Gail Carriger Soulless Lelektelen

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

a1b

Zsuzsa

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

a2b

Zsuzsa

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

a3b

Zsuzsa

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

a4b

Zsuzsa

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

A

Zsuzsa

lexia Tarabotti kisasszony nem élvezte az estet. A zártkörű bálok a legjobb esetben is csak középszerű szórakozást jelentettek a vénlányoknak, és bár Miss Tarabotti közéjük tartozott, az ilyen eseményekből még ennyi örömöt sem tudott kisajtolni. Mindennek tetejében pedig, amikor visszavonult a könyvtárba, amely minden házban kedvenc menedéke volt, ott váratlan vendég helyett egy váratlan vámpírra bukkant. Ellenségesen méregette a lényt. A vámpír bizonyára kedvezőbben vélekedett a találkozásról, hiszen ezúttal a korábbiaknál jóval kecsegtetőbb báli élményben reménykedhetett. Miss Alexia ugyanis kísérő nélkül, egymagában üldögélt egy meglehetősen dekoltált báli ruhában. A vámpír persze nem tudhatta; hogy eme találkozás során csúnyán megütheti a bokáját, hisz Miss Tarabotti lélek nélkül született e világra, márpedig a jó vérből való vámpírok tisztában voltak vele, hogy az ilyen hölgyek társaságát okvetlenül kerülni kell. a5b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Sötét alakja tehát megindult a hölgy felé a könyvtár félhomályában. Vérszomjasan, harapásra készen... Amikor azonban megérintette Miss Tarabottit, döbbenten konstatálta, hogy kénytelen feladni sötét tervét. Csak állt ott félszegen, és a vonósnégyes hangfoszlányai közepette a szemfogait keresgélte a nyelvével, amelyeknek váratlanul nyoma veszett. Miss Tarabotti a legkevésbé sem volt meglepve; a lélektelenség minden esetben semlegesíti a természetfölötti képességeket. Igen morcos pillantást vetett a vámpírra. Kétségtelen, hogy a nappali életet élő férfinépek ránézésre csak szokványosan öntelt angol pozőrnek gondolták volna. De ez a himpellér egyáltalán bele sem lapozott a vámpírok által összeállított hivatalos kiadványba, amely a Londonban és környékén élő rendhagyó személyek nevét tartalmazza? A vámpír hamar visszanyerte lélekjelenlétét. Elhátrált Alexiától, és közben fellökött egy zsúrkocsit. Ahogy megszűnt a testi kontaktus, újra előbukkant a két agyara, mely nem volt túl éles, ám ugyanezt elmondhatjuk az eszéről is, mert nyakát kígyó módra előrenyújtva újra támadásba lendült. De kérem! - csattant fel Alexia. - Még be sem mutatkozott! Tarabotti kisasszonyt még soha egy vámpír sem akarta megharapni. Egyet-kettőt persze hírből ismert, és baráti viszonyban volt Lord Akeldamával is. Na persze, ki nem volt baráti viszonyban Lord Akeldamával? Alexia eddig mégsem akadt össze olyan vámpírral, aki megpróbált volna fogyasztani belőle. Mélységesen gyűlölte az erőszakot, de most nem volt mit tenni, lecsapott, és összecsippentette a gazember orrcimpáit, s orránál fogva eltaszította magától. A vámpír belebotlott az imént felborított zsúrkocsiba, majd - egyensúlyát fajtájához méltatlan módon elveszítve - a padló felé vette az irányt. Pontosan egy tál melasztortára esett. a6b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Tarabotti kisasszonyt igencsak felzaklatta e pusztítás. Különösen kedvelte a melasztortát, és lélekben már rá is hangolódott ama bizonyos tányérnyi adag maradéktalan bekebelezésére. Felkapta a napernyőjét. Esti mulatságra napernyővel érkezni roppant hiányos ízlésről árulkodott, de Miss Tarabotti jóformán egy lépést sem tett kedves ernyője nélkül, amely megrendelésre készült, méghozzá a saját elképzelése szerint: a fodros fekete vásznat lila szaténárvácskák ékesítették, a bronzból öntött nyél ezüsthegye pedig őzsörétet rejtett. Precízen fejbe kólintotta vele a vámpírt, miközben az igyekezett véget vetni a zsúrkocsival létesített, újsütetű intim kapcsolatának. A söréttől a napernyő hegye kellemes húzást kapott, így nem maradt el a megfelelő erősségű csattanás sem. Viselkedjék! - követelte Miss Tarabotti. A vámpír fájdalmasan felvonyított, és visszatottyant a melasztortára. Alexia kihasználta helyzeti előnyét, és hatalmasat rúgott a vámpír lábai közé. A vonyítás magasabb regiszterben folytatódott; az udvariatlan fráter pedig magzati pózba görnyedt a parkettán. Tarabotti kisasszony a rendes angol úrhölgyek közé tartozott, bár nem volt lelke, származására nézve pedig félig olasz volt, mégis a többi ifjú hölgynél jóval több időt szentelt a lovaglásnak és a sétának, ennélfogva meglepően erős fizikummal rendelkezett. Miss Tarabotti előreszökkent - már amennyire ez három alsószoknyával és turnűrrel súlyosbított abroncsos taftszoknyájábán lehetséges volt -, és a vámpír fölé hajolt, aki két kézzel markolászta az ágyékát, úgy vonaglott. A fájdalom persze nem tartott sokáig, hiszen a vámpír természetfeletti öngyógyító képességgel bírt, ám e kis idő alatt legalább derekasan szenvedett.

a7b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia hosszú, fából készült hajtűt húzott ki nagy gonddal megkomponált frizurájából. Önnön vakmerőségén pironkodva feltépte a vámpír olcsó és túlkeményített ingmellét, majd szívének szegezte a hajtűt. Tarabotti kisasszony különösen nagy és hegyes haj tűvel járt. Másik kezével megérintette a vámpír mellkasát, mivel csak a testi kontaktus semlegesítette annak természetfeletti képességeit. Azonnal fejezze be ezt a borzalmas nyávogást! — parancsolta a lénynek. A vámpír felhagyott a visítással, és csak feküdt nagy nyugodtan. Csodás kék szemébe könny szökött, míg a hajtűt bámulta, amit Alexia hajtőrként emlegetett. Magyarázatot követelek! - közölte Tarabotti kisasszony, és még erősebben nyomta a hajtűt. Ezer bocsánat — szólt a vámpír zavartan. - Kicsoda maga? Tétován agyaraihoz nyúlt, de csak azok hűlt helyét tapinthatta. Alexia magyarázatképpen felemelte kezét a vámpír mellkasáról (a hegyes hajtűt persze nem mozdította), mire az agyarak visszanőttek. A vámpír döbbenten kapott levegő után. Micoda maga? - tudakolta. - Azt hittem, maga cak egy hétköznapi kiszhölgy, egymagában. Ez eszetben pedig jogom volna táplálkozni, ha már ilyen gondatlanul társzaszág nélkül maradt. Kérem, én nem isz feltételeztem... - selypegte kétségbeesett tekintettel. Alexia nehezen tudta visszafojtani a nevetését. Igazán felesleges a drámai hangvétel - felelte. - A maga bolykirálynője bizonyára mesélt a magamfajtákról. - Megint visszatette a kezét a vámpír csupasz mellkasára, s az agyarak újra eltűntek. A lény úgy bámult rá, mintha Alexia hirtelen bajszot növesztett volna, és dühös macskaként fújna rá. a8b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miss Tarabotti őszintén meglepődött. A természetfeletti lények, így a vámpírok, a farkasemberek és a szellemek is annak köszönhették létezésüket, hogy lelkük úgymond „túlcsordult”, és ez a fejadagon felüli lélekdarabka nem volt hajlandó jobblétre szenderülni. A legtöbben tudták, hogy léteznek Alexia-félék is, akik lélek nélkül jöttek a világra. A Természetellenes Személyek Nyilvántartó Hivatala (az érintettek egymás között csak úgy emlegették: NYIHA), Őfelsége Közszolgálatának becses részlege Tarabotti kisasszony fajtáját „természeten túlinak” nevezte. Alexia kellően méltóságteljesnek ítélte a kifejezést. A vámpírok már nem fogalmaztak ilyen választékosan vele kapcsolatban, ami nem is csoda, hiszen a természeten túliak valaha vadásztak rájuk, a vámpírok pedig tudvalevőleg nehezen felejtenek. A nappali népek számára a dolog, mondhatni, homályba veszett, de a magára és a vámpír mivoltára valamit is adó vérszívónak fel kellett ismernie a természeten túliak érintését. E példány azonban vérlázító tudatlanságról tett tanúbizonyságot. Természeten túli vagyok - közölte szép tagoltan Alexia a vámpírral, mintha karon ülő gyermekhez szólna. Beszélgetőtársa zavartan pislogott. Hogyne, világos - hebegte, noha sütött róla, hogy mégsem igazán érti. - Még egyszer a bocsánatát kérem, gyönyörű kisasszony. Találkozásunk lehengerlő rám nézve. Maga az első... - a nyelve belegabalyodott a szóba természeten túli, akivel összehozott a sors. - Értetlenül ráncolta a homlokát. - Tehát nem természetfeletti, s nem is természetes, értem már! Ezzel az ostoba fejemmel nem fogtam fel, hogy itt másról van szó - tette hozzá résnyire húzott, ravasz szemmel. A hajtűvel már szándékosan nem foglalkozott, helyette Alexia arcát csodálta nagy lelkesen.

a9b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Tarabotti kisasszony mélységesen tisztában volt önnön női vonzerejének mértékével. Az arcát illetően a legjobb esetben is csak az „egzotikus” jelzőben reménykedhetett, a „gyönyörű” már nyilvánvaló túlzás lett volna. No, nem mintha eddig bármelyik bókkal is illették volna. Alexia emellett mélységesen tisztában volt azzal is, hogy a többi ragadozóhoz hasonlóan a vámpírok is akkor a legbájosabbak, ha sarokba szorítják őket. A vámpír két kézzel Alexia nyakához kapott. Alighanem úgy okoskodott, hogy ha a vérszívás elmarad, a fojtás is járható út. Alexia hátrahőkölt, s közben a lény fehér húsába döfte a hajtűt. Az nagyjából fél hüvelykkel csúszott a fickó bőre alá. A vámpír kétségbeesett vergődésbe kezdett, így aztán még természetfeletti erő híján is sikeresen kibillentette egyensúlyából a báli bársonytopánkát viselő Alexiát, aki hanyatt esett. A lény, fájdalmában hörögve, mellkasából kimeredő hajtűvel együtt feltápászkodott. Miss Tarabotti a napernyője után tapogatózott, miközben minden eleganciát nélkülözve hempergett a zsúrkocsiról lehullott teáskészlet romjai között, remélve, hogy a sütimaradványok nem kenik össze új ruháját. Amikor végre megtalálta a paraplét, felegyenesedett, és széles ívben meglendítette. Az ernyő nehéz hegye véletlenül éppen a hajtű végére sújtott, így az rögtön a vámpír szívébe hatolt. A lény sóbálvánnyá merevedett, ábrázatára őszinte meglepetés ült ki. Visszazuhant a sokat gyötört melasztortára, és magatehetetlenül elterült, mint a túlfőtt spárga. Alabástromarca sárgásszürkére váltott, mintha egyenesen sárgaság kínozná, aztán végleg mozdulatlanná dermedt. Alexia szakkönyveiben a vámpír életciklusának végét „lélekválásnak” nevezték, ő viszont úgy ítélte meg, hogy a jelenség döbbenetesen hasonlít a szakszerűtlenül elkészített felfújtak sorsához, így ott helyben a „Nagy Összeesés” nevet adta neki.

a 10 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Igyekezett észrevétlenül kisasszézni a könyvtárszobából, mielőtt bárki is tanújává válhatna az incidensnek. Így ugyan lemondhat a legjobb hajtűjéről és a jól megérdemelt teáról, de az afférral járó felfordulásról is. Balszerencséjére éppen ekkor csörtetett be az ajtón egy csapat ficsúr. Hogy egy efféle kikentkifent társaság mit keres egy könyvtárban, az rejtély. Alexia úgy sejtette, bizonyára a kártyaszobát keresték, de alaposan eltévedtek, viszont emiatt neki most úgy kellett tennie, mintha ő is csak most fedezte volna fel a kimúlt vámpírt. Lemondóan vállat vont tehát, felsikoltott, majd ájulást mímelve összecsuklott. Elszántan adta az alélt nőt, bár az orrához tartott tömérdek repülősótól iszonyúan könnyezett a szeme, egyik térde is begörcsölt, új báli ruhája pedig rettentő gyűrődéseket szenvedett. A zöld redőket, amelyek - a legutolsó divat szerint világosodó színükkel a felsőrészt hangsúlyozták, most szabályszerűen kivasalta Alexia súlya. Az ilyenkor elvárható zajok is felhangzottak; a kellő mértékű kiabálás, rengeteg jövés-menés hangja mellé bizonyos csörömpölés is társult, amikor a szobalány nekilátott eltakarítani a teáskészletmaradványait. Majd felharsant az egyfelől várt, másfelől rettegett hang is. Ellentmondást nem tűrően kiparancsolta a könyvtárból a ficsúrokat és a felfordulás hírére odasereglett bámészkodókat. Távozzanak! - mennydörögte, majd kurtán hozzátette, hogy ki kell hallgatnia az ifjú hölgyet, így társaságra semmi szüksége. Csend borult a szobára. Figyelmeztetem, hogy a repülősónál sokkal, de sokkal hatékonyabb eszközt fogok bevetni - morogta a hang Tarabotti kisasszony bal fülébe. Mély hang volt, és enyhe skót tájszólással beszélt. Alexia, ha van lelke bizonyára beleborzong a 11 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

e hangba, és a fejében ősi, primitív gondolatok támadnak mindenféle teliholdról meg erről-arról. Mivel azonban nem volt lelke, csak bosszúsan felsóhajtott, aztán felült. Magának is jó estét, Lord Maccon! Az évszakhoz képest igen szép időnk van, nemdebár? Megigazította a frizuráját, amely a hajtű hiányában széthullással fenyegetett. Tekintetével már Lord Conall Maccon társát, Lyall professzort kereste, a lord ugyanis jóval higgadtabban viselkedett, ha a bétahím is jelen volt. De voltaképpen - ahogy azt Alexia már régebben megértette pontosan ez egy bétahím szerepe. Pláne ha Lord Maccon mellé rendelte a sors. Nahát, Lyall professzor, igazán örvendek a viszontlátásnak! - köszöntötte Alexia, és megkönnyebbülten mosolygott. A szóban forgó bétahím vékonydongájú, de jó kiállású, vörösesszőke hajú, meghatározhatatlan korú úriember volt. Természetre éppen annyira volt kellemes, amennyire savanyú az alfahímje. Széles vigyorral megemelte remek szabású, finom anyagból készült kalapját. Kravátlija passzolt a kalaphoz, szakszerű csomóra kötött, ám korántsem hivalkodó, míves darab volt az is. Miss Tarabotti, hát ismét élvezhetjük pompás társaságát! - szólt bársonyos hangon. Ne bájologjon, Randolph! - vakkantotta Lord Maccon. Woolsey negyedik grófja jóval nagyobb volt Lyall professzornál, és állandóan összevont szemöldökkel járt-kelt. Vagy legalábbis Alexia Tarabotti kisasszony társaságában szinte mindig olyan képet vágott, mint aki citromba harapott kiváltképp a sündisznós malőr óta (amiről Alexia igazán nem tehetett). A grófnak megmagyarázhatatlanul szép, karamellszín szeme, mahagóni árnyalatú haja és különösen elragadó orra volt. Az a szép szempár most zavaróan közelről bámulta Alexiát. a 12 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miss Tarabotti, mondja csak, miként lehet, hogy valahányszor könyvtárban kell intézkednem, maga mindig nyakig benne van az ügyben? - kérdezte szigorúan. Alexia olyan pillantást vetett a grófra, amelytől bármely szobanövény azonnal elhervadt volna, és leporolta zöld taftruháját; voltaképpen vérnyomokat keresett rajta. Lord Maccon elismerően figyelte Alexia mozdulatait. Tarabotti kisasszony reggelente talán rosszallóan tanulmányozta önnön képmását a tükörben, de az alakján egyáltalán nem volt semmi kifogásolnivaló. A grófnak jóval kevesebb lélekkel és férfiösztönnel kellett volna rendelkeznie, hogy ez a nyilvánvaló tény hidegen hagyja. Alexia vonzereje azonban rögvest semmivé vált, mihelyt kinyitotta a száját. Lord Maccon szerény tapasztalatai szerint még nem született a világra nála bosszantóbban bőbeszédű nő. Bájos, amit művel, de szükségtelen - jegyezte meg a nem létező vércseppek eltüntetésére tett kísérlet láttán. Alexia ismét az eszébe idézte, hogy Lord Maccon és a fajtája még csak nemrég civilizálódott. Nem lehet túl sokat várni tőlük, főleg nem ilyen kényes körülmények között. Bezzeg Lyall professzor mindig tökéletesen, városi úriemberhez illően, udvariasan viselkedett. Alexia ezért elismerően pillogott a professzor felé. Lord Maccon ábrázata még jobban elkomorult. Tarabotti kisasszony ekkor úgy okoskodott, hogy a civilizált viselkedés hiánya talán inkább a gróf származási helyének rovására írható. Azt beszélték, csak nemrég költözött Londonba, méghozzá a köztudottan barbár Skóciából. A professzor aprót köhintett, mintegy szót kérve magának az alfahím előtt. A gróf úgy szegezte rá borostyántekintetét, hogy az már- már égetett. -

a 13 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miva‘?! - vakkantotta. Lyall professzor a vámpír fölé hajolt, és érdeklődve vizsgálgatta a hajtűt, majd a kezét egy hófehér zsebkendőbe csavarva megtapogatta a sebet. Nos, kétségtelenül tiszta munka. Vérnyomot jóformán nem is látni. - Ismét előrehajolt és szimatolt. - Westminster, nem vitás - állapította meg. Woolsey grófja értette a megjegyzést. Szúrós tekintetével a halott vámpírt fixírozta. Borzasztóan éhes lehetett. Lyall professzor átfordította a holttestet. Hát itt meg mi történt? - tette fel a költői kérdést, majd a mellényzsebéből előkapott egy facsipeszt, és kissé megemelte vele a vámpír nadrágszárát hátul. Pillanatnyi tétovázás után matatott még egy keveset a kabátjában is, aztán előhúzott egy parányi bőrtokot. Bizarr szemüvegféleség volt benne - az aranyszínű fémkeret több réteg lencsét fogott közre, amelyek között meghatározhatatlan folyadék lötkölődött. A szerkezetet apró tekerentyűk és gombok bonyolították. Lyall professzor az orrára biggyesztette a nevetséges holmit, aztán újra a vámpír fölé hajolt, s közben nagy szakértelemmel nyomkodtatekergette a szemüvegen a bigyókat. Jóságos ég - szólt Alexia ez meg micsoda magán? Mintha a vadásztávcső és valamiféle színházi látcső félresikerült nászának szerencsétlen gyümölcsét látnám. És mi a neve? Bifokuláré? Viziográf? A gróf horkantásba fojtotta kibuggyanó kacagását, aztán persze próbált úgy tenni, mintha még ennyi sem történt volna. Mit szólna a spektokuláréhoz? - kérdezte, mert nem bírta megállni, hogy ne szóljon hozzá. A szeme furán csillogott, ami felettébb nyugtalanította Alexiát.

a 14 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lyall professzor felnézett a vizsgálódásból és rájuk bámult. Jobb szemét rémisztőén felnagyította az eszköz. Alexia összerezzent a látványtól. A pontos neve monokli-rendszerű keresztnagyítós szemüveg, méghozzá a színképváltós fajtából. Felbecsülhetetlen kincs, ezért megkérném önöket, ne gúnyolódjanak rajta ilyen kendőzetlenül - szólt megrovón a professzor. Nahát... és hogy működik? - érdeklődött engesztelően az illőn megszeppent Tarabotti kisasszony. Lyall professzor máris fellelkesült. Nos, egészen érdekes műszerről van szó. Ezzel a kis gombbal tudja állítani a két lencse közti távolságot, látja? És akkor a folyadék. .. Ne biztassa, Miss Tarabotti, különben itt éjszakázunk mordult fel a gróf. A professzor kissé elszontyolodva visszafordult az áldozathoz. De mi ez az anyag a ruházatán? Felettese, lévén a közvetlenebb módszer híve, újra felvette komor ábrázatát, és vádlón nézett Alexiára. Mi a jó isten ez a ragacs? Sajnos, melasztorta. Lesújtó veszteség - felelte Tarabotti kisasszony, miközben hangosan megkordult a gyomra. Bájosan el is pirult volna zavarában, ám arcát (anyja szavajárásával élve) „a pogány taljánoktól” örökölte, akik tudvalevőleg sosem pirulnak el - sem bájosan, sem máshogy. (Alexia részéről merő hiábavalóság lett volna, ha megpróbálja elmagyarázni anyjának, hogy a kereszténység szegről-végről a taljánoktól ered, így aztán aligha lehetnek pogányok.) Nem kért tehát elnézést a gyomorzajért, sőt, dacosan bámult Lord Macconra. Tulajdonképpen a gyomra miatt kényszerült otthagyni a társaságot.

a 15 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Anyja biztosította róla, hogy a bálon lesz ennivaló, de csak egy tál puncs és néhány szál fonnyadt vízitorma fogadta. Mivel Alexia sosem hagyta, hogy a gyomra nélkülözzön, teát rendelt a komornyiktól, majd visszavonult a könyvtárba. Minthogy a bálokon többnyire amúgy is a táncparkett szélén ténfergett, és igyekezett azt a látszatot kelteni, mint aki nem is óhajtja, hogy felkérjék keringőre, a tea gondolata üdvözítőén hatott rá. Otrombaság frissítőt rendelni a vendéglátó személyzetétől, de ha az ember szendvicsre készül és csak vízitormát talál, akkor bizony saját kezébe kell vennie az irányítást! A vajszívű Lyall professzor tovább dünnyögött maga elé úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a gyomorkorgást. Pedig nagyon is hallotta, hiszen remek füle volt. Ahogy mindegyiknek. Ismét felnézett a vizsgálódásból; az arcát még most is groteszkké torzította a spektokuláré. Az éhség lehet az indíték. A vámpír talán végső elkeseredésében vetette magát Tarabotti kisasszonyra ezen a bálon, pedig ha lett volna egy kis esze, inkább a nyomortanyák felé veszi az irányt, ahogy a többiek is, ha ennyire kiéhezettek. És egyik bolyhoz sem tartozott - tette hozzá Alexia furcsa grimasszal. Lord Maccon felvonta egyik fekete szemöldökét, és megpróbálta leplezni döbbenetét. Maga ezt honnan tudja? Felesleges ilyen durva hangon szólni a hölgyhöz - lépett közbe békítőén a professzor. - Köztudomású, hogy egy bolykirálynő sosem hagyná, hogy bármelyik ivadéka ilyen kiéhezett állapotba kerüljön. Csakis kóbor vámpír lehet, akinek semmiféle kapcsolata nem volt a helyi bollyal.

a 16 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia feltápászkodott, így Lord Maccon láthatta, hogy véletlenül pont egy lesodort párnára sikerült ájulnia. A gróf el is vigyorodott, de amikor Alexia gyanakodva nézett rá, gyorsan visszatért előbbi, komor ábrázatához. Nekem más elképzelésem van - mutatott Alexia a vámpír öltözékére. - Csálén megkötött kravátli? Olcsó ingmell? Egy magára valamit is adó boly nem engedi ilyen ócska göncökben utcára az efféle lárváját. Már az is döbbenetes, hogy egyáltalán bejutott így a házba. A hercegnő lakája egy ilyen kravátli felett egyszerűen nem hunyhat szemet... Már a küszöbön ki kellett volna penderítenie a gazdáját! Manapság persze nehéz jó személyzetet találni, hiszen a legjobbak pont a vámpírokhoz szegődnek, na de egy ilyen ingmell már mégiscsak sok! Az olcsó öltözék nem lehet gyilkossági indíték - nézett rá Woolsey grófja merően. Maga szerint nem. Alexia szemügyre vette Lord Maccon remekbe szabott ingmellét és precízen kötött kravátliját. A haja kissé túl hosszú és rendezetlen volt az aktuális divathoz képest, az arca pedig nem látott borotvát mostanában, de volt benne annyi felsőbbség, hogy alsóosztálybeli durvaságát büszkén viselje, így nem tűnt ápolatlannak. Alexia biztosra vette, hogy a gróf csak nagy kínszenvedés árán boldogul az ezüst-fekete kasmírkravátlival; odahaza valószínűleg csupasz felsőtesttel jár-kel. Ettől a gondolattól kissé megborzongott. Sok munkával járhat egy ilyen férfit rendben tartani. Ruházni sem könnyű, mivel az átlagnál megtermettebb. Az inasa okvetlenül elismerést érdemel, bizonyára nagyon béketűrő lélek. Lord Maccon általában igen türelmes volt. A magafajták többségéhez hasonlóan megtanulta, mit illik úri társaságban és mit nem.

a 17 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

De Tarabotti kisasszony jelenlétében valahogy mindig előbújtak belőle az állati ösztönök. Ne próbálja másra terelni a szót! - csattant fel, és jól láthatóan feszélyezte Alexia fürkésző tekintete. - Na, mondja el, mi történt. - Hivatalos hatósági személyhez illő arcot öltött, majd előhúzott egy apró fémhengert, egy íróvesszőt és egy üveg színtelen folyadékot. Egy kis kurblival kigöngyölítette a hengert, lepattintotta az üvegcse tetejét, és belemártotta az íróvesszőt, amely baljóslatúan sistergett. Alexia felháborodott a zsarnoki modortól. Ne utasítgasson engem ebben a hangnemben, maga... keresgélte a kellően sértő szót - maga pudlikutya! Nem vagyok a falkatársa. Lord Conall Maccon, Woolsey grófja volt a helyi farkasemberek alfahímje, ezáltal jó néhány valóban kegyetlen módszer is rendelkezésére állt, amelyet bevethetett volna Alexia Tarabotti kisasszony megrendszabályozására. Ezért ahelyett, hogy felborzolta volna magát a megjegyzésen (pudlikutya, még mit nem!), bevetette legjobb támadófegyverét, amelyet az alfa-nőstényekkel való több évtizedes csatározás során fejlesztett tökélyre. Skót származása ezen a téren még előnyére is vált, mert így könnyen hozzászokhatott az akaratos nőszemélyekhez. Ne feleseljen velem, hölgyem, különben bemegyek a bálterembe, megkeresem az anyját és idehozom! Alexia felhúzta az orrát. Na, ezt már nevezem! Ez aligha tisztességes játszma. De ennyire azért felesleges keménykednie - dorgálta meg a grófot. Alexia anyja nem tudta, hogy a leánya természeten túli. Loontwill asszony - így hívták új férje után - bárkivel összehasonlítva frivolnak tetszett. Előszeretettel páváskodott

a 18 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

ruhában, és gyakorta törtek rá hisztériás rohamok. Ha meglátja a halott vámpírt, és rájön, miféle lánya van, az beláthatatlan következményekkel jár. Alexia egyébiránt már hatéves kora óta tudta, hogy természeten kívüli. A Közigazgatási Hivataltól meglátogatta egy kedves, ezüsthajú és ezüst sétapálcás úriember - aki tulajdonképpen farkasemberszakértő volt. Tarabotti kisasszony természeten túli mivoltát néhai talján atyjának köszönhette, ahogy sötét haját és markáns orrszerkezetét is. Számára ezáltal az „én” fogalma igen homályos értelemmel bírt. Valós személy volt, ez nem vitás, és a szíve is képes volt az érzelemre, csak egyszerűen hiányzott a lelke. A hatéves kis Alexia udvariasan bólogatott a kedves, ősz hajú bácsi szavaira, később pedig rengeteg ókori görög filozófiai művet olvasott az értelemről, a logikáról és az etikáról. Úgy okoskodott, hogy ha nincs lelke, akkor híján van az erkölcsnek is, legjobb tehát külső forrásból építkeznie. Édesanyja kékharisnyának gondolta őt, ami Loontwill asszonynál bőven kimerítette a lélektelenség tényállását. Roppantul nehezményezte legidősebb lánya könyvtárak iránti vonzalmát, Éppen ezért felettébb kellemetlen lett volna, ha pont a nevezett helyiségben kell viszontlátniuk egymást. Lord Maccon határozottan megindult az ajtó felé, hogy fenyegetését beváltva a könyvtárba citálja Loontwill asszonyt. Alexia ellenállása ekkor kecsesen összeomlott. Hát jól van! - adta meg magát, majd zöld taftszoknyáját zizegtetve durcásan lehuppant az ablak melletti, barackszínű brokáttal bevont díványra. A gróf félig mulatott, félig bosszankodott magában, mikor rájött, hogy Alexia úgy kapta fel és tette vissza a helyére az ájulópárnáját, hogy ő abból a mozdulatból egy kósza villanást sem látott.

a 19 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Teázni jöttem a könyvtárba. Azt ígérték, a bálon lesz ennivaló is. De ha nem vették volna észre, ilyesmi nem nagyon akadt. Lord Maccon történetesen észrevette, ugyanis az ő szervezete komoly táplálékbevitelt igényelt, főleg fehérjéből. Snodgrove hercege hírhedten vonakodik mindenféle többletkiadástól, ha a felesége bálestjeiről van szó. Az élelem valószínűleg nem szerepelt az elfogadható tételek között mondta a gróf, aztán nagyot sóhajtott. - Övé fél Berkshire, de még egy valamirevaló szendviccsel se kínálja meg a vendégeit. Tarabotti kisasszony egyetértően bólintott, és széttárta a kezét. Hát erről beszélek! Megértheti, hogy muszáj volt magamnak intézkednem az elemózsia ügyében! Vagy talán azt képzelte, hogy szótlanul éhezni fogok? Lord Maccon alaposan végigmérte Alexia kerekded vonalait és megállapította, hogy Tarabotti kisasszony a megfelelő helyeken kellemesen ki van párnázva, úgyhogy a hölgy nem számíthatott az együttérzésére. Komor ábrázata nem enyhült. Gyanítom, hogy a vámpír is nagyon hasonló gondokkal küzdött, mikor meglátta magát gardedám nélkül Hajadon nő egyedül egy szobában, a mai felvilágosult viszonyok között! Kérem, ha telihold lenne, még én is magára támadtam volna! Alexia ugyanúgy végigmérte a grófot, majd bronznyelű napernyőjéért nyúlt. Kedves uram, szeretném én azt látni. Alfahímként Lord Maccont meglehetősen felkészületlenül érte e frappánsan vakmerő riposzt. Ide még skót származása is kevésnek bizonyult. Egy fél pillanatig döbbenten pislogott Alexiára, aztán folytatta a szóbeli támadást:

a 20 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Remélem, tisztában van vele, hogy a modern társadalmi normákat nem viccből találták ki? Éhes voltam, ezt vegye figyelembe - felelte Alexia, mintha ezzel el is volna gereblyézve az ügy Nem értette, mire akar kilyukadni a gróf. Lyall professzor, akivel immár egyikük sem törődött, mindeközben a zsebében keresgélt valamit. Végül előhalászott egy barna papírba csomagolt, enyhén viharvert sonkáscsalamádés szendvicset, majd a tőle megszokott lovagiassággal átnyújtotta Tarabotti kisasszonynak. Rendes körülmények között a szendvics állapota láttán Alexiának rögtön elment volna az étvágya, de mivel kedvesen és egyben kissé félénken ajánlották fel neki, el kellett fogadnia. Tulajdonképpen egész ízletesnek bizonyult. Nahát, ez finom! - csodálkozott teli szájjal. Lyall professzor elvigyorodott. Mindig tartok magamnál ilyesmit arra az esetre, ha Őlordsága különösen ingerlékeny hangulatba kerül. Egy kis harapnivaló többnyire féken tudja tartani a fenevadat - mondta, aztán elkomorult. -Többnyire. Telihold idején nyilván nem tette hozzá: - Pedig ha így volna, egy jól sikerült sonkáscsalamádéssal kezelni lehetne az egészet... Mit csinál maga teliholdkor? - érdeklődött Miss Tarabotti felélénkülve. Lord Maccon tisztában volt azzal, hogy a kisasszony szándékosan akarja másra terelni a szót. A helyzet meghaladta tűrőképességét, így végső eszközként keresztnévhasználatra vetemedett. Alexia! — A név egyetlen elhúzott, több szótagú mordulásként tört elő a torkából. -

a 21 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A név gazdája erre a lord felé nyújtotta a szendvicset. Ööö, kéri a felét uraságod? A gróf komor ábrázata még komorabbra sötétedett, és már a komorság végső határát súrolta. Lyall professzor feltolta a spektokulárét a cilinderére, amelyen a ketyere úgy festett, mint egy gépesített második szempár. Miss Tarabotti - avatkozott közbe -, azt hiszem, nem igazán fogja fel a helyzet kényes mivoltát. Amennyiben nem tudjuk komoly bizonyítékokkal alátámasztani, hogy jogos volt az önvédelem, vagyis hogy a vámpír abszolúte rendhagyó módon viselkedett, akár gyilkossággal is vádolhatják magát. Alexia kis híján félrenyelte a falatot. Hogy micsoda? - köhögte. Lord Maccon kegyetlenül komor tekintete most a segédjére irányult. No, most akkor ki is zaklatja a hölgyet ilyen közvetlenül? Lord Maccon viszonylag újnak számított a londoni körzetben. A felsőbb körökben ismeretlen volt, így érkezett a vidékre, aztán kihívta majd legyőzte a woolsey-i kastély alfáját. Az ifjú hölgyek szíve még a lord emberi formájától is megremegett, hiszen kellő arányban elegyedett benne a titokzatosság, a felsőbbrendűség és a veszély. A letűnt falkavezértől átvette a NYIHA-nál betöltött pozícióját, Woolsey kastélyát és a nemesi rangot is, így sosem volt híján a vacsorameghívásoknak. A falkával megörökölt bétahím nehezen bírt vele: leginkább az illem terén igyekezett nevelni a grófot, és megpróbálta eltussolni a társas érintkezésben elkövetett ballépéseit. A professzornak főleg a nyerseséggel akadt gondja - olyannyira, hogy néha rá is átragadt belőle egy kevés. Esze ágában sem volt halálra rémíteni Tarabotti kisasszonyt, aki azonban most már láthatóan lecsillapodott. a 22 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Én csak üldögéltem - kezdte, és félre is tolta a szendvicset, mert elment az étvágya. - Ő meg minden ok nélkül rám vetette magát. Láttam az agyarait is. Lefogadom, hogyha átlagos nő lennék, az utolsó csepp véremet is kiszívta volna. Egyszerűen meg kellett védenem magamat. Lyall professzor bólogatott. A végsőkig kiéhezett vámpírnak két, társadalmilag elfogadott lehetősége van: vagy a saját használatú, esetleg a bolyhoz tartozó önkéntes véradókból fogyaszt, vagy térítés ellenében igénybe veszi a rakparti vérszajhák szolgálatait. Elvégre a XIX. században már egy vámpír sem támad lesből, előzetes bejelentés nélkül! Még a farkasemberek is gondoskodtak róla, hogy telihold idején legyen elég talpasuk, aki elzárja őket, amíg szükséges. A professzornak háromfős személyzete volt erre a célra, Lord Maccon viszont már öt embert igényelt. Lehetséges, hogy nem önszántából került ilyen állapotba? - tűnődött a professzor. Úgy érti, bezárták és éheztették, ettől vesztette el a józan ítélőképességét? - kérdezte a gróf. Lyall professzor ismét felvette a spektokulárét, majd tüzetesen megvizsgálta a holttest csuklóját és nyakát. Elzárásnak és kínzásnak nem látni nyomát, de vámpíroknál ezt nehéz megítélni. Még alacsony vérszinttel is be tudják gyógyítani a felületi sebeket - mondta a professzor, aztán elvette Lord Maccon fémlemezét és írópálcáját, belemártotta a sistergő, színtelen folyadékba, és gyors számításokat végzett. - Méghozzá egy bő óra alatt - állapította meg. A számok ott maradtak a fémlemezbe maródva. És aztán mi történt? Megszökött? Vagy kiengedték? Nekem úgy tűnt, hogy teljesen tudatánál van - szólt közbe Alexia -, persze a támadást leszámítva. Képes volt normális párbeszédet folytatni. És még holmi udvarlással is. -

a 23 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Igen fiatal vámpír lehetett. És ami a legdöbbenetesebb, hogy... itt némi hatásszünetet tartott, majd halk, síri hangon folytatta: selypített. Lyall professzor elképedve pislogott az aszimmetrikus lencsék mögött; a vámpíroknál a selypítés a közönségesség netovábbjának minősül. Mint aki sosem járt bolyban, nem tanult etikettet, osztályon-kívüli. Akár azt is mondhatnám, hogy bugris. Alexia sosem gondolta, hogy egyszer majd ezzel a szóval kell illetnie egy vámpírt. Lyall levette a spektokulárét, és el is tette a tokjába, mintegy jelezve, hogy végzett, aztán sötéten az alfahímre nézett. Uram, gondolom, tudja, mit jelent ez. Lord Maccon ekkor már nem komor képet vágott. Inkább fenyegetőnek lehetett mondani. Alexia arra gondolt, hogy ez jobban is áll neki - a száját konokul összeszorította, a szemében eltökéltség csillogott. Alexia azon is elmorfondírozott, milyen lehet, amikor őszintén mosolyog, de aztán elhessegette a gondolatot, mondván, jobb azt nem tudni. Figyelme tárgya végül így szólt: Tehát egy bolykirálynő szándékosan metamorfizál a NYIHA szabályzata ellenére. Gondolja, hogy egyedi esetről van szó? - kérdezte a professzor, majd a mellényzsebéből elővett egy összehajtott fehér lepedőszerűsééget, amely egy kézmozdulatára szétbomlott. Nagy selyemlepel volt. Alexia most kezdte igazán méltányolni, hogy mennyi mindent be tud suvasztani a mellényzsebébe. Az sem kizárt, hogy egy nagyobb hullám kezdete felelte Lord Maccon. - Legjobb lesz, ha most rögtön visszamegyünk a NYIHA-ba.

a 24 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A helyi bolyokban is kénytelenek leszünk érdeklődni. A királynők nem lesznek odáig tőle. Akárhogy is nézzük, nekik a legkínosabb ez az incidens. Főleg, ha megtudják, miféle ócska ingben mászkált a szerencsétlen - tette hozzá Tarabotti kisasszony. A két férfi becsavarta a vámpír holttestét a selyemlepelbe, Lyall professzor pedig könnyedén a vállára vette a csomagot. A farkasemberek még ember alakban is jóval erősebbek voltak a nappali népeknél. Lord Maccon Alexiára vetette borostyánpillantását; ő mesterkélten üldögélt a díványon, és kesztyűbe bújtatott jobb kezével a nevetséges napernyő elefántcsont markolatát szorongatta. Gyanakvóan bámult a grófra, aki akár száz fontot is megadott volna, csak hogy megtudja, mire gondol éppen Alexia. Persze azt is tudta: ha rákérdez, bizonyára választ is kap, ámde nem akarta megadni neki ezt az elégtételt, inkább kijelentette: Megpróbáljuk nem belekeverni magát, Miss Tarabotti. A jelentésemben az áll majd, hogy egy átlagos lányt támadtak meg, de szerencsésen megúszta az illetéktelen inzultust. Felesleges bárkinek is tudnia, hogy egy természeten túli keze van a dologban. Maguk NYIHA-sok miért csinálják folyton ezt? - fakadt ki Alexia, mire mindkét férfi zavartan bámult rá. Mármint micsodát, Miss Tarabotti? - kérdezte a professzor. Úgy kezelnek, mintha gyerek lennék. Arra még nem gondoltak, hogy hasznomat is vehetnék? Lord Maccon felhorkant. Úgy érti, szívesebben keverné bajba saját magát ahelyett, hogy folyton minket ugráltat? Alexia igyekezett nem szívére venni a megjegyzést.

a 25 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A NYIHA nőket is foglalkoztat, és úgy hallottam, szerepel a maguk bérlajstromán egy természeten túli is, aki szellemügyi és ördögűzési területen dolgozik valahol északon. Lord Maccon karamellszínű pillantása gyanakvóvá vált. Ezt meg kitől hallotta? Tarabotti kisasszony felvonta a szemöldökét. Mintha hajlandó lenne elárulni, kinek köszönheti ezt a bizalmas információt! A gróf rögtön meg is értette, hányadán állnak. Hát jól van, vegye úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Úgy veszem — vágta rá Alexia. A fél vállra vett hullával álldogáló professzor megsajnálta. Jól tudja, mindkettőből van nálunk - vallotta be. Lord Maccon arra készült, hogy könyökkel oldalba bökje, de a professzor szemrebbenés nélkül ellépett mellőle, ami komolyabb rutinról árulkodott. Természeten túli nő viszont nincs nálunk, úrihölgy meg egyáltalán nincs - tette hozzá a gróf. - A NYIHA női alkalmazottai egytől egyig munkásosztálybeliek. Maga még mindig a sünök miatt haragszik rám motyogta Tarabotti kisasszony, de közben főbólintással jelezte, hogy nem vitázik a gróffal. Volt már ugyanis egy ilyen beszélgetése, méghozzá Lord Maccon felettesével, akit magában továbbra is csak Kedves ősz Hajú Úrként emlegetett. Hogy egy nemesi származású hölgy dolgozni akarjon... már a gondolat is hajmeresztő volt. „Drága kisasszony, mi lenne, ha az édesanyja megtudná?” De a NYIHA titokban működik, nem? Hát én is titokban működnék. .. - Alexia nem tudta megállni, hogy ne próbálkozzon újra. Elvégre Lyall professzor kedveli őt valamelyest, és talán hajlandó lenne szólni egy jó szót az érdekében.

a 26 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon ekkor felnevetett. Maga annyira tudna titokban működni, mint egy gőzkalapács! - De amint kimondta, máris megbánta, mivel Alexia nagyon lelombozódott. Nem duzzogott látványosan, de azért rosszulesett neki. Lyall professzor a szabad kezével megragadta a gróf karját. Kérem, uram, viselkedjen... A gróf megköszörülte a torkát, és bűnbánó képpel így szólt: Nem akartam megbántani, Miss Tarabotti. - Megint felszínre tört skót tájszólása. Alexia nem nézett fel, csak szótlanul bólintott, aztán az egyik hímzett árvácskát piszkálta a napernyőjén. Uraim, olyan egyszerű az egész - mondta, és mikor végre rájuk emelte tekintetét, sötét szeme fényesen ragyogott. Annyira szeretnék valami hasznosat csinálni! Lord Maccon megvárta, míg kiértek a folyosóra, miután persze elköszöntek az ifjú hölgytől (legalábbis a professzor), majd kiszakadt belőle az elkeseredett kérdés, ami leginkább foglalkoztatta: Ez a nő meg mi a bánatért nem megy férjhez, Randolph? A professzor őszinte értetlenséggel bámult az alfahímre, aki ugyan időnként skótosan morgolódott, és meglehetősen nagyhangú ember volt, de ítélőképessége ritkán hagyta cserben. Kissé öregecske már, uram. Badarság - felelte Lord Maccon. - Legfeljebb negyedszázados ha lehet. És tegyük hozzá, hogy... - a professzor szalonképes kifejezést keresgélt - igencsak öntudatos. Ugyan már - legyintett a gróf hatalmas mancsával. Egyszerűen csak több benne a tartás, mint a mostani nőkben. Az épeszű férfiak többsége szerintem értékeli az ilyesmit. a 27 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lyall professzorban jól fejlett életösztön munkált, és mivel úgy érezte, hogy a gróf leharapná a fejét, ha megjegyzést merészelne tenni a hölgy külsejére, inkább hallgatott. Vele egyetemben a felsőbb körök is kissé túlontúl sötét árnyalatúnak tartották Tarabotti kisasszony bőrét, az orrát pedig a kelleténél hangsúlyosabbnak ítélték, de Lyall úgy gondolta, hogy Lord Maccon nem osztja ezt a nézetet. Lyall bétahímként szolgált Woolsey negyedik grófja mellett, mióta csak Conall Maccon betoppant e vidékre. Alig húsz éve történt, a véres emlékek még alig fakultak, így egyetlen farkasember sem volt képes tiszta fejjel megítélni, hogy Conall miért akarta nyakába venni a londoni körzet ügyes-bajos dolgait. Erre a kérdésre még Lyall professzor sem tudta a választ. A gróf zavarba ejtő ember volt, ízlése a nők terén nemkülönben. Attól, amit a professzor tudott felőle, az alfahím akár kedvelhette is a mediterrán orrszerkezetet, a napbarnított bőrt és az öntudatos viselkedést, ezért végül így szólt: Meglehet, hogy az olaszos családneve miatt nehéz férjhez mennie. Hm! Igaza lehet - felelte Lord Maccon, bár az érv nem győzte meg. A két farkasember elhagyta a herceg városi rezidenciáját, és kilépett a sötét londoni éjszakába - az egyik egy halott vámpírral, a másik tanácstalan ábrázattal.

a 28 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

T

Zsuzsa

arabotti kisasszony többnyire titokban tartotta lélektelen mivoltát - még a saját családja előtt is. Persze ne feledjük, ő nem holmi élőhalott, hanem hús-vér ember volt, csak hát... némi hiányossággal. Családtagjai és az általa ismert társadalmi körök semmit nem vettek észre e fogyatékosságból. Egyszerű vénkisasszonynak gondolták őt, aki nyilván domináns személyisége, sötétebb arcszíne és túlontúl markáns vonásai miatt került ebbe a szerencsétlen státuszba. Lélektelenségét Alexia már végképp nem óhajtotta a tájékozatlan tömegek tudomására hozni, hiszen e tény csaknem olyan kellemetlen volt, mint az, hogy apja olasz, ráadásul már nincs is az élők sorában. A tájékozatlan tömegek tehát magukban foglalták Alexia családját is, akiknek ostoba társasága meglehetősen terhes volt számára. Na, ezt nézzétek! - lobogtatta meg Felicity Loontwill a Reggeli Hírlapot az étkezőasztalnál összegyűlt família orra előtt. Az apja, Loontwill méltóságos úr, csakis a tányérján helyet foglaló keménytojás és pirítós elfogyasztására összpontosított. Felicity húga, Evylin azonban érdeklődve pil-

a 29 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

lantott fel, és anyjuk is megszólalt, miután kortyolt egyet a gyógyhatású árpanyákból. Mi az, drágaságom? Felicity a társasági rovat egyik hasábjára bökött. Azt írják, a tegnapi bálon borzalmas incidens történt! Ti hallottatok valami incidensről? Mert én semmiféle incidensre nem emlékszem. Alexia bosszúsan bámult a saját főtt tojására. Úgy képzelte, Lord Maccon majd mindent szépen elsimít, és az ügy nem kerül be a lapokba. Azt viszont nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyta, hogy látták őt a halott vámpírral, a teljes hírzárlat tehát gyakorlatilag lehetetlenség. Ő azért mégiscsak bízott a grófban, akinek egyébiránt különös tehetsége volt hozzá, hogy még napkelte előtt véghezvigyen jó pár lehetetlen dolgot. Azt is írják, hogy valaki meghalt - folytatta Felicity. Nevet nem írnak, de valaki igaziból meghalt ott a bálon, én meg teljesen lemaradtam róla! Egy ifjú hölgy talált rá a holttestre a könyvtárban, el is ájult a nagy megrázkódtatástól! Szegény teremtés, biztos halálra rémült. Húga együtt érzőn csóválta a fejét, és nagyot sóhajtott, majd maga elé vette az egreslekvárt. Azt nem írják, ki volt az ifjú hölgy? Felicity finoman megdörzsölte az orrát, aztán tovább olvasott. Nem, sajnos nem. Alexia összevont szemöldökkel, tőle szokatlanul nagy csendben belekortyolt a teájába. Megízlelvén a csésze tartalmát elfintorodott, majd a tejszínért nyúlt. Evylin eközben nagy műgonddal igyekezett a lehető legegyenletesebben szétkenni a lekvárt a pirítósán.

a 30 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ah, így elég unalmas! De jó is volna tudni minden apró részletet! Olyan, mint valami rémregény. Írnak még bármi érdekeset? Még a bált részletezik a cikkben. Atyavilág, a szerző még azt is megemlíti, hogy Snodgrove hercege fukarkodik a frissítőkkel. Pedig a hercegnek igazán nem jelentene nagy érvágást. És még Almacknál is felszolgálnak egy-két nyamvadt szendvicsfalatkát - mondta Evylin. Jól mondod, aranyom - helyeselt Mrs. Loontwill. Felicity a cikk végére pillantott. A szerző „névtelen”. És a ruhákról egy árva szót sem ejt. Ez bizony elég gyenge beszámoló. Evylint vagy engem meg sem említ. A Loontwill lányok igen népszerű szereplői voltak a helyi lapoknak - egyfelől előnyös megjelenésük, másfelől pedig jelentős számú udvarlójuk miatt. E népszerűséget - Alexia kivételével az egész család roppantul élvezte, és azt sem igen bánták, ha nem feltétlenül dicsérő szavakat írtak a lányokról. Az a lényeg, hogy írjanak róluk. Evylint láthatóan felzaklatta ez a mellőzöttség, ugyanis aprócska ránc bukkant fel két tökéletesen ívelt szemöldöke között. Pedig a borsózöld, tavirózsa mintás ruhámat vettem fel, hogy írjanak róla... Alexia arca megrándult. Jobb lett volna, ha nem kerül szóba ez a ruha - émelyítően fodros volt. Mrs. Loontwill második házasságának mindkét gyümölcse jócskán különbözött a féltestvértől. Ha valaki együtt látta hármukat, meg sem fordult a fejében, hogy Alexia akár csak távoli rokona lehetne a másik kettőnek, akikbein nem folyt talján vér, léleknek pedig nem voltak híján, cserébe viszont eléggé szépek voltak: sápadt, sótlan szőkék, nagy kék a 31 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

szemekkel és apró cseresznyeajkakkal. Sajnos anyjukhoz hasonlóan ők sem tudtak ennél többet felmutatni, a reggelinél lezajló társalgás tehát nem sok szellemi csemegét tartogatott Alexia számára, annak azonban határozottan örült, hogy a gyilkosság után könnyedebb témát találtak. Hát, csak ennyit írnak a bálról - sajnálkozott Felicity, aztán az egyéb társasági hírek közt mazsolázgatott. - Nocsak, ez itt érdekesen hangzik. A Bond sétány melletti jó kis teaklub mostantól éjjel kettőig tart nyitva, hogy bővítse természetfeletti ügyfélkörét. Na, szép, legközelebb már nyers húst is felszolgálnak, pezsgő helyett meg vért hoznak, ez lesz a divat. Anyu, szerinted járjunk még oda ezután is? Mrs. Loontwill felpillantott árpanyákos-citromos csészéje mögül. Nem hiszem, hogy gond lenne belőle, drágám. A komolyabb befektetők közül sokan járnak az éjjeli népek közé, gyöngyöm — szólalt meg Mr. Loontwill, miután lenyelte a piritósát. - Az a teaklub korántsem rossz választás, ha kérőt vadászol a lányoknak. De apu - dorgálta Evylin -, úgy állítod be anyut, mintha portyázó farkasember volna. Loontwill asszony gyanakodó pillantást vetett az urára. Ugye nem jártál a Claret-ban vagy a Sangriában mostanság? - kérdezte, mint akit az a sejtelem gyötör, hogy Londont hirtelen elözönlötték a farkasemberek, a kísértetek meg a vámpírok, a férje pedig válogatás nélkül cimborál velük. Dehogy jártam, gyöngyöm, csakis a Boodle-ben visszakozott Mr. Loontwill. - Tudod, hogy az a törzshelyem, az ilyen természetfeletti mulatókat nemigen kedvelem. Ha már a kluboknál tartunk - szólt közbe Felicity az újságot bújva -, múlt héten nyílt egy új hely Mayfairben. Értelmiségieket, filozófusokat, tudósokat meg efféléket várnak. A neve Hypocras Klub. a 32 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Elképesztő. Az ilyeneknek miért van szükségük klubra? Nem elég nekik a sok múzeum? - A címre is csak a homlokát ráncolta. - De szörnyen felkapott helyen van, azt meg kell hagyni. - Anyjának is megmutatta az újsághírt. - Nem Snodgrove hercegének háza mellett van? De bizony, drágám bólogatott Mrs. Loontwill. - És ha egy seregnyi tudós éjjel-nappal ott fog nyüzsögni, az bizonyára nem használ sem a környék, sem a hercegnő renoméjának. Felteszem, a hercegnő valóságos rohamot kap, ha fülébe jut a dolog. Köszönőkártyával szerettem volna hálát mondani a tegnap esti mulatságért, de ezek után azt hiszem, muszáj lesz személyesen felkeresnem még ma délután. Aggódó barátként kötelességem utánajárni, mennyire viseli meg a hír érzelmileg. Rémes lehet szegénynek - szólalt meg Alexia, mert nem bírt tovább hallgatni. - Emberek gondolkoznak, ráadásul az agyukkal, és pont a szomszédban! Ez igazán tragikomikus. Elkísérlek, anyu - mondta Evylin. Mrs. Loontwill legkisebb lányára mosolygottba legidősebbre viszont ügyet sem vetett. A legújabb párizsi divat idén tavasszal megköveteli a ruhától eltérő színű, széles övet - olvasott tovább Felicity. Mily sajnálatos! Evylin, rajtad persze remekül fog mutatni, de az én alakom... A fenyegető tudóshad, a hercegnő balsorsa felett érzett káröröm és a közelgő övmizéria ellenére Alexia édesanyjának sajnos továbbra is a Snodgrove-házban történt haláleset járt a fejében. Alexia, tegnap este elég hosszan eltűntél szem elől. Mondd, drágám, ugye nem hallgatnál el semmi fontosat előlünk? Összefutottam Lord Macconnal, mindössze ennyi történt - felelte Alexia, gondosan ügyelve rá, hogy az arca rezzenetlen maradjon. Erre mindig ráharapnak, gondolta. a 33 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Válaszára mindenki, még a mostohaapja is felfigyelt. Mr. Loontwill ritkán eresztette bő lére a mondandóját. A család dámái mellett nem is igen jutott szóhoz, ezért általában hagyta, hogy a reggeli társalgás hullámai átcsapjanak rajta, mint a forró víz a tealevelek felett; csak fél füllel hallgatta őket. Mivel azonban józan gondolkodású és anyagi érdekeket is szem előtt tartó ember volt, Alexia kijelentésére felkapta a fejét. Woolsey grófja ugyan farkasember, de komolyabb vagyonnal és jelentős befolyással bír. Loontwill asszony elfehéredett, hangja pedig érezhetően ellágyult. Drágám, ugye nem mondtál a grófnak semmi illetlenséget? Nem, ilyesmit nem - felelte Alexia, miután felidézte magában a találkozást. Mrs. Loontwill félretolta az árpanyákos csészét, és reszketegen teát töltött magának. Jaj, drágám - szólt lágyan. Sohasem sikerült igazán megfejtenie legidősebb lányát. Azt hitte, ha mellőzi elsőszülöttjét, a bosszantó teremtés ritkábban keveredik bajba. Ezzel azonban akaratlanul is egyre nagyobb szabadságot adott Alexiának. Most már persze tudta, hogy jobban járt volna, ha mielőbb férjhez adja, de már késő volt; Alexia a család nyakán maradt gyalázatos viselkedésével, ami csak tovább romlott, ahogy öregedett. Ma reggel viszont úgy ébredtem, hogy végiggondoltam, mennyi rémséget mondhattam volna neki, de nem mondtam tette hozzá Alexia kedvetlenül. - Bosszant, hogy elszalasztottam a remek lehetőséget. Mr. Loontwill nagyot sóhajtott, Alexia pedig határozott mozdulattal az asztalra tette a kezét. Azt hiszem, még délelőtt sétálok egyet a parkban. Ráfér az idegeimre a tegnap este után. a 34 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Azt hihetnénk, hogy burkoltan a vámpírtámadásra utalt, pedig nem erről volt szó. Tarabotti kisasszony nem tartozott a se hús, se hal típusú hölgyek közé, sőt, éppen ellenkezőleg. A vele való találkozást számos úriember leginkább egy olyan méregerős konyakhoz hasonlította, amelyről az első kortyig azt hitte, gyümölcslé. Amikor azonban legurította, csak áll döbbenten, tetőtől talpig elképedve — és a meglepetés különös, égető érzést hagy maga után. Nem: Alexia idegeit leginkább az bántotta, hogy még mindig borzalmasan haragudott Woolsey grófjára, amiért úgy faképnél hagyta a könyvtárban. Egész éjjel tehetetlenül füstölgött magában, kialvatlanul ébredt, és azóta is egyre csak kínozták bizonyos nem túl nemes érzelmek. Na jó, de hogy történt? - kérdezte Evylin. - Alexia, igazán el kell mesélned! És hogyhogy te találkoztál Lord Macconnal a bálon, mi meg nem is láttuk? A vendéglistán se szerepelt, mert tudnék róla. Átlestem a lakáj válla fölött. Evy, hogy tehettél ilyet? - sápítozott elképedve Felicity. Alexia nem törődött velük. Felállt az asztaltól, és elindult megkeresni kedvenc vállkendoőét. Mrs. Loontwill megpróbálhatta volna megállítani, de tudta, hogy hasztalan. Alexiából olyasmit kiszedni, amit nem akar elmondani... ugyanolyan reménytelen, mint a kísértetnek vérét venni. Inkább a férje kezéért nyúlt, és yigasztalóan megszorította. Ne aggódj, Herbert! Azt hiszem, Lord Macconnak tetszik Alexia modora. Eddig legalábbis nem bírálta érte nyilvánosan. Hálásnak kell lennünk a sors apró kegyeiért is. Mr. Loontwill bólintott. Gondolom, egy ilyen élemedett korú farkasember üdítőnek találja a viselkedését - dünnyögte reménykedve. Felesége szerető vállveregetéssel jutalmazta derűlátó hozzáállását, mert tudta, hogy férjének micsoda terhet jelent az ő

a 35 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

legidősebb lánya. Visszagondolva nem is értette, hogy tudott hozzámenni egy olaszhoz. Persze fiatal volt még, Alessandro Tarabotti pedig felettébb jóvágású. Alexiában mégis volt valami... visszataszító függetlenség, amit Mrs. Loontwill nem kenhetett egy az egyben néhai férjére, saját magát viszont természetesen nem okolta volna érte. Akármi is volt benne, Alexia így született - logikával, józan ésszel, szókimondóan. Mrs. Loontwill nem először bánkódott ázon, hogy első gyermeke nem fiúnak született; mennyivel könnyebb lenne akkor mindenkinek! A jó házból való hajadonok rendes körülmények között csakis édesanyjuk és egy-két idősebb nőrokon társaságában mentek sétálni a Hyde Parkba. Alexia azonban úgy gondolta, hogy vénlány lévén, az ilyen szabályok őrá már aligha vonatkoznak. Amióta az eszét tudta, vénlány volt: keserűbb pillanataiban úgy érezte, eleve vénlánynak született. Mrs. Loontwill nem is bajlódott vele, hogy legidősebb lányának kelengyét állítson össze. „Kislányom, ilyen orral és ilyen bőrrel egyszerűen nem éri meg költségbe vernünk magunkat” mondta neki egykor a lehető legleereszkedőbb hangnemben. „Gondolnom kell a húgaidra.” Így hát Alexiát - bár nem is volt olyan nagy az orra és annyira sötét a bőre - tizenöt évesen elkönyvelték vénkisasszonynak. Nem mintha valaha is sóvárgott volna egy férj és a vele járó terhek után, de nem bánta volna a tudatot, hogy ha véletlenül valamilyen oknál fogva meggondolná magát, bármikor leakaszthat egy kérőt magának. Szeretett táncolni, így szívesen vette volna, ha legalább egyetlen bálon teljes értékű hajadon leányként vehetne részt, és nem a könyvtárban kéne kuksolnia. Most már csak húgai gardedámjaként tűnt fel az ilyen eseményeken, és könyvtárak

a 36 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

mindenhol voltak. Vénkisasszonyként azonban anyja nélkül is sétálhatott a Hyde Parkban, mert ezt csak azok róhatták fel neki, akik a kákán is csomót kerestek, ám az effélék - például a Reggeli Hírlap munkatársai - szerencsére nem tudták Alexia Tarabotti nevét. Lord Maccon durva kifogásai még most is a fülében visszhangzottak, ezért úgy érezte, mégsem egyedül vág neki a sétának, pedig a délelőtt kellős közepén járt az idő, és a legkevésbé sem természetfeletti nap is hét ágra sütött. Vitte hát hűséges bronznyelű ernyőjét a napsugarak ellen, valamint vitte Ivy Hisselpenny kisasszonyt is, hogy megossza vele Lord Macconnal kapcsolatos gondjait. Ivy Hisselpenny jó barátságban volt Alexiával. Elég régóta ismerték egymást, otthonosan kalandoztak a bizalom körbebástyázott mezején. Amikor tehát Alexia üzent neki, hogy van-e kedve sétálni, Ivy rögtön tudta, hogy a séta itt csupán körítés, amolyan mellékes elfoglaltság lesz. Bizonyos körülmények sajnálatos közjátéka folytán, Ivy amolyan határeset volt: a még éppen csinos és még éppen gazdag leány szerepét mérte rá a sors, és extrém kalapok iránti olthatatlan vonzalommal sújtotta. Alexia ez utóbbi tulajdonságát tudta legnehezebben tolerálni, de egyébként kellemes, hasonszőrű és legfőképpen minden lében kanál tettestársnak tartotta őt. Ivy ugyanakkor megértő és okos barátnőre lelt Alexiában, aki olykor igencsak átlépi a nőies finomság határait, de a legzordabb körülmények között is hűséges és kedves hozzá. Ivy egy idő után megtanulta vidáman fogadni Alexia nyerseségét, Alexia pedig rájött, hogy az embernek nem muszáj folyton a barátai fejfedőjét tanulmányoznia. Mivel tehát már ismeretségük korai szakaszában kitapasztalták, hogyan hunyhatnak szemet a másik legfárasztóbb tulajdonságai felett,

a 37 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

szilárdnak mondható barátság alakult ki köztük, amely mindkettőjüknek eőnyére vált. A Hyde Parkban lezajlott beszélgetésük is igen szokványosan indult. Ivy kedvesem - szólt Tarabotti kisasszony, amikor barátnője felbukkant -, igazán remek, hogy ilyen hamar sikerült beszorítanod e sétát a programodba. Nicsak, milyen förtelmes a tökfödőd! Remélem, legalább nem került egy vagyonba. Ó, Alexia! Elbűvölően tuskó módon szidalmazod a kalapomat. És miért ne értem volna rá ma délelőtt? Hisz jól tudod, hogy csütörtökön soha nincs ennél fontosabb dolgom. A csütörtök mindig olyan unalmas, nem igaz? - felelte Hisselpenny kisasszony. Ivy, komolyan mondom, legközelebb engem is elhívhatnál vásárolni. Temérdek borzalomtól kímélhetnénk meg magunkat. De miben különbözik a csütörtök a többi hétköznaptól? És így tovább. Igen szép nap volt, és a két hölgy karöltve sétálgatott suhogó szoknyában és a kisebb, jobban kezelhető turnűrben, amely csak a múlt szezonban jött divatba, és nagyban megkönnyítette a mozgást. Azt beszélték, hogy a franciáknál egyes hölgyek végképp leszámoltak a turnűrrel, ám ez a botrányos divathullám még nem jutott el Londonba. Mindketten napernyőjük védelmében sétáltak, bár Alexia gyakran hangoztatta, hogy az ő ábrázatával ez már édes mindegy. Miért pont a vámpíros falfehérség uralja a divatvilágot? Ahogy mendegéltek, az szinte festményre kívánkozott: Ivy rózsákkal ékesített, krémszínű muszlinruhában pompázott, Alexia pedig kedvenc bársonyszegélyes kék sétaruháját vette fel. Mindkét műremek bővelkedett a csipkében és a pliszírozott hajtásokban, valamint a merész redőkben, melyek viselőik divatbéli naprakészségét hirdették. Miss Hisselpenny összeállítása talán egy kissé túllőtt a célon, ám ez inkább buzgó igyekezetének, a 38 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

semmint a nemtörődömségének eredménye volt. A kellemes időjárás és a míves sétaruhák újkeletű tündöklése jelentős zsúfoltságot okozott a Hyde Parkban. Számos úriember emelt kalapot előttük, így akaratlanul is újra meg újra félbeszakították az egyre feszültebb Alexiát, Ivy azonban örvendezett a feléjük irányuló figyelmes bókoknak. Hihetetlen - zsémbelt Miss Tarabotti -, mi szállta meg a népeket ma délelőtt? Mintha csak házassági ajánlatokat jöttünk volna gyűjteni. Alexia, te talán úgy gondolod, hogy nincs keresnivalód ezen a piacon - felelte barátnője, és szégyenlősen visszamosolygott egy szépséges pej paripán feszítő, tisztes külsejű úrra -, de nekem derogál, hogy így végezzem. Tarabotti kisasszony önérzetesen felhúzta az orrát. Ha már a végzetnél tartunk, milyen volt a tegnap esti bál a hercegnőnél? - Ivy egyenesen falta a pletykákat. Mivel azokban családja szinte a középosztályhoz tartozott, kizárólag a legnagyobb bálokra voltak hivatalosak, tehát a Reggeli Hírlapból kimaradt tudnivalók dolgában Ivynak Alexiára kellett hagyatkoznia, aki zárkózóttabb természetéből adódóan sajnos nemigen tudta csillapítani pletykaéhségét. - Ugye szörnyű volt az egész? Egyáltalán ki volt ott? És milyen ruhában? Ivy, ha kérhetném, egyszerre csak egyet kérdezz! forgatta a szemét Alexia. Akkor tehát: jól sikerült este volt? Korántsem. Képzeld csak el, hogy semmiféle harapnivalót nem szolgáltak fel! Csak puncsot! El is vonultam a könyvtárba, és teát hozattam - mondta Alexia, és mivel igencsak felkavarták az emlékek, nyugtalanul megpördítette napernyőjét.

a 39 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Botrány! - hüledezett Ivy, mire Alexia felvonta sötét szemöldökét, és így folytatta: Pedig így történt. El se hinnéd, micsoda perpatvar kerekedett. És ráadásul még Lord Maccon is felbukkant. Miss Hisselpenny alaposabban szemügyre vette barátnője arcát, de csak bosszúságot látott rajta, ám az, ahogy Woolsey grófjának nevét kiejtette a száján, már szöget ütött Ivy fejébe. Ennek ellenére kijátszotta az együtt érzős kártyát. Jaj, drágám, nagyon szörnyű volt a társasága? kérdezte. Alexia előtt ugyan titkolta, de farkasember létére tisztes úriembernek tartotta Lord Maccont, csak hát az ő ízlésének egy ilyen férfi úgymond túl sok volt. Hatalmas termetével és mogorva természetével a gróf inkább elrémítette őt, noha társaságban mindig megfelelően viselkedett, és remek szabású öltözékével is kiérdemelte a hölgyek figyelmét - annak ellenére is, hogy havonta egyszer vérengző fenevaddá változott. Alexia megvetően horkantott. Csak a szokásos, semmi több. Azt hiszem, ez az alfahímek általános jellemzője lehet. Egyszerűen hozzá van szokva, hogy mindig mindenkinek parancsolhat. Eléggé le tud lombozni vele. - Hatásszünetet tartott. - Egyébként tegnap este egy vámpír is megtámadott - tette hozzá. Ivy ájulást színlelt, Alexia a karjánál fogva tartotta meg. Ne játszd meg magad! - utasította rendre barátnőjét. Egyetlen fontos ember sincs a közelben, hogy elkapjon. Ivy gyorsan magához is tért, és vehemensen így szólt: Jóságos ég, Alexia! Mért keveredsz mindig ilyen lehetetlen helyzetekbe? Alexia vállat vont és megszaporázta lépteit, így Ivy kénytelen volt szaladni, hogy beérje. -

a 40 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

És mit csináltál? - faggatózott tántoríthatatlanul. Természetesen fejbe vágtam a napernyőmmel. Hát ez elképesztő... Pont a feje búbján. De bárkivel megteszem, ha rám támad, akár természetfeletti, akár nem. Egyszerűen rám vetette magát! Csak úgy, szó nélkül, be sem mutatkozott! - mondta, de máris úgy érezte, mintha magyarázná a bizonyítványát. De Alexia, vámpírt akkor sem ütünk meg. Se napernyővel, se mással! Miss Tarabotti felsóhajtott, de lelke mélyén egyetértett barátnőjével. London társadalmi életében sosem voltak gyakori vendégek a vámpírok, de a jobb körökben előforduló néhány boly tagjai között politikusok, földbirtokosok és főnemesek is szép számban előfordultak. Aki pedig válogatás nélkül ütlegeli a napernyőjével az ilyen előkelőségeket, az bizony hamar búcsút mondhat a társasági életnek. Egyszerűen felháborító, amit művelsz - folytatta Miss Hisselpenny. - Es legközelebb mit csinálsz? Neki mész-a lordok Házának? Keresztbe teszel a környékbeli természetfelettieknek az éjjeli gyűlésükön? Alexia jót kuncogott Ivy agyszüleményein. Jaj ne, csak ötletet adok neked - sóhajtotta Ivy, és teátrálisan a homlokához emelte kesztyűs kezét. - Voltaképpen mi történt? Alexia elmesélte. Megölted?! - Miss Hisselpenny most már tényleg közel állt az ájuláshoz. Baleset volt! - állította Miss Tarabotti, és még erősebben szorította barátnője karját. Szóval rólad írtak a Reggeli Hírlapban! Te voltál a hölgy, aki egy halott férfit talált Snodgrove-ék tegnap esti bálján! - hadarta izgatottan Ivy, mire Alexia bólintott. - Ezek -

a 41 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

szerint Lord Maccon megfelelően elrendezte az ügyet, mert téged semmilyen formában nem említettek - folytatta megkönnyebbülten Ivy. Szerencsére azt sem, hogy a halott férfi vámpír volt tette hozzá Alexia az égre pillantva. - Képzelheted, hogy drága jó anyám micsoda patáliát csapott volna. Arról nem is beszélve, hogy a házassági esélyeidet is nagyban rontaná, ha kitudódna, hogy egymagad voltál a könyvtárban, mikor rád találtak a halott vámpírral! Alexia arcáról pontosan le lehetett olvasni, hogyan vélekedik az utóbbi megjegyzésről. Ugye tudod, hogy óriási hálával tartozol Lord Macconnak? - folytatta Miss Hisselpenny. Miss Tarabotti erre olyan arcot vágott, mint aki az imént nyelt le egy eleven angolnát. Nem hinném, Ivy. Neki az a dolga, hogy titokban tartsa az ilyesmit. Elvégre ő a nagy-londoni körzet természetfeletti ügyekért felelős főigazgatója, vagy nem is tudom, minek mondják ezt a NYIHA-nál. Egyáltalán nem érzem magam lekötelezve egy olyan embernek, aki csak a munkáját végzi. Egyébként amennyire belelátok a Woolsey- falka működésébe, szinte biztos, hogy nem Lord Maccon, hanem Lyall professzor intézkedett az újságíróknál. Ivy úgy érezte, barátnője lebecsüli a gróf érdemeit. Alexia persze könnyen beszél, rajta nem fog a férfi vonzereje, ám ettől még a lord korántsem közömbös a többiek számára. Az igaz, hogy skót, de már vagy húsz éve alfahím, ami természetfeletti mércével nem sok, de a nappali társadalom túlnyomó részének bőven elég. Az előző alfával lezajlott küzdelméről mindenféle mendemondák terjengtek. Egyesek szerint a mai viszonyokhoz képest túl kemény harc volt, ugyanakkor megfelelt a farkastörvényeknek. A régi gróf köztudottan züllött alak híré-

a 42 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

ben állt, az udvariasságot és az illemtant pedig vajmi kevéssé sikerült elsajátítania. Aztán egyszercsak megjelent Lord Maccon a semmiből, és legyőzte őt. A kegyetlen módszert a londoni körök egyik fele döbbenten, másik fele izgatottan fogadta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy e modern korban az alfahímek és a vámpírkirálynők többsége is ugyanazokkal a civilizált módszerekkel őrizte meg hatalmát, ahogy mindenki más: pénzzel, pozícióval és politikával. Lord Macconnak kezdetben talán új volt ez a módi, de húsz esztendő alatt szépen beletanult, mi több, immár a legjobbak egyikének tarthatta magát. Ivy még elég fiatal volt hozzá, hogy mindez lenyűgözze, ugyanakkor elég bölcs is, hogy északi származásáért ne ítélje el a grófot. Azt hiszem, szörnyen kegyetlenül bánsz vele - mondta Alexiának, amikor a fősétányról lekanyarodtak egy kisebb ösvényre. Nem tehetek róla. Sosem kedveltem. Ha te mondod... Megkerültek egy nyírfás csalitot, majd egy nagyobb tisztásra értek. E félreeső területet, amely távolabb esett a népszerű sétautaktól, és tágas égbolt alatt feküdt, újabban egy léghajótársaság vette birtokba. A de Lome-féle légcsavarral ellátott, Giffard-rendszerű járművek a kényelmes közlekedés legmodernebb és legnagyszerűbb vívmányának számítottak, a felsőbb társadalmi rétegek pedig előszeretettel röppentek a levegőbe. Ez az időtöltés az arisztokrácia körében majdhogynem felülmúlta a vadászat népszerűségét is. A léghajók már önmagában is elképesztő látványt nyújtottak, Alexia különösen rajongott értük. Remélte, hogy egyszer felszállhat valamelyikkel, mert úgy hallotta, fentről egészen lenyűgöző a panoráma, a fedélzeten ráadásul kiváló teával kényeztetik az utasokat.

a 43 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A két hölgy ámulva nézte, ahogy az egyik léghajó leszálláshoz készülődik. Messziről csak bámulatosan hosszú és karcsú hőlégballonnak tűnt, alján a szokásos kosárral. Amikor azonban közelebb értek, már látszott, hogy a ballon félig merevített, a kosár pedig leginkább túlméretezett bárkára hasonlított, amely ezernyi drótkötéllel csatlakozik a ballonhoz, és a Giffard ragyogó fekete-fehér emblémája díszelgett rajta. A szerkezet a rét fölé manőverezett, aztán Alexia és Ivy szeme láttára leállította légcsavarját, és lassan leereszkedett. Micsoda fantasztikus korban élünk - jegyezte meg Alexia, miközben csillogó szemmel bámult a roppant járműre. Szerintem természetellenes, hogy az ember a levegőbe száll - hűtötte le Ivy. Alexia idegesen dccegett. Jaj, ne légy már ilyen begyepesedett, zsémbes öregasszony! A csodás találmányok, az új tudományok korát éljük. Engem igenis lenyűgöz ezeknek a szerkentyűknek a működése. Eleve azt kiszámolni, hogyan tud felszállni... Ám ekkor közbeszólt egy finom női hang. Ivy megkönnyebbülten felsóhajtott - neki végső soron mindegy volt, hogy mi akadályozza meg Alexiát kacifántos eszmefuttatásában. Hátat fordítottak tehát a pazar léghajónak Alexia kelletlenül, Ivy élénken —, és teljesen más csoda tárult a szemük elé. A hang egy lélegzetelállító hintóról érkezett, amely észrevétlenül állt meg mögöttük. Magas építésű, nyitott fajta volt, nők ilyet igen ritkán hajtottak. A tökéletesen összeillő fekete lovak mögött mégis egy szőke hajú, kerekded hölgy üldögélt barátságosan mosolyogva. Az összeállítás kissé fura volt; a hölgy mintha nem is kocsikázáshoz, hanem a délutáni teához öltötte volna magára halványvörös színű és annál jóval

a 44 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

sötétebb szegélyű ruháját, a két eleven hátasló pedig jobban illett volna valami ficsúr fogatába. A hölgy tehát kedvesen mosolygott, göndör fürtjei is vidáman ringatóztak, de vasmarokkal fogta a gyeplőt. Mivel sem Alexia, sem Ivy nem ismerte, ezért vissza is fordultak volna, gondolván, bizonyára bosszantó tévedés történhetett, csakhogy a csinos hölgy ismét megszólította őket. Miss Tarabottihoz van szerencsém? Ivy összenézett Alexiával. Mégicsak különös, ha az embert a park közepén, a léghajókikötőnél ismeretlenül megszólítják, Alexia azonban hamar úrrá lett megrökönyödésén. Igen. Üdvözlöm. Pompás időnk van hozzá, nem igaz? - mutatott a hölgy ostorával a léghajóra, amely végleg földet ért, utasai pedig kiszálláshoz készülődtek. Ahogy mondja - felelte kurtán Alexia, mert kissé kedvét szegte ez a már-már tolakodóan közvetlen hangnem. - Netalán találkoztunk már? A hölgy csilingelő kacajjal válaszolt. Miss Mabel Dair vagyok... és igen, most már elmondhatjuk, hogy találkoztunk. Alexia arra gondolt, hogy biztosan egy eredetivel van dolga. Örvendek a szerencsének - biccentett tartózkodóan. Ha megengedi, bemutatnám Miss Ivy Hisselpennyt. Ivy pukedlizett, és közben megrángatta Alexia ruhájának bársonyszegélyű ujját. Ez a színésznő! - sziszegte Alexia fülébe. - Tudod, melyik! Jaj, ne mondd már, hogy nem tudod... Miss Tarabotti tényleg nem tudta, csak annyit sejtett, hogy illene tudnia.

a 45 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Aha - súgta közönyösen, de azért megkérdezte Ivytól: Szerinted jó ötlet egy színésznővel társalogni a Hyde Park közepén? Fél szemmel a léghajóról távozó utasokra sandított, de egyik sem figyelt rájuk. Miss Hisselpenny a szája elé emelte kesztyűs kacsóját, úgy mulatott barátnőjén. Ezt pont te kérded, aki tegnap este véletlenül... halálra ernyőzött egy szerencsétlen flótást... no hát, azt hiszem, ennek fényében harmadrangú kérdés, hogy illik-e nyilvánosan cseverészni egy színésznővel. Miss Dair ragyogóan kék szemmel követte az iménti párbeszédet, ezért ismét felkacagott. Kedveseim, éppen a tegnapi incidens miatt került sor erre a kissé udvariatlan randevúra. Alexiát és Ivyt igencsak meglepte, hogy a színésznő tudja, miről sugdolóztak. Nézzék el a pimaszságomat! Az sem szép, hogy így kihallgattam magukat. Nézzük el? - csodálkozott Alexia félhangosan, mire Ivy oldalba bökte. Az úrnőm ugyanis találkozni kíván magával, Miss Tarabotti - tette hozzá a színésznő. Az úrnője? Miss Dair bólintott, és szőke fürtjei ismét táncra perdültek. Jaj, tudom, hogy a magamfajták ritkán kerülnek az úrnőm fajtájához közel. A színésznőkből inkább talpasok lesznek - a farkasembereket jobban ámulatba ejti az előadóművészet. Miss Tarabotti végre ráeszmélt, miről is van szó. Jó ég, maga dolgozó!

a 46 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A színésznő elmosolyodott, és megint bólintott. A fürtökkel keretezett arcán rendkívül idegesítő módon kedves gödröcskék is megjelentek. Alexia teljesen összezavarodott. A dolgozók a vámpírok mellett segédkeztek, ilyen-olyan szolgai és gondnoki feladatokat láttak el, fizetségképpen pedig lehetőséget kaptak rá, hogy ők maguk is halhatatlanná váljanak. A vámpírok azonban nemigen választottak olyan dolgozót, aki rivaldafényben élte az életét. Jobban kedvelték a színfalak mögötti lélekvadászatot: festőket, költőket, szobrászokat és hasonló művészeket alkalmaztak. A nagyobb nyilvánosságot és felhajtást élvező művészek közismerten a farkasemberek világához álltak közel, ők tehát a színészek, operaénekesek, balett-táncosok közül választottak maguknak talpast. A művészi hajlammal megáldott embereket természetesen mindkét természetfeletti tábor előnyben részesítette, ugyanis a tehetséges, kreatív beállítottságú egyén általában rendelkezett bizonyos mennyiségű lélektöbblettel, így jobb eséllyel élhette túl a metamorfózist. Hogy egy vámpír választása egy színésznőre essen, ez merőben szokatlan De maga nő! - reklamált döbbenten Miss Hisselpenny; Ugyancsak köztudott volt, hogy a dolgozók és a talpasok is általában férfiak. A nők ritkábban élték túl az átváltoztatást, aminek senki nem tudta az okát, bár egyes tudósok a gyengébb testalkattal magyarázták a jelenséget. Ugyebár nem minden dolgozó vágyik örök életre felelte mosolyogva a színésznő. - Néhányunk megelégszik afféle támogatással is. Különösebben nem vágyom a természetfeletti létformára, de az úrnőm sok más módon kárpótol érte. És ha már itt tartunk, ráérne ma este, Miss Tarabotti?

