét. Az​tán, ami​kor rá​unt arra, hogy ön​ma​gá​ról be​szél​jen, vissza​megy a ne​jé​hez, és egy da​ra​big megint min​den cso​dás, de az​tán is​mét csak be​le​fá​rad a mun​ká​ba, a fe​le​sé​ge is​mét el​kezd ki​a​bál​ni, és kez​dő​dik min​den elöl​ről. Ko​runk fér​fi​jai egy​faj​ta te​rá​pi​ás dí​vány​nak hasz​nál​ják a Má​sik Nőt; rá​adá​sul így ol​csób​ban ki​jön​nek, mint​ha pszi​cho​ló​gus​hoz jár​ná​nak. – Még soha nem lát​ta​lak ilyen ci​ni​kus​nak – me​redt rá Hen​ry. – Mi ba​jod van? – Saj​ná​lom, ked​ves – reb​bent meg Jean Loui​se sze​me, mi​köz​ben el​nyom​ta a ci​ga​ret​tá​ját. – Egy​sze​rű​en csak fé​lek, hogy min​dent el​szú​rok az​zal, hogy a rossz fér​fi​hoz me​gyek fe​le​sé​gül... úgy ér​tem, olyas​va​la​ki​hez, aki nem meg​fe​le​lő szá​mom​ra. Ugyan​olyan va​gyok, mint a töb​bi nő, és a rossz fér​fi mel​lett re​kord​idő alatt hár​pi​á​vá vál​toz​nék. – Mi​ért vagy olyan biz​tos ab​ban, hogy nem a meg​fe​le​lő fér​fi fog fe​le​sé​gül ven​ni? Nyu​godj meg, ha hoz​zám jössz, rend​sze​re​sen el fog​lak ver​ni. Egy fe​ke​te kéz oda​nyúj​tot​ta ne​kik a tál​cán pi​he​nő szám​lát; Jean Loui​se is​me​rős​nek ta​lál​ta a ke​zet, ezért fel​né​zett. – Üdv, Al​bert! Lá​tom, szmo​kin​got ad​tak ma​gá​ra. – Úgy bi​zony, Für​kész kis​asszony – fe​lel​te Al​bert. – Mi új​ság New York​ban?

– Min​den rend​ben – mond​ta a lány, mi​köz​ben el​gon​dol​ko​dott, va​jon Al​ber​ten kí​vül ki em​lék​szik még May​comb​ban Für​kész Finch​re, a fi​a​tal​ko​rú la​tor​ra, a bá​mu​la​tos baj​ke​ve​rő​re. Va​ló​szí​nű​leg sen​ki, ta​lán csak Jack bá​csi, aki néha kí​mé​let​le​nül za​var​ba hoz​ta őt az​zal, hogy a nyil​vá​nos​ság előtt fel​em​le​get​te gye​rek​ko​ri bűn​tet​te​it. A lány tud​ta, hogy más​nap ta​lál​koz​ni fog nagy​báty​já​val a temp​lom​ban, dél​után pe​dig hosszas lá​to​ga​tást tesz majd nála. Jack bá​csi May​comb időt​ál​ló öröm​for​rá​sa​i​nak egyi​ke volt. – Mondd, mi​ért van az, hogy a má​so​dik csé​sze ká​vé​dat min​dig csak fé​lig iszod meg? – kér​dez​te Hen​ry el​töp​reng​ve. Meg​le​pet​ten a csé​szé​jé​re pil​lan​tott; a kü​lönc​sé​ge​i​re tett meg​jegy​zé​sek még ak​kor is min​dig el​bi​zony​ta​la​ní​tot​ták, ha Hen​ry​től szár​maz​tak. Trük​kös, hogy ész​re​vet​te a dol​got – de va​jon mi​ért várt ti​zen​öt évet ez​zel a kér​dés​sel?

5 Be​szál​lás köz​ben Jean Loui​se ke​mé​nyen be​ver​te a fe​jét az autó te​te​jé​be. – Basszus​kulcs! Mi​ért épí​tik eze​ket olyan ala​csony​ra, hogy ne le​hes​sen be​száll​ni? – mél​tat​lan​ko​dott, majd meg​dör​zsöl​te a hom​lo​kát, hogy is​mét fó​kusz​ba áll​jon a sze​me. – Jól vagy, ked​ves? – Ja, meg​va​gyok. Hen​ry fi​no​man be​csuk​ta az aj​tót, meg​ke​rül​te a ko​csit, és maga is be​szállt. – Túl rég​óta élsz a nagy​vá​ros​ban – mond​ta. – New York​ban nem​igen ülsz au​tó​ba, ugye? – Nem. Kí​ván​csi va​gyok, mi​kor fog​ják olyan har​minc cen​ti​re ten​ni az al​ju​kat... Jö​vő​re már fek​ve kell majd utaz​nunk, vagy mi? – Vagy ágyú​ból fog​ják ki​lő​ni az em​bert – mond​ta Hen​ry. – May​comb-Mo​bi​le egy lö​vés, há​rom​per​ces me​net​idő​vel. – Ne​kem jó len​ne egy régi Bu​ick is... Em​lék​szel rá​juk? Azok​ban leg​alább más​fél mé​ter ma​ga​san ült az em​ber. – Em​lék​szel, ami​kor Jem ki​esett a ko​csi​ból? – kér​dez​te a fi​a​tal​em​ber. – He​te​kig ez​zel cuk​kol​tam! – ka​ca​gott fel Jean Loui​se. – Hogy aki nem tud anél​kül el​jut​ni a Bar​kergö​dör​höz, hogy ki​es​ne a ko​csi​ból, az egy​sze​rű​en béna. Va​la​mi​kor a ho​mály​ba ve​sző múlt​ban At​ti​cus​nak volt egy régi, vá​szon​te​tős tú​ra​au​tó​ja; egy​szer, ami​kor Je​met, Hen​ryt és Jean Loui​se-t fu​va​roz​ta ki úsz​ni, a ko​csi egy kü​lö​nö​sen nagy ká​tyún át​hajt​va egy​sze​rű​en ki​ha​jí​tot​ta Je​met. At​ti​cus nyu​god​tan to​vább​haj​tott, egé​szen a pa​tak ki​öb​lö​sö​dé​sé​ig, mi​vel Jean Loui​se-nak esze ágá​ban sem volt tu​dat​ni vele, hogy a báty​ja már nem tar​tóz​ko​dik a kö​re​ik​ben, és Hen​ryt is meg​aka​dá​lyoz​ta eb​ben, dur​ván ki​csa​var​va a fiú egyik uj​ját. Ami​kor meg​ér​kez​tek a pa​tak​part​ra, a fér​fi ke​dé​lye​sen hát​ra​ki​ál​tott: „Min​den​ki le​fe​lé!”, majd az ar​cá​ra fa​gyott a mo​soly. „Hol van Jem?” A lány erre kö​zöl​te, hogy most már bár​me​lyik perc​ben be​fut​hat gya​lo​go​san, és kis​vár​tat​va va​ló​ban fel​tűnt Jem, a kény​sze​rű vág​tá​nak kö​szön​he​tő​en li​heg​ve, iz​zad​tan és ko​szo​san, hogy egye​ne​sen el​ro​han​jon mel​let​tük, és ru​hás​tul a pa​tak​ba ves​se ma​gát. Má​sod​per​cek​kel ké​sőbb az​tán gyil​kos arc​ki​fe​je​zés​sel buk​kant fel a víz​ből: „Gye​re csak ide, Für​kész! Te is, Hank, ha mersz!” Több se kel​lett ne​kik: Jean Loui​se azt hit​te, a báty​ja be​le​fojt​ja a pa​tak​ba, de Jem vé​gül el​en​ged​te – el​vég​re az ap​juk is je​len volt. – Fű​rész​mal​mot épí​tet​tek a pa​tak​ra – je​gyez​te meg Hen​ry. – Már nem le​het úsz​ni ben​ne. Le​hú​zó​dott az E-Lite büfé elé, és du​dált egyet. – Két po​hár vi​zet ké​rünk, Bill, jég​gel – mond​ta a hang ál​tal meg​idé​zett fi​ú​nak. May​comb​ban az em​ber vagy ivott, vagy nem ivott. Aki ivott, az ki​ment a ga​rázs mögé, és ki​vég​zett egy fél​li​te​res üve​get; aki nem ivott, az a sö​tét​ség lep​le alatt kért ma​gá​nak egy po​hár je​ges vi​zet az ELite-nál, hogy az​tán el​ké​szít​se a maga ita​lát. Az nem for​dul​ha​tott elő, hogy va​la​ki va​cso​ra előtt vagy után meg​igyon egy-két italt ott​hon, vagy va​la​me​lyik is​me​rő​sé​nél: az ilyes​mi Ba​rá​ti Ita​lo​zás lett vol​na, és erre csak azok ra​gad​tat​ták ma​gu​kat, akik nem a leg​jobb kö​rök​ből szár​maz​tak, már​pe​dig May​comb​ban min​den​ki a leg​fel​sőbb osz​tály tag​já​nak tar​tot​ta ma​gát, így hát nem lé​te​zett Ba​rá​ti Ita​lo​zás. – Ne​kem csak mód​já​val, ked​ves – mond​ta Jean Loui​se. – Épp csak, hogy egy kis szí​ne le​gyen a víz​nek. – Még min​dig nem bí​rod? – kér​dez​te Hen​ry, mi​köz​ben elő​ko​tort a so​főr​ülés alól egy üveg Se​ag​-

ram’s Se​vent. – A dur​váb​ba​kat nem. Hen​ry töl​tött egy ke​vés whis​key-t a lány pa​pír​po​ha​rá​ban lévő víz​hez, majd ma​gá​nak is ön​tött egy em​be​res ada​got, fel​ke​ver​te az italt az uj​já​val, majd a tér​dei közé szo​rí​tot​ta az üve​get, és rá​csa​var​ta a ku​pa​kot. Vissza​tet​te a whis​key-t az ülés alá, és be​in​dí​tot​ta a mo​tort. – Már itt se va​gyunk! – mond​ta. Az asz​fal​ton sur​ro​gó ke​re​kek hang​ja el​ál​mo​sí​tot​ta a lányt. Azt sze​ret​te a leg​job​ban Hen​ry Clin​ton​ban, hogy ha nem volt ked​ve be​szél​get​ni, a fér​fi nem zak​lat​ta. Han​ket nem kel​lett szó​ra​koz​tat​nia. Hen​ry so​sem há​bor​gat​ta, ami​kor ilyen han​gu​lat​ban volt. Min​dig Her​bert As​quith[10] szel​le​mét idé​ző hoz​zá​ál​lást ta​nú​sí​tott irán​ta, és tud​ta, hogy a lány ér​té​ke​li a tü​rel​mét. Jean Loui​se nem volt tisz​tá​ban az​zal, hogy a fi​a​tal​em​ber At​ti​cus ta​ná​csá​ra sa​já​tí​tot​ta el ezt az erényt. „Nyu​ga​lom, fiam”, hang​zott az idős fér​fi rit​ka meg​jegy​zé​se​i​nek egyi​ke. „Ne eről​tesd, hadd ha​lad​jon a sa​ját tem​pó​já​ban. Ha eről​tet​ni pró​bá​lod, úgy meg​ma​ka​csol​ja ma​gát, hogy egy ösz​vér​rel is könnyebb dol​god len​ne.” Hen​ry Clin​ton egye​te​mi év​fo​lya​ma csu​pa éles eszű, hu​mor​ta​lan fi​a​tal ve​te​rán​ból állt, akik kí​mé​let​len ver​sen​gést foly​tat​tak egy​más​sal, de a fi​a​tal​em​ber​től nem volt ide​gen a ke​mény mun​ka. Bár ké​pes volt lé​pést tar​ta​ni a töb​bi​ek​kel, és jól bol​do​gult, csak ke​vés gya​kor​la​ti ér​ték​kel bíró dol​got ta​nult; At​ti​cus Finch​nek iga​za volt, ami​kor azt ál​lí​tot​ta, az is​ko​la csak annyi​ban bi​zo​nyult hasz​nos​nak, hogy meg​is​mer​ked​he​tett Ala​ba​ma ál​lam le​en​dő po​li​ti​ku​sa​i​val, de​ma​góg​ja​i​val és ál​lam​fér​fi​ja​i​val – az em​ber csak ak​kor kezd​he​tett rá​érez​ni a jog​tu​do​mány lé​nye​gé​re, ami​kor va​ló​ban prak​ti​zál​ni kez​dett. Az ala​ba​mai ma​gán​jo​gi el​já​rá​sok pél​dá​ul annyi​ra meg​fog​ha​tat​la​nok vol​tak, hogy Hen​ry​nek csak azért si​ke​rült át​men​nie a vizs​gán, mert szó​ról szó​ra be​vág​ta a tan​köny​vet. Az elő​adá​so​kat tar​tó ala​csony, meg​ke​se​re​dett fér​fi volt az egyet​len pro​fesszor az egye​te​men, aki nagy me​rész​ség​gel meg​kí​sé​rel​te ta​ní​ta​ni ezt a tár​gyat, és me​rev hoz​zá​ál​lá​sa ar​ról ta​nús​ko​dott, hogy még nem iga​zán érti az anya​got. „Fe​lő​lem az​tán íté​let​na​pig íro​gat​hat min​den​fé​lé​ket, Mr. Clin​ton – je​len​tet​te ki, ami​kor Hen​ry vet​te ma​gá​nak a bá​tor​sá​got, hogy meg​kér​dő​je​lez​ze egy kü​lö​nö​sen ho​má​lyos vizs​ga ered​mé​nyét –, de ha a vá​la​szai nem egyez​nek meg az én vá​la​sza​im​mal, ak​kor azok a vá​la​szok rosszak. Rosszak, uram.” Nem cso​da, hogy kö​zös mun​ká​juk ele​jén At​ti​cus egy​szer tel​je​sen össze​za​var​ta a fi​a​tal​em​bert, ami​kor ki​je​len​tet​te: „egy fo​lya​mod​vány el​ké​szí​té​se gya​kor​la​ti​lag csak annyi​ból áll, hogy az em​ber pa​pír​ra veti a mon​da​ni​va​ló​ját”. Hen​ry At​ti​cus tü​rel​mes és ta​pin​ta​tos ok​ta​tá​sá​nak kö​szön​he​tő​en ta​nul​ta meg mind​azt, amit a mes​ter​sé​gé​ről tu​dott, de néha el​tű​nő​dött azon, va​jon ő is olyan idős lesz-e, mint ta​ní​tó​mes​te​re, mire va​ló​ban bir​to​ká​ban lesz a szük​sé​ges jogi tu​dás​nak. Tom, Tom, a ké​mény​sep​rő fia[11]... Ez va​la​mi óva​dék​ügy volt? Nem, a ta​lált tár​gyak ügyé​ben ho​zott pre​ce​den​s​terem​tő íté​let: a meg​ta​lá​ló tu​laj​don​jo​ga az ere​de​ti tu​laj​do​nos ki​vé​te​lé​vel min​den​ki​vel szem​ben vé​del​met él​vez. A fiú ta​lált egy brosst[12]... Hen​ry a bé​ké​sen alvó Jean Loui​se-ra pil​lan​tott. A lány őt il​let​te meg, eb​ben biz​tos volt. Az övé volt, az​óta, hogy Jean Loui​se kö​vek​kel do​bál​ta őt; az​óta, hogy kis hí​ján le​rob​ban​tot​ta a fe​jét, mi​köz​ben pus​ka​por​ral ját​szot​tak; hogy há​tul​ról rá​ve​tet​te ma​gát, ke​mény fél-Nel​son​ba fog​ta, és arra kény​sze​rí​tet​te, hogy be​is​mer​je csú​fos ve​re​sé​gét; az​óta, hogy a lány az egyik nyá​ron lá​zá​ban fél​re​be​szél​ve őt és Je​met és Dillt szó​lí​tot​ta... Va​jon mer​re le​het a srác? Jean Loui​se biz​to​san tud​ja, ő to​vább​ra is tar​tot​ta vele a kap​cso​la​tot. – Mondd, ked​ves, mer​re jár mos​ta​ná​ban Dill? Jean Loui​se ki​nyi​tot​ta a sze​mét. – Utol​só in​for​má​ci​óm sze​rint Olasz​or​szág​ban.

Meg​moc​cant az ülés​ben. Char​les Ba​ker Har​ris... szív​bé​li ba​rát​ja, Dill. Na​gyot ásí​tott, és el​néz​te, ho​gyan fal​ja az autó az or​szág​utat ket​té​sze​lő fe​hér csí​kot. – Hol va​gyunk? – kér​dez​te. – Még ti​zen​öt ki​lo​mé​ter. – Már érez​ni le​het a víz sza​gát. – Sze​rin​tem te fé​lig ali​gá​tor vagy – mond​ta Hen​ry. – Én sem​mit sem ér​zek. – Két​láb​uj​jú Tom meg​van még? Két​láb​uj​jú Tom min​dig a fo​lyó kö​ze​lé​ben élte az éle​tét. Va​ló​sá​gos zse​ni volt: hosszú alag​uta​kat ásott May​comb alatt, és éj​sza​kán​ként el​lop​ta a csir​ké​ket – egy​szer De​mo​po​lis​tól egé​szen Ten​sa​s​ig ül​döz​ték hi​á​ba. A fér​fi mint​ha egy​idős lett vol​na ma​gá​val May​comb​bal. – Le​het, hogy össze is fu​tunk vele. – Hogy ju​tott eszed​be Dill? – kér​dez​te Jean Loui​se. – Nem tu​dom, csak úgy be​ug​rott. – Soha nem ked​vel​ted, igaz? – Fél​té​keny vol​tam rá – mo​so​lyo​dott el Hen​ry. – Egész nyá​ron csak az övé vol​tál Jem​mel, ne​kem meg haza kel​lett men​nem, ahogy vé​get ért a ta​ní​tás, és ott​hon nem volt ki​vel ját​sza​nom. A lány nem fe​lelt. Az idő meg​állt, irányt vál​tott és vissza​fe​lé kez​dett ha​lad​ni. Ak​ko​ri​ban va​la​hogy mint​ha min​dig nyár lett vol​na. Mi​vel Hank az édes​any​já​nál volt, és így nem állt ren​del​ke​zé​sé​re a ti​zen​egy éves Jem​nek, a húga tár​sa​sá​gá​val kel​lett be​ér​nie. Min​den hosszú nap​juk ugyan​azt a me​net​ren​det kö​vet​te: A ház leg​hű​vö​sebb ré​szé​nek szá​mí​tó hát​só ve​ran​dán éb​red​tek; má​jus ele​jé​től egé​szen szep​tem​ber vé​gé​ig oda​kint alud​tak. Jem, aki már pir​ka​dat óta a tá​bo​ri ágyán fek​ve ol​vas​ga​tott, a lány orra alá tolt egy fut​ball​ma​ga​zint. – Na, ki ez, Für​kész? – kér​dez​te. – Johnny Mack Brown. Játsszunk el va​la​mi tör​té​ne​tet! – És ez ki​cso​da? – len​get​te felé az új​sá​got a báty​ja. – Az te vagy – fe​lel​te. – Oké... Hív​juk át Dillt. Erre azon​ban nem volt szük​ség: Miss Ra​chel kert​jé​ben su​sog​ni kezd​tek a kel​ká​posz​ták, fel​nyö​gött a ke​rí​tés, és Dill már ott is volt mel​let​tük. Iga​zi ku​ri​ó​zum​nak szá​mí​tott, mi​vel – bár min​den nya​rat édes​any​ja nagy​nén​jé​nél töl​tött a Finc​hék​kel szom​szé​dos ház​ban – a Mis​sis​sip​pi ál​lam​be​li Me​ri​di​an​ben élt, kö​vet​ke​zés​képp jár​tas volt a nagy​vi​lág dol​ga​i​ban. Ala​csony, zö​mök, gyap​jas hajú srác volt; bár arca an​gya​li ár​tat​lan​sá​got su​gár​zott, bár​mi​kor fel​ve​het​te vol​na a ver​senyt ra​vasz​ság​ban egy her​me​lin​nel. Egy év​vel idő​sebb volt Jean Loui​se-nál, a lány még​is egy fej​jel ma​ga​sabb volt nála. – Hel​ló! – kö​szönt rá​juk. – Játsszunk Tar​za​no​sat! Én le​szek Tar​zan. – Nem le​hetsz Tar​zan – je​len​tet​te ki Jem. – Én le​szek Jane – mond​ta Jean Loui​se. – Hát, én meg nem fo​gom megint a maj​mot ját​sza​ni – kö​zöl​te Dill. – Min​dig ne​kem kell len​nem a ma​jom​nak. – Sze​ret​nél in​kább Jane len​ni? – kér​dez​te Jem, majd nyúj​tóz​ko​dott egyet, és fel​vet​te a nad​rág​ját. – Tom Swift-eset fo​gunk ját​sza​ni. Én le​szek Tom. – Én meg Ned! – vág​ták rá egy​szer​re. – Nem, nem te le​szel Ned – for​dult Jean Loui​se Dill​hez.

– De tény​leg, Für​kész, min​dig ne​ked kell a má​so​dik leg​jobb sze​rep – vö​rö​sö​dött el a fiú arca. – Soha nem le​het az enyém... – És mondd, mit kí​vánsz ten​ni az ügy​ben? – kér​dez​te Jean Loui​se ud​va​ri​a​san, mi​köz​ben ököl​be szo​rí​tot​ta a ke​zét. – Le​hetsz Mr. Da​mon – szólt köz​be Jem. – Ő min​dig vic​ce​se​ket mond, és min​de​nért lel​ke​se​dik. Meg tu​dod, min​den​kit ő ment meg a vé​gén.[13] – A mén​kű csap​jon a biz​to​sí​tá​som​ba! – mo​rog​ta Dill, hol​mi lát​ha​tat​lan nad​rág​tar​tó​ba akaszt​va a hü​velyk​uj​ját. – Na, jó... – És me​lyi​ket játsszuk? – kér​dez​te Jem – Az Óce​á​ni Re​pü​lő​te​re​set, vagy a Re​pü​lő Ma​si​ná​sat? – Azo​kat már unom – mond​ta a lány. – Ta​lálj ki va​la​mi újat! – Oké, szó​val Für​kész, te le​szel Ned New​ton, Dill pe​dig Mr. Da​mon. Na, ak​kor... Tom épp a la​bo​ra​tó​ri​u​má​ban dol​go​zik egy gé​pen, ami​vel át le​het lát​ni a tég​la​fa​lon, ami​kor jön ez a fic​kó, és azt mond​ja neki: „Mr. Swift?” Mire Tom, azaz én meg, hogy: „Igen, uram...?” – A tég​la​fa​lon sem​mi​vel nem le​het ke​resz​tül​lát​ni – ve​tet​te köz​be Dill. – De ez​zel a gép​pel igen. Szó​val, be​jön hoz​zá ez az em​ber, hogy: „Mr Swift?” – Jem, ha lesz még ben​ne ez a fic​kó is, ak​kor szük​ség lesz még va​la​ki​re – mond​ta a lány. – El​sza​lad​jak Ben​net​tért? – Ne, mert nem lesz ben​ne so​ká​ig, úgy​hogy csak el​mon​dom én az ő szö​ve​gét is. Egy tör​té​ne​tet el is kell ám kez​de​ni va​la​hogy, Für​kész... Az il​le​tő sze​re​pe annyi​ból állt, hogy fel​hív​ta a fi​a​tal fel​tá​la​ló fi​gyel​mét egy nagy​be​csű pro​fesszor​ra, aki har​minc éve el​tűnt Bel​ga Kon​gó​ban, és akit épp ide​je len​ne már elő​ke​rí​te​ni. A fic​kó ter​mé​sze​te​sen Tom Swift és ba​rá​tai se​gít​sé​gét kér​te, Tom pe​dig öröm​mel ve​tet​te bele ma​gát a kí​nál​ko​zó ka​land​ba. Fel​mász​tak a Re​pü​lő Ma​si​ná​hoz; a szer​ke​ze​tet már jó ide​je meg​épí​tet​ték né​hány, a szap​pan​fa leg​vas​ta​gabb ágai közé erő​sí​tett desz​ká​ból. – Fűű, ször​nyen me​leg van ide​fent – fúj​ta​tott Dill. – Fűű, fűű... – Mi van? – pil​lan​tott rá Jem. – Mon​dom, ször​nyű me​leg van ide​fent, ilyen kö​zel a nap​hoz. A mén​kű csap​jon a jé​ger​al​sóm​ba! – Nem mond​hatsz ilyet, Dill. Mi​nél fel​jebb megy az em​ber, an​nál hi​de​gebb lesz. – Sze​rin​tem meg an​nál me​le​gebb. – Hát, pe​dig nem, mert an​nál hígabb a le​ve​gő, és an​nál hi​de​gebb van. Für​kész, ak​kor most kér​dezd meg, hogy: „Hova me​gyünk, Tom?” – Azt hit​tem, Bel​gi​um​ba – vá​gott köz​be Dill is​mét. – Ak​kor is meg kell kér​dez​ne​tek, mert a fic​kó ne​kem mond​ta el, nem nek​tek, én meg még nem mond​tam el nek​tek, ér​ti​tek? Ér​tet​ték. Jem ez​u​tán is​mer​tet​te a fel​ada​tu​kat. – De ha már olyan rég el​tűnt, ak​kor hon​nan tud​juk, hogy még élet​ben van? – kér​dez​te Dill. – A fic​kó azt mond​ta, nem​rég hírt ka​pott Arany​part​ról, és úgy hal​lot​ta, hogy Wig​gins pro​fesszort... – Ha most hal​lott fe​lő​le, ak​kor hogy mond​hat​ja, hogy el​tűnt? – Így a lány. – ...egy fej​va​dász törzs fa​lu​já​ban lát​ták – foly​tat​ta Jem, tu​do​mást sem véve a hú​gá​ról. – Ná​lad van a rönt​ge​nes pus​ka, Ned? Most mondd azt, hogy igen! – Igen, ná​lam van, Tom – fe​lel​te Jean Loui​se.

– Fel​töl​töt​te a Re​pü​lő Ma​si​na kész​le​te​it, Mr. Da​mon? Mr. Da​mon! – A mén​kű csap​jon két​szer​sült​je​im​be! – zök​kent vissza kö​zé​jük Dill. – Igen, uram! Hát hogy​ne! Há​rom​pon​tos le​szál​lást haj​tot​tak vég​re Ca​pe​town kül​ső ré​szén, Jean Loui​se pe​dig kö​zöl​te a báty​já​val, hogy már tíz per​ce nem ka​pott szö​ve​get, és ha ez így is ma​rad, ő in​kább nem ját​szik to​vább. – Oké... Ak​kor mondd azt, hogy: „Nincs vesz​te​get​ni való időnk, Tom! Irány a dzsun​gel!” Így tör​tént. Jem ve​ze​té​sé​vel kör​be-kör​be ma​sí​roz​tak a hát​só ud​var​ban, a nö​vény​ze​tet ka​sza​bol​va, időn​ként meg​áll​va, hogy pus​ka​vég​re kap​ja​nak egy-egy kó​sza ele​fán​tot, vagy hogy meg​küzd​je​nek egy kan​ni​bál törz​zsel. Jem néha el​ki​ál​tot​ta ma​gát, hogy „Vissza!”, ilyen​kor has​ra ve​tet​ték ma​gu​kat a me​leg ho​mo​kon, egy​szer pe​dig Jem ki​men​tet​te Mr. Da​mont a Vik​tó​ria-víz​esés​ből, mi​köz​ben Jean Loui​se dur​cá​san vá​ra​ko​zott, mi​vel csak annyi dol​ga akadt, hogy tart​sa a kö​te​let, ame​lyen a báty​ja ló​gott. – Már majd​nem ott va​gyunk... Elő​re! – ve​zé​nyel​te vé​gül Jem. Oda​ro​han​tak a ga​rázs​hoz, a fej​va​dá​szok fa​lu​já​hoz. Jem térd​re ro​gyott, és va​dul gesz​ti​ku​lál​ni kez​dett, mint va​la​mi kí​gyók​kal bű​vész​ke​dő val​lá​si gyó​gyí​tó. – Mit csi​nálsz? – kér​dez​te a húga. – Pszt! Ál​do​za​tot mu​ta​tok be. – Olyan, mint​ha meg​zak​kan​tál vol​na – mond​ta Dill. – Mi az az ál​do​zat? – Amit azért csi​nálsz, hogy tá​vol tartsd a fej​va​dá​szo​kat. Néz​zé​tek, ott van​nak! Mély han​gon züm​mög​ni kez​dett, va​la​mi olyas​mit mor​molt, hogy „bu​dzsa-bu​dzsa-bu​dzsa”, és a ga​rázst már​is vad​em​be​rek né​pe​sí​tet​ték be. Dill sze​me éme​lyí​tő mó​don fenn​akadt, a fiú egész tes​té​ben meg​fe​szült, és a föld​re zu​hant. – Mr. Da​mont el​ta​lál​ták! – ki​ál​tott fel Jem. Ki​vit​ték a nap​fény​re a me​rev test​tel he​ve​rő fiút, és egy sor fü​ge​fa​le​ve​let te​rí​tet​tek rá, a fe​jé​től egé​szen a láb​fe​jé​ig. – Sze​rin​ted ez hasz​nál​ni fog, Tom? – kér​dez​te a lány. – Ta​lán... még nem tud​hat​juk. Mr. Da​mon...? Mr. Da​mon, tér​jen ma​gá​hoz! Fej​be ver​te Dillt, aki erre a fü​ge​fa​le​ve​le​ket szét​szór​va fel​ült. – Na, ezt hagyd abba, Jem Finch! – mond​ta, majd vissza​tért ko​ráb​bi, szét​ve​tett vég​ta​gok​kal he​ve​rő po​zí​ci​ó​já​ba. – Nem fo​gok ám so​ká​ig itt fe​küd​ni, már most me​le​gem van. Jem misz​ti​kus, pá​pai kéz​moz​du​la​to​kat tett Dill feje fö​lött, majd így szólt: – Nézd, Ned, kezd ma​gá​hoz tér​ni. Dill sze​me resz​ket​ve ki​tá​rult, a fiú fel​kelt, és bi​zony​ta​la​nul kör​be​bot​la​do​zott az ud​va​ron. – Hol va​gyok? – mo​tyog​ta. – Itt vagy, ve​lünk, Dill – vá​la​szol​ta a lány kis​sé ri​ad​tan. – Tu​dod, hogy nem ezt kell mon​da​nod – von​ta össze a szem​öl​dö​két Jem –, ha​nem azt, hogy: „Mr. Da​mon, maga el​ve​szett Bel​ga Kon​gó​ban, és bű​báj ha​tá​sa alatt állt. Én Ned va​gyok, ő pe​dig itt Tom.” – Ak​kor most mi is el​vesz​tünk? – kér​dez​te Dill. – Amíg ha​tott ma​gá​ra a va​rázs​lat, ad​dig el vol​tunk vesz​ve, de most már nem va​gyunk. Wig​gins pro​fesszort cö​lö​pök​höz kö​töz​ve tart​ják ab​ban a kuny​hó​ban, ott, úgy​hogy oda kell... Amennyi​re a lány tud​ta, Wig​gins pro​fesszor az​óta is a cö​lö​pök​höz volt kö​töz​ve, mi​vel Cal​pur​nia meg​tör​te a va​rázst, ami​kor ki​dug​ta a fe​jét a hát​só aj​tón, és így ki​ál​tott: – Ki kér li​mo​ná​dét? Fél ti​zen​egy van; jobb, ha be​jöt​tök, és isz​tok egy po​hár​ral, mi​előtt ele​ve​nen meg​sül​tök!

Cal​pur​nia ki​tett a ve​ran​dá​ra há​rom po​ha​rat és egy nagy kan​csó li​mo​ná​dét, ez​zel gon​dos​kod​va ar​ról, hogy leg​alább öt per​cet ár​nyék​ban tölt​se​nek. A dél​előtt de​re​kán fel​szol​gált li​mo​ná​dé min​den​na​pos nyá​ri szer​tar​tás​nak szá​mí​tott. Mi​után fel​haj​tot​tak fe​jen​ként há​rom po​hár​ral, rá​jöt​tek, hogy még min​dig előt​tük a dél​előtt java ré​sze. – Ki​me​gyünk a Dobbs-legelő​re? – ve​tet​te fel Dill. Nem. – És ha ké​szí​te​nénk egy pa​pír​sár​kányt? – kér​dez​te a lány. – Cal​pur​ni​á​tól kér​he​tünk lisz​tet, és... – Nyá​ron nem le​het sár​kányt röp​tet​ni – ál​lí​tot​ta le a báty​ja. – Meg se moz​dul a le​ve​gő. A ve​ran​dán lévő hő​mé​rő har​minc​há​rom fo​kot mu​ta​tott: a ga​rázs kö​rül for​rón hul​lám​zott a le​ve​gő, a ha​tal​mas szap​pan​fák le​ve​lei meg sem rez​dül​tek. – Tu​dom már! Meg​van! – mond​ta Dill. – Játsszunk evan​ge​li​zá​ci​ó​sat! Össze​néz​tek – ez tény​leg jó öt​let​nek hang​zott. May​comb​ban a ká​ni​ku​la ide​jén min​dig sor ke​rült leg​alább egy evan​ge​li​zá​ci​ós össze​jö​ve​tel​re, az adott hé​ten is ké​szül​tek egy​re. A há​rom vá​ro​si egy​ház – a me​to​dis​ta, a bap​tis​ta és a pres​bi​te​ri​á​nus – rend​sze​rint össze​fo​gott egy​más​sal, és kö​zö​sen hív​tak meg lel​ké​sze​ket, de néha, ami​kor nem tud​tak meg​egyez​ni egy​más​sal az ige​hir​de​tő sze​mé​lyét vagy épp dí​ja​zá​sát il​le​tő​en, mind​há​rom gyü​le​ke​zet meg​tar​tot​ta a maga ren​dez​vé​nyét, ame​lyet bár​ki sza​ba​don lá​to​gat​ha​tott, így oly​kor az is meg​esett, hogy a vá​ros la​kó​i​nak há​rom hét​re való spi​ri​tu​á​lis új​já​szü​le​tés​ben is ré​szük le​he​tett. Az evan​ge​li​zá​ció há​bo​rús idő​szak​nak szá​mí​tott: har​cot hir​det​tek a bű​nök, a Coca-Cola, a mo​zi​elő​adá​sok és a va​sár​na​pi va​dá​szat el​len; az el​len az egy​re el​ter​jed​tebb je​len​ség el​len, hogy a fi​a​tal nők fes​tik ma​gu​kat és nyil​vá​nos he​lye​ken do​há​nyoz​nak; a whis​key-fo​gyasz​tás el​len (en​nek kap​csán min​den nyá​ron leg​alább öt​ven gye​rek já​rult az ol​tár elé, hogy meg​fo​gad​ja, hu​szon​egy éves ko​rá​ig nem fo​gyaszt al​ko​holt, nem gyújt rá és nem fog ká​rom​kod​ni); va​la​mi egé​szen ho​má​lyos do​log el​len, amely​nek lé​nye​gé​re Jean Loui​se soha nem volt ké​pes rá​jön​ni, és amely​ről mind​össze annyit tu​dott meg, hogy nem ér​de​mes tö​rőd​ni vele; és harc​ba száll​tak egy​más​sal a vá​ro​si höl​gyek is, azon ver​seng​ve, hogy me​lyi​kük tud​ja job​ban meg​ven​dé​gel​ni a hit​szó​no​kot. Ilyen​kor a may​com​bi lel​ké​szek is egy hé​tig in​gyen ét​kez​tek, a vá​ros tisz​te​let​le​nebb ne​gye​de​i​ben pe​dig azt sut​tog​ták, hogy a he​lyi klé​rus szán​dé​ko​san in​téz​te úgy, hogy egy​há​zan​ként kü​lön is​ten​tisz​te​le​te​ket tart​sa​nak, mi​vel így két hét​tel to​vább volt ré​szük e jut​ta​tás​ban. Ez azon​ban sze​men​sze​dett ha​zug​ság volt. Az adott hé​ten Jean Loui​se há​rom es​tét is el​töl​tött Jem és Dill tár​sa​sá​gá​ban az ak​tu​á​lis ren​dez​vény​nek ott​hont adó bap​tis​ta temp​lom​ban, hogy meg​hall​gas​sák a Geor​gia észa​ki ré​szé​ről ér​ke​zett nagy hírű szó​nok, Ja​mes Ed​ward Moore​head tisz​te​le​tes ki​nyi​lat​koz​ta​tá​sa​it. Leg​alább​is ne​kik azt mond​ták, ezért kell el​men​ni​ük a temp​lom​ba, jól​le​het az egész​ből leg​in​kább csak a pré​di​ká​tor​nak a po​kol​ról val​lott ész​re​vé​te​lei ju​tot​tak el hoz​zá​juk. A lány ak​kor és ott meg​tud​ta, hogy a po​kol egy pon​to​san May​comb mé​re​té​vel meg​egye​ző nagy​sá​gú tü​zes tó, ame​lyet hat​van mé​ter ma​gas kő​fal vesz kö​rül, és mind a mai na​pig ez a kép élt a fe​jé​ben. A bű​nö​sö​ket a Sá​tán át​ha​jí​tot​ta a fa​lon a vas​vil​lá​já​val, hogy az​tán az örök​ké​va​ló​ság vé​gé​ig pá​ro​lód​ja​nak hol​mi for​tyo​gó kén​le​ves​ben. Moore​head tisz​te​le​tes szo​mo​rú arcú, ma​gas, gör​nyedt fér​fi volt, aki elő​sze​re​tet​tel adott meg​hök​ken​tő cí​me​ket a pré​di​ká​ci​ó​i​nak. (Va​jon el​be​szél​get​nél-e Jé​zus​sal, ha szem​be​jön​ne ve​led az ut​cán? A tisz​te​le​tes ké​tel​ke​dett ab​ban, hogy így tör​tén​ne, még ak​kor is, ha az em​ber haj​lan​dó​sá​got mu​tat​na a do​log​ra, te​kint​ve, hogy Jé​zus va​ló​szí​nű​leg ará​mi nyel​ven szó​lal​na meg.) A má​so​dik este szent​be​szé​de A bűn zsold​ja cí​met vi​sel​te; mi​vel ak​ko​ri​ban egy fil​met is ve​tí​tet​tek ugyan​ez​zel a cím​mel a he​lyi mo​zi​-

ban (csak ti​zen​hat éven fe​lü​li​ek​nek!), a may​com​bi​ak azt hit​ték, Moore​head tisz​te​le​tes a film​mel kap​cso​la​to​san fog pré​di​kál​ni, az egész vá​ros el​lá​to​ga​tott az is​ten​tisz​te​let​re. A hit​szó​nok azon​ban egy​ál​ta​lán nem ezt tet​te, in​kább há​rom​ne​gyed órát töl​tött az​zal, hogy szőr​szál​ha​so​ga​tó ala​pos​ság​gal kör​be​jár​ta a bib​li​ai ki​fe​je​zés nyelv​ta​ni he​lyes​sé​gé​nek kér​dé​sét. (Me​lyik a he​lyes: a bűn zsold​ja a ha​lál, vagy a bű​nök zsold​ja a ha​lál? Bi​zony, volt kü​lönb​ség, és Moore​head tisz​te​le​tes a téma olyan mély​sé​ge​i​be me​rült alá, hogy még At​ti​cus Finch sem tud​ta vol​na meg​mon​da​ni, mire is akart ki​lyu​kad​ni.) Jem, Dill és Jean Loui​se ha​lál​ra unta vol​na ma​gát, ám a tisz​te​le​tes​nek kü​lö​nös te​het​sé​ge volt ah​hoz, hogy ámu​lat​ba ejt​se a gye​re​ke​ket. A két első foga kö​zött volt egy rés (Dill meg​es​kü​dött arra, hogy va​ló​já​ban mű​fo​gak vol​tak, és csak azért fes​tet​tek így, hogy va​ló​di​nak tűn​je​nek), és az S, il​let​ve SZ han​go​kat tar​tal​ma​zó sza​vak ki​ej​té​se köz​ben elő​tö​rő éles, sí​po​ló hang min​den eset​ben kis​ko​rú hall​ga​tó​sá​ga vég​ze​tes meg​elé​ge​dé​sé​re szol​gált. A Jé​zus Krisz​tus, szen​ve​dés, szent​ség, meg​vál​tás, eksz​tá​zis és Szent​lé​lek ki​fe​je​zé​sek mind​há​rom al​ka​lom​mal be​szé​de meg​ha​tá​ro​zó ele​me​it ké​pez​ték, és Jean Loui​se-ék két​fé​le ju​ta​lom​ban is ré​sze​sül​tek az evan​ge​li​zá​ci​ós össze​jö​ve​te​len el​töl​tött órá​kért cse​ré​be: egy​részt ak​ko​ri​ban egyet​len lel​ki​pász​tor sem volt ké​pes úgy pré​di​kál​ni, hogy ne hasz​nál​ta vol​na va​la​mennyi fent em​lí​tett szót, így Jean Loui​se-ék​nak min​den este leg​alább ennyi​szer el​foj​tott ne​ve​tő​görcs​ben le​he​tett ré​szük; más​részt pe​dig a Moore​head tisz​te​le​tes be​szé​dé​nek szen​telt oda​adó fi​gyel​mük​nek kö​szön​he​tő​en min​den​ki őket tar​tot​ta a leg​jobb ma​ga​vi​se​le​tű gye​re​kek​nek az egész gyü​le​ke​zet​ben. A har​ma​dik este, ami​kor né​hány má​sik gye​rek tár​sa​sá​gá​ban mind​hár​man az ol​tár elé já​rul​tak, hogy sze​mé​lyes Meg​vál​tó​ju​kul fo​gad​ják Jé​zust, a szer​tar​tás so​rán mind​vé​gig me​re​ven a föld​re sze​gez​ték te​kin​te​tü​ket, mi​vel a tisz​te​le​tes töb​bek közt olya​no​kat mon​dott, mi​köz​ben fe​jük fölé tár​ta a kar​ját, hogy „Bol​dog em​ber az, aki nem jár go​no​szok ta​ná​csán, bű​nö​sök út​ján meg nem áll, és csú​fo​ló​dók szé​ké​ben nem ül”[14], Dillt olyan gör​csös csuk​lás​ro​ham fog​ta el, hogy Moore​head tisz​te​le​tes vé​gül oda​súg​ta Jem​nek: „Vidd ki le​ve​gőz​ni a gyer​me​ket – eksz​ta​ti​kus ál​la​pot​ba ke​rült a szen​tem.” – Tu​dod, mit? Csi​nál​hat​nánk a ti ud​va​ro​tok​ban, a ha​las​tó mel​lett! – mond​ta Jem Dill​nek. – Jaja... Még egy szó​szé​ket is össze​rak​ha​tunk pár lá​dá​ból – ér​tett egyet az öt​let​tel Dill. A Finch-ház​nak ott​hont adó tel​ket csu​pán egy ka​viccsal fel​szórt ko​csi​fel​haj​tó vá​lasz​tot​ta el Miss Ra​chel azá​lea-, ró​zsa-, ka​mé​lia- és gar​dé​ni​a​bok​rok​kal sze​gé​lye​zett ol​dal​só ud​va​rá​tól. A ha​las​tó ta​vi​ró​zsa és rep​kény ár​nyé​kol​ta vi​zén né​hány kö​vér arany​hal osz​to​zott a bé​kák​kal és vízi gyí​kok​kal; egy nagy fü​ge​fa az egész kör​nyék fölé ki​ter​jesz​tet​te mér​ge​ző le​ve​le​it, a szom​széd​ság leg​hű​vö​sebb te​rü​le​té​vé va​rá​zsol​va a kis me​den​ce part​ját. Miss Ra​chel né​hány ker​ti szé​ket is el​he​lye​zett a víz mel​lett, a fa alatt pe​dig kecs​ke​lá​bú asz​tal állt. A Miss Ra​chel füs​tö​lő​jé​ben ta​lált két üres lá​dá​ból ol​tárt emel​tek a ha​las​tó vé​gé​ben, majd Dill a pul​pi​tus mögé lé​pett. – Én le​szek Moore​head tisz​te​le​tes – mond​ta. – Én le​szek a tisz​te​le​tes – je​len​tet​te ki Jem. – Én va​gyok a leg​idő​sebb. – Na, jó... – nyu​go​dott bele a hely​zet​be Dill. – Ti lesz​tek a gyü​le​ke​zet Für​késszel. – Ak​kor megint nem lesz mit csi​nál​nunk – élt el​len​ve​tés​sel Jean Loui​se –, és ge​bed​jek meg, ha egy órán ke​resz​tül hall​ga​tom, ahogy pa​polsz itt ne​künk, Jem Finch! – Be​gyűjt​he​ti​tek az ado​má​nyo​kat is – fe​lel​te a báty​ja. – Meg ti lesz​tek a kó​rus is. A gyü​le​ke​zet tag​jai oda​húz​tak ma​guk​nak két ker​ti szé​ket, és he​lyet fog​lal​tak az ol​tár​ral szem​ben. – Éne​kel​je​tek va​la​mit! – mond​ta Jem. Dill és a lány rá​zen​dí​tett:

Az Úr ir​gal​ma vég​te​len, Ezt foly​ton ér​zem én; Ha​bár nincs sem​mi ér​de​mem, Ő még​is hord ke​zén. Jem kar​ját a pul​pi​tus köré fon​va elő​re​ha​jolt, és bi​zal​mas hang​nem​ben így szólt: – Bol​dog​gá tesz, hogy mind​annyi​an el​jöt​te​tek hoz​zánk ezen a reg​ge​len. Gyö​nyö​rű egy reg​gel, úgy bi​zony. – Á-men – fe​lel​te rá Dill. – Akad eset​leg köz​tünk va​la​ki, aki elő​áll​na ezen a reg​ge​len, hogy a szí​vét ki​tár​va éne​kel​jen ne​künk va​la​mit? – kér​dez​te Jem. – Igen, uram! – fe​lel​te Dill. A fiú, akit zö​mök test​al​ka​ta örök​re a ka​rak​ter​sze​re​pek​re kár​hoz​ta​tott, fel​állt, és már​is meg​ele​ve​ne​dett a töb​bi​ek sze​me előtt az egy​sze​mé​lyes kó​rus: Égi har​so​nák ha zen​ge​nek Ott idő nem lesz már. Ha a fény​lő haj​nal már el​ér​ke​zett. Az ki üdv​be öl​tö​zött, majd ak​kor mind előt​te áll. Hű ke​gyel​me ál​tal én is ott le​szek. A lel​ki​pász​tor és a gyü​le​ke​zet is csat​la​ko​zott; ének​lés köz​ben a lány meg​hal​lot​ta, hogy Cal​pur​nia szó​lít​ja őket a tá​vol​ból, de úgy el​hes​se​get​te ma​gá​tól a halk han​got, mint​ha csak egy szú​nyog züm​mö​gött vol​na a fe​jé​nél. A dal vé​gén Dill az erő​fe​szí​tés​től ki​vö​rö​sö​dött arc​cal le​ült, hogy az Ámen-kó​rus sze​re​pét is be​tölt​se, Dill pe​dig az or​rá​ra csíp​te​tett egy lát​ha​tat​lan cvik​kert, és meg​kö​szö​rül​te a tor​kát. – A mai nap​ra vá​lasz​tott passzu​sunk a Zsol​tá​rok köny​vé​ből szár​ma​zik, test​vé​re​im: Uj​jong​ja​tok az Úr előtt az egész föl​dön! – majd le​vet​te a szem​üve​gét, és a len​csé​ket tö​röl​get​ve mély han​gon meg​is​mé​tel​te: – Uj​jong​ja​tok az Úr előtt... – Itt az ada​ko​zás ide​je! – kö​zöl​te Dill, és le​csa​pott a lány​ra a nála lévő két öt​pen​ny​sért. – De temp​lom után vissza​adod, Dill! – Hall​gas​sa​tok mind a ket​ten! – szólt rá​juk Jem. – Most jön a pré​di​ká​ció. Jean Loui​se soha éle​té​ben nem hal​lott még egy annyi​ra hosszú és unal​mas pré​di​ká​ci​ót, ami​lyet a báty​ja ke​re​kí​tett. Jem el​mond​ta, hogy a szent​ség a leg​szen​tebb do​log a vi​lá​gon, hogy a szent​ség és a szen​ve​dés ve​zet az eksz​tá​zis​ra, és hogy bol​dog, ami​ért nem ül csú​fo​ló​dók szé​ké​ben; rö​vi​den szól​va, elő​ad​ta a sa​ját vál​to​za​tát mind​ar​ról, amit az elő​ző há​rom este hal​lot​tak. A hang​ja hol egé​szen mély​re süllyedt, hol si​po​gó ma​gas​ság​ba csa​pott fel, és néha úgy a le​ve​gő​be mar​kolt, mint​ha épp meg​nyíl​ni ké​szül​ne lába alatt a föld. Egy​szer fel​tet​te a kér​dést, „Va​jon hol la​ko​zik az ör​dög?”, majd egye​ne​sen a gyü​le​ke​zet​re mu​ta​tott: „Pon​to​san itt, az ala​ba​mai May​comb​ban.” Ami​kor a po​kol​ról kez​dett be​szél​ni, a húga le​ál​lí​tot​ta: Moore​head tisz​te​le​tes le​írá​sa egy élet​re elég volt neki. Jem erre el​len​ke​ző irány​ba te​rel​te sza​va​it, és be​le​fo​gott a menny​or​szág jel​lem​zé​sé​be: a menny tele van ba​nán​nal (Dill ked​venc éte​lé​vel), cső​ben sült krump​li​val (Jem ked​ven​cé​vel), és azt is meg​tud​ták, hogy ha​lá​luk után mind oda fog​nak ke​rül​ni, hogy min​den​fé​le jó dol​go​kat egye​nek egé​szen

az íté​let nap​já​ig, ami​kor Is​ten, mi​után éle​tük va​la​mennyi cse​le​ke​de​tét fel​je​gyez​te egy nagy könyv​be, le​ta​szít​ja őket a po​kol​ba. Jem a szer​tar​tás le​zá​rá​sa​ként je​lez​te a gyü​le​ke​zet​nek, hogy aki be akar​ja fo​gad​ni Jé​zust a szí​vé​be, az já​rul​jon elő​re. Jean Loui​se így is tett. – Meg​bán​tad-e a bű​ne​i​det, ifjú hölgy? – kér​dez​te Jem, a lány fe​jé​re tett kéz​zel. – Igen, uram. – És meg vagy ke​resz​tel​ve? – Nem, uram. – Ak​kor hát... – a báty​ja a ta​vacs​ka fe​ke​tén sö​tét​lő vi​zé​be már​tot​ta a ke​zét, majd vissza​he​lyez​te húga hom​lo​ká​ra. – Meg​ke​resz​tel​lek té​ged... – Hé, vár​jál már! – vá​gott köz​be Dill. – Ezt nem így kell! – Sze​rin​tem meg így kell – mond​ta Jem. – Mi me​to​dis​ták va​gyunk. – Jó, de most bap​tis​ta evan​ge​li​zá​ci​ót tar​tunk. Tel​je​sen alá kell me​rí​te​ned a víz​be; és asszem, én is meg​ke​resz​tel​ke​dem. Dill kez​dett rá​éb​red​ni, mi​lyen le​he​tő​sé​ge​ket tar​to​gat még a szer​tar​tás, így harc​ba szállt a sze​re​pért. – En​gem kell meg​ke​resz​tel​ned – erős​kö​dött. – Én va​gyok bap​tis​ta, szó​val en​gem kell. – Na, ide fi​gyelj Dill Tök​mag Har​ris! – mond​ta a lány fe​nye​ge​tő hang​nem​ben. – Én a vi​lá​gon sem​mit se csi​nál​tam egész dél​előtt, köz​ben te meg már vol​tál Ámen-kó​rus, éne​kel​tél szó​lót, és te gyűj​töt​ted be az ado​má​nyo​kat is. Most én jö​vök. A keze ököl​be szo​rult, bal kar​ját fel​emel​te, láb​uj​ja​i​val pe​dig szin​te be​le​ka​pasz​ko​dott a ta​laj​ba. – Na, állj le, Für​kész – hát​rált meg Dill. – Iga​za van, Dill. Te le​hetsz köz​ben a se​gé​dem – mond​ta Jem, majd a hú​gá​ra pil​lan​tott. – Jobb, ha le​ve​szed az ove​ral​lo​dat, Für​kész, kü​lön​ben az is csu​rom​víz lesz. Ki​bújt egyet​len ru​ha​da​rab​já​ból. – De ne tarts so​ká​ig a víz alatt – fi​gyel​mez​tet​te a báty​ját –, és ne fe​lejtsd el be​fog​ni az or​ro​mat. Ahogy meg​állt a me​den​ce be​ton​pe​re​mén, egy ős​öreg arany​hal buk​kant a fel​szín​re, hogy bal​jós​la​tú pil​lan​tást ves​sen rá, majd is​mét el​tűn​jön a sö​tét víz​ben. – Mi​lyen mély ez az izé? – kér​dez​te. – Leg​fel​jebb fél mé​ter le​het – fe​lel​te Jem, és Dill​hez for​dult vol​na meg​erő​sí​té​sért, de a fiú nem volt se​hol. Ahogy utá​na​néz​tek, lát​ták, hogy épp Miss Ra​chel háza felé isz​kol. – Sze​rin​ted be​kat​tant? – kér​dez​te Jean Loui​se. – Nem tu​dom. Vár​juk meg, vissza​jön-e. Jem ki​je​len​tet​te, jobb, ha át​hajt​ják a ha​la​kat a tó má​sik vé​gé​be, ne​hogy vé​let​le​nül ba​juk es​sen. Amint a me​den​ce part​ján tér​del​ve ka​var​gat​ták a vi​zet, bal​jós​la​tú hang csen​dült fel a há​tuk mö​gött: „Hú-ú...” – Hú-ú – jött Dill hang​ja egy nagy le​pe​dő alól, amely​be lyu​kat vá​gott a sze​mé​nél. A fiú a feje fölé emel​te a kar​ját, és rá​ki​a​bált Jean Loui​se-ra: – Ké​szen állsz? Húzzunk bele, Jem, kezd me​le​gem len​ni. – Az ég sze​rel​mé​re, te meg mit mű​velsz? – hör​dült fel Jem. – Én va​gyok a Szent​lé​lek – fe​lel​te Dill sze​ré​nyen. Jem ka​ron fog​ta és be​se​gí​tet​te a hú​gát a ha​las​tó​ba. A víz me​leg volt és nyál​kás, a ta​vacs​ka alja csú​szós. – Elég egy​szer alá​me​rí​te​ned! – fi​gyel​mez​tet​te a lány a báty​ját.

Jem meg​állt a víz szé​lén, a le​pe​dő alá bújt alak pe​dig oda​lé​pett mel​lé, és va​dul ha​do​nász​ni kez​dett a kar​já​val. Jem meg​fog​ta húga tar​kó​ját, és alá​me​rí​tet​te a lányt; mi​köz​ben a víz alá bu​kott a feje, hal​lot​ta, hogy báty​ja zso​lozs​máz​ni kezd: – Jean Loui​se Finch, meg​ke​resz​tel​lek té​ged a... Paff! Miss Ra​chel nád​pál​cá​ja tö​ké​le​tes érint​ke​zés​be ke​rült a szent je​le​nés hát​só​já​val. Mi​vel nem akart a bő​sé​ge​sen zá​po​ro​zó üté​sek felé hát​rál​ni, Dill für​gén elő​re​lé​pett, és csat​la​ko​zott Jean Loui​se​hoz a ta​vacs​ká​ban, ám az asszony így is kö​nyör​te​le​nül to​vább csap​kod​ta a ta​vi​ró​zsák, a le​pe​dő, a ka​rok és lá​bak, il​let​ve a kú​szó​nö​vé​nyek hul​lám​zó, ku​sza hal​mát. – Jössz ki on​nan azon​nal! – ki​a​bált Miss Ra​chel. – Majd adok én ne​ked Szent​lel​ket, Char​les Ba​ker Har​ris! Le​rán​ga​tod a le​pe​dőt a leg​szebb ágyam​ról, mi? Ki​lyug​ga​tod, mi? Hi​á​ba ve​szed a szád​ra az Úr ne​vét? Gye​rünk, ki​fe​lé on​nan! – Hagy​ja már abba, Ra​chel néni! – bu​gyog​ta Dill fé​lig víz alá me​rült fej​jel. – Hát így nem tu​dok ki​mász​ni! Dill igye​ke​zett mél​tó​ság​gal sza​ba​dul​ni a hely​zet​ből, de csu​pán mér​sé​kelt si​ker​rel járt: zöl​des nyál​ká​val bo​rít​va, csö​pö​gő le​pe​dő​ben emel​ke​dett ki a ta​vacs​ká​ból, mi​köz​ben egy rep​kény​in​da te​ke​re​dett a fe​jé​re és a nya​ká​ra; úgy fes​tett, akár va​la​mi gro​teszk, apró vízi szörny. Va​dul meg​ráz​ta a fe​jét, hogy meg​sza​ba​dul​jon az in​dá​tól, Miss Ra​chel pe​dig hát​rébb lé​pett, hogy el​ke​rül​je a szét​fröccse​nő víz​csep​pe​ket. Jean Loui​se is ki​ká​szá​ló​dott. Az or​rát ször​nyen csíp​te a víz, és ami​kor szi​pá​kol​ni kez​dett, szú​ró fáj​dal​mat is ér​zett. Miss Ra​chel nem volt haj​lan​dó hoz​zá​ér​ni Dill​hez, csak a nád​pál​cá​ját len​get​te felé: – In​du​lás! Jem​mel vé​gig​néz​ték, ahogy a pá​ros el​tű​nik a ház​ban; Jean Loui​se aka​rat​la​nul is meg​saj​nál​ta a srá​cot. – Men​jünk haza! – ja​va​sol​ta Jem. – Már biz​tos ebéd​idő van. Ahogy a házuk felé for​dul​tak, meg​lát​ták, hogy édes​ap​juk egye​ne​sen rá​juk me​red a ko​csi​fel​haj​tó​ról. At​ti​cus mel​lett egy is​me​ret​len hölgy állt, a hölgy mel​lett pe​dig maga Ja​mes Ed​ward Moore​head tisz​te​le​tes úr. Úgy tűnt, egy ide​je már ott áll​do​gál​nak. At​ti​cus fe​lé​jük in​dult, és köz​ben le​vet​te a za​kó​ját. Jean Loui​sen​ak el​szo​rult a tor​ka, és resz​ket​ni kez​dett a tér​de; ami​kor édes​ap​ja a vál​lá​ra te​rí​tet​te a za​kó​ját, rá​jött, hogy anya​szült mez​te​le​nül tar​tóz​ko​dik egy lel​kész je​len​lé​té​ben. Meg​pró​bált el​sza​lad​ni, de At​ti​cus a tar​kó​já​nál fog​va el​kap​ta. – Menj be Cal​pur​ni​á​hoz – mond​ta. – A hát​só aj​tón. Cal​pur​nia az​tán kö​nyör​te​le​nül tisz​tá​ra sú​rol​ta őt a für​dő​kád​ban, fo​lya​ma​to​san mor​mol​va köz​ben. – Mr. Finch ha​za​te​le​fo​nált dél​előtt, hogy szól​jon, meg​hív​ta ebéd​re a tisz​te​le​tes urat és a fe​le​sé​gét... Ad​dig ki​a​bál​tam utá​na​tok, hogy már be​le​vö​rö​söd​tem; mi​ért nem vá​la​szol​ta​tok? – Nem hal​lot​tuk – ha​zud​ta a lány. – Hát, ne​kem meg el kel​lett dön​te​nem, hogy a sü​te​ményt te​szem-e be a sü​tő​be, vagy utá​na​tok kaj​ta​tok, a ket​tő egy​szer​re nem ment. Szé​gyell​het​néd ma​gad, hogy így meg​szé​gye​ní​tet​ted édes​apá​dat! Jean Loui​se úgy érez​te, Cal​pur​nia cson​tos uj​jai mind​járt át​sza​kít​ják a fü​lét. – Hagyd abba! – kér​te. – Hát, ha édes​apá​tok nem fe​ne​kel el ben​ne​te​ket ala​po​san, majd én meg​te​szem – fo​gad​ko​zott Cal​pur​nia. – Na, ki​fe​lé a kád​ból!

Cal​pur​nia kis hí​ján a bőrt is le​dör​zsöl​te róla a dur​va szá​lú tö​rül​kö​ző​vel, rá​pa​ran​csolt, hogy emel​je a feje fölé a kar​ját, és rá​adott egy me​rev​re ke​mé​nyí​tett ró​zsa​szín ru​hát, majd az ál​lát a hü​velyk és mu​ta​tó​uj​ja közé fog​va át​ge​reb​lyéz​te a ha​ját egy szú​rós haj​ke​fé​vel. Vé​gül egy pár lakk​ci​pőt do​bott a lány lá​bá​hoz. – Vedd fel! – De nem tu​dom be​gom​bol​ni – mond​ta Jean Loui​se. Cal​pur​nia erre le​csap​ta a vécé fe​de​lét, és le​ül​tet​te rá a lányt; Jean Loui​se el​néz​te, ho​gyan eről​te​tik ke​resz​tül az asszony hosszú ma​dár​ijesz​tő​uj​jai a gyöngy​ház gom​bo​kat a lát​szó​lag túl ki​csi lyu​ka​kon, és el​ámult a cson​tos ke​zek​ben rej​lő erő lát​tán. – Na, eredj édes​apád​hoz! – Hol van Jem? – Épp rend​be sze​di ma​gát Mr. Finch für​dő​szo​bá​já​ban. Neki már nincs szük​sé​ge fel​ügye​let​re... Ké​sőbb csönd​ben ül​dö​gél​tek a nap​pa​li ka​na​pé​ján Jem​mel, mi​köz​ben At​ti​cus vég​te​le​nül unal​mas be​szél​ge​tést foly​ta​tott Moore​head tisz​te​le​tes​sel. Mi​vel Mrs. Moore​head nyíl​tan bá​mul​ta őket, Jem rá​mo​soly​gott az asszony​ra, de ami​kor gesz​tu​sa nem ta​lált vi​szon​zás​ra, fel​ad​ta a dol​got. Min​den​ki meg​könnyeb​bü​lé​sé​re Cal​pur​nia vég​re meg​ráz​ta az ebéd​re hívó csen​gőt. Az asz​tal​nál egy pil​la​nat​ra kí​nos csend te​le​pe​dett rá​juk, majd At​ti​cus fel​kér​te a tisz​te​le​test, hogy mond​ja el az asz​ta​li ál​dást. Moore​head tisz​te​le​tes ahe​lyett, hogy va​la​mi​lyen sze​mély​te​len fo​hászt vá​lasz​tott vol​na, meg​ra​gad​ta az al​kal​mat, hogy fel​hív​ja az Úr fi​gyel​mét Jem és Jean Loui​se vét​ke​i​re. Mire si​ke​rült el​ma​gya​ráz​nia az Atyá​nak, hogy két anya nél​kül fel​nőtt gyer​mek​ről van szó, a lány úgy érez​te, mint​ha alig pár cen​tis​re zsu​go​ro​dott vol​na, és ami​kor a báty​já​ra san​dí​tott, lát​ta, hogy Jem el​vö​rö​sö​dött fül​lel a tá​nyér​já​ba rej​ti az ar​cát. Jean Loui​se azt hit​te, apja soha töb​bé nem lesz ké​pes emelt fő​vel jár​ni, és gya​nú​ja meg​erő​sí​tést is nyert ami​kor Moore​head tisz​te​le​tes vég​re ki​mond​ta az áment, és At​ti​cus fel​né​zett: a fér​fi szem​üve​ge mö​gül két kö​vér könny​csepp gör​dült le. Ez​út​tal tény​leg na​gyon meg​bán​tot​ták. – Ké​rem, bo​csás​sa​nak meg – men​tet​te ki ma​gát hir​te​len At​ti​cus, majd tá​vo​zott a kony​ha irá​nyá​ba. Cal​pur​nia lé​pett be a he​lyi​ség​be, ros​ka​dá​sig meg​ra​kott tál​cá​val a ke​zé​ben. Ha tár​sa​ság volt ná​luk, az asszony min​dig elő​vet​te a tár​sa​sá​gi mo​do​rát: bár tö​ké​le​te​sen be​szél​te Jef​fer​son Da​vis nyel​vét, ven​dé​gek je​len​lé​té​ben min​dig le​rom​lott a stí​lu​sa, rá​adá​sul gő​gö​sen tol​ta elé​jük a zöld​ség​gel meg​ra​kott tá​nyé​ro​kat, és mint​ha egy​foly​tá​ban fúj​ta​tott vol​na. Ami​kor Jean Loui​se mel​lé ért, a lány el​né​zést kért a töb​bi​ek​től, és le​húz​ta Cal​pur​nia fe​jét a sa​ját​ja mel​lé. – Mondd, Cal – sut​tog​ta a fü​lé​be –, At​ti​cus na​gyon zak​la​tott? Cal​pur​nia fel​egye​ne​se​dett, le​pil​lan​tott a lány​ra, majd az egész asz​tal​tár​sa​ság füle hal​la​tá​ra kö​zöl​te: – Hogy Mr. Finch? Ugyan má’! Oda​ki’ van a hát​só ve​ran​dán, oszt’ han​go​san ne​vet! * Mr. Finch han​go​san ne​vet... Az asz​falt​ról a föld​út​ra futó gu​mi​ab​ron​csok zaja ki​zök​ken​tet​te a gon​do​la​ta​i​ból. Vé​gig​fé​sül​te a ha​ját az uj​ja​i​val, az​tán ki​nyi​tot​ta a kesz​tyű​tar​tót, ahol ta​lált egy do​boz ci​ga​ret​tát; ki​vett egy szá​lat, és rá​gyúj​tott. – Már majd​nem ott va​gyunk – je​gyez​te meg Hen​ry. – Mer​re jár​tál? Csak nem New York​ban, a pa​sid​dal? – Csak el​ka​lan​doz​tak a gon​do​la​ta​im – fe​lel​te. – Eszem​be ju​tott, ami​kor evan​ge​li​zá​ci​ót tar​tot​tunk... te azt ki​hagy​tad. – Hála az ég​nek! Ez dr. Finch egyik ked​venc szto​ri​ja.

– Jack bá​csi már vagy húsz éve em​le​ge​ti ne​kem a dol​got, de még min​dig za​var​ba tud hoz​ni vele – ka​ca​gott fel Jean Loui​se. – Tu​dod, Dill volt az egyet​len, akit el​fe​lej​tet​tünk ér​te​sí​te​ni Jem ha​lá​lá​ról. A vé​gén úgy szer​zett tu​do​mást róla, hogy va​la​ki el​kül​dött neki egy új​ság​ki​vá​gást. – Min​dig ez tör​té​nik: min​dig a leg​ré​geb​bi ba​rá​tok​ról fe​led​ke​zik meg az em​ber – mond​ta Hen​ry. – Sze​rin​ted vissza​jön még va​la​ha? Jean Loui​se meg​ráz​ta a fe​jét. Mi​után a had​se​reg át​küld​te Dillt Eu​ró​pá​ba, a srác ott is ma​radt. Szü​le​tett ván​dor volt, ha hosszabb időt kel​lett ugyan​azon em​be​rek kö​zött, ugyan​ab​ban a kör​nye​zet​ben el​töl​te​nie, úgy kez​dett vi​sel​ked​ni, akár egy ket​rec​be zárt, mo​kány kis pár​duc. A lány el​tű​nő​dött azon, va​jon Dillt hol éri majd a ha​lál; az biz​tos, hogy nem egy may​com​bi jár​dán. Hű​vös fo​lya​mi szél ha​sí​tott a for​ró éj​sza​ká​ba. – Finch’s Lan​ding, höl​gyem – szólt Hen​ry. A bir​tok lé​nye​gé​ben egy me​re​dek kap​ta​tó ol​da​lá​ba vá​gott, a fo​lyó​ba mé​lyen be​nyú​ló mó​ló​ban vég​ző​dő, há​rom​száz​hat​van​hat lép​cső​fo​kot szám​lá​ló lép​cső​ből állt, ame​lyet a me​re​dély te​te​jé​től az er​dő​ig nyú​ló, majd’ há​rom​száz mé​ter szé​les ir​tá​son át le​he​tett meg​kö​ze​lí​te​ni. A domb tá​vo​lab​bi vé​gé​ből két sze​kér​nyom szé​les út fu​tott be a fák sö​tét rej​te​ké​be, az út vé​gén álló két​szin​tes, fe​hér há​zat mind a négy ol​dal​ról szé​les ve​ran​da fog​ta kör​be. A Finch csa​lád régi ott​ho​na tá​vol​ról sem volt az elő​re​ha​la​dott rom​lás ál​la​po​tá​ban, sőt nagy​sze​rű​en fel​újí​tot​ták, és va​dász​ház​ként üze​mel​tet​ték. Né​hány mo​bi​le-i üz​let​em​ber meg​vá​sá​rol​ta a há​zat, ha​szon​bér​let​be vet​te a kö​rü​löt​te el​te​rü​lő föl​de​ket, és lét​re​hoz​ta az in​téz​ményt, ame​lyet a may​com​bi​ak leg​in​kább csak ma​gán​tu​laj​don​ban lévő kár​tya​bar​lang​nak tar​tot​tak. Va​ló​já​ban tá​vol​ról sem ez volt a hely​zet: az öreg ház he​lyi​sé​gei a téli es​té​ken fér​fi​ak ne​ve​té​sé​től vissz​han​goz​tak, és bár al​ka​lom​ad​tán el​dör​dült néha egy-egy pus​ka​lö​vés, a fegy​ver​hasz​ná​lat​ra soha nem a ha​rag, ha​nem a te​tő​fo​ká​ra hágó han​gu​lat szol​gál​ta​tott okot. Hadd pó​ke​rez​ze​nek és ti​vor​nyáz​za​nak, amennyit csak akar​nak, gon​dol​ta Jean Loui​se, ő csu​pán arra vá​gyott, hogy va​la​ki gond​ját vi​sel​je a ház​nak. A ház tör​té​ne​te meg​szo​kott​nak szá​mí​tott er​re​fe​lé, Dé​len: At​ti​cus Finch nagy​ap​ja egy – az óce​án mind​két part​ján te​vé​keny​ke​dő, de ere​de​ti​leg tisz​te​let​re mél​tó ala​ba​mai csa​lád​ból szár​ma​zó – hír​hedt mé​reg​ke​ve​rő hölgy nagy​báty​já​tól vá​sá​rol​ta meg az épü​le​tet. At​ti​cus édes​ap​ja már eb​ben a ház​ban szü​le​tett, ahogy az​tán At​ti​cus és a test​vé​rei, Ale​xand​ra, Ca​ro​li​ne (aki egy mo​bi​le-i fér​fi​hoz ment fe​le​sé​gül) és John Hale Finch is. A tisz​tást a csa​lá​di össze​jö​ve​te​lek cél​já​ra hasz​nál​ták, amíg – már jócs​kán Jean Loui​se gye​rek​ko​rá​ban – ki nem ment a di​vat​ból az ilyes​mi. At​ti​cus an​gol me​to​dis​ta ük​ap​ja a fo​lyó mel​lett, Cla​iborne me​gye kö​ze​lé​ben te​le​pe​dett le, ahol hét lányt és egy fiút nem​zett. A gye​re​kek az​tán há​zas​ság​ra lép​tek May​comb ez​re​des ka​to​ná​i​nak gyer​me​ke​i​vel, so​ka​sod​tak, és meg​ala​pí​tot​ták a me​gyé​ben csak Nyolc Csa​lád​nak ne​ve​zett fa​mí​li​á​kat. A hosszú időn át min​den év​ben meg​ren​de​zés​re ke​rü​lő össze​jö​ve​te​lek​nek kö​szön​he​tő​en a Finch’s Lan​ding​ben lakó csa​lád​ta​gok arra kény​sze​rül​tek, hogy egy​re több fát ki​vág​va nö​vel​jék a pik​ni​kek​nek ott​hont adó te​rü​le​tet, míg vé​gül az ir​tás el​ér​te vég​le​ges mé​re​tét. A ha​tal​mas tisz​tást azon​ban nem csak ilyen​kor hasz​nál​ták: itt base​bal​loz​tak a bir​to​kon dol​go​zó né​ge​rek, itt gyűl​tek össze a Ku-Klux-Klan tag​jai a szer​ve​zet fény​ko​rá​ban, At​ti​cus ide​jé​ben pe​dig egy​szer még nagy​sza​bá​sú lo​vas tor​nát is ren​dez​tek az ir​tá​son, mely​nek so​rán a me​gye úri​em​be​rei azon ki​vált​ság el​nye​ré​sé​ért száll​tak nye​reg​be, hogy el​vi​hes​sék höl​gye​i​ket a May​comb​ban meg​ren​de​zett pom​pás dísz​va​cso​rá​ra. (Ale​xand​ra azt ál​lí​tot​ta, ak​kor dön​töt​te el, hogy hoz​zá​megy Jimmy bá​csi​hoz, ami​kor lát​ta, ho​gyan fűz fel a tel​jes se​bes​ség​gel vág​tá​zó fér​fi ka​ri​ká​kat a kop​já​já​ra.) At​ti​cus ide​jé​ben ke​rült sor arra is, hogy a Fin​chek vá​ro​si né​pek let​tek: Jean Loui​se apja Mont​go​-

mery​be ment, hogy jo​got hall​gas​son, az egye​tem el​vég​zé​se után pe​dig May​comb​ban kez​dett prak​ti​zál​ni; Ale​xand​ra, akit le​vett a lá​bá​ról Jimmy bá​csi ügyes​sé​ge, vissza​tért új​don​sült fér​jé​vel May​comb​ba; John Hale Finch a mo​bi​le-i or​vos​tu​do​má​nyi egye​te​men ta​nult; Ca​ro​li​ne pe​dig ti​zen​hét éves ko​rá​ban meg​szö​kött ott​hon​ról, hogy fe​le​sé​gül men​jen egy ide​gen​hez. Ami​kor az ap​juk meg​halt, bér​be ad​ták a föl​det, édes​any​juk azon​ban nem volt haj​lan​dó ki​köl​töz​ni a régi ház​ból, in​kább vé​gig​néz​te, ahogy par​cel​lá​ról par​cel​lá​ra bér​be ad​ják, il​let​ve áru​ba bo​csát​ják kö​rü​löt​te a föl​det. Ha​lá​la​kor a bir​tok​ból már nem ma​radt meg más, csak a ház, a tisz​tás és a fo​lyó​par​ti móló; a ház az​tán mind​ad​dig üre​sen állt, amíg a mo​bi​le-i úri​em​be​rek meg nem vá​sá​rol​ták. Jean Loui​se úgy vél​te, em​lék​szik a nagy​any​já​ra, de nem volt biz​tos a dol​gá​ban. Ami​kor meg​lát​ta éle​te első, egy fő​kö​tőt és ke​mé​nyí​tett nyak​fod​rot vi​se​lő idős höl​gyet áb​rá​zo​ló Remb​randt-fest​mé​nyét, ki​je​len​tet​te, hogy „ez itt a nagy​ma​ma”, ám At​ti​cus kö​zöl​te vele, hogy a kép mo​dell​je még csak nem is ha​son​lít az any​já​ra. A lány​ban még​is élt egy hal​vány em​lék ar​ról, hogy egy​szer be​vit​ték az öreg ház egy gyen​gén meg​vi​lá​gí​tott szo​bá​já​ba, amely​nek kö​ze​pén egy fe​ke​té​be öl​tö​zött, fe​hér csip​ke​gal​lért vi​se​lő, vég​te​le​nül idős asszony ül​dö​gélt. A lép​cső​sor ter​mé​sze​te​sen a Szö​kő​év-lép​cső ne​vet vi​sel​te. A Jean Loui​se gyer​mek​ko​rá​ban meg​ren​de​zett csa​lá​di össze​jö​ve​te​lek so​rán a lány​nak és szá​mos uno​ka​test​vé​ré​nek kö​szön​he​tő​en a szü​lők foly​ton a me​re​dély szé​lé​hez sza​lad​gál​tak, a lép​cső​kön ját​sza​do​zó gye​re​ke​ik mi​att ag​gód​va, míg vé​gül az​tán össze​fog​dos​ták és két cso​port​ra osz​tot​ták őket. Az első cso​port​ba ke​rül​tek azok, akik nem tud​tak úsz​ni, őket a tisz​tás​nak az erdő felé eső vé​gé​be szám​űz​ték kü​lön​bö​ző ár​tal​mat​lan já​té​ko​kat ját​sza​ni, a lép​cső​sor pe​dig a má​sik cso​port tag​ja​i​nak ju​tott, akik​re csu​pán két fi​a​tal né​ger fiú ve​tett időn​ként kó​sza pil​lan​tást. A va​dász​tár​sa​ság el​fo​gad​ha​tó ál​la​pot​ban tar​tot​ta a lép​csőt, mi​vel a mó​ló​hoz kö​töt​ték ki a csó​nak​ja​i​kat. Lus​ta em​be​rek vol​tak, és lé​nye​ge​sen egy​sze​rűbb volt szá​muk​ra az, hogy le​cso​rog​ja​nak a fo​lyón, majd át​evez​ze​nek a Wins​ton-mo​csár​ba, mint hogy gya​log csör​tes​se​nek ke​resz​tül a sűrű alj​nö​vény​zet​tel és par​ti​fe​nyő​li​ge​tek​kel bo​rí​tott in​go​vá​nyon. To​vább​ha​lad​va fo​lyás​irány​ban, a dom​bon túl még lát​ha​tó​ak vol​tak a régi gya​pot​ki​kö​tő nyo​mai: a Finch csa​lád né​ge​rei egy​kor itt rak​ták ha​jó​ra a bá​lá​kat és az egyéb ter​mé​nye​ket, itt ra​kod​ták ki a jég​töm​bö​ket, a lisz​tet és a cuk​rot, a me​ző​gaz​da​sá​gi fel​sze​re​lé​se​ket és a höl​gyek szá​má​ra ho​za​tott áru​cik​ke​ket. A ház kö​ze​lé​ben lévő mó​lót ki​zá​ró​lag az utas​for​ga​lom cél​já​ra hasz​nál​ták: a lép​csők ki​vá​ló al​kal​mat szol​gál​tat​tak a höl​gyek​nek arra, hogy el​alél​ja​nak; bár a cso​mag​ja​i​kat min​dig a gya​pot​ki​kö​tő​ben hagy​ták, az egy​sze​rű​en el​kép​zel​he​tet​len volt, hogy a né​ge​rek sze​me lát​tá​ra száll​ja​nak part​ra. – Biz​ton​sá​gos a lép​cső? – Naná – fe​lel​te Hen​ry. – A va​dász​tár​sa​ság kar​ban​tart​ja. Azt ugye tu​dod, hogy bir​tok​há​bo​rí​tást kö​ve​tünk el? – Bir​tok​há​bo​rí​tás, a fran​co​kat! Azt sze​ret​ném én lát​ni, hogy egy Finch ne sé​tál​has​son sza​ba​don a sa​ját föld​jén... Várj, hogy ér​ted ezt? – Ki​lenc hó​nap​pal ez​előtt az utol​só par​cel​lát is el​ad​ták. – Ne​kem egy szót sem szól​tak er​ről... A lány hang​ne​mét hall​va Hen​ry meg​tor​pant. – Hi​szen nem ér​de​kel a do​log, nem? – Nem, nem iga​zán. Csak örül​tem vol​na, ha el​mond​ják. A fi​a​tal​em​bert azon​ban nem si​ke​rült meg​győz​nie. – Az ég sze​rel​mé​re, Jean Loui​se! Még​is mi hasz​na volt eb​ből a föld​ből Mr. Finch​nek meg a töb​bi​-

