Franz Kafka - Az Átváltozás

 

Az átváltozás 1 Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából . Páncélszerûen kemény hátán feküdt, és ha kissé elvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már stének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony

felébredt, szörnyû féreggé változva talál fölemelte a fejét, meglátta domború, barn meg végleg lecsúszni készülõ paplana. Szá lába tehetetlenül kapálódzott szeme elõtt

"Mi történt velem?" - gondolta. Nem álmodott. Szobája, e szabályos, csak kissé szûk emberi ba, békésen terült el a jól ismert négy fal asztalon kicsomagolt evert szanaszét - Samsa utazó ügynök volt -,között. fölötteAz pedig ott lógott a kép,posztóminta-gy amelyet nemré i egy képes folyóiratból, és foglalt csinos, aranyozott keretbe. Egy hölgyet ábrázolt szõr pban és szõrmeboával - feszes tartásban ült, alsókarja egészen eltûnt nehéz szõrmemuffjába szemlélõ felé nyújtott. Gregor tekintete ezután az ablakra vetõdött, és a borongós idõtõl - hallani lehetett, amin seppek koppannak a párkány bádoglapjára - egészen mélabússá vált. "Mi lenne, ha kicsit még lfelejteném ezt az egész õrültséget?" - gondolta, de ez megvalósíthatatlan volt, mert megs a, hogy a jobb oldalán fekszik, jelenlegi állapotában azonban nem tudott oldalára fordul ni. Bármekkora erõvel lódította is magát a jobb oldalára, mindig visszagurult a hátára. Má zázszor megpróbálta, lehunyta a szemét, hogy ne kelljen rugdalózó lábait látnia, és csak a yta abba, amikor eddig soha nem tapasztalt, könnyû, tompa fájdalmat érzett az oldalában. "Istenem - gondolta -, milyen megerõltetõ foglalkozást is választottam! Napról napra. Az ü eti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazáss al járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, a zó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ör gye el az egészet!" Enyhe viszketést érzett fenn a hasán; lassan közelebb csúszott a hátán eszkához, hogy jobban fölemelhesse a fejét; megtalálta a viszketõ helyet, amelyet csupa ki s fehér pontocska borított, és nem tudta, mire vélje õket; egyik lábával meg akarta tapoga a viszketõ helyet, de nyomban vissza is húzta, mert ahogy megérintette, megborzongott. Újra visszacsúszott elõbbi helyzetébe. "Ez a korai felkelés - gondolta - egészen megbolond Az embernek ki kell aludnia magát. Más utazók úgy élnek, mint a háremhölgyek. Ha én példáu olyamán visszamegyek a vendéglõbe, hogy lejegyezzem a megkötött üzleteket, ezek az urak mé reggelinél ülnek. Próbálnám csak meg én a fõnökömnél: azonmód repülnék. Egyébként ki tudja im miatt nem türtõztetném magam, már rég felmondtam volna, odaálltam volna a fõnököm elé, igazából megmondtam volna neki a véleményemet. Leszédült volna a pultról! Különben is mics sa szokás az, hogy felül a pultra, és onnan a magasból beszél az alkalmazottal, akinek ráa l egész szorosan oda kell állnia a fõnöke elé, mert az nagyothall. Nos, még nincs veszve m den tovább remény;öt-hat ha egyszer lesz a pénz, amibõl kifizethetem szüleim adósságát ne hat évnélegyütt -, mindenképpen megteszem. Az lesz majdneki a nagy üzlet. Egyelõre-azo föl kell kelnem, mert ötkor indul a vonatom." És ránézett az ébresztõórára, amely az éjjeliszekrényen ketyegett. "Mennybéli Úristen!" hét volt, és a mutatók békésen haladtak elõre, már el is múlt fél, már háromnegyed felé já a az ébresztõóra? Az ágyból is lehetett látni, hogy be volt állítva pontosan négy órára; b is. Igen ám, de lehetséges, hogy átaludta volna azt a bútorrengetõ csörömpölést? Nos, ha n nem is, de valószínûleg annál mélyebben aludt. Most mit tegyen? A következõ vonat hétkor eszeveszetten kellene sietnie, hogy elérje, és a mintakollekció még nincs becsomagolva, magát pedig egyáltalán nem érezte különösebben frissnek és mozgékonynak. De még ha elérné a fõnök dörgedelmeitõl már nem menekülhet meg, mert a bolti szolga kiment az ötórás vonat lasztásáról már rég leadta a jelentést. A fõnök kreatúrája ostoba és gerinctelen. És ha be e? Csakhogy ez fölöttébb kínos és gyanús volna, mivel Gregor ötéves szolgálata alatt egysz olt beteg. A fõnök biztosan kijönne a betegsegélyezõ orvosával, szemrehányást tenne a szül a fiuk miatt, és minden ellenvetést megelõzne azzal, hogy a betegsegélyezõ orvosára hivatk na, aki másfajta embert nem is ismer, csakalvás makkegészséges munkakerülõt. Ésálmosságtól, nem volna ebben z esetben némi igaza? Eltekintve a hosszú után csakugyan fölösleges Gre n jól érezte magát, sõt alaposan meg is éhezett.

 

Amikor mindezt nagy sietve végiggondolta, és a felkelésre mégsem tudta elszánni magát - az éppen háromnegyed hetet ütött -, az ágy fejénél óvatosan kopogtattak az ajtón. - Gregor - szólt anyja -, háromnegyed hét. Nem akartál elutazni? A szelíd hang! Gregor megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely félreis rhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdal mas csipogás vegyült bele, s ettõl jóformán csak az elsõ pillanatban maradtak épek, érthet avai, utózengésüket már annyira szétzilálta, hogy az ember nem tudta, jól hall-e. Gregor r esen akart válaszolni és mindent megmagyarázni, de ilyen körülmények között csak e szavakr kozott: - Igen, igen, anyám, köszönöm, már kelek is. Az ajtó jóvoltából kinn bizonyára nem lehetett észrevenni Gregor hangjának elváltozását, m megnyugodott ettõl a magyarázattól, és elcsoszogott. A kis beszélgetés azonban felhívta a családtag figyelmét arra, hogy Gregor a várakozás ellenére még otthon van, és már kopogott egyik oldalajtón apja, gyengéden, de az öklével: - Gregor! Gregor! - kiáltotta. - Mi van veled? - És kis idõ múlva újra megszólalt mélyebb, yelmeztetõ hangon: - Gregor! Gregor! A másik oldalajtónál a húga aggodalmaskodott halkan: - Gregor, nem jól vagy? Szükséged van valamire? Mindkét oldalra így felelt Gregor: - Már kész vagyok - és igyekezett hangját gondos kiejtéssel és a szavak közé iktatott hoss kkel minden feltûnõ vonástól megfosztani. Apja vissza is tért a reggelijéhez, de húga tová togott: - Gregor, nyisd ki, könyörgök. Gregornak azonban esze ágában sem volt, hogy kinyissa, és áldotta utazásaiból eredõ óvatos y otthon is kulcsra zárt éjszakánként minden ajtót. Elõször nyugodtan és háborítatlanul föl akart kelni, felöltözni és mindenekelõtt megreggel ak aztán mérlegelni a továbbiakat, mert az ágyban nem boldogult a gondolkodással, erre már t. Emlékezett rá, hogy gyakran érzett már az ágyban valamiféle, talán a rossz fekvés okozt he fájdalmat, amelyrõl fölkeléskorHogy kiderült, hogyelváltozása merõ képzelgés, és kíváncsian várta, hog képzelõdései lassan szétoszlani. hangjának nem más, mint az alapos megfá utazók egyik foglalkozási betegségének elõjele, ebben nem is kételkedett. A takarót ledobni igen egyszerû volt; csak föl kellett kissé fújnia magát, és már le is cs A folytatás viszont nehezebben ment, különösen mivel Gregor olyan roppantul széles volt. A felüléshez karra és kézre lett volna szüksége, helyettük viszont csak a sok lábacskája vo yek szakadatlanul összevissza kalimpáltak, és Gregor ráadásul irányítani sem tudta õket. H karta hajlítani az egyiket, az volt az elsõ, amelyik kiegyenesedett, és ha végre sikerült ezzel a lábával végrehajtania azt, amit akart, közben az összes többi felfokozott, fájdalm zgalommal izgett-mozgott, mintha szabadjára engedték volna õket. "Csak semmi fölösleges id tés az ágyban" - gondolta Gregor. Elõször testének alsó felével akart kijutni az ágyból, de ez az alsó rész, amelyet egyébké t és nem is tudott pontosan elképzelni, nehézkesnek bizonyult; lassan mozdult; és végül, a kor Gregor már-már megvadulva, minden erejével kíméletlenül elõrelökte magát, rosszul vála g az irányt, nekiütõdött az ágyalsó alsófele végének, és az égõ fájdalom, amelyet érzett, felvilág natnyilag talán éppen testének a legérzékenyebb.

 

Ezután felsõtestével próbált kijutni az ágyból, és fejét óvatosan az ágy széle felé fordít nyen, és szélessége, súlya ellenére végül testének tömege is követte lassan fejének fordul re szabadon lógott a feje az ágy szélén kívül, a levegõben, félelem fogta el attól, hogy i ovább csússzon, mert ha a végén így esik le, kész csoda lesz, ha meg nem sérül a feje. Már mmi áron sem szabad éppen most elveszítenie az eszméletét; akkor már jobb, ha az ágyban ma De mikor hasonló erõfeszítés után felsóhajtva újra elõzõ helyzetébe került, és látta, hogy , még dühösebben viaskodnak egymással, s nem találta a módját, hogy rendet és nyugalmat te n ebben az önkényeskedésben, újra arra gondolt, hogy lehetetlenség az ágyban maradnia, és kosabb mindent feláldozni, ha csak egy kis reménye is van, hogy ezáltal kiszabadulhat az meg arról sem, hogyAz emlékezetébe idézze, a kétségbeesett nálágyból. sokkal Közben többet nem ér afeledkezett nyugodt, higgadt megfontolás. ilyen pillanatokban, amilyen élese n csak tudta, az ablakra vetette a tekintetét, de sajnos, a reggeli köd látványából, mely a keskeny utca másik oldalát homályba burkolta, nem sok biztonságot és bátorságot meríthet Már hét óra - gondolta, amikor újra ütött az ébresztõóra -, már hét óra, és még most is me deig nyugodtan feküdt, fáradtan sóhajtozva, mintha a tökéletes csendtõl várná a dolgok val rmészetes rendjének visszatérését. Aztán így szólt magában: "Mielõtt negyed nyolcat ütne, okvetlen ki kell jutnom teljesen az ból. Egyébként addig majd jön is valaki az üzletbõl, hogy érdeklõdjék utánam, mert az üzle itják." És most nekilátott, hogy testét teljes hosszában egy vonalban kilódítsa az ágyból. ik ki, feje, amelyet esés közben mereven fel fog tartani, valószínûleg nem sérül meg. Hátá k érezte; ha a szõnyegre esik, aligha történik baja. Leginkább az okozott gondot neki, hog y számolnia kellett a robajjal, amellyel majd az esés jár, s ez ha rémületet nem is, némi godalmat bizonyára kelt majd minden ajtó mögött. Mégis meg kell próbálnia. Amikor Gregor félig már kinyúlt az ágyból - az új módszer inkább játék volt, mint erõfeszí tnia kellett magát a lendületbõl -, eszébe jutott, hogy milyen egyszerû volna minden, ha s egítségére jönnének. Két erõs ember - apjára és a cselédlányra gondolt - bõven elég lenne, jukat domború háta alá, kihámoznák az ágyból, lehajolnának terhükkel, és akkor csak ki kel óvatosan, amíg átlendül a hasára a padlón, ahol remélhetõleg majd lábacskáit is lesz mire Nos, eltekintve attól, hogy az ajtók be vannak zárva, kiálthatna-e valóban segítségért? N s helyzetében is elmosolyodott akaratlanul erre a gondolatra. Már odáig jutott, hogy a nagyobb hintaröpték végén alig tudta visszanyerni egyensúlyát, és igen hamar végleg döntenie kellett, mert öt perc híján negyed nyolc volt - és akkor csenge ek a lakásajtón. "Valaki az üzletbõl" - gondolta, és szinte megmerevedett; míg lábacskái a esebben táncoltak. Egy pillanatig néma csend volt. "Nem nyitják ki" - gondolta Gregor valami esztelen reménységbe kapaszkodva. De azután a cselédlány, mint máskor, természetese st is szilárd léptekkel az ajtóhoz ment, és kinyitotta. Gregornak elég volt a látogató els ngját meghallania, és már tudta is, ki az: maga a cégvezetõ. Miért is ítéltetett Gregor ar orsra,gyanakodnak? hogy olyan cégnél szolgáljon, ahol egytõl a legkisebb esetén is mindjárt a legsú abbra Csirkefogó lenne vajon egyigmulasztás minden alkalmazott, nincs köztük egyetlen derék, hûséges ember sem, aki eszét veszti lelkiismeret-furdalásában, ha akár csa y-két reggeli órát nem használ ki az üzlet érdekében, ha valósággal képtelen felkelni az á em lett volna elég, ha egy gyakornokot küldenek ide, hogy megkérdezze, mi van vele - h a egyáltalán szükség van erre a kérdezõsködésre -, magának a cégvezetõnek kellett eljönnie z ártatlan család tudomására hozni, hogy e gyanús ügy kivizsgálását csakis a cégvezetõ esz És nem annyira valódi elhatározás következtében, mint inkább az izgalom hatására, mely Gr gondolatok közben elfogta, teljes erõvel kivetette magát az ágyból. Hangos csapódás hallat t, robajról voltaképp nem lehetett beszélni. Kissé felfogta az esést a szõnyeg, és Gregor s rugalmasabb volt, mint gondolta; így történt, hogy a tompa zaj nem is volt olyan fel tûnõ. Csak a fejét nem tartotta elég óvatosan; azt bizony beverte, és most dühében és fájd oda forgatta, és a szõnyeghez dörzsölte. - Valami leesett odabenn - mondta a cégvezetõ a bal oldali szobában. Gregor elképzelni, hogy nem történhetne-e egyszer a cégvezetõvel is valami has mint mamegpróbálta vele; a lehetõségét tulajdonképpen nem lehetett kizárni. De szinte nyers válaszul re a kérdésére a cégvezetõ néhány határozott lépést tett a szomszéd szobában, és megnyikor

 

