Gill Sanderson_ Befogad a Szivem .PDF Olv

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Gill Sanderson Befogad a szívem

Maria évek óta nem tudja feldolgozni, hogy elvesztette halálosan beteg fiát, szörnyű emlékei még éjszakánként is gyötrik. Végük szülésznőként helyezkedik el, és megpróbál beletemetkezni a munkába. Amikor megismerkedik Tommal, a jóképű doktorral, felcsillan előtte az új élet reménye, ugyanakkor kétségek is gyötrik, mert a férfinak van egy félárva kisfia. Maria számára ijesztő az a lehetőség, hogy újra felelősséget kell vállalnia egy gyermekért...

1

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

1. FEJEZET Mariát megint rettenetes álmok gyötörték. Már nem kínozták olyan gyakran, talán csak egy hónapban egyszer, nem heti két-háromszor, mint azelőtt. Az orvosok azzal biztatták, hogy az idő az ő sebeit is begyógyítja majd. Eddig azonban Maria nem észlelte a gyógyulás jeleit. Az álmok ritkultak ugyan, de amikor jöttek, változatlanul nyomasztóak voltak. Mindig zokogva vagy nyöszörögve ébredt, a párnája átnedvesedett a könnyeitől, a teste pedig verejtékben úszott. Az álomképek ébredéskor szertefoszlottak, noha egyiket-másikat Maria szerette volna látni még egy ideig. Például a babaágyban alvó csecsemőt, aztán amint a kicsi az első lépéseit tette, vagy ahogy már kétévesen a fényképezőgépbe mosolygott. De nem csak örömteli álomképek akadtak... A lány az ébresztőórára pillantott. Reggel öt óra volt, és koromsötét. Csak három óra múlva fog világosodni. A januári éjszakák lassan telnek. Maria visszahanyatlott, s figyelte, ahogy a szívverése fokozatosan visszaáll a megszokott tempóra. Ma kezd az új munkahelyén. Milyen kár, hogy ez a nap is rémálommal indult! Alvásról már nem is ábrándozott. Kikászálódott az ágyból, felvette a fúrdőköpenyét, és kiosont a nővérszálló folyosójára. Talán lesz valaki a konyhában, akivel elbeszélgethet.. De nem volt szerencséje, mert úgy tűnt, rajta kívül ma mindenki tudott aludni. Sóhajtva vizet forralt, készített magának egy bögre teát, majd visszament a szobájába, és igyekezett derűs dolgokra gondolni. Tudta, hogy a csontjaiban feszülő rettenet el fog múlni, de ahhoz tennie kellett valamit. Kihúzta a beépített szekrény alsó fiókját, és a nyári ruhadarabok alól kivett egy vastag fényképalbumot. Azért dugta el, mert nem akarta, hogy valaki meglássa, és kérdezősködni kezdjen. Vagy tíz percig meredt egy képre. A fotó őt ábrázolta egy kisbabával a karján. Hat év telt el azóta, hogy a kép készült. Maria becsukta az albumot. Az élet megy tovább, rá pedig vár az új munkahely. A lány fogta a Kézikönyv szülésznőknek című könyvet az éjjeliszekrényről, és egy órán át tanulmányozta, majd felkelt, lezuhanyozott, és felvette a munkaruháját. Korábban a kórházban vagy műtősruhát viselt, vagy a szokásos, kék bába-együttest. Ez a mostani viselet azonban jobban hasonlított a civil ruhákhoz, ebben akár családlátogatásokra is elmehet. Formálisan továbbra is a kórház alkalmazásában áll, de a munkahelye egy kihelyezett rendelő lesz. Nemrégiben Liverpool külvárosában létrehoztak néhány egészségügyi központot, ahol terhességi tanácsadás, kismama- és újszülöttgondozás, valamint gyermekrendelő működött. Maria új munkahelye a Landmoss Rendelő lett. A lány csak négy hónapja fejezte be szülésznői tanulmányait, és a munkahelyét tulajdonképpen egy nála sokkal tapasztaltabb szülésznőnek kellett volna elfoglalnia. Az illetőt azonban baleset érte, eltörte a lábát, és legalább fél évig nem tud majd munkába állni. Mariát a barátnője és pártfogója, Jenny Donovan ajánlotta be helyette. - Tudom, hogy helyt fogsz állni - biztatta Jenny. - Tulajdonképpen szívesen dolgoznék egy ideig rendelőben - töprengett hangosan a lány. - De... ugye csak terhesekkel és csecsemőkkel kell dolgoznom? Két-három évesekkel már nem? - Azokkal nem. Vagyis csak akkor, ha te is akarod. - Nem, egyelőre nem akarom. Talán majd pár év múlva. Most inkább maradok a szülésznői feladatoknál. - Pár év múlva? - ráncolta a homlokát Jenny. - Nem kellene addig várnod. Maria vállat vont. - A javulás útján vagyok. Már nem fáj annyira, mint régen... - Jó, de a rendelő orvosa látni szeretné az életrajzodat, és értesülni fog a fiadról... Nyomasztó csend lett. - Jobb lenne, ha... - motyogta Maria - ha te mondanád el neki. És azt is, hogy áll a helyzet velem. Jenny megragadta a barátnője kezét. - Van még valami, amire fel kell készülnöd. A munkaidőd jelentős részében önállóan kell dolgoznod. Itt, a kórházban mindig fordulhattál valakihez, ha segítség kellett. Ott, a külvárosban előfordulhat, hogy elszabadul a pokol, és néha veszélyes helyzetek alakulhatnak ki. Bírni fogod? - Igen. Tudod, milyen kemény fából faragtak. Jenny elgondolkodva nézett rá. - Mindenesetre ott lesz melletted az egyik szülészünk, dr. Tom Ramsey. Nagyon jó ember. Csak ne szólítsd szöszi fiúnak!

2

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Minek? - Rájössz, ha látod - legyintett nevetve Jenny. - De azt hiszem, jól kijöttök majd egymással. Ezzel lezárták a kérdést. Maria vetett még egy utolsó pillantást a tükörbe, és végigsimított rövid, sötét haján. A lába mellett ott állt a munkájához szükséges kellékekkel megrakott táska, amely ettől kezdve állandó kísérője lesz. Az első nap az új munkahelyen! A rémálom emléke elhalványult. Élete új szakasza kezdődik ma. A Landmoss Rendelő egy modern épületben kapott helyet, hat kilométerre a kórháztól. A környéken családi házak, sorházak álltak, és három hatalmas panelház is, amelyben olyan emberek éltek, akiket tapintatosan csak „problémás családoknak" neveztek. - Nem ritka arrafelé, hogy kamasz lányok teherbe esnek - óvta Jenny. - A te dolgod lesz, hogy törődj velük. Vedd rá őket, hogy rendszeresen járjanak a terhességi tanácsadásra! Egy csomó érdekes embert fogsz megismerni. - Számomra minden csecsemő érdekes. Imádom őket. Maria simán eljutott az új munkahelyére, mivel a legtöbb jármű az ellenkező irányba, vagyis a belváros felé tartott. Hamarosan befordult egy széles, fákkal szegélyezett utcába, amely a rendelőhöz vitt. Az út bal oldalán egy kis bevásárlóközpont állt. Mariának ekkor feltűnt valami. Egy tucatnyi, szemlátomást izgatott ember verődött össze. Talán baleset történt? A lány lefékezett, fogta a táskáját, és kiszállt a kocsijából. Amikor közelebb ért, észrevette, hogy a földön fekszik valaki. - Engedjenek oda! - szólalt meg határozottan. - Talán tudok segíteni. A bámészkodók utat engedtek neki. - Egyenesen a kocsim elé ugrott. Nem tehettem semmit! - hallott egy rémült hangot. Felnézett, és észrevette, hogy a fiatalember nadrágszíján egy mobiltelefontok van. - Hívja a mentőket! - kérte nyugodt hangon. Aztán a sérültre összpontosította a figyelmét. Az idős férfi eszméletlen volt, gyér, ősz haja összetapadt a vértől. Valaki betakarta egy kabáttal. Egy másik férfi ott térdelt mellette, és éppen fel akarta emelni a sebesült fejét. -Ne mozdítsa meg! Lehet, hogy megsérült a gerince - figyelmeztette Maria. A férfi felállt. Szemlátomást megkönnyebbült, hogy valaki levette a felelősséget a válláról. A lány leguggolt a sérült mellé. Az idős ember nem volt magánál, de élt. Maria felemelte róla a kabátot, hogy lássa, milyen sérülései lehetnek, de nem tudott megállapítani semmit. Gyorsan felhúzott egy pár gumikesztyűt, és kivett egy köteg papírvattát, amelyet eredetileg hüvelyi vérzésre szántak. Az idős sérült feje meglehetősen természetellenes helyzetben volt, ami egyáltalán nem tetszett Mariának. Egyszer csak megszólalt valaki a háta mögött: - Maga orvos? - A hang nyugodt és magabiztos volt. A lány nem nézett fel, úgy válaszolta: - Nem, szülésznő vagyok, de megpróbálok segíteni, amennyire tudok. - Nos, én orvos vagyok! Odaenged? A férfi letérdelt Maria mellé. A lány rápillantott, és elakadt a lélegzete. Jenny egy bizonyos Ramsey doktorról beszélt, akinek szőke haja van. Kétségtelenül ő az. A férfi hullámos, az átlagosnál kicsit hosszabb haja ragyogott, mint az arany. Maria a legszívesebben beletúrt volna, hogy az ujjaival érezze, olyan puha-e, mint amilyennek látszik. A férfi ekkor ránézett, és Mariának megint elállt a lélegzete. Ez a fickó fantasztikusan jól nézett ki! Gyorsan összeszedte magát. Dolguk van, hiszen itt fekszik előttük egy sérült. - Már hívattam mentőt, és ellenőriztem az életfunkciókat - közölte. - Tehetek még valamit? A férfi óvatosan megtapogatta a sebesült tarkóját, majd lassan végighúzta a kezét a csigolyákon. - Az orvosi táskámban talál nyakrögzítősínt. Feltesszük rá, míg ideérnek a mentők. A táska ott állt mellette. Maria elővette a rögzítősínt, és óvatosan a beteg nyaka köré helyezte, miközben az orvos tartotta az idős férfi fejét. - Feltételezem, hogy maga Maria Wyatt - mondta a doktor, amikor készen lettek. - Tom Ramsey vagyok, és már nagyon vártam, hogy megismerhessem. - Igen, Maria Wyatt vagyok. - Hát, egyelőre nem csinálhatunk mást, várnunk kell a mentőre. Én itt maradok a sérült mellett, de maga tehetne nekem egy kis szívességet. - Örömmel. A férfi a fejével az út szélén álló kék autó felé bökött.

3

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- A fiam, James ott ül bent. Négyéves. Elvinné a rendelőbe? Van egy kis óvodánk az épület hátsó szárnyában, ott szokott lenni, amíg dolgozom.. Maria összerándult. - Én szülésznő vagyok, nem értek az ilyen korú gyerekekhez - felelte. - Nem segíthetek inkább itt? Szívesebben maradnék a sérült mellett. Az orvos meglepetten nézett rá. - Itt nincs már mit tenni, egy ijedt kisgyereknek viszont sokat segíthet, és elvihetné a rendelőbe. - A férfi a homlokát ráncolta. - Jó, hagyjuk! Hülye ötlet volt. A kocsiban jó helyen van. Maradjon nyugodtan itt! Maria felállt, és leporolta a szoknyáját. - Nem. Igaza van. Jobb lesz, ha odaviszem. Később találkozunk. Miközben közeledett a kocsihoz, egyre az járt a fejében, hogy csupán néhány percig kell egy gyerekre vigyáznia. Ezzel mindenki megbirkózik. Mindenki... csak ő nem. Kinyitotta a kocsiajtót, és a gyerekülésben várakozó kisfiúra nézett. Komoly erőfeszítésébe került, de rámosolygott. - Szia, James! Maria vagyok. Apukádnak dolga akadt, és engem kért arra, hogy vigyelek el a rendelőbe. A fiúcska gyanakodva pislogott. - Apa azt mondta, nem szabad idegenekkel elmennem sehova. - Teljesen igazad van. Ezért először odamegyünk apukádhoz, hogy lásd, elenged velem. Kikapcsolta a biztonsági övet, és kézen fogta a gyereket. Közben az idegességtől remegett az ujja. Remélhetőleg James nem vette észre. Amikor a csoportosuláshoz közeledtek, Ramsey doktor felnézett. - James, menj a hölggyel, én is megyek nemsokára. A kisfiú elmosolyodott, és megszorította Maria kezét. - Rendben. Apa, a bácsi meg fog gyógyulni? - kérdezte kíváncsian. - Biztosan, de most induljatok! Mariának sikerült áttennie a gyerekülést a saját kocsijába, aztán beültette és becsatolta Jamest, pedig csak néhány percnyi autózásról volt szó. Amikor beindította a kocsit, nyugtalanság fogta el. Nem így képzelte az első munkanapját. Hamarosan leparkolt a rendelő előtt, és körülnézett. A vörös homokkőből készült épület igazán barátságosnak látszott. Amikor azonban meglátta az ablakokon a rácsot, Maria felsóhajtott. A drogfüggő fiataloktól mindenütt védekezni kell. Úgy tűnt, végül is hiába indult el jó korán otthonról, hogy megismerkedhessen kis birodalmával, felmérhesse a készleteket, és kényelmesen megtervezhesse a napját. Ebből ma már nem lesz semmi. Gyorsan bemutatkozott Molly Jowettnek, aki a recepciós pultnál ült, és elmagyarázta, mi történt. A középkorú Molly higgadtan bólintott. - Az óvodában még nincs senki - jegyezte meg -, de csak menjenek be Jamesszel, ő majd mindent megmutat. Itt vannak a kulcsok. Addig én hozok magának egy kávét, Jamesnek meg egy narancslevet. - Remek ötlet - mosolygott kényszeredetten Maria. Azt remélte, átadhatja Mollynak a gyereket, de a kisfiú lelkesen szorongatta a kezét, és már húzta is az ajtó felé. - Mióta jársz az oviba, James? - Ha apa dolgozik, mindig vele jövök. - Anyukáddal sosem jössz? - Nekem nincs anyukám. Meghalt. Maria összerándult, de igyekezett leplezni a megdöbbenését. - Tudod mit? Szerintem már épp elég ideig voltál kisfiú. Mit szólnál, ha békává varázsolnálak? James zöldre festett arccal kuporgott a sarokban, aztán felkiáltott: - Én vagyok a világ legéhesebb békája. Ott látok egy legyet! Ugrom egy óriásit, és hamm, bekapom. - A szavakat tett követte, és James kinyújtott nyelvvel beügetett a szoba közepére, aztán meglepetten és boldogan felkiáltott: - Apa! Maria félretette a zöld festékes tégelyt, és megfordult. Az ajtóban egy magas alak állt: Ramsey doktor. A férfi levetettem kabátját és a zakóját, és Maria első gondolata az volt, milyen éles ellentétet képez aranyszőke haja a hófehér inggel. Most, hogy elmúlt a vészhelyzet, és már nem térdeltek az utca hideg aszfaltján, kihasználta az alkalmat, hogy alaposan szemügyre vegye az orvost. Meg kellett hagyni, az új főnöke

4

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

volt a legvonzóbb férfi, akivel az utóbbi években találkozott. Legnagyobb döbbenetére még a szíve is gyorsabb fokozatra kapcsolt, pedig általában hidegen hagyták a férfiak. Ramsey doktor mosolygott, de a mosolya nem neki, hanem Jamesnek szólt; Mariát egy pillanatra botor vágyakozás fogta el. Bárcsak volna valaki, aki rá is így mosolyogna! - Béka vagy? - kérdezte a férfi a kisfiútól. - Én is az vagyok, csak sokkal nagyobb nálad. A lány csodálkozására az orvos leguggolt, és három hosszú ügetéssel a fiánál termett. - Felfaltad az összes legyet? Legalább egyet hagyhattál volna nekem! James szája fülig ért, úgy vigyorgott. Tom felállt, és Mariához fordult. - Csuda jól eltalálta a békaarcot! Biztosan sokat gyakorolta. Maria a fejét rázta. - Nem, csak lemásoltam egy mintát. Bárkinek sikerülne. - Kétlem. Pedig attól tartok, James mostantól ragaszkodni fog hozzá, hogy mindenféle állatarcot fessek rá. Jól kijöttek egymással? - Igen... igen, jól elvoltunk. Tom bólintott. - Eleinte nem akart ide járni. Őszintén szólva nekem is fenntartásaim voltak. De most, hogy maga itt van, biztosan nem lesz több gondunk. Maria megrázta a fejét. Nem szeretett volna hiú reményeket ébreszteni a férfiban. - Időnként természetesen találkozunk majd, de én szülésznőként vagyok itt, nem óvónőként. Feltehetően rengeteg teendőm lesz. - Maria okosabbnak vélte, ha témát vált. - Hogy van a balesetes férfi? - Átadtam a mentősöknek. Igaza volt. Nagy a valószínűsége, hogy a gerince sérült. Jól tette, hogy nem engedte megmozdítani. - Örülök, hogy segíthettem. De most, hogy itt van, magára bízom Jamest. Szeretném megnézni a szobámat, és megismerkedni a körülményekkel. Körbepillantott az óvodában, és ahogy a gyerekrajzokat meg a sok játékot látta, feltolultak benne az emlékek. Sürgősen el kell tűnnie innen. Az orvos egy pillanatig figyelmesen nézett rá, aztán ő is a gyerekrajzokra pillantott. Rövid csend állt be, majd Tom megjegyezte: - Ahogy óhajtja. Mrs. Roberts hamarosan itt lesz. Örülnék, ha úgy egy óra múlva bejönne az irodámba, hogy megbeszélhessük a munkája részleteit. - Természetesen, Ramsey doktor. Mariának eddig bizonyára szerencséje volt, mert valamennyi orvos, akivel a Dell Owen Kórházban együtt dolgozott, nagyon hozzáértő és segítőkész volt. Mindegyikükkel jó viszonyt tartott fenn, egy-két fiatalabbal még találkozgatott is, de közelebbi kapcsolatba egyikükkel sem került. Maria ugyanis nem vágyott közelebbi kapcsolatra. Most megint egy orvos mellett dolgozott. Ramsey doktor biztosan jó orvos, ő mégis nyugtalanítónak találta. Ami persze ostobaság! Végtére is nem szerethetett bele már az első napon. Különben is az életét kitölti a munka, nincs ideje férfiakra. De hát Ramsey doktor olyan istenien nézett ki... a szőke hajával, a markáns, férfias arcával... Maria megvonta a vállát, kihúzta az első fiókot, és nekilátott a kartonok tanulmányozásának. Elvégre azért van itt, hogy dolgozzon! Pontosan egy óra múlva bekopogott az orvos ajtaján, szilárdan eltökélve, hogy szigorúan szakmai területre korlátozza a kapcsolatukat. - Szabad! Amint a férfi megpillantotta, felragyogott az arca, és... Maria elhatározása máris megingott. Az orvos felállt, és mosolyogva felé nyújtotta a kezét. - Bár már egy órája együtt dolgozunk, szeretném hivatalosan üdvözölni nálunk. Vannak helyzetek, amikor indokolt a távolságtartás, de mi itt általában a keresztnevünkön szólítjuk egymást. Ha nincs ellenére.... Tom vagyok, és ugye maga Maria? - Igen - bólintott a lány. - Örülök, hogy megismerhettem... Tom. A férfi az egyik székre mutatott, majd újra leült. - Remélem, jól fogja érezni magát a Landmoss Rendelőben - mondta. - És személyesen is örülök, hogy nálunk van, mert nagyon kellett már egy szülésznő. James is boldog, hogy megismerhette magát.

5

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Kedves kisfiúnak tűnik - szólalt meg Maria. Tudta, hogy óvatosnak és tapintatosnak kell lennie. - De túl gyakran, gondolom, nem fogom látni. Csak nemrég fejeztem be a tanulmányaimat, és még sokat kell tanulnom. Ezért szeretnék a munkámra összpontosítani. Tudatában volt; hogy amit mond, merevnek és kissé visszautasítónak hangzik, de tisztáznia kell, hogy nem szeretne közelebbi barátságot kötni Jamesszel. - Érthető - bólintott rövid hallgatás után Tom. - Kedvelem az olyan embereket, akik tudják, mi a dolguk. Szóval hetente háromszor fogunk együtt dolgozni, amikor a rendelésemet tartom. Bár a maradék időm nagy részét is itt töltöm, de maga olyankor önállóan tevékenykedik. Tanácsadást tart, felkeresi otthon a kismamákat, és lefolytatja a szokásos vizsgálatokat. Ne felejtse azonban el, hogy egy csapat vagyunk! Bármikor bejöhet hozzám, vagy felhívhat, ha kérdése van. És ez fordítva is érvényes. Egyetért? - Feltétlenül. - Vannak dolgok, amelyeket mielőbb tudnia kell, például azt, hogy is fest az együttműködésünk. Sajnos még nem volt alkalmam írásba foglalni a munkaköri leírását, de talán együtt megtehetnénk. Amint megszervezzük a legfontosabbakat, nekiláthatnánk. Mit szól hozzá? - Benne vagyok. -Addig is... Vesse bele magát a munkába, és szóljon, ha szüksége van rám! Maria tudta, hogy tulajdonképpen egyelőre mindent megbeszéltek, de valahogy nem akaródzott felállnia. És úgy sejtette, Tom is hasonlóan érez. Végül mégis felállt. - Jó, akkor megyek is. Az első kismamáim félórán belül itt lesznek. - Rendben. Ugye megjegyezte, hogy bármikor fordulhat hozzám? Maria bólintott, és visszasietett a szobájába. Átfutotta az első betege kartonját, és a műszeres kocsira készítette a szükséges eszközöket. Még tíz perc. Ismét az új főnöke jutott az eszébe. Hogy lehet ilyen haja egy férfinak? Ráadásul még hozzáillő kék szempárral is megáldotta az ég. Hatalmas, sötétkék szempárral. De egy cseppet sem tűnik nőiesnek, sőt ellenkezőleg! Nagyon is férfias az arca. Az egyetlen szépséghibája, hogy egy kicsit több ránc van a szeme körül, mint ahogy az az ő korában megszokott. Mariának feltűnt, hogy az orvos az első udvarias, üdvözlésnek szánt mosolyon kívül nem sokat mosolygott. Barátságos volt, de nem tűnt derűlátónak. Nem is lehet túl derűlátó. James elárulta, hogy meghalt az anyukája. Vajon mikor halhatott meg, és miért? Tom szemlátomást karbantartotta a testét. Atletikus felépítése és erőteljes járása legalábbis ezt tanúsítja. Összességében nagyon vonzó férfi. Olyan, akit szívesen megismerne közelebbről is... Ó, nem! Pillanatnyilag képtelen volna egy négyéves kisgyerek társaságát elviselni, különösen, hogy James olyan kedves fiúcska, és nagyon gyorsan meghódítaná a szívét. Ma reggel még úgy-ahogy elboldogult vele, de helyesebb lesz kerülnie a hasonló helyzeteket. Maria összeszedte magát, félretette Tommal foglalkozó gondolatait, és a kartonokra figyelt. Meglepődött volna, ha tudja, hogy ezekben a percekben az orvos is rá gondolt. Tom tapasztalt szülésznőt kért a kórháztól, lehetőleg olyat, akinek saját gyerekei is vannak. Amikor Jenny Mariát ajánlotta neki, és mesélt róla, egyből rokonszenv ébredt benne iránta. Ugyanakkor a hallottak alapján teljesen másnak képzelte el. Anyáskodóbbnak, nem ilyen karcsú, magas szépségnek, akinek gyönyörű szürke szeme és érzéki, telt ajka van... Milyen kár, hogy dús, sötét haját rémesen rövidre vágatja. Pedig hosszan csodaszép lehetne, Tom ebben egy pillanatig sem kételkedett. A férfi türelmetlenül megrázta a fejét. Nem, nem! Már enélkül is épp elég bonyolult az élete. Maria délelőttje kellemesen telt. Eleinte az jelentett nehézséget, hogy mindent megtaláljon, amire szüksége volt, és persze a betegeket is meg kellett ismernie. De nagyon tetszett neki a munka. Sokkal több ideje volt elbeszélgetni az anyákkal, mint az előző munkahelyén. A kórházban úgy érezte magát, mintha egy gépezet fogaskereke volna. Tizenkettőkor végzett, de volt egy sor kérdése, amelyekre Tomtól választ szeretett volna kapni. Bekopogott a férfihoz. - Jó napot, Maria! Hogy telt a délelőttje? Úgy tűnt, az orvos őszintén örül neki. Félretolta maga elől a papírjait, felállt, és hellyel kínálta a lányt. - Jól, köszönöm. Csak akadt néhány apróság, amit szeretnék megbeszélni magával. Van például néhány beteg... megnyugtatna, ha legközelebb megvizsgálná őket. Semmi komoly, de azért biztos, ami biztos.

6

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Néhány perc alatt tisztázták a többi kérdést is. Maria élvezte a beszélgetést, a közös problémamegoldást. Amikor végeztek, megint nem volt kedve elmenni. - Hát...- ennyi volt - közölte habozva. - Akkor most békén hagyom... - Ne siessen annyira! Kivéve persze, ha dolga van. Arra gondoltam, beszélgethetnénk egy kicsit. - Egy kis beszélgetésre mindig kapható vagyok - felelt örömmel Maria. - Miről szeretne beszélgetni? A férfi kicsit zavartan nézett rá. - Szeretnék egészen őszinte lenni. Jenny mesélt a kisfiáról. Elmondta, hogy elveszítette a gyermekét. Csak azt akartam, hogy tudja, hallottam róla. És hogy mélyen együtt érzek magával. Maria hallgatott. Tulajdonképpen tetszett neki a férfi nyíltsága. - Erről nincs sok beszélgetnivaló - szólalt meg végül. - Így már biztosan megérti, miért ébresztenek bennem emlékeket a kisgyerekek. Fájó emlékeket. - Természetesen megértem. - Egy ideig a férfi is hallgatott. Maria önkéntelenül is a tekintetét kereste. Az orvos kék szemében részvét ült, s a lány ismerős szomórúságot is látott benne, ami arra vallott, hogy Tom is sokat szenvedett. -Azt mondják, idővel majd könnyebb lesz - mormolta maga elé a férfi. - Idővel enyhül a fájdalom, és egyszer el is múlik. Talán. Valamikor. Tom rámosolygott a lányra, és a hatás döbbenetes volt. Maria szomorúsága hirtelen eltűnt. - Beszéljünk valami másról! - javasolta Tom. - Miért lett szülésznő? - A válasz egyszerű. A fiam betegen feküdt egy spanyol kórházban, és én közben rengeteget megtudtam a nővérek munkájáról. Láttam, mennyire elhivatottak sokan közülük. Nem csupán szakma ez a számukra. Szívvel-lélekkel dolgoznak, és örömüket lelik benne. Aztán amikor... meghalt a fiam, én is valami hasonlót akartam csinálni. - De miért lett épp szülésznő? - Feltettem magamnak a kérdést, melyik szakterület áll a legközelebb hozzám. És a szülészetnél kötöttem ki. Itt általában happy enddel végződik a tevékenységünk. Szeretem nézni az anyák arcán megjelenő ragyogó mosolyt, amikor először a karjukba veszik a gyermeküket. Életem legnagyobb élménye volt, amikor először ölelhettem magamhoz a fiamat. - Meg tudom érteni ezt az érzést. Egy pillanatig mindketten hallgattak. - Csak ritkán beszélek erről - mondta aztán a lány. - Néha segít a beszéd. Maria igyekezett rendezni a gondolatait, és megfontolni, mit áruljon el, mit ne. - Még nem voltam tizenkilenc, amikor megszületett a fiam. Tom bólintott. - Fiatal és naiv voltam. A gyerek apja felszívódott. Ma már az arcára sem emlékszem. Világra hoztam a fiam, és szilárdan eltökéltem, hogy felnevelem. Nagyon nehéz volt, de sikerült talpon maradnunk. Mallorcán kaptam állást egy utazási irodánál. Gyerekekre vigyáztam, közben együtt lehettem a sajátommal is. Egy szállodában béreltem egy kis apartmant. Lettek barátaim, akik sokat segítettek. Szerettem a munkámat, és hamarosan előléptettek. Három évig maradéktalanul boldog voltam. A szavak fojtogatni kezdték Maria torkát. Tom egy pohár vizet nyújtott neki, és a lány ivott egy kortyot. - Ezek a puszta tények - folytatta. - Nem kell a részvét, és nincs szükségem segítségre sem. - Megjegyzem. - A fiam agyi neuroblastomát kapott. Nagyon ritka esetnek számított. Mire az orvosok felismerték a betegségé súlyosságát, a daganat már átterjedt a gerincre és a csontvelőre is. Műtéttel már nem segíthettek rajta, ezért gyógyszeres kezeléssel próbálkoztak. Mindenki tudta azonban, hogy csak a csoda segíthetne rajta. De nem tőrtént csoda. Hat hónapig haldoklott. - Nagyjából annyi idős lehetett, mint most James. - Tomot szemlátomást mélyen megrázta Maria beszámolója. - El tudom képzelni, mit érezhetett. És most nyilván nem könnyű hasonló korú gyerekekkel együtt lennie... - Igen. A csecsemőkkel nincsenek gondjaim, imádom őket. De amint háromnégy évesek lesznek... Mindegyikükben a saját gyerekemet látom. És az annyira fáj, hogy ki sem tudom mondani. - Maria kesernyésen elmosolyodott. - Az én kisfiamat is Jamesnek hívták. Másodpercekig némán meredtek egymásra. Csengeni kezdett a telefon, és a lány nagy megkönnyebbülésére fontos hívás volt.

