Európa fái

EURÓPAFÁI Owen Johnson

David More illusztrációival

TARTALOM

A kiadás alapja Tree Guide

Útmutató a könyv használatához Bevezetés Kulcsok Vesszok

(HarperCollins Publishers Ltd. 77-85 Fulham Palace Road London W6 8JB) Írta Owen Johnson Illusztrációk David More Fordította Illés Beatrix Lektorálta dr. Neményi András Szerkesztette Ujhelyi Péter

Nyitvatermok Levélalakok Fajleírások Páfrányfák és a páfrányfenyo Tiszafák

Minden jog fenntartva

Tobozos nyitvatermok

ISBN 978-963-09-5519-5 © HarperCollins

Ciprusok Borókák

Publishers Ltd. 2004

© Kossuth Kiadó 2007 © Hungarian translation

Illés Beatrix

Felelos kiadó Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztok Egyesülésének a tagja Muszaki vezeto Badics Ilona www.kossuth.hu / e-mail: [email protected] Tördelte Kitaibel Kiadó Bt. A nyomás és a kötés Hongkongban

készült.

Jegenyefenyok Cédrusok Vörösfenyok Lucfenyok Hemlokfenyok Fenyok

Kétszikuek Nyárfák Fuzfák Hikoridiók Diók Nyírfák Égerek Délibükk Bükkök Tölgyek Szilek Liliomfák Galagonyák Berkenyék Almák Körték

4 5 9

9 12 14 20 20 22

26 30

54 66 90 94 100 116 122 150 150 164 174 178 182 190 200 204 214 240 258 284 292

306 316

Cseresznyék Magyalok Juharok

322

Vadgesztenyék Hársak

392

Eukaliptuszok Korisek

Egyszikuek Kislexikon Névmutató

362

368 400 414 436

450 452 454

BEVEZETÉS

ÚTMUTATÓ A KÖNYV HASZNÁLATÁHOZ

4

A fák meghatározása Használjuk a levélalakokat (14. o.), a vesszoket ábrázoló képeket (9. o.), a nyitvatermokre vonatkozó határozót (12. o.), vagy lapozzuk végig a könyvet, míg megtaláljuk a keresett fa rajzát. A szöveg ezután elirányítja olvasóját más, hasonló tulajdonságokkal rendelkezo fafajokhoz. A nagyobb nemzetségek a "Megfigyelendo" c. fejezetben kerülnek bemutatásra: ez az egyes fajokat megkülönbözteto bélyegek listája.

Fajleírások JelmagyarlÍzat ~ A fontosabb nemzetségek legjellemzobb fajai: a legelterjedtebb és megjelenésükben legjobban elkülönítheto fajok, amelyek az összes többi faj viszonyítási alapját képezik.

t ~

Örökzöld vagy télizöld fafajok. Ezeknek a fálznak a levelei és levélrügyei a hosszúhajtásokon párosával (vagy hármasával) állnak. (Azok a fák, melyeknél nem szerepel ez a jel, váltakozó vagy spirális levélállásúak.)

!;tA fa valamelyik része mérgezo. (A könyvben szereplo számos ritkább faj mérgezo mivolta ismeretlen.)

A legtöbb fajleírás tartalmazza a következoket: o Elonyben részesített magyar név. o trvényes tudományos (latin) név. További magyar és szinonim tudományos nevek a leírás elso sorában zárójelek között. o Származási hely, beleértve a növény Magyarországon betöltött státusát (oshonos, kivadult). o A faj Nagy-Britanniába történt behozatalának elso ismert dátuma, a hibrid elso elofordulásának vagy a fajtatermesztésben való elterjedésének idopont ja. o A faj elofordulásának gyakorisága Magyarországon (illetve Nagy-Britanniában és Írországban):

Meghatározó (egy terület legfontosabb faja); Elterjedt (mindenütt jelenlévo és valószinuleg bárhol megtalálható); Gyakori (kis egyedszámban a legtöbb területen elofordu!); Szórványos (számos nagy kertben és a városokban vannak példányai, de a parkok és az erdoségek zömébol hiányoznak); Ritka (számos megyébol valószínuleg hiányzik, a többiben is csak néhány parkban és kertben található meg). o A tudományos családnév akkor szerepel egy faj leírásánál, ha az adott faj a család elso, könyvben tárgyalt képviseloje, és a család nem annyira elterjedt, hogy arról a bevezeto részben érdemes legyen szólni. A családokat a könyvben a vélheto fejlodéstörténeti kapcsolataik szerinti sorrendben tárgyaljuk. A fa LEÍRÁSAAlak A megadott magasság a NagyBritanniában vagy Írországban jelenleg feljegyzett legmagasabb egyed magassága. Kéreg Hacsak más nincs megadva, mindig a kifejlett törzsre vonatkozik. Hajtás A leveles hajtások oszi színe és megjelenése (kezdetben legtöbbjük zöld). Rügy Általában a levélrügyek színe és formája a tél folyamán. Levél Vegyük figyelembe, hogy mindig találkozhatunk olyan esetekkel, ahol a levél méretei meghaladják a leírásokban szereplo méreteket. (A "levél válla" a levéllemez levélnyélhez legközelebb eso vége). Virág és Termés (vagy Toboz). o ÖSSZEHASONLÍTÁSA könyvben máshol szereplo fafajokra utal, amelyekkel esetleg összetévesztheto. o VÁLTOZATOK Széles körben termesztett vagy könnyen elkülönítheto alfaj ok, változatok és fajták. o EGYÉB FAJOK Bizonyos ritkábban eloforduló (gyakran nem ábrázolt) rokon növények.

Illusztrációk Az illusztrációkon a legfontosabb fajok és fajták levelei, virágai és termései láthatók. Noha "jellegzetes" egyedek kerültek kiválasztásra, az egyes fajok összes lehetséges megjelenési formáját nem ilJusztrálhattuk, de ezek leírásra kerültek. Sok fának habitusképe is szerepel, de mivel a fák alakja különösen függ a környezettol, ezeket nem szabad jellegzetesnek tekinteni.

Ez a könyv azért készült, hogy hordozható kézikönyvként szolgáljon bárki számára, aki Európa Isosorban nem mediterrán részein fekvo parkjai~an kertjeiben járva a fákat vizsgálja. , IÚode,a néhai Alan Mitchell által írtA Field Guide to the Trees of Britain and Northern Europe volt az elso ilyen jellegu kalauz, mely tartalmaz:a ml~dazokat a fafajokat, melyek szakemberek gyu)temenyelll kívül is megtalálhatók voltak. Az utóbbi 30 évben a kertkultúrában végbement fejlodés szükségessé tette egy új, átdolgozott fakalauz kiadását. Napjainkban a díszfaiskolákban található fajtaválaszték folyamatosan új növényekkellátja el a magánkerteket és a közterületeket, ezért az Alan Mitchel életmuve által is ihletett szakemberek valószínutlen helyeken a ritkaságok sokaságát fedezhetik fel. A könyvben közel 1600 taxon szerepel, melyek felismerését az illusztrációk segítik. A magánkertekben ritkán eloforduló fajok is helyet kaptak e könyvben, de melJoztük azokat az érdekes fafajokat, melyek kizárólag csak a nagyobb botanikai gyújteményekben fordulnak elo. A fenyofélék a 20. század második felében Nagy- Britanniában kimentek a divatból, és ott gyakran rövid életueknek bizonyultak. (Magyarországon az utóbbi 20 évben a termesztett és ültetett fenyofajták száma fokozatosan nott.) Kötetünk Alan Mitchel eredeti munkájának fenyoválasztékát megtartotta abban a reményben, hogy még több emberrel tudja majd megszerettetni ezeket az elbuvölo növényeket. Az Európában honos fontosabb fafajok mindegyike tárgyalásra került a Nagy-Britanniában és Írországban oshonos kisfajokkal együtt. Annak eldöntése, hogy mely fajok kerüljenek bele egy fakalauzba, nemcsak az Európában megtalál ható fajok és fajták nagy választéka (legalább 6000) miatt nehéz feladat, hanem a "fa" fogalmának köznyelvben használt bizonytalansága miatt is. Köznyelvi értelemben "fák" az egész evolúciós spektrumon belül elofordulnak, a páfrányoktóI apálmákig. A bükkfélék családja (Fagaceae) a növények olyan csoportja, melyek esetében a virágszerkezeti hasonlóságok közeli rokonságot sugallnak; ezek mindegyike fa. Ezzel szemben a rózsafélék (Rosaceae) családjába lágyszárúak, cserjék és fák (mint pl. a cseresznyék) kavalkádja tartozik, a tátikafélék (Scrophulariaceae) között olyan lágyszárúak találhatók, mint például a gyúszuvirág, de a fák közül csak egy nemzetség (Paulownia) tartozik ide. E könyv szempontjából n1inden olyan növény "fa", melynek magassága eléri a 3 m-t és egyetlen, legalább 20 cm vastag törzset nevel. Ezt a szabályt nem vettük olyan (zlgorúan néhány általánosan elterjedt oshonos faj alacsonyabb termetu vagy vékonyabb törzsu ~omok, kutyabenge) bekerülése, és számos Rhodoe?dron, P,eris és egyéb faj kihagyása érdekében. Ez utobblak Nagy-Britanniában idovel elérik ugyan a 3 m-es magasságot, de máshol nem fatermetuek.

5

A könyv célja az volt, hogy megorizze Alan Mitchel kalauzának szellemiségét, és a szerzoket nagy öröm tölti el, hogy átvehették számos növény leírását, melyeket már nem lehetett még jobbá tenni. A hangsúlyt, ahol lehet, továbbra is azokra a tuJajdonságokra (kéreg, habitus, hajtás vagy levél) helyeztük, melyek az év bármely szakában megkönnyítik az azonosítást. A több jellegzetes tuJajdonsággal bíró virágok és a termés ugyanis gyakran nem áLlrendelkezésünkre. Napjainkban számos egzotíkus növényfaj esetében csak azok egyes kJónjainak termesztése folyik, mely bár lehetové teszi számunkra, hogy a kéreg és a habitus bizonyos tuJajdonságait a faj jellemzojeként kezeljük, ezek a tulajdonságok a növény eredeti termohelyén (vagy a jelentosebb arborétumokban található, a természetbol begyújtött növények esetében) kevésbé megbízhatóakká válhatnak. Csak a feltétlenül szükséges botanikai szakkifejezéseket alkalmaztuk.

A fák meghatározása A fák megfigyelése lebilincselo, de még kevéssé elterjedt hobbi. Nagy méretük ellenére könnyen átsiklik a tekintetünk felettük, különösen, ha szemünket az aprócska madarak mozdulataira fokuszáltuk, vagy ha lágyszárú ritkaságokat keresve a talajt pásztázzuk. A fák környezetünkre kifejtett hatása legalább olyan jelentos, mint a domborzaté vagy az idojárásé, és ezt valószínuleg ugyanolyan természetesnek vesszük: csak akkor ébredünk rá, hogy micsoda különbséget jelenthet a különbözo fafajok megléte, vagy azok hiánya, ha régi fényképeket nézegetünk, vagy ha egy pusztító vihar okozta kárral szembesülünk. 1989ben került felfedezésre (a kiváló terepi botanikus, dr. Francis Rose által) az Anglia déli dombvidékeinek hatalmas erdoségekben élo, igen ritka nagylevelu hárs; ezzel egy ídoben a Cardift11ez közeli sziklákon felfedezett osi faj, a házi berkenye került fel az Angliában oshonos növények listájára: 1991-ben DK-Szicíliában egy 200 egyedbol áLlópopulációban egy teljesen új fajra - Zelkova siwla - bukkantak. Mindenfelé akadnak régen feledésbe merült kastélyparkok, melyek fáinak eredetérol régen elvesztek az információk. Ritka fafajokra bukkanhatunk példáuJ külvárosok peremén, ipartelepek szemétlerakói mögött vagy elburjánzott csalitosokban, hozzájuk nem illo környezetben. A legtöbb temetoben és városi parkban található legalább egy olyan fafaj, melyrol a legtöbb járókelo nem is tudja, hogy ritkaság. Ha ilyennel találkozunk fahatározó körutunk során, a "ritka" jelzotol ne ijedjünk meg, ne gondoljuk egybol, hogy nem jól határoztuk meg a fajt. A fák felismerésének folyamata több lépcsobol áll. A legelso lépések a legnehezebbek: ha már határozott különbséget tudunk tenni egy gyertyán és egy bükk között, akkor elkezdhetjük megfigyelni a kül-

6

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS

lemben hasonló, de részleteiben nyilvánvalóan különbözo fákat, és arra is képesek leszünk, hogy megtippeljük, hogy az adott fa egy ritkább gyerty.án vagy egy másik nemzetséghez tartozik-e. Az emberi agy megrögzötten átsiklik az ismeretlen felett: hasznos lehet mondjuk egy temetoben lévo összes fa tanulmányozása is, mert ennek révén esetleg olyan fajt azonosíthatunk, melyet azelott még soha nem vettünk észre. Ha elsajátítottuk a faji bélyegeket, a már megismert faj szinte mindenütt szembeötlik majd. A fák meghatározása télen a legnehezebb, mivel a lombhullatók esetében sem virágok, sem levelek nem nyújtanak segítséget, s ilyenkor valószínubb a ritkaságak eltévesztése. Az osz kiváló idoszak a tanulmányozásukra, mert ilyenkor lombozatuk eltéroen színesedik, és a nyár folyamán egyébként elérhetetlen leveleket a talaj ról szedhetjük össze. (Télen egyes fák - például a barkóca berkenye -lassan bomló leveleit a szél messzire elfújhatja. E fákra a lombjuk útját követve találhatunk.) Tavasszal, amikor a rügyek már megpattantak, de a levelek még nem feslettekki, nehézségekbe ütközhetünk, de egyes virágzó fák azonosítására ekkor adódik az egyetlen lehetoség. A távcso hasznos segédeszköz (a levelek túl magasan lehetnek ahhoz, hogy fogazottságuk mértéke a talajróllátható legyen; a legtöbb jegenyefenyonek csak a csúcsán vannak tobozok). Egy kézi nagyító (lOx) is láthatóvá teheti a leveleken vagy a hajtásokan található apró, árulkodó szoröket vagy mirigyeket. A kevésbé gyakori fák megismeréséhez a kitáblázott arborétumok a legalkalmasabbak, bár nem szabad elfelejteni, hogya fák jeltáblái sok parkban elavul hatnak (vagy felcserélodhetnek). E könyvben a hangsúlyt a fák megkülönböztetésének legkézzelfoghatóbb és legbiztosabb módjaira fektettük: a rügyek például váltakozva átellenes, spirális vagy keresztben átellenes állásúak-e; szorös-e a levelek fonáka? Ez a választásos határozó elvezet a faj leírásához és ábrájához, és hamarosan képesek leszünk, hogy a növény színe, felépítése és habitusa alapján egy parkban állva vagy egy vonatablakon kinézve minden fát gyorsan beazonosítsunk. E stádium eléréséig összetettebb, de gyors felismerést biztosító bélyegeket kell vizsgálnunk, de ezek nemzetségrol nemzetségre változhatnak. A határozóbélyegek teljes listája a következokbol áll: • Alak: Az ágak lecsüngok, mereven felállóak, vagy oldalra kinyúlva emeleteket alkotnak-e? Ránézésre nagytermetu lesz-e a növény? • Kéreg: Durva vagy sima felületu-e? (életkor/átméro) Milyen a színe? (Tiszta vagy nedves légkö-

•

•

•

•

ri viszonyok között a kérget moha, zuzmók vagy zöld és narancssárga algák boríthatják.) Van-e oltási hely? (Az oltási hely egy vízszintes folytonossági hiány, mely mutatja, hogy egy klón vagy egy magvetésseI nehezen szaporítható fajta hajtását valamelyik faiskola 'ráoltotta' egy könnyen szaporítható alanyra. Egy oltvány ritkaságra vagy fajtára utalhat, de nem minden esetben szaporítják kizárólag oltással az adott fajtát. Néha egy, a törzsbe nott huzal miatt is képzodhet oltásszeru forradás.) Hajtás: Molyhosak, barázdáltak, vagy szemölcsösek-e? Milyen a színük? (A szorök 'aprók és áttetszok is lehetnek. A legkönnyebben akkor láthatjuk azokat, ha a hajtást egy fényforráshoz közel sötét háttér elé tartjuk. A fát megkaparva érzünk-e jellegzetes illatot? A levelekIrügyek keresztben átellenes vagy spirális állásúak-e? Rügy: Milyen a rügyek alakja? Molyhasak-e? Vannak-e rügypikkelyeik, és ha igen, akkor azok milyen színuek? Levél: Mekkorák? (Álljunk ellen a kísértésnek és lehetoleg ne a legnagyobb levelet válasszuk: egy kifejlett, átlagos levelet mérjünk le.) Milyen az alakjuk? Széliik karéjos vagy fogazott? Található-e bárminemu szor a levelek színén, fonákán, az erek mentén, a levélnyélen vagy csomókban az érzugokban? A levélfonák többrol árulkodik a levél színénél: milyen a színezete? Mennyire szembetuno az erezet? Virág, termés vagy toboz: Szerkezetük változatossága, valamint evolúciós stabilitásuk révén ezek alapján lehet a legjobban meghatározni a fákat, és ezek képezik a növénycsaládok és nemzetségek elkülönítésének alapját, bár a terepen nem mindig állnak rendelkezésünkre.

További irodalom Az ebben a könyvben szereplo fafajok megismerésével nem ér véget a tanulási folyamat. A továbbképzést elosegíto munkák közé tartoznak: Debreczy Zsolt, Rácz István: Fenyok a Föld körül (Dendrológiai Alapítvány, Budapest, 2000) Schmidt Gábor, Tóth Imre: Kertészeti Dendrológia (Mezogazda Kiadó, Budapest, 2006) Ujhelyi Péter, Molnár V. Attila (szerk.): A Kárpátmedence gombái és növényei. Élovilág Enciklopédia II. (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006) Ma már csak könyvtárakban található meg angol fordításban vagy eredeti német nyelven: Gerd Krüssmann: Manual of Cultivated BroadLeaved Trees and Shrubs, valamint Manual of Cultivated Conifers.

Európa oshonos fái Az ebben a könyvben is tárgyalt, jelentosebb oshonoS fafajok (vagy kisebb fává is megnövo cserjék), melyek minden bizonnyal emberi közremuködés nélkül kerültek Európába: Közönséges jegenyefenyo Abies alba Borisz-jegenyefenyo Abies borisii-regis Görög jegenyefenyo Abies cephalonica Andalúziai jegenyefenyo Abies pinsapo Mezei juhar Acer campestre Balkáni juhar Acer heldreichii Illír juhar Acer hyrcanum Francia juhar Acer monspessulanum Opál juhar Acer opalus Korai juhar Acer platanaides Hegyi juhar Acer pseudoplatanus Tatár juhar Acer tataricum Közönséges vadgesztenye Aesculus hippocastanum Olasz éger Alnus cordata Enyves éger Alnus glutinasa Hamvas éger Alnus incana Közönséges nyírfa Betula pendula Szorös nyir Betula pubescens Örökzöld puszpáng Buxus sempervirens Közönséges gyertyán Carpinus betulus Keleti gyertyán Carpinus orientalis Szelídgesztenye Castanea sativa Déli ostorfa Celtis australis Kaukázusi ostorfa Celtis caucasica Júdásfa Cercis siliquastrum Húsos som Camus mas Törökmogyoró Corylus colurna Európai ciprus Cupressus sempervirens Kétbibés galagonya Crataegus laevigata Egybibés galagonya Crataegus monogyna Csíkos kecskerágó Euonymus europeus Keleti bükk Fagus orientalis Közönséges bükk Fagus sylvatica Keskenylevelu köris Fraxinus angustifolia Magas koris Fraxinus excelsior Virágos koris Fraxinus ornus H~moktövis Hippophae rhamnoides Kozönséges magyalllex aquifolium Köz~nséges dió J uglans regia K~zonséges boróka Juniperus communis SZIrboróka Juniperus drupacea ~~zönséges aranyeso Laburnum anagyroides Ozonseges babér Laurus nobilis Európai vörösfenyo Larix decidua FIrenzei alma Maius florentina Vadalma Maius sylvestris ~aréjoslevelu alma Maius trilobata K~spolya Mespilus germanica K ZO~ségesolajfa Olea europaea omlogyertyán Ostrya carpinifolia

Közönséges lucfenyo Picea abies Szerb luc Picea amorica Kalábriai fenyo Pinus brutia Cirbolyafenyo Pinus cembra Aleppói fenyo Pinus halapensis Páncél fenyo Pinus heldreichii Feketefenyo Pinus nigra Törpefenyo Pinus muga Balkáni selyem fenyo Pinus peuce Tengerparti fenyo Pinus pinaster Pinea fenyo Pinus pinea Erdei fenyo Pinus sylvestris Keleti platán Platanus orientalis Fehér nyár Populus alba Szürke nyár Populus canescens Fekete nyár Populus nigra Rezgo nyár Populus tremula Vadcseresznye Prunus avium Cseresznyeszilva Prunus cerasifera Sajmeggy Prunus mahaleb Zelnicemeggy Prunus padus Kökény Prunus spinasa Mandulalevelu körte Pyrus amygdaliformis Szívlevelu körte Pyrus cordata Hókörte Pyrus nivalis Vadkörte Pyrus pyraster Csertölgy Quercus cerris Magyar tölgy Quercus frainetto Magyaltölgy Quercus ilex Kocsánytalan tölgy Quercus petraea Molyhos tölgy Quercus pubescens Pireneusi tölgy Quercus pyrenaica Kocsányos tölgy Quercus robur Paratölgy Quercus suber Macedón tölgy Quercus trojana Fehér fuz Salix alba Kecskefuz Salix caprea Csöregefuz Salix fragilis Babérfuz Salix pentandra Mandulalevelu fuz Salix triandra Lisztes berkenye Sorbus aria Madárberkenye Sorbus aucuparia Házi berkenye Sorbus domestica Svéd berkenye Sorbus intermedia Nyugati barkóca Sorbus latifolia Barkóca berkenye Sorbus torminalis Közönséges tiszafa Taxus baccata Ezüst hárs Tilia tomentosa Kislevelu hárs Tilia cordata Nagylevelu hárs Tilia platyphyllos Hegyi szil Ulmus glabra Vénicszil Ulmus laevis Mezei szil Ulmus minor