A jobb oldali szobából Gregor tájékoztatására húga ezt suttogta: - Gregor, itt a cégvezetõ. - Tudom - mondta Gregor halkan; de annyira, hogy a húga is meghallja, nem merte fe lemelni a hangját. - Gregor - szólalt meg most apja a bal oldali szobában -, itt a cégvezetõ úr, és érdeklõdi nem utaztál el a korai vonattal. Nem tudjuk, mit mondjunk neki. Egyébként veled is sz emélyesen akar beszélni. Nyisd ki tehát, légy szíves, az ajtót. Majd szíveskedik eltekinte szobádban levõ rendetlenségtõl. - Jó reggelt, Samsa úr! - kiáltott közbe barátságosan a cégvezetõ. - Nem jól van - mondta az anyja a cégvezetõnek, mialatt apja tovább beszélt az ajtónál -, jól van, higgye el, cégvezetõ úr. Hogyan is késne le különben Gregor egy vonatot! Hisz más gondol ez a fiú, csak az üzletre. Szinte már bosszant, hogy sohasem megy el este szórako zni; most egy hétig itt volt a városban, de egy este se ment el hazulról. Ül az asztalun knál, és csendben újságot olvas, vagy a menetrendet tanulmányozza. Már az is szórakozás ne gy dolgozik egy kicsit a lombfûrésszel. Most például faragott két-három este egy kis keret , meg fog lepõdni, milyen kedves; benn lóg a szobájában, mindjárt megnézheti, mihelyt Greg kinyitja az ajtót. Egyébként boldog vagyok, hogy itt van, cégvezetõ úr, egymagunkban nem ttünk volna képesek rávenni Gregort, hogy nyissa ki az ajtót, olyan makacs, és biztosan ne m is érzi jól magát, bár reggel tagadta. - Rögtön jövök - mondta Gregor lassan és megfontoltan, és meg se moccant, nehogy a beszélg gyetlen szavát is elszalassza. - Mással, nagyságos asszonyom, én sem tudom magamnak megmagyarázni - mondta a cégvezetõ -, emélhetõleg nincs semmi komoly baja. Meg kell azonban mondanom, hogy nekünk üzletemberek nek - sajnos, vagy ha tetszik, szerencsére - üzleti szempontból igen gyakran egyszerûen túl kell tennünk magunkat az ilyen könnyû rosszulléteken. - Bemehet végre a cégvezetõ úr? - kérdezte türelmetlenül apja, és ismételten kopogott az a - Nem - mondta Gregor. A bal oldali szobában kínos csönd támadt, a jobb oldali szobában a húga felzokogott. A húga vajon miért nem ment át a többiekhez? Nyilván csak most kelt fel, és még el sem kez öltözni. És miért sír? Mert õ nem kelt fel, és nem engedi be a cégvezetõt, mert az a vesz eti, hogy elveszti az állását, és mert akkor a fõnök újra üldözni fogja a szülõket régi kö azonban egyelõre fölösleges gondok voltak. Gregor mégaitt volt, ésés eszébe elhagyja a családját. Pillanatnyilag ott feküdt ugyan szõnyegen, senkisem semjutott, kívántahog vo tõle komolyan, hogy engedje be a cégvezetõt, ha ismerte volna helyzetét. E kis udvariatl anság miatt, amelyre késõbb könnyûszerrel találhat majd megfelelõ kifogást, mégsem lehet G sak úgy egyszeriben elküldeni. És Gregor úgy érezte, hogy sokkal okosabb volna, ha most bé hagynák, és nem zaklatnák sírással és rábeszéléssel. De éppen e bizonytalanság szorongatta mentette viselkedésüket. - Samsa úr - kiáltotta most a cégvezetõ emelt hangon -, végtére mi történt? Elbarikádozza obájában, nemmel és igennel felel csupán, szüleinek súlyos és fölösleges aggodalmat okoz, eg megjegyezve, alapjában véve hallatlan módon elhanyagolja üzleti kötelességeit. Most szü ek és fõnökének nevében beszélek, és igen komolyan kérem, adjon azonnal világos magyarázat gyok lepve, meg vagyok lepve. Én magát nyugodt, józan embernek ismertem, és most mintha hirtelen különös szeszélyekkel akarna kérkedni. A fõnök célzott ugyan reggel mulasztásának magyarázatára - egy nemrégiben önre bízott inkasszóról volt szó -, én azonban majdhogynem a kijelentettem, hogy ez a magyarázat nem lehet helytálló. Most azonban látom érthetetlen makacsságát; ésmondható elmegy aszilárdnak. kedvem, hogy a legcsekélyebb is kiálljak magáért. Márpe egyáltalán nem Eredetileg az voltmértékben a szándékom, hogy mindezt négyszemk ndom el magának, de mivel arra kényszerít, hogy haszontalanul vesztegessem itt az idõmet

 

, nem tudom, miért ne tudhatnák meg tisztelt szülei is. Szóval teljesítménye az utóbbi idõ rántsem nevezhetõ kielégítõnek; bár ez nem az az évszak, amikor különleges üzleteket lehet elismerjük, de olyan évszak nincsen, amikor egyetlen üzletet sem kötünk, Samsa úr, olyanna nem szabad lennie. - De cégvezetõ úr - kiáltott Gregor magából kikelve, és izgalmában minden egyébrõl megfele azonnal kinyitom, megyek már! Valami könnyû rosszullét, kis szédülés akadályozott meg, ho ljek. Most még az ágyban fekszem. De már egészen friss vagyok megint. Most éppen kiszállok z ágyból. Csak egyetlen pillanat türelmet! Még nem megy úgy, mint gondoltam. De már jól va . Hogy milyen váratlanul érheti az embert ilyesmi! Tegnap este még semmi bajom nem vol t, szüleim is tudják, azazhogy majdnem semmi. Már tegnap este is volt valami elõérzetem. C sak rám kellett volna nézni. Miért is nem jelentettem be az üzletben! De az ember mindig azt hiszi, hogy átvészeli majd a betegséget, és nem kell otthon maradnia. Cégvezetõ úr! K eg a szüleimet! Hisz semmi alapja a szemrehányásoknak, amelyekkel illet; nekem nem is szóltak róla egy szót sem. Talán nem olvasták legutóbb szerzett megbízásaimat. Különben is vonattal elutazom, e néhány órai pihenés alatt összeszedem magam. Nem is kell tovább itt radnia, cégvezetõ úr, ott leszek én is mindjárt az üzletben, szíveskedjen ezt közölni, s a dja át üdvözletemet! És miközben Gregor mindezt kapkodva átkiabálta, és szinte nem is tudta, mit mond, könnyedé izonyára az ágyban szerzett gyakorlattal, közeledett az éjjeliszekrényhez, és megpróbált f kodni rajta. Valóban ki akarta nyitni az ajtót, meg akarta mutatni magát, beszélni akart a cégvezetõvel; mohón várta, hogy mit szólnak majd a többiek, akik annyira szeretnék látn megpillantják. Ha megijednek, õt nem terheli többé felelõsség, és megnyugodhat. Ha viszont dent nyugodtan fogadnak, akkor neki sem lenne oka nyugtalanságra, és ha siet, nyolcr a csakugyan a pályaudvaron lehet. Elõször lecsúszott néhányszor a sima éjjeliszekrényrõl, lsó nekirugaszkodásra sikerült fölegyenesednie: az alteste sajgott ugyan, de ügyet sem vet ett a kínzó fájdalmakra. Nekidõlt egy közeli szék támlájának, és lábacskáival megkapaszkod zel sikerült úrrá lennie testén, és elnémult, mert újra meghallotta a cégvezetõ hangját. - Értették egyetlen szót is? - kérdezte a cégvezetõ a szülõktõl. - Csak nem akarja a bolon velünk? - Az isten szerelmére - kiáltotta anyja már-már sírva -, talán súlyos beteg, mi meg kínozz ete! Grete! - kiáltott aztán. - Tessék, mama! - kiáltotta Gregor húga a másik oldalról. Gregor szobáján keresztül érintk - Azonnal menj orvosért. Gregor beteg. Hamar orvosért. Hallottad, hogy beszélt Gregor? - Állathang volt - mondta a cégvezetõ az anya kiáltozásához képest feltûnõen halkan. - Anna! Anna! - kiáltott ki az apa az elõszobán át a konyhába, és közben tapsolt. - Szalad azonnal lakatosért! És már szaladt is ki a két lány suhogó szoknyával az elõszobába - hogy öltözhetett fel húg san? -, és felrántották a lakás ajtaját. Csapódást nem is lehetett hallani; bizonyára nyit yták az ajtót, mint az olyan lakásokban szokás, ahol valami nagy szerencsétlenség történt. Gregor azonban sokkal nyugodtabb lett. Igaz, szavait ezek szerint már nem értették, bár õ maga elég érthetõnek találta beszédét, érthetõbbnek, mint elõzõleg, de lehet, hogy megszok Mindenesetre már gondoltak rá, hogy nincs egészen rendben, s azon voltak, hogy segítsen ek rajta. Az elsõ intézkedéseket bizakodás és biztonság hatotta át, s ez jólesett neki. Úg ra bevonták az emberek körébe, s mindkettõjüktõl, az orvostól és a lakatostól is, kettejük semmi különbséget nem téve, nagyszerû és meglepõ eredményeket várt. Hogy a közelgõ, döntõ n lehetõleg minél tisztább legyen a hangja, megköszörülte a torkát, mindenesetre ügyelve a ogy csak egész fojtottan köhintsen, mert elképzelhetõ volt, hogy már ez a zaj is másképp h ik, mint az emberi s ezt õ maga már nemaz merte volna eldönteni. A szomszéd szobába néma csend támadt.köhögés, Szülei és a cégvezetõ talán asztalnál ülnek és sugdolóznak, talán a dnak és hallgatóznak valamennyien.

 

Gregor a székkel együtt lassan az ajtóhoz csúszott, ott elengedte, nekivetette magát az aj tónak, megkapaszkodott benne - lábacskáinak gömbjein volt némi tapadóanyag -, és egy pilla a megpihent az erõkifejtés után. Aztán nekilátott, hogy szájával megfordítsa a kulcsot a z ajnos, úgy látszott, hogy nincsenek valódi fogai - mivel is ragadhatná meg most a kulcso t? -, jó erõs volt viszont az állkapcsa; a segítségével csakugyan meg is mozdította a kulc és nem törõdött vele, hogy nyilvánvalóan valami kárt tett önmagában, mert barna folyadék a szája szélén, ráfolyt a kulcsra, és lecsöpögött a padlóra. - Hallgassák csak - mondta a cégvezetõ a szomszéd szobában -, a kulcsot forgatja. Ez igen felbátorította Gregort; de mindannyiuknak oda kellett volna kiáltani, apjának és a nyjának is: "Gyerünk, Gregor - kiálthatták volna -, csak neki, keményen neki annak a zárna " És abban a hitben, hogy valamennyien feszült figyelemmel kísérik igyekezetét, minden ere jét összeszedte, és szinte önkívületben ráharapott a kulcsra. Körbetáncolta a zárat, ahogy befordult benne; most már csak a szájával tartotta magát egyenesen, és szükség szerint hol szkodott a kulcsra, hol pedig egész testének súlyával lenyomta. Végre visszacsattant a zár s fémes hangjára Gregor mintha álomból ébredt volna. Fellélegzett, és így szólt magában: " csak nem volt szükségem" - és ráfektette fejét a kilincsre, hogy kitárja az ajtót. Mivel ily módon kellett kinyitnia az ajtót, õt magát még nem láthatták, amikor az ajtó már re kitárult. Elõbb lassan körbe kellett fordulnia az egyik ajtószárny mentén, mégpedig ige osan, nehogy épp a szobába való belépés elõtt vágódjon ügyetlenül hanyatt. Még ezzel a neh volt elfoglalva, és nem ért rá másra is odafigyelni, amikor már meg is hallotta a cégveze hangos "Ó!" szaladt ki a száján - úgy hangzott, mint a szél zúgása -, és már meg is pilla lt legközelebb az ajtóhoz, nyitott szájára tapasztotta a kezét, és lassan hátrálni kezdett ha láthatatlan, egyenletesen mûködõ erõ hajtaná. Anyja a cégvezetõ jelenléte ellenére úgy ogy felkelt, kibontott, égnek meredõ hajjal - elõször összekulcsolta a kezét, és férjére p t, aztán két lépést tett Gregor felé, és lerogyott körülötte szétterülõ szoknyáinak kellõs orulva. Apja ellenséges arckifejezéssel ökölbe szorította kezét, mintha vissza akarta voln lökni Gregort a szobájába, azután bizonytalanul körülnézett a nappali szobában, s végül el emét, és sírni kezdett, hatalmas mellkasa belerázkódott. Gregor erre be sem lépett a szobába, hanem belülrõl nekitámaszkodott a bereteszelt ajtószá ak, s így csak testének fele látszott, valamint oldalt hajtott feje, amellyel átkukucskált a többiek felé. Közben jócskán kivilágosodott, élesen kirajzolódott az utca túlsó oldalán telen, szürkésfekete ház egy részlete - kórház volt - és a homlokzatot szigorúan áttörõ ab s sora; még most is esett, de már csak nagy, elkülöníthetõ, sõt jóformán egyenként földre en. A reggelizõkészlet buja bõségben foglalta el az asztalt, mert Gregor apjának a reggeli volt a legfontosabb napi étkezése, amelyet különféle újságok olvasásával órák hosszat eln zemközti falon fénykép függött, amely Gregort ábrázolta katonakorában; hadnagyként, tiszte rancsoló tartásban és nyitva egyenruhában, amint kezét kardján gondtalanul Az lõszobába vezetõ ajtó volt, és mivel a külsõ ajtónyugtatva is tárva-nyitva volt,mosolyog. ki lehetett csõházi elõtérre és a lefelé vezetõ lépcsõre. - Most pedig - mondta Gregor annak tudatában, hogy csak õ õrizte meg nyugalmát - azonnal felöltözöm, összecsomagolom a kollekciót, és elutazom. Akarjátok? Akarjátok, hogy elutazz atja, cégvezetõ úr, nem makacskodom, én szívesen dolgozom; fárasztó dolog az utazás, de ut nem tudnék élni. Hova megy, cégvezetõ úr? Az üzletbe? Igen? Az igazságnak megfelelõen fog ni? Elõfordulhat, hogy az ember egy adott pillanatban nem képes dolgozni, de épp ez az alkalmas idõpont, amikor visszaemlékezhet korábbi teljesítményeire, és elhatározhatja, ho b, az akadály elhárítása után, még szorgalmasabban és odaadóbban fog dolgozni. Hiszen anny vagyok kötelezve a fõnök úrnak, ezt ön is nagyon jól tudja. Másrészt gondoskodnom kell sz húgomról. Kutyaszorítóba kerültem, de ki fogom vágni magam. Csak arra kérem, ne súlyosbíts temet, súlyos az már így is. Fogja pártomat az üzletben! Tudom, nem szeretik az utazót. Az hiszik, veszettül sokat keres, és közben éli világát. Nincs különösebb okuk, hogy megválto az elõítéletüket. De önnek, cégvezetõ úr, önnek jobb az áttekintése, mint magának a fõnök inõségében könnyen ítélkezhet tévesen, alkalmazottai rovására. Önáldozatul is nagyonpletykáknak, jól tudja, hog i az év nagy részében távol van az üzlettõl, milyen könnyen esik vé k és alaptalan vádaknak, amelyek ellen lehetetlenség védekeznie, mert többnyire tudomást s

