Graham Heather - j Szerencst

HEATHER GRAHAM

Jó sz er e n c s é t !

Mind e n jog fennt a r t v a , beleé r t v e a kiadvá ny egé sz é n e k vagy egy részé n e k bár milye n form á b a n tört é n ő sokszoro sí t á s á t . A m ű a Harle q ui n Ente r p ri s e s II B. V. jóváh a gy á s á v al jelent meg. Kiadvá ny u n k szere pl ői kitalált szem élyek. Bánn ely adott szem éllyel, aká r él ő v e l , akár elhunyt t al való haso nlós á g a mer ő véletle n m űv e . All rights res e rv e d includin g the right of repr o d u c tio n in whole or in part in any form. This edition is publish e d by arra n g e m e n t with Harle q ui n Ente r p r i s e s II B. V. All cha r a c t e r s in this book are fictious. Any rese m b I a n c e to actu al perso n s , living or dea d, is pur ely coincid e n t a l. , © Heat h e r Grah a m Pozzes s e r e , 1991 – Harle q ui n Magya r o r s z á g Kft., 2004. A m ű ere d e t i címe: Forbid d e n Fire (Harle q ui n Ente r p ri s e s , Toronto) Magya r r a fordítot t a: Várnai Péte r Borító: Majoros Árpád ISBN 963 537 290 6 ISSN 1588 6700 A Harle q ui n Magya r o r s z á g Kft. id ős z a k i kiadvá ny a . ^ F e l el ős kiadó: Step h e n Miles, dr Robin Houck e n ^ F ős z e r k e s z t ő: Dr Téglásy Imre *Felel ős szerk e s z t ő: Glavina Zsuzs a * M űs z a k i vezet ő: Sár ai Szabó Mária •Sz e r k e s z t ős é g : 1122 Buda p e s t , XII. Város m ajo r u. 32/C. •Levélcí m: 1535 Buda p e s t , Pf. 762. •Távb e s z é l ő: 213–520 2; Fax: 202–525 8; •E–m ail: harle q ui n@ e h a r l e q u i n . h u Árusítá s b a n terjes zti a LAPKER Rt, és egyéb terjeszt ő szerve k. Szed é s: Harle q ui n Magya r o r s z á g Kft. Nyom t a és kötött e az Alföldi Nyom d a Rt., Debr e c e n 1

Felel ő s vezet ő : György Géza vezérig a z g a t ó

2

EL ŐHA N G Yorks hir e, Anglia, 1895 márciusa Amikor életé b e n el őször látta azt az emb e r t , Maris s a még a tízedik életév é t sem töltött e be. És mégis, az els ő pilIan a t t ól fogva tudt a, hogy soha több é nem fogja elfelejt e ni az arcá t. Az észak–a n gliai bányavid é k e n , mint mindig, azna p is csípet t a hideg. A kevés k e tüzel ővel rosszul táplált ócska kis kályhák alig–alig adt a k meleg e t a bányá s zviskók b a n , melyek n e k hIanyzó ablak üv e g e i t csak gyen g e védelm e t nyújtó karto n p a p í r o k vagy szaka d o zo t t zsákok helyet t e sí t e t t é k . Ráad á s ul 1895 márci us á b a n szinte meg áll ás nélkül zuhogot t az es ő, ám még az sem törh e t t e szét a vidékr e rábo r ul ó szürk é s–fek e t é s ködb u r á t . Tovább r a is vészjósló felh őkén t lebeg e t t az egész táj fölött a s űr ű szén po r, amelye t az utcáko n rag a c s o s latyakk á ázta to t t az es őzés. Maris s a úgy gondolt a, hogy náluk még az égbolt n a k is más a színe, mint más u t t , és szab a d s á g , tiszt as á g a világn a k csak abba n a részé b e n létezik, amelye t nem burkol be ez a komor fátyol. Gyer m e ki lelkét az az egy vágy töltött e be, hogy elme n e k ü l h e s s e n a feket e fenye g e t é s el ől. Azon a napo n, amelye n az idege n n el találkozot t, Mariss a regg el tiszt a ruh á b a bújt, s hozzá azt a köté nyt viselte, amelyet el őz őleg egés z e n addig vasalt, amíg már–m á r fehé r n e k látt a. S űr ű, enge d e t l e n haját is sokáig gyötör t e a kefével, aztá n meg varkoc s o k b a kénysze rí t e t t e . Vöröse s s z őke fürtjeir ő l Theo bácsik ája azt szokt a mond a ni, hogy színük a lebukó napé r a hasonlít, soka n voltak azonb a n , akik nem osztot t á k ezt a vélem é ny é t . Amikor Maris s a a városk á b a került, a helybeli gyer e k e k kineve t t é k , és rép afejn e k csúfolták az utcá n. Végül ugyan befog a d t á k , amit vele szület e t t szívóss á g á v al és elszá n t s á g á v a l ért el, a hajával azonb a n kés őbb sem békélt meg minde n ki. Mariss a Ayers kilógott a sorból, és ez utób b sem változot t, már csak azért sem, mert ő még írni, olvas ni is tudot t. Theo bácsi gyakr a n figyelm e z t e t t e , hogy ne legyen oly büszke a tudá s á r a , ő viszont úgy gondolt a, teljes joggal érezh e ti mag á t különb n e k a többi gyer e k n é l. Elvégr e az angliká n egyhá z egyik lelkipá sz to r á n a k leánya k é n t jött a világr a , és élete els ő éveit egés z e n más körül m é n y e k között töltött e. Gyer m e k k é n t nagyon is gyakr a n megfor d ul t kúriák b a n és udva r h á z a k b a n ahhoz, hogy ne ébr e d t volna fel ben n e a vágy, és ne akar t volna úrin őkén t élni. Ez a gondola t egy id ő utá n ugyan olya n éltet ő elem e lett, mint a leveg ő . Büszke s é g e és a szeb b jöv őr ől sz őtt álmai minte gy tutajt ácsolt a k szám á r a , hogy azon szelhe s s e majd az élet óceá nj á n a k viharos a n hullá mzó vizét. Azon a bizonyos napo n egy iskolat á r s á t ól tartot t hazafel é. Bácsikája er őleves t küldött vele a kisfiú bete g édes a n yj á n a k , aki nem gy őzött hálálkod ni a kedves figyelm e s s é g é r t . FIÁnak viszont máson sem járt az esze, csak azon, hogy valahogy kibab r áljo n Maris s av al, és tiszta ruh áj á b a n minde n á r o n az utca sar á b a akart a lökni. Amikor a fiú után a kiáltott. Maris s a ezér t épp e n csak hátr al e s e t t a válla fölött, aztá n futás n a k ere d t. Ami ezut á n követk ez e t t , az egyes egyed ül az isme r e tl e n hibájá ból tört é n t, csakis miat t a . Ö fordult ki olyan vára tl a n ul a sarko n, hogy Mariss a épp e n csak rápillan t h a t o t t , és máris nekisz ala d t . Ez a 3

lélegz e tv é t e l nyi id ő is elég volt azonb a n ahhoz, hogy azonn al egysze r s minde n k o r r a megje gy e zz e mag á n a k az idege n t . Nagyon mag a s , karc s ú fiú volt, Maris s a n á l jóval id őseb b, úgy tizen nyolc–tize nkile n c éves lehe t e t t , majdn e m kész férfi volt már, és egysze r ű e n tökéle t e s . Öltözék é n a legké ny e s e b b ízlés sem találh a t o t t volna kifogá solnivalót. Őzba r n a nadr á g o t viselt, hozzá valamivel világos a b b zakót és borvörös mellényt. Maris s a már nem tudot t meg állni, s miel ő tt össze ü t k öz t e k volna, még találkozot t a tekint e t ü k . A fiú hollófeke t e hajával megle p ő ellent é t e t alkotot t égszínk é k b e n ragyogó szem e, amelyn e k tekint e t e ifjú korát meg h a z u d t oló a n fürké s z ő és átha t ó volt. A követk ez ő pillan a t b a n Mariss a már ott kötött ki, ahol pedig sem milye n körül m é n y e k között nem szere t e t t volna, neveze t e s e n a bokáig ér ő sárb a n . A fiatale m b e r készs é g e s e n a kezét nyújtott a neki. – Gyere, felse gít el e k – mondt a. A lány har a g o s a n néze t t fel rá, mert pontos a n tudt a, milyen látvá nyt nyújth a t így, tet ő t ől talpig szutykos a n . – Fellökt él! – szisze g t e. – Én aztá n nem! Te roha n t á l neke m, kis kisass zo ny. – Félre az útból, te mocskos patk á ny! – dörr e n t rá Mr. Lacey, a bánya igazga t ój a Maris s a r a . – Hogy mer é s z els z így besz élni egy fiatalú r r a l? Laceyt minde n ki gy űlölte, amire hírhe d e t t kegyetle n s é g é v e l rá is szolgált. A bánya t á r s a s á g gazd a g részvé ny e s e i iránt táplált irigy düh é t az igazga t ó azokon a szere n c s é tl e n e k e n töltöt t e ki, akikne k kora gyer e k ko r u k t ól a föld alatt kellet t robotolniuk. Mr. Lacey mellet t egy id ő seb b úrie m b e r állt, akinek ugya n olya n kék szem e volt, mint a fiúnak. Az ősz hajú férfi szelíde n meg ró t t a az igazga t ó t, hogy ne kiabáljon már ezzel a gyere k k el, az arc á r a kiül ő szán a k oz á s azonb a n felb őszítet t e Mariss a t . – Nem vagyok mocskos patk á n y! – tiltakozot t heve s e n . Miközbe n kapko dv a nekilátot t, hogy ledörzs ölje mag á r ól a koszt, a latyakk al akarva–ak a r a t I a n befröcs k ölt e Mr. Laceyt, aki istenk á r o m l ó szitkozód á s b a kezde t t . – Apa – jegyezt e meg a fiú –, nem hisze m . hogy az igazg a t ó úr szavai egy gyer m e k füléne k valók lenné n e k . Lacey azonb a n már nem bírt uralko d ni mag á n, és elveszt e t t e a fejét. – Igenis mocskos patká ny vagy! És ha még egy szem t el e n szó elha gyja a szád a t ezek el őtt a finom urak el őtt, a bácsik á d a t páros lábbal rúgo m ki, tége d pedig a saját keze m m e l csép ellek el. – Elég ebb ő l! – jelent e t t e ki az id őseb b úrie m b e r nyugod t a n , de hat á r o z o t t a n , és továb bi n d ul t. – Egy árva pet á ko t sem fektet e k be itt, ahol ekkor a a nyomo r ú s á g . Mr. Lacey dühö d t pilIant á s t vete t t a dacos Mariss a r a , majd az el őkel ő úr után roha n t . A fiú azonb a n még mar a d t , és mélys é g e s együtt é r z é s s e l nézet t a lányra. Maris s a tehe t e tl e n gy űlölett el mer e d t rá, amiér t szán a k ozik rajta, s őt pénzt is dob neki, egy egész ara ny a t , amib ől Theo bácsival ők kett e n aligha n e m egy teljes hóna pi g meg élh e t t e k volna. – Vegyél mag a d n a k új köté nyt! – tan á c s ol t a az ifjú úr, majd megfor d ul t, és otth a g y t a a lányt. Ó sem látott hát mást benn e , mint koszos utcakölyköt, akinek kegyes e n alamizs n á t adha t. – Tarts d meg a pénz e d e t ! – kiáltott a Mariss a , és feléje hajított a az ara ny a t , miel ő tt könnye s szem m el haza m e n e k ü l t volna. 4

A bányai g a z g a t ó t , akinek érzés ei t úgy–aho gy meg é r t e t t e , nem gy űlölte igazá n, az ismer e tl e n fiút azonb a n igen. Gy űlölte kifogás t a I a n megjele n é s é é r t , a széps é g é é r t , még ame rik ai kiejtés é– ért is gy űlölte, legink á b b azonb a n azér t, mert neki nem kellett a vészt e r h e s feket e szénp o rf el h ő alatt élnie. 1904 szep t e m b e r e Közel tíz év telt el, mire Mariss a viszontlá t t a az idege n t, aki id őközb e n sokat változott, ő mégis azonn al felism e r t e . Ahhoz azonb a n csakn e m egy teljes évnek kellett még eltelnie, hogy megt u dj a a nevét, és kide r üljön szám á r a , miféle szer e p e t játszik majd az életé b e n . Az eltelt évtize d b e n ter m é s z e t e s e n Maris s a is megváltozot t, majdn e m kész n ő volt, és már nem a kis bányá s zv á r o s b a n élt. Második találkoz á s u k r ól az mar a d t meg az emlék ez e t é b e n , hogy az ideg e n feszült volt, és ezt már akkor érez ni lehet e t t rajta, amikor még be sem lépet t a házb a. Mariss a tálcával a kezé b e n épp e n el akar t a hagyni a nagy udvar h á z könyvtá r s z o b áj á t , amikor a kocsi feljáró ról szapo r a lódobo g á s hallatszo t t be. Mindny ája n tudt á k, hogy Sir Thoma s egy ropp a n t fontos ame rik ai isme r ő s é t várja, de úgy gondolt á k, hogy a vend é g hintón jön majd, ha nem mindjá r t egy akkorib a n újdons á g s z á m b a men ő auto m o billal, ami a legúja b b módi volt a kifinom ult gazda g o k köréb e n . Hogy a látog a t ó egy hat al m a s pej hátá n fog meg é r k e z ni, az Mariss a n a k álmá b a n sem jutott volna eszé b e . Megle p e t t e n meg állt hát, és kilese t t az udva r h á z erkély ab laká n. A férfi, aki felt ű n ő en elegá n s a n ülte meg a lovát, játszi könnye d s é g g e l épp e n akkor patt a n t le a nyer e g b ől. Tökélet e s r e nyírt, hollófeke t e haja összekóc olód o t t a sebe s vágt á t ól, és egy csillogó tincs e a homloká b a eset t, amikor bicce n t e t t a lovászfiún a k, és odado b t a neki a gyepl őt. Hosszú lépt ei, amelyekk el megt e t t e az utat a bejár a ti g, feszülts é g r ől árulkod t a k , s őt mi több, dölyföss é g r ől. Tükörfé ny e s csizm áj á b a n , sz űk, dohá ny b a r n a nad r á gj á b a n és cinób e rvö r ö s mellény e fölött viselt teng e r é s z k é k zakójáb a n elkép e s z t ő e n jól feste t t . Mariss a már akkor megis m e r t e , amikor még csak néh á ny lépcs őfokot tett meg szélse b e s e n , hogy aztá n vadul meg r á n g a s s a a kopogt a t ó t . Kevéss el kés ő bb úgy rontot t be a házb a, hogy kis híján feldönt ö t t e a karcs ú, öreg e c s k e házvez e t ő n ő t, aki been g e d t e . Maris s a a könyvtá r s z o b a ajtaja mögé húzódot t, és hallott a , hogy a vendé g félreis m e r h e t e t l e n ame rik ai kiejtés s el közli. Sir Thom a s már várja. A ház gazd ájá t gyakr a n kere s t é k fel az Újvilágból érkez e t t urak, eddig azonb a n mind jóval id őseb b e k voltak, mint ez a látog a t ó. Az ifjú ame rik ai öblös, kellem e s hangj a nagyon fiatalos a n csen g e t t , beszé d m ó dj a azonb a n mag a bizt o s s á g r ó l árulkodo t t , és arról, hogy tulajdon o s a para n c s ol á s h o z szokot t. Ez a hang Maris s a lelkéig hatolt, és bizser e g n i kezde t t t őle a b ő re. Ugya n a z a han g volt, mint azé a fiúé ott a yorks hi r e–i utcá n, csak az id ő közbe n férfivá éret t. A házvez e t ő n ő oldalra lépe tt. Maris s a pedig valaho gy nem arr a mozdult, ame r r e kellet t volna, mert a követk ez ő pilIana t b a n beleü t köz ö t t az isme r e t l e n b e . A teás k é s zl e t megc s ö r r e n t a tálcá n, aztán a földre eset t, a lány pedig a falnak tánto r o d o t t. Halka n felsikoltot t, de nem azér t, mert meg ü t ö t t e mag á t , hane m mert odale tt az érté k e s porc el á n. A férfi azonb a n rá sem pilIanto t t a kárb a veszet t szervizr e, hane m kinyújtott a a 5

karját, és a félhom ályból kihúzt a a világos s á g r a a lányt. Hát most már ahá nysz o r csak találkoz n a k, ez az alak mindig fel fogja lökni? Mariss a belen é z e t t a férfi szem é b e , amely éppolya n égszínk é k volt, mint amilye n n e k ő emlék ez e t t rá, és zavar b a ejt ően elütöt t simá r a borotv ált, éles vonala kk al meg r ajzolt arcá n a k napb a r n í t o t t színét ől. Sze m e nyugt aI a ní t ó kékjéb e n furcs a t űz lobogot t. PilIant á s a tet őt ől talpig bejár t a a lányt, és ugya n ú g y mért e fel, ahogy a n valószín űleg a porc el á n b a n eset t kárt is felbec s ül t e volna. – Jól van? – kérd e z t e végül sz űkszavú a n . Sem mi nem vallott arr a, hogy ő is felisme r t e Mariss a t , de miért is kellett volna emlék e z ni e rá? Annak idején koszos utcakölyök volt a szám á r a , most meg taka ro s egye n r u h á b a öltözte t e t t szobal á ny. Maris s a futó bólintá s s a l válaszolt a meg az ame rik ai kérd é s é t , és kirán t o t t a keze alól a karjá t. Közbe n elkép e d t e n érezt e, hogy felgyors ul t a szívver é s e . Alig kapot t leveg ő t, azt az egyé r t el m ű udva ri a s s á g o t pedig, amelye t a látog a t ó még iránt a, a cselé d iránt is tanú síto t t, sért őne k talált a. A követk ez ő pilIan a t b a n azonb a n már másféle gondola t ai tám a d t a k . Miért épp e n a férfi figyelm e s s é g e zavar n á ? Nem lehet, hogy inkáb b hófeh é r köté ny e és díszt ele n szürk e ruh áj a miatt fesze n g ? Vagy inkáb b azért, mert egyetl e n kincs e, vörös e s s z ő ke haja nem omolha t alá s űr ű hullá mo k b a n egé sz e n a csíp őjéig, han e m f őköt ő taka rj a el? Egysze rib e n gy űlölet t el gondolt heves e n kalap áló szívér e és a férfi kezér e is, amely az el őbb még er őse n, mele g e n fonódot t a karjár a . Utált a azokat az eddig isme r e tl e n érzé s e k e t , amelyek eltöltöt t é k, de minde n n é l jobba n hara g u d o t t arr a, aki kiváltott a őket, s akinek kék sze m e áth a t ó a n tap a d t rá. Akárcs a k a han gj a, pilIant á s a is úgy hatot t a lányra, minth a meg é ri n t e n é , és felforró s o d o t t t őle a test e. Mariss a tisztá b a n volt azzal, hogy büszke tere m t é s . Theo bácsik ájá t ól, aki nagyon szer e t t e őt, épp elégs z e r hallott a ezt, de kisebb korá b a n az édes a pj á t ól is, kés ő bb pedig a jólelk ű Sir Thoma s t ól és a lányát ól, Maryt ő l, aki soha senkir ől nem mondot t rossz a t . – Sem mi bajom – moro g t a Maris s a mérg e s e n . A vend é g nem eres zt e t t e tekint e t e fogsá g á b ól, és látszot t rajta, hogy meg r a g a d t a a szem e színe. A lány bossza n k o dv a érezt e, hogy most még a vér is arcá b a tolult. Tudta, hogy s űr ű, söté t pillák árnyék olt a szem e kimon do t t a n szép. Zöld, egé sz e n kicsit ferde vágá s ú, és Sir Thoma s kedves k e d ő n macs k a s z e m n e k szokt a nevezni. Mary szerint viszont olyan a szem e , hogy mind e n ki n e k újra meg újra bele kell néznie, a pilIant á s a pedig szár m a z á s á h o z és társ a d a l m i helyzet é h e z képe s t túls á go s a n is büszke. És túlont úl érzéki, tett e hozzá a ház kisas szo ny a egysze r zavar t a n sutto gv a . Sir Thoma s többszö r is a legko molya b b a n óvatos s á g r a intet t e Mariss a t , mondvá n , hogy az olyan szem p á r , amilyen az övé, egyes e k b ől a kellet é n é l több érzé s t, heves e b b szenve d é lyt válth a t ki. Úgy t ű nt azonb a n , hogy ez erre az ame rik ai férfira nem igaz. PilIant á s a ugyan még mindig fogva tarto t t a a lányét, s a szem e is felcsilIa nt, de szigor ú vonás ai mit sem enyhült e k. És mégis, minth a tört é n t volna valami kett ejük között, vala mi, ami perzs el ő bb e n éget e t t , mint az isme r e t l e n kék szem é b e n lobogó t űz, amit ől Mariss a n a k kihagyot t a szívver é s e , reszk e t é s tört rá, és ami mind e n eddigin él jobba n feldühít e t t e . Nem! – gondolt a, de nem tudt a volna meg m o n d a n i, mi ellen tiltakozik ilyen heve s e n . Nem is töpr e n g h e t e t t rajta, mert a férfi elford ult t őle, miut á n szem é b e n egé sz e n váratI a n ul kialudt a láng, és helyét eluta sít á s , 6

hideg s é g foglalta el, valami olyas mi, amit akár fájdalom n a k is lehe t e t t érte ni. Fiúké n t sokkal szelíde b b volt, ám azót a szemlá t o m á s t belülr ől is megváltozo t t, és kem é ny lett, akár az acél. Mariss a azon kapt a mag á t, hogy azt találga tj a, mi állhat e változá s mögöt t, és már megint agga s z t ó n a k érezt e a saját viselked é s é t . Nagy soká r a végr e leté r d e l t, hogy összes z e dj e a cser e p e k e t . Az ame rik ai követt e a példáj á t, és sokkal gyors a b b n a k bizonyult, mint a lány, aki jó, ha két dara b o t emelt fel, mire a férfi már minde n t a tálcá r a rakot t. – Közölni fogom a gazdáj áv al, hogy az én hibá m b ól tört össze a készlet – mondt a aztá n. Ez így is volt. Maris s a azonb a n a józan szavak b ól leere s z k e d é s t vélt kihalIa ni, ami meg a k a d á lyoz t a abba n , hogy illend őe n megkös zö nj e a jóindula t ú felajánl á s t. – Nagyon helyes – felelte halka n. A férfi, aki már továb bi n d ul t, hogy bem e nj e n a ház urá hoz, most megfor d ul t. Mélyen a lány sze m é b e nézet t, minth a csak most el őször nézn é meg mag á n a k igazán, aztá n felneve t e t t . – Nem is tudt a m , hogy Angliáb a n vadm a c s k á k a t tenyé s zt e n e k a vidéki birtokoko n. Ameriká b a n lenn e a helye, kislány! Égszínk é k szem é n e k pilIant á s a még egysz e r végigsiklott Mariss a n , miel ő tt belé p e t t a könyvt á r s zo b á b a , és becs uk ó d o t t mögöt t e a szárny a s ajtó. A házvez e t ő n ő han go s a n fellélegz e t t . Maris s a pedig fojtott szitkozód á s s al éppe n elindult, hogy kivigye a konyhá b a az összet ö r t teás k é s zl e t e t , amikor odab e n t r ő l megh a llot t a az ame rik ai félre é r t h e t e t l e n ü l hara g o s hangj á t. Honn a n veszi ez mag á n a k a báto r s á g o t ahhoz, hogy így besz élje n Sir Thom a s s z al, akinél pedig az egész világon nincs jobb emb e r ? – gondolt a felháb o r o d o t t a n . A könyvtá r b a n egyre indula to s a b b lett a szóvált á s , aztá n kivágó do t t az ajtó, és az isme r e t l e n lépet t ki rajta. – Jó, jó, legye n meg az aka r a t a ! Megt e s z e m , amit óhajt – mond t a inge r ült e n . Nem lehet e t t nem megh a lIa ni, hogy kezde ti nyugt aI a n s á g a kedvetle n s é g n e k adta át a helyét. Széles vállát megfe szít e t t e , és kihúzt a mag á t , miközb e n vissza n é z e t t a kön5 rvt á r s z o b á b a . Villogó szem é t a ház urá r a szeg ez t e , és halkab b a n folytatt a , de han gja mit sem veszítet t a szenve d élye s s é g é b ő l. – Rend b e n van. Sir Thom a s . Állni fogom a szava m, mag á n a k viszont tudni a kell, hogy rossz üzlete t kötött, amelye n alig nyert egye b e t, mint egy megk e s e r e d e t t emb e r üre s porh üv elyé t. Sir Thom a s válasz a minth a lelkes ült s é g r ől árulkodo t t volna. – Megny e r t e m mag á t a terve m n e k , kedves bará t o m , és enn él több e t nem is akar t a m elérni. Tudom, kivel van dolgom, ha megk e s e r e d e t t , ha nem. A klubb a n még látjuk egym á s t , miel őtt elutazik. Az ame rik ai száját fojtott szitkozód á s hagyt a el, ám aztá n sze mlá t o m á s t türele m r e intett e mag á t, és vára tI a n ul elmosolyodot t . – Vigyázzon mag á r a , öreg e m ! – mond t a olyan han go n, amely akár aggód ó szere t e t r e is utalh a t o t t volna, aztá n megfor d ul t, és már be is csukód o t t mögöt t e a bejár a ti ajtó. Mariss a és a házveze t ő n ő döbb e n t e n nézte k utá n a , s a mets z e t t ajtóüve g e n át látták, ahogy fellend ül a lova nyerg é b e , és eng e d e t l e n tincs e megin t a homloká b a hullik. Tekint e t e még egysz e r összet al álkozo t t 7

a lányéval, és komolya n meg h aj t o t t a a fejét, miel őtt gúnyos mosolyr a húzt a a száját. Mariss a a legszíves e b b e n után a szalad t volna, hogy hang o s szóval érté s é r e adja, ő aztá n nem fogja cseléd k é n t leélni az életé t. Ne m mar a d meg örökr e szobalá ny n a k , akivel bárki kedvé r e fölénye s k e d h e t , han e m igenis sokra fogja vinni. Igazi hölgy lesz bel őle, akinek minde n ki meg fogja adni a tisztel e t e t ! Még mindig mozd ul a tI a n u l állt az el őcsa r n o k b a n , amikor Sir Thom a s szelíd hang o n kiszólt a szobá b ól, hogy menje n be hozzá, és olvass o n fel neki. Az id ős úr volt az egyetle n emb e r, akine k sikerül t tompít a ni a Mariss a becsvá gyó büszk e s é g é t , egye d ül ő tudt a eloszlat ni mar do s ó kese r ű s é g é t , és enyhít e ni gyötr el m e s vágyakoz á s á t . A lány futó pilIant á s t vetet t tiszta kezér e és kifogá s t aI a n kötény é r e , s el kellett ismer ni e, hogy máris több r e vitte, mint amir ől a korom t ól mindig feket e bányá s zv á r o s b a n töltött évek alatt aká r csak álmod h a t o t t . Ezen az ősi birtoko n tiszt a a leveg ő , és nem nehe z e dik mázs á s tehe r k é n t a tüdejé r e . Itt minde n ü t t lakkozot t fa és gondo s a n kifénye sít e t t vörösr é z csillog, ő pedig reng e t e g e t olvas, falja a nagy rem e kí ró k m űveit, megis m e r t e a híres oper á k a t , és olyan kifogá s t a I a n kiejtés r e tett szert, amellyel nem egy jó házból való hölgyet megsz é g y e ní t h e t n e . Kedves, már–m á r megkö n ny e b b ü l t mosollyal áta d t a a házvez e t őn őn e k a porc el á n c s e r e p e k k e l teli tálcát, aztá n bem e n t az uras á g dolgozószo b áj á b a . Keze azonb a n , hiáb a nem aka rt a , még mindig ökölbe szorult. Találkoz á s a az idege n n e l olyan érzés e k e t váltott ki bel őle, minth a legalá b bi s kést forga t t a k volna meg a szívéb e n . Egy szép nap azonb a n majd meg m u t a t j a neki! Akkor már valódi úrhölgy lesz, és ajká n kárö rv e n d ő, leer e s z k e d ő mosollyal fogja élvezni az ame rik ai mist e r zavar á t. Már kisgye r e k k é n t is hajth a t a t I a n volt, ha a fejébe vett valamit, és eltökélts é g e az évek múlás áv al csak er ő södö t t. Az isme r e tl e n hangjá n a k csen g é s e , a kék szem é b e n vára tI a n ul megjele n t fájdalo m kés ő bb álmá b a is elkísé r t e , és egész éjszak a nem hagyt a nyugod ni. Csak más n a p regg el r e csillapod o t t le annyira, hogy már képe s volt meg m o s olyo g ni mag á t a d őres é g é é r t . Valószín űleg soha életé b e n nem látja viszont azt az ame rik ait. A sors azonb a n másk é n t rend el t e. Mégp e di g úgy, hogy Mariss a viszontl á s s a az ideg e n t , és meg m u t a s s a neki...

8

1 Londo n, 1905 nove m b e r e Mary sietve helyér e eng e d t e a bárso nyfü g g ö n y t, amely mögül eddig leskel ő döt t. – Jön! – kiáltott a , és ijedt pilIant á s t vetet t Maris s a r a . Sir Thom a s árvá n mar a d t leánya holts á p a d t volt, barn a szem e valósá g g al lángolt megk e s k e n y e d e t t arcá b a n . Az utóbbi id őben ijeszt őe n lefogyott, mialat t súlyosa n bete g apja gyötr el m e s kínok között és sokáig a végét járta. A két lány éjt napp allá téve ott ült a Sir ágya mellett, és ereje szerint mind e n t elkövet e t t azért, hogy megkö n nyít s e szám á r a az elmúl ás t. Bárm e n y n yi r e is különbözöt t egym á s t ól a ter m é s z e t ü k , Mary őszinté n szer e t t e az éde s a pj á t , és Mariss a is oda a d ó a n tisztelt e a jólelk ű urat. Mindke t t ő jük n e k nagyon hIanyzot t a meg bold o g ul t, és ma mégis azért jöttek fel London b a , hogy ellens z e g ülj e n e k utolsó akar a t á n a k . Mary ideg e s e n összefont a vékony ujjait, és halka n felnyögöt t. – Biztos vagy benn e , hogy siker ül ni fog? – fordult a bará t n őjé h e z. Mariss a mes sz e nem hitt mar a d é k t a I a n u l a siker b e n , éppe n ezért szedt e szapo r á n a leveg ő t. SzokatI a n ul elfogódot t volt, de azzal a gondola t t al igyekez e t t báto r s á g o t önte ni mag á b a , hogy élet é b e n jóval nehe z e b b felada t o k a t is megoldo t t már. Ha úgy kell lennie, szere p e t fog játsza ni. Legalá b b haszn á t veszi anna k, hogy édes a n yj a, még egész e n fiatalon, a londoni színpa d o k ígér e t e s színész n ő je volt, ő pedig állítólag megö r ö költ e a tehe t s é g é t . És most vég ű i is Mary boldog s á g a a tét. – Persze hogy siker ül ni fog – vigaszt al t a izgatot t bar á t n őjét, és még egy utolsó pilIant á s t vetet t a szállod ai lakoszt ály szalonjá n a k met sz e t t kristályt ü k r é b e . Kifogás t a I a n megjele n é s ű , valódi i^ ú hölgyet látott ben n e , úgyho gy minde n n e k jól kell elsülnie, gondolt a rem é n yk e d ő n. Mary egyik drá g a selye m r u h á j a volt rajta, amelye n teljes hosszá b a n gyöngy h á z gombo k sorakoz t a k. Sz ű k, földig ér ő szoknya r é s z e megfelelt a legúja b b divat n a k, és tökéle t e s e n érvé ny e s ül t ben n e Maris s a szép alakja. Apró lábát oldalt gombolódó b őr–csizm á c s k á b a bújtat t a. A csat, amellyel hullám o s , vörös e s s z ő ke haját a tarkójá n összefog t a , tökélet e s e n illett a mellt űjéh ez. Maryn e k jó ízlése volt, Mariss a pedig úgy tudt a viselni bará t n ője ruháj á t, mint h a egyen e s e n rá szabt á k volna. Bátorító a n rám os olygot t Maryr e , aztá n pilIant á s a az aszt al r a eset t, amelye n már tea várt a a látog a t ó t. Hányszor, de hányszo r teázot t együt t a két bará t n ő az elmúlt évekb e n ! Már akkor nagyon közel laktak egym á s h o z, amikor még élt Mariss a apja. Robe r t James Ayers tisztele t e s a Sir Thom a s ura d al m á h o z tart ozó egyh ázköz s é g b e n szolgált, amely pomp á s , középko ri tem plo m o t tudh a t o t t a mag á é n a k . Az el őz ő lelkész a gyer m e k Robe r t b e n felism e r t e a rend kívüli tehe t s é g e t , és pártfog á s á b a vette. A szer é ny szár m a z á s ú ifjú neki köszön h e t ő e n végez h e t e t t teológi ai tanul m á n y o k a t , miut á n pedig jótev ője elhalálozott, az öröké b e is lépet t a szószék e n . A tisztel e t e s lányak é n t Mariss a bizonyos kiválts á g o k a t is élvezet t, és hatodik szület é s n a p j á n ezér t hívták meg az udva r h á z b a , ahol aztá n szégye nl ő se n Miss Kathe ri n e Maris s a Ayers néve n mut a t k ozo t t be a 9

ház fiatal kisas szo ny á n a k . A kis Mary megle p e t t e n felkac a g o t t , mert igen– igen tetsz e t t neki, hogy ennyire hasonló a nevük. Az övé ugya nis hivat alos a n Kathe ri n e Mary Ahear n volt, és aká rc s a k Mariss a , ő is a második kere s z t n e v é t hasz n ált a. Attól fogva Mary és Maris s a szíves e n és gyakr a n játszot t a k együt t. Amikor azonb a n Ayers tisztele t e s megh al t. Maris s a nem c s a k az édes a pj á t veszíte t t e el, han e m a bar á t n őjé t is. Mivel árvak é n t nem mar a d h a t o t t egyed ül a parókIa n , Theo Ayers, a megb ol d o g ult lelkész fivére vette mag á h oz, és elvitte abb a a yorks hi r e–i bányá s zv á r o s k á b a , amelyb e n élt. Mariss a gy űlölte azt a helyet, és gy űlölte az otta ni élet e t, ugya n a k k o r azonb a n gyen g é d szere t e t f űzte a nagyb á tyj á h oz, az egysz e r ű bányá s z h oz, aki sem írni, sem olvas ni nem tudot t, ám ellenállh a t a t I a n mosolyáv al és régi mes éivel, amelyek b ől soha nem fogyott ki, mindig meg n e v e t t e t t e a gyer m e k e t , miel őtt az esté n k é n t elalud t volna er ős karjáb a n . Sok másik, korá n árvas á g r a jutott sorst á r s á t ól eltér őe n Mariss a n a k csakis szere t e t b e n volt része a bácsik ájá n á l. Ám ő sem feledt e t h e t t e el vele a vigaszt a I a n környez e t e t , a minde n t belep ő feket e szén po r t . A kislány jól tanult, de a szeg é n y e s házta r t á s t is ő vezett e, mag a most a és vasalt a a ruh áit, s ereje szerint ottho no s s á varáz solt a szer é n y n él is szer é ny e b b viskójuka t . Miutá n elvég ez t e az iskolát, rádö b b e n t , hogy neki is nagyon ham a r munk á b a kell már állnia, mert a mag af ajt a , nincst el e n lányok szám á r a nem kínál más lehet ő s é g e t az élet. Ö azonb a n enn e k ellen é r e továb b r a is szeb b jöv őr ől álmodo t t , attól kezdve meg különös e n, hogy találkozot t azzal a fiúval, aki makulá tI a n, mér e t utá n készült öltönyt viselt. Sir Thom a s ősi birtok á t Mariss a soha nem feledt e el, és a szelíd Maryt sem, akinek mindig tiszt a volt karcs ú, ápolt keze. Egyik vasá r n a p Theo bácsin a k siker ül t kibér elni e a bányá s zv á r o s b a n fellelhe t ő egyetl e n pónifoga t o t, hogy unoka h ú g á v al elme h e s s e n e k abb a a tem plo m b a , amelyb e n valamiko r Maris s a édes a pj a szolgált. Az istentis zt el e t e n a lány régi bar á t n őjét is viszontl á t t a . Maryb ől id őközbe n sudá r, karcs ú lány lett, s ahogy pré m s z e g é ly e s szövetk a b á t j á b a n ott állt Sir Thom a s mellett, máris kész ifjú hölgy volt, noha még csak a tizenöt ö dik évéb e n járt, mint Mariss a is. Neki elég volt egyetle n pilIant á s t vetnie a saját kezé r e , letör e d e z e t t körm ei r e , hogy áldá so s z t á s utá n azonn al kime n e k üljön a templo m b ól. Nem akar t a , hogy megl ás s á k , mert szégyellt e szegé ny e s megjel e n é s é t . Sir Thom a s azonb a n észr ev e t t e , után a ment, vállár a tett e a kezét, és a hogylét e fel ől érd e kl ő dött. Mary sem húzt a fel g őgöse n az orrá t, hane m boldog a n karjá b a zárt a rég nem látott bar á t n őjé t. Kés őbb négye s b e n együt t teázt a k az udva r h á z b a n , és bár Maris s a látta, hogy nagyb á t yja, az egysze r ű bányá sz nem érzi jól mag á t a szám á r a nyom a s z t ó környez e t b e n , vele mégis mad a r a t lehe t e t t volna fogat ni öröm é b e n . Ott és akkor ráa d á s u l új felfedez é s t is tett. Ráéb r e d t , hogy a ran g, a cím és a vagyon nem jár együtt okvetle n ül dölyföss é g g e l, hane m inkáb b lelki nem e s s é g r e kötelez, amint az szület e t t tulajdon s á g a volt ezekn e k a meleg s zív ű emb e r e k n e k . Így aztá n amikor elbúc s ú zo t t Sir Thoma s t ól és Maryt ől, életé b e n talá n el őször nem nagyr av á gy ó büszk e s é g töltött e el, hane m szint e már aláza to s hála. Háro m nap p al kés ő bb Sir Thom a s megjele n t a korm os kis bányá s zv á r o s b a n , s felajánlot t a, hogy Mariss a költözzön hozzá és a lányá hoz az udva r h á z b a , de Theo Ayers köszön e t t e l nem kért a 10

könyörül e t e s s é g b ő l. Az uras á g erre kijelen t e t t e , hogy szó nincs alamizs n á r ól. Mariss a szobal á ny lehet n e náluk, s munk á v al kere s h e t n é meg a kenye r é t és a továb b t a n u l á s a költs é g e i t. Theo Ayers eleint e ez ellen is tiltakozot t, mert nem akar t a eleng e d n i mag a mell ől meg bol do g ul t fivére egyetle n gyer m e k é t , Sir Thom a s azonb a n kitart ó a n folytat t a a gy őzköd é s é t . Mariss a nem arr a szület e t t, érvelt, hogy halála napjáig sokgye r e k e s bányá s zfele s é g k é n t teng ő djön. Most esélyt kap arra, hogy jobb élete legyen, és ezt a lehet ő s é g e t nem szab a d kihasz n ál a tI a n u l hagyni a. Pénzt kere s h e t , tanulh a t , gyar a pí t h a tj a az isme r e t e i t, és a tudá s kés ő bb sok–sok ajtót meg nyit h a t el őtte. Szer e t ő nagyb á t yjá n a k sem kell lemon d a n i a róla, hisze n mind e n hétvé g é n megl á to g a t h a t j a . Így eset t, hogy Mariss a átköltözöt t az udva r h á z b a , egy tet őté ri szobá b a , amelyb e n egész e n a mag a ura lehet e t t . Hétköz b e n dolgozot t és tanult, vasá r n a p o n k é n t pedig tem plo m b a ment, és meglá t o g a t t a a bácsik áj á t. Soha nem érkez e t t hozzá üres kézzel, mert az uras á g mindig egy nagy kosá r csirke s ül t e t , sonká t, gyümölcs ö t, zölds é g e t és frisse n sütött kenye r e t küldött vele. Theo Ayers ünne pi lakom á r a hívhat t a meg a bará t ai t, miközb e n Maris s a a bet űvet é s és az olvasá s alapjair a okított a a szutykos szoms z é d gyere k e k e t . Bácsikáj a ugyan olya n büszke volt okos unok a h ú g á r a , mint ő saját mag á r a . Neki már siker ült kime n e k ül ni e a szén po r b ól. Maryvel és Sir Thom a s s z al csep p e t sem volt neh éz kijönnie. Kemény e n dolgozot t, és éppolya n kem é ny e n , szorg al m a s a n tanult, úgyhogy több nyir e boldog n a k érezt e mag á t. Többnyir e. Mary az úrn ője volt, ám egysze r s m i n d legjobb bar á t n ő je is, akivel nagysze r ű e n tudot t együt t álmodoz ni. Mary szer ele m r ő l ábrá n d o z o t t. Mariss a pedig társ a d a l m i felem elk e d é s r ő l, hogy enyhít h e s s e n a bányá sz ok sanya r ú sors á n. Törté n e l mi ismer e t e k teré n ham a r túlszá r n y al t a a bar á t n őjé t, elsajátítot t a a beszé d m ó dj á t , és sok mind e n más t is ellese t t t őle, aprós á g o k a t , de csup a olyas mit, amit ől egy jó házból való úrilány jó házból való úrilány lesz. A mat e m a t i k á v al sem gy űlt meg a baja, és érde kl őd é s é t különös e n felkelte t t é k azok a báto r férfiúk, akik kaIa n d o s útr a indult a k, hogy új világot tere m t s e n e k . Ő mag a már azzal nagyot lépet t el őre a társ a d a l o m rangl é t r áj á n , hogy a par á nyi bányá s z t el e p ü l é s r ő l eljutot t Ahear n Hallba és a legközel e b bi nagyvá r o s b a . Maryvel kés ő bb Yorkba is elutazo t t , ahol leny űgözt é k a róm ai korból fenn m a r a d t falak és a széke s e g y h á z, a középko r pomp áz a t o s emlék e. Eloszlott a vészte r h e s söté t s é g , amely a bányavid é k e n börtönfalk é n t vett e körül, és tekint e t e most már szab a d o n fürké sz h e t t e az isme r e t l e n messz e s é g e k e t . Évek teltek el így, és Maris s a szint e mindig jól érezt e mag á t . Szinte mindig. De honn a n , mire ezek a komor gondola t o k? – ráncolt a össze most bossz ú s a n a homlok á t. Hisze n ma már sem mi b e n sem különbözik Mary– t ől, bármilye n társ a s á g b a n mag a bizt o s a n mozog, újabb a n pedig oper á b a és színhá z b a is többszö r elkísé r t e a bará t n őjét, hogy felkész üljön arra a szer e p r e , amelye t majd el kell játsz a ni a . Miért idéze tt hát elébe az emlék ez e t e egész e n vára tI a n ul egy égszínk é k szem p á r t ? Egy szem p á r t , amely minth a képe s volna átlát ni bár mi álarco n, az övén is, hogy leleplezze, hogy felism e rj e ben n e az egysz e r ű angol szobalá ny t, akit mér h e t e tl e n becsvá gy f űt, s akit ter e m t ője jóságos kenyé r a d ó gazd áv al és leánya szem élyé b e n szer e t e t r e méltó bará t n ővel ajánd é k o z o t t meg. Annak 11

a sze m p á r n a k a pilIant á s a összez av a r t a Maris s a t . Úgy érezt e, el őle nem rejt ő zhe t n e el, el őtte nem adh a t n á ki mag á t valaki más n a k . Gyere kk o r á b a n és kés ő bb, fiatal lányké n t nagysz e r ű e n el tudot t bújni az álarc a mögöt t. Miért kellett ann a k az áth a t ó tekint e t n e k épp e n most felbukk a n ni a a múltból, éppe n most, amikor pedig minde n azon múlik, hogy neki siker ül– e meggy ő z ő nek lennie? – Mary – kezdt e egysze ri b e n elbizonyt aI a n o d v a –, könnye n lehet, hogy óriási hibát készülü n k elkövet ni. Mr. Trem ay n e aká r jó emb e r is lehet. Nem kellen e őszint é n elmon d a n u n k neki az igazs á g o t ? Ő talá n éppú gy nem vágyik gyáml e á n y r a , ahogya n te nem kérsz a gyá m s á g á b ól. Ne m aka r sz mégis inkáb b te besz élni vele? Mary meleg b a r n a szem é b e szomor ú fájdalom ült ki, miközb e n az ízlése s e n ber e n d e z e t t szállodai szalons zo b a másik végé b ől odasiet e t t Mariss a h oz, és a karjáb a zárta. – Minek neke m gyám, amikor már tizenkile n c éves vagyok? Hogy tehe t e t t ilyet velem a papa ? – Te voltál a legdr á g á b b kincs e, Mary – csitítot t a Mariss a szelíde n a bará t n ő jét –, és egés z e n biztos, hogy jót aka r t neke d, amikor így döntöt t. Ne felejts d el, hogy szület é s e d óta ingat a g az egé szs é g e d , ráa d á s u l nagyo n jószív ű, teljes é g g e l tapa s z t al a t I a n és hiszék e n y is vagy. Édes a p á d talán attól félt, hogy egy lelkiism e r e t l e n hozom á n 3 r v a d á s z áldoza t á u l esel, aki megfoszt az öröks é g e d t ő l, aztá n pedig elha gy. Mi persz e tudjuk, hogy ebbe n téved e t t, de akkor is kizáróla g a javad a t akar t a . – Bárcs a k őszint e lette m volna hozzá! Mariss a nemig e n hitte, hogy Sir Thom a s más k é n t végre n d e l k e z e t t volna, ha Mary elmon dj a neki, hogy James O’Brian szem élyé b e n több mint egy éve megt al ált a élete nagy szer el m é t . Maris s a mag a is kedvelt e az ír fiatale m b e r t , másk ülön b e n nem is támo g a t t a volna minde n b e n a bar á t n ő jé t. Ezzel együt t azonb a n voltak olyan órák az életé b e n , amelyek b e n rem é ny t e l e n álmodozó n a k tarto t t a Maryt. James O'Bria n finom modor ú, törekv ő ifjú volt, és aká rc s a k Mariss a, m ű vésze a túlélés n e k. Elhagyt a ír hazájá t, mert nem érte be annyival, hogy mindös s z e pár szem krum plit kapjon az élett ől. Mivel pedig valóba n több r e ter m e t t , és jó feje volt, máris elért e, hogy állás t kapjon egy középos z t ályb eli kere s k e d ő irodájá b a n , ahol példá s a n meg állt a a helyét. Hála jó szem é n e k , amellyel csalha t a t I a n u l felism e r t e a kifogás t aI a n árut, besz e rz ő vé lépet t el ő, és ham a r felvirág oz t a t t a az üzlet e t. Maryvel els ő látás r a egym á s b a szer e t t e k . A lány bizton tudt a, hogy Sir Thom a s sem mik é p p e n sem hagyn á jóvá kapcs ola t á t az egyel őre még vagyon t a I a n fiatale m b e r r e l , ez azonb a n nem gátolt a meg abb a n , hogy kitart s o n imádot tj a mellett, noha létez é s é t elhallg a t t a az éde s a pj a el őtt. Mariss a, bár rend s z e r e s e n fedezt e a bará t n őjé t, amikor az napköz b e n vagy kora este az ifjú írrel találkozot t, újra meg újra óvatos s á g r a is intett e Maryt, és szár m a z á s á r a , fény űzés b e n , gazd a g s á g b a n töltött gyer m e k k o r á r a emlék ez t e t t e . Mi lesz az elkény ez t e t e t t és sokat bete g e s k e d ő tere m t é s b ő l, ha megszökik azzal a tem plo m ege r é v el, és feles é g ül megy hozzá? Akárh á n y s zo r is tett e fel ezt a kérd é s t mag á n a k , Mariss a n a k mindig csak egyféle válasz a volt rá. – Te ezt nem ért h e t e d – dacolt vele Mary –, mert te még soha nem voltál szerel m e s . Én mind e n t megt e n n é k James é r t . Bármit! Dolgozn é k, hogy meg éljün k, és aká r az élete m e t is adn á m ért e, ha úgy kellen e lennie. 12

Ez a konok eltökélts é g és szenve d ély e s hajlíth a t a t I a n s á g egész e n új volt az egyéb k é n t nagyo n is báto r t a I a n és szelíd lánytól. – Nem tudh a t o d , Mary, milyen az, ha végig kell nézn e d , hogya n halna k árt a tI a n gyer m e k e k lass ú éhh al ált – vetet t e ellen Maris s a, ám ezzel az érvvel sem ment sem mi r e. Nem sokkal azut á n, hogy ez a beszélg e t é s lezajlott között ük. Sir Thom a s komolya n meg b e t e g e d e t t . Háziorvos u k már nagyon ham a r közölte Maryvel, hogy édes a pj a ment h e t e t l e n . Attól az éjszak á t ól fogva a két lány már nem egysz e r ű e n bar á t n ő t látott egym á s b a n , han e m sokkal inkáb b jó testvé r t . Miközbe n vigaszt alni igyekez t e k a másika t, egyre közele b b került e k egym á s h o z. Kölcsönös szer e t e t ü k bizako d á s s al töltöt t e el őket, és er ő t adott nekik. Halálos a n bet e g édes a pj á n a k , neho gy felizga s s a , Mary most már végké p p nem beszélt James O'Bria n–r ől, akivel abba n állapo do t t meg, hogy a legna gyo b b csen d b e n egybe k el n e k, ha majd a haldokló jobblét r e szen d e r ül t, ő pedig valam ely e s t kiheve r t e az elveszt é s é t . A neh éz napok b a n , amelye k b e n Sir Thom a s élete a vége felé közele d e t t , mindig Mariss a őrködöt t mellett e , amikor Mary kurt a pilIan a t o kig Jimmyn él találta meg azt a vigaszt, amelye t még testvé r e k é n t szer e t e t t bar á t n ő je sem adha t o t t meg neki. Sir Thom a s Ahear n egy gyönyör ű vasár n a p regg el e n távozot t az él ők sorá b ól. Ragyogó a n sütöt t a nap, a park b a n teljes pomp áj á b a n nyílt a sok– sok virág. Mind a két lány ott ült a nagy erkélya bl a k n ál a bete g mellet t, amikor az utoljár a lélegez t e be az enyhe leveg őt. Aztán lehu nyt a a szem é t , és béké s e n örökr e elalud t. Háro m napp al kés ő bb, az ünn e p ély e s halotti misét követ őe n, ősei mellé, a csalá di kript á b a helyezt é k végs ő nyug alo m r a . Noha jó ideje tudt á k már, hogy a végne k men t h e t e t l e n ü l el kell követk ez ni e, a két lány ném á n gyászolt, és nap ho s s z a t alig–alig szólt egym á s h o z. A tem e t é s után Mariss a kis id ő re elutazo t t Theo bácsik áj á h o z, és meg p r ó b á l t a meg é r t e t n i vele, hogy nem kell több é a föld alatt dolgoznia. Majd ő támo g a tj a, ajánlott a fel, Mary ugya nis igen nagyvon al ú fizeté s t helyeze t t kilát á s b a a szám á r a . Az id ős bányá sz t régót a maka c s köhög é s kínozt a már, és Mariss a, akinek éppe n most kellett végign é z ni e Sir Thoma s haldoklá s á t, szer e t e t t nagyb á tyj á t sem mik é p p e n sem aka rt a id őnek el őtte elveszít e ni. Mary imm á r gazd a g örökös n ő lett, ham a r o s a n férjhez megy imádot t Jimmy–jéh e z, őt pedig társ alko d ó n ő k é n t mag a mellett tartj a. Amikor azonb a n visszat é r t az udva r h á z b a . Maris s a a kön5 rvt á r s z o b a kand allója el őtt holts á p a d t a n talált a Maryt, amint üre s tekint e t t el bám ult a lángok b a , és meg állíth a t a t I a n u l potyogt a k a könnyei. – Hogy tehe t t e ezt velem? – suttog t a újra meg újra. Mariss a leté r d el t a bará t n ője mellé, és megfogt a a kezét, amely jéghid e g volt. – Mir ől besz élsz, Mary? Mit követt e k el ellen e d, és ki volt az? – Jaj, Mariss a ! – sóhajtot t a Mary Ahear n pan a s zo s a n . – Ki bánt ot t? Jimmy? – Ő soha nem árt a n a neke m – zokogot t fel Mary. – Az édes a p á m r ó l besz éle k. Hogy tehe t e t t ilyet? Mariss a még csak nem is sejtet t e, mire gondol h a t a bar á t n ője, és egysze r ű e n elképz el ni sem tudt a, mi rossz a t tehe t e t t holtá b a n az az emb e r , aki pedig egész életé b e n minde n ki h e z csak jó volt. Végül Mary mégis cs a k összesz e d t e mag á t , és boldog t a I a n u l, akadozv a beszél ni 13

kezde t t. Mint kider ült. Sir Thom a s a törvé ny szerint még kiskor ú n a k számító leánya mellé gyám ot ren d el t ki, hogy ő kezelje az örökös n ő vagyon á t, amíg az be nem tölti a huszo nö t ö di k élet évé t. Mary nem isme r t e a gyám a pj á ul választo t t férfit, aki néhai édes a pj á n a k egyik ame rik ai bar á tj a volt. És itt még nem ért ek véget a bajok. – A papa tudto m és bele e gy e z é s e m nélkül el is jegyzet t azzal a férfival! – Senki sem kénysz e rí t h e t arra, hogy feles é g ül menj hozzá – állított a Mariss a hat á r o z o t t a n . Mary felnyögö t t, és tenye r é b e tem e t t e az arc á t. – Ha nem megyek hozzá, akkor nem c s a k a huszon ö t ö dik, han e m a har mi n c a d ik szület é s n a p o m i g ő kezeli a vagyono m a t . – Az nem létezik! – jelent e t t e ki Mariss a , mire bará t n ője rem é ny k e d őn felem elt e a fejét. –Sir Thom a s ügyvé d ei biztos a n találn a k majd valamilyen megold á s t . – Nem fogna k, mert ők éde s a p á m odaa d ó hívei voltak, én pedig soha élete m b e n nem találkozt a m velük. Apa nem vont be az üzleti ügyeib e, és eng e m nem is érde k el t e k. Mariss a még mindig nem veszíte t t e el a der űlát á s á t . – Akkor majd mi kieszel ü n k valamit – mondt a . – Én nem tudn é k szem b e s z á llni azzal az ame rik aival. – Én ann ál inkáb b! – vágt a rá Mariss a elszá n t a n . – Szer e n c s é r e senki nem tudja, hogya n festes z, úgyho gy nyugod t a n elme h e t e k helyet t e d az ügyvéd urak hoz, és eljátszh a t o m a szere p e d e t – tett e hozzá, bár közbe n nem igazán érezt e jól mag á t a b őréb e n . Ugyan a k k o r azonb a n szent meggy őz ő dé s e volt, hogy az igazs á g Mary oldalá n van, a helyzet e pedig egyen e s e n kéts é g b e e j t ő. Sir Thom a s minde n n e k a tetejé b e még a cant e r b u r yi érs ek különleg e s enge d é ly é t is megsz e r e z t e ahhoz, hogy a háza s s á gi szán d é k bejelen t é s e és az eske t é s között ne kelljen eltelnie az el őírt várakoz á si id őnek, ame n nyib e n Mary hajIan d ó feles é g ül men ni a gyá mjá h oz. A szert a r t á s tehá t szüks é g eset é n azonn al megt a r t h a t ó , hogy az újdons ült férj miha m a r a b b visszat é r h e s s e n az Egyes ül t Államokb a az üzleti ügyeih ez. Minde n k é p p e n Jimmy O'Brian mellet t szólt, hogy még azna p este kijelent e t t e , csep p e t sem érd e kli Mary öröks é g e . Dolgozni és taka r é k o s k o d ni fog, amíg saját vállalkozá s t alapít h a t , és vidéki házikója helyett tiszte s s é g e s otthon t tere m t h e t a feles é g é n e k . Valahol pedig addig is csak találna k majd mag uk n a k egy zugot, és szer el m ü k b ől er őt merítve túl fogják élni a neh éz id őket. A két fiatal egym á s kezét szoro n g a t v a ült az udva r h á z könyvtá r s z o b áj á b a n a kand alló el őtt, és szótIa n ul nézet t a lobogó lángok b a . Mariss a, aki nagyon jól tudt a, hogy nem csekély bonyod al m a k megold á s á t vállalta mag á r a , végül kett e s b e n hagyt a a szerel m e s e k e t . A követk ez ő hetek e t Mary ágyb a n töltött e, mert súlyos láz döntöt t e le a lábár ól, ami komoly veszélyt jelent e t t az egyéb k é n t is törék e ny tere m t é s r e . Jimmy O'Bria n is sok id őt töltöt t a meny a s s z o ny á n á l. Mariss a pedig éjjel–na p p al ott volt mellet t e, imádkozo t t érte, és alkut ajánlott az Úrna k. Megfog a d t a , hogy bará t n ője felépülé s é é r t cser é b e n bár mi t hajIan d ó lesz meg t e n n i. Mary nem cs a k azt az emb e r t jelent e t t e szám á r a , aki az édes a pj áv al együt t kime n e kí t e t t e őt a bányá s zv á r o s k a szénp o r á b ó l, han e m meg é r t ő hallga t ój a is volt, amikor ő az álmai ról, kese r ű gyer m e k é v e i b e n fogan t vágyairól mes élt. 14

Mariss a soha nem adt a fel azt a rem é n y t, hogy egysze r majd javítha t a bányá s zo k és hozzát a r t o z óik körül m é n y ei n, s könnye b b é tehe ti az életük e t . Mivel Mary mindig is támo g a t t a ebbe n a törekvé s é b e n , szinte sem mi nem volt, amit Mariss a ne vállalt volna érte. Bará t n ő je nagy sokár a végül jobba n lett, az orvosok azonb a n Maris s a lelkér e kötött é k, figyeljen oda, hogy a megfáz á s veszélyén e k különös e n kitett Mary mindig kímélje mag á t, és minde nf él e meg e r őlte t é s t kerüljön. Mariss a és Jimmy ezt hallva el őször elcsü g g e d t e k , és úgy érezt é k, elfogyott a tudo m á n 5 m k . Hogya n vihet n e az ifjú O'Brian asszonyt a házhoz, amikor a kere s e t é b ő l saját mag á t is éppe n csak el tudja tart a ni? Hiába mondt a a fiatale m b e r , hogy Maryr e akár addig is hajIan d ó lenn e várni, amíg mind a kett e n hajlott hát ú, ősz véns é g e k leszne k, ő is. Mariss a is tudt á k, hogy nincs az az er ős szerel e m , amely mind ez t túléln é. Mariss a mégs e m adt a fel teljes e n a rem é n y t, és már más n a p ment ő ötlete tám a d t . Kitalált a, miké n t men e k ül h e t meg Mary attól, hogy anna k a bizonyá r a öreg és gazda g férfinak a felesé g e legye n, akit édes a pj a a szám á r a ismer e tl e n ü l is élete párjá ul jelölt ki. Maris s a tisztá b a n volt azzal, hogy a terve vesze d el m e s e n kockáz a t o s , ám ha beüt... Miutá n belép e t t a bete g s z o b á b a , és egyetl e n pilIant á s t vetet t bar á t n ője vigaszt aI a n arc á r a , mar a d é k kéts é g e i is egy csap á s r a eloszlott a k. Csakis ezen az úton érhe ti el, hogy Maryt újra egé szs é g e s n e k és boldog n a k láth a s s a . – Tudom, mit teszü n k – közölte vele. – Én fogom eljátsz a ni a szer e p e d e t , és nem csak az ügyvéd e k el őtt. A bete g sápa d t arca valamivel piros a b b lett. – Nagy Iste n, ezt meg hogy képzele d ? – kérd e z t e mégis döbb e n t e n . – Ha nincs ellene d r e , hogy te meg én szer e p e t cser éljü n k, siker ül nie kell a terve m n e k , Mary. – Neke m sem mi sincs ellen e m r e , ami nem szakít el Jimmyt ől. Lehet, hogy valóba n ez a megold á s ? Az a férfi éppú gy nem ismer enge m , ahogya n én sem isme r e m őt. Ameriká b ól, Kaliforniá b ól jön ide, és minde n továb bi nélkül elhinn é, hogy te vagy Mary Ahear n, amiké n t apá m ügyvéd ei n e k sem t ű nhe t n e fel a cser e. Bará t n ő je okoskod á s a hallat á n Mariss a egyre bizako dó b b lett. – Ahogy mondo d! Felut az u n k London b a , hogy találkozz u n k azzal a férfival, ott pedig senki sem tudja, melyikü nk kicsod a. Mary még mindig rem é n yk e d é s és aggó d á s között inga dozot t. – És a sok–sok aláírnivalóval mi lesz. Maris s a ? – Minde n t el őre elintéz ü n k itt, Yorkba n, hogy kés őbb az ügyvé d e k e t teljes e n kiha gyh a s s u k a játék ból, meg aztá n... – Meg aztá n nagyon haso nló a nevün k – kapas z ko d o t t bele Mary az utolsó szalm a s z ál b a , és széles e n elmosolyodot t. Mire este Jimmy O'Bria n t is beava t t á k a mer é s z tervb e , Mary már szent ül el volt tökélve arra, hogy valóra váltják, amit Mariss a kieszelt. A fiatal ír ugya n kéts é g e i n e k adott hango t, és úgy gondolt a. Mariss a t ól sem mik é p p e n sem várh a tj ák el, hogy bará t n ője érd e k é b e n feles é g ül menje n egy milliomos véne m b e r h e z , kifogá s á t azonb a n a két lány egysze r ű e n lesöpör t e az asztalr ól. – Nem kell hozzá m e n n e m – jelent e t t e ki Maris s a. – Elég, ha eljátszo m az eng e d e l m e s gyámle á n y szer e p é t , és megsz e r z e m Mary szá m á r a a végre n d el e t b e n kiszabo t t ellátá si költsé g e k e t , amíg ő be nem tölti a 15

har mi n c a t . Után a átveh e ti az öröks é g é t , és boldog a n élhet, míg meg nem hal. Jimmy O'Bria n, mint mindig, most is higg a d t a n és józanul gondolko do t t . – Saját mag a d r ól sem volna szab a d elfeledk e z n e d . Maris s a . Komolyan mag á ny o s a n akar s z tölte ni tíz hossz ú évet, a tíz legsz e b b e t az élete d b ől? Mi lesz, ha egy szép napon megs z e r e t s z egy férfit, aki hozzás e gí t h e t n e álmaid valóra váltás á h oz ? Akkor mi lesz? Ma még sejtel m e d sincs arról, mit jelent a szer el e m . Mariss a n a k az utolsó mond a t hallat á n végigfut ot t a hát á n a hideg, de eltökélts é g é b ő l mit sem veszíte t t. – A szer el m e t valóba n nem isme r e m , azt viszont nagyon is tudo m,' mi t jelent éhezni, nyomo ro g ni és rútul elpuszt ul ni – felelte igen–ige n hat á r o z o t t han go n. – Neke m elég, ha továb b r a is támo g a t n i tudo m Theo bácsit, s Maryvel felépít h e t ü n k a bánya mellet t egy iskolát, és meg a d h a t j u k az ottani gyer e k e k n e k azt az esélyt, amelyet én megk a p t a m az élett ő l. Miatt a m csöpp e t se aggó dj, Jimmy! Ki fogom bírni. Az ír fiatale m b e r fára d h a t a t I a n u l sorolta még az ellen é r v e k e t , a két lányt azonb a n nem siker ül t jobb belát á s r a bírnia. Felte t t szánd é k u k volt, hogy megv alósítják Maris s a tervé t. így aztá n nem ért e felkészül e tl e n ü l őket az els ő hír, amelyet az „öre g Ian Trem ay n e ” adott mag á r ól. Ham a r o s a n London b a érkezik, közölte rövide n és célra t ö r ő e n , a válaszlevele t pedig, hogy az ame rik ait az els ő perc t ő l fogva megt év e s s z é k . Mariss a írta meg a mag a jellegz e t e s bet ű ivel. Miss Kathe ri n e Mary Ahear n kész teljesít e ni éde s a pj a végak a r a t á t , és várni fogja a szá m á r a kijelölt gyá mot. Maryn e k még volt ideje arr a, hogy aláírja az ügyvéd e k által megk üld ö t t hivat alos papírok a t , és ezzel az összes köteles s é g é n e k elege t tett. Mr. Trem ay n e majd hitelesíti az iratok a t, mivel már ő Mary öröks é g é n e k a törvé ny e s kezel ője. Amikor pedig kés ő bb egy ropp a n t mag a bizt o s és józan ul h űvös ifjú hölgy jelent meg a jogászok el őtt, a doktor urak fennt a r t á s nélkül elhitt é k neki, hogy szokatI a n helyzet é b e n sem szorul az ő támo g a t á s u k r a . Felajá nl á s u k a t ugya nis, hogy szíves e n jelen leszn ek az örökös n ő és az ame rik ai úr els ő találkoz á s á n á l. Mariss a köszön e t t e l és higga d t a n vissza u t a s í t o t t a . A lányok most tehá t várakozó n ültek szállod ai lakoszt ályuk szalonjá b a n . Amikor végül kopogt a t t a k az ajtajuko n, Mary tágr a nyílt szem m e l Mariss a r a mer e d t , aki meg ny u g t a t ó a n vissza m o s olygo t t rá. Életé b e n ő is sokszor érezt e már jobba n mag á t, mint ezekb e n a perc e k b e n , de báto r s á g o t színlelve ráp a r a n c s ol t a bará t n őjé r e , hogy menje n be a hálószob á b a . – Hidd el, nem lesz sem mi baj! Gondolj arra, hogy az ügyvé d e k sem kérd ő jelezt é k meg a kiléte m e t ! Halvá ny kéts é g ü k sem volt. Miutá n megint kopogt a t t a k , Mary sápa d t a n és tétová n átsu r r a n t az összeköt ő ajtón. A látog a t ó türel m e fogytá n lehet e t t , mert Mariss a már a han gjá t is hallott a odakint r ől. Mély, jól csen g ő, par a n c s ol á s h o z szokot t han gjá b a n pontos a n annyi volt a hat alo m m a l rend el k e z ők erélyes s é g é b ől és hat á r oz o t t s á g á b ó l, ame n nyi elég ahhoz, hogy mások n a k a hideg kezdje n futkos ni t őle a hátuk o n. – Miss Ahear n? Mariss a egysze ri b e n elbizonyt aI a n o d o t t . Isme r t e ezt a han go t, nagyon is jól isme r t e . Álmaiba n újra meg újra beszélt hozzá ez a han g, s mind e n 16

alkalo m m al szétsz a kí to t t a azt a hálót, amelyet ő rem é ny ei és várakoz á s ai ara nys z ál ai b ól sz ő tt a jöv őr ől. Bár egy szóval sem válaszolt a szállodai folyosóról elha n gz o t t kérd é s r e , és nem nyitott ajtót, az mégis kivágó do t t . A küszöbö n pedig ott állt a mag a s idege n, égszínk é k sze m é n e k pilIant á s a megint simog a t á s s a l ért fel, és perzs el ő szikra e s ő vel borítot t a be Mariss a t . Az ame rik ai mag a volt a teste t öltött fens ő bb s é g e s s é g , a hatalo m és az acélos eltökélt s é g . És neki ezt a férfit kell megt é v e s z t e ni e , az ő szem é t akarja becs a p ni, amelyn e k olyan átha t ó a tekint e t e , mint h a a lelkéb e látna ? Ezzel a vasak a r a t t a l, ezzel a fenye g e t ő fölénye s s é g g e l aka r vers e ny r e kelni? Mariss a har a g u d o t t mag á r a hirtel e n jött gyen g e s é g é é r t , de bels ő reszk e t é s é n nem siker ült úrr á lennie. Elszá n t a n azt akar t a hinni, hogy elbizonyt aI a n o d á s á n a k csakis a megle p ő d é s és a félele m az oka, amely azért fogta el, mert az idege n is emlék ez h e t rá, és felism e r h e ti. – Miss Ahear n – szólalt meg újra a férfi –, Ian Trem ay n e vagyok. – Mivel most sem kapott választ, égszínk é k szem é b e n kelletle n s é g , inge r ül t s é g vilIant fel. – Azért jötte m , hogy hazavigye m mag a m m a l , Miss Ahear n. Valami baj van? Nem érzi jól mag á t ? Nem, nem és ezre d s z e r is nem! Mariss a bizony nem érez t e jól mag á t . Várakoz á s á v al ellent é t b e n nem egy öreg e m b e r állt vele szemköz t, akivel játszi könnye d s é g g e l egyezs é g r e jutha t o t t volna, hane m az a férfi, aki úrfi korá b a n ara ny a t dobot t oda egy kis bányá s z gy e r e k n e k , az az egykori kedves vendé g , aki kivert e a tálcá t egy szobal á ny kezéb ől, és nevetve azt mondt a neki, hogy Ameriká b a n lenne a helye. Ez a jóvág á s ú férfi volt az, aki egyr e–m á s r a veszélybe sodort a az ő szép jöv ő r ől sz ő tt álmait, és tudt á n kívül szem b e s ít e t t e a kese r ű valósá g g a l, azzal, hogy valójáb a n nem más, mint egy egysz e r ű lány a legalsób b nép r é t e g e k b ő l. Most csup á n egyvala mi változott meg: az idege n n e k immá r neve is lett. Ian. Ian Trem ay n e . Vajon miért húzza rés nyir e azt a gyönyör ű kék szem é t ? Felism e r t e volna? De nem, nem lehet, hogy futó találkozá s ai k utá n emlék ez n e rá. Az els ő alkalom m a l Mariss a tízéves gyer e k volt, a másodikn ál pedig köté nyt és f őköt őt visel ő szobalá ny egy udvar h á z félhom ályos el őcsa r n o k á b a n . Nem létezik, hogy ez az el őkel ő űr megje gy e z t e mag á n a k ! – Miss Ahear n? – Igen, én vagyok Kathe ri n e – mondt a Mariss a, amikor han gja végre eng e d e l m e s k e d e t t az akar a t á n a k . Mosolyog ni a azonb a n már nem siker ül t. Épp csak kezet tudot t nyújta ni Ian Trem ay n e–n e k, az pedig illedel m e s e n megfog t a a jobbját, és fölébe hajolt. Finom, tapint a t o s érint é s e is elég volt ahhoz, hogy a lány ujjbegy ei lángolni kezdje n e k. – Kére m, mar a djo n ülve, hölgye m – mondt a aztá n a férfi. – Sok minde n t kell meg b e s z é l n ü n k az édes a pj a végre n d e l e t é v el kapc sol a t b a n . Jó volna, ha béké b e n meg tudn á n k egyez ni. Biztosít h a t o m , a mag a m részé r ől sem mi t sem tett e m ann a k érd ek é b e n , hogy ez a helyzet el őálljon. Szava m a t adt a m azonb a n Sir Thom a s n a k , hogy teljesít e ni fogom az aka r a t á t , még ha az ellenk ezik is az óhajt á s o m m a l, és a meg bol do g ul t n a k tett ígére t e m e t be is fogom váltani. Ha törik, ha szaka d. Ezt tudnia kell, Miss Ahea r n.

17

2 Miközbe n egym á s mellett ültek, Ian Trem a y n e már–m á r udva ri a tI a n u l sokáig Maris s a n nyugt a t t a kimé r t, vizslató tekint e t é t . A lány konokul el ő resz e g e z t e az állát, és látha t a t I a n reszk e t é s é v el dacolva • – eltökélt e, nem fogja meg e n g e d n i, hogy ez a férfi megféle m lít s e . így aztá n amikor válaszolt neki, halka n elmon d o t t szavai hatá r oz o t t a k és kissé fölénye s e k is voltak. – Édes a p á m m a l igen közel álltunk egym á s h o z, dönté s e , amelye t róla m hozott, enn e k ellené r e megd ö b b e n t e t t . Én legalá b b annyir a nem vágyt a m gyám a p á r a , ame n nyir e ön, Mr. Trem ay n e , nem óhajtot t a ezt a tiszte t betölt e ni. Ezért is feltét el ez e m , hogy gyors a n kielégít ő meg e g y e z é s r e jutha t u n k. A férfi el ő bb halvá ny mosollyal az ajkán felvont a a szemöl dök é t , ám aztá n ham a r elkomolyodo t t megin t, és ránc b a szala d t a homloka. – Nem találkozt u n k mi már valamiko r? – Nem, egész e n biztos a n nem, Mr. Trem ay n e . Amikor felkere s t e édes a p á m a t , én nem volta m odah a z a . – Mégis tudja, hogy járta m Sir Thom a s n á l? – Ezt kell feltét el ez n e m , mivel ő sok évvel a halála el őtt hagyt a el utoljár a Angliát. – Vagy úgy! – dörm ö g t e a férfi, aztá n felugro t t , és hosszú lépte kk el járkálni kezde t t a szalon b a n . – A lehet ő legha m a r a b b vissza kívánok térni San Fra n cis c ó b a . Megold h a t ó n a k tartja? Mariss a közönyös e n megvon t a a vállát. – Ha úgy kell lennie, miért ne? Megé r t e m , ha terh e s n e k találja a felada t o t, hogy egy fiatal, de már feln őtt n ő gyámja legye n. Nyilván egyet é r t velem abba n , hogy mindk e t t ő n k szám á r a az lesz a legjobb, ha én továb b r a is itt élek London b a n , ön pedig az Államok ból kezeli a vagyono m a t . A férfi arcá n megin t különös mosoly suha n t át, tekint e t e szint e már gyen g é d volt, és pilIan a t o k r a szigor ú a n eltökélt vonás ai is ellágyult a k. Egysze rib e n sokkal fiatala b b n a k t űnt, és ha lehet, még vonzóbb lett, mint már eddig is volt. – Kedves Miss Ahear n – kezdt e halka n –, igaz, hogy jól megle t t e m volna gyám a p a s á g nélkül, ám ha már egysze r elvállalt a m , akkor komolya n is vesze m a felad a t o m a t . Álmom b a n sem jutna esze m b e , hogy egy önhöz hasonló ifjú hölgyet védt el e n ül mag á r a hagyjak itt. – Arról szó nincs. Sok jó bará t o m van Angliáb a n . Nagyo n jó bará t ai m . – Elhisze m – felelte Trem a y n e , és kis id őre megin t elhallga t o t t . – Egész e n biztos abba n, hogy mi kett e n soha nem találkozt u n k még? – kérd e z t e aztá n újra. – A legteljes e b b mért é k b e n – felelte Maris s a, és össze h a r a p t a a fogát. Egy ilyen férfi nem emlék e z h e t egy ágrólsza k a d t gyere k r e vagy egy senki kis szobal á ny r a , gondolt a kese r ű e n. Nem, nem fenye g e t az a veszély, hogy felism e rj e n, biztat t a mag á t gondola t b a n , de azér t még mindig hideg futkos ot t a hát á n, és gyors a n lesütö t t e a sze m é t . – Tudnia kell, hogy felel ő ss é g t u d ó emb e r vagyok, meg állok a saját lába m o n, és megsz ok t a m , hogy önállóa n hozom meg a dönt é s ei m e t . Jó lelkiism e r e t t e l itt hagyh a t Angliáb a n. 18

– Nem – tiltakozot t Ian Trem ay n e . Mariss a felem el t e a fejét, és pilIant á s a találkozot t a férfi tekint e t é v el, amely most kem é ny és hide g volt, akár az acél. Ez az emb e r nem túr ellent m o n d á s t , és nem hajIan d ó észérv e k r e hallga t ni, ha azokkal feltett szán d é k á t ól prób álják meg elté rít e ni. Ez azonb a n végül is nem gond, hisze n ők szüks é g eset é n mind a hár m a n készek átköltözni az Egyes ül t Államokb a . Jimmy O'Brian majd Kaliforniá b a n alapít vállalkozá s t , és továb b r a is egym á s közelé b e n fognak élni. – Megvallo m, nem szá mítot t a m arra, hogy egy dacos gyer m e k e t fogok megis m e r n i önbe n, Miss Ahea r n. Nem szíves e n vinné m kenyé r t ö r é s r e a dolgot, ám ha másk é n t nem megy... Fenye g e t n i akarj a? Sem mi kéts é g, Ian Trem ay n e látszóla go s n3nj.g al m a és szívélyes s é g e mögöt t fenye g e t é s bújik meg. Ha másk é n t nem megy... Akkor mi lesz? – kérd e z t e önm a g á t ól Mariss a rosszk e dv űe n, és megin t el ő resz e g e z t e az állát. Meg m u t a t j a ő még enne k az alakn a k, hogy neki nem par a n c s ol g a t h a t kénye–ke dv e szerin t! De nem most, mert erre nem ez a megfelel ő pilIan a t. – Azon vagyok, hogy megt al áljuk a mindk e t t ő n k szá m á r a legkelle m e s e b b megold á s t – mondt a ezért eng e d é k e n y e b b e n –, de ha ez önnek... – Nézze, kislány, ez az ügy kezde t t ől fogva minde n volt, csak kellem e s nem – vágot t a szaváb a a férfi goro m b á n , és inger ül t e n a hajáb a túrt. – Sajnálo m – kért aztá n sietve elnézé s t. – Tudom, hogy önnek sem könny ű. Csak nem r é g i b e n veszíte t t e el az éde s a pj á t , és derült égb ől villámc s a p á s k é n t érh e t t e a hír, hogy gyámo t ültet n e k a nyaká r a . A test a m e n t u m rend el k e z é s e i n nyilván ön is... meg ü t k öz ö t t. Mariss a nem tudt a, téved e t t–e, amikor a mély hang b ól szint e már együt t é r z é s t vélt kihalIa ni. Bárm e n n yi r e nem akar t a , mégis törni kezdt e a fejét ezen az emb e r e n . Hogy lehet valaki ennyire hajlítha t a t I a n és mer ev, a követk ez ő pilIan a t b a n pedig valósá g g al gyen g é d , szelíd, ha nem egye n e s e n lágyszív ű ? Nagyo n óvatos n a k kell lennie vele, hogy ne har a gí t s a mag á r a . Lopva végigm é r t e , és megint azt kellett meg álla pít a n i a mag á b a n , hogy széles vállával és keske ny csíp őjével szoka tI a n ul vonzó jelens é g . Ma feket e öltönyt viselt, sz űk nad r á g o t és bárs o nyz a k ó t , hozzá kem é nyít e t t fehé r inget, és ezüst s z ü r k e nyakk e n d őjév el meg e g y e z ő árnyal a t ú mellényt. Öltözék e alatt izmos test e t lehet e t t sejte ni, mégis inkáb b hat á r oz o t t kézzel meg r ajzolt vonás ai mut a t t á k er ősne k, csakn e m er ő szako s n a k . Arcát barn á r a sütöt t e a nap, járom c s o n tj a mag a s a n ült, szája érzéki volt, amikor mosolyr a húzt a, ám ha keske ny vonallá szorítot t a össze, máris kem é ny és veszélyes emb e r n e k látszot t. A legjellegz e t e s e b b azonb a n kék szem e volt rajta, amely majdho gy n e m id őtlen tap a s z t a l a t o k r ól árulko do t t, bána t o k r ól, viharok r ól, de hébe–kor b a azért der ű s élmé ny e k r ő l is. Sze m e mélyé n minde z ott rezge t t , és szaka d a t I a n u l váltott a egym á s t . Noha csak har mi n c körül járha t o t t , tekint e t e nemz e d é k e k alatt felgyüle ml e t t felisme r é s e k r ől mes élt. Ian Trem ay n e végül összefon t a a hát á n a kezét, és ismét járkál ni kezde t t a szobá b a n . – Nem mar a d h a t o k sokáig távol az üzleti ügyeim t ől. Ennek ellené r e meg é r t e m , ha önnek hossz a b b id őre van szüks é g e ahhoz, hogy elköszönjö n a bará t ai t ól, és mind e n t elre n d e z h e s s e n a birtok á n , miel őtt átköltözn e a világ másik végé b e . Megígé r h e t e m , hogy odaá t már nagyon 19

ham a r jól fogja érez ni mag á t. A háza m tág a s, jómag a m csak ritká n vagyok otthon, és olyanko r is szer e t e k vissza h ú z ó d ni. A férfi utolsó, megle p ő e n kese r ű szavai hallat á n Maris s a felkapt a a fejét. – Sajnálo m, de az éde s a pj a rend el k e z é s e i n nem változt a t h a t o k – folytat t a Trem ay n e . – A vagyon á b ól egyetl e n fontot sem bocs á t h a t o k a rend elk e z é s é r e , amíg mar a d é k t a I a n u l nem teljes üln e k a test a m e n t u m b a n el őírt feltét el e k. – Ez meg mit jelents e n ? – kérd e z t e Maris s a döbb e n t e n , és felállt. – Sejtel m e m sincs, mir ől besz él. – Azt hitte m , tájékozt a t t á k . Huszo nö t éves korát ól szab a d o n rend elk e z h e t az öröks é g é v el, ame n n yi b e n hajIan d ó feles é g ül jönni hozzá m, ha pedig nem, akkor a har mi n c a di k szület é s n a p j á t ól. – Ezt tudo m, de a meg él h e t é s e m r e azért mégis kell pénzt kapno m. A férfi levert e n meg r á z t a a fejét. – Majd csak akkor, ha már a feles é g e m lesz. Úgy gondolt a m , ezzel is tisztá b a n van. Megny u g t a t á s á r a közölhe t e m , hogy jelent ős vagyon n al rend elk e z e m , Kathe rin e , és soha nem eng e d n é m , hogy mag a bár mib e n is hIanyt szenve dj e n . Mariss a n a k gyors a n le kellett ülnie, mert lába felmon d t a a szolgála t o t. Ő ugyan folytat h a tj a a színlelés t, és továb b játszh a tj a Mary szere p é t , de mi lesz Jimmy OBrian n e l? A képes s é g e i megva n n a k hozzá, de minde n k é p p e n támo g a t á s r a szorul, hogy egy napo n majd a mag a ura lehes s e n , és jómódú, tekint élye s emb e r r é küzdje fel mag á t. És mi lesz Theo bácsival? Legf őkép p e n pedig hogya n fog Mary egy újabb sorsc s a p á s t elviselni? – Nem – nyögöt t fel halka n –, ez nem jó. így nem. Ian Trem ay n e másod p e r c e ki g komor a n mer e d t rá, aztá n kedve tl e n ül felvont a a szem öldök é t . – Pedig így áll a helyzet, és mag á n a k , Miss Ahear n, akár tetszik, akár nem, bele kell nyugod ni a ebb e. – Nem lehet, hogy a szem élye s kiadá s ai m a t ... – Tágas ottho n a lesz, a számláit pedig én ter m é s z e t e s e n . .. – Nem tartok igényt a könyörül e t e s s é g é r e ! – csatt a n t fel Maris s a harcia s a n , ám aztá n hirt ele n mag á b a roska d t . – Nagy Iste n, ez nem lehet igaz! Meg kell tám a d n u n k a végr e n d e l e t e t . – Arra nincs törvé ny e s lehet ő s é g. Sir Thom a s szelle mi képe s s é g e i teljes birtok á b a n végre n d e l k e z e t t . A férfi nagy sóhajjal leült Maris s a mellé. Lerítt róla, hogy csak er őnek erejével siker ül úrr á lennie a türel m e t l e n s é g é n . Megfogt a a lány kezét, aki a legszíves e b b e n azonn al elhúzód o t t volna t őle. Érint é s é t ől azonb a n mele g s é g járt a át, pilIant á s á r ól pedig úgy érezt e , hogy lelke legm élyéi g hatol. Látja–e vajon, hogy csalódo t t s á g tölti el, amin e k ő az oka? És ha igen, számít ez még bár mi t is? – Kathe ri n e – kezdt e a férfi óvatos a n –, úgy gondolo m, az éde s a pj a aggód o t t mag á é r t , az egészs é g é é r t , a jöv őjéért, mert kapcs ola t f űzte egy nem igazán megfel el ő fiatale m b e r h e z ... – Tudot t róla? Mariss a arcá t pír öntöt t e el a gondola t r a , hogy Ian Trem ay n e– n e k azt kell hinnie, ő folytatot t titkos szer el mi viszonyt. A férfi szem é b e n ném a szem r e h á n y á s jelent meg, aztá n hirtele n elen g e d t e a lány kezét, és felállt. 20

– Sir Thom a s n a k mind e n t tudni a kellett, különb e n aligh a hozott volna ilyen dönté s e k e t – mondt a . – Vége van már anna k az ügyne k? És neke d ehh ez mi közöd? – gondolt a Maris s a a bar á t n ője helyet t is felháb o r o d o t t a n , és még vörös e b b lett az arca. – Nem hisze m, hogy bárkin e k is köteles lenné k err ől beszélni. – Neke m pedig köteles, Miss Ahear n, mivelho gy a háza m b a n fog élni. – Aligha, Mr. Trem ay n e – felelte Maris s a igen igen h űvös e n. – Ugya nis nem látok okot arr a, hogy Ameriká b a költözze m . – Nyilván nem érte t t e m jól, amit mondo t t , Kathe ri n e . – Mariss a – javított a ki a lány, és furcs á n elmosolyodo t t. – Valóba n Kathe ri n e az els ő kere s z t n e v e m , de minde n ki csak Maris s a n a k hív. – Mariss a – ismét el t e meg a férfi, és a lányt megle p t e az a szelíds é g, amellyel kiejtet t e a nevé t. – Félre é r ti a helyzet e t , Maris s a . A gyá mja vagyok, és úgy lesz, ahogya n én aka ro m . Nem kérek, hane m para n c s olok. Ez a hang vissza a d t a a lány bátor s á g á t . – Csak nem aka r lánc r a verve áthu r c ol ni az óceá n o n ? – kérd e z t e már– már vidá m a n . – Ne higgye, hogy nem tenn é m meg, ha úgy kellen e lennie! – felelte Trem ay n e nyájas a n. –Ragas zko d o m a végre n d el e t b e n foglalta k teljesít é s é h e z , mert becs üle t s z a v a m a t adt a m Sir Thom a s n a k . – Hogy tehe t t e ? Maga a jegyes s é g ü n k r ő l is tudot t? – Igen, de a többi feltét elt nem ismer t e m . Az édes a pj a csüg g e d t volt, s ő t mi több, a végs ő kig kéts é g b e volt esve mag a miatt. Azt pedig tudt a, hogy én nem gondolok máso dik házas s á g r a , és felesé g n e k több é nem lehet helye az élet e m b e n . Bizonyá r a ezért bízta épp e n rám az egyetl e n leányá t. Tisztá b a n volt azzal, hogy önre nem rótt teljesít h e t e t l e n kötelez e t t s é g e k e t . Megíg é r e m , hogy... – Ez akkor is képt el e n s é g ! – tiltakozot t a lány. Az ég szer el m é r e , most mit tegye n ? Egysze rib e n minde n kilátá s t a I a n lett. – Mariss a... Miss Ahea r n – javított a ki mag á t azonn al a férfi, és megint nagyo n türel m e tl e n , inge r ült volt a han gja. – Még egysze r mondo m , fel sem mer ült ben n e m , hogy egy nyafka, elkénye zt e t e t t gyere k k el lesz dolgo m, aki azt sem tudja, mit akar. – Nem vagyok nyafka, és nagyo n is tudo m , mit akarok – jelent e t t e ki a lány bosszú s a n , és szoros a n Trem ay n e elé állt. A legszíve s e b b e n azonb a n azonn al hát r á b b lépet t volna, mert újra meg é r e z t e a férfi testé n e k mele g é t. Nyaká n jól látha t ó a n dobolt egy ér, és kék szem é t egyetl e n pilIan a t r a sem vette le róla. Mariss a mind e n aka r a t e r e j é t mozgósítot t a, hogy legalá b b valam elye s t méltós á g t e lje s n e k t űnjék. – És gyere k sem vagyok már – tett e még hozzá halka n. A férfi gondt e r h e l t e n bólintot t. – Bízzunk ben n e ! – dünnyö g t e . – Elintéz nivalóim vann a k a város b a n , de meg mégs e m kötözh e t e m mag á t , bár ahogy elnéz e m . Sir Thoma s n a k minde n oka megvolt a bölcs el őrelá t á s r a . Mariss a úgy sejtet t e, Ian Trem ay n e azt hiszi róla, hogy meg akar szökni a szere t ő jével, akir ől az el őbb nem volt hajIan d ó nyilatkozni. – Emiat t ne aggó djo n! – rázt a meg a fejét. – Nem fogok elme n e k ül ni mag a el ől. Nem is lenne hová menn e m . – Ha mégis meg akar n á nehe zít e ni a dolgom a t, akkor is megt al álo m . Ebbe n egész e n biztos lehe t. És ha úgy kell lennie, igen kellem e tl e n is tudok lenni. 21