ek​nek? – Az adók​kal meg a töb​bi​vel a vi​lá​gon sem​mi sem. Csak örül​tem vol​na, ha szól​nak... Nem sze​re​tem a meg​le​pe​té​se​ket. Hen​ry fel​ka​ca​gott, majd le​ha​jolt, és fel​vett egy ma​rék​nyi szür​ke ho​mo​kot. – Most meg el​ját​szod itt ne​kem a déli kis​asszonyt? Sze​ret​néd, ha át​men​nék Gerald O’Ha​rá​ba? – Szűnj meg, Hank – mond​ta a lány ked​ve​sen. – Sze​rin​tem te vagy a leg​rosszabb kö​zü​lük – je​len​tet​te ki Hen​ry. – Ha ilyes​mi​ről van szó, Mr. Finch a maga het​ven​két évé​vel is fi​a​ta​labb​nak tű​nik ná​lad... Mint​ha leg​alább száz​esz​ten​dős len​nél. – Egy​sze​rű​en csak nem sze​re​tem, ha min​den​fé​le fi​gyel​mez​te​tés nél​kül fel​for​gat​ják a vi​lá​go​mat. Men​jünk le a mó​ló​hoz! – Van ked​ved...? – Bár​mi​kor le​hagy​lak! Ver​senyt fu​tot​tak a lép​cső​kig. Ahogy Jean Loui​se ne​ki​fo​gott a gyors le​eresz​ke​dés​nek, érez​te, hogy uj​jai va​la​mi​lyen hi​deg fém​tár​gyat sú​rol​nak, így meg​tor​pant. Az elő​ző év óta vas​kor​lát ke​rült a lép​cső mel​lé. Hank már túl​zot​tan messze járt ah​hoz, hogy utol​ér​hes​se, de azért is​mét ne​ki​eredt. Mire ki​ful​lad​va a mó​ló​hoz ért, a fi​a​tal​em​ber már ki​te​rül​ve he​vert a desz​ká​kon. – Vi​gyázz a kát​ránnyal, ked​ves – mond​ta Hank. – Öreg​szem. Egy da​ra​big csönd​ben ci​ga​ret​táz​tak: Hen​ry a lány feje alá tet​te a kar​ját, és időn​ként oda​for​dult hoz​zá, hogy meg​csó​kol​ja. Jean Loui​se az égre me​redt. – Olyan ala​cso​nyan van, mint​ha az em​ber​nek csak fel kel​le​ne nyúl​nia, hogy meg​érint​hes​se – je​gyez​te meg. – Ko​mo​lyan be​szél​tél az előbb, ami​kor azt mond​tad, hogy nem sze​re​ted, ha fel​for​gat​ják a vi​lá​go​dat? – Hm...? Maga sem tud​ta, de úgy gon​dol​ta, ko​mo​lyan be​szélt. Igye​ke​zett el​ma​gya​ráz​ni Hank​nek, mit is érez: – Csak annyi, hogy az el​múlt öt év​ben akár​hány​szor ha​za​jöt​tem... il​let​ve már ko​ráb​ban is, már a fő​is​ko​la óta... Va​la​mi min​dig meg​vál​to​zott. – E biz​tos, hogy ez el​le​ned​re van? A lány a hold​fény​ben jól lát​ta, hogy Hen​ry vi​gyo​rog. – Nem tu​dom, hogy ké​pes va​gyok-e el​ma​gya​ráz​ni a dol​got, ked​ves. Ha az em​ber New York​ban él, gyak​ran az az ér​zé​se tá​mad, hogy az a vá​ros nem a vi​lág ré​sze. Ko​mo​lyan mon​dom, ami​kor ha​za​jö​vök, min​dig az az ér​zé​sem, hogy vissza​té​rek a vi​lág​ba, és ami​kor el​ha​gyom May​com​bot, olyan, mint​ha el​hagy​nám az egész vi​lá​got. Bu​ta​ság, tu​dom... Nem tu​dom meg​ma​gya​ráz​ni, és ami​től még na​gyobb bu​ta​ság az egész, az az, hogy tel​je​sen be​kat​tan​nék, ha May​comb​ban kel​le​ne él​nem. – Te is tu​dod, hogy nem kat​tan​nál be – fe​lel​te Hen​ry. – Nem aka​rom sür​get​ni a vá​la​szo​dat... nem, ne menj se​ho​va... de egy​va​la​mit el kell dön​te​ned. Nagy vál​to​zá​sok lesz​nek er​re​fe​lé, May​comb még a mi éle​tünk​ben tel​je​sen át fog ala​kul​ni. Az a te ba​jod, hogy meg aka​rod enni a tor​tát, még​sem sze​ret​néd, ha el​fogy​na... Meg aka​rod ál​lí​ta​ni az időt, de kép​te​len vagy rá. Előbb-utóbb el kell dön​te​ned, hogy May​com​bot vagy New Yor​kot vá​lasz​tod-e. Már majd​nem érti... Fe​le​sé​gül me​gyek hoz​zád, Hank, ha itt fo​gunk élni, Finch’s Lan​ding​ben. Erre a hely​re szí​ve​sen el​cse​ré​lem New Yor​kot, de May​comb​ra nem. Fel​ült, és ki​né​zett a fo​lyó​ra. A May​comb me​gyei ol​dal me​re​dek volt, az Ab​bott me​gyei par​ton sík

vi​dék te​rült el. Ami​kor a fo​lyó meg​áradt az eső​zé​sek ide​jén, az em​ber csó​na​káz​ha​tott a gya​pot​föl​dek fö​lött. El​né​zett fel​fe​lé a víz men​tén: va​la​hol ar​ra​fe​lé zaj​lott a ke​n​u​csa​ta,[15] amely​ben Sam Dale le​győz​te az in​di​á​no​kat, Vö​rös Sas pe​dig le​ve​tet​te ma​gát a me​re​dély​ről. „És azt hi​szi, hogy tud​ja már, Éle​te mily csúcs​ra vár, s hová vi​szi a ten​ger​ár.”[16] – Mit mond​tál? – kér​dez​te Hen​ry. – Sem​mit, csak ro​man​ti​kus han​gu​lat​ba ke​rül​tem. Jut eszem​be, Ale​xand​ra né​ni​nek nem vagy elég jó. – Ezt min​dig is tud​tam. És ne​ked? – Ne​kem igen. – Ak​kor gye​re hoz​zám fe​le​sé​gül! – Te​gyél há​zas​sá​gi aján​la​tot! A fi​a​tal​em​ber fel​kelt, és oda​ült Jean Loui​se mel​lé. Mind​ket​ten le​ló​gat​ták a lá​bu​kat a mó​ló​ról. – Hol a ci​pőm? – ju​tott hir​te​len a lány eszé​be. – A ko​csi​ban, ahol ki​búj​tál be​lő​le. Jean Loui​se, már most is el tu​dom tar​ta​ni mind​ket​tőn​ket, és ha így men​nek to​vább a dol​gok, né​hány éven be​lül a jó​lé​tet is biz​to​sí​ta​ni tu​dom szá​mod​ra. Mos​ta​ná​ban a Dél lett a le​he​tő​sé​gek ha​zá​ja; itt, May​comb​ban is bő​ven elég pénz van ah​hoz, hogy... Mit szól​nál, ha a fér​jed a tör​vény​ho​zó tes​tü​let tag​ja len​ne? – In​dulsz a vá​lasz​tá​son? – le​pő​dött meg Jean Loui​se. – Gon​dol​ko​dom raj​ta. – A po​li​ti​kai gé​pe​ze​tek el​le​né​ben? – Ja. A tör​vény​ho​zás kezd szét​es​ni a sa​ját sú​lya alatt, és ha si​ke​rül most, a vál​to​zás kez​de​te​kor be​ke​rül​nöm... – Nem hi​szem, hogy a pol​gá​rok tud​ná​nak mit kez​de​ni az​zal, ha vég​re tisz​tes​sé​ges kor​mány​zat len​ne a me​gyé​ben – mond​ta a lány. – At​ti​cus​nak mi a vé​le​mé​nye? – Úgy gon​dol​ja, meg​érett az idő erre. – Ne​ked nem lesz olyan könnyű dol​god, mint neki. Az apja a kez​de​ti kam​pá​nya után ad​dig ma​radt a tör​vény​ho​zó tes​tü​let​ben, amed​dig csak akart, soha nem akadt el​len​lá​ba​sa. Egye​di je​len​ség​nek szá​mí​tott a me​gye tör​té​ne​té​ben: egyet​len po​li​ti​kai gé​pe​zet sem volt el​le​ne, egyet​len szer​ve​zet sem tá​mo​gat​ta, és sen​ki nem in​dult vele szem​ben. Mi​után vissza​vo​nult, a gé​pe​zet az utol​só füg​get​len he​lyet is be​ke​be​lez​te. – Igaz, de leg​alább meg​fut​ta​tom őket a pén​zü​kért. A tör​vény​szé​ki ba​gázs elég​gé el​tu​nyult mos​ta​ná​ban, és egy erős kam​pány​nyal ta​lán le​győz​het​jük őket. – Ked​ves, azt tud​nod kell, hogy nem lesz se​gí​tő​tár​sad: őr​jí​tő​en unal​mas​nak ta​lá​lom a po​li​ti​kát. – Mind​egy, leg​alább nem fogsz el​le​nem kam​pá​nyol​ni, és ez már ön​ma​gá​ban is meg​nyug​ta​tó. – Szép​re​mé​nyű fi​a​tal​em​ber, mi? Mi​ért nem mond​tad el, hogy té​ged vá​lasz​tot​tak az Év em​be​ré​nek? – Fél​tem, hogy ki​ne​vet​nél – fe​lel​te Hen​ry. – Hogy ki​ne​vet​né​lek, Hank? – Ja. Ami​kor együtt va​gyunk, úgy​is min​dig mint​ha fé​lig-med​dig ne​vet​nél raj​tam. Mit is mond​ha​tott vol​na erre? Va​jon hány​szor bán​tot​ta már meg a srá​cot? – Tu​dod, hogy soha nem vol​tam túl​zot​tan ta​pin​ta​tos, de is​te​nem​re mon​dom, soha nem ne​vet​te​lek ki

té​ged, Hank. A szí​vem mé​lyén soha. Át​ölel​te a fi​a​tal​em​ber fe​jét; Hank ke​fef​rizu​rá​ja fe​ke​te bár​sony​ként si​mult az álla alá. Hen​ry meg​csó​kol​ta, majd ha​nyatt dőlt, ma​gá​ra húz​va a lányt. Va​la​mi​vel ké​sőbb Jean Loui​se ki​bon​ta​ko​zott az öle​lés​ből, és fel​állt. – Jobb lesz, ha in​du​lunk, Hank. – Még ne... – De igen. – Azt utá​lom a leg​job​ban eb​ben a hely​ben, hogy az em​ber​nek a vé​gén meg kell mász​nia a lép​csőt – mond​ta Hen​ry tö​rő​döt​ten. – Van egy New York-i ba​rá​tom, aki min​dig ro​han​va megy fel a lép​cső​kön. Ál​lí​tó​lag így nem fogy ki a szusz​ból... mi​ért nem pró​bá​lod ki te is? – A pa​sid​ról be​szélsz? – Ne bu​tás​kodj. – Ezt már mond​tad ma. – Ak​kor menj a franc​ba! – Ezt is mond​tad már. Jean Loui​se csí​pő​re tet​te a ke​zét. – És mit szól​nál ah​hoz, ha ru​hás​tul kel​le​ne úsz​nod? Tes​sék, ezt még nem mond​tam ma. Sem​mi perc alatt be tud​ná​lak lök​ni. – Tu​dod, mit? Sze​rin​tem meg is ten​néd. – De meg ám – bó​lin​tott a lány. Hen​ry meg​ra​gad​ta a vál​lát. – Ha be​löksz, jössz ve​lem te is. – Egy en​ged​mény​re haj​lan​dó va​gyok – je​gyez​te meg Jean Loui​se. – Van öt má​sod​per​ced, hogy ki​ürítsd a zse​be​idet. – Ez őrült​ség, Jean Loui​se – mond​ta Hen​ry, mi​köz​ben ki​rán​gat​ta a zse​bé​ből a pénzt, a kul​csa​it, a tár​cá​ját és a ci​ga​ret​tá​ját, majd ki​lé​pett a mo​ka​szin​já​ból is. Har​ci ka​ka​sok​ként mé​re​get​ték egy​mást. Vé​gül Hen​ry moz​dult gyor​sab​ban, de a lány es​té​ben meg​ra​gad​ta az in​gét, és ma​gá​val rán​tot​ta. Csönd​ben be​úsz​tak a fo​lyó kö​ze​pé​re, meg​for​dul​tak, és las​san visszatem​póz​tak a mó​ló​hoz. – Se​gíts fel! – kér​te a lány. Csö​pög​ve, a tes​tük​re ta​padt ned​ves ru​hák​ban tet​ték meg a fel​fe​lé ve​ze​tő utat. – Mire a ko​csi​hoz érünk, szin​te meg is szá​ra​dunk – je​gyez​te meg Hen​ry. – Elég erős volt ma az áram​lás. – Túl​zás​ba vi​szed az él​ve​ze​te​ket... – Vi​gyázz, mert még le​lök​lek in​nen – mond​ta a lány, majd fel​kun​co​gott. – Em​lék​szel, hogy szo​kott el​bán​ni Mrs. Mer​ri​we​at​her a fér​jé​vel? Ha össze​há​za​so​dunk, ugyan​azt fo​gom csi​nál​ni ve​led. Mr. Mer​ri​we​at​her​nek nem volt könnyű sora, ha épp au​tó​zás köz​ben ve​szett össze a fe​le​sé​gé​vel. A fér​fi nem tu​dott ve​zet​ni: ami​kor egy-egy vi​szá​lyuk el​mér​ge​se​dett, az asszony egy​sze​rű​en meg​ál​lí​tot​ta a ko​csit, ki​szállt, és visszas​top​polt a vá​ros​ba. Egy​szer egy mel​lék​út​on kü​lön​böz​tek össze, és Mr. Mer​ri​we​at​her​nek hét órán át kel​lett ma​gá​nyo​san vá​ra​koz​nia, mire vég​re fel​vet​te egy arra ha​la​dó sze​kér. – Ha be​vá​lasz​ta​nak a tör​vény​ho​zó tes​tü​let​be, nem lesz több éj​sza​kai für​dő​zés – mond​ta Hen​ry. – Ak​kor ne in​dulj a vá​lasz​tá​son!

Felzüm​mö​gött az autó mo​tor​ja. A hű​vös le​ve​gő las​san​ként vissza​hú​zó​dott, és is​mét foj​to​ga​tó hő​ség te​le​pe​dett a pár​ra. Jean Loui​se fény​szó​ró​kat vett ész​re a vissza​pil​lan​tó tü​kör​ben, majd kis​vár​tat​va el is ha​ladt mel​let​tük a ko​csi, az​tán még egy és még egy. Kö​ze​led​tek May​comb​hoz. A fér​fi vál​lá​ra haj​tot​ta a fe​jét, és elé​ge​dett​ség töl​töt​te el. Még az is le​het, hogy mű​köd​ne a do​log, gon​dol​ta. De nem va​gyok há​zi​as; még azt sem tu​dom, ho​gyan irá​nyít​sak egy sza​ká​csot. És mi​ről be​szél​get​nek az úri​höl​gyek, ami​kor meg​lá​to​gat​ják egy​mást? Ka​la​pot kel​le​ne hor​da​nom... el​ej​te​ném a gye​re​ke​in​ket, ga​ran​tál​tan vé​gez​nék ve​lük. Ha​tal​mas fe​ke​te bo​gár​ra em​lé​kez​te​tő tárgy hú​zott el mel​let​tük há​tul​ról, hogy az​tán szin​te két ke​ré​ken ve​gye be a kö​vet​ke​ző ka​nyart. – Mi volt ez? – egye​ne​se​dett fel döb​ben​ten a lány. – Egy ko​csi​ra​ko​mánnyi né​ger. – De az ég sze​rel​mé​re, még​is hogy kép​ze​lik ezt? – Mos​ta​ná​ban így akar​ják ki​nyil​vá​ní​ta​ni a jo​ga​i​kat – mond​ta Hen​ry. – Van elég pén​zük, hogy hasz​nált au​tó​kat ve​gye​nek, és őrül​tek mód​já​ra szá​gul​doz​nak min​den​fe​lé. Köz​ve​szé​lye​sek. – Jo​go​sít​vá​nyuk van? – Nem na​gyon. És biz​to​sí​tá​suk sem. – Basszus! És ha tör​té​nik va​la​mi? – Így jár​tak. * Hen​ry gyen​gé​den meg​csó​kol​ta az aj​tó​ban, az​tán el​en​ged​te. – Hol​nap este? – kér​dez​te a fi​a​tal​em​ber. – Jó, éjt, ked​ves – bó​lin​tott. A ci​pő​jét a ke​zé​ben tart​va, láb​ujj​he​gyen be​sur​rant az ut​cá​ra néző há​ló​szo​bá​ba, és fel​kap​csol​ta a lám​pát. Ki​bújt a ru​há​i​ból, fel​vet​te a pi​zsa​ma​fel​ső​jét, majd csönd​ben ki​osont a nap​pa​li​ba. Lás​suk csak, gon​dol​ta, mi​köz​ben vé​gig​fut​tat​ta az uj​ját több​kö​tet​nyi had​tör​té​ne​ti mun​kán, egy da​ra​big el​idő​zött A má​so​dik pun há​bo​rú tör​té​ne​ténél, de vé​gül a Mi​ért így tör​tént?[17] mel​lett dön​tött – el​vég​re akár fel is ké​szül​het a Jack bá​csi​nál tör​té​nő lá​to​ga​tás​ra. Vissza​ment a szo​bá​já​ba, le​csap​ta a vil​lany​kap​cso​lót, és el​ta​po​ga​tó​zott az ol​va​só​lám​pá​ig; ami​kor ki​gyul​ladt a fény, be​má​szott az ágy​ba, amely​ben szü​le​tett, el​ol​va​sott há​rom ol​dalt a könyv​ből, és el​aludt, a lám​pát sem kap​csol​va le.

III 6 – Jean Loui​se, kelj fel! Jean Loui​se! Ahogy Ale​xand​ra hang​ja át​ha​tolt ön​tu​dat​lan​sá​ga fel​hő​jén, a lány meg​pró​bál​ta össze​kap​ni ma​gát. Ki​nyi​tot​ta a sze​mét, és meg​lát​ta, hogy nagy​nén​je ott áll köz​vet​le​nül mel​let​te, az ágy fe​jé​nél. – Mi... – Hogy kép​zel​ted azt, Jean Loui​se... hogy kép​zel​té​tek azt, hogy mez​te​le​nül úsz​kál​tok éj​sza​ka a fo​lyó​ban Hen​ry Clin​ton​nal?! – Hm...? – ült fel az ágy​ban. – Azt kér​dez​tem, hogy kép​zel​té​tek azt Hen​ry Clin​ton​nal, hogy mez​te​le​nül úsz​kál​tok éj​sza​ka a fo​lyó​ban. Ma reg​gel már az egész vá​ros ezt be​szél​te. Jean Loui​se a tér​dé​re tá​masz​tott az ál​lát, és igye​ke​zett ma​gá​hoz tér​ni. – Ki​től hal​lot​tad ezt, né​ni​kém? – Mary Webs​ter fel​hí​vott pir​ka​dat​kor, és el​mond​ta, hogy haj​na​li egy​kor anya​szült mez​te​le​nül lu​bic​kol​ta​tok a mó​ló​nál! – Aki​nek ilyen jó a sze​me, az biz​tos rossz​ban sán​ti​kál. Hát, Ale​xand​ra néni – von​ta meg a vál​lát –, azt hi​szem, most már kény​te​len le​szek hoz​zá​men​ni Hank​hez, nem​de? – Én nem... nem is tu​dom, mit gon​dol​jak ró​lad, Jean Loui​se. Édes​apád bele fog hal​ni, ha meg​tud​ja, igen, egy​sze​rű​en bele fog hal​ni. Jobb, ha el​mon​dod neki, mi​előtt va​la​ki más​tól hall​ja a dol​got. At​ti​cus tűnt fel az aj​tó​ban, zseb​re vá​gott kéz​zel. – Jó reg​gelt! Mibe fo​gok be​le​hal​ni? – Én az​tán nem mon​dom el neki, Jean Loui​se – je​len​tet​te ki Ale​xand​ra. – Ez a te fel​ada​tod. A lány néma jel​zést kül​dött At​ti​cus felé, aki az üze​ne​tet el​ért​ve zord ar​cot vá​gott. – Mary Webs​ter meg​kon​gat​ta a hír​ha​ran​got: elő​re​tolt ügy​nö​kei je​len​tet​ték, hogy teg​nap éj​jel ruha nél​kül úsz​kál​tunk a fo​lyó kö​ze​pén Hank​kel. – Hmm... – mo​rog​ta At​ti​cus, majd meg​érin​tet​te a szem​üve​gét. – Re​mé​lem, nem há​ton úsz​tál. – At​ti​cus! – fa​kadt ki Ale​xand​ra. – Saj​ná​lom, Zand​ra. Igaz ez, Jean Loui​se? – Rész​ben. Hely​re​hoz​ha​tat​la​nul tönk​re​tet​tem a jó hí​rün​ket? – Ta​lán túl​él​jük va​la​hogy a dol​got – fe​lel​te az apja. – Te​hát igaz – ro​gyott le Ale​xand​ra az ágy​ra. – Jean Loui​se, elő​ször is nem tu​dom, mit ke​res​tél Finch’s Lan​ding​ben az éj​sza​ka kel​lős kö​ze​pén... – De​hogy​nem tu​dod! Hi​szen Mary Webs​ter min​dent el​mon​dott ne​ked, né​ni​kém. Azt nem me​sél​te, mi tör​tént ké​sőbb? Ké​rem, uram, ha​jít​sa ide ne​kem a há​ló​ru​há​mat – for​dult az​tán az ap​já​hoz. At​ti​cus oda​dob​ta neki a pi​zsa​má​ja alsó ré​szét. A lány diszk​ré​ten be​le​bújt a nad​rág​ba, majd le​rúg​ta ma​gá​ról a ta​ka​rót, és ki​nyúj​tóz​tat​ta a lá​bát. – Jean Loui​se... – kezd​te Ale​xand​ra, de el​hall​ga​tott, ami​kor meg​lát​ta, hogy báty​ja egy fé​lig még vi​zes pa​mut​ru​hát tart a ke​zé​ben. A fér​fi le​tet​te az ágy​ra, oda​lé​pett a szék​hez, fel​vett róla egy szin​tén ned​ves al​só​szok​nyát, a ma​gas​ba emel​te, majd rá​te​rí​tet​te a má​sik ru​ha​da​rab​ra.

– Ne gyö​törd to​vább a nagy​né​né​det, Jean Loui​se! Eze​ket hasz​nál​tad für​dő​ru​há​nak? – Igen, At​ti​cus. Gon​do​lom, most majd rúd​ra tűz​ve kell kör​be​hor​doz​nunk őket a vá​ros​ban, igaz? Ale​xand​ra za​va​ro​dot​tan vé​gig​húz​ta uj​ját a lány ru​há​in, majd így szólt: – De hát mi lelt ben​ne​te​ket, hogy ru​hás​tul men​te​tek be a fo​lyó​ba? Báty​ja és uno​ka​hú​ga fel​ka​ca​gott. – Ez egy​ál​ta​lán nem vic​ces! – foly​tat​ta az asszony. – Hi​á​ba úsz​ta​tok ru​hás​tul, ezt sen​ki nem fog​ja el​hin​ni nek​tek. Akár mez​te​le​nek is le​het​te​tek vol​na... El nem tu​dom kép​zel​ni, hogy jut​ha​tott az esze​tek​be ilyes​mi. – Én sem – fe​lel​te Jean Loui​se. – Rá​adá​sul, ha ez bár​mi vi​gaszt je​lent szá​mod​ra, né​ni​kém, nem is él​vez​tük iga​zán a dol​got. Csak cuk​kol​tuk egy​mást, az​tán ki​hí​vást in​téz​tem Hank​hez, ő meg már nem tu​dott vissza​koz​ni, és mire ész​be kap​tam, már bent vol​tunk a víz​ben. Ale​xand​rát nem ha​tot​ta meg a tör​té​net. – A te ko​rod​ban már rop​pant il​let​len​nek szá​mít az ef​faj​ta vi​sel​ke​dés, Jean Loui​se. A lány na​gyot só​haj​tott, és fel​kelt az ágy​ból. – Hát, saj​ná​lom... Van kávé? – for​dult az ap​já​hoz. – Egy egész kan​ná​val. Ket​tes​ben ki​sé​tál​tak a kony​há​ba. A lány oda​lé​pett a tűz​hely​hez, töl​tött ma​gá​nak egy csé​sze ká​vét, majd le​ült apja mel​lé az asz​tal​hoz. – Ho​gyan vagy ké​pes jég​hi​deg te​jet inni reg​ge​len​ként? – Jobb íze van, mint a ká​vé​nak – mond​ta At​ti​cus, mi​után le​nyel​te a kor​tyot. – Cal​pur​nia min​dig azt mon​do​gat​ta, ami​kor Jem​mel ká​vé​ért kö​nyö​rög​tünk neki, hogy olyan fe​ke​ték le​szünk tőle, mint ő. Mondd, ele​ged van be​lő​lem? – Még szép, hogy nincs! – hor​kant fel az apja. – Bár több olyan éj​sza​kai el​fog​lalt​sá​got is meg tud​nék ne​vez​ni, ami ér​de​ke​sebb egy ilyen csíny​nél. Jobb, ha ké​szü​lődsz, nem​so​ká​ra kez​dő​dik a va​sár​na​pi is​ko​la. * Ale​xand​ra va​sár​na​pon​ként hor​dott fű​zői még a hét​köz​na​pi da​rab​ja​i​nál is fé​lel​me​te​seb​bek vol​tak: tel​jes fegy​ver​zet​ben, ka​lap​ban, kesz​tyű​ben állt Jean Loui​se szo​bá​já​nak aj​ta​já​ban, il​la​toz​va, in​du​lás​ra ké​szen. A va​sár​nap az ő nap​ja volt: a va​sár​na​pi is​ko​lát meg​elő​ző, il​let​ve az azt kö​ve​tő per​cek​ben ti​zen​öt má​sik me​to​dis​ta hölggyel össze​ül​tek az au​di​tó​ri​um​ban, hogy meg​tart​sák a Jean Loui​se ál​tal csak „A hét hí​re​i​nek át​te​kin​té​se” név​vel il​le​tett szim​pó​zi​u​mot. A lány saj​nál​ta, hogy meg​fosz​tot​ta nagy​nén​jét az Úr nap​ján ese​dé​kes örö​mé​től, hi​szen Ale​xand​rá​nak ma mind​vé​gig vé​de​kez​nie kell majd; ugyan​ak​kor biz​tos volt ab​ban, hogy az asszony ezt a vé​de​ke​ző há​bo​rút is az elő​re​nyo​mu​lá​sa​i​ra jel​lem​ző tak​ti​kai zse​ni​a​li​tás​sal fog​ja meg​vív​ni, és a pré​di​ká​ció ide​jé​re tel​jes mér​ték​ben hely​re​ál​lít​ja uno​ka​hú​ga jó hír​ne​vét. – Kész vagy, Jean Loui​se? – Majd​nem – fe​lel​te, majd fel​do​bott egy kis rúzst az aj​ká​ra, le​si​mí​tot​ta egy ra​kon​cát​lan haj​tin​csét, le​eresz​tet​te a vál​lát, és meg​for​dult. – Hogy fes​tek? – Soha nem lát​ta​lak még ilyen tisz​tes​sé​ge​sen fel​öl​töz​ve. Hol a ka​la​pod? – Né​ni​kém, pon​to​san tu​dod, hogy ha ka​lap​ban sé​tál​nék be a temp​lom​ba, azt hin​nék, hogy meg​halt va​la​ki.

Egész éle​té​ben csu​pán egyet​len​egy​szer, Jem te​me​té​sén vi​selt ka​la​pot. Nem tud​ta vol​na meg​mon​da​ni, mi​ért tet​te, de a szer​tar​tás előtt ki​nyit​tat​ta Mr. Gins​berg üz​le​tét, ki​vá​lasz​tott és a fe​jé​be nyo​mott egy ka​la​pot; bár tud​ta, hogy Jem ki​ne​vet​né, ha lát​ná, va​la​mi​ért még​is job​ban érez​te ma​gát et​től. Jack bá​csi már ott vár​ta őket a temp​lom lép​cső​jén, ami​kor meg​ér​kez​tek. Dr. Jack Hale Finch nem​igen volt ma​ga​sabb uno​ka​hú​gá​nál, azaz a száz​het​ven cen​tit sem érte el. Ívelt or​rát, zord alsó aj​kát és ki​ug​ró arc​csont​ját az ap​já​tól örö​köl​te, és bár arc​ra Ale​xand​rá​ra ha​son​lí​tott, ez a ha​son​ló​ság a nya​kuk​nál vé​get ért: míg dr. Finch már-már pók​sze​rű​en szi​kár volt, nő​vé​rét tö​mö​rebb for​mák jel​le​mez​ték. Ő volt az oka an​nak, hogy At​ti​cus csak negy​ven​éves kora után nő​sült meg, mi​vel ami​kor el​ér​ke​zett a pá​lya​vá​lasz​tás ide​je, John Hale Finch az or​vo​si hi​va​tás mel​lett dön​tött, és tet​te mind​ezt ak​kor, ami​kor a gya​pot fon​ton​kén​ti ára mind​össze egy cent volt, és a Finch csa​lád​nak sok min​de​ne volt ugyan, de pén​ze nem. At​ti​cus, aki ek​kor még szin​tén ép​pen csak el​kez​dett prak​ti​zál​ni, min​den meg​ke​re​sett és köl​csön​kért fil​lér​jét öccse ta​nít​ta​tá​sá​ba ölte; ké​sőbb az​tán ka​ma​tos​tul meg​té​rült a be​fek​te​té​se. Dr. Finch or​to​péd or​vos lett, Nas​vil​le-ben nyi​tott ren​de​lőt, és – mi​vel jó ér​zék​kel tőzs​dé​zett – öt​ven​öt éves ko​rá​ra elég pénzt gyűj​tött össze ah​hoz, hogy vissza​vo​nul​has​son és min​den ide​jét első és örök sze​rel​mé​nek, a vik​to​ri​á​nus iro​da​lom​nak szen​tel​hes​se. Már csak e szen​ve​dé​lyé​vel is si​ke​rült el​ér​nie, hogy May​comb me​gye leg​ta​nul​tabb ok​le​ve​les kü​lön​cé​nek tart​sák. Oly rég​óta és oly gyak​ran íz​lel​get​te az iro​da​lom má​mo​rí​tó fő​ze​tét, hogy lé​nyét már tel​je​sen át​ha​tot​ták a kü​lö​nös ma​ní​rok és egye​di fel​ki​ál​tá​sok. Be​szé​dét apró „bah!” és „hm” szócs​kák​kal ta​gol​ta, ar​cha​i​kus ki​fe​je​zé​sei te​te​jén bi​zony​ta​la​nul egyen​sú​lyo​zott a mo​dern argó irán​ta von​zal​ma. Szel​le​me pen​ge​éles volt, még​is gyak​ran szó​ra​ko​zot​tan vi​sel​ke​dett; bár agg​le​gény​ként élte az éle​tét, olyas​va​la​ki​nek tűnt, aki igen​csak mu​lat​sá​gos em​lé​kek​kel ren​del​ke​zik; volt egy ti​zen​ki​lenc éves, sár​ga macs​ká​ja; és a me​gye la​ko​sa​i​nak dön​tő több​sé​ge egy​sze​rű​en nem ér​tet​te őt, mi​vel mon​da​ta​it foly​ton za​va​ros vik​to​ri​á​nus uta​lá​sok tar​kí​tot​ták. Jól​le​het az ide​ge​nek​ben azt a be​nyo​mást kel​tet​te, hogy épp csak in​nen van az őrü​let ha​tá​rán, ám azok, akik rá​han​go​lód​tak a hul​lám​hosszá​ra, tud​ták, hogy nem is mű​köd​het​ne job​ban az el​mé​je. Kü​lö​nö​sen igaz volt ez a tőzs​dei ma​nő​ve​rek ese​tén: ba​rá​tai rend​sze​re​sen hoz​zá for​dul​tak ta​ná​csért be​fek​te​té​si ügyek​ben, még azt is meg​koc​káz​tat​va, hogy eset​leg vé​gig kell​jen hall​gat​ni​uk egy hosszas elő​adást Mack​worth Pra​ed köl​té​sze​té​ről. Hosszú és kö​ze​li kap​cso​la​tuk​nak kö​szön​he​tő​en – ma​gá​nyos ka​masz​ko​rá​ban a nagy​báty​ja meg​pró​bált tu​dós főt ne​vel​ni be​lő​le – Jean Loui​se ele​gen​dő tu​dás​ra tett szert Jack bá​csi ked​venc té​ma​kö​re​i​ben ah​hoz, hogy az ese​tek több​sé​gé​ben ké​pes le​gyen kö​vet​ni a fér​fit, és ki​fe​je​zett örö​mét lel​te a tár​sal​gá​sa​ik​ban. Ami​kor épp nem csön​de​sen hisz​té​ri​kus han​gu​la​ta​i​nak egyi​ké​ben volt, a lányt el​bű​völ​te dr. Finch té​ved​he​tet​len me​mó​ri​á​ja és ha​tal​mas, nyug​ha​tat​lan el​mé​je. – Jó reg​gelt né​ked, Né​re​usz le​á​nya! – csó​kol​ta ar​con a fér​fi. (Dr. Finch csak ke​vés en​ged​ményt tett a hu​sza​dik szá​zad​nak, de a te​le​fon e dol​gok közé tar​to​zott.) Kar​tá​vol​ság​nyi​ra el​tol​ta ma​gá​tól uno​ka​hú​gát, és de​rűs ér​dek​lő​dés​sel szem​ügy​re vet​te a lányt. – Mind​össze ti​zen​ki​lenc órá​ja vagy itt​hon, és már​is hó​dol​tál a ri​tu​á​lis meg​tisz​tu​lás irán​ti túl​zó szen​ve​dé​lyed​nek, bah! A wat​so​ni vi​sel​ke​dés-lé​lek​tan klasszi​kus pél​dá​ja... azt hi​szem, írok is róla egy cik​ket az or​vo​si szö​vet​ség lap​já​nak. – Hall​gass, vén ku​ruzs​ló! – sut​tog​ta Jean Loui​se össze​szo​rí​tott fog​gal. – Dél​után meg​lá​to​gat​lak. – Hogy ott fic​kán​doz​za​tok éj​nek ide​jén a fo​lyó​ban Hank​kel, bah! Szé​gyell​het​né​tek ma​ga​to​kat... szé​gyent hoz​tok a csa​lád​ra... Jól szó​ra​koz​ta​tok? Kez​dő​dött a va​sár​na​pi is​ko​la.

– Bű​nös ked​ve​sed oda​bent vár rád – ha​jolt meg dr. Finch mé​lyen a lány előtt. Jean Loui​se meg​sem​mi​sí​tő​nek szánt pil​lan​tást ve​tett a nagy​báty​já​ra (akit ez a leg​ke​vés​bé sem ren​dí​tett meg), és ma​ra​dék mél​tó​sá​gát össze​szed​ve be​ma​sí​ro​zott a temp​lom​ba. Mo​so​lyog​va kö​szön​tet​te a may​com​bi me​to​dis​ta gyü​le​ke​zet tag​ja​it, majd le​ült régi he​lyé​re az ab​lak mel​lett, hogy szo​ká​sá​hoz hí​ven nyi​tott szem​mel vé​gig​alud​ja az elő​adást.

7 Sem​mi sem se​gít annyi​ra ab​ban, hogy az em​ber iga​zán ott​hon érez​ze ma​gát, mint egy vér​fa​gyasz​tó him​nusz, gon​dol​ta Jean Loui​se. Ha ko​ráb​ban eset​leg el​szi​ge​telt​nek érez​te vol​na ma​gát, ez az ér​zés el​sor​vadt és tel​jes​ség​gel el​halt, ahogy két​száz má​sik bű​nös​sel együtt azért fo​hász​ko​dott, hogy alá​me​rül​hes​sen a meg​vál​tás vö​rös ára​da​tá​ba. Mi​köz​ben az Úr​nak aján​lot​ta Mr. Cow​per[18] hal​lu​ci​ná​ci​ó​i​nak ered​mé​nye​it, vagy épp ki​nyi​lat​koz​tat​ta, hogy a Sze​re​tet men​tet​te meg őt, a lány osz​to​zott a gyü​le​ke​zet tag​ja​i​val azon a meg​hitt​sé​gen, amely olyan​kor lesz úrrá az em​be​ren, ha min​den hé​ten egy órán ke​resz​tül egy igen​csak sok​szí​nű kö​zös​ség tag​ja​i​val evez egy ha​jó​ban. Az au​di​tó​ri​um jobb ol​da​lán, a kö​zép​ső sor​ban ült, a nagy​nén​je mel​lett; apja és nagy​báty​ja a má​sik ol​da​lon, elöl​ről a har​ma​dik sor​ban fog​lalt he​lyet. Rej​tély volt szá​má​ra, hogy mi​ért, de a két fér​fi min​dig így tett, ami​óta csak dr. Finch vissza​köl​tö​zött May​comb​ba. Sen​ki nem néz​né ki be​lő​lük, hogy test​vé​rek, gon​dol​ta a lány, és azt is ne​héz el​hin​ni, hogy At​ti​cus tíz év​vel idő​sebb Jack bá​csi​nál. Míg At​ti​cus Finch az édes​any​juk​ra, Ale​xand​ra és John Hale Finch az édes​ap​juk​ra ha​son​lí​tott. At​ti​cus egy fej​jel ma​ga​sabb​ra nőtt öccsé​nél, nyílt arc​cal és egye​nes or​ral, szé​les száj​jal és kes​keny ajak​kal ren​del​ke​zett, még​is volt hár​muk​ban va​la​mi, ami egy​ér​tel​mű​en je​lez​te ro​ko​ni kap​cso​la​tu​kat. Egy​for​mán őszül​nek, és a sze​mük is ha​son​lít, tű​nő​dött Jean Louis; igen, ez lesz az. Iga​za volt. Va​la​mennyi Fin​c​het gú​nyos, egye​nes vo​na​lú szem​öl​dök és vas​tag szem​héj jel​lem​zett: ha pro​fil​ból vagy egye​ne​sen szem​ből vet​te szem​ügy​re őket, az el​fo​gu​lat​lan szem​lé​lő ha​mar fel​fe​dez​het​te ben​nük azt, amit a may​com​bi​ak „csa​lá​di vo​ná​sok​nak” ne​vez​tek. Hen​ry Clin​ton fel​buk​ka​ná​sa zök​ken​tet​te ki me​ren​gé​sé​ből. A fi​a​tal​em​ber át​ad​ta az egyik ado​mány​gyűj​tő tá​lat a Jean Loui​se mö​göt​ti sor​ban ülők​nek, és amíg arra várt, hogy vissza​ér​kez​zen hoz​zá a lány so​rá​ban kéz​ről kéz​re járó, má​sik tál​ka, nyíl​tan és ün​ne​pé​lye​sen rá​ka​csin​tott ked​ve​sé​re. Ale​xand​ra gyil​kos pil​lan​tást ve​tett Hen​ry​re, aki erre el​for​dult, és a má​sik ado​mány​gyűj​tő​vel együtt vé​gig​sé​tált a pad​so​rok kö​zött, hogy az​tán tisz​te​let​tel​je​sen meg​áll​jon az ol​tár előtt. Az ada​ko​zást kö​ve​tő​en a may​com​bi me​to​dis​ták gyü​le​ke​ze​te nyom​ban rá​zen​dí​tett az ál​ta​luk do​xo​ló​gi​á​nak[19] ne​ve​zett ének​re, ez​zel vált​va ki azt, hogy a lel​ké​szük​nek újabb imá​val kell​jen elő​ruk​kol​nia, hi​szen ed​dig​re már há​rom egész​sé​ges kö​nyör​gés is el​zen​gett. May​comb​ban már Jean Loui​se leg​el​ső temp​lo​mi em​lé​ke​i​nek ide​je óta csak​is egy​fé​le​kép​pen éne​kel​ték ezt a fo​hászt: Di​cső​ség-az-Úr​nak-ki​től-min​den-ál​dás-jön, Ez az elő​adás​mód leg​alább annyi​ra hoz​zá​tar​to​zott a déli me​to​dis​ta egy​ház ha​gyo​má​nya​i​hoz, mint az, hogy rend​sze​re​sen el​lát​ták tar​tós élel​mi​sze​rek​kel a lel​ki​pász​to​ra​i​kat. Ám ezen a va​sár​na​pon, mi​köz​ben Jean Loui​se és tár​sai ár​tat​la​nul kö​szö​rül​ték a tor​ku​kat, hogy az​tán a meg​szo​kott mó​don be​le​kezd​je​nek a há​la​adó ének​be, Mrs. Cly​de Has​kins de​rült ég​ből le​csa​pó vil​lám​ként ve​tet​te ma​gát az or​go​na bil​len​tyű​ze​té​re. Di​cső​ség​azÚr​nak​ki​től​min​den-ál-dás-jö-ön! Di​csér​je​Őt​min​den​lé​lek-itt-a-föl-dön,

Di​csér​je​Őta​Menny​nek​min-den-se-re-ge, Di​csér​jü​kazAty​áta​Fi​ú​tés-a-Szent-lel-ket! Hir​te​len tá​madt za​va​ro​dott​sá​gá​ban Jean Loui​se azon sem le​pő​dött vol​na meg, ha maga a can​ter​bu​ryi ér​sek ölt tes​tet a temp​lom​ban tel​jes papi dísz​ben; a gyü​le​ke​zet tag​ja​i​nak azon​ban nem tűnt fel a Mrs. Has​king elő​adás​mód​já​ban be​állt vál​to​zás, és úgy gyö​tör​ték vé​gig a do​xo​ló​gi​át, ahogy arra ne​vel​ve let​tek, mi​köz​ben az or​go​nis​ta min​den egyes sor​nál őrül​ten elő​re​szá​gul​dott, mint​ha egye​ne​sen a salis​bu​ryi szé​kes​egy​ház​ból sza​laj​tot​ták vol​na. Elő​ször arra gon​dolt, hogy Her​bert Jem​son​nak el​ment az esze. Ami​óta a lány az eszét tud​ta, ez a nagy​da​rab, jó​in​du​la​tú, puha ba​ri​ton​nal meg​ál​dott fér​fi volt a me​to​dis​ta temp​lom ze​nei ve​ze​tő​je, aki könnyed ta​pin​tat​tal irá​nyí​tot​ta el​nyo​mott szó​lis​ták​ból álló kó​ru​sát, és té​ved​he​tet​le​nül em​lé​ke​zett va​la​mennyi egy​ház​ke​rü​le​ti fel​ügye​lő ked​venc him​nu​sza​i​ra. A may​com​bi me​to​dis​ta val​lás​gya​kor​lat szer​ves ré​szét ké​pe​ző há​bo​rús​ko​dá​sok so​rán az em​ber min​dig szá​mít​ha​tott arra, hogy Her​bert so​sem vesz​ti el a fe​jét, és ész​ér​vek se​gít​sé​gé​vel össze​bé​kí​ti egy​más​sal a gyü​le​ke​zet wes​leyá​nus[20] ta​no​kat val​ló tag​ja​it az if​jú​tö​rö​kök​kel[21]. Mi​vel az el​múlt har​minc év​ben min​den sza​bad​ide​jét a temp​lom​nak szen​tel​te, az egy​ház​kö​zös​ség há​lá​ja je​lé​ül nem​ré​gi​ben el​küld​te őt egy Dél-Ka​ro​li​ná​ban meg​ren​de​zés​re ke​rült me​to​dis​ta ze​ne​tá​bor​ba. Jean Loui​se má​so​dik gon​do​la​ta az volt, hogy ta​lán a lel​kész a hi​bás min​de​nért. Dr. Finch egy​szer ki​je​len​tet​te, még soha nem ta​lál​ko​zott egyet​len, öt​ven​nél fi​a​ta​labb em​ber​rel sem, aki olyan te​het​ség​gel un​ta​tott vol​na ha​lál​ra bár​kit, mint a fi​a​tal Mr. Stone. Nem volt vele sem​mi gond, at​tól el​te​kint​ve, hogy egy mér​leg​ké​pes köny​ve​lő va​la​mennyi szük​sé​ges tu​laj​don​sá​gá​val ren​del​ke​zett: nem sze​ret​te az em​be​re​ket, nem volt hu​mor​ér​zé​ke és meg​le​he​tő​sen kor​lá​tolt is volt. Mi​vel a may​com​bi egy​ház​köz​ség már évek óta nem volt elég nagy ah​hoz, hogy iga​zán jó lel​ki​pász​to​ra le​gyen, de túl nagy volt ah​hoz, hogy be​ér​je egy kö​zép​sze​rű lel​késszel, a vá​rost öröm​mel töl​töt​te el, ami​kor a leg​utób​bi egy​há​zi kon​fe​ren​ci​án a dön​tés​ho​zók úgy ha​tá​roz​tak, hogy egy fi​a​tal, ener​gi​kus ige​hir​de​tőt kül​de​nek ne​kik. Ám egyet​len év sem telt el, és az ifjú lel​kész​nek már​is si​ke​rült olyan mély be​nyo​mást gya​ko​rol​nia a gyü​le​ke​zet​re, hogy dr. Finch az egyik va​sár​nap azt a szó​ra​ko​zott és jól hall​ha​tó meg​jegy​zést tet​te: „Ke​nye​ret kér​tünk tő​lük, erre hoz​zánk vág​ták ezt a Stone-t, aki​nek egy kő​da​rab van az agya he​lyén.” A hely​be​li​ek már rég​óta gya​ní​tot​ták, hogy Mr. Stone-tól nem áll​nak tá​vol hol​mi li​be​rá​lis ten​den​ci​ák: egye​sek sze​rint túl​zot​tan ba​rát​sá​go​san vi​sel​ke​dett jen​ki fe​le​ba​rá​ta​i​val, nem​ré​gi​ben né​mi​leg meg​té​páz​va ke​rült ki egy, az apos​to​li hit​val​lás​sal kap​cso​la​tos vi​tá​ból, és ami a leg​rosszabb, túl​zot​tan am​bi​ci​ó​zus​nak mu​tat​ko​zott. Jean Loui​se gon​do​lat​ban már épp kez​dett meg​tá​mad​ha tat​lan vád​ira​tot össze​ál​lí​ta​ni el​le​ne, ami​kor eszé​be ju​tott, hogy Mr. Stone tel​je​sen bot​fü​lű. A lel​kész, akit a leg​ke​vés​bé sem zak​la​tott fel, hogy Her​bert Jem​son meg​szeg​te hű​ség​es​kü​jét (mi​vel nem is tűnt fel neki a do​log), fel​állt, és oda​lé​pett a pul​pi​tus​hoz, majd ki​nyi​tot​ta a ke​zé​ben tar​tott Bib​li​át, és így szólt: – Mai bib​li​ai idé​ze​tünk Ézsi​ás pró​fé​ta köny​vé​nek hu​szon​egye​dik sza​ka​szá​ból szár​ma​zik. A ha​to​dik vers így szól: Mert ezt mond​ta ne​kem az Úr: Menj, ál​líts őr​sze​met, és amit lát, je​lent​se!

Jean Loui​se ko​moly erő​fe​szí​tés​sel igye​ke​zett oda​fi​gyel​ni arra, mit is lá​tott Mr. Stone őr​sze​me, de hi​á​ba: érez​te, amint jó​ked​ve mél​tat​lan​ko​dó elé​ge​det​len​ség​gé vá​lik, így az is​ten​tisz​te​let so​rán mind​vé​gig me​re​ven Her​bert Jem​son​ra sze​gez​te a te​kin​te​tét. Hogy mer​te meg​vál​toz​tat​ni a do​xo​ló​gi​át? Csak nem vissza akar​ta té​rí​tem őket az ang​li​kán egy​ház ke​be​lé​re? Ha a lány a jó​zan eszé​re hall​ga​tott vol​na, rög​tön rá​jött vol​na, hogy Her​bert Jem​son maga a me​to​dis​ta pol​gár min​ta​ké​pe: a ze​nei ve​ze​tő hír​hed​ten ke​ve​set ko​nyí​tott a teo​ló​gi​á​hoz, ám an​nál több ön​zet​len cse​le​ke​de​tet haj​tott vég​re. A do​xo​ló​gi​át már át​ír​ták, ha​ma​ro​san füs​tö​lő​ket fog​nak gyúj​ta​ni... A hit​hű​ség​hez köt a hű​ség.[22] Va​jon Jack bá​csi mond​ta ezt, vagy a régi idők va​la​me​lyik püs​pö​ke? A bal ol​da​li pad​sor felé pil​lant​va meg​lát​ta nagy​báty​ja pro​fil​ját: a fér​fi meg​le​he​tő​sen zak​la​tott​nak tűnt. Mr. Stone hang​ja to​vább züm​mö​gött: a ke​resz​tény em​be​rek ak​kor sza​ba​dul​hat​nak meg a mo​dern élet ál​tal ki​vál​tott csa​ló​dott​ság​tól, ha... a szer​da es​tén​ként meg​ren​de​zett csa​lá​di össze​jö​ve​te​lünk​re, és va​la​mi sa​ját ké​szí​té​sű ételt is... le​gyen ve​le​tek most és mind​örök​ké, ámen. Ahogy el​hang​zott az ál​dás, és a lel​kész el​in​dult a ki​já​rat felé, Jean Loui​se is fel​állt, hogy sa​rok​ba szo​rít​sa Her​ber​tet, aki hát​ra​ma​radt be​csuk​ni az ab​la​ko​kat. Dr. Finch azon​ban meg​előz​te őt. – ...nem len​ne sza​bad így éne​kel​ni, Her​bert – mond​ta ép​pen. – El​vég​re me​to​dis​ták va​gyunk, D. V. – Ne en​gem hi​báz​tas​son, dr. Finch! – emel​te fel a ke​zét a ze​nei ve​ze​tő, mint​ha csak így pró​bál​na el​há​rí​ta​ni ma​gá​tól min​den szem​re​há​nyást. – A Char​les Wes​ley[23]-tá​bor​ban mond​ták, hogy így kell éne​kel​nünk. – De hát csak nem nyel​te le ezt szó nél​kül, nem igaz? Ki mond​ta ezt ma​gá​nak? – dr. Finch tel​je​sen be​szív​ta az alsó aj​kát, majd han​go​sat cset​tin​tett. – Az ot​ta​ni ze​nei ve​ze​tő. Elő​adást tar​tott ne​künk hogy a déli egy​há​zi zene el​té​ve​lye​dé​se​i​ről. New Jer​sey-ből jött – tet​te hoz​zá Her​bert. – Naná, hogy on​nan, mi? – Igen, uram. – És mit mon​dott, mi​fé​le té​ve​dé​sek​ben le​le​dzünk? – Azt mond​ta, a leg​több him​nu​szunk ese​té​ben ennyi erő​vel akár a Dugd az or​rod oda, ahon​nan a Szent​írás áradot is éne​kel​het​nénk. Meg hogy Fanny Cros​by ze​né​jét egy​há​zi ha​tá​ro​zat​ban kel​le​ne be​til​ta​ni, meg hogy az Örök Szik​la nem más, mint az Úr​tól való el​faj​zás. – Va​ló​ban? – Meg hogy több éle​tet kell vin​nünk a do​xo​ló​gi​á​ba. – És még​is ho​gyan? – Úgy, ahogy ma csi​nál​tuk. Dr. Finch he​lyet fog​lalt az első pad​sor​ban, át​ve​tet​te kar​ját a hát​tám​lán, és el​gon​dol​kod​va moz​gat​ni kezd​te az uj​ja​it. – Nyil​ván​va​ló – né​zett fel Her​bert​re –, igen, nyil​ván​va​ló, hogy a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság te​vé​keny​sé​ge ön​ma​gá​ban még nem ki​elé​gí​tő a mi észa​ki fe​le​ba​rá​ta​ink szá​má​ra. Most már a him​nu​sza​i​kat is ránk akar​ják eről​tet​ni. – Meg azt is mond​ta – je​gyez​te meg Her​bert –, hogy meg kell sza​ba​dul​nunk a déli him​nu​sza​ink​tól, és új him​nu​szo​kat kell meg​ta​nul​nunk he​lyet​tük. Nem tet​szik ez ne​kem... az ál​ta​la szép​nek tar​tott da​lok​nak nincs is sem​mi dal​la​muk. Dr. Finch ez​út​tal a szo​ká​sos​nál éle​sebb „Bah!” ki​ál​tást hal​la​tott, ami biz​tos jele volt an​nak, hogy kezd düh​be gu​rul​ni. Si​ke​rült azon​ban annyi​ra le​hig​gad​nia, hogy meg​je​gyez​ze: – Déli him​nu​szok, Her​bert? Déli him​nu​szok?! – majd ke​zét a tér​dé​re téve ki​húz​ta ma​gát ül​té​ben, és

így foly​tat​ta: – Nos, Her​bert, ül​dö​gél​jünk csak el ki​csit ezen a szent he​lyen, és vizs​gál​juk meg nyu​god​tan a kér​dést. Úgy hi​szem, ez a bi​zo​nyos il​le​tő azt sze​ret​né, ha egye​ne​sen az ang​li​kán egy​ház elő​írá​sa​i​nak meg​fe​le​lő​en éne​kel​nénk a do​xo​ló​gi​át, még​is el​lent​mond ön​ma​gá​nak, ami​kor azt kí​ván​ja, hogy sza​ba​dul​junk meg... pél​dá​ul a Ma​radj ve​lemtől? – Igen. – Szó​val Lyte. – Ööö... igen, uram? – Lyte, Her​bert Lyte. És mi a hely​zet a Ke​reszt​re ment, ott szen​ve​dett-tei? – Igen, at​tól is... Adott ne​künk egy lis​tát. – Még egy lis​tát is adott ma​guk​nak, hm? He​lye​sen fel​té​te​le​zem, hogy a Fel, ke​resz​tény ka​to​nák is sze​re​pel raj​ta? – Az első he​lyen. – Harr! – hor​kan​tott fel dr. Finch. – H. F. Lyte, Isa​ac Watts, Sa​bi​ne Ba​ring-Go​uld. Az utol​só ne​vet a me​gyé​re jel​lem​ző ak​cen​tus​sal, hosszan el​nyúj​tott e-vel és i-vel, szin​te szó​ta​gol​va ej​tet​te ki. – Mind​egyi​kük igaz, be​csü​le​tes an​gol fér​fi volt, Her​bert. Te​hát ez az il​le​tő azt akar​ja, hogy sza​ba​dul​junk meg tő​lük, még​is meg​pró​bál rá​ven​ni ben​nün​ket arra, hogy úgy éne​kel​jük a do​xo​ló​gi​át, mint​ha a west​mins​teri apát​ság​ban len​nénk, hm? Nos, hadd mond​jak ma​gá​nak va​la​mit... Jean Loui​se az egyet​ér​tő​en bó​lo​ga​tó Her​bert​re, majd a nagy​báty​já​ra pil​lan​tott, aki az adott pil​la​nat​ban úgy fes​tett, akár Theo​bald Pon​ti​fex[24]. – ...ez az il​le​tő bi​zony sznob. – Elég pi​po​gya alak volt, olyan nő​i​es fic​kó... – Le​fo​ga​dom, hogy az volt, Her​bert. És mond​ja csak, maga egyet​ért ez​zel az os​to​ba​ság​gal? – Is​ten ments! Gon​dol​tam, egy​szer ki​pró​bá​lom a dol​got, csak hogy meg​bi​zo​nyo​sod​jak ar​ról, amit amúgy is sej​tet​tem: a gyü​le​ke​zet so​sem ta​nul​ná meg ezt az új mó​dit. Rá​adá​sul sze​re​tem a régi him​nu​sza​in​kat. – Ma​gam is sze​re​tem őket, Her​bert – fe​lel​te dr. Finch, majd fel​állt, és Jean Loui​se kar​já​ba fűz​te a kar​ját. – Ak​kor jövő va​sár​nap, ugyan​eb​ben az idő​pont​ban; és ha azt lá​tom, hogy a temp​lom fél mé​ter​rel a föld fe​lett le​beg, sze​mé​lye​sen ma​gát fo​gom fe​le​lős​sé ten​ni. Her​bert​nek a fér​fi sze​mé​be pil​lant​va si​ke​rült meg​ál​la​pí​ta​nia, hogy dr. Finch vic​cel, így el​ne​vet​te ma​gát. – Emi​att ne ag​gód​jon, uram! Dr. Finch ki​kí​sér​te uno​ka​hú​gát az au​tó​já​hoz, ahol már ott várt rá​juk At​ti​cus és Ale​xand​ra. – Ha​za​vi​gyünk? – kér​dez​te a lány. – Ter​mé​sze​te​sen ne – fe​lel​te nagy​báty​ja. Be​vett szo​ká​sa volt, hogy gya​log ment temp​lom​ba min​den va​sár​nap, az​tán ha​za​fe​lé is gya​log tet​te meg az utat, és e szo​ká​sá​tól sem vi​har, sem tűző nap​sü​tés, sem csi​kor​gó fagy nem tán​to​rít​hat​ta el. – Jack bá​csi, mi​nek a rö​vi​dí​té​se a D. V.? – szólt utá​na Jean Loui​se, ahogy a fér​fi el​for​dult, hogy út​nak in​dul​jon. Dr. Finch a „hát te sem​mi​lyen ok​ta​tás​ban nem ré​sze​sül​tél?” só​ha​ját hal​lat​ta, majd így fe​lelt: – Deo vol​en​te, azaz „ha Is​ten is úgy akar​ja”, gyer​me​kem. Ha Is​ten is úgy akar​ja... meg​bíz​ha​tó kis ka​to​li​kus ki​fe​je​zés.

8 Jean Loui​se-t ugyan​az​zal a hir​te​len​ség​gel ra​gad​ták ki csen​des vi​lá​gá​ból, amellyel bar​bár fiúk ki​té​pik üre​gük​ből a han​gya​le​ső lár​vá​it, hogy az​tán ott​hagy​ják őket szen​ved​ni a nap​fény​ben; és ugyan​úgy hagy​ták ma​gá​ra őt is, hogy az​tán leg​jobb tu​dá​sá​hoz mér​ten meg​ol​tal​maz​za ér​zé​keny fel​hám​ját. Tör​tént pe​dig mind​ez egy pá​rás va​sár​nap dél​után, pon​to​san ti​zen​négy óra hu​szon​nyolc perc​kor, és az aláb​bi ese​mé​nyek ve​zet​tek a do​log​ra: A lány ebéd köz​ben el​szó​ra​koz​tat​ta csa​lád​tag​ja​it az​zal, hogy elő​ad​ta ne​kik dr. Finch​nek a di​va​tos him​nu​sz​ének​lés​ről val​lott né​ze​te​it, majd At​ti​cus le​te​le​pe​dett a nap​pa​li​ban, hogy el​ol​vas​sa a va​sár​na​pi új​sá​go​kat, Jean Loui​se pe​dig alig vár​ta, hogy egy vi​dám dél​utánt tölt​hes​sen el nagy​báty​ja, némi tea​sü​te​mény és a May​comb​ban fel​lel​he​tő leg​erő​sebb kávé tár​sa​sá​gá​ban. Meg​szó​lalt a csen​gő. – Gye​re be! – hal​lot​ta a lány At​ti​cus hang​ját. – Ké​szen áll, Mr. Finch? – hang​zott Hen​ry kér​dé​se. Le​dob​ta a ke​zé​ben tar​tott tör​lő​ru​hát, de mi​előtt ki​lép​he​tett vol​na a kony​há​ból, Hen​ry már be is dug​ta a fe​jét az aj​tón. – Szia! Ale​xand​ra egyet​len pil​la​nat alatt a fal​hoz szo​rí​tot​ta a fi​a​tal​em​bert. – Szé​gyell​het​néd ma​gad, Hen​ry Clin​ton! Hen​ry hi​á​ba ve​tet​te be nem el​ha​nya​gol​ha​tó bűv​ere​jét, az asszonyt nem ha​tot​ta meg a do​log. – Ugyan már, Miss Ale​xand​ra... Hát ak​kor se tud​na so​ká​ig ha​ra​gud​ni ránk, ha va​ló​ban akar​na. – Most még ki​húz​ta​lak ti​te​ket a csá​vá​ból – mond​ta az asszony –, de nem biz​tos, hogy leg​kö​ze​lebb is ott le​szek, ha baj​ba ke​rül​tök. – Rop​pant nagy​ra ér​té​kel​jük a se​gít​sé​gét, Miss Ale​xand​ra – fe​lel​te a fi​a​tal​em​ber, majd Jean Loui​se-hoz for​dult: – Ak​kor fél nyolc​kor... és sem​mi Finch’s Lan​ding, ma mo​zi​ba me​gyünk. – Rend​ben. Hova ké​szül​tök? – A bí​ró​ság​ra. Ta​lál​ko​zónk lesz. – Va​sár​nap? – Ja. – Jól van, na, foly​ton el​fe​lej​tem, hogy er​re​fe​lé va​sár​nap szo​kás po​li​ti​zál​ni. Meg​hal​lot​ták, hogy At​ti​cus Hen​ryt szó​lít​ja. – Visz​lát, ked​ves – kö​szönt el a fi​a​tal​em​ber Jean Loui​se-tól. A lány kö​vet​te őt a nap​pa​li​ba; ami​kor a be​já​ra​ti ajtó be​zá​rult az apja és Hen​ry mö​gött, oda​lé​pett At​ti​cus szé​ké​hez, hogy össze​szed​je a fér​fi föl​dön ha​gyott új​sá​ga​it. Fel​vet​te és rend​be rak​ta a szét​szó​ró​dott la​po​kat, majd ta​ka​ro​sán fel​tor​nyoz​ta az új​sá​go​kat a ka​na​pé​ra. Is​mét ke​resz​tül​vá​gott a szo​bán, hogy meg​iga​zít​sa az apja kis​asz​ta​lán so​ra​ko​zó köny​ve​ket, és meg​akadt a pil​lan​tá​sa egy nagy​já​ból tíz​szer hu​szon​öt cen​tis bro​sú​rán. A ki​ad​vány bo​rí​tó​ját egy em​ber​evő​nek tűnő né​ger raj​za dí​szí​tet​te, fö​löt​te a nyom​ta​tott A fe​ke​te kór​ság fel​irat​tal, a szer​ző neve után pe​dig több, tu​do​má​nyos vég​zett​sé​get jel​ző cím is állt. Jean Loui​se ki​nyi​tot​ta a bro​sú​rát, le​ült apja ka​ros​szé​ké​be, és ol​vas​ni kez​dett. Ami​kor vég​zett, két ujja közé csip​pen​tet​te a fü​ze​tet, majd kar​ját me​re​ven ki​nyújt​va, mint​ha csak egy dög​lött pat​kányt tar​ta​na a far​ká​nál fog​va, ki​ment a kony​há​ba, és nagy​nén​je orra alá dug​ta a bro​sú​rát. – Ez meg mi​cso​da?

Az asszony ve​tett egy pil​lan​tást a fü​zet​re a szem​üve​ge fö​lött. – Édes​apád va​la​mi pa​pír​ja. Jean Loui​se rá​lé​pett a sze​me​tes pe​dál​já​ra, és az edény​be ej​tet​te a ki​ad​ványt. – Ne dobd ki! – szólt rá Ale​xand​ra. – Ne​héz mos​ta​ná​ban hoz​zá​jut​ni az ilyes​mi​hez. A lány el​tá​tot​ta a szá​ját, az​tán be​csuk​ta, és is​mét ki​nyi​tot​ta. – Né​ni​kém te ol​vas​tad ezt? Tu​dod, mi áll ben​ne? – Ter​mé​sze​te​sen. Az sem lep​te vol​na meg ennyi​re, ha nagy​nén​je va​la​mi trá​gár​sá​got vág az ar​cá​ba vá​la​szul. – De hát... Ale​xand​ra néni, tu​dod te, hogy a szer​ző​je olyan dol​go​kat ír, hogy dr. Goeb​bels ár​tat​lan vi​dé​ki kis​fi​ú​nak tű​nik hoz​zá ké​pest? – Nem tu​dom, mi​ről be​szélsz, Jean Loui​se. Sok igaz​ság van ab​ban a könyv​ben. – Va​ló​ban – fe​lel​te a lány gú​nyo​san. – Kü​lö​nö​sen az a rész tet​szett, amely ki​fej​tet​te, hogy a né​ge​rek – az is​ten meg​áld​ja őket – nem te​het​nek ar​ról, hogy ala​cso​nyabb ren​dű​ek a fe​hér faj​nál, hi​szen a ko​po​nyá​juk vas​ta​gabb a mi​énk​nél, az agy​te​ker​vé​nye​ik pe​dig se​ké​lyeb​bek, bár​mit is je​lent​sen ez, így hát ked​ve​sen kell vi​sel​ked​nünk ve​lük, és nem hagy​hat​juk, hogy bár​mi olyas​mit csi​nál​ja​nak, ami​vel árt​hat​ná​nak ma​guk​nak, il​let​ve tu​dat​nunk kell ve​lük, hol a he​lyük. Is​te​nem, Ale​xand​ra néni, ez... – Igen...? – húz​ta ki ma​gát me​re​ven az asszony. – Csak meg​le​pett, hogy rá​kap​tál az ef​fé​le pi​káns ol​vas​má​nyok​ra. Nagy​nén​je nem fe​lelt. – Az a pél​dá​zat is mély be​nyo​mást gya​ko​rolt rám – foly​tat​ta –, amely​ben az író el​mond​ta, hogy a vi​lág urai a tör​té​ne​lem haj​na​lá​tól fog​va min​dig is fe​hé​rek vol​tak, leg​alább​is Dzsin​gisz kánt vagy kit ki​vé​ve (a szer​ző ki​fe​je​zet​ten kor​rekt mó​don járt el eb​ben a kér​dés​ben), és el​ké​pesz​tő​en ha​tá​so​san ér​velt, ami​kor kö​zöl​te, hogy még a fá​ra​ók is fe​hé​rek vol​tak, az alatt​va​ló​ik pe​dig fe​ke​ték, il​let​ve zsi​dók... – Ez igaz, nem​de? – Hogy​ne, de még​is mi köze van en​nek az egész​hez? Ami​kor ag​gó​dott va​la​mi mi​att, re​mény​ke​dett va​la​mi​ben vagy zak​la​tott volt – kü​lö​nö​sen, ha a nagy​nén​jé​vel ke​rült ösz​sze​tű​zés​be –, Jean Loui​se agya min​dig a Gil​bert és Sul​li​van-féle, bár​gyú bo​hó​za​tok üte​mé​re járt. Há​rom für​ge fi​gu​ra per​dült őrült tánc​ra a fe​jé​ben; a Jack bá​csi és Jem tár​sa​sá​gá​ban el​töl​tött órák, ame​lyek so​rán le​he​tet​len rit​mu​sok​ra kel​lett tán​col​nia, el​ho​má​lyo​sí​tot​ták előt​te a hol​nap gond​ja​i​val ter​hes hol​nap el​jö​ve​te​lét. Ész​re​vet​te, hogy Ale​xand​ra be​szél hoz​zá. – Mond​tam már: édes​apád hoz​ta haza a Ta​nács egyik gyű​lé​sé​ről. – Hogy hon​nan? – A Pol​gá​rok Ta​ná​csá​nak[25] egyik gyű​lé​sé​ről. Nem tud​tad, hogy itt, May​comb​ban is ala​kult egy Ta​nács? – Nem. – Hát, édes​apád ben​ne van a ve​ze​tő​ség​ben, Hen​ry pe​dig a szer​ve​zet egyik leg​meg​bíz​ha​tóbb tag​ja – Ale​xand​ra fel​só​haj​tott. – Nem mint​ha szük​sé​günk len​ne a Ta​nács​ra, May​comb​ban sem​mi nem tör​tént, de soha nem árt, ha az em​ber min​den​re fel​ké​szül. Most is épp ott van​nak. – Pol​gá​rok Ta​ná​csa? May​comb​ban? – hal​lot​ta a lány, amint nagy​nén​je sza​va​it is​mét​li os​to​bán. – És At​ti​cus...? – Jean Loui​se, sze​rin​tem te nem iga​zán fo​god fel, mik tör​tén​tek er​re​fe​lé...