7

8

TUDOMÁNYOS NÖVÉNYNEVEK

A növények tudományos (latin) neveit érdemes megtanulni, mivel számos magyar elnevezésük ismert. Ezek néha megtévesztoek, például a nyitvatermo, fenyofélékhez tartozó, tulevelu cédrusok (latinul Cedrus nemzetség) fajai (gondoljunk például a libanoni cédrus ra - Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus [1907], Zarándoklás a cédrus okhoz Libanonban [1907] címu festményein) semmiféle közeli rokoni kapcsolatban nem állnak a magyarul fehér cédrusnak nevezett zárvatermo lomblevelu fával (Melia dubia), vagy a szintén lomblevelu Karib-cédrussal Cedrela odarata ... Az általában dolt betuvel írt tudományos név két fo részbol áll: a nemzetségnévbol és az azt követo fajnévbol: a hétköznapi életben "tölgyeknek" nevezett rokon fafajok csoportja a Quercus (és nem quercus) nemzetség. A Quercus robur (és nem Robur) egy külön faj, a kocsányos tölgy latin neve. A név pontosabb alakja a Quercus robur L., az "L." a növény elso leírójára, a 18. századi svéd botanikusra, Carl von Linnére utal, aki Linnaeus néven írta muveit. A nevezéktani szabályzat megelozi Darwin evolúcióelméleteit: bármely nevezéktan kézenfekvo, de mesterséges rendszerezése az élolények folyamatosan fejlodo világának. Két faj nyilvánvaló hibridjét egy x jellel jelöljük: a Quercus X rosacea a Quercus robur és a Quercus petraea (kocsánytalan tölgy) hibridje, de a Quercus robur x petraea elnevezése legalább olyan szabályos. A szaporodásra képes, stabil hibridek (ilyen például a Sorbus hybrida) neveibol általában "eltunik" az x. Abban az esetben, ha két különbözo nemzetségbe tartozó faj keresztezodik, új nemzetségnévre van szükség és az 'x' ez elé kerül: a X Crataegornespilus dardarii a Crataegus laevigata (kétbibés galagonya) és a Mespilus gerrnanica (naspolya) hibridje. Néha az oltási folyamat során a különbözo hegszövetek rendellenes egybeolvadása következtében is keletkeznek új növények. Ezek a "kimérák", melyeket '+' -al jelölünk. Az Aesculus + dallirnorei a közönséges vadgesztenye (Aescuius hippocastanurn) alanyra ráoltott sárga vadgesztenye (Aescuius flava) hegszöveteinek rendellenes osztódása révén keletkezett. A hegszövetbol kialakult rendellenes rügyben mindkét növény sejtjei egyszerre jelen vannak. A + Laburnocytisus adarnii nemzetségek közötti kiméra, a közönséges aranyeso (Laburnurn anagyroides) és a ráoltott piros zanót (Cytisus purpureus) hegszöveteinek fuzionálásával jött létre. Egyes nemzetségek esetében (például Sorbus) nemcsak fajokat, hanem mikrofajokat is elküJönítenek. Ezen mikrofajok egyedei öntermékenyek és magoncaik genetikai változatossága igen csekély. Néha egy faj eltéro alakjai - alfaj (ssp.) vagy változat (vaL) - megkülönböztetésére harmadik nevet is

használnak; a fajta megjelenésbeli és nem élohelybeli különbségre utal. A korzikai feketefenyo a Pinus nigra ssp. laricio, míg az osztrák feketefenyo a Pinus nigra ssp. nigra. Egy harmadik kategória, a forma Cf; többes száma formae) egyes populációk jellemzésére szolgál: a természetben gyakran megtalálható hegyi juharokat, melyek levélfonáka bíborszínu, Acer pseudoplatanus f. purpureurnnak hivjuk. A fajta C cultivar') nevét soha nem írjuk dolt betuvel, még akkor sem, ha régi fajták esetében latin fajtaneve van. Ehelyett a fajtanevet nagy kezdobetuvel írjuk, és azt vagy egyes idézojelek közé tesszük, vagy eléje 'ev? rövidítést írunk: Maius dornestica 'Granny Smith' vagy MaIus dornestica ev. Granny Smith. A faiskolák saját fajtáik elnevezésénél hagyományosan áltudományos neveket használtak (ilyen például a csüngo ágrendszeru fák esetében a 'Pendula'); 1959 óta ilyen esetekben kötelezo az anyanyelv használata (pl. Gleditsia triacanthos 'Sunburst'). A kertészeti gyakorlatban néha azonos fajtanévvel jelölik a botanikai változatokat (hasonló tulajdonságokkal rendelkezo növények csoportjai) is: a Populus nigra '!talica' elnevezést használják a lombardiai nyár különbözo oszlopos alakú egyedeirol szaporított növények megnevezésére. A növénycsaládok és nemzetségek felosztása "muvészet írott szabályok nélkül", de a fajok elnevezésének szabályai pontosak: egy közismert kiadványban elsoként megjelent nevet tekintjük helyesnek, mely a fajt egyértelmuen leírja. A növényeknél a faj név nem lehet azonos a nemzetségnévvel, noha az állatok esetében ez lehetséges (például Troglodytes troglodytes = ökörszem). A növénynevek megváltozásának három oka lehet: elokerülhet egy korábban publikált leírás más névvel; egy adott név alatt leírt fajról kiderul, hogy egy másik faj egyedeivel azonos és átsorolják abba; vagy egy fa rokoni kapcsolatait illetoen új elméletek születnek, melyek eltéro nemzetségnév használatát igénylik (ezen felül, ha a legrégibb fajnév az új nemzetség egy másik fajánál már használatban van, akkor az azt követo legkorábbi fajnév kerül elfogadásra). A helyesírás igen fontos: az Acer rnaxirnowiczii egy igen ritka "kígyókérgu" juhar, míg az Acer rnaxirnowiczianurn az elozore egyáltalán nem hasonlító Nikko-juhaL A Pennsylvániából származó Acer pensylvanicurn tudományos neve Linné eredeti leírásában elkövetett sajtóhiba miatt íródik így, noha az általa John Stuart (Buteshire grófja) tiszteletére Stewartiaként leírt növény nevét gyakran "korrigálják" Stuartiára. A faj nevek (mint a latinban a melléknevek) a nemzetségnevek neméhez igazodnak, például europaeus vagy europaea.

9

GYAKORIÉSKÖNNYEN FELISMERHETO FÁK VESSZOI Télen a kéreg, habitus és az ágrendszer külso megjelenése nagyobb segítséget jelenthet a kifejlett fák beazonosításához, de fiatal növények meghatározásához nem alkalmasak. Az idos fák vesszoinek nagy

része rövid ízközu, "IetörpüIt", lassú növekedésu, rügyeik inkább zsúfoltan, mintsem jellegzetesen váltakozva (átellenesen) állnak. Képeinken eros növekedésu hosszú vesszok láthatók.

Keresztben átellenesen és hármas álörvökben álló rügyek Koreaimézesfa(356. o.)

Molyhos,fedetlenrÜgyek

Japán juhar (384. o.)

..

~ Veresgyurussom (424. o.) héja a napsÜtötte

oldalon

Fekete,fedetlen rÜgyek;

karmaz.sin-,

az árnyékos

T

oldalon

Acer palmatum 'Sango-Kaku' (384. o.)

~

borostyánszínuek

~

Császárfa(444. o.)

Apró rÜgyek.Nincs csÚcsrÜgy

....

Csíkoskecskerágó(448. o.)

Sötétzöld héj

I

Zöld juhar (390.o.) Szivarfa(444. o.)

A héj néha hamvas

Apró rÜgyek. Nincs csúcsrÜgy

Mezeijuhar (368. o.)

1

g Fekete bodza (448. o.)

Ananászhoz hasonló [ügyek, görbü!o vesszok

Magaskoris (436. o.)

FeketerÜgyek

excelsior

Apró, szÜrke, szorös rügyek

-

Pontuszijuhar (374. o.)

Karmazsinszínu héj

~ I

(372.

o.)

Nagy, hegyes, vörösesbarna

rügyek

'Jaspidea' (436. o.)

••

~a.

Amuri parásfa (356. o.)

...,~ VílágO~mOIYhOS (Y"k Sötét,gyapjasrÜgyek

Fehérkoris (440.o.)

Tompa,zöld rÜgyek

T

-"-

~

Kacsurafa(274. o.)

~

Kinaimamutfenyo (64. o.)

llIt

Pensylvaniaijuhar (382. o.) A "kigyókérgu"juharok oldalrÜgyeinyelesek

4?

li

Közönségesvadgesztenye(392.o.) VarjÚtövisbenge (398. o.)

Zöld rÜgyek

Hegyijuhar (370.o.)

Virágoskoris (438. o.)

-

@

EzÜstjuhar (378. o.)

Koraijuhar Fraxinus

Két végállórÜgy

V!.

Ragadós rÜgyek

Hegyes,barna rÜgyek. Sok e1tolódottrÜgypár

A~

PirosvirágÜvadgesztenye(394. o.) Gyakrankét csÚcsrÜgy EgyesrÜgypárokeltolódnak

••

A rÜgyekátellenesenállnak

Indiai vadgesztenye (394. o.)

Gyakran két csÜcsrÜgy

10

GYAKORI

ÉS

KÖNNYEN

fElISMERHETÖ

fÁK

VESSZÖI GYAKORI

Váltakozva átellenes rügyek

A tölgyek vesszovégein rügycsoportok

találhatók:

Kaukázusiszárnyasdió (172. o.) Rügypikkelyeknélkülinyelesrügyek

...

Kocsányos tö!w (216. ~ Kutyabenge (398. o.) Apró, molyhos, vöröses, pikkely telen rügyek. A hajtáson fehér csíkok találhatók

Magyar tölgy (226. o.)

Ecetszömörce

Vörös tölgy (234. o) L.. -. ..•.

-

(360. o.)

Bársonyos héj; fedetlen rügyek

Vörösfenyo (94. o.)

~:r

Széles rügyek

.

~-

. --.,.

Mocsárciprus

Kissé hamvas héj

(64. o.)

Csertölgy j,;U8. o.)

~~

~

Enyves éger (190. o.) ~ __

~

Evezoszeru [Ügyek

Juharievelu platán (281. o.)

Szarvszeru [ügyek

Japán sztóraxfa (434. o.)

Apró, szorös rügyek

__

---.1'

Dió (178. o.) rJ

Feketedió (178. o.)

A fuzfák vesszoi simák, ivesek, rügyeiket egy rügypikkely borítja:

~

~

ar-

Szomorú fuz (168. o.)

-

-

Törékeny fuz (166. o.)

-

Salix alba 'Chermesina'

~

(164. o.)

Fehér fuz (164. o.)

Héja enyhén bíborszínu

-

----

.•.....

:ti>

Tojásdad rügyek; csúcs rügye a többiné! nem nagyobb

-

Ezüsthárs (404. o.) 1\Ib..""

_

Szürkén molyhos

,-~

~

Fakó narancssárga héj

Ezüstösen szorös rügyek

-:-

Fehér nyár (ISO. o.)

Ezüstös szorök; kicsi hegyes rügyek

:!:

-~

Szürke nyár (ISO. o.)

~onya (':::'4. o.) _ Vess~in a ti!.Yisekegyesével állnak Crataegus persimilis 'Prunifolia' (288. o.) Hosszú, egyenes, egyesével álló tövisek

w'

Borsószeru rügyek

Gyertyánlevelu délibükk (200. o.) Igen vékony szorös ~ "VesSZok;kicsi hegyes [ügyek Ráncos délibükk (200. o.)

Szorös vesszo in zöld parasze-

"" .••• 'h1ölcs8k; nagy kúp alakú rügyek Kaukázusi gyertyánszil (252. o.) A héjt fehér szorök borítják

,-------

-

Ledörzsölodo ezüstös szorök

Közelfekvo, tompa, bársonyosan szorös [Ügyek

'-.;,.._""C.

-"-.-----"-----

~

Páfrányfenyo

Fehéren molyhos .,.,.-'"'

(20•. o.) Sok rügye törpehajtásokan

fejlodik

Hegyi szil (242. o.) •••..

Erosen szorös héj. Rövid, hegyes, ••••• vöröses rügyek

1.

Érdes szorökkel fedett héj

Fekete eper (258. o.)

-

_''lI.4f.~

-

.JI

Galambfa (412. o.)

Vadcseresznye (322. o.) "a:-:-J1!l' ~~

Héja világos foltos

A hegyes virágrügyek csoportosan állnak

IlE::: ~ - -

Japán cseresznye ('Kanzan')

Zelnicemeggy ....••

-

-

(326. o.)

(342. o.) ~

Héja sötétbarna,

sárgásbarna lenticellákkal

•..

Igen hegyes rügyek. A tosarjak ~ vesszoi molyhasak

Rezgonyár (152. o.)

-

Amerikai ámbrafa (278. o.) Zöld/vörös '''''Vi

.•••. ---~

-

-

_

kúp alakú rügyek

.••••..

Fekete nyár (152. o.)

Vesszohöz simuló rügyek

Júdásfa (348.0.)

Az egész rügyet körülölelo levélripacs

Csörgofa 1)98. o.)

Sötét szegéJyu feltuno levélripacsok

M~os

Fehér eper (258. o.)

nyír (182. o.)

_

Héj általában molyhos

, ... ""f

-

--..,

~l

...."..

""

el

..#' -- ~ ~

Apró, bükkrügyekhez hasonló rügyek Igen hosszú, elálló rügyek

nyár (160. ~Nagy ragadós rügyek, ...••••.. mtenzív balzsamos illat

Keleti b~enye ~

'&

(302. o.)

-

/

~~.....,

Hegyes, feketés rügyek

A héjon feltúno lenticellák

~

. Vékony, vörös, kissé ragadós rügyek Zöld és barna rügypikkelyek

~

~

~

Madárberkenye Sargent-berkenye

-

Vadalma (306. o.)

Rövid, hegyes, vöröses rügyek t:!iI!

...-

Termesztett alma (306. o.)

-

(302. o.)

..

,

(176. o.)

Lehet tövises Nagyvirágú liliOlllfa (270. o.) Molyhos rügyek és héj

~.=~Ifi'\>

B~yós ~ díszalma (310. o.)

Hikoridió

-

(300. o.)

...

~_

~

----.

Lisztes be!J

Közép-Európa, valamint D-Anglia. Mocsaras területeken helyenként tömeges; kosárfonás céljára sok helyütt ültetik/nemesitik. LEÍRÁSAlak Általában bokros, 10 m-re megnövo: rövid, bütykös, pikkelyes törzsébol eroteljes pálca szeru hajtások fejlodnek. Hajtás/vesszo Hamar lekopaszodnak, sárgás színuek. Rügyek Bársonyos- fehérek, kerekdedek; gyöngysorokhoz hasonlóan egymáshoz közel állnak. Levelek Nagyon keskenyek (20 x 1 cmesek); sötétzöldek, felületük ráncos, fonákuk bársonyos-fehér; ép széluek (vö. keskenylevelu ezüstfa, 412. o.). MANDULAFUZ

Salix triandra

Salix x pendulina

(5. x elegantissima) Feltételezhetoen a babiloni és a csörege fuz csüngo ágú, nagy fényes levelekkel rendelkezo hibridje. Meglehetosen ritka. LEÍRÁSAlak Lombja a szomorú fuznél (168. o.) kevésbé drámaian és nem olyan rendezetten lecsüngo. Kéreg Barnásszürke; igen durván hálózatosan bordázott. Hajtás/vesszo Fakó szürkésbarnák (vö. Salamon's weeping willow, fentebb). Levelek Nagyok (15 cm-esek), eléggé fényesek, gyorsan lekopaszodnak. VÁLTOZATOKAlacsony, kevésbé csüngo alakja a 'Blanda' (5. x blanda), melynek szélesebb levelei nagyon fényesek; igen ritka.

Salix purpurea ~

Eurázsia (beleértve Nagy-Britanniát és lrországot); É-Afrika. Meglehetosen szórványosan, nedves területeken fordul elo. Valaha kosárfonás céljára sok helyütt ültették/nemesítették. LEÍRÁSAlak Bokor termetu. Kéreg Fénylo szürke, paraszemölcsös; nem bordázott. A benne lévo szalicilsav (az aszpirin aktív hatóanyaga) miatt különösen keseru. Hajtás/vesszo Hamar lekopaszodnak; sárgák.vagya napos oldalukon fénylo bíborvörösek (vö. a boroszlánlevelu fuz hamvas vesszeivel, 168. o.). Levelek Hamar lekopaszodnak; a csörege fuz (166. o.) leveleihez hasonlóak, de kisebbek (12 cm-esek), a gyakran tompa csúcsuk felé a legszélesebb ek, és csak a csúcs közelében fogazottak (kivéve subsp. lambertiana); gyakran átellenes állásúak.

Szépbarkájú fuz

Salix x sericans

(5. x smithiana) A Salix caprea és a Salix viminalis számos hibridje közül ez a legnagyobb termetu (általában noivarú). LEÍRÁSAlak Meglepoen nagy termetu; 12 m-re is megnohet. Kéreg Sötétszürke; nagy hálózatos bordákkal tagolt. Hajtás/vesszo Hamar lekopaszodnak. Levelek Nagyjábóllándzsásak, 15 cm-esek; ráncosak; fonákuk zöld, noha nagyon vékonyan nemezes. JAPÁN

SZOMORÚFUZ

KOSÁRKÖTO

FUZ

É

P BAR

K Á

SZÉPBARKÁJÚ

MANDULAFUZ

Salix x sepulcralis 'Salamonii'

Z

SALlX

x

SEPULCRALlS

'SALAMONU'

J

Ú

F Ú Z I G

FUZ

171

SZ

REHDER-SZÁRNY

A szárnyasdiók

(kb.

8 faj)

Á R N Y AS

D I

ASDIÓ kéreg

nagy, (páratlanulszárnyaltan)

összetett levelei váltakozó állásúak; egyivarú

virágaik barkákban nyílnak. A diókhoz (de nem a hikoridiókhoz) hasonlóan a szárnyasdió-vesszok bele rekeszes - egy vesszo ferde metszlapján egy sor suru osztat látható. (Család: ]uglandaceae).

Megfigyelendo

Rehder-szárnyasdió

Rügy: Fedik-e rügypikkelyek? Levelek: Hány levélkébol állnak? Barázdált -e a levélgerinc? Szárnyas-e?

Kaukázusi szárnyasdió

Pterocarya fraxinifolia

Kaukázus; É-Irán. 1782. Meglehetosen ritka, Magyarországon foleg régi parkokban, gyujteményes kertekben található meg. LEÍRÁSAlak Gyakran többtörzsu, vagy rövid csomós törzsébol vázaszeruen ágaznak el vastag ágai. Szabálytalan és nyúlánk, de 35 m-esen fönséges; buja lombja élénkzöld. Ha hagyjuk, a fák gyökérsarjak mérhetetlen surujébe rejtik magukat. Kéreg Szürkésbarna; durva felületu bordái egymást keresztezik. Hajtás/vesszo Vastagok, csaknem kopaszok. Rügyek Az elozo évi levél levélripacsától gyakran bizonyos távolságban helyezkednek el. Fedetlenek - apr6levélkezdemények, rövid nyeluek és vörösesbarna szorökkel fedettek. Levelek A többi nagy, hosszú, váltakozó állású, összetett levelu fajtóI (diók, pekándió, szömörcék, berkenyék, bálványfa, kínai túnafa) hosszúkás, nyél nélküli, a levélgerincet részben átfedo, petyhüdt levélkéi (akár 25 is lehet) különböztetik meg. Felso felük fénylo, fonákukon az ér mentén kevés világos szinu, hosszú csillagszor található. A levélgerinc a felso oldalán néha kíssé bordázott, egyébként hengeres. Osszel tiszta sárgára szinezodnek. Noivarú virágok Akár 50 cm hosszú barkákban nyílnak, majd zöld terméseik (1 cm-es, párosával, egymással szöget bezáró szárnnyal rendelkezo diócska) egész nyáron át feltuno füzérekben lógnak.

Pterocarya x rehderiana

(P. fraxinifolia x stenoptera; USA 1879) Elofordulása igen ritka; a télálló fafajok közül az egyik legerosebb növekedésu, 30 m-re is megnohet. LEÍRÁSAlak Egyetlen törzse rövid (néha többtörzsu), koronája gyakran rendkívül széles; gyökérsarjakat fejleszt. Kéreg Szürke; viszonylag szabályos, sekély hálózatos-bordákkal tagolt. Levelek A levélkék közül néhánya kaukázusi szárnyasdió levélkéinél lekerekÍtettebb, és azok távolabb állnak egymástól. A levélgerincet 2 részleges felálló szárny szegélyezi, közöttük mély barázda húzódik.

Kínai szárnyasdió

Pterocarya stenoptera

Kína; É- Vietnam. 1860. Ritka. LEÍRÁSAlak Néha bokros vagy rövid törzsu, széles, formás fa; nem fejleszt gyökérsarjakat. Hajtás/vesszo A fiatal hajtásokat hosszú, barna szorök borítják. Levelek A levélgerincet szétálló fogazott szárny szegélyezi.

Japán szárnyasdió

Pterocarya rhoifolia

Japán egyik legnagyobb fája. 1888. LEÍRÁSAlak Rügyek A tél közepéig (a többi szárnyasdiótól eltéroen) 2-3 sötétbarna pikkellyel fedettek. Levelek 211evélkénél nincs több, ezek egymástól távolabb állnak, csúcsuk hosszan kíhegyesedo; fonákuk néha teljesen vagy csupán az érzugokban szorös. Termés A diócskák (csontárak) szárnyai vizszintesek és nem egymással szöget bezáró ak.

KíNAI SZÁRNYASDIÓ

kéreg

KAUKÁZUSISZÁRNYASDIÓ

Ó

K

173

HIKORIDIÓK

KAGYLÓSKÉRGU

A hikoridiók

(25 faj) foleg É-Amerika

keleti részérol származnak.

A fák vékony ágúak, nagy

csúcsrügyeik és gyakran hatalmas levélkéik vannak. Fájuk eros, de rugalmas - szerszámnyélnek legjobb. Nevük a 'diókrém' osi amerikai megfelelojébol ered. (Család: ]uglandaceae.)

Megfigyelendo Kéreg: Mennyire bozontos? Csúcsrügy: Mekkora, milyen alakú és milyen színu? Levelek: Hány levélkébol állnak? Szorösek/aromásak-e? Nyeles-e a csúcsi levélke? Molyhos-e a levél gerinc?

Pekándió

Carya illinoinensis

Hazája lowa állam (USA) és É-Mexikó közötti terület. Kb. 1760. Ez a legmagasabb (a természetben 52 m-re no meg) és a legfinomabb termésu hikoridió. Nagyon ritka: csak gyujteményes kertekben található meg. LEÍRÁSAlak Koronája a legtöbb hikoridiónál szélesebb-boltozatos, törzse és ágai vékonyak. Kéreg Szürkésbarna; surun álló bordái alig bozontosak. Hajtás/vesszo Szorösek, késobb fénylo barnák. Rügyek A csúcsrügy (viszonylag) kicsi, csokoládébarna, csúcsa szorös. Levelek )ellemzoen 11-15 eléggé kicsi levélkébol állnak, azok kihegyesedo csúcsa legalább a legalsók esetében visszahajló; fonákuk finoman szorözött. Termés A boltokban kapható pekándió az USA-ból származik.