 

szerez róluk, és ha igen, csak akkor, amikor kimerülten visszatér útjáról, és odahaza saj az áldatlan, indokait tekintve már megfejthetetlen következményeket. Cégvezetõ úr, ne menj l szó nélkül, mondja legalább, hogy valami apró részletben igazat ad nekem! De a cégvezetõ már Gregor elsõ szavaira megfordult, és csak meg-megránduló válla fölött né vicsorogva Gregorra. És amíg Gregor beszélt, egy pillanatra sem állt meg, hanem Gregort szüntelenül szemmel tartva hátrált az ajtó felé, de olyan lassan, mintha titkos parancs ti aná, hogy elhagyja a szobát. Már az elõszobában volt, és hirtelen mozdulata, amellyel végü a a lábát a nappaliból, azt a látszatot keltette, mintha megégette volna a talpát. Az elõs n aztán kinyújtotta a jobb karját messze elõre, a lépcsõ felé, mintha ott valósággal földö Gregor tudta, hogy semmi esetre sem engedheti el a cégvezetõt ilyen hangulatban, hac sak nem akarja végképp kockáztatni állását. Szülei mindezt nem értették meg ilyen világosa orán meggyõzõdésükké vált, hogy Gregorról egész életében gondoskodik ez az üzlet, no meg m voltak foglalva pillanatnyi bajaikkal, hogy a jövõre gondolni sem tudtak. A cégvezetõt vissza kellett tartani, megnyugtatni, meggyõzni és végül megnyerni; ettõl függött most Gre a család jövõje! Csak itt lett volna a húga! Õ okos volt, már akkor sírt, amikor Gregor m godtan feküdt a hátán. És a cégvezetõ, ez a hölgybarát, bizonyára hajlott volna a szavára; ta volna a lakásajtót, és az elõszobában kiverte volna a cégvezetõ fejébõl a rémületet. De m volt itt, Gregornak magának kellett cselekednie. És nem gondolva arra, hogy még egyált alán nem ismeri jelenlegi mozgási képességét, és arra sem, hogy beszédét esetleg, sõt való sem értették meg, elengedte az ajtószárnyat, kicsúszott a nyíláson; oda akart menni a cég aki már kinn állt, a lépcsõpihenõn, nevetséges módon mindkét kezével a korlátba kapaszkod zt keresve halk kiáltással nyomban rábukott lábacskáira. Alighogy ez megtörtént, elõször e ggelen, jólesõ érzés járta át a testét; lábacskái alatt szilárd talajt érzett, s örömmel t mindenben engedelmeskednek neki; sõt azon vannak, hogy elvigyék, ahová akarja; és máris b izonyos volt benne, hogy gyorsan közeleg szenvedéseinek végleges elmúlása. De épp abban a llanatban, amikor a visszatartott mozgástól ringatózva, egészen közel anyjához, egyszer cs szembekerült vele a padlón, anyja, bár úgy látszott, teljesen magába merült, hirtelen fel tt, szétterpesztett ujjakkal magasba emelte a karját, és felkiáltott: Segítség, az isten s relmére, segítség! -, fejét félrehajtotta, mintha csak Gregort akarta volna jobban látni, yanakkor fejvesztetten hátrálni kezdett; elfelejtette, hogy ott van mögötte a terített asz tal; amikor odaért, mintegy szórakozottságból gyorsan felült rá, és látszólag észre sem ve mellette a felborított nagy kannából vastag sugárban ömlik a szõnyegre a kávé. - Anyám, anyám - mondta Gregor halkan, és felpillantott rá. A cégvezetõrõl egy pillanatra eledkezett, viszont nem tudta megállni, hogy a patakzó kávé láttára ne kapjon állkapcsával r a levegõbe. Erre anyja ismét felordított, elmenekült az asztaltól, és a feléje sietõ fér hanyatlott. De Gregor most nem ért rá a szüleivel foglalkozni; a cégvezetõ már a lépcsõn állát a korlátra támasztva még utoljára visszanézett. Gregor nekirugaszkodott, hogy minél sabban utolérje; a cégvezetõ megsejthetett valamit, mert átugrott néhány lépcsõfokot, és e u! - kiáltotta még, hogy visszhangzott belé aõlépcsõház. Sajnos,higgadtan a cégvezetõ menekülése mi r apját is teljesen megzavarta volna, holott eddig viszonylag viselkedet t, mert ahelyett, hogy maga is a cégvezetõ után szaladt volna, vagy legalább nem gátolta v olna meg Gregort az üldözésben, jobb kezével megragadta a cégvezetõ botját, amelyet az kal l és felöltõjével együtt itt hagyott egy széken, bal kezével pedig fölkapott az asztalról újságot, és lábdobbantások kíséretében nekilátott, hogy a bot és az újság lengetésével vi rt a szobájába. Gregor hiába kérlelte, kérését apja meg sem értette, hiába forgatta alázat , apja csak még nagyobbakat dobbantott. A szoba másik végében, noha hûvös volt az idõ, any elrántott egy ablakot, és messzire kihajolva kezébe temette az arcát. Az utca és a lépcsõh erõs léghuzat támadt, a függönyök fellibbentek, az újságok zizegni kezdtek az asztalon, né erepült a földre. Az apa könyörtelenül szorongatta Gregort, és közben, mint valami vadembe ziszegõ hangokat hallatott. Igen ám, de Gregornak még semmiféle gyakorlata nem volt a hátr ban, és bizony igen lassan haladt. Ha legalább meg tudott volna fordulni, mindjárt a s zobájában lett volna, de félt, hogy az idõrabló fordulás közben apja elveszti türelmét, és ot minden pillanatban azzal fenyegetett, hogy halálos csapást mér Gregor hátára vagy fejér Végül mégsem maradt más választása, mert rémülten észrevette, hogy hátrálás közben még az rtani; szüntelenül szorongó oldalpillantásokat vetve apjára, a lehetõ leggyorsabban, va azonbanés igen lassan fordulni kezdett. Apja talán észrevette jó szándékát, mert nem zavarta ovább, sõt botjának végével itt-ott még irányította is messzirõl a körbefordulását. Csak k

 

olna ki olyan elviselhetetlen sziszegõ hangokat! Gregor egészen megzavarodott ettõl. Már majdnem teljesen megfordult, amikor még egyre a sziszegésre figyelve eltévesztette az irányt, és egy darabon visszafordult. Mikor aztán végre szerencsésen fejjel elõre az ajtó lé került, kiderült, hogy teste szélesebb, semhogy könnyûszerrel átférhetne rajta. Apjának gi állapotában természetesen véletlenül sem jutott eszébe, hogy esetleg a másik ajtószárny nyithatná, s így megfelelõ átjárót biztosíthatna Gregornak. Az volt csupán a rögeszméje, h nak, amilyen gyorsan csak lehet, a szobájában kell lennie. Semmiképpen sem nézte volna e l azokat a körülményes elõkészületeket sem, amelyekre Gregornak szüksége lett volna, hogy esedjék, és esetleg így jusson át az ajtón. Ellenkezõleg, mintha semmi akadály sem állna G jában, egyre nagyobb lármával hajtotta, és úgy tetszett, mintha a hang Gregor fölött már n egyetlen apáé volna; ennek fele sem tréfa, gondolta Gregor, és lesz, ami lesz - benyomul t az ajtónyílásba. Teste féloldalt felemelkedett, ferdén a két ajtószárny közé került, egy besre horzsolódott, s a fehér ajtón csúnya foltok maradtak utána, és hamarosan be is szoru , mozdulni sem tudott többé, lábacskái az egyik oldalon reszketve lógtak a levegõben, a má oldalon pedig fájdalmasan odanyomódtak a padlóhoz - és ekkor, valóságos megváltásként, apj belérúgott a hátsó felébe, és Gregor vérzõ testtel messze berepült a szobájába. A bottal m ajtót, aztán végre csend lett. 2 Gregor csak alkonyatkor ébredt fel nehéz, ájulásszerû álmából. Nem sokkal késõbb bizonyára edt volna, mert kipihentnek és kialudtnak érezte magát, de most az volt a benyomása, min tha futó léptek vagy az elõszobába vezetõ ajtó csukódása ébresztette volna föl. Az utcai v ye itt-ott sápadtan megvilágította a mennyezetet és a bútorok magasabb részeit, de lenn Gr ornál sötét volt. Egyelõre még ügyetlenül tapogatózva csápjaival - értéküket csak most kez - lassan odacsúszott az ajtóhoz, hogy megnézze, mi történt ott. Bal oldala mintha egyetlen hosszú, kellemetlenül feszülõ sebhely lett volna, két sor lábacskájára szabályosan sántít acskája egyébként a délelõtti események során súlyosan megsérült - valóságos csoda, hogy c -, és most élettelenül vonszolta maga után. Csak az ajtónál vette észre, hogy voltaképp mi csalogatta oda; valami ennivaló illata volt . Egy tálacska állt ott, teli édes tejjel, kis fehérkenyér-darabkák úszkáltak benne. Legsz n fölnevetett volna örömében, mert még éhesebb volt, mint reggel, és nyomban bele is dugta a tejbe egész a szeme tájékáig. De csalódottan mindjárt vissza is húzta; nemcsak azért, m es bal oldala miatt nehezére esett az evés - csak akkor tudott enni, ha egész teste rész t vett lihegve az evésben -, hanem ráadásul nem is ízlett neki a tej, pedig kedvenc ital a volt, és húga bizonyára ezért is tette oda; sõt, undorodva elfordult a táltól, és vissza a szoba közepére. Az ajtórésen át látta, hogy a nappaliban ég a gázlámpa, de míg máskor ebben az idõpontban vasott délutáni újságjából a feleségének és néha a lányának is, most egyetlen hang sem hal lehet, hogy a felolvasás, amelyrõl annyit írt a húga,hogy az utóbbi idõben már n szokás. Most ez körös-körül mindenütt csend volt,mesélt pedig és Gregor tudta, nem üres a lakás. lyen csendes életet él a családom" - gondolta, és maga elé meredve a sötétségbe, nagy büsz el, hogy ilyen életet biztosított szüleinek és húgának ebben a szép lakásban. De mi lesz, st a nyugalom, a jólét, az elégedettség egyszeriben szörnyû véget ér? Hogy ne kerítsék hat gondolatok, inkább mozogni kezdett, és fel-alá mászkált a szobában. A hosszú este folyamán egyszer résnyire kinyílt az egyik oldalajtó, és egyszer a másik is, aztán gyorsan újra becsukódott; valaki szükségét érezhette, hogy bejöjjön, de nyomban után ondolta. Gregor most odaállt közvetlenül a nappali ajtaja elé, és elhatározta, hogy a této atót mindenképp bekényszeríti valahogy, vagy legalábbis megtudja, ki az; de többé nem nyit ki az ajtót, és Gregor hiába várt. Reggel, amikor az ajtók zárva voltak, mindannyian be ak tak jönni, most, hogy kinyitotta az egyik ajtót, a többit pedig nyilván a nap folyamán nyi tották ki, senki se jött be, és most a kulcsok is kívül voltak. Csak késõ éjjel aludt ki a fény a nappali szobában, és Gregor ekkor könnyen megállapíthatt a szülei és a húga mostanáig ébren voltak, lehetett hallani, mindhozzá; a hárman hegyen távoznak. Gregor bizonyosra vehette,mert hogyjól reggelig senki se jönamint be többé vol t tehát bõven ideje, hogy zavartalanul gondolkozzék, hogyan rendezze be új életét. De a ma

 