– Efel ől eddig sem volt kéts é g e m – felelte a lány színt el e n hang o n. – Helyes, ezek szerint értjük egym á s t . Holna p est e újra eljövök, hogy a végé r e járjunk a kett ő nk dolgá n a k. Ian Trem ay n e köszön é s nélkül az ajtóhoz lépet t, és hang o s csatt a n á s s a l becs u k t a mag a mögöt t. Mary holts á p a d t a n el őronto t t a hálószob á b ól, és zaklato t t a n felzokogot t. – Jaj, Mariss a , most mihez kezdü n k ? El kell érne m , hogy Jimmy feles é g ül vegye n, de ne kérd e zz e n a jöv őr ől... – Bada r s á g ! – vágott bar á t n ője szavá b a Mariss a . – Még nem épült él fel teljes e n a bete g s é g b ő l, és nem szab a d felizgat n o d mag a d . Jimmy pedig túlsá g o s a n szer e t ahhoz, hogy ilyes mib e bele m e nj e n . Mary t őle szokatIa n heves s é g g e l meg r á z t a a fejét. – Te ezt nem ért h e t e d , Mary, mert még nem voltál szer el m e s . Számo m r a egy óra boldog s á g Jimmyvel egy egés z élett el érne fel. Édes Isten e m , minde n n e k vége, mind e n n e k ! Apám tudot t Jimmyr ől, és nem bízott ben n e m . Mariss a n a k nem volt könny ű elér ni e, hogy a zavaro d o t t tere m t é s megint józan ul gondolkodjá k, de végül siker r e l járt. Miutá n Mary elme n t alud ni, és igencs a k kés ő re járt már, őt még telefon hoz kért é k. Az ifjú O'Bria n hívta, hogy a dolgok állás a fel ől érde kl ődjék. Mariss a meg ny u g t a t t a , hogy minde n a tervük n e k megfelel őe n alakul, Ian Trem ay n e pedig megle h e t ő s e n fiatal és értel m e s emb e r. Jimmy azonb a n még mindig aggó do t t érte, és továb b r a is azon a vélem é n y e n volt, hogy nem kellen e Mary lekötelez e t tj é n e k érez ni e mag á t. Igaz, ő nem tudh a t t a , miért gondolko dik err ől Maris s a egé sz e n más k é n t , és miért érzi úgy, hogy örök hálával tartozik Maryn e k, akine k köszön h e t ő e n ann a k idején kiszab a d u l t a szén po r fojtoga t á s á b ó l. Így aztá n szépe n megk é r t e Jimmyt, hogy bízza rá, mit tesz, és mit nem. Ki fogja bírni, amit vállalt, és nem lesz sem mi baja. Miut á n a fiatale m b e r elköszön t t őle. Mariss a még sokáig fülére tapa s z t o t t a az elsüke t ül t telefonk a gylót, és a bölcs találm á n y é r t gondola t b a n hálát adott Bélinek. Már visszafelé ment a lépcs ő n, amikor ráéb r e d t , hogy hazud o t t az el ő bb, hisze n ügyük kátyúb a jutott, és ő sem lát sem milye n kiuta t. Akkor viszont miért csapt a be Jimmyt? Csup á n azért, mert azt akarja, hogy jól alakuljon a szer el m e s e k dolga? Ahhoz elég józan volt, hogy az öröks é g nélkül túl sok esélyt adjon Mary ábr á n d o s tervein e k a megv alós ul á s á r a . Megold á s t kell találniuk, még p e di g nagyon ham a r ! Másod p e r c e k r e lehu nyt a a szem é t , és a falnak d őlt, majd össze sz e d t e mag á t , és eltökélt e n felsiet e t t a lépcs ő n. Maryt a húg a k é n t , Jimmyt a fivérek é n t szer e ti, és gondj a lesz rá, hogy mind e n jóra forduljon. Megle h e t ő s e n kés ő re járt már, amikor Ian Trem ay n e a fogadó el őtt leug ro t t a nyer e g b ő l, és az istállóba vezett e a lovát. Szomo r ú emlék e k e t idézet t fel benn e a London r a oly nagyon jellemz ő, zord, ködös éjszak a, és fájdal m a s a n elszor ult a szíve. San Fran ci s có b a n ugya nilye n éjszak a volt, amikor feles é g e utoljár a ült az ölébe n, és fejét a vállár a hajtot t a . A vera n d a nagy ablak á b ól együt t nézt ék a ter m é s z e t titokza to s széps é g ű játéká t, az öböl fel ől s űr ű n gomolyogv a felszálló ködöt, és isme r ős csillagok a t keres t e k az égbolto n. Ők kette n egyké n t szer e t t é k szül őváro s u k a t , és az ilyen békés pilIana t o k b a n lelkük a legteljes e b b har m ó ni á b a n talált egym á s r a . 22

Ian hallott a feles é g e halk sóhajá t, de arr a csak sokkal kés őbb döbb e n t rá, hogy a széps é g e s , törék e ny, finom vonás ú Diana kilehelt e a lelkét, és szelíd sze m e örökr e lecs ukó d o t t . Elhagyt a őt az az emb e r, aki mindig mellet t e állt, megh allg a t t a , amikor álmoka t sz őtt, tervek e t kovács olt, vagy épp e n a félelm ein e k adott hang o t. Diana a tám a s z a volt, és körülött e forgot t az élete. Aztán egysze r csak elme n t , elme n t örökr e. És enn e k is már két eszte n d e j e. Ian Trem ay n e tudt a, hogy soha nem felejth e ti el a felesé g é t , és amíg él, szer e t ni fogja. Azzal is tisztá b a n volt azonb a n , hogy nem gondol h a t örökkön csak rá, ha járha t ó utat akar találni a mag a szám á r a az életb e n . Az eltávozot t emlék e minde d di g kitöltött e a napp al ait és az éjszak áit, az elveszt é s e okozta fájdalo m szünt el e n ül kínozt a, csak ma nem. Enne k persz e sem mi köze nincs Sir Thom a s makr a n c o s lányáh oz. Vérforr aló nyaka s s á g á v a l néh á n y órár a siker ül t kiszakít a ni a őt az emlék ei fogs á g á b ól, de ennyi tört é n t csup á n , nem több. A férfi tiszt es s é g e s e n ellátt a a lovát, aztá n megint kilépe t t a sejtel m e s e n , nyom a s z t ó a n , kísér t e ti e s e n kava r g ó ködbe. Kísért ő alakok azonb a n nem bukka n t a k el ő a múltból, és Ian nem so k á r a belép e t t fogadó b e li bará t s á g o s szobájá b a . Gondos a n mag á r a zárt a az ajtót, kibújt a zakójából, levett e a nyakk e n d ő jé t, majd a mellény é t is, és kigom b olt a az inge nyaká t. Aztán kényele m b e helyezt e mag á t a mély támlá s székb e n , kinyitott a az íróasz t al ajtajá t, konyako t vett el ő, és nagyot húzot t bel őle. Hiába is akar t a volna taga d ni, jobblét r e szen d e r ül t Ahear n bará tj a egyetl e n leánya bizony felkava r t a . Micsod a szem e van! Eskü d ni mert volna, hogy valahol látta már ezt a zöld, igéz ő szem p á r t , amely szikrák a t szór, büszke s é g r ő l árulkodik, de vágyak r ól, szenve d élye s s é g r ől is beszél. Boszork á n yo s szem! Ian a párn á z o t t székt á m l á n a k tám a s z t o t t a a fejét, és elgond olko do t t . A türele m soha nem volt eré ny e, és mér h e t e t l e n ü l feldühít e t t e , hogy nyaká b a varrt á k a gyám s á g g a l járó kötel m e k e t , mégis, minde n n e k dacá r a szer e t t e volna eltün t e t n i az ifjú hölgy szem é b ől az űzötts é g e t , a fel– dúlts á g o t . Igyekez e t t udva ri a s a n , béke t ű r ő e n és meg é r t ő e n viselke d ni vele, ő azonb a n nem könnyíte t t e meg a dolgá t, és egysze r ű e n lehet e tl e n n é tett e, hogy kitar t h a s s o n jó szán d é k a mellett. Annak idején, amikor Sir Thoma s szívhez szólóan megk é r t e , hogy halála utá n viselje gyer m e k e gondját, Ian még nemig e n hitt az id ős úr gyógyíth a t a t I a n bete g s é g é b e n . Azzal érvelt, hogy nem akar újra meg n ő s ül ni, és imádo t t feles é g e elveszt é s e megk e s e r e d e t t , hideg s zív ű emb e r r é tette, aki nem lehet valódi tám a s z egy fiatal lány szám á r a . Sir Thom a s azonb a n konokul kitart o t t, és ő végül szavát adta neki, hogy teljesít e ni fogja a kéré s é t. Most tehá t itt ül London b a n , noha sürg ős felad a t ai azt követel n é k, hogy odah a z a legye n Ameriká b a n . Igaz, vann a k üzleti kapcs ol a t ai Angliával, mert áruh á zl á n c a sok angol áruv al látja el vev őköré t . A Trem ay n e– dinasz ti á t Ian nagya pj a, egy életr ev aló ír alapítot t a , aki az ara nyláz idején meg g a z d a g o d o t t , és áruh á zi vállalkozá s t hozott létre. Üzleti érzék é t fia, James is megö r ö költ e t őle, és továb b gyar a pí t o t t a a vagyont. Apja nagy bána t á r a azonb a n az ifjú Ian már nemig e n érd e kl ődött az áru h á zi birod alo m iránt. Ö építe ni vágyott. Szer e t t e szül őváros á t , a San Fra ncis c ó t körülölel ő öblöt, szer e t t e a ködöt, a h űvös leveg őt, és a szag g a t o t t , szétd a r a b o l t tájat is szere t t e . 23

James Trem ay n e eltökélt e n ellene zt e Ian építé szi terveit, és csak akkor adt a be a der e k á t , amikor Sir Thom a s hath a t ó s a n a lelkér e beszélt, hogy ne legye n bolond, és eng e dj e a fIanak a mag a útját járni. Ian tehá t igen sokat köszön h e t e t t a Sirne k, végs ő soron neki tartozo t t hálával azér t, hogy tervez ő ké n t és építé sz k é n t siker e k e t érhe t e t t el, s hírn év r e tehe t e t t szert. James Trem ay n e elég ideig élt még ahhoz, hogy csodál a t t al adózh a s s o n fia teljesít m é n y e el őtt, Ian ugya nis az áru h á zlá n c o t is lend ül e t b e n tarto t t a , és ráte r m e t t s é g é v e l, szorg al m á v al megs ok s zo r oz t a a csalá d már amú gy sem csekély vagyon á t . Miut á n feles é g ül vett e Dianá t, édes a pj a joggal rem é n yk e d h e t e t t abb a n, hogy a csalá di öröks é g majd a n unok ái r a és dédu n o k ái r a száll át. Diana azonb a n meg h al t, miel ő tt gyer m e k e t szülhe t e t t volna, úgyho gy nem leszn e k Trem a y n e utódok, mert nem lesz másik Mrs. Trem ay n e , aki világr a hozh a t n á őket. San Fra n cis c ó b a n ter m é s z e t e s e n b őven akadt szép n ő, Ian azonb a n egyikük n e k sem enge d e t t bepilIa n t á s t a szívéb e. Miutá n csitult a súlyos veszt e s é g feletti els ő, perzs el ő fájdalm a , azt minde n e s e t r e belát t a , hogy testi vágyai kielégít é s é r e több mint elég alkalom kínálkozik. Száját azonb a n soha olyan szó el nem hagyt a, amely akár csak halvány a n is ígére t r e emlék e z t e t e t t volna. Napköz b e n beleve t e t t e mag á t a munk á b a , mert már csak az mara d t meg neki, hogy értel m e t adjon az életé n e k. A szer e t e t e t , amelyet Diana iránt táplált, és amellyel valamiko r leend ő, immá r soha meg nem szület ő fiára vagy lányá r a gondolt, Ian Trem ay n e átörökít e t t e a házair a, amelyek e t építet t, hogy gyer m e k helyett egy egész város apja legye n. A konyako t most még pohá r b a sem töltött e ki, hane m csak úgy üveg b ől itta. Gondola t ai n a k, amelyek az el őbb még elhu nyt feles é g é h e z szállta k, egysze ri b e n hírük–ha m v u k sem volt. Hogy az ördög vigye akár h ov á azt a zöld szem ű lányt! Ma már nem mer n é itt hagyni, pedig korá b b a n azt tervezt e , hogy Maris s a Angliáb a n él majd, s ha épp e n úgy tartja kedve, akkor ellátog a t h a t hozzá az Egyes ül t Államok b a. Id őközbe n azonb a n megváltozo t t a vélem é ny e , mert úgy gondolt a, hogy beigazolódo t t Sir Thom a s gyan új a. Széps é g e s leányá n a k ran go n aluli szer el m e van, akire pilIan a t nyi haboz á s nélkül becs e r é l n é hat al m a s öröks é g é t . Az ital érezt e t ni kezdt e hat á s á t , és Ian ereit jóles ő meleg s é g járt a át. Hát r a d ő lt, lehu nyt a a sze m é t , lábát feltet t e az aszt alr a , s őt még az ingét is kigom b olt a, s mintho gy az óceá n t átszel ő utazá s t ól kimer ül t test e immá r a jogait követ elt e, ham a r o s a n álom b a mer ült. Ian Trem ay n e kopog t a t á s t hallott, valaho n n a n nagyon távolról. Bosszús a n vette tudo m á s u l a zajt, hisze n a fogadó s n a k világos a n ért é s é r e adt a, hogy senki sem zavar h a tj a. Kinyitott a a szem é t, és inge r ült e n az ajtór a mer e d t, de nem mozdult, és nem is szólalt meg. Teljes elkép e d é s é r e azonb a n egysze r csak kinyílt az ajtó, és még nagyob b elkép e d é s é r e makr a n c o s gyáml e á n y a jelent meg a küszöbö n. Ma regg el nagyo n eleg á n s volt, és még szebb, mint el őz ő est e a viktorIa n u s luxussz állod a szalonjá b a n . Form á s dombo r ul a t ai n a k finom hang s úlyt adot t a legúja b b divat szerin t készült, halványk é k nap p ali ruh a, amelyn e k szeg élye alól épp e n csak el ővilIant világos árnyala t ú gombo s cip ője. Öltözék é t fehé r keszty ű és nape r n y ő egé szít e t t e ki. Kalapot nem tett fel, de még csat sem fogta össze a haját. A vörös e s s z őke zuhat a g megolva sz t o t t fémké n t ragyogv a omlott alá egé sz e n a dere k ái g. 24

Mariss a belép e t t a szobá b a , és felvont a söté t sze möldök é t , amikor meglá t t a a férfit kigom bolt ingé b e n , ahogy mindk é t lába az asztalo n feküd t, és egy majdn e m teljes e n üres konyako s üv e g állt el őtte. Ian Trem ay n e még mindig nem fára d t azzal, hogy felálljon. – Minek köszön h e t e m a megtiszt elt e t é s t ezen a korai órán? – mor m o g t a csak lust á n. – Beszéln e m kell mag áv al – felelte a lány halka n, és továb b r a is úgy állt ott, mint akine k földbe gyöke r e d z e t t a lába. A férfi elmosolyodo t t, és megp r ó b á l t a kitalálni, hogy csodálja–e ezt a fiatal n ő t, vagy pedig teljes szívéb ől megve ti. Őt mag á t talá n inkáb b kedveli, azt viszont a legkev é s b é sem, ahogy a n összez av a r t a az életé t és a terveit. Az lenne a legjobb, ha elme n n e vele San Fra ncis c ó b a , és csen d b e n meg ül n e a szobájá b a n , mint h a ott sem volna, ő pedig ham a r elfeledk ez h e t n e róla. A kicsike ter m é s z e t e s e n minde n t megk a p n a , amir e vágyik, cser é b e n viszont illedel m e s e n , szeré ny e n a hátt é r b e kellen e húzód ni a, hogy ne hívja fel mag á r a a figyelm e t . Ez pers z e képt el e n s é g , látta be Ian már a követk e z ő pilIana t b a n kelletle n ül. Miss Ahear n jelenlé t é n e k mindig is tuda t á b a n lenne, mert ő nem olyan lány, akir ől csak úgy meg lehet feledke z ni. Szép, tudja is mag á r ól, hogy az, és egysz e r már hanya t t–ho mlok bele m e n t egy mélta tI a n , könnyel m ű szer el mi kaIan d b a . Neki pedig a megb ol do g ul t Sir Thom a s becs ül e t e s nevé n e k meg ő rz é s e érd ek é b e n meg kell aka d ályoz nia, hogy ez másod s zo r is el őford ul h a s s o n . Csakho gy Sir Thom a s gyer m e k e nem csen d e s , nem szer é n y, és a legkevé s b é sem eng e d e l m e s jó kislány. És micsod a szem e van! Ez a fiatal tere m t é s ugyan ú g y kísért é s b e viszi a férfie m b e r t , akár egy csábos ének ű sziré n, Ian Trem ay n e–t elkép e s z t e t t e , hogy Mariss a Ahea r n el őz ő este ugya n ú gy kibillent e t t e őt a lelki egye n s úlyá b ól, ahogy a n most megint. Elég, ha csak ráe m e li azt a senki más év al össze nem téveszt h e t ő, boszork á n yo s a n zöld szem é t, és neki máris forró, lüktet ő vágy feszíti az ölét. A férfi nagy leveg ő t vett, és goro m b á b b hang o t ütött meg, sem mi n t szán d é k á b a n állt. – Mit kere s itt? Nem hívta m ide, és nem mond t a m , hogy bejöh e t. Beszélje n végre! A zöld sze m p á r dühös e n megvilIan t, és Ian Trem ay n e már attól tartot t, hogy a lány mindjá r t sarko n fordul, ő meg, más választ á s a nem lévén, futha t utá n a . Mariss a azonb a n csak büszk é n kihúzt a mag á t, és ugya no t t állt továb b, ahol eddig, miközb e n megv e t ő e n mér e g e t t e a férfit meg a konyakos üv e g e t . Sze m h éj a csak egysze r rezze n t meg, akkor, amikor tekint e t e Ian félmez t el e n mellkas á r a eset t. Ez sem tartot t azonb a n továb b néhá ny másod p e r c n é l, s kevélysé g e és jólnevelt s é g e máris áts e gít e t t e enyhe zavar á n. – Úgy döntöt t e m , hogy bet ű szerin t be fogom tart a ni az édes a p á m által végre n d el e t b e foglalt rend el k e z é s e k e t . Kész vagyok arr a... – Mariss a csup á n lélegze tv é t el nyi ideig habozot t, miel őtt folytat t a volna: – Kész vagyok arra, hogy feles é g ül menjek mag á h o z, Mr. Trem ay n e . Ian Trem ay n e úgy ugrot t fel, mint h a bolha csípt e volna meg. – Mit beszél itt? – kérd e z t e elkép e d t e n . Mariss a egysz e ri b e n kevés n e k érezt e a leveg őt a szobá b a n . Ez a férfi mindig újabb rejtvé ny t ad fel neki. Ahogy kigom b olt inge szab a d o n hagyja 25

izmoktól duzza dó mellka s á t , amelye n ara ny m e d á l csillog, nem ann5 n. r a úrie m b e r benyo m á s á t kelti, mint inkáb b züllött világfiét. Feket e hajá n a k néhá ny tincs e a homlok á b a hullik, és az éjszak á t szeml á t o m á s t egy üveg konyak elpus ztít á s á r a fordított a . Mindezz el együt t mégisc s a k úrie m b e r , aki állja a szavá t, amelye t bar á tj á n a k adott. Sir Thoma s pedig enne k a különös férfinak a kezéb e tett e le egye tle n gyer m e k e sors á t. De akkor is... Mariss a bens ő jé b e n még mindig nem sz űnt meg a furcs a reszke t é s , amelye t egyré s z t félelem, más r é s z t izgatot t s á g szült, az az illetlen ül kísért ő vágy, hogy meg é ri n t s e Ian Trem ay n e bronzszín ű b őrét. Bada r s á g ! Hogy tám a d h a t o t t egyált al á n ilyen kíváns á g a , és miért kerít e t t e hat al m á b a ez a szokatI a n bizonyt aI a n s á g ? Mr. Trem ay n e világos a n érté s é r e adta, hogy nem óhajt újra meg n ő s ülni, neki teh á t most azt kell meg é r t e t n i e vele, hogy a házas s á g u k nem jelent e n e valódi közöss é g e t . Mindke t t e n a magu k élet é t élnék továb b. – Feles é g ül megye k mag á h o z – ismé t elt e meg Maris s a, miut á n össze gy ű jtöt t e hozzá a bátor s á g o t . – És mit ől ez a hirtel e n pálford ul á s ? – kérd e z t e a férfi már–m á r goro m b á n . – Egysze r ű a magy a r á z a t , Mr. Tre m a y n e . Pénzr e van szüks é g e m , hogy fedezh e s s e m a meg él h e t é s e m e t . Nem jótét e m é n y t kérek mag á t ól, hane m azt, ami megillet, ami az enyé m . – Azt mondja, nem tart igényt... jótét e m é n y r e , egy idege n n e l viszont hajIan d ó össze h á z a s o d ni, csak hogy biztosíts a a meg él h e t é s é t ? Már meg bo c s á s s o n , Miss Ahear n – vonta fel a férfi hitetl e n k e d ő n sötét szem öldök é t –, de szerint e m sokkal könnye b b egy ideg e n t ől támo g a t á s t elfoga d ni, sem mi n t feles é g ül men ni hozzá. – Számo m r a nagyo n fontos, amir ől besz élü n k, Mr. Trem ay n e – mondt a a lány nyom a t é k k a l, hogy a férfi végr e komolya n vegye. – Számo m r a is. Mariss a , és nem tréfálok. A házas s á g kötelez ő erej ű szerz ő d é s t jelent. – Ezzel tökélet e s e n tisztá b a n vagyok. – De több is ann ál, sokkal több. – Annak nem kell megle n ni e – szólt közbe a lány sietve. – Minek? – kérd e z t e a férfi. – Minek nem kell megle n ni e ? Mariss a sejtet t e, hogy Ian Trem ay n e dühös, és ezért akarja őt megs é r t e n i a gúnyolód á s á v al. Közeleb b lépet t hozzá, de máris meg állt, mert a férfi is elindult feléje. Miközb e n kijött az íróasz t al mögül, bego m b ol t a az ingét. És szeml á t o m á s t még mindig választ várt a kérd é s é r e . Végül megis m é t e l t e , és gunyoro s felha n gj á é r t a lány fel tudt a volna képel ni. – Minek nem kell megle n ni e, Miss Ahear n ? Legye n olyan jó, és világosíts o n fel! Tudvá n tudva, hogy helyzet e kéts é g b e e j t ő, Mariss a lenyelt e a mérg é t , és méltós á g t e lj e s nyug al m a t színlelt. – Édes a p á m végak a r a t a keres z t ül h ú z t a a tervei m e t . Embe r b a r á t i kötelez e t t s é g e k e t vállalta m , jótéko ny célokra adom á n yo k a t ígért e m , amelye k e t a vagyono m b ól kívánt a m a rászo r ulók n a k jutta t ni. Ha meg e g y e z n é n k , azzal mag a is jól járn a. Mint elmon d t a , nem óhajt újra meg n ő s ül ni. Amennyib e n névh áz a s s á g o t kötn e velem, senki sem tart h a t n a többé igényt mag á r a . Ian Trem ay n e felkac a g o t t. – Cseré b e n viszont mag á h o z lenné k láncolva. 26

– Csak látszóla g. – Színlelt háza s s á g k ö t é s s e l nem juthat hozzá az öröks é g é h e z . – Nem is úgy érte t t e m . Valóba n össze h á z a s o d n á n k . – Nem áll szánd é k o m b a n meg n ő s ül ni. Mariss a most már elveszt e t t e a türel m é t . A férfi azonb a n mint h a az indulat o s s á g á t is meg– mosolyog t a t ó n a k talált a volna. – Mr. Trem ay n e , aligha téved e k, ha úgy gondolo m , nincs ellen é r e , hogy bizonyos... szolgála to k r a bizonyos... hölgyek e t vegyen igényb e . Hogy pontos a b b a n fogalm az z a k, hivat á s o s n őket, könny ű lányoka t. – A bárt á n c o s n ő k e t se felejts e ki a sorból! San Fran ci s có b a n szá mt a I a n közism e r t mulató m űködik – tett e hozzá a férfi. Maris s a g őgös e n felszeg t e a fejét. – Ezt mag a nyilván sokkal jobba n tudja nála m. El őford ul h a t azonb a n , hogy vend é g e k e t kell fogad ni a a házáb a n , példá ul üzletfelek e t , akik elvárjá k mag á t ól, hogy ann a k az úriem b e r n e k mut a t k ozz é k, akinek id ő nké n t hihetik... – Igazá n kegyes hozzá m ! – jegyezt e meg a férfi metsz ő hango n, és a lányna k jó ideig torká r a forrt a szó. – Maga pedig igazá n goro m b a – dünnyö g t e végül. Ian Trem ay n e halka n felnyögöt t. – Mariss a – mond t a ki végül úgy a lány nevét, hogy az becéz é s s e l ért fel –, őszint é n sajnálo m, ha goro m b a volta m. Nem akar t a m , a legkev é s b é sem. Éppe n ellenk ez őle g, a lehe t ő leghig g a d t a b b szere t n é k lenni. Mariss a lesütö t t e a sze m é t . A szelíd han g g al, amelye t egysze ri b e n meg ü t ö t t , a férfi kifogt a a szelet a vitorlájá b ól. – Ném elyko r nem könny ű meg ő rizn ü n k a higga d t s á g u n k a t – felelte elbizonyt aI a n o d v a. – Tisztá b a n van azzal, mit vár el t őlem? – kérd ez t e Ian Trem ay n e . – Igen. – Nem akarok még egysz e r megn ő s ül ni! – tört ki a férfiból megin t indula to s a n . – Mag a olyan n őt nem akar elvenni, aki igényt tart a vonzalm á r a – javított a ki a lány, és Ian Trem a y n e meg ü t k özö t t tekint e t é t megin g á s n a k értel m e z t e . Tudta, hogy váratI a n ul jött gyeng e s é g é t most azonn al ki kell hasz n ál ni a. – Éppe n ezért lenne túlzás nélkül eszm é n yi a kapcs ol a t u n k – folytat t a szenve d élye s e n , és egész e n közel lépet t a férfihoz, talán túl közel is. Az íróaszt al r a tám a s z t o t t a a kezét, és szinte már esde kl őn néze t t Ianr e, aki megint elmos olyodo t t . – Még mindig nem érti, mir ől besz él ek? – sutto g t a Maris s a sürg e t ő e n. – Sajnálo m, de nem tudo m követ ni az okfejté s é t . – Én... én soha nem várn á m el mag á t ól, hogy valódi férjké n t viselke djé k. – Vagy úgy! És hogya n viselke dik egy valódi férj? – kérd e z t e Ian Trem ay n e . A lány indulat o s a n ellépe t t az aszt altól, hogy távola b b kerülje n e k egym á s t ól, de egysze r csak az ággyal talált a szem köz t mag á t. Láng b a borult az arca, és sietve visszafor d ul t. Ez a férfi azóta szóra kozik vele, amióta bete t t e hozzá a lábá t, és közbe n pontos a n tudja, mir ől besz él! – A házas s á g u n k csup á n névház a s s á g lenn e, Mr. Trem ay n e . Én hozzájut n é k az öröks é g e m h e z , cser é b e n pedig... Mariss a elhallg a t o t t, Ian azonb a n nem hagyt a annyiba n a dolgot. – Igen? Cseré b e n mi lenne ? 27

– Cseré b e n távol tart a n á m mag á t ól a nemkívá n a t o s közele d őke t. Ian Trem ay n e jóíz ű en felneve t e t t , és arc á r ól minde n kem é ny s é g n e k nyoma veszet t. – Ez már megint goro m b a s á g volt – utasítot t a ren d r e Mariss a h űvöse n. – Bocs ás s o n meg neke m , Miss Ahear n, de miközb e n a házas s á g gondola t a ellen elszá n t a n tiltakozo m, bizonyos... közele d é si kísérle t e k a legkev é s b é sem zavar n a k, ha érti, mire gondolok. A lány, bár újra elvörös ö d ö t t , elszá n t a n titkolta valódi érzés ei t. Megve t é s t varáz solt az arc á r a , és hihet e tl e n nehé zs é g e k árá n szelíd han go t ütött meg. – Hogy efféle szüks é gl e t ei vann a k, Mr. Trem ay n e , az tökélet e s e n egybev á g az elképz el é s ei m m e l . A legt elje s e b b mért é k b e n . Házon kívül hábo rí t a tI a n u l kere s h e t n é az örömök e t , és közbe n senki sem sze m el h e t n é ki a férjén e k. Mag á n a k ugya nis már lenne felesé g e , akivel szem b e n sem mifél e kötele s s é g e t nem kellen e teljesít e ni e , aki kitér n e az útjából, ame n nyi r e csak lehe t s é g e s , és őszint e hálától vezet t e tv e odah a z a a legteljes e b b kényel m é r ő l gondo s ko d n a . – A kényel m e m r ő l? Mariss a egy pilIan a t r a össze h a r a p t a a fogát. – Üzleti vacsor á k o n és hivat alos alkalm a k k o r kit űn ő vendé gl á t ó vagyok – válaszolt a aztá n kedvesz e g e t t e n . – Meggy ő z ő dé s e m , hogy az – mond t a a férfi egyet é r t ő e n. A lány kifogyott az érvek b ől, Ian Trem ay n e–n e k azonb a n látni valóan nem aka ró d zo t t nyilatkoz ni a, csak vizslató a n néze t t rá. – Nos? – sürg e t t e végül Maris s a kissé inge r ül t e n a válaszá t. – Mit gondol a javaslat o m r ól? – Mérle g el ni fogom – felelte a férfi közönyös e n . – Maga végül is tudot t a feltét el e k r ől – emlék e z t e t t e Maris s a nehe z e n elfojtott hara g g a l. – Az eljegyzé s r ő l igen, arról azonb a n nem, hogy az ígére t e m m e l egysze r s m i n d felesé g e t is bevás á r olok – dörm ö g t e Ian Trem ay n e . – Esetle g beletö r ő d h e t n é k abb a, hogy nagysz e r ű házias s zo ny és társ a s á g i hölgy legye n az oldala m o n , aki ráa d á s u l távol tartj a t őlem az összes anyósjelölt e t és a velük szövets é g e s lányoka t, ám attól tartok, hites feles é g e m m e l szem b e n mind ezz el együt t is tám a s z t a n é k bizonyos követ el é s e k e t . – És mik lenné n e k azok? – Nos – nyújtott a el a férfi a szót, és tekint e t é t hanya g ul végigjár a t t a a lányon elvárn á m t őle, hogy... az eré ny mint a k é p e legyen. – Éppe n annyir a kellen e eré ny e s n e k lennie, mint mag á n a k , Mr. Trem ay n e ? – szeg ez t e neki Mariss a gúnyos a n a kérd é s t . – Sajnála t o s módon olyan id őket élünk, amelyek b e n a n őkkel szem b e n ezen a tére n mag a s a b b a k az elvár á s o k, és szigor ú b b a mérc e. Mariss a hirt ele n sarko n fordult, és az ajtóhoz indult. A férfi jelét sem adt a, hogy utá n a akar n a men ni. A lány görcs ös e n meg m a r k ol t a a kilincs e t , de a düht ől reszke t v e még tétová n meg állt. Végül is ő volt az, aki tizenkile n c r e még lapot húzot t. Ian Trem a y n e egy percig sem hallga t t a el el őle, hogy nem akar megn ő s ül ni. – Mégis mit vár t őlem? – kérd ez t e végül színtele n hango n. – Csakis őszinte s é g e t – felelte a férfi. Mariss a ért e tl e n gyan a kv á s s al nézet t vissza rá. 28

– Azt akarj a, hogy vegye m felesé g ül – folytat t a Ian Trem ay ni e. – Én viszont szinte sem mit sem tudok a jövend ő b elim r ől. – Mire kívánc si? – Mi van az ifjú szere t őjével? Nem t űrné m el, hogy kövess e mag á t Ameriká b a . És soha nem adná m a neve m e t egy n őnek csak azért, hogy aztá n felsza rv azzo n egy jöttm e n t t el, és a saját hát a m b a n meg nem eng e d e t t játékok a t játsszon. – Soha élete m b e n nem volt szere t ő m, Mr. Trem ay n e – mondt a a lány csen d e s e n . – Beism e r t e , amikor az édes a pj a félelm ei r ől besz élt e m mag á n a k – figyelm e z t e t t e a férfi. – Nem, nem! – tiltakozot t Maris s a, és lesütö t t e a szem é t . Amit mondo t t, az igaz volt, és mégis hazud o t t. – Valóba n nem taga d t a m , hogy isme r t e m egy fiatale m b e r t . Ö azonb a n nem volt... a szer e t ő m. Ian Trem ay n e váratI a n ul odalé p e t t hozzá. Mariss a a legszíves e b b e n kime n e k ül t volna a szobá b ól, de ki kellett tart a ni a , amíg eld őlnek a dolgok. A férfi t őle jobbr a és balr a az ajtón a k tám a s z t o t t a a tenye r é t . – Azt találga t o m mag a m b a n – árult a el –, hogy igaza t mond–e. Hogy képe s–e egyált alá n az őszinte s é g r e . – Mit szá mít ez? – jött ki a sodr á b ól a lány. – Nem valódi házas s á g o t aka rok, és ezt akár közjegyz ő el őtt is írásb a ado m. – Nem figyelt rám, szép hölgy – men ny dö r ö g t e Ian Trem ay n e . – Nem hagyo m , hogy gyaláz a t o s a n vissza élje n e k folttaIa n, becs üle t e s neve m m e l. Nem eng e d e m fehé r e n feket é n írás b a foglalni, hogy látsz a t h á z a s s á g o t kötök. Neke m nem fogják megsz a b n i, mir ől szóljon és mir ől ne az a házas s á g , amelyb e n mag a a házias sz o nyt játszh a tj a, és én fizete m a számláit. – Az én öröks é g e m b ő l. – Nélküle m nem lehet a mag á é . Csak ezt ne! Bármit, csak ezt ne! – gondolt a Mariss a. A tréfálkoz á s n a k és a szenve d ély e s dühn e k ezt a hirtel e n, el őre nem látha t ó váltakoz á s á t nem fogja sokáig kibírni anélkül, hogy ne kezde n e el hango s a n visíta ni. – Igaza t mond t a m az el őbb! – kiáltott a vára tI a n ul. – Nincs férfi az élete m b e n . Esküszö m , hogy soha nem is volt. És nem fogok csalfa játékot játsza ni mag áv al. Sem mi r e sem vágyo m azonkívül, hogy tiszte s s é g b e n és becs ül e t b e n élhes s e k. – Szab a d megk é r d e z n e m – vágot t a szavá b a Ian Trem a y n e indulat o s a n –, hogy mag a szerint mi tört é nik akkor, ha egysze r majd belesz e r e t valaki más b a ? – Soha senkib e nem fogok belesz e r e t n i. – Zsen g e korá hoz képe s t igenc s a k mag a biz to s kijelent é s e k e t tesz. – Maga sem agg a s t y á n , és mégis biztos abb a n, hogy soha több é nem aka r meg n ő s ül ni. – Csakho gy én már tudo m, mit jelent szer e t ni, és ez óriási különb s é g – tett e helyre a férfi a dolgoka t, és megin t árulkod ó a n szelíd volt a han gja. – Hát ahhoz mit szólna, ha a jótéko ny kötelez e t t s é g v áll al á s ai r ól érd e kl ő dn é k ? Nincs közük esetle g egy bizonyos fiatale m b e r h e z ? – Nincs! Ian Trem ay n e ellép e t t az ajtótól, kis ideig fel–alá járkált a szobá b a n , aztá n széke t vitt oda mag á n a k az íróasz t al hoz, és leült. – Furc s a, Mariss a, de neke m nem az a benyo m á s o m , hogy mag á b a n túlte n g a feleb a r á ti szere t e t . 29

– Mondt a m már, hogy... – Eláruln á , hogy pontos a n mir ől van szó? – Van egy komor n á m , vagyis valójáb a n már nem az. Id őközb e n ugya nis jó bará t n ő m lett. Szer e t n e férjhez menni, de a v őlegé ny év el együt t nagyo n fiatalok és vagyont a I a n o k , ráa d á s ul a lány egés zs é g e is igen gyen g e , és mindk e t t ő jük e t szer e t n é m mag a m m a l vinni Ameriká b a . Aztán van még egy par á n yi bányá sz t el e p ül é s , és segít e n é k ... – Nyilván a sanya r ú sors ú bányá szo ko n – segít e t t e ki a férfi. – Biztosíth a t o m ura m , hogy az indíték ai m teljess é g g e l tiszte s s é g e s e k . – Valóba n ? – Ian Trem ay n e ujjaival az íróaszt alo n dobolt, de pilIant á s á t nem vette le Mariss a r ól. – Az ellen kézzel–láb b al tiltakozik, hogy gyámj a legye n, férjet viszont hajIa n d ó volna a nyaká b a venni. Hogy fér ez össze? – Ezt már egysze r elmon d t a m . – Akkor most én is elmon d o k mag á n a k valamit, Miss Ahear n – hajolt el ő re a férfi, és minde n egyes szavával jobba n elárult a, hogy ham a r o s a n elveszíti az önur al m á t . – Ne m olyan emb e r vagyok, akivel könny ű együt t élni. – Említe t t e , hogy csak igen ritká n tartózko dik otthon. – Amikor viszont odah a z a vagyok, akkor feltét el nélküli eng e d e l m e s s é g e t várok el. Akara t o s, igénye s emb e r vagyok, és heves a vérm é r s é kl e t e m . – Ki hitte volna! – felelte a lány nagy szem e k e t mer e s z tv e és kimon do t t a n szer e t e t r e m é l t ó gúnny al a han gjá b a n . – Maga mind ez e k e t a tulajdo n s á g o k a t el őhívja bel őle m, Miss Ahea r n. – Kére m, folytas s a , Mr. Trem a 3Ti e. – Azt se felejts ü k el, hogy nem óhajtok megn ős ülni! – Ezt már említe t t e . Többszö r is. – És megl es z n e k a mag a m külön útjai. – Nagyob b szíves s é g e t nem is tehe t n e neke m, ura m. A férfi Maris s a felé bökött a mut a t ó ujjával. – Mag á t ól viszont megköv e t el e m , hogy beválts a az ígére t é t , és minde n k o r az az eré ny e s társ a s á g i hölgy legye n, akire bár milye n hivat alos ese m é n y e n fennt a r t á s nélkül számít h a t o k. A lány szíve vadul kalap ál t, és olyan érzés e volt, hogy pokoli szerz őd é s t készül kötni, minth a csak az ördög n e k adn á el a lelkét. Enne k ellené r e kezde t t ő l fogva tudt a, hogy szint e nincs az az ár, amelye t ne volna hajIan d ó megfizet ni a terve siker r e vitele érd ek é b e n . Az ár egy rész é t ráa d á s u l máris lerótt a , mert a hazug s á g b a n , amellyel együt t kell élnie, van vala mi halálos a n bénító. – Úgy beszél, Mr. Trem ay n e , minth a kínzás ok r a kellen e szá mít a n o m . – Arról nincs szó. Ne m vere m a n őket, és er őszakos ko d ni sem szokta m velük. A férfi hangj a hirtele n megin t egész e n más lett, minde n él elt űnt bel őle, és Mariss a önké n t el e n ül ráe m el t e a szem é t . – Én csup á n nyílt lapokkal játszo m – folytat t a Ian Trem ay n e nyugod t a n –, hogy meg é r t e s s e m mag áv al, őrülts é g e t követ n é n k el, ha össze h á z a s o d n á n k . Mariss a a nyelve hegyév el meg n e d v e sí t e t t e kiszár a d t ajkát. – Én már úgy jötte m ide, hogy eldönt ö t t e m , mit akarok. – Id ő nké n t olyan érzés e is lehet majd, hogy ki nem állhato m mag á t, csak azért, mert háza s ok vagyun k. A lány érte tl e n ü l nézet t rá. 30

– Ne fára djon a szavai m megfejté s é v el! – ugrot t fel a férfi hirtele n. – Tisztáb a n van azzal, hogy sem mit sem ígér ek, és nem teszek eng e d m é n y e k e t ? Mariss a még csak nem is sejtet t e , mire akar Trem a y n e kilyuka d ni, de azért bólintot t. Megszól alni nem bírt, mert elszorult a torka. Vajon a férfi most végre bea dja a dere k á t , és elfoga dj a az ajánla t á t , vagy újból csak macs k a–e g é r játékot játszik vele, hogy meg al ázz a ? Ian Trem ay n e sokáig mer e d t rá komor a n . – Isten legye n mag áv al, kislány! – mondt a végül, aztá n felkap t a a zakóját, és meg é ri n t e t t e Mariss a karjá t, hogy lépjen el az ajtó el ől. – Hová megy? – kérd ez t e a lány elfúló han go n. A férfi visszafor d ul t hozzá, és úgy nézet t rá, mint h a kere sz t ül akar n á döfni a tekint e t é v el. Kócos hajá ból megin t homloká b a hullott egy sötét tincs. – Anyakönyvez e t ő é r t , hölgye m . Ha mind e n k é p p e n össze kell házas o d n u n k , akkor essü n k túl rajta itt és most! A különle g e s eng e d élyt megk a p t u k , már csak anyakö nyvez e t ő r e van szüks é g ü n k – tett e hozzá, aztá n feltép t e az ajtót, a követk e z ő pilIan a t b a n pedig nagy dörr e n é s s e l bevá g t a mag a mögöt t. Mariss a leveg ő után kapkod o t t, és a falnak kellett d őlnie, mert nem aka r t a megt a r t a n i a lába. Mi tört é n t itt? Mit csinált, mit vállalt mag á r a ? Ian Trem ay n e igent mondo t t a tervé r e . Túlságo s a n is gyors a n a belee gy e z é s é t adt a, máris úton van az anyakö nyv ez e t ő höz, és neki nem hagyot t id őt arra, hogy kigondolja, hogya n legye n továb b. Valamit tennie kellen e, igen ám, de mit? Ereibe n megfa gyot t a vér. Hozzá kell menni e Ian Trem a y n e– h e z. Minde n h a t ó Isten! Az égiek sem fogják megs e gí t e n i, hisze n csaló, aki egész hálót sz őtt hazug s á g o k b ól. Term é s z e t e s e n az els ő perc t ől fogva tisztá b a n volt azzal, hogy ez az egyetl e n lehet ős é g e . Ha jobba n belego n d ol, valójáb a n éppe n ezt akart a elérni, amikor eljött ide, és most, bár m e n n yi r e is csodálkozik rajta. teljes gy őzelm e t arat o t t . Minde n a kíváns á g ai szerin t alakult. Ian Trem ay n e nem s ok á r a visszajön az anyakö nyve z e t ővel, ő pedig itt áll majd, és örök h űség e t fogad egy szint e vadide g e n ame rik ai n a k. Életr e szólóa n, visszavon h a t a t I a n u l hozzákö ti mag á t... Reszke tv e lehunyt a a szem é t , és nem mert, nem aka rt továb b gondolkod ni, vadul száguld ó gondola t ai n a k azonb a n nem tudot t meg álljt para n c s ol ni. Mi lesz, ha fény derül a csalá s á r a ? A tork á t fojtoga t ó szorít á s minde n egye s leveg ő vét ellel er őse b b lett. Lehet, hogy Ian Trem ay n e csak rossz tréfát űzött vele, és valójáb a n teát meg süte m é n y t ment ren d el ni? Elvégr e többszö r is kijelen t e t t e , hogy esze ágá b a n sincs meg n ő s ül ni, és most bizonny al csak neki hagy id őt arr a, hogy megg o n d olja mag á t , és kihúzza a nyaká t a hurok b ól. Még elállhat a szán d é k á t ól. Egér u t a t kapot t Ian Trem a y n e–t ől, csak élnie kell a felkínált lehet ő s é g g e l, és akkor elker ül h e ti a kata s z t r óf á t. Mert ment h e t e t l e n ü l az lesz a vége, ha kitudó dik, hogy szer e p e t cser élt Maryvel. Derm e d t s é g é b e n úgy érezt e, hogy Ian Trem ay n e csup á n néhá n y perc e távozott, amikor máris kinyílt az ajtó. Az ame rik ai mögöt t egy zömök, kócos, ősz hajú, jelent é k t e l e n emb e r k e jelent meg, és két n ő is volt velük. Egyikük fiatal, ránéz é s r e is kotnyele s kis szobalá ny volt, a másik id őseb b, 31

taka r o s asszony. Mindk e t t e n hófeh é r f őköt őt és ugya n olya n kötényt viselt ek. – Itt lenné n k, kedve s e m – mondt a Trem ay n e , aki panyók á r a vetet t zakójával, kigom bolt nyakú ingével és egyna p o s boros t áj áv al éppe n úgy feste t t, mint bár m elyik korh ely alak egy átm ul a t o t t éjszak a utá n. – Az úr Mr. Blackst o n e , az anyakö nyvvez e t ő. Ö itt Meg, aki az én esküv ői tanú m lesz, Lucy pedig a tied. Minde n b e n be kell tart a n u n k a törvé ny e s rend elk e z é s e k e t . Mariss a belát t a , hogy rem é ny e i hamv uk b a holtak, és Ian Trem a y n e elvágt a el őle a men e k ül é s útját, mégis bátr a n mosolygot t. Leer e s z k e d őn, ám azér t bar á t s á g o s a n kezet kellett nyújta ni a a két n őnek, megsz ólalni azonb a n már nem bírt. Úgy állt ott az ajtón ál, minth a gyöke r e t ereszt e t t volna a lába, és csak Ian Trem ay n e–t nézt e mer e d t e n , aki szigor ú vonallá szorítot t a össze a száját, és arcá r ól sem miféle érzés t sem lehet e t t leolvas ni. A bem u t a t á s o n túl egy árva szót sem szólt. Mariss a mégis tudt a , mi megy végb e benn e. Enge d sürg e t ő kérlelés é n e k , és bevé gzi azt, amibe ő vakm e r ő kockáz a t o t vállalva belefogo t t . – Ham a r végzü n k, ura m – ígért e az anyakö nyvvez e t ő. – Csup á n az el őírt iratok a t kell megk a p n o m , és a pecs é t e m e t kell el ővenn e m – f űzte hozzá, és ütött–kopo t t akta t á s k áj á t az íróaszt al r a tett e. Ian Trem ay n e kihúzot t egy fiókot, és papírok a t vett el ő, köztük az érs ek különle g e s enge d ély é t is. – Nem óhajt a n a k esetle g... felkész ül ni kicsit? – kérd e z t e Mr. Blackst o n e bizonyt aI a n ul. Ian végigsi mítot t boros t á s állán, és rám os olygot t Maris s a r a , a szem e azonb a n továb b r a is mogo rv a mar a d t . – Köszönjük, Mr. Blackst o n e , de nem szüks é g e s . A felesé g e m n e k most a n t ól hozzá kell szoknia az efféle rend e tl e n s é g h e z , és egyé bk é n t sem zavarja. Jól mondo m , drág á m ? Mariss a er ő nek erejével sugá r zó mosolyt öltött mag á r a , és látszóla g gyen g é d e n meg é ri n t e t t e Ian Trem ay n e borotvál a tI a n arcá t. – ön még csak nem is sejthe ti – mond t a közbe n az anyakö nyvvez e t őn e k –, milyen elb űvöl ő emb e r a v őlegé ny e m . Kedves, figyelm e s és tapint a t o s , túlzás nélkül elra g a d ó . Nem e s vonás ai pedig még így, boros t á s a n is, egye n e s e n ellenállh a t a t I a n o k. – A meny a s s z o nyo m szer e t enge m – mosolygot t rá Ian a kissé meg ü t k özö t t Mr. Blacks to n e– r a . Lucy vihogni kezde t t, Meg pedig a cip őjér e szeg ez t e a tekint e t é t , és halka n felsóh ajto t t, Ian megfog t a Mariss a kezét, és mag á h o z vont a. – Kezdhe tj ü k? – Igen, hogyn e, Mr. Trem ay n e ! Úgy látom, az össze s okirato t kézh ez kapt a m . Az anyakö nyvvez e t ő belek ez d e t t az esket é si szöveg b e . Mind e n egyes szavá n a k külön hang s úlyt adott. Maris s a azonb a n egyiket sem hallott a igazá n. Ian ujjai szoros a n a kezér e fonódt a k, érezt e a test e mele g é t , az er ő t, amely bel őle ára d t, és egysze ri b e n ráé b r e d t , hogy ezekb e n a perc e k b e n börtö nf al a k a t épít mag a köré. Ne ms ok á r a áthajózik az óceá n o n, hogy Ian Trem ay n e házá b a n éljen, és álIan dó késze nl é t b e n szer e p e t játsszo n el őtte. – El ő ször mag á t ól kérd e m , Ian Robe r t, akarja–e törvé ny e s feles é g é n e k ezt a n ő t, hogy vele szer e t e t b e n és tiszte s s é g b e n házas s á g b a n éljen, most a n t ól mind a d di g, míg a halál t őle el nem választja? 32

Mariss a n a k elaka d t a lélegz e t e . Ez az utolsó pilIan a t , amelyb e n Ian Trem ay n e még tiltakoz h a t , és közölhe ti, hogy ez az egész tréfa volt csup á n , mert neki nem áll szánd é k á b a n meg n ő s ül ni. – Igen, akaro m . – És akarja–e... Az anyakö nyvvez e t ő elaka d t, és kotor á s z ni kezde t t a papírjai között. – Kathe ri n e Maris s a , Mr. Blacks to n e – segíte t t e ki Ian szár az han go n. – Igen, pers z e... Kathe ri n e Mariss a, akarj a–e törvény e s férjén e k ezt a férfit, hogy vele szer e t e t b e n és tiszte s s é g b e n háza s s á g b a n éljen, most a n t ól mind a d di g, míg a halál t őle el nem választja? Míg a halál el nem választja? De hiszen ez ijeszt ő! Ian Trem ay n e nem tréfált, és neki most már végig kell csinálni a, amit elkezd e t t. Mariss a kis híján felsikoltot t, amikor Ian figyelm ez t e t ő n, ren d r e u t a s í t ó a n megsz o rít o t t a a kezét. – Igen, akaro m – hebe g t e végül. Megint Mr. Blackst o n e beszélt, de abból, amit mondot t , Maris s a most már egyetle n szót sem érte t t. Kicsit kés őbb érezt e, hogy meg e m e lik a jobb kezét, és gy ű r ű sujjá r a húzn a k valamit, ami hide g és túlsá go s a n is nagy rá. Az anyakö nyvvez e t ő ünn e p ély e s e n házas t á r s a k k á nyilváníto t t a az ifjú párt, és meg e n g e d t e a v őlegé ny n e k , hogy megc s ó kolja a meny a s s z o ny t. – Meg kell csókolno m a menya s s zo ny t – mor m olt a a lány füléb e Ian Trem ay n e . A szavaiból kicsen d ül ő kese r ű s é g hallat á n Mariss a össze r e zz e n t . Mindjá r t eltaszít mag á t ól, gondolt a félve, de sem mi ilyesmi nem tört é n t . A férfi szorít á s a er ő se b b lett a kezé n, és hirt ele n a karjá b a ránto t t a . Égszínk é k szem é b ő l a lány kiolvas t a, mire készül, tiltakoz ni akart, de végül egyetle n han g sem hagyt a el már szóra nyitott száját. Újdons ül t férje ajka az ajkár a tapa d t , és Maris s a arra számítot t, hogy vad, féktel e n lesz, ő azonb a n sem ez, sem az nem volt. Igaz, sóvár a n és szenve d élye s e n vette birtok b a a száját, ám csókjáb a n több is volt. Megle h e t , csak a tapa sz t al t s á g , vagy talán olyas mi is, ami szület é s é t ől fogva sajátja enne k a különös emb e r n e k . Bármi volt azonb a n , a lány nem gondolkod h a t o t t rajta sokáig. Még száján érezt e a férfi száját, állán szúrós boros t ái t, test é n elszán t s á g r ól árulko dó, szoros ölelés é t, ám aztá n minde z és mind e n más jelent ő s é g é t veszte t t e , s egye d ül csak a kísér t ő csábít á s mar a d t meg. Minte gy szelíd kénysze r n e k enge d e l m e s k e d v e . Mariss a szétnyitot t a az ajkát, Ian nyelve pedig izgató játék b a kezde t t, bejár t a és felde rít e t t e a száját. Bal kezével közbe n a hajá b a túrt, a tarkójá t simog a t t a , a jobbját pedig a hát á r a tett e, és olyan szoros a n mag á h o z húzt a, hogy a lányna k érezni e kellet t test é n e k minde n egye s feszes izmát, izzás á t és lükte t ő feszülts é g é t . Érint é s e sürg e t ő , követ el ő, felkorb á c s oló volt. Maris s a álmá b a n sem hitte volna, hogy valah a is így öleli majd egy férfi, akine k az arc a, tekint e t e eközb e n mit sem árul el az érzés ei b ől. Ian Trem ay n e nyelve most az ajkát járta be, aztá n újra a szájáb a hatolt, hogy folytas s a izgató felfedez ő útjá t. Maris s a , bár félt, hogy elége ti a férfi test é b ő l feléje ára dó t űz, mégis két kézzel meg m a r k olt a az ingét, mert attól tarto t t , összeo m ol n a , ha eleng e d n é . Soha koráb b a n nem isme r t, boldogító és zavar b a ejt ő érzés e k ébre d t e k benn e , hol perzs el ő forrós á g járta át, hol fagyos hideg, s miközbe n forrt ben n e a düh, átszelle m ül t és 33

bódult is volt egysze r r e . Halvá ny a n sejtet t e , hogy el kellen e húzód ni a ett ő l a férfitól, gyors a n, minél el őbb, és mégs e m tudt a megt e n n i... Valamiko r kés ő bb, valaho n n a n a mes szi távolból meg h allot t a , hogy Mr. Blacks t o n e halka n megkö s zö r üli a tork á t, Lucy és Meg pedig kórus b a n nagyot sóhajt. Ian Trem a y n e szája csak ekkor vált el ifjú felesé g é t ől. Fele m el t e a fejét, szem é b e n még egysze r felláng olt a t űz, és hüvelykujját végigh ú z t a Maris s a ajka m, aki megig é zv e néze t t rá, és meg p r ó b á l t a megfejt e ni tekint e t e lobogá s á t . Har a g s zik rá, mert elvete t t e mag á t vele? De hát végs ő soron ő volt az, aki döntöt t, és azonn al cselek e d e t t is. Vajon csup á n hirtele n feltá m a d t , forró vágya rag a d t a el? Abból, ahogya n most elhúzód o t t t őle, a lány azt érezt e ki, hogy valószín űleg ez tört é n h e t e t t . – Az okmá nyok – figyelm e z t e t t e Ian az anyakö nyvvez e t őt. – Mar a d é k t a I a n u l elege t kell tenn ü n k a törvényi el őírás ok n a k, Mr. Blacks t o n e . – Hogyn e, Mr. Trem ay n e , ter m é s z e t e s e n ! Az alacso ny hivat aln ok sietve Ian elé tolta az aszt alon fekv ő anyakö nyv e t, ő pedig kapko dó n, majdn e m olvas h a t a t I a n u l aláfirk a n t o t t a a nevét, aztá n türel m e t l e n ü l Maris s a kezéb e nyomt a a tollat. – Írd alá! Az ég szer el m é r e , írd már alá ezt az átkozot t papiro s t ! A lány máso d p e r c e ki g csak döbb e n t e n néze t t rá, és nem mozdult. Milyen neve t írjon a könyvbe? Maryét ? Változt a t n a az bár mi n is, ha majd esetle g napvilág r a kerül az igazs á g ? Sejtel m e sem volt róla, mit mond ilyen eset e k b e n a törvé ny. – Mariss a! A férfi hangj a tom p a men ny d ö r g é s s e l ért fel, és a lány végre a tollat rem e g ő ujjai közé szorítva még az övénél is olvash a t a t I a n a b b aláírá s t biggye sz t e t t a férjéé mellé, aztá n tágr a nyílt szem m e l mer e d t a Kathe ri n e Mariss a Ayers névre, a saját nevér e . Ian Trem ay n e azonb a n ezt soha nem fogja kibet ű zni. Az Ayers szer e n c s é r e nagyo n hasonlít az Ahear n h e z , f őleg úgy, ha ilyen reszk e t e g kézzel írják le. Még a két tanú is hitelesít e t t e az okmá nyt, végül pedig az anyakö nyvvez e t ő pecs é t e t nyomot t rá. – Pezsg ő nincs? – kérd e z t e aztá n a kotnyele s Lucy, és Mr. Blackst o n e– nak hirtel e n felcsilIan t a szem e. – Pezsg ő ? – gondolko do t t Ian Trem a y n e fennh a n g o n . – Igaz is, micsod a esküv ő az, ahol még pezs g ő vel sem koccint a n a k ? Lucy szem pilIa n t á s alatt kint term e t t a folyosón, és nem s ok á r a egy tálcáv al jött vissza. Ian Trem a y n e bírálóa n megvizs g ál t a a palack címkéj ét, majd megvo n t a a vállát, kil őtte a dugót, és teletöltöt t e a hossz ú poha r a k a t . Az egyiket odany újto t t a Mariss a n a k , a sajátjá t pedig ráe m el t e . – Míg a halál el nem választ – f űzte hozzá megfejt h e t e t l e n hang szín n e l. – Igyunk arr a, hogy sok–sok évig éljene k boldog háza s s á g b a n ! – mond t a az anyakö nyvvez e t ő ünn e p ély e s e n . – Sok–sok évig – ismét el t e meg Ian Trem ay n e . – És arr a, hogy nagy csalá djuk legyen vasgyú r ó kisfiúkkal és b űbájos kislányokk al! – kiáltot t a Meg. Úgy t ű nt, hogy Ian Trem ay n e szem é b e n senki más nem látta meg az ellens é g e s s é g e t , csak Mariss a egye d ül. SzótIa n ul iszoga t t a a pezsg őjét, ám aztá n hátr av e t e t t e a fejét, és egy hajtá s r a kiitta a gyöngyöz ő italt. Újdons ül t férje gúnyos a n elhúzt a a száját, miel őtt újratöltö t t e a poha r á t . Mr. Blackst o n e gondos a n összeh aj t o t t a és tásk áj á b a tett e az okira tok a t . – Ura m, asszonyo m , fogadják őszint e szere n c s e kív á n a t a i m a t ! 34

Mariss a összer e zz e n t , Ian Trem ay n e pedig az ajtóig kísér t e az anyakö nyvvez e t ő t, aki el őree n g e d t e a két szobaláJi5r t, majd tisztel et t elje s meg h ajl ás s a l távozott. Ian becs a p t a mögöt t e az ajtót, és nekidön t ö t t e a hát á t. Mariss a látta, hogy szája szegle t é b e n megint gúnyos mosoly bujkál. – Ne vágj már ilyen rém ül t képe t, Mrs. Trem ay n e ! Szokj hozzá a gondola t h o z! Elvég r e pontos a n ezt aka rt a d . – A lány hátr ál ni kezde t t , amikor a férfi elindult feléje, ő azonb a n megr a g a d t a a csuklóját, és mag á h oz húzt a. – Ezért jöttél ide, és nem más é r t . Az volt a célod, hogy Mrs. Trem a y n e legye n bel őled. Most boldog vagy? Mariss a megp r ó b á l t kisza b a d ul ni a férfi szorít á s á b ól, mert ellens é g e s han gja egysze ri b e n megijeszt e t t e . – Mr. Trem ay n e ... – Miért ez a hivatalos hang, Mrs. Trem ay n e ? – Mert valójáb a n nem vagyok... – Ebbe n bizony téve ds z, drág á m . A törvé ny el őtt igenis a feles é g e m vagy – mond t a a férfi halka n, aztá n hirtele n elen g e d t e Maris s a t, és az ajtóhoz lépet t. Keze már a kilincs e n volt, de még egysze r visszafor d ul t. – A felesé g e m vagy –ismé t elt e meg, és megint gúnyos mosolyra húzt a a száját. – Feles é g e m van! Neke m ! Jóságos ég, mi ütött belé m ? Az Úr legye n irgalm a s hozzá n k! Nem magy a r á z t a meg a szavait, han e m sarko n fordult, és elha gyt a a szobá t.

35

4 Mary arcá r a döbb e n e t ült ki. – Hogy mit csinált ál? – kérd ez t e elfúló hango n. Szállod ai lakoszt ályuk szalonjá b a n ültek, és Mariss a éppe n most mondt a el a bará t n őjé n e k , hogy feles é g ül ment Ian Trem a y n e– h e z. Apró fintort vágott, és nem volt könny ű nyugo d t n a k mut a t k oz ni a, miközb e n torká b a n dobogo t t a szíve, és bizonyt aI a n s á g mar do s t a a lelkét. Ian Trem ay n e nem tért vissza a szállás á r a , bár az összes holmija ott volt még. Mariss a jó félóráig várt a, hogy el őker üljön, és közbe n meg p r ó b á l t nem tudo m á s t venni szem élye s tárgy air ól, az ágyár ól és az íróaszt alo n fekv ő leveleir ől. Egyre nehe z e b b e n bírt a a várakoz á s t, és azt sem tudt a, a férfi számít–e arra egyáltal á n , hogy még ott találja őt, amikor majd megjön. Végül bérkoc si t fogado t t , és vissza m e n t a szállod áj uk b a , ahol Mary már aggódv a várt a. – Igen, felesé g ül men t e m hozzá – ismé t el t e meg most, és leült a kana p é r a . – Vagy inkáb b azt kellen e mond a n o m , hogy felesé g ül ment ü n k hozzá? Az anyakö nyve t minde n e s e t r e a saját neve m b e n írta m alá, hogy legalá b b a háza s s á g u n k törvény e s legye n. – Jaj, Mariss a , hogy tehe t t él ilyet? – Mary a karjá b a zárta, és arcon csókolt a a bará t n ő jét. – Az áldoza t o d nélkül is biztos a n meglet t ü n k volna valaho gy. – Szam á r s á g ! Ez volt az egyetle n lehe t ő s é g, és amit tett e m , az egyéb k é n t sem változt a t szinte sem mi n. – Hogy mond h a t s z ilyet? Tudod te egyált al á n , mire vállalkozt ál? A házas s á g az házas s á g . Életr e szóló kapcs ol a t! Mary édes, szere t ni való tere m t é s volt, de ett ől még ném elyko r nagyon fáras zt ó is. Maris s a nélküle is tökélet e s e n tuda t á b a n volt ann ak, hogy helyzet e kéte s és bizonyt aI a n . – Ezt ter m é s z e t e s e n én is tudo m – válaszolt a megle h e t ő s e n inger ül t e n –, de csak névh áz a s s á g r ó l van szó, úgyhogy félele m r e sem mi ok. – Mr. Trem ay n e ráa d á s ul ropp a n t vonzó férfi – jegyezt e meg Mary halka n. – Tegna p este, amikor a hálószob á b a n várta m , megles t e m a kulcslyuko n át. Szép emb e r. Komolyan! – Akkor meg miért rém ült él halálr a t őle? – Mert én nem állta m volna meg vele sze m b e n a helye m e t . Ijeszt őe n hat á r o z o t t n a k és mag a biz to s n a k t űnik, de ropp a n t vonzó is – ismé t elt e meg Mary. – Egész e n elb űvöl ő lehet. – Elb ű völ ő ? Ez aztá n a találó kifejezé s! – Mariss a csúfon d á r o s han go t ütött meg, noha id őközb e n belátt a, hogy Ian Trem ay n e id őnké n t valóba n kimon do t t a n elb űvöl ő, amikor épp e n véletle n ül nem gúnyolódik, nem fennh éj á zó, és amikor nem olyan szörny e n türel m e tl e n . – Ha hallga t óz t ál, akkor azt is halIano d kellett, hogy Mr. Trem ay n e egysze r már volt ' n ős, és gondol ni sem akar t második házas s á g r a . Azzal, hogy névleg a feles é g e leszek, megvé d e m az ilyen irányú biztat á s o k t ól és közele d é s e k t ől. Err ől van szó, és nem több r ől. – Én mégis aggód o m ért e d, Mariss a. Fogt a d mag a d , elme n t é l egy vadide g e n h e z , és össze h á z a s o d t á l vele. Arra sem volt id őd, hogy végiggo n d ol d, mit csinálsz. Talán más k é n t is... – Nem volt más választ á s u n k , Mary, és nem lesz sem mi baj. 36

– Te biztos vagy ebbe n ? – Rá kellett bírno m Mr. Trem ay n e–t a házas s á g r a , hogy megvalósít h a s s u k a tervü n k e t , ő , meg már különle g e s enge d éllyel érkez e t t , és anyakö nyvvez e t ő t is hozott. Nem kockázt a t h a t t a m , Mary. – Mariss a belen é z e t t bará t n ője szomo r ú szem é b e , és ez elég volt ahhoz, hogy megfel e d k e z z e n a saját kéts é g ei r ől. – Ne felejts d el – fogta meg a másik lány hide g, reszke t ő kezét –, hogy neke m Theo bácsik á m r ól is gondos k o d n o m kell! Voltaké p p e n minde n pontos a n úgy alakult, ahogy a n szer e t t e m volna. Mr. Trem ay n e nagy házá b a n kényel m e s élete t élhe t e k majd, oper á b a , szính áz b a járh a t o k, és eleg á n s házias s zo nyk é n t szá m t a I a n társ a d al m i ese m é n y közép p o n tj a leszek. Mary megle p ő éret t s é g n e k adt a tanú bizonys á g á t , amikor megje gy e z t e , hogy a küls ő sé g e k nem igazá n fontos a k, ha közbe n valakine k egy rideg aka r n o k mellet t kell élnie. – Mi minde n k é p p e n együt t mar a d u n k – vigaszt al t a Mariss a a bará t n ő jét. – Nem szab a d elfelejt e n e d , hogy szer e p e t cser élt ü n k – figyelm ez t e t t e Mary. – A férjed nem fogja elt űrni, hogy alacso ny szár m a z á s ú a k k a l , szeg é n y bevá n d o rlók k al bará t k oz z. – Amerika tudvalev ő e n a korlátI a n lehet ős é g e k és a társ a d a l m i egye nl ő s é g hazája. – A társ a d al m i egye nl ő s é g tág fogalom. – Ne aggó dj, Mr. Trem ay n e nem fog beleszólni az élete m b e . Ne m igazi feles é g e t akar t, hane m csak olyan hölgyet, aki méltó módon képvis eli a nevét. Te a közelü nk b e n élsz majd egy taka r o s kis házb a n , Jimmy pedig dolgozni fog, és saját cége t alapít. Minde n olyan lesz, amilyen n e k elterv ez t ü k, Mary. Ne félts enge m , jól megle sz e k! Beszélg e t é s ü k e t halk kopogt a t á s zavart a meg. Felszólít á s u k r a Jimmy O'Bria n lépet t be a szobá b a . – Azért jötte m el hozzátok, mert nem volta m biztos abb a n, hogy nem követt e k–e el őrülts é g e t – mond t a nagyon komolya n. – Bizony, Mary, férfikén t az én felad a t o m , hogy csat á b a menjek. A hatá r o zo t t és megfon tolt szavak hallat á n Maris s a elmosolyodot t . Megh a t ó n a k találta, hogy Jimmy, bár neki mag á n a k sincs sem mije, mindig inkáb b adn a, sem mi n t bár mit is elfoga djon, Maryt pedig őszinté n szer e ti. – Elkés t él, Jimmy – dünnyög t e Mary. – Mariss a felker e s t e az ame rik ait, és feles é g ül ment hozzá. – Micsod a ? – kiáltot t a a fiatale m b e r elborz a dv a . – Nem olyan szörny ű az egés z, mint hiszed, Jimmy – nyugt a t t a Mariss a. – Ian Trem ay n e nem öreg, han e m jókép ű fiatal férfi, és mind ny áj u n k szám á r a így lesz a legjobb. – Ezt az elha m a r k o d o t t a n megköt ö t t háza s s á g o t érvé nyt el e ní t t e t n i fogjuk! Mariss a felállt, és megfe szít e t t e a vállát. – Szó nincs róla! Minde n t egy lapr a tett e m fel, és az els ő játsz m á t meg is nyert e m . A kocka el van vetve, és most már folytat n o m kell, amit elkezdt e m . Úgy gondolo m , menni fog. Hirtele n elhallg a t o t t , mert megin t kopogt a t t a k , még h ozz á igen han go s a n és hatá r oz o t t a n . Ez csakis Ian Trem a y n e lehet, gondolt a Mariss a, és végigfuto t t a hátá n a hide g. Miel őtt azonb a n bár mit tehe t e t t volna, Jimmy az ajtón ál term e t t , és kinyitott a. Valóba n Ian Trem a y n e állt 37

a folyosón. Id őközb e n megfü r d ö t t , meg bo r o t v ál kozot t, és át is öltözött. Tojás h éj–szín ű öltönyé b e n nagyon jól feste t t hollófeke t e hajával, amelyn e k egy tincs e most is napb a r n í t o t t homloká b a lógott. Kék szem e ugyan komor a n megvilIa n t, amikor az ír fiatale m b e r r e nézet t, tart á s a azonb a n önfegyele m r ő l és h űvös tartózko d á s r ól árulkodo t t . Maris s a meg m a r k ol t a a kana p é karfájá t. Érezt e a férjéb ől feléje árad ó, fölénye s megve t é s t , de nem aka r t a kimut a t ni el őtte, hogy még őt is megijesz t e t t e . – Meg m a g y a r á z n á valaki, mi folyik itt? – kérd e z t e Ian Trem ay n e fagyos a n, és szavai mögöt t fenye g e t é s bújt meg. Mariss a kitalált a, hogy az ame rik ai az ő eltitkolt szer e t őjé n e k hiszi Jimmyt. Az ír fiatale m b e r önké n t e l e n ü l hátr á b b lépet t a másik férfi el ől, akinek váratI a n felbukk a n á s a szeml á t o m á s t elbát o r t a I a ní t o t t a . Mariss a sajnált a , hogy Jimmyn e k nem sikerül t olyan mag a bizto s n a k mut a t k oz ni a, mint neki. – A bará t ai m m a l beszélg e t e k , Mr. Trem ay n e – válaszolt a vég űi fens ő s é g e s e n . – Jobb lett volna, ha nem teszi, asszonyo m . Maris s a elkép e s z t ő önur alo m m a l felszeg t e a fejét, és büszk é n kihúzt a mag á t, de közbe n tork á b a n vert a szíve. – Egy ideig várt a m a visszat é r t é r e , Mr. Trem ay n e , ám hiába. Fára djo n beljebb, és isme rk e dj e n össze a legjobb bar á t a i m m a l , Mr. és Mrs. O’Brian n e l! A férfi vizslató pilIant á s t vete tt a két fiatalr a . Jimmy meg d e r m e d t , Trem ay n e azonb a n érez h e t ő e n meg e ny h ül t, amikor Maryr e pilIanto t t. A barn a hajú lányt hihet e tl e n szelíds é g lengt e körül, és árt a tI a n s á g a már– már mado n n a i volt. – Nagyon örülün k, hogy megis m e r h e t j ü k , ura m – nyújtot t kezet bará t s á g o s a n az ame rik ai n a k . Ian Trem ay n e illedel m e s e n a jobbja fölé hajolt. – Elnézé s é t kére m , Mrs. O'Bria n – mond t a –, de hosszú teng e ri út van mögöt t e m , és attól tartok, nem vagyok a legjobb hang ul a t b a n . – Amit tökéle t e s e n meg é r t ü n k – biztosítot t a Mary mosolyogva, és odah ú z t a mag a elé Jimmyt, aki még mindig zavart a n g3m r ö g e t t e a sapk áj á t . – Gyere, drá g á m , mut a t k o zz be te is Mr. Trem a y n e– n e k! Mariss a ámulva látta, hogy az ame rik ai, aki már közel sem volt annyir a feszült, csup á n futó pilIant á s t vet az ifjú párr a . – Része m r ő l a szere n c s e – mond t a nekik udva ri a s a n , és Jimmyvel is kezet szorítot t, aztá n Maris s a felé fordult. – Sajnálo m, ha megvá r a k o z t a t t a l a k. Szólno m kellett volna, hogy elintéz nivalóim vann a k. Gondolom, Mrs. és Mr. O'Bria n azok a bar á t a i d, akiket már említet t él. Mariss a szem r e b b e n é s nélkül bólintott. – Igen, ők a legjobb bar á t a i m, akiket mag a m m a l szer e t n é k vinni Ameriká b a . Az aggod al m a s pilIant á s , amelye t Ian Trem ay n e Maryr e vete t t, elár ult a, hogy látja rajta, milyen ingat a g az egé szs é g e . – A hajóút hosszú és meg e r ő lt e t ő . – Tudo m – felelte Mary. Az ame rik ai most a másik férfihoz fordult. – Önnek mi a foglalkoz á s a ? Mary közbe n bar á t n ő je karjá r a tett e a kezét. – Kínáld hellyel és itallal a férjed e t ! – súgt a oda neki. 38

Mariss a össze r e zz e n t . Eddigi viselked é s é v el nem azt tanú síto t t a , hogy jó vendé gl á t ó, aki bár milye n társ a s á g b a n meg állja a helyét. Elkép e s z t e t t e és valósá g g a l meg b é ní t o t t a azonb a n , hogy Ian Trem ay n e els ő, udvari a tI a n ul indulat o s szavai után váratI a n u l lehigg a d t , és kimon do t t a n elb ű völ ő lett. Amióta kide rül t szám á r a , hogy nem a feles é g e feltét el ez e t t szer e t ő je nyitott ajtót neki, őszinte érd ekl ődé s t tanú sí to t t az ifjú pár iránt. Mariss a elszá n t a n leráz t a mag á r ól a der m e d t s é g e t . – Mivel kínálh a t o m meg, Mr. Trem ay n e ? Para n c s ol whiskyt, vagy inkáb b konyakot inna? Mary megint meg r á n g a t t a a bará t n ője ruh a–ujját. – A kere sz t n e v é n kell szólíta no d a férjed e t, és nem ilyen kimé r t e n . Ian rájuk mosolygot t, és lerítt róla, hogy nagyon is szóra k oz t a t ó n a k találja a feles é g e viselke d é s é t . – A konyak pom p á s lenne – válaszolt a, aztá n lehu p p a n t a kana p é r a , és odaint e t t e mag á h o z az ír fiatale m b e r t . – Üljön le hozzá m, Jimmy, és mes élje n kicsit a terveir ől! Az ifjú O'Brian feloldódot t, és meg sz a b a d u l t a zavar á t ól, miut á n igen ham a r meg é r t e t t e , hogy a mag a biz to s ame rik ait valóba n érd ekli az ő és Mary élet e. Élénk beszél g e t é s alakult ki között ü k, és Ian Trem aj ni e komoly ajánla t o t tett Jimmyn e k. Elmon d t a , hogy neki sem kedve, sem ideje nincs a csalá di öröks é g é h e z tart ozó áru h á zl á n c vezet é s é r e , és olyan íQú kere s k e d ő t kere s, akit bet a nít h a t n a arr a, hogy kés őbb alkalm a s legye n a felel ő ss é g t e lje s igazg a t ói munk a k ö r betölt é s é r e . Ha O'Bria n valamiko r kés ő bb mégis saját cége t kíván n a alapít a ni, addig r a ahhoz is b őven megk e r e s i a kezd ő t ő két. Miközbe n beszélt, Ian Trem ay n e kivett e a poha r a t felesé g e kezéb ől, de pilIant á s t sem vetet t rá. Mariss a n a k olyan érzés e tám a d t , hogy egysze ri b e n vissza r e p ü l t az id őben, és megin t szobalá ny ott, az udva r h á z nagy, félhom ályos el őcs ar n o k á b a n . Ezt a benyo m á s á t Jimmy szem é n e k rem é n y t elj e s csillogá s a sem oszlatt a el. A fiatale m b e r e n látszot t, hogy még nem igazá n fogta fel, mekko r a szere n c s e érte. Mary mögöt t e állt, és mindk é t kezét a vállár a tett e. – önnek is tetsze ni fog San Fra ncis c o – mosolygot t fel Ian most rá nagyo n–n a gy o n szelíde n. – Csodá s város az enyé m, a legsz e b b e k közé tartozik kerek e világon. Ha ott él majd, egész e n biztos a n nem lesz honvá gy a. – Az a veszély eng e m nem fenye g e t , Mr. Trem ay n e – felelte Mary kedves e n . – Neke m mindig ott lesz a hazá m, ahol Jimmy van. És most még Mariss a közelé b e n is élhet ü n k majd. Kell ennél több ahhoz, hogy otthon érezz ük mag u n k a t ? Ian felállt, és elt ű n ő dve nézet t Maryr e . Maris s a az ajkáb a har a p o t t . Újdons ül t férje szeml á t o m á s t csod álja és kedveli Maryt. Lehet, hogy minde n ki n e k jobb lett volna, ha ő nem eszeli ki ezt a csalás t ? Kés ő bána t, eb gondola t! Ráad á s u l csakis mag á n a k köszön h e t i, hogy a tervé b ől valósá g lett, bel őle pedig Ian Trem ay n e feles é g e . – Mariss a ? – Férje hangja most úgy szólt, minth a egy gyere k h e z vagy szobal á ny h o z beszéln e. Maryvel bezze g udva ri a s , kedve s és szelíd volt. – Egy szóra, asszonyo m ! – Ó! Jimmy és én már úgyis épp e n men ni készült ü n k – mondt a Mary sietve. – Biztos a n reng e t e g megb e s z él nivalójuk van még Mariss av al, Mr. Trem ay n e . 39

– A hajójegy e k r ő l majd én gondo s ko d o m , és a szüks é g e s form a s á g o k a t is elintéz e m – fordult Ian az elkép e d t arcot vágó Jimmyh ez, és bará t s á g o s a n kezet rázott vele, majd Mary jobbja fölé hajolt. – Ham a r o s a n látjuk egym á s t . Már nagyon ham a r . – Minde n t köszön ü n k , Mr. Trem ay n e – nézet t fel rá mosolyogva Mary. – Ian. Kére m, szólítso n Iann e k, elvég r e bar á t o k vagyun k – mondt a a férfi, és kimond o t t a n szívélyes volt a hangj a. Mary elb ű völ ő en, de t őle szoka tI a n hatá r o zo t t s á g g a l kézen fogta Jimmyt, és kihúzt a mag áv al a szobá b ól. Amint becs uk ó d o t t mögöt t ü k az ajtó, és ő kett e s b e n mar a d t azzal a férfival, akihez néh á ny órája feles é g ül ment, Mariss a n félele m m e l vegyes szoro n g á s lett úrrá. – Úgy tervezt e m , hogy mi kett e n már a napok b a n hajóra szállunk – kezdt e Ian, de Maris s a máris a szavá b a vágott: – Én nem meh e t e k el ilyen ham a r – jelent e t t e ki, mert mind e n k é p p e n el aka r t búcs úz ni Theo bácsitól. Neki majd azt a mes é t tálalja fel, hogy els ő látás r a szer el e m r e gyúlt egy dúsg a z d a g ame rik ai férfi iránt, és villámgyo r s a n össze is házas o d t a k . Csak így magya r á z h a t j a meg, miért kap t őle a nagyb á t yja ezent úl mind e n hóna p b a n Ameriká b ól csekk e t. Kés őbb talá n siker ül rábe sz él ni e Theo bácsit, hogy ő is keljen át a nagy vízen. Ez azonb a n egyel őre álom csup á n , ugyan ú g y, mint az, hogy egysz e r majd iskola épül a yorks hir e–i kis bányá s zv á r o s b a n . Ian Trem ay n e válasz a igenc s a k megle p t e Mariss a t. – Ezt tökéle t e s e n meg é r t e m – mond t a a férfi. – Ma regg el még nem ment e m volna bele, most azonb a n ... – Most azonb a n ? – kérd ez t e a lány gyan a k o dv a . Ian felneve t e t t . – Most azonb a n már ismer e m a bará t ai d a t , akik elra g a d ó és meg bízh a t ó emb e r e k. Aligha n e m igazs á g t a I a n volta m, amikor kételke d t e m benn e d . Mariss a elfojtot t a hirtel e n tám a d t hara gj á t, és lesütö t t e a szem é t . – Vagyis meh e t e k kés ő bb? – Maryvel és Jimmyvel majd a Loren á n jöttök után a m . Az a g őzös tíz nap múlva fut ki London b ól. – Már tíz nap múlva – dün nyö g t e a lány kelletle n ül. A férfi nagyon komolyan válaszolt, de sem mi türel m e tl e n s é g nem volt a han gjá b a n . – Már az is több mint szoka tI a n , hogy egy újdons ült férj a hitves e nélkül térje n haza. Tíz nap azonb a n még belefér. Tudno d kell, hogy hosszú és fáras zt ó utazá s vár rád. El őbb hajóval New Yorkig, aztá n vonato n, hálókocsib a n továb b Kaliforniáig, San Fran ci sc ó b a . Könnye b b dolgod lenn e, ha vele m együt t jönnél. Bármit, csak azt ne! Mariss a mag á b a n hálát adott a sors n a k azér t, hogy nem kell a férjével utazni a. Ha annyi id őt tölte n é n e k kett e s b e n , akkor minde n k é p p e n bizalm a s a b b viszonyb a kellen e kerülni ük, és enn e k ő már a gondola t á t is ijeszt ő nek talált a. – Megle h e t , nem gondoln á róla m – nézet t félmosollyal a férfira –, de attól én még nagyon is önálló vagyok. A teng e ri utat gond nélkül át fogom vészelni, és nem lesz sem mi bajom. – Efel ől szem e r n yi kéts é g e m sincs – ismer t e el Ian Trem a y n e . – Fen n t a r t á s nélkül elhisze m neke d, hogy bátor és kitart ó vagy. Ami 40

egész e n szoka tI a n mag a df aj t a ifjú hölgyt ől, akinek olyan a családi hátt e r e , amilye n a tiéd, és aki minde n bizonny al a szélt ől is óvtak. Mariss a n a k nem siker ült olvas nia a férfi égszínk é k szem é b ől, és nem tudt a eldönt e ni, hogy bókn ak szánt a–e a szavait. – A reg g eli viselked é s e m é r t még elnéz é s e d e t kell kérn e m – folytatt a Ian Trem ay n e máris, s miközb e n fel–alá járkált a szobá b a n , id őnké n t kérd ő pilIant á s t vete tt a lányra. – VáratI a n megjel e n é s e d azonb a n nagyo n megle p e t t , és az sem volt épp e n mind e n n a p o s , hogy egyik nap még minde n k é p p e n Londo n b a n akar t ál mar a d ni, a követk ez őn pedig ugyanilyen elszá n t a n hozzá m akar t á l jönni feles é g ül. Mariss a t ű n ő d ő n nézet t rá. Ez az emb e r olyan változéko ny, mint az id őjárá s. Szint e perc e n k é n t egész e n más lesz, kék szem e éppú gy, mint a han gja, és a szót is éppolya n váratI a n ul tereli más r a , ahogya n a han g ul a t a i mind e n el őjel nélkül megváltoz n a k. Ez sem épp e n minde n n a p o s , ahogy a n ő fogalm a z o t t az el őbb. Egysze r szelíd, csakn e m gyen g é d , de már a követk e z ő pilIan a t b a n ellens é g e s szikrák röpkö d h e t n e k a leveg ő b e n . – Ezen azonb a n már kár volna rágód n u n k – besz élt továb b a férfi. – Ami tört é n t , megt ö r t é n t . Bevallom, dühö m b e n , hirt ele n felindul á s b ól cselek e d t e m , ám ezt csak kés őbb látt a m be. Azt viszont még mindig nem tudo m, valóba n tiszt á b a n vagy–e azzal, mit vállaltál mag a d r a , amikor feles é g ül jöttél hozzá m . Igaz, hogy leroh a n t á l, mégis én volta m az, aki hibát követ e t t el, és ezért egyet–m á s t el kell mond a n o m neke d. Mariss a úgy helyezke d e t t , hogy a kana p é kett őjük közé kerüljön. Nem azért, minth a félt volna Iantol, az esküv ői csókjuk a t azonb a n nem felejtet t e el, és valószín űleg soha nem is feledh e ti. És azt sem, hogy őt men nyi re felkava r t a az a csók. Amióta megint kett e s b e n voltak, többsz ö r is azon kapt a mag á t , hogy a férfi száját nézi mer e d t e n , minth a megig éz t é k volna. Az ajkát mind e n n é l jobba n isme ri rajta. Csukot t szem m e l is mag a el őtt látja, milyen, amikor különös mosolyr a húzódik, ha gúnyos szavak a t form ál, vagy épp e n az ő nevé t ejti ki gyen g é d e n . Ian Trem ay n e hangjá t ól, keze és ajka érint é s é n e k pedig már az emlék é t ő l is forrós á g öntött e el. Nagyok a t nyelt, és mag a sem tudt a, azt szer e t n é– e, hogy ez a férfi soha több é ne zárja a karjá b a , vagy hogy miel ő bb újra megt e g y e . Még csak nem is sejthe t t e , hogya n alakul majd a házas s á g u k , és err ől a férje sem szólt egy árva szót sem. – Egyet–m á s t már említe t t – válaszolt a Mariss a végül, s mind e n aka r a t e r e j é t mozgósíto t t a , hogy meg ő rizze a tart á s á t . – Feles é g r e nem tart igényt, olyan n őre viszont igen, aki viseli a nevét, és ezzel távol tartja mag á t ól a nem kívá n a t o s közele d ő ke t, ami term é s z e t e s e n nem vonat kozik a... – Szajháir a , akar t a mond a ni, de még épp e n idejéb e n elhallg a t o t t, miel ő tt kicsús zo t t volna száján a szó. – A tánco s n őkr e , akik azokb a n a mulatók b a n dolgozn a k, amelyek b ől sok van San Fran ci s có b a n , mint mes élt e . A férfi mosolyá b a n der ű ne k halvány nyom a sem volt. – Igenc s a k felvágt á k a nyelved e t , Mrs. Trem ay n e – mond t a félig tréfás a n , félig indula t o s a n , aztán nagy léptek k el ott term e t t Maris s a mellet t, és hirtel e n mag á h o z ránt ot t a . – Jobb lesz, ha vigyázol velem, mert te még nem isme r s z, és id őnké n t én sem isme r e k mag a m r a . Vegyük csak a ma regg el t! Esze m ágá b a n sem volt meg n ő s ül ni, aztá n megjele n t é l, besz élni kezdt él, és már felesé g ül is vett ele k. Az én hibá m volt, ezt pontos a n tudo m . Egy férfit, ha ő nem akarj a, nem lehet csak úgy 41

lehen g e r e l ni, és a jöv őben nem is fogom meg e n g e d n i , hogy egykön ny e n lóvá tegye n e k . De nem err ől akar t a m besz élni veled. – Para n c s oljon, hallga t o m – motyog t a a lány, és meg p r ó b á l t kiszab a d u l ni a férfi szorít á s á b ól. Regg el óta tapa s z t a l a t b ól tudt a, hogy nem viseli el Ian Trem a y n e bizalm a s közels é g é t , a test é b ől az övébe átá r a m l ó forrós á g o t és izmai feszülts é g r ő l, izgato t t s á g r ó l árulkod ó játék á t . Úgy érezt e, lángok mar do s s á k , ereib e n vadul szág ul do t t a vér, és hol a hide g rázt a, hol forrós á g öntöt t e el. bizonyt aI a n u l, rem e g v e men e k ül ni, elfutni vágyott, ugyan a k k o r azonb a n a legszíve s e b b e n átkulc solt a volna a férfi nyaká t, hogy tám a s z r a leljen ben n e . 1 Amikor hátr a h aj t o t t a a fejét, és bele n é z e t t a férfi égszínk é k sze m é b e , egysze ri b e n mind e n ellenállá s a elhalt. Megszólal ni képt el e n volt, miközb e n tekint e t ü k egym á s b a fonódot t. Ian sokáig hallga t o t t, és szoros a n mag á h o z ölelve tarto t t a Maris s a t . Végül aztá n habozva eleng e d t e , és ellép e t t t őle. – Még látlak, miel ő tt hajór a szállnék. Holna p u t á n indulok a Tenge r herc e g n ő jé n. Addigr a elkész üln e k az úti okm á ny ai d, és minde n szüks é g e s útm u t a t á s t megk a p s z. Ez ter m é s z e t e s e n Mary és Jimmy bará t o d r a is vonat kozik – tett e hozzá gyors a n, és megin t egész e n h űvös, kimér t és lényeg r e tör ő volt. Már az ajtón ál járt, amikor Maris s a után a szala d t. – Mr. Trem ay n e ... Ian – javított a ki mag á t, amikor a férfi visszafor d ul t. – Igen? – Még nem is mond t a m köszön e t e t mag á n a k . – Mit kellett volna megkö sz ö n n ö d ? – Hogy olyan szívélyes volt a bará t ai m h o z, és Jimmyt még alkalm a z ni is fogja. A férfi hanya g ul meg r á n t o t t a a vállát, és megin t menni készült. – Ian? A neve még nagyon idege n ül hangzo t t a szájából, és Mariss a valójáb a n nem tudt a , miért szólított a meg, és mit akar t mond a ni neki. – Akkor hát jó éjszak á t ! – köszönt el végül a férfi, miut á n hiáb a várt a a folytat á s t , aztá n becs uk ó d o t t mögöt t e az ajtó. Mariss a er ő tlen ül a falnak d őlt, és lehunyt a a szem é t . Nem egysze r ű e n csak túlélte ezt a napot, han e m férjhez is ment. Isten és emb e r el őtt immá r Ian Trem a y n e törvé ny e s feles é g e . Örök h űség e t fogadot t neki, és esküjé t csókkal is megp e c s é t e l t é k . Hazud o t t ann a k a rejtélyes emb e r n e k , aki csup a eluta sít á s , de aki váratI a n ul egés z e n gyeng é d is tud lenni. Komédi á t játszik el őtte, amelyn e k azonb a n villám gyo r s a n tragiku s véget kell érnie, ha fény derül a csalás á r a . De nem, erre gondolni a sem szab a d . Igenis jól alakul majd minde n , ezt kívánja Mary, Jimmy és Theo bácsi érd e k e, és term é s z e t e s e n a sajátja is. Csak ne emlék ez n e ilyen élénk e n arra az égszínk é k szem p á r r a , ann a k a forró, követ el ő kézne k az érint é s é r e ! És legf őkép p e n , bár megsz űn n e végre test é b e n ez a reszke t é s , s ne érez n é több é ezt az emés zt ő vágyat!