Molyhos hikoridió

Carya tomentosa

(C. alba K. Koch) Ontariótól Texasig. 1766. Ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Idovel boltozatossá válik, de törzse hosz-

a

szú; 27 m-re megno. KéregVöröses-szürke, (fiatalon) sekély, lekerekedo hálózatos bordákkal tagolt; végül kissé 'bozontos' felfelé kunkorodó lemezekben válik le. Hajtás/vesszo Világosbarnák; apró, merev szorökkel borítottak. Rügyek A csúcsrügy igen nagy (2 cmes; kétszerese a hajtások szélességének), bársonyosan szorös. Levelek 7 (9) hatalmas, vastag, levélkékbol állnak; felso felük fényes sötétzöld, a csúcsi levélke egy vékony, 4 cm-es nyéllel rendelkezik. A levélgerincet eros, dús szorzet borítja; a levélkék fonáka, valamint a foér mentén a színi oldaluk szorös. Termés Az ehetetlen dióbelet vastag héj veszi körü!.

Kagylóskérgu hikoridió

Carya laciniosa

(Királyi hikoridió; C. sulcata) New YorktóI Oklahomáíg honos. 1804. Ritka. LEÍRÁSAlak Koronája karcsú és szabálytalan, törzse hosszú; 27 m~re megno. Kéreg Általában hamar bozontossá és pikkelyessé válik; keskeny bordáinak mindkét vége sílécekhez hasonlóan felemelkedik. Hajtás/vesszo Sárgák/rózsaszínek; fiatalon szorösek. Rügyek Csúcsrügye hatalmas (25 mm-es), a zöldesbarna rügypikkelyek szorösek. Levelek A hikoridiók közül gyakran a legnagyobbak, 7 (5 vagy 9) vastag, kemény levélkébol állnak, 35 cm hosszúak, a csúcsi levélke nyele csupán 1 cm-es; a levélkék színi oldala szinte kopasz, fonákuk finoman szorözött; aromájuk nem igazán intenzív. A levélgerinc finoman és bársonyosan szorözött. Termés Csonthéjas termései majdnem olyan finomak, mint a pekándió.

HIKORIDIÓ

175

176

HIKORIDIÓK

HIKORIOIÓK

FOSZLÓSKÉRGU

Keseru hikoridió

Carya cordiformis

(e. amara) Québectol É-Texasig. 1689. Ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. Lásd Budai Arborétum. LEÍRÁSAlak Törzse hosszú, koronája suru, boltozatos; Nagy-Britanniában lombosabb a többi hikoridiónál; 30 m-re megno. Kéreg Suru, hálózatos bordái idovel kissé 'bozontossá' válnak. Hajtás/vesszo Vékonyak, olajzöldek, gyorsan lekopaszodnak. RügyekA csúcsrügy szorös, gyakran élénksárga; hosszú, görbe, lapított csorszeru rügypikkelyek fedik. Levelek jellemzoen 9 (ritkán 5 vagy 9) viszonylag kicsi, korisszeru levélkébol állnak, a csúcsi levélke ritkán nyeles; fonákukon legalább az erek mentén szorösek. A levélgerinc finoman és maradóan szorös. Termés Kicsi diói keseru ek. ÖSSZEHASONLÍTÁSKagylóskérgu hikoridió (174. o.): kérge bozontos, rügyei barnák, hajtása finoman szorözött; levelei általában 7 levélkébol állnak (más hikoridiók levelei néha 9 levélkébol összetettek). Fehér koris (440. o.): megjelenése hasonló, de levelei átellenes állásúak.

Foszlóskérgu hikoridió

(arya ovata

(e. alba Nutt.) Québectol ÉK-Mexikóig. 1629. Ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁS Alak Hosszú törzsébol eredo hosszú ágai vékonyak, íveltek. Koronája meglehetosen nyúlánk. 27 m-re megno. Kéreg A gondolák rajához hasonló keskeny, egymást keresztezo, felfelé kunkorodó lemezekben válik le - valószÍnuleg azért ilyen, hogy távol tartsa a mókuso kat a terméseitol; ritkán marad

KOPASZ

HIKORIDIÓ

sima felületu. Hajtás/vesszo Vastagok, különbözo mértékben szorösek, gyakran a rügyek körül vörösbarnán molyhosak. Rügyek Csúcsrügye lapos, kúp alakú, 15 mm-es, zöldesbarna/világos aranysárga, néha gyönyöruen bársonyos. Levelek 5 (nagyon ritkán 7) levélkébol állnak. Ezek gyakran nagyok - (az 1 cm-es vaskos nyéllel rendelkezo) csúcsi levéJke 30 cm-es is lehet - és néha csaknem kopaszok, bár széleik a fogak között maradóan vörösesbarna-pillásak; gyakran vastagok és olajos felületuek. A vaskos levélgerinc - a megduzzadt alapjánállévo suru szorzetet kivéve - általában lekopaszodik. Termés Bár kereskedelmi céllal ritkán termesztik, diói legalább olyan finomak, mint a pekándiók. ÖSSZEHASONLÍTÁS Kagylóskérgu és molyhos hikoridió (174. o.): levelei jellemzoen 71evélébol összetettek. A kopasz hikoridió (lentebb) rügyei kicsik, levelei csaknem kopaszok.

Kopasz hikoridió

Carya glabra

(e. porcina) üntariótól K-Texasig. Kb. 1750. Ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Hosszú törzsén vékony ágai felfelé állnak. 26 m-re megno; nyáron lombja sötét és fénylo. Kéreg Gyönyöru, szinte fémesen szürkésvörös; általában sima felületu (vagy késobb bozontossá váló), sekély, hálózatos bordákkal tagolt. Hajtás/vesszo Kihajtásuktól kezdve kopaszok. Rügyek Csúcsrügye kicsi (7 mm-es), sárgászöld. Levelek 5 (7 vagy 3) levélkébol állnak, a csúcsi levélke ritkán nyeles; a legtöbb hikoridió leveleinél gyakran kisebbek. A levélgerinc kopasz; a levélkék csak a fonáki foerek mentén szorösek. Termés Édes diók (csonthéjas termések).

FOSZLÓSKÉRGU HIKORIDIÓ

HIKORIDIÓ

177

DIÓK

DIÓ

FEKETE DIÓ

A diók (15 faj) nagy összetett levelekkel rendelkeznek, rügyeik háromszög alakúak. A velük szimbiózisban élo gombák és a lehulló levelek hatása miatt alattuk más fák-cserjék nem fejlodnek. Megfigyelendo

ruek, felül kopaszok, fonákuk az érzugokban szakállasan szorös. Eros cipopaszta illatúak. Termés Dió (csontár) változatos alakú és méretu. Szárnos gyümölcstermo klónja van termesztés ben. ÖSSZEHASONLÍTÁS Sárgafa (352. o.); bálványfa (358. o.): télen hasonló; simább kérge sötétebb. VÁLTOZATOKRitka, de szép fajtái a szeldelt levelu 'Laciniata', és a bordó levelu és diójú 'Atropurpurea'.

Kéreg Hajtások: szorösek vagy ragadösak-e? Levelek: Fogazottak-e a levélkék? Termés: Milyen alakú a dió? Mennyire sima a felülete? Egyesével vagy csomókban fejlodnek-e, vagy füzérben?

Dió

Juglans regia

DK-Európától a Himaláján és É-Burmán keresztül DNy-Kínáig honos. Hosszú ideje termesztik Magyarországon mint gyümölcstermo növényt. Néha kertek körül kivadul; gyakoribb a vidéki, mint a városi kertekben. Kedveli a napos, meleg, de nedves helyet, a néhány óriási fa egy része Szabolcs-SzatmárBereg megyében található. Gyakran hosszú életu. Fája a nálunk termesztettek közül az egyik legértékesebb: a fákat inkább kiássák, mintsem talaj felett kivágják, mivel a legjobb faanyag az alapjánál található. LEÍRÁSAlak Széles és szabálytalan; ágai vastagok, görbék, tölgyszeruek; 30 m-re is megno. Levelei késon és rézvörösen fakadnak. Kéreg Sekély bordái lekerekítettek, ezüstösszürkék; idosebb korban sötétebb szürkék és durvább felületuek. Hajtás/vesszo Vaskosak, görbék, szinte kopaszok. Rügyek Ülok, vörösbarnák. Levelek 5-13 (általában 7) levélkébol állnak: a csúcsi levélke igen nagy (akár 20 cm-es), az alapi levélpár jóval kisebb. A levélkék oválisak, ép széluek (az alsóbb levélpárokon és a magoncok levelein ritkán egy-egy fog található); fényesek és borsze-

Fekete dió

Juglans nigra

Az USA keleti és középso része; fája szintén értékes. Magyarországon régóta ültetett faj; régi parkokban pompás egyedei meglehetosen szórványosak, erdészeti célra, fájáért szintén felhasználható. LEÍRÁS Alak 35 m-re megnövo, nagy boltozatos koronáj ú, ágai a dió ágainál kevésbé görbék. Nyár elején erosen lombos, élénk sötétzöld színu. Kéreg Szürke vagy feketés; mély hálózatos bordákkal tagolt. Hajtás/vesszo Barnák, szorösek; sZorös rügyei világos szürkék. Levelek 10-23 keskeny levélkébol állnak, de a csúcsi levélke gyakran hiányzik (vö. kínai túnafa, 358. o.); a levélkék széle finoman fogazott, fonákuk (mirigy)szorös; a levélgerinc finoman szorözött. Gyengén aromásak. Termés Tömegesen hozza a diókat, melyek intenzív ízuek, de csonthéjuk nagyon vastag - É-Amerikában felnyitásukhoz speciális diótöroket árusítanak. Egyesével vagy párosával fejlodnek, kivéve az 'Alburyensis' klónt (legelso példánya Angliában a Surreyi Albury Parkban, leszármazottai néhány gyujteményben találhatók), mely a vajdióhoz (180. o.) hasonlóan 1-5-ös csoportokban hozza a terméseit.

DIÓ

FEKETE DIÓ

179

180

DIÓK

o

MANDZSU DIÓ

Vajdió

Juglans cinerea

Keleti É-Amerika - Minnesotától Georgiáig. 1633. Ritka. É-Amerikában leveleit és kérgét valaha hashajtóként használták. LEÍRÁSAlak Ez egy 24 more megnövo, karcsú fa; lombkoronája leginkább a fekete dióéhoz (178. o.) hasonló. Kéreg Olyan, mint a dióé (178. o.), bár néha durvább felületu és sötétebb színu. Hajtás/vesszo Egy év után lekopó hosszú, vörös, meglehetosen ragadós szorökkel fedettek. A levélripacsok és a rózsaszín es fehér rügyek között maradó szorcsíkok találhatók. Levelek Nagyon nagyok «70 cm-esek); 11-17 élénkzöld, széles, vékony levélkébol összetet tek. A levélkék felszíne fiatalon szorözött; szürke fonákukat csillagszorök fedik; a levélgerinc ragadós, vörös szorökkel borított. Eroteljes, édes, festékszeru illatuk van. Termés Dióit csoportokban hozza (3-5ösével; vö.Juglans nigra' Alboryensis', ]78. o.), a burkot szintén ragadós szorök borítják; a csonthéj kihegyesedo. Édes vajas ízu.

Japándió

Juglans ailanthifalia

(f. siebaldiana) Japán, Szachalin. ] 860. Ritka, gyujteményes kertekben megtalálható. LEÍRÁSAlak Széles, de néha nyúlánk; 20 m magasra megno; (gyökér )sarjakat fejleszt. Kéreg Szürke, sekélyen bordázott: a dióénál (178. o.) kicsit durvább felületu. Hajtás/vesszo Vékony fehércsíkosak, azokat akár 3 évig is fennmaradó, rövid, suru, ragacsos fehéres szorök fedik. A nagy, világos szinu levélripacsok lóhere alakúak. Levelek Hatalmasak « 1

m-esek); 9-21 nagy, kicsit hosszúkás Ievélkébol összetettek, élénk színuek és fényesek, de felszínük finoman, fonákuk pedig különös en szorös; hirtelen rövid hegyben végzodnek. A levélgerincet a vajdiónál még surubben borítják a sötétvörös ragadós szorök. Termés A diók egy hosszú (15 cm-es), lelógó füzéren csoportosan fejlodnek; a termésburkokat ragadós szorök fedik. A csonthéj kihegyezett, meglehetosen sima felületu, de a két fél találkozásánál egy feltuno borda található. A tavasz végén nyíló virágzata mereven felálló; a párosával fejlodo termos virágok (12-20 db) egyszeruen látványosak az 1 cmes karmazsinszínu bibéikkel. A szívdió (var. cordifarmis, Japánban a terméséért termesztik, vadon nem található) esetében a csonthéj vékony és az alapjánál sziv alakú.

Mandzsudió

Juglans mandshurica

Ázsia északkeleti szárazföldi területei. 1859. NagyBritanniában nagyon, Európa kontinentális éghajlatú területein kevésbé ritka. LEÍRÁS Alak A japán dióhoz (fentebb) hasonló, gyakran .nagyon alacsony és széles. Kéreg Rózsaszínes szürke; sekélyen bordázott. Levelek Nagyságuk a japán dió leveleinek nagyságával azonos; a matt sárgászöld, nagyon finoman fogazott levélkék csúcsa hosszabb hegyben végzodik. Termés Nagyobb, de rövidebb és gyakran gömb alakú; az 5-10 virágból álló fejecskevirágzatokból rövid, lelógó csoportokban fejlodnek; a csonthéj mélyen lyukacsos és hosszirányban barázdáltak, de a két fél találkozásánál a bordák nem feltunoek.

JAPÁN DIÓ

rekeszes kihegyezett csonthéj

bél

kihegyesedó

csonthéj

VAJDiÓ

I Ó K

181

nIi1IIE

Nyi

SZOROS

NyíR

kéreg

A nyírfák (60 faj; könnyen hibridizálódnak) koronája laza, levegos, hámló kérgük jellegzetesen világos színu. A fák porzós barkái a kora tavasz folyamán nyílnak. Nagy, kúpos, gyakran ragadós rügyekkel rendelkezo hajtásaik vékonyak. (Család: Betulaceae.) Megfigyelendo Kéreg: Milyen színu? Mennyire érdes? Hajtások: Szorösek-e? Levelek: Mennyire sötétek/fényesek? (Rendesen) kétszeresen fogazottak-e? Szorös-e a levélnyél? Milyen az erezetük (hány ér fut bennük? milyen surun? mennyire párhuzamosak?)? Terméságazat murvalevelei: Szorösek-e?

Közönséges nyír

Betula pendula

l'

(Bibircses nyír; B. verruculosa; részben B. alba) Európa - beleértve Nagy- Britanniát és Írországot (Izlandon a fák közül csak ez a faj és a szorös nyír él vadon); ÉNy-Ázsia. Magyarországon foleg erdei irtásokban, tisztásokon, fenyéreken no. Ez az egyik legszebb, leglazább koronájú nyírfák egyike, melyet mindenfelé ültetnek. LEÍRÁSAlak A legszebb fák hajtásai hamar lecsüngo 'zuhatagokká' válnak. 30 more megnövo, mindenütt rövid életu fa. Kéreg A fiatal hajtásain narancspiros; hamar kifehéredik, de rajta fekete lándzsa/rombusz rajzolatok találhatók, amíg az egész törzs sötétté és bordázottá nem válik. Hajtás/vesszo Az eros oldalhajtások kivételével kopaszok, vörösbarnák; különösen a napos oldalukon apró fehér paraszemö!csöktol érdesek. Levelek A levélnyelekhez hasonlóan kopaszok; erosen háromszögletuek; egyenes oldalaikon a levélszél kétszeresen fogazott. ÖSSZEHASONLíTÁS Szorös nyír (lentebb). (átmeneti tulajdonságokkal rendelkezik a hibrid B. X aurata.) Az egzotikus fajoktói csüngo habitusa különbözteti meg, de néha véletlenül hibrid eredetu növények. VÁLTOZATOKGyakran fordul elo a "csüngo ágú nyír'; a 'Youngii': hajtásai hosszan lecsüngok. Idos példányai valamelyest felfelé is növekednek, törzsük rendkívüli módon bordázottá válik, egy valódi bálna fejéhez hasonlóan nagy fekete és fehér sávokra különül. Méltóságteljesebb, de szórványos fajtája a 'Tristis': kis ívben bókoló ágrendszerrel. Az oltási hely fölött kérge egyenletesen fehér. Szórványos és nem különösebben jelentos változata a 'Purpurea', melynek vörösesbarna lombozata fakó és ritka. A 'Golden Cloud' lombja lágy sárgás; nagyon ritka (meszes talajon a nyírfák gyakran a klorózis következtében sárgák). Meglehetosen ritka a 'Fastigiata': ágai - mintha áram ütötte volna - függolegesen felfelé törok; hajtásainak egy része lehajló, koronája keskeny orsó alakú oszlopos (vö. szorös nyír). Ennek újabb, tökéletesebb változata az 'Obelisk'. Szórványosan fordul elo a 'Laciniata' (Hasogatott-levelu nyír; 'Dalecarlica'): hasogatott levelekbol álló koro-

nája laza, formás; szabályos kerek törzse nagyon fehér. Néhány gyujteményben megtalálható a 'Birkalensis' (levelei kevésbé hasogatottak; vö. mongol hárs, 404. o.). EGYÉB FAJOKA B. obscura (K-Európa; néhány gyujteményes kertben megtalálható ) kérge általában világosabb szürke, sötétebb levelei kerekdedebbek, alapjuknál jobban elkeskenyedok.

Szorös nyír

Betula pubescens

(Molyhos nyír, pelyhes nyír; részben B. alba) Európa (beleértve Nagy-Britanniát és Írországot); Ny-Ázsia. Tápanyagban szegény vagy nyirkos, láp os területeken tömeges ~ a Nyírségben és a Nyugat-Dunántúlon elterjedt, de kertekbe kevésbé ültetett faj. LEíRÁS Alak Ágas-bogas, 28 more megno; vékony ágai ritkán lecsüngok. Kéreg Fiatalon bíborvörös, a közönséges .nyírnél hosszabb ido alatt fehéredik ki. Az idos fák törzsén szürke sávok találhatók, de kevesebb éles függoleges mintázat. Hajtás/vesszo Pelyhesek (a magasabban fekvo területekrol származó subsp. carpatica esetében kopaszok, de azokon ragadós barna paraszemö!csök találhatók). Levelek Széles-tojásdadok, egyszeresen fogazott szélu ek, nyelük pelyhes. SETULA PENDULA

",-

..

-~--:.=~.

....-..,....;;

e.- --=-:"""~~

~

levél-kerekde-

.-=-- debb; egyenletes

~ ..=:=::::::- - -.:

fogazottsa

=-

:..-.::-;. -:::~=~=

--

;.:=-~= ~~~"",:,-:~ ----.--

r:=-.-=

=-~

.

2

füzér

Jij

~I

# i9 "termét 'W'.fJ

" barka ~ KÖZÖNSÉGES

murvalevél

NYíR

'PURPUREA'

'TRISTIS'

'FASTIGIATA'

r;; }

hosszú lecsüngo hajtások

R FÁK

183

184

N Y

NYÍRFÁK (AMERIKA)

í

R FÁK

IAM

E R lK

CUKOR NYíR

Papírnyír

Betula papyrifera

l'

É-Amerikában, dél felé New Yorkig honos. 1750. Nálunk gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Terebélyes ágai mereven felállóak. 20 mre megno. A közönséges nyírre jellemzo báj zöme hiányzik belole: hajtásai vastagabbak; nagy, sötétzöld levelei ritkán állnak. Kéreg Kicsit fehérebb az európai rokonainál (de néhány fajtájánál fénylo barna), vízszintesen hámló: vékony sötét paraszemölcscsikok tarkítják, de csak a papírvékony lemezek leválását követoen válik érdes felületuvé. Hajtás/vesszo Paraszemölcsösek; kezdetben kevés hosszú szorrel fedettek. Levelek Nagyok (néhány alakjánál 10 cm-esek), aránytalanul kevés mellékereik (5-10 pár) nem teljesen párhuzamosak. Fakó sötétzöldek; fonákukon elszórtan fekete mirigyek találhatók. Meglehetosen hosszú szorök fedik a levélnyeleket, a levélfonákái érzugokat és elszórtan a levelek felszínét. ÖSSZEHASONLÍTÁS Himalájai nyír változatok (186. o.): fényesebb leveleik erezete surubb; fonákukat az erek mentén hosszabb szorök fedik. A Betula mandshurica var. japonica alakjai (188. o.; jobban hasonlitanak): háromszögletesebb leveleinek nyele kopasz. Japán nyír (186. o.): levelei üdébb zöldek, kifejlett hajtásai és (általában) a levélnyelei kopaszok. EGYÉB FAJOKNéhány nagy kertben megtalálható a nyárlevelu nyír, azaz aB. populifolia (keleti É-Amerika): nagyobb, kopasz, kétszeresen fogazott leveleinek egyenetlenül furészfogas csúcsa feltunoen hosszú, kihegyezett. A kék nyír, a B. coerulea-grandis (keleti ÉAmerika, 1905; nagyon ritka) rövid csúcsú, egyszeresen fogazott leveleiben különbözik. (Habitusa merevebb a közönséges nyírnél, 182. o.; levelei nagyobbak - 8 cm-esek -; fehér kérge alig mintázott.) A B. x koechnii egy ritka, meglehetosen csüngo ágú fa, melynek levélalakja a papírnyírénál háromszögletesebb. PAPíRNYíR

változóan

fehér kéreg

Fekete nyír

Betula nigra

fiatal

idos kéreg

kéreg

Az USA keleti része. 1736. Ritka, Magyarországon gyujteményes kertekben található meg. LEÍRÁSAlak 16 m-re megnövo, széles ágrendszeru, hajtásai lehajlók. Kéreg Fiatalon krémszínu, hamar nagy vékony lemezekben (rétegesen) hámló; késobb vörösesbarna vagy majdnem fekete. Hajtás/vesszo Gyakran pelyhesek. Levelek Hosszúak, szélük kétszeresen csipkésen fogazott, nyeleik és a fonákuk legalább az ereknél szorözött. EGYÉB FAJOKNéhány gyujteményes kertben megtalálható kis fa a B. davurica (É-Kína, Korea; 1822), melynekkérge hasonló, de levélszéleinek kettos fogazottsága nem olyan feltuno.