Sar​kon for​dult, oda​sé​tált a be​já​ra​ti aj​tó​hoz, ki​lé​pett raj​ta, át​vá​gott a szé​les elő​ker​ten, és a le​he​tő leg​gyor​sab​ban a bel​vá​ros felé vet​te az irányt, mi​köz​ben há​tul​ról a fü​lé​be vissz​han​go​zott nagy​nén​je „Nem me​hetsz be a vá​ros​ba eb​ben az öl​tö​zék​ben!” ki​ál​tá​sa. Ar​ról is meg​fe​led​ke​zett, hogy a ga​rázs​ban ott áll egy ki​vá​ló ál​la​pot​ban lévő autó, amely​nek kul​csai az elő​szo​bái asz​ta​lon he​ver​nek. Se​be​sen ha​ladt elő​re, a fe​jé​ben csi​lin​ge​lő ab​szurd kis dal​lam rit​mu​sá​ra lép​ked​ve. Hali-ha​li​hó, Há​za​sod​ni jó! De ha üt szá​mod​ra az óra, Őt is küld​jük a bi​tó​ra, Hogy​ha el​ve​szed Ó, a ked​ve​sed![26] Va​jon mire ké​szül Hank és At​ti​cus? Mi fo​lyik itt? Nem tud​ta, de el​ha​tá​roz​ta, hogy mire le​megy a nap, tud​ni fog​ja. Az egész​nek ah​hoz a bro​sú​rá​hoz van köze, ame​lyet a ház​ban ta​lált (ott he​vert Is​ten és az em​be​rek sze​me előtt!), a bro​sú​rá​hoz és a Pol​gá​rok Ta​ná​csá​hoz. Hal​lott már ezek​ről a szer​ve​ze​tek​ről, hogy​ne hal​lott vol​na, hi​szen a New York-i új​sá​gok tele vol​tak a ró​luk szó​ló hí​rek​kel. Azt kí​ván​ta, bár​csak több fi​gyel​met for​dí​tott vol​na ezek​re a cik​kek​re, de elég volt egyet​len ha​sá​bot át​fut​nia, hogy fel​is​mer​je a régi tör​té​ne​tet: a Ta​ná​csok tag​jai ugyan​azok az em​be​rek vol​tak, akik lét​re​hoz​ták a Lát​ha​tat​lan Bi​ro​dal​mat[27], és gyű​löl​ték a ka​to​li​ku​so​kat, ugyan​azok a tu​dat​lan, a fé​lel​me​ik ál​tal ve​zé​relt, vö​rös arcú, fa​ra​gat​lan, tör​vény​tisz​te​lő, erő​sza​kos an​gol​szá​szok, ame​ri​kai hon​fi​tár​sai – az al​ja​nép. At​ti​cus és Hank ter​ve​zett va​la​mit, csak azért vol​tak je​len a Ta​nács​ban, hogy szem​mel tart​sák a dol​go​kat... de a nagy​nén​je azt mond​ta, hogy At​ti​cus a ve​ze​tő​ség tag​ja. Té​ve​dett. Az egész csak va​la​mi té​ve​dés le​he​tett, hi​szen elő​for​dult, hogy Ale​xand​ra néni össze​ke​ver​te a dol​go​kat... A bel​vá​ros​ba érve le​las​sí​tott. A kör​nyék ki​halt volt, mind​össze két autó állt a ve​gyes​bolt előtt. A bí​ró​ság ódon épü​le​te fe​hé​ren ra​gyo​gott a nap​fény​ben, a tá​vol​ban egy fe​ke​te kopó üge​tett az úton, az ara​u​ká​ria fe​nyők le​ve​lei csend​ben fod​ro​zód​tak a tér sar​ka​in. A bí​ró​ság észa​ki be​já​ra​tá​hoz érve meg​lát​ta, hogy az épü​let mel​lett vé​gig au​tók par​kol​nak két sor​ban. Ami​kor fel​ment a lép​csőn, hi​á​nyol​ta a ré​geb​ben foly​ton ott lé​zen​gő, idős fér​fi​a​kat, hi​á​nyol​ta a hi​deg víz​zel töl​tött kan​csót a be​já​rat mel​lől és a nád​fo​na​tú szé​ke​ket a fo​lyo​só​ról; ugyan​ak​kor nem hi​á​nyol​ta az apró, sö​tét iro​dák​ból ára​dó nyir​kos vi​ze​let​sza​got. Vé​gig​sé​tált az adó​fel​ügye​lő​nek, az adó​becs​lő​nek, a jegy​ző​nek, az anya​könyv​ve​ze​tő​nek, il​let​ve a ha​gya​té​ki bí​ró​ság el​nö​ké​nek ott​hont adó odúk előtt, fel​ment a tár​gya​ló​te​rem szint​jé​re a régi, fes​tet​len falú lép​csőn, majd egy má​sik lép​csőn to​vább a szí​ne​sek kar​za​tá​ra, ahol el​fog​lal​ta régi he​lyét az első sor sar​ká​ban – min​dig in​nen fi​gyel​ték Jem​mel az ap​ju​kat, ha be​men​tek a bí​ró​ság​ra. Alat​ta, a dur​ván ácsolt pa​do​kon nem csu​pán May​comb al​ja​né​pe fog​lalt he​lyet, de ott vol​tak a me​gye leg​tisz​te​let​re​mél​tóbb sze​mé​lyi​sé​gei is. A te​rem vége felé pil​lant​va lát​ta, hogy a né​ző​kö​zön​ség he​lye​in a bí​ró​sá​gi al​kal​ma​zot​tak​tól el​vá​lasz​tó kor​lát mö​gött, egy hosszú asz​tal mel​lett ott ül az apja Hen​ry Clin​ton, szá​mos jól is​mert fér​fi, il​let​ve egy is​me​ret​len alak tár​sa​sá​gá​ban. Az asz​tal vé​gé​ben a ha​tal​mas, víz​kó​ros, szür​ke csi​gá​ra em​lé​kez​te​tő Wil​li​am Wil​lough​by fog​lalt he​-

lyet – ő tes​te​sí​tet​te meg mind​azt, amit apja és az ap​já​hoz ha​son​ló em​be​rek gyű​löl​tek. Wil​lough​by szin​tén faj​tá​ja utol​só pél​dá​nya, gon​dol​ta a lány. At​ti​cus gya​kor​la​ti​lag szó​ba sem állt vele, annyi​ra le​néz​te a fér​fit, most még​is egy asz​tal​nál ül​tek... Wil​li​am Wil​lough​by va​ló​ban faj​tá​ja utol​só pél​dá​nya volt, leg​alább​is je​len​leg, és ő is las​san el​vér​zett a bő​ség kö​ze​pet​te, mert a sze​gény​ség él​tet​te. A Dél​vi​dé​ken min​den me​gyé​nek meg​volt a Wil​lough​by​ja, akik olyan​nyi​ra ha​son​lí​tot​tak egy​más​ra, hogy kü​lön ka​te​gó​ri​át ké​pez​tek, és egy​sze​rű​en csak Őnek, Nagy Em​ber​nek, eset​leg Kis Em​ber​nek hív​ták őket – az el​té​ré​sek csu​pán az egyes vi​dé​kek​re jel​lem​ző sa​já​tos​sá​gok​nak vol​tak kö​szön​he​tők. Rend​sze​rint Ő (vagy bár​hogy ne​vez​ték is az alá​ren​delt​jei) töl​töt​te be me​gyé​je leg​főbb ad​mi​niszt​ra​tív – a se​riff, a bíró vagy a ha​gya​té​ki bíró – hi​va​ta​lát, de néha akadt ki​vé​tel e sza​bály alól, mint pél​dá​ul May​comb Wil​lough​by​ja ese​té​ben, aki úgy dön​tött, hogy egyet​len köz​hi​va​talt sem tisz​tel meg sze​mé​lyé​vel. Az ő ese​te azon​ban va​ló​ban ki​vé​te​les​nek szá​mí​tott: az, hogy job​ban sze​re​tett a hát​tér​ben ma​rad​ni, arra utalt, hogy hi​ány​zik be​lő​le a kis​stí​lű des​po​ták egyik alap​ve​tő tu​laj​don​sá​ga, a be​kép​zelt​ség. Wil​lough​by nem a me​gye leg​ké​nyel​me​sebb iro​dá​já​ból irá​nyí​tot​ta bi​ro​dal​mát, ha​nem egy szűk és sö​tét, rossz sza​gú he​lyi​ség​ből, ame​lyet leg​in​kább csak nyúl​ket​rec​nek le​he​tett vol​na ne​vez​ni, és amely​ben mind​össze egy te​le​fon​ké​szü​lék, egy kony​ha​asz​tal és egy fes​tet​len fá​ból ké​szült, meg​le​he​tő​sen pa​ti​nás ka​ros​szék ka​pott he​lyet. Bár​ho​va ment is Wil​lough​by, ma​gá​tól ér​te​tő​dő mó​don kö​vet​te őt tu​nya, ja​va​részt ne​ga​tív fi​gu​rák​ból álló csa​pa​ta, az úgy​ne​ve​zett tör​vény​szé​ki ba​gázs, amely​nek tag​ja​it ve​zé​rük azért jut​tat​ta be a kü​lön​fé​le me​gyei és hely​ha​tó​sá​gi po​zí​ci​ók​ba, hogy vég​re​hajt​sák az uta​sí​tá​sa​it. Wil​lough​by mel​lett most is ott ült a tör​vény​szé​ki ba​gázs egyik kép​vi​se​lő​je, Tom-Carl Joy​ner, az Ő jobb​ke​ze, aki jog​gal volt büsz​ke ma​gá​ra, el​vég​re már a kez​de​tek​től fog​va se​gí​tet​te fő​nö​ke mun​ká​ját. Va​jon nem ő tal​palt-e foly​ton Wil​lough​by szá​má​ra? Nem ő volt-e az, aki a gaz​da​sá​gi vál​ság nap​ja​i​ban be​ko​pog​ta​tott éj​sza​kán​ként a ha​szon​bér​lők aj​ta​ján, nem ő ver​te-e bele min​den tu​dat​lan, éhe​ző nyo​mo​rult fe​jé​be, aki akár mun​ka​hely, akár se​gély for​má​já​ban el​fo​ga​dott bár​mi​lyen se​gít​sé​get, hogy Wil​lough​by​ra adja a sza​va​za​tát? Sza​vazz, vagy üres ma​rad a has! Az Ő töb​bi ki​sebb mel​lék​boly​gó​já​hoz ha​son​ló​an az évek so​rán Tom-Carl​nak is si​ke​rült szert ten​nie egy​faj​ta rosszul sza​bott tisz​te​let​re​mél​tó​ság​ra, és nem ked​vel​te, ha em​lé​kez​tet​ték őt kar​ri​er​je becs​te​len kez​de​te​i​re. Tom-Carlt ezen a va​sár​na​pon meg​nyug​vás​sal töl​töt​te el a tu​dat, hogy ha Wil​lough​by el​vesz​ti kis bi​ro​dal​ma irán​ti ér​dek​lő​dé​sét vagy meg​hal, ak​kor az övé lesz mind​az, amit oly sok ál​mat​lan éj​sza​ka árán se​gí​tett fel​épí​te​ni. A fér​fi ar​cán sem​mi nem utalt arra, hogy eset​leg kel​le​met​len meg​le​pe​tés vár​hat rá: a jó​lét ered​mé​nyez​te füg​get​len​ség már​is alá​ás​ta ki​rály​sá​gát, amely las​san​ként ros​ka​doz​ni kez​dett – még két vá​lasz​tás, és nem ma​rad be​lő​le több, csu​pán annyi, amennyit az​tán szak​dol​go​za​tuk ku​ta​tá​si anya​gá​ul hasz​nál​hat​nak a szo​cio​ló​gia sza​kos egye​te​mi hall​ga​tók. Jean Loui​se el​néz​te a fér​fi ön​telt kis ar​cát, és majd​nem fel​ka​ca​gott, arra gon​dol​va, a Dél​vi​dék va​ló​ban elég kö​nyör​te​len ah​hoz, hogy a ki​ha​lás aján​dé​ká​val ju​tal​maz​za meg köz​tiszt​vi​se​lőt. El​néz​te maga alatt az is​me​rős fe​je​ket – ősz haj, bar​na haj, a haj hi​á​nyát el​lep​lez​ni szán​dé​ko​zó, gon​do​san ol​dal​ra fé​sült haj –, és eszé​be ju​tott, a régi idők​ben, ami​kor tele volt a te​rem, ho​gyan vet​te cél​ba ti​tok​ban az alat​ta csil​lo​gó ko​pasz ko​po​nyá​kat. Tay​lor bíró egy​szer raj​ta​kap​ta, és meg​fe​nye​get​te, hogy el​fo​ga​tá​si pa​ran​csot ad ki el​le​ne. A bí​ró​ság órá​já​nak szer​ke​ze​te meg​nyi​kor​dult, meg​fe​szült, kü​lö​nös, fúj​ta​tó han​got hal​la​tott, majd el​ütöt​te a két órát. Ami​kor el​halt a hang, lát​ta, hogy apja fel​áll, és ki​mért tár​gya​ló​ter​mi hang​ján meg​szó​lít​ja az egy​be​gyűl​te​ket:

– Ura​im, mai szó​no​kunk Mr. Grady O’Han​lon, akit mind​annyi​an jól is​mer​nek. Mr. O’Han​lon... Mr. O’Han​lon fel​állt, és így szólt: – Ahogy azt a te​hén mond​ta a gaz​dá​já​nak egy hi​deg reg​ge​len: kö​szö​net a me​leg kéz​fo​gá​sért. Még soha nem ta​lál​ko​zott Mr. O’Han​lon​nal, és soha nem is hal​lott róla, a fér​fi azon​ban már a be​ve​ze​tő​je so​rán egy​ér​tel​mű​vé tet​te, ki​cso​da is ő: át​la​gos, is​ten​fé​lő em​ber, aki ott​hagy​ta az ál​lá​sát, hogy min​den ide​jét a szeg​re​gá​ció fenn​tar​tá​sá​nak szen​tel​hes​se. Hát, egye​sek​nek fur​csa kedv​te​lé​se​ik van​nak, gon​dol​ta a lány. Mr. O’Han​lon vi​lá​gos​bar​na hajú, kék sze​mű és ló​ar​cú fér​fi volt; gya​lá​za​tos nyak​ken​dőt vi​selt, za​kót pe​dig nem hor​dott. Ki​gom​bol​ta a gal​lér​ját, le​vet​te a nyak​ken​dő​jét, pis​lo​gott pá​rat, vé​gig​fut​tat​ta az uj​ja​it a ha​ján, és be​le​vá​gott. Tős​gyö​ke​res dél​vi​dé​ki volt, itt járt is​ko​lá​ba, déli nőt vett fe​le​sé​gül, egész éle​té​ben itt élt, és az volt a leg​főbb szán​dé​ka, hogy se​gít​sen meg​őriz​ni a Déli Élet​mó​dot, hogy sem​mi​fé​le nig​ger és sen​ki más ne mond​has​sa meg neki vagy sen​ki más​nak, mit te​gyen... egy ilyen tom​pa eszű faj... alap​ve​tő al​sóbb​ren​dű​sé​gük... abba az os​to​ba, gyap​jas fe​jük​be... még le sem mász​tak a fá​ról... zsí​ros és bű​zöl​gő... fe​le​sé​gül ve​gyék a lá​nya​in​kat... ke​resz​te​zik a fa​jun​kat... ke​resz​te​zik... el​kor​cso​sít​ják... ment​sük meg a Dél​vi​dé​ket... a Fe​ke​te Hét​fő[28]... a csó​tá​nyok​nál is rosszab​bak... a fa​jo​kat Is​ten te​rem​tet​te... nem tud​juk, mi​ért, de az Úr azt akar​ta, hogy ne ke​ve​red​je​nek egy​más​sal... ha nem ez lett vol​na az Ő aka​ra​ta, mind​nyá​jun​kat azo​nos szí​nű​nek te​rem​tett vol​na... vissza Af​ri​ká​ba... Az​tán apja hang​ját hal​lot​ta az em​lé​ke​i​ben, egy halk, gyen​ge han​got, amely a meg​hitt, ké​nyel​mes múlt​ról be​szélt. Ura​im, ha lé​te​zik olyan jel​mon​dat e vi​lá​gon, amellyel egyet​ér​tek, az a kö​vet​ke​ző: Egyen​lő jo​go​kat min​den​ki​nek, sen​ki​nek nem jár​nak ki​vált​sá​gok! Ezek a fel​szí​nes nig​ger pré​di​ká​to​rok... mint a maj​mok... a ci​pő​pasz​tás do​boz szá​juk​kal... el​fer​dí​tik a Szent​írást... a bí​ró​ság in​kább hall​gat a kom​mu​nis​ták​ra... min​det fal​hoz kel​le​ne ál​lí​ta​ni áru​lás vád​já​val... Jean Loui​se-ban fel​tá​madt egy em​lék, hogy vi​tá​ba száll​jon Mr. O’Han​lon da​gá​lyo​san dön​gi​csé​lő sza​va​i​val: a tár​gya​ló​te​rem alig ész​re​ve​he​tő​en meg​vál​to​zott, de a lány to​vább​ra is ugyan​azo​kat a fe​je​ket lát​ta maga alatt. A he​lyi​ség túl​ol​da​lán ott vol​tak az es​küd​tek, Tay​lor bíró a pul​pi​tu​sán tró​nolt, ka​la​uz​ha​la, a bí​ró​sá​gi ír​nok áll​ha​ta​to​san kör​mölt előt​te, At​ti​cus pe​dig nem​rég állt fel az asz​ta​lá​tól, amely​nél egy gyap​jas tar​kót lá​tott a lány... At​ti​cus Finch csak rit​kán vett részt bün​te​tő​pe​rek​ben, mert nem ked​vel​te a bün​te​tő​jo​got. Ezt az ese​tet is csu​pán azért vál​lal​ta el, mert tud​ta, hogy vé​den​ce ár​tat​lan az el​le​ne fel​ho​zott vád​ban, és egy​sze​rű​en nem hagy​hat​ta, hogy a fe​ke​te fiú bör​tön​be ke​rül​jön azért, mert a bí​ró​ság ál​tal ki​je​lölt ügy​véd lát​ja el ím​mel-ám​mal a vé​del​mét. A srác Cal​pur​nia köz​ve​tí​té​sé​vel ke​res​te meg őt, el​me​sél​te a tör​té​ne​tét, és el​mond​ta az igaz​sá​got. Az igaz​ság pe​dig nem volt szép. At​ti​cus te​hát koc​ká​ra tet​te a kar​ri​er​jét, ki​hasz​nál​ta, hogy az ügyész ha​nya​gul ál​lí​tot​ta össze a vád​ira​tot, ki​fej​tet​te ál​lás​pont​ját az es​küdt​szék​nek, és vég​hez​vit​te azt, amit sem előt​te, sem utá​na nem si​ke​rült sen​ki​nek May​comb me​gyé​ben: el​ér​te, hogy egy szí​nes fi​a​tal​em​bert fel​ment​se​nek a nemi erő​szak vád​ja alól. A vád ko​ro​na​ta​nú​ja egy fe​hér lány volt. At​ti​cus​nak két ko​moly elő​nye is volt: bár a lány még csak ti​zen​négy éves múlt, a vá​dak kö​zött nem sze​re​pelt a kis​ko​rú meg​ron​tá​sa, és ké​pes volt be​bi​zo​nyí​ta​ni, hogy az ál​do​zat be​le​egye​zett az ak​tus​ba. Ez a szo​ká​sos​nál könnyebb fel​adat​nak bi​zo​nyult, mi​vel a vád​lott​nak csak egy kar​ja volt, a má​si​kat el​vesz​tet​te egy bal​eset so​rán a fű​rész​ma​lom​ban. A fér​fi te​het​sé​ge min​den mor​zsá​ját lat​ba vet​ve vit​te vé​gig az ese​tet, mi​köz​ben olyan mély​ről fa​ka​-

dó, ke​se​rű un​dort ér​zett az ügy iránt, ame​lyet csak az volt ké​pes eny​hí​te​ni, hogy tud​ta, ha az egész vé​get ér, to​vább​ra is ké​pes lesz együtt élni ön​ma​gá​val. Az íté​let​hir​de​tés után ki​sé​tált a tár​gya​ló​te​rem​ből, ha​za​ment, és for​ró für​dőt vett a nap kel​lős kö​ze​pén. Soha nem tű​nő​dött el azon, mibe ke​rült neki ez az ügy, soha nem te​kin​tett vissza rá. És soha nem tud​ta meg, hogy a tár​gya​lás so​rán két, az övé​hez ha​son​ló szem​pár fi​gyel​te őt a kar​zat​ról. ...nem az a kér​dés, hogy ezek a ta​kony​póc nig​ge​rek egy is​ko​lá​ba jár​ja​nak-e a gye​re​ke​ink​kel, vagy hogy utaz​hat​nak-e a busz ele​jé​ben... a kér​dés az, va​jon fenn​ma​rad-e ke​resz​tény ci​vi​li​zá​ci​ónk, vagy a kom​mu​nis​ták rab​szol​gá​i​vá vá​lunk... a nig​ger ügy​vé​dek... a mi zsi​dó ba​rá​ta​ink... meg​gyil​kol​ták Jé​zust... a nig​ge​rek​re sza​vaz​tak... nagy​apá​ink... nig​ger bí​rók és se​rif​fek... az adó​ink ki​lenc​ven​öt szá​za​lé​ka... a nig​ge​rek​nek, meg an​nak a vén vé​reb​nek... egyen​lő jo​go​kat, de ne ke​ve​red​jünk ve​lük... az arany​bor​jú imá​da​ta... hir​des​sé​tek az evan​gé​li​u​mot... Lady Ro​o​sevelt... öt​ven​öt nig​gert lá​tott ven​dé​gül, de egyet​len tisz​ta déli szü​zet sem hí​vott meg az asz​ta​lá​hoz... Huey Long, az a jó ke​resz​tény úri​em​ber... fe​ke​te, mint a kor​mos tű​zi​fa... le​fi​zet​ték a Leg​fel​sőbb Bí​ró​sá​got... tisz​tes​sé​ges, ke​resz​tény fe​hér em​be​rek... nem a nig​ge​re​kért halt meg a ke​resz​ten... Jean Loui​se keze meg​csú​szott a kar​zat kor​lát​ján. El​en​ged​te a ru​dat, és le​né​zett a te​nye​ré​re, amely va​ló​ság​gal csö​pö​gött az iz​zad​ság​tól. A kor​lá​ton csil​lo​gó ned​ves folt vissza​ver​te az eme​le​ti ab​la​ko​kon be​szü​rem​lő hal​vány fényt. El​néz​te a Mr. O’Han​lon jobb​ján ülő ap​ját, és nem hit​te el, amit lá​tott. Az​tán a Mr. O’Han​lon​tól bal​ra ülő Hen​ry​re me​redt, és is​mét csak nem hit​te el, amit lá​tott... ...még​is mind ott ül​tek a tár​gya​ló​te​rem​ben. Jó​mó​dú és jel​le​mes em​be​rek, meg​bíz​ha​tó, jó em​be​rek. Min​den​fé​le hírű és min​den​fé​le faj​tá​jú fér​fi​ak... úgy tűnt, Jack bá​csi az egyet​len, aki nincs itt. Jack bá​csi... ta​lál​koz​nia kel​lett vol​na vele va​la​mi​kor – de mi​kor is? Nem so​kat tu​dott a fér​fi​ak dol​ga​i​ról, de azt lát​ta, hogy az apja egy asz​tal​nál ül egy fér​fi​val, aki​nek ilyen mo​csok frö​csög a szá​já​ból... va​jon et​től ke​vés​bé volt mocs​kos az egész? Nem. E két tény leg​fel​jebb ki​ol​tot​ta egy​mást. Émely​gett. Össze​szű​kült a gyom​ra, és resz​ket​ni kez​dett. Hank. Egy​szer​re va​la​mennyi ideg​vég​ző​dé​se fel​si​kol​tott, majd el​halt. Jean Loui​se tel​jes​ség​gel ér​zé​ket​len​né vált. Eset​le​nül, a kor​lát​ba ka​pasz​kod​va fel​állt, és ki​bot​la​do​zott a kar​zat​ról, le a lép​csőn. Nem hal​lot​ta, ho​gyan súr​ló​dik tal​pa a szé​les lép​csők​höz, nem hal​lot​ta, hogy a bí​ró​ság órá​ja fá​rad​sá​go​san fél hár​mat je​lez; nem ér​zé​kel​te, mi​lyen pá​rás a le​ve​gő az első eme​le​ten. Ahogy a ra​gyo​gó nap​fény fáj​dal​ma​san a sze​mé​be fú​ró​dott, a te​nye​ré​be te​met​te az ar​cát. Ami​kor las​san le​en​ged​te a ke​zét, fo​ko​za​to​san hoz​zá​szok​tat​va sze​mét a fény​hez, meg​lát​ta a per​zse​lő​en for​ró dél​utá​ni hő​ség​ben csil​lám​ló, nép​te​len vá​rost. Le​sé​tált az épü​let be​já​ra​tá​hoz ve​ze​tő lép​cső​kön, és be​hú​zó​dott az egyik örök​zöld tölgy​fa ár​nyé​ká​ba, majd ki​nyúj​tott kar​ral a fa tör​zsé​nek tá​masz​ko​dott. May​comb​ra pil​lan​tott, és el​szo​rult a tor​ka; May​comb vissza​né​zett rá. Menj in​nen, mond​ták az öreg épü​le​tek. Nincs itt sem​mi ke​res​ni​va​lód. Nem akar​juk, hogy itt le​gyél, meg​van​nak a ma​gunk tit​kai. A fel​szó​lí​tás​nak en​ge​del​mes​ked​ve, el​in​dult a néma hő​ség​ben May​comb fő köz​le​ke​dé​si út​vo​na​lán, a Mont​go​mery​be ve​ze​tő úton. Csak ment elő​re, el a há​zak mel​lett, ame​lyek szé​les elő​kert​je​i​ben ker​tész​ke​dő höl​gyek és nagy​da​rab, las​sú úri​em​be​rek te​vé​keny​ked​tek rá​érő​sen. Mint​ha hal​lot​ta vol​na, ahogy Mrs. Whe​eler át​ki​ált az utca túl​ol​da​lá​ra Miss Ma​u​die-nak, és ha Miss Ma​u​die meg​pil​lan​tot​ta vol​na

őt, oda​szólt vol​na neki, hogy gye​re be, egyél egy kis tor​tát, épp most sü​töt​tem, egy na​gyot a dok​tor úr​nak meg egy ki​csit ne​ked. A jár​da re​pe​dé​se​it szá​mol​gat​va fel​ké​szült Mrs. Hen​ry La​fa​yet​te Du​bose dü​hös ki​ro​ha​ná​sá​ra (Ne hel​lózz itt ne​kem, Jean Loui​se Finch! Azt kell mon​da​ni, hogy jó na​pot kí​vá​nok!), el​si​e​tett a me​re​de​ken lej​tő te​te​jű, öreg ház mel​lett, el Miss Ra​chel háza mel​lett, és ott​hon ta​lál​ta ma​gát. HÁZI KÉ​SZÍ​TÉ​SŰ FAGY​LALT. Hu​nyor​gott. Kez​dek meg​őrül​ni, gon​dol​ta. To​vább akart si​et​ni, de már túl késő volt. Az egy​ko​ri ott​ho​na he​lyén épült zö​mök, négy​szög​le​tes, mo​dern fagy​lal​to​zó nyit​va volt, és egy fér​fi bá​mult ki rá az ab​la​ká​ból. Be​nyúlt a pan​tal​ló​ja zse​bé​be, és elő​ha​lá​szott egy öt​cen​test. – Kér​he​tek egy gom​bóc va​ní​li​át? – Már nem gom​bó​cok​ba’ ad​juk. Most már... – Mind​egy, bár​hogy jó lesz – mond​ta a fér​fi​nak. – Jean Loui​se Finch, ugye? – kér​dez​te az. – Igen. – Ré​geb​ben it​ten la​kott, ugye? – Igen. – Ami azt il​le​ti, it​ten is szü​le​tett, ugye? – Igen. – Most meg má’ New York​ba’ él, ugye? – Igen. – May​comb igen​csak meg​vál​to​zott, ugye? – Igen. – Nem em​lék​szik, ki va​gyok, ugye? – Nem. – Hát, én meg nem fo​gom meg​mon​da​ni ma​gá​nak. Ül​jön csak le, pró​bál​ja meg ki​ta​lál​ni, azt’ ha si​ke​rül, kap tő​lem még egy ada​got in​gyen. – Kö​szö​nöm, uram – fe​lel​te a lány. – Nem bán​ja, ha hát​ra​me​gyek a... – Men​jen csak. Van​nak ott asz​ta​lok meg szé​kek is. A né​pek oda te​lep​sze​nek le es​tén​ként, hogy meg​egyék a fagy​lalt​ju​kat. A hát​só ud​vart fe​hér mur​va bo​rí​tot​ta. Mi​lyen ap​ró​nak tű​nik így, a ház, a ga​rázs, a szap​pan​fák nél​kül, gon​dol​ta. Le​ült az egyik asz​tal​hoz, és le​tet​te a fagy​lal​tos​po​hár​kát. Gon​dol​kod​nom kell. Az egész olyan gyor​san tör​tént, hogy még min​dig ka​var​gó​it a gyom​ra; pró​bált mé​lye​ket lé​le​gez​ni, de nem tud​ta el​csi​tí​ta​ni a há​bor​gá​sát. Úgy érez​te, men​ten el​zöl​dül a hány​in​ger​től, és le​szeg​te a fe​jét; hi​á​ba, nem volt ké​pes gon​dol​kod​ni, csak tud​ta, amit tu​dott. Tud​ta, hogy cser​ben hagy​ta őt az egyet​len em​be​ri lény, aki​ben va​la​ha is őszin​tén, tel​jes szí​vé​ből bí​zott. Tud​ta, hogy az egyet​len em​ber, aki​re bár​mi​kor rá​mu​tat​ha​tott, hogy ma​ga​biz​to​san ki​je​lent​se: „íme, va​la​ki, aki te​tő​től tal​pig úri​em​ber” – most nyil​vá​no​san, dur​ván, gya​lá​za​tos mó​don el​árul​ta őt.

9 Tisz​tes​ség, hu​mor​ér​zék és tü​re​lem – e há​rom tu​laj​don​ság alap​ve​tő​en jel​lem​ző volt Jean Loui​se ap​já​ra. Még egy mon​dás is szü​le​tett róla: bár​kit kér​dez​zen az em​ber At​ti​cus Finch fe​lől May​comb me​gyé​ben és a kör​nyé​kén, az il​le​tő azt fog​ja mon​da​ni: „Soha nem volt nála jobb ba​rá​tom.” At​ti​cus Finch tit​ka olyan egy​sze​rű volt, hogy az már el​ké​pesz​tő​en bo​nyo​lult​nak szá​mí​tott: mi​köz​ben a leg​több em​ber​nek meg​vol​tak a maga sza​bá​lyai, ame​lye​ket igye​ke​zett be​tar​ta​ni, At​ti​cus min​den fel​haj​tás, min​den ön​vizs​gá​lat nél​kül szó​ról szó​ra be​tar​tot​ta a sa​ját sza​bá​lya​it. Az ott​ho​ni énje meg​egye​zett a nyil​vá​nos​ság​nak mu​ta​tott én​jé​vel. Sza​bály​rend​sze​rét egy​sze​rű​en az Új​tes​ta​men​tum er​köl​csi​sé​ge al​kot​ta, és vi​sel​ke​dé​sé​nek ju​tal​ma​kép​pen min​den​ki tisz​te​let​tel és oda​adás​sal vi​sel​te​tett irán​ta. Még az el​len​sé​gei is sze​ret​ték, mi​vel soha nem is​mer​te el, hogy az il​le​tők az el​len​sé​gei len​né​nek. Nem volt jó​mó​dú, még​is ő volt a leg​gaz​da​gabb em​ber, akit a gye​re​kei va​la​ha is​mer​tek. A gye​re​kek olyan mó​don is​mer​het​ték őt, ami a leg​több gye​rek​nek nem ada​tik meg. Ami​kor be​vá​lasz​tot​ták a me​gyei tör​vény​ho​zó tes​tü​let​be, At​ti​cus meg​is​mer​ke​dett egy Mont​go​mery​ben élő, nála majd’ ti​zen​öt év​vel fi​a​ta​labb lánnyal, aki​be be​le​sze​re​tett, és akit fe​le​sé​gül is vett; a fér​fi ha​za​vit​te új​don​sült fe​le​sé​gét May​comb​ba, és be​köl​töz​tek a fő​ut​ca egyik újon​nan épí​tett há​zá​ba. At​ti​cus negy​ven​két éves volt, ami​kor meg​szü​le​tett a fiuk, akit a fér​fi apja, va​la​mint apai nagy​ap​ja után Je​remy At​ti​cus​nak ne​vez​tek el. Négy év​vel ké​sőbb vi​lág​ra jött a lá​nyuk is, aki anyai nagy​any​ja és déd​any​ja után a Jean Loui​se ne​vet kap​ta. Két év​vel ké​sőbb az​tán At​ti​cus az egyik este arra ért haza mun​ká​ból, hogy a fe​le​sé​ge hol​tan he​ver az ut​cai ve​ran​da sar​ká​ban, ahol a he​lyet hű​vös me​ne​dék​ké va​rá​zso​ló li​la​aká​cin​dák el​ta​kar​ták őt a já​ró​ke​lők sze​me elől. Leg​fel​jebb né​hány per​ce le​he​tett ha​lott: a hin​ta​szék, amely​ből a föld​re zu​hant, még min​dig moz​gott. Jean Gra​ham Finch hoz​ta a csa​lád​ba azt az örök​le​tes szív​be​teg​sé​get, amely hu​szon​két év​vel ké​sőbb vég​zett a fi​á​val az At​ti​cus iro​dá​ja előt​ti jár​dán. Negy​ven​nyolc éve​sen At​ti​cus egye​dül ma​radt két gye​rek​kel és egy Cal​pur​nia nevű né​ger sza​kács​nő​vel. Nem va​ló​szí​nű, hogy va​la​ha is pró​bált vol​na ér​tel​met ke​res​ni a tör​tén​tek​ben, egy​sze​rű​en a tőle tel​he​tő leg​jobb mó​don fel​ne​vel​te fiát és lá​nyát, és te​kin​tet​be véve, hogy mennyi​re sze​ret​ték őt a gyer​me​kei, ki​je​lent​het​jük, hogy jó mun​kát vég​zett. Soha nem volt túl fá​radt ah​hoz, hogy lab​dáz​zon ve​lük, vagy túl el​fog​lalt ah​hoz, hogy cso​dás tör​té​ne​te​ket ta​lál​jon ki a ked​vü​kért; soha nem kö​töt​ték le annyi​ra a sa​ját prob​lé​mái, hogy ne hall​gat​ta vol​na vé​gig fi​gyel​me​sen a pa​na​sza​i​kat; és min​den este ad​dig ol​va​sott ne​kik, amíg el nem csuk​lott a hang​ja. Az es​tén​kén​ti fel​ol​va​sá​sok​kal több le​gyet is ütött egy csa​pás​ra, bár egy gyer​mek​pszi​cho​ló​gus va​ló​szí​nű​leg két​ség​be​esett vol​na a mód​sze​ré​től. Min​dig ab​ból a ki​ad​vány​ból ol​va​sott ne​kik, ame​lyet épp maga is for​ga​tott, így a gye​re​kek meg​le​he​tő​sen za​va​ros mű​velt​ség​re tet​tek szert: mi​köz​ben ol​vas​ni ta​nul​tak, meg​is​mer​ked​tek had​tör​té​ne​ti mun​kák​kal, az ak​tu​á​lis tör​vény​ter​ve​ze​tek​kel a Va​ló​di bűn​té​nyek rej​té​lye​i​vel[29], Ala​ba​ma ál​lam tör​vény​köny​vé​vel, a Bib​li​á​val, il​let​ve Pal​gra​ve Arany kin​cses​tá​rá​val[30] is. Bár​ho​va ment At​ti​cus, rend​sze​rint Jem és Jean Loui​se is el​kí​sér​te őt. Ma​gá​val vit​te őket Mont​go​mery​be a tör​vény​ho​zó tes​tü​let nyá​ri ülés​sza​ká​ra, el​vit​te őket fut​ball​meccsek​re, temp​lom​ba, vagy épp este az iro​dá​já​ba, ha so​ká​ig kel​lett dol​goz​nia. Csak nagy rit​kán for​dult elő, hogy nap​le​men​te után bár​hol is a gye​re​kei nél​kül lát​ták vol​na őt. Jean Loui​se soha nem is​mer​te az édes​any​ját, nem is tud​ta, mi​lyen, ha az em​ber​nek van any​ja, de csak rit​kán érez​te az anyai je​len​lét hi​á​nyát. At​ti​cus soha nem ér​tet​te fél​re a lá​nyát, és csu​pán egyet​len​-

egy​szer blok​kolt le, még​hoz​zá ak​kor, ami​kor a ti​zen​egy éves Jean Loui​se az ebéd​idő​ben ha​za​tér​ve az is​ko​lá​ból ész​re​vet​te, hogy meg​jött az első ha​vi​vér​zé​se. A lány azt hit​te, hal​dok​lik, és si​kol​toz​ni kez​dett, Cal​pur​nia, Jem és At​ti​cus fut​va si​e​tett a se​gít​sé​gé​re; ami​kor a báty​ja és az apja lát​ta, mi a hely​zet, két​ség​be​eset​ten Cal​pur​ni​á​ra pil​lan​tot​tak, az asszony pe​dig ké​zen fog​ta őt. Jean Loui​se tu​da​tá​ig egé​szen ad​dig a pil​la​na​tig nem iga​zán ju​tott el a tény, hogy lány​nak szü​le​tett, így éle​te vak​me​rő és fék​te​len el​fog​lalt​sá​gok vég​te​len so​ro​za​tá​ból állt: ve​re​ke​dett, fo​ci​zott, fára má​szott, min​den​ben lé​pést tar​tott Jem​mel, és a fi​zi​kai erőn​lé​tet pró​bá​ra tévő bár​mely te​vé​keny​ség​ben maga mögé uta​sí​tot​ta va​la​mennyi kor​tár​sát. Ami​kor már kel​lő​kép​pen le​nyu​go​dott ah​hoz, hogy ké​pes le​gyen oda​fi​gyel​ni Cal​pur​nia sza​va​i​ra, az az ér​zés fog​ta el, hogy va​la​mi ke​gyet​len tré​fát űz​nek vele: arra kény​sze​rült, hogy be​lép​jen a nő​i​ség vi​lá​gá​ba, abba a vi​lág​ba, ame​lyet le​né​zett és ame​lyet nem ér​tett, amely el​len kép​te​len volt meg​vé​de​ni ma​gát – abba a vi​lág​ba, amely a leg​ke​vés​bé sem vá​gyott rá. Jem ak​kor hagy​ta cser​ben őt, ami​kor ti​zen​hat éves lett, el​kezd​te hát​ra​fé​sül​ve hor​da​ni a ha​ját, és el​kez​dett lá​nyok után jár​ni. Jean Loui​se-nak At​ti​cus ma​radt az egyet​len ba​rát​ja; az​tán dr. Finch vissza​köl​tö​zött May​comb​ba. A két idő​sö​dő fér​fi se​gí​tet​te át őt leg​ma​gá​nyo​sabb és leg​sö​té​tebb órá​in, azon a vész​ter​hes, po​ko​li idő​sza​kon, amely so​rán paj​kos ör​dög​fi​ó​ká​ból fi​a​tal nővé érett. At​ti​cus el​vet​te a lég​pus​ká​ját, és he​lyet​te golf​ütőt adott a ke​zé​be, dr. Finch pe​dig meg​ta​ní​tot​ta neki... nos, azt, ami iránt a leg​in​kább ér​dek​lő​dött. Jean Loui​se meg​ját​szot​ta ma​gát a vi​lág felé: kor​tár​sa​i​hoz ha​son​ló​an pa​nasz​ko​dott a jó csa​lád​ból szár​ma​zó ti​zen​éves lá​nyok vi​sel​ke​dé​sét kor​lá​tok közé szo​rí​tó sza​bá​lyok​ra, si​ke​rült némi ér​dek​lő​dést ta​nú​sí​ta​nia a ru​hák, a fiúk, a frizu​rák, a plety​kál​ko​dás és az egyéb női dol​gok iránt, de min​dig ké​nyel​met​le​nül érez​te ma​gát, ha nél​kü​löz​nie kel​lett azon em​be​rek tár​sa​sá​gát, akik​nek a sze​re​te​té​ben biz​tos le​he​tett. Az apja be​írat​ta egy geor​giai le​ány​is​ko​lá​ba, majd az is​ko​la el​vég​zé​se után kö​zöl​te vele, ide​je a sa​ját lá​bá​ra áll​nia, úgy​hogy ta​lán el​köl​töz​het​ne New York​ba vagy va​la​ho​va más​ho​va. A lányt kis​sé meg​bán​tot​ták At​ti​cus sza​vai, és úgy érez​te, ki​ha​jít​ják a sa​ját ott​ho​ná​ból, ám az évek múl​tá​val rá​jött, mi​lyen böl​csen cse​le​ke​dett az apja: a fér​fi fel​is​mer​te, hogy öreg​szik, és ab​ban a meg​nyug​ta​tó tu​dat​ban sze​re​tett vol​na meg​hal​ni, hogy a lá​nya ké​pes gon​dos​kod​ni ma​gá​ról. Soha nem ma​radt ma​gá​ra, de leg​fon​to​sabb tá​ma​szát, éle​te meg​ha​tá​ro​zó er​köl​csi ere​jét az apja irán​ti sze​re​te​te je​len​tet​te. Soha nem kér​dő​je​lez​te meg ezt az ér​zést, soha nem is gon​dol ko​dott el raj​ta iga​zán, és arra sem jött rá, hogy min​den fon​tos dön​tés előtt ref​lex​sze​rű​en fel​te​szi ma​gá​nak a kér​dést: „Mit ten​ne most At​ti​cus?” Nem is​mer​te fel, hogy akár​hány​szor csak szi​lár​dan ki​állt va​la​mi​ért, azt az ap​já​nak kö​szön​het​te, hogy jel​le​mé​nek va​la​mennyi jó és tisz​te​let​re mél​tó tu​laj​don​sá​gát az apja plán​tál​ta belé; nem tud​ta, hogy bál​vá​nyoz​za az édes​ap​ját. Csak azt tud​ta, hogy min​dig is saj​nál​ta azo​kat a kor​tár​sa​it, akik pa​nasz​kod​tak a szü​le​ik​re, ami​ért nem kap​tak meg tő​lük ezt vagy azt, ami​ért ki​sem​miz​ték őket va​la​mi​ből. Saj​nál​ta a kö​zép​ko​rú mat​ró​ná​kat, akik hosszas ana​lí​zis után fel​fe​dez​ték, hogy prob​lé​má​ik gyö​ke​re va​ló​ban a gyö​ke​re​ik​ből ered; saj​nál​ta azo​kat, akik „az öre​gem​nek” ne​vez​ték az ap​ju​kat, arra utal​va, hogy az il​le​tő léha, va​ló​szí​nű​leg iszá​kos és te​he​tet​len te​remt​mény, aki va​la​hol, va​la​mi​kor ször​nyű és meg​bo​csát​ha​tat​lan csa​ló​dást oko​zott a gye​re​ke​i​nek. Mér​ték​te​le​nül saj​nál​ko​zott, és ön​elé​gül​ten be​zár​kó​zott meg​hitt vi​lá​gá​ba.

10 Jean Loui​se fel​kelt a ker​ti szék​ről, el​ment a te​lek sar​ká​ig, és ki​hány​ta a va​sár​na​pi ebéd​jét. Uj​jai a Finch-ház hát​só ud​va​rát Miss Ra​chel kert​jé​től el​vá​lasz​tó drót​ke​rí​tés fo​na​ta​it mar​kol​ták. Ha Dill itt len​ne, át​ug​ra​na a ke​rí​té​sen, le​húz​ná ma​gá​hoz a lány fe​jét és meg​csó​kol​ná őt, majd ké​zen fog​ná, hogy fog​lal​ja​nak ál​lást az ügy​ben, ahogy azt min​dig is tet​ték, ha va​la​mi prob​lé​ma adó​dott a házuk tá​ján. De Dill már rég el​hagy​ta őt. Ahogy eszé​be ju​tott a bí​ró​sá​gon lá​tott je​le​net, újult erő​vel tért vissza a hány​in​ge​re, de már nem volt mit ki​ad​nia ma​gá​ból. In​kább köp​tél vol​na az ar​com​ba... Még min​dig el​kép​zel​he​tő volt, ta​lán, hogy csak va​la​mi ször​nyű té​ve​dés​ről volt szó, igen, nyil​ván ez tör​tént. Az agya nem volt haj​lan​dó el​fo​gad​ni, amit a sze​me és a füle kö​zölt vele. Visz​sza​ment a szé​ké​hez, le​ült, és el​néz​te, ahogy az ol​vadt va​ní​lia​fagy​lalt apró tó​csá​ja las​san​ként az asz​tal szé​le felé kú​szik. A tó​csa szét​ter​jedt, meg​állt, majd las​san csö​pög​ni kez​dett. Csöpp, csöpp, csöpp, le a fe​hér ka​vics​ra, át​itat​va azt, amíg a ta​laj vé​gül már nem tud​ta be​in​ni a ned​ves​sé​get, és újabb apró me​den​ce je​lent meg az asz​tal alatt. Meg​tet​ted. Épp olyan biz​tos ez, mint az, hogy ott ül​tél a tár​gya​ló​te​rem​ben. – Ki​ta​lál​ta már a ne​ve​met? Oda​néz​zen, hát el​vesz​te​get​te a fagy​lalt​ját. Jean Loui​se fel​emel​te a fe​jét. A fagy​lal​tos ki​ha​jolt az üz​let hát​só ab​la​kán, más​fél mé​ter​nyi tá​vol​ság​ra sem volt tőle. Az​tán be​húz​ta a fe​jét, és kis​vár​tat​va egy ned​ves ronggyal a ke​zé​ben tűnt fel az aj​tó​ban. – Na, mi a ne​vem? – kér​dez​te, mi​köz​ben le​tö​röl​te az asz​talt. Riki-roki-rok​ka Pál. – Saj​ná​lom, hogy ilyen fel​for​du​lást okoz​tam... Co​ning​ham, CO-val? – kér​dez​te, mi​után ala​po​san vé​gig​mér​te a fér​fit. – Majd​nem: CU-val – vi​gyo​ro​dott el szé​le​sen a fagy​lal​tos. – Hon​nan tud​ta? – A csa​lá​di vo​ná​sok... Hogy​hogy be​köl​tö​zött a vá​ros​ba? – Anyám rám ha​gyott egy ki​sebb er​dőt, azt el​ad​tam, és az árá​ból fel​húz​tam ide ezt az üz​le​tet. – Hány óra van? – Mind​járt fél öt – fe​lel​te Mr. Cun​ning​ham. Jean Loui​se fel​állt, bú​csú​zó​ul rá​mo​soly​gott a fér​fi​ra, kö​zöl​te, hogy ha​ma​ro​san is​mét el​jön, majd ki​sé​tált az ut​cá​ra. Két tel​jes óra el​telt, és fo​gal​mam sincs, hol vol​tam köz​ben. Annyi​ra fá​radt va​gyok... Nem ment ke​resz​tül a bel​vá​ro​son, in​kább a hosszabb utat vá​lasz​tot​ta, át egy is​ko​la​ud​va​ron, vé​gig a pe​kán​dió​fák​kal sze​gé​lye​zett ut​cán, az​tán is​mét egy is​ko​la​ud​va​ron és a fut​ball​pá​lyán ke​resz​tül, ahol Jem egy​szer hol​mi ká​bu​lat​ban a sa​ját csa​pat​tár​sát sze​rel​te le. Annyi​ra fá​radt va​gyok. Ale​xand​ra az aj​tó​ban várt rá, de fél​re​állt, hogy a lány el​ha​lad​has​son mel​let​te. – Mer​re jár​tál? – kér​dez​te. – Jack órák​kal ez​előtt te​le​fo​nált, és fe​lő​led kér​de​zős​kö​dött. Mondd, meg​lá​to​gat​tál bár​ki ide​gent eb​ben az öl​tö​zék​ben? – Nem... nem tu​dom. – Hogy ér​ted azt, hogy nem tu​dod? Be​szélj már ér​tel​me​sen, Jean Loui​se! És hívd fel a nagy​bá​tyá​dat! Er​nyed​ten oda​lé​pett a te​le​fon​hoz.

– Az egy-egy-ki​len​cet ké​rem! – Dr. Finch – hal​lot​ta dr. Finch hang​ját. – Saj​ná​lom – le​hel​te a kagy​ló​ba. – Ta​lál​koz​ha​tunk in​kább hol​nap? – Jó – vá​la​szol​ta a nagy​báty​ja. Túl fá​radt volt ah​hoz, hogy szó​ra​koz​tas​sa Jack bá​csi te​le​fo​ná​lá​si stí​lu​sa: mi​vel a fér​fi min​den ha​son​ló szer​ke​ze​tet mé​lyen gyö​ke​re​dző, dü​hös el​len​ér​zés​sel ke​zelt, vá​la​szai leg​jobb eset​ben is csu​pán egy szó​ta​gos sza​vak​ból áll​tak. – Na​gyon sat​nyán fes​tesz – mond​ta Ale​xand​ra, ami​kor a lány el​for​dult a te​le​fon​ké​szü​lék​től. – Mi tör​tént? Asszo​nyom, apám olyan csa​ló​dást oko​zott szá​mom​ra, hogy úgy ér​zem ma​gam, mint apály ide​jén a par​ton ver​gő​dő le​pény​hal, maga pe​dig azt kér​de​zi, mi a baj. – A gyom​rom – fe​lel​te. – Hát, az bár​mi​től le​het... Fáj? Igen, fáj. Po​ko​li​an fáj. Annyi​ra fáj, hogy azt már kép​te​len va​gyok el​vi​sel​ni. – Nem, né​ni​kém, csak ka​va​rog. – Ak​kor mi​ért nem ve​szel be egy Alka-Selt​zert? Kö​zöl​te, hogy így tesz majd, Ale​xand​rá​ban pe​dig kez​dett össze​áll​ni a kép: – Mondd, Jean Loui​se, te el​men​tél arra a gyű​lés​re, ahol mind ott volt az a sok fér​fi? – Igen. – Eb​ben az öl​tö​zék​ben? – Igen. – Hol ül​tél? – A kar​za​ton... nem lát​tak meg. A kar​zat​ról fi​gyel​tem őket. Né​ni​kém, ha Hank el​jön ma este, kér​lek, mondd meg neki, hogy... hogy gyen​gél​ke​dem. – Hogy gyen​gél​kedsz? Egyet​len per​cig sem volt ké​pes to​vább a nagy​nén​je tár​sa​sá​gá​ban időz​ni. – Igen, né​ni​kém. Most pe​dig azt fo​gom ten​ni, amit min​den fi​a​tal és tisz​ta ke​resz​tény, fe​hér szűz tesz itt, Dé​len, ami​kor gyen​gél​ke​dik. – És még​is, mi len​ne az? – Ágy​ba bú​jok. Be​ment a szo​bá​já​ba, be​zár​ta az aj​tót, majd ki​gom​bol​ta a blú​zát, le​húz​ta a nad​rág​ja cip​zár​ját, és ke​reszt​ben vé​gig​dőlt any​ja ko​vá​csolt​vas csip​kék​kel dí​szí​tett ágyán. Va​kon ta​po​ga​tóz​va oda​hú​zott ma​gá​hoz egy pár​nát, a feje alá gyö​mö​szöl​te, és egy per​cen be​lül álom​ba zu​hant. Ha ké​pes lett vol​na gon​dol​kod​ni, Jean Loui​se ta​lán ele​jét ve​het​te vol​na az el​kö​vet​ke​ző ese​mé​nyek​nek, ha a nap tör​té​né​se​it foly​ton is​mét​lő​dő lán​co​lat​ként ér​tel​me​zi, amely egy​idős ma​gá​val az idő​vel: az őt érin​tő fe​je​zet két​száz év​vel ko​ráb​ban kez​dő​dött, és egy büsz​ke tár​sa​da​lom​ban ját​szó​dott, ame​lyet sem a mo​dern tör​té​ne​lem leg​vé​re​sebb há​bo​rú​ja, sem leg​kí​mé​let​le​nebb bé​ké​je nem volt ké​pes el​pusz​tí​ta​ni; a tör​té​net új​ra​ját​szó​dik, ez​út​tal ma​gán​em​be​rek ad​ják elő egy olyan ci​vi​li​zá​ció al​ko​nyán, ame​lyet sem há​bo​rú, sem béke nem ment​het már meg. Ha kel​lő éles​lá​tás​sal bírt vol​na, ha ké​pes lett vol​na át​ha​tol​ni vá​lo​ga​tós, szűk lá​tó​kö​rű és el​szi​ge​telt vi​lá​ga kor​lá​ta​in, ta​lán arra is rá​jött vol​na, hogy egész ed​di​gi éle​té​ben egy olyan fo​gya​té​kos​ság​gal élt, ame​lyet sem ő nem vett ész​re, sem a hoz​zá leg​kö​ze​lebb álló sze​mé​lyek nem fe​dez​tek fel, amely​ről sen​ki nem vett tu​do​mást – rá​jö​he​tett vol​na arra, hogy szín​va​kon szü​le​tett.

IV 11 Va​la​mi​kor ré​gen volt egy idő​szak az éle​té​ben, ami​kor csak ab​ban a né​hány má​sod​perc​ben lelt bé​ké​re, ami​kor már ki​nyi​tot​ta a sze​mét reg​gel, de még nem tért tel​je​sen ma​gá​hoz – ab​ban a pár pil​la​nat​ban, ami​kor még nem éb​redt rá a nap​pal éber rém​ál​má​ra. Ha​to​dik osz​tály​ba járt, és ezt az év​fo​lya​mot kü​lö​nö​sen em​lé​ke​ze​tes​sé tet​ték szá​má​ra az osz​tály​te​rem​ben, il​let​ve az osz​tály​ter​men kí​vül ta​nult dol​gok. Mi​vel va​la​ki fel​gyúj​tot​ta az Old Sa​rum-i is​ko​lát, a vá​ro​si gye​re​kek kis lét​szá​mú cso​port​ját át​me​ne​ti​leg va​ló​ság​gal el​árasz​tot​ták az on​nan ér​ke​ző, idő​sebb di​á​kok. Miss Blunt osz​tá​lyá​nak leg​idő​sebb ta​nu​ló​ja így egy kis hí​ján ti​zen​ki​lenc éves srác lett, aki​nek há​rom kor​tár​sa is akadt, és volt még mel​let​tük több ti​zen​hat éves lány is, egy​től egyig ér​zé​ki, bol​dog te​rem​té​sek, akik egy​faj​ta va​ká​ci​ó​nak fog​ták fel az is​ko​lát, hi​szen így egy da​ra​big meg​sza​ba​dul​hat​tak a gya​pot​föl​de​ken és az ál​la​tok kö​rül ese​dé​kes mun​ká​tól. Miss Blunt​ban azon​ban em​be​rük​re lel​tek: a ta​ní​tó​nő olyan ma​gas volt, mint a leg​ma​ga​sabb srác, és vagy két​szer olyan szé​les. Jean Loui​se első lá​tás​ra meg​ked​vel​te az Old Sa​rum​ból ér​ke​zett jö​ve​vé​nye​ket. Mi​után ki​vív​ta ma​gá​nak az osz​tály osz​tat​lan fi​gyel​mét az​zal, hogy be​dob​ta Gas​ton B. Me​ans[31] ne​vét a dél-af​ri​kai ter​mé​sze​ti kin​csek​ről szól be​szél​ge​tés​be, majd a szü​net​ben egy be​főt​tes​gu​mit ki​lö​vő, házi ké​szí​té​sű pisz​toly se​gít​sé​gé​vel is alá​tá​masz​tot​ta az ál​lí​tá​sa​it, Jean Loui​se-t bi​zal​má​ba fo​gad​ta az Old Sa​rum-i ban​da. A nagy​fi​úk fa​ra​gat​lan gyen​géd​ség​gel meg​ta​ní​tot​ták koc​káz​ni, és azt is meg​mu​tat​ták neki, ho​gyan kell gaz​da​sá​go​san ba​gót rág​ni. Bár a lá​nyok leg​in​kább csak ke​zü​ket a szá​juk elé emel​ve vi​ho​rász​tak, és ren​ge​te​get sug​do​lóz​tak egy​más kö​zött, de Jean Loui​se ki​fe​je​zet​ten hasz​nos​nak ta​lál​ta őket olyan​kor, ami​kor egy-egy al​kal​mi röp​lab​da​csa​pa​tot kel​lett össze​ál​lí​ta​ni. Min​den össze​vet​ve úgy érez​te, cso​dá​la​tos év vár rá. Cso​dá​la​tos is volt egé​szen ad​dig, míg egy nap haza nem ment ebé​del​ni, hogy dél​után már ne tér​jen vissza az is​ko​lá​ba, csak az ágyán fek​ve zo​kog​jon a düh​től, mi​köz​ben meg​pró​bál​ta fel​dol​goz​ni a Cal​pur​ni​á​tól ka​pott ször​nyű in​for​má​ci​ót. Más​nap az​tán kü​lö​nö​sen fenn​költ lép​tek​kel ment su​li​ba, ám en​nek nem hol​mi gő​gös büsz​ke​ség volt az oka, ha​nem az, hogy egy szá​má​ra mind​ad​dig is​me​ret​len fel​sze​re​lést kel​lett vi​sel​nie. Biz​tos volt ab​ban, hogy min​den​ki tud​ja, mi baja van, hogy min​den​ki őt fi​gye​li, de össze​za​var​ta, hogy ko​ráb​ban még egy​ál​ta​lán sen​kit nem hal​lott a do​log​ról be​szél​ni. Ta​lán sen​ki nem is tu​dott róla, gon​dol​ta... Nos, ha ez a hely​zet, ak​kor van né​hány híre a szá​muk​ra, úgy bi​zony. A szü​net​ben, ami​kor Ge​or​ge Hill meg​kér​dez​te, be​áll-e for​ró zsír a kony​há​bant ját​sza​ni, csak a fe​jét ráz​ta. – Soha töb​bet nem fo​gok tud​ni sem​mit csi​nál​ni – mond​ta, majd le​ült az is​ko​la lép​cső​jé​re, és on​nan néz​te, ho​gyan zu​han​nak sor​ra a por​ba a fiúk. – Még jár​ni se tu​dok. Ami​kor az​tán nem volt ké​pes to​vább el​vi​sel​ni a lát​ványt, csat​la​ko​zott az is​ko​la​ud​var sar​ká​ban álló tölgy​fa alatt gyü​le​ke​ző né​hány lány​hoz. Ada Bel​le Ste​vens ne​vet​ve he​lyet szo​rí​tott neki a be​ton​ból ké​szült, hosszú pa​don. – Te meg mér’ nem ját​szol a srá​cok​kal? – kér​dez​te.

– Nincs ked​vem – fe​lel​te Jean Loui​se. Ada Bel​le sze​me rés​nyi​re szű​kült, hir​te​len​sző​ke szem​öl​dö​ke pe​dig meg​rán​dult. – Fo​gad​junk, hogy tu​dom, mi ba​jod van! – Na, mi? – Raj​tad van az Átok. – A mi​cso​da? – Az Átok. Éva átka; tu​dod, ha nem ette vol​na meg az al​mát, nem kel​le​ne ez​zel kín​lód​nunk. Rosszul ér​zed ma​gad? – Nem – fe​lel​te Jean Loui​se, csend​ben el​át​koz​va ma​gá​ban Évát. – Hon​nan tud​tad? – Úgy jársz, mint aki meg​lo​va​golt egy pej kan​cát – mond​ta Ada Bel​le. – De majd meg​szo​kod. Ne​kem már évek​kel ez​előtt meg​jött. – Soha nem fo​gom meg​szok​ni. Nem volt könnyű dol​ga. Azo​kon a na​po​kon, ami​kor kor​lá​toz​va volt a te​vé​keny​sé​ge​i​ben, Jean Loui​se arra szo​rít​ko​zott, hogy kis összeg​ben sze​ren​cse​já​té​kot játsszon az is​ko​la​épü​let há​tul​já​nál fel​tor​nyo​zott szén​ku​pac mögé rej​tőz​ve. Az el​fog​lalt​ság​gal járó ve​szély sok​kal job​ban von​zot​ta, mint maga a já​ték: nem volt elég jó szám​tan​ból ah​hoz, hogy ér​de​kel​je, va​jon nyer-e vagy ve​szít, és nem lelt túl​zott él​ve​ze​tet ab​ban, hogy meg​pró​bál​ja ki​ját​sza​ni a nagy szá​mok tör​vé​nyét, bár az a tu​dat szer​zett szá​má​ra némi örö​möt, hogy Miss Blun​tot leg​alább ki​ját​szot​ta. A töb​bi já​té​kos a lus​tább Old Sa​rum-i srá​cok kö​ré​ből ke​rült ki, és mind kö​zül is Al​bert Co​ning​ham volt a leg​lus​tább; Jean Loui​se min​dig fel​be​csül​he​tet​len se​gít​sé​get nyúj​tott a las​sú gon​dol​ko​dá​sú fi​ú​nak a hat​he​tes fel​mé​ré​sek so​rán. Az​tán az egyik nap, ami​kor meg​szó​lalt a szü​net vé​gét jel​ző csen​gő, Al​bert le​ver​te a szén​port a térd​nad​rág​já​ról, és így szólt hoz​zá: – Várj egy ki​csit, Jean Loui​se! Várt. – Csak el akar​tam mon​da​ni, hogy hár​mas alát kap​tam föld​rajz​ból. – Az na​gyon jó, Al​bert – fe​lel​te. – Meg akar​tam kö​szön​ni ne​ked. – Szí​ve​sen, Al​bert. A srác egé​szen a haja tö​vé​ig el​vö​rö​sö​dött, majd ma​gá​hoz rán​tot​ta és meg​csó​kol​ta őt. Jean Loui​se érez​te aj​kán a fiú ned​ves, me​leg nyel​vét, és gyor​san el​hú​zó​dott; még soha sen​ki nem csó​kol​ta meg így. Al​bert el​en​ged​te, és el​cso​szo​gott az is​ko​la​épü​let felé, ő pe​dig ká​bán és kis​sé in​ge​rül​ten kö​vet​te. Ed​dig még csu​pán az ar​cá​ra nyo​mott, ro​ko​ni pu​szi​kat kel​lett el​vi​sel​nie, és ti​tok​ban azok nyo​mát is min​dig le​tö​röl​te. At​ti​cus rend​sze​rint csak egy futó pu​szit adott neki, ami​kor ha​za​ért va​la​hon​nan, Jem pe​dig egy​ál​ta​lán nem pu​szil​gat​ta őt. Úgy gon​dol​ta, Al​bert el​szá​mí​tot​ta ma​gát, és ha​ma​ro​san meg is fe​led​ke​zett az eset​ről. Ahogy telt a he​tek, egy​re töb​bet idő​zött a lá​nyok kö​ré​ben: bár meg​ad​ta ma​gát a vég​ze​té​nek, köz​ben to​vább​ra is azt fi​gyel​te, ho​gyan játsszák a fiúk az adott év​szak​nak meg​fe​le​lő já​té​ka​i​kat az ud​va​ron. Az egyik reg​gel kis​sé kés​ve ér​ke​zett a pad​hoz: lát​va, hogy a lá​nyok a meg​szo​kott​nál is ti​lal​ma​sab​ban kun​cog​nak, tud​ni akar​ta, min ne​vet​nek. – Fran​ci​ne Owe​nen – fe​lel​te az egyik osz​tály​tár​sa. – Fran​ci​ne Owe​nen? De hát már na​pok óta nem jött is​ko​lá​ba – cso​dál​ko​zott Jean Loui​se. – És tu​dod, mi​ért nem? – kér​dez​te Ada Bel​le. – Nem.

– A nő​vé​re mi​att. Mind​ket​tő​jü​ket el​vit​ték a gyer​mek​vé​del​mi​sek. Ol​dal​ba bök​te Ada Bel​le-t, aki erre he​lyet csi​nált neki a pa​don. – Ma baj van Fran​ci​ne nő​vé​ré​vel? – kér​dez​te. – Ter​hes. És tu​dod, ki​től? Hát az ap​já​tól. – Mit je​lent az, hogy ter​hes? A lá​nyok erre fel​nyög​tek. – Hát hogy kis​ba​bá​ja lesz, te hü​lye – kö​zöl​te az egyi​kük. Jean Loui​se asszi​mi​lál​ta a vá​laszt, majd így szólt: – De mi köze van eh​hez az ap​já​nak? – Az apja a gye​rek apja – só​haj​tott fel Ada Bel​le. – Ne már! – ne​vet​te el ma​gát Jean Loui​se. – De már, Jean Loui​se. Tuti, hogy Fran​ci​ne is csak azért nem ma​radt még úgy, mert még nem jött meg neki. – Mi nem jött meg neki? – Még nem kez​dett el mi​nist​rál​ni – mond​ta Ada Bel​le tü​rel​met​le​nül. – Le​fo​ga​dom, hogy az ap​juk mind a ket​tő​jük​kel csi​nál​ta. – Mit csi​nált ve​lük? A lá​nyok erre va​ló​ság​gal fel​vi​sí​tot​tak. – Nem tudsz te sem​mit, Jean Loui​se – je​len​tet​te ki Ada Bel​le. – Az em​ber elő​ször is el​kezd... tu​dod, mit, és ha az​u​tán csi​nál​ja, hogy elő​ször meg​jött neki, ak​kor fran​kón gye​re​ke lesz. – De mit csi​nál az​u​tán, Ada Bel​le? Az idő​sebb lány kör​be​pil​lan​tott tár​sa​in, és rá​juk ka​csin​tott. – Hát, elő​ször is kell hoz​zá egy fiú, aki szo​ro​san át​ölel, zi​hál, és ad ne​ked egy fran​cia csó​kot: az az, ami​kor úgy csó​kol meg, hogy ki​nyit​ja a szá​ját, és át​dug​ja a nyel​vét a te szád​ba... Csen​ge​ni kez​dett a füle, a zaj el​nyom​ta Ada Bel​le ma​gya​rá​za​tát. Érez​te, hogy min​den vér ki​fut az ar​cá​ból; iz​zadt a keze, és hi​á​ba pró​bált nyel​ni. Nem hagy​ja most itt őket. Ha itt hagy​ná őket, tud​nák. Fel​állt, és igye​ke​zett mo​so​lyog​ni, de resz​ke​tett az ajka, így in​kább szo​ro​san be​zár​ta a szá​ját, és össze​szo​rí​tot​ta a fo​ga​it. – ...és ennyi az egész. Mi baj van, Jean Loui​se? Olyan sá​padt vagy, mint va​la​mi kí​sér​tet... Ugye nem ijesz​tet​te​lek meg? – vi​gyor​gott Ada Bel​le ön​elé​gül​ten vi​gyo​rog​va. – Nem – fe​lel​te –, csak nem ér​zem túl jól ma​gam. In​kább be​me​gyek. Mi​köz​ben át​vá​gott az is​ko​la​ud​va​ron, azért fo​hász​ko​dott, hogy a töb​bi​ek ne ve​gyék ész​re, mennyi​re re​meg a tér​de. A lány​vé​cé​ben az​tán az egyik mos​dó​kagy​ló fölé ha​jolt, és hosszan hányt. Kér​dés sem fér​he​tett hoz​zá: Al​bert ki​dug​ta a nyel​vét, ami​kor meg​csó​kol​ta. Ter​hes volt. * Jean Loui​se ak​ko​ri​ban mind​össze szór​vá​nyos is​me​re​tek​kel ren​del​ke​zett a fel​nőt​tek szo​ká​sa​i​ról és er​köl​cse​i​ről, de ez ele​gen​dő is volt szá​má​ra: tud​ta, hogy az em​ber​nek anél​kül is le​het gye​re​ke, hogy férj​hez men​ne. Ko​ráb​ban so​sem ér​de​kel​te, ho​gyan tör​té​nik ez, mi​vel unal​mas​nak ta​lál​ta a kér​dést, de tud​ta, hogy ha va​la​ki​nek há​zas​sá​gon kí​vül szü​le​tik gye​re​ke, az​zal ször​nyű szé​gyent hoz a csa​lád​já​ra. Nem​egy​szer hal​lot​ta Ale​xand​ra hosszas fej​te​ge​té​se​it azok​ról a lá​nyok​ról, akik Szé​gyent hoz​tak a Csa​lád​juk​ra, és aki​ket Mo​bi​le-ba küld​tek, hogy el​zár​ják őket egy Ott​hon​ba, tá​vol a tisz​tes​sé​ges em​be​rek​től. Az ilyen lá​nyok csa​lád​ja soha töb​bé nem jár​ha​tott emelt fő​vel. Ha ilyes​mi tör​tént a vá​ros Mont​go​-

mery felé eső ré​szén, a May​comb má​sik vé​gé​ben lakó höl​gyek he​te​kig ko​tyog​tak az eset​ről. Gyű​löl​te ma​gát, és gyű​lölt min​den​ki mást is. Ő sen​ki​nek nem ár​tott... Le​súj​tot​ta a hely​zet igaz​ság​ta​lan​sá​ga, hi​szen ő nem akart sem​mi rosszat. El​ván​szor​gott az is​ko​la épü​le​té​től, vé​gig az ut​cán a házuk sar​ká​ig, be​osont a hát​só ud​var​ba, fel​má​szott a szap​pan​fá​ra, és egé​szen ebéd​idő​ig ott ma​radt. Az ebéd hosszú volt és csönd​ben telt: Jean Loui​se alig volt tu​da​tá​ban an​nak, hogy Jem és At​ti​cus is ott ül az asz​tal​nál. Evés után vissza​tért a fára, és mind​ad​dig ott gub​basz​tott, amíg al​ko​nya​i​kor meg​hal​lot​ta, hogy At​ti​cus szó​lít​ja. – Gye​re le on​nan! – mond​ta az apja, ő pe​dig túl​zot​tan nyo​mo​rul​tul érez​te ma​gát ah​hoz, hogy re​a​gál​jon a fér​fi fa​gyos hang​ne​mé​re. – Miss Blunt te​le​fo​nált: el​mond​ta, hogy szü​net​ben el​jöt​tél az is​ko​lá​ból, és az​tán már vissza se men​tél – foly​tat​ta At​ti​cus. – Hol vol​tál? – Itt, a fán. – Be​teg vagy? Tu​dod, hogy ha be​teg vagy, azon​nal Cal​pur​ni​á​hoz kell for​dul​nod. – Nem. – Nos, ha nem vagy be​teg, ak​kor mi​lyen el​fo​gad​ha​tó ma​gya​rá​zat​tal tudsz szol​gál​ni a vi​sel​ke​dés​re? Akad va​la​mi​lyen ment​sé​ged? – Nem. – Hát, hadd mond​jak ne​ked va​la​mit: ha ez még egy​szer elő​for​dul, azt nem úszód meg szá​ra​zon. Meg​ér​tet​ted? – Igen. Már majd​nem el​mond​ta, már ott volt a nyel​ve he​gyén, meg akar​ta osz​ta​ni ter​hét az ap​já​val, de vé​gül csak hall​ga​tott. – Biz​tos, hogy jól ér​zed ma​gad? – Igen. – Ak​kor gye​re be. A va​cso​ra​asz​tal​nál leg​szí​ve​seb​ben hoz​zá​vág​ta vol​na Jem​hez a tá​nyér​ját, annyi​ra fen​sőbb​sé​ges​nek érez​te azt, ahogy báty​ja a maga tel​jes ti​zen​öt évé​vel fel​nőtt​be​szél​ge​tést foly​tat At​ti​cusszal. A fiú idő​ről idő​re le​ki​csiny​lő pil​lan​tást ve​tett rá. Meg​ka​pod még a ma​ga​dét, ne félj, ígér​te neki ma​gá​ban... de nem most. Min​den reg​gel já​té​kos ener​gi​á​val és jó szán​dék​kal tel​ve éb​redt, de az​tán min​dig vissza​tért a tom​pa ret​te​gés; min​den reg​gel azt néz​te, mu​tat​ko​zik-e már bár​mi jele a gye​rek​nek. A gon​do​lat nap​köz​ben is foly​ton ott kí​sér​tett tu​da​tos​sá​ga pe​re​mén, a leg​vá​rat​la​nabb pil​la​na​tok​ban tér​ve vissza, hogy sut​tog​va gúnyt űz​zön be​lő​le. Ki​ke​res​te a szó​tár​ban a cse​cse​mő szót, de nem​igen ta​lált sem​mit; az​tán meg​néz​te, mit ír​nak a szü​lés​ről, de ar​ról még ke​ve​sebb in​for​má​ci​ót ta​lált. Az ott​ho​nuk​ban rá​akadt egy régi könyv​re, amely az Ör​dö​gök, gyógy​sze​rek és or​vo​sok cí​met vi​sel​te, és a kö​zép​ko​ri szü​lő​szé​ke​ket és a bá​bák ál​tal hasz​nált esz​kö​zö​ket áb​rá​zo​ló ké​pe​ket el​néz​ve úgy meg​ré​mült, hogy a néma hisz​té​ria kör​nyé​kez​te; kü​lö​nö​sen ak​kor, ami​kor meg​tud​ta, hogy a nő​ket időn​ként több​ször is ke​mé​nyen a fal​nak vág​ták, hogy így in​dít​sák meg ná​luk a szü​lést. Las​san​ként az​tán be​gyűj​töt​te a szük​sé​ges in​for​má​ci​ó​kat az is​ko​la​tár​sa​i​tól, de min​dig he​te​ket várt két kér​dés kö​zött, ne​hogy gya​nak​vást kelt​sen. Amed​dig csak tud​ta, ke​rül​te Cal​pur​ni​át, mert úgy érez​te, az asszony ha​zu​dott neki. Cal azt mond​ta, előbb-utóbb min​den lány​nak meg​jön, ez csak azt jel​zi, kezd fel​nő​ni, és hogy ez most már bő öt​ven​éves ko​rá​ig így lesz. Jean Loui​se-t erre el​ön​töt​te a két​ség​be​esés – hi​szen tud​ta, hogy mire az egész​nek vége

lesz, már olyan idős lesz, hogy sem​mi​ben nem fog​ja iga​zán örö​mét lel​ni így hát nem fag​ga​tó​zott to​vább, Cal pe​dig egyet​len szót sem szólt sem​mi​fé​le kis​ba​bák​ról és fran​cia csó​kok​ról. Vé​gül az Owen csa​lád ürü​gyén si​ke​rült ki​fag​gat​nia Cal​pur​ni​át. Az asszony kö​zöl​te, hogy Mr. Owen​ről nem haj​lan​dó be​szél​ni, mert a fér​fi nem mél​tó arra, hogy em​be​ri lé​nyek​kel érint​kez​zen; sze​ren​csé​re jó ide​ig bör​tön​ben lesz. Igen, Fran​ci​ne nő​vé​rét, azt a sze​gény lányt el​küld​ték Mo​bi​le-ba, Fran​ci​ne pe​dig az Ab​bott me​gyei bap​tis​ta ár​va​ház​ba ke​rült; jobb, ha Jean Loui​se nem vesz​te​get túl sok gon​do​la​tot az ilyen né​pek​re. Cal​pur​nia kez​dett düh​be gu​rul​ni, a lány pe​dig annyi​ban hagy​ta a dol​got. Ami​kor meg​tud​ta, hogy ki​lenc hó​nap​ja van a baba ér​ke​zé​sé​ig, úgy érez​te ma​gát, mint egy ha​lál​ra​ítélt, aki​nek ide​ig​le​ne​sen el​ha​lasz​tot​ták a ki​vég​zé​sét. Sor​ra be​je​löl​te a nap​tár​ban az el​telt na​po​kat, bár ar​ról meg​fe​led​ke​zett, hogy csak négy hét​tel Al​bert csók​ja után fo​gott neki a szá​mo​lás​nak. Ahogy múl​tak a he​tek, min​den nap​ját te​he​tet​len két​ség​be​esés töl​töt​te be, és ret​te​gett at​tól, hogy az egyik reg​gel fel​éb​red​ve egy kis​ba​bát ta​lál majd maga mel​lett az ágy​ban. A kis​ba​bák az em​ber ha​sá​ban nőt​tek, ennyi​ben biz​tos volt. Már rég​óta ott kí​sér​tett el​mé​je egyik zu​gá​ban a gon​do​lat, de ösz​tö​nö​sen min​dig vissza​ret​tent tőle: bár nem volt ké​pes el​vi​sel​ni a vég​le​ges el​vá​lás gon​do​la​tát, tud​ta, hogy el​ér​ke​zik majd a nap, ami​kor nem lesz több ha​lo​ga​tás, ami​kor nem tud​ja to​vább tit​kol​ni az ál​la​po​tát. Bár az At​ti​cusszal és Jem​mel való kap​cso​la​ta ab​szo​lút mély​pont​ra ke​rült („Rop​pant szét​szórt vagy ma​nap​ság, Jean Loui​se – je​gyez​te meg egy​szer az apja –, hát öt per​cig sem vagy ké​pes oda​fi​gyel​ni va​la​mi​re?”), el​vi​sel​he​tet​len volt a gon​do​lat, hogy bár​mi​lyen for​má​ban nél​kü​lük kell​jen lé​tez​nie, füg​get​le​nül at​tól, mi​lyen kel​le​mes hely le​he​tett a menny​or​szág. De még en​nél is rosszabb volt az a le​he​tő​ség, hogy Mo​bi​le-ba kül​dik, csa​lád​tag​jai pe​dig arra kény​sze​rül​nek mi​at​ta, hogy éle​tük vé​gé​ig le​sü​tött szem​mel, szé​gyen​kez​ve jár​ja​nak – ezt még Ale​xand​rá​nak sem kí​ván​ta. Úgy szá​mol​ta, a baba ok​tó​ber​ben fog meg​ér​kez​ni, így hát el​ha​tá​roz​ta, hogy szep​tem​ber har​min​ca​di​kán meg​öli ma​gát. * Ala​ba​má​ban ké​sőn kö​szönt be az ősz, a may​com​bi​ak még hal​lo​we​en nap​ján is ké​nyel​me​sen elücsö​rög​het​nek a ve​ran​dá​ra ki​tett szé​kek​ben anél​kül, hogy ka​bá​tot kel​le​ne vi​sel​ni​ük. Az al​ko​nyat hosszú, de az​tán hir​te​len be​sö​té​te​dik: az ég tom​pa na​rancs​szí​nű​ből ké​kes​fe​ke​té​re vált, mi​előtt az em​ber ötig szá​mol​hat​na, és a fénnyel együtt el​tű​nik a me​leg is, szo​ba​hő​mér​sék​le​tű le​ve​gőt hagy​va maga után. Az ősz volt a ked​venc év​sza​ka. Az ősz hang​jai iz​ga​tott vá​ra​ko​zást hor​doz​tak ma​guk​ban: ha meg​hal​lot​ta a bőr​lab​da és a fi​a​tal tes​tek tom​pa, puf​fa​nó hang​ja​it a házuk mel​let​ti fut​ball​pá​lyá​ról, a mér​kő​zé​sek előtt ját​szó ze​ne​ka​rok ju​tot​tak eszé​be, érez​te a Coca-Cola és a pi​rí​tott föl​di​mo​gyo​ró ízét, lát​ta maga előtt a hű​vös le​ve​gő​ben pá​rál​ló lé​leg​zet​fel​hő​ket. Még az is​ko​la​kez​dés is tar​to​ga​tott olyas​mi​ket, ami​ket ké​pes volt öröm​mel vár​ni: a régi ba​rát​sá​gok és el​len​sé​ges​ke​dé​sek fel​újí​tá​sát, és azo​kat a he​te​ket, ame​lyek so​rán az em​ber is​mét meg​ta​nul​ta mind​azt, amit fé​lig el​fe​lej​tett a hosz​szú nyár so​rán. Az ősz volt a va​cso​ra​idő, amely so​rán az em​ber ki​él​vez​het​te mind​azt, ami​nek az el​fo​gyasz​tá​sá​hoz túl ál​mos volt a reg​ge​li ide​jén. Jean Loui​se ak​kor ké​szült el​hagy​ni a vi​lá​got, ami​kor az a leg​jobb idő​sza​ká​ban járt. Ti​zen​két éves volt, im​már he​te​di​kes, még​sem örült an​nak, hogy át​ke​rült az alsó ta​go​zat​ból a fel​ső​be: nem lel​te örö​mét ab​ban, hogy új osz​tály​ter​mek​ben ta​nult, hogy új ta​ná​rok ta​ní​tot​ták, vagy hogy a

báty​ja va​ló​sá​gos hős​nek szá​mí​tott, hi​szen már kö​zép​is​ko​lá​ba járt. At​ti​cus Mont​go​mery​ben idő​zött a tör​vény​ho​zó tes​tü​let ülés​sza​kán, és a báty​já​val is alig ta​lál​ko​zott – ez​zel az erő​vel akár Jem is az ap​juk​kal le​he​tett vol​na. Szep​tem​ber har​min​ca​di​kán vé​gig​ül​te ugyan az órá​it, de sem​mit nem ta​nult. Ta​ní​tás után ad​dig ló​gott a könyv​tár​ban, amíg a pe​del​lus tá​vo​zás​ra nem szó​lí​tot​ta fel; ek​kor be​ment a bel​vá​ros​ba, a le​he​tő leg​hosszabb​ra el​nyújt​va a sé​tát. Már kezd​tek fa​kul​ni a fé​nyek, ami​kor a régi fű​rész​ma​lom​hoz futó sín​párt ke​resz​tez​ve el​ha​ladt a jég​töm​bök tá​ro​lá​sá​ra szol​gá​ló épü​let mel​lett; Theo​dore, a je​ges​em​ber oda​kö​szönt neki, de ő csak né​mán el​ha​ladt mel​let​te, majd vissza​for​dult, és ad​dig néz​te a fér​fit, amíg az be nem ment a ház​ba. A vá​ro​si víz​to​rony a szom​szé​dos me​zőn állt: ez volt a leg​na​gyobb épít​mény, amit Jean Loui​se va​la​ha lá​tott. A víz​tar​tály pe​re​mén kör​be​fu​tó kes​keny te​rasz​ra apró lét​ra ve​ze​tett fel. Le​dob​ta a köny​ve​it a föld​re, és fel​lé​pett a lét​rá​ra. Ami​kor már a hát​só ud​va​ru​kon növő szap​pan​fák leg​fel​ső ága​i​nál is ma​ga​sab​ban járt, le​né​zett, de meg​szé​dült, ezért az út hát​ra​lé​vő ré​szét fel​fe​lé sze​ge​zett te​kin​tet​tel tet​te meg. Egész May​comb ott te​rült el alat​ta. Lát​ni vél​te a házu​kat: Cal​pur​nia biz​tos épp le​pényt süt, Jem pe​dig nem​so​ká​ra ha​za​ér majd a fut​ball​e​dzés​ről. A fő​tér felé pil​lant​va meg mert vol​na es​küd​ni arra, hogy lát​ta, amint Hen​ry Clin​ton bar​na pa​pír​zacs​kók​kal a kar​já​ban ki​lép a Jit​ney Jun​gle aj​ta​ján, majd be​te​szi a cso​ma​go​kat egy autó hát​só ülé​sé​re. Ahogy min​den​fe​lé egy​szer​re fel​kap​cso​lód​tak az ut​cai lám​pák, a lány hir​te​len tá​madt öröm​mel el​mo​so​lyo​dott. Ott ült a kes​keny te​ra​szon, lá​bát a mély​ség fölé ló​gat​va. Le​rúg​ta az egyik ci​pő​jét, az​tán a má​sik​tól is meg​sza​ba​dult, mi​köz​ben azon tű​nő​dött, va​jon mi​lyen lesz majd a te​me​té​se: az öreg Mrs. Duff nyil​ván egész éj​sza​ka vir​rasz​ta​ni fog, és min​den​ki​vel alá​írat​ja a kon​do​le​á​ló​köny​vet. Va​jon Jem el​sír​ja majd ma​gát? Ha igen, ez lesz az első ilyen al​ka​lom. Azon gon​dol​ko​dott, va​jon fecs​ke​ug​rás​sal ves​se-e le ma​gát, vagy egy​sze​rű​en csak csússzon át a kor​lát alatt. Ha hát​tal ér​ke​zik a föld​re, az ta​lán ke​vés​bé fog fáj​ni. El​tű​nő​dött, va​jon a sze​ret​tei meg​tud​jáke va​la​ha, mennyi​re sze​ret​te őket. Vá​rat​la​nul meg​ra​gad​ta va​la​ki há​tul​ról, ő pe​dig egész tes​té​ben meg​me​re​ve​dett, ami​kor érez​te, hogy az il​le​tő a tes​té​hez szo​rít​ja a kar​ját. Hen​ry volt az, a kar​ját kü​lön​fé​le zöld​sé​gek le​vé​nek folt​jai pettyez​ték. A srác egyet​len szó nél​kül talp​ra rán​gat​ta, és oda​lök​dös​te a me​re​dek lét​rá​hoz. Ami​kor le​ér​tek, Hen​ry meg​ci​bál​ta a lány ha​ját. – Es​kü​szöm, most az​tán tény​leg meg​mon​da​lak Mr. Finch​nek! – üvöl​töt​te. – Es​kü​szöm, Für​kész! Tel​je​sen el​ment az eszed, hogy a víz​tor​nyon ját​szot​tál? Hát meg is öl​het​ted vol​na ma​gad! Is​mét be​le​mar​kolt a lány ha​já​ba, ki is tép​ve be​lő​le va​la​mennyit, és ala​po​san meg​ráz​ta Jean Loui​set, majd ki​ol​dot​ta fe​hér kö​té​nyét, össze​gyűr​te, és va​dul a föld​re ha​jí​tot​ta a ru​ha​da​ra​bot. – Hát nem ér​ted, hogy ki is csi​nál​hat​tad vol​na ma​gad?! Tény​leg ennyi​re hü​lye vagy? Jean Loui​se ki​fe​je​zés​te​le​nül me​redt a fi​ú​ra. – Theo​dore mond​ta, hogy lá​tott fel​mász​ni: rög​tön el​ro​hant Mr. Finc​hért, és ami​kor őt nem ta​lál​ta se​hol, szólt ne​kem. Te jó​is​ten...! Ami​kor Hen​ry ész​re​vet​te, mi​lyen he​ve​sen resz​ket a lány, rá​jött, nem jó​ked​vé​ben má​szott fel a to​rony​ra. Gyen​gé​den meg​fog​ta a tar​kó​ját, és ve​zet​ni kezd​te; a ha​za​fe​lé ve​ze​tő úton igye​ke​zett ki​de​rí​te​ni, mi a baj, de Jean Loui​se egyet​len szót sem szólt. Az ott​ho​nuk​ba érve Hen​ry ott​hagy​ta őt a nap​pa​li​ban, és ki​ment a kony​há​ba. – Hát te meg mit csi​nál​tál, ki​csi​kém?

Ami​kor Jean Loui​se-hez be​szélt, Cal​pur​nia hang​já​ban min​dig egyen​lő arány​ban ke​ve​re​dett a zsém​be​lő​dő gyen​géd​ség és a jó​in​du​la​tú rosszal​lás. – Jobb, ha vissza​megy a bolt​ba, Mr. Hank – for​dult a fi​ú​hoz. – Mr. Fred már biz​tos azon töri a fe​jét, hogy mi le​het ma​gá​val. Az asszony el​tö​kél​ten rág​ni kezd​te egy ámb​ra​fa​le​vél szá​rát, és Jean Loui​se-ra pil​lan​tott. – Még​is mi ütött be​léd? – kér​dez​te. – Mit ke​res​tél azon a víz​tor​nyon? A lány hall​ga​tott. – Ha el​mon​dod ne​kem, nem szó​lok Mr. Finch​nek. Mi zak​la​tott fel ennyi​re, ki​csim? Cal​pur​nia le​ül​tet​te a lányt, és ő is le​te​le​pe​dett mel​lé. Az asszony már kez​dett öre​ged​ni: a tes​te kis​sé meg​vas​ta​go​dott, gyap​jas haja őszült, és mi​vel egy​re in​kább rom​lott a lá​tá​sa, kan​csa​lí​tott is. – A vi​lá​gon sem​mi nem le​het olyan rossz, hogy ne mond​hasd el ne​kem – je​gyez​te meg Cal​pur​nia, tér​dén nyug​vó ke​zét vizs​gál​gat​va. Jean Loui​se Cal​pur​nia ölé​be ve​tet​te ma​gát, és érez​te, ahogy a ke​mény ke​zek da​gasz​ta​ni kez​dik a há​tát és a vál​lát. – Gye​re​kem lesz! – zo​kog​ta. – Mi​kor? – Hol​nap! Cal​pur​nia fel​húz​ta őt ülő hely​zet​be, és a kö​té​nye sar​ká​val meg​tö​röl​te a sze​mét. – Az ég sze​rel​mé​re, hát hogy ju​tott eszed​be ilyes​mi? – kér​dez​te. Jean Loui​se a könnye​it nyel​de​kel​ve el​mond​ta az asszony​nak szé​gye​nét, sem​mit nem hagy​va ki, majd kö​nyö​rög​ni kez​dett, hogy ne küld​jék el Mo​bi​le-ba, ne fe​szít​sék ki egy olyan ször​nyű asz​tal​ra, és ne vág​ják a fal​nak. – Azt nem le​het, hogy ki​köl​tö​zöm a te há​zad​ba, Cal? Kér​lek! – majd to​vább es​de​kelt, hogy az asszony ti​tok​ban se​gít​se át a dol​gon, és azt is fel​ve​tet​te, hogy ha meg​szü​le​tik a kis​ba​ba, az éj​sza​ka lep​le alatt el​vi​het​nék va​la​ho​va. – Te vé​gig ezen emész​tet​ted ma​gad? De hát mi​ért nem szól​tál? Érez​te, ho​gyan fo​nó​dik köré Cal​pur​nia ke​mény kar​ja, vi​gaszt nyújt​va ak​kor is, ami​kor nem lé​te​zett vi​gasz, és hal​lot​ta, ho​gyan dör​mög az asszony: – ...hogy így te​le​be​szél​jék a fe​je​det min​den​fé​lék​kel... kap​jam csak a ke​zem közé őket, majd adok én ne​kik! – Ugye se​gí​tesz raj​tam, Cal? – kér​dez​te fé​lén​ken. – Per​sze hogy se​gí​tek, ki​csi​kém, olyan biz​tos​ra ve​he​ted, hogy se​gí​tek, mint azt, hogy a Kis​jé​zus meg​szü​le​tett. Na, ak​kor most azon​nal vedd tu​do​má​sul, hogy nem vagy ter​hes, és soha nem is vol​tál. Az ilyes​mi nem így mű​kö​dik. – De ha nem va​gyok ter​hes, ak​kor mi va​gyok? – Az a sok könyv, amit el​ol​vas​tál, az​tán még​is te vagy a leg​tu​dat​la​nabb gye​rek, akit va​la​ha lát​tam... – itt el​halt a hang​ja – ...de hát, gon​do​lom, nem is volt al​kal​mad meg​ta​nul​ni az ilyes​mit. Ahogy az asszony nyu​god​tan, min​den si​et​ség nél​kül el​mond​ta neki az egy​sze​rű tör​té​ne​tet, Jean Loui​se szá​má​ra ér​tel​met nyer​tek az elő​ző év so​rán be​gyűj​tött vissza​ta​szí​tó in​for​má​ci​ók. Cal​pur​nia fá​tyo​los hang​ja las​san​ként ki​ol​dot​ta be​lő​le az el​múlt idő​ben fel​gyü​lem​lett ret​te​gést, és vissza​tért belé az élet. Mé​lyet lé​leg​zett, és érez​te, ahogy a hű​vös őszi le​ve​gő vé​gig​áram​lik a tor​kán. Hal​lot​ta a kony​há​ban sülő kol​bá​szok sis​ter​gé​sét, lát​ta báty​ja sport​új​ság​ja​it a nap​pa​li asz​ta​lán, érez​te Cal​pur​nia haj​ápo​ló sze​ré​nek ke​ser​édes il​la​tát.