a 47 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia végre felocsúdott a döbbenetből, és gondolkodóba esett. Kiforrott terve ugyan nem volt, de semmiképpen sem akart tájékozatlanul megjelenni a vámpírúrnő előtt. Ma este sajnos nem érek rá - válaszolta határozottan. Villámgyorsan döntött: üzen Lord Akeldamának, és megkéri, ugorjon be hozzá vacsorára. Ő talán adhat némi felvilágosítást a helyi bolyok világáról. A lord szerette a parfümös zsebkendőket és a rózsaszín nyakkendőket, de szerette az információt is. Akkor talán holnap este? - kérdezte reménykedve a színésznő, amiből egyértelműen kiderült, hogy úrnőjének milyen fontos e találkozó. Alexia igenlően biccentett, mire a kalapjáról lelógó toll megcirógatta a tarkóját. Hová kell mennem? Miss Dair előrehajolt az ülésről, és miközben egyik kézzel biztosan fogta az erőtől duzzadó, virgonc lovak gyeplőjét, a másikkal átadott Alexiának egy apró, lezárt borítékot. Megkérem, ne mondja el senkinek a címet - szólt a színésznő. - Elnézését kérem, Miss Hisselpenny. Bizonyára megérti, milyen kényes ügyről van szó. Ivy engesztelŐen felemelte két kezét, és kissé elpirult. Ugyan, Miss Dair, nem történt semmi. Ez a történet egyáltalán nem tartozik rám - felelte. Még neki is volt annyi sütnivalója, hogy ne kérdezősködjön vámpírügyekről. És ki a házigazda? - kérdezte Miss Tarabotti, mert kívülről, ugyan megnézte a borítékot, de kinyitni még nem merte. Nádasdy grófnő. Alexia hallotta már a nevét. Állítólag Nádasdy grófnő volt az egyik legidősebb vámpír, akinek szépségéről, könyörtelenségéről és illemtudásáról egyaránt legendák szóltak Ő volt

a 48 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

a westminsteri boly királynője. Lord Maccon is magabiztosan elsajátította a társas érintkezés csínját-bínját, de ezen a téren Nádasdy grófnő igazi szaktekintélynek számított. Miss Tarabotti merően nézett a kerekded, szőke színésznőre. Magának rejtett mélységei vannak, Miss Dair. Nem kellett volna tudnia, mi minden folyik Nádasdy grófnő köreiben, hát még a bolyban, de túlságosan szeretett olvasni. A Loontwill-ház könyvtárának jelentős része néhai apjától származott. Alessandro Tarabotti egyértelműen vonzódott a természetfeletti irodalomhoz, így Alexia nagyjából tisztában volt vele, hogyan működnek a vámpírbolyok. Miss Dairben bizonyára több lakozott, mint amennyit a szőke fürtök, a gödröcskék és a tökéletesen sikerült halvány rózsaszín ruha alapján sejteni lehetett róla. A szöszke loknik új fent meglebbentek. A pletykarovatok írhatnak bármit, Nádasdy grófnőről én csak jót tudok mondani - mondta, majd kissé gúnyos mosollyal hozzátette: - Már ha vonzódik az ember az ilyesmihez. Hölgyeim, örvendtem a találkozásnak. Finoman a lovakra suhintott a gyeplővel, mire a hintó hirtelen meglódult a hepehupás gyepen, de Miss Dair sziklaszilárdan ült a helyén. A fogat csattogott egy keveset a gyalogúton, majd pillanatokon belül eltűnt a nyírfák mögött. A két lány is a kocsi nyomán indult tovább. A mérnöki bravúrokat felvonultató léghajó elvesztette vonzerejét, hiszen komolyabb izgalmak voltak készülőben. Lassítottak lépteiken, és fojtott hangon beszélgettek tovább. Alexia egyre csak forgatta a kezében az aprócska borítékot. Egyébként a Hyde Parkban tett séta - Alexia eredeti szándéka szerint - valóban megtette a hatását. Lord Maccon iránt érzett haragja elillant, s a helyére nyugtalanság költözött.

a 49 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ivy sápadtnak tűnt, illetve még a szokásos színét is alulmúlta. Végül csak rámutatott a lezárt borítékra, amelyet maga Alexia is feszülten babrált. Tudod, mit jelent ez? Tudom hát - felelte MissTarabotti, miután nyelt egy nagyot, de annyira halkan mondta, hogy Ivy alig hallotta. Te most megkaptad egy vámpírboly címét. Úgyhogy vagy bevesznek maguk közé, vagy az utolsó csepp véredet is kiszívják. A nappali népek közül csak a dolgozók juthatnak ilyen információ birtokába. Tudom! - feszengett Alexia, és már azon töprengett, hogy természeten túliként hogyan fogadják majd a bolyban. Vélhetően nem lesznek kedvesek. Az ajkát harapdálta. Mindenképpen muszáj beszélnem Lord Akeldamával. Miss Hisselpenny arcán, ha ez lehetséges, még az eddiginél is nagyobb aggodalom tükröződött. Muszáj? Formabontóan iszonyú jelenség. Ez a leírás valóban remekül illett Lord Akeldamára. Alexia egyébiránt csak annyira tartott az ilyen alakoktól, mint a vámpíroktól általában, ami azért előnyt jelentett, mert Lord Akeldama mindkettő volt egy személyben. A lord aranyos-rubintos csattal ékesített, magas sarkú cipőben tipegett be a szobába. Drága, drága Alexiám! Már a legelső találkozáskor is a keresztnevén szólította Alexiát. Azzal érvelt, hogy minden bizonnyal barátok lesznek, felesleges tehát elnyújtani a formaságokat. Előszeretettel hangsúlyozta mondandóját ismétléssel és a jelzők halmozásával.

a 50 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Drágám! - Általában úgy tűnt, hogy még beszélni is dőlt betűkkel beszél. - Jaj, drágám, annyira tökéletesen, édesen kedves volt tőled, hogy meghívtál engem vacsorára! Édes drágám... Miss Tarabotti mosolyogva fogadta e szavakat. Lord Akeldamára úgyis csak vigyorogni lehetett, mert az öltözéke következetesen abszurd volt. A magas sarkú cipőhöz sárga kockás kamásli és aranyszínű szaténbricsesz társult narancs- és citromsárga csíkos mellénnyel, valamint élénk rózsaszín brokátkabát. E három színben pompázott a kínai selyemből készült méretes, fodros kravátlija is, amelyet alig bírt megzabolázni a hatalmas rubinnal ékesített nyakkendőtű. Tündérarcát feleslegesen púderezte, hiszen már eleve holtsápadt volt, ahogy a fajtája általában. Kétoldalt kerek foltokban pirosító virított, akár a festett fabábokon. Mindezt aranymonoklival tetézte, pedig sasszeme volt, mint minden vámpírnak. Légies mozdulattal helyet foglalt Alexiával szemben egy kis kétszemélyes kanapén, az apró, de fényűzően megterített étkezőasztalnál. Miss Tarabotti - anyja legnagyobb szégyenére - úgy döntött, hogy saját kis szalonjában, négyszemközt fogadja a lordot. Alexia igyekezett elmagyarázni anyjának, hogy a közhiedelem, miszerint a vámpírok kizárólag hivatalos invitálást követően léphetnek be magánrezidenciákba, egyes-egyedül az illemszabályokhoz való megszállott ragaszkodásukból eredeztethető. De persze most is hiábavaló volt a magyarázkodás. Egy kisebb hisztériás roham után Mrs. Loontwill visszavonulót fújt, mert belátta, hogy az eseményre Alexia öntudatos talján vérének köszönhetően így is, úgy is sor kerül; sietősen elvitte tehát két kisebb lányát és férjét Lady Blingchester esti kártyapartijára. Mrs. Loontwill nagy gyakorlattal alkalmazta az elvet, miszerint amiről nem tud, az nem is árthat neki, főleg ha Alexiáról és a természetfelettiről van szó. -

a 51 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Így hát Alexia egyedül maradt a házban, és az érkező Lord Akeldamát is csak Loontwillék régi, sokat próbált komornyikja, Floote fogadta az ajtóban. A lordot szemmel láthatóan frusztrálta e tényállás, mert olyan drámaian, olyan kecsesen ült a kanapén, mint aki jóval nagyobb közönségre számított. A vámpír előkapott egy parfümös zsebkendőt, és játékosan meglegyintette vele Alexia vállát. Ejnye, kis cukorborsóm, úgy hallottam, ön nagyonnagyon csintalan, rossz kislány volt a hercegnő tegnapi bálestjén...! Lord Akeldama külseje és viselkedése az öntelt, magas rangú pojácákat idézte, pedig olyan éles esze volt, hogy az Londonban is ritkaságszámba ment. A Reggeli Hírlap heti bevételének a fele nála kötött ki, mert akár az éjszaka közepén is képes volt értékes tudnivalókkal szolgálni szinte bármiről. Alexia azt gyanította, hogy minden fontosabb nemesi házban akad egy beépített dolgozója, és kémszellemeket is telepített a kulcsfontosságú közintézményekben zajló ügyek kifülelésére. Miss Tarabotti nem akarta megadni vendégének az elégtételt, hogy megkérdezze, honnan értesült az esti történésekről, inkább csak megvillantotta titokzatosnak szánt mosolyát, és töltött egy kis pezsgőt. Lord Akeldama a pezsgőn kívül soha semmi mást nem volt hajlandó meginni - már ha nem éppen vért fogyasztott. Állítólag egyszer azt mondta, hogy a létező legcsodásabb ital a kettő keveréke, amit ő rajongva rózsaszörpnek nevezett. Akkor tehát tudja, miért hívtam meg? - kérdezte Alexia, és felé nyújtotta a sajtos tekercsekkel megrakott tálat, mire Lord Akeldama csak legyintett, aztán mégis elvett egyet, és leharapta a végét. Nos, aranyom, nyilván azért hívott, mert már egy percig sem bírta volna becses társaságom nélkül. És mélységes mély sebet ejt az én nagy szívemen, ha mégsem ez volt az indítéka. a 52 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miss Tarabotti intett a komornyiknak, aki enyhén rosszalló ábrázattal elindult az első fogásért. Dehogynem, természetesen ezért hívtam. És persze tudom, hogy én is ugyanígy hiányoztam önnek, hiszen ezer éve nem találkoztunk. Meg sem fordult a fejemben, hogy kellemes látogatása pusztán kíváncsiságnak lenne köszönhető, nevezetesen, hogy miként sikerült végeznem egy vámpírral tegnap este - felelte szelíden. Egy pillanat, drágaságom - vágott közbe Lord Akeldama felemelt kézzel, majd elővett a mellényzsebéből egy apró, tüskés szerkezetet, amely úgy nézett ki, mint két, csiszolt kristálydarabba illesztett hangvilla. Hüvelykujjával megpöccintette az egyik villát, aztán pár pillanattal később a másikat is. Mélyen zúgó, disszonáns hangot adtak, mintha két különböző méhfajta döngicsélne versenyt, a kristály pedig még fel is erősítette a zajt. A lord óvatosan az asztal közepére helyezte az eszközt, ahol az tovább zúgott. Alexiát nem különösebben zavarta, de úgy Sejtette, hogy hamarosan fogja. Egy idő után hozzá lehet szokni – mentegetőzött Lord Akeldama. És mi ez? Nos, ez a kis ékszer egy harmonikus rezonanciazavaró. Az egyik szolgám hozta nemrég a jó öreg Párizsból. Bájos, nemde? Nagyon, de pontosan mire való? Ebben a szobában nincs sok haszna, de ha a mi kis csevegésünkbe bárki megpróbál messzebbről, hallókürttel vagy más lehallgatóeszközzel belefülelni, akkor bizony csúnya üvöltést fog hallani, ami pokoli fejfájást okoz. Jómagam is kipróbáltam. Bámulatos - felelte Alexia, szándéka ellenére lenyűgözve. - Olyasmiről fogunk beszélni, amire mások is kíváncsiak lehetnek? a 53 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Nos, az imént ott hagytuk félbe, hogy megölt egy vámpírt, nem igaz? Bogaram, én tudom, hogy csinálta pontosan, de talán nem volna tanácsos világgá kürtölnie. Valóban? És hogy csináltam? - kérdezte Alexia kissé megbántva. Lord Akeldama felnevetett, megcsillantva szerfelett fehér és hegyes agyarait. Oh, drága hercegnőm - mondta, majd a legkiválóbb sportolók és a természetfelettiek gyorsaságával megragadta Alexia szabad kezét, mire eltűntek rettenetes agyarai, arcának tündéri szépsége nőiessé lágyult, és testi ereje is elillant. - Hát így. Alexia bólintott. Lord Akeldama csak negyedik találkozásuk alkalmával jött rá, hogy kis barátnője természeten túli. Mivel eltávolodott a vámpírbolyok világától, hivatalos tájékoztatást sosem kapott Alexia létezéséről, és ezt hosszú hírszerzői pályafutásának egyik bosszantó malőrjeként tartotta számon. Egyetlen mentségére az szolgálhatott, hogy jóllehet a természeten túli férfiakból is igen kevés volt, természeten túli nők gyakorlatilag nem is léteztek. Nem számított rá, hogy e felettébb ritka faj egy példánya egy túlontúl öntudatos vénkisasszony képében bukkan fel, aki ennek tetejébe otthonosan mozog London felsőbb köreiben is a két ostoba húgával meg a félnótás anyjával. Így aztán a lord merő szeszélyből minden lehetőséget megragadott - vele Alexia kezét, olykor karját is -, hogy újra és újra emlékeztesse magát Alexia kilétére. Most éppen a kezét simogatta igen szeretetteljesen, ám a testi vonzalom legapróbb csírája nélkül. Rózsaszálam — mondta neki egyszer ama bizonyos tekintetben is csak annyi veszélyt jelentek önre, mint abban, hogy váratlanul kegyedbe harapnék, lévén egyformán lehetetlen mindkettő. Utóbbi esetben én nem találnám a szüka 54 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

séges eszközt, az előbbiben pedig ön tapogatózna hiába. Apja könyvtárában Alexia minden egyéb szükséges magyarázatot megtalált. Alessandro Tarabotti igen kalandos életet élt, mielőtt nősülésre adta a fejét. A Brit Birodalom minden szegletéből felhalmozott könyveiben itt-ott igen érdekes illusztrációk rejtőztek. Különösen a primitív népekről szóló tanulmányok érdekelték, és a szöveghez tartozó ábrák láttán még Evylin is szívesen felkereste volna a könyvtárszobát, ám sajnos nem tudott róla, hogy egyes házaknál ilyen helyiség is létezik. Szerencsére Alexia egész családja úgy gondolta, hogy amiről nem ír a Reggeli Hírlap pletykarovata, azt elolvasni sem érdemes. Alexia tehát jóval többet tudott a testiségről, mint amennyit egy angol vénkisasszonynak illett volna, de annyit biztosan, hogy figyelmen kívül hagyja Lord Akeldama szűzies érintését. Elképzelni sem tudja, milyen pihentető nekem az ön csodás társasága — mondta a vámpír, amikor legelőször érintette meg Alexiát.- Olyan, mint amikor az ember, aki egész életében jó meleg fürdővízben ázott, hirtelen jéghideg hegyi patakba ugrik. Megrázó élmény, de úgy hiszem, jót tesz a léleknek. - Elegánsan megborzongott. - Jó újra megérezni a halandóságot, persze, csak egyetlen pillanatra, és ugyebár csakis az ön ragyogó jelenlétében. - Alexia ezután, a vénkisasszonyokra korántsem jellemző módon, megengedte, hogy Lord Akeldama bármikor megfoghassa a kezét - mindazonáltal kizárólag akkor, ha senki más nem látja őket. A tegnap esti vámpír ott a könyvtárban nem tudta, ki vagyok - szólt Miss Tarabotti, és belekortyolt a pezsgőbe. Egyenesen nekem rontott, rögtön a nyakamat vette célba, aztán eltűntek az agyarai. Azt hittem, a többség mostanra már tud rólam. A NYIHA kétségtelenül erősen szemmel tart. Lord

a 55 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Maccon tegnap este még a szokottnál is gyorsabban érkezett. Még a tőle megszokottnál is. Lord Akeldama bólintott. Haja ragyogott a gyertya fényében. Loontwillék már a legújabb technika szerint gázzal világítottak, de Alexia jobban szerette a méhviaszt, legalábbis amikor nem olvasott. A gyertyafényben Lord Akeldama haja olyan aranyszínben ragyogott, mint a cipőcsatja. A vámpírokat mindenki sötét, kissé baljóslatú alaknak képzelte, Lord Akeldama azonban szöges ellentétben állt ezzel a képpel. Hosszú, szőke haját lófarokba fogva viselte, pedig ez a módi már több száz éve kiment a divatból. Alexia szemébe nézett; az arca hirtelen komolynak és öregnek tűnt - éles ellentétben állt nevetséges ruházatával. Bizony, a többség tud Önről, gyöngyöm. Mind a négy hivatalos boly rögtön a metamorfózis után közli a lárváival, hogy Londonban él egy lélekszipoly. Miss Tarabotti összerezzent. Lord Akeldama általában tiszteletben tartotta, hogy Alexia nem szereti ezt a kifejezést, amit a jelenlétében ő használt először, amikor végre rádöbbent, kivel áll szemben. Hosszú élete során egyetlenegyszer, egy szemvillanás alatt semmivé foszlott tökéletes kisugárzása, amikor egy szókimondó vénleány álruhájában természeten túlira lelt. Miss Tarabotti érthető módon nem szerette, ha lélekszipolynak hívták, és Lord Akeldama ügyelt is rá, hogy többé ki ne ejtse előtte ezt a szót, csak ha feltétlenül szükséges. Most úgy érezte, nem kerülheti el. Floote megérkezett a vízitormás uborkakrémlevessel. Lord Akeldama számára a rendes ételek nem jelentettek valódi táplálékot, de az ízeket ő is ugyanúgy élvezte. Visszataszítóbb vámpírtársaival ellentétben ő nem gyakorolta a római kori vámpírok szokását, így a megkönnyebbüléshez használt vödörre sem volt szüksége. Minden fogás udvariasan meg-

a 56 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

kóstolt, a többit pedig meghagyta a személyzetnek. A jó levest nem szabad elpocsékolni, márpedig ez a leves igen jó volt. Loontwillékről sok rosszat el lehetett mondani, de garasoskodással soha senki nem vádolta őket. Vénkisasszony létére még Alexia is elég szép járandóságot kapott, amiből kedvére öltözködhetett a legutolsó divat szerint, bár meg kell hagyni, e naprakészsége a túlzásoktól sem volt mentes. Szegény leány egyszerűen nem tehetett róla, de a ruhaválasztásban mindig valamiképp lélektelennek bizonyult. Loontwillék pazar életvitele tehát az étkezésre is kiterjedt, ugyanis remek szakács dolgozott náluk. Floote észrevétlenül elosont a következő fogásért, Alexia pedig kiszabadította kezét barátja szorításából, és mivel nem volt kenyere a képmutatás, haladéktalanul a tárgyra tért. Mondja, lordságod, mi folyik itt? Ki volt az a vámpír, aki tegnap este rám támadott? Hogyhogy nem tudta, ki vagyok? Úgy sejtem, még azt sem tudta, miféle vagyok, mintha senki sem beszélt volna neki a természeten túliak létezéséről. Jól tudom, hogy a NYIHA a köznép előtt titokban tartja a kilétünket, de a falkák és a bolyok általában jól értesültek. Lord Akeldama előrehajolt, és újra megpöccintette a hangvilláit. Legdrágább barátnőm, rátapintott a dolog legesleglényegére. Mivel azonban sajnálatos módon kiiktatta a szóban forgó illetőt, a természetfeletti körök kezdik azt hinni, hogy e kérdésekre csak Ön tudja a választ. Sokan törik most a fejüket, és tudja jól, milyen gyanakvó népség a vámpíroké. Egyesek már most azt képzelik, hogy a bolyokat szántszándékkal nem tájékoztatják, és vagy az ön kacsója van a dologban, vagy a NYIHA-é, de leginkább mindkettő - mondta, majd fogait kivillantva elmosolyodott, és ivott egy korty pezsgőt. Alexia hátradőlt, és nagyot sóhajtott. a 57 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Akkor már értem, miért volt olyan erélyes a meghívása. Lord Akeldama továbbra is nagy nyugalomban üldögélt, de most mintha kissé kihúzta volna magát. Meghívása? Kinek a meghívása, szépséges virágszálam? Nádasdy grófnőé. Lord Akeldama erre már valóban kihúzta magát. Zuhatagnyi kravátlija nyugtalanul remegett. A westminsteri bolykirálynő... - sziszegte villogó agyarral. - Édesem, arról a nőszemélyről lehet ugyan beszélni, csak hát úri társaságban nem használunk olyan szavakat. Floote behozta a kakukkfűvel és citrommal ízesített nyelvhalfilét. Felvont szemöldökkel pillantott a zümmögő ketyerére, majd a zaklatott Lord Akeldamára. Alexia finoman megrázta a fejét, amikor látta, hogy az öreg komornyik alkalmi testőrként a szobában maradna. Miss Tarabotti alaposan szemügyre vette Lord Akeldama arcát. Kóbor vámpír volt, egyik bolyhoz sem tartozott. A vérszívók ritkán adták magányra a fejüket. Amelyik mégis el akart szakadni a bolytól, annak komoly kapcsolati tőkére, valamint nagy lelki és természetfeletti erőre volt szüksége. A nagy szabadság aztán sokaknál különc, szeszélyes viselkedést eredményezett. Státuszának megőrzése végett Lord Akeldama mindig kifogástalan rendben tartotta az iratait, és a NYIHA nyilvántartásában is szerepelt, de a bolyokhoz persze így is némi előítélettel viszonyult. Megkóstolta a halat, ám a pompás ízélmény sem enyhített felkavart kedélyállapotán. Durcásan eltolta a tányért, majd hátradőlt, és az asztal alatt összeütögette két, drága cipőbe bújtatott lábát. Azt hittem, ön jóban van a westminsteri bolykirálynővel. Tévedtem volna? - kérdezte Alexia elkerekedett szemmel és színlelt ártatlansággal. -

a 58 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Akeldama láthatóan észbe kapott, és visszavette kifinomult modorosságát. Két kezét finnyásan lelógatta, így készült kifejteni mondandóját. Nos, egyetlen tubarózsám, a bolykirálynővel... vannak nézeteltéréseink. És az a sanda gyanúm, hogy némelyest... - itt egy pillanatig kereste a megfelelő szót - hogy is mondjam, harsánynak tart engem. Miss Tarabotti ránézett, és közben igyekezett értelmet kihámozni a gróf válaszából, no és annak mögöttes tartalmából. Én meg azt hittem, hogy ön nem kedveli a grófnőt. Ugyan, édesem, ki mesélt ilyen csacskaságot? Alexia beletúrt a halba, jelezvén, hogy nem fogja elárulni, ki volt az. Miután végzett a fogással, rövid csend következett, amíg Floote elvitte a tányérokat, és felszolgálta a gusztusos és csinosan elrendezett főszenzációt: dinsztelt sertésszeletet almakompóttal és apró szemű tepsis burgonyával. Amint a komornyik távozott, Miss Tarabotti feltette végre a kérdést, amiért meghívta magához a lordot. Lordságod szerint mit akarhat tőlem? Lord Akeldama a sertésszeletet méltatlanul mellőzve, résnyire húzott szemmel piszkálta rubintos nyakkendőtűjét. A grófnőnek meglátásom szerint két oka lehet a meghívásra. Vagy pontosan tudja, mi történt a tegnap esti bálon, és meg akarja vásárolni az ön hallgatását, vagy pedig halvány gőze sincs róla, ki lehetett az a vámpír, és mit keresett az ő területén, de azt hiszi, hogy ön tudja a választ. Akárhogy is áll a dolog, nem ártana tovább tájékozódnom ez ügyben - felelte Miss Tarabotti, és bekapott egy aprócska vajas krumplit, a lord pedig megértően bólogatott. Biztos, hogy nem tud semmi mást?

a 59 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Drága leány, hova gondol ön, hát ki vagyok én? Lord Maccon talán? - kérdezte, majd a száránál fogva maga elé emelte a pezsgőspoharát, kissé megforgatta benne az italt, és közben merengve figyelte a kis buborékokat. - Azért van egy ötletem, virágocskám. Keresse fel a farkasembereket! Ők talán többet tudnak az idevágó tényekről. Lord Maccon, mivelhogy a NYIHA-nál dolgozik, nos, ő tudhatja a legtöbbet. De NYIHA-titokfelelősként ő fogja legutolsónak megosztani velem a fontosabb részleteket! - ellenkezett Alexia, próbálva leplezni izgalmát. Lord Akeldama csilingelő kacajjal válaszolt, amely inkább ravasz volt, mintsem vidám. Akkor, minden Alexiák legdrágábbika, nincs más hátra, be kell vetnie női fortélyai tárházát. A farkasemberek mindig is fogékonyak voltak a gyengébbik nem jelzéseire, már amennyire vissza tudok emlékezni, és higgye el, nekem aztán van mire! - Játékosan felvonta a szemöldökét, hiszen tudta, hogy egy perccel sem néz ki többnek huszonhárom évesnél; ennyi idős volt, amikor átesett a metamorfózison. - Ezek a drága bestiák részrehajlóak a nőkkel szemben, bár egy kissé állatiasak - mondta, majd kéjesen megborzongott. - Különösen Lord Maccon. Olyan hatalmas és durva - tette hozzá, és pajkosan mordult egyet. Tarabotti kisasszony jót kuncogott a műsoron. Módfelett szórakoztatónak találta, ha egy vámpír farkasembert próbált utánozni. Azt tanácsolom, okvetlenül keresse fel őt holnap, de még azelőtt, hogy ellátogatna a westminsteri királynőhöz - folytatta a vámpírúr, majd előrehajolt, és ismét megfogta Alexia csuklóját, mire eltűntek az agyarai, a szemén pedig látszott, milyen idős lehet valójában, noha pontos életkorát Alexiával sem osztotta meg. „Csillagom, a vámpír olyan, mint a jólnevelt úrihölgy: -

a 60 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

sosem árulja el a korát” - mondogatta. Azért sokat mesélt neki a sötét időkről, amikor a nappali népek még nem tudtak eleget a természetfelettiről, és a farkasemberfalkák meg a vámpírbolyok sem fedték fel magukat a Brit-szigeteken. Nyilvános felbukkanásuk valódi forradalmat indított el a filozófia és a tudomány terén a reneszánsznak is nevezett korban, amelyet a vámpírok a felvilágosodás koraként emlegettek, az azt megelőző időszakra pedig érthető okokból a „sötét idők” kifejezést használták. Akkor még az éj leple alatt kellett osonniuk. Lord Akeldamát általában csak több üveg pezsgő elfogyasztása után lehetett rábírni, hogy meséljen régi élményeiről. Alexia mindazonáltal úgy számolgatta, hogy a lord legalább négyszáz éves. Figyelmesen tanulmányozta barátja arckifejezését. Csak nem a félelem jelei mutatkoznak rajta? Galambom - szólt Lord Akeldama őszinte és komoly ábrázattal -, szavamra mondom, nem tudom, mi folyik itt. Tudatlan szamár vagyok, hah! De nagyon kérem, borzasztóan vigyázzon magára! Miss Tarabotti most már pontosan tudta, mitől olyan zaklatott a vendége: Lord Akeldama sem volt tisztában vele, mi történik. Évek óta minden fontosabb politikai játszmában nála volt az ütőkártya, és megszokta már, hogy a vonatkozó tudnivalók legelőször hozzá jutnak el, de ez az ügy rajta is ugyanúgy kifogott, mint Alexián. - Ígérje meg - folytatta a lord hevesen,hogy megpróbál minél többet kisajtolni Lord Macconból, még mielőtt belépne a westminsteri boly ajtaján. Hogy ön jobban megértse a helyzetet? - kérdezte mosolyogva Alexia. Dehogyis, drágám — rázta a fejét a vámpírúr. - Azért, hogy ön megértse.

a 61 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

-A

Zsuzsa

zt a mindenit! - morrant fel az ajtóban tornyosuló Lord Maccon, amikor meglátta az érkező vendéget. - Miss Tarabotti, ugyan mivel érdemeltem ki, hogy ilyen korán reggel felkeresett? Még a második csésze teámat se ittam meg. Alexia szóra sem méltatta e szerencsétlenre sikeredett üdvözlést, és a küszöbön ácsorgó gróf mellett beviharzott a szobába. A beviharzás során az ajtó keskeny mivoltából és önnön kebleinek (még fűzőben is) jelentékeny méretéből adódóan rövid testi kontaktusba került a gróffal. Alexia zavartan észlelte, hogy elfogta némi bizsergés, amit kétségkívül a férfi irodájának visszataszító állapota váltott ki belőle. Papírhegyek borítottak mindent, halomban álltak minden sarokban, az íróasztal - ha ugyan íróasztal volt a töméntelen kacat alatt - jóformán ki sem látszott alóluk. Mindemellett karikába tekeredett, televésett vékony fémlemezek is hevertek szanaszét, máshol kupacokban álltak a hengertokok, amelyekről Alexia gyanította, hogy hasonlókat tartalmaznak. Alexia nem is értette, miért kell a grófnak mindent fémlemezre

a 62 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

rögzítenie, de nagy számukból arra következtetett, hogy nyomós oka lehet rá. Összeszámolt továbbá legalább hat koszos teáscsészét és ugyanennyi csészealjat, valamint észrevett egy pecsenyéstálat is, rajta egy nemrég még bizonyára jókora darab nyers hús maradványaival. Miss Tarabotti egy-két alkalommal már megfordult Lord Maccon irodájában, és bár úgy találta, hogy a helyiség az ő ízlésének kissé túl férfias, ilyen felfordulással még egyszer sem találkozott. Te jóságos ég! - mondta, hogy ezzel is múljon a bizsergés, aztán feltette a legkézenfekvőbb kérdést: - És Lyall professzor hol van? Lord Maccon végigsimította borostás képét, és kétségbeesetten felkapott egy keze ügyébe eső teáskannát, majd a csőrén át kiitta belőle a maradékot. Miss Tarabotti elfordult, mert nézni sem bírta. Eszébe jutott, hogy valaki azt mondta a grófról, hogy éppen csak megüti a civilizáltsági mércét. Becsukta a szemét, és azon töprengett, ki mondhatott ilyet, aztán rájött, hogy ő maga volt. Egyik remegő kezét a torkához emelte, és így szólt: Lord Maccon, kérem, szíveskedjék csészéből inni! Tudja, milyen érzékeny vagyok az ilyesmire. A gróf szabályosan felhorkant. Drága Miss Tarabotti, ha magában tényleg lakozik bármiféle érzékenység, nekem azt sosem mutatta meg - felelte, de azért letette a teáskannát. Alexia jobban megnézte magának Lord Maccont. Úgy tűnt, a férfi nincs valami jó bőrben. Alexia szíve közben ide-oda verdesett. A gróf mahagóniszínű haja elöl az égnek meredt, mintha nagy idegességében folyton beletúrna. A külseje még a szokásosnál is rendetlenebbnek tűnt. A reggeli félhomályban mintha a szemfogai is előbújtak volna ami a kimerültség biztos

a 63 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

jele volt. Alexia hunyorított, hogy jobban lássa. Talán közeleg a telihold, gondolta. Sötét szeme még így, lélektelenül is kifejező volt, s a benne ülő aggodalom némelyest enyhítette a teáskanna feletti rosszallást. NYIHA-s ügyek - próbálta Lord Maccon a lehető legtömörebben megmagyarázni Lyall professzor távollétét és irodája tragikus állapotát, aztán megmasszírozta az orrnyergét. Alexia bólintott. Nem is számítottam rá, hogy napközben itt találom magát. Nem ilyenkor szokott aludni? A farkasember a fejét rázta. Egyhuzamban akár több napig is bírom a nappali fényt, főleg amikor ilyen rejtélyt kell megoldanom. Gondolom, tudja, hogy alfahím se lehet csak úgy akárki. A mi képességeink meghaladják az átlagos farkasemberét. Egyébként meg Viktória királynő is érdeklődik. Lord Maccon a NYIHA természetfeletti ügyei és a woolseyfalka mellett Viktória királynő Árnyékkormányában is szerepet vállalt, amolyan hírszerzői minőségben. Nos, ettől függetlenül borzalmasan néz ki - közölte keresetlenül Alexia. Ejha, ez igen, nagyon köszönöm, hogy így aggódik, Miss Tarabotti - felelte a gróf, aztán kissé kihúzta magát, de még a szemét is nagyobbra nyitotta, hogy valamivel élénkebbnek tűnjön. Mégis mit művelt magával? - folytatta Alexia. Nem aludtam, mióta magát megtámadták. Alexia enyhén elpirult. Ennyire aggódik a sorsomért? Nahát, Lord Maccon, ez igazán megható. Korántsem - válaszolta udvariatlanul a férfi. Leginkább a nyomozást felügyelem. És tény, hogy aggódom, de csak azért, mert bármikor jöhet a következő áldozat. a 64 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Magának nyilván nincs mitől tartania, tud vigyázni magára. Miss Tarabottit egyfelől lelombozta, hogy a gróf egy fikarcnyit sem törődik az ő testi épségével, másfelől viszont örömmel nyugtázta, hogy bízik a képességeiben. E vegyes érzésekkel az egyik székből felnyalábolt néhány fémtekercset, aztán leült tanulmányozni őket. A fény felé kellett tartania a kezében tartott példányt, hogy ki tudja silabizálni a belekarcolt szöveget. Kóbor vámpírok nyilvántartásba vételi engedélyei állapította meg. - Gondolja, hogy annak is volt engedélye, aki tegnap megtámadott? Lord Maccon indulatosan odacsörtetett, és kikapta a kezéből a tekercseket, ám azok hangos csörömpöléssel a földre hullottak, a gróf pedig átkozta nappali kétbalkezességét. De akármennyire is bosszankodott — színleg - Alexia felbukkanásán, titokban örült, hogy valakivel végre megoszthatja az elméleteit. A hallgatóság szerépét többnyire a bétahím töltötte be, de mivel ő vidékre utazott, őalfasága csak félhangosan dünnyögött maga elé, ha megszállta a közléskényszer. Ha van is engedélye, nem a londoni irodától kapta. Lehet, hogy nem is fővárosi? Lord Maccon felvonta a vállát. Tudja, milyen területvédő fajták ezek a vámpírok. Még aki nem tagja a bolynak, többnyire az is azon a környéken marad, ahol a metamorfózisa történt. Persze lehet, hogy máshonnan került ide, de honnan és miért? Mily súlyos oka lehetett rá, hogy elhagyja a természetes élőhelyét? Tulajdonképpen azért küldtem el Lyallt, hogy azt kiderítse.

a 65 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Tarabotti kisasszony értette a helyzetet. A NYIHA központja London belvárosában működött, de országszerte tartott fenn irodákat a természetfeletti egyének megfigyelésére. A felvilágosodás korában, amikor a természetfelettieket már elfogadták és nem üldözték tovább, a felügyeletükre létrehozott szervezet idővel a megértésükre helyezte a hangsúlyt. Ilyen szellemben működött a modern NYIHA, amely farkasembereket, vámpírokat, de halandókat és egy-két kísértetet is foglalkoztatott. Alexia úgy sejtette, néhány kioltó is lehet még köztük, bár az utóbbi időkben már nem sok hasznukat vehették. Nappal postakocsival utazik, éjszaka pedig farkasként halad - folytatta Lord Maccon. - Érinti mind a hat közeli várost, de még telihold előtt visszatér a jelentéssel, legalábbis remélem, hogy így lesz. Canterburyben kezdett? - érdeklődött Miss Tarabotti, mire Lord Maccon azonnal megperdült és merően nézett rá. A szeme most sokkal inkább volt sárga, mint aranybarna, és szinte ragyogott a gyéren megvilágított szobában. Utálom, ha ezt csinálja - morogta. Mit? Hogy kitalálom? - kérdezte Alexia, de az ő sötét szeme már mosolygott. Hogy maga miatt olyan kiszámíthatónak érzem magam. Canterbury kikötőváros, ahol több út is keresztezi egymást - mosolygott Alexia. - A mi titokzatos vámpírunk legfőképpen onnan jöhetett. De maga mégis úgy gondolja, hogy londoni volt, ugye? Igen, így érzem - bólintott Lord Maccon. - Helybéli szaga volt. Minden vámpír kap valamiféle jelzőillatot a teremtőjétől, és ez az átalakulás után érződik legerősebben. A mi kis barátunkat a westminsteri boly halálszaga lengte körül. Tarabotti kisasszony csak döbbenten pislogott. Apja könyveiben ez a téma sehol sem szerepelt. Hogy a farkasemberek kiszagolják a vámpírok vérvonalát? És akkor a vámpírok is felismerik a 66 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

a különböző falkákat? Beszélt a helyi királynővel? - kérdezte végül Alexia. Egyenesen a bolyházba mentem, miután távoztam a könyvtárból. De a királynő azt állítja, semmi köze nincs a támadóhoz. És ha Nádasdy grófnő egyáltalán képes még meglepődni, akkor azt mondanám, elszörnyedt a hír hallatán. Természetesen meg is játszhatta a döbbenetét, ha ő állított elő egy új vámpírt a szükséges papírmunka nélkül, de a bolyok általában büszkék a lárváikra. Egyenesen bált rendeznek nekik, átalakulásnapi ajándékokat adnak, meghívják a külső dolgozókat is, tényleg nagy a felhajtás. Többnyire a NYIHA is képviselteti magát az eseményen, legalábbis ez a hagyomány. Még helyi farkasembereket is meg szoktak hívni. - Ahogy ezt mondta, az ajka felhúzódott, és kivillantak hegyes fogai. - Mert persze muszáj a falka orra alá dörgölni, hogy igen, nekik sikerült. Hozzánk meg egy jó évtizede nem csatlakozott senki. Új természetfelettieket teremteni köztudottan nehézfeladat. Mivel senki nem tudta előre megmondani, hogy mennyi lelke van egy embernek, a művelet gyakorlatilag életveszélyes szerencsejáték. A dolgozók és a talpasok nagy része még fiatalon megpróbálkozott vele, hogy ifjan lépjen át a halhatatlanságba, ám aki nem élte túl, meg fájóbb űrt hagyott maga után. Persze a NYIHA és Miss Tarabotti is jól tudta, hogy a természetfeletti tábor többek között éppen csekély létszámának köszönheti, hogy nem okoz közfelháborodást. Amikor először fedték fel magukat a világ előtt, a nappali népek csak azután küzdötték le több évszázados rettegésüket, miután rájöttek, hogy a természetfelettiek valójában milyen kevesen vannak. Lord Maccon falkája tizenegy főt számlált, a westminsteri boly pedig ennél is kisebb volt valamivel, de a maga nemében mindkettő jelentős méretűnek számított.

a 67 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mire gyanakszik tehát, Lord Maccon? - kérdezte Miss Tarabora félrebillentett fejjel. Úgy sejtem, egy kóbor királynő törvénytelenül állít elő vámpírokat, ezért nem tud róla sem a boly, sem a NYIHA. Alexia nagyot nyelt. A westminsteri körzeten belül? A lord bólintott. A tettes ráadásul Nádasdy grófnő vérvonalából származik - tette hozzá. A grófnő most harapós kedvében lehet. És akkor finoman fogalmazott, drága Miss Tarabotti. Királynőként persze váltig állítja, hogy a maga gyilkos kedvű kis barátja Londonon kívülről érkezett, csakhogy ő nem tudja, hogy minden vérvonalnak megvan a maga jellegzetes szaga, márpedig Lyall minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a holttest a westminsteri bolyból származik. Több emberöltőnyi tapasztalata van velük, és egyébként is neki a legjobb a szimata. Tudta, hogy Lyall már azelőtt is a woolsey-i falkában ténykedett, mielőtt én megérkeztem? Alexia bólintott. Mindenki tudta, hogy Lord Maccon csak nemrég szerezte nemesi rangját. Miss Tarabotti egy pillanatra eltűnődött rajta, hogy Lyall professzor vajon miért nem pályázott az alfahím szerepére, de aztán végigmérte Lord Maccon kétségtelenül izmos alkatát, és tiszteletet parancsoló megjelenését látva levonta a megfelelő következtetést. Lyall professzor nem volt gyáva nyúl, de nem is ejtették a fejére. Az sem kizárt, hogy Nádasdy grófnő egyik vérleánya alakította át - folytatta a gróf. - Csakhogy Lyall azt is megjegyezte, hogy mióta az eszét tudja, Nádasdy grófnő egyetlen nőnemű dolgozóját sem tudta eredményesen átalakít-

a 68 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

ani, ami érthető módon nagy szomorúsággal tölti el. Tehát igazi rejtéllyel akadt dolga - állapította meg komoran Miss Tarabotti. - Új vámpírt csak női vámpír, pontosabban királynő hozhat létre. Új vámpírunk van, alkotója viszont nincs. Tehát vagy Lyall professzort hagyta cserben a szimata, vagy a grófnő hazudik. Alexia remekül összefoglalta, hogy Lord Maccon miért is tűnt olyan elgyötörtnek. Nincs annál rosszabb, mint amikor a farkasemberek és a vámpírok céljai egymással ellentétesek főleg, ha ilyen nyomozásról van szó. Akkor hát reménykedjünk benne, hogy Lyall professzor talál valamiféle választ a kérdésekre - tette hozzá mélyet sóhajtva Alexia. Egyetértek - felelte Lord Maccon, majd friss teáért csengetett. De ennyit az én gondjaimról. Talán rátérhetnénk, mi szél hozta ily veszedelmesen délelőtti órán. Alexia egy másik halom kóbor vámpíros dokumentum között matatott, majd meglobogtatta az egyik fémlemezt. Nem a szél volt, hanem ő. Lord Maccon azonnal kikapta a kezéből az iratot, megnézte, és sértődötten fújt egyet. Mondja, miért jár össze folyton ezzel az alakkal? Miss Tarabotti megigazította a szoknyáját, rakott szegélyét antilopbőr csizmácskájára terítette, majd némi habozás után így felelt: Kedvelem Lord Akeldamát. A gróf erre határozottan felélénkült. Hogy micsoda?! Jézus szerelmére, hát miféle csellel kábítja magát? Széjjelrúgom a ványadt valagát a mitugrász senkiházinak!

a 69 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lehet, hogy még élvezné is - hümmögte Alexia, mert ilyesmire következtetett vámpírbarátja sajátos hajlamaiból. A farkasember persze meg sem hallotta, vagy egyszerűen úgy döntött, inkább nem használja természetfeletti hallását. Fel-alá kezdett járkálni, és majdhogynem nagyszerű látványt nyújtott, habár a fogai immár határozottan megmutatkoztak. Miss Tarabotti felállt, odament hozzá, majd határozott mozdulattal csuklón ragadta Lord Maccont. A grófnak persze azonnal visszahúzódtak a fogai, és sárga szeme is borostyánná szelídült; ilyen lehetett, amikor sok éve rászánta magát a természetfeletti létbe vezető harapásra. Rendezetlensége is mintha szelídült volna, bár termete és indulata nem változott. Alexiának eszébe jutott, mit mondott Lord Akeldama a női fortélyokról, így a csuklóját szorongatva a másik kezét kérlelőn a gróf karjára tette. Szíve szerint azt mondta volna: „Ne legyen már ostoba!” De végül ezek a szavak hagyták el ajkát: Természetfeletti ügyben volt szükségem Lord Akeldama tanácsára. Nem akartam triviális kérdésekkel zaklatni önt. Nem mintha bármikor is önszántából segítséget kért volna Lord Maccontól. Most is csak kényszerből ment az irodájába. Nagy barna szemét egészen tágra nyitotta, fejét úgy billentette, hogy minél kisebbnek látszódjék az orra, és esdeklően rebegtette a szempilláit is, márpedig Alexiának nagyon hosszú szempillái voltak. A szemöldöke íve már inkább konokságról árulkodott, de Lord Maccont az előbbi szőrszálak jobban vonzották, mint amennyire az utóbbi taszította, így nagy mancsával be is takarta Alexia barna kis kezét, amely hirtelen felforrósodott, és gazdája úgy érezte, hogy a térde határozottan megremeg a gróf közelségétől. „Abbahagyni!” — utasította rendre reszketeg testrészét. De most mit mondjon? Lássuk csak -

a 70 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

az előzményeket: „ne legyen már ostoba”, aztán „tanács kellett vámpírügyben, tehát egy vámpírhoz fordultam”, de ez nem vált be. Mit mondana most Ivy? Ez az, megvan: Tudja, teljesen fel voltam dúlva. Tegnap a parkban találkoztam egy dolgozóval, aki közölte, hogy Nádasdy grófnő ma este látni kíván! Lord Maccon ekkor hagyott fel a Lord Akeldamát érintő gyilkos tervek szövögetésével, és inkább nem kutatta tovább, miért ellenzi Alexia és a vámpír barátságának még a gondolatát is, elvégre Lord Akeldama példás magaviseletű kóbor vámpír, ha kissé lökött is, akivel mindig minden makulátlanul rendben van, a dolgozóival szintúgy. Sőt, már-már túlzásokba esik. Alexia tulajdonképpen nagyon is barátkozhatna vele. A szája mégis legörbült a gondolatra, de megrázta magát, és rátért Alexia Tarabotti kisasszony és Nádasdy grófnő merőben más okból felzaklató találkozására. Egy kis kanapéhoz vonta Alexiát, majd mindketten nagy recsegésropogás közepette leültek, ugyanis a bútordarab léghajók útvonaltérképeivel volt teleszórva. Kezdje az elején - utasította Miss Tarabottit, aki ennek megfelelően Felicity újságolvasási műsorával indította a beszámolót, aztán előadta parkbéli sétáját Ivyval, elmondta, hogyan találkoztak Miss Dairrel, majd röviden vázolta, mire jutottak Lord Akeldamával. Egyébként ő javasolta, hogy keressem fel magát - tette hozzá Alexia, érezvén, hogy a gróf megfeszül Lord Akeldama neve hallatán. Micsoda?! Ha egyedül kell bemennem a bolyba, muszáj minél többet megtudnom az ügyről. A természetfeletti csatározások is többnyire a tudásért folynak. Ha Nádasdy grófnő akar tőlem valamit, jobb előre tudni, mi lehet az, és hogy egyáltalán tudok-e segíteni neki. a 71 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon kissé rémülten felpattant, és kimondta, amit nem lett volna szabad. Megtiltom, hogy odamenjen! Nem értette, miért veszti el minden méltóságát, amikor ezzel a nővel társalog, de ismét megtörtént: kimondta a szerencsétlen szavakat. MissTarabotti is felállt, hogy azonnal kikérje magának ezt a hangnemet. Csak úgy kapkodta a levegőt a nagy indulattól. Nincs hozzá joga! A gróf vasmarokkal megragadta Alexia csuklóját. Maga is tudja, hogy én vagyok a NYIHA fő kioltója, tehát a természeten túliak is az én hatáskörömbe tartoznak. De ugyanolyan szabadon mozoghatunk, mint a természetfelettiek, vagy nem? Többek között mi is ugyanúgy beilleszkedhetünk a társadalomba. A grófnő egyébként is csak egyetlen estére hívott meg. Alexia! - morogta bosszúsan a gróf. Miss Tarabotti arra már rájött, hogy Lord Maccon akkor szólítja a keresztnevén, ha különösen dühös rá. A farkasember nagy levegőt vett, hogy megnyugodjon, de nem sikerült. Túl közel volt Alexiához. A vámpíroknak poshadt vérszaguk van, és a rokonságuk is érződik rajtuk. Farkasember-társai bundája eső áztatta éjszakák emlékét viseli. És az emberek? Hiába zárkózik be telihold idején, hiába tilos oly régóta a vadászat, az embereknek bizony akkor is ételszaguk van. De Alexia illata más... nem is emlékeztet a húséra. Meleg, fűszeresen édes szaga van, mint valami régimódi olasz süteménynek, amit az ő teste már nem tud feldolgozni, de emlékszik rá, vágyik az ízére. Belehajolt Alexia nyakába. Miss Tarabotti azonnal határozottan pofon vágta. Lord. Maccon! Megfeledkezik magáról!

a 72 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Éppen ez a baj, gondolta a gróf. Amint elengedte Alexia csuklóját, visszatért belé a farkasember: az erő és az a néhány kihegyezett érzék, amit részleges halála által kapott sok évtizeddel ezelőtt. A boly nem fog bízni magában, Miss Tarabotti. Értse meg: azt képzelik, ön a természetes ellenségük. Követi a legfrissebb tudományos felfedezéseket? Egy ideig matatott az asztalán, majd a rumli aljáról előszedett egy kisebb hetilapot. A szalagcímen ez állt: AZ ELLENSÚLYELMÉLET ALKALMAZÁSA A KERTÉSZETBEN. Alexia csak értetlenül pislogott, aztán megnézte a lap hátoldalát. Kiadja a Hypocras Nyomda. Ezzel sem jutott közelebb a megoldáshoz, pedig ismerte az ellensúlyelméletet, sőt, a tételeit is rokonszenvesnek találta. Végül így szólt: Az ellensúlyelmélet szerint minden erőnek kezdettől fogva létezik ellentétes előjelű párja. Ahogy a természetben fellelhető mérgekre is kivétel nélkül találunk ellenmérget, többnyire a közelükben. Ahogy a csaláncsípést is a zúzott csalánlevél enyhíti a legjobban. De mi közöm nekem mindehhez? A vámpírok úgy gondolják, hogy az ő ellensúlyuk a természeten túli, tehát a maga alapvető feladata éppen az, hogy őket semlegesítse. Most Miss Tarabotti horkant fel. Abszurdum! A vámpíroknak hosszú az emlékezetük, kedves Alexia. Hosszabb, mint a farkasembereké, hiszen mi annyit marakodunk egymás között, és évszázadokkal előbb pusztulunk el a kelleténél. Amikor mi, természetfelettiek, az éj leple alatt bujkáltunk és emberekre vadásztunk, miránk a maga természeten túli ősei vadásztak. Kegyetlen egyensúly volt, annyit mondhatok. A vámpírok mindig is gyűlölni fogják a magafajtákat, és a szellemek is tartanak maguktól. a 73 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mi, farkasemberek, már egy kicsit bizonytalanok vagyunk. Számunkra a metamorfózis félig-meddig átok, mert minden hónapban be kell zárkóznunk, hogy senkinek ne essen baja. Olyanok is vannak köztünk, akik a természeten kívüliekben látják a telihold átkának ellenszerét. Hallani olyan farkasemberekről is, akik háziállattá alacsonyodtak, és a természeten túliak érintéséért cserébe saját fajtársaikra vadásznak - tette hozzá undorral. - Persze jobban értjük a dolog működését, mióta az értelem korában megszületett az adott lélek fogalma, és az anglikán egyház szakított Rómávál. De a modern tudomány, így ez az elmélet is, régi emlékeket ébreszt a vámpírokban. A természeten túliakat nem véletlenül nevezik lélekszipolynak. Ebben a körzetben csak maga van nyilvántartásba véve, és most ölt meg egy vámpírt. De már elfogadtam Nádasdy grófnő meghívását - felelte gondterhelten Miss Tarabotti. - Most már faragatlanság volna lemondani a találkozót. Mondja, miért olyan nehéz magával mindig? - kérdezte Lord Maccon elkeseredve, mire Alexia elvigyorodott. Talán mert nincs lelkem? - vetette fel. Józan esze, az nincs - javította ki a gróf. Valakinek akkor is ki kell derítenie, mi folyik itt - érvelt Alexia, és felállt. - Ha a boly tud valamit a halott vámpírról, azt én is tudni szeretném. Lord Akeldama szerint biztosan kíváncsiak rá, hogy én mit tudok, mert ők vagy többet tudnak, vagy kevesebbet. Előnyömre válik, ha kiderítem, melyik esettel állunk szemben. Már megint Lord Akeldamával jön. Mert hasznos tanácsokat ad, és üdítőnek találja a társaságomat. Ez aztán meglepte a farkasembert.

a 74 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Hát, valakinek csak muszáj. Tudtam én, hogy fura szerzet. Miss Tarabotti sértődötten felkapta bronznyelű parapléját, és távozni készült, de Lord Maccon egy kérdéssel útját állta. Mondja, miért érdekli annyira ez az ügy? Miért akarja mindenáron beleártani magát? Mert valaki meghalt, ráadásul a saját kezemmel végeztem vele - válaszolta borúsan Alexia. - Pontosabban a saját napernyőmmel. Lord Maccon nagyot sóhajtott. Arra gondolt, hogy egy szép napon talán felülkerekedhet a vitában ezen a nem mindennapi nőszemélyen, de ez a nap nem a mai lesz. Saját fogattal jött? - kérdezte, mintegy elismerve a vereségét. Majd hívatok egy konflist, ne aggódjon! Woolsey grófja ellentmondást nem tűrően nyúlt a kalapjáért és a kabátjáért. Itt a falka négylovas hintója. Legalább engedje meg, hogy hazavigyem. Miss Tarabotti úgy érezte, erre a délelőttre már elegendő engedményt sajtolt ki Lord Macconból. Ha ragaszkodik hozzá lordságod... de kérem, ne pont a ház előtt tegyen ki! Tudja, anyámnak fogalma sincs erről az érdeklődési körömről. Arról nem is beszélve, mekkora sokkot kapna, ha látná, hogy gardedám nélkül száll ki a kocsimból. És a világért sem szeretnénk veszélyeztetni az ön jó hírét, ugyebár? - kérdezte Lord Maccon kissé bosszúsan. Miss Tarabotti érteni vélte a szarkazmus okát, és felnevetett. Ugyan, csak nem képzeli, hogy kivetettem magára a hálómat? És mi lenne ebben olyan nevetséges? -

a 75 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mert én vénlány vagyok, afféle régi portéka — felelte Alexia vidámságtól csillogó szemmel. - Maga viszont friss hús. Már a gondolat is hajmeresztő! Lord Maccon kimasírozott az ajtón, és húzta magával Alexiát. Akkor sem értem, ez mitől olyan pokoli vicces dünnyögte maga elé. - Legalább közelebb áll hozzám korban, mint azok a páratlan fruskák, akiket az öregasszonyok tukmálnak rám úton-útfélen. Miss Tarabotti ismét felkacagott. Jaj, maga igazi mókamester. Hány éves lesz nemsokára? Kétszáz? Ilyen életkornál mit számít, hogy az átlagos férjvadász csitriknél nyolc-tíz évvel idősebb vagyok? Bolondság - mondta, és a nyomaték kedvéért vállon is veregette a lordot. Lord Maccon csak hallgatott, mert bosszantotta, hogy Alexia így lebecsüli magát és őt is, aztán rájött, hogy valójában milyen nevetséges beszélgetést folytatnak, és arra is, hogy mondhatni veszélyes vizekre eveztek. Nehezen elsajátított londoni illemtudása félig-meddig visszatért, ezért inkább türtőztette magát, de az járt a fejében, hogy amikor azt mondta, Alexia „korban” közelebb áll hozzá, tulajdonképpen nem az évekre, hanem a hasonló felfogásra gondolt. Aztán azon merengett, milyen vakmerő gondolatokkal játszadozik. Nem értette, mi lelte ma reggel. Ki nem állhatta Alexia Tarabottit, még akkor sem, ha csodás barna szeme csak úgy ragyog, amikor nevet, és jó az illata is, meg az alakjára sem lehetett egy rossz szót se mondani, sőt. Erélyesen végigtessékelte hát hölgyvendégét a folyosón, hogy mielőbb betuszkolhassa a hintóba, és végre ne lábatlankodjon a közelében. -

a 76 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Randolph Lyall professzor valójában semmilyen tudománynak nem volt professzora, azonban számos területen sikerült komolyabb tapasztalatra szert tennie. Az egyik ilyen terület a farkasemberek oda-vissza változására adott emberi reakciók hosszú távú megfigyelése volt. Kutatási eredményeinek birtokában úgy ítélte meg, hogy állati formájából leginkább az úri közönségtől tisztes távolban, lehetőleg egy sötét sikátor eldugott sarkában érdemes átvedlenie, így ha netalántán meg is látja őt valaki, az illető jó eséllyel félnótás, de legalábbis holtrészeg. Nagy-London és általánosságban véve a Brit-sziget lakói elvben megtanulták elfogadni a farkasemberek létezését, de egy átalakuló példánnyal találkozni mégiscsak mást jelent. Lyall professzor gyakorlott átváltozónak tartotta magát - a fájdalom ellenére elegánsan, méltósággal esett át a dolgon. A falka ifjabb tagjai még görcsösen vonaglottak, néha fel is nyüszítettek, de a professzornál finoman és egyszerűen zajlott az alakváltás, amely ettől persze korántsem vált természetessé. Nem kísérte ugyan fényjelenség, nem szállt le semmiféle köd, nem képződött füst, és nem is volt benne említésre méltó várázslat, csupán átrendeződött a bőr, a csontozat és a szőrzet, de a nappali emberek már ennyitől is éktelen ribilliót csaptak. Hangsúly az éktelenen. A professzor még pirkadat előtt, farkas képében érkezett meg a canterburyi NYIHA-irodába. Állati formája jellegtelen, de rendezett volt, akárcsak a kedvenc mellénye. Bundája olyan vöröses volt, mint a haja, pofáján és a nyakán feketés árnyalattal. Termetre nem volt különösebben nagy, ahogy emberként sem, márpedig az anyagmegmaradás törvénye a természetfelettiekre, így a farkasemberekre is ugyanúgy vonatkozott, mint bármely földi halandóra. Az alakváltás pillanatok alatt lezajlott: bundája felszívódott a testén, a fején visszanőtt haj hosszúságúra, csontjai elroppantak a 77 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

és átrendeződtek négylábú közlekedésről kétlábúra, szeme pedig halványsárgáról mogyoróbarnára váltott. Futás közben köpenyt vitt a szájában, és rögtön magára is terítette, amint visszanyerte emberi formáját. Úgy hagyta el a sikátort, hogy senki sem szerzett tudomást róla, hogy farkasember érkezett Canterburybe. A NYIHA helyi irodáját persze még zárva találta, ezért a professzor az ajtófélfának dőlve szendergett, amíg fel nem bukkant az első hivatalnok. Aztán ki maga? - kérdezte tőle a férfi. Lyall professzor elállt az ajtóból, hogy a hivatalnok kinyithassa. Nos? - kérdezte ismét, és nem is engedte beljebb a professzort, aki erre megvillantotta szemfogait. A reggeli napfényben nem volt egyszerű mutatvány, de Lyall tapasztalt, öreg farkasemberként viszonylagos könnyedséggel adta elő. A woolsey-i kastély bétahímje vagyok, a NYIHA-nak dolgozom. Ki vezeti maguknál a vámpírnyilvántartást? George Greemes - vágta rá a hivatalnok, akit hidegen hagyott a természetfeletti fogazat látványa. - Kilenc körül már itt lesz. Az öltözőt pedig amarra találja. Elküldjem a henteshez a kifutófiút, ha ideér? Igen, legyen szíves - mondta Lyall professzor, és már indult is felöltözni. - Három tucat kolbászt kérek. Nem szükséges megfőzni. A legtöbb NYIHA-iroda öltözőjében mindig akadt némi tartalék ruha, az öltözők hagyománya pedig az érkező farkasemberek igényei miatt alakult ki. A professzor is talált néhány rendesebb holmit, bár nem feleltek meg maradéktalanul az ízlésének, és persze a mellény minősége meg sem közelítette a sajátjáét. Miután felöltözött, bekebelezett néhány szál kolbászt, majd lepihent a díványon, hogy bepótolja az alvást. Amikor kilenc előtt felébredt, már kezdte embernek érezni magát, bár az ő helyzetében ennek is megvolt a határa. a 78 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

George Greemes a NYIHA ügynöke volt, de nem tartozott a természetfelettiek közé. E fogyatékosságát némileg enyhítette, hogy egy kísértettel dolgozott, bár az illető - érthető okokból mindig csak sötétedés után állt rendelkezésre. Greemes tehát hozzászokott a papírmunkával terhes, ám eseménytelen nappalokhoz, ezért nem különösebben örült, amikor megtudta, hogy Lyall professzor várja az irodájában. Mit is mondott, ki maga? - kérdezte, és lapos puhakalapját egy dunsztosüvegre dobta, amelyben valószínűleg kibelezett ingaórák alkatrészei sínylődtek. Randolph Lyall professzor vagyok, woolsey-i helyettes falkavezér és a belső-londoni természetfeletti ügyek segédtitkára - darálta Lyall felemelt fejjel. Nem csenevész hozzá egy kicsit, hogy egy Lord Maccon-féle bétája legyen? - kérdezte az ügynök, és tűnődve végigsimította jókora pofaszakállát, mintha azt ellenőrizné, hogy a helyén van-e még. Lyall nagyot sóhajtott. Sovány testalkata miatt igen gyakran tettek rá hasonló megjegyzéseket. Lord Maccon daliás termete miatt sokak úgy gondolták, hogy az alfahímet egy csaknem ugyanolyan fess kiállású és hasonló természetű példány követi a rangsorban. Csak kevesen értették meg, hogy a falkának előnyére válik, ha egyik tagja a rivaldafényben állhat, míg a másik leginkább a háttérben ügyködik, de a professzor nem szívesen pazarolta az idejét a tudatlanok felvilágosítására, ezért így válaszolt: Eddig szerencsére nem volt rá szükség, hogy a testi erőmet is használjam. Nem sokan szállnak szembe Lord Macconnal, de aki mégis megpróbálja, alulmarad. Jómagam egyébként minden tekintetben betartottam a falkaprotokollt, így lettem bétahím. Ránézésre nem vagyok éppen izom-

a 79 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

kolosszus, de vannak egyéb hasznos tulajdonságaim. És mire kíváncsi? - kérdezte Greemes jókora sóhajtás után. - Nálunk nem működik helyi falka, tehát bizonyára NYIHA-ügyben jött. Ahogy mondja. Canterburyben csak egy hivatalos vámpírboly létezik, ugye? A bolykirálynő mostanság nem jelentett be újabb tagokat? Nem tartottak átalakítóbált? Ugyan, dehogy! Az itteni boly nagy múltú, büszke társaság, nem hívei az ilyen olcsó parádézásnak - felelte Greemes kissé sértődötten. És nem történt esetleg valami rendkívüli esemény? Nem találkoztak bejelentés nélkül átalakított vagy nyilvántartásba nem vett vámpírokkal? Nem észleltek ilyen téren semmi szokatlant? Lyall professzor ábrázata nyugodt maradt, de mogyoróbarna szeme ijesztően szegeződött a hivatalnokra, akit ez igencsak feszélyezett. Teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy a helyi boly tagjai példás magaviseletűek. Amióta figyelemmel kísérjük a működésüket, semmiféle rendhagyó esemény nem történt náluk. A vámpírok errefelé igen óvatosak. Kikötővárosban természetfelettinek lenni nem egy leányálom - nagy a sürgésforgás, és persze a város is állandóan alakul, változik. Az itteni boly tehát roppant megfontolt vámpírokat nevel ki. És tegyük hozzá, hogy az itt megforduló matrózok szívesen ajánlkoznak fel vérszajhának. Ezzel a bollyal a NYIHA szempontjából alig van tennivaló, úgyhogy az én munkám is könnyű, hála az égnek. És mi a helyzet a nyilvántartásba nem vett, új kóbor vámpírokkal? - faggatózott tovább Lyall.

a 80 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Greemes felállt, és odaballagott egy iratokkal teli borosrekeszhez, aztán böngészni kezdte a neveket; némelyiknél egy pillanatra meg is állt. Jött egy... úgy öt évvel ezelőtt. A bolykirálynő rászólt, hogy vetesse magát nyilvántartásba, azóta nem volt vele gond. Lyall bólintott, és fejére biggyesztette a kölcsöncilindert. Indulnia kellett, ugyanis el akarta érni a Brightonba tartó postakocsit. Greemes visszarakosgatta az iratokat a rekeszbe, és csak úgy maga elé dünnyögve hozzátette: Amúgy a nyilvántartottakról se hallottam egy ideje... Lyall professzor megállt az ajtóban. Hogy micsoda? Hát... eltünedeztek. Lyall erre már levette a kalapját. És az idei népszámláláskor jelezte ezt a tényállást? Idén nem - rázta a fejét Greemes. - De múlt tavasszal küldtem róla jelentést Londonba. Nem olvasta? Gondolhatja, hogy nem. És mondja, a helyi bolykirálynőnek mi a véleménye az ügyről? Greemes kissé értetlenül fogadta a kérdést. A kóbor vámpírok csak annyiban érdeklik őt, hogy amikor végre eltűnnek, a boly rendes tagjai nyugodtabban ténykedhetnek a saját élőhelyükön. És eddig hányán tűntek el? - kérdezte borúsan a professzor. Hát, mind egy szálig. Lyall a fogát csikorgatta. A vámpírok túlságosan kötődnek a területükhöz, ezért általában hamar visszatérnek, ha máshol akad dolguk. Greemes és Lyall is tudta, hogy az eltűnt kóbor vámpírok valószínűleg már nem is élnek. A professzornak minden taktikai érzékére szüksége volt, hogy ne árulja el mély-

a 81 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

séges döbbenetét. A helyi bolyt nyilván hidegen hagyja a dolog, de roppant fontos ügyről van szó, amiről a NYIHA-nak már régen tudnia kellene. A vámpíroknak kóbor társaik okozzák a legtöbb gondot, ahogy a farkasembereknél is a magányos farkasok. Lyall úgy döntött, indítványozni fogja Greemes áthelyezését. A hivatalnok hozzáállásán egyértelműen érződött a vámpírok hatása, már mutatkoztak az ősi, természetfeletti titkok iránti hódolat jelei, amelyek gátolják a hatékony és pártatlan munkavégzést. Aki ennyire a vámpírokhoz húz, arra nyilván nem érdemes vámpírügyeket bízni. A bétahímnek sikerült leküzdenie az indulatát: semleges biccentéssel elköszönt a visszataszító alaktól, majd kilépett a folyosóra. A fejében cikáztak a gondolatok. Az öltözőben egy különös úrral találkozott. Előtte sosem volt dolguk egymással, de Lyall professzor érezte rajta az ázott bunda szagát. Az idegen két kézzel, mintegy védekezően a mellkasához szorította barna keménykalapját, és amikor megpillantotta Lyallt, kissé féloldalasan bólintott neki, nem annyira üdvözlésképpen, hanem inkább behódolásként, mintegy harapásra kínálva a torkát. Lyall szólalt meg először. A falkán belüli rangsorhoz kapcsolódó játszmák időnként bonyolultnak tűnnek a kívülállók számára, de Lyall professzornak könnyű dolga volt, hiszen Angliában nem sok farkasember állt rangban felette, őket pedig arcról és szagról is jól ismerte. Ez a férfi nyilván nem tartozott közéjük, ennélfogva ő, Lyall irányította a helyzetet. Itt nem dolgozik farkasember - szólt szigorúan a professzor. Jól mondja, uram. Nem is állok a NYIHA alkalmazásában. A városban falka sincsen, de ezt bizonyára uraságod is tudja. A maga felettese hatáskörébe tartozunk. a 82 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lyall karba tett kézzel bólogatott. De maga nem woolsey-i kölyök. Akkor ismerném. Nem, uram. Nem élek falkában. Szóval magányos farkas - állapította meg Lyall gúnyosan. Ösztönösen felállt a hátán a szőr. A magányosokkal vigyázni kell: e társas lénynek született állatok kiszakadtak a társadalmi közegből, amely kordában és ép eszüknél tartotta őket. Az alfahím helyére mindig a falkából jött új jelentkező, ahogy annak hagyományosan történnie kell, bár e szabálynak legutóbb éppen Conall Maccon váratlan győzelme mondott ellent. De az öncélú erőszak, az emberhúsevés meg a többi értelmetlen vérengzés a magányos farkasokra jellemző. A kóbor vámpíroknál többen voltak, és sokkal veszedelmesebbnek számítottak. Ez a magányos példány a gúnyos mosolyt látva lesütötte a szemét, és még erősebben kapaszkodott a kalapjába. Farkasként fülét-farkát behúzta volna. Úgy van, uram. Őrszemet állítottam a hivatalhoz, hogy megtudjam, mikor küld hozzánk nyomozót a woolsey-i alfahím. A talpasom szólt, hogy uraságod megérkezett. Gondoltam, legjobb, ha magam jövök el, és közlöm a hivatalos jelentést, amennyiben óhajtja. Nem vagyok már annyira kölyök, a napfényt is állom: egy kis ideig. A helyi vámpírboly ügyében jöttem, nem a falka miatt közölte Lyall, hogy hamarabb jussanak egyről a kettőre. De uram... - kezdte a férfi döbbenten. Lyall nem szerette, ha összezavarják, és mivel nem tudta, miről van szó, ráadásul nem akart megszégyenülni (főleg nem egy magányos farkas előtt), így vakkantott neki: Jelentést!

a 83 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A férfi kihúzta magát, próbált egyenesen állni a bétahím indulatos parancsa hallatán. George Greemessal ellentétben neki nem voltak kétségei Lyall professzor harci képességeit illetően. Abbamaradtak, uram. Mi maradt abba? - kérdezte Lyall halkabban, de igen vészjóslóan. A férfi nagyot nyelt, és tovább markolászta a kalapját. Lyall professzor kezdte azt hinni, hogy a fejfedő nem éri meg a beszélgetés végét. Az eltűnések, uram. Abbamaradtak. Tudom! - vágta rá dühösen Lyall. - Greemes most mondta. De uram, ő vámpíros - értetlenkedett a férfi. Igen, és? Én a farkasemberekről beszélek, azok tűntek el. Tudja, az alfahím ideküldött bennünket, magányosokat a partvidékre, hogy ne ólálkodjunk London környékén, meg mert itt mindig bőven akad kalóz, akivel összerúghatjuk a port, így egymással már kevesebbet verekszünk. És? Azt hittem, tudja, uram - mondta a férfi, és még jobban összehúzta magát. - Azt hittem, az alfa műve volt az egész, és hogy végrehajtotta, amit akart. Mert hónapok óta tart, de most mintha abbamaradt volna. Szóval azt hitte, Lord Maccon tizedeli magukat? A falkák nem bántják a magányosokat, uram. Ő viszont új alfa, ki kell harcolnia a tekintélyét. Lyall professzor ezzel az érveléssel nem szállhatott szembe. Muszáj indulnom - felelte. - Ha folytatódnak az eltűnések, azonnal értesítsen bennünket.

a 84 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A férfi alázatosan megköszörülte a torkát. Az nem fog menni, uram. Nagyon sajnálom. Lyall szigorúan bámult rá, mire a férfi meghunyászkodva meglazította a kravátliját, és így folytatta: Elnézést, de csak én maradtam egyedül. Lyall professzor hátán végigfutott a hideg. A következő postakocsival Brighton helyett visszautazott Londonba.

a 85 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

A

Zsuzsa

lexiát mérhetetlenül zavarba hozta az a tény, hogy kénytelen szégyenletes módon kiosonni tulajdon otthonából. Édesanyjának ugyanis semmiképpen nem mondhatta el, hogy késő esti látogatásra készül a helyi bolyházba. Floote, bár éreztette rosszallását, mégis segítségére volt az illemszegésben. Ő már akkor Alessandro Tarabotti szolgálatában állt, amikor Alexia még egy pajzán gondolat sem volt, s ekképpen jóval többet tudott egyszerű inaskodásnál. Rejtett képességei közé tartozott például a szabályszegések megszervezése is. A „kiskisasszonyát” a cselédbejárón csempészte ki, a ház hátulján, miután gondosan bebugyolálta a konyhai kézilány köpönyegébe, majd egy bérkocsiba segítette, mindvégig méltóságteljes, mindentudó csendben. A fogat sötét utcákon dübörgött végig. Miss Tarabotti, bár adott kalapja és frizurája állapotára, mégis lehúzta az ablakot, és kidugta a fejét az éjszakába. A háromnegyedig telt, dagadozó hold még nem emelkedett a tetők fölé. Az égen egy magányos léghajó úszott; kihasználta a sötétséget, hogy utolsó utasait a csillagok és a város fényeinek káprázatával szórakoztassa. Most az egyszer nem irigyelte őket.

a 86 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A levegő lent is hűvös volt, odafent alighanem rémesen hideg lehetett, minthogy London nem a balzsamos estéiről híresült el. Alexia reszketve visszacsukta az ablakot. A kocsi végül egy jobbféle háznál állt meg, a város egyik felkapottabb részén, habár nem olyan környéken, amelyet Tarabotti kisasszony ismerősei gyakorta látogattak volna. Minthogy rövid itt-tartózkodással számolt, Alexia felszólította a kocsist, hogy helyben várakozzék, és legjobb zöld-szürke kockás kimenőruhájának szoknyáját magasra kapva felsietett a bejárathoz vezető lépcsőkön. Egy fiatal szobalány nyitott ajtót, és pukedlivel köszöntötte a vendéget. Már-már túlságosan is csinoska volt, sötétszőke hajával és óriási ibolyaszín szemével; fekete ruhájában és fehér kötényében úgy ragyogott, mint egy frissen vert pénzérme. Tahabotti kisasszony? - kérdezte erős francia akcentussal. Alexia bólintott, és a ruháját igazgatta, hogy kisimítsa a bérkocsiban szerzett gyűrődéseket. A ghófnő máh váhja önt. Kéhem, ehhe pahancsoljon intett a cselédlány, és végigvezette Alexiát egy hosszú folyosón. Táncos-kecses, ringó léptei nyomában Miss Tarabotti nagydarabnak, szürkének és kétballábasnak érezte magát. A ház hasonlított a többi bolyházhoz, bár azoknál valamivel fényűzőbb volt, mivel minden elképzelhető kényelmi eszközzel felszerelték. Alexia óhatatlanul összevetette Snodgrove hercegnő palotájával, és megállapította, hogy itt a vagyonnak olyan jelei tapasztalhatók, amelyeknek nem kell feltűnniük; elegendő, hogy ott vannak. A vastag és puha, a mélyvörös összeillő árnyalataiban pompázó szőnyegek alighanem egyenesen az Ottomán Birodalomból számláztak vagy háromszáz éve. A falakon szépséges műalkotások függtek, néhányuk igencsak koros; más,kortárs vásznak neves

a 87 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

művészek szignóját viselték, amely neveket Alexia jól ismerte az újságban olvasott kiállítási beharangozókból. Remekbe faragott mahagóni állványokon gyönyörű szobrok álltak: krémszínű márványba faragott római mellszobrok, lápisszal kirakott egyiptomi istenek, emellett modern darabok is, gránit és ónix házasságából. A folyosón befordulva a csillogóra fényesített gépezetek egész sora tárult Miss Tarabotti szeme elé, a szobrokhoz hasonlóan ügyesen elhelyezve. Ott állt a világon először megépített gőzgép, mellette egy arany-ezüst unicikh, és Alexia levegőért kapott - az ott egy Babbage-számológép lenne? Minden ragyogott a tisztaságtól, és minden egyes tárgyat precízen úgy helyeztek el, hogy tiszteletet parancsoló benyomást keltsen. Lenyűgözőbb volt, mint bármely múzeum, amelyet Alexia valaha látogatott, márpedig Alexia nagy rajongója volt a múzeumoknak. Mindenhol dolgozók nyüzsögtek, mindahány vonzó és elegánsan öltözött, és fennakadás nélkül intézték a boly nappali ügyeinek és éjjeli szórakozásainak megszervezését. Ők maguk is gonddal válogatott műtárgyak voltak, a ház fenségéhez illő, szolidan elegáns egyenruhában. Alexia, lélek híján, nem értékelhette mindezt a maga valójában. Azonban ízlés dolgában elégséges tudással bírt ahhoz, hogy felismerje, mi veszi körül, s ez fel is zaklatta. Még egyszer lesimította a ruháját, tartva attól, hogy túl egyszerűnek tűnik, majd kihúzta magát. Egy hozzá hasonló vénlány sosem kelhet versenyre az efféle nagyságokkal, hát azt kell kihasználnia, amije van. Alig észrevehetően kidüllesztette a mellét, és mély lélegzetet vett, hogy megnyugtassa saját magát.

a 88 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A francia szobalány kitárta egy hatalmas fogadószoba ajtaját, egy újabb pukedlivel jelezte Alexiának, hogy lépjen be, majd néma, ringó léptekkel ellebegett a vörös szőnyegen. Ah, Tarabotti kisasszony! Legyen üdvözölve a westminsteri bolyban. A hölgy, aki előrelépett, hogy köszöntse a vendéget, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint azt Alexia várta. Alacsony volt, kövérkés és igencsak jókedvűnek tűnt, az arcán rózsapír ragyogott, búzavirágkék szemében életvidám szikrák tündököltek. Olyan volt, mint egy reneszánsz festményről frissiben lelépett pásztorlányka, olyannyira, hogy Alexia zavarában már a nyáját kereste. És bizonyos értelemben az is ott volt. Nádasdy grófnő? - kérdezte tétován. Igen, drágám, az vagyok! Ez itt Lord Ambrose, az ott dr. Caedes. Az az úr ott őkegyelmessége Hematol hercege, Miss Dairt pedig ismeri már. - Beszéd közben a jelenlévők felé intett, mozdulatai végtelenül kecsesek voltak, ugyanakkor legalább annyira műviek is, mintha alaposan begyakorolta volna minden rezdülését, akár egy nyelvész, amikor idegen nyelven szólal meg. A nyoszolya szélén ücsörgő és kedvesen mosolygó Miss Dairtől eltekintve senki nem tűnt boldognak, hogy ott látja Alexiát. Ráadásul a színésznő volt az egyetlen dolgozó a helyiségben: Alexia meglehetősen biztosra vette, hogy a másik három lény vámpír. Habár korábban még egyiküket sem látta a társaságban, kalandos tanulmányai során alkalma nyílt megismerni dr. Caedes néhány publikációját. Üdvözlöm önöket - mondta Miss Tarabotti udvariasan. A többiek mind elmotyogták az ilyenkor megfelelő választ. Lord Ambrose hatalmas, rendkívül jóképű férfi volt, olyanképpen szép, ahogyan csak az iskoláslányok romantikus

a 89 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

álmaiban szerepelnek a vámpírok - sötét, komoran arrogáns, sasorra felett mélyen ülő, elgondolkodó szempárral, dr. Caedes maga is magas volt, azonban sovány, mint egy sétapálca, és a kopaszodását bizonyára a metamorfózisa állította meg. Orvosi táskát hordott magánál, de Alexia jól tudta, a Királyi Társaság klubtagságát nem egészségügyi, hanem szerteágazó gépészeti ismereteinek köszönheti. A boly utolsó jelen lévő tagja, Hematol hercege, szándékosan jelentéktelennek óhajtott tűnni, s Alexiát ez Lyall professzorra emlékeztette. Ennélfogva őt különös gonddal és tisztelettel figyelte. Kedvesem, ha nem bánja, hadd rázzam meg a kezét! - A bolykirálynő hirtelen, mégis természetellenesen lágyan Alexia felé indult, aki döbbenten fogadta a közeledést. Így, közelről a grófnő már kevésbé tűnt életvidámnak, és jól látszott, hogy a pírt az arcán nem a napfénynek, hanem a mesterséges szereknek köszönheti. A krém és púderrétegek alatt a bőre hamuszürkén derengett. A szeme sem szikrázott már, hanem olyképpen csillogott, mint a feketített üveg, amellyel az asztronómusok vizsgálják a Napot. Miss Tarabotti elhátrált előle. Elkerülhetetlen, hogy az ön mibenlétéről megbizonyosodjunk - magyarázta a királynő, még mindig feléje lépdelve, és szorosan megragadta Alexia csuklóját. Apró keze hihetetlenül erős volt, azonban abban a pillanatban, amikor bőrük összeért, a bolykirálynő keménységének nagyja odaveszett, és Miss Tarabotti agyán átvillant a gondolat, hogy még az is meglehet, hogy Nádasdy grófnő valaha valóban pásztorlányka volt. A vámpír rámosolygott. Agyartalanul. Királynőm, ezt az eljárást a leghatározottabban ellenzem - szólalt meg Lord Ambrose. - Ezennel a boly tudtára kívánom adni, hogy helyzetünk ilyetén megoldásával a leg-

a 90 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

csekélyebb mértékben sem értek egyet. Alexia nem tudta eldönteni, hogy a lordot az ő természeten túli mivolta bosszantotta-e fel, vagy ennek a királynőjére gyakorolt hatása. Nádasdy grófnő eleresztette a csuklóját, és az agyarai azonnal újra megjelentek. Hosszúak voltak és vékonyak, csaknem szigonyszerűek, és a végükön szakállszerű tüske látszott. Ekkor villámgyorsan oldalra csapott éles, karomszerű körmeivel. Lord Ambrose arcán hosszú piros csík jelent meg. - Véremből való gyermekem, túlléped a hatáskörödet. Lord Ambrose meghajtotta sötét fejét; a felszíni seb már el is kezdett hegedni, gyógyulni. - Bocsásson meg, úrnőm, de mindenkor csakis az Ön biztonsága lebeg a szemem előtt. S ez az, amiért a pretoriánusom lehetsz - biccentett Nádasdy grófnő, és hirtelen támadt engedékenységgel megsimogatta Lord Ambrose arcát, épp ott, ahol alig pár pillanattal korábban elhasította. Ráadásul igazat beszél. Ön megengedi, hogy egy lélekszipoly érintse, és így halandóvá válva, elég egyetlen végzetes ütés, és... - Ezúttal Dr. Caedes emelkedett szólásra. A hangja kissé magas volt és elmosódó, mint amilyet egy darázs hallat döfés előtt. Alexia meglepetésére a grófnő nem csapta arcul a doktort. Ehelyett rámosolygott, teljes egészében kivillantva szigonyagyarait. Alexiában felmerült a kérdés, hogy vajon mesterségesen alakították-e azokat ilyen formára. És lássátok, ez a lány nem tesz semmi fenyegetőbbet annál, mint hogy előttünk áll. Ti mind túl fiatalok vagytok, hogy emlékezzetek a fajtájában rejlő veszély valódi mélységére.