Sárga nyír

Betula alleghaniensis

(B. lutea) Manitobától Georgiáig. 1767. Oszi aranysárga lombszíne szép, gyujteményes kertekben, igen szórványosan fordul elo. LEÍRÁSAlak néha egy 20 m-es óriási bokor; tojásdad koronája eros, felfelé töro ágakból áll. Kéreg Vékony lemezekben gyurusen hámló; fiatalon sárgás szürkésbarna, késobb világos fakó csontszínu. Hajtás/vesszo Kihajtáskor szorösek; meghorzsolva fertotlenítoszer (gaulteriaolaj) illatúak. Levelek Gyertyánszeruek: finoman és szabálytalanul kétszeresen fogazott széluek; legalább a levélnyeleket és a levelek fonáki oldalát hosszú szorök borítják. Virágok A termos barkák murvalevelei szorösek. OSSZEHASONLÍTÁSAzerbajdzsáni nyír (188. o.). Zöld éger (192. o.); gyertyánok (194. o.) és a komlógyertyánok (196. o.): kérgük nem papírszeru lemezekben leváló. EGYÉB FAJOKRitka faj a cukornyír, a B. lenta (Ontariótól Alabamáig, 1759). Kérge sötétebb barnásvörös (idos korban fakó sötétszürke). SÁRGA

NYíR

fiatal kéreg

SÁRGA

NyíR

FEKETE NyíR

A)

185

186

NYíRFÁK

NYÍRFÁK (ÁZSIA) ------

187

(ÁZSIAI

HIMALÁJAI NyíR

Pompás nyír

Betula maximowicziana

Japán, a Kuril-szigetek. Kb. 1890. Igen szórványosan, gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁS Alak 24 m-re megnövo, eros felfelé töro ágrendszeru. Kéreg PapÍrvékony, vízszintes paraszemölcsök tarkítják; fiatalon vörösbarna, késobb inkább fakó szürkésfehér. Hajtás/vesszo Kopaszok; meghorzsolva fertotlenítoszer (gaulteriaolaj) illatúak. Levelek Nagyok (14 cm-esek), szív alakúak, a fonáki érzugokat kivéve gyorsan lekopaszodnak; sötétzöldek és meglehetosen fényesek. ÖSSZEHASONLÍTÁS Papírnyír (184. o.): levelei soha nem ilyen nagyok és nem szív alakúak. A barna törzsu, eros növekedésu magonc nem nyírszeru és emlékeztet a galambfára (412. o.). (A hársfák levelei féloldalasak, 400. o.)

Himalájai nyír

Betula utilis

A Himalájától Ny-Kínáig. 1849. Angliában mutatós kérge miatt ültetik szeJekcióit kiskertekben, parkokban és sorfaként. Nálunk gyujteményekben található. LEÍRÁS Alak 22 m-re megnövo, ágai valamelyest mereven felfelé törok; lombkoronája eléggé ritka. Hajtás/vesszo Viszonylag vaskosak; kezdetben nagyon szorösek. Kéreg Már a 3 cm-es körméretu törzsre is jellemzo a pompás, fénylo színek lenyugözo palettája: hófehér a nyugat-himalájai var. jacquemontii (B. jacquemontii) esetében; lehet aranysárga, világos mályvaszínu, lazacrózsaszín, kárminpiros vagy (a var. prattiinál) bíborszínu. Vízszintesen kis, szürke/sárga paraszemölcsök tarkítják; gyakran papírvékony lemezekben gyurusen, vagy ritkán keményebb visszahajló pikkelyekben leváló; a fehér szín anyag (betulin) a kézben ledörzsölodhet. Leve-

kéreg

lek Sötétzöldek, meglehetosen fényesek, nyelük szorös; 5-9 cm-esek; a színükön elszórtan, fonákukon az erek mentén szorösek (7 -14 pár a keleti fajok zöménél; 7-8 pár a var. jacquemontii esetében). Virágok Porzós barkáik murvalevele télen 'összepréseltek', zártak. ÖSSZEHASONLÍTÁS Sárgástörzsu nyír (188. o.): fiatal hajtásai kopaszok vagy levelei nagyon keskenyek. Japán nyír (lentebb): hajtásai hamar lekopaszodnak. Papírnyír (184. o.): ritka erezetu fénytelen leveleinek fonáka alig szorös. Betula mandshurica var. japonica (188. o.): leveleik alakja háromszöges ebb, legalább a nyelük kopasz. VÁLTOZATOKA legtöbb névvel ellátott szelekció CGrayswood Ghost'; 'Silver Shadow'; 'Jermyns' elegánsan meredeken felfelé töro ágrendszeruek, barkáik 17 cm-esek) a var. jacquemontii erosen fehér kérgu alakja, melyeket gyakran a közönséges nyírre (gyökérnyakba) oltanak.

Japán nyír

Betu/a ermanii

ÉK-Ázsia, Japán. 1890. Szórványos: nagyobb kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak 22 m magas, eros növekedésu, potenciálisan hosszú életu fa; suru lombja gyakran sárgás. Kéreg Gyakran ragyogó aranysárgás fehér, vízszintesen lemezekben lehámló; néha rózsaszínes, ritkán fénylo narancssárga. Hajtás/vesszo Szemölcsösek, gyorsan lekopaszodnak. Levelek Háromszög/szív alakúak és rendkívül takarosak; rövid ido alatt szinte teljesen lekopaszodnak. 7-ll (a var. japonica esetében 14-15), gyakran majdnem párhuzamosan futó, meglehetosen besüllyedt érpárral rendelkeznek; a levélnyél általában kopasz. Virágok Télen a porzós barkái vastagok és mintázatuk sima felületu.

POMPÁS NyíR

idos kérge

-- -.--'--;~

széles levél

'JERMYNS'

a

'JERMYNS'

kérge

188

NYíRFÁK

NYÍRFÁK (ÁZSIA_)_ SÁRGÁSTÖRZSU

Sárgástörzsu nyír

Betula albo-sinensis

ÉNy-Kína. Valójában a himalájai nyír (186. o.) hasonló szivárványszínu kéreggel rendelkezo északkeleti megfeleloje. Ritka. LEÍRÁSAlak Általában karcsÚ. Kéreg Fénylo rózsaszín, mályvaszín és narancssárga. Az északabbról származó fák (var. septentrionalis) kérge sötétebb, hamvas - füstös élénk rózsaszín és kárminpiros -, nagy lemezekben hámló. Léteznek szürkésfehér kérgu változatai (hibridjei?) is. Hajtás/vesszo Az alapfaj hajtásai kopaszok. Levelek Keskenyek (különösen a var. septentrionalis esetében), hosszan kihegyesedok, 10-14 érpárosak. ÖSSZEHASONLÍTÁS Himalájai nyír (186. o.): hajtásai szorösek, levelei szélesebb ek, télen porzós barkái vastagabbak, mintázatuk felülete érdes. VÁLTOZATOKRitka, de szép szelekciója a világos mályvaszínu, bársonyosan sima kérgu 'Hergest'. Betula grossa

Szillevelu nyír

Japán. 1896. Néhány gyujteményben fordul elo. A cukornyir (184. o.) ázsiai megfeleloje. LEíRÁSAlak Gyakran széles. Kéreg Fakó vörösesbarna, papírszeru. Hajtás/vesszo Meghorzsolva fertotlenítoszer (gaulteriaolaj) illatÚak. Levelek Rendesen kétszeresen fogazott szélu ek, gyertyánszeruek; a cukornyír leveleinél a kisebb (5-10 cm-es), vastagabb levelek színi oldala hosszabb ideig összefüggoen bársonyszorös. VirágokA termos barkák murvaleveleinek széle pillás (vö. a sárga nyír murvaleveleivel, 184. o.).

Betu/a mandshurica var. japonica (B. plathyphylla var. japonica; B. resinifera) Japán hegyvidékén él. Kb. 1887.

LEíRÁSAlak Ágai és hajtásai meglehetosen mereven felfelé törok. Kéreg Nagyon fehér; vízszintes szürke mintázattal. Hajtás/vesszo Nagyon paraszemölcsösek (vö. közönséges nyír, 182. o.; papírnyír, 184. o.); kezdetben szorösek. Levelek 7 cm-esek, sötétzöldek, fénytelenek; mindkét oldalon az erek mentén kissé szorösek; a levélnyél kopasz.

Szecsuáni nyír

Azerbajdzsáni nyír

IJ

kéreg

~barka

~

Betula szechuanica

(B. platyphylla var. szechuanica; B. mandshurica var. szechuanica) DNy-Kínától Tibetig honos. 1908. Ritka. LEíRÁSAlak Ritkán álló sötétzöld levelekkel rendelkezo, meglehetosen idomtalan fa. Kéreg A Betula mandshurica var.japonicá-val ellentétben matt fehér, a fehér betulin régi meszeléshez hasonlóan lepereg (vö. bizonyos himalájai nyírek, 186. o.). Levelek Inkább kékes ek, fonákuk fehéres-zöld, kopaszok, kihegyezett csÚcsúak (de nem olyan feltunoen, mint a nyárlevelu nyír esetében, 184. o.).

BETULA MANDSHURICA VAR. JAPDNICA

NYíR

kéreg

[ÁZSIAI

lehet narancsos rózsaszín kéreg

vagy fehér k.ereg

var

SEPTENTRIONALlS termés(ágazat

Betula medwediewii

A Kaukázusban honos, 1897. Gyönyöru, eros, gyakran a legutolsóként kilombosodó kis fa; ritka. LEíRÁSAlak GÖmbkoronájÚ. Hajtásai a felívelo ágakon surun, mereven felfelé töroen állnak, törzse jellemzoen igen rövid. 9 m magas. Kéreg Papírvékony, ezüstösbarna és (egyes mogyorókhoz hasonlóan, 198. o.) pikkelyes. Hajtás/vesszo Kezdetben kissé szorösek; meghorzsolva fertotlenítoszer (gaulteriaolaj) illatúak. Rügyek Fényes zöldek, 12 mm-esek. Levelek Nagyok (13 cm-esek), sötétzöldek, 8-ll pár levéllemezbe süllyedo erük mentén szorösek; rövid (12 mm-es) nyeleik szorösek; osszel élénk aranysárgára színezodnek. kéreg

AZERBAJDZSÁNI

NyíR

ó

barka

idos korban fakobb

BETULA MANDSHURICA VAR. JAPONICA

189

"1

ÉGEREN

É

ENYVES

GER

ÉGER

Az égerek (30 faj) többségének rügyei rövid vékony nyeleken fejlodnek; porzós barkáik a tél folyamán színpompásak; termos barkáikból kis elfásodott toboz-terméságazat fejlodik. A gyökereiken fejlodo gümok hatására fokozzák a talajok termékenységét. (Család: Betulaceae.) Megfigyelendo Hajtás: Szorös-e? • Levelek: Hegyesek-e? Szélük lefelé görbül-e? Fonákuk szorös/fényes-e?

Kulcsfontosságú fajok Enyves éger (lentebb): leveleinek csúcsa gyakran kicsípett. Szívlevelu éger (192. o.): levelei szív alakúak. Hamvas éger (192. o.): ovális levelei kihegyezett csúcsúak. Zöld éger (192. o.): kihegyezett csúcsú ovális levelei finoman fogazottak.

Enyves éger

Alnus glutinosa ~

(Mézgás éger) Európa (beleértve Nagy-Britanniát és lrországot); Ny-Ázsia; É-Afrika. A természetben helyenként tömeges, de nagyobb parkok kivételével magánkertekbe szinte egyáltalán nem Ültetik. Lápok, mocsaras terÜletekés folyók ártereinek gyakran uralkodó fafaja. Angliában 2002-ig sok példánya kipusztult egy új, vízzel terjedo Phytophtora gyökérkórokozó miatt. LEíRÁS Alak Fiatalon többé-kevésbé kúp alakú; a görbe tölgyszeru ágakkal rendelkezo (28 m-es) idos fák kiszélesedhetnek, de az erdoségekben törzsÜk hosszú és egyenes marad. Gyakran sarjaztatják (fája a megvágáskor fehér, de néhány perc alatt narancsvörösre oxidálódik - faszene kiváló a puskaporkészítéshez). Kéreg Barna; világos színu vízszintes paraszemölcsök fedik, majd surun és mélyen szögletes lapokra repedezik; a függoleges repedések vannak túlsúlyban. Hajtás/vesszo Kopaszok. RÜgyek MindegyikÜk nyeles. Bunkó alakúak, tökéletesen mályvaszín-hamvasak (néha fakóak és szÜrkébbek). Levelek legörbüló

Sötétzöldek, borszeruek, visszás-tojásdadok; csúcsuk sohasem kihegyezett és gyakran kicsípett (vö. kutyabenge, 398. o.). Az eroteljes hajtásokon a levelek szélén igen kicsi, lekerekedo karéjok is lehetnek. Virágok Porzós barkái a tél folyamán sötét vörösbor színuek. VÁLTOZATOKAz 'Imperialis' (ritka) egy nyúlánk, ránézésre japán származásúnak tuno fa, lágy zöld, mélyen szeldelt levelekkel- a mocsárciprusra (64. o.) jellemzo megjelenésseI. Az alapfajhoz hasonlóan no a 'Laciniata' (ritkább); levelei karéjosak, a szabályos háromszög alakú karéjok a levéllemez feléig érnek (vö. barkócaberkenye, 296. o.). Az éppoly ritka és hasonlóan, de inkább elegánsabban karéjos levelu Alllus viridis 'Laciniata' (192. o.) hajtásai szorösek, kérge eltéro. Igen ritka a meredeken felálló ágú kúp koronájú 'Pyramidalis'. Ritka fajta az 'Aurea'. Az alapfaj klorotikus tüneteket mutató egyedeínek levelei is sárga foltosak; gyakoribb az Alnus incana 'Aurea' (192. o.). Alnus rubra

Vörös éger

(Nyugati éger; A. oregona) D-Alaszkától Kaliforniáig. Ritka: nagy gyújteményes kertekben fordul elo. LEíRÁSAlak Nagyon eros növekedésu, széles, lombos kúp koronájú, amit vékony felfelé töro ágak alkotnak. 24 m-re megno; Nagy-Britanniában rövid életu. Kéreg SzÜrke; meglehetosen sima. Hajtás/ vesszo Viaszosak, szögletesek; hosszú szoreik hamar lekopnak. Levelek Nagyok (15 cm-esek), mélyen kétszeresen fogazottak vagy kissé karéjosak. Színi oldaluk sötét élénkzöld, fonákuk szÜrke (noha csak a besÜlJyedt erek mentén szorös). A levél szélének egy kis része erosen legörbÜlo, emiatt a levél fonákát egy sötétzöld szegély veszi körÜl. A levélnyelek a legtöbb égernél rövidebbek.

levélszél

ALNUS

GLUTlNOSA

'AUREA'

ENYVES KÉREG

ÉGER -

'PYRAMIDALlS'

E K

191

192ÉGEREK

É

szív LEVELU

GER

ÉGER kéreg

Hamvas éger

Alnus incana ,/'

Európa (1GvéveNagy- Britanniát); Kaukázus. 1780. Magyarországon patakok mentén, a hegyvidékek jellemzo éger faja. LEÍRÁSAjak Az eros növekedésu fák széles-kúpos koronájúak; gyakran elferdül/visszamarad a fejlodésben és (gyökér)sarjakat fejleszt. 24 m-re megno; rövid életu. Kéreg Szürke; idos korban ritkán repedezett. Hajtás/vesszo Fiatalon szürke-szorösek. Levelek ] O cm-esek; gyakran szélesek, de mindig kihegyezett csúcsúak. Mélyen fogazottaklsekélyen karéjosak. A levéllemez felso oldala fakó, fonáka szürke és többé-kevésbé szorös. ÖSSZEHASONLÍTÁS Vörös éger (190. o.). Szórványosan felbukkan az enyves égerrel alkotott, köztes tulajdonságokkal rendelkezo hibridje, az A. x hybrida (A. x pubescens). VÁLTOZATOKRitka és alacsony termetu a meglehetosen szabálytalanul csüngo 'Pendula'.

Szívlevelu éger

Alnus cordata ,/'

D-Olaszország; Korzika; ÉNy-Albánia. 1820. Ritka, Magyarországon gyujteményes kertekben fordul elo. Még a száraz meszes talajon is eroteljes növekedésu, ragyogó fa, mely tájba illo megjelenésével jól társítható a honos fafajokkal. LEÍRÁSAjak Kezdetben kúp alakú; végül elhajló törzsu, de koronája gyakran keskeny marad. 28 m-re megno. Kéreg Világos barnásszürke; idovel hosszában berepedezik. Hajtás/vesszo Élénkbarnák, szürkén hamvasak. Levelek Sötétzöldek, fényesek, szív alakúak; a nemes körtéhez (316. o.) hasonlóak, de nagyobbak (4-12 cm-esek) - az olaszországi fák csúcsa kihegyezett, a korzikai egyedeké tompább, a

fonákuk az érzugokban narancssárga-szorösek, ezt leszámítva kopaszok. Hosszú nyeleken lobognak. Virágok Tavasszal mutatósak a 10 cm hosszú, barnássárga porzós barkái. Barkák 'Tobozkák' Nagyok (3 cm -esek). EGYÉBFAJOKTovábbra is ritka a kaukázusi éger, az A. subcordata (1838). Kérge barázdáltabb; hajtásai szorösek; levelei hosszúkásabbak, a levélválllekerekitett/nagyon kicsit sziv alakú; legalább a fonáki oldalon az erek mentén szorös. A Spath-éger, azA. x spaethii (Berlin, 1908) a kaukázusi és a japán éger (A. japonica) egy ritka, de nagyon szép hibridje. 15 x 6 cm-es levelei lándzsásak, sötétzöldek, fényesek, fonákuk gyengén szorös; szélük ritkán fogazott, a görbe levélerek egymástól távol helyezkednek el. Magának a (néhány gyujteményben eloforduló) japán égernek a hosszan kihegyezett levelei kisebbek és kopaszok, habitusa szabálytalan, kérge nagy szögletes lapokra repedezik. Nagyon ritka az A. orientalis (Ciprus; a Közel-Kelet; 1924). Kérge szürkésbarna, rövid ido alatt durván szögletes lap okra repedezik; hajtásai kopaszok; hoszszúkás levelei a kaukázusi éger leveleinél kisebbek, felso felük meglehetosen fakó, de fonákuk általában fénylo és az érzugok kivételével szortelen.

Zöld éger

SZíVLEVELU

ÉGER

Alnus viridis ,/'

(Betula viridis) Közép-és DK-Európa hegyvidékei. 1820. Néhány gyujteményben fordul elo. LEÍRÁSAlak Rendszerint ez egy (gyökér)sarjakat fejleszto bokor. Kérge Barna. Hajtás/vesszo Kopaszok. Rügyek Rövid nyelu rügyei hegyesek, fénylo bíborszínuek. Levelek Hegyes kétszeresen fogazott széluek (vö. komlógyertyánok, 196. o.); az érzugokban szorös fonákuk zöld. HAMVAS

ÉGER

kistermetu, csüngo ágú fa

SZíVLEVELU

ÉGER

SZíVLEVELU

ÉGER

E K

193

GYER

KÖZÖNSÉGES

TY

Á N O K

195

GYERTYÁN kéreg - hosszában csíkos

A gyertyánok (kb. 70 faj) zöme Kelet-Ázsiából származik. Kérgük általában sima és szürke; leveleikben sok párhuzamos ér található. Barkáik tavaszig rejtve maradnak; rövid fürtökben fejlodo kis makkjaikat hosszú, zöld, karéjos fellevelek veszik körül. (Család: Betulaceae.) Megfigyelendo Rügyek: Milyen hosszúak és mennyire hegyesek? A hajtáshoz simulnak-e? Levelek: Hány érpárral rendelkeznek? Szorös-e a fonákuk? Termés: A makkok fellevelei karéjosak-e (milyen a fogazottságuk? beborítják-e a makkot?)?

Közönséges gyertyán

Carpil1US betu/us

l'

Európa (beleértve DK-Angliát); Kis-Ázsia. Természetes élohelyein a kötött agyagtalajokon gyakran uralkodó fafaj, a faszénkészités egykor fontos fafaja; élosövényekben és cserjésekben, a tápanyagban gazdagabb talajokon helyenként tömeges; Nagy- Britanniában és Írországban sokat ültetik. Angol elnevezése (hornbeam) 'kemény fát' jelent. Fájából favágó rönköket, fogaskerekeket készítettek, és tuzifaként rendkívül magas rutoértéku. _ LEÍRÁSAlak Ágai ritkán vastagok vagy hosszúak, noha szabadon álló idos példányai «30 m) igen szélesek és formásak is lehetnek; vesszok és ágak finom hálózata. Kéreg Szürke, sima, azon hosszirányú hullámos, fakó ezüstös vagy narancssárga tekergozo rajzolatok keletkeznek (vö. a fiatal bükk törzsének vízszintes mintázatával); idos korban sajátos széles repedések, és sekély, sima felületu hálózatos bordák fejlodnek rajta. Törzse rövid ido alatt göröngyös felületu eros támbordákat fejleszt. Hajtás/vesszo Vékonyak, kezdetben hosszú szorökkel fedettek. Rügyek Keskenyek és hosszúak (8 mm-esek), csúcsuk kissé befelé hajló, sohasem állnak el a hajtások-

tóI annyira, mÍllt a bükk rügyei. Levelek 7-12 cmesek; kétszeresen fogazott széluek; 10-13 pár, surun álló, besüllyedt erek által redozöttek; fonákuk és a levélnyelek hosszú szorökkel borítottak. Osszel világossárgára színezodnek. Virágok Porzós barkái tavasszal egy sárga függönyhöz hasonlóan megnyúlnak. Termés Fellevelei 3 cm hosszúak, rendszertelenül fogazottak, alapi részüknél mindkét oldalon 1-1 rövid karéj található. ÖSSZEHASONLíTÁS Bükk (204. o.): lombja eltéro, de télen jobban hasonlít. Hasonló levelekkel rendelkezo fák, melyek közé tartozik a zöld éger (192. o.), a sárga- és a cukornyír (184. o.), a szillevelu nyír (188. o.), a gyertyánlevelu juhar (384. o.), a komlógyertyánok (196. o.) és az égerlevelu berkenye (294. o.); csak a többi valódi gyertyánfaj, az égerlevelu berkenye és a gyertyánlevelu juhar orzi meg sima szürke kérgét, és ezek közül É-Európában egyik fa sem no nagyra. A többi gyertyánfaj többségétol a közönséges gyertyánt 3 karéjú fellevelei vagy hosszú rügyei különböztetik meg. VÁLTOZATOKSorfaként kedvelt a 24 more megnövo, szabályos suru, elegáns kiszélesedo oszlop alakú (de végül széles tojás, vagy - ha a faiskolában nem nevelnek neki 2 m magas törzset - földig ágas) 'Fastigiata' CPyramidalis'; 1885). Egyetlen pontból több vékony ág is ered, melyek csúcsa befelé hajlik - a természetben erdokben élo fák ágai nagyjából hasonlóak, de nem mindig erednek a törzs egy pontjából. Suru, gömbölyded koronáj ú, ritka változata a nagy, széles, nagyon hosszúkás levelekkel rendelkezo 'Columnaris'.

KÖZÖNSÉGES

GYERTYÁN

196

GYERTYÁNOK ÉS KOMLÓGYERTYÁNOK

Keleti gyertyán

Carpinus orientalis

Szicíliától és ÉK ~Olaszországtól kelet felé Iránig. 1739. Gyujteményben megtalálható, 20 m magasra no. Magyarországon a Vértesben fordul elo ritka reliktum faj. LEÍRÁS A közönséges gyertyántól való (parányi!) eltérések a következok: Hajtás/vesszo Nagyon véko~ nyak. Rügyek Kisebbek (4 mm~esek), hegyesek. Levelek Kisebbek (2~6 cm~esek). Termés A fellevelek nem karéjosak (de durván fogazottak). EGYÉBFAJOK Néhány nagy kertben elofordul a 12 m~re megnövo C. turczaninowii (É~KÍna, Japán; kb. 1914): kivételesen szép fa apró (3~4 cm~es) levelek~ kel. Felleveleinek alapjánál csak az egyik oldalon található karéj, a másik oldal egyenetlenül furészfo~ gas.