– De ed​dig mi​ért nem tud​tam én ezt, Cal? – kér​dez​te. Cal​pur​nia a hom​lo​kát rán​col​va ke​res​te a vá​laszt. – Hát, ki​csit le vagy ma​rad​va, Für​kész kis​asszony – fe​lel​te vé​gül. – Még nem iga​zán ér​ted utol ma​ga​dat... Ha vi​dé​ken nőt​tél vol​na fel, már az​előtt tud​tad vol​na eze​ket a dol​go​kat, hogy meg​ta​nulsz jár​ni, és ha len​ne asszony a ház​nál... ha anyu​kád élne, ak​kor is meg​ta​nul​tad vol​na őket... – Ha anyu​kám élne...? – Igen. Ak​kor lát​tad vol​na, ahogy apu​kád meg​csó​kol​ja őt, meg ilyes​mi, és le​fo​ga​dom, hogy rög​tön el​kezd​tél vol​na kér​de​zős​köd​ni, ahogy meg​ta​nul​tál be​szél​ni. – Ők is csi​nál​ták ezt a dol​got? – Egyem a szí​ve​det, hát sze​rin​ted te hogy ke​rül​tél ide? – tár​ta nap​vi​lág​ra Cal​pur​nia arany​ko​ro​ná​val dí​szí​tett záp​fo​ga​it. – Per​sze hogy csi​nál​ták. – Hát, sze​rin​tem meg At​ti​cus nem csi​nál​na ilyes​mit. – Ki​csi​kém, még nő​nöd kell va​la​mennyit ah​hoz, hogy meg​értsd eze​ket a dol​go​kat, de apu​kád és anyu​kád őrül​ten sze​ret​te egy​mást, és ha két em​ber ennyi​re sze​re​ti egy​mást, ak​kor pon​to​san ezt akar​ják csi​nál​ni. Bi​zony, az em​be​rek ezt akar​ják csi​nál​ni egy​más​sal, ha sze​rel​me​sek. Össze akar​nak há​za​sod​ni, és foly​ton át akar​ják ölel​ni egy​mást, meg csó​ko​lóz​ni akar​nak, meg ilyes​mi, és azt sze​ret​nék, hogy kis​ba​bá​ik le​gye​nek. – Ale​xand​ra néni és Jimmy bá​csi biz​tos nem csi​nál​ja. Az asszony ma​gá​ra ka​nya​rí​tot​ta a kö​té​nyét. – Hát, Für​kész kis​asszony, kü​lön​fé​le em​be​rek kü​lön​fé​le okok​ból há​za​sod​nak, és azt hi​szem, Miss Ale​xand​ra azért ment férj​hez, hogy ház​tar​tást ve​zet​hes​sen – Cal​pur​nia meg​va​kar​ta a fe​jét. – De te ne fog​lal​kozz ez​zel, ez nem tar​to​zik rád. Ad​dig ne üsd az or​ro​dat má​sok ügye​i​be, amíg a te dol​ga​id nin​cse​nek rend​ben. – Ne​ked most csak annyi a dol​god – foly​tat​ta, mi​köz​ben fel​állt –, hogy ne fi​gyelj oda arra, amit azok az Old Sa​rum-i né​pek be​szél​nek... nem kell el​lent​mon​da​nod ne​kik, csak ne hall​gass rá​juk, és ha tud​ni akarsz va​la​mit, gye​re egye​ne​sen a jó öreg Cal​hez. – De mi​ért nem mond​tad el ezt már ko​ráb​ban? – Mert kis​sé ko​rán kez​dő​dött ná​lad az egész, és úgy tűnt, nem vi​se​led túl jól, úgy​hogy gon​dol​tuk, a töb​bit se vi​sel​néd job​ban. Mr. Finch azt mond​ta, vár​junk, míg hoz​zá​szoksz az egész​hez, de arra nem szá​mí​tot​tunk, hogy ilyen ha​mar és ennyi​re té​ve​sen jut​nak tu​do​má​sod​ra ezek a dol​gok, Für​kész kis​asszony. Jean Loui​se nagy ásí​tás kí​sé​re​té​ben gyö​nyö​rű​sé​ge​set nyúj​tóz​ko​dott; öröm​mel töl​töt​te el a lé​te​zés. Kez​dett el​ál​mo​sod​ni, és nem tud​ta, ké​pes lesz-e éb​ren ma​rad​ni va​cso​rá​ig. – Ma le​pény lesz, Cal? – Igen, kis​asszony. Hal​lot​ta, ahogy be​csa​pó​dik a be​já​ra​ti ajtó, és Jem vé​gig​dü​bö​rög a fo​lyo​són: tud​ta, hogy báty​ja a kony​há​ba tart, hogy ki​nyis​sa a hű​tőt, és egy li​ter te​jet le​dönt​ve csil​la​pít​sa az edzés so​rán fel​tá​madt szom​ját. Mi​előtt el​szen​de​re​dett vol​na, még eszé​be ju​tott, hogy Cal​pur​nia most elő​ször szó​lí​tot​ta őt kis​asszony​nak, jól​le​het ezt a for​má​lis meg​szó​lí​tást rend​sze​rint csak olyan​kor hasz​nál​ták, ha ven​dé​gek vol​tak ná​luk. Biz​tos öreg​szem, gon​dol​ta. Arra ri​adt fel, hogy a báty​ja fel​kap​csol​ja a vil​lanyt a szo​bá​ban. Ahogy Jem oda​sé​tált hoz​zá, lát​ta, mi​lyen éle​sen ki​raj​zo​ló​dik fe​hér pu​ló​ve​rén a gesz​te​nye​bar​na M betű. – Éb​ren vagy, Há​rom​szem​ke?

– Ne gú​nyo​lódj – fe​lel​te. Ha Hen​ry vagy Cal​pur​nia el​mond​ta Jem​nek, hogy mi tör​tént, nem​csak ma​gá​val vé​gez, de a báty​ját is ki​csi​nál​ja. Vé​gig​mér​te Je​met. A fiú haja ned​ves volt, és egész tes​té​ből áradt az is​ko​lai öl​tö​ző​ben hasz​nált szap​pan erős sza​ga. Jobb, ha én kez​dem, gon​dol​ta. – Hú, te ci​giz​tél – mond​ta. – Egy ki​lo​mé​ter​ről érez​ni. – Nem ci​giz​tem. – Amúgy se ér​tem, ho​gyan le​hetsz a tá​ma​dó​sor​ban... túl gir​hes vagy. Jem csak mo​soly​gott, ügyet sem vet​ve a tá​ma​dá​sá​ra. El​mond​ták neki, gon​dol​ta Jean Loui​se. – A Finch, aki min​den lab​dát el​kap, ez va​gyok én – ütö​get​te meg a mell​ka​sán vi​rí​tó M be​tűt. – Ma tíz​ből he​tet el​csíp​tem. A srác oda​lé​pett az asz​tal​hoz, fel​vet​te az egyik fut​ball​ma​ga​zin​ját, majd a la​po​kat át​pör​get​ve foly​tat​ta: – Für​kész, ha bár​mi olyas​mi tör​té​nik ve​led, vagy... tu​dod, ha van bár​mi, ami​ről nem akarsz At​ti​cusszal be​szél​ni... – Hm...? – Ér​ted, ha baj​ba ke​rülsz a su​li​ban, vagy va​la​mi... szó​val, ak​kor csak szólj. Majd én vi​gyá​zok rád. Ez​zel ki​tén​fer​gett a nap​pa​li​ból, Jean Loui​se pe​dig tág​ra nyílt szem​mel bá​mult utá​na, azon töp​reng​ve, va​jon tel​je​sen fel​éb​redt-e már.

12 Nap​sü​tés​re éb​redt. Az órá​já​ra néz​ve lát​ta, hogy haj​na​li öt van. Az éj​sza​ka fo​lya​mán va​la​ki be​ta​kar​ta; le​dob​ta ma​gá​ról a ta​ka​rót, le​tet​te a lá​bát a pad​ló​ra, és hosszú vég​tag​ja​it el​néz​ve meg​le​pet​ten kons​ta​tál​ta, hogy már hu​szon​hat éve​sek. A pa​pucs​ci​pő​je ott állt hap​ták​ban, ahol ti​zen​két órá​val ko​ráb​ban ki​lé​pett be​lő​le, az egyik zok​ni​ja a ci​pők mel​lett he​vert, a má​si​kat a lá​bán fe​dez​te fel. Le​vet​te a zok​nit, majd lany​hán oda​bak​ta​tott a fé​sül​kö​dő​asz​tal​hoz, ahol meg​pil​lan​tot​ta a tü​kör​ké​pét. Bá​na​tos te​kin​te​tet ve​tett a kép​má​sá​ra. Ahogy Mr. Bur​gess mon​da​ná, raj​tam van az ideg​rá​zás,[32] je​gyez​te meg. Basszus, ti​zen​öt éve nem éb​red​tem ilyen ál​la​pot​ban. Hét​fő van, csak szom​bat óta va​gyok itt​hon, van még ti​zen​egy nap​nyi sza​bad​sá​gom, és már​is úgy éb​re​dek, hogy ki​lel a frász. Hát, tény​leg ez volt a leg​hosszabb idő​szak, ne​ve​tett fel ke​se​rű​en. Fel​kap​ta a ci​ga​ret​tá​ját, be​gyö​mö​szölt há​rom szál gyu​fát a ci​ga​ret​tás​do​boz ce​lo​fán​bo​rí​tá​sa mögé, és csend​ben ki​lé​pett a fo​lyo​só​ra. Ki​nyi​tot​ta a be​já​ra​ti aj​tót, majd a mö​göt​te lévő szú​nyog​há​lós aj​tót is. Bár​mely má​sik na​pon ki​lé​pett vol​na me​zít​láb a har​ma​tos fűbe, hogy meg​hall​gas​sa a fe​ke​te​ri​gók reg​ge​li is​ten​tisz​te​le​tét, el​tű​nőd​ve azon, mennyi​re ér​tel​met​len, hogy a fél vi​lág egyet​len pil​lan​tás​ra sem mél​tat​ja azt, ahogy ez a csen​des pu​ri​tán szép​ség min​den reg​gel meg​újít​ja ön​ma​gát. Oda​sé​tált vol​na a ra​gyo​gó ke​le​ti ég​bolt​ra ma​ga​so​dó fe​nyők​höz, és ér​zé​kei meg​ad​ták vol​na ma​gu​kat a reg​gel örö​mé​nek. Mind​ez ott várt rá most is, de Jean Loui​se nem lá​tott és nem hal​lott. Mi​előtt vissza​tér​tek vol​na az elő​ző nap em​lé​kei, még ré​sze volt két​perc​nyi bé​ké​ben – a reg​ge​li első ci​ga​ret​ta örö​mét sem​mi nem ké​pes el​ron​ta​ni. A lány nagy gond​dal ere​get​te a füs​töt a moz​du​lat​lan le​ve​gő​be. Óva​to​san meg​érin​tet​te az el​múlt na​pot, majd vissza​vo​nult. Még nem me​rem fel​idéz​ni, ad​dig nem, amíg kel​lő tá​vol​ság​ba nem ke​rül az él​mény. Fur​csa, gon​dol​ta, olyas​mi le​het ez, mint a fi​zi​kai fáj​da​lom: azt mond​ják, ami​kor az em​ber már nem ké​pes több fáj​dal​mat el​vi​sel​ni, a test a sa​ját vé​del​me ér​de​ké​ben le​kap​csol – el​ájulsz, és sem​mit nem ér​zel. Az Úr soha nem mér ránk töb​bet, mint amennyit el tu​dunk vi​sel​ni... Ezt az ős​ré​gi may​com​bi mon​dást gyak​ran al​kal​maz​ták a ha​lot​tak mel​lett vir​rasz​tó, tö​ré​keny höl​gyek, így pró​bál​va vi​gaszt nyúj​ta​ni a gyá​szo​lók​nak. Hát, jó, ve​gyük úgy, hogy meg​vi​gasz​ta​ló​dott. Ud​va​ri​as szenv​te​len​ség​gel ki​húz​za itt​hon ezt a két he​tet, nem mond sem​mit, nem kér​dez sem​mit, nem vá​das​ko​dik. A kö​rül​mé​nyek​hez mér​ten a leg​jobb tel​je​sít​ményt fog​ja nyúj​ta​ni. A ve​ran​dán ülve a tér​dé​re tá​masz​tot​ta a kö​nyö​két, és a ke​zé​be te​met​te az ar​cát. Is​te​nem, in​kább va​la​mi cse​hó​ban kap​ta​lak vol​na raj​ta ti​te​ket két ol​csó nőcs​ké​vel... Le kell nyír​ni a fü​vet. Hát​ra​ment a ga​rázs​hoz, fel​húz​ta az aj​tót, ki​gu​rí​tot​ta a dí​ze​les fű​nyírót, le​te​ker​te a tank​sap​kát, és el​len​őriz​te az üzem​anyag​szin​tet. Vissza​csa​var​ta a tank fe​de​lét, át​kat​tin​tott egy kis kap​cso​lót, az​tán egyik lá​bát a fű​nyíró​ra he​lyez​ve, má​si​kat szi​lár​dan meg​vet​ve a fű​ben, gyor​san meg​rán​tot​ta az in​dí​tó​zsi​nórt. A mo​tor ket​tőt kö​hö​gött, majd le​ful​ladt. A franc​ba, túl​szí​vat​tam. Ki​tol​ta a gé​pet a nap​fény​re, és vissza​ment a ga​rázs​ba, hogy fel​fegy​ve​rez​ze ma​gát a ne​héz sö​vény​nyí​ró ol​ló​val. Ki​sé​tált a ko​csi​fel​haj​tó ele​jé​nél lévő víz​át​ve​ze​tő cső​höz, és le​nyisszan​tot​ta a két vé​gé​ben növő masszí​vabb fű​szá​la​kat. Va​la​mi meg​moc​cant a lá​bá​nál: le​gug​golt, és a fű​ben meg​bú​vó tü​csök fölé zár​ta a bal te​nye​rét, majd alá​csúsz​tat​ta a jobb ke​zét, és fel​ka​na​laz​ta az apró te​remt​ményt. A tü​csök va​dul ver​gőd​ve újra és újra a te​nye​ré​nek csa​pó​dott, így hát vissza​tet​te a föld​re.

– Túl so​ká​ig ma​rad​tál ki ott​hon​ról – mond​ta. – Menj haza anyu​kád​hoz. Te​her​au​tó haj​tott fel a domb​te​tő​re, és állt meg a ház előtt: a fel​há​gó​ról le​pat​ta​nó né​ger fiú há​rom te​jes​üve​get nyo​mott a ke​zé​be. Jean Loui​se be​vit​te az üve​ge​ket a lép​cső​re, és vissza​fe​lé ha​lad​tá​ban is​mét meg​rán​tot​ta a fű​nyí​ró in​dí​tó​zsi​nór​ját – a mo​tor ez​út​tal be​in​dult. Elé​ge​det​ten pil​lan​tott hát​ra a gép ál​tal vá​gott ta​ka​ros rend​re; a fris​sen le​vá​gott fű a pa​tak​par​tok il​la​tát árasz​tot​ta ma​gá​ból. Az an​gol iro​da​lom ga​ran​tál​tan más irányt vett vol​na, ha Mr. Words​worth​nek[33] lett vol​na egy mo​to​ros fű​nyí​ró​ja, dön​töt​te el ma​gá​ban. Va​la​mi be​ha​tolt a lá​tó​te​ré​be: ami​kor kö​rül​né​zett, meg​lát​ta, hogy Ale​xand​ra a be​já​ra​ti aj​tó​ban áll​va „gye​re ide, de azon​nal!” moz​du​la​tá​val in​te​get felé. Tu​ti​ra fű​zőt vi​sel; kí​ván​csi len​nék, va​jon meg​for​dul-e akár csak egy​szer is az ágyá​ban éj​sza​ka. Ale​xand​ra va​ló​ban sem​mi​fé​le nyo​mát nem mu​tat​ta ef​fé​le te​vé​keny​ség​nek, ahogy ott állt uno​ka​hú​gá​ra vár​va: vas​tag szá​lú, szür​ke haja tö​ké​le​tes frizu​rá​ba volt ren​dez​ve, és bár smin​ket nem vi​selt, ez sem​mi​fé​le kü​lönb​sé​get nem je​len​tett a meg​je​le​né​sé​ben. Sze​ret​ném tud​ni, va​jon ér​zett-e bár​mit is éle​té​ben; Fran​cis va​ló​szí​nű​leg fáj​dal​mat oko​zott neki, ami​kor meg​je​lent, de nem hin​ném, hogy ezen kí​vül más va​la​ha is meg​érin​tet​te őt. – Az egész vá​rost fel​ve​red az​zal a mi​cso​dá​val, Jean Loui​se! – szi​szeg​te az asszony. – Édes​apá​dat már​is fel​éb​resz​tet​ted, pe​dig két pil​la​na​tot sem aludt teg​nap éj​jel. Ál​lítsd le, de azon​nal! A lány le​ál​lí​tot​ta a mo​tort, és a hir​te​len be​állt csönd meg​tör​te a Hank​kel és az ap​já​val kö​tött át​me​ne​ti fegy​ver​szü​ne​tét. – Több eszed is le​het​ne an​nál, mint hogy me​zít​láb hasz​náld azt a ma​si​nát. Fink Se​well pont így vág​ta le há​rom láb​uj​ját, és nincs egy éve sem, hogy At​ti​cus egy majd’ egy​mé​te​res kí​gyót ta​lált a hát​só ud​var​ban. Őszin​tén, néha úgy vi​sel​kedsz, hogy az em​ber azt hi​het​né, el​men​tek hoz​zád ott​hon​ról! Aka​ra​ta el​le​né​re is el​mo​so​lyo​dott. Az em​ber bíz​vást szá​mít​ha​tott arra, hogy Ale​xand​ra időn​ként aka​ra​ta el​le​né​re is vic​ce​sen el​fer​dí​ti egy-egy ki​fe​je​zés je​len​té​sét. Va​la​mennyi ilyen té​vesz​té​se kö​zül az volt a leg​em​lé​ke​ze​te​sebb, amit az egyik mo​bi​léd zsi​dó csa​lád leg​if​jabb tag​já​nak ti​zen​har​ma​dik szü​le​tés​na​pi ün​nep​sé​ge so​rán ta​nú​sí​tott fa​lánk​sá​gá​val kap​cso​la​to​san tett, ki​je​lent​ve, hogy még soha nem lá​tott Aa​ron Ste​in​nél mo​hóbb gye​re​ket, hi​szen a fiú ti​zen​négy cső ku​ko​ri​cát falt be a me​no​pa​u​zá​ján. – Mi​ért nem hoz​tad be a te​jet? – foly​tat​ta az asszony. – Mos​tan​ra már biz​tos meg​sa​va​nyo​dott. – Nem akar​tam min​den​kit fel​éb​resz​te​ni, né​ni​kém. – Hát, most már éb​ren va​gyunk – mond​ta Ale​xand​ra zor​dan. – Kérsz reg​ge​lit? – Csak egy ká​vét, kö​szö​nöm. – Sze​ret​ném, ha ren​de​sen fel​öl​töz​nél, és be​vin​néd a ked​ve​mért a bel​vá​ros​ba At​ti​cust. Elég rossz ál​la​pot​ban van ma reg​gel. Jean Loui​se azt kí​ván​ta, bár​csak ágy​ban ma​radt vol​na, amíg az apja el​hagy​ja a há​zat, de az​tán rá​jött, hogy a fér​fi úgy​is fel​éb​resz​tet​te vol​na őt ez​zel a ké​rés​sel. Be​ment a kony​há​ba, le​ült az asz​tal​hoz, és vé​gig​né​zett az Ale​xand​ra ál​tal az apja tá​nyér​ja mel​lé ki​ké​szí​tett gro​teszk evő​esz​kö​zö​kön. Mi​vel At​ti​cus abba már nem volt haj​lan​dó be​le​men​ni, hogy etes​sék, dr. Finch az​zal ol​dot​ta meg a prob​lé​mát, hogy spul​ni​kat hú​zott a ka​na​lak, ké​sek és vil​lák nye​lé​re. – Jó reg​gelt! Hal​lot​ta, ahogy apja be​lép a he​lyi​ség​be, de nem emel​te fel te​kin​te​tét a tá​nyér​já​ról. – Jó reg​gelt! – Hal​lom, rosszul érez​ted ma​gad; be is néz​tem hoz​zád, ami​kor ha​za​ér​tem, de már mé​lyen alud​tál.

Job​ban vagy? – Igen. – Nem úgy tű​nik. At​ti​cus arra kér​te az Urat, hogy tölt​se el szí​vü​ket há​lá​val az éte​lért és min​den egyéb ál​dá​sért, majd meg​pró​bál​ta fel​emel​ni a po​ha​rát, de tel​jes tar​tal​mát ki​ön​töt​te az asz​tal​ra. Az ölé​be folyt a tej. – Saj​ná​lom – mond​ta. – Meg​esik, hogy ne​he​zen in​du​lok be reg​ge​len​ként. – Ma​radj csak, majd én fel​tör​löm – pat​tant fel Jean Loui​se. Oda​lé​pett a mo​so​ga​tó​hoz, fel​ka​pott két kony​ha​ru​hát és rá​dob​ta őket a tócsá​ra, majd egy har​ma​di​kat is elő​vett a szek​rény​fi​ók​ból, hogy fel​itas​sa vele a te​jet apja nad​rág​já​ról és in​gé​ről. – Igen​csak meg​nőtt mos​ta​ná​ban a tisz​tí​tó​szám​lám – je​gyez​te meg At​ti​cus. – Ér​tem. Ale​xand​ra sült sza​lon​nát, rán​tot​tét és pi​rí​tóst tett At​ti​cus elé; Jean Loui​se úgy gon​dol​ta, mi​vel apja fi​gyel​me a reg​ge​li​re irá​nyul, most biz​ton​sá​go​san rá​pil​lant​hat. At​ti​cus nem vál​to​zott meg, ugyan​olyan volt az arca, mint min​dig. Nem tu​dom, mi​ért hit​tem, hogy úgy fog ki​néz​ni, mint Do​ri​an Gray[34], vagy mi. Össze​rez​zent, ami​kor meg​szó​lalt a te​le​fon. Kép​te​len volt hoz​zá​szok​ni a haj​na​li te​le​fon​hí​vá​sok​hoz. Reg​gel hat, Mary Webs​ter órá​ja... Ale​xand​ra fel​vet​te a kagy​lót a nap​pa​li​ban, majd vissza​tért a kony​há​ba. – Té​ged ke​res​nek At​ti​cus: a se​riff az. – Kér​lek, Zand​ra, kér​dezd meg tőle, hogy mit sze​ret​ne. – Ar​ról be​szélt va​la​mit, hogy va​la​ki meg​kér​te, hív​jon fel té​ged... – mond​ta az asszony, ami​kor is​mét vissza​tért. – Mondd meg neki, hogy hív​ja Han​ket. Bár​mit akart meg​be​szél​ni ve​lem, azt Hank​kel is meg​be​szél​he​ti. Örü​lök, hogy van egy fi​a​ta​labb üz​let​tár​sam és egy hú​gom is – for​dult Jean Loui​se-hoz –, amit az egyi​kük el​mu​laszt, ar​ról gon​dos​ko​dik a má​sik. Kí​ván​csi va​gyok, mit akar​ha​tott ilyen​kor a se​riff... – Én is – mond​ta a lány tom​pa han​gon. – Ki​csim, azt hi​szem, nem ár​ta​na, ha meg​né​zet​néd ma​gad ma Al​lan​nel. Elég rossz​ked​vű​nek tűnsz. – Rend​ben. Ti​tok​ban el​néz​te, ahogy apja a reg​ge​li​jét fo​gyaszt​ja: At​ti​cus úgy ke​zel​te az or​mót​lan evő​esz​kö​zö​ket, mint​ha nor​mál mé​re​tű és for​má​jú da​ra​bok len​né​nek. Gyors pil​lan​tást ve​tett a fér​fi fe​hér bo​ros​tá​val bo​rí​tott ar​cá​ra; ha sza​kál​lat nö​vesz​te​ne, az már ősz len​ne, de a haja még épp csak el​kez​dett de​re​sed​ni, a szem​öl​dö​ke pe​dig vál​to​zat​la​nul szén​fe​ke​te volt. Jack bá​csi már​is egé​szen a hom​lo​ká​ig meg​őszült, Ale​xand​ra néni pe​dig tel​je​sen ősz. Va​jon ná​lam mi​kor és hol kez​dő​dik majd... és mi​ért jár ilyes​mi​ken az eszem? – Bo​csáss meg – mond​ta, és át​vo​nult a nap​pa​li​ba a ká​vé​já​val. Le​tet​te a csé​szét a kis​asz​tal​ra, és épp ne​ki​lá​tott ki​tár​ni a spa​let​tá​kat, ami​kor meg​lát​ta, hogy Hen​ry au​tó​ja be​for​dul a ko​csi​fel​haj​tó​ra. Ami​kor a fi​a​tal​em​ber be​lé​pett a he​lyi​ség​be, Jean Loui​se vál​to​zat​la​nul az ab​lak​nál állt. – Jó reg​gelt! Úgy fes​tesz, mint akit ala​po​san meg​rág​tak, az​tán ki​köp​tek – kö​szönt rá Hen​ry. – Kösz... At​ti​cus kint van a kony​há​ban. Hen​ry is pon​to​san ugyan​úgy né​zett ki, mint min​dig. Most, hogy ki​alud​ta ma​gát, ke​vés​bé volt szem​be​tű​nő a seb​he​lye. – Zak​la​tott vagy va​la​mi mi​att? – kér​dez​te a srác. – Teg​nap in​te​get​tem ne​ked, de ész​re sem vet​tél.

– Lát​tad, hogy ott vol​tam a kar​za​ton? – Ja. Re​mél​tem, hogy meg​vársz min​ket oda​kint, de nem így tör​tént. Job​ban ér​zed már ma​gad? – Igen. – Jól van, azért ne ha​rapd le a fe​je​met... Jean Loui​se meg​it​ta a ká​vé​ját, majd kö​zöl​te ma​gá​val, hogy szük​sé​ge van még egy adag​ra, így hát kö​vet​te Hen​ryt a kony​há​ba. A fi​a​tal​em​ber a mo​so​ga​tó​nak tá​masz​kod​va pör​get​te mu​ta​tó​uj​ja kö​rül a slussz​kul​csát; majd​nem olyan ma​gas, mint a szek​rény, gon​dol​ta a lány. Soha töb​bet nem fo​gok tud​ni két ér​tel​mes szót szól​ni hoz​zá. – ...hogy meg​tör​tént – mond​ta épp Hen​ry. – Előbb-utóbb be kel​lett kö​vet​kez​nie va​la​mi ilyes​mi​nek. – Ivott? – kér​dez​te At​ti​cus. – Nem​hogy ivott: to​tál ré​szeg volt. Egy egész éj​sza​ka tar​tó ivá​szat​ról jött ab​ból a cse​hó​ból, amit épí​tet​tek ma​guk​nak. – Mi tör​tént? – ér​dek​lő​dött Jean Loui​se. – Ze​ebo fia... – mond​ta Hen​ry. – A se​riff el​mond​ta, hogy őri​zet​be vet​te a srá​cot, aki azt kér​te, hogy hív​ja fel Mr. Fin​c​het, hogy ki​hoz​za őt a bör​tön​ből... Hah! – De mi​ért? – Hát, ked​ves, a fiú a szí​nes​ne​gyed​ből szá​gul​dott ki​fe​lé pir​ka​dat​kor, és ha​lál​ra gá​zol​ta az öreg Mr. He​alyt, aki épp át akart kel​ni az úton. – Jaj, ne... – Ki​nek az au​tó​ját ve​zet​te? – kér​dez​te At​ti​cus. – Gon​do​lom, Ze​ebó​ét. – És mit fe​lel​tél a se​riff​nek? – Meg​kér​tem, hogy mond​ja meg a srác​nak, Mr. Finch​nek esze ágá​ban sincs vál​lal​ni az ügyet. At​ti​cus az asz​tal​nak tá​masz​kod​va hát​ra​dőlt, hogy ki​egye​ne​sít​se a há​tát. – Ez hiba volt, Hank – mond​ta nyá​ja​san. – Per​sze hogy vál​lal​juk. Kö​szö​nöm, Is​te​nem. Jean Loui​se hal​kan fel​só​haj​tott, és meg​dör​zsöl​te a sze​mét. Ze​ebo fia Cal​pur​nia uno​ká​ja volt; le​het, hogy At​ti​cus sok min​dent el​fe​lej​tett, de ró​luk soha nem fe​led​kez​ne meg. Az elő​ző nap mint​ha már​is rossz álom​má ol​dó​dott vol​na; sze​gény Mr. He​aly, va​ló​szí​nű​leg annyi​ra ré​szeg volt, hogy azt sem tud​ta, mi tör​té​nik vele. – De Mr. Finch, azt hit​tem, hogy nem fog​lal​kozunk... At​ti​cus a szék kar​fá​ján pi​hen​tet​te a kö​nyö​két. Ha erő​sen kon​cent​rált va​la​mi​re, rend​sze​rint elő​vet​te a zseb​órá​ját, és szó​ra​ko​zot​tan bab​rál​gat​ni kez​dett az óra​zse​bét, most azon​ban meg sem moc​can​tak az uj​jai. – Nézd, Hank... Gon​do​lom, ha meg​is​mer​jük az ügy rész​le​te​it, ki​de​rül, hogy ak​kor jár a leg​job​ban a fiú, ha bű​nös​nek vall​ja ma​gát. No már​most, nem jobb, ha mi kép​vi​sel​jük a bí​ró​sá​gon, mint ha hagy​juk, hogy rossz ke​zek​be ke​rül​jön? – Ér​tem, mire gon​dol, Mr. Finch – te​rült szét las​san a mo​soly Hen​ry ar​cán. – Hát, én meg nem ér​tem – szólt köz​be Jean Loui​se. – Mi​lyen rossz ke​zek​be ke​rül​het​ne? – Für​kész, te va​ló​szí​nű​leg nem tudsz róla – for​dult At​ti​cus a lá​nya felé –, de az NA​ACP ál​tal fi​ze​tett ügy​vé​dek ege​rész​öly​vek​ként kö​röz​nek er​re​fe​lé, arra vár​va, hogy va​la​mi ilyes​mi tör​tén​jen... – Úgy ér​ted, hogy szí​nes bőrű ügy​vé​dek? – Úgy – bó​lin​tott az apja. – Há​rom-négy is akad be​lő​lük az ál​lam​ban. Leg​in​kább Bir​ming​ham​ben

meg a ha​son​ló he​lye​ken, de min​den kör​ze​tet meg​fi​gyel​nek, arra vár​va, hogy egy né​ger el​kö​ves​sen va​la​mi​lyen bűn​tényt egy fe​hér em​ber el​len – meg len​nél lep​ve, ha tud​nád, mi​lyen gyor​san el​jut​nak hoz​zá​juk a hí​rek –, hogy az​tán azon​nal... nos, úgy fo​gal​maz​va, hogy te is meg​értsd, azt kö​ve​te​lik, hogy az ilyen ese​tek​ben né​ge​rek is le​gye​nek az es​küdt​szék tag​jai kö​zött. Be​idé​zik az es​küdt​je​löl​tek ki​vá​lasz​tá​sá​ért fe​le​lős hi​va​tal​no​kot, fel​ké​rik a bí​rót, hogy lép​jen vissza az ügy​től, és min​den trük​köt be​vet​ve igye​kez​nek el​ér​ni, hogy el​já​rás​ren​di hi​bát kö​ves​sen el – már​pe​dig akad né​hány trükk a tar​so​lyuk​ban. Az a leg​főbb cél​juk, hogy a szö​vet​sé​gi bí​ró​ság elé ke​rül​jön az ügy, mert tud​ják, hogy ott ne​kik ked​vez​nek az esé​lyek. A szom​széd kör​zet​ben már elő​for​dult ilyes​mi, és nincs sem​mi ga​ran​cia arra, hogy ná​lunk nem fog. Hát ezért mond​tam, hogy ha a fiú min​ket kér, ak​kor vál​lal​juk az ügyét – in​téz​te is​mét Hen​ry​hez sza​va​it At​ti​cus. – Azt hit​tem, az NA​ACP nem te​vé​keny​ked​het Ala​ba​ma ál​lam​ban – je​gyez​te meg a lány. At​ti​cus és Hen​ry egy​más​ra né​zett, majd mind​ket​ten fel​ka​cag​tak. – Ked​ves, te nem tu​dod, mi tör​tént Ab​bott me​gyé​ben egy ha​son​ló eset után – mond​ta Hen​ry. – Idén ta​vasszal egy ide​ig azt hit​tük, hogy tény​leg ko​moly gon​dok lesz​nek: a fo​lyó túl​part​ján lakó em​be​rek fel​vá​sá​rol​ták az összes lő​szert, amit csak ta​lál​tak a kör​nyé​ken, és... Jean Loui​se ki​for​dult a kony​há​ból. A nap​pa​li​ban még hal​lot​ta At​ti​cus szenv​te​len hang​ját: – ...leg​alább gá​tat ve​tünk ki​csit az ese​mé​nyek fo​lyá​sá​nak... sze​ren​cse, hogy may​com​bi ügy​vé​det akar... Ha a fene fe​nét eszik, ak​kor sem fog​ja ki​hány​ni a ká​vé​ját. Kik​hez for​dult min​dig Cal​pur​nia elő​ször? Ze​ebo hány vá​lá​sát in​téz​te már At​ti​cus? Leg​alább ötöt. Va​jon me​lyik fi​á​ról le​he​tett szó? Ez​út​tal tény​leg baj​ban volt a srác, gyors se​gít​ség​re volt szük​sé​ge, ők meg csak ücsö​rög​nek a kony​há​ban, és az NA​ACP-ről be​szél​nek... Nem is olyan rég At​ti​cus még egy​sze​rű​en szív​jó​ság​ból, Cal​pur​nia ked​vé​ért vál​lal​ta vol​na az ügyet. Fel​tét​le​nül meg kell lá​to​gat​nom Calt, még ma dél​előtt... Va​jon mi mé​te​lyez​te meg eze​ket az em​be​re​ket, aki​ket annyi​ra sze​ret? Va​jon csak azért raj​zo​ló​dott ki előt​te ilyen, már-már dom​bor​mű​sze​rű​en a hely​zet, mert el​tá​vo​lo​dott tőle? Va​jon las​san, fo​ko​za​to​san itat​ta át őket ez a kór​ság az el​telt évek so​rán? Vagy min​dig is ott volt min​den az orra előtt, egy​sze​rű​en csak job​ban ki kel​lett vol​nia nyit​nia a sze​mét? Nem, biz​tos nem er​ről volt szó. Mi kész​tet​te arra a hét​köz​na​pi em​be​re​ket, hogy tor​kuk sza​kad​tá​ból mocs​ko​lód​ja​nak, hogy így meg​ke​mé​nyít​sék a szí​vü​ket, és a „nig​ger” szót hasz​nál​ják, ho​lott ko​ráb​ban soha nem ve​te​med​tek erre? – ...majd meg​ta​nul​ják, hogy ne na​gyon ug​rál​ja​nak – mond​ta Ale​xand​ra, amint At​ti​cus és Hen​ry tár​sa​sá​gá​ban be​lé​pett a nap​pa​li​ba. – Nincs mi​ért ag​gód​ni, jól fo​gunk ki​jön​ni a do​log​ból – je​gyez​te meg Hen​ry. – Ak​kor fél nyolc​kor, ked​ves...? – Jó. – Le​het​nél ki​csit lel​ke​sebb is. – Már​is kez​ded fá​rasz​ta​ni, Hen​ry – kun​co​gott At​ti​cus. – Be​vi​gyem a vá​ros​ba, Mr. Finch? Ré​me​sen ko​rán van, tu​dom, de gon​dol​tam, el​in​té​zek pár dol​got, amíg még ilyen kel​le​me​sen hű​vös az idő. – Kö​szö​nöm, de majd Für​kész be​visz ké​sőbb. Gye​rek​ko​ri be​ce​ne​ve fáj​dal​ma​san ha​sí​tott a fü​lé​be. Soha töb​bet ne hívj így en​gem. Az em​ber, aki va​la​ha Für​kész​nek hí​vott, meg​halt és a sír​já​ban he​ver.

– Össze​ír​tam ne​ked egy be​vá​sár​ló​lis​tát, Jean Loui​se – for​dult felé Ale​xand​ra. – Kér​lek, öl​tözz át, és menj be ér​tük a bel​vá​ros​ba a Jit​ney Jun​gle már nyit​va van ilyen​kor –, az​tán gye​re vissza édes​apá​dért. Ki​ment a für​dő​szo​bá​ba, for​ró vi​zet en​ge​dett a kád​ba, az​tán át​ment a szo​bá​já​ba, elő​hú​zott egy pa​mut​ru​hát a fi​ók​ból, és a kar​já​ra ve​tet​te. Ki​vett a bő​rönd​jé​ből egy pár la​pos sar​kú ci​pőt és egy bu​gyit, majd vissza​tért a für​dő​be. Meg​néz​te ma​gát a mos​dó​kagy​ló fö​löt​ti tük​rös szek​rény​ben. Na, most ki​cso​da Do​ri​an? A sze​me alatt ké​kes​bar​na ka​ri​kák, és éle​sen ki​raj​zo​lód​tak ar​cán az or​rá​tól a szá​ja sar​ká​ig futó rán​cok. Egy ki​lo​mé​ter​ről is lát​ni őket, gon​dol​ta. El​fin​to​ro​dott, és az így elő​tű​nő újabb rán​cok​ra me​redt. Nem mint​ha ér​de​kel​ne: ki​lenc​ven​éves ko​rom előtt úgy​sem fo​gok ké​szen áll​ni a há​zas​ság​ra, ad​dig​ra meg már késő lesz. Va​jon ki fog el​te​met​ni? Messze én va​gyok a leg​fi​a​ta​labb a csa​lád​ban... íme, egy ok arra, hogy az em​ber​nek gye​re​kei le​gye​nek. Hi​deg vi​zet en​ge​dett a for​ró​hoz, és ami​kor már a víz hő​mér​sék​le​te el​vi​sel​he​tő​vé vált, be​ült a kád​ba. Gon​do​san le​csu​ta​kol​ta ma​gát, ki​húz​ta a du​gót, szá​raz​ra tö​röl​kö​zött, és gyor​san fel​öl​tö​zött. Ki​öb​lí​tet​te a ká​dat, meg​tö​röl​te a ke​zét, a he​lyé​re akasz​tot​ta a tö​rül​kö​zőt, és ki​lé​pett a für​dő​szo​bá​ból. – Te​gyél fel egy kis rúzst – ja​va​sol​ta a nagy​nén​je, ahogy össze​fu​tot​tak a fo​lyó​son, majd oda​lé​pett a szek​rény​hez, és ki​rán​gat​ta be​lő​le a por​szí​vót. – Hagyd, majd én meg​csi​ná​lom, ami​kor ha​za​ér​tem – mond​ta Jean Loui​se. – Már meg​le​szek vele, mire ha​za​érsz. * A nap még nem hó​lya​go​sí​tot​ta fel a may​com​bi jár​dá​kat, de egy​re me​le​geb​ben tű​zött. A lány le​ál​lí​tot​ta a ko​csit az üz​let előtt, és be​ment. Mr. Fred ke​zet fo​gott vele, el​mond​ta, mennyi​re örül, hogy lát​ja, ki​vett egy be​pá​rá​so​dott üve​gű Coca-Co​lát az au​to​ma​tá​ból, le​tö​röl​get​te a kö​té​nyén, és át​nyúj​tot​ta a lány​nak. Íme, va​la​mi iga​zán jó do​log, ami so​sem vál​to​zik, gon​dol​ta Jean Loui​se. Bár​mi​kor tér​jen vissza a vá​ros​ba, amed​dig csak Mr. Fred él, a fér​fi min​dig itt lesz a maga... egy​sze​rű ked​ves​sé​gé​vel. Ki is volt az? Ali​ce? Vagy Nyúl? Nem, Va​kond. Va​kond volt az, aki vég​te​le​nül fá​rad​tan ha​za​tér​ve egy-egy hosszú uta​zás​ról, min​dig ugyan​olyan egy​sze​rű, me​leg fo​gad​ta​tás​ra lelt.[35] – Majd én össze​ál​lí​tom ma​gá​nak a ren​de​lést, igya csak meg a kó​lá​ját – mond​ta Mr. Fred. – Kö​szö​nöm, uram – fe​lel​te, majd el​ke​re​ke​dett a sze​me, ahogy a lis​tá​ra pil​lan​tott. – A né​ni​kém nap​ról nap​ra egy​re job​ban ha​son​lít Jos​hua bá​csi​ra; még​is mi​nek kel​le​nek neki koktél​szal​vé​ták? – Sze​rin​tem par​ti​szal​vé​tá​ra gon​dolt – gö​cö​gött a fér​fi. – Még sose hal​lot​tam, hogy Miss Ale​xand​ra akár csak a nyel​vét be​le​már​tot​ta vol​na egy kok​tél​ba. – Nem is fog ilyes​mit hal​la​ni, ar​ról ke​zes​ke​dem. Mr. Fred ne​ki​lá​tott össze​pa​kol​ni a cso​ma​got, majd egy idő után oda​szólt a lány​nak az üz​let vé​gé​ből: – Hal​lot​ta, hogy járt Mr. He​aly? – Öö... hm – fe​lel​te Jean Loui​se. Még​is​csak egy ügy​véd lá​nya volt. – Sze​rin​tem azt se tud​ta, mi tör​tént vele – foly​tat​ta a fér​fi. – Kezd​jük az​zal, hogy azt se igen tud​hat​ta, hova tart sze​ren​csét​len. Soha nem lát​tam még sen​kit, aki ennyi gyöm​béres gyo​mor​ke​se​rűt[36] lett vol​na ké​pes ma​gá​ba dön​te​ni... Iga​zá​ból ez volt az egyet​len ki​emel​ke​dő tel​je​sít​mé​nye. – És kor​són is ját​szott, igaz?

– Úgy bi​zony. Em​lék​szik, ami​kor azo​kat a te​het​ség​ku​ta​tó ver​se​nye​ket ren​dez​ték a bí​ró​ság épü​le​té​ben? Mind​egyik fel​lé​pett: ami​kor meg​ér​ke​zett, még tele volt a kor​só​ja, az​tán ap​rán​ként le​ivott be​lő​le, hogy han​gol​ja ki​csit, az​tán még töb​bet ivott meg be​lő​le, míg tel​je​sen be nem rú​gott, és ak​kor ne​ki​állt el​fúj​ni raj​ta a nó​tá​ját. Min​dig az Old Dan Tuc​kert ját​szot​ta, és foly​ton fel​há​bo​rí​tot​ta a höl​gye​ket a vi​sel​ke​dé​sé​vel, de hát sose tud​tak rá​bi​zo​nyí​ta​ni sem​mit. Tud​ja, a tisz​ta szesz​nek nem​igen van sza​ga. – Mi​ből élt? – Já​ra​dé​kot ka​pott, azt hi​szem. Részt vett a spa​nyol há​bo​rú​ban... azaz va​la​me​lyik há​bo​rú​ban; az iga​zat meg​vall​va, nem em​lék​szem, me​lyik​ben. Tes​sék, a cso​mag​jai. – Kö​szö​nöm, Mr. Fred – mond​ta Jean Loui​se. – Jó ég, nem hoz​tam ma​gam​mal pénzt. Le​ten​né a szám​lát At​ti​cus író​asz​ta​lá​ra? Nem​so​ká​ra bent lesz az iro​dá​já​ban. – Hogy​ne, ked​ve​sem. Hogy van az édes​ap​ja? – Hát, ma nincs túl jól, de az özön​víz se tart​hat​ná vissza at​tól, hogy be​men​jen dol​goz​ni. – Mond​ja csak, mi​ért nem ma​rad itt​hon ez​út​tal vég​leg? Ami​kor Jean Loui​se lát​ta, hogy a fér​fi ar​cán csak a meg​szo​kott, kö​zöm​bö​sen ba​rát​sá​gos ki​fe​je​zés ül, is​mét el​la​zult.: – Majd egy​szer, Mr. Fred. – Tud​ja, kis​asszony, én meg​jár​tam az első vi​lág​há​bo​rút: a ten​ge​ren​túl​ra nem ju​tot​tam el, jó, so​kat lát​tam az or​szá​gunk​ból. Utá​na nem​igen ég​tem a vágy​tól, hogy vissza​jöj​jek May​comb​ba, és tíz évet más​hol töl​töt​tem, de mi​nél to​vább ma​rad​tam el, an​nál in​kább hi​ány​zott ne​kem May​comb. A vé​gén el​ju​tot​tam oda, hogy úgy érez​tem, meg​ha​lok, ha nem jö​vök haza. Va​la​hogy be​le​ivó​dik az em​ber csont​ja​i​ba. – May​comb is csak olyan, mint a töb​bi kis​vá​ros, Mr. Fred. Ha a ke​reszt​met​sze​tét nézi az em​ber... – Maga is tud​ja, Jean Loui​se, hogy ez nem igaz. – Tény​leg nem – ér​tett egyet a lány. Nem azért van ez így, mert itt kez​dő​dött az éle​ted, ha​nem mert itt szü​let​tek azok az újabb és újabb és újabb em​be​rek, akik vé​gül lét​re​hoz​tak té​ged, aki most itt iszod a kó​lá​dat a Jit​ney Jun​gle-ban. A lány azon​ban úgy érez​te, nem csu​pán At​ti​cus​tól és Hen​ry​től kü​lö​nült el éle​sen. Ahogy tel​tek az órák, mint​ha las​san az egész vá​ros, az egész me​gye el​hagy​ta vol​na őt, és ezért au​to​ma​ti​ku​san ön​ma​gát hi​báz​tat​ta. Be​szál​lás köz​ben be​ver​te a fe​jét a ko​csi te​te​jé​be. So​sem fo​gom meg​szok​ni eze​ket a dol​go​kat, gon​dol​ta; Jack bá​csi fi​lo​zó​fi​á​já​nak bi​zo​nyos ré​sze​i​ben azért igen​is van némi igaz​ság. * Mi​köz​ben Ale​xand​ra ki​vet​te a zacs​kó​kat a hát​só ülés​ről, Jean Loui​se át​ha​jolt az anyós​ülé​sen, hogy ki​nyis​sa ap​já​nak az aj​tót; At​ti​cus be​szállt, ő pe​dig át​nyúlt apja előtt, és be​csuk​ta az autó aj​ta​ját. – Kell ne​ked a ko​csi ma dél​előtt, né​ni​kém? – Nem, drá​gám. Ké​szülsz va​la​ho​va? – Igen, de ha​mar ha​za​jö​vök. Me​re​ven az útra sze​gez​te a te​kin​te​tét. Bár​mi tör​tén​jen, nem néz​he​tek rá, nem fi​gyel​he​tek arra, amit mond, és nem be​szél​he​tek vele. A bor​bély​üz​let előtt meg​áll​va az​tán így szólt: – Kér​dezd meg Mr. Fre​det, mennyi​vel tar​tozunk neki. El​fe​lej​tet​tem pénzt vin​ni ma​gam​mal, és azt mond​tam, majd te ki​fi​ze​ted.

Ki​nyi​tot​ta az aj​tót az ap​já​nak, aki ki​lé​pett az út​test​re. – Vi​gyázz! At​ti​cus oda​in​tett az el​ha​la​dó autó so​főr​jé​nek. – Nem ütött el – for​dult az​tán a lá​nyá​hoz. Jean Loui​se kör​be​haj​tott a té​ren, és el​in​dult ki​fe​lé a vá​ros​ból a Me​ri​di​an​be ve​ze​tő úton. Ha​ma​ro​san el​ért egy út​el​ága​zá​sig; itt tör​tén​he​tett, gon​dol​ta. A vö​rös ka​vi​csot sö​tét fol​tok tar​kí​tot​ták ott, ahol vé​get ért az asz​fal​to​zott út; a lány át​haj​tott a ko​csi​val Mr. He​aly vé​ré​nek tó​csá​in. A kö​vet​ke​ző el​ága​zás​hoz érve jobb​ra for​dult, és vé​gig​gu​rult egy úton, amely olyan kes​keny volt, hogy a szé​les autó tel​je​sen ki​töl​töt​te. Ad​dig haj​tott elő​re, amíg már nem tu​dott to​vább​men​ni, mert az utat el​tor​la​szol​ták a ré​zsú​to​san, fé​lig a sár​ban par​ko​ló au​tók. Be​állt az utol​só mögé, és ki​szállt a ko​csi​ból. El​sé​tált egy 1939-es Ford, egy meg​ha​tá​roz​ha​tat​lan év​já​ra​tú Chev​ro​let, egy Willys és egy vi​lá​gos​kék ha​lot​tas​ko​csi mel​lett, amely​nek első aj​ta​já​ra a kró​mo​zott fél​kör​be fog​lalt MENNYEI NYU​GA​LOM fel​irat volt gra​ví​roz​va. Ami​kor meg​le​pet​ten be​ku​kucs​kált az ab​la​kán, lát​ta, hogy a ko​csi hát​só ré​szét a pad​ló​hoz csa​va​ro​zott ülé​sek töl​tik ki, sem​mi he​lyet nem hagy​va egy ha​nyatt fek​vő test szá​má​ra, le​gyen szó akár élő, akár holt test​ről. Ta​xit csi​nál​tak be​lő​le, gon​dol​ta. Ki​akasz​tot​ta a ka​put rög​zí​tő drót​hur​kot, és be​lé​pett az ud​var​ra. Cal​pur​nia tisz​ta​ud​va​ra va​ló​ban tisz​ta volt, lát​szott, hogy nem​rég sö​pör​ték fel: a puha láb​nyo​mok mel​lett még tisz​tán ki​ve​he​tő​ek vol​tak a sep​rű ál​tal ha​gyott csí​kok. Ahogy fel​né​zett, meg​lát​ta az apró ház ve​ran​dá​ján ácsor​gó, egy​más​tól éle​sen el​ütő hol​mik​ba öl​tö​zött né​ge​re​ket: két asszony ün​nep​lőt vi​selt, egy​nek vá​szon​kö​tény volt a de​re​ka köré te​ker​ve, a ne​gye​dik pe​dig a föl​de​ken hasz​ná​la​tos mun​ka​ru​há​já​ban volt. Az egyik fér​fi​ban fel​is​mer​te May​comb me​gye leg​na​gyobb szí​nes né​ge​ris​ko​lá​já​nak szá​mí​tó Sí​nai-hegy Ke​res​ke​del​mi In​té​zet igaz​ga​tó​ját, a szo​ká​sá​hoz hí​ven te​tő​től tal​pig zord fe​ke​té​be öl​tö​zött Ches​ter Sump​ter pro​fesszort; a má​sik fe​ke​te öl​tönyt vi​se​lő fér​fit nem is​mer​te név sze​rint, de tud​ta, hogy va​la​me​lyik temp​lom lel​ké​sze. Ze​ebo szin​tén mun​ka​ru​há​ban volt. Ami​kor meg​lát​ták, ki​húz​ták ma​gu​kat, és egy em​ber​ként el​hát​rál​tak a ve​ran​da szé​lé​től. A fér​fi​ak le​vet​ték a ka​lap​ju​kat, il​let​ve a sap​ká​ju​kat, a kö​té​nyes asszony pe​dig össze​kul​csol​ta a ke​zét a de​re​ka előtt. – Jó reg​gelt Ze​ebo! – kö​szönt Jean Loui​se. Ze​ebo a sort meg​tör​ve elő​re​lé​pett. – Üd​vöz​let, Jean Loui​se kis​asszony! Nem is tud​tuk, hogy ha​za​jött. A lány fá​jón tu​da​tá​ban vol​ta an​nak, hogy va​la​mennyi né​ger őt fi​gye​li. Né​mán, tisz​te​let​tu​dó​an áll​tak ugyan, de át​ha​tó te​kin​tet​tel me​red​tek rá. – Cal​pur​nia itt​hon van? – kér​dez​te. – Igen, Jean Loui​se kis​asszony, a Mama bent van a ház​ban. Akar​ja, hogy ki​hív​jam? – Be​me​het​nék in​kább, Ze​ebo? – Igen, kis​asszony. A fe​ke​ték szét​vál​tak, hogy utat nyis​sa​nak neki, Ze​ebo pe​dig, aki nem volt biz​tos ab​ban, mit is dik​tál​ná​nak az il​lem​sza​bá​lyok, ki​tár​ta előt​te az aj​tót, és hát​ra​lé​pett, hogy be​en​ged​je. – Men​jen csak elő​re, Ze​ebo – mond​ta. Kö​vet​te a fér​fit egy sö​tét tár​sal​gó​ba, ame​lyet be​töl​tött a tisz​ta né​ge​rek sza​ga, a He​arts of Love haj​ápo​ló tu​bák​kal ke​ve​re​dő il​la​ta.

Ahogy be​lép​tek, a ho​mály​ban rej​tő​ző ala​kok fel​áll​tak ül​tük​ből. – Erre, Jean Loui​se kis​asszony. Át​sé​tál​tak egy rö​vid fo​lyo​só​ra, ahol Ze​ebo hal​kan be​ko​po​gott egy fes​tet​len fe​nyő​aj​tón. – Mama, Jean Loui​se kis​asszony van itt. Az ajtó hal​kan ki​nyílt, és Ze​ebo fe​le​sé​ge dug​ta ki raj​ta a fe​jét. Az asszony ki​lé​pett a fo​lyo​só​ra, amely épp​hogy csak elég volt hár​muk​nak. – Üd​vöz​löm, He​len – mond​ta Jean Loui​se. – Hogy van Cal​pur​nia? – Na​gyon meg​vi​se​li a do​log, Jean Loui​se kis​asszony. Frank​kel ko​ráb​ban so​sem volt sem​mi baj... Te​hát Frank volt az. Vál​to​za​tos le​szár​ma​zot​tai kö​zül Cal​pur​nia Frank​re volt a leg​büsz​kébb: a fiú fel​ke​rült a Tus​ke​gee Fő​is​ko​la vá​ró​lis​tá​já​ra, rá​adá​sul szü​le​tett víz​ve​ze​ték-sze​re​lő volt, bár​mit ké​pes volt meg​ja​ví​ta​ni, amin víz folyt ke​resz​tül. He​len, aki​nek a hasa meg​eresz​ke​dett a szám​ta​lan gye​rek ki​hor​dá​sá​tól, ne​ki​dőlt a fal​nak. Me​zít​láb volt. – Mond​ja csak, Ze​ebo – je​gyez​te meg Jean Loui​se –, megint együtt van​nak He​len​nel? – Bi​zony ám, kis​asszony – fe​lel​te He​len a fér​fi he​lyett. – Mer’ hogy kezd meg​öre​ged​ni. Jean Loui​se rá​mo​soly​gott a szé​gyen​lő​sen áll​do​gá​ló Ze​eb​óra. Egy​sze​rű​en kép​te​len volt át​lát​ni a fér​fi há​zas​sá​ga​it. Úgy gon​dol​ta, Frank any​ja nyil​ván He​len volt, de nem volt biz​tos a do​log​ban. Ab​ban biz​tos volt, hogy He​len volt Ze​ebo első fe​le​sé​ge, és ab​ban is, hogy a mos​ta​ni is, de hogy hány neje le​he​tett köz​ben a fér​fi​nak... Eszé​be ju​tott, ami​kor az apja évek​kel ko​ráb​ban el​me​sél​te, ho​gyan ke​res​te fel őt a pár az iro​dá​já​ban, hogy el​in​téz​zék a vá​lá​su​kat. At​ti​cus igye​ke​zett ki​bé​kí​te​ni őket egy​más​sal, és meg​kér​dez​te He​lent, nem fo​gad​ná-e vissza a fér​jét. „Az​tat má’ nem, Mr. Finch – fe​lel​te las​san az asszony –, a Ze​ebo min​den​fé​le asszo​nyok után jár, hogy azok​ba’ lel​je örö​mét. Ben​nem má’ nem leli örö​mét, én meg nem aka​rok olyan fér​fi​val len​ni, aki nem leli örö​mét a fe​le​sé​gé​be’.” – Be​me​he​tek Cal​pur​ni​á​hoz, He​len? – Per​sze, kis​asszony, men​jen csak. Cal​pur​nia egy fá​ból ké​szült hin​ta​szék​ben ült a szo​ba sar​ká​ban, a kan​dal​ló mel​lett. A szo​bá​ban egy egy​más​ba fo​nó​dó gyű​rű​ket áb​rá​zo​ló, ki​fa​kult ágy​ta​ka​ró​val le​ta​kart vas​ágy állt, a fa​la​kat há​rom, ara​nyo​zott ke​ret​be fog​lalt, né​ge​re​ket áb​rá​zo​ló fény​kép, il​let​ve egy coca-co​lás nap​tár dí​szí​tet​te. A dur​ván meg​mun​kált kan​dal​ló​pár​kány ros​ka​do​zott a mű​anyag​ból, por​ce​lán​ból, agyag​ból és te​jes​üve​gek​ből ké​szí​tett, apró, szí​nes mű​tár​gyak​tól, a mennye​zet​ről csu​pasz vil​lany​kör​te ló​gott le, éles ár​nyé​ko​kat vet​ve a kan​dal​ló mö​göt​ti fal​ra és a sa​rok​ba, ahol Cal​pur​nia ta​nyá​zott. Mi​lyen ki​csi​nek tű​nik, gon​dol​ta Jean Loui​se, pe​dig ré​geb​ben mi​lyen nagy volt. Az asszony öreg volt és cson​tos. Kezd​te cser​ben hagy​ni a lá​tá​sa, ezért fe​ke​te ke​re​tes szem​üve​get vi​selt, amely éles kont​rasz​tot al​ko​tott me​leg​bar​na bő​ré​vel. Nagy te​nye​rét az ölé​ben pi​hen​tet​te, de ami​kor Jean Loui​se be​lé​pett a szo​bá​ba, fel​emel​te a ke​zét, és szét​tár​ta az uj​ja​it. A lány tor​ka el​szo​rult, ami​kor meg​lát​ta Cal​pur​nia uj​ja​it, az uj​ja​kat, ame​lyek oly gyen​gé​den ér​tek hoz​zá, ami​kor be​teg volt, és ame​lyek ében​ke​mény​nek tűn​tek, ami​kor a lány rossz fát tett a tűz​re; az uj​ja​kat, ame​lyek sok-sok év​vel ko​ráb​ban annyi bo​nyo​lult fel​ada​tot haj​tot​tak vég​re sze​re​tő gon​dos​ko​dás​sal. Az aj​ká​hoz emel​te az asszony ke​zét. – Cal... – Ülj le ki​csim – mond​ta Cal​pur​nia. – Van itt ne​ked szék? – Igen, van – oda​hú​zott egy szé​ket, és le​ült öreg ba​rát​já​val szem​ben.

– Azért jöt​tem, Cal, hogy el​mond​jam... hogy el​mond​jam, csak szólj, ha te​he​tek ér​ted bár​mit. – Kö​szö​nöm, kis​asszony – fe​lel​te az asszony. – De sem​mi ilyes​mi nem jut az eszem​be. – Azt akar​tam, hogy tudd, Mr. Finch már kora reg​gel tu​do​mást szer​zett az eset​ről. Frank meg​kér​te a se​rif​fet, hogy hív​ja fel, és Mr. Finch... se​gí​te​ni fog neki. El​hal​tak aj​kán a sza​vak. Teg​nap​előtt még mély meg​győ​ző​dés​sel je​len​tet​te vol​na ki, hogy „Mr. Finch se​gí​te​ni fog”, tud​va, hogy At​ti​cus akár az éj​sza​kát is nap​pal​lá vál​toz​tat​ja majd. Cal​pur​nia bic​cen​tett, majd fel​emel​te a fe​jét, és egye​ne​sen maga elé me​redt. Alig lát en​gem, gon​dol​ta Jean Loui​se. Kí​ván​csi len​nék, hány éves... soha nem tud​tam pon​to​san, és sze​rin​tem ő maga sem tud​ja. – Ne ag​gódj, Cal – foly​tat​ta. – At​ti​cus min​dent meg​tesz majd. – Tu​dom én, hogy így lesz, Für​kész kis​asszony – mond​ta Cal​pur​nia. – Min​dég meg​tesz min​dent... ő min​dég csak a jót cse​lek​szi. Jean Loui​se tá​tott száj​jal bá​mult az idős asszony​ra. Cal​pur​nia az​zal a gő​gö​sen mél​tó​ság​tel​jes test​tar​tás​sal ült, ame​lyet hi​va​ta​los ese​mé​nyek​re tar​to​ga​tott, és ez​zel a póz​zal együtt meg​je​len​tek a nyelv​ta​ni hi​bái is. A lány annyi​ra meg​döb​bent, hogy azt sem vet​te vol​na ész​re, ha hir​te​len meg​áll a Föld for​gá​sa, meg​fagy​nak a fák, és a ten​ger ki​ad​ta vol​na a ben​ne levő ha​lot​ta​kat. – Cal​pur​nia...! Alig hal​lot​ta az asszony sza​va​it: „Frank rosszat csi​ná’t... meg kell fi​zet​nie érte... az uno​kám. Sze​re​tem őtet... de Mr. Finch ide vagy oda, ak​kor is bör​tön​be fog men​ni...” – Hagyd ezt abba, Cal​pur​nia! Talp​ra ug​rott, érez​te, hogy könnyek fut​ják el a sze​mét, és va​kon oda​bo​tor​kált az ab​lak​hoz. Az idős asszony meg sem moc​cant. Jean Loui​se meg​for​dul​va lát​ta, hogy csak ül ott a szo​ba sar​ká​ban, lát​szó​lag egyen​le​te​sen lé​le​gez​ve. A tár​sa​sá​gi mo​do​rát vi​sel​te. – Cal – mond​ta sír​va, mi​köz​ben is​mét le​ült Cal​pur​nia elé –, Cal, Cal, Cal, hát mit te​szel te ve​lem? Mi a baj? El​fe​lej​tet​ted, hogy a te ki​csi​kéd va​gyok? Mi​ért re​kesz​tesz ki? Mit te​szel te ve​lem? Az asszony fel​emel​te és pu​hán a hin​ta​szék kar​fá​já​ra he​lyez​te a ke​zét. Ar​cát mil​li​ó​nyi apró ránc szab​dal​ta, sze​me csak ho​má​lyo​san lát​szott a vas​tag len​csék mö​gött. – És ma​guk mit tesz​nek ve​lünk? – kér​dez​te. – Mi? – Igen, kis​asszony, ma​guk. – Soha éle​tem​ben még csak nem is ál​mod​tam, hogy ilyes​mi tör​tén​het – mond​ta a lány las​san, in​kább sa​ját ma​gá​hoz, mint​sem Cal​pur​ni​á​hoz in​téz​ve sza​va​it. – És most még​is meg​tör​té​nik. Nem tu​dok szót ér​te​ni az​zal az em​be​ri lénnyel, aki két​éves ko​rom​tól fog​va ne​velt en​gem... igen, meg​tör​té​nik, mi​köz​ben itt ülök, és én kép​te​len va​gyok el​hin​ni a dol​got. Be​szélj hoz​zám, Cal, az is​ten sze​rel​mé​re, be​szélj hoz​zám, most rög​tön, ne csak ülj már ott! Az idős asszony ar​cá​ba né​zett, és tud​ta, hogy min​den hi​á​ba. Cal​pur​nia me​re​ven bá​mult rá, nyo​ma sem volt együtt​ér​zés​nek a te​kin​te​té​ben. Fel​állt, hogy tá​voz​zon. – Csak egy dol​got árulj el ne​kem, Cal – mond​ta –, csak egyet​len​egy dol​got, mi​előtt el​men​nék... kér​lek, tud​nom kell! Gyű​lölsz min​ket? Az asszony hall​ga​tott, né​mán vi​sel​ve évei sú​lyát, Jean Louis pe​dig várt. Cal​pur​nia vé​gül meg​ráz​ta a fe​jét.

* – Ha te​he​tek ma​gu​kért bár​mit, Ze​ebo, az ég sze​rel​mé​re ké​rem, hív​jon fel – mond​ta Jean Loui​se. – Igen​is, kis​asszony – fe​lel​te a nagy​da​rab fér​fi. – De nem úgy néz ki, mint​ha le​het​ne ten​ni bár​mit. A Frank tény​leg meg​öl​te őtet, ez​zel má’ sen​ki nem te​het sem​mit se. Mr. Finch, hát, az ilyes​mi​vel ő se tud sem​mit se kez​de​ni. Én te​he​tek ma​gá​ért va​la​mit, kis​asszony, amíg itt​hon van? A tor​ná​con áll​tak, a né​ge​rek ál​tal nyi​tott ös​vény kö​ze​pén. – Igen, Ze​ebo, most rög​tön te​het​ne ér​tem va​la​mit – só​haj​tott fel a lány. – Se​gít​het​ne meg​for​dul​ni a ko​csi​val, kü​lön​ben ha​mar a ku​ko​ri​ca​föl​dön ta​lá​lom ma​ga​mat. – Igen​is, Jean Louis kis​asszony. El​néz​te, ho​gyan ma​nő​ve​re​zik a fér​fi az au​tó​val a szűk kis úton. Re​mé​lem, si​ke​rül ha​za​jut​nom, gon​dol​ta. – Kö​szö​nöm, Ze​ebo – mond​ta tö​rő​döt​ten. – Az​tán ne fe​led​je... A né​ger fér​fi meg​érin​tet​te ka​lap​ja sze​gé​lyét, és vissza​sé​tált édes​any​ja há​zá​hoz. Jean Louis be​szállt a ko​csi​ba, és a kor​mány​ra me​redt. Mi​ért van az, hogy min​den, amit csak sze​ret​tem ezen a vi​lá​gon, el​mú​lik tő​lem, alig két nap le​for​gá​sa alatt? Va​jon Jem is cser​ben hagy​na? Cal sze​re​tett min​ket, es​kü​szöm, hogy sze​re​tett min​ket... most meg csak ült ott előt​tem, és nem is lá​tott en​gem, csak egy fe​hér em​bert lá​tott. Ő ne​velt fel, most pe​dig már nem is tö​rő​dik ve​lem. Nem volt ez min​dig így, es​kü​szöm, hogy nem. Az em​be​rek ré​geb​ben meg​bíz​tak egy​más​ban, va​la​mi​ért, már nem em​lék​szem, mi​ért. Ak​ko​ri​ban még nem úgy mé​re​get​ték egy​mást, akár a hé​ják. Ha tíz év​vel ez​előtt men​tem vol​na fel azon a lép​csőn, nem ve​tet​tek vol​na ilyen pil​lan​tá​so​kat rám. Cal ve​lünk szem​ben soha nem hasz​nál​ta a tár​sa​sá​gi mo​do​rát, és ami​kor Jem, az ő imá​dott Jem​je meg​halt, abba kis hí​ján ő is be​le​pusz​tult... Eszé​be ju​tott, ami​kor két éve, egy késő dél​utá​non meg​lá​to​gat​ta Cal​pur​ni​át. Az asszony a szo​bá​já​ban ült, ahogy ma is, szem​üve​ge le​csú​szott az orra he​gyé​re. „Olyan könnyű volt gon​dot vi​sel​ni rá – mond​ta. – Soha sem​mi baj nem volt vele... az én drá​ga kis​fi​ám​mal. Még a há​bo​rú​ból is ho​zott ne​kem aján​dé​kot, egy elekt​ro​mos ka​bá​tot.” Mil​lió apró ránc​cá tört szét az arca, ahogy el​mo​so​lyo​dott, majd fel​állt, oda​lé​pett az ágy​hoz, elő​hú​zott aló​la egy nagy do​bozt, és ki​nyi​tot​ta, hogy ki​ve​gyen be​lő​le egy ha​tal​mas, fe​ke​te bőr​ka​bá​tot. Né​met re​pü​lő​tisz​ti dzse​ki volt. „Lát​ja? – mu​tat​ta –, itt kell be​kap​csol​ni.” A ru​ha​da​ra​bot meg​vizs​gál​va Jean Loui​se ész​re​vet​te a ben​ne futó szám​ta​lan vé​kony dró​tot, és az ele​mek tá​ro​lá​sá​ra szol​gá​ló zse​bet. „Mr. Jem azt mond​ta, ez majd me​le​gen tart​ja a csont​ja​i​mat té​len. Azt is mond​ta, hogy ne fél​jek tőle, de vil​lám​lás​kor azért csak vi​gyáz​va hord​jam.” Cal​pur​nia elekt​ro​mos ka​bát​ja va​la​mennyi ba​rát​ja és szom​széd​ja irigy​sé​gé​nek tár​gyát ké​pez​te. „Cal, kér​lek, gye​re vissza hoz​zánk – mond​ta a lány. – Nem tu​dok nyu​god​tan el​utaz​ni New York​ba, ha nem vagy ott.” Úgy tűnt, ez se​gí​tett: mert az asszony ki​húz​ta ma​gát, és bó​lin​tott. „Igen, kis​asszony. Per​sze hogy vissza​me​gyek, ne ag​gód​jon.” Meg​nyom​ta az in​dí​tó​gom​bot, és az autó las​san gör​dül​ni kez​dett az úton. Volt egy​szer egy nig​ger, sza​kál​la volt ken​der, Fel​húz​tuk egy fára... Is​te​nem, se​gíts.