42

5 London utcáir a s ű r ű köd borult. Sejtel m e s gomolyg á s á t Ian Trem ay n e jól isme r t e , és szer e t t e is. A Temze–pa r t i város b a n egyé bk é n t is több minde n emlék ez t e t t e a szül őváro s á r a , a sok híd ugya n ú gy, mint a hide g, párá s éjszak ai leveg ő. Gondola t ai t most legúja b b megbíz a t á s a foglalta le, amely csakis nehé zs é g e k e t okozott neki, amiót a elvállalt a. A San Fra n sis c ó–i öbölbe szánt nagysza b á s ú épüle t n e k a város b a n gyakori földre n g é s e k miatt szilár d a b b alappillé r e k e n kell állnia, és olyan megold á s o k a t is alkalm az ni kell, amelyek csökke n ti k a mag a s ház kileng é s é t . Elhivato t t építé szk é n t ő ezzel tökélet e s e n tisztá b a n van, és mes sz e b b r e tekint, mint a kicsinye s város a t y á k, akikkel könyört el e n harcok a t vív, mert az urak a t csakis a költsé g e k visszafog á s a érd ekli, sem mi más. Kés ő re járt már, megle h e t ő s e n kés őre, és Ian Trem ay n e a gázlá m p á k fényéb e n rejtélye s e n elmosó d ó Hyde Park felé indult. Szer e t t e éjszak a az utcák a t járni, ezért is nem ült bérkoc sib a , amikor végre befejez ődöt t üzleti tárgy al á s a . pilIant á s a egysze r csak a jobb kezén akad t meg, amelye n eddig csak egy ara ny pecs é t g y ű r ű t viselt. Ma regg el óta azonb a n keske ny platin a gy ű r ű is jelzi az ujján, hogy másod s zo r is meg n ős ült. Úgy érezt e, ereib e n meg áll a vér, és el őbb fázós a n meg bo r z o n g o t t , majd forrós á g öntött e el. Még huszo n n é g y óra sem telt el az esküv ője óta, de máris legalá b b száza d s z o r szegez t e mag á n a k a kérd é s t , hogy miért ment bele ebb e a háza s s á g b a . Azon a napo n, amelye n zuhogó es őbe n végig kellett néznie, hogy Diana kopors ój á t leere s z tik a csalá di sírbolt b a , meg e s k ü d ö t t arr a, hogy soha másik n ő t nem fogad a szívéb e, és nem aján d é k oz meg a nevével. Dianá n ál szelíde b b tere m t é s t elképz el ni sem tudot t volna, és ők kett e n mélye n, gyen g é d e n szer e t t é k egym á s t . Feles é g e halála utá n csak nagy soká r a volt képe s arr a, hogy n őhöz érjen, és azok az érint é s e k kés őbb is mindig test e k találkozá s a i voltak csup á n , amelyek r ől a lelke mit sem aka r t tudni. Hú mar a d t az eltávozott h oz, miközb e n érzék ei n e k is kielég ül é s t szerze t t, és ez a legt elje s e b b rend b e n volt így. Aztán Sir Thom a s rábízt a egyetl e n gyer m e k é t . Kezdeti tiltakoz á s a , ellenk ez é s e dac á r a végül megíg é r t e atyai bará tj á n a k , hogy gondjá t fogja viselni a lányá n a k, ám azt ann a k idején még csak nem is sejtet t e, mekko r a felel ő ss é g e t vállal, és valójáb a n mit, vagyis inkáb b kit vesz i a nyaká b a . Hirtele n keske ny vonallá szorítot t a össze a száját, miközb e n arr a a fiatal tere m t é s r e gondolt, aki, hogy miha m a r a b b hozzájut h a s s o n gazd a g öröks é g é h e z , eladt a mag á t neki, aká r egy drá g a londoni kurtizá n, vagy épp e n a legolcs ób b lotyó bárkin e k, aki megfizeti a szolgála t ai t. Mariss a ugya n a k k o r mégis egész e n más, mint a pénz é r t kaph a t ó n ők. Ö eltökélt, megfon tolt, de indula t o s felfortya n á s r a is képes , másko r meg szint e már emelke d e t t a gondolkod á s a . Sért e t t düh e, bár a legko m olya b b a n védek ez e t t ellen e, visszh a n g r a talált Ian lelkéb e n. És nem telt el sok id ő, amikor már hIanyos öltözék b e n , boros t á s a n és kialvatI a n ul anyakö nyvvez e t ő é r t szalad t. Aztán pedig Mr. Blacks to n e el őtt elmon d t a a háza s s á g i eskü szöveg é t . „Míg a halál el nem választ.”

43

Mi lehet e t t abba n a zöld sze m b e n olyan különös, ami benn e szenve d élye s hara g o t ébr e s z t e t t , noha valójáb a n sem mi oka nem volt arr a, hogy megs é r t s e Sir Thom a s leányá t ? Nem akart a a közelé b e enge d ni, nem kívánt változt a t ni eddigi élet é n, továb b r a is Diana emléké n e k akart élni, őt akar t a gyászolni, az egyetl e n n ő t, akit valah a szer el e m m e l szere t e t t . Úgy gondolt a , hogy házá b a n ottho n t biztosít majd a fiatal árván a k , ő pedig cser é b e n jól nevelt lány lesz, akit szinte észr e sem lehet venni. Ezt tervezt e , ám aztá n elveszíte t t e az önur al m á t , és felesé g ül vett e azt a kis vadm a c s k á t . És rá még csak nem is har a g u d h a t ezért, legfeljeb b önm a g á r a lehet dühös, mer t enge d t e , hogy Mariss a ilyen hat á s s al legye n rá. Felkelt e t t e a kíváncsis á g á t , s elég volt csak egysz e r belen é z ni e abb a a varáz so s szem é b e , és máris bolondot csinált mag á b ól. Néh a űzöttn e k érezt e a lányt, olyann a k, mint aki kéts é g b e e s e t t e n kapa s zko d ó t keres , de mindig mind e n kicsúszik a keze közül. És azt is látni vélte rajta, hogy meggyö tö r t e az élet. Igaz, csak nem r é gi b e n veszíte t t e el az éde s a pj á t, de elég ez ahhoz, hogy egy fiatal tere m t é s egysze r r e legyen királyn őién fens é g e s , h űvös, védele m r e szoruló és csábos ? Ian soha korá b b a n nem találkozot t olyan lánnyal vagy asszon ny al, aki ennyire okos, finom és észvesz ejt ő é n n őies lett volna. A szem é t , azt a macs k a s z e m e t , vagy sokkal inkáb b boszork á n yo s szem e t pedig egysze r ű e n nem lehet elfelejt e ni... És Mariss a most már a felesé g e . Ian Trem ay n e–t kese r űs é g töltöt t e el erre a gondol a t r a . Mariss a nagyon szép, és ért ék e s kelléke lesz a házá n a k, a társ a s á g i életé n e k. Könny ű volt elképz el ni e egy estély főszer e pl ő jek é n t , amint hanya g eleg a n ci á v al visel bárs o nyt, selyme t, és drá g a parfü m illata lengi kör űi. Egym á s s a l kötött, ördögi szerz ődé s űkn e k ez a része még elfoga d h a t ó . Azzal sincs sem mi baj, hogy Jimmy O'Bria n is eljön Ameriká b a . Az ifjú ír szint e els ő látás r a elnyer t e a tetsz é s é t , és nagyon is kedvé r e való emb e r n e k isme r t e meg. Ne m játssz a meg mag á t, egye n e s , őszinte, törekv ő , és akár c s a k ő mag a , mélyen hisz az „am e rik ai álom" igazs á g á b a n . Már nagyon ham a r ren g e t e g id őt fog megt a k a rí t a ni neki azzal, hogy rábízh a tj a csalá di öröks é g é t , az áruh á zl á n c vezeté s é t . Azt a posztot, amelyr e ő soha nem tartot t igényt, hane m a gyer m e k é n e k szánt a , akivel Diana aján d é k o z t a volna meg, ha id őnek el őtte el nem rag a dj a a halál. Ian Trem ay n e id őközbe n meg é r k e z e t t a vendé gfo g a d ó h o z. A lépcs őn t ű zvörös selyem r u h á b a n , nyaká b a n tollboával egy buja sz őkes é g jött szem b e vele. Az egyik közeli mula tó b a n dolgozot t ének e s n ők é n t , de kéts é g t e l e n ü l elegá n s jelens é g volt, és legf őkép p e n rend kívül tapint a t o s . Ian két napja isme r t e meg, és most, ahogy meglá t t a , újra feszít ő izgalm a t érzet t az ölébe n, emlék ez e t e azonb a n vára tI a n ul elébe idézet t egy zöld szem p á r t , amelyb ő l büszk e megve t é s sütöt t feléje. A férfi érzéki vágyát azonn al hara g söpört e el. Jó est ét kívánt a diz őznek, és udvari a s a n utat enge d e t t neki. A csinos arc r a csalódot t s á g ült ki, amir ől Ian elszá n t a n nem vett tudo m á s t , és hat á r o z o t t léptek k el bem e n t a szobájá b a . Azt azonb a n máris tudt a, hogy ezen az éjszak á n is a konyakos ü v e g h e z kell majd nyúlnia, ha nem aka r szünt el e n ül arra a boszork á n yo s zöld sze m p á r r a emlék ez ni. A felesé g e szem é r e ... 44

Más n a p délut á n az újdons ült Mariss a Trem ay n e a Szent János–te m pl o m oltá r a el őtt állt, hogy tanú s k o dj é k Mary és James O'Bria n esküv őjén. A fiatalok el őz ő este kevés s el Ian Trem ay n e távozá s a után visszat é r t e k a szállodá b a , és elmes él t é k Maris s a n a k , hogy Jimmy besze r e z t e az esküv ő jük azonn ali megt a r t á s á h o z szüks é g e s iratok a t, s egy lelkéss z el már az esket é s id ő pontj á b a n is meg álla p o d o t t . Valójába n ezér t jött London b a , ám ezt mindvé gi g eltitkolt á k Maris s a el ől, mert sem mi módon nem aka rt á k befolyásolni a dönt é s é b e n . Miutá n a megle p e t t Mariss a szívélyes e n összeöl elk ez e t t a bar á t aiv al, még Ian Trem a y n e– r ő l elzen g e t t dicshi m n u s z a i k a t is végig kellett hallga t ni a. Ö ugya n egy árva szót sem szólt, és megle h e t ős e n komor képe t vágot t, ám a fiatal pár elra g a d t a t o t t öröm é r e ez sem vethe t e t t árnyé ko t. Neki is még egysze r köszön e t e t mondt a k, és a két szer e t e t t emb e r boldogs á g a kis id őre elfele dt e t t e vele a saját gondjait. Ham a r felesle g e s n e k érezt e azonb a n mag á t , és visszavo n ul t a hálószob áj á b a . Sokáig feküd t ébre n az ágyá b a n , és gondola t b a n sietve megköt ö t t házas s á g a mind e n pilIana t á t még egysze r átélt e. Abban az egybe n egész e n biztos volt, hogy Ian Tre m a y n e soha nem ül majd olyan béké s e n a kand alló el őtt, mint Jimmy, nem szoron g a tj a a felesé g e kezét, és nem néz imád a t t al a szem é b e . Minél több e t gondolt a férjér e. Mariss a annál eleve n e b b e n érez t e keze érint é s é t és a csókját. Heves forrós á g öntöt t e el, és szédít ő , szoron g á s s a l vegye s, izgatot t vágyód á s keríte t t e hatal m á b a . Más n a p regg el Mary olyan szép volt, mint talán soha még. Mar a d é k t a I a n u l kiheve r t e a súlyos lázkórt, szem e tisztá n ragyogo t t , és egész s é g e s e n piros poz s g á s lett az arca. Pontos a n olyan volt, mint amilye n n e k egy boldog menya s s z o ny n a k lennie kell. Már a pezs g ős reg g elin elefánt c s o n t s zí n ű ruhá b a n és abb a n a drá g a spanyol csipkef á tyol b a n jelent meg, amelyb e n az édes a nyj a is az oltár elé járult. Falatoz á s közbe n felsza b a d ul t a n tréfálkozot t, a bérkoc sib a n pedig, a tem plo m b a men e t csakn e m féktele n ül incselk e d e t t Jimmyvel. A jegyes e k újra meg újra csókot váltott a k, és Maris s a n a k a végé n halk torokkös zö r ül é s s e l kellett felhívnia mag á r a a figyelm ü k e t . A lelkipás z t o r szép beszé d e t tartot t, csinos, gömbölyd e d felesé g e pedig orgon á n játszot t, és kelle m e s szopr á n h a n g o n ének elt. A hang ul a t ünn e p é ly e s, meg h a t ó és csalá di a s volt. Akárcs a k Maris s a siet őse n megt a r t o t t eske t é s é n , az ifjú páro n kívül ezen a szert a r t á s o n is csak a két tanú. Maris s a és a tisztele t e s hitves e vett részt. És mégis, most minde n más volt, egész e n más. Itt két olyan emb e r mond t a ki a boldogító igent, akikn ek a szem é b e n a legigaz a b b szerel e m ragyogo t t. Senki és sem mi más nem léteze t t szá m u k r a , csak egym á s t láttá k, minth a a világ megsz űn t volna létezni körülött ü k. A fogad alo m szöveg é t csen d e s szóval mond t á k el, miközb e n szívük a legt eljes e b b egys é g b e n dobogo t t . Amikor a lelkipá sz t o r felszólítot t a Jimmyt, hogy csókolja meg a meny a s s z o ny t. Mariss a sze m é b e forró könny tolult, és kis híján felzokogot t. Csodálkozot t saját mag á n, mert egyébk é n t nem ható do t t meg könnye n. Most talán azér t gyeng ül t el, mert valami olyas mivel kellet t szem b e s ül ni e , amine k eddig a létezé s é t sem sejtet t e , s amibe n neki immá r soha nem lehet része. Hatodik érzék e egysze r csak arr a kénysz e rí t e t t e , hogy oldalr a forduljon. Hát á n végigfuto t t a hide g, és a lélegz e t e is elaka d t , amikor meg pilIa n t o t t a a férjét. Egész e n hátul állt a templo m b a n , hanya g ul egy 45

oszlopn a k tám a s z ko d o t t , és valószín űle g már kezde t t ől fogva figyele m m e l kísért e a szert a r t á s t . Maríss a arcá b ól mind e n csep p vér kifutot t, és holts á p a d t lett. Mit kere s itt Ian Trem a y n e , és hogy jutha t o t t a nyomu k r a ? Mary és Jimmy a szem e el ő tt keltek egybe, most már tehá t tudja, hogy ő hazud o t t , amikor házas p á r k é n t mut a t t a be neki a bará t ai t. A férfi arca árnyék b a n volt, és Mariss a nem olvash a t t a le róla, mi megy végbe benn e. Azt azonb a n látta, hogy őt nézi mer e d t e n , és neki sem siker ült levenni e róla a szem é t. – Mrs. Trem a y n e – hallott a valaho n n a n mess zir ől a lelkész han gjá t –, aláírn á, kére m, az anyakö nyv e t ? Az okm á nyok a t ter m é s z e t e s e n Mary valódi nevé r e állított á k ki. Ian Trem ay n e– n e k soha nem szab a d belepilIa n t a ni a ezekb e az iratok b a. Mariss a n a k egysze ri b e n nagyon sürg ős lett, hogy aláír á s a odake r üljön a megfel el ő helyre. Miközb e n tolla serc e g v e szánt o t t a a papírt, Ian Trem ay n e el ő res é t ál t az oltár h o z. A két bar á t n ő olvasot t egym á s pilIant á s á b ól, és Mary sietve elállta az ame rik ai férfi útját. – Mr. Trem ay n e ! – Igazá n szép esküv ő volt, kedves Mary, szép és megin dító! – hajolt a keze fölé Ian. – Ó! Ha tudt a m volna, hogy meg óhajt tiszt elni ben n ü n k e t ... – Nem szólhat t a m el őre, mivel abb a n a hisze m b e n volta m, hogy ön és Jimmy már házas o k. Mary pirulva lehajtot t a a fejét. – Mariss a csak azt akar t a ... úgy ért e m, nem akar t a , hogy ön téves képet alkosso n rólunk – magy a r á z k o d o t t , és reszke t e g han gja bájos zavar r ól árulkodo t t. – Miért kellett volna bár mi rossza t feltét el ez n e m , kedves Mary? Az els ő perc t ő l fogva rokon sz e n v e s n e k találta m önöket a férjével – válaszolt a Ian Trem ay n e meg ny u g t a t ó a n , s közbe n Mary válla fölött mosolygós, de ferde pilIant á s t vetet t Maris s a r a . – Biztosíth a t o m , hogy sem milye n hátsó gondola t o m nem lett volna. Jimmy közbe n mag á h o z vett e a házas s á g l e v el e t, köszön e t t el elbúcs úz o t t a tisztel e t e s t ő l és a felesé g é t ől, aztá n ő is odalé p e t t Ianhe z. Lerítt róla, hogy nem érzi jól mag á t a b őréb e n . – Nincs sem mi baj, Jimmy – siete t t Ian oldani a zavar á t . – Megh a t ó n a k talált a m az esküv őjük e t, és örülök, hogy itt lehet t e m . Végül Mary volt az, aki megk é r d e z t e Ian Tre m a y n e–t ől, honn a n tudt a egyált al á n , hová kell jönnie. – A szobal á ny tájékoz t a t o t t a szállodáju k b a n . Azért men t e m oda, hogy átadj a m önökn e k az úti okm á ny aik a t. Mr. és Mrs. O'Bria n névr e állítta t t a m ki őket, és szer e n c s é r e ez most már meg is felel a valósá g n a k – felelte Ian mosolyogva, aztá n odalé p e t t Mariss a h o z, aki a szószé k lábaz a t á n a k d őlve kere s e t t tám a s z t . Férje egyetle n szót sem szólt hozzá, szem e villogá s a azonb a n elfojtot t har a g r ól árulkod o t t, és Maris s a tudt a , hogy nem a fiatal párr a hara g s zik, han e m rá, aki hazu do t t neki. – Úgy hallom, Mr. Trem ay n e–h e z van szere n c s é m – csatl akoz ot t hozzájuk a tisztele t e s . –Sajnálo m, de nem tudt a m , hogy jelen van, különb e n a kedves neje mellet t ön lehet e t t volna a másik tanú. Mariss a mag á b a n hálát adot t az égiek n e k, hogy ett ől a veszélyt ől megóvt á k őket. Gondolni sem aka r t arra, mi tört é n t volna, ha Ian 46

Trem ay n e– n e k kell tanú sít a ni a , hogy Kathe ri n e Mary Ahea r n és Jimmy O'Bria n háza s s á g o t kötött. Az ame rik ai váltott néhá ny bar á t s á g o s , sem mit m o n d ó szót a lelkéss z el, aztá n elbúc s úz o t t t őle, és karon fogta a felesé g é t . Mariss a össze r e zz e n t , de sietve er ő t vett mag á n . Ian ujjai egyéb k é n t is olyan szoros a n fonódt a k rá, hogy hiába prób ált volna meg elhúzód ni t őle. Az ifjú pár a tem plo m kapuja el őtt várt a be őket. – Tekint e t t e l a ren dkívüli alkalom r a , ugye meg e n g e d i neke m , Jimmy, hogy leen d ő munk a a d óJ a k e n t esküv ői vacsor á r a láss a m vendé g ül mag á t és a kedve s feles é g é t ? – fordult Trem ay n e az ifjú férjhez. Jimmy bizonyt aI a n u l szab a d k o z ni kezde t t, mondv á n , hogy ezt már igazá n nem fogad h a tj a el, Ian azonb a n hatá r o z o t t a n ért é s é r e adta, hogy mi sem ter m é s z e t e s e b b . – Menjü nk, amíg még fiatal az este! – mondt a aztá n, és közele b b húzt a mag á h oz Maris s a t . – Nem vesszük ám sokáig igényb e az idejüke t, csak egy kicsit együt t szer e t n é n k ünn e p e l ni mag u k k al. így van, drá g á m ? – kérd e z t e . Szem e közbe n furcs á n csillogot t, ujjai pedig satuk é n t szorított á k a feles é g e karjá t. Mariss a nem tudt a, hogy csak megint szóra kozik–e vele, vagy pedig komolya n besz él. – Term é s z e t e s e n – válaszolt a végül színtele n hango n. Ian Trem ay n e , mint mindig, most is ura volt a helyzet n e k. Leinte t t egy bérkoc si t, és a kocsis n a k a parla m e n t közelé b e n találh a t ó, el őkel ő klub nevét adt a meg, amelyb e n a királyi csalá d tagjai is gyakr a n megfor d ul t a k . Jimmy nem isme r t e azt a helyet, Mary azonb a n nagyot nézet t, amikor meg h allot t a , hová men n e k . Az ajtón álló szapo r á n kinyitott a a konflis ajtaját, és mélyen meg h ajolt, miközb e n nevén szólítot t a Ian Trem ay n e–t, aki bekísé r t e a kis társ a s á g o t . A főpincé r eléjük siete t t, és a klub egyik különt e r m é b e vezett e őket. Feh é r dam a s z t a b r o s z o n a legfino m a b b porcel á n n a l terít e t t e k meg, a tányé r o k mellett met sz e t t , ért ék e s krist álypo h a r a k sorakoz t a k, a csillár gyerty ái kelle m e s fényt adt ak. A vacsor a kit űn ő volt, a pezs g ő hideg és gyöngyöz ő . Ian még pohá r k ö s z ö n t ő t is mondot t az ifjú háza so k r a . – Éljene k soká egé szs é g b e n és boldogs á g b a n ! – fejezte be rövid besz é d é t . Jimmy, az újdons ül t férj is felpat t a n t , hogy viszonozz a a jókíváns á g o k a t . – Emele m poha r a m önre, ura m, és Maris s a r a . Igyunk arra, hogy... – Hirtele n félbe h a g y t a a mond a t o t , mert tuda t á r a ébre d t a helyzet fonáks á g á n a k . – Term é s z e t e s e n arr a, hogy egész s é g e s e k és boldogok legye n e k – fejezte be végül tétová n. Mariss a h űvös e n elmosolyodot t, és köszön e t k é p p e n meg h aj to t t a a fejét. – És persz e gazd a g o k – tett e hozzá Ian célzato s a n , és feles é g é r e emelt e a poha r á t , miközb e n szája körül ismét megjele n t az a különös vonás, amelyr ő l Maris s a nem tudt a , hogy gúnyt vagy har a g o t fejez–e ki. – Köszönö m – felelte mégis látszóla g rezze n é s t e l e n nyugalo m m a l. Férje meg r á n t o t t a a vállát, aztá n Jimmyh e z fordult, és átad t a neki az úti okmá ny aik a t . – Én már holna p hajór a szállok. Maguk é r t majd kime gy e k a San Fra ncis c ó–i pályau dv a r r a , de ha valami meg a k a d á lyoz n a benn e, akkor is küldök bérkoc sit vagy auto m o bilt. A biztons á g kedvé é r t azér t a címe m e t és a telefons z á m o m a t is felírta m . 47

Jimmy komoly ábr áz a t t a l bels ő zsebé b e süllyeszt e t t e a papírok a t , és még egysze r minde n t hálás a n megkös zö n t . – Na tess é k, már megin t id őszer ű egy pohá r k ö s z ö n t ő – jelent e t t e ki Ian Trem ay n e mosolyogv a. – Igyunk hosszú és gyüm ölcs öz ő üzleti kapcs ol a t u n k r a ! – Úgy legyen! – kiáltott a Maiy boldog a n , és sugá rz ó mosollyal ajánd é k oz t a meg a férjét. Miutá n újra teletöltöt t é k a poha r ai k a t , Mariss a mag á b a n meg áll a pít ot t a , hogy a pezs g ő nem c s a k finom, de bizonyt aI a n s á g és szoron g á s eset é n igazá n hat á s o s szer, s őt mi több, az elfojtott félele m ellen is jó. Márp e di g ő félt, nagyo n is félt attól, hogy Ian Trem ay n e átlát h a t rajta, össze dö n t h e t i hazu g s á g b ó l építe t t kárty av á r á t , s felism e r h e t i benn e az egykori yorks hi r e–i bányá sz gy e r e k e t meg a szobal á ny t Sir Thoma s udva r h á z é i n a k félhom ályos el őcsa r n o k á b ól. Ha már az is feldühít e t t e , hogy Maryé k e t házas o k n a k tünt e t t e föl el őtte, akkor elképz el ni is rossz, hogya n fogad n á a teljes igazs á g o t . Mariss a mag á n érezt e férje vizslató pilIant á s á t , és sietve lesütöt t e a szem é t . Aggod alo m r a sem mi ok, igyekez e t t meg ny u g t a t n i mag á t. Ian Trem ay n e egész e n biztos a n nem emlékszik korá b bi találkoz á s ai k r a . A szó közbe n London r a és San Fra n cis c ó r a terel ődöt t, aztá n Írorszá g r a meg a gyapjúpi a c o n uralkod ó állapoto k r a , és így nem okozot t felt űné s t, hogy Mariss a nem igazá n vette ki rész é t a társ al g á s b ól. – San Fran ci sc ó n a k és London n a k szá mo s közös vonás a van – jegyezt e meg egysze r Ian Trem a y n e . – Legel ő bb is a köd, amely itt is, ott is szép, amint titokza t o s a n gomolyog, lebeg a város felett, aztá n a sok híd és a h ű vös leveg ő is egyké p p e n jellemzi a két várost. Mariss a egysze ri b e n félele m m e l gondolt a jöv őre. Félt elha gy ni Angliát, hogy átkelje n az óceá no n , aztá n még egy isme r e t l e n földré s z e n is kere sz t ül u t a z zo n . Újra mag á n érezt e a férje tekint e t é t , és pirulva lehajtot t a a fejét, hogy elrejts e a szem é b ől süt ő riad al m a t . Amikor végül elha gyt á k a klubot, Ian bérkoc sik a t hívatot t, egyet az ifjú párn a k, egye t pedig mag uk n a k , hogy hazakís é rj e szállod ájá b a a felesé g é t . Ez így volt ter m é s z e t e s , hisze n Mary és Jimmy most már Iste n és emb e r el ő tt háza s ok n a k számítot t a k. Mariss a mégis rem e g v e gondolt arr a, hogy mindjá r t kett e s b e n kell mar a d ni a Iann el. Sem mit sem tehe t e t t azonb a n ellen e, mert a szokás o s ölelés e k és jókíváns á g o k után bará t n ője kocsib a szállt a férjével. – Viszontlá t á s r a Ameriká b a n ! – kiáltott á k még vissza O’Brian é k inte g e t v e . Úton a szállodá b a Ian és Mariss a alig–alig váltott a k szót a konflisb a n. Miutá n meg é r k e z t e k , egym á s mellett felme n t e k a lépcs őn a lakoszt ályb a . A szalon b a n Mariss a sietve meg akar t a köszön ni a szép esté t a férjén e k, ő azonb a n szeml á t o m á s t nem gondolt búcs úz á s r a . Ehelyet t beh úz t a mag a mögöt t az ajtót, és karb a font kézzel nekivet e t t e a hát á t. Mariss a hanya g ul ledobt a a kabátj á t a kana p é r a , és bossz a n k o d v a érezt e, hogy széd ül kicsit a pezs g őt ől, amelyb ől jócská n fogyasz to t t. Pedig most tiszta fejre lesz szüks é g e , ha meg akar küzde ni ezzel a férfival. El ő ször finom a n elfojtott ásítá s s al prób álkozot t. – Kés ő re jár, Mr. Trem ay n e – mondt a –, és hirtel e n iszonyú fára d t s á g tört rám. 48

– Akár fára d t vagy, aká r nem, Mrs. Trem ay n e , nem gondolod, hogy minde n k é p p e n magy a r á z a t t a l tartozol neke m a bar á t a i d esküv őjével kapcs ol a t b a n ? Mariss a bizonyt aI a n ul felvont a a vállát. – Magya r á z a t t a l tartoz n é k ? – Elvég r e hazud t ál, amikor már tegn a p háza so k n a k mondt a d őket. – Nem látt a m okot arra, hogy másk é n t mut a s s a m be Maryé k e t az esküv ő jük el ő est éjé n. Fel nem fogha t o m , miért ilyen dühös ezért, ura m. – Nem vagyok dühös – mondt a a férfi csen d e s e n . – Á, dehogy! – dünnyö g t e Mariss a, és a veszté t érezt e, amikor férje lass a n elindult feléje. Tétová n, félszívvel hátr á b b lépet t el őle, bár biztos volt ben n e , hogy a férfi újra meg fogja érint e ni. Azt azonb a n nem tudt a eldönt e ni, hogy ő tart–e az érint é s é t ő l, vagy inkáb b vágyik rá. Végül egés z e n a falig hátr ál t, miközb e n Ian Trem ay n e szoros a n el őtte meg állt, s t őle jobbr a és balra a tapé t á n a k tám a s z t o t t a tenye r é t . Fogva tarto t t a , de nem ért hozzá, csak kékes lángokk al lobogó szem é t szege zt e rá. – Az igazs á g o t akaro m halIani, drá g a Mariss a , a teljes igazs á g o t . Meg aka ro m tudni, még p e di g itt és most, hogy miért hazu d t ál neke m . – Csak árt a tI a n kis hazu g s á g volt – hozakod o t t el ő Maris s a a gyen g é c s k e kifogás s al. – Hazu g s á g nem lehet árt a tI a n – jelent e t t e ki a férfi rezze n é s t e l e n nyug alo m m a l . – Halljam az igazs á g o t ! Mariss a hirtel e n átbújt a férje karja alatt, és a tálcá r a mut a t o t t , amelye n palackok sorakozt a k. – Egy pohá r italt? – Az igazs á g o t , sem mi más t! – Ian elkapt a a karját, amikor Maris s a el aka r t lépni mell őle. Szorít á s a nem volt durva, és fájdal m a s sem, csak er ős és hat á r o z o t t . – Elég a köntörfal az á s b ól, besz éljü nk értel m e s emb e r e k módjá r a ! – tett e hozzá, miközb e n lehúzt a Mariss a t mag a mellé a kana p é r a , és pilIant á s á v al fogva tartot t a a tekint e t é t . – Ezen túl kell esnü n k.

49

6 Most, hogy egész e n közel ült a férjéh e z, és szinte tapint h a t ó a n érezt e sürg e t ő elszá n t s á g á t , Maris s a a legszíve s e b b e n minde n t őszint é n meg gyó n t volna neki. Tudta azonb a n , hogy ezt nem tehe ti meg, nem szállha t inába a báto r s á g , nem eng e d h e t i meg mag á n a k az elgyen g ül é s fény ű zés é t. Ne m, mert az mind ny áj uk életé r e belát h a t a t I a n követk ez m é n y e k k e l járna. Mary és Jimmy immá r házas o k ugya n, de sem mifél e anya gi hátt e r ü k nincs, ő mag a pedig a törvény szerint igenis Mrs. Trem a y n e . Sze m h éj a elne h e z e d e t t , és mind jobba n érezt e a pezs g ő bódító hatá s á t . Éppe n most, amikor pedig nagyon is józanul kellen e gondolkod ni a ! Ian Trem ay n e–t, ezt az ellent m o n d á s o k k al teli emb e r t eddig látta már szelídn e k, dühös n e k , der ű s n e k és gyen g é d n e k is, csak olyann a k nem még, ahogya n most viselkedik. Méghozz á azér t, mert a feles é g e hazud o t t neki. Pedig azt nem is sejti, hogy ami kett ejük között van, az az els ő szótól az utolsóig hazu g s á g , amelyn e k szövevé ny é b ől az ő szám á r a nincs több é kiüt. Nem vallhatj a meg az igazs á g o t, egyetl e n lehet ős é g e az, hogy továb b játssz a a szer e p é t , a jó házból való, elkény ez t e t e t t és önfej ű lány szer e p é t . – Egysze r ű e n nem aka rt a m Mary és Jimmy nélkül Ameriká b a menni – szólalt meg végül, és dacos a n el őresz e g e z t e az állát. – Az úti okmá ny aik n a k mind e n k é p p e n azonos névr e kellet t volna már szólniuk, akkor meg mit szá míto t t az az egy nap? – Ennyir e köt ő dsz hozzájuk? Kíváncsivá tett él. Csak ne nézne rá ilyen áth a t ó a n azzal az égszínk é k sze m év el, csak ne volna a tekint e t e ennyir e vágyakozó, egysze r r e par a n c s oló és esde kl ő is! Ahogy ott ültek egym á s mellett a kana p é n , férje test é b ől forrós á g árad t feléje, lehelet e pedig az arcá t simog a t t a , amikor beszélt. Mariss a sarok b a szorítva érezt e mag á t , és mégis hirtele n er ős vágy ébre d t ben n e arr a, hogy átölelje, meg é ri n t s e a férfit, hogy mélye n beléleg e zz e fanya r illatát. Egysze rib e n már nem is talált a annyir a kellem e tl e n n e k a helyzet e t , noha férje vonás ai n a k komor szigor ú s á g a mit sem enyhült. Ne érj hozzá! Ne kísért s d a sorsot! – figyelm ez t e t t e mag á t gondol a t b a n . Hát r a h aj t o t t a a fejét, és azt találg a t t a , hogy a pezs g ő ébr e s z t e t t–e benn e efféle vágyak a t . – Mes élj még a bará t ai d r ól! – hatolt be a férfi mély han gja a gondola t ai közé. Mariss a lehunyt a a szem é t . – Most nem tudok. Nagyon fára d t vagyok. Holna p, valamiko r másko r, ígér e m ... – Én pedig nem hiszek az ígére t e d b e n – felelte Ian Trem ay n e , miközb e n felállt, aztá n kezén él fogva felhúzt a a kana p é r ól, és szoros a n mag á h o z vonta Mariss a t, akinek hatal m a s r a kerek e d e t t a sze m e. – Ha mag a angol úrie m b e r volna... – kezdt e tiltakozón, de nem fejezh e t t e be a mond a t o t . – Csakho gy én ame rik ai vagyok, és ezért szerint e t e k nem kifogás t aI a n a modo ro m . – Jól van, mes él e k, ha ennyir e akarja – csatt a n t fel a lány. Kiránto t t a mag á t a férfi ölelés é b ő l, de megt á n t o r o d o t t , és kapa s zko d ó t kere sv e egy 50

kisaszt al r a tám a s z ko d o t t , amíg elmúlt hirtele n jött gyen g e s é g e . – Maryvel, akinek az apja lelkészk é n t szolgált az egyh ázközs é g ü n k b e n , már gyer e k ko r u n k b a n olyan jó, elválas zt h a t a t I a n bar á t n ő k voltunk, mint h a csak testvé r e k lettü n k volna. Az édes a pj a halála utá n a pap a azonn al a házun k b a fogadt a . Ennyi a mi ropp a n t érde k e s tört é n e t ü n k – tett e hozzá Mariss a lekicsinyl ő felhan g g a l. – És Jimmy O'Bria n? – Jimmy? – mosolyodot t el Mariss a . – Találkozt a k, és els ő látás r a egym á s b a szer e t t e k Maryvel. Ebbe n sincs sem mi szokatI a n , Mr. Trem ay n e . – A te élet e d viszont már nagyo n is szoka tI a n , Mrs. Trem ay n e – felelte a férfi szelíde n. – Egyetle n nagy titokn a k t űnik fel el őtte m . – Ha mag a mondja, ura m – motyog t a Mariss a álmos a n. – Az igazs á g o t aka ro m halIani. – Már elmon d t a m . – Én pedig jó el őre figyelm ez t e t t e l e k . Mariss a kihúzt a mag á t , és büszké n el akar t vonulni, ám újra megsz é d ül t , amint elen g e d t e az aszt alk á t. Ian odau g r o t t hozzá, hogy elkapja. Maris s a pedig az ő ingé b e n kere s e t t kapa sz ko d ó t . Ujjai azonb a n lecs úszt a k a kikem é nyí t e t t vászon r ól, s miut á n durvá n egym á s n a k ütközt e k, a lány térd r e zuha n t. A férfi ösztönös e n a karjáb a zárt a, ő pedig döbb e n t e n mer e d t rá. Megp r ó b á l t talpr a állni, de Ian Trem ay n e tekint e t é n e k mágiku s ereje valósá g g a l meg b é ní t o t t a , illata összez av a r t a , és aká r aka r t a , aká r nem, a szem é b e kellett néznie. Nyelve hegyével megn e d v e s í t e t t e az ajkát, hogy meg tudjon szólalni, ám egyetle n han g sem jött ki a száján, és a végze t e s ölelés b ő l sem siker ült kibont a k oz ni a. Egysze r csak ráé b r e d t , hogy a férfi is haszt aI a n keresi a szavak a t . Végül mor mol t valamit, ami leginká b b szitkozód á s n a k hallat szo t t, aztá n fölébe hajolt. Mariss a tudt a, hogy újra meg fogja csókolni, és neki tiltakoz ni a kellen e, fel kellen e végre állnia a padlóról. Ellent m o n d á s o s érzel m e k között hánykód o t t , és vágyva vágyott a férfi száján a k újabb érint é s é r e . Bens őjéb e n egysz e ri b e n szét á r a d t valami mele g, gyönyört elje s érzés, amelye t minde n bizonny al nem a pezs g ő okozott, han e m sokkal inkáb b az égszínk é k szem p á r és a tulajdon o s a . Aztán Ian Trem ay n e ajka sóvár a n , tapa s z t al t a n , meleg e n , nedve s e n és csábító n az övére tap a d t . A csók vad vágyak a t ébr e s z t e t t Mariss a b a n , felforrósítot t a a vérét, és izgalom b a hozta. Végre enge d e t t a sürg e t ő készt e t é s n e k , és meg é ri n t e t t e a férfit. Keze bejár t a az ingét, aztá n kigom bol t a , és simog a t ni kezdt e mezt el e n b őrét. Önké n t e l e n ü l odasi m ul t hozzá, enge d t e , hogy érzékis é g e elbódít s a, és átad t a mag á t neki. Egy bels ő hang halka n figyelm ez t e t ni prób ál t a, hogy a veszté b e roha n, hisze n ez a férfi valójáb a n idege n a szám á r a , s őt mi több, az ellens é g e , de agya nem hallgat o t t több é az int ő szóra. Minde n egyéb elmosó do t t , feloldódot t a sem mi b e n , a valósá g b ól csakis Ian gyeng é d e n becéz ő nyelve, forró ajka és simog a t ó keze mar a d t meg, ő pedig fennt a r t á s nélkül eng e d e t t az akar a t u k n a k . – Halljam, mit hazu d t ál még neke m , szép hölgy! – szólalt meg a férfi vára tI a n u l, és ajka elvált az övét ől. Mariss a kihúzt a mag á t. – Sem mi t. Igazá n nem – heb e g t e . – Kére m, ne kínozzon továb b. Fára d t vagyok, szörny e n fára d t... 51

– Túl sok pezs g ő t ittál – jegyezt e meg Ian Trem a y n e hanya g nyug alo m m a l . Mariss a dühb e gurult, és öklével a férfi mellkas á r a ütött. – Nem is itta m sokat! Maga viszont vödörsz á m r a vedelt e a pezs g őt. – Csakho gy én nem félele m b ő l itta m. – Én sem félek. – De bizony. Mariss a, félsz az igazs á g t ól, és ezért t őlem is tart a s z, még h ozz á nagyon. A férfi eleng e d t e , a lány pedig feltáp á s z ko d o t t , és színpa di a s a n az ajtór a muta t o t t . – Most pedig távozzon, Ian Trem ay n e ! Megígé r e m , hogy másko r majd besz élü n k még err ől. A férfi dör mö g ö t t valamit, amit Maris s a nem érte t t . Egysze ri b e n minde n ereje elha gyt a , és nem tudt a folytat ni a küzdel m e t . Az ólmos fára d t s á g t ól lecsukó d o t t a szem e , és átkulc solt a Ian nyaká t. Ő ölbe kapt a, visszavitt e a kana p é h o z , óvatos a n elfekte t t e rajta, és fölébe hajolt. Mariss a fején átfutot t a gondol a t, hogy talán ezen a módon men e k ül h e t meg a legkön ny e b b e n a férfi igazs á g o t firta tó kérd é s e i el ől. Vizslató tekint e t é t azonb a n még mindig mag á n érezt e, és hiáb a nem akar t a , egysze r ű e n ki kellett nyitnia a szem é t , hogy felnézze n rá. Ian bal keze a der e k á n pihe n t, jobbja a vállán, feszülts é g r ől árulkod ó, eltökélt arca nagyo n közel volt az övéhez, és szoka tI a n u l szapo r á n , zihálva szedt e a leveg ő t. Mariss a szíve őrült kalap ál á s b a kezde t t, tagjaib a n jótéko ny gyen g e s é g ára d t szét, test e felforró s o d o t t a férfit test é n e k meleg é t ől. – Enge dj e n el! – dünnyö g t e , bár tudt a, hogy kéré s e süke t fülekr e talál majd, és Ian szája már a szájár a is tap a d t, ezútt al nem szelíde n, a legkev é s b é sem úgy. Fájdal m a t nem okozott, és durva, er őszakos sem volt. Maris s a mégis érezni vélte csak nagy nehe z e n visszafojtot t dühé t, és tudt a, hogy szám á r a nincs több é men e kv é s . Miközb e n a férfi egyik keze még mindig a der e k á n feküd t, a másikk al pedig gyeng é d e n simog a t ni kezdt e, lelke legm élyé n kísért ő szenve d ély ébre d t , és ez túls á go s a n is odaa d óv á , kezes s é tett e. Egynek érezt e mag á t Ian Trem ay n e– n el, a har a gj áv al, a vágyáv al, az izgalm áv al. Nem húzódo t t el t őle, inkáb b szétnyitot t a az ajkát fürkés z ő , kuta t ó nyelve el őtt, és játéká t a sajátjával viszonozt a. Sötét s é g borult rá, elsüllyedt ben n e , miközb e n ereib e n zúgva szág uldo t t a vér, és han go s a n kalap ál t a szíve. Tudta, hogy el kellen e tolnia mag á t ól a férfit, és mégs e m tett e meg. Aligha n e m akkor sem lehet e t t volna védt el e n e b b , kiszolgált a t o t t a b b , ha forgószél rag a dj a mag áv al. Ian nagy soká r a felem elt e a fejét, és szem e nem gyen g é d s é g r ől árulkodo t t, hane m hara g r ól, már–m á r esztele n dühr ől. Maris s a egysze ri b e n elég er ő t érzet t mag á b a n ahhoz, hogy felugo rjo n a kana p é r ól. – Menje n el végre, Mr. Trem a y n e ! – nyögt e ki nagy nehe z e n , és ujjait végigh ú z t a perzs el ő ajkán, minth a csak a csókjuk nyomá t , a kett ejük között fellángolt szenve d élyt akar n á letörölni róla. A férfi nem mozdult. – Még mindig nem kapt a m választ a kérd é s e m r e – mond t a . – Vagy talá n mégis? – Nem tudo m , mir ől beszél. Menje n el! Menje n már el! 52

– Mind e n hájjal megk e n t kis hazud ozó vagy. Egy árta tI a n liliomsz ál nem így csókol. – Nem is csókolt a m meg! – De, de, viszonozt a d a csókom a t . – Csak udvari a s s á g b ól – mor m o g t a a lány. – Udvari a s s á g b ó l? – nevet e t t fel Ian vára tI a n u l. – És hány férfival voltál már ennyire udva ri a s ? – Gorom b a frát e r! – Csak őszinte vagyok, kedve s e m . És t őled is őszinte s é g e t várok el – felelte Ian, és a hangja csep p e t sem volt bánt ó, mégis vészjóslóa n szólt. – Nem hazu d t a m mag á n a k . Édes Iste n e m , én nem aka rt a m más t, mint... Mariss a félbe h a g y t a a mond a t o t, és megkö n n y e b b ü l t e n látta, hogy a férfi is felugrik a kana p é r ól, és a szoba másik végé b e indul. Ott azonb a n hirt ele n megfor d ul t, és vissza m e n t hozzá. – Nem hazu d t a m ! – kiáltot t a a lány, és vakré m ü l e t tört rá, amikor újra a vállán érezt e Ian kezét. – Miért nem hagy már végre béké n ezzel? Élje az életé t, és enge dj e, hogy én is azt tegye m ! Indula t o s szavait meg h a z u d t ol t a , hogy még mindig perzs el t az ajka, és egész bens ő je reszk e t e t t attól, amit az el őbb együt t átélt e k. Meg tudt a volna ütni a férfit, ugyan a k k o r azonb a n szer e t t e volna megsi m o g a t n i az arc á t, hogy a szája körül húzódó dühös vonás gyen g é d mosolyn ak adja át a helyét. – Máris élhet e d az élete d e t , amint elmon d t a d az igazs á g o t – dörr e n t rá Trem ay n e . – De csak azut á n , és nem korá b b a n . – Jól van, csak most már menje n el végr e! – vágt a oda Maris s a har a g o s a n , de a követk ez ő pilIan a t b a n megin t er ős karok ölelés é b e n talált a mag á t. Miutá n hiáb a prób álkozot t a kisza b a d ul á s s a l, ellenállá s a egysze ri b e n megtö r t, és tágr a nyílt szem m e l nézet t fel a férfira. – Ian, kérlek... – Hát persz e, árta tIa n bárá n yk á m , érze d a pezsg ő hat á s á t , és egyed ül szer e t n é l mar a d n i, hogy ne légy kiszolgált a tv a goro m b a gyá mo d n a k , aki a tet ej é b e még a férjed is. Jól mondo m ? Maris s a átkulc solt a a férfi nyaká t. – Valóba n nem kellett volna annyi pezs g őt innom – isme r t e el. – Kapór a jön neke d a pezs g ő , de ne akarj mind e n t arr a fogni! Rukkolj ki végre az igazs á g g a l! – Miféle igazs á g g a l? – kérd e z t e a lány, és tekint e t é t nem tudt a levenni Ian Trem ay n e komor arcá r ól. Reszke tv e állt ölel ő karjá b a n , és nem szab a d u l h a t o t t valószín ű tle n ül kék szem e fogsá g á b ól. Azt várt a, hogy csókolja meg újra, és nem érte t t e , hogya n taszít h a tj a és vonzh a tj a egysze r r e ugya n a z az emb e r. – Ian – sutto g t a el a nevét, de nem folytat h a t t a , mert ment h e t e t l e n ü l elszor ult a torka. A férfi váratI a n ul elmosolyodo t t, és minth a a düh e is elpá r ol go t t volna. – Talán az lesz a legjobb, ha én prób álok meg az igazs á g nyom á r a jutni – gondolkod o t t fennh a n g o n , noha nem sok esélyt adot t mag á n a k . Egysze rib e n olyan fontos n a k érezt e , hogy megt u dj a, volt–e már Mariss a n a k szer e t ője, egy vagy talán több is, mint h a az egész jöv ője, az élete múln a ezen. Ereibe n forrt a vér, és zúgott a feje. Soha n őt ennyire nem kívánt még. – Ha már az igazs á g o t hiáb a igyeksze m kiszed ni bel őled, akkor legalá b b valódi feles é g e t akarok mag a m n a k . Akadálya nem lehe t, elvég r e 53

bárd ol a tI a n modo ro m m a l már megis m e r k e d t é l , neke d pedig ott lesz ment s é g ü l a sok pezs g ő ... A hálószo b á b a n söté t volt. Mariss a mégis tudt a, hová vitte a férje. Megálljt kellett volna par a n c s ol ni a neki, a testé t mar do s ó lángok azonb a n felgyújtot t á k az érzék eit. Érezni akar t a Ian ajkát, karját, és több e t , sokkal több e t is akar t. Az ágyon feküd t, ahová a férfi letett e , s miut á n szem e megszok t a a sötét s é g e t , és a hold beka n di k áló, bátor t a I a n suga r a i is a segíts é g é r e siett e k, meglá t t a , hogy a férfi megig é zv e nézi a haját. Az el őbb kivett e bel őle a t űket, amelye k kontyb a fogták össze, és hullá m o s fürtjei most megolva sz t o t t fémké n t terült e k szét a pár n á n . Ian végül szelíde n, óvatos a n két keze közé fogta Mariss a arcá t, és fölébe hajolt. – Föld és t űz, szenve d ély, vágy és lélek – sutto g t a nagyon csen d e s e n . – Adja meg neke m az ég, amit soha több é nem bocs á t h a t o k majd meg mag a m n a k ! Szavai Mariss a szívéig hatolt ak, és felzaklat t á k , de csókja az éjszak a varázso s igézet é b e n máris minde n gondol a t á t kioltott a . A férfi megint birtok b a vette a száját, érth e t e tl e n szavak a t lehelt a füléb e, észvesz ejt ő lass ús s á g g a l megc s ó kolt a a nyaká t ott, ahol vadul vert egy ér, és gyakorlot t kézzel kigom bolt a ruh áj a gyöngyh á z gom bjait. A lágy selye m susogv a lecsúsz ot t Mariss a felforró s o d o t t b őrér ől. Ilyen lenn e az, amikor egy n ő szenve d ély e s e n szer e t, ha egy férfi olyan vágyak a t ébr e s z t ben n e , amelye kk el sem józan esze, sem tiszte s s é g é r z e t e nem veheti fel több é a vers e ny t ? Az nem lehet, hogy belesz e r e t e t t Ian Trem ay n e– b e ! Sokkal inkáb b reszke t v e fél t őle, ahogya n óvatos bár á ny fél az álnokul bar á t s á g o s farka s t ól. Nem, nem szer e ti Ian Trem ay n e–t! Amit érez, az csup á n igézet, har a g és igézet, szoron g á s , gyan a kv á s és újra csak igézet, eluta sí tó tiltakoz á s és érzéki vágy. Ez a férfi mag áv al rag a d ó a n tap a s z t a lt, hihet e tl e n ül izgató, csábító, ellen állh a t a t I a n és igéz ő. Tekint e t e , mint h a csak b űver ő lett volna benn e , ugya n ú g y meg tö r t minde n akar a t o t , mint az érint é s e . Érzékis é g e arr a tüzelt e Maris s a t, hogy még több e t kívánjon t őle. Minde köz b e n tudt a , hová fog vezetni bizalm a s közels é g ü k , és azzal is tisztá b a n volt, hogy nem volna szab a d azt tenniük, amit teszn e k. És mégis, ann a k, ami ezekb e n a perc e k b e n kettej ük között szöv ő dött, minth a már–m á r szüks é g s z e r ű e n kellett volna megt ö r t é n n i e . Mariss a bens őjéb e n felfaka d t valami titokza t o s és csodál a t o s, ami minde d di g mélye n ott rejteze t t az álmaib a n , azokb a n az álmokb a n , amelye k b e oly hosszú ideig kapa s zko d o t t . Ami itt, az éjszak a sötétj é b e n megsz ül e t e t t és növekvé s n e k indult, az szép volt, izgató volt, és Maris s a nem tudot t védek e z ni ellen e. Szoros a n mag á h o z akart a ölelni Iant, hinni aka r t a , hogy a férfi szer e ti őt, és ki akart a élvezni ezeke t a szá m á r a teljess é g g e l új, bódító és boldogító érzés e k e t . Emléke z e t é b e kellett volna idéznie, hogy ez itt most nem álom, ő azonb a n meg a d t a mag á t a sors á n a k , vállalta a veszélyt, és nem akar t a elolta ni a fellobb a n t lángok a t . Meg kellett volna tennie, de mégs e m emlék ez t e t t e Ian Trem ay n e–t arr a, hogy valójáb a n nem akar t a feles é g ül venni őt, és a háza s s á g u k nem valódi háza s s á g . Amikor a férfi kibont ot t a a selye m alsóing é t összefogó szala go k a t , szétnyitot t a a f űz őjét, és , el őbukk a n ó, csup a s z melle közé fúrta az arc á t. Mariss a száját hang o s sóhaj hagyt a el. Halvány a n felsejlet t ben n e , hogy 54

rég meg kellett volna már állítania Ian Trem ay n e–t, aki túlsá g o s a n mess zir e ment, és akinek még azt is siker ül t elérni e, hogy ő báto rít s a . A férfi, miközb e n szenve d élye s e n csókolt a, érez t e ugya n Mariss a gyen g e ellenk e z é s é t , de nem vette komolya n. Nyilván csak vissza akarja fogni őt, hogy továb b tart s o n a szer el mi öröm. Egész e n biztos, hogy volt már szere t ő je, és talán még van is. Megle h e t , az els ő perct ől fogva hazud o t t , és csak azért ment hozzá, hogy azt a másika t kivihes s e mag áv al Ameriká b a . Ami nagyon is érth e t ő lenn e, hisze n t őle szint e sem mi t sem kaph a t. O nem szere t h e t i, nem ajánd é k o z h a tj a meg gyeng é d s é g g e l , és nem is olyan rége n még a közelé b e sem aka r t a eng e d ni. Mindezz el együt t nem könny ű vé r ű táncos n ő valam elyik mulató b ól, hane m most már a feles é g e . Zöld szem é b e n mégis, ma éjszak a pedig különös k é p p e n , minth a ném a kihívás lobogn a , és vörös e s s z ő ke haja is lidércfé ny b e n csillog. Fölénye s han gjá b a n sokszor gonosz nevet é s bujkál, szellem e büszk e, akar a t a hajlítha t a t I a n , tart á s a dacos, szavai olykor hirt ele n har a g t ól élese k. És minde h h e z most még mezt el e n b őré n e k illata is társ ul, a pezs g ő íze nedve s ajkán, és választ é k o s parfü mj é n e k könny ű felh ője. A férfi fojtott a n felnyögö t t, amikor tenye r év el átfogt a Maris s a mellét, száját rózs á s bimbójá r a tapa s z t o t t a , nyelve játékb a kezde t t vele, és ujjbegy ei bejár t á k a telt, feszes dombo r ul a t o t . Megint érezt e , hogy Mariss a össze r á n d u l, érezt e ajka gyeng e tiltakoz á s á t , de az ő habozó ellenk ez é s é n é l jóval er őse b b volt saját öléne k sóvár feszíté s e . Hiáb a tökélt e el, hogy nem megy el idáig, vágya sokkal er őse b b n e k bizonyult az aka r a t á n á l, és ellen állh a t a t I a n u l mag áv al sodort a . Újra birtok b a vett e Mariss a ajkát, kem é ny e n , követ el őn, de nyelvével mindjá r t végig is simított rajta, hogy csillapíts a a fájdalm a t , amelye t talán okozott neki. Keze közbe n elindult felfelé a lábá n, bejá rt a selye m h a r i s ny áj á t , majd mezt el e n combjá n a k sima b őré r e siklott. Maris s a test e ívbe feszült, száját megin t halk tiltakoz á s hagyt a el, de Ian nem hallga t o t t rá, csak gyakorlot t mozd ul a t o kk a l megsz a b a d í t o t t a az alsón e m ű jé t ő l. Megr é s z e g ü l t a vágytól, és több é már nem érde k elt e sem mi, ami elválasz t h a t t a volna kett ejük e t . Kapkodv a kigom bolt a a nad r á gj á t , aztá n Mariss a combja közé feküdt, és szenve d ély e s, sóvár csókokk al borítot t a be a test é t. Érezt e, hogy a lány reszke t alatt a , és felem elt e a fejét, hogy az arc á b a nézhe s s e n . A szem e zöldbe n ragyogo t t , aká r a csiszolt sma r a g d , ajka duzzad t volt az ő heves csókjaitól, dús haja lángt e n g e r k é n t terült szét a pár n á n , mellbim b ój a izgatot t a n ágas ko d o t t , és alsóing é n e k selym e halka n susogo t t, amikor meg m oz d ul t. – Ian! – szólalt meg vára tI a n ul, és tekint e t é b e n hirtele n felism e r é s vilIant. – Ian, én ezt nem akar t a m . Bármi volt is, amit nem akart, a férfi azt nem akar t a , hogy Maris s a besz élje n. Széps é g é b e n , ahogy itt feküd t az ágyon, titokza t o s s á g , rejtély bújt meg, és mind e n fennt a r t á s t eloszlato t t , minde n emlék e t elhalvá nyíto t t. Ian két kézzel belet ú r t Mariss a csillogó hajáb a , és ajkával, nyelvével fojtott a bele a szót, hogy aztá n test e legtitkos a b b hajlat ait is felde rít s e . Miközbe n perzs el ő izgalm á b a n egyetle n heves mozdul a t t al beleh a t ol t, még megfor d ul t a fejébe n, hogy kicsit vissza kellen e fognia mag á t , de elkés e t t , mert Mariss a már halka n felsikoltot t. A fájdalom t ól könny gy űlt a sze m é b e , és az ajkáb a har a p o t t , hogy ne kiáltso n fel újra. 55

Ian Trem ay n e , bár mind e n csep p vére az ölébe tolult, szem pilIa n t á s alatt felocs ú d o t t a kábula t b ól. mozdul a tI a n n á der m e d t , és leveg őt is alig vett. Egysze rib e n megt ö r t az árnya kk al terh e s éjszak a mind e n varázs a , elcsitult a szenve d é ly vihar a, és nem volt több é bódító a n szép elveszni a zöld szem p á r b a n . Odalet t az álom, mar a d t helyet t e a valósá g, egy hús–vér férfi és az a n ő, akit elcsá bíto t t, aki rábírt a arr a, hogy csábíts a el. Megsi m o g a t t a , és érezt e , hogy könnye k t ől nedve s az arca. – Mariss a – suttog t a alig hallha t ó n. A lány kiérezt e han gjá b ól a meleg s é g e t , tudt a azonb a n , hogy az együt t é r z é s é t nem viselné el, most nem, az övét nem. Legszíves e b b e n sikoltva ellökte volna mag á t ól, amikor megin t simog a t ni kezdt e az arcá t, de Ian nem hagyt a, hogy megt e g y e . Megcs ó kolt a, újra meg újra, gyen g é d , finom csókok a t lehelt a szemöl dök é r e , a nyaká r a , az ajká r a és a fülcimp áj á r a , majd megin t vissza t é r t a szájához. Végül lass a n, elmon d h a t a t I a n u l lassa n mozog ni kezde t t benn e, és Maris s a most már nem érzet t fájdalm a t. Másod s zo r is hat al m á b a kerít e t t e az éjszak a varázs a , a titokza t o s igézet b űvkör é b e vonta, és kéjes hullá mo kk al ára szt o t t a el. Az ölébe n ég ő t űz örvényl őn szét á r a d t az egész test é b e n , és combj a közét ő l ujjai hegyéig érzéki, forró villámok cikázt a k végig rajta. Ian egysze r csak megfele d k e z e t t az óvatos s á g r ól. Lökés ei követ el ők, er ő sek lettek, és mind gyors a b b a n mozgot t, miközb e n szoros a n mag á h o z ölelte Maris s a t, aki halk han go k a t hallatot t, amelyek b e n azonb a n már nyoma sem volt tiltakoz á s n a k . Apró sikolyai csakis kéjes izgalom r ól és elrag a d t a t á s r ó l beszélt e k. Megé r t e t t e , mi az, amit Ian vár t őle, test é t a test é n e k feszíte t t e , átvet t e az üte m é t , együt t mozgot t vele, s miközb e n úgy érezt e, nem bírja továb b elviselni a gyönyör feszülts é g é t , még több r e vágyot t. Szem e el őtt tüzes csillagok vilIant a k fel, pilIan a t o k r a szétos zla t t á k körülöt t e az éjszak a feket e s é g é t , hogy aztá n még sötét e b b n e k lássa az árnya k a t . Mélyen mag á b a n érezt e a férfit, hol forrós á g öntött e el, hol meg jeges hullá mo k, míg újra felgyúlt ak fölötte a csillagok, összeolva d t a k egye tle n hatal m a s t ű z–csóváv á, amely elker g e t t e a sötét s é g e t , hogy aztán mag a is sem mivé váljon. Miutá n minde n lecse n g e t t és meg ny u g o d o t t , Mariss a már egés z test é b e n reszk e t e t t . Amikor újra észlelni tudot t valamit a valósá g b ól, h űvöss é g csap t a meg, és meglá t t a , hogy Ian a könyöké r e tám a s z k o dv a őt néze g e t i szótIa n ul. Annak is tuda t á r a ébr e d t, hogy ő anyasz ül t mezt el e n ül fekszik ruháj a és alsón e m ű je selym ei között, a férfi azonb a n fel van öltözve. Hirtele n szégye n pí r öntöt t e el az arcá t, és mag á r a ránto t t a a taka r ó t. Lelkéb e n vad küzdel m e t folytat t a k egym á s s al az érzel m e k. Hiába akart a, nem tudt a gy űlölni Ian Trem a y n e–t. Ugyan a k k o r szívet tép őe n fájdalm a s és elkes e rí t ő volt arr a gondolnia, hogy mit tett e k, mit éltek át együt t. A férfi hangj a reke d t volt, amikor egysze r csak megszól alt: – Miért nem szóltál? Még mindig dühös lenn e? Mariss a bosszú s á g o t vélt kihalIa ni Ian han gjá b ól, bár úgy gondolt a , hogy neki sokkal inkáb b lenn e miért har a g u d n i a rá. – Mir ől kellett volna szólno m ? – kérd ez e t t vissza indula to s a n . – Sejth e t t e m volna... – Mit? Mariss a a legszíves e b b e n elford ul t volna t őle, amikor a férfi a vállár a tett e a kezét, de legalá b b annyira a szem é b e is akart nézni. Aztán sem 56

ezt, sem azt nem tett e, csak der m e d t e n , feszült e n feküd t továb b a karjáb a n . – Sajnálo m – mondt a végül Ian Trem ay n e egysze r ű e n . – Ne mond d ezt! A férfi türel m e t l e n hang o t hallato t t. – Sem mi r e sem kénysze rít e t t e l e k . – Nem! – kiáltott a Maris s a, és kiugro t t az ágyból, de majdn e m elese t t , mert beleg a b a lyo d o t t a fehér n e m ű j é b e , a ruh áj á b a és a taka r ó b a . – Nem, te nem kénysz e rí t e t t é l – tett e hozzá, és zihálva szedt e a leveg őt. Ian is gyors a n felkelt, és rend b e szedt e az öltözék é t. pilIan a t o k alatt kifogás t a I a n lett a megjele n é s e , s ha hollófeke t e haja nem mere d e zik összevissz a, sem mi nem utalt volna arr a, ami az el őbb tört é n t közöttü k. Mariss a egy sért e t t királyn ő méltós á g á v al mag á r a terít e t t e az ágyt ak a r ó t , és el akar t men e k ül ni a férfi közelé b ől, de máris megin t a karjáb a n talált a mag á t . – Mit csinálsz? – Elme gy e k. – De hisze n a saját lakoszt ályod b a n vagy, te kis bolond. Mariss a ki akar t a ránt a ni mag á t az ölelés b ől, a férfi azonb a n ugyan a b b a n a pilIan a t b a n vára tI a n u l eleng e d t e , ő pedig a falnak tánto r o d o t t . – Csak azt ne mond d, hogy enn e k is a pezsg ő az oka – mond t a Ian, miközb e n újra mag á h oz húzt a, és rásze g e z t e perzs el ő tekint e t é t . – Akkor menj el te! – Úgy lesz – felelte a férfi, és az ágyr a fektet t e Mariss a t , de ő mag a állva mar a d t . – Aludj szép e n! – mondt a még fátyolos hango n. – Aludjak? Nem tudok. – Egyed ül aka rt ál mar a d n i, és most teljes ül a vágya d. Én elme gy e k, te pedig kialha t o d mag a d. – Már rég nem kellen e itt lenn e d – sziszeg t e Mariss a a foga között. – Amint megvir r a d , megsz a b a d u l s z t őlem. Akkor ugya nis hajóra szállok, hogy átkeljek a teng e r e n . Ian nyilvánv alóa n nem várt választ, mert hirt ele n sarko n fordult, és elhagyt a a szobá t. Mariss ajó ideig feküdt az ágyon bénult mozdul a tI a n s á g b a n , csak a bens őjéb e n nem aka rt sz űnni a reszke t é s . Lehu nyt a a szem é t , és azonn al újra érezt e férje közelsé g é t , a csókját, az érint é s ei t. Simog a t á s á n a k , test é n e k, elra g a d t a t o t t s á g á n a k már az emlék é t ő l is lángolni kezde t t a b őre. Újra hallott a saját kéjes sikolyait és egyes ül é s ü k elra g a d t a t o t t hangj ait. Utólag is szégyellt e mag á t azért, amit tett, mert olyan készs é g e s és odaa d ó volt a férjével. Minde n az ő hibájá ból tört é n t, taga d h a t a t I a n u l ő volt a hibás. Távozás r a talán nem siker ül t volna rábír ni a Ian Trem ay n e–t, abba n azonb a n egész e n biztos a n meg a k a d á lyoz h a t t a volna, hogy a mag á é v á tegye. És ő minde n t megt e t t , csak ezt az egyet nem. Lehet, hogy a pezsg ő ...? Nem, Iann ek tökéle t e s e n igaza volt, amikor azt vetet t e a szem é r e , hogy az italba n csak kibúvót kere s. Maris s a a legszíve s e b b e n felüvöltöt t volna, és izzó g3nj.lö–lett el akar t a férjér e gondolni, az arcá n alágö r d ül ő könnyc s e p p e k azonb a n más ról árulkod t a k . Miért sír? Azért, mert képt el e n gy űlölni Ian Trem ay n e–t, ez után az éjszak a után meg végké p p nem gy űlölhe ti? Ahogy ott feküd t, meg é r t e t t e , hogy olyas mi után vágyódik fájdal m a s a n , amine k egés z e n eddig nem tulajdo níto t t jelent ős é g e t . Otthon r a vágyik, 57

férjre, igazi társ r a , boldogs á g r a és... Mire is még? Igen, arr a, hogy Ian Trem ay n e szere s s e őt!

58

7 Odakint, a szalonb a n Ian Tre m a y n e csak úgy döntöt t e mag á b a a konyakot. Égett e a torká t, és még a har m a d i k pohá r n á l is össze r á z k ó d o t t t őle, levert s é g é t , tehe t e t l e n s é g é r z e t é t azonb a n az ital sem szünt e t t e meg. Levet e t t e mag á t a selye m k á r p i t t a l bevont kana p é r a , és halka n szitkozódo t t. Mi ütött belé, mi a fenét m űvelt? Az egész azzal kezd ő döt t, hogy mind e n k é p p e n meg akar t a tudni az igazs á g o t , az igazs á g o t arról a szer e t ő r ől, akir ől az aggód ó Sir Thom a s azt gondolt a, tönkr e t e h e t i a lánya élet é t. Ha Maris s a más b a n talá n hazud o t t is neki, az az egy megk é r d őjel ez h e t e t l e n ül igaz, hogy soha korá b b a n nem volt férfival. És éppe n ez volt az, amit ő oly eltökélt e n ki aka r t fürké sz ni. Hát most siker ült! Addig–ad di g enyelg e t t vele, mind a d di g csábíto t t a , simog a t t a mezt el e n b őrét, amíg Mariss a újra meg nem nyitott a el ő tte ann a k a para dic s o m n a k a kapujá t, amelyb ől pedig ő örök id őkre szám ű zt e már mag á t. Köszöne t e t nem fog neki mond a ni érte, az egysze r biztos, hogy az ördög vinné el, ezt nem akar t a , ezt aztá n nem! Ujjai akkor a er ővel fonódt a k a has a s konyako s p o h á r r a , hogy az össze r o p p a n t a kezéb e n . Gépies e n elkezd t e felszed ni a földr ől az üvegc s e r e p e k e t , és sokáig észr e sem vette, hogy megv á g t a mag á t. Aztán is csak üres tekint e t t e l mer e d t vért ől vörösl ő tenye r é r e , és az asztal r a dobt a, ami még meg m a r a d t a pohá r b ól. Megint halk káro m k o d á s t eresz t e t t meg, de nem a keze fájt, han e m a szíve, az azonb a n olyan nagyo n, minth a t őrt döftek volna bele. Elárult a Dianá t, az iránt a érzet t szer el m é t , megs z e g t e önnön m a g á n a k adott szavá t. Ezt m űvelt e vele az a boszork á n yo s a n zöld szem ű lány, és ezér t is vigye el az ördög! De nem. Maris s a nem hibás, gondolt a már a követk e z ő pilIan a t b a n , és zúgni kezde t t a feje. Ö volt az, aki beléleg e z t e a lány illatát, meg é ri n t e t t e bárso nyos b ő rét, és elvesze t t szem e fenek e tl e n mélys é g é b e n . Ha bárkit is hibázt a t h a t , akkor csakis saját mag á t. Megkívá n t a Mariss a t , aki végül is a feles é g e , s megk a p t a t őle azt, amit vala miko r rége n ismer t , azót a azonb a n egész e n elfelejte t t. És ennél több is tört é n t . Mariss a enyhít ő balzs a m o t kínált sajgó szívér e, és a legteljes e b b önkívületi g felkorb á c s ol t a az érzék ei t. Elért e, hogy ő vissza t al áljon önm a g á h o z , vágyak vihar á t zúdítot t a rá, de ez a vihar boldogító megkö n ny e b b ü l é s t is hozott mag áv al. Az elrag a d t a t o t t beteljes ül é s után lélegze tv é t e l nyi id őre teljes volt között ü k a béke és az egys é g. Erre a gondola t r a Ian hirtele n felugro t t, és belet ú r t a hajáb a. Nem, Mariss av al sem mit sem oszth a t n a k meg egym á s s a l, nem szab a d megosz t a ni u k, mert ő nem akarj a. Ami ma éjszak a tört é n t , az súlyos téved é s volt, és soha nem ismétl ő dh e t meg. A férfi fülét halk nesz ütött e meg, és megfor d ul t. A hálószob a ajtajá b a n Mariss a állt. Mag a s a n záródó hálóing e dísztele n ül egysze r ű volt, akár az apác á k öltözék e, és illedel m e s e n elrejt e t t e a test é t . Ö mag a ren dkívül higga d t n a k t ű nt, és felsze g t e a fejét, mint mindig. Zöld sze m é n e k ragyog á s a mint h a a hajá n táncoló fémes fények e t tükrözt e volna vissza. Ian Trem ay n e izmai patt a n á s i g feszülte k, kezét ökölbe szorítot t a , és nem szólalt meg, csak nézt e a felesé g é t . Mariss a nagyo n szép, minde n önfej ű sé g év el együt t büszk e tere m t é s , és csodál a t r a méltóa n fegyelm e z e t t is. A férfin szoka tI a n gyen g é d s é g vett er őt, és nem enge d t e , 59

hogy újra él e dj e n a har a gj a . A hara g , amelye t az a felism e r é s e szült, hogy ez a fiatal n ő sürg e t ő vágyak a t ébre s z t az ölébe n, és nyilván sok másik férfiéb a n is. Csakho gy ők nem élhet t é k ki a vágyuk a t. Maris s a az el őbb megc áfolt a ezt a feltét el ez é s é t . Most már tudja, hogy rossz ul ítélte meg, és igazs á g t a I a n volt vele. Mariss a szóra nyitott a a száját, de végül csak az ajka mozgot t tétová n, és hirtel e n lesütö t t e a szem é t , minth a árulkodó tekint e t é t kellen e elrejt e ni e. – A kezed! Hisze n te vérzel! – kiáltott fel végül váratI a n ul. Ian csak most vette észre, hogy vére a drág a perzs a s z őnye g r e csöpög. Sietve zseb é b e süllyeszt e t t e a kezét, Mariss a azonb a n ott term e t t mellet t e , és el őhúzt a , hogy meg n é z h e s s e , mi tört é n t vele. A férfi úgy ránt ot t a vissza a jobbját, minth a meg é g e t t e volna. Fel nem foghat t a , miért nem har a g s zik rá Maris s a. Vajon miért nem tombol, miért nem rend e z jelene t e t , és miért nem dobja ki végr e innen őt? Amikor bejött, dühös volt, ám aztá n meglá t t a vérz ő kezét, és segít ő szánd é k a mind e n más t elfeled t e t e t t vele. Csup a ellent m o n d á s ez a n ő! Egysze r izzik, másko r jéghide g, hajlítha t a t I a n , akár az acél, ha a mag a elé t űzött célt aka rja elérni, a követk ez ő pilIana t b a n azonb a n máris lágy és óvatos. Szinte ugya n a b b a n a pilIan a t b a n képe s sírni és nevet ni. Egyvala mit már megt u d o t t róla, más t viszont még titkol el őle, ez egész e n biztos. Sma r a g d z öl d szem é b e n id őnké n t kihunyn a k a szikrák, majd megint űzött lesz a tekint e t e , és űzötts é g e mögöt t félelem bujkál, ann a k az emb e r n e k a félelm e, aki fél a leleplez ődé s t ől. Szem é n e k kifejezés e most viszont egés z e n árt a tI a n , nincs benn e nyoma hara g n a k , félele m n e k és dacos ellensz e g ü l é s n e k sem. A legink á b b még talán megle p e t t e n néz rá. – Nagyon mélyen megv á g t a d mag a d – motyogt a , aztá n visszasz al a d t a hálószob á b a , és kötsze r r e l meg ollóval jött vissza. – Sem mi s é g – morog t a a férfi. – Akkor is el kell látno m a sebe t – jelent e t t e ki Mariss a –, hogy ne fert ő z ő djön el. Ha nyugt o n mar a d s z, nem fog fájni – tett e hozzá, majd gyen g é d e n széth aj to t t a Ian ujjait, és megsz e m l él t e a vágá s ok a t. – Miért tör ő dsz velem? Miért, amikor bizonyá r a akkor lenn él a legboldo g a b b , ha a teng e r fenek é n feküd n é k , ott, ahol a legm élye b b a víz? – gúnyolódot t a férfi. – Az valószín ű leg mindk e t t ő nk e t sok minde n t ől megkí m él n e – felelte Mariss a fagyos a n. – Te mind e n e s e t r e hozzájut n ál az öröks é g e d h e z , t őlem pedig megsz a b a d u l n á l. – Ha... ha neke d bajod esne, megk a p h a t n á m a vagyono m a t ? Ian hátr a d ő lt a kana p é n , amelyr e Mariss a lepar a n c s ol t a , és furcs a mosollyal nézet t rá. – Szer e t n é l megözve gy ül ni? – Miért ne? – vette át Maris s a a gunyoro s han go t. Közbe n ellátt a a sebe t, és most óvatos a n , ügyes kézzel bekötözt e . Ian Trem ay n e–t megle p t e , hogy Sir Thoma s lánya ért az els ő seg ély ny újt á s h o z. Ki tanít h a t t a meg rá az édes a pj a birtok á n ? Fürk é s z ő tekint e t e Maris s a arcá b a kerg e t t e a vért. Pirulás á t látva a férfinak arra kellett gondol nia, hogy alig félórája még szoros ölelkez é s b e n feküd t vele a szétd úl t ágyon. Zavar a azonn al sürg e t ő vágya t ébr e s z t e t t ben n e , mint h a csak gyeng é d e n meg é ri n t e t t e volna. 60

tap a s z t a l a t I a n s á g a ellen é r e Maris s a boldogító gyönyör h öz jutta t t a , és ara sz nyi id ő re a jótékony feledé s ajánd é k á t is megk a p t a t őle. Férfi odaa d ó b b szer e t ő t nem is kívánh a t n a mag á n a k nála. Szép, elb űvöl ően szép volt, ahogy ott feküdt a hold ezüst ös fényé b e n , amely meg– megc silIa n t szétt e r ül ő , dús haján... Nem! Ian Trem a y n e a fogát csikor g a t v a összeszo rí to t t a a száját, hogy elfojts a sóvár izgalm á t. Felkelt a kana p é r ól, és ezútt al hálás volt azért, hogy Mariss a azonn al távola b b húzódo t t t őle. Túlsá go s a n is gyors a n megsz ül e t e t t között ü k az összet a r t o z á s nem kívánt érzés e , a szer e t e t t e lj e s bizalom. Ian ezt tisztá n érezt e, miközb e n Mariss a ellátt a a sebé t. Csakho gy ő nem akarj a, hogy így legye n. Meg kell törnie a varázs t, a mágiku s igézet e t . – Mariss a, elnéz é s e d kére m azér t, ami ma éjszak a kett őnk között tört é n t . Rossz szokás o m , hogy elra g a d t a t o m mag a m , de ne aggó dj, soha több é nem fordul el ő! Mariss a zöld szem é b e n különös fény gyúlt, arca azonb a n sem mifél e érzele m r ő l nem árulkod o t t, és nem válaszolt, csak alig hallha t ó sóhaj hagyt a el az ajkát. – Hallott a d , mit mond t a m ? – kérd e z t e a férfi. – Nagyon sajnálo m . – Tudo m, hallott a m . – És? – Mire jó ez? Ami megtö r t é n t , azon már nem változt a t h a t s z. Ian tudt a, hogy végre el kellen e men nie inne n. Mariss a csakis azér t jöhet e t t ki a szobájá b ól, mert biztos aka r t lenni abba n , hogy ő valóba n mag á r a hagyt a. Odab e n t már megíg é r t e neki, hogy távozik, de most is itt van még, és mind e n t akar, csak elválni nem ett ől a különös tere m t é s t ől. Hogya n, mivel kavar h a t t a fel ennyire ? – Mindjá r t hajnalodik. Erre a kis id őre már nem érde m e s elme n n e m . – Itt nem mar a d h a t s z – tiltakozot t Mariss a bágya d t a n . A férfi kihívóa n felvont a a szem öldök é t . Tudta, hogy Maris s a nem fogja kidob ni, és ezzel ő is egé sz e n biztos a n tiszt á b a n van. Arcát megin t halvány pír öntött e el, de aztá n er őt vett mag á n, és büszk é n hát r av e t e t t e a fejét. – Mindk e t t ő n k n e k jót fog tenni, ha egy dara bi g nem találkozu n k – talált vissza nagy nehe z e n a h űvös han g h oz, és kecs e s e n a hálószo b a ajtajá hoz suha n t . Ian újra ökölbe szorított a a kezét, és hirt ele n éles fájdalom hasítot t összeva g d a l t jobbjá b a . Bármilye n játékot játszik is vele Mariss a, kéts é g t e l e n ü l ügyes e n , meggy őz ő en alakítja a szer e p é t , és a tetejé b e még átkozot t ul fölénye s is. A férfi könnyek r e szá mítot t t őle, heves szem r e h á n y á s o k r a , és azokr a válasza is lett volna. Nyers e n az arcá b a vágt a volna, hogy sem mit sem róha t n a k fel egym á s n a k , elvég r e egyfor m á n hibás a k abb a n, ami tört é n t . Mariss a azonb a n csodál a t r a méltó a n meg ő rizt e a tart á s á t , és nem adot t alkalm a t neki a vádas k o d á s r a . – Ne képzel d, hogy az egyezs é g ü n k e t illet ően bár mi is változott! – szólt után a mégis indula to s a n . – Várni foglak, ahogya n meg b e s z él t ü k. – Esze m b e sem jutott, hogy ne tart s a m mag a m a meg álla p o d á s u n k h o z . Ian elkép e d é s e egész e n őszinte volt. – Annál jobb. Bámul a t o s , miféle áldozat r a nem vagy képes azért, hogy hozzájus s a pénz e d h e z ! – men e k ül t gúnyolód á s b a . Mariss a csak vállat vont, és sokáig egy szót sem szólt. Hallga t á s á n á l sem mivel sem inge r el h e t t e volna fel jobba n Iant. 61

– Sajnálo m, hogy tévedt e m – hallott a meg egysz e r csak a feles é g e han gjá t. – Már–m á r azt hitte m , nem is vagy annyir a kiállhat a t I a n és goro m b a . A férfi néh á n y hosszú lépés s el ott ter m e t t mellett e. Megr a g a d t a a vállát, és meg akart a rázni, ám hirtel e n azon kapt a mag á t , hogy uralkod ni a kell mag á n, mert a legszíve s e b b e n a karjá b a zárn á, és addig csókoln á, amíg test e titkain a k megis m e r é s é v e l a lelkéb e rejtet t titkoka t is kifürk é s z h e t i. Ez a rejtélyes n ő lépte n–nyo m o n durvas á g r a készt e ti, noha ő azt gy űlöli, és önm a g á t is megve ti ért e. Végül csak szikrázó szem m e l fogva tarto t t a Maris s a t . – Saját mag a d n a k is hazud s z – vágta a szem é b e . Mariss a meg sem rezze n t , emelt f ővel, ném á n állta a férfi tekint e t é t . Szem e gyan ú s a n csillogot t, és Ian egy pilIan a tig azt hitte, a könnyeivel küszködik. De nem, gondolt a aztá n máris, biztos a n téve d. Ez a dölyfös tere m t é s nem fog sírni. Levett e róla a kezét, ellenállt az indula t o s készt e t é s n e k , hogy ellökje mag á t ól, és az ajtóhoz siete t t . – A pálya u dv a r o n foglak várni, kedves e m – mond t a még a küszöbö n, de nem fordult vissza. – És nagyon szer e t n é m , ha arról a vonat r ól szállnál le, amelyikr e jegyet váltot t a m neke d. Az ajtó becs a p ó d o t t mögöt t e , és Ian Trem ay n e pár perc múlva bossz ú s a n kilépet t a szállod á b ól a ködös londoni éjszak á b a . Miféle varázsla t lehet az, amellyel feles é g e a legvégle t e s e b b érzés e k e t ébr e s z ti fel ben n e ? – tett e fel már soka d sz o r r a mag á n a k a kérd é s t. Az éjszak ai gyaloglá s nem hozott szám á r a feledé s t, s amikor fogadó b eli szobájá b a n végr e kapkodv a levetk őzött, hogy még aludjon egy keves e t, gyötr el m e s emlék roha n t a meg, Diana emlék e. A sötét s é g e t bám ulv a feküd t az ágyá n, a halott képe azonb a n ham a r elhalvá ny ult, és helyét egy eleve n emb e r é foglalta el. Azokba n a pilIan a t o k b a n , amelyek b e n végr e már belép e t t volna az álmok birod al m á b a , a férfi lelki szem ei el őtt újra Mariss a jelent meg. A karjá b a n tarto t t a , beleve sz e t t boszork á n yo s szem é b e , érezt e mezt el e n teste tapint á s á t , hallott a halk nyögd é c s el é s é t , és azt is, hogy gyen g é d , szer el m e s szavak a t suttog. Ian Trem ay n e hirtele n felült. Ne m, soha többé nem szer e t h e t i, és meg sem érint h e ti Maris s a t ! A fené b e is, de hát mégis cs a k a felesé g e ! A férfi izzads á g b a n úszott, zihálva szedt e a leveg őt, és öklével indulat o s a n a tenye r é b e csapo t t. Sebe s ül t kezéb e éles fájdalom hasított, és egy pilIan a t r a elfeled t e t t e lelke kínjait. Odakint már világoso d o t t . Isten n e k hála, nem s o k á r a hajór a száll, és elindul haza. A mets z ő teng e ri szél majd leh űti forró halán t é k á t , és kioltja az ölébe n ég ő tüzet. El fogja felejte ni Mariss a t és az éjszak á t is, amelye n egym á s karjá b a n feküd t e k. Visszat é r a szül őváros á b a , és mind e n t elfelejt... – Gyönyör ű vagy. Mariss a – szólalt meg Theo bácsi, miut á n hosszú ölelés utá n végre kieng e d t e karjá ból az unoka h ú g á t , és lepleze tle n büszke s é g g e l végig m é r t e . – Nagysz e r ű e n feste sz. Mariss a elmosolyodo t t . A friss regg eli szell ő belek a p o t t vörös e s s z őke hajáb a, és játékos a n homlok á b a fújta egyik tincs é t . SzokatI a n u l szép volt az id ő, az azúrk é k égbolton csak egyké t bár á nyfelh ő lebeg e t t. A kisváros jótékony vasá r n a p i csen dj é t nem tört é k meg a bányá b ól hétköz n a p mindig hallhat ó robb a n t á s o k. A szeg é ny e s viskók mögöt t húzódó réte n juhok és tehe n e k legelé sz t e k béké s e n . Az ütött–kopot t ablakp á r k á n y o k o n 62