7

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Magára hagyom - suttogta, és kisietett az orvos irodájából. Amikor visszaért a szobájába, nem értette, mi ütött belé. Nem sok ember volt, aki tudott elhunyt kisfiáról, még kevesebb, akinek beszélt is róla. Hogy történhetett meg, hogy beavatta a titkába Tomot, akit csak ma ismert meg? Be kellett vallania, hogy vonzódik a férfihoz. És nem csak azért, mert Tom jól nézett ki. Volt valami láthatatlan kapocs köztük, amit nem tudott megmagyarázni. Talán lelki rokonság? A lelki rokonok pedig megosztják egymással a legbensőbb titkaikat, amelyeket mások előtt elhallgatnak. Délután Maria meglátogatott egy pácienst, aki otthon akart szülni. Mostanában egyre többen választották az otthoni szülést. Maria nem igazán tudta eldönteni, helyesli-e a dolgot, vagy sem. Az biztos, hogy az anyáknak kellemesebb, mint a kórházban, ahol kissé személytelen minden. A szülésznőnek azonban biztonságérzést adott, hogy vészhelyzetben a kórházban néhány percnyire volt a segítség. Megállt a megadott cím előtt. Csinos kis ház volt, amely nemrégiben épülhetett fel az új lakónegyed egyik zsákutcájának a végén. Mariának rögtön feltűnt, hogy a ház is, a körötte lévő kert is kifogástalanul ápolt volt. Egyetlen lehullott falevelet sem lehetett sehol látni, a fákat és bokrokat tökéletes formájúra metszették. A bejárat felé közeledve a lányt takaros függönyök, kifényesített rézkilincsek és hozzájuk illő réz postaláda fogadta. A házban a vadonatúj bútorok ragyogtak a tisztaságtól, és a harmincnyolcadik hetes terhes Sally Chester is ugyanolyan tipp-topp volt, mint az otthona. A fiatalasszony ragaszkodott hozzá, hogy a vizsgálat előtt igyanak meg egy teát Mariával. A teát egy csillogó-villogó tálcán hozta be, amelyre csinos, csipkeszegélyes terítőcskét rakott. Aprósütemény is járt a kis uzsonnához, amelyet Sally süteményestálon kínált. Mindegyikük elé letett egy-egy kecses tányérkát, mellé pedig finom szalvétát. Maria akaratlanul is arra gondolt, hogy fogja viselni Sally azt a rendetlenséget, amely elkerülhetetlenül együtt jár egy baba születésével. - Ez az első igazi otthonom - büszkélkedett el Sally. - Mindig is családra és otthonra vágytam. Ezért ragaszkodom hozzá, hogy itt hozzam világra a gyermekem. Brian, a férjem is egyetért velem. Mások le akartak beszélni. Maga is meg fogja próbálni, ugye? - Ha tudatában van a kockázatoknak és a nehézségeknek, akkor nem látok okot rá. Láttam a kartonját, és azt hiszem, nem lesz gond. - Máris megnézhetjük a gyerekszobát - ajánlotta az asszony. - Rózsaszínű alapon világoskék csíkosra festettem. Nekünk ugyanis mindegy, kisfiú lesz, vagy kislány. A lényeg, hogy egészséges legyen. - Nagyon szép - nézett körül elismerően Maria -, de őszintén szólva engem elsősorban a hálószoba érdekel, ahol szülni szeretne. - Nos, van mellette egy fürdőszoba, és Brian már kivitt minden fölösleges holmit, hogy magának legyen elég helye, ha eljön az idő. És megígérte, hogy főz nekünk kávét meg teát, amikor csak akarjuk. - Vagyis mindenre gondoltak - mosolyodott el Maria - Akkor láthatnám a hálószobát? És szeretném megvizsgálni is. A vizsgálat során világossá vált, hogy Sally nyugodtan és bizakodóan várja a nagy eseményt. Úgy tűnt, alaposan átgondolt terveit még a gyermeke születése sem boríthatja fel. Az asszony eddig mintaszerű terhes volt. Talán a szülés is simán fog menni. Mariában ennek ellenére felvetődött a kérdés, nem rejtőzik-e valami titkolt probléma a gondos tervezés, a hibátlanság és magabiztosság mögött. Sally világa túl tökéletes volt ahhoz, hogy igazi legyen. A látogatás után a lány már nem ment vissza a rendelőbe, hanem egyenesen hazahajtott a nővérszállásra. Eseménydús nap állt a háta mögött, és biztos volt benne, hogy szeretni fogja új munkáját. A rendelőben és a családlátogatások során az emberek mindennapi életével került kapcsolatba, és ez nagyon tetszett neki. Meg Tom Ramsey is tetszett... Erre azonban most inkább nem akart gondolni.

8

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

2. FEJEZET Négy nap múlva Maria már tökéletesen otthon érezte magát a Landmoss Rendelőben. Mivel ő volt az egyetlen szülésznő, önállóan dönthetett, és ha segítség kellett, ott volt Tom. A munkatársak remek csapatot alkottak. A recepciós Molly Jowett ismert mindenkit, és majdnem mindent tudott. June Roberts, aki az óvodát vezette, nagyon rokonszenves és barátságos volt. A második napon odament Mariához, és megkérdezte, nem volna-e kedve megtanítani az arcfestés csínjára-bínjára. A lány a temérdek munkára hivatkozva elhalasztotta az oktatást, de megígérte, hogy majd benéz hozzá. Jamesszel még csak elboldogult, ám megijesztette a gondolat, hogy egy rakás hasonló korú kisgyerek közé merészkedjen. Tom minden reggel bedugta a fejét az ajtón, és jó napot kívánt. A nap során is többször összefutottak.-A férfi még egy képet is hozott neki, amelyet James festett Mariának. A képen a kisfiú és a lány kéz a kézben megy az autótól a rendelő bejárata felé. Maria ragasztószalaggal rögtön felerősítette a műalkotást az egyik szekrényajtóra. - Azonnal meghódította a fiamat - mesélte Tom. - Nagyon bízik benne, hogy gyakran fognak találkozni. De ha ez magának gondot jelent... - Adjon egy kis időt! - kérte a lány. - Lassan belejövök itt a munkába, csak hát egyelőre nem könnyű a dolgom. De szeremém, ha a fiával barátok lennénk, ha lehetséges. - Ó, biztosan - bólintott meggyőződéssel az orvos. Péntek reggel Sally csipogott rá. Minden olyan anya, aki otthon kívánt szülni, kapott a rendelőtől egy kis rádióhívót, amelyen a nap huszonnégy órájában elérhették Mariát. A lány azonnal visszahívta az asszonyt, és arról értesült, hogy megkezdődtek a fájások. A méhösszehúzódások tízpercesek voltak. Sally a férjét is felhívta, aki már úton is volt hazafelé. - Máris indulok - ígérte meg Maria. Bárcsak minden szülő nő ilyen precíz volna, mint Sally! Szerencsére aznapra alig volt betege, különben kérni kellett volna a kórházból valakit, aki helyettesíti. Fogta a táskáját, és beszólt Tomhoz. - Felhívom a kórházat, hogy küldjenek ki Sallyhez még egy szülésznőt, hogy segítsen. Az otthoni szüléseknél előírás volt, hogy két szülésznőnek kell jelen lennie. - Annak alapján, amit elmondott az esetről, valószínűleg minden rendben lesz - vélekedett Tom. - Teljesen megbízom magában, Maria. - Hirtelen támadt egy ötlete. - Mit szólna ahhoz, ha nem hívnánk még egy szülésznőt, hanem én tartanék magával? Tényleg csak segítenék, ha kell. Tudom, hogy ez a maga dolga, és nem áll szándékomban levenni a válláról a felelősséget. Maria meglepődött. - Természetesen velem jöhet, ha akar. De van valami esetleg, amit én nem tudok? Lehet, hogy Sally veszélyben van? Tom határozottan megrázta a fejét. - Nem, szó sincs ilyesmiről. De néha szívesen jelen vagyok egy-egy természetes szülésnél. ideszólna egy félórával korábban? - Persze. Maria egyáltalán nem örült Tom kérésének, épp ellenkezőleg. Ez az ő feladata, orvosra nincs szükség. Lehet, hogy a férfi a körmére akar nézni? Eddig nem tett ilyesmit. Persze ha asszisztálni akar, azt megteheti. Feltéve, ha Sally nem ellenzi. Brian nyitott a lánynak ajtót. Maria most találkozott vele először. A férfi kötényt viselt, ahogy a szülésznők javasolni szokták, alatta pedig hófehér, keményített inget. - Fogtam a feleségem kezét, hogy megnyugtassam - számolt be. - Hárompercesek a fájások, és a magzatburok már megrepedt. Természetesen végig ott leszek mellette, hogy megnyugtassam. Maria mosolygott magában. Brian szinte szó szerint idézett a leendő apáknak szánt füzetkéből. - Örül, hogy apa lesz? - kérdezte a lány. A váratlan kérdéstől a férfi egy pillanatra kiesett a szerepéből. - Hogy őszinte legyek, rettenetesen félek - vallotta be. Maria megnyugtatóan mosolygott rá. - Minden rendben lesz, és hálás volnék, ha máris segítene nekem. Felmentek a hálószobába Sallyhez. - A fájdalmat tudom kezelni - jelentette ki magabiztos hangon az asszony. A lazítógyakorlatok nagyon hasznosak voltak. Jó, hogy eljártam a felkészítő tanfolyamra. Újabb idézet, ezúttal a leendő anyáknak szánt füzetből.

9

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Ha minden szülés így folyna, sokkal könnyebb lenne a szakmánk, gondolta Maria. Ennek ellenére résen volt, kinézte ugyanis Sallyből, hogy meglepetést tartogat. És igaza volt. A meglepetés úgy félóra múlva következett be. Sally leküldte a férjét a földszintre azzal az ürüggyel, hogy nézzen körül, minden rendben van-e odalenn. A férfi tiltakozott, és mindenáron maradni akart. Ez állt az apáknak szóló füzetben. Sally azonban határozottan elküldte. - Majd hívunk, ha szükségünk lesz rád - jelentette ki. Maria nyugtalankodni kezdett, amikor észrevette, hogy az asszony hangja remeg. Bár a görcsök egyre erősebbek lettek, a fájásoknak elvileg még elviselhetőknek kellett lenniük. A lány megsimogatta a vajúdó arcát. - Minden rendben lesz - biztosította. - Még egy kis türelem, és gyönyörű kisbabája lesz. - Félek! Mindent megtettem, amit tudtam, és mégis rettegek, hogy úgy végződik majd, mint anyámnál. - Mint az anyjánál? - Anyám nem olyan volt, mint mi. Úgy élt, mint a hippik, dohányzott, ivott a terhessége alatt is. A kisöcsém meghalt a szüléskor, és anyám volt a bűnös. Gyűlöltem érte. Most pedig megőrjít a félelem. Maria, tényleg minden rendben lesz? Egészséges lesz a kisbabám? Hiszen megtettem mindent, amit kellett. Maria végig csodálkozott Sally emberfeletti fegyelmezettségén. De most megértette, miről volt szó. A félelmeit uralta a segítségével. A fegyelmezett felszín mögött páni félelem rejtőzött. - Annál többet senki sem tehetne, mint amit maga tett - nyugtatgatta az asszonyt. - Hagyja most az édesanyját, összpontosítson önmagára, a férjére és a születendő gyermekére! Nem lesz semmi baj! Kellett még egy kis idő, mire Mariának sikerült megnyúgtatnia az asszonyt, de végül Sally újra a régi volt. Brian visszajöhetett, és vigasztalhatta a feleségét. Maria megkönnyebbülten sóhajtott fel. A házaspárnak nem volt kifogása az ellen, hogy Tom segítsen Mariának, így aztán, amikor már csak legfeljebb félóra volt a baba érkezéséig, a lány felhívta az orvost. - Kellene még egy csésze a doktor úrnak! - zihálta Sally. Amikor Tom percek múlva beállított, gőzölgő teával meg teasüteménnyel fogadták. A felszolgáló ezúttal Brian volt. A szülés közben Tom némán asszisztált. Mariával szavak nélkül is megértették egymást, tökéletes csapatot alkottak. Furcsa helyzet volt. Maria érezte, milyen örömmel segédkezik a férfi. A viselkedése szinte áhítatot fejezett ki. Sally akkor veszítette el másodszor az önuralmát, amikor a baba világra jött. - Az én gyermekem! - kiáltotta magánkívül. - Mutassák... mutassák meg a gyermekem! - Kislány! - Brian annyira meghatódott, hogy alig jött ki hang a torkán - Van egy édes kislányunk! Tom Brian kezébe adta az újszülöttet, a büszke apa pedig a felesége mellére fektette. Amikor Maria Tomra pillantott, különös kifejezést látott az arcán: öröm és szomorúság keverékét. Az orvos azonban nem szólt egy szót sem, és Maria tudta, nem alkalmas az idő arra, hogy a kérdéseire választ kapjon. Tom elhagyta a szobát, Briant pedig elküldte a felesége újabb adag teát főzni. Sally csak feküdt az ágyon, és majd szétvetette a büszkeség, ahogy a kislányát nézte. Maria nemegyszer megfigyelte már ezt a jelenetet az újdonsült anyáknál. Mielőtt elment volna, összetakarított. Holnap reggel újra jön majd, és Briannél minden eshetőségre megvan a telefonszáma. - Hát nem édes? - áradozott a férfi, amikor kikísérte. - De, tüneményes kisbaba - értett egyet Maria. Somolyogva nézte az ápolt előkertet, és azon tűnődött, vajon mikor lesz a Lashmer Lane 43-as számú háza és környéke újból olyan kifogástalan állapotban, mint az első látogatásakor... Végül úgy döntött, mégiscsak visszamegy a rendelőbe, és melegében megírja a jelentését. Meglepetésére Tom irodájában égett a lámpa. A lány bekopogott, és Tom felszólítására belépett. A férfi feltűrt ingujjal az íróasztalánál ült. A számítógép be volt kapcsolva, és egy kis asztali lámpa hangulatos fénybe vonta a szobát. Tom Mariát látva elmosolyodott. - Kerüljön beljebb, és foglaljon helyet! Biztosan jól elfáradt. - Ó, csak egy kicsit. - A lány leült. - Mit csinál itt ilyen későn? Az orvos vállat vont. - El kell egyszer intéznem a papírmunkát. Anyám vigyáz ilyenkor Jamesre. Kellemes szülés volt, ugye? - Igen, minden tökéletesen ment. De még mindig nem tudom, miért akart ott lenni.

10

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Tom nem válaszolt azonnal. - Tudja, orvosként olyankor hívnak, amikor baj van - mondta aztán. - Egy normális szülés arra emlékeztet, hogy a legtöbb esetben minden szerencsésen alakul. - Úgy látom, maga nagyon elkötelezett - jegyezte meg a lány. A férfi viselkedésében hirtelen változás állt be. Zárkózott és távolságtartó lett. - Szülész vagyok, Maria. Ez is hozzátartozik a munkámhoz. A férfi arcán különös kifejezés jelent meg. Talán vágyakozás? – töprengett Maria. Ő fáradt volt, de ugyanakkor boldog és elégedett is. Ma jó munkát végzett. Még nincs egy hete, hogy ismeri Tomot, de ez a délután nagyon közel hozta őket egymáshoz. Mariában felébredt a vágy, hogy gyakrabban lássa a férfit. És nem csak a munkahelyükön. - Holnap este lesz egy kis összejövetel a kórházban. Adományokat gyűjtenek. Maga is ott lesz? Tom elgondolkodva nézett rá. - Tulajdonképpen nem állt szándékomban elmenni. Általában kihagyom az efféle rendezvényeket. És maga? Szeret bulizni? - Nagyjából úgy állok hozzá, mint maga. De sokan eljönnek a kórházból, és jó alkalom lesz újra látni a régi barátokat - felelte a lány. - Csak miattuk leszek ott. Nincs kedve eljönni? Akár csak rövid időre is. - Szeremé, hogy elmenjek, Maria? - Tom arca árnyékban volt, így a lány nem láthatta az arckifejezését. Kicsit remegett a hangja, amikor válaszolt: - Igen, örülnék. - Rendben. Ott leszek, de csak rövid ideig. A hétvégeken igyekszem a lehető legtöbb időt tölteni Jamesszel. Úgyhogy csak akkor megyek, ha már elaludt. - Hű, ezt nézzétek meg! - kiáltott Jenny Donovan. - Nem gondoltam volna, hogy egyszer még eljön egy buliba. Maria régi munkatársaival és azok kísérőivel beszélgetett az egyik sarokban. Jenny megjegyzésére kíváncsian fordult meg. Tom állt az ajtóban. A férfi lenyűgözően festett sötét öltönyében, mézszínű, kigombolt nyakú ingében. A haja ragyogott, mint mindig. Maria nem az egyetlen nő volt, aki élvezettel legeltette rajta a szemét. - Maria, ez a te érdemed? - intett Jenny a fejével Tom felé. - Én szóltam neki a buliról - ismerte el a lány. Azt már nem vallotta be, hogy rá is vette a férfit arra, hogy eljöjjön. - Miért? Egyébként nem jár el sehova? - Ritkán - közölte Jenny. - A szabad ideje nagy részét a fiával tölti. - Megkérdezem, nincs-e kedve csatlakozni hozzánk - mondta Maria. -Nem akarjuk, hogy egyedül érezze magát, ugye? Jenny olyan pillantást vetett rá, hogy a lány elpirult. - Nem tűnik elveszettnek - jegyezte meg Jenny gunyorosan. - De csak menj oda nyugodtan, és kérdezd meg! Jennynek igaza van, gondolta Maria, amikor újra Tom felé nézett. A férfi nyugodtnak és fesztelennek látszott, s épp elindult a bár felé. A lány egy pillanatra megingott. Nem akart rámenősnek tűnni. De aztán úgy döntött, mégiscsak odamegy hozzá. Elvégre közvetlen munkatársak. Mielőtt meggondolhatta volna magát, céltudatosan utat tört Tom felé. - De jó, hogy eljött! - köszöntötte barátságosan az orvost. - Nem akar odajönni hozzánk? A férfi megfordult, és Mariára mosolygott. A lány nem tudta eldönteni, csak képzelte, vagy valóban az érdeklődés szikrája villant fel Tom szemében, amikor ránézett. Maria ezen az estén nyakba akasztós, mélyen kivágott borvörös ruhát viselt. Talán kicsit túl merész volt a kivágás, de a lány úgy döntött, hogy ma nincs szolgálatban, és megengedhet magának egy kis lazaságot. Most azonban kényelmetlenül érintette Tom pillantása, és zavartan próbálta feljebb huzigálni mellén a ruhát. Amitől a férfi figyelme még inkább a dekoltázsára összpontosult. - Igen, szívesen társulnék magukhoz, Különben is beszélnem kell Jennyvel. Még meg sem köszöntem neki, hogy magát ajánlotta a rendelőbe. Odasétáltak a többiekhez. Tom üdvözlésül egy csókot nyomott Jenny arcára, és barátságosan megrázta az asszony férjének, Mike-nak a kezét. - Örülök, hogy itt látom, Tom - jelentette ki Jenny. - Olyan ritkán jár társaságba. - Az új szülésznőm rám parancsolt, hogy jöjjek el - közölte az orvos mosolyogva.

11

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Ebben a pillanatban dobpergés hangzott fel, majd fülsiketítő tus következett. Jenny és Mike szeme felcsillant. Elnézést kértek a kollégáktól, és elszaladtak a táncparkett felé. Sok pár követte őket. - Volna kedve táncolni? - kérdezte Tom kicsit bizonytalanul. - Már évek óta nem táncoltam, de szívesen megpróbálom, ha van elég bátorsága hozzám. - Bár én sem vagyok éppen profi, vállalom a kockázatot. Tom a lány derekára tette a kezét, ujjai Maria meztelen bőrére simultak. A testük összeért, és amikor a férfi egy lépést tett előre, a combjuk egymáshoz nyomódott. Maria már rég elfelejtette, milyen izgató tud lenni a tánc. Egy ideig nem mert megszólalni, mert minden erejére szüksége volt, hogy elfojtsa kissé ellentmondásos érzéseit. Nagyon jó volt Tommal táncolni! Érezni a közelségét, a keze érintését, meleg, ruganyos testét, a leheletét az arcán... Igen, Maria nagyon élvezte mindezt. Feltűnt neki, mennyien megbámulják őket. Talán szép párt alkotnak ketten? Vagy csak a borvörös ruhája illik feltűnően jól Tom szőke hajához? - Tényleg gyakrabban kellene szórakozni járnia - szólalt meg Maria. - Egy csomóan magát bámulják. Minden nő irigyli a fantasztikus szőke hajáért. A férfi egy ideig fontolgatta a válaszát. - Szerintem inkább magát bámulják - felelte mosolyogva. - Vagy talán azon csodálkoznak, hogy az én hajam hosszabb, mint a magáé. - Régebben az enyém is hosszabb volt, de most jobban szeretem így, röviden. Praktikusabb. - Maria nem akarta elárulni, miért vágatja mindig ilyen rövidre a haját. A lassú szám véget ért, és a DJ bejelentette, hogy forróbb ritmusok következnek. Az orvos kérdőn nézett a lányra, aki gyáván megrázta a fejét. Így aztán visszamentek a többiekhez. Maria rengeteg újságról értesült a volt munkatársaktól, és alaposan belemerült a beszélgetésbe, Tomot ezért egy ideig szem elől tévesztette. Egyszer csak megjelent a férfi, megfogta a csuklóját, és félrehúzta. A lánynak jólesett minden apró érintése. - Szívesen maradnék még, de el kell mennem - mondta sajnálkozva Tom. - Most hívtak telefonon, hogy James belázasodott. Meg kell néznem, mi lehet vele. Ne haragudjon, Maria! - Ó, dehogy haragszom. Jobbulást kívánok Jamesnek - felelte őszinte együttérzéssel a lány. - Hétfő reggel találkozunk. - Ez segíteni fog túlélni a hétvégét - felelte a férfi, és már el is tűnt. Maria a homlokát ráncolva nézett utána. Ezzel vajon mit akart mondani? Miközben a fejét törte, Jenny lépett mellé. - Gyere, üljünk le egy kicsit dumcsizni! Csak te meg én. Letelepedtek egy sarokba, egy kis asztal mellé. - Na, hogy jössz ki Tom Ramseyvel? - Remekül tudunk együttműködni. Nyugodt és nagyon jó orvos. Bár kicsit zárkózott, de nekem ez megfelel. Te közelebbről ismered? Jenny a fejét rázta. - Nem igazán. Ahogy te is mondtad, zárkózottnak tűnik. Csak annyit tudok róla, hogy innen, a környékről származik, de Londonban tanult, és a szakorvosit is ott végezte. Nagyon boldog házasságban élt, amíg a felesége a szülés után meg nem halt. - De a fia életben maradt. Jenny bólintott. - Igen. Tomnak nem lehetett könnyű. Egy évvel ezelőtt állt nálunk munkába. Az édesanyja itt lakik a közelben, ő segít a fia nevelésében. Tomnak a kis James a legfontosabb. Mike azt mondja, kitűnő orvos, de sosem jár társaságba. - Jenny kíváncsian nézett fiatal barátnőjére. - És itt elérkeztünk az est legfontosabb kérdéséhez: hogy sikerült elcsalnod? - Egyszerűen csak felvetettem, eljönne-e - igyekezett tompítani a kérdés jelentőségén Maria. - Amint láttad, nem együtt jöttünk, és ő már el is ment. Nélkülem. - Igaz, de az előbb felőled kérdezősködött, és úgy vettem észre, hogy ez több volt munkatársi érdeklődésnél, amit persze nagyon igyekezett leplezni. Téged érdekel Tom? - Talán - vallotta be tőle szokatlan nyíltsággal Maria. - Nem, nem talán. Kifejezetten érdekel. Csak félek az egésztől. Ahányszor a kisfiára nézek, feltolulnak bennem az emlékek. Az én Jamesem és az övé olyan hasonlóak, és mégis mások...

12

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Az elmúlt négy évben behúzódtál a védőbástyáid mögé - töprengett Jenny a barátnőjét szemlélve -, lehetséges, hogy Tom átverekszi magát rajtuk? - Megeshet - felelte Maria rövid hallgatás után. Maria nagyon élvezte a terheseknek tartott előkészítő tanfolyamokat. Először lazítógyakorlatokat tanított nekik, aztán külön-külön beszélgetett velük, míg a többiek teáztak és csevegtek egymással. Éppen az egyik betegéről írt feljegyzéseit egészítgette ki, amikor Molly telefonált. - Van itt egy hölgy, aki szeretne veled beszélni. Nincs időpontja, de talán be tudod még venni mára. Maria érezte Molly hangján, hogy a páciens is hallja a beszélgetést. És azt is érezte, hogy Molly fontosnak tartja, hogy fogadja a nőt. - Kínáld meg teával! Amint elment ez a betegem, lesz rá időm. - A hölgyet Tracy McGeenek hívják - közölte még Molly, majd letette a kagylót. Maria bocsánatkérőn a betegére mosolygott, majd megnyugtatta, hogy minden rendben van a terhességével. Miután a kismama mögött becsukódott az ajtó, keresni kezdte Tracy McGee betegkartonját, és meg is találta. A nő az utolsó három esedékes vizsgálaton nem jelent meg. Egy ceruzás megjegyzés szerint drogfogyasztás gyanújába keveredett, és a partnere is problémás eset. Maria felsóhajtott. Nem ritka az efféle bejegyzés. Fontos volt, hogy nyoma maradjon az ilyen háttérinformációknak. Ugyanakkor nem kell hogy örökre ott maradjanak, bármikor kiradírozhatok. Elindult abba a szobába, ahol a többi terhes tartózkodott, de Tracy már a folyosón várta. A nő nagyon fiatalnak látszott, borzas haja tűzvörös volt, füle, orra, alsó ajka tele volt pirszinggel, és hosszú, khakiszínű katonai kabátot viselt. Nagyon mogorva képet vágott. - Jó napot, Maria Wyatt vagyok, a szülésznője - mutatkozott be Maria. - Nem akart teázni vagy kávézni? - Azokkal ott nincs kedvem egy levegőt szívni. Csak fintorognának, ha meg látnának. - Ők is terhesek, akárcsak maga - felelt nyugodtan Maria. - De ha inkább az irodámban akar beszélgetni, hozok magának mindjárt egy csészével. -Hát... rendben. Maria nemsokára visszajött egy csésze teával, és nekikészülődött a vizsgálatnak. Tracy állapota nyugtalanította. A nő nagyon sovány volt, láthatóan alultáplált. Maria hosszas puhatolózás után kiszedte belőle, hogy kizárólag gyorséttermek olcsó kosztjával táplálkozik. - Elegendő tejet fogyaszt? - kérdezte. - Sok kalciumra van szüksége, hogy a fogai egészségesek maradjanak, és a baba csontozata is erős legyen. - Utálom a tejet! Tracy pulzusa a normális határon belül volt, a vérnyomását viszont Maria kissé magasnak találta: százharmincöt per kilencvenöt volt. A baba a korához képest kicsinek tűnt, a szívverése pedig gyenge volt. - Hol lakik, Tracy? - Az egyik panelban. A barátommal. Nagyobb is lehetne, de elmegy. Az minden, amim van. - A szülei a közelben élnek? - Anyu meghalt. Amikor apámról utoljára hallottam, a sitten ült. A következő kérdést Mariának mindenképpen fel kellett tennie. - Milyen drogokat szed? Tracy vállat vont. - A szokásosakat. Tudja, amit a barátom be tud szerezni. Időnként kokót, de inkább csak füvet. Kell az anyag, hogy bírjam a gyűrődést. - A fű cannabist jelent? Tracy alig észrevehetően elmosolyodott. - Igen, cannabist jelent. Ezt a szót utoljára az iskolában hallottam. - Ugye tudja, hogy a drog árthat a gyermekének? - kérdezte Maria. - Átirányíthatom egy speciális klinikára? Ott majd törődnek magával, elvonókúrán vehet részt, és... - Nem megyek semmiféle rohadt klinikára! Maria felsóhajtott. Legalább megpróbálta. És nem tehet mást, mint hogy tovább próbálkozik. - Nem vagyok elégedett sem a maga, sem a baba állapotával. Maga veszélyesen sovány, a magzat pedig fejletlen. Néhány napra be kell feküdnie a kórházba. Mindkettőjüket fel kell erősíteni... - Azt lesheti, mikor megyek kórházba! És szülni is otthon fogok, csak hogy tisztázzuk. Maria tudta, mikor kell feladnia.

13

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Mondja meg, miben tudok segíteni, Tracy! - kérte higgadtan. Tracy most először mutatta meg az igazi érzéseit. - Félek... Szeretném tudni, mit kell csinálnom, hogy jobb legyen... Maria igyekezett használható tanácsokkal ellátni. Tápláló ételeket ajánlott neki, próbálta rávenni, hogy egészségesebben éljen, mert ezzel sokat használna születendő gyermekének. Tracy csak ült és hallgatta. Maria azonban látta rajta, hogy nem minden jutott el a tudatáig. Sóhajtva nézett utána, amikor elment. Megtett minden tőle telhetőt, de tisztában volt azzal, hogy Tracy aligha tartja be a tanácsait. Ebben az esetben tulajdonképpen nem volt szüksége Tom támogatására, de mivel az orvos azt mondta, bármikor számíthat rá, benézett hozzá. - Van egy perce? - dugta be a fejét. Az irodaajtó ugyanis csak be volt hajtva. - Ha nincs, az se baj. A férfi felnézett. - A kedvenc szülésznőm számára mindig van időm. Kér egy kávét? - Azt hiszem, most jólesne egy. Tom töltött egy csészével, odanyújtotta neki, és az egyik kényelmes fotelra mutatott a dohányzóasztal előtt. Amikor a lány már ült, ő is letelepedett vele szemben. - Hadd találjam ki! Arról a morcos képű hölgyről van szó, akivel nemrég Molly beszélt? - Igen, róla. Tracy McGeenek hívják, tizenkilenc éves, körülbelül harminchetes terhes. Nagyon keménynek tetteti magát, közben halálosan fél. Sajnálom szegényt. Tom bólintott. - Meséljen el mindent! Maria összefoglalta Tracy helyzetét, és nem hallgatta el a maga véleményét sem. Tom nagyot sóhajtott, és a mennyezetre emelte a tekintetét, majd újra Mariára nézett. - Az egyik legnehezebb dolog egy orvos vagy egy szülésznő életében látni, ha az életmentő tanácsait semmibe veszik; És Tracy esetében osztom a véleményét. Az a nő veszélyezteti az egészségét, sőt lehet, hogy a baba vagy a saját életét is. A törvény előtt azonban Tracy felnőtt. Önállóan dönthet. Maga értesítheti a szociális segítőszolgálatot, azzal talán hasznára lehet, de ha Tracy nem akar hallani róluk, nem kötelezhető rá, hogy elfogadja a segítségüket. Próbálkozhat újra és újra a tanácsadással, a rábeszéléssel. Ennél többet nem tehet. - És mi lesz a babával? Szegény párának milyen esélyei lesznek? - Tudja a választ. Amint világra jön, közbeléphetünk, de csak akkor, ha feltétlenül szükséges. - Igen, ezt tudom. - Maria felsóhajtott. - De nem baj, hogy emlékeztet rá. Most hagyjuk a nyomasztó kérdéseket! Azt mondja meg inkább, hogy tetszett a szombati buli? Kár, hogy olyan korán el kellett mennie. A férfi nem válaszolt mindjárt. - Tetszett, és szívesen maradtam volna még. - Elmosolyodott. - Egy eddig ismeretlen Maria Wyatt-tel találkoztam ott. A lány úgy döntött, hogy elengedi a füle mellett ezt a megjegyzést. - Gyakrabban kellene eljárnia otthonról - tanácsolta, de mindjárt rájött, hogy ostobaságot beszél, hiszen ő maga is alig mozdul ki a kis lakásából. A férfi szemében különös kifejezés jelent meg. - Jó ötlet. Mit szólna a szombathoz? Volna kedve velem tölteni? Maria meglepetten bámult rá. Erre nem számított. És arra a botor reménykedésre és várakozásra sem, amely a meghívásra szétáradt a szívében. - Csak maga és én? - kérdezte elbizonytalanodva. - Igen, csak mi ketten. James a hétvégén elutazik a nagyanyjával. Szabad leszek, mint a madár. - És... és mit csinálnánk? - tudakolta a lány óvatosan. - Engedje, hogy meglepjem! Félig-meddig szakmai dologról van szó, de azt hiszem, tetszeni fog magának. Bízik bennem? Maria elnevette magát. - Ugyan miért bíznék? Tom még szélesebben mosolygott. - Maria, ne gondolkodjon annyit! Már feltűnt, hogy mániákusan óvatos. Akar velem tölteni egy kis időt? Igen, akarok, gondolta a lány. De minden olyan bonyolult. Elsősorban James miatt. Másfelől viszont csupán egyetlen nap lenne... - Hát jó! Mivel félig-meddig szakmai dologról van szó, magával tartok. De most folytatnom kell a munkát. Köszönöm a kávét. - Ezzel kisietett a szobából.