V 13 Ale​xand​ra ku​li​ná​ris szer​tar​tá​sok​ba me​rül​ve állt a kony​ha​asz​tal mel​lett, de Jean Loui​se hi​á​ba pró​bált láb​ujj​he​gyen el​oson​ni mö​göt​te. – Gye​re csak, vess egy pil​lan​tást erre! Az asszony el​lé​pett az asz​tal​tól, uno​ka​hú​ga pe​dig meg​pil​lan​tott a met​szett üveg​tál​cá​kat, ame​lye​ket íny​csik​lan​dó szend​vi​csek töl​töt​tek meg há​rom eme​let ma​ga​san. – Ez At​ti​cus ebéd​je? – Nem, ő ma bel​vá​ros​ban ebé​del. Tu​dod, hogy nem sze​ret al​kal​mat​lan​kod​ni, ha ilyen sok nő van a ház​ban. Te szent Mó​zes, zsi​dók​nak ki​rá​lya... A ká​vé​zás! – Mi len​ne, ha ren​det rak​nál a nap​pa​li​ban, drá​gám? Egy órán be​lül itt lesz​nek. – Ki​ket hív​tál meg? Ale​xand​ra olyan ne​vet​sé​ge​sen ab​szurd lis​tá​val állt elő vá​la​szul, hogy a lány csak han​go​san fel​só​haj​tott. A meg​hí​vot​tak fele fi​a​ta​labb volt nála, fele idő​sebb; egyet​len kö​zös él​ményt sem tu​dott fel​idéz​ni egyi​kük​kel kap​cso​lat​ban sem, ki​vé​ve egy lányt, aki​vel az egész fel​ső ta​go​za​tot vé​gig​ve​sze​ked​ték. – Hol van​nak a volt osz​tály​tár​sa​im? – kér​dez​te. – Va​la​hol a kör​nyé​ken, gon​do​lom. Ó, igen, a kör​nyé​ken, Old Sa​rum​ban, meg még mé​lyeb​ben, bent a va​don​ban. El​tű​nő​dött, va​jon mi le​het ve​lük. – Lá​to​ga​tó​ban vol​tál va​la​ki​nél? – ér​dek​lő​dött Ale​xand​ra. – Igen, ki​men​tem Cal​hez. – Jean Loui​se! – csat​tant az asszony kése az asz​ta​lon. – Most meg mi a baj? Is​ten en​gem úgy se​gél​jen, ez az utol​só me​net, amit le​ját​szom vele. Úgy​is az a vé​le​mé​nye, hogy soha éle​tem​ben nem vol​tam ké​pes tisz​tes​sé​ge​sen csi​nál​ni sem​mit. – Fogd vissza ma​gad, kis​asszony – mond​ta Ale​xand​ra hű​vö​sen. – May​comb me​gyé​ben már sen​ki nem lá​to​gat​ja meg a né​ge​re​ket, Jean Loui​se, azok után nem, amit ve​lünk tet​tek. Most már nem​csak lus​ták és él​he​tet​le​nek, de néha nyílt ar​cát​lan​ság​gal bá​mul​ják az em​bert, és ami azt il​le​ti, hogy mennyi​re tá​masz​kod​ha​tunk rá​juk... hát, se​mennyi​re. Le​jöt​tek ide az NA​ACP-sek – foly​tat​ta –, és úgy te​le​be​szél​ték a fe​jü​ket, hogy már a fü​lü​kön cso​rog ki a sok mér​ge​ző gon​do​lat. Csak azért nem vol​tak na​gyobb ba​jok a me​gyé​ben, mert erős se​rif​fünk van. Ne​ked fo​gal​mad sincs ar​ról, mi fo​lyik itt. Az idők kez​de​te óta jók vol​tunk hoz​zá​juk, ki​vál​tot​tuk őket a bör​tön​ből, ak​kor is mun​kát ad​tunk ne​kik, ami​kor nem volt sem​mi​fé​le mun​ka, arra bá​to​rí​tot​tuk őket, hogy fej​lőd​je​nek, és el is kezd​tek ci​vi​li​zál​tan vi​sel​ked​ni, de ked​ve​sem... olyan vé​kony raj​tuk a ci​vi​li​zá​ció máza, hogy pár be​kép​zelt jen​ki né​ger öt perc alatt le tud​ja rom​bol​ni a több száz éves fej​lő​dést... Nem, kis​asszony, azok után, hogy így kö​szön​ték meg ne​künk, hogy a gond​ju​kat vi​sel​tük, azok után egyet​len may​com​bi sem érez túl​zott haj​lan​dó​sá​got arra, hogy se​gít​sen raj​tuk, ha baj​ba ke​rül​nek. Mást

sem tesz​nek, csak meg​mar​ják a ke​zet, amely enni ad ne​kik. De nem, uram, töb​bé az​tán nem... en​nek vége, áll​ja​nak csak meg szé​pen a sa​ját lá​bu​kon. Ti​zen​két órát aludt, még​is saj​gott a vál​la a ki​me​rült​ség​től. – Mary Webs​ter Sa​rah-ja már egy éve tag​ja a szer​ve​zet​nek, ahogy a töb​bi sza​kács​nő is a vá​ros​ban. Ami​kor Cal​pur​nia tá​vo​zott, egy​sze​rű​en nem volt ked​vem az​zal baj​lód​ni, hogy fel​ve​gyek he​lyet​te egy újat, ami​kor csak ket​ten va​gyunk At​ti​cusszal. Ma​nap​ság olyan ne​héz bol​dog​gá ten​ni egy nig​gert, mint​ha va​la​mi ki​rályt pró​bál​na szó​ra​koz​tat​ni az em​ber... Az én Szent éle​tű Né​ni​kém úgy be​szél, akár Mr. Grady O’Han​lon, aki ott​hagy​ta a mun​ká​ját, hogy min​den ide​jét a szeg​re​gá​ció fenn​tar​tá​sá​nak szen​tel​hes​se. – ...annyit kell pa​kol​nod meg ci​pe​ked​ned ne​kik, hogy a vé​gén már azt sem tu​dod, ki szol​gál ki ki​cso​dát. Egy​sze​rű​en már nem éri meg ma​nap​ság a do​log... Hova mész? – Ren​det rak​ni a nap​pa​li​ban. Be​süp​pedt az egyik mély ka​ros​szék​be, és el​tű​nő​dött azon, ho​gyan vált egy​re és egy​re sze​gé​nyeb​bé az el​múlt két nap so​rán. A nagy​né​ném egy gyű​löl​kö​dő ide​gen, Cal​pur​nia hal​la​ni sem akar ró​lam, Hank meg​őrült, At​ti​cus pe​dig... Va​la​mi nem stim​mel ve​lem, biz​tos ben​nem van a baj – az nem le​het, hogy ezek az em​be​rek egy​től egyig mind meg​vál​toz​tak. Hogy le​het az, hogy nem fut​ká​ro​zik a hi​deg a há​tu​kon? Ho​gyan ké​pe​sek jám​bo​ran és áhí​ta​to​san el​hin​ni min​dent, amit a temp​lom​ban hal​la​nak, és az​tán azo​kat a dol​go​kat mon​da​ni, ami​ket mon​da​nak, és azo​kat a dol​go​kat hal​la​ni, ami​ket hal​la​nak, anél​kül hogy el​hány​nák ma​gu​kat? Azt hit​tem, ke​resz​tény va​gyok, de nem va​gyok az. Va​la​mi más va​gyok, nem tu​dom, mi​cso​da. Ezek az em​be​rek ta​ní​tot​tak meg ne​kem min​dent, amit a jó​ról és a rossz​ról tud​tam; igen, pon​to​san ugyan​ezek az em​be​rek, szó​val nyil​ván ve​lem van a baj, nem ve​lük. Én va​gyok az, aki​vel tör​tént va​la​mi. Mind​annyi​an azt pró​bál​ják el​mon​da​ni ne​kem va​la​mi​lyen bi​zarr, egy​más sza​va​it vissz​hang​zó mó​don, hogy min​den​ről a né​ge​rek te​het​nek... de ez leg​fel​jebb annyi​ra igaz, mint az, hogy tu​dok re​pül​ni, és is​ten tud​ja, le​het, hogy most már tény​leg bár​me​lyik pil​la​nat​ban ki​re​pül​he​tek az ab​la​kon. – Még nem vé​gez​tél? – je​lent meg előt​te Ale​xand​ra. A lány fel​kelt, és ren​det ra​kott a nap​pa​li​ban. * A plety​kaklub tag​jai me​net​rend sze​rint, fél ti​zen​egy​kor ér​kez​tek meg, Jean Loui​se pe​dig a be​já​rat előt​ti lép​csőn áll​va egye​sé​vel kö​szön​tet​te őket, ahogy be​lép​tek az aj​tón. Mind​annyi​an kesz​tyűt és ka​la​pot vi​sel​tek, és egé​szen a mennye​kig il​la​toz​tak a kü​lön​fé​le ró​zsa​ola​jok​tól, par​fü​mök​től, köl​ni​vi​zek​től és pú​de​rek​től, a smink​jük az egyip​to​mi fal​fest​mé​nye​ket is meg​szé​gye​ní​tet​te vol​na, ru​há​ik kü​lö​nö​sen a ci​pő​ik – pe​dig egy​ér​tel​mű​en Mont​go​mery​ből vagy Mo​bi​le-ból szár​maz​tak: a lány min​den​fe​lé A. Nach​man, Gay​fer’s, Levy’s és Ham​mel’s mo​del​le​ket lá​tott a nap​pa​li​ban. Va​jon mi​ről be​szél​get​nek mos​ta​ná​ban? Jean Loui​se egy idő​re el​ve​szí​tet​te a fo​na​lat, de most is​mét kez​dett oda​fi​gyel​ni a tár​sal​gás​ra. A Friss Há​za​sok a Bob​ja​ik​ról és Mi​chael​je​ik​ről cse​veg​tek ön​elé​gül​ten, és ar​ról, ho​gyan szed​tek fel a Bo​bok és Mi​chaelek tíz ki​lót há​zas​sá​guk négy hó​nap​ja alatt. A lány kö​nyör​te​le​nül el​foj​tot​ta ma​gá​ban a kí​sér​tést, hogy fel​vi​lá​go​sít​sa ifjú ven​dé​ge​it sze​ret​te​ik gyors súly​gya​ra​po​dá​sá​nak va​ló​szí​nű kli​ni​kai oka​i​ról, és in​kább a Pe​len​ka Szak​osz​tály​ra kon​cent​rált, csak hogy vég​te​le​nül fel​zak​las​sák a hal​lot​tak: Jerry két hó​na​pos ko​rá​ban fel​né​zett rám, és azt mond​ta... már ak​kor el​kezd​tem bi​li​re szok​tat​ni, ami​kor... meg​ke​resz​tel​ték, be​le​mar​kolt Mr. Stone ha​já​ba, mire Mr. Stone meg... be​pi​silt. Ugyan​ak​kor szok​tat​tam le róla, ami​kor le​szok​tat​tam ar​ról, hogy szop​ja az uj​ját,

még​hoz​zá... a leg​cu​kibb, bi​zony, a le​he​tő leg​cu​kibb kis me​le​gí​tő​vel, amit va​la​ha csak lát​tál: van raj​ta egy kis pi​ros ele​fánt, és az ala​ba​mai egye​te​mi csa​pat neve van ke​reszt​ben az ele​jé​re írva, és... az​tán öt dol​lár​ba ke​rült, hogy ki​húz​zák. A bal​ján a Könnye​dek Bri​gád​já​nak tag​jai fog​lal​tak he​lyet: a har​min​cas éve​ik ele​jén, il​let​ve kö​ze​pén járó höl​gyek sza​bad​ide​jük túl​nyo​mó ré​szét a hely​tör​té​ne​ti klub​nak és a bridzs​nek szen​tel​ték, il​let​ve an​nak, hogy egy​más​sal ver​seng​ve a leg​több elekt​ro​mos be​ren​de​zést hal​moz​zák fel ház​tar​tá​suk​ban. John min​dig azt mond​ja... Cal​vin meg, hogy... a vese, de Al​len el​til​tott a sült dol​gok​tól, ami​kor... be​le​akad​tam abba a cip​zár​ba, a leg​szí​ve​seb​ben... nem gon​dol​tam vol​na, hogy azt hi​szi, meg​úsz​hat​ja ezt... az a sze​gény te​rem​tés, ha a he​lyé​ben len​nék, én el​men​nék... sokk​terá​pi​á​ra, igen, azt ka​pott. Azt be​szé​lik, hogy... szom​bat es​tén​ként min​dig fel​csa​var​ják a sző​nye​get, ami​kor Law​ren​ce Welk mű​so​ra kez​dő​dik, és az​tán... úgy ne​vet​tünk, hogy majd be​le​hal​tam. Ott állt... a régi meny​asszo​nyi ru​hám​ban, és tu​dod, még min​dig bár​mi​kor fel​ve​het​ném. A jobb​ján ülő há​rom Örök Re​mény​ke​dő​re pil​lan​tott: mind​hár​man jó ke​dé​lyű, jel​le​mes lá​nyok vol​tak, akik​nek va​la​hogy nem jött össze a do​log. Fér​je​zett kor​tár​sa​ik foly​ton anyás​kod​tak fe​let​tük, kis​sé saj​nál​ták is őket, és min​dig őket kap​ták elő, ami​kor nőt​len is​me​rő​sök ér​kez​tek hoz​zá​juk lá​to​ga​tó​ba. A lány maró kár​öröm​mel szem​ügy​re vet​te Sa​rah Fin​ley-t: ami​kor tíz​éves volt, éle​té​ben elő​ször és utol​já​ra meg​pró​bált egy tár​sa​ság​hoz csa​pód​ni, ezért egy nap meg​kér​dez​te Sa​rah-t, hogy meg​lá​to​gat​hat​ja-e dél​után, ám a lány azt fe​lel​te: „Nem. Anyu​kám sze​rint fa​ra​gat​lan vagy.” Hát, most mind​ket​ten ma​gá​nyo​sak va​gyunk – bár el​té​rő okok​nak kö​szön​he​tő​en, de at​tól még ugyan​olyan ér​zés, nem​de? Az Örök Re​mény​ke​dők hal​kan tár​sa​log​tak egy​más kö​zött: Éle​te​in leg​hosszabb nap​ját töl​töt​tem... a bank épü​le​té​nek há​tul​já​nál... ahol az az új ház, meg ott van mel​let​te a... va​sár​na​pi is​ko​la, ha ezt össze​ad​juk, az em​ber négy órát is el​tölt a temp​lom​ban. Hét​vé​gén... meg​mond​tam Mr. Fred​nek, én úgy sze​re​tem a pa​ra​di​cso​mot, ha... ki​bír​ha​tat​la​nul for​ró. Azt is meg​mond​tam ne​kik, hogy ha nem sze​rel​te​tik be az iro​dá​ba a lég​kon​di​ci​o​ná​lást... az min​dent fel​bo​rít. Hát még​is ki csi​nál​na ilyen os​to​ba​sá​got? – Még min​dig a bank​ban dol​go​zol, Sa​rah? – ve​tet​te be ma​gát Jean Loui​se a be​szél​ge​tés pil​la​nat​nyi szü​ne​té​be. – Is​te​nem, hát per​sze! Ott is ma​ra​dok, míg fel nem do​bom a tal​pam. Hm. – És mondd, mi tör​tént Jane... mi is volt a ve​ze​ték​ne​ve? Tu​dod, a kö​zép​is​ko​lás ba​rát​nőd... – Sa​rah és Jane Mi​is​vol​ta​ve​ze​ték​ne​ve va​la​ha el​vá​laszt​ha​tat​la​nok vol​tak egy​más​tól. – Ó, hát vele... Még a há​bo​rú alatt hoz​zá​ment egy igen​csak fura fi​ú​hoz, mos​tan​ra meg már olyan af​fek​tál​va be​szél, hogy rá sem le​het is​mer​ni. – Tény​leg? És hol él​nek? – Mo​bi​le-ban. A há​bo​rú alatt fel​köl​tö​zött Wa​shing​ton​ba, ott szed​te fel azt a ször​nyű ak​cen​tust. Min​den​ki úgy érez​te, hogy bor​zal​ma​san áll neki, de sen​ki nem mert szól​ni, úgy​hogy máig nem szo​kott le róla. Em​lék​szel, ho​gyan járt, egé​szen a ma​gas​ba emel​ve a fe​jét, va​la​hogy így? Na, hát még min​dig úgy jár. – Tény​leg? – Ühüm. A franc​ba, azért Ale​xand​rá​nak meg​van a maga hasz​na, gon​dol​ta, ami​kor ész​re​vet​te nagy​nén​je jel​zé​sét. Ki​ment a kony​há​ba, és egy tál​cá​ra való par​ti​szal​vé​tá​val tért vissza; ahogy kör​be​sé​tált a nap​pa​li​-

ban, hogy ki​ossza a szal​vé​tá​kat, úgy érez​te, mint​ha egy óri​á​si csem​ba​ló bil​len​tyű​in sza​lad​na vé​gig: Soha éle​tem​ben nem... lát​tam azt a cso​dás ké​pet, és... az öreg Mr. He​aly pe​dig... vé​gig ott he​vert a sze​mem előtt a kan​dal​ló​pár​ká​nyon... igaz? Úgy ti​zen​egy éves le​het, és sze​rin​tem... el fog​nak vál​ni egy​más​tól. Vé​gül, ahogy az a fér​fi... masszí​roz​ta a há​ta​mat, vé​gig az alatt a ki​lenc hó​nap alatt... abba bele is hal​ha​tott vol​na. Ha lát​tad vol​na, ahogy... öt​per​cen​ként ki​járt pi​sil​ni min​den éj​sza​ka. De az​tán le​ál​lí​tot​tam... min​den​kit az osz​tá​lyunk​ban, ki​vé​ve azt az utá​la​tos Old Sa​rum-i lányt. Egy​sze​rű​en fo​gal​ma sem volt ar​ról, mi a kü​lönb​ség... a so​rok kö​zött, az em​ber még​is pon​to​san tud​ta, mire gon​dol. Az​tán vissza​fe​lé, a szend​vi​csek​kel: Mr. Tal​bert erre rám né​zett, és azt mond​ta... soha nem ta​nul​ta meg ren​de​sen hasz​nál​ni a... ba​bot, min​den kedd este. Ez az egyet​len jen​ki szo​kás ra​gadt rá, és... meg​ér​te? Nem, drá​gám, azt mond​tam, War​ren meg​kér​te a... sze​me​tes​em​bert. Töb​bet nem te​het​tem érte, annyi​ra be​le​ga​ba​lyo​dott... a rozs​ba. Hi​á​ba, olyan ér​zés volt, mint va​la​mi ha​tal​mas... Á-men! Bol​dog le​szek, ha vég​re vé​get ér az... ahogy az a fér​fi bá​nik vele... ott az a ren​ge​teg pe​len​ka, és erre meg azt kér​di, mi​ért va​gyok olyan fá​radt. Vé​gül is, ő köz​ben vé​gig... ott volt az irat​tár​ban, úgy bi​zony. Ale​xand​ra ott ha​ladt a nyo​má​ban, a ká​vé​val vé​gül lágy züm​mö​gés​sé sze​lí​dít​ve a bil​len​tyűk za​ját. Jean Loui​se úgy dön​tött, hogy a Könnye​dek Bri​gád​ja fe​lel meg szá​má​ra a leg​in​kább, így hát fo​gott egy puf​fot, és csat​la​ko​zott hoz​zá​juk. – Hogy van Bill? – vá​lasz​tot​ta le a cso​port​tól Hes​ter Sinc​la​irt. – Jól, bár nap​ról nap​ra ne​he​zebb együtt élni vele. Hát nem ször​nyű, ami az öreg Mr. He​aly​vel tör​tént reg​gel? – De, ször​nyű. – Nincs va​la​mi köze an​nak a fi​ú​nak a csa​lá​do​tok​hoz? – kér​dez​te Hes​ter. – De igen: Cal​pur​nia uno​ká​ja. – Jaj ne​kem, ma​nap​ság már azt se tu​dom, me​lyik me​lyik ezek kö​zül a fi​a​ta​lok kö​zül. Gon​do​lom, gyil​kos​ság mi​att fog bí​ró​ság elé áll​ni, igaz? – In​kább azt mon​da​nám, em​ber​ölés lesz a vád. – Ó... – Hes​ter csa​ló​dott​nak tűnt. – Igen, azt hi​szem, iga​zad van. Vé​gül is, nem szán​dé​ko​san tet​te. – Nem, nem szán​dé​ko​san tet​te. – Én meg még azt hit​tem, vég​re egy kis iz​ga​lom​ban lesz ré​szünk – ka​ca​gott fel Hes​ter. Majd’ ki​ug​rot​tam a bő​röm​ből ijed​tem​ben. Bi​zo​nyá​ra kez​dem el​ve​szí​te​ni a hu​mor​ér​zé​ke​met, ta​lán er​ről van szó. Kez​dek olyan len​ni, mint Ed​gar bá​csi. – ...már vagy tíz éve nem volt mi​fe​lénk egy jó kis tár​gya​lás – mond​ta ép​pen Hes​ter. – Úgy ér​tem, egy jó kis nig​ger​tár​gya​lás. Foly​ton csak ké​se​lé​sek meg ré​szeg ran​da​lí​ro​zá​sok... – Sze​retsz tár​gya​lá​sok​ra jár​ni? – Hát per​sze! Ta​valy ta​vasszal volt ott vol​tam a leg​dur​vább vá​ló​pe​ren, ami va​la​ha tör​tént er​re​fe​lé. Va​la​mi nagy​szá​jú Old Sa​rum-i há​zas​pár... Még jó, hogy Tay​lor bíró már nem él: tu​dod, mennyi​re utál​ta az ilyes​mit, min​dig ki​küld​te a tár​gya​ló​te​rem​ből a höl​gye​ket. Ez az új bíró vi​szont nem fog​lal​ko​zik a do​log​gal. Na, szó​val... – Bo​csáss meg, Hes​ter, úgy lá​tom, el​fo​gyott a ká​véd – vá​gott köz​be Ale​xand​ra. Jean Loui​se fi​gyel​te, ahogy a nagy​nén​je ki​töl​ti a for​ró italt a ne​héz kan​ná​ból, és lát​ta, hogy egyet​len csepp sem ment mel​lé. Ha Hank és én összeh... Hank. Vé​gig​né​zett a hosszú, ala​csony mennye​ze​tű he​lyi​sé​gen, a két sor​ban he​lyet fog​la​ló nő​kön, a nő​kön, aki​ket egész éle​té​ben is​mert, és akik​kel kép​te​len volt öt perc​nél to​vább be​szél​get​ni anél​kül, hogy tel​-

je​sen ki ne fo​gyott vol​na a sza​vak​ból. Fo​gal​mam sincs, mi​ről be​szél​get​het​nék ve​lük. Vég nél​kül fe​cseg​nek azok​ról a dol​gok​ról, ami​ket csi​nál​nak, én pe​dig nem tu​dom, ho​gyan kell azo​kat a dol​go​kat csi​nál​ni, ami​ket csi​nál​nak. Ha hoz​zá​megyek Hank​hez – ha bár​ki​hez hoz​zá​megyek eb​ből a vá​ros​ból –, ezek lesz​nek a ba​rát​nő​im, és fo​gal​mam sincs, mi​ről be​szél​get​het​nék ve​lük. Én le​szek Jean Loui​se, a Néma. Én kép​te​len len​nék ma​gam​tól fel​hoz​ni e té​mák bár​me​lyi​két, Ale​xand​ra pe​dig szem​mel lát​ha​tó​an nagy​sze​rű​en szó​ra​ko​zik. A ha​lál​ba fog vin​ni az, hogy temp​lom​ba kell jár​nom, a ha​lál​ba fog​nak vin​ni a bridzs​par​tik, a hely​tör​té​ne​ti klub fel fog kér​ni arra, hogy tart​sak könyv​is​mer​te​tő​ket, el fog​ják vár​ni tő​lem, hogy részt ve​gyek a tár​sa​sá​gi élet​ben. Sok min​den hi​ány​zik be​lő​lem ah​hoz, hogy részt ve​hes​sek ezen az es​kü​vőn. – ...tra​gi​kus eset, igen – hal​lot​ta meg Ale​xand​ra hang​ját –, de nincs mit ten​ni, ezek már csak ilye​nek. Cal​pur​nia volt a leg​jobb mind kö​zül. A fia, az a sem​mi​re​kel​lő Ze​ebo, az még nem má​szott le a fá​ról, de tud​já​tok, Cal​pur​nia min​dig rá​kény​sze​rí​tet​te, hogy fe​le​sé​gül ve​gye az asszo​nya​it. Volt be​lő​lük öt is, ha jól em​lék​szem, és Cal​pur​nia mind​egyi​ket el​ve​tet​te vele, ami iga​zán ke​resz​té​nyi cse​le​ke​det volt. – Soha nem tud​hat​ja az em​ber, hogy mi jár a fe​jük​ben – mond​ta Hes​ter. – Ott van az én Sop​hie-m is... Egyik nap azt mon​dom neki: „Mondd, Sop​hie, mi​lyen nap​ra esik idén a ka​rá​csony?” Erre meg​va​kar​ja azt a gyap​jas fe​jét, és azt fe​le​li: „Azt hi​szem, hu​szon​ne​gye​di​ké​re, Miss Hes​ter.” Hát majd be​le​hal​tam a ne​ve​tés​be. Azt sze​ret​tem vol​na meg​tud​ni, hogy a hét me​lyik nap​já​ra, nem azt, hogy mi​lyen dá​tum​ra... Az os​to​ba-a! Vic​cek, vic​cek és vic​cek, én meg el​ve​szí​tet​tem a hu​mor​ér​zé​ke​met. Las​san olyan le​szek, mint a New York Post. – ...de tud​já​tok, még most is szer​vez​ked​nek; hi​á​ba pró​bál​tuk le​ál​lí​ta​ni őket, csak il​le​ga​li​tás​ba vo​nul​tak. Bill azt mond​ta, nem len​ne meg​lep​ve, ha megint ki​tör​ne egy olyan Nat Tur​ner-féle fel​ke​lés. Meg hogy egy pus​ka​po​ros hor​dón ülünk, úgy​hogy nem árt, ha fel​ké​szü​lünk a leg​rosszabb​ra – foly​tat​ta Hes​ter. – Ööö, hm... Hes​ter, én per​sze nem so​kat tu​dok ezek​ről a dol​gok​ról, de azt hit​tem, hogy Mont​go​mery​ben leg​in​kább a temp​lo​mok​ban gyűl​tek össze, hogy imád​koz​za​nak – ve​tet​te köz​be Jean Loui​se. – Ó, gyer​me​kem, hát nem tud​tad, hogy azt csak azért csi​nál​ják, hogy tá​mo​ga​tó​kat sze​rez​ze​nek ke​le​ten. Ez a vi​lág leg​ré​gibb trükk​je; tud​hat​nád, hogy Vili csá​szár is min​den este imád​ko​zott. Egy ab​szurd ver​si​ke resz​ke​tett az el​mé​jé​ben... va​jon hol ol​vas​hat​ta? Drá​ga Au​gus​ta, ke​gyes hoz​zánk az Is​ten, jabb cso​dá​nak vol​tunk ta​núi it​ten; Tíz​ezer ha​lott fran​cia he​ver a föl​dön, Di​cső​ség az Úr​nak, aki​től min​den ál​dás jön![37] El​töp​ren​gett azon, va​jon hon​nan szár​maz​hat​nak Hes​ter in​for​má​ci​ói. Kép​te​len volt el​kép​zel​ni, hogy Hes​ter Sinc​la​ir A jó há​zi​asszony so​ro​zat kö​te​te​in kí​vül bár​mit is ol​vas​na, ha​csak nem kény​sze​rí​tik. Nyil​ván hal​lot​ta va​la​ki​től a dol​got – de ki​től? – Mos​ta​ná​ban ennyi​re ér​dek​lődsz a tör​té​ne​lem iránt, Hes​ter? – Hogy mi​cso​da...? Ó, nem, csak azt mon​dom, amit Bill mon​dott ne​kem. Bill, hát ő az​tán tény​leg ren​ge​te​get ol​vas, és azt mond​ja, azok a nig​ge​rek, akik az egé​szet irá​nyít​ják fent, észa​kon, ugyan​azt akar​ják csi​nál​ni, amit Gan​dhi csi​nált, és te is tu​dod, hogy ő mit csi​nált.

– At​tól tar​tok, nem tu​dom. Mit csi​nált Gan​dhi? – Hát kom​mu​nis​ta volt. – Ó... Azt hit​tem, a kom​mu​nis​ták az erő​sza​kos ha​ta​lom​át​vé​tel​ben, meg az ilyes​mik​ben hisz​nek. – Hol jár​tál te mos​ta​ná​ban, Jean Loui​se? – csó​vál​ta a fe​jét Hes​ter. – Min​den esz​közt fel​hasz​nál​nak a cél​ja​ik ér​de​ké​ben. Pont, mint a ka​to​li​ku​sok. Tu​dod, hogy ami​kor a ka​to​li​ku​sok le​men​nek azok​ra a he​lyek​re, gya​kor​la​ti​lag ma​guk is vad​em​be​rek​ké vál​nak, csak hogy meg​té​rít​hes​sék az ot​ta​ni​a​kat; hát még Szent Pált is nig​ger​nek ha​zud​nák, ha at​tól meg​tér​ne pár fe​ke​te. Bill azt mond​ja, tu​dod, ő járt ar​ra​fe​lé a há​bo​rú​ban –, szó​val, azt mond​ja, vol​tak olyan szi​ge​tek, ahol arra sem tu​dott rá​jön​ni, mi a vo​o​doo és mi a rom. kat. ab​ból, amit lát, és hogy azon se lett vol​na meg​le​pőd​ve, ha egy​szer meg​je​le​nik va​la​mi vo​o​do​o​va​rázs​ló papi gal​lér​ban. Ugyan​így megy ez a kom​mu​nis​ták​kal, ők is bár​mit, tény​leg bár​mit meg​tesz​nek, hogy meg​ka​pa​rint​sák az or​szá​gun​kat. Min​de​nütt ott van​nak, le​he​tet​len meg​mon​da​ni, ki tar​to​zik kö​zé​jük, és ki nem. Hát még itt, May​comb me​gyé​ben is... – De Hes​ter, még​is mit ke​res​né​nek a kom​mu​nis​ták May​comb me​gyé​ben? – ka​ca​gott fel Jean Loui​se. – Nem tu​dom, de azt tu​dom, hogy rög​tön itt, Tus​ca​lo​o​sá​ban is van egy sejt​jük, és ha nem len​né​nek azok a fiúk, ak​kor a nig​ge​rek is egy osz​tály​ba jár​ná​nak a töb​bi​ek​kel. – Nem tud​lak kö​vet​ni... – Hát nem ol​vas​tál azok​ról a puc​cos pro​fesszo​rok​ról, akik elő​áll​tak azok​kal a kér​dé​sek​kel a... az egye​te​mi gyű​lé​sen, vagy hol? Ha nem let​tek vol​na a di​ák​szö​vet​sé​gi fiúk... – Szent ég, Hes​ter! Úgy lát​szik, rossz új​sá​got ol​va​sok, mert ab​ban az állt, hogy a gu​mi​ab​roncs​gyár​ból ér​ke​zett a tö​meg... – Hát mit ol​va​sol te, a kom​mu​nis​ta Daily Wor​kert? Annyi​ra el vagy ra​gad​tat​va ma​gad​tól... Bár​mit ki​mon​dasz, ami eszed​be jut, de kép​te​len va​gyok fel​fog​ni, ho​gyan jut​nak eszed​be ilyes​mik. Leg​szí​ve​seb​ben szét​szed​ném a fe​je​det, be​le​ten​nék egy tényt, az​tán meg​fi​gyel​ném, ho​gyan cso​rog vé​gig az agyad cser​me​lye​in, hogy vé​gül el​jus​son a szá​dig. Ugyan​ott szü​let​tünk, ugyan​azok​ba az is​ko​lák​ba jár​tunk, és ugyan​azo​kat a dol​go​kat ta​ní​tot​ták ne​künk. Kí​ván​csi len​nék, te mit lát​tál és hal​lot​tál. – ...min​den​ki tud​ja, hogy az NA​ACP el​tö​kél​te, hogy tönk​re​te​szi a Dél​vi​dé​ket... Bi​zal​mat​lan​ság​ban fo​gant, és el​kö​te​lez​te ma​gát a mel​lett a té​tel mel​lett, hogy min​den em​ber go​nosz​nak szü​le​tik.[38] – ...a leg​ke​vés​bé sem csi​nál​nak tit​kot ab​ból, hogy fel akar​ják szá​mol​ni a né​ger fajt, és Bill azt mond​ta, ha a mos​ta​ni nem​ze​dék​kel kez​dik, ak​kor négy ge​ne​rá​ci​ón be​lül si​ke​rül​ni is fog ne​kik, mert... Re​mé​lem, a vi​lág alig fi​gyel fel arra, amit mon​dasz, és nem fog so​ká​ig em​lé​kez​ni a sza​va​id​ra.[39] – ...és bár​ki, aki más​képp gon​dol​ja, az vagy kom​mu​nis​ta, vagy akár az is le​het​ne. Passzív el​len​ál​lás, per​sze, a hát​só fe​lem... Ami​dőn az em​be​ri ese​mé​nyek sod​rá​ban szük​sé​ges​sé vá​lik egy nép szá​má​ra, hogy fel​old​ja azo​kat a kö​te​lé​ke​ket, ame​lyek egy má​sik nép​hez fűz​ték,[40] ak​kor azon nép fi​a​i​ból és lá​nya​i​ból kom​mu​nis​ták lesz​nek. – Min​dig ná​luk egy ár​nya​lat​nyi​val vi​lá​go​sabb fe​le​sé​get ke​res​nek ma​guk​nak, hogy ke​resz​tez​zék a fa​ju​kat... – Hadd kér​dez​zek va​la​mit, Hes​ter – vá​gott köz​be Jean Loui​se. – Szom​ba​ton ér​kez​tem haza, és az​óta ren​ge​te​get hal​lot​tam a fa​jok ke​resz​te​zé​sé​ről, de azon töp​ren​gek, va​jon nem meg​le​he​tő​sen sze​ren​csét​len ki​fe​je​zés-e ez, és nem len​ne-e jobb, ha szám​űz​nénk a déli zsar​gon​ból. A fa​jok ke​resz​te​zé​sé​hez – már ha ez a jó szó – két faj​ra van szük​ség, és ha a fe​hér em​be​rek mél​tat​lan​kod​nak emi​att, nem árul el

az va​la​mit a mi fa​junk​ról is? Ne​kem az jön le eb​ből, hogy ha tör​vé​nyes len​ne, a fe​hé​rek hosszú, tö​mött so​rok​ban vá​ra​koz​ná​nak, hogy né​ge​rek​kel köt​hes​se​nek há​zas​sá​got. Ha ta​nult em​ber len​nék, ami nem va​gyok, azt mon​da​nám, az ilyes​faj​ta be​széd ko​moly pszi​cho​ló​gi​ai je​len​tő​ség​gel bír, és nem vet túl ked​ve​ző fényt a be​szé​lő​re. A leg​jobb eset​ben is arra utal, hogy az il​le​tő​nek ko​moly két​sé​gei van​nak a sa​ját a sa​ját fa​já​val szem​ben. – Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy fo​gal​mam sincs, mi​ről be​szélsz – né​zett rá Hes​ter. – Én sem va​gyok egész biz​tos ab​ban, hogy mi​ről be​szé​lek – fe​lel​te a lány –, csak azt tu​dom, hogy ég​nek áll a ha​jam, ami​kor ilyes​mi​ket hal​lok. Gon​do​lom azért, mert nem úgy nőt​tem fel, hogy ilyes​mi​ket mond​tak vol​na a kör​nye​ze​tem​ben. – Arra akarsz cé​loz​ni, hogy... – bor​zol​ta fel a tol​la​it Hes​ter. – Saj​ná​lom – vissza​ko​zott Jean Loui​se. – Nem úgy ér​tet​tem. Kér​lek, bo​csáss meg. – Én nem ránk utal​tam, Jean Loui​se. – Ha​nem kik​re? – Én a... tu​dod, az al​ja​nép​ről be​szél​tem. Azok​ról, akik né​ger asszo​nyo​kat tar​ta​nak, meg ilye​nek. – Kü​lö​nös – mo​so​lyo​dott el a lány. – Száz év​vel ez​előtt még az úri​em​be​rek tar​tot​tak szí​nes bőrű asszo​nyo​kat, most meg már az al​ja​nép. – Az más, hát ak​kor még a rab​szol​gá​ik vol​tak, te buta... Nem, az NA​ACP az al​ja​né​pet cé​loz​ta meg. Az akar​ják, hogy a nig​ge​rek egé​szen ad​dig há​za​sod​ja​nak be ebbe a ré​teg​be, amíg a tel​jes tár​sa​dal​mi min​tá​za​tot le​rom​bol​ják. Tár​sa​dal​mi min​tá​zat. Egy​más​ba fo​nó​dó gyű​rűk​kel dí​szí​tett ágy​ta​ka​rók. Cal nem gyű​löl​he​tett ben​nün​ket, At​ti​cus pe​dig nem hi​het az ef​fé​le be​széd​ben. Saj​ná​lom, de ez egy​sze​rű​en le​he​tet​len. Teg​nap óta egy​foly​tá​ban úgy ér​zem, mint​ha egy​re lej​jebb és lej​jebb süllyed​nék egy mély... – ÉS MI​LYEN NEW YORK? New York. Hogy New York...? Meg​mon​dom én nek​tek, mi​lyen New York. New York min​den kér​dés​re tud​ja a vá​laszt. Az em​be​rek el​jár​nak a Fi​a​tal Zsi​dók Egye​sü​le​té​be, az an​go​lul be​szé​lők ok​ta​tá​si kö​re​i​be, a Car​ne​gie Hall​ba, az Új Tár​sa​da​lom​tu​do​má​nyi In​té​zet​be, és rá​ta​lál​nak a vá​la​szok​ra. A vá​ros jel​mon​da​tok, iz​mu​sok és gyors, biz​tos vá​la​szok sze​rint éli az éle​tét. New York most épp így szól hoz​zám: Jean Loui​se Finch, te nem a faj​tád​ra vo​nat​ko​zó dokt​rí​ná​ink​nak meg​fe​le​lő​en vi​sel​kedsz, kö​vet​ke​zés​képp nem is lé​te​zel. Or​szá​gunk leg​jobb ko​po​nyái tu​dat​ták ve​lünk, ki vagy. Hi​á​ba is pró​bál​nád meg​ta​gad​ni a lé​nye​det, így – bár nem hi​báz​ta​tunk té​ged – arra ké​rünk, vi​seld ma​gad a szá​mod​ra elő​írt mó​don, és ne akarj más len​ni, mint ami vagy, hi​szen eze​ket a sza​bá​lyo​kat nagy tu​dá​sú em​be​rek al​kot​ták meg. Ő pe​dig így fe​lelt a vá​ros​nak: kér​lek, higgyé​tek el, nem az tör​tént a csa​lá​dom​ban, ami​re gon​dol​tok. Nem mond​ha​tok mást... csak azt, hogy itt, Dé​len ta​nul​tam meg min​dent, amit az em​be​ri tisz​tes​ség​ről tu​dok. Tő​le​tek csak azt ta​nul​tam meg, ho​gyan le​gyek gya​nak​vó és bi​zal​mat​lan. Azt sem, mit je​lent a gyű​lö​let, amíg el nem kezd​tem köz​te​tek élni, és nem lát​tam, ho​gyan gyű​löl​köd​tök nap mint nap; hi​szen még tör​vé​nye​ket is kel​lett hoz​no​tok a gyű​löl​kö​dés el​len. Meg​ve​tem gyors vá​la​sza​i​to​kat, a met​ró​ban ki​füg​gesz​tett jel​mon​da​ta​i​to​kat, és a leg​in​kább azt ve​tem meg ben​ne​tek, hogy nem tud​já​tok, és soha nem is fog​já​tok tud​ni, mi az a jó mo​dor. A fér​fi, aki még egy ür​gé​vel szem​ben sem volt ké​pes ud​va​ri​at​la​nul vi​sel​ked​ni, ott ült a bí​ró​sá​gon, hogy szur​tos el​mé​jű, ki​csi​nyes em​be​rek ügyét tá​mo​gas​sa. Jean Loui​se szám​ta​lan​szor lát​ta, amint az apja sor​ban állt a ve​gyes​bolt​ban a né​ge​rek és is​ten tud​ja, mi​fé​le né​pek mö​gött: lát​ta, ahogy Mr. Fred kér​dőn fel​von​ja a szem​öl​dö​két, de At​ti​cus csak a fe​jét ráz​za vá​la​szul. Olyan em​ber volt, aki ösz​tö​nö​-

sen ki​vár​ja a so​rát; volt mo​do​ra. Nézd, hu​gi​ca, is​mer​jük a té​nye​ket: éle​ted első hu​szon​egy évét a lincs​vi​dé​ken töl​töt​ted, azon a vi​dé​ken, ame​lyet két​har​mad rész​ben a me​ző​gaz​da​ság​ban dol​go​zó né​ge​rek né​pe​sí​te​nek be... szó​val ne játszd meg ma​gad. Nem fog​já​tok el​hin​ni, de ak​kor is el​mon​dom: egész éle​tem​ben ma vol​tam elő​ször ta​nú​ja an​nak, hogy va​la​me​lyik csa​lád​ta​gom ki​ej​ti a szá​ján a „nig​ger” szót. Soha nem ta​nul​tam meg „a nig​ge​rek” ka​te​gó​ri​á​já​ban gon​dol​koz​ni; ami​kor fel​nőt​tem – és fe​ke​ték tár​sa​sá​gá​ban nőt​tem fel –, nem vol​tak nig​ge​rek, csak Cal​pur​nia volt, és Ze​ebo, a sze​me​tes, és Tom, a ker​tész, és ki tud​ja, még ki más. Több száz né​ger​rel vol​tam kö​rül​vé​ve, ők dol​goz​tak a föl​de​ken, ők szed​ték a gya​po​tot, ők épí​tet​ték az uta​kat, ők ké​szí​tet​ték a desz​ká​kat, ame​lyek​ből a há​za​ink épül​tek. Sze​gé​nyek vol​tak, sok​szor be​te​gek és ko​szo​sak, akad​tak köz​tük lus​ták és él​he​tet​le​nek, de soha éle​tem​ben sen​ki nem akar​ta el​hi​tet​ni ve​lem, hogy le kel​le​ne néz​nem őket, hogy fél​nem kel​le​ne tő​lük, ud​va​ri​at​la​nul kel​le​ne vi​sel​ked​nem ve​lük, vagy hogy meg​úsz​hat​nám, ha rosszul bá​nok va​la​me​lyi​kük​kel. A né​ger faj soha nem lé​pett be a vi​lá​gom​ba, és én sem lép​tem be az ő vi​lá​guk​ba: ami​kor va​dász​ni men​tem, nem azért nem vág​tam át a né​ge​rek bir​to​kán, mert azok a né​ge​rek bir​to​kai vol​tak, ha​nem azért, mert sen​ki bir​to​kán nem volt sza​bad át​vág​nom. Arra ta​ní​tot​tak, hogy soha ne hasz​nál​jam ki, ha va​la​ki​nek ke​ve​sebb ada​tott, mint ne​kem, füg​get​le​nül at​tól, hogy az il​le​tő szel​le​mi​leg, anya​gi​lag, vagy épp a tár​sa​dal​mi hely​ze​tét te​kint​ve bi​zo​nyul sze​gé​nyebb​nek ná​lam; és ez min​den​ki​vel kap​cso​lat​ban ér​vé​nyes volt, nem csak a né​ge​rek​re vo​nat​ko​zott. Ér​té​sem​re ad​ták, hogy ha így cse​lek​szem, az meg​ve​ten​dő. Így ne​vel​tek fel, így ne​velt fel en​gem egy fe​ke​te asszony és egy fe​hér fér​fi. Bi​zo​nyá​ra ti is meg​él​te​tek már ezt. Ha va​la​ki azt mond​ja ne​ked, „Ez az igaz​ság”, te pe​dig hi​szel az il​le​tő​nek, és az​tán rá​jössz, hogy nem igaz, amit mond, csa​ló​dott le​szel, és gon​dos​kodsz ar​ról, töb​bé ne fog​has​son ki raj​tad. De ha egy olyas​va​la​ki​ről van szó, aki az ál​ta​la val​lott igaz​ság sze​rint élt (te pe​dig hit​tél ab​ban, ahogy élt), ha egy ilyen em​ber hagy cser​ben té​ged, ak​kor nem csak gya​nak​vó és bi​zal​mat​lan le​szel, ak​kor min​de​ned​től meg​foszt té​ged. Azt hi​szem, ezért van az, hogy úgy ér​zem, men​ten meg​őrü​lök... – New York? Hát, New York olyan, ami​lyen – for​dult Jean Loui​se a val​la​tó​já​hoz, egy apró ka​la​pot vi​se​lő, apró arc​cal és apró, he​gyes fo​gak​kal ren​del​ke​ző fi​a​tal nő​höz, Cla​u​di​ne Mc​Do​well​hez. – Flet​cher​rel fent jár​tunk ta​valy ta​vasszal, és éjt nap​pal​lá téve pró​bál​tunk elő​ke​rí​te​ni té​ged – mond​ta Cla​u​di​ne. Naná, hogy így tör​tént. – Jól érez​té​tek ma​ga​tok? Várj, ne mondd meg, hadd vá​la​szol​jak én: nagy​sze​rű​en érez​té​tek ma​ga​to​kat, de ál​mod​ban sem jut​na esze​tek​ben ott élni. – Pon​to​san! – vil​lan​tot​ta ki egér​fo​ga​it Cla​u​di​ne. – Hon​nan tud​tad? – Te​le​pa​ta va​gyok. El​men​te​tek va​la​ho​va szó​ra​koz​ni? – Még szép, hogy! Vol​tunk a La​tin Qu​ar​ter​ben, a Co​pa​ca​ba​ná​ban, és meg​néz​tük a Pi​zsa​más já​tékot: ez volt az első va​cso​ra​szín​há​zi elő​adás, amit lát​tunk, és hát, jó nagy csa​ló​dás volt. Mondd, az összes ilyen? – A leg​több. Fel​men​te​tek a tu​dod, mi te​te​jé​re is? – Nem, de ala​po​san kör​be​néz​tünk a Ra​dio City​ben... te, hát ott akár lak​ni is le​het​ne. Ott is lát​tunk egy elő​adást, és kép​zeld, egy​szer csak be​hoz​tak a szín​pad​ra egy lo​vat. Jean Loui​se je​lez​te, hogy nem lepi meg a do​log. – Annyi​ra örül​tünk, ami​kor vég​re ha​za​ér​tünk. Nem ér​tem, hogy tudsz ott élni; Flet​cher több pénzt

köl​tött el ott két hét alatt, mint ide​ha​za fél év alatt. Azt mond​ta, nem érti, mi az ör​dö​gért él ott bár​ki, ami​kor ná​lunk jó​val ke​ve​seb​bért már le​het​ne egy ker​tes háza. Majd én meg​mon​dom ne​ked, mi​ért. New York​ban min​den​ki ön​ma​ga le​het. Ha aka​rod, ki​tár​ha​tod a ka​ro​dat, hogy egész Man​hat​tant ma​gad​hoz öleld édes ma​gá​nyod​ban, vagy épp fel is for​dul​hatsz, ha úgy tart​ja ked​ved. – Hát, ala​po​san hoz​zá kell szok​ni, az igaz – fe​lel​te in​kább. – Én két évig utál​tam New Yor​kot: min​den​nap újra meg​ijed​tem tőle, amíg az​tán az egyik reg​gel va​la​ki meg​lö​kött a bu​szon, én meg visz​sza​lök​tem az il​le​tőt. Ak​kor rá​jöt​tem, hogy már én is a vá​ros ré​sze va​gyok. – Lök​dö​sőd​nek meg to​la​kod​nak, pon​to​san. Nem tud​nak vi​sel​ked​ni – pa​nasz​ko​dott Cla​u​di​ne. – De tud​nak vi​sel​ked​ni, csak más​képp vi​sel​ked​nek, mint mi. A fér​fi, aki meg​lö​kött a bu​szon, el​vár​ta, hogy én is meg​lök​jem őt. Ezt kell ten​ned, az egész csak egy já​ték. A vi​lá​gon se​hol nin​cse​nek a New York-iak​nál jobb em​be​rek. – Én ak​kor sem sze​ret​nék így ve​gyül​ni azok​kal az ola​szok​kal meg Pu​er​to Ricó-iak​kal – biggyesz​tet​te le az aj​kát Cla​u​di​ne. – Egy​szer azt vet​tem ész​re az egyik ilyen ön​ki​szol​gá​ló bü​fé​ben, hogy egy né​ger asszony eszik mel​let​tem... köz​vet​le​nül mel​let​tem. Per​sze tud​tam, hogy meg​te​he​ti, de ak​kor is sok​ko​ló volt. – Bán​tott té​ged? – Nem; azon​nal fel​áll​tam, és el​jöt​tem on​nan. – Tu​dod, ott, New York​ban tel​je​sen sza​ba​don csa​tan​gol​nak ezek a min​den​fé​le né​pek – mond​ta Jean Loui​se nyá​ja​san. – Nem tu​dom, hogy vagy ké​pes ott élni ezek​kel – húz​ta fel a vál​lát Cla​u​di​ne. – Ész​re sem ve​szi őket az em​ber. Együtt dol​go​zol ve​lük, ve​lük vagy épp mel​let​tük eszel, de csak ak​kor ve​szed ész​re őket, ha aka​rod. Egé​szen ad​dig fel sem tű​nik pél​dá​ul, hogy egy kö​vér né​ger fér​fi ült mel​let​tem a bu​szon, amíg fel nem ál​lok, hogy le​száll​jak. Egy​sze​rű​en meg sem lá​tod őket. – Hát, én az​tán ész​re​vet​tem őket. Te biz​tos vak vagy, vagy va​la​mi ilyes​mi. Ez az, vak va​gyok. Soha nem nyi​tot​tam ki a sze​me​met, soha nem ju​tott eszem​be, hogy az em​be​rek szí​vé​be te​kint​sek, min​dig csak az ar​cu​kat néz​tem. Mr. Stone teg​nap őrt ál​lí​tott; hát, ál​lít​ha​tott vol​na egyet szá​mom​ra is. Szük​sé​gem van egy őr​szem​re, aki utat mu​tat ne​kem, és órán​ként je​len​ti, amit lát. Szük​sé​gem van egy őr​szem​re, aki jel​zi, hogy ez az il​le​tő ezt és ezt mond​ja, de ezt és ezt érti alat​ta; aki meg​húz egy ha​tár​vo​na​lat, és azt mond​ja, ez itt ez az igaz​ság, az meg az az igaz​ság, és meg​ér​te​ti ve​lem a ket​tő köz​ti kü​lönb​sé​get. Szük​sé​gem van egy őr​szem​re, aki elő​áll, és min​den​ki​vel köz​li, hu​szon​hat év túl hosszú idő ah​hoz, hogy a bo​lond​ját já​ras​sák va​la​ki​vel, bár​mi​lyen vic​ces át​ve​rés​ről le​gyen is szó.

14 – Ha nincs szük​sé​ged a ko​csi​ra, né​ni​kém, ak​kor át​men​nék Jack bá​csi​hoz – mond​ta Jean Loui​se, mi​köz​ben el​ta​ka​rí​tot​ták a dél​előt​ti dú​lás ma​rad​vá​nya​it. – Nincs szük​sé​gem más​ra, csak egy kis al​vás​ra. Nem akarsz ebé​del​ni előt​te? – Kö​szö​nöm, nem. Majd ké​rek Jack bá​csi​tól egy szend​vi​cset, vagy va​la​mit. – Jobb, ha nem szá​mí​tasz sem​mi ilyes​mi​re: Jack nap​ról nap​ra egy​re ke​ve​seb​bet eszik. Le​ál​lí​tot​ta az au​tót dr. Finch ko​csi​fel​haj​tó​ján, meg​mász​ta a ház​hoz ve​ze​tő, ma​gas lép​csőt, be​ko​po​gott az aj​tón, majd har​sá​nyan éne​kel​ni kez​dett: Jack bá​csi már man​kó​val jársz, úgy​hogy nyu​gi: Meg​ár​tott ne​ked az a sok boo​gie-woo​gie... Dr. Finch háza apró volt ugyan, de a be​já​ra​ti ajtó mö​gött tá​gas fo​lyo​só hú​zó​dott: a he​lyi​ség ere​de​ti​leg mind​két vé​gén nyi​tott volt, de Jean Loui​se nagy​báty​ja le​zár​ta, és köny​ves​pol​cok​kal rak​ta tele a fa​la​it. – Hal​lot​ta​lak ám, ot​rom​ba le​ány​zó! A kony​há​ban va​gyok – ér​ke​zett a fér​fi hang​ja az épü​let há​tul​ja fe​lől. A lány a fo​lyo​só vé​gén lévő aj​tón ke​resz​tül be​lé​pett abba a szo​bá​ba, amely egy​kor a nyi​tott hát​só ve​ran​da volt, ám mos​tan​ra már – a ház leg​több he​lyi​sé​gé​hez ha​son​ló​an – leg​in​kább dol​go​zó​szo​bá​ra em​lé​kez​te​tett. Jean Loui​se soha nem lá​tott még egy olyan me​ne​dé​ket, amely ilyen ha​tá​ro​zot​tan tük​röz​te vol​na tu​laj​do​no​sa sze​mé​lyi​sé​gét. A ház​ban egy​szer​re ural​ko​dott ta​ka​ros rend és hát​bor​zon​ga​tó ren​det​len​ség: dr. Finch ka​to​ná​san tisz​tán tar​tot​ta ott​ho​nát, de ha le​ült va​la​hol, ott előbb-utóbb köny​vek​ből ra​kott tor​nyok emel​ked​tek, és mi​vel szo​ká​sa volt, hogy a ház leg​kü​lön​fé​lébb he​lye​in ül​jön le, az egyes he​lyi​sé​gek​ben min​den​fe​lé könyv​hal​mok so​ra​koz​tak, ame​lyek ál​lan​dó bosszú​sá​got okoz​tak a fér​fi be​já​ró​nő​jé​nek. Jean Loui​se nagy​báty​ja meg​til​tot​ta az asszony​nak, hogy hoz​zá​ér​jen a köny​vek​hez, ugyan​ak​kor meg​kö​ve​tel​te, hogy min​de​nütt pa​ti​kai tisz​ta​ság le​gyen, úgy​hogy sze​gény te​rem​tés kény​te​len volt kör​be​por​szí​vóz​ni és kör​be​tö​röl​get​ni a köny​ve​ket, és a pad​ló fé​nye​sí​té​se so​rán is ke​rül​get​nie kel​lett őket. Egy régi al​kal​ma​zott egy​szer el​ra​gad​tat​ta ma​gát, de ami​kor dr. Finch meg​lát​ta, hogy ki​esett a könyv​jel​ző​je Tuck​well A pre​t​ak​ta​ri​á​nus Ox​ford című mun​ká​já​ból, dü​hé​ben a sep​rű​vel fe​nye​get​te meg a sze​ren​csét​len ha​ja​dont. Di​va​tok jön​nek, és di​va​tok men​nek, gon​dol​ta Jean Loui​se, ami​kor fel​tűnt a nagy​báty​ja, de Jack bá​csi és At​ti​cus soha nem fog meg​vál​ni a mel​lé​nyé​től. Dr. Finch ing​ujj​ban volt, a kar​ján ott he​vert öreg macs​ká​ja, Rose Ayl​mer[41]. – Mer​re jár​tál teg​nap? Csak nem megint a fo​lyó​nál? – ve​tett szú​rós pil​lan​tást a fér​fi Jean Loui​se-ra. – Na, dugd ki a nyel​ved! A lány ki​öl​töt​te a nyel​vét, dr. Finch pe​dig át​he​lyez​te Rose Ayl​mert a jobb kar​ja kö​nyök​haj​la​tá​ba, a mel​lény​zse​bé​be túr​va elő​ha​lász​ta kes​keny len​csé​jű fél szem​üve​gét, ki​csat​tin​tot​ta a szá​ra​it, és fel​csap​ta az or​rá​ra. – Jól van, azért ne hagyd örök​ké ki​nyújt​va, húzd csak vissza szé​pen – mond​ta egy idő múl​va. – Bor​zal​ma​san né​zel ki. Gye​re, men​jünk át a kony​há​ba. – Nem is tud​tam, hogy fél szem​üve​get hor​dasz, Jack bá​csi – je​gyez​te meg Jean Loui​se.

– Bah! Rá​jöt​tem, hogy fö​lös​le​ge​sen szó​rom a pénzt. – Amennyi​ben? – Amennyi​ben a régi szem​üve​ge​met hasz​ná​lom, hi​szen ez fe​le​ak​ko​ra, így fe​le​annyi​ba is ke​rül. Dr. Finch kony​há​já​nak kö​ze​pén nagy asz​tal állt, az asz​ta​lon pe​dig apró tál​ka, raj​ta egy da​rab sós keksz, egy ma​gá​nyos szar​dí​ni​á​val a te​te​jén. – Ez az ebé​ded? – tá​tot​ta el a szá​ját Jean Loui​se. – Őszin​tén, Jack bá​csi, le​het​nél még en​nél is bi​zar​rabb? A nagy​báty​ja oda​hú​zott az asz​tal​hoz egy ma​gas szé​ket, le​tet​te rá Rose Ayl​mert, és csak az​tán fe​lelt: – Igen. Nem. Le​te​le​ped​tek az asz​tal mel​lé. Dr. Finch oda​kí​nál​ta a kek​szet és a szar​dí​ni​át Rose Ayl​mer​nek, aki ap​rót ha​ra​pott az étel​ből, majd a fe​jét le​hajt​va rág​ni kez​dett. – Úgy eszik, akár egy em​ber – je​gyez​te meg Jean Loui​se. – Re​mé​lem is, hogy si​ke​rült jó mo​dor​ra ta​ní​ta​nom. Már olyan öreg, hogy fa​la​ton​ként kell etet​nem. – Mi​ért nem al​tat​ta​tod el? A fér​fi fel​há​bo​ro​dott pil​lan​tást ve​tett uno​ka​hú​gá​ra. – Mi​ért ten​ném?! Hi​szen nincs sem​mi baja. Még jó tíz éve hát​ra​van. A lány csönd​ben egyet​ér​tett nagy​báty​ja hoz​zá​ál​lá​sá​val, azt re​mél​ve, hogy ő is ugyan​olyan jól fog ki​néz​ni, mint Rose Ayl​mer, ami​kor – em​be​ri évek​re át​szá​mít​va – olyan idős lesz, mint a macs​ka. Az ál​lat még nem hí​zott el, sár​ga bun​dá​ja ki​vá​ló ál​la​pot​ban volt, sze​me pe​dig tisz​tán csil​lo​gott. Bár ide​je leg​na​gyobb ré​szét már al​vás​sal töl​töt​te, dr. Finch nap​já​ban egy​szer pó​ráz​ra vet​te, és meg​sé​tál​tat​ta őt a hát​só ud​var​ban. A fér​fi tü​rel​me​sen rá​vet​te az öreg macs​kát, hogy fo​gyassza el az ebéd​jét, majd oda​lé​pett a mo​so​ga​tó fö​löt​ti szek​rény​hez, és elő​vett egy üve​get, amely​nek a ku​pak​ja egy​ben mér​ce​ként is szol​gált. Ki​töl​tött egy jó​ko​ra ada​got a fo​lya​dék​ból, le​tet​te az üve​get, meg​fog​ta Rose Ayl​mer tar​kó​ját, és rá​szólt, hogy nyis​sa ki a szá​ját. A macs​ka szót fo​ga​dott neki, az​tán na​gyot nyelt, és meg​ráz​ta a fe​jét. Dr. Finch ki​töl​tött egy újabb ada​got, és Jean Loui​se-hoz for​dult: – Nyisd ki a szá​dat! Jean Loui​se le​nyel​te a fo​lya​dé​kot, majd köp​köd​ni kez​dett. – Édes is​te​nem, mi volt ez? – C-vi​ta​min. Sze​ret​ném, ha meg​né​zet​néd ma​gad Al​lan​nel. A lány kö​zöl​te, hogy így tesz majd, és meg​kér​dez​te, mi​vel fog​lal​ko​zik mos​ta​ná​ban a nagy​báty​ja. – Sib​thorp​pal. – Tes​sék...? Dr. Finch köz​ben ki​vett a sü​tő​ből egy fá​ból ké​szült sa​lá​tás​tá​lat, amely Jean Loui​se őszin​te meg​le​pe​té​sé​re kü​lön​bö​ző zöld​sé​gek​kel volt tele. Re​mé​lem, nem sü​töt​te meg őket, gon​dol​ta. – Sib​thorp​pal, le​ány​zó, Ri​chard Wal​do Sib​thorp​pal. Ró​mai ka​to​li​kus pap volt, még​is tel​jes ang​li​kán pom​pá​val te​met​ték el. Igyek​szem ta​lál​ni még egy ilyen sze​mélyt... Rop​pant je​len​tő​ség​tel​jes kér​dés. Jean Loui​se rég meg​szok​ta már nagy​báty​ja sa​já​tos in​tel​lek​tu​á​lis gyors​író​je​le​it, meg​szok​ta, hogy a fér​fi rend​sze​rint egy-két el​szi​ge​telt tény alap​ján ju​tott el lát​szó​lag meg​ala​po​zat​lan kö​vet​kez​te​té​se​i​re. Kel​lő ösz​tö​ké​lés ha​tá​sá​ra azon​ban las​san, de biz​to​san le​gön​gyö​lí​tet​te kü​lö​nös is​me​re​te​i​nek fo​na​lát, hogy is​mer​tes​se egye​di lo​gi​ká​já​tól szi​por​ká​zó ok​fej​té​sét. De nem azért jött, hogy hol​mi cse​ké​lyebb je​len​tő​sé​gű vik​to​ri​á​nus esz​té​ta áll​ha​tat​lan​sá​gá​ról szó​ló

tör​té​ne​tek​kel szó​ra​koz​tas​sák. El​néz​te, ahogy nagy​báty​ja ugyan​az​zal a ma​ga​biz​tos pon​tos​ság​gal ügy​kö​dik a zöld​sé​gek​kel, az olí​va​olaj​jal és az ecet​tel, il​let​ve né​hány is​me​ret​len hoz​zá​va​ló​val, amely​nek oly nagy hasz​nát vet​te ré​geb​ben egy-egy bo​nyo​lul​tabb csont​ki​vé​sés so​rán. A fér​fi vé​gül ki​szed​te a sa​lá​tát két tá​nyér​ra. – Egyél, gyer​mek! Dr. Finch va​dul rá​ve​tet​te ma​gát az étel​re, mi​köz​ben uno​ka​hú​gát mé​re​get​te, aki csak ta​ka​ros so​rok​ba ren​dez​te tá​nyér​ján a sa​lá​ta-, avo​ká​dó-, zöld​pap​ri​ka- és hagy​ma​da​ra​bo​kat. – Na, jó: mi a baj? Ter​hes vagy? – Az ég sze​rel​mé​re, de​hogy​is, Jack bá​csi! – Pe​dig mos​ta​ná​ban mint​ha csak​is ez tud​ná fel​zak​lat​ni a fi​a​tal nő​ket. El​mon​dod, mi tör​tént? Na, ki vele, Für​kész – tet​te hoz​zá hal​kab​ban. Jean Loui​se sze​mét el​fu​tot​ták a könnyek. – Mi tör​tént itt, Jack bá​csi? Mi baja van At​ti​cus​nak? Azt hi​szem, Hank​nek és Ale​xand​ra né​ni​nek el​ment az esze, az pe​dig egész biz​tos, hogy én kez​dek meg​őrül​ni. – Ne​kem nem tűnt fel, hogy bár​mi gond len​ne ve​lük. Fel kel​lett vol​na tűn​nie? – Lát​nod kel​lett vol​na őket teg​nap azon a gyű​lé​sen... A nagy​báty​já​ra pil​lan​tott, aki ve​szé​lye​sen bil​leg​ve egyen​sú​lyoz​ta szé​két a két hát​só lá​bán. A fér​fi te​nye​rét az asz​tal​ra téve ki​tá​masz​tot​ta ma​gát, éles arc​vo​ná​sai el​lá​gyul​tak, majd a ma​gas​ba sza​ladt a szem​öl​dö​ke, és han​go​san fel​ka​ca​gott. A szék lá​bai han​gos csat​ta​nás​sal le​csa​pód​tak a föld​re, a ne​ve​tés pe​dig las​san​ként kun​co​gás​sá csi​tult. Jean Loui​se-t el​ön​töt​te a düh. A szé​két fel​dönt​ve fel​pat​tant az asz​tal mel​lől, majd fel​ál​lí​tot​ta a bú​tor​da​ra​bot, és az aj​tó​hoz lé​pett. – Nem azért jöt​tem, hogy ki​ne​vess, Jack bá​csi – je​len​tet​te ki. – Ó, ülj már vissza, és fogd be a szá​dat! Dr. Finch őszin​te ér​dek​lő​dés​sel mér​te vé​gig a lányt, mint​ha csak mik​ro​szkóp alatt vizs​gál​na va​la​mit, mint​ha Jean Loui​se va​la​mi​fé​le or​vo​si cso​da len​ne, ami csu​pán vé​let​le​nül öl​tött tes​tet a kony​ha kö​ze​pén. – Is​te​nem​re mon​dom, soha nem hit​tem vol​na, hogy meg​ada​tik ne​kem az, hogy lás​sam, amint va​la​ki be​sé​tál egy for​ra​da​lom kel​lős kö​ze​pé​re, és pa​na​szos ar​cot vág​va azt kér​de​zi: „Mi a baj?” A fe​jét ráz​va is​mét fel​ne​ve​tett. – Hogy mi a baj, gyer​me​kem? Ha össze​sze​ded ma​gad, és a to​váb​bi​ak​ban tar​tóz​kodsz az imén​ti​hez ha​son​ló vi​sel​ke​dés​től, ak​kor meg​mon​dom én ne​ked, mi a baj... Bah! Kí​ván​csi len​nék, va​jon a sze​med és a fü​led lé​te​sí​tett-e bár​mi​lyen tar​tó​sabb kap​cso​la​tot va​la​ha is az agyad​dal – mond​ta, majd meg​ke​mé​nyed​tek a vo​ná​sai. Akad pár do​log, ami​nek nem fogsz örül​ni. – Bár​mi​ről van is szó, csak mondd el, kér​lek, mi vál​toz​tat​ta apá​mat né​ger​gyű​lö​lő​vé. – Vi​gyázz a nyel​ved​re! – szólt rá dr. Finch szi​go​rú​an. – Ne​hogy még egy​szer ez​zel a név​vel il​lesd édes​apá​dat! Egy​aránt ir​tó​zom e ki​fe​je​zés hang​zá​sá​tól és je​len​té​sé​től is. – Ak​kor mi​nek ne​vez​zem? A fér​fi na​gyot só​haj​tott, majd fel​állt, oda​lé​pett a tűz​hely​hez, és be​kap​csol​ta a ká​vés​kan​na alat​ti fő​ző​la​pot. – Ve​gyük csak szem​ügy​re nyu​god​tan a kér​dést – mond​ta. Ami​kor vissza​for​dult, Jean Loui​se lát​ta, hogy nagy​báty​ja te​kin​te​té​ben de​rült​ség vált​ja fel a fel​há​bo​ro​dást, hogy az​tán va​la​mi ér​tel​mez​he​tet​len ér​ze​lem​nek adja át a he​lyét.

– Ó, jaj, ó, jaj, ne​kem, igen – mor​mol​ta dr. Finch. – Min​den re​gény​nek el kell me​sél​nie egy tör​té​ne​tet. – Mit akarsz mon​da​ni ez​zel? – kér​dez​te a lány. Tud​ta, hogy va​la​mi​lyen idé​zet​tel van dol​ga, de fo​gal​ma sem volt, ki​től idé​zett a nagy​báty​ja, és nem is ér​de​kel​te a do​log. Jack bá​csi ha​lál​ra tud​ta bosszan​ta​ni, ha úgy dön​tött, és Jean Loui​se rossz né​ven vet​te, hogy a nagy​báty​ja most szem​mel lát​ha​tó​an így dön​tött. – Sem​mit. Dr. Finch le​ült, le​vet​te és vissza​tet​te a mel​lény​zse​bé​be a szem​üve​gét. – Ki​csim – kezd​te meg​fon​tol​tan –, mond​hat​ni, az édes​apád​hoz ha​son​ló fér​fi​ak szer​te a Dél​vi​dé​ken utó​véd​har​cot foly​tat​nak, igye​kez​nek kés​lel​tet​ni a cse​lek​vést, hogy meg​őriz​hes​se​nek egy​faj​ta élet​fi​lo​zó​fi​át, ame​lyet már-már ki​ha​jí​tot​tak az ab​la​kon... – Ha ez az a fi​lo​zó​fia, ame​lyet teg​nap hal​lot​tam, ak​kor azt mon​dom, sze​mét​re vele! – Sú​lyos hi​bát kö​vetsz el, ha azt hi​szed, hogy apád kor​lá​toz​ni akar​ja a né​ge​re​ket a fej​lő​dés​ben – pil​lan​tott fel el​mél​ke​dé​sé​ből a fér​fi. Jean Louis fel​emel​te a ke​zét, és fel​emel​te a hang​ját is: – Még​is mi a fe​nét hin​nék? Rosszul let​tem a do​log​tól, konk​ré​tan fel​for​dult a gyom​rom... A nagy​báty​ja meg​va​kar​ta a füle tö​vét. – Nos, ne​vel​te​té​sed so​rán két​ség​kí​vül ta​lál​koz​tál bi​zo​nyos tör​té​nel​mi té​nyek​kel és nü​an​szok​kal... – Most ne gye​re ne​kem ez​zel a du​má​val, Jack bá​csi! A pol​gár​há​bo​rú​nak sem​mi köze nincs eh​hez. – Épp el​len​ke​ző​leg: ha meg aka​rod ér​te​ni a hely​ze​tet, ak​kor a pol​gár​há​bo​rú​nál kell kez​de​ned a dol​got. Elő​ször is meg kell ér​te​ned va​la​mit – és is​te​nem​re mon​dom, ez va​ló​ban rop​pant fon​tos –, amit nem​ze​tünk két​har​ma​dá​nak a mai na​pig nem si​ke​rült meg​ér​te​nie. Mondd, mi​fé​le em​be​rek vol​tunk mi, Jean Loui​se? Mi​fé​le em​be​rek va​gyunk? Kik azok, akik​hez to​vább​ra is a leg​kö​ze​lebb ál​lunk ezen a vi​lá​gon? – Azt hit​tem, egy​sze​rű​en csak em​be​rek va​gyunk... Fo​gal​mam sincs. A fér​fi el​mo​so​lyo​dott, és szent​ség​tö​rő szik​ra csil​lant a sze​mé​ben. Na, most fog el​ka​lan​doz​ni, gon​dol​ta a lány. Soha nem le​szek ké​pes utol​ér​ni, és vissza​té​rí​te​ni a tárgy​hoz. – Ve​gyük pél​dá​ul May​comb me​gyét – mond​ta dr. Finch –, ezt a jel​leg​ze​te​sen déli te​rü​le​tet. Soha nem ta​lál​tad kü​lö​nös​nek, hogy a me​gyé​ben min​den​ki ro​ko​na, vagy leg​alább​is majd​nem ro​ko​na min​den​ki​nek? – De Jack bá​csi, ho​gyan le​het az em​ber majd​nem ro​ko​na va​la​ki​nek? – Rop​pant egy​sze​rű​en. Ugye em​lék​szel Frank Buck​land​re? Jean Loui​se érez​te, hogy hi​á​ba pró​bál el​len​áll​ni, dr. Finch las​san, szin​te ész​re​vét​le​nül be​csa​lo​gat​ja őt a há​ló​já​ba. Cso​dás egy vén pók az öreg, de ak​kor is pók. – Franck Buck​land​re? – moz​dult is​mét pár cen​tit a háló kö​ze​pe felé. – Arra a ter​mé​szet​imá​dó​ra, aki dög​lött ha​lat hor​dott a kof​fe​ré​ben, és sa​kált tar​tott a há​zá​ban. – Igen...? – És Matt​hew Ar​nold​ra is em​lék​szel, igaz? – Igen, de... – És va​jon nem je​gyez​te-e el Jem uno​ka​öcsém az uno​ka​nagy​báty​ja me​nyé​nek má​so​dik uno​ka​test​vé​rét? – kér​dez​te dr. Finch las​san, a mennye​zet​re sze​ge​zett te​kin​tet​tel. Jean Loui​se el​ta​kar​ta a sze​mét, és lá​za​san gon​dol​ko​dott. – De igen – fe​lel​te vé​gül. – Jack bá​csi, azt hi​szem, ez a tény nem iga​zol​ja a ko​ráb​bi ál​lí​tá​so​dat, de

nem va​gyok egé​szen biz​tos eb​ben. – Va​ló​já​ban e két do​log egy és ugyan​az. – Ak​kor sem lá​tom az össze​füg​gést... – Ez csak azért van – he​lyez​te a te​nye​rét az asz​tal​ra a fér​fi –, mert soha nem néz​tél a dol​gok mé​lyé​re. Soha nem nyi​tot​tad ki a sze​med. A lány is​mét fel​pat​tant a szé​ké​ről. – Jean Loui​se, May​comb me​gyé​ben mind a mai na​pig meg​ta​lál​ha​tó min​den va​la​ha élt kor​lá​tolt kel​ta, an​gol és szász ele​ven ha​son​má​sa. Em​lék​szel Stan​ley fő​es​pe​res​re, igaz? És már​is vissza​tért a vég​te​len órák​ból álló egy​ko​ri vég​te​len na​pok em​lé​ke. Itt ült, eb​ben a ház​ban, a kan​dal​ló​ban me​le​gen égett a tűz, a nagy​báty​ja pe​dig fel​ol​va​sott neki do​hos köny​ve​i​ből. Jack bá​csi hang​ja vagy a szo​ká​sos mély hang​nem​ben mor​gott, vagy egé​szen ma​gas​ra csa​pott az irá​nyít​ha​tat​lan ne​ve​tés​től. Fel​rém​lett el​mé​jé​ben a szó​ra​ko​zott, ala​csony, bor​zas hajú egy​ház​fi és meg​ter​mett fe​le​sé​ge. – És nem em​lé​kez​tet té​ged az es​pe​res Fink Se​well​re? – Nem – fe​lel​te a lány. – Gon​dol​kodj, le​á​nyom, gon​dol​kodj. Nos, mi​vel nem gon​dol​ko​zol, hadd se​gít​sek ki​csit. Ami​kor Stan​ley a west​mins​teri apát​ság fő​es​pe​re​se volt, majd’ mind​egyik holt​tes​tet ki​ásat​ta, hogy meg​ta​lál​ja I. Ja​ka​bot... – Is​te​nem... – só​haj​tott fel Jean Loui​se. A gaz​da​sá​gi vál​ság ide​jén az egye​di gon​dol​ko​dás​mód​já​ról el​hí​re​sült may​com​bi Finck​ney Se​well ex​hu​mál​ta a nagy​ap​ját, hogy őse arany​fo​ga​i​val egyen​lít​se ki egy tar​to​zá​sát. Ami​kor a se​riff sír​rab​lás és arany​fel​hal​mo​zás vád​já​val őri​zet​be akar​ta ven​ni, Mr. Fink til​ta​koz​ni kez​dett, és azt mond​ta, sze​ret​né tud​ni, hogy ha a nagy​ap​ja nem az övé, ak​kor ugyan még​is ki​nek a tu​laj​do​nát ké​pe​zi. A se​riff kö​zöl​te, hogy a né​hai Mr. M. F. Se​well a kö​zös​ség tu​laj​do​na, Mr. Fink azon​ban zsém​be​sen ki​je​len​tet​te, hogy úgy tud​ta, az ő te​me​tői par​cel​lá​já​ról, az ő nagy​ap​já​ról és az ő arany​fo​ga​i​ról van szó, és ke​rek pe​rec meg​ta​gad​ta, hogy őri​zet​be ve​gyék. A may​com​bi köz​vé​le​mény őt tá​mo​gat​ta, ki​mond​va, hogy Mr. Fink tisz​te​let​re mél​tó fér​fi, hi​szen igyek​szik tör​lesz​te​ni az adós​sá​ga​it, és vé​gül a tör​vény sem há​bor​gat​ta to​vább. – Stan​ley-t ugyan a leg​ma​ga​sabb ren​dű tör​té​nel​mi szem​pon​tok ve​zé​rel​ték ása​tá​sa so​rán – foly​tat​ta el​mél​ke​dé​sét dr. Finch –, még​is pon​to​san ugyan​ar​ra a ru​gó​ra járt az agyuk. Azt sem ta​gad​hat​juk ugyan​ak​kor, hogy min​den eret​ne​ket meg​hí​vott pré​di​kál​ni az apát​ság​ba, akit csak meg tu​dott ka​pa​rin​ta​ni. Ha jól em​lék​szem, egy​szer még Mrs. An​nié Bas​ant​nak is ki​szol​gál​tat​ta az Úr​va​cso​rát, és tu​dod, hogy Co​len​so püs​pö​köt is tá​mo​gat​ta. Jean Loui​se tud​ta. Co​len​so püs​pök, aki​nek a né​ze​te​it ab​ban az idő​ben ki​fe​je​zet​ten be​te​ges​nek tar​tot​ták, az es​pe​res ked​venc há​zi​ál​la​tá​nak szá​mí​tott. A püs​pök va​la​mennyi egy​há​zi gyű​lés so​rán he​ves, maró hang​vé​te​lű vita tár​gyát ké​pez​te, Stan​ley pe​dig egy​szer har​sány be​szé​det tar​tott a vé​del​mé​ben, afe​lől ér​dek​lőd​ve, va​jon az adott tes​tü​let tisz​tá​ban van-e az​zal, hogy Co​len​so az egyet​len gyar​ma​ti püs​pök, aki vet​te ma​gá​nak a fá​rad​sá​got, hogy le​for​dít​sa a Bib​li​át zulu nyelv​re, és azt is hoz​zá​tet​te, hogy ez jó​val több an​nál, mint amennyit Co​len​so tár​sai va​la​ha is vég​hez​vit​tek. – Fink ép​pen olyan volt, mint Stan​ley – mond​ta dr. Finch. – A vál​ság kel​lős kö​ze​pén is elő​fi​ze​tett a The Wall Street Jour​nalra, és bár​ki​vel haj​lan​dó volt szem​be​száll​ni, aki​nek egy rossz sza​va volt ez​zel kap​cso​lat​ban. Jake Jed​do, a pos​tás min​den al​ka​lom​mal kis hí​ján ro​ha​mot ka​pott, ami​kor ki​vit​te neki a la​pot – kun​co​gott. Jean Loui​se a nagy​báty​já​ra me​redt. Ott ült a fér​fi kony​há​já​ban, az atom​kor kö​ze​pén, és tu​da​ta leg​-

mé​lyebb zu​gá​ban tud​ta, hogy dr. Finch vér​lá​zí​tó​an he​lyes kö​vet​kez​te​tés​re ju​tott, ami​kor pár​hu​za​mot vont e két sze​mély kö​zött. – ...igen, ép​pen olyan volt. Vagy ve​gyük Har​ri​et Mar​ti​neau-t... Azon kap​ta ma​gát, hogy egy​re mé​lyebb vi​zet kény​te​len ta​pos​ni. Igye​ke​zett fent tar​ta​ni a fe​jét. – Em​lék​szel Mrs. E. C. B. Frank​lin​re? Em​lé​ke​zett. Mrs. Mar​ti​neau-t ke​res​gél​ni kel​lett az el​telt évek kö​dé​ben, de Mrs. E. C. B. könnyű eset: em​lé​ke​zett a hor​golt skót sap​ká​ra, a hor​golt ruha ré​se​in ki​kan​di​ká​ló ró​zsa​szín, hor​golt al​só​ne​mű​re, és a hor​golt ha​ris​nyá​ra. Mrs. E. C. B. min​den szom​ba​ton öt ki​lo​mé​tert gya​lo​golt, hogy el​jus​son a vá​ros​ból a Jáz​min​li​get-fok ne​vet vi​se​lő apró bir​to​ká​ra. Mrs. E. C. B. ver​se​ket írt. – Em​lék​szel a ki​sebb je​len​tő​sé​gű női köl​tők​re? – Igen. – Ak​kor hát...? Jean Loui​se gye​rek​ko​rá​ban egy ide​ig kül​ső​zött a The May​comb Tri​bu​ne-nál, így több al​ka​lom​mal is ta​nú​ja le​he​tett a Mrs. E. C. B. és Mr. Un​der​wood kö​zött le​zaj​ló ve​sze​ke​dé​sek​nek, és utol​só össze​csa​pá​suk so​rán is je​len volt. Mr. Un​der​wood rég​óta dol​go​zott a szak​má​ban, és ki nem áll​hat​ta az os​to​ba​sá​got. Álló nap egy ha​tal​mas, fe​ke​te sze​dő​gép mö​gött idő​zött, al​kal​man​ként fel​fris​sít​ve ma​gát a min​dig a keze ügyé​ben tar​tott, ár​tal​mat​lan meggy​bort tar​tal​ma​zó négy​li​te​res kor​só se​gít​sé​gé​vel. Az egyik szom​ba​ti na​pon Mrs. E. C. B. egy olyan lí​rai öm​len​gés​sel a ke​zé​ben ma​sí​ro​zott be a szer​kesz​tő​ség​be, amely​ről Mr. Un​der​wood ki​je​len​tet​te, hogy nem haj​lan​dó meg​szé​gye​ní​te​ni vele a Tri​bu​ne-t. Egy te​hén rí​mek​be sze​dett nek​ro​lóg​já​ról volt szó, amely így kez​dő​dött: Ó, bo​ci​kám, ki nem vagy már ve​lem, Gyö​nyö​rű, nagy sze​mű, né​hai te​he​nem... A to​váb​bi​ak​ban pe​dig több he​lyütt ko​mo​lyan el​lent​mon​dás​ba ke​ve​re​dett a ke​resz​tény fi​lo​zó​fi​á​val. Mr. Un​der​wood kö​zöl​te, hogy a te​he​nek​nek nincs lel​kük, mire Mrs. E. C. B. azt fe​lel​te, en​nek a te​hén​nek igen​is volt, és a köl​tői sza​bad​ság​ról ma​gya​rá​zott. Mr. Un​der​wood, aki mun​kás​sá​ga so​rán szám​ta​lan kü​lön​fé​le ver​ses gyász​je​len​tést köz​zé​tett már, azt mond​ta, ezt a köl​te​ményt ak​kor sem haj​lan​dó ki​nyom​tat​ni, mert egy​részt is​ten​ká​rom​ló, más​részt az vers​mér​té​ke is rossz. A fel​bő​szült Mrs. E. C. B. erre fel​ka​pott egy sze​dő​ke​re​tet, és sza​na​szét szór​ta a szer​kesz​tő​ség​ben a Biggs-féle ve​gyes​ke​res​ke​dés rek​lám​ját al​ko​tó be​tű​ket. Mr. Un​der​wood úgy fúj​ta​tott, akár egy bál​na, majd nagy adag meggy​bort ön​tött a szá​já​ba, és mi​után le​nyel​te a kor​tyot, egé​szen a bí​ró​ság épü​le​té​ig ker​get​te szit​ko​zód​va az asszonyt. Az eset után Mrs. E. C. B. már csak a sa​ját épü​lé​sé​re írt ver​se​ket; a me​gye la​kói mé​lyen át​érez​ték az őket ért vesz​te​sé​get. – No már​most, haj​lan​dó vagy el​is​mer​ni, hogy fel​lel​he​tő egy​faj​ta tá​vo​li kap​cso​lat, ha nem is szük​ség​kép​pen e két kü​lönc, de... hm... mond​juk, bi​zo​nyos, a fo​lyó túl​ol​da​lán élő sze​mé​lyek ál​ta​lá​nos gon​dol​ko​dás​mód​ja kö​zött? Jean Loui​se be​dob​ta a tö​rül​kö​zőt. – Va​jon hon​nan szár​maz​tak az 1770-es évek iz​zá​sig he​vült szó​nok​la​tai? – kér​dez​te dr. Finch nem is annyi​ra uno​ka​hú​gá​tól, mint in​kább sa​ját ma​gá​tól. – Vir​gi​ni​á​ból – fe​lel​te a lány ma​ga​biz​to​san. – És a negy​ve​nes évek​ben, mi​előtt be​száll​tunk vol​na a há​bo​rú​ba, va​jon mi volt az, ami min​den dé​lit arra kész​te​tett, hogy kü​lö​nös ret​te​gés​sel ol​vas​sa az új​sá​go​kat, és hall​gas​sa a hí​re​ket a rá​di​ó​ban? A

tör​zsi ér​zés, drá​gám, sem​mi egyéb. Le​het, hogy a bri​tek alá​va​ló gaz​fic​kók vol​tak, de még​is​csak a mi alá​va​ló gaz​fic​kó​ink... – De ne ro​han​junk ennyi​re elő​re – ál​lí​tot​ta le ma​gát a fér​fi –, in​kább tér​jünk vissza a ko​rai ti​zen​ki​len​ce​dik szá​zad Ang​li​á​já​ba, abba a kor​ba, ami​kor egyes per​verz sze​mé​lyek még nem áll​tak elő a gé​pe​sí​tés gon​do​la​tá​val. Mi​lyen volt ak​ko​ri​ban az élet? – A her​ce​gek és kol​du​sok tár​sa​dal​ma... – vág​ta rá a lány au​to​ma​ti​ku​san. – Ha! Még​sem vagy hát annyi​ra meg​ront​va, mint hit​tem, ha még em​lék​szel Ca​ro​li​ne Lamb sza​va​i​ra, sze​gény​kém. Kö​zel jársz, de nem ez a vá​lasz: egy ja​va​részt me​ző​gaz​da​sá​gi tár​sa​da​lom​ról be​szé​lünk, amely​ben ma​rok​nyi föld​bir​to​kos irá​nyí​tot​ta a ha​szon​bér​lők so​ka​sá​gát. És mi volt a hely​zet a Dél​vi​dé​ken a pol​gár​há​bo​rú előtt? – Szin​tén me​ző​gaz​da​sá​gi tár​sa​da​lom volt, ma​rok​nyi nagy​bir​to​kos​sal, il​let​ve ren​ge​teg föld​mű​ves​sel és rab​szol​gá​val. – He​lyes. És mit ka​punk, ha egy idő​re meg​fe​led​ke​zünk a rab​szol​gák​ról? Egy tu​cat​nyi Wade Hamp​tont[42], va​la​mint sze​gény föld​bir​to​ko​sok és ha​szon​bér​lők ez​re​it. Ami az örök​sé​gét és a tár​sa​dal​mi be​ren​dez​ke​dé​sét il​le​ti, a Dél​vi​dék egy​faj​ta ki​csi​nyí​tett Ang​lia volt. No, és mi az az egyet​len do​log, amely hely​ze​té​től, az élet​ben be​töl​tött po​zí​ci​ó​já​tól, il​let​ve tu​dat​lan​sá​gá​tól füg​get​le​nül min​dig is ott lük​te​tett az an​gol​szá​szok szí​vé​ben, mi​óta csak fel​hagy​tak az​zal, hogy kék​re fes​sék ma​gu​kat? Nem, ne ug​rálj; tu​dom, hogy az an​gol​szász ki​fe​je​zés ma​nap​ság szi​tok​szó​nak szá​mít... – A büsz​ke​ség. És egy​faj​ta ma​kacs​ság. – Át​ko​zot​tul iga​zad van. És még? – Ööö... nem tu​dom. – Mi volt az, ami mi​att a mi sze​dett-ve​dett kon​fö​de​rá​ci​ós had​se​re​günk az utol​só volt a maga ne​mé​ben? Mi tet​te olyan gyen​gé​vé, egy​szer​s​mind annyi​ra erős​sé, hogy va​ló​sá​gos cso​dák​ra volt ké​pes? – Hm... Ro​bert E. Lee? – Az ég sze​rel​mé​re, te le​ány! – ki​ál​tott fel Jean Loui​se nagy​báty​ja. – Az, hogy egy egyé​nek​ből álló had​se​reg volt! Az em​be​rek ott​hagy​ták a farm​ja​i​kat, és el​ma​sí​roz​tak a há​bo​rú​ba! Dr. Finch is​mét elő​ha​lász​ta és fel​tet​te a szem​üve​gét, majd hát​ra​dön​tött fej​jel vé​gig​mér​te az uno​ka​hú​gát, mint​ha csak va​la​mi rit​ka és kü​lön​le​ges faj egy pél​dá​nyát akar​ná ta​nul​má​nyoz​ni. – Ha egy gé​pe​ze​tet por​rá zú​zol, az soha töb​bé nem rak​ja össze ma​gát, soha töb​bé nem fog is​mét mű​köd​ni – je​len​tet​te ki –, ezek a vén cson​tok még​is fel​kel​tek, és ma​sí​roz​ni kezd​tek... És is​te​nem​re, ho​gyan ma​sí​roz​tak! Va​jon mi​ért? – Gon​do​lom, a rab​szol​gák, meg a vám​ta​ri​fák meg az ilyes​mik mi​att. Soha nem iga​zán gon​dol​kod​tam el a kér​dé​sen. – Édes is​te​nem... – le​hel​te dr. Finch hal​kan. Szem​mel lát​ha​tó​an igye​ke​zett vissza​nyer​ni az ön​ural​mát, mi​köz​ben oda​lé​pett a tűz​hely​hez, és le​vet​te a ká​vés​kan​nát. Ki​töl​tött két​csé​szé​nyi gő​zöl​gő​én for​ró fe​ke​te ne​dűt, és vissza​tért ve​lük a kony​ha​asz​tal​hoz. – Jean Loui​se, a dé​li​ek alig öt szá​za​lé​ka lá​tott va​la​ha rab​szol​gá​kat, és még ke​ve​seb​ben vol​tak, aki bir​to​kol​tak is rab​szol​gá​kat – mond​ta ki​mért han​gon. – Ugyan​ak​kor va​la​mi még​is fel​bosszan​tot​ta a né​pes​ség ma​ra​dék ki​lenc​ven​öt szá​za​lé​kát is... A lány ki​fe​je​zés​te​len te​kin​tet​tel me​redt nagy​báty​já​ra. – Még soha nem gon​dol​tál arra, soha, de soha nem ju​tot​tak el hoz​zád arra uta​ló rez​gé​sek, hogy a há​bo​rú előtt a Dél​vi​dék gya​kor​la​ti​lag ön​ál​ló nem​zet volt? Po​li​ti​kai kö​te​lé​ke​i​re való te​kin​tet nél​kül ön​-