álló edé ny e k b e n már kinyíltak az els ő őszi virágok, amelyekk el a neh éz sors ú bányá s zfele s é g e k némi széps é g e t igyekezt e k cse m p é s z ni a vigaszt aI a n környez e t b e . Bácsikája tehá t nagysz e r ű n e k találja a megjele n é s é t , és talán igaza is van. Mariss a eng e d e t t Mary ráb e s z él é s é n e k , hogy vásá roljon mag á n a k néhá ny új ruh á t , mer t San Fra ncis c ó b a n majd nem osztozh a t n a k meg az övéin. – Sok mind e n t feladt ál miatt a m – gy őzködt e a bará t n ője. – Annyit igazá n meg é r d e m e l s z, hogy legalá b b csinos a n járj. Mary, bár nagyo n közel álltak egym á s h o z, még csak nem is sejth e t t e , mi mind e n t veszíte t t el Maris s a, és ő nem akar t a , hogy bar á t n ője ezt valah a is megt u dj a. A taná c s á t kikért e ugya n, de azért rend kívül óvatos a n bánt a pénzzel, és végül kedvez ő áron siker ül t finom, választ é k o s dara b o k r a szert tenni e. Ma egysze r ű , mégis divatos össze állít á s t és hetyk e kis kalapot viselt. Nem lehet, hogy csak azér t festek jól, mert örökr e megsz a b a d u l t a m ezekt ő l a sz ű kös viszonyoktól és a feket e szén po r t ól? – futott át fején a kérd é s . Azok a szegé n y, egysze r ű lelkek, akik itt élnek, mégis sokkal jobb emb e r e k , mint én vagyok, gondolt a aztá n. Ha az itteniek tudn á k, miféle árm á n y t sz őtte m az ellen a férfi ellen, akinek a nevé t visele m, biztos a n felháb o r o d o t t a n elford ul n á n a k t őlem. Mariss a elhes s e g e t t e mag á t ól a komor gondola t ok a t , és er őnek erejével mosolyt varáz solt az arcá r a , miközb e n beleka r olt az id ős bányá s z b a , és elindult vele a házikója felé. – Nem s ok á r a Ameriká b a megye k Maryvel, bácsik á m . – Ameriká b a ? – A férfi meg állt, és szörny ülkö dv e nézet t az unok a h ú g á r a . – Az borzal m a s a n mes sz e van, gyer m e k e m . Soha többé nem láth a tl ak ? Mariss a kis híján elsírt a mag á t . Nagyon közel állt hozzá ez az egye n e s , őszinte emb e r , aki kem é ny e n végigdol goz t a az életé t, és id őnek el őtte megö r e g e d e t t . Szer e t t e , odaa d ó a n szer e t t e őt élett a p a s z t a l a t o k szülte bölcse s s é g é é r t és pára tI a n u l jó szívéé r t. – Ne mond d ezt! – kért e csen d e s e n . – Egy szép napo n majd után a m jössz, és ott mar a d s z velem. Ez persz e hazug s á g volt, legalá b bi s hosszú évekig nem lehe t még bel őle valós á g. Csak akkor, ha Ian Trem ay n e–n el törté n n e valami... Mariss a össze r e zz e n t , mert mind a n n a k dacá r a , ami köztük meg e s e t t , enne k még a lehet ő s é g é t is elborz a s z t ó n a k talált a. Arcát már attól pír öntött e el, hogy Ianr e gondolt. – Addig is gondo s ko d ni fogok rólad, Theo bácsi – folytat t a sietve. – Mes é s fizeté s t kapok Maryt ő l, úgyho gy mind e n hóna p b a n taka r o s sum m á t küldh e t e k neke d. – Ne költsd rá m a pénz e d e t , gyer m e k e m ! – tiltakozot t a nagyb á tyja. Pár perc múlva Mariss a együt t ült vele a durvá n meg m u n k á l t faaszt aln á l az egyetle n szobá c s k á b a n . A nyitott t űzhely fölött, rozsd á s szögön kormo s bogr á c s függött. Vizet csak a piact é r kútjáról lehe t e t t hozni, a szúk viskóba n sem mi sem szolgált a a kényelm e t, és egyetle n szép búto r d a r a b sem állt benn e , Mariss a n a k mégis könny éget t e a szem é t . Mit számít mind ez ahhoz a szer e t e t h e z és jóság h oz képe s t , amelyet ő megk a p o t t , és ma is megk a p még a nagyb á tyjá t ól? Belen éz e t t Theo Ayers fára d t szem é b e , és egysze rib e n megijed t, mert rádö b b e n t , hogy elveszíth e ti a bácsikáj á t. Az id ős emb e r elgyötö r t n e k , 63

gyen g é n e k látszot t, zihálva lélegz e t t , és szint e szün e t nélkül köhög é s kínozt a. – Abba kellen e végre hagyno d a munk á t a bányá b a n – kért e Maris s a csen d e s e n . A férfi türel m e t l e n ü l legyint e t t, aztá n felállt, ivott egy kis vizet, de mindvé gi g fürké sz ő n nézet t az unok a h ú g á r a . Ö sietve elmes él t e, hogy Maryvel együt t már talált ak egy lelkészt, akinek a vezet é s é v el iskolát fogna k itt alapíta ni, mert a bányá s zo k gyer m e k e i n e k is esélyt kell kapni uk a tanul á s r a . A lelkészn e k viszont szüks é g e lesz valakir e, aki összeköt ő lehet közte és a helybeliek között, és Theo bácsi tökélet e s e n megfel eln e erre a felada t r a . Nagyb á t yja egy szóval sem válaszolt arr a, amit hallott. – Szóval Ameriká b a mész, gyer m e k e m – jegyezt e csak meg ismét csen d e s e n . – Te pedig nem s o k á r a utá n a m jössz – mondt a Mariss a is újra. Az öreg hallga t o t t, és unoka h ú g a fejébe n egysze ri b e n világos s á g gyúlt. Bácsikája nem akar elme n ni inne n. Itt van az ottho n a , itt élnek a bar á t ai, és itt is fognak majd megh a l ni. Ez az egysze r ű, szeré ny emb e r soha nem is álmodot t más ról, soha nem vágyott több r e . Id őnek el őtte azonb a n akkor sem szab a d meg h al ni a, és a sors t á r s a i is meg é r d e m li k, hogy miel ő bb szeb b napok a t láss a n a k. – Minde nf él é k e t beszél n e k most a n á b a n – törte meg Theo Ayers jókora id ő után a csen d e t . – Sztrájkr ól halIani, a részvé ny e s e k ellen tervez e t t tiltakoz á s o k r ól. A nép ek mag a s a b b fizetés t és jobb körül m é n y e k e t aka r n a k mag uk n a k . – Tökélet e s e n igazuk van – helyes el t Maris s a –, de te ezt bízd csak rá a fiatala b b a k r a . Neke d már amú gy sem sokáig lesz közöd a bányá h o z. – És ha be akarjá k majd zára t ni az új iskolát? – Akkor a lelkéss z el g3r űlik meg a bajuk – nyugt a t t a meg a nagyb á t yj á t Mariss a. Azt persz e csak rem él h e t t e , hogy a tisztele t e s siker r e l lép majd fel a kíméletle n báná s m ó d és az igazs á g t a I a n s á g ellen. Igaz, néh á n y éve már komoly báto r s á g n a k adt a tanú bizo ny s á g á t , amikor a kegyetl e n igazg a t ó t , Mr. Laceyt feljelen t e t t e egy fiú halála miatt, akinek a túl nehé z munk a és az alultá pl ál t s á g miatt kellett elpuszt ul nia. – Nem hagyh a t o m abba csak úgy a bányá sz ko d á s t , hogy aztá n a te kenye r e d e n él ősködje m . Neke d is kem é ny e n meg kell dolgozno d a pénz e d é r t . – Szam á r beszé d! – jelent e t t e ki Maris s a . – Ami az enyé m, az a tiéd is, és az aztá n igazá n nem neh éz felada t, hogy Mary mellet t legyek – tette hozzá, de közbe n ölébe n összek ulc s olt kezér e szeg ez t e a sze m é t . A sok–sok hazug s á g , színlelé s lassa n, de biztos a n felem é s z t e t t e az erejét, nem k ülö n b e n anna k az éjszak á n a k az emlék e, amelye n odado b t a mag á t egy gazd a g férfina k. Egy idege n n e k adta az árt a tI a n s á g á t , odale t t a büszk e s é g e , a tiszta lelkiism e r e t e , egy ideg e n miatt, aki a férje. Álnokul rász e d t e Ian Trem a y n e–t, aki azóta, hogy elra g a d t a őket a szenve d ély vihar a, végké p p megve ti őt. – Nem érze d jól mag a d, Maris s a ? Egésze n elsáp a d t á l – hallott a meg egysze r csak a nagyb á t yja han gjá t, és bágya t a g o n meg r á z t a a fejét. – Sem mi bajom. Jól vagyok – válaszolt a sietve. – Mindjá r t jövök, csak szólok a kocsis n a k, hogy hozza be a kosa r a t , amelye t neke d hozta m , Theo bácsi. 64

így is tört é n t , aztá n leültek teázni, és az öreg bányá s z a város k a apró– csep r ő ese m é n y ei r ő l mes él t. Egy id ő utá n Mariss a pénzt adot t a nagyb á t yjá n a k , aki egy teljes év alatt sem kere s e t t ennyit, és szint e már tisztel et t elj es e n mer e d t a bankók r a . Mariss a ezekb e n a perc e k b e n ráé b r e d t , hogy minda z, amit tesz, nem csak rosszr a vezet h e t . Ereje szerint továb b r a is támo g a t n i a kell Theo bácsit, és azér t is mind e n t el fog követ ni, hogy más gyer e k e k ugyan ú g y kiszab a d u l h a s s a n a k a szénp o r fojtoga t á s á b ól és a nyomo r b ól, ahogy a n ő évekk el ezel őtt elme n e k ü l h e t e t t inne n, hála Sir Thom a s n a k . Miközbe n apró kortyok b a n itta a forró teát, gondola t ai megin t Ian Trem ay n e– h e z szállta k, aki most valahol az óceá n o n hajózik épp e n, és hete k n e k kell eltelniük, mire ő viszontl á t h a tj a . Megle h e t , meg al áz t a t á s o k k a l teli, nehéz élete lesz majd mellett e , de Maryé r t , Jimmyé r t, Theo bácsié r t és a bányá s z gy e r e k e k é r t ezt az áldoza to t is érd e m e s meg hoz ni a. Bár egysz e r r e volt kese rv e s és boldogító Ian Trem ay n e– r e... a férjére gondolnia, Maris s a még ebb e n a szán al m a s viskóba n , elny űtt, megfá r a d t nagyb á t yja mellett is látni vélte azt az égszínk é k szem p á r t , amelyb e n szenve d élye s t űz éget t, és mag á b a n érez t e a férfi üte m e s mozg á s á t , test é b e n a kéj elsöpr ő zuha t a g á t . Er ő szakk al kisza b a dí t o t t a mag á t az emlék varáz s a alól, s elszá n t a n Ian har a gj á r a igyekez e t t gondolni, akar a t o s türel m e tl e n s é g é r e , és azokr a a szavair a , amelyekk el attól óvta őt, hogy hazudjo n önm a g á n a k . Figyel m ez t e t é s e azonb a n elkés e t t . Most már a felesé g e , hozzá m e n t , hogy pénzh e z jusson. Mennyivel különb ezek utá n azokn ál a szajhá k n á l, akik a test ü k e t árulják? Mariss a t rosszullét környé k e z t e , de elszá n t a n leküzdö t t e , és rámo s olygot t a nagyb á t yjá r a . Amit elkövet e t t , azzal igenis jó ügyet szolgált, és nem is volt más választ á s a . Amikor nagyb á t yja kedves e n a karjá b a zárt a, lehunyt a a szem é t , és arr a gondolt, hogy bárc s a k soha ne költözött volna el t őle Sir Thom a s házá b a , és ne ment volna el Maryvel London b a . Akkor nem ismer t e volna meg Ian Trem a y n e– t, és nem lett volna az övé. Az id ő kerek é t azonb a n ő sem forga t h a t j a vissza, és ann a k a háro m emb e r n e k sem okozh a t csalód á s t , akine k a sors a imm á r t őle függ. Ian Trem ay n e el ől több é egyéb k é n t sem men e k ül h e t n e el. Ha nem utazn a után a Ameriká b a , a férfi egész e n biztos a n visszajön n e érte, és mag áv al vinné. Már estele d e t t , amikor Maris s a visszain d ul t az udva r h á z b a . A hintó ablak á b ól sokáig integ e t e t t a nagyb á t yj á n a k, akit egyr e kiseb b n e k és kiseb b n e k látott, míg végül elrejt e t t e el őle az alászálló söté ts é g . Mariss a arcá n könnyc s e p p e k görd ült e k végig, miközb e n megint Ian Trem ay n e– r e gondolt. Felidéz ő döt t benn e , hol és hogya n találkozot t vele el ő ször, majd újra, s önm a g á n a k tett esküje is eszé b e jutott, az, hogy egysze r még meg m u t a t j a neki. És tart a ni is fogja mag á t az elhat á r o z á s á h o z. Tökéle t e s társ a s á g i hölgy lesz, akit a férje soha nem lát majd sírni. Foga d al m á t már akkor bet a r t o t t a , amikor a g őzös mind távolab b vitte Anglia partjaitól. Miközb e n bará t n ője Jimmy vállán zokogot t mellet t e a hajókorl á t n ál, az ő sze m e szár a z mar a d t , és még csak vissza sem nézet t. Tekint e t é t mindvé gi g el őresze g e z t e , nyug a t n a k , a végt el e n messzis é g b e . ..

65

8 San Francisco, 1906 januárja Mariss a épp e n divatos kis kalapk áj á t készült felten ni a fejére, de keze meg állt a leveg ő be n, amikor halka n kopog t a t t a k hálókocsi fülkéje ajtajá n. – San Fran ci sc o, San Fra n cis c o követk e zik – szólt be végül a kalauz vidá m a n a folyosóról, miutá n hiába várt válasz r a. – Már csak öt perc, Mrs. Trem ay n e . Öt kurt a perc, és túl lesz ezen a szinte már végt ele n ül hosszú r a nyúlt úton. Imm á r múlt id ő, hogy egy luxus g őzös fedélzet é n , els ő osztályú kabinb a n utazva átkelt az AtIanti–óce á n o n , és nem s ok á r a mag a mögöt t hagyja a vasúti sínek e t is, amelyek e n kere sz t üls z el t e Észak–Ame rik á t . Sok minde n t látott, sok minde n t kell feldolgozni a. Mariss a angoln a k szület e t t , és büszke volt szép hazájá r a , Ameriká t azonb a n egés z e n más n a k, sem mi h e z sem fogha t ó n a k talált a. Az ellent m o n d á s o k földje ez, a kifogyh a t a t I a n b őség é és a lebilincs el ő széps é g e k é . Itt belát h a t a t I a n mez ők, zöldell ő síksá go k és erd ők ütnek el éles e n a sivat a g o k nar a n c s s á r g á j á t ól és ara ny á t ól, a hegyek távolból sötétlilán a k t ű n ő árnyal a t á t ól, itt leny ű göz ő a form á k és a színek játék a. És Amerika az emb e rf ajt á k, a nép ek nagy olvasztó t é g e ly e is, ahol a világ minde n szeglet é b ő l érkez e t t , feket e, fehé r és sárg a b őr ű emb e r e k ezer nyi nyelven beszéln e k. Ezzel a tark a s á g g a l még London sem veheti fel a vers e ny t a mag a nemz e t k özi kiköt őjével. Mariss a nap ról nap r a jobba n élvezt e ezt a színkavalk á d o t . A vonat ma befutot t vele a San Fran cis c ó–i öbölbe, ahol komp vette hát á r a a szer elvé ny t, hogy áthozz a ebb e az óriási város b a . Pár perc múlva meg é r k e z n e k . Mary és Jimmy CBrian szám á r a San Fra n cis c o a közös élet kezde t é t jelenti. Közös ottho n b a n , szerel e m b e n , boldog házas s á g b a n élnek majd itt együt t. És szám o m r a minek a kezde t é t hozza el ez a nap? – tett e fel mag á n a k Mariss a gondol a t b a n a kérd é s t . Ő önké n t ara nyk e t r e c b e zárt a mag á t, amelyn e k a kulcs á t egy olyan férfi őrzi, aki egysze r r e zsar no k és gyen g é d szere t ő, s éppa n n yir a fenyeg e t ő, mint ame n nyi r e elb ű völ ő. Másod p e r c e k r e lehunyt a a szem é t, és saját, Maryn e k mondo t t szavai idéz ő dt e k az emlék e z e t é b e . Azt állított a, hogy sem mi egyéb r e nem vágyik, csup á n tiszte s, biztons á g o s élet r e , amelyb e n érzel m e k nem játsza n a k szer e p e t . Azt is kijelen t e t t e , hogy minde n t elért, amir ől csak álmodo t t. A yorks hir e–i kis bányá s zv á r o s b a n mahol n a p meg nyitja kapuit az iskola, ő mag a pedig drá g a selye m b e , csipké b e öltözött dám a, aki fény ű z ő körülm é n y e k között, mind e n tekint e t b e n rangj á h oz méltó a n utazik a világ egyik végé b ől a másikb a. Mindez azonb a n mit sem változt a t h a t azon, hogy mind e n óra eltelt év el sz ű keb b e k n e k érzi mag a körül a láth a t a t I a n ara nyk e t r e c rács ai t, még fémes zörgé s ü k e t is halIani véli, és ez a hang szoro n g ó félele m m e l tölti el a szívét. Ham a r, már nagyon ham a r elérk ezik ann a k az ideje, hogy kese rv e s e n le kelljen rónia társ a d a l mi felem elk e d é s é n e k igen–ige n mag a s árát.

66

Mada m e Lilli orfeu m a pára tI a n u l egyedi hely volt, noha San Fran ci s co kiköt ő ne gy e d é b e n állt, ahol egyik mulat ó érte a másika t. A ház még az ara nyláz el őtt épült, és a gyar m a t i stílus sajáts á g o s vonás ai mellett a viktorI a n u s építés z e t játékos díszít ő ele m ei t is mag á n viselte. Már megjele n é s é v el kirítt az utca többi háza közül, ami nem utolsóso r b a n ann a k volt köszön h e t ő , hogy Lilli Reynolds a színekk el kicsit sem taka r é k o s k o dv a a saját ízlésé r e form ált a. Ö mag a most, akár egy lady, ami valójáb a n nem volt, a szalonb a n trónolt egy ara ny a zo t t szófán, tollboájá t tépd e s t e , és nagy, szürk e szem é t Ian Trem ay n e– r e szeg ez t e , aki mer e d t e n kibá m ult az ablako n, és az el őbb már épp e n har m a d s z o r pilIant ot t a zsebó r áj á r a . – Az az érzés e m , hogy te nem is figyelsz rám, Ian. A férfi hirtele n megfor d ul t, és a falnak vete tt e a hát á t. – Te mag a d mondt a d , hogy akkor is jól elvagy, ha nem besz élg e t ü n k . Lilli össze r e z z e n t , Ian pedig azonn al meg b á n t a indula to s szavait, és gondola t b a n soka d s zo r r a kívánt a már pokolb a a feles é g é t , akinek ma este kell a város b a érkez ni e. Annak a n őnek, aki törvé ny szerint a felesé g e , meg áll a p o d á s u k szerint ma itt kell lennie. Ha nem így lesz, ő akkor is a nyomá r a jut, ha az összes földré s z t be kell járnia utá n a . – Nem is terh el t el e k felesle g e s fecse g e s s é l – jelent e t t e ki Mada m e Lilli kissé kedve tl e n ül. – Nem fagga tl a k, nem teszek fel kérd é s e k e t neke d, és soha nem kért el e k arr a, hogy a nyilvános s á g el őtt mut a t k ozz velem. Itt, a háza m b a n viszont elváro m, hogy legalá b b tudo m á s t vegyél róla m. – Bocsá s s meg! – mond t a a férfi fojtott han go n. Lilli ugya n bólintot t, és hosszú szem pillái mögé rejtet t e sért e t t tekint e t é t , Ian azonb a n érezt e, és őszint é n fájlalta is, hogy megb á n t o t t a . Igaz, hogy Lilli kokott b ól küzdöt t e fel mag á t egy el őkel ő mulató tulajdo no s á v á , mégs e m csak egy a sok hasonló m űintéz m é n y t vezet ő n ő közül. Alapos a n megválo g a tj a a szer e t őit, és elra g a d ó , tapa s z t al t asszony. Term é s z e t e s e n sem mi b e n sem hasonlít Dianá r a , éppe n hogy tökélet e s ellent é t e a mag a buja, dús idom aival és vörösr e festet t hajával. Iant pontos a n ez a különböz ő s é g kerg e t t e enne k a rendít h e t e tl e n ü l egyen e s és őszinte n ő nek a karjáb a , aki t őle soha sem mit nem követelt, még csak azt sem, hogy olyas mit színlelje n, amit valójáb a n nem érez. – Miért néze d folyton az órád a t ? – kérd ez t e Lilli egy id ő múlva egész e n nyugo d t a n . – Sem mi közöm hozzá, és nem tartozol elszá m ol á s s al neke m , csak... A férfi odam e n t hozzá, és arcon csókolt a. – A felesé g e m még ma meg é r k e zi k. – A felesé g e d ? – emelt e fel a han gjá t Lilli megle p e t t e n , és megig a zíto t t a mag á n a tollboá t. – A hites felesé g e d e t várod, de el őbb még eljössz hozzá m ? – kaca g o t t fel gyöngyöz ő e n, és hát r a d őlt a szófán. – A felesé g e m , de nem a szoká so s értele m b e n – magya r á z k o d o t t Ian bizonyt aI a n ul. – Megboldo g ul t édes a pj a a végre n d e l e t é b e n enge m jelölt ki a gyámjá ul. Lilli elkép e d v e nézet t fel rá. – Ezért vett e d el? Akármi legyek, ha én ezt ért e m ! A pénzé t nem aka r h a t t a d megs z e r e z n i, mert abból neke d már így is több van, mint kellen e. – Valójáb a n én sem érte m mag a m a t – dörm ö g t e Ian Trem ay n e . – Enge m egyált alá n nem zavar, hogy meg n ő s ült él – folytat t a a mad á m cinkos mosollyal –, de úgy sejte m , hogy Mrs. Leroux, az elra g a d ó özvegy 67

nem fogadja majd kitör ő öröm m e l a háza s s á g k ö t é s e d hírét. Igenc s a k fel fogja izgat ni mag á t , amin ek én, hogy őszint e legyek, szívb ől örülök – tett e hozzá apró, gonosz nevet é s s el. –A gyá m n őül veszi a gyáml e á n y á t ... Ez megle h e t ő s e n ... európ ai gondolkod á s r a vall, ha szab a d megje gy e z n e m . És milyen az új felesé g e d ? Én amolyan iskolás lányká n a k képzele m el, hossz ú varkoc s ok k al és el őreálló fogakk al. – Ki kell ábrá n d í t s al a k, mert nagyo n is... elb űvöl ő. – Vagyis lélegz e t el állító széps é g ű feles é g e d e t várod, de még mindig itt vagy nála m ? – incselke d e t t Lilli behízelg ő hango n. A férfi egysze ri b e n meg é r t e t t e , hogy éppe n ezért jött ide. Azért, mert sem mi n sem akar változt a t ni, mind e n b e n ugya n ú g y aka rja élni az élet é t, ahogya n eddig élte. – A házas s á g u n k csup á n szerz ő dé s, sem mi több – válaszolt a. – Tudod, hogy soha nem akar t a m újra meg n ő s ül ni. Lilli elmosolyodo t t , és mosolyá b a n szomor ú s á g bujkált. – Term é s z e t e s e n tudo m , Ian, és soha nem is akar t a m elvete t ni mag a m veled. Grac e Leroux–na k viszont, és nála épp e n ez a bökke n ő, mindig is sziklaszilár d meg gy ő z ő dé s e volt, hogy bár mit beszélsz, egy szép napon újra a háza s s á g járm á b a hajtod a fejed. Most majd igazolva látja a feltét el ez é s é t . Igaz, azzal a nem elha ny a g ol h a t ó különbs é g g e l, hogy nem ő lett a felesé g e d . – Tévedni emb e ri dolog – morog t a a férfi, és már megint azon kapt a mag á t , hogy az órájá t nézi. – Jól van, menj csak! – mondt a az asszony szinte már anyá sko d ó n. – Siess újdons ül t nejed elé! – Annyira nem sürg ő s – jelent e t t e ki Ian, akár egy durc á s gyere k. – El fogsz késni – kuncog o t t Lilli halka n. – Na és? – felelte Ian, de hangj a nem volt igazá n meggy őz ő. Hirtele n rádöb b e n t , hogy nem akar elkés ni. És Lillinél sem feled é s t kere s e t t ma, han e m azért jött el hozzá, hogy izgató bujas á g á t élvezve elfelejts e ann a k a gyöngy h aj ú tünd é r n e k az emlék é t, aki egy londoni éjszak á n mezt el e n ül feküd t a karjá b a n , és hat al m a s r a kere k e d e t t zöld szem m e l nézet t rá. Áldozat á ul eset t a varázsl a t á n a k , b űvös igézet é n e k , de nem aka rja, hogy ez még egysze r megtö r t é n j é k vele. Vannak még n ők a világon, akiket ágyb a vihet, olyan csábító és érzéki n ők, amilyen Lilli is. Leült mellé, ő pedig átkulcs olt a a nyaká t. – Árulj el neke m valamit, Ian! A máso dik Mrs. Trem ay n e tud a mi... kapcs ol a t u n k r ól? Ő is a saját útját fogja járni itt, mint te, és szab a d o n kere s h e t i az örömök e t ? Ian Trem ay n e mer ev e n kihúzt a mag á t . – Ó, nem! – felelte, és egysze ri b e n nem bírt továb b ülve meg m a r a d n i . Felug r o t t , futó csókot nyomot t Lilli arcá r a , és kapko dv a bego m b ol t a a kézel ő jét. – Vasár n a p új m ű sorr a l nyitok – mond t a közbe n az asszony. – Kérlek, Ian, gyere el. Tudod, mekko r a segíts é g neke m , ha itt látna k tége d. Ugye eljössz? A férfi már félúton volt az ajtó felé. – Szíves e n, ha úgy gondolod, hogy jót teszek az üzlet m e n e t e d n e k – mondt a , aztá n váratI a n ul egész e n indulat o s a n folytat t a:. – Azt mer é s z elje megt e n n i! Ki is teke r n é m azt a szép nyaká t. A felesé g e m ter m é s z e t e s e n nem tud rólad és a kapcs ola t u n k r ól. Azt pedig nagyon nem ajánlo m, hogy neki is legye n valakije. 68

Lillit elszomo rít o t t a , amit hallott és látott. Nem azér t, mint h a valah a is rem é n y e k e t táplált volna Ian Trem ay n e–n el kapcs ola t b a n . Kedvelt e ugyan, talá n szere t t e is, de mindig józanul gondolkod o t t , tökéle t e s e n tisztá b a n volt a korlát aival, és soha sem mivel nem áltat t a mag á t, Ian Trem ay n e viszont most épp e n ezt teszi. Második házas s á g a , hiáb a ámítja mag á t az ellenk ez őjével, igenis jelent szám á r a valamit, és nem is keves e t. Az még nem nagy ügy, ha egy férfinak felesé g e van. Ám ha olyan n ő lép be az élet é b e , aki drá g a neki, az minde n t más megvilágít á s b a helyez... Lilli szívét egysze ri b e n fájdalom szorítot t a össze. Miutá n szere t ője mögöt t becs u kó d o t t az ajtó, halk sóhajjal felállt, és az ablak hoz lépet t. Az öböl fel ől az est ele d ő város r a alász álló ködöt nézeg e t v e arr a gondolt, hogy ő minde n n e k dacá r a és minde n n e l együt t továb b r a is ki fog tart a ni Ian Trem ay n e mellet t, s meg m a r a d őszinte bará tj á n a k . A széps é g e s Mrs. Leroux és az új Mrs. Trem ay n e els ő találkozá s á t meg kimon do t t a n mulat t a t ó lesz végign éz ni e. Hirtele n jött méla b új á n a k ugyan olya n hirtel e n nyom a vesze t t. Lilli egész e n felélénk ül t, és becs e n g e t t e mag á h o z a komor n áj á t . Meg kell néznie mag á n a k Ian Trem ay n e máso dik felesé g é t . Igen, ő lesz az els ő, aki látja, és talán még össze is isme r k e di k vele. De nem, azt inkáb b mégs e m ! Az ifjú asszonyk a aligha örüln e, ha isme r e t s é g e t kellen e kötnie egy n ővel a férje múltjá ból. Nem minth a az egyikük n e k is kárá r a válna. Ő nem valódi vetélyt á r s a Mrs. Trem ay n e– n e k, épp e n ellenk e z őleg, ha a kicsike is úgy aka rja, komoly támo g a t ó r a találh a t benn e, amikor majd a sárk á n y, vagyis Mrs. Leroux, tüze t okádva el őmás zik a barIa n gj á b ól. A széps é g e s özvegy sokkal inkáb b kellem e tl e n szere pl ője Ian Trem ay n e múltján a k... Hang o s a n csikoro g t a k a fékek, és a vonat végül meg állt a pályau dv a r o n . Maris s a n a k a lélegz e t e is elaka d t . A követk ez ő pilIan a t b a n kivágó do t t hálófülkéjé n e k ajtaja, és Mary O'Bria n viharzot t be rajta. Az arc a lángolt, a szem e csillogot t. – Megjöt t ü n k! – borult a bar á t n ője nyaká b a , és összevissz a csókolt a. – elmon d h a t a t I a n u l sokat tett él ért ü n k. Mariss a nagyok a t nyelt, neho gy könnyek b e n törjön ki. – Szam á r s á g ! – tiltakozot t sietve. – Úgy teszel, minth a nem neke d köszön h e t n é m , hogy els ő osztályon, fény űzés b e n utazh a t t a m Ameriká b a . Adja az ég, hogy soha ne derüljön fény a csalá s u n k r a ! – Ez itt egész e n másik világ. Most már nem üthe t be sem mi baj. Mariss a ebb e n közel sem volt ennyire biztos, és csak ném á n bólintot t. Jimmy, aki hóna alatt Mary utazót á s k áj áv al már ott álldog ál t a nyitott ajtób a n, most az ő kisb ő rön dj é é r t is lehajolt. – Indulá s, hölgyei m! Megé r k e z t ü n k . Mary elindult a férje után, aki t őle egé sz e n új hatá r o zo t t s á g g a l tört mag á n a k utat a töm e g b e n . Mariss a t már útközb e n megl e p t e , hogy az ifjú pár önbizal m á n a k milyen ham a r jót tett a házas s á g . Ö viszont nyug h a t a t I a n és töpr e n g ő lett, s most is reszk e t ni kezde t t , ha arr a gondolt, hogy mindjá r t találkozni a kell Ian Trem ay n e–n el. Tartot t t őle, furcs a módon azonb a n vágyódo t t is a látás á r a . Ian azt ígért e , kijön érte, de valóba n itt lesz–e? Állja–e a szavá t, amelyet a feles é g é n e k adot t, ann a k a n ő nek, aki csalás s a l nem kívánt háza s s á g r a bírt a rá? A pero n végé n Mariss a tétová n meg állt. A város b ól alig látott valamit. Már er ő se n estele d e t t , köd volt, és szem e csak lass a n szokta meg a sötét s é g e t . A gázlá m p á k tejsze r ű fényéb e n végül aztá n felfedez t e Ian 69

Trem ay n e–t. Tehá t nem feledk ez e t t meg róla, kijött elé, neki viszont egysze ri b e n földbe gyöke r e d z e t t a lába, csak állt ott, ahol volt, és bossz a n k o d v a érezt e, hogy szíve olyan heves e n kalap ál, mint h a ki akar n a ugra ni a helyér ő l. A férfi is észr ev e h e t t e , mert ellépe t t a lámp a o s zlop mell ől, és elindult feléje. Mére t után készült, kré m s zí n ű öltönyé t ől és világos filckalapj á t ól éles e n elütöt t nap b a r n í t o t t arca, hollófek e t e haja és sötét árnyal a t ú nyakk e n d ő je. Maris s a most már azt is látta, hogy nincs egyed ül, hane m egy fiatal kínai pár lépke d mögöt t e. A jóvág á s ú férfi mellet t egy lélegz e t el állító a n szép n ő lépdelt, akinek a b őre makul á tI a n volt, nagy, feket e szem e keletie s e n ferde vágás ú, kéke s fénybe n csillogó, egyen e s szálú haja pedig a válláig ért. Meglep ő érzékis é g lengt e körül, s akár c s a k a párja, kínai szokás szerin t ő is fehé r nad r á g o t és kiska b á t o t viselt. Mariss a a férje tekint e t é t kere s t e , és látta, hogy most is kéke s lángok lobogn a k a szem é b e n , mint azon az éjszak á n, amelye n mag á r a hagyt a őt a szállodá b a n . Maris s a kora gyer m e k k o r á t ól szilárd a n hitte, hogy egysze r még mag a s r a jutha t, ám aztá n kéts é g e k ébre d t e k benn e, még p e di g akkor, amikor Ian Trem ay n e meg é ri n t e t t e . G5ailölni akar t a ezér t, még most is, eltökélts é g e azonb a n egysze ri b e n megin g o t t. Lába rem e g ni kezde t t, és er ő se n uralko d ni a kellet t mag á n, hogy ne mut a s s a ki a gyen g e s é g é t . Sietve emlék ez e t é b e idézt e, hogy ez a goro m b a férfi türel m e t l e n ü l, döl3rfös e n fellökött egy egysze r ű szobal á ny t, és fölénye s viselke d é s é v el még vérig is sért e t t e . Ian Trem ay n e már akkor azt mondt a neki, hogy Ameriká b a n lenne a helye. Hát most itt van, és Mrs. Trem ay n e a neve! Ian odaé r t hozzá, és Mariss a érezt e, hogy láng r a gyúlt az arca. Férje rász e g e z t e a szem é t , ann a k azonb a n , hogy gyeng é d e n vagy legalá b b udvari a s a n üdvözölni akar n á , jelét sem adt a. – Hát itt vagy! – állapítot t a csup á n meg kimé r t e n . Mariss a el ő resz e g e z t e az állát. – És te is – felelte felt ű n ő en kedves e n . – Mondt a m , hogy várni foglak. – Nem lett volna meg minde n okom arra, hogy bizalm a tI a n legyek? Kérdé s e élese b b r e siker e d e t t , mint amilye n n e k Maris s a szánt a . Szem b e n állt a férjével, egé sz e n közel hozzá, és valósá g g al szikrázot t között ük a leveg ő . Mary és Jimmy O'Bria n csen d b e n várakozo t t mellett ü k, a két kínait pedig sze mlá to m á s t elkép e s z t e t t e Ian Tre m a y n e fagyos viselked é s e . Valami neki mag á n a k is der e n g e n i kezdh e t e t t , mert Mary felé fordult, és arc á n az a mosoly jelent meg, amelyt ől mindig elb űvöl ő lett, ha éppe n úgy akart a . – Isten hozta San Fra n cis c ó b a n ! Rem él e m , nem fárasz t o t t a ki túlsá g o s a n az utaz á s . – Ó, nem! Igazá n csodá s volt – felelte az ifjú Mrs. O'Bria n. Ian Trem ay n e odaint e t t e mag á h o z a kísér őit. – Mariss a, kedves Mary, Jimmy, ők itt John és Lee Kwan, akik a házt a r t á s o m a t vezetik. John, Lee, a hölgy a feles é g e m , Mrs. és Mr. O'Bria n pedig a bar á t ai n k. Mr. O'Brian az áru h á z a k k a l fog foglalkozni. John Kwan mélyen megh ajolt, és mondot t néh á ny udva ri a s, tisztel et t u d ó szót. Mariss a t megle p t e dalla m o s hangj a és kifogás t aI a n angols á g a . – Ha meg e n g e d i, asszonyo m , én is szívélyes e n üdvözlöm a varázs o s San Fra ncis c ó b a n , a világ egyik legsze b b város á b a n . 70

– Állok rend el k e z é s é r e , és bármilye n kíváns á g á t szíves e n teljesít e m – tett e hozzá a gyönyör ű lány. Szavai szívélyes e k voltak, szem e azonb a n már–m á r éppolya n fagyos és ellens é g e s , mint Ian Trem ay n e sze m e. – Köszönö m – válaszolt a Maris s a udva ria s a n . – Lehozo m a csom a g o k a t – jelent e t t e be John Kwan. – Abból jó néhá n y akad – mond t a Jimmy, és a kínai férfival együt t ő is fellépe t t a vagon b a . – Tudja, milyen az, ha egy n ő utazik, hát még, amikor kett ő! – tett e hozzá Iann e k szánt vigyor r al, amelyet ő sugá r z ó, cinkos mosollyal viszonzot t. – Aligha n e m jobb lesz, ha én is bevet e m mag a m . Ian Trem ay n e– r e nem c s a k Mary nézet t csod ála t t a l, han e m a széps é g e s Lee Kwan sem vett e le róla a szem é t , amit Maris s a némi bossz a n k o d á s s a l nyugt á zo t t . Tudta, ter m é s z e t e s e n tudt a, elvég r e a saját b őrén tap a s z t al t a meg, hogy férje ellenállh a t a t I a n , akkor is, ha nevet, és akkor is, amikor mérg e s . Ő pedig túlont úl könny ű préd a volt a szám á r a . De soha több é nem lesz az, ezt szent ül eltökélt e, és sietve elfojtot t a a har a gj á t . Nem elég, hogy ez a kínai lány gyönyör ű, de még ott is él a házb a n! – futott át fején a gondol a t, és máris megin t har a g u d n i a kellet t saját mag á r a . Mit akar tulajdo nk é p p e n ? Nem kapot t meg talán minde n t , amir e vágyott? Elszá n t a n össze szo rí to t t a a száját, és nem vett tudo m á s t a szívéb e hasító fájdalo m r ól. – Elkísé r h e t e m a kocsihoz? – fordult hozzá Lee illedel m e s e n . – Ha meg e n g e d i, el ő re m e g y e k , és mut a t o m az utat. Odakint, a friss leveg ő n Mariss a egy pilIan a t r a meg állt. A ködös alkonya t fényeib e n és árnyai b a n volt vala mi valósze r űtle n és mes e s z e r ű. A város els ő rán éz é s r e is gazd a g és megle p ő e n szokatI a n helynek látszot t. Az öböl fölé mag a s o d ó dombo k oldalát és tetejé t koron á z ó pom p á s házako n sok–sok erkély körvon al á t lehet e t t kivenni a félhom ályb a n , és szám t a I a n torony tört róluk az esti égbolt felé. Néhá ny utcá b a n mag a s fáktól körülve t t, viktorIa n u s stílusb a n épült villák sorakoz t a k. Akárh a óriás mes ek ö n yvb ő l másolt á k volna át a valósá g b a , olyan volt az összké p. Mariss a mélyek e t lélegze t t, és mit sem vett észre a körülöt t e folyó nyüzs g é s b ő l, annyira leny ű gözt e ez a valószín űtle n széps é g . Már New York pezsg é s e , tark a forga t a g a is mag áv al raga d t a , és Chica g o is nagy hat á s t gyakorolt rá, itt azonb a n minde n más, egés z e n más volt. Ez a lágy széps é g delejez e t t , csalog a t o t t és csábíto t t. Maris s a itt máris ottho n érezt e mag á t . Szer e t t e a nedve s leveg őt, és még a b őrér e tapa d ó ködöt is szer e t t e . Érezt e, hogy valaki áll mögött e , de nem tör ődött vele, amíg meg nem hallott a mély han gj á t. – Csod ála t o s, igaz? Az egés z világon nincs még egy ilyen város. – Gyönyör ű ! – válaszolt a Mariss a gépies e n , aztá n végr e felocs ú d o t t a kábula t b ól, és hirtele n hátr afo r d ul t , amikor rádöb b e n t , ki szólított a meg. Csom a g o k k a l és táská k k al meg r a k o d v a Ian Trem ay n e állt mögöt t e, és vizslató a n nézet t rá. Szem e most nem villogot t har a g o s a n , Maris s a–n a k mégis elaka d t a szava. – Most már menjü nk! – folytat t a végül a férfi. – Hossz ú út van mögöt t e d , és kés ő re is jár. Ideje, hogy lepihe nj. Holna p is lesz egy nap, és a város megv á r – tett e hozzá, és mut a t t a , hogy induljan a k továb b a kocsihoz. 71

A tága s és kényel m e s hintó elé fogva két tüzes ló kapált türel m e t l e n ü l a lábával. Feket e söré ny ü k selye m k é n t ragyogo t t az utcai lámp á k fényéb e n . Amikor az utcá n han go s tülkölé s s el egy auto m o bil dübö r g ö t t végig, egy meg r a k o t t kocsit húzó ló megije d t t őle. Az autó vezet őjén e k félre kellet t ránt a ni a a korm á ny t , hogy kitérje n el őle, és kis híján össze ü t k öz ö t t egy másik fogatt al. – Ezt hívják halad á s n a k – jegyezt e meg Ian Trem ay n e tréfá s a n . – Én hiszek a hala d á s b a n , és szíves e n járné k auto m o bilon – vallott a be Mariss a. Férje futó pilIant á s t vetet t rá. – Akkor most már indulh a t u n k ? Szere t n é k végre haza m e n n i . Mariss a sietve be aka rt szállni a hintób a , hogy Ian ne segíth e s s e fel, de nem volt elég gyors. Férje, miut á n letet t e a földre, ami a kezéb e n volt, átfogt a a dere k á t , és bee m el t e az ülésr e, majd ő is beült mellé, a csom a g o k a t pedig ráha gy t a Johnr a. A b őrülés e k és a férfi finom szap p a n á n a k illata heves emlék e k e t idézet t fel Mariss a b a n , s bizalm a s közels é g ü k mit sem javított a helyzet é n. Érezt e, hogy Ian combj a a combj á h oz ér, de elszán t a n el őresze g e z t e a tekint e t é t , és visszafojtot t a a lélegz e t é t . Egész e n meg r é m ü l t , amikor egysze r csak bará t n ője lelkes szavai jutott a k el hozzá. – Valóba n csod á s ez a város. Merr e megyü n k ? – kérd ez t e Mary. Ian Trem ay n e rám os olygot t, és kimut a t o t t a söté ts é g b e . – Oda, Nob Hillbe. És igaza van, San Fra n cis c o gyönyör ű hely. Itt b őven lesz mit látnia és megis m e r n i e . – Miért Nobn a k hivják azt a dombo t ? – tudak olt a Mary. – Sokak szerint a sznob szóból szár m a zik, de ez persz e nem igaz. Valójáb a n indiai ere d e t ű a szó, és nábo bo t , ere d e tile g helyta r t ó t , korm á nyzó t jelent – magya r á z t a Ian. Mariss a oldalról odapilIan t o t t rá, és látta, hogy furcs á n mosolyog. Rajta m mulat vajon, azon, hogy most a n t ól a sznobok dom bjá n fogok élni? Úgy gondol n á, hogy ott is van a helye m? – találga t t a mag á b a n , és közbe n hat á r o z o t t a n űgy érezt e , hogy valaki figyeli a töm e g b ől. Homlok á t ráncolva kinéze t t a ködös sötét s é g b e , és sejtés e beigazolódo t t . A hintótól nem mess z e mag a s , t űzvörös r e feste t t hajú n ő állt, és valóba n őt nézte. Legúja b b divat szerin t készült, kék koszt ü mj e úgy tap a d t rá buja idom air a , mint h a a második b őre lett volna. Amikor észrev e t t e , hogy Mariss a felfigyelt rá, elmosolyodo t t , és mosolya megle p őe n kedve s, mele g volt. Ian követt e a feles é g e tekint e t é t , és bosszú s a n felvont a a szem öldök é t . – Mi az ördögö t kere s itt Lilli? – dör m ö g t e . Maris s a megk é r d e z t e t őle, a bará t n ő je–e a hölgy, és szánt s z á n d é k k a l szelíd hango t ütött meg, bár csodálkozv a érezt e, hogy már a gondola t is felbos sz a n t o t t a . A férje egyik szer e t ője lenn e ez a n ő, aki kijött a vasút r a , mert meg aka r t a nézni mag á n a k őt, Ian Trem ay n e újdons ült felesé g é t ? Nem aka r t a , mégis kese r ű s é g töltött e el, és pír öntött e el az arc á t. De hát miért ? Mi ütött belé? Elvég r e sem mi t nem akar t Ian Trem ay n e–t ől, csup á n esélyt kapni arr a, hogy új élete t kezdh e s s e n Maryvel és Jimmy–vel együt t, s továb b r a is támo g a t h a s s a Theo bácsit. Férje azonb a n a mag á év á tett e, összet ö r t e az álmait, és minde n ébre n töltött óráját pokollá tett e. Azóta szünt el e n ül a leleplez ődé s t ől rett e g, 72

miközb e n Ian Trem ay n e–t szeml á t o m á s t a legkevé s b é sem érd eklik az ő érzés ei. – A bará t n ő d, Ian? – kérd e z t e meg t őle még egysze r b űbájos á n, bár a legszíve s e b b e n megü t ö t t e volna. – Lilli? Igen, vala mi olyas mi – felelte a férfi, és komor a n néze t t vissza rá. Mariss a oldalra fordult, és kiinte g e t e t t a hintóból. – Jó est ét, Lilli! – kiáltott oda kedves e n az asszony n a k, aki még mindig ugyan o t t állt, és feléjük nézet t. – Mi jut eszed b e ? – tám a d t rá Ian. – Ez mire volt jó? Mariss a árt a tI a n u l mosolygot t. – Meghívo m mag u n k h o z a bará t n ő d e t. Gondolom, nem akaro d elveszít e ni. Ian, mint h a a másik két pár ott sem lenne, halka n elkáro m k o d t a mag á t. – Ezt máris szépe n elfelejte d, kedves e m . Hogy ki lehet bejá r a t o s a háza m b a , és ki nem. azt egyel ő re én döntö m el. Neke d sejtelm e d sem lehet arról, kicsod a, micsod a Lilli. – Ahogy elnéze m , leginká b b bár hölgy lehet, de hát végül is Ameriká b a n , a demok r á c i a és az egyenl ős é g hazájá b a n vagyun k. Vagy rosszul gondolo m ? Férje ökölbe szorítot t a a kezét, és látszott rajta, hogy ki tudn á teke r ni Mariss a nyaká t, de er ő ne k erejével uralko do t t mag á n. – Még egysze r elmon d o m , asszonyo m, hogy nem más, csakis én egyed ül döntö m el, kit hívok meg mag a m h o z – jelent e t t e ki. Hangja nyugo d t volt, feles é g e mégis kihallott a bel őle a fenyeg e t é s t és a pará z sló dühöt. Okosa n a hallga t á s t is választ h a t t a volna, ám nem azt tett e, han e m szab a d folyást eng e d e t t a hara gj á n a k . – Elnéz é s é t kére m , ura m – felelte –, de én csup á n azt akart a m a hölgy érté s é r e adni, hogy nincs kifogás o m ellene. Hiszen általá b a n nemig e n szokot t szíves e n érintk ez ni a férje szer e t őjével egy... – Feles é g – fejezte be helyett e Ian a mond a t o t. – Szer e t n é m azonb a n emlék ez e t e d b e idézni, hogy te nem a szó mind e n n a p o s értel m é b e n vagy a feles é g e m . A legkevé s b é sem, drá g a hölgy. Hölgy, én? Hát az aligh a vagyok, gondolt a Mariss a. Leginká b b csak szutykos gyer e k egy kormo s yorks hi r e–i porfész e k b ől, kem é nyít e t t köté nyt és taka r o s főköt őt visel ő szobalá ny egy angol udva r h á z el ő csa r n o k á b ól, minde n e k e l ő tt pedig olyan n ő, akinek egy hunc u t petá kja sincs, és sem mivel sem különb annál a vörös hajún ál, aki még mindig ugyan o t t áll, és nem veszi le a hintór ól a tekint e t é t . – Az egysz e r biztos, hogy Maris s a nem mind e n n a p o s – mond t a Mary mosolyogva, hogy kisegít s e a bar á t n őjét, és az ő szájá ból egye n e s e n bókn a k hangzo t t a kijelent é s . Ian mer ev e n kihúzt a mag á t ültéb e n, és rápa r a n c s ol t a kínai kocsisr a, hogy induljon. – Egyen e s e n haza m e g y ü n k , John. És kerül d ki a n3mzs g é s t ! Haza, vagyis hozzá, gondolt a Maris s a, és fájdalo m hasítot t a szívéb e, mint h a csak ara nyk e t r e c e rúdja döfött volna belé. Ian Trem ay n e világos a n érté s é r e adta, hogy mindig is csak az övé mar a d a háza. A feles é g e k é n t most már ugyan ő is benn e fog lakni, ám soha nem lehet az otthon a . San Fra ncis c o kéts é g t e l e n ül gyönyör ű város, ahol ottho n érez h e ti mag á t , és mégis... 73

Ha arany ból való is, a ketr e c attól még börtö n mar a d, amelyb e ő önkén t vonult be rab n a k, amikor elvete t t e mag á t ezzel a férfival, aki egysz e r r e taszítja és vonzza ellen állh a t a t I a n u l. És akire féltéke n y. Nem, ez nem igaz, gy őzködt e mag á t, és meg bo r z o n g o t t , mert meg é r e z t e Ian tekint e t é t . Figyeli a börtö n ő r e, a férje, aki mind e n r e vágyot t, csak arra nem, hogy az ő férje legye n. Miel ő tt a kocsi beford ul t volna velük egy sarko n. Mariss a még egysz e r vissza n é z e t t a pályau dv a r r a . A vörös hajú n ő, aki még mindig ott állt a lépcs ő n, felem elt e a kezét, és utá n u k inte g e t e t t . Maris s a n a k egy pilIan a t r a kihagyot t a szívver é s e . Tudt a, és Ian Tre m a y n e nem is hallga t t a el el őle, hogy voltak n ők az élet é b e n . Ö azonb a n azt hitte, hogy ez vége t ért, amikor férje a karjá b a zárt a és asszony áv á tett e őt. Egész e n eddig ezt hihet t e , élete azonb a n most, csup á n perc e k k el a viszontlá t á s u k utá n, máris romok b a n heve r t, és ez fájt, borzal m a s a n fájt. Minde n hazu g s á g volt, mind e n egyetle n nagy hazug s á g , s épp e n ő az, aki az els ő perct ől fogva csalt, színlelt, hazu do t t , és akine k ezért folyvást rett e g ni e kell a leleplez ő dé s t ő l. Nincs szá m á r a másik út, amelye n elindulh a t n a . Jöhet immá r napr a nap, éjre éj, neki hazug s á g b a n kell élnie.

74

9 A ház tekint élye s és gyönyör ű volt. Mary és James O'Bria n, akik a taka r o s kerti lakba n kapt a k helyet, amíg nem találna k mag uk n a k megfel el ő lakást, már a park hat al m a s kapujá n ál kiszállta k, a két kínai pedig azonn al elt ű nt, amint a hintó meg állt a kocsifelhajtó n. Maris s a így a férjével kette s b e n ment fel a lépcs ő n az épüle t homlokz a t a el őtt húzódó, oszlopos, metsz e t t üveg e s vera n d á h o z, Ian Trem ay n e szó nélkül kinyitott a el ő tte a nagy bejár a ti ajtót, és el őree n g e d t e , ő pedig belé p e t t , lehúzt a a keszty ű jét, s közbe n körb ejá r a t t a tekint e t é t a tága s el őcsa r n o k b a n . A mag a s men ny e z e t r ő l hat al m a s csillár lógott alá, az emele t e k r e vezet ő széles, szép ívben kanya ro d ó lépcs őt fara go t t korlát szeg élyez t e. A padlót borító világos árnyal a t ú márv á ny felett a mind e nf el é nyíló, ugya n c s a k gazd a g o n farag o t t ajtók kevés b é t űnte k tömör n e k és súlyos n a k. – Megfelel az igényeid n e k ? Maris s a hirtel e n megfor d ul t, amikor hát a mögül meg h allot t a Ian kérd é s é t , és meglá t t a , hogy a férfi őt figyeli. Vajon mit vár t őle? Elrag a d t a t o t t árad oz á s t vagy azt, hogy térd e n állva fog hálálkod ni neki? Szeml á t o m á s t büszke a házá r a , és teljes joggal az is lehet. Ian Trem ay n e meg ő rizt e az épület ere d e ti, viktorIa n u s széps é g é t , de imitt–a m o t t látha t ó a n ő mag a is alakítt a t o t t rajta, s az ere d m é n y nagyvon al ú, egysé g e s , meleg összké p lett. Mariss a őszint e lelkes e d é s s e l meg dic s é r t e volna a házat, ha meg é r k e z é s e k o r nem találkozik azzal a vörös hajú n ővel. A pályau dv a r n á l szerz e t t emléke azonb a n még túl friss, túlsá g o s a n eleve n volt, ezért egyetl e n elism e r ő szó sem hagyt a el a száját. Azt bizton tudt a, hogy Ian Trem ay n e minde n r e számítot t , csak arr a nem, hogy ő ilyen h űvös és visszafogot t lesz. Valójába n fájdalm a s volt így viselked ni e vele, amiót a Angliáb a n ölel ő karjáb a zárta. Bárcs a k soha ne érint e t t e volna meg! Igaz, férje egy percig sem álta tt a , és jó el őre figyelm ez t e t t e . O mégis ellenk ez é s nélkül oda a d t a mag á t neki. Ez azonb a n nem ismé tl ődh e t meg. Soha! – gondolt a eltökélt e n , és tett néh á ny lépés t, hogy távolab b kerülje n e k egym á s t ól. – Igen, megfelel – válaszolt a végül kimé r t e n . – Ezt öröm m el hallom. Ian hang s úlyá b a n volt valami, amir e Maris s a felkapt a a fejét. – Nagyon hosszú és kime rít ő uta m volt – mondt a, miut á n sem mi t sem siker ül t kiolvas ni a a férfi rejtélye s szem é b ől. – Hálás lenné k, ha visszavon ul h a t n é k . Férje felvont a a szem öldök é t , és fagyos mosolyr a húzta a száját. – Úgy ért e d, a mag á nl a k o s z t ályo d b a ? – Ha jól emléks z e m , te voltál az, aki kikötött e d , hogy hábo rít a t I a n ul kíváno d élni a mag á n é l e t e d e t . – Így igaz, de azt se felejtsd el, hogy te aka r t a d mind e n á r o n megkö t ni ezt a háza s s á g o t . – Pontos a n , és most a n t ól érvény e s csak igazá n a meg álla p o d á s u n k . Ma este a pályau dv a r o n világos s á vált el őtte m , hogy meg kell hagyno m a mozgá s s z a b a d s á g o d a t . Nem állok uta d b a , élhet e d a saját élete d. – Milyen kegyes vagy hozzá m! – dünnyö g t e a férfi szár az o n, és a lépcs ő re mut a t o t t. 75

Odakint közbe n egész e n sötét lett, s a csillár és a falika rok gázlá m p ái n a k fényé b e n az ajtó fölött kékb e n, vörös b e n izzott a feste t t rózs a a bl a k, amelyb ől fehér r e feste t t mókus dom bo r o d o t t ki, minth a csak az alatt a elhala d ók a t nézné. Mariss a elindult felfelé, sark á b a n a férjével, aki a fordulób a n jobbr a terelt e, majd egy mag a s ajtó el őtt állt meg, és vörös r é z gombjá t elfordítva kinyitott a . A helyisé g, amelyb e belép t e k, hatal m a s volt, és itt is égte k a falilám p á k . A felt ű n ő en széles ágya t m űvészi festé s ű, díszes kere t vette körül, és ara ny–feh é r mintá s taka r ó fedte. A falat egész e n a stukkós men ny e z e ti g borító, halványs á r g a és mályva szín ű kárpit hoz nagysz e r űe n illett a tükörfé ny e s park e t t á n fekv ő érté k e s , keleti sz őnyeg. A szoba homlokz a ti oldalán, hatszögl e t ű , metsz e t t üveg a bl a k o s kiugró b a n fényes ara ny b r o k á t t a l bevont fotelok álltak egy üveg a s z t al körül, és a márv á ny b ól rakot t kand allót is egy–egy gazda g o n díszíte t t asztal fogta közre. Tetsze t ő s, a fotelokév al azonos anya g g a l bevont puffon lehet e t t helyet foglalni a szece s s ziós fésülköd ő a s zt al el őtt, jobbr a és balra pedig ajtók nyíltak a lakoszt ály többi helyis ég é b e . Mariss a n a k hirtel e n könny szököt t a szem é b e . Arra kellett gondolnia, hogy ez a hálószob a már önm a g á b a n sokkal nagyob b, mint az a kis ház, amelyb e n Theo bácsikájáv al lakott, aki egy teljes évbe n nem kere s annyit a bányá b a n , ame n n yi b e itt csak az ágyta k a r ó kerül h e t e t t . – Az ott az öltöz ő szob á d , mögöt t e van a fürd ő – mut a t o t t Ian sorr a az ajtókr a . – Az pedig könyvtá r, de nevezh e t e d szalon n a k vagy dolgozószo b á n a k is, ha úgy jobba n tetszik. Ezek a helyisé g e k kizáróla g a te rend elk e z é s e d r e állnak – tett e hozzá, és rövid szün e t után váratI a n ul egész e n más r a terelt e a szót. – Mi volt az pontos a n , ami világos s á vált ma el ő tte d a pályau dv a r o n ? Odale n t a férfi úgy tett, mint h a meg sem hallott a volna a megje gyz é s é t , most meg egysze rib e n visszat é r t rá. Maris s a annyir a elkép e d t , hogy pilIan a t o kig megszólal ni a sem siker ül t. – Nagyon hosszú volt az út Angliától idáig – kezdt e végül bizonyt aI a n u l. – Éppe n ezér t kellen e miel ő bb megv ála s zolno d a kérd é s e m e t . Ian Trem ay n e hang h o r d o z á s a udva ri a s volt, mégs e m lehet e t t nem kihalIa ni bel őle a szigor ú figyelm ez t e t é s t . Mariss a odalé p e t t az öltöz őaszt al elé, levett e a kalapjá t, és megn é z t e mag á t a kristályt ü kö r b e n . Vöröse s s z ő ke haja csillogó hullá mo k b a n omlott a vállár a, mögöt t e pedig ott állt a férje, és egy pilIan a t r a sem vette le róla ébe r, fürké sz ő , par a n c s oló tekint e t é t . – Ráér e k – jelent e t t e ki Ian Trem ay n e komor a n , miközbe n ő is hanya g ul az ágyra dobt a a kalapj á t. – Ha kell, egész e n regg elig várok. – Fára d t és tör ő döt t vagyok – felelte Maris s a anélkül, hogy megfor d ult volna. – Ha lennél olyan szíves... – Esze m b e n sincs! – vágott a szaváb a a férfi türel m e tl e n ül. – Mint tudod, ame rik ai vagyok, és nem angol úrie m b e r , te pedig már túl gyakr a n eljátszo t t a d velem ezt a kisde d játékot, kedve s e m . Ezútt al nem eng e d e k . Essü nk túl rajta gyors a n ! Mariss a most széls e b e s e n feléje fordult. – Jól van, te szeg é ny, gyászoló özvegye m b e r , essü n k túl rajta gyors a n! – szisze g t e . – Sira to d a feles é g e d e t , élete d nagy, egyetl e n és örök szer el m é t , ez azonb a n nem gátol meg abb a n , hogy szajh ák k al szórak ozz. Ezért van szüks é g e d korlátI a n szab a d s á g r a , és meg is egyezt ü n k abba n , 76

hogy megk a p o d . Annyira azonb a n nem gondolt al a k ízlést el e n n e k , hogy mag a d d a l hozod az egyik szer e t ő d e t , amikor elém jössz ki a vasút r a . Mariss a nem hitte volna, hogy valaki, akinek ilyen barn a a b őre a naptól, valah a is holts á p a d t lehet. Ian Trem ay n e arca most mégis az lett, és vadul rán g a t ó z o t t rajta egy izom, miközb e n öles léptek k el ott ter m e t t mellet t e , és felem elt e a kezét, minth a meg aka r n á ütni. Maris s a halk sikollyal hátr ál ni kezde t t el őle, és meg é r t e t t e , ha megk é s v e is, hogy túl mess zir e ment. Meg akar t a sért e ni a férfit, ami jobba n siker ült, mint talán szer e t t e volna. Szavaival t őrt döfött a szívébe. – Ne! – zihálta, és az ő arcá b ól is mind e n csep p vér kifutot t. El aka rt lépni Ian mellet t, ő azonb a n hirtel e n leen g e d t e a kezét, és a haján ál fogva durvá n mag á h o z ránt ot t a . Mariss a újra felsikoltot t, ezútt al a fájdalom t ól. Torká t sírás fojtoga t t a , és leveg ő után kapkod o t t a szoros a n ölel ő karok fogsá g á b a n . A férfi egy szót sem szólt, ő mégis rém ült e n meg bo r z o n g o t t , amikor meglá t t a , hogy szem b o g a r a egé sz e n sötét lett, már–m á r olyan, mint a csiszolt obszidIa n. – Bocsá s s meg! Nem úgy ért e t t e m . .. Ian ujjai még er ő se b b e n markolt á k a haját és a karjá t. – Soha több é ne emleg e s d fel a múlt a m a t ! Hallod? Soha! Az els ő perc b e n meg m o n d t a m neke d, hogy... – Eres sz el! – tiltakozot t Mariss a, és öklével dobolni kezde t t a férfi mellka s á n . Érezt e, hogy Ian szíve vadul kalap ál, megcs a p t a test e meleg e, és villám s e b e s e n újra meg ro h a n t a ann a k az éjszak á n a k az emlék e, amelye n ugyanígy a karjá b a zárta. Tudta, hogy el kell kerülnie a közelé b ől, mert túlsá g o s a n heve s, tiltakozó dühöt ébre s z t fel ben n e ... és túls á go s a n heves vágya t. – Én figyelm ez t e t t el e k , te kis boszork á n y... Mariss a hátr a v e t e t t e a fejét, és lobogó tekint e t e a férfi szem é b e fúródot t. – Miféle tévhit e k b e n ringa t o d te mag a d ? Komolyan azt hiszed, hogy el ő tte d soha senkit sem ért még veszte s é g , hogy senkin e k sem kellett szenve d ni e , amiót a világ a világ, csak neke d? Ami az els ő feles é g e d d e l tört é n t , azt sajnálo m , őszinté n és nagyo n sajnálo m. Csakho gy te pom p á s házb a n élsz, egy egész áru h á zlá n c áll mögöt t e d , építé sz k é n t megvalósít h a t o d az álmaid a t , siker e s, vagyono s és mag a bizt o s férfi vagy. Én pedig er ő se n kétle m , hogy egy ilyen emb e r tudh a t n á , mit jelent valóba n sebe k e t kapni és szenve d ni. Férje a vállán ál fogva meg r á z t a , és Maris s a rém ült e n elhallg a t o t t , mert egysze ri b e n ráé b r e d t , hogy olyas mi hagyt a el a száját, amit nem lett volna szab a d kimon d a n i a . – Mi a fenér ő l szónokolsz te neke m ? – kérd ez t e Ian dühö d t e n . – Mit tudsz te az élet r ől, a nehéz s é g e i r ől és a viszont a g s á g a i r ól? Csak azér t jöttél hozzá m, mert elképz el ni sem tudt a d az élete d e t a megszoko t t fény ű zés nélkül, és másk é n t nem jutha t t á l hozzá az öröks é g e d h e z . És mert azt akaro d... – Nem akaro m lábujjhe gy e n leélni az élet e m e t . – Ez meg mit jelent? – dörögt e a férfi. – Éppe n csak most veszítet t e m el éde s a p á m a t , és tudo m... Mariss a n a k még id őben siker ült félbeh a g y ni a a mond a t o t , de most nem azért nem fejezt e be, hogy ne árulja el mag á t . Ezútt al az némíto t t a el, hogy Ian tekint e t e er ő s vágyról árulkodo t t, amelyt ől ő egysz e ri b e n fojtoga t ó a n sz űknek érezt e a tág a s helysé g e t , a leveg őt pedig 77

elviselh e t e t l e n ü l forrón a k. Férje úgy nézet t rá, mint aki a lelkéb e lát, és olvas ni tud a gondol a t a i b a n . Lehet, hogy túl sokat hallott ki meg go n d ol a t I a n szavaiból? – Halljam, miféle neh éz s é g e k k e l kellet t neke d megk üz d e n e d ! – folytat t a a férfi dörg ő han go n. – Mik voltak; azok a szenve d é s e k , amelye k feljogosít a n a k arr a, hogy pálcá t törj felett e m ? Ian Trem ay n e imm á r nem azt aka rja megt u d ni t őle, hogy el őtte volt–e másik férfi az élet é b e n . Londoni éjszak áj u ko n err ől megt u d t a az igazs á g o t , de Maris s a n a k most félve arr a kellet t gondolni a, hogy a har a g hevé b e n talá n kiadt a mag á t, és titka nem titok több é. – Látt a m , hol és hogya n élt Mary az édes a pj a halála után. Látta m a bányá s zo k a t , akik már fiatalon kiköhögik a tüdej ük e t , látt a m rongyok b a öltözte t e t t gyer e k ei k e t , azoka t a csup a csont és b őr kicsiket, akikne k nagy sze m é b ő l vád süt, és olyan koszos ak, ágrólsz a k a d t a k , hogy az anyjuk sem isme r rájuk... Nagy Iste n, ezt mind nem lett volna szab a d mond a ni a ! Most aztá n imádkoz h a t , hogy a férfi ne isme rje fel ben n e azt a kislányt a bányá s zv á r o s k a sáros utcáj á r ól. De nem, nem létezik, hogy mai, eleg á n s valójáb a n Ian Trem a y n e–t arr a a nyomo r ul t kis béká r a emlék ez t e t n é . Vagy mégis? Mariss a reszke t e t t , han go s a n vacogot t a foga, és vigyázva került e a férje tekint e t é t . – Nem te vagy az egyetl e n emb e r , akinek sokat kellett szenve d ni e – ismé t elt e meg, és elszán t a n uralkod ni igyekez e t t mag á m . Ian nem mozdult, csak mer e d t e n nézet t rá, és fájt a szorít á s a . Végül aztá n szó nélkül levett e róla a kezét, és ellépe t t t őle. Maris s a felsikoltot t, mert egy tincs e ráte k e r e d e t t a férfi mandz s e t t a g o m b j á r a . Nem lept e volna meg, ha Ian heves e n meg r á n t j a a karját, hogy megsz a b a d u lj a n a k egym á s t ól, ő azonb a n óvatos a n , száIa n k é n t kibogoz t a a haját, és csak azut á n ment továb b az ajtóhoz. – John mindjá r t itt lesz a csom a gj ai d d a l – mond t a furcs a, fojtott hang o n –, Lee pedig hoz neke d har a p niv alót. A fürd őszob á b a n meleg víz is folyik a csap ból. Ha esetle g valami r e még szüks é g e d lenne, fordulj Johnhoz vagy Leeh ez! Napköz b e n még egy alkalm a zo t t van a házb a n, de itt csak ők kett e n laknak. Éjszak a a lakás u k b a n , a har m a di k emele t e n találod meg őket. – Köszönö m, de több nyir e egyed ül is boldog ulok – felelte Maris s a eluta sít ó a n . A férfi bólintot t, aztá n kinyitott egy ajtót, amelyikr ől korá b b a n nem mondt a meg, hová nyílik. A szoms z é d o s szobá b a n a széles ágyat cinób e rvö r ö s s el mint ázo t t feket e taka r ó fedte, és a dra p é r i á k is sötét e k voltak. Komors á g u k a t valam elye s t oldott á k az ért ék e s perzs a s z őnye g világos a b b árnyal a t a i. A helyisé g b e n súlyos tölgyfa asztal is állt, és fényes e n ragyog t a k a réz falikarok. – Te ott alszol? – suttog t a Maris s a elfúló han go n. Ian meg állt a küszöbö n, és megfor d ult. – Term é s z e t e s e n . – Gondolo m, be lehe t zárni az összekö t ő ajtót. A férfi szája gúnyos mosolyr a húzódot t. – Éppe n azért akar t al a k megkí m él ni a kére tle n látog a t ó k t ól, drá g a feles é g e m , mivel látni valóan zavar n a k a volt bará t n ői m. Egyikük e t 78

azonb a n , ha nem csal az emlék ez e t e m , épp e n te akar t a d ma este meg hívni ide. – A bará t n ő idd el sem mi bajom – felelte Mariss a, és mélyek e t lélegze t t , hogy megny u g o dj o n. – Ha velük nincs, mivel van? – Az bánto t t , hogy mag a d d a l hozta d a pályau dv a r r a azt a... hölgyet. – Egyré s z t nem velem volt, más r é s z t szab a d világb a n élünk. Minde n ki oda megy, ahová éppe n kedve tartja. – Ha szép e n megk é rl e k, átm é s z végr e a szobá d b a , hogy bezá r h a s s a m az ajtót? – Bezárkóz h a t s z – mosolygot t Ian Trem ay n e megny e r őé n –, azt azonb a n ne felejts d el, hogy ez itt az én háza m , és mind e n ajtaja, az összes zárja az enyé m. így hát sem ajtó, sem zár nem tart h a t vissza, ha egysz e r be aka r n é k lépni valam elyik szobá b a . – Nem ebbe n állapo d t u n k meg... – Téved é s ! Én sem miféle meg álla p o d á s t nem kötött e m , és sem mi t nem ígért e m – dörm ö g t e a férfi rosszk e d v ű e n. – Ám ha már neke d ilyen nagyo n fontos, hogy saját felség t e r ül e t e d legye n, akkor ne kere sz t e z d az útjaim a t, ne üsd bele több é az orrod a t az ügyei m b e , ne vájkálj a múlt a m b a n , és bár mit is gondolsz az életm ó d o m r ó l, tarts d meg mag a d n a k a vélem é ny e d e t ! Férje még egysze r hosszú, perzs el ő pilIant á s t vetet t rá, aztá n bevá g t a mag a mögöt t az ajtót, hogy csak úgy reccs e n t , ő pedig lerogyott az ágy szélér e , és megint könny szököt t a szem é b e . Ez itt hát a szép, új világ. Mariss a Trem a y n e új hazája. San Fra n cis co mégis szer e t ni valóan gyönyör ű , és ő tiszte s, anyagi gondokt ól ment e s élet e t élhet ebb e n a város b a n . Ne m fog– ja hagyni, hogy az a férfi, akinek a nevét viseli, megk e s e r í t s e a szája ízét. Elszán t a n felállt, és az öltöz őszob á n kere sz t ül átm e n t a fürd őszob á b a , amely sem mivel sem volt kevés b é el őkel ő, mint a háló. A falaka t drá g a cse m p é k borított á k, az ara nyozo t t oroszlá nl á b a k o n álló, hatal m a s kád fölött hófeh é r törülköz ő k függt e k rézr u d a k o n . Egy szekr é ny k é b e n tinkt ú r á k, fürd ő olajok és különfél e franci a szapp a n o k sorakozt a k. Mariss a alig várt a, hogy forró fürd őt vehes s e n . Csom a gj ait azonb a n még nem hoztá k meg, és addig a könyvt á r s zo b á t is megn é z t e , amelyet majd szalon n a k haszn ál h a t . A hat al m a s helyisé g láttá n pilIan a t o k r a lehu nyt a a szem é t . Szent s é g e s Isten! Ebbe n a Nob Hill–i házb a n csak az ő lakoszt álya akkor a, hogy gyere k e s t ü l, pere p u t t y o s t ul több bányá s z c s al á d is kényelm e s e n ellakh a t n a benn e. Ha legalá b b Mary itt lehe t n e vele! Bará t n ő je azonb a n már a közelé b e n sem lesz sokáig, mert O'Bria n é k bizonyá r a ham a r o s a n saját ottho n r a cser élik a kerti lakot. Ö pedig egyed ül mar a d itt Ian Trem ay n e– n el, túlsá g o s a n is közel hozzá, és mégis elérh e t e t l e n ü l távol t őle. Kett őjükön kívül nem lesz más a házb a n, csak John és Lee. Lee, aki meg sem prób ált a véka alá rejte ni, hogy nem rokons z e nv e zik új úrn őjével. Lehet, hogy a gyönyör ű kínai tere m t é s nemc s a k házvez e t őn ő? Talán másféle szolgál a t ok r a is igényb e veszi őt Ian Trem ay n e ? Mariss a sajgó halán t é k á r a tapa s z t o t t a a kezét, s hogy elter elje figyelm é t a fájdalm a s gondola t r ól, ebbe n a helyisé g b e n is körüln é z e t t . Bere n d e z é s e valóba n túl szép volt ahhoz, hogy csak könyvtá r s z o b a legye n. A foteloka t kék selye m d a m a s z t t a l húztá k: be, a mér e t e s íróaszt al mögöt t és el őtt egy–egy 79

b ő r karos s z é k állt, a dús a n fara go t t faliszek r é n y e k b e n metsz e t t üveg mögöt t sorakozt a k a könyvek. Itt is volt kand alló és erkélykiug r ó kecs e s ül ő gar nit ú r á v al, de még dívány és hozzá pontölt é s s e l kihímze t t, kényel m e s lábzsá m oly is. Es ő s, szürk e napoko n csodá s lehet itt kucoro g ni valam elyik mély fotelb a n, és a kand allób a n bará t s á g o s a n lobogó tüzet néze g e t ni, gondolt a Mariss a épp e n ábr á n d o s a n , amikor neszt hallott, és ijedt e n megfor d ul t. Nyitva hagyt a az ajtót, és nem tudt a, mióta állha t már mögöt t e Lee Kwan. – John megjött a csom a gj aiv al, asszonyo m – jelent e t t e most a fiatal kínai n ő –, én pedig könny ű vacsor á t hozta m . Odaá t tett e m le a tálcá t. Óhajtja, hogy fürd ővizet készíts e k önne k? Amíg megfü r dik, ki is csom a g ol h a t o m a b őröndj eit. Mariss a megr á z t a a fejét. – Köszönö m, de majd én megcsi n álo m – mondt a. – Ma kivétel e s e n – tett e hozzá, mert nem akar t a ellens é g é v é tenni Leet, aki eddig nyilván egyed ül tarto t t a kezé b e n a gyepl őt a héizba n. Lee Kwan tekint e t é b ő l sem mi t sem lehe t e t t kiolvas ni. Kecs es e n meg h aj t o t t a mag á t, aztá n lesütö t t e feket e szem é t , és elha gy t a a szobá t. Mariss a azonb a n , hirtele n készte t é s n e k eng e dv e, visszahívt a. – Régót a éltek már a házb a n a férjed d el? – A férjem m e l? – Igen, Johnn al. – Ó a bátyá m , asszonyo m . Para n c s ol még vala mit? – Nem, köszönö m . Kimerít e t t a hosszú út, már csak pihe n é s r e vágyo m. – Jó éjszak á t , asszonyo m ! – mondt a még Lee, miel őtt neszt el e n ül kisuh a n t a könyvtá r s z o b á b ól. Mariss a megv á r t a , hogy mag á r a mar a dj o n, aztá n sietve kulcsr a zárta a folyosór a nyíló ' szárny a s ajtót. Holtfár a d t és kilúgozot t volt, mégis úgy sejtet t e, hogy álma tI a n éjszak ája lesz. De hát hogya n is lelhet n e nyug alo m r a Ian Trem ay n e házá b a n ? Pedig szép itt, és aká r jól is érezh e t n é mag á t , újra élete t hozha t n a ebb e a házb a. Vajon milyen lehe t e t t az els ő Mrs. Trem ay n e ? – futott át fején a kérd é s , miközb e n elnyúlt ajz ágyon, és kezét óvatos a n végigh úz t a a drá g a taka r ó n. Talán sz őke, szelíd asszony volt, akinek a neve t é s e betöltöt t e ezeke t a tág a s helyisé g e k e t , és oly nagyon boldog g á tett e vele a férjét... Mary és Jimmy is boldog a n , béké b e n élnek majd együt t itt, Ameriká b a n . Az ifjú O'Bria n nem s ok á r a vezet ő állást tölt majd be az áru h á z a k n á l, és tenye r é n fogja hordoz ni a felesé g é t . Mariss a ajkát mély sóhaj hagyt a el. Ő viszont mag á ny o s lesz itt, élete pedig üres, céltaIa n. Hiába gondol arra, hogy mind ez é r t cseré b e n Theo bácsi könnye b b e n élhet, és iskoláb a járh a t n a k a bányá s zok gyer m e k e i, mert ők mind mess z e, nagyon mes sz e vann a k t őle. Amikor átkelt az óceá no n , a múltját odah a g y t a Yorkshir e–b e n , és még csak nem is sejti, milyen jöv ő vár rá. Csüg g e t e g hang ul a t á t kime r ült s é g é v e l prób ál t a magya r á z ni, és úgy gondolt a, mindjá r t jobba n érzi majd mag á t, ha hosszú, forró fürd őt vesz. Után a kicsom a g olja új, eleg á n s holmijait, és mind e n t szép e n elren d e z a szekr é ny e k b e n . .. Terve azonb a n terv mar a d t . Nem kelt fel az ágyról, han e m úgy, ahogy volt, koszt ü m b e n , cip ő stül az oldalá r a fordult a selye m t a k a r ó n , és elneh e z ül t szem h é j a feltar t óz t a t h a t a t I a n u l lecsukó d o t t . Hiáb a hitte az el ő bb még más k é n t , nem töltöt t e ébr e n az éjszak á t a férje házá b a n , és még csak nem is álmodo t t , han e m mélyen aludt. Meg sem rezze n t , amikor 80

az összeköt ő ajtó, amelyet már nem volt ereje bezá r ni, egysze r csak halka n kinyílt, és Ian Trem a 3 m e lépet t be hozzá neszt ele n ül. A férfi jó dar a bi g mozdula tI a n u l állt az ágy mellett, és alvó feles é g é t nézte. Végül aztá n lehúzt a róla a cip őt, fojtott sóhajjal a pár n á r a fektet t e , és elkezd t e kigom b olni a blúzát. Ereib e n szem pilIa n t á s alatt felforrt a vér, mert meg el ev e n e d e t t ben n e ann a k az éjszak á n a k az emlék e, amelye n egysze r már levetk ő zt e t t e Mariss a t . Ahogy most egye nl e t e s e n lélegze t t, alab á s t r o m– b ő r év el és kissé nyitott ajkával szint e gyer m e ki e n árta tI a n n a k t ű nt, és nagyon szép volt, olyan béké s, minth a soha nem is lett volna dacos vagy szenve d ély e s . Indula t o s szavaival éppe n csak az el őbb dühít e t t e fel őt, ám har a gj a máris nyomt aI a n ul elpá rolgo t t. Sokáig gyönyörk ö d ö t t még az alvóba n, aztá n csen d e s e n vissza m e n t a hálószob áj á b a , az ablak hoz állt, és lenéz e t t az éjszak ai város r a. A sötét s é g e t meg–m e g t ö r t é k az utcai lámp á k, sárg á s fényükb e n idege s árnya k cikázt a k, s akár h a mes e b eli sárká ny volna, minde n t elnyelés s el fenyeg e t e t t az öböl fel ől terje n g ő köd. Mariss a azt vágt a a fejéhe z, hogy sejtel m e sincs arról, mit jelent valójáb a n szenve d ni, küszköd ni, sebe k e t kapni, és szem r e h á n y á s a nem hagyt a nyugo d ni Ian Trem a y n e–t. Amióta az eszét tudt a, mindig a mag a útját járta, minde n é r t megk üz d ö t t , és soha nem élt a gazd a g o k el őjogaival. Építész k é n t kihar c olt a mag á n a k a jogot, hogy a házak, amelye k e t tervez, ne csak szép ek legye n e k, hane m er ősek, bizton s á g o s a k is, ami mind e n ü t t fontos, a földre n g é s e k t ől gyako r t a sújtot t San Fra ncis c ó b a n pedig különös e n az. Édes a pj á v al is felvett e a küzdel m e t , és aka r a t á v al dacolva végül belép e t t a hadit e n g e r é s z e t h e z , aztán Dianá é r t is meg kellett küzde ni e, és mégs e m állítha tja, hogy Maris s a vádjai teljess é g g e l igazt aI a n o k lettek volna. Nélkülözni e soha nem kellett, és mindig is az élet napos oldalá n járh a t o t t . Miért, Maris s a talán nem a kiválts á g o s o k közé szület e t t ? Hogy tud ilyen szemléle t e s e n és őszint e átélés s el besz él ni az észak–a n gliai bányavid é k e n él ők nyomo r á r ól, amikor legfeljeb b csak futó látog a t á s t tehe t e t t ott? És egyált al á n , honn a n az a varázs, amely körülle n gi, és olyan er ő s, hogy nem lehet neki ellen állni? Ian Trem ay n e tudt a, hogy nem kell mind e n k é p p e n idehaz a tölte ni e az éjszak á t , hisze n a kiköt ő ne gy e d b e n hajnalig nyitva tart a n a k a mulat ók. Mégs e m mozd ult, csak állt ott, ahol volt, és nézt e, bár nemig e n látta szer e t e t t város á t. Aztán végr e ellépe t t az ablaktól, de akkor sem azért, hogy elme nj e n otthon r ól. Sietve levetk őzött, lecsava r t a a gázlá m p á t , és ágyba bújt. Alváss al nem is prób álkozot t, csak feje alá tett e a kezét, és bele b á m u l t a sötét s é g b e . Amikor az el őbb átm e n t Mariss a h o z, vágyat érzet t arr a, hogy odafek ü djö n mellé. Londo n b a n sóvár szenve d ély kerít e t t e hat al m á b a , ezt az éjszak á t azonb a n egész e n másk é n t szere t t e volna a feles é g é v el tölte ni. Széps é g e nem c s a k az érzék eit korb á c s olt a fel, hane m mélye b b érzés e k e t is ébre s z t e t t benn e , és béke s s é g töltöt t e el, miközb e n nézte. Szer e t t e volna a karjá b a zárni, gyen g é d e n ring a t ni, simog a t ni, hogy minde n t ő l megs z a b a d í t s a , ami nyom a s z tj a és bántja. Szeg é ny n e k csak nem r é g i b e n halt meg az édes a pj a, neki is meg kellet t tapa s z t al ni a, milyen az, ha súlyos veszt e s é g ér valakit. Igaza volt, amikor azzal vádolt a meg őt, hogy téved, ha a tere m t é s egye d üli veszte s é n e k képz eli mag á t. Minde d di g nekike s e r e d e t t e n a mag á n y á b a tem e t k e z e t t , de Mariss a n a k ma el ő ször siker ült kirán g a t n i a az önsajn ál a t b ól. Szavai sem miv el sem 81

voltak súlytaIa n a b b a k az övéinél, s őt mi több, már–m á r úgy beszélt, mint h a mag a is megt a p a s z t a l t a volna azt a nyomo r t, minth a ő is lett volna már olyan kéts é g b e e j t ő helyzet b e n , mint azok az emb e r e k , akikne k sanya r ú sors á t ecse t el t e . Ian Trem ay n e el őtt sem volt egész e n isme r e t l e n az a távoli, egész e n másfajt a világ, az örökös szénp o r b a n és soha el nem oszló koromfelh ő alatt él ő bányá s zo k világa. Egysze r elkísé r t e Yorkshir e–b e az édes a pj á t, akit a bar á t ai rá akar t a k beszél ni, hogy legyen az egyik otta ni bánya részvé ny e s e . Sir Thoma s a legha t á r o z o t t a b b a n ellenez t e az ötlet e t , de James Trem ay n e azér t elme n t Észak–Angliá b a , ahol aztá n saját szem é v el gy őz ő dhe t e t t meg a nyomo r b a n teng ő d ő bányá sz ok emb e r t e l e n munk a k ö r ü l m é n y ei r ő l, és végül nem vásá rolt bánya r é s zv é n y t . A sihed e r Ian ott és akkor örök életr e szóló lecké t kapot t, és megt u d t a , milyen nehé z, nélkülöz é s e k k e l teli sors a kétkezi munk á s o k é . A szegé n y s é g és a minde n t elborító kosz mögül azonb a n kiérezt e azokn a k az egysz e r ű, becs ül e t e s emb e r e k n e k a büszk e s é g é t , és még valami olyas mi t is felfedez e t t az élet ük b e n , amit igenis szép n e k kellett neveznie. És furcs a módo n mind m ái g nem felejtet t el egy kislányt sem, akivel ott találkozot t. Friss e n vasalt kötényt viselt, mag a is patyola t ti szt a volt, nagyo n dacos, és egész e n más, mint a kormo s kisváro s többi lakója. Alamizsn á n a k nevezt e , és büszk é n vissza u t a s í t o t t a az ő pénz é t , amely után aligha n e m bár m elyik másik kölyök két kézzel kapott volna. A férfi egysze ri b e n elmosolyodot t. Különös, de anna k a gyere kl á n y n a k mint h a ugya n olya n boszork á n yo s a n zöld lett volna a szem e , mint amilyen a Maris s a é . Könnye n lehet persz e, hogy ezt ő csak most gondolja igy, mert képzel et e össze m o s s a azt a kis bányá sz p o r o n t y o t és ezt a szép n őt, akik mind a kett e n konokul szem b e s z állt a k vele. A yorks hi r e–i porfész e k sz űkös nyomo r ú s á g a , az ott él ők kilát ás t a I a n helyzet e mélyen meg r e n d í t e t t e Iant, amikor ott járt. Maris s a aligha n e m ugyanígy érzet t, s ezért ébre d h e t e t t ben n e részvé t Mary iránt. A férfi most szere t t e volna karjá b a zárni a felesé g é t , hogy elfeledt e s s e vele a gyötr el m e s emlék e k e t, és tudt á r a adja, hogy mellett e biztons á g b a n van, ő minde n t ő l és mind e n ki t ől megvé di. Hogy miért tám a d t a k efféle gondola t ai, vágyai, azt önm a g á n a k sem tudt a megin do k olni, végül azonb a n ő lett az, aki a Nob Hill–i házb a n álmatI a n ul töltött e a Maris s a meg é r k e z é s e utáni els ő éjszak á t. Kezét újra meg újra ökölbe szorítot t a , nyugt a I a n ul hánykó do t t az ágyáb a n , halálos a n fára d t volt, s bár nem akar t tépel ő dni, gondolkod ni, han e m csak aludni, mindhi á b a fúrta a párn á b a az arcá t. Jól tudt a , hogy holna p a kiköt ői új épület e k ügyé b e n kell a dönt é s t hozókk al neh éz n e k ígérk e z ő meg b e s z él é s t folytat ni a, ahhoz pedig tiszta fejre lesz szüks é g e . Ráad á s u l a város t is meg akarj a mut a t ni a feles é g é n e k meg a bará t ai n a k , és Jimmy O'Bria n bet a ní t á s á t is meg kell kezde ni e. Egy szó, mint száz, aludni a kellen e. haszt aI a n gy őzködt e azonb a n mag á t, nem j jött álom a sze m é r e . mindu n t a I a n arra kellett gondolnia, hogy a szom sz é d szobá b a n ott van Mariss a, és nyitva hagyt a a kett ejük e t elválas ztó ajtót, pedig kevés s el korá b b a n még eltökélt e n be akart zárkózni el őle. Azon a londoni éjszak á n Maris s a Ugyan ú g y megz av a r t a az érzék eit, mint most, és elért e, , hogy a jelent egysze ri b e n sokkal fontos a b b n a k i tarts a , mint a múlta t. Zöld szem é b ő l kihívás t olvasot t ki, szívéb e n olyas mit vélt felfede z ni, j ami felrázt a őt, árta tI a n s á g a pedig legy űrte. 82

Most pedig ez a n ő még az ajtót sem zárta be, az ö házá b a n az ő ajtaját, amint azt dörg ő szóval érté s é r e adt a. Nagyo n közel van hozzá, néh á ny lépés t kellen e csak megt e n n i e , hogy ott legye n nála. Megt e h e t n é , hiszen sem mi t sem ígért neki, és sem mi b e sem egyez e t t bele. Ian Trem ay n e szem é r e tapa sz t o t t a ökölbe szorítot t kezét. Nem fogja eng e d ni, hogy Mariss a elfoglalja Diana helyét. Nem foglalh a tj a el, soha nem lehet igazi felesé g e . Most még ugya n érzéki vágyak a t ébr e s z t ben n e , és róla álmodik szépe k e t , de ez nem lesz mindig így. Ki fog szab a d ul ni a varázs a alól, és ma is azért ment el Lillihez, hogy ez a pilIan a t minél el őbb elkövet k e zz é k. Csalcho gy Lilli Reynolds a csinos pofikájával és a buja idom aival sem veheti fel a vers e ny t Maris s av al, az ő dacos állával; boszork á n yo s a n zöld szem év el, vörös e s hajzuh a t a g á v a l, a szenve d ély e s s é g é v el pedig végké p p nem. Maris s a olyanko r a legsze nv e d ély e s e b b , amikor dühös, a karjáb a n viszont hihet e tl e n ü l gyeng é d és odaa d ó lett. Még most is érzi b őre illatát, és látja haja fémes, szem k á p r á z t a t ó csillogás á t ... És ugya n a z a Maris s a, aki oly készs é g e s e n lett az övé azon a londoni éjszak á n, ma este felláza d t ellen e, lepleze tl e n ü l a képé b e vágt a, mit gondol róla, és szavaib a n nagyo n sok igazs á g volt. Pedig dehogy akart ő önsajn ál a t b a esni! Az a gyeng e emb e r e k men e d é k e , és ő nem gyen g e , csak üres lett a szíve, amikor Diana meg h al t, és azóta is fájdalm a s a n érzi a hIanyá t. Amikor felesé g ül vett e, sem mit sem ígért Mariss a n a k . Nem szeg n é meg hát a szavát, ha most átm e n n e hozzá, ölbe venné, és áthozn á ide, a saját ágyá b a . Nem lenne er ő szako s vele, sem mi r e sem kénysz e rí t e n é , csak egész e n gyeng é d e n addig ölelné, amíg ellenállá s a halk, kéjes sóhajok b a n oldódn a fel, mint London b a n . És akkor az ő bens őjéb e n is kialud h a t n a végre az emé sz t ő t űz, megsz ű n h e t n e ölének kínzó feszíté s e . Ian mezt el e n ül, izzads á g b a n úszva kikelt az ágyból, de két lépés után hirt ele n meg állt. Sóvár vágyait kielégít h e t n é , elülhe t n e test é b e n a buja vihar, szívét azonb a n újabb kéts é g e k k e l terh el n é meg, ezt bizton tudt a. Mert nem szere t h e ti Maris s a t abb a n az ágyba n , amelyikb e n Dianá t szer e t t e , és nem nyith a t kaput szám á r a abb a az életb e, amelye t az els ő feles é g é v el élt. Elvett e, meg aj á n d é k o z t a a nevével, ám a szívét nem birtokolh a tj a. Nem lehe t ben n e helye úgy, ahogya n Dianá n a k volt. Odakint a ködfelh ő b ől el őbújt a hold, és szelíd, hideg fényt bocs á t o t t az alvó város r a. Ian Trem a y n e mozd ul a tI a n u l állt a félhom ályb a n , hát r a s z e g t e a fejét, izmai patt a n á s i g feszült e k, és ordít a ni tudot t volna, hogy kikiab álja mag á b ól a vágyat és a fájdal m a t , amelyek súlyos küzdele m b e n igyekez t e k legy őzni egym á s t a lelkéb e n . Valahol lent, az öbölbe n ködkü r t b őgött fel, és kísért e ti e s hangja sokáig visszh a n g z o t t az éjszak a csen dj é b e n . Ian Trem a y n e felocsú d o t t a fásult tépel ő dé s b ő l, hirt ele n elmosolyodot t, és egés z e n gyen g é d e k lettek a vonás ai. Maris s a megjött, itt van a házá b a n , és nyitott ajtó mögöt t alszik. Ö pedig ezt akar t a , így akart a , és nem másk é n t . Amíg egy egé sz óceá n választot t a el t őle, azt hitte, nem lesz képes elviselni a közels é g é t , azt, hogy test é t és gondol a t ai t egya r á n t felkava rj a. Most azonb a n Mariss a egé sz e n árta tI a n u l, kime r ült e n alszik alig néhá n y mét e r r e t őle. Nem is fogja felkelt e ni, bár az el őbb még arr a sark allt á k a vágyai. Bármilye n dönt é s t hozzon majd a szíve, ma éjszak a nem zavarja meg az álmát, és egy ujjal sem ér hozzá. 83

A férfi egysze r csak rádöb b e n t , hogy hosszú órák óta áll már az ablakn ál. A köd mögül id őközb e n el őbukk a n t a nap, kioltot t a a hold ezüst ös fényét, és ő nem kelte tt e fel a felesé g é t . Nem is fogja. Ian Trem ay n e szomo r ú a n elmosolyodot t. Nem az volna a legjobb, ha hagyn á , hogy egy dara bi g Mariss a n a k is ugya n ú gy ellent m o n d á s o s érzés e k között hányódv a kelljen élnie, mint neki, akit már–m á r őrület b e kerg e t a lelkéb e n uralkodó kett ő ss é g ?