14

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Természetesen el akart menni Tommal. A férfi nemcsak jóképű volt, hanem kedves meg tapintatos is, és... És a közelében a hormonjai eddig minden alkalommal működésbe léptek, ismerte el magában. A bőre bizsergett, a térde majd összecsuklott. Tom felizgatta. Ilyen hatással még egy férfi sem volt rá. És úgy tűnt, Tom... kedveli. De ott van James. Ami nagy baj. Baj? Hirtelen elszégyellte magát. Hogy lehet baj egy négyéves kisfiú, aki elvesztette az édesanyját? Meg kell tanulnia elfogadni a helyzetet. Talán Tom majd segít.

15

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

3. FEJEZET Maria csinos, borostyánszínű nadrágkosztümöt vett fel, rá pedig a legmelegebb téli kabátját. Amikor kíváncsiskodott, hogy hova fognak menni, Tom csak annyit válaszolt: vidékre. És hogy olyan ruhát vegyen fel, amelyben jól érzi magát. - Magáért megyek a nővérszállóhoz - mondta. Maria meglepetten nézett rá. - Ugye tudja, hogy ha munkaidőn kívül együtt látnak bennünket, pletykálni fognak. - Ha magát nem zavarja, engem nem érdekel. Engem sem, szögezte le magában Maria. Ugyanakkor motoszkálni kezdett benne egy érzés, hogy olyan útra lép, amelynek nem ismeri a célállomását. Bár félt tőle, mégis rá akart lépni erre az útra. És - legalább egy ideig - menni akart rajta. Tom sötét sportzakót, színben hozzáillő nadrágot, inget és nyakkendőt viselt. Amikor a nővérszálló előtt besegítette a lányt a kocsiba, elhaladt mellettük két nővér, és mosolyogva feléjük bólintottak. Hamarosan mindenki tudni fog a kis randevújukról. Elhagyták a várost, és a mocsárvidék felé vették az irányt. Egy idő után Tom megszólalt: - Mindennap látom a rendelőben, de szeretném megismerni az igazi Mariát. - Az igazi Maria dolgozik magával mindennap. Az életem nagy részét a munkám teszi ki. - Azon gondolkodom... - kezdte a férfi, de Maria ellentámadásba ment át: - Én pedig szeretném az igazi Tom Ramseyt megismerni. Én már meséltem a fiamról. Most szeretnék magáról megtudni részleteket. Ez így tisztességes, nem? - Maria nagyot nyelt. Vajon hogy fog reagálni a férfi a kérdésére? - Meséljen a feleségéről! Tom mereven előreszegezte a tekintetét, nem nézett a lányra. Pár perc hallgatás után megszólalt: - Néhány órával James születése után meghalt. Magzatvíz-embóliában. - Hallottam és... olvastam erről a szövődményről - válaszolta akadozva Maria. - Nagyon ritka és nagyon veszélyes. - Igen. - Ezzel a férfi jó időre elhallgatott. Maria eltöprengett. Itt van két ember, akik kedvelik egymást, de egyikük sem szívesen nyílik meg a másik előtt. A lány kinézett az ablakon. Az út két oldalán hófedte lápvidék suhant el mellettük. - Hová megyünk? A férfin látszott, hogy a helyes szavakat keresi a válaszához. - A rendelő múlt évi költségvetéséből maradt valamennyi pénz, amelyet most sürgősen el kell költeni. Játékokra gondoltam háromtól nyolcéves korú gyerekeknek. Tulajdonképpen June Roberts dolga volna a játékvásárlás, de neki esküvőre kellett utaznia ezen a hétvégén. Azt javasolta, hogy magát kérjem fel a feladatra. Szülész-nőgyógyászként nincs sok érzékem a gyerekjátékokhoz. - Tudja, hogy épp ez a korosztály a gyengém... Még mindig fáj... - Hamarosan megérkezünk - közölte a férfi nyugodtan. - Nézzen körül, és ha nem bírja tovább, várjon meg kint! Akkor majd én kiválasztom, amit jónak találok. Valaki majdcsak segít. Emiatt ne aggódjon! Maria bizalmatlanul lesett rá. Gyanús volt neki, hogy a férfi ilyen könnyen engedett. Nemsokára áthajtottak egy hangulatos falucskán. A település túlsó szélén jókora épület emelkedett, valószínűleg malom lehetett egykor. A homlokzatán nagy tábla hirdette a cég nevét: SZENT FILLIAN MŰHELY. Maria nem értett semmit. - Miért jöttünk ide? Játékot lehet a városban is kapni. - A pénzért én felelek, ezért én szabhatom meg azt is, hol költöm el. - Tom behajtott az udvarra, és a látogatóknak fenntartott helyre leparkolt. Kiugrott a kocsiból, és udvariasan kinyitotta az ajtót Mariának. A lány elgondolkodva kiszállt. Egy barna overallos, tömzsi fiatalember sietett eléjük, és szélesen rájuk mosolygott. - Jó napot, asszonyom, jó napot, uram, Paul vagyok. Odavezetem magukat Mr. Constance-hoz. Tom kezet rázott vele. - Köszönöm, Paul. Dr. Tom Ramsey vagyok, ő pedig Miss Wyatt. Itt hagyhatjuk a kocsinkat? -Természetesen - felelte Paul. - Jó hideg van ma, ugye? - Igen, nagyon - értett egyet mosolyogva Maria. Paul körülbelül húszéves lehetett, és szemlátomást Down-kórban szenvedett. Egy hosszú, sötét folyosón át egy nyitott ajtóhoz vezette a vendégeket. - Mr. Constance, Ramsey doktor és... és egy hölgy van itt.

16

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Mr. Constance megtermett, kedélyes ember volt. Mindkettőjükkel kezet rázott, és kijelentette, hogy nagyon örül a jövetelüknek, majd hozzátette: - Sajnos nekem dolgom van, de Paul körbevezeti magukat, és bemutatja a munkatársainkat. Utána majd megiszunk együtt egy kávét. - Örömmel - válaszolta Tom, majd Paulhoz fordult. - Megnézném a gyerekjátékokat. -Aztán Mariához szólt: - Miss Wyatt, szeretne inkább itt várni rám, vagy velem tart? - Magával tartok. Paul ragyogó arccal nézett rájuk. - Erre tessék! - mutatta az utat. Büszkén végigvezette őket a műhelyen, ahol a legtöbb dolgozón hozzá hasonlóan a Down-kór jelei látszottak. A hangulat vidám volt a helyiségben. Tomot és Mariát barátságos kézfogással és lelkes mosollyal fogadták. A műhely megtekintése után Paul a kiállítóterembe vitte őket. - Van néhány ötletem, mit szeretnék venni - szólt Tom a lányhoz. - Abból indulok ki, hogy mivel szeret játszani James. Arról viszont sejtelmem sincs, mi tetszik a kislányoknak vagy a nagyobb gyerekeknek. - Erőltesse meg a fantáziáját! Gondoljon arra, hogy egy játéknak nemcsak szépnek kell lennie, hanem strapabírónak is. A gyerekek ledobják őket, ráülnek, fociznak velük, vagy éppen széttépik őket. A legfontosabb, hogy ne legyenek balesetveszélyesek. Tom megfogott egy fából készült váracskát, és elégedetten nézegette. - Az nem ér semmit - nevetett rajta Maria. - Nézze csak! Össze van szögelve. Ha valamelyik felén szétesik, hegyes szögek állnak majd ki belőle, és a gyerekek megsérülhetnek. - Úgy látom, maga szakember! - Csak józan paraszti ész kell hozzá. Maria egyre jobban belemelegedett a játékok válogatásába, és nagyon élvezte a dolgot. Kiválasztották, megvizsgálták, kipróbálták, majd feljegyezték a játékokat. Egy keskeny bemutatószekrényhez értek, amelyben egy pirosra és feketére lakkozott, fából készült játékvonat állt. A lány rögtön ráismert, és a lelke egy szempillantás alatt jéggé fagyott. Alig észlelte, hogy Tom beszél hozzá, és egy szót sem értett abból, amit mondott. - Jól van, Maria? Meleg van itt. Nem akar leülni? Kérjek egy pohár vizet? A lány tompán megrázta a fejét. Felfogta, hogy Tom aggódik érte. - Jól vagyok - motyogta. - Csak... már nagyon rég nem láttam ilyet. -Milyet? Ilyen játékvonatot? - Rory, a piros vonat - felelte alig hallhatóan a lány. - James a második születésnapjára kapta tőlem, és teljesen beleszeretett. Mindig ott volt a keze ügyében. Amikor megbetegedett... mellette volt az ágyacskájában. Tom megfogta a kezét, és átkarolta a derekát. - Sajnálom, Maria. Kikísérem az irodába, és megkérem Mr. Constance-t, hogy... - Ne! Még nem végeztünk. Adja ide a listát! Ebből a vonatból négy kell. - Mivel Tom elbizonytalanodva nézett rá, a lány folytatta: - Nagyon igényesen készített játék, nem megy egyhamar tönkre. A gyerekek örülni fognak neki. - Jó, akkor négyet. Tom elhúzta a kezét Maria csípőjéről, amikor továbbindultak, de a kezét még mindig fogta. Mariának jólesett a gondoskodó gesztus. A Saracen's Head nevű étterem egy régi, homokkő épületben volt egy hegyoldalon. Tom és Maria olyan asztalt kapott, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a lancashire-i tájra. Közben már sötétedni kezdett, és a völgyben fekvő falvakban sorra kigyúltak a fények. Választottak maguknak az étlapról, és Maria még egy pohár fehérbort is kért. Érezte, hogy lassan enyhül a feszültsége. - Szóval néhány napig egyedül lesz? - kérdezte Tomtól. - Igen, és igazán kellemes végre egyszer egy csinos hölggyel együtt vacsorázni. Persze azért hiányzik James. - Biztosan nagyon nehéz egyedülálló apaként nevelni egy kisgyereket. Tom vállat vont. - Anyám a közelben lakik. Többnyire ő van Jamesszel. Imádják egymást. De... ahogy maga is, én is sokat magyarázom másoknak, hogy két szülő jobb az egynél.

17

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Feltéve persze, hogy jó szülők. - Maria a kezébe fogta a poharát, és zavarában játszadozott vele. Nem tudta eldönteni, merjen-e kérdezni. - Tom, fáj, ha a feleségéről beszél? Arról, hogy milyen volt, hogy mit jelentett magának? - Igen, nem könnyű. - A férfi hangja fegyelmezettnek tűnt. - Elég... gyakran gondolok rá. De nem szoktam róla beszélni senkinek. Nem érzem szükségét. Nehezebben fog menni, mint gondoltam, állapította meg magában Maria. De mivel már belekezdett, úgy érezte, folytatnia kell. - Egy halálesetnél gyakran azt hiszik a barátok meg a rokonok, hogy úgy kell tenniük, mintha nem történt volna semmi. Én ezt nem tartom helyesnek. A felesége a maga részévé vált. Ezért szeretnék többet megtudni róla. - Van valami különös oka rá? - Azt hiszem, barátok leszünk. Ez nem elég ok? És... maga elérte, hogy beszéljek a fiamról. Abban a pillanatban nagyon nehéz volt, de utána sokkal jobban éreztem magam. Lehet, hogy nem tudja, hol kezdje? - töprengett a lány. Tom kibámult a völgyben pislogó fényekre, egyetlen arcizma sem rezdült. Aztán beszélni kezdett: - Jane-nek hívták. Tudom, hogy én hallgatag, sőt néha magamba forduló vagyok, de ő épp az ellenkezője volt. Mindig egy tarka pillangóra emlékeztetett. Sugárzott belőle az életöröm, rengeteg barátja volt, nevetés és melegség vette körül, amerre csak járt. Az volt életem legszebb időszaka, amikor együtt éltünk. - Mennyi ideig voltak házasok? - Csak négy évig. Gyereket terveztünk, és boldogan vártuk. A terhesség alatt nem volt semmi baj. Szülészként természetesen tudtam, hogy akadnak kockázatok, és néha nyomasztott is ez a tudat, de igyekeztem a sok szerencsés szülésre gondolni. Arra, hogy általában nincs semmi baj. Tom itt elakadt. - És aztán? - kérdezte halkan Maria. - Először nem is volt semmi. James megszületett. Még most is érzem azt a boldogságot. Aztán jött a magzatvíz-embólia. Valamilyen okból a magzatvíz bekerült a placentán át a véráramba, és Jane allergiával reagált rá. Panaszkodott, hogy fázik, és nem kap rendesen levegőt. Aztán elkezdett félni. És én is. Az orvosok odagyűltek az ágya köré, de mindenki tudta, hogy nem segíthetnek rajta. - A férfi többször mély levegőt vett. A baba egészséges volt, és valamennyien tudtuk, hogy Jane-nek nincs sok esélye a túlélésre. Aztán kómába esett. Csak ültem az ágyánál, és fogtam a kezét. Akkor is, amikor meghalt. Én is meg akartam halni, de ott volt a gyerek, akiről gondoskodnom kellett. - Tom csak most nézett rá a lányra. - Nem akarok még egyszer olyan fájdalmat átélni. Maria szerette volna megvigasztalni, megfogni a kezét, és biztosítani arról, hogy egyszer majd ez a fájdalom is elmúlik, de szabad ezt tennie? - És ezért nem akart azóta új kapcsolatot? - kérdezte gyengéden. - Sokáig időm nem volt rá, még a gondolatig sem jutottam el. Fontosabb dolgom is akadt. És van egy fiam, akit fel kell nevelnem. Jó nekem így is. - Nagyon sajnálom az egészet - mondta Maria. - Sejtem, mit érzett. A férfi elgondolkodva megrázta a fejét. - Igaza volt. Épp elég időt töltöttem azzal, hogy magamat sajnáltam, és nem gondoltam másokra. Körülnézett. - Úgy látom, jön a vacsoránk - jelentette ki megváltozott hangon, megváltozott arckifejezéssel. Félretettek a komoly gondolatokat, mély érzelmeket, s megint olyanok voltak, mint máskor. Elrejtették a fájdalmukat egymás és a világ elől. Maria azonban tudta, hogy résnyire kinyílt a köztük lévő ajtó. Azt viszont képtelen volt eldönteni, hogy ez jó vagy rossz. A vacsora mennyeinek bizonyult, bár a lány később nem emlékezett rá, minek milyen íze volt. Aztán visszaindultak. Tom viszonylag korán kitette őt a nővérszálló előtt, és Maria örült ennek, mert maradt ideje gondolkodni. A férfi az ajtóig kísérte. Maria Tom vállára tette a kezét, és egy röpke csókot adott neki. - Köszönöm a gyönyörű estét, Tom. Ez egy jóéjszakát-csók volt, semmi több. - Semmi több - szólt lassan a férfi, aztán átölelte Maria derekát, és magához húzta. A lány tudta, hogy azonnal elereszti, ha tiltakozik. De nem akart tiltakozni. Már nem. Felnézett a férfira. Tom meglepettnek tűnt.

18

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Elképesztően szép vagy - lehelte. - Azonkívül okos, kedves, és én szeretek veled lenni. Már akkor elfog a vágy, ha a kezedhez érek. Olyasmi ez, amiről azt gondoltam, sosem fogom többé érezni. Eszembe juttatod mindazt, ami hiányzik. És akkor megcsókolta. Gyengéden végigsimított a hátán, aztán még jobban magához húzta. A testük tökéletesen illett egymáshoz. Eleinte csak kíváncsi volt a csók, várakozó, de amikor Maria viszonozta, Tom alaposan felbátorodott, és csaknem viharos lett. Valószínűleg még a föld forgása is abbamaradt, és semmi más nem számított, csak az ajkuk és a nyelvük játéka, csak azok az érzések, amelyek az egymást kényeztető, becéző mozdulataikat kísérték. Maria minden érzékével élvezte a pillanatot, és nem akarta, hogy véget éljen. Aztán Tom egyszer csak elhúzódott. Maria halkan felnyögött. Egy hang a fejében tulajdonképpen neki is azt súgta, hogy meg kell állni, amíg még lehet. - Szerinted jó ötlet volt? - kérdezte rekedten a férfi. - Lehet, hogy nem. Bevallom, engem megijesztett. - Szóval már bánod? A lánynak nem kellett gondolkodnia. - Nem. És te? - Ki bánná ezt? Én biztosan nem. De mi lesz most? Hogy fogadlak majd ez után a csók után hétfő reggel? - Majd meglátjuk - felelte a lány, és bemenekült a szobájába. Először lezuhanyozott, aztán készített magának egy bögre forró kakaót, .és hálóingben elhelyezkedett az ágyán. Szerette volna átgondolni, mi legyen ezután, és legfőképp számot kellett volna vetnie az érzelmeivel, de mégsem ezt tette. Életében először úgy döntött, lesz, ami lesz. Épp elég időt töltött már eddig töprengéssel és aggódással. Ábrándos mosoly jelent meg az ajkán. Tbm egyszerűen csodálatos! A mai napon történteknek folytatódniuk kell! Hétfő reggel az egyik kérdés magától megoldódott. Nem kellett azon töprengenie, milyen lesz a találkozásuk Tommal, mert a férfi nem volt ott. - Egész héten távol lesz - közölte Molly. - Egy sheffieldi kórház kölcsönkérte. Az összes szülészüket hatástalanította egy vírus. - Szépen vagyunk - jegyezte meg Maria. A jókedve lelohadt. A délelőtt közepén jártak,.amikor csörögni kezdett a telefon. Maria szórakozottan felkapta a kagylót, és bejelentkezett. Amikor egy ismerős, kedves hang szólalt meg a vonal végén, a lány lélegzete elakadt. - Hogy van a kedvenc szülésznőm? -A kedvenc szülésznődnek hiányzol. - A szavak olyan gyorsan kicsúsztak a száján, hogy Mariának ideje sem volt átgondolni a jelentésüket. Hallotta, hogy Tom nagyot sóhajt. - Te is hiányzol nekem. Sajnos helyettesítenem kell a sheffieldi kollégákat. - Mikor jössz vissza? - Pénteken. Ugye nem felejtetted el, hogy este a Landmoss Egyesület rendezvényére akartunk menni? Én pontos leszek. Ott találkozunk? - Igen. Tom, ami szombaton történt... talán beszélnünk kellene róla. Vagy csak egy jóéjszakát-csók volt? - Azt hiszem, nem - felelte a férfi lassan. - Most akarsz beszélni róla? -Nem, ez nem telefontéma. Ha beszélünk róla, fontos, hogy lássalak közben. - Igazad van, akkor majd... Maria hallotta, hogy a háttérből Tomot hívják. - Ramsey doktor, jöjjön gyorsan! Baj van! - Akkor pénteken látjuk egymást - mondta gyorsan a lány. - Talán jobb is, ha lesz néhány napunk gondolkodni. Tomnak sosem volt kifogása a kemény munka ellen. Épp ellenkezőleg. Azt szerette az orvosi hivatásban, hogy mindig történt valami, és ő részese volt a történéseknek. Ilyen kemény hete azonban még sosem volt. A betegkartonok toronymagasra nőttek az asztalán, már össze sem tudta számolni, hány órát töltött a kórházban. De mivel még sosem várakoztatott meg se szülő nőt, se beteg csecsemőt, most sem tette. Úgyhogy felhajtott még egy kávét, és bekapta a szendvicset, amelyet a büféből felküldtek neki. Este holtfáradtan esett be az

19

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

ügyeleti szoba ágyába, és azonnal elaludt. Tudta, hogy éjszaka bármikor felrázhatják, ha egy szülésnél szükség van rá. Egyáltalán nem zavarta a temérdek munka. Ezen a héten talán még jót is tett. Elfelejthette, milyen eseménytelen a magánélete. Elfelejthette, hogy belépett valaki az életébe, aki arra ösztönözte, hogy elgondolkozzon magán, amit már évek óta nem tett. A kórházi lótás-futásban azonban gyakran felmerült előtte Maria szép ajka, a mosolya, amely beragyogta egész arcát. Egy idő után, ha fáradt vagy ingerült lett, elég volt a lányra gondolnia, és máris visszatért a lendülete. Olyan érzése támadt, hogy az élete hamarosan jóra fordul. Lassan, kicsit bizonytalankodva, de arra a következtetésre jutott, hogy Maria sokat jelent neki... Sőt a mármár lehetetlennek vélt gondolat is megfordult a fejében: a lány minden eddigi nőnél többet jelent neki Jane halála óta. És akkor most hogyan tovább? Kockáztassa meg, hogy megint szerelmes lesz? Eddig ez a lehetőség kizártnak tűnt számára. De talán... - Ramsey doktor, Emily vérnyomása aggaszt bennünket. - Egy izgatott nővér nyitott be hozzá. - Ha volna szíves megnézni... Tom pedig felállt, s félretette a Mariával foglalkozó gondolatait. Pénteken késő délután Maria mögött nehéz hét volt. A lány már alig várta, hogy viszontlássa Tomot, még ha némi szorongás vegyült is az örömébe. Az elmúlt napokban sokat gondolkodott kettőjükön, de nem jutott eredményre. Épp az utolsó családlátogatásra tartott Sally Chesterékhez a kanyargós külvárosi utcákon. A baba születése szemlátomást megváltoztatta Sallynek a tökéletesen tiszta és rendes otthonról alkotott véleményét. Az asszony sokkal fesztelenebbnek és derűsebbnek tűnt. A kandalló előtt babaruhák száradtak, a fal mellett egy kis fürdőkád állt. Miután Maria megvizsgálta a csecsemőt, és kellően megcsodálta, a szokásos teát bögrében, a teasüteményt pedig bádogdobozból kapta. - Anna teljesen megváltoztatta az életem - mesélte ragyogva az asszony. - Nem is sejtettem, mekkora szükségem van rá. - Gyakran előfordul, hogy a csecsemők fenekestül felforgatják a szülők életét - mosolygott Maria. Sally bátortalanul megkérdezte: - Mikor lehet megint kisbabánk? Annyira szeretnék még egyet! És talán még majd egy harmadikat is. Lehetőleg gyorsan egymás után. Akkor majd nagyobb , ház kell, de Brian szerint megengedhetjük magunknak. Aha! Sally, a nagy tervező újra elemében! - És a harmadik gyerek után Brian sterilizáltatni akarja magát. - Amíg szoptat, kicsi a valószínűsége, hogy teherbe essen - válaszolta Maria. - Aztán négy-öt hónap múlva, amikor kezdi leállítani a szopásról a babát, megint fogamzóképes lesz. De jó, ha tudja, hogy két gyerek rettentő sok munkával jár. - Kis hatásszünetet tartott. - Ami pedig a férje sterilizálását illeti, gondoljanak arra, hogy bármi történhet... talán szeretnének később még egy gyereket. - Majd meglátjuk - vont vállat könnyedén Sally. A lakónegyed polgárai ugyan már tervezték, hogy egy igazi, kőből épült közösségi házat építtetnek, de a Landmoss Egyesület tagjai jelenleg egy kis faházban találkoztak több-kevesebb rendszerességgel. Maria úgy döntött, hogy a kocsiját a rendelő előtt parkolja le, és gyalog megy át a találkozóra. A házat gondosan karbantartották, nemrég festhették le, a kertje is gondozottnak tűnt. A lánynak azonban itt is szemet szúrt a rács az ablakokon, akárcsak a rendelőnél. Korán érkezett, Tom még nem ért vissza, de üzent neki, hogy már elhagyta Sheffieldet, és úton van hazafelé. Már gyülekeztek az egyesület tagjai, Maria azonban csak nőket látott, férfit egyet sem. Sok gyerek is volt, vidáman szaladgáltak a kertben. Az egyesület elnöke, az anyás kinézetű, de határozottnak tűnő Eunice Gee meghívta Mariát teára az irodájába. Tíz perc múlva fülsiketítő szirénázás süvített végig a házon. Eunice felsóhajtott. - A füstjelzőnk. Már nem először kapcsol be minden ok nélkül. - Azért talán el kellene hagynunk a házat. Az elnöknő rövid gondolkodás után rábólintott. - Hát jó, de vegye fel a kabátját, mert odakint hideg van.

20

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Amikor kiléptek a szabadba, a parkoló már tele volt izgatott nőkkel és gyerekekkel. A faház két ablakából füst gomolygott elő. - Tényleg tűz van - hebegte a teljesen elképedt Eunice. - Van listája azokról, akik a gyűlésre érkeztek? Eunice pánikba esett. - Nem, hiszen nem volt hivatalos ülés. Bárki eljöhetett, aki akart. Fogalmam sincs, ki van itt, ki nincs. - Megkérdezünk mindenkit, ki kivel érkezett, és hogy az illetők kijöttek-e a házból. Nincs olyan sok ember itt, és úgy tűnik, ismerik egymást. Maria még sosem élt át tűzesetet, de dolgozott egy cégnél, ahol a tűzrendészeti előírásokat nagyon komolyan vették. És az egyik gyakorlata során eltöltött némi időt a sürgősségi osztályon, ahol a saját szemével látta, milyen rettenetesek tudnak lenni az égési sérülések. Miután több asszonyt és gyereket is megkérdeztek, egy kislány félénken megszólalt. - Nem találom Alice Mayt. - Ő kicsoda, kislány? - Az anyukájával jött, de a mamája aztán hazament. Azt mondta, egy óra múlva visszajön. Alice velünk játszott. Piros kabátban van. Maria kézen fogta a kislányt, és körbejárta vele a házat, de Alice-nek nyomát sem látták. - Mikor beszéltél vele utoljára? - kérdezte Maria. A kislány zavartan pislogott rá. - A raktárban bújócskáztunk. Tudom, hogy nem lett volna szabad. Az is lehet, hogy Alice hazament. - Hol van a raktár?- faggatta a gyereket Maria látszólag nyugodtan, de közben kiverte a jeges veríték. A raktár az épület hátsó oldalán volt. Oda még nem ért el a tűz, de az ajtókon és ablakokon áthatolt a fűst. A lány tisztában volt azzal, hogy meg kellene várni a tűzoltókat, ám a füst egyre sűrűbb lett, és az idő sürgetett. - Ügyeljen rá, hogy ne jöjjön utánam senki! - kiáltott oda Eunice-nak, és berohant a házba. Eszébe jutottak a tűzvédelmi gyakorlaton tanultak: A füst gyorsabban öl, mint maga a tűz. Vésse eszébe, hogy a füsttel teli helyiségekben is van egy füstmentes réteg a padló közelében! Hasaljon le, ott lélegezhet! Maria a fejére húzta a kabátját, négykézlábra ereszkedett, és végigmászott a folyosón. Félúton járt, amikor sistergő hangot hallott, és a szeme sarkából látta, hogy az egyik ajtón lángok csapnak ki. A visszaút tehát elzáródott. Kétségbeesett bátorsággal mászott tovább. Légzése egyre nehezebbé vált, rosszullét kerülgette. Végre elérte a játszószoba ajtaját, és reménykedett abban, hogy a következő ajtó a raktáré. Felnyúlt a kilincsért, kinyitotta az ajtót, begurult, majd gyorsan visszacsukta. Bent nem érezte a füstöt olyan erősnek, de iszonyatos meleg volt. -Alice! Alice May! Itt vagy? Semmi válasz. De aztán nagyon lassan kinyílt egy szekrényajtó, és egy piros kabátos kislány dugta ki a fejét. - Félek - suttogta remegő hangon. - Akkor gyere elő, és kiviszlek innen - mondta Maria sokkal több bizakodással a hangjában, mint amennyit érzett. - Mindjárt kint leszünk a friss levegőn. Kinyitotta a raktárajtót, de rögtön vissza is csukta, mert a folyosó lángokban állt. Arrafele nem jutnak ki. De akkor merre? Az ablakon! Felemelt egy széket, és az üveghez vágta.. A szilánkok szanaszét repültek. Hideg levegő csapott az arcába. Maria megpróbálta eltávolítani a tokban maradt üvegdarabokat, de abban a pillanatban rájött, hogy a rácsoktól nem tudnak kimászni. Kétségbeesetten ütni kezdte a székkel a vasrácsot, ám az meg sem mozdult. Akkor a kezével kezdte rázni, de csak összevágta magát az üveggel. Ekkor egy rézsisakos fej bukkant fel az ablak előtt, és egy barátságos hang arra szólította fel, hogy lépjen hátrább. - Mindjárt kihozzuk magukat, kislány! Maria engedelmeskedett, és a gyerekkel együtt hátrahúzódott. Hatalmas reccsenés hallatszott, és a rács már ott sem volt. Aztán a tűzoltók kiverték a maradék üveget is. Maria az ablakkeretre dobta a kabátját, majd kiadta a gyereket az érte nyúló segítő kezeknek. Egy tűzoltó a távolabb álló kíváncsi csoporthoz szaladt a kislánnyal. Most Maria következett. Felhúzódzkodott és kimászott. - Van még bent valaki? - kiáltotta az egyik férfi. - A raktárban és a játszószobában nincs, de talán máshol se. Mindenki elhagyta az épületet. Maria hátranézett. Az épület középső része már izzott. Valamennyi tűzoltócsövet arra irányították. Tom futva közeledett a lány felé.