s, tágas szobában, ahol kénytelen volt a padlóhoz lapulva feküdni, szorongás fogta el, mel ek okát nem tudta kitalálni, hisz a szoba saját szobája volt, és öt éve lakott benne - err g öntudatlan fordulattal és enyhe szégyenkezéssel gyorsan bemászott a kanapé alá; ahol min igen kényelmesen érezte magát, bár hátát kissé nyomta a kanapé alja, és fejét nem tudta fö k azt sajnálta, hogy széles lévén a teste, nem fér el teljesen a kanapé alatt. Így töltötte az egész éjszakát, részben félálomban, de az éhségtõl újra meg újra fölriadt, a és homályos reményekbe merülve, s a végén mindig arra a következtetésre jutott, hogy egy ugodtan kell viselkednie, és türelemmel, valamint végtelen figyelmességgel elviselhetõvé k l tennie családjának a kellemetlenségeket, amelyeket jelenlegi állapotában akarva-akaratla nul okozni kénytelen. Másnap reggel, még alig virradt, Gregornak máris alkalma nyílott, hogy próbára tegye elhat , mert az elõszoba felõl kinyitotta az ajtót húga, majdnem teljesen fel volt öltözve, és k n benézett. Nem látta meg mindjárt Gregort, de amikor észrevette a kanapé alatt - istenem, valahol csak kellett lennie, végtére nem repülhetett el -, annyira megijedt, hogy nem tudott uralkodni magán, és kívülrõl újra becsapta az ajtót. De mintha megbánta volna a vi , rögtön kinyitotta újra, és lábujjhegyen belépett, mintha idegenhez vagy súlyos beteghez Gregor egészen a kanapé széléig elõretolta fejét, és figyelte húgát. Vajon észreveszi-e, gyta a tejet, éspedig igazán nem azért, mert nem éhes, s vajon hoz-e majd más ételt, ami j ban megfelel neki? Ha magától nem hoz, õ inkább éhen hal, semhogy figyelmeztesse rá, pedig oltaképp alig tudta türtõztetni magát, hogy ki ne rontson a kanapé alól, húga lába elé ves megkérje, hogy adjon neki valami finomat enni. De húga rögtön észrevette, csodálkozva, ho a tál teli van, csupán kis tócsányi tej ömlött ki belõle, és fel is emelte mindjárt, nem zel ugyan, hanem egy ronggyal, és kivitte. Gregor nagyon kíváncsi volt, hogy mit hoz h elyette, és a legkülönfélébb dolgok jutottak eszébe. Sohasem tudta volna azonban kitalálni gy jóságában húga mihez folyamodott. Hogy kipróbálja Gregor ízlését, bõséges választékkal i újságra volt kiterítve minden. Volt ott félig romlott fõzelék, vacsoráról maradt csontok edt fehér mártással körülvéve, néhány szem mazsola és mandula, egy darab sajt, melyrõl Gre al azelõtt kijelentette, hogy élvezhetetlen; egy darab száraz kenyér, egy szelet vajas k enyér és egy szelet megsózott vajas kenyér. Ezenkívül még odatette mind e mellé a valószín s mindenkorra Gregornak szánt tálat - most víz volt benne. És gyengédségbõl, mivel tudta, y Gregor nem fog elõtte enni, sietve kiment, és még a kulcsot is megfordította a zárban, h ogy Gregornak értésére adja; kényelmesen elhelyezkedhet, kedve szerint. Gregor lábacskái s rogó hangot adtak, ahogy odasietett az ennivalóhoz. Sebei egyébként nyilván begyógyultak, rt mozgásában nem akadályozta semmi; ez meglepte, és arra gondolt, hogy több mint egy hóna a megvágta egy picit késsel az ujját, és e sebe még tegnapelõtt is meglehetõsen fájt. "Eze on nem leszek olyan érzékeny?" - gondolta, és már majszolta is mohón a sajtot, amely minde n más étel elõtt valósággal odavonzotta magához. Gyors egymásutánban és a kielégüléstõl kö yasztotta a sajtot, a fõzeléket és a mártást; a friss ételek viszont nem ízlettek neki, mé agukat sem állhatta, és amit meg akart enni, arrébb is cipelte. Már régen kész volt minden l, lustán hevert helyén,Gregor amikorépp húga, jelezve, hogy most már vissza kelleneés húzódnia, sanés megfordította a a kulcsot. elszunnyadni készült, de erre fölriadt, újra a pé alá sietett. Nagy önuralmába került, hogy még arra a rövid idõre is, amíg húga a szobáb t, a kanapé alatt maradjon, mert a bõséges étkezéstõl kissé kigömbölyödött a teste, és a s tudott lélegzetet venni. Kisebb fulladási rohamok közepette kiguvadt szemmel nézte, amin t mit sem sejtõ húga nemcsak a maradékot söpri össze, hanem azokat az ételeket is, amelyek z Gregor hozzá sem nyúlt, mintha azokat sem lehetne többé semmire sem felhasználni, és ami az egészet sietve beleönti egy vödörbe, ezt lefedi egy fafedõvel, és mindent kivisz. Alig ordított hátat, Gregor máris elõmászott a kanapé alól, kinyújtózkodott, és jól teleszívta Így kapta meg Gregor mindennap a táplálékát, egyszer reggel, amikor szülei és a cselédlány ak, másodszor az általános ebédelés után, a szülõk ugyanis ilyenkor újra elaludtak egy kic selédlányt pedig húga elküldte valamilyen megbízatással. Bizonyára õk sem akarták, hogy Gr haljon, de talán nem tudták volna elviselni, hogy étkezésérõl többet is megtudjanak, mint nyirõl hallomásból értesültek, talán húga meg akarta kímélni õket ettõl az önmagában véve morúságtól; de hiszen volt részük bõven szenvedésben. Miféle ürüggyel távolították el a lakásból azon az elsõ reggelen az orvost és a lakatost, ta meg Gregor, az õ beszédét ugyanis nem értették, s ezért senki sem gondolt arra, még a h

 

m, hogy õ viszont érti a többiekét, és így, ha a húga szobájában volt, meg kellett elégedn hogy csak sóhajtozásait és a szentekhez való fohászkodását hallhatja olykor-olykor. Csak k mikor húga már lassan hozzászokott mindenhez - tökéletes megszokásról természetesen azután etett szó -, kapta el Gregor egy-egy barátságosnak szánt vagy annak vélhetõ megjegyzését. tán ízlett neki" - mondta, ha Gregor alaposan eltakarította táplálékát, míg ellenkezõ eset ly lassanként egyre gyakrabban ismétlõdött, szinte szomorúan mondta: "Már megint mindent o hagyott.". Ha közvetlenül nem szerzett is Gregor semmiféle újságról tudomást, egyet-mást kihallgatott mszéd szobákból, és valahányszor csak hangokat hallott, nyomban a megfelelõ ajtóhoz futott gész testével rátapadt. Különösen eleinte nem volt beszélgetés, amelyik valamiképp, ha csa an is, ne róla szólt volna. Két álló napon át mást sem lehetett hallani az étkezések idejé nácskozást arról, hogy hogyan kell most viselkedniük; de az étkezések között is errõl a té legalább két családtag ugyanis mindig otthon tartózkodott, hiszen senki sem akart egyedül otthon maradni, de egészen üresen sem hagyhatták semmiképp a lakást. A cselédlány mindjárt sõ napon - nem volt teljesen világos, mit és mennyit tudott a történtekrõl - térden állva z anyának, hogy azonnal bocsássa el, és amikor negyedóra múlva elbúcsúzott, könnyek között elbocsátását, mint a legnagyobb jótéteményt, amiben itt része volt, és bár nem kérte rá se esküt tett, hogy egy árva szóval sem árul el senkinek semmit. Ettõl fogva húgának anyjával együtt fõznie is kellett; igaz, ez nem sok fáradsággal járt, g ettek valamit. Gregor egyre csak azt hallotta, hogy hiába kínálják egymást, a válasz min g ugyanaz: "Köszönöm, elég volt", vagy valami hasonló. Inni sem ittak talán semmit. Húga t is megkérdezte apját, nem kér-e sört, és kedvesen felajánlotta, hogy hoz õ maga, s amikor hallgatott, azt mondta neki, hogy eloszlassa minden kétségét, elküldhetné a házmesternét de aztán apja végül súlyos "nem"-et mondott, és nem esett többé szó a sörrõl. Az apa már az elsõ napon feltárta az anyának és lányának vagyoni helyzetüket és kilátásaik lt az asztaltól, és kis páncélszekrényébõl, amelyet öt évvel ezelõtt csõdbe ment üzletébõl tt valamilyen bizonylatot vagy elõjegyzési könyvet. Hallatszott, amint kinyitja a bony olult zárat, és miután kivette, amit keresett, újra bezárja. Valami magyarázatba kezdett, allatára Gregor elsõ ízben tudott örülni valaminek, mióta fogságban élt. Azt hitte, hogy a emmije sem maradt abból az üzletbõl, apja legalábbis nem mondott semmit, ami ennek ellen tmondott volna, igaz viszont, hogy Gregor nem is kérdezte. Gregornak annak idején ne m volt más gondja, mint hogy minél hamarabb elfeledtesse családjával az üzleti szerencsétl séget, amely mindannyiukat teljes reménytelenségbe döntötte. Egészen különös hévvel kezdet dolgozni, és szinte egyik napról a másikra kis kereskedõsegédbõl utazó lett; s így termés egészen más pénzkereseti lehetõséghez jutott, és munkájának eredménye jutalék formájában k melyet a csodálkozó és boldog család asztalára tehetett. Szép idõk voltak, késõbb sohasem meg, legalábbis nem régi fényükben, pedig Gregor késõbb annyi pénzt keresett, hogy az egés kiadásait fedezni tudta, és fedezte is. Csakhogy megszokták valamennyien, a család is, Gregor a pénzt köszönettel szívesen is aki adta, de különösebb emberi melegs t létreis, többé a családban. Csakelfogadták, húga maradtõközel hozzá, Gregortól eltérõen nagyon sze nét, és megindítóan hegedült, és ezért Gregornak az volt a titkos terve, hogy beíratja a k atóriumba, nem törõdve az ezzel járó nagy költségekkel, majd csak megszerzi más úton, azt mikor Gregor rövid otthoni tartózkodásai idején húgával beszélgetett, gyakran emlegették a rvatóriumot, de mindig csak úgy, mint valami szép álmot, amelynek megvalósulására gondolni lehet; a szülõk még ezt az ártatlan ábrándozást sem szívesen hallgatták; Gregor azonban k gondolta, és az volt a szándéka, hogy karácsonyeste fogja ünnepélyesen bejelenteni a dolgo Efféle, jelenlegi állapotában teljesen haszontalan gondolatok jártak a fejében, mialatt fö gyenesedve az ajtóhoz tapadt és hallgatózott. A minden tagját elzsibbasztó fáradtságtól né sem tudott figyelni, és feje ernyedten az ajtónak ütõdött, de nyomban vissza is rántotta, ert még e kis zajt is meghallották odaát, és mind elnémultak. "Mit csinál már megint?" - k e az apa kis idõ múlva, nyilván az ajtó felé fordulva, és csak aztán folytatták lassan a m adt beszélgetést. Gregor ekkor kielégítõ részletességgel megtudta - apja ugyanis magyarázatai gyakran elte szavait, részben azért, mert õ maga is régen foglalkozott már ezekkel aközben dolgokkal, ré ben pedig mert az anya nem értett még mindent elsõre -, hogy bármilyen szerencsétlenség zú

 

is rájuk, azért maradt még némi vagyonuk, ha kicsi is, amelyet az azóta érintetlenül hagy kamatok valamelyest megnöveltek. No meg azt a pénzt, amelyet Gregor adott haza havon ta - magának mindössze néhány forintot tartott meg -, ezt sem élték fel teljesen, és kis t ozódott fel. Gregor buzgón bólogatott az ajtó mögött, örült ennek a nem várt elõrelátásnak k. Igaz, hogy ezzel a fölösleges pénzzel tulajdonképp tovább törleszthette volna a fõnökne adósságát, és sokkal közelebb lenne az a nap, amelyen állásától megszabadulhatott volna, már kétségtelenül jobb így, ahogy apja elrendezte. Ez a pénz azonban korántsem volt elegendõ ahhoz, hogy a család megélhessen a kamataiból; l följebb arra látszott elégnek, hogy egy, esetleg két évig megéljenek belõle, tovább semmik Csupán akkora összeg tehát, hogy valójában nem volna szabad hozzányúlni, félre kellene te sszabb napokra; a megélhetéshez szükséges pénzt viszont meg kell keresni. Az apa azonban m idõs ember, ha egészséges is, öt éve nem dolgozik, és nemigen bízhat már magában; az elte tt, amely fáradságos és mégis sikertelen életének elsõ szabadsága volt, eléggé meg is hízo n nehézkessé vált. De hát az idõs anya menjen el dolgozni, aki asztmában szenved, és már a rõfeszítésébe kerül, hogy végigmenjen a lakásukon; aki minden második napját a nyitott abl tt tölti egy díványon, mert légzési nehézségei vannak? Vagy a húga keressen pénzt, aki tiz még gyermek, és csak azt kívánhatja neki az ember, hogy úgy éljen, ahogy eddig: öltözködjé , aludjon sokáig, segítsen a háztartásban, vegyen részt néhány szerény szórakozásban, és m egedüljön? Amikor szóba került, hogy a pénzkeresés elõl lehetetlen kitérni, Gregor eleinte g elengedte az ajtót, és rávetette magát az ajtó mellett álló hûvös bõrdíványra, mert való n és a szomorúság. Gyakran egész hosszú éjszakákon át ott maradt fekve; egy percre sem hunyta le a szemét, és sszat kapargatta a bõrt. Vagy pedig nem riadt vissza a nagy fáradtságtól, és odatolt egy s zéket az ablakhoz, felmászott az ablak könyöklõjére, és a széken megvetve magát, nekitámas ablaknak, nyilván csak valamiféle emlékezésül arra a felszabadító érzésre, amely azelõtt a kinézett az ablakon. Valójában ugyanis napról napra homályosabban látta még a közeli dol is; a szemközti kórházat, amelynek állandó látványát azelõtt untig átkozta, már egyáltalán , és ha nem tudta volna pontosan, hogy a csendes, mégis hamisítatlanul városi Charlotte utcában lakik, azt hihette volna, hogy ablakából pusztaságba lát, ahol szétválaszthatatlan gybeolvad a szürke ég és a szürke föld. Figyelmes húgának elég volt kétszer észrevennie, h z ablaknál áll; és máris minden alkalommal, valahányszor kitakarította a szobát, visszatol a az ablak alá, sõt ettõl fogva még a belsõ ablaktáblát is nyitva hagyta. Ha Gregor tudott volna legalább beszélni a húgával, és megköszönhette volna neki mindazt, érte kellett tennie, könnyebben elviselte volna a szolgálatait; így azonban szenvedett tõlük. Húga persze igyekezett leplezni az egésznek a kínos voltát, és ahogy telt az idõ, e e jobban sikerült is neki, de idõvel Gregor is élesebben átlátott mindenen. Már húga belép tózott. Alighogy belépett, még arra sem hagyva idõt, hogy becsukja az ajtót, bármennyire ü t is egyébként arra, hogy megkíméljen mindenkit Gregor szobájának látványától, máris rohan az ablakhoz, kapkodva felrántotta, mintha beszívta fulladás a környékezné, és bármilyen hideg volt, k deig ott is maradt az ablakban, és mélyen levegõt. Ezzel a lármás berohanással an kétszer ijesztette meg Gregort, aki azután végig, amíg húga bent volt, a kanapé alatt r zketett, és, nagyon jól tudta, hogy a húga szívesen megkímélné ettõl, ha képes volna rá, h csukott ablaknál vele egy szobában. Egy alkalommal, talán már egy hónap is eltelt Gregor átváltozása óta, és húgának igazán ne semmi különös oka arra, hogy meglepõdjön Gregor külsején, kissé korábban lépett be, mint Gregort még az ablakban találta, amint mozdulatlanul nézett kifelé, mintha csak ijesztésül ották volna oda a székre. Gregort nem érte volna váratlanul, ha húga nem lép be; mert hely ténél fogva megakadályozta benne, hogy azonnal kinyithassa az ablakot, de húga nemcsak h ogy nem lépett be, hanem még vissza is hõkölt, és bezárta az ajtót; egy idegen azt hihette na, hogy Gregor lesett rá, és meg akarta harapni. Gregor természetesen azonnal bebújt a kanapé alá, de délig kellett várnia, amíg húga visszajött, és jóval nyugtalanabbnak látszo kor. Gregor ebbõl megtudta, hogy még most is elviselhetetlen látvány a húga számára, és to s az marad, s hogy húgának ugyancsak uralkodnia kell magán, amikor nem futamodik meg a ama kishátán részének láttán, kilátszik kanapé alól. Hogy még ettõl a látványtól yteste nap átvitte lepedõjét a amely kanapéra - négy a órára volt szüksége ehhez a munkához -, és hogy teljesen eltakarja õt, s hogy húga még akkor se láthassa, ha lehajol. Ha húga úgy vél