Amerikai gyertyán

Carpinus caroliniana

K~USA; ÉK~Mexikó. 1812. Néhány gyujteményben elofordul. LEÍRÁS14 m magasra megno. Öszi Jombszíne skar~ látvörös. Könnyen összetévesztheto a közönséges gyertyánnal; a különbségek a következok: Rügyek Kicsik (3 mm~esek), tompa véguek. Termés 3 karéjú fellevelei nagyobbak; csak a középso karéj egyik oldala erosen fogazott. EGYÉBFAJOK Néhány gyujteményben megtalálható kecses, szétterülo koronájú fa az Aka~shide, a C. laxiflora (Japán, Korea; 1914); kis (4~7 cm~es) leve~ leinek csúcsa hosszan kihegyezett; kis (2 cm~es) fel~ leveleinek alapi karéjai normális esetben nagyon kicsik, és középso karéjuk egyik oldala egyenetlenÜl furészfogas. Hasonlóan ritka a C. viminea (C. laxiflora var. mac~ rostachya; Kína, 1900): levelei nagyobbak (10 cm~ esek), fellevelei a C. laxifloráénál hosszabbak (25 mm~esek).

Japán gyertyán

GYE

JAPÁN

Carpinus japonica

GVERTVÁN

R T Y Á NDK

É

S

KOM

LÓG

Y ERT

Y Á NDK

KELETI GVERTY ÁN

Japán. 1879. Néhány gyujteményben elofordul. LEÍRÁS Alak Ez egy 8 m magas, bokros fa. Kéreg Néha pikkelyes, barna. Levelek Sötétzöldek, fénye~ sek, keskenyek, 20~24 pár feltunoen párhuzamos a levéllemezbe SÜllyedo érrel rendelkeznek; minden harmadik fog szálkás csúcsú. Termés Nagy, komló~ szeru csoportokban fejlodo fellevelei csak egyik oldalukon rendelkeznek kis, lekerekedo karéj okkal, de beboritják a makkot.

Közönséges komlógyertyán Ostrya carpinifolia DK~Franciaországtól keletre a Kaukázusig. 1724? Nagyon szórványosan, nagyobb kertekben látható. LEÍRÁS Gyakran közönséges gyertyánnak (194. o.) nézik, de néha viszont a teljes termésben lévo gyer~ tyánokat gondolják komlógyertyánoknak. 24 m~re no meg. Kéreg Barnásszürke; szögletes, végül bozontos lemezekre repedezik. Rügyek Ducik, a közönséges gyertyántól eltéroen nem a hajtáshoz simulóak. Levelek Nagyon hasonlítan ak a közönsé~ ges gyertyán leveleire, de valamennyivel több (12~ 15) érpár fut bennÜk, és ezek elágazódhatnak. Virágok Tavaszi nyílásukat megelozoen porzós bar~ káik (a nyírfákhoz és az égerekhez hasonlóan) egész télen díszítik a fát. Termés Nyár folyamán a korona komlószeru, felfújt fellevelekkel takart makkokból álló, virágokhoz nagyon hasonló terméságazatokkal van tele. Fehérek/zöldesek, késobb vörösbarnák; (a fellevelek 'zsákjaiban' helyet foglaló) makkok 6 x 3 mm~esek. EGYÉBFAJOK A japán komlógyertyán, az O. japonica (1888) leveleiben kevesebb (9~12pár), ritkábban álló ér fut, és fonákuk még surubben szorözött.

AMERIKAI

GVERTVÁN

KÖZÖNSÉGES

KOMlÓGVERTVÁN

197

M OGY

A mogyorók (kb. 15faj) porzós barkái egész télen díszítik a fát, a termos virágokból kupacsokkal körülvett nagy makktermések fejlodnek. (Család: Betulaceae.) Közönséges mogyoró

Corylus avellana

Európa (beleértve Nagy-Britanniát és Írországot); Törökország; K-Afrika. A tápanyagban szegény vagy rossz vízelvezetésu talajok kivételével nagyon nagy tömegben fordul elo erdokben, a lombkorona szintje alatti vegetációban és élosövényekben. Rendszeres nyírás céljából régen sokat ültették; pálcaszeru 3-6 éves hajtásai - melyek annyira hajlékonyak, hogy egy eros kéz csomót tud rájuk kötni - nélkülözhetetlenek voltak a vesszobol font tárgyak, kerítések készítéséhez. LEíRÁSAlak Általában többtörzsu; idos példányai] 5 m magasak. Kéreg Fiatalon gyakran fényes bronzszínu, de durva tapintású és finoman hámló; idos kérge világosbarna, néhány sekéJy, lapos bordával tagolt. Hajtás/vesszo Világos zöldesbarnák, hosszú mirigyszorökkel borítottak. Rügyek Zöldek, laposak és oválisak. Levelek Puhák, szorösek; visszás-tojásdadok (12 cm-esek), röviden kihegyezett csúcsúak; a ho szszú mírigyszorökkel fedett levélnyelek rövidek. Virágok Sárga porzós barkái tél végén megnyúlnak és kinyílnak. Termés Osz elején érnek a makkok. Azokat a saját hosszukkal kb. megegyezo hosszúságú kupacsok veszík körül. VÁLTOZATOKRitka változata a 'Pendula': csavarodott ágain a hajtások ernyoszeruen lecsüngok; egytörzsure nevelik, vagy csöves mogyoró alanyra (magas törzsbe) oltják. Szórványos és a virágkötészetben sokat használt változata a csavarmogyoró, a 'Contorta': levelei és hajtásai erosen csavarodottak (vö. spirálfuz, 166. o.). Meglehetosen ritka, de eros növekedésu fajtája az 'Aurea': kihajtáskor sárgás levelei a nyár folyamán fakó világoszöldekké válnak. A szeldelt levelu 'Heterophylla' CLaciniata') nagyon ritka; levelei egyenetlenül mélyen szeIdeltek; távolból nem feltuno.

Csöves mogyoró

KÖZÖNSÉGES

kéreg

MOGYORÓ

Corylus maxima

Balkán-félsziget; Törökország. 1759. Régi kertekben szórványosan elofordul. LEíRÁSAlak A közönséges mogyorónál eroteljesebb növekedésu. Kéreg Szürkés és gyéren repedezett. Levelek Gyakran határozottan karéjosak. Termés A hosszabb, karcsúbb makkokat csöves palack alakú, a makkoknál kétszer hosszabb, csak a csúcsukon behasogatott kupacsok veszik körül. Egyes kertekben és néhány ültetvényben lévo növények a közönséges mogyoróval alkotott hibridjei. VÁLTOZATOKGyakori változata a vörös levelu és barkájú vérmogyoró, a 'Purpurea'. (Osszetévesztheto a Corylus avellana 'Fuscorubrá' -val. Ez utóbbi gyakrabban ültetett, fiatal levelei sötét barnásvörösek, barkáik vörösesek.)

Török mogyoró

Corylus co/urna

DK-Európa és Kis-Ázsia. 1582 óta nevelik néhány kertben, de napjainkban helyenként gyakori parkfa, néha utca sorfa. LEíRÁSAlak Széles, de szimmetrikus kúp alakú. 26 m-re megnövo: ritkán elágazódó egyenes törzsén vékony, vízszintes ágak fejlodnek szép smaragdzöld lombozattal; csak idos korára szélesedik ki vagy ferdül el. Kéreg Világosbarna, már a kezdetektol surun pikkely-bordás - a mezei juharéhoz (368. o.) nagyon hasonló. Levelek Felismerhetoen mogyorólevelek, de karéjosabbak és fényesebbek. Termés Makkjai a közönséges mogyoró makkjaihoz hasonlóak, de laposabbak, többeséveI, gömbbe tömörülo sallangos kupacsaik mirigyes-serteszorösek.

KÖZÖNSÉGES

MOGYORÓ

osz

CORYLUS AVELLANA

'PENDULA'

O R

TÖRÖK

MOGYORÓ

Ó

K

199

o

ÉLI

B UKK

A délibükkök nemzetségébe legalább 40, a déli féltekén honos, bükkszeru makkokkal és különféle levelekkel rendelkezo fafaj tartozik. (Család: Fagaceae.) Megfigyelendo Kéreg: Milyen? Levelek: Lombhullatóak-e? Hány érpár fut bennük? Fogazottak-e (szabályosak? mekkorák a fogak?)?

Tuzföldi délibükk

Nothofagus antarctica

D-Andoktól a Horn-fokig. 1830. Angliában szórványos. Magyarországonnem télálló. LEÍRÁSAlak Ritka, nyulánk, szabálytalan koronájú, olyan mint egy elrontott bonsai; 20 m-re megno; vékony ágai hullámos félszigeteket alkotnak; gyakran bokros és általában elhajló (törzsu). Kéreg Sötétbarna, paraszemölcsös; idovel érdes felületu, szürke lemezekre töredezik. Levelek Aprók (2-4 cm-esek), ráncosak, 3-5 érpárral és szélükön nagy - 4 kis fogból álló - tompa fogakkal rendelkeznek. Sötétzöldek, fényesek, örökzöld hatásúak, kora tavaszi kihajtásukkor eroteljes fahéj és olcsó szappan illatúak. ÖSSZEHASONLÍTÁSÚj-zélandi délibükk (202. o.): levelei egyszeresen fogazottak. EGYÉBFAJOKNagyon ritka a chílei délibükk, az N. pumilio (élohelye azonos; kb. 1960). Eros növekedésu, de gyakran többtörzsu, szürke kérge sima; 5-6 érpáros levelei 4 cm-esek; szabályos tompa fogaik mindegyike 2 kis foggal rendelkezik.

Ráncos délibükk

Nothofagus nervosa

(N. procera) Közép-Andok déli része. 1910. Angliában szórványos, jó minoségu fája bükkszeru. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak Gyorsan fejlodve általában szabályos kúp

alakú; késobb az eros, gyakran egyenes törzsén ágai meglehetosen vízszintesen állnak, lombja suru. Eddig 36 lU magas. Kéreg Szürke; rövid ido alatt hosszú, lapos, függoleges lemezekre töredezik. Hajtás/vesszo Zöldek, egy éven át hosszú szorökkel fedettek, a gyertyánlevelu délibükk hajtásainál vastagabbak. Rügyek Nyírszeruek; nagyok (1 cm-esek). Levelek 9 cm-esek; 15-18 pár feltunoen a levélJemezbe süllyedt érrel rendelkeznek, tompán fogazottak/kicsit karéjosak. Kihajtáskor bronzszinuek, osszel kissé vöröses halvány aranysárgára szinezodnek. ÖSSZEHASONLÍTÁSGyertyánlevelu délibükk (lentebb). Tompán fogazott levelei megkülönböztetík a gyertyántól, stb. (lásd 194. o.).

Gyertyánlevelu délibükk

Nothofagus obliqua

D-Andok.1902.Angliában helyenként (néhány erdoültetvényben) gyakori: rendkivül eros növekedésu (de rövid életu) fa. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak Karcsú kúpos, késobb nyitott szabálytalan alakú, 30 m-re megnövo; ritkán széles; vékony ágai legyezoszeruen lefelé állnak. Kéreg Barna/ezüstös, rövid ido alatt szögletes/kerek erosen csavarodó lemezekre repedezik. Hajtás/vesszo Bármely fához hasonlóan vékonyak, finoman fehér-szorösek. Rügyek Hajtáshoz simulók, 4 mm-esek - a fák addig, míg ezek a tél végén ágról ágra meg nem duzzadnak, halottnak tunnek. Levelek Kicsik (4-8 cm-esek); 6-ll pár a levéllemezbe süllyedo ér fut bennük; élesen, szabálytalanul fogazottak/kissé karéjosak. Oszi lombszíne kárminpiros és sárga.

termés

RÁNCOS DÉlIBÜKK

GVERTVÁNLEVElÜ DÉlIBÜKK gyakran

elferdül

O K

201

202

ÖRÖKZÖLD DÉLIBÜKKÖK

Patagón délibükk

Nothofagus dombeyi

!

Közép-Andok déli része. 1916. Angliában nagyon szórványosan, a huvös területektol távol fekvo nagyobb kertekben fordul elo. Eros növekedésu fa. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁS Alak Szabályos tojás alakú vagy egyetlen görbe törzsön karcsú koronáj ú fa, vagy egy hatalmas bokor; 36 m magasra megno. Kéreg Fiatalon feketés; vízszintesen ráncos. Érdes vörös/szürke lemezekre töredezik, amit kihangsúlyoz a pompás, sötétzöld, örökzöld lombkoronája. Levelek Kicsik (2,4 cmesek), vastagok, laposak, a vállukhoz közelebbi felükön a legszélesebb ek; szélük finoman szabálytalanul furészfogas. Felso felük fényes; fonákuk sima, világos, fénytelen zöld, fekete foltos (nagyítóvallátható). Porzós virágok Általában 3-asával állnak. Termés Makkjai finoman szorözöttek. EGYÉBFAJOKAz Európában kipróbált délibükkök közül az egyik legelso (kb. 1830) a Horn-foktól délre élo, 20 m magas örökzöld délibükk, az N. betuloides volt, de napjainkban csupán néhány angliai nagy kertben található. Koronája surubb, ovális (csúcsukhoz közelebbi felükön a legszélesebb) levelei többékevésbé szabályosan, tompán fogazottak és fonákuk általában fehér foltos. Akárminpiros, porzós virágok apró fuksziákhoz hasonlóan magányosan csüngnek; makkjai kopaszok.

Új-Zélandi délibükk

Nothofagus fusca

!

Új-Zéland. Kb. 1910. Angliában ritka: a huvös területektol távol fekvo nagy kertekben fordul elo. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak 24 m-re növo, karcsú-boltozatos, gyakran könnyedén nyitott koronájú. Kéreg Sima szürke; ÖRÖKZÖLD

DÉLlBUKK

ÖRÖKZÖLD

FEKETE DÉLlBUKK

idos korban pikkelyes bordás. Levelek Meglehetosen fénytelenek és vékonyak - lombhullatónak tunik, de levelei egész évben sárgára és vörösre szinezodve egymást követoen, egyenként halnak el. Hosszuk 5 cm; szimplán fogazott szélükön 3-6 pár nagy, kissé hajlott fog található.

Ezüstös délibükk

Nothofagus menziesii

!

Új-Zéland. Kb. 1850. Agliában ritka: az enyhe területek nagy kertjeiben fordul elo. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak 25 m magasra növo, széles és bokros. Kéreg Egyenletesen fénylo marad, apró paraszemölcsök díszítik; ezüstös vagy gyakrabban vöröses színu. Levelek Aprók (1 cm-esek), fényesek, kerekdedek, mélyen és tompán kétszeresen fogazottak; a fonáki oldalukon a foér alapjánál 2 furcsa szorös lllélyedés található.

Fekete délibükk

Nothofagus solanderi

i

Új-Zéland. 1917. Angliában nagyon ritka: az enyhébb terÜletek nagy kertjeiben fordul elo. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak Kúp alakú, apró levelei - mintha bonszájnak alakitották volna - lapos ágemeleteken fejlodnek. Gyakran hatalmas bokor fejlodik belole; 25 lll-re megno. Kéreg Sima, feketés; idos korában hosszában barázdált. Levelek Aprók (1 cm-esek), ép szélu ek, válluk elkeskenyedo, csúcsuk tompa. FeJszínük fényes, parányi szorökkel fedett fonákuk azonban tompa fényü. VÁLTOZATOKA var. cliffortioides levelei lekerekített vállúak, széleik gyakran legörbülnek és hegyes cSúcsuk kiegyenesedo. nyúlánk

nyitott

korona

DÉLI

BÜKKÖK

203

BÜKKÖK

A bükkök (valamennyien az északi féltekén élofák) sima kérge szürke, rügyeik hosszúak, eheto makkjaikat 4 kopáccsal nyíló kupacsok veszik körül. (Család: Fagaceae.) Bükk

Fagus sylvatica ~

D- és Ny-Európa, (valószínuleg) beleértve D- és Közép-Angliát; Magyarország hegyvidéki területein tömegesen ültetik erdoültetvényekbe, fajtái síkvidéki parkokban szórványosan fordulnak elo; gyakran dominál az ásványi anyagokban gazdag talajokon, de a pangó vizes talajokat nem kedveli. LEÍRÁSAlak Erdoségekben a törzse gyakran hosszú és egyenes, de könnyen hatalmas, eros és sima felületu ágakból álló, boltozatos koronát fejleszt. Egyike az Egyesült Királyság legmagasabb lomblevelu fáinak; 40 m magasra megno. Az egyedülállóan suru lombja által vetett mély árnyékkal kipusztítja a versenytársakat és megvédi a törzs alján lévo vékony kérget a felmelegedéstol. A bükk a nagyméretu fák többségénél rövidebb életu, a szél könnyen kicsavarja és gyorsan korhad. Az alapjától 3 m magasságig fejlodött ágakon télen (csakúgy mint a gyertyánokon és bizonyos tölgyeken) rajta maradnak az elszáradt levelek, ezért párás helyen, öntözés mellett kituno sövénynövény. Kéreg Ezüstszürke, vékony vízszintes repedésekkel; egyes egyedei sekély vagy durva hálózatos bordákat fejlesztenek. Hajtás/vesszo Vékonyak, szürkék (kezdetben selyemszorösek) és cikcakkosak. Rügyek Orsó alakúak, 2 cm-esek, rézszínu ek/szürkék, a hajtásokkal60o-os szöget zárnak be (némelyikük a Cochlodina laminata nevu csiga faj álcázott egyede is lehetne). Levelek 10 cm-esek, ritkás apró fogakkal; élük pillás, kihajtáskor minden oldaluk selyemszorös, 5-9 pár oldalér fut bennük.

Termés A makkokat szúrós kupacsok veszik körül, kocsányuk 2 cm hosszú. VÁLTOZATOKSok és kedvelt változata létezik. Parkokban gyakran felbukkanó alakja a f.purpurea, azaz a vérbükk. Lombszíne a levelekben lévo vörös antocianin mennyiségétol függoen az egészen rózsaszín es barnátóI (f. cuprea) a fenséges vörösig változhat. Bizonytalan eredetu, nem oltott példányai borvörös kihajtásukat követoen fakó sötétekké válnak, a korona belsejében lévo leveleik sötétzöld ek; saját névvel ellátott klónjai közé tartozik az élénk színu 'Rivers' Purple' (Sawbridgeworth; 1870). Télen, ha egy 25 mnél magasabb oltványt látunk, akkor az nagy valószÍnuséggel egy vérbükk; egyágú törzse gyakran elágazatlanul tovább folytatódik, melybol számtalan, vékony, az alapjánálmegduzzadt, felfelé töro ág fejlodik, koronája kis lapos csúcsba keskenyedo. Kupacsai is vöröses színuek. A 'Dawyck' bükk fajtát az angliai Peebles közelében lévo Dawyck Gardens melletti erdoben.a fokertész 'fedezte fel' 1860 körül, és az 1930-as évektol kezdve az angliai városok és a magán kertek gyakori fájává vált. Ágai függolegesen felfelé törok, de görbülnek és elhajlanak, olyan, mint a fodrozódó vízben visszatükrözodo jegenyenyár; kifejlett egyedei «28 m) kizárólag szélvédett fekvésben orzik meg nagyon keskeny alakjukat. A sárga levelu 'Zlatia' (1892, fajtaneve az 'aranysárga' horvát megfeleloje) indokolatlanul ritka: a fiatal levelek üde sárga színe a nyár közepére elhalványul, de egyenletesebb a néha látható, szárazság miatt szenvedo bükkök sárga színénél. nyáron bezöldül

a fiatal

VÉRBÜKK

'ZLATIA'

fák

nagyon keskenyek

BÜKK

205

206

SÜKKFAJTÁK

BÜKKFAJTÁK

'ASPlENIIFOLlA'

Csak gyujteményes kertekben gyakori az' Aspleniifolia' CHeterophylla'), de rendkívül könnyen megkülönböztetheto és szép fa, 28 m-re no meg, felkelti az emberek érdeklodését és néha megdöbbenést vált ki. A karéjosság mértéke az egyes klónoknál más és más (vö. f. lacil1iata 208. o.). A (általában oltott) leggyakoribb és legszeldeltebb levelu alakok hajtáscsúcsi levelei keskenyebbek vagy egészen lándzsásak; koronájuk még a távolból is jellegzetesen világos, fénytelen és laza; osszel korán színesedik. Ez a fajta egy 'kiméra', ahol a mutált szövetek a normális bükk belso szöveteivel keveredve fordulnak elo, ezért a törzsön és az ágakon - különösen egy sérülést követoen gyakran fejlodnek normál levelu oldaJhajtásai; az általános remutálásoktól eltéroen ez ritkán vagy soha nem terjed ki az egész koronára. A fa télen jellegzetesen széles, vékony, szinte a talajt söpro ágak szegélyezik; vékony, vízszintes vagy enyhén felfelé álló hajtásrendszere nagyon suru; jellegzetes levelei is lassan bomlanak el. Egyetlen tölgy sem rendelkezik hasonlóan kicsi és mélyen karéjos levelekkel, vagy a bükkökre jellemzo 2 cm-es rügyekkel. A nagylevelu (f. latifolia) meglehetosen esetlen levelei feltunoen nagyok (17 cm hosszúak, de bennÜk a szokásos mennyiségu - ritkán 9 - érpár található; a hasonlóan nagy levelekkel rendelkezo keleti bükk [210. o.] leveleiben akár 14 pár ér is futhat). Néhány nagy gyujteményes kertben oltványként megtalálható a 'Prince George of Crete'.

A néhány gyujteményben megtalálható 'Grandidentata' domború leveleinek szélén karéjok helyett inkább nagy csipkés fogak találhatók. Hasonlítsuk össze az amerikai bükkel (2iO. o.), melynek leveleiben valamivel több érpár fut. Ritka és karcsú, rendkívül nyúlánk habitusú (de 28 m-re megno) a fodros levelu 'Cristata' (1836). Suru csomókban áJló megcsavarodó levelei közül néhány kerekded, de zömük egy fiatal kakas taréjához hasonlóan mélyen és szimmetrikusan fogazott. A kereklevelu 'Rotundifolia' (1870) is ritka. Az általában 4 érpáros levelei csaknem kerekek, és hosszuk mindössze 2-4 cm. Koronája általában széles és formás. (A vadon élo beteges bükkök felsobb ágain fejlodo levelek majdnem olyan kicsik, de több - 5-9 pár - mellékérrel rendelkeznek.) A 'CockJeshell' (1960) levelei még ennél is kisebbek (egyenletesen kb. 2 cm hosszúak). Hasonlítsuk össze az új-zélandi délibükkel (202. o.). EGYÉB FA)TÁK Ezek közé tartozik a 'Miltonensis', melynek Angliában helyenként szórványosan élnek idos egyedei. Kicsi (6 cm-es), kerekded, ép szélu levelei vannak. Kérge jellegzetes: lapos, hálózatos bordái ezüstszínuek, emiatt az oltási hely különösen feltuno. A korona szélén lévo, suru ágak csüngok (vö. "szomorú bükk'; 208. o.), de ezek a fák valószinuleg Németországból származnak, és nem azonosak az eredetileg a Northamptonshire-i Milton parkban, 1837-ben felfedezett szomorú bükkel.