21

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Maria! Megsérültél? - A szemében rettenet ült, amikor magához húzta a lányt, és kétségbeesetten átölelte. Maria megdermedt. Csak most jutott el a tudatáig, mi történt, és mi történhetett volna. - Nincs semmi bajom. Csak a karomat vágta el az üveg, meg itt-ott egy-két horzsolás lett rajtam. Alice-t láttad? - Már úton van a kórházba. De neked tényleg nem esett bajod? - Tényleg. Mondtam már. - Gyere! - A férfi átkarolta a vállát, és távolabb vitte a ropogó-pattogó tűztől. - Maria, csak most hallottam, mit tettél. Nem lett volna szabad. Meg is halhattál volna. - De nem haltam meg. - Tomnak természetesen igaza volt. Maria akasztófahumorral próbálta meg elvenni a helyzet élét. - Féltél, hogy elveszíted a kedvenc szülésznődet? - Amikor meghallottam, hogy bent vagy... a tűz közepében, és arra gondoltam, meg is halhatsz... - A férfi kétségbeesetten rázta meg a fejét. - Mi jutott eszedbe? Az érzelmi kitörés meglepte a lányt. Hová lett az oly fegyelmezett Tom? - Jól vagyok - próbálta megnyugtatni a férfit. - Csak néhány karcolás esett rajtam. Nem is voltam közvetlenül a tűz közelében. Az orvos összehúzott szemmel nézte. - Meg kell vizsgáltatnod magad a kórházban. Csak a biztonság kedvéért. - Dehogy kell! Tom, tényleg semmi bajom. Nem akarok kórházba menni. A férfi lassan megnyugodott. Maria kezébe nyomott egy kulcscsomót. - Itt vannak a rendelő kulcsai. Menj be, és várj meg! Lehet, hogy itt még szükség lesz rám. Maria néhány perc múlva Tom irodájában volt, maga köré tekert egy plédet, leült az egyik fotelba - és könnyekben tört ki. Pedig nem szokott sírni. Biztosan a késleltetett sokkhatás váltotta ki. Vagy talán azért sírt, mert megmentette egy kislány életét. Ilyesmi nem történik mindennap. Tom úgy félóra múlva érkezett meg. Leült a lánnyal szemben, és megfogta a kezét. - Már nem volt szükség rám - közölte. - A mentősök jobban eligazodnak ilyen helyzetekben, mint én. Maria, komolyan azt gondolom, hogy meg kellene vizsgáltatnod magad a kórházban. - Nem esett bajom, Tom. Nem megyek el a kórházba - jelentette ki határozott hangon a lány. - Akkor én vizsgállak meg. - Tom, hagyd már abba, csak egy kis... - Vagy a kórház, vagy én! A lány sóhajtva elindult az orvos után a vizsgálóba. Tom ellenőrizte a pulzusát, légzését, vérnyomását, és elvégezte a szokásos vizsgálatokat. Meghallgatta a mellkasát, attól tartva, hogy a belélegzett füst károsíthatta a tüdejét. Végül megkönnyebbülten fellélegzett. - Szerencsére minden rendben. Most lássuk a sebeidet! Csak néhány kisebb vágás és horzsolás akadt a lány karján meg a lábán. Kicsit fájtak, de egyik sem volt komoly. Varrni nem kellett. - Fizikailag rendben vagy - közölte meleg hangon a férfi -, de szerintem még mindig sokkhatás alatt állsz. Nem tanácsos egyedül maradnod éjszakára. A szüleid a közelben laknak? - Nem, de a nővérszállón jó kezekben leszek. - Én ezt nem nevezném ideális megoldásnak. - A férfi egy pillanatig gondolkodott. - Ma éjszaka nálam kellene aludnod. Bár egyedül vagyok otthon... - Az nem zavar - vágta rá gondolkodás nélkül a lány. - Köszönöm az ajánlatot. - Jó, akkor várj egy pillanatig! Tom visszament az irodájába, töltött egy pohár ásványvizet, majd a csaphoz lépett, és hideg vízzel megmosta az arcát. A felfrissülés jólesett, mert még mindig a csontjaiban érezte a rémületet.

22

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

4. FEJEZET Tomnak saját családi háza volt a kertvárosi övezetben. Nagy kert tartozott hozzá, amely most, télen is ápoltnak tűnt. A férfi észrevette Maria pillantását. - Van egy kertészem - vallotta be. - Nincs időm saját kezűleg rendet tartani itt. De kerülj beljebb! Bevezette Mariát a nappaliba, amely elegánsan, de otthonosan volt berendezve. A lány körülnézett. Rögtön szemet szúrt neki a kandalló párkányán álló fénykép. Egy csinos nő mosolygott rajta boldogan és gondtalanul. Maria rögtön tudta, ki az, és egy pillanatra elbizonytalanodott. - Ő Jane? - kérdezte. - Igen, ő Jane. Szeretném, ha James azzal a tudattal nőne fel, hogy volt anyja. - Jó ötlet. És így legalább te is gondolsz rá. - Én így is, úgy is mindig gondolok rá. A lány tovább nézelődött. Az ablakok két oldalán mélyvörös sötétítőfüggönyök lógtak, a padlót perzsaszőnyeg borította, a szoba közepén két nagy kanapé állt egymással szemben. Maria hirtelen ráébredt, milyen szörnyen nézhet ki. Nevetséges, de szeretett volna Tom előtt igazán szép lenni. - Tom, büdös füstszagom van, a ruhám piszkos. A legjobb volna, ha elvinnél a nővérszállásra, ahol... - Odafönt van egy fürdőszoba - szakította félbe a férfi. - Találsz törölközőt, tusfürdőt, sampont, hajszárítót, és mindent, amire szükséged lehet. Hozok egy műanyag zsákot a ruháidnak. Vagy tegyem be őket mindjárt a mosógépbe? - Köszönöm, majd kimosok mindent a nővérszálláson - felelt sietve Maria. Valahogy olyan intimnek érezte volna, ha Tom mossa ki a holmiját. A férfi nyomában elindult az emeletre. Tom egy lambériázott falú hálószobába vezette, ahol ugyanolyan színű sötétítőfüggönyök voltak, mint lent. A szobából nyíló fürdőszobára mutatott, kivett két törölközőt a szekrényből, és a lány kezébe nyomott egy fűrdőköpenyt. -Anyámé - mondta elmosolyodva. - Nem messze lakik, és gyakran alszik itt. Így ni, magadra hagyhatlak? Ha akarod, utána átkötöm a sebeidet. - Kösz, most már elboldogulok. - Jó, de hagyd résnyire nyitva az ajtót, ha netán elszédülnél! Maria megkönnyebbülve vetette le a piszkos ruháit, és belegyömöszölte őket a műanyag zsákba. Aztán nyakig merült a meleg, illatos fürdővízbe. Mennyei érzés volt, még ha a sebei égtek is egy kicsit. Egy idő múlva zajokat hallott a hálószobából, és gyorsan lejjebb csúszott a kádban. - Találtam valamit, amit felvehetsz! - kiabálta Tom. - Egy régi melegítőt. Nem a legelegánsabb, de jó meleg. Leteszem az ágyra. Maria felsóhajtott. Ideje kiszállnia a kádból. A melegítő természetesen több számmal nagyobb volt a méreténél, de nem számított. A lány hamar megszárította rövid haját, aztán lement. Tom is átöltözött, most farmert és pólót viselt. Akárcsak a lány, ő is mezítláb volt. Odanyújtott Mariának egy pohár vizet. - Feloldottam benne egy fájdalomcsillapítót - mondta. - Amúgy nem vagy éhes? A lány csak most ébredt rá, hogy időtlen idők óta nem evett. - De, rettenetesen. - Készítettem néhány szendvicset. Ülj le, és egyél! A vércukorszinted a béka feneke alatt lehet. Utána még beszélgetünk egy kicsit, aztán mars az ágyba! Egy ilyen megrázó élmény után a legjobb orvosság a nyugalom és az alvás. - Igenis, doktor úr! - mosolygott Maria, de magában teljesen igazat adott Tomnak. A háttérből halk zene szólt, és a szendvicsek láttán a lánynak összefutott a szájában a nyál. A férfi töltött neki egy pohár bort, és ő hamarosan tökéletesen jól érezte magát a bőrében, leszámítva, hogy holtfáradt volt. - Szóval a szüleid nem errefelé laknak? - kérdezte a férfi. - Messze innét? - Úgy is mondhatjuk. Floridában élnek. - Ez jól jön, ha nyaralni akarsz. A lány vállat vont. - Még sosem voltam ott. Anyám hosszú betegség után meghalt, amikor tízéves voltam. Apám négy év múlva újra megnősült. Miután tizennyolc évesen el költöztem tőlük, és külföldön vállaltam állást, az volt az érzésem, hogy megkönnyebbültek. Még akkor sem fordultam hozzájuk segítségért, amikor terhes lettem. - Egy tizenkilenc éves lánynak nem lehetett könnyű talpon maradnia - jegyezte meg Tom.

23

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Nem volt egyszerű, de túléltem. Megtanultam, hogy csak magamra számíthatok. Az én családom nem olyan, mint a tiéd... Mariát egy pillanatra elfogta a vágy, bárcsak ne lenne így. Szeretett volna egy olyan anyát, mint Tomé, egy olyan gyereket, mint... Ezen a ponton összerándult a gyomra. Tom megérezte, hogy itt kell témát váltani. - Lehet - bólintott, majd jókedvűen hozzátette: - Iszol még egy pohár bort? A lány a fejét rázta, és nagyot ásított. - Nem kérek, köszönöm - motyogta. - Rettenetesen fáradt vagyok. Tom tökéletes házigazda volt. - Akkor futás az ágyba! A vendégszobában friss ágyneműt húztam fel, amíg fűrödtél. Pihend ki magad! Eseménydús napod volt. A férfi előrement, és az emeleti folyosó végén kinyitott egy ajtót, amely egy kis vendégszobába vezetett. A berendezés spártaian egyszerű volt: egy keskeny ágyból meg egy éjjeliszekrényből állt, amelyen egy kancsó víz és egy pohár állt. - A fürdőszoba itt van a szomszédban. Kikészítettem neked egy fogkefét, és minden egyebet is megtalálsz. Reggel hagylak sokáig aludni. Jó éjszakát, Maria! - Tom, annyira kedves voltál hozzám. - Maria előrehajolt, és gyengéden megcsókolta a férfit. Csak rövid jóéjszakát-csóknak indult, de abban a pillanatban, amikor az ajkuk összeért, a lány tudta, hogy ennyivel nem fogja beérni. Tom vállára tette a kezét, és behunyta a szemét. A férfi egy másodpercig habozott, aztán magához ölelte. Olyan vigasztaló volt Tom meleg testét érezni, hogy Maria az idők végtelenjéig így maradt volna. Tökéletes biztonságban érezte magát. A következő pillanatban azonban a férfi elhúzódott tőle. Maria azt is tudta, miért. Tom azt gondolja, később megbánná. De ő úgy érezte, sosem bánná meg. Szorosabban karolta át a férfi nyakát, és nem volt hajlandó elengedni. - Kérlek, Tom, maradj velem, szükségem van rád. Egymást átölelve egyre növekvő szenvedéllyel csókolóztak. Maria érezte Tom izgalmát, és felforrósodott a teste. Csodával határos módon lehullt róla a fáradtság, és a helyét heves vágy foglalta el. Szó nélkül átmentek a férfi hálószobájába, és néhány másodperc múlva mindketten meztelenek voltak. Kétségbeesés és gyönyör furcsa keverékétől űzve, mellőzve minden gyengéd simogatást az ágyra zuhantak. Maria magára húzta a férfit, és hozzá szorította a testét, mintha attól félne, elszállhat az esélye erre a kis boldogságra. Vad vágytól hajtva kínálta oda magát, szorosan átölelte a férfit, és a nevét sikoltotta, amikor együtt érték el a beteljesülést, és elvesztek a gyönyör örvényében. Zihálva, kimerülten, forró testtel feküdtek egymás mellett, és Mariának hirtelen eleredt a könnye. Tom riadtan átölelte. - Maria, mi a baj? Megbántottalak? - kérdezte aggódva. - Nem miattad sírok - szipogta a lány. - Olyan csodálatos voltál, kedvesebb nem is lehettél volna. Még sosem volt senki ilyen kedves hozzám. Kérlek, egyszerűen ölelj csak át! Tom megtette, és Maria hamarosan mély álomba merült. Számítania kellett volna rá, hiszen megrázó napja volt. Megint jelentkezett a rémálom. Maria újra érezte a tehetetlenséget, a rettegést és azt; hogy nem tud semmin változtatni. Mint mindig, most is nyöszörögve, izzadt testtel ébredt. De most valami más volt. Ma nem volt egyedül az ágyban. - Rettenetesen kiabáltál - mondta halkan Tom. - Nagyon megijesztettél. Mi történt? - Rosszat álmodtam - felelte a lány. - Gyakran vannak rémálmaim. Mindig a fiamról álmodom. Most, hogy itt vagy mellettem, máris megnyugodtam. Ölelj át, és talán sikerül elaludnom. Tom magához húzta, és a lány tényleg egy másodperc múlva elaludt. Maria ébredt fel elsőnek, tenyere a férfi meztelen bőrére simult. Érezte, ahogy minden lélegzetvételnél megemelkedett Tom mellkasa. Lelki szemei előtt megelevenedtek az elmúlt szenvedélyes éjszakai képei, átbizsergett rajta a kéj, amelyet a férfi karjában érzett. Szeretett volna egyszerűen ott maradni Tom mellett, és élvezni, amit a férfitól kaphat, de félt, hogy korai még. Bármilyen szép is volt az éjszaka, Maria nem készült még fel szilárd kapcsolatra. Különben sem tudta, hogyan volna képes elfogadni Jamest. Jobb, ha visszabújik a csigaházába, még akkor is, ha fájdalmat okoz.

24

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Sikerült úgy kióvakodnia az ágyból, hogy Tom nem ébredt fel. Belebújt egy fürdőköpenybe, és a sötétben lesietett a lépcsőn. Teát főzött, és két bögrével felvitt a hálószobába. Amikor belépett, égett az éjjeliszekrényen a lámpa, és Tom egyenes háttal ült az ágyon. A lány átnyújtotta neki az egyik bögrét, és leült egy székre. - Ide is visszajöhetnél - paskolta meg maga mellett a lepedőt a férfi. - Nagyon csábító ajánlat, de félek, hogy akkor ma már nem kelnék fel onnan. -A lány gyorsan megkeményítette a lelkét. Éppen ilyeneket nem szabad mondania. - Tom, hibát követtünk el az éjszaka jelentette ki nagy sóhajjal. - Pontosabban, az egész az én hibám volt. Sajnálom. Tom meglepődött és megbántódott. Maria sietve folytatta: - Bár hibáztunk, de gyönyörű éjszaka volt. Sosem fogom elfelejteni. Olyan kedves voltál. Vigasz kellett, és te megadtad. - Számomra ez lényegesen több volt vigasztalásnál - felelte Tom. - És én nem vagyok olyan, aki egyéjszakás kalandokra hajt. Ha nem tévedek nagyot, akkor te sem. - Egyszerűen csak megtörtént... - Ilyesmi nem történik meg csak úgy, Maria - hallgattatta el gyengéden a férfi. - Akkor történik meg, amikor két ember boldog akar lenni. A lány a fejét rázta. - Valamikor boldog lehettem volna. Volt munkám, amelyet szerettem, és az életem középpontját a fiam alkotta. Miután elveszítettem, megesküdtem magamnak, soha többé nem hagyom, hogy az életem a boldogságtól függjön. - Megértem. Lehet, hogy tegnap éjjelig én is így gondolkodtam. De az elmúlt éjszaka mindent megváltoztatott. Nagyon rég nem voltam ilyen boldog. - És ott van még James is - folytatta Maria, mintha nem is hallotta volna a férfi közbevetését. - Olyan aranyos kisfiú, de valahányszor ránézek, valaki mást látok magam előtt. Ő nem a fiam, mégis az én Jamesemet ismerem fel benne, és ez annyira fáj. - Idővel majd... - Idővel! De én mostanról beszélek! Tom felsóhajtott. - Akkor menjünk le, és reggelizzünk meg békében! Majd utána... - Utána hazaviszel. Tom lement, és reggelit csinált. Nem tudta, hogyan viselkedjen, és a pánik egyre jobban elhatalmasodott rajta. Úgy érezte, elveszít valami felbecsülhetetlent, ugyanakkor attól is félt, hogy utánanyúljon és megragadja. Reggeli után Maria arra kérte, hogy vigye vissza a rendelőhöz, mert a kocsija még mindig ott állt. Tom hiába tiltakozott, a lány visszavette füstszagú egyenruháját. - Nem fogok a melegítődben visszamenni a nővérszállásra - jelentette ki. - Enyhén szólva feltűnő lenne. - Ahogy akarod. Indulunk, amint átöltöztél. - Tom nagyon szerette volna, ha a lány tovább marad. Az éjszaka nagyon közel kerültek egymáshoz, és erről a közelségről a férfi nem szeretett volna lemondani. Ugyanakkor nem akarta Mariát elriasztani magától egy rosszul megválasztott szóval vagy lépéssel. - Megtennél nekem valamit? - kérdezte a rendelő felé menet a lány. - Felejtsük el, ami az éjszaka történt, jó? - A magam részéről nem tudom elfelejteni, de igyekezni fogom észben tartani a kívánságodat. Maria, mielőtt kiszállt a kocsiból, egy puszit nyomott a férfi arcára, majd kiugrott, és az esőben az autójához szaladt. Tom hazahajtott. Otthon felment a hálószobába. Maria illata még ott lebegett a levegőben, és ez édes emlékeket ébresztett benne. Beágyazott, majd levetette magát a takaróra, és töprengeni kezdett! Egyetlen nő sem bűvölte el úgy, mint Maria. Jane-t leszámítva. Maria arca csodaszép, az alakja tökéletes volt, meleg hangja nagy szívre vallott. Tom szeretett vele lenni. Ha együtt dolgoztak, sokszor az volt az érzése, hogy olvasnak egymás gondolataiban. Még soha senkihez sem vonzódott ennyire. És most mitévő legyen? Félt attól, hogy belemenjen egy kapcsolatba, legalábbis eddig minden nő esetében félt. Talán könnyedebben kellene vennie a dolgot? De tudta, hogy ez az elmúlt éjszaka után nem fog menni. Keserűen elmosolyodott. Itt most nem arról van szó, mit akar ő. A nagyobb gond Maria. És a lány azt állította, hibát követtek el az éjszaka. Nem akarja, hogy legyen folytatás. A férfi tudta, hogy a fia továbbra is gondot jelent Mariának. A saját, elvesztett gyermekére gondol, ha látja. És ez rettenetes lehet neki. Akkor hát nincs kiút?

25

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

A férfi lement a földszintre, és pokolian magányosnak érezte magát. Gyorsan összepakolta a holmiját, és elment az egyetemi uszodába, hogy addig ússzon, míg a lelkéről lehullnak a terhek. Egy óra és rengeteg hossz után holtfáradtan mászott ki a medencéből, de a hőn vágyott lelki megkönnyebbülés nem következett be. Otthon a pillantása először is a telefonra esett. Hívja fel Mariát? Sokáig vívódott, de aztán letett róla. Mit mondhatna? Csupán azt tudta, hogy nem szabad véget érnie köztük annak, ami épp csak elkezdődött. Kell hogy legyen jövőjük. Teát főzött, fogott egy szakkönyvet, hogy lekösse valamivel a figyelmét, de minden hiába volt. Felállt, töltött magának egy whiskyt, és Mariára gondolt. Tulajdonképpen órák óta csak rá gondolt. Mit akar a lánytól? Maria gyönyörű nő, ő pedig normális érzésekkel bíró férfi. Ha rajta múlik, az előző éjszaka nem marad egyszeri alkalom. Valamikor nős volt, boldog időt töltött együtt Jane-nel, aztán a felesége meghalt. Ahogy Maria, ő is úgy gondolta, hogy nem szeretne még egyszer hasonló szörnyűséget megélni. Ezért került minden olyan helyzetet, amelyben szorosabb kötelék alakulhatna ki közte és egy másik ember között. Ám ez a hozzáállás most olyan akadállyá vált, amely inkább szomorúságot, mint biztonságot jelent. Tom egyre csak töprengett. Vágjon bele? Merjen vállalni egy új kapcsolatot? Hirtelen eszébe jutott valami. És döntött. Mariát meglepte a telefonhívás. Kedd délután volt, és a lány éppen kényelembe helyezkedett a szobájában. Tom ekkor hívta fel. Mariát bosszantotta, hogy a szíve rögtön gyorsabban kezdett dobogni. -A segítségedre volna szükségem - közölte a férfi. - Ma még ki kell mennem egy egyedülálló betegemhez... - Szakmai segítségre van szükséged? - Tulajdonképpen inkább erkölcscsősz kellene - felelte a férfi. - Nem orvosi jellegű a probléma, és valószínűleg semmiféle vizsgálatra sem lesz szükség. Egy menopauzás betegemnek hormonkezelést írtam fel. A hölgy, mint mondtam, egyedül él, és amikor legutóbb nála voltam... hogy is mondjam... túl kedves volt. - A férfi kis szünetet tartott. - Nem tudnál elkísérni? Érted megyek, ha eljössz. Ellenszolgáltatásként kapsz egy szabad délutánt. - Ugyan, arra semmi szükség. Félóra múlva jöhetsz értem, addigra felöltözöm. - A kapu előtt várlak. - Tom ezzel letette. Négy nap telt el a közös éjszakájuk óta. Hétfő reggel a lány tartott egy kicsit a találkozástól, de a férfi következetesen kitért az útjából, valószínűleg azért, hogy megkönnyítse mindkettőjük dolgát. Tulajdonképpen nagyon barátságos volt, érdeklődött a horzsolásai felől, vagyis jobban nem is alakulhatott volna a dolog. Ám a szavai és a viselkedése mögött Maria ki nem mondott üzenetet vélt felfedezni. Ha Tom egy pohár kávét nyújtott felé, egy kicsit tovább ért a kezéhez a szükségesnél. Máskor meg arra lett figyelmes, hogy a férfi elgondolkodva nézi. Természetesen azt Maria is tudta, hogy az után az éjszaka után már semmi sem lesz olyan, mint régen. Ahhoz túl sok érzelmet kavartak fel egymásban. Most pedig el kellett nyomniuk és le kellett tagadniuk ezeket az érzelmeket, mintha sosem lettek volna. Ahogy megbeszélték, Tom félóra múlva érte jött, és együtt elmentek a beteghez, aki egy elegáns lakóházban élt. Mrs. Jennings csinos ruhában, kisminkelve várt az orvosára, és szemlátomást meglepődött a kíséretén. - De hiszen nem kellett volna ketten jönniük - közölte Mariával. Ahogy Tom sejtette, vizsgálatra semmi ok nem volt. Mrs. Jennings csak feltett néhány kérdést az egészségi állapotára vonatkozóan, amelyekre Tom minden további nélkül válaszolhatott volna telefonon is. Aztán csak ültek ott néhány percig kínosan hallgatva, miután Tom is, Maria is visszautasította a kínált italt. Amikor végre felkeltek és búcsút vettek, Maria odaadta a hölgynek a névjegykártyáját. - Ha valamilyen gondja volna, kérem, hívjon fel! - szólt nyugodt hangon. - Minden problémára tudok önnek megfelelő orvost ajánlani. Mrs. Jennings belátta, hogy veszített. - Nagyon kedves magától. - Örülök, hogy itt voltál - köszönte meg a kíséretet Tom, miközben lefelé mentek a lépcsőházban. - Talán túlreagáltam a dolgot, de az biztos, hogy egyedül nem szabadultam volna ilyen könnyen. - Egyedül él, és magányos - felelte Maria. - Ismerem a tüneteket. A férfi felsóhajtott. - Tudom. Ajánlottam neki, hogy mozduljon ki otthonról, járjon társaságba, de szemlátomást nem hallgat a tanácsokra. Magány ellen nincs orvosság. Pedig jó volna. - Ezt valamennyien szeretnénk.

26

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Odaértek a kocsihoz, és Tom kinyitotta a lány előtt az ajtót. - Ugye milyen szép este van? - kérdezte. Mariának egy idő után feltűnt, mintha nem hazafelé tartanának. - Hová mész? - kérdezte. - Csak egy kis kerülőt teszünk. Egy perc és odaérünk. - A férfi hangja kicsit feszültnek tűnt. Bevett még néhány kanyart, majd megállt. Maria körülnézett. A folyóparti sétány mellett álltak meg. Egy-két autót látott még a parkolóban, de nem túl közel. Felhőtlen volt az ég, a hold ezüstös fényt vetett a vízre. A folyó túlsó partján csillogtak az olajfinomító fényei, a közeli hegyek csúcsán ragyogott a hó. Rövid hallgatás után Tom megjegyezte: - Hát nem gyönyörű? - De az. Miért hoztál ide? Látszott, hogy a férfi küzd a mondandójával. Maria kezdte kényelmetlenül érezni magát. - Tényleg kizárólag azért hoztál el magaddal, hogy az erkölcscsőszt játsszam? Vagy csak ez volt az ürügy, hogy beszélhess velem? - Erkölcscsősznek is kellettél. A beszélgetés csupán... a második ok volt. Négy napja csak rád gondolok, Maria. - Arra, hogy lefeküdtünk egymással? - Arra, hogy szerelmeskedtünk - javította ki gyengéd hangon Tom. - Nagy különbség. - A szerelem szó megijeszt. Ha csak hallom, fájdalom és veszteség jut eszembe róla... - Én ugyanúgy félek tőle, mint te. A férfi tétován kinyújtotta a kezét, és végigsimított Maria vállán. Alig ért hozzá, a lányt mégis forróság járta át. - Maria, csak egyszer fogom mondani, és ez az egyetlen útja annak, hogy tisztességes legyek veled és önmagammal. Nem túl régen ismerjük egymást, de kialakult valami köztünk, valami, amit már évek óta nem éreztem. Sokat jelentünk egymásnak, ezt neked is érezned kell. - Igen, értelek - suttogta a lány. - Én is ugyanígy vagyok vele. - Azt hiszem, kezdek beléd szeretni. - Nincs olyan, hogy kezdesz valakibe beleszeretni! Vagy szeretsz valakit, vagy nem, mert... - Jó, akkor beléd szerettem! Éveken át elfojtottam az érzelmeimet, kerültem a komoly kapcsolatokat, mert a nagy szerelmem tragikus véget ért, és a fájdalom utána elviselhetetlen volt. De most azt hiszem, ha teszünk a kapcsolatunkért, mindketten sokat nyerhetünk. Tom szavai sokáig ott lebegtek a szűk kocsibelsőben. Maria kétségbeesetten bámult ki az ablakon. Szeretett volna ott kint lenni a havas hegyek közt, ahol nem kellene gondolkodnia és döntenie. - Tom, egyszerűen nem vagyok képes rá - szólalt meg egy idő után. - Ha valaki boldoggá tudna tenni, akkor az te volnál. De Jamesre is tekintettel kell lennünk. A fiad többet érdemel, mint amit én adni tudok neki. Megszakad a szívem, ha csak ránézek. Nincs más lehetőség, véget kell vetnünk ennek, méghozzá most rögtön. Néhány perc hallgatás következett. Maria a férfira nézett. A holdfényben láthatta az arcélét. Tom végtelenül szomorúnak látszott. - A te döntésed - szólalt meg reszelős hangon. - Talán igazad van, nem tudom. De ugye továbbra is együtt dolgozunk, és barátok maradunk? Nekem az is sokat jelentene. - Igen, együtt dolgozunk, és barátok maradunk - ígérte meg a lány, de az egész nagyon vigasztalanul hangzott. - Többet nem foglak megkérdezni, mert csak bánatot okoznék mindkettőnknek. Hazavigyelek? - Igen, az volna a legjobb. Tom kitette a nővérszállón a lányt, és figyelte, míg bemegy a bejáraton. Aztán nagyot sóhajtott, és hazaindult. Most mit tegyen? Nos, továbbra is együtt dolgoznak. Maria munkája nem szenved kárt személyes érzelmei miatt. Ő pedig legjobban teszi, ha mindent elfelejt. A jövőben orvosként és szülésznőként tevékenykednek vállvetve, udvariasan mosolyognak, tanácsot adnak egymásnak a problémás esetekben, egyébként pedig mindketten kitérnek a másik útjából. Tom rájött, hogy hibát követett el. Maria még nem készült fel rá, hogy kilépjen a védőfalai mögül, és... ez talán rá magára is áll. Jane halála szétrombolta az életét, ő pedig nem akarta megkockáztatni, hogy újra fájdalmas csapás érje.

27

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Maria visszautasítása megrázta, de ennél sokkal rosszabb is lehetne minden. Talán tényleg az lesz a legjobb, ha csírájában fojtják el az egész ügyet, mielőtt még komolyabbá válnának az érzelmeik. Tom felsóhajtott. Észérvek ide, észérvek oda, nagyon bánta, hogy a lány nem lesz soha az élete része, és többé nem fognak szeretkezni. Ugyanakkor nem zárhatja ki Mariát teljesen az életéből. A lány azt állította, hogy kedveli Jamest. Ha megpróbálná kettejüket közelebb hozni egymáshoz, meggyőzhetné Mariát, hogy a fájdalma leküzdhető. Ennyivel tartozik a barátságuknak.