 

olna, hogy nincs szükség erre a lepedõre, eltávolíthatta volna, hiszen épp elég nyilvánval hogy Gregor nem szórakozásból akarja elrekeszteni magát, de húga hozzá se nyúlt a lepedõhö tha Gregor el is kapta volna egy hálás pillantását, amikor õ egyszer óvatosan felemelte ki a lepedõt a fejével, hogy megnézze, hogyan fogadja húga ezt az új megoldást. Az elsõ két héten a szülõk nem tudták rászánni magukat, hogy bemenjenek Gregorhoz, és Greg an hallotta, amint nagy elismeréssel szólnak húga mostani munkájáról, míg azelõtt sokat bo odtak miatta, mert haszontalan teremtésnek tartották. Most viszont gyakran ott várakoz tak mind a ketten, az apa meg az anya, Gregor szobája elõtt, miközben a lány odabent tak arított, és alighogy kijött, részletesen el kellett mesélnie, hogy mit látott benn, mit ev t Gregor, hogyan viselkedett ezúttal, és vajon észrevehetõ-e valami kis javulás. Az anya e gyébként viszonylag hamar meg akarta látogatni Gregort, de az apa és a lány elõször észérv atkozva visszatartották, amelyeket Gregor is meghallgatott figyelmesen, és teljes mérték ben egyetértett velük. Késõbb azonban erõszakkal kellett az anyát visszatartaniuk, és amik elkiáltott: "Eresszetek be Gregorhoz, hisz õ az én szerencsétlen fiam! Nem értitek, hogy b e kell mennem hozzá?"; Gregor arra gondolt, hogy talán mégis jó volna, ha bejöhetne, termé etesen nem mindennap, de esetleg egyszer egy héten, végtére mégiscsak jobban ért mindenhez , mint a lánya, aki bármilyen bátran viselkedik, mégiscsak gyerek még, és végsõ soron talá yermeki könnyelmûségbõl vállalt ilyen nehéz feladatot. Gregornak az a vágya, hogy megláthassa anyját, nemsokára teljesült. Napközben már a szülei tekintettel sem akart az ablakban mutatkozni, de mászkálni sem tudott sokat a padló néhány négyzetméterén, a nyugodt fekvést már éjjel is alig bírta, lassan az evés sem szerzett ne miféle gyönyörûséget, és így szórakozásból elkezdett föl-alá mászkálni a falakon és a menn mennyezeten lógott szívesen; itt egész másképp érezte magát, mint lent a földön fekve; sza lehetett lélegezni; testét könnyû remegés járta át; és már-már boldog önfeledtségében, am dta, megtörtént, és ezen maga is meglepõdött, hogy elengedte magát, és lepottyant a földre már azonban egészen másképp volt ura a testének, mint azelõtt, és még ekkora eséstõl sem rögtön észrevette, hogy új szórakozást talált - mászkálás közben ugyanis néhol lábai raga t is ott hagyta -, s erre elhatározta, hogy minél nagyobb területen teszi lehetõvé Gregor számára a mászkálást, tehát eltávolítja azokat a bútorokat, amelyek ebben akadályozzák, mi szekrényt és az íróasztalt. Egymagában azonban erre nem volt képes; apját nem merte segíts a cselédlány pedig egészen biztosan nem segített volna; igaz ugyan, hogy ez a mintegy ti zenhat éves lány bátran kitartott az elõzõ cselédlány elbocsátása óta, de azt a kedvezmény tarthassa a konyhát állandóan zárva, és csak külön felszólításra kelljen kinyitnia; így az aradt más választása, mint hogy egyszer az apja távollétében anyjának szóljon. Jött is az atott örömkiáltásokkal, de Gregor szobájának ajtaja elõtt elnémult. A lány természetesen e hogy minden rendben van-e a szobában, és csak aztán engedte belépni anyját. Gregor nagy s ietve még lejjebb húzta és még több redõbe gyûrte a lepedõt, amely most már igazán olyan v a véletlenül dobták volna a kanapéra. Gregor ezúttal még arról is lemondott, hogy a lepedõ kémleljen; letett arról, hogy anyját már most meglássa, és csupán annak örült, hogy végre - Gyere csak, nem amint lehet a látni - mondta húga, és nyilván kézen fogva vezette Aztá egor meghallotta, két gyenge nõaelmozdítja helyérõl az ugyancsak nehézanyját. öreg szekré amint húga folyton magának követeli a munka nehezebbik részét, nem hallgatva anyja figyelm eztetésére, aki félt, hogy a lány megerõlteti magát. Nagyon sokáig tartott. Már vagy negye goztak, amikor az anya azt mondta, hogy mégiscsak jobb lenne ott hagyni a szekrényt; mert elõször is nehéz, nem készülnének el az apa hazaérkezéséig, ha meg a szoba közepén h utat eltorlaszolnak Gregor elõl, másodszor pedig nem is biztos, hogy a bútorok eltávolítá l szívességet tesznek Gregornak. Õ úgy véli, hogy éppen ellenkezõleg; neki valósággal össz szívét az üres falak látványa; és bizonyára Gregor is ugyanezt érzi, hiszen a szoba bútora szokhatta, és így az üres szobában elhagyatottnak érezné magát. - És vajon - fejezte be az egész halkan, bár eddig is szinte suttogott, mintha el akarná kerülni, hogy Gregor, akin ek pontos tartózkodási helyérõl nem volt tudomása, akár hangja csengését is meghallja, arr is, hogy a szavakat nem érti, meg volt gyõzõdve -, és vajon a bútorok eltávolításával nem lét adnánk-e, hogy a javulás minden reményérõl lemondtunk, és kíméletlenül magára hagyjuk? az volna a legjobb, ha igyekeznénk a szobát abban az állapotban hagyni, amelyben azelõt t volt, hogy ha Gregor újra visszatér hozzánk, mindent változatlanul találjon, és könnyebb lfelejthesse a közben eltelt idõt. Az anya e szavainak hallatára ismerte fel Gregor, hogy a közvetlen emberi kapcsolat

 

teljes hiánya, valamint az egyhangú élet, amelyet a család kellõs közepén élt, megzavarhat az elmúlt két hónap alatt, mert mással nem tudta megmagyarázni, hogyan is kívánhatta komo , hogy ürítsék ki a szobáját. Valóban kedvére való lett volna, ha öröklött bútorokkal otth zett meleg szobáját barlanggá változtatják, amelyben aztán zavartalanul mászkálhatott voln en irányban, de egyúttal gyorsan és teljesen el is felejtette volna embermúltját? De hisze n már most is közel volt hozzá, hogy megfeledkezzék róla, és csak anyja rég nem hallott ha rázta fel. Ne vigyenek ki semmit; maradjon minden a szobájában; nem mondhat le a bútoro k kedvezõ hatásáról, s ha a bútorok akadályozzák az értelmetlen fel-alá mászkálásban, az n b nagyon is használ. Sajnos, húgának más volt a véleménye; megszokta, nem is egészen alaptalanul, hogy Gregor ü nek megtárgyalásakor különleges szakértõként lépjen fel a szülõkkel szemben, s így az anya is elegendõ okot szolgáltatott neki arra, hogy ne csak a szekrény és az íróasztal eltávolí gaszkodjék - elõször csak ezekre gondolt -, hanem valamennyi bútort ki akarja vinni, csa k a nélkülözhetetlen kanapét nem. Nemcsak a gyermeki dac és az utóbbi idõben oly váratlanu ervesen megszerzett önbizalom váltotta ki belõle ezt a követelést, hisz csakugyan megfigye lte, hogy Gregornak sok hely kell a mászkáláshoz, a bútorokat viszont, legalábbis úgy láts , egyáltalán nem használja. Lehet, hogy követelésében a korabeli lányok rajongó természete szott, amely mindenben kielégülését keresi, és amely most Gretét arra csábította, hogy Gre lyzetét még ijesztõbbé tegye, és így még több áldozatot hozhasson érte. Hisz abba a szobáb egyes-egyedül a puszta falak állnak Gregor rendelkezésére, Gretén kívül bizonyára soha töb ne senki sem belépni. Nem engedte tehát, hogy anyja eltérítse szándékától. Az anya, akit, Gregor szobájában lévén, amúgy is bizonytalanná tett nyilvánvaló nyugtalans arosan elnémult, és erejéhez mérten segített kivinni a szekrényt. Nos, a szekrényt végszük nélkülözhette Gregor, de az íróasztalnak már maradnia kellett. És alighogy a nõk nyögdécs ták a szekrényt a szobából, Gregor máris kidugta fejét a kanapé alól, hogy körülnézzen, mi tosan és lehetõleg kíméletesen közbelépni. De szerencsétlenségére épp anyja tért vissza el a szomszéd szobában Grete még ide-oda ingatta karjával átölelve a szekrényt, de egyedül t esen nem tudta tovább tolni. Az anya nem szokta meg Gregor külsejét, bele is betegedhe tett volna, és Gregor rémülten visszafarolt a kanapé túlsó végéhez, de már nem tudta megak hogy a lepedõ elöl kissé meg ne libbenjen. Ennyi is elég volt, hogy az anya felfigyelje n. Megtorpant, mozdulatlanul állt egy pillanatig, aztán visszament Gretéhez. Bár Gregor újra azt hajtogatta magában, hogy végtére semmi különös nem történik, csak áthe ort, hamarosan mégis be kellett vallania, hogy a két nõ ide-oda járkálása, apró kiáltásaik k csikorgása a padlón úgy hat rá, mint valami hatalmas, körös-körül egyre növekvõ zûrzavar e szorosan a fejét és a lábait, és nyomta oda testét a padlóhoz, el kellett ismernie, hogy em sokáig bírja ezt az egészet. Kiürítették a szobáját; elvették mindenét, amit szeretett; , amelyben ésbeleágyazódott más szerszámait már ki is vitték, most pedig az íróas tják, amelylombfûrészét már szilárdan a tartotta, padlóba; és amelynél leckéjét írta kereskedelmi i iskolás, sõt már elemista korában is - igazán nem volt vesztegetni való ideje a két nõ s k mérlegelésére, létezésükrõl egyébként szinte meg is feledkezett, mert a kimerültségtõl m csak lábuk nehéz topogása hallatszott. Így azután kitört a kanapé alól - a nõk a szomszéd szobában épp rátámaszkodtak az íróaszta agukat kissé -, négyszer változtatott irányt futás közben, végképp nem tudta, mit mentsen zör, ekkor észrevette, hogy a különben már üres falon ott lóg feltûnõen a csupa szõrmébe ö orsan felmászott rá, és rátapadt az üvegre, amely jólesõen simult forró hasához. Teljesen a a képet; ezt legalább biztos, hogy nem viszi el senki sem. Gregor a nappali szoba ajtaja felé fordította a fejét, hogy szemmel tarthassa a két nõt, amikor visszatérnek. Nem sok pihenést engedélyeztek maguknak, már jöttek is vissza; Grete átkarolta és támogatt yját. Most akkor mit viszünk ki? - kérdezte és körülnézett. Pillantása ekkor találkozott a Gregoréval. Grete bizonyára csak azért õrizte meg nyugalmát, mert anyja is jelent volt; a rcával odahajolt hozzá, nehogy körülnézzen, és így szólt, igaz,megértette reszketve és meggondolatla re, menjünk inkább vissza egy pillanatra a nappaliba. - Gregor Grete szándékát, iztonságba akarja helyezni anyját, hogy aztán lekergesse õt a falról. Nos, ha akarja, megp

 

róbálhatja! Ült a képen, és nem adta oda. Ha kell, akár Grete arcába ugrik érte. De Grete szavaira fogta el csak igazán nyugtalanság az anyát, oldalt lépett, megpillanto tta az óriási barna foltot a virágos tapétán, és mielõtt még igazán tudatára ébredt volna, , az Gregor, jajongó, rekedt hangon felkiáltott: - Istenem, ó, Istenem! - és karját kitárv mint aki mindenrõl lemondott, végigzuhant a kanapén, és meg sem mozdult. - Te, Gregor! - kiáltotta húga, kezét ökölbe szorítva, metszõ pillantással. Átváltozása ót az elsõ szavak, amelyeket húga közvetlenül hozzá intézett. A leány átszaladt a szomszéd sz mi eszenciáért, hogy eszméletre térítse ájult anyját; Gregor is segíteni akart - a kép meg st ráér -, de odaragadt az üveghez, és erõvel kellett lerántania magát róla; aztán õ is át omszéd szobába, mintha tanácsot adhatna húgának, akárcsak régen; de aztán ott kellett álln mögötte, és mialatt húga a különféle üvegcsék között kotorászott, még meg is ijesztette, a ; egy üveg leesett a földre és összetört; egy szilánk megsebezte Gregor arcát, és ráfolyt aró orvosság; Grete nem vesztegette tovább az idõt, felkapott annyi üveget, ahányat csak t ott, és berohant velük anyjához; az ajtót becsapta a lábával. Gregor kinn rekedt, elzárva , aki az õ hibájából talán halálán van; az ajtót nem nyithatta ki, mert még elüldözné húgá anyánál kell maradnia; nem tehetett mást, mint várt; lelkiismeret-furdalás és félelem gyöt re mászkálni kezdett, végigmászott mindenen, a falakon, a bútorokon, a mennyezeten, és vég eesésében, amikor már forgott vele az egész szoba, lezuhant a nagy asztal kellõs közepére. Eltelt egy kis idõ, Gregor bágyadtan feküdt az asztalon, csend volt mindenütt, s ez jó jel nek látszott. Ekkor csöngettek. A cselédlány természetesen bezárkózott a konyhába, s így G llett ajtót nyitnia. Az apa jött meg. - Mi történt? - ezek voltak az elsõ szavai; Grete ar ckifejezése mindent elárult. Grete fojtott hangon válaszolt, nyilván apja mellére hajtva f ejét. - Anya elájult, de már jobban van, Gregor kitört. - Már vártam - mondta az apa -, mo tam is mindig, de nektek, nõknek, hiába beszél az ember. - Gregor tisztában volt vele, h ogy Grete kurta közlését apja tévesen értelmezte, és azt hiszi, hogy Gregor valami erõszak selekedetet követett el. Meg kell próbálnia tehát lecsillapítani, mert arra sem ideje, sem lehetõsége nincs, hogy felvilágosítsa. Így hát szobájának ajtajához menekült, és rásimult pja belép az elõszobából, nyomban láthassa: Gregornak õszinte szándéka, hogy azonnal vissz a szobájába, és felesleges visszakergetni, csak ki kell nyitni az ajtót, és õ azon nyomban ltûnik. De az apa nem volt olyan hangulatban, hogy észrevehetett volna ilyen finomságokat. Ó! - kiáltotta mindjárt belépésekor olyan hangon, amely lehetett a düh, de az öröm jele i gor elhúzta fejét az ajtótól, és felemelte apja felé. Egyáltalán nem úgy képzelte el apját t állt most; igaz viszont, hogy az utóbbi idõben, mióta rászokott az újszerû fel-alá mászk eledkezett arról, hogy éppen úgy törõdjék a lakás más részein folyó dolgokkal, mint azelõt képpen számíthatott volna rá, hogy megváltozott viszonyokat fog találni. De mégis, az apja ne még ez az ember? Ugyanaz, aki fáradtan ágyába temetkezve feküdt reggelenként, amikor Gr or üzleti indult, aki karosszékében fogadta, amikor e t, annak és nemidején is volt képesútra fölállni, hanem az öröm jeléülülve csakhálóköntösben a karját tárta szét, aki ritka y-két vasárnap évente és a nagyobb ünnepeken, küszködve vánszorgott Gregor és az anya közö pen már õk maguk is lassan mentek, de õ még náluk is lassabban haladt, beburkolózva öreg k , óvatosan rakosgatva maga elé kampósbotját, és ha mondani akart valamit, szinte mindig me gállt, és kíséretét maga köré gyûjtötte? Most viszont ugyancsak jó erõben volt, feszes, ar egyenruhát viselt, mint a bankszolgák, a zubbony magas keménygallérja fölött kibuggyant e tokája; bozontos szemöldöke alól frissen és éberen villant elõ fekete szemének pillantása; lált õsz haja most kínos pontossággal el volt választva, és tükörsimán fénylett a kefélést e aranyszínû monogram volt hímezve, valószínûleg egy banké, az egész szobán át nagy ívben ta, és hosszú egyenkabátjának két szárnyát hátracsapva, kezét nadrágzsebébe dugva, zord te indult Gregor felé. Nyilván maga sem tudta, mi a szándéka, mindenesetre szokatlanul maga sra emelte a lábát, és Gregor csodálkozva nézte, milyen óriási a cipõje talpa. De Gregor n g késlekedett, hiszen új életének elsõ napjától fogva tudta, hogy apja csak a legnagyobb s rt tartotta vele szemben helyénvalónak. Ezért aztán elszaladt apja elõl, megtorpant, ha ap ja is megállt, és már iszkolt is gyorsan tovább, amint apja megmozdult. Többször körbejárt zobát, döntõ fordulat azonban nem következett be, sõt a lassú tempóannál azt ais látszatot ntha nem is üldözés folyna. Ezért Gregor egyelõre a padlón maradt, inkább, keltet mert f y ha a falakra vagy a mennyezetre menekül, apja ezt különleges gonoszságnak fogja fel. M