a 91 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Épp elég jól emlékszünk - felelte Hematol hercege. Az ő hangja nyugodtabban csengett, mint a másik kettőé, azonban hanglejtése több rosszindulatot sugárzott; lágy volt és sziszegő, mint amikor a forró kannából szökik a gőz. A bolykirálynő gyengéden karon fogta Alexiát. Láthatólag mély lélegzetet vett, mintha Alexia valami olyan szagot árasztana, amelyet ő ugyan utál, azonban erejét megfeszítve próbál azonosítani. - A nőnemű természeten túliak sosem jelentettek ránk nézve közvetlen veszélyt; csakis a férfiak szólt Alexiához Összeesküvő suttogással. - A férfiak annyira élvezik, ha vadászhatnak, vagy nem így van? Engem nem az ölésre való képessége aggaszt - jegyezte meg halkan a herceg. - Sokkal inkább az ellenkezője. Mely esetben, uraim, önöknek kell elkerülniük a hölgyet, s nem nekem - vágta rá a grófnő. Lord Ambrose megeresztett egy malíciózus kacajt. Miss Tarabotti összehúzta a szemét. - Ön volt az, aki ide kéretett. Nem szeretnék terhükre lenni, de nem szeretném magamat nemkívánatosnak érezni sem. - Karját kitépte a grófnő szorításából, és megfordult, hogy távozzék. Várjon! - A bolykirálynő szava élesen csattant. Tarabotti kisasszony továbblépdelt az ajtó irányába. A torkát félelem szorongatta. Megértette, milyen lehet apró, szőrös teremtménynek lenni egy hüllőfészekben. Azonban meg kellett állnia, amikor elállták az útját. Lord Ambrose a vámpírokra oly jellemző sebességgel előtte termett. A hölgyre vicsorgott, teljes szépségében pompázva fölé tornyosult. Alexia egyszerre rájött, hogy ha már hatalmas termetről van szó, akkor sokkal inkább szíveli Lord Maccon mogorvaságát és némileg szedett-vedett külsejét. -

a 92 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Távozzon az utamból, uram! - sziszegett rá Miss Tarabotti, lelke mélyén azt kívánva, bárcsak nála volna kedves napernyője. Miért is nem hozta magával? Ennek a férfinak láthatóan leginkább egy altestre irányzott, határozott bökésre lett volna szüksége. Miss Dair felállt és odalépett hozzájuk, szőke fürtösen és aggodalmat sugárzó kék szemmel. - De kérem, Miss Tarabotti, még ne távozzék! Mindössze annyiról van szó, hogy az Ő emlékeik meszszebbre nyúlnak, mint az önuralmuk. - Dühös pillantást vetett Lord Ambrose-ra, majd a könyökénél fogva egy szék felé kormányozta Alexiát. Miss Tarabotti engedelmesen hagyta magát, és zöld-szürke tafota suhogás közepette leült; így még inkább kiszolgáltatva érezte magát, amíg a bolykirálynő is helyet nem foglalt vele szemben. Miss Dair csengetett. A csinos, ibolyakék szemű szobalány jelent meg az ajtóban. - Angelique, kérem, hozza be a teát! A francia kisasszony eltűnt, hogy pillanatokkal később újra megjelenjen, maga előtt tolva egy roskadásig megrakott zsúrkocsit uborkás szendvicsekkel, savanyúsággal, cukrozott citromhéjjal és pepita piskótával. Nádasdy grófnő felszolgálta a teát. Miss Tarabotti tejjel itta, Miss Dair citrommal, míg a vámpírok a maguk csészéjébe friss, meleg vért löttyintettek egy kristálykancsóból. Alexia igyekezett nem töprengeni a vér forrásán, azonban tudós énjében felmerült a kérdés: mi lenne, ha egy természeten túli vére volna az? Vajon méregként hatna, avagy csak halandóvá tenné fogyasztóit egy bizonyos időre? Ő és Miss Dair vett magának az ételből is, de a szobában senki más nem tartott velük. Lord Akeldamától eltérően ők nyilvánvalóan nem értékelték az étkek ízét, és nem érezték úgy, hogy az alapvető udvariassági szabályok értelmében látványosan fogyasszanak bármit is. a 93 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexiát kissé zavarta az evésben a tény, hogy vendéglátója egy falathoz sem ér hozzá, ám nem volt az a típus, aki egy jó étkezést visszautasítana, márpedig a tea, mint a bolyházban minden más is, a lehető legjobb minőségű volt. Nem kapkodott, lassan kortyolgatta kék-fehér, finom porceláncsészéje tartalmát, mi több, másodszorra is öntött magának. Nádasdy grófnő megvárta, hogy Alexia elfogyassza egy uborkás szendvics felét, és csak akkor vette fel ismét a társalgás fonalát. Biztonságos és banális témákról beszélgettek, mint a West Enden futó új darab, a legújabb kiállítás és az a tény, hogy közeleg a telihold. A dolgozó vámpírok számára a holdtölte rendesen szabadnapot jelentett, miután a vérfarkasoknak muszáj volt távol maradni ilyenkor. Hallom, egy új férfiklub nyílt nem messze Snodgroveék házától - jegyezte meg Miss Tarabotti, belemelegedve a csacsogásba. Nádasdy grófnő kacagott. Úgy sejtem, a hercegnő most igencsak mérges lehet. Ez valóban lezülleszti a környéket. Mindazonáltal, ha engem kérdez, még mindig jól járt. Lehetett volna sokkal rosszabb is. A Boodle s klub is odaköltözhetett volna - kuncogott Miss Dair, egyértelműen arra gondolva, mennyire kínos volna a hercegnő számára, ha vidéki lordok mászkálnának a környéken éjjel-nappal. Vagy, minden botrányok legbotrányosabbika — tette hozzá Hematon hercege -, a Claret's! A Clarets a farkasemberek klubja volt. A vámpírok erre mind harsány röhögésben törtek ki. Rémítő volt, ahogy ledobták méltóságukat, és Miss Tarabotti abban a percben eldöntötte, hogy jottányit sem szíveli a herceget. Ha már Snodgrove hercegnénél tartunk - tért rá ezután a bolykirálynő egy csavarral a tárgyra, amelyet valójában meg kívánt tárgyalni Alexiával -, mondja Tarabotti kisasszony, mi

a 94 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

történt a tegnapelőtti estén, a bálon? Alexia gondosan a csészealjra tette a csészéjét, majd mindkettőt visszahelyezte a zsúrkocsira. A porcelán épphogy csak megcsendült. Az újságok kellő alapossággal beszámoltak róla. Leszámítva, hogy önt egyikben sem nevezték meg jegyezte meg Lord Ambrose. Valamint, hogy az elhunyt fiatalember természetfeletti volt - tette hozzá Dr. Caedes. Továbbá, hogy a gyilkos csapást az Ön keze mérte rá dőlt hátra Nádasdy grófnő, kedves, kerek arcán halvány mosollyal. A mosoly nem illett az apró benyomódások közé, amelyeket négy agyara hagyott telt pásztorlányka-ajkain. Tarabotti kisasszony karba fonta a kezét. - Úgy látom, önök igen jól tájékozottak. Ha így van, mi szükségük énrám? Senki nem felelt. Baleset volt - morogta Alexia, és engedett kissé védekező tartásából. Beleharapott egy szelet pepita piskótába, de nem is ézte az ízét. Ez felért egy sértéssel a sütemény iránt, minthogy ez a fajta általában kóstolásra méltó: vastag piskóta házi lekvárral, kívül pedig vastagon bevonva marcipánkrémmel. Azonban ez a bizonyos szelet száraznak tűnt, a marcipánkrém pedig csikorgott a foga alatt. Egy igen precíz döfés egyenesen a szívbe - helyesbített dr. Caedes. Alexia azonnal igyekezett rácáfolni. Túlságosan is tiszta; alig vérzett. Tiszteletre méltó hölgyeim és uraim, kérem, ne próbáljanak vádaskodással sarokba szorítani! Nem én juttattam az éhhalál szélére. Senki épeszű embernek nem jutott volna eszébe nebáncsvirágoz hasonlítani Alexia Tarabottit. Ha megtámadták, csípőből vágott vissza.

a 95 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lehetséges, hogy ez természeten túli mivoltából adódott, de az is meglehet, hogy mindössze nevetségesen makacs ellenkezésről volt szó. Olyan határozottan szólt, mintha egy dacos gyerekhez beszélne. Az a vámpír az elhanyagolt bolytalanság igen súlyos állapotában volt. Senki nem tanította lárva korában, még annyira sem, hogy meglássa, miféle vagyok. - Ha elég közel ül, Alexia ezen a ponton alighanem mellbe bökdösi a királynőt, hogy szavainak nyomatékot adjon. Csak karcoljon meg, azt szeretném látni!, gondolta, azonban végül beérte egy rosszalló szemöldökráncolással. Nádasdy grófnőt szemmel láthatóan meglepte a kirohanás; nem várt ilyetén fordulatot a társalgásban. - Nem az enyémek közül való volt! - védekezett. Miss Tarabotti felállt és kihúzta magát, most az egyszer hálát adva meggyőző alkatáért: elég magas volt, hogy Lord Ambrose és dr. Caedes kivételével mindenki fölé tornyosuljon. Tiszteletre méltó királynőm, miért játszadozik velem? Lord Maccon állítja, hogy az ön vérvonalát szagolta ki a testen. Bizonnyal az ön egyik vérrokona változtatta át, önnek pedig semmi joga, hogy óvatlansága valamint érdekeinek védelmére való képtelensége terhét rám hárítsa, kivált, ha kizárólag önvédelemből cselekedtem. - Felemelte a kezét, hogy jelezze: még nem fejezte be. - Igaz ami igaz, az átlagos nappali népeknél jobb önvédelmi eszközök állnak rendelkezésemre, azonban nem én vagyok, aki felelőtlen a boly vérével szemben. Lord Ambrose rásziszegett, az agyarai immár teljes hosszukban kibújtak. Lélektelen, ezzel túl messzire megy! Miss Dair felpattant, a kezét a szája elé kapta, hogy kifejezze, mennyire megdöbbenti ez a durvaság. Amúgy is hatalmas kék szeme tágra nyílt, és csak kapkodta a pillantását Alexia és

a 96 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Nádasdy grófnő között, mint egy riadt nyuszi. Miss Tarabotti nem törődött Lord Ambrose-zal, bármennyire nehezére is esett ez, hiszen a bőre bizsergett, agyának prédalebenyei pedig kétségbeesve próbálták rábírni, hogy fusson, és rejtőzzön el a kanapé mögött. Legyűrte ezt az ösztönt. A természeten túliak vadásztak a vámpírokra, nem pedig fordítva. Szigorúan véve, Lord Ambrose nem volt más, mint az ő jogos zsákmánya. Neki kellene tehát a kanapé mögött reszketnie. Alexia a zsúrkocsi és a mögötte ülő bolykirálynő felé hajolva megpróbálkozott a Lord Maccontól látott impozáns testtartással, de gyanította, hogy szürke-zöld kimenőruhája és terebélyes keble hiábavalóvá tesz minden efféle kísérletet. Ezért érdektelenséget színlelve inkább egy újabb szelet piskótába döfte a villáját. A fém megcsikordult a tányéron. Miss Dair megugrott. Egy dologban igaza van, Tarabotti kisasszony. Ez valóban a mi gondunk, a boly ügye - mondta a királynő. Önnek nem kellene beleártania magát. A NYIHA-nak sem, habár ők állandóan beleütik az orrukat mindenbe. Nem, addig semmiképpen, amíg mi magunk meg nem tudunk minden tudhatót az ügyről. Azonban a farkasembereknek mindenképpen távol kellene tartaniuk a szőrös mancsukat a dolgoktól! Miss Tarabotti azonnal lecsapott a királynő elszólására. Úgy! Tehát több hasonló rejtélyes vámpír tűnt fel? Nádasdy grófnő rávicsorított. Alexia folytatta: Minél többet tud a NYIHA, annál egyszerűbb lesz rájönni, miért és hogyan lehetséges mindez. Ez a boly ügye, a Nyilvántartónak ehhez semmi köze ismételte meg a királynő.

a 97 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Akkor nem így van, ha regisztrálatlan kóbor vámpírok bóklásznak London-szerte, a boly területén kívül. Akkor igenis NYIHA- ügy. Talán vissza kíván térni a sötét időkbe, amikor az emberek félték, a természeten túliak pedig vadászták a magukfajtát? A vámpíroknak legalább látszólag kormányzati irányítás alá kell tartozniuk, és ez a NYIHA feladatkörébe esik. Ön is tudja, én is tudom. Minden jelenlévő jól tudja - jelentette ki Miss Tarabotti határozottan. Kóbor vámpírok?! Ne is emlegesse azokat a szörnyű, gazdátlan bolondokat, azt a csőcseléket! - Nádasdy grófnő az ajkába harapott, ami furcsamód bájos dolognak tűnt Anglia egyik legidősebb halhatatlanjától. A zavar e nyilvánvaló jelére Alexia végre megértette, mi folyik körülötte. A bolykirálynő félt. Lord Akeldamához hasonlóan ő is azt várta, hogy mindent megért majd, ami a területén történik. Az újdonságokat évszázadok tapasztalata tette kiszámíthatóvá és unalmassá. Ez azonban valami igazán új dolog volt, ekképpen érthetetlen. A vámpírok nem szerették a meglepetéseket. Mondja el, kérem - folytatta Tarabotti kisasszony, immár lágyabb hangon. Ez bevált Lord Maccon esetében is, és még az is lehet, hogy minden természetfeletti esetében csupán annyi a trükk, hogy el kell játszani a behódolót. - Hány eset történt? Királynőm, legyen óvatos - vetette közbe Hematol hercege. Nádasdy grófnő sóhajtott, és egyenként a három vámpírférfi arcába nézett, majd így szólt: Három, az elmúlt két hétben. Kettőt sikerült elkapni. Mit sem tudnak a vámpírillemről, zavartak és tétovák, és minden erőfeszítséünk ellenére néhány napon belül elpusztulnak. Amint ön is mondja, ismeretlen számukra a természeten túliak fenyegetése, vagy hogy a bolykirálynőt, de még a potentátot is tisztelet illeti. Alig ismerik a NYIHA-t és a -

a 98 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

regisztrációs szabályokat. Olybá tűnik, mintha csak úgy a semmiből termettek volna London utcáin, teljesen kifejlődve. Mint Athéné Zeusz fejéből. Athéné a háború istennője volt - válaszolta Alexia nyugtalanul. Az életem századai során még soha nem tapasztaltam hasonlót. Ezen a szigetecskén már azelőtt léteztek vámpírbolyok, hogy az emberi kormányzatot megalakították volna. A feudális társadalom egésze a bolyok és falkák rendszerére épült. A Római Birodalom is a mi fajtánktól tanulta el a szervezettséget és hatékonyságot. A bolyrendszer több, mint társadalmi forma. Egyben természetfeletti ösztön is. A bolyon kívül nem születik vámpír, mert csak egy királynő képes elvégezni a metamorfózist. Mindig is ez volt a legnagyobb erőnk, a teremtés, ugyanakkor a legnagyobb gyengeségünk is. A grófnő lenézett apró kezeire. Tarabotti kisasszony csendben ült végig a rögtönzött értekezés alatt, és a bolykirálynő arcát figyelte. Nádasdy grófnő határozottan félt, azonban félelmébe valamiféle éhség is vegyült. Királynő nélkül vámpírt teremteni! A boly tudni akarta, hogyan történhet ilyesmi, hogy maguk is elsajátíthassák ezt a módozatot. Ez több, mint amit egy vámpír csak kívánhat, s ez volt az egyik oka, amiért oly bőkezűen támogatták a modern tudományt. A fogadótérben elhelyezett eszközöket sem csupán a látványosság kedvéért állították ki. Bizonyára számos feltaláló dolgozó áll a boly szolgálatában: pletykálták, hogy a Giffard léghajógyár meghatározó hányada is a westminsteri boly kezén van. Valódi reményük azonban mindig is egy efféle tudományos áttörés volt - természetfeletti lény születése vérharapás nélkül. Valóban csodás. Mit szándékozik tenni? - kérdezte Miss Tarabotti. Már megtettem. Egy természeten túlit is bevontam a boly dolgába.

a 99 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A potentát nem lesz boldog ettől - jegyezte meg Hematol hercege, immár inkább beletörődőn, mint bosszúsan. Végső soron az volt a feladata, hogy támogassa a királynőjét és annak döntéseit. A szóban forgó potentát Viktória királynő tanácsadója volt, a miniszterelnök vámpír megfelelője. Ezt a szerepet általában egy éles politikai érzékkel rendelkező kóbor vámpír töltötte be, akit az Egyesük Királyság bolyai szavaztak meg, és aki mindaddig ekként szolgált, amíg valaki jobb nem került. A kóbor vámpírok számára ez volt az egyetlen mód, hogy komolyabb társadalmi pozíciót szerezzenek maguknak a rangos vámpírok között. A jelenleg regnáló potentát akkor lépett hivatalába, amikor I. Erzsébet a trónjára. Viktória királynő állítólag felbecsülhetetlen értékűnek találta a tanácsait, és azt beszélték, maga a Brit Birodalom is az ő tehetsége révén jött létre. Persze ugyanezt mondták a dévánról, Őfelsége farkasember tanácsadójáról is, aki magányosként legalább olyan régóta állt a trón mögött, mint a potentát, és főként katonai ügyekkel foglalkozott, nem pedig falkavitákkal. Ők ketten kimagaslottak a többi bolyon és falkán kívüli közül, lévén nélkülözhetetlen politikai kapcsolattartók a nappali lényekkel. Azonban, mint minden kívülálló, aki jó pozíciót kap a kormányzattól, ők is hajlamosak voltak elfelejteni, honnan is jöttek, és a kormányzathoz húzni. Mégis, a potentát végül a boly mellé áll majd. A potentát nem királynő. Ez bolybaj, nem politika vágta rá Nádasdy grófnő. Mindazonáltal a tudtára kell adni - erősködött a herceg, vékony ujjait átfuttatva ritkuló haján. Miért? - Lord Ambrose láthatóan ellenezte, hogy bárkinek is a tudtára adják a történteket. Nyilvánvalóan ellenezte már azt is, hogy Alexia tanácsát kikérjék, és egészen biztosan nem volt ínyére, hogy egy politikust is bevonjanak. -

a 100 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miss Dair finoman megköszörülte a torkát, hogy félbeszakítsa őket. Uraim, úgy vélem, ezt a témát javallott volna későbbre hagyni - mondta, és az elfeledetten ücsörgő Tarabotti kisasszony felé biccentett. Tarabotti kisasszony legyűrte a harmadik szelet pepita piskótát, és megpróbált ravasznak látszani. Dr. Caedes megperdült, és igen kemény pillantást vetett rá. Maga - kezdte felettébb vádlón -, maga csak bajt fog keverni. A természeten túliakkal mindig így van. Csak tartsa a fél szemét mindig a holdat ugató sétatársain! A farkasemberek is szövögetik a maguk tervét a háttérben, ezt, gondolom, nagyon jól tudja. Es önök, vérszívók, önök csupa fény és édesség, és csakis a legjobbat akarják nekem, s a szívükön viselik a sorsomat - vágott vissza Alexia, és egy mellékes mozdulattal lesöpörte szoknyájáról a piskótamorzsákat. No, nézd csak a bátor kis portékát, tréfálkozik gúnyolódott Lord Ambrose. Miss Tarabotti felállt, és biccentett a többieknek. A szóváltás kezdett veszedelmesen eldurvulni. Olyannyira, hogy ha nem téved nagyot, vendéglátói hamarosan a tettek mezejére lépnek; márpedig ő a szavaknál szokta megszabni határát. Ez tehát egy alkalmas pillanatnak tűnt arra, hogy elhagyja a helyszínt. Köszönöm a kedves vendéglátást — mondta, szándékai szerint rgadozómosollyal. - Rendkívül... - megállt, kereste a megfelelő szót - tanulságos volt. Miss Dair a bolykirálynőre pillantott. Amikor a grófnő bólintott, Mabel meghúzta egy csengő zsinórját, amely addig egy nehéz bársonyfüggöny mögött rejtőzött. Az ajtóban ismét megjelent a szép francia szobalány: Miss Tarabotti követte kifelé, és kicsit úgy érezte magát, mintha épp most menekült volna meg egy rettentő szörnyeteg fogai közül. a 101 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A ház ajtaján kilépve épp elindult volna lefelé a lépcsőkön, amikor a karjánál fogva eltérítették. Az angyali Angelique jóval erősebb volt, mint amilyennek látszott. Mindazonáltal csak egy dolgozó volt, így nem rendelkezett természetfeletti erővel. Mit óhajt? - tudakolta Tarabotti kisasszony, igyekezvén megőrizni udvariasságát. Maga a NYIHA embehe? - A lány komolyan nézett rá nagy, ibolyakék szemével. Alexia nem is tudta, mit felelhetne erre. Hazudni nem kívánt, hiszen nem kapott hivatalos felhatalmazást. A ragya verje ki Lord Maccont és minden ósdi vezérelvét! Nem egészen, de... El tud vinni nekik egy üzenetet, ugye? Miss Tarabotti bólintott és előrehajolt, részben, hogy érdeklődőnek tűnjék, részben pedig, hogy enyhítsen a leány vasmarkának folyamatos szorításán. Holnapra tele leszek kék foltokkal, gondolta. Mondja csak! Angelique körbepillantott. Kéhje meg őket, kéhje meg, hogy kutassanak az eltűntek után. Az én uham is kóboh volt. A múlt héten eltűnt, csak így: pukk! - Es csettintett az ujjaival. - Ennyi volt az egész. Akkoh a bolyházba hoztak, meht csinos vagyok, és jól tudok dolgozni, de a ghófnő, ő csak elvisel engem. A mestehem védelme nélkül nem tudhatom, meddig tahthatok ki. Miss Tarabottinak sejtelme sem volt, miről hadar a leány. Lord Akeldama egyszer azt találta mondani neki a bolypolitikáról, hogy az mindenkor megszégyeníti a brit kormány - úgy a valódi, mind az árnyékkormány - munkáját. Alexia immár kezdte belátni a barátja szavaiban rejlő igazságot. Nos, attól tartok, nem egészen értem önt.

a 102 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Kéhem, phóbálkozzon! A próbálkozás aligha árthat, gondolta Alexia. Pontosan mivel is próbálkozzak? Phóbálja megtudni, hova tűntek a kóboh vámpíhok. És hogy honnan jönnek az újak. - A jelek szerint Angelique szívesen múlatta az idejét kulcslyukra tapasztott füllel. Miss Tarabotti pislogva próbálta felfogni a hallottak értelmét. - Mármint vámpírok tűnnek el és fel a semmiből? Bizonyos benne, hogy nem ugyanazokról van szó, akiket, teszem azt, csúf ruházat és temérdek kozmetikum segítségével elmaszkíroztak, hogy friss lárvának nézzenek ki? Nem, kisasszony. - A szobalány lesújtó pillantással jutalmazta Alexia gyenge tréfálkozási kísérletét. Nem, valóban, alig hiszem, hogy efféle ízléstelenségre vetemednének, még tréfából sem. - Tarabotti kisasszony sóhajtva bólintott. Ám legyen, megkísérlem. - Azonban a fejében az járt: ha a világ egyre jobban összegabalyítja magát, ha a boly sem érti, mi történik, a NYIHA meg még kevésbé, mit tehet éppen ő a helyzet megfejtéséért? Mindazonáltal a leány elégedettnek tűnt, láthatóan nem osztozott Alexia fenntartásaiban. Eleresztette Miss Tarabotti karját, és visszaosont a házba, gondosan becsukva maga mögött az ajtót. Alexia zavartan ráncolta a homlokát, aztán lesétált a lépcsőn, és beszállt a várakozó bérkocsiba. Nem vette észre, hogy ez nem ugyanaz a kocsi, amellyel ideérkezett, sem azt, hogy másik kocsis ül a bakján. Az azonban már feltűnt neki, hogy valaki ül a kocsiban. Ó jaj, bocsánatát kérem! Azt gondoltam, ez a konflis szabad - szólt Tarabotti kisasszony a szemközti ülés sarkában gunnyasztó nagydarab alaknak. - Megkértem a magam kocsisát, hogy várjon rám, és erre önt találom itt. Meg sem -

a 103 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

fordult a fejemben, hogy ez egy másik konflis. Elnézést kérek. Én... - Elhallgatott. A férfi arcára árnyék borult, vonásait széles karimájú kalap takarta. Láthatóan nem volt mondanivalója. Semmi üdvözlet, semmi válasz a bocsánatkérésre; még csak szürke kesztyűs kezét sem emelte fel, hogy megbillentse rettenetesen idétlen kalpagját egy idegen hölgy tiszteletére, aki a konflisáról habog. Nos hát - közölte Miss Tarabotti -, ez esetben távozom. Megfordult, hogy valóban így tegyen, azonban a kocsis időközben leszállt a bakról, és most elállta az útját. Az ő vonásait nem árnyékolta semmi; egy közeli gázlámpa selymes fényében tisztán látszottak. Alexia riadtan hátrahőkölt. Ez az arc! Mintha valami nem egészen emberinek lett volna tökéletes viaszmásolata, sima, sápadt, szeplőtelen, szőrtelen. A homlokára fekete anyaggal négy, elkenődött betűt rajzoltak: VIXI. És a szeme! Sötét és üres, mintha mögötte élettelen elme lakozna. Egy olyan ember állt Alexiával szemközt, aki pislogás nélkül szemlélte a világot, mégsem nézett egyenesen semmire. Miss Tarabotti hárahőkölt a visszataszító fehér arctól. A jelenés ekkor előrelendült, és bevágta a kocsi ajtaját, majd be is zárta azt. Az arca csak ekkor változott meg. Lassú, lusta vigyor ömlött el rajta, ahogy olajtócsa terjed szét a vízen. Elnyíló szájában fogak helyett: szabályos fehér négyzetek ültek, és Alexia biztosra vette, hogy ez a mosoly évekig kísérteni fogja lidérces álmaiban. A viaszember ellépett a kocsiablak, elől, vélhetően azért, hogy ismét felmásszon a bakra, mert a következő pillanatban a kocsi megrándult és elindult. Zörögve és nyikorogva gördült végig London kockaköves utcáin, egy olyan cél felé, amelyet Alexia - ebben biztos volt - nem kívánt meglátogatni.

a 104 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Megragadta az ajtókilincset és megrángatta, hiába. Akkor nekivetette a vállát, és teljes súlyával nekifeszült, hiába. Ugyan, drágám - szólalt meg ekkor az árnyékban ülő férfi, - erre semmi szükség. Az arca továbbra is homályban maradt, bár immár Alexia felé hajolt. A kocsiban valami fura, terpentinre emlékeztető, de semmi esetre sem kellemes, édeskés szag kezdett terjengeni. Alexia tüsszentett. Mi csak annyit akarunk tudni, ki maga, és mi dolga a Westminster bollyal. Nem fog fájni. - Azzal a férfi rávetette magát. Egyik kezében egy nedves zsebkendőt tartott, alighanem a fura szag forrását. Alexia nem volt hisztérikus, ám olyan sem, aki hallgat, amikor a körülmények hangzavart kívánnak. Sikoltott tehát, hangosan és hosszan, azon a vijjogó magas hangon, amelyet csak megrémített hölgyek vagy nagyon jó színésznők képesek produkálni. A sikoly elhagyta a kocsit, mintha annak falai sem lettek volna, és belehasított a csendes londoni éjszakába, túlharsogva a patacsattogást az utcakövön. A szundikáló házak ablakai megzörrentek, és nem egy kóbor macska hökkenten nézett körül. Mindeközben Miss Tarabotti nekivetette a hátát a zárt ajtónak. Napernyője hiányában a legjobb védekező eszközét, egy jó erős rúgást vethetett be csupán, amelynek kivitelezését nagyban segítette, hogy éppen erre alkalmas, kedvenc sétacsizmáját viselte. Gyönyörű, homokóraforma, fából faragott sarka talán kissé túlságosan megmagasította Alexia termetét ahhoz, hogy divatos legyen, ám olyan finom kidolgozású volt, hogy viselője már-már elegánsnak érezhette magát. Emellett minden lábbelije közül ez rendelkezett a leghegyesebb orral. Amikor megvette, az anyja sokkolóan franciásnak nevezte a szerzeményt. Alexia most ezt a csizmasarkot irányozta a férfi térdkalácsának. a 105 b

By: gmaccc

-

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Erre semmi szükség! - csattant fel amaz, kitérve a rúgás

elől. Miss Tarabotti nem tudta eldönteni, vajon a férfi a sikolyt vagy a rúgást találja szükségtelennek, tehát megismételte mindkettőt. A férfi belegabalyodott Alexia szoknyájának, főleg fodrainak rétegeibe, amelyek a kocsi szűkös terében különösen hatékony védőgátnak bizonyultak. Ugyanezek azonban hasonlóképpen gátolták Alexia védekező hadmozdulatait is; mégis makacsul megvetette a hátát, és újra rúgott. A szoknya csak úgy suhogott. Azonban minden erőfeszítése ellenére az arctalan férfi zsebkendője is egyre közeledett Alexia orrához. Miss Tarabotti szédülve elfordította a fejét. Az édeskés gőzök már-már legyűrték, szemébe könny szökött. Az idő lelassult. Alexia szorult helyzete ellenére is azon töprengett, mivel bánthatta meg annyira az égieket, hogy egy rövidke héten belül két támadót is küldenek rá. Éppen, amikor már úgy érezte, nincs menekvés, a gőzök menthetetlenül kioltják a tudatát, váratlan hangot hallott. Affélét, amely az új evolúciós elmélet szerint az emberi vér megfagyasztására jött létre - legalábbis Alexia így gyanította. Hatalmas, bömbölő, vicsorgó üvöltés volt, megreszkettette a levegőt és a csontokat, végül hideg borsót gurított le a hallgatói hátán. A ragadozó hangja volt ez, és általában azt jelezte, hogy a préda még él, de már nem sokáig. Jelen esetben az ordítást egy puffanás követte a kocsi elején; valami becsapódott, de akkora erővel, hogy a bent küzdők csak úgy pattogtak az utastérben. A már gyorsuló konflis azonnal megállt. Alexia egy ló rémült nyerítését hallotta, majd egy éles reccsenést - a rettegő állat eltépte a szárat, és szikrázó patkókkal elvágtatott London utcáinak rengetegébe.

a 106 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Egy újabb puffanás, immár a fának ütött hús hangja. A kocsi ismét megrázkódott. Miss Tarabotti támadója felhagyott abbéli szándékával, hogy a zsebkendőt a hölgy orrára tapassza, ehelyett lerántotta az ablakot, és kidugta a fejét a bak felé. - Mi folyik odakint? Nem kapott választ - ellenben Tarabotti kisasszony hátulról térden rúgta. A férfi visszafordult, elkapta Alexia csizmáját és megrántotta. Miss Tarabotti az ajtónak zuhant, és sokrétegű ruhája és fűzője ellenére is alaposan megütötte a gerincét a kilincsen. Most már kezd idegesíteni - morrant fel az arctalan férfi, és felrántotta Alexia lábát. A láb gazdája hiába kapálódzott, hogy egyensúlyt leljen, ezért újból sikoltott, immár inkább dühében, mint félelmében. Mintha csak erre válaszként történne, az ajtó kinyílt, Miss Tarabotti pedig egy meglepett nyikkanással, kézzel-lábbal kalimpálva, hanyatt kizuhant rajta. Nagyot nyekkenve valami szilárd dologra pottyant, amely azonban elég puha volt, hogy párnaként szolgáljon. Mélyet lélegzett London bűzéből, az legalább nem kloroform volt. Bár személyesen eddig még nem találkozott ezzel a vegyszerel, hiszen még a felcserek közül is csak az újdonságok iránt legnyitottabbak birtokoltak belőle, de élt a gyanúperrel, hogy az arctalan férfi zsebkendője abba volt áztatva. Az esését felfogó matrac megrándult és felmordult. - Jó ég, asszony! Mozduljon már arrébb! Miss Tarabotti nem volt éppen lepkesúlyú. Sosem tagadta meg magától az ínyencfalatok élvezetét, s alakját nem diétával, hanem rendszeres sportolással őrizte meg. Azonban Lord Maccon - mert ő méltatlankodott alatta — nagyon is erős volt, és könnyedén odébb rakhatta volna. Mégis úgy tűnt, nehezére esik Alexia eltávolítása, legalábbis egy hozzá hasonlóan nagy emberhez képest túlontúl sokáig tartott a művelet, még akkor a 107 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

is, ha számításba vesszük, hogy a természeten túli érintés kioltotta Lord Maccon természetfeletti képességeit. Lord Maccon általában nagyra értékelte az érzéki vonalvezetésű nőket, akiken volt mit fogni - és harapni. Zsémbes hangja meghazudtolta a gyengédséget, amellyel annak örvén, hogy megvizsgálja, nem szenvedett-e sérülést, alaposan végigtapogatta Alexia gömbölyűségeit. Nem sebesült meg, Miss Tarabotti? A méltóságomon esett csorbát leszámítva? - Alexia sejtette, hogy Lord Maccon vizsgálódása kissé alaposabb, mint feltétlenül szükséges lett volna az adott körülmények közepette, azonban mélyen belül élvezte a tapasztalatot. Végül is hányszor adódik alkalma egy hozzá hasonló vénlánynak arra, hogy egy Lord Maccon-rangú illető kezei paskolják végig? jobban teszi, ha kiélvezi a dolgot. Elmosolyodván saját vakmerőségén arra gondolt, voltaképpen melyikük is használja ki a helyzetet? Végül Lord Maccon ülő helyzetbe segítette Alexiát, kicsússzant alóla és talpra állt, majd minden ceremónia nélkül lábra állította őt is. Mondja, Lord Maccon - érdeklődött Miss Tarabotti, miért van az, hogy akárhányszor csak találkozunk, mindig orra esek, de legalábbis valamiféle illetlen helyzetbe kerülök? A gróf cinkosan felvonta a szemöldökét. Ha emlékeim nem csalnak, első találkozásunk alkalmával én voltam az, aki meglehetősen méltatlanul mutatkozott. Nos, mint korábban már felhívtam rá lordságod figyelmét - válaszolta Alexia a szoknyáját sepregetve nem szándékosan hagytam ott azt a sündisznót. Honnan kellett volna tudnom, hogy Ön majd ráül arra a szerencsétlen teremtményre? - Felnézett, és riadtam levegő után kapkodott. Hiszen csupa vér az arca!

a 108 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon sietősen beletörölközött a frakkja ujjába, mint egy lekvárdézsmáláson kapott gyerek, de nem válaszolt. Helyette a kocsi belseje felé mutatott, és ismét Alexiára mordult: Most lássa, mit tett! Elszökött! Alexia nem látta, mert a fülkében nem volt már senki, akit láthatott volna: az arctalan férfi megragadta az alkalmat, és amíg ő a lordon időzött, meglépett. Én nem tettem semmit, ön volt az, aki kinyitotta az ajtót, én csak kiestem rajta. Az a férfi egy nedves zsebkendővel támadott rám. Mit tehettem volna? Lord Maccon nem talált szavakat erre az elképesztő védekezésre, úgyhogy csak megismételte azt. - Egy nedves zsebkendővel? Miss Tarabotti karba fonta a kezét, és dacosan bólintott, majd rá oly jellemző módon az egyenes támadás mellett döntött. Ugyan fogalma sem volt, mi rejlik Lord Macconban, ami mindannyiszor ennyire feltüzeli őt, de azért - talán talján vére is közrejátszott ebben - hagyta, hogy a lendület elsodorja. Mellesleg, várjunk csak!? Hogy talált rám éppen itt követetett talán? Lord Macconban volt annyi tisztesség, hogy elszégyellje magát. - Nem bízom a vámpírbolyokban - morogta, mintha ez elégséges mentség volna. - Mondtam, hogy ne menjen. Talán nem mondtam? És most tessék! Szeretném a tudtára adni, hogy a bolyházban tökéletes biztonságban voltam. Csak amikor kiléptem, akkor vettek a dolgok - itt Alexia nagyvonalúan intett - őrült fordulatot. Pontosan! - helyeselt a gróf. - Önnek haza kellene mennie és otthon maradnia, még a házból sem szabadna kilépnie! Olyan komolysággal adta ezt elő, hogy Alexia felnevetett.

a 109 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ön végig várt rám? - kérdezte, és kíváncsian az égre nézett. A hold immár háromnegyedénél is kerekebben ült fent ilyenkor már könnyű alakot váltani. Alexia eszébe idézte a Lord Maccon ajkán látott vért, és megértette. - Hűvös már az este. Feltételezem, farkas alakjában volt? Ezúttal Lord Maccon fonta karba a kezeit, és még a szemöldökét is összehúzta. Hogyan változott vissza ilyen gyorsan, hogy még öltözni is maradt ideje? - faggatta tovább Alexia. - Hallottam a támadó üvöltését, akkor még semmiképpen nem lehetett emberi alakban. - Miss Tarabotti alapvetően tisztában volt vele, hogyan működik az átalakulás, bár magát a grófot még nem látta alakot váltani. Ami azt illeti, senki mást sem, leszámítva az apja könyvtári könyveinek lapjain részletesen ábrázolt farkasembereket. És Lord Maccon mégis ott állt előtte, frakkban, cilinderben, kócosan és sárgán ragyogó, éhes szemmel - semmi szokatlan nem volt rajta, leszámítva a vért. A gróf büszkén elvigyorodott, mint az iskolás fiú, akinek hibátlanra sikeredett a latindolgozata. Válasz helyett a lehető legvisszataszítóbb dolgot tette - farkassá változott, azonban csak nyaktól felfelé, és Alexiára morgott. Mindenekfelett bizarr helyzet volt: nemcsak maga a változás (a hús természetellenes átolvadása és a csontok ropogása, amely mind látványra, mind fülre igencsak kellemetlen), hanem az eredmény is - egy kifogástalan úriember, tökéletes estélyi öltözékben, és egy hasonlóan tökéletes farkasfejjel a szürke selyem nyakkendő felett. Ez meglehetősen undorító - állapította meg Miss Tarabotti lenyűgözve. Kinyúlt, és megérintette a gróf vállát, miáltal az visszatért teljes emberi alakjába. - Erre minden farkasember képes, vagy ez amolyan alfa-dolog? -

a 110 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon kissé sértve érezte magát, amiért Alexia ennyire hétköznapi mutatványként kezeli az ő változás feletti uralmát. Alfa-dolog - ismerte be. - És a korral jár. A legidősebbjeink uralják a legjobban a változást. A régi időkben ezt Anubisz-alaknak nevezték. Még mindig Alexia kezével a vállán immár új, emberi szemmel nézett végig a környéken. A konflisút London egyik lakónegyedében ért véget, nem olyan előkelő környéken, mint ahol a bolyház állt, de azért lehetett volna rosszabb is. Haza kellene jutnia. - Lord Maccon lopva körülnézett. Gyengéden leemelte Alexia kezét a válláról, majd a karjába fűzte a karját, és fürge léptekkel vezetni kezdte. - A Sangria csak néhány háznyira van. Ezen az esti órán biztosan találunk ott konflist. És mi indítja arra a feltételezésre, hogy jó ötlet egy farkasember és egy természeten túli számára éppen London legmegátalkodottabb vámpírklubja előtt konflist keresni? Hallgasson, asszony! - Lord Maccon láthatólag kissé felhúzta az orrát a kérdésen, mintha csak Alexia azt állította volna, hogy nem képes megvédeni őt. Ez esetben, úgy vélem, arra sem kíváncsi, mit tudtam meg a vámpírbolyban, igaz? A férfi hangosan felsóhajtott. Feltételezem, el kívánja mondani nekem. Alexia bólintott, és lehúzgálta kabátkája ujját. Reszketett a hűvös éjszakában. A konflis és a kapualjak közötti távolsághoz öltözött, nem egy hosszabb sétához. A grófnő igen fura fajta királynő - kezdte. Nem hagyta, hogy a kinézete félrevezesse önt, ugye? Nagyon öreg, nem nagyon kedves, és csak a saját ügyeinek előmozdításában érdekelt.

a 111 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

- Lord Maccon lehúzta frakk-kabátját, és Alexia vállára borította. Meg van rémülve - felelte Miss Tarabotti, és kényelmesen eligazgatta magán a Bond Street egyik üzletéből való drága, hibátlan szabású selyemkabátot, amely azonban nyílt mezők illatát árasztotta; ez tetszett neki. - Az elmúlt két hétben három megmagyarázhatatlan új vámpír tűnt fel a westminsteri boly területén. Lord Maccon erre csak valami megismételhetetlenül durvát és vélhetően igazat - mondott Nádasdy grófnő származásáról. Feltételezem, erről nem értesítették a NYIHA-t - vélte tudatlanságot mímelve Miss Tarabotti. Sétatársa mélyen, fenyegetően felmordult. Nem, határozottan nem! Alexia bólintott, és legjobb képességei szerint utánozva Ivyt, nagy, ártatlan szemeket meresztett a grófra. Nem is ment olyan könnyen, mint azt az ember hinné. - A bolykirálynő hallgatólagos beleegyezését adta nekem, hogy ezúttal bevonjam a kormányzatot is — mondta verdeső pillákkal. Ez a kijelentés, a pillogással egybekötve, úgy tűnt, csak még jobban felidegesíti Lord Maccont. Mintha joga lenne bármi efféléről dönteni! Már a legeslegelején szólnia kellett volna. Miss Tarabotti óvatos mozdulattal a gróf karjára tette a kezét. Majdnemhogy szomorú volt. Eléggé meg lehet ijedve. Habár azt sosem fogja nyíltan beismerni, hogy képtelen megbirkózni a helyzettel. Azt állította, hogy a boly elkapott kettőt ezekből a rejtélyes kóborokból, és azok nem sokkal utána meg is haltak. Lord Maccon ábrázatáról lerítt, hogy képesnek tartja a vámpírokat a saját fajtájuk elpusztítására is.

a 112 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia folytatta: Az új onnan érkezők teljesen újak. A királynő szerint mit sem tudnak a szokásokról, szabályokról, politikáról. Lord Maccon egy darabig csendben sétált tovább, emésztgette a hallottakat. Bár utálta beismerni, de Miss Tarabotti egymaga több információt szerzett a történésekről, mint az ő akármelyik ügynöke. Akarata ellenére is... mit is érzett? Csodálatot? Na, azt már nem. Tudja, miről nem tudnak még ezek az újak? - kérdezte Alexia. A gróf arcára igencsak fura és zavart kifejezés ült ki, úgy bámulta a nőt, mintha az váratlanul valami egészen Alexiaszerűtlenné változott volna. Úgy vélem, jelen pillanatban ön mindenkinél többet tud - felelte idegesen szipogva. Alexia a vizsgálódó tekintet súlya alatt is öntudatosan megigazította a haját, majd megválaszolta saját kérdését: Énrólam nem tudnak. Lord Maccon bólintott. A NYIHA, a falkák, a bolyok mind igyekeznek olyan mély titokban tartani a természeten túlit, amennyire csak lehet. Ha ezek a vámpírok a bolyon kívül metamorfizálódtak, semmi okuk nem is lehet rá, hogy bármit is tudjanak a magafajták létezéséről. Miss Tarabotti fejébe ekkor szöget ütött egy gondolat. Megtorpant. Az a férfi azt mondta, tudni akarják, ki vagyok. Miféle férfi? A zsebkendős! Lord Maccon felnyögött. A pokolba, szóval mégiscsak egyenesen önt akarták! Eddig azt hittem, beérték volna akármelyik dolgozóval vagy vámpírral, akit el tudnak kapni, és csak azért vitték el önt, mert

a 113 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

rosszkor lépett ki a bolyházból. Mondja, tisztában van vele, hogy újra fognak próbálkozni? Alexia felnézett rá, és szorosabbra vonta a vállán a kabátot. Talán az lenne a legjobb, ha erre nem adnék nekik újabb alkalmat. Lord Maccon maga is ugyanígy vélekedett, ennélfogva egy kissé közelebb húzódott, és szorosabban karolt Alexiába. Aztán mindketten egyszerre indultak meg a Sangria, a fény és a társaság felé, el az üres, visszhangos mellékutcáktól. Valakit meg kell bíznom az ön őrzésével. Miss Tarabotti felcsattant. És mi lesz teli holdkor? A férfi megrándult. A NYIHA nappali ügynököket és vámpírokat is alkalmaz, nem csak farkasembereket. Alexia egyszerre felpattant a közmondásbeli magas lóra. Köszönet lordságodnak, de azt nem fogom eltűrni, hogy vadidegenek lessék minden lépésemet! Önről, természetesen, lehet szó, szükség esetén Lyall professzorról is, de mások... A gróf bolondul elvigyorodott ezen a beosztáson. Hiszen a hölgy éppen most nevezte a társaságát természetesnek?! Csakhogy Alexia következő mondata egyből le is törölte a vigyort a képéről. Mi lenne, ha telihold idején pedig Lord Akeldama közelében lennék? A gróf szeme szikrát szórt. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha harcra kerül a sor, ő majd rendkívül hasznossá teszi magát. Az ön minden egyes támadóját nyomorú megalázottságba hízelgi majd.

a 114 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miss Tarabotti elvigyorodott. Tudja, grófom, az ön heves ellenérzése vámpír barátom iránt akár féltékenységnek is tűnhetne, amennyiben a gondolat nem volna már önmagában is abszurd. Mármost hallgasson ide, hogyha egyszerűen csak hagyná, hogy... Lord Maccon ekkor eleresztette Tarabotti kisasszony karját, megállt, megfordult, és Alexia legnagyobb meglepetésére egyenesen szájon csókolta.

a 115 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

A

Zsuzsa

gróf az egyik nagy mancsával megragadta Miss Tarabotti állát, a másikat a derekára csúsztatta, és erősen magához vonta, ajkát már-már erőszakosan Alexia ajkára tapasztotta. A nő hátrahőkölt. Mit képzel...? Az egyetlen módja, hogy elhallgattassam - morogta Lord Maccon, és jobb fogást véve Tarabotti kisasszony állán, újra lecsapott a szájára. Ez nem olyan fajta csók volt, mint amit Alexia valaha is megtapasztalt. Nem mintha annak előtte olyan sokat csókolózott volna, leszámítva néhány fiatalkori botlást, amikor valamely kalandor úgy találta, hogy egy fiatal, sötétebb bőrű társalkodónő éppen megfelel a céljának. Ezen alkalmakkor a tapasztalás kamaszos volt, és, Alexia mindig jelen lévő, előszeretettel alkalmazott napernyőjének köszönhetően, rövid. Azonban Lord Maccon szakértő módon csókolt, mi több, a lelkesedéséből Miss Tarabotti úgy gondolta, a gróf talán most próbálja bepótolni az ő összes elmaradását a csókolózás terén.

a 116 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mindenesetre kiváló munkát végzett, ami persze nem csoda, Lord Maccon sokéves, meglehet, évszázados tapasztalatát figyelembe véve. Mivel korábban összefogta magán a frakk-kabátot, Alexia most meg sem tudta mozdítani a karjait a gróf váratlan ölelésében, ekképpen Lord Maccon akadálymentes hozzáférést kapott. Nem mintha Alexia vergődni szándékozott volna. Maga a csók eléggé gyengéden indult: lassan és lágyan, ami meg is lepte Tarabotti kisasszonyt az ölelés hevessége után. Emellett kissé kevesellte is a csók intenzitását, aminek apró, csalódott nyöszörgéssel adott hangot, és Lord Maccon felé ágaskodott. És akkor a csók megváltozott, keményebb lett, akaratosabb, immár, botrányos módon, nyelvi játékokat is kezdett. Ezen a ponton Miss Tarabotti kissé elbizonytalanodott. Az élmény elég nyálas volt, másfelől viszont a forróság... Gyakorlatias, természeten túli énje megvizsgálta a helyzetet, és úgy értékelte, hogy minden bizonnyal meg tudná kedvelni Lord Maccon ízét, amely a gazdag, sötét és drága francia levesek valamelyikére emlékeztette. Alexia háta ívbe feszült, már zihált, talán mert az ajkát még mindig a csók pecsételte le. Már csaknem megbarátkozott a nyelvi játékokkal, és úgy érezte, hamarosan kimelegedik annyira, hogy ne legyen szüksége a gróf kabátjára, amikor Lord Maccon veget vetett a csóknak, durván lerántotta a frakkkabátot, és Tarabotti kisasszony nyakát kezdte harapdálni. Ezen nem volt mit töprengeni, Miss Tarabotti azonnal imádta az érzést. Még közelebb hajolt a férfihoz, olyannyira elveszve az újfajta érzések hullámaiban, hogy szinte észre sem vette, amint Lord Maccon eladdig az ő derekán pihenő keze lejjebb vándorol, és a turnűrtől sem zavartatva ismerkedni kezd a fenekével.

a 117 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon anélkül, hogy az ajkát elvette volna a nyakáról, egy kicsit odébb fordította Alexiát, és félrehúzta a kalapszalagjait, hogy hozzáférjen a nyaka hátsóbb részeihez is. Egyszer megállt, és megbűvölten a fülébe morogta a kérdést: Mi az a fűszer, amelynek az illatát mindig érzem önön? Miss Tarabotti pislogott. Fahéj és vanília - adta meg a választ. - A hajamat szoktam öblíteni velük. - Habár sosem szokott elpirulni, még a leginkább embert próbáló körülmények közepette sem, most mégis lüktetően forrónak érezte az arcát. A gróf nem is válaszolt, hanem visszatemetkezett a nyakába. Alexia oldalra billentette a fejét. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy tán valami olyasmit művel, amit nem illene tennie. Ámde mivel a tény, hogy szenvedélyesen ölelkezik a felsőház egy tagjával az utca kellős közepén, abban a pillanatban teljesen helyénvalónak tűnt, inkább hagyta magát majszolni. A kezdetben puha harapdálások egyre követelőzőbbé váltak, és Alexia ráébredt, hogy egy-két harapás még tetszene is neki. Mintha a gondolataira válaszolna, Lord Maccon belemélyesztette - szoros érintkezésüknek és Miss Tarabotti természeten túli mivoltának köszönhetően - emberi fogait, épp ott, ahol az ember nyaka és válla összeér. Alexia egész testében megbizsergett, ez jobb volt még a hideg reggelen felszolgált forró teánál is. Felnyögött és egészen a férfihoz simult, élvezte a nagy, farkasember testet, és felkínálta neki a nyakát. Valaki illedelmesen megköszörülte a torkát. Lord Maccon állkapcsa összerándult. Miss Tarabotti térde végképp felmondta a szolgálatot, és csak azért nem csuklott össze, mert két lapáttenyér támasztotta szilárdan az alsóbb fertályon.

a 118 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Bocsásson meg, lordságod - mondta egy udvarias hang. Lord Maccon felhagyott Miss Tarabotti kóstolgatásával. Elhúzódott tőle mintegy ujjpercnyi távolságra, amelyet azonban legalábbis egy-yardnyinak érzett. Megrázta a fejét, rémülten bámult Alexiára, majd elengedte a leány fenekét, és úgy nézett a saját kezeire, mintha önbíráskodással akarná vádolni őket, végül rendkívül szégyenkező arcot vágott. Szerencsétlen módon Tarabotti kisasszony még túl kába volt ahhoz, hogy megfelelően értékelje a gróf rá nem jellemző bűnbánatát. Lord Maccon meglehetősen gyorsan magához tért, és olyan káromkodásfüzért eresztett meg, amelyet, ebben Alexia biztos volt, úriember semmiképpen nem használ hölgyek jelenlétében, mindegy, miféle módokon provokálják, majd úgy fordult, hogy eltakarja a határozottan zilált külsejű Miss Tarabottit a világ elől. Alexia, habár tudta, hogy meg kellene igazítania a kalapját, talán a ruhája fűzőrészét is, no meg az elcsúszott turnűrt, nem volt képes másra, mint hogy félájultan Lord Maccon hátának támaszkodjon. Randolph, kereshetett volna jobb alkalmat is állápította meg a gróf dühösen. Lyall professzor szelíden állt az alfa előtt. Meglehet. Csakhogy ez a falka ügye, és fontos. Alexia bután pislogott a bétahímre a gróf karja mögül. A szíve bolondul verdesett, és a térdével még mindig nem volt minden egészen rendben. Mély lélegzetet vett, és megkísérelte szilárd alapokra helyezni önnönmagát. Jó estét, Miss Tarabotti - méltányolta az erőfeszítéseit Lyall professzor, és cseppet sem tűnt meglepve, hogy az ura szerelmes érdeklődésének tárgya előkerült. Nem épp most küldtem el magát egy körútra? - csattant fel Lord Maccon, visszatalálva szokásos zsémbeléséhez, mintha minden felgxülemlett bosszúságát eu egyszer Alexia -

a 119 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

helyett a bétájára akarná borítani. Alexia ott és akkor megállapította, hogy Lord Conall Maccon két módon képes működni: felidegesítve és felizgatva. Aztán azon kezdett tűnődni, melyikkel is jönne ki jobban hosszú távon. Szégyentelen módon a vitába beleszólt a teste is, aminek eredményeképpen sikerült saját magát csendbe dermesztenie. Lyall professzor mintha nem is várt volna választ a köszöntésére. Ehelyett Lord Maccon kérdését válaszolta meg. Canterburyben súlyos helyzet nyomát találtam. Eléggé szokatlan volt ahhoz, hogy megszakítsam a körutamat, és azonnal visszatérjek Londonba. Nos? - vakkantotta Lord Maccon. Alexia végre magához tért annyira, hogy megigazítsa a kalapját, felhúzza a ruháját legalább a vállára, és helyére lökdösse a turnűrt. Ekkor azonban hirtelen rádöbbent: elnyújtott, fesJltt, már-már a házasság határait súroló tevékenységbe bonyolódott a nyílt utcán Lord Macconnal! Forrón remélte, hogy a nyílt utca szó szerint megnyílik alatta, és egészben elnyeli. Az arca még jobban elvörösödött, mint az imént, most azonban heves szégyenében. Be kellett látnia, hogy ez jóval kevésbé kellemes érzés. Mialatt Miss Tarabotti azt latolgatta, hogy vajon várható-e az öngyulladása pusztán zavarában, Lyall professzor folytatta a mondókáját. Ön minden magányost a Canterbury környéki partokra küldött, emlékszik? Nos, egy kivételével mindnyájan eltűntek. Velük együtt jó pár kóbor vámpír is. Lord Maccon megrándult meglepetésében. Alexia rájött, hogy még mindig szorosan tapad a férfi hátához, ezért gyorsan kilépett oldalra. A térde eddigre helyrejött.

a 120 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A gróf egy birtokjogot biztosító mordulással kinyúlt érte, és visszarántotta maga mellé. Ez tréfás - jegyezte meg Alexia, próbálván figyelmen kívül hagyni a mordulást és a ráfonódó kart. Mi tréfás? - kérdezte szigorúan Lord Maccon, ám reszelős hangszíne ellenére a szabad kezével eligazgatta frakkkabátját a hölgy vállán. Miss Tarabotti odacsapott a kezére és az aggodalmára. Ezt hagyja abba! - sziszegte. Lyall professzor csillogó szemmel figyelte a párt. Ugyan egyetlen arcizma sem rezzent, de Alexia élt a gyanúperrel, hogy magában remekül mulat kettőjükön. Megszólalt hát. A dolgozó szobalány éppen ugyanezt mondta a londoni kóborokról is. Jó páran azok közül is eltűntek, a jelek szerint már néhány hete. Mi a helyzet a londoni magányos farkasokkal? Ők mind megvannak? Londoniak nincsenek egyáltalán, a dévánt leszámítja. Habár ő inkább felette áll a falkáknak, mint kívül rajtuk. A Wooly-fálkának mindig is szigorú rendelkezései voltak a magányosokat illetőén, és mi betű szerint be is tartjuk azokat válaszolta büszkén Lyall professzor. A déván még nálam is szigorúbb álláspontot képvisel az ügyben - tette hozzá Lord Maccon. - Hát, tudja, mennyire maradi tud lenni néha az Árnyékkormány. Miss Tarabotti, akinek effélékről fogalma sem volt, lévén, hogy nem állt semmiféle kapcsolatban Viktória királynő kormányzatával, úgy bólintott, mintha pontosan tudná, miről is beszél a másik kettő. Szóval a farkasemberek és bizonyos vámpírok eltűnnek, más vámpírok meg fel - töprengett félhangosan.

a 121 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

És emellett valaki önt is szeretné eltüntetni - tette hozzá Lord Maccon. Ez már felzaklatta Lyall professzort. - Tessék? Alexiának igen jólesett a béta aggodalma. Később megbeszéljük - rendelkezett Lord Maccon. Most azonban haza kell juttatni Miss Tarabottit, különben egy egészen új problémával kell szembenéznünk. Tartsak én is önökkel? - ajánlkozott a professzor. A jelen állapotában? Csak rontaná a helyzeten - morrant a gróf. Alexia - a románcba fúlt este feletti zavarában - csak most vette észre, hogy Lyall professzor mindössze egy malaclopót visel, kalap és cipő nélkül, és ahogy alaposabban megszemlélte, nadrágja sem volt. Megbotránkozva a szája elé kapta a kezét. Jobban tenné, ha visszaügetne a szállásra — javasolta Lord Maccon. Lyall professzor bólintott, és nesztelen, meztelen talpakon a legközelebbi sarok irányába osont. Egy perc múlva ugyanazon sarok mögül egy kecses, vörhenyes farkas lépett elő, csillogó, intelligens szemekkel és malaclopóval a szájában. Biccentett Alexiának, aztán megiramodott a kockaköves úton az ellenkező irányba. Az este hátralévő része immár eseménytelennek volt mondható. A Sangria előtt Miss Tarabotti és Lord Maccon szembetalálkozott néhány csipkegalléros, fényes cipős ficsúrral, akik felajánlották kocsijukat, s tették ezt valami olyan nyíltan érzelmes és tökéletesen részeg módon, hogy Lord Maccon minden lelkifurdalás nélkül el is fogadta az ajánlatot. Biztonságban hazakísérte Miss Tarabottit, mármint a cselédbejáróhoz, természetesen, és ott az aggodalmas Floote gondjaira bízta. A család mit sem sejtett meg a hölgy éjjeli kalandozásaiból. Végül Lord Maccon is elhagyta a házat. -

a 122 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Tarabotti kisasszony, miután hálóruhát öltött, még kilesett az ablakon. Nem tudta pontosan, mit is árul el róla ez a tény, de mérhetetlenül megnyugtatónak találta, hogy az ablaka alatt, a hátsó utcán egy hatalmas, barna alapon arannyal és szürkével márványozott bundájú farkas járkál fel-alá. Hogy mit csinált Lord Maccon?? - Miss Ivy Hisselpenny kesztyűje és gyöngyös kézitáskája zörrenve hullott az asztalkára a Loontwill- ház előcsarnokában. Miss Tarabotti a szalonba terelte barátnőjét. Kedves, csendesebben! És a jó ég szerelmére, vedd le azt a főkötőt! Szabályosan szúrja a szememet. Ivy engedelmeskedett, közben végig barátnőjét bámulva. Olyannyira meglepte, amit hallott, hogy még az Alexia szokásos kalapkodásáért kijáró kötelező sértődést is elmulasztotta. Floote jelent meg: egy megpakolt tálcát hozott, és kihúzta a szóban forgó főkötőt Miss Hisselpenny ujjai közül. A rút tárgyat - mert az volt, lila bársonyból, sárga virágokkal és egy hatalmas kitömött gyöngytyúk díszítette - két ujja közé csippentette, majd kihátrált a szobából. Miss Tarabotti pedig gondosan becsukta az ajtót utána - és a fejfedő után. Mrs. Loontwill és az ifjú hölgyek vásárlókörúton voltak, azonban bármely pillanatban megérkezhettek. Aznap reggel Ivy különösen lassan készült el, és Alexia immár csak remélhette, hogy nem zavarják meg kettejüket, mielőtt minden pletykatémára kitértek volna. Kitöltötte a málnalikőrt. Nohát! - igyekezett a társalgást siettetni Miss Hisselpenny, leült egy fonott székbe, és oda sem figyelve tekergetni kezdte egyik sötét haj tincsét az ujjai körül. -

a 123 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia átnyújtott neki egy pohárka likőrt, és egykedvűen felelte: Jól hallottad. Lord Maccon megcsókolt tegnap este. Miss Hisselpenny számára a hír oly mértékű megrázkódtatást jelentett, hogy még az alkoholhoz sem nyúlt. Ehelyett, a biztonság kedvéért, letette a pohárkát a mellette álló asztalkára, és előrehajolt, amennyire csak fűzője engedte. - Hol? - Egy pillanatra elhallgatott. - Miért? Hogyan? Azt hittem, rendkívül ellenszenvesnek találod őt. - Ismét szünetet tartott, összevonta barna szemöldökét. - Azt hittem, ő is rendkívül ellenszenvesnek talál téged. Miss Tarabotti belekortyolt a likőrbe: kiegyensúlyozott volt és visszahúzódó. Mindenekfelett élvezte, ha így kínozhatja barátnőjét. Imádta az Ivy arcára kiülő mélységes kíváncsiságot. Másfelől meg ő is legalább annyira el akarta mondani neki. Miss Hisselpenny tovább faggatta. Mi történt pontosan? Ne hagyj ki semmit! Hogy történt? Nos, hűvös volt az este, de még fenn járt az utolsó léghajó. Floote csempészett ki a hátsó ajtón, és... Alexia! - nyögte Ivy. Azt mondtad, ne hagyjak ki semmit?! Barátnője csak egy szigorú pillantást vetett rá válaszul. Miss Tarabotti elmosolyodott. Miután eltávoztam a bolyházból, valaki megkísérelt elrabolni. Ivy álla leesett. - Micsoda? Alexia, hogy még tovább nyújthassa a pillanatot, megkínálta vajas süteménnyel. Miss Hisselpenny vad integetéssel utasította vissza. - Alexia, ez emberkínzás! Miss Tarabotti, barátnője idegállapotát látva, inkább megadta magát.

a 124 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ketten akartak elhurcolni egy álkonflisban, miután kiléptem a bolyházból. Voltaképpen kissé ijesztő volt. Ivy csendes áhítattal hallgatta, amíg Alexia lefestette az elrablására tett kísérlet részleteit. Végül így szólt: Alexia, ezt jelentened kellene a konstáblernek. Tarabotti kisasszony töltött még egy kis málnalikőrt a metszett üveg karaffból. Lord Maccon maga a konstábler, legalábbis a NYIHAféle változata - mutatott rá. - És rajtam tartja fél szemét, arra az esetre, ha újra próbálkoznának. Miss Hisselpenny, ha lehet, még izgatottabbá vált ennek hallatán. Tényleg? Igazán? És hol... ? Alexia erre az ablakhoz vezette, és mindketten kinéztek az utcára. A sarkon egy férfi állt a gázlámpa oszlopának támaszkodva, erősen figyelve a Loontwill-ház bejáratát. Valamiképpen tisztességtelennek tűnt hosszú, barna kabátjában és felettébb nevetséges, széles karimájú John Buli-kalapjában, amely inkább illett volna egy jenki szerencsejátékoshoz. És te még az én fejfedőimet nevezed csúfnak! nevetgélt Ivy. Tudom, tudom! - válaszolta lelkesen Miss Tarabotti. De mit lehet tenni? A farkasemberekből hiányzik a finomság. Ez itt nem úgy néz ki, mint Lord Maccon - állapította meg Miss Hisselpenny, miközben igyekezett kivenni valamennyit a kalap alatt rejtőző arcból. Bár csak néhányszor találkozott a gróffal, mégis... - Sokkal alacsonyabb. Ez azért van, mert ez az alak nem ő. Valószínűleg még reggel távozott, mielőtt felkeltem volna. Ez itt a bétahím, Lyall professzor, aki az illemtudását tekintve mindenestől különb a grófnál. A jelenléte azt jelzi, hogy Lord Maccon hazament lepihenni. - Tarabotti kisasszony hangjából nem volt nehéz -

a 125 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

kikövetkeztetni, hogy ezt szívesebben tudta volna meg magától a gróftól. - De hát, végül is mozgalmas esténk volt. Ivy visszaigazította a bársonyfüggönyt az ablak elé, és barátnőjéhez fordult. Meghiszem azt, a csókolózással, meg minden! Amiről, hadd emlékeztesselek, még egy szót sem szóltál! Egyszerűen muszáj elmesélned! Milyen volt? Miss Hisselpenny az Alexia apjának könyvtárában található könyvek jó részét túl szégyenletesnek találta ahhoz, hogy el is olvassa. Valahányszor Miss Tarabotti megemlítette az apja könyveit, Ivy befogta a fülét és dudorászni kezdett magában, azonban véletlenül sem olyan hangosan, hogy netán ne halljon meg valamit. Azonban most, hogy barátnője közvetlen tapasztalatot szerzett, túl kíváncsi lett, semhogy zavarba jöhessen. Egyszerűen, hogy úgy mondjam, magához ragadott. Azt kell hinnem, hogy sokat beszéltem. Ivy az elvárt és megfelelő mértékben háborodott fel egy ilyen képtelenség hallatán. És aztán már csak arra emlékszem... - Alexia megrezegtette ujjait a levegőben, és elhallgatott. Mondd már, mondd! - bátorította Miss Hisselpenny tudásvágytól tágra nyílt szemmel. A nyelvét is alkalmazta. Átmelegített, elszédített, nem is tudom, hogyan lehetne leírni azt az érzést. - Miss Tarabotti furán érezte magát, amiért Ivynek erről beszél. Nem azért, mert kényes kérdés volt, hanem mert a szíve mélyén szerette volna megtartani az érzést magának. Aznap reggel azzal a kérdéssel ébredt, hogy vajon valóban megtörtént-e a dolog? Amíg meg nem látta a nyakán a nagy, lila harapásforma véraláfutást, maga

a 126 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

sem hitte, hogy az előző este eseményei tények voltak-e, vagy csak valamiféle kínzó álom. A fognyomok miatt egy ősrégi, palaszürke-tengerészkék csíkos ruhát kellett felvennie, egyet gardróbja azon kevés darabja közül, amelynek eléggé magas nyaka volt. Jobbnak látta a harapásnyomot nem felemlíteni, különösen azért nem, mert azután azt is meg kellene magyaráznia, miért is nem lehetséges, hogy Lord Maccon valaha is farkasemberként harapja meg őt. Miss Hisselpenny céklavörösre pirult, de még mindig többet akart tudni. - De hát mit gondolsz, miért tenne ilyet? Úgy vélem, az efféle helyzetekben gyakran kerül sor nyelvi csatákra. Ivyt azonban nem lehetett eltéríteni. Tudod, mire gondoltam. Legelőször is, miért csókolna egyáltalán meg? És a nyílt utcán! Miss Tarabotti maga is ezen töprengett egész reggel, emiatt még a reggelinél is szokatlanul csöndesnek bizonyult. A húgai megállapításait, amelyekre még előző nap is élesen visszavágott volna, ma csak úgy elengedte a füle mellett. Olyannyira csendes volt, hogy az anyja aggódva meg is kérdezte, jól érzi-e magát, és ő bevallotta, hogy valamiképpen nem találja a helyét. Mindenesetre ez megfelelő mentségül szolgált, hogy ne kelljen délután velük kesztyűvásárlásra mennie. Most úgy nézett Ivyre, mintha nem is látná. - Azt kell megállapítanom, hogy a dolog mindenestől az elhallgattatásom céljából történt. Nem gondolhatok más okra. Mint te magad is mondtad, mi ketten mélységesen nem szíveljük egymást, amióta a gróf ráült arra a sündisznóra, és az egészet rám fogta. - Csakhogy Miss Tarabotti hangjából hiányzott a meggyőződés.

a 127 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia mindazonáltal hamarosan érzékelhette, hogy valóban erről volt szó. Aznap este, Lord Blingchester nagyszabású bálján Lord Maccon mindent elkövetett, hogy ne is kelljen szóba állnia vele. Miss Tarabotti mélységesen megsértődött. Különös gonddal öltözött: figyelembe véve a gróf látható vonzalmát a teste iránt, egy sötét rózsaszín ruhát vett magára, merészen mély dekoltázzsal és a legújabb divat szerinti kis turnűrrel. A haját úgy rendezte el, hogy a nyakába hulljon, és eltakarja a harapásnyomot, habár ez órákat jelentett a sütővas társaságában. Az anyja még meg is jegyezte, hogy vénlány létére nagyon is jól néz ki. Nem mintha az orroddal bármit is tudnánk kezdeni, természetesen, de amúgy egészen elfogadható, drágám mondta, a saját szóban forgó testrészét púderozva. Felicity még azt is kijelentette, hogy a ruha színe illik Alexia arcához, méghozzá olyan hangon, ami arra engedett következtetni, hogy egyenesen csodaszámba megy bármilyen szín, ami illik Alexia sötétebb arcához. És mindez hiába! Alexia biztos volt benne, hogy Lord Maccon még azt se vette volna észre, ha ő csavargónak öltözik. Mindössze egy illedelmes „Miss Tarabotti”-val köszöntötte őt, és semmi több. Nem bántotta meg, nem tett semmit, amivel veszélybe sodorhatná, vagy foltot ejtene az ő társadalmi rangján - egyszerűen csak nem volt mondanivalója a számára. Semmi az égvilágon. Alexia az egész este során végig azt kívánta, bárcsak inkább veszekednének. Immár kénytelen volt beismerni, hogy Lord Maccon alighanem szégyelli, hogy megcsókolta, és abban bízik, hogy a dolog előbb-utóbb feledésbe merül. Ugyan tisztában volt vele, hogy egy jó házból való hölgy esetében valóban ez is történne, csakhogy Alexia élvezte az esetet, és egyáltalán nem kívánt illendően napirendre térni felette. a 128 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mindazonáltal azt is be kellett látnia, hogy a jelek szerint a jó érzések kizárólag az ő oldalán koncentrálódtak, és Lord Maccon nem érez mást, mint tapintható vágyat arra, hogy soha többé ne lássa Miss Tarabottit. De addig is kínosan kimért udvariassággal fogja kezelni. Na de hát, kérdezte magától Tarabotti kisasszony, mit is várt? Hiszen ő senki és semmi, csak egy lélektelen vénlány, mindén finomság és kellem nélkül. Lord Maccon ellenben a felsőház tagja, a falka alfahímje, jelentős ingatlanok birtokosa, és bizony, meglehetősen jóképű is. Alexia minden korábbi, a megjelenésére vonatkozó reményei, és a tény ellenére, hogy a tükör korábban még a saját kritikus szemeiben is tűrhetően csinosnak mutatta, most tökéletesen oda nem illőnek érezte magát. Be kellett immár látnia, hogy Lord Maccon, képességei határáig, kiutat nyújt neki. Méghozzá gyilkos mód udvariasan. Amíg az aperitifeket felszolgálták, valahogy mindig elérte, hogy egymás közelébe kerüljenek, aztán nem szólt hozzá semmit. A viselkedéséből zavar sugárzott. Még arra is alig volt képes, hogy Alexia felé nézzen. Miss Tarabotti mintegy fél óra hosszán át képes is volt tolerálni ezt a nevetséges viselkedést. Aztán értetlen bánata kifejezett dühvé ért. Nála az ilyesmi nem igényelt sok időt; az olaszos temperamentum, ahogy az anyja mindig is mondani szokta. Csakhogy ő, Lord Macconnal ellentétben, egyáltalán nem kívánt udvarias maradni. Attól kezdve, valahányszor a gróf belépett egy szobába, Alexia azonnal elhagyta azt. Akárhányszor a férfi elindult felé a fogadóteremben, a nő kitért az útjából, és zökkenőmentesen bekapcsolódott bármely közeli társaság beszélgetésébe; az többnyire úgyis valami üres semmiségről folyt, mint a legújabb párizsi parfüm, de részt vett benne több eladó lány is, akik láttán Lord Maccon ilyenkor megfutamodott. Ha Alexia leült, feltétlenül két foglalt szék közötti harmadikat keresett, és jól a 129 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

ügyelt rá, nehogy egy őrizetlen sarokban egyedül találjon maradni. Amikorra eljött az ideje, hogy felszolgálják a vacsorát, Lord Maccon ültetőkártyája, amely eleinte Miss Tarabottié közelében volt, varázslatos módon elvándorolt az asztal túlsó felére. A gazdája ott aztán feszenghetett a fiatal Miss Wibbleyjel, társalogva mindenféle frivolságokról. Tarabotti kisasszony a fél világnyi távolság - legalább nyolc széknyi volt! - ellenére is bele tudott hallgatózni a beszélgetésbe. Az ő vacsorapartnere egy társadalmilag elfogadható területen tevékenykedő tudós volt, és épp az a fajta ember, aki mellett Alexia mindig is szívesen ült. Voltaképpen nem titkolta senki, hogy őt vénlány létére azért hívták még mindig meg a bálokba, mert képes volt felszabadultan beszélgetni a szellemi foglalkozásúakkal is. Sajnos ez alkalommal, önmagához képest szokatlanul, mégis nehezére esett átsegítenie az úriembert a társasági nehézségein. Jó estét! A nevem MacDougall. Ön bizonyára Miss Tarabotti, így van? - ez volt a nyitó megjegyzése. Ó, te jóságos, gondolta Alexia, egy jenki. De csak udvariasan bólintott. A vacsorát egy apró osztrigákból jégágyon összeállított és hűtött citromkrémmel kísért csendélet vezette be. Miss Tarabotti, akit a nyers osztrigák kellemetlen mértékben emlékeztettek az orrváladékra, eltolta magától a puhatestűeket, és félig leeresztett pillái alól elrettenve figyelte, amint Lord Maccon elfogyaszt belőlük tizenkettőt, Ez nem egy amolyan olaszféle név? - kérdezte a tudós félénken. Miss Tarabotti, aki olasz származását mindig is jóval kínosabb tényként tartotta számon, mint lélektelen mivoltát, úgy vélte, ez igen gyenge társalgási téma, főképpen egy jenkitől.

a 130 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Az apám - ismerte be - olasz származású volt. Sajnos, ez nem olyan baj, ami gyógyítható volna. Egy pillanatra elhallgatott. Habár meghalt - tette hozzá. Mr. MacDougall szemmel láthatóan nem tudta, mit mondhatna erre, tehát idegesen heherészett. - Nem maradt árnya sem, igaz? Alexia felhúzta az orrát. Nem volt hozzá elég lelke. - Mivel egyáltalán semennyi nem volt neki, gondolta. A természeten túli sajátosságok valóban öröklődtek. Alexia azért lett az, aki, mert az apja is lélektelen volt. Elméletben a világnak már rég hemzsegnie kellene a hozzá hasonlóktól, de mint azt a NYIHA embere - éppen Lord Maccon, jutott Tarabotti kisasszony eszébe, és menten össze is rezzent - egyszer elmondta neki, olyan kevesen voltak, hogy azzal nem lehet semmit se kezdeni. Ráadásul a természeten túliak általában igen fiatalon haltak. Vacsorapartnere ismét idegesen vihogott. - Érdekes, hogy említi, jómagam éppen az emberi lélek mibenlétéről folytatok kutatásokat. Azonban Tarabotti kisasszony csak fél füllel hallgatta. Az asztal másik végén ugyanis Miss Wibbley éppen mondott valamit a harmad-unokatestvéréről, aki nemrég és váratlanul kertészeti jellegű időtöltésekbe fogott. A hölgy családja érthető módon kevés bizalommal szemlélte a fejleményeket. Lord Maccon, miután egy-két lopott pillantást vetett Alexiára meg a tudósára, már az üresfejű leányt hallgatta - elnéző érdeklődéssel, és nagyon is közelről. A kutatásom tárgya mégpedig - folytatta MacDougall elszántan, az emberi lélek minden irányú megméretése. Miss Tarabotti keservesen bámult bele a boullabaisse-ébe. Az a lehető legízletesebb volt, hisz a Blingchester család remek francia szakácsot tartott. -

a 131 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Hogyan lehetne - kérdezte közömbösen - nekikezdeni ennek a mérésnek? A tudós csapdába esett: a jelek szerint a téma, amit felvetett, mégsem alkalmas civilizált társalgásra a fehér asztal mellett. Csakhogy Miss Tarabotti immár belelendült. Még a kanalát is letette, ezzel jelezve: annyira felcsigázta a kérdés, hogy a fogást is félbehagyja, és alaposan szemügyre vette MacDougall urat. Egy kövérkés fiatalembert látott, homorú szemüvegben, aki erősen kopaszodott, viszont maradék haját nagy gonddal rendezte el a feje búbján. Alexia hirtelen támadt vehemens érdeklődése elbizonytalanította. Még nem jutottunk el odáig, hogy lefektessük a részleteket, tudja - dadogta. - De megvannak a terveink. Megérkezett a halétel, a borsos bundában sült rozmaringos csuka, és megmentette MacDougallt attól, hogy részleteznie kelljen, Miss Tarabotti apró falatot vágott a halból, és nézte, amint Miss Wibbley a szempilláit lebegteti Lord Macconnak. Alexia ismerte ezt a manővert: Ivy neki is megtanította. Ez ismét feldühítette: eltolta a halat. Tehát, hogyan közelítik meg a kutatás tárgyát? kérdezte újra, Az volt az elképzelés, hogy egy nagy Fairbanks mérleget veszünk, amely egy ember nagyságú tartóval van ellátva - magyarázta Mr. MacDougall. És aztán hogy járnának el, megmérnek valakit, majd megölik és megmérik újból? Kérem, Miss Tarabotti! Felesleges gorombáskodnia. A részleteket még nem dolgoztam ki. - Mr. MacDougall úgy festett, mint aki rögtön rosszul lesz. Alexia megsajnálta szegény fickót, és elméleti csapásokra tért. Honnan ez a különös érdeklődés? -

a 132 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Asztal társa rázendített egy idézetre. - „A lélek vonzalmai pusztán anyagiasult, alakjukban megragadható esszenciák. Épp ezért szükséges, hogy a lélek tanulmányozására a természettudomány keretein belül kerüljön sor.” Miss Tarabotti nem hatódott meg. - Arisztotelész - vágta rá. A tudós arca felragyogott. - Ön olvas görögül? Csak a fordításokat - felelte Alexia gyorsan, nehogy még tovább élessze a férfi érdeklődésének láthatóan felizzó parazsát. Nos hát, ha megismerhetnénk a lélek alkotó anyagát, meghatározhatnánk a mennyiségét is. Ebben az esetben még a halálos harapás előtt tudhatnánk, hogy az érintett személynek van-e esélye, hogy természetfelettiként térjen vissza. Csak képzelje el, mennyi életet lehetne így megmenteni. Alexia ehelyett azon töprengett, hogy mennyit nyomna ő egy efféle mérlegen. Semmit? Nos, az újszerű tapasztalat lenne. Ezért jött Angliába? Mert a mi országunkban megvalósult a vámpírok és farkasemberek beilleszkedése a társadalomba? A tudós a fejét rázta. Nem, nem azért. A dolgok a víz túloldalán sem állnak egyáltalán olyan rosszul mostanában. Azért jöttem, hogy előadást tartsak. A Királyi Társaság kért fel, hogy szólaljak fel az új úri klubi megnyitásán. A Hypocras, hallott róla? Miss Tarabotti hallott, de nem tudta emlékezetébe idézni, mikor és mit, ezért csak bólintott. Elvitték a halat, és felszolgálták a főételt: sült marhaoldalast szósszal és gyökérzöldségekkel. Az asztal túloldalán Lord Maccon beszélgető társa csilingelőn felkacagott. Miss Tarabotti váratlanul ezzel a kérdéssel fordult Mr. MacDougalhoz.