28

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

5. FEJEZET Maria gépiesen levetkőzött, lezuhanyozott, lefeküdt az ágyra, és a plafonra meredt. Csak annyi fény volt a szobában, amennyit az éjjeli lámpa adott. Tudta, hogy semmi értelme az alvással próbálkoznia, mert amint lehunyná a szemét, a fejében nyomasztó gondolatok és képek kavarognának. Képek a kórházi ágyon fekvő Jamesről, az együtt érző spanyol orvosokról meg nővérekről, és a fenyegető bizonyosságról, hogy hiába volt minden szeretete, gondoskodása. Aztán valami felfoghatatlan történt. Maria a fiára gondolt, akinek az arcocskája különös módon megváltozott. Nem az ő arca volt, hanem Tom fiáé. Á lány hátán végigfutott a hideg. Ennek véget kell vetnie! Nem szabad közelebb kerülnie Tomhoz. - Vár rád valaki - fogadta másnap reggel Molly a rendelőbe lépő Mariát. - Emlékszel még arra a fiatal nőre, Tracy McGeere? Szerintem már jóval a rendelés kezdete előtt itt volt. Nagyon zaklatottnak tűnik. Leültettem a várószobában, és vittem neki egy csésze teát. Meg egy szendvicset. - Úgy érted, a sajátodat adtad oda neki? Kösz, Molly! Megyek, máris megnézem. - Maria! A kisbabám... attól félek, el fogom veszíteni! - kiáltotta a nő, amint Maria belépett az ajtón. Vérzek, és ugye ez rendellenes? - Nem biztos, hogy olyan nagy a baj, mint amilyennek látszik - próbálta megnyugtatni a lány. - Menjünk a szobámba, ott megvizsgálom, és utána többet tudunk majd. Evett eleget, amióta nem láttam? Aludt eleget? És mindenekelőtt... leszokott azokról a helytelen dolgokról? - Hát, megpróbáltunk mindent. Maria, én tényleg nagyon akarom ezt a gyereket. Nem veszíthetem el! Ez a mostani Tracy egyáltalán nem emlékeztette Mariát arra a kemény, belevaló lányra, amilyennek legutóbb kiadta magát. Sietve elvégezte a vizsgálatokat. Tracy még mindig nagyon sovány volt, a vérnyomása túl magas, a baba pedig túl kicsi. A vérzés nem volt veszélyes, de azért bizonyára jelzett valamit. - Szerencse, hogy itt van az orvosunk - közölte Maria. - És ne is ellenkezzen, meg kell vizsgálnia magát. Meg fogjuk ultrahangozni. Tudnunk kell, jól van-e a baba. Én is ott leszek. - Ugye nincs semmi baj? - Bármi is derüljön ki az ultrahangon, az biztos, hogy ágynyugalomra van szüksége. Valószínű, hogy az orvos legalább huszonnégy órára beutalja a kórházba. - Nem megyek kórházba! Maria felemelte a telefonkagylót. Ilyen körülmények közt egyszerű megejtenie Tommal az első beszélgetést a kapcsolatuk lezárása óta. - Ramsey doktor - mondta hivatalos hangon -, van itt egy beteg, akit meg kellene néznie. Azt hiszem, ultrahangvizsgálatra is szükség lesz. - Máris megyek. - Maria mintha Tom hangjában is megkönnyebbülést fedezett volna fel. Talán neki is jól jött, hogy így állhattak szóba egymással. A férfi egy percen belül megjelent. Makulátlanul fehér köpenyt viselt, és egy pillanat alatt meghódította Tracyt. - Tracy, van egy dolog, amire a férfiak képtelenek: nem szülhetnek gyereket. Ezért segítek olyan nagy örömmel a nőknek a szülésnél. Maga örül a gyermekének? - Persze hogy örülök! - Kicsit ideges, ugye? A nő bizalmatlanul lesett rá. - Maga nem volna az? - Én rettenetesen félnék - jelentette ki mosolyogva Tom. - És rettenetesen örülnék minden segítségnek. Kezébe vette Maria feljegyzéseit, és gyorsan átfutotta őket. - Nos, tudom, hogy a szülésznőnknek már mindent elmondott, de ha nincs ellenére, elmesélhetné nekem is, mióta tartanak a problémái. Aztán megnézzük a babát ultrahanggal, és akkor döntünk, hogyan tovább. Tracy időközben teljesen megnyugodott. Fesztelenül válaszolgatott az orvos kérdéseire, elmesélte, hogy együtt él a barátjával, szívesen férjhez menne hozzá, de ő nem akarja. - És annak örül, hogy apa lesz? - firtatta Tom. Tracy rosszkedvűen húzta el a száját. - Nem érdekli. A lényeg, hogy neki kényelmes legyen az élete. Tom elmagyarázta, hogyan fogja az ultrahanggal megvizsgálni, amitől Tracy arca újra felderült.

29

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Látja? A baba elég kicsi. A szívritmusa még a megfelelő tartományban van - mutatta a képernyőn az értékeket az orvos. - A vérzésből nem biztos, hogy komoly baj lesz. Mindenesetre magának egy ideig ágyban kell maradnia, és rendszeres orvosi felügyeletre van szüksége. Felhívom a kórházat, és megírom a beutalót. Lehet, hogy már egy vagy két nap múlva hazaengedik. - Nem megyek kórházba. Az anyám is ott halt meg! - Ha nem fekszik be a kórházba, lehet, hogy meghal a gyermeke. Maria összerándult, és hol Tracyre, hol az orvosra nézett. Tisztában volt azzal, hogy Tom szándékosan fejezte ki magát ilyen kíméletlenül. Sokkolnia kellett a nőt, hogy észhez térjen. És sikerrel járt. Tracy elsápadt, majd nagyot nyelt. - Komolyan mondja? - suttogta. - A gyermekének akkor lesznek a legjobb esélyei, ha most bemegy a kórházba. Nem kényszeríthetem rá, de a legsürgősebben ajánlom. És Wyatt szülésznő is ezt tanácsolja. - Igen, feltétlenül - helyeselt buzgón a lány. - Jó, akkor bemegyek a kórházba, de csak egy-két napra. - Azt gyanítom, nem szívesen menne mentővel. Jó lesz, ha Maria beviszi? - Szívesen beviszem, Tracy. - Jó, magukban megbízom. - Holnap délután megbeszélésem lesz a kórházban, amelyet semmiképpen sem mondhatok le - közölte néhány órával később Tom. - Tudnál egy kicsit tovább maradni a rendelőben? Holnap szállítják a játékokat a Szent Fillian Műhelyből. Hallottam, hogy Paul is jön. Biztosan örülne, ha látna. - Természetesen, te menj csak a kórházba nyugodtan! Maria örült, hogy viszontláthatta Pault. Együtt bontogatták ki a kartondobozokat, és ellenőrizték a tartalmukat. Aztán teáztak és süteményt ettek, végül pedig a lány megmutatta a pihenő- és kezelőhelyiségeket. - Ugye máskor is eljönnek hozzánk? - érdeklődött búcsúzáskor Paul. - Természetesen, örömmel, és Ramsey doktor is üdvözletét küldi. Maria integetett a kocsi után, aztán visszament a személyzeti szobába, és kényelmesen elhelyezkedett. Csak két percre. Nehéz napja volt, és kutyául elfáradt. Tulajdonképpen kicsit lehunyhatná a szemét is. - Nézzünk csak oda! Valaki itt alszik a munkahelyén! Maria ijedten nyitotta ki a szemét. Tom állt az ajtóban. A lány a szája elé tartotta a kezét, és nagyot ásított. - Nem is aludtam, csak egy percre lehunytam a szemem. - Hát persze! Na, minden rendben volt a játékokkal? - Igen. Paul nagyon hiányolt. Megígértem neki, hogy egyszer majd benézel hozzájuk. - Együtt is mehetnénk. - Talán... Vagy egyszer elugrom magam, és... A telefon félbeszakította a beszélgetést. Tom volt közelebb, ő emelte fel a kagylót. Maria a homlokát ráncolta. Esténként a rendelő zárva volt, ilyenkor senki sem szokott telefonálni. - Igen, szerencséje volt, hogy még itt ért - hallotta Tom válaszát. - De, most ráérek... Mennyire komoly? Es én vagyok az egyetlen elérhető orvos? Jó, húsz perc múlva ott leszek. Addig kerítsen egy altatóorvost! Ja, és még valami! Egy nővértanuló kellene, aki vigyáz a négyéves fiamra, őt magammal kell vinnem. Majd alszik valamelyik szülőknek fenntartott szobában... Tessék? Nincs szabad szobájuk? ... Jó, majd kitalálok valamit. Tom letette a telefont. - Úgy fest a helyzet, hogy tényleg én vagyok az egyetlen elérhető orvos - morogta. - A többiek vagy szolgálatban vannak, vagy betegek, netán szabadságra mentek. Sajnos anya ma nincs kéznél, és nem tud vigyázni Jamesre. Be kell vinnem a kórházba magammal, és ki tudja, hol fog aludni. Hogy épp ma kellett ennek is történnie! - Tom bizonytalanul Mariára nézett. - Nem tudnál vigyázni rá? A lány összerezdült. - Tudod, mennyire kiborít, ha kisgyerekekkel vagyok együtt. És most nem egyszerűen csak beszélgetnem kell vele. Vacsorát kell adni neki, megfürdetni, aztán mesélni. Ha éjszaka felébred, meg keli nyugtatni. Tom, nem hiszem, hogy erre képes vagyok. - Egyszer mindezt megtetted. A saját gyerekeddel. - Végig a fiamra fog emlékeztetni. Magam előtt látom majd az arcát... Nem, Tom, ezt nem tudom elviselni.

30

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Szerintem simán menne, de hagyjuk, majdcsak lesz valami megoldás a kórházban. Szia, majd holnap találkozunk. A férfi az ajtó felé indult. - Jó, vállalom - szólt utána sóhajtva Maria. - Ott maradok mellette az éjszaka. Tom nem tűnt lelkesnek. - Maria, rossz ötlet volt részemről. Nem akartalak rákényszeríteni, meg sem gondoltam, mit jelent ez neked... - Pocsékolod a drága időt - szakította félbe a lány. - A kórházban vár rád egy beteg. Add ide a lakáskulcsodat, és már indulhatsz is. - Hát jó... Ha valami gond van, csak hívj fel! - Nem lesz gond. Jól elleszünk Jamesszel. Maria hallotta, amikor Tom éjszaka hazaért. A lány James szobájában feküdt le, ahol volt egy második ágy. Odalentről kocsiajtó csapódása hallatszott, majd nemsokára halkan kinyílt a gyerekszoba ajtaja. Maria szándékosan égve hagyta az éjjeli lámpát, így Tom meggyőződhetett róla, hogy minden rendben van, békésen alszanak. Ő ugyan nem aludt, de nem akart a férfival beszélgetni. Ahhoz túlságosan sebezhetőnek érezte most magát. Ezért nem mozdult, s ahogy számított rá, a férfi csendben behajtotta az ajtót. Másnap reggel hármasban reggeliztek. - Na, milyen volt a tegnap estétek? - érdeklődött Tom. - Maria rengeteg mesét olvasott nekem - felelte ragyogó arccal a gyerek. - Olyan jó volt! Ugye máskor is eljöhet? - Talán - válaszolta habozva Tom. - Ha lesz rá ideje... - Azt hiszem, máskor is eljövök - jelentette ki a lány. - Jól éreztük magunkat Jamesszel. - Miközben beszélt, Tomra nézett, és tudta, hogy a férfi megértette az üzenetét. - Szóval nem volt semmi baj? - kérdezte mintegy mellékesen Tom. - Néhány dologhoz újra hozzá kellett szoknom, de aztán ment minden, mint a karikacsapás. - Őrülök. - A férfi az órájára nézett. - Van még húsz percünk indulásig. James, nem akarsz még egy mesét megnézni? - De, a kalózosat! - ujjongott a kisfiú, és elrohant. A felnőttek egyedül maradtak. - Szóval, milyen volt valójában? - kérdezte halkan Tom. Maria őszintén felelt: - Eleinte nehéz. Időnként majd kicsordult a könnyem, de azért sikeresen átvészeltem az estét. - De nem akarod minden este ezt csinálni, ugye? A lány őszinte akart lenni. -Nem. Néha igencsak erőt kellett magamon venni. - Néha... - ismételte meg a férfi. - Tehát nem végig. Kezdetnek nem rossz. Mit szólnál hozzá, ha hármasban elmennénk egyszer-egyszer kirándulni? Nem nagy túrákra gondoltam, csak néhány órás közös kikapcsolódásra. - Jó - felelte némi hallgatás után Maria -, talán meg tudom csinálni. Sőt lehet, hogy még tetszene is. Hirtelen eszébe jutott valami. - Milyen volt az éjszaka? Minden jól alakult? A férfi elmosolyodott: - Remekül. A beteg életben marad.

31

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

6. FEJEZET Hétfő délelőtt Maria az íróasztalánál ült, és nyomtatványokat töltött ki, amikor Tom bekukkantott hozzá. - Csak egy rövid kérdés - mondta -, és nem is kell rá azonnal felelned. Ráérsz meggondolni a válaszod. Ellesmere Portban van egy klassz akvárium, úgy hívják, hogy Kék Bolygó. James már hetek óta csak arról beszél. Megígértem neki, hogy a jövő hétvégén elviszem. - Tom kicsit feszültnek tűnt. - Igen, én is hallottam róla. Izgalmas lehet. A férfi zavartan elmosolyodott. - James meg akar kérdezni, hogy velünk jönnél-e. Azért hoztam szóba, hogy felkészülhess a válaszra. A lány viszonozta a mosolyt. - Egy hete még simán nemet mondtam volna, de most, azt hiszem, veletek megyek. - Nagyszerű! Megmondom neki, hogy ebédkor megkérdezhet. - Tom még mindig szemlátomást feszengett. - És te, te is akarod, hogy elmenjek veletek? - Nagyon szeretném - válaszolta Tom egy kis hallgatás után. - A jó barátoknak... néha vannak közös elfoglaltságaik. Mindketten nagyon örülünk, ha eljössz velünk. A lány megértette, mit akart közölni vele Tom. Csak jó barátok, semmi több. Ő is éppen ezt akarta, vagy nem? - Mondd meg neki, hogy ebédszünetben lesz rá egy kis időm! A férfi figyelmesen nézett rá. - Tényleg? - Igen, tényleg. - Jó. - Ezzel Tom visszament az irodájába. Az egész jelenet kicsit gyámoltalannak tűnt, legalábbis Maria annak érezte. De biztosan csak amiatt, mert éppen egy újfajta kapcsolat kiépítésén munkálkodnak. Olyanon, amelyben helye van a beszélgetéseknek, közös kirándulásoknak, de a gyengédségnek nincs, nem is beszélve a szenvedélyről. A tudata mélyén egy lázadó hangocska megjegyezte, hogy nem igazán erre vágyik... Dél felé megjelent James az akvárium prospektusát lobogtatva. Mariával leültek egymás mellé, és közösen áttanulmányozták. - És a cápák biztosan nem tudnak kijönni? - tudakolta a gyerek komoly ábrázattal. - Mert ha kijönnének, megennének minket. - Nem, biztosan nem jönnek ki. De nézd csak, van itt egy tó, ahová bedughatod a kezed, és megsimogathatod a vízben élő állatokat. - És ott nincsenek cápák? - Nem, abban a tóban nincsenek cápák - nyugtatta meg Maria. - Apa azt mondta, hogy van egy étterem, ahová utána bemegyünk, és eszünk szendvicset, meg iszunk turmixot. - Hű, ez jól hangzik! Ezzel mindent meg is beszéltek. A kirándulás a Kék Bolygóba nagyszerűen sikerült. James laposra nyomta az orrát az üvegen, és Mariát is megfertőzte a lelkesedésével. Abban a bizonyos tóban tengerisünöket és tengerirózsákat lehetett megcsodálni és megérinteni. Az akváriumban búvárok etették a halakat, és odaintegettek a nézőknek. Az akvárium közepén egy üvegalagút vezetett át, amely még közelebb hozta a látogatókhoz a vízi világot. A halak nagy szemeket meresztettek a furcsa idegenekre, a gyerekek pedig nagy szemeket meresztettek vissza rájuk, és még a szájukat is eltátották csodálkozásukban. Amikor egy cápa közelebb úszott, James erősebben szorította Maria kezét, ami különös érzést váltott ki a lányból. Már az is furcsa volt számára, hogy nem okozott fájdalmat együtt lennie a kisfiúval. A terv szerint utána bementek az étterembe, és szendvicset meg turmixot rendeltek Jamesnek, maguknak pedig kávét. A gyerek mindenáron el akarta kezdeni kiszínezni a most kapott kifestőjét, de valahogy sikerült rábeszélniük, hogy várjon vele, míg hazaérnek. James lelkesedése fékezhetetlen volt. - Ugye milyen gyönyörű volt, Maria? Te láttál már ilyen óriási akváriumot? - kérdezte. - A Tengeri Világ nevű akvárium hasonló ehhez - mondta a lány. - Az egy szigeten van, amelyet Mallorcának hívnak. Ott cápák nem voltak, láttam viszont delfineket, amelyek kecsesen kiugráltak a vízből. Az is nagyon érdekes volt. Utána pedig meg lehetett nézni a Zöld Világ nevű helyet, ahol csak úgy nyüzsögtek a kígyók. James megborzongott.

32

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Nem szeretem a kígyókat - jegyezte meg. - Egyedül voltál ott? Maria Tom mellett ült. Nem kellett ránéznie a férfira, úgy is megérezte, hogyan reagált. Tom egy pillanatra megdermedt, és ijedten kapott levegő után. - James, még alig ettél a szendvicsedből - próbálta másra terelni a fia figyelmét. - Lyukat beszélsz Maria hasába. Ő is szeretne... - Nem, hagyd csak! Nem egyedül voltam ott - felelt a gyerek kérdésére a lány. - Egy kisfiúval voltam, akit szintén Jamesnek hívtak. Nagyon szép napot töltöttünk ott. Tom kisfia bólintott. - De a kígyókat tényleg nem szeretem. - Ezzel a szendvicsére összpontosította a figyelmét. Maria Tomra pillantott, és látta a szemében az aggodalmat. - Tényleg remek volt az a nap vele - sóhajtotta a lány. Tom megfogta és megszorította a kezét. - Mindig nehéz a szép emlékekre visszagondolni, és elkülöníteni őket a szomorúaktól. Egyszer aztán sikerül, de eltart egy ideig. - Gyorsan elengedte Maria kezét. - Nekem sikerülni fog - mondta halkan a lány. - Egyszer majd. Később Tom visszavitte Mariát a nővérszállóra. Mielőtt a lány kiszállt volna, odafordult hozzá. Már egészen besötétedett, és bármennyire közel is voltak egymáshoz, Maria nem látta jól az arcát. - Tetszett a mai nap? - kérdezte a férfi. - Igen, gyönyörű nap volt. Kezdetben féltem egy kicsit, de James nagyon kedves gyerek, és jó volt vele lenni. -Aha. Szóval James kedves gyerek. És mi a helyzet velem? - Te is az vagy. Veled tiszta az ügy: jó barátok vagyunk. A lány előrehajolt, és egy puszit nyomott az arcára. Gyorsan, nehogy a férfi észrevegye, mit érez, és mire vágyik. A teste rettenetesen sóvárgott Tom után, de egyezséget kötöttek. - Jó éjszakát, Tom, és köszönöm. - Mit köszönsz? Én tartozom hálával, amiért velünk jöttél. - Azt köszönöm, hogy tiszteletben tartod, amit megbeszéltünk - hadarta a lány. - Azt, hogy csak barátok vagyunk. Vajon jól látta, hogy árnyék suhant át Tom arcán? Maria nem volt benne biztos. A férfi hangja azonban tökéletesen nyugodt és kedves volt, amikor válaszolt: - Barátok vagyunk, természetesen. Mi mások volnánk? Végtére is így döntöttünk. Jó éjszakát, Maria! Három nap múlva Tom anyja telefonált be a rendelőbe. - Halló, itt Kate Ramsey, Tom édesanyja. Jamesnek hétvégén lesz a születésnapja. Eljönne, ha nincs más elfoglaltsága? Segíthetne a játékok előkészítésében... - Szívesen elmegyek - felelte Maria - Tomot kérdezte már, hogy mit szól hozzá? - Tom szerint James nagyon örülne magának. Maria lázasan törte a fejét. Vajon egy ilyen délután nem fogja meghaladni az erejét? Eltökélte, hogy ki fogja bírni. - Menjek korábban, hogy segítsek az asztalok felállításában meg a többi előkészületben? - Ó, az nagyon jó volna, de... biztos benne? Egész héten olyan keményen dolgozik. - Természetesen, szívesen segítek. Szombaton, három órával a szülinapi buli hivatalos kezdési időpontja előtt Maria belépett Tom konyhájába. A házigazdát, aki kötényben téblábolt a pult előtt, szemmel láthatóan zavarta, hogy a két nő - az anyja és Maria - szó nélkül átveszi a hatalmat a felségterületén. Maria már előre egyeztette a menüt Kate-tel, és ahogy megbeszélték, néhány dolgot magával is hozott. Szinte el sem hitte, de nagyon élvezte az előkészületeket. Négykor csörögni kezdett a telefon, és az általános ünneplés kellős közepén Tomot berendelték a kórházba. A férfi erre nem számított, mert csak tartalékos készenlétis volt ezen a hétvégén. A fö ügyeletes azonban már műtött. - Úgy szerettem volna itt ienni végig - kesergett, - Egy kisfiú joggal számíthat arra, hogy az apja ott van a születésnapi ünnepségén. - Lehet, hogy egy másik kisfiúnak nem lesz alkalma többé a születésnapját ünnepelni, ha most nem mész be - emlékeztette a munkájára Maria. - Hiányozni fogsz Jamesnek, de attól még remekül szórakozik majd.

33

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

A lánynak igaza volt, mert a szülinap nagyszerűen sikerült. Neki közben sok trükk jutott eszébe a régi időkből: hogyan kell bátorítani egy félszeg gyereket, hogyan kell megfékezni azokat, akik a nagy játékban elvesztették a fejüket. A végére ő legalább úgy elfáradt, mint a gyerekek. - Úgy látom, maga ért a gyerekzsúrokhoz - állapította meg mosolyogva az egyik anyuka, amikor hazavitte a gyerekét. - Nem vállal megbízásokat? Ha igen, örömmel alkalmaznám a fiam következő születésnapján. És ismerek egy csomó embert, aki ugyancsak igénybe venné a szolgálatait. Maria a fejét rázta. - Kedves, hogy ezt mondja, de szülésznő vagyok. A legtöbb hétvégén olyan fáradt vagyok, hogy mozdulni sincs erőm. - Kár. - Az asszony kíváncsisága felébredt. - Csak nem Ramsey doktor szülésznője? - Ugyanabban a rendelőben dolgozunk. - Nos, a doki boldog lehet, hogy maga a munkatársa. Remélem, ő is tisztában van vele. Maria erre már nem felelt semmit. James születésnapja csodálatosan sikerült, de a kisfiú teljesen kimerült a végére. Miközben Kate és Maria a jól megszolgált teáját kortyolgatta, a gyerek a nappali szőnyegén ült, és az ajándékait nézegette, de közben folyton előrebillent a feje. - Ha pizsamába öltözteti és lefekteti, én rendbe teszem a konyhát - ajánlotta a lány. - Ne! Ne ellenkezzen, örömmel teszem. Mire Kate visszajött a konyhába, minden ragyogott és a helyén volt. - Magából nagyszerű anya és feleség lenne - állapította meg mosolyogva az asszony. Ezután leültek, és teljes egyetértésben megitták együtt egy pohár bort, de mivel Tom még akkor sem tért haza, Maria elköszönt, és hazament a nővérszállásra. Útközben Kate szavai motoszkáltak a fejében. Úgy tűnt, hogy nem venné rossz néven, ha ők ketten összejönnének Tommal. Maria szomorúan ismerte el, hogy csaknem élvezte az anyaszerepet. De hogy feleség legyen? Arra még nem gondoit. Néhány nappal később Maria átment a gyerekmegőrzőbe June Robertshez, hogy ígéretéhez híven beavassa őt az arcfestés rejtelmeibe. Kifestették a gyerekeket, June pedig mindegyikükről fényképet készített, és megígérte, hogy kapnak egy-egy példányt. Maria épp egy kislányt festett fekete és arany csíkosra, amikor a háta mögött felhangzott egy ismerős hang: - Szent egek! Egy vérszomjas tigris van a rendelőmben! A tigrissé varázsolt Emily boldogan kuncogott. Maria szíve gyorsabban kezdett verni. Mindig ez történt, ha Tom felbukkant a közelében. Nem tudott ellene tenni semmit. Az orvos leguggolt Emily elé. - És tudsz bömbölni is, mint egy igazi tigris? Emily elbömbölte magát. Maria közben elvégezte az utolsó simításokat. - Így ni, és most szaladj, nézd meg magad a tükörben! Emily elrohant. - Látom, nagy sikered volt - állapította meg Tom. - És nyilvánvaló, hogy te is élvezted. Maria mintha bosszúságot fedezett volna fel a hangjában. Persze az is lehet, hogy téved. Tom mindenesetre más hangon beszélt vele, mint az előbb Emilyvel. A lány tanácstalanul bámult rá. Vajon miért haragszik? - Csak egy órát töltöttem itt - magyarázkodott. - Máris megyek vissza a munkámhoz. - Rendben. - A férfi a homlokát ráncolta, mint akinek most jutott eszébe, valami. - James említette, hogy beszéltél neki valamilyen kórházi bábszínházról. Hogy elvinnéd magaddal, ha nekem nincs ellene kifogásom. - Igen, ne haragudj, hogy nem neked szóltam először. Pénteken délután lesz a gyerekosztályon. Azt gondoltam, élvezné, de ha más terveid voltak... - Nem, nem. Természetesen elviheted, csak én nem tudok elmenni, mert akkor rendelek. - Tudom. - Akkor mindent megbeszéltünk. Köszönöm, Maria. James szeret veled lenni. - Ezzel a férfi sarkon fordult és elment. Maria megütközve meredt utána. Szóval James szeret vele lenni, Tom viszont a jelek szerint nem. Már a vele szemben használt hangnem is erről árulkodott. Nos, lehet, hogy így van jól. Barátok és kollégák akartak lenni,

34

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

és ha bármi emlékeztette őket a köztük történtekre, az fájdalmas volt. Talán így próbálja kezelni a férfi a helyzetet. Ennek ellenére Mariának hiányzott a régi Tom. Az orvos az íróasztalánál ült, és töprengett. Félig nyitva volt az ajtaja - mindig így hagyta, kivéve, ha szigorúan négyszemközt kellett beszélnie valakivel. Tudatos jelzés volt ez a többiek felé, hogy bármikor fordulhatnak hozzá, ha kell. Ebben a pillanatban azonban egészen különleges oka volt az ajtórésnek. Maria néhány perc múlva el fog haladni előtte, és már karcsú, hajlékony alakjának, kecses járásának látványa is örömmel és vágyakozással töltötte el őt. Vágyakozását pedig a lány egyértelműen viszonozta. Tom ebben biztos volt. Különben nem lett volna olyan szenvedélyes azon a gyönyörű, felejthetetlen éjszakán. Ám amikor ő összeszedte a bátorságát és szerelmet vallott neki, a lány visszautasította. Tomnak ez még most is fájt. És történt még valami zavaró. Maria azt állította, azért nem jöhet szóba köztük semmi, mert nem tudja elviselni maga körül a gyerekeket. Akkor ő megértést tanúsított, és igyekezett barátként viselkedni. Sikerült is neki. Közben azonban Maria és James közelebb, kerültek egymáshoz. Vajon ez az ő érdeme? Vagy Mariának a gyerekektől való félelme csupán kifogás volt? Lehet, hogy a lány nem ugyanazt érzi iránta, mint ő? Tom keservesen felsóhajtott. Korábban egyszerű volt az élete. Többé-kevésbé elégedett volt azzal, amije volt, míg nem találkozott Mariával, aki váratlanul felcsillantotta előtte az új boldogság lehetőségét. De jobb, ha nem akar túl sokat. A lány egyszerűen a munkatársa, nem több. Maria végigkínlódta a hetet, mert Tom nagyon elutasítóan viselkedett vele. Még annál is zárkózottabbnak tűnt, mint az első találkozásukkor. Bár továbbra is tökéletes munkatárs volt, hiányoztak az apró kis tréfák, amelyeken azelőtt együtt nevettek. Mindeközben James Maria szívébe lopózott, és a lány ezt talán még nehezebben viselte. A kisfiú gyakran megjelent nála az ebédszünetben, ő pedig azon kapta magát, hogy örül a látogatásainak. Aztán egyik reggel a rendelés előtt Tom behívatta a szobájába. A hangja rideg, csaknem goromba volt. - Van egy kis gondunk - kezdte. - Tracy McGee. Maria felsóhajtott. - Már kezdtem reménykedni, hogy minden rendben lesz. - Kezdetben úgy tűnt. Sajnos az előbb felhívtak a kórházból. Tracy eddig jól viselkedett, semmi baja nem volt a nővérekkel meg az orvosokkal. Még a drogfelelőssel is szóba állt, míg meg nem jelent az élettársa, aki aztán jókora patáliát csapott az osztályon, és rávette Tracyt, hogy menjen haza. - Elment az esze? Azonnal indulok, és beszélek azzal a nővel. Tom megrázta a fejét. - Nem biztos, hogy jó ötlet. A vérzés abbamaradt. Pillanatnyilag sem az anya, sem a magzat nincs közvetlen veszélyben. Szerintem a látogatásod most csak rontana a helyzeten. Vagy más a véleményed? Maria első gondolata az volt, hogy azonnal felkeresi a nőt, és alaposan megmossa a fejét, de aztán elgondolkodott. Segítene azzal Tracynek és a babának? - Valószínűleg igazad van - felelte. - Csak reménykedhetünk, hogy Tracy majd magától észhez tér. - Úgy van. Rossz érzés, ugye, ha az ember csak tehetetlenül áll, és nem léphet közbe. Ilyenkor mindig nagy kínban vagyok. Pedig tudom, hogy nem megy másként. - A férfi Mariára szegezte a tekintetét, és csak nézte. Méghozzá szemrehányóan, ahogy a lány megállapította. - Ugye most nem Tracyről beszélünk? - kérdezte Maria egyenesen. - Hanem rólad és rólam. - Sikerült kissé kényszeredetten elmosolyodnia. - Tom, mi helyesen cselekedtünk. Sokat segítettél, és ráébresztettél, hogy igenis el tudom viselni a kicsik társaságát. Különösen Jamesét. - Még mindig vannak rémálmaid? - Ritkán, és nem olyan rettenetesek, mint régen voltak, Tom bólintott. - Maria? - Igen? A férfi bizonytalannak tűnt. - Egy hét múlva kiveszek nyolc nap szabadságot. Anyámmal és Jamesszel a Földközi-tengerhez akartunk utazni, hogy feltöltődjünk egy kis napfénnyel. Sajnos azonban a húgom, Amy, aki Ausztráliában él, korábban