'CRISTATA' suru, csomókban álló levelek

I

hosszan kinyúló ágak

'ASPlENIIFOLlA'

207

208

BÜKKFAJTÁK

SÜKKFAJTÁK

'PURPUREA TRICOLOR'

A nagyon ritka' Albomarginata' leveleinek szegélye szabálytalanul fehéres; az 'Albo-variegata' levelei fehér-foltosak. A tarka levelu bükkök nagy termetuek, de nem feltuno ek és hajlamosak a visszazöldülésre. A 'Luteovariegata' leveleinek foképp a szegélye sárga foltos. A 'Purpurea Tricolor' CRoseomarginata'; 1879) vörös leveleinek szegélye rózsaszín és (kissé) fehér; a vérbükknéllassabb növekedésu, de attól jelentosen csak közelrol különbözik. Nem szabad összetéveszteni a rendkívül ritka, kecses 'Tricolor' -ral (zöld levelei vékony fehér és rózsaszín szegélyuek). A 25 m-re megnövo "szomorú bükk", a f. pendula a legnagyobb termetu csüngo ágú fa; nálunk szórványos. Surun lombos hajtásai parabolikusan lehajló ágakról omlanak alá; ezek legyökeresednek néha és a Franciaországból 1826-ban az angliai Surrey-beli Knaphill Faiskolába került legelso példánya egy 60 m átméroju lomb 'kupolából' és szürke törzsek oszlopcsarnokából álló 'katedrálissá' nott. Néhány (sok csüngo ágú magoncot produkáló ) klónja szimmetrikusabb, a széles ívben lehajló ágaikról lecsüngo hajtásaik rövidebbek. Szintén csüngo ágú fajtája a 'Miltonensis' (206. o.) .. A hasonló megjelenésu klánok közé tartozik a néhány gyujteményben megtalálható, kicsi kunyhóhoz hasonló 'Bornyensis': magas törzsbe oltva hajtásai csavarodott ágakról lecsüngok (vö. f. tortuosa, lentebb). Meglehetosen fakó vörös és Angliában 'Bornyensis' alanyra oltva igen szórványosan fordul

'DAWYCK

PURPLE'

'DAWYCK

GOLD'

lUTEOVARIEGATA'

elo az 5 mmagasra növo "szomorú vérbükk" a 'Purpurea Pendula'. A 'Purple Fountain' (1975; hasonlóan sötét bordó lombú és manapság többet ültetett) fajtája a 'Pendulá' -hoz hasonlóan: ágai hegyes szögben felfelé törnek, majd ívesen lehajlanak. A sárga csüngo ágú 'Aurea Pendula' a 'Pendulá'-ra jellemzo csüngo ágrendszerrel és a 'Zlatia' fiatal leveleinek jellegzetes lágy sárga színével rendelkezik. 1900; még mindig nagyon ritka. Az 'Asplenifoliá' -ra oltva a tölgylevelu f. laciniata CQuercifolia') egy nagyon ritka és nem annyira látványos alakja, melynek levelei meglehetosen sekéIyen, szabályosan karéjozottak; nem rendelkezik az ,Asplenifolia' egyedülálló struktúrájával. Vessük össze a 'Grandidentatá' -val (206. o.) és az amerikai bükkel (210. o.). A 'Rohaníi' (a vörös- és a tölgylevelu klánok feltételezett hibridje) egy lassú növekedésu és igen ritka fajta, mely fakó barnásvörös levelekkel rendelkezik. Leveleinek karéjai gyakran durván fogazottak. Megleheto sen keskeny, sok rövid mereven felfelé töro ágból álló koronája suru és szabálytalan. A 'Rohan Gold' (1970) a kihajtáskor sárga, késobb bezöldülo leveleiben különbözik; máig nagyon ritka. A 'Dawyck Purple' (Hollandia, 1969) alakja azonos a 'Dawyck' -ével, de lombja sötét bíborvörös: máig szórványosan fiatal példányai fordulnak elo. Máig szintén ritka a sárgán kihajtó 'Dawyck Gold' (magonckori testvére).

'ROHANII' bíborvörös laza korona

általában

szabályos.

kicsi karéjok

nyáron bezöldül

lassú növekedésú

F. LACINIATA

"SZOMORÚ BÜKK"

209

210

BÜKKÖK

B Ü K K

Keleti bükk

Fagus orientalis

A Balkán -félsziget keleti részétolIránig. Meglehetosen ritka. Rendkívül eros növekedésu fa, magassága eddig 30 m. Könnyen összetévesztheto a bükkel (204. o.). LEÍRÁSAlak Meglehetosen keskeny, ágai felfelé ívelok. Nagy, esetlen levelekbol álló sötét, fénytelen koronája a távolból majdnem olyan, mint egy Ulmus x hollandica 'Vegeta' koronája; a szabadon álló fák rövid törzse gyakran egy óriási gyertyánhoz hasonlóan mélyen bordázott. Rügyek Karcsúak és elállóak, de a bükk rügyei nél rövidebbek (l cm-esek). Levelek A bükk leveleinél hosszabbak, sötétebbek és nem olyan fényesek; a felso felükön a legszélesebb ek, bennük legfeljebb 14 és gyakran 10 pár ér fut (a bükkre 5-9 pár a jellemzo); éleik (a bükkhöz hasonlóan) pi!lásak, de általában ép széluek. Termés Makkjai 4 cm hosszú, vékony kocsányokon fejlodnek; kupacsain a tüskék (legalább a kocsány felé) kissé kanalasak és fiatalon fuzöldek. EGYÉB FAJOK A F. moesiaca (sok levélér; kupacsai a bükkéire hasonlitanak a legjobban) és az F. taurica (kevés levélér; kupacsai a keleti bükk kupacsaihoz hasonlitanak a legjobban) vitatottan a keleti bükk és az F. sylvatica (melyennyire lent délen a természetben csak a magashegységekben élj közötti, a Balkán-félszigetrol származó átmeneti fajok. Magyarországon is megtalálható a F. moesica.

Csipkés bükk

Fagus crenata

(F. sieboldii; 1892) Néhány gyujteményben megtalálható. LEÍRÁSAlak Legjobban a keleti bükkre hasonlít, 25 more megno. Levelek 7-ll érpárosak; a vállukhoz közeli felükön a legszélesebbek, tojásdadok; válluk a

többi bükk levélvállánál szélesebb (szinte lekerekített). Termés A makk kocsánya - mely a keleti bükknél 4 cm-es - rövid (15 mm-es) és vastag. A kupacs alapjánál hasonló ellaposodott, zöld tüskék találhatók.

Kínai bükk

KElETI

Amerikai bükk

Fagus grandifolia

Keleti É-Amerika. 1766. Ritka, Magyarországon csak gyujteményes kertekben található meg. Sokáig úgy tartották, hogy Nagy-Britanniában a nyugati platánhoz (Platanus occidentalis) hasonlóan nem lehetne megtartani, de mára néhány délebbi gyujteményben jól fejlodik. LEÍRÁS Alak Gyakran alacsony termetu. A többi bükktol eltéroen boségesen sarjadzik. Levelek 12 x 7 cm-esek, szélük szabályosan fogazott, ettol eltekintve a keleti bükk leveleihez hasonlóak (ll-IS érpárosak). érpár

BÜKK

vadon éló fa termés könnyed

(megjelenésú)

kis fa

BÜKK

Közép-Kína. 1911. Néhány gyujteményes kert rendkívül szép dísze. LEÍRÁSAlak A többi bükknél kisebb termetu (17 mre megnövo; néha az alapjától ágas). Hajtás/vesszo Sötétbarnák és kopaszok (a bükk esetében kihajtáskor selyemszorösek, 204. o.). Rügyek Különösen hosszúak és karcsúak. Levelek A bükk leveleinél hosszabbak és keskenyebbek (l2 x 6 cm-esek; 10-14 érpárosak), világosabb tengerzöldek (fonákuk kissé ezüstös, de az érzugokat kivéve kopasz); a vékony vízszintes ágakról elegánsan csüngenek. Hullámos és ritkán fogazott szélük nem pi!lás. Könnyed megjelenése a japán gyertyánszilre (252. o.) emlékeztet, melynél a levelek széle erosen fogazott.

CSIPKÉS

BÜKK

BÜKK

Fagus engleriana

)-11 KíNAI

AMERIKAI

AMERIKAI

BÜKK

idos fa tavasszal

KElETI

BÜKK

Ö

K

211

ASZ

kéreg

A gesztenyék (10-12 faj) nagy makkjai tüskés kupacsokban fejlodnek. Egy K-Ázsiából véletlenül elterjedt (és Európán át észak felé még mindig terjedo) gombás fertozés, a "szelídgesztenye kéregrák" (Endothia parasitica) természetes élohelyérol majdnem teljesen kipusztította az amerikai gesztenyét (Castanea dentata). (Család: Fagaceae.) Szelídgesztenye

Castanea sativa

D-Európa, É-Afrika; Kis-Ázsia; Nagy-Britanniába a rómaiak által került és tökéletesen meghonosodott. Nálunk a száraz és meszes talaj ok kivételével elofordulása szórványos. Nagyon hosszú életu fa; eroteljes növekedésu, egyenes törzsében a fageszt 2-5 év elteltével nagyon tartóssá válik. Magyarországon elsosorban a Dunántúlon ültetik, mint gyümölcsfát. Idosebb fákkal Somogy, Zala megyékben, aMecsekben és Nagymaros környékén találkozhatunk. LEÍRÁS Alak Törzse hosszú, 36 m-re megnövo; lombja suru, fényes. Kéreg A fiatal fák kérge fakó ezüst-vörös, vízszintesen csíkozott, késobb függolegesen repedezett. Egy 60 éves fa kérge hosszirányban határozottan hálózatos, majd végül (általában az órajárással megegyezoen) csavarvonalban bordás. Hajtás/vesszo Szürkék, nincs csúcsrügyük (vö. hársak); erosebb hajtásai az egyes tompa csúcsú, kevés rügypikkellyel fedett, kopasz rügyek alatt található hosszú, feltuno rügyvánkos miatt dudorosak. Levelek Nagyobbak bármely más vadon élo fa leveleinél, szélük I cm-enként szálkás-fogas; fonákuk legalább a kihajtáskor szorös. Virágok Nyár derekán a fák koronája a mereven felálló, erosen sült gomba illatú porzós barkák miatt ozbarna; nagy mennyiségu termés csak a meleg területeken fejlodik. (A jó minoségu gyümölcstermo gesztenye fajták - pl. 'Nagymarosi' klónok - oltványok, melyek kupacsaiban általában 1 nagy makk fejlodik; gyümölcsfaiskolákban általában kaphatók.)

VÁLTOZATOKA tarkalevelu 'Albomarginata' (1864) egy ritka, de élénk színu, érzékeny, visszazöldülésre hajlamos fajta. Kihajtásukkor a levelek (egyébként) krémszínu széle sárga. A mai napig jóval ritkább fajtája a 'Variegata' ('Aureomarginata'), melynél a levél széle aranysárga marad. A 'szeldelt' levelu f. heterophylla csoportba ritka, gyakran gyenge növekedésu alakok tartoznak, melyek erosen fogazott, szeldelt levelei (foképp a hajtások csúcsán) fonál szeruen redukálódnak. A 'Laciniata' (1838) ettol eltéro, bár visszaütésre hajlamos: a levelek szélén lévo fogak mindegyike hosszú, fonalszeru. EGYÉBFAJOKAz amerikai gesztenye, a C. den tata Magyarországon csupán néhány gyujteményben található meg. Levelei a szelídgesztenye leveleinél kissé keskenyebbek és válluknál jobban elkeskenyedok, teljesen kopaszok, de rügyeik finoman szorösek.

Aranygesztenye

Chrysolepis chrysophylla

(Castanopsis chrysophylla) Oregon és Kalifornia. 1844. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak 20 more megnövo, de gyakran bokortermetu. Levelek Kicsik (3-13 cm-esek), fényesek; fonákuk kis aranysárga (pikkely)szorökkel surun fedett. Idos egyedein a levelek visszás tojásdadok, csúcsuk kicsípett. ÖSSZEHASONLÍTÁS Castanopsis cuspidata (230. o.): a levelek fakósárga fonáka fémes fényu.

hosszú függelékek

ARANYG

ESZTENYE

örökzöld

a levél fonákán

aranysárga

pIkkelyszörök

i

El

í

O -

É

S

A ZAR

ANY

GE

S ZTE

NYE

213

T Ö L G YE

KOCSÁNYTALAN TÖLGY kérge

'MESPllIFOllA' lapos, borszeru levelek

KOCSÁNYTALAN

A tölgyek (500 faj) mindegyikének a termése csésze alakú kupacsban lévo, gömbölyded vagy tojás alakú makk. Rügyeik a hajtásvégeken csoportosan állnak. (Család: Fagaceae.) Megfigyelendo Hajtások: Szorösek-e? Rügyek: Vannak-e szálas pálhái? Levelek: Örökzöldek-e? Milyen az alakjuk (foleg a levélvállnál)? Vannak-e szúrós fogaik? Ponákuk szorös/molyhos-e? Milyen hosszú a levélnyél?

Kulcsfontosságú fajok Kocsánytalan tölgy (lentebb): tompa csúcsu, ep szélu karéjok. Kocsányos tölgy (216. o.): hasonló leveleinek válla füles. Csertölgy (218. o.): levelei hullámosan karéjosak (fonákuk surun (csillag)szorös. Gesztenyelevelu tölgy (226. o.): szabályos háromszög alakú fogak/karéj ok. Vörös tölgy (234. o.): az egyes karéjokon több szálkás fog található. Puzlevelu tölgy (238. o.): lombhullató; levelei nem karéjosak. Magyal tölgy (222. o.): levelei örökzöldek, idosebb korban ép széluek. Quercus x hispanica 'Lucombeana' (220. o.): örökzöld,levelei karéjosak.

Kocsánytalan tölgy

Quercus petraea '"

Közép- Európa, beleértve Nagy- Britanniát és Írországot. A kocsányos tölgynél (216. o.) dombvidékeken kevesebb helyen domináns, elkerüli a túlzoltan száraz, meszes talajokat, és azon területekrol hiányzik, ahol túl mélyen van számára a talajviz. LEÍRÁSAlak A kocsányos tölgynél szabályosabb és nem annyira ágas-bogas. Nagyobb, fényesebb levelei egyenletes eloszlásúak. Gyakran magasabb «42 ml, de idos korára éppolyan hatalmas. Kéreg Olyan,

mint a kocsányos tölgyé; lehet sekélyebben pikkelyes. Hajtás/vesszo A kocsányos tölgy vesszoi hez hasonlóak. RügyekAzokat több rügypikkely is fedheti. Levelek Szabályos karéjai meglehetosen kicsik; oldalerei a fonákukon kezdetben (csillag)szorösek, és általában csak a karéjok csúcsáig futnak. A levélváll nyélbe keskenyedo (a kocsányos tölggyel ellentétben csak néha és alig észrevehetoen hátrahajló füles); nyeleik 12-30 mm hosszúak. Termés Makkjaik 'láthatatlanul' rövid nyeluek vagy az ágakon ülok ('kocsánytalanok'). ÖSSZEHASONLÍTÁS Kocsányos tölgy (216. o.). Molyhos tölgy (218. o.): a levelek fonáka sokkal szorösebb. Kanári-tölgy (228. o.): hosszabb levelei surubben karéjosak, a karéjok kisebbek. Dúsvirágú tölgy (228. o.): hajtásainak/levélnyeleinek szorözöttsége maradó. Turner-tölgy (220. o.); apró elore irányuló fogakkal rendelkezik. 'Pehér tölgyek' (232. o.): levélvállaik nyélbe keskenyedok. VÁLTOZATOKA naspolyalevelu 'Mespilifolia' egy meglehetosen ritka fajta, melynek felismerése fejtörést okozhat. Hosszú, keskeny, hullámos, ritkán karéjos (legjobban a csillagvirágú magnóliára hasonlító, 268. o.) levelekbol álló sötét, suru koronája gyakran szabálytalan alakú. Rücskös (bár az alapfajénál surubben szögletes pikkelyekre repedezett) kérge és feketés lombja megkülönbözteti a fuzlevelu tölgytol (238. o.), és a többi tagolatlan levelu tölgyfajtóI. A (nagyon ritka) 'Laciniata' levelei keskenyebbek és nem olyan nagyon szeldeltek, mint a Q. robur 'Pilicifolia' (216. o.) esetében. A 'Columna' az oszlopos tölgynél (216. o.) sokkal ritkább, és nem olyan eros növekedésu; leveleinek alakja jellegzetes.

QUERCUS PETRAEA

lACINIATA'

KOCSÁNYTALAN TÖLGY

'MESPllIFOllA'

TÖLGY

K

215

216

KOCSÁNYOS TÖLGY

KOCSÁNYOS

mély, szabálytalan

Kocsányos tölgy

Quercus robur ,/'

(Q. pedunculata) Európában (beleértve Nagy-Britanniát és Írországot) (egészen) a Kaukázusig honos. Elofordulása a mocsaras, meszes vagy a nagyon laza talajok kivételével tömeges; Magyarország nagy részén a nagytermetu fafajok közül ez az uralkodó, melyen bármely más fajnál több lombkárosító rovar él. A kocsánytalan tölggyel együtt régi kastélyparkokban az eredeti vegetációból megmaradt matuzsálem korú példányai gyakoriak. Élettartama meghaladhatja az 1000 évet. LEÍRÁSAlak Vaskos, terebélyes, görbe ágai 38 m -re növo, terebélyes koronát alkotnak. Kéreg Szürke; rövid, mély, érdes bordákra tagolódik. Hajtás/vesszo Ezüstösek; narancsbarna ovális rügyei a vesszovégeken csoportosan állnak. Levelek Szabálytalanul, mélyen karéjosak (a karéjok csak a sarjhajtásokon hegyesek); válluknál2 apró karéj (fülecske) szegélyezi a rövid (4-10 mm-es) levélnyelet. A hajszálerek a karéjok közti mély, keskeny bemélyedés felé irányulnak. Virágok A fiatalon narancssárga levelek kihajtásával egy idoben nyíló porzós barkák sárga függönyökként lógnak. Termés Makkjai 5-12 cm hosszú kocsányokon gyakran párosával állnak. ÖSSZEHASONLÍTÁSKocsánytalan tölgy (214. o.). A hibrid (Q. x rosacea) elofordulása Angliában feltehetoleg szórványos (Európa kontinentális területein a kocsánytalan tölgy hajlamos 2 héttel a kocsányos tölgy után virágozni, ezért keresztezodésük ritka). Csertölgy (218. o.): még a magoncok rügyeit is hoszszú, vékony pálhalevelek veszik körül. A természet-

nagyon

szeldelt

kéreg

ben eloforduló tölgyfajok közül csak a kocsányos és a császár tölgy (224. o.; levelei nagy méretuek, hajtásai szorösek) rendelkezik jellegzetes 'fülecskékkel', de a magról nevelt egzotikus fajokról is kiderülhet, hogy azok a kocsányos tölgy hibridjei, melyeknek vannak fülecskéi, de leveleik általában nagyobbak és nem olyan mélyen karéjozottak. VÁLTOZATOKTélen az oszlopos tölgy, a f. fastigiata legszebb példányait gyakran jegenyenyáraknak titulálják, de surun álló hajtásai vastagabbak és ágai görbék; lombos állapotában suru, sötétzöld színu - az európai valódi ciprushoz hasonló. Sokuk koronája szélesebb és nyitott, de girbe-gurba hajtásai a meredeken felálló ágakról függolegesen felfelé törnek. Szórványos; 30 m-re megno. Ritka változata a 'Fílicifolia': ez egy szeldelt levelu, kísérteties szürke, gyakran nyúlánk, 17 m -re megnövo fa. A fiatal leveleinek fonákán lévo szorök arra utalnak, hogy ez a Q. X rosacea egy klónja. Ritka és alacsony termetu változata a vörös levelu ,Atropurpurea'. Azok a fák, melyek levelei a kihajtáskor bíborvörösek, majd visszazöldülnek (f. purpurascens) nagyobbra nonek és a természetben is elofordulhatniik. Ezek az augusztus elején fejlodo hajtások leveleinek fakadásakor (ezzel a hernyók tavaszi lombkártétele ellensúlyozódik), a nyár derekán újra bevörösödnek. A sárgalevelu 'Concordia' (1843) lombja sárga, színe a nyár folyamán elhalványul; nagyon ritka. (Gyakran látni sárga klorotikus tüneteket mutató tölgyleveleket, de ilyen esetben soha nem lesz minden hajtás egyenletesen sárga.)

a nyár végere egyöntetuen

zöldessárga

feilodése

'FILlCIFOLlA'

TÖLGY

karéiok

'CONCORDIA'

ritkán

gyors

KOCSÁNYOS

TÖlGY

OSZLOPOS

TÖlGY

217

218

TÖLGYEK (EURÓP A)

T

CSERTÖLGY kéreg

Csertölgy

Quercus cerris ~

DK-Franciaországtól keletre Törökországig. 1735. Parkokban és mezovédo erdosávokban tömeges; a homokosabb talajokon is megtelepedik. A tölgy gubacsdarázs (Andricus quercuscalicis) egymást követo nemzedékeinek tápnövénye, melynek hernyói napjainkban a röptávolságon belüli kocsányostölgymakkokat váladékozó göröngyös gubacsokká változtatják. Eros növekedésu és nagyon sZÍVós,a szárazabb fekvésben is jól fejlodik, de fája értéktelen. LEÍRÁSAlak Törzse néha hosszú és egyenes, csúcsa hegyes; 40 m-re megno. A vadon élo tölgyfajoknál egyenesebb, vékonyabb ágai a törzsbol kiindulva megvastagodnak. Sötétzöld koronája nyáron kissé laza; az eroteljes vesszok végén télen feltunoek a csoportosan álló, 'kócos' szálas pálhás rügyek. Kéreg Fakó lilásszürke: a törzs alapi részénél gyakran narancssárga, mély ék alakú repedésekkel tagolt. Hajtás/vesszo Vékonyak; szürkén molyhosak. Rügyek Mindegyiküket sallangos pálhák veszik körW. Levelek Vastagok; felül érdesek, de meglehetosen fényesek; fonákukat apró szürke (csillag)szorök borítják. Keskenyek, de változó alakúak: gyakran hegyes/lekerekített karéjokkal, néha szabályos mély karéj okkal (eros hajtások/f. laciniata). Termés Makkjai kocsánytalanok, kupacspikkelyeik hosszúak, vékonyak, elállók. ÖSSZEHASONLÍTÁS 'Lucombeana' (220. o.): nagyon hasonlít a szüloj ére, de oldalrügyeit általában nem veszik körül pálhák; örökzöld levelein a karéj ok szabályos háromszög alakúak; görbe ágai rövidebbek. Pireneusi tölgy (228. o.): oldalrügyeit nem veszik körül pálhák, és leveleinek mindkét oldala puhán szorözött. Gesztenyelevelu tölgy (226. o.): a kis, szabályos háromszög alakú karéj okkal rendelkezo fajok

'ARGENTEOVARIEGA

közül ez a legnagyobb termetu; kiálló erei a csertölgynél ritkán eloforduló apró fogakban végzodnek. VÁLTOZATOKAz 'Argenteovariegata' ('Variegata') egyike a legélénkebb fehértarka lombú fáknak: lassú növekedésu, de könnyen visszazöldül. Ritka. EGYÉBFAJOKA nagypikkelyu tölgy, a Q. ithaburensis subsp. macrolepis (Q. macrolepis; Q. aegilops subsp. macrolepis; Albánia, Görögország és Törökország, plusz DK-Olaszország?; 1731 óta néhány gyujteményben elofordul) hasonlóan szálas pálhás: kisebb tennetu fa, görbe, lehajló ágakkal; kérge érdes, szögletes pikkelyekre repedezik; kisebb leveleinek karéjai fogakban végzodnek; makkjai hatalmasak (4 cmesek) - tannintartalmuk miatt valaha Olaszországban kereskedelmi céllal termesztették.