a 133 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Nem találja, hogy Miss Wibbley igencsak csinos teremtés? - Azzal hanyatt lökte a tálján mutatósan felállított oldalast, és nekiállt fűrészelni. A jenki, jenki lévén, nyíltan az említett hölgyre pillantott, majd elpirult, és a tányérja fölött csendesen megjegyezte: Nekem jobban tetszenek a sötét hajú nők, ha van némi egyéniségük is. Alexia, szándéka ellenére, el volt bűvölve. Eldöntötte, hogy immár épp elég időt elvesztegetett az estélyből - a finom ételekről nem is beszélve - azzal, hogy Lord Maccon miatt tépelődik, és elhatározta azt is, hogy a vacsora teljes hátralévő ideje alatt a szerencsétlen Mr. MacDougallt fogja elárasztani figyelme minden jelével - amit a jenki rettegéssel vegyes gyönyörűséggel vett tudomásul. Miss Tarabotti a világért sem hagyott volna ki egyetlen alkalmat sem, hogy megvillantsa kékharisnyáit, a legváltozatosabb témákról diskurált és vitatkozott az ifjú tudóssal. A lelkek mérlegelését egy más alkalomra hagyva, a saláta érkezésével ők is átléptek a legújabb géptervezési újdonságokra. A gyümölcs és édesség a szellemi állapot és a viselkedés fiziológiai kapcsolatának boncolgatása közben találta őket, valamint megvitatták azt is, hogy ez miképpen befolyásolhatja a bolydinamikát. A fogadószobában felszolgált kávé mellett Mr. MacDougall engedelmet kért és kapott, hogy másnap meglátogassa Alexiát. Lord Maccon ekkor már egy viharfelhőt megszégyenítő komorsággal bámult, és Miss Wibbley többé nem tudta lekötni a figyelmét semmivel. Alexia észre sem vette, hogy a farkasember dühöng; hisz a tünékeny visszaverődések befogásának technikai lehetőségei olyan érdekesek voltak! Miss Tarabotti úgy hagyta ott az estélyt, hogy még mindig fájlalta a gróf visszautasítását, azonban biztos lehetett abban, -

a 134 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

hogy másnap hasonlóan értelmes beszélgetésben lesz része. Ezenfelül meg volt elégedve magával abban a tekintetben is, hogy bár felzaklatta Lord Maccon viselkedése, ennek mégsem adta jelét sem neki, sem senki más előtt, aki számított. Lord Conall Maccon, Woolsey grófja úgy járkált fel-alá az irodájában, mint egy ketrecbe zárt, nos, farkas. Nem értem, mit játszadozik - morogta, és még a szokásosnál is ziláltabban nézett ki. Ez éles ellentétben állt a ténnyel, hogy még mindig estélyi ruhát viselt, hiszen éppen most érkezett meg a Blingchester család vacsorájáról. A nyakkendője különösen viharvert volt, mintha mancsok tépték volna meg. Lyall professzor, aki a szoba távolabbi sarkában ült a maga kis asztalkája mögött, erre felnézett egy fémtekercshegy mögül, és félretolt egy halom viaszforgácsot. Sajnálkozva állapította meg, hogy divatügyileg az alfahím alighanem valóban veszett ügy. És láthatóan szerelmi téren is arrafelé vette az irányt. Mint a legtöbb farkasember, ők is az éjjeli órákban tartottak hivatalt. A Blingchester-vacsora Lord Maccon számára lényegében reggelinek minősült. Jelentést kaptam a Westminster bolyból, hogy ismét feltűnt egy kóbor vámpír - mondta Lyall professzor. - Legalább ezúttal tényleg szóltak. Azért furcsa, hogy ők előbb fedezték fel, mint mi; nem gondoltam volna, hogy ennyire törődnek a kóborok tevékenységével. A főnöke mintha meg sem hallotta volna. Teljesen semmibe vett engem az az átkozott nőszemély! Az egész estét egy tudóssal flörtölte végig! Egy jenki tudóssal, ha látott már ehhez hasonló visszataszító dolgot! - A gróf

a 135 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

mérgében most kifejezetten skótnak tűnt. Lyall professzor beletörődött, hogy a dolgok ilyetén állása szerint aligha fog mostanában hasznos munkát végezni. Legyen igazságos, uram! Ön határozta el előbb, hogy ügyet sem vet rá. Hát persze, hogy ügyet sem vetettem rá! Ezen a ponton az ő feladata volna, hogy közeledjen. Én éppen eléggé nyilvánvalóvá tettem az érdeklődésemet. Csönd. Én csókoltam meg őt - magyarázta Lord Maccon sértődötten. Hm, no igen, volt részem abban a kétséges örömben, hogy tanúja legyek ennek a, khm, nyilvános eseménynek. Lyall professzor a tollát hegyezte egy apró rézpengével, amelyet a spektokuláréjából húzott elő. Nohát! Akkor miért nem ellenkezett? - tudakolta az alfahím. Úgy gondolja, hogy a kisasszonynak kupán kellett volna csapnia önt azzal a gyilkos ernyővel? Ezen a téren az ön helyében nagyobb óvatossággal viseltetnék. Biztos vagyok benne, hogy az az eszköz egyéni megrendelésre készült, méghozzá ezüstheggyel. Lord Maccon nyűgösnek tűnt. Olyasmire gondolok, hogy például hozzám szól, vagy akár szó nélkül el rángat valahová... - Nem fejezte be a mondatot. - Valami sötét és puha helyre... Megrázta magát, mint egy vizes kutya. De nem, ő nem, ehelyett tökéletesen figyelmen kívül hagyott, egy szót se szólt. Azt kell mondanom, ennél még az is jobb volt, amikor kiabált velem. - Elhallgatott, meggondolta, aztán bólintott. - Igen, azt biztosan jobban kedveltem.

a 136 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lyall professzor sóhajtott, letette a pennát, és minden figyelmét a főnökére fordította, megpróbálta elmagyarázni neki a helyzetet. Pedig Lord Maccon általában nem volt ennyire keményfejű. Alexia Tarabotti nem fog a falkaszokásoknak megfelelően viselkedni. Ön, uram, az alfanőstényekkel szemben illő, hagyományos udvarlási rítust követi. Alighanem az ösztönei vezetik erre, de ma már a modern korban élünk; sok minden megváltozott. Az a nőszemély - vágta rá a gróf - határozottan alfa, és még határozottabban nőstény. Mindazonáltal nem farkasember - szögezte le Lyall professzor idegesítően nyugodt hangon. Lord Maccon, akit mindeddig valóban kizárólag az ösztönei irányítottak, most zavarba jött. Teljesen rosszul csináltam? Lyall professzor ismét emlékeztette magát a gróf élettörténetére. Habár viszonylag idős volt, mégis, az élete nagy részét egy felvilágosultnak nem mondható, isten háta mögötti kis felföldi városkában töltötte. A londoni körök egyébként is barbárnak tartottak Skóciát. Az ottani falkák vajmi keveset törődtek a nappali népek társasági finomkodásaival. A felföldi farkasemberek hírhedtek voltak arról, hogy támadó jellegű és igencsak kétséges dolgokat cselejkednek, például vacsorához szmokingkabátot vesznek. Lyall már a gondolatba is kéjesen beleborzongott. Igen. Még azt is bátorkodnék kijelenteni, hogy ön rosszul viselkedett. Javasolnék egy míves bocsánatkérést, hosszabb idejű meghunyászkodással egybekötve. - Habár az arckifejezése elnéző maradt, a tekintete kemény volt. Az alfahím nem látott benne együttérzést.

a 137 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon kihúzta magát. Így még akkor is a helyettese fölé tornyosult volna, ha a professzor nem ül éppen. - Én még soha nem hunyászkodtam meg! Egy hosszú élet során számtalan lehetőség nyílik rá, hogy új és érdekes képességeket sajátítsunk el - tanácsolta Lyall, akit cseppet sem nyűgözött le a gróf kiállása. Lord Maccon felháborodottan nézett rá. Lyall professzor megvonta a vállát. Hát, ebben az esetben jobb, ha máris feladja. Mindenesetre én soha nem is értettem az ön vonzalmát az ifjú hölgy iránt. Továbbá afelől is biztos vagyok, hogy a dévánnak is volna néhány szava egy farkasember és egy természeten túli személy engedélyezetlen kapcsolatát illetően, függetlenül attól, hogy ön miféle hibákat követett el Miss Tarabottival szemben. Ezzel természetesen, noha meglehet, oktalanul, csalit vetett az alfahím elé. Lord Maccon arca vérvörös színt öltött, és prüszkölve fújtatott. Igazság szerint maga sem tudta megmondani, mit talál Alexia Tarabottiban, ami olyan ellenállhatatlanul vonzóvá teszi. Talán a nyaka vonala, vagy az a mosoly a szája sarkában, ami néha megjelent, amikor éppen egymással kiabáltak, és azt sugallta, hogy a hölgy a veszekedés puszta gyönyöréért veszekszik vele. És ami Lord Maccon ízlését illette: szerinte nincs rosszabb egy félénk nőnél. Sokszor lamentált is ifjúsága régi, masszív felföldi asszonyainak eltűntén. Alexia, ebben a gróf biztos volt, képes lenne alkalmazkodni a kemény skóciai hideghez, sziklákhoz és a tartánszövethez. Talán ez volt az elragadtatás forrása? Alexia tartánban? Az elméje máris tovább szőtte a képet: előbb leszedte a tartánt Alexiáról, majd a helyébe rátette saját magát.

a 138 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Sóhajtva leült az asztalához. Félórás csend következett: az éjszaka békéjét semmi sem zavarta, csak papírok surrogtak, fémlemezek csilingeltek lágyan, és néha valamelyikük beleszürcsölt a teájába. Végül Lord Maccon felnézett. Meghunyászkodást mondott? Lyall fel sem nézett az éppen vizsgált vámpír tárgyú jelentésből. Meghunyászkodást, uram.

a 139 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

M

Zsuzsa

r. MacDougall másnap délelőtt pontban fél tizenkettőkor érkezett, hogy elragadja Miss Tarabottit kocsikázni. A megjelenése a Loonrwillházban igencsak nagy felzúdulást keltett. Alexia természetesen már várta az úriembert. A várakozás ceremóniáját az első fogadószobában ejtette meg, nyugodtan üldögélt, erdőzöld, aranyfiligrán gombos útiruhában, elegáns, új, széles karimájú szalmakalapban és zárkózott arccal. A család a kalapból és a kesztyűből arra következtetett, hogy hamarosan távozik, de arról már fogalmuk sem volt, kivel. Ivy Hisselpennyt leszámítva Alexiához nem gyakran jártak látogatók, azt pedig mindenki tudta, hogy a Hisselpenny családnak mindössze egy kocsija van, az pedig nem elég jó ahhoz, hogy kiérdemelje Alexia aranygombjait. Ennélfogva nem gondolhattak másra, minthogy Alexia egy férfira vár. Ennél jobban csak akkor lepődhettek volna meg, ha újra divatba jön a krinolin. Loontwillék egész reggel nyaggatták Alexiát, hogy árulja el az úr nevét, de hiába, belenyugodtak tehát, hogy várakozniuk kell, bár kíváncsiságuk az eget veri.

a 140 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

És mire a várt kopogtatás felhangzott, már szinte hisztérikus állapotban leledztek a nagy várakozástól. Mr. MacDougall riadtan mosolygott a négy nőre, akik láthatóan mind egyszerre akarták kinyitni az ajtót előtte. Illedelmesen üdvözölte Mrs. Loontwillt, Miss Evylin Loontwillt és Miss Felicity Loontwillt, akiket Miss Tarabotti éppen csak a szükséges udvariassággal és némi zavarral mutatott be, ezt követően felszegett állal belekarolt a fiatalemberbe. MacDougall sem húzta tovább az időt, lesegítette Alexiát a lépcsőn, majd be a nyitott kocsiba, amelybe aztán maga is beült. Alexia azonnal kinyitotta kedves napernyőjét, és úgy támasztotta a vállának, hogy még véletlenül se kelljen látnia a családját. A kocsi elé két elegáns küllemű, gesztenyepej lovat fogtak be; nyugodt, csöndes állatok, amelyek jól illettek egymáshoz színben és természetben, összehangoltan mozogtak, bár a szemükben nem ragyogott az a bizonyos tűz. Maga a kocsi sem volt hivalkodó, inkább amolyan rendes kis homokfutó, minden modern kényelemmel felszerelve. A duci tudós otthonosan, sajátjaként kezelte a lovasfogatot, és ettől Alexia újraértékelte a róla kialakított véleményét. A kocsi és a felszerelés tipp-topp állapotban volt, és MacDougall láthatóan nem sajnálta rá a pénzt, habár csak rövid látogatásra érkezett Angliába. A kocsiban még kurblis vízmelegítő is volt, arra az esetre, ha az utasoknak menet közben teázni támadna kedvük, akadt továbbá egycsöves messzelátó, hogy jobban szemügyre vehessék a tájat, de még egy kis gőzgép is, egy olyan komplex hidraulikus rendszerhez csatolva, amelynek célját és funkcióját Alexia fel nem foghatta. Mr. MacDougall kétségtelenül tudós volt, ráadásul még jenki is, ugyanakkor bírt némi ízléssel, és megtalálta a módját, hogy azt igen kreatívan kifejezésre juttassa. Miss Tarabotrit mindez megfelelően le is nyűgözte.

a 141 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Véleménye szerint ugyanis egy dolog vagyonosnak lenni, és egészen más dolog kérkedni vele. Mögöttük Alexia családja örömtelin kotkodácsolt, mint egy csapat tyúk. Örültek, hogy valóban egy férfi érkezett, hogy megkocsikáztassa a legidősebb nővért, annak meg még jobban, hogy az a férfi éppen a tiszteletre méltó fiatal tudós az előző estélyről. Az eufória netovábbja pedig akkor öntötte el a családot, különösképpen a ház urát, amikor megbecsülték, hogy a férfinak láthatóan nagyobb a vagyona, mint ami általában remélhető a tudományos körök tagjai esetében (még a jenkiktől is). Még kiderülhet, hogy nagyon jó fogás - csicseregte Evylin a testvérének, amikor már a küszöbön állva integettek Alexia után. - Az én ízlésemnek ugyan kissé testes, no de a nővérünk nem engedheti meg magának, hogy válogatós legyen. Főleg nem az ő korában és az ő külsejével. - Evylin egy nemtörődöm mozdulattal a válla mögé dobta egyik aranyfürtjét. És mi már azt hittük, semmi reménye a házasságra csóválta a fejét Felicity, hogy lám, mennyi csodát tartogat a világ. Összeillenek - állapította meg az anyjuk. - Az az ember egyértelműen könyvimádó. Egy szót sem értettem a tegnap esti társalgásukból, egy árva kukkot sem. Biztosan könyvbolond. És tudod, mi a legjobb ebben a helyzetben? - csapott le rá Felicity, hogy az övé legyen az utolsó szó. Az apjuk mormogását („a sok pénz!”) eleresztve a füle mellett, válaszolt is magának: - Hogy ha feleségül veszi Alexiát, egészen az Újvilágig viszi! No igen, de azért tudomásul kell vennünk a tényt, hogy mindenki, aki számít, tudni fogja: egy jenki került a családba mutatott rá összevont szemmel Evylin.

a 142 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Szükség törvényt bont, drágáim, szükség törvényt bont - felelte rá az anyjuk, és beterelte őket a házba, majd határozottan becsukta az ajtót maguk mögött. Már azon töprengett, mi az a legkisebb összeg, amiből Alexia esküvőjét finanszírozni tudnák, és férjével visszavonult a dolgozószobába, hogy megvitassák a dolgot. Természetesen Miss Tarabotti rokonságával egy kissé elszaladt a ló. Alexia bármiféle vonzalma Mr. MacDougall irányában csakis plától volt: ki akart jutni a házból, és beszélgetni valakivel, bárkivel, akinek a változatosság kedvéért igazi, működő agya van. Meglehet, Mr. MacDougall szándékai nem voltak ennyire ártatlanok, de éppen eléggé félénk volt, hogy Alexia könnyedén háríthasson bármiféle romantikus irányú szóbeli támadást, s ezt alapvetően a jenki tudományos munkája iránti kérdezősködéssel tette. Miért éppen a lélekmérési szakterületet választotta? érdeklődött kedvesen; boldog volt, hogy végre kiszabadult a négy fal közül, és eltökélte, hogy kiélvezi a szabadságát. Szokatlanul szép nap volt, kellemesen meleg, némi barátságos, lágy szellővel. Miss Tarabotti kivételesen a rendeltetésének megfelelően használta a napernyőjét, mivel a homokfutó vászontetejét leengedték, neki pedig egyáltalán nem hiányzott a szükségesnél több napsütés. Ha csak meglegyintette a nap, az arcbőre egyből; kávészínűre váltott, az anyja pedig hisztériás rohamot kapott. Ám így, hogy a kalapja és a napernyője is a helyén volt, a kedves mama nyugodt lehetett efelől legalábbis. Mr. MacDougall csettintett a lovaknak, és azok lassú sétatempóban neki is indultak. Az addig a Loontwill-ház előtti lámpaoszlop előtt posztoló, hosszú esőkabátos, rókaarcú férfi elhagyta az őrhelyét, és feltűnés nélkül a nyomukba eredt. -

a 143 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mr. MacDougall szemügyre vette útitársát. Nem az a típus, akit a legújabb divat szerint szépnek lehet nevezni, de neki tetszett az álla határozott vonala és sötét szemének elszánt csillogása. Mr. MacDougall kedvelte az erős akaratú hölgyeket, különösen, ha ez az erős akarat formás állal, nagy, sötét szemekkel és csinos alkattal párosult. Mivel a hölgyet láthatóan igencsak érdekelte az ok, amiért ő a lelkeket kívánja méricskélni, és mivel a történet amúgy is kellően drámai, hát belefogott. Talán nem szerencsés csak így bevallanom - kezdte de ön bizonyára megérti, odahaza nem beszélnék erről ilyen nyíltan. - Mr. MacDougall a szemüvege mögött és fejtetőre húzódó hajzata alatt igen határozott drámai érzéket rejtegetett. Miss Tarabotti megértőn a karjára tette a kezét. - De kedves uram, én nem szeretnék tolakodó lenni. Netán bántónak érzi a kérdésemet? Az úriember elvörösödött, és idegesen feljebb tolta a szemüvegét az orrán. Ó, nem, semmiképpen! Semmiképpen. Csak, tudja, a bátyámat metamorfizálták. Vámpírrá, igen. Alexia a maga jellemzően brit módján így felelt: Gratulálok a sikeres átváltozáshoz, és kívánom, hogy történelmi élete legyen. A jenki szomorúan rázta a fejét. Errefelé, ahogy az ön szavai is sejtetni engedik, ezt általában jó dolognak tartják. Mármint ebben az országban, úgy értem. A halhatatlanság az halhatatlanság. - Alexia nem akart közönyösnek tűnni, de a tényekkel nem vitázhatott. Igen, de ha a lélek elvesztése az ára?

a 144 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Az ön családja óhitű? - pillantott rá Alexia meglepve. Végtére is Mr. MacDougall tudós, és a tudósok általában nem rendelkeztek túlzottan vallásos háttérrel. A szóban forgó tudós bólintott. - Lelkük legmélyéig puritánok. Nincs egyetlen haladó szellemű porcikájuk sem, a természetfeletti számukra az élőhalottal egyenlő. John túlélte a harapást, de attól még kitagadták a családból és a vagyonból is. Három nap egérutat kapott, aztán a rokonság úgy vadászta le, mint egy veszett kutyát. Miss Tarabotti a fejét csóválta. Micsoda korlátoltság! Jól ismerte a történetet: a puritánok elhagyták Erzsébet Angliáját az Újvilágért, amikor a királynő szentesítette a természetfeletti jelenlétét a szigeten. Az Újvilág azóta is a feje tetején áll: minden, a vámpírokkal, farkasemberekkel és szellemekkel kapcsolatos ügybe beleütődött néhány vallásos orr. Amerika emiatt mélyen babonás hely lett. Csak az ég tudja, mit tartanának ott egy őhozzá hasonlóról! Mivel kíváncsivá tette, vajon mi indíthatja egy konzervatív család fiát arra, hogy metamorfózisra adja a fejét, hát megkérdezte: De hát, ha így áll a dolog, miért akart a fivére egyáltalán átváltozni? Nem akart. Azt hiszem, a bolykirálynő eszközként vetette be a metamorfózist. Mi, MacDougallok, mindig is a változás ellen szavaztunk, maradiak vagyunk az utolsó leheletünkig, és van is befolyásunk a kormányban, épp ott, ahol az a legjobban számít. Miss Tarabotti bólintott. A MacDougall család befolyásos mivoltát már kikövetkeztette a tudós látható vagyonosságából. Fél kézzel megérintette a kocsi finom bőrülését. Íme, egy tudós, akinek nincs szüksége mecenatúrára. Furcsa egy hely az a tengerentúl, ahol a vallás és a pénz beszél, a történelemnek és a kornak alig van beleszólása a dolgok alakulásába. -

a 145 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Azt hiszem, a boly úgy vélte, ha metamorfizálják legidősebb fivérünket, az majd megváltoztatja a gondolkodásunkat. És így történt? Nem, kivéve az én esetemben. Én szerettem a testvéremet, ugye érti? Még egyszer láttam azután, hogy átváltozott. A személyisége ugyanaz maradt: bár erősebb, sápadtabb, az éjszaka szülötte lett, de mégis, lényegében ugyanaz maradt, aki volt. Ha szavazhatott volna, bizonyára a konzervatívokra voksol. - Halványan elmosolyodott, aztán újra olyan lett az arca, mint egy kerek, sima puding. - Szóval akkor nyergeltem át a pénzügyekről a biológiára, és azóta is a természetfelettit kutatom. Miss Tarabotti bánatosan ingatta a fejét. Ilyen szomorú kezdetet...! Inkább a napos délelőttre gondolt, a Hyde Park ragyogó zöldjére, a kart karba fűzve sétáló hölgyek ruháinak és kalapjainak színkavalkádjára, a fejük felett lassan sikló két duci léghajóra. A NYIHA sosem hagyná, hogy egy vámpír így viselkedjen. Engedély nélkül harapni!? Ráadásul egy bolykirálynő! Ez igazán botrányos viselkedés. Mr. MacDougall sóhajtott. Az ön világa oly sokban különbözik az enyémtől, kedves Miss Tarabotti. Nagyon sokban. Az én hazám még mindig háborúban áll önmagával. Még mindig nem bocsátották meg a vámpíroknak, hogy a konföderáció pártjára álltak. Alexia nem kívánta megsérteni új barátját, ezért inkább magában tartotta a jenki kormányzatot illető kritikáit. Hát mit vártak az amerikaiak, ha megtagadták, hogy a természetfeletti bármely úton is, de a társadalmuk részévé válhasson, ha a vámpírokat és farkasembereket rejtőzésre és lopakodásra kényszerítették, mint a sötét időkben Európában? -

a 146 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

És ön elvetette családja puritán elveit? - nézett érdeklődve útitársára, s közben a szeme sarkából megpillantott egy barna kabátszárnyat. Nehéz lehet szegény Lyall professzornak a napsütésben, főleg most, hogy a holdtölte közeleg. Alexia egy pillanatnyi sajnálatot érzett, de aztán megörült, hogy a professzor váltotta fel az éjjeli őrt. Ez azt jelentette, hogy Lord Maccon még mindig gondol rá. Habár problémaként, de még ez is jobb, mint egyáltalán sehogy, vagy mégsem? Alexia lágyan megérintette az ajkát, és kényszerítette magát, hogy ne rágódjon tovább Woolsey grófjának lehetséges gondolatain. Mr. MacDougall így válaszolt: Úgy érti, megszűntem-e hinni abban a tételben, hogy a természetfeletti lények eladták lelküket a Sátánnak? - Amikor Tarabotti kisasszony bólintott, folytatta: Igen. De nem szükségképpen a fivérem balszerencséje miatt. Ez a gondolat sosem volt eléggé tudományos a számomra. A szüleim jól tudták, mit kockáztatnak, amikor Oxfordba küldtek tanulni. Tudta, hogy egy ideig itt végeztem tanulmányokat? Sok a vámpírprofesszor. Végül elfogadtam a Királyi Társaság érveit, miszerint a lélek szükségképpen valami mérhető entitás. Egyes egyéneknek több van belőle, másoknak kevesebb. Akiknek több, azt természetfelettivé lehet metamorfizálni, akiknek kevesebb, azokat nem. Ebből következik, hogy a puritánok nem a lélek hiányától, hanem annak túltengésétől félnek. És ez a nézet a családomban eretnekségszámba megy. Alexia egyetértett vele. Ő is követte a Királyi Társaság publikációit, ott azonban még nem tudtak a természeten túliakról és a valóban lélektelenekről. A NYIHA nagyon meg volt elégedve a nappali tudósok találgatásaival anélkül, hogy ezeket a tényeket a rendelkezésükre bocsátotta volna. Azonban Miss Tarabotti úgy érezte, ebben a felvilágosult korban már csak idő kérdése, hogy őket is górcső alá vegyék. -

a 147 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

És ön azóta is a lélekmérő eszköz kifejlesztésén dolgozik? - kérdezte, és feltűnés nélkül odapillantott természetfeletti árnyékukra. Lyall professzor néhány yardnyi távolságból követte őket, meg-meg- emelve kalapját az útjába kerülő hölgyeknek. Mint egy hétköznapi, középosztálybeli úriember, aki nem is foglalkozik a közelben gördülő homokfutóval. De Alexia jól tudta, mindvégig őket figyeli. Lyall professzor tisztában volt a kötelességeivel. Mr. MacDougall biccentett. Ön nem kívánná tudni? Nő létére? Mármint úgy értem, a hölgyek esetében nagyobb a metamorfózis közbeni halál kockázata. Miss Tarabotti mosolygott. Köszönöm, uram, de én pontosan tudom, mennyi lélekkel rendelkezem, nincs szükségem tudósokra ehhez. Mr. MacDougall, tréfának vélve Alexia magabiztosságát, felnevetett. Egy csoportnyi fiatalember haladt el mellettük, mind a divat eleven mintaképe: háromgombos frakkot viseltek redingote helyett, csomóra kötött selyemkravátlit és magas gallért. Alexia bizonyos volt benne, hogy jó néhányukat ismeri valahonnan, de a nevüket nem tudta volna megmondani. Ők megbillentették felé a kalapjukat; az egyikük, áfonyakék szaténnadrágban, még le is lassított, hogy valami megmagyarázhatatlan érdeklődésből megnézze magának Mr. MacDougallt, de aztán a társai magukkal rángatták. A sétaút másik oldalán Lyall professzor mindvégig figyelmesen szemlélte a fiatalurak fura viselkedését. Alexia a kísérőjére pillantott. Ha sikerrel jár a lelkek mérésében, Mr. MacDougall, nem fél attól, hogy a tudással visszaélnek majd? A tudósok? -

a 148 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A tudósok, a bolyok, a falkák, a kormányzatok. Hiszen jelenleg csak az tartja féken a természetfeletti társadalmat, hogy kevesen vannak. Ha előre tudhatnák, kit kell megszólítaniuk, több nőt metamorfizálhatnának, ezzel drasztikus mértékben megnövelhetnék a létszámukat, miáltal megváltozna a világunk alapját képező társadalmi szőttes mintája. Mégis, az a tény, hogy szükségük van ránk a szaporodásukhoz, ad az embereknek némi előnyt - vetette ellen a tudós. Miss Tarabottiban felmerült, hogy a bolyok és falkák vélhetően évszázadok óta dolgoznak egy módszeren, amivel meg lehetne mérni az emberi lelket. Ez a fiatalember aligha ér el sikert ott, ahol természetfelettiek generációi vallottak kudarcot - azonban ezt a véleményét megtartotta magának. Hiszen ki ő, hogy összetörje egy ember álmait? Ehelyett inkább úgy tett, mintha a sétaút mellett fekvő tavacskában úszkáló hattyúcsapat kötné le a figyelmét. Valójában azonban Lyall professzort leste. Megbotlott volna? Igen, úgy űnt, mintha nekiesett volna egy másik úrnak, amitől amaz elejtené a kezében fogott fémeszközt. Szóval, mi lesz a Hypocras Klubban tartandó megnyitóbeszédének tárgya? - érdeklődött Alexia. Mr. MacDougall köhintett. Nos hát - mondta, és igencsak zavartan festett - az, hogy a lélek micsoda nem. Az első kutatásaim szerint nem valamiféle sugárzás, és nem is a bőrszínben keresendő. Több elmélet van, némelyik szerint a lélek az agy egy bizonyos részében székel, mások szerint a szem folyékony alkotórésze, vagy éppenséggel elektromos természetű. És ön mit gondol? - Alexia még mindig a hattyúkat nézte. Lyall professzor láthatóan összeszedte magát. Ebből a távolságból nehéz volt megállapítani, de hegyes arca a John Buli-kalap alatt mintha furán sápadt lett volna.

a 149 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Abból ítélve, amit én a metamorfózisról tudok... és kérem, vegye figyelembe, hogy sosem voltam abban a kivételezett helyzetben, hogy tanúja legyek egynek... azt hiszem, az átalakulást egy vérrel átvitt patogén okozza. Méghozzá ugyanaz a patogén, amely Dr. Snow megállapítása szerint a legutóbbi kolerahullám kitöréséért is felelős volt. Tehát ön nem hisz a betegségek átvitelének miazmatikus elméletében? A tudós elismerően biccentett. Örömmel töltötte el, hogy egy olyan hölggyel beszélgethet, aki ennyire művelt és jártas a modern elméleti orvostudomány területén. Miss Tarabotti így folytatta: Dr. Snow elmélete szerint a kolerát a fertőzött víz fogyasztása terjeszti. Hogyan alkalmazná ön ezt a természetfeletti lényeg átvitelére? Ez titok marad. Mint ahogy az is, miért adnak egyesek pozitív ingerválaszt, míg mások nem. Vagyis annak az állapotnak a kérdése az egész, amelyet most úgy írtunk körül, mint a fölös lélekrész megléte vagy hiánya? Pontosan. - A tudós szeme ragyogott. - Ha a patogént megtaláljuk, abból tudni fogjuk, mi okozza a metamorfózist, azt azonban nem, hogy miért és miként. A kutatásaim eleddig a hematológiára összpontosultak, de egyre inkább úgy vélem, rossz szemszögből vizsgálom a területet. Azt kell tehát kikutatnia, miben különböznek azok, akik túlélik, azoktól, akik nem? - Alexia ujjaival dobolni kezdett napernyője nyelén. Valamint, hogy a túlélő milyen a metamorfózist megelőzően és utána. - Mr. MacDougallt olyannyira elragadta a lelkesedés, hogy megállította a lovakat, így immár minden figyelmével Alexiára összpontosíthatott. - Ha a lélek anyagi, ha egy szerv vagy egy szervnek része, amivel egyesek bírnak, a 150 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

mások nem... a szív, vagy talán a tüdő... Miss Tarabottit hasonlóképpen magával ragadta a téma. ...akkor mérhetőnek kell lennie! - fejezte be az eszmefuttatást. Sötét szeme már csak az elgondolástól is szikrázott. Elméletnek ez bizony briliáns, csakhogy sokkal több tanulmányozást igényel. Most már megértette, hogy az előző esti vacsoránál miért is nem tartotta ezt a tudós megfelelő társalgási témának. - Feltételezem, az eszközei között halottak boncolása is szerepel - mondta. Mr. MacDougall bólintott, izgalmában tökéletesen elfeledkezve Alexia nőies érzékenységéről. De igen nehéz dolog halott farkasembereket és vámpírokat találni összehasonlítás céljából. Különösen az Államokban. Miss Tarabotti megborzongott: nem kellett firtatnia a miértet. Mindenki tudta, hogy az Államokban mindenkit, akit természetfelettiséggel gyanúsítottak, máglyára vetettek, s ekképpen igen kevés tanulmányozható alany maradt a tudomány számára. Úgy tervezi, hogy itt szerez be mintapéldányokat, és visszaszállíttatja őket? A tudós ismét bólintott. Remélem, a tudomány előmozdításának fogják tekinteni ezt az igényt. Nos - felelte Alexia a Hypocras Klubban tartandó beszédét fordítsa úgy, hogy megközelítse a mi beszélgetésünk témáját. Mondhatom, az ön elképzelései a legújabbak és a legjobbak a témában, amit volt szerencsém hallani. Ha tagja lehetnék a klubnak, már a zsebében erezhetné a támogatásomat. A fiatalember elvigyorodott a dicséret hallatán, és csak még jobb szívvel kezdett gondolni Miss Tarabottira, ki nemcsak ahhoz rendelkezett elegendő intelligenciával, hogy kövesse a a 151 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

gondolatmenetét, de még ahhoz is, hogy a mögöttük rejlő értékeket is felfogja. Újra csettintett a lovaknak, és a kocsit a sétaút szélére irányította. Említettem már, milyen csodásán néz ki ma, Tarabotti kisasszony? - kérdezte, és megállította a fogatot. Nos, Alexia egy ilyen bók után már igazán nem mutathatott rá az elméletben rejlő számtalan hiányosságra. így hát inkább általánosságok felé igyekezett terelni a társalgás menetét, Mr. MacDougall pedig beindította a mechanikus vízforralót, és készített egy csésze teát. Alexia ezalatt a látcsővel foglalatoskodott. Ide-oda fordult vele, és megjegyzéseket tett a napfényes délelőtt szépségeire, és a park felett lebegő, távoli léghajókat csodálta. Futólag még Lyall professzort is megvizsgálta, aki tőlük nem messze egy fa árnyékában időzött, és azt látta, hogy amaz meg őket lesi spektokuláréján át. Alexia gyorsan letette a látcsövet, és barátságosan visszafordult a vendéglátójához és a teához. Amíg a bádogcsésze tartalmát kortyolgatta (meglepetésére finom Assam tea volt), a tudós beindította a kocsi hátuljában található ismeretlen hidraulikus motort. Nagy nyikorgássalnyöszörgéssel egy hatalmas napernyő emelkedett fel és nyílt ki, árnyékba borítva a kocsit. Alexia összecsukta a saját parapléját, és majdhogynem szemrehányóan méregette. Pedig jó kis napernyő volt az is, aligha érdemelt efféle lekicsinylő pillantásokat. Még egy további, meglehetősen kellemes órát töltöttek egymás társaságában, teát iszogattak és elmajszoltak egy doboznyi rózsavízből és citromból készült török édességet, amelyet Mr. MacDougall kifejezetten erre az alkalomra vásárolt. Nemsokára azonban a tudós leeresztette a nagy napernyőt, és hazahajtott Alexiával. A Loontwill-házhoz érve a fiatalember lesegítette a fiatal hölgyet a kocsiról, és joggal érezte magát elégedettnek, a kiruccanást pedig sikeresnek. a 152 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Azonban amikor az ajtóhoz akarta kísérni, Alexia megállította. Kérem, ne gondolja, hogy visszautasításom gorombaságból fakad - magyarázta kedvesen. - De ön most nem akar a családommal találkozni. Szégyenkezve mondom, de nem érnek fel az ön szelleméhez. - Bár sejtette, hogy anyja és a húgai ismét vásárolni vannak, mégis szüksége volt valami kibúvóra. Ahogy csillog ennek a jenkinek a szeme... Még a végén vallomást tesz, és akkor aztán ő, Alexia, bajba kerül. A tudós komolyan bólintott. - Tökéletesen megértem, Miss Tarabotti. Az én rokonságom is hasonló. Meglátogathatom újra? Alexia nem mosolygott. Nincs értelme szemérmeskedni, ha nem áll szándékában viszonozni az érdeklődést. Meglátogathat, Mr. MacDougall, de nem holnap. Holnap ön felkészül a beszédére. Talán akkor az azt követő napon? Úgy beszámolhatnék arról is, miként sikerült a megnyitóünnepség. Nagyon erőszakos vagy, te jenki, sóhajtott magában Alexia, de beleegyezése jeléül bólintott. Mr. MacDougall elfoglalta a helyét a bakon, megbillentette a kalapját, és komótos indulásra ösztökélte a szépséges gesztenyepej lovakat. Miss Tarabotti megjátszotta, hogy azért áll még a lépcsőn, hogy integessen neki. Valójában azonban, amint a kocsi eltűnt szem elől, lopva letipegett a lépcsőn, és megkerülte a házat. Határozottan közeli megfigyelést alkalmazott - közölte szemrehányóan az ott ólálkodó férfival. Jó napot, Miss Tarabotti - felelte Lyall professzor udvarias és lágy hangon; mi több, a hangja lágyabb volt a szokásosnál, még önmagához képest is, már-már gyenge.

a 153 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia aggodalmasan összevonta a szemöldökét, és megpróbált belesni a rémes kalap alá, hogy láthassa a professzor arcát. - Hogy lehet, hogy ma ön van őrségben, uram? Úgy hittem, Lord Macconnak máshol lesz szüksége az ön szakértelmére. A kimerült professzor nagyon sápadt volt, ami egy vámpír esetében hétköznapi dolog, de nem egy farkasembernél. A vonásai elmélyültek, a szeme vérerektől vöröslött. Miss Tarabotti, hamarosan holdtölte; a grófnak elővigyázatosan kell megválasztania, kit küld a napfénybe, hogy az Ön biztonságán őrködjön. A fiatalok a hónap ezen szakában már nem valami állhatatosak. Alexia szipogott. Nagyra értékelem a jólétem iránti aggodalmát, de úgy tudtam, vannak mások is a NYIHA kötelékében, akik nem fizetnek ilyen nagy árat a nappali szolgálatért. Mikor lesz telihold? Holnap éjjel. Tarabotti kisasszony elgondolkodott. - Épp, amikor Mr. MacDougall beszédet tart a Hypocras Klubban - mondta, csak úgy magának. Micsoda? - A professzor, úgy tűnt, túl fáradt ahhoz, hogy érdekelje a dolog. Alexia legyintett. Á, semmi fontos. Professzor, menjen haza és pihenjen! Tökéletesen rémesen néz ki. A grófnak nem kellene halálra dolgoztatnia magát. A bétahím elmosolyodott. Részben ezért vagyok. Hogy végképp kimerüljön, miközben énrám vigyáz? Hogy védjem a gróf érdekeit.

a 154 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miss Tarabotti rémülten nézett rá. Alig hiszem, hogy ez megfelelő megfogalmazás. Lyall, aki látta, hogy egy címeres kocsi megállt a Loontwillház túloldalán, nem szólt semmit. Csend lett. Mit csinált? - kérdezte Alexia. Kicsoda? - kérdezett vissza a professzor, habár pontosan tudta, mire céloz a másik. Az a férfi, akibe ön szándékosan belebotlott a parkban. Hmmm! - A farkasember elkomorult. - Inkább mi volt nála. Tarabotti kisasszony oldalra billentette a fejét, és érdeklődve pillogott. Kellemes estét kívánok önnek, Miss Tarabotti - mondta Lyall professzor. Alexia csalódott pillantást vetett rá, aztán megfordult és visszamasírozott, fel a lépcsőn, be a házba. A család valóban kikocsizott, de Floote ott várta az előtérben, a lehető legkevésbé Floote-szerű, feldúlt arckifejezéssel. Az első társalgó ajtaja nyitva állt, egyértelműen jelezve, hogy látogató érkezett. Alexia megriadt. Egyik Loontwill sem várt vendéget, hiszen akkor nem hagyták volna el a házat. Ki van itt, Floote? - kérdezte a kalaptűjével vacakolva. Az inas jelentőségteljesen mindkét szemöldökét felvonta, de nem felelt. Alexia hirtelen nagyon ideges lett. Levette a kalapját és kesztyűjét, majd gondosan a kisasztalra helyezte a holmikat. Egy másodpercet arra szánt, hogy összeszedje magát, és ellenőrizze a haját az aranykeretes előszobatükörben. Sötét fürtjeit kissé túl mélyre eresztette ahhoz képest, hogy még nappal volt, de végtére is egy harapásnyomot kellett eltakarnia,

a 155 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

a magas nyakú ruhákhoz pedig túl meleg volt. Alexia megigazított pár tincset, hogy jobban fedjék a kék foltot, és megszemlélte az arcát: erős áll, sötét szem, katonás arckifejezés. Alexia megérintette az orrát. Mr. MacDougall szerint szép vagy, közölte a tükörképével. Majd kihúzta a derekát, amennyire csak bírta, és határozott léptekkel a fogadószobába ment. Lord Conall Maccon megpördült; eladdig az utcai ablak összehúzott bársonyfüggönyei előtt ácsorgott, és úgy bámult előre, mintha keresztüllátna rajtuk. A szoba félhomályában a tekintete vádlónak tűnt. Miss Tarabotti megállt a küszöbön, majd egy szó nélkül megfordult, kinyúlt, és bevágta maga mögött az ajtót. Floote hosszasan, súlyos tekintettel nézte a csukott ajtót. Kint, az utcán Lyall professzor csontig fáradva indult a NYIHA épülete felé - mielőtt lefekszik, még átnéz néhány jelentést. Szabad kezével meglapogatott valamit, ami kidudorodott sokzsebű mellényéből, és azon töprengett, miért sétál valaki a Hyde Parkban egy orvosi fecskendővel. Még egyszer visszafordult, és a Loontwill-házra nézett. Hegyes arcára váratlan mosoly ült ki, amikor észrevette, hogy a Woolsey- címeres kocsi a közelben várakozik. A címer messze ragyogott a délutáni napsütésben: négymezős pajzs, két mezőjében a kastély, mögötte a hold, kettőben holdtalan, csillagos éjjel. Lyall azon tűnődött magában, vajon ura és alfája valóban meg fog-e hunyászkodni. Woolsey grófja sötét csokoládébarna öltönyt viselt, karamellszín selyemkravátlit és némi rosszul leplezett türelmetlenséget. Fél kezében antilopbőr kesztyűjét szorongatta, a 156 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

és a másik tenyerét csapkodta velük, amikor Tarabotti kisasszony belépett a fogadószobába. Azonnal abbahagyta ugyan, de Alexia észrevette a jeleket. Darázs van a nadrágjában? - kérdezte, anélkül, hogy akár csak megkísérelte volna illően üdvözölni a grófot. Az illem falra hányt borsó Lord Maccon esetében. Alexia csípőre tette a kezét, és megállt a kerek, petúniamintás szőnyegen a férfi előtt. A gróf válaszul morogva kérdezte: És maga hol volt egész nap? Miss Tarabotti eltökélte, hogy kitér a válasz elől. - A városban. A gróf nem elégedett meg ennyivel. - A városban, kivel? Alexia szemöldöke a magasba szökkent, de mert tudta, hogy Lord Maccon úgyis kivallatja Lyall professzort, hát annyit mondott: - Egy kedves fiatal tudóssal. Csak nem azzal a hájpacnival, akivel olyan jól elfecserésztek a vacsoránál? - kérdezte rémülten a férfi. Alexia felhúzta az orrát, és gonosz pillantást vetett rá, magában azonban örült. Szóval észrevette! Mr. MacDougallnak történetesen igen érdekes elképzelése van egy egész sor témában, és érdekli az én véleményem. Ami több, mint amit elmondhatok más, az ismeretségi körömbe tartozó úriemberekről. Csodás nap volt és remek kocsikázás, egy kellemes társalgópartnerrel. Ez olyasmi, amiről ön bizonyára hírből sem hallott még. Lord Maccon egyszerre igencsak gyanakvó arcot öltött; a szeme összeszűkült és karamellszínűre világosodott, éppolyanra, mint a nyakkendője. Mit mondott el neki, Miss Tarabotti? Valami olyasmit, amiről nekem is tudnom kellene? - kérdezte a NYIHA-s hangján.

a 157 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A szólított körbepillantott, mintha azt várná, hogy megjelenik Lyall professzor a jegyzettömbjével, vagy egy fémlappal és az íróvesszővel, majd lemondón sóhajtott. A jelek szerint tehát a gróf hivatalos minőségében jött látogatóba. Alexia gondolatban megszidta magát, amiért bután reménykedett, majd újra átgondolta, miben is. Bocsánatkérésben? Lord Maccontól? Hah! Leült a kanapé mellett álló fonott székbe, ügyelve, hogy megfelelő távolságot tartson kettejük között. Jóval érdekesebb, amit ő mondott el nekem - állapította meg. - Úgy véli, a természetfeletti afféle betegség. Lord Maccon, lévén farkasember, ekként „átkozott”, találkozott már ezzel a felfogással. Karba fonta a kezét, úgy meredt Alexiára. Amaz ingerülten csettintett a nyelvével. Jaj, az ég szerelmére, üljön már le! Lord Maccon erre leült. Mr. MacDougall... ugyanis ez a neve, Mr. MacDougall folytatta Miss Tarabotti -, szóval, Mr. MacDougall úgy tartja, hogy a természetfeletti hordozója egy vérben átadható patogén, amely egyeseket megtámad, másokat azonban nem, mivel egyesek birtokában vannak bizonyos testi sajátosságoknak, míg mások nincsenek. Az elmélete szerint a férfiak nagyobb valószínűséggel birtokolják ezt a sajátosságot, mint a nők, ezért jobbak az esélyeik, hogy túléljék a metamorfózist. Lord Maccon ezt hallva megvetőn felhorkant és hátradőlt; a kanapé megnyekkent a súlya alatt. Ezzel az elmélettel persze van egy aprócska baj. — Alexia figyelmen kívül hagyta a horkantást. Méghozzá maga.

a 158 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mhm - bólintott Tarabotti kisasszony. Mr. MacDougall elmélete nem engedett teret azok számára, akik egyáltalán semennyi lélekkel sem rendelkeznek, de azokat is kizárta, akiknek túl sok volt. Mit tartana vajon Mr. MacDougall egy természeten túliról? Feltételezné, hogy ő az érintéssel alkalmazható ellenszere a természetfeletti betegségnek? Mégis, ahhoz képest, hogy milyen hiányosak az alapismeretei, remek elméletet állított fel. Nem kellett kifejtenie, mennyire tiszteli érte a fiatal tudóst: Lord Maccon leolvashatta az arcáról. Akkor kívánjon neki sok örömet a tévelygéseiben, és hagyja annyiban - javasolta a gróf komoran. Már előbukkantak tépőfogai, és a szeme is inkább sárgán, mint barnán ragyogott. Miss Tarabotti megvonta a vállát. Érdeklődő. Okos. Vagyonos és jó kapcsolatai vannak, mármint ha jól értettem. - És csinosnak tart, tette hozzá magában. - Ki vagyok én, hogy felpanaszoljam az érdeklődését, vagy elbátortalanítsam, hamár itt tartunk? Lord Maccon ezen a ponton megbánta, amit Lyall professzornak mondott azon az estén, amikor Alexia megölte a vámpírt. A nő igenis házasodni akar. És a jelek szerint még féltalján létére is talált magának valakit. Elviszi magát Amerikába. És maga igenis természeten túli. Ha valóban olyan okos, mint azt maga állítja, előbb-utóbb rájön erre az apróságra. Tarabotti kisasszony felkacagott. Ó, uram, dehogy akarok én hozzámenni. Ne siessünk ennyire! De élvezem a társaságát: megszabadít a hétköznapok egyformaságától, és a családom nyaggatásától is. -

a 159 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon szívéről e könnyed kijelentés hallatán egy sziklányi kő esett le - ami jól fel is bosszantotta. Miért kell neki ezzel foglalkoznia? De azért a tépőfogai kissé visszahúzódtak; majd a következő pillanatban rájött, hogy a válaszban Alexia csak a házassági szándékot tagadta, márpedig, amint azt ő maga is tapasztalta, a hölgy az érzékiség terén vén lány létére igencsak modern felfogással rendelkezett. Talán valami nem-házasságfélét fontolgat vele? kérdezte, immár valóban morogva. Jaj, jóságos ég! Talán zavarná magát, ha így volna? Ennek hallatán a gróf dühödten fújt egyet. Alexia hirtelen ráébredt, mit is művel éppen: ül a fogadószobában, Lord Conall Maccon- nal, Woolsey grófjával társalog - akit nem is kedvel, és akire felettébb mérgesnek kellene lennie - a szívügyeiről, illetve azok hiányáról. Csak az lehet a magyarázat erre, hogy már a férfi puszta jelenléte is mindenestől összezavarja a fejét. Behunyta a szemét, és mélyet sóhajtott. Várjunk egy percet! Egyáltalán, miért is beszélek én önnel? Uram, az előző esti viselkedése...! - Felpattant, és villogó szemmel fel-alá kezdett járkálni a rendetlen szobában, majd ujjával vádlón Lord Macconra bökött. - Ön nem egyszerűen farkasember, ön, uram, egy barbár, igenis, az! Kihasználta a helyzetet akkor este, ismerje csak be! Fogalmam sincs, miért érezte szükségszerűnek, hogy... - zavarba esve elhallgatott egy pillanatra - hogy azt tegye, amit tett, amikor engem csaknem elraboltak. De az biztos, hogy azóta meggondolta magát a dolgot illetően. Tudja, azért ha nem is érdeklem másként, mint... - elakadt a szava, keresgélnie kellett a megfelelő kifejezést - mint egy eldobható játék, legalább megmondhatta volna rögtön akkor. - Ő is karba fonta a kezét, úgy nézett a grófra. - Miért nem tett így? Talán attól tartott, nem vagyok elég erős hozzá, hogy hisztériás roham nélkül ela 160 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

viseljem? Biztosíthatom lordságodat, nálam jobban senki nincs hozzászokva az elutasításhoz. Igen bárdolatlan dolognak tartom azonban, hogy nem tájékoztatott közvetlenül az eset után, hogy az a kitörés csak egy szerencsétlen, pillanatnyi fellángolás volt. Valami tiszteletet mégiscsak megérdemlek. Ha másért nem, akkor azért, mert elég régóta ismerjük már egymást. Azzal elhallgatott: a gőz, amely hajtotta, kifutott, és Alexia forróságot érzett a szeme körül, de nem volt hajlandó beismerni, hogy sírás környékezi. Erre már Lord Maccon is megdühödött, habár egészen más okból. Nohát, ezt aztán kigondolta, úgy-e? És könyörgöm, miért is kellett volna meggondolnom magam a... - minek is nevezte? - szerencsétlen, pillanatnyi fellángolásommal kapcsolatban? - Most kifejezetten skótosan beszélt, és Alexia, ha nem lett volna túl dühös hozzá, észrevehette volna, hogy minél mérgesebb a gróf, annál erősebb a tájszólása, de mivel ő maga is egyre mérgesebb lett, nem vette észre. A válasz hallatán ugyanis minden könnye azonnal elapadt, ő pedig az égnek vetette a kezét. Most aztán már igazán mit sem értek. Maga kezdte. Maga is fejezte be. Utóbb, az estélyen úgy kezelt, mint valamiféle távoli és nem is túlzottan kedvelt ismerőst. Ma meg megjelenik a fogadószobámban. Hát akkor mondja már el, mit is gondolt tegnap este, mert olyan biztos, mint ahogy itt állok, hogy én fel nem foghatom magát, Lord Maccon. Becsületszavamra nem. A gróf kinyitotta a száját, aztán becsukta megint. Igazság szerint maga sem tudta, mit keres itt, tehát aligha magyarázhatta volna el világosan. Lyall azt mondta, hunyászkodjon meg, de hát neki fogalma sincs, azt hogyan kell. Az alfahímek soha nem alázkodtak meg: az arrogancia része a munkaköri leírásuknak, és ugyan meglehet, hogy a 161 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Conall Maccon csak nemrég nyerte el a woolsey-i falka vezérségét, de mindig is alfahím volt. Miss Tarabotti igazán nem tehetett róla, de olyan ritkaságszámba ment Woolsey grófját némára hökkenve látni, hogy egyszerre érzett diadalt és zavart. Hiszen egész éjjel csak forgolódott, nem hagyta nyugodni a méltatlan bánásmód, amelyben részesült, még arra is gondolt, hogy meglátogatja Ivyt, és tőle kér tanácsot a gróf viselkedését illetően. Ivytől! Ez a kétségbeesés legbiztosabb jele. És kétségeinek tárgya egyszerre itt ül előtte, és láthatóan az ő könyörületére szorul, mert megszólalni, azt nem tud. Nem tagadván meg önmagát, Alexia Tarabotti egyenesen a lényegre tért. Lenézett a petúniás szőnyegre, mert akármennyire bátor is volt, mégsem állta a sárga szempár pillantását. Én nem vagyok valami... - elhallgatott, amikor eszébe jutottak az apja könyveiben látott ábrák - tapasztalt. Ha valamit rosszul csináltam, a... - tétován felemelte a kezét; most már igazán szörnyen zavarban volt, de eltökélte, hogy végigmondja - a csókkal, hát bocsássa meg a tudatlanságomat! Én... Elhallgatott, mert Lord Maccon felállt a kanapéról, ami ismét megnyikordult, és céltudatosan felé tartott. Alexia ritkán érezte magát ennyire kicsinek. Az okom - mormolta sötéten a férfi - nem ez volt. Akkor netán - nézett fel Miss Tarabotti, a kezét védekezőn maga elé emelve - meggondolta magát, rádöbbenvén, milyen lealacsonyító ez a helyzet: Woolsey grófja egy huszonhat éves vénlánnyal? Úgy, szóval ez a valódi kora? — dünnyögte a nevezett gróf még mindig Alexia felé lépdelve, bár láthatóan nem ez érdekelte valójában. Volt valami éhes, valami lopakodó a mozgásában, ahogy a remekbe szabott, csokoládészín öltöny alatt megfeszültek-ellazultak hibátlan izmai, mintha minden a 162 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

erejét az előtte álló nőre összpontosítaná. Tarabotti kisasszony addig hátrált, amíg el nem akadt egy füles fotelban. - Akkor netán az jutott hirtelen az eszébe, hogy apám talján volt? Lord Maccon még közelebb lépett, készen rá, hogy lecsapjon, ha a prédája kitörne. A szeme már majdnem tökéletes, narancsszínnel keretezett sárga volt, és Alexia csak most vette észre, milyen fekete és sűrű a szempillája. Én Skóciából származom - felelte amaz. - Mit gondol, melyikünk pedigréje botrányosabb a londoni társadalom szemében? Alexia elgondolkodva az orra hegyéhez érintette az ujját. Nekem azonban más... hibáim is vannak, melyek az eltelt idő során talán jelentékenyebbé váltak az ön szemében... Lord Maccon gyengéden elhúzta Alexia kezét az arcától, óvatosan a másik keze mellé irányította, majd mindkettőt összefogta egyetlen mancsában. Miss Tarabotti, immár alig néhány inch távolságról, csak pislogott rá, még levegőt is alig mert venni: nem volt benne biztos, hogy a gróf most valóban megeszi-e. Megpróbált félrenézni, de az lehetetlenségnek bizonyult. Lord Maccon szeme ismét lágy, barna emberszemmé változott, amint megérintette őt, csakhogy ez nem jelentett megkönnyebbülést - immár semmi természetfeletti fenyegetés nem rejtette el a benne tomboló éhséget. Khm, uram, én nem vagyok ennivaló, ugye, ezzel tisztában van? Lord Maccon előrehajolt. Alexia mindaddig követte a tekintétével, amíg csaknem keresztbe állt a két szeme. Ebben a közelségben már érezte a grófon a nyílt mezők és a sötét, hideg éjszakák illatát. Ó, nem, gondolta. Megint megtörténik.

a 163 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon megpuszilta az orra hegyét. És semmi több. Miss Tarabotti riadtan megvonaglott, aztán eltátotta a száját, majdhogynem hal módjára. - Mi...? A gróf visszahúzta magához: a hangja mély, halk mormolásként simogatta Alexia arcát. A kora nem számít. Mit érdekel engem, hány éves, vagy mennyire vénlány? Hát mit gondol, én hány éves vagyok, és mennyire agglegény? - A következő csókot Alexia halántékára adta. - És Itáliát is szeretem. Szép a táj, mesések az étkek. - A másik halánték. - A tökéletes szépséget pedig kivételesen unalmasnak találom, ön talán nem? - Azzal visszatért Alexia orrához. Miss Tarabotti nem állhatta meg: hátralépett, és végigmérte a grófot. Bizonnyal. Lord Maccon megrándult. Talált - állapította meg. Tarabotti kisasszonyt azonban nem lehetett ennyivel eltéríteni. De akkor miért? És Lord Maccon akkor meghunyászkodott. Mert én csak egy ostoba vén farkas vagyok, aki túl sok időt töltött a falkája társaságában, és túl keveset a világ többi részében. Ez nem volt éppen magyarázat, de Alexia úgy döntött, beéri vele. Akkor ezt most vegyem bocsánatkérésnek? — kérdezte mindenesetre, hogy egészen biztos lehessen benne. Úgy tűnt, Lord Macconból mindent kivett a vallomás. Nem is válaszolt, csak megsimította Alexia arcát, mintha egy rémült állatkát nyugtatna. Miss Tarabotti fején átfutott, mihez hasonlíthatja őt a gróf - talán egy macskához? A macskák, tapasztalata szerint, nem túl lelkesek, inkább prózai, gyakorlatias teremtményeknek ismerte őket. Tehát őrá is igen illene, ha macskaszerűnek tartaná valaki. a 164 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A holdtölte itt van a nyakunkon - válaszolta Lord Maccon, mintha ez mindent megvilágosítana, és szünetet tartott. - Érti ezt? Tarabotti kisasszony közel sem értette. Uh... A gróf még halkabban, már-már szégyenkezve folytatta: Az önkontrollom... Miss Tarabotti nagyra nyitotta a szemét, és megrebegtette szempilláit, hogy elrejtse zavarát. Ezt még Ivytól tanulta. Lord Maccon ekkor végre rendesen megcsókolta. Alexia ugyan nem ezt akarta elérni a pillarebegtetéssel, de nem panaszkodott a dolgok ilyetén alakulásán sem. Ivy alighanem tud valamit. Mint korábban, Lord Maccon ezúttal is lassan kezdte, apró, lágy, szédítő csókokkal ringatva el Alexiát. Az ajka - váratlan módon - hűvös volt. Apró, reszkető harapásokkal kóstolta végig először Alexia alsó majd felső ajkát. Őrjítően gyönyörteli volt, és a nyelvi játék csak ezután következett. Alexia immár nem találta olyan meglepőnek, mi több, úgy vélte, meg tudná kedvelni. Az ilyesmivel, csakúgy, mint a kaviárral, többször kell próbálkozni, hogy az ember ráérezzen az ízére. És Lord Maccon készséggel adott erre lehetőséget. Emellett láthatólag vadítóan nyugodt és hűvös maradt. Alexia úgy érezte, a zsúfolt fogadószoba menten megfojtja. Ez a kettősség dühíteni kezdte. Lord Maccon felhagyott a harapdálással, és visszatért a hosszú, lágy csókokhoz. Alexia, nem lévén éppen türelmes alkat, ezeket immár kevesellte. És ez is dühíteni kezdte; belátta, hogy a saját kezébe - vagy inkább nyelvére - kell vennie a dolgokat, és kísérletképpen maga is kiöltötte a nyelvét. Ez már elérte a kívánt hatást a férfinél: az válaszul már-már vadul tapasztotta a száját az övére. A gróf áthelyezte a testsúlyát, és még közelebb vonta magához Miss Tarabottit, elengedte a kezét, és cserébe a magáét Alexia nehéz fürtjei küzé fúrta. -

a 165 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A fürtök tulajdonosa sértett méltóságának maradékával sejtette, hogy Lord Maccon rettenetesen össze fogja kuszálni a frizuráját, de mert a férfi hatalmas tenyere kénye-kedvére forgatta az ő fejét, és vélhetően további csókokat kívánt, ő nem ellenkezett. A gróf másik keze lassan fel-alá járt a hátán. Egészen biztosan macska, futott át Alexia kába fején; már nem nagyon tudott tisztán gondolkodni. Az a bizonyos fura, napsütötte bizsergés, ami minden alkalommal elfogta, valahányszor csak közel került Lord Macconhoz, ijesztő mértékben kezdte elárasztani az egész testét. A gróf, még mindig magához ölelve őt, megfordult. Alexia nem értette, de amíg a csók tartott, vele tartott ő is. Lord Maccon úgy helyezkedett, hogy lassan leülhessen a füles karosszékbe, magával húzva Alexiát is. Roppant mód illetlen dolog volt, de Alexia egyszerre ott találta magát felcsúszott turnűrrel és félregyűrt alsó és felső szoknyákkal Lord Maccon jól szabott ölében. A gróf elvette az ajkát az övétől, ami roppant kellemetlenül érintette Tarabotti kisasszonyt, ám rögtön átkalandozott a nyakára, ami viszont annál kellemesebb élménynek bizonyult. Felemelt egyet az Alexia vállára hulló sötét tincsek közül, végigfuttatta az ujjai között, majd félresodorta. Alexia megfeszült, és visszafojtotta a lélegzetét. A gróf hirtelen visszahőkölt. A füles fotel a két személy súlya alatt, amelyek közül egyik sem volt éppen soványnak mondható, riasztóan imbolyogni kezdett. Mi a pokol ez? - kiabált Lord Maccon. Olyan gyorsan csapott fel a dühe, hogy Alexia csak bámult rá némán, aztán lassan kiengedte visszatartott lélegzetét. A szíve valahol a torkában kalapált, a bőre forrón feszült a csontjain, és határozottan nedvesnek érezte magát olyan pontokon, ahol, ebben szinte biztos volt, férjezetlen úrihölgyeknek nem illik a 166 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

magukat nedvesnek érezni. Lord Maccon a csúf, lila foltot nézte kávészín bőrén, a nyaka és a válla találkozásánál, amely éppen olyan volt, mint egy férfi fogsorának lenyomata. Alexia pislogott, és érezte, ahogy a köd lassan felszakadozik. Apró, zaklatott ránc jelent meg a szemöldökei között. Az egy harapásnyom, gróf úr - felelte, és örült, hogy nem reszket a hangja, még ha valamivel mélyebb is, mint szokásos. Lord Maccon dühe még feljebb szökött. És ki harapta meg? - üvöltötte. Alexia csodálkozásában oldalra billentette a fejét. Ön tette - válaszolta, és rögtön ezután megfigyelhette, hogyan változik egy alfa farkasember szégyenkező kiskutyává. Nem mindennapi látvány volt. Én tettem? Miss Tarabotri felvonta a szemöldökét. Ön tette - bólintott határozottan. Lord Maccon zavarában beletúrt már addig ss csupa kóc hajába; a rövid tincsek most úgy meredtek fel, mint megannyi apró kefesörte. Azt a kutyafáját - hebegte. - Rosszabb vagyok, mint egy kölyök az első tavaszán. Sajnálom, Alexia. A hold teszi, meg a kialvatlanság. Tarabotri kisasszony ismét biccentett, azon töprengve, vajon felhívja-e a gróf figyelmét a tényre, miszerint minden illemet mellőzve a keresztnevén szólította. Azonban a gondolat, a nem sokkal korábbi tevékenységüket figyelembe véve, butácskának tűnt. Aha, értem. Vagyis... mit tesz? Ezt az önuralmat. Alexia úgy vélte, valamivel előbb még értette, miről van szó, de eddigre teljesen elvesztette a fonalat.

a 167 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miféle önuralmat? Pontosan! Tarabotri kisasszony összehúzta a szemét, aztán, igencsak bátran, így szólt: Adhatna csókot a kék foltra, hogy gyógyuljon. Bár talán mégsem volt ez akkora merészség, tekintve, hogy eközben kényelmesen ücsörgött Lord Maccon ölében. És éppen eleget lapozgatta az apja könyveit, hogy tudja, mi feszül olyan keményen és követelőzőn közöttük az alsóbb régiókban. A gróf a fejét rázta. Nem tartom jó ötletnek. Nem? - Alexia, habár saját nyíltságától kissé zavarba jött, fészkelődni kezdett, mintha ki akarna szabadulni a gróf öléből. A férfi káromkodva behunyta a szemét. Izzadsággyöngyök jelentek meg a homlokán. Alexia próbaképpen megint mocorgott egy kicsit. Lord Maccon felnyögött, Alexia vállába temette az arcát, és két kézzel elkapta a csípőjét, hogy mozdulatlanul tartsa. Alexiát most már tudományosan is kezdte érdekelni a kérdés. Lehetséges, hogy az ott még nagyobb lett? Mekkora lehet a maximális terjedelme?, töprengett, és némi malíciával elmosolyodott. Eleddig fel sem merült benne, hogy neki is irányító szerepe lehetne a dologban, de ott ülve eldöntötte, hogy hivatalos vénlányként, itt és most van az egyetlen esélye, hogy kipróbáljon néhány régi, érdekes elméletet. Lord Maccon - lehelte, és a férfi szorítása ellenére tovább fészkelődött. A megszólított felhorkant, és furán fojtott hangon azt felelte: Úgy vélem, ezen a ponton már megengedhetné magának, hogy a keresztnevemen szólítson. -

a 168 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Hm? - kérdezte Alexia. Hm, Conall - segítette ki Lord Maccon. Conall - ismételte Miss Tarabotti, elvetvén az utolsó aggályait is; ha a tojást már feltörte, akár süthet is egy jó rántottát. Aztán a közmondásokról Conall hátára terelődött a figyelme. Kemény izmokat érzett a tenyere alatt, mert a két keze már akaratlanul le is húzta a férfi zakóját. Hé, Alexia?! - Lord Maccon felnézett rá. Vajon valóban félelem ült karamellszín szemében? Kihasználom a helyzetet - közölte Miss Tarabotti, és válaszra esélyt sem adva, nekiállt kioldani a gróf nyakkendőjét. -

a 169 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

-U

Zsuzsa

h, ez aligha jó ötlet. - Lord Maccon mintha zihált volna kissé. Csitt, ezt meg sem akarom hallani - rótta meg Alexia. Maga kezdte. És pokoli nagy ostobaság lenne a részemről, ha be is fejezném - mondta rá a gróf. - Vagy akár ha maga fejezné be, mindegy. - Mindazonáltal meg sem kísérelte, hogy eltávolítsa az öléből Alexiát. Úgy tűnt, teljesen elbűvöli Tarabotti kisasszony mély dekoltázsa, amely a testgyakorlásuk során még mélyebbre csúszott. Lord Maccon egyik kezével jobbról balra, majd balról jobbra simogatta a csipkeszegélyt, Alexia pedig azon gondolkodott, vajon táplál-e valami speciális érdeklődést a női divat iránt. Végre megszabadult a kravátlitól, kigombolta a férfi mellényét és az ingmellét is. Határozottan túl sok ruhát hord lordságod - panaszkodott. Lord Maccon, aki bármikor máskor szívből helyeselt volna, most csak hálát érzett eme tény miatt. Minden perc, amit Alexia a gombjaival való szöszmötöléssel tölt, segíthet neki

a 170 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

visszanyerni az önuralmát, legalább részben. A gróf biztos volt benne, hogy az önkontrollja itt bujkál valahol, éppen csak nem találta sehol. Elszakította a tekintetét a látványos keblekről, és megpróbált kellemetlenségeket gondolni rettenetes dolgokról, mint például túlfőtt zöldségek vagy olcsó bor. Alexia mindeközben elérte a célját: sikeresen kihámozta Lord Maccont a ruháiból annyira, hogy hozzáférjen a felsőtestéhez, nyakához és vállához. Ehhez egy percre még a csókot is félbehagyta, amit a gróf isteni ajándékként értékelt. Megkönnyebbülten sóhajtott, és az ölében ülő nőre nézett. Leginkább kíváncsiságot látott az arcán. Aztán Alexia előrehajolt, és finoman beleharapott a gróf fülébe. Lord Maccon megvonaglott, és fájdalmas nyüszítést hallatott. Alexia sikeresnek ítélte a kísérletet. A jelek szerint ami nála bevált, azt ő is hasonló eredménnyel alkalmazhatja. Tovább folytatta a próbát: apró csókokkal haladt lefelé a férfi torkán, át a kulcscsontján, amíg el nem ért addig a pontig, ahol a saját vállán a kékesfekete véraláfutást viselte. Akkor megharapta. Keményen. Alexia sosem végzett félmunkát. Lord Maccon majdnem kiugrott a karosszékből, de Alexia nem lazított a harapáson, fogsora a gróf bőrébe mélyedt. Nem akart vért fakasztani, de nyomot hagyni igen, és úgy okoskodott, hogy mivel Conallt kemény fából faragták, kár finomkodnia. Úgysem marad meg a nyom sokáig, mármint azután, hogy eleresztik egymást, és Lord Maccon kikerül az ő természeten túliságának hatása alól. Ráadásul csodás íze is volt: só és hús, mint egy finom fogás. Kinyitotta a száját, és ínyenc módján megnyalta a kettős vörös félholdat, amelyet hagyott.

a 171 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Kutya teremtette! - Lord Maccon igencsak kapkodta a levegőt. - Abba kell hagynunk. Alexia hozzábújt. - Miért? Mert most már rohadt hamar eljön az a perc, hogy nem leszek rá képes. Miss Tarabotti biccentett. Feltételezem, ez ésszerű érv. - Sóhajtott. Az egész eddigi életét ésszerűen élte. Azonban ekkor kiderült, hogy a döntés nem rajtuk múlik. A folyosóról zaj szűrődött be. Hát, soha - rémüldözött odakint egy hölgy. Ezután némi halk, bocsánatkérő mormolás hallatszott, érthetetlen szavakkal, alighanem Floote szájából, majd ismét a hölgy: Az első társalgóban? Ó, NYIHA-ügyben, gondolom... Ezt megértem. Egészen biztosan nem... - A hang elhalt. Aztán valaki hangosan bekopogott az ajtón. Alexia villámgyorsan lesiklott Lord Maccon öléből. Meglepetésére a térde ezúttal megfelelően működött. Visszarántotta a helyére a turnűrt, majd aprókat ugrándozva igyekezett helyrerázni a szoknyarétegeket is. A gróf siettében csak az ingmelle tetejét és a mellénye alját gombolta össze, majd mindezeken a zakót. Csakhogy a kravátlijával ilyen gyorsan nem boldogult. Jöjjön, majd én - intett Alexia oda sem gondolva, és helyrecsomózta a nyakkendőt. Amíg a hurkolással foglalkozott, Lord Maccon ügyetlen kezekkel megpróbálta megigazítani a haját. Az ujjai megsimították a kék foltot Tarabotti kisasszony nyakán. Sajnálom - mondta bűnbánóan. -

a 172 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Valóban igazi és őszinte bocsánatkérést hallottam? kérdezte Alexia, de mosolygott, miközben a kravátlit igazítgatta. - Nem bánom a foltot. Amit bánok, az az, hogy nem tudom visszaadni. - Az ő, alig egy perccel korábban ejtett harapásának nyoma már azalatt a néhány másodperc alatt eltűnt, amíg szétváltak, és Alexia a ruháját igazítgatta. Aztán még hozzátette, mert Alexia Tarabotti akkor sem bírt soha csendben maradni, ha jobb lett volna: Lordságod, az érzések, amelyeket bennem ébreszt, mélységesen tisztességtelenek. Haladéktalanul hagyjon fel ezzel! Lord Maccon rápillantott, hogy lássa, tréfál-e, de mert nem tudta eldönteni, inkább hallgatott. Miss Tarabotti végzett a kravátlival, és a haja is eltakarta már Lord Maccon szerelmes figyelmének minden jelét. Átsétált a fogadószobán, széthúzta a függönyöket, és kinézett az utcára, hogy lássa, ki érkezett. A kopogtatás nem akart abbamaradni, végül aztán kivágódott az ajtó. A furcsa párok legfurcsábbika, Lyall professzor és Miss Hisselpenny lépett be. Ivy folyamatosan beszélt. Amikor megpillantotta Alexiát, odaröppent hozzá. Pont úgy nézett ki, mint egy izgatott sündisznó harsány kalapban. - Alexia, drágám, tudtad, hogy egy NYIHA-s farkasember ólálkodott a folyosódon? Amikor eljöttem teára, éppen az inassal veszekedett, méghozzá igencsak fenyegetően. Szörnyen féltem, hogy tettlegességre vetemedik. Miért akar egy efféle alak látni téged? És Floote miért akarta mindenáron távol tartani? És miért... - Nem fejezte be, mert ekkor végre észrevette Lord Maccont. Hatalmas pirosfehér csíkos pásztorleány kalapja, amelyet görbe sárga strucctoll ékített, remegett idegességében. Lord Maccon a helyettesére meredt. -

a 173 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Randolph, szörnyen néz ki. Mit keres itt? Ha jól emlékszem, hazaküldtem. Lyall professzor felmérte az alfahím gyűrött állapotát, és azon töprengett, miféle katasztrófa érhette a nyakkendőjét. Aztán szemügyre vette Miss Tarabotti zilált frizuráját is. Mindazonáltal három egymás utáni falkavezérnek volt bétája, tehát jól tudta, mit jelent a diszkréció. Ahelyett, hogy megjegyzést tett volna, vagy akár csak felelt volna Lord Maccon kérdésére, odalépett hozzá, és sebesen suttogni kezdett a fülébe. Miss Hisselpenny végre észrevette barátnője ziláltságát. Fontoskodva leültette, és mellé telepedett a díványra. Mondd, elég jól érzed magad? - Leráncigálta a kesztyűjét, és Alexia homlokára tapasztotta a kézfejét. - Forró a fejed, drágám, nem vagy lázas? Miss Tarabotti lesütött szempillái alól Lord Macconra sandított. Így is lehet mondani - felelte. Lyall professzor elhallgatott. Lord Maccon elvörösödött; ismét ideges volt valamiért. Hogy mit csináltak? Vajon sosem nyugszik meg?, futott át Alexia agyán. További suttogás. Nohát, Mária kövér valagára! - morrant a gróf tisztán érthetően. Miss Hisselpenny levegőért kapkodott. Miss Tarabotti, aki immár kezdett hozzászokni Lord Maccon goromba szókimondásához, csak mulatott barátnője elképedésén. Még néhány további zsigeri, bár találékony káromkodást követően a gróf a kalaptartóhoz vonult, fogta és a fejébe nyomta saját barna tökfödőjét, és szó nélkül kimasírozott a szobából. -

a 174 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lyall professzor a fejét ingatta és ciccegett. - Ilyen nyakkendővel kimenni az utcára... A kérdéses kravátli, meg fölötte a fej, megjelent az ajtóban. Figyelje a kisasszonyt, Randolph! Amint beérek az irodába, kiküldöm Haverbinket, hogy váltsa le magát. Ha ideér, az ég szerelmére, menjenhaza és aludjon! Hosszú éjszakánk lesz. Igenis, uram - felelte Lyall professzor. Lord Maccon visszahúzta a fejét, és nemsokára hallhatták is, amint a címeres hintó nyaktörő sebességgél elrobog az utcán. Tarabotti kisasszony elhagyottnak érezte magát, kifosztottnak és Ivy szánakozó pillantásaira nem is teljesen méltatlannak. Mi lehetett a csókjukban, ami miatt Woolsey grófja jobbnak látta ilyen sebesen elmenekülni? Lyall professzor, aki láthatóan kényelmetlenül érezte magát, levette a maga kalapját és felöltőjét, majd felakasztotta őket oda, ahonnan a káromkodások grófja az imént levette a magáét, végül körülnézett a szobában. Alexiának fogalma sem volt, mit keres, jde láthatóan nem találta. A Loontwill család fogadója a divatos fogadószobák non plus ultrája volt. Jócskán túlbútorozták, például állt benne egy zongora is, amelyen a család egy hölgytagja sem tudott játszani, és mindenhova asztalkát helyeztek, hímzett terítőcskékkel, dagerrotípiakkal, üvegekben felfüggesztett léghajómodellekkel és egyéb nippekkel. Vizsgálódása során Lyall professzor kényesen vigyázott rá, hogy ne érje napfény. A nehéz bársonyfiiggönyök - amelyek akkor jöttek divatba, amikor a természetfölötti, több száz éve, betette a lábát a szalonokba - ugyan átengedtek néhány fénypászmát, de a bétahím gondosan elkerülte ezeket.

a 175 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Tarabotti kisasszony úgy vélte, Lyall professzor valóban kimerült lehet, ha már ennyire érzi a hatásokat. Az idősebb farkasemberek napokig képesek elviselni a napsugárzást anélkül, hogy az különösebb hatással lenne rájuk. A professzor a tűréshatáron járhatott már, vagy más bajtól szenvedett. Tarabotti és Hisselpenny kisasszonyok udvariasan leplezett kíváncsisággal lesték, amint a városi farkasember körbe-körbe mászkál a szobában. Belesett Felicity élettelen vízfestménye mögé, majd ama bizonyos füles fotel alá - Alexia magában elpirult a karosszékre nézve, és próbálta kiverni a fejecskéjéből, mi is történt ott. Valóban ennyire erőszakosan viselkedett? Szégyen. Amikor a csönd már tűrhetetlenné sűrűsödött, Miss Tarabotti megszólalt: Kérem, üljön le, professzor! Hiszen lassan állva elalszik már. És el is szédülünk, ha még sokáig köröz itt körülöttünk. Lyall professzor humortalanul nevetett, de úgy tett, ahogy Alexia kérte. Letelepedett egy kis Chippendale székre, amelyet hátrahúzott a szoba legsötétebb zugába, a zongora melletti kis ficakba. Rendeljünk esetleg teát - javasolta Miss Hisselpenny, aki olyannyira aggódott Lyall kinézete és Alexia nyilvánvaló lázas állapota miatt, hogy még a szokásokat is kész volt felrúgni. Miss Tarabottit lenyűgözte barátnője ötlete. Milyen kiváló gondolat! Ivy az ajtóhoz ment, hogy hívja Floote-t, aki varázslatos módon abban a pillanatban hívás nélkül is megjelent. - Miss Alexia nem érzi jól magát, és ez az úr itt... — Tétován elhallgatott. Alexia a saját udvariatlanságán bosszankodott. Ivy! Csak nem azt akarod mondani, hogy még nem is ismeritek egymást?! És én még azt gondoltam, igen. Hiszen együtt jöttetek be. a 176 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Hisselpenny kisasszony a barátnőjéhez fordult. A bejáratnál találkoztunk össze, azonban még nem volt olyan szerencsénk, hogy valaki annak rendje és módja szerint bemutasson minket egymásnak. - Visszafordult az inashoz. Elnézést, Floote! Hol tartottam? Teát, hölgyem? - kérdezte a készséges Floote. - Esetleg még valamit? A kanapén ülő Alexia szólalt meg. Van a háznál máj? Máj, kisasszonyom? Megérdeklődöm a szakácsnál. Amennyiben van, kérem, szeljék apróra, és nyersen szolgálja fel! - Tarabotti kisasszony kérdő pillantást vetett Lyall professzorra, aki hálásan bólintott. Ivy és Floote láthatóan egyaránt elszörnyedt, de nem mondhattak ellent Alexia határozott utasításának, elvégre a Loontwill család többi tagjának távollétében ő volt a ház úrnője. És hozzon néhány szelet lekváros kenyeret is — tette hozzá Miss Tarabotti. Most, hogy Lord Maccon eltávozott, lassan kezdett ő is magára találni és visszanyerni hétköznapi ingerlékenységét. Nagyon rendben van, kisasszony - felelte Floote, és elsuhant. Alexia megejtette az elmaradt bemutatást. Lyall professzor, ez itt Ivy Hisselpenny kisasszony, legkedvesebb barátnőm. Ivy, ez itt Randolph Lyall professzor, Lord Maccon helyettese, és, ha jól tudom, protokoll tanácsadója. Lyall professzor felállt és meghajolt. Ivy az ajtóból pukedlizett, majd, ekképpen túlesve a formaságokon, mindketten visszaültek korábbi helyükre. Professzor, elmondaná, mi történt? Miért kellett Lord Macconnak ily sietősen távoznia? - Alexia előrehajolt, úgy figyelte az árnyékos zugot. a 177 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A félhomályban nehéz volt bármit is leolvasni Lyall arcáról, amit amaz ki is használt. Tartok tőle, hogy nem tehetem, Miss Tarabotti. NYIHAügy - utasította vissza teljes lelkinyugalommal. - De kérem, ne aggódjék, biztos vagyok benne, hogy a gróf rövid úton mindent elintéz. Alexia hátradőlt ültében, felkapta a számtalan, rózsaszín szalaggal ékesített díszpárna egyikét, és tépkedni kezdte a masnikat. - Ha így áll a helyzet, tisztelt uram, feltehetek néhány kérdést a falkaprotokollt illetően? Miss Hisselpenny elkerekedett szemmel a legyezőjéért nyúlt. A barátnője viselkedéséből arra következtetett, hogy nemsokára valami retteneteset fog mondani. Csak nem megint az apja könyveit lapozgatta? Ivy már a gondolatba is beleborzongott. Mindig is tudta, hogy azok a borzalmas iratok nem vezethetnek semmi jóra. Lyall professzort meglepte a hirtelen témaváltás; nem válaszolt, csak továbbra is jelentőségteljesen nézett Alexiára. Ó, tehát titkos? — kérdezte amaz. Az ember sose tudhatta a természetfelettiekkel. Tisztában volt vele, hogy léteznek olyan dolgok, mint falkaetikett és -protokoll, de ezeket a társadalmi érintkezés útján volt szokás elsajátítani, anélkül, hogy valaha is nyíltan szóba kerültek volna. Igaz ugyan, hogy a farkasemberek jobban beilleszkedtek a nappali társadalomba, mint a vámpírok, de az ember sosem tudhatta, hacsak nem volt maga is farkasember, hiszen az ő hagyományaik a nappali népek tradícióinál jóval messzebbre nyúltak vissza. Lyall professzor elegánsan vállat vont. - Nem feltétlenül. Mindazonáltal figyelmeztetném, hogy a falkák törvényei gyakran meglehetősen durvák, és nem egy olyan törékeny hölgy fülének valók, mint Miss Hisselpenny.