 

indamellett be kellett látnia, hogy még ezt a lassú futást sem bírja sokáig; hiszen amíg a egy lépést tett, neki számtalan mozdulatot kellett végrehajtania. Már mutatkoztak is a lég omj jelei, mint ahogy elõzõ idejében sem volt valami megbízható a tüdeje. Amint így botork e, hogy minden erejét a futásra fordítsa, alig nyitotta ki a szemét; tompultságában nem is ondolt más menekvésre, csak a futásra, és már szinte el is felejtette, hogy a falak még re elkezésére állnak, bár a gondosan faragott bútorok cirádás szélei elállták az útját - egys n lerepült valami közvetlenül melléje, és elgurult elõtte. Egy alma volt; mindjárt repült második is; Gregor rémületében megállt; hiábavaló lett volna továbbfutnia, mert az apja el a, hogy bombázni fogja. A pohárszéken álló gyümölcsöstálból megtöltötte a zsebeit, és egye ontosan, sorra elhajította az almákat. A kis piros almák, mintha elektromosság hajtaná õke szanaszét gurultak a padlón, és minduntalan egymásnak ütköztek. Egy gyengén elhajított al ta Gregor hátát, de ártalmatlanul lecsúszott róla. Egy nyomban utána repülõ viszont egyene hátába csapódott, Gregor tovább akarta vonszolni magát; mintha a váratlan, hihetetlen fájd elmúlhatna a helyváltoztatástól, de úgy érezte, hogy oda van cövekelve, érzékei teljesen odtak, és elnyúlt a padlón. Utolsó pillantásával még látta, amint felrántják szobájának aj elõtt besiet anyja, ingben, a leány ugyanis levetkõztette, hogy szabadabban lélegezhesse n ájultságában; odarohan az apához, és útközben sorra lecsúsznak róla kigombolt szoknyái; megbotolva ráveti magát az apára, és átkarolva, teljesen eggyé válva vele - Gregor szeme e már felmondta a szolgálatot -, kezét az apa nyakán összekulcsolva Gregor életéért könyörö 3 Gregor súlyos sebesülése, amelytõl egy hónapon át szenvedett - az alma látható emlékeztetõ aradt a húsában, mivel senki nem merte eltávolítani -, mintha még magának az apának is esz ttatta volna, hogy Gregor jelenlegi szomorú és utálatos alakjában is a család tagja, akive l nem szabad úgy bánni, mint valami ellenséggel, hanem a családi kötelesség parancsa szeri le kell nyelni az iránta érzett undort, és tûrni kell, egyre csak tûrni. Igaz ugyan, hogy sebesülése következtében Gregor valószínûleg sohasem lesz már olyan mozgé nt volt, és mint valami hadirokkantnak egyelõre hosszú-hosszú percekre volt szüksége, hogy szobáján végigmenjen - hogy a magasban mászkáljon, arra gondolni sem lehetett -, állapotá rosszabbodásáért viszont, úgy vélte, teljes mértékben kárpótolta az, hogy estefelé mindig a nappali ajtaját, amelyet már egy-két órával elõbb elkezdett élesen figyelni, s így sötét kve, a nappaliban levõk számára láthatatlanul, szemmel tarthatta a megvilágított asztal kö aládot, és bizonyos fokig közös megegyezés alapján, egészen másképp tehát, mint azelõtt, m ta beszélgetésüket. Természetesen ez már nem a régi idõk élénk társalgása volt, amelyre Gregor mindig vágyakoz olt a kis hotelszobákban, amikor fáradtan be kellett bújnia a nyirkos ágynemû közé. Mostan bnyire igen csendesek voltak. Az apa vacsora után hamarosan elaludt karosszékében; az anya és a leány egymást intették csendre; az anya, a lámpafényben mélyen meggörnyedve, fin nemût egy divatüzletnek; húga, aki elárusítónõi hogy varrt egyszer majd esetleg jobbabeosztásba kerülhessen. állást Az apa vállalt, idõnként gyorsírást felébredt, és és fran mint nem is tudná, hogy aludt, így szólt az anyához: - Minek varrsz már megint ilyen sokáig! nyomban elaludt újra, miközben az anya és a leánya fáradtan egymásra mosolyogtak. Az apa valamiféle konokságból otthon sem volt hajlandó levetni szolgaegyenruháját; és míg t lógott használatlanul a fogason, teljesen felöltözve szendergett a helyén, mintha örökös n állna a szolgálatra, és itt is csak fölöttesének szavára várna. Így aztán a már kezdetbe ruha, bármilyen gondos volt is az anya és a leány, kezdett kétes tisztaságúvá válni, és Gr kran egész estéken át elnézte ezt a csupa pecsét, de a folyton fényesített aranygomboktól gyogó ruhát, amelyben az öregember fölöttébb kényelmetlenül ugyan, de nyugodtan aludt. Mihelyt tízet ütött az óra, az anya halk, gyengéd szavakkal ébresztgetni kezdte az apát, é róbálta rábeszélni, hogy feküdjön le, hiszen itt nem tud rendesen aludni, és az apának, ak atkor kellett szolgálatba állnia, igen nagy szüksége volt az alvásra. De makacsságában, am a ragadt rá, amióta bankszolga lett, ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is az asztalnál mar adhasson, újra meg elaludt; és csak nagyszavakkal üggyel-bajjal lehetett h erélje felbár a széket az újra ággyal. Bármilyen gyengéd nógatta is az késõbb asszonyrávenni, és a lány k rázta a fejét lassan, lehunyt szemmel, negyedóra hosszat, de nem állt fel. Az anya a k

 

abátujját húzogatta, hízelgõ szavakat suttogott a fülébe, a leány otthagyta leckéjét, hogy yjának, de az apán ez sem fogott, még mélyebbre süllyedt karosszékében. Csak akkor nyitott l a szemét, amikor a nõk megfogták a karját, és hol az anyára, hol a leányra nézve ezt mon a: - Micsoda élet! Ez hát öreg napjaim nyugalma. - És a két nõre támaszkodva körülményesen tt, mintha maga volna önmaga számára a legnagyobb teher, és tûrte, hogy azok ketten az ajt g vezessék, ott intett nekik, hogy elmehetnek, és maga ment tovább, miközben az anya gyo rsan letette varróeszközeit, a leány pedig a tollát, hogy az apa után siessenek, és tovább s segítségére legyenek. Kinek volt ebben az agyondolgozott és holtfáradt családban arra ideje, hogy többet törõdjö egorral, mint amennyit okvetlenül szükséges volt? A háztartás egyre jobban összezsugorodot a cselédlányt mégis elbocsátották; egy hatalmas, csontos termetû, lobogó õsz hajú bejárón elenként és esténként, hogy elvégezze a legnehezebb munkát; minden mást az anya látott el rrnivalója mellett. Még az is megtörtént, hogy el kellett adni különféle családi ékszereke eket repesõ boldogsággal vett föl azelõtt az anya és a leány egy-egy összejövetel vagy ünn mából, amint Gregor errõl esténként értesült, amikor közösen megbeszélték, hogy mennyiért egy-egy darabot. De leginkább arra panaszkodtak, hogy a jelenlegi viszonyok között túlságo san nagy lakásukból nem mehetnek el, mert elképzelhetetlen volt, hogyan tudnák Gregort átk töztetni. Gregor azonban jól tudta, hogy nemcsak miatta ütközik akadályokba a költözködés, egy néhány lélegzõnyílással ellátott megfelelõ ládában könnyûszerrel elszállíthatnák; els ta vissza a családot a lakáscserétõl, mégpedig a teljes reménytelenség és az a gondolat, h yan szerencsétlenség sújtotta õket, mint senki mást egész rokonságukban és ismeretségi kör a világ a szegény emberektõl megkíván, azt õk a végsõkig teljesítik, az apa a tízórait hor nktisztviselõknek, az anya feláldozza magát idegen emberek fehérnemûjéért, a leány ide-oda dgál a vevõk rendelkezései szerint a pult mögött, de ennél többre nem telt a család erejéb r hátán a seb újult erõvel kezdett sajogni, amikor anyja és húga lefektették az apát, és v k a nappaliba, de nem nyúltak a munkájukhoz, hanem közelebb húzódtak egymáshoz, már-már ös arcuk; és aztán anyja Gregor szobája félé mutatva így szólt: - Csukd be az ajtót, Grete Gregor körül újra sötét lett, odaát pedig a nõk egymásra borulva sírni kezdtek, vagy éppe szemmel meredtek az asztalra. Éjjeleket és nappalokat töltött el Gregor jóformán alvás nélkül. Néha arra gondolt, hogy a ezõ alkalommal kinyitják az ajtót, újra kezébe veszi a család ügyeit, úgy, mint régen; gon an hosszú idõ után újra megjelent a fõnök és a cégvezetõ, a kereskedõsegédek és a tanoncok a, két-három más üzletbeli barátja, egy vidéki szálló szobalánya, kedves, futó emlék, egy pénztárosnõje, akinek komoly szándékkal, de körülményeskedve udvarolt - valamennyien megje idegenekkel és feledésbe merültekkel elvegyülve, de egyiküket sem lehetett rávenni, hogy gítsen rajta és a családján, és Gregor örült, amikor eltûntek. Máskor meg semmi kedve sem gy gondoskodjék családjáról, megdühödött a rossz bánásmódra gondolva, és bár semmit sem tu elni, amire étvágya lett volna, mégis terveket szõtt, hogyan juthatna az éléskamrába, hogy egye, ami megilleti, még ha nem is éhes. Húga most már nem törte a fejét, hogy mivel szere etne nekiGregor különös örömet, hanem reggel és délben, mielõtt elszaladt üzletbe, sebtében b lábával szobájába valamilyen ételt, ami éppen akadt, azután az este, nem törõdve vele regor egyáltalán belekóstolt-e, vagy - amint leggyakrabban történt - érintetlenül otthagyt seprû egyetlen mozdulatával kilökte az ajtón. A szoba kitakarítását, amit most mindig est ett el, gyorsabban nem is lehetett volna elintézni. A falon piszokcsíkok húzódtak, minde nfelé csomókba gyûlt a por és a hulladék. Eleinte, amikor húga bejött, Gregor ezekben a kü llemzõ sarkokban állt, hogy elhelyezkedésével mintegy szemrehányást tegyen neki mulasztásá maradhatott volna ott akár hetekig is, húga nem javult meg, pedig éppen olyan jól látta a piszkot, mint Gregor, de épp azt határozta el, hogy nem nyúl hozzá. Ugyanakkor nála eddig nem tapasztalt érzékenységgel, amely egyébként az egész családot megszállta, õrködött azon r szobájának takarítása az õ kiváltsága maradjon. Egy alkalommal az anya nagy tisztogatást zett Gregor szobájában, ami csak néhány vödör víz felhasználása után bizonyult eredményesn bántotta ugyan a sok nedvesség, és elkeseredetten, mozdulatlanul elterülve feküdt a kanap -, de az anya nem kerülhette el büntetését. Alighogy a húga észrevette este a változást G szobájában, már szaladt is be a nappaliba, mélyen megsértve, és bár anyja esdekelve kitárt , sírógörcsben tört ki, amit a szülõk - az apa természetesen felriadt karosszékében - elõs dálkozva és tétlenül szemléltek, majd lassan õk is feleszméltek: az apa jobb felé szemrehá az anyjának, hogy miért nem bízta lányára Gregor szobájának a takarítását, bal felé viszo , hogy soha többé nem takaríthat Gregor szobájában; közben az anya megpróbálta bevonszolni