Molyhos tölgy

Quercus pubescens

(Pelyhes tölgy, Q. lanuginosa) D-Európa, Ny-Ázsia; gyakran - foleg mészkövön - uralkodó fafaj. Magyarország északi elterjedésének egyik határa foleg a Középhegységre jellemzo. LEÍRÁSAlak Széles, görbe ágai a kocsányos tölgyhöz (216. o.) hasonlóak; 22 m-re megno. Kéreg A magyaltölgy (222. o.) kérgéhez nagyon hasonló: feketésszürke és eléggé surun, szögletes pikkelyekre repedezett. Hajtás/vesszo, Rügyek Molyhosak. Levelek Nyelük a kocsánytalan tölgyhöz (214. o.) hasonlóan hosszú, de szorös. A szabálytalan alakú karéjok és a mély, keskeny bemélyedések a kocsányos tölgyre jellemzoek. A levelek felso oldala kezdetben molyhos, fonákuk általában késobb is surun molyhos marad. (A természetben hibridek is elofordulhatnak - ezek levelei oszre szinte teljesen lekopaszodnak.) Termés Makkjai csaknem ülok vagy rövid nyelüek; kupacspikkelyeik szürkén molyhosak.

CSERTÖLGY

TA'

Ö

L GYE

K

(E

U R

Ö

PA)

219

220

HIBRID ÖRÖKZÖLD TÖLGYEK

Quercus x hispanica 'Lucombeana'

~

!

(Q. X crenata 'lucombeana'; Q. lucombeana) DFranciaországban/Olaszországban a csertölgy és a paratölgy spontán hibridizálódik, de a Nagy-Britanniában és Írországban helyenként gyakran eloforduló fák zöme William lucombe által az o exeteri faiskolájában, 1762-ben elvégzett keresztezésbol származik. Fertilis és jelenlegi populációjában mindkét szülojéveI történt visszakeresztezodésekbol származó egyedek is vannak; magoncai úgyszintén megtalálhatók. A nevezéktan zavaros, de számos megkülönböztetheto változata létezik. Foleg Devonban az eredeti (provizörikusan 'William lucombe' névre keresztelt) klón a leggyakoribb. LEÍRÁSAlak Magas «35 ml: vastag, görbe ágai a törzstol kiindulva erosen megvastagodnak, de ezek sohasem hosszúak. A korona belseje tiszta és nyitott, azt fénylo sötét(zöld) levelek borítják, melyek lombhullató nak tunnek, de tavaszig gyéren a fán maradnak. Kéreg Vörösesszürke, mely háromszög alakú bordákra különül; nem parás. Hajtás/vesszo Szürke szorökkel fedettek; csúcsrügyeiket nagy pálhalevelek veszik körül, mig oldalrügyeire ez sohasem jellemzo. Levelek Fonákuk linoman szürkén molyhos; meglehetosen szabályos háromszög alakú karéjai apró szálkás fogakban végzodnek. VÁLTOZATOKMajdnem olyan gyakori a 'Crispa' (1792) nevu változata; a paratölgytol (224. o.) erosebb hajtásai és lényegesen karéjosabb levelei különböztetik meg. Ez egy széles, alacsony termetu, suru fa, melynek a koronaperemén lévo hajtásai csüngok, és sok szabálytalan, görbe ággal rendelkezik; teljesen örökzöld. Kérge krémszínu/szürke; hamar mélyen parássá válik. Levelei kicsik (7 cm-esek), oválisak; karéjai a 'William lucombe' -énál tompább csúcs úak; egy részük fonalasan redukálódott.

HIB

RIO

ÖRÖ

K Z ÖlD

'LUCOMBEANA'

A 'Fulhamensis' (az angliai Fulhamben a Whitley and Osborne cég által 1783-ban elterjesztett valószinuleg spontán eredetu fajta; ma minden bizonnyal ritka) a 'William Lucombe'-ra hason lit, de kérge parásabb, külso hajtásai csüngok; rendesen ovális levelei általában 6 pár szabályos háromszög alakú karéjjal rendelkeznek. Bizonyos fák levélszélein több mély és szabálytalan karéj található, "derekuk" gyakran hegeduszeruen elkeskenyedo és néha fonálszeru. A (nagyon ritka) 'Diversifolia' egy laza koronájú fa, ágai felfelé törok, majd leÍvelnek. Ez a klón is a 'William Lucombe' -ra hasonlít, de az egy kisebb termetu, fényesebb levelu, nagyon suru, nem csüngo ágú fa, melynek sötét kérge enyhén parás; elofordul, hogy oldalrügyeit pálhák veszik körül.

Turner-tölgy Quercus x turneri 'Pseudoturneri'

'WILLIAM LUCOMBE'

!

Valamivel 1776 elott a kocsányos tölgy és a magyaltölgy keresztezodött Spencer Turner leytoni (ma Londonban található) faiskolájában. Az eredeti hibrid, a 'Spencer Turner' mára szinte teljesen kipusztult; szórványos maradt a (visszakeresztezésbollétrejött?) 'Pseudoturneri': elegáns, de könnyen elkerülheti a ligyelmünket. LEÍRÁSAlak Suru (25 m-re megnövo), ágai görbék, alacsonyan ágazódik el; ritkán álló üde zöld levelei áttelelnek (vö. 'lucombeana'). Kéreg Sötétszürke; szögletesen berepedezett bordákra különül. Hajtás/vesszo Surun (csillag)szorösek. Levelek Megnyúltnak tunnek: válluk hosszan elkeskenyedo; szélükön szabályos, kis, elore irányuló tompa fogakkal rendelkeznek. Felülrol sötétzöldek és meglehetosen fényesek; fonákuk az erek mentén szorös.

'LUCOMBEANA' kérge változékony

Q x TURNER!

l

'PSEUOOTURNERI'

T Ö l GYE

K

221

222

A MAGYALTÖLGYTOL A TRÓJAI TÖLGYIG

Magyaltölgy

Quercus ilex 1>

!

D- Európa; Angliában korán meghonosították és foleg a tenger közelében (ahol rendkivül jól turi a sós vízpermetet), a huvösebb területektol távol tömeges. Magyarországon csak a legvédettebb mikroklímájú kertekben télálló. Szép példánya látható a Budai Arborétumban és a pécsi botanikus kertben. LEÍRÁSAlak Gyakran bokor termetu; meglehetos en egyenes ágai a görbe törzsbol surun felfelé törnek; 30 m-re megno. Koronája nagyon suru; külso hajtásai csüngok lehetnek. Kéreg Feketés; surun, sekélyen, szögletesen repedezetté válik. Hajtás/vesszo Vékonyak; ozbarnán molyhosak. Rügyek Aprók; a csúcsrügyet fodros pálhalevelek veszik körü!. Levelek Örökzöldek: sötétzöldek; a gyakran homorú fonákuk barnásszürkén molyhos; a sarjhajtások és a magoncok levelei szúrós karéjúak, késobb ép széluek. Szélességük nagyon változó. Virágok Aranysárga porzós barkái nyár elején, az elozo évi levelek lehullásakor nyílnak. Termés A kisméretu (15-20 mm-es) makkok kupacspikkelyei szorösek. A kisebb és kerekdedebb levelu var. ballota (Q. rotundifolia) makkjai ehetoek; valaha nagy mennyiségben termesztették D-Spanyolországban és É-Afrikában.

Kaliforniai tölgy

Quercus agrifolia

!

Kalifornia; ÉNy-Mexikó. 1843. Ritka. LEÍRÁSAlak A magyaltölgyhöz hasonló, de lombja üdébb zöld; 17 m-re no meg. Kéreg Sötétszürke, meglehetosen gyéren repedezett. Levelek Szélesebbek, mindvégig szúrósak és gyakran nagyon domborúak. Fonáki oldaluk sima, középzöld és csak az érzugokban szorös. Magyarországon nem télálló.

KALIFORNIAI

TÖLGY

A

MAGYALTÓLGYTOL

A

TRÓJAI

TÓLGYIG

EGYÉB FAJOK A nyugat-európai gyujteményekben már hosszú ideje megtalálható a 10 m magasra megnövo gubacstölgy, a Q. coccifera (Ny-mediterrán területek). A bíbortetu (ebbol nyerték a bíbor festékanyagot) tápnövényeként valaha nagy gazdasági jelentoséggel bírt. A kaliforniai tölgytol (a magyaltölgyhöz hasonló, de világosabb) érdesebb kérge és kisebb (2-4 cm-es), meglehetosen kopasz, nagyon fényes levelei különböztetik meg. A K-mediterrán területeken élohelyét a kicsit nagyobb levelu Q. calliprinos vette át. A néhány nagy kertben megtalálható olajfagyal-Ieve!u tölgy, a Q. phillyreoides (Japán, Kína; 1861) egy vidám kis növény, melyet a kaliforniai tölgytol barna, durván bordázott kérge és tüske nélküli (általában apró, tompa fogakkal rendelkezo) ovális levelei különböztetik meg, melyek felül sötétzöldek és fonákuk gyapjas a foér mentén.

Trójai tölgy

Quercus trojana

(Q. macedonica) DK-Olaszország; a Balkán-félsziget déli része és Ny-Törökország. Kb. 1890. Néhány gyujt~ményben fordul elo. LEÍRÁSAlak 20 m-re megnövo, suru kúpos; karácsonyig zöld marad és (mint szám os tölgyfajnál az alaptóI 3 m-es magasságig lévo ágakon) sok elhalt levél marad a fán a tél folyamán. Kéreg Sötétszürke; érdes, szögletes lemezekre repedezik. Hajtás/vesszo Szürke szorösek. Rügyek A csúcsrügyet körülvevo néhány kivételével nincsenek pálhaleveleik. Levelek 4-9 cm-esek, sötét fényes szürkészöld színuek, rövid ido alatt eléggé lekopaszodnak; kicsi, de szabályos, általában befelé hajló karéjai 1 mm-es szúrós fogakban végzodnek; nyelük nagyon rövid (2-8 mm-es).

TRÓJAI TÖLGY

MAGYALTÖlGY

kéreg

223

224

TÖLGYEK

Paratölgy

TÖLGYEK

Quercus suber

!

Európa mediterrán területein - Portugáliától Hor~ vátországig; Marokkóban honos. Régóta ültetik az Egyesült Királyságban: csak nagyon szórványosan fordul elo. A mediterrán területeken fekvo ültetvé~ nyekben kérgét 7~1O évente az alatta lévo kambi~ um/osztódó szövet sérülése nélkül lehántolják. Magyarországon csak a legvédettebb mikroklímájú területek kertjei ben télálló. LEÍRÁS Alak Alacsony, sötét, fénytelen, boltozatos koronáját vastag, görbe ágak alkotják; 23 m~re megno. Kéreg Krémszínu, narancssárga vagy szürke; rövid ido alatt egy Brancusi~szoborhoz hasonlóan mélyen csavart~bordássá válik. A repedések mentén meg lehet számolni az évgyuruket. Hajtás/vesszo Molyhosak. Levelek Örökzöldek, kis karéjaik gyak~ ran szúrósak; felül sötétzöld színuek; surun molyhos fonákuk világosszürke.

Pontuszi tölgy

Quercus pontica

Kaukázus. 1885. Néhány gyujteményben elofordul. LEÍRÁS Alak Alacsony termetu növény. Hajtás/ vesszo Vaskosak. Kéreg Bronzszinu. Levelek Gyö~ nyöru nagyok (IS x 9 cm~esek) és élénk színuek; 15~ 17 pár párhuzamos, a levéllemezbe süllyedo ereik (melyek fele elágazódó) a görbe hegyes fogakhoz futnak; fiatalon szorös fonákuk szürkés színu. EGYÉBFAJOKA néhány gyujteményben megtalálható alacsony termetu (kisebb levelu), a kocsányos tölggyel alkotott hibridje a Q. x hickelii: leveleiben valamivel kevesebb érpár fut a kicsi karéjokhoz, melyek között is lehetnek fogak; a levélváll enyhén füles.

óriási levél

Szíriai tölgy

kereg

Quercus libani

Szíria, Kis~Ázsia, Kurdisztán. 1855. Ritka. LEÍRÁSAlak 20 m~re megnövo, karcsú szabályos fa, a csertölgyre (218. o.) hasonlít. Kéreg A csertölgyé~ hez hasonló. Rügyek Csak a csúcsrügyeket veszik körül hosszú pálhalevelek. Levelek Keskenyek, meg~ lehetosen kicsik (l0~ 12 cm~esek), fényesek; szélükön 10~12 pár szabályos háromszög alakú, szálkás fogban végzodo karéj található; nyelük 6~10 mm~es.

Császártölgy

Quercus den tata

(Q. daimio) Japán; Korea; ÉK~Kína. 1830. Ritka. LEÍRÁS Alak Gyakran ritka nyúlánk; görbe ágain hajtásai csomókban állnak; egyes egyedei 18 ill magas, elismerésre méltó, boltozatos koronát nevel~ nek. Oriási fenséges megjelenésu, élénkzöld levelei az elhalásukat követoen gyakran egész télen át a fán maradnak. Kéreg Sötétszürke; érdesen bordázott. Hajtás/vesszo Vaskosak, surun szorösek. Levelek 25~40 cm~esek, pergamen vastagságú ak, megleheto~ sen szorösek, változóan mélyen karéjosak, a 10~15 mm~es szorös levélnyelek 2 oldalán a válluk kissé füles. ÖSSZEHASONLÍTÁS Dúsvirágú tölgy (228. o.): átlago~ sabb méretu leveleinek karéjai keskenyebbek; válluk csak akkor füles, ha a kocsányos tölggyel keresztezo~ dött. Nagymakkú tölgy (232. o.). A kocsányos~ és a kocsánytalan tölgy hibridjei: elofordulhat, hogy növekedésük mindkét szülo nél eroteljesebb és leve~ leik rendkívül nagyra nonek, de hajtásaik és a levél~ nyelek nem szorösek.

PONTUSZI

TÖLGY

CSÁSZÁRTÖlGY

PARATÖLGY

225

226

TÖLGYEK

T

MAGYAR

Magyar tölgy

Quercus frainetto

(Q. conferta) Balkán-félsziget, Románia, Magyarország és D-Olaszország; fajneve a fa olasz nevének (farnetto) elferdítésébol ered. 1837. Ritka, de egyre több felé ültetik. Szárnos vonatkozásban ez a tölgyek óriása. LEÍRÁSAlákJellemzoen egy 38 m-re megnövo, egyenes, meglehetos en merev, sugárirányban növo ágakból álló, ragyogó fényes levelek alkotta széles, gömb koronájú fa, melynek körvonala kissé egyenetlen. Az állományban nevelkedett egyedek törzse hosszú, koronájuk karcsúbb. Kéreg Világos-/vörösesszürke; meglehetosen kicsi, szabályos, szögletes lemezekre repedezik. Szárnos idos példánya (ma 'Hungarian Crown' néven forgalmazott klónja) kocsányos tölgy alanyra oltott. Hajtás/vesszo Legalább a fiatal hajtások finoman szorözöUek. Rügyek Nagyok (l cmesek), szürkésbarnák; több, lazán álló, molyhos rügypikkellyel fedettek (vö. kanári-tölgy, 228. o.), de pálhaleveleik nincsenek. Levelek Nagyok (25 cmesek); gondosan többszörösen, szabályos mély öblös karéjpárra osztottak; fonákuk szorös; felso oldalukat kevés durva szor fedi; osszel aranysárgára és világos kávébarnára színezodnek. (A fák egy része a kocsányos tölggyel alkotott hibridje: kisebb levelei kevesebb karéjúak, válluk enyhén füles. Gyakran a gyujteményes kertekbol begyújtött makkból szintén hibrid [kocsányos tölgy] növények fejlodnek.)

MAGYAR

TÖLGY

ÖSSZEHASONLÍTÁS Dúsvirágú tölgy (228. o.): rügyeit pálhalevelek veszik körül; kérge bozontos; levelei nem annyira szabályos öblös karéjúak. Kanári-tölgy (228. o.): télen hasonlít rá a legjobban, de kérge sötétebb. Kocsánytalan tölgy (214. o.): kérge néha finoman repedezett, de a fák ágrendszere csavarodó, szabálytalanabb (rügypikkelyeik sima felületuek).

Gesztenyelevelu tölgy Quercus castaneifolia

l'

Kaukázus, Irán. Ritka, ugyanakkor fönséges - az angliai Kew Királyi Botanikus Kertben, 1846-ban elsoként ültetett példánya ma Nagy-Britannia egyik legnagyobb fája. LEÍRÁSAlák Boltozatos (32 m-re megnövo) koronáját meredeken felfelé töro kicsit görbe ágak alkotják; néhányuk karcsú/szabálytalan alakú. Elhalt levelei egész télen át a fán maradhatnak. Kéreg Vörösesszürke; érdes, háromszög alakú bordái csavarodók. Hajtás/vesszo Fiatalon szorösek. Rügyek A csertölgyhöz (218. o.) hasonlóan majdnem mindegyiküket hosszú pálhalevelek veszik körül. Levelek 12-20 cmesek, keskenyek, erei 9-14 pár kicsi, szabályos háromszög alakú, apró szálkás fogban végzodo karéjokhoz futnak; felül sötétzöldek; fonákuk szürkés és általában finoman szorözött. (A néhány kertben eloforduló, világosabb kérgu, mélyebben szabálytalan abb ul karéjos levelu fák valószinuleg csertölgy-hibridek.) Termés Makkjait a csertölgyhöz hasonlóan "bozontos" kupacsok veszik körüL

TÖLGY

GESZTENYELEVELU

TÖLGY

kéreg

GESZTENYELEVELU

TÖLGY

Ö

LG Y E K

227

228

TÖLGYEK

TOLGYEK

KANÁRI-TÖLGY

Dúsvirágú tölgy

Quercus macranthera

A KaukázustóI Iránig. 1873. Ez egy újabb szép, eros növekedésu, nem megérdemelten ritka faj. LEÍRÁSAlak Ez egy 30 m-re megnövo, gyakran szabálytalan, hegyes boltozatos koronájú fa. Kéreg SzÜrkésbarna; durva, pikkelyes lemezekre repedezik. Hajtás/vesszo Maradóan surun pelyhesek. RÜgyek Nagyok (15 mm-esek), sötét gesztenyebarnák, fehér szorökkel fedettek és néhány hosszú pálhalevél veszi oket körül (vö. a csertölgy sokkal kisebb rügyeivel, 218. o.). Levelek Nagyok (22 cm-esek), kÜlönösen vastagok, elore álló karéjaik szabálytalanok (vö. Turner-tölgy, 220. o.), a bemélyedések gyakran mélyekés keskenyek vagy néha a kanári-tölgyére hasonlitanak, fonákukés a levélnyelek puhán szorösek. (Elofordulnak a kocsányos tölggyel alkotott hibridjei, melyek kisebb levelei füles vállúak.)

Kanári-tölgy

Quercus canariensis

(Q. mirbeckii) D-Spanyolország, Portugália és ÉAfrika (de nem honos a Kanári-szigeteken). 1844. Egy pompás, mégis ritka tölgy. Magyarországon csak védett helyen télálló. LEÍRÁSAlak Jellemzoen egy rövid törzsön 30 m-re megnövo, keskeny, boltozatos koronájú (bár egyes egyedei fonnátlanok); zöld leveleinek kis vagy nagy része tavaszig a fán marad. Kéreg Sötét vörösesszürke; meglehetosen surun szögletes lap okra töredezik, felülete durva. Hajtás/vesszo Barázdáltak; barna molyhos szorzetÜk gyorsan lekopik. RÜgyek 1 cm-

esek, a számos rügypikkelyt fehér szorök szegélyezik (vö. magyar tölgy, 226. o.). Levelek Meglehetosen fényesek és gyakran domborúak, 18 cm-esek; 8-14 pár szabályos, eléggé kicsi karéj aik mérete a levelek csúcsa felé egyenletesen csökken; kihajtásukkor azokat nem összefÜggo vöröses szor borítja, mely a fonákon a foér mentén nyomokban megmaradhat. (Számos régebben ültetett egyede a kocsányos tölggyel alkotott hibridje: kisebb leveleik fÜles vállúak; a görbe ágakból álló koronájuk szélesebb; hosszirányban bordázott kérgük világosabb szÜrke.)

Pireneusi tölgy

keskeny

karéJok

I

Quercus pyrenaica

(Q. toza) Ny-Franciaország, Ibéria, Marokkó. 1822. Ritka. LEÍRÁS Alak Karcsú, szabálytalan. A leggyakoribb oltványnak nevelt klónjai (f. pendula) esetében a korona külso hajtásai erosen csüngok. A tölgyek közül ez lombosodik a legkésobb; a nyár elején mintha lisztharmatos lenne - minden része szürke. Kérge VilágosszÜrke; surun barázdált. Hajtás/vesszo Surun szürke-molyhosak. RÜgyek KörÜlöttük gyorsan lehulló hosszú pálhalevelek találhatók. Levelek 8-20 cm-esek, vékonyak; felso felük fényessé válik, de (kihajtáskor) a levéllemez mindkét oldalát puha (a fonáki oldalon surubb) fényelnyelo szorzet borítja; karéjaik tompa csúcsúak, de a bemélyedések mélyek és szabálytalanok; a levélnyél erosen szorözött. Virágok Feltuno, lecsÜngo aranysárga porzós barkái a nyár elején nyílnak.