a 178 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia ránevetett. Nem úgy, mint az én fülemnek? - kérdezte, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy zavarba hozza a férfit. Azonban a professzorral hiába próbálkozott. Drága Miss Tarabotti, ön igazán rezisztens. Ivy vadul pirulva kitárta a legyezőjét, és annak heves lebegtetésével próbálta lehűteni magát. A legyezője ragyogó vörös kínai selyemből készült, a szélén sárga csipkével, méltó párja volt a pásztorlánykalap szörnynek. Alexia a szemét forgatta. Ivy rettenetes ízlése a fejfedők után most már a többi kiegészítőre is kiterjed? A forró arcát érő hűvösebb levegőtől Miss Hisselpenny mintha visszanyerte volna a bátorságát. De kérem - mondta -, nem szükséges miattam megtartóztatni magukat. Miss Tarabotti bátorítón mosolygott, és megveregette barátnője karját, mielőtt visszafordult volna a sötét sarokban meghúzódó Lyall professzor felé. - Akkor hadd térjek a tárgyra, professzorom! Lord Maccon viselkedése az utóbbi időben felettébb furcsa. Jó néhány alkalommal - egy pillanatra elhallgatott - érdeklődő jelleggel viseltetett az irányomban. Az első ezek közül az volt, amelyet minden bizonnyal önnek is alkalma nyílt megfigyelni nemrég az utcán. De drága Alexia! - lehelte Ivy, ezúttal valóban döbbenten. - Csak nem azt akarod mondani, hogy téged megfigyeltek? Miss Tarabotti leintette aggódó barátnőjét. - Mindössze Lyall professzor, ha nem tévedek, és az ő diszkréciója felől biztos vagyok. Maga Lyall professzor, bár jólesett neki a bók, csak annyit kérdezett: Nem szeretnék durvának tűnni, Miss Tarabotti, de milyen nézőpontból érdekli a falkaprotokoll? a 179 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia szipogott. Éppen arra akarok rátérni, de értse meg, Lyall profeszszor, ez egy kissé zavarba ejtő a számomra. Nézze el, ha kerülővel közelítem meg a témát. Hogyan is várhatnék el közvetlenséget éppen öntől, Tarabotti kisasszony? - felelte a farkasember, de olyan hangon, ami Alexia érzése szerint éppen csak innen maradt a szarkazmus határán. No, hát akkor is - folytatta némileg felhúzott orral a kisasszony. - Csak arról van szó, hogy tegnap este az estélyen, ahol mindketten megjelentünk, Lord Maccon viselkedése arra engedett következtetnem, hogy az előző esti... összeakadásunk félreértés volt. Miss Hisselpenny rémülten ismét levegőért kapott. Ó, ne! - kiáltott fel. - Hogy tehette? Ivy - fordult felé Alexia -, kérlek, engedd meg, hogy befejezzem a történetet, mielőtt túl szigorúan ítélnéd meg Lord Maccont. Az különben is majd az én dolgom lesz. - Miss Tarabotti valamiért nem állhatta a gondolatot, hogy barátnője rosszat gondoljon a grófról. Ma délután - folytatta Alexia - arra értem haza, hogy éppen itt, ebben a szobában várakozik rám. Úgy tűnik, ismét megváltoztatta a véleményét. Én immár egyre jobban összezavarodok. - Miss Tarabotti a szerencsétlen bétahímre villantotta a tekintetét. - És nem viselem jól ezt a bizonytalanságot! Nyomatékul letette még a szalagos párnát is. Megint úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban? - kérdezte a professzor. Floote lépett be a tálcával. Minthogy fogalma sem volt, mit követel ilyen esetekben az illem, a vagdalt májat egy metszett üvegből készült fagylaltoskehelybe rakta. Lyall professzor nem úgy tűnt, mint akit érdekel a tálalás: igen gyorsan, mindazonáltal úriemberhez méltón, az apró réz fagylaltoskanál segíta 180 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

ségével fogyasztotta el a belsőséget. Floote eközben felszolgálta a teát, majd ismét eltűnt. Miss Tarabotti a tárgyra tért. Miért kezelt tehát tegnap oly távolságtartón, ma pedig oly hevesen? Valami falkahagyomány búvik meg emögött? Hogy elrejtse zaklatottságát, belekortyolt a teájába. Lyall végzett a vagdalt májjal, az üres kelyhet a zongora tetejére helyezte, majd szembenézett Alexiával. Kijelentené, hogy Lord Maccon eleve kinyilvánította az érdeklődését? - kérdezte. Nos hát - habozott Tarabotti kisasszony -, már jó néhány éve ismerjük egymást, és az utcán történtek előtt a hozzáállását leginkább apadkusnak neveztem volna. Lyall professzor göcögve nevetett. Mindenesetre ön nem hallotta a megjegyzéseit egy-egy találkozásukat követően. Akárhogy is, a közelmúltra céloztam: Alexia letette a csészéjét, hogy szabadon gesztikulálva nyomatékot adhasson mondanivalójának. Ez azon kevés olaszos szokás egyike volt, ami ráragadt, annak ellenére, hogy alig ismerte az apját. Nos, igen - kezdte, és széttárta ujjait - de voltaképpen nem, mégsem mondhatnám. Tisztában vagyok vele, hogy sem a küllemem, sem korom szerint nem vagyok abban a helyzetben, amelyben az ember még hosszú távú romantikus elképzeléseket dédelget, különösen egy Lord Macconhoz hasonló rendű-rangú úrral kapcsolatban, azonban ha az a szándéka, hogy talpasnak vesz, nem kellene erről valamiképpen tájékoztatnia engem is? És egyáltalán, lehetséges egy... - Itt Ivyre pillantott. Barátnőjének fogalma sem volt róla, hogy ő, Alexia, természeten túli, mi több, a természeten túliak létezéséről sem tudott. - ...egy olyasvalaki, aki hozzám hasonlóan kevéssé részesült a teremtés áldásaiból, talpas legyen? a 181 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Nem tudom már, mit gondoljak. Nem hihetem, hogy nekibuzdulásai valóban udvarlást jelentenének, így magától adódott a következtetés, amikor a minap tudomást sem vett rólam, hogy az utcán történt incidens... kolosszális hiba volt. Lyall professzor új fent sóhajtott. Na igen, az az eset. Hogy is fogalmazzam ezt meg finoman? Az én nagyra becsült alfám, ha önről van szó, az esze helyett az ösztöneit használja. Úgy tekint önre, ahogy egy alfa farkasnőstényre tekintene. Miss Hisselpenny összevonta a szemöldökét. Ez most bók volt? Az üres fagylaltoskelyhet látva Alexia átnyújtott egy csésze teát a professzornak. Lyall élvezettel belekortyolt a frissítőbe, és a csésze pereme felett tekintett Alexiára. Egy alfahím esetében? Kétségtelenül. Bár úgy sejtem, ránk, többiekre nézve nem annyira hízelgő. De oka van a dolognak. Folytassa, kérem! - bátorította Miss Tarabotti, immár kíváncsian. És a professzor folytatta: Amikor még saját maga előtt sem vallotta volna be az érdeklődését, az ösztönei vették át az irányítást. Miss Tarabotti lelki szemei előtt felderengett egy rövid, ám annál botrányosabb látomás arról, amint Lord Maccont az ösztönei olyasféle tettekre ragadtatják, hogy őt derékon kapja, a vállára dobja, és eltűnjön vele az éjszakában... Aztán felrezzent. - Valóban? Ez önuralom dolga? - kérdezte Miss Hisselpenny a barátnőjét, de közben Lyall professzorra nézett megerősítésért. Remek megfigyelés, Miss Hisselpenny. - A professzor meleg, elismerő mosolyt villantott a hölgyre, aki boldogan elpirult. Miss Tarabotti immár mintha kezdte volna érteni. a 182 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A vacsorán tehát arra várt, hogy én tegyek lépéseket? Csaknem hápogott felháborodásában. - De hát udvarolt egy... egy... egy Wibbleynek! Lyall professzor bólintott. - Ezáltal igyekezett felcsigázni az ön érdeklődését, és rábírni önt, hogy nyilatkozzon meg, lépjen támadásba, vagy jelentse be birtokigényét. Leginkább e hármat egyszerre. Miss Tarabotti és Miss Hisselpenny száját egyaránt illendően elnémította ez a botrányos ötlet - habár Alexia kevésbé volt megbotránkozva, mint felkavarva. Hiszen épp az imént fedezte fel, éppen ebben a szobában, a saját érdeklődését a férfi-női dinamika kiegyensúlyozása iránt. És magában megállapította: ha képes volt megharapni a grófot, ha képes volt azon sajnálkozni, hogy harapásának nem marad nyoma, hát talán arra is képes lehet, hogy nyilvánosan bejelentse rá az igényét. A falkaprotokoll szerint ennek a helyzetnek a neve Szukatánc - magyarázta Lyall professzor. - Miss Tarabotti, megbocsát, de ön egyszerűen túlságosan alfa. Én ugyan nem vagyok semmiféle alfa – védekezett Alexia, majd felpattanva fel-alá járkált. Az apja könyvtára egyértelműen cserbenhagyta a farkasemberek párválasztási szokásainak finom kis részleteit illetően. Lyall alaposan megnézte magának: csípőre tett kéz, remek alak, érdekérvényesítő hozzáállás. Elmosolyodott. Miss Tarabotti, nőstény farkasemberből egyáltalán nincs olyan sok. A Szukatánc a falkán belüli kapcsolatok rendjére utal: mindig a nőstény választ. Miss Hisselpenny továbbra is viszolygó csöndbe burkolózott. Az egész gondolatmenet rettentő távol állt a neveltetésétől. Tarabotti kisasszony azonban átgondolta, és arra jutott, hogy tetszik neki az ötlet. -

a 183 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Titokban mindig is csodálta a vámpírbolyok királynőit a bolyrendszerben elfoglalt felsőbbrendű szerepükért, és fogalma sem volt, hogy a farkasemberek között is van hasonló. Vajon az alfanőstények a szívügyeken kívüli területeken is uralják a hímeket?, töprengett. De miért? - kérdezte végül. A professzor ezt is elmagyarázta. A nősténynek kell választani, tekintve, hogy belőlük oly kevés van, belőlünk meg sok. Nem szabad megküzdeni a nőstényekért. A farkasemberek alig élnek egy-két századnál tovább, mert állandóan egymással harcolnak. A törvényeink azonban szigorúak, és maga a déván ügyel rá, hogy be is legyenek tartva. A tánc minden egyes lépését a szuka diktálja. Így hát Lord Maccon azt várta, hogy én nyúljak érte. Miss Tarabotti csak most értette meg igazán, mennyire nehéz lehet az idősebb természetfelettieknek Viktória királynő nappali világának változékony társasági szabályaihoz idomulni. Lord Maccon mindig olyannak tűnt, mint akinek ez nem okoz gondot. Alexia sosem gondolta volna, hogy efféle viselkedési hibát követ el, és éppen őfelé. - De akkor mire véljem a mai viselkedését? Hisselpenny kisasszony levegőért kapott. Mit tett? - kérdezte, és reszketett gyönyörűséges rémületében. Miss Tarabotti gyorsan megígérte, hogy egy későbbi alkalommal beavatja a részletekbe, habár gyanította, hogy nem egészen minden részletbe. A dolgok egyszerűen túlmentek azon a határon, ami egy Ivyhez hasonlóan finom érzésű egyén számára még elviselhető. Már csak ha a füles fotelre nézett, Alexia akkor is elvörösödött, hát akkor mit szólna ehhez-ahhoz az ő kedves barátnője? Lyall professzor köhécselt, és Alexiának az a gyanúja támadt, hogy csak így kívánja leplezni, mennyire jól szórakozik. a 184 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Az, meglehet, az én rovásomra írható. Szigorúan beszéltem vele, és felhívtam a figyelmét, hogy kezelje önt úgy, mint egy modern, brit úrhölgyet, ne pedig, mint egy szukát. Hm - mormolta MissTarabotti, még mindig a karosszéken merengve -, talán kissé túl modern? Lyall professzor szemöldöke felszökött, és a bétahím kissé előrehajolt ültében. Alexia - közölte súlyosan Miss Hisselpenny -, vedd rá, hogy nyilatkozzon a szándékairól. Ha továbbra is így viselkedik, azzal igencsak nagy botrányt okozhat. Miss Tarabotti felidézte magában saját természeten túli állapotát, majd az apját, akit esküvője előtt határozottan kicsapongónak ismert a világ. Nem is sejted, mekkorát, bökte ki kis híján., Miss Hisselpenny folytatta: Azt akarom mondani, persze már maga a gondolat is visszataszító, de ki kell mondanom, egyszerűen muszáj... Rendkívül zaklatottnak tűnt. - Mi van akkor, ha csak kitartottjává kíván tenni...? - Hatalmas, együtt érző szemekkel nézett barátnőjére. Akármilyen romantikus képzeletvilággal is rendelkezett, volt épp elég esze is, hogy tudja - még ha nem is szívesen ismerte be -, miféle valós kilátásai lehetnek Alexiának, márpedig ésszerű megfontolás szerint a házasság egy Lord Maccon-féle társadalmi állású férfival nem tartozott ezek közé. Alexia tisztában volt vele, hogy Ivy nem kegyetlenkedni akar vele, a felvetés mégis bántotta. Mogorván bólintott. Lyall professzor, akinek a lelkét mélyen megérintette Miss Tarabotti szomorú tekintete, így szólt: Én nem hihetem, hogy az uram szándékai ne volnának teljes mértékben tisztességesek.

a 185 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Tarabotti kisasszony bizonytalanul elmosolyodott. Kedves öntől, professzor, hogy ezt mondja. Mégis úgy tűnik, dilemma előtt állok. Válaszoljak-e úgy, ahogy azt az önök falkaprotokollja követelné - megállt, mert látta, hogy Ivy szeme kerekre tágul -, és vállaljam a kockázatot, hogy elvész a becsületem és kiközösítenek. Vagy tagadjak meg mindent, és folytassam az életemet, mint azelőtt. Miss Hisselpenny megfogta Miss Tarabotti kezét, és megszorította. Alexia viszonozta a gesztust, aztán újra beszélni kezdett, mintha magát akarná meggyőzni. Végtére is lélektelen volt, és igen gyakorlatias. Az életem nem szükségképpen rossz. Van némi vagyonom, és jól szolgál az egészségem. Meglehet, hogy a családomnak nem vagyok hasznára, és nem is szeretnek túlságosan, de sosem okoznak felesleges szenvedést. És itt vannak a könyveim is. - Becsukta a száját, mert veszélyesen közel érezte magát az önsajnálathoz. Lyall professzor és Miss Hisselpenny összenézett, és valami átcikázott kettejük között, valami csendes egyetértés, hogy tenniük kéne valamit. Ivynek fogalma sem volt, mit, de akármit hozzon is a jövő, Hisselpenny kisasszony boldog volt, hogy Lyall professzor támogatását magáénak tudhatja. Floote jelent meg az ajtóban. Egy bizonyos Mr. Haverbink van itt, Miss Tarabotti. Mr. Haverbink belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Bocsássa meg, ha nem állok fel, Haverbink - szólt Lyall professzor. - Túl sok ideje lótok-futok már. Semmi gond, uram, hangyányi se. - Mr. Haverbink feltűnően nagydarab, rablógyilkosra hajazó férfi volt, nyilvánvalóan a munkásosztályból. Ha a beszéde efelől még kétséget hagyott volna, azt eloszlatta a megjelenése.

a 186 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Az a fajta tagbaszakadt, földműves-féle volt, aki, ha az ökör kidől a kimerültségtől, saját magát fogja az eke elé, és felszántja a maradék földet egymaga. Sem Miss Tarabotti, sem Miss Hisselpenny nem látott még egyetlen emberen ennyi izmot; a férfinak egyedül a nyaka olyan vastag volt, mint egy farönk. Mindkét hölgy illően megszeppent tőle. Lyall professzor megejtette a bemutatást. Hölgyeim, ez itt Mr. Haverbink, Mr. Haverbink, ez itt Miss Hisselpenny, ez pedig Miss Tarabotti, akit őriznie kell. Ó! - mondta Ivy. - Ön a NYIHA-tól van? Mr. Haverbink kedvesen bólintott. - Úgy a’, kisasszonyka. De maga nem...? - Miss Tarabotti maga se tudta, honnan volt benne biztos. Talán, mert a férfi olyan nyugodtan állt a napfényben, vagy talán mert olyan magabiztosan földhözragadtnak tűnt. Semmi olyan színpadias kirohanást nem ígért a jelenléte, ami általában jellemezte a fölös lélekmennyiséggel élőket. Farkasember? Nem, kisasszonyka. Talpasnak sem kívánkozom én, szóval sosem is leszek. Azért a kisasszonykának nem kék aggódni emiatt, egykétszer végigálltam már nehány menetet a ringben, meg osztán, a főnök se gondolja, hogy baj jönne ránk afelől, legalábbis amíg fenn jár a nap. Lyall professzor lassan feltápászkodott. Öregnek és hajlottnak nézett ki, higanyszürke arca vékony volt és megviselt. Mr. Haverbink fontoskodva odafordult hozzá. Már elnézést, uram, de őlordsága szigorúan meghagyta, hogy kísérjem a kocsihoz, és indítsam útba a kastélyhoz. Ő maga jól e'van a helyzettel az irodában. Lyall, a tökéletes kimerültség határán, az ajtóhoz vánszorgott. A hatalmas izomember, úgy tűnt, szívesen felkapná a bétahímet, hogy kivigye a hintóhoz, ezzel megmentve a látható a 187 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

szenvedéstől. De mert valóban volt tapasztalata a természetfelettiekkel, tiszteletben tartotta a felettese büszkeségét, és még csak a karját sem ajánlotta fel neki. A végsőkig udvarias Lyall professzor vette a kabátját, kalapját, mindkettőt felöltötte, és a társalgó küszöbéről búcsút intett. Alexia és Ivy már attól tartott, ott helyben összeesik, ám ő összeszedte magát annyira, hogy kijusson az utcára, majd ügyetlenkedve felkászálódjon a címeres hintóba, Mr. Haverbink kíséretében, aki aztán visszament a fogadószobába. Ha kellek, itt leszek kint a lámpaoszlopnál, kisaszszonyka - jelentette be. - Naplementéig tart a szógálatom, aztán az éjjel majd három vámpír vált engem meg egymást. Őlordsága nem akar semmit se kockáztatni, főleg azután, ami épp most történt. Habár majdnem kifúrta mindkettejük oldalát a kíváncsiság, a két „kisasszonyka” nem kezdte kérdésekkel bombázni a fiatalembert. Ha Lyall professzor nem volt hajlandó elmondani, miért kellett a grófnak oly hirtelen elrohannia, Haverbink sem fogja. Mr. Haverbink mélyen meghajolt, amitől a hátizmai hullámzó táncba fogtak, majd kivonult a szobából. Miss Hisselpenny sóhajtott, és megrázta a legyezőjét. — Ó, odalent vidéken, mily csodálatos látvány tárul szemem elé! - susogta. Miss Tarabotti kuncogott. Ivy, drágám, neked határozottan csintalan gondolataid támadtak! Bravó!

a 188 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

A

Zsuzsa

Loontwill család elsöprően sikeres bevásárlóútról ért haza, leszámítva Loontwill méltóságos urat, aki elcsigázottabb volt, mint indulás előtt, és az arcán afféle kifejezés ült, mint a csatából - vesztes, sok áldozattal járó csatából - visszaérkező katonáknak szokott. Floote bukkant fel mellette, és egy hatalmas pohár konyakot kínált fel neki. A ház ura motyogott valami olyasmit, hogy a jó inas isteni kincs, majd egy kortyra felhajtotta az italt. Senki sem lepődött meg, hogy Miss Hisselpennyt a társalgóban találja Miss Tarabotti társaságában. A méltóságos úr csak elmotyogta az udvariassági követelményeket még éppen kielégítő köszöntést, és rögtön vissza is vonult a dolgozószobájába egy újabb pohár konyakkal, valamint az utasítással, hogy senki semmilyen körülmények között nem zavarhatja. A Loontwill hölgyek jóval beszédesebben köszöntötték Miss Hisselpennyt, és ragaszkodtak hozzá, hogy végigmutogassák az összes frissen szerzett kincsüket. Miss Tarabottinak szerencsére volt annyi lélekjelenléte, hogy Floote-ot még több teáért küldje. Hosszú délután ígérkezett.

a 189 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Felicity egy bőrdobozkát húzott elő, és felemelte a tetejét. Hát nézd meg, nem egyenesen isteni? Nem szeretnél te is egy hasonlót? A dobozban, elegáns fekete bársonyon, egy pár könyékig érő, oldalt gyöngyházgombokkal ékes, halvány mohazöld estélyi csipkekesztyű feküdt. Valóban - helyeselt Alexia, mert a kesztyű igazán szép volt. - De ha jól emlékszem, nincs hozzáillő báli ruhád, vagy mégis? Drága nővérem, igazán jó megfigyelő vagy. De van, most már van. - És hölgyhöz méltatlan vigyor terült el az arcán. Miss Tarabotti immár értette nevelőapja halottsápadt belépőjét. Egy efféle kesztyűhöz való ruha kisebb vagyonba kerül, márpedig amit Felicity megkap, abból azonnal kell egy ugyanolyan drága Evylinnek is. Ennek ékes bizonyítékaként Evylin mindjárt be is mutatta a maga ezüstkék alapon rózsaszín virágokkal hímzett szegélyű szaténkesztyűjét. Miss Hisselpenny kellőképpen el is ámult ezen a nagyvonalúságon. Az ő családjának lehetőségei nem terjedtek odáig, hogy hímzett kesztyűhöz vegyen hozzáillő estélyi ruhát. A ruhák jövő héten érkeznek - tudatta Mrs. Loontwill büszkén, mintha két kisebb leánya valami csodás tettet hajtott volna végre. - Remélem, még időben, hogy az Almack-bálra felvehessék őket. Magasan hordott orra alól odaszólt Ivynek: - Miss Hisselpenny, ön is részt vesz a bálon? Alexia felszegett állal nézett az anyjára, aki pontosan tisztában volt vele, hogy a Hisselpenny családot ilyen nagyszabású eseményekre nem szokás meghívni. - Hát te, mama, mit veszel majd fel? - vágott vissza. - Valami megfelelőt, vagy maradsz a szokásos stílusodnál, és olyan ruhát

a 190 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

választasz, ami inkább egy hozzád képest feleannyi idős hölgyre illene? Alexia! - szisszent fel a döbbent Ivy. Mrs. Loontwill szikrázó szemekkel nézett legidősebb lányára. Mindegy is, mit viselek majd, mert te nem leszel ott, hogy megítélj! - Azzal felpattant. - Valamint, úgy gondolom, holnap sem kapsz engedélyt, hogy meglátogasd a hercegnő összejövetelét. - Ekképpen kiosztva a büntetést, kisuhogott. Felicity örömtől ragyogva nézett a nővérére. Természetesen pontosan eltaláltad. A mama ruhája merészen kivágott, fodros és emellett halvány rózsaszín. De igazán, Alexia, nem volna szabad ilyeneket mondanod az édesanyádnak - unszolta Ivy. Akkor kinek kellene mondanom őket? - morogta Alexia félhangosan. Igen, miért is nem? - akarta tudni Evylin. - Senki más nem mondja meg a szemébe. Márpedig mama viselkedése nemsokára már a mi esélyeinket is befolyásolni fogja - intett Felicity és maga felé. - És mi aztán nem óhajtjuk vénkisasszonyként végezni. Nem akartalak megbántani, drága nővérem. Alexia rámosolygott. - Nem is tetted. Floote jelent meg az újabb adag teával, és Miss Tarabotti magához is intette az inast. Floote, legyen olyan kedves, és küldje el a névjegyemet Augustina nénémnek holnapra. Evylin és Felicity némi érdeklődéssel figyelte Alexiát. Nem volt Augustina nevű nagynénjük, de egy holdtölte estéjére időzített találkozó egy efféle nevű személlyel bizonyára valami jósnőre utal.

a 191 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Úgy lehet, Alexia, akit anyjuk dühe váratlanul és kegyetlenül szobafogságra ítélt, szervez, magának valami más el-foglaltságot. Ivy azonban nem volt teljesen gyanútlan; éles oldalpillantást vetett Alexiára, mintha azt kérdezné, mit tervez a barátnője. De Alexia csak titokzatosan mosolygott. Floote mogorván bólintott, és ment, hogy tegye, amire utasították. Felicity másról kezdett beszélni. Hallottátok? Ékszereket fognak csinálni abból a fantasztikus, új, pillekönnyű fémből, alulminimum, vagy mi a neve. Nem homályosodik el, mint az ezüst. Persze jelenleg még nagyon drága, és papa nem engedi, hogy vegyek - fejezte be dacosan. Miss Tarabotti felkapta a fejét. A tudományos újságjai tele voltak ennek az alig húsz éve felfedezett fémnek az új és újabb felhasználási módozataival. Alumínium - felelte. - Már olvastam róla a Királyi Társaság publikációiban. Végre megérkezett tehát a londoni boltokba? Igazán remek! Tudtad, hogy nem mágnesezhető, nem éterikus és nem is korrodálódik? Micsoda... és micsoda? - Felicity zavarában az ajkába harapott. Ó, te jóságos! - sóhajtott Evylin. - Ha most rákezdi, soha abba nem hagyja. Ó, miért kell, hogy egy kékharisnya legyen a nővérem? Miss Hisselpenny felállt. Hölgyeim, bizonyára megbocsátanak nekem, de indulnom kell. A Loontwill kisasszonyok bólintottak. - Hát hogyne. Mi is így érzünk, amikor elkezd tudományoskodni - válaszolta Evylin szenvelgőn. Csak nekünk vele kell élnünk, nem menekülhetünk lódította Felicity. Ivy láthatóan zavarba jött.

a 192 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Nem, dehogy, mindössze arról van szó, hogy haza kell mennem. Az édesanyám már fél órája vár rám. Tarabotti kisasszony kikísérte barátnőjét a bejárati ajtóhoz. Floote hozta az idegborzoló kalapot, az összes fehér csíkkal, piros szegéllyel és sárga strucc-dicsfénnyel. Alexia undorkodva megkötötte a kalapszalagot Ivy álla alatt. Az utcára kinézve mindketten jól látták, hogy Mr. Haverbink a túloldalon lófrál. Alexia egy pici intéssel üdvözölte, mire a férfi udvariasan visszabólintott. Ivy kinyitotta piros napernyőjét. - Ugye, eszedben sem volt elmenni a hercegnő holnap esti partijára? Miss Tarabotti elvigyorodott. - Most rajtakaptál. Alexia, kicsoda a te Augustina nénikéd? - kérdezte Ivy, mély gyanakvással a hangjában. Tarabotti kisasszony nevetett. Ha jól emlékszem, egyszer úgy nyilatkoztál róla, hogy „vérlázító” és „nemkívánatos eleme a társadalmunknak”. Ivy lehunyta a szemét, hogy teljesebben átadhassa magát a szörnyülködésnek. Megzavarta ugyan a nemek felcserélése, de hát az csak a rejtjel része volt, amit Alexia és az inas a Loontwill család jelenlétében használt. Kétszer egy héten! - mondta megbotránkozva. - Az emberek beszélni fognak. Még azt hiszik, dolgozó akarsz lenni. Elgondolkodva nézett a barátnőjére. Gyakorlatias, szoborszerű, stílusos nő, nem az a típus, akiket általában a vámpírok kedvelnek. Ugyanakkor mindenki tudta, hogy Lord Akeldama nem egy átlagos vámpír. De ugye nem akarsz tényleg dolgozó lenni? Ez egy nagyon súlyos döntés. -

a 193 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia, immár nem először, azt kívánta, bárcsak elmondhatná Ivynek, miféle szerzet ő valójában. Nem arról volt szó, hogy nem bízott volna Miss Hisselpennyben, éppen csak a cserfességétől tartott, hogy egy rossz pillanatban el talál járni a szája. Válaszul tehát csak annyit mondott: Nem is gondolod, mennyire lehetetlen ez, drágám. Ne aggódj, tökéletesen rendben lesz velem minden. Miss Hisselpenny nem tűnt nyugodtnak. Röviden megszorította barátnője kezét, majd elindult az utcán, még ekkor is finoman csóválva a fejét. A hosszú, görbe strucctoll úgy libegett mögötte, mint egy mérges macska farka - elutasítása ékes jeleként. Csakis Ivy képes rá, hogy még az ellenérzéseit is ilyen napsárga és bolyhos módon fejezze ki, gondolta Alexia, majd, féltestvérei kegyelmébe ajánlva lelkét, felkészült egy újabb családi körben töltendő estére. Miss Tarabottit hajnal előtt valami szokatlan zaj riasztotta fel, ami mintha éppen az ablaka alól eredt volna. Kimászott az ágyából, hálóköntösére terített egy fehér muszlin vállkendőt, és odalépett, hogy lássa, mi történik. Az ablaka - minthogy a lakosztálya nem tartozott a ház legpompásabbjai közé - a hátsó bejáratra nézett, ahol a cselédség járt be a konyhába, és ahol a kereskedők beadták az áruikat. A hold, amely egyetlen éjszaka híján kerek volt már, ezüst ragyogással világította meg az utcán verekedő emberek alakját. Éppen bokszoltak. Alexia el volt ragadtatva. Láthatóan egyenrangú küzdőfelek voltak, és majdnem teljes csendben püfölték egymást, ami határozottan baljós hangulatot kölcsönzött az eseménynek. A zajt, ami felébresztette, alighanem egy felrúgott szemetes okozta, de ettől eltekintve a 194 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

nem hallatszott más, mint az öklök csattanása a húson és néhány fojtott nyögés. Az egyik férfi kemény csapást mért az ellenfelére, az ökle a másik arcába csapódott. Tökéletes horog volt, amelytől bárki azonnal kiterült volna. Azonban az illető kihasználva az őt ért ütés lendületét, megperdült és visszaütött. Az ökölcsapás undok, nedves puffanása csak úgy visszhangzott az utcában. Csakis egy természetfeletti képes rá, hogy egy ekkora csapást jóformán meg se érezzen. Miss Tarabotti felidézte, hogy Lyall professzor szerint az éjszaka vámpírok őrzik őt. Csak nem egy vámpírok között zajló harcnak tanúja éppen? A gondolat a veszély ellenére is felcsigázta. Az ilyesmi ritka látványosságnak számított, mert bár a farkasemberek gyakran csatároztak, a vámpírok inkább kifinomultabb módszerekkel igyekeztek megoldani a konfliktusaikat. Alexia, nem törődve a veszéllyel, kihajolt az ablakán. A küzdők egyike kiszabadította magát, felfigyelt a kihajló alakra, és elindult felé. Kifejezéstelen tekintete összeakadt Alexiáéval, és ő rádöbbent, hogy amaz bizony nem vámpír. Visszanyelt egy rémült sikolyt; már egyáltalán nem találta lenyűgözőnek az alant zajló harcot. Ezzel a pofával már találkozott. Ő volt a főszereplője Alexia meghiúsult elrablásának. A hold fényében a bőrszíne tompa, ónos árnyalatot kapott, és annyira élettelenül simának tűnt, hogy Alexia megborzongott mélységes undorában. A betűk, mint a szénrajz, még mindig ott virítottak a homlokán: VIXI. Ő is felismerte Alexiát, amint világos hálóköntösében áll a sötét szoba háttere előtt, és elvigyorodott. Mint korábban, a vigyora most sem volt egyáltalán emberi; akár egy forró vízbe vetett paradicsom héján, az ő arcán is egy hasadék nyílt, és feltárta a tökéletesen szögletes, fehér fogakkal tűzdelt szájat.

a 195 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A férfi Alexia felé kezdett rohanni. Habár háromemeletnyi sima téglafal emelkedett előtte, Alexia valamiképpen mégis tudta, hogy ez korántsem biztos menedék. Ekkor a verekedők csoportjából egy másik férfi is kivált, és a támadó után vetette magát. Alexia kételkedett benne, hogy időben utoléri, mert a viaszarcú férfi tökéletesen kiszámított, takarékos mozdulatokkal haladt, nem úgy, mint az átlagos futó, sokkal inkább, mint egy surranó kígyó. Azonban az üldöző biztosan vámpír volt, és őt nézve Alexia rádöbbent, hogy még sosem látott teljes sebességgel rohanó vámpírt. Maga volt a folyékony kecsesség, bojtos csizmája alig ütött halk zümmögésnél több zajt a kockaköveken. A viaszképű időközben elérte a Loontwill-házat, és mászni kezdett felfelé a téglafalon. Akár egy pók, könnyedén haladt, üres, kifejezéstelen arcát végig Alexia felé fordítva. Olyan volt, mintha hipnózis alatt állna, végig Alexiát figyelte és csakis őt. VIXI. Alexia szeme újra és újra végigfutott a feliraton. VIXI. Nem akarok meghalni, gondolta. Még nem is kiabáltam Lord Macconnal a legutóbbi faragatlan viselkedése miatt! Pánikba esve már nyúlt, hogy becsapja a spalettákat, habár jól tudta, hogy azok védelme szinte a semmivel egyenlő, amikor a vámpír támadásba lendült. Előrelendült, felugrott a viaszarcú férfi hátára, megragadta annak fejét, és erősen oldalra rántotta. Vagy kettejük együttes súlya, vagy a rántás tette, de a viaszképű elvált a faltól, és rémítő csontropogással lezuhantak a járdára. És még ekkor sem adtak ki egyetlen hangot sem. Mögöttük a többiek ugyanúgy folytatták a néma küzdelmet, rájuk sem nézve. Miss Tarabotti biztosra vette, hogy a viaszképű halott, hiszen csaknem egyemeletnyit zuhant, és az ilyesmit csak a természetfelettiek szokták túlélni.

a 196 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Márpedig, tekintve, hogy egy vámpír vagy farkasember nem nézhet ki úgy, mint a viaszarcú, ez a kreatúra csakis ember lehetett. A feltételezés azonban tévesnek bizonyult, mert a viaszképű legördült a vámpírról és talpra ugrott, majd semmivel nem törődve újra a ház - és benne Alexia - felé indult. A vámpír, aki megsérült ugyan, de korántsem vált harcképtelenné, számított erre, és mindkét vasmarkával elkapta a viaszképű egyik lábát. Az ahelyett, hogy megpróbálta volna lerázni, teljesen esztelen módon továbbmasírozott Alexia felé, mint egy gyerek, aki nem kapta meg az édességet, és most képtelen másra figyelni. Apró lépésenként haladt, maga mögött vonszolva a vámpírt, és ahányszor csak előbbre jutott, Alexia összerándult magas, harmadik emeleti szobájában. Patthelyzet volt. A verekedők méltó ellenfelekre leltek egymásban, és amíg a vámpír a lábába csimpaszkodott, a viaszarcú nem mászhatott fel a falon. Ekkor nehéz, csizmás léptek zaja és egy éles füttyszó verte fel az éjszaka csöndjét. A hátsó utca sarka felől futva érkezett két konstábler, ezüst és fa szegecses egyenruhájuk csillogott a holdfényben, az egyikük kezében nyílvessző helyett hegyezett karóval felajzott íj puska, a másikéban egy Colt Lupis revolver, a legjobb ezüstgolyó-lövő fegyver, egyenesen Amerikából minden országok legbabonásabbikából csakis a legjobbat, ugyebár. Amikor azonban meglátta, kik a verekedők, a konstábler eltette a Coltot, és egy hegyes végű rendőrbotot akasztott le az övéről. Az egyik bunyós röviden és parancsolón kiáltott valamit latinul, majd ő és még páran elrohantak, vélhetően csak a NYIHAsok maradtak a helyszínen. A viaszképű nem rángatta tovább a lábára akaszkodó alakot, hanem visszafordult, és az arcába rúgott. Csont reccsent, a vámpír mégsem eresztette el.

a 197 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A viaszarcú ekkor a teljes testsúlyát a csapdába fogott lábára helyezte, a másikkal pedig teljes erőből rátaposott a vámpír csuklójára. Alexia újabb síri, nedvesen roppanó hangot hallott. Minthogy mindkét csuklója szilánkokra tört, a vámpír nem bírta tovább markolni a viaszképű lábát. Amaz még utoljára Alexiára vicsorgott, majd megfordult és elmenekült, úgy vágtatva el a két rendőr között, mintha azok ott se lennének. Az íjpuskás eltalálta ugyan, de a falövedéktől a viaszképű még csak meg sem ingott futtában. Alexia vámpírtestőre feltápászkodott. Az orra betört, és mindkét keze ernyedten lógott, de amikor felnézett Miss Tarabotti ablakára, az arcáról lerítt, hogy tökéletesen elégedett magával. Alexia megborzongott a részvéttől, látva az arcánállán végigfolyó vért. Tudta ugyan, hogy a vámpír gyorsan meg fog gyógyulni, főleg, ha a társai hamar ellátják friss vérrel, mégsem tudta nem átérezni a fájdalmát, amely bizonyára gyötrő volt. Alexia ekkor értette meg, hogy egy idegen, egy vámpír mentette meg, ki tudja, miféle kellemetlenségektől őt, a természeten túlit. Összetette és ajkához érintette két kezét, úgy hajolt meg, néma köszönetként. A vámpír bólintással jelezte, hogy megértette, aztán intett, hogy Alexia térjen vissza a szobájába. Miss Tarabotti szintén biccentett, azzal visszavonult hálószobája árnyai közé. Mi folyik itt, öregfiú? - hallotta még az egyik konstáblert, amikor szorosan bezárta a zsalugátert. Úgy gondolom, uram, betörési kísérlet - felelte a vámpír. A rend őre sóhajtott. Nos, akkor hadd lássam a regisztrációs papírját! Az önökét is, uraim - szólt oda a többi vámpírnak.

a 198 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A történtek után Miss Tarabotti érthetően nehezen aludt el újra, és amikor végre sikerrel járt, álmaiban csupa arctalan vámpír masírozott, törött csuklóval, akik aztán számtalan Lord Maccont változtattak a VIXI betűkkel tetovált viaszszoborrá újra és újra. Amikor Miss Tarabotti levonult reggelizni, a családját teljes mértékben felbolydult és felzaklatott állapotban találta. Általában ez volt a nap legnyugodtabb órája, amelyben elsőként Loontwill méltóságos úr ébredt fel, majd Alexia, végül, nagy sokára, a család többi tagja is. Aznap azonban az éjszakai eseményeknek köszönhetően Alexia kelt fel utolsónak. Úgy vélte, szokatlanul késő lehet, hiszen mire leért, a családtagjai a hallban toporogtak. Az anyja lépett hozzá; a kezét tördelte, és még a szokásosnál is furcsábban viselkedett. Fésülködj meg, Alexia, gyerünk, siess! Már csaknem egy órája várakozik! Az első fogadószobában van. Persze, hogy ott, hiszen sehol máshol nem felelne meg neki. Nem hagyta, hogy felébresszünk. A jóisten tudja, miért épp téged akar látni, de csakis téged akar. Nagyon remélem, hogy nem hivatalos ügyben. Alexia, ugye nem csináltál semmit? - Mrs. Loontwill felhagyott a kéztördeléssel, de csak azért, hogy aztán a feje körül rebegtesse őket, mint valami idegbeteg pillangócsapatot. Megevett három hideg sült csirkét - lódította Felicity meg- botránkozva. - Hármat, reggeliidőben! - Mindazonáltal úgy tűnt, még nem döntötte el, melyik a rémesebb: a szám-e vagy az időpont. És mégsem tűnik boldognak - tette hozzá Evylin; nagy, kerek kék szeme az ámulattól még nagyobbra és kerekebbre tágult.

a 199 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Szokatlanul korán érkezett, és még papával sem akart beszélni, pedig papa igenis akart volna beszélni vele - fejezte be Felicity. Alexia belepillantott a hallban lévő tükörbe, és megigazította a haját. A nyakán kéklő foltot aznap úgy takarta el, hogy gácsérzöld kasmírsálat vett fekete-ezüst nappali ruhájához, amelynek mintája ugyan elütött a ruha hajtásainak geometrikus mintájú szegélyétől, és még a fűzőrész dekoltázsától is, de hát bizonyos dolgokon nem lehet segíteni. Minthogy úgy vélte, semmi baj nincs a hajával, hacsak az nem, hogy a sima konty kissé divatjamúlt, visszafordult az anyjához. Mama, kérlek, nyugodj meg! Pontosan kicsoda várakozik az első társalgóban? Mrs. Loontwill nem válaszolt, ehelyett úgy terelgette a fogadószoba felé legidősebb lányát, mint egy kék fodrokba csavart juhászkutya a makacs fekete bárányt. Alexia benyitott a szobába, és amikor az anyja meg a húgai követni próbálták, egyszerűen becsukta az orruk előtt az ajtót. Az ablaktól legtávolabb eső kanapén ott ült Woolsey grófja, hideg csendben, előtte ezüsttányérokon a három elpusztított csirke maradványai hevertek. Miss Tarabotti önkéntelenül ránevetett. Nem tehetett róla, de a gróf olyan magába roskadtnak tűnt, akinek magányát a csirkecsontvázak baromfi-őrszellemekként vigyázzák. Jaj, nem! - A gróf maga elé kapta az egyik kezét, mintha elháríthatná Alexia mosolyát. - Ezt ne, Miss Tarabotti. Először is a hivatalos ügyek. Miss Tarabottit ez csak azért nem ábrándította ki, mert jól hallotta a szót: először. Azonkívül emlékezett Lyall professzor szavaira is; kettejük páros táncában neki kell megtennie a következő lépést. -

a 200 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Így aztán sértődés helyett lesütötte a szemét, félretette a mosolyt későbbre, és leült, de nem túl közel a vendéghez. - Úgy hát mondja, mi hozta ide ma reggel lordságodat? Kijelenthetem, hogy teljesen felforgatta a Loontwill-házat. Igyekezvén hűvösen udvariasnak kinézni, enyhén oldalra döntötte a fejét. Hm, aha, hát, elnézést - dörmögte a gróf és szégyenkezve nézett a csirkés tálakra. - Az ön családja kissé, szóval... megállt, kereste a megfelelő szót, aztán inkább kitalált hirtelen – izgágatottféle (van ilyen szó?), nem? Alexia sötét szeme csak úgy csillogott. Észrevette hát? Most képzelje el, milyen lehet mindig velük élni. Inkább mégsem, köszönöm. Habár ez kétségkívül sokat elárul az ön jellemének erősségeiről - tette hozzá, és váratlanul elmosolyodott, amitől egészen felragyogott általában komor arca. Miss Tarabotti lélegzete elakadt. Addig a pillanatig még sosem gondolt úgy a grófra, mint aki jóképű, de az a mosoly, te jó isten... Nagyon kényelmetlennek érezte a helyzetet, főleg reggeli előtt, és azon töprengett, pontosan mit is kellene tennie ama bizonyos első lépés örve alatt. Levette a kasmírsálat. Lord Maccon, aki már épp újra szóra nyitotta a száját, elhallgatott, mert a ruha kivágásának látványa szétkergette a gondolatait. A fekete-ezüst anyag éles kontúrjai kiemelték Alexia mediterrán bőrének tejszínes árnyalatait. „Az a ruha az egész arcodat barnának mutatja”, jegyezte meg Mrs. Loontwill, mikor a lánya megrendelte. De Lord Macconnak tetszett a dolog: a divatos ruha és Alexia egzotikus bőre gyönyörűségesen különös kontrasztot képezett. Szokatlanul meleg van ma reggel, nem gondolja? kérdezte Tarabotti kisasszony, és letette maga mellé a sálat, de közben nem mulasztotta el, hogy finoman a gróf felé hajoljon. a 201 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon megköszörülte a torkát, és elkapta menekülő mondanivalója végét. Tegnap délután, amíg mi ketten... mással foglalkoztunk, valaki betört a NYIHA központba. Miss Tarabotti álla leesett. Ez nem jelenthet jót. Vannak sérültek? Elkapta a tetteseket? Eltűnt valami értékes? Lord Maccon sóhajtott. Tarabotti kisasszony mindig a dolgok közepébe talál. Sorrendben megválaszolta a kérdéseket. Semmi komoly. Nem. Nagyrészt kóbor vámpírok és magányos farkasok anyagai. A részletes kutatási anyagok egy része is, és... - zaklatottan csücsörített. Miss Tarabottit jobban megrémisztette a gróf arckifejezése, mint a szavai. Ilyen aggodalmat annakelőtte még sosem látott Lord Maccon arcán. - És? - kérdezett vissza, izgalmában kissé előredőlve. Az ön papírjai. Ó! - Alexia visszadőlt a kanapéra. Lyall, kifejezett tiltásom ellenére, még visszament az irodába, hogy ezt-azt megnézzen, és ő talált rá az öntudatlan őrökre. Jóságos ég, mi történt? Hát, nem sebesültek meg, de eléggé mélyen aludtak. Az irodát felforgatták, és az említett iratok eltűntek. Akkor jött ide, hogy értesítsen engem. Én ellenőriztem az állítását, habár mire odaértem, már ébren volt mindenki. Kloroform? — kérdezte Alexia. A gróf bólintott. Nagyon is úgy néz ki. Lyall azt mondta, amikor belépett, még mindig érződött a levegőben. Elég sokat fel kellett használniuk, márpedig csak kevesen férnek hozzá ehhez az anyaghoz ekkora mennyiségben.

a 202 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Minden elérhető ügynökömet elküldtem, hogy nyomozzák le a nagyobb tudományos és orvosi központokat, ki rendelt mostanában nagyobb mennyiségű kloroformot, de a lehetőségeim telihold idején mindig korlátozottak. Alexia elgondolkozott. Manapság szép számmal vannak effélék London környékén, nem igaz? Lord Maccon felé fordult, és lágy karamellszínű, érzelmes szemekkel nézett rá. Belátja tehát, hogy nem ok nélküli az aggodalom az ön biztonságáért? Amíg azt feltételezhettük, hogy nem tudják, micsoda ön, azt hihették, csak egy minden lében kanál nappali ember. Most azonban már tisztában vannak természeten túli mivoltával, és azzal is, hogy semlegesíteni tudja a természetfelettit. Fel akarják majd boncolni önt, hogy megérthessék. Lord Maccon bízott benne, hogy ráébreszti Miss Tarabottit a veszély komolyságára. Alexia ugyanis igencsak makacs tudott lenni az efféle dolgokkal kapcsolatban. Az éjjel ráadásul, telihold lévén, sem ő, sem a falka egyetlen más tagja sem vigyázhat rá. Ugyan Lord Maccon megbízott a többi NYIHAügynökben, még a vámpírokban is, de ők nem voltak a falka tagjai, és a farkasember mindig is a saját falkájában bízik a leginkább. Csakhogy egy farkasember sem állhat őrségben holdtölte éjszakáján - hisz arra az időre minden emberi eltűnik belőlük. Voltaképpen még ő maga sem tartózkodhatott volna másutt, mint otthon, biztonságban, mély álomba merülve, miközben a talpasai gondoskodnak mindenről, ami szükséges. És különösen - erre abban a percben ébredt rá - nem lett volna szabad Alexia Tarabotti mellett lennie, akiben, tetszik vagy sem, testi vágyai igencsak feltűnő célpontot találtak. Jó oka volt ama szokásnak, hogy a farkasemberpárokat egy cellába

a 203 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

zárták teliholdkor. Mindenki másnak magányosan kellett virrasztania kegyetlen és durva állatként, de a szenvedély az szenvedély, és megvolt a módja, hogy kevésbé erőszakos, inkább gyönyörteli formában éljék ki - feltéve, hogy a nőstény is ugyanazt az átkot hordta, és vélhető volt, hogy túléli az eseményt. Vajon milyen lehet, tűnődött a gróf, emberként átélni a holdtöltét, egy természeten túli szerető érintésével megbilincselve? Micsoda tapasztalás lenne! A legmélyebb ösztöneiből fakadtak fel ezek a gondolatok, Miss Tarabotti átkozott dekoltázsának hatására. Lord Maccon felkapta a kasmírsálat, és Alexia felé hajította. Vegye vissza - mordult rá. És Miss Tarabotti, ahelyett, hogy felcsattant volna, kedvesen elvette a kendőt, és a háta mögé dugta, ahol Lord Maccon nem érhette el. Aztán visszafordult, és nagy bátran előrehajolt, és két kacsója közé fogta Lord Maccon egyik hatalmas, érdes mancsát. Ön aggódik a biztonságomért, ami igen kedves, de az őrei rendkívül rátermettnek bizonyultak az éjjel, és nincs kétségem, hogy ma is éppen így lesz. A gróf bólintott. Nem húzta el a kezét, mi több, behajlította az ujjait, hogy átfogja Alexia két kezét. - Még hajnal előtt jelentették nekem az incidenst. Alexia megremegett. - Tudja, ki az? Kicsoda? - kérdezte a gróf igencsak ostobán, és a hüvelykujjával megnyugtatásul megcirógatta Alexia csuklóját. Az a viaszképű - felelte Miss Tarabotti, és a szemébe az emlék feletti félelem tompa fénye ült ki. Nem. Nem ember, nem természetfeletti, nem is természeten túli - felelte Lord Maccon. - Talán egy félresikerült orvosi kísérlet eredménye? Tele van vérrel.

a 204 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia meghökkent. Honnan tudja ezt? A küzdelem a kocsinál - magyarázta a gróf. - Amikor megpróbálták elrabolni önt. Megharaptam, nem emlékszik? Tarabotti kisasszony bólintott, mert persze jól emlékezett arra, ahogy Lord Maccon csak a fejét változtatta át, és hogy utóbb a ruhaujjába törölte a vért az arcáról. A férfi formás ajkai undorodó grimaszba húzódtak. - Az a hús nem volt friss. Alexia hátán végigfutott a hideg. Nem, friss, az biztosan nem volt. Nem örült a gondolatnak, hogy a személyes adatai a viaszember és társai birtokába kerültek, ám biztos volt benne, hogy Lord Maccon megtesz minden tőle telhetőt, hogy megvédje. És az, hogy különös ellenségei tudják, merre keressék, már az előző éjjel bebizonyosodott, tehát lényegében semmi nem változott azzal, hogy ellopták a NYIHA dokumentációját. Mégis, most, hogy a viaszképű és az árnyékban rejtőző barátja, a kloroformos zsebkendővel, tisztában voltak a ténnyel, hogy Miss Tarabotti lélektelen, ijesztően kiszolgáltatottnak érezte magát. Jól tudom, hogy ennek ön most nem fog örülni - kezdte -, de elhatároztam, hogy ma este, amíg a családom társasági életet él, én meglátogatom Lord Akeldamát. Ne aggódjon, elintézem, hogy az ön testőrei követhessenek. Arról pedig meg vagyok győződve, hogy Lord Akeldama rezidenciája különösen biztonságos. Az alfa mordult egyet. - Ha muszáj... Ő is tud néhány dolgot - próbálta Tarabotti kisasszony megnyugtatni a grófot. Lord Maccon ezzel nem tudott ellenkezni. Általában többet is a kelleténél, ha engem kérdez.

a 205 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miss Tarabotti még egy kísérletet tett, hogy tisztázza a helyzetet. Lord Akeldama nem tekint engem érdekesnek semmi... különös téren. Miért is tenné? - kérdezte a gróf. - ön természeten túli, lélektelen. Alexia erre összerándult, de makacsul folytatta. - Mindazonáltal ön...? Csend. Lord Maccont láthatóan váratlanul érte a dolog. Simogató ujja megtorpant, bár a kezét nem vonta el. Alexia fején átfutott a gondolat, hogy erőltesse-e tovább; a gróf nem úgy tűnt, mint aki túl sokat töprengett a kérdésen. Talán nem is tette: Lyall professzor szerint kizárólag az ösztönei vezették. Emellett holdtölte volt, a farkasemberek - és az ösztöneik - számára kifejezetten rossz időszak. Vajon megfelelő a hónapnak éppen ebben a bizonyos szakában érdeklődni a gróf iránta való érzései felől? Másfelől, nem éppen ez az időszak az, amikor a leginkább bízhat az őszinte válaszban? Hogy én mi...? - Lord Maccon nem könnyítette meg a dolgot. Alexia sutba vágta a büszkeségét, kihúzta a derekát, és megkérdezte: Érdeklődik irántam? Lord Maccon néhány hosszú percig csendben ült a helyén. Az érzelmeit vizsgálgatta. Be kellett ugyan ismernie, hogy abban a percben, kéz a kézben, fahéj és vanília illatával a levegőben, és azzal a pokolbéli dekoltázzsal, az agya megközelítőleg annyira volt tiszta, mint egy kondér borsóleves, amelyben óriási sonkadarabokként úszkál a vágy, mégis, valami más is volt annak a levesnek a mélyén. És akármi is volt az, feldühítette Lord Maccont, mert tudta, hogy felforgatja

a 206 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

majd jól berendezett életét - de nem abban a pillanatban akarta kihalászni. Igen sok időt és energiát fordítottam ismeretségünk során arra, hogy megpróbáljam nem kedvelni önt - vallotta be végül, ám ezzel nem adott választ a kérdésre. Nahát, pedig nekem milyen könnyen megy, hogy ne kedveljem önt, főleg, ha ilyesmiket mond! - vágta rá Miss Tarabotti, és megpróbálta kiszabadítani a kezét a gyűlöletes cirógatásból. Azonban a próbálkozás visszafelé sült el: Lord Maccon úgy húzta-emelte magához, mintha nem nyomna többet egy pitypangnál. Miss Tarabotti egyszerre szorosan Lord Macconhoz préselődve találta magát a kis kanapén. Az időjárás hirtelen valóban annyira felmelegedett, mint azt Alexia korábban jelezte; szinte égette a gróf válltól combig hozzá simuló, kidolgozott izomzata. Mi is az a dolog a farkasemberekkel és az izmaikkal? jutott eszébe. Ó, jaj! - mondta hangosan. Mindazonáltal úgy találom - folytatta Lord Maccon, és finoman megsimogatta Alexia arcát -, hogy számomra a mi jövőbeli rendszeres és közeli kapcsolatunk során nagyon nehéz lesz megtagadni, hogy kedvelem önt. Miss Tarabotti elmosolyodott. A nyílt mezők illata, amit csak a grófon érzett, körbevette. Lord Maccon nem csókolta meg, éppen csak nem vette el a kezét, mintha még várna valamire. Még nem kért bocsánatot a viselkedéséért - állapította meg Tarabotti kisasszony, és belesimította az arcát a tenyérbe. Nehogy már úgy győzzön a szópárbajban a gróf, hogy őt egészen összezavarja, gondolta, és még azt is, hogy vajon meg merje-e csókolni az ujjai hegyét.

a 207 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Hm? Bocsánatot? Rengeteg szörnyű tettem közül melyikért? - Lord Maccont elvarázsolta Alexia bőrének puhasága a nyakán, éppen a füle alatt. Tetszett neki még a régies módi is, ahogy a haját feltűzte, mindet hátra, akár egy nevelőnő - semmi sem akadályozta a hozzáférést. Azért, hogy azon a vacsorán tudomást sem vett rólam közölte Miss Tarabotti. Még mindig bántotta a dolog, és nem állt szándékában hagyni, hogy a gróf megússza, legalább valami tettetett megbánást ki akart csikarni. Lord Maccon bólintott, és ujjheggyel végigrajzolta Alexia felvont szemöldökét. Ugyanakkor ön azt az estét sokkal érdekesebb társalgásba bonyolódva töltötte, mint én, másnap pedig kikocsizott valami ifjú tudóssal. Olyannyira bánatosan hangzott, hogy Alexia kis híján felkacagott. Ez ugyan még mindig nem bocsánatkérés, de vélhetően a legtöbb, amit egy alfahímtől kaphat. Lord Maccon arcába nézett. Ő érdeklődik utánam - jelentette ki. A gróf egy pillanat alatt ismét dühbe gurult. - Ennek tökéletesen tudatában vagyok - mordult rá. Tarabotti kisasszony sóhajtott. Ezúttal, akármennyire jó szórakozás is volt az, nem felbosszantani akarta a férfit. És én ezen a ponton mit mondjak? Mit vár tőlem ön vagy a falkaprotokoll? - kérdezte végül. Hogy akarsz engem, harsogták rá a gróf ösztönei. Hogy áll előttünk egy jövő, nem túl messze térben és időben, amely összehoz minket és egy rendkívül nagy ágyat. Megpróbálta leküzdeni kéjvágyó látomásait, és kivonni magát a befolyásuk alól. Átkozott telihold, gondolta, csaknem reszketve az erőfeszítéstől. -

a 208 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Végül képes volt erőt venni magán annyira, hogy legalább ne támadjon rá Alexiára, csakhogy vágyai elnyomása után az érzelmeivel is meg kellett küzdenie. Márpedig az egyetlen érzés, amit nem és nem akart tudomásul venni, az ott ült, mint egy kő a hasában, mélyebben, mint a vágy, a szükség vagy a kívánság, amelyekért könnyen okolhatta farkasember voltát. Lyall tudta. Lyall nem mondta ki, de tudta. Vajon hány alfahímet látott már Lyall professzor szerelembe esni?, töprengett Lord Maccon. A gróf farkastekintettel nézett az egyetlen asszonyra, aki örökké képes visszatartani attól, hogy farkassá váljon. Azt kérdezte magától, vajon a nő iránti szerelme mekkora részben fakad a dolog különlegességéből. Természeten túli és természetfeletti, lehetséges ez egyáltalán? Az enyém vagy, mondta a pillantása. Alexia nem értette. És nem értette a csendet sem, ami a pillantást kísérte. Hirtelen támadt idegességében megköszörülte a torkát. A Szukatánc. Most... én következem? - kérdezte hátha a falkaprotokollból erőt meríthet. Fogalma sem volt, mit várnak el tőle, de szerette volna a gróf tudtára adni, hogy – legalábbis részben - megérti már a viselkedését. Lord Maccon, akit az iménti felismerés teljesen letaglózott, most úgy nézett rá, mintha először látná. Elvette a kezét Alexia arcáról, és helyette fáradtan megdörgölte a sajátját, mint egy gyermek. Látom, a bétám beszélt néhány dologról. - Az ujjai közül nézett Alexiára. - Nos hát, Lyall professzor korábban biztosított felőle, hogy máris elkövettem egy égbekiáltó hibát abban, ahogy ezt az ügyet kezelni próbáltam. Nevezetesen, hogy ön ugyan alfa, de nem farkasember. Habár azt hozzá kell tennem, hogy akár illedelmes, akár nem, mértéktelenül élveztem minden Önnel töltött alkalmat. - És a füles karosszékre pillantott. a 209 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Még a sündisznót is? - Miss Tarabotti nem egészen értette, mi történik körülötte. Ez most szándéknyilatkozat volt? És a szándékai kizárólag testiek? És ha igen, belemenjen egy viszonyba? A házasságról még egy szót sem ejtett a gróf. A farkasemberek, természetfelettiek és nagyrészt halottak lévén, nem tudtak gyermeket nemzeni; legalábbis ezt állították Alexia apjának könyvei. Ennélfogva ritkán is házasodtak, inkább szakértő ágybéli segítőkhöz vagy talpasokhoz fordultak a kérdésben. Alexia a saját lehetséges jövőjét mérlegelte. Efféle ajánlatot aligha kap még egyet az életben, és - ahogy olvasta - megvolt a mód a diszkrécióra is. Habár a gróf birtokló természetét ismerve csak idő kérdése, hogy minden napvilágra kerüljön. Pokolba a tisztességgel gondolta Alexia. Különben sincs semmi olyasmire kilátásom, amit tönkretehetnék. Egyszerűen követem apám kicsapongó ösvényeit. És a gróf talán elszerez majd egy csendes házba valahol falun, a könyveimmel és egy szép nagy ággyal... Persze, hiányolni fogja Ivyt és Lord Akeldamát is, és igen, be kellett ismernie, még a bolond családját és a még bolondabb londoni társaságot is. Alexia tétovázott. Megérné? Lord Maccon ezt a pillanatot választotta, hogy egyszerűen hátrahajtsa Miss Tarabotti fejét, és megcsókolja. Ezúttal semmi gyengédség nem volt benne, hanem egyből az ajkak, fogak, nyelvek hosszú, égető összekapcsolására tért. Alexia szorosan hozzásimult, és mint mindig, valahányszor a férfi letámadta, ismét csak azt bánta, hogy annyi sok réteg ruha választja el kezét Lord Maccon felsőtestétől. Csak egy válasz lehetséges: igen, megérné. Tarabotti kisasszony elmosolyodott őlordsága követelőző ajkai alatt. Szukatánc. Visszahúzódott, és felnézett a sárgásbarna szemekbe. Tetszett neki a ragadozó éhség, amit ott látott; kiválóan illett a gróf bőrének sós ízéhez, a kockázat izgalmához. -

a 210 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Hát legyen, Lord Maccon. Ha terítjük a kártyákat, érdekelné-e önt, hogy... - szünetet tartott, keresvén a megfelelő szót. Hogy nevezi az ember lánya a férfiszeretőt? Megvonta a vállát, és szélesen elmosolyodott: - .. .a kéj uram legyen? Mit mondott? - üvöltött fel Lord Maccon dühödten. Uh, valami rosszat? - vetette fel Alexia, aki nem értette a hirtelen hangulatváltást. Azonban nem volt módja, hogy helyesbítsen, mert Lord Maccon kiáltása kihallatszott a folyosóra, és Mrs. Loontwill, akinek a kíváncsiság addigra már kifúrta az oldalát, berontott a szobába. És ott találta legidősebb lányát Lord Maccon, Woolsey grófja karjaiban a kanapén, a három elpusztított csirke romjaival díszes asztal mögött. -

a 211 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

M

Zsuzsa

rs. Loontwill pont azt tette, amit bármely jól felkészült anya tenne, aki hajadon lányát egy úri farkasemberrel ölelkezve találja: igen látványos és még annál is hangosabb hisztériás rohamot kapott. Erre a jelentős zajra már a teljes Loontwill család összefutott a ház minden pontjáról az első társalgóba. Természetesen azt gyanították, hogy valaki meghalt, esetleg Miss Hisselpenny érkezett egy felülmúlhatatlanul csúf fejfedőben. Ehelyett valami egészen valószínűtlen dologgal kellett szembesülniük: Alexia és Woolsey grófja szerelmi kettősével. Miss Tarabotti elrebbent volna a kanapéról, hogy kellő távolságra üljön le ismét a gróftól, de amaz átkarolta a derekát, és nem engedte mozdulni. Alexia roppant mérgesen nézett rá. Mit művel, maga rémes ember? Már így is elég nagy bajban vagyunk. Mama most majd jól összead minket, csak nézze meg - sziszegte oda halkan.

a 212 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon csak ennyit felelt: Maradjon csöndben! Hadd intézzem ezt el én. - Azzal Alexia nyakához dugta az orrát. Ami, természetesen, Alexiát csak még inkább zavarba és szégyenbe hozta. Felicity és Evylin érkezett: megtorpantak a küszöbön, egy pillanatig kerek szemekkel bámultak, majd hisztérikus vihogásban törtek ki. Őket Floote követte, aki a kalaptartó mellett állt meg aggodalmasan és jobbára észrevehetetlenül. Mrs. Loontwill folytatta a sikítozást, sokkal inkább meglepetésében, mint dühében. A gróf és Alexia? Hogyan fogja ez befolyásolni a család társadalmi státusát? Miss Tarabotti mocorgott Lord Maccon meleg karja alatt, amely - rettenetes - éppen a turnűrjén nyugodott. Lopva megpróbálta lefejteni magáról az ujjakat, amelyek szorosan markolták a derekát, éppen a csípője felett, de a gróf láthatóan remekül szórakozott ezen, mert rákacsintott. Rákacsintott! De most már aztán tényleg, gondolta Alexia. Loontwill méltóságos úr esett be a társalgóba, a kezében az éppen könyvelt maréknyi háztartási számlával. Amikor észrevette Alexiát és a grófot, elejtette a számlákat, és a fogát szívva kapkodott levegő után; majd lehajolt, hogy összeszedje a papírokat, egyúttal végiggondolja a lehetőségeket. Elsősorban is, ki kellene hívnia a grófot. Csakhogy a helyzetet jócskán bonyolítja, hogy ők ketten nem párbajozhatnak, lévén Lord Maccon természetfeletti, ő pedig nem, tehát a kihívónak, azaz neki kellene kerítenie egy farkasembert, aki megvív helyette. Márpedig kevés számú efféle ismerősei egyike sem vállalná, hogy a bajnoka legyen a Woolsey-falka alfája ellenében. Ami azt illeti, egyetlen londoni farkasember sem vállalna ilyen herkulesi feladatot, beleértve a dévánt is.

a 213 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Másfelől, még mindig felkérheti az érintett úriembert, hogy tegye nevelt lányával azt, amit a tisztesség megkövetel - no de ki venné magához Alexiát egy életre? Ez nagyobb átok lehet, mint farkasembernek lenni. Nem, Lord Maccont alighanem kényszeríteni kell valami módon. A kérdés, hogy el lehet-e érni mindenfajta erőszak alkalmazása nélkül, hogy a gróf elvegye Alexiát, vagy a legtöbb, amiben a méltóságos nevelőatya reménykedhet, annyi, hogy a lány a Woolsey-falka talpasai közé áll. Mrs. Loontwill, ahogy várható volt; tovább bonyolította az ügyet. Ó, Herbert - csapott le könyörgőn hallgatag férjére -, muszáj elérned, hogy feleségül vegye! Hívd a tiszteletest azonnal! Nézz csak rájuk, hiszen... hiszen ölelkeznek! - köpte ki a szót. Ejnye, Leticia, gondolkodj ésszerűen! Talpasnak lenni manapság már nem olyan rémes dolog. - Loontwill méltóságos úr eközben Alexia eltartásának költségeire gondolt; ez a helyzet még akár jól is alakulhat mindenki számára, leszámítva persze Alexia társadalmi rangját. Mrs. Loontwill azonban nem könnyítette meg a dolgot. Az én lányom nem talpasnak való! És nem is sejted, hogy ez mennyire így van - mormolta Alexia. Lord Maccon az égre emelte a tekintetét. Az anyja nem vett tudomást Alexiáról. Feleségnek való! - Mrs. Loontwill szeme előtt az egyre vonzóbb megoldás képe lebegett. Miss Tarabotti felállt, hogy nyomatékosabban szembeszállhasson a családjával. Lord Maccon ekkor már kénytelen volt elengedni, ami jobban felzaklatta, mint Alexia anyjának hisztériája vagy nevelőapjának gyávasága. Mama, én nem fogok kényszerből házasodni. Továbbá nem fogom a grófot sem belekényszeríteni ilyesféle kötelékbe. Lord Maccon nem tett nekem semmilyen ajánlatot, és én nem a 214 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

kívánom, hogy akarata ellenére mégis így cselekedjen. Ne is merészelj erről többet beszélni! Mrs. Loontwill egyből felhagyott a hisztériázással. Ehelyett valami acélos csillogás jelent meg halványkék szemeiben, amitől Lord Maccon fején átfutott a szólásmondás, miszerint acél anyának tűzkő a lánya, és eltűnődött: vajon melyik szülőtől is örökölte Alexia a tűzkő természetét? Eddig a pillanatig az elhunyt talján apát okolta érte. Most már korántsem volt olyan biztos ebben. Te arcátlan lotyó! - csattant fel Mrs. Loontwill magas, karcos hangon. - Ezen megfontolásoknak legelőször is attól kellett volna visszatartaniuk, hogy efféle szabadosságokat megengedj neki! Erre már Alexia is nekidühödött. Semmi különös nem történt. A becsületem érintetlen. Mrs. Loontwill előrelépett, és egyenesen arcul csapta legidősebb lányát. A hang úgy visszhangzott a szobában, mint egy pisztolylövés. Kishölgy, te nem vagy abban a helyzetben, hogy ezt bizonygasd! Felicity és Evylin egyszerre hagyta abba a vihogást, es csak némán hápogtak. A kalaptartó mellett szoborszerű pózba merevedett Floote akaratlanul is összerándult. Lord Maccon, gyorsabban, mint ahogy a szem követni képes, Mrs. Loontwill mellett termett, és vasmarokba fogta a csuklóját. - Asszonyom, én az ön helyében nem próbálkoznék még egyszer hasonlóval -jelentette ki nyugodt, csendes hangon, sima arccal. Azonban a levegőben a ragadozó hideg, pártatlan, halálos dühe érződött, az a düh, amely marni akar, és megvannak hozzá a fogai is. Lord Maccont senki sem látta azelőtt ilyennek - még Miss Tarabotti sem. Loontwill méltóságos úr hátsó gondolatai között felmerült, hogy immár akárhogy dönt, Alexia nem az ő gondja többé továbbá az is, hogy felesége közvetlen életveszélyben van. a 215 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A gróf egyszerre tűnt dühösnek és éhesnek, és ajka mögül előbukkantak a tépőfogai. Tarabotti kisasszony megérintette saját égő arcát - átfutott az agyán, hogy vajon megmarad-e rajta a kézlenyomat aztán a grófra meredt. Lord Maccon, azonnal eressze el az anyámat! A szólított rápillantott, de valójában nem is látta. A szeme most már teljesen elsárgult, nem csak az írisze, de a fehérje is, akár egy farkasnak. Miss Tarabotti úgy vélte, a farkasemberek nem tudnak nappal alakot váltani, de talán a holdtöltéhez ilyen közel bármi megtörténhet. Vagy talán ez ismét egy alfaképesség. Előrelépett, és Lord Maccon és az anyja közé furakodott. Alfanőstényt akart? Hát majd most megkapja. Mama, nem fogok az akarata ellenére hozzámenni a grófhoz. Ha te vagy Loontwill méltóságos úr kényszeríteni akarnátok, egyszerűen nem veszek részt a szertartásban. Majd állhattok ott, mint a hülyék, a család és a barátok között, én meg némán az oltár előtt. Lord Maccon lenézett rá. De miért? Mi a baj velem? Ez annyira meglepte Mrs. Loontwillt, hogy újra megtalálta a hangját. Úgy érti, hogy kész elvenni Alexiát? A gróf úgy nézett rá, mintha az asszony egészen megbolondult volna. Természetesen. Tisztázzuk azért a dolgokat - kapcsolódott be Loontwill méltóságos úr is. - Tehát kész elvenni Alexiánkat, annak ellenére, hogy ... nos hát... - A mondat dadogásba fulladt. Öreg - segítette ki Felicity.

a 216 b

By: gmaccc

-

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

És csúnya - tódította Evylin. És barna - vágta rá ismét Felicity. És olyan igen nagyon akaratos - fejezte be a méltóságos

úr. Miss Tarabotti egyetértőn bólogatott. Hiszen ezt mondom én is. Nem létezik, hogy el akarjon venni. Márpedig én nem fogom belekényszeríteni, csak mert úriember, és úgy érzi, ez a kötelessége. Egyszerűen arról van szó, hogy itt a holdtölte, és a dolgok kicsúsztak a kezünkből. Vagy inkább - összevonta a szemöldökét - úgy kellene fogalmaznom, hogy túlságosan is kézbevettük őket. Lord Maccon végignézett Alexia családján. Nem csoda, hogy szíve hölgye ilyen kevésre értékeli magát, ha ebben a környezetben nőtt fel. Felicityre pillantott. - Mit kezdhetnék én egy butácska kislánnyal, aki még csak most jön az iskolából? - Evylin következett. - Talán a szépségről alkotott elképzelésünk nem egyforma. Az ön nővérének megjelenését én kifejezetten vonzónak találom. - Gondosan nem említette Alexia alakját, az illatát, a haja selyemsimasásagát vagy bármi mást, ami olyannyira elbűvölte. - De hát végső soron nekem kell vele élnem. Minél többet gondolkodott rajta, Lord Maccon annál inkább szíve szerint valónak találta az ötletet. A képzeletében ugyan hemzsegtek a vágyteli képek, hogy mi mindent művelhetnének Alexiával ketten, amint hazaérnek végre összeházasítva, azonban ezekhez most már más képek is csatlakoztak: felébredni mellette, együtt ülni vele az asztalnál, tudományról és politikáról beszélgetni, kikérni a tanácsát falkabéli ellentétekben és NYIHA-ügyekben. Kétségtelen, hogy Alexiával az oldalán a szócsavarásban és társadalmi machinációkban is sikeres volna. És ez is részét képezné annak a gyönyörűségnek, amit egy efféle lánnyal kötött házasság jelent. a 217 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Az ember sosem tudhatta, hogy is áll Alexiával; a meglepetés és az izgalom egyvelege több, mint amit bárki is kívánhatott volna magának, és Lord Maccon sosem vágyott csöndes életre. A méltóságos úrhoz fordult. Miss Tarabotti vonzerejének igen nagy része a személyiségében rejlik. Ön el tudna engem képzelni valami cifra fruskával, akit bármikor megfélemlíthetek, és bármikor rábírhatom, hogy fogadja el minden döntésemet? Lord Maccon nem a család kedvéért magyarázkodott, hanem Alexiáéért. Mindazonáltal azt sem akarta, hogy Loontwillék úgy higgyék, ők kényszerítették bele akármibe is. Ehhez elég alfa volt: a házasság ötlete az ő fejéből pattant ki, és kész. Mit sem számít, hogy csak ebben a percben jutott eszébe. Loontwill méltóságos úr erre nem felelt semmit. Már csak azért sem, mert feltételezte, hogy a gróf valójában tényleg efféle feleséget kíván magának. Melyik férfi gondolkodna másként? De őt és Lord Maccont nyilvánvalóan egészen más fából faragták. A lord folytatta: - Az én munkámban, az én helyzetemben ez hiba lenne. Nekem egy erős társra van szükségem, aki támogat, legalábbis legtöbbször, és akiben van elég bátorság, hogy megálljon előttem, ha úgy gondolja, nincs igazam. Amit - szakította félbe Alexia - most is tesz éppen. Lord Maccon, ezzel nem fog senkit meggyőzni. Legkevésbé engem. Felemelte a kezét, hogy megakadályozza a gróf tiltakozását. Kompromittáló helyzetben kaptak minket, és ön most igyekszik mentegetni engem. Alexia makacsul nem hitte, hogy a gróf érdeklődése és szándékai komolyak: mielőtt a családja rájuk rontott volna, most vagy a korábbi alkalmaik során, Lord Maccon száját egy-

a 218 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

szer sem hagyta el a „házasság” szó. De még a „szerelem” sem, gondolta Miss Tarabotti szomorúan. - Nagyra értékelem a tisztességét, de akkor sem fogom kényszeríteni. Valamint magamat sem hagyom belegabalyítani egy szeretettelen, kizárólag érzéki sürgetésen alapuló kötelékbe - folytatta, és felnézett a gróf sárga szemébe. - Kérem, értse meg a helyzetemet! Mintha a Loontwill család ott sem volna, Lord Maccon felemelte a kezét, és megcirógatta Alexia arcát, ott, ahol a pofon érte. - Megértem, hogy messze túl sokáig sulykolták önbe, hogy értéktelen. Miss Tarabotti, valami érthetetlen okból, sírni szeretett volna. Elfordult a simogatás elől. A gróf leengedte a kezét. Az okozott kárt nem lehet néhány szép szóval helyrehozni, főleg nem egy ilyen katasztrofális reggelen. Mama - intett szélesen Alexia -, nem fogod kihasználni ezt a helyzetet. Senkinek sem kell megtudnia, mi történt ebben a szobában. Addig legalábbis, amíg mindannyian tartjátok a szátokat. - Egy pillanatra a húgaira meredt. - A becsületem sértetlen, Lord Maccon szabad ember marad. És most pedig bocsássatok meg, de megfájdult a fejem. Azzal összeszedte maradék méltóságát, és kisuhogott a szobából. Felvonult saját öltözőszobája szentélyébe, ahol tőle merőben szokatlan, ám szerencsére rövid sírógörcsben tört ki. Csak egyvalaki látta őt ebben az állapotban: Floote, amikor együttérzése jeleként egy tálcát helyezett az éjjeliszekrényére, rajta tea és néhány Cook-féle extra-speciális sárgabarackos muffin. Ki is adta az utasítást a személyzet többi tagjának, hogy ne zavarják meg Alexia kisasszony nyugalmát. Lord Maccon pedig ott maradt a család kebelén.

a 219 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Úgy vélem, pillanatnyilag azt kell tennünk, amit mond közölte. Mrs. Loontwill makacs harckészséggel bámult vissza rá. Lord Maccon állta a pillantását. Ne avatkozzon bele, Mrs. Loontwill! Alexiát ismerve az ön bármiféle jóváhagyása minden másnál erősebben fordítaná őt ellenem. Mrs. Loontwill egy pillanatra úgy festett, mint aki nagyon szeretne megsértődni, de mivel az előtte álló férfi Woolsey grófja volt, inkább ellenállt a késztetésnek. Lord Maccon ezután Loontwill méltóságos úrhoz fordult. Kérem, jó uram, értse meg, a szándékaim tisztességesek. A hölgy az, aki ellenáll, de szükségesnek tartom, hogy ő maga határozzon. Én sem kívánom őt kényszeríteni semmire. Megkérem mindkettejüket, hogy maradjanak ki a dologból. Távoztában még megállt a küszöbön, megemelte a kalapját, és a Loontwill lányok felé vicsorgott. Önök ketten pedig hallgassanak! A nővérük jó híre forog kockán, és ne gondolják, hogy mindez nem befolyásolná igen nagy mértékben az önökét is. Ebben az ügyben velem nem lehet szórakozni. Ajánlom magamat. Azzal kiment. Hát, én ezt soha... - Mrs. Loontwill lehuppant a kanapéra. - Nem tudom, hogy akarom-e ezt az embert a vejemnek. Igen hatalmas ember, drágám, kétségtelenül, és meglehetősen vagyonos is - kecsegtette Loontwill méltóságos úr. De olyan durva! - erősködött a felesége. - És mindezt azután, hogy megette a három legszebb csirkénket! - Ernyedten a csontkupacok felé mutatott, amelyek megkerülhetetlenül jelezték, hogy akármi is történt, akárhogy is alakult, neki abból csak vesztesége származhat. A maradványokra már gyülekeztek a legyek. Az asszony csengetett Floote-nak, hogy -

a 220 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

takarítsa el a csontokat, és veszekedett is egy sort az inassal, amiért nem tette meg ezt már korábban. Nahát, egy dolgot mindenesetre leszögezhetek jelentette ki végül. - Alexia egészen biztosan nem fog részt venni a hercegnő esti összejövetelén. Még ha tegnap nem is tiltottam volna meg neki, a mai viselkedésével mindenképpen rászolgált volna. Telihold-ünnepség vagy sem, itthon marad, és erősen gondolkodik bűnei sokaságán! Mr. Loontwill kedveskedve megpaskolta a felesége kezét. Hát persze, drágám. A dologban nem volt semmi „hát persze”. Miss Tarabotti, jól ismerve családja erőteljes drámai hajlamait, alkalmazkodott is hozzájuk, mert jóformán egész nap a szobájában maradt, még azt is megtagadta, hogy elbúcsúzzon, amikor a többiek elindultak a bálba. Két húga, mélyen átérezve mindennek tragikus mivoltát, sajnálkozva ciccegett az ajtaja előtt, és megígérték, hogy hazahozzák a legfrissebb pletykákat; Alexiát jobban megnyugtatta volna, ha ehelyett azt ígérik meg, hogy ők maguk nem keverednek pletykába. Mrs. Loontwill nem szólt hozzá, amit legidősebb lánya a legkevésbé sem bánt. Végül elcsendesedett a ház, és Alexia hatalmasat sóhajtott megkönnyebbülésében. Valóban, a családja néha igazi megpróbáltatásnak bizonyult. Kidugta a fejét a szobája ajtaján. - Floote? Az inas azonnal megjelent. - Kisasszony? Kerítsen egy kocsit, Floote, kérem! Elmegyek. Biztos benne, hogy ez bölcs dolog, kisasszony? Ha az ember bölcs akarna lenni, sohasem hagyhatná el a szobáját - válaszolta Miss Tarabotti.