 

bába az apát, aki már nem volt ura önmagának, a leány, akit rázott a zokogás, kis öklével püfölte; Gregor pedig hangosan sziszegett dühében, hogy senkinek sem jut eszébe becsukni a z ajtót, és megkímélni õt ettõl a látványtól és lármától. De még ha húga az elárusítói munkában kimerülve megunta is, hogy éppen úgy gondoskodjék Gr t azelõtt, akkor sem lett volna szükség arra, hogy az anya helyettesítse, de arra sem, h ogy Gregort ennyire elhanyagolják. Hiszen ott volt a bejárónõ. Ez az öreg özvegyasszony, a hosszú életében a legsúlyosabb hányattatásokat is átvészelte erõs csontozatával, tulajdon ndorodott Gregortól. Egyszer, igazán nem kíváncsiskodásból, véletlenül benyitott Gregor sz amikor megpillantotta Gregort, aki meglepetésében ide-oda kezdett szaladgálni, noha ne m üldözte senki, kezét összefonta a mellén, és csodálkozva megállt. Azóta nem mulasztotta er sem, hogy reggel és este egy pillanatra ki ne nyissa résnyire az ajtót, és be ne nézzen Gregorhoz. Eleinte még szólongatta is olyan szavakkal, amelyeket valószínûleg barátságosn t, mint például: - Gyere csak ide, vén ganajtúró! - vagy: - No, nézd csak, a vén ganajtúró szólítgatásra Gregor nem válaszolt, csak úgy tett, mozdulatlanul, mintha ki sem nyitották olna az ajtót. Miért nem parancsolták meg ennek a bejárónõnek, hogy Gregor önkényes, haszo zaklatása helyett inkább a szobáját takarítsa ki mindennap? Egyszer kora reggel - heves e sõ verte az ablaktáblákat, talán már a közeledõ tavasz jeléül -, amikor a bejárónõ megint , Gregor annyira elkeseredett, hogy mintha támadni készülne, de azért lassan és nehézkesen zembefordult vele. A bejárónõ azonban nem ijedt meg, csak fölemelt egy széket az ajtó mell kitátott szájjal megállt, világosan közölve szándékát, hogy csak akkor fogja becsukni a s r a kezében tartott székkel lesújt Gregor hátára. - Na, mi van, nem jössz? - kérdezte, ami Gregor visszafordult, aztán nyugodtan letette a széket a sarokba. Gregor ekkor már szinte semmit sem evett. Ha véletlenül épp arra járt, ahol ki volt készít z étel, játékból egy falatot a szájába vett, és órák hosszat tartogatta benne, aztán többn Elõször azt hitte, hogy azért nincs étvágya, mert szobájának állapota szomorúsággal tölti szobájabeli változásokkal békült ki hamar. Megszokássá vált a családban, hogy azokat a do amelyeket máshol nem tudtak elhelyezni, berakták ebbe a szobába, és épp elég ilyen holmi v t, mert a lakás egyik szobáját kiadták három albérlõnek. Ezek a komoly urak - mind a hárma kállt viseltek, amint Gregor egyszer az ajtóhasadékon át megállapította - kínosan ügyeltek dre, nemcsak a szobájukban, hanem ha már itt béreltek szobát, az egész háztartásban, külön yhában. Haszontalan vagy kivált piszkos holmit nem tûrtek meg. Berendezési tárgyaik legnag yobb részét magukkal hozták. Így sok minden fölöslegessé vált, amit nem lehetett eladni, d bni sem akartak. Mindez Gregor szobájába vándorolt. A hamuláda és a szemétláda a konyhából Amit nem tudtak éppen mire használni, azt a bejárónõ, akinek mindig minden nagyon sietõs v t, egyszerûen behajította Gregor szobájába; Gregor szerencsére legtöbbször csak az illetõ a kezet látta, amely bedobta. A bejárónõnek talán az volt a szándéka, hogy alkalomadtán e majd visszaviszi ezeket a tárgyakat, vagy kidobja együtt valamennyit, valójában azonban ott maradt minden azon a helyen, ahol a dobás után földet ért, hacsak Gregor a lomok közö átvergõdve el nem mozdította õket a helyükrõl, eleinte kényszerûségbõl, mert nem volt elé ye a mászkáláshoz, késõbb egyre egy növekvõ kedvteléssel, bár az efféle kirándulások u tfáradtan gubbasztott újraazonban órák hosszat helyben. Mivel az albérlõk néha vacsorájukat is otthon, a közös nappaliban fogyasztották el, a napp ajtaja némely estéken csukva maradt, de Gregor könnyû szívvel lemondott az ajtó kinyitásár en már sok estét akkor sem használt ki, amikor nyitva volt az ajtó; feküdt szobájának légs rkában, s a család észre sem vette. Egyszer azonban a bejárónõ félig nyitva hagyta a nappa nyíló ajtót, és akkor is nyitva volt még, amikor a szobaurak este beléptek, és meggyújtot llanyt. Az asztal felsõ végére ültek, ahol azelõtt az apa, az anya és Gregor szokott ülni, ontották asztalkendõjüket, és kést, villát vettek a kezükbe. Az ajtóban rögtön meg is jele egy tál hússal, és szorosan a nyomában a leány egy púpozott tál burgonyával. Nagy gõzfelh az ételbõl. A szobaurak az eléjük tett tálak fölé hajoltak, mintha meg akarták volna vizs elõtt az ételt, és csakugyan, egyikük, aki középen ült, és mértékadó tekintélynek látszot en, egy szelet húst még a tálon kettévágott, nyilvánvalóan azért, hogy megállapítsa, elég kell-e visszaküldeni esetleg a konyhába. Meg volt elégedve, és az anya meg a leány, akik f eszülten figyelték, most fellélegezve egymásra mosolyogtak. Maga a család a konyhában evett. Az apa azonban, mielõtt kiment a konyhába, bement a nap paliba, és sapkájával a kezében, egyetlen meghajlással körbejárta az asztalt. Az urak vala

 

yien fölálltak, és mormoltak valamit a szakállukba. Mikor aztán magukra maradtak, enni kez dtek, szinte teljes csendben. Különösnek tetszett Gregor számára, hogy az evés sokféle zaj mindegyre a fogak rágását hallotta, mintha az urak meg akarták volna neki mutatni, hogy az evéshez fogak kellenek, és hogy hiába van az embernek páratlanul szép állkapcsa, ha fog lan, nem megy vele semmire. "Van nekem étvágyam - mondta magában Gregor gondterhelten -, csak nem ilyesmire. Lám, ezek az urak milyen jól táplálkoznak, én meg majd fölfordulok! Éppen ezen az estén - Gregor nem emlékezett, hogy egész idõ alatt egyszer is hallotta voln a - megszólalt a hegedû a konyhában. Az urak már befejezték a vacsorát, a középsõ újságot t egy-egy lapot a másik kettõnek, és székükben hátradõlve olvasni és dohányozni kezdtek. A hegedû megszólalt, fölkapták a fejüket, felálltak, lábujjhegyen odamentek az elõszobaajtóh összeszorulva megálltak. Meghallhatták õket a konyhában, mert az apa felkiáltott: - Zavarja talán az urakat a játék? Azonnal abbahagyhatjuk. - Ellenkezõleg - mondta a középsõ úr -, nem jönne be a kisasszony inkább hozzánk, és játsz nn a szobában? Itt mégiscsak kényelmesebb és hangulatosabb. - Ó, hogyne! - kiáltott az apa, mintha õ volna a hegedûs. Az urak visszamentek a szobába, vártak. Nemsokára meg is jelentek: az apa a kottatartóval, az anya a kottával, a leány pe dig a hegedûvel. A leány mindent nyugodtan elõkészített a játékhoz; a szülõk, akik azelõtt dtak ki szobát, és ezért túlzottan udvariasan bántak az urakkal, le sem mertek ülni saját ; az apa az ajtónak támaszkodott, jobb kezét csukott livrékabátjának két gombja közé mélye z anyának viszont az egyik úr fölajánlotta a széket, és õ az egyik sarokban ült le, mert o yta a széket, ahová az úr tette. A leány játszani kezdett; apja és anyja két oldalról figyelmesen követték kézmozdulatait. a zene vonzására kissé elõbbre merészkedett, és feje már a nappaliban volt. Nem is igen c ozott, hogy az utóbbi idõben ennyire nincs tekintettel a többiekre; azelõtt büszke volt rá hogy milyen figyelmes. Egyébként éppen most lett volna igazán oka rá, hogy elrejtõzzék, me por, amely egész szobáját belepte, és a legkisebb mozdulatra is felkavarodott, õt magát i teljesen elborította; cérna- és hajszálakat, ételmaradékokat hurcolt magával a hátán és az túlságosan közömbös volt minden iránt, semhogy, mint régebben naponta többször is, hanyat hátát a szõnyeghez dörzsölje. De még ebben az állapotában is volt bátorsága néhány lépésn elõre a nappali tiszta padlóján. Igaz, hogy rá se hederített senki. A családot teljesen lefoglalta a hegedûjáték; a szobaur viszont, akik elõször kezüket zsebre dugva közvetlenül a leány kottaállványa mögött helye , olyan közel, hogy valamennyien beláthattak a kottába, ami bizonyára zavarta a leányt, ha lk beszélgetés közben, lehajtott fejjel nemsokára félrevonultak az ablakhoz, és ott is mar tak, miközben az apa aggodalmasan figyelte õket. A napnál is világosabban látszott, hogy s zép vagy szórakoztató hegedûjátékot vártak, de feltételezésükben a k udvariasságból tûrték, hogy nyugalmukat tovább is háborgassák. csalódtak, Különösképpmegelégelték az a mód árul sségüket, ahogy szivarjuk füstjét orrukon és szájukon át a magasba fújták. Pedig a húga ol szott. Arcát féloldalt hajtotta, és vizsgálódó, mélabús tekintettel követte a hangjegyeket egy kicsit még elõbbre mászott, és fejét egészen a padlóig eresztette, hogy lehetõleg tal illantásukkal. Hát állat õ, hogy ennyire megragadja a zene? Úgy érezte, most látta meg az , amely az áhítozva keresett, ismeretlen táplálékhoz vezet. El volt szánva, hogy elõrenyom gészen húgáig, megrántja a szoknyáját, és ezzel jelet ad neki, hogy jöjjön az õ szobájába itt senki sincs, aki úgy méltányolná a játékát, ahogyan õ tudná. Soha többé nem engedi ki lábbis addig nem, amíg él; elõször lesz hasznára szörnyû külseje; egyszerre áll majd õrt s ajtajánál, és dühösen ráfúj a támadókra; húga azonban ne kényszerbõl, hanem önként maradj a kanapéra, hajtsa le hozzá a fülét, és akkor õ majd megsúgja neki a titkot, hogy eltökélt lt beíratni a konzervatóriumba, és hogy ezt, ha a szerencsétlenség nem jött volna közbe, a múlt karácsonykor - karácsony csak elmúlt már? - mindenkinek megmondta volna, nem törõdve iféle ellenkezéssel. E bejelentés után húga a meghatottságtól könnyekre fog fakadni, és Gr elkedik a válláig, és megcsókolja a nyakát, amely, mióta az üzletbe jár, födetlen, nincs r szalag, se gallér. - Samsa úr! - kiáltotta a középsõ úr az apának, és egyetlen szót sem vesztegetve, rászegez

 

a lassan elõmászó Gregorra. A hegedû elnémult, a középsõ úr elõször fejét csóválta, és rá tán újra Gregorra pillantott. Az apa, úgy látszik, fontosabbnak tartotta, hogy mielõtt Gre gort visszakergetné, elõbb még megnyugtassa az albérlõket, bár azok csöppet sem voltak izg tak, és Gregor mintha jobban szórakoztatta volna õket, mint a hegedûjáték. Az apa odasiete hozzájuk, és megpróbálta széttárt karral visszaterelni õket a szobájukba, egyúttal pedig ltakarni elõlük Gregort. Erre az urak csakugyan megharagudtak egy kicsit, nem lehete tt tudni, hogy az apa viselkedése miatt, vagy annak felismerésétõl, hogy tudtuk nélkül oly szomszédjuk van, mint Gregor. Magyarázatot kértek az apától, õk is széttárták karjukat, i cibálták szakállukat, és csak lassan hátráltak szobájuk félé. Közben a leány magához tért ly a hegedülés hirtelen félbeszakítására fogta el, és miután a hegedût és a vonót egy idei lógatta kezében, és továbbra is a kottát nézte, mintha még most is játszana, hirtelen össz magát, letette a hangszert anyja ölébe - az anya légzési nehézségekkel küszködve, szaporán a székén ült -, és átszaladt a szomszéd szobába, ahová az apa tuszkolása nyomán már gyors ek az urak. Látni lehetett, amint a leány gyakorlott kezében a takarók és a párnák fölrepü evegõbe, aztán elrendezõdnek az ágyakon. Még mielõtt az urak elérték volna a szobát, elkés al, és kisurrant. Az apán, úgy látszik, megint annyira úrrá lett önfejûsége, hogy megfeled inden tiszteletrõl, amellyel mégiscsak tartozott albérlõinek. Csak tuszkolta, egyre tusz kolta õket, míg a szoba ajtajában a középsõ úr nagyot nem dobbantott a lábával; megállásra apát. - Ezennel kijelentem - mondta kezét fölemelve, és tekintetével megkereste az anyát és a le is -, hogy tekintettel az ebben a lakásban és ebben a családban uralkodó visszataszító ál tra - s e szavaknál gyors elhatározással kiköpött a padlóra -, szobámat azonnal felmondom. mészetesen arra az idõre sem fizetek semmit, amit eddig itt töltöttem, azt viszont még fon tolóra veszem, hogy ne lépjek-e fel önök ellen valamilyen - higgyék el - könnyûszerrel meg ozható követeléssel. - Elhallgatott, és maga elé nézett, mint aki vár valamire. És valóban a meg is szólalt nyomban, e szavakkal: - Mi is azonnal felmondunk. Erre a középsõ úr megragadta a kilincset, és nagy robajjal becsapta az ajtót. Az apa tapogatózva visszatámolygott a székéhez, és belezuhant; mintha csak a szokásos esti zunyókálásra dõlt volna le, de fejének heves billegése arra vallott, hogy nem alszik. Greg egész idõ alatt csendben azon a helyen maradt, ahol az urak tetten érték. A csalódástól, terve nem sikerült, de talán a sok éhezés okozta gyengeségtõl is, meg sem tudott mozdulni Szinte bizonyosra vette, hogy már a következõ pillanatban kirobban körülötte az általános , és rettegve várt. Még a hegedû sem ijesztette föl, amikor az anya reszketõ ujjai közül k leesett a földre, és megzendült. - Kedves szüleim - mondta a leány, és bevezetésül az asztalra csapott -, ez így nem megy t b. Hasti nem látjátok is be, én belátom. akarom ez elõtt a szörnyeteg elõtt aelkövettü bátyám n eni, ezért csak ennyit mondok: meg kellNem próbálnunk megszabadulni tõle. Mindent , ami emberileg lehetséges, hogy gondozzuk és elviseljük; azt hiszem, senki semmilyen szemrehányást nem tehet nekünk. - Igaza van, de még mennyire - mormolta az apa. Az anya még most is zihálva lélegzett, s zemében eszelõs kifejezéssel, és fojtottan köhögni kezdett szája elé tartott kezébe. A leány odasietett anyjához, és megfogta a homlokát. Az apában mintha határozottabb gondol ok ébredtek volna a leány szavai nyomán, felült, játszadozni kezdett sapkájával a tányérok lyek még a szobaurak vacsorájáról maradtak az asztalon, és idõnként ránézett a csendes Gre Meg kell próbálnunk megszabadulni tõle - mondta a leány most közvetlenül az apának, mert nya a köhögéstõl nem hallott semmit -, még megöl benneteket, látom elõre. Ha már az embern t kell dolgoznia, mint nekünk mindnyájunknak, akkor képtelen elviselni még ezt az örökös i ni gyötrõdést is. Én sem bírom tovább. - És olyan heves zokogásban tört ki, hogy könnyei r ja arcára, aztán gépies mozdulatokkal letörölte róla. - De gyermekem - mondta az apa részvevõen és feltûnõ megértéssel -, hát mit tegyünk?