84

10 Amikor felébr e d t , Maris s a el őször azt sem tudt a, hol van. Kinyitott a a szem é t , és ámulva vette észre, hogy selye ml e p e d ő n fekszik, a kitár t ajtó mögöt t látszik egy öltöz ő szob a, abból pedig fürd őszob a nyílik. A mag a s ablakok mets z e t t üvegei n át besü t ö t t a nap, és minde n t ara nyló fénybe borítot t. A hosszú, mély alvás után Mariss a egész e n frissn e k, eleven n e k érezt e mag á t , és egysze r csak elmos olyodo t t. Új otthon á b a n , a saját lakoszt ályá b a n van. Most a n t ól ezen a szép helyen, fény űzés b e n fog élni. Miutá n felkelt, homloká t ráncolva lepilIan t o t t a lábá r a. Nem emlék e z e t t , hogy levett e volna a cip őjét. Igaz, azt sem tudt a , mikor nyom h a t t a el az álom. Lehajolt az ágy lábá n ál kinyitatI a n ul álló b őröndj ei h e z, nesze s s z e r é b ől el ővett e legszük s é g e s e b b tisztálkod ó szer eit, és besie t e t t a fürd őszob á b a . Fogm o s á s közbe n belen éz e t t a tükör b e , s egysze ri b e n úgy talált a, hogy ara nyk e t r e c e nem is annyir a szúk, és nem is olyan súrü rajta a rácsoz a t . Fel fogja venni a harcot Ian Tre m a y n e– n el, és aká rc s a k az este, ha kell, újra meg m u t a t j a neki, hogy ő sem aká rki. Miközbe n elfordítot t a az ara nyozot t csapot, és forró vizet enge d e t t a kádb a, arr a kellett gondolni a, hogy nagyo n jó dolga van itt, err ől pedig mindjá r t Theo bácsi jutott eszéb e. Az ő par á nyi házá b a kútról, vödör b e n hord t á k a vizet, aztán meg a t űzhelye n melegít e t t é k meg. Fad éz s á b a n mos ako d t a k , és ilyen, oroszlá nl á b a k o n álló porc el á n k á d a t legsz e b b álmuk b a n sem látt ak. Mele g víz még Sir Thom a s házá b a n sem folyt a csap b ól. Mariss a gyors a n kibújt a ruhái ból, s egy dara b szap p a n n a l a kezéb e n belee r e s z k e d e t t a g őzölg ő vízbe, amelyn e k tetejé n ham a r o s a n fehér e n gyöngyözöt t a sok hab. H űvös b őrén e k jólese t t az illatos víz mele g simog a t á s a . Úgy panc sik ált, akár egy kisgye r e k , és csak jókora id ő múlva nyúlt el a kádb a n . Fejét hátr a h a j t o t t a , és két oldalt lelóga t t a a karját. – Mr. Ian Trem a y n e – kezdt e a vasá r n a p i iskolai tanítón ők sipító han g h o r d o z á s á t utánozva, és figyelm ez t e t ő n még a mut a t ó ujját is felem elt e hozzá –, megt a n ul o d te még, hogy az élet b e n nem mindig úgy alakuln a k a dolgok, ahogya n szere t n é n k , de nem ám! – Komolya n? A mély han g n3aigo d t a n szólt, kissé kihívó volt ugya n, de leginká b b mosolygós. Maris s a még nem lep ődöt t meg enn5 d r e , amiót a ame rik ai földre tett e a lábát. Az ajtób a n Ian Trem ay n e állt, és karb a font kézzel nézet t le rá. Mariss a ki akar t ugr a ni a kádból, de még id őben észb e kapot t, és gyors a n vissza m e r ü l t a hab alá. Férje egy szót sem szólt, csak a szem öldök e szala d t mag a s b a . Ö már üzleti tárgy alá s h o z volt öltözve, t ű csíkos öltönyt viselt ezüst s z ü r k e mellén ny el, ugya nolya n árnyala t ú nyakk e n d ő vel és kem é nyít e t t fehér inggel. Feke t e hajá n a k egyik tincs e, mint mindig, a homloká b a lógott, és úgy, ahogy volt, egysze r ű e n elb ű völ ő en feste t t . Mariss a n a k el kellett isme r ni e, hogy életé b e n nem találkozott még Ian Trem ay n e– n él szeb b férfival. És nemc s a k a küls ő adott s á g a i tett é k hihet e tl e n ül vonzóvá, hane m sokkal inkáb b a tart á s a , az a mag a bizto s s á g 85

és er ő , amelye t mag á b ól áras zt o t t. Kék szem é b e n most is ott lobogott az a furcs a, vészjósló láng. Mariss a minde n büszk e s é g é v el együt t kísért é s t érzet t arra, hogy behó doljon a férjén e k, és még csak ne is gondoljon ellenállás r a , végül azonb a n er ő nek erejével összesz e d t e mag á t . – Te mit kere s el itt? – tett e fel a messz e nem ere d e t i kérd é s t . – Ó, én csak meg akart a m tudni, mi minde n t kell még megt a n u l n o m az életr ő l – felelte a férfi látszóla g közönyös e n , és árt a tI a n u l elmos olyodo t t . Mariss a arcá t hirt ele n pír öntött e el, de sietve emlék ez e t é b e idézte, hogy okkal–jogg al lehet felhábo r o d o t t, és siker ül t is korholó hango t meg ü t ni e. – Ez itt az én lakré s z e m . – Kopogt a m , de nem válaszolt ál. – Már csak ezért sem kellett volna bejön nö d. – Köteles s é g e m volt megn é z ni, hogy jól vagy–e. Vízbe fúlhat t ál volna, ha ne adj isten, elájulsz a vízbe n. Meg is ijedte m , mert a ren g e t e g hab között el ő ször nem látta m a fejede t. – Mint látod, élek, virulok, nem fúlta m vízbe, tehá t minde n a legn a g yo b b rend b e n van, úgyhogy most már meg ny u g o d v a távozh a t s z. – Elfelejte d, hogy ez itt az én háza m . – De az én fürd ő szob á m – vágott vissza Mariss a. – A te fürd ő szob á d ? Mondjuk inkáb b úgy, hogy ez itt az a fürd őszob a, amelye t én a rend elk e z é s e d r e bocs á t o t t a m – tréfálkozot t a férfi, aztá n beljebb lépet t, és leté r d el t a kád mellé. Mariss a megp r ó b á l t a meg ő rizni a tart á s á t , de nem járt siker r el. Már a szap p a n h a b sem taka r t a el jótéko ny a n , és nem c s a k a férfi szedt e zihálva a leveg ő t, han e m ő is. – Ki inne n! – szisze g t e indula t o s a n . – Komolya n nem értele k – mondt a Ian Trem ay n e kisfiús vigyorr al az arc á n. – Elvégr e feln ő tt emb e r e k vagyun k, ráa d á s u l házas o k is, és mind az t látt a m már, amit most szégye n k e z v e a hab alá igyeksz el rejte ni el őlem. Vagy rosszul emléksz e m , és akkor talán nem is voltál mezt el e n ? – Az nem most és nem itt volt, hane m rége n és London b a n , és ott sötét volt, de egyéb k é n t is te mag a d nevezt e d hibá n a k, és elnéz é s t is kért él t őlem – érvelt Maris s a had a rv a a mag a védel m é b e n , és gondo s a n kerülni igyekez e t t a férje pilIant á s á t . Csak ne volna ennyire közel hozzá! És bárc s a k ne t űnne már–m á r gyen g é d n e k , miközbe n szem é b e n egysze r r e lakozik der ű és szelíd gúny, ajka körül pedig mosoly játszik. – Annyira söté t azért nem volt, azt pedig fel nem foghat o m , miért érd e k e s , hogy ebbe n vagy abb a n a város b a n tört é n t–e a dolog. Igazá n hossz ú id ő sem telt el azót a. Attól pedig, hogy elnéz é s t kért e m után a , még eleve n e n emléksz e m a mezt el e n ... az összes részlet r e . Ráad á s ul ez a hab is igen gyors a n eloszlik a vízbe n – tett e hozzá Ian incselk e d őn. Ez valóba n így volt. Elrejt őzni ugya n nem tudot t több é a fehér pelyhe k alatt, Maris s a mégis úgy gondolt a, hogy valami más r a azért még jók leszn ek, és csint aI a n gyer e k módjá r a, tenyé r r el belecs a p o t t a vízbe. Ian arc á t és kifogá s t a I a n ingm ellé ny é t ezüs tö s csep p e k borítot t á k be, ő pedig boldog elég e d e t t s é g g e l hallott a, hogy a férfi köpködve, prüszkölve halka n szitkozódik. – Te zöld szem ű boszork á n y! – morog t a Ian. 86

Mariss a már kiugrot t a kádból, amikor eszéb e jutott, hogy anya sz ül t mezt ele n , de azér t csak futott továb b. A hálószob a küszöb é n járt, amikor férje utolér t e , keze azonb a n lecsú szo t t szap p a n o s test é r ől. – Ne! – kiáltot t a Maris s a félve, bár közbe n nevet é s is fojtoga t t a . – Tönkr e t e t t e d az öltönyö m e t – mond t a a férfi mogo rv á n. – Enge d ély nélkül belé pt él a lakoszt ályo m b a , és rám törtél a fürd ő szob á m b a n – vágott vissza Maris s a . Egész e n az ágyig hát r ál t, és éppe n a leped ő után nyúlt, hogy mag á r a teke rj e, amikor Ian két hat al m a s lépés s el megint ott ter m e t t mellett e, és átfogt a a dere k á t . A heves mozdul a t t ól elveszt e t t e az egye n s úlyá t, az ágyra zuha n t, és feles é g é t is mag áv al ránt ot t a . – Ne, Ian! – tiltakozot t Mariss a megin t fojtott han go n. – Légy szíves, menj ki! – Figyel m ez t e t t e l e k , hogy térj ki az uta m b ól. – A saját fürd ő szob á m b a n volta m, ahol neke d sem mi kere s nivalód nincs. – Harci a s voltál, mint mindig, kedve s e m . – Harci a s ? Én csak védek e z t e m . Mariss a azt hitte, tudt a, mit vállalt, amikor rábe sz él t e Ian Trem ay n e–t, hogy vegye őt felesé g ül. Ami itt és most tört é nik, az azonb a n már minde n hat á r o n túlm e gy. Meztele n, forró b őrén érezt e a férfi nyelvét, és test é b e n ugyan a z a t űz lobba n t fel, amelyik az égszínk é k szem p á r b a n is ott lobogot t. Nem, ez nem meh e t így továb b! Túl nagy a veszély, ha nem vigyáz, még belesz e r e t Ian Trem ay n e–b e, mosolygós szem é b e és érzéki szájáb a , amely árulkodó n meg–m e g r á n d u l az elfojtott neve t é s t ől. Végté r e is ő ezt az emb e r t azok miatt a n ők miatt akarja gy űlölni, ha egyált alá n aka rja, akik még szer e p e t játsza n a k az életé b e n , és nem azért, mert minde n ellen állá s á t játszi könnye d s é g g e l, szem pilIa n t á s alatt meg tudja törni. A férfi nagyon gyeng é d e n összefont a az ujjait Mariss a ujjaival, miközb e n ajka egyre lejjebb és lejjebb vándor olt a test é n , a melléh ez ért, és nyelvével izgató lassú s á g g a l köröke t írt le rajta. – Nem is akar t ál enge m – emlék ez t e t t e Mariss a . Ian nyelve most a melle közé siklott, ő pedig folytat á s után sóvár g o t t . Lüktet ő mellbim b ój á n akar t a érez ni a férfi forró száját, két kézzel bele szer e t e t t volna túrni hollófeke t e hajáb a , csókolni vágyt a az ajkát, egész e n közel akart a tudni mag á h o z, mezt el e n ül és izgalom b a n , ugya n ú g y vágytól égve, ahogya n őt is vágy éget t e . – Nem is akar t ál enge m – ismét elt e meg mégis –, nem is kellek neke d, Ian... Ki akar t bújni alóla, ám minél elszá n t a b b a n prób ál t szab a d ul ni az ölelés é b ő l, a férfi ann ál er ő se b b e n szorítot t a mag á h oz. Maris s a test é t már–m á r elem é s z t é s s e l fenye g e t t e a benn e lobogó t űz. – Ian, ó, Ian... – Már csup á n ennyit tudot t elsutt o g ni elfúló hang o n, és csak nagy soká r a hallott a meg a férfi válasz á t. – Igenis akarl ak. – Eres sz el, Ian! A férfi szem e már nem nevet e t t , és egysze ri b e n komor lett, amikor felem elt e a fejét. – Komolya n azt akaro d ? – nézet t le rá. – Légy őszinte, és mond d meg, mit akar s z! Én kívánlak. És te enge m ? 87

Mariss a nem tudot t megszól al ni, és a lélegze t e is elaka d t. Ian Trem ay n e komoly szem é b ő l azt olvast a ki, hogy ez itt most nem tréfa, nem küzdele m között ü k, han e m sokkal többr ől szól a kérd é s . Mariss a egysze ri b e n tökélet e s e n tiszt á b a került az érzés eiv el, de szavak b a önte ni nem mert e őket. Szer e s s enge m – szer e t t e volna kiálta ni –, szere s s , ahogy a n a szívem aka rja! Csakho gy a te szíved egy árnyal a k é , egy emlékk é p é . Ezért vagy ilyen dühös és fölénye s. Nem vagyok elég jó neke d, mégis aggó d s z ért e m , és nagyo n, de nagyon gyen g é d is tudsz lenni hozzá m. Ha Mariss a korá b b a n akár csak sejtet t e volna, milyen boldogító is lehe t két emb e r szerel m e , akkor elejét ől fogva más utá n sem sóvárg o t t volna. Most pedig Ian Trem ay n e itt van vele, de nem szer e t h e t i őt, mert valaki más t szere t , aki már nincs több é, s ha ölel is egy n őt, akkor is csak arc nélküli test e t ölel. És ő sem vallhatj a meg neki, hogy szere ti, hisze n kapcs ola t u k hazug s á g r a épül, és a férje még csak azt sem tudja, ki is valójáb a n a feles é g e . Hazug s á g b a n él, amikor vele él, s bár nála jobba n ezt senki sem tudt a , mégis szere t t e ' volna lehúzni mag á h o z Ian fejét, hogy megc s ó kolja. Keze, minth a önálló életr e kelt volna, meg m o z d ul t, és megsi m o g a t t a a férfi arc á t. A követk ez ő pilIan a t b a n azonb a n Mariss a már döbb e n t e n felsikoltot t. Mit m űvel itt? Hová lett a büszk e s é g e ? Hát saját aka r a t a már nincs is? – Ne! Nem! Kiránt ot t a mag á t Ian karjá b ól, és a férfi most azonn al eleng e d t e . – Nem – ismét elt e meg Maris s a lehajtot t fejjel, csen d e s e n . Nem, amíg Ian a halott felesé g e után vágyódik, és ő sem mivel sem jelent több e t neki bár m elyik bárt á n c o s n ő n é l. Addig egyetle n szóval sem fogja elárul ni, mit érez iránt a. – Azt hitte m , hogy... – dünnyö g t e a férfi. – Igen? Mit hittél? Ian lehunyt a a sze m é t . – Sem mi t – rázt a meg a fejét, aztá n felállt, és Mariss a legna gyo b b ámula t á r a gyeng é d e n vállár a terít e t t e az ágyta k a r ó t . – Odale n t már megt e rí t e t t e k reg g elih e z. Az ebé dl őt közös e n fogjuk hasz n ál ni, abból ugyanis csak egy van a házb a n. Sietn ü n k kell, mert már a nagyo n gazd a g a prog r a m u n k . Légy szíves, azonn al gyer e le, ha elkész ül t él. Mariss a bizonyt aI a n ul néze t t fel rá. Nem ért e t t e , hogya n változh a t o t t meg pilIan a t o k alatt ilyen nagyo n. – Kapd össze mag a d , kis hölgy! – paskolt a meg az arcá t finom a n a férfi. – Tudod, ame rik ai vagyok, és nem angol nem e s , úgyhogy a modor o m b őven hagy mag a utá n kívánnivalót. Ráad á s ul munk áv al keres e m meg a betev ő m e t, amit finom úr soha nem tenn e, cser é b e viszont megle h e t ős e n tekint élye s banksz á m l á m van – tett e még hozzá, de választ nem várt, mert már ki is ment, és becs u k t a mag a mögött az összeköt ő ajtót. Mariss a elindult, hogy elfordíts a a kulcsot a zárb a n , de két lépés utá n habozva meg állt. Végül hagyt a az ajtót, ahogy volt, megfor d ul t, és visszasi e t e t t a fürd ő szob á b a , hogy felöltözzön. Tíz perc múlva már ment is le a földszint r e . Még nem tudt a , mi hol van a házb a n, és útközb e n egy tág a s szalonb a is bet éve d t , amelye t régi búto ro kk al ren d e z t e k be, és nagy, félköríves ablak ai ból ki lehet e t t látni az utcáig nyúló kert ápolt pázsitjá r a . 88

Az ebédl ő be n Ian Trem ay n e a hosszú asztal fején él ült, kávézot t, és újságo t olvasott. Felnéz e t t a lapból, amikor Mariss a belé p e t t , és felem elt e a kann á t , de keze félúton meg állt a leveg ő be n. – Vagy inkáb b teát kérn él? – kérd e z t e . – Köszönö m, a kávé jó lesz – felelte Maris s a. Miközbe n Ian töltött neki, Lee neszt ele n ül el őlépe t t a sarok ból, ahol addig állt. Mariss a nem szer e t t e , ha a par a n c s a i t lestek, és udva ri a s a n elküldt e a kínai lányt, aki lesütö t t e a sze m é t , és hátr á b b húzódo t t , de nem hagyt a el a helyiség e t. Mariss a pedig kiszolgált a mag á t a büféa s z t a l ról. Azzal jött le ide, hogy ame n nyir e csak lehet, elviselh e t ővé igyekszik majd tenni kapc sol a t á t a férjével, és reg g elizé s közbe n udvari a s társ al g á s t aka r t folytat ni vele. így azonb a n , hogy Lee ott állt a hátt é r b e n , és ellens é g e s pilIant á s o k a t vetet t rá, nem volt képes megvalósít a ni a szán d é k á t . Ian egy id ő utá n újra felnéz e t t az újságj á b ól. – Délel ő tt meg m u t a t o k neke d és O'Bria n é k–n e k egy keves e t a város ból – mond t a Mariss a–n a k. – Ebéd után be kell menn e m Jimmyvel az áru h á z b a , után a pedig tárgy alá s o m lesz, de John majd a rend elk e z é s e t e k r e áll. Lee halka n megkös zö r ül t e a torká t, mint h a enge d élyt kérn e arr a, hogy megsz ólalh a s s o n , Ian szemlá t o m á s t megle p e t t e n nézet t rá. – Lehet, hogy Mrs. Trem ay n e és a másik hölgy inkáb b kette s b e n nézn é n e k körül. Példá ul felülhe t n é n e k a siklóvas ú t r a . – Igaz, Lee, de majd csak akkor, ha a hölgyek már jobba n kiisme rik itt mag uk a t . San Fra n cis co szép hely, de legalá b b annyir a veszélyes is. – Jól tudo m, hogy a kiköt ő ne gy e d b e n sok szính áz van, és mind e nf él e más szóra kozó h e ly is? – kérd ez t e Maris s a egé sz e n árt a tI a n ul. – Valamikor úgy volt, de ma már nem annyir a érd e k e s az a rész – felelte a férje, és elmosolyodot t . – Én inkáb b a városo m szebbik oldalát szer e t n é m meg m u t a t n i neke d, kedves e m . Mariss a ugya n még nem végzet t a regg elizé s s el, Ian azonb a n felállt, hogy jelezze, indulni szer e t n e . – John kett ő re legye n a hölgyek é r t az áru h á z n á l! – szólt oda Leene k, és hozzát e t t e , hogy itthon fognak vacsor áz ni, aztá n kézen fogta Maris s a t , és kisiet e t t vele az el őcsa r n o k b a , ott azonb a n hirtel e n meg állt, és homlok á t ráncolva nézet t rá. – Jobb volna, ha hoznál mag a d d a l kabá t o t. Itt nagyon változé ko ny az id őjárá s. Igyekezz! Mariss a felszala d t az emele t r e , könny ű köpe nyt kapot t el ő a b ő röndj é b ő l, és táská t is vett mag á h o z. Gyors a b b nem is lehet e t t volna, Ian Trem ay n e mégis türel m e tl e n ü l fel–alá járkált már, mire visszaé r t hozzá. – Várj meg itt! – mondt a a férfi, miut á n leme n t e k a bejá r a t h o z vezet ő lépcs ő n. – Mindjá r t hozom a kocsit. – Te fogod hajta ni a lovaka t? – ámult el Maris s a. – Automo bilr a gondolt a m – felelte Ian mosolyogv a. – Reméle m , nem félsz t őle. Mariss a haboz á s nélkül kijelent e t t e , hogy kicsit sem fél, bár soha életé b e n nem ült még autób a n . Lelkes e n elindult a férje után, ő azonb a n hirt ele n meg állt, és hajszál híján egym á s n a k ütközt e k. – Kértelek, hogy várj meg itt. – Nagyon kíváncsi vagyok az auto m o bilod r a – vallott a be Mariss a őszinté n. 89

Ian Trem ay n e mosolya még széles e b b lett. – Az auto m o biljai m r a . Ugya nis nem egy van, hane m több. Gyere, meg m u t a t o m őket! Beford ult a k az épüle t sark á n á l, és a villa mögöt t meg h ú z ó d ó istálló és kocsiszín felé indult ak továb b. A bokszokb a n több ló is állt, nem csak az a két feket e, amelyik el őz ő este a hintót húzt a. A kocsiszín b e n nyitott és zárt fogatok mellett háro m autó sora kozot t egym á s mellet t, de Ian Trem ay n e nem azokhoz vezett e a feles é g é t , han e m egy negye dik h e z, amelyik egé sz e n hát ul, a többie kt ől külön állt. Hosszú volt, sötétzöld, egész e n újszer ű , és nagyo n elegá n s . – Fra n ci a gyárt m á n y – magya r á z t a a férfi –, és Daimle r–m o to r van ben n e . Mariss a igazá n még meg sem csod ál h a t t a a jókora autót, amikor Ian már a követk ez ő höz, egy Rena ult–hoz kísér t e . Végül egy 190l–es Oldsm o bile ajtaját nyitott a ki el őtte, ő pedig a férfi kezér e tám a s zk o dv a besz állt, és mosolygó szem e elárult a, hogy nagyo n izgatot t. – Úgy látom, elb űvölne k az auto m o bilok – neve t e t t fel Ian. – Ha ezt már akkor tudo m, talá n nem kellett volna megk üz d e n e m az ellen állá s o d d a l, és sokkal ham a r a b b belem e n t é l volna, hogy átköltözz Ameriká b a . A férfi beg5 n áj t o t t a a motor t, és a rám p á n ügyes e n kihajtot t a kocsiszín b ő l. Mariss a el őször megije d t, amikor az autó hirt ele n megin d ul t vele, de ham a r megn 3 a a g o d o t t , és élvezt e, hogy a leveg ő kellem e s e n simog a tj a az arcá t. – Ez nagysz e r ű ! – fordult a férje felé. – Furc s a , de én szenve d ély e s lovas n a k hittel ek. Mindig nyer e g b e n ültél, amikor... – magy a r á z t a , de aztá n ijedt e n elhallg a t o t t . Ha van Isten az égb e n, gondolt a rem é n yk e d ő n, akkor Ian Trem ay n e már rég elfelejte t t e , hogy egy évvel Sir Thom a s halála el őtt lóháto n tett e meg az utat az udva r h á zi g. Mariss a meg p r ó b á l t vissza e ml é k e z ni rá, hogy Ian a londoni szállod á h o z is lovon érkez e t t–e, de emlék e z e t e cser b e n h a g y t a . Arca lángolt, és merev e n el őresz e g e z t e a tekint e t é t . A férfi válasz a hallat á n azonb a n óriási k ő eset t le a szívér ől. – Valóba n szer e t e m a lovaka t – mondt a Ian Trem a y n e –, és van is néhá ny pomp á s példá nyo m . – Tudo m. Az a két feket e nagyon szép. – A hát a slov ai m is azok. Imádok lovagolni, a városi közleke d é s b e n azonb a n az auto m o bilok é a jöv ő. Valószín űleg nagyo n ham a r ki fogják szorít a ni a fogatok a t . Id ő közb e n meg é r k e z t e k a kerti lakhoz, és az O’Brian házas p á r t ugyan ú g y len3ai göz t e az autó, mint Maris s a t . A hölgyek az eleg á n s karos s z é ri á t csodált á k meg, az urak pedig a m űszaki részlet e k r ől társ alo g t a k, míg Ian ki nem jelent e t t e , hogy indulniuk kell, ha minél több e t akar n a k meg n é z ni a város ból. A Nob Hillr ől lehajtot t a k a Union Stre e t r e , onna n fel a Russia n, majd a Telegr a p h Hillre, a kínai negye d b e tett kitér ő után pedig Water–fro n t b a érte k, a hírh e d e t t kiköt ő ne gy e d b e . Vég űi egy dombo n álltak meg, ahon n a n pomp á s kilátá s nyílt a város r a . Miközbe n Ian felhívta a figyelm ü k e t egyik–má sik épület r e . Mariss a egysze r csak a vállán érezt e a kezét, és jóles ő meleg s é g töltöt t e el a szívét. Férjé n e k szemlá t o m á s t jólese t t, hogy ő lelkes e n meg dic s é r t e az auto m o biljá t, és viszonyuk mint h a már bará tivá vált volna. Ami persz e képt el e n s é g , mer t Ian Trem ay n e múltja rem é ny t e l e n ü l elválasztja kett ejük e t , és ő szinte még 90

sem mi t sem tud a férjér ől. Arról már nem is szólva, hogy a férfi mi minde n t nem tud róla... – Szép ez a város – jegyezt e meg Mary csen d e s e n , és átka r ol t a Jimmy der e k á t . Ian ellép e t t Mariss a mell ől, és visszain d ul t a kocsihoz. – Mit gondol, ham a r megsz ok n a k majd itt? –fordult az ifjú írhez, aki azonn al buzgó bóloga t á s b a kezde t t . – Egész e n biztos a n , Mr. Trem ay n e . San Fran ci s co elrag a d ó hely. Minde n oka megv a n arr a, hogy büszk e legyen rá. – Az is vagyok, Jimmy – jelent e t t e ki Ian mosolyogva. – Itt még az égh ajla t is kelle m e s . Soha nincs h őség, de túlsá g o s a n hideg sem. – Maga a földi par a di c s o m – tódítot t a Mariss a. – Igen, attól eltekintv e... Hogy id ő r ől id ő re meg m oz d ul a föld. Ian csak gondol a t b a n fejezte be félbe h a g y o t t mond a t á t , bár mag a sem igazá n tudt a, miért nem akar besz élni az 1855–ös nagy földre n g é s r ől. Talán azér t, mer t délut á n is arra kell majd hivatkoz ni a. A kiköt ői negye d, amelyb e n új épüle t e k e t akar n a k emelni, a város talán legvesz élyez t e t e t t e b b rész e, akkor is, ha a pénz e m b e r e k ezt nem akarjá k belát ni. – Mit ől eltekintve ? – zavar t a meg a tépel ő dé s–b e n Maris s a kérd é s e . – Nem érde k e s – felelte Ian megle p ő e n nyers és türel m e tl e n s é g r ől árulkodó hang o n. – Most már sietn ü n k kell, ha még enni is akar u n k néhá ny falatot, miel őtt Jimmyvel bem e n n é n k az áruh á z b a . Id ő közb e n meg él é n k ül t a város b a n a forgalo m. Foga t ok, kézikocsik sokas á g a mellet t hajtott a k el, és Maris s a életé b e n most el őször látott villamos t. Amikor meg állt a k egy hat al m a s tégla é p ül e t el őtt, senki sem mondt a , ő mégis tudt a, hol vann a k. A háro m emele t mag a s homlokza t o n feket e bet ű k hirde t t é k , hogy ez itt a Trem ay n e Áruház. Ian karon fogta a felesé g é t , és elhúzt a a bejá r a t el ől. – El ő bb meg e b é d e l ü n k . A követk e z ő , ugya n c s a k nagy házb a n egy bank mellett a teleg r á fs zol g ál a t központj a kapot t helyet, a kett ő között pedig lépcs ő vezet e t t fel a legfels ő emele t r e , az Antoine névre hallga t ó, elegá n s étt e r e m h e z . Feh é r dam a s z t a b r o s z o k o n gyerty á k égte k vörös r é z b ől vagy üveg b ől készült tartók b a n , a padlót drá g a sz őnye g e k borítot t á k. Az aszt alok n á l felt ű n ő en jól öltözöt t vendé g e k foglalt a k helyet: kifogás t a I a n öltönyt visel ő üzlete m b e r e k és selye m b e , bárs o ny b a öltözött hölgyek, fejükön kis kalap p al, amelye t toll vagy rövid fátyol díszítet t. A helyisé g egyik sark á b a n zongo ris t a játszot t halka n, és el őkel ősé g dolgá b a n a szem élyze t sem mar a d t el a vend é g k ö r mögöt t. Mr. Trem ay n e–t ter m é s z e t e s e n isme r t é k , és kis társ a s á g á t a tere mf ő nök azonn al egy el őre lefoglalt aszt alhoz vezett e. Amíg odaé r t e k . Mariss a szemlá t o m á s t sokak csodál a t á t kivívta. – Mada m e Trem ay n e – hívta fel mag á r a a figyelm e t az alacso ny kis franci a főpincé r –, elle est tres belle. – Igen, Jacqu e s, gyönyör ű asszonyt hozt a m mag a m n a k Európ á b ól – mosolyodot t el Ian. –Ha bár miko r igazá n jót akar t ok enni, mindig ide gyert e k! Jacqu e s–tól csakis kiváló kiszolgál á s r a számít h a t t o k. – Mais oui, monsie u r – felelte a f őpincé r, de még mindig nem siker ül t leven ni e a sze m é t Maris s a r ól. – Tres belle, vraim e n t. 91

– És még nagyo n fiatal is – tett e hozzá Ian Trem ay n e sejtel m e s e n mosolyogva. Mariss a érezt e, hogy arcá b a tolul a vér, bár az el őbb még őszinté n örült a francia férfi lelkes dicsé r e t é n e k . – Mi van ma mag áv al, Jacqu e s ? – lett Ian egysze rib e n türel m e tl e n. – Ébre n álmodozik? Miért nem hozza már az itallapo t? A főúr végre felhagyot t Maris s a csodál a t á v al, és elsiet e t t , hogy tegye a dolgát. A pincé r e k e t , akik nem s ok á r a az aszt al uk h oz érkezt e k, látni valóan ugya n ú g y elb űvölte az új Mrs. Trem ay n e széps é g e , és az étt e r e m b e n ül ő urak n a k sem siker ült mara d é k t a I a n u l eltitkolniuk, hogy felfigyelte k rá. Mariss a szinte már kelle m e tl e n ül érezt e mag á t attól, hogy egysze ri b e n az érde kl ő d é s közép po n tj á b a került. Ian iménti inge r ül t s é g é t ann a k tudt a be, hogy miel ő bb szer e t n é meg m u t a t n i Jimmyn e k az áru h á z a t , miut á n az egész delel őttj ét rájuk áldozt a. Az ételek kit ű n ő ek voltak, és a krist álypo h a r a k b a n gyönyör űe n csillogot t a tökélet e s h őmé r s é kl e t e n felszolgált burg u n di. Ian Tre m a y n e épp e n a Golden Gate park ról mes élt, amelyb e n az 1894–es világkiállítá s után japá nk e r t e t rend e z t e k be, amikor egysz e r csak félbeh a g y t a a mond a t o t. Mariss a oldalra fordítot t a a fejét, és követ t e a férje tekint e t é t , hogy megt u dj a , mit ől forrt ajkár a a szó. Egy n ő tarto t t az aszt alu k felé, büszké n felem el t fejjel, mosolyogva. Maga s a b b r a n őtt az átlag n ál, nagyon karcs ú volt, finom vonás ú arc á b ól hossz ú, selym e s pillák alól hatal m a s szem néze t t ki, barn a haja szépe n csillogot t. Elegá n s , mályvaszín ű ruháj á t divatos, tolldísze s kalapk a egészít e t t e ki. Ian Trem ay n e nagyon jól ismer h e t i ezt a hihet e tl e n ü l érzéki kisug á r z á s ú n őt, futott át Maris s a fején. Férjén, aki felállt, amikor a hölgy közele b b ért hozzájuk, a zavar vagy kelletle n s é g halvány jelét sem fedezt e fel, ő viszont bossza n k o dv a érezt e, hogy már megin t elvörös ö d ö t t , noha elszán t a n uralko d ni igyekez e t t mag á n. – Jó napot, Grace! – üdvözölt e Tre m a y n e az elegá n s hölgye t. Az asszony kecs e s e n lábujjhe gy r e állt, és jobbról, balról arcon csókolta a férfit. – Ian, kedve s e m ! – fuvolázt a, és felragyo gó szem év el angyalia n légies n e k, szelídn e k, meleg s zív ű n ek t űnt. Szem e azonb a n rögtö n hideg lett, akár egy viper á é , amint Mariss a r a nézet t. –Maga nyilván az ifjú Mrs. Trem ay n e . Jól gondolo m , kicsiké m ? Igazá n elb űvöl ő kislány, szívb ől gra t ul álok hozzá, Ian. Már megb o c s á s s o n , hogy csak így megszólíto m, de hát a mi drág a Ianü nk id őnké n t megfel e d k e zik a jó modo r r ól. Ha még nem tudn á, Grac e Leroux vagyok, Ian régi jó bar á tj a. Újabb n ő Ian Tre m a y n e múltjá ból, még hozz á egész e n más milye n, mint az a vörös volt a pályau dv a r n á l, állapítot t a meg mag á b a n Mariss a . Férje mag á n é l e t e nem is olyan rég e n még teljes e n hide g e n hagyt a, az az id ő azonb a n végle g elmúlt. Ez a méze s m á z o s széps é g leere s z k e d ő–e n a kicsikéjé n e k szólított a, ami mér h e t e t l e n ü l felbossz a n t o t t a Maris s a t. Szent ül eltökélt e, hogy talpala t nyi terüle t e t sem enge d át neki. Der űs mosolyt öltött mag á r a , és kezet n3n ájto t t Grace Leroux–na k. – Igen, azt mindjá r t látni, hogy jó bar á t o k, meg azt is, hogy már nagyon régót a – nyom t a meg szánt s z á n d é k k a l a szót. – Es való igaz, a férje m viselke d é s e ném elykor megle h e t ő s e n szoka tI a n – tett e hozzá, s miközb e n odaa d ó–n a k, bizalm a s n a k szánt pilIant á s t vetet t Ianre, mag á b a n azon imádkozot t, hogy a férfi ne ronts a el a játék á t, és ne szégye ní t s e meg. Ian 92

azonb a n sem mi ilyet nem tett, s őt mi több, minth a der ű csillogott volna égszínk é k sze m é b e n . –Kedves Mrs. Leroux... Vagy talán Miss? – Mrs., ter m é s z e t e s e n – válaszolt a a hölgy. Vagyis inkáb b szisze g t e , és harcia s a n összevon t a söté t szemöl dök é t. – Mrs. Leroux, enge dj e meg, hogy bem u t a s s a m önnek a legjobb bará t ai m a t , neveze t e s e n Mrs. és Mr. James OBrian t. Drág a Mary, kedve s Jimmy, mint hallott á t o k, Mrs. Leroux a mi Ianün k nagyo n régi bar á tj a. Jimmy felem elk e d e t t , Mary pedig bar á t s á g o s a n mosolygot t, Ian azonb a n minth a egysze ri b e n nem találta volna már annyir a szóra k ozt a t ó n a k a helyzet e t . Ennek ellen é r e intet t egy pincé r n e k , és széke t hozato t t Grac e Leroux–na k, aki O'Brian é k e t alig mélt at t a figyele m r e , és megint Maris s a h o z fordult. – Jövő héte n piknike t ren d e z ü n k az árva gyere k e k alapítvá ny a javár a. A komoly pénz e m b e r e k közül soka n megíg é r t é k , hogy eljönn e k. Már csak ezért is fontos volna, hogy Ian megtiszt elje n benn ü n k e t . Reméle m , nem feledke zik meg rólunk. – Ott leszek – dör m ö g t e a férfi kelletle n ül. Grace elmosolyodo t t. – Fájdalo m, de felesé g e k megjele n é s é r e ezútt al nem számít u n k. – És miért nem? – adta Maris s a a mit sem sejt őt, miközb e n férje azt mor m o g t a , hogy erre ő is kívánc si lenne. Mrs. Leroux megle h e t ő s e n átlátszó kifogás s a l hozako do t t el ő. – Akinek nincs ott dolga, az csak unatkoz n a , Ian lelkes e n támo g a tj a az ügyün k e t , és eddig mindig elkísér t ezekr e a rend ezv é ny e k r e . Ez között ü n k már afféle hagyo m á n y. Ugye megb o c s á t j a neke m, kedves e m , hogy ezútt al is elrab olo m a férjét? – Ha meg e n g e d e m , hogy megt e gy e , már nem lesz mit megb o c s á t a n o m – felelte Mariss a b ű bájos á n , aztá n rám os olygot t Maryr e. – A bará t n ő m m e l egyéb k é n t is meg akarjuk nézni a parko t, úgyho gy le tudok mond a ni a férjem r ő l. Önnek lesz kísér ője, és mi sem fogunk una tkoz ni. A szép özvegy még mindig mosolygot t, csakh o gy ez már szemlá t o m á s t komoly er őfeszíté s é b e került. – Még látjuk egym á s t , Ian, és mind e n t meg b e s z él ü n k. Örülök, hogy találkozt u n k, gyer m e k e m . Valódi megle p e t é s volt. Grac e Leroux még egysze r fagyos pilIant á s t vetet t Mariss a r a , aztá n elegá n s a n búcs ú t intet t, és elsuho g o t t . Amikor Mary kevés s el kés ő bb a piknik fel ől érd e kl ődött, Ian Trem ay n e felem elt e a fejét, és sokáig nézet t a feles é g é r e . – Komolya n nem érte m , miért kerít Grace ilyen nagy fenek e t a dologn a k – dör mö g t e közbe n. – Sem mi akad álya nincs, hogy ti kett e n is elgye r t e k velem. Jimmy nem csatl akoz h a t hozzá n k, mert akkor már nyakig lesz a munk á b a n . Mariss a sietve lesütö t t e a szem é t , hogy elrejts e igen–ige n elége d e t t pilIant á s á t . Amikor azonb a n kevéss el kés őbb elha gyt á k az étte r m e t , kihívóa n megint a szép özvegyr e terelt e a szót. – Ugye ő is a szere t ő d? Már mi n t Grac e Leroux. – Mariss a, mond t a m már neke d... – És még ran d e v ú t is beszélt él meg vele ide, az étte r e m b e . – Szó nincs róla! Nem szere p el t a tervei m között, hogy találkozni fogok... a nagyo n régi bará t n ő m m e l, ahogy a n te ropp a n t kedves e n nevezni méltózt a t t a d . Most pedig gyer e! – fogta karon Maris s a t , és mag áv al húzt a. – Amúgy pedig mag a d r a vess! – folytatt a halka n. – Elvégr e te kötött e d ki, hogy nem léphe t e k be a hálószob á d b a . 93

– Minth a bár mi r e is men t e m volna vele! – Figyelm e z t e t t el e k, és tudod, hogy kívánlak. Én is megle p őd t e m , amikor rádöb b e n t e m err e, de ez az igazs á g. Csakis rajta d múlik, drág á m , hogya n alakul a jöv őben a mag á n él e t e m . – Neke m nem elég, hogy aka r sz enge m . –Mariss a megp r ó b ál t a kirá n t a n i a karját a férfi keze alól. – Arra vágyom... Minde gy, a lénye g az, hogy több e t aka rok. Mariss a n a k végr e siker ült kiszab a dí t a n i a mag á t . Férjé t szó nélkül otth a gy t a a járd á n , és Maiy meg Jimmy után siete t t. Ian el őször kétke d őn, t ű n ő d ő n néze t t után a, és bosszú s a n is, ám aztá n különös mosoly enyhít e t t e meg szigor ú vonás ai t, és han go s a n , szívb ől felneve t e t t .

94

11 Mariss a este egyed ül ült le vacsor áz ni. Kedvetle n ül piszkált a a mest e ri e n elkészít e t t nar a n c s o s kacs a s ül t e t , és újra meg újra azt találg a t t a , hogy valóba n üzleti ügyek tartj ák–e távol a férjét. Az áru h á z b a n Ian megle h e t ő s e n siet ős e n elköszön t t őlük, és Maryt meg őt egy fiatal alkalm az o t tj á r a bízta. Az őszinté n szívélyes Sandy O'Hallor a n volt az els ő n ő a város b a n , aki valóba n öröm m e l fogadt a Mariss a t . Miut á n Ian egy ajtó mögöt t elt ű nt Jimmyvel, a szepl ős Sandy érez h e t ő büszke s é g g e l végigvez e t t e a két angol hölgye t a különféle osztályokon, és minde n t részlet e s e n elma gy a r á z o t t nekik. Az órák észr ev é tl e n ül rep ült e k a gazd a g választ é k k al rend el k e z ő, hatal m a s áruh á z b a n , ahol nemig e n lehet e t t volna olyas mit kérni az eladókt ól, amivel ne szolgál h a t t a k volna. Kőrútjuk a mag a sfölds zin t e n , a kávézób a n ért vége t, ahol az alkalm a z o t t a k is étkezt e k. Teázá s közbe n Maris s a és Mary megl e p e t t e n nyugt á z t á k , hogy a légkör már–m á r csalá di a s, és der űs, kötetl e n a han g n e m . Mariss a t soka n megc s o d á l t á k, de a pilIant á s o k sem rosszin d ul a t ú a k , sem tolako dó a k nem voltak, csak szívélyes rokonsz e nv r ől árulkod t a k , amit ő őszint e mosollyal köszönt meg. – Ahogy elnéze m , itt soha nem unat koz n a k a dolgozók – jegyezt e meg. Sandy dalla m o s a n felneve t e t t . – Látn á csak, mi megy nálunk, amikor vasá r n a p o n k é n t eljönn e k reg g elir e az árva gyer e k e k a Szent Kevinb ől. – A Szent Kevinb ő l? És mag u k vasá r n a p is dolgozn a k ? – kérd e z t e Mariss a. – A Szent Kevin katolikus tem plo m, és árvah á z is tartozik hozzá. Vasár n a p pedig csak önké n t e s e k jönnek be dolgozni. Egy–egy alkalo m m a l úgy ötven kis árvát szoktu n k megve n d é g e l ni. Én szint e mindig itt vagyok, mert szer e t e m a gyere k e k e t – mes élt e Sandy lelkes e n . – Mag a m is nagy csalá d b ól szár m a z o m , tizenk é t testvé r közül én vagyok a legid őse b b . A húg ai m és az öcséim mind Írorsz á g b a n mar a d t a k , és kicsit pótolják őket az itteni lurkók. Mr. Trem ay n e biztosítja szám u k r a az ennivalót, ők pedig elkép e s z t ő iram b a n mind e n t bet e r m e l n e k . Olyan még nem volt, hogy valami meg m a r a d t volna a reng e t e g sonká b ól, kolbá sz ból, lekváro s kenyé r b ő l, süte m é n y b ő l és gyümölc slé b ől. Minde n egyes ilyen regg eli valódi ünne p nekü n k, és persz e a kicsikn e k is. – Ugyan e z e k e t az árvák a t támo g a tj a az az alapítvá ny is, amelyikb e n Mrs. Leroux olyan elköt el ez e t t e n tevék e n yk e di k? Sandy megve t ő han go t hallatot t. – Mrs. Leroux? Az a felfuvalko do t t nagys á g a csak akkor fedezt e fel mag á b a n a sz ű kölköd ő k iránti érz ő szívet, amikor megt u d t a , hogy Mr. Trem ay n e komolyan foglalkozik velük... A fiatal alkalm a zo t t elhallg a t o t t , és az ajkáb a har a p o t t . Csak kés őn döbb e n t rá, hogy a kenyé r a d ój a szer e t őjé r ől szóló pletyká t a legkevé s b é épp e n a feles é g é n e k kellett volna feltálalnia. – Sem mi baj, Sandy – mosolygot t rá Mariss a kedve s e n . – Megíg é r e m , hogy én is eljövök majd vasá r n a p , éspe dig nagy öröm m e l. Kevéss el kés ő bb John lépet t az aszt alu k h o z, és jelent e t t e , hogy Mr. O'Bria n máris munk á b a állt, Mr. Trem ay n e pedig tárgy al á s r a ment. Mariss a nagyon kime r ül t n e k látta Maryt, ezért megk é r t e a kínait, hogy 95

vigye haza. Ö majd egyed ül deríti fel a város t, tett e hozzá, de ötlet e szemlá t o m á s t nem nyert e el John tetsz é s é t . * – Mindjá r t besöt é t e d i k, Mrs. Trem ay n e – jegyezt e meg az alkal m az o t t udva ri a s a n . – Magá n a k pedig utasít á s b a adt a a férjem, hogy ne téves sz e n szem el ől eng e m – adott hango t Mariss a a gyanújá n a k. Nem akart azonb a n bajt hozni John Kwan fejére, ezért letett a város n é z é s r ő l, és úgy döntö t t, hogy majd a Nob Hill–i házzal ismer k e di k meg alapos a b b a n , miut á n Maryt letet t é k a kerti laknál. Odah a z a már üzen e t várt a Iantol, hogy ne számíts o n rá, mert nem jön meg vacsor á r a . Az asztal n ál Lee kifogá s t a I a n ul szolgált a ki, étkez é s után azonb a n Mariss a azonn al visszavon ul t, hogy elme n e k ü ljön a szép kínai lány ellens é g e s pilIant á s ai el ől. A földszinti szalonb a n üldög él t, de Ian még akkor sem érkez e t t haza, amikor az óra elütöt t e a tizen e gy e t , és Mariss a végül lepihe n t . Mire más n a p leme n t reg g elizni, férje már rég elha gyt a a házat, és ez egész e n szom b a ti g minde n n a p megis m é t l ő dö t t. Maris s a t egyr e jobba n bossz a n t o t t a , hogy Ian kerüli őt, és a végé n mérg é b e n sem Leen ek, sem Johnn a k nem szólt, csak fogta mag á t , és elme n t otthon r ól. Lesét ál t a dom b r ól, és már az újonn a n épült Fairm o n t Szállod á n á l járt, amikor hát a mögül szapo r a pat a d o b o g á s t hallott. Ijedt e n megfor d ul t, és elkép e dv e látt a, hogy Ian Trem ay n e állított a meg szoros a n mögöt t e feket e ménjé t. – Te meg hová az ördög b e készülsz? – kérd e z t e a férfi indula t o s a n . Mariss a hát r ál t egy lépés t, és megle h e t ő s e n fagyos a n válaszolt, bár szíve a torká b a n dobogot t. – Sétálok. Ezt a han go t pedig kikér e m mag a m n a k . Ian a homlok á t ráncolva áthajolt a lova feje fölött. – Ügy beszéle k, ahogy kedve m tartj a, szép hölgy. Most meg f őleg, amikor majdn e m esze m e t veszte t t e m , annyira féltet t el e k és aggód t a m miatt a d. – Jól hallott a m , hogy féltél és aggód t ál ? Ugyan miért ? Nem én dübö rö g t e m le utá n a d vad vágt á b a n a dom b r ól. – Dübör g é s r ő l szó sem volt. Jim nagyo n rend e s e n üget e t t . – Akkor most már vissza is üget h e t – jelent e t t e ki Mariss a látvá nyo s közön ny el, és továb bi n d ul t, de nem jutott messzir e. Ian lehajolt hozzá, der é ko n kapt a, és felülte t t e mag a elé a nyer e g b e . – Senki sem tudt a, hová t űntél – mondt a vádló han go n. – Nem érezt e m köteles s é g e m n e k , hogy bejelen t s e m a távozá s o m a t , amivel egyéb k é n t te sem fárad t ál. – Csakho gy enge m nem raboln a k el, és nem foszta n a k ki egykön ny e n. Mariss a szíve vad iram b a n kalap ál t a férfi nyom a s z t ó közels é g é t ől. – Most, hogy már figyelm ez t e t t é l, tegyél le, légy szíves! – siker ült nagy nehe z e n kinyögnie. – Esze m b e n sincs! Még nem ismer e d a várost, és nem fogom elt űrni, hogy megg o n d ol a t I a n ul veszélyek n e k tedd ki mag a d . – Tudod te egyált al á n, mit akar s z? Napokig szóra sem mélta t s z, aztán pedig egysze r csak őrült iram b a n után a m vágt a t s z, és par a n c s o k a t osztog a t s z. Nos, én meg ezt nem t űröm el. Férje er ő se n mag á h o z szorítot t a , két oldalról a combjáv al tarto t t a , és még át is ölelte, hogy lovaglá s h o z tökéle t e s e n alkalm a tI a n szoknyáj á b a n le ne esse n a nyer e g b ő l. Amikor Ian hirt ele n megfor dí to t t a a lovat, Mariss a halka n felsikoltot t. 96

– Hová viszel? – kérd e z t e elfúló han go n. – Nem azt mond t a d , hogy friss leveg ő t aka rt ál szívni? A férfi halk szavait kis híján elnyelt e a szél, pedig a szája egész e n közel volt Maris s a füléh ez, akine k arc á t most valóba n friss leveg ő csapt a meg. Ian Trem ay n e nem vakm e r ő skö d ö t t , ahhoz túlsá go s a n is jó lovas volt, de eng e d t e , hogy a mén nekilen d üljön, és vad iram b a n fusson. Vágtájuk, ahogy lóból és lovas á b ól féktele n hevület ára d t, egysze r r e volt ijeszt ő és bódító. A szél beleka p o t t Mariss a hajáb a, felfújta a szoknyájá t, és jóles ően simog a t t a perzs el ő arcá t. Ian ölel ő karja alatt t űzet fogott a test e, a vére felforrt, s mind gyors a b b a n és gyors a b b a n szág uld o t t az ereib e n . Még csak nem is sejtet t e , hová tart a n a k , de csukot t szem m el, meg a d ó a n rábízta mag á t a forróvé r ű mén r e és szenve d ély e s lovasá r a . Amikor nagy soká r a felnéze t t, férje tekint e t e fürkész őn szeg ez ődöt t rá. – Hová viszel? – kérd e z t e meg Mariss a újra csen d e s e n . – Szab a d leveg ő r e – felelte Ian újra, és lépés r e fogta a lovat. Mariss a kihúzt a mag á t a nyer e g b e n , és sajnálkozva látta, hogy egy forgal m a s útra érkezt e k. Automo bilok halad t a k el mellett ü k tülkölve, villamoso k csiling elt e k, lovas kocsika t és kordé k a t kerülg e t t e k . Ian meg m u t a t t a neki a Palace Hotelt, amelyb e n már olyan jeles férfiúk szálltak meg, mint Sher m a n gen e r á lis vagy Grant elnök. A jöv ő hét végé n Enrico Carus o is ott lakik majd, mert ame rik ai turn éj a sorá n két este is fellép San Fra n cis có b a n . Ian Trem ay n e most el őször a munk áj á r ól is beszélt a feles é g é n e k . Elmes él t e, hogy a szállodá t különle g e s e n jó t űzvéd el mi bere n d e z é s s e l szer el t é k fel, tart ályaib a n hatal m a s vízkészlet e t tároln a k, ha oltás r a lenne sz ű ksé g, és a földre n g é s e k sem tehe t n e k kárt az épület b e n , mert nagyon mélyre levert oszlopoko n áll. Maris s a önké n t el e n ül összefon t a kezét a férfiéval, és Ian lelkes szavai egysze ri b e n benn e is élénk érd e kl ődé s t ébr e s z t e t t e k az építés z e t iránt. – Hogy te mi minde n t tudsz! – ára dozo t t elism e r ő n. – Bámula t o s! Férje, miut á n leszállt a nyer e g b ől, lendül e t e s e n Mariss a t is leem elt e a lóról, aztá n kézen fogta, és elindult vele a szállodá h oz. A bejár a t el őtt egy libériá s boy szolgál a t k é s z e n átvet t e t őle a mén kant á r s z á r á t . – Vég űi is ez a szakm á m – mondt a Ian egysze r ű e n . – Éppe n ezért kerg e t őrületb e a város a ty á k hanya g s á g a . Ezek az ostob á k nem aka rják meg é r t e n i, hogy San Fra ncis có b a n mind e n ü t t úgy kellen e építkez ni, mint itt. Vagyonok a t fizetn e k ki egy híres tervez ő nevé é r t, de azonn al sz ű km a r k ú a k leszne k, amint vízvezet é k e k r ől, alapfala k r ól és t ű zvéd el e m r ő l van szó. Egy dar a bi g szótIa n ul ment e k továb b. Végül Maris s a törte meg a csen d e t: – De tége d nem bírha t n á k rá er ővel enge d m é n y e k r e , vagy talá n igen? – kérd e z t e kissé félénk e n . Ian azzal a sokat m o n d ó , mégis felsza b a d ul t mosollyal aján d é k oz t a meg, amellyel az els ő perc t ő l fogva utat talált a szívéh ez, és szab a d kezével óvatos a n kisimított egy elkósz ált tincs e t a homloká b ól. – Nem, drá g á m , nála m azzal valóba n hiába prób álkoz n a k az urak – mondt a , és minth a gyen g é d s é g csen d ült volna ki a szavaiból. – Csakis akkor építek nekik bár mi t is Wate rfr o n t–b a n , ha elfoga dj á k a feltét el ei m e t – tett e hozzá, aztá n vára tI a n u l megin t felélénk ült, és szinte futva tett é k meg az utat vissza a Palac e Hotelig. 97

Ott Ian lendüle t e s e n újra felülte t t e Mariss a t a nyer e g b e , aztá n ő is felpat t a n t mögé, és gyors üget é s r e fogta a feket e mént. Mariss a most is csukot t szem m e l élvezt e a gyors lovaglás t, és kicsit sem félt, mert férje karjáb a n bizton s á g b a n érezt e mag á t. Útközb e n, már egés z e n közel a saját házá h oz, Ian még egy nagy, csoda s z é p villára is felhívta a feles é g e figyelm é t. – Tetszik? – kérd e z t e , miut á n elmon d t a , hogy ő tervezt e a házat. – Gyönyör ű – felelte Mariss a mosolyogva. – Köszönö m. Hazáig aztá n már mind a kett e n hallga t t a k. Maris s a szám á r a egész e n új élmé ny volt, hogy lelkét egysze r r e töltött e el izgalom és elég e d e t t nyug alo m. Ian érint é s é t ő l még mindig forrt a vére, ölel ő karja ugya n a k k o r a legteljes e b b biztons á g o t is jelent e t t e szá m á r a . Enne k a csodá s békes s é g n e k azonb a n már a házuk küszöb é n véget kellett érnie. John Kwan gond t e r h e l t arcc al várt a őket a kapu b a n . – Mi a baj, John? – kérd ez t e t őle Ian még a nyer e g b ől. – Úgy t ű nik, besze rz é s i gondok tám a d t a k , Mr. Trem ay n e . Mrs. Leroux – vetet t a kínai férfi sajnálkozó pilIant á s t Maris s a r a –, nem boldog ul az alapítvá ny támo g a t óiv al. Arra kéri, hogy most azonn al menje n át hozzá. Mariss a egy pilIan a t r a meg d e r m e d t , aztá n lecsúsz ot t a mén hátá r ól. Férje után a szólt, de ő nem mélta t t a válasz r a . Hang ul a t á n mit sem javított, hogy Ian mély, öblös nevet é s e egész e n a házig kísér t e. Délut á n Mariss a csukot t szem m e l feküd t az illatozó habfü r d őb e n , és gondola t b a n a pokolba kívánt a a borzal m a s Grac e Leroux–t, a széps é g e s Lee Kwant és saját mag á t is. Ian Trem ay n e– r e is hara g u d n i akar t, de nem tudot t. Még mindig szer e t t e volna isten e s e n meg r á z ni, hogy ébr e dj e n fel végre, ugya n a k k o r azonb a n a figyelm é r e , a gyeng é d s é g é r e is vágyott. Hosszú óráka t akar t vele tölte ni, osztozni vágyot t az álmaib a n, ahogy a n ma osztozh a t o t t benn ü k. Úgy sejtet t e, férje nem tud több é szer e t ni azót a, hogy elte m e t t e els ő felesé g é t , s immá r mind e n figyelm év el a munk áj a, az építé s felé fordul. Mariss a összer e zz e n t , amikor meg h allot t a, hogy kinyílt egy ajtó. Emléke z e t t még, hogy a folyosór a vezet őt bezá r t a , nehogy Lee Kwan véletlen ül megz av a r h a s s a , a hálószo b á k a t összeköt őt azonb a n nem. És Ian Trem ay n e , még mindig lovaglóöltö ny b e n , már be is lépet t hozzá. Mariss a arca lángvörö s lett, de nem a forró fürd ővízt ől, amelye t két kézzel sietve felkava r t, hogy habos legye n. Önm a g a el őtt nem tag a d h a t t a több é, hogy kívánja a férjét, és a legjobb úton jár afelé, hogy belesz e r e s s e n . Neki persz e ezt nem fogja bevalIa ni, addig legalá b bi s nem, amíg nem viszonozza a szerel m é t , és miatt a le nem mond Grac e–r ő l, Leer ő l meg az összes kis táncos n ő r ől. Mariss a szem é t megint könny lept e el, és csak hom ályos a n látta, hogy Ian ezüs t t álc á n gyönyör ű sza mov á r t és két leheletv é ko n y teás c s é s z é t egye n s úlyoz. – Te meg mit m űvelsz itt? – kérd e z t e t őle bossz ú s a n . – Teát hozok a széps é g e s feles é g e m n e k – felelte a férfi kedves e n , tekint e t e azonb a n leplez etl e n vágyról mes élt. Letet t e a tálcát, teletöltöt t e a csészé k e t , és az egyiket odanyújto t t a Maris s a n a k , aztá n a falnak vete t t e a hátá t, és kortyolg a t ni kezdt e a t űzforró italt. – Köszöne t e t nem is kapok a figyelm e s s é g e m é r t ? – Grac e ilyen ham a r eleng e d e t t ? – kérd e z t e Mariss a fojtott han go n. – Szóval inne n fúj a szél! A félték e ny s é g beszél bel őled, drá g á m . 98

Mariss a arr a gondolt, hogy sokkal, de sokkal könnye b b dolga volna, ha Ian Trem ay n e kisfiús á n homlok á b a hulló tincs év el és mosolygós szájával, de még félre é r t h e t e t l e n ü l sóvár tekint e t é v el együt t is, nem lenn e ennyir e ellen állh a t a t I a n és ilyen nagyon mag a biz to s . Mi lenn e, ha egysz e r én is kiprób ál n á m , mekkor a hat al m a m van fölött e? – futott át fején a gondola t. – Félté k e n y, én? Ugya n már! – válaszolta, és izgatot t a n kiem elt e a vízb ől az egyik lábát, hogy besz a p p a n o z z a . – Miért is lenné k? Elvég r e mi kett e n csak névhá z a s s á g b a n élünk. – Te legalá b bi s azt állított a d, hogy beé r e d annyival. Mariss a kecs e s e n lejjebb csúszot t a vízben, és férjér e emelt e a tekint e t é t . – Te sem akart a d , hogy valódi feles é g e d legyek. A férfi visszat e t t e a csész éj é t a tálcá r a , közeleb b lépe tt Maris s a h o z, és mélye n a szem é b e néze t t. – Lehet, hogy megváltozo t t a vélem é ny e m ? Maris s a kéjes e t nyújtózko do t t , és meg r á g t a a fejét. – Azt nem hisze m. – Miért nem, ha szab a d tudno m ? Ian leté r d e l t a fürd ő ká d mellé, és ujjaival a fürd őha b utolsó bubor é k a i t is játékos a n kipukk a s z t o t t a . Miközb e n a keze egyr e közele b b ért hozzá, Mariss a n a k elaka d t a lélegz e t e , és a han gja is bizonyt aI a n ul csen g e t t , amikor nagy nehez e n megszólalt: – Mert nagyo n is készs é g e s e n ugrot t á l, drá g á m , amikor mag á h o z rend elt az a... az a vén banya. A férfi neve t é s b e n tört ki, de szem é t egy pilIan a t r a sem vette le a feles é g é r ő l, és a kezét sem húzt a vissza. – És még te nem vagy féltéke n y? – Egysze r ű e n csak nevükö n nevez e m a dolgoka t – felelte Mariss a. Ian Trem ay n e abb a h a g y t a a nevet é s t , és leere s z t e t t e s űr ű szem pilláit. – Nem én hagyt a m fakép n él a gyönyör ű felesé g e m e t , hogy a... vén banyá h oz szala dja k, han e m szigor ú erkölcs ű neje m fordított háta t neke m . Esél3 ^ sem kapt a m t őle arr a, hogy magya r á z a t t a l szolgálh a s s a k . Mariss a szelíd hat á r oz o t t s á g g a l a kád széle felé tolta a férje kezét, és gonoszko d ó mosoly ült ki az arcá r a . – Így aztá n szegé ny férje m n e k a vén banyá n á l kellett vigaszt al á s t kere s ni e. – Nem egész e n ez tört é n t . Azért ment e m el a vén banyá h o z, ha már meg akar u n k mar a d ni enn él a névnél, mert egy közös bará t u n k k al meg kellett érte t n e m , hogy az árva gyere k e k e t pártoló alapítvá ny n a k pénz r e van szüks é g e , amelyb ől óvodá t építh e t ü n k a kicsikn e k, és a jótékony támo g a t ó k bizton számít h a t n a k a társ a d a lo m elism e r é s é r e . – Egyetle n szava d a t sem hisze m – mosolygot t Maris s a szánt s z á n d é k k a l felt ű n ő en kedves e n . – Esküszö m , hogy ez az igazs á g. – És az a szép a s s z o ny... valóba n csak... régi bar á t o d ? A férfi szája sark á b a n mosoly bujkált, miközbe n feles é g e álla alá nyúlt, hogy Mariss a n a k a szem é b e kelljen néznie. – Hazud n é k, ha azt állíta n á m , hogy soha sem mi nem volt között ü n k Grac e–szel. London b a n kiterít e t t e m el őtte d a lapjaim a t . Be kell azonb a n valIano m , hogy a... vén banya képét azót a elhalvá nyíto t t a egy fiatal tünd é r é . 99

Mariss a nem tudt a leven ni a szem é t Ianr ől, és utolsó szavai akar a t I a n u l is mosolyt csalt a k az arc á r a . Akkor viszont igencs a k megle p ődöt t, amikor a férfi hirtele n felállt, és kezé n él fogva őt is felhúzt a. A kádb a n állva, vizes e n, habos á n , meztel e n ül egysze r r e csak Ian karjá b a n talált a mag á t , ajkán érezt e az ajkát, szájá b a n a nyelvét, amelyn e k érzéki játéka vad vágyak a t ébre s z t e t t benn e . Két keze közé fogta a férfi arcá t, mélye n a szem é b e néze t t, és lábujjhe gy r e állt, hogy viszonozza az épp e n csak eltan ul t játékot, el őbb sze m é r m e s félénks é g g e l, ám aztá n már nagyon ham a r mind követ el ő bb e n , vada b b u l és sóvá r a b b a n . Ian illata egész e n elbódítot t a , és nem tudt a , de nem is aka rt a meg g á t ol ni a férjét abb a n, hogy ajka közé vegye ágas ko d ó, rózsá s mellbim b ój á t . Testé t forró, kéjes hullá m ok öntött é k el, s amikor a férfi letér d e lt elé, hogy köldöké b e fúrja a nyelvét. Maris s a úgy érezt e , emés zt ő lángcs óv a nyaldos s a , és kapa s zk o d ó t hiáb a is kere s n e , mer t alá kell zuha n ni a vala mi mélys é g e s e n mély űrbe. Tűz lobogot t benn e, és jéggé is fagyott egysze r r e , amikor Ian ajka és nyelve lassa n, izgató a n asszonyis á g a közép po n tj á t járt a be. Meg kellett kapa s zko d ni a a férfi válláb a n , mind e n porcikájá b a n reszke t e t t , elaka d t a lélegz e t e , s már attól félt, nem bírja továb b, mindjá r t belep u s z t ul soha korá b b a n nem isme r t, boldogító, kéjes és kábító érzés ei b e . Felsikoltot t, hát r á b b akart húzód ni, de nem tett e, csak halka n, reszke t e g e n , vágyakozó n és készs é g e s e n nyögd é c s e l t. Minth a fátyol hullt volna le a szem é r ől, egy végtel e n pilIan a ti g mind e n t nagyo n élese n látott, és tisztá n felism e r t valamit, amit ől ereib e n lávafolya m k é n t forrós á g ára d t szét. Még egysz e r felsikoltot t, leveg ő után kapko do t t , és megt á n t o r o d o t t , de nem eset t el, mert Ian ölbe kapt a, és bevitte a hálószo b á b a . Maris s a az ágyon elnyúlva sóvár a n, várakozó n, felkészült e n felkínált a mag á t, és a férfi, ezút t al ő is mezt el e n ül, már fölébe is feküd t, és a száját kere s t e . Maxiss á belek a p a s z k o d o t t , két karjáb a zárt a, és szenve d ély e s tekint e t e el ől önké n t e l e n ü l lehunyt a a szem é t . Miközbe n Ian Trem ay n e mosolyogv a csókot lehelt a szem h éj á r a , az ajkár a , ő is felfedez t e a férfi test é t, és hallott a, hogy egyre szapo r á b b a n , akadozv a, zihálva szedi a leveg őt. Ujjai bejá rt á k széles vállát, a hát á t simog a t t á k , s egé sz e n másfajt a vágy, kéjes várakoz á s töltött e el, amikor úgy is meg é ri n t e t t e , ahogya n Ian az el őbb őt, és keze alatt lükte t ni érezt e vad vágyát. A férfi végül széttolt a a combj át, és izgató lassús á g g a l , az eggyé válás minde n érzéki pilIan a t á t kiélvezve beleh a t ol t, szá m á r a pedig megsz űn t létez ni a világ. Nem mar a d t bel őle más, csak Ian ütem e s mozg á s a , feszes combj a, gyeng é d keze, az egyes ül é s ü k csod ája. Együtt lebeg ni, röpülni vele az égi szfér á k b a n elsöpr ő e n boldogító volt, mag a a felfogh a t a t I a n csoda. Mariss a kinyitott a a szem é t , és elmos olyodo t t, amikor valaho n n a n nagyo n mes szir ő l meg h a llot t a, hogy a férfi a nevét sutto gj a. Ian még mindig nem vált el t őle, han e m megvá r t a , hogy lassa n, nagyon lass a n megsz elíd üljön az érzéki vihar, amelyet egym á s b a n korbá c s ol t a k fel. – Meg é r t e t t e m vala mit. Maris s a – szólalt meg végül a férfi, és hangj a egész e n mélyen, gyeng é d e n szólt. – Nem igaz, hogy nem aka ro k feles é g e t . Vágyódo m után a , mind a n n a k dac á r a , ami a múltb a n tört é n t . Amikor Ian újra lehajolt hozzá, és megcs ók olt a , Maris s a test e s t ü l– lelkes t ül átad t a mag á t neki. 100

12 Miutá n az újabb önkívület b ő l visszat é r t e k a valósá g b a , és béké s nyug alo m b a n feküd t e k egym á s mellet t, Ian Trem ay n e megint beszélni kezde t t a felesé g é h e z . Nem mond t a , hogy szere ti, de nem is kellet t mond a ni a , mert Maris s a már így is több e t kapot t t őle, mint amir ől valah a is álmodo t t . Férje szavai a kett ejük közös jöv őjét feste t t é k le, arról szóltak, hogy oper á b a , balet t el ő ad á s o k r a járn ak majd, együt t fogják nézni a napfelkelt é t és a naple m e n t é t , Saus alitó b a, Carm el b e kirán d ul n a k, és végiglova gol n a k a teng e r p a r t o n , hogy a dom bt e t ők r ől gyönyörkö dje n e k a fens é g e s kilát ás b a n . Ian még a munk áj á r ól is mes élt, a házak r ól, amelyek e t Waterfr o n t b a n fog építe ni, aztán béké s szelíds é g ű k ismé t a szenve d ély hevé n e k adta át a helyét. Mariss a egyre elfogula tI a n a b b , mind felsza b a d ul t a b b lett, s újabb és újabb gyeng é d s é g e k e t fedeze t t fel, amelyekk el felizgat h a t t a és boldog g á tehe t t e a férjét. Levetk őzt e a gátlás ai t, most már csábító a n , inge rl ő é n érint e t t e meg a férfit, s ámulva élvezt e, hogy felh őtlen der ű és öröm köti össze őket. Odakint közbe n bealko nyo d o t t , és az ablakon beá r a d ó h űvös leveg ő jóles ő en simog a t t a Maris s a felforrós o d o t t, mezt el e n b őrét. Kibont a k ozo t t Ian ölelés é b ő l, fölébe térd elt, és bele n ev e t e t t vágytól tüzel ő kék szem é b e , majd mellkas á r a tapa sz t o t t a az ajkát, és megc s ó kolt a ott, ahol eddig aláo mló haja simog a t t a . Szája mind lejjebb és lejjebb vándo rolt, és elrag a d t a t á s s a l érezt e, hogy érint é s ei t ől kéjes borzon g á s fut végig a férfi test é n . Amikor Ian már nem bírta továb b az izgató játékot, reke d t e n felnyögö t t, mag á r a húzt a Mariss a t , és gyors a n , de óvatos a n mag á é v á tett e. Után a kifulladva, béké s elég e t t s é g g e l egym á s h o z simulta k, és mélysé g e s nyug alo m szállta meg őket. Mariss a , miközbe n ujjai a férfi mellka s á t ciróga t t á k, elsze n d e r e d h e t e t t , és csak akkor riadt fel, amikor kopog á s t vélt halIani, és Ian meg m oz d ul t alatt a . – Mi tört é n t ? – dünnyö g t e álomitt a s a n . – Lee az. Enge m kere s – felelte a férfi, és kikelt az ágyból. Gyors a n beleu g r o t t a nad r á gj á b a , és az összeköt ő ajtóhoz siet et t. Mariss a hallott a, hogy beszél, de szavait nem ért e t t e . – Kelj fel, drá g á m ! – mondt a Ian, miut á n vissza m e n t hozzá. – Vendé g ei n k vann a k. Mariss a hirtel e n felült, és ijedte n nézet t a férjér e. – Vendé g ei n k ? Ian halka n felneve t e t t . – Nem kell sietn e d . B ő öt perc e d van arr a, hogy ren d b e szed d mag a d . Egész e n elfelejt et t e m , hogy Sullivan és Funs t o n ma itt vacsor á zik. – Micsod a? – kiáltott a Mariss a rém ült e n . Tudt a, hogy Dennis Sullivan a városi t űzoltós á g vezet ője, Fre d e ri c k Funs t o n pedig, aki Edával, a feles é g é v el egy pomp á s villába n él, a hely őrs é g p a r a n c s n o k . – Sajnálo m – vonog a t t a a vállát Ian –, de mind e n gondola t o t kivert él a fejem b ő l. Már lent vann a k, és Lee italokkal kínálja őket. Öt perc alatt elkészülök – tett e még hozzá, aztá n átm e n t a hálószob áj á b a .