a 221 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Floote kételkedő pillantást vetett rá, de ahogy parancsolták, lement a földszintre, hogy kerítsen egy konflist. Miss Tarabotti beszólította a szobalányát, és nekiállt, hogy magára öltse az egyik alkalomhoz illő estélyi ruháját. Elefántcsontszínű taftot választott, kisebb, puffos ujjal, illedelmesen dekoltált nyakrésszel, a szegélyén málnapiros, rakott szalaggal és halvány aranyszín csipkével. Igaz ami igaz, a ruha legalább két szezont megélt már, és már rég át kellett volna alakítani, de kényelmes, előnyös viselet volt. Alexia úgy gondolt rá, mint öreg barátjára, és tudva, hogy jól mutat benne, gyakran fordult hozzá nehéz időkben. Lord Akeldama ugyan nagyvonalúságot várt, azonban Alexia egyszerűen nem érezte magát elég erősnek a rőtvörös selyemfodrokhoz, aznap este nem. A haját úgy göndörítette, hogy eltakarja a nyomot a vállán, és két kedvenc hajtűjével rögzítette a tincseket: az egyik fából, a másik ezüstből készült. A többit lazán összefonta egy elefántcsontszínű szalaggal, amely megkapó kontrasztot képezett sötét fürtjeivel. Amikor elkészült, odakint már besötétedett. Ebben az időszakban, amelyet a természetfelettiek alkonyszakának neveznek, napnyugta és holdkelte között, London minden lakosa bezárkózik biztonságos házába; ezek voltak az utolsó percek, hogy a farkasembereket zár és lakat alá helyezzék, mielőtt a hold megjelenne az égen, és őrült, megállíthatatlan szörnyetegekké változtatná őket. Floote egy utolsó hosszú, figyelmeztető pillantást vetett Miss Tarabottira, amikor felsegítette a kocsiba. Nem tetszett neki a gondolat, hogy Alexia éppen aznap éjjel megy ki a városba; biztosra vette, hogy zűrbe fog keveredni. Habár Flooternak egyébként is erős meggyőződése volt, hogy a kisasszony, akárhányszor csak eltűnik szem elől, rosszban sántikál, de holdtölte éjjelén igazán semmi jó nem sülhet ki az efféléből. a 222 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miss Tarabotti a szemöldökét ráncolta, mert pontosan tudta, mi jár az inas fejében, bár annak arca rezzenetlen maradt. Végül elmosolyodott. Be kellett ismernie, hogy Floote véleménye és aggodalma tökéletesen megalapozott. Vigyázzon magára, kisasszony! - intette az inas szigorúan, ám nem fűzött sok reményt hozzá. Elvégre inaskodott ő már Alexia apja mellett is, és csak nézzék meg, hogyan végezte Alessandro. A Tarabottik végzete a makacs, bajjal terhes életút. Jaj, Floote, kérem, ne anyáskodjon felettem! Az ön korában és munkakörében ez felettébb visszatetsző. Csak néhány órára megyek el, és tökéletes biztonságban leszek. Nézze! Azzal az inas háta mögé mutatott, ahol két alak bukkant elő az árnyékból, mint a denevérek, és természetfeletti kecsességgel elfoglalták a helyüket néhány lábnyira Alexia kocsija mögött, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kövessék. Floote nem tűnt úgy, mintha ez megnyugtatná. Inashoz legcsekélyebben sem illő módon horkantott, és becsapta a kocsiajtót. Vámpírok lévén, Alexia NYIHA-őreinek nem volt szükségük saját kocsira. Ettől persze még jól jött volna nekik. Nem kifejezetten növeli a természetfeletti népek renoméját, ha utcáról utcára kocognak egy konflis után. Azonban semmi testi megerőltetést nem jelentett számukra a dolog, ezért Miss Tarabotti sebesen ki is adta az utasítást a kocsisának, hogy induljon, mielőtt amazok kerten találhattak volna maguknak valami szállítóeszközt. A kis konflis lassan vergődött keresztül a holdéji partira igyekvők tömegén, hogy végül megérkezzen London egyik legragyogóbb háza - Lord Akeldama városi rezidendája - elé. A ficsúrvámpír már az ajtóban várta, amikor Alexia kilépett a kocsiból. a 223 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexa, minden édességek legédességesebbike, micsoda csodás alkalom ez, hogy a te isteni társaságodban töltsem a telihold éjjelét! Ki várhatna bármi mást az életétől? Miss Tarabotti elmosolyodott a túlzó bókok hallatán, tudván, hogy Lord Akeldama sokkal szívesebben lenne éppen az operában, vagy a színházban, vagy a hercegnő bálján, vagy akár a kikötői vérszajhák között, hogy addig igyon, amíg már képtelen egyenesen járni. A vámpírok szívesen rúgtak ki a hámból holdtölte éjjelén. Kifizette a konflist, és felsétált a ház lépcsőin. Lord Akeldama, mily remek, hogy ilyen hamar újra látom. Örömmel tölt el, hogy bár nemrég üzentem, mégis időt tudott szakítani rám. Sok mindent kell önnel megbeszélnem. Lord Akeldama megörült. Nagyjából az egyetlen dolog, ami odahaza tarthatta teliholdkor, az információ volt. Egyenesen azért változtatta meg az éjjeli programját, miután megkapta Miss Tarabotti névjegyét, mert sejtette: Alexia csak akkor üzenne neki, ha valamit meg kell tudnia. Márpedig, ha meg kell tudnia valamit, az azt jelenti, hogy már valami más fontos dolgot megtudott. A vámpír elégedetten dörzsölte össze fehér kezeit. Az információ az, amiért érdemes élni. És persze a divat. Lord Akeldama aznap este fényűzően öltözött. Különleges, szilvakék bársonyzakójához tengerhabzölddel és mályvaszínnel hímzett selyemmellényt viselt. A nadrágja a levendula tökéletes árnyalatában pompázott, a kravátlija hármas fehér csokor volt, amelyet egy hatalmas, ametiszttel ékes aranytűvel erősített meg. Fűzős csizmája tükörfényesen ragyogott, és cilindere, a zakóhoz illőn, szilvakék volt. Miss Tarabotti nem tudta eldönteni, hogy azért öltözött-e ilyen gondosan, mert Lord Akeldama a megbeszélésük után még ki kíván kocsizni, vagy mert valóban ennyire fontosnak ítéli az ő társaságát – vagy -

a 224 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

mert teliholdkor mindig cirkuszművésznek öltözik. Akárhogy is, önmagát kopottnak és jelentéktelennek érezte divatjamúlt ruhájában és praktikus cipőjében. Csak annak örült, hogy nem fognak együtt sétálni a városban. Ó, a társaság hogy mulatna egy ennyire össze nem illő páron! Lord Akeldama féltő óvatossággal vezette fel Alexiát az utolsó lépcsőkön, majd megállt, és szilvaszín válla felett visszanézett oda, ahol korábban a kocsi állt. Tejszínfelfújtam, az árnyékaidnak kívül kell maradniuk a házamon. Ismered a vámpírok területi törvényeit, ugye, galambom? Még a te biztonságod, vagy a kísérőid NYIHA-s állása sem engedi, hogy kivételt tegyünk. Mert többek, mint egyszerű törvény: ösztönök. Miss Tarabotti nagy szemekkel nézett rá. Ha lordságod így látja jónak, természetesen kívül maradnak - felelte. Nos, elbájoló drágám, még ha ön nem is érti valójában, miről beszélek, ők igen - mondta erre Lord Akeldama a szeme réssé szűkült, úgy fürkészte az utcát. Miss Tarabotti nem tudta felfedezni, mi keltette fel az érdeklődését, de azt látta, hogy nem a két kísérőjének hiánya, mert azok még mindig ott ácsorogtak természetfeletti nyugalommal az éjszakában, és őket figyelték. Alexia a barátja arcába nézett. Egy pillanatra mintha úgy tűnt volna, hogy Lord Akeldama szeme igazából ragyog, védelmező fénnyel, és birtokló szikrák csillognak benne. Átvillant az agyán, hogy talán a vámpíroknál ez a tekintet olyasmi lehet, mint amikor egy kutya a vizeletével jelzi a territóriuma határait. Maradj távol, üzente Lord Akeldama arckifejezése. Ez az enyém. Na de akkor hogy áll a helyzet a farkasemberekkel? Lord Maccon arra célzott, hogy ők nem annyira területvédők,

a 225 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

mint a vámpírok, csakhogy valamennyire mégis. A falkák általában ragaszkodtak egy- egy földrajzi területhez, amit ritkán vontak kétségbe. Miss Tarabotti lélekben megvonta a vállát. Ők valóban farkasok voltak, legalábbis az idő egy részében, és a szagok közismerten nagyon fontosak voltak a számukra. Alighanem tényleg megjelölték a határokat. A gondolat — Lord Maccon, amint felemeli a lábát, hogy levizelje a Woolsey-kastély parkjának fáit - olyannyira abszurd volt, hogy Alexia kis híján hangosan felhorkant, de eltette a dolgot későbbre, mint egy kiváló és rendkívül sértő kérdést, amit majd egyszer később, egy tökéletesen alkalmatlan időpontban feltehet a grófnak. Az utca túloldalán, ahol az üres sötétséget a gázlámpák reszkető lángjának fénye szabdalta, két férfi jelent meg a semmiből. Megemelték a kalapjukat Lord Akeldama irányába, aki csak szipogott egyet, majd újra eltűntek arra, amerről jöttek. Lord Akeldama megragadta Miss Tarabotti kezét, érzelmesen a karjába fogta, és bevezette vendégét híres házába. Jöjjön, drágaságos kisasszonyom! - A fény kialudt a szemében, mintha ott se lett volna, és visszatért régi, gondtalan önmagához. Amikor az inasa becsukta az ajtót, megrázta a fejét. - A boly fiataljai alig jobbak a dolgozóknál. Még arra sem veszik a fáradságot, hogy gondolkozzanak! Egy, engedelmeskedj a királynőnek, kettő, engedelmeskedj a NYIHA-nak, és legerősebb éveiket parancsról parancsra ugrálva töltik, mint valami becsapott katona. Mindazonáltal, az elmében gyengék számára ez mégis egy bonyodalmaktól mentes élet. A hangja ellenséges volt ugyan, Alexia mégis mintha megbánást vélt volna kihallani belőle. Lord Akeldama messzire tekintett, mintha valami rég elfeledett és sokkal nyugodalmasabb időbe nézne. a 226 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ezért lett önből is kóbor? A túl sok parancs miatt? — kérdezte Miss Tarabotti. Hogy mondta, legkisebb uborkám? - A lord megrázkódott és pislantott, mintha álomból ébredne. - A parancsok? Ó, nem, a szakításnak ennél sokkalta bonyolultabb okai voltak. Minden akkor kezdődött, amikor az aranycsatok újra divatba jöttek, és a végletekig fokozódott a kamásli és a kalucsni háborúja, és onnan már csak lefelé vezetett az út a csúszós lejtőn. Úgy hiszem, a döntő pillanat az volt, amikor bizonyos emberek, akiket megnevezni most nem kívánok, kifogást emeltek a lila csíkos selyemmellényem ellen. Én szerettem azt a mellényt. Akkor és ott letettem a garast, és nem szégyellem elmondani! - Hogy mutassa, mennyire mélyen bántotta ez a dolog, egyik ezüsttel-gyönggyel kivert, magas sarkú csizmájával toppantott is. - Senki meg nem szabhatja nekem, mit viseljek vagy mit ne! A folyosó kisasztaláról felkapott egy csipkelegyezőt, és a nyomaték kedvéért legyezni kezdte vele magát. Egyértelműen más irányba akarta terelni a társalgást, de Tarabotti kisasszony nem bánta. A vámpír zaklatottságára csak néhány semmitmondó nyugtató szót mormolt. Bocsásson meg, pihés madárkám - szólt a lord, úgy téve, mintha az érzelmei erőt vettek volna rajta. - Kérem, felejtse el, amit őrült módjára összezagyváltam. Csak olyannyira zavar, hogy itt vannak a házamnál ketten is, és nem az én vérvonalamból. Kissé olyan érzés, mint amikor az embernek folyton azok a kellemetlen borsózások futkosnak a hátán. Az egész világ mintha kizökkenne, amikor betörnek a területünkre. Képes vagyok elviselni, de nem szeretem. Idegessé és dekadenssé tesz. Azzal Lord Akeldama letette a legyezőt. Egy csinos fiatalember bukkant fel mellette, ezüsttálcán átnyújtott egyetlen, művészien elrendezett hűstő kendőt. Lord Akeldama -

a 227 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

légiesen megtörölgette a homlokát. — Oh, köszönöm, Biffy. Olyan figyelmes vagy! Biffy kacsintott és eltűnt. Amilyen kecses volt, olyan izmos is; vajon akrobata? - tűnődött Alexia. Lord Akeldama kedvtelve figyelte, ahogy a fiatalember elsétál. Persze nem kellene, hogy kedvenceim legyenek sóhajtotta, és visszafordult Tarabotti kisasszonyhoz. - Na de térjünk a fontosabb tárgyakra! Például, az ön ragyogó személyére. Minek köszönhetem a kivételes örömöt, hogy velem tölti ezt az estét? Miss Tarabotti nem adott egyenes választ, ehelyett elnézett a ház belseje felé. Még sosem járt itt korábban, és most le volt nyűgözve. Minden a legjobb ízlésről árulkodott, azonban ez az ízlés utoljára mintegy száz éve uralkodott. Lord Akeldama komoly, jelentős vagyonnal rendelkezett, és nem félt ezt meg is mutatni. A házában nem tűrt semmi nívótlant, és semmi nem lehetett hamis vagy másolat, és főleg halvány. A szőnyegei nem perzsák voltak, hanem vibráló, virágokkal gazdagon teleszőtt képek, amelyeken pásztorok csábítottak el pásztorlányokat a mélykék ég alatt. Azok ott dagadozó fehér felhők? Igen, azok. A bejárati folyosó íves mennyezetét ugyanaz a freskó díszítette, mint a Sixtus-kápolnáét, éppen csak a Lord Akeldama részére festett kerubokat bűnös foglalatosságok közepette ábrázolták. Alexia elpirult. Mindenféle bűnös foglalatosságok közepette. Alexia sietve lesütötte a szemét. Körülötte kis korinthoszi oszlopok álltak, rajtuk meztelen férfiistenek; Miss Tarabottinak szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy eredeti görög szobrok. A vámpír bevezette a fogadószobájába. Itt már nem stíluskavalkád uralkodott, hanem egységesen a francia forradalom előtti kor jegyei. A bútorzat fehér volt vagy aranyfüsttel bevont, a kárpitokat tejszínes aranycsíkos brokátból készítették, gazdagon zsinórozva és bojtozva.

a 228 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Az ablakokat nehéz, aranyszínű bársonyfüggönyök takarták, és a puha szőnyeg egy újabb pásztorórát ábrázolt. Lord Akeldama csak két engedményt tett a modern életnek. Az első azonnal feltűnt, hiszen a szobát több gázlámpa fénye világította meg, a gondosan megmunkált kandelábereknek már csak díszítő szerepet hagyva. A másik apróság egy aranyozott cső volt a kandallópárkányon, amely több helyen megtörve kanyargott - Alexia arra jutott, hogy valamiféle modern műalkotás lehet. Micsoda költségek! - gondolta. Helyet foglalt az egyik, trónnak is beillő karszékben, és levette a kalapját meg a kesztyűjét. Lord Akeldama is leült vele szemben, előszedte a furcsa kristályhangvillát, megpöccintette, hogy kicsalja belőle a disszonáns hangot, és egy kisasztalkára tette. Alexiának feltűnt, hogy a vámpír a saját otthonában is szükségesnek tartja ezt az óvintézkedést - aztán megértette, hogy senki nem tarthat jobban a hallgatózóktól, mint az, aki az egész életét hallgatózással töltötte. Nos hát — kezdte a lord mi a véleménye szerény hajlékomról? Minden aranyozás és nagyzolás ellenére ezen a szobán látni lehetett, hogy rendszeresen használják. Itt-ott kalapok és kesztyűk hevertek, máshol teleírt papírfecnik és egy furcsa, üres tubákszelence. Kövér, teknőctarka macska feküdt egy túltömött ülőpárnán, és vélhetően az övé volt a néhány megtépett bojt is a tűz mellett. A sarokban egy fényes hangversenyzongora állt, a tetején kottalapok; biztosan gyakrabban használták, mint a Loontwill-család fogadószobájában árválkodót. Váratlanul otthonos - felelte Miss Tarabotti. Lord Akeldama felnevetett. - Az beszél, aki megjárta a Westminster-bolyházat.

a 229 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Azonkívül nagyon, hm, rokokó - folytatta Alexia, próbálva eltitkolni, mennyire ódivatúnak találja. Lord Akeldama boldogan tapsikolt. - Úgy van, igaz? Attól tartok, sosem léptem ki abból a korból- Olyan csodás volt akkor élni, amikor a férfiaknak végre tényleg szabad volt csillogó holmikat viselni, és minden csupa csipke és bársony volt. Az ajtó előtt mormolás hallatszott, majd elcsitult, végül vad nevetésben tört ki. Lord Akeldama kedvesen mosolygott; a fogai megcsillantak a ragyogó fényben. Hát itt vannak az én kis dolgozócskáim! - Megrázta a fejét. - Ó, újra ifjúnak lenni... Akármi is zajlott a hallban, őket nem zavarták meg vele. A csukott ajtó eszerint igen határozott jele volt annak, hogy a házigazda nem kíván más látogatót. Mindazonáltal Alexia hamar úgy érezte, mintha vámpírbarátja házában folyamatosan tumultus lenne. Miss Tarabotti úgy képzelte, ilyesmi lehet egy férfiklubban is. Tisztában volt vele, hogy Lord Akeldama dolgozói között nincs nő. Még ha az ízlése szerint lett volna is, akkor is aligha tudott volna keríteni egy nőt, akit Nádasdy grófnő metamorfizálna. Egy bolykirálynő sem alkotna nőt egy kóbornak; a renegát királynők születésének még az esélyét is elkerülték. A grófnő alighanem fájdalommal harapta meg a férfidolgozókat is - csak azért, hogy növekedjék a populáció. Kivéve persze, ha Lord Akeldama más bolyból származott. Miss Tarabotti ezt sosem kérdezte meg; úgy vélte, határozottan szemtelenség lenne. Lord Akeldama hátradőlt, és két ujja között forgatni kezdte ametiszt nyakkendőtűjét, a kisujját feszesen eltartva. — Nos, elragadó morzsám, meséljen a bolyházban tett látogatásáról! -

a 230 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia, amilyen röviden csak tudta, összefoglalta az esetet és a véleményét a jelenlévőkről. Lord Akeldama, úgy tűnt, egyetért a megfigyeléseivel. Lord Ambrose-zel nem kell foglalkoznia; ő a királynő kedvenc kisállata, azonban akármilyen szépséges, tartok tőle, hogy mégis butább egy pávatyúknál. Micsoda pazarlás! Ciccegett, és szomorúan rázta szőke fejét. - Na már most, Hematol hercege, ő egy csavaros eszű figura, és ha úgy vesszük, a westminsteri belső körből a legveszélyesebb. Alexia visszagondolt arra a jelentéktelen vámpírra, aki olyan erősen emlékeztette Lyall professzorra, és bólintott. Határozottan olyannak is tűnt. Lord Akeldama ismét kacagott. - Szegény öreg Bertie, pedig mindent megtesz, hogy ne így legyen! Miss Tarabotti felvonta a szemöldökét. Hiszen éppen ez az oka. No de nárciszom, bizony, bár nem akarom ezzel megbántani, de kegyed nem elég jelentékeny ahhoz, hogy megragadja a figyelmét. A herceg általában el van foglalva olyasmikkel, hogy meg próbálja uralni a világot, és más hasonló értelmetlenségekkel. Ha valaki a teljes társasági élet szálait igazgatja, annak egyetlen természeten túli vénkisasszony aligha okoz álmatlan éjszakákat. Miss Tarabotti tökéletesen megértette, és a legcsekélyebb mértékben sem érezte sértve magát. Lord Akeldama folytatta: De azért, kincsem, az ön különleges körülményeit figyelembe véve mégis úgy vélem, Dr. Caedes az, akitől leginkább tartanunk kell. Könnyebben mozdul, mint a grófnő, ezenkívül, hogy is mondjam. .. - Abbahagyta a nyakkendőtű pörgetését, és egy ujjal ütögetni kezdte. - Érdeklik az apró részletek. Tudta, hogy követi a legújabb találmányokat?

a 231 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A bolyházban tehát az ő gyűjteményét láttam? Lord Akeldama bólintott. Ő maga is bele-belekap effélékbe, be is fektet, továbbá hasonló érdeklődésű dolgozókat gyűjt maga köré. Azontúl nem egészen compos mentis a szó hétköznapfényes értelmében. Mármint mihez képest? - kérdezte Alexia megzavarodva. - Az épeszűség az épeszűség, vagy mégsem? Ah... - Lord Akeldama elhallgatott egy pillanatra. - Mi, vámpírok, hajlamosak vagyunk a szellemi épség kérdését meglehetősen szabadosan kezelni. - Megforgatta az ujjait a levegőben. - Az ember erkölcsi értékítélete kicsit elhomályosul úgy az első vagy a második évszázad végére. Értem - felelte Alexia, holott nem értette. Valaki félénken bekopogott az ajtón. Lord Akeldama elcsendesítette a vibráló zavaróeszközt. Gyere be! - dalolta aztán. Az ajtó kinyílt, és mögötte egy csoport vigyorgó fiatalember állt, legelöl az, akit Lord Akeldama korábban Biffynek nevezett. Mindannyian jóképűek, elbűvölőek és igencsak jókedvűek voltak. A hívásra betódultak a szobába. Uram, elmegyünk teliholdat nézni - kezdte Biffy, kezében szorongatva a cilinderét. Lord Akeldama bólintott. - A szokásos szabályok érvényesek, drága fiaim. Biffy és a többi ifjú bólintott, bár a mosolyuk kissé elfancsalodott. Mindannyian kicsípték magukat - mint valami úrnak öltözött köznemes, akit minden összejövetelen szívesen látnak, de sehol sem vesznek komolyan. Alexia úgy gondolta, Lord Akeldama háztartásában senki sem lehet más, mint tökéletesen divatos, teljesen szalonképes, és mindezek eredményeként mindenestől láthatatlan. -

a 232 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Néhányan a gazdájuk lázadóbb öltözködését követték, de a legtöbben a vámpír- úr kevésbé kirívó változatai voltak. Egypár még ismerősnek is tűnt Alexia előtt, de még ha az élete a tét, akkor sem tudta volna megmondani, hol és mikor látta őket annak előtte. Elvégre mind nagyon értett ahhoz, hogy azzá váljon, amit elvárnak tőle. Biffy tétován Miss Tarabottira pillantott, mielőtt megkérdezte volna Lord Akeldamát: Kíván ma estére valamit, uram? A vámpírúr lanyhán intett. Jelentős játszma folyik most, kedveseim. A helyzetem attól függ, hogy ti a szokásos tökéletes művészi módon játsszatok. Az ifjak üdvrivalgásban törtek ki, mintha máris belekóstoltak volna Lord Akeldama pezsgőjébe, és ki tódultak. Biffy azonban megállt a küszöbön; ő kevésbé tűnt vidámnak, inkább aggodalmasnak. Rendben lesz nélkülünk, uram? Maradhatok, ha úgy kívánja. - A tekintetében valami azt sugallta, nagyon is szívesen ténné ezt, és nem csak azért, mert annyira a szívén viseli az ura jólétét. Lord Akeldama felállt, és odatipegett az ajtóhoz. Megcsipkedte a fiatalember arcát, csak látszatból, majd gyengéden megsimogatta a keze fejével ugyanott, nem csak látszatból. Ismernem kell a játékosokat. - Ezúttal nem hangsúlyozta túl, nem beszélt „dőlt betűkkel”, nem gügyögött: a hatalom sima, nyugodt hangját használta. Öregnek és fáradtnak hangzott. Biffy lenézett fényesre sikált csizmája orrára. - Igenis, uram. Alexia kissé zavarban érezte magát, mintha egy hálószobajelenetet lesne meg. Elvörösödött, és elfordult, mintha hirtelen nagyon érdekelni kezdené a zongora.

a 233 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Biffy feltette a cilinderét, bólintott, aztán kiment. Lord Akeldama becsukta utána az ajtót, aztán megfordult, hogy visszaüljön Miss Tarabotti mellé. A kezét nagy bátran Alexia karjára tette. Az agyarai visszahúzódtak, és az idő által eltemetett emberi része feltámadt az érintéstől. Lélekszipoly, így nevezték a vámpírok, mégis, Alexia minidig úgy érezte, hogy ezekben a pillanatokban jár a legközelebb Lord Akeldama igazi lelkéhez. Minden rendben lesz velük - mondta, és igyekezett magabiztosnak tűnni. Úgy vélem, ez egyre inkább attól függ majd, mit tudnak meg a fiaim, és hogy vajon azt hiszi-e majd valamelyikük, hogy megtudtak valami fontosat. - A hangja szinte atyai féltésről árulkodott. Mind ez idáig nem jöttek hírek arról, hogy dolgozók eltűntek volna - felelte Alexia, és eszébe jutott a francia szobalány, aki, miután kóbor urának nyoma veszett, a Westminster-bolyházban talált menedéket. És ez a hivatalos hír? Vagy egyenesen a forrástól való? érdeklődött Lord Akeldama, gyengéden paskolgatva Alexia kezét. Alexia megértette, hogy a vámpírúr a NYIHA-iratokra céloz, de mert nem tudta, ezt meg is mondta neki. Lord Maccon és én pillanatnyilag nem vagyunk beszélő viszonyban. Ó, te jóságos, hát miért nem? Annyival szórakoztatóbb, amikor igen. - Lord Akeldama már sokszor volt tanúja a gróf és Alexia veszekedésének, de mindeddig egyik fél sem vonult vissza. Hiszen az a kapcsolatuk értelmét tette volna tönkre. Az anyám azt akarja, hogy vegyen feleségül, ő pedig beleegyezett! - vágta rá Miss Tarabotti, mintha ezzel mindent meg is magyarázna.

a 234 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Akeldama meglepetésében a szája elé kapta a kezét; egy pillanatra most olyan volt, mint korábbi, frivol énje. Lenézett Alexia felfelé fordított arcába, és megpróbálta eldönteni, igaze, amit éppen most hallott. Amikor rájött, hogy amaz komolyan beszélt, hátravetette a fejét, és felettébb vámpírszerűtlen módon felröhögött. Nohát, végre kiterítette a kártyáit? - csukladozta, és előhúzott egy hatalmas, lila, illatos zsebkendőt a mellényéből, hogy felitassa könnyeit. - Szent ég, mit fog szólni a déván ehhez a házassághoz? Természetfeletti és természeten túli, ilyen se volt még, amióta élek. És Lord Maccon már amúgy is olyan hatalmas! A bolyok tombolni fognak! És a potentát! Haha! Álljunk meg egy percre - vágott közbe Alexia. - Én visszautasítottam! Hogy mit tett? - Lord Akeldama ezúttal valóban meglepődött. - Azok után, hogy annyi éven át csalogatta? Ez, rózsabimbóm, egyszerűen kegyetlenség. Hogyan tehette? Hiszen csak egy farkasember, és azok szörnyen érzelmesek tudnak lenni, érti ön ezt Meglehetősen érzékenyek az effélékre. Maradandó kárt is okozhat! ! Miss Tarabotti összevonta a szemöldökét erre a váratlan szidásra. A barátjának nem az ő pártját kellene fognia? Az fel sem tűnt neki, hogy milyen zavarba ejtő helyzet, amikor egy vámpír mosdat egy farkasembert. A kérdéses vámpír folytatta vendége szapulását: De hát mi vele a baja? Kissé faragatlan, ez igaz, de erős fiatal állat! És, azt pletykálják, számos egyéb téren is igencsak... jól el van látva. Miss Tarabotti elengedte Lord Akeldama kezét, és karba fonta a sajátját. Hát pedig nem fogom házasságba kényszeríteni, csak mert in flagranti delicto kaptak minket. a 235 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Hogy hogyan kapták önöket? Hiszen ez egyre szebb! Követelem, hogy ossza meg velem a részleteket! - Lord Akeldama úgy nézett rá, mint aki már előre kéjesen borzong azon, amit hallani fog. Kívül, a hallban újra végighullámzott az Akeldama-házban oly gyakori moraj. Mindkét beszélgető túlságosan el volt foglalva Alexia híreivel, és nem jöttek rá, hogy efféle zajnak pillanatnyilag nincs létjogosultsága az üres házban. A társalgó ajtaja kitárult. Itt van! - kiáltotta a küszöbön álló férfi; rosszul volt öltözve, és nyilvánvalóan nem tartozott Lord Akeldama ragyogó háznépéhez. Mind a vámpírúr, mind Alexia felpattant. Alexia megragadta és erősen két kézre fogta bronzvégű napernyőjét, Lord Akeldama pedig kinyúlt, és megnyomott egy rejtett gombot a kandallópárkányon álló aranycső szobron. A cső mindkét végéből egy-egy görbe, kampószerű penge ugrott elő kattanva; az egyik élesre faragott vasfa, a másik tömör ezüst. Mégsem szobor volt tehát. Hol lehetnek a kinti dolgozóim? - tette fel a kérdést Lord Akeldama. Az hagyján - felelt rá Alexia -, de hol lehetnek az én vámpírőreim? Az ajtóban álló férfi egyik kérdésre sem válaszolt. Mintha meg sem hallotta volna őket. Mi több, még csak be sem lépett a helyiségbe, mindössze testével zárta el a menekülés egyetlen útját. Van vele egy nőstény is - kiáltotta vissza a válla felett valakinek a folyosón. Hát akkor hozd mind a kettőt! - csattant a válasz, majd néhány bonyolult latin mondat hangzott el, amelyek kívül estek Miss Tarabotti iskolázottságán, amellett a beszélő olyan furcsa, régies kiejtéssel bírt, hogy különösen nehéz is lett volna kihámozni az értelmét. -

a 236 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Akeldama megmerevedett: ő láthatóan értette. Nem!— lehelte. - Az lehetetlen! Miss Tarabottinak az az érzése támadt, hogy ha a másik nem lenne máris vámpírfehér, most elsápadt volna. Valamiféle rettenetes felismerés dermesztette meg Lord Akeldama természetfeletti reflexeit. A szólított visszalépett a küszöbről. A helyét egy túlságosan is ismerős alak foglalta el: a viaszarcú férfi.

a 237 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

M

Zsuzsa

iss Tarabotti személyes nemezise egyik kezében egy barna üvegpalackot emelt magasra. Alexia figyelmét egy pillanatra teljesen lekötötte a tény, hogy az illetőnek nincsenek körmei. A viaszképű gondosan becsukta maga mögött az ajtót, és lassan elindult Miss Tarabotti és Lord Akeldama felé. Lecsavarta a palack kupakját, majd szétlocsolta annak tartalmát a szőnyegen, olyan odaadással, mint egy, a menyasszony lába elé rózsaszirmokat szóró koszorúslányka. Láthatatlan gőzök szálltak fel a folyadékcseppekből, és furcsa, édes, terpentinre emlékeztető szag árasztotta el a szobát. Alexia immár felismerte. Tarabotti kisasszony visszatartotta a lélegzetét, még az orrát is befogta az egyik kezével, a másikkal védekezésre emelte napernyőjét. Tompa puffanást hallott: Lord Akeldama a földre roskadt, aranyfegyvere hasznavehetetlenül gurult ki ujjai közül. Töméntelen információforrása között sajnálatosan nem akadt egyetlen orvosi lap sem, amelyből értesült volna a kloroform alkalmazásáról és szagáról.

a 238 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Vagy így volt valóban, vagy a vámpírokra a természeten túliaknál jóval gyorsabban hat a szer. Eddigre már Alexia is szédelegni kezdett, és nem tudta, meddig bírja még visszatartani a lélegzetét. Amennyire lehetett, összeszedte magát, és a fogadószoba ajtaja - a friss levegő felé tört. A viaszképű, akit láthatóan nem érintettek a gőzök, az útját állta. Miss Tarabotti agyán átvillant az emlék az előző éjszakáról, hogy mennyire gyorsan képes mozogni a fickó. Természetfeletti? Nem valószínű, hiszen a kloroform nem hatott rá. De akárhogy is, őnála gyorsabb. Tarabotti kisasszony elátkozta magát, amiért Lord Akeldamával való társalgása közepette nem tért hamarabb erre a tárgyra. Hiszen meg akarta kérdezni. Egyszerűen már... túl késő volt. Meglendítette pusztító napernyőjét. A bronznyél és az ezüsthegy kielégítő csattanással lesújtott a férfi koponyájára hatástalanul. Alexia újra ütött, ezúttal a válla alá. Az alak a karja egyetlen rándításával söpörte félre fegyverét. Alexia önkéntelenül levegőért kapott meglepetésében. Nagyon nagyot ütött, mégsem hallotta a csontok reccsenését, amikor az őzsöréttel nehezített hegy és a viaszképű karja találkozott. A férfi szája jól ismert, rémfogakkal zsúfolt vigyorra nyílt, Alexia későn jött rá, hogy beszívta a gőzöket. Mindenféle bolondnak elmondta magát, azonban már hiába volt az önmarcangolás. A kloroform édeskés szaga a szájába, orrába hatolt, a torkába és végül a tüdejébe. A pokolba is, gondolta Alexia, Lord Maccon szavajárásával. Még utoljára megütötte a viaszképűt, jobbára már csak dacból; tudta, hogy nem ér el vele semmit. Az ajka zsibbadni kezdett, elszédült. Veszedelmesen megingott, és napernyőtlen kezével a viaszképű után kapott, más eszköze híján természeten túli voltában bízva. a 239 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A tenyere a szörnyű, sima homlokon csattant, éppen a VIXIV betűje alatt. A férfi bőre kemény volt és hideg. Semmi sem történt: Alexia nem változtatta vissza emberré, nem hozta vissza az életbe, nem szívta ki a lelkét: nem volt természetfeletti. Ez a valódi szörnyeteg, értette meg Tarabotti kisasszony. De hát - súgta - én vagyok a lélektelen... Azzal elejtette a napernyőt, és előrebukott a sötétségbe. Lord Maccon éppen időben érkezett haza. A kocsija akkor csattogott végig a Woolsey-kastélyhoz vezető hosszú, kövezett behajtón, amikor a nap lebukott a hatalmas birtok nyugati határát szegélyező sudár fák mögé. A kastély megfelelő távolságra állt a várostól - elég messze, hogy a falka kifuthassa magát, azonban elég közel, hogy élvezhessék a London nyújtotta örömöket is. Valójában nem volt olyan megközelíthetetlen erődítmény, mint ahogy azt a neve sugallta, inkább valamiféle felfuvalkodott családi udvarház, több emelettel és túltengő oszlopozással. A legfontosabb része azonban - legalábbis a farkasemberek számára - a hatalmas és biztos pincelabirintus volt, amelyet úgy alakítottak ki, hogy akár több vendéget is el tudjon szállásolni. Az első tulajdonos, egyben tervező, nem csupán arról híresült el, hogy rajongott a díszítő oszlopokért, hanem meglehetősen piszkos hajlamai révén is. De akármi célból is alakították ki a járatokat, azok messzire nyúltak, és felettük a falka számára legalább ugyanolyan fontos és nagyszámú külön bejáratú hálószoba sorakozott. A Woolsey-kastélyban sokan laktak: farkasemberek, talpasok és egyéb szolgák. Lord Maccon kiugrott a kocsiból; már érezte az erősödő bizsergést, a ragadozó ösztönök ébredését, amelyeket a telihold korbácsolt őrjöngéssé. a 240 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Érezte az esti levegőben a préda szagát, és a vágy, hogy kergessen, tépjen, öljön, a holddal együtt emelkedett benne. A talpasai már vártak rá; ideges embercsoport toporgott a kastély ajtajában. Egy kicsit szűkre szabta az időt, uram - dorgálta Rumpet, a főinas, és elvette az alfa kabátját. Lord Maccon csak horkantott válaszul, ledobta kalapját és kesztyűjét az éppen erre szolgáló hosszú állványra, közben már Tunstellt kereste a tömegben hunyorogva. Ő volt a gróf személyi komornyikja és szokás szerint egyben a házi talpasok vezetője. Amikor Lord Maccon észrevette a langaléta, vörös hajú férfit, rákiabált. Tunstell, te szörnyű, ostoba kölyök, jelents! Tunstell felpattant a levegőbe, majd cifra meghajlást produkált. Elmosolyodott, szeplős arcán megjelentek a gödröcskék. - A falka teljes, minden tagja elzárva, uram. Az ön cellája is kitakarítva és készen áll. Jobb is lenne, ha mielőbb lemenne, úgy gondolom. Már megint gondolkodsz. Mit mondtam korábban? Tunstell csak még szélesebben vigyorgott. Lord Maccon előrenyújtotta a csuklóit. — Elővigyázatossági intézkedések, Tunstell. A komornyik vidám mosolya lehervadt. - Biztos benne, hogy ez szükséges, uram? A gróf érezte, hogy a csontjai recsegnek-ropognak. - A pokolba, Tunstell, megkérdőjelezed a parancsomat? Elméjének az a kis része, amely még képes volt logikusan funkcionálni, elszomorodott a mulasztáson. Igen kedvelte a fiút, de amikor már azt gondolta volna, hogy készen áll az átalakító harapásra, mindig csinált valami ostobaságot. Látszólag rengeteg lelke van, na de van-e elég esze, hogy

a 241 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

természetfelettivé váljon? A falkaprotokollt nem lehet félvállról venni. Ha a vörös hajú túléli a metamorfózist, de utána is ennyire fittyet hány a szabályokra, mi lesz a többiek biztonságával? Rumpet jött a segítségére. Rumpet nem volt talpas; esze ágában sem volt a metamorfózist kockáztatni, de a munkáját ettől még kiváló alapossággal, örömmel végezte. Már régóta szolgált falkainasként, és legalább kétszer annyi idős volt, mint bármelyik jelenlévő talpas. Ezenfelül általában egymaga több észről tett tanúbizonyságot, mint azok együttvéve. Színészek, futott át Lord Maccon agyán a dühös gondolat. Ennek a hivatásnak ez volt az egyik hátulütője. A színpadi emberek általában nem a jó ítélőképességükről híresek. Az inas előhozott egy réztálcát, rajta vasbilincsekkel. - Mr. Tunstell, ha volna olyan kedves - mondta. A vörös hajú, akinek volt saját bilincskészlete is, mint minden talpasnak, lemondón sóhajtva leemelte ezeket a tálcáról, és szorosan az ura csuklói köré csattintotta. Lord Maccon is sóhajtott, ő megkönnyebbülésében. Gyorsan - sürgette őket, a szó máris torzan bukott ki emberi beszédre képtelenné váló állcsontjai közül. És a fájdalom is fellángolt, a rettenetes, csontfacsaró kín, amihez a gróf hosszú élete során mindvégig képtelen volt hozzászokni. A talpasok leendő falkája körülvette és végigterelte a kanyargós kőlépcsőkön, be a pincelabirintusba. Néhányan, mint azt a gróf örömmel észrevette, okosan páncélt és fegyvereket viseltek, de mindannyiuknak ezüstből volt a nyakkendőtűje. Egypáran ezüst tőrt szíjaztak a derekukra; ők a csapat szélén maradtak, óvatos távolságra a gróftól mindaddig, amíg ő esetleg okát nem adja, hogy használják is a tőreiket.

a 242 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A kastély pincéjében a cellák már megteltek vicsorgó, morgó farkasokkal. Lord Maccon falkájának legifjabb kölykei már a holdtölte előtt néhány éjszakával sem voltak képesek ellenállni a változásnak, nemhogy aznap; ők már napok óta ide voltak zárva. A többiek a nappal együtt merültek alá, amint leszállt az éjszaka. Csak Lord Maccon volt képes ilyen késő estig a celláján kívül maradni. Lyall professzor kedélyesen üldögélt egy háromlábú zsámolyon, nevetséges spektokuláréjától eltekintve meztelenül, és az esti hírlapot olvasta. Azért küzdött, hogy lelassítsa a változást. A legtöbben egyszerűen hagyták magukat, azonban Lyall mindig ellenállt, ameddig csak bírt, az akaraterejét szegezve szembe a hold erejével. A bétahím cellájának vastag vasrácsain át Lord Maccon látta, hogy a professzor gerince természetellenesen előrehajlik, a teste pedig sokkal szőrösebb, mint ami tolerálható olyasfajta társasági elfoglaltság esetén, amely nem pusztán abból áll, hogy a börtön magányában ücsörög, és újságot olvas. A professzor hosszú, sárga pillantást vetett az alfájára a spekotuláré fölött. Lord Maccon mereven előretartva megbilincselt kezeit, kifejezetten figyelmen kívül hagyta őt. Sejtette, ha a professzor szája még alkalmas volna az emberi beszédre, Lyall most valami zavarba ej tőt mondana Alexiáról. A gróf végigsietett a cellák közötti folyosón. Amerre elvonult, a falka elnyugodott; amikor a farkasok meglátták és megszagolták az alfájukat, ösztönösen elcsitultak. Jó páran a mancsukra hajtották a fejüket, mintha meghajolnának, mások hanyatt dobták magukat, felkínálva lágy részeiket. Még a telihold bódulatában is elismerték a dominanciáját, és egy sem kívánt bárminemű kihívó gesztust tenni. Lord Maccon nem tűrt volna semmiféle engedetlenséget, eren az éjjelelne semmi-

a 243 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

képpen, és ezzel mindannyian tisztában voltak. A gróf belépett saját cellájába. Ez volt a legnagyobb, egyben a legjobban megerősített; üres, leszámítva a láncokat és reteszeket. Amikor ő változott át, semmi sem volt biztonságban, semmi zsámoly vagy újság - kizárólag kő, vas és üresség. Sóhajtott. A talpasai bevágták mögötte az ajtót, és rátolták a hármas reteszt, majd megálltak előtte, de az átjáró túloldalán, hogy a gróf véletlenül se érhesse el őket. Ebben legalább mindig hibátlanul követték az utasításait, A hold kiemelkedett a látóhatár mögül. A falka néhány ifjú tagja vonyításban tört ki. Lord Maccon érezte, ahogy a csontjai valóban eltörnek és újraformálódnak, a bőre megfeszül és összezsugorodik, az inai átrendeződnek, a haja lehúzódik és bundává dúsul. Szaglása kiélesedett; valami ismerős illat halvány emlékét hozták az áramlatok fentről, a kastélyból. A falka azon néhány idősebb tagja, akik eddig legalább részben megőrizték ember voltukat, vele együtt fejezte be a váltást. A nap utolsó sugarai is eltűntek, és a pince sötétje megtelt morgással és nyüszítéssel. A testek mindig ellenálltak a pokolbéli átalakulásnak, de a fájdalom ettől csak fokozódott. Amikor a húst már csak a megmaradt lélek foszlányai tartják össze, minden értelem őrjöngéssé torzul; a zajok az elátkozottak halálvágyó kiáltásai voltak. Akárki hallotta ezeket, nem érzett mást, csak félelmet, vámpír, szellem, ember vagy állat, mit sem számított, mint ahogy a láncaiból kiszabaduló farkasember is válogatás nélkül ölt volna. Holdtöltén ez nem választás vagy szükség kérdése volt, hanem puszta tény.

a 244 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mégis, amikor Lord Maccon felemelte a fejét és felvonított, a torkából nem a tébolyult düh hangja tört fel, hanem a mérhetetlen bánaté; felismerte a pincébe áramló szagot, azonban már későn ahhoz, hogy embernyelven kiáltson, hogy figyelmeztesse a talpasokat. Conall Maccon, Woolsey grófja embersége utolsó szikráival üvöltve nekivetette magát a cellája rácsainak. Nem ölni akart, nem szabadulni: védelmezni. Túl későn. A huzat erősödő, édeskés, terpentinszerű szagot hozott. A Hypocras Klub ajtaja feletti tábla fehér, olasz márványból volt faragva, ezzel a véséssel: PROTEGO RES PUBLICA. A gúzsba kötött, betömött szájú Miss Alexia Tarabotti, akinek egy markos ember fogta a vállát, egy másik a lábait, fejjel lefelé látta a betűket, és a kloroformmal való találkozása eredményeként a fejét hasogató fajdalom ködén át beletelt egy másodpercbe, hogy lefordítsa. Végül rájött, mit jelent: A Nemzetközösség védelmében. Na, gondolta, ezt nem veszem be. Egyáltalán nem érzem magam védve. A szavak két oldalán valami ábra is látszott, mintha zárójel volna. Valami ritka puhatestű rajza? Bronzpolip? Furcsamód Miss Tarabotti nem volt meglepve azon, hogy a Hypocras Klubba hurcolják. Jól emlékezett, hogy Felicity felolvasta a Post cikkét, miszerint „egy újszerű társasági klub nyílik tudományos érdeklődéssel bíró urak részére”. Hát persze, gondolta, hiszen így már minden értelmet nyert. Végül is a hercegnő bálján történt, éppen a klub szomszédságában, hogy megölte az első titokzatos vámpírt, akivel minden kezdő-

a 245 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

dött. És a kör most bezárult. Ahol pedig ennyi a kloroform, ott tudósok is vannak. Vajon Lord Maccon is rájött?, töprengett. Csak a klubra gyanakodott, vagy az egész Királyi Társaság belekeveredett? Alexia nem hitte, hogy a gróf természetadta gyanakvása is kiterjedt volna idáig. Foglyul ejtői egy harmonikaszerű, rácsajtóval záruló, apró, dobozszerű helyiségbe vitték. Alexia éppen el tudta fordítani a fejét annyira, hogy lássa: Lord Akeldama lilába öltözött testét is hasonlóan megalázó módon, a vállán átvetve cipeli be valaki, mint egy fél disznót, és aztán mellélöki a cellába. Nos hát, gondolta Alexia, legalább még együtt vagyunk. A viaszképű, aki sajnálatos módon még mindig velük volt, nem foglalkozott az emberpakolással. Becsukta maga mögött a rácsajtót, és meghúzott egy fogantyúféleséget a kamra falában. Ezután igen fura dolog következett: az egész szobácska elkezdett velük együtt süllyedni. Olyan érzés volt, mint lassan esni, és Alexia kloroformtól megviselt gyomrának nem tetszett az élmény. Leküzdötte a görcsös öklendezést. Ennek itt nem tetszik a mi kis emelőszobánk - vihogott a fickó, aki a lábát fogta, és durván meghintáztatta. Egy társa horkantva fejezte ki egyetértését. A döbbent Alexia a rácson át figyelte, ahogy a klub földszinti padlója eltűnik, majd megjelenik a föld, az épület alapozása, egy újabb mennyezet és végül a föld alatti helyiségek bútorai és padlója. Valóban érdekes élmény volt. A kamra egy rándulással megállt. Miss Tarabotti gyomra egy pillanattal később beérte. A hórukkemberek visszacsúsztatták a rácsot, kicipelték őt és Lord Akeldamát, majd letették mindkettejüket egy puha keleti szőnyegre, amely egy megfelelően méretezett fogadószoba közepén feküdt.

a 246 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Az egyikük elővigyázatosságból még rá is ült Lord Akeldama lábára, holott a vámpírúr még mindig eszméletlen volt. Láthatóan nem gondolták úgy, hogy Alexia is megérdemli ugyanezt a figyelmet. Egy férfi, aki eddig egy kényelmes, ezüstszegecsekkel kivert, barna bőrfotelben üldögélve pipázott, most felállt és odasétált, hogy lenézhessen a két fogolyra. Kiváló munka, uraim! - A fogai közé harapta a hatalmas, elefántcsont pipa szárát, és boldogan összedörzsölte a tenyerét. - A NYIHA feljegyzései szerint Akeldama egyike London jelenlegi legidősebb vámpírjainak. Az egyik királynőjüké mellett az ő vére lesz a legerősebb, amit eddig analizálni tudtunk. Tegyük félre most egy időre a lordot, mert éppen egy vértranszverzálási folyamat kellős közepén vagyunk. - Megfordult, és lenézett Alexiára. - Hát ez mi? Szögletes arca ismerősnek tűnt, jóllehet alulról nézve majdnem az egész árnyékba borult. Azonban még az árnyék is ismerős volt. A férfi a kocsiból! Miss Tarabotti őróla már csaknem el is feledkezett a viaszképű szörnyeteggel történt találkozásai után. Csakhogy a felejtés nem volt kölcsönös. Nos, mit lehet tudni? Ez itt állandóan felbukkan. Elgondolkodva pöfékelt egypárat. — Először a Westminsterbolyban, aztán az Akeldama-példány nemes társaságában. Hogyan illik a képbe? Még nem tudjuk, uram. Át kell néznünk a feljegyzéseket. Nem vámpír, mert nincsenek fogai, sem királynői védelme. Viszont két vámpírtestőr kísérte. Ó, igen? És...? Természetesen megsemmisítettük őket. Nehéz megmondani manapság, akár NYIHA-ügynökök is lehettek. Mi legyen vele addig is, amíg utánajárunk?

a 247 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Újabb füstfelhők. Tegyétek őt is a tárolóba! Ha nem jövünk rá, hogyan kerül a vizsgálódásaink útjába, majd kikényszerítjük belőle. Szó se róla, rémesen tapintatlan bánásmód ez egy hölggyel szemben, de hát láthatóan az ellenség pártján áll, és néha bizony elkerülhetetlenek az áldozatok. Miss Tarabotti összezavarodott. A játék szereplői mintha nem tudnák, kicsoda, pontosabban, micsoda ő, ugyanakkor mégis ők voltak, akik meg akarták szerezni. Ők küldték a viaszszörnyet a házához az éjszaka közepén - hacsak nem mászkált Londonban két viaszképű alak, mindkettő az ő nyomában. Alexiát már a gondolatra is kirázta a hideg. Az otthoni címét alighanem a NYIHA-iratokból szerezték meg, és most mégis ismeretlenként kezelik. Mintha két különböző személynek tartanák őt; mintha volna belőle egy, aki folyvást összezavarja a terveiket, és Miss Alexia Tarabotti, a természeten túli a NYIHA- könyvekből. Aztán az is eszébe jutott, hogy a NYIHA-adatlapokon, éppen biztonsági okokból, nincsenek arcképek. Ennélfogva a róla készült anyag valóban csak feljegyzésekből, jegyzetekből és rövidke leírásokból áll, nagy része annak is kódírással rögzítve. Ezek az emberek azért nem kapcsolták össze őt Alexia Tarabottival, akit kerestek, mert nem tudták, hogy néz ki az a bizonyos Alexia Tarabotti. Kivéve a viaszképűt, aki látta az arcát a hálószobaablakból - Alexia feltette magában a kérdést, hogy a szörny vajon miért nem adta ki őt eddig. Nem kapott választ. A parancsra a teherhordók felemelték, és kicipelték Lord Akeldama nyomában a szőnyegezett fogadószobából. És most, hol van az én drága kicsikém? - hallotta még a férfit, miközben kifelé vitték őket. - Ó, hát itt van! És hogy viselkedett a fiúcska a mai kiruccanáson?

a 248 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Jó volt? Hát persze, drágám... - Aztán a szavak latinra váltottak. Miss Tarabottit végighurcolták egy hosszú, keskeny, fehér falú folyosón, amelyről egyforma ajtók nyíltak. Fehér porcelán olajlámpák világítottak az ajtók közötti alacsony márványoszlopokon. Az egész határozottan rituális képet mutatott, mint valami ősi, áldozatok bemutatására szolgáló hely. Furcsamód a kilincsek mind polipot formáztak, és ahogy Alexia alaposabban megnézte őket, látta, hogy a lámpák is. Egy hosszú, lefelé vezető lépcső következett, majd egy újabb folyosó ajtókkal és lámpákkal, épp, mint az előző. Hova tegyük őket? - kérdezte az egyik férfi. - Kevés a hely, amióta felszívtuk magunkat, hogy úgy mondjam. A másik három sziszegve nevetett a borzalmas szóviccen. Csak be oda az utolsó cellába. Még az se számít, ha együtt maradnak, az orvosok úgyis hamar elviszik Akeldamát az előkészítőbe. A szürke kabátosok már régen rá akarták tenni a kezüket. Egy másik megnyalta zsíros ajkát. - Ezért a kis begyűjtő körútért szép kis veszélyességi pótlék járna nekünk. Egyetértő mormogás hallatszott válaszul. Elérték az utolsó ajtót a folyosón. Az egyikük elcsúsztatta a bronzpolip kilincs testét, ami alatt hatalmas kulcslyuk rejtőzött. Kinyitották az ajtót, és minden szertartásosság nélkül ledobták Miss Tarabottit és Lord Akeldama ernyedt testét. Alexia az oldalára zuhant, és alig tudta megállni, hogy fel ne kiáltson a fájdalomtól. A férfiak becsapták az ajtót és kedélyesen beszélgetve elsétáltak. Jól állnak a kísérletek, hm? Aligha.

a 249 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Na de mit érdekel ez minket, amíg jól fizetnek? Ez így igaz. Tudjátok, mi az én véleményem? Azt gondolom... Aztán a távolodó hangok elhaltak. Miss Tarabotti tágra nyílt szemmel hevert, körbenézegetve a szobában. Néhány perc alatt hozzászokott a sötéthez - itt nem világított sem olajlámpa, sem más fényforrás. Rácsok sem voltak, csupán a szorosan záródó ajtó, amelyre belül nem szereltek kilincset, és inkább szekrénynek tűnt, mint börtöncellának. Ennek ellenére Alexia pontosan érezte, hogy börtön. Ablaktalan, bútorozatlan, szőnyegezetlen, minden díszítéstől mentes, benne csak ő és Lord Akeldama. Valaki megköszörülte a torkát. Miss Tarabotti nehézkesen - hiszen a végtagjai még mindig össze voltak kötözve, emellett drótfűzője és turnűrje is hátráltatta a mozgásban - addig fészkelődött, amíg a hátáról az oldalára nem tudott fordulni, szembe Lord Akeldamával. A vámpír szeme nyitva volt, és meredten bámult Alexiára, mintha csak a tekintetével akarna közölni valamit. Alexia nem értette a tekintete nyelvét. Lord Akeldama tekergőzve elkezdett feléje mászni. Mint egy lila kígyó, átkúszott a helyiségen, szépséges kabátjának sikamlós bársonyán csúszva. Amikor elérte Alexiát, hasra fordult, és addig tornáztatta az ujjait, amíg Alexia meg nem értette, mit akar. Ő maga is visszafordult, lecsúszott a vámpír mellett, és a kezéhez nyomta a tarkóját. A férfi ujjheggyel kibogozta az Alexia szájába kötött kendő csomóját, azonban mindkettejük csuklóján és bokáján acélbilincsek voltak, amit még egy vámpír sem bír eltörni. -

a 250 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Nagy nehézségek árán megfordultak, és Miss Tarabotti is megszabadíthatta Lord Akeldamát a maga kendőjétől. Így már legalább beszélgetni tudtak. Nahát - szólalt meg Lord Akeídama -, ez aztán szép kis szósz itt. Attól tartok, ezek a balgák éppen tönkretették az egyik legjobb báli zakómat. Milyen roppant bosszantó! Ezt a darabot különösen kedveltem. Drágám, rettenetesen sajnálom, hogy belerángattam önt, majdnem annyira, mint a zakót. Jaj, ne legyen már ilyen értetlen! A fejem még mindig zúg attól az átkozott kloroformtól, igazán nem hiányzik mindennek a tetejébe még az ön fárasztó viselkedése is - vágott vissza Miss Tarabotti. - Ez a helyzet pedig aligha írható az ön számlájára. De hát értem jöttek. - A homályban Lord Akeldama valóban bűnbánatosnak nézett ki, de valószínűleg csak az árnyékok játéka tehetett róla. Ha tudták volna a nevemet, ugyanúgy jöttek volna énértem is, erről tehát több szó ne essék - erősködött Miss Tarabotti. A vámpír bólintott. Hát akkor, mézontó boglárkám, azt javaslom, csak tartsuk is az Ön nevét titokban, amíg lehet. Alexia elmosolyodott. - Az ön számára ez nem lehet oly nehéz. Egyébként sem szólít soha a valódi nevemen. Lord Akeldama halkan nevetett. - Milyen igaz! Miss Tarabotti összevonta a szemöldökét. Meglehet, nem is kell a titkolózással bajlódnunk. Az a viaszképű fickó tudja. Látott a kocsinál, a Westminsterbolyházból kijövet, és látott az ablakomban is az egyik éjjel, amikor azért jöttek, hogy elraboljanak egy ismert természeten túlit. Össze fogja rakni a képet, és ráébred, hogy ugyanaz a személy vagyok.

a 251 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Nem így lesz, harmatcseppem - válaszolta Lord Akeldama magabiztosan. Alexia mocorgott, próbálta valahogy enyhíteni összebilincselt csuklói sajgását. - Honnan tudhatja ön ezt? - kérdezte a vámpír önbizalmán csodálkozva. Az az ön viaszképű fickója, ahogy emlegeti, senkinek semmit nem tud elmondani. Nincs hangja, kicsi tulipánom, egyáltalán semmi. Alexia összehúzta a szemét. Ön tudja, miféle szerzet? Mondja meg! Nem természetfeletti, ezt megtapasztaltam. Az nem, szentjánosbogaram. És igen, tudom, miféle. Lord Akeldama arcára már-már szégyenlős arckifejezés ült ki, olyasféle, ami általában a nyakkendőtűje csavargatását szokta kísérni. Mivel azonban a kezei a háta mögött voltak összekötve, a nyakkendőtűjét pedig előrelátón eltávolították, mással nem tudta fokozni a hatást, mint hogy összecsücsörítette az ajkát. Nos? - Miss Tarabotti oldalát furdalta a kíváncsiság. Homunculus simulacrum — felelt meg Lord Akeldama. Tarabotti kisasszony üres tekintettel nézett vissza rá. A vámpírúr sóhajtott. Lusus naturae? Alexia eldöntötte, hogy Lord Akeldama szórakozik vele. Ezt egy csúnya pillantással viszonozta. A vámpír tovább magyarázott: - Egy szintetikus teremtmény, a tudomány szülötte, az alkímia mesterséges embere... Miss Tarabotti erősen gondolkozott, és végül az eszébe jutott egy szó valami vallásos szövegből, amelyet régen olvasott apja könyvtárában. -

a 252 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

-

Zsuzsa

Egy gólem? Pontosan! Már léteztek effélék korábban is. Miss Tarabotti nagyra tátotta a száját. Úgy gondolta, a gólemek csak a legendák szüleményei, mint az unikornisok; egy mitikus természet csodái. Elméjének tudomány iránt rajongó része le volt nyűgözve. Na de miből van? Hogyan működik? Olyan rendkívül élőnek tűnik! Lord Akeldama ismét lecsapott a szavára. Mozog, működik, aktív, valóban. De drága harangvirágom, élőnek nem élő, semmiképpen. Igen, de hát akkor hogyan... ? Ki tudja, miféle ördögi tudománnyal alkották? Talán fém csontváza van, és egy kis étermagnetikus szerkezet vagy gőzgép hajtja. Talán óraműszerkezete is van, de nem vagyok mérnök, hogy pontosan tudhatnám. De miért kívánna bárki is hasonló kreatúrát készíteni? Ön kérdezi tőlem, miféle rugókra jár egy tudós agya? Nem is tudom, hogyan mondjam, virágszirmom. Az ön barátja látszólag a legtökéletesebb szolga: sosem fárad ki és a végsőkig hű. No persze ehhez minden parancsot igen pontosan kell megfogalmazni... - Még folytatta volna, de Tarabotti kisasszony közbevágott. Rendben, rendben, na de az elpusztításuk? - tért a lényegre. Tényleg igen kedvelte Lord Akeldamát, de a vámpírúr hajlamos volt összevissza fecsegni. Lord Akeldama rosszallón nézett rá. Drágám, ne siessen annyira! Mindent a maga idejében. Önnek könnyű ilyen tanácsot adnia - morogta Miss Tarabotti. - Ön végül is vámpír. Semmije nincs, csak ideje.

a 253 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Nem mondanám. Aligha kell emlékeztetnem, szivecském, hogy azok az emberek énértem jönnek vissza, méghozzá hamarosan. Vagy legalábbis ilyesmit mondtak. Ön végig eszméleténél volt - állapította meg Tarabotti kisasszony. A dolog nem lepte meg. A kocsiban ébredtem, idefelé az úton, de ájultságot tettettem, hiszen mi haszna lett volna, ha elárulom magam? Ez a csel lehetővé tette a számomra, hogy kihallgassak bizonyos beszélgetéseket. Sajnos azonban semmi jelentőset nem hallottam. Azok a... - elhallgatott, mintha a megfelelő szót keresné a férfiakra, akik elrabolták őket - degeneráltak csupán szolgák. Csak azt tudták, hogy mi a parancs, azt már nem, hogy miért kapták. Éppolyan rosszak, mint a gólem. Nem beszélgettek egymás között a fontos dolgokról, akármik is lettek volna azok. De körömvirágom... Miss Tarabotti újból a szavába vágott. Kérem, Lord Akeldama, nem szeretnék udvariatlan lenni, de a... homunculus simulacrum? Valóban, drágaságom. Ha engem nemsokára elhurcolnak, önnek rendelkeznie kell minden információval, amit csak átadhatok. Korlátozott tapasztalataim alapján azt mondhatom, a gólemeket nem lehet megölni. Mert hiszen hogyan lehetne megölni valamit, ami nem élő? Mindazonáltal a homunculus simulacrum megállítható. Miss Tarabotti, akiben az elmúlt időszak során úrihölgyhöz meglehetősen méltatlan módon heves vágy kelt, hogy elpusztítsa a visszataszító, viaszképű kreatúrát, izgatottan kérdezte: Hogyan? Nos - felelte Lord Akeldama - a gólemet általában egy szó vagy egy mondat segítségével keltik életre. Ha valaki megtalálja a módját, hogymeztmvisszafordítsa, ennek eredményeképpen úgy kapcsolhatja ki a homunculus simulac-

a 254 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

rumot, mint egy gépbabát. Egy szó? Mint például VIXI? - vetette fel Alexia. Nagyon is meglehet. Látta talán? A homlokára van írva valami fekete porral - bólintott Miss Tarabotti. Mágnesezett vaspor, úgy gondolom, valami módon a gólem belső szerkezetéhez kapcsolva, alighanem éteri kötés által. Meg kell találnia a módját, hogy megszüntesse. Mármint mit szüntessek meg? A VIXI-t. Vagy úgy. - Alexia úgy tett, mintha értené. - Ilyen egyszerű volna? Sötét cellájuk magányában Lord Akeldama ránevetett. Íme, most ön énekeltet, mint egy pacsirtát, édesem. Sajnálatomra nem tudok többet. Jómagamnak sosem kellett még szembenéznem egy homunculus simulacrummal. És az alkímiai ismeretek sem tartoznak az erősségeim közé. Alexia fején átfutott, hogy mi tartozhatott Lord Akeldama erősségei közé, de ehelyett azt kérdezte: Mit gondol, mi mást csinálnak még ebben a klubban, leszámítva a gólemépítést? A vámpír, amennyire a bilincsei engedték, megvonta a vállát. Akármit is, az szükségképpen magába foglalja a vámpírokon végzett kísérleteket is. Lehetséges, hogy ki akarják kényszeríteni a metamorfózist. Kezdem gyanítani, hogy a kóbor, akit ön megölt... mikor is, egy hete...? nem esett át valódi átváltoztatáson, hanem elkészítették, mint valami hamisítványt. Magányos farkasokat is elraboltak - közölte Alexia. Lyall professzor jött rá.

a 255 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Valóban? Én erről nem tudtam. - Úgy tűnt, Lord Akeldama csalódottabb saját képességeit illetően, mint amennyire a hírek meglepik. - Habár logikus: miért ne dolgozzanak a természetfeletti mindkét oldalán? Biztosíthatom azonban, még ezek a tudósok sem képesek megtalálni a módját, hogy felnyissanak vagy lemásoljanak egy szellemet. Azonban a valódi kérdés az: mit tesznek velünk, mindannyiunkkal, a végén? Miss Tarabotti megborzongott, mert eszébe jutott, amit Nádasdy grófnő mondott: hogy az új vámpírok ritkán éltek néhány napnál tovább. Akármit is, az biztosan nem lesz kellemes - állapította meg. Nem - értett egyet Lord Akeldama. - Biztosan nem lesz az. Egy hosszú pillanatig hallgatott, aztán józan hangon így szólt: Drága gyermekem, kérhetek öntől valamit, ezúttal komolyan? Alexia felvonta a szemöldökét. Nem tudom. Lehetséges ez? Nem gondoltam volna, hogy lordságod ismeri a komolyságot. Ó igen, ezt a feltételezést nagy gonddal terjesztettem és ápoltam. - A vámpír megköszörülte a torkát. - De hadd próbálkozzam mégis, csak most az egyszer. Nem valószínű, hogy én túlélem ezt a mi szerencsétlen kis kalandunkat. De ha igen, tegyen meg nekem egy szívességet! Miss Tarabotti nem tudta, mit is mondhatna erre. Hirtelen beléhasított, hogy mennyire színtelen lenne az élete Lord Akeldama nélkül, aki annyi tarkaságot vitt bele. Azonfelül csodálta is a vámpírúr nyugalmát, amiért ily higgadtan fogadta közelgő végzetét; de úgy vélte, annyi sok évszázad után a halál már nem kelt félelmet. Lord Akeldama folytatta: -

a 256 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Nagyon-nagyon régen volt, hogy utoljára láttam a napot. Mit gondol, fel tudna kelteni egyszer estefelé, és fogná a kezemet, hogy megnézhessem, amint lenyugszik? Tarabotti kisasszony egészen elérzékenyült eme kérés hallatán. Lord Akeldama számára ez igen veszélyes vállalkozás, hiszen tökéletesen meg kell bíznia Alexiában, hogy nem ereszti el. Ha csak egy pillanatra is szétválnak, a vámpír azonnal szörnyű tűzhalált hal. Biztos benne? Lord Akeldama úgy sóhajtotta a szót, mintha áldás volna. Mindenestől. És abban a pillanatban ki vágódott a cellaajtó, belépett egy izomember, és mint egy zsák krumplit, feldobta Lord Akeldamát az egyik széles vállára. Megígéri? - kérdezte a vámpír ernyedten, fejjel lefelé lógva. Megígérem - felelte Miss Tarabotti, és remélte, hogy lesz alkalma teljesíteni az esküjét. Azzal Lord Akeldamát elvitték, az ajtót újból becsukták és bereteszelték. Miss Tarabotti ott maradt a sötétben, egyedül gondolataival. Igen dühös volt magára: rá akart kérdezni a mindenhol megjelenő bronzpolipokra. -

a 257 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

M

Zsuzsa

iss Tarabotti - nem lévén jobb ötlete - kezét-lábát mocorgatta, hogy a szoros bilincsekben se álljon le a keringése. Csak feküdt ott, úgy érezte, hogy évek óta már, és ficergett. Kezdte úgy vélni, hogy elfeledkeztek róla, mert senki sem jött, hogy ellenőrizze, vagy egyáltalán bárminő érdeklődést mutasson az állapota iránt. Ő pedig igen kényelmetlenül hevert, hiszen a fűzőket, a turnűröket és a női ruhák egyéb felszereléseit nem arra találták ki, hogy valaki gúzsba kötve a kemény padlón fekve viselje őket. Sóhajtott, megfordult és felbámult a mennyezetre. Próbált valami olyasmire gondolni, ami nem Lord Maccon, a saját szorult helyzete vagy Lord Akeldama biztonsága - tehát mást nem tehetett, mint hogy felidézze édesanyja legújabb hímzésének bonyolult mintáit. Ez már önmagában komolyabb kínzás volt, mint amit bármely fogvatartója ki tudott volna találni a számára. Önkínzó gondolatai közül végül a folyosón közeledő két hang szakította ki. Mindkettő ismerősnek tetszett valahonnan. A beszélgetésük, amikor már eléggé közel értek, hogy Alexia kihámozhassa a szavak értelmét, olybá tűnt, mint egy múzeumi tárlatvezetés.

a 258 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Azt nyilván önnek is el kell ismernie, hogy a természetfeletti fenyegetés eliminálása érdekében először meg kell azt ismerni. Amint azt Sneezewort professzor legérdekesebb kutatása is bizonyította... ó, igen, ebben a cellában egy újabb kóborvámpír van, a Homo sanguis ragyogó példánya, habár a vérleeresztésre kissé fiatal. Szerencsétlen módon nem ismert a születése és az eredeti bolya, de hát ezzel jár, ha ilyen szigorúan csak kóbor egyedekkel foglalkozhatunk. De minden bizonnyal megérti, hogy itt, Angliában, egy boly tagjai általában túl sokat vannak szem előtt, és túl erősen őrzik őket. Ezt itt elég nehéz rávenni, hogy beszéljen. Tudja, Franciaországból hozták át, és azóta is valami baj van a fejével. Tapasztalatunk szerint komoly testi és szellemi károkat okoz, ha egy vámpírt kiemelünk közvetlen, megszokott környezetéből: reszketés, zavarodottság, elbutulás, hasonlók. Még nem számítottuk ki matematikai igényességgel a távolsági tényezőt, vagy hogy valóban az élővízen átkelés volna-e az ok, és a többi, de mindenesetre érdekes kutatási területnek ígérkezik. Az egyik fiatal, elkötelezett kutatónk máris ragyogó eredményeket produkál az ezzel az egyeddel való kísérletezései során. Arról kíván meggyőzni minket, hogy indítsunk begyűjtő körutat, át a Csatornán, egészen a távoli Kelet-Európába. Úgy vélem, orosz példányokra fáj a foga, de a fő szempontunk most az, hogy ne keltsünk gyanút. Biztos vagyok benne, hogy ön ezt megérti. És hát, természetesen, a költségekkel is számot kell vetni. Egy másik férfihang válaszolt furcsa, lapos kiejtéssel. Ez valóban lenyűgöző. Már hallottam a vámpírpszichológia földrajzi részterületéről, de nem tudtam a fiziológiai károkról. Ha megjelenik, szívesen elolvasnám a tanulmányt. Hát az utolsó cellában milyen ritka drágakövet őriz? -

a 259 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ó, hát itt volt Akeldama, London egyik legidősebb vámpírja. Az, hogy ma este fogságba ejthettük őt, nagy szó. De ebben a pillanatban már a vérleeresztő asztalon fekszik, ezért most csak a titokzatos vendégünk tartózkodik a cellában. Titokzatos? - A második hang izgatottan csengett. Tarabotri kisasszony még mindig képtelen volt rájönni, honnan ismeri. Bizony - vágta rá az első -, egy közepesen jó családból származó, vénülő kisasszony, akibe vizsgálódásaink során folyton belebotlottunk. Amikor eggyel többször tette, mint ajánlatos lett volna, idehoztuk. A második hang döbbenten kérdezte: Bezártak egy hölgyet? Sajnos ezt ő maga tette egyre inkább szükségessé. Saját magának köszönheti. Mindenesetre ő magában is egy rejtély. Az első hang egyformán tűnt dühösnek és elragadtatottnak. Szeretne esetleg találkozni vele? - folytatta. - Talán támad valami ötlete. Végső soron ön a természetfeletti problémát egészen újfajta szemszögből közelíti meg, és mi nagyra értékelnénk, ha hozzászólna a munkánkhoz. A második férfi hangjában őszinte öröm csengett. Boldogan ajánlom fel a segítségemet. Milyen kedves öntől, hogy felkér. Miss Tarabotti csalódott dühében összehúzta a szemöldökét. A lehető legrosszabbkor bizonyul képtelennek, hogy felismerje a férfi hangját. Pedig volt valami az akcentusában. De mi? Szerencsére (vagy inkább sajnálatos módon) nem kellett sokkal tovább kétségek közt vergődnie. A börtönszekrényszoba ajtaja kitárult, és Miss Tarabotti önkéntelenül pislogva elfordította a fejét a folyosóról beáradó fény elől, amely most vakítóan élesnek tűnt. Valaki levegő után kapkodott.

a 260 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Nohát, Tarabotti kisasszony! A megszólított könnyezve, résnyire összehúzott szemmel hunyorgott a két alakra a hátuk mögül érkező fényben. Végül a szeme alkalmazkodott az olajlámpák pislákolásához. Igyekezett valami méltóságteljesebb pózba tornázni magát a padlón, azonban mivel változatlanul összekötözve és megbilincselve feküdt, csak részsikert ért el. Jobb szögbe helyezkedve azonban már tisztábban láthatta a látogatóit is. Az egyikük a férfi volt a kocsiból, akinek az arcát most először nem fedte teljesen árnyék. Ő volt az, aki a tárlatvezető szerepét játszotta. Látványa csalódást okozott Miss Tarabottinak, ő azt remélte, hogy valami különösen csúffal és gonosszal találkozik össze, azonban nem volt benne semmi rémes: dús, őszülő oldalszakáll, lecsüngő toka és vizenyős kék szemek. Alexia legalább valami harci sebesülést elvárt volna tőle, de felette tornyosuló fenyegető ellensége kiábrándítóan hétköznapi volt. A másik férfi pedig duci, szemüveges, és a homloka már a feje tetejére igyekezett. Ezt az arcot Alexia jól ismerte. Jó estét, Mr. MacDougall - üdvözölte, hiszen attól még, hogy valaki vízszintesen helyezkedik el, nincs oka udvariatlanságra. - Jó önt újra látni. A fiatal tudós meglepett kiáltással odaszaladt, és aggodalmasan letérdelt mellé. Gyengéden ülő helyzetbe segítette Alexiát, és sűrűn elnézést kért, amiért kénytelen megfogdosni itt-ott. Miss Tarabotti cseppet sem bánta, mivel amint egyenesbe jött, máris sokkal méltóságteljesebbnek érezte magát. Ezenfelül az is megnyugtatta, hogy Mr. MacDougall nem vett tevőlegesen részt az ő elrablásában. Az nagyon elszomorította volna, hiszen kedvelte a fiatalembert, és nem szívesen gondolt volna csúf dolgokat róla. Azonban a jenki meglepetése és -

a 261 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

aggodalma kétségtelenül őszinte volt. Alexia úgy találta, a jelenlétéből még talán előnyt is kovácsolhat. Ekkor azonban Miss Tarabotti rájött, hogy nézhet ki a haja, és megdermedt. Elrablói természetesen elszedték a szalagját, valamint két halálos hajtűjét, a fát és az ezüstöt is. Ezek nélkül nehéz, sötét fürtjei kócos összevisszaságban zuhogtak alá. Gyenge próbálkozásként felhúzott vállával próbálta kikotorni a tincseket az arcából, nem is sejtve, hogy leeresztett hajával, kreolos bőrével, telt ajkával és erőteljes vonásaival milyen különlegesen vonzó. Nagyon olasz, gondolta Mr. MacDougall, amikor egy pillantást vetett rá aggodalma közepette. Őszintén idegeskedett, ezenfelül bűntudata is támadt, hiszen neki köszönhető, ha Miss Tarabotti belekeveredett ebbe a zűrbe. Talán nem éppen ő bátorította a természetfeletti dolgok iránti érdeklődését, amíg kocsikáztak? Egy jó házból való hölgyet! Mi is vezethette arra, hogy ilyen óvatlanul beszéljen tudományos terveiről? Egy Miss Tarabotti-féle nő, ha egyszer felkeltették az érdeklődését, biztosan nem hagyja a dolgokat annyiban. Kétségtelen, az ő hibája, hogy Alexiát bebörtönözték. Ön ismeri a hölgyet? - kérdezte a kocsiban látott férfi, és előszedte a pipáját meg egy kis, bársony dohányzacskót. A zacskó csokoládészín bársonyán egy aranyszállal hímzett polip ékeskedett. Mr. MacDougall felnézett térdekéből. Hogyne ismerném! Ez itt Alexia Tarabotti kisasszony felelte rosszallón, még mielőtt Alexia megakadályozhatta volna. Ó, te jóságos, gondolta Alexia megadóan, most aztán igazán kibújt a szög a zsákból. Mr. MacDougall tovább beszélt, pufók, tésztaszínű arcát pír vonta be, és a homlokán izzadság csillant. — Hogy lehet egy ilyen rangú hölgyet efféle rettenetes bánásmódnak kitenni?! dadogta. - Ez súlyos csapás nem csak a klub hírnevére, de a a 262 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

teljes tudományos életre is! Azonnal el kell távolítani a kötelékeit! Szégyenletes. Hogy volt az a szólás?, töprengett Alexia. Ó, megvan: Heves, mint egy jenki. Viszont az is igaz, hogy valamiképpen kivívták a függetlenségüket, de bizonyára nem az udvariasságuknak köszönhetően. Az oldalszakállas férfi megtömte a pipáját, és visszalépett a folyosóra, hogy az egyik olajlámpáról meggyújtsa. Honnan ismerős nekem ez a név? Visszafordult, egy percig csak pöfékelt, telefújva a cellát illatos, vaníliás füsttel. Hát persze! A NYIHA-feljegyzések! Azt mondja, ez itt az a bizonyos Alexia Tarabotti? Kivette a pipát a szájából, és hosszú, elefántcsont szárával a nyomaték kedvéért Alexiára mutatott. Az egyetlen, akivel eddig ebben az országban találkoztam - vágta rá Mr. MacDougall, még egy jenkihez képest is gorombán. Hát persze! - A pipázó férfi végre megértette az összefüggést. - Ez mindent megmagyaráz: hogy mi dolga volt a NYIHA-val, hogy mit keresett a bolyházban, hogy hogyan került kapcsolatba Lord Akeldamával. Komolyan Miss Tarabottira pillantott. Kis hölgy, alaposan megfuttatott minket, mondhatom jegyezte meg, és visszapillantott Mr. MacDougallra. - Hát azt tudja-e, miféle szerzet a hölgy? Csak azt tudom, hogy meg van bilincselve, ami helytelen! Mr. Siemons, azonnal adja ide a kulcsokat! Miss Tarabotti kellő mértékben meglepődött Mr. MacDougall kitartásán. Sosem gondolta volna, hogy bajnokként áll ki érte, vagy hogy egyáltalán ilyen gerinces férfiú.

a 263 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ó, igen, hogyne - válaszolta Mr. Siemons; lám, végül az árnyékokban rejtőzőnek is került neve. Kihajolt az ajtón, és valamit kikiáltott a folyosóra, aztán visszalépett a cellába, és Tarabotti kisasszony fölé hajolt. Kíméletlenül megragadta Alexia állát, és a fény felé fordította, miközben pipájából füstöt fújt a szemébe. Alexia célzatosan köhögött. Mr. MacDougall még inkább megdöbbent. - Igazán, Mr. Siemons, mi ez a minősíthetetlen bánásmód? Lenyűgöző - dünnyögte Siemons. - Teljesen normálisnak néz ki. Ránézésre sosem lehetne megmondani, ugye? Mr. MacDougall végre felhagyott a lovagiaskodással, legalább annyira, hogy az esze tudományos fele is bekapcsolódjon a társalgásba. Miért ne nézne ki normálisnak? - kérdezte félig elborzadt, félig tétova hangon. Mr. Siemons a következő füstfelhőt Alexia helyett a jenki tudósra fújta. Ez a fiatal hölgy itt egy természeten túli, egy Homo exanimus. Azóta keressük, amióta kikövetkeztettük, hogy Londonban él. Hadd tegyem hozzá, ez nem sokkal azután történt, hogy rájöttünk: egyáltalán léteznek természeten túliak. Természetesen, ha ismeri az ellensúlyelméletet, a dolog máris értelmet nyer. Engem az lep meg, hogy korábban nem kerestük, hiszen jól ismertük a természetfelettiek mondáit azokról a bizonyos veszélyes teremtményekről, akik azért születtek, hogy őket vadásszák. A farkasembereknél az átoktörők, a vámpíroknál a lélekszipolyok, a szellemeknél az ördögűzők. De nem tudhattuk, hogy mind ugyanaz a szervezet... és hogy ez a szervezet létezik, nem csak mítosz. Mint kiderült, meglepően ritkák. Ez a Miss Tarabotti itt egy igen ritka madár. Mr. MacDougall teljesen elképedt. -

a 264 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Hogy micsoda? Mr. Siemons nem osztotta meglepetését; ellenkezőleg, egyszerre nagyon is vidámnak tűnt. Alexia a villámgyors hangulatváltozás láttán gyanakodni kezdett a férfi ép elméjére. Egy természeten túli! - Vigyorgott, és összevissza integetett a pipaszárával. - Fantasztikus! Annyi mindent kell megtudnunk róla! Maga lopta el a NYIHA-feljegyzéseket - közölte Alexia vádlón. Mr. Siemons megrázta a fejét. Nem, drágám, mi kiszabadítottunk és biztonságba helyeztünk néhány fontos dokumentumot, azért, hogy néhány társadalomra veszélyes alak ne álcázhassa magát hétköznapinak. Ez a kezdeményezés segíteni fog minket abban, hogy azonosíthassuk azokat, akik segítik a természetfeletti összeesküvést, és felbecsülhessük az ebben rejlő veszélyt. Ő is közéjük tartozik? - kérdezte Mr. MacDougall, aki még nem volt képes túllépni rajta, hogy Miss Tarabotti természeten túli. Elrántotta a kezét, és Alexia, aki ekképpen támasz nélkül maradt, majdnem ismét hanyatt esett. Mr. MacDougall most szinte undorral nézett Tarabotti kisaszszonyra. Alexia eszébe villant a fiatal tudós története a vámpírrá változtatott bátyról. Vajon mennyi volt belőle igaz? Mr. Siemons jókedvűen megveregette Mr. MacDougall hátát. Nem, nem, fiatal barátom. Éppen ellenkezőleg! Ő a természetfeletti ellenszere, mármint ha el tudja képzelni, hogy egy egész élő szervezet ellenszer legyen. Most, hogy megszereztük a hölgyet, a tudományos lehetőségek végtelen tárháza nyílik meg előttünk! Csak gondoljon arra, mennyi mindent elvégezhetünk. Micsoda esélyek! Úgy beszélt, mintha egy tudományos társaságnak adna elő, vizenyős kék szeme elragadtatástól ragyogott. -

a 265 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia beleborzongott a gondolatba, hogy mit is jelenthetnek azok a tudományos lehetőségek. Mr. MacDougall elgondolkodónak tűnt. Felállt, és kivonta magával a másik férfit a folyosóra, ahol suttogva társalgásba merültek. Amíg nem figyelték, Miss Tarabotti vadul próbálkozott kiszabadulni bilincseiből. Volt egy sötét gyanúja, hogy akármit is szándékoznak tenni vele ezen az elátkozott helyen, az neki nem szolgálna örömére. Azonban még felállni sem bírt. Hallotta, amint Mr. Siemons így felel: - Kiváló javaslat, azonfelül nem származhat belőle kár. Ha valóban olyan intelligens, ahogy ön mondja, megértheti a munkánk fontosságát. Mindenképpen újdonság lenne, egy önkéntes résztvevővel. Ezután Miss Tarabotti körül minden varázslatosan megváltozott. Két csöndes inas jött és felemelte, felvitték a keleti szőnyegekkel és luxusbútorokkal gazdagon berendezett helyiségbe, levették a bilincseit, és egy kis öltözőszobába kísérték, ahol megmosakodhatott és Összeszedhette magát. Elefántcsontszín taftruhája rosszabbul járt: az egyik puffos ujja és helyenként az aranycsipkéje is elszakadt, és több helyen menthetetlenül összekoszolódott. Alexiát elfutotta a méreg. Igaz, hogy ódivatú volt a ruha, de ő szerette. Sóhajtott, és amennyire lehetett, megpróbálta kisimítani a gyűrődéseket. Közben arra is szakított időt, hogy körbepillantson az öltözőszobában. Nem kínálkozott semmi lehetőség a szökésre, de talált egy kis szalagot, amellyel felköthette kócos haját, és egy tükröt, amelyben szemrevételezhette igencsak zilált megjelenését. A tükör díszes, faragott és aranyozott fakeretben állt, és jobban illett volna Lord Akeldama házába, mint egy modern berendezésű helyiségbe. Maga a keret mintha csápot csápba öltő

a 266 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

polipok hosszú sorából állt volna. Alexia most már kezdte kissé vészjóslónak találni a polipokat. Amilyen csendben csak tudta, eltörte a tükröt a kezébe nyomott hajkefe elefántcsont hátuljával. Egy éles szilánkot belegöngyölt a zsebkendőjébe, majd, biztos ami biztos, bedugta a ruhája és a fűzője közé. Így, hogy már kissé jobban érezte magát, kisétált az öltözőszobából. Visszakísérték a barna bőrfoteles fogadószobába, ahol egy csésze forró tea és egy érdekes javaslat várta. Mr. MacDougall gondoskodott a hivatalos bemutatásról. Miss Tarabotti, ez itt Mr. Siemons. Mr. Siemons, ez itt Alexia Tarabotti kisasszony. Örvendek - felelte a pipázó férfi, és úgy hajolt Alexia keze fölé, mintha nem is ő lett volna, aki elraboltatta, órákon át hagyta sínylődni egy cellában, és kimondhatatlan dolgokat tett az egyik legkedvesebb barátjával. Miss Tarabotti eldöntötte, hogy megjátssza a kártyáit legalábbis, amíg ki nem ismeri a játékszabályokat. Rá oly jellemző módon feltételezte, hogy előbb vagy utóbb, de uralni fogja a helyzétet. Csak egyetlen ember volt, aki rendszeresen fölébe kerekedett szópárbajban, ámbár Lord Maccon szabálytalan, nem szóbeli eszközöket is bevetett a cél érdekében. Ahogy eszébe jutott Lord Maccon, Alexia körbelesett a szobában, hátha behozták a napernyőjét is vele együtt. Kedves Alexia, hadd térjek egyből a tárgyra - kezdte börtönőre. Bár a láncait levették, Alexia mégsem vélte úgy, hogy közelebb jutott a szabaduláshoz. Mr. Siemons leült a bőrszékbe, és intett Alexiának, hogy foglaljon helyet vele szemben, egy kis piros kanapén. Miss Tarabotti úgy is tett.