KANÁRI-TÖLGY

DÚSVIRÁGÚ

TÖLGY

bozontos

bordák

229

230

TÖLGYEK (KELET -ÁZSIA)

Hegyeslevelu tölgy

Quercus acutissima

ÉNy-Indiától Japánig. 1862. Ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAjak Szabálytalan; nyúlánk és nyitott; 23 m-re no meg. Kéreg SötétszÜrke; nagyon mélyen és durván bordázott. Hajtás/vesszo Gyorsan lekopaszodnak. Levelek Hosszúak (20 cm-esek) és keskenyek; nagyon fényesek; a kb. 15 párhuzamos érpár eros, 2-6 mm-es fogakba fut; a levelek fonáka világoszöld és csak az erek mentén finoman szorözot!. A vékony, kopasz levélnyél7-20 mm hosszú.

Paráskérgu tölgy

Quercus variabilis

É-Kína, Korea és Japán. l861. Nagyon ritka gyujteményes faj. LEÍRÁSAjak Gyakran meglehetosen nyÚlánk, eros ágai vÍzszintesek, 22 m-re megno. Kéreg Világos barnásszÜrke; rövid ido alatt mélyen parássá válik (vö. paratölgy, 224. o.). Hajtás/vesszo Kissé szorösek. Levelek 20 cm hosszúak; párhuzamos ereik 2-5 mm-es fogakban végzodnek; fonákuk világosszÜrke, molyhos.

Japán tölgy

Quercus acuta

i

(Q. laevigata) Japán. 1878. Ritka: az enyhébb terÜleteken fekvo nagy kertekben fordul elo. LEÍRÁSAjak 14 m-re megnövo, általában bokros; suru boltozatos koronájú. Lombja és habitusa alapján bármi másra gondolhatunk, csak éppen tölgyre nem. Kéreg Sima; sötétszÜrke. Levelek Kihajtáskor barna-molyhos ak, majd lekopaszodnak; vastagok; felso felük sötétzöld és fényes; fonákuk fakósárgás. Hirtelen és hosszan egy finoman lekerekített csúcsba keskenyednek. Virágok Merev, 5 cm hosszú barkákban nyílnak. EGYÉBFAJOK Egy K-Ázsiában honos (a tölgyek és a

T

Ö

L GYE

PARÁSKÉRGU

gesztenyék közötti átmeneti tulajdonságokkal rendelkezo) fákat magában foglaló nagy nemzetség képviseloje a Castanopsis cuspidata (Japán és Kína, l830). Néhány enyhébb klímáj ú angliai kertben meglehetosen vonakodva - 13 m magasra nott. Nagyon hasonlít a japán tölgyre, de hosszan kihegyesedo (a csúcs irányában esetleg néhány fogakkal rendelkezo) leveleinek lekerekedo csúcsa szélesebb (3 mm-es); a mikroszkopikus méretu sima pikkelyszorökkel borított sárgászöld levél fonák kissé fémes csiJJogású (vö. aranygesztenye, 212. o.). Egy másik nagy örökzöld nemzetség japán származású, nálunk ritkán látható tagja a Lithocarpus edulis. Ez is hasonlít a japán tölgyhöz; nagyobb (15 cm-es) leveleinek fonáka gyakran ezÜstösen ragyog, csúcsuk nem olyan hirtelen kihegyesedo; felso oldaluk sárgás, de fényes és (a hajtásokhoz hasonlóan) a kihajtásuktóI kezdve kopaszok. VilágosszÜrke kérge vékony lemezekre töredezik; koronája magasabb «15 m) és nyitottabb lehet; eheto makkjai az 5-10 cm hosszú merev barkákon 3-asával fejlodnek; az EgyesÜlt Királyságban ritkán terem.

KIK

ELE

T .

TÖlGY

Quercu$ glauca Himalájától keletre, Laoszig és északon Japánig. 1854. Egy újabb, Nyugat-Európában enyhe klÍmájú terÜleteken eloforduló, egyáltalán nem tölgyhöz hasonlító ritkaság. LEÍRÁSAjak Karcsú vagy surun, de kecsesen bokrosboltozatos; 15m-re megno. Kéreg Sima, sötétszÜrke; sajátos keskeny repedések alakulnak ki rajta. Levelek Fényesek; fonákuk hamvas, néha bársonyszorös; a levéJJemez széle a csúcshoz közeli felén gyéren fogazot!. Elegánsan fÜggenek; akihajtáskor vörösesbarnák és rendkivÜl érzékenyek, keskenyek (100 x 25 mm-esek), Üde zöldek és alakjuk bambusszeríí - az EgyesÜlt Királyságban ez a leggyakoribb - melyet néha Q. myrsinijoliaként kÜlönböztetnek meg. HEGYES lEVElU TÖlGY

aUERCUS

GLAUCA

PARÁSKÉRGU

TÖlGY

Á

Z S lA)

231

232

FEHÉR TÖLGYEK

Fehértölgy

Quercus alba

üntariótól Floridáig honos, ahol gyakran ez a vidék legjelentosebb tölgyfaja.1724. Néhány gyujteményes kertben elofordul: az újvilági (kocsányos tölggyel rokon) "fehér tölgyek" ritkán érzik jól magukat az Egyesült Királyságban. LEÍRÁS Alak Boltozatos, ágai görbék. Kéreg Sötétszürke; durva bozontos bordákra repedezik. Levelek Legjobban a kocsányos tölgy (216. o.) leveleire hasonlitanak, de általában nagyobbak, fonákuk kezdetben kissé szorös; válluk a 10-25 mm-es levélnyélbe elkeskenyedo. Osszel gyakran élénk bíborvörösre szÍnezodnek. ÖSSZEHASONLÍTÁS Pireneusi tölgy (220. o.).

Gesztenye- tölgy

tölgy (228. o.): Turner-

Quercus prinus

K- USA. Kb. 1688. Elofordul néhány gyujteményben. LEÍRÁS Alak 19 m-re megnövo, boltozatos koronáj ú: gyakran nyúlánk. Kéreg Feketésbarna: surun, durván bordázott. Hajtás/vesszo, Rügyek Kopaszok. Levelek Élénkzöldek; fonákuk változó mértékben finoman szorözött: válluk elkeskenyedo, csúcsuk hosszan kihegyezett; feltuno párhuzamos erei nagy, tompa csúcsú, elore irányuló fogakhoz/kis karéjokhoz futnak: a sárga levélnyél vékony, 4 cm hosszú. Termés A nagy makkokat körülvevo kupacs pikkelyei szorösek, de szorosan rásimulók. ÖSSZEHASONLÍTÁS Kanári-tölgy (228. o.): az ovális levelek válla szélesebben elkeskenyedo, kérge durvább. Kétszínu tölgy (lentebb). EGYÉB FAJOK Néhány gyujteményben megtalálható gyakori: a Q. muechlenbergii (K-USA, mészkövön

FEHÉR TÖlGY

FEHÉR

1822). Levelei keskenyebbek; fonákuk különbözo mértékben szorözött, minden karéjuk egy-egy apró kitüremkedo mirigyben végzodik, és azok hegyesebbek/befelé görbü!ok is lehetnek. A Q. serrata (Q. glandulifera: Kina, Korea, Japán; 1877) hasonló alakú leveleinek fogai szintén mirigyekben végzodnek - ez egy néhány gyujteményes kertben eloforduló, egyedülállóan szép fa: fényes, lelógó leveleinek fonáka szürke-szorös (vö. paráskérgu tölgy, 230. o.). Kérge széles, érdes, szürkésbarna bordákra tagolódik.

Kétszínu tölgy

Quercus bicolor

Keleti É-Amerika. 1800. Nagyon ritka. LEÍRÁS Alak Az Egyesült Királyságban általában szép, karcsú, 25 m-re megnövo, boltozatos koronájú fa. Kéreg Szürke: bozontos, hálózatos bordákat fejleszt. Levelek Vékonyak, 18 cm hosszúak, felül fényesek, szürke fonákukat apró szorök fedik. Míndig a csúcshoz közel a legszélesebbek; nyélbefutó (tagolatlan) válluk felett szabálytalan, sekély karéjúak.

KÉTszíNU TÖlGY

TÖLGYEK

233

234

VÖRÖS TÖLGYEK

Vörös tölgy

Quercus rubra ,/'

(Q. borealis; Q. maxima) Keleti É-Amerika. 1724. Elofordulása parkokban, kertekben, erdei utak mentén (és néhány erdoültetvényben) gyakori. Nagy- Britanniában (több másik 'vörös tölgyhöz' hasonlóan, de a 232. oldalon szereplo 'fehér tölgyekkel' ellentétben) éppoly nagyra no, mÜlt természetes élohelyén. LEÍRÁSAlak Gyorsan kiszélesedo koronája terebélyes, de tiszta és egyenes ágak alkotják; 32 more megno. Az (együttesen 'fekete' tölgyeknek nevezett) amerikai 'vörös' és 'fuzlevelu' tölgyeknél hiányzik a sok más tölgyfajra jellemzo szabálytalan megjelenés; fájuk puha és viszonylag rövid életuek. Kéreg Ezüstszürke, kezdetben sima. A ma Nagy- Britanniában élo populációja változatos; egyes idos egyedei sima kérguek maradnak, rajtuk félgömb alakú dudorokkal; míg mások kérgén a narancssárga repedések között sekély vagy akár pikkelyes szürke bordák fejlodnek. Hajtás/vesszo Vékonyak, szürkék, gyorsan lekopaszodnak. Rügyek Gesztenyebarnák; a rügypikkelyek csúcsa kissé szorös. Levelek Nagyok (gyakran 20 cm hosszúak), a változó an sekély karéjaik 2 vagy több szálkás fogban végzodnek; az érzugokban lévo apró barnássárga szorcsomókat kivéve hamar lekopaszodnak. Felül ritkán fényesek, fonákuk mindig fénytelen világoszöld. Késon fakadnak és egy héten át világossárgák; osszel narancsbarnára vagy mélyvörösre színezodnek. Termés Makkjai a többi 'fekete tölgyhöz' hasonlóan kicsik (2 cm-esek) és 2 év alatt érnek be. ÖSSZEHASONLíTÁS Más 'vörös tölgyek': a skarlát- és a mocsári tölgy (236. o.); a sallangoslevelu- és a texa-

VÖRÖS

TÖLGYEK

si tölgy (238. o.); festo tölgy (lentebb). Ezekkarcsúbb koronájú fák; leveleik általában kisebbek, mélyebb karéjúak, fonákuk fényes (de a sallangoslevelu tölgy esetében fakó és szorös). VÁLTOZATOKAz 'Aurea' levelei a nyár elejéig ragyogó aranysárgák maradnak. Nagyon ritka. Quercus ve/utina

Festo tölgy

Ontariótól Texasig és Floridáig. 1800. Megjehetosen ritka. LEíRÁS Alak Legjobban a skarlát tölgyre (236. o.) hasonlít: ritkán széles; 30 more megno. Kéreg Szürke; más 'vörös tölgyek' kérgénél általában sötétebb és surubben szögletesen berepedezett. A repedésekben elotunik a kéreg sárga/narancssárga alsóbb rétege. Ez volt a festo tölgy színanyag forrása. Hajtás/vesszo Néhány hónapon át molyhosak maradnak. Rügyek Feltunoen nagyok (6-10 mm-esek) és ozbarna-szorösek; Levél Nyeleik vastagok és sárgák; hosszuk 15 cm; változóan mély karéjai szálkás- fogasak. Kihajtáskor felületük vastagon gyapjas, mely a fonáki érzugok kivételével nyárra lekopik. Egyes egyedein gyakoriak a torzult (elágazódó/alig karéj os) levelek. Termés A makkokat (félig) fedo kupacsok pikkelyei szorösek. ÖSSZEHASONLÍTÁSSkarlát tölgy (236. o.); texasi tölgy (238. o.). Sallangoslevelu tölgy (238. o.): a 'vörös tölgyek' közü] ez a másik, melynek rügyei, levelei és hajtásai éppolyan szorösek. VÁLTOZATOKRitka, óriási «40 cm-es) levelekkel rendelkezo, oltványként szaporított szelekciója a 'Rubrifolia'.

FESTO TOLGY

osszel szépre színezodhet

VOROS

TOLGY

nagyon változékony

235

236

VÖRÖS TÖLGYEK

Mocsári tölgy

v

Quercus palustris

Ontariótól É- Karolináig és Kansasig, a nedves területeken honos. 1800. Magyarországon gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Általában jól megkülönböztetheto; törzse eléggé egyenes, koronája széles-kúpos, majd (szabad állásban) suru boltozatos - a belsejében sok nagyon vékony elhalt ág marad, és az élokkel együtt egy határozott 'lombszoknyát' alkotnak 5 m magasságig. 28 m-re no meg, kis levelei miatt a fa magasabbnak tunik. Kéreg Ezüstszürke; csak idos korára válik sötétebbé és durvábban bordázottá. Hajtás/vesszo Vékonyak, gyorsan lekopaszodnak. Rügyek Kicsik (3 mm-esek), fakóbarnák, többé-kevésbé kopaszok. Levelek Jellegzetesen csupán cm hosszúak; mély, keskeny, meroleges karéj okkal rendelkeznek; üdezöldek és legalább a fonákuk fényes; a fonáki érzugokban mindig nagy (2-4 mm széles) barnássárga szorcsomók találhatók. Összel kedvezo idojárás esetén egyenletesen élénk skarlátvöröses barnára színezodnek. Termés A makkok nagyon lapos kupacsokban ülnek. EGYÉB FAJOKNéhány kertben megtalálhatóak az osszel (szépen) színesedo szúróslevelu tölgy, a Q. ellipsoidalis (Ontariótól Missouriig, 1902) fiatal egyedei; a rövid kocsányú makkok kupacsa - mely a termésnek legalább az egyharmadát magába zárja mélyebb és nem olyan csészeszeru, mint a mocsári tölgy esetében.

II

MOCSÁRI

Skarlát tölgy

Quercus coccinea

DK- és Közép-USA. 1691. Meglehetosen ritka. LEÍRÁSAlak Szabálytalan és meglehetosen karcsú; hosszú, görbe törzsén általában néhány hosszú, de vékony, nyúlánk ág található; felálló kicsi ágai és hajtásai miatt szabálytalan. 30 m-re megno. Nyár derekán az igen sárga, késon fejlodo hajtások miatt tarka. Kéreg Ezüstszürke; a félkör alakú dudorokat leszámítva néha sima marad; gyakrabban sekélyen bordázott és vöröses, narancssárga repedésekkel rendelkezo. Hajtás/vesszo Vékonyak, gyorsan lekopaszodnak. Rügyek 5 mm-esek, vörösbarnák, a rügypikkelyek csúcsa szorös. Levelek Jellemzoen 13 cm hosszúak és a nyél mindkét oldalán merolegesen álló szálkásfogas karéjok között mély, lekerekedo öblök húzódnak; mindkét oldaluk fényes, a fonála fobb érzugokban kicsi barnássárga szorcsomók találhatók. Összel legalább a hajtásvégek közelében izzóvörösre színezodnek; ez a legmegbízhatóbban színezodo tölgy az Egyesült Királyságban. ÖSSZEHASONLíT ÁSMocsári tölgy (lentebb); gyakran korona formája révén különböztetheto meg a legkönnyebben. Leveleinek fonákán az érzugokban (a texasi tölgyhöz hasonlóan) nagy szorcsomók találhatók. Átláthatatlanabbá teszi a helyzetet a 'Splendens' változata (lentebb), de ennél mindig kell lennie egy jól látható oltási helynek. Vörös tölgy (234. o.); nagyobb leveleinek fonáb többé-kevésbé fénytelen. Festo tölgy (234. o.); feketés, borszeru leveleinek fonáka gyakran szorös. VÁLTOZATOKA'Splendens' -t 1890-ben, Angliában a Surreyi Knap Hill faiskolában a növekedési erélye és az oszi lombszíne alapján szelektálták.

TÖLGY

SKARLÁT

TÖLGY

levélváltozat

vékony

bókoló ágak

gyakran

elhajló

ÖRÖ

S

T Ö L GYE

K

237

238

"VÖRÖS ÉS FUZLEVELU TÖLGYEK"

Texasi tölgy

Quercus shumardii

DK-USA. 1897. Néhány gyujteményben eloforduló 'vörös tölgy' faj. LEÍRÁSA skarlát tölgyhöz (236. o.) hasonló, de a különbségek a következok: Rügyek Világos/szürkés sárgák. Levelek A fonáki érzugokban nagy szorcsomók találhatók; a karéjok inkább háromszög alakúak. Quercus falcata

K- és D-USA. 1763. Néhány gyujteményes kertben fordul elo. LEÍRÁSAlak Nyitott, gyakran szabálytalan, boltozatos koronájú; 24 m-re megnövo. Kéreg Sötétszürke; rövid ido alatt dudoros bordákra tagolódik. Hajtás/vesszo Fiatalon vastagon molyhosak. Levelek Lehetnek 3 karéjúak; a karéjok a többi 'vörös tölgynél' háromszögletesebbek és görbébbek; szálkás fogaik gyakran hiányoznak. A gyér szorzet elvesztését követoen felül sötétzöldek és fényesek, de fonákuk fakó szürke és szorös marad (vö. festo tölgy, 234. o.). EGYÉB FAJOK A Q. pagoda (Q. falcata var. pagadifalia; élohelyük azonos) merolegesen álló karéjai szabályosabbak; néhány gyujteményben megtalálható.

Quercus

X

/udoviciana

DK-USA (a Q. pagoda és a fuzlevelu tölgy természetes hibridje). 1880. Az egyik legszebb és legjobban megkülönböztetheto tölgyfajok egyike, de (ennek ellenére) még mindig nagyon ritka. LEÍRÁSAlak Karcsú, suru; törzse általában hosszú, egyenes. Magassága eddig 23 m. Kéreg Sötétszürke; meglehetosen sima marad. Levelek Kihajtáskor sötét (réz)vörösesbarnák, a növekvo hajtáscsúcsokon a nyár végéig megorzik vöröses árnyalatukat:

ÉS

fUZLEVELU

239

TÖLGYEK"

ezután fényes sötétzöldek, késo osszel narancsvörösek vagy félörökzöldek (egyik szülo sem az, de vö. fekete tölgy, 240. o.). A levéllemez mindkét oldalán jellemzoen 1-1, valamivel a középvonal fölött elhelyezkedo, nagy, háromszög alakú karéj található; a fogak zöme szálkás csúcsban végzodik. A levelek fonáka kissé molyhos, azokat az oldalerek mentén hosszú szorök boritják.

Fuzlevelu tölgy Sallangoslevelu tölgy

.,VÖRÖS

Quercus phellos ~

K-USA. 1723. Meglehetosen ritka: az amerikai származású, nem karéjozott levelu fajok közül ez a leggyakoribb, de közel áll a 'vörös tölgyekhez' (levelei késon és sárgán fakadnak; makkjai 2 év alatt érnek); a két csoport tagjai a természetben szabadon keresztezodnek. LEÍRÁS Alak 26 m-re megnövo, boltozatos vagy megnyúlt; néhány nagy, meredeken felfelé növo ágból álló koronája ágas-bogas. Kéreg Világosszürke; sekély, göröngyös bordákra tagolódik. Hajtás/vesszo Vékonyak. Rügyek Aprók (2-4 mm-esek). Levelek Ép széluek; nagyon keskenyek, 10 x 2 cm-esek; felül fakó sárgászöldek, fonákuk hamar lekopaszodó. Kihajtáskor aranysárgák és az eroteljes növekedésu fát a nyár derekán, augusztus elején fejlodo hajtások ismét sárgára színezik. Termés Makkjai aprók - 1 cm-esek. EGYÉB FAJOK A vöröstölggyel alkotott természetes hibridje a változékonylevelu tölgy, a Q. x heterophylla (kb. 1822.). Nagyon ritka: ez egy 21 m-re megnövo, nyitott koronáj ú fa; a fuzlevelu tölgytol surubben repedezett kérge és nagyobb, sötétebb, vörösesen kihajtó levelei különböztetik meg, melyek (foleg a hajtások csúcsán) sajátos sekély, hegyes, háromszög alakú karéjokkal/fogakkal rendelkeznek (vö. Quercus x leana, 240. o.: keményebb leveleinek fonáka szorös). V Ál TOZÉKONYlEVElU TÖlGY

aUERCUSx LUDDVICIANA

FUZLEVElU

TÖlGY

'lfl

"RUZLEMELU

Zsindelyes tölgy

.. FUZ

Quercus imbricaria

Ez egy DK-USA-ból származó 'fuzlevelu tölgy' faj. 1786. Ritka: csupán gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Szabálytalan boltozatos és sok vÍzhajtást nevel; 24 m-re megno; nyáron sötétzöld, sárga augusztus eleji hajtásokkal. Kéreg Világosszürke; sima, majd rücskös bordákra repedezik. Levelek Ép széluek; oválisak (nagyon ritkán a csúcsuknál 3 karéjúak); késon és sárgán fakadnak, majd felül fényes zölddé válnak, de fonákuk finoman ezüstösen molyhos marad.

Fekete tölgy

Quercus nigra

K-USA nedves területein él. 1723. Ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Határozottan boltozatos; 18 m -re no meg. Kéreg Vörösesszürke; rücskös bordákra tagolódik. Levelek Sötétzöldek, fényesek és (a fonáki érzugokban lévo kis szorcsomóktól eltekintve) kopaszok; (ahogy azt az ábra mutatja) a karéjos csúcsuk közelében a legszélesebbek, vagy (a fuzlevelu tölgyhöz hasonlóan, 238. o.) keskenyek, de szinte mindig sajátságos tompa csúcs Ú karéjokkal rendelkeznek (vö. Q. X schochiana, 238. o.). Legalább karácsonyig megorzik zöld színüket, és gyéren tavaszig a fán maradhatnak (vö. Turner-tölgy, 220. o.). EGYÉB FAJOK Feltehetoen a fekete és a fuzlevelu tölgy természetes úton létrejött hibridje a néhány gyujte-

LEV

E L U

T

Ö

L GYE

K"

É

SAS

ményes kertben eloforduló babérlevelu tölgy, a Q. [aurifolia (1786). Levelei szintén csaknem kopaszok: keskenyek vagy lekerekedo csúcsuk felé szélesednek, és sajátos lekerekedo karéj okkal ritkán rendelkeznek. A legjobban a Q. X schochianára (238. o.) hasonlít, melynek levelei gyakrabban és inkább még keskenyebben karéjosak.

Quercus

X

leana

DK-USA. A zsindelyes és a festo tölgy néhány gyujteményben megtalál ható, természetes úton létrejött hibridje. LEÍRÁSAlak Magas, 23 m-re megnövo, nyitott boltozatos koronájú. Kéreg Sötétszürke; kis rücskös lemezekre töredezik. Levelek Fényesek és eléggé borszeruek, fonákuk kissé szorös; a levéllemez mindkét oldalán általában egy vagy két nagy, egyszeru háromszög alakú karéj található.