35

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

szülte meg az első gyermekét a vártnál. És bár jól van, anyám mindenképpen el akar repülni hozzá, így nem tud velünk jönni a nyaralásra. - Megértem - jegyezte meg Maria. - Igen, természetesen én is. A lány elgondolkodott, mi köze lehet neki ehhez az egészhez. - Lefoglaltunk neki is egy szobát a szállodánkban - folytatta Tom. - Nem volna kedved eljönni helyette? Jamesszel és velem? - Tessék? - Maria erre nem volt felkészülve. - Mielőtt tovább beszélnénk róla, előre kell bocsátanom, hogy a szálloda Mallorcán van. De... azt mondtad, négy éve nem voltál nyaralni. Azt hiszem, rád férne a pihenés. Gondoltam, szívesen velünk tartanál. - Veled és Jamesszel Mallorcára? - Miért ne? Maria igyekezett rendezni összekuszálódott gondolatait. -A fiam Mallorcán halt meg. Hogy kérdezheted tőlem, hogy elmennék-e oda? - Mert szerintem jót tenne neked. Középiskolás koromban rendszeresen jártam hegyet mászni. Szerettem csinálni, elég jó is voltam. És vakmerő. Egyszer aztán lezuhantam. Nem túl mélyre, úgy hat métert csúsztam le a sziklákon. Sokkot kaptam. - Nem csodálom. - Az edzőm odajött hozzám, és megnézte, milyenek a sérüléseim. Őrült szerencsém volt,.mert néhány horzsolással megúsztam. Az edző azt tanácsolta, keljek fel, és folytassam a mászást. Nem akartam. Erre azt mondta, ha most nem megyek tovább, másnap reggel sokkal nehezebb, lesz elindulni, egy hét múlva pedig szinte lehetetlen. Reszkettem a félelemtől, de felmásztam a sziklára, és amint felértem, eltűnt a félelmem. - A férfi Mariára mosolygott. A lány az ajkába harapott. - Azt akarod ezzel mondani, hogy az ember nézzen szembe a félelmeivel, ha meg akar tőlük szabadulni? De az nagy különbség, hogy valaki a gyerekét vesztette el, vagy csak lecsúszott egy sziklafaion. - Tudom, de az elv ugyanaz. Eljössz velünk, Maria? Kérlek. A lány elgondolkodott. Lehet, hogy tényleg hasznos volna. Ugyanakkor voltak kételyei. - Tom, Jamesszel valóban megkedveltük egymást, de mi van kettőnkkel? - Egyezséget kötöttünk - felelte nyugodt hangon a férfi. - Nem könnyű, de azt hiszem, be tudjuk tartani. Szerintem jót fog tenni neked, ha viszontlátod a szigetet. Jól érezzük majd magunkat hármasban. A lány teljesen elbizonytalanodott. Tom már sok bánatot okozott neki, de legalább annyi örömöt is. - Jó, veletek megyek - határozta el magát. - De kifizetem a részem... Tom egyetlen kézmozdulattal elhallgattatta. - Ne bosszants fel! A szállást és a repülőutat már rég kifizettem. Úgysem kapnám vissza a pénzt. És nem vagyok az a fajta, aki a barátain akar keresni. - Hát jó - engedett Maria. - Biztosan lesz még alkalmam ellenszolgáltatásra. - Majd kitalálok valamit... A délelőtt újszülöttgondozással telt. Az anyák a szülés után huszonnyolc nappal hozták el utoljára a kisbabáikat, onnantól kezdve a körzeti védőnőhöz kerültek át. Maria nagyon élvezte ezeket a vizsgálatokat, és olyan hosszúra nyújtotta, amennyire csak lehetett. Többet ugyanis nem láthatta a kicsiket. Miriam Allardyce elhozta a kisfiát, Michaelt. Ő volt a harmadik baba ma reggel. Maria kérdéseket tett fel, hogy meggyőződjön róla, valóban rendben van-e minden velük, s az anya boldogul-e az új feladatával. Fizikailag mindketten tökéletesen jól voltak, de amikor Maria azt kérdezte, milyenek az éjszakák, Miriam azt válaszolta: - Sajnos, nem túl jók. Michael jó kisfiú, hamar elalszik. Én viszont, ha egyszer felébredek, nem tudok visszaaludni. Maria az asszony fáradt arcát nézte, és észrevette a szeme alatti sötét árnyékot. - A férje nem tud segíteni? - Barry mindent megtesz, csodálatos ember, de én egyszerűen nem tudok aludni. Azelőtt is így volt, most viszont már rettenetesen kimerültem. - Mivel szoptat, nem szedhet altatót. Én különben sem vagyok gyógyszerpárti. - Maria elgondolkodott. - A problémája nem szokatlan - folytatta. - Sok fiatal anyának vannak alvásgondjai. Próbálják ki, hogy egy-egy

36

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

éjszaka a férje veszi át az ügyeletet, maga pedig egy olyan szobában alszik, ahol semmi sem zavarja. Kérje meg a férjét, hogy masszírozza meg, biztosan mindketten élvezni fogják. Remekül ellazul tőle. Közben hallgasson halk zenét! Próbálják ki! Maria kivett egy CD-t a fiókból. Miriam csodálkozva nézett rá. - Ez mi? - Relaxáló CD. Vegyesen van rajta megnyugtató zene és szöveg. Ismerek olyan anyákat, akikkel igazi csodát tett. Mivel Maria ezen a héten mindennap tovább dolgozott, pénteken már reggel közölte Tommal, hogy ma korábban elmegy. Még világos volt kinn, amikor a kocsijához igyekezett. A parkolóban összetalálkozott a férfival. Tom nyilvánvalóan őt várta. A kezében gyönyörű, kék és ibolyaszín virágokból álló csokrot tartott. - Ó, de szép! - jegyezte meg a lány. - Édesanyádé? A férfi mosolyogva rázta meg a fejét. - Nem, Jane-é. Ezek voltak a kedvenc színei. Ott akarom a tengerbe dobni, ahová a hamvait szórtuk. Jane szerette a tengert, és az volt a kívánsága, hogy oda legyen temetve. - A férfi következő szavai meglepték Mariát. - Azért vártalak meg, mert szeretnélek megkérdezni, nem akarsz-e velem jönni. Maria csak egy pillanatig gondolkodott. - De, nagyon szívesen. Ha tényleg akarod. - Igen, szeretném. Elhagyták a várost, és Tom nemsokára letért egy mandulafenyőkkel szegélyezett mellékútra. A homokdűnékhez érve megállt, és Mariával kisétáltak a magas partig. A tenger szürkén, végtelenül terült el előttük. Tom halkan elnevette magát. - Érdeklődtem. Most dagály van. Apálynál egy mérföldet gyalogolhattunk volna, míg a vízhez érünk. - Képes vagy nevetni? Azt hittem, szomorú leszel. - Előre akarok nézni, nem hátra. Gyere, mindjárt besötétedik. Tom megfogta a kezét, és lesegítette a partoldalon. Még akkor sem engedte el a kezét, amikor már a sík, homokos részre értek. A cipőjük belesüllyedt a nedves homokba, ahogy a víz közelébe értek. Tom kivette a csokrot a celofánból, és egyesével a vízbe hajította a virágokat. Egy-egy szál tovasodródott a vízen hintázva, néhányat viszont kidobtak a hullámok a partra. Maria a férfit figyelte. Tom arcán meglepő nyugalom áradt szét. Se harag, se szomorúság nem látszott rajta, ahogy Maria várta. A férfi bedobta az utolsó szálat is, és a zizegő, ezüstszínű celofánt belegyürte a kabátja zsebébe. Aztán újra megfogta Maria kezét, és némán nézte a tengert. Maria úgy érezte, mondania kell valamit. - Tom, nem egészen értelek... Idejössz, hogy... hogy... Azt hittem, a korábbi életedre akarsz emlékezni. Virágot dobsz a tengerbe, ami csodálatos gesztus a feleségeddel szemben, akit nagyon szerettél. És közben fogod a kezem. Köztünk van egy kis érzéki vonzalom, és... és ez szerintem nem illik össze. - Szerintem igen, Maria. Tényleg azért jöttem ide, hogy a régi életemre emlékezzem, de nem gyászolva. Az a szakasz lezárult. Előre akarok tekinteni. És ha nem értesz... Hát, lehet, hogy én sem értem teljesen magam, de azt akartam, hogy itt legyél velem. És fogni akartam a kezed. Ez már meghaladta a lány erejét, képtelen volt szavakba önteni, amit érzett, és csak annyit mondott: - Ez szép. Mindjárt sötét lesz. Menjünk vissza! Szó nélkül kaptattak fel a parton, de a csend nem volt kellemetlen. Maria érezte, hogy valami megváltozott köztük, csak még nem tudta, mi.

37

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

7. FEJEZET Maria egyedül Jennynek árulta el, hogy Tommal és Jamesszel Mallorcára utazik. - És hogy érzed magad, ha Mallorcára gondolsz? - puhatolta Jenny. - Kicsit félek. Rengeteg emlék köt oda. És még mindig nem tudom, miért akar Tom magával vinni. - Azt hiszem, nem lesz semmi baj. És szerintem Tomnak is fordulópont ez az utazás, még ha nincs is a tudatában. - Hogy érted ezt? Talán csak kedves akart lenni hozzám. - Magának legalább annyit segít vele, mint neked, csak nem tudja. Végre ő is megnyílik a világ felé. - Lehet - felelte elgondolkodva a lány. - De hogy jövök én a képbe? - Tulajdonképpen hogy érzel iránta? Szerelmes vagy belé? - Tom jó orvos, szeretek vele dolgozni. Barátságos, tapintatos és figyelmes. Sokat segített, és... - És piszok jól néz ki - folytatta helyette vigyorogva Jenny. - Ha Mike nem volna, ki tudja, lehet, hogy ráhajtanék. De elfelejtettél válaszolni a kérdésemre. Szerelmes vagy belé? - Talán. De tudod, félek. És ezért azt mondtam neki, hogy... nem lehet köztünk több barátságnál. Jenny rákacsintott. - Ez rossz ötlet volt, de hát bármikor megváltoztathatod a véleményedet, nem igaz? Az utazás végül is könnyebben ment, mint Maria gondolta. A repülőtéren nagy volt a forgalom, James izgettmozgott izgalmában, és megállás nélkül beszélt. A beszállás előtti várakozás unalmas lehetett volna, de annyi minden akadt, amivel elüthették együtt az időt. - Teljesen új oldaladról ismerlek meg, Maria - ugratta mosolyogva Tom. - Azt tudtam, hogy kiváló szülésznő vagy, de legalább olyan jó bébiszitter is. - Van gyakorlatom. Mindig örömmel foglalkoztam a gyerekekkel, amíg... - Most is örömmel foglalkozol velük. Őrizd meg ezt a tulajdonságodat! A lány rájött, hogy Tomnak igaza van. Közben rengeteg emlék elevenedett fel benne. Jamesszel kéz a kézben sétáltak a repülőtér épületében, és eszébe jutott, mennyire örült annak idején az izgalmas, mallorcai állásnak. Emlékezett, milyen izgatott volt, még lámpaláz is gyötörte. Szép emlékek voltak, de a rosszakkal együtt ezeket is elnyomta magában. Ideje változtatni az életén! Elhangzott az első beszállási felhívás, és a lány csaknem olyan izgatott volt, mint James, amikor felmentek a gépre. Több mint négy éve nem járt külföldön, a szíve csak úgy kalapált, amint leült a helyére. Tom megérezhette a nyugtalanságát, mert megkérdezte: - Csak nem vagy ideges? - De, egy kicsit. A repülőgép ráfordult a kifutópályára, aztán felbőgtek a turbinák, és a gép gyorsulni kezdett. Most már nincs visszaút. Maria elindult - hogy hová, maga sem tudta. Átengedte Jamesnek az ablak melletti helyet, és amikor a gép Palma de Mallorca felett átrepült, lemutatott a mélybe. - Az ott Palma, a sziget fővárosa - magyarázta. - Nézd csak azokat az apró szélmalmokat! Azok pumpálják fel a vizet a szigeten. James elbűvölten bámulta a látványt. Ám amikor a gép a leszálláshoz készülődött, Maria idegesen dőlt hátra az ülésen. Tom együtt érzőn nézett rá. - Emlékek? - kérdezte. - Igen. Lassan előjönnek bennem. Ez az első alkalom, hogy négy év után elhagytam Angliát. - Sejtettem. De ugye vannak szép emlékeid is? Boldog voltál itt? - Igen... igen, boldog voltam. És nagyon szerettem a munkám. A férfi megszorította a kezét. - Eszedbe ne jusson újra megpályázni azt az állást! Szükségem van rád. Te vagy az eddigi legjobb szülésznőm. És semmi több? - töprengett el a lány. Egy kis zökkenéssel a gép földet ért, és fékezni kezdett. Megérkeztek a földközi-tengeri szigetre. A lány sosem hitte volna, hogy valaha visszatér ide. Tél volt, és a fogadócsarnokban szokatlan nyugalom honolt. Hiányzott a hangos turistatömeg, az izgatottan rohangáló gyereksereg. A kevés útitárs már nyugdíjas korú volt, akik olcsó pénzért egy kevés meleget kerestek.

38

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

A csomagszállító szalagnál nem kellett sokáig várniuk, és hamarosan elhagyták az épületet, hogy megkeressék a buszukat, amely a szállodához viszi őket. Gyorsan meg is találták, de akkor Maria felfedezett egy másik buszt, és összerezdült. A piros-szürke színű jármű a parkoló túlsó végében állt, az oldalán Hotel Helena felirattal. Akkoriban abban a szállodában lakott. Akkoriban, amikor még boldog volt... Aztán Mallorca varázsa szép lassan újra hatni kezdett. Tom egy nagyon jó szállodában vett ki szobákat az északi parton, körülbelül öt mérföldre onnan, ahol Maria régen lakott. A szobáik nagyon igényesen voltak berendezve, és gyönyörű kilátás nyílt a tengerre. Az étel és a kiszolgálás elsőrangú volt, annak ellenére, hogy kevés vendég akadt. A lány remekül érezte magát. És Jamesszel nagyon szeretett együtt lenni. Csak az jelentett gondot, mi fog kisülni a Tomhoz fűződő kapcsolatából. A férfi kedves volt, mint mindig, még ha kissé távolságtartó is. Láthatatlan fal húzódott köztük. A lány furcsának találta, hogy este jó éjszakát kívánjon neki, hogy aztán néhány óra elteltével a reggelinél újra találkozzanak. A férfi udvariasan felajánlotta, hogy nyugodtan tervezhet magának külön programot, ha nem akarja minden idejét vele és Jamesszel tölteni. - Szívesen vagyok veletek - felelte erre Maria. - Persze csak akkor, ha ti is akarjátok. A férfi elmosolyodott. - Veled akarunk lenni. - És aztán a hízelgő választ elrontotta azzal, hogy hozzátette: - A helyismereted felbecsülhetetlen. Maria kibérelt egy kocsit, és bejárta velük azokat az érdekes helyeket, amelyekre régről emlékezett. A harmadik napon a part mentén kirándultak, és egyszer csak a lány megállt egy szálloda előtt. - Itt szeretnék kávézni - jelentette ki. A hangja kicsit remegett, de nem tehetett ellene semmit. Tom felnézett a szálloda névtáblájára. Hotel Helena állt a bejárat fölött. - Ugye itt laktál? Minden rendben? - Igen. Csodaszép éveket töltöttem itt, Tom. Azért jöttem ide, mert szeretném feleleveníteni az emlékeimet. Őszintén szólva a legtöbb dolog, amelyet ideérkezésem óta láttam, szép emlékeket idézett fel bennem. - Ennek örülök. A lány nem kételkedett Tom őszinteségében, de még mindig nagyon távolságtartónak érezte a férfit. Bementek a hotel halijába, és rendeltek maguknak kávét, Jamesnek pedig narancslét. Az egyik pincér felismerte a lányt, és láthatóan nagyon örült neki. Néhány percet beszélgettek, és Mariát melegséggel töltötte el az az érzés, hogy szívesen látják itt. James kiitta a narancslevét. -Apa, odakint van egy szuper játszótér. Kimehetek hintázni? - Most ne, James! - felelte Tom, és Mariára pillantott. - Ott, azon az asztalon találsz angol nyelvű újságokat - mondta a lány. - Ha van kedved, olvasgass, én pedig kiviszem Jamest a játszótérre, ha megengeded. - Gyorsan a kisfiúhoz fordult. - Gyere, James! - Kézen fogva mentek ki az épületből. Tom megpróbált az újságokra összpontosítani, de nem sikerült neki. Vajon mi mehet végbe most Mariában, amikor ugyanazt éli át egy kisfiúval, ami négy éve minden örömét jelentette? Amikor Maria és James visszajött a játszótérről, a lány szemében könny csillogott. Szóval mégiscsak megviselte. - Nem lett volna szabad hagynom - mondta Tom. - Nagyon felzaklatott. Maria megrázta a fejét. - Meg kellett tennem, így volt jó. Most már vége. Valami lezárult. Most már én is előre nézhetek. A férfi fellélegzett. -Akkor jó - felelte. Mégis csaknem irigyelte a lány új felszabadultságát. Mert szerette volna, ha ő is olyan lehetne. Ahogy teltek a napok, egyre fesztelenebb lett a hangulat. Mariának eszébe jutottak azok a röpke szerelmek, amelyeket a nyaralók körében látott. Akadtak olyan párok, akiknek a kapcsolata túlélte a vakációt, és a hétköznapokban is kitartott. Ennek ellenére fel nem foghatta, hogyan vethették bele magukat olyan sokan ész nélkül ezekbe a kalandokba. De most már kezdte érteni, és elhatározott valamit. Az utolsó előtti estén vacsoránál cselekvésre szánta el magát.

39

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Megkérdeztem, vannak-e. itt a szállodában gyerekprogramok - mondta mintegy mellékesen. - Vannak. Egy hölgy szervezi őket. Nagyon ügyes és megbízható. Ismerem. Holnap délután az állatkertbe és egy nagyon jól felszerelt játszótérre mennek. Bejelentettem Jamest. Melanie tetszeni fog neki, biztos vagyok benne. - És miénk az egész délután? - Erre találták ki a gyerekprogramokat. Szívesen vagyok Jamesszel, de holnap egész délután azt csinálhatunk, amit akarunk. Benne vagy? - De még mennyire! Ahogy eddig, most is rád hagyom, hogy megszervezd a programot. A lány figyelmét nem kerülte el, hogy Tom egy pillanatra elgondolkodott. A délelőttöt remek hangulatban együtt töltötték. Egy ideig Jamesszel játszottak a játszótéren, aztán megnéztek egy vitorlásversenyt. Végül könnyű ebédet ettek az egyik kis étteremben. Nem sokkal később Melanie állt meg kisbuszával a szálloda előtt. Már három gyerek ült benn, akik örömmel fogadták Jamest, és látszott, hogy össze fognak barátkozni. Melanie boldog volt, hogy újra látta Mariát, és lelkesen átölelte. Jamest becsatolták az ülésbe, Tom pedig elkérte Melanie mobilszámát. Aztán a zajos kis csapat útnak indult, Maria és a férfi pedig integetett nekik. - A következő három óra a miénk - jelentette ki Tom, és a lányhoz fordult. - Van valami határozott elképzelésed? Maria szíve sebesebben kezdett verni, amikor a tervére gondolt, de sikerült külsőre higgadtnak maradnia. Ugyanakkor nagyon gondosan válogatta meg a szavait, amikor válaszolt. - Szeretném egyszerűen csak elengedni magam. Mit szólnál hozzá, ha sziesztáznánk egyet a szobámban? Onnan a legszebb a kilátás. Leülhetnénk és beszélgethetnénk. Vagy olvashatunk is. - Miért is ne? - egyezett bele egy másodpercnyi mérlegelés után Tom. - Nem hangzik rosszul. A nap melegen sütött, így kiültek a kis erkélyre, ahol egy fémasztalka, két nyugágy meg egy fonott kanapé állt. Tom helyet foglalt a kanapén, Maria pedig mellé ült. A lányt azonban elfogta az idegesség, és felpattant. - Bocsáss meg egy pillanatra! - mondta, és bement a szobába. Felhívta a recepciót, és leadta a rendelését. Már négy éve nem beszélt spanyolul, de meglepően jól ment. - James remekül érzi itt magát - mondta Tom, amikor a lány visszament hozzá. - És ez leginkább a te érdemed . De mi a helyzet veled? - Ugyanúgy vagyok, mint James. Nyaralunk, Tom. Ilyenkor kell lazítani. Itt mások a szabályok. Nyaraláskor olyasmit is tesz az ember, amit otthon sosem tenne. - Például homokvárat épít? - Például - válaszolta a lány. Jól látta a kérdést Tom szemében. Kopogtak az ajtón. Maria odament, és beengedte a pincért, aki egy ezüst pezsgősvödörrel és két pezsgőskehellyel lépett be. A lány megkérte, hogy rakja le őket az erkélyasztalra, és nyissa ki az üveget. A fiatal pincér kitöltötte a pezsgőt, majd diszkréten távozott. Tom az üvegre meg a poharakra nézett, aztán a lányra, és nem szólt egy szót sem. - Ez csak spanyol pezsgő, de mindig ilyet ittam itt - közölte Maria idegesen. - Négy év telt el azóta. Odanyújtotta a férfinak az egyik poharat, és felvette a másikat. - A jövőre - mondta - És erre a pillanatra. A kelyhek csilingeltek, ahogy összekoccantak. - Örülök, hogy jól érzed magad - szólalt meg Tom, miután mindketten ittak egy kortyot. - Szívből örülök. Aztán elmosolyodott. - A pezsgőválasztásod nem is rossz. Igazán finom. Egy ideig csak üldögéltek, és kortyolgatták a gyöngyöző italt. Amikor pedig Tom átölelte és megcsókolta a lányt, minden olyan magától értetődőnek tűnt. Maria ajka pezsgőízű, bizsergető és hűvös volt. A férfi karja mozdulatlanul pihent a lány vállán, és Mariának ebben a pillanatban ennyi elég is volt. Jólesett csak ülni, élvezni Tom közelségét és a lassan éledező vágyat, amikor kedvese ajka az arcához vagy a homlokához ért. Tom anélkül hogy elvette volna a kezét, kicsit elhúzódott tőle, és ránézett. Maria a csillogó szőke hajába fúrta a kezét, és kék szemébe nézett. Tom tekintetéből vágy sütött felé, és némi kétség. - Tisztában vagyok vele, hogy mit gondolsz - felelt a lány a ki nem mondott kérdésre. - Megértelek, Tudod, mit kínálok fel, és csodálkozol rajta, ugye? - Igen, nagyjából ez jár a fejemben - mormolta a férfi. - Ez csak egy egyszeri alkalom lesz. Nem kellenek ígéretek, és nincsenek kötelezettségek se számodra, se számomra. Már akkor nagyon tetszettél, amikor először megláttalak. Emlékszel? Amikor együtt láttuk el azt a balesetes férfit. Azóta tudom, milyen kedves, körültekintő és gyengéd vagy. Egyszerűen csodálatos. Most nyaralunk, a szabályok itt nem érvényesek. Gyere, bújjunk ágyba!

40

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Tom nem válaszolt, csak megcsókolta. Az előző csók még óvatos és visszafogott volt, ez viszont sürgető, követelő és féktelen. Az izgalom forró hullámai járták át Maria testét, amikor elképzelte, mi fog következni. Tom felállt, és magához húzta. A lány érezte erős izmait, és mivel a testük szorosan egymáshoz simult, érezte izgalmának kétségtelen bizonyítékát is. - Gyere! - zihálta nyers, rekedt hangon Tom. Amikor a franciaágy elé értek, Mariát elfogta az idegesség. Mi lesz, ha kiábrándítja Tomot? Azon az első éjszakán minden más volt. A tűzeset és a nagy riadalom után szinte önkívületben szeretkeztek. Ma viszont... A férfi nyilvánvalóan olvasott a gondolataiban. - Legutóbb, amikor együtt voltunk, minden olyan gyorsan történt. Most szeretnélek egészen lassan szeretni, élvezni minden másodpercet. Tudom, hogy boldoggá fogsz tenni, és én is boldoggá akarlak tenni téged. - Már azzal is boldoggá teszel, hogy itt vagy velem - suttogta a lány. - Vetkőztess le... Két csók között a férfi lehúzta róla a vékony pulóvert, és a legközelebbi székre hajította. Miközben lassú mozdulatokkal kigombolta a lány blúzát, Maria szemébe nézett. Megvárta, míg a finom selyemblúz lecsusszan a padlóra, csak akkor siklott a tekintete lejjebb. A látványra felnyögött, és a lány ebből tudta, hogy az előkészületek megérték a fáradságot. Azelőtt sosem áldozott drága fehérneműre. Tegnap viszont azzal az ürüggyel, hogy néhány dolgot vásárolnia kell, és a fiúk csak unnák magukat, bevette magát egy órára a város bevásárlóközpontjába. Rövid keresgélés után megtalálta, amiért ment. Amint felpróbálta, tudta, hogy ez lesz az igazi. A melltartóból és bugyiból álló együttes puha fekete csipkéből készült, és kényeztetőn simogatta a bőrét. Most Tom pillantásá is simogatta. A férfi lassan végighúzta ujja hegyét a karján, aztán alig érezhetően megérintette a mellét. A lány mellbimbója megkeményedett. Tom előrehajolt, és megcsókolta a vállát. Mást nem. Volt ideje. Nem akarta levenni róla a melltartót, a csipkén át simogatta. A másik kezével ügyesen kigombolta Maria nadrágját, lehúzta a cipzárt, és letolta a csípőjéről a farmert. Aztán egy lépést hátrált. Maria megremegett, amikor kéjes nyögését hallotta. Most viselt életében először ilyen csábos alsóneműt. De úgy döntött, ha ilyen a hatás, nem fogja rá sajnálni a pénzt. Kezdett belemelegedni az érzéki játékba. Levette Tomról a pulóvert, majd a nadrágot is, és szégyenkezés nélkül megbámulta a testét, sima, feszes bőrét, izmos karját, széles mellkasát. Amikor a férfi teljesen meztelen lett, egyértelműen látszott, mennyire kívánja Mariát. A lány elpirult, ugyanakkor a hasában forró lüktetést érzett. Tom óvatosan kikapcsolta a melltartót, és a leheletfinom fekete csipke a földre hullt. A férfi előrehajolt, és az ajkával meg a nyelvével izgatni kezdte Maria mellbimbóját. A lány sóhajtva engedte át magát a boldogító érzésnek. Tom felemelte a fejét, szenvedélyesen szájon csókolta, majd felemelte, és gyengéden lefektette az ágyra. A lány hívogatón felé nyújtotta a kezét. Az egymás szemében látott sóvárgás tovább fokozta vágyukat. Tom a lány mellé feküdt, és csókokkal borította be a testét. Aztán egyszer csak huncut fény villant fel a szemében. Felkelt, és odahozta a pezsgősüveget. Egy kevés aranyló folyadékot öntött Maria mellére. Amikor a hűvös ital felhevült bőréhez ért, a lány megborzongott. Tom nem hagyta veszendőbe menni a nemes italt, inkább élvezettel nyalni kezdte. Maria önkéntelenül felé ívelte a testét, és gyönyörűségében felnyögött. - Isteni ízed van, édesem - suttogta Tom. - Van fogalmad róla, mit művelsz velem? - Ugyanazt, amit te velem - suttogta mosolyogva a lány. - Tom, ilyet én még sosem éltem át. A férfi gyengéden végigharapdálta a karját, aztán a nyelvével simogatta a tenyerét. Felaraszolt a válláig, csókolgatta a nyakát, és közben újra meg újra visszatért a mellére. És amikor a testük egymáshoz ért, Maria érezte a belőle áradó forróságot, kemény férfiasságát. Lassan elfogta a türelmetlenség. - Tom... már szeretném... kérlek... - zihálta. A férfi természetesen értette, mit szeretne. A keze Maria bugyija alá siklott, és egy gyors mozdulattal levette róla, aztán széthúzta a két combját, és csókolni, izgatni kezdte. Maria érezte forró leheletét, nyelvének izgató játékát, és majd elégette a belső tűz. Megemelte a csípőjét, hogy még többet kapjon és adjon. Görcsös ujjai a lepedőt markolták. - Tom... Tom... kérlek... - könyörögte. - Nem bírom tovább... - Megragadta a férfi vállát, és felhúzta magához. Tom szemében szenvedély izzott. A lány szomjasan kereste az ajkát, hogy megcsókolja. A férfi közben lassan és gyengéden beléhatolt, de hamarosan elragadta a hév. Pontosan tudta, mi kell Mariának. A lány kéjes nyögéssel adta át magát, felvette a ritmusát, és együtt értek a csúcsra. Másodpercekig mozdulatlanná dermedt a világegyetem.