a 267 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Kérem, tegye, Mr. Siemons! Az egyértelműséget igen nagyra becsülöm az emberrablókban... - elgondolkodva elhallgatott - ...és a tudósokban. - Igazat mondott, hiszen rengeteg olyan tudományos cikket olvasott, amely rémesen tekergőzött és csak mellébeszélt. A jó alapfeltevés igen fontos. Mr. Siemons folytatta. Miss Tarabotti belekortyolt a teájába, és észrevette, hogy a bőr karszék ezüstszegecsei szintén polipot formáznak. Igazán, mi ez a puhatestű-megszállottság? Mialatt Mr. Siemons beszélt, Mr. MacDougall idegesen sürgölődött körülötte ezzel meg azzal, hogy Alexiát még nagyobb kényelembe helyezze. Egy párnát? Egy kis cukrot? Még egy kis teát? Nem fázik? Nem sebezték fel a bilincsek a csuklóit? Végül Mr. Siemons a fiatalemberhez fordult, és úgy nézett rá, hogy amaz némaságba dermedt. Nagyon szeretnénk tanulmányozni önt, Miss Tarabotti magyarázta. - És mindezt az ön beleegyezésével. Ha ön a saját, szabad akaratából venne részt a kísérletben, az sokkal könnyebb és civilizáltabb lenne minden érintett számára. Hátradőlt; az arcára valami fura várakozás ült ki. Alexia összezavarodott. Értse meg - válaszolta végül -, hogy jó néhány kérdés merül fel bennem. Habár, mivel akarva vagy akaratlan részt fogok venni a tanulmányokban, természetesen megteheti, hogy nem válaszolja meg ezeket. A férfi nevetett. Miss Tarabotti, én tudós vagyok. Nagyra értékelem a kíváncsi elmét. Tarabotti kisasszony felvonta a szemöldökét. -

a 268 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miért kívánnak engem tanulmányozni? Miféle információt szeretnének ezáltal szerezni? És pontosan mit foglalnának ezek a tanulmányok magukba? A férfi elmosolyodott. Ezek igen jó kérdések, egytől egyig, de valójában egyik sem valami értelmes. Nyilvánvalóan azért akarjuk magát tanulmányozni, mert természeten túli. És ugyan ön és a NYIHA is tisztában van vele, hogy ez mit jelent, mi alig tudunk valamit, de nagyon szeretnénk megérteni az egészet. Elsősorban azt reméljük, hogy megismerjük az ön képességének azon összetevőit, amikkel semlegesíti a természetfelettit. Micsoda fegyver állna rendelkezésünkre, ha ezt kinyerhetnénk, lepárolhatnánk! - Diadalmasan összedörgölte a kezét. - Azonkívül már az is csupa öröm, ha megfigyelhetjük önt cselekvés közben. És a tanulmányok? - Alexia most már kezdett komolyan aggódni, de azzal biztatta magát, hogy ez nem látszik a viselkedésén. Úgy tudom, hallott már Mr. MacDougall néhány elméletéről, igaz? Miss Tarabotti visszagondolt a reggeli kocsikázásra: mintha réges-régen esett volna meg, valaki mással. De akkori társalgásuk nagy részére, éppen annak szokatlansága miatt, jól emlékezett. Valami rémlik - felelte óvatosan -, természetesen csak a női mivoltom által korlátozott emlékezetem legjavából. - Utálta ezt az eszközt, de tudta: mindig jól jön, ha az ellenség elveszti a hitet az ember intellektusában. Mr. MacDougall döbbenten nézett rá. Alexia, amennyire rejtve csak bírt, rákacsintott. Egy pillanatra úgy tűnt, a jenki elájul, de aztán inkább hátradőlt, láthatóan eltökélve, hogy hagyja, hadd birkózzon meg Alexia a helyzettel úgy, ahogy jónak látja. -

a 269 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Tarabotti kisasszony agyán átfutott a gondolat, hogy talán mégis jó férjanyag válhatna belőle - aztán ráébredt, hogy egy életre szóló kapcsolat egy ilyen gyenge jellemmel őbelőle valódi tirannust faragna. Értetlenséget és félénkséget színlelve újra megszólalt: - Azt gondolja, hogy a természetfeletti vagy egy vérben hordozott betegség, vagy egy olyan szerv jelenléte, amelyet azok, akik természetfelettivé válhatnak, birtokolnak, míg mi, többiek, nem. Siemons fensőbbségesen mosolygott a magyarázatán. Alexiát a hatalmába kerítette a hölgyhöz méltatlan vágy, hogy jól odasózzon arra a kövér arcra - a keze bizonyára szépen csattanna a tokán. Ehelyett inkább sietősen kortyolt a teájából. Ez elég közel jár az igazsághoz - felelte Siemons. - Mi a Hypocras Klubban lenyűgözőnek találjuk az elméletét, de mégis inkább abban hiszünk, hogy a metamorfózis valamiféle energiaátmenettel valósul meg: afféle elektromossággal. Habár a tagok egy kis része inkább az étermagnetikus mező mellett van. Hallott már az elektromosságról, Tarabotti kisasszony? Persze, hogy hallottam, te ostoba, szerette volna Alexia a képébe vágni. Ehelyett azt felelte: Úgy rémlik, olvastam valamit a témában. Miért gondolja, hogy ez lehet a válasz? Mert a természetfeletti teremtmények a fényre reagálnak: a farkasemberek a holdra, a vámpírok a napra. A mi elméletünk szerint a fény csak az elektromosság egy másik formája, ennélfogva úgy hisszük, a kettő összeköthető. Mr. MacDougall előrehajolt ültében, és bekapcsolódott a társalgásba, amely immár az ő szakterületére tért. Néhány nézőpont szerint ez a két elmélet nem zárja ki egymást. A ma esti előadásomat követően vita alakult ki, amelynek során felvetődött, hogy az elektromosságot a vér ál-

a 270 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

tal is át lehet vinni, valamint, hogy lehetnek szervek, amelyeknek az egyetlen funkciója, hogy ezt a fényhez hasonló energiát termeljék. Más szavakkal, lehetséges kombinálni a két elméletet. Miss Tarabottit, akarata ellenére, érdekelni kezdte a dolog. És önök úgy gondolják, hogy a lélek megfelelője az ezen elektromos energia termelésére való képesség? A két tudós bólintott. De hogyan illek én ebbe? A két tudós egymásra nézett. Végül Mr. Siemons szólalt meg. Azt reméljük, erre fogunk végül rájönni. Maga valamiképpen kioltja ezt az energiát? Azt jól tudjuk, hogy bizonyos anyagok nem vezetik az elektromosságot. A természeten túliak vajon élő föld-elemek? Nagyszerű, gondolta Alexia. Lélekszipolyból elektromos földeléssé lettem. A jelzőim egyre csodásabbak. És pontosan miként tervezik ezt kideríteni? Nem arra számított, hogy kijelentik: fel akarják vágni, habár meglehetősen jól sejtette, hogy Mr. Siemonsnak egy efféle megoldás igencsak kedvére való volna. Talán az volna a legjobb, ha megmutatnánk önnek néhány kísérleti berendezésünket, hogy láthassa, miként folynak a kutatásaink - javasolta Mr. Siemons. Mr. MacDougall elfehéredett. Biztos abban, hogy ez jó gondolat, uram? Végül is egy úri nevelésben részesült hölgyről beszélürik. Túl megrázó lehet. Mr. Siemons végigmérte Miss Tarabottit. Ó, úgy vélem, kellően masszív anyagból gyúrták ezt a hölgyet. Továbbá... a bemutató talán megerősíti benne az önkéntességi szándékot.

a 271 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mr. MacDougall erre még jobban elsápadt. - Ó, te jóságos! motyogta, és a homloka ráncba húzódott. Idegesen feltolta az orrán a szemüvegét. Nahát, nahát, drága uram - mosolygott rá Mr. Siemons. - Ennyire nem rémisztő a helyzet. Rendelkezésünkre áll egy tanulmányozható természeten túli. A tudomány örömünnepet ül; a missziónk célja immár látható közelségbe került. Miss Tarabotti összeszűkült szemmel nézett rá. És pontosan mi is a missziójuk, Mr. Siemons? Ugyan már, a Nemzetközösség védelme, mi más? felelte a férfi. Miss Tarabotti feltette a nyilvánvaló kérdést. Kitől? A természetfeletti fenyegetéstől, mi mástól? Mi, angolok, Henrik király szabadságlevele óta megengedjük a vámpíroknak és farkasembereknek, hogy közöttünk járjanak, anélkül azonban, hogy a legcsekélyebb mértékben is megértenénk valódi mibenlétüket. Holott ezek ragadozók. Évezredeken át belőlünk táplálkoztak, minket támadtak. Amit taktikai téren megtanultunk tőlük, annak segítségével kiépítettük a birodalmat, igaz, de milyen áron? - Ahogy a szenvedély eluralkodott rajta, a hangja magasba csapott, mint a fanatikus őrjöngőnek. - Behatoltak a védelmi erőinkbe, a kormányzatunkba, de nem ám az emberi faj érdekeinek védelme vezeti őket. Csakis a saját ügyeik előmozdításán munkálkodnak! Úgy gondoljuk, a céljuk nem kevesebb, mint a világuralom megszerzése. A mi célunk, hogy meggyorsítsuk a kutatást annak érdekében, hogy biztonságban tudhassuk a hazánkat a természetfelettiek támadása ellen, és megszüntessük a beszivárgást. Ez egy rendkívül összetett és kényes terv, amely az egész kutatócsoport lankadatlan figyelmét igényli. A fő tudományos célkitűzésünk, hogy létrehozzuk azt a tudás-

a 272 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

mennyiséget, amely végül lehetővé teszi az egységes, nemzeti erőfeszítést a széles körű tisztogatásért! Természetfeletti népirtás, gondolta Alexia, és érezte, hogy a vér kifut az arcából. Jó ég, önök templomosok? - Körülpillantott, keresve, hogy lát-e valahol kegytárgyakat. Hát ez a jelentése a polipoknak? Mindkét férfi nevetett. Ó, azok a fanatikusok - mondta Siemons. - Természetesen nem. Habár egynémely taktikai megfigyelésük a mi számunkra is hasznosnak bizonyult. És a közelmúltban jöttünk rá arra is, hogy a templomos rend a múltban maga is alkalmazott természeten túliakat titkosügynökként. Azt gondoltuk, mindez csak pletyka, hogy a hit ereje semlegesíteni képes a gonosz erőit, de íme, látjuk már a tudományos alapvetéseket. Az ő adataik, ha megszerezhetnénk, az ön fiziológiájának jobb megértéséhez is utat mutathatnának, ha más hasznuk nem is volna. De hogy megválaszoljam a kérdését: nem, mi, a Hypocras Klub, tisztán tudománnyal foglalkozunk. Habár azt egy politikai ügy támogatására fordítják – vágott vissza Miss Tarabotti. Annak hallatán, hogy ilyen nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják a tudományos pártatlanság alapelvét, egyszerre megfeledkezett a tervéről, miszerint el óhajtja hitetni a tudósokkal, hogy buta. Mondjuk inkább úgy, Miss Tarabotti, hogy nemes cél vezérel minket - válaszolta Siemons, azonban a mosolya olyan volt, mint egy vallási fanatikusnak. - Megőrizzük a szabadságát mindenkinek, aki számít. Alexia nem értette. Ebben az esetben miért gyártanak még többet belőlük? Mire jók ezek a kísérletek?

a 273 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Az ellenséget meg kell ismerni, Miss Tarabotti. Ahhoz, hogy kiiktassuk, először meg kell ismernünk a természetfelettit. Természetesen most, hogy önt megszereztük, nem lesz szükség tovább természetfelettiek élveboncolására. Ehelyett minden figyelmünket a természeten túliak lényegének és szaporíthatóságának kérdésére fordíthatjuk. -

A két férfi büszkén kísérte végig a klub alatt rejtőző, rémálomba illő fehér laboratóriumok labirintusán. Mindegyikben valami bonyolult gépezet rejlett, a legtöbbje gőzüzemű. Akadtak hatalmas fújtatók, óriási fogaskerekekkel és le-fel mozgó spirálrugókkal. Voltak apró, kalapdoboznál is kisebb, fényes gépek, amelyek a maguk módján félelmetesebbek voltak, mint a nagy behemótok. De mindegyiken, mérettől függetlenül, ott díszelgett a bronzpolip. A gépezetek és a puhatestű polip kontrasztja különösen rémisztő volt. A gépekből lövellő gőztől elszíneződött a laboratóriumok fala és mennyezete, a fehér tapéta sárgásán hólyagzott. A fogaskerekek közül olaj csordogált, sötét patakocskákat rajzolva a padlóra. És akadtak másféle foltok is, rozsdaszínűek... Alexia bele sem akart gondolni, honnan és mitől eredhetnek. Mr. Siemons büszkén ecsetelte az egyes alkotmányok funkcióját, mintha csak kedvenc gyermekei eredményeivel büszkélkedne. És bár Miss Tarabotti hallotta a közeli szobákból a sípoló szuszogást meg fém csörrenését, működésben lévő gépet egyszer sem mutattak meg neki. És hallotta a sikolyokat is. Először olyan magas hangon sikoltottak, hogy Alexia azt hitte, valamelyik gép az. Maga sem tudta, mikor ébredt rá, hogy emberi torokból jönnek, de letaglózta a felismerés. Nincs gép, amely ilyen szenvedő, magas, nyöszörgő sírást adna ki magából. a 274 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mint amikor egy állatot levágnak. Alexia nekidőlt a folyosó falának, alig bírta leküzdeni a rátörő savanyú hányingert, mert a gyomra is felfordult együttérzésében. Kiverte a hideg verejték. Soha ilyen tisztán nem hallotta a fájdalom ilyen rettentő hangját. A korábban látott gépek egyszerre új, szörnyűséges jelentést kaptak, amikor rájött, mit művelhetnek az emberi testtel. Mr. MacDougallt aggasztotta Alexia hirtelen rosszulléte, Miss Tarabotti, rosszul van? Alexia tágra nyílt szemmel nézett rá. Ez a hely maga az őrület. Hát nem látja? Mr. Siemons tokája jelent meg a szeme előtt. Úgy véljem tehát, hogy nem kíván önként részt venni a kutatásainkban? Újabb hullámzó sikoly. Alexia Lord Akeldama hangját vélte hallani. Mr. Siemons fülelve félrebillentette a fejét, és megnyalta az ajkát, mintha valami finomságot ízlelne. Miss Tarabotti megremegett. Abban a nézésben mintha vágy ült volna - és csak akkor értette meg az igazságot. Mit számít, ha mindenképpen az lesz a sorsom? kérdezte. Nos, könnyebb dolgunk volna, ha a saját akaratából vetné alá magát. Es ugyan miért kellene ezt nekem megkönnyítenem nektek?kérdezte magában Miss Tarabotti, de aztán elfintorodott. És mit kellene tennem ehhez? Mr. Siemons úgy mosolygott, mintha éppen most nyert volna meg valami versenyt. Meg kell vizsgálnunk, és bizonyítanunk kell, hogy meddig terjednek a maga természeten túli képességei. Nincs értelme nekikezdeni a drága kísérletnek, ha nem tudjuk meg-

a 275 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

határozni, hogy ezek a maga állítólagos lélekszipolyozó, átoktörő képességei valóban léteznek-e. Miss Tarabotti megvonta a vállát. Akkor hozassanak ide egy vámpírt! Csak egy érintés az egész. Igazán? Figyelemre méltó. Bőr a bőrhöz, vagy működik ruhán keresztül is? Többnyire ruhán keresztül működik, hiszen én is hordok kesztyűt, mint minden tisztességes ember. De a részleteket sosem tanulmányoztam. Mr. Siemons megrázta a fejét, mint a vizes kutya. Később lesz még alkalom, hogy alaposabban vizsgálódjunk. Jelenleg egy tesztre gondoltam. Végső soron telihold van, és történetesen éppen kaptunk egy újabb, jelentős szállítmány teljesen átváltozott farkasembert. Azt akarom látni, hogy képes-e visszafordítani egy ilyen szintű változást. Mr. MacDougall riadtan pislogott. De ez veszélyes lehet, amennyiben a hölgy képességei nem valósak, vagy nem olyan mérvűek. Mr. Siemons vigyora csak még szélesebbre húzódott. Ez is része a kísérletnek, hát nem? - Tarabotti kisaszszonyhoz fordult. - Mennyi időbe telik általában, hogy semlegesítse a természetfelettit? Alexia gondolkodás nélkül hazudott. Ó, általában nem több, mint egy óra. A tudós, nem lévén előzetes információja a természeten túliak képességeinek hatásáról, kénytelen volt hinni neki. Az őket kísérő két izomemberre nézett. Vigyétek!

a 276 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mr. Mac Dougall tiltakozott ugyan, de hiába. Miss Tarabottit, vendég helyett ismét rabként, minden szertartásosság mellőzésével visszaráncigálták a klub másik része alatt elterülő helyiségek felé, de ezúttal a másik folyosóra tértek vele, nem arra, ahol Lord Akeldamával együtt voltak. A hely korábban csöndes volt, most azonban vicsorgó üvöltéstől, vonyítástól visszhangzott. Néha megdöndült egy-egy ajtó, mintha csak egy nagy test vetette volna neki magát. Ó! - mondta Mr. Siemons. - Szóval felébredtek. A kloroform alapvetően hatásosabbnak bizonyul a farkasemberek esetében, mint a vámpírokéban, de korántsem olyan tartós - magyarázta egy szürke köpenyes fiatalember, aki mintha a semmiből tűnt volna elő, és egy bőrbe kötött jegyzetfüzetet szorongatott. Monoklit viselt, afféle nagyítós spektokulárét, amely kevésbé tűnt nevetségesnek rajta, mint Lyall professzoron. És melyik szobában van ő? A férfi a füzetével az egyik ajtó felé intett; afelé, amely egyáltalán nem dongott, hanem nagyon is csendes és mozdulatlan volt. - Az ötösben. Mr. Siemons bólintott. Ő lesz a legerősebb, ennélfogva őt a legnehezebb visszaváltoztatni. Dobjátok be mellé! Egy óra múlva visszajövök és megnézem. Azzal magukra hagyta őket. Mr. MacDougall továbbra is tiltakozott. Még az izomembereket is megkísérelte visszatartani, hogy megállítsa az elkerülhetetlent. A duci tudós erkölcsi megítélése ettől ugyan jelentősen nőtt Miss Tarabotti szemében, de a hősködés hiábavalónak bizonyult. A két legény, mindkettő a talpig izom fajtából, könnyedén félrependerítette a puhány jenkit az útjából.

a 277 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

De hiszen már teljesen átváltozott! Miss Tarabotti ezt nem élheti túl, főleg ha ilyen sokáig tart, hogy semlegesítse őket! - rémüldözött Mr. MacDougall. Alexia is aggódott, noha tisztában volt saját képességeivel és hatóerejével. Sosem változtatott még vissza egy megdühödött farkasembert, főleg nem olyat, akit lázban tart a hold. Szinte biztosra vette, hogy legalább egyszer megharapják, mielőtt a képessége kifejthetné a hatását - és még ha azt túl is éli, miféle emberrel marad összezárva? A farkasemberek általában óriási fizikai erővel bírtak, még a természetfeletti mivoltukhoz képest is. Egy ilyen férfi - természeten túli ide vagy oda - komoly kárt tehet benne. Azonban nem töprenghetett tovább jövőjének rövidségén, mert belökték a sejtelmesen csöndes cellába. Olyannyira csöndes volt, hogy Alexia jól hallotta, amint bezárják és bereteszelik az ajtót mögötte. -

a 278 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A Farkasember támadott.. Miss Tarabotti, hiszen a szeme még nem alkalmazkodott a kamra homályához, a szörnyet csak egy elmosódott, sötét foltnak látta, amely természetfeletti sebességgel ront rá. Ügyetlenül oldalra vetődött, éppen csak megúszta: a fűzője pántjai riasztóan nyikorogtak, amikor kétségbeesve próbált kitérni a farkas elől. Végül megbotlott és kis híján térdre esett. A farkas keményen nekivágódott a bezárt ajtónak, ahol az imént még Alexia állt, és a földre csúszott, mint egy hosszú lábakból és farokból álló, esetlen szőrcsomó. Alexia hátrált, a kezét ösztönösen és teljesen haszontalanul védekezőn emelte maga elé. Nem szégyellte beismerni, hogy halálra rémült. A farkasember óriási volt, és Alexia már tulajdonképpen meg is győződött róla, hogy a természeten túliak akármire is képesek, nem elég gyors ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a farkas megtámadja. Az állat újra lábra állt, megrázta magát, mint egy ázott kutya. Hosszú, fényes bundája volt, selyemszerű, a színét a homályban nem lehetett meghatározni. Ismét támadni készült:

a 279 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

izmai hullámzottak, a pofája szélén ezüstcsíkban csordogált a nyál. Villámsebesen előrevetődött - aztán már a levegőben megvonaglott, mintha fékezni akarná az ugrást. Alexia pontosan tudta, hogy a farkasember ezúttal könnyedén megölhette volna. Nem volt kétsége, hogy az agyarai a nyaki ütőerét célozták meg. Hogy az előbb ki tudott térni előle, az nem volt más, mint merő szerencse. Soha nem lett volna képes felvenni a harcot még egy valódi farkassal sem, hát még egy természetfelettivel. Igaz, rajongott a sétáért és szívesen vadászott, de senki sem eshetett abba a tévedésbe, hogy sportembernek nevezze Tarabotti kisasszonyt. A farkas, láthatóan összezavarodva, most körözni kezdett a cella egyik felében, aztán a másikban, Alexiát kerülgetve és szimatolva. Fura, zavart nyüszítés szakadt ki belőle, és elhátrált, kínjában a fejét ingatva. Sárga szeme halványan ragyogott a sötétben, és Alexia úgy vélte, a tekintete inkább aggodalmat tükröz, mint éhséget. Miss Tarabotti percekig figyelte lenyűgözve, ahogy a farkasember önmagával viaskodik fel-alá járkálva. Azonban a megkönnyebbülése nem tartott sokáig. Hamar nyilvánvalóvá lett, hogy akármi is tartja vissza az állatot, az ösztöne fog győzni. A farkas vérszomjasan vicsorgott, és újra lelapult, hogy ugorjon. Ezúttal Alexia átkozottul biztos volt benne, hogy nem ússza meg sértetlenül. Sosem látott még ennyi hegyes fogat. A farkasember támadott. Bár Miss Tarabotti szeme már hozzászokott a sötéthez, mégsem tudott mást kivenni, mint egy hatalmas, loncsos szőrtömeget, amely gyilkos dühvel vetődik a torka felé. Kétségbeesve szeretett volna elmenekülni, de nem volt hová.

a 280 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Minden lelkierejét összeszedve Alexia előrelépett a támadó felé, de kissé oldalra, majd ki is hajolt, ameddig a fűzője engedte, és oldalba találta az állatot, megtörve ezzel a farkas lendületét. Nagydarab farkas volt, azonban Miss Tarabotti sem tartozott a pehelysúlyúak közé, és sikerült annyira meglöknie, hogy az elvétse a célját. Együtt zuhantak a földre, szoknyák, turnűrmasnik, szőr és agyarak kavalkádjában. Alexia karjával-lábával átfogta a farkas hatalmas, bundás testét; hozzátapadt mindenestől, amennyire csak az alsóruházata engedte, és kapaszkodott, amennyire csak az erejéből tellett. Mély megkönnyebbüléssel érezte, hogy a szőr eltűnik, és a test átalakul az érintése nyomán. A csontok, inak és porcok törése, szakadása igazán kellemetlen hanggal járt, mint amikor egy marhát leölnek, azonban az érzés még rosszabb volt. Alexia tudta, az ujjai alatt visszahúzódó szőr, a hullámzó csontok hónapokig kísérteni fogják. Azonban végül már csak meleg, emberi bőrt és kemény, sima izmokat tapintott. Tarabotti kisasszony akkor mély, reszketeg lélegzetet vett - és már az illat elárulta, kibe kapaszkodik. Tágas, füves mezők lehletét érezte, és éjszakai levegőt. A keze akaratlanul is elkalandozott a férfin megkönnyebbülésében: aztán természetesen mást is észrevett. Nahát, Lord Maccon, hiszen ön anyaszült meztelen! csattant fel méltatlankodva. A szörnyű est legutolsó megpróbáltatásán mérhetetlenül felháborodott. Woolsey grófja valóban teljesen ruhátlan volt. Nem úgy tűnt, mint akit ez a tény különösebben zavart volna, mindazonáltal Miss Tarabotti hirtelen szerette volna szorosra zárni a szemét, és a zöldspárgára vagy bármi más, hasonlóan földhözragadt dologra gondolni. Ahogy feküdtek összegabalyodva, Alexia álla éppen a gróf vállán nyugodott, és kénytelen volt újfent szemrevételezni azt a két szép kerek, mindazonáltal zavarba a 281 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

ejtően csupasz félholdat, amelynek semmi köze nem volt a farkasember-változásához, ámde olyan változásokat eredményezett Alexia azon testrészeiben, amelyekre nem szívesen gondolt. A látvány mintha rögtön a fejébe - vagy lejjebb - szállt volna. Mindenesetre most már legalább nem akar megölni, gondolta Alexia, hogy megnyugtassa magát. Nos, Miss Tarabotti - ismerte be a gróf -, szégyenkezem ugyan, de el kell mondanom, hogy az efféle előfordul, főleg velünk, farkasemberekkel. Hogy tetézzem az udvariatlanságot, még arra is szívélyesen megkérem önt, nehogy eleresszen. Lord Maccon zihált, a hangja fura volt: mély, morgó, tétova. Minthogy a mellkasuk összepréselődött, Alexia érezte a férfi rohanó szívének verdesését. Furcsa kérdések futottak át az agyán. Vajon a kimerültsége a támadás vagy a változás következménye? Mi történne, ha estélyi ruhában váltana alakot? A ruhák szétszakadnának? Ez biztosan tűrhetetlenül drága mulatság lenne. Különben is, miként lehet, hogy társadalmilag teljesen elfogadott, ha a farkasemberek farkasként pucéran szaladgálnak, de más nem teheti ugyanezt? Ehelyett azonban azt kérdezte: Nem fázik? Lord Maccon nevetett. Miss Tarabotti, gyakorlatias, mint mindig. Valóban, kissé hűvös van itt, de pillanatnyilag rendben vagyok. Alexia kételkedve nézett végig a gróf hosszú, izmos, de csupasz lábain. Azt hiszem, kölcsön tudnám adni az alsószoknyámat. Lord Maccon horkantott. Azt hiszem, meglehetősen méltatlan lenne hozzám.

a 282 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia hátrahajtotta a fejét, hogy végre a férfi arcába is nézhessen. Úgy gondoltam, hogy takarózzon be vele, nem pedig, hogy viselje, maga bohóc! - Mélyen elvörösödött, de tudta, kreol bőrén ez úgysem látszik. - Éppenséggel az sem valami méltóságteljes, ha fedetlenül marad. Aha, értem. Köszönöm, hogy gondolt rá, de... - Lord Maccon félbehagyta a mondatot, mert valami érdekesebb jutott az eszébe. - Izé, hol is vagyunk pontosan? A Hypocras Klub lát minket vendégül. Az új tudományos társulat amelyik nemrég nyílt, éppen Snodgrove hercegék rezidenciája mellett. - Nem hagyta, hogy a gróf félbeszakítsa, hadart tovább, részben, mert gyorsan el akart mondani mindent, mielőtt kifelejt valami fontosat, részben pedig mert szoros közelségük egyre inkább zavarba hozta. - Az itteni tudósok állnak a természetfelettiek eltünedezése mögött... mint arra bizonnyal ön is rájött már. Ön is éppen részese egy ilyen eltűnésnek. Minden alaposan meg van szervezve. Pillanatnyilag egy föld alatti létesítményben vagyunk, az itteni helyiségeket csak valamiféle emelőszobának nevezett szerkezettel lehet megközelíteni. Odaát, a bejárat túloldalán rengeteg szoba van, a legkülönfélébb gőz- meg elektromos készülékekkel. Lord Akeldamát már berakták valami vérlecsapolóba, és rettenetes sikolyokat hallottam. Conall tette hozzá igen komolyan -, azt hiszem, éppen halálra kínozzák. Tarabotti kisasszony nagy, sötét szeme könnyel telt meg. Lord Maccon sosem látta még sírni annak előtte; ez igen mélyen érintette az ő érzéseit is. Nagyon feldühödött azon, hogy bármi is elszomoríthatja az ő kemény Alexiáját. Ölni kívánt, és ezúttal nem azért, mert a farkas énje úrrá lett rajta. Ez különben sem lett volna lehetséges, hiszen Alexia karjaiban annyira ember volt, amennyire csak lehetett. a 283 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Tarabotti kisasszony mély levegőt vett, Lord Maccon pedig gyorsan megszólalt, hogy elterelje hölgye gondolatait a boldogtalanságról, a sajátjait pedig a gyilkosságról. Rendben, ez mind nagyon hasznos adat, de mit keres Ön itt? Ó, engem azért tettek be az ön cellájába, hogy ellenőrizzék természeten túli képességeimet - felelte Alexia, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. - Náluk vannak az ön rólam készült NYIHA- feljegyzései, és látni akarták, igazake. Úgy tűnt, Lord Maccon szégyenkezik. Sajnálom. Még mindig nem értem, hogyan jutottak át a biztonsági rendszeremen. De a kérdésem arra vonatkozott, hogy miként kerül Ön ide, a klubba? Alexia igyekezett megtalálni a legkevésbé zavarba ejtő pontot, ahová a kezét helyezhetné. Végül úgy döntött, a gróf háta közepe éppen jó lesz. Fura, érthetetlen vágy fogta el, hogy az ujjai hegyét végighúzza a férfi gerince árkában, de ellenállt, és így felelt: Azt hiszem, Lord Akeldamát akarták elkapni, talán előrehaladott életkora miatt. Az életkor fontos tényezőnek tűnik a kísérleteikben. Én éppen nála voltam, mondtam is, hogy felkeresem őt, emlékszik? Az egész szobát elárasztották kloroformmal, és elhurcoltak engem is, mert éppen ott voltam. Csak akkor jöttek rá, ki is vagyok, amikor Mr. Mac Dougall belépett a cellámba, és meglátott. A nevemen szólított, és a másik férfi, bizonyos Siemons, emlékezett rá a dokumentumokból. Ó, igen, és jó, ha tudja, van egy gólemjük is. - A förmedvénynek már az emlékétől is megfeszült. Lord Maccon önkéntelenül lassan simogatni kezdte a hátát, hogy megnyugtassa. Miss Tarabotti ezt kihasználva egy kicsit lazított a szorításán. A kísértés, hogy viszonozza a simogatást, elsöprő volt. a 284 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon rosszul értelmezte a lazítást. Ne, ne engedjen el - kérte, és úgy fordult, hogy amennyire lehet, még szorosabban vonja Miss Tarabottit saját meztelen testéhez, és csak aztán felelt: Gyanakodtunk, hogy gólem lehet, habár még sosem láttunk eddig olyat, ami tele lett volna vérrel. Valami új találmány, alighanem. Még az is lehet, hogy óramű hajtja. Én mondom, a tudomány manapság csodákra képes. Megrázta a fejét; a haja Alexia arcát csiklandozta. A hangjában elismerés keveredett undorral. Tudta, hogy gólem, és nem mondta meg nekem? - Miss Tarabotti igencsak zaklatott lett, egyfelől, mert nem tudatták vele a dolgot, másfelől pedig mert Lord Maccon haja olyan nagyon selymes volt. Ami azt illeti, a bőre is. Alexia azt kívánta, bárcsak rajta lenne a kesztyűje; immár feladta, és apró köröket kezdett rajzolgatni a gróf hátára. Nem látom be, mennyivel juttatta volna előre a dolgokat, ha ön is tudja. Biztos vagyok benne, hogy folytatta volna a szokásös felelőtlen viselkedését - vágta rá Lord Maccon, akit egyáltalán nem zavart Alexia simogatása. Mi több, annak ellenére, hogy éppen veszekedtek, két szó között elkezdte harapdálni Alexia nyakát. Ó-hohó, ez tetszik - felelt vissza Miss Tarabotti. - Hadd emlékeztessem, hogy immár ön is el van rabolva. Ez talán nem az ön felelőtlen viselkedésének következménye? Lord Maccon elgondolkodva nézett rá. Voltaképpen pontosan az ellenkezője. Ez a túlságosan kiszámítható, felelőtlenségtelen viselkedés következménye. Pontosan tudták, hol találnak, mikor térek vissza a falkához telihold idején. Alighanem mindannyiunkat kloroformmal kábítottak el. A pokolba velük! Ez a Hypocras Klub nyilván

a 285 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

valami kloroformgyár tulajdonosa, már csak a rendelkezésükre álló anyag mennyiségéből ítélve is. Oldalra billentette a fejét, és hallgatózott. Az üvöltésekből úgy hangzik, a teljes falkát idehozták. Nagyon remélem, hogy a talpasok megúszták. A tudósokat nem érdeklik a dolgozók vagy talpasok mondta Miss Tarabotti megnyugtatón -, csak a tisztán természetfeletti vagy természeten túli egyedek. Úgy tűnik, azt hiszik, megvédhetik a Nemzetközösséget valami furcsa fenyegetéstől, amit ön és az önhöz hasonlók képviselnek. Ennek érdekében meg akarják érteni a természetfelettit, és ez egy sor rettenetes kísérletre inspirálja őket. Lord Maccon abbahagyta a harapdálást, felemelte a fejét és felmordult. Templomosok? Semmi olyasmi, ami egyházhoz lenne kötve - mondta Miss Tarabotti. - Csakis tudományos kutatások. Mindössze őrültek, azt hiszem. És a polipok megszállottjai - fejezte be szomorúan, és már akkor tudta a választ, mielőtt feltette volna a következő kérdését: - Gondolja, hogy a Királyi Társaság is belekeveredett? Lord Maccon megvonta a vállát. Alexia egész testén végighullámzott ez a mozdulat, még a ruhája rétegein át is. Azt kell hinnem, hogy igen - felelte a gróf. - Habár attól tartok, nehéz lesz bizonyítékot szereznünk. Másoknak is részt kell ebben venniük, a gépek és egyebek száma már önmagában arra utal, hogy ismeretlen jótevőktől jelentős pénzügyi támogatás érkezett. De tudja, ez nem ér teljesen meglepetésként. Végső soron az embereknek igazuk van, ha gyanúsnak találják a természetfelettit. Hiszen halhatatlanok vagyunk, a céljaink tehát eltérhetnek kissé a hétköznapi

a 286 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

polgárokéitól, még akár szembe is kerülhetnek azokkal. Ha már minden szó elhangzott, és minden cselekedetet megcselekedtek, a nappali nép még mindig ennivaló marad. Alexia is felhagyott a simogatással, és tettetett gyanakvással, összehúzott szemmel nézett rá. Netalán rossz oldalra álltam ebben a kis háborúban? Valójában nem voltak kételyei. Elvégre a NYIHA-nál még sosem hallott kínsikolyokat, de még Nádasdy grófnő és bolya is civilizáltabbnak tűnt, mint Mr. Siemons meg a gépezetei. Az attól függ. - A gróf most mozdulatlanul hevert a karjában. Teliholdas éjjel, ember alakjában teljesen Alexia képességétől és úri kedvétől függött, megtarthatja-e ép elméjét. A dolog nem illett egy alfahímhez; minden döntés Miss Tarabottié volt, ezt is beleértve. - Eldöntötte már, melyiket szeretné pártolni? Kérték, hogy működjek együtt velük - tájékoztatta Alexia megjátszott szerénységgel. Élvezte, ha felülkerekedhet Lord Macconon. A gróf aggodalmasnak tűnt. És? Alexia mindeddig nem gondolt valódi lehetőségként Mr. Siemons ajánlatára. Mégis, Lord Maccon most úgy figyelte, mintha valóban dönthetett volna. Hogyan magyarázza el a férfinak, hogy minden mást, még állandó csatározásaikat is leszámítva, Alexia őhozzá volt és maradt lojális? Nem, nem tudja megmagyarázni - hacsak be nem vallja azt is, magának vagy a lordnak, hogy miért is van ez így. Maradjunk annyiban, hogy inkább az ön módszereit kedvelem - mondta végül. Lord Maccon mozdulatlanná dermedt, és valami csillogás költözött szép, karamellszínű szemébe. Valóban? És melyeket?

a 287 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miss Tarabotti belecsípett a pimaszságért. Az sem érdekelte, hol éri a csípés a csupasz grófot. Au! - jajdult fel az alfahím. - Ezt miért kaptam? Emlékeztetném, hogy halálos veszélyben forgunk. Egyetlen órányi kegyelmet tudtam szerezni. És azt hogy a pokolba tudta kicsalni? - Lord Maccon a csípés helyét dörzsölgette. Alexia elmosolyodott. Szerencsére az önök dokumentumaiban nem szerepelt minden. Egyszerűen azt mondtam, hogy a természeten túli erőknek egy óra kell, hogy működésbe lépjenek. És ennek ellenére a cellámba vetették? - A gróf cseppet sem örült ennek az új információnak. Hát nem most mondtam, hogy jobban kedvelem az ön módszereit? Most már értheti, miért. Alexia fészkelődott. A válla kezdett begörcsölni. Lord Maccon felsőteste túl terebélyes volt ahhoz, hogy hosszú időn át kényelmesen átkarolva tartsa, különösen nem egy kemény fapadlón fekve. Nem mintha ellenére lett volna. Látható kényelmetlenségére a gróf teljes komolysággal megkérdezte: Ugye, nem tettem önben kárt? Alexia oldalra billentette a fejét. Úgy értem, az imént, amikor farkas alakomban megtámadtam. Nem sokra emlékszünk abból, ami teliholdkor történik velünk - ismerte be. - Zavarba ejtően ösztönből működünk olyankor. Miss Tarabotti megnyugtatóan megpaskolta. Azt hiszem, önmaga ellenére is felismerte, hogy én vagyok az, akit kis híján megölt.

a 288 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Megéreztem az illatát - ismerte be a gróf morcosan. Egy egész másfajta ösztönt indított be. Arra emlékszem, hogy nagyon összezavart, de másra nemigen. Miféle másfajta ösztönt? - tudakolta Miss Tarabotti játékosan. Tudta, hogy ezzel veszélyes terepre ér, de valami oknál fogva nem tudta megállni, hogy ne bátorítsa Lord Maccont. Hallani akarta, amint kimondja a választ, és közben azon töprengett, mikor is vált belőle ilyen erőszakosan kokettáló nőszemély. Nos, érvelt magában, az ember lánya csak örököl valamit az anyai ágról is. Mmm. A fajfenntartásét... - A gróf újra teljes odaadással kezdte majszolni Alexia nyakát. Miss Tarabotti egyszerre úgy érezte, hogy menten elolvad. Leküzdötte a vágyat, hogy visszaharapjon, ehelyett újra belécsípett, de most már keményebben. Au! Ezt hagyja abba! - Lord Maccon rábámult. Megmosolyogtató volt egy ilyen nagydarab és veszélyes ember arcán a sértett méltóság, még meztelenségében is. Nincs időnk efféle játszódásokra - közölte Alexia gyakorlatiasan. - Ki kell jutnunk innen valamiképpen, ki kell szabadítanunk Lord Akeldamát, és legfőképpen le kell zárnunk ezt az átkozott klubot. Az ön amorózus szándékai pillanatnyilag nincsenek napirenden. És lehetséges, hogy egyszer, nem túl sokára, rákerüljenek? - kérdezte a gróf jámboran, de közben úgy fordult, hogy Alexia észrevehette: bizony, a harapdálás őt sem hagyta hidegen. Miss Tarabottit félig megrémítette, félig felizgatta a lehetőség, hogy most aztán tényleg meglátja, milyen az, lévén Lord Maccon tökéletesen meztelen. Tisztán elméleti célú rajzokat már látott mezítelen férfiakról, és akaratlanul is eltöprengett, hogy vajon a farkasemberek bizonyos testrésze nagyobb-e az anatómiai illusztrációknál. Habár szorosan fogta -

a 289 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

a férfit, ezáltal minden természetfeletti befolyást kioltott belőle, még is, a tudományos kíváncsiság jegyében elhúzódott egy picit tőle, és lefelé kukucskált. Semmit sem látott, mert a szoknyája kettejük közé gyűrődött. A gróf az elhúzódását elhúzódásnak vette, nem pedig kíváncsiságnak, és visszahúzta magához, még szorosabban. Az egyik lábát Alexia combjai közé csúsztatta, hogy eltolja az útból a számtalan réteg szoknyát és alsószoknyát. Miss Tarabotti a sokat szenvedettek sóhaját hallatta. Lord Maccon újrakezdte a harapdálást, aztán a majszolást, aztán végigcsókolta Alexia torkát felfelé, majd lefelé is. Ebből kifolyólag Alexia bőrén zavaróan édes borzongások futkároztak fel-alá, az oldalán, a bordái között, végül az alsóbb régióiban. Majdhogynem kellemetlen volt, mintha a bőre alatt viszketett volna valami, továbbá, a férfi ruhátlanságának köszönhetően, Alexia egyre többet tudott meg azon rajzok némelyikének igazságtartalmáról. És mégis, az apja könyvei nem bizonyultak pontosnak. Lord Maccon keze a hajába túrt. Ezért kötöttem fel megint, gondolta Alexia. A gróf kihúzta tincseit a nehezen megszerzett szalagból, majd azoknál fogva hátravonta Miss Tarabotti fejét, hogy fogaival és ajkával teljesen hozzáférjen Miss Tarabotti nyakához. Alexia oda lukadt ki, hogy van valami kínzóan erotikus abban a helyzetben, ha az ember lánya teljesen fel van öltözve, és egy mezítelen férfit ölel szorosan magához a mellétől a bokájáig. Minthogy nem láthatta pontosan, hogyan is néz ki a gróf elölről, Alexia úgy döntött, hogy kipróbálja a második legjobb megoldást, és a kezével kezdte felkutatni. Nem volt benne teljesen biztos, hogy ez az a magatartás, amit efféle helyzetekben a fiatal hölgyeknek általában követni illik, de hát

a 290 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

a legtöbb fiatal hölgy már eleve igen titkán kerül hasonló helyzetbe. Félmunkát nem végzünk, határozta el. És minthogy Miss Tarabotti mindig is az az ember volt, aki megragadja a lehetőségeket, hát most is így tett. Lord Maccon - és a megragadott testrésze - megremegett. Miss Tarabotti eleresztette. Jaj! - mondta. - Nem kellett volna? - Elhallgatott. Megalázva érezte magát. A gróf sietősen megnyugtatta. Dehogynem, nagyon is. Csak váratlanul ért. - Azzal még inkább Alexiához simult. Miss Tarabotti, bár zavarban volt, de a - pusztán tudományos - kíváncsiság jobban mardosta, mint bármikor korábban, tehát folytatta a felfedezést, ezúttal kissé gyengédebben. A férfi bőre azon a területen felettébb puha volt, és a testrész tövében szőrös. Lord Maccon a tapogatózó érintés hatására gyönyörteli hangokat adott ki. Alexia kíváncsisága egyre nőtt, azonban vele együtt nőtt a folytatással szemben érzett aggodalma. Hm, Lord Maccon? - súgta végül óvatosan. Nincs más választása, Alexia - nevetett a gróf -, most már egyszerűen kénytelen lesz Conallnak nevezni. Alexia nagyot nyelt, miközben a lord ajka a nyakán matatott. Conall, a körülményeket tekintve, nem galoppíroztuk egy kicsit el magunkat? A gróf felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen. Most mit hablatyol össze, maga lehetetlen nőszemély? Karamellszínű szeme vágytól homálylott, és zihálva kapkodta a levegőt. Alexia meglepve tapasztalta, hogy a saját légzése sem éppen nyugodt.

a 291 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Homlokráncolva kereste a megfelelő szavakat. Hát, az efféle időtöltéseket nem inkább ágyban kellene végeznünk? Azonkívül bármelyik percben visszajöhetnek. Visszajöhetnek? - Lord Maccon láthatóan le volt maradva szellemileg. - Kik? A tudósok. A gróf elkínzottan felnevetett. Ó, hogyne! És nem akarhatjuk, hogy túl sokat megtudjanak a fajok közötti viszonyokról, igaz-e? - Szabad kezével lenyúlt, és elhúzta Alexia kacsóját a felfedezőösvényről. Miss Tarabotti kissé csalódott volt - amíg a gróf az ajkához nem emelte azt a kacsót, és meg nem csókolta. Nem akarom elsietni, Alexia. Kegyed elmondhatatlanul csábító. Tarabotti kisasszony bólintott, amitől a fejük finoman összekoccant. Az érzés kölcsönös, lordságod. Amellett azonban váratlan is. A gróf ezt bátorításnak értette, és úgy fordult, hogy Alexia fölé kerüljön, ráadásul rögtön a lábai közé. Kiegészítő részeik most szorosan egymáshoz préselődtek. Alexia megnyikkant. Nem tudta eldönteni, hogy hálás vagy bősszús legyen a női divat megkövetelte számtalan réteg ruha miatt, amely most megakadályozta a bensőségesebb kapcsolatot és - eddigre már szinte biztosra vette - a szexuális egyesülést. Lord Maccon... — kezdte legszigorúbb vénlányhangján. Conall - szakította félbe a férfi, és hátrahajolt, hogy most ő induljon felfedezőútra Alexia mellkasán. Conall! Ez most nem alkalmas idő! A gróf nem is törődött vele. Hogyan kell kibontani ezt a pokolra való göncöt? a 292 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Az elefántcsontszín taftruhát egy sor apró gyöngyházgomb tartotta össze a hátán. Habár Alexia nem válaszolt, a dolgot Lord Maccon is hamar felfedezte, és nekilátott a kigombolásuknak, méghozzá olyan sebességgel, ami női ruhák bontogatásában szerzett alapos gyakorlatról árulkodott. Miss Tarabotti ezen megbotránkozhatott volna, de inkább nem tette, mert úgy gondolta, nem árt, ha legalább az egyikük jártas a nemi élet területén. Azonfelül az ember igazán nem várhatja el egy nagyjából kétszáz éves úrtól, hogy cölibátusban éljen. A gróf alig néhány perc alatt kiiktatott annyi gombot, ami elég volt ahhoz, hogy lehúzhassa a ruha nyakát, és feltárja Alexia kebleit, egészen odáig, ahol már a fűző kezdődött. Lehajolt, és csókolgatni kezdte őket - hogy aztán visszahőköljön. Mi a fene ez? - csattant fel vágytól rekedten. Alexia fel támaszkodott a könyökére, és lenézett, hogy megnézze, mi vetett véget a személyére irányuló, zavarba ejtő, de szerencsétlen módon gyönyörűséges figyelemnek. Mindazonáltal nagyobbféle domborulatainak természete megakadályozta, hogy tisztán lássa, a fűzőjének mely részlete ragadta meg ennyire a férfi figyelmét. Lord Maccon kiszedte a zsebkendőbe csomagolt tükörcserepet, és felmutatta. Ó, erről egészen elfeledkeztem. Az öltözőszobában szedtem össze, amikor a tudósok egy percre magamra hagytak. Gondoltam, még jól jöhet. Lord Maccon hosszú, elgondolkodó és csak közepesen vágyteli pillantást vetett rá. Nagyon ötletes, drágám. Ilyenkor mindig azt kívánom, bárcsak valóban bekerülhetne a NYIHA tagjai közé. Alexia a gróf arcába nézett; a dicséret és a megszólítás még jobban zavarba hozta, mint a korábbi cicerészés.

a 293 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Szóval, mi a tervünk? Nekünk semmi — morogta Lord Maccon, és gondosan lerakta a tükörszilánkot a padlóra, úgy, hogy az ajtóból ne láthassák meg. Alexia elmosolyodott ezen a bolond védelmező ösztönön. Ne legyen nevetséges! Nélkülem aligha remélheti, hogy bármit is véghezvisz. Telihold van, emlékszik? Lord Maccon, akinek a fejéből botrányos módon valóban kiment a hold, egy pillanatra megdermedt rémületében, mert átvillant az agyán, hogy feledékenységében elereszthette volna Alexiát, márpedig pillanatnyilag egyedül a leány természeten túli képességei tartották épen az elméjét. Gyorsan körbe is tapogatózott, hogy megbizonyosodjon, még mindig szilárd kapcsolatban vannak; a saját teste emlékeztette, hogy valóban a szilárd a megfelelő szó. Megpróbált a következő, nem szerelmi jellegű teendőikre összpontosítani. Nos, ebben az esetben maradjon annyira szorosan mellettem, amennyire lehetséges. Csak semmi harcias fellépés, amit annyira kedvel. Ahhoz, hogy kijuttassam magunkat innen, előfordulhat, hogy erőszakhoz kell folyamodnom, mely esetben ön szorosan meg kapaszkodik, és félreáll az útból. Lehetős ez? Alexia már majdnem felcsattant, hogy dacosan és mérgesen elmagyarázza: elég gyakorlati érzék szorult belé ahhoz, hogy elkerülje az ökölharcot, főleg, ha még kedves bronznyelű napernyője sincs kéznél, hogy megvédje magát vele, azonban felfigyelt egy szóra. Tényleg azt mondta az imént, hogy lehetős? Önkéntelenül elvigyorodott, Lord Maccon meg a nyelvbotlás miatt szégyenkezve motyogott valamit Skóciáról. Igen, azt mondta, hogy lehetős! - Aiexia szélesen elvigyorodott. Nem tehetett róla, de imádta, amikor a gróf felföldi tájszólása előbukkant. -

a 294 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ez volt a második legjobb dolog, amit Lord Maccon eddig a nyelvével csinált. Odahajolt, és kedvesen arcon csókolta a férfit. A gróf szinte önkéntelenül úgy fordult, hogy az ajkuk találkozzon, és az érintést igazi, mély csókra cserélte. Amikor Alexia végül lehanyatlott, mindketten újrá ziháltak. Ebből elég - ismételte Miss Tarabotti. - Veszélyben vagyunk, vagy talán elfelejtette? Tudja, összeomlás, tragédia. Káosz. Ott, annak az ajtónak a túloldalán. - És Lord Maccon háta mögé mutatott. - Akármelyik pillanatban beronthatnak az őrült tudósok. Még eggyel több ok arra, hogy kihasználjam az alkalmat - erősködött a gróf, és Alexiára hajolt, altestét még inkább hozzápréselve az övéhez. Miss Tarabotti védekezőn a férfi mellének feszítette mindkét kezét, hogy megakadályozza az újabb csókot, és közben elátkozta a sorsát, hogy most, amikor végre megérintheti Lord Maccon meztelen mellkasát, nincs ideje kiélvezni. A gróf finoman hárapdálni kezdte a fülcimpáját. Gondoljon minderre úgy, mint egy előzetes nászéjszakára. Alexia nem tudta volna megmondani, hogy ennek a mondatnak mely része sértette jobban: az, hogy Lord Maccon olyan biztosra vette a nászéjszakát, vagy az, hogy feltételezte: egy csupasz, kemény fapadlón fog lezajlani az aktus. De igazán, Lord Maccon! - ripakodott rá, és még erősebben igyekezett eltaszítani. Ó, istenem, visszajutottunk ide, mi? Honnan jut önnek újra meg újra eszébe, hogy össze kellene házasodnunk? A gróf karamellszín szemét forgatva végigmutatott meztelenségén.

a 295 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Biztosíthatom, Miss Tarabotti, hogy efféle dolgokat nem művelnék egy önhöz hasonló hölggyel anélkül, hogy ne lennének az igen közeli jövőre vonatkozó, házassággal kapcsolatos gondolataim. Lehet, hogy farkasember és skót is vagyok, de akármit is olvasott rólunk, nem vagyunk vademberek! Nem akarom belekényszeríteni semmibe - tiltakozott Alexia. Fél kezét rajta tartva a gróf legördült róla, és hanyatt dőlt. Most, hogy csak annyira érintkeztek, amennyi feltétlenül szükséges a férfi ember alakban tartásához, Alexia teljes egészében megszemlélhette. Mivel a szeme ekkorra már régen alkalmazkodott a homályhoz, megállapíthatta, hogy a rajzok apja könyveiben még sokkal visszafogottabbak voltak, mint ő azt eddig gondolta. Tényleg, ezt a buta tévedését meg kellene tárgyalnunk sóhajtott Lord Maccon. Mit? - nyögte Alexia, és képtelen volt levenni róla a szemét. Hogy nem akar hozzám jönni. Feltétlenül itt és most akarja ezt megtárgyalni? kérdezte Miss Tarabotti, és észre se vette, mit beszél. - És miért volna buta? Hát, itt legalább kettesben vagyunk - vonta meg a vállát a gróf. A mozdulattól a mellén és a hasán végighullámoztak az izmok. Izé... - dadogta Alexia - nem várhatna ez addig, amíg hazakerülünk, és ön, szóval, rendesen felöltözik? Lord Maccon rájött, hogy Alexia fölébe kerekedett, és ezt nem is állt szándékában orvosolni. Miért, úgy gondolja, hogy a családja majd békén hagy minket? Mert a falkám egészen biztosan nem fog. Azóta akarnak találkozni önnel, amióta az ön illatával borítva mentem haza. Lyallról és a pletykáiról nem is beszélve. -

a 296 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lyall professzor pletykál? - Alexia erre már végre felnézett a gróf arcába. Mint valami rossz vénasszony a templom előtt. És pontosan mit is mondott nekik? Hogy a falkának hamarosan lesz alfanősténye. Megérti végre, hogy nem fogom feladni? - kérdezte teljes nyugalommal. De hát én úgy gondoltam, hogy most nekem kell lépnem. Nem így megy ez? - értetlenkedett Miss Tarabotti. Lord Maccon farkasvigyorral felelt: Bizonyos mértékig. Mondjuk úgy, hogy már kinyilvánította a preferenciáit. Azt gondoltam, ön engem teljesen lehetetlennek talál. Ez pontosan így is van - bólintott rá a gróf, még mindig mosolyogva. Alexia gyomra összerándult; elfogta a kísértés, hogy megragadja a férfit, és hozzásimuljon. A meztelen Lord Maccon egy dolog - de a meztelen és a maga féloldalas módján mosolygó Lord Maccon egyenesen megsemmisítő. Azt hittem, túlságosan hatalmaskodó vagyok. És itt van nekem egy teljes falkám, akik felett hatalmaskodhat. Rájuk fér némi nevelés. Vénségemre elpuhultam. Miss Tarabotti ezt erősen kétellette. Azt hittem, elviselhetetlennek találja a családomat. Nem velük akarok összeházasodni. - A férfi újra úgy helyezkedett, hogy közelebb kerüljön Alexiához, mert megérezte, hogy annak elszántsága meginog. Miss Tarabotti nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet. Igaz ugyan, hogy a leginkább zavaró elem így kikerült a látóteréből, de a gróf arcára ismét újabb csókokat ígérő kifejezés ült ki. -

a 297 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Tarabotti kisasszony fején átfutott a kérdés, hogy miként is sikerült ilyen tarthatatlan helyzetbe hoznia magát. De hát magas vagyok, barna, nagy az orrom meg minden másom is... - intett lemondóan a melle és csípője felé. Mmm - helyeselt a gróf. — Ez pontosan így van. Érdekesnek találta ugyan, hogy Miss Tarabotti éppen azt a két dolgot nem említi, amitől a gróf a kezdetektől tartott: nevezetesen az ő korát (élemedett kétszáz éves) és Alexia állapotát (természeten túli). De nem állt szándékában olyan érvekkel kisegíteni, amelyek által szíve hölgye sikerrel ellenezhetné a tervet. Ezen aggodalmairól majd elbeszélgethetnek később, leginkább akkor, amikor már házasok - feltéve, ha sikerül túlélni jelen helyzetüket, és eljutni az oltár elé. Végül Alexia is kibökte, hogy mi is zavarja valójában. Lenézett szabad kezére, mintha látna valami érdekeset a tulajdon tenyerében. Ön nem szeret engem. Ó! - válaszolta az alfahím elégedett képpel. - Ki mondja ezt? Engem sosem kérdezett meg. Nem az én véleményemet kellene ebben az ügyben számításba vennie? Hát... - dadogta Miss Tarabotti, és nem találta a szavakat - hát, én soha... Nos? - A gróf felvonta a szemöldökét. Alexia az ajkába harapott: fehér fogak a duzzadt húson. Végül megint reszkető szempilláit vetette be, és igen aggodalmasan pillogott a férfira, aki már megint túl közel került hozzá. És mert a szerencse kiszámíthatatlan, ebben a pillanatban kitárult: a cellaajtó. A küszöbön egy alak állt a fényben, és lassan, de egyértelműen helyeslően tapsolt.

a 298 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

A

Zsuzsa

villámgyors mozdulat, amellyel Lord Maccon Alexia fölé vetődött, arról árulkodott, hogy már farkasemberré változása tlőtt is fürge lehetett. Így a hátát mutatta a belépőnek, egyben a saját testével védelmezte Miss Tarabottit. Alexia látta azt is, ahogy ugyanazzal a lendülettel felkapja a mellettük heverő tükörcserepet, és kettejük közé rejti Mr. Siemons szeme elől. Nos, Miss Tarabotti, ön valóban kiváló munkát végez jelentette ki a tudós. - Sosem gondoltam volna, hogy valaha ember alakban láthatok egy alfa farkasembert telihold éjjelén. Alexia felült, és közben igyekezett feltűnés nélkül helyreigazítani a ruháját. A háta immár teljesen kigombolódott. Miss Tarabotti dühös pillantást vetett Lord Macconra, aki egyáltalán nem bocsánatkérőn nézett vissza. Mr. Siemons - biccentett Alexia közönyösen. Amikor a tudós belépett a szobába, Tarabotti kisasszony láthatta, hogy mögötte még hat ember áll, különböző magasságú, de mind izmos. Siemons nem vállalt semmiféle kockázatot arra az esetre, ha az ő természeten túli képességei

a 299 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

netán babonás álhírnek bizonyulnának. Azonban így, hogy nem talált farkast a cellában, határozottan gúnyosan méregette Lord Maccon hátát. Az emberi értelme is visszatért, amikor visszaváltozott, vagy belül még mindig farkas? - kérdezte a tudós. Alexia kiolvasta a gróf szándékát annak összeszűkülő szeméből, és abból, hogy fogást váltott a szilánkon. Csakhogy Lord Maccon nem láthatta Siemons kíséretét. Miss Tarabotti alig észrevehetően nemet intett, és a férfi, elértve a figyelmeztetést, kissé ellazult. Mr. Siemons közelebb lépett, és fekvő testük fölé hajolva megpróbálta megfogni a gróf fejét, hogy hátrahúzza, és az arcába nézhessen. Malíciózus ötlettől vezérelve Lord Maccon rámorgott és odakapott, mintha még mindig farkas volna. Mr. Siemons sietősen visszavonult, majd Alexiára pillantott. Igazán, igazán lenyűgöző! - csóválta a fejét. - Alaposan tanulmányoznunk kell az ön képességét, mindenféle szempontból, és vannak tesztek... - Félbehagyta a mondatot. - Egészen biztos benne, hogy nem tudom rábírni, hogy csatlakozzon az ügyünkhöz, az igazsághoz és a biztonsághoz? Most, hogy ön is megtapasztalhatta egy farkasember-támadás szörnyűségét, immár be kéne látnia, mennyire és milyen vitathatatlanul veszedelmesek ezek a lények! Nem többek, mint egy járvány az emberi fajon belül. A kutatásunknak köszönhetően megvédhetjük majd tőle az egész birodalmat, és a megelőzésére is megtaláljuk majd a módot. Az Ön képességeivel új semlegesítő taktikákat dolgozhatunk ki. Hát nem látja, mennyi hasznot: hajthatna a számunkra? Csak néhány fizikai kísérletre volna szükség itt-ott. Alexia nem igazán tudta, mit mondhatna: a férfi tökéletesen logikus érvelése egyszerre volt visszataszító és ijesztő. Elvégre ott ült előtte, egy farkasembert ölelgetett, akit ez az ember-

a 300 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

rabló szadista valamiféle szörnyszülöttnek tartott - és akit ő, mint azt végre Miss Tarabotti minden cécó nélkül beismerhetett: szeretett. Köszönöm a kedves ajánlatot... - kezdte. A tudós a szavába vágott: Az együttműködése mindennél értékesebb volna a számunkra, de nem mindenáron, Miss Tarabotti. Értse meg, megtesszük, amit szükségesnek tartunk. Ebben az esetben a saját lelkiismeretem szerint járok el, és nem az önöké szerint - felelte Alexia határozottan. - Az önök rólam alkotott képe értelemszerűen éppen annyira torz, mint a róla alkotott - bökött az állával Lord Maccon felé. A gróf jelentőségteljesen bámult rá, mintha csak el akarná hallgattatni, de Alexia pergő nyelve mindig is előbb járt, mint az esze, jól felvágták, annyi bizonyos. - Inkább nem veszek részt a sátáni kísérleteikben. Mr. Siemons ajka rövid, keskeny, tébolyult mosolyba húzódott, aztán a tudós elfordult, és valamit kiáltott latinul. Rövid csend támadt. Aztán a tudósok és az izomemberek mocorgása hallatszott, ahogy a gólem félretolta őket, hogy bemenjen a cellába. Lord Maccon látta az Alexia arcára kiülő undort, de még mindig nem fordult meg, hogy megnézze, mi váltotta ki. Eltökélten a meztelen hátát mutatta a tudósnak és a mögötte várakozóknak, bár Miss Tarabotti és Mr. Siemons pengeváltása alatt egyre feszültebb lett. Tarabotti kisasszony a szó szoros értelmében a bőrén érezte a gróf vibráló dühét, és látta, ahogy a férfi izmai megfeszülnek. A gróf jóformán remegett, mint egy pórázát eltépni készülő kutya. Alexia egy pillanattal előbb érezte meg, hogy ki fog törni, mint az megtörtént volna.

a 301 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon egyetlen laza mozdulattal megfordult, és előrecsapott a tükörszilánkkal. Mr. Siemons, aki leolvasta Miss Tarabotti arcáról, hogy valami történni fog, ellépett előle. Ugyanabban a pillanatban a gólem előre és oldalra vetődött, hogy elkapja Alexiát. Lord Maccon lendülete a csapás közepén megtört: nem engedhette el Alexiát, de már nem is fordulhatott vissza elég gyorsan ahhoz, hogy lecsapjon a gólemre. Miss Tarabotti azonban nem zavartatta magát. Amint a gólem elég közel ért, ő hangosan sikoltva odavágott, habár biztos volt ben ne, hogy belehal, ha ez a visszataszító ember utánzat hozzáér. Mindezzel mit sem törődve, a gólem hideg, körömtelen ujjaival megragadta Miss Tarabottit a hónaljánál, és felemelte. Hihetetlenül erős volt. Alexia kirúgott, és el is találta a csizmasarkával, de a kreatúra meg sem érezte. A még mindig rugdalózó és sikítószellem módjára visítozó nőt viasszerű vállára dobta. Lord Maccon visszaperdült, de a saját lendülete és a gólem támadása elszakította őket egymástól. Alexia, arccal lefelé lógva, még látta rémült arcát saját tincsei függönyén át, aztán valami fényes villanást: a gróf utolsó tiszta gondolatával a gólem hátába vágta a tükörszilánkot, éppen a tehetetlenül lógó Alexia alá. Visszaváltozik! - kiáltotta Mr. Siemons, és sebesen kihátrált a szobából. A gólem, hátán a vonagló Miss Tarabottival, követte. Semlegesítsék! Gyorsan! - parancsolta Mr. Siemons az ajtóban várakozó embereknek, és azok berontottak a szobába. Miss Tarabotti halvány sajnálatot érzett, amikor rájött, hogy amazoknak fogalmuk sincs, milyen hamar végbemegy az átváltozás. Ő ugyan azt mondta, hogy egy órába telik emberré alakítani a farkast, nyilván azt feltételezték, hogy most is ennyi idő alatt fog végbemenni a változás. a 302 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia remélte, ezzel némi előnyt juttatott Lord Maccon- nak, habár ez kétes remény volt: a gróf farkasként az ösztönei uralma alá kerül, és veszélyt jelent mindenkire, még őrá is. A folyosón végighaladtukban Miss Tarabotti még hallott egy vészjósló mordulást, valami szomorú, nedves reccsenést és aztán a rémült sikolyokat. Mivel azok sokkal hihetőbben csengtek, mint az övéi, Miss Tarabotti be is szüntette a visongást, és inkább minden figyelmét arra fordította, hogy ledobassa magát a gólemmel. Vadul tekergőzött és rugdosott, de a kreatúra vasmarokkal fogta a derekát, és minthogy Alexia nem tudhatta pontosan, miből is van a rémgép, feltételezhette, hogy a vasmarok talán nem is áll olyan messze a valóságtól. Akármiből is állt a belső szerkezete, a homunculus simulacrumot valami hússzerű réteg borította, amelynek a rugdalásával Miss Tarabotti egy idő után felhagyott, lévén merő energiapocsékolás. A gólem hátából kiálló tükörszilánk kötötte le átmenetileg a figyelmét. Ott, ahol az belefúródott a lénybe, valami sűrű, sötét folyadék szivárgott. Alexia elragadtatott rémülettel ismerte fel, hogy Lord Macconnak igaza volt: a kreatúra valóban tele van vérrel, öreg, fekete, mocskos vérrel. Ezeknél a tudósoknál minden a vér körül forog?, futott át az agyán. De miért akarta Lord Maccon olyan nagyon megsebezni a gélemet? Aztán eszébe jutott. Nyomra van szüksége, amit követhet! Csakhogy ez így nem lesz jó. Nem vérzik eléggé, hogy végigcsöpögtesse az utat. Inkább bele sem gondolt, mit művel: lenyúlt a gólem hátába ékelődött szilánkhoz, és éles hegyén végighúzta saját karja puha belső részét. Az ő vére egészséges élénkpiros patakban fakadt fel, és bőséges cseppekben hullott a folyosó szőnyegére. Miss Tarabotti egy másodpercre elmerengett: vajon Lord Maccon a vérét is fahéj-vanília illatúnak fogja-e érezni?

a 303 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Senki nem vette észre. A gólem gazdáját követve visszahurcolta a fogadószobán át a géptermek felé. Elhaladtak a korábban megmutatott cellák mellett, és ismeretlen helyiségek felé tartottak. Arra, ahonnan korábban azok a szörnyű sikolyok jöttek. A folyosó legvégén lévő helyiségig vitte a gólem, és Alexia eléggé ki tudta csavarni ahhoz a nyakát, hogy elolvashassa az ajtó oldalára szegelt papírdarabot. Elegáns, fekete betűs kézírással ez állt rajta: VÉRLEERESZTŐ. Előtte és utána egyegy rajzolt polip ékeskedett. Sajátos testhelyzetében Tarabotti kisasszony nem látta a terem berendezését, egészen addig, amíg Mr. Siemons valami megfejthetetlen latin utasítást nem adott, és a gólem le nem tette. Alexia úgy szökellett volna el tőle, mint valami nem túl kecses gazella, azonban a rémlény meglepődés nélkül elkapta mindkét karját, és visszarántotta magához, hogy mozdulni sem bírt. Miss Tarabotti megdermedt az undortól. Annak ellenére, hogy az imént került csak le a gólem válláról, a bőre még mindig bizsergett a viszolygástól, ha a szörny hozzáért. Leküzdvén a hányingerét, vett egy mély lélegzetet, és igyekezett megnyugodni. Amikor valamelyest sikerrel járt, kirázta a haját az arcából, és körülnézett. A szobában hat, kettesével három csoportba rendezett vasemelvény volt, mindegyik akkora, mint egy nagyobbacska ember. Csavarokkal rögzítették a padlóhoz az emelvényeket, és temérdek, különféle anyagból való kötelék volt a szélükhöz erősítve. Két tudós sürgölődött körülöttük, szürke, térdig érő köpenyben és spektokuláréban, bőrkötésű jegyzetfüzeteket szorongattak, és néha megfigyeléseket firkantottak le birkabőrbe tekert grafitrúddal. Egy idősebb, nagyjából Mr. Siemonsszal egykorú férfi volt még jelen. Minden rettenet

a 304 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

betetőzéseként tweedzakót viselt, és egy olyan trehányul megkötött kravátlit, hogy az majdnem akkora bűn volt, mint a cselekedetei. Rajta is spektokuláré volt, de nagyobb, alaposabban kimunkált darab, mint amilyeneket Alexia addig látott. Mindhárom férfi rájuk pillantott a spektokuláré által óriásira torzított szemekkel, amikor beléptek, de aztán visszatértek a két egymás melletti emelvényen heverő testekhez. Az egyik kenderkötéllel volt lekötözve, a másik... Alexia felkiáltott rémületében. A másikon extravagáns, vértől foltos szilvaszín bársony estélyi zakó volt, több helyen szakadt tengerhabzöld selyemmellény és levendulalila nadrág, őt is lekötözték, ám emellett keze-lába át is volt döfve fakarókkal, amelyeket az emelvényhez rögzítettek, és Alexia nem tudta volna megmondani, miért hever olyan mozdulatlanul: a fájdalom miatt, vagy mert nem is képes mozdulni már. Miss Tarabotti görcsösen rángatózva próbált a barátjához jutni, de a gólem szorosan fogta. Végül Alexia ráébredt, hogy talán nem is olyan nagy baj. Ha természeten túliként megérinti Lord Akeldamát, talán az azonnali halált hozza rá, amilyen legyengült állapotban van az öregúr. A vámpírurat csak természetfeletti ereje tartotta még életben - ha egyáltalán. Maguk! - sziszegte Alexia Mr. Siemonsnak, és egy olyan szót keresett, amely elég szörnyű, hogy leírja vele ezeket az úgynevezett tudósokat. - Maguk filiszteusok! Mit tettek vele? Merthogy Lord Akeldamát nemcsak kikötözték és megkarózták, de rá is kapcsolták az egyik pokoli szerkezetre. Szép kabátjának egyik ujját levágták, vele együtt a selyemingéét is, és a felkarjából egy hosszú fémcső kígyózott. A cső áthúzódott egy gőzüzemű szerkezeten, és annak túloldalán a másik emelvényen fekvő férfi karjában tűnt el.

a 305 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ez utóbbi egyértelműen nem lehetett természetfeletti: napbarnított bőre, rózsás arca volt, bár ő is halottmereven feküdt. Hogy állunk, Cecil? - kérdezte Mr. Siemons az egyik szürkébe öltözött tudóstól, tudomást sem véve Tarabotti kisasszonyról. Csaknem kész, uram. Azt hiszem, igaza lesz az életkort illetően. Ez most sokkal simábban megy, mint a korábbiak. És az elektromos áram alkalmazása? - Mr. Siemons az oldalsza kállát vakargatta. A férfi lenézett a jegyzeteire, és megpiszkálta a spektokuláré szélét. Egy órán belül, uram, egy órán belül. Mr. Siemons boldogan összedörgölte a két tenyerét. Kiváló, egészen kiváló. Akkor nem is zavarom tovább dr. Neebst, úgy látom, elmélyülten összpontosít. Jól tudom, mennyire bele tud mélyedni a munkájába. Igyekszünk csökkenteni a sokk mértékét, uram. Dr. Neebs véleménye szerint ez növelheti a befogadó fél élettartamát - magyarázta a másik fiatal tudós, és elfordult a géptől, ahol addig valamiféle hatalmas emeltyűt igazgatott. Lenyűgöző gondolat, rendkívül érdekes megközelítés. Folytassák, kérem, folytassák! Ne is törődjenek velem! Csak hoztam egy új példányt - intett Miss Tarabotti felé. Rendben van, uram, akkor úgy is teszek - bólintott az első tudós, és visszatért a feladatához, amivel azelőtt foglalatoskodott, mielőtt beléptek volna; Alexiára szinte egy pillantást sem vetett. Alexia Mr. Siemons szemébe nézett. Most már kezdem érteni - mondta halk, hideg hangon -, ki a valódi szörny. Amit maga művel, az messzebbre rugaszkodik a természetestől, mint amilyen messze a vámpírok vagy a farkasemberek valaha is juthatnának. Maga megcsúfolja a teremtést, és nemcsak ezzel – bökött durván az őt még mina 306 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

dig fogva tartó gólemre -, hanem azzal is. - És a szerkezetre mutatott, amely szívócsövével éhesen ásta be magát drága barátja testébe. A rettenetes gép mintha szárazra itta volna a testét, jobban szomjazva a vérre, mint bármely vámpír, akit Alexia valaha ismert. - A szörnyeteg, Mr. Siemons, az bizony maga. Mr. Siemons előrelépett, és keményen pofon ütötte. Az éles csattanásra már dr. Neebs is felnézett. De senki nem szólt semmit, és a három tudós azonnal újra tevékenységbe merült. Alexia hátratántorodott, egyenesen a hideg, merev gólemnek. Azonnal újra visszahőkölt, igyekezvén kipislogni a szeméből a dühös könnyeket. Amikor kitisztult a tekintete, látta, hogy Mr. Siemons mosolyog, azzal a vékony, elmebeteg mosolyával. Udvariasság, Miss Tarabotti - intette, aztán mondott még valamit latinul. A gólem erre feltette Alexiát a másik pár emelvény egyikére. A fiatal tudósok egyike abbahagyta, amit éppen csinált, és odalépett, hogy segítsen lekötözni, amíg a rémgép mozdulatlanul tartja. Mr. Siemons maga hurkolta a köteleket Miss Tarabotti csuklójára és bokájára, de olyan szorosan, hogy Alexia biztosra vette: eláll a vérkeringése. Az emelvényhez súlyos, fémből, ezüsttel bevont vasból készült bilincsek is tartoztak, és még több szörnyű karó, de a tudósok nem gondolták, hogy Miss Tarabotti efféle intézkedéseket igényel. Hozzanak be egy új próbafogadót - rendelte el Mr. Siemons, amint Alexia alaposan le volt kötözve. A szürke köpenyes fiatalember bólintott, letette jegyzettömbjét egy kis polcra, levette a spektokulárét, és kiment. A gólem megállt a csukott ajtó előtt, mint valami csöndes, viaszarcú őr.

a 307 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia oldalra pislantott. Lord Akeldama még mindig némán, mozdulatlanul hevert a balján, a maga emelvényén. Az idősebb tudós, dr. Neebs, úgy tűnt, befejezte a maga feladatát, és most azon buzgólkodott, hogy a csupa cső masinára rácsatlakoztasson egy újabb szerkentyűt. Ez amolyan kisebb motorféleség volt, csupa kerék és fogaskerék. A belsejében egy üveghenger helyezkedett el, mindkét vegén fémlappal. A szürke köpenyes odament, és erősen tekerni kezdte az egyik motorra erősített kart. Nem sokra rá hangos, reccsenő hang hallatszott, és egy ragyogó, reszkető, vakító fehér fénysugár szaladt végig a Lord Akeldama karjához erősített csövön, behatolva a testébe, A vámpír összerándult, megvonaglott, akaratlanul is nekífeszülve a húsába vájó karóknak. A szeme felpattant, és a torkából éles fájdalomsikoly tört fel. A fiatal tudós, fél kézzel tovább tekerve, lehúzott egy másik kart a készüléken, mire a fehér fénysugár most megfordult a vérleeresztőben, és a másik, ájultnak tűnő ember karjába fúródott, aki a Lord Akeldamával párba állított emelvényen feküdt. Az ő szeme is felpattant; ő is összerándult és felsikoltott. A tudós abbahagyta a tekerést, mire az elektromos áram időközben ugyanis Alexia felismerte, hogy csak az lehet elszivárgott. A tudósok a másik asztalhoz rohantak, ügyet sem vetve Lord Akeldamára, aki kicsinek, kiszáradtnak és igen öregnek tűnt. Dr. Neebs ellenőrizte a férfi pulzusát, majd felemelte a szemhéját, hogy spektokuláréjával ellenőrizhesse a pupilláit. A férfi mozdulatlanul feküd.. Aztán hirtelen nyüszíteni kezdett, mint egy gyermek a hisztériás roham végén, amikor már nincs könnye, csak aprókat csuklik. Úgy tűnt, a testében minden izom görcsbe rándul, a két szeme kigúvadt. A három tudós elhátrált, de továbbra is élénk érdeklődéssel figyelték. a 308 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ó, igen, kezdődik - állapította meg elégedetten Mr. Siemons. Igen, igen - erősítette meg dr. Neebs, és összeütögette a tenyeret. - Tökéletes! A szürke köpenyes sietősen jegyzetelt mappájába. Az eredmény sokkal gyorsabb és hatékonyabb, dr. Neebs. Ez jelentős előrelépés. Igen kedvezően fogok erről nyilatkozni a jelentésemben - mondta Mr. Siemons mosolyogva, az ajkát nyalogatva. Dr. Neebs sugárzott a büszkeségtől. - Lekötelez, Mr. Siemons. De meg kell jegyeznem, hogy elégedetlen vagyok az áram erősségével. Ha pontosabban be tudnánk határolni, akár közvetlen lélekátvitelre is képes lehetnék. Mr. Siemons Lord Akeldamára pillantott. Úgy véli, maradt benne még valami? Nehéz megmondani egy ilyen ősi darabnál - tétovázott dr. Neebs -, de talán... A mondata félbeszakadt, amikor hangosan kopogtak az ajtón. Én vagyok az, uram! - hallatszott. Exporitus! - parancsolta Mr. Siemons. A gólem szögletes mozdulatokkal megfordult, és kinyitotta az ajtót. A másik fiatal tudós lépett be - és vele Mr. MacDougall. Ketten cipelték egy ember vászonba csavart testét, amely rendkívül hasonlított egy ókori egyiptomi múmiához. Amikor Mr. MacDougall meglátta, hogy Alexia is ki van kötözve, ledobta a testet, és odarohant hozzá. Jó estét, Mr. MacDougall - köszöntötte Alexia udvariasan. - Meg kell mondanom, nem vagyok valami jó véleménnyel az ön jelenlevő barátairól. A viselkedésük - elegáns szünetet tartott - nemtelen. Miss Tarabotti, annyira nagyon sajnálom! - A jenki kétségbeesésben kis csomóba gyűrte a tulajdon két kezét, és rémülten repesett Alexia körül. -

a 309 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

- Ha már a megismerkedésünkkor tudom, micsoda ön, megakadályozhattam volna ezt. Megfelelő elővigyázatossági intézkedések alkalmazásával... Én... Mindkét tenyerét a szájára tapasztotta, és túláradó érzelmei viharában csak a fejét rázta. Alexia megkockáztatott egy kis mosolyt. Szegény ember, gondolta. Nehéz élet lehet, ha valaki mindenben ennyire gyönge. Kérem, Mr. MacDougall - szakította félbe kettősüket Mr. Siemons. - Tudja, mi forog kockán. A kisasszony megtagadta az együttműködést, tehát a dolognak ekképpen kell lefolynia. Maradhat, ha akar, és megfigyelheti, azonban viselkedjék rendesen, és ne akadályozza a folyamatot. De uram - akadékoskodott a jenki -, nem kellene előbb tesztelni a képességei kiterjedését? Jegyzeteket készíteni, hipotézist felállítani, tudományosabb szempontból közelíteni a kérdéshez? Oly keveset tudunk még erről az úgynevezett természeten túli állapotról. Nem ártana némi elővigyázatosság. Ha valóban olyan egyedi, mint állítják, aligha megengedhető, hogy felesleges kockázatokat vállaljanak a jóllétével kapcsolatban! Mr. Siemons tiltón emelte fel a kezét. Csak egy előzetes átvitelt hajtunk végre. A vámpírok ezt a fajtát „lélektelennek” nevezik. Ha az előrejelzéseink pontosak, nem les szüksége elektrosokk kezelésre az újraélesztéshez. Nincs lelke, hm? De mi a helyzet, ha az én elméletem bizonyul helyesnek, és nem az önöké? - Mr. MacDougall már az elviselhetetlenség határáig aggodalmasnak tűnt: remegett a keze, a homlokán izzadság csillant. Mr. Siemons gonoszul rámosolygott. Reménykedjünk, az ő érdekében, hogy nem így lesz. — Azzal el fordult, és elkezdett utasításokat osztogatni a többieknek. a 310 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Készítsék elő vérleeresztésre! Hadd lássuk, valójában meddig terjednek a némber képességei. Dr. Neebs, befejezte azzal az alannyal? Dr. Neebs bólintott. Pillanatnyilag igen. Cecil, kérem, továbbra is tartsa megfigyelés alatt! Azonnal jelentést kérek, ha nőni kezdenének a fogak. - Nekiállt szétválasztani a korábban összekapcsolt két gépet egymástól, valamint Lord Akeldamától és áldozattársától. Kihúzta a csöveket a karjaikból, és Alexia ijedten látta, hogy a vámpír húsában tátongó lyuk nem zárul össze és gyógyul meg azon nyomban. Aztán már nem volt ideje, hogy Lord Akeldama miatt aggodalmaskodjon, mert a gépezetet felé kezdték tolni. Dr. Neebs lépett mellé egy igen élesnek látszó késsel. Leszakította Alexia ruhaujját, és tapogatni kezdte a könyökhajlatát, vénát keresve. Mr. MacDougall végig ott motyogott a háttérben, idegeskedett módfelett, ámde segíteni nem próbált, ellenkezőleg, félénken hátralépett és elfordult, hogy ne is lásson semmit. Miss Tarabotti hiábavalóan rángatta a kötelékeit. Dr. Neebs beigazította spektokuláréja fókuszát, és ráhelyezte a kést Alexia bőrére. Hatalmas csattanás visszhangzott végig a szobán. Valami nagy, nehéz és felettébb dühös vágódott az ajtónak kívülről, akkora erővel, hogy még a belső oldalon álló gólem is beleremegett. Mi a fene ez? - nézett fel dr. Neebs. A kés megpihent Tarabotti kisasszony karján. Az ajtó újra megdöndült. Kitart - jelentette ki Mr. Siemons magabiztosan. Azonban a harmadik hatalmas csapástól az ajtólap repedezni kezdett. Dr. Neebs felemelte a kést, amellyel Alexia karját akarta felvágni, és inkább védekezőn maga elé emelte. Az egyik fiatal tudós rémülten felsikoltott, a másik fel-alá rohangálva igye-

a 311 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

kezett magának valami fegyvert keresni a szobában elszórt tudományos holmik között. Cecil, nyugodjon meg! - üvöltötte Mr. Siemons. - Az ajtó ki fog tartani! - Ám hallani lehetett a hangján, hogy ezzel saját magát is csak áltatja. Mr. MacDougall! - sziszegte oda Alexia, kihasználva az általános felfordulást. - Esetleg volna olyan szíves, és hasznossá tenné magát, és kikötözne? A szólított remegve nézett rá, mintha nem értené, amit hall. Az ajtó megadta magát és beszakadt, a szálkák záporán át pedig egy hatalmas farkas rontott be. Hegyes, fehér fogairól rózsaszínes nyál csepegett, barna-szürke-arany márványos bundája a pofáján összetapadt a vértől. Alexiára nézett, és ő látta, hogy a sárga lánggal ragyogó szemekben cseppnyi emberség sem rejtőzik. Lord Maccon súlya jó kétszáz font körül lehetett, és Miss Tarabotti első kézből tapasztalhatta, hogy ennek igen nagy része színtiszta izom. Ebből egy óriási, brutálisan erős farkas kerekedett, és mind a kétszáz fontját hajtotta a düh, az éhség és a hold tébolya. A farkasember úgy csapott le a vérleeresztő szobára, mint egy fogakból és karmokból álló vihar, és válogatás nélkül törtzúzott mindent, amit ért. A tudósokat is. Egyszerre mindenen eluralkodott a zaj, a vér, a pánik. Miss Tarabotti a látványtól elrémülve elfordította a fejét, amennyire csak tehette, és újfent megpróbált hatni a jenkire. Kérem, Mr. MacDougall, szabadítson ki! Meg tudom állítani! De a fiatalember csak lapult egy távoli sarokban, és félelemtől reszketve bámulta az őrjöngő farkast. Ó! — csattant fel Miss Tarabotti mérgesen. - Kötözzön ki, de azonnal, maga nevetséges ficsúr!