101

Öt perc? Maris s a beviha r zo t t a fürd őszob á b a , jéghid e g vízben lezuh a n yozo t t , aztá n selye m alsón e m ű t húzot t el ő a fiókból, és kapko dv a felöltözött. Ian pár perc múlva kifogá s t a I a n sötét öltönyb e n jelent meg a küszöbö n, és tekint e t e csod ál a t r ól árulko do t t, amikor végign é z e t t Maris s a n, aki épp e n a haját t űzte fel. Tet őt ől talpig selym e t viselt, állógallé ro s blúza és sz ű k, rövid uszályb a n végz ő d ő szoknyáj a fehé r volt, kabát k áj a és gyöngys o r a pedig feket e, és fülbevalón a k is feket e boros ty á n t választo t t . – Elrag a d ó vagy – dörm ö g t e a férfi. – Kár, hogy csak Dennist, Fre d di e–t és Edát látjuk vendé g ül, nem pedig a brit f őnem e s s é g jeles tagjait. Mariss a futó oldalpilIa n t á s t vetet t a férjér e. Noha úgy érezt e , hogy szer el m e s óráik alatt vele együtt az egész világ is nagyot változot t, a hazug s á g attól még hazu g s á g mar a d t , és ő igenis hazu g s á g b a n élt. Hirtele n megsz é d ül t , és meg kellet t kapa s zko d ni a az öltöz őaszt al á b a n , Ian Trem ay n e azt hiszi róla, hogy a legjobb londoni körökb e n mozgot t, ami mess z e, nagyon mes sz e van az igazs á g t ól. De mit szá mít ez? – szedt e össze mag á t már a követk e z ő pilIan a t b a n . Alapos a n felkész ült a szer e p é r e , és tökéle t e s e n el is fogja játsz a ni. – A bará t ai d soka t jelent e n e k neke m . Szer e t n é m minél többü k e t megis m e r n i – mondt a csen d e s e n . Ian odalé p e t t hozzá, és felem elt e az állát, hogy a szem é b e kelljen néznie. – Nagyon talányos vagy, drá g á m . Hol büszk e, eltökélt és harci a s, hol meg hirt ele n egész e n szelíd, gyen g é d és csup a szív. – Nincs ebbe n sem mi talány – felelte Maris s a bizonyt aI a n han go n. – Hibát követ t e m el, amikor beler á n g a t t a l a k ebbe a háza s s á g b a , és most szer e t n é m jóváte n ni, amit elront o t t a m . Én... – Csitt! – hallga t t a t t a el a férfi, és csókot lehelt az ajkár a . – Igaz, hogy kézzel–láb b al tiltakoz t a m az újabb házas s á g ellen, mégs e m te ráng a t t ál bele. Én is akar t a m , mert sok mind e n t felfedez t e m benn e d , amire szüks é g e m van. Mariss a pirulva lesütöt t e a sze m é t . – Elvará z s olt a d a szíve m e t , drág á m – folytat t a Ian –, amikor meg é r t e t t e d velem, hogy csakis azér t pokol az élete m , mert én mag a m azzá tesze m . A férfi egy futó pilIana ti g szoros a n karjáb a zárt a Mariss a t , aztá n kézen fogta, és a széles lépcs ő n leme n t vele az ebé dl őbe, ahol a vendé g e k várt a k rájuk. Egy izg ő–mozgó, nevet ő s szem ű asszonyk a mellett zömök, vörös hajú férfi álldog ált. A másik, keske ny arcú úr, aki a tálalósz e k r é n y t tám a s z t o t t a , mag a s r a n őtt, és tekint e t e most nyug h a t a t I a n u l ide–oda járt. – Jó est ét mind e n ki n e k ! – üdvözölt e őket Ian, és kicsit közeleb b húzt a mag á h oz Maris s a t . – Enge dj é k meg, hogy bem u t a s s a m önökn e k Mariss a t , a feles é g e m e t . Te pedig, drág á m , most Mrs. Eda Funs t o n b a n , a férjéb e n és Dennis Sullivan b e n talá n egé sz San Fra n ci s co szívét, lelkét ismer h e t e d meg, de Nob Hillét minde n k é p p e n . A két férfi lepleze tle n csod ál a t t a l néze t t Mariss a r a , Mrs. Funs t o n pedig szívélyes e n megöl elt e. – Isten hozta San Fra n cis c ó b a n ! Szóval mag a az új Mrs. Trem a y n e , akit ől lázba jött a város? Sem mi kéts é g, elb űvöl ő úrn őt kapot t ez a ház. Mariss a megkö sz ö n t e a nyíltszív ű asszony kedves szavait, és máris jól érezt e mag á t ezek között a rokonsz e n v e s emb e r e k között. Nems ok á r a 102

megjele n t Lee, és jelent e t t e , hogy tálalva van, ők pedig asztal hoz ültek, és vacso r a közbe n kötetle n ül, felszab a d ul t a n társ alo g t a k . – Megk a p t á k a meg r e n d e l ői az építé si eng e d élyt a kiköt őbe tervez e t t házak h oz? – terelt e aztán Dennis Sullivan vára tI a n u l egé sz e n más r a a szót. Ian Trem ay n e el ő bb a t űzoltóp a r a n c s n o k r a szeg ez t e a tekint e t é t , aztá n a poha r á r a , majd megin t Sullivan r e . – Igen, megk a p t á k . Sajnos – válaszolt a komor a n . Megc sö r r e n t e k a tányé r o k és a poha r a k , amikor Dennis Sullivan az aszt al r a ejtett e ököl– be szorítot t kezét. Sietve elnéz é s t kért ugya n, de har a gj a nem párolgo t t el. – Korru p ció, minde n ü t t csak a korr u p ció megy – fordult megin t a házigaz d á h o z. – A nagyfej ű ek a város h á z á n azokn a k kedvez n e k , akik a legtöb b e t kínálják nekik. Ez folyik Wate rf ro n t b a n és Barb a r y Coasto n is. Éppe n csak egy k őhajítá s nyi r a a küszöb ü n k t ől enge d élyt adna k... francia mulatók építé s é r e , hogy finom a n fogalm a zz a k. Mariss a egy szót sem érte t t abból, amit hallott. – Uraim, aszt al n ál vagyun k – jegyezt e meg Mrs. Funs t o n figyelm e z t e t ő n. – Én mind e n e s e t r e a legh a t á r o z o t t a b b a n visszau t a s í t o t t a m a felkér é s t – mondt a Ian Trem ay n e . – Ha a város a ty á k rag a s z k o d n a k az elképz el é s ü k h ö z, akkor kere s s e n e k mag u k n a k másik építé sz t! Asztalbon t á s utá n az urak elvonult a k, hogy szivaroz á s közbe n hivatalos ügyek r ő l cser élje n e k eszm é t . Mariss a a szalon b a n egy ideig Carus o nagy izgalom m al várt San Fra n cis c ó–i fellép é s é r ől társ alg o t t Mrs. Funs t o n n a l, aztá n megk é r d e z t e t őle, mir ől is beszélt e k vacsor á n á l az urak. Eda levert e n felsóh ajtot t. – Bárm e r r e megyü n k, drá g á m , korr u p ció b a ütközü n k. Cáfolha t a t I a n bizonyíté k ai n k nincs e n e k , mégis minde n ki tudja, hogy a város h á z á n nagyb a n adják–veszik az építési enge d ély e k e t . A férje m n e k szent meg gy ő z ő dé s e , hogy csakis a t űzoltós á g ébe r s é g é n e k köszön h e t ő e n nem éget t még porig egész San Fra n cis c o. Mariss a mind nagyob b érde kl ő dé s s e l hallgat t a Eda Funs t o n t . – Amikor a t űzvésze k meg el őzé s é h e z szüks é g e s víztározók és vezet ék r e n d s z e r meg é pí t é s e volt terít é k e n – mes élt e továb b az asszony a homloká t ráncolva –, Washin g t o n áldás á t adta a tervre , a megv alósít á s á t azonb a n a mi városi képvis el őinkn e k alatto m o s a n sikerül t meg hi ú sít a ni u k. – És mi a gond a francia mulatókk al? Eda szem öldök e mag a s b a szalad t, de azér t szókimo n d ó egye n e s s é g g e l válaszolt a meg a kérd é s t. – A földszint e k e n többnyir e valóba n vagy mulat ó, vagy étte r e m van, de azzal csak azt álcázzá k, hogy a fels őbb szinte k e n örömt a n y á k , bord élyok m ű köd n e k. Mariss a nem lep ő dött meg igazá n, mert férje elejtet t szavaiból már gyanítot t a , hogy a legtöb b mulató és tánc p al ot a homlokz a t a nyilvános h á z a k a t taka r, és sok bárt á n c o s n ő pénz é r t árulja a test é t. – Iant ter m é s z e t e s e n nem tévesz t h e ti k meg, kedve s e m . Ö okos, értel m e s emb e r , és átlát a szitán – siete t t Eda hozzáf űzni, és mosolya elár ult a, hogy büszke Ian Trem ay n e–r e . – A megvá s á r ol h a t ó városi vezet ő k őt soha nem fogják rábír ni arra, hogy részt vegye n a mocsko s 103

üzelm eik b e n . Sajnos, olyan építé sz e k is vann a k, akik másk é n t gondolkod n a k . És ha végül fel– épüln e k azok a házak Wate rf ro n t b a n , t űz eset é n egyed ül Iste n kegyel m é b e n bízha t u n k . Mariss a n furcs a szoro n g á s vett er őt, de sietve elfojtott a kellem e tl e n érzés é t . Bármi tört é nj é k is, az biztos, hogy Ian nem fogja besze n n y e z ni a kezét, és neki csak ez a fontos. – Mes élje n kicsit Angliáról! – terelt e más r a a szót Eda. – Elrag a d ó a n lágy kiejtés s el beszéli az angolt. Az éde s a pj a, mint hírlik, nem e s e m b e r volt. Nem járn a ki mag á n a k a Lady Maris s a megs zólítá s ? Mariss a lehajtott a a fejét, és heves b űntu d a t a tám a d t . – Term é s z e t e s e n nem. Én most már Mrs. Trem ay n e vagyok, Ian feles é g e . Ez legalá b b megfelelt az igazs á g n a k . Maris s a, hogy veszélyt el e n e b b vizekr e evezze n, részlet e s leírás t adot t Sir Thom a s birtok á r ól, és ezzel siker ül t elejét vennie az újabb kínos kérd é s e k n e k . Edát elb űvöl őnek talált a, és a két úr is nagyo n szívélyes volt vele, miut á n visszajött e k a szalon b a, ő mégis tudt a, hogy szám á r a most a n t ól mind e n egyes besz élg e t é s , minde n társ a s á g b a n , bará t o k k al töltött este kötélt á n c lesz, még h ozz á véd ő háló és biztosítókö t él nélkül. Ma meg állta a helyét, jól alakítot t a a szer e p é t , és els ő házias sz o ny fellépé s é t teljes siker n e k könyvelh e ti el. Holna p t ól majd megint folytat h a tj a a hazu doz á s t , álIand ó a n rés e n kell lennie, és ez a gondola t árnyé ko t vetet t jó hang ul a t á r a . Amikor felem elt e a fejét, észr ev e t t e , hogy férje őt figyeli a kand allótól, és már megin t úgy néz rá, minth a olvasn a a gondola t ai b a n . Elárult a volna mag á t ? Ian Trem ay n e látja rajta, hogy b ű ntu d a t gyötri? Szíve vad kalap ál á s b a kezde t t, és gyors a n félrefor d ul t. Annyira már isme r t e a férjét, hogy tudja, Ian nem fogja elfelejte ni az ő különös arckifejez é s é t , és talán csak nagy soká r a , de valamiko r egé sz e n biztos a n kérd ő r e fogja vonni miatt a. Amikor kikísé r t é k a vendé g e k e t , odakin t már h űvös volt az éjszak ai leveg ő , Mariss a mégis elálldog ál t még egy kicsit az ajtó el őtt, és mele g s é g járt a át a szívét, mert eszéb e jutott, milyen hihet e tl e n ül szép délut á nj a volt. Ma el őször érezt e úgy, hogy szere tik, este pedig férje bará t ai között azt is megt a p a s z t a l h a t t a , hogy a társ a s á g tárt karokk al fogadja és elism e ri. Jelent valamit a férje szám á r a , és ez nagyo n szép érzés. Miutá n azonb a n belép e t t a szalonb a , és pilIant á s a találkozott Ian különös tekint e t é v e l, megin t arra kellett gondol nia, hogy szemfé nyve s z t ő, hazug élete t él. Els ő gondola t a az volt, hogy a szobájá b a men e k ül, és bezá r k ózik, de leküzdöt t e a készt e t é s t , és mind e n bátor s á g á t összesz e d v e mar a d t , noha közbe n rém ült e n kalap ált a szíve. Könnye b b lett volna gyává n megfu t a m o d n i a , ő azonb a n egysze ri b e n nem ért et t e , hogya n aka r h a t o t t valah a is kitér ni Ian Trem ay n e útjából. Most már csak a közels é g é r e vágyot t, mert az mindk e t t ej ü k k el elfeled t e t h e t i, miféle titkokról árulkodo t t nem sokkal el őbb a szem e. A férfi komor a n , töpr e n g ő n nézet t rá. Maris s a szóra nyitott a a száját, de nem tudt a, mit mond h a t n a . Zavar á b a n felvett egy díszp á r n á t a kana p é r ól, és kisimítot t a . – Kedves emb e r e k a bará t ai d. Nagyo n kellem e s est e volt – jegyezt e meg közbe n csak úgy melléke s e n , választ azonb a n nem kapot t. Idege s s é g e 104

n ő ttön–n ő tt, és gyors a n helyé r e tett e a pár n á t . – Szomo r ú, hogy enn e k a gyönyör ű város n a k ilyen vezet ői vann a k. Ian Trem ay n e még mindig hallga t o t t . – Kés ő re jár. Jobb lesz, ha felme gy e k – választ ot t a Mariss a végül mégis a men e kv é s t . – Szerin t e m meg az lesz a jobb, ha itt mar a d s z – mond t a a férfi vészjóslóa n csen d e s e n , és megvilIan t a szem e. Mariss a kihúzt a mag á t, és megfes zít e t t e a vállát. Úgy gondolt a, ha a sért e t t e t adja, és még érzel mi húrok a t is meg p e n g e t , talán siker ül kime n e k ül ni e az egyr e kínos a b b helyzet b ől. – Úgy gondolo m, Ian – kezdt e, és szégye nl ős e n lesütö t t e a szem é t –, a délut á n tört é n t e k után nem vádolh a t s z még mindig azzal, hogy... – Azzal már nem is vádollak – szakítot t a félbe a férfi. – Az viszont megle p, hogy mag a d t ól és már ilyen ham a r szóba hozod ezt a dolgot. Most már tudo m , hogy volt, amivel igazt aI a n ul gyan ú sít o t t a l a k. Valamit azonb a n még mindig rejteg e t s z el őlem. Mi az? – Sejtel m e m sincs, mir ől besz élsz. Ian oda m e n t hozzá, és elmos olyodo t t , szomo r ú a n , de gyan a kvó a n is. – Lepihe n e k – jelent e t t e ki Maris s a, és büszk e tart á s s a l el akar t lépni a férfi mellet t, ő azonb a n megfogt a a vállát, és mag a felé fordítot t a, hogy a szem é b e kelljen néznie. – Ian, komolya n fára d t vágyok. – Én pedig komolyan tudni szer e t n é m , hogy mit titkolsz el őlem – mondt a a férfi halka n, mégis indulat o s a n . – Miért olyan űzött még mindig a tekint e t e d ? Félni már nem félhet s z t őlem. – Soha nem is félte m. – Akkor mir ől van szó? – Sem mi r ő l, Ian. Sem mi r ő l a világon. Mariss a az ajkáb a hara p o t t . Férje ellens é g e s e n nézet t rá, minth a már nem is emlék e z n e arr a, hogya n zárta őt nem olyan rége n még a karjá b a. Bárcs a k most is forrón csókoln á, szenve d élye s e n szer e t n é , és mind e n egyéb r ő l megfel e d k e z n e ! És az is milyen jó volna, ha ő most azonn al elmon d h a t n á neki a teljes igazs á g o t, hogy örökr e kiszab a d u ljo n a hazug s á g o k fojtog a t ó hálójá ból. Szere t n é megt e n n i, de nem lehet, nem szab a d. Most még nem. Esetle g majd akkor, ha siker ül elnyer ni e Ian Trem ay n e bizalm á t , és talán még a szerel m é t is. Már ha valah a is elkövet k e zik az az óra... – Mariss a ? – Sem mi t sem titkolok – jelent e t t e ki Maris s a újra, és már egész test é b e n reszk e t e t t . Végre volt annyi ereje, hogy kiszab a dít s a mag á t , és elindult a lépcs ő höz. Abban rem é ny k e d e t t , hogy a férfi után a megy majd, ő pedig odasi m ul h a t hozzá, és elfeled t e t h e t i vele a kérd é s e i t, Ian Trem ay n e azonb a n a bejár a ti ajtóhoz lépet t, levett e a fogas ról a köpe ny é t , és feltet t e a cilinde r é t . – Ha majd megjöt t e m , még folytatjuk ezt a beszélg e t é s t – jelent e t t e ki nyers e n . – És ajánlo m, hogy addig r a állj késze n a válassz al. Mariss a elkép e d t érte tl e n s é g g e l mer e d t rá. – Hová mész? – El – felelte a férfi kurt á n, aztá n meg e m e lin t e t t e a kalapj át, és elhagyt a a háza t. Mariss a lángoló arcc al állt ott, s egysze r r e mar d o s t a fájdalom és féltéke n y s é g . Miutá n gátlás ok a t nem isme rv e odaa d t a mag á t neki, és 105

szer el m e s óráka t töltött e k együt t, Ian Trem a y n e képes itt hagyni őt, hogy leme nj e n Barb a r y Coast valam elyik francia mulat ó n a k becéz e t t m ű intéz e t é b e ? A har a g t ól se látott, se hallott, csak kiroh a n t a házból. – Ian! – kiáltott a férje utá n. – Ian Trem ay n e ! A férfi meg állt, és hát r afo r d u l t. – Ne mer é s z elj még egysze r fagg a t ni! – figyelm e z t e t t e Mariss a villogó szem m e l. – Ha folytat ni akaro d a vallat á s o m a t , akkor inkáb b haza se gyer e! – tett e hozzá, mint h a nem ő lenne a vádlott, és nem Ian Trem a y n e házá b a n élne. Válaszr a nem hagyot t id őt a férfina k, han e m megfor d ul t, visszasz al a d t a házb a, bevág t a mag a mögött az ajtót, aztá n nekivet e t t e a hátá t, és felzokogot t. Nem akart a , nem tudt a elhinni, hogy Ian egy ilyen nap után egysze r ű e n mag á r a hagyja. Szer e t t e , fennt a r t á s nélkül, odaa d ó a n szer e t t e a férfit, szám á r a az egész világot jelent e t t e , ő azonb a n neki, amint ez most kider ül t, sem mi t. Az odakin t r ő l beh alla t s z ó pata d o b o g á s elár ult a, hogy Ian Trem ay n e ellovagolt. Mariss a még mindig mozdul a tI a n ul állt az ajtón ál, és szégye n pí r öntöt t e el az arcá t, amikor egysz e r csak észrev e t t e , hogy Lee Kwan az ebé dl ő be n teszvesz. Mióta lehet már ott? Mennyit látha t o t t , men nyit hallha t o t t ? – találg a t t a döbb e n t e n . Szégye n e a büszke s é g é n eset t sérel e m n é l és a szívét mar do s ó fájdalom n ál is er ő seb b volt. Hirtel e n elhat á r o z á s s a l kinyitott a az ajtót, és kilépet t a villából. A kerti lakba indult, hogy Maryn él és Jimmyn él kere s s e n vigaszt al á s t , de már néhá ny lépés utá n meg go n d ol t a mag á t. Lelki küzdel m ei r ő l amú gy sem besz éln e a bar á t a i n a k , és most minde n r e vágyik, csak arr a nem, hogy egy boldog emb e r p á r t kelljen látnia. Senkit sem akar látni, egysze r ű e n csak nekivá g a söté t éjszak á n a k , hat á r o z t a el épp e n, amikor meg h allot t a , hogy hát a mögöt t kinyílt és becs uk ó d o t t a bejár a ti ajtó. Megfor d ul t, és még jobba n összez av a r o d o t t , amikor Lee Kwann al talált a szem köz t mag á t. – Mrs. Trem a y n e , kére m ... – Mire, Lee? Mire kér? – mért e végig Mariss a a szép lányt egysze r r e szomo r ú a n és gyan a kvó n. – Kére m , jöjjön be a házba. Egy hölgy éjszak a nem járkálh a t egye d ül az utcáko n. Az túl veszélye s lenn e. Kére m, Mrs. Trem ay n e , mar a djo n itthon. Mariss a elmos olyodot t a szívhez szóló kérlelé s hallat á n , és visszafor d ul t. – Hová men t a férje m, Lee? – Sehová. Csak lovagol egyet. – Ne hazudj neke m ! Eskü d ni mern é k , hogy gy űlölsz enge m . Akkor meg miért akars z megkí m él ni az igazs á g t ól? – Gy űlölte m mag á t, Mrs. Trem ay n e – isme r t e be a lány, és most nem sütött e le a szem é t , mint másko r mindig, hane m egye n e s e n Mariss a szem é b e nézet t. – Gy űlölte m , de már nem gy űlölöm. – Nem tudo m , mit gondoljak rólad, Lee. Abban viszont biztos vagyok, hogy tudod, hová ment a férje m, de neke m még mindig nem mond t a d meg. Mariss a ter m é s z e t e s e n tiszt á b a n volt azzal, hogy beleke z d e n i e sem lett volna szab a d ebbe a besz élg e t é s b e . Mégs e m hagyt a abba, mer t a kínai lány szavaiból olyas mit hallott ki, amit ől valami meg m o z d ul t a szívéb e n. – Igen, tudo m, hová ment – ismer t e el Lee. – De sem mi olyat nem tesz, amivel fájdalm a t okozha t n a önnek, Mrs. Trem ay n e . 106

Mariss a nem tudt a, sírjon–e, vagy neves s e n . A legink á b b még egysze r r e tett e volna mind a kett ő t. – Honn a n tudod te, mi okoz neke m fájdalm a t ? Annál a n őnél van, aki a meg é r k e z é s e m k o r kint volt a pályau dv a r o n ? Lee meg r á z t a a fejét. – Higgye n neke m ! Én jobba n ismer e m Mr. Trem ay n e–t, mint ön. – Legalá b bis rége b b e n isme r e d úgy, mint én. A kínai lány újra meg r á z t a a fejét, ezút t al heves e n, már–m á r vadul. – Téved, Mrs. Trem ay n e . A férje soha nem tett az ágya s áv á. Bevallom, nem ellenk ez t e m volna, ha ő úgy akarj a. De nem akar t a , mert igaz bará t u n k , aki emb e r s z á m b a vesz benn ü n k e t Johnn al, és nem minke t okol minde n rossz é r t . – Lee dalla m o s han gj a egész e n halk lett. – Éhezt ü n k, nyomo ro g t u n k , egyik napr ól a másikr a éltünk, és kem é ny e n dolgozt u n k , hogy legalá b b néhá ny cent e t megk e r e s s ü n k . Aztán a bátyá m meg b e t e g e d e t t , és Mr. Trem a y n e épp e n akkor talált ránk a kínai negye d b e n . Felka r ol t benn ü n k e t , és jó munk á t kapt u n k t őle itt, a házá b a n . Lee Kwan rövid szün e t e t tartot t, és nagy leveg őt vett, miel őtt folytat t a . – Igen, szer e t e m a férjét, de nem úgy, ahogya n ön talán gondolja. Magá t is csak azér t gy űlölte m, mert azt hitte m , hogy fájdalm a t akar okozni neki, és meg fogja alázni, de téved t e m . Ma már tudo m, hogy szer e ti őt, és soha nem árta n a neki. Nincs hát miért nehez t el n e m mag á r a , Mrs. Trem a y n e . Mariss a sokáig szótIa n ul mer e d t Lee Kwanr a, aki úgy beszélt vele, ahogy ^ a n cselé dl á ny nem beszélh e t az úrn őjével. Ö azonb a n ugya nígy meg ő rizt e a büszk e s é g é t anna k idején, amikor szolgálni a kellett, és ezt azóta sem felejtet t e el. Egykori önm a g á r a emlék ez t e t t e a hollófeke t e hajú lány, aki zavar t a n gy ű rög e t t e türkizszín ű blúzá t, ám tart á s a elár ul t a , hogy lélekb e n minde n r e felkész ült. – Tudo m, hogy most elbocs á t h a t – mond t a csen d e s e n . – Nincs okom rá, és nem is áll szán d é k o m b a n , Lee – felelte Maris s a. – A férjem egyéb k é n t sem egyezn e bele, hogy elküldjelek – tette hozzá, aztá n kezet nyújtott neki. A fiatal lány kis ideig habozot t, de végül elfoga d t a a felkínált jobbot. – Köszönö m, hogy bizalom m a l voltál hozzá m – mondt a Maris s a higga d t a n . – Most pedig mond d meg, hová men t a férje m! Ahhoz a n őhöz, akit a pálya u dv a r n á l látta m ? – Ma este új m ű sort mut a t n a k be a mulatójá b a n . Ha fontos szem élyis é g e k is megjele n n e k , biztos a b b a siker. Mr. Trem ay n e csak ezért ment oda, sem mi más é r t. Ön nagyo n sokat jelent neki. – És neke m ezt miért nem mond t a el? Lee elmosolyodot t, és felvont a a vállát. – Id ő re van szüks é g e . Ne felejts e el, hogy jó ideje senkin e k nem tartozo t t elszá m ol á s s a l, és mindig azt tehe t t e , amihe z épp e n kedve volt. Eddig legalá b bi s. Mariss a ösztönös e n megöl elt e a kínai lányt, aztán könny ű lépte kk el visszasz al a d t a házb a. Lakoszt ály á b a n levetk őzöt t, és hálóing b e bújt. Igenc s a k kés ő re járt már, mégs e m feküd t le aludni, han e m fel–alá járkált a hálószob á b a n . Amikor egy pilIan a t r a ismét felülke r e k e d e t t a har a gj a, az összeköt ő ajtóhoz lépet t, és kulcsr a zárt a. Végül felha gyot t a járkálá s s al, leült az ágyá r a , felhúzott térd é r e tám a s z t o t t a az állát, és sokáig mozdul a tI a n s á g b a der m e d t . 107

Egysze r csak recs e g é s r e– r o p o g á s r a riadt fel. Ian megjöt t, rátör t e a bezá r t összekö t ő ajtót, és már ott is állt a küszöb é n. Az ajkán játszó mosoly egysz e r r e volt szomor ú és kihívó. – Elfelejte t t e d , hogy ez itt az én háza m , és ez az ajtó is az enyé m ? – A te háza d, a te ajtód! És az én mag á n t e r ü l e t e m , azzal mi van? – rag a d t a el Maris s a t a vérm é r s é kl e t e . A férfi hanya g ul ledobt a a köpeny é t, és a fésülköd ő as z t al r a repít e t t e a cilinde r é t . Mariss a az ölt őszob á b a aka rt men e k ül ni el őle, Ian Trem a y n e azonb a n öles lépt ekk el ott ter m e t t mellet t e, és meg r a g a d t a a vállát. Mariss a dühös volt rá, de örült is, hogy megint itt van nála. Meg tudt a volna ütni, miközb e n odasim ul ni is szer e t e t t volna hozzá. – Honn a n veszed mag a d n a k a bátor s á g o t ? – sutto g t a felindult a n . – Hogy mer é s z el s z betör ni hozzá m , miut á n megjött él a bord élyból? – Nem bord élyb a n volta m – moro g t a a férfi, és durvá n mag á h o z ránt ot t a Maris s a t , aztá n az ágyr a lökte, és még miel őtt az asszony felugo r h a t o t t volna, ő már ott is feküdt felett e. Kék szem e fagyos volt, és mégis t űz lobogot t benn e. Mariss a érezt e karja erejé t, combja szorít á s á t , test e forrós á g á t , és vékony hálóing é n kere sz t ül az izgalm á t is. – Légy az enyé m ! – sutto g t a Ian. – Most már én is kellek? – Nem járta m másik n őnél. Ian csókja szenve d élye s, követ el ő volt. Mariss a le akar t a lökni mag á r ól, hogy meg é r t e s s e vele, nem hálha t a feles é g év el, miut á n megjött a kurváj át ól. Hogy ne érhe s s e el a száját, elfordítot t a a fejét, heve s e n hánykolódo t t alatt a, elszá n t a n küzdött ellen e, a férfi érzéki izgalm a azonb a n őt is mind jobba n és jobba n hatal m á b a keríte t t e . – Ian, nem akaro m ... – Miért kell neke d mindig védek e z n e d ? Ian Trem ay n e halá nt é k á n vadul vert egy ér, és minde n izma megfe s z ült. Szem é b ő l olyan er ős vágy tüzelt, hogy Mariss a belesz é d ül t, és vad dobog á s b a fogott a szíve. – Nem ellene d védek e z e m , Ian – mondt a végül elvesze t t e n –, hane m ellen e. – Ellene ? – Az ellen a n ő ellen. – Nincs másik n ő. Mariss a hinni aka rt neki, és hitt is. – És a... kérd é s e i d ? – suttog t a reke d t e n . A férfi mélye n a szem é b e nézet t, és válasz a súlyos gyötr őd é s e k r ől árulkodo t t. – Pokolb a az összes kérd é s e k k el! Légy az enyé m ! Enge d d, hogy itt mar a dj a k nálad éjszak á r a ! Mariss a fojtott sikollyal átkulcs olt a Ian nyaká t, és ostro mló csókjá n a k eng e dv e , áta d t a mag á t a szenve d é ly n e k.

108

13 A követk ez ő napok b a n Mariss a nem gyötör t e kérd é s e k k e l a férjét, és nem hányto r g a t t a fel neki, hogy akkor éjszak a elme n t hazulról. Mindke t t ej ü k szám á r a gyönyör ű s é g e s id ők követk ez t e k el, rácso d ál koz á s o k k al és megle p e t é s e k k e l teli id ők, amelye k b e n felfedezt é k és mind jobba n megis m e r t é k egym á s t . Mariss a korá b b a n legm e r é s z e b b álmaib a n sem tudt a elképz el ni, mit jelent szer e t ni, és mit jelent ilyen férfit szere t ni. Viharos óráka t töltött e k az ágyb a n, másko r meg gyer ek e k módjá r a kaca g t a k , ugr a b u g r á l t a k , Ian egysze r még ruh á s t u l is beug r o t t Mariss a mellé a fürd ő ká d b a , és úgy pancs olt, prüszkölt, mint egy vásott kölyök. Gyeng é d pilIan a t o k a t éltek meg, aztá n kielég ül é s r e talált szenve d é ly ük t ől jóles ő en ellust ulva pezs g ő t ittak, és apró falatk á kk a l, gyüm ölcs ök k el etet t é k egym á s t . Esté n k é n t néha kilovagolt a k, és Maris s a egyre több e t ismer t meg a város ból, amelye t már els ő látás r a megsz e r e t e t t . Másko r az áruh á z a t járták be kart karb a öltve, és Maris s a ilyenko r mindig büszke volt Jimmy O'Bria n r e , aki hihet e tl e n ül gyors a n belet a n ul t új felad a t k ö r é b e . Mariss a beváltot t a az ígér e t é t , amelyet Sandyn e k, a fiatal ír lányn a k tett, aki id ő közbe n neki is, Maryn e k is jó bar á tj a lett, és vasár n a p o n k é n t nagy öröm m el vett részt az árvah á z kis lakói szám á r a rend e z e t t regg elik e n. Ha az ördögfióká k büszk é n hátr a v e t e t t é k a fejüket, és dacos a n nézt e k fel a feln ő tt ek r e , neki mindig saját gyer m e k k o r a jutott eszéb e. Férjé r e ann ál nagyob b büszke s é g g e l gondolt, minél több e t tudot t meg róla. Ian Trem a y n e csakis a szívér e hallga tv a váloga t t a meg a bar á t ai t, nem érde k el t e , ki honn a n szár m a zik, noha ő mag a San Fra n cis co egyik legel ő kel ő bb negye d é b e n szület e t t , és a társ a s á g legn a gyo b b befolyás s al rend elk e z ő tagjai közé tart ozot t. A korru p ció r ól és a megve sz t e g e t é s e k r ől mindig gy űlölett el beszélt, megve t e t t e a város lelkiism e r e t l e n vezet őit, és minde n becst el e n s é g , kicsinyes s é g távol állt t őle. Széps é g e s szül őváros á t rajong á s i g szer e t t e , de nem vakon. Veszélyeivel is tisztá b a n volt, és árnyold al ait is isme r t e . Egyik este, amikor megin t együt t lovagolta k ki, fel is hívta Maris s a figyelm é t arr a, hogy Nob Hill valójáb a n nagyon közel fekszik Barb ay Coast h oz, ahol torá t üli az erkölcs t el e n s é g és a b űn. – Nagyon óvatos n a k , el ővigyáz a t o s n a k kell lennie ann a k, aki arra él – mondt a figyelm ez t e t ő n. – Azon a környé k e n már egy üveg whisky árá é r t is lehet bérgyilkos t fogad ni. Egy domb t e t ő n álltak, és a lábuk alatt elter ül ő, egysze r r e leny űgöz ő és fenyeg e t ő város t nézeg e t t é k . – A rend ő rök man a p s á g már auto m o bilokk al jár őrözn e k – folytat t a a férfi –, hogy jobba n ellen ő rz é s ü k alatt tart h a s s á k az utcá k a t , és isten n e k hála, a rend ő rf ő nökü n k megve s z t e g e t– hete tl e n emb e r . Ennek ellené r e ijeszt ően sok a b űncs el e k m é n y, és minde n n a p o s dolog, hogy n ők t űnnek el. – Elrabolják őket? – kérd ez t e Maris s a ámulva, Ian futó pilIant á s t vete tt rá, és arc á ról leolvast a , hogy félre é r t e t t e , amit mondo t t . – Igen, de nem ügy, ahogy te a mag a d árta tI a n módjá n gondolod – válaszolt a. – Nem ábr á n d o s lelk ű fiatale m b e r e k r ől beszél e k, akik 109

megsz ök t e t ik a szer el m ü k e t , hane m emb e r k e r e s k e d ő k r ől. Az utcá ról elhu r colják, aztá n eladják a fiatal tere m t é s e k e t . Van, hogy kétes hír ű hajókon kell robotolni uk, többnyir e azonb a n távol–keleti b ű nb a rI a n g o k b a n és bord élyok b a n kötne k ki – magy a r á z t a a férfi, és gyen g é d e n , már szint e kérlel ő n feles é g e vállár a tett e a kezét. – Még véletlen ül se téve dj be Barb a r y Coast b a , Mariss a! Az ara ny h aj a d d a l és a varázso s a n zöld szem e d d e l egé sz vagyon n a l gazd a gí t a n á d azt a rabszolg a–ke r e s k e d ő t, aki eladn a egy hájas, öreg, kéjsóvá r sejkn ek. – Voltaké p p e n hízelg ő, hogy sokat meg é r n é k egy napk el e ti pénz e s z s á k n a k – tréfálkozot t Mariss a . Ian ránev e t e t t , és feket e ménjével közele b b lépte t e t t az asszony lovához. – Tőlem soha nem fogod halIani, drág á m , men nyit érsz neke m, mert nem aka ro m , hogy fejedb e szálljon a dics ősé g. Mariss a arcá r a elége d e t t mosolyt csalt a válasz. Pontos a n azt hallott a , amit halIa ni szere t e t t volna a férjét ől. Viszonyuk ugya n még mindig törék e ny, sebez h e t ő , de már az is nagyo n sok, amit eddig elért e k. – Ha ennyire veszélyes az a környék, akkor neke d is távol kellen e tart a n o d mag a d t őle – incselk e d e t t továb b felszab a d ul t a n . – Kár volna tag a d n o m , hogy id őnkén t úrie m b e r e k is keres n e k arr afel e örömök e t – vette át Ian a tréfás han go t. Mariss a halka n felneve t e t t . – Kívánc sivá tett él. Ha már egyed ül nem meh e t e k oda, egysze r elvihet n él mag a d d a l , amikor úrie m b e r k é n t elnézel arr a. – Én nem vagyok úrie m b e r – jelent e t t e ki Ian hunc u t ul somolyogv a –, csak egy jenki, egy kutya közöns é g e s ame rik ai. – Olyan ame rik ai, aki évekig korlátIa n szab a d s á g b a n élt, ám aztá n bele kellett tör ő dni e, hogy megin t van feles é g e ? – kérd e z t e Mariss a, de máris az ajkáb a har a p o t t , és látt a, hogy férje arcá n árnyé k suha n t át. – Sajnálo m, Ian. Nem akart a m fájdal m a t okozni neke d – tett e hozzá csen d e s e n , aztá n megfor dí to t t a a lovát, és lépés b e n elindult lefelé a domb t e t ő r ő l. Férje azonb a n már a követk e z ő pilIan a t b a n ott volt mellett e , és kivett e kezéb ő l a gyepl ő t. Mariss a megh ök k e n t e n nézet t rá. – Én nemc s a k beletö r ő dt e m abba, hogy megin t van feles é g e m – mondt a Ian Trem ay n e –, hane m nagyon hálás is vagyok neke d. Megé r t e t t e d velem, hogy a mélys é g e s e n mély önsajn ál a t o m m a l én mag a m tesze m iszonya to s pokollá az élete m e t . Felnyitot t a d a szem e m , és most már tudo m, hogy rám is süt a nap. – Ó! – lehelt e Mariss a megillet ő döt t e n . – Boldogg á tesz, hogy van feles é g e m . Lovagoljunk gyors a n haza, hogy meg m u t a t h a s s a m neke d, milyen nagyon boldog vagyok! – tett e hozzá a férfi nagyo n is készs é g e s e n . Mariss a pirulás a nem került e el a figyelm é t , és mosolyt csalt az arcá r a . Ő mag a sem igen érte t t e , hogya n változh a t o t t meg ilyen nagyon, amióta együt t van ezzel a gyönyör ű tere m t é s s e l! Igaz, hideg e n soha nem hagyt a, és már els ő találkozá s u k k o r felforrt t őle a vére. Akkor még csup á n érzéki vágyak a t ébre s z t e t t benn e , ám ez a széps é g e s , heves és titokza to s n ő már nagyo n ham a r helyet követ elt mag á n a k az élet é b e n . Jóllehe t néha még mindig b ű ntu d a t gyötört e , és úgy érezt e, hogy megc s alja Dianá t, a csüg g e t e g bén ult s á g b ól Maris s a egysze r s mind e n k o r r a felrázt a . Szíve körül megolva d t a jég, újra képe s volt szere t ni, és tudt a , hogy akkor is 110

szer el e m m e l ajánd é k oz h a tj a meg Mariss a t , ha halott feles é g e emlék é t utolsó lehelet éi g szere t e t t e l fogja őrizni. Életke dv e visszat é r t , újra felfed ez t e mag á b a n a boldogs á g képe s s é g é t , napjait több é nem ért el m e t l e n egyha n g ú s á g b a n teng e t t e . És minde zt csakis enne k a fiatal n őnek köszön h e ti, aki hol rossz, hol jó tünd é r, egysze r angyal, másko r démo n, akinek érint é s e éppú gy lehet meg ny u g t a t ó , amiké n t csábító és ellenállh a t a t I a n u l izgató is. Testé t el őbb buja örömökk el ajánd é k o zz a meg, ahogy féktele n szenve d éllyel viszonozza a gyeng é d s é g e i t, hogy aztá n meg olyan árt a tI a n ul piruljon, mint egy kislány, aki soha férfival nem találkozot t még. Ian egyetl e n más n ő t ől sem kapt a meg az érzéki jóllakot ts á g n a k azt a boldogító érzés é t , amelye t Mariss a t ól megk a p o t t , de önkívület b e sem kerg e t t e úgy egye tle n más n ő sem, ahogy a n ő. – Gyere, siess ü n k! – kért e a férfi fátyolos han go n. Mind a kett e n nyaktö r ő vágt á r a fogták a lovukat, és hazáig meg sem álltak. – Ma esté r e kime n ő t adta m Leen e k és Johnn a k – mond t a Ian, miut á n leszállta k a nyer e g b ő l, és ő mag a vezett e be bokszaik b a a lovakat. Mariss a bem e n t után a a félhom ályos istállóba, amelyb e n friss szén a áth a t ó illata töltött e be a leveg ő t, és levett e zöld, fácán t olla s kalapjá t. Szab a d o n aláomló haja vers e nyt csillogot t zöld szem év el, és sz űk lovaglór u h á j á b a n bárki árt a tI a n kislányn a k nézhe t t e volna, ha ajkán nem játszik sejtel m e s mosoly, és perzs el ő tekint e t é b ől nem sugá r zik csup a ígér e t. Várakozón állt, mindös s z e néh á ny lépés nyir e a férjét ől, aki az ajtófélfán a k vetet t e a hátá t, és már a pilIant á s á v al levetk őzt e t t e őt. – Fekü d t él már valah a is szén á b a n ? – kérd e z t e végül reke d t e s hango n Ian. – Nem én! – tiltakozot t Maris s a heves e n. – Már csak az hiányozn a , hogy összekos zolja m a szoknyá m a t , és szén áv al legyen tele a haja m! Még folytat t a volna, de hirt ele n elné m ul t, mert a férfi mag á h o z ránt ot t a , és szájár a tap a s z t o t t a a száját, miel őtt orgon ailla t ú hajáb a fúrta volna az arcá t. Jó dar a bi g ölelte így, aztá n ölbe kapt a, átvitte a kocsiszín végé b e, és a falécek között felhal mozot t friss szén a el őtt tett e le. Válláról lekapt a a pele rin t, lete rít e t t e a szén á r a , és elheve r t rajta. Ha azt hitte, sokáig kell majd várnia arr a, hogy a feles é g e köves s e, téved e t t . Mariss a villám gyo r s a n levett e sz űk bárs o nyk a b á t k á j á t , majd a szoknyáj á t is, és selyem h a r i s ny á b a n , fényes, test r e simuló, minde n vonalát meg m u t a t ó alsón e m ű b e n , mosolyogva szoros a n Ian elé lépet t. Tekint e t ű k összek a p c s oló d o t t , miközb e n a férfi felté r d e l t, és átka r olt a a feles é g e dere k á t . El őbb csak az illatát léleg ez t e be mélyen, aztá n ölébe fúrta az arc á t, és ajka a vékony selym e n át valósá g g a l éget e t t . Végül lehúzt a mag á h o z Maris s a t a szén á b a , és el őbb az alsóing é b ől, aztán a bugyijából is kibújta t t a . A gázlá m p á k halvány fényéb e n most már teljes pomp áj á b a n megcs o d á l h a t t a tökéle t e s mellét, ajka szab a d o n bejár h a t t a minde n dombo r ul a t á t és hajlat á t. Lass a n, elmon d h a t a t I a n u l lassa n és érzékie n csókolt a végig a test é t . Mariss a b őre már lángolt, lehu nyt a a szem é t, és minde n porcikáj a reszk e t e t t a várakoz á s izgalm á t ól, Ian sokáig nem tudot t betelni a látás á v al, de végül kapko dv a ő is megsz a b a d u l t a ruh áitól, és a sima combok közé feküdt. – Nézz rám! – kért e fátyolos han go n. 111

Mariss a eng e d el m e s e n kinyitott a a szem é t , és Ian most már nem játékos a n kóstolg a t t a , han e m legtitkos a b b pontjait simog a t t a izgató n, és még több e t követ el ő, halk sikolyai az ő vágyá t is mind jobba n felkorb á c s ol t á k. Szer e t t e , túlsá go s a n is szer e t t e ezeke t a kéjes han go k a t , és szere t t e látni ezt a kéjt ől rem e g ő , hánykolódó test e t . Az ő test é n is meg állíth a t a t I a n reszk e t é s futott végig, amikor mind e n ü t t ott érezt e rajta Mariss a ajkát, kezét, nyelvét, és végül nem bírt a továb b elviselni a szenve d é ly feszülts é g é t . Szétt olt a a feles é g e combjá t, és mélye n, egyre mélye b b e n beleh a t ol t. Összeölelk ezv e, együt t szálltak a mag a s b a , és együt t zuha n t a k alá a mélybe, minde n t odaaj á n d é k o z t a k a másikn a k, és mind e n t elvett e k t őle, s beteljes ül é s ü k olyan volt, mint h a vakító villámok cikázá s a közep e t t e , tomboló vihar b a n lovagolt a k volna. Miközbe n a hús leveg ő jótéko ny a n simog a t t a tüzel ő testé t, Ian Trem ay n e rádö b b e n t , hogy szer e ti a felesé g é t . Kimond a ni azonb a n nem tudt a , mit érez, mert nem talált a hozzá a szavak a t . Még nem. Most beér t e annyival, hogy karjá b a n tarto t t a Mariss a t , és egyne k érezt e vele mag á t az este csen dj é b e n . Csak akkor vált el t őle, és görd ült az oldalá r a , amikor meg h allot t a a suttog á s á t . – Ian? – Hm? – Én... Mi lehet az, ami ilyen nehez e n hagyja el az ajkát? – könyökölt fel Ian kíváncsia n . – Igen? – sürg e t t e a folytat á s t. – Csod a s z é p itt veled a szén á b a n . A férfi elmosolyodo t t, bár kissé csalódo t t lett a válasz hallat á n . Lehet, hogy Mariss a szer el m e t akar t valIani neki, csak meg go n d ol t a mag á t ? Vagy talá n a titkát készült elár ul ni, azt, amit ől oly sokszor hajszolt a tekint e t e ? Ian Trem ay n e átölelt e, és szoros a n mag á h o z vonta a feles é g é t . Nem fagga tj a többé, hat á r oz t a el mag á b a n . Bármit rejte g e t is a lelke mélyén, ő türele m m e l várni fog, amíg eljön a pilIan a t, amelyb e n majd minde n t őszinté n elmon d neki, és azt is megvallja, hogy szer e ti... Más n a p délut á n Maris s a a Golde n Gate park pázsitjá r a lete rít e t t pokróc o n üldög élt, közel a kis tóhoz. T őle nem mess z e Mary kenyé r d a r a b k á k k a l etett e a hattyú k a t , Jimmy pedig egy f űszálat rágc s álva, imád a t t al gyönyörkö d ö t t a felesé g é b e n . Csak Ian nem volt sehol. Mivel a szép id ő sokak a t kicsalt a szab a d b a , már ide–érk e z é s ü k után több isme r ő s ü k k el találkozt a k. Aztán egysze r csak Grac e Leroux is felbukk a n t , és azonn al mag áv al vonszolt a Iant. Mariss a a tavon párb a n úszkáló vadka c s á k a t néze g e t t e , de minél több id ő telt el azóta, hogy Iant elnyelt e a töme g, annál nyugt aI a n a b b lett. – Az idegei m r e megy az a n ő – súgt a oda Maryn e k. – Ki nem állhato m . – Csitt! – figyelm ez t e t t e a bar á t n ője, akinek Mariss a nem mes élt a közte és a férje között tört é n t e k r ő l, ő azonb a n így is látt a rajta, men nyir e megváltozo t t az utóbbi id őben. – Soha nem szab a d kimut a t n o d , hogy Mrs. Leroux akár c s a k kicsit is zavar. – A legszíves e b b e n utolsó szálig kitép n é m a sz őkér e mázolt haját! Jimmy eddig csen d b e n hallga t t a a két bar á t n ő beszélg e t é s é t , de most kedves e n felneve t e t t . 112

– Éppe n ezér t nem szab a d észrev e n ni e rajta d, hogy felizga t o d mag a d miatt a – mondt a Mariss a n a k . – Attól csak boldog lenn e, ugya nis az a legf ő bb célja, hogy tége d bossz a n t s o n . – Persze hogy felbossz a n t , amikor folyton Ian utá n koslat. – Ne tör ő dj vele! Amíg Ian nem koslat után a, addig minde n a legn a g yo b b rend b e n van. Mariss a belát t a , hogy Jimmyn e k ebb e n tökélet e s e n igaza van, de egész e n azér t nem nyugo do t t meg. Ha legalá b b nem Grac e Leroux–ról lenn e szó! – gondolt a csüg g e d t e n . Lee Kwan id őközb e n mes élt neki egyet–m á s t Lilli Rey–nolds r ól. Kider ült, hogy a vörös hajú lokáltul ajdo n o s n ő t a szép kínai lány sokkal jobba n kedveli, mint a fennh éj á zó Mrs. Leroux–t, amin Maris s a igenc s a k megle p ődöt t. – Miért hagyják a férfiak, hogy a n ők az orruk n ál fogva vezes s é k őket? – kérd e z t e most Maryt ől, akinek arcá t hirtele n a zavar pírja öntött e el. Mariss a megfor d ul t, és megl át t a , hogy férje közbe n visszajött hozzájuk, és ott áll mögött e . – Nem hisze m, hogy hagyn á k magu k a t az orruk n ál fogva vezet ni – mondt a Ian Trem ay n e mosolyogva, és leült a feles é g e mellé. – Legfeljeb b csak úgy teszn e k, mert el akar n a k érni vala mit. – És te mit akar t ál elérni az elra g a d ó Mrs. Leroux–nál? – kérd e z t e Mariss a, és a hangj a valósá g g a l doro m b ol t. A kérd é s hallat á n még Jimmy is elnevet t e mag á t. – Mrs. Leroux elvita t h a t a t I a n u l hatá s s al van az emb e r e k r e . – Nagyjá ból olyan hat á s s al, mint egy kere s zt e s pók vagy egy feket e özvegy – felelte Mariss a bájos mosollyal az ajkán. – Így nem jutunk el őbbr e – mondt a Ian kedves e n , aztá n a vállán ál fogva óvatos a n a körülöt t ü k jöv ők–men ő k felé fordítot t a Mariss a t . – Látod azt a férfit, drá g á m ? Éppe n felkért, hogy tervezz e m meg és építs e m fel a házá t. Term é s z e t e s e n a saját feltét el ei m szerin t. Mariss a arca felra gyo go t t . – Ez pomp á s hír! Férje rám os olygot t, és pilIan a t o k r a az egész világ megs z űnt szá m u k r a létez ni. Mariss a már másod s z o r járt nagyon közel ahhoz, hogy elmon dj a Ianne k az igazs á g o t . El őször akkor érzet t készt e t é s t arr a, hogy lebont s a a kett ejük e t elválaszt ó, hazug s á g b ól építe t t falat, amikor a kocsiszín b e n , a szén á b a n szere t t é k egym á s t . Kis híján meg is tett e, ám még idejéb e n rádö b b e n t , hogy nem egyed ül az ő sors a függ vékony szálon. Valószín űleg Mary és Jimmy O'Brian is megsz e n v e d n é , ha fény der ül n e a csalás u k r a . Ian kényele m b e helyezt e mag á t a pokróc o n, és f űszálak segíts é g é v e l meg m u t a t t a , hogy San Fra n ci sc ó b a n a házak szám á r a tere t kell hagyni a kileng é s r e , mert különb e n földre n g é s k o r ment h e t e t l e n ü l összeo mI a n a k . A t ű zvész e k ellen is csak úgy védek e z h e t n e k , ha megfel el ő oltási lehet ő s é g e k állnak rend elk ez é s r e , és ebb e n a város b a n ezer nyi más, különle g e s körülm é n y t kell még figyele m b e venni az építkez é s e k n é l. Mary O'Bria n hirtel e n kihúzt a mag á t ültéb e n . – Valóba n ilyen nagy itt a földre n g é s e k veszélye? – kérd ez t e . Ian Trem ay n e nem jutott hozzá, hogy válaszoljon, mert már megint Grac e Leroux bukka n t fel mellet t ü k. – Ian! Ó, most látom csak, hogy itt van a mi kedve s... Már bocs á n a t , hogy is hívják? A mi kedves Myrtillünk, ugye? Ian felállt, aztán a kezét kínált a Maris s a n a k , és őt is felse gít e t t e . 113

– A felesé g e m e t Mariss a n a k hívják, Grac e. Mrs. és Mr. O'Bria n n el is találkozt ál már. Bizonyá r a emléksz el rájuk. – Hát persz e, O'Bria n é k! Hogy is nem jutott mindjá r t esze m b e ? Mariss a tökélet e s e n biztos volt abb a n , hogy Grac e Leroux ponto s a n tudja a nevük e t. A szép özvegy azonb a n nagyon érte t t ahhoz, hogy az árt a tI a n t megjá t s zv a arcá tI a n legye n. Éppe n had a r ni kezdt e, kivel kell most azonn al beszélnie Iann e k, akihez azonb a n ekkor odalép e t t egy másik férfi, s az építé sz futó bocs á n a t k é r é s t követ őe n félre h ú zó d o t t vele. Az O'Bria n házas p á r elsét ál t az állatk e r t felé, így aztá n a két hölgy kett e s b e n mar a d t . Mariss a b ű bájos mosolyt varázs olt az arc á r a , és a várt hat á s nem mar a d t el. – Ne képzelje, kicsiké m, hogy máris meg ny e r t e a játékot! – szisze g t e Grac e Leroux, és egy– szerib e n lehullt róla a gyer m e ki árt a tI a n s á g álarc a. – Nem volt mit meg ny e r ni e , mer t még el sem kezd ő döt t a játsz m a . Elhihe ti, ha én mondo m ! A gy űlölköd ő szavak b ól egyér t el m ű fenyeg e t é s hallats zot t ki. Mariss a kissé el is bizonyt aI a n o d o t t , de azért bát r a n továb b mosolygot t. – Ha megin t elfelejt e n é a keres z t n e v e m e t , Grac e, akkor a könnye b b s é g kedvé é r t szólítso n egysze r ű e n csak Mrs. Trem ay n e– n e k! – mondt a még az elkép e d t özvegyn e k, aztá n elsuh a n t mellett e, és O'Bria n é k után indult. Mosolya elmélyült, amikor arra gondolt, hogy Grac e Leroux óriási téved é s b e n van. Kettejük vers e ny é b e n ő tett szert el őnyre, még hozz á azért, mert Ian Trem ay n e–t ől lehet ő s é g e t kapot t rá. Aznap éjszak a azonb a n kéts é g e i tám a d t a k , és már nem volt egés z e n biztos abba n, hogy jól ítélte meg a helyzet e t . Mi lesz, ha fény derül a hazug s á g á r a ? Ha látszóla g tökéle t e s is az élete, ő tudja mag á r ól, hogy csaló, és boldogs á g a ezért nem lehet teljes. Ian, amikor csekk e k e t töltött ki a szám á r a , bizonyá r a eltöpr e n g e t t már azon, mire költhe ti ő el azt a ren g e t e g pénzt. Azt talán gyanítja, hogy továb b r a is támo g a tj a O'Brian é k e t , de az Angliáb a küldött sok–sok dollárr ól és a Theo bácsin a k írt hosszú leveleir ől szere n c s é r e mit sem sejt. Mariss a azt elme s él t e a férjén e k, hogy ő is támo g a tj a az árva h á z a t , azt viszont nem, hogy ehhez el őbb ki kellett kérnie Mary eng e d ély é t , elvég r e az ő öröks é g é t költi. Az árva gyer e k e k közül a vasár n a pi közös regg elik e n egy kis mihasz n a különös e n a szívéh ez n őtt. A Darrin Mciver névr e hallga t ó fiúcska még csak tízedik évéb e n járt, de máris kiábr á n d u l t a b b és dörzsölt e b b volt sok olyan feln ő ttn él is, akine k az utcá n kellett feln őnie. Már most látszott rajta, hogy nagy bar n a szem év el és kissé mindig zaklatot t vonás aiv al igazá n szép férfi lesz majd bel őle. Az anyja, amint azt a Szent Kevin– tem plo m lelkész e szomo r ú a n elmes él t e Mariss a n a k , egy „szeg é ny, meg e s e t t leány" volt, aki Barb a ry Coast lebujaib a n árult a a test é t, hogy ne haljon éhen, és kevés s el fia világr a h o z a t al a utá n meg h al t. Darrin esze vágott, mint a bere tv a , az össze s betiltott hazá r dj á t é k o t úgy isme r t e , minth a máris hivat á s o s szere n c s e v a d á s z lenn e. Akárkivel ült le póke r e z ni, mindig ő állt fel nyert e s e n az asztaltól, káro m k o d á s b a n pedig a legros sz a b b kocsis sem múlh a t t a felül. Els ő találkoz á s ai k egyiké n Mariss a t is minde n n e k lehor d t a , ő pedig egy pilIan a t r a megfele d k e z e t t úrin ő i mivoltá r ól, arról, hogy Mrs. Trem ay n e– n e k hívják, és hasonló han g n e m b e n adt a vissza a kölcsön t, ami ham a r a fiúcska torká r a forra s z t o t t a a szót. Miutá n azonb a n a has á t meg az össze s zsebé t is 114

teletö m t e ennivalóval, és társ aival visszain d ul t az árva h á z b a , egy pilIan a t r a még meg állt Mariss a mellett. – Maga nagyon is ren d b e n van, asszonyo m – súgt a oda neki szinte már szégye n k e z v e. Amikor Mariss a néh á ny hét múlva új ruh ák a t vásá rolt neki, a kis gaze m b e r sze m e felcsilIa nt, ám aztá n azonn al kijelent e t t e , hogy nem fogad el könyör a d o m á n y t , vele ne jótéko nyko dj a n a k . Darrin n á l sürg e t ő b b e n senki sem szorult támo g a t á s r a . Maris s a ezt pontos a n tudt a. Bármilye n mag a s r a kapa sz ko d o t t is a társ a d a l m i ran gl é t r á n , a fojtoga t ó szén po r és a szeg é ny s é g szag á t soha nem felejtet t e el, de a kéts é g b e e s e t t büszke s é g érzés é t sem. így hát jobba n érte t t e a fiút, mint az akár csak sejth e t t e róla. – Nem ajánd é k o t akarok adni neke d, Darrin – mond t a ezér t sietve, és közele b b húzta mag á h o z a gyere k e t . – Sokszor kell post á r a adno m olyan levelek e t, amelyek r ő l senki sem tudh a t , és azért kapod az új ruhá k a t , hogy megfize s s e m a szolgál a t a i d a t , ha a segíts é g e m r e leszel. Megálla po d h a t u n k abba n , hogy mind e n kedd e n tíz órakor találkozu n k az áru h á z mögöt t? A fiúcsk a talán még nem bízott meg mar a d é k t a I a n u l a finom hölgybe n , de azért rábólinto t t az ajánla t á r a , még éppe n jókor, mer t Ian Trem ay n e már elindult feléjük. Felkelte t t e az érde kl ődé s é t , hogy feles é g e nagy el ő szer e t e t t e l foglalkozik a dacos gyere k k el. – Úgy látom, kedvele d a lurkót – jegyezt e meg, amikor odaé r t hozzá. Mariss a elmos olyodot t. – Igen, nagyo n is. Te talán nem? – Furcs a , de én is. Nem tudo m, miért, de rád emlék ez t e t . Valószín űleg a sze m e miatt. Mariss a biztos volt benn e , hogy Ian csak tréfálkozik. – Az nem lehet. Darrin n a k szép bar n a szem e van, az enyé m pedig zöld. – Igaz, id ő nké n t mégis ugya nolya n űzött a tekint e t e t e k . Mariss a tudt a, hogy Ian, bár sem mit sem kérd e z e t t, azt adta egyé r t el m ű e n érté s é r e , hogy sok mind e n r e választ szer e t n e még kapni t őle. Ez a gondol a t vacsor a közbe n sem hagyt a nyugo d ni, és akkor is szokatI a n u l feszült volt még, amikor kés őbb hálószo b áj a ablak á n ál állt, és a hold ezüstö s fénye átvilágítot t vékony hálóing é n . Férje bem e n t hozzá, ám egyetle n kérd é s t sem tett fel neki, csak ölbe kapt a, átvitt e az ágyr a, és az éjszak a megint a szer el e m varázsl a t á t bocs á t o t t a rájuk. Következ ő kedd e n Mariss a és Mary elme n t az áruh á z mögé, hogy találkozz a n a k Darrin n al, aki a megb e s z é l t id őben meg is jelent, és büszké n viselte új öltönyét, cip őjét és hetyke kis sapk ájá t. – Maga ugya n ú g y post á r a adh a t n á , mint én – jelent e t t e ki, miut á n Mariss a átad t a neki a Theo bácsin a k írt levelet. – Persz e – isme r t e el Maris s a –, én mégis azt szer e t n é m , hogy te tedd meg helyett e m . – Jól van – vonta meg a vállát a kisfiú. Maris s a megfor d ul t, mert észr ev e t t e , hogy Darrin ellens é g e s pilIant á s o k a t vet valakir e. – Már megint itt van az a boszork á n y – morog t a a gyere k. A sarko n Grac e Leroux fordult be éppe n, és ámulva mér e g e t t e őket. Maris s a csöpp e t sem örült a szép özvegy felbukk a n á s á n a k . – Darrin, Darrin! – feddt e meg mégis a fiúcská t az illetlen kifejezé s é r t . 115

– Mindig szem m e l kell tart a ni. Vigyázzon ezzel a n ővel, mert gonosz! – mondt a a gyere k figyelm ez t e t ő n. – Nem tiltha tj uk meg neki, hogy err ef el é vásá roljon – válaszolt a Mariss a, bár a fiú komoly szavai igenc s a k elkép e s z t e t t é k . Grac e Leroux még mindig őt bám ul t a , miközb e n kíváncsis á g és meg ü t k öz é s ült ki az arcá r a . Amikor aztá n váratI a n ul elmos olyodo t t , Mariss a n a k el kellett isme r ni e, hogy van igazs á g abb a n, és nem is kevés, amit Darrin mondo t t. A sz őke özvegy mosolya álnok és gonosz volt. – Igenis boszork á n y – ismé t elt e meg konokul a kisfiú. A két hölgy közbe n biccen t é s s e l üdvözölt e egym á s t , aztán Grac e Leroux a nagyvilá gi dám a mag a bizt o s s á g á v a l elsiet e t t . – Nem c s a k neveletl e n, hane m igazs á g t a I a n is vagy, Darrin – mondt a Mariss a nem igazá n meggy ő z ő en. – Mrs. Leroux az alapítvá ny b a n odaa d ó a n tör ő dik az árvákk al... – Ő csak saját mag áv al tör ődik, meg azzal, hogy minde n kit elkábíts o n – jelent e t t e ki a fiúcska megve t ő e n. – Most viszont, hölgyei m, ideje, hogy a dolgo m után nézzek. További szép napot! Darrin szem pilIa n t á s alatt elt ű nt a sarok mögöt t, a két bar á t n ő pedig még sétált egyet a város b a n , aztá n bet é r t e k Delmonicó h oz, hogy meg e b é d e lj e n e k. Maris s a pezs g ő t rend el t, Mary pedig lopva felmér t e a hölgyek e t és urak a t, akik délid őbe n ezen az eleg á n s helyen adta k találká t egym á s n a k . – felfogh a t a t I a n , hogy itt vagyun k, és mind e n ilyen simá n megy – jegyezt e meg, de válasz helyett Maris s a csak szórak ozo t t a n bólintot t. – Soha nem láttal a k ennyir e boldog n a k – folytat t a Mary. – Igaz, még szer el m e s n e k sem. – Igaza d van, soha nem volta m még ilyen boldog – isme r t e el Mariss a pirulva, de hirtel e n végigfut ot t a hátá n a hideg. – Id őnké n t meg is ijeszt ez a nagy boldogs á g . Mary letet t e a poha r á t . – El kell mond a n o d neki az igazs á g o t, még hozz á minél el őbb. Mariss a heves e n megr á z t a a fejét. – Nem lehet. Nincs hozzá mers z e m . Vanna k pilIana t o k, amelyek b e n nagyo n szere t n é m megt e n n i, de a ti jöv őtökr e is gondolno m kell, meg Theo bácsiká m é r a is, és arr a, hogy mi lesz velünk, ha Ian nem bocs á t meg neke m . – A férjed szere t tége d. – Szer ele m r ő l soha egy szó nem hagyt a el a száját – vete t t e ellen Mariss a bán a t o s a n . – Lehet, de attól még szer e t. kihalIa ni a han gjá b ól, ha hozzá d beszél, látszik a szem é n, amikor rád néz. Nagy Isten, Mariss a, Ian egész e n rend kívüli emb e r ! Er ő s, mag a biz to s, talpig becs ül e t e s , és még hihet e tl e n ül jókép ű is. Ez szóról szóra igaz, gondolt a Mariss a mosolyogva. Neki mégis álIan dó a n rett e g ni e kell, hogy a férje megve t é s s el elford ul n a t őle, ha megt u d n á róla az igazs á g o t. A vallom á s t é t e l h e z ki kell várnia a megfelel ő pilIan a t o t. Az pedig egy napon bizonyos a n eljön, és Ian akkor majd minde n t meg t u d. – Nem lesz sem mi baj. Tudom, hogy nem lesz – jelent e t t e ki Mary bizako dó n, és sejtel m e s e n mosolygot t hozzá. Mariss a látt a a bar á t n ő jé n, hogy egész e n megv ált ozot t . Arca ragyogo t t, és minth a öröm t eli várakoz á s töltött e volna el. 116

– Mi van veled, Mary? – Szóval észr ev e t t e d ? Annyira, de annyir a boldogok vagyu nk! Gyer m e k e t várok. – Gyerm e k e t ! – kiáltott fel Mariss a fojtott hango n. Maryn e k és Jimmyn e k gyer m e k e lesz, akit minde n ki n él jobba n fogna k szer e t ni, hisze n egym á s t is mind e n ki n él jobba n szer e tik, gondolt a meg h a t o t t a n , ám aztá n hirt ele n meg r a g a d t a a bará t n ője kezét, mert eszé b e jutott, men nyir e gyen g e volt még London b a n . – És az orvos? Ő mit mond? – Azt, hogy minde n rend b e n lesz. Én egyé bk é n t is akaro m ezt a bab á t, bár mi áron akaro m . Örülj velünk. Maris s a! Miközbe n O'Bria n é k szerel m é n e k gyümölcs é r e emelt e a poha r á t . Mariss a mag á b a n arra gondolt, hogy most még kevés b é mond h a tj a el a férjén e k az igazs á g o t . Nem, mert imm á r nem c s a k Mary jöv ője forog kocká n, han e m a gyer m e k é is, akit a szíve alatt hord. Az orvos der ű lát á s a iránt kéts é g e k e t ébr e s z t e t t azonb a n , hogy a követk ez ő kedd regg el é n Mary megle h e t ő s e n rosszul érezt e mag á t. Lee Kwant er ő se n agga s z t o t t a , hogy Mariss a egye d ül akar bem e n n i a város b a , neki azonb a n sem mik é p p e n nem volt szüks é g e tanuk r a , amikor a Theo bácsik áj á n a k külde n d ő levelet átadja Darrin n a k. Fel is nyerg el t e t t e a kancáj á t , és lelovagolt az áru h á z h oz. Ott kikötöt t e a lovát, és ben éz e t t Jimmyh ez, akit ől megt u d t a , hogy Ian házon kívül van, amibe n sem mi szokatI a n nem volt, mert gyakr a n ki kellett menni e az építkez é s r e . Lefelé men e t Mariss a még Sand 5 r v el is megivott egy csész e teát, de pontb a n tízkor így is ott volt a Darrin n al megb e s z él t helyen. – Egyed ül jött, Mrs. Trem a y n e ? – ráncolt a a homloká t a fiú. Megh a t ó tör ő dé s e mosolyt csalt Mariss a arcá r a . Mrs. O'Bria n nincs jól, ő viszont tud vigyázni mag á r a , miatt a csep p e t sem kell aggód ni a Darrin n a k , válaszolt a, hogy megny u g t a s s a , aztán kezéb e nyomt a a Theo bácsin a k megcí m z e t t levelet. – A rokon á n a k ír Angliáb a ? – kérd e z t e a fiúcsk a, s miut á n Mariss a bólintott, hirtel e n egés z e n gyer e k e s és gyámolt aI a n lett az arca. – Szép lehet csalá d b a n élni – mondt a csen d e s e n , de már a követk e z ő pilIan a t b a n meg r á z t a a fejét, és elvigyoro do t t . – Lehet pers z e, hogy nem is szép. A legtöb b család b a n mindig csak a veszek e d é s megy – tett e hozzá, és kezéb e n a levéllel elindult, de aztá n habozva meg állt. – Legye n óvatos, Mrs. Trem a y n e ! Ide már irtó közel van Barb a r y Coas t. Mariss a megíg é r t e , hogy úgy lesz, és egysze ri b e n nehé z lett a szíve. Beszélni fog Iannel a kis Darrin r ól, hat á r o z t a el. Nagyo n okos kölyök, és korá h oz képe s t megl e p ő e n éret t e n gondolko dik. Talán a házuk b a fogad h a t n á k , és adh a t n á n a k neki valamilye n munk á t , hogy ne sért s é k meg a büszke s é g é t . Mariss a gondol a t a i b a mélyedv e elindult, és észr e sem vette, hogy letért a főútról, és egy keske ny kis utcá b a téve dt. Sokáig azokr a a lépte k r e sem lett figyelm e s , amelyek biztos távols á g b a n ugya n, de mindvé gi g követ t é k. Végül azonb a n meg é r e z t e , hogy nincs egyed ül, és megfor d ul t. Egy megt e r m e t t , feket e bajuszos férfi lépke d e t t mögöt t e, akine k az arcá t nem láth a t t a homloká b a húzot t kalapj á tól, az utca másik oldalán meg egy sz ő ke, simá r a borotvál t kép ű tartot t feléje, és alatto m o s a n mosolygot t rá. Mariss a megb o r z o n g o t t , de túl kés ő n isme r t e fel a veszélyt. Miel őtt még elkiált h a t t a volna mag á t , a bajszos goro m b á n der é ko n raga d t a . A követk ez ő pilIan a t b a n nedve s, édes k é s szagot ára sz tó zsebk e n d ő tapa d t 117

az arcá r a , és egyre homályos a b b a n látott. Védek ez ni aka rt a rátö r ő rosszullé t és a klorofor m kábító hat á s a ellen, de a kisujját sem tudt a meg m o z dí t a ni. Egész életé b e n harc olt, mindig megvé d t e mag á t, most azonb a n halvá ny esélye sem volt a gy őzele m r e . Tagjai elneh e z ül t e k, és hiáb a akart segíts é g é r t kiálta ni, egyetle n hang sem jött ki a torká n. Minde n elmos ó do t t körülött e, forogni kezde t t 1 vele a világ, és már a der e k á r a fonódó kar szorítá s á t sem érezt e . Csak azt tudt a , hogy hiáb a talált a meg végre a boldogs á g o t , megk ü z d e n i már nem képe s ért e. Elrabl á s á n a k nem lesz szem t a n új a. nyomt aI a n ul elt űnik, minth a soha nem is létez e t t volna. Ez volt az utolsó gondola t a, aztá n teljes söté t s é g borult rá. Tévede t t azonb a n , amikor azt hitte, hogy senki sem látja, mi tört é n t vele. Darrin Mciver, az utca gy e r e k e k csalha t a t I a n meg é rz é s é r e hallga tv a, ott mar a d t a környé k e n . Er ő se n aggód o t t a finom hölgy biztons á g á é r t , és az is eszé b e jutott, hogy még meg sem köszön t e neki az új öltönyt. Igaz, nem ajánd é k b a kapt a, han e m megd olgozik érte, de Mrs. Trem ay n e–b e n akkor is van valami szer e t e t r e méltó. Pedig még nagyon fiatal, alig kétsz e r annyi id ős, mint ő, és mégis igazi hölgy, nem olyan dölyfös és kétszín ű , mint az a borz al m a s Mrs. Leroux. Ha Mrs. Trem ay n e mond valamit, akkor azt úgy is gondolja, az ő együt t é r z é s e nem megját sz á s , han e m őszinte. Darrin sokáig csak olyan pas a s n a k tart ot t a Mr. Trem ay n e–t, akit felvet a pénz, és vasá r n a p o n k é n t ugya n eteti az árvák a t , valójáb a n azonb a n fütyül rájuk, és pilIant á s r a sem mélta tj a őket. Vélem é n y e azonb a n megváltozo t t róla, amiót a valakit ől megt u d t a , hogy Ian Trem ay n e fiatalon elveszít e t t e az els ő feles é g é t . Szörny ű lehet, ha valaki gazd a g és boldog, aztá n egyik perc r ő l a másikr a örökr e búcs ú t kell mond a ni a a feles é g é n e k meg ann a k az álmá n a k is, hogy utódai szület n e k majd t őle. Ne m igazs á g az élett ő l, hogy a bord élyok b a n dolgozó lotyókn a k bezze g vann a k gyer e k eik, de rájuk se ránt a n a k , han e m vígan élik világuk a t . Most viszont Mr. Trem a y n e–n e k megin t van feles é g e , aki olyan paza r tere m t é s , hogy a kedvé é r t még ő is sokat változott, noha korá b b a n a képé b e nevet e t t volna azokn a k, akik azt mert é k volna állíta ni, hogy Darrin Mciver valah a is elindul a javulás útján. Mrs. Trem a y n e irtó csinos, és úrin ő is, káro m k o d á s dolgá b a n azonb a n még őt is kent e r b e n veri. Ezzel a képes s é g é v e l azonn al leny ű gözt e, ma pedig már kimond o t t a n kedveli. Neki talán még azt is megt e s zi, hogy megkös zö ni az új öltönyt, a cip őt és a sapká t. Amikor idáig jutott a gondolkod á s b a n , Darrin megfor d ul t, és elindult Mariss a után. A sarko n befor d ulva még épp e n látt a, hogy az elegá n s , zöld lovaglóöltöz e t e t visel ő hölgyet két rossz külsej ű alak betu s zkolja egy zárt, feket e fogat b a , az pedig azonn al elindul. A fiú a nyomá b a ered t, de már néhá ny lépés után be kellett látnia, hogy nem érh e ti utol a kocsit. Kifulladva, kéts é g b e e s e t t e n körüln éz e t t , és pilIant á s a az áruh á z nagy névbe t ű ir e eset t. Mr. Trem ay n e ! Igen, azonn al érte sít e ni e kell, mert itt egyed ül ő segít h e t . Darrin már csak egy pilIan a ti g tétovázo t t, és akkor újra megl át t a az álnok kép ű, sz őke boszork á n y t . Ez meg mit kere s h e t pont itt és pont most? Mrs. Leroux, miközb e n épp e n vissza h ú z t a a keszty ű jét, széles e n elmosolyodot t. Szent ég, milyen elég e d e t t e n és kárö rv e n d ő e n vigyoro g! – gondolt a Darrin, ám aztá n nem tör ődöt t továb b a gonosz boszork á n n y a l, han e m roha n ni kezde t t az áruh á z felé, és már akkor teli torok ból kiabált, amikor még oda sem ért a bejár a t h o z. 118

– Mr. Trem ay n e ! – kiáltott a újra meg újra. – Mr. Trem a y n e !

119

14 Ian gondol a t b a n már most elég e d e t t e n megve r e g e t t e a saját vállát azért, hogy alkalm a z t a az ifjú O'Bria n t. Jimmy pára t I a n ul kötele s s é g t u d ó munk a t á r s á n a k bizonyult, aki nem s o k á r a a cégvez e t é s összes terh eit átve h e ti t őle, neki pedig igy több ideje jut az építkez é s e k r e . És Mariss av al is gyakr a b b a n lehet majd együt t most, hogy új élet e t kezde t t mellett e , gondolt a az íróaszt al á n á l ülve, amikor szokatI a n hang o s k o d á s r a lett figyelm e s . Az el őszob ájá b ól behalla t s zó szóvált á s b ól annyit siker ült kihá m oz ni a, hogy titká r a er ővel útját prób álja állni valakine k, aki bejele n t é s nélkül akar bero n t a ni hozzá. – Most azonn al besz éln e m kell Mr. Trem ay n e–n el – visított a egy vékony gyer e k h a n g , aztá n valaki fojtott a n felnyögö t t odakint. A követk ez ő pilIan a t b a n , nyom á b a n a fájdalom t ól eltorz ult arcú titká r r a l, Darrin Mciver ronto t t be az ajtón, és nagy igyekez e t é b e n kis híján orra bukot t a küszöb b e n . – Senki sem állítha t meg! – kiáltott a mag á n kívül. – Emb e r é l e t r ől van szó! – Jól van, hagyja csak! – bólintott Ian Trem ay n e a beoszto t tjá n a k , és megle h e t ő s e n mulat t a t ó n a k talált a az eléb e táruló képe t. Titkár a szemlá t o m á s t alulm a r a d t a harci a s kölyökkel folytatot t küzdele m b e n . – Darrin bizonyá r a komoly ügybe n akar beszél ni velem, különb e n nem lenn e ennyir e izgatot t. Mi tört é n t , fiam? Miben lehet ü n k segíts é g e d r e ? – Elkapt á k! – zihált a a gyer e k. – Elkap t á k... az áruh á z mögött, és... és elvitték egy fogato n – kezde t t egysz e ri b e n dadog ni a sokat prób ált utca gy e r e k . Ian Trem ay n e el őször csak homloká t ráncolva, ért e tl e n ül mér e g e t t e , ám aztá n hat al m a s r a kere k e d e t t a sze m e, és mind e n döbb e n e t e egyetle n szóba n nyert kifejezé s t . – Micsod a? – mer e d t a fiúcská r a . – Micsod a ? Darrin r ól lerítt, hogy a végs ő kig kéts é g b e van esve, de elszán t a n össze h a r a p t a a fogát, és megp r ó b á l t a meg állít a ni a reszk e t é s é t . – Két férfi volt. Az egyik sötét hajú, bajuszos, t űcsíkos öltönyb e n és vörös mellényb e n , a másik sz őke, fiatala b b , úgy huszon k e t t ő lehet, és sima az arca – had a r t a aztán. – Betuszkolt á k Mrs. Trem a y n e–t egy zárt fogat b a, amit csak egy feket e ló húzott, és elhajtot t a k kelet n e k. – Barb a r y Coast b a – adott han go t balsejt el m é n e k a titká r, aki még mindig a sípcso n tj á t dörzsölg e t t e . – Szerin t e m inkáb b a kínai negye d b e meh e t t e k – mond t a Darrin. Ian Trem ay n e már az ajtóhoz roha n t á b a n adta ki az utasít á s t a titká r á n a k . – Érte sít s e a ren d ő rs é g e t ! – kiáltott a . – Igyekezz e n, ha mondo m ! – tett e még hozzá, aztá n leviha rzo t t a lépcs ő n, ki az utcá r a . Tudt a, hogy Darrin soha nem találn a ki ilyen mes é t , Mariss a t pedig egye n e s e n isteníti, és ezér t van ennyir e kéts é g b e e s v e . Az áruh á z mögött tere m t e t t lélek nem járt, és küzdele m n e k halvány nyoma sem volt. – Itt törté n t ? – fordult Ian a kisfiúhoz, aki árnyék k é n t követt e . – Igen, Mr. Trem a y n e , itt – bólintott Darrin. 120

– Jól van. Hozd ide gyors a n a lovam a t, aztán te itt mar a d s z, megv á r o d a rend ő rök e t , és minde n t aprór a elmes él sz nekik! A legkis e b b részle t is fontos lehet. A fiú elszá g ul do t t , mint h a puská b ól l őtték volna ki, a férfi pedig alapos a n körüln éz e t t . Az aszfaltoz a t I a n úton egym á s t érté k a pat a nyo m o k, és nem lehet e t t meg álla pít a ni bel őlük, mer r e meh e t e t t az a fogat, amelyikkel Mariss a t elvitték. Ian mégis esküd ni mert volna rá, hogy Darrin n a k igaza volt, és feles é g é t a kínai negye d b e hurcolt á k. Az otta ni bord élyok b a n és ópium b a r I a n g o k b a n csillag á s z a ti összeg e k e t fizetn e k egy ilyen szép n ő ért. Miutá n Darrin meg é r k e z e t t a lóval, a férfi és a gyere k össze n é z e t t . Szavak nélkül is érte t t é k egym á s t , és ugya n a r r a gondolt a k. Mind a kette n isme r t é k az utca kegye tl e n törvény ei t, és tudt á k, hogy nagyon ham a r meg kell találniuk Mariss a t , különb e n soha többé nem látják. – Ha minde n t elmon d t ál a ren d ő rök n e k, menj fel Mr. O'Bria n h e z , és kérd meg, hogy azonn al lépjen kapcs ola t b a Lee és John Kwann al, háth a ők tudn a k valamit, amit mi nem. Én most azonn al a kínai negye d b e lovagolok – mondt a még Ian Trem a y n e , aztá n fellend ül t a nyer e g b e , és a forgalo m m a l mit sem tör ő dve, vágt á r a fogta a ménjé t. A szép Mrs. Trem ay n e elra blá s á n a k híre futót űzké n t terjed t el a város b a n , elvégr e nem aká rkir ől volt szó, hane m ann ak a férfinak a feles é g é r ő l, aki a San Fran cis có–i társ a s á g legt ekint ély e s e b b és legte h e t ő s e b b tagjai közé tartozo t t, s akit ráa d á s u l mind e n ki elb űvöl őnek tartot t, és kedvelt. Özvegys é g e idején a lányos anyák és a férjhez men ni vágyó haja do n o k kórus b a n zengt e k dicshi m n u s z o k a t róla, anna k ellené r e , hogy viselked é s e és modo r a finom a n szólva is elütöt t a megszoko t t ól. A házas s á g dolgá b a n azonb a n éppú gy egye n e s és tiszt es s é g e s volt, ahogya n megve s z t e g e t h e t e t l e n s é g e is már–m á r közmon d á s s z á m b a ment. Nob Hill–i villájáb a n Grac e Leroux látványos szörnyülköd é s s e l fogad t a a Mariss a Trem ay n e elra blá s á r ól szóló hírt, de miut á n visszavo n ult, szobája mag á n y á b a n mosoly ára d t szét az arcá n. Az újabb emb e r r a b l á s odale n t, Water–fron t b a n is els ő szám ú besz é d t é m a volt, s Lilli Reynolds füléb e is eljutott, aki osztozot t Ian Trem ay n e kéts é g b e e s é s é b e n , és szívb ől együt t érzet t vele. Azonnal mag á h o z is ren d el t e azt a jó emb e r é t , akit egész e n különle g e s felad a t o k k a l szokott meg bízni. Jake Bree d a himl ő helyes arca bal felén végigh úz ó d ó forra d á s s a l és apró malac sz e m é v e l mind e n volt, csak szép férfi nem, nála jobba n azonb a n senki sem ismer t e Barb a ry Coast b űnba rI a n g j ai t, amelyek b e n emb e r e m l é k e z e t óta minde n ki tart ot t t őle. Lilli Reynolds n a k nem azért dolgozot t, mert jól megfizet t e a szolgál a t a i t, hane m mert ő volt az egyetl e n n ő, aki valah a is szer e t t e . Miutá n Jake eleg e t tett a hívás á n a k , Lilli pár szóba n elmon d t a neki, hogy két férfi valószín űleg a kínai negye d b e hurcolt a Mrs. Tre m a y n e–t, és a jól érte s ült asszony Darrin rend ő r s é gi vallom á s a alapjá n az emb e r r a b l ó k r ól is pontos sze m élyleír á s t adot t. – Tégy meg minde n t , amit csak lehet! – kért e aztá n. – Biztos vagyok ben n e , hogy ez nem szokvá nyos emb e r r a b l á s . – Megoldo m az ügyet – ígért e a rút férfi, mire Lilli szívélyes mosollyal ajánd é k oz t a meg. – Tudo m, Jake, tudo m. Mariss a öntud a t a lass a n, nagyo n lassa n visszat é r t , ahogy múlni kezde t t a klorofor m hat á s a . El őször csak azt fogta fel, hogy édesk é s illatot érez, 121

és selye m ágyne m ű b e n fekszik. Végül er őnek erejével a szem é t is kinyitott a , és kábult a n mer e d t az ágya el őtt álló kínair a. A hollófeke t e hajú férfi elkép e s z t ő e n kövér volt, és hosszú r a eresz t e t t kecske s z a k á ll a t viselt. – Zöld a szem e – mondt a most az állát dörzsölg e tv e. – Jól mondt a d , hogy sokat meg é r. Máris hozatok teát és pipák a t, hogy kedélyes e b b e n tárgy al h a s s u n k az árár ól. Az árá ról? Mariss a rádöb b e n t , hogy a kínai róla beszél. A legszíve s e b b e n felugro t t volna, hogy a húsh e g y képé b e vágjon, de mocca n á s n yi ereje sem volt, és a szem h éj á t sem bírt a továb b nyitva tart a ni. Csukot t szem m el, elszá n t a n küzdöt t a széd ül é s s el és a hánying e r r e l. – Az árán nem fogunk összeve s z ni. A munk á n k a t máris jól megfizet t é k – dörm ö g t e egy férfi. – Attól még jól jön egy kis ráad á s – tett e hozzá egy másik, fiatala b b han g, amelyn e k tulajdon o s á b a n Mariss a a sima kép ű, sz őke férfit gyanítot t a . A kínai válasz á t nem érte t t e , csak azt hallott a, hogy patto gó para n c s o k a t ad ki. Kevés s el kés ő bb teát töltött e k csészé k b e vagy tálkák b a , és a leveg ő az ópium nehé z, édes illatától lett terh e s . A kínai férfi aztá n megt e t t e az ajánla t á t , ám a fiatala b bi k emb e r r a b l ó alacso ny n a k találha t t a az össze g e t . – Eszén él van? – kérd ez t e mélt atI a n k o d v a . – Nézze már meg jobba n! Fiatal, szép, és nem c s a k zöld szem ű, han e m még sz őke is, őrjít ő idomai vann a k, és... – És már javáb a n keresi a ren d ő rs é g – jegyezt e meg a daga d t szenvt el e n ül. – Máris? – kérd e z t e elkép e d t e n a mélyeb b hang, valószín űleg a bajuszos é. – Egy órán belül akkor sem fogják megt al ál ni. Addigr a pedig mag a hajóra vitet h e ti, aztán bott al üthe tik a nyom á t. Miközbe n feje fölött folytató d o t t az alkudoz á s . Mariss a kinyitott a a szem é t , és lopva körüln éz e t t . A sarok b a n feküdt egy tág a s helyisé g b e n , amelyn e k két ablak a visszat ü k r ö z t e a kere k aszt al körül ül ő és ólompip á t szívó férfiak képé t. Csész éike t épp e n újrat öltö t t e egy asszony, aki törék e ny volt, aká r egy porc el á nfig u r a . Mariss a úgy ítélte meg, hogy vele könny űsze r r e l elbá n n a , a férfiak viszont megint legy ű rn é k. Megfeszít e t t e a karját és a lábát, meg m oz g a t t a az ujjait, és érezt e, hogy tagjaib a lass a n visszat é r az élet. Valahogy el kellen e jutnia az egyik ablakig. Talán nincs túl mag a s a n , és kiugor h a t rajta, vagy legalá b b segíts é g é r t kiálth a t. Tudta, hogy valamit minde n k é p p e n tenni e kell, és óvatos a n , centi m é t e r r ő l centi m é t e r r e lecsú szo t t az ágyról. – Most azonn al felviszik a hajóra – hallott a meg egysz e r csak a kínai szavait. – Ti addig odalen t várjatok, és amint biztons á g b a helyezt ük az árut, megk a pj á t o k a pénze t e k e t . A férfiak ezek szerint meg e gy e z t e k , és máris más h ov á akarjá k őt vinni! Talán újra el is kábítják, hogy ne tudjon védek e z ni. Maris s a felugro t t , a közele b bi ablak hoz roha n t , és széth úz t a a függö nyt. A sz őke férfi rá aka r t ront a ni, ő azonb a n megfor d ul t, és teljes er őb ől megr ú g t a . Elra blója össze gö r n y e d v e elter ül t a padlón, de Mariss a nem ugor h a t o t t ki az ablako n, mer t most már látta, hogy a har m a d i k emele t e n van. Ha inne n kivetn é mag á t, az a biztos halált jelent e n é szá m á r a . Odale n t csak úgy 122

nyüzs gö t t az utca az emb e r e k t ől. Többs é g ü k b e n Maris s a b űnöz őt sejte t t, de abba n rem é ny k e d e t t , hogy egy–két tiszte s s é g e s is akad között ü k, és teli torok ból kiabál ni kezde t t: – Segíts é g ! Segíts é g! Az ég szer el m é r e , segíts e n e k ! Vállára súlyos kéz nehe z e d e t t , és akkor a er ővel ránto t t a el az ablakt ól, hogy elzuh a n t a földön. – Azt hisze m , módosít a n u n k kell a meg álla p o d á s u n k o n – jelent e t t e ki a kínai. – Elhallg a t t á t o k el őlem, hogy a kicsike miat t komoly nehé zs é g e i m tám a d h a t n a k . A háro m férfi még csak nem is sejtet t e , men nyir e igaz ez a meg áll a pít á s . Ian Trem ay n e id őközbe n ugya nis átkut a t t a a sz űk utcá k a t , és a sok–sok ópium b a r I a n g egyike el őtt a félsze m ű Jackb e ütközöt t, aki azonn al men e k ül ő r e fogta. Jackr ől minde n ki tudt a, hogy hasiss al és n őkkel kere s k e d ik. Már többszö r per b e fogták, de a koron a t a n ú k minde n alkalo m m al nyom t a I a n ul elt ű nt ek, és a bírós á g sem mit sem tudot t rábizonyít a ni. Ian leug ro t t a lováról, kikötöt t e egy oszlophoz, aztá n Jack után szala d t. Ham a r utol is érte, elkap t a a karját, és olyan heves e n ránto t t a vissza, hogy a jómad á r elveszt e t t e az egyen s úly á t, de nem esett el, mert Ian Trem ay n e ujjai máris a nyaká r a fonódt a k. – Hol van? Most azonn al mond d meg, hol van, különb e n soha több é nem kell bírós á g elé állnod, mert a saját keze m m e l fojtalak meg, Jack! A félsze m ű elkék ült arcc al leveg ő után kapkod o t t. – Nem tudo m , mir ől beszél. Komolyan nem... Ian szorít á s a még er őse b b lett a b ű nöz ő gigájá n. – Az egész város tudja, hogy elra b olt á k a feles é g e m e t . Ne akar d bem e s él ni neke m , hogy te nem hallott ál róla! – Sem mi közöm az elra bl á s á h o z , de megt al álo m . Nem vihett é k sok helyre, és esküsz ö m , megt al álo m , csak hagyja meg az élete m e t ! – Mr. Trem ay n e ! Ian hallott a, hogy valaki a nevén szólítja, de nem eng e d t e el a kapálódzó gaze m b e r torká t, csak a fejét fordított a a han g felé. Elszán t a n utat törve mag á n a k a töm e g b e n , Lee Kwan tarto t t feléje. – Mr. Trem ay n e ! Megt u d t u n k valamit! Ne bánt s a Jacket! Ian kiere s z t e t t e keze közül a félsze m ű t, aztá n Leehez fordult. Jack azonn al elszelelt, és úgy roha n t , minth a az ördög kerg e t n é vasvillával. – Lilli Reynolds emb e r e k e t küldöt t ki Mrs. Trem ay n e kere s é s é r e , és van is egy címe – újságolt a a kínai lány. – Azt üzeni azonb a n , hogy legyen nagyo n óvatos, mert életve s z élyb e kerülh e t , ha elme gy oda. – A címet, Lee! Mondd gyors a n a címet! – Mega d t a m a rend ő rök n e k... – Mire azok kiérn e k, már kés ő lehet. Ide azzal a nyavalyá s címm el! Mariss a rúgot t, hara p o t t , karm olt, de nem sokra ment vele. Néh á ny kínait siker ült ugya n harc k é p t e l e n n é tennie, de a többiek végül összeköt öz t é k a kezét, aztá n sz őnye g b e csava r t á k , hogy leveg őt is alig kapot t. Félt, hogy megint elveszíti az eszm él e t é t , és nem fogja megt u d ni, hová viszik. Mocc a n ni sem bírt, és sem mit sem látott, halIa ni viszont hallott, és azt is érezt e , hogy egy férfi, akinek az arcá n véres nyomok a t hagyt a k a körm ei, sz őnyeg e s t ü l a vállár a dobt a, és levitte a lépcs őn. A han go k b ól kivett e, hogy kiért e k az utcá r a , és több e n is velük vann a k azok közül, akikkel az el őbb elkes e r e d e t t küzdel m e t folytato t t. Egyikük akkor még éles kést is tett a torká h o z, és érté s é r e adt a, hogy 123

szem r e b b e n é s nélkül haszn ál ni fogja, ha kell. Az árá n végül is nem sokat ront, ha egy–két sebe t ejten e k rajta ott, ahol eltak a rj a a ruh áj a. Mariss a tökélet e s e n tisztá b a n volt azzal, hogy saját hibájá ból került ilyen rem é ny t e l e n helyzet b e . Nem hallga t o t t a figyelm ez t e t ő szóra, és veszélyb e sodort a mag á t. Azt azonb a n már csak a Jóiste n tudja, milyen sorsot szán n a k neki az elrablói. Végül is mind e g y, mi lesz vele, miut á n minde n t elveszít, amié r t eddig érd e m e s volt élnie. Elveszíti Maryt, Jimmyt és Theo bácsit, de legf őkép p e n Iant és a szer el m é t , amelyn e k az elnyer é s é é r t kezde t t ő l fogva harcolt, akkor is, amikor ezt még mag a sem tudt a . Talán csak az tört é nik vele, amir e rászolg ált. Hazu g s á g b ól építe t t várá n a k el őbb vagy utóbb ment h e t e t l e n ü l össze kellett omIani a. Úgy járt, mint a mond a b eli Ikarosz. Túlságo s a n mag a s r a emelk e d e t t , de nem tudot t megk a p a s z k o d ni, és most alázu h a n . De nem, mégs e m ! Ilyen könnye n nem ado m fel, gondolt a elszá n t a n , s bár könny éget t e a szem é t , ame n nyi r e csak tudt a , dobálni kezdt e mag á t a sz ő nye g fogsá g á b a n . Öklök mért e k rá súlyos ütés e k e t , ő azonb a n rend ül e tl e n ül folytat t a a küzdel m e t , és abb a n rem é ny k e d e t t , hogy valaki majd felfigyel rá. – Hé, ti ott! Meg állni! Álljatok meg, ha mondo m ! Ez Ian Trem a y n e han gja volt! Mariss a még heves e b b e n hánykolódo t t , és egysze r csak azt érezt e , hogy a férfi ledobja a válláról, ő pedig a sz ő nye g g e l eg3n a t t a földre zuha n. Szitkozód á s o k a t hallott, aztá n meg szapo r a léptek e t . Miutá n mind e n erejét összes z e d t e , siker ül t is végre kigörd ül ni e a sz ő nyeg b ő l, és nagy nehe z e n feltáp á s z k o d o t t . A sz űk kis utcá b a n kés ekk el felfegyve r k e z e t t b űnöz ők nézte k farka s s z e m e t a férjével. Vezet őjük oroszlá n ü völt é s s e l Ian Tre m a y n e– r e vete tt e mag á t, ő azonb a n az utolsó pilIan a t b a n ellép e t t el őle, és egyetle n ökölcs a p á s s a l árt al m a t I a n n á tett e a lendül e t t ől már egyéb k é n t is térd r e zuha n t kínait. Társ ai késein e k peng éj e fenyeg e t ő e n villogot t a gázlá m p á k fényéb e n , miközb e n körb efo g t á k Iant. Az egyik b űnöz ő ekkor hirtel e n el őreu g r o t t, hogy rát á m a d jo n . Mariss a felsikoltot t, de férje kiszá mí t h a t t a , mire készül a kínai, mert elkapt a a csuklójá t, és lerá n t o t t a mag áv al a földre. Vad birkózá s b a kezdt e k, és Mariss a a ködös éjszak á b a n el őször csup á n annyit tudot t kivenni, hogy kett ejük közül csak az egyik állt fel végül. Hat al m a s k ő görd ül t le a szívér ől, hogy nem Ian mar a d t a földön fekve, megkö n ny e b b ü l é s e azonb a n nem tart h a t o t t sokáig, mert férjér e máris két másik férfi rontot t rá egysze r r e . Mariss a sikoltva hátulról rávet e t t e mag á t az egyikr e, aki könny űsze r r e l leráz t a mag á r ól, de közbe n elejte t t e a kését. Miközb e n lehajolt érte, ferde vágá s ú szem é b e n gyilkos indulat vilIant, aztá n újra Ian felé fordult. Hirtele n ren d ő rsípo k éles hangj a hasítot t az éjszak á b a . Mariss a feltáp á s z ko d o t t a földr ől, és egy ház falán a k tám a s z ko d o t t . Zihálva leveg ő után kapko do t t , s egysze r csak azt kellett látnia rém ült e n, hogy Ian szem e felé egy kés közele dik. Erejé b ől már csak halk sikolyra futott a, aztán összec s u klot t. Egysze rib e n körös–kör ül fülsiketít ő lett a lárm a. Súlyos léptek dübö rö g t e k , par a n c s o k dörr e n t e k , meg é r k e z e t t a ren d őrs é g . Maris s a érezt e, hogy hátulról átfogják a dere k á t, és felem elik a földr ől. Megfor d ul t, és szem e hat al m a s r a kerek e d e t t az öröm t ől. Koszosa n, szem öldök e fölött vérz ő sebb el, de a férje állt mögöt t e . – Isten e m , Ian! Én azt hitte m , hogy te már... 124

– Ne, ne nézz oda! – kért e a férfi nagyon szelíde n. Mariss a azonb a n akkor már meglá t t a , hogy az egyik kínai furcs a, kifacs a r o d o t t test h elyz e t b e n fekszik a földön elter ülve. Öt is, a társ ait is rend ő rök fogták körül. – Mr. Trem ay n e – szólt oda az egyikük Iann e k –, mag á h o z még lenne néhá ny kérd é s ü n k ... – Azzal várh a t n a k regg elig. Most legel őbb is hazavisze m a feles é g e m e t . Mariss a megkö n n y e b b ü l t e n elmosolyodot t, amikor férje felem elt e, és ölben vitte el a f őutcá n várakozó fogat h oz, amely mellett Lee és John Kwan topor g o t t . A kínai lány leoldozt a Mariss a kezér ől a kötelet, aztá n segít e t t felszállnia, John pedig a kocsi mögé kötött e Ian fekete ménjét. – Hogy talált ál rám? – suttog t a Mariss a , miut á n férje is felszállt mellé, és karjá b a zárt a. – Siett ü n k, ahogy tudt u n k . Darrin látta, hogy elra bolt a k, és szem élyleír á s t adott a tett e s e k r ő l, de aligh a talált u n k volna rád, ha Lilli nem deríti ki, hol tart a n a k fogva. – Lilli? Köszöne t e t kell mond a n u n k neki – motyog t a Maris s a. Hazáig már egyikük sem szólalt meg. Ian, Lee és John mellet t Mariss a tökélet e s bizton s á g b a n tudt a mag á t, és érezt e , hogy szer e tik. Férje harcolt, küzdött ért e, emb e r t ölt, és haboz á s nélkül kocká r a tett e miatt a az életé t. Igen, Ian szer e ti őt! A villa el őtt Lilli és Darrin várt rájuk. Mariss a kiugrot t a kocsiból, és el ő bb a fiút ölelte a keblér e , aztá n Lilli felé fordult. – Csak azért vagyok itt, mer t látni szer e t t e m volna, hogy Ian megt al ál t a, és éps é g b e n haza hoz t a mag á t – szab a d k o z o t t a mulató t ul aj do n o s , aki ezútt al minde n felt űné s t kerül ő kosztü m ö t viselt, és nem feste t t e ki mag á t. Halka n beszélt, és igenc s a k elfogódot t n a k t űnt. Ian odalé p e t t hozzá, és mindk é t kezét feléje nyújtot t a . – El sem tudjuk mond a ni, men nyir e hálás a k vagyu nk mag á n a k , Lilli. Kére m, jöjjön be hozzá nk. – Ó, nem, azt nem lehet! Nem lenne illend ő – tiltakozot t az asszony. – Ebbe n a házb a n mindig szíves e n látjuk – vágott a szavá b a Mariss a , és mag á n érezt e férje helyesl ő pillant á s á t . – Fel nem fogha t o m , miért ne volna illend ő , hogy meglá t o g a s s o n benn ü n k e t . Lillit és Darrin t gyeng é d er őszakk al mag uk k a l húztá k a házb a, és Mariss á n a k el kellett mes él ni e, milyen volt az a helyisé g, amelyikb e n fogva tarto t t á k . Férje figyelm ez t e t t e , hogy más n a p a ren d őrs é g e n minde n r ő l részlet e s e n be kell majd szám olnia. Aztán szendvic s e k e t , frissít ő ket hozatt a k, és megkín ál t á k a vend é g e k e t , Ian rag a s z ko d o t t hozzá, hogy Darrin a villába n töltse az éjszak á t, és üzen e t e t küldöt t az árva h á z b a , hogy tudják, hol van a kisfiú. Lilli evett néhá ny falatot, de már ham a r elbúcs ú z o t t, és Mariss a szem élye s e n kísér t e ki. – Köszönö m, amit érte m tett – mondt a az ajtóba n, mire Lilli félénk e n megölelt e. – Kett ő nk közül én vagyok az, aki köszön e t t e l tartozik – válaszolt a. – Soha nem táplált a m ellen é r z é s e k e t mag áv al sze m b e n , mer t tudo m , hogy nem lehet e k a vetélyt á r s a . Soha több é nem jövök ide, de a bar á tj a mar a d o k, és bár miko r számít h a t rám. – Köszönö m – felelte Mariss a . – Még látjuk egym á s t . Méghozz á már nagyo n ham a r . Miutá n Lilli Reynolds távozot t, Lee szer e t e t r e méltó hat á r oz o t t s á g g a l kijelent e t t e , hogy Mariss a n a k forró fürd őt kell vennie. Amikor az asszony 125

már a kádb a n feküd t, Ian bem e n t hozzá, és most el őször a saját hálószob áj á b a vitte át ölben, és ott szer e t t e a széles ágyon. Után a Maris s á t csodá s elége d e t t s é g töltött e el, és férje ölel ő karjáb a n a világ mind e n veszélyé t ől bizton s á g b a n érezt e mag á t . Tudt a, hogy Ian Trem ay n e szere ti őt, és azt is, hogy ez az a pillana t, amelyb e n el kell mond a ni a neki az igazs á g o t. – Ian – szólított a meg suttogv a. Amikor feléje fordult, ámulva látt a, hogy a férfit elnyom t a az álom, és máris mélye n alszik mellett e . Vonás ai kisimult a k, és egé sz e n kisfiús volt az arc a. Mariss a az ajkáb a hara p o t t , de csak egy pillana ti g volt csalódo t t, aztá n gyeng é d e n meg si m o g a t t a Ian arcá t, és nem ébr e s z t e t t e fel. Lesz még alkalo m arra, hogy megvallja neki, nem élhe t több é hazug s á g b a n mellet t e , mert ahhoz túlsá g o s a n is szer e ti. És most már az ő szer el m é t is elég er ő sne k érzi ahhoz, hogy megb o c s á s s a , amit elkövet e t t ellen e. El fog jönni a perc, amelyt ől fogva mind e n tiszta és világos lesz között ük. Mariss a ezen az éjszak ai órán egész e n bizonyos volt ebbe n. Azt azonb a n nem sejthe t t e , hogy a sors újabb kem é ny prób a t é t e l t tart o g a t még a szám u k r a .