ál​ló, sa​ját nép​pel ren​del​ke​ző nem​zet a nem​ze​ten be​lül... Egy erő​sen pa​ra​dox, ri​asz​tó igaz​ság​ta​lan​sá​gok​kal küz​dő tár​sa​da​lom, amely​ben még​is ez​rek sze​mé​lyes be​csü​le​té​nek szent​já​nos​bo​gár​fé​nye vi​lá​gí​tot​ta be hu​nyo​rog​va az éj​sza​kát? Ez volt az első olyan há​bo​rú, ame​lyet ennyi kü​lön​bö​ző, ám egy pon​ton még​is kris​tály​tisz​tán össze​érő okok mi​att vív​tak. A dé​li​ek azért har​col​tak, hogy meg​őriz​hes​sék a po​li​ti​kai és sze​mé​lyes iden​ti​tá​su​kat. – Ma​nap​ság, a su​gár​haj​tá​sú re​pü​lő​gé​pek és a Nem​bu​tal-túl​ada​go​lá​sok ko​rá​ban már meg​le​he​tő​sen el​ru​gasz​ko​dott öt​let​nek tű​nik – hal​kult el dr. Finch hang​ja –, hogy az em​be​rek egy ilyen je​len​ték​te​len do​log, a lel​ki​ál​la​po​tuk mi​att har​col​ja​nak vé​gig egy há​bo​rút. – Bi​zony, Für​kész – hu​nyo​rí​tott a lány​ra ezek a ron​gyos, tu​dat​lan fér​fi​ak ad​dig har​col​tak, amíg szin​te tel​je​sen ki​ir​tot​ták őket, csak hogy meg​óv​ja​nak va​la​mit, ami ma​nap​ság a leg​töb​ben ki​zá​ró​lag a fes​tők és a ze​né​szek elő​jo​gá​nak tar​ta​nak. Jean Loui​se két​ség​be​esett kí​sér​le​tet tett arra, hogy fel​pat​tan​jon nagy​báty​ja ok​fej​té​sé​nek gyor​san ro​bo​gó vil​la​mo​sá​ra. – De hát ez már vé​get ért... majd​nem száz éve, Jack bá​csi. – Va​ló​ban? – vi​gyo​ro​dott el a fér​fi. – At​tól függ, hon​nan nézzük a dol​got. Ha egy pá​ri​zsi ká​vé​ház​ban ücsö​rög az em​ber, ak​kor min​den bi​zonnyal igaz ez az ál​lí​tás – de ve​gyük csak szem​ügy​re is​mét a kér​dést! Az apró déli had​se​reg túl​élő​i​nek gyer​me​kei szü​let​tek – is​te​nem, hogy sza​po​rod​tak és so​ka​sod​tak! –, a Dél​vi​dék át​esett a re​konst​ruk​ci​ón, és mind​össze egyet​len ma​ra​dan​dó po​li​ti​kai vál​to​zás kö​vet​ke​zett be: meg​szűnt a rab​szol​ga​ság in​téz​mé​nye. Az em​be​rek nem vál​tak ke​ve​seb​bé, sőt bi​zo​nyos ese​tek​ben ijesz​tő​en töb​bek let​tek. Nem pusz​tul​tak el: bár a sár​ba ta​pos​ták őket, azon nyom​ban talp​ra áll​tak. Lét​re​jött a Do​hány​vi​dék, és meg​szü​le​tett an​nak leg​un​do​rí​tóbb, leg​szé​gyen​tel​je​sebb as​pek​tu​sa: ki​ala​kult a fe​hé​rek azon faj​tá​ja, amely​nek tag​jai nyílt gaz​da​sá​gi harc​ban áll​nak a fel​sza​ba​dí​tott né​ge​rek​kel. – Ezek az em​be​rek hosszú-hosszú éve​ken ke​resz​tül úgy vél​ték, csak​is a bő​rük szí​ne te​szi őket bár​mi​vel kü​lönb​bé fe​ke​te test​vé​re​ik​nél, hi​szen ugyan​olyan ko​szo​sak vol​tak, ugyan​úgy bűz​löt​tek, ugyan​olyan sze​gény​ség​ben él​tek, mint a né​ge​rek. Ma​nap​ság több do​log​gal ren​del​kez​nek, mint va​la​ha, meg​van min​de​nük – leg​alább​is a jó mo​dort ki​vé​ve –, meg​sza​ba​dul​tak va​la​mennyi stig​má​tól, de to​vább​ra is ott dé​del​ge​tik ma​guk​ban a gyű​löl​kö​dés más​na​pos​sá​gát... Dr. Finch fel​állt, hogy újabb adag ká​vét tölt​sön ma​gá​nak. Is​te​nem, gon​dol​ta Jean Loui​se a fér​fit fi​gyel​ve, a tu​laj​don nagy​apám, Jack bá​csi és At​ti​cus apja is har​colt a pol​gár​há​bo​rú​ban, pe​dig ak​ko​ri​ban még szin​te gye​rek volt csu​pán. Lát​ta az egy​más​ra do​bált holt​tes​tek hal​ma​it, lát​ta, ho​gyan cso​rog le​fe​lé apró pa​ta​kok​ban a vér a shi​loh-i domb​ról... – Nos, Für​kész – foly​tat​ta a nagy​báty​ja – most, eb​ben a szent pil​la​nat​ban egy szá​má​ra ide​gen po​li​ti​kai fi​lo​zó​fi​át akar​nak rá​eről​tet​ni a Dél​vi​dék​re, de mi még nem ál​lunk ké​szen erre... Ugyan​ab​ban a ku​tya​szo​rí​tó​ban ta​lál​tuk ma​gun​kat, mint an​nak ide​jén. A tör​té​ne​lem el​ke​rül​he​tet​le​nül is​mét​li ön​ma​gát, az em​be​ri nem pe​dig ter​mé​sze​té​ből már csak olyan, hogy a sa​ját tör​té​ne​le​mé​ből ta​nul a leg​ke​vés​bé. Őszin​tén re​mé​lem, ez al​ka​lom​mal vi​szony​lag vér​te​len re​konst​ruk​ci​ó​ban lesz ré​szünk. – Nem ér​te​lek. – Nézz csak kö​rül: az or​szág töb​bi ré​sze messze maga mö​gött hagy​ta gon​dol​ko​dá​sá​ban a Dél​vi​dé​ket. Szin​te tel​je​sen el​tűnt a ma​gán​tu​laj​don ős​idők óta tisz​te​let​ben tar​tott, szo​kás​jo​gon ala​pu​ló fo​gal​ma, nem lé​tez​nek az egyes em​ber​nek a ma​gán​tu​laj​don kap​cso​la​tos ér​de​kelt​sé​gei és kö​te​les​sé​gei. Meg​vál​to​zott a pol​gá​rok​nak a kor​mány​zat kö​te​les​sé​ge​i​vel kap​cso​la​tos ál​lás​pont​ja. A nincs​te​le​nek elő​lép​tek, kö​ve​tel​ni kezd​ték és meg is kap​ták, ami jár ne​kik – néha töb​bet is, mint amennyi járt –, a jó​mó​dú​a​kat

pe​dig meg​aka​dá​lyoz​ták ab​ban, hogy még több​re te​gye​nek szert. Im​már nem​csak te ol​tal​ma​zod meg ma​ga​dat az öreg​kor kel​le​met​len​sé​ge​i​vel szem​ben, a sa​ját aka​ra​tod​ból hoz​va meg ezt a dön​tést, de a kor​mány​zat is meg​véd té​ged, ki​je​lent​ve, hogy „nem bízunk ab​ban, hogy ké​pes le​szel el​tar​ta​ni ma​gad, ezért arra kö​te​le​zünk, hogy kezdj el ta​ka​ré​kos​kod​ni”. Az eh​hez ha​son​ló, kü​lö​nös, apró dol​gok mind szer​ve​sen be​épül​tek a kor​mány​za​ti rend​szer​be. Ame​ri​ka egy szép új atom​ko​ri vi​lág, mi​köz​ben itt, Dé​len még épp csak be​le​kezd​tünk az ipa​ri for​ra​dal​munk​ba. Nem tűnt fel ne​ked, hogy az el​múlt hét-nyolc év​ben új tár​sa​dal​mi osz​tály jött lét​re er​re​fe​lé? – Egy új tár​sa​dal​mi osz​tály? – Szent ég, gyer​me​kem! Hát hol van​nak a ha​szon​bér​lők? A gyá​rak​ban. És a bé​re​sek? Ugyan​ott. Ész​re​vet​ted már, kik lak​nak azok​ban a kis fe​hér há​zak​ban a vá​ros túl​só vé​gén? May​comb új tár​sa​dal​mi osz​tá​lyá​nak tag​jai, azok a fiúk és lá​nyok, akik​kel együtt jár​tál is​ko​lá​ba, akik az apró föld​bir​to​ko​kon nőt​tek fel. A te nem​ze​dé​ked tag​jai. Dr. Finch hü​vely​kés mu​ta​tó​uj​ja közé csip​pen​tet​te és meg​rán​gat​ta az or​rát. – És ez az osz​tály lett a szö​vet​sé​gi kor​mány sze​me fé​nye. Pénzt köl​csö​nöz​nek ne​kik, hogy fel​épít​hes​sék a há​za​i​kat, in​gye​nes ok ta​tást biz​to​sí​ta​nak szá​muk​ra, ami​ért szol​gál​tak a had​se​reg​ben, nyug​díj​ban ré​sze​sí​tik őket, és ha el​vesz​tik az ál​lá​su​kat, né​hány hét​re még se​gélyt is kap​nak... – Ci​ni​kus vén​em​ber vagy, Jack bá​csi. – Ci​ni​kus, a fe​né​ket! Egész​sé​ges öreg​em​ber va​gyok, aki al​kot​má​nyos, sőt zsi​ge​ri bi​zal​mat​lan​ság​gal vi​szo​nyul a gyám​ko​dás​hoz és a túl​zot​tan nagy mennyi​ség​ben ada​golt kor​mány​za​ti tá​mo​ga​tás​hoz. És édes​apád ugyan​ilyen... – Ha most ki​je​len​ted, hogy a ha​ta​lom kor​rum​pál, az ab​szo​lút ha​ta​lom pe​dig ab​szo​lút kor​rum​pál, én rád ön​töm a ká​vé​mat. – Csak ag​gó​dom ami​att, hogy a kor​mány egy nap olyan ha​tal​mas​sá vá​lik majd, hogy egy​sze​rű​en el​ta​pos​sa a tal​pa alá ke​rü​lő kis​em​be​re​ket; mert ha ez be​kö​vet​ke​zik, töb​bé nem lesz ér​de​mes itt élni. Ame​ri​ka csu​pán annyi​ban szá​mít to​vább​ra is egye​di​nek ezen a meg​fá​radt vi​lá​gon, hogy ná​lunk min​den​ki annyi​ra vi​he​ti, amennyi​re az eszé​től te​lik, vagy ha akar, ép​pen​ség​gel akár fel is for​dul​hat... de ez már nem so​ká​ig ma​rad így. Lord Mel​bour​ne egy​szer azt mond​ta – vi​gyo​ro​dott el dr. Finch, akár va​la​mi ba​rát​sá​gos me​nyét –, a kor​mány va​ló​di kö​te​les​sé​gei ki​me​rül​nek ab​ban, hogy ele​jét ve​gye a bű​nö​zés​nek és fenn​tart​sa a más or​szá​gok​kal ápolt kap​cso​la​to​kat. Mi​vel kény​te​len-kel​let​len a hu​sza​dik szá​zad​ban ta​lál​tam ma​gam, egy​va​la​mit ten​nék még hoz​zá eh​hez: a kor​mány kö​te​les gon​dos​kod​ni a kö​zös vé​de​lem​ről.[43] – Ez azért elég ho​má​lyos ki​je​len​tés. – Va​ló​ban az – bő​ven hagy he​lyet a sze​mé​lyes sza​bad​ság szá​má​ra. Jean Loui​se az asz​tal​ra tá​masz​tot​ta a kö​nyö​két, és be​le​túrt a ha​já​ba. Va​la​mi nem stim​melt a nagy​báty​já​val. A fér​fi va​la​mi​fé​le ékes​szó​ló, még​is ki​mon​dat​lan vé​dő​be​szé​det in​té​zett hoz​zá, szán​dé​ko​san ki​ke​rül​ve a konk​rét kér​dést: itt egy ki​csit túl​egy​sze​rű​sí​tet​te a dol​go​kat, ott át​sik​lott egy-két tény és szem​pont fe​lett, ki​tért és cse​le​zett. Kí​ván​csi volt, mi​ért tesz így Jack bá​csi. Olyan könnyű volt oda​fi​gyel​ni rá, olyan könnyű volt meg​nyug​vás​ra lel​ni sza​va​i​nak lágy zá​po​rá​ban, hogy fel sem tűnt neki, hogy nagy​báty​ja nem hasz​nál​ja szo​ká​sos so​kat​mon​dó gesz​tu​sa​it, és nem él a be​szé​dét rend​sze​rint fű​sze​re​ző „hm” és „bah” szócs​kák​kal sem. Jean Loui​se nem vet​te ész​re, mennyi​re fel​dúlt a fér​fi. – Jack bá​csi, még​is mi köze van min​den​nek ah​hoz, hogy mennyi​be ke​rül Kí​ná​ban a to​jás? – kér​dez​te. – És pon​to​san tu​dod, mire gon​do​lok!

– Ha! – pi​ro​so​dott ki a fér​fi arca. – Okos​ko​dunk, okos​ko​dunk? – Ah​hoz min​den​eset​re elég okos va​gyok, hogy tud​jam, még soha éle​tem​ben nem volt ilyen rossz a né​ge​rek és a fe​hé​rek vi​szo​nya (ami azt il​le​ti, ed​dig egyéb​ként egyet​len szót sem szól​tál a fe​ke​ték​ről), és ah​hoz is, hogy tud​ni akar​jam, mi​ért vi​sel​ke​dik úgy szent éle​tű nő​vé​red, ahogy vi​sel​ke​dik, és azt is, hogy mi a fene tör​tént apám​mal. Dr. Finch ököl​be szo​rí​tott ke​zé​re tá​masz​tot​ta az ál​lát. – A szü​lés rop​pant kel​le​met​len do​log. Mocs​kos és ren​det​len, el​ké​pesz​tő​en vég​le​te​sen fáj​dal​mas, és néha koc​ká​za​tos is... és ki​vé​tel nél​kül min​dig vé​res. Ez nem csu​pán csak az em​be​rek, de a ci​vi​li​zá​ci​ók ese​té​ben is igaz. A Dél​vi​dék utol​só gyöt​rel​mes szü​lé​si fáj​dal​mai kö​ze​pén jár: va​la​mi új​nak fog éle​tet adni, és nem va​gyok biz​tos ab​ban, hogy tet​szik ne​kem ez az új do​log, de sze​ren​csé​re már nem le​szek itt, hogy ki​de​rít​sem. Te vi​szont itt le​szel. A hoz​zám és a bá​tyám​hoz ha​son​ló em​be​rek ide​jét​múlt​tá vál​tak: tá​voz​nunk kell, még​is saj​ná​la​tos, hogy tár​sa​dal​munk je​len​tő​ség​tel​jes dol​ga​it is ma​gunk​kal visszük... vol​tak köz​tük jó dol​gok is. – Hagyd abba a ré​ve​de​zést, és fe​lelj a kér​dé​sem​re! Dr. Finch fel​állt, és az asz​tal​ra tá​masz​kod​va le​pil​lan​tott az uno​ka​hú​gá​ra. Az or​rá​tól a szá​ja sar​ká​ig futó rán​cok éles tra​pézt raj​zol​tak ar​cá​ra, és iz​zott a te​kin​te​te, ám hang​ja to​vább​ra is nyu​godt ma​radt: – Aki​nek pus​kát tol​nak a ké​pé​be, Jean Loui​se, az bár​mi​lyen fegy​vert meg​ra​gad, hogy meg​véd​je ma​gát, le​gyen az akár egy kő, akár egy da​rab tű​zi​fa, akár a Pol​gá​rok Ta​ná​csa. – Ez nem vá​lasz! A fér​fi be​huny​ta, majd ki​nyi​tot​ta a sze​mét, és az asz​tal​ra sze​gez​te a te​kin​te​tét. – Va​la​mi​lyen vá​lasz​té​kos vak​vá​gány​ra akarsz kül​de​ni, Jack bá​csi – foly​tat​ta a lány –, pe​dig még soha nem tet​tél ilyet ve​lem. Min​dig min​den kér​dé​sem​re egye​nes vá​laszt ad​tál... ak​kor most mi​ért nem? – Mert nem te​he​tem. Nem áll mó​dom​ban, és nem is az én ha​tás​kö​röm​be tar​to​zik. – Még soha nem hal​lot​tam, hogy ilye​ne​ket mond​tál vol​na. Dr. Finch szó​ra nyi​tot​ta a szá​ját, de az​tán szo​ro​san össze​zár​ta az aj​ka​it. Ka​ron fog​ta az uno​ka​hú​gát, és át​ve​zet​te őt a szom​széd szo​bá​ba, ahol meg​állt vele egy arany​ke​re​tes tü​kör előtt. – Nézz ma​gad​ra! – mond​ta. Jean Loui​se így tett. – Mit látsz? – Ma​ga​mat és té​ged – fe​lel​te, nagy​báty​ja tü​kör​ké​pe felé for​dul​va. – Tu​dod, Jack bá​csi, egy​faj​ta ijesz​tő mó​don ki​fe​je​zet​ten jó​ké​pű vagy. Lát​ta, ho​gyan ke​rí​ti ha​tal​má​ba nagy​báty​ját egy pil​la​nat​ra az elő​ző év​szá​zad. – Ez rop​pant ked​ves ön​től, kis​asszony – mond​ta a fér​fi fé​lig meg​haj​lás​ra, fé​lig bic​cen​tés​re em​lé​kez​te​tő moz​du​lat kí​sé​re​té​ben, majd a lány mögé lé​pett, és meg​ra​gad​ta a vál​lát: – Nézz ma​gad​ra, csak ennyit mond​ha​tok. Nézd meg a sze​me​det, az or​ro​dat, az ál​la​dat. Mit látsz? – Ma​ga​mat lá​tom. – Én két em​bert lá​tok. – Úgy ér​ted, a vad, fiús kis​lányt és a nőt? Lát​ta, hogy dr. Finch tü​kör​ké​pe meg​ráz​za a fe​jét. – Nem, nem, gyer​me​kem – mond​ta a fér​fi. – Ők is je​len van​nak ben​ned, igen, de nem rá​juk gon​dol​tam. – Nem tu​dom, mi​ért dön​töt​tél úgy, hogy csak kö​dö​sí​tesz, Jack bá​csi...

Ahogy dr. Finch meg​va​kar​ta a fe​jét, moz​du​la​ta nyo​mán az ég​nek me​redt egyik ősz haj​tin​cse. – Saj​ná​lom. Menj csak. Menj, és tedd, amit ten​ni fogsz; nem tud​lak meg​ál​lí​ta​ni, és nem is ál​lít​hat​lak meg, Ro​land vi​téz. De annyi​ra za​va​ros, ve​szé​lyes tett ez, oly vé​res vál​lal​ko​zás...[44] – Jack bá​csi, ked​ves... Dur​ván el​ka​lan​doz​tál. Dr. Finch meg​for​dí​tot​ta a lányt, és kar​nyúj​tás​nyi el​tar​tot​ta őt ma​gá​tól. – Sze​ret​ném, ha most jól fi​gyel​nél, Jean Loui​se. Ami​ről ma be​szél​tünk... El aka​rok mon​da​ni ne​ked va​la​mit, az​tán meg​lát​juk, ké​pes vagy össze​rak​ni a dol​go​kat. Te​hát: ahogy a pol​gár​há​bo​rú​nak meg​vol​tak a maga ki​szá​mít​ha​tat​lan ve​le​já​rói, úgy a je​len​leg ví​vott há​bo​rúnk​nak, és a te sze​mé​lyes há​bo​rúd​nak is meg​van​nak. Nos, gon​dold vé​gig, a hal​lot​ta​kat, és mondd meg, sze​rin​ted hogy ér​tem ezt. Dr. Finch vá​ra​ko​zott. – Úgy hang​zott, mint​ha a kis​pró​fé​ták egyi​ke mond​ta vol​na. – Sej​tet​tem... Ak​kor hát, is​mét fi​gyelj rám jól: ha már kép​te​len vagy to​vább el​vi​sel​ni az egé​szet, ha már úgy ér​zed, hogy ket​té​ha​sad a szí​ved, gye​re el hoz​zám! Ér​ted, amit mon​dok? Ígérd meg, hogy el​jössz hoz​zám! – ráz​ta meg a lányt. – Meg​íg​éred? – Igen, meg​ígé​rem, de... – Most pe​dig mars! Menj, pu​szil​kodj va​la​hol Hank​kel. Akad ne​kem fon​to​sabb dol​gom is... – Pél​dá​ul mi​cso​da? – Az nem tar​to​zik rád. Eredj! Jean Loui​se le​ment a lép​csőn, és nem lát​ta, hogy dr. Finch az aj​ká​ba ha​rap​va vissza​megy a kony​há​ba, és be​le​túr Rose Ayl​mer bun​dá​já​ba, majd zseb​re tett kéz​zel be​lép a nap​pa​li​ba, hogy jó ide​ig felalá sé​tál​jon a he​lyi​ség​ben, vé​gül pe​dig fel​emel​je a te​le​fon​kagy​lót.

VI 15 Őrült, tel​je​sen őrült, a ma​ra​dék esze is el​ment... Nos, a Fin​chek már csak ilye​nek. Az az egyet​len kü​lönb​ség Jack bá​csi és a töb​bek kö​zött, hogy ő leg​alább tud​ja ma​gá​ról, hogy őrült. Jean Loui​se Mr. Cun​ning​ham fagy​lal​to​zó​ja mö​gött ücsör​gött, és egy pa​pír​po​hár​ból ka​na​laz​ta a fagy​lal​tot. A meg​al​ku​vást nem is​me​rő​en be​csü​le​tes fér​fi va​ló​ban meg​aján​dé​koz​ta fél​li​ter​nyi in​gyen​fa​gyi​val, ami​ért elő​ző nap ki​ta​lál​ta a ne​vét. Ez is azon apró dol​gok egyi​ke volt, ame​lye​ket a lány imá​dott May​comb​ban: az em​be​rek itt még em​lé​kez​tek az ígé​re​te​ik​re. Va​jon mire akar​ha​tott ki​lyu​kad​ni a nagy​báty​ja? Ígérd meg ne​kem – ugyan​azt ered​mé​nyez​te – an​gol​szász – szi​tok​szó – Ro​land vi​téz. Re​mé​lem, odá​ig nem jut el, hogy meg​fe​led​ke​zik ar​ról, mi il​lik, és mi nem, mert ak​kor kény​te​le​nek len​né​nek be​zár​ni őt va​la​ho​va. Jack bá​csi annyi​ra nem eb​ben a szá​zad​ban élt, hogy kép​te​len volt ki​men​ni a vé​cé​re, ő csak​is a víz​öb​lí​té​ses ár​nyék​szék​re járt. De füg​get​le​nül at​tól, hogy őrült-e vagy sem, ő az egyet​len kö​zü​lük, aki nem tett és nem mon​dott sem​mi olyas​mit, ami... Mi​ért jöt​tem vissza ide? Gon​do​lom, csak azért, hogy sót dör​zsöl​jek a se​be​im​be. Hogy el​néz​zem a szap​pan​fák és a ga​rázs he​lyén lévő mur​vát, hogy el​tű​nőd​jek, va​jon csak álom volt-e min​den. Jem min​dig ott par​kol​ta le a ko​csit, ami​vel hor​gász​ni járt, amott, a hát​só ke​rí​tés mel​lett szok​tuk ki​ás​ni a föl​di​gi​lisz​tá​kat, és egy​szer el​ül​tet​tem itt egy bam​busz​cser​jét, amellyel az​tán húsz évig küz​döt​tünk. Mr. Cun​ning​ham biz​tos be​szúr​ta só​val a he​lyét, mert se​hol nem lát​ni. Egy órá​ra jár​ha​tott az idő, és Jean Loui​se a nap​sü​tés​ben ülve újra fel​épí​tet​te a há​zát, be​né​pe​sí​tet​te az ud​vart az ap​já​val, a báty​já​val és Cal​pur​ni​á​val, és be​köl​töz​tet​te Hen​ryt az utca túl​ol​da​lá​ra, Miss Ra​chelt pe​dig a szom​széd​ba. Az is​ko​la​év utol​só két he​té​ben jár​tak, és az első tánc​mu​lat​sá​gá​ra ké​szült. A vég​zős osz​tály tag​jai ha​gyo​má​nyo​san meg​hív​ták if​jabb test​vé​re​i​ket az úgy​ne​ve​zett bi​zo​nyít​vány​osz​tó bál​ra, ame​lyet min​dig a má​jus utol​só pén​te​kén meg​ren​de​zés​re ke​rü​lő, a kö​zép​is​ko​la har​ma​dik osz​tá​lyá​ba járó di​á​kok ál​tal a vég​ző​sök tisz​te​le​té​re adott ban​kett előtt egy nap​pal tar​tot​tak meg. Jem csa​pat​ka​pi​tá​nyi pu​ló​ve​re egy​re na​gyobb vonz​erő​vel bírt: ő volt az első em​be​re an​nak a csa​pat​nak, amely ti​zen​há​rom év óta elő​ször győz​te le az ab​botts​vil​le-i együt​test. Hen​ry a vég​ző​sök vi​ta​kö​ré​nek el​nö​ke volt – ez volt az egyet​len ta​ní​tá​son kí​vü​li el​fog​lalt​ság, ami​re akadt ide​je –, Jean Loui​se pe​dig kö​vér ti​zen​négy éves lány, aki a sza​bad​ide​je nagy ré​szét a vik​to​ri​á​nus ko​ra​be​li köl​té​szet​nek és a de​tek​tív​re​gé​nyek​nek szen​tel​te. Ak​ko​ri​ban di​vat volt, hogy a fiúk a fo​lyó túl​part​já​ra jár​nak ud​va​rol​ni: Jem is vég​ze​te​sen be​le​zú​gott egy Ab​bott me​gyei lány​ba, és ko​mo​lyan el​gon​dol​ko​dott azon, hogy az ab​botts​vil​le-i gim​ná​zi​um​ban fe​je​zi be a kö​zép​is​ko​lát. At​ti​cus azon​ban el​tán​to​rí​tot​ta et​től: a fér​fi hajt​ha​tat​lan volt a kér​dés​ben, de igye​ke​zett meg​vi​gasz​tal​ni fiát az​zal, hogy köl​csön​adott neki annyi pénzt, amennyi​ből a srác meg​ve​he​tett egy régi, két​aj​tós Ford A-mo​dellt. Jem csil​lo​gó fe​ke​té​re fes​tet​te a ko​csit, még némi fes​ték se​gít​sé​gé​vel si​ke​rült azt a ha​tást kel​te​nie, mint​ha a jár​mű​nek ere​de​ti fe​hér sze​gé​lyes ke​re​kei len​né​nek, és min​den pén​tek este át​ment Ab​botts​vil​le-be a fé​nyes​re sú​rolt ko​csi​val, csen​des mél​tó​ság​gal ülve a vo​lán​nál, a leg​ke​vés​bé sem tö​rőd​ve az​zal, hogy a jár​mű túl​mé​re​te​zett ká​vé​da​rá​lót idé​ző hang​já​nak kö​-

szön​he​tő​en min​de​nütt ebek fal​ká​ja sze​gő​dik a nyo​má​ba. Jean Loui​se biz​tos volt ab​ban, hogy Hen​ry csak azért hív​ta meg őt a bál​ba, mert va​la​mi​fé​le üz​le​tet kö​tött a báty​já​val, de ez sem ér​de​kel​te. Bár elő​ször nem is akart el​men​ni, de At​ti​cus azt mond​ta, fur​csán néz​ne ki, ha min​den​ki​nek ott len​ne a húga, csak Jem​nek nem, il​let​ve hogy bi​zo​nyá​ra nagy​sze​rű​en fog szó​ra​koz​ni, és hoz​zá​tet​te, hogy a lány azt a ru​hát vá​laszt​ja ki ma​gá​nak a Gins​berg’sből, ame​lyi​ket csak akar​ja. Ta​lált is ma​gá​nak egy gyö​nyö​rű, buggyos ujjú, hó​fe​hér da​ra​bot, amely​nek a szok​nya​ré​sze cso​dás hul​lá​mo​kat ve​tett, ha kör​be​pör​dült. Csu​pán egy prob​lé​ma volt: úgy né​zett ki ben​ne, akár egy te​ke​bá​bu. Meg​tár​gyal​ta a kér​dést Cal​pur​ni​á​val, aki kö​zöl​te, hogy az alak​já​val sen​ki nem te​het sem​mit, az olyan, ami​lyen, il​let​ve hoz​zá​tet​te, hogy ti​zen​négy éves ko​rá​ban va​la​mennyi lány nagy​já​ból így szo​kott fes​te​ni. – De olyan fu​rán né​zek ki – mond​ta Jean Loui​se, a ruha nyak​ki​vá​gá​sát hú​zo​gat​va. – Min​dig így né​zel ki – fe​lel​te Cal​pur​nia. – Úgy ér​tem, min​den ru​hád​ban ugyan​így né​zel ki, eb​ben is. A lány há​rom na​pig emész​tet​te ma​gát, majd a bál nap​já​nak dél​után​ján vé​gül vissza​ment a bolt​ba, vett ma​gá​nak két szi​va​csos mell​tö​mést, és ha​za​ér​ve rög​tön fel is pró​bál​ta őket. – Most nézd meg, Cal! – kér​te az asszonyt. – Így tény​leg jó az ala​kod a ru​há​hoz, de jobb lett vol​na, ha ki​csit be​já​ra​tod őket – je​gyez​te meg Cal​pur​nia. – Ezt meg hogy ér​ted? – Hor​da​nod kel​lett vol​na őket egy ide​ig, hogy fel​ve​gyék a for​má​dat – mor​mol​ta az asszony –, de hát már késő. – Jaj, Cal, ne le​gyél már buta... – No, add csak ide, hadd varr​jam be őket a ru​hád​ba. Mi​előtt azon​ban Jean Loui​se át​nyúj​tot​ta vol​na Cal​pur​ni​á​nak a szi​vacs​be​té​te​ket, egy hir​te​len tá​madt gon​do​lat ha​tá​sá​ra va​ló​ság​gal föld​be gyö​ke​re​zett a lába. – Ó, a franc​ba – sut​tog​ta. – Most meg mi a baj? – kér​dez​te Cal​pur​nia. – Egy álló hete ké​szülsz erre a mu​lat​ság​ra, még​is mit fe​lej​tet​tél el? – Cal, sze​rin​tem én nem tu​dok tán​col​ni... – Hát, jó​kor jut eszed​be, mond​ha​tom – tet​te csí​pő​re a ke​zét az asszony, majd a kony​hai fa​li​órá​ra pil​lan​tott. – Fél négy múlt öt perc​cel. A lány oda​ro​hant a te​le​fon​hoz. – A hat-ötöt le​gyen szí​ves – mond​ta, majd ami​kor apja fo​gad​ta a hí​vá​sát, si​rán​koz​ni kez​dett a kagy​ló​ba. – Nyu​godj meg, és be​szélj Jack​kel – mond​ta At​ti​cus. – A maga ide​jé​ben egész jó tán​cos volt. – Per​sze, biz​tos na​gyon megy neki a me​nü​ett – kö​zöl​te a lány, de azért fel​hív​ta a nagy​báty​ját, Jack bá​csi pe​dig kész​ség​gel állt ren​del​ke​zé​sé​re. Dr. Finch sor​ra fel​tet​te Jem le​me​ze​it, és ta​nít​gat​ni kezd​te az uno​ka​hú​gát: – Nem nagy ügy az egész... olyan, mint a sak​ko​zás... csak kon​cent​rálj... nem, nem, ne told ki a fe​ne​ke​det, nem vagy te fut​bal​lis​ta... utá​lom a tár​sas​tán​co​kat, túl​zot​tan olya​nok, mint​ha csak dol​goz​na az em​ber... ne akarj ve​zet​ni... ha a partn​ered rá​lép a lá​bad​ra, te vagy a hi​bás, ami​ért nem húz​tad el idő​ben... ne nézz le... nem, nem, nem... na, ez az... ma​radj az ala​pok​nál, ne fi​gu​rázz.

Egy​órá​nyi in​ten​zív kon​cent​rá​ció után Jean Loui​se-nak si​ke​rült el​sa​já​tí​ta​nia egy egy​sze​rű alap​lé​pést. Gya​kor​lás köz​ben he​ve​sen szá​molt ma​gá​ban, és cso​dál​ta a nagy​báty​ját, ami​ért az ké​pes volt egy​szer​re tán​col​ni és be​szél​ni. – Ne iz​gulj – mond​ta a fér​fi –, jól csi​ná​lod. Fá​ra​do​zá​sai fe​jé​ben Cal​pur​nia meg​kí​nál​ta egy csé​sze ká​vé​val, és fel​ve​tet​te, hogy ma​rad​jon ná​luk va​cso​rá​ra, Jack bá​csi pe​dig mind​két aján​la​tot el​fo​gad​ta, majd egy ma​gá​nyos órát töl​tött el a nap​pa​li​ban, arra vár​va, hogy At​ti​cus és Jem ha​za​ér​jen. A lány ez idő alatt be​zár​kó​zott a für​dő​szo​bá​ba, hogy le​si​kál​ja ma​gát, és to​vább gya​ko​rol​jon. Va​ló​ság​gal ra​gyo​gott, ami​kor ki​lé​pett a he​lyi​ség​ből, hogy für​dő​kö​peny​ben el​fo​gyassza a va​cso​rá​ját, majd el​tűn​jön a há​ló​szo​bá​já​ban, nem is sejt​ve, mi​lyen jól mu​lat​nak raj​ta a csa​lád​tag​jai. Öl​töz​kö​dés köz​ben meg​hal​lot​ta Hen​ry lép​te​it a ve​ran​dán: mi​vel még nem volt kész, egy pil​la​nat​ra ré​mü​let fog​ta el, a srác azon​ban to​vább​ment a fo​lyo​són egé​szen Jem szo​bá​já​ig. Jean Loui​se Tan​gee Orange rúzst tett az aj​ká​ra, meg​fé​sül​te a ha​ját, és báty​ja Vi​ta​lis haj​ola​ja se​gít​sé​gé​vel le​ta​pasz​tot​ta ra​kon​cát​lan tin​cse​it. Ami​kor be​lé​pett a nap​pa​li​ba, apja és nagy​báty​ja fel​emel​ke​dett ül​té​ből a tisz​te​le​té​re. – Iga​zán fest​mény​be il​lő​en né​zel ki – mond​ta At​ti​cus, majd hom​lo​kon csó​kol​ta a lá​nyát. – Óva​to​san! Tönk​re​te​szed a ha​ja​mat. – Egy utol​só gya​kor​ló​kor...? – kér​dez​te dr. Finch. Még nagy​ban tán​col​tak, ami​kor Hen​ry fel​tűnt a nap​pa​li aj​ta​já​ban. Jean Loui​se új alak​ját meg​lát​va pis​lo​gott egyet, majd fi​no​man meg​ko​pog​tat​ta dr. Finch vál​lát. – Le​kér​he​tem a höl​gyet, uram? – Hát, nem ki​csit vagy csi​nos, Für​kész – mond​ta az​tán a lány​nak. – Amúgy hoz​tam ne​ked va​la​mit. – Te is jól né​zek ki, Hank – fe​lel​te Jean Loui​se. A srác sá​voly​kö​té​ses kék ün​ne​pi nad​rág​ja fáj​dal​ma​san éles​re volt va​sal​va, sár​gás​bar​na za​kó​já​ból tisz​tí​tó​szer sza​ga áradt, és a lány Jem vi​lá​gos​kék nyak​ken​dő​jét fe​dez​te fel a nya​ká​ban. – Jól tán​colsz – je​len​tet​te ki a fiú, mire Jean Loui​se azon​nal meg​bot​lott. – Ne a lá​ba​dat nézd! – csat​tant fel dr. Finch. – Mond​tam már, hogy olyan ez, mint ami​kor egy csé​sze kávé vi​szel a ke​zed​ben: ha a csé​szét né​zed, ga​ran​tál​tan ki fo​god lö​työg​tet​ni. – Ha Jem idő​ben oda akar érni Ire​ne-hoz, jobb, ha el​in​dul – kat​tin​tot​tá fel zseb​órá​ja fe​de​lét At​ti​cus. – Az a kor​dé nem tud öt​ven​nél gyor​sab​ban men​ni. Ami​kor Jem elő​ke​rült a szo​bá​já​ból, At​ti​cus vissza​küld​te, hogy vált​son nyak​ken​dőt, majd ami​kor is​mét fel​tűnt a fiú, oda​ad​ta neki a sa​ját au​tó​ja slussz​kul​csát, pénzt nyo​mott a ke​zé​be, és a lel​ké​re kö​töt​te, hogy ne ve​zes​sen öt​ven ki​lo​mé​ter per órás​nál na​gyobb se​bes​ség​gel. – Ak​kor ti me​het​tek a Ford​dal – ja​va​sol​ta Jem, mi​után kel​lő​képp meg​cso​dál​ta a hú​gát –, és nem kell előt​te még Ab​botts​vil​le​be is el​jön​nö​tök ve​lem. – Szá​mom​ra lé​nyeg​te​len, ho​gyan men​tek, csak in​dul​ja​tok már – mond​ta dr. Finch a za​kó​ja zse​bét bab​rál​va. – Ide​ges le​szek at​tól, hogy mind itt áll​tok ki​öl​töz​ve, Jean Loui​se pe​dig kezd iz​zad​ni. Gye​re csak be, Cal. Cal​pur​nia, aki ed​dig szé​gyen​lő​sen áll​do​gált az elő​szo​bá​ban, zsör​tö​lő​dő ál​dá​sát adva a lá​tot​tak​ra, be​lé​pett a nap​pa​li​ba, meg​iga​zí​tot​ta Hen​ry nyak​ken​dő​jét, le​sö​pört egy lát​ha​tat​lan szá​lat Jem za​kó​já​ról, majd je​lez​te, hogy igényt tart Jean Loui​se je​len​lé​té​re a kony​há​ban. – Azt hi​szem, még​is​csak be kel​le​ne varr​nom a ru​hád​ba azo​kat a be​té​te​ket – mond​ta bi​zony​ta​la​nul. Hen​ry ki​ki​ál​tott neki, hogy jöj​jön már, kü​lön​ben dr. Finch agy​vér​zést kap.

– Jó lesz így, Cal. A nap​pa​li​ba vissza​tér​ve a lány lát​ta, hogy nagy​báty​ja a tü​rel​met​len​ség el​foj​tott for​gó​sze​lé​ben to​po​rog, éles kont​rasz​tot al​kot​va ap​já​val, aki nyu​god​tan, zseb​re du​gott kéz​zel vá​ra​ko​zott. – Jobb, ha tény​leg in​dul​tok – mond​ta At​ti​cus Ale​xand​ra bár​me​lyik pil​la​nat​ban itt le​het, és ak​kor az​tán va​ló​ban el fog​tok kés​ni. Már a ve​ran​dán vol​tak, ami​kor Hen​ry hir​te​len meg​tor​pant, és fel​ki​ál​tott: – El​fe​lej​tet​tem! – majd be​ro​hant Jem szo​bá​já​ba. Egy do​boz​zal a ke​zé​ben ke​rült elő is​mét, ame​lyet mély meg​haj​lás kí​sé​re​té​ben át​nyúj​tott Jean Loui​se-nak: – Ez itt az öné, Miss Finch. A do​boz​ban két ró​zsa​szín ka​mé​lia rej​lett. – Ha-ank – le​hel​te a lány –, eze​ket úgy vet​ted va​la​hol. – Egé​szen Mo​bi​le-ból ho​zat​tam őket – fe​lel​te Hen​ry. – A hat​órás busszal ér​kez​tek meg. – Hova te​gyem őket? – Mennyei Atyám, te lány! – tört ki dr. Finch​ből. – Hát oda, aho​vá va​lók... Na, gye​re ide! Ki​kap​ta uno​ka​hú​ga ke​zé​ből a do​bozt, és fel​tűz​te a vi​rá​go​kat uno​ka​hú​ga vál​lá​ra, mi​köz​ben zord pil​lan​tást ve​tett a lány fel​duz​zasz​tott keb​lé​re. – Most pe​dig meg​ten​né​tek ne​kem azt a szí​ves​sé​get, hogy vég​re el​hagy​já​tok a kö​re​in​ket? – Bent hagy​tam a pénz​tár​cá​mat. Dr. Finch elő​húz​ta a zseb​ken​dő​jét, és vé​gig​si​mí​tott vele az ál​lán. – Menj, in​dítsd be az a för​med​vényt, Hen​ry! – mond​ta. – Én majd ki​kí​sé​rem a kis​asszonyt a ház elé. Jean Loui​se bú​csú​csó​kot adott apja ar​cá​ra. – Re​mé​lem, pom​pá​san fog​já​tok érez​ni ma​ga​to​kat – kö​szönt el tőle a fér​fi. A May​comh Me​gyei Gim​ná​zi​um tor​na​ter​mét íz​lé​se​sen el​he​lye​zett lég​göm​bök és hul​lá​mos, vö​rösfe​hér krepp-pa​pír csí​kok dí​szí​tet​ték. A he​lyi​ség tá​vo​lab​bi vé​gé​ben fel​ál​lí​tott hosszú asz​ta​lon pa​pír​po​ha​rak, szend​vi​csek​kel meg​ra​kott tál​cák és szal​vé​ta​hal​mok fog​tak köz​re két, bí​bor​szí​nű fo​lya​dék​kal teli pun​csos​tá​lat. A pad​lón friss vi​asz​ré​teg csil​lo​gott, a ko​sár​lab​da​pa​lán​ko​kat fel​húz​ták a mennye​zet​re. A szín​pa​dot kü​lön​bö​ző nö​vé​nyek ke​re​tez​ték, a kö​ze​pén pe​dig min​den kü​lö​nö​sebb ok nél​kül a kar​ton​pa​pír​ból ki​vá​gott, ha​tal​mas, vö​rös MMG be​tűk dí​sze​leg​tek. – Gyö​nyö​rű, ugye? – je​gyez​te meg Jean Loui​se. – Tény​leg ba​ro​mi jól néz ki – mond​ta Hen​ry. – Va​la​hogy na​gyobb​nak tű​nik most, hogy nincs meccs, nem? Csat​la​koz​tak a pun​csos​tá​la​kat kör​be​ve​vő öccsök és hú​gok, fi​vé​rek és nő​vé​rek csa​pa​tá​hoz, aki​ket szem​mel lát​ha​tó​an le​nyű​gö​zött Jean Loui​se meg​je​le​né​se. A lá​nyok, akik​kel nap mint nap ta​lál​ko​zott, meg​kér​dez​ték, hol vet​te a ru​há​ját – mint​ha nem mind ugyan​ott vet​ték vol​na a ma​gu​két is. – A Gins​berg’sben – fe​lel​te a lány. – Az​tán Cal​pur​nia fel​haj​tott be​lő​le egy ki​csit. Ami​kor Hen​ry a ke​zé​be nyo​mott egy po​hár pun​csot, oda​súg​ta a srác​nak: – Ha sze​ret​nél a vég​ző​sök​kel lóg​ni, el​le​szek egye​dül is. – Ma este a te kí​sé​rőd va​gyok, Für​kész – mo​soly​gott rá Hen​ry. – Tu​dom, de at​tól még nem vagy kö​te​les... – Sem​mit nem ér​zek kö​te​les​ség​nek – ka​ca​gott fel a fiú. – Té​ged akar​ta​lak el​hoz​ni a bál​ba. Men​jünk tán​col​ni. – Jó, de csak fi​no​man... Hen​ry ki​pör​dí​tet​te a par​kett kö​ze​pé​re. A han​gos​be​mon​dó​ból egy las​sú szám re​cse​gett, és Jean Loui​se-nak ma​gá​ban szá​mol​va si​ke​rült mind​össze egyet​len hi​bá​val tel​je​sí​te​nie a fel​ada​tot.

Ahogy telt az este, rá​jött, hogy el​fo​gad​ha​tó si​kert ara​tott tár​sai kö​ré​ben. Több fiú is le​kér​te Hen​ry​től, de amint úgy tűnt, hogy va​la​ki túl​zot​tan rá​száll, a srác azon​nal a se​gít​sé​gé​re si​e​tett. Elég esze volt ah​hoz, hogy ki​hagy​ja a jit​ter​bu​go​kat és a dél​ame​ri​kai rit​mu​so​kat, Hen​ry pe​dig azt mond​ta, ha meg​ta​nul​ja, ho​gyan be​szél​jen tánc köz​ben, iga​zán pro​fi lesz. Jean Loui​se azt kí​ván​ta, bár​csak soha ne érne vé​get az este. Jem és Ire​ne ér​ke​zé​se ki​sebb​faj​ta fel​for​du​lást vál​tott ki. A srá​cot nem​ré​gi​ben – tel​jes jog​gal – meg​vá​lasz​tot​ták a vég​zős év​fo​lyam leg​sár​mo​sabb fi​a​tal​em​be​ré​nek: any​ja bo​ci​sze​me​it örö​köl​te, sza​bá​lyos arc​vo​ná​sa​it pe​dig a Fin​chek​re jel​lem​ző dús szem​öl​dök ke​re​tez​te. Ire​ne maga volt a meg​tes​te​sült ki​fi​no​mult​ság: vo​na​la​it ki​eme​lő, szűk, zöld taft​ru​hát vi​selt, ma​gas sar​kú ci​pő​vel, tu​cat​nyi apró lánc​sze​mek​ből össze​fű​zött kar​kö​tő​je bá​jo​san csi​lin​gelt tánc köz​ben. Hű​vös, zöld sze​me volt, fe​ke​te haja, és gyak​ran mo​soly​gott; Jem min​dig is az ilyen tí​pu​sú lá​nyok​ba ha​ba​ro​dott bele mo​no​ton rend​sze​res​ség​gel. Jem el​jár​ta a kö​te​le​ző tán​cot a hú​gá​val, kö​zöl​te vele, hogy egész ügyes, de csil​log az orra, mire a lány az​zal vá​gott vissza, hogy neki meg rúzs​folt van a szá​ján. Ami​kor vé​get ért a szám, Jem ket​tes​ben hagy​ta őt Hen​ry​vel. – Nem tu​dom el​hin​ni, hogy jú​ni​us​ban be​vo​nulsz – mond​ta a fi​ú​nak. – Va​la​hogy olyan öre​ge​sen hang​zik a do​log. Hen​ry szó​ra nyi​tot​ta a szá​ját, de vá​rat​la​nul kun​cog​ni kez​dett, és szo​ros öle​lés​be von​ta a lányt. – Mi a baj? – kér​dez​te Jean Loui​se. – Ne​ked nincs me​le​ged ide​bent? Men​jünk ki! Meg​pró​bált el​hú​zód​ni a srác​tól, de Hen​ry erő​sen tar​tot​ta, majd az egyik ol​dal​aj​tón át ki​tán​colt vele az éj​sza​ká​ba. – Mi ba​jod van, Hank? Va​la​mi rosszat mond​tam, vagy... Hen​ry ké​zen fog​ta, és a sar​kot meg​ke​rül​ve el​sé​tált vele az is​ko​la​épü​let ele​jé​ig. – Izé... – kezd​te Hen​ry, majd mind​két ke​zét a ke​zé​be vet​te. – Nézd meg a mell​ka​so​dat, drá​gám. – Tök sö​tét van, sem​mit se lá​tok. – Ak​kor ta​po​gasd ki. Jean Loui​se így is tett, és el​akadt a lé​leg​ze​te: a jobb ol​da​li szi​vacs​pár​na a mell​ka​sa kö​ze​pé​re csú​szott, a má​sik szin​te a hóna alatt volt. Vissza​rán​gat​ta őket a he​lyük​re, az​tán könnyek​ben tört ki. Le​ült az is​ko​la lép​cső​jé​re. Hen​ry le​te​le​pe​dett mel​lé, és át​ölel​te a vál​lát. – Mi​kor vet​ted ész​re? – kér​dez​te, mi​után vég​re si​ke​rült ab​ba​hagy​nia a sí​rást. – Csak az előbb, es​kü​szöm. – Sze​rin​ted rég​óta rö​hög​nek már raj​tam? – Nem hi​szem, hogy bár​ki ész​re​vet​te vol​na, Für​kész – ráz​ta meg a fe​jét Hen​ry. – Fi​gyelj, Jem köz​vet​le​nül előt​tem tán​colt ve​led, és biz​tos szólt vol​na, ha lát​ja. – Neki annyi​ra tele van a feje Ire​ne-nal, hogy azt se lát​ná meg, ha egy cik​lon kö​ze​led​ne felé – hal​kan is​mét sír​ni kez​dett. – Soha töb​bé nem le​szek ké​pes a sze​mük elé ke​rül​ni. – Für​kész, es​kü​szöm, hogy az utol​só tánc köz​ben csúsz​tak el – szo​rí​tot​ta meg a vál​lát a fiú. – Gon​dol​kozz már lo​gi​ku​san: ha bár​ki​nek fel​tűnt vol​na a do​log, ar​ról tud​nál. – Nem, nem tud​nék. Csak sug​do​lóz​tak meg ki​ne​vet​tek vol​na. Tu​dom, mi​lye​nek. – A vég​ző​sök nem ilye​nek – je​len​tet​te ki Hen​ry meg​nyug​ta​tó​an. – És már az egész fo​ci​csa​pat​tal tán​col​tál, mi​óta Jem meg​jött. Va​ló​ban így volt. A fo​cis​ták egy​től egyig igényt tar​tot​tak erre a meg​tisz​tel​te​tés​re; Jem így akart

diszk​rét mó​don gon​dos​kod​ni ar​ról, hogy jól érez​ze ma​gát. – Rá​adá​sul ne​kem nem is tet​szet​tek – foly​tat​ta Hen​ry. – Nem úgy né​zel ki ve​lük, ahogy szok​tál. A srác sza​vai va​ló​ság​gal be​le​mar​tak Jean Loui​se-ha. – Úgy ér​ted, hü​lyén né​zek ki ve​lük? – kér​dez​te. – Hát, nél​kü​lük is hü​lyén né​zek ki. – Úgy ér​tem, nem vagy ön​ma​gad ve​lük. És egy​ál​ta​lán nem né​zel ki hü​lyén... sze​rin​tem jól né​zel ki. – Ked​ves vagy, Hen​ry, de ezt csak úgy mon​dod. Ab​szo​lút a rossz he​lye​ken va​gyok göm​bö​lyű, és... – Hány éves is vagy? Még a ti​zen​ötöt sem töl​töt​ted be, azaz még min​dig nö​vés​ben vagy – hur​rog​ta le Hen​ry. – Fi​gyelj, em​lék​szel Gla​dys Gri​ser​son​ra? Em​lék​szel, hogy egy idő​ben min​den​ki csak Miss Po​pó​nak ne​vez​te őt? – Ha-ank! – Na, hát nézd meg, hogy néz ki most. Gla​dys Gri​er​sont, a vég​ző​sök osz​tá​lyá​nak egyik leg​in​kább sze​met gyö​nyör​köd​te​tő ékes​sé​gét an​nak ide​jén még Jean Loui​se-nál is job​ban le​súj​tot​ta a lányt kín​zó prob​lé​ma. – Hát, mos​tan​ra már elég​gé fe​szes, nem? – Fi​gyelj, Für​kész, tu​dom, hogy egész idő alatt úgy​is csak azok mi​att a szi​va​csok mi​att ag​gód​nál – je​len​tet​te ki Hen​ry zsar​no​kos​kod​va. – Jobb lesz, ha ki​ve​szed őket. – Nem. Men​jünk haza! – Nem me​gyünk haza: vissza​me​gyünk tán​col​ni, és nagy​sze​rű​en fog​juk érez​ni ma​gun​kat. – Nem! – Basszus, Für​kész, azt mond​tam, hogy vissza​me​gyünk, úgy​hogy sza​ba​dulj meg tő​lük! – Vi​gyél haza, Hen​ry... A srác bosszús, sem​mi ér​dek​lő​dést nem ta​nú​sí​tó uj​jak​kal be​nyúlt Jean Loui​se de​kol​tá​zsá​ba, ki​rán​gat​ta a meg​bot​rán​koz​ta​tó kel​lé​ke​ket, és tel​jes erő​ből el​ha​jí​tot​ta őket az éj​sza​ká​ba. – Na, most már be​me​he​tünk? Úgy tűnt, sen​ki nem vet​te ész​re a lány meg​je​le​né​sé​ben be​állt vál​to​zást, ami Hen​ry sze​rint csak meg​erő​sí​tet​te azt, hogy Jean Loui​se olyan, mint egy páva, aki azt hi​szi, hogy min​den​ki foly​ton őt bá​mul​ja. Más​nap ta​ní​tá​si nap volt, így hát a mu​lat​ság ti​zen​egy​kor vé​get ért. Hen​ry már a ko​csi​fel​haj​tón le​ál​lí​tot​ta a Ford mo​tor​ját, majd be​gu​rult a szap​pan​fák alá. Oda​kí​sér​te Jean Loui​se-t a be​já​rat​hoz, és mi​előtt ki​nyi​tot​ta vol​na neki az aj​tót, gyen​gé​den át​ölel​te és meg​csó​kol​ta őt. Jean Loui​se érez​te, hogy láng​vö​rös lesz. – Ak​kor még egyet, hogy sze​ren​csét hoz​zon – mond​ta Hen​ry. Is​mét meg​csó​kol​ta, majd be​tet​te mö​göt​te az aj​tót, Jean Loui​se pe​dig hal​lot​ta, amint fü​työ​rész​ve át​vág az út​tes​ten bé​relt szo​bá​ja felé tart​va. Mi​vel éhes volt, láb​ujj​he​gyen el​in​dult a kony​ha felé. Apja szo​bá​ja előtt el​ha​lad​va meg​lát​ta az ajtó alól ki​szű​rő​dő fény​csí​kot, ezért be​ko​po​gott. At​ti​cus az ágy​ban fek​ve ol​vas​ga​tott. – Jól érez​ted ma​gad? – kér​dez​te. – Nagy​sze​rű​en érez​tem ma​gam! At​ti​cus...? – Igen...? – Sze​rin​ted Hank túl öreg hoz​zám? – Mi​cso​da? – Sem​mi... Jó éj​sza​kát! *

A más​na​pi név​soro​lás köz​ben tel​jes fi​gyel​mét le​kö​töt​te a Hen​ry irán​ti fel​lán​go​lá​sa, és csak ak​kor kap​ta fel a fe​jét, ami​kor az osz​tály​fő​nök be​je​len​tet​te, hogy rög​tön be​csön​ge​tés után a teg​na​pi ren​dez​vény részt​ve​vői kü​lön​le​ges gyű​lés​re hi​va​ta​lo​sak a gim​ná​zi​um szín​ház​ter​mé​be. Ami​kor be​lé​pett he​lyi​ség​be, to​vább​ra is csu​pán az járt a fe​jé​ben, hogy is​mét lát​hat​ja a srá​cot, és nem​igen ér​de​kel​te, va​jon mit akar​hat ki​hir​det​ni Miss Röfi. Va​ló​szí​nű​leg egy újabb ha​di​köt​vény-kam​pány​ról lesz szó. A May​comb Me​gyei Gim​ná​zi​um igaz​ga​tó​ja, Mr. Char​les Rufy sze​ren​csét​len ne​vét el​len​sú​lyo​zan​dó rend​sze​re​sen olyan el​tö​kélt arc​ki​fe​je​zés​sel járt-kelt, amely leg​in​kább az öt​cen​te​sen ta​lál​ha​tó in​di​án​hoz tet​te ha​son​la​tos​sá. Sze​mé​lyi​sé​ge azon​ban már ke​vés​bé volt ins​pi​rá​ló: ki​áb​rán​dult fér​fi volt, fruszt​rált pe​da​gó​gus, aki​ben sem​mi együtt​ér​zés nem élt az if​jú​ság iránt. Mis​sis​sip​pi ál​lam domb​vi​dé​ké​ről szár​ma​zott, ami ko​moly hát​rányt je​len​tett szá​má​ra May​comb​ban: a gya​kor​la​ti​as domb​vi​dé​ki em​be​rek soha nem ér​tet​ték meg a part​vi​dé​ki ál​mo​do​zó​kat, és ez alól a sza​bály alól az igaz​ga​tó sem je​len​tett ki​vé​telt. Ami​kor el​fog​lal​ta poszt​ját, ha​la​dék​ta​la​nul kö​zöl​te a szü​lők​kel, hogy gyer​me​ke​ik al​kot​ják az ál​ta​la va​la​ha is​mert leg​ne​ve​let​le​nebb ba​gázst, és ki​zá​ró​lag a föld​mű​ve​lés​sel kap​cso​la​tos jár​tas​sá​gok el​sa​já​tí​tá​sá​ra al​kal​ma​sak, hogy a fut​ball és a ko​sár​lab​da ha​szon​ta​lan idő​töl​tés, il​let​ve hogy a maga ré​szé​ről sze​ren​csé​re fö​lös​le​ges​nek tart​ja a kü​lön​fé​le klu​bo​kat és szak​kö​rö​ket, mi​vel az is​ko​la – az élet​hez ha​son​ló​an – egy​faj​ta üz​le​ti vál​lal​ko​zás. Di​ák​jai a leg​fi​a​ta​lab​bak​tól egé​szen a leg​idő​seb​be​kig ha​son​ló mó​don re​a​gál​tak: haj​lan​dó​ak vol​tak el​vi​sel​ni Mr. Ru​fyt, de az ese​tek több​sé​gé​ben nem​igen vet​tek tu​do​mást róla. Jean Loui​se az osz​tály​tár​sa​i​val együtt a szín​ház​te​rem kö​ze​pén fog​lalt he​lyet; a vég​ző​sök a szék​so​ro​kat el​vá​lasz​tó fo​lyo​só túl​ol​da​lán, a he​lyi​ség hát​só ré​szén ül​tek, így a lány​nak csak hát​ra kel​lett for​dul​nia, hogy Hen​ry​re pil​lant​son. Jem is ott ült a srác mel​lett, kan​csa​lít​va, mi​az​má​san és né​mán – reg​ge​len​ként min​dig ilyen volt. Az igaz​ga​tó ki​állt elé​jük, és fel​ol​va​sott né​hány köz​le​ményt, Jean Loui​se pe​dig há​lás volt, hogy te​lik az idő, mi​vel az első órá​juk ma​te​ma​ti​ka lett vol​na. Ami​kor az​tán Mr. Rufy rá​tért a lé​nyeg​re, a szín​pad felé for​dult: Pá​lya​fu​tá​sa so​rán sok​fé​le di​ák​kal ta​lál​ko​zott már, mond​ta az is​ko​la​igaz​ga​tó, kö​zük olya​nok​kal is, akik fegy​vert vit​tek ma​guk​kal az is​ko​lá​ba, de még meg kel​lett ta​pasz​tal​nia olyan el​fa​jult tet​tet, ami​lyen ma kö​szön​töt​te őt az is​ko​la be​já​ra​tá​nál. Jean Loui​se a jobb, majd a bal ol​da​lán ülő lány​ra pil​lan​tott. – Mi baja van? – sut​tog​ta. – Fo​gal​mam sincs – fe​lel​te bal ol​da​li szom​széd​ja. Va​jon fel​is​me​rik-e egy​ál​ta​lán e fel​há​bo​rí​tó cse​le​ke​det gya​lá​za​tos mi​vol​tát? Mr. Rufy kény​te​len volt tu​dat​ni az egy​be​gyűl​tek​kel, hogy mi​köz​ben az or​szág há​bo​rú​ban áll, és a fiúk – test​vé​re​ink és fi​a​ink! – har​col​nak és meg​hal​nak ér​tük, va​la​ki obsz​cén mó​don meg​gya​láz​ta erő​fe​szí​té​se​i​ket, egy olyan cse​le​ke​det​tel, amely​nek el​kö​ve​tő​je már nem is süllyed​het​ne en​nél mé​lyebb​re. Jean Loui​se kör​be​né​zett a meg​hök​kent ar​cok ten​ge​rén: az ef​fé​le nyil​vá​nos ese​mé​nyek al​kal​má​val ál​ta​lá​ban könnyen ki tud​ta szúr​ni a bű​nö​sö​ket, de ez​út​tal a te​rem mind​két ol​da​lá​ról csak cso​dál​ko​zást ér​zé​kelt. Mi​előtt be​re​kesz​te​nék a gyű​lést, mond​ta Mr. Rufy, még tu​dat​ja min​den​ki​vel, hogy tisz​tá​ban van a tet​tes ki​lé​té​vel, és ha az il​le​tő sze​ret​ne ke​gye​le​mért fo​lya​mod​ni, jól te​szi, ha leg​ké​sőbb dél​után két órá​ig je​lent​ke​zik az iro​dá​já​ban egy írá​sos be​is​me​rő val​lo​más​sal. Az egy​be​gyűl​tek az un​dor el​foj​tott mor​du​lá​sá​val re​a​gál​tak arra, hogy Mr. Rufy a leg​ősibb pe​da​gó​gus​trük​köt pró​bál​ja be​vet​ni el​le​nük, majd kö​vet​ték őt az épü​let be​já​ra​ta előt​ti te​rü​let​re.

– Imád​ja az írá​sos val​lo​má​so​kat – for​dult Jean Loui​se me​net köz​ben a tár​sa​i​hoz. – Az hi​szi, at​tól olyan tör​vé​nyes lesz a do​log. – Ja, ha va​la​mi nincs le​ír​va, azt el sem hi​szi – je​gyez​te meg az egyik osz​tály​tár​sa. – Ezek sze​rint ha meg le van írva va​la​mi, an​nak min​den sza​vát el​hi​szi – mond​ta egy má​sik. – Sze​rin​te​tek mi tör​tént? Va​la​ki ho​rog​ke​resz​tet fes​tett a jár​dá​ra? – Így egy har​ma​dik. – Á, az már meg​volt – fe​lel​te Jean Loui​se. Az épü​let sar​kát meg​ke​rül​ve meg​áll​tak. Úgy tűnt, min​den rend​ben van: a jár​da tisz​ta volt, meg​vol​tak a be​já​ra​ti aj​tók, és a sö​vény​hez sem nyúlt sen​ki. Az igaz​ga​tó meg​vár​ta, amíg va​la​mennyi diák meg​ér​ke​zett, majd drá​ma​i​an fel​fe​lé mu​ta​tott. – Néz​zé​tek! – mond​ta. – Néz​zé​tek csak, va​la​mennyi​en! Mr. Rufy ha​za​fi volt. Ő ve​ze​tett min​den egyes ha​di​köt​vény​kam​pányt, vég​te​le​nül unal​mas és za​var​ba ej​tő​en kí​nos be​szé​de​ket tar​tott a há​bo​rús erő​fe​szí​té​sek​ről, leg​na​gyobb hév​vel vég​zett és leg​na​gyobb becs​ben tar​tott vál​lal​ko​zá​sa még​is az a ha​tal​mas hir​de​tő​táb​la volt, ame​lyet az első is​ko​la​ud​var​ban ál​lít​ta​tott fel, és amely büsz​kén tu​dat​ta a vi​lág​gal, hogy az MMG mely vég​zett ta​nu​lói szol​gál​ják fegy​ver​rel ha​zá​ju​kat. A di​á​kok kis​sé más, bo​rú​sabb szín​ben lát​ták a hely​ze​tet: azt mond​ták, Mr. Rufy fe​jen​ként hu​szon​öt cent​tel meg​vág​ta őket, az​tán pe​dig min​den ér​de​met a ma​gá​é​nak tu​laj​do​ní​tott. Jean Louis az is​ko​la​igaz​ga​tó mu​ta​tó​uj​ja ál​tal ki​je​lölt irány​ba pil​lant​va vé​gig​mér​te a hir​de​tő​táb​lát: HA​ZÁ​JUK SZOL​GÁ​LA​TÁB.., hir​det​te a fel​irat – az utol​só két be​tűt az ő szi​vacs​be​té​tei ta​kar​ták el, ame​lyek lá​gyan len​ge​dez​tek a reg​ge​li szél​ben. – Biz​to​sít​hat​lak ben​ne​te​ket – mond​ta Mr. Rufy –, min​den​ki job​ban jár, ha dél​után ket​tő​re az asz​ta​lo​mon van az az írá​sos val​lo​más. Én is itt vol​tam teg​nap éj​jel – tet​te hoz​zá, min​den szót kü​lön ki​hang​sú​lyoz​va. – Men​je​tek vissza a tan​ter​me​i​tek​be! Ez el​gon​dol​kod​ta​tó volt. Az is​ko​lai ren​dez​vé​nyek so​rán az igaz​ga​tó va​ló​ban min​dig ott ólál​ko​dott a par​ko​ló au​tók kör​nyé​kén, il​let​ve a bok​rok kö​zött, hogy raj​ta​kap​ja a csó​ko​ló​zó pá​ro​kat. Le​het, hogy tény​leg meg​lát​ta őket... Mi​ért is kel​lett Hank​nek el​ha​jí​ta​nia azo​kat az izé​ket? – Sze​rin​tem blöf​föl – mond​ta Jem a kö​vet​ke​ző szü​net​ben. – De az is meg​le​het per​sze, hogy még​sem. Az ebéd​lő​ben vol​tak. Jean Loui​se igye​ke​zett úgy vi​sel​ked​ni, hogy sen​ki​ben ne kelt​sen gya​nak​vást, mi​köz​ben az is​ko​lát va​ló​ság​gal for​rás​pont​ra he​ví​tet​te a ne​ve​tés, a ször​nyül​kö​dés és a kí​ván​csi​ság. – Utol​já​ra mon​dom: hagy​já​tok, hogy je​lent​kez​zek nála – mond​ta a fi​úk​nak. – Ne le​gyél már ennyi​re os​to​ba, Jean Loui​se! Tu​dod, mennyi​re odá​ig van azért a táb​lá​ért, rá​adá​sul nem is te vol​tál, ha​nem én – fe​lel​te Hen​ry. – De hát az ég sze​rel​mé​re, azok az én be​té​te​im! – Én ér​tem, mi​lyen ér​zés ez Hank​nek, Für​kész – szólt köz​be Jem. – Nem hagy​hat​ja, hogy je​lent​kezz az igaz​ga​tó​nál. – Nem ér​tem, mi​ért ne hagy​hat​ná. – Ak​kor az ik​sze​dik al​ka​lom​mal is el​mon​dom, hogy egy​sze​rű​en nem hagy​ha​tom, és kész – je​len​tet​te ki Hank. – Nem ér​ted? – Nem. – Nézd, Jean Loui​se, én vol​tam a kí​sé​rőd teg​nap este, és... – Soha éle​tem​ben nem fo​gom meg​ér​te​ni a fér​fi​a​kat – kö​zöl​te a lány, aki im​már egy​ál​ta​lán nem volt sze​rel​mes Hen​ry​be. – Nem kell meg​vé​de​ned en​gem, Hank, ma dél​előtt már nem vagy a kí​sé​rőm. És tu​dod, hogy te nem szól​hatsz neki.

– Ez biz​tos, Hank – mond​ta Jem. – Nem adná ki a bi​zo​nyít​vá​nyo​dat. Hen​ry​nek jó​val töb​bet je​len​tett a gim​ná​zi​u​mi bi​zo​nyít​vány, mint a leg​több ba​rát​já​nak. A diák több​sé​ge szá​má​ra nem volt nagy ügy, ha ne​tán ki​csap​ták, mert pil​la​na​tok alatt be​ke​rül​het​tek va​la​me​lyik bent​la​ká​sos is​ko​lá​ba. – Tu​dod, hogy vé​rig sér​tőd​ne – foly​tat​ta Jem. – És ki​fe​je​zet​ten rá val​la​na, ha két hét​tel az utol​só éved vége előtt ki​csap​na a su​li​ból. – Ak​kor hadd mond​jam el neki én; imád​nám, ha ki​csap​ná​nak – erős​kö​dött Jean Loui​se, és ez va​ló​ban így volt, mi​vel el​vi​sel​he​tet​le​nül unal​mas​nak ta​lál​ta az is​ko​lát. – Nem er​ről van, Für​kész. Egy​sze​rű​en nem vál​lal​ha​tod ma​gad​ra, és kész. El​ma​gya​ráz​hat​nám Miss Rö​fi​nek, hogy... azaz nem, sem​mit nem tud​nék el​ma​gya​ráz​ni neki – vissza​ko​zott Hen​ry, ahogy rá​döb​bent, mi​lyen kö​vet​kez​mé​nyek​kel jár​hat​na meg​gon​do​lat​lan cse​le​ke​de​te. – Oké, a kö​vet​ke​ző a hely​zet: sze​rin​tem blöf​föl, de jó esély van rá, hogy még​sem. Te is tu​dod, hogy foly​ton szag​lá​szik; le​het, hogy vé​gig hal​lott ben​ne​te​ket, hi​szen gya​kor​la​ti​lag az iro​dá​ja ab​la​ka alatt ül​te​tek. – De sö​tét volt oda​bent – je​gyez​te meg Jean Loui​se. – Miss Röfi imád a sö​tét​ben ücsö​rög​ni. Ha Für​kész vál​lal​ná ma​gá​ra a dol​got, az is elég dur​va len​ne, de ha te mon​da​nád el, Hank, té​ged tu​ti​ra ki​csap​na, már​pe​dig ne​ked el kell vé​gez​ned a su​lit, ha​ver. – Szép do​log fi​lo​zo​fál​gat​ni, Jem, de ez​zel se​ho​va se ju​tunk... – mond​ta Jean Loui​se. – Amennyi​re én lá​tom, Hank – foly​tat​ta Jem, bé​ké​sen fi​gyel​men kí​vül hagy​va húga sza​va​it –, az van, hogy akár​me​lyik meg​ol​dást vá​lasz​tod, meg​szív​tad. – Mon​dom, hogy majd én... – Fogd már be, Für​kész! – csat​tant fel Hen​ry dü​hö​sen. – Hát nem ér​ted, hogy soha töb​bet nem jár​hat​nék emelt fő​vel, ha hagy​nám, hogy meg​tedd? – Áá, még ek​ko​ra hő​sö​ket, öre​gem! – Vár​ja​tok csak! – pat​tant fel Hen​ry. – Jem, add ide a slussz​kul​cso​dat, és fa​lazz ne​kem a Mr. Ru​fy​nál ta​nu​ló​idő alatt! Köz​gaz​da​ság​tan​ra vissza​érek. – Miss Röfi meg fog​ja hal​la​ni, ami​kor el​mész – ve​tet​te fel Jem. – Nem, nem fog​ja: majd ki​to​lom a ko​csit az útra. Amúgy is bent lesz a könyv​tár​ban. A Mr. Rufy ál​tal el​len​őr​zött ta​nu​ló​idő​ről könnyű volt el​lóg​ni, mi​vel az igaz​ga​tó gya​kor​la​ti​lag sem​mi​fé​le ér​dek​lő​dést nem táp​lált ta​nít​vá​nyai iránt, és csu​pán a fék​te​le​neb​be​ket is​mer​te név sze​rint. Bár a könyv​tár​ban min​den​ki​nek meg​volt a maga he​lye, ha va​la​ki egy​ér​tel​mű​vé tet​te, hogy nem kí​ván meg​je​len​ni, a di​á​kok össze​zár​tak, és az adott sor vé​gén ülő em​ber egy​sze​rű​en ki​tet​te az üre​sen ma​ra​dó szé​ket a fo​lyo​só​ra, hogy a ta​nu​ló​idő vé​gén az​tán vissza​tegye a he​lyé​re. Jean Loui​se ezek után a leg​ke​vés​bé sem tu​dott oda​fi​gyel​ni az an​gol​ta​ná​rá​ra. Öt​ven zak​la​tott perc​cel a be​szél​ge​tés vé​gét kö​ve​tő​en épp ál​lam​pol​gá​ri is​me​re​tek órá​ra tar​tott, ami​kor Hen​ry meg​ál​lí​tot​ta a fo​lyo​són. – Na, fi​gyelj, és tedd pon​to​san azt, amit mon​dok – mond​ta tö​mö​ren. – Írd! – nyo​mott a ke​zé​be egy ce​ru​zát, a lány pe​dig elő​vet​te az egyik fü​ze​tét. – Írd: „Tisz​telt Mr. Rufy! Úgy néz​nek ki, mint az enyé​im”, alá pe​dig a tel​jes ne​ve​det. Írd le ugyan​ezt tol​lal, hogy job​ban el​higgye, és ti​zen​ket​tő előtt pár perc​cel vidd be neki ezt a val​lo​mást. Stimmt? – Pár perc​cel ti​zen​ket​tő előtt – bó​lin​tott Jean Loui​se. Ami​kor to​vább​in​dult, tud​ta, hogy már ki​pat​tant a do​log. A fo​lyo​són min​de​nütt di​á​kok cso​por​to​sul​tak sug​do​lóz​va és ne​vet​gél​ve. Hig​gad​tan tűr​te a vi​gyo​ro​kat és a ba​rá​ti ka​csin​tá​so​kat, sőt már-már job​-

ban is érez​te ma​gát tő​lük. Csak a fel​nőt​tek gon​dol​nak min​dig rög​tön a leg​rosszabb​ra, tű​nő​dött, és biz​tos volt ab​ban, hogy a kor​tár​sai sem töb​bet, sem ke​ve​seb​bet nem gon​dol​tak an​nál, mint amit Jem és Hank el​ter​jesz​tett köz​tük. De va​jon mit hal​lot​tak tő​lük? In​nen​től kezd​ve mind​hár​mu​kat örök​ké ez​zel fog​ják sze​kál​ni; a srá​co​kat nyil​ván nem ér​dek​li a do​log, mert már vég​ző​sök, neki vi​szont még há​rom évig ide kell jár​nia. Nem is, Miss Röfi nyil​ván ki fog csap​ni, At​ti​cus meg majd el​kül​di va​la​mi​lyen bent​la​ká​sos is​ko​lá​ba. At​ti​cus ki fog akad​ni, ami​kor az igaz​ga​tó el​me​sé​li neki a rém​tör​té​ne​tet... Mind​egy, így leg​alább Hank meg​ússza. Per​sze egy ide​ig Hank is meg Jem is ször​nyen ud​va​ri​as volt, de vé​gül még​is​csak neki lett iga​za. Nem le​he​tett mást ten​ni. Le​ír​ta a val​lo​má​sát tol​lal, ám ahogy kö​ze​le​dett a dél, kez​dett el​bá​tor​ta​la​nod​ni. Rend​sze​rint sem​mit nem él​ve​zett job​ban egy-egy Miss Rö​fi​vel foly​ta​tott vi​tá​nál, mi​vel az igaz​ga​tó annyi​ra os​to​ba volt, hogy szin​te bár​mit mond​ha​tott neki az em​ber, fel​té​ve, hogy ké​pes volt mind​vé​gig meg​őriz​ni ko​moly és szo​mo​rú arc​ki​fe​je​zé​sét, de az​nap nem volt ked​ve a dia​lek​ti​ká​hoz. Ide​ges volt, és meg​ve​tet​te ma​gát azért, ami​ért ide​ges. Eny​hén éme​lyeg​ve ment vé​gig a fo​lyo​són az igaz​ga​tó iro​dá​ja felé. Miss Röfi reg​gel a di​á​kok előtt obsz​cén​nek és el​fa​jult​nak ne​vez​te a dol​got – va​jon ho​gyan fog​ja jel​le​mez​ni tet​tét a vá​ro​si​ak​nak? May​comb élt-halt a plety​ká​kért, biz​tos, hogy a lé​te​ző leg​vál​to​za​to​sabb szto​rik fog​nak el​jut​ni At​ti​cus​hoz... Mr. Rufy az író​asz​ta​la mö​gött tró​nolt, mo​gor​ván me​red​ve a bú​tor​da​rab​ra. – Mit akarsz? – kér​dez​te anél​kül, hogy fel​né​zett vol​na. – Sze​ret​ném át​ad​ni ezt, uram – mond​ta Jean Loui​se, majd ösz​tö​nö​sen el​hát​rált az ajtó felé. Mr. Rufy fel​vet​te a val​lo​má​sát, majd ol​va​sat​la​nul össze​gyűr​te, és a pa​pír​ko​sár​ba ha​jí​tot​ta a la​pot. Jean Loui​se va​ló​ság​gal le​tag​lóz​ta a döb​be​net. – Azért jöt​tem, Mr. Rufy, hogy... hogy min​dent el​mond​jak, ahogy mond​ta. A... A Gins​berg’sben vet​tem őket – tet​te hoz​zá fö​lös​le​ge​sen. – Én nem akar​tam... Az igaz​ga​tó düh​től el​vö​rö​sö​dő fej​jel emel​te fel te​kin​te​tét az asz​tal lap​já​ról. – Ne be​szélj itt ne​kem ar​ról, hogy mit nem akar​tál! Még soha éle​tem​ben nem ta​lál​koz​tam ilyen... Na, most baj​ban volt. Ám a fér​fi sza​va​it hall​gat​va kez​dett az a be​nyo​má​sa tá​mad​ni, hogy Mr. Rufy meg​jegy​zé​sei in​kább ál​ta​lá​nos​ság​ban a di​á​kok el​len kelt ki, mint​sem el​le​ne, és csak a reg​ge​li ér​zé​se​it fo​gal​maz​ta újra. Ki​fa​ka​dá​sát a me​gyé​ben dívó egész​ség​te​len ma​ga​tar​tás el​le​ni össze​fog​la​ló​val zár​ta vol​na, ám Jean Loui​se köz​be​vá​gott: – Csak azt aka​rom mon​da​ni, Mr. Rufy, hogy nem kell min​den​ki mást is hi​báz​tat​nia azért, amit tet​tem... elég, ha en​gem meg​bün​tet érte. – Ezért a pi​masz kis meg​jegy​zé​se​dért egy órá​val to​vább bent ma​rad​hatsz ta​ní​tás után, ifjú hölgy! – szi​szeg​te az igaz​ga​tó össze​szo​rí​tott fog​gal, író​asz​ta​la szé​lé​be ka​pasz​kod​va. A lány mély le​ve​gőt vett. – Azt hi​szem, fél​re​ér​tés tör​tént, Mr. Rufy. Én tény​leg nem iga​zán ér​tem, mi​ért... – Nem ér​ted, mi? Ak​kor hadd mu​tas​sam meg ne​ked! Fel​ka​pott az író​asz​tal​ról egy ki​té​pett fü​zet​la​pok​ból álló, vas​tag pak​sa​mé​tát, és va​dul meg​lo​bog​tat​ta az ira​to​kat. – Te, kis​asszony, te vagy a száz​ö​tö​dik! Jean Loui​se meg​vizs​gál​ta a pa​pír​la​po​kat. Mind​egyi​ken pon​to​san ugyan​az állt: „Tisz​telt Mr. Rufy! Úgy néz​nek ki, mint az enyé​im”, alat​ta pe​dig egy alá​írás; úgy tűnt, az is​ko​lá​ba járó va​la​mennyi ti​zen​két éves​nél idő​sebb lány val​lo​mást tett az ügy​ben.