a 312 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ahol a kérések süket fülekre találtak, a parancs megtette a hatását. Alexia éles szavai áttörték Mr. MacDougall rettegését. Mint aki hipnózis alatt áll, úgy kezdett szöszmötölni a Tarabotti kisasszonyt fogvatartó csomókkal, de végül sikerült annyira meglazítania azokat a csuklóján, hogy Alexia kiszabadítsa a kezét, és maga oldja ki a bokáin lévőket. Akkor leugrott az emelvényről. Latin szófüzér hasított a rombolás hangjaiba, és a gólem mozgásba lendült. Mire Alexia talpra tudott állni - beletelt egy percbe, hogy a keringés visszatérjen a lábába -, a farkasember és a gólem már egymással harcolt az ajtóban. Az a néhány dolog, ami dr. Neebsből és a fiatal tudósokból maradt - spektokuláré, belsőségek - vértócsában úszott a padlón. Miss Tarabotti nagyon igyekezett, hogy ne hányja el magát. Az öldöklés szaga gyomorforgató volt: friss hús és olvadt réz. Mr. Siemons azonban mindeddig sértetlen maradt, és látván, hogy a teremtménye lefoglalja a természetfeletti lényt, Alexia után vetette magát, egy magafajta jól táplált emberhez képest meglepő fürgeséggel. Felkapta dr. Neebs hosszú kését, és mielőtt Tarabotti kisasszony védekezhetett volna, már a torkának is feszítette. Ne mozduljon, Miss Tarabotti! Maga sem, Mr. MacDougall. Maradjon csak, ahol van! A farkasember állkapcsa összezárult a gólem torkán, mintha azon igyekezett volna, hogy letépje a fejét; mindazonáltal hiába, mert a rémgép csontvázának anyaga túl keménynek bizonyult még az ő számára is. A fej megbicsaklott, de a helyén maradt. A gólem tapadós, elfeketült vére sugárban ömlött ki a nyakán tépett sebekből, egyenesen a farkas pofájába. Az prüszkölve eleresztette. Mr. Siemons lassan araszolni kezdett a farkas és a gólem által még mindig el torlaszolt ajtó felé, maga előtt taszigálva Miss Tarabottit, a késsel a torkán. Oldalról akarta elkerülni a farkast, azona 313 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

ban az odakapta a fejét, és figyelmeztetőn rávicsorgott. Mr. Siemons visszahőkölt, és a kés pengéje Tarabotti kisasszony bőrébe vágott. Alexia riadt hangocskát adott ki. A farkas szimatolt, ragyogó sárga szeme összeszűkült. Minden figyelmét Alexiára és Mr. Siemonsra fordította. A gólem hátulról támadott: megragadta a farkas torkát, hogy megfojtsa. Szent iszten, de éhesz vagyok! - selypegte ekkor egy hang. Lord Akeldama kísérleti emberpárja volt, akiről mindenki elfeledkezett, s most felállt az emelvényén. Hosszú, jól fejlett agyarai voltak, és úgy nézett körül, mint aki határozottan csak egyvalamit keres. A pillantása átsiklott Lord Akeldamán, a farkasemberen és a gólemen, azonban érdeklődve időzött Miss Tarabottin és Mr. Siemonson, mielőtt megakadt volna a leginkább hozzáférhető táplálékon a szobában: Mr. MacDougallon. A sarokban kucorgó jenki felsikoltott, amikor az újonnan kreált vámpír átvetette magát Lord Akeldamán, és természetfeletti fürgeséggel tette meg a köztük lévő távolságot. Miss Tarabotti nem nézhette tovább tétlenül az események alakulását, mert a figyelmét újra az ajtóban történtek kötötték le, mindazonáltal hallotta, hogy Mr. MacDougall újra sikolt, aztán az ököl harc puffogó zajait. A farkasember azon igyekezett, hogy lerázza a hátáról a gólemet. azonban az vasmarkába fogta szőrös nyakát, és nem eresztette. Így az ajtó részben őrizetlen maradt, és Mr. Siemons újra arrafelé taszigálta Alexiát. Miss Tarabotti, azon az estén már talán századszor, azt kívánta, bár csak nála lenne hűséges napernyője. Azonban a szerszám hiányában a második legjobb dolgot cselekedte:

a 314 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

keményen hasba könyökölte Mr. Siemonst, miközben csizmája sarkával a lábujjaira taposott. Mr. Siemons felkiáltott fájdalmában és meglepetésében, és eleresztette Alexiát. Miss Tarabotti diadalkiáltással fordult ki a karjából, s ez újra rájuk vonta a farkasember figyelmét. A saját biztonságát szem előtt tartva, Mr. Siemons végre eldöntötte, hogy Miss Tarabotti veszett ügy, és inkább kitört a helyiségből. Ahogy félőrülten rohant végig a folyosón, teli torokból kiáltozva hívta a többi tudóst. A gólem azonban nem hagyott fel a harccal: vasmarka csak még szorosabbra zárult a farkas nyakán. Alexia nem tudta, mitévő legyen: Lord Maccon összehasonlíthatatlanul jobb eséllyel szállhatott szembe a gólemmel farkas alakjában. Csakhogy a gróf még fulladozva is őfelé tartott, márpedig azt Alexia nem engedhette meg, hogy hozzáérjen, ha utóbb még élve óhajtja viszontlátni. Egy rekedt hang szólalt meg: - Törölje el a szót, kedves tulipánom! Alexia odapillantott. Lord Akeldama, sápadtan és láthatóan kínzó fájdalmak között, felemelte a fejét, és homályos tekintettel figyelte a küzdelmet. Miss Tarabotti megkönnyebbülésében felsikkantott. Él! Csakhogy nem értette, mit akar tőle. A szót - ismételte a vámpírúr, és a hangja megtört kínjában. - Törölje el a szót a homunculus simulacrum homlokán! — Azzal kimerülten visszahanyatlott. Miss Tarabotti oldalra vetette magát, hogy odaférjen, aztán, bár borzongott undorában, kinyúlt és végighúzta a kezét a kreatúra homlokán. Elhibázta: csak a végét sikerült elmaszatolnia, a VIXI-ből VIX lett.

a 315 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Mindenesetre ennek is volt némi haszna: a rémgép megmerevedett, és a szorítása eléggé meglazult ahhoz, hogy a farkas lerázhassa magáról. A gólem még mindig mozgott ugyan, de immár láthatóan nehézkesen. A farkasember minden lángoló sárga figyelmét Miss Tarabottira fordította. Mielőtt még megpróbálhatott volna ráugrani, Alexia minden félelem nélkül előrelépett, és most ő fonta két karját a szőrös nyak köré. A változás ezúttal kevésbé volt rémes, vagy talán ő szokott hozzá az érzéshez. Az érintése nyomán eltűnt a bunda, csont, izom, bőr formálódott újra, és Alexia hamarosan újra a mezítelen - köhögve fuldokló - Lord Maccont tartotta a karjában. Annak a gólemnek pocsék íze van - jelentette ki a gróf, és a kézfejével megtörölte a száját. Semmi haszna sem volt, csak még jobban szétkente a vörös nyomokat az arcán és az állán. Miss Tarabotti inkább nem hozta szóba, hogy a gróf a tudósokba is belekóstolt, ehelyett megtörölte annak arcát a szoknyájával. A ruhának már úgyis mindegy volt. Karamellbarna szemek néztek rá, és Alexia örömmel látta, hogy a düh és éhség helyett emberi értelem lakozik bennük. Nem esett baja? - kérdezte Lord Maccon, és nagy tenyerével gyengéden megsimította Tarabotti kisasszony arcát, majd lejjebb siklott a keze. Azonban amikor elérte a vágásnyomot a nyakán, megállt. A tekintetében, habár érintette Alexiát, újra fellobbant a sárga láng. - Széttépem a kurafit közölte, és csendes hangjában csak még fenyegőbb volt a düh. - Egyenként húzom ki a csontjait az orrán át. Miss Tarabotti türelmetlenül leintette.

a 316 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Annyira nem mély. - De azért belesimította az arcát a férfi kezébe, és kiszakadt belőle egy reszketeg sóhaj, amiről nem is sejtette, hogy eddig benne szorult. Lord Maccon keze, immár dühében reszketve, tovább vándorolt, sérüléseket keresve. Gyengéden végigsimította a ruhából kitűnő horzsolásokat, majd a vállát, a karját, amíg fel nem fedezte a vágást Alexia karján. A vikingeknek igazuk volt - állapította meg. — Felnyitni a hátát, és kirágni a szívét. Ne beszéljen gusztustalanságokat - intette a vizsgálata tárgya. - Amellett ezt én magam csináltam. Mi?! Alexia hanyagul megvonta a vállát. Kellett valami nyom, amit követhet. Maga kis hülye - közölte Lord Maccon. Bevált, nem? A gróf ujjai egy pillanatra követelőzőn fonódtak Tarabotti kisasszony karjára, aztán magához húzta, széles, csupasz mellére ölelte, és vadul, vágytelin, mégis valamiképp kétségbeesetten megcsókolta, fogak, nyelvek, minden. Úgy falta Alexia száját, mintha nélküle elpusztulna; elviselhetetlenül érzéki volt, még annál is kínzóbb, mint amikor valaki engedi, hogy kivillanjon a bokája. Miss Tarabotti készségesen engedett neki, szétnyitva az ajkait. Annyira gyűlölöm, hogy félbe kell szakítanom a turbékolást, drága gerlepárom, de ha esetleg megoldanák, hogy engem is eloldozzanak innen... - rebbentette őkét szét egy lágy hang. - Amellett az ügy még koránt sincs befejezve. Lord Maccon úgy merült fel, és nézett körül pislogva, mint aki csak most ébred, félig lidércnyomásból, félig vágyálomból. -

a 317 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Miss Tarabotti úgy fordult, hogy csak a gróf tenyerébe fészkelt saját keze kösse össze őket. Még ez is megnyugtató volt, ráadásul hatékony. Lord Akeldama még mindig az emelvényen hevert. Mr. MacDougall még mindig küszködött az új vámpírral. Te jóságos ég, ez még él? - szaladt ki Tarabotti kisasszony száján, és nem lehetett tudni, de még ő maga sem volt biztos, melyikükre érti. Úgy tűnt, egyenrangú felek: a vámpír még nem szokott hozzá új erejéhez és képességeihez, a jenki pedig kétségbeesett rémületében erősebbnek bizonyult, mint korábban vélték. Hát akkor, szerelmem - szólalt meg Alexia valami különös merészséggel —, mehetünk? A gróf megindult, aztán megtorpant, és mozdulatlanul megállt. Az vagyok? Hogy micsoda? - Miss Tarabotti zavart tettetve lesett ki rá kusza fürtjei mögül. Nem, szó sem lehet róla, hogy megkönnyítse a gróf dolgát. A szerelme? Nos, ön farkasember, skót, mezítelen, talpig véres, és én mégis fogom a kezét. Lord Maccon megkönnyebbülésében nagyot sóhajtott. Jó. Akkor ez el van intézve. Odasétáltak a küzdő Mr. MacDougall és a vámpír mellé. Alexia nem volt benne teljesen biztos, hogy vissza tud-e változtatni egyszerre két természetfelettit, de kész volt kipróbálni. Elnézést - közölte, azzal vállon ragadta a vámpírt. Az meglepve fordult az új fenyegetés felé - de az agyarai már visszahúzódtak. Miss Tarabotti rámosolygott, és Lord Maccon már el is kapta a fülénél fogva a fickót, mielőtt az egyetlen fenyegető mozdulatot tehetett volna Alexia irányába. a 318 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ejnye, ejnye - leckéztette a gróf -, még az újszülött vámpírok is csak az önkéntes áldozatok véréből fogyaszthatnak. - Eleresztette a férfi fülét, de azonnal állcsúcson is vágta, szakértő jobbhoroggal, olyan erővel, hogy az elvágódott a padlón. Tartós lesz? - pislogott Alexia a kiütött vámpírra. Minthogy már nem fogta sehol, az könnyen magához térhetett. Néhány percig minden bizonnyal eltart - felelte Lord Maccon a hivatali hangján. Mr. MacDougall, aki csak néhány szúrásból vérzett a nyaka egyik oldalán, zavartan pislogott megmentőire. Legyen jó fiú, és kötözze meg jó alaposan - kérte Lord Maccon, és átadott a jenkinek egy tekercs kötelet az egyik szomszédos asztalról. - Nekem most csak egy használható kezem van. Uram, ki maga? - kérdezte Mr. MacDougall, miután tetőtől talpig végigmérte a grófot, és a pillantása megállapodott összekulcsolt kezükön - legalábbis Alexia feltételezte, hogy azon. Mr. MacDougall, a kérdéseivel várnia kell - feddte meg Miss Tarabotti. A jenki engedelmesen bólintott, és nekilátott megkötözni a vámpírt. Szerelmem - nézett Alexia a grófra. Másodszorra már sokkal könnyebben jött a szájára a szó, bár még mindig rémesen merésznek érezte magát miatta. - Kioldozná Lord Akeldamát? Én nem merek hozzáérni, amíg ennyire le van gyengülve. Lord Maccon nem árulta el, hogy amennyiben Alexia a szerelmének nevezi, ő szinte bármit hajlandó megtenni. Odasétáltak Lord Akeldama emelvényéhez. Szervusz, királylány - köszöntötte a gróf a vámpírt. Ezúttal jól beleestél a szószba, hm? Lord Akeldama szintén végigmérte. -

a 319 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Édes, mezítelen kisfiúcskám, a helyedben én nem használnék ilyen nagy szavakat. No nem mintha engem zavarna, természetesen. Lord Maccon erre annyira elvörösödött, hogy a pír lekúszott a nyakán a melléig. Alexia lenyűgözőnek találta. A gróf minden további megjegyzés nélkül kikötözte a vámpírurat, aztán, olyan gyengéden, ahogy csak tudta, kihúzta a karókat a végtagjaiból. Lord Akeldama sokáig feküdt mozdulatlan csöndben utána. Miss Tarabotti aggódott. A vámpír sebeinek már gyógyulniuk kellett volna, ehelyett azonban megmaradtak hatalmas, tátongó lyukaknak. Még csak vér sem csöppent belőlük. - Legdrágább leányom - sóhajtotta végül Lord Akeldama, kimerülten, azonban értő szemmel vizsgálgatva a grófot -, micsoda látványosság! Én ugyan sosem voltam nagy híve a farkasembereknek, de mondja csak, hát ez itt nincsen igazán nagyon jól eleresztve? Tarabotti kisasszony csúnyán nézett rá. Az az én dolgom közölte figyelmeztetőn. Ó, emberek - kuncogott a vámpírúr -, a birtoklási vágyatokkal... Nem vagy magadnál - szólalt meg Lord Maccon. Eltalálta, Kézenfekvő gróf. Miss Tarabotti óvatosan, hogy ne érjen hozzá, közelebb hajolt, és megvizsgálta Lord Akeldama sebeit. Nagyon szerette volna megölelni a barátját, és vigasztalni, de biztos volt benne, hogy a legkisebb érintésével megölné. Már vámpírként magától is éppen elég közel járt a halálhoz, és ha vissza kellett volna térnie ember mivoltába, az kivégezte volna. Ki van száradva - állapította meg. Igen - felelte a vámpírúr. - Minden csepp abba ment intést az állával a Mr. MacDougall felügyelete alatt heverő új vámpírra. -

a 320 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Gondolom, elfogadhatsz tőlem némi felajánlást-javasolta Lord Maccon némiképpen kételkedve. - Használna? Úgy értem, mennyire tesz emberré a természeten túli érintése? Lord Akeldama gyengén megrázta a fejét. Ahhoz nem eléggé, hogy táplálkozni tudjak belőled, úgy vélem. Lehet, hogy beválna, de ugyanúgy meg is ölhet téged. Lord Maccon ebben a pillanatban váratlanul hátrarándult, magával húzva Alexiát is. A nyaka köré két kéz körömtelen ujjai fonódtak. A gólem eddigre mászott át a szobán, lassan, de eltökélten, és még mindig megpróbálta véghezvinni az utolsó parancsot, miszerint meg kell ölnie Lord Maccont. És ezúttal, hogy a grófot ember alakjában találta, jó eséllyel újra nekirugaszkodott a feladatnak. -

a 321 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

L

Zsuzsa

ord Maccon hörögve kapkodott levegő után, fél kézzel próbálta leküzdeni a visszataszító rémgépet. Miss Tarabotti a saját szabad kezével püfölte ugyan a gólemet, azonban mindez kevés volt ahhoz, hogy letépjék a gróf nyakáról. Alexia már kész volt elereszteni Lord Maccon kezét, és hátralépni, tudva, hogy a gróf farkas alakban képes lenne kiszabadítani magát, amikor Lord Akeldama reszketegen felállt az emelvényén. A mellényzsebéből előszedett egy csodával határos módon makulátlan, fehér csipke zsebkendőt, odabotorkált, és letörölte a félig elkent szó maradékát a gólem homlokáról. A szörny eleresztette Lord Maccont, és összecsuklott. Ezután a legfurább dolgok egyike következett. A bőre lassú patakokban elkezdett leolvadni róla, mint a meleg méz. Sűrű, fekete vér tört elő, valami darabos anyaggal együtt, és elkeveredett a bőr maradványaival, végül az egész lecsúszott a fém csontvázról. Nemsokára a gólemből nem maradt más, mint az alvadt vér, viasz és apró, fekete törmelékek tócsájában heverő vasváz, és rajta néhány szakadt ruhadarab. Úgy tűnt, a belseje valóban fogaskerekekből és óraműből állt.

a 322 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A lenyűgöző megsemmisülésről Lord Maccon vonta el Miss Tarabotti figyelmét. Hé, hűha - mondta a gróf, és szabad kezével Lord Akeldamáért kapott. A vámpírúr valóban lebukott az emelvényről, hiszen maradék erejét is felemésztette a gyilkos zsebkendő használata. Lord Maccon fél kézzel nem tudta megtartani, csak lassítani estében, és Lord Akeldama egy szomorú lila bársonykupacba omlott a padlón. Miss Tarabotti fölé hajolt, óvakodva, nehogy megérintse. A vámpírúr valamiképpen még mindig életben volt. Nahát... - dadogta Alexia a gólemre, vagyis inkább a maradványaira pillantva. - Hogyhogy önnek sikerült? Hogy csinálta? Ön csak az I-t törölte le? - kérdezte Lord Maccon, és ő is elgondolkodva nézte a homunculus simulacrum romjait. Tarabotti kisasszony bólintott. Tehát a VIXI igéjét, miszerint élni, a VIX jelzőre változtatta, aminek a jelentése: nehezen, épphogy csak. Így a gólem még mindig képes volt mozogni, de nehezen, épphogy csak. Ahhoz, hogy teljesen tönkretegyük, egészen el kellett törölni az aktivációs igét hordozó részecskéket, és ezzel megtörni az étermagnetikus kapcsolatot. Na és, nekem ezt honnan kellett volna tudnom? duzzogott Miss Tarabotti. - Ez volt az első gólemem. Ahhoz képest nagyon is jól elbánt vele, gyöngyöm, egy ilyen rövid ismeretség után - dicsérte Lord Akeldama még fektében is, azonban csukott szemmel: ugyan egyelőre tartotta magát, de a Nagy Összeomlás már aligha váratott sokáig magára. Hangos csörömpölés és kiáltozás hallatszott be a folyosóról. Már most meg mi ez a felfordulás? - csattant fel Lord Maccon, és Alexiát magával húzva felállt. A szobába egy kisebb seregre való, kifogástalanul öltözött fiatalember özönlött be, magukkal hurcolva a gúzsba kötött Mr. Siemonst. a 323 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Amikor meglátták, hogy Lord Akeldama a padlón hever, egyként sikoltottak fel, majd jó néhányan oda is rohantak hozzá, körbevették, és aggodalmasan nyikkantgatva vizsgálgatták. Ezek Lord Akeldama dolgozói - tudatta Alexia. Sose jöttem volna rá - felelte Lord Maccon gúnyosan. De hogy kerültek ide? — folytatta Miss Tarabotti. Az egyik fiatal férfi, akire Alexia jól emlékezett — valóban csak néhány órája lett volna, hogy látta? -, hamar rájött, mi lehet az orvosság az ura bajára. Félretolta a többi ficsúrt, levette kék selyemzakóját, feltűrte az ingujját, és felajánlotta a karját a kiszipolyozott vámpírnak. Lord Akeldama lassan kinyitotta a szemét. Ó, az én éles eszű Biffym! Ne hagyd, hogy túl sokat igyak egyedül belőled. Biffy előrehajolt, és homlokon csókolta a vámpírurat, mint egy kisgyereket szokás. Természetesen nem, uram. - Azzal gyengéden Lord Akeldama fehér ajka elé emelte a csuklóját. A vámpír egy megkönnyebbült sóhajjal ráharapott. Biffy egyaránt okos és erős volt ahhoz, hogy időben elhúzza a kezét, és maga helyett odaintsen egy másik dolgozót. Lord Akeldama annyira kiszáradt a kínzásoktól, hogy egyetlen donorban helyrehozhatatlan kárt tehetett volna. Szerencsére azonban egyik dolgozója sem volt olyan ostoba, hogy egymaga akarja megoldani a gyógykezelést. A második hamarosan átadta a helyét egy harmadiknak, majd egy negyediknek. A vámpírúr sebei végül elkezdtek összezárulni, és riasztó szürke bőre lassan újra felvette szokásos porcelánfehér árnyalatát. És most magyarázatot szeretnék kapni, drágáim szólította fel s fiatalembereket Lord Akeldama, amikor visszanyerte az erejét.

a 324 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A mi kis információgyűjtő kőrútjaink, amelyeket a társaság krémjének összejövetelein folytattunk, jóval több és jóval hamarabbi sikerrel jártak, mint arra számítottunk, uram felelte Biffy. - Amikor hazatérve nem találtuk önt sehol, azonnal akcióba léptünk azon adatok alapján, amiket legutoljára szereztünk meg, mégpedig, hogy a Snodgrove hercegének rezidenciája mellett megnyílt tudományos klubban éjjelente gyanús jövés-menés van, és ragyogó fehér fény szüremlik ki onnan. És milyen jól tettük - folytatta, fél kezével egy hímzett, lazacrózsaszín kendőt csavarva a csuklójára, és a fogával húzva meg a csomót. - Nem mintha kétségbe vonnánk az ön képességét arra vonatkozóan, hogy uralni tudja a helyzetet - tette hozzá, tisztelettel pillantva Lord Macconra, és bár a mondat hordozott némi kétértelműséget, Biffy hangjában nem volt semmi gúny, annak ellenére, hogy az alfa még mindig tökéletesen meztelenül állt előtte. - Azt el kell mondanom, hogy a le-föl mozgó kabin kezelése egy kicsit megakasztott, de végül arra is rájöttünk. Mindenképp be kell szereltetnünk egy hasonlót a házba, uram. Meggondolom - biccentett Lord Akeldama. Nagyon jó munkát végeztek - szólalt meg Miss Tarabotti, aki hitt benne, hogy nem szabad fukarkodni a dicsérettel, ha azt kiérdemelték. Biffy lehúzta az ingujját, és visszavette a zakóját széles, izmos vállára. Elvégre egy hölgy is jelen volt, még ha botrányosan szét is zilálódott a frizurája. Lord Maccon szólalt meg: - Valakinek el kellene mennie a NYIHA-hoz is, és kihívni néhány ügynököt, hogy elrendezzék a formaságokat. Körülnézett, mintha leltárt készítene: három halott tudós, egy új vámpír, egy megkötözött Mr. Siemons, egy összevissza dadogó Mr. MacDougall, egy másik, múmiaszrű test, amelybe -

a 325 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia vérét kívánták volna átömleszteni, és a gólem maradványai. A szoba igazi csatatér volt. A gróf megborzongott, ha a rá váró papírmunkára gondolt. Nem a maga három áldozata zavarta; fő kioltóként a királynő és a birodalom kinevezett gyilkosa volt. De a gólem egymagában előreláthatóan nyolc nyomtatványba kerül majd, és alighanem még három olyanba is, amiről egyelőre fogalma sincs. Sóhajtott. És aki megy, azt is mondja meg a NYIHA-ban, hogy nagyon gyorsan szükségünk van nyomozókra is, hogy kipucolják ezt a mocskot. Nézessék meg velük, van-e szelleme a háznak, ha igen, vegyék rá, hogy mutassa meg a rejtett kamrákat. Ez a hely egy logisztikai rémálom. Miss Tarabotti együttérzőn végigfuttatta a hüvelykujját a gróf öklének bütykein. A férfi szórakozottan az ajkához emelte Alexia kezét, és csókot lehelt az erekre a csuklóján. Biffy intett egy dolgozónak, aki készséges vigyorral a fejébe csapta a kalapját, és kirobogott. Alexia nagyon szerette volna, ha neki is van ennyi ereje; most már kezdte érezni az este utóhatásait. Az izmai sajogtak, és a bántalmazások apró nyomai - a kötélnyomok a csuklóján és a bokáján, a metszések a torkán, a karján - lüktető fájdalommal jelentkeztek. Lord Maccon Biffyhez fordult. A potentátra is szükségünk lesz, ha be akarjuk záratni ezt a helyet. Van az urának olyan dolgozója, aki az árnyékkormány elé juthat anélkül, hogy kikérdezzék? Vagy menjek magam? Biffy udvariasan, de határozottan végigmérte a grófot. - Ilyen ki nézettel, uram? Nos, bizonyára sok ajtó megnyílna ön előtt, de nem a potentáté.

a 326 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon, aki láthatóan elfeledkezett tulajdon meztelenségéről, erre csak sóhajtott. Alexia ebből örömmel arra következtetett, hogy valóban sokszor mászkál privát szobáiban pucéran. A házasság egyre szebb színekben tűnt fel előtte, habár arra gyanakodott, hogy ez a gyakorlat hosszú távon zavaró lehet. Biffy zavartalanul ékelődött tovább a gróf kinézetén. Legjobb tudomásunk szerint a potentát hajlandóságai másfelé mutatnak. Hacsak persze nincs éppen a királynő társaságában, mert akkor meglehet, azonnal bejutna hozzá. Jelentőségteljes szünetet tartott. - Hiszen mind tudjuk, hogy a királynőnk kedvel néha valami skótot. - És célzatosan felvonta a szemöldökét. Nem mondja... ? - kapott Miss Tarabotti levegő után: amit hallott, valóban mélyen megdöbbentette, az este során először. Azok a pletykák Mr. Brownról igazak voltak? Bifíy kényelmes tartásba helyezkedett. Minden szó, drágám. És azt tudja, mit hallottam a minap? Hogy a... Szóval? - szakította félbe Lord Maccon. Biffy a Lord Akeldamával foglalatoskodó fiatalemberek egyikére, egy vékony, fakószőke, arisztokratikus sasorral rendelkező dolgozóra mutatott, aki tetőtől talpig vajsárga brokátba volt öltözve. Látja ott azt a kanárit? Az ott, hiszi-e vagy sem, Trizdale vikomt. Hé, Tizzy, gyere csak ide! Van itt neked egy kis munka. A sárga ruhás ficsúr pipiskedve hozzájuk lépett. Az urunk nem néz ki jól, Biffy, én mondom. Igazából elég beteg. Biffy megnyugtatón vállon veregette. Ne aggaszd a csinos fejecskédet miatta, rendbe fog jönni a mi drága urunk. De most Lord Maccon szeretne megbízni egy feladattal. Semmiség az egész. Azt akarja, hogy kerüld meg a vén

a 327 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Buckyt, és kerítsd meg a potentátot. Kell valami politikai ütőerő, ha érted, mire gondolok, és a dévánnak ma éjjel nem sok hasznát vehetnénk. Telihold, meg minden. Vau, vau. Na, gyerünk, pucolj már! Az ifjú vikomt még egy aggodalmas pillantást vetett Lord Akeldama felé, azzal kiment. Alexia Biffyre nézett. Trizdale hercege tudja, hogy az egyetlen fia dolgozó? Biffy óvatosan csücsörített. Én ezt így nem mondanám. Nahát - állapította meg Miss Tarabotti -, mennyi pletyka egyetlen éjjel! Most egy másik ficsúr tűnt fel, és átnyújtott a grófnak egy hosszú, szürke köpenyt, ugyanolyat, mint amilyet a fiatalabb tudósok viseltek a klubban. Lord Maccon elmorgott valami köszönetfélét, és felvette. Amilyen magas volt, a köpeny így, nadrág nélkül szinte botrányosan rövid volt rajta, de elfedte a legintimebb részeket. Alexia némileg csalódott volt. Láthatóan Biffy is. No hát, Eustace, miért intézkedsz és teszel efféléket? kérdezte dolgozótársát. Már egészen szűkös volt — felelte Eustace minden megbánás nélkül. Lord Maccon ekkor közbevágott, és gyorsan kiosztott egy csomó utasítást, amelyet az összegyűlt fiatalemberek csapatostul azonnal el is kezdtek véghezvinni, úgy azonban, hogy ehhez a grófnak minél többször meg kelljen hajolnia. Lord Maccon szemében olyas csillogás ült, ami arra engedte következtetni Alexiát, hogy az alfahím pontosan tudja, mire megy ki a játék, és velük szórakozik. Egy kisebb csapat elment, hogy átkutassák a folyosókat további tudósok után, akiket aztán elkaptak és bezártak a korábban a vámpíroknak szánt cellákba. Habár Lord Akeldama fiúi úgy festettek, mint a ma született báránykák, mindannyian a 328 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

rendszeresen bokszoltak, és legalább hat közülük olyan ruhát hordott, amelyet kifejezetten az izmok elrejtésére szabtak. Lord Maccon utasítása szerint a bezárt farkasokat nem eresztették ki - a kelleténél jobban nem akarták próbálgatni Miss Tarabotti képességeit. Ugyanakkor a befogott vámpírokat kiengedték, és megkérték őket, hogy maradjanak segíteni a NYIHAjegyzőkönyvekkel. Néhányan valóban maradtak is, de sokukat arra kényszerített az éhség, hogy hazasiessenek, vagy a vérszajhákhoz, táplálkozni. Néhány pedig szintén elkalandozott a folyosókon, és ha egy-egy tudós szerencsésnek hitte magát, mert elkerülte Lord Akeldama ficsúrjait, azt ők kapták el, és a legszörnyűbb módokon pusztították el. Ehh - mondta Lord Maccon, amikor ezt meghallotta még több papírmunka, és ráadásul egy olyan éjjelen, amikor Lyallra sem számíthatok. Rendkívül dühítő. Majd én segítek - ajánlkozott Alexia vidáman. Hát hogyne, tudhattam volna, hogy megragad minden alkalmat, hogy beleártsa magát a munkámba, maga elviselhetetlen nőszemély.. Miss Tarabotti mostanra már tudta, hogyan kell kezelni az efféle morgást. Körbepillantott, és amikor megbizonyosodott róla, hogy mindenki el van foglalva valami mással, a gróf mellé lépett; és finoman megharapta a nyakát. Lord Maccon megugrott, és a köpenye elejéhez kapta a kezét. Annak szegélye kissé megemelkedett. Ezt hagyja abba! Nagyon hatékony vagyok - erősködött Alexia, egyenesen a férfi fülébe. - Adjon nekem valami hasznos munkát, vagy kénytelen leszek kitalálni valami mást, amivel elszórakoztathatom magamat.

a 329 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A gróf nyögött. Ám legyen, nem bánom, segíthet a papírmunkával. Alexia elégedetten elmosolyodott. Na, hát ennyire nagy dolog volt ez? A gróf felvonta a szemöldökét, és kissé odébb mozdította odalent a tenyerét, hogy Alexia láthassa a piszkálódása eredményét. Miss Tarabotti megköszörülte a torkát. Olyan nehéz volt? - fogalmazta újra a kérdést. Elhiszem, hogy maga sokkal jobb a papírmunkában nálam - ismerte be a gróf kelletlenül. Tarabotti kisasszony emlékezetébe idézte, miként festett az iroda, amikor utoljára járt ott. Az biztos, hogy jobban szervezem a dolgaimat. Maga meg Lyall addig fognak engem hajszolni, amíg össze nem esek, mi? - morogta Lord Maccon mérgesen, a máris terhes feladatok sorára gondolva. Mindezek után a takarítás meglepő gyorsasággal zajlott. Miss Tarabotti lassan megértette, hogyan létezett, hogy Lord Akeldama mindig olyan sokat tudjon. A fiúi csodálatosan hatékonyak voltak, szinte mindenhol jelen voltak, és Alexia eltűnődött, vajon a múltban hányszor tűnt fel egy-egy ifjonc a köreiben, aki látszólag túl ittas vagy túl buta volt, mégis mindent megfigyelt. Mire az öt NYIHA-ügynök - két vámpír, két ember és egy szellem - megérkezett, voltaképpen már minden rendben volt. A folyosókat alaposan átkutatták, a vámpírok vallomásait felvették, a rabokat és a farkasokat biztonságba helyezték, és valaki még Lord Macconnak is talált egy félig sem a méretére illő térdnadrágot. Biffy, munkakörét túlszárnyalva, néhány, dr. Neebs gépeiből szétgurult fémrugó segítségével még Alexia haját is feltűzte a legújabb párizsi divat szép újraértelmezése szerint. a 330 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Akeldama, aki ekkor már az egyik emelvényen ült, úgy figyelte a tevékenységet, mint büszke szülő a gyermekét. Csodás lett, kedvesem! — mondta Biffynek, aztán Alexiához fordult. — Látja, kis pillecukrom, mindenképpen muszáj lesz szereznie egy szép kis francia szobalányt. Mr. Siemonst két NYIHA-ügynök elvitette a börtönbe, és Alexia komolyan Lord Maccon lelkére beszélt, hogy ne akarja meglátogatni a tudóst, amint egyedül marad. Az igazságszolgáltatásnak a maga útján kell haladnia erősködött. - Ha a NYIHA-nak dolgozik, és a rendszert támogatja, mindig tegyen így, ne csak akkor, ha éppen ez szolgál a kedvére. Lord Maccon a Tarabotti kisasszony nyakára száradt vért nézte. Egy rövid látogatás, éppen csak egy könnyed szétszedés erejéig. ..- próbálkozott. Alexia szigorú pillantást vetett rá. Nem. A többi NYIHA-ügynök és egy ügyes nyomozócsagat a szobában nyüzsgött, jegyzetelgetett, és mindenféle papírokat dugtak a gróf orra alá, hogy írja alá. Először megdöbbentek rajta, hogy emberi alakjában találják, de az eltakarítani való dolgoknak a puszta mennyisége láttán ezt az érzést hamar felváltotta a hála, amiért elérhető és döntésképes. Miss Tarabotti igyekezett segítőkész lenni, de a szeme leleragadt, és egyre inkább Lord Maccon oldalának dőlt. Végül a gróf vele együtt kiköltözött a klub fogadószobájába, ahol leülhettek a piros kanapéra. Valaki teát hozott. Lord Akeldama elhelyezkedett a szegecses, barna bőrfotelben. Méltatlanság ide vagy oda, Alexia hamarosan összegömbölyödött a párnákon, a feje Lord Maccon kemény combján, és lágyan horkolva elaludt.

a 331 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Lord Maccon folytatta az utasítások kiadását és a papírok aláírását, és közben fél kézzel simogatta hölgye haját, figyelmen kívül hagyva Biffy felháborodását, miszerint tönkre fogja tenni a frizuráját. Tarabotti kisasszony végigaludta az éjszaka hátralévő részét, és bronzpolipokról álmodott. Nem ébredt fel arra sem, amikor a potentát is megérkezett, sem a vitájára Lord Macconnal, sőt, amikor a gróf dühösen morgott a politikusra annak ostobasága miatt, csak még mélyebbre siklott az álmok közé. Arra sem rezzent fel, amikor Lord Maccon összekapott Dr. Caedessel a Hypocras Klub gépezeteinek és tudományos jegyzeteinek további sorsa ügyében. Átaludta Lord Akeldama és fiúi távozását, a napkeltét, a farkasok kieresztését, immár újra ember alakjukban, és azt is, amikor Lord Maccon mindent elmagyarázott a falkájának. Még azt is végigaludta, amikor a gróf gyengéden Lyall professzor karjaiba helyezte, és a bétahím sebesen kimenekítette az érkező újságírók közül, az arcát, ezáltal kilétét, gondosan takarva egy csipke zsebkendővel, amely természetesen Lord Akeldama kifogyhatatlan készletéből származott. Mindazonáltal nem alhatta át az anyja sikolyait, amiket akkor produkált, amikor a lánya megérkezett a Loontwill-házba. Mrs, Loontwill az első fogadószobában virrasztott, rájuk várva. És nem volt boldog. Hol jártál egész éjjel, kisasszony? - kérdezte a súlyos terhek alatt görnyedők síri hangján. Felicity és Evylin jelent meg az ajtóban, hálóingben, vastag, prémszegélyes köntösben és rémült arckifejezéssel. Amikor meglátták Lyall professzort, riadtan felsikkantottak, és visszarohantak a szobáikba a lehető leggyorsabban felöltözni,

a 332 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

nehogy decorum dictate elmulasszanak valamit is a lent közben kibontakozó botrányból. Miss Tarabotti álmosan pislogott vissza az anyjára. Huh... - Nem tudott tisztán gondolkodni. Elmentem meglátogatni egy vámpírt, de elraboltak a tudósok, megtámadott egy farkasember, aztán hajnalig ücsörögtem kéz a kézben egy meztelen főúrral. Úgyhogy csak megismételte: - Huh. Woolsey grófjának társaságában volt - felelt helyette Lyall professzor ellentmondást nem tűrő határozottsággal, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna. Mrs. Loontwill mindazonáltal nem törődött a hangnemmel, és úgy lépett előre, mintha meg akarná ütni a lányát. Alexia! Te szakadt lotyó! Lyall professzor sebesen oldalra lépett, hogy az asszony ne érhesse el a - még mindig a karjában fekvő - védencét, és dühösen meredt Mrs. Loontwillre, aki erre őellene fordította minden dühét, mint egy veszett pudli. Tudja meg, fiatalember, az én lányaim közül egy sem fog teljes éjszakákat házon kívül tölteni egy férfival, mielőtt annak rendje és módja szerint biztonságosan házasságra nem lépett volna vele! Nem érdekel, ha százszor gróf is! Maguk, farkasemberek, lehet, hogy máshogy gondolják ezeket a dolgokat, de ez itt akkor is a tizenkilencedik század, és nem vagyok hajlandó eltűrni efféle kilengéseket! Tulajdonképpen fel kellene szólítanom a férjemet, hogy hívja ki a maga alfahímjét, most rögtön! Lyall professzor felvonta egy szemöldökét. Csak rajta, tegye! Mindazonáltal nem ajánlanám. Legjobb emlékezetem szerint Lord Maccon még soha egy párbajban sem veszített. - Lenézett Alexiára. - Leszámítva Miss Tarabottit, természetesen.

a 333 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia rámosolygott. Most már letehet, professzor. Ébren vagyok, és a lábamon is meg tudok állni. Mama hatékonyabban frissít, mint egy pohár hidegvíz. Lyall professzor engedelmeskedett. Miss Tarabotti rájött, hogy nem mondott igazat. Mindene fájt, és a lába mintha mégsem tudta volna, mi a dolga. Oldalra bicsaklott; Lyall professzor utánakapott, és elvétette. Floote jelent meg mellette a jó inasok csodás képességével, és megfogta a karját, ezzel megmentve az eséstől. Köszönöm, Floote - mondta Alexia hálásan, és rátámaszkodott. Felicity és Evylin lépett be, immár mindketten megfelelő nappali pamutvászon ruhában, és gyorsan le is ültek a kanapéra, mielőtt valaki kiküldte volna Őket. Alexia körülnézett, és észrevette, hogy egy családtagja még mindig hiányzik. Hol van a méltóságos úr? Azzal te csak ne törődj, leányzó! Inkább arra adj magyarázatot, de azonnal, mi folyik itt! - követelte az anyja, egy ujját rázva Alexia arcába. Ekkor parancsoló kopogtatás hangzott az ajtóból. Floote viszszaadta Miss Tarabottit Lyall professzornak, és ment, hogy kinyissa. Lyall a füles fotelhez kísérte Alexiát, aki nosztalgikus mosollyal ült le. Nem vagyunk itthon! - rikoltotta Mrs. Loontwill Floote után. - Senkinek! Nekem itthon vannak, asszonyom - közölte egy igen tekintélyes hang. Azzal belépett Anglia királynője; egy alacsony, vékony, középkorú, de igen jól karbantartott hölgy. Floote mögötte vonult, és olyan reszketeg hangon jelentette be, amilyet Alexia még sosem hallott addig: a 334 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ő legkirályibb felsége, Viktória, Miss Tarabottihoz. Mrs. Loontwill elájult. Alexia szerint hosszú idő óta ez volt az anyja legértelmesebb cselekedete. Floote kerített egy üvegcse repülősót, és már kezdte volna eszméletre téríteni, de Miss Tarabotti szigorúan megrázta a fejét. Aztán észbekapott, és felállt volna, hogy pukedlizzen, de a királynő leintette. Csak semmi formaság, Miss Tarabotti. Megértem, hogy sűrű éjszakája volt. Tarabotti kisasszony némán bólintott, és udvarias mozdulattal hellyel kínálta a királynőt. A családja fogadószobája most dermesztően szedett-vedett nyomortanyának tűnt előtte, de a felséges asszony nem látszott észrevenni: leült egy karfátlan mahagóni székre, és úgy fordult, hogy háttal legyen az ájult Mrs. Loontwillnek. Miss Tarabotti a húgaira nézett: mindkettő tátott szájjal bámult, és rebegtette a kezét, amitől úgy néztek ki, mint egyegy szélütött hal. Felicity, Evylin, kifelé - utasította őket. Lyall professzor kikísérte a lányokat, és ment volna velük maga is, de a királynő utánaszólt. Professzor, kérem, maradjon! Jól jöhet a tudása. Floote olyan arccal vonult ki, amelyre rá volt írva, hogy minden hallgatózó fület távol tart majd - talán a sajátját kivéve. A királynő egy hosszú pillanatig nézte Alexiát. Ön egyáltalán nem olyan, mint amilyennek képzeltem állapította meg végül. Miss Tarabotti visszanyelte a szájára kívánkozó választ: ön sem; és ehelyett csak annyit kérdezett: Tudott rólam tehát, hogy elképzelt valamilyennek? -

a 335 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Drága gyermekem, ön az igen kevés brit természeten túli egyike. Annyi évvel ezelőtt mi hagytuk jóvá az ön édesapjának bevándorlási papírjait. Amikor ön világra jött, ugyanabban a percben értesültünk a születése híréről. Azóta is érdeklődéssel kísérjük a fejlődését. Még azon is elgondolkodtunk, hogy ne avatkozzunk-e közbe, amikor ez a huzavona Lord Macconnal összekuszálta a dolgokat. Ami azt illeti, elég sokáig is tartott. Ha jól tudom, hozzámegy...? Alexia némán bólintott. Helyes, jóváhagyjuk. - A királynő úgy biccentett, mintha ebben a végkimenetelben valamiképpen az ő keze is benne lenne. Nem mindenki érez így - jegyezte meg Lyall professzor. Erre a királynő egészen póriasan felhorkant. Egyedül a mi véleményünk számít, vagy nem? A potentát és a déván bizalmas tanácsadóink, azonban nem többek, mint tanácsadók. A birodalomban, de más korábban fennállott birodalomban sem tiltotta soha semmiféle rendelkezés, hogy természetfeletti természeten túlival kössön házasságot. Igen, a potentát elmondhatja a kifogásait, hogy a bolytradíciók tiltják az efféle egyesülést, és egy farkaslegenda óva inti a véreket, hogy túl közel kerüljenek a természeten túliakhoz, de ezeket leszámítva a dolgot elrendezettnek tekinthetjük. Nem tűrhetjük, hogy a legjobb NYIHA-ügynökünk képtelen legyen a munkájára összpontosítani, ezt a fiatal leányt pedig ki kell házasítanunk. Miért? - bökte ki Alexia; nem értette, mennyiben zavarhatja Anglia királynőjét az ő hajadon mivolta. Ó, igen. Ugye tud az árnyékkormányról? - A királynő, máramennyire egy királynő ilyet tesz, kényelembe helyezkedett a széken, vagyis leeresztette a vállát. -

a 336 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia bólintott. Igen. A potentát felséged vámpírügyi biztosa, a déván a farkasemberek ügyeiért felel. Azt mondják, felséged politikai éleslátása a potentát, a katonai tehetsége a déván fejében van. Alexia! - mordult fel Lyall professzor figyelmeztetőn, de a királynő inkább jól szórakozott ezen, mintsem megsértődött volna. Még a királyi többest is elhagyta a válaszában. Nos, azt hiszem, az ellenségeimnek is kell valaki, akit hibáztathatnak. Azt mondom, ez a kettő valóban felmérhetetlen értékű tanáccsal szolgál, már amikor nem éppen egymással huzakodik. Van azonban egy harmadik tisztség is, amely üres, már a trónralépésem előtt is az volt. Azé a tanácsosé ez, aki a kettő közötti patthelyzetet megoldhatná. Miss Tarabotti összevonta a szemöldökét. Egy szellem? Nem, nem. Abból van rengeteg a Buckinghampalotában; szinte soha be nem áll a szájuk. Más nem is hiányzik, mint azok közül egynek hivatalt adni, hiszen még csak testet sem tudnal ölteni arra az időre. Nem, amire nekünk szükségünk van, az egy lélekőr. Alexia zavartan nézett vissza rá. A királynő elmagyarázta: Az árnyékkormány harmadik embere hagyományosan egy természeten túli, a lélekőr. Az ön apja visszautasította a felkérést. — A felséges asszony rosszallón szipogott. - Taljánok! Mostanra pedig egyszerűen nincs annyi természeten túli, hogy szavazzanak a dologról, tehát ki kell neveznem önt. De a szavazás egyébként is formaság, még a déván és a potentát esetében is. Legalábbis nálam így van. Senki más nem vállalná - szólt közbe Lyall professzor. A királynő mérgesen nézett rá. A professzor előrehajolva folytatta:

a 337 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Ez egy politikai poszt. Temérdek vitatkozással jár, és papírmunkával, és folyton könyvekben kell kutakodni. Egyáltalán nem olyan, mint a NYIHA, ezt értse meg, kérem. Alexia szeme felcsillant. Remekül hangzik - állapította meg, de még mindig gyanakvón nézett a királynőre. - De miért én? Mivel járulhatnék én hozzá bármihez is két ilyen tapasztalt tisztviselő mellett? A királynő nem volt hozzászokva, hogy visszakérdezzenek, Lyall professzorra sandított. Én mondtam felségednek, hogy nem egyszerű eset. Amellett, hogy a patthelyzetet megtöri, a lélekőr az egyetlen a három tanácsos közül, aki valóban mozgásképes. A potentát, mint minden vámpír, kötve van a területéhez, és csak éjjel elérhető. A déván ennél többre képes, de léghajóval nem utazhat, és teliholdkor sem lehet rá számítani. Nagyban támaszkodtunk a NYIHA-ra, hogy pótolja az árnyékkormány hiányosságát, azonban jobb lenne egy lélekőr, aki egyedül a korona érdekeit tartja szem előtt, és aki közvetlenül elénk járulhatna. Akkor mégiscsak van terepmunka is? - Miss Tarabottinak egyre jobban tetszett a dolog. Ajjaj! - nyögött fel Lyall professzor. - Én nem hiszem, hogy Lord Maccon teljesen átgondolta a tisztségnek ezt az oldalát. A lélekőr a modern kor hangja. Bizalmunk teljes a potentátban és a dévánban, azonban mindketten idősek már, és a szokásaik megcsontosodtak. Olyasvalakire van szükségünk az egyensúly érdekében, aki egyaránt követi a tudományos élet legújabb változásait és a nappali világ híreit és gyanús jeleit. Aggodalommal tölt el minket a lehetőség, hogy ami a Hypocras Klubban történt, az esetleg csak a jéghegy csúcsa. Aggodalommal tölt el a tény, hogy NYIHA-ügynökeink nem -

a 338 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

ismerték fel hamarabb a veszélyt. Ön, Miss Tarabotti, kiváló nyomozónak és művelt ifjú hölgynek bizonyult. Lady Macconként pedig biztosítva lesz a rangja is, amely ahhoz szükséges, hogy a társadalom legmagasabb köreibe is bejusson. Alexia a királynőről Lyall professzorra nézett, majd vissza. A professzor aggodalmasnak tűnt. Ez eldöntötte a dolgot. Rendben, elvállalom. A királynő boldogan bólintott rá. Leendő férje is jelezte, hogy önnek nem lesz ellenére a hivatal. Igazán remek! Kétszer gyűlünk össze hetente, csütörtök és vasárnap éjjel, hacsak valami akut krízis nem üti fel a fejét, mely esetben természetesen elvárjuk, hogy ön azonnal elérhető legyen. Ön ezentúl egyedül a koronának felel. Az esküvőjét követő héten foglalja el a hivatalt, tehát igyekezzenek! Alexia buta mosollyal nézett Lyall professzorra lesütött szempillái alól. Szóval Conall hozzájárul? A farkasember viszonozta a mosolyt. Ő javasolta az ön személyét, még hónapokkal ezelőtt. Akkor, amikor először avatkozott bele az ügyeibe, mert már akkor is tudta, hogy a NYIHA nem veheti alkalmazásába önt. Mindemellett nem volt tisztában azzal, hogy a lélekőr feladatai közé tartozik az is, hogy a királynő megbízásából nyomozzon. A királynő szólalt meg: Eleinte természetesen elleneztük a dolgot. Egy hajadont ilyen hatalmas pozícióba emelni, ez egyszerűen lehetetlen. - A szemében cinkos csillogás jelent meg, és halkabban folytatta: Magunk közt szólva, drágám, úgy véljük, a Woolsey-falka alfája azt hitte, lélekőrként majd távol tarthatja önt a saját dolgaitól.

a 339 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia halálos zavarában a szájára csapta a kezét. Hogy Anglia királynője úgy gondoljon rá, mint valami minden lében kanál, okoskodó perszónára! Lyall professzor karba fonta a kezét. Bocsásson meg felséged, de úgy vélem, Lord Maccon szándéka inkább az volt, hogy a dévánnal eressze össze, hadd tépje meg. Viktória királynő mindentudón mosolygott. Azok ketten sosem jöttek ki egymással. Mindkettő túlságosan alfa - bólintott Lyall professzor. Miss Tarabotti aggodalmasan pislogott. Nem ezért akar feleségül venni, igaz? Hogy lélekőr lehessek? - A régi bizonytalanság egy darabkája feltámadt és belémart. Ne nevettesse ki magát - szólt rá a királynő. - Régesrégen bolondul magáért, azóta, amióta megszúrta azzal a sündisznóval. Már mindannyian kis híján belebolondultunk ebbe a násztáncba. Boldog vagyok, hogy végre elrendeződött a dolog. Az önök esküvője lesz a szezon legnagyobb társasági eseménye. A vendégek fele csakis azért megy majd el, hogy lássa, hogy tényleg megtörténik-e. A mi véleményünk is ez: ami sok, az sok, elég az incselkedésből! Miss Tarabotti, életében talán először, nem jutott szóhoz. A királynő felállt. Nos, akkor minden el van rendezve. Nagyon örvendünk. És most azt javasoljuk, hogy pihenjen le, kisasszony, igen kimerültnek tűnik. Azzal kisuhogott a szobából. Milyen alacsony! - fordult Miss Tarabotti Lyall professzorhoz, amikor a királynő eltűnt. Alexia... - szólalt meg egy reszketeg hang a szoba túlsó felében - mi folyik itt?

a 340 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A szólított egy sóhajjal feltápászkodott, és odabotorkált zavarodott anyjához. Mrs. Loontwill minden mérge odalett, amikor felébredve azt látta, hogy a lánya Anglia királynőjével társalog. Mit keresett itt a királynő? Miért tárgyaltatok az árnyékkormányról? Mi az a lélekőr? - Úgy látszott, semmit sem fogott fel abból, ami körülötte zajlik, és csöppet sem uralja a helyzetet. Én, gondolta Alexia boldogan. Én leszek a lélekőr. És olyan nagyon jó lesz. Azonban hangosan csak azt mondta, amiről sejtette, hogy el fogja hallgattatni az anyját. Ne aggódj, mama! Hozzámegyek Lord Macconhoz. Bevált: Mrs. Loontwill szája bezárult, és az arcán az értetlenséget villámgyorsan felváltotta a határtalan öröm. - Hát megfogtad! - lehelte boldogan. A tágra nyílt szemű Felicity és Evylin tipegett be a szobába. Születésük óta most először néztek Alexiára máshogy, mint enyhe lenézéssel. Amikor észrevette, hogy fiatalabb lányai is jelen vannak, Mrs. Loontwill sietve hozzátette: No, nem mintha egyetértenék a módszereiddel, amikkel megfogtad. Kimaradni egész éjjelre, hogyisne! De hála az égnek, sikerült! - Aztán odaszólt a kisebbeknek: - Lányok, a nővéretek feleségül megy Lord Macconhoz! A két lány erre, ha lehet, még döbbentebben nézett - de aztán hamar összeszedték magukat. De mama, miért volt itt a királynő? - tudakolta Evylin. Ne az érdekeljen téged, Evy - vágta rá Felicity türelmetlenül. Az a kérdés, hogy milyen ruhát veszel fel az esküvődre, Alexia? A fehér szörnyen állna neked.

a 341 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Az esti lapok kellő pontossággal számoltak be az esetről. Lord Akeldama és Miss Tarabotti neve nem szerepelt a hasábokon, és a kísérletek pontos természetét sem taglalták, helyette külön hangsúlyt kapott azok szenzációsan rémületes és törvénytelen mivolta. A jelentést olvasva egész London lázas találgatásokba kezdett. A Királyi Társaság tagadta volna, hogy bármi köze is van a Hypocras Klubhoz, azonban a NYIHA viharsebesen lebonyolított titkos akciói következtében jó pár további tudós, köztük nem egy ismert személyiség is, egyszerre azt konstatálhatta, hogy pénzforrásai kiapadnak, neki magának futnia kell, vagy éppen már börtönben is ül. A polipokat senki nem magyarázta meg. A Hypocras Klubot bezárták, az épületet a korona elkobozta, és azon nyomban piacra is dobta. Egy kedves pár vásárolta meg Kelet- Duddage-ból, akik sikeres éjjeliedény-gyáruk révén gazdagodtak meg. Snodgrove hercegné az egész eseményt úgy fogta fel, mint egy gonosz tréfát, amelynek egyedüli célja az volt, hogy az ő társadalmi pozíciójában kárt tegyen. A tény, hogy az új szomszédai - kedves fiatal pár ide vagy oda Duddage-ból származtak, és kereskedelemmel foglalkoztak, olyan hisztériás rohamot váltott ki nála, hogy a férje, mindenki más ép eszének megőrzése érdekében, azonnal leutaztatta a berkshire-i hercegi birtokokra, és eladta a londoni házat. Alexiát az egész piszkos ügyben az érintette a legrosszabbul, hogy hiába tették tűvé a klubházat és Lord Akeldama rezidenciáját is, kedves bronznyelű napernyője sosem került elő. Hah - panaszolta jegyesének, amikor egy este a Hyde Parkban sétáltak. - Olyan nagyon szerettem azt a napernyőt. Egy kocsiban néhány gazdag özvegyasszony gurult el mellettük. Egy-kettő biccentett is feléjük; Lord Maccon válaszul megemelte a kalapját. A társadalom, bár kelletlenül, de lassan elfogadta a tényt, hogy az egyik legjobb parti egy senki a 342 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

kis vénlányt vesz el. Néhányan még annak is szerét ejtették, hogy barátságos szavakkal forduljanak Miss Tarabotti felé. Ő azonban csak még nagyobb betűkkel írta be magát az arisztokrácia nagykönyvébe, mint olyan valaki, akivel számolni kell, mert ezekre az alázatosságokra válaszul csak égnek emelte amúgy is jelentős orrát. A leendő Lady Maccon láthatóan éppen olyan fensőbbséges volt, mint a jegyese. Lord Maccon nyugtatón Alexia karjára tette a kezét. Száz olyan napernyőt is csináltatok magának, minden ruhájához egyet. Miss Tarabotti felvont szemöldökkel tekintett rá. De ezüst heggyel?! Nos, mivel hetente többször szembe fog találkozni a dévánnal, úgy vélem, elkel majd némi ezüst. Bár nem gondolom, hogy sok gondja lesz vele. Alexia, mivel még nem nyílt alkalma találkozni az árnyékkormány többi tagjával, és tudta, hogy ez az esküvőjéig így is marad, kíváncsian nézett a grófra. Csakugyan olyan gyáva? Nem. Egyszerűen felkészületlen. Mire? Magára, szerelmem - vágta rá a gróf, bókba csomagolva a sértést. Alexia erre olyan elbájolóan kezdett levegő után kapkodni, hogy Lord Maccon kénytelen volt azonnal megcsókolni, ott, a Hyde Park kellős közepén. Amitől Alexia csak még jobban hápogott, ennélfogva a gróf még hevesebben csókolta. Ördögi kör volt. A napernyőt természetesen Mr. MacDougall kaparintotta meg. A szegény fiatal jenkiről mindenki, még Miss Tarabotti is elfeledkezett, amint a Hypocras Klub ügyében lezárult a vizsgálat, ő pedig visszavitte a napernyőt magával Amerikába,

a 343 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

mint afféle mementót. Megtört szívvel olvasta a Gazette oldalain Alexia eljegyzésének hírét, majd visszatérve massachusettsi otthonába, újraéledő tudományos elszántsággal - és óvatosabb megközelítéssel - vetette bele magát a lélek mérésének tudományába. Néhány évre rá elvett egy valódi házisárkány asszonyt, és attól fogva boldogan engedelmeskedett, míg meg nem halt.

a 344 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

M

Zsuzsa

iss Alexia Tarabotti valóban nem fehérben esküdött. Amellett, hogy Felicity rátapintott az igazságra, miszerint a fehérség szörnyű kontrasztot képezne a bőre színével, úgy vélte, ha valaki már látta a jegyesét talpig meztelenül és talpig vérben, aligha kellően ártatlan a fehér ruhához. Ehelyett elefántcsontszínt viselt: egy nagyszerű, francia kreációt, amelyet Lord Akeldama odaadó segítségével választottak és szabattak Alexiára. Az új, hosszú ujjakkal és letisztult vonalakkal hódító divatot követte, a felsőrésze szorosan simult a menyasszony testére, és tökéletesen kirajzolta domborulatait. A szögletes kivágás meglehetősen mélyre futott, Lord Maccon örömére, azonban a nyaka hátul magas volt, és álgallér futott rajta körbe, a rokokó kor különleges köpenyeire emlékeztetve. Egy opálbross fogta össze a gallért, amely új divathullámot indított a nyakkivágások terén; csaknem három hétig hódított is. Miss Tarabotti nem árulta el senkinek, hogy az egész csak egy, az utolsó pillanatban besikerített átalakítás volt, annak köszönhetően, hogy két nappal az esküvő előtt Lord Maccon csaknem egy óráig kettesben maradt vele az ebédlőben. Azok a harapásnyomok, amelyeket Alexia ejtett őrajta, temészetesen

a 345 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

azonnal eltűntek, amint szétváltak. Miss Tarabotti, nem éppen boldogtalanul, sóhajtott. Komolyan, amennyit a nyakával foglalkozik, attól akár már vámpír is lehetne. A nagyszabású eseményre Biffy készítette a frizuráját; ő a szervezés ideje alatt végig Miss Tarabotti rendelkezésére állt. Hibátlanul tudta, kit muszáj meghívni, és kit ajánlott, hogyan illik a meghívónak kinéznie, milyen virágokat szokás rendelni, és minden hasonlót. Ivy Hisselpenny nyoszolyólányként mindent megtett, ami tőle tellett, de szegény egyfolytában elveszett a részletekben, Biffy kénytelen volt állandóan a sarkában járni, hogy távol tarthassa azoktól a feladatoktól, amelyek a legcsekélyebb mértékben is esztétikai ízlést igényeltek; végül az erőfeszítései gyümölcseként minden és mindenki gyönyörű lett, és semmi nem ütött semmit. Még Ivy sem. A szertartást az első holdnegyedben, napnyugta után tartották, hogy mindenki részt vehessen. Jóformán tényleg mindenki részt is vett, beleértve a királynőt, Lord Akeldamát összes fiújával, és London krémjét. Leginkább a vámpírok maradtak távol, akik arra sem vették a fáradságot, hogy udvariasan visszautasítsák a meghívást, ehelyett egyenesen ignorálták a párt. Jó okuk van rá - mondta Lord Akeldama. Önnek nincs talán? Ó, dehogy nincs. De bízom önben, kicsiny újító. És kedvelem a változást. - És Alexia hiába nyaggatta, többet nem volt hajlandó mondani. A Westminster-boly volt a kivétel, amely erősítette a szabályt: Nádasdy grófnő elküldte Lord Ambrose-t, hogy megfigyelje a ceremóniát, de kétségkívül kényszerből tette. Emellett küldött még Alexiának egy nem várt ajándékot is, amely délután érkezett meg, amikor a menyasszonyt már öltöztették. a 346 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Talán nem mondtam, hogy meg fog szabadulni tőlem? kérdezte Angelique mosolyogva, de maró öngúnnyal. Miss Tarabottit kissé lehengerelte az események ilyetén alakulása. És most új állást keres? Nálam? A violaszemű lány nemtörődöm, francia módra megvonta a vállát. Az uham meghalt a tudósok miatt. Lady szolgájának lenni jobb, mint háziszolgának. De mi a helyzet a dolgozói mivoltoddal? Angelique cinkos pillantást vetett Alexiára. Talpas még mindig lehetek, nem? Hát jó, akkor rendben, legyen - felelte Miss Tarabotti. Természetesen a francia lány biztosan kém volt, azonban Miss Tarabotti úgy vélte, jobb ezt tudva szem előtt tartani, mint újabb, esetleg kétségbeesett akciókra kényszeríteni a bolyt. A gondolattal némi aggodalom is járt. Miért van annyi baj a vámpírokkal? Angelique azonnal neki is állt Alexia tincsekbe csavart frizurájának, Biffyvel egyetemben; össze is kaptak egy virágon menyasszony jobb fülénél. De mindketten tiltakoztak, amikor Alexia felállt és elküldte őket. El kell mennem valakihez - jelentette ki parancsolón. Késő délután volt, a nap még fenn járt, és még rengeteg tennivaló akadt a nagy esemény előtt. De hát épp most? - dadogta Biffy. - Az esküvője estéjén? És még csak most végeztünk a fhizuhájával! Miss Tarabotti látta, ezek kétten olyan erőt képviselnek, amivel számolni kell. Csakhogy ezzel ő is így volt. Elrendelte, hogy készítsék elő a ruháját, és ne idegeskedjenek, mert egy órán belül visszajön. -

a 347 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Különben is, nélkülem aligha kezdik el. De el kell mennem egy barátomhoz a nap dolgában. Kérdés nélkül elvitte a Loontwill-család kocsiját, és Lord Akeldama aranyozott házához vitette magát. Több dolgozó mellett sétált el, és végül érintésével felébresztette a vámpírurat nappali álmából. Az emberként, álmosan pislogva nézett rá. Mindjárt lenyugszik a nap - köszöntötte Miss Tarabotti egy apró mosollyal, a keze Lord Akeldama vállán. - Jöjjön velem! Úgy, ahogy volt, hálóingben vezette ki a vámpírurat, el gazdag háza minden szépsége mellett, ki a tetőre, a nap halványuló fényébe. Ott megálltak, Alexia Lord Akeldama vállára hajtotta a fejét, és nézték, ahogy a nap lenyugszik a város felett. Lord Akeldama nem tett megjegyzést arra, hogy Alexia el fog késni a tulajdon esküvőjéről. Miss Tarabotti nem tett megjegyzést arra, hogy Lord Akeldama sír. Ellenben úgy találta, ez éppen megfelelő módja, hogy befejezze vénlány-pályafutását. Lord Akeldama emellett sírt a szertartás alatt is, amelyet a Westminster-apátságban tartottak. Egyébként is sokat sírt. Mrs. Loontwill hasonlóképpen. Miss Tarabotti kőszívvel arra gondolt, hogy az anyja inkább hullatja a könnyeit az inasa, mintsem a lánya eltávozásán. Floote ugyanis aznap reggel felmondott náluk, és Alessandro Tarabotti teljes könyvtárával együtt a Woolsey-kastélyba költözött. Mindkettő azonnal meg is találta a helyét. Az esküvő a szemet gyönyörködtető szépség és a protokoll mesterműve volt; a legjobb részét az jelentette, hogy Miss Hisselpenny, Alexia nyoszolyólánya, nem választhatott magának kalapot. A szertartás meglepően simán zajlott, és mire Alexia feleszmélt, már Lady Maccon volt. -

a 348 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Később mindenki összegyűlt a Hyde Parkban, ami ugyan szokatlan dolog volt, de szükséges, ha egyszer farkasemberek is részt vettek az eseményen. Márpedig szép számmal vettek részt: nemcsak Lord Maccon teljes falkája, hanem az összes magányos, más falkák tagjai és a talpasok is, akik elérhető távolságban álldogáltak. Szerencsére hús volt elég. Az esküvőnek egyetlen olyan részlete volt, amelyre Alexia maga fordított időt és figyelmet: az ételek. Ennek eredményeképpen a park egyik sarkában megterített asztalok valósággal roskadoztak. Volt vagdalt nyelvvel töltött gyöngytyúk aszpikban, citromba áztatott tollakkal díszítve; nem kevesebb, mint nyolc, alkoholos szósszal nyakon öntött, tésztafészekben ücsörgő galamb tűnt fel és el. Volt osztriga, sült tőkehalfilé marinált mártásban, grillezett laposhal barackbefőttel. Ismerve Lord Macconnak a baromfihoz való vonzalmát, a Loontwill-ház szakácsa szalonkás pástétomot készített, fácánsültet vajmártással, borsóval és zellerrel, valamint egy fajdpárt. Került dupla marhahátszín, vörösboros birkasült, báránykotlett friss mentával és lóbabbal, egyik sem túl puhára sütve-főzve. Kísérőnek ráksaláta, tojásos spenót, bundázott zöldségek, sült burgonya közül lehetett válogatni. A hatalmas menyasszonyi torta és a vendégeknek hazavinni szánt kisebb, diós-mogyorós sütemények mellett rebarbarás piték, cseresznyebefőtt, friss málna és kékszőlő, tányérszámra friss tejszín és szilvapuding várta az édesszájúakat. A kínálatot páratlan siker koronázta, és sokan tervezték el, hogy meglátogatják majd a Woolseykastélyt egy ebéd erejéig, amint Alexia a konyhában is átveszi az uralmat. Miss Hisselpenny kihasználta az alkalmat, hogy kellesse magát mindenkinek, aki hímnemű és két lábon jár, esetleg négyen. Ezzel nem is volt semmi baj, amíg Alexia észre nem vette, hogy barátnője kerek szemmel bámulja a visszataszító Lord Ambrose-et. Az újdonsült Lady Maccon begörbített a 349 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

ujjával magához intette Lyall professzort, és felkérte, hogy csináljon velük valamit. Lyall professzor, miközben magában morgott, hogy az újasszonyoknak inkább a saját dolgaikkal kellene foglalkozni, nem a másokéival, ment és cselekedett. Zökkenőmentesen beleszőtte magát Lord Ambrose és Miss Hisselpenny társalgásába, majd felkérte Ivyt egy keringőre, úgy, hogy senkinek nem tűnt fel már-már katonai beavatkozással felérő taktikája. Végül a tánctérként szolgáló rét túloldalára vezette Miss Hisselpennyt, és ott bemutatta Lord Maccon vörös hajú talpasának, Tunstellnek. Tunstell Ivyre nézett. Ivy Tunstellre. Lyall professzor elégedetten vette tudomásul, hogy mindkettejük arcán ugyanaz az elbutult, szamár kifejezés dereng fel. Tunstell - utasította a bétahím -, kérdezze meg Miss Hisselpennyt, akar-e táncolni. Ööö, Miss Hisselpenny, ööö... szeretne, izé, táncolni? dadogta a fiatalember, aki egyébként igencsak beszédes típus volt. Ó! - felelte Ivy. - Ó! Igen, hogyne. Lyall professzor, akivel immár egyikük sem törődött, magában bólintott - aztán elsietett, hogy megoldja Lord Akeldama és Lord Ambrose egyre inkább elmérgesedő vitáját a mellényviseletről. Nos, feleségem? - kérdezte Alexia friss férje, amikor körbetáncolták a pázsitot. Igen, férjem? Mit gondolsz, megszökhetünk már? Alexia aggodalmasan körülnézett. Mintha mindenki eltűnt volna a táncpázsitról, és a zene is megváltozott. Hm, talán még most nem.

a 350 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Megálltak és körbepillantottak. Ez nem volt benne a tervekben - állapította meg Alexia mérgesen. - Biffy, mi folyik itt? - kiáltotta, de Biffy csak a vállát vonogatta, és a fejét rázta a pázsit széléről. A felfordulást a talpasok okozták: körbevették Lord Maccont és Alexiát, és egyre közelítettek, kiszorítva mindenki mást. Alexiának feltűnt, hogy Ivy, az áruló, segédkezik nekik. Lord Maccon a homlokára csapott. Jó ég, csak nem? Az a régi szokás? - Elhallgatott, amikor a vonyítás megkezdődött. - De bizony, hogy az bólintott. - Drágám, úgy vélem, az effélékhez hozzá kell szoknunk. A kinyíló körbe ekkor bezúdultak a farkasok, mint valami bundás folyó. Az első holdnegyedben nem volt bennük düh vagy vérszomj, sőt, a mozgásuk inkább kecses tánclépésekre emlékeztetett. A szőrtömeg nem csupán a Woolsey-falkából állt, hanem a vendégek is beálltak közéjük. Csaknem harminc farkas parádézott, ugrált, csaholt, amint körbe-körbe keringtek az ifjú pár körül. Alexia mozdulatlanul állt, belefeledkezve a szédítő pillanatba. A farkasok egyre közelebb nyomultak, amíg már a szoknyáját érték, és mindent átitatott a ragadozótorkok forró zihálása, és mindent elborított a lágy bunda. Aztán az egyikük megállt, éppen Lord Maccon mellett, egy vékony, rőtvörös, rókára hasonlító példány - Lyall professzor. Alexiára kacsintott, majd hátravetette a fejét, és egy rövidet, éleset csahintott. A farkasok egyszerre megtorpantak, aztán valami elképesztően szervezett, furcsa szertartásba kezdtek: szépen körbeálltak újra, majd egyesével az új házasok elé járultak. Minden farkas, amikor megállt előttük, mellső lábai közé hajtotta a fejét, és a nyakát mutatta, afféle furcsa kis meghajlásban.

a 351 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Így üdvözölnek téged? - kérdezte Alexia a férjét. Az csak nevetett. Egek, dehogy! Miért foglalkoznának én velem? Ó! - mondta erre Alexia, mert megértette, hogy a szertartás őt köszönti. - Tennem kellene valamit? Conall arcon csókolta. - Úgy vagy csodálatos, ahogy vagy. Utolsónak Lyall lépett elő; az ő meghajlása valamiképpen még elegánsabb és sokkal visszafogottabb volt, mint a többieké. Amint elvégezte, újra csaholt, erre megint felugrott a falka, háromszor körülszaladták az ifjú párt, majd elrohantak az éjszakába. A parti ezután meglehetősen kaotikussá vált, és amint csak lehetett, az újdonsült férj elkapta Alexiát, beültette a várakozó kocsiba, és már hajtottak is Londonból kifelé, a Woolseykastély irányába. Néhány farkas a kocsi mellett loholt. Amikor kiértek a városból, Lord Maccon kidugta a fejét az ablakon, és egészen közönségesen közölte velük, hogy tűnjenek el. Szabadnapot adtam nekik - közölte Alexiával, amikor visszahúzódott, és becsukta az ablakot. A felesége hitetlen pillantást vetett rá. Na jó, megmondtam nekik, hogy ha a következő három napban a kastély felé tolják a szőrös pofájukat, személyesen fogom kibelezni őket. Alexia mosolygott. Jóságos ég, hová mennek akkor? Lyall magyarázott valamit Lord Akeldama városi házáról... - Conall szemében gonosz vidámság csillogott. Alexia nevetett. Na, azt megnézném magamnak! A férje ekkor megfordult, és minden további beszéd helyett nekikezdett, hogy kikapcsolja a brosst, ami a szépséges ruha nyakát összefogta. -

a 352 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Cseles szabásvonal - mormolta, de nem igazán a ruhával törődött. Inkább azt mondanám, szükséges szabásvonal - vágta rá a lady, mert a ruha nyaka szétnyílt, és felfedte az apró harapásnyomok sorát a nyakán. Lord Maccon a tulajdonos büszkeségével simította végig őket. Mire készülsz? - kérdezte Alexia, amikor a gróf csókolgatni kezdte az apró sebeket. Elszédítette az édes bizsergés, amit ez okozott, de nem annyira, hogy ne vegye észre: a férje keze már a hátán jár, és sebesen nyitogatja a ruhát összetartó gombokat. Azt gondolnám, ez mostanra egyértelművé vált - felelte Lord Maccon vigyorogva; félretolta az útból a ruha mellrészét, és a fűző kibontásával kezdett foglalkozni. Az ajka Alexia nyakáról a dekoltázsába vándorolt. Conall - mormolta Alexia; majdnem elfeledkezett az ellenkezésről, mert valami új, gyönyörűséges érzést tapasztalt meg, amikor a mellbimbói megkeményedtek. - Egy mozgó kocsiban vagyunk! Miért akarsz állandóan a legalkalmatlanabb helyeken belebonyolódni efféle szerelmi játékokba? Mmmm, csak ne aggódj - felelte a férje, szándékosan félreértve a panaszt. - Megmondtam a kocsisnak, hogy a hosszabb úton menjen. Talpra emelte Alexiát, és mohón lekapkodta róla a ruhát, a szoknyákat, a fűzőt, mindent: csak az alsóing, a harisnya és a cipő maradt. Alexia öntudatosan összefonta a melle előtt a karját, azonban a férje hatalmas, kérges tenyerével finoman felsimította kombinéja szélét, egészen a csípőjéig, majd tenyerébe fogta Alexia fenekét, végül áthúzta az újasszony fején immár veszett méltósága utolsó leplét is, és ledobta. -

a 353 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Alexia ekkor jött rá, hogy még sosem látott Conall Maccon szemében valódi éhséget. Bár a bőrük összeért - természetfeletti és természeten túli azonban a férje pillantása farkassárgán ragyogott. Úgy nézett rá, amint ott állt előtte harisnyában és elefántcsontszín, végig gombos csizmában, mintha elevenen akarná felfalni. Most vissza akarod adni a kölcsönt, igaz? - kérdezte Alexia, hogy egy kicsit lehűtse. Ez a szenvedély megijesztette, hiszen ilyesmit még sosem csinált. A gróf meglepetten felpillantott, a szeméből eltűnt a sárga láng. Miért? A Hypocras Klubban történtekért, amikor meztelen voltál, én meg nem. Lord Maccon válasz helyett magához húzta. Alexia el se tudta képzelni, mikor, de valamikor ő is kinyitotta a nadrágja elejét; minden más takarva maradt rajta. Bevallom, átfutott az agyamon. És most ülj le! Hogy mi? Oda? Oda bizony. Alexia kétkedve nézett. Mindazonáltal tudta, a házasságukban óhatatlanul lesznek viták, amelyeket semmiképpen sem nyerhet meg. És ez egy olyan volt. A kocsi ekkor - túlságosan is kapóra jött - kissé megdőlt, és Alexia előreesett. Conall egy sima mozdulattal elkapta és az ölébe ültette. Először nem használta ki a közelségüket. Minden figyelmét a felesége dús kebleinek szentelte, csókolta, majszolgatta, harapta őket; Alexia vonaglott és tekergőzött, aminek eredményeként a férje szerszámának vége betalált a lába közé, akár akarta, akár nem. De igazán - zihálta -, egy konflisban, ki látott már ilyet?

a 354 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

A kocsi ekkor kátyúba futott, és a tiltakozás vége Alexia torkán akadt, mert a rádnulástól egyenesen Conall ölébe zökkent, meztelen combjai férje nadrágjához szoroltak. Lord Maccon elragadtatott arccal felnyögött. Alexia megrándult, levegőért kapott. Au! - Bosszúból ráhajolt a férje nyakára, és erősen megharapta. A fogai nyomán vér serkent. - Ez fájt. A gróf szó nélkül fogadta a harapást, és aggodalmasan nézett rá. Még mindig? A kocsi újra bukkanóra futott. Alexia ezúttal csak sóhajtott. Igen különös, csiklandó érzés kezdett kibontakozni az altestében. Ezt úgy veszem, hogy nem - felelt saját magának a férje, és a kocsi mozgásának a ritmusát követve ő is mozogni kezdett. Ezután már minden csak izzadság volt, nyöszörgés és valami lüktetés, amelyről Alexia egy pillanatnyi gondolkodás után határozottan eldöntötte, hogy nincs ellenére. A dolog a legfurcsább, kettőzött szívveréssel tetőzött, amely sajátságos módon éppen ott kezdődott, ahol a férje belényomult. Nem sokkal később Conall egy halk, hosszú nyögéssel hátrahanyatlott az ülés párnáira, a karjába ölelve Alexiát. Ó! - jegyezte meg Lady Maccon. - Megint összezsugorodik. A könyvek ezt a jelenséget nem taglalták. A gróf nevetett. Most már meg kell mutatnod azokat a te könyveidet. Alexia kényelmesen elhelyezkedett, és a kravátlijába fúrta az arcát. Tetszett neki, hogy egy olyan férfi tartja a karjában, aki elég erős hozzá, hogy ne zavarja, ha ő rajta fekszik. Az apáméi - helyesbítette. Úgy hallom, érdekes híre-neve volt.

a 355 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

Zsuzsa

Hm! Ezt a könyvei is alátámasztják. Alexia behunyta a szemét és ellazult - aztán eszébe jutott valami. Hátrahúzódott, és ököllel mellbe vágta a férfit. Au! Ezt miért kaptam? - szisszent fel sokat tűrt férje. Annyira jellemző rád! - fakadt ki Alexia. De micsoda? Kihívásnak vetted, igaz? Amiért nem hagytam, hogy elcsábíts a klubban. Lord Maccon farkasvigyorral nézett le rá, bár a szeme most embermód karamellszínű volt. Természetesen. Alexia összevonta a szemöldökét. Azon töprengett, hogyan is kezelje ezt a helyzetet - aztán visszahajolt, és sietős ujjakkal elkezdte bontogatni a gróf kravátliját, lerángatni a zakóját, mellényét és ingét. Na hát akkor - mondta. Hm? Fenntartom a véleményemet, hogy egy konflis tökéletesen alkalmatlan hely egy házasság elhálására. Volna kedved másodszor is bebizonyítani, hogy tévedek? Provokálsz, Lady Maccon? - kérdezte Lord Maccon megjátszott mogorvasággal, de közben már fel is emelkedett az ülésről, hogy segítse Alexiát a vetkőztetésben. A felesége mosolyogva pillantott először meztelen mellkasára, majd a szemébe. Ott sárga lángokat látott táncolni. Holtomiglan. -

a 356 b

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

a 357 b

Zsuzsa

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

a 358 b

Zsuzsa

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

a 359 b

Zsuzsa

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

a 360 b

Zsuzsa

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

a 361 b

Zsuzsa

By: gmaccc

- könyvfanoknak -

a 362 b

Zsuzsa