41

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Csodálatos vagy - lehelte Tom. - Te is - válaszolta a lány. Tom a hátára fordult, és magára vonta Mariát. A lány tudta, hogy ezt a pillanatot sosem fogja elfelejteni. Sőt azzal is tisztában volt, hogy becsapta önmagát. Tom sokkal többet jelent neki, mint gondolta, és ezzel az egy alkalommal nem fogja beérni. Egyetlen alkalom. Talán ném is vette Tom komolyan a szavait, reménykedett. De sajnos nem igazán bízhatott ebben. Lehet, hogy nem lesz közös jövőjük, de ennek az élménynek az emlékét senki sem veheti el tőle. A lány szilárdan eltökélte, hogy élvezni fogja utolsó közös estéjüket a szállodában. A vacsora igazán finom volt, a vörösbor, amelyet Tommal ittak, isteni, a fagylalt pedig olyan krémes és gyümölcsös, amilyenhez hasonlót Angliában sosem evett. - Jóságos ég! - kiáltotta valaki mellettük. - Hát tényleg itt van! Maria. Maria Wyatt az én szállodámban! Mondták a Helenában, hogy visszatértél, de nem hittem el. Annyira örülök, hogy látlak! Maria felnézett, és felkelt a székéről. Egy magas, izmos férfi állt az asztaluk mellett. - John! Ezer éve találkoztunk utoljára! - A lány átölelte John Kersht, és adott egy puszit az arcára. A férfi Tomra és Jamesre pillantott. - Csak azt ne mondd, hogy férjhez mentél, és a családoddal vagy itt! - adta a kétségbeesettet. - Amikor elmentél innen, még nem volt senkid. -Nem mentem férjhez. Ő dr. Tom Ramsey, jó barátom, James pedig a fia. A férfiak kezet ráztak. Mariának feltűnt, hogy Tom ugyan barátságos volt, de egy pillanatra sem vette le figyelő szemét Johnról. - Leülhetek mellétek egy kicsit? - kérdezte John, és ők természetesen nem utasították el. - Hozathatok nektek a kávé mellé egy konyakot? És téged, fiatalember... - Jamesre nézett - meghívhatlak egy különleges italra? - Meg, uram - válaszolta a mindig udvarias James. John felemelte a kezét, és egy pincér azonnal odasietett. A férfi valamit súgott neki. - John annak idején a főnököm volt - magyarázta Tomnak Maria. - Sokat segített. Nélküle nem boldogultam volna. - Te voltál a legjobb munkatársam, Maria. A pincér egy kanna kávéval, kecses porceláncsészékkel, egy üveg konyakkal és három konyakospohárral jött vissza. Jamesnek egy habos narancsitalt hozott, amelyből két világító műanyag virág, két hajlítható szívószál és három szikrázó csillagszóró állt ki. A pincér kitöltötte a kávét és a konyakot. Maria látta, ahogy Tom belekóstol a konyakba, és meglepetten vonja fel a szemöldökét. Ő is ivott egy kortyot, és megállapította, hogy az ital a legkiválóbb fajtából való: lágy és mégis tüzes. - Szóval, mit csináltál, mióta elhagytál bennünket, Maria? - érdeklődött John. - Tanultam. Szülésznő lettem. Tommal együtt dolgozunk egy rendelőben, ahol kismamákat gondozunk. - Vagy úgy! - John pillantása Tomra vándorolt. - Vagyis rendes polgári életet élsz a jó öreg Angliában? Nincs kedved újra itt dolgozni? A forró, délvidéki napfényben? - Azt hiszem, nincs. - Kár. Most én irányítom a cég összes szállodáját az északi parton. Ragyogó állást tudnék adni neked. Tom, hajlandó volna elengedni? - Nem, Maria az enyém - felelt jókedvűen, de határozottan Tom. John felnevetett. - Az ajánlatom továbbra is áll, Maria. Egyébként alig ismertelek meg így, rövid hajjal. Úgy emlékszem, vállig érő hajad volt régen. Maria vállat vont. - Így kényelmesebb. Mesélj arról az állásról! - A gyerekprogramok szervezéséhez keresünk valakit. Az illető az egész sziget animátorait vezetné. Teljes állás, céges kocsi és saját ház. És jó fizetés. Nagyon jó fizetés. Azt hiszem, te vagy a tökéletes jelölt rá. Maria Tomra nézett. A férfi arca kifürkészhetetlen volt. Miért nem mondja megint, hogy neki szüksége van rá? - Mikortól kellene munkába állni? - Legkésőbb a nyaralási szezon elejéig. Ha érdekel, csak szólj! Nyár elejéig bármikor munkába állhatsz. Mariát alapjában véve nem érdekelte az állás, mégis így válaszolt:

42

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Egy héten belül megmondom, hogy döntöttem. - Ne kapkodd el a döntést, van időd. Hangos szürcsölésre lettek mindhárman figyelmesek. James pohara kiürült. - Ez fincsi volt - közölte csillogó szemmel a kisfiú. - Szerintem ideje ágyba bújnod - jelentette ki Tom. - Megyünk lefeküdni. - Felállt, és kezet nyújtott Johnnak. - Örülök, hogy megismerhettem - mondta, majd Mariához fordulva hozzátette: - Elnézésedet kérjük, holnap a reggelinél találkozunk. Maradj nyugodtan, beszélgess a régi barátoddal! Maria sietve válaszolt: - Én is fáradt vagyok, hamarosan megyek lefeküdni. Jó lesz, ha tíz perc múlva benézek jó éjszakát kívánni Jamesnek? - Természetesen - felelte Tom. - Gyere, James, indulunk! Maria még beszélgetett egy kicsit Johnnal. Jólesett a régi időkre emlékezni. Tíz perc múlva azonban fáradtságra hivatkozva elköszönt. John nem sértődött meg, kedvesen elköszönt tőle. Amikor a lány bekopogott Tom szobájába, James már aludt. A férfi behívta Mariát, kimentek az erkélyre, leültek a nádkanapéra, és nézték a tengert. - John rendes pasasnak tűnik - szólalt meg egy idő után Tom. - Biztosan kellemes volt együtt dolgozni vele. - Igen, barátok voltunk. Néhányszor randiztunk is, de nem lett belőle semmi komoly. Örültem, hogy újra láttam, de nem áll szándékomban egy régi kapcsolatot felmelegíteni, mert nincs is mit felmelegíteni. - Jó. De miért mondod ezt el nekem? - Mert akartam, hogy tudd. Tudni szeretted volna, nem? - Nincs jogom megszabni, kivel barátkozz, Maria. De igen, tudni szerettem volna. - Tom kinyújtotta a kezét, és megsimogatta a lány haját. - És még valamit meg kell kérdeznem. John azt-mondta, hosszabb hajad volt. Miért vágattad le? Maria hallgatott. - Ez afféle vezeklés volt - felelte végül halkan. - Jamesnek a kemoterápia alatt kihullt a haja, és akkor úgy éreztem, én sem tarthatom meg az enyémet... - Megértem, de most már megnöveszthetnéd megint. - Majd meglátom. A férfi megcsókolta, először gyengéden, de aztán a légzése felgyorsult, és Maria teste is lángra lobbant. Tom szorosabban ölelte, és... Ekkor egy panaszos hangocskát hallottak a szobából: -Apa, hol vagy? - Mindjárt elalszik - suttogta Tom a lánynak. - Maradj! Még nyaralunk. Maria boldogan maradt volna, de megrázta a fejét. Veszélyes volna, ha itt maradna. - Mi is menjünk inkább aludni, Tom! Hosszú nap volt, és én olyan dolgokat tettem meg éreztem, amilyeneket már nagyon rég nem. De most aludnom kell. - Én biztosan nem fogok aludni. Egész.éjszaka rád fogok gondolni. A lány lábujjhegyre állt, és adott neki egy puszit. Aztán amikor a férfi bement a fiához, halkan kiosont a szobából. Tomnak igaza lett abban, hogy nem tud majd aludni. Ahogy az utóbbi időben annyiszor, egyre csak a lányra gondolt. Mi lesz velük ezután? Amióta Maria megjelent a rendelőben, nem tudta kordában tartani az érzéseit. A lány világosan értésére adta, hogy nem akar tartós kapcsolatot. Nyilvánvalóan nem jelent ő neki annyit. Barátokként jöttek ide, aztán lefeküdtek egymással. Gyönyörű délutánt töltöttek együtt, amelyet sosem fog elfelejteni. De látta John Kersh szemében azt a kifejezést. A fickó odavolt Mariáért. És a lány kedveli, ez is világos. Tomot hirtelen rettenetes féltékenység fogta el. Csak vergődött az ágyában, és egyre törte a fejét. Úgy határozott, a legjobb, ha távol tartja magát a lánytól. Túlságosan fájt, ha a közelében volt.

43

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

8. FEJEZET A repülővel hazafelé tartottak. James az ablak mellett ült, Maria középen, Tom pedig a szélén, hogy hosszú lábát kinyújthassa. A gyerek kíváncsian bámult ki az ablakon, míg a felnőttek a saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Mariára egyszer csak elemi erővel csapott le a felismerés: szerelmes Tomba. Ez nem testi vonzalom. Nem csak az. És nem egyszerűen csak kedveli a társaságát. Nem, ez szerelem, örökké tartó szerelem. Négy éven át a gyász és a félelem határozta meg az életét, és ebben az állapotában inkább kerülte az embereket. Most már a gyász elviselhetőbb lett, a félelme pedig eltűnt. Úgy érezte, felszabadult. És szerelmes volt Tom Ramseybe. De mit érezhet iránta Tom? Maria nem tudta eldönteni. Egy dologban azonban biztos volt: bárhogy legyen is, Tom tisztességesen fog viselkedni vele szemben. És mivel lefeküdtek egymással, talán kötelességének érzi... Maria azonban pontosan azt nem akarta, hogy Tom csupán kötelességből tegyen valamit. A férfi hangja szakította ki merengéséből: - Nagyon elgondolkodtál. Valami baj van? Nem tudok segíteni? Mivel nem árulhatta el, mi járt a fejében, Maria csak ennyit mondott: - A tegnap délutánra gondoltam. Arra, hogy milyen szép volt. Tom nagy levegőt vett. - Én is arra gondoltam - vallotta be. - Tegnap óta minden más. Úgy érzem, tartozom neked... Tudtam! - futott át a lány fején. - Tom, nem tartozol semmivel! - vágott a szavába. - Megmondtam, hogy tekintsük egy kis nyaralási románcnak. Csak semmi elkötelezettség! Komolyan gondoltam. - Mégis úgy érzem... A lány Jamesre pillantott. A gyerek elszunyókált, de bármikor felébredhet. - Itt most nem beszélhetjük meg - suttogta idegesen. - De van néhány dolog, amelyet nyugodt körülmények közt tisztáznunk kellene. Mikor találkozhatnánk? - Szerda este? - Jó, akkor megyek, amikor James már elaludt - mondta Maria. A mallorcai hét teljesen megváltoztatta Mariát, de otthon a megszokott mederben teltek a napok. Kezdetben ezt nehéz volt elfogadnia a lánynak. A titok - ha ugyan valaha is az volt - hamar kitudódott a rendelőben. James az óvodában mindenkinek elmesélte, hogy az apjával és Mariával járt Mallorcán. Érdekes módon senki sem tett rosszmájú megjegyzést, sőt mindenki örült a hírnek. Végre eljött a szerda este. Maria várt, míg biztosra vette, hogy James már alszik, és elindult Tomhoz. Nem volt abban semmi, hogy megcsókolta a férfit, amikor az beengedte. Végül is barátok, jó barátok. De gyorsan elhúzódott tőle. Úgy vélte, Tomnak kell megtennie az első lépést. - Gyere be a nappaliba, Maria! Főzök egy teát. Tom az asztalra tett két csészét, tejet és cukrot, majd pár perc múlva behozta a teáskannát. Kitöltötte a forró italt, aztán leült. Nem a lány mellé, hanem szemben vele. Úgy, hogy lássa. Maria gondterheltnek látszott. - Úgy nézel ki, mint akinek nincsenek jó hírei - jegyezte meg. Maria sokat töprengett, és oda lyukadt ki, hogy meg kell adnia a lehetőséget Tomnak, hogy saját elhatározásából közeledjen felé. Nem akarta, hogy csak kötelességtudatból cselekedjen. Ha akar tőle valamit, akkor azt igazi érzések vezéreljék. - Nem, nincsenek rossz híreim - felelte. - Először is tudnod kell, hogy sosem fogom elfelejteni azt a délutánt. Nagyon szép volt. De azt hiszem, be kellene fejeznünk. Mallorcán nyaraltunk, ez pedig itt a való élet. Együtt dolgozunk, jó barátok vagyunk, de ez minden. - A lány nagy erőfeszítéssel elmosolyodott. - Szóval csak barátok vagyunk, nem több? - Barátok vagyunk, és kollégák. - Hát, ez is valami, de nem hiszem, hogy így menni fog. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, ezt nem tudod olyan egyszerűen elfelejteni vagy figyelmen kívül hagyni. Vagy belemegy az ember egy tartós kapcsolatba, vagy búcsút vesz. Amint látom, te ezt az utóbbit akarod. - Valószínűleg az lesz a legjobb - jelentette ki a lány. - Szerinted nem? - Maria nagyon igyekezett, hogy a hangja közömbösen csengjen, ami rettentően nehéz volt. A férfi felsóhajtott. - Akkor maradjunk barátok, ha ezt akarod. De a teádat még meg sem ittad... Félóra múlva Tom egyedül ült a nappalijában, és a teli teáscsészére meredt, anélkül hogy látta volna.

44

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Miután Maria közölte vele, hogy maradjanak inkább barátok, a jelek szerint elment a kedve a teázástól, és alig várta, hogy távozhasson. Egy elhadart „bocsánat" után pánikszerűen távozott. Tom képtelen volt felfogni az egészet. Maria forró szenvedéllyel viszonozta az ölelését, és most hidegen visszautasítja. Még hogy barátok és kollégák! Tom felsóhajtott. Düh és mélységes szomorúság kavargott benne. Hogy adhatta oda magát Maria testestüllelkestül, és aztán hogy állíthatta azt, hogy csak futó románc volt?! Lehet, hogy nem először fordult elő vele ilyesmi? Nem, ilyesmit még csak nem is feltételezhet róla! A férfi felállt, és töltött magának egy konyakot. Maria mindig elégedett volt a nővérszállói szobájával. Barátságosan berendezte, és a szobához tartozó bútorokat színes huzattal meg párnákkal tette otthonossá. A falakra képeket akasztott, és egy parafa táblára képeslapokat, illetve fényképeket tűzött ki. Jól érezte magát kis birodalmában. Ám amikor ezen az estén hazatért, ráébredt, hogy ez már nem elég neki. Kényelmes, igazi otthont akart, olyat, mint Tomé. Saját konyhára vágyott, amelyet nem kell másokkal megosztania, és ahol kedvére süthet-főzhet, recepteket próbálhat ki. Nagy hálószobát akart, benne egy nagy ággyal, nappalit, amelyben kandalló is van. Bevallotta magának, hogy családra vágyik, olyan házba akar hazatérni, amelyben hazavárják. Amelyben valaki csókkal várja. Valaki, aki szereti. A nővérszálláson kedvesek és vidámak voltak a lányok, majdnem barátok, és ő remekül kijött velük. De a családot nem pótolhatták. Maria főzött egy teát, s miközben kortyolgatta, eszébe jutott, hogy azt meg sem kóstolta, amellyel Tom kínálta. Mert fejvesztve elmenekült tőle. Csak ült az ágyán, és úgy érezte, másodszor hull darabjaira az élete. Nem számít. Túl fogja élni. Egyszer már sikerült. Arról viszont fogalma sem volt, hogy lesz képes továbbra is egy helyen dolgozni a férfival. A beszélgetésük utáni első találkozás viszonylag jól alakult. A folyosón botlottak egymásba, és váltottak néhány szót. - Tegnap nem ittam meg a teát nálad - mondta a lány megjátszott vidámsággal. - Majd legközelebb bepótolom, ígérem. - Jó... - felelt habozva Tom. - Persze, bármikor jöhetsz. Maria mosolyogva továbbment. Láthatóan megdöbbentette a férfit. Erre a viselkedésre Tom biztosan nem számított. Néha nem árt, ha valaki megingatja a magabiztosságát.. Negyedóra múlva Maria terhességi tanácsadást tartott. Itt nem szoktak komoly problémák adódni. A megjelentek egyikének fájt egy kicsit a keresztcsontja, a másiknak a gyomra rendetlenkedett, a harmadik nem tudott aludni, de általában egészségesek voltak, és örömmel várták a gyermekük érkezését. Ilyenkor Maria ismét elkönyvelte magában, hogy neki van a világon a legszebb szakmája. Délután, amikor átnézte a kartonokat, valami szöget ütött a fejébe, Már jó ideje nem látta Tracy McGeet. Rögtön tudta, hogy a nőnek segítségre van szüksége. Bár emlékezett Tom figyelmeztetésére, hogy nem szabad beavatkoznia, és hagynia kell, hogy a nő egyedül döntsön, mégsem tudta megállni, hogy ne cselekedjen. - Kimegyek egy rövid családlátogatásra - közölte Mollyval. A panelház, amelyben Tracy lakott, nyomasztó látványt nyújtott. Minden csupa szemét volt, és a járda mellett két kiégett autó állt. Maria úgy döntött, két utcával arrébb hagyja a kocsiját. Amikor belépett a bejáraton, még nyomasztóbb lett a helyzet. Akármerre nézett, mindenhol graffitik éktelenkedtek a falakon. A lépcsőház is piszkos volt, és rendesen bűzlött. Maria megtorpant. Nem kell feltétlenül bemennie Tracyhez. De, be kell mennie! Elszántan felfele indult a lépcsőn. A következő nehézséget Tracy lakásának megtalálása jelentette. Egy elcsüggedt, idősebb asszony jött vele szembe. - Szülésznő vagyok - szólította meg Maria. - Tracy McGeet keresem. Megmondaná, hol lakik? Az asszony az egyik ajtóra mutatott; de aztán aggodalmasan nézett a lányra. - Nem kellene egyedül bemennie - suttogta. - A barátja... néha nagyon goromba tud lenni. De nehogy elárulja neki, hogy én mondtam - tette hozzá, és elsietett. Mariának kicsit inába szállt a bátorsága. De ha már itt van... Gyorsan előkotorta a táskájából a mobilját, és megkereste a rendelő számát. - Molly, Tracy McGeet látogatom meg a Dorian Towers 507-ben - suttogta a telefonba. - Az a lakás, amelyiknek egy nagy fekete folt van az ajtaján. Ha egy óra múlva nem jelentkezem, szólj Tomnak, rendben?

45

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Maria, ne menj be egyedül! - kérte riadtan Molly. - Várj, amíg... - Egyedül is elintézem - felelte a lány, és kinyomta a telefont. De korántsem érezte magát jól a bőrében. Határozottan bekopogott az ajtón. Odabent mondtak valamit, de az ajtó zárva maradt. Maria újra kopogott. - Szülésznő vagyok, Tracy McGeehez jöttem - kiabált be a levélnyíláson. Ezúttal az ajtó kinyílt. Maria tartott tőle, hogy egy ilyen külsejű pasas fog az ajtóban állni. Többnapos borosta az állán, a szája sarkában cigaretta lóg, a ruhája mocskos, és a levegőben valami erős bűz... talán marihuánáé? - Tracynek nem kell szülésznő. - Nemsokára szülni fog, meg kell vizsgálni, Mr... - Lovett. - Mr. Lovett, Tracy gyenge volt, és beteg, amikor kihozta a kórházból. Ha nem vigyáz rájuk, a barátnőjének és a gyermekének bajuk eshet. - Bajuk? - Talán minden rendben van, de hogy kiderüljön, meg kell őket vizsgálnom. A férfi elgondolkodott. - Egy kicsit sovány - mondta de nem megy vissza megint a kórházba. Azok ott úgy beszéltek velem, mintha nem volnék elég jó neki. Jöj jön be, Tracy úgyis már hívni akart valakit. Maria a döbbenettől összerándult, amikor belépett a lakásba. Nagyon igyekezett leplezni az iszonyodását. Lovett a hálószobába vezette, ahol egy koszos ágy, egy megroggyant ruhásszekrény és egy összekaristolt fiókos szekrény állt. A földön szanaszét gyűrött ruhák hevertek. És az ágyon a holtsápadt Tracy feküdt, aki egyáltalán nem nézett ki jól. De most megkönnyebbülten pillantott Mariára. - Azt hiszem, elkezdődött... - nyögte. - Az ágy csupa víz lett, és ez a fájdalom... - Még nincs itt az ideje - morogta Lovett. - Az újszülöttek nem menetrend szerint érkeznek, Mr. Lovett - jelentette ki Maria. - Hagyjon egy percre magunkra bennünket! Menjen, forraljon vizet, lehet, hogy szükségem lesz rá. - Ez volt a szokásos módszer, hogy ilyenkor a nemkívánatos személyt lefoglalják. Maria elővett egy pár gumikesztyűt. Tracy arca ebben a pillanatban eltorzult a fájdalomtól. Maria benyúlt a takaró alá, és domborodó hasára tette a kezét. Érezte a görcsöt. - Igen, megindult a szülés - mondta. - Gyorsan megvizsgálom, Tracy. Alig két perc múlva Maria biztos volt benne, hogy az otthoni szülés ki van zárva. Tracy bajban volt. A gyerek nem jól feküdt, ez volt az egyik ok. A másik pedig a rettenetes, piszkos környezet. Maria kiment a hálószobából, és felhívta Mollyt. - Mondd meg Tomnak, hogy Tracynek fájásai vannak, és császármetszés lesz. Küldj gyorsan egy mentőt, és... - Kivel beszél? - Lovett dühösen rontott ki a konyhából. - Mr. Lovett - magyarázta Maria -, Tracyvel baj van. Feltétlenül kórházba kell mennie. Épp a főnökömet hívtam fel, hogy küldjön egy mentőt. - Maga szülésznő! Egyedül is meg tudja oldani. Tracy nem megy semmiféle rohadt kórházba! - ordította a férfi. - Be kell mennie. Higgye el, Tracy... - Azt mondtam, maga fogja megoldani. És addig nem megy innen sehova! - Lovett kicsavarta a lány kezéből a telefont, földhöz vágta, rátaposott, aztán visszalökdösne Mariát a hálószobába. - Ha baj van, akkor csináljon valamit! És ha nem tudja megoldani, velem gyűlik meg a baja! - Tracy meg is halhat! - kiáltotta a lány. - Maga nem érti, ez vészhelyzet, orvosra van szüksége... Odakint dörömböltek. Nem udvarias kopogás volt, hanem valaki dühösen verte az ajtót. Az illető elszántan be akart jönni. - Dr. Tom Ramsey vagyok. Nyissa ki az ajtót, vagy betöröm! Hála Istennek! Tom itt van. Maria rettenetesen megkönnyebbült. Lovett azonban vagy tele volt droggal, vagy túl ostoba volt, hogy felfogja, mikor kell óvatosnak lennie. - Menjen a pokolba, különben... Hatalmas robaj hallatszott, aztán fadarabok repültek mindenfelé, és az ajtó kivágódott. Tom rontott be a lakásba, láthatóan mindenre elszántan. Lassan közeledett Lovett felé. - Álljon a falhoz, és meg se mukkanjon, különben ledobom az erkélyről. Nyugodtan vegye készpénznek, amit mondok! - Az orvos körülnézett, és észrevette Mariát. - Minden rendben?

46

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Nekem nem esett bajom, de Tracy nagyon rossz bőrben van. Már régóta tartanak a fájások. Azonnal mentőt kell hívnunk. Tom a zsebébe nyúlt, elővette a telefonját, és beütött egy számot. - Dr. Tom Ramsey vagyok. Kérem, küldjenek egy kocsit, amilyen gyorsan csak lehet. Igen, sürgős. Szülő nőhöz kell. Az anya nagyon rossz állapotban van. Köszönöm. - Még gyorsan megadta a címet, aztán visszatette a telefont a zsebébe. Ő is megvizsgálta Tracyt, aztán gondterhelt arccal nézett fel. - Pillanatnyilag csak várni és imádkozni tudunk. A lehető leggyorsabban műteni kell. Felhívom a kórházat, hogy Mike Donovan készenlétben legyen. Egy perc múlva lemehetsz, hogy mutasd a mentősöknek az utat. - Rendben. - Vészhelyzet volt, és Maria csak a betegre akart gondolni, de... - Tom, hogy értél ide olyan gyorsan? Épp csak felhívtam Mollyt, és a következő pillanatban már berobbantál. - Már itt voltam - közölte a férfi. - Molly az első hívásod után szólt, és rögtön idejöttem. Maria, nagy butaságot csináltál. Nem lett volna szabad egyedül idejönnöd. Nem tudod elképzelni, micsoda félelmeket álltam ki. Tom dühösnek tűnt, és teljes joggal. Maria még azért sem neheztelt rá, hogy butának nevezte. - Sajnálom, Tom - mondta őszinte megbánással. - Lemegyek, és várom a mentősöket. - A szíve mélyén azonban nagyon örült, hogy a férfi ennyire aggódott érte. Tom elkísérte Tracyt a kórházba a mentőben. Maria a férfi kocsijával ment utánuk. Előtte betelefonált a rendelőbe, hogy valaki hozza el a kocsiját. Aztán beszélt Mollyval, és arra kérte, egy nővértanulóval vitesse haza Jamest. A dolog eltarthat egy ideig. Maria maga is ott akart maradni a kórházban, végtére is Tracy az ő betege. Kéznél akart lenni a műtét során, ha bármiben segíteni tud. Amikor beért a kórházba, Tom és az orvoscsapat már bemosakodott a műtéthez. Mariát is arra kérték, hogy készüljön fel. Egy teljes csapat két sebésszel állt neki a műtétnek. Mike Donovan segédkezett Tomnak. Először úgy tűnt, minden jól megy. Tracyt stabilizálták, a baba világrajött, és Maria kezébe adták. Az Apgar-teszt, az újszülötteken elvégzett első vizsgálat, amely a bőrszínt, a szívverést, az izomtónust, a légzést és a reflexeket méri, tízből hat pontot eredményezett, tehát a baba állapota nem volt aggasztó. Miután a légutakat kitisztították, kapott egy kis oxigént, hogy könnyebben lélegezzék. Aztán egy kerekes ágyacskába fektették, és Maria elindult vele, hogy az újszülöttintenzívre vigye. Ekkor izgatott kiáltást hallott: „Vérnyomás vészesen emelkedik!" Maria tétován megállt, de most már nem Tracyért, hanem a babáért volt felelős. Ezért, ha aggódva is, de folytatta az útját. Miután a kicsit jó kezekben tudta, beugrott az első liftbe, hogy visszasiessen a műtőkhöz. Időközben Tracyt átvitték az intenzív osztályra. - Mi történt? - kérdezte a lány a műtősnőt. Az a fejét ingatta. - Ilyet még ném láttam - mondta. - Rettenetes volt. A vérnyomása az egekbe szökött, és elvesztette az eszméletét. Ramsey doktor azonnal felismerte a bajt. Magzatvíz-embólia. - Embólia? Hol van most Tom? - Az intenzíven, a betegnél. Nem tehetünk érte semmit. Csak reménykedhetünk. Ha túléli a következő három-négy órát, akkor van esélye. Embólia! Ilyen nincs! Tom felesége is abban halt meg. A magzatvíz-embólia nagyon ritka. Évente legfeljebb öt fordul elő az egész országban. És Tomnak már másodszor kellett átélnie. Maria hátán végigfutott a hideg. Sejtette, min mehetett a férfi keresztül. Az intenzíven Tracyt egy sor készülékhez kapcsolva találta. Tom a nő mellett ült csüggedten lehorgasztva a fejét. Maria odalépett mellé. Ránézett a monitorokra, hogy tájékozódjon Tracy állapotáról. Az értékek stagnáltak, ami viszonylag jó jel volt. Egy ilyen embóliánál azonban bármelyik, pillanatban drámai változás állhat be. A lány Tom vállára tette a kezét. A férfi meglepetten pillantott fel, talán nem is észlelte, hogy Maria bejött. - Nem sokat tehetsz itt - mondta csendesen a lány. - Tudod, csak reménykedhetünk és várhatunk. -Akkor várok és reménykedem. Maria, Jamesről... - Már megbeszéltem Mollyval. Egy nővértanuló hazaviszi, és ha kell, éjszaka is mellette marad. - Te mindenre gondolsz. Mi lenne velem nélküled?

47

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Egy ideig némán vártak. Aztán alig észrevehetően javulni kezdtek Tracy életfunkciói. De az élete még mindig egy hajszálon múlott. Csak három óra elteltével állt be a javulás. Akkor a nő végre túl volt az életveszélyen. Az osztályos nővér emlékeztette Tomot, hogy haza kellene mennie. A férfi feltápászkodott, és Mariára meredt, de látni valószínűleg nem látta. A lány megfogta a karját. - Tom, ilyen állapotban nem mehetsz haza. Teljesen kikészültél. Gyere át hozzám, főzök neked kávét. Le is zuhanyozhatsz, ha akarsz. - Köszönöm. A friss levegő szemlátomást jót tett az orvosnak. Néhány perc alatt átértek a nővérszállásra. Míg Maria kávét főzött, Tom hideg vízzel megmosta az arcát és a kezét. Ettől valamivel frissebbnek tűnt. - Sajnálom, hogy ekkora gondot okozok neked - szabadkozott. - De ez az embóliaeset megint felidézte bennem Jane halálát. Kicsit... kínos az egész. - Kínos? Csak ennyit tudsz mondani? - Maria nagyon igyekezett, hogy megőrizze a nyugalmát. - Nincs senki, akinek kiönthetnéd a szíved, ugye? - kérdezte szomorúan. - Teljesen egyedül vagy. Még édesanyádat sem engeded túl közel magadhoz. Vele sem beszélsz az érzéseidről. Mások előtt pedig játszod a kemény, rendíthetetlen pasast, aki mindennel megbirkózik egyedül. - Már csak ilyen vagyok. A magam módján kezelem a problémáimat. A lány felsóhajtott. - De nem mindig sikerül, ugye? Gyere, húzd le a cipőd, és feküdj le az ágyra! A férfi meglepetten nézett rá, aztán mégis engedelmeskedett. Maria lefeküdt mellé, és a vállára húzta a fejét. Érezte, ahogy a férfi szép lassan elernyed. Egyikük sem szólt egy szót sem. Tom nemsokára álomba merült. A felzaklató érzelmek teljesen kimerítették. Maria boldog volt attól, hogy ott feküdhetett mellette, érezhette a közelségét, testének melegét. Tom úgy félóra múlva ébredt fel, és rögtön az órájára nézett. - Most már megyek. Túl sokáig raboltam az idődet, Maria. - Ennyit te is megtettél volna értem, nem? - Valószínűleg. A férfi felült, és a cipőjéért nyúlt. - És mi lesz most kettőnkkel? - kérdezte. - Nem változik semmi - felelte nyugodt hangon Maria. - Barátok vagyunk, és azok is maradunk-. - De aztán kétségbeesésében, hogy egy halvány jelzést adjon a férfinak, hozzátette: - Ha változtatni akarsz ezen, csak rajtad áll. A férfi odahajolt hozzá, és megcsókolta a homlokát. - Nem érdemellek meg, Maria. Pedig ha akarnád, én lennék a legboldogabb nő a világon, gondolta szomorúan a lány.