Egy per​cig mé​lyen a gon​do​la​ta​i​ba me​rül​ve állt, majd – mi​vel sem​mi nem ju​tott eszé​be, ami​vel se​gít​he​tett vol​na Mr. Ru​fyn – csend​ben ki​sur​rant az iro​dá​ból. – Tel​je​sen ki​ké​szült – mond​ta Jem ké​sőbb, mi​köz​ben ha​za​fe​lé au​tóz​tak ebé​del​ni. Jean Loui​se a báty​ja és Hen​ry kö​zött ülve nem​rég szá​molt be Mr. Rufy lel​ki​ál​la​po​tá​ról a srá​cok​nak, akik fi​gyel​me​sen hall​gat​ták sza​va​it. – Zse​ni vagy, Hank – je​len​tet​te ki a lány. – Hon​nan jött ez az öt​le​ted? Hen​ry mé​lyet sluk​kolt a ci​ga​ret​tá​já​ból, majd ki​pöc​köl​te a csik​ket az ab​la​kon. – Ta​nács​koz​tam az ügy​vé​dem​mel – kö​zöl​te gran​di​ó​zu​san. Jean Loui​se a szá​ja elé kap​ta a ke​zét. – Még szép, hogy el​men​tem hoz​zá – foly​tat​ta Hen​ry. – Tu​dod, hogy az​óta ő in​té​zi az ügye​i​met, hogy még a tér​dé​ig sem ér​tem, úgy​hogy be​men​tem a bel​vá​ros​ba, is​mer​tet​tem vele a hely​ze​tet, és egy​sze​rű​en a ta​ná​csát kér​tem. – At​ti​cus mond​ta, hogy ezt csi​náld? – kér​dez​te a lány ál​mél​kod​va. – Nem, a sa​ját öt​le​tem volt. Ő egy da​ra​big ötölt-ha​tolt, mond​ván, hogy az egész csak a jog​sza​bá​lyok szel​le​me sze​rin​ti igaz​ság​szol​gál​ta​tás kér​dé​se, vagy mi, meg hogy rop​pant ér​de​kes, ugyan​ak​kor igen​csak bi​zony​ta​lan hely​zet​ben va​gyok. Az​tán meg​pör​dí​tet​te a szé​két, ki​né​zett az ab​la​kon, és kö​zöl​te, hogy min​dig igyek​szik ma​gát az ügy​fe​lei he​lyé​be kép​zel​ni... – Hen​ry el​hall​ga​tott. – Foly​tasd! – Azt is em​lí​tet​te, hogy a prob​lé​ma ki​vé​te​le​sen ké​nyes ter​mé​sze​te mi​att, és mi​vel sem​mi nem bi​zo​nyít​ja a bűn​el​kö​ve​té​si szán​dé​kot, nem tar​ta​ná mél​tó​sá​gán alu​li​nak, hogy port hint​sen az es​küd​tek sze​mé​be – bár​mit je​lent​sen is ez –, az​tán meg, hogy... Á, nem tu​dom. – De​hogy​nem tu​dod, Hank... – Hát, mon​dott va​la​mit a nagy szá​mok nyúj​tot​ta biz​ton​ság​ról, meg ar​ról, hogy ha a he​lyem​ben len​ne, esze ágá​ban nem len​ne sze​met huny​ni egy ha​mis val​lo​más fö​lött, de amennyi​re ő tud​ja, min​den mell​tö​més ugyan​úgy néz ki, az​tán kö​zöl​te, hogy en​nél töb​bet nem te​het ér​tem. Ja, és hogy majd a hó​nap vé​gén ki​kül​di ne​kem a szám​lát. Én meg még ki sem ér​tem az iro​dá​já​ból, már​is tud​tam, mit kell ten​nem! – Hank... Mon​dott va​la​mit ar​ról, hogy mit fog mon​da​ni ezek után ne​kem? – kér​dez​te Jean Loui​se. – Hogy mit fog mon​da​ni ne​ked? – for​dult felé Hen​ry. – Egy árva szót sem fog mon​da​ni, mert nem is mond​hat sem​mit. Nem tud​tad, hogy az ügy​véd és az ügy​fe​le kö​zött el​hang​zó dol​gok szi​go​rú​an bi​zal​ma​sak? * Paff. Jean Loui​se le​csap​ta a pa​pír​po​ha​rát az asz​tal​ra, szét​tör​ve a régi tü​kör​ké​pe​ket. A nap két órá​nál állt, ahogy tet​te azt teg​nap is, és te​szi majd hol​nap is. A po​kol nem más, mint az örök​ké tar​tó el​kü​lö​nült​ség. Va​jon mit kö​ve​tett el, ami​ért arra ítél​te​tett, hogy éle​te hát​ra​lé​vő ré​szé​ben vá​gya​ko​zó​an fe​lé​jük nyújt​sa a ke​zét, tit​kos uta​zá​so​kat téve a rég​múlt​ba, de a je​lent soha nem ke​res​ve fel? Hús va​gyok a hú​suk​ból, vér a vé​rük​ből, ezt a föl​det túr​tam, ez az ott​ho​nom. De még​sem va​gyok az ő vé​rük, a föl​det pe​dig nem ér​dek​li, hogy ki ássa fel; csak egy ide​gen va​gyok ezen a kok​tél​par​tin.

16 – Mondd, Hank, hol van At​ti​cus? – Szia, ked​ves – pil​lan​tott fel Hen​ry az író​asz​ta​lá​ról. – Át​ment a pos​tá​ra. Én meg épp ká​véz​ni ké​szül​tem – ve​lem tar​tasz? Ugyan​ab​ból az ok​ból ki​fo​lyó​lag kö​vet​te a fér​fit vé​gig az ut​cán, amely ko​ráb​ban arra kész​tet​te, hogy el​jöj​jön Mr. Cun​ning​ham fagy​lal​to​zó​já​ból, és be​tér​jen az iro​dá​ba: lop​va újra és újra szem​ügy​re akar​ta ven​ni őket, hogy meg​bi​zo​nyo​sod​jon ar​ról, nem es​tek-e át va​la​mi ijesz​tő fi​zi​kai me​ta​mor​fó​zi​son is, ugyan​ak​kor nem akart be​szél​ni ve​lük, nem akart hoz​zá​juk érni, és a leg​ke​vés​bé azt akar​ta, hogy újabb gya​lá​za​tos tet​te​ket kö​ves​se​nek el a je​len​lé​té​ben. Ahogy a ve​gyes​bolt felé tar​tott Hen​ry ol​da​lán, el​tű​nő​dött azon, va​jon May​comb őszi vagy téli es​kü​vőt ter​vez-e szá​muk​ra. Kü​lö​nös szer​zet va​gyok, gon​dol​ta: csak ak​kor tu​dok ágy​ba búj​ni egy fér​fi​val, ha lé​te​zik köz​tünk va​la​mi​fé​le össz​hang. Most pe​dig még csak be​szél​get​ni sem va​gyok ké​pes vele. Egyet​len szót sem tu​dok szól​ni a leg​ré​geb​bi ba​rá​tom​hoz. Egy​más​sal szem​ben ül​tek az egyik fül​ké​ben; Jean Loui​se fi​gyel​me​sen ta​nul​má​nyoz​ta a szal​vé​ta​tar​tót, a cuk​ros​tál​kát, a sóés a bors​szó​rót. – Na​gyon csönd​ben vagy – mond​ta Hen​ry. – Mi​lyen volt a Miss Ale​xand​ra-féle ká​vé​zás? – Gya​lá​za​tos. – Hes​ter is ott volt? – Igen. Ő nagy​já​ból egy​idős ve​led meg Jem​mel, igaz? – Ja, egy osz​tály​ba jár​tunk. Bill je​lez​te ne​kem reg​gel, hogy Hes​ter tel​jes har​ci dísz​be vág​ta ma​gát a tisz​te​le​ted​re. – Hank, ez a Bill Sinc​la​ir igen​csak nyo​masz​tó egy férj le​het. – Mi​ért is? – Az a ren​ge​teg os​to​ba​ság, ami​vel te​le​be​szél​te Hes​ter fe​jét... – Mi​lyen os​to​ba​sá​gok? – Ó, hát a ka​to​li​ku​sok, a kom​mu​nis​ták, és is​ten tud​ja, még mi min​den. Úgy tű​nik, az egész egy nagy masszá​vá állt össze Hes​ter fe​jé​ben. – Drá​gám, Hes​ter szá​má​ra Bill-lel kel és nyug​szik a nap – ka​ca​gott fel Hen​ry. – Min​den sza​vát szent​írás​nak te​kin​ti, annyi​ra sze​re​ti azt a fér​fit. – Ez je​len​te​né azt, hogy az em​ber sze​re​ti a fér​jét? – Hát, en​nek elég sok köze van a do​log​hoz, igen. – Úgy ér​ted, a nő​nek el kell ve​szí​te​nie a sa​ját iden​ti​tá​sát, igaz? – kér​dez​te Jean Loui​se. – Bi​zo​nyos ér​te​lem​ben igen – fe​lel​te a fi​a​tal​em​ber. – Ak​kor két​lem, hogy va​la​ha is férj​hez men​nék. Még soha nem ta​lál​koz​tam olyan fér​fi​val, aki... – De hát te hoz​zám jössz fe​le​sé​gül, em​lék​szel? – Hank, akár itt és most is meg​mond​ha​tom ne​ked, hogy vég​re túl le​gyünk raj​ta: nem me​gyek hoz​zád fe​le​sé​gül. Pont, kész, vége. Nem akar​ta ki​mon​da​ni ezt, de kép​te​len volt vissza​fog​ni ma​gát. – Ezt már hal​lot​tam. – Nos, ak​kor most azt is hall​ha​tod, hogy ha va​la​ha meg akarsz nő​sül​ni – ezt most va​ló​ban ő mond​-

ja? –, jobb, ha el​kez​desz fe​le​sé​get ke​res​ni ma​gad​nak. Soha nem vol​tam sze​rel​mes be​léd, de min​dig is tud​tad, hogy sze​ret​lek. Azt hit​tem, ezen az ala​pon ösz​sze​há​za​sod​ha​tunk, de... – De mi​cso​da? – Már azt sem tu​dom, hogy sze​ret​lek-e még. Tu​dom, hogy fáj​dal​mat oko​zok ne​ked, de ez van – igen, ő mond​ta mind​ezt, ő volt az, aki szo​ká​sos ön​tu​da​tos fel​lé​pé​sé​vel épp össze​tör​te a srác szí​vét ká​vé​zás köz​ben. Hát, Hen​ry is össze​tör​te az ő szí​vét. A fi​a​tal​em​ber arca ki​fe​je​zés​te​len​né vált, majd el​vö​rö​sö​dött, és éle​sen ki​raj​zo​ló​dott raj​ta a seb​hely. – Ezt nem gon​dol​ha​tod ko​mo​lyan, Jean Loui​se! – Min​den egyes szót ko​mo​lyan gon​do​lok. Fáj, ugye? Naná, hogy fáj. Most már te is tu​dod, mi​lyen ér​zés. Hen​ry az asz​tal fö​lött át​nyúl​va meg​fog​ta a ke​zét, de a lány el​hú​zó​dott az érin​té​se elől. – Ne nyúlj hoz​zám! – Mi a baj, ked​ve​sem? Mi a baj? Meg​mon​dom én ne​ked, mi a baj. De akad pár do​log, ami​nek nem fogsz örül​ni. – Jól van, Hank. Egy​sze​rű​en ar​ról van szó, hogy ott vol​tam azon a gyű​lé​sen teg​nap. Lát​tam, amint At​ti​cusszal ott süt​ké​re​zel a di​cső​ség​ben, egy asz​tal​nál az​zal a... az​zal a sze​mét​tel, az​zal a bor​zal​mas em​ber​rel, és meg kell mon​da​nom ne​ked, hogy fel​for​dult tőle a gyom​rom. Egy​sze​rű​en csak az a fér​fi, aki​hez fe​le​sé​gül akar​tam men​ni, egy​sze​rű​en csak a sa​ját apám, és egy​sze​rű​en csak olyan rosszul let​tem, hogy el​hány​tam ma​gam, és az​óta is csak há​nyok! Az is​ten sze​rel​mé​re, hát hogy te​het​ted ezt? Hogy te​het​té​tek ezt? – Sok olyan dol​got kell meg​ten​nünk, ami​hez sem​mi ked​vünk sincs, Jean Loui​se. – Mi​fé​le vá​lasz ez? – tört ki a lány​ból a düh. – Azt hit​tem, Jack bá​csi​nak vé​gül tel​je​sen el​ment az esze, de már nem va​gyok olyan biz​tos a do​log​ban! – Ked​ves... – mond​ta Hen​ry. Az asz​tal kö​ze​pé​re tol​ta a cuk​ros​tál​kát, majd vissza​lök​te a ko​ráb​bi he​lyé​re. – Pró​báld meg a kö​vet​ke​ző​képp néz​ni a hely​ze​tet: a may​com​bi Pol​gá​rok Ta​ná​csa nem más, csu​pán... csu​pán a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság felé in​té​zett til​ta​ko​zás, egy​faj​ta fi​gyel​mez​te​tés a né​ge​rek​nek, hogy ne si​et​tes​sék ennyi​re a dol​go​kat, és... – ...és ren​de​lés​re ké​szült hall​ga​tó​ság min​den sem​mi​re​kel​lő szá​má​ra, aki han​go​san nig​ge​rez​ni akar. Ho​gyan ve​hetsz részt va​la​mi ilyes​mi​ben, mondd, ho​gyan...? Hen​ry a lány felé tol​ta a cu​kor​tar​tót, az​tán vissza​húz​ta maga elé. Jean Loui​se ki​vet​te a ke​zé​ből a tál​kát, és han​gos csat​ta​nás​sal le​csap​ta az asz​tal sar​ká​ra. – Ahogy mond​tam, sok olyan dol​got kell meg​ten​nünk, ami​hez... – ...ami​hez sem​mi ked​vünk... – ...hagy​nád, hogy be​fe​jez​zem? Sok olyan dol​got kell meg​ten​nünk, ami​hez sem​mi ked​vünk sincs. Ne, kér​lek, hadd mond​jam vé​gig. Pró​bá​lok elő​szed​ni va​la​mit, ami se​gít meg​ér​te​ned, hogy mi​ről be​szé​lek... Is​me​red a Ku-Klux-Klant? – Igen, is​me​rem őket. – Ma​radj csönd​ben egy per​cig, kér​lek. Va​la​mi​kor ré​gen a Klán tisz​te​let​re mél​tó szer​ve​zet volt, olyas​mi, mint a sza​bad​kő​mű​ves​pá​ho​lyok. Mr. Finch fi​a​tal​ko​rá​ban szin​te va​la​mennyi fon​to​sabb em​ber a tag​ja volt. Tud​tad, hogy ő is be​lé​pett? – Töb​bé már nem lep meg, bár​mi​lyen szer​ve​zet​nek volt is tag​ja Mr. Finch. Kezd össze​áll​ni a kép... – Hall​gass, Jean Loui​se! Mr. Finch sem​mi​vel nem ked​ve​li job​ban a Klánt, mint bár​ki más, és ez ak​ko​ri​ban sem volt más​képp. Tu​dod, mi​ért lé​pett be kö​zé​jük? Hogy ki​de​rít​se, pon​to​san kik, pon​to​san

mi​fé​le em​be​rek rej​tőz​nek a csuk​lyák alatt. Egyet​len​egy gyű​lés​re ment el, annyi elég is volt. Ki​de​rült, hogy a Va​rázs​ló nem más, mint a me​to​dis​ta lel​kész... – Pon​to​san a neki való tár​sa​ság. – Fogd már be a szá​dat, Jean Loui​se! Pró​bá​lom meg​ér​tet​ni ve​led édes​apád in​do​ka​it: a Klán ak​ko​ri​ban csak po​li​ti​kai szer​ve​zet volt, nem éget​tek ke​resz​te​ket, de Mr. Finch már ak​kor is ugyan​olyan kel​le​met​le​nül érez​te ma​gát olyan em​be​rek tár​sa​sá​gá​ban, akik nem vál​lal​ják fel az ar​cu​kat, mint most. Tud​nia kel​lett, kik​kel kell majd harc​ba száll​nia, ha egy​szer úgy ala​kul... Ki kel​lett de​rí​te​nie, kik ők, és... – Szó​val az én nagy​ra be​csült apám a Lát​ha​tat​lan Bi​ro​da​lom tag​ja. – Ez negy​ven éve tör​tént, Jean Loui​se... – Ak​kor mára már biz​tos ő a Nagy Sár​kány. – Csak arra pró​bál​lak rá​ven​ni, hogy te​kints az em​be​rek tet​tei mögé, és lásd meg a mo​ti​vá​ci​ó​i​kat is – mond​ta Hen​ry szenv​te​len han​gon. – Le​het, hogy első pil​lan​tás​ra úgy tű​nik, egy adott sze​mély va​la​mi nem túl jó do​log ré​sze​se, de ne akarj rög​tön íté​le​tet mon​da​ni az il​le​tő fe​lett, ha​csak nem is​me​red a cse​le​ke​de​tei moz​ga​tó​ru​gó​it is. Meg​esik, hogy va​la​ki forr a düh​től, de tud​ja, hogy egy nyu​godt vá​lasszal több​re megy, mint az​zal, ha ki​mu​tat​ja a dü​hét. Meg​esik, hogy va​la​ki meg​ve​ti az el​len​sé​ge​it, de tud​ja, hogy böl​csebb, ha meg​is​me​ri őket. Mint mond​tam, néha olyan dol​go​kat kell ten​nünk, amik​hez... – Azt aka​rod mon​da​ni, hogy együtt me​ne​telsz a cső​cse​lék​kel, és ami​kor el​jön az ide​je, ak​kor... – Mondd, ked​ves – mér​te vé​gig Hen​ry a lányt –, be​le​gon​dol​tál már va​la​ha abba, hogy a fér​fi​ak, igen, kü​lö​nös​kép​pen a fér​fi​ak kény​te​le​nek meg​fe​lel​ni bi​zo​nyos el​vá​rá​sok​nak, ha hasz​ná​ra akar​nak len​ni a kö​zös​ség​nek, amely​ben él​nek? Ne​kem May​comb me​gye az ott​ho​nom, ked​ves – foly​tat​ta. – Nem is​me​rek jobb he​lyet, ahol él​het​nék. Gye​rek​ko​rom​tól kezd​ve arra tö​re​ked​tem, hogy jó hí​rem le​gyen. May​comb is​mer en​gem, és én is is​me​rem May​com​bot; May​comb bí​zik ben​nem, és én is bí​zom May​comb​ban. May​comb je​len​ti a meg​él​he​té​sem for​rá​sát, és jó éle​tet biz​to​sí​tott szá​mom​ra. De May​comb kér is bi​zo​nyos dol​go​kat mind​ezért cse​ré​be. Azt kéri, hogy élj el​fo​gad​ha​tó​an tisz​ta éle​tet, hogy lépj be a Ki​wa​nis Klub​ba, hogy va​sár​na​pon​ként temp​lom​ba járj, hogy al​kal​maz​kodj a sza​bá​lya​i​hoz... Ala​po​san meg​vizs​gál​ta a só​tar​tót, fel-alá hú​zo​gat​va hü​velyk​uj​ját a bor​dá​zott fe​lü​le​ten. – Ne fel​edd, ked​ves, hogy ke​mé​nyen meg kel​lett dol​goz​nom min​de​nért, amim va​la​ha volt. Ott ro​bo​tol​tam ab​ban az üz​let​ben a tér túl​ol​da​lán, és mun​ka után rend​sze​rint olyan fá​radt vol​tam, hogy a lec​ké​met is alig tud​tam meg​ír​ni. Nyá​ron édes​anyám bolt​já​ban dol​goz​tam, és ami​kor nem áll​tam a pult mö​gött, olyan​kor min​dig a házunk​ban ja​vít​gat​tam va​la​mit. Jean Loui​se, ne​kem kö​lyök​ko​rom​tól fog​va ke​pesz​te​nem kel​lett azo​kért a dol​go​kért, ame​lye​ket ti Jem​mel ma​gá​tól ér​te​tő​dő​nek tar​tot​ta​tok. Soha nem ren​del​kez​tem bi​zo​nyos dol​gok​kal, ame​lyek nek​tek egy​sze​rű​en meg​adat​tak, és soha nem is fo​gok ren​del​kez​ni ve​lük. Min​dig csak​is ma​gam​ra szá​mít​hat​tam... – Ez mind​nyá​junk​ra igaz, Hank. – Nem, nem mind​nyá​junk​ra. Itt, May​comb​ban nem. – Mit akarsz mon​da​ni ez​zel? – Azt, hogy van​nak dol​gok, ami​ket én egy​sze​rű​en nem te​he​tek meg, te pe​dig igen. – És mi​ért is len​nék én ilyen ki​vé​te​le​zett hely​zet​ben? – Mert Finch vagy. – Igen, Finch va​gyok; na, és ak​kor mi van? – Na, és ezért ha úgy tart​ja ked​ved, bát​ran pa​rá​déz​hatsz a vá​ros​ban az ove​ral​lod​ból ki​ló​gó ing​ben,

me​zít​láb, és May​comb csak annyit mond: „Lát​szik raj​ta, hogy Finch, ő már csak ilyen.” May​comb el​vi​gyo​ro​dik, az​tán is​mét a maga dol​gá​val tö​rő​dik: a jó öreg Für​kész Finch so​sem fog meg​vál​toz​ni. May​comb örö​mét leli a cse​le​ke​de​te​id​ben, és ab​szo​lút haj​lan​dó el​hin​ni, hogy anya​szült mez​te​le​nül úsz​kálsz a fo​lyó​ban. „Sem​mit nem vál​to​zott – mond​ják a hely​be​li​ek –, még min​dig ugyan​az a Für​kész Finch, aki ré​gen volt. Em​lé​kez​tek, ami​kor...?” Hen​ry le​tet​te a só​tar​tót. – De ha Hen​ry Clin​ton ne​tán bár​mi je​lét adja an​nak, hogy el​tér​ne a nor​mák​tól, May​comb nem azt mond​ja, hogy „lát​szik raj​ta, hogy Clin​ton”, ha​nem azt, „lát​szik raj​ta, hogy al​ja​nép”. – Hank... Te is tu​dod, hogy ez az ál​lí​tás nem igaz. Tisz​tes​ség​te​len és ki​csi​nyes, de el​ső​sor​ban nem igaz! – Pe​dig igaz, Jean Loui​se – je​gyez​te meg Hen​ry sze​lí​den. – Va​ló​szí​nű​leg még soha nem gon​dol​tál bele abba, hogy... – Hank, ez va​la​mi​fé​le komp​le​xus ná​lad. – Nincs ne​kem sem​mi​fé​le komp​le​xu​som, egy​sze​rű​en csak is​me​rem May​com​bot. A leg​ke​vés​bé sem érint ér​zé​ke​nyen a do​log, de Is​ten a ta​núm, hogy ab​szo​lút tu​da​tá​ban va​gyok en​nek a je​len​ség​nek. May​comb egy​ér​tel​mű​en tu​dat​ja ve​lem, hogy van​nak dol​gok, ami​ket nem te​he​tek meg, és van​nak, ami​ket meg kell ten​nem, ha... – Ha mi​cso​da? – Nos, ki​csim, én ki​fe​je​zet​ten sze​ret​nék itt élni, és ked​ve​lem azo​kat a dol​go​kat, ame​lye​ket a töb​bi em​ber. Sze​ret​ném, ha a vá​ros to​vább​ra is tisz​tel​ne en​gem, sze​ret​ném szol​gál​ni May​com​bot, sze​ret​nék ne​vet sze​rez​ni ma​gam​nak ügy​véd​ként, sze​ret​nék pénzt ke​res​ni, sze​ret​nék meg​nő​sül​ni és csa​lá​dot ala​pí​ta​ni... – Pon​to​san eb​ben a sor​rend​ben, igaz? Jean Loui​se fel​állt, és ki​vo​nult az üz​let​ből. Hen​ry a sar​ká​ban ha​lad​va kö​vet​te, de az aj​tó​ban egy pil​la​nat​ra meg​tor​pant, és oda​szólt a pult​hoz, hogy ha​ma​ro​san ki​egyen​lí​ti a szám​lát. – Állj meg, Jean Loui​se! Meg​állt. – Igen...? – Csak azt pró​bá​lom meg​ér​tet​ni ve​led, ked​ves, hogy... – Ér​tek én min​dent! – fe​lel​te a lány. – Ér​tem, mi​lyen ré​mült kis em​ber vagy; ér​tem, mennyi​re félsz at​tól, hogy ne tedd meg azt, ami​re At​ti​cus uta​sít, ér​tem, mennyi​re félsz a sa​ját lá​bad​ra áll​ni, és mennyi​re félsz at​tól, hogy nem ül​hetsz egy asz​tal​nál a töb​bi rá​me​nős fér​fi​val... Meg​in​dult az ut​cán, úgy gon​dol​va, hogy nagy​já​ból a ko​csi felé igyek​szik. Úgy rém​lett, az ügy​vé​di iro​da előtt állt meg. – Vár​nál egy per​cet? – Rend​ben, vá​rok. – Tu​dom, azt mond​tam, van​nak dol​gok, ame​lyet te min​dig is ma​gá​tól ér​te​tő​dő​nek tar​tot​tál... – Igen, basszus, jó pár dol​got ma​gá​tól ér​te​tő​dő​nek tar​tot​tam: pél​dá​ul pon​to​san azo​kat a dol​go​kat, ame​lye​ket sze​ret​tem ben​ned. Úgy fel​néz​tem rád, mint va​la​mi nem is tu​dom, mire, mert ke​mé​nyen meg​dol​goz​tál min​de​nért, amid volt, min​de​nért, amit el​ér​tél. Gon​dol​tam, ez​zel együtt jár né​hány egyéb do​log is, de nyil​ván té​ved​tem. Azt hit​tem, van ben​ned ku​rá​zsi, hogy fér​fi vagy, azt hit​tem... To​vább​ment, anél​kül hogy tu​da​tá​ban lett vol​na, hogy May​comb fi​gye​li őt, vagy hogy Hen​ry to​vább​ra is ott tal​pal mel​let​te szá​nal​ma​san, ko​mi​ku​san.

– Jean Loui​se, vé​gig​hall​gat​nál, kér​lek? – Mi van már megint, hogy a fene es​sen be​léd?! – Csak egy​va​la​mit aka​rok kér​dez​ni tő​led, csak egyet: még​is, mi a fran​cot vársz el tő​lem? Áruld el, sze​rin​ted még​is mi a fran​cot kel​le​ne ten​nem? – Ten​ned? Azt vár​nám el, hogy tartsd tá​vol azt az ara​nyo​zott hát​só​dat a Pol​gá​rok Ta​ná​csá​nak gyű​lé​se​i​től! A leg​ke​vés​bé sem ér​de​kel​ne az sem, ha At​ti​cus ülne ve​led szem​ben, a job​bo​don az an​gol ki​rály, a ba​lo​don pe​dig maga Je​ho​va – azt vá​rom el tő​led, hogy légy fér​fi, ennyi! Éles, gyors lé​leg​ze​tet vett. – Én... ha vé​gig​csi​nálsz egy is​ten​ver​te há​bo​rút, ak​kor per​sze, hogy ret​tegsz, ám ha már vé​gig​csi​nál​tad, ak​kor túl vagy raj​ta. De hogy az​tán ha​za​jössz May​comb​ba, hogy éle​ted hát​ra​lé​vő ré​szé​ben is ret​tegj... hogy ret​tegj May​comb​tól! Az Ala​ba​ma ál​lam​be​li May​comb​tól... öre​gem! Oda​ér​tek az iro​da be​já​ra​tá​hoz. – Meg​áll​nál egy pil​la​nat​ra, Jean Loui​se? – ra​gad​ta meg Hen​ry a lány vál​lát. – Kér​lek! Hall​gass vé​gig... Tu​dom, hogy nem érek túl so​kat, de gon​dolj csak bele egy perc​re a hely​ze​tem​be. Kér​lek, gon​dol​kodj! Hát nem ér​ted, hogy ez a vá​ros je​len​ti szá​mom​ra az éle​tet? Az is​te​nit, le​het, hogy a me​gye al​ja​né​pé​hez tar​to​zom, de ak​kor is ré​sze va​gyok May​comb me​gyé​nek. Gyá​va va​gyok és kis​sze​rű, arra sem va​gyok mél​tó, hogy ki​csi​nál​ja​nak, de ak​kor is ez az ott​ho​nom. Még​is mit sze​ret​nél, mit te​gyek? Ki​ált​sam vi​lág​gá a ház​te​tő​ről, hogy Hen​ry Clin​ton va​gyok, és azért jöt​tem, hogy kö​zöl​jem ve​le​tek, mind​annyi​an iszá​ko​sok vagy​tok? Hát nem ér​ted, Jean Loui​se, hogy ne​kem itt kell él​nem? – Ér​tem, hogy egy is​ten​ver​te kép​mu​ta​tó vagy. – Azt pró​bá​lom meg​ér​tet​ni ve​led, ked​ve​sem, hogy te meg​en​ged​he​ted ma​gad​nak azt a lu​xust, amit én nem. Te annyit ki​a​bál​hatsz, amennyi jól​esik, én vi​szont nem. Ho​gyan le​het​nék hasz​ná​ra a vá​ros​nak, ha min​den​ki el​le​nem for​dul? Ha elő​áll​nék az​zal, hogy... Nézd, azt ugye el​is​me​red, hogy meg​ta​nul​tam egy-két dol​got, és hogy bi​zo​nyos mér​ték​ben hasz​ná​ra va​gyok May​comb​nak – ugye ezt azért el​is​me​red? Egy gyá​ri mun​kás nem tud​ná el​vé​gez​ni a fel​ada​to​mat. Sze​rin​ted mind​ezt ki kel​le​ne ha​jí​ta​nom az ab​la​kon, és vissza kel​le​ne men​nem a va​don​ba, hogy be​áll​jak va​la​mi pult mögé lisz​tet árul​ni az em​be​rek​nek, mi​köz​ben a te​het​sé​gem​hez mér​ten a jogi tu​dá​som​mal is se​gít​het​ném őket? Sze​rin​ted me​lyik ér töb​bet? – Mondd, Hen​ry, hogy vagy ké​pes együtt élni ma​gad​dal? – Vi​szony​lag könnyen. Néha egy​sze​rű​en nem a meg​győ​ző​dé​sem​nek meg​fe​le​lő​en cse​lek​szem. – Min​ket föld​ré​szek vá​lasz​ta​nak el egy​más​tól, Hank. Nem tu​dok túl so​kat, de egy​va​la​mit biz​to​san tu​dok: tu​dom, hogy kép​te​len len​nék együtt élni egy kép​mu​ta​tó em​ber​rel. – Nem ér​tem, mi​ért – hang​zott fel egy kel​le​mes, szenv​te​len hang a lány háta mö​gött. – A kép​mu​ta​tó em​be​rek​nek is ugyan​úgy jo​guk van az élet​hez, mint bár​ki más​nak. Jean Loui​se meg​for​dult, és az ap​já​ra me​redt. At​ti​cus ott állt az aj​tó​ban a tar​kó​já​ra tolt ka​lap​pal, és fel​vont szem​öl​dök​kel rá​mo​soly​gott.

17 – Mi​ért nem né​zed meg a ró​zsá​kat a té​ren, Hank? – kér​dez​te At​ti​cus. – Ta​lán kapsz is egy szá​lat Es​tel​le-től, ha szé​pen ké​red. Úgy lát​szik, ma még csak én kér​tem szé​pen. A fér​fi a gomb​lyu​ká​ba tű​zött friss, skar​lát​vö​rös bim​bó​hoz emel​te a ke​zét. A tér felé néz​ve Jean Loui​se meg​pil​lan​tot​ta Es​tel​le-t, aki fe​ke​te ru​há​já​ban ki​tar​tó​an ka​pál​ga​tott a tűző na​pon. Hen​ry a lány felé nyúj​tot​ta a ke​zét, de az​tán hagy​ta vissza​zu​han​ni az ol​da​la mel​lé, és egyet​len szó nél​kül tá​vo​zott. Jean Loui​se el​néz​te, ahogy át​vág a té​ren. – Te ezt mind tud​tad róla? – for​dult az ap​já​hoz. – Hogy​ne. At​ti​cus úgy bán Hank​kel, mint a sa​ját fi​á​val, neki adta azt a sze​re​te​tet, amit ere​de​ti​leg Jem​nek szánt... Jean Louis hir​te​len éle​sen tu​da​tá​ra éb​redt an​nak, hogy pon​to​san ott áll​nak, ahol a báty​ja meg​halt. At​ti​cus lát​ta, hogy ráz​kó​dik össze a lány. – Még min​dig nem vagy túl raj​ta, igaz? – kér​dez​te. – Igaz. – Nem gon​do​lod, hogy ide​je len​ne to​vább​lép​ni? Te​mesd el a ha​lot​ta​i​dat, Jean Loui​se. – Nem aka​rok er​ről be​szél​ni, csak odébb aka​rok men​ni. – Ak​kor men​jünk be az iro​dá​ba. Az apja iro​dá​ja min​dig egy​faj​ta vi​gaszt nyúj​tott szá​má​ra. Ba​rát​sá​gos hely volt, olyan hely, ahol ha nem is tűn​tek el, de el​vi​sel​he​tő​vé vál​tak a prob​lé​mák. Kí​ván​csi lett vol​na arra, va​jon ugyan​azok a te​lek​köny​vi ki​vo​na​tok, ak​ták, apja mes​ter​sé​gé​nek ugyan​azon kel​lé​kei he​ver​nek most is az asz​ta​lon, mint ak​kor ré​gen, ami​kor ki​ful​lad​va be​esett az iro​dá​ba, hogy kér​jen egy öt​cen​test, mert majd’ el​epedt egy gom​bóc fa​gyi​ért. At​ti​cus ilyen​kor a be​le​ko​tort a zse​bé​be, elő​ha​lá​szott egy ma​rék ap​rót, és ki​vett be​lő​le egy kü​lön​le​ges, ki​fe​je​zet​ten neki való öt​cen​test. At​ti​cus aj​ta​ja min​dig nyit​va állt a gye​re​kei előtt. A fér​fi las​san le​ült, és lá​nya felé for​dult a szé​ké​vel. Jean Loui​se lát​ta, ho​gyan su​han át ar​cán a fáj​da​lom ár​nyé​ka. – Te ezt mind tud​tad Hank​ről? – Igen. – Nem ér​tem a fér​fi​a​kat. – Nos, egyes fér​fi​ak, akik át​ve​rik a fe​le​sé​gü​ket a kony​ha​pénz​zel, soha nem ver​nék át a fű​sze​rest. A fér​fi​ak haj​la​mo​sak kü​lön​bö​ző re​ke​szek​ben tar​ta​ni az őszin​te​sé​gü​ket: ké​pe​sek arra, hogy bi​zo​nyos te​kin​tet​ben tel​jes​ség​gel őszin​ték le​gye​nek, más vo​nat​ko​zás​ban pe​dig a bo​lond​ját já​ras​sák ma​guk​kal. Ne le​gyél ilyen szi​go​rú Hank​kel, majd össze​kap​ja ma​gát. Jack azt mond​ta, fel​zak​lat​tad ma​gad va​la​mi​vel. – Jack bá​csi el​mond​ta, hogy... – Nem​rég fel​hí​vott, és töb​bek közt azt is meg​em​lí​tet​te, hogy ha még nem lép​tél ha​di​ös​vény​re, ak​kor ha​ma​ro​san meg​te​szed. Mond​juk, ab​ból, amit hal​lot​tam, úgy vé​lem, hogy ez már be is kö​vet​ke​zett. Hát így. Jack bá​csi el​mond​ta neki. Mos​tan​ra már kezd​te meg​szok​ni, hogy a csa​lád​tag​jai szé​pen, egye​sé​vel cser​ben​hagy​ják. Jack bá​csi je​len​tet​te az utol​só csep​pet a po​hár​ban... a po​kol​ba ve​lük, mind​nyá​juk​kal! Rend​ben, ak​kor el​mond​ja. El​mond​ja, amit akar, az​tán megy. Nem fog le​áll​ni vi​tat​koz​ni vele, tud​ta, hogy nem len​ne sem​mi ér​tel​me. At​ti​cus bár​mi​kor ké​pes fö​lé​be ke​re​ked​ni, még soha éle​té​ben nem nyert meg egyet​len vi​tát sem az ap​já​val szem​ben, és egész biz​tos nem pont most fog meg​pró​bál​koz​ni a do​log​gal.

– Igen, fel​zak​lat​tam ma​gam va​la​mi​vel: a Pol​gá​rok Ta​ná​csá​val. Un​do​rí​tó​nak tar​tom, és haj​lan​dó va​gyok a sze​med​be is mon​da​ni. – Te ki​zá​ró​lag a New York-i új​sá​go​kat ol​vas​tad mos​ta​ná​ban, Jean Loui​se, így nem két​lem, hogy csu​pán a dur​va fe​nye​ge​té​se​ket, a rob​ban​tá​so​kat és az ef​fé​le dol​go​kat lá​tod – dőlt hát​ra apja a szé​ké​ben. – A may​com​bi Ta​nács nem olyan, mint az Ala​ba​ma észa​ki ré​szén vagy Ten​nes​se​eben mű​kö​dő Ta​ná​csok. A mi Ta​ná​csunk a sa​ját faj​tánk​ból áll, ők ül​nek a ve​ze​tő​ség​ben, ők a tag​jai. Fo​gad​ni mer​nék, hogy szin​te a me​gye va​la​mennyi la​ko​sát lát​tad a gyű​lé​sen, és fo​gad​ni mer​nék, hogy szin​te min​den​kit is​mer​tél is. – Bi​zony, min​den​kit, at​tól az ál​nok Wil​lough​bytól kezd​ve. – Va​ló​szí​nű​leg min​den egyes em​ber más-más ok​ból volt je​len – mond​ta At​ti​cus. Ez volt az első olyan há​bo​rú, ame​lyet ennyi kü​lön​bö​ző ok mi​att vív​tak – ki is mond​ta ezt? – Le​het, de mind egyet​len ok mi​att ta​lál​koz​tak – je​gyez​te meg. – El​áru​lom, mi az a két ok, ami mi​att én ott vol​tam a gyű​lé​sen: a szö​vet​sé​gi kor​mány​zat és az NA​ACP. Mondd, Jean Loui​se, mi volt az első re​ak​ci​ód a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság dön​té​sé​vel kap​cso​lat​ban? Ez biz​ton​sá​gos kér​dés volt, erre fe​lel​he​tett. – Dü​höng​tem. Va​ló​ban dü​hön​gött. Tud​ta, hogy érik a do​log, tud​ta, ho​gyan fog​nak dön​te​ni, és azt hit​te, fel​ké​szült rá, de mi​után meg​vet​te az új​sá​got az egyik sar​kon, és el​ol​vas​ta a cik​ket, be​tért az első út​já​ba aka​dó kocs​má​ba, és le​dön​tött egy po​hár bour​bont, tisz​tán. – És mi​ért? – Nos, azért, mert már megint meg akar​ják mon​da​ni ne​künk, hogy mit te​gyünk... – Azaz csak a faj​tád​nak meg​fe​le​lő​en re​a​gál​tál – vi​gyo​ro​dott el az apja. – És mit gon​dol​tál ak​kor, ami​kor is​mét ké​pes vol​tál hasz​nál​ni a fe​je​det? – Nem sok min​dent, de meg​ijesz​tett a hely​zet. Mint​ha az egé​szet rossz sor​rend​ben csi​nál​ták vol​na... mint​ha a ko​csit fog​ták vol​na a ló elé. – Amennyi​ben...? Érez​te, ho​gyan ösz​tö​ké​li az apja, de nem tö​rő​dött vele. Ez biz​ton​sá​gos te​rep volt. – Amennyi​ben úgy tűnt, hogy mi​köz​ben ele​get akar​nak ten​ni az al​kot​mány egyik mó​do​sí​tá​sá​nak, va​ló​ság​gal ki​ra​dí​roz​nak egy má​si​kat, még​hoz​zá a ti​ze​di​ket.[45] Nem egy nagy mó​do​sí​tás, mind​össze egy mon​dat az egész, va​la​hogy még​is mint​ha ez lett vol​na a leg​je​len​tő​ség​tel​je​sebb. – Ma​gad​tól ju​tot​tál erre? – Igen, per​sze. At​ti​cus, én sem​mit nem tu​dok az al​kot​mány​ról... – Ed​dig helyt​ál​ló, amit mon​dasz. Foly​tasd! Mit foly​tas​son? Mond​ja meg neki, hogy kép​te​len a sze​mé​be néz​ni? Hát, ha hal​la​ni akar​ja a vé​le​mé​nyét az al​kot​mány​ról, azt meg​kap​hat​ja. – Nos, úgy tűnt, azért, hogy ki​elé​gít​se a né​pes​ség egy kis há​nya​dá​nak va​lós igé​nye​it, a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság va​la​mi olyan bor​zal​mas dön​tést ho​zott, ami... ami az em​be​rek dön​tő több​sé​gé​re ha​tás​sal le​het. Úgy ér​te​in, ked​ve​zőt​len ha​tás​sal. At​ti​cus, én szin​te sem​mit nem tu​dok a kér​dés​ről, de... csak az al​kot​má​nyunk áll köz​tünk és min​den​fé​le okos​ko​dó fic​kók vá​gyai kö​zött, erre a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság für​gén el​tö​röl egy egész ki​egé​szí​tést, leg​alább​is ne​kem így tűnt. Hi​á​ba a fé​kek és el​len​sú​lyok rend​sze​re, de ami​kor arra ke​rül a sor, nem​igen tud​juk meg​fé​kez​ni a Leg​fel​sőbb Bí​ró​sá​got, szó​val ak​kor va​jon ki fog​ja a macs​ka nya​ká​ba akasz​ta​ni a csen​gőt? Is​te​nem, kez​dek úgy be​szél​ni, mint​ha a Szín​mű​vé​sze​ti Stú​di​ó​ból[46] sza​laj​tot​tak vol​na.

– Hogy mi​cso​da...? – Sem​mi. Csak... csak azt pró​bá​lom el​mon​da​ni, hogy mi​köz​ben meg​pró​bál​tunk jót cse​le​ked​ni, se​bez​he​tő​vé tet​tük ma​gun​kat va​la​mi olyas​mi szá​má​ra, ami ko​moly ve​szélyt je​lent​het a sa​ját sze​mé​lyi​sé​günk​re néz​ve. Jean Loui​se vé​gig​si​mí​tott a ha​ján, és el​néz​te a szem​köz​ti fa​lon so​ra​ko​zó bar​na-fe​ke​te bo​rí​tó​jú kö​té​sű köny​ve​ket és a jogi szem​le össze​gyűj​tött év​fo​lya​ma​it, majd a bal keze felé eső fa​lon lógó, a Ki​lenc Öreg​em​ber[47] meg​fa​kult fény​ké​pet. Va​jon Ro​berts él még? Nem tud​ta vol​na meg​mon​da​ni. – Te​hát, épp azt kezd​ted mon​da​ni, hogy... – hal​lot​ta apja tü​rel​mes hang​ját. – Igen, épp azt kezd​tem mon​da​ni... Nem so​kat tu​dok a kor​mány​zás​ról meg a köz​gaz​da​ság​tan​ról, és nem is sze​ret​nék túl so​kat tud​ni ezek​ről a dol​gok​ról, de annyit tu​dok, hogy a szö​vet​sé​gi kor​mány szá​mom​ra, a kis​em​ber és át​lag​pol​gár szá​má​ra leg​in​kább a ki​et​len fo​lyo​só​kon való vá​ra​ko​zás​sal el​töl​tött órá​kat je​len​ti; és mi​nél több ilyen fo​lyo​sónk van, an​nál töb​bet kell vár​nunk, én pe​dig an​nál in​kább be​le​fá​ra​dok az egész​be. Azok a vén re​ak​ci​ó​sok, ott azon a fény​ké​pen, ők tud​ták ezt – most vi​szont ahe​lyett, hogy a Kong​resz​szu​son és a me​gyei tör​vény​ho​zó tes​tü​le​te​ken ke​resz​tül pró​bál​nánk meg ten​ni va​la​mit, ahogy azt kel​le​ne, hi​á​ba igyek​szünk he​lye​sen cse​le​ked​ni, csak annyit érünk el, hogy ők még könnyeb​ben tud​nak új fo​lyo​só​kat épí​te​ni, és mi még töb​bet fo​gunk vá​ra​koz​ni... At​ti​cus ki​húz​ta ma​gát a szé​ké​ben, és han​go​san fel​ka​ca​gott. – Mond​tam, hogy nem so​kat tu​dok a kér​dés​ről – vé​de​ke​zett Jean Loui​se. – Ki​csim, te olyan mér​ték​ben tá​mo​ga​tod az egyes ál​la​mok ön​ren​del​ke​zé​si jo​gát, hogy hoz​zád ké​pest va​ló​ság​gal Ro​o​sevelt-pár​ti li​be​rá​lis va​gyok. – Az ál​la​mok ön​ren​del​ke​zé​si jo​gát...? – Na, most, hogy már hoz​zá​szo​kott a fü​lem a női ér​ve​lés​tech​ni​ká​hoz, azt hi​szem, ki​de​rült, hogy pon​to​san ugyan​azok​ban a dol​gok​ban hi​szünk. Jean Loui​se már-már haj​lott arra, hogy ki​lök​je ma​gá​ból, amit lá​tott és hal​lott, vissza​men​jen New York​ba, és hagy​ja, hogy At​ti​cus csu​pán em​lék​ként él​jen to​vább ben​ne. Hár​muk em​lé​ke: az apja, a báty​ja és ő, va​la​mi​kor ré​gen, ami​kor a dol​gok még egy​sze​rű​ek vol​tak, és az em​be​rek nem ha​zud​tak. De nem hagy​hat​ta, hogy At​ti​cus to​vább gya​ra​pít​sa bűn​tet​te​it, nem hagy​hat​ta, hogy a kép​mu​ta​tást is fel​ve​gye a lis​tá​ra. – De At​ti​cus, ha hi​szel mind​eb​ben, ak​kor mi​ért nem azt te​szed, ami he​lyes? Úgy ér​tem, nem szá​mít, mi​lyen gyű​lö​le​tes dön​tést ho​zott a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság, len​nie kel​lett egy pont​nak, ahol mind​ez el​kez​dő​dött... – Úgy ér​ted, mi​vel így dön​töt​tek, bele kell nyu​god​nunk a do​log​ba? Hát nem, kis​asszony, én nem így lá​tom a kér​dést. Ha azt hi​szed, hogy ál​lam​pol​gár​ként egyet​len szó nél​kül le​nye​lem mind ezt, na​gyot té​vedsz. Mint mond​tad, Jean Loui​se, eb​ben az or​szág​ban csak egyet​len do​log áll a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság fö​lött, még​pe​dig az al​kot​mány... – Két ma​lom​ban őrö​lünk. – Va​la​mit igyek​szel ki​ke​rül​ni... De mit? A Se​tét To​rony. Ro​land vi​téz a Se​tét To​rony​hoz ért. A kö​zép​is​ko​lai iro​da​lom​órák; már em​lék​szem, Jack bá​csi. – Hogy mi az? Azt pró​bá​lom mon​da​ni, hogy nem ér​tek egyet az​zal, amit tet​tek, és ha​lál​ra ré​mít, ha be​le​gon​do​lok abba, ho​gyan tet​ték, amit tet​tek, de ezt kel​lett ten​ni​ük. Ott volt előt​tük az ügy, úgy​hogy cse​le​ked​ni​ük kel​lett. El​jött az idő, At​ti​cus, ne​künk pe​dig he​lye​sen kell cse​le​ked​nünk... – He​lye​sen cse​le​ked​ni?

– Igen. Esélyt kell ad​nunk a né​ge​rek​nek. – A né​ge​rek​nek? Hát azt hi​szed, nin​cse​nek esé​lye​ik? – Hát, azt. – Még​is, mi aka​dá​lyoz​za meg őket ab​ban, hogy oda men​je​nek eb​ben az or​szág​ban, aho​va ked​vük tart​ja, és bár​mit meg​sze​rez​ze​nek ma​guk​nak, amit csak akar​nak? – Te is tu​dod, hogy ez be​ug​ra​tós kér​dés! Annyi​ra rosszul va​gyok már et​től a mo​rá​lis két​szí​nű​ség​től, hogy... At​ti​cus bán​tot​ta őt, a lány pe​dig ki​mu​tat​ta, hogy érzi a fáj​dal​mat. De sem​mit nem te​he​tett a do​log el​len. Az apja fel​vett egy ce​ru​zát, és ütö​get​ni kezd​te vele az író​asz​ta​la lap​ját. – Mondd, Jean Loui​se, va​ló​ban úgy gon​do​lod, hogy ha egy el​ma​ra​dott nép​cso​port együtt él egy má​sik, az adott ci​vi​li​zá​ci​ós for​má​ban fej​let​tebb nép​cso​port​tal, ab​ból va​la​mi​fé​le tár​sa​dal​mi Ár​ká​dia ke​re​ked​het ki? A béke, a tisz​tes​ség és a meg​elé​ge​dett​ség or​szá​ga? – kér​dez​te. – Lá​tom, hogy ke​reszt​be akarsz ten​ni ne​kem, At​ti​cus, szó​val a tár​sa​da​lom​tu​do​mányt egye​lő​re ne ke​ver​jük bele a kér​dés​be. Nyil​ván tu​dom, hogy iga​zad van, de hal​lot​tam egy​szer va​la​mit, egy jel​mon​da​tot, ami az​óta sem megy ki a fe​jem​ből. Így szólt: „Egyen​lő jo​go​kat min​den​ki​nek, sen​ki​nek nem jár​nak ki​vált​sá​gok”, és szá​mom​ra ez pon​to​san azt je​len​tet​te, amit je​len​tett, nem pe​dig azt, hogy a fe​hé​rek​nek a pak​li te​te​jé​ről, a né​ge​rek​nek pe​dig az al​já​ról oszt​juk a la​po​kat, és... – Ak​kor nézzük más​hon​nan a kér​dést – vá​gott köz​be az apja. – Azt ugye el​is​me​red, hogy a né​ger né​pes​ség meg​le​he​tő​sen el​ma​ra​dott? Ezt el​fo​ga​dod? Tu​dod, mit je​lent az „el​ma​ra​dott” ki​fe​je​zés, igaz? – Igen. – És az​zal is tisz​tá​ban vagy, hogy itt, Dé​len a dön​tő több​sé​gük kép​te​len tel​jes mér​ték​ben osz​toz​ni az ál​lam​pol​gár​ság​gal járó fe​le​lős​sé​gek​ben, igaz? – Igen. – Még​is azt sze​ret​néd, hogy ál​lam​pol​gár​sá​guk min​den elő​nyét él​vez​hes​sék? – Az is​te​nit, At​ti​cus, tel​je​sen ki​for​ga​tod a sza​va​i​mat! – Fö​lös​le​ges ká​rom​kod​nod. Gon​dold csak vé​gig a hely​ze​tet: a fo​lyón túl, Ab​bott me​gyé​ben ko​moly prob​lé​mák van​nak. A la​kos​ság há​rom​ne​gyed ré​szét né​ge​rek al​kot​ják, és an​nak a ta​ní​tó​kép​ző is​ko​lá​nak kö​szön​he​tő​en a sza​va​zó​ké​pes pol​gá​rok kö​zött nagy​já​ból egy​for​ma arány​ban van​nak a fe​ke​ték és a fe​hé​rek. Na már​most, va​jon mi tör​tén​ne, ha meg​vál​toz​na ez az arány a né​ge​rek ja​vá​ra? A me​gye nem tud​ná be​töl​te​ni a köz​tiszt​vi​se​lői po​zí​ci​ó​kat, mi​vel ha a né​ge​rek ki​sza​vaz​nák a fe​hé​re​ket, fe​ke​ték ül​né​nek min​den me​gyei hi​va​tal​ban... – Mi​ért vagy ilyen biz​tos eb​ben? – Hasz​náld a fe​je​det, ki​csim... A né​ge​rek min​dig vá​lasz​tá​si blok​kok​ban sza​vaz​nak. – Olyan vagy, mint az az egy​ko​ri lap​ki​adó, aki az​zal küld​te ki a raj​zo​ló​ját a spa​nyol-ame​ri​kai há​bo​rú​ba, hogy „maga csak szál​lít​sa a raj​zo​kat, én majd szál​lí​tom a há​bo​rút”. Pon​to​san ugyan​ilyen ci​ni​kus vagy te is. – Csu​pán né​hány alap​ve​tő igaz​sá​got pró​bá​lok meg​ér​tet​ni ve​led, Jean Loui​se. Nem​csak olyan​nak kell lát​nod a dol​go​kat, ami​lye​nek​nek len​ni​ük kel​le​ne, ha​nem olyan​nak is, ami​lye​nek va​ló​já​ban. – Ak​kor mi​ért nem mu​tat​tad meg ne​kem a dol​go​kat a ma​guk va​ló​já​ban, ami​kor még a tér​de​den lo​va​gol​tam? Mi​ért nem vi​gyáz​tál job​ban, ami​kor a tör​té​ne​lem​köny​ve​ket ol​vas​tad fel ne​kem, meg azo​kat a dol​go​kat, ame​lyek​ről azt hit​tem, hogy je​len​te​nek szá​mod​ra va​la​mit, mi​ért nem mu​tat​tad meg, hogy az egész kö​rül ott hú​zó​dik egy ke​rí​tés, raj​ta a „Csak fe​hé​rek​nek!” fel​irat​tal?

– Kö​vet​ke​zet​len vagy – mond​ta a fér​fi sze​lí​den. – Mi​ért is? – Kis hí​ján a ha​lál​ba pocs​kon​di​á​zod a Leg​fel​sőbb Bí​ró​sá​got, majd hir​te​len irányt vál​tasz, és el​kez​desz úgy be​szél​ni, mint az NA​ACP. – Édes is​te​nem! Nem a né​ge​rek mi​att va​gyok dü​hös a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság​ra; tény, hogy a né​ge​rek meg​szé​gye​ní​tet​ték a bí​ró​sá​got, de nem et​től gu​rul​tam mé​reg​be. Az bo​rí​tott ki, amit a ti​ze​dik mó​do​sí​tás​sal mű​vel​tek, meg a té​nyek​től el​ru​gasz​ko​dott gon​dol​ko​dás​mód​juk. A né​ge​rek... A mi há​bo​rúnk... a te sze​mé​lyes há​bo​rúd ki​szá​mít​ha​tat​lan ve​le​já​rói. – Csak nem párt​tag let​tél? – Az is​ten sze​rel​mé​re, At​ti​cus, mi​ért nem po​fo​zol fel in​kább? Apja na​gyot só​haj​tott, és el​mé​lyül​tek a szá​ja kö​rü​li rán​cok; be​gyul​ladt ízü​le​tek​től saj​gó ke​zei a sár​ga ce​ru​zá​val ját​sza​doz​tak. – Hadd mond​jak ne​ked va​la​mit, Jean Loui​se, most rög​tön, a le​he​tő leg​tisz​táb​ban fo​gal​maz​va. Ré​gi​mó​di va​gyok ugyan, de amit most mon​dok, ab​ban tel​jes szí​vem​mel hi​szek: mond​hat​ni, hogy a jef​fer​so​ni de​mok​rá​cia híve va​gyok. Tu​dod, mit je​lent ez? – Hát, azt hit​tem, Ei​senho​wer​re sza​vaz​tál, Jef​fer​son meg a De​mok​ra​ta Párt leg​na​gyobb alak​ja​i​nak egyi​ke, vagy mi. – Ak​kor ülj vissza az is​ko​la​pad​ba – mond​ta az apja. – Ma​nap​ság a De​mok​ra​ta Párt​nak csak annyi köze van Jef​fer​son​hoz, hogy a ren​dez​vé​nye​ik al​kal​má​val ki​füg​gesz​tik az arc​ké​pét. Jef​fer​son azt val​lot​ta, hogy a tel​jes ál​lam​pol​gár​ság olyan ki​vált​ság, ame​lyet min​den​ki​nek ki kell ér​de​mel​nie, hogy a tel​jes ál​lam​pol​gár​sá​got nem sza​bad könnye​dén osz​to​gat​ni, vagy könnye​dén ven​ni. Sze​rin​te az em​ber nem sza​vaz​ha​tott pusz​tán azért, mert em​ber – eh​hez meg​bíz​ha​tó, fe​le​lős sze​mély​nek kel​lett len​nie. Jef​fer​son sze​rint a sza​va​za​ti jog olyan ki​vált​ság, ame​lyet min​den​ki​nek ma​gá​nak kel​lett ki​vív​nia, még​hoz​zá egy, az élni és élni hagy​ni elv alap​ján szer​ve​ző​dő gaz​da​ság​ban. – Te most új​ra​írod a tör​té​nel​met, At​ti​cus. – Nem, szó sincs er​ről. Ta​lán hasz​nod​ra vál​na, ha meg​vizs​gál​nád, mit is akar​tak va​ló​já​ban az ala​pí​tó atyák, ahe​lyett hogy tel​jes egé​szé​ben az ál​ta​lá​no​san el​ter​jedt vé​le​mény​re tá​masz​kodsz e té​ren. – Le​het, hogy Jef​fer​son-pár​ti vagy, de egé​szen biz​tos, nem vagy de​mok​ra​ta. – Ahogy Jef​fer​son sem volt az. – Ak​kor meg mi vagy, va​la​mi sznob vagy ilyes​mi? – Igen. Ha a kor​mány​zat​ról van szó, el​fo​ga​dom, ha sznob​nak ne​vez​nek. Sze​ret​ném, ha hagy​nák, hogy ma​gam bol​do​gul​jak egy el​né​ző gaz​da​ság​ban, sze​ret​ném, ha az ál​la​muk anél​kül in​téz​het​né az ügye​it, hogy be​le​szól​na a kér​dés​be az NA​ACP, hi​szen en​nek a szer​ve​zet​nek fo​gal​ma sincs az ál​la​munk ügye​i​ről, és sem​mi köze sincs ezek​hez az ügyek​hez. Az NA​ACP több bajt ke​vert az el​múlt öt év​ben, mint... – At​ti​cus, az NA​ACP az ál​ta​lam az el​múlt két nap​ban lá​tott dol​gok fe​lé​ért sem fe​le​lős – szólt köz​be a lány. – Mi ma​gunk okozzuk a prob​lé​má​kat. – Mi ma​gunk? – Igen, mi ma​gunk. Eszé​be ju​tott-e bár​ki​nek az ál​la​mok ön​ren​del​ke​zé​si jo​gá​ról és a kü​lön​fé​le kor​mány​za​ti for​mák​ról való ma​gasz​tos szó​nok​la​tok kö​ze​pet​te, hogy se​gít​sen a né​ge​re​ken? Ez a hajó már el​ment, At​ti​cus – foly​tat​ta Jean Loui​se. – Hát​ra​dől​tünk, és hagy​tuk, hogy meg​je​len​jen a szí​nen az NA​ACP, mert annyi​ra dü​hö​sen vár​tuk a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság íté​le​tét, és annyi​ra fel​dü​hí​tett min​ket az, amit tet​tek, hogy ter​mé​sze​tes mó​don azon​nal el​kezd​tünk nig​ge​rez​ni. Raj​tuk töl​töt​tük ki a

kor​mánnyal szem​be​ni el​len​ér​zé​se​ink​ből fa​ka​dó dü​hün​ket. Egyet​len cen​tit sem en​ged​tünk, in​kább ha​nyatt-hom​lok el​ro​han​tunk a kér​dés elől. Ami​kor az lett vol​na a fel​ada​tunk, hogy meg​pró​bál​junk se​gí​te​ni a né​ge​rek​nek ab​ban, hogy meg​ta​nul​ja​nak együtt élni a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság dön​té​sé​vel, olyan gyor​san vissza​vo​nul​tunk, hogy azt Na​pó​le​on is meg​iri​gyel​te vol​na. Azt hi​szem, ez volt az első al​ka​lom a tör​té​nel​münk so​rán, hogy meg​fu​ta​mod​tunk, és aki meg​fu​ta​mo​dik, az el​vesz​ti a há​bo​rút. Még​is, hova me​het​tek, ki​hez for​dul​hat​tak vol​na a né​ge​rek? Azt hi​szem, bő​ven meg​ér​de​mel​jük mind​azt, amit az NA​ACP-től kap​tunk. – Sze​rin​tem te ma​gad sem gon​do​lod ko​mo​lyan, amit mon​dasz, Jean Loui​se. – Min​den egyes sza​va​mat ko​mo​lyan gon​do​lom. – Ak​kor he​lyezzük gya​kor​la​ti ala​pok​ra a kér​dést! Sze​ret​néd, ha egész ko​csi​ra​ko​mánnyi né​ger je​len​ne meg egy​szer​re az is​ko​lá​ink​ban, a temp​lo​ma​ink​ban és a szín​há​za​ink​ban? Sze​ret​néd, ha a vi​lá​gunk ré​sze​i​vé vál​ná​nak? – Ők is em​be​rek, nem? És ami​kor hasz​not hoz​tak ne​künk, ak​kor bol​do​gan im​por​tál​tuk őket az or​szág​ba. – Sze​ret​néd, hogy a gye​re​ke​id olyan is​ko​lá​ba jár​ja​nak, ame​lyet le​bu​tí​tot​tak a né​ge​rek ked​vé​ért? – Te is tu​dod, hogy en​nek a mi is​ko​lánk​nak, itt az utca vé​gé​ben, egy​sze​rű​en nem le​het​ne még en​nél is ala​cso​nyabb a szín​vo​na​la. A né​ge​rek​nek is meg kell adni ugyan​azo​kat az esé​lye​ket, mint bár​ki más​nak, ne​kik is jo​guk van ugyan​azok​hoz a le​he​tő​sé​gek​hez... At​ti​cus meg​kö​szö​rül​te a tor​kát. – Nézd, Für​kész, te most dü​hös vagy, mert azt lát​tad, hogy va​la​mi olyas​mit te​szek, amit rossz​nak tar​tasz, de azért igyek​szem meg​ér​tet​ni ve​led az ál​lás​pon​to​mat. Két​ség​be​eset​ten igyek​szem... Csak hogy tudd: ed​di​gi ta​pasz​ta​la​ta​im alap​ján a fe​hér az fe​hér, a fe​ke​te pe​dig fe​ke​te. Még soha nem ta​lál​koz​tam olyan ér​ve​lés​sel, amely meg​győ​zött vol​na en​nek az el​len​ke​ző​jé​ről; ugyan​ak​kor – bár het​ven​két éves va​gyok – to​vább​ra is nyi​tot​tan ál​lok a kér​dés​hez. Gon​dol​kozz egy ki​csit – foly​tat​ta a fér​fi. – Va​jon mi tör​tén​ne, ha a né​ge​rek egy​szer​re tel​jes pol​gár​jo​got kap​ná​nak? Meg​mon​dom én ne​ked: egy újabb re​konst​ruk​ció vár​na ránk. Va​ló​ban azt sze​ret​néd, hogy olyan em​be​rek irá​nyít​sák az ál​la​mot, akik​nek fo​gal​muk sincs ar​ról, hogy kell ezt csi​nál​ni? Sze​ret​néd, ha olyan em​be​rek irá​nyí​ta​nák ezt a vá​rost, akik... Nem, nem, várj egy per​cet! Igen, mind​annyi​an tud​juk, hogy Wil​lough​by egy gaz​em​ber, de is​mersz akár csak egyet​len né​gert is, aki az övé​hez fog​ha​tó tu​dás​sal ren​del​ke​zik? Va​ló​szí​nű​leg Ze​ebo len​ne May​comb pol​gár​mes​te​re – tény​leg azt sze​ret​néd, hogy egy hoz​zá fog​ha​tó kva​li​tá​sú sze​mély ke​zel​je a vá​ros pén​zét? Tu​dod jól, hogy itt, Dé​len, a né​ge​rek szám​be​li fö​lény​ben van​nak. Ki​csim, úgy lát​szik, nem ér​ted, hogy az it​te​ni né​ge​rek, ál​ta​lá​nos​ság​ban véve to​vább​ra is csu​pán a gyer​mek​ko​ru​kat élik. Leg​alább​is tud​nod kel​le​ne, hi​szen egész éle​ted​ben lát​tad az erre uta​ló je​le​ket. Ko​moly elő​re​ha​la​dást tet​tek a fe​hér élet​mód​hoz tör​té​nő fel​zár​kó​zás te​rén, de még messze van​nak a cél​tól. Jó ütem​ben, a tő​lük ki​te​lő tem​pó​ban ha​lad​tak elő​re, és min​den ko​ráb​bi​nál töb​ben vál​tak sza​va​zó ál​lam​pol​gá​rok​ká; az​tán fel​tűnt a szí​nen az NA​ACP a maga el​ru​gasz​ko​dott kö​ve​te​lé​se​i​vel, il​let​ve a kor​mány​zat​tal kap​cso​la​tos se​lej​tes öt​le​te​i​vel... Fel​ró​hat​juk-e a dé​li​ek​nek, ha meg​or​rol​tak azon, hogy olyas​va​la​kik akar​ták meg​mon​da​ni ne​kik, mi​hez kezd​je​nek a sa​ját né​pük​kel, akik​nek fo​gal​muk sincs a Dél​vi​dék min​den​na​pi prob​lé​má​i​ról? Az NA​ACP nem tö​rő​dik az​zal, hogy egy né​ger bir​to​kol​ja, vagy csu​pán bér​li-e a föl​det, amit meg​mű​vel, nem tö​rő​dik az​zal, mennyi​re ért az il​le​tő a föld​mű​ve​lés​hez, és az​zal sem, hogy a né​ge​rek meg​pró​bál​nak-e szak​mát ta​nul​ni, hogy meg​áll​has​sa​nak a sa​ját lá​bu​kon – ó, nem, az NA​ACP csak a sza​va​-

za​tok​kal tö​rő​dik. Hi​báz​tat​ha​tod-e a dé​li​e​ket azért, ami​ért el​len akar​nak áll​ni azon sze​mé​lyek in​vá​zi​ó​já​nak, akik szem​mel lát​ha​tó​an annyi​ra szé​gyel​lik a sa​ját faj​tá​ju​kat, hogy fel akar​ják szá​mol​ni azt? Mondd, hogy le​het, hogy itt nőt​tél fel, azt az éle​tet él​ted, amit él​tél, és még​is csak azt lá​tod, hogy láb​bal ti​por​ják a ti​ze​dik mó​do​sí​tást? Jean Loui​se, ezek az em​be​rek tönk​re akar​nak ten​ni ben​nün​ket – hát hol vol​tál te ed​dig? – Itt, May​comb​ban. – Hogy ér​ted ezt? – Úgy, hogy itt nőt​tem fel a há​zad​ban, még​sem tud​tam soha, hogy mi jár a fe​jed​ben. Csak azt hal​lot​tam meg, amit mond​tál, te pe​dig el​mu​lasz​tot​tad meg​em​lí​te​ni, hogy ter​mé​sze​tünk​nél fog​va job​bak va​gyunk a né​ge​rek​nél, akik – az is​ten áld​ja azt az os​to​ba, gyap​jas fe​jü​ket – nem is ké​pe​sek en​nél több​re jut​ni; el​mu​lasz​tot​tad meg​em​lí​te​ni azt, amit Mr. O’Han​lon el​mon​dott teg​nap. Va​ló​já​ban a te sza​va​i​dat hal​lot​tam, csak hagy​tad, hogy Mr. O’Han​lon mond​ja ki őket. Gyá​va vagy, sznob vagy és zsar​nok vagy, At​ti​cus. Ami​kor az igaz​ság​ról be​szél​tél, el​fe​lej​tet​ted meg​em​lí​te​ni, hogy az igaz​ság​nak sem​mi köze az egyes em​be​rek​hez... Hal​lot​tam, hogy be​szél​tél ma reg​gel Ze​ebo fi​á​nak ügyé​ről, és an​nak, amit mond​tál, sem​mi köze nem volt Cal​pur​ni​á​hoz; sem​mi köze nem volt ah​hoz, hogy mit je​len​tett szá​munk​ra Cal, hogy mi​lyen hű​sé​ge​sen szol​gál​ta a csa​lá​dun​kat... Ha meg​látsz egy né​gert, az NA​ACP-t lá​tod, és már​is oda a jog​sza​bá​lyok szel​le​me sze​rin​ti igaz​ság​szol​gál​ta​tás, ugye? Em​lék​szem az ügy​re, amely​ben azt a nemi erő​szak​kal vá​dolt né​ger fiút kép​vi​sel​ted, de ed​dig nem lát​tam meg a lé​nye​get. Sem​mi két​ség, sze​re​ted az igaz​sá​got: az absz​trakt igaz​sá​got, ame​lyet pont​ról pont​ra le​ír​hatsz a tény​váz​la​tod​ban, amely​nek sem​mi köze nincs ah​hoz a fe​ke​te srá​c​hoz, mert nem más, mint egy ügye​sen össze​ál​lí​tott tár​gya​ló​ter​mi be​széd. Az eset fel​boly​gat​ta azt a rend​sze​re​tő el​mé​det, ne​ked pe​dig ren​det kel​lett te​rem​te​ned a ren​det​len​ség​ben, ez egy​faj​ta kény​szer ná​lad, de most már kez​ded ér​te​ni a hely​ze​tet... Jean Loui​se ed​dig​re már fel​állt, és a szé​ke tám​lá​já​ba ka​pasz​ko​dott. – A sze​med​be vá​gom a dol​got, At​ti​cus, és bele is dör​gö​löm, ha kell: jobb, ha fi​gyel​mez​te​ted ifjú ba​rá​ta​i​dat arra, hogy ha meg akar​ják őriz​ni az élet​mód​ju​kat, az ott​ho​nuk​ban kell ne​ki​lát​ni​uk a fel​adat​nak. Nem az is​ko​lák​ban, nem a temp​lo​mok​ban, nem má​sutt, mint az ott​ho​nuk​ban. Mondd csak meg ne​kik ezt, és nyu​god​tan hozd fel pél​da​ként a te vak, er​kölcs​te​len, fél​re​ve​ze​tett, nig​ge​r​imá​dó lá​nyo​dat. Ha​ladj előt​tem csen​gő​vel az ut​cán, és ki​a​báld, hogy „Tisz​tá​ta​lan!”. Em​líts meg en​gem, mint a leg​na​gyobb té​ve​dé​se​det: Jean Loui​se-t, aki annyi os​to​ba​sá​got hal​lott a fe​hér al​ja​né​pek​től, akik​kel együtt járt is​ko​lá​ba, de ez​zel az erő​vel akár ne is járt vol​na is​ko​lá​ba, annyi​ra ke​vés ha​tás​sal volt rá mind​ez. A lány, aki​nek szent​írás volt min​den, amit az ap​já​tól hal​lott. Te ve​tet​ted el ben​nem eze​ket a ma​go​kat, At​ti​cus, és most az egész vissza​hul​lik a fe​jed​re... – Be​fe​jez​ted, amit mon​da​ni akar​tál? – Még a fe​lé​nél sem já​rok – vi​gyo​ro​dott el gú​nyo​san a lány. – Soha nem fo​gom meg​bo​csá​ta​ni, amit ve​lem tet​tél. Be​csap​tál, el​ül​döz​tél az ott​ho​nom​ból, és a sen​ki föld​jén ta​lál​tam ma​ga​mat... De rend​ben: meg​ér​tet​tem, hogy töb​bé nincs he​lyem May​comb​ban, és azt is, hogy már soha se​hol nem fo​gok va​ló​di ott​hon​ra lel​ni. Az is​ten sze​rel​mé​re, mi​ért nem nő​sül​tél meg újra? – csuk​lott el Jean Loui​se hang​ja. – Mi​ért nem vet​tél fe​le​sé​gül va​la​mi ked​ves, os​to​ba déli höl​gyet, aki tisz​tes​sé​ge​sen fel​ne​velt vol​na en​gem, aki hol​mi af​fek​tá​ló, ké​nyes​ke​dő mag​nó​li​át ne​velt vol​na be​lő​lem, aki foly​ton a szem​pil​lá​ját re​beg​te​ti, és ki​zá​-

ró​lag az édes ki​csi fér​jecs​ké​ért él? Ak​kor száz szá​za​lé​kig ti​pi​kus may​com​bi​vá vál​hat​tam vol​na: szé​pen le​él​tem vol​na a kis éle​te​met, meg​aján​dé​koz​ta​lak vol​na pár uno​ká​val, aki​ket imád​hat​nál; olyan​ná vál​tam vol​na, mint Ale​xand​ra néni, szé​pen le​gyez​get​tem vol​na ma​gam a ve​ran​dán el​te​rül​ve, és bol​do​gan hal​tam vol​na meg. Mi​ért nem mond​tad el ne​kem, mi a kü​lönb​ség igaz​ság és igaz​ság kö​zött, he​lyes cse​le​ke​det és he​lyes cse​le​ke​det kö​zött? Mi​ért nem? – Mert nem tar​tot​tam szük​sé​ges​nek, és még most sem tar​tom an​nak. – Nos, szük​sé​ges lett vol​na, és ezt te is tu​dod. Az is​te​nit! És ha már Is​ten​ről be​szé​lünk, mi​ért nem mond​tad el ne​kem, hogy a kü​lön​bö​ző fa​jo​kat Is​ten te​rem​tet​te, és az​zal a szán​dék​kal tet​te a né​ge​re​ket Af​ri​ká​ba, hogy az​tán el​me​hes​se​nek hoz​zá​juk a misszi​o​ná​ri​u​sok, és el​mond​has​sák ne​kik, hogy Is​ten sze​re​ti őket, de azt akar​ja, hogy ma​rad​ja​nak csak ott, ahol van​nak? Mi​ért nem mond​tad el, hogy sú​lyos hiba volt át​hoz​ni őket ide, és hogy ezért őket ter​he​li a fe​le​lős​ség? Mi​ért nem mond​tad el, hogy Jé​zus min​den​kit sze​ret ugyan, de több​fé​le em​ber​tí​pus lé​te​zik, aki​ket mind el​té​rő mé​re​tű ke​rí​tés vesz kör​be, és Jé​zus azt akar​ta, hogy min​den​ki sza​bad le​gyen, de csak eze​ken a ke​rí​té​se​ken be​lül... – Szállj le a föld​re, Jean Louis! Apja hang​ja annyi​ra könnye​dén csen​gett, hogy Jean Loui​sen​ak el​akadt a sza​va. Hi​á​ba te​met​te maga alá At​ti​cust a lány ki​ro​ha​ná​sá​nak hul​lá​ma, a fér​fi to​vább​ra is csak ült a szé​ké​ben, és nem volt haj​lan​dó düh​be gu​rul​ni. Jean Loui​se va​la​hol mé​lyen min​dig is érez​te, hogy nem úri​hölgy, de úgy gon​dol​ta, a vi​lá​gon sem​mi nem aka​dá​lyoz​hat​ja meg ab​ban, hogy úri​em​ber le​gyen – még​is to​vább dol​goz​tak ben​ne a du​gattyúk. – Rend​ben, le​szál​lok a föld​re, még​hoz​zá ide a nap​pa​li​ba; le​szál​lok ide mel​léd. Én hit​tem ben​ned. Úgy fel​néz​tem rád, At​ti​cus, ahogy soha éle​tem​ben nem néz​tem fel sen​ki​re, és ahogy már soha nem is fo​gok fel​néz​ni sen​ki​re. Ha leg​alább néha utal​tál vol​na arra bár​mi​vel is, hogy oly​kor meg​szeg​ted a ne​kem adott sza​va​dat, ha leg​alább egy​szer-egy​szer tü​rel​met​len vagy rossz​ked​vű let​tél vol​na ve​lem szem​ben... Ha kis​sze​rűbb em​ber let​tél vol​na, ta​lán ké​pes len​nék el​fo​gad​ni, amit tet​tél. Ha időn​ként hagy​tad vol​na, hogy raj​ta​kap​ja​lak va​la​mi al​jas cse​le​ke​de​ten, ak​kor meg​ér​tet​tem vol​na, amit teg​nap lát​tam a bí​ró​sá​gon, és csak annyit mond​tam vol​na, az öre​gem Már Csak Ilyen, mert va​la​hol me​net köz​ben lett vol​na al​kal​mam fel​ké​szül​ni... At​ti​cus együtt​ér​ző, már-már kö​nyör​gő pil​lan​tást ve​tett lá​nyá​ra. – Lá​tom, azt hi​szed, hogy va​la​mi egy​ér​tel​mű​en go​nosz do​log​ban ve​szek részt – mond​ta. – A Pol​gá​rok Ta​ná​csa je​len​ti az egyet​len me​ne​dé​kün​ket, Jean Loui​se... – Mr. O’Han​lon len​ne az egyet​len me​ne​dé​künk? – Ki​csim, öröm​mel ki​je​lent​he​tem, hogy a Ta​nács tag​ja​i​nak több​sé​ge a leg​ke​vés​bé sem ha​son​lít Mr. O’Han​lon​ra. Re​mé​lem, ész​re​vet​ted, mi​lyen rö​vi​den mu​tat​tam be őt. – Igen, At​ti​cus, tö​mör vol​tál, de az a fic​kó, az... – Mr. O’Han​lon​nak nem elő​íté​le​tei van​nak: Mr. O’Han​lon egy​sze​rű​en sza​dis​ta. – Ak​kor mi​ért hagy​tá​tok, hogy be​szé​det mond​jon? – Mert sze​re​tett vol​na. – Hogy mi​cso​da...? – Bi​zony – foly​tat​ta apja ha​tá​ro​zat​la​nul. – Sor​ra jár​ja a Pol​gá​rok Ta​ná​csá​nak he​lyi szer​ve​ze​te​it az ál​lam​ban; tő​lünk is en​ge​délyt kért arra, hogy fel​szó​lal​jon ná​lunk, mi pe​dig meg​en​ged​tük neki. Va​ló​szí​nű​nek tar​tom, hogy va​la​mi​lyen mas​sachu​sett​si szer​ve​zet pén​ze​li... At​ti​cus kör​be​pör​dí​tet​te a szé​két, hogy a lá​nyá​nak há​tat for​dít​va ki​néz​hes​sen az ab​la​kon. – Azt pró​bá​lom meg​ér​tet​ni ve​led, hogy May​comb​ban mind​össze egy​faj​ta vé​del​mi me​cha​niz​mus lé​-

te​zik, amellyel... – Vé​del​mi me​cha​niz​mus, a fran​co​kat! Most nem az al​kot​mány​ról vi​tázunk, At​ti​cus. Hadd pró​bál​jak én is meg​ér​tet​ni ve​led va​la​mit! Te min​den em​ber​rel ugyan​úgy bánsz: soha éle​tem​ben nem lát​tam, hogy azon az ar​cát​lan, le​ke​ze​lő mó​don vi​sel​ked​tél vol​na a né​ge​rek​kel, ame​lyet az it​te​ni fe​hé​rek fele ta​nú​sít ab​ban a pil​la​nat​ban, amint szó​ba áll​nak egy né​ger​rel, amint meg​ké​rik, hogy vé​gez​zen el ne​kik va​la​mit. Ha egy né​ger​hez be​szélsz, a te han​god​ban so​sincs je​len az a bi​zo​nyos pa​ran​cso​ló ár​nya​lat; még​is fel​tar​tott kéz​zel meg​álljt pa​ran​csolsz a né​ge​rek​nek ál​ta​lá​nos​ság​ban, ki​je​lent​ve, hogy „ed​dig, és ne to​vább!”. – Jean Loui​se, azt hit​tem, meg​egyez​tünk ab​ban, hogy... – Meg​egyez​tünk ab​ban, hogy el​ma​ra​dot​tak és írás​tu​dat​la​nok – vág​ta rá a lány szar​kaz​mus​tól csö​pö​gő han​gon –, hogy ko​szo​sak és ko​mi​ku​sak és él​he​tet​le​nek és sem​mi​re sem jók, hogy gye​re​ke​sek és os​to​bák, leg​alább​is né​há​nyan kö​zü​lük, de van va​la​mi, ami​ben nem egyez​tünk meg, és soha nem is fo​gunk meg​egyez​ni. Te nem vagy haj​lan​dó el​is​mer​ni, hogy ők is em​be​rek. – Mi​ért is...? – Mert meg​ta​ga​dod tő​lük a re​ményt. Min​den fej​jel, kar​ral és láb​bal ren​del​ke​ző em​ber úgy szü​le​tett erre a vi​lág​ra, hogy re​mény volt a szí​vé​ben. Ez nincs ben​ne az al​kot​mány​ban, ezt a temp​lom​ban szed​tem össze va​la​mi​kor. Igen, a leg​több né​ger egy​sze​rű em​ber, de et​től még nem lesz​nek al​sóbb​ren​dű, fél​ál​la​ti lé​nyek. Te pe​dig azt mon​dod ne​kem, hogy Jé​zus ugyan sze​re​ti őket, de azért nem túl​zot​tan. Ret​te​ne​tes esz​kö​zö​ket hasz​nálsz, hogy el​érd a több​ség szá​má​ra jó​nak tar​tott cél​ja​i​dat. Meg​le​het, hogy a cél​ja​id va​ló​ban jók – azt hi​szem, én is ugyan​ezek​ben a cé​lok​ban hi​szek –, de ak​kor sem ke​zel​he​ted sakk​fi​gu​ra​ként az em​be​re​ket, At​ti​cus. Nem te​hetsz ilyes​mit. Hit​ler meg az az orosz cső​cse​lék is tett szép dol​go​kat a ha​zá​já​ért, de köz​ben em​be​rek mil​li​ó​it mé​szá​rol​ták le... – Hit​ler, hm? – mo​so​lyo​dott el a fér​fi. – Te sem vagy kü​lönb nála, egy​ál​ta​lán nem vagy kü​lönb nála! Csak annyi a kü​lönb​ség, hogy te a tes​tük he​lyett a lel​kü​ket aka​rod meg​öl​ni. Azt mon​dod ne​kik: „Le​gye​tek jók. Vi​sel​ked​je​tek jól, és ha jók lesz​tek, és szót fo​gad​tok ne​künk, sok​ra vi​he​ti​tek az élet​ben, de ha nem, ak​kor nem adunk nek​tek sem​mit, sőt, még azt is el​vesszük tő​le​tek, ami már meg​ada​tott nek​tek.” Tu​dom, hogy ez egy las​sú fo​lya​mat, At​ti​cus, pon​to​san tu​dom, de azt is tu​dom, hogy le kell ját​szód​nia. Kí​ván​csi va​gyok, mi len​ne, ha tar​ta​ná​tok itt, Dé​len egy „le​gyünk ked​ve​sek a né​ge​rek​hez!” he​tet. Va​jon mi tör​tén​ne, ha a Dél​vi​dék csu​pán egyet​len hé​tig egy​sze​rű, el​fo​gu​lat​lan ud​va​ri​as​ság​gal vi​szo​nyul​na hoz​zá​juk? Sze​rin​ted et​től csak meg​ját​sza​nak ma​gu​kat, vagy le​het, hogy fel​tá​mad​na ben​nük az ön​ér​zet? Meg​esett már ve​led, hogy va​la​ki sem​mi​be vett té​ged, At​ti​cus? Tu​dod, mi​lyen ér​zés ez? Nem, ne mondd ne​kem azt, hogy csak gye​re​kek, és nem ér​zik, ha le​ke​ze​lő​en bá​nunk ve​lük: én is vol​tam gye​rek, és én is érez​tem, ha ez tör​tént, úgy​hogy nyil​ván a fel​nőtt gye​re​kek is meg​ér​zik a dol​got. Akik iga​zán le​ke​ze​lő​en bán​nak ve​led, azok azt érez​te​tik, annyi​ra un​do​rí​tó vagy, hogy nem vagy mél​tó arra, hogy em​be​ri lé​nyek​kel érint​kezz. Már az is rej​tély szá​mom​ra, hogy le​het​nek a né​ge​rek olyan jók, ami​lye​nek, mi​után vagy száz évig kö​vet​ke​ze​te​sen ta​gad​tuk azt, hogy em​be​rek len​né​nek. Kí​ván​csi va​gyok, mi​fé​le cso​dá​kat vi​het​nénk vég​be, ha csak egyet​len hé​tig tisz​tes​sé​ge​sen és ud​va​ri​a​san vi​sel​ked​nénk ve​lük. Per​sze tu​dom, hogy sem​mi ér​tel​me nem volt el​mon​da​nom mind​ezt, mert soha nem fogsz en​ged​ni az iga​zad​ból. Nem is ta​lá​lok sza​va​kat arra, mennyi​re rá​szed​tél en​gem, de ne ag​gódj emi​att, én va​gyok a hi​bás, én vol​tam os​to​ba. Azt hi​szem, te vagy az egyet​len em​ber, aki​ben va​la​ha is tel​jes mér​ték​ben

meg​bíz​tam, és most vé​gem van. – Meg​öl​te​lek té​ged, Für​kész. Ezt kel​lett ten​nem. – Ne ha​lan​dzsázz itt ne​kem! Te egy ked​ves, ara​nyos öreg​úr vagy, és én egyet​len sza​va​dat sem hi​szem el töb​bé. Meg​vet​lek té​ged, és meg​ve​tek min​dent, amit kép​vi​selsz. – Nos, én sze​ret​lek té​ged. – Ne merd ezt mon​da​ni ne​kem! Még hogy sze​retsz! Én el​hú​zok in​nen, At​ti​cus: nem tu​dom, hova, de el​me​gyek. Soha éle​tem​ben nem aka​rok ta​lál​koz​ni töb​bé egyet​len Finch​csel sem! – Ahogy tet​szik. – Te két​szí​nű, gyá​va, vén, csí​kos​far​kú sze​mét​lá​da! Csak ülsz ott, ki​je​lent​ve, hogy „ahogy tet​szik”, mi​után ki​ütöt​tél, mi​után át​gá​zol​tál raj​tam és le​köp​tél, csak ülsz ott, és azt mon​dod „ahogy tet​szik”, ami​kor min​den, amit va​la​ha sze​ret​tem ezen a vi​lá​gon, min​den... csak ülsz ott, és azt mon​dod „ahogy tet​szik”... még hogy sze​retsz en​gem! Te ro​ha​dék! – Ennyi elég lesz, Jean Loui​se. „Ennyi elég lesz” – pont, ahogy ak​ko​ri​ban uta​sí​tot​ta rend​re őt, ami​kor még hitt ben​ne. Szó​val nem​csak meg​öl, de még csa​var is egyet a dol​gon... Hogy ké​pes így gúnyt űzni be​lő​lem? Hogy ké​pes így bán​ni ve​lem? Is​ten az egek​ben, vi​gyél el in​nen... Is​te​nem, vi​gyél el in​nen...