126

15 Háro m nap p al kés ő bb Ian Trem a y n e áruh á z b eli irodájá b a n leült az Íróasz t al hoz, hogy elolvass a a rend ő r s é gi tudósít á s t . A regg eli lap arról szám olt be, hogy Lau Wang leányk e r e s k e d ő t letar t óz t a t t á k , és vizsgála ti fogs á g b a helyezt é k. B űntá r s ai közül kett ő ugya n e r r e a sors r a jutott, egy har m a d i k élet é t veszte t t e a sért e t t kisza b a dí t á s a közbe n, az emb e r r a b l á s voltak é p p e n i két elkövet ője azonb a n nyomt aI a n ul elt űnt, és még mindig szab a dl á b o n van. Mariss á elmes él t e a férjén e k, hogy elrablói azt mond t á k a kínain a k, szolgála t aik a t már jól megfize t t e valaki, aki mag a s jutalm a t t űzött ki mind azo k n a k , akik valamilye n haszno s ért e s ül é s s e l szolgál h a t n a k a tett e s e k kézre keríté s e érde k é b e n , de tapod t a t sem jutott el őre. Lilli Reynolds is kiterje d t kuta t á s t folytatot t , ám ugya nc s a k hiáb a. Amikor most megin t látog a t ó érkez é s é t jelent e t t é k neki, Ian Trem ay n e meg a d ó sóhajjal hátr a d ő lt a széké b e n . Biztos volt benn e , hogy ezút t al is csak az idejét fogja veszte g e t ni, de igenc s a k elkép e d t , miut á n bee n g e d t é k hozzá a vend é g e t . Az isme r e t l e n férfin azonn al meglá t s zo t t , hogy nem újabb b ű nöz ő, aki okosn a k hitt mes é t talált ki, mert be szere t n é zseb el ni a nyomr a v e z e t ő n e k járó jutal m a t . A látog a t ó kifogás t a I a n öltözék e t viselt, levet e t t keszty űjét és kalapj át a bal kezé b e n tartot t a . – Mr. Trem ay n e ? Kiejtés e elárult a , hogy ugyan ú g y angol, mint Maris s a . Ez azonn al felkelte t t e Ian érde kl ő d é s é t . – Igen, Ian Trem ay n e vagyok. Mit tehe t e k önért ? – kérd e z t e , és a vendé g s z é k r e mut a t o t t . A férfi halka n megkö sz ö r ül t e a torká t. – Látog a t á s o m valójáb a n a hitves é n e k szól, ura m, de a küszöb ü k ö n nem jutha t t a m át, mer t a házuk a t buldogk é n t őrzi egy kínai széps é g. Ian elmosolyodot t. Lee Kwan valóba n éber e n vigyáz Mariss á r a , az elrabl á s a óta mint e gy a test ő ré n e k nevezt e ki mag á t . Öt is mindig odaa d ó a n szolgált a, de újabb a n iQú úrn ője lett szám á r a a világ közep e. – Néh á ny napja komoly kellem e tl e n s é g ért benn ü n k e t – válaszolt a, hogy meg m a g y a r á z z a alkalm a zo t tj a viselke d é s é t . – Miss Kwann a k mind e n oka megva n arr a, hogy rend kívül el ővigyáz a t o s legye n. – Ezt tökéle t e s e n meg é r t e m , életb e vágóa n fontos azonb a n , hogy besz élh e s s e k a nejével, ura m . Mrs. Trem a y n e nagyb á tyj á r ól van szó. – A nagyb á t yjá r ól? – kérd e z e t t vissza Ian ámulva. – Sejtel m e m sincs, kir ől beszél. – Theodo r Ayers r ő l – felelte a látog a t ó, aztán önm a g á t is bem u t a t t a . – Mint azt a titkár á v al már közölte m, Lawre n c e Whale n vagyok, St. Giles segé dl elk é s z e . – És? Az angol férfi ért e tl e n k e d v e inga t t a a fejét. – Fel nem fogha t o m , hogy nem mes élt önne k soha Mariss a a nagyb á t yjá r ól, akit pedig nagyo n szer e t . És nemc s a k őt támo g a tj a odaa d ó a n , hane m az egyh ázközs é g ü n k e t is. – Folyta s s a , kére m – mond t a Ian, s mag a sem tudt a, miért, de különös nyugt al a n s á g vett er ő t rajta. 127

– A kedves nején e k sürg ő s e n mag á h o z kell vennie a nagyb á tyjá t, ura m. Mr. Ayers ugyanis részt vett azokb a n a küzdel m e k b e n , amelye k e t a sztr ájkoló munk á s o k folytat t a k a bánya t ul aj do n o s o k ellen, és ez idő szerint letar t óz t a t á s b a n van. Lawre n c e Whale n elhallg a t o t t , és gyámolt al a n képe t vágot t, mint aki nem tudja, hogya n folytas s a . Ian még mindig nem ért e t t sem mi t, és úgy gondolt a, hogy fatális téve d é s r ő l lehet szó. – Biztos, hogy az én feles é g e m r ő l besz él? – kérd e z t e . – Tudom á s o m szerint neki egyetl e n rokon a sincs már élet b e n. És enne k így is kell lennie, különb e n Sir Thom a s nem raga s z ko d o t t volna ahhoz, hogy ő legyen a leánya vagyonk e z el ője, és még feles é g ül is vegye. A lelkész zavar a szemlá t o m á s t n őttön–n őtt. – Valóba n csak a nagyb á t yja mar a d t már meg neki. Theón kívül minde n ki más meg h a lt Mariss a Ayers csalá dj á b ól. – Ayers? Az én feles é g e m n e k Maris s a Ahear n a leányko ri neve. – Ó, nem, ura m! Az Ahear n a meg bold o g ul t Sir Thom a s család n e v e volt. Ian Trem ay n e egy pilIana ti g azt hitte, megz av a r o d o t t az elméje. – Pontos a n , és Sir Thom a s egyetle n leánya az én felesé g e m . – Nem, nem, ura m ! Sir Thom a s lányá n a k Kathe ri n e Mary Ahear n a neve. Mond h a t o m , nem volt könny ű a két lány nyom á t idáig követ n e m . Mariss a valószín ű leg nem soka t mes élt önr ől a bácsik áj á n a k, Mr. Trem ay n e . De itt most emb e r é l e t r ő l van szó, egy jó emb e r élete forog kocká n. A kedves neje igen sokat tett az egyház köz s é g ü n k é r t , és a tisztel et e s úr nagyo n aggódik Theóé r t . Sajnálo m, ura m, ha... – Nincs sem mi baj – mondt a Ian sietve. Közben nagy reccs e n é s s e l kett é t ö r t a ceruz a, amelyet a kezéb e n forga t o t t, és látog a t ója ijedte n össze r e zz e n t . – Ha veszélyb e n van a... feles é g e m nagyb á tyj a, akkor ter m é s z e t e s e n segít e n ü n k kell rajta. Bizonyá r a lesz olyan kedves, Mr. Whale n, és elkísé r most haza. Ian Trem ay n e látszóla g nyugo d t a n utasít á s b a adta, hogy ma már senki ne zavarja, aztán lovat hozat ot t az angol férfinak. Nob Hill felé men e t még arr a is futott a a lelkier ej é b ől, hogy felhívja a segé dl elk é s z figyelm é t az útjukb a es ő neveze t e s s é g e k r e . Gyepl őt tartó keze azonb a n rem e g e t t , és csoda s z á m b a ment, hogy siker ült olyan higg a d t n a k mut a t k oz ni a, mint h a sem mi ren dkívüli nem tört é n t volna. Mindig is tudt a, érezt e, hogy Maris s a rejte g e t el őle valamit. Hazu g csalón a k azonb a n nem hitte, most viszont napn ál világos a b b a n kider ült, hogy az, bel őle pedig kötözni való bolondo t csinált. Ian Trem a y n e egysze ri b e n úgy érezt e, hogy sem mi sem igaz abból, amit ő eddig valósá g n a k gondolt. Kipukka d t szap p a n b u b o r é k k é n t kellett sem miv é válnia a bizalom n a k , amellyel a feles é g é t meg aj á n d é k o z t a , és nemc s a k ann a k, de még inkáb b az iránt a érze t t szer el m é n e k . A villa el őtt Johnr a bízta a lovaika t, aztá n felkísé r t e a lépcs őn a tisztel et e s t , akit Lee Kwan lepleze tl e n gyan a kv á s s a l mér e g e t e t t . – Nincs sem mi baj, Lee – nyugt a t t a meg Ian színtele n han go n a kínai lányt. – Az úr... csalá di ügybe n óhajt besz élni Mrs. Tre m a y n e– n el. Szólj neki, hogy fára djon a szalonb a ! Erre para n c s oljon, Mr. Whale n! Konyakot? Az angol köszön e t t e l igent mondo t t a kínálá s r a , Ian éppe n kitöltött e neki a konyakot, mag á n a k pedig a dupla adag whiskyt, amikor Mariss a már meg is jelent. Mag a s a n záródó blúza és szúk, a legúja b b divat szerin t 128

hát ul red ő zött szokny ája is fehé r volt. Haját felt űzte, csak néh á n y tincs leng e t t szab a d o n az arca mellet t. Sma r a g d z öl d szem é t a férjér e szeg ez t e , kérd ő n, várakozó n nézet t rá, és mag a volt a test e t öltött árt a tl a n s á g . Ian Trem ay n e egysze ri b e n nem tudt a, hogy a n ő, aki itt áll el őtte, törvé ny szerint valójáb a n a feles é g e– e még, de ez most már nem is igazá n érd e k el t e. Keze rem e g e t t , és emé sz t ő lángny elve k mar do s t á k a test é t. Hogy lehet enne k a boszork á n y n a k ilyen gyer m e ki e n árt a tla n szem e ? Belopako d o t t az élet é b e , odaa d ó a n hallga t t a , amikor az álmairól mes élt neki, és behízel e g t e mag á t a Szent Kevin–i árvák szívéb e. Az alkalm a z o t t a i t ugya n ú gy elb űvölte, mint a San Fra n ci s có–i társ a s á g tagjait. Hogya n volt képe s minde r r e ? Ő pedig neki ajánd é k o z t a a szívét, azt hitte, megos zt h a tj a vele az élet é t, s hogy mellett e újra megt al ál t a a boldogs á g o t . Koráb b a n bezzeg, amikor még pénz e n kaph a t ó szajhá k ölelés é b e n kere s t e az örömök e t , soha nem tám a d t a k efféle tévképz e t e i! – Ian, miért... Mariss a félbeh a g y t a a mond a t o t , amikor pillant á s a Lawre n c e Whale n r e eset t. Most már tudt a, hogy férje szem e az elfojtott düht ől villog olyan fagyos a n, és mélyek e t lélegz e t t , miel őtt a tiszt ele t e s h e z fordult. – Mi hozt a ide Ameriká b a , Mr. Whale n? – Mint a férjével már közölte m , a nagyb á t yjá r ól van szó, Mrs. Trem ay n e . Mariss a arcá b ól mind e n csep p vér kifutot t. – Az ég szerel m é r e , mi van vele? Ugye... nem eset t baja, Mr. Whalen? – Kére m , nyugodjon meg, Mrs. Trem ay n e . A segé dl elk é s z felugro t t, és megfog t a a fiatal n ő jéghide g kezét. Mariss a megt á n t o r o d o t t , és látszot t rajta, hogy közel jár az összeo ml á s h o z , Ian készs é g e s e n széke t vitt oda neki. – Ülj le, drá g á m ! Mr. Whale n mindjá r t minde n t elmon d neke d. A tisztel e t e s mit sem vett észre a házas p á r között uralko dó feszülts é g b ő l. Mariss a figyelm é t azonb a n nem került e el férje hangjá n a k különös éle. Mit dönt majd fel őlem most, hogy szert efos zlot t a háló, amelye t én sz őtte m hazug s á g b ól? – kérd e z t e mag á t ól gondol a t b a n , de bácsik áj a iránti aggo d al m a e perc b e n mind e n félelm é n él er őse b b volt. – Mr. Whalen, besz élje n, kére m . Mi van Theo bácsival? Már nem kellett a bányá b a n dolgozni a, mert elég pénzt küldte m neki... Ian Trem ay n e mag a sem tudt a, mit aka r. Raga dj a vállon a feles é g é t , és rázza meg, mint Krisztu s a varg á t, mert szégye n t e l e n ü l rász e d t e őt? Minde n hazug s á g volt, kezde t t ől fogva egész e n a kese r ű végig minde n talmi látsza t volt csup á n közte és Maris s a között. Már hara g u d n i sem tudot t rá, csak sért e t t csalódo t t s á g o t és mélys é g e s űrt érzet t a lelkéb e n. Szótla n ul állt ott, bár a legszíves e b b e n üvöltöt t volna fájdal m á b a n . – Valójáb a n nem kellett volna részt vennie a bányá sz ok küzdel m é b e n , de hát tudja, milyen emb e r Theo – kezdt e Lawr e n c e Whale n megle h e t ő s e n gyá molt al a n ul. – Azonnal mag á é v á tette a bará t a i ügyét. A bányá s zo k bére m e l é s t követ elve sztr ájkb a lépt ek, de Lacey igazg a t ó nem h o gy felem el t e volna, han e m még csökke n t e t t e is a fizeté s ü k e t . – A lelkész nagyot nyelt, és csüg g e d t e n néze t t Maris s a r a . – önnek nem kell magy a r á z n o m , mit jelent ez az egyéb k é n t is nyomo r ú s á g o s bér ek mellett. Theo igazs á g é r z e t é t felhá b o rít o t t a a tiszte s s é g t e l e n eljárá s , és a jó ügy szolgála t á b a állt. Rá hallga t n a k a munk á s o k, mert szer e tik. – Mi van Theo bácsival? – kérd ez t e har m a d s z o r r a is Mariss a, és egysze ri b e n gyámolt al a n , támo g a t á s r a szoruló kislány lett bel őle. 129

Ian Trem ay n e kihúzt a mag á t , és megfe szít e t t e az izmait. Ne m fogja meg e n g e d n i , hogy ez a n ő még egysze r elb űvölje! – Lacey sztrájktö r ő k e t hozatot t – mes élt továb b a tisztel et e s . – Súlyos összet ű zé s e k r e került sor, és több halott is volt. Az igazg a t ó most azt aka rja elérni, hogy Theo Ayers t gyilkoss á g vádjával állíts ák bírós á g elé, és ítéljék halálr a. – Nem! – kiáltott a Maris s a, és hátr a h a n y a t l o t t ültéb e n . Ian már kinyújtot t a feléje a kezét, ám aztá n gyors a n leeng e d t e . – Theo bácsi nem gyilkos – suttog t a Maris s a színtel e n hango n. – Ezt mindny áj a n jól tudjuk. Mr. Lacey azonb a n csak akkor tekint el a feljelent é s t ő l, ha ön kötelezi mag á t arr a, hogy kihozatj a Ameriká b a a nagyb á t yjá t, és élet e végéig mag a mellet t tartja. Mariss a görc sö s e n összek ul cs olt a a kezét. – Haza m e g y e k önnel Theo bácsié r t . Ian Trem ay n e karb a font kézzel a vitrinn e k tám a s z ko d o t t , és meg r á z t a a fejét. – Nem, drá g á m . Te itt mar a d s z . Mariss a döbb e n t e n néze t t rá, és zöld szem é b e kéts é g b e e s é s ült ki. – Bármilye n követ elé s e d n e k eleg e t teszek, Ian, de a nagyb á t y á m é r t minde n k é p p e n el kell men n e m . – Meg m o n d t a m , hogy itt mar a d s z, drá g á m . Mr. Whale n, ugye meg bo c s á t nekü n k? Egyet–m á s t tisztáz n o m kell a feles é g e m m e l . A lelkész bólintot t, Maris s a pedig hitetle n k e d v e mer e d t a férjér e. Ezt nem tehe ti, ezt nem! – Az ég szerel m é r e , Ian... – Légy szíves, gyere velem! – mond t a Ian Trem ay n e , és kéré s n e k han gz ó szavai mögöt t félre é r t h e t e t l e n ü l türel m e t l e n para n c s bújt meg. – Szolgálja ki mag á t bátr a n , Mr. Whale n! – fordult Maris s a mégis a lelkész h e z. – Elta rt h a t egy dar a bi g, amíg visszajövü nk. Ott újsá go t is talál – tett e hozzá, aztá n elegá n s a n kivonult a szalon ból. Ian Trem ay n e követt e, és a lépcs ő aljáb a n érte utol. – Pomp á s alakít á s volt, drá g á m ! Ügy látom, már mag a d is elhitte d , hogy angol ladyne k szület t él. Mariss a megfor d ul t, és ütés r e lendít e t t e a kezét, férje azonb a n elkap t a a karját. – Nem akar sz segíte ni a bácsik á d o n ? Mariss a sápa d t arc a bíborvö rö s lett. Kiránt ot t a mag á t a férfi szorít á s á b ól, és felszala d t az emele t r e . Ian Trem a y n e odafe n t kinyitott a el ő tte az ajtót, és nem igazán gyeng é d e n bete r el t e a hálószob á b a . Mariss a az ágy végén é l állt meg, a férfi pedig az ajtóna k vetet t e a hát á t, és mellka s a el őtt karb a fonta a kezét. – Nincs mond a niv aló d a szá mo m r a ? – kérd e z t e . – Elhinn é d akár egyetle n szava m a t is? – Nem tudo m , de legalá b b prób ál d meg! – Maryn e k és neke m nem volt más választ á s u n k . Be kellett csap n u n k tége d. – Hogy pénzh e z jussa t o k. – Igen, de már az els ő találkozá s u n k k o r őszint é n meg m o n d t a m neke d, hogy pénz r e van szüks é g e m . – Mary pénz é r e . – Változt a t ez bár mi n is? 130

– De még mennyir e! Minde n t megv áltozt a t , mivel Mary bar á t n őd Jimmy O’Brian feles é g e, te pedig az enyé m vagy. Már ha egyált al á n a férjed vagyok. Ki tudja, érvény e s–e a házas s á g u n k . Mariss a lehajtott a a fejét. – Igen, az. Törvény szerint férj és feles é g vagyun k – mond t a csüg g e d t e n . – Már miért lenn é n k ? – veszíte t t e el Ian Trem a y n e egysze rib e n a türel m é t . Mariss a ráe m el t e kéts é g b e e s e t t és félénk tekint e t é t . – Kezedb e n volt a különle g e s enge d é ly, amelyet még Sir Thom a s szerz e t t meg az érs ek t ől. Az esküv ő t tehá t megt a r t h a t t u k , neke m csak az anyakö nyv e t kellett aláírno m , és én a valódi neve m e n írta m alá. A férfi elká ro m k o d t a mag á t, és ököllel az ajtófélfár a csapo t t. – Köszönö m, köszönö m szépe n, hites feles é g e m , hogy álnok módon beh álóz t ál! Miért nem mond t a d el az igazs á g o t ? Miért nem? – Mert akkor nem vett él volna feles é g ül. – Te voltál a szobal á ny Sir Thom a s udva r h á z á b a n – mond t a Ian Trem ay n e váratl a n ul, és mélye n Maris s a szem é b e nézet t. – Az a boszork á n yo s tekint e t ű kis vadm a c s k a a teás k é s zl e t t e l. Hogy nem jötte m rá erre azonn al? – Ugyan miért emlék ez e t t volna a dúsg a z d a g és csodál a t r a méltó Ian Trem ay n e egy angol cselé d r e ? – kérd ez e t t vissza Mariss a, és nagyo n kese r ű e n szólt a han gja. A férfi felneve t e t t , öröm t el e n ül, gúnyos a n, és vádló szavait sokkal inkáb b saját mag á h o z intézt e, sem mi n t a felesé g é h e z . – És nem Sir Thom a s házá b a n látt ala k el őször. Tudno m kellett volna, hisze n annyir a kézenfe kv ő , miért érze d át a bányá s zo k szenve d é s ei t, és miért viseled szíved e n a gyer ek ei k sors á t . Az a fehé r ruhá s kislány is te voltál, aki abba n a yorks hi r e–i bányá s zv á r o s b a n neke m szalad t az utcas a r k o n , és belee s e t t a sárb a. Ugye te voltál? Nem lehe t e t t más, mert a világon senki más n a k nincs olyan szem e, amilye n a tiéd, és ann a k a lányká n a k a szem é t mind m á i g nem felejtet t e m el. – Csod álo m, hogy a feles é g e d b e n felisme r s z egy ágrólsza k a d t gyer e k e t – dün nyö g t e mag a elé Mariss a. – A hölgy téved – rázt a meg a fejét Ian Trem ay n e . – Neke d vann a k el őítélet ei d, és nem neke m . Soha nem kérd ez t e m volna meg t őled, honn a n jöttél és ki vagy. A szén po r t lemos h a tj a mag á r ól az emb e r , a hazug s á g o t és a csalás t azonb a n nem. Mariss a csak a váda t hallott a ki férje szavaiból. – Nem volt más választ á s o m ! – kiáltot t a kéts é g b e e s e t t e n . – Az utóbbi hóna p o k b a n szám t al a n alkalm a d lett volna arra, hogy elmon d d az igazs á g o t – vete t t e szem é r e a férfi. – Sem mi t sem érte s z – felelte Mariss a, és most már az ő han gja is indula to s volt, ami csak még jobba n felkorb á c s olt a Ian Trem a y n e dühé t. Heve s e n karjá b a rántot t a Mariss á t , és azt kívánt a, bárc s a k ne volna ilyen szép, ahogy vádló szem m e l néz fel rá. El kellett volna taszít a ni a mag á t ól, ő azonb a n még szoros a b b a n ölelte. – Rútul kihasz n ál t ál a céljaid érd e k é b e n . Utolsó csaló vagy! Mariss a szab a d u l ni prób ál t. – Ian, hagyj! Nem akaro m ... A férfi olyan hirtele n enge d t e el, hogy Mariss a az ágyra zuha n t, és könny gy űlt a szem é b e . 131

– Ian! – sikoltot t a , amikor férje az ajtóhoz indult. – El kell eng e d n e d Theo bácsihoz. Ő árt a tl a n , és sem mit sem tud a hazug s á g o k r ól. – Úgy lesz, ahogy mond t a m . Itt mar a d s z. Mariss a haja kibomlot t, amikor a férfi nyaká b a akart a vetni mag á t, Ian átfogt a a csuklóját, és eltar t o t t a mag á t ól, bár a legszíves e b b e n az illatos, dús fürtök közé fúrt a volna az arcá t. – Ian, kérlek, könyör g ök! Kérj bár mit t őlem, és én megt e s z e m . – Bármit? A feszülts é g t ő l már szikráz ot t között ü k a leveg ő, Ian Trem a y n e nem tudt a volna meg m o n d a n i, hat á r t a l a n dühe és őrjít ő csalódot t s á g a mikor csapot t át vágyb a, egysze ri b e n azonb a n a lelkét is eladt a volna azér t, hogy övé legye n ez a zöld szem ű tere m t é s . Szoros a n mag á h o z ölelte, kezét belefú r t a hosszú hajáb a, aztá n felnyögöt t, vadul szájár a tapa sz t o t t a a száját, és szétfes zít e t t e összesz o rít o t t ajkát. – Bármit? – zihálta még egysze r. Mariss a nagy leveg ő t vett, aztá n hát r ál t egy lépés t. Szem é t akkor sem vette le a férjér ő l, amikor szó nélkül gom bolni kezdt e a blúzá t. Büszké n, megve t ő e n egyik gom bo t nyitott a ki a másik utá n, aztá n szinte már királyn ő i méltós á g g a l kilépe t t fehér ruháj á b ól, és kapkod á s nélkül, kecs e s e n az alsón e m ű jé t is levett e. Meztele n ül, kihívóan állt a férfi el őtt, aká r egy pogá ny isten n ő . Szem e párá s á n csillogot t, fényl ő haja szab a d o n omlott alá a vállár a, a mellér e. – Bármit – nyomt a meg kem é ny e n a szót. Ian szája körül rejtélyes mosoly játszot t, miközb e n ledobt a a zakóját és kioldott a a nyakk e n d ő jé t. Ingét ől olyan türel m e tl e n ül szab a d u l t meg, hogy a gombo k lere p ül t e k róla, és szétg u r u l t a k a sz őnye g e n. Miutá n a nadr á gj á t ól és a cip őjét ől is megsz a b a d u l t , csíp őre tett e a kezét. – Bármit – ismé t elt e meg, aztá n ölbe kapt a Maris s á t , az ágyr a fektet t e, viharos a n rávet e t t e mag á t, és szája a szájá r a talált, sóvár a n , viharo s a n , kéts é g b e e s e t t e n . Egy bels ő hang figyelm ez t e t n i aka rt a , hogy csillapíts a a bens őjé b e n tám a d t vihar t, de nem kellett hallgat ni a az óvatos intele m r e , mert Mariss a az övénél sem mivel sem gyen g é b b féktele n s é g g e l és szenve d éllyel viszonoz t a a csókját. Ujjaival feket e hajáb a markolt, nyelve fel– derít e t t e a száját, keze simog a t ó n bejá rt a meztel e n test é t . A férfi végül elvált Mariss a szájától, ajka el őbb a nyaká r a siklott, melle dombo r ul a t á r a , aztá n lejjebb, egyre lejjebb. Combja között érth e t e t l e n szavak a t dünnyö gö t t, ő pedig nagyon is készs é g e s e n odakín ált a neki mag á t . Ian Trem ay n e meg é r t e t t e , hogy szer e ti a feles é g é t , mind e n hazug s á g ellen é r e , mélys é g e s csalódot t s á g a dacá r a is. Szer e ti a csókját, a haja illatá t, a test é t, mezt ele n s é g e széps é g é t , és szer e ti, ahogya n kéjes e n hánykolódik alatt a. Ha majd bele h a t ol, a szem e hat al m a s lesz, tiszt a, árt a tI a n és csillogó. Miközbe n test é n e k legr ejt e t t e b b pontjá t csókolt a. Maris s a halk, elrag a d t a t o t t sikolyoka t hallatot t , ujjai Ian ágas ko d ó vágyá r a fonódt a k, és még jobba n felkor b á c s olt a az izgalm á t . Már nems ok á r a izzva, zihálva, önkívüle t b e n kapa s zk o d t a k egym á s b a , a kéj őrjít ő üte m é r e emelke d t e k fel és süllyed t e k alá, heve s e k voltak, sóvár a k, mag áv al rag a d t a őket a szer el e m és a vágy, a düh, a megve t é s és a kéts é g b e e s é s örvé nyl ő forga t a g a . 132

Beteljes ül é s ü k elsöp r ő erej ű volt. Ian Trem ay n e test é n borzon g á s futott végig, amikor hihet e tl e n feszülts é g e megv ált á s k é n t feloldódot t, és szét á r a d t Mariss á b a n , aki alatt a feküdt, s ugyanilyen érzés e k töltött é k el. A pillan a t n a k ez a mar a d é k t a l a n egys é g e sem hidalh a t t a át azonb a n a kett ejük között meg nyílt szaka d é k o t . A férfi legör d ül t a felesé g é r ől, s kis ideig kábá n ült az ágy szélén, aztá n felkelt, és az ablakh oz lépet t. Odakint köd kavar g o t t , s az ő fejébe n is teljes volt a hom ály. Mariss a szótla n ul nézt e Iant. Ki aka r t kelni az ágyból, hogy odam e nj e n hozzá, és elmon dj a neki, mennyir e szer e ti, de ezzel már örökr e elkés e t t . Elszán t a n nyelde s t e a könnyeit, és csup a s z mellér e húzta a lepe d őt. Férje ölelés é b ő l kiérez t e a dühöd t indula to t, mégis élvezt e, hogy viszonoz h a t t a a szenve d ély é t , és mag á b a fogad h a t t a . Ian Trem ay n e kihúzt a mag á t, de csak egy pillana t r a , aztá n mint h a megint mag á b a zuha n t volna. – Azt hisze m – mond t a szenvt ele n ül, továb b r a is hátt al a feles é g é n e k –, megint bocsá n a t o t kell kérn e m t őled. Egysze r már megt e t t e , de most sokkal jobba n fájt. – Nincs miért – sutto g t a Mariss a színtele n han go n. – De, nagyo n is van – mondt a a férfi hide g e n , és visszafor d ul t feléje. – Nincs! – sikoltot t a Mariss a fojtott a n . – Nem kell bocs á n a t o t kérn e d t őlem, Ian... mert szere tl e k – tett e hozzá rövid habozá s után. Ian Trem ay n e , ahogy el őtte állt mezt ele n ül, férfias s á g á b a n leny űgöz ő, har a gj á b a n félelm e t e s e n ijeszt ő volt. – Ne fára djon, asszonyo m! – mondt a gúnyos a n. – Már nem hat rám a varázsla t a . Szavai arculcs a p á s k é n t ért é k Mariss á t . Össze r á n d u l t , és uralko d ni a kellett mag á n, hogy ne zokogjon fel hango s a n . Hiába nyitott a hát meg férje el ő tt lelke legm élye b b bugyr ait, szá m á r a ő sem mi t sem jelent. – Akkor is elme gy e k a nagyb á t y á m h o z – jelent e t t e ki, és már egész test é b e n rem e g e t t –, ha az utcá n kell összekold ul no m a pénzt az útra. El kell menn e m hozzá. – Itt mar a d s z. – Hát nem ért e d, hogy fel akarjá k kötni? Azt Ian sem akar h a tj a. Ne m lehet, hogy azt akarj a! – Haja szála sem fog görb ül ni, de te itt mar a d s z San Fra n cis c ó b a n . Majd én elme gy e k a nagyb á ty á d é r t . – De hát a munk á d... – Azt mondt a m , itt mar a d s z. Világos? Egyel őre még a feles é g e m vagy, és a távollét e m b e n tart a ni fogod mag a d bizonyos szab ályokh oz. Lee vagy John nélkül nem tesze d ki a lába d a villából, és akkor is csak azért, hogy kocsin az áruh á z b a menj, vagy társ a d a l m i kötelez e t t s é g e k n e k tégy eleg e t a neve m b e n . Megé r t e t t é l ? Mariss a csak annyit érte t t , hogy Ian Tre m a y n e kihozza Ameriká b a Theo bácsit. Rideg, érzék e tl e n han gjá b ól kihallott a, hogy többé sem mivel sem hat h a tj a meg a szívét. Tudta, hogy ment h e t e t l e n ü l összeo mlik, ha a férfi most azonn al nem hagyja mag á r a . – Igen, meg é r t e t t e l e k – felelte kifejezé s t el e n hango n, üres tekint e t t el. – Jól van. Most pedig öltözz fel! Mr. Whalen már bizonyá r a nem érti, hol mar a d u n k ilyen sokáig. Még ma elindulok vele Angliáb a. Az esti vonat t al megyü n k New Yorkba. – Még ma? 133

– Igen. Ha egy percc el is továb b mar a d n é k , nem biztos, hogy jót tudn é k állni mag a m é r t . Túl er ő s a kísér t é s , hogy a lelket is kiszorít s a m bel őled. – Ha úgy akaro d, azonn al megin dít h a t o d a válópe r t, s mire visszajöss z, már meg is szab a d ul t ál t őlem – mond t a Mariss a csen d e s e n , ám aztá n hirt ele n szenve d ély e s e n nyugt aI a n lett a hangj a. – Mary és Jimmy sem mi r ő l sem tehe t, minde n egyed ül az én hibá m b ól alakult így. Könyörgö k, Ian, rajtuk ne állj bosszú t! Mary gyer m e k e t vár. – Fel sem mer ült ben n e m , hogy kirúgja m Jimmyt – vágot t a szavá b a a férfi. – Jól meg állja a helyét. – Szem b e n velem, aki tökéle t e s e n alkal m a tl a n n a k bizonyult a m – mondt a Mariss a halka n, és dacos a n kihúzt a mag á t. – Ó, nem, te is bevált ál, nagyon is. Igaz – lett Ian hangja egysze ri b e n metsz ő e n éles –, hogy el őtte d ez már sok másik n őnek siker ült. Mariss a egy pillan a t r a megfele d k e z e t t arról, hogy nagyb á t yja élete Ian Trem ay n e–t ő l függ, és dühös e n felpat t a n t . Miel őtt azonb a n még bár mit tehe t e t t volna, a férfi megin t mag á h o z ránto t t a , ő pedig egysze ri b e n nem vágyott más r a , csak arr a, hogy széles mellkas á r a hajth a s s a a fejét, és visszasz e r e z z e a szerel m é t . – Gondolj a nagyb á ty á d r a ! – figyelm ez t e t t e Ian, és váratl a n ul elmosolyodot t. – Elrag a d ó a n szép vagy, drá g á m . Bolond, aki más t gondol – tett e hozzá, aztá n eleng e d t e , és az összeköt ő ajtóhoz lépet t. – Ian! – kiáltott után a Maris s a rém ül t e n . – Most mit fogsz tenni? A férfi visszafor d ul t feléje. – Nem tudo m . Komolya n nem. Ezzel átlépt e a sz őnyeg e n kupa c b a n heve r ő ruhá k a t , és ber ú g t a mag a mögöt t az ajtót.

134

16 Mariss a a kerti lak tera sz á n teázott Maryvel, amikor egysz e r csak a távira t o s post á s lépet t oda hozzájuk. Már április közep é t mut a t t a a napt á r , de Ian Trem ay n e az elutaz á s a óta eltelt hat hét alatt csak egysze r hallatot t mag á r ól. Rövid üzen e t b e n akkor is mindös sz e annyit közölt, hogy Theo Ayers kisza b a d u l t, és az ő kísér e t é b e n van. Mariss á n a k annyira rem e g e t t a keze, hogy csak üggyel–bajjal siker ül t felnyitni a a sürgö ny t. Április 16–án az esti vonat tal érke z e m . John jöjjön ki elé m a pályaud v ar r a! Ian Mary megk é r d e z t e , mi áll a távira t b a n . Mariss a többszö r is elolvas t a még a kurt a szöve g e t , aztá n lerogyot t egy gobelinn el bevon t székr e. – Nagy Iste n, holna p este itt lesz! Mary letér d el t mellé, és megfog t a a kezét. – Ez aztán a jó hír! – mond t a , de nem kapot t választ. – Meglát o d, minde n jóra fordul. Nem, több é sem mi sem fordul h a t jóra, gondolt a Maris s a, és a férje elutaz á s a el őtti este jutott eszéb e. Miközbe n megle h e t ős e n hallga t a g o n megva c s o r á z t a k Mr. Whale n társ a s á g á b a n , ő világos a n érezt e, hogy férje miel ő bb el aka r kerülni a közelé b ől. Ian Trem a y n e már nem is har a g u d o t t rá, egysze r ű e n csak nem akart a látni, a hangj á t sem akart a hallani. Megköz elít h e t e tl e n s é g e , rideg s é g e félelm e t e s volt. Távollété b e n Mariss a mind e n n a p o s teen d őine k szent el t e mag á t, és eleint e szörnye n zavar t a , hogy John Kwan mind e n h o v á elkísé ri. Azt hitte, Ian nem bízik ben n e , és ezért bízta meg kínai alkalm az o t tj á t azzal, hogy tarts a szem m e l. Kissé indula to s a n közölte is Johnn al, hogy felesle g e s mindig a sark á b a n lennie, ő azonb a n ren d ül e tl e n nyugalo m m a l nézet t vissza rá. – Szava m a t adt a m Mr. Trem ay n e– n e k, hogy nem fog megis m é tl őd ni az a szörny ű sé g, amely egysz e r már meg e s e t t önnel, Mrs. Trem ay n e , amikor elrab olt á k, és tart a ni fogom mag a m az ígére t e m h e z . Egyébk é n t nem én egyed ül vigyázok mag á r a . John komoly szavai megö rv e n d e z t e t t é k Mariss a t . Férje legalá b b a biztons á g á é r t aggó dik, és a tört é n t e k után ez nagyon is sok, hisze n valójáb a n jól jönne neki, ha egy b űnöz ő egysz e r s minde n k o r r a megsz a b a d í t a n á nem kívánt feles é g é t ől. Ian Trem ay n e azonb a n túlsá g o s a n is tiszte s s é g e s ahhoz, hogy így gondolkodjé k. Bárm e n n yi r e is elítéli őt azér t, amit elkövet e t t ellene, azt soha nem t űrné el, hogy a feles é g é n e k bánt ó d á s a essé k. Távira t a mind azo n á l t al azt is elár ult a , hogy iránt a érzet t megve t é s e mit sem enyhült az eltelt id őben. Őt szünt el e n ül lelkifurd al á s o k gyötör t é k ezekb e n a het ek b e n , és súlyos szem r e h á n y á s o k k a l illett e mag á t. Élete pokol volt, bár a küls ő szeml él ő bizonyá r a siker e s n e k hitte volna. Akik csak számítot t a k San Fra n cis c ó b a n , azok sorr a mind bejele n t k e z t e k hozzá, meglá t o g a t t á k , és meghívt á k mag u k h o z. Mariss a t eleint e gyan a kvó a n óvatos s á tett e, hogy a jó társ a s á g egyik nap ról a másikr a 135

felfedezt e mag á n a k az új Mrs. Trem a y n e–t, ám már ham a r rá kellett döbb e n n i e, hogy újdons ült isme r ő s ei n e k szívélyes s é g e őszint e. A dolog egyetl e n hátul ü t ő je az volt, hogy ugya n a z ok b a n a körökb e n kellett mozog ni a, amelyek b e n Grac e Leroux is ottho no s volt. Mariss a egés z id ő alatt meg h a s a d t lélekkel élt, és most érezt e csak igazá n hazu g szélhá m o s n a k mag á t. Egyed üli tám a s z a Mary volt, és neki arról is siker ül t meg gy ő znie, hogy férje, visszat é r t é i g elege t kell tennie a nevével együt t járó köteles s é g e k n e k . Mariss a meg h ajolt bará t n ője érvei el ő tt, és úgy döntöt t, hogy betölti a Mrs. Trem ay n e–t megillet ő helyet, amíg Ian haza nem jön, és nem hat á r o z fel őle. Gyakr a n eszé b e jutott az a pillana t, amelyb e n Grac e Leroux azt szisze g t e neki, téve d, ha azt képz eli, hogy meg ny e r t e kett ej ük vetélke d é s é t . És valóba n nem nyert e meg, hane m elbukot t, de legalá b b abba n rem é n yk e d h e t még, hogy a bará t ai t nem ránto t t a mag áv al. Miel őtt elindult volna Euró p á b a , Ian még több felel őss é g e t ruh ázo t t rá Jimmy CBrian r e , és a mag á n ti t k á r á t is ren d elk e z é s é r e bocs á t o t t a . Mariss a továb b r a is részt vett az árva gyer e k e k n e k adot t vasár n a p i reg g elik e n, és id őnké n t a délut á n o k a t is együt t töltött e a kis Darrin n a l, akit egyre jobba n megsz e r e t e t t . Át is akar t a költözt e t ni villájuk har m a di k emele t é r e , ahol a szem élyze t lakott, a gyere k azonb a n , aki minde n büszke s é g é v e l és konoks á g á v a l együt t hat á r t a l a n u l tisztelt e Iant, kijelent e t t e , hogy ezt el őbb Mr. Trem ay n e– n el kell megb e s z él ni e. Állhat a t o s s á g a elbáto r t a l a n í t o t t a Maris s a t , és csak fokozta aggód á s á t . Hisze n nem lehet e t t biztos abba n , hogy ő a férje visszat é r t e után is a villába n élhet még, és attól tarto t t , hogy Ian akkor majd talán nem aka r több é gondo s ko d ni felesé g e életé n e k kis meg m e n t őj é r ől. Félelm é t Mariss a id őnké n t dacos indulat b a prób ált a fojtani. Olyanko r elszán t a n igyekez e t t elhite t ni mag áv al, hogy Ian Trem a y n e csak azér t dühös, mert egy bányá s zv á r o s k á b ól szobal á n ny á felkap a s zk o d o t t kis senki úrin ő nek mert e kiadni mag á t el őtte. Dölyfösn e k akar t a nevez ni Iant, hogy gy űlölhes s e a felfuvalkod o t t s á g á é r t . Mindu n t al a n be kellett azonb a n látnia, hogy Ian Trem a y n e nem dölyfös, legfeljeb b csak ann a k t űnik, mert hihet e tl e n ül mag a biz to s és er ős szem élyis é g. Ezért pedig ő nem gy űlölhet t e , épp e n ellenk ez őle g, még jobba n kellett szer e t ni e érte. Ha álma tla n ul feküd t az ágyáb a n , mindig Ian utá n vágyódo t t , és fájdal m a s a n emlék ez e t t azokr a az órákr a , amelyek e t a karjá b a n tölth e t e t t . Utolsó szer el m e s éjszak áj uk nem mar a d t követk e z m é n y e k nélkül, és Mariss a ebbe n már alig–alig kételke d h e t e t t , bárm e n n yi r e is az ellenk ez ő jét szere t t e volna hinni. Beszélni azonb a n senkin e k, Maryn e k sem besz élt róla, még akkor sem, amikor pedig már egész e n biztos volt abba n , hogy vára n d ó s . Úgy döntöt t, Iann e k sem mondj a el, amíg meg nem állapo d n a k a jöv őjüke t illet ő en. Nem aka rt a, hogy férje csak azér t ne váljon el t őle, mert ezt par a n c s olja a tiszt es s é g . Az is félele m m e l töltött e el, hogy Ian els ő , imádot t feles é g e ham a r a b b meg h al t, sem mi n t hogy utódd al ajánd é k oz h a t t a volna meg a férjét. Vajon nem fogja–e Ian őt még jobba n megve t ni azér t, mert test é b e n gyer m e k fogan t t őle? Hisze n most épp e n az a n ő hordja szíve alatt a gyer m e k é t , akit nem is szer e t. – Egész e n sápa d t lettél. Mariss a – zavar t a meg Mary a töpr e n g é s b e n . – Ne emés z d mag a d ! Ha Ian nem is lesz hajlan d ó továb b havi jára n d ó s á g o t biztosíta ni neke m, vagyis nekü n k, akkor is jól meg él h e t ü n k . Jimmy eleg e t kere s már, és nagyon jók a kilát ás ai. 136

Mariss a csak fél füllel hallgat o t t oda a bará t n őjé r e , és csak akkor kapt a fel a fejét, amikor Mary továb b beszélt. – Örülj inkáb b ann a k, hogy Ian ham a r o s a n megjön! Már jegyek e t is rend elt nekü n k Carus o fellépé s é r e . – Nekt e k biztos a n – felelte Mariss a kese r ű e n –, de neke m aligh a. – De, de! Jimmyt ő l tudo m, hogy négy jegy van. – A negye dik e t Ian valószín űle g Grac e–n e k szánt a . – Szam á r s á g ! Hidd el neke m, hogy a férjed nem aka r elválni t őled. – A társ a d al m i helyzet e miatt? Maiy dalla m o s a n felneve t e t t . – Isme r h e t n é d már annyir a, hogy tudd, csep p e t sem érd e kli, mit gondoln a k róla mások. Mariss a felállt a székr ől, és a homlok á t rán–colva járkál ni kezde t t a ter a s zo n. – Ha nem válik el t őlem, pokol lesz egym á s mellet t az élet ü n k. Én legalá b bi s nem tudn é k úgy élni vele, ahogy a n pedig korá b b a n nagyon is aka r t a m . Nem lenn é k képe s arra, hogy csak névleg legyek a felesé g e , és szó nélkül t ű rjek, miközb e n ő Barb ay Coasto n kere si az örömök e t . – Nem vall rád, hogy mind e n t ilyen sötét e n látsz. Ne felejts d el, hogy mindig mind e n é r t meg kellett küzde n e d , és meg is küzdött él. Akkor is bátr a n felvett e d a harcot, amikor Jimmy és én már csügg e d t e n minde n t feladt u n k. – Akkor még sokkal könnye b b volt küzde n e m – felelte Maris s a csen d e s e n . – Mert még nem voltál szer el m e s – mondt a a bará t n ője meg é r t ő e n. – Azóta viszont megsz e r e t t e d Iant, és épp e n most kell a legjobb a n harcolno d érte, épp e n most! Mariss a arcéin szem é r m e s mosoly ára d t szét, és felcsillant sma r a g d z öl d szem e . – Igaza d van, Mary. Szer e t e m Iant, és küzde ni fogok ért e. – Meglá to d, minde n jóra fordul – mondt a a bar á t n ője újra der űlátó a n –, csak bízzál a siker b e n ! Mariss a búcs úz ó ul megöl elt e Maryt, aztá n sietve visszain d ul t a villába. Igenis bízni fogok, bízni Isten b e n és a szerel m e m erejé b e n , gondolt a útközb e n eltökélt e n , s amint felért a házb a, azonn al közölte Johnn al, hogy más n a p ő is kime gy vele Mr. Trem ay n e elé az állom á s r a . Pár perc múlva Lee lépet t be hozzá, és látog a t ó érkez é s é t jelent e t t e . – Eda! – mondt a Maris s a csod álkozva, és jobbról–balról megc s ók ol t a a csinos asszonyt. – Igazá n kedve s, hogy ben éz e t t hozzá m! Mivel kínálh a t o m meg? Eda félre é r t h e t e t l e n pilIant á s t vetet t Leere, aki megh ajolt, és elha gyt a a szobá t, miutá n úrn ője bicce n t é s s el jelezt e neki, hogy távozh a t. – Mi tört é n t ? – fordult Maris s a megint Eda Funs t o n h o z. Az asszony, jó szokás á h o z híven, ezút t al is kertel é s nélkül el őrukkolt az igazs á g g a l. – Egyik napr ól a másikr a mag a lett az els ő szám ú beszé d t é m a a város b a n . Maris s a . Azt is sejte m , ki indított a útjár a a mocskos pletyká t, de most az a legfonto s a b b , hogy tudja, miket terjesz t e n e k mag á r ól. Mariss a hát á n végigfuto t t a hide g. – Mit pletykáln a k rólam, Eda?

137

– Azt, hogy csak kiadt a mag á t egy angol nem e s egyetle n gyer m e k é n e k , miközb e n valójáb a n pénzs óvá r szolgálólá ny volt, aki ravasz ul elvete t t e mag á t Ian Trem a y n e–n el. Bár Maris s a ereib e n megfa gyo t t a vér, hangj a nyugo d t mar a d t , és kicsit sem ingott meg. – Valamikor szobal á ny volta m, Eda – felelte óvatos a n , és ezzel még nem mondt a azt, hogy a szóbe s z é d többi része is megfel el a valósá g n a k . Eda Funs to n t szeml á t o m á s t csep p e t sem ren dít e t t e meg, amit hallott. – Ez itt Amerika, a korlátl a n lehet ő s é g e k hazája. Mariss a. Egyébk é n t is, mi kivet nivaló van abb a n , ha valaki szobalá ny? – kérd ez t e mosolyogva, és eluta sít ó kézmoz d ul a t o t tett. – Arról már nem is szólva, hogy Nob Hill finom lakói közül minde n másodikn a k kalózok vagy ara ny á s ó k voltak az ősei, és ez úgy igaz, ahogy mondo m . És azt is meg m o n d h a t o m , ki áll az ostob a híreszt el é s mögöt t. Mariss a hiáb a prób álkozot t védek ez ni halvány sejtel m e ellen, hogy Ian árulh a t t a el a titkát. Eda azonb a n máris eloszlat t a a gyan új á t. – Csakis az a borz al m a s Grac e Leroux lehe t e t t – jelent e t t e ki. – Mindig is felt ű n ő érde kl ő dé s t tanú sít ot t mag a iránt. Talán felfoga d o t t egy szaglá s zt, hogy kutako djo n a múltjá b a n . Vagy mag a Ian írta meg a szép Grac e–n e k, hogy elege lett a feles é g é b ő l, és azt is, miért... – Fel a fejjel, gyer m e k e m ! – folytat t a Eda. – Nem megijeszt e ni aka rt a m , csak figyelm ez t e t ni, hogy ne érje váratl a n ul az árm á n y ko d á s . Most már felkészülh e t az ellent á m a d á s r a . – Köszönö m, Eda. Itt mar a d ebé d r e ? – Sajnálo m, de ma nem lehet. Fre d di e–vel van találkozó m a város b a n . És sem mi t se aggódjo n a pletykálko d ók miatt! Ian majd lakato t tesz a szájukr a , amint hazajön. – Már holna p este itt lesz. – Rem ek! És még valamit jegyezze n meg mag á n a k , kedve s e m ! Bárki és bár mi volt vala miko r, ma Ian Trem ay n e felesé g e , és enn él több nem kell. Miel ő tt távozott volna, Eda még szívélyes e n megöl elt e, megc s ó kolt a Mariss a t , aki sokáig néze t t után a a bejár a ti ajtóból. Csak akkor fordult meg, amikor meg é r e z t e , hogy valaki áll mögöt t e , és Lee Kwann al találta szem köz t mag á t . – Úgy hírlik, szájár a vett a város – mond t a félig mag á n a k , félig a kínai lányna k. Lee bána t o s a n bólintot t. – Hallott a m róla. Mariss a nem lep ő dött meg. Ideé rk e z é s e óta már megt a n ul t a , hogy San Fra ncis c ó b a n , hiáb a hatal m a s város, a pletyká k mindig szélse b e s e n terje d n e k. – Akkor azt is tudja, Lee, hogy nem szület t e m nem e s n e k . A szép lány elmosolyodot t. – Johnn al és velem ugya n ú gy beszél, ahogy a n a bará t aiv al szokot t, és azért tör ő dik az árva gyer ek e k k e l, mert valóba n szívén viseli a sors u k a t . Ez pedig azt jelenti, hogy ön nem e s lélek, Mrs. Trem ay n e – válaszolt a Lee, aztá n mély megh ajl á s s a l elt ű nt az ebé dl őbe n. Mariss a még ott mar a d t az ajtób a n, és Lee Kwan szavait emés z t g e t t e gondola t b a n . Végül elmosolyodot t, felme n t a hálószob áj á b a , az ablakh oz lépet t, és a város t néze g e t t e , amelyet oly nagyo n megsz e r e t e t t . Még 138

akkor is ott álldog ált, amikor egy küldönc Lilli Reynolds tól hozott neki levelet. Miutá n elolvas t a , han go s a n felkac a g o t t . Lilli is arr a figyelm ez t e t t e , hogy gonosz rágalo m h a d j á r a t indult ellen e, és azt taná c s ol t a , mit se tör ődjön vele. Tudnia kell, hogy sok bará tj a van, fűzte hozzá, amit pedig ezut á n írt, az végké p p jókedvr e derít e t t e Mariss a t . Úgy t ű nik, van valaki, aki lovagias kötele s s é g é n e k érzi, hogy hathat ó s a n kiálljon Ön mellet t. A minap, amikor Grace Leroux épp e n a kalapos n ő jét ő l tartott hazaf elé, jól irányzo t t paradicso m o k találták el. Bizonyára öröm m e l érte s ül majd arról, hogy a kis tett e s ügye s e n elszelelt, és ne m kaptá k el. Mariss a leült, és rövid levélbe n hálás a n megkös zö n t e az asszony szívélyes sorait, aztá n megin t az ablak hoz állt, és tépel ődve néze g e t t e a várost, amely oly sok veszélyt rejt mag á b a n , és ahol ő ellens é g e s indula to kk al is találkozot t, ám igaz bará t o k r a is lelt. És mind e n n é l fontos a b b lett szám á r a , hogy San Fra n cis co az a hely, ahol Ian Trem ay n e ottho n van a világb a n . Amikor idáig jutott a gondolko d á s b a n , rem e g ni kezde t t a keze, de elszán t a n nyug alo m r a intet t e mag á t. Maryn e k igaza volt abb a n, hogy neki létele m e a küzdé s. Arra szület e t t , hogy a mag a útját járja, mindig és csüg g e d e t l e n ül. Most sem fogja feladni, és harcolni fog Ian Trem a 5 m e– é r t . Más n a p este Mariss a id őben kime n t a pálya u dv a r r a , ott azonb a n kide r ült, hogy Ian vonat a késve érkezik. A pero no n csak úgy hömpölygöt t a töme g, s a várakozók között Mrs. Mast e r s o n is ott volt, aki a Trem ay n e– villa közelé b e n lakott, és bizonyá r a egyet e mi s t a fia elé jött ki az állomá s r a . Amikor találkozot t a tekint e t ü k. Maris s a bará t s á g o s a n elmosolyodot t, az id ős hölgy azonb a n félrek a p t a a fejét. Szóval már ő is tudja! – gondolt a Mariss a, de sietve emlék ez e t é b e idézte Eda Funs t o n tan á c s á t , és dacos a n el őresz e g e z t e az állát. Aztán végre felha n g z o t t a mozdony füttye, han go s fékcsikor g á s o k közep e t t e befutot t a szer elvé ny, és felcsa p ó g őz lepte el a hat al m a s kerek e k e t . Ian Trem ay n e már leugr á s r a késze n kapa sz ko d o t t a har m a di k vagon lépcs őjén, mögöt t e pedig Theo Ayers állt, sápa d t a n , sovány a n , de szemlá t o m á s t jó egész s é g b e n . Mariss a önké n t el e n ül visszafojtot t a a lélegz e t é t . Most mi lesz? – hasítot t belé a kérd é s , ám egysze rib e n egész e n biztos lett abb a n , hogy a legkevé s b é sem érd ekli, mit tart fel őle Mrs. Mas t e r s o n . Senki kedvé é r t sem fogja meg al áz ko dv a megt a g a d n i önma g á t ! Szinte már ellenállh a t a tl a n vágyat érzet t arr a, hogy odaszal a djo n Ianhe z, lába azonb a n , mint h a földbe gyöke r e d z e t t volna, nem eng e d e l m e s k e d e t t az akar a t á n a k . A követk ez ő pillan a t b a n aztá n minde n elveszít e t t e szá m á r a a jelent ő s é g é t , mert megh allot t a , hogy nagyb á tyja a mag a lomha, yorks hir e–i kiejtés é v el a nevé t kiáltja. Theo bácsi odasie t e t t hozzá, gyen g é d e n a karjá b a zárt a. Mariss a pedig újra meg újra megc s ó kolt a, és szem é b ő l pata k ok b a n folyt a 1 könny. Törté nj é k bár mi, ő örökr e hálás lesz Ian Trem ay n e– n e k azért, hogy meg m e n t e t t e a bácsikájá t, egyetle n rokon á t , aki még meg m a r a d t neki.

139

– Isten e m , gyer m e k e m , de jó tége d újra látni! – dörm ö g t e az id ős férfi, és az ő szem e is pár á s lett. – Neke d és a férjed n e k köszön h e t e m , hogy még életb e n vagyok. – Nem esett bajod, épe n, egészs é g e s e n meg é r k e z t é l, és itt most már biztons á g b a n vagy. Sem mi sem számít, csak ez – felelte Maris s a, ám aztá n átpilla nt o t t nagyb á t yj a fölött, és ráéb r e d t , hogy van még valami, valaki az élet é b e n , aki legalá b b olyan fontos neki. Ian Trem ay n e–n e k, miközb e n feléjük tarto t t , sokak a t kellett üdvözölnie, de szem e nem látott más t, csak a felesé g é t . Már majdn e m oda é r t Mariss a é k h o z, amikor hirtel e n meg állt, és ránc b a szalad t a homlok a. – Szörny ű , hogy mik vann a k! – jegyezt e meg éppe n Mrs. Mast e r s o n fennh a n g o n . – Ez a felkap a s z k o d o t t szobal á ny álnok módon Mr. Trem ay n e nyaká b a varrt a mag á t . – Rem éljük, szer e n c s é t l e n emb e r n e k ham a r siker ül majd megsz a b a d u l ni a t őle – felelte egy szürk e kosztü m ö s , tere b é lye s hölgy. Mariss a tudt a, hogy körülöt t ü k mind e n ki n e k hallania kellett, amit ő is hallott, és hiába őrizte meg látvá nyo s a n a tart á s á t , azt nem aka d ályoz h a t t a meg, hogy arcá b a toluljon a vér. Félve nagyb á t yjá r a pillanto t t, ő azonb a n jelét sem adta, hogy felfigyelt volna a gonosz megje gyz é s e k r e . Ian Trem ay n e közbe n sugá r zó mosollyal az ajkán odalép e t t az öreg e c s k e pletyk afé s z k e k h e z , vidám a n üdvözölte őket, és Mrs. Mas t e r s o n t ól a fia fel ől érde kl ő döt t. – Egyé bk é n t óriási téved é s b e n vagy, drág a Nancy – szólt vissza még neki csak úgy mellék e s e n , miut á n már elköszön t t őle. – A felesé g e m n e k a legkev é s b é sem kellett a nyaka m b a varrni a mag á t. Nézd meg egysze r alapos a b b a n , és akkor mindjá r t érth e t ő n e k találod majd, hogy isme r e t s é g ü n k els ő perc é t ő l el akar t a m venni. Csak őt, és senki mást. További kellem e s esté t! A két asszonys á g döbb e n t tekint e t é t ől kísérv e Ian odalé p e t t Mariss a h oz, akinek lelkéb e n azonn al elfojtott a az őszinte hálát az az ellens é g e s s é g , amelye t férje égszínk é k sze m é b ől olvasot t ki. – Drág á m ! – karolta át Ian Trem ay n e közsze ml é r e tett gyeng é d s é g g e l a vállát, aztá n még arcon is csókolt a, de az ajka jéghide g volt. Mariss a tudt a, hogy férje színját é k o t játszik a körülött ü k állókna k, és követt e a példáj á t. – Isten hozott itthon, Ian! – mond t a sugá rz ó mosollyal. – Már epe dv e várt al a k. Jó, hogy végr e megjöt t él! – Méghozz á szer e t e t t bácsik á d d al együt t. – Ó, igen, neki is elmon d h a t a t l a n u l örülök. – Maris s a jobbról a nagyb á t yjá b a karolt bele, balról pedig Ianb e, és rajon gó tekint e t t e l nézet t fel rá, miközb e n elhala d t a k Mrs. Mast e r s o n mellet t. – Siess ü n k haza! Ham a r megv a c s o r á z u n k , aztá n végr e beb újh a t s z az ágyunk b a . Bizonyá r a nagyo n vágyódt ál már után a . – De még men nyir e! Alig várom, hogy otthon lehes s e k – felelte Ian. A han gjá b ól kicse n d ü l ő megve t é s nem került e el Maris s a figyelm é t, és mégis az volt minde n gondol a t a , hogy Ian Trem a 5 n i e újra itt van vele. Miutá n belé pt e k a Nob Hill–i villa el őcsa r n o k á b a , Theo Ayers ámulva nézet t végig a krist álycsillár o n, a márv á n n y a l borítot t padlón és az emele t r e szép ívben felvezet ő, széles lépcs őn, s még a száját is elfelejte t t e becs u k ni. 140

Mariss a nagyot nyelt, és szoro n gv a arra gondolt, hogy Ian Trem ay n e ott járt a szeg é ny e s yorks hir e–i viskób a n , beléleg e z t e a szénp o r t , amely elborítja a városk á t , és imm á r pontos a n tudja, kicsod a , micsod a a feles é g e , honn a n szár m a zik, és milyen a múltja. A gondol a t r a elszégy ellt e mag á t , de har a g is ébre d t benn e a férje iránt, aki miatt neki most ilyen nyomo r ul t ul kell érez ni e mag á t . Ian viszont a legkev é s b é sem viselke d e t t másk é n t , mint mindig. Szólt Leene k, hogy tálalha t, aztá n udvari a s a n Theo Ayers h ez fordult. – Lesegít h e t e m a kabá tj á t, ura m ? Mariss a csak most figyelt fel arr a, hogy nagyb á tyja tet őt ől talpig új, drá g a holmikat visel. Szürk e öltönyé h e z és hófeh é r ingé h e z tökéle t e s e n illett fényes, feket e b őrcip ője és nyakke n d őjével azonos árnyal a t ú , ant r a ci t s zín ú mellénye. – Szóval ez a háza, Ian? – kérd ez t e még mindig szájtá tv a. Ian Trem ay n e elmosolyodo t t. – Ez bizony, és rem él e m , már nagyon ham a r otthon fogja érez ni mag á t ben n e – felelte. – John mindjá r t felviszi a b őröndj eit, vacso r a után pedig kényel m e s e n ber e n d e z k e d h e t – tette hozzá. Az öreg bányá sz hirtel e n meg r a g a d t a és hálás a n megsz o rít o t t a a kezét. – Minde n t nagyon köszönök mag á n a k , Mr. Tre... Ian – mond t a , aztá n odalé p e t t az unoka h ú g á h o z, és mag á h o z ölelte. – Annak is nagyon örülök, hogy Mariss a n a k ilyen élete lehe t. Meg is érde m e l t e d , gyer m e k e m . Mariss a meg d e r m e d t , és óriási megkö n n y e b b ü l é s s e l fogad t a Lee bejele n t é s é t , hogy tálalva van. Az asztal n ál görcs ös e n igyekez e t t életb e n tart a ni a társ al g á s t , ami nem volt könny ű, mert Ian–tól csak egyszav a s válaszok a t kapot t. Miutá n végr e–vala h á r a végez t e k a hossz u r a nyúlt vacso r áv al, Ian Trem ay n e szólt Leene k, hogy kísérje fel a szobáj á b a Theo Ayers t. Mariss a, noha rep e s v e várt a már haza a férjét, most mégs e m akar t kett e s b e n mar a d ni vele. Gyors a n felkelt az asztaltól, és nagyb á tyj a után siet et t, aki új szobáj á b a n megint a karjá b a zárt a. – Örülök, hogy jól választo t t ál, kicsim. A férjed rem e k emb e r, és a háza, hát az meg kész palot a! De meg é r d e m l e d , hogy jó dolgod legye n, nagyon is meg é r d e m l e d . Theo Ayers teljes meg gy ő z ő dé s s el mond t a , amit mondot t. Maris s a viszont a sors gonosz fintor á n a k érezt e, hogy épp e n most kell ilyen dicsé r ő szavak a t halIania, amikor már minde n ki tudja, hogy hazu g csalás s al vívta ki mag á n a k ezt a helyet. Nem aka rt a azonb a n elront a ni bácsik áj a els ő San Fra ncis c ó–i éjszak áj á t, ezért csak megc s ó kolt a az öreg e t , és az ajtóhoz indult. – Mariss a! – szólt utá n a a nagyb á t yj a, miel őtt még kime h e t e t t volna. – Igen, Theo bácsi? – Ne lógas d az orrod a t, kislányo m! Akkor se, ha épp e n nem teljes a házi béke. – Mib ől gondolod, hogy nem az, bácsiká m ? – Látom a szem e d e n . Ezek azonb a n múló gondok, gyer m e k e m . Csak az a fontos, hogy a férjed szer e t tége d. – Ezt ő mondt a neke d? – Így egye n e s e n nem – vonog a t t a a vállát a férfi –, mégis biztos vagyok ben n e , hogy így van, mert elég id őt töltött e m együt t vele. Nem aka rt a m hinni a fülem n e k és a szem e m n e k , amikor egysze r csak bejött hozzá m a börtön b e , és megt u d t a m , kicsod a. Legalá b b azt megír h a t t a d volna, hogy 141

férjhez ment él – tett e hozzá, és mind e n öröm e dacá r a kissé sért e t t volt a han gja. – Tudo m, Theo bácsi, és sajnálo m is. Most pedig aludj jól! Nagyon szer e tl e k, és örülök, hogy itt vagy – válaszolt a Mariss a kitér őe n, aztá n elhagyt a a szobá t, és a sajátjá b a siete t t. Sokáig ült az ágyá n, és Iant várta. Úgy gondolt a, be fog jönni hozzá, be kell jönnie, hogy hete k utá n legalá b b néh á ny szót váltson vele. Férje azonb a n nem mut a t k ozo t t. Mariss a egy dar a bi g nyugt al a n ul fel– alá járkált a hálószob áj á b a n , aztá n elfeküd t az ágyon, és még mindig várt, de még mindig hiába. Be kellett látnia, hogy Ian Trem ay n e nem akar besz élni vele, és látni sem akarja őt, a hazu g csalót. A gondol a t r a fájdalom hasítot t belé, és lehuny t a perzs el ő sze m é t . Elnyom h a t t a az álom, mert amikor legköz ele b b felnéz e t t, a kand alló párk á ny á n álló óra már hajnali fél ötöt mut a t o t t . Mariss a torká t sírás fojtoga t t a , miközb e n felkelt, és átült a fésülköd ő a sz t a l h oz, hogy pom p á s hajkoro n áj á b ól kihúzog a s s a a t űket. Miut á n azzal végze t t, csillogór a kefélte aláo mló fürtjeit. Minde n t elveszíte k, ha férje m e t már a szenve d é ly sem kerg e ti a karo m b a , gondolt a rem é n yv e s z t e t t e n , és üre s tekint e t t e l mer e d t a tükörk é p é r e . Csak akkor riadt fel, amikor hang ok a t hallott a folyosóról. – Én sem tudo m, mi ütött ma éjjel az állatokb a – mondt a Ian. – Sose m látta m még ennyire nyugt al a n n a k és idege s n e k őket, ura m – válaszolt a John Kwan. – Hallott a m , hogy felnye r g e l t e t t e a mént, ezér t aka r t a m figyelm e z t e t n i, Mr. Trem ay n e . Elnéz és t kérek a zavar á s é r t . – Sem mi baj, John. Már hazafelé felfigyelte m rá, hogy az egés z város b a n vonyíta n a k a kutyák. Aligha n e m a holdjár á s az oka. Köszönö m, hogy szóltál. Menj, és prób álj meg alud ni! Ian ezek szerin t még le sem hunyt a a szem é t . Mariss a hallott a , hogy férje bem e gy a hálószob áj á b a . Lélegze t é t visszafojtva fülelt, de odaá t teljes volt a csen d. Végül nem bírt a továb b, és kinyitott a az összekö t ő ajtót. Ian Trem ay n e zsake t tj a az ágyra ledobva heve r t, ő mag a pedig feket e nadr á g b a n és kigom b ol t nyakú, fehé r frakkin g b e n az ablak n ál állt. Odakint már ébre d e z e t t a város, a felkel ő nap suga r a i a látóh a t á r o n meg– megt ö r t é k a sötét s é g e t . – Mariss a! – suh a n t át furcs a mosoly a férfi arcá n. – szokatl a n órát választo t t ál a meglá t o g a t á s o m h o z . Most különös k é p p e n , hisze n a nagyb á t y á d már biztons á g b a n van, ép és egész s é g e s , te pedig több é sem mivel sem tartozol neke m . – Hogy mond h a t s z ilyet? – kérd e z t e Mariss a elfúló han go n. – Meg aka ro m köszön ni neke d, amit Theo bácsié r t tett él. Csakis ezért vagyok itt, sem mi más é r t–jele n t e t t e ki, és ökölbe szorítot t kézzel odalé p e t t a férje elé. – Soha más é r t nem fogok átjönni hozzá d, Ian, és soha több é nem érint el e k meg... Még folytat t a volna, de torká r a forrt a szó, amikor férje heves e n mag á h oz ránto t t a . – Ne felejts d el, hogy egyel ő re még a felesé g e m vagy, és pontos a n ezt aka r t a d elér ni. – Te viszont soha nem titkolta d el, hogy nem akar s z máso d s z o r is meg n ő s ül ni. Aztán mégis minde n a legna gyo b b ren d b e n volt között ü n k, de csak addig, amíg meg nem tudt a d , hogy szolgálólá nyt vettél feles é g ül. 142

Akkor már egy csap á s r a nem volta m elég jó a Nob Hill–i el őkel ő ura s á g n a k . – Hogy te milyen egy átkozot t boszork á n y vagy! – csat t a n t fel a férfi fojtott hangj a, és karja még szoros a b b a n fonódot t Maris s á r a . – Rútul megt év e s z t e t t é l, és hiába adt a m neke d újra meg újra alkalm a t arr a, hogy bevalld az igazs á g o t , te ugya n ú gy hazu d t á l továb b. Csakis azért jöttél hozzá m, mert fel akart ál kapa s zko d ni. – Ez nem igaz! – Pénzr e volt szüks é g e d , ezt mind a kett e n tudt u k, már az els ő perc t ől fogva. Az viszont túl kés ő n derült ki szá mo m r a , hogy nem a saját vagyono d h oz akar t á l hozzáfé r ni a háza s s á g u n k k a l. – Akkor vess véget neki! Sem mi r e sem tartok igényt, csak béké b e n szer e t n é k élni. Ha megsz a b a d u l s z t őlem, neke d sem kell több é a társ a s á g vélem é n y é t ő l tart a n o d .... – Fütyülök rá, ki mit gondol! – Úgy még jobb. Máris bea d h a t o d a válóke r e s e t e t . – Mi kett e n soha nem fogunk elválni – jelent e t t e ki a férfi, és akkor a er ő vel szorított a mag á h o z Mariss a t , hogy ő kis híján felsikoltot t. Férje rideg tekint e t e t őrdöfés k é n t hasítot t a szívéb e. – Nem fogunk elválni – ismé t elt e meg Ian Trem ay n e –, és enne k mások vélem é ny é h e z sem mi köze. Egyes–e gy e d ül ahhoz van köze, hogy esküvel fogad t u k meg egym á s n a k , jóban, rosszb a n kitart u n k a másik mellett, míg a halál el nem választ. – Nem akar h a t o d , hogy így éljünk továb b! – Akkor is így fogunk élni, ha az az élet mag a lesz a pokol. Mariss a egy hosszú pillan a ti g csak szótlan ul mer e d t a férfira, de aztá n heves tiltakoz á s b a fogott. – Én arr a nem lenn ék képe s, és nem is akaro k veled élni, ha te nem... – Velem fogsz élni, még h ozz á úgy, ahogy feles é g él a férjével. Mariss a már egész test é b e n reszk e t e t t a har a g t ól, az izgalom t ól, a rem é n yk e d é s t ő l és a vágytól. Még nincs veszve mind e n, Ian még kívánja őt, és csak akar ni a kellen e, máris a karjá b a zárn á . Ö azonb a n nem akarj a. így nem! – Ezt az élete t nem tudn á m elviselni mellett e d – mond t a újra. – Nem, Ian, mert... szer e tl e k. – Hazud s z! – men ny d ö r ö g t e a férfi. Ujjai szorít á s a azonb a n enyhült, minth a mégs e m hagyt a volna egész e n hideg e n a szerel mi vallom á s . Végtel e n n e k t űn ő máso d p e r c e ki g szótlan ul mer e d t e k egym á s r a , aztá n Maris s a hirtel e n megfor d ul t, és visszasz al a d t a hálószob áj á b a . Férje a nevét kiáltot t a, hogy meg állíts a, ő azonb a n nem hallga t o t t rá, hane m felté pt e a folyosór a nyíló ajtót, és roha n t továb b, le a lépcs ő n. Tudta, hogy Ian után a fog men ni, de most minde n k é p p e n el aka r t men e k ül ni a közeléb ől. Megnyitot t a el őtte a szívét, megvallott a a szer el m é t , ő azonb a n nem hitt neki, és hazug s á g g a l vádolt a. A gúnyolód á s á t már nem volna képe s elviselni. Egész e n az istállóig futott, ahol bokszá b a n nyugt al a n u l mozgolódo t t a kanc áj a, és nyerítve fel–felág a s k o d o t t . – Mi van velet ek? – suttog t a Maris s a, mert a többi állat is szoka tl a n ul izgatot t volt, hango s a n fújtato t t, és az állása falát rug do s t a . Mariss a n a k nagy neh ez e n siker ült felszer s z á m o z ni a a lovát, de nyerg e t már nem tett rá, csak sz őrén ülte meg. Vágtá b a n indult a park kapuj a felé, miközb e n kelet e n lángvörö s r e feste t t e az égboltot a kel ő nap. 143

– Mariss a! – hallott a hát a mögül a férje kiáltás á t , de nem fordult meg, inkáb b vágt á r a fogta a kanc á t. Akár követi Ian, aká r nem, ő most akkor is elme gy az áruh á z b a . Vasár n a p van, és Sandy már bizonyá r a bem e n t , hogy el őkészít s e az árvák reg g elijét. Az ébr e d e z ő város utcáin szinte senki sem járt még, csak néhá n y újságkiho r d ó gyere k ugrot t félre szitkozódv a a vadul szág uldó Mariss a el ől. Amikor az áru h á z el őtt lepat t a n t a lováról, látta, hogy Ian is nem s o k á r a odaé r, de nem tör ődöt t vele. Futóla g üdvözölte az éjjeli őrt, aztá n felsiete t t a mag a sföld szi nt r e , ahol a gyere k e k e t szokt á k megve n d é g e l ni. Már javáb a n folytak az el őkész ül e t e k, és az árva h á z lakói közül több e n is segít e t t e k Sandyn e k. Darrin volt az els ő, aki felfigyelt Maris s á r a . – Mrs. Trem a y n e ! – húzta széles vigyorr a a száját, ám aztá n a homlok á t ráncolva mér e g e t t e pártfogója szélfútt a haját és gy űrött ruh áj á t. Mariss a egysz e ri b e n rádöb b e n t , hogy hibá t követ e t t el, amikor éppe n ide men e k ült. Gondolnia kellet t volna arr a, hogy Ian, amilyen dühös, a gyer e k e k el őtt is szám o n fogja kérni rajta a viselke d é s é t . Ebbe n a pillana t b a n talpuk alatt rem e g ni kezde t t a padló, és szoka tla n, fenyeg e t ő morajlá s t hallott a k. – Ez meg mi? – kérd e z t e az egyik gyer ek ijedt e n. – Reng a föld! – kiáltott a Darrin. – Földre n g é s van! Már nemc s a k a padló rem e g e t t , hane m az egé sz épüle t imbolygot t velük, a mor ajlás pedig el őbb dübör g é s s é , majd őrjít ő robajjá er ősödö t t, mint h a meg akar n a nyílni a föld, hogy mind e n t és minde n ki t elnyeljen.

144

17 Még nem szab a d u l t el a pokol, amikor Ian Trem ay n e már látta, mi követk ezik. A ren g é s hullám k é n t futott végig az utcá n, meg r e p e s z t e t t e az aszfaltot, és meg h a s í t o t t a a földet. Nyom á b a n elnyújtot t, tomp a morajlás érkez e t t , minth a fájdalm a s a n felnyögö t t volna, ami puszt ul á s n a k indult. A feket e mén hang o s nyerít é s s e l felág a s k o d o t t , és kis híján levet e t t e hát á r ól a lovas á t. Ian leug ro t t a nyer e g b ő l, s miközb e n csitítóa n simog a t t a a meg ri a d t állat nyaká t, körb e n é z e t t , és nem akar t hinni a szem é n e k . A mag a s épület e k rázkód t a k , rem e g t e k , félelm e t e s tánco t járva imbolyogt a k és hajladozt a k. Az els ő törésvo n a l egyre hossz a b b lett, elért e a Washing t o n utat, kett é á g a z o t t , és tajtékzó szörny e t e g módjá r a vágta t o t t továb b. – Mariss a! – ordított a Ian Trem ay n e kéts é g b e e s e t t e n . Bármit meg a d o t t , bár mit megt e t t volna azért, hogy megvé d h e s s e a feles é g é t , hogy vele lehes s e n , és oltalm a z ó karjá b a zárh a s s a , de elkés e t t. A föld még jobba n meg nyílt, cs őveze t é k e k hajlott a k meg és ropp a n t a k szét. Fa, cem e n t , fém és utcak ő eng e d e t t az óriási nyom á s n a k , mind e n recs e g e t t , ropogot t, csikorg o t t, és dar a b o k r a tört. A látha t a tl a n u l szág ul dó hullá m elért e és az áruh á z falána k lökte a megz av a r o d o t t mént. Ian nem nyugt a t h a t t a meg, mert egysze ri b e n ő is felrep ül t, és négyké zl á b r a zuha nv a ért földet. Nagy neh ez e n feltáp á s z ko d o t t , és zihálva az épüle t falána k vetet t e a hát á t. Az utca mindk é t oldalá n házak omlott a k össze, homlokz a t o k d őltek ki, s a föld gyom r a még mindig morajlot t és dübö r g ö t t . Mariss a! Még nem jöhet e t t ki az áruh á z b ól, ann a k a falai pedig ki fogna k tart a ni. Ian tudt a , hogy nagya pj a er ős épüle t e t emelt e t e t t , és ő : is mindig elvég ez t e t t e rajta a szüks é g e s javítások a t . Az áruh á z nem fog romb a d őlni. Az egyik szem köz ti ház oldalfala kid őlt, és hatal m a s k ődara b o k rep ült e k szét bel őle. Ian még id őben oldalr a vete tt e mag á t , így nem talált á k el az alázúd uló törm el é k e k. A ren g é s még mindig nem mar a d t abba, s kárty av á r k é n t döntöt t e halom r a a házak a t . Emb e r e k kiáltozt a k, minde nf el ő l borzal m a s sikolyok hallat szo t t a k . Aztán egé sz e n váratl a n ul abb a m a r a d t a ren g é s , és csen d lett, ném a csen d. Síri csen d. Ménje ott feküdt mellett e, de Ian nem látt a, és a félele m, a halálfélele m éles sikoltá s ai t sem hallott a már. Futni kezde t t az áru h á z bejá r a t a felé, de egysze r csak meg állt, és valósá g g a l k ővé vált. Halk, alig hallha t ó szisze g é s r e lett figyelm e s, és azonn al tudt a , mi tört é n t . Eltört e k a föld alatti vezet é k e k, és ömlik bel őlük a gáz! Bárm elyik pillan a t b a n robb a n á s rázh a tj a meg a város t. – Mariss a! Ian beroh a n t az áruh á z b a , és majdn e m fellökt e az éjjeli őrt, akinek arc á n mély sebe t ejtet t egy led őlt polc. – A felesé g e m pár perc e jött be ide, Bobby. Hol van most, és kik vann a k még a házb a n ? – kérd e z t e Ian az ír szár m a z á s ú férfitól. – Az irodák b a n és az emele t e k e n senki sincs. A mag a sfölds zi nt e n van néhá ny emb e r . A szaká c s és... – A rém ül e t egy pillan a t r a az őr torká r a forra s z t o t t a a szót. – Miss Sandy n él már néh á ny gyer ek is itt van, meg a 145

lelkész úr is, de nincs okunk aggod al o m r a , Mr. Trem ay n e . Az áru h á z biztos a n kitar t. – Mind e n kit azonn al ki kell hoznu n k, Bobby – vágott az őr szavá b a Ian. – Megs é r ül t a gázvez e t é k , és minde n a leveg ő be repülh e t . A két férfi egysz e r r e indult futás n a k a mag a sföld s zin t r e vezet ő lépcs ő felé. – Csinálni a kellen e valamit a vállával, ura m – zihálta útközb e n Bobby. – A vállam m a l? – Ian csak most vette észre, hogy vérzik. – Sem mi s é g – mondt a , bár fehé r ingé n egyr e nagyob b lett a vörös folt. A néh á ny lépcs őfokon ham a r felért e k, de a kávézób a már nem jutott a k be, mert az ajtaja nem nyílt ki, és még akkor sem enge d e t t , amikor kette n egysze r r e ronto t t a k neki. Iant rém ül e t fogta el. – Hogy az ördög vinné ezt az átkozot t ajtót! – szitkozódo t t. – Ian – hallott a meg ekkor odab e n t r ől Mariss a tom p a han gjá t –, nem tudu n k kimen ni. Lezuh a n t egy gere n d a , és eltorlas zolt a az ajtót. – Mindjá r t kihozu nk benn e t e k e t . Nem esett bajotok? – Siess, mert Sandy megs e b e s ü l t, és csúnyá n vérzik. Mások is megs é r ül t e k , de nem komolya n. – És te, Maris s a ? Te jól vagy? – Igen – érkez e t t a habozó válasz. Ian csak rem él h e t t e , hogy Mariss a ezútt al igaza t mondot t. Nem egysze r füllent e t t már azért, hogy ne t űnjön gyeng é n e k . Egésze n biztos, hogy most, a rém ül e t perc ei b e n is ura mar a d a helyzet n e k, sebek e t kötöz be, n3aigt a t g a t–j a a gyer e k e k e t , és minde n ki n e k gondj át viseli. Szá m á r a ez így term é s z e t e s , de nem azért, mert az ő nevét viseli, és jó példáv al illik elöl járnia, han e m mert az élet már kora gyere k ko r a óta soha nem kímélt e, sem a yorks hi r e–i bányavid é k szén po r á b a n hófeh é r kötényt visel ő kislányké n t , sem kés ő bb, amikor Sir Thom a s há–zá b aA cselé dk é n t kere s t e meg a betev ő r e valót. – Ian, kérlek, siess! – kiáltott a Maris s a újra. Ezek szerin t mégis nagy lehet a baj odab e n t , gondolt a Ian, és megin t gázsz a g csap t a meg az orrá t. Azonn al tenniük kell valamit, mert talán már a követk e z ő perc b e n kés ő lesz. A földre n g é s nem tart h a t o t t továb b fél perc n él, és mégis, mint h a sark á b ól fordult volna ki a világ. Ian azonb a n él, most már itt van a közelbe n , és ki fogja vinni őket. Mariss a ebb e a gondola t b a kapa sz ko d o t t , és siker ült is eltitkolnia, hogy ő is mind e n porcikáj á b a n reszk e t, amiót a rem e g ni kezde t t a föld, és soha élet é b e n nem fogta még el ilyen döbb e n t rém ül e t . A kávézób a n már a földre n g é s els ő pillana t á b a n elsza b a d ul t a pokol. A búto rok, porc el á n o k és kristályok önálló életr e keltek, céltala n ul ide–oda csúszt a k, hogy aztá n szétro b b a n j a n a k vagy ripityá r a törjen e k. Gere n d á k csúszt a k el a helyük r ő l, téglák zuha n t a k le, a falak rem e g t e k , de még itt, a földszint e n is ellen állt a k, és nem enge d t e k a borzalm a s lökés e k n e k . Minde n ki rém ül t e n kiabált, halálr a válva sikoltozot t, a padló meg egyr e csak imbolygot t, rázkódo t t alatt u k. Miutá n végr e abb a m a r a d t a dübö g é s , Maris s a er őnek erejével összes z e d t e mag á t , és akkor már az is eszé b e jutott, hogy Ian odakin t van az utcá n. Kétsé g b e e s e t t félele m m e l gondolt rá, sikíta ni, őrjönge ni tudot t volna az aggo d alo m t ól, de nyug al m a t par a n c s ol t mag á r a , mert tudt a, 146

hogy most nem szab a d elveszít e ni e a fejét. Több gyere k is felsírt, amikor az összes lámp a egysze r r e aludt ki. – Ne féljet ek! – kiáltott a bele Mariss a újra meg újra a sötét s é g b e . – Mindjá r t világos lesz. Ne féljetek! Nem lesz sem mi bajunk – hajtog a t t a , hogy elhite s s e a többie kk el azt, amit ő mag a sem igazá n hitt. A gyer e k e k halka n nyöszörö g t e k , egyes e k csak a félele m t ől, mások viszont könnye b b sérül é s e k e t is szenve d t e k . Aztán egysze r csak Sandy fojtott han gja hallats zot t a söté t b ől. – Vérzek, Mariss a! Er ő se n vérzek. – Mindjá r t meg gy újto m a viharlá m p á t , Mrs. Trem ay n e – mondt a Ralph, a szakác s épp e n akkor, amikor Mariss a orrá t éde sk é s gázsz a g csapt a meg. – Ne, Ralph! – kiáltot t a gyors a n . A test e s férfi azonn al tudt a , miért nem gyújth a t gyufát. – Érte m , Mrs. Trem ay n e , ért e m . Mariss a elszá n t a n küzdöt t a nyug al m a meg őrzé s é é r t . Most nem eshe t pánikb a, és nem gondolh a t arra, hogy Ian talán életve s z élyb e n van, egy összeo ml ot t ház romjai alatt fekszik, vagy elnyelt e a föld. – Nem s o k á r a vége lesz – mond t a hang o s a n . Miut á n valam elye s t eloszlott a porfelh ő, az ablakoko n bejutó bátor t al a n naps u g a r a k már adt ak némi fényt. Mariss a reszk e tv e sorr a nevükö n szólított a a gyer e k e k e t , és megk é r d e z t e t őlük, eset t–e valami bajuk. – Szörnye n sajnálo m, hogy sem mit sem tehe t e k , Mrs. Trem ay n e – hallott a meg egysze r csak Donoh u e atya mély hangj á t de mocc a n n i sem tudok. Rám zuha n t egy nagy aszt al, és azt hisze m , csúny á n összez úz t a a lába m a t . A pap hangj a alig észr ev e h e t ő e n reszke t e t t , és Mariss a őszinté n csodált a az önfegyel m é é r t . – Mar a djo n fekve, atyá m! – kiáltot t a vissza meg ny u g t a t ó a n . – Máris oda m e g y e k mag á h o z. Ne mozogjon, jövök! – Mind meg fogunk halni? – kérd ez t e egy kisfiú pan a s z o s a n . – Buta s á g! Senki sem fog megh a l ni – felelte Mariss a . – Ne is gondoljato k ilyen sza m á r s á g o k r a ! Hozzátok is oda fogok men ni, de egy kicsit még türel e m m e l kell lenne t e k. Hogy men nyir e igaza volt, amikor ezt mondt a , arra csak akkor döbb e n t rá igazán, amikor lépés r ő l lépés r e el őreküz d e t t e mag á t . Közbe n arra gondolt, hogy nem halha t meg, élet b e n kell mar a d ni a azért, hogy szíve alatt életb e n mar a djo n a magz a t , hogy világr a jöhes s e n Ian Trem ay n e és az ő gyer m e k e . – Itt vagyok, Mrs. Trem ay n e – hallott a meg egysze r csak bal felöl Darrin han gjá t. – Várjon, oda m e g y e k mag á h o z. Mariss a n a k végül az összes gyere k e t siker ült mag a köré gy űjteni e. Néh á n y u k r a minde nf él e törm el é k hullott rá, de úgy t űnt, hogy egyikük sem szenve d e t t komolyab b sérül é s t. Sandy állapot a viszont aggod a lo m r a adot t okot. Egy edé ny e kk el teli tálaló kocsi zuha n t rá, és vére már átitat t a a szoknyájá t. Mariss a csíkokr a tépe t t egy abrosz t, és feltörni akaró rosszullé t é t leküzdv e, a táton g ó seb fölött elszorítot t a a lány combj á t. A vérzés lassa n k é n t enyhült, aztá n majdn e m teljes e n elállt. A kukt a megk e r e s t e a főz őrumo t, teletöltöt t vele egy teás c s é s z é t , és az egés z e t megit a t t á k Sandyvel.