48

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

9. FEJEZET Másnap reggel egy fiatal nő érkezett bejelentetlenül a rendelőbe. Jan Casey tetőtől talpig feketében volt, az arcát fehérre púderozta, a szempilláit pedig vastagon feketére festette. - Tracy McGee barátnője vagyok - közölte Mariával. - Tegnap meglátogattam a kórházban. Tudja, hogy van egy kisfia, és hogy már jobban érzi magát? Maria bólintott. - Igen, én is jártam nála, és nagyon örülök, hogy jobban van. - Voltak nála a gyermekvédelmisek is. Adnak neki lakást, hogy elköltözhessen attól a szemét Lovett-től. Azt mondja, most már ott van a fia, akiért felelősséggel tartozik, és új életet akar kezdeni, - Azt hiszem, sikerülni fog neki - vélekedett Maria. - Erős lány. De tulajdonképpen te miért vagy itt, Jan? - Hát... - A fiatal lány zavartan a padlóra meredt. - Tracy elmesélte, mit tett érte; És azt mondta, nekem is fog segíteni, ha eljövök ide. Anyámnak nem merem elmondani, és nem szeretnék ezekhez a nagyképű orvosokhoz sem fordulni. Maria felsóhajtott. - Hány éves vagy tulajdonképpen? - Majdnem tizenhat... - A majdnem nem elég. Törvény szerint még kiskorú vagy, ami azt jelenti, hogy édesanyádnak veled kell jönni. Maria észrevette, hogy a lány tekintetében pánik jelenik meg. . - Nem mondhatom meg neki! És maga sem árulja el neki, ugye? - Eddig még nincs is neki mit elárulnom - nyugtatta meg a lány. - Terhes vagy? - Talán. Nem vagyok benne biztos. Az utóbbi időben furcsa dolgokat észlelek. Nincs valami olyan gyógyszer, amit utána lehet bevenni? - Van, de nem mindig jó bevenni. Mikor szexeltél utoljára? A fehér smink hirtelen rózsaszínre változott. - Én csak... csak egyszer csináltam. Csak úgy... szórakozásból. Egy barátnőmnél ismerkedtünk meg. Megittunk egy-két pohárral, és aztán... - A lány hangja elakadt. - Értem... Védekeztetek? - Nem. De próbáltunk óvatosak lenni. Vagyis... egy kicsit. Maria nem firtatta, mit ért ezen. - És ez mikor volt? Jan számolgatni kezdett. - Körülbelül tíz napja. - A gyógyszer hetvenkét órán belül használ, szóval azzal már nem mész semmire. - Maria elővett egy műanyag poharat a fiókból, és Jannek adta. - Menj ki a WC-be, és hozz ebben egy kis vizeletet! Jan kiment, és nemsokára visszajött a teszthez szükséges vizelettel. Maria belemártotta a papírcsíkot a pohárba. Elszíneződés nem volt. A lány elmosolyodott, amikor Jan megkönnyebbülten felsóhajtott. - Nem vigyázhatok rád, ahogy azt Tracy elképzelte - jelentette ki. - Magadra kell vigyáznod. Ha nem védekezel, előbb vagy utóbb biztosan teherbe esel. - Maria tisztában volt azzal, hogy erkölcsi prédikációval semmire sem megy. El kell érnie a lánynál, hogy belássa, felelős magáért. - Azonkívül elkaphatsz valami nemi betegséget, ha óvszer nélkül lefekszel a fiúkkal. - Olyasmit, mint az AIDS? - Akár azt is, de van egy csomó más, gyakori betegség is, amely nagyon kellemetlen tud lenni. Például a tripper, a szifilisz vagy a chlamydia. Ha egyszer elkapja az ember, nem könnyű megszabadulni tőle. Ha akarod, elmondok neked néhány dolgot a védekezésről, a biztonságos szexről és a nemi betegségekről. Jan félóra múlva távozott. Maria elgondolkodva nézett utána. Vajon megszívleli a jó tanácsait? A lány csak reménykedhetett: - Jó, akkor mára végeztünk. - Tom összerendezte a papírokat az íróasztalán. - Van még időd egy kávéra, vagy máris menned kell dolgozni? Tom és Maria hetente egyszer összeült, hogy megbeszélje az anyagbeszerzést, a következő heti tervezést és a szokatlan eseteket. - Köszönöm, de most kihagyom a kávét - felelte a lány -, rettentő sok a dolgom.

49

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Tom egyetlen szóval sem említette azt a bizonyos együtt töltött délutánt a mallorcai hotelszobában. Nyilvánvalóan mindent el akar felejteni, gondolta keserűen Maria. Most azonban a férfi bizonytalannak látszott. - Ugye tudod, hogy anyám Ausztráliában van, és Jeanette, egy nyugdíjas ápolónő vigyáz Jamesre, ha elfoglalt vagyok. - Tudom - bólintott Maria. - Pénteken fontos találkozóm van, amely késő estig eltarthat, és Jeanette épp ezen az estén nem ér rá. Arra gondoltam, talán te elvállalnád a gyerekfelügyeletet. És mivel soká érek haza, ott kellene aludnod nálunk. Maria a férfi hajára pillantott, amely most is úgy ragyogott, mint az arany, aztán az arcára, amely óvatosságot fejezett ki. Ó, hogy mennyire szerette ezt az embert! Mindent megtenne neki, amit csak kér, kerüljön bármibe! - Rendben, vállalom - felelte. - Mikorra kell ott lennem? Különös érzés volt újra Tom házában lenni. Maria először megnézett Jamesszel egy mesefilmet, aztán felmentek a fürdőszobába. A lány letérdelt a fürdőkád mellé, és együtt nevetett a kisfiúval a felhúzhatós tengeralattjárón, amely kitartóan szántotta a fürdőhabot. Fürdés után ágyba dugta a gyereket, olvasott neki egy mesét, majd megvárta, míg elalszik. Azután lement a konyhába, hogy magának is készítsen valamit vacsorára. Furcsa módon végtelenül magányosnak érezte magát. Tom most is, akárcsak legutóbb, tiszta ágyneműt húzott fel neki a James szobájában álló másik ágyra. A lány nagyon nyugtalan volt, nehezen aludt el, és két óra múlva felébredt. Arra gondolt, talán.egy bögre meleg tej megnyugtatná. Felkelt, vékony hálóingére felkapta a fürdőköpenyét, és kiosont a szobából. Ijedtében majdnem felsikoltott, amikor egyszer csak ott állt szemtől szemben Tommal. Nem sok hiányzott, hogy összeütközzenek. Tom fekete selyem házikabátot viselt. Maria nem értette, miért jut eszébe, hogy a férfi egyszer azt mesélte, meztelenül szokott aludni. Amikor együtt töltötték az éjszakát, természetesen mindketten meztelenek voltak. Mariát forróság öntötte el, - Azt hittem, James ébredt fel - mondta halkan a férfi. - Meg akartam nézni, mi baja. Tényleg Jamesre volt kíváncsi? Vagy inkább rá? - Én pedig egy bögre meleg tejért indultam. Tom nem mozdult előle, és Maria is csak állt ott. Némán nézték egymást. A lány tisztán látta Tom kék szemében a vágyat, és tudta, hogy az övé is ugyanarról árulkodik. - Te is kérsz valamit inni? - törte meg a hallgatást a lány. - Nem, köszönöm. Épp most ittam. Jó éjszakát, Maria! A tej nem segített. Maria az éjszaka hátralévő részében is álmatlanul hánykolódott. Megpróbálta fékezni a dühét, és elnyomni a bánatát. Az utóbbi hetekben nagyon eluralkodtak rajta az érzelmei. Ideje volna higgadtan és logikusan gondolkodni az életéről. Eszébe jutott az a munka, amelyet John Kersh ajánlott neki. Azzal teljesen új életet kezdhetne. Ugyanakkor szerette ezt a mostani életét. Szerette a munkáját, barátok vették körül, tulajdonképpen mindene megvolt, amire vágyott, eltekintve... Szembe kell néznie a tényekkel. Szerelmes Tomba. Fülig és feltétel nélkül. A férfi azonban nem tudja vagy nem akarja viszonozni az érzelmeit. És Maria ezt már nem bírta tovább. Tudta, hogy nem lesz könnyű megválnia a rendelőtől, de meg kell tennie. Felmond, és visszamegy a kórházba. Nincs más választása.

50

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

10. FEJEZET Tracy McGee jól nézett ki. Az arca kicsit kikerekedett, a haja fénylett, és rendesen meg volt fésülve. Már nem viselt annyi pirszinget, mint korábban, és a katonai kabát is a múlté volt. Fáradtnak tűnt, de elégedettnek, és ahányszor a kisfiára pillantott, büszkén mosolygott. - Felhagytam a drogokkal - jelentette ki. - Most van egy kis lakásom, nincs benne olyan nagy rendetlenség, mint a másikban volt. Új életet kezdek. - Nyilvánvalóan nem lesz egyszerű, de biztosan sikerülni fog, Tracy - felelte bizakodóan Maria. Tracy bólintott. - Száz százalék! - A kisfiára mutatott. - Most már felelős vagyok Olivérért. Jövőre visszamegyek az iskolába, és szakmát tanulok. - Nagyszerű! Szóval tervezi az életét. - Maria habozva folytatta: - De... mi van a barátjával? Ő is benne van a terveiben? Tracy kicsit elszomorodott. - Andy? Vele végeztem. Én változtatni akartam az életemen, ő nem az övén. Így választanom kellett közte és Olivér között. A gyerekemet választottam. - Sajnálja, hogy elvesztette? Tracy vállat vont. - Egy kicsit igen... Tudom, hogy a maga módján szeret, és tulajdonképpen egy kicsit én is szeretem őt. De Olivernek és nekem jobb lesz nélküle. Ezért szakítottam vele, és nem fogadom vissza. Tracy hangjából olyan erő és elszántság csengett, hogy Maria irigyelni kezdte. Nem lesz könnyű beszélgetés, gondolta a lány, de végre döntött. Ha Tracy véget tudott vetni nyomasztó kapcsolatának, neki is sikerülni fog! Késő délután belépett az orvos irodájába. - Tom, beszélnünk kell. A férfi felsóhajtott, és félretolta maga elől az iratokat. - Igen, szerintem is. Egész nap váltam, hogy mikor jössz be. - Vártad? - lepődött meg a lány. - Hogyhogy? A férfi szomorúan mosolygott. - Már egy ideje együtt dolgozunk, Maria. Látom, hogy valami foglalkoztat. A gondolataid máshol járnak. Maria nem hitte volna, hogy ilyen könnyű átlátni rajta. Sem azt, hogy a férfi ennyire figyel rá. Ez nem könnyítette meg a dolgát, úgyhogy nem kertelt. - Vissza akarok menni a kórházba - jelentette ki. - Felmondok. A bejelentése szemlátomást megrendítette a férfit, de Tom megőrizte a nyugalmát. - Nem szívesen engedünk el - felelte. - Megmondanád, miért akarsz elmenni? Azt hittem, jól érzed itt magad. - Hirtelen ráncba szaladt a homloka. - Csak nem akarsz visszamenni Mallorcára? Mariának eddig tartott a türelme, nem tovább. A terve, hogy hűvös, távolságtartó és megfontolt marad, semmivé lett. - Nem, John ajánlatának ehhez semmi köze! - sziszegte. - Még akkor sincs, ha esetleg mégis elfogadnám az ajánlatát. Nem, Tom, arról van szó, hogy nem vagyok itt boldog. - Kicsit habozott, de aztán kimondta. - Veled nem vagyok boldog. Túl hallgatag, túl visszafogott vagy nekem. Csodálatos ember vagy, de megtartod magadnak, amit érzel. Nekem ez nem tetszik. - De Maria... - Túl késő, Tom - hallgattatta el a lány. - Túl késő. Ezen az estén Tom üresnek és kiégettnek érezte magát, amikor lefeküdt aludni. Egyszerűen nem tudta elképzelni az életét Maria nélkül. Állandóan ő járt a fejében, egyre csak a szerelmi játékukra gondolt. Szerette a lány feszes mellét, ajkának érzéki formáját, azt, ahogy nevetett. Néha alig tudta leküzdeni a vágyát, hogy átölelje. De nem csak a testi vonzalomról volt szó. Minden szempontból tökéletesen illettek egymáshoz. Az elveik, a munkáról kialakított elképzeléseik. Ha megszólaltak, néha ugyanazokat a szavakat mondták ki. Maria volt Tom számára a tökéletes társ.

51

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

A férfi felidézte magában azokat az alkalmakat, amikor a szerelméről beszélt. Két eset volt: először az együtt töltött éjszakájuk után, majd néhány nappal később a folyóparti sétányon. Mária mindkét alkalommal visszautasította. És mivel a visszautasítás fájt, Tom megesküdött rá, hogy többét nem hozza szóba a dolgot. Ha nyomát látná annak, hogy többet jelent a lánynak, ha észrevenné rajta, hogy ő is szereti, az persze más volna. Csakhogy Maria világosan értésére adta, hogy nem akar tőle semmit. Szíve joga. Nem. szereti, és kész. Maria tulajdonképpen nem akart elmenni a rendelőből. Barátokra lelt itt, és a munkáját is szerette. A kórházban csak egy lesz a sok szülésznő közül És szeretett együtt dolgozni Tommal. Ám épp ez volt az oka annak, hogy el kell mennie. Eddig erős volt, de érezte, hogy hamarosan elfogy az ereje. Úgyhogy gyorsan, feltűnés és búcsú nélkül akart távozni. - Találtunk helyetted valakit - közölte vele Jenny, amikor a munkahelyváltásról beszéltek. - Örömmel átveszi a munkádat a rendelőben, de nem lesz olyan hatékony munkaerő, mint amilyen te vagy. A kórház persze tárt karokkal vár. - Akkor rendben van így? - Nem egészen. - Jenny egy borítékra mutatott, amely előtte feküdt az íróasztalon. - A felmondásod. Kérlek, vond vissza! A lány zavartan megrázta a fejét. - Nem lehet, Jenny. Nem vagyok itt boldog. El kell mennem. - Egyelőre félreteszem a felmondásodat. Ki tudja, talán néhány hét múlva másképp fog kinézni a helyzet. - Csak rosszabb lesz... Jenny együtt érzőn nézte a lányt. - Nem akarod elmondani, mi történt? Azt hittem, Tommal közelebb kerültetek egymáshoz. - Én is reménykedtem benne, de sajnos nem így történt. Még mindig az elhunyt feleségét gyászolja. - Pedig úgy tűnt, lassan túlteszi magát rajta. - Tulajdonképpen így van. - Maria a könnyeit nyeldeste. - Azt mondta... közel jár hozzá, hogy belém szeressen, de visszautasítottam, és azóta nem tett egy lépést sem. Megígérte, hogy többé nem hozza szóba, és betartotta az ígéretét. - Nem próbáltál beszélni vele? Mondtad neki, hogy meggondoltad magad? - Neki kellene lépnie. Tudja, hogy már nincsenek gondjaim Jamesszel és a hasonló korú gyerekekkel. De Tom fél az új szerelemtől. Fél attól, hogy megint elveszítheti, akit szeret. Most mindketten rosszabbul vagyunk, mint valaha. Nem szívesen hagyom el Jamest, de... már nem bírom tovább. - És Tom nem mondott semmit arra, hogy el akarsz menni? - Nem, egy szót sem szólt. Mariának több oka is volt arra, hogy ne írjon John Kersnnek. Először is nem volt bátorsága hozzá. Másodszor pedig úgy vélte, hogy nem szalad el előle az az állás. Egy-két hét múlva jelentkezik majd Johnnál. Szerencsére a munkája minden idejét igénybe vette. Bár a kórházban nagyon ritkán hozhatott önálló döntéseket, és hiányzott a rendelő személyes légköre, de itt is szülésznő maradt, és mindig örömét lelte abban, ha világra segített egy kisbabát. Nagyszerű volt látni az anyák boldogságát. Tom egyszer felhívta. - Csak tudni akartam, jól vagy-e - mondta. - Hiányzol itt valamennyiünknek. Nem tudnánk valamivel visszacsalni? Micsoda kérdés! - Nem - válaszolta a lány ridegen. - Ég veled, Tom! Maria önként ajánlotta fel, hogy állandó éjszakás lesz. Ez a műszak hosszabb volt valamivel a nappalosnál, így jobban kitöltötte az idejét, napközben pedig alhatott. Nem igazán lelte örömét a szabadidős tevékenységekben. Akkor érezte magát a legjobban, ha dolgozott. A munka adott neki tartást. Egyik délelőtt hangos kopogásra ébredt. Alomittasan az ébresztőórára pillantott. Tíz óra volt. Alig két órát aludt. Újra felhangzott a türelmetlen kopogás. A lány kikecmergett az ágyból, és belebújt a fürdőköpenyébe. Jenny állt az ajtóban. Láthatóan izgatott volt. - Mi történt? - kérdezte Maria fáradtan. Jenny Mariát gyengéden maga előtt tolva belépett a szobába, és leültette a lányt az ágyra.

52

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

- Tudom, hogy nemrég jöttél meg az éjszakás műszakból - kezdte -, de most hallottam valamit, amit biztosan tudni akarsz. Mi lehet olyan fontos, ami nem várhat, amíg kialussza magát? - Mi történt? - mormolta Maria. Jenny a karjára tette a kezét. - A kis Jamest behozták a kórházba. Baleset érte. Tom épp ki akarta venni a gyerekülésből, amikor egy arra hajtó kisteherautónak kidurrant a kereke. A kocsi kisodródott, és nekiment Tom autójának. James megsérült. Maria rémülten meredt a barátnőjére. - Mi… milyen súlyosan? - dadogta. - Súlyosan. Egy fémszilánk a mellkasába fúródott, és a karja több helyen eltört. De a legrosszabb a halántéktájéki fejsérülése. Az agyhártya és a koponyacsont között vérömleny alakult ki. Maria nagyot nyelt. - Milyenek a kilátásai? - Szerencsére kéznél volt egy sebész, és rögtön megoperálta. Ilyenkor fontos, hogy mielőbb megtörténjen a beavatkozás. A műtéttel megszüntették az agyban a nyomást, és a gyereknek jó esélyei vannak a... túlélésre. Istenem! Már megint! Nem halhat meg újra egy gyerek, akit szeretek, gondolta Maria kétségbeesetten. - Hol van most? -Az intenzíven. Tom mellette van, és tudja, hogy csak várhat és remélhet. -Azonnal oda kell mennem hozzájuk, Jenny! Tudsz valakit szerezni helyettem ma éjszakára? - Már szereztem is - mosolygott rá bátorítóan Jenny. - Öltözz fel, én addig főzök kávét. Nem sokkal később Maria James ágya mellett állt, és kétségbeesetten meredt a kábelekre, csövekre és monitorokra, amelyek a kisfiú mozdulatlan testét körülvették. A lány megborzongott. James állapota kritikus volt. Maria Tomra pillantott. A férfi az öltönyei egyikét viselte, amelyekben munkábajárt, csak a nyakkendőjét lazította meg. Némán meredt a fiára, mintha a kétségbeesése életben tarthatná Jamest. Hirtelen mintha csak megérezte volna a lány jelenlétét, felnézett. - Szia, Maria, mit keresel itt? - kérdezte nyugodt hangon. A lányt először harag fogta el. Hogy tehet fel ilyen értelmetlen kérdést? De mindjárt el is szállt a mérge. Nyilvánvalóan Tom ezzel a látszólagos nyugalommal próbál megbirkózni a problémáival. Maria ismerte a férfit. Tudta, mit érez. Ennek ellenére meg akarta mutatni neki, hogy másoknak is vannak érzelmei. - Azért vagyok itt, mert James a szívemhez nőtt. És mert fel akarom ajánlani a támogatásomat. Hogy... hogy van? Javul valamennyire? Maria fején átfutott a kérdés: mi jobb ilyenkor? Ha valaki laikus, és nem ért semmit az orvostudományhoz, vagy ha bennfentes, és minden apró változás jelentőségét tudja? - Nézd meg az értékeit! Nem tart ki sokáig. A kis teste nem fogja sokáig bírni. A következő három-négy óra döntő lesz. Ha addig kihúzza, lesz esélye. Ugyanaz történt vele, mint nemrég Tracyvel. És Jane-nel. Vagy túléli, vagy nem. Maria a döbbenettől szólni sem tudott. Hogyan beszélhet ilyen szenvtelenül? Hiszen a fiáról van szó! A lány előrehajolt, és arcon csókolta Tomot. Talán a férfi vigaszt talál egy kis emberi közelségben és melegségben. - Mióta vagy itt? - Egész éjszaka itt voltam. Én hoztam be a balesetire, pedig a kocsi tiszta roncs lett. Rettenetes volt... Legalább már mutat valami érzelmet! - Ha akarod, itt maradok, amíg elmész megborotválkozni és zuhanyozni. Ehetnél és ihatnál is valamit. Ettél egyáltalán valamit, amióta itt vagy? - Csak néhány csésze kávét ittam. Az egyik nővér hozott egy szendvicset, de egy falat se ment le a torkomon. - Enned kell valamit, biztosan leesett a vércukorszinted. Most nem gyengülhetsz le. Ha közben valami történik, felhívlak, jó? A férfi felpillantott, és Maria most látta először igazán az arcát. Mély ráncok vésődtek a szája és a szeme köré. Bár nyugodtnak és fegyelmezettnek akart tűnni, a szíve rémületét nem rejthette el. - Wyatt szülésznőnek, mint mindig, most is igaza van - felelt hosszú hallgatás után. - Azt teszem, amit mondtál. Megvan a számom? - Igen, menj csak! Annak, ugye, nincs értelme, hogy néhány óra alvást is javasoljak? - Nincs.

53

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

Tom húsz perc múlva újra megjelent, és valamivel jobb bőrben volt. Először a monitorokra nézett. Változás nem történt. - Igazad volt. Jobban ugyan nem érzem magam, de mintha több erőm volna. - A férfi csak ekkor nézett körül a szobában. - Hoztál még egy széket? - Igen. Itt maradok veled. - Kedves tőled, de igazán nem szükséges. Egyedül is megbirkózom vele, és... Mariának nem volt könnyű suttognia, mert a legszívesebben ordított volna, de azért sikerült visszafognia magát. - Tom Ramsey, ha még egyszer meghallom ezt, tombolni fogok! Először is James miatt vagyok itt. Másodszor azért, mert azt hiszem, a jelenlétem segít neked, ha nem is sokat. És én segíteni akarok neked, mert... mert... csak úgy. Tulajdonképpen azt akarta mondani: mert szeretlek. De Tomnak ebben a pillanatban annyi mindent kellett elviselnie, hogy a nemkívánatos szerelmével nem akarta terhelni. Némán ültek ott. A kijelzők szinte mozdulatlanok voltak. Egyszer csak James megmozdult, és halkan felnyögött. Kritikus pillanat volt, sőt talán a döntő pillanat. A nővér beszaladt, és a monitorokra nézett. Pár másodperc múlva az ügyeletes főorvos is követte. Ő is a kijelzőket kezdte tanulmányozni, aztán Tom vállára tette a kezét. - Ugye tudod, mit jelent ez? - Tudom, hogy egy órán belül eldől, életben marad, vagy meghal. Tom józan, szenvtelen válasza szemlátomást meglepte a főorvost. - Nos, igen - válaszolta. - Itt vagyok az osztályon, a szomszéd helyiségben, ha bármilyen... radikális változás állna be. Tom és Mária továbbra is hallgatásba burkolózva várakozott. Egyszer aztán mintha a mutatók megrezdültek volna. A lány megfogta Tom kezét. A férfi ujjai olyan erővel fonódtak Mariáéira, hogy a lány összerándult. Aztán feszülten meredtek hol a gyerekre, hol a kijelzőkre. Megint megmozdultak a mutatók. És akkor lassan, nagyon lassan visszakúsztak a normál értéktartományba. Bejött a nővér, és miután a monitorokat ellenőrizte, Tomékra mosolygott. - Ez már jól néz ki, ugye? Szaladok és hívom a főorvost. Ő is örülni fog. Tíz perc múlva megjelent az orvos ugyancsak mosolyogva. - Azt hiszem, túl van a krízisen. Az állapota még mindig komoly, de már nem életveszélyes. Tom, keress magadnak egy ágyat, és feküdj le aludni! Rettenetesen nézel ki. Ha valami történne, szólok. De szerintem már rossz nem történhet. A fiad szívós legényke. Tom felállt, és kicsit kábának tűnt. Nem tudta, mitévő legyen. - Gyere velem! - mondta határozottan Maria. - Alhatsz megint a szobámban. Most semmi esetre sem maradhatsz egyedül. Késő délután volt. Az árnyékok már megnyúltak. Tom és Maria szótlanul vágott át a kórház területén. Csak akkor szólaltak meg, amikor a lány szobájába értek. - Semmi sem tudja jobban megviselni az embert egy ilyen helyzetnél - mondta Maria. - Ezt mindketten tudjuk. Úgyhogy ne is próbálj ellenkezni, hanem feküdj le! - De mi lesz, ha...? - Ha bármi újság van, azonnal felébresztelek. Tom elbotorkált az ágyig, és belezuhant. Egy másodperc múlva már aludt is. Maria is holtfáradt volt. Leült a fotelba, felrakta a lábát egy székre, és hamarosan mély álomba merült. Amikor aztán felébredt, és kinyitotta a szemét, Tom ott állt fölé hajolva. - Történt valami Jamesszel? - kérdezte Maria még kicsit tompán. - James jól van. Most beszéltem a kórházzal. A főnővér azt mondta, sokat javult, és teljesen megnyugodhatunk. - Miért nem mentél át hozzá? Ráértél volna később felhívni. - Örülnék, ha velem jönnél. A három vagy négy óra alvás csodát tett Tomnál. A kimerültség mély ráncai eltűntek az arcáról. Újra a régi, nyugodt férfi volt, aki tökéletesen uralta az érzelmeit. És Mariában különös gyanú ébredt. - Hogy ébredtem fel? - kérdezte. - Felráztál? - Nem - mosolygott a férfi. - Felcsókoltalak. Maria eredetileg erre gyanakodott.

54

Gill Sanderson

Befogad a szívem

(Szívhang 358.)

-Nem kellene alvó nőket csókolgatnod. Olyankor teljesen kiszolgáltatottak. - Az ember minden további nélkül megcsókolhat olyan alvó nőt, akit szeret. Maria értetlenül rázta meg a fejét. - Akit szeret? - Igen, pontosan ezt mondtam. - Úgy érted, hogy szeretsz engem? - Eltartott egy ideig, míg felfogtam. És még tovább tartott, míg összeszedtem a bátorságomat, hogy előálljak vele. Igen, Maria, szeretlek. A lány rogyadozó lábbal állt fel. - Ülj le az ágyamra, és ne mozdulj! - mondta. - Mindjárt beszélünk, de ahhoz teljesen ébernek kell lennem. Szeretsz? - Nálam jobban senki nem szerethet. Maria beszaladt parányi fürdőszobájába, és megmosta az arcát. A víz jéghideg volt, és hatott. A lány egy másodperc múlva teljesen felébredt. Egy pillantást vetett a tükörbe, és felnyögött. Úristen! Hogy néz ki! Tom azonban, úgy látszik, semmi kifogásolnivalót nem talált a külsején. Azt mondta, szereti. A világ hirtelen tele lett számtalan új lehetőséggel. Tom szereti! Most kimegy, és közli vele, hogy ő is szerelmes belé. Amint kilépett a fürdőszobából, a férfi magához húzta, és megcsókolta. Mariát csodálatos érzés járta át, olyan volt, mintha hazaérkezett volna. Nem tudta, meddig álltak ott, de aztán gyengéden kibontakozott Tom kaijából. - Tulajdonképpen soha többé nem szeretném abbahagyni a csókolózást, de előtte beszélnem kell veled mormolta. - Talán tisztában vagy vele, hogy szeretlek, amióta... Nem tudom, mióta, de amikor Mallorcáról hazafelé repültünk, nem sok hiányzott hozzá, hogy bevalljam. A férfi csodálkozva meredt rá. - Tényleg? Ezt nem tudtam! Azt hittem, hogy... nos, hogy csak jó barátot látsz bennem. - Én meg azt hittem, okos ember vagy. - Maria boldogan mosolygott. Tom újra magához húzta a lányt, és az arcuk egymáshoz simult. - Még egy percig beszéljünk komolyan, aztán nem bánom, újra megcsókolhatsz. - Hát jó, de csak egy percig. - Maria átölelte a férfi derekát, és hozzásimult. - Orvos vagyok - kezdte Tom. - Tisztában voltam a kockázatokkal, és tudtam, hogy James meg is halhat. - Már vége, Tom. James gyógyulófélben van. - Tudom, de ugyanazt éltem át vele kapcsolatban, mint Jane-nel. Mi lett volna, ha őt is elveszítem? - Tom, nem veszítetted el! És nem is fogod. Ne gondolj többé erre az eshetőségre! - Igazad van. - A férfi gyengéden megcsókolta. - Elárulok valamit. Azt hiszem, első látásra beléd szerettem. Akkor, amikor azon a reggelen a sérült öregember fölé hajoltál. Később megtudtam, hogy rettenetesen boldogtalan voltál, és eltökéltem, hogy segítek neked. Nagyképűen hangzik, mi? - De hiszen segítettél rajtam! Visszaadtad az életem. - Fogalmam sem volt róla, hogy nemcsak érted, hanem saját magamért is teszem. Először nem tudtam, hogy szerelmes vagyok, amikor pedig rájöttem, iszonyatosan megijedtem. Maria rámosolygott, és egy csókot nyomott a szájára. - Érthető azok után, ami Jane-nel történt. - Nem biztos. Mert amikor az előbb felébredtem, és láttam, ahogy a fotelben alszol, minden megvilágosodott előttem. Az egész élet egy nagy kockázat. Idióta volnék, ha eldobnám magamtól a boldogságot, csak mert valami félresikerülhet. Különben sem fog semmi félresikerülni. Miért sikerülne félre? Maria, szeretlek! Meg akarom osztani veled az életem. Mit szólsz hozzá? - Holnap odaköltözhetem hozzád? - Igen, és örökre ott maradhatsz. Maria túláradó boldogsággal ölelte át a férfit. - És most induljunk Jameshez! Tom megfogta a lány kezét, és elindultak... az új életükbe.

55