 

A leány csak vállat vont tanácstalansága jeléül, amely sírás közben fogta el, és ellentmon magabiztosságának. - Ha megértene bennünket... - mondta az apa félig kérdõen, de a leány sírás közben hevesen a kezét, hogy erre gondolni sem lehet. - Ha megértene bennünket - ismételte meg az apa, és szemét lehunyva magába fogadta a leány gyõzõdését, hogy ez lehetetlen -, akkor talán lehetséges volna valahogy megegyezni vele. D y... - Nem maradhat itt - kiáltotta a leány -, ez az egyetlen mód, apám. Csak attól a gondolatt próbálj megszabadulni, hogy ez Gregor. Éppen a mi szerencsétlenségünk, hogy olyan sokáig hittük, hogy õ az. De hogy is lehetne Gregor? Ha Gregor volna, már rég belátta volna, hogy emberek nem élhetnek együtt egy ilyen állattal, és magától elment volna. Akkor nem volna unk, de tudnánk tovább élni, és tiszteletben tarthatnánk emlékét. Így viszont üldöz bennün t, elkergeti az albérlõket, nyilván el akarja foglalni az egész lakást, és felõle akár az éjszakázhatnánk. Nézd csak, apám - kiáltott fel hirtelen -, már megint kezdi! - És Gregor eljesen érthetetlenül annyira megrémült, hogy még az anyját is otthagyta, valósággal ellök székétõl, mintha hajlandó volna akár anyját is föláldozni, csak ne kelljen Gregor közeléb a, és apja mögé sietett, aki pusztán a lány viselkedésétõl felindulva szintén fölállt, és a lány védelmében, félig kitárta elõtte. De Gregornak eszébe se jutott, hogy valakit is megijesszen, húgát legkevésbé. Csak meg aka rt fordulni, hogy visszamásszon a szobájába, és ezzel csakugyan feltûnést kelthetett, mert zó állapotában a nehéz fordulatokhoz a fejét is használnia kellett; egymás után többször f jd a padlóhoz ütötte. Megállt és körülnézett. Jó szándékát, úgy látszik, felismerték; az i Valamennyien némán és szomorúan néztek rá. Az anya lábát kinyújtva és egymáshoz szorítva ü kimerültségtõl majd leragadt, az apa és a leány egymás mellett ültek, a leány átfonta kar pja nyakát. "Most már talán megfordulhatok" - gondolta Gregor, és újra munkához látott. Szuszogott az ködéstõl, de nem tudta visszafojtani, és idõnként meg is kellett pihennie. Egyébként nem s senki, minden rá volt bízva. Amikor a fordulást befejezte, rögtön elkezdett egyenesen viss zamászni. Csodálkozott a nagy távolságon, amely szobájától elválasztotta, és nem is értett tehette meg rövid idõvel ezelõtt ugyanezt az utat ilyen gyenge állapotban, és észre sem ve e, milyen hosszú. Folyton csak a gyors mászásra figyelt, jóformán észre sem vette, hogy a aládnak egyetlen szava, egyetlen kiáltása sem zavarja. Mikor már az ajtónál volt, visszafo otta a fejét, ha nem is egészen, mert a nyaka kezdett megmerevedni, annyit mégis látott, hogy semmi sem változott mögötte, csak a húga állt föl közben. Utolsó pillantása anyját é it közben elnyomott az álom. Alighogy a szobájába az ajtót rögtön becsukták, elreteszelték és kulcsra zárták. A mö telen lármától Gregorért, annyira megijedt, hogy lábacskái megroggyantak. Húga volt az, aki en ire sietett. Már állva várt, aztán fürgén odaugrott, Gregor nem is hallotta könnyû lépteit - kiáltotta oda a szüleinek, amikor megfordította a zárban a kulcsot. "És most?" - kérdezte magától Gregor, és körülnézett a sötétben. Hamarosan fölfedezte, hog nem tud megmozdulni. Nem csodálkozott rajta, sõt azt találta természetellenesnek, hogy mostanáig tudott egyáltalán közlekedni ezeken a vékony lábacskákon. Egyébként viszonylag j gát. Voltak ugyan fájdalmai egész testében, de úgy érezte, mintha ezek a fájdalmak fokozat enyhülnének, és végül teljesen megszûnnek. A rohadt almát a hátában és gyulladt környékét belepett a por, már alig érezte. Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. Meg gyõzõdése, hogy el kell tûnnie, ha lehet, még határozottabb volt, mint a húgáé. Az üres és ebben az állapotában volt már akkor is, amikor a toronyóra elütötte a hajnali hármat. A la rengést, amikor oldódni kezdett a sötétség az ablak elõtt, még megélte. Ekkor feje, már ne ak irányítására, lehanyatlott, és orrlikaiból csendesen kiáradt utolsó lehelete. Amikor kora reggel megérkezett a bejárónõ - nagy erõvel és nagy sietségében, hiába kérték y mellõzze, úgy csapkodta az ajtókat, hogy jövetelétõl fogva sehol a lakásban nem lehetett yugodtan aludni -, Gregornál tett szokásos rövid látogatásakor elõször semmi különöset nem

 

t gondolta; hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul, és játssza a sértõdöttet; tételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is. Mivel véletlenül épp a kezében volt a hos megpróbálta megcsiklandozni vele Gregort az ajtóból. Amikor ez is sikertelennek bizonyu lt, dühbe gurult, és meglökte Gregort, és csak akkor figyelt fel, amikor minden ellenállás kül arrébb tudta tolni a helyérõl. Mikor aztán felismerte a valódi tényállást, tágra nyílt yentett egyet, és nem sokáig késlekedett, hanem felrántotta a hálószoba ajtaját, és harsán tott a sötétbe: - Jöjjenek csak, nézzék meg, megdöglött, ott fekszik, tisztára döglötten! A Samsa házaspár felült a családi ágyban, és elõbb le kellett küzdeniük a bejárónõ okozta aztán fogták fel szavainak jelentését. Ekkor azonban Samsa úr és felesége nagy sietve kis k ágyukból, Samsa úr vállára terítette a paplant, Samsáné asszony csak úgy hálóingben, és szobájába. Közben a nappali ajtaja is kinyílt, az albérlõk beköltözése óta Grete itt aludt fel volt öltözve, mintha le sem feküdt volna, sápadt arca is erre vallott. - Meghalt? - kérdezte Samsáné, és kérdõen ránézett a bejárónõre, noha maga is megvizsgálha dent, sõt anélkül is meggyõzõdhetett róla. - Meghiszem azt - mondta a bejárónõ, és bizonyságul jó darabon arrébb lökte Gregor tetemét l. Samsáné megmozdult, mintha le akarná fogni a seprût, de aztán hagyta. - Nos - mondta Samsa úr -, hálát adhatunk Istennek. - Keresztet vetett, és a három nõ köve példáját. Grete, aki le sem vette a szemét a holttestrõl, így szólt: - Nézzétek csak, milyen sovány volt. De hiszen már régóta nem is evett semmit. Úgy hoztam z ételt, ahogy bevittem. - Gregor teste csakugyan egész lapos és száraz volt, most lehet ett látni igazán, mert már nem emelték fel lábacskái, és más sem volt, ami elterelte volna figyelmet. - Gyere be, Grete, egy kicsit hozzánk - mondta Samsáné fájdalmas mosollyal, és Grete, viss za-visszanézve a holttestre, bement szülei után a hálószobába. A bejárónõ becsukta az ajtó tárta az ablakot. Bár kora reggel volt, már némi langyosság vegyült a csípõs levegõbe. El s vége volt. A három albérlõ kilépett a szobából, és csodálkozva keresték a reggelijüket; megfeledkezte - Hol a reggeli? - kérdezte a középsõ úr mogorván a bejárónõtõl. A bejárónõ azonban szájár rsan és némán intett az uraknak, hogy jöjjenek Gregor szobájába. Be is mentek, és kezüket seltes kabátjuk zsebébe dugva körülállták Gregor tetemét a már teljesen világos szobában. Ekkor kinyíltMindnyájuk a hálószoba ajtaja, és megjelent egyenruhájában Samsa úr, egyik karján feles ikon leánya. szeme ki volt sírva kissé; Grete idõnként odanyomta arcát apja kar - Azonnal távozzanak a lakásomból - mondta Samsa úr, és az ajtóra mutatott, a két nõt tová engedve el maga mellõl. - Hogy érti ezt? - kérdezte kissé megrökönyödve a középsõ úr, és édeskésen mosolygott. A m n dörzsölte hátrakulcsolt kezét, mint akik örülnének valami nagy veszekedésnek, ami számuk kedvezõen végzõdhetik. - Úgy értem, ahogy mondom - felelte Samsa úr, és két kísérõjével egy vonalban megindult a középsõ úr csendesen állt a helyén, a padlót nézte, mintha most rendezõdnének át a dolgok - Akkor hát elmegyünk - mondta aztán, és úgy nézett fel Samsa úrra, mintha hirtelen elhata odó alázatában még ehhez az elhatározáshoz is engedélyt kérne. Samsa úr tágra nyílt szemme ntett néhányszor. Erre a középsõ úr valóban kiment nagy léptekkel az elõszobába; barátai, megnyugodott egy ideje, és kezdtek odafigyelni, most valósággal utánaugrottak, mintha a ttól félnének, hogy Samsa úr megelõzheti õket, és zavart okozhat a vezérükkel való összekö zobában mind a hárman levették kalapjukat a fogasról, kihúzták botjukat az ernyõtartóból,

 

oltak, és elhagyták a lakást. Samsa úr, bizalmatlanságában, amelynek alaptalan volta nyilv lóvá vált, a két nõvel együtt kilépett az elõtérre; a korlátnak dõlve végignézték, amint a n, de folyamatosan lemegy a hosszú lépcsõn, a lépcsõház egy bizonyos kanyarulatában minden leten eltûnnek, és néhány pillanat múlva újra elõbukkannak; minél lejjebb értek, annál job irántuk a Samsa család érdeklõdése, és amikor büszke tartásban, kosárral a fején elhaladt majd magasan fölöttük egy henteslegény, Samsa úr és a nõk lassan elengedték a korlátot, és ten visszatértek a lakásba. Elhatározták, hogy ezt a napot pihenésre és sétálásra szánják; ezt a munkaszünetet nemcsak , hanem szükségük is volt rá mindenképp. Leültek tehát az asztalhoz, és írtak három bocsán Samsa úr az igazgatóságának, Samsáné a megbízójának, Grete pedig a principálisnak. Mialatt a bejárónõ, és közölte, hogy elmegy, mert végzett a reggeli munkájával. A három levélíró sak biccentett, és csupán akkor néztek föl bosszúsan, amikor a bejárónõ továbbra sem mozdu - Mi tetszik? - kérdezte Samsa úr. A bejárónõ mosolyogva állt az ajtóban, mint akinek valami rendkívül örömteli jelentenivaló család számára, de csak akkor fogja megmondani, ha alaposan kikérdezik. Lazán ingott kala pján a csaknem egyenesen fölmeredõ strucctoll, amellyel a bejárónõ már eddigi szolgálata s sok bosszúságot okozott Samsa úrnak. - Mit akar tulajdonképpen? - kérdezte Samsáné; a bejárónõ õt tartotta leginkább tiszteletb - Hát - válaszolta a bejárónõ, és a barátságos nevetéstõl nem is tudta mindjárt folytatni hogy hogyan tüntessék el azt az izét onnét, ne csináljanak gondot maguknak. Már el van in e. Samsáné és Grete levelük fölé hajoltak, mintha folytatni akarnák az írást; Samsa úr, aki é ogy a bejárónõ most részletesen el akar mesélni mindent, kinyújtott kézzel határozottan el Mivel nem adhatta elõ beszámolóját, a bejárónõnek egyszeriben eszébe jutott, hogy mennyir , és láthatóan sértõdötten odakiáltotta: - Agyõ mindenkinek! - aztán vadul megfordult, és irtózatos ajtócsapkodások közepette elvih tt a lakásból. - Este elküldjük - mondta Samsa úr, de sem feleségétõl, sem lányától nem kapott választ, a ik, újra feldúlta alig visszanyert nyugalmukat. Felálltak, az ablakhoz léptek, és egymást ve ott maradtak. Samsa úr feléjük fordult székében, és egy ideig csendben figyelte õket. A szólt: - No, gyertek már ide. Hagyjátok végre ezeket a régi dolgokat. Legyetek egy kissé rám is t intettel. A két nõ nyomban engedelmeskedett, odasiettek hozzá, megölelték, és gyorsan befejezték lev . Aztán elmentek a lakásból, együtt mind a hárman, amit már hónapok óta nem tettek, és kimen amossal a szabadba, a városon kívülre. Hármasban ültek a kocsiban, melyet elárasztott a me g napfény. Kényelmesen hátradõlve ülésükön megbeszélték jövõbeli lehetõségeiket, és kiderü zsgálva nem is olyan rosszak, mert mind a három állás - tulajdonképpen még nem is kérdezté gymást ez ügyben - igen kedvezõ és különösen a késõbbiekre nézve sokat ígérõ. A helyzetükö mészetesen úgy javíthatnak leginkább és legkönnyebben, hogy elcserélik a lakást; kisebb és de jobb fekvésû és általában praktikusabb lakást akartak bérelni a mostaninál, amelyet még választott ki. Mialatt így beszélgettek, Samsa úrnak és feleségének szinte egyszerre tûnt hogy egyre jobban megélénkülõ leányukat figyelték, hogy az utóbbi idõben a sok csapás köze lytõl orcái kissé elhalványultak, Grete szép, érett leánnyá fejlõdött. Elcsendesedve és sz nul megértõ pillantásokat váltva arra gondoltak, itt az ideje, hogy derék férjet keressene a számára. És úgy érezték, mintha új álmaik és jó szándékaik megerõsítését látnák, amikor fel, és kinyújtóztatta fiatal testét.

 

Györffy Miklós fordítása