VII 18 Fo​gal​ma sem volt, ho​gyan si​ke​rült be​in​dí​ta​nia és az úton tar​ta​nia az au​tót, fo​gal​ma sem volt, ho​gyan si​ke​rült ko​moly bal​eset nél​kül ha​za​ér​nie. Sze​ret​lek. Ahogy tet​szik. Ha ezt nem mond​ta vol​na, ta​lán túl​él​het​tem vol​na a dol​got, gon​dol​ta Jean Loui​se. Ha tisz​tes​sé​ge​sen küz​dött vol​na meg ve​lem, vissza​ha​jít​hat​tam vol​na rá a sza​va​it, de a hi​ganyt kép​te​len va​gyok meg​ra​gad​ni, kép​te​len va​gyok meg​tar​ta​ni a ke​zem​ben. Be​ment a szo​bá​já​ba, és az ágy​ra ha​jí​tot​ta a bő​rönd​jét. Itt szü​let​tem, pont itt, ahol ez a bő​rönd he​ver... Mi​ért nem foj​tot​tál meg már ak​kor? Mi​ért hagy​tad, hogy ilyen so​ká​ig él​jek? – Te meg mit csi​nálsz, Jean Loui​se? – Cso​ma​go​lok, né​ni​kém. – De hát van még ná​lunk tíz na​pod – állt meg az ágy mel​lett Ale​xand​ra. – Va​la​mi baj van? – Az is​ten sze​rel​mé​re, hagyj bé​kén, Ale​xand​ra néni! – Meg​kö​szön​ném, ha nem hasz​nál​nád ezt a jen​ki ki​fe​je​zést eb​ben a ház​ban! – húz​ta fel az or​rát az asszony. – Mi tör​tént? Jean Loui​se oda​lé​pett a szek​rény​hez, le​rán​gat​ta a ru​há​it a fo​ga​sok​ról, majd vissza​tért az ágy​hoz, és min​det be​gyö​mö​szöl​te a bő​rönd​be. – Így nem le​het cso​ma​gol​ni – mond​ta Ale​xand​ra. – Én így szok​tam. Fel​ka​na​laz​ta a ci​pő​jét az ágy mel​lől, és azt is be​vág​ta a ru​hák mel​lé. – Mi tör​tént, Jean Loui​se? – Né​ni​kém, akár kom​mü​ni​két is köz​zé​te​hetsz ar​ról, hogy olyan messzi​re me​gyek May​comb​tól, hogy száz év alatt sem ér​nék vissza! Soha töb​bé nem aka​rom lát​ni ezt a vá​rost és egyet​len la​kó​ját sem; és ez mind​nyá​ja​tok​ra ér​vé​nyes, a te​met​ke​zé​si vál​lal​ko​zó​tól kezd​ve a ha​gya​té​ki bí​ró​ság el​nö​kén át egé​szen a me​to​dis​ta egy​ház​ta​nács el​nö​ké​ig! – Össze​vesz​tél At​ti​cusszal, igaz? – Igaz. Ale​xand​ra le​ült az ágy​ra, és egy​más​ba fűz​te az uj​ja​it. – Nem tu​dom, min kap​ta​tok össze, Jean Loui​se – és ha rád né​zek, azt kell mon​da​nom, csú​nya ve​sze​ke​dés le​he​tett –, egy​va​la​mit vi​szont tu​dok: a Fin​chek soha nem fu​ta​mod​nak meg. – Jé​zu​som, ne kezdd ne​kem azt, hogy mit tesz​nek és mit nem tesz​nek a Fin​chek! Tor​kig va​gyok az​zal, hogy mit tesz​nek a Fin​chek, egy má​sod​per​cig sem va​gyok ké​pes to​vább hall​gat​ni ezt! Apám​ra egy​sze​rű​en nem ta​lá​lok sza​va​kat, Jack bá​csi meg olyan, mint​ha ő len​ne Ali​ce Cso​da​or​szág​ban! Te pe​dig, te egy fel​leng​zős, szűk lá​tó​kö​rű, vén... El​hall​ga​tott: va​ló​ság​gal meg​igéz​te a nagy​nén​je ar​cán vé​gig​fu​tó könny​csep​pek lát​vá​nya. Még soha nem lát​ta sír​ni az asszonyt; és ami​kor sírt, Ale​xand​ra pont úgy né​zett ki, mint a töb​bi em​ber. – Kér​lek, bo​csáss meg, né​ni​kém... Kér​lek, kér​lek, mondd, hogy meg​bo​csá​tasz ne​kem... Ez tény​leg övön alu​li ütés volt. Ale​xand​ra uj​jai szó​ra​ko​zot​tan tép​des​ték az ágy​ta​ka​ró dí​szes rojt​ja​it.

– Sem​mi gond. Ne ag​gódj emi​att. – Ma va​la​hogy nem va​gyok ön​ma​gam – csó​kol​ta ar​con Jean Loui​se a nagy​nén​jét. – Gon​do​lom, ami​kor va​la​ki fáj​dal​mat okoz ne​kem, az az első re​ak​ci​óm, hogy én is meg​pró​bá​lok fáj​dal​mat okoz​ni va​la​ki​nek. Én nem va​gyok úri​hölgy, né​ni​kém, de te egy​ér​tel​mű​en az vagy. – Té​vedsz, ha azt hi​szed, hogy nem vagy úri​hölgy, Jean Loui​se – fe​lel​te Ale​xand​ra, mi​köz​ben meg​tö​röl​te a sze​mét. – Bár néha rop​pant kü​lö​nö​sen vi​sel​kedsz. Le​csuk​ta a bő​rönd fe​de​lét. – Hidd csak azt még egy ide​ig, hogy úri​hölgy va​gyok, né​ni​kém... Mond​juk, úgy dél​után ötig, ami​kor is ha​za​jön At​ti​cus, és ak​kor majd meg​tu​dod, hogy nem ez a hely​zet. Hát, is​ten ve​led! Már a ko​csi​hoz ci​pel​te ki a cso​mag​ját, ami​kor meg​lát​ta, hogy fel​tű​nik, majd meg​áll a házuk előtt a vá​ros egyet​len, fe​hér ta​xi​ja, és dr. Finch száll ki be​lő​le. Gye​re el hoz​zám. Ha már kép​te​len vagy to​vább el​vi​sel​ni az egé​szet, gye​re el hoz​zám. Nos, kép​te​len va​gyok to​vább el​vi​sel​ni té​ged. Kép​te​len va​gyok to​vább el​vi​sel​ni a pél​da​be​szé​de​i​det és a szösz​mö​tö​lé​se​det. Hagyj bé​kén. Vic​ces vagy és ara​nyos, meg min​den, de kér​lek, hagyj bé​kén. A sze​me sar​ká​ból lát​ta, ahogy nagy​báty​ja bé​ké​sen el​in​dul felé a ko​csi​fel​haj​tón; ala​csony em​ber lé​té​re mi​lyen na​gyo​kat lép, gon​dol​ta. Ez lesz az egyik do​log, ami​re em​lé​kez​ni fo​gok vele kap​cso​lat​ban. El​for​dult, hogy ki​nyis​sa cso​mag​tar​tót, de első ne​ki​fu​tás​ra a slussz​kulccsal pró​bál​ko​zott. A má​sik kulccsal si​ker​rel járt. – Ké​szülsz va​la​ho​va? – Igen. – És hova? – Be​szál​lok a ko​csi​ba, be​me​gyek a may​com​bi el​ága​zás​hoz, ad​dig ülök az ál​lo​má​son, amíg be nem fut az első vo​nat, és arra az​tán fel​szál​lok. Mondd meg At​ti​cus​nak, hogy ha vissza akar​ja kap​ni az au​tó​ját, küld​jön érte va​la​kit. – Hagyj fel az ön​saj​ná​lat​tal, és fi​gyelj ide! – Jack bá​csi, én már annyi​ra be​le​fá​rad​tam abba, hogy oda​fi​gye​lek rá​tok, hogy si​kí​ta​ni tud​nék dü​höm​ben! Nem hagy​nál bé​kén? Le​száll​nál ró​lam vég​re? Le​csap​ta a cso​mag​tar​tó fe​de​lét, ki​rán​tot​ta a kul​csot, és ahogy fel​egye​ne​se​dett, pon​to​san te​li​be ta​lál​ta a szá​ját dr. Finch vad, vissza​ke​zes po​fon​ja. Bal​ra bil​lent, csak hogy be​le​üt​köz​zön nagy​báty​ja go​no​szan vissza​fe​lé len​dü​lő te​nye​ré​be. Meg​bot​lott, és a ko​csi​ba kel​lett ka​pasz​kod​nia, hogy el ne es​sen; dr. Finch arca vib​rál​ni lát​szott, apró, tán​co​ló fény​pon​tok ho​má​lyo​sí​tot​ták el a lá​tá​sát. – Igyek​szem fel​kel​te​ni a fi​gyel​me​det – mond​ta a fér​fi. A sze​mé​hez, a ha​lán​té​ká​hoz nyom​ta a ke​zét, majd ol​dal​ra dön​tött fe​jé​hez szo​rí​tot​ta; kis hí​ján el​ájult, hány​in​ger​rel küz​dött, és úgy érez​te, mint​ha fo​rog​na kö​rü​löt​te a vi​lág. Vér to​lult a szá​já​ba, ezért va​kon a föld​re kö​pött. Las​san​ként alább​ha​gyott a fe​jé​ben vissz​hang​zó gong​szó, és a füle sem csen​gett már. – Nyisd ki a sze​med, Jean Loui​se. Pis​lo​gott né​há​nyat, míg vé​gül fó​kusz​ba ug​rott előt​te nagy​báty​ja alak​ja. Dr. Finch sé​ta​pál​cá​ja a fér​fi hóna alatt pi​hent, mel​lé​nye ma​ku​lát​lan ál​la​pot​ban, gomb​lyu​ká​ban élénk​vö​rös ró​zsa​bim​bó vi​rí​tott. Zseb​ken​dőt nyúj​tott a lány felé, Jean Loui​se pe​dig meg​tö​röl​te a szá​ját. El​gyen​gült a ki​me​rült​ség​től. – Oda a szen​ve​dély? Bó​lin​tott. – Kép​te​len va​gyok to​vább har​col​ni ve​lük.

– De csat​la​koz​ni sem vagy ké​pes hoz​zá​juk, igaz-e? – mor​mol​ta nagy​báty​ja, mi​köz​ben ka​ron fog​ta őt. Kez​dett fel​da​gad​ni a szá​ja, és csak ne​he​zen tud​ta moz​gat​ni az aj​kát. – Majd​nem ki​ütöt​tél... Annyi​ra fá​radt va​gyok. A fér​fi egyet​len szó nél​kül be​kí​sér​te a ház​ba, vé​gig az elő​szo​bán, a für​dő​szo​bá​ig. Le​ül​tet​te a kád szé​lé​re, és oda​lé​pett a gyógy​sze​res szek​rény​hez: ki​nyi​tot​ta az aj​ta​ját, fel​tet​te a szem​üve​gét, fél​re​bil​len​tett fej​jel vizs​gá​ló​dott egy da​ra​big, majd le​vett egy üve​get a fel​ső polc​ról, ki​ha​lá​szott egy vat​ta​cso​mót a do​bo​zá​ból, és vissza​for​dult az uno​ka​hú​gá​hoz. – For​díts föl​fe​lé a fi​zi​mis​ká​dat! – mond​ta. Egy ke​vés fo​lya​dé​kot ön​tött a vat​tá​ra az üveg​ből, és csú​nya fin​tort vág​va ki​tisz​tí​tot​ta a lány se​be​it. – Na, most már nem fog​nak el​fer​tő​ződ​ni. Zand​ra! – ki​ál​tott ki az elő​szo​bá​ba. – Mit akarsz, Jack? – tűnt fel Ale​xand​ra a kony​ha fe​lől. – Jean Loui​se? Azt hit​tem, te már... – Most ne ez​zel tö​rődj! Akad egy kis misszi​o​ná​ri​us va​ní​lia a ház​nál? – Ugyan már, Jack, ne bu​tás​kodj! – Na, ide vele! Tu​dom, hogy a gyü​mölcs​tor​tá​ba is szok​tál ten​ni. A mennyei ke​gye​lem​re kér​lek, nő​vé​rem, hozz már egy kis whis​key-t! Menj be a nap​pa​li​ba, Jean Loui​se. A lány ká​bán en​ge​del​me​se​dett, majd a nap​pa​li​ba érve le​ült. Nagy​báty​ja két po​hár​ral a ke​zé​ben tért vissza: az egyik​ben há​rom​ujj​nyi whis​key volt, a má​sik​ban víz. – Kapsz tíz cen​tet, ha egy haj​tás​ra meg​iszod – mond​ta. Jean Loui​se így tett, és majd’ meg​ful​ladt. – Tartsd vissza a lé​leg​ze​te​det, te os​to​ba! Na, kí​sérd le gyor​san! Ki​kap​ta a fér​fi ke​zé​ből a vi​zes​po​ha​rat, fel​haj​tot​ta a tar​tal​mát, és be​hunyt szem​mel hagy​ta, hogy vé​gig​kússzon az ere​in az al​ko​hol for​ró​sá​ga. Ami​kor ki​nyi​tot​ta a sze​mét, lát​ta, hogy nagy​báty​ja a ka​na​pén ülve, bé​ké​sen vizs​gál​gat​ja őt. – Hogy ér​zed ma​gad? – kér​dez​te vé​gül dr. Finch. – Me​le​gem van. – Az a szesz ha​tá​sa. Azt mondd meg, hogy van a fe​jed. – Üres lap, uram[48] – fe​lel​te el​ha​ló han​gon. – Ne idéz​gess itt ne​kem, te dur​cás gyer​mek, ha​nem mondd meg, hogy ér​zed ma​gad! Jean Loui​se össze​rán​col​ta a hom​lo​kát, és meg​érin​tet​te ér​zé​keny aj​kát a nyel​vé​vel. – Va​la​hogy más​képp. Itt ülök ve​led, de pont olyan, mint​ha a New York-i la​ká​som​ban len​nék. Nem is tu​dom... vic​ces. Dr. Finch fel​állt, zseb​re tet​te a ke​zét, de az​tán meg​gon​dol​ta ma​gát, és in​kább össze​fon​ta a kar​ját a háta mö​gött. – Nos hát, azt hi​szem, me​gyek, és ma​gam is iszom egyet a tör​tén​tek​re. Soha éle​tem​ben nem ütöt​tem meg egyet​len nőt sem; ta​lán fel​po​fo​zom a nagy​né​né​det is, lás​suk, mi lesz! Te csak ül​dö​gélj itt egy da​ra​big. Jean Loui​se ül​dö​gélt, majd fel​kun​co​gott, ami​kor meg​hal​lot​ta, ho​gyan pö​röl nagy​báty​ja a kony​há​ban a nagy​nén​jé​vel. „Még szép, hogy iszom egy po​hár​ral, Zand​ra. Meg​ér​dem​lem. Nem min​den​nap ütök meg nő​ket, és én mon​dom, ha nem vagy hoz​zá​szok​va, so​kat ki​vesz be​lő​led az ilyes​mi... ó, Jean Loui​se jól van... nem lá​tom be, mi a kü​lönb​ség akö​zött, hogy issza vagy eszi-e az em​ber... csak idő kér​dé​se, és mind​annyi​an a po​kol​ra ju​tunk... ne le​gyél már ilyen szent​fa​zék, nő​vé​rem, még nem fek​szem ré​sze​gen a pad​lón... de hát hogy​hogy csak ilyen van?”

Úgy érez​te, mint​ha meg​állt vol​na az idő, ő pe​dig va​la​mi​fé​le kel​le​mes​nek is mond​ha​tó lég​üres tér​ben le​beg​ne. Se​hol nem volt kö​rü​löt​te szi​lárd ta​laj, nem volt egyet​len élő​lény sem, még​is mint​ha ba​rá​ti aura vet​te vol​na kö​rül ezen a kö​zö​nyös he​lyen. Kez​dek be​csíp​ni, gon​dol​ta. Nagy​báty​ja ru​ga​nyos lép​tek​kel, egy hosszú nya​kú, jég​gel, víz​zel és whis​key-vel töl​tött po​hár​ból kor​tyol​gat​va jött vissza a nap​pa​li​ba. – Ide​nézz, mit sze​rez​tem Zand​rá​tól, mi​után ha​lál​ra sze​kál​tam a gyü​mölcs​tor​tá​i​val! Jean Loui​se meg​pró​bál​ta fal​hoz sze​gez​ni a fér​fit. – Ha​tá​ro​zot​tan az az ér​zé​sem, hogy tu​dod, mi tör​tént dél​után. – Így van. Min​den egyes szó​ról tu​dok, ami el​hang​zott köz​ted és At​ti​cus kö​zött, azt meg szin​te a há​zam​ból is hal​lot​tam, ami​kor Hen​ry​nek ne​ki​ron​tot​tál. A vén gaz​em​ber kö​ve​tett a bel​vá​ro​sig. – Hall​ga​tóz​tál? Ko​mo​lyan mon​dom, ez... – Ter​mé​sze​te​sen nem hall​ga​tóz​tam. Sze​rin​ted most már ké​pes vagy meg​vi​tat​ni a tör​tén​te​ket? Meg​vi​tat​ni? – Azt hi​szem, igen. Fel​té​ve, hogy nyíl​tan be​szélsz ve​lem; nem hi​szem, hogy ké​pes len​nék most el​vi​sel​ni Co​len​so püs​pök tör​té​ne​tét. Dr. Finch ele​gán​san le​te​le​pe​dett a ka​na​pé​ra, és kö​ze​lebb ha​jolt a lány​hoz. – Nyíl​tan fo​gok be​szél​ni ve​led, ked​ve​sem. És tu​dod, mi​ért? Mert most már meg​te​he​tem. – Most már meg​te​he​ted? – Igen. Te​kints vissza! Te​kints vissza a teg​na​pi nap​ra, a ma reg​ge​li ká​vé​zás​ra, a dél​után ese​mé​nye​i​re... – Hon​nan tudsz te a ká​vé​zás​ról? – Még so​sem hal​lot​tál a te​le​fon​ké​szü​lék​ről? Zand​ra öröm​mel meg​vá​la​szol​ta né​hány jól át​gon​dolt kér​dé​se​met. Túl​zot​tan egy​ér​tel​mű jel​zé​se​ket adsz, Jean Loui​se. Dél​után – igaz, hogy ke​rü​lő úton, de – pró​bál​tam se​gít​sé​get nyúj​ta​ni ne​ked, hogy meg​köny​nyít​sem a dol​go​dat, hogy be​te​kin​tést nyújt​sak a hely​zet​be, és meg​könnyít​sem kis​sé a... – Mit könnyíts meg, Jack bá​csi? – Hogy meg​könnyít​sem a szü​le​té​se​det. Dr. Finch be​le​kor​tyolt az ita​lá​ba, Jean Loui​se pe​dig a po​há​ron ke​resz​tül lát​ta, ho​gyan csil​lan fel nagy​báty​ja bar​na sze​me. Ez az, amit min​dig el​fe​lej​tesz vele kap​cso​lat​ban, mond​ta ma​gá​nak: min​dig olyan buz​gón el​pisz​mog va​la​mi​vel, hogy nem ve​szed ész​re, mi​lyen ala​po​san meg​fi​gyel köz​ben té​ged. Bo​lond, vagy leg​alább​is an​nak tet​te​ti ma​gát, de va​ló​já​ban ra​vasz, mint a róka. És sok​kal töb​bet tud bár​me​lyik ró​ká​nál... Te jó ég, be​rúg​tam. – ...te​kints hát vissza – mond​ta épp a nagy​báty​ja. – Még min​dig ben​ned van, igaz? Vissza​te​kin​tett, és igen, ott volt, ott volt min​den egyes szó. Va​la​mi még​is meg​vál​to​zott. Csend​ben, az em​lé​ke​i​be me​rül​ten ült. – Még min​dig itt van min​den, Jack bá​csi – szó​lalt meg vé​gül. – Meg​tör​tént, igen. De tu​dod, most már va​la​hogy el​vi​sel​he​tőbb a do​log. Va​la​hogy... ki​bír​ha​tó. Iga​zat mon​dott, jól​le​het még messze nem tet​te meg azt az utat az idő​ben, amely el​vi​sel​he​tő​vé te​szi a dol​go​kat. Cso​dál​koz​va né​zett a fér​fi​ra. – Hála is​ten​nek! – mond​ta dr. Finch hal​kan. – És tu​dod, mi​ért el​vi​sel​he​tő már, ked​ve​sem? – Nem, de elé​ge​dett va​gyok a dol​gok ál​lá​sá​val. Nem aka​rok kér​de​zős​köd​ni, sze​ret​ném, ha min​den így ma​rad​na.

Nagy​báty​ja für​kész te​kin​te​té​nek tu​da​tá​ban fél​re​bil​len​tet​te a fe​jét. Ko​ránt​sem bí​zott a fér​fi​ban: ha ne​ki​áll Mack​worth Pra​ed​ről be​szél​ni, és ki​je​len​ti, hogy pont olyan va​gyok, mint az an​gol köl​tő és po​li​ti​kus, már nap​nyug​ta előtt kint le​szek az ál​lo​má​son. – ...előbb-utóbb ma​gad​tól is rá​jön​nél – hal​lot​ta a fér​fi hang​ját –, de hadd gyor​sít​sam fel ki​csit a fo​lya​ma​tot, el​vég​re sűrű na​pod volt. Azért el​vi​sel​he​tő, mert már ön​ma​gad vagy, Jean Louis. Te​hát nem Mack​worth Pra​ed, ha​nem ön​ma​gam. A nagy​báty​já​ra pil​lan​tott. – Meg​le​he​tő​sen össze​tett kér​dés ez – mond​ta dr. Finch, mi​köz​ben ki​nyúj​tot​ta a lá​bát –, és nem sze​ret​ném, ha abba a fá​rasz​tó hi​bá​ba es​nél, hogy el​ka​pa​tod ma​gad a komp​le​xu​sa​id​dal: a vé​gén még egész éle​tünk​ben azok​kal un​tat​nál ben​nün​ket, úgy​hogy ezt in​kább ki​hagy​juk. Tu​dod, Jean Loui​se, min​den​ki egye​dül él a lel​ki​is​me​re​te szi​ge​tén, min​den em​ber szá​má​ra a sa​ját lel​ki​is​me​re​te szol​gál őr​sze​mül. Kol​lek​tív tu​da​tos​ság nem lé​te​zik. Ez új volt, kü​lö​nö​sen Jack bá​csi​tól. De hadd be​szél​jen csak, előbb-utóbb úgy​is át​ke​ve​re​dik va​la​hogy a ti​zen​ki​len​ce​dik szá​zad​ba. – No már​most, te, kis​asszony, aki szin​tén sa​ját lel​ki​is​me​ret​tel szü​let​tél, va​la​hol út​köz​ben ten​ge​ri​mak​ként hoz​zá​ta​pad​tál az édes​apád lel​ki​is​me​re​té​hez. Ami​re fel​nőt​tél, ön​tu​dat​la​nul is el​kö​vet​ted azt a hi​bát, hogy össze​ke​ver​ted őt Is​ten​nel. Soha nem lát​tad ben​ne az em​bert, aki em​be​ri szív​vel ren​del​ke​zik és em​be​ri hi​bá​kat kö​vet el; per​sze azt meg kell hagy​ni, hogy nem le​he​tett egy​sze​rű dol​god, mert apád rit​kán kö​vet el hi​bá​kat, de azért hoz​zánk ha​son​ló​an ő is hi​bá​zik néha. Mond​hat​ni, ér​zel​mi nyo​mo​rék vol​tál: ki​zá​ró​lag rá tá​masz​kod​tál, és tőle vár​tál min​den vá​laszt, azt fel​té​te​lez​ve, hogy a te vá​la​sza​id min​dig meg​egyez​nek majd az ő vá​la​sza​i​val. Fi​gyel​me​sen hall​gat​ta a ka​na​pén ülő ala​kot. – Ami​kor az​tán vé​let​le​nül meg​lát​tad, hogy va​la​mi olyas​mit tett, ami szá​mod​ra pon​to​san a lel​ki​is​me​re​te – és egy​ben a te lel​ki​is​me​re​ted – an​ti​té​zi​sé​nek tűnt, szó sze​rint kép​te​len vol​tál el​vi​sel​ni a meg​ráz​kód​ta​tást. Fi​zi​kai rosszul​lét tört rád, és po​kol​lá vált az éle​ted. Meg kel​lett öl​nöd ma​gad, vagy neki kel​lett meg​öl​nie té​ged, hogy az​tán kü​lön​ál​ló en​ti​tás​ként lé​tez​hess. Meg​öl​ni ma​ga​mat. Meg​öl​ni őt. Öl​nöm kel​lett, hogy él​hes​sek... – Úgy be​szélsz, mint​ha már rég​óta tud​nád mind​ezt... – Mert tud​tam, ahogy édes​apád is. Néha el​tű​nőd​tünk, va​jon mi​kor és mi​nek kap​csán vá​lik majd el egy​más​tól a lel​ki​is​me​re​te​tek... Hát, most már tud​juk – mo​so​lyo​dott el dr. Finch. – Örü​lök, hogy a kö​zel​ben vol​tam, ami​kor el​kez​dő​dött a ka​la​maj​ka, mert At​ti​cusszal nem tud​tál vol​na úgy be​szél​get​ni, ahogy most ve​lem... – Mi​ért nem? – Mert őt nem hall​gat​tad vol​na meg. Kép​te​len let​tél vol​na vé​gig​hall​gat​ni, amit mond. Az is​te​ne​ink tá​vol van​nak tő​lünk, Jean Loui​se, és soha nem is sza​bad alá​száll​ni​uk az em​be​rek szint​jé​re. – Ak​kor ezért... ezért nem po​fo​zott fel? Ezért nem is pró​bált vé​de​kez​ni? – Hagy​ta, hogy egye​sé​vel össze​törd az ikon​ja​i​dat. Hagy​ta, hogy em​be​ri lénnyé fo​kozd le őt. Sze​ret​lek. Ahogy tet​szik. Mi​köz​ben bár​me​lyik ba​rát​já​val csu​pán len​dü​le​tes vi​tá​ra, he​ves esz​me​cse​ré​re, az el​té​rő és be​rögzült né​ző​pon​tok üt​köz​te​té​sé​re ke​rült vol​na sor, az ap​ját meg​pró​bál​ta meg​sem​mi​sí​te​ni. Da​ra​bok​ra akar​ta tép​ni őt, össze akar​ta zúz​ni, ki akar​ta tö​röl​ni a lé​te​zés​ből. Ro​land vi​téz a Se​tét To​rony​hoz ért. – Ér​ted, amit mon​dok, Jean Loui​se? – Igen, Jack bá​csi. Ér​tem. Dr. Finch ke​reszt​be ve​tet​te a lá​bát, és zseb​re vág​ta a ke​zét.

– Ami​kor vé​gül fel​hagy​tál a me​ne​kü​lés​sel, és meg​for​dul​tál... ah​hoz el​ké​pesz​tő​en nagy bá​tor​ság kel​lett. – Mi​cso​da...? – Ó, nem ar​ról a bá​tor​ság​ról be​szé​lek, amely rá​bír​ja a ka​to​ná​kat, hogy kel​je​nek át a sen​ki föld​jén: ők azért sze​dik össze a bá​tor​sá​gu​kat, mert kény​te​le​nek rá. A te bá​tor​sá​god vi​szont... nos, ez az élni aka​rás​ból, az ön​fenn​tar​tá​si ösz​tön​ből ered. Néha öl​nünk kell egy ki​csit, hogy él​hes​sünk, és ha még​sem tesszük... nos, a nők ez eset​ben rend​sze​re​sen álom​ba sír​ják ma​gu​kat, és min​den​nap ki​mo​sat​ják az any​juk​kal a ha​ris​nyá​ju​kat. – Hogy ér​ted azt, hogy ami​kor fel​hagy​tam a me​ne​kü​lés​sel? – Tu​dod, sok min​den​ben ha​son​lí​tasz édes​apád​ra – kun​co​gott fel dr. Finch. – Erre pró​bál​tam rá​mu​tat​ni ko​ráb​ban; saj​ná​lat​tal kell be​is​mer​nem, hogy olyan tak​ti​kát al​kal​maz​tam, ame​lyet a né​hai do​hány​gyá​ras Ge​or​ge Wa​shing​ton Hill is meg​iri​gyelt vol​na. Szó​val, sok min​den​ben ha​son​lí​tasz apád​ra, ki​vé​ve, hogy te bi​gott vagy, ő pe​dig nem. – Hogy mi​cso​da? Dr. Finch be​ha​rap​ta, majd elő​re​lök​te az alsó aj​kát. – Ühüm. Bi​gott vagy. Nem egy nagy bi​gott, csak egy olyan át​la​gos, tar​ló​ré​pa nagy​sá​gú. Jean Louis fel​kelt, oda​lé​pett a köny​ves​polc​hoz, és le​vet​te az ér​tel​me​ző szó​tárt. – „Bi​gott” – ol​vas​ta –, „adott val​lás, párt, hi​e​de​lem vagy vé​le​mény mel​lett csö​kö​nyö​sen, el​vi​sel​he​tet​le​nül el​kö​te​le​zett sze​mély”. Ma​gya​rá​za​tot vá​rok, uram! – Mind​össze igye​kez​tem meg​vá​la​szol​ni kér​dé​se​id ára​da​tát. De hadd időz​zek el kis​sé en​nél a meg​ha​tá​ro​zás​nál. Va​jon mit tesz egy bi​gott sze​mély, ha olyas​va​la​ki​vel ta​lál​ko​zik, aki meg​kér​dő​je​le​zi a vé​le​mé​nyét? Nem hát​rál meg, és nem haj​lik meg. Meg sem pró​bál oda​fi​gyel​ni az il​le​tő​re, csak ki​ro​ha​nást in​téz el​le​ne. No már​most, té​ged va​ló​ság​gal ki​for​dí​tott ma​gad​ból min​den apaprob​lé​mák öreg​ap​ja, így hát el​me​ne​kül​tél... és is​te​nem​re, hogy sza​lad​tál! Két​ség​kí​vül hal​lot​tál né​hány ki​fe​je​zet​ten bán​tó ki​je​len​tést, ami​óta itt​hon vagy – foly​tat​ta a fér​fi –, de ahe​lyett, hogy har​ci mé​ned nyer​gé​be pat​tan​tál vol​na, hogy vak​tá​ban le​sújts va​la​ki​re, te meg​for​dul​tál, és el​me​ne​kül​tél. Gya​kor​la​ti​lag ki​je​len​tet​ted, hogy: „Nem tet​szik ne​kem, ahogy ezek az em​be​rek vi​sel​ked​nek, így hát nem pa​zar​lom rá​juk az idő​met.” Pe​dig jobb, ha szánsz némi időt az em​be​rek​re, ked​ve​sem, kü​lön​ben so​sem nősz fel, és hat​van​éves ko​rod​ban is pon​to​san ugyan​olyan le​szel, ami​lyen most vagy – ak​kor pe​dig töb​bé nem az uno​ka​hú​gom le​szel, ha​nem kli​ni​kai eset. Haj​la​mos vagy arra, hogy egy​ál​ta​lán ne adj te​ret az el​méd​ben má​sok esz​mé​i​nek, füg​get​le​nül at​tól, mi​lyen os​to​bák sze​rin​ted az em​be​rek. Dr. Finch össze​kul​csol​ta a ke​zét a tar​kó​ján. – Édes is​te​nem, ki​csim, bár az em​be​rek nem ér​te​nek egyet a Klán​nal, sem​mi​képp nem pró​bál​ják meg​aka​dá​lyoz​ni azt, hogy a tag​jai le​pe​dő​be búj​ja​nak, és nyil​vá​no​san bo​lon​dot csi​nál​ja​nak ma​guk​ból. Mi​ért hagy​tá​tok, hogy Mr. O’Han​lon be​szé​det mond​jon? Mert sze​re​tett vol​na. Is​te​nem, mit tet​tem? – De Jack bá​csi, hát erő​sza​ko​sak, és... – Nos, ez megint csak má​sik do​log, és is​mét csak olyas​mi, amit el​fe​lej​tet​tél szá​mí​tás​ba ven​ni édes​apád​dal kap​cso​lat​ban. Szer​te​len mó​don des​po​tá​kat, Hit​le​re​ket, csí​kos​far​kú sze​mét​lá​dá​kat em​le​get​tél... ap​ro​pó, hon​nan ez a ki​fe​je​zés? Egy hi​deg téli éj​sza​ka jut eszem​be róla, ami​kor oposszum​va​dá​szat​ra in​dul​tunk... Jean Loui​se össze​rez​zent.

– Ezt is el​mond​ta? – kér​dez​te. – Ó, igen, de ne ag​gódj ami​att, hogy mi​ket vág​tál a fe​jé​hez. Ügy​véd​bő​re van, és il​let​ték már en​nél dur​vább ki​fe​je​zé​sek​kel is. – De nem a sa​ját lá​nya. – Nos, mint mond​tam... Jean Loui​se em​lé​kei sze​rint ez volt az első al​ka​lom, ami​kor a nagy​báty​ja té​rí​tet​te vissza őt a tárgy​hoz, és nem for​dít​va tör​tént a do​log. Em​lé​kei sze​rint ez volt a má​so​dik olyan al​ka​lom, ami​kor a nagy​báty​ja nem a tőle meg​szo​kott mó​don vi​sel​ke​dett: az el​ső​re ak​kor ke​rült sor, ami​kor csak né​mán ült régi ott​ho​nuk nap​pa​li​já​ban, a halk mor​mo​lást hall​gat​va (az Úr soha nem mér ránk töb​bet, mint amennyit el tu​dunk vi​sel​ni), majd egy idő után meg​je​gyez​te: „Sa​jog a vál​lam. Akad egy kis whis​key eb​ben a ház​ban?” A mai nap a cso​dák nap​ja, gon​dol​ta a lány. – ...pa​rá​déz​hat a Klán, ahogy csak ked​ve tart​ja, de ugye tu​dod, hogy ki len​ne az első em​ber, aki meg​pró​bál​ná meg​ál​lí​ta​ni őket, ha rob​bant​gat​ni és ve​re​ked​ni kez​de​né​nek? – Tu​dom. – Édes​apád a tör​vény sze​rint él: min​den​áron igyek​szik meg​aka​dá​lyoz​ni, hogy va​la​ki bán​tal​maz​za egy em​ber​tár​sát, az​tán meg​for​dul, és ma​gát a szö​vet​sé​gi kor​mányt pró​bál​ja meg​ál​lí​ta​ni – épp úgy, ahogy te, gyer​me​kem. Te is meg​for​dul​tál, és bi​rok​ra kel​tél a sa​ját bál​vá​nyod​dal; de ne fel​edd, apád min​dig min​dent a tör​vény be​tű​jé​nek és szel​le​mé​nek meg​fe​le​lő​en tesz. Egy​sze​rű​en így él. – Jack bá​csi... – Ne​hogy el​árasszon itt ne​kem a bűn​tu​dat, Jean Loui​se! Nem tet​tél ma sem​mi rosszat. És John Hen​ry New​man[49] ne​vé​re kér​lek, ne​hogy el​kezdj a bi​gott​sá​god mi​att ag​gód​ni: mint mond​tam, mind​össze tar​ló​ré​pa nagy​sá​gú bi​gott vagy. – De Jack bá​csi... – És azt se fel​edd, hogy vissza​te​kint​ve könnyű lát​ni, mi​lye​nek vol​tunk teg​nap vagy épp tíz év​vel ez​előtt; min​dig azt ne​héz fel​is​mer​ni, hogy mi​lye​nek va​gyunk most. Ha ezt a trük​köt el​sa​já​tí​tod, már bol​do​gul​ni fogsz. – Jack bá​csi, én azt hit​tem, hogy már a fő​is​ko​lán át​es​tem ezen az egész „ki​áb​rán​dul​tam a szü​le​im​ből” dol​gon, de van még va​la​mi... Dr. Finch a za​kó​ja zse​be​i​ben tur​kált, majd ami​kor meg​lel​te, amit ke​re​sett, ki​vett egy szá​lat a do​boz​ból, és a lány​hoz for​dult: – Van gyu​fád? Jean Loui​se meg​igéz​ve me​redt a nagy​báty​já​ra. – Azt kér​dez​tem, akad-e gyu​fád... – El​ment az eszed? Hi​szen en​gem kö​nyör​te​le​nül el​pá​hol​tál, ami​kor meg​lát​tad, hogy... Te vén gaz​em​ber! Jack bá​csi va​ló​ban min​den te​ke​tó​ria nél​kül így tett az egyik ka​rá​csony​kor, ami​kor raj​ta​kap​ta a né​hány lo​pott ci​ga​ret​tá​val a ve​ran​da alá be​ku​po​ro​dó lányt. – Eb​ből is lát​ha​tod, hogy nincs igaz​ság a föl​dön. Igen, néha rá​gyúj​tok, ezt az egy en​ged​ményt tet​tem az öreg​kor​nak. Néha azon ka​pom ma​gam, hogy nyug​ta​lan va​gyok... és így leg​alább tu​dok mit kez​de​ni a ke​ze​im​mel. Jean Loui​se ta​lált egy le​vél gyu​fát a szé​ke mel​let​ti asz​ta​lon: meg​gyúj​tott egyet, és oda​tar​tot​ta nagy​báty​ja ci​ga​ret​tá​já​hoz. Tud mit kez​de​ni a ke​ze​i​vel, gon​dol​ta; kí​ván​csi len​nék, va​jon hány be​teg gye​re​ket ál​lí​tot​tak talp​ra ezek az egy​kor gu​mi​kesz​tyű​be búj​ta​tott, sze​mély​te​len, min​den​ha​tó ke​zek. Bo​lond,

az hát. Dr. Finch töp​reng​ve né​ze​get​te a hü​velyk-, il​let​ve mu​ta​tó​és kö​zép​ső ujja kö​zött tar​tott ci​ga​ret​tát. – Szín​vak vagy, Jean Louis – je​len​tet​te ki. – Min​dig is az vol​tál, és min​dig is az le​szel. Csak az in​tel​li​gen​cia, a jel​lem, és az eh​hez ha​son​ló tu​laj​don​sá​gok te​rén meg​nyil​vá​nu​ló kü​lönb​sé​ge​ket ve​szed ész​re má​sok​ban. Soha sen​ki nem ösz​tö​kélt arra, hogy faji ala​pon sze​lek​tál​va te​kints az em​be​rek​re, és hi​á​ba a faji kér​dés nap​ja​ink leg​ége​tőbb prob​lé​má​ja, to​vább​ra sem vagy ké​pes fa​jok​ban gon​dol​kod​ni, csak​is az egyes sze​mé​lye​ket lá​tod ma​gad előtt. – De Jack bá​csi, azért nem aka​rok el​szök​ni, és fe​le​sé​gül men​ni egy né​ger​hez, vagy ilyes​mi. – Tu​dod, mi​vel majd’ húsz évig prak​ti​zál​tam, én leg​in​kább a vi​szony​la​gos szen​ve​dé​sük alap​ján vizs​gá​lom az em​be​re​ket, de azért meg​koc​káz​ta​tok egy ap​róbb ki​je​len​tést. Nincs sem​mi a nap alatt, ami ki​mon​da​ná, hogy pusz​tán azért, mert egy is​ko​lá​ba jársz egy né​ger​rel, vagy akár egy csa​pat né​ger​rel, ké​sőbb az​tán egy né​ger​rel sze​ret​nél majd há​zas​sá​got köt​ni. Ezt is az ál​lí​tást csak a fe​hér ha​ta​lom hí​vei ter​jesz​tik a tam​tam​dob​ja​i​kon. Mondd, hány ve​gyes há​zas​sá​got lát​tál New York​ban? – Így be​le​gon​dol​va, át​ko​zot​tul ke​ve​set. Már​mint ará​nya​i​ban néz​ve. – Tes​sék, itt a vá​lasz. Ezek a fe​hér szél​ső​sé​ge​sek va​ló​já​ban ki​fe​je​zet​ten agya​fúr​tak: ha nem tud​nak meg​ré​mí​te​ni ben​nün​ket az „alap​ve​tő​en al​sóbb​ren​dű​ek” szö​veg​gel, az egé​szet a szex ár​tal​mas ki​pá​rol​gá​sa​i​ba bur​kol​ják, mert tud​ják, hogy ez az egyet​len do​log, ami​től déli, fun​da​men​ta​lis​ta szí​vünk mé​lyén ret​te​günk. Igye​kez​nek fé​lel​met kel​te​ni az anyák​ban, azt ál​lít​va, hogy gyer​me​ke​ik fel​nő​ve né​ge​rek​be fog​nak be​le​sze​ret​ni, de ha nem csi​nál​ná​nak ek​ko​ra ügyet be​lő​le, csak rit​kán me​rül​ne fel ez a kér​dés; ami​kor pe​dig fel​me​rül, olyan​kor is meg​old​ha​tó len​ne ma​gán​ügy​ként. Az NA​ACP-nek is akad el​szá​mol​ni való ja e té​ren, de a fe​hér ha​ta​lom hí​vei ret​teg​nek at​tól, ha va​la​ki ész​sze​rű​en gon​dol​ko​zik, mert tud​ják, hogy a hű​vös lo​gi​ká​val szem​ben min​dig alul​ma​rad​nak. Az elő​íté​let​ben, eb​ben a szennyes szó​ban, és a hit​ben, eb​ben a tisz​ta ki​fe​je​zés​ben akad va​la​mi kö​zös: mind​ket​tő ott kez​dő​dik, ahol a jó​zan ész vé​get ér. – Ez azért fur​csa, nem? – Csak egyi​ke e vi​lág fur​csa​sá​ga​i​nak – dr. Finch fel​kelt, és el​nyom​ta a ci​ga​ret​tá​ját a ka​na​pé mel​let​ti asz​ta​lon álló ha​mu​tar​tó​ban. – Most pe​dig vi​gyél haza, ifjú hölgy. Már majd​nem öt óra, ha​ma​ro​san in​dul​nod kell édes​apá​dért. Jean Loui​se ki​zök​kent a gon​do​la​ta​i​ból. – Men​jek el At​ti​cu​sért? De hát soha nem le​szek ké​pes is​mét a sze​mé​be néz​ni! – Ide fi​gyelj, te le​ány: meg kell sza​ba​dul​nod egy húsz​éves szo​ká​sod​tól, még​pe​dig gyor​san, úgy​hogy most azon​nal neki is lát​hatsz. Sze​rin​ted At​ti​cus vil​lá​mo​kat fog szór​ni rád? – Azok után, ami​ket mond​tam neki? Az​u​tán, hogy... Dr. Finch ha​tá​ro​zot​tan a pad​ló​ra kop​pin​tott sé​ta​pál​cá​já​val. – Mondd, Jean Loui​se, egy​ál​ta​lán is​mer​ted te va​la​ha édes​apá​dat iga​zán? Nem. Még soha. Ha​lál​ra volt ré​mül​ve. – Úgy vé​lem, meg​le​pe​tés​ben lesz ré​szed – mond​ta a nagy​báty​ja. – Kép​te​len va​gyok rá, Jack bá​csi. – Ne mondd ne​kem, hogy kép​te​len vagy rá, te le​ány! Ha még egy​szer meg​hal​lom ezt, ko​mo​lyan mon​dom, ne​ked eresz​tem a bo​to​mat! Ki​sé​tál​tak az au​tó​hoz. – El​gon​dol​kod​tál már azon, hogy ha​za​köl​tözz, Jean Louis? – Haza?

– Le​kö​te​lez​nél, ha fel​hagy​nál az​zal, hogy va​la​mennyi mon​da​tom utol​só mel​lék​mon​da​tát il​let​ve sza​vát meg​is​mét​led. Igen, haza. A lány el​vi​gyo​ro​dott: nagy​báty​ja is​mét kez​dett is​mét a jól is​mert Jack bá​csi len​ni. – Nem – fe​lel​te. – Nos, meg​koc​káz​tat​va, hogy túl​ter​hel​lek té​ged, fel​te​szem ne​ked a kér​dést: vál​lal​koz​nál arra a fel​adat​ra, hogy el​gon​dol​kozz ezen? Ta​lán nem vagy tisz​tá​ban vele, de len​ne ke​res​ni​va​lód itt, Dé​len. – Úgy ér​ted, At​ti​cus​nak szük​sé​ge len​ne rám? – Nem egé​szen. May​comb​ra gon​dol​tam. – Ó, az tény​leg re​mek len​ne: én az egyik ol​da​lon, min​den​ki más pe​dig az el​len​ke​zőn. Ha az it​te​ni élet olyas​faj​ta vég nél​kü​li fe​cse​gés​ből áll, mint ami​lyet ma dél​előtt kel​lett vé​gig​hall​gat​nom, nem hi​szem, hogy túl​zot​tan be​le​il​le​nék a kép​be. – Íme, még va​la​mi, amit el​mu​lasz​tot​tál ész​re​ven​ni: meg​le​pőd​nél, ha tud​nád, hány déli fi​a​tal áll a te ol​da​la​don, már ha az ol​dal a meg​fe​le​lő ki​fe​je​zés. Nem vagy egye​di eset: a va​don tele van hoz​zád ha​son​ló sze​mé​lyek​kel, de be​lő​led el​kel​ne er​re​fe​lé egy ki​csi​vel több is. A lány be​in​dí​tot​ta a mo​tort, és ki​to​la​tott az ut​cá​ra. – Még​is, mit csi​nál​nék itt? – kér​dez​te. – Nem va​gyok ké​pes meg​küz​de​ni ve​lük, sem​mi har​ci kedv nincs már ben​nem... – Nem harc​ról be​szé​lek, ha​nem ar​ról, hogy min​den reg​gel el​mész dol​goz​ni, este pe​dig ha​za​jössz, vagy meg​lá​to​ga​tod a ba​rá​ta​i​dat. – Kép​te​len len​nék olyan he​lyen élni, Jack bá​csi, amely nem ért egyet ve​lem, és amellyel nem ér​tek egyet. – Hmm... Lord Mel​bour​ne egy​szer azt mond​ta... – Ha meg​pró​bá​lod el​mon​da​ni ne​kem, mit mon​dott Lord Mel​bour​ne, most azon​nal meg​ál​lí​tom a ko​csit, és ki​tesz​lek! Tu​dom, mennyi​re utálsz gya​lo​gol​ni: épp elég ne​ked annyi, hogy va​sár​na​pon​ként el​sé​tálsz a temp​lom​ba, meg hogy kör​be​no​szo​ga​tod azt a macs​kát a hát​só ud​var​ban. Itt hely​ben ki​tesz​lek; ne​hogy azt hidd, hogy vic​ce​lek! – Igen​csak har​ci​a​san vi​sel​kedsz egy gyen​ge öreg​em​ber​rel szem​ben – só​haj​tott fel dr. Finch –, de ha to​vább​ra is tu​dat​lan​ság​ban kí​vánsz lé​tez​ni, az a te ba​jod... – Gyen​ge, na per​sze! Nagy​já​ból annyi​ra vagy gyen​ge, mint egy kro​ko​dil – mond​ta Jean Louis, meg​érint​ve saj​gó aj​kát. – Ám le​gyen. Ha nem ha​gyod, hogy meg​osszam ve​led Lord Mel​bour​ne gon​do​la​ta​it, meg​fo​gal​ma​zom a dol​got a sa​ját sza​va​im​mal: a ba​rá​ta​id​nak olyan​kor van szük​sé​gük rád, Jean Loui​se, ami​kor té​ved​nek, nem pe​dig ak​kor, ami​kor iga​zuk van. – Hogy ér​ted ezt? – Úgy, hogy bi​zo​nyos érett​ség szük​sé​ges ah​hoz, hogy az em​ber ma​nap​ság a Dél​vi​dé​ken él​jen. Még nem tet​tél szert erre az érett​ség​re, de mint​ha már fel​sej​lett vol​na ben​ned az ár​nyé​ka. Még nem elég alá​za​tos az el​méd... – Azt hit​tem, hogy az Úr​nak fé​lel​me je​len​ti a böl​cses​ség kez​de​tét. – Ez egy és ugyan​az: alá​zat. A fér​fi há​zá​hoz érve Jean Loui​se le​ál​lí​tot​ta a mo​tort. – Mondd, Jack bá​csi, mi​hez kezd​jek Hen​ry​vel? – Ami​hez előbb-utóbb egyéb​ként is kez​de​nél. – Sza​kít​sak vele ta​pin​ta​to​san?

– Ühüm. – Mi​ért? – Mert nem a te faj​tád. Azt sze​retsz, akit csak akarsz, de fér​jet a sa​ját faj​tád​ból vá​lassz. – Nézd, nem fo​gok vi​tá​ba kez​de​ni ve​led az al​ja​nép ide​vá​gó ér​de​me​i​ről... – Egy​ál​ta​lán nem er​ről van szó. Ki​fá​rasz​tot​tál, és va​cso​ráz​ni is aka​rok. Dr. Finch a hü​vely​kés mu​ta​tó​uj​ja közé fog​ta a lány ál​lát. – Vi​szont​lá​tás​ra, kis​asszony! – Mi​ért baj​lód​tál ma ennyit ve​lem? Tu​dom, mennyi​re gyű​lölsz ki​moz​dul​ni ott​hon​ról. – Mert a gyer​me​kem vagy. Ti vol​ta​tok Jem​mel azok a gye​re​kek, akik soha nem adat​tak meg ne​kem. Va​la​mi​kor ré​gen ad​ta​tok ne​kem va​la​mit, és igyek​szem tör​lesz​te​ni az adós​sá​go​mat. Ren​ge​te​get se​gí​tet​tek ne​kem ti ket​ten... – Még​is ho​gyan? – Nem tud​tad? – sza​ladt a ma​gas​ba dr. Finch szem​öl​dö​ke. – At​ti​cus vé​gül nem szán​ta rá ma​gát, hogy el​mond​ja nek​tek? Mond​juk, meg​lep, hogy Zand​ra so​sem... Édes is​te​nem, azt hit​tem, egész May​comb tud​ja. – Mit tud egész May​comb? – Sze​rel​mes vol​tam édes​anyád​ba. – Édes​anyám​ba? – Ó, igen. Ami​kor ha​za​jöt​tem Nash​vil​le-ből ka​rá​cso​nyoz​ni ab​ban az év​ben, ami​kor At​ti​cus fe​le​sé​gül vet​te őt, egy​ből fü​lig be​le​sze​ret​tem. És még min​dig sze​re​tem... Tény​leg nem tud​tad? Jean Loui​se a kor​mány​ra haj​tot​ta a fe​jét. – Jack bá​csi, annyi​ra szé​gyel​lem ma​gam, hogy azt se tu​dom, mit te​gyek. Én meg ne​ki​áll​tam itt ki​a​bál​ni, és... Meg tud​nám ölni ma​gam! – A he​lyed​ben nem ten​ném: mára már épp elég volt az iz​gal​mak​ból. – Szó​val, te vé​gig...? – Igen, ked​ve​sem. – És At​ti​cus tud​ta? – Ter​mé​sze​te​sen. – Jack bá​csi, én úgy ér​zem ma​gam, mint​ha össze​men​tem vol​na öt​cen​tis​re. – Nos, nem ez volt a szán​dé​kom. Nem vagy egye​dül, Jean Loui​se, nem vagy egye​di eset. Most pe​dig in​dulj édes​apá​dért! – És ezt csak így ki tu​dod je​len​te​ni? – Ühüm, pont így. Mint mond​tam, min​dig is kü​lön​le​ge​sek vol​ta​tok szá​mom​ra Jem​mel: ti vol​ta​tok az én álom​gyer​me​ke​im,[50] de ahogy Kip​ling mond​ta, ez már egy má​sik tör​té​net... Hívj fel hol​nap, és ke​re​sünk ne​ked egy ko​moly fér​fit.[51] Jean Loui​se sen​ki mást nem is​mert, aki ké​pes volt egyet​len mon​da​ton be​lül há​rom szer​ző​től is idéz​ni úgy, hogy a vé​gén még ér​tel​me is le​gyen an​nak, amit mond. – Kö​szö​nöm, Jack bá​csi. – Én kö​szö​nöm, Für​kész. Dr. Finch ki​szállt az au​tó​ból, és be​csuk​ta az aj​tót, majd be​dug​ta a fe​jét az ab​la​kon, fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, és sze​mér​me​sen il​le​del​mes han​gon rá​kezd​te: Szer​fe​lett kü​lö​nös hölgy vol​tam egy​kor,

Foly​ton rossz ke​dély vagy ideg​láz emész​tett.[52] Jean Loui​se már fél​úton járt a bel​vá​ros felé, ami​kor eszé​be ju​tott. Rá​ta​po​sott a fék​re, ki​ha​jolt az ab​la​kon, és oda​ki​ál​tott a tá​vol​ba ve​sző, szi​kár alak​nak: – De csak​is be​csü​le​tes csí​nye​ket kö​ve​tünk el,[53] ugye, Jack bá​csi?

19 Ahogy be​lé​pett az ügy​vé​di iro​da elő​te​ré​be, lát​ta, hogy Hen​ry még min​dig az asz​ta​lá​nál ül. – Hank... – Hel​ló. – Fél nyolc​kor...? – Rend​ben. Most, hogy ki​je​löl​ték sza​kí​tá​suk idő​pont​ját, Jean Loui​se-t is​mét el​árasz​tot​ták az ér​zel​mei, ő pe​dig elé​be ment az ára​dat​nak. Hen​ry hoz​zá​tar​to​zott a lé​nyé​hez, épp olyan időt​le​nül, akár Finch’s Lan​ding, a Co​ning​ha​mek, vagy Old Sa​rum. A vá​ros és a me​gye olyan dol​gok​ra ta​ní​tot​ta meg Han​ket, ame​lye​ket ő so​sem is​mert, és soha nem len​ne ké​pes meg​ta​nul​ni; May​comb​nak si​ke​rült el​ér​nie, hogy a jö​vő​ben csu​pán a leg​jobb ba​rát​ja​ként le​hes​sen hasz​ná​ra a fi​ú​nak. – Te vagy az, Jean Loui​se? Meg​ijedt apja hang​já​tól. – Igen, én va​gyok. At​ti​cus ki​jött az iro​dá​já​ból, majd le​akasz​tot​ta a ka​lap​ját és a bot​ját a hall​ban álló fo​gas​ról. – Me​he​tünk? Me​he​tünk. Ké​pes vagy szó​ba áll​ni ve​lem, fel​ten​ni ne​kem ezt a kér​dést. Hát mi vagy te? Hi​szen meg​pró​bál​ta​lak ki​tö​röl​ni a lé​te​zés​ből, meg​pró​bál​ta​lak a föld​be ta​pos​ni, te pe​dig azt kér​de​zed tő​lem, me​he​tünk-e? Nem tud​lak le​győz​ni, és arra sem va​gyok ké​pes, hogy csat​la​koz​zak hoz​zád. Nem tud​tad? Oda​lé​pett a fér​fi​hoz. – At​ti​cus, én annyi​ra... – Le​het, hogy te saj​ná​lod, én vi​szont büsz​ke va​gyok rád. Ahogy fel​né​zett, lát​ta, hogy apja ar​cán su​gár​zó mo​soly te​rül el. – Mi​cso​da...? – Azt mond​tam, büsz​ke va​gyok rád. – Nem ér​te​lek. Egy​ál​ta​lán nem ér​tem a fér​fi​a​kat, és soha nem is fo​gom meg​ér​te​ni őket. – Nos, nyil​ván re​mél​tem, hogy a lá​nyom ki​áll amel​lett, amit he​lyes​nek tart – el​ső​sor​ban ve​lem szem​ben. – Azért elég dur​va jel​zők​kel il​let​te​lek – dör​zsöl​te meg az or​rát a lány. – Min​den​ki an​nak ne​vez, ami​nek akar, amíg tisz​tá​ban va​gyok az​zal, hogy nincs iga​za az il​le​tő​nek – fe​lel​te At​ti​cus. – Rá​adá​sul még csak nem is tudsz ren​de​sen szit​ko​zód​ni, Jean Loui​se. Jut eszem​be, hol hal​lot​tad a „csí​kos​far​kú sze​mét​lá​da” ki​szó​lást? – Itt hely​ben, May​comb​ban. – Szent ég, hogy te mi​ket nem ta​nul​tál! Szent ég, hogy én mi​ket nem ta​nul​tam. Nem akar​tam, hogy fel​for​gas​sák a vi​lá​go​mat, még​is össze akar​tam zúz​ni azt az em​bert, aki igye​ke​zett meg​őriz​ni azt szá​mom​ra. El akar​tam pusz​tí​ta​ni az összes hoz​zá ha​son​ló em​bert. Azt hi​szem, úgy van ez, mint a re​pü​lő​gé​pek​nél: ők je​len​tik a lég​el​len​ál​lást, mi pe​dig a to​ló​erőt, és mind​két té​nye​ző​re szük​ség van ah​hoz, hogy a gép a le​ve​gő​be emel​ked​jen. Ha több​ség​be ke​rü​lünk, orr​ne​he​zek le​szünk, ha ők ke​rül​nek több​ség​be, far​ne​he​zek. Az egész csak egyen​súly kér​dé​se. Nem tu​dom le​győz​ni, és arra is kép​te​len va​gyok, hogy csat​la​koz​zak hoz​zá... – At​ti​cus...

– Igen, kis​asszony? – Azt hi​szem, na​gyon sze​ret​lek. Lát​ta, ho​gyan la​zul el régi el​len​sé​ge vál​la. – Men​jünk haza, Für​kész, hosszú nap volt a mai nap – tol​ta hát​ra a ka​lap​ját At​ti​cus. – Nyisd ki ne​kem az aj​tót, kér​lek. A lány fél​re​állt, hogy elő​re​en​ged​je a fér​fit, majd kö​vet​te őt az au​tó​hoz, és el​néz​te, ahogy ne​héz​ke​sen be​ká​szá​ló​dik az anyós​ülés​re. Jean Loui​se né​mán üd​vö​zöl​te ap​ját az em​be​ri faj tag​ja​i​nak kö​ré​ben, és össze​rez​zent, ahogy be​le​ha​sí​tott ez a fel​is​me​rés. Va​la​ki jár​kál a sí​ro​mon, gon​dol​ta; va​ló​szí​nű​leg Jem az, va​la​mi idi​ó​ta kül​de​tés​ben. Meg​ke​rül​te a ko​csit, és mi​köz​ben be​csú​szott a kor​mány mögé, oda​fi​gyelt arra, hogy ez​út​tal ne ver​je be a fe​jét.

A MAGYAR KIADÁSHOZ Egy csak​nem hat​van​éves, el​fe​le​dett kéz​irat ke​rült elő az egyet​len​nek hitt re​gé​nyé​vel vi​lág​hír​ne​vet ki​ér​dem​lő szer​ző fi​ók​já​ból. Azt hi​het​nénk, a Ne bánt​sá​tok a fe​ke​te​ri​gót! című tör​té​net foly​ta​tá​sát tart​hat​juk ke​zünk​ben, hi​szen ha ez​út​tal nincs is egyes szám első sze​mé​lyű el​be​szé​lő​je, ugyan​az, az az​óta fel​nőt​té vált lány szem​szö​gé​ből lát​ha​tunk bele egy ala​ba​mai kö​zös​ség​nek az 1950-es évek​ben zaj​ló, fe​szült​sé​gek​kel teli éle​té​be. Csak​hogy a foly​ta​tás​nak vélt vál​to​zat né​hány év​vel ko​ráb​ban író​dott, a pol​gár​jo​gi moz​gal​mak, az újabb kön​tös​ben meg​je​le​nő faji meg​kü​lön​böz​te​tés leg​el​lent​mon​dá​so​sabb idő​sza​ká​nak kel​lős kö​ze​pén. Ak​kor nem is je​len​he​tett meg, így szü​le​tett meg a szer​ző szer​kesz​tő​jé​nek ta​ná​csá​ra a Ne bánt​sá​tok a fe​ke​te​ri​gót! A bib​li​ai című Menj, ál​líts őrt! te​hát nem foly​ta​tá​sa az elő​ször meg​je​lent re​gény​nek, de nem is előz​mé​nye, ha​nem egy fi​a​tal fel​nőtt ref​le​xi​ó​i​nak le​nyo​ma​ta. Iro​da​lom​tör​té​ne​ti kü​lön​le​ges​ség, új tör​té​net ugyan​azok​ról a sze​rep​lők​ről. Más​kép​pen, más meg​vi​lá​gí​tás​ban, időn​ként akár el​lent​mond​va az elő​ző re​gény egyes ál​lí​tá​sa​i​nak, tö​re​de​zet​ten el​be​szél​ve ese​mé​nye​ket, ahogy össze​adód​nak az em​lé​ke​zet mo​za​ik​koc​kái.

JEGYZETEK

[1] Wil​li​am Blake: Az ár​tat​lan​ság da​lai. Be​ve​ze​tés (Ger​gely Ág​nes for​dí​tá​sa) [2] Al​ger​non Char​les Swin​bur​ne (1837-1909) an​gol köl​tő, író [3] Ja​mes Fe​ni​mo​re Coo​per (1789-1851) ame​ri​kai író, nép​sze​rű in​di​án​tör​té​ne​tek szer​ző​je. [4] Sir Wal​ter Scott (1771-1832) skót író hí​res tör​té​nel​mi re​gé​nye. [5] Ro​bert Brow​ning (1812-1889) an​gol köl​tő; az em​be​ri lé​lek leg​bel​ső drá​mai fo​lya​ma​ta​it áb​rá​zol​ta. [6] A Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság az 1954-ben, a „Brown kont​ra To​pe​ka vá​ros ok​ta​tá​si hi​va​ta​la” per​ben ho​zott íté​le​te al​kot​mány​el​le​nes​nek mi​nő​sí​tet​te az is​ko​lák​ban tör​té​nő faji szeg​re​gá​ci​ót. [7] A gettys​bur​gi csa​ta Ge​or​ge Pic​kett ve​zér​őr​nagy hí​re​sen hi​á​ba​va​ló had​moz​du​la​ta az ame​ri​kai pol​gár​há​bo​rú ide​jén. [8] Na​ti​o​nal As​so​ci​a​ti​on for the Ad​van​ce​ment of Co​lor​ed Peo​ple (Or​szá​gos Szö​vet​ség a Szí​nes Bő​rű​ek Fel​emel​ke​dé​sé​ért) – az Egye​sült Ál​la​mok egyik leg​ré​geb​bi pol​gár​jo​gi szer​ve​ze​te. [9] Wil​li​am S. Gil​bert: Es​k üdt​szé​k i tár​g ya​lás (Art​hur Sul​li​van víg​ope​rá​já​nak lib​ret​tó​já​ból). [10] Her​bert As​quith (1852-1928), az Egye​sült Ki​rály​ság mi​nisz​ter​el​nö​ke 1908-1916 kö​zött. [11] Egy is​mert an​gol mon​dó​ka Wil​li​am Blake: Az ár​tat​lan​ság da​lai című vers​fü​zé​rét idé​ző rész​le​te [12] Uta​lás a hí​res, 1722-es an​gol „Ar​mo​ry v. De​lami​rie” ügy​re. [13] Uta​lás Vic​tor App​le​ton​nak Tom Swift​ről, a fi​a​tal fel​ta​lá​ló​ról és ba​rá​ta​i​ról szó​ló if​jú​sá​gi re​gény​so​ro​za​tá​ra. [14] Zsolt 1,1. [15] Az in​di​án há​bo​rú 1813. no​vem​ber 12-én le​zaj​lott ki​sebb össze​csa​pá​sa. [16] Matt​hew Ar​nold: The Bu​ried Life. [17] Ce​cil Wood​ham-Smith: The Re​a ​son Why (1953). [18] Wil​li​am Cow​per (1731-1800) an​gol köl​tő és him​nu​sz​író. [19] Is​ten fel​sé​gé​nek di​cső​í​té​se. [20] John Wes​ley XVIII. szá​za​di ang​li​kán lel​kész, a me​to​dis​ta moz​ga​lom egyik meg​ala​pí​tó​ja [21] Itt a. m. am​bi​ci​ó​zus fi​a​ta​lok. [22] Uta​lás Wil​li​am War​bur​ton (1698-1779) an​gol író, kri​ti​kus, Glouces​ter püs​pö​ke sza​va​i​ra. [23] John Wes​ley öccse, is​mert him​nusz​szer​ző, a me​to​dis​ta moz​ga​lom egyik meg​ala​pí​tó​ja [24] Sa​mu​el But​ler Min​den test​nek útja című köny​vé​nek egyik sze​rep​lő​je [25] A Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság​nak a „Brown kont​ra To​pe​ka vá​ros ok​ta​tá​si hi​va​ta​la” ügy​ben ho​zott íté​le​te után ala​kul​tak a szeg​re​gá​ció fenn​tar​tá​sá​ért küz​dő ci​vil egye​sü​le​tek. [26] Gil​bert és Sul​li​van: A mi​k á​d ó [27] A Ku-Klux-Klan. [28] Mis​sis​sip​pi ál​lam kong​resszu​si kép​vi​se​lő​je, John Bell Wil​li​ams il​let​te ez​zel a ki​fe​je​zés​sel 1954. má​jus 17, nap​ját, ami​kor a Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság a „Brown kont​ra To​pe​ka vá​ros ok​ta​tá​si hi​va​ta​la” ügy kap​csán al​kot​mány​el​le​nes​nek mi​nő​sí​tet​te az is​ko​lák faji szeg​re​gá​ci​ó​ját. [29] Ja​va​részt meg​tör​tént bűn​té​nyek​ről be​szá​mo​ló ko​ra​be​li ma​ga​zin. [30] Fran​cis Tur​ner Pal​gra​ve 1861-ben össze​ál​lí​tott több​kö​te​tes versan​to​ló​gi​á​ja. [31] Gas​ton Bul​lock Me​ans (1879-1938) ame​ri​kai ma​gán​de​tek​tív, szesz​csem​pész, csa​ló, szél​há​mos, ok​mány​ha​mi​sí​tó. [32] G. B. Shaw: Can​di​da. [33] Wil​li​am Words​worth (1770-1850) an​gol ro​man​ti​kus köl​tő. [34] Os​car Wil​de (1854-1900) egyet​len re​gé​nyé​nek hőse (Do​ri​an Gray arc​ké​pe). [35] Uta​lás az Ali​ce Cso​d a​o r​szág​b an, a Rémusz bá​csi me​séi és a Szél len​g e​ti a fűz​f á​k at / Bé​k a​vá​ri ura​ság és ba​rá​tai című klasszi​-

kus me​sék​re. [36] Ja​ma​i​ca Gin​ger né​ven for​gal​ma​zott „cso​da​gyógy​szer”, amely ma​gas al​ko​hol​tar​tal​ma mi​att nagy nép​sze​rű​ség​re tett szert az al​ko​hol​ti​la​lom ide​jén, ám tar​tós fo​gyasz​tá​sa sú​lyos ideg​bé​nu​lást okoz​ha​tott. [37] Rész​let Mar​got As​quith ön​élet​raj​zá​ból. [38] Ab​ra​ham Lin​coln gettys​bur​gi be​szé​dé​nek el​tor​zí​tott rész​le​te (Wass Al​bert for​dí​tá​sá​nak fel​hasz​ná​lá​sá​val). [39] Ua. [40] Rész​let a Füg​get​len​sé​gi nyi​lat​ko​zat​ból (Ve​csek​lőy Jó​zsef for​dí​tá​sa). [41] Wal​ter Sa​vage Lan​dor (1775-1864) an​gol köl​tő ver​sé​nek cím​adó​ja hős​nő​je. [42] Kon​fö​de​rá​ci​ós ka​to​na​tiszt, ké​sőbb Dél-Ka​ro​li​na ál​lam sze​ná​to​ra. [43] Rész​let az Ame​ri​kai Egye​sült Ál​la​mok al​kot​má​nyá​ból. [44] Uta​lás Ro​bert Brow​ning Ro​land vi​téz a Se​tét To​rony​h oz ért című ver​sé​re. [45] Az egyes ál​la​mok, il​let​ve egyé​nek ön​ren​del​ke​zé​si jo​gá​val fog​lal​ko​zó mó​do​sí​tás. [46] Szí​né​szek, ren​de​zők, szín​mű​írók 1947 óta mű​kö​dő szak​mai szer​ve​ze​te New York​ban. [47] A Leg​fel​sőbb Bí​ró​ság bí​ró​i​nak össze​fog​la​ló el​ne​ve​zé​se. [48] Uta​lás Shakes​peare Víz​k e​reszt, vagy amit akar​tok című da​rab​já​ra. [49] John Hen​ry New​man (1801-1900) an​gol ang​li​kán, majd ka​to​li​kus teo​ló​gus [50] Sir Ed​ward El​gar: Dre​a m Child​ren. [51] Lord Ed​ward Co​rinth & Ve​rity Brow​ne: A Gra​ve Man. [52] W. S. Gil​bert és Art​hur Sul​li​van: Rud​d i​g o​re [53] Ua.

TARTALOM I 1 2 3 II 4 5 III 6 7 8 9 10 IV 11 12 V 13 14 VI 15 16 17 VII 18 19 A MAGYAR KIADÁSHOZ JEGYZETEK

View more...

Comments

Copyright ©2017 KUPDF Inc.
SUPPORT KUPDF