147

Így kuporo g t a k együt t a földön, amikor odakint r ől meg h allott á k Ian Trem ay n e han gjá t. Mariss a gondol a t b a n elreb e g e t t egy hálaim á t , miel őtt válaszolt neki. Ian él, és itt van, hogy segíts e n rajtuk! – Nem meg m o n d t a m , hogy nem kell félnet e k ? – kérd e z t e a gyere k e k t ől. – Mr. Trem ay n e mindjá r t kivisz inne n ben n ü n k e t . Nem lesz sem mi baj. Nem tudt a volna meg m o n d a n i, hánya d s z o r állított a már azt, amibe n ő mag a sem volt biztos. Azóta meg különös e n nem, amiót a nemc s a k szivárg ó gáz terje n g e t t a leveg ő b e n , han e m vala mi más is, ami egyé r t el m ű e n füstsz a g volt... Ian végre megt al ált a a szersz á m o s l á d á t . Ő is, Bobby is fejszét rag a d o t t , elkes e r e d e t t e n ütni–vág ni kezdt é k a beszo r ult ajtót, és az most már nagyo n ha m a r kiszak a d t a tokjából. Miutá n azonb a n bem á s z t a k a kávézób a , újabb akad ályok b a ütközt e k. Asztalok d őltek egym á s r a , hat al m a s gipszd a r a b o k zuha n t a k le a men ny ez e t r ől, és téglák estek ki a falakból. Útjuka t nemc s a k egy ger e n d a állta el, han e m hat al m a s törm el é k halom is elvála szt o t t a őket a bent reke d t e k t ől, Ian erejé t megs ok s z o r o z t a a kéts é g b e e s é s , és elszá n t a n nekives elk e d e t t a rom elt a k a r í t á s n a k . – Megn é z e m , siker ül–e odakint felhajt a n o m néh á ny emb e r t segíts é g n e k – mondt a az éjjeli ő r. Az utcá n azonb a n teljes volt a z űrzava r. Egyes e k fejvesztve, céltal a n ul roha n g á l t a k, mások meg bénults á g b a derm e d v e a sem mi b e bám ult a k, és az újabb rém ült kiáltoz ás ok most már abba sem mar a d t a k . A beomlot t Washin g t o n úton véd ő sisa ko s t űzoltóka t szállítva, csörö m p ölve meg é r k e z t e k az els ő lajtos kocsik. A város képe másod p e r c e k alatt megváltozo t t. Egyik–má sik ház állva mar a d t , a legtöb b azonb a n romok b a n heve r t, és a romok közül fájdal m a s sikolyok hallatszo t t a k . Valaki, talán egy rend ő r, dörg ő hang o n par a n c s o k a t osztog a t o t t , és önkén t e s e k e t prób ál t mozgósít a ni a romok alatt reke d t e k kiszab a dí t á s á r a . Az emb e r e k nem közönyös s é g b ő l nem segít e t t e k a bajba került e k e n , han e m valósá g g a l meg b é n í t o t t á k őket a tört é n t e k , és még nem tért e k mag uk h oz. A t űzoltók közbe n felszólított á k a lakókat, hogy hagyják el a házak a t. Az utca végé n már felcsa p t a k az els ő lángny elvek egy összeo ml ot t fasze rk e z e t e s épület b ől. Ian is kijött az éjjeli őr után, és ha m a r belát t a , hogy itt nem számít h a t küls ő segíts é g r e . A sok borzalo m közep e t t e egyed ül az vigaszt alh a t t a , hogy lova id őközbe n talpr a állt, és viszonyla g nyugod t a n várt az áruh á z el ő tt. Mariss a kanc ájá n a k se híre, se hamv a nem volt, a deré k feket e mén azonb a n nem futott el, és azonn al felsze g t e a fejét, amint meglá t t a gazd áj á t. – Jó fiú vagy! – simog a t t a meg Ian a söré ny é t . – Mara dj itt szép e n , még szüks é g e m lesz rád – tett e hozzá, aztá n Bobbyval együtt vissza r o h a n t a kávézóh oz, és lapá tot rag a d o t t , hogy eltaka rí t s a az útból a törm el é k h al m o t . Miközbe n teljes er ő b ől lapátolt és ásott, újra meg újra a benti ek állapot a fel ől érde kl ő döt t. Mariss a mindig meg ny u g t a t t a , hogy jól vann a k, és még bizakodó hang o t is siker ült meg ü t ni e, noha valójáb a n egyre inkáb b hatal m á b a keríte t t e a félelem. Sandy id őközbe n elveszít e t t e az eszm él e t é t , és a tisztele n d ő atya is régót a nem szólt már egy szót sem. Az egyik gyer e k, akine k sérült lábát Mariss a jól–rossz ul bekötözt e, halka n sírdog ál t, a szaká c s arra pan a s z k o d o t t , hogy neh ez e n kap leveg őt, és Darrin is egyre csúny á b b a n köhögöt t. 148

– Kitart u n k, Ian – kiáltott a Maris s a bát r a n , bár szem é t könny éget t e, és elszorult a torka. – Mindjá r t ott leszün k nálatok – biztat t a a férje. Az id ő azonb a n ólomlá b a k o n járt, és most már a bent reke d t e k is hallott á k, hogy az utcá n mind e n kit a házak halad é k t a l a n elha gy á s á r a szólítan a k fel. – Siker ül t alag u t a t ásnu n k – szólt be végre hozzájuk Ian. – Egyik őtök prób áljon meg átm á s z ni rajta! Mariss a pillant á s a Darrin r a eset t, ő azonb a n hatá r o zo t t a n meg r á z t a a fejét. – Én csak ön után megye k ki inne n, Mrs. Tre m a y n e – jelent e t t e ki köhög é s s e l küszkö dve. Egy kisfiú bátor t al a n u l jelent k e z e t t a felad a t r a . Maris s a meg dics é r t e , és amikor megsi m o g a t t a , érez t e, hogy a gyer e k hide g veríték b e n úszik a félele m t ő l. Minde n ki feszült e n figyelt, miközb e n az aprós á g nagy nehe z e n és óvatos a n elkúszot t a sz űk lyukba n addig, amíg Ian a túloldalról kihúzh a t t a . A kicsik boldog a n felujjongt a k . Maris s a azonb a n tudt a , hogy még nincs okuk a megkö n n y e b b ü l é s r e . Az eszm él e tl e n Sandy és a romok alá szorult pap kijutt a t á s á t már–m á r megold h a t a t l a n felada t n a k látta. – Ki kell szab a dít a n u n k Donoh u e atyát – súgt a oda a szaká c s n a k és a kuktáj á n a k, miközb e n der ű t színlelve sorr a az alag ú t b a küldt e a kicsiket. – A kintiekn e k addig talá n siker ül meg n a g y o b bí t a ni u k az alagu t a t . Ian beh alla t s z ó han gja egyre türel m e tl e n e b b lett. – El kell taka rít a n u n k az útból az akad ályok a t, hogy eljuth a s s u n k az atyáh oz – tájékozt a t t a Mariss a a helyzet r ől, és igyekez e t t úgy beszélni, hogy ne rémít s e meg a gyer e k e k e t . – Ralph, a kukt a és Darrin majd segít e n e k neke m . Ian Trem ay n e odakint közbe n lapá to t nyomot t az els őkén t kimászot t kisfiú kezéb e, aki elszá n t munk á b a kezde t t , miut á n a férfi közölte vele, hogy az ő segíts é g é r e is nagy szüks é g ü k van. Mariss a tudt a, hogy a papot agyon nyo m h a t j a a súlyos tölgyfa aszt al, ha kicsús zik a szakác s és a kukt a kezéb ől, de minde n k é p p e n meg kellett emelniük, hogy ő kihúzh a s s a alóla az atyát. – Én is segíte k, Mrs. Trem ay n e – biceg e t t oda hozzá a bekötözöt t lábú fiú. – Veszélyes lesz – figyelm ez t e t t e Maris s a , és aggód ó pillant á s t vete t t a papr a , aki lehunyt a a szem é t , és ujjaival görcs ös e n markolt a a mellkas á n fekv ő kere s z t e t . – Az atya egysz e r r e apá m és anyá m – válaszolt a a kisfiú. – Nem fogom elveszít e ni – mondt a , és bizakod ó mosoly ára d t szét az arcá n. A pap kinyitott a a szem é t , és a gyere k r e nézet t. – Vigyázz mag a d r a , fiam, és bízzál Menny ei Atyánk b a n , ahogya n én is bízom ben n e ! Bármiko r öröm m el megye k el, ha ő mag á h o z szólít. – Bízzunk Iste n b e n , de azért prób áljun k meg segíte ni magu n k o n ! – szólt közbe Mariss a, miközb e n a pap hóna alá nyúlt, a sebe s ül t lábú gyere k pedig a fejét tám a s z t o t t a meg. – Még ha a halál árnyé k á n a k völgyéb e n járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy – mor m olt a az atya Dávid zsoltá r á t . | Amint a két férfi nagy neh ez e n meg e m e l t e a súlyos aszt alt. Mariss a kis segít ő jével együt t kirán t o t t a alóla a papot. Még éppe n id őben, mert a követk ez ő máso d p e r c b e n a hatal m a s bútor d a r a b fülsike tít ő robajjal a 149

padlór a zuha n t. Donoh u e atya fel akar t állni, de halk kiáltás s al térd r e eset t. – Hiába mind e n , nem tudok ráállni a sebe s ül t lába m r a . – Én akkor is kivisze m innen. Adjatok rumot az atyá n a k! – rend elk e z e t t Mariss a. – Neke m most Sandyvel kell tör ődnö m . A fiatal ír lány még mindig nem tért mag á h o z. Légzés e szab ályt al a n volt, és egyre gyen g é b b lett a pulzus a . – Mindjá r t kime n e kí t ü n k inne n – mond t a neki Maris s a suttogv a, bár tudt a , hogy nem hallha tj a a szavait, aztá n futó pillant á s t vetet t a törm el é k halom r a . Öröm m el látta, hogy az alagú t kiszéles e d e t t , mert a kiszab a d u l t fiúk mind ástak, lapá tolt a k, soka n puszt a kézzel dolgozt a k. – Hozzon gyors a n két nagy abrosz t! – par a n c s ol t rá a szaká c s r a . – Egyenk é n t rájuk ráfekt e tj ü k Sandyt és az atyát, hogy a férje m odakin t r ől áthúz h a s s a őket. A szaká c s megje gy e z t e , hogy ehhe z még sz űk az alag ú t. – Akkor majd még jobba n kitágítják – válaszolt a Maris s a hat á r o z o t t a n , bár már nagyo n fára d t volt, és az egyr e s űr űbb füst a torká t fojtoga t t a . – Ian! – Jössz már végre, Mariss a ? – Még nem. Sandy és az atya nem bírn ak kimász ni, rögtö nzö t t hord á g yo n kell kijutt a t n u n k őket. Nagyo b bí t s á t o k meg az alag u t a t ! Mariss a sokáig nem kapot t választ. Úgy sejtet t e , férje hossz a s hallga t á s á n a k az lehe t az oka, hogy az id ő múlás á v al egyre nagyob b veszélyb e n van az élet ük. Ő azonb a n nem halha t meg, mert akkor vele együt t meg h al n a a magz a t a is. Talán fiút hord a szíve alatt, aki megö r ö kli majd az éde s a pj a feket e haját, égszínk é k szem é t és a szeb b, biztons á g o s a b b jöv őr ől sz őtt álmait is. Az nem lehet, hogy ne szüles s e n meg a gyer m e k ü k ! – Folyta tjuk az ásás t. Mariss a – felelte végre Ian. – Ti pedig – fordult aztá n a kime n e kí t e t t gyere k e k h e z – kérd e zz é t e k meg a t űzoltóktól, hová meh e t t e k . Mara dj a t o k szép e n együt t, és vigyázza to k egym á s r a , hogy senki ne vessz e n el! Viselke dje t e k úgy, hogy büszke lehes s e k rátok! A benti ek hallott á k, hogy a legna gyo b b gyere k átveszi a para n c s n o k s á g o t az árvák felett, a férfiak pedig folytatjá k a rom elt a k a r í t á s t . – Most már ki kell men ni e, Mrs. Trem ay n e – mondt a Darrin, Mariss a azonb a n megr á z t a a fejét. – Csak majd ha ti mind kint lesztek – felelte, és már siete t t is a dolgá r a . Meg m u t a t t a Ralph n a k és a kukt á n a k , hogya n kell ráer ősít e ni ü k az abroszok r a az alélt Sandyt és az atyát, hogy Ianék kihúzh a s s á k , majd pedig kórh áz b a jutta t h a s s á k őket. A szaká c s megle p e t t pillant á s t vetet t rá, és Maris s a kitalált a, mi járh a t a fejébe n. – Angliáb a n több bánya s z e r e n c s é t l e n s é g n é l jelen volta m, Ralph. Tudom, mit csinálok. – Ebbe n egy percig nem kételke d t e m , Mrs. Trem ay n e – felelte a test e s férfi, és hangj á b ól őszinte csod ál a t csen d ül t ki. Rögtönz öt t hord á gy á n felem el t é k Sandyt, és ame n n yi r e csak tudt á k, becs ú s z t a t t á k az alag ú t b a , Ian pedig a másik oldalról kihúzt a az abrosz o n. – Megva n! Most gyors a n az atyát! – kiáltott a után a . A pap fojtott a n felnyögöt t, miközb e n a négy kime r ül t, csapzot t emb e r az alag ú t b a igyekez e t t jutta t ni. – Állj! – para n c s ol t rá Maris s a azonn al a társ ai r a . – Sínbe kell tenn e m az atya lábát. 150

– Egy fityfen é t! – tiltakozot t a tisztele n d ő hatá r o zo t t a n , és összeh a r a p t a a fogát. – Maga t o k k al is tör ődjet e k végre, hogy kijuss a t o k err ől a roha d t helyr ő l! Bocsá s s meg neke m . Ura m! Kis id ő múlva Ian végre felkiáltot t a túloldalról: – Az atya kint van! Gyert e k gyors a n ti is! – Mrs. Trem a y n e – mut a t o t t Darrin mosolyogva az alag ú t r a . – El ő bb te mész, és ne ellenk e zz! Maguk meg, Ralph, ne várják meg, hogy átérj ek. Azonnal jöjjene k után a m ! Darrin máso d p e r c e k alatt kimászot t. Mariss a épp e n el akar t indulni, de hirt ele n megt á n t o r o d o t t , és elzuh a n t , mert lába alatt megin t mozog ni kezde t t a föld. Fölött e vészjóslóa n nyikorg o t t és leng e d e z e t t a kiszak a d t ger e n d a . Még hallott a, hogy valaki a nevét kiáltja, és arrá b b akar t görd ül ni, hogy ne találják el a lezuh a n ó falda r a b o k , de elkés e t t. Éles fájdalom hasítot t a fejébe, lehu nyt a a sze m é t , és úgy érez t e, hogy zuha n ni kezde t t, s egyre csak zuha n, zuha n egy mélys é g e s e n mély szaka d é k b a . Amikor karok fonódt a k rá, nagy nehez e n felnyitott a a szem é t , és meglá t t a , hogy Ian bem á s zo t t érte. El akar t mosolyod ni, szer e t t e volna megsi m o g a t n i a férje arc á t, el aka rt a mond a ni neki, hogy szer e ti, és akkor is szere t ni fogja, ha ő többé már nem tudja szer e t ni őt. Egyetle n han g sem jött ki azonb a n a torká n, gondola t ai csapo n g a n i kezdt e k, aztá n szert efo szlot t a k. Odakint, az utcáko n lángoszlopok tört e k az égne k, és fens é g e s bíbors zín b e borított á k a város t. Maris s a azonb a n ebb ől már sem mit sem látott. Körülött e elsöté t ült a világ, és part t al a n feket e s é g nyelte el.

151

18 Ian Trem ay n e tudt a, hogy az áruh á z, bár el ődei nagy gondot fordítot t a k a t ű zbizto n s á g r a , a fenyeg e t ő gázrob b a n á s n a k aligha lesz képe s ellen állni. Ne m vizsgálh a t t a meg alapos a b b a n a feles é g é t , hane m sietve mag á h oz ölelte, és mász ni kezde t t vele az alag ú t b a n , hogy miel őbb kijutt a s s a az épüle t b ő l. Darrin a túloldalról beh ajolva segíte t t neki, Ian pedig, amint átér t , visszakiáltot t a szakác s n a k meg a kuktá n a k , hogy azonn al köves s é k, aztá n Maris s av al az ölébe n kiroh a n t az utcá r a . Odakint a s ű r ű n gomolygó füstt ől már olyan sötét s é g tám a d t , minth a nem fényes napp al volna, han e m legalá b bis alkonya t. Mariss a halka n felnyögöt t, egy pillan a t r a még fel is nézet t, és bágya d t a n elmosolyodot t, miel őtt megint lecs ukó d o t t volna elne h e z ül t szem h éj a. Ian valam ely e s t meg ny u g o d o t t , amikor kitapint o t t a feles é g e pulzus á t, melyet megle p ő e n szab ályos n a k talált. Isten n e k hála, nem eshe t e t t komoly baja! A szaká c s és a kukt a közbe n Sandyt és a tisztel e n d őt is kihozt a az épület b ő l, és a gyere k e k is mind biztons á g b a n voltak, csak Darrin nem mozdult egy tapo d t a t sem Maris s a mell ől. – Hogy van Mrs. Trem ay n e ? – kérd e z t e Ralph. – Azt hisze m , nincs komoly baja. Eddig szere n c s é n k volt – felelte Ian, de tudt a, hogy fejük fel ől még nem hár ult el minde n veszély. Az utcák a t, amelye n rep e d é s e k táton g t a k , ellept é k a men e k ülök, akikt ő l szint e lépni sem lehet e t t. A t űzvész és a gázro b b a n á s veszélye most már minde n kit kikerg e t e t t a házak b ól. Sokan még öltözköd é s r e sem veszt e g e t t é k az idejüke t, és most, találom r a felkapot t holmijuk a t mag uk h oz szorítva, félmezt el e n ü l futott a k, mag uk sem tudt á k, hová. – Mr. Trem ay n e ! Ian megfor d ul t a kiáltás r a , és látta, hogy egy vörösk e r e s z t e s kocsi tart feléje. A bakon a városi t űzoltós á g hadn a g y a ült, aki nagy ránt á s s al meg állítot t a a két megle h e t ő s e n zavaro d o t t lovat. – Sürg ő s e n szüks é g ü n k van a szaké r t e l m é r e , ura m . Az utca végén közel húsz emb e r t mag a alá tem e t e t t egy leomlot t tet ő. Kére m, segíts e n . – Nem is tudo m ... – heb e g t e Ian, és gyá molt al a n pillant á s t vetet t karjáb a n alélta n heve r ő feles é g é r e , aki kormos , koszos, összevé rz e t t ruh áj á b a n és arcáv al nemc s a k ese n d ő, de nagyo n szép is volt. Nem, azt senki sem várh a tj a el t őle, hogy most mag á r a hagyja Maris s á t ! – A sebe s ült e k e t kórh áz b a szállítjuk – folytatt a a t űzoltó. – A felesé g é é r t is mind e n t meg fognak tenni, ebb e n egés z e n biztos lehet, ura m. Ian még mindig bizonyt al a n k o d o t t , Darrin azonb a n megr á n c i g á l t a a kabá t ujját. – Én majd Mrs. Trem ay n e mellet t mar a d o k –ígért e . – Vigyázok rá, és nem mozdulok mellöle. Becsül e t s z a v a m r a ! – Én pedig mag áv al megye k, Mr. Trem ay n e – mondt a Bobby, az éjjeli őr. Ian felhá bo rít ó igazs á g t a l a n s á g n a k érez t e a sorst ól, hogy máris el kell válnia a feles é g é t ő l, akit épp e n csak most ment e t t meg. Józan esze azonb a n arr a figyelm ez t e t t e , hogy Maris s á sérül é s e nem komoly, inkáb b csak a kime r ült s é g és a kiállt izgalm a k döntöt t é k le a lábá r ól, mások élete viszont még mindig veszélybe n forog, Ian Trem ay n e tudt a, mi a köteles s é g e . Továb b kell folytat ni a a vers e nyfut á s t az id ővel. Minde n ki é r t 152

küzde ni fog, akit még kira g a d h a t a halál torká b ól, a lélekh a r a n g n a k így is épp elégsz e r kell majd megko n d ul ni a a város b a n . – Megye k. Term é s z e t e s e n – válaszolta végül. Óvatos a n a kocsir a fektet t e Mariss á t , aki mellé azonn al felpa tt a n t Darrin. Ian a sérült papot és az eszm él e tl e n Sandyt is segít e t t elhelyezni a többi, úgy–aho gy bekötözöt t és zavaro d o t t sebe s ült között, aztá n a hadn a g y sietve továb bi n d ul t a kórh á z b a , hogy mind e n kit bizton s á g b a helyezze n. A t űz egyre csak terje d t, és mind közele b b csapt a k fel a lángok. Ian, miközb e n elindult az utca végé b e, szoron gv a arr a gondolt, hogy talá n a halálba megy most, és soha több é nem látha tj a viszont a feles é g é t . Nem, az nem lehet! – hess e g e t t e el azonn al a kínzó gondol a t o t. Nem veszíth e tik el egym á s t , ha egysz e r már olyan szer e n c s é s e k voltak, hogy élve úszták meg a földre n g é s t . Mariss á az els ő perc b e n elb űvölte őt, és Ian felism e r t e , hogy ma már szer el e m m e l szer e ti, akkor is, ha nem az, akinek hitte. Szár m a z á s a a legkev é s b é sem érde k el t e, csak azért lobba n t har a g r a iránt a, mert az asszony becs a p t a , és nem volt bizalom m a l hozzá, még akkor sem, amikor pedig ő már a szívéb e zárt a, helyet adott neki az élet é b e n , és a legtitkos a b b álmait is mego sz t o t t a vele. Maris s á ajkát azonb a n soha nem hagyt a el a szerel e m szó, csak végs ő kéts é g b e e s é s é b e n vallott a meg az érzés ei t, miel ő tt elme n e k ül t volna t őle, attól a férfitól, akit pedig szer e t , hogy egye n e s e n a végve sz élyb e vágt a s s o n ... – Magáv al mar a d o k, ura m – mondt a megint az éjjeli őr. Ian úgy gondolt a , hogy segít ő be n nem lesz hiány, és meg r á z t a a fejét. – Nem, Bobby. Mag a üljön fel a lovam r a, és menje n a vörösk e r e s z t e s kocsi után! Figyeljen oda, hogy rend e s e n elláss á k a sebe s ül t e k e t . Ha végezt e m , én is bem e g y e k a kórh áz b a . Ott találkozu n k. Miel ő tt még az őr tiltakoz h a t o t t volna, Ian megfor d ul t, és elindult az emb e r á r a d a t t a l szemközt, a felcs a pó lángok felé. Csak neh ez e n jutott el ő re, mert mind e n ki ellenk e z ő irányb a men e k ül t. Amikor végr e odaé r t a beomlott tetej ű házhoz, a t űzoltók és a segít e ni akaró emb e r e k felism e r t é k , s utat nyitott a k neki, mert tudt á k, hogy építé szk é n t jobba n fel tudja mér ni a helyzet e t , mint ők. Ian kötelek e t és csörl őke t hozato t t , aztá n egyetl e n perc e t sem veszt e g e t v e az egybe gy űlte kk el közös e n hozzálát o t t a romok alá szorult szer e n c s é t l e n e k kiszab a dí t á s á h o z . Id őközb e n bealko nyo do t t , és a lobogó lángok kísért e ti e s fények e t vetet t e k a söté t utcák r a . A pusztító t űz egyr e csak közeled e t t , és halálr a rém ült, kéts é g b e e s e t t emb e r e k e t kerg e t e t t mag a el őtt. Fred e ri ck Funs t o n id őközbe n rend kívüli állapot o t rend el t el a város b a n , és délut á n négy óra óta a hely őrs é g összes katon áj a bevet é s e n volt. San Fra ncis c o lakói közül soka n tett e k tanú bizo nys á g o t emb e rf el e t ti báto r s á g r ó l, de olyanok is akadt a k, akik emb e r t e l e n s é g e k e t követt e k el. Tolvajok fosztott á k ki a halott a k a t , a mások kárá n nyer é s z k e d n i akarók pedig csillag á s z a t i árat kért e k a kézikocsiké r t és a szersz á m o k é r t . Kora est é r e a ment ő cs a p a t n a k siker ül t meg e m e l ni e a besza k a d t tet ő egy részé t, s több asszonyt és gyere k e t is élve szab a dít o t t a k ki alóla. Háro m férfit és egy n őt viszont halálr a zúztak a lezuh a n ó gere n d á k . Valószín ű le g azonn al szörnye t h a l t a k , és ők legalá b b nem szenve d t e k sokat, mint a város más részein azok, akik órákig kiáltozt a k segíts é g é r t a 153

romok alatt, de a ment ő oszt a g o k nem jutott a k el id őben hozzájuk, sokakn a k pedig a t űz el ől nem siker ül t elme n e k ü l ni ü k. Ian Trem ay n e a t űzoltókk al, a katon á k k al és az önké n t e s e k k e l egész e n addig kitar to t t , míg az alkonya t b ól sötét est e lett, és már csak a konokul terje d ő t űz fénye világított a meg a puszt ul á s színte r ei t. Avata tla n szem is láth a t t a , hogy a t űzvészn e k több é senki sem para n c s ol h a t meg álljt. Az egész város az elsza b a d ul t elem e k játéksz e r é v é vált. Férje átölelve tartot t a , szem b o g a r a majdn e m feket e volt a félele m t ől és az iránt a érzet t aggó d á s t ól, Maris s á pedig a karjá b a n fekve tudt a, hogy most már minde n ren d b e jön... Amikor azonb a n most kinyitot t a a sze m é t , Iant nem látta ott mag a mellet t, és mind e n fehé r volt körülött e , vakítóa n fehé r és tiszt a. pillant á s a egysze r csak Darrin r a eset t, aki eddig az ágyá n ál üldög élt, ám amint észr ev e t t e , hogy ő mag á h o z tért, azonn al felpa tt a n t . – De jó, hogy felébr e d t , Mrs. Trem ay n e ! A doktor ugya n mond t a , hogy ham a r o s a n rend b e jön, de én nem igazá n hitte m neki, és félte m, nem komolya n, de azért félte m, mert... A kisfiú vékony han gja elcsuklot t az izgatot t s á g t ól. – Most már meg ny u g o d h a t s z . Egész e n jól vagyok – mond t a Mariss á csitítóa n. Amikor fel akar t ülni, pokoli fájdalo m hasított a fejébe. Nem tarto t t továb b egy pilIan a t n ál, ajkát azonb a n így is halk kiáltás hagyt a el, és Darrin ijedt e n össze r e zz e n t . – Mégs e m érzi jól mag á t, Mrs. Trem ay n e ? – Dehogy n e m , Darrin, csak jókora dudor van a fejem e n , és az fáj egy kicsit, de nem komoly a sérülé s e m . Igaza volt a dokto r n a k, máris sokkal jobba n vagyok. Soha élet e m b e n nem volta m igazá n bete g. – Alapos a n ránk ijeszte t t ám! Egész e n olyan volt, mint h a meg h al t volna. – Most viszont élek és virulok – mosolygot t rá Mariss á kedves e n a gyer e k r e , hogy meg ny u g t a s s a . – Miss Sandy és az atya hogy vann a k? – Miutá n ellátt á k a lábát, jó fél üveg whiskyt beletöltöt t e k az atyáb a , úgyho gy most biztos a n mélye n alszik. Miss Sandy reng e t e g vért veszíte t t, de már őt is összefoltozt á k, és azt mondják, jó esélye van arr a, hogy meg ú s s z a . – És Mr. Trem ay n e ? A férjem hol van? – Ó! – csapot t a homlok á r a a fiúcska. – Neki el kellett menni e valahová, ahol beomlot t egy tet ő, vagy valami ilyes mi, és szüks é g volt a tudá s á r a . Megíg é r t e m neki, hogy amíg ideé r, én önnel leszek, Mrs. Trem ay n e . Most viszont mar a djo n szépe n ébr e n , én meg elme gy e k, és meg n é z e m , találok– e valahol egy dokto r t. Mariss á bólintot t, és egysze ri b e n szédülé s tört rá. Ian meg m e n t e t t e az életé t, után a azonb a n mag á r a hagyt a. Csak ő álmod t a volna, hogy a karjáb a n tarto t t a , féltett e és aggód o t t az élet é é r t ? Darrin nagyo n ham a r visszajött a szobá b a , de orvos nem volt vele, csak egy feket e ruhá s apác a. – Mindny áj a n örülü nk, hogy mag á h o z tért, Mrs. Trem ay n e – mond t a a n ővér kedves e n . – A dokto r úr szerint csak kímélni e kell mag á t , és néh á ny nap alatt teljes e n ren d b e jön. El őbb azonb a n még ki kell bírnia egy kis felford ul á s t , ugyanis kiürítjük a kórh áz a t . – Kiürítik?

154

– Sajnálo m, de nem tudják meg állíta ni a t űz terjed é s é t , és már nagyo n közel ért hozzán k. A város b a n rend kívüli állapot van érvé nyb e n , és egy katon a ti s z t épp e n most adot t par a n c s o t az épület kiüríté s é r e . – A férjem r ő l tudn a k vala mit, n ővér? – kérd e z t e Mariss á , és már mászot t is ki az ágyból. – Meg kell keres n e m . – Mrs. Trem a y n e – vont a össze szemöl dök é t az ápolón ő –, most sem mik é p p e n sem indulh a t a férje keres é s é r e . Mr. Trem ay n e a ment ő oszt a g o k k al dolgozik, és nélkülözh e t e t l e n a segíts é g e . Amint tehe ti, ide fog látog a t ni, ön viszont nem meh e t ki az utcá r a. Azt mondj ák, a város b a n verek e d é s e k tört e k ki, még gyer e k e k e t is leütöt t e k, és több n őt meg e r ő s z a k olt a k. A katon á k és a rend ő rök l őnek a tolvajokr a meg a rablók r a... – De hát úgyis el kell hagyn u n k a kórh á z a t! –ellenk ez e t t Maris s á heves e n. Az apác a meg r á z t a a fejét. – Mr. Trem ay n e tudni fogja, hol talál meg benn ü n k e t . Nyugo djon meg, kére m . – Érte t t e m a szóból, n ővér, és már nem akarok a férje m h e z men ni, de bete g sem vagyok. Bizonyá r a akad valamilye n felada t a szá m u n k r a Darrin n al. Csak mondja meg, hol van szüks é g ü k ránk. – Mrs. Trem ajr n e ... – Miben segíth e t ü n k ? Talán a hurcolkod á s–b a n ? Az apác a el őbb nagyot sóhajtot t, ám aztá n elmosolyodo t t . – Minde n segíts é g e t hálás a n fogad u n k, Mrs. Trem ay n e . Odakint kocsik várn a k a szállítá s r a szoruló bet e g e k r e . Esetle g tör ődh e t n é n e k azokkal, akikr e oda kell figyelni. Ian Trem ay n e úgy érez t e, hogy ez élete leghos sz a b b napja. Ment ő cs a p a t á v a l szün e t nélkül dolgozot t, a rend őrök, a t űzoltók és id ő nké n t katon a ti s z t e k is újabb meg újabb helyek r e küldt é k őket, ahol minde n ü t t nagy szüks é g volt rájuk. A t űz terje d é s é t egyed ül csak robb a n t á s o k k a l állítha t t á k meg, a t ű zoltóka t azonb a n nem képezt é k ki a dina mit haszn ál a t á r a . Ham a r o s a n szájról szájra járt a hír, hogy a szaksze r ű tl e n megold á s o k követk ez t é b e n a földre n g é s t ő l nem sújtot t, épe n mar a d t házak is össze d őlte k, a robb a n t á s o k a t mégis folytat ni kellett, hogy hat al m a s földhal m ok k al állják útját a terjen g ő lángok n a k . A város h á z á n közbe n szünt el e n ül ülése k e t tarto t t a k , és azon vitatkoz t a k, hogy Funs t o n gen e r ális n a k volt–e egyált al á n joga a szüks é g á lla p o t kihird e t é s é r e . A város b a n vada b b n á l vada b b hírek keltek szárny r a . Azt beszélt é k, hogy a tett e n ért fosztog a t ó k a t azonn al lelövik, a nyílt utcá n hát r a h a g y o t t holtte s t e k nyaká b a pedig elret t e n t é s ü l táblát akaszt a n a k , hogy mind e n ki tudh a s s a , fosztog a t á s é r t és rablás é r t nyert é k el méltó bünt e t é s ü k e t . A hírek egya r á n t szóltak szán al m a s gyávas á g r ól és b űnös haszo nl e s é s r ő l, de a bajba jutott a k megs e gí t é s é r e siet ők csüg g e d e t l e n báto r s á g á r ó l, áldoz at k é s z s é g é r ő l és h ősiess é g é r ől is. Egysze r ű emb e r e k épp ú gy beke r ül t e k a hírekb e , mint Nob Hill gazda g és híres lakói. A San Fra ncis c ó b a n szület e t t minde n h a t ó sajtó m á g n á s , W. R. Hea r s t lapjain a k a szerk e s z t ő s é g é b e n szinte órá nk é n t cser élt é k a nagyb e t ű s címek e t, mert a borz al m a k r ól érkez e t t legújab b jelent é s e k mindig felülm últ á k az el őz ő eket. 155

Ian Trem ay n e annyira elcsig áz ot t volt, hogy már nem érzet t fára d t s á g o t , csak gépies e n tett e a dolgá t, és a lajtos kocsi lépcs őjé n állva mindig oda men t a csap a t á v al, ahol szüks é g volt rá. Id őközbe n Bobby is csatla kozo t t hozzá, és elmon d t a , hogy Maris s á megfelel ő ellátá s b a n része s ül t a kórh áz b a n . Nem sérült meg komolya b b a n , csak jókora púp n ő tt a fején, és Darrin nem mozdul mell őle. Az éjjeli őr Nob Hillbe is fellovagolt, és arról is besz á m ol h a t o t t , hogy a villába n nem eset t kár, Theo Ayers, az O'Bria n házas p á r és a két kínai szolgáló bizton s á g b a n vann a k. Ian Trem ay n e épp e n csak fellélegz e t t , amikor máris újabb rossz hír jutott el hozzá. A t űzten g e r egé sz e n közel ért a kórh áz h o z, és valószín ű ne k látszot t, hogy az épüle t e t nem lehet meg m e n t e n i . Ianne k megint aggo d alo m m a l kellett Maris s á r a gondolni a, de a kéts é g b e e s é s megk e t t ő zt e az erejét, és tudt a, hogy vers e nyfu t á s á t az id ővel csakis ő nyer h e ti meg, neki kell meg ny e r ni e . Id ő közb e n felvirra d t a kata sz t r ófa utáni máso dik nap, és Washin g t o n para n c s á r a meg é r k e z t e k a város b a a hadit e n g e r é s z e t egys é g e i, hogy leválts á k a kimer ül t férfiaka t, akik így végr e ehet t e k valamit, és néh á ny órát alhat t a k is. Ian Trem a y n e azonb a n sem evés r e , sem alvás r a nem gondolt, hane m a kórh á z h o z indult. Sokat adott volna azért, ha szélse b e s ménje vele van, de ez persz e csak vágyálo m volt. Futva tett e meg hát az utat, és amir e odaé r t , a lángny elvek már a kórh áz tetej ét nyaldos t á k , a bete g e k e t szállító utolsó kocsi pedig éppe n kifordult a sarko n. – Hé, hová viszik a bete g e k e t ? – roha n t oda Ian a szállítm á ny t gyalogsz e r r e l követ ő ápolók egyiké h e z. – Minde n kit siker ült kihozniuk az épület b ő l? A férfi feléje fordult, és arcá n látszot t, hogy ő is ereje végé n járha t már. – Igen, minde n ki t biztons á g b a helyezt ü n k, ura m – felelte. – De hová szállítják őket? – A Golden Gate parkb a . Úgy tudjuk, ott már sátr a k a t állított a k fel a fedél nélkül mar a d t a k szá m á r a , és tábori konyh a is m űködik – magya r á z t a az ápoló, aztá n együt t érz ő pilIant á s t vetet t Ianre. – Reméle m , megt al álja majd azoka t, akiket kere s, ura m. – Abban egés z e n biztos lehet – felelte Ian, majd sietve megkö s zö n t e a felvilágosít á s t , és futott továb b a Golde n Gate park b a . A fára d t s á g t ól már alig állt a lábá n, arcá t, test é t koro m lepte be és füst feste t t e feket é r e , ő azonb a n csak arra tudot t gondolni, hogy nems o k á r a viszontl á tj a Mariss á t . Még el őz ő este, épp amikor a bete g e k e t már vitték ki a kórh áz b ól. Mariss á összet al álkozo t t azzal az orvoss al, aki korá b b a n őt is megvizs g ál t a . Dr. Spen s e r megfogt a a karját, mag áv al húzta egy gázlá m p a alá, és vizslató n fürké sz t e az arcá t. – Hallott a m , hogy nem volt hajlan d ó ágyb a n mar a d ni, Mrs. Trem ay n e – mondt a végül –, és mint látom, bát r a n tartja is mag á t . Pedig bizonyá r a még mindig fáj a feje, széd ül, és rossz ullé t gyötri. így van? – Nem, dokto r úr. Sem mi bajom – felelte Mariss á. Az orvos felsóh ajt ot t, és megtö r ölt e izzads á g t ól gyöngyöz ő homloká t. – Ezt öröm m el hallom, mert a most a ni állapoto k között nem sokat tehe t n é k önér t, asszonyo m . A szám t al a n csont t ö r é s s e l, vérz ő sebb el és 156

égési sérülé s s el is alig boldog ulok. Néhá ny napig azért, ame n nyir e csak lehet, még kímélje majd mag á t! – Jól vagyok, dokto r úr, és szíves e n segíte k, ha tudok. Az orvos elism e r ő e n bólintot t. – Hálás a n köszönö m a felajá nlá s á t . Odakint, a várób a n ül egy hölgy. A törött sípcson tj á t már sínbe tett ü k, de nem tudjuk lejutt a t ni a kocsikhoz, mert a hord á g y a k o n a fekv ő bete g e k e t viszik az ápolók, és szab a d mankó b ól is már csak fél pár u n k van. Megt e n n é , hogy letá m o g a tj a azt a szép a s s z o n y t ? Mariss á bólintott, az orvos pedig már futtá b ól szólt vissza neki: – Az els ő ajtó balra, Mrs. Tre m a y n e . Amint Spen s e r doktor elsiet e t t , Darrin azonn al újra Maris s á mellett ter m e t t , és h ű ség e s árnyék k é n t követt e a várót e r e m b e , amelyb e n mag á b a roska dv a ült egy asszony. Eleg á n s kosztü mj é n e k sz űk szokny ája rongyok b a n lógott, valószín űleg azér t hasítot t á k fel, hogy hozzáfé rj e n e k törött lábáh oz. Mariss á belé pt é r e a hölgy felem elt e a fejét, és mindk e t t e n döbb e n t e n mer e d t e k a másikr a. – Maga ? – suttog t a Grac e Leroux elker e k e d e t t sze m m e l. Ebbe n a pillana t b a n odakint r ől hango s kiabál á s ok hallat szo t t a k be hozzájuk. – Tűz van! A lángok elért é k a tet őt! Igyekezz e n e k ! Mariss á összeh a r a p t a a fogát, és odalé p e t t a sz őke özvegyh e z. – Jöjjön! Ki kell jutta t n u n k inne n – mondt a . Teljes elkép e d é s é r e Grace Leroux nevet é s b e n tört ki, noha arc á r a már félele m ült ki. Lehe t, hogy az ideg ei felmon d t á k a szolgál a t o t ? – Segít e ni akar neke m ? Maga, épp e n mag a? Nem fogta fel, hogy lángok b a n áll az épüle t? – Term é s z e t e s e n felfogt a m , és éppe n ezér t kell sietn ü n k. Rajta, Grace, indulá s! – húzt a fel Maris s a karján ál fogva a padr ól a zavaro d o t t n őt. – Miért segít rajta m azok után, amike t elkövet t e m mag a ellen? – kérd e z t e Grac e Leroux egysze ri b e n jóval csen d e s e b b e n . – Tudo m, hogy minde nf él é t terjesz t e t t róla m a város b a n , de az még nem gyilkos s á gi kísérle t. Az asszony csak szótla n ul mer e d t Maris s á r a , Darrin azonb a n megin t bölcse b b n e k bizonyult a mag a tíz eszt e n d e j é n é l. – Hát nem érti, Mrs. Trem ay n e , hogy ez a boszork á n y adta el mag á t ? – kérd e z t e felindult a n . – Ő rabolt a t t a el azzal a két férfival! Lefizett e őket, hogy hurcolják a kínai negye d b e , onna n meg egy hajór a. Mariss a han go s a n kifújta tüdejé b ől a leveg őt. Azonn al tudt a, hogy a fiúnak igaza van. – Na, megg o n d olt a mag á t, Mrs. Trem ay n e ? – gúnyolódot t Grac e Leroux lesütöt t szem m e l. – Vagy még mindig az a röge s z m éj e, hogy meg kell ment e ni e az élet e m e t ? – Okvetle n ül kivisze m inne n. Tudja, nem bírom az ége t t hús szag á t – felelte Mariss a ugya n olya n gúnyos a n , miközb e n hat á r o z o t t mozdul a t t a l az özvegy hóna alá nyúlt, Darrin pedig a másik oldalról támo g a t t a . Kínkes e rv e s e n , de végül csak lejutot t a k az épület el őtt várakozó kocsikhoz. Spen s e r doktor odalova golt hozzájuk, kedve s e n belet ú r t Darrin kócos hajáb a, és bicce n t é s s e l köszönt e meg Maris s a fárad oz á s á t . – Most már mag u k is szálljan a k fel a kocsira! – mondt a aztá n. – De hát már így is sz űken vann a k rajta – kezde t t volna Mariss a tiltakoz ni, az orvos azonb a n türel m é t vesztve a szavá b a vágott: 157

– Egyel ő re még az én bete g e m , Mrs. Trem ay n e , és amit mondt a m , az nem kéré s volt, hane m utasít á s . Maga rend kívüli ifjú hölgy, és elkép e s z t ő e n báto r, de nem hisze m , hogy kocká r a kívánn á tenni szület e n d ő gyer m e k e élet é t. Mariss a érezt e, hogy lángb a borul az arca. Darrin biztos a n hallott a az orvos szavait, és valószín űleg sokan mások is. Igaz, az emb e r e k n e k most kiseb b gondjuk is nagyob b annál, mint hogy ő gyer m e k e t vár. E perc b e n szám á r a is az a legfonto s a b b , hogy Ian épe n, egészs é g e s e n kerüljön el ő, és majd akkor megv allja neki az éde s titkát, gondolt a, és enge d el m e s e n felkap a s z k o d o t t a kocsir a, nyom á b a n a mak ac s ul kitart ó Darrin n al. Amint meg é r k e z t e k a park b a , Maris s a azonn al belát t a , hogy itt nem rágó d h a t továb b a saját gondjai n. Minde n irányból sebe s ül t e k és kiéhez e t t emb e r e k érkezt e k, akik szám á r a leves t kellett oszta ni. A kiseb b sérülé s e k ellát á s á t is önké n t e s segít ők végezt é k, mert az orvosokn a k err e már nem jutott idejük, és a szüleike t sírva kere s ő, elkes e r e d e t t e n szalad g á ló gyere k e k is tör ő dés t igényelt e k. Tudni lehet e t t, hogy már úton van a segíts é g , és orvosokk al, ápolókkal tele ham a r o s a n meg é r k e zik egy vonat, addig azonb a n még szüks é g lesz mind e n épkézlá b emb e r r e . A legújab b hírek arról szóltak, hogy a t űz elért e Nob Hillt, és már az el őkel ő negye d is veszélybe n van. Mariss a aggó do t t Theo bácsikáj á é r t és Kwané k é r t , de elszá n t a n elfojtott a a szoro n g á s á t . Maryt nem féltett e , mert biztos volt benn e, hogy Jimmy mellet t e van, és vigyáz rá. Miutá n megt u d a k ol t a , mit tehe t n e , az elha gyot t gyer e k e k e t bízták a gondjai r a. Darrin segíts é g é v el vigaszt al ni prób ál t a a kicsiket, ennivalót szerz e t t nekik, s miközbe n egyikük–m á sik u k kiseb b sebé t is bekötözt e, szünt el e n ül csitító a n besz élt hozzájuk. Egysze r csak Bobbyt fedezt e fel a sokas á g b a n . Azonnal odasiet e t t hozzá, abba n a rem é n y b e n , hogy meg ny u g t a t ó hírek e t hall majd t őle az övéir ő l. – Maga m m a l hozt a m a nagyb á t yjá t, a bar á t ai t a kerti lakból, és a kínai szolgálóika t is, asszonyo m – felelte aggó dó kérd é s é r e az éjjeli őr. – A lovaikat lefoglalt a a hads e r e g a men t ő cs a p a t o k szám á r a , de az még mindig jobb, mint ha eleve n e n kellett volna meg é g ni ü k, igaz? Mariss a nem válaszolh a t o t t , mert közbe n a nagyb á tyja is odaé r t hozzá, és ő boldog a n a karjá b a repült. Miutá n megöl elt é k, megc s ó kolt á k egym á s t. Mariss a az egyik sátor b a siete t t , amelyb e n egy tábori ágyon sáp a d t a n feküdt a vára n d ó s Mary, aki sze mlá t o m á s t nem érezt e jól mag á t . Barát n ő je látt á n fel akar t kelni, de nem volt hozzá ereje, és csak a karját nyújtot t a feléje. – Örülök, hogy biztons á g b a n vagytok – térd el t le mellé Maris s a. – Bobby elmes él t e, hogy megs é r ül t él, és szörny e n aggó d t u n k ért e d – felelte Mary alig hallha tó a n . – Iste n n e k hála, úgy látom, nem eset t komoly bajod. – Életb e n vagyu nk, és élet b e n is mar a d u n k – jelent e t t e ki Maris s a . – Te olyan er ő s vagy! Nem is tudo m, nélküle d mi lett volna velem. Mariss a bizonyt al a n ul, már–m á r szomor ú a n elmos olyodo t t. – Az utóbbi id ő ben kett ő nk közül te voltál a der űlátó, és te tarto t t a d ben n e m a lelket. – Most viszont gyen g e vagyok, és senki sem veheti haszno m a t . – Szam á r s á g ! Már hogy lennél haszn av e h e t e t l e n , amikor gyer m e k e t vársz? Az igazi er ő nem a karu n k b a n rejtezik, han e m a szívünk b e n , és neke d báto r, er ő s a szíved. 158

Mary elmos olyodo t t , de látszot t rajta, hogy nemig e n hiszi, amit hall, aztá n ment h e t e tl e n ü l lecs ukó d o t t fárad t szem e. Mariss a bet ak a r g a t t a a bará t n ő jét, még kedve s e n ráp a r a n c s ol t, hogy aludjon egy kicsit, és már szalad t is vissza a gondjai r a bízott gyere k e k h e z . Az ideigle n e s tábo r b a n már legalá b b har mi n c síró–rívó aprós á g gyúlt össze. Mariss a bekötözöt t egy tizenöt éves lányt, akibe n utá n a komoly segít ő re talált, Darrin egy másfél év körüli porontyot dajkált, és most már Bobby meg Theó Ayers is mellett ü k volt. Közös er ővel úgy–aho gy meg ny u g t a t t á k kis véde n c ei k e t, mind e n ki kapot t enni, és az egész e n kicsiket végül elnyom t a az álom. A többi ek n e k Maris s a mes é k e t mondo t t, és érd ek e s tört é n e t e k e t mes élt, hogy elte r elje figyelm ü k e t a nyom a s z t ó valósá g r ól. Közbe n leszállt az éjszak a, és már meg is virra d t , amikor Mariss a egysze r csak észrev e t t e , hogy a sátr u k bejár a t á n á l egy mag a s , korm os arc ú férfi áll. Term é s z e t e s e n azonn al felism e r t e benn e Ian Tre m a y n e–t, és szíve rep e s ni kezde t t az öröm t ől. Ian él! Oda akar t szala d ni hozzá, de férje, bár még mindig őt nézte, nem mozdult, és végül Mariss a is ülve mar a d t . Amikor azonb a n az egyik kislány, aki nem tudot t aludni, ráncig ál ni kezdt e a szoknyáj á t, felkelt, s miközb e n visszafek t e t t e a gyere k e t, rádö b b e n t , hogy ruh ája csup a mocsok, és több helyen is elszak a d t . – Mariss a, itt van a férjed – szólt rá végül a nagyb á t yja. – Menj nyugo d t a n , nélküle d is boldog ul u n k Darrin n al. Ot egyéb k é n t mindjá r t ágyba para n c s olo m , mert korá h oz képe s t éppe n elege t tett már. Rem ek emb e r p a l á n t a , meg bíz h a t ó b b , mint sok feln őtt. – Köszönö m – dünnyö g t e Maris s a, és lesimítot t a gy űrött, koszos szoknyáj á t. Amikor pillant á s a megin t Ianre eset t, majdn e m elnevet t e mag á t . Nagysze r ű párt alkott a k ők kette n így, tet őt ől talpig kormos á n , minth a kém é ny t söpör t e k volna. Hajuka t perny e lepte be, kezük beda g a d t és csup a vágás, seb volt. Férje most elindult feléje, és izzadt, összekos zolódo t t arc á b ól kira gyog o t t égszínk é k szem e. – Ian! Isten e m , de jó, hogy élsz! – suttog t a Mariss a, aztá n d őlni kezde t t bel őle a szó, mint h a csak védek e z ni e kellen e. – Nem itt kellen e lenn e m , igaz? Ha angol nem e s hölgyet vettél volna felesé g ül, őt biztos a n nem tábo ri konyh a mellet t, egy katon ai sátor b a n talált a d volna meg koszos a n , csapzot t a n . Sajnálo m, Ian, komolya n... – Mr. Trem ay n e ! – rontot t be Jimmy O'Bria n a sátor b a . – Jöjjön gyors a n ! Szüks é g ü n k van mag á r a .

159

19 Újabb, sebe s ül t e k k el meg r a k o t t kocsi érkez e t t , és Ian Trem ay n e is segít e t t a járóké p t el e n bete g e k szállítás á b a n . Éppe n egy füst m é r g e z é s t szenve d e t t kislányt fektet e t t le egy tábo ri ágyr a, amikor tekint e t e egy férfira esett, aki egy n ő fölé hajolt a sátor végé b e n , és Ian valaho gy azonn al ismer ő s n e k találta. Rövid töpr e n g é s után rájött, hogy Lilli Reynolds jó emb e r e az, és szörny ű sejtés e tám a d t . Azonn al odasie t e t t a pár hoz, és félelm e beigazolód o t t. Az ágyon valóba n Lilli feküdt. A sebh ely e s arcú Jaké szeml á t o m á s t megkö n ny e b b ü l t , amikor meglá t t a Iant. – Para n c s oljon, ura m ! – eng e d t e oda az ágyhoz. – Magá n a k biztos a n örülni fog. Ian letér d el t a földre, és megfogt a Lilli tüzel ő kezét. Össze kellett har a p n i a a fogát, amikor tekint e t e az asszony egykor szép arcá r a eset t, amelye t borz al m a s égé si sérülé s e k csúfított a k el. Lilli Reynolds nagy neh ez e n kinyitott a a sze m é t , de azonn al félrek a p t a a fejét, amint meglá t t a , ki van ott mellett e. – Ne! Kérlek, ne! Ian kérd ő pillant á s t vetet t Jake–re. – Kapott fájdalom c silla pít ót ? Úgy hallott a m , tegn a p még hiány volt bel őle. – Elintézt e m , hogy adjan a k neki morfium o t – felelte a himl őhelyes férfi, és hangj a elárult a, hogy aggódik Lilli életé é r t . – Ian – szólalt meg újra reke d t e n az asszony, akinek látha t ó a n óriási er őfeszít é s é b e került a beszé d. – Nem lett volna szab a d így látnod. Most... ez a borzal m a s kép... mar a d majd meg ben n e d róla m. – Olyann a k élsz majd az emlék ez e t e m b e n , amilye n vagy, Lilli. Mindig is igaz bará t k é n t , nagylelk ű, csodál a t o s emb e r k é n t fogok gondolni rád. És nem csak gondol ni, mert te er ős is vagy, és meg m a r a d s z neke m . Igen, így lesz. – Jó emb e r vagy, Ian – szorítot t a meg a kezét az asszony, ame n n yi r e csekélyk e erejéb ő l futott a. – Amióta isme rl e k, szere tl e k, de ő is szer e t. Ezt tudno d kell. – Biztos, hogy szer e t , Lilli? Honn a n tudod, hogy nem csak mondja? – Nézz a szem é b e , Ian, a szem é b e ... Hidd el neke m , hogy egysze r még nagyo n boldog g á tesz tége d. – Te is, én is, mi mind újra megt a n u l u n k majd nevet ni, Lilli, és nagyon boldogok leszün k. Az asszony nem válaszolt, és keze eler ny e d t , Ian rém ült e n a mellé r e tett e a fülét, és megkö n ny e b b ü l t e n hallott a, hogy ver a szíve. – Hat ni kezd a morfiu m – jegyezt e meg Jake. –Ha változá s állna be az állapot á b a n , bár hol is lesz éppe n, ura m , én mind e n k é p p e n érte sít e ni fogom. – Köszönö m – felelte Ian halka n. Nagy neh ez e n felkelt a földr ől, és néhá n y lépé s után majdn e m össze ü t k özö t t az egyik orvos s al. A komoly arcú, sovány férfi fürké sz őn nézet t rá. – Mr. Trem ay n e , ugye? – kérd e z t e aztá n. – Megis m e r t e m , mert az újságok b a n gyakr a n látta m a fényké p é t , amikor a házairól meg a 160

biztons á g o s építkez é s i elveir ől írtak. Ha hallga t t a k volna mag á r a és Sullivan r e , most nem lenne ilyen helyzet b e n a város és a lakoss á g a – mondt a a doktor szomor ú a n . – San Fra n cis c ó t nem a földre n g é s pusztítot t a el, han e m a t űzvész. – Igen, sajnos – felelte Ian kurt á n, mert alig várt a már, hogy vissza m e h e s s e n Maris s á h oz. – Dr. Adam Spen s e r vagyok – mut a t k ozo t t be az orvos. – Regg el még futólag találkozt a m a felesé g é v el. Ian azonn al csup a fül lett. – Neke m azt mondt á k, hogy nem kell aggó d n o m miat t a . Talán nem így van? – Aggod alo m r a sem mik é p p e n sem ad okot az állapot a – felelte az orvos, és sejtelm e s e n mosolygot t hozzá. – Ne titokza to s k o djo n már, dokto r! – veszíte t t e el Ian a türel m é t . – Ha nem veszélyes a fejsér ül é s e , akkor mi a baja a feles é g e m n e k ? – Mr. Trem ay n e , kére m ! A neje fején valóba n csak árt a tl a n duzza n a t van, és bár úgy látt a m , hogy Mrs. Trem a y n e–t hat ökörr el sem lehe t visszat a r t a n i, ha valamilyen jó ügye t akar szolgálni, a jöv őben okvetle n ül taka r é k o s a b b a n kell majd bán ni a az erejével, ha azt akarjá k, hogy a gyer m e k ü k a lehet ő legjobb körül m é n y e k között növeke dj e n, amíg világr a nem jön. Ian szem e hatal m a s r a kerek e d e t t , és ámul a t ült ki az arc á r a . – Úgy látom, még nem tudt a, hogy a feles é g e vára n d ó s , és körülb el ül a második hóna p b a n lehet. Sajnálo m, hogy eljárt a szám – szab a d k oz o t t a doktor. – Mrs. Trem ay n e bizonyá r a sze m élye s e n akar t a mego sz t a n i önnel az öröm hí r t . Most viszont legf őbb ideje, hogy mind a kett e n aludja n a k egy keves e t. Hallott a m , hogy mag a a legszíves e b b e n az egé sz város t saját kez ű leg ment e t t e volna meg, ura m. Feküdjö n le aludni, és legye n gondja rá, hogy a feles é g e is pihenj e n! – Köszönö m – felelte Ian, s több e t nem is szólt, mert még mindig nem ocsúdo t t fel els ő döbb e n e t é b ő l. Visszaind ul t Mariss á h o z, de olyan kábult volt, hogy kétsze r is eltéve d t a nagy sátor b a n felállított sok–sok ágy között. Negyve n ny olc órája talpon volt, eddig pillana t nyi pihe n é s t sem eng e d ély ez e t t mag á n a k , és test e most a jogait követ elt e . Ö azonb a n minde n k é p p e n meg akart a találni Mariss á t , hogy karjáb a zárja, és mag á h o z ölelje. Bár lehet, hogy már ahhoz sem lesz ereje. Úgy t ű nt, hogy har m a d s z o r r a jó irányb a n indult el, mert egysze r csak Theo Ayers állt az útjáb a. – Végre megva n, Ian! Felhajtot t a m mag u k n a k két tábori ágyat, és összet olt a m őket. Maris s á t azonb a n hiáb a gy őzködö m , nem aka rja otth a gy ni a gyer e k e k e t . Tudja, milyen konok tere m t é s . Beszélje rá, hogy pihe nje n le ő is! Mindke t t e j ü k r e ráfér egy kis alvás, fiam. Ugye meg e n g e d i, hogy így szólíts a m ? – Öröm m e l – dör m ö g t e Ian. – És mag áv al mi lesz? – Itt mar a d o k. Darrin n a k szer ez t e m taka r ók a t , és én is elnyúlok mellet t e a földön. Nekü n k ott is nagyo n jó lesz. Egyikün k e t sem kényezt e t t e el az élet. – Maga már nem mai gyere k, Theo. – De agg a s t y á n sem vagyok még, éde s fiam! Ha majd megint mind e n jól megy, újra fejedel mi szállást biztosít h a t neke m . Már a viszont ez a hely is tökélet e s e n megfelel. Azt azonb a n nem hagyo m – tett e hozzá 161

hat á r o z o t t a n , ha nem mindjá r t mér g e s e n –, hogy az unok a h ú g o m a csup a s z földön feküdjön. És mag a az egyetle n emb e r , aki meggy őzh e ti arról, hogy neki is kijár egy tábori ágy. Ian elnevet t e mag á t , kedve s e n megve r e g e t t e Theo Ayers vállát, aztá n elindult a sátor belsejé b e . Mariss á , aki épp e n egy kislányt taka r g a t o t t be, ijedte n össze r e z z e n t , amikor megfogt a a kezét. – Gyere, drá g á m ! – húzt a mag áv al gyen g é d e n Ian. – Mára épp eleg e t tett él a kicsiké r t , és holna p is lesz egy nap. Meg aztá n legf őbb ideje, hogy ne csak mások gyere k é r e gondolj, han e m a miénk r e is. Mariss a elkép e d t , de látta a férfin, hogy most nem áruln á el, honn a n tudja, amit tud. Ö mag a is túlsá g o s a n kime r ül t volt ahhoz, hogy megk é r d e z z e t őle, ezért hát szó nélkül követt e. Miutá n lerogyt a k a két összet olt tábo ri ágyr a, Iann e k még éppe n annyir a futott a az erejé b ől, hogy átka r olja és mag á h oz vonja a feles é g é t , aztá n máris mindk e t t e n mély álom b a zuha n t a k. Hajnalod o t t, amikor Maris s a felébr e d t . Még csak öt óra körül járh a t o t t az id ő, de a sátor b a n már javáb a n zajlott az élet, és a gyere k e k többs é g e talpon volt. Darrin egy kislán ny al játszot t, miközb e n Bobby és Theo Ayers kenye r e t osztott az aprós á g o k n a k . Egyed ül Ian nem volt sehol. – Már kint van az emb e r e iv el – válaszolt a meg Mariss a ki nem mondot t kérd é s é t a nagyb á tyja, aki tejet vitt oda neki. – Úgy–ahogy megfoltozt á k a cs ő veze t é k e k e t , és újra van víz. A sátor zsivaját hat al m a s robajlás nyomt a el. – Még mindig robb a n t a n a k ? – kérd e z t e Mariss a. Theo Ayers bólintot t. – Már csak a dina mit b a n és az ágyúk b a n bízhat n a k . Ha legalá b b a kiköt ő t siker ül megvé d e n i ü k, az a t űzvész végé t is jelent h e t i. Háro m napja áll már lángok b a n a város. Mi mar a d h a t o t t meg bel őle egyált al á n ? – futott át Mariss a fején az ijeszt ő kérd é s , de nem töpr e n g h e t e t t sokáig ezen, mert nagyb á t yja munk á r a buzdítot t a . – Gyere, gyer m e k e m , meg kell etet n ü n k a kicsiket. Délut á n majd kompo n átviszik őket OakIan d b e . Mariss a mosolyt varázs olt az arcá r a , mert tudt a, hogy Theo bácsi ezt várja el t őle. Szíve azonb a n összes zo r ul t a rem é n y t el e n s é g t ől és az aggód á s t ól. San Fra ncis c o romok b a n heve r, lakói közül soka n életük e t veszt e t t é k. Miféle sors vár ezekr e a gyere k e k r e , ha az ő szüleik is a halott a k között vann a k? Bobbytól kés ő bb pontos a b b képe t kapot t a város b a n uralko dó állapot ok r ól. Egész utcák t űntek el a föld színé r ől, s még a példá s a n biztons á g o s n a k meg é pí t e t t Palace Hotel is a lángok mart al é k á v á vált. Nob Hillen számo s villa össze d őlt, sok pedig leége t t . Barb a r y Coas t úgy, ahogy volt, rom h al m a z z á vált, amit egye s e k csöpp e t sem sajnált a k. Hogy elejét vegyék a járvá nyok n a k , a halott a k a t elég e t t é k , de a patk á n yok miatt továb b r a is tart a ni kellett a pestis kitöré s é t ől. A ment ő oszt a g o k n a k azonb a n legel őbb is a tüzet kellett elfojta ni uk, mind e n egyéb csak ezut á n követk ez h e t e t t . Délut á n az elha gyo t t gyer m e k e k e t apác á k vett ék gondj aikb a , és kompo n Oaklan d b e vitték őket. Mariss a egyed ül a másfél év körüli kislányt tarto t t a mag á n á l, amíg nem jelentk ez n e k ért e a szülei. Az aprós á g olyan bájos a n mosolygot t rá, hogy egysze r ű e n nem tudot t megv ál ni t őle. A nevét senki sem tudt a, és ő, a város n a k is nevet adó szent utá n, Fra n c e s c á n a k nevezt e el. 162

Darrin továb b r a sem mozdult el mell őle, és Mariss a eldönt ö t t e , hogy minde n k é p p e n ottho n t biztosít majd a szá m á r a , és gondo s k o d ni fog a jöv őjér ő l. Egyel ő re azonb a n abba n sem lehe t e t t bizonyos, hogy neki mag á n a k van–e még ottho n a . Darrin, miut á n visszat é r t rövid felde rít ő útjáról, szólt Maris s a n a k , hogy besz élni szer e t n e vele az a „hölgy” a Barb a r y Coast ról, aki az elrabl á s a k o r meg m e n t e t t e az életé t. – Csúny á n elintézt e szeg é ny t a t űz – tett e hozzá a fiú, miközb e n átvet t e a kis Fra nc e s c á t Mariss a t ól, aztán meg m u t a t t a neki, mer r e találja a meg é g e t t asszonyt. Mariss a döbb e n t e n mer e d t az üres ágyra, amelyb e n Lilli Reynolds n a k kellett volna feküd ni e, és rém ült e n arra gondolt, hogy talán elveszt e t t e azt az emb e r t , aki kevés igaz bar á t a i n a k egyike volt ebbe n a város b a n . Éppe n az apá c á k n á l akar t érd ekl ő dni fel őle, amikor egy csúf arcú férfi tett e a karjár a a kezét. – Mrs. Trem a y n e ? – kérd e z t e bizonyt al a n mosollyal az ajkán. – Igen, én vagyok, és Lilli Reynoldso t kere s e m . – Az orvos n ál van. Kötés t cser él n e k rajta. – Túl... túl fogja élni? Egy apác a éppe n ekkor érkez e t t meg Lillivel, akine k test é t és fél arcá t is vasta g, fehé r kötés taka r t a . – Mariss a – suttog t a az asszony, amikor meglá t t a . – Köszönö m, most már rám bízha tj a a hölgyet – mond t a Maris s a az apác á n a k , és az ágyhoz kísért e a bete g e t . – Nem s o k á r a véget ér ez a szörny ű s é g, Lilli – biztat t a közbe n. – Életb e n mar a d t a m , de örökr e eltorz ult az arco m, és ez az én szak m á m b a n . .. Az asszony nem fejezt e be a mond a t o t , de Mariss a így is érte t t e . – Majd talál mag á n a k másika t, valami jobba t – simog a t t a meg a kezét. – Már találta m is. Ez a borzalo m legalá b b arra jó volt, hogy felnyílt a szem e m . Jake meg m e n t e t t e az élet e m e t . Minde n cent e t félret e t t , amit nála m kere s e t t, és most össze fogunk házas o d ni. Feles é g leszek, ugyan olya n házias s zo ny, mint bárki más. A rossz híre m t ől ugya n soha nem szab a d u l h a t o k meg ebb e n a város b a n , mégis itt mar a d u n k , mer t itt vagyu nk otthon. – Ez nagysz e r ű , Lilli! – örven d e z e t t Maris s a. – Gyakr a n megl át o g a t o m majd. – El ő re is köszönö m . Most viszont kere s s e meg Iant! Úgy hallott a m , siker ül t meg m e n t e n i ü k a kiköt ő t, és a tüzet is eloltott á k végre. – Tudja, hogy ő... – Az este nála m volt, és ma is, már hajnalok hajnal á n, de kére m , sem mi rosszr a ne gondoljon, Ian Trem ay n e szer e ti mag á t , mind e n ki n é l jobba n szer e ti. Ö azonb a n olyan emb e r , aki akkor is kitar t a régi bar á t ai mellett, ha olyan csúny á n elbá nik velük a sors, mint most velem. Mariss a az asszony fölé hajolt, és megc s ó kolt a a kötés t ől szab a d o n hagyot t homlok á t. – Maga mindig is szép lesz, Lilli, mert az igazi széps é g a szívbe n lakozik, és mag á n a k csodál a t o s szíve van. Legye n e k nagyo n boldogok! – szorítot t a meg még Jake kezét, aztá n kisiet e t t a sátor b ól. Odakint, bár a leveg ő t még mindig füstsz a g töltött e be, az emb e r e k han go s a n kiabált a k öröm ü k b e n , és boldog a n összeöl elk ez t e k. – Eloltot t á k a tüzet! Már nem ég a város! Meg m e n e k ü l t a kiköt ő! 163

Mariss a rem e g ő lábbal megfor d ul t, és vissza sz al a d t a sátor b a , hogy megk e r e s s e a férjét. Ian Trem ay n e arca ugyan olya n feket e volt, mint a csizm áj a, csak égszínk é k sze m e és fehé r fogsor a ragyogo t t ki a feket e koro m r é t e g alól, miközb e n Theo Ayerssz el beszélg e t e t t . Mariss a t immá r senki és sem mi sem tart h a t t a vissza attól, hogy odar e p üljö n hozzá, és a nyaká b a vess e mag á t, férje pedig a karjá b a zárt a, és szoros a n mag á h oz ölelte. Mögött ü k Mary megci b ált a Jimmy kabá t ujjá t, és beszé d e s pillant á s t vetet t az öreg Theór a. – Nem kellen e őket kicsit mag u k r a ... – Ne, ne, mar a dj a n a k csak! – Ian Tre m a y n e a többie k felé fordult, de Mariss á t közbe n sem eng e d t e ki az ölelés é b ől. – Ügy gondolo m, ideje, hogy tisztázz u n k egyet–m á s t. Eddig folyton úton volta m, mert csak az volt a fontos, hogy elfojts uk a tüzet, és minél több emb e r t meg m e n t s ü n k . Most azonb a n már mind ny áj a n együt t vagyu nk, és mag u n k r a is jut némi id őnk. Jimmy O'Bria n megkö sz ö r ül t e a torká t. – Mi mind b ű nré sz e s e k vagyu nk, Mr. Trem ay n e – kezdt e aztá n eltökélt e n . – Helyes e b b e n szólva, mi vagyun k az igazi b űnösök. Maris s a minde n t csakis testvé ri szer e t e t b ő l tett, a Mary iránti önzetle n bará t s á g b ól. – Valam e n n yi e n követt ü n k el hibák a t – szólt közbe Ian –, de most majd minde n t jóváte sz ü n k . Azt is meg m o n d o m , hogya n. Mariss a test é n borzon g á s futott végig. Lehet, hogy Lillinek és Theo bácsin a k igaza volt, és Ian valóba n szer e ti őt? Az éjszak a, amikor már tudt a , hogy gyer m e k e t vár t őle, átölelt e, miel őtt elalud t a k . Koráb b a n kime n t e t t e az áru h á z b ól, még korá b b a n pedig a legh a t á r o z o t t a b b a n kijelent e t t e , hogy soha nem fog elválni t őle, és most is a karjá b a n tartj a. Mariss a lelkét egysze r r e töltött e el félele m és rem é n yk e d é s . – Úgy döntöt t e m , hogy visszafizet e m Mary banksz á m l áj á r a azt a pénzt, amelye t eddig az öröks é g é b ő l Maris s a kiadá s ai r a elköltöt t ü n k . Nem hinné m , hogy bárki is sikkaszt á s s a l vagy a ; hatós á g o k megt év e s z t é s é v el vádoln a meg ben n ü n k e t , de így tiszta lesz a lelkiism e r e t e m , mert ; nem szeg e m meg a Sir Thom a s n a k tett ígére t e m e t . Nem károsítot t a m meg Maryt, han e m meg– őrizte m a pénz é t, és kezelt e m a vagyon á t. – Mi ütött mag á b a , Ian? – kérd e z t e Mary, aki egés z e n sápa d t lett. – Az áru h á z a porig éget t, talán a villája is... Ian Trem ay n e gondt al a n u l felneve t e t t . – Nagya p á m egés z áruh á zl á n c o t alapítot t, és anna k csak az egyik tagja volt az itteni. Ráad á s ul megbízh a t ó társ a s á g o k n á l jó biztosít á s o k a t is kötött e m az épület r e meg az áruk é s zl e t r e . A város t is ham a r újjáépítik majd, hisze n a világ minde n részé b ől máris érkez n e k az ado m á n y ok. Munk á m b őven lesz, mert az én tervei m alapjá n és irányítá s o m m a l folyik majd az újjáépít é s . Maga, Jimmy, vezérig az g a t ó k é n t b őven keres majd annyit, hogy a feles é g év el együt t jól élhes s e n e k , amíg Mary szab a d o n rend elk e z h e t az öröks é g e felett. Ian ezut á n Theo Ayers h ez fordult. – Mag a, Theo bácsi, az egyik legkiválób b emb e r, akivel élet e m b e n találkozt a m , örüln é k, ha úgy dönt e n e , hogy örökr e velünk mar a d . Mag á t ól azonb a n , Mary, most, hogy épp e n átvész elt egy súlyos földre n g é s t és egy még súlyos a b b t űzvészt, meg kell kérd e z n e m valamit. Én itt vagyok ottho n, és soha nem fogom elha gyni San Fra ncis có t, de mag a biztos 164

abba n , hogy itt aka rja világr a hozni a gyer m e k é t ? Vagy inkáb b helyezze m át Jimmyt Boston b a , esetle g New Yorkba... – Azért jöttü nk ide – szólt közbe Maiy hatá r oz o t t a n –, hogy közös jöv őt tere m t s ü n k mag u n k n a k , és ezt mag a tett e lehet ővé a szá m u n k r a , Ian. Nem megyü n k sehová. Mara d u n k . – Egyet é r t e k – jelent e t t e ki Theo Ayers. – San Fra n cis co most a n t ól a mi ottho n u n k is, Ian, és nem c s a k a mag á é , akine k most már, a szó szoros értel m é b e n , mind ny áj a n az életü n k e t köszön h e tj ü k. – Ezt akkor elre n d e z t ü k – szögez t e le Ian. Maris s a boldog a n össze aka r t ölelkezni Maryvel, de a férje nem eresz t e t t e mag a mell ől. – Nekü n k, drá g á m , még van egy kis beszélnivalón k egym á s s a l. Elnéz és ü k e t kére m – mosolygot t rá a többie k r e . – Majd én vigyázok a babá r a , ura m – ajánlkozot t Darrin ügybuz g ó n . Mariss a minth a úgy látt a volna, hogy Ian összek a c si n t o t t a fiúval, de nem találg a t h a t t a sokáig, így volt–e, s ha igen, miért, mert férje kéze n fogta, kivezet t e a sátor b ól, aztán az emb e r e k közül is. Végül a nyüzsg é s t ől távol, egy kis tó partj á n állt meg vele, és ráe m el t e égszínk é k, nyugt aI a ní t ó a n villogó szem é t . Mariss a megfe szít e t t e a vállát, és kihúzt a mag á t. Szent ül el volt tökélve arr a, hogy megk üz djö n Ian Trem a y n e szer el m é é r t . – És te? Te mit gondolsz? – Mir ől, Ian? – nézet t rá Maris s a elkép e d t e n . – Tudom, hogy mind e n t Maryé r t , Jimmyé r t és a bácsiká d é r t tett él, de te mag a d is jobb életr ől, szép, nagy házról álmodt ál. Most azonb a n még azt sem jelent h e t e m ki, hogy a közeli jöv őre lesz tet ő a fejünk fölé. Ezért szer e t n é m tudni, mit gondolsz a folytat á s r ól. Mariss a t feldühít e t t e , hogy Ian ilyen alant a s gondolko d á s t feltét el e z róla, és heves e n kirá nt o t t a kezét az övéb ől. – Hogy tehe t s z fel neke m ilyen kérd é s t, amikor nagyo n jól tudod... – Többek között azért szere tl e k nagyon – szakítot t a félbe a férfi szelíd han go n –, mert akkor is ren dít h e t e t l e n ül küzde s z, amikor pedig már rég nem kellen e. – Igaz, azér t ment e m hozzá d, hogy Mary hozzájus s o n az öröks é g é h e z , és neke m is szá m t al a n el őnyöm szár m a z o t t ebb ől a házas s á g b ól, Ian, de... – Mariss a hirt ele n elhallga t o t t . Jól hallott a , amit hallott, vagy becs a p t a a füle? – Mit mond t ál az el őbb? – Hogy a küzde ni tudá s o d miat t is nagyo n szer e tl e k. – Te... te szere t s z eng e m ? A férfi bólintot t, és arcá n ugya n a z a mosoly ára d t szét, amelyn e k Mariss a azon a londoni éjszak á n nem tudot t ellenállni. – Igen, szer e tl e k. Már az els ő pillan a t t ól fogva kívánt al a k, de kés őbb azt is meg é r t e t t e m , hogy amit iránt a d érzek, az több testi vágyn ál. Van valami a szem e d b e n , amiér t szer e t n e m kell tége d, és a bátor s á g o d é r t , a harcos s á g o d é r t is szer e tl e k. Éppe n ezért sért e t t olyan nagyon a bizalm a tl a n s á g o d . Kis bolondo m , eng e m soha, egyetle n percig nem érd e k el t, ki voltál vala mikor, és honn a n szár m a z ol. Ma azonb a n már a múlt a d a t is szere t e m . Szer e tl e k azért is, mert nem állód meg, hogy ne zárj a karod b a minde n gyer m e k e t , akinek szenve d ni e kell. Ha tége d a mag a m é n a k tudh a tl a k, több é sem mivel sem tartozik neke m az élet. – Ó, Ian! 165

Mariss a csak ennyit tudott elsutt o g ni, és az ámul at t ól hat al m a s r a kerek e d e t t a szem e. Nehé z volt elhinnie, hogy Ian hangj á n a k hihet e tl e n gyen g é d s é g e valós á g, és hogy szavai neki, csak neki szóltak. Férje szem é n e k ragyog á s a azonb a n ham a r meggy őzt e arról, hogy mind e n igaz, amit hall és lát. Boldog a n lábujjhe gy r e állt, és átkulcs olt a a férfi nyaká t, hogy megcs ók olja. – Egy pillana t! – mondt a Ian, és hangj a önké n t el e n ü l megin t fölénye s lett kicsit. – Még mindig nem válaszolt a d meg a kérd é s e m e t . Hogya n gondolkod s z a folytat á s r ól? – Szer e tl e k, Ian Trem ay n e . Nem érd e m e l t e m ki a szer el m e d e t , hiszen hazug s á g g a l és csalá s s al ért e m el, hogy felesé g ül vegyél. Te azonb a n könnye n átlátt ál rajta m , és ezért elszá n t a n gy űlölni akart al a k, de nem tudt al a k, mert végtele n ül jó voltál Maryh e z, Jimmyh ez és hozzá m. Amikor meg é r k e z t e m San Fran ci sc ó b a , már szörnye n félték e ny volta m rád, és megint gy űlölni akar t a l a k, hogy ne fájjon annyir a, ha elmé sz Lillihez vagy Grac e–h ez... – Amióta itt vagy, nem volt másik n ő az élete m b e n – mond t a a férfi csen d e s e n . – Egy azért igen – mosolyodot t el Mariss a. –Diana, aki az emlék ei d b e n mindvé gi g veled volt. – A szívem egy dara bj a örökre az övé is lesz. Azt azonb a n neke d köszön h e t e m , hogy siker ült kitörn ö m az öns ajn ál a t poklá ból. Mariss a zöld szem é b e n örömkö n ny e k csillogt a k, és gondol a t b a n arr a kért e az Urat, bocs á s s a meg neki, hogy ennyir e boldog, miközb e n körülött e romokb a n heve r a város. – Jaj, Ian, látta m Lillit... – Most végre–vala h á r a feles é g ül megy Jake–hez, aki minde n ki n él jobba n szer e ti őt, és akivel nagyo n boldog lesz. – Megíg é r t e m neki, hogy gyakr a n meglá t o g a t o m majd. És Grac e? – Neki a törött bokájával együt t nagyo n gyors a n el kell t űnnie a város ból. Ma reg g el, miut á n Darrin t ól mind e n t megt u d t a m róla, komoly besz élg e t é s t folytatt a m vele, és ért é s é r e adt a m , hogy ezent úl más u t t kell űznie a kisde d játék ait. Mariss a még közele b b simult a férjéh ez. – Annyira szer e tl e k, Ian! – És velem mar a d s z ? – A felesé g e d vagyok, és az is leszek, míg a halál el nem választ t őled. Ahogya n Mary és Theo bácsi, én is otthon r a lelte m itt. Része akaro k lenni az élete d n e k , az álmaid n a k, a munk á d n a k . Már csak egyvala mi t szere t n é k tudni. Gondolod, hogy Darrint... – Hogy hazavih e tj ük–e mag u n k h o z ? – nevet e t t fel a férfi. – Jó ideje sejte m már, hogy többé nem válunk meg kis lovagod t ól, és talá n egy Fra nc e s c a nev ű kislánytól sem. Helyes a gyan ú m ? – Legalá b b addig tart s u k mag u n k n á l, amíg el őker ül n e k a szülei, hisze n még olyan kicsi. – És nem s ok á r a a kett ő nk gyer m e k e is világr a jön – simog a t t a meg Ian Trem ay n e gyeng é d e n a feles é g e arc á t. – Ha tudn á d, men nyir e örülök neki, és milyen nagyo n váro m már! Egy éve is még mag á ny o s , megk e s e r e d e t t emb e r volta m, és az egés z világr a hara g u d t a m . Ma azonb a n csak szere t e t van körülöt t e m , és a szívem b e n is. És mind ez a te m ű ved, drág á m . 166

Férje ajka végre az ajkár a tap a d t , szelíde n, gyeng é d e n , mégis szenve d élye s e n , és Maris s a körül megsz ű n t létez ni a világ. Csókjuk adott és elvett, kért és ígért, és hat á r t a l a n szerel e m r ől mes élt... – Mrs. Trem a y n e , Mr. Trem ay n e ! Mariss a, miut á n nagyo n lass a n felfogt a, hogy valaki besz élni akar velük, zavar t a n kibont a k o zo t t Ian ölelés é b ől. A feket e mén hát á r ól Bobby nézet t le rájuk, és kormo s arca csak úgy ragyogo t t . – Fent járta m Nob Hillen, ura m . Szinte minde n máso dik villa porig éget t, az önöké azonb a n sért e tl e n mar a d t . Elhozt a m a lovát, hogy elme h e s s e n e k , és a saját szem ü k k el is látha s s á k . Az éjjeli ő r ezzel leugro t t a nyer e g b ől, és felsegít e t t e a lóra Maris s a t , aztá n Ian is felült mögé. Most már, hogy mind e n ü n n e n segíts é g érkez e t t a város b a , saját mag á r a is gondol h a t o t t . Amint kiért e k a Golde n Gate park ból, lazított a gyepl ő n, és feket e ménje szinte repülve tett e meg az utat a dom b r a . Villájuk el őtt Ian lepat t a n t a lóról, aztá n leem el t e Mariss a t , de nem tett e le a földre, hane m felszab a d ul t nevet é s s e l körb e–kö r b e forga t t a a leveg ő b e n. – Hát nem nagysz e r ű , hogy meg m a r a d t a házu nk, és van hol elhelyez n ü n k egysz e ri b e n nép e s s é lett, tark a b a r k a család u n k a t ? – kérd e z t e aztá n t őle ujjongva, és szalad ni kezde t t vele a bejár a t felé. – A többie k e t is haza kell hoznu n k, Ian – kiáltott a Maris s a futtá b a n . – Róluk majd Bobby gondos ko dik – felelte a férfi, és hirtele n meg állt a lépcs ő n. – Nincs nála m boldog a b b emb e r kerek e világon – jelent e t t e ki lelken d e zv e . – És senki sem gondol nála m nagyob b hálával az égr e. Minth a csak odafe n t meg h allot t á k volna hálat el t szavait, éppe n akkor, amikor ajkuk ismét egym á s r a talált, csen d e s e n meg e r e d t az éltet ő es ő, és h ű vöse n simog a t t a tüzel ő arcuk a t . A csillogó vízcse p p e k pillana t o k r a meg ül t e k a pilláikon, hogy aztán kikérjék részük e t a csókjukb ól. Végül szoros a n összeölelk ezv e belép t e k a házb a, amelye t a pusztító elem e k megkí m él t e k, és meg h a g y t a k nekik. A sors úgy akar t a , hogy se fölre n g é s , se t űzvész ne gy őzhe s s e le őket. Maris s a és Ian megt al ált a az utat, amely hazav ez e t t e őket egym á s h o z. Megtö r t é n t a csod a.

V É G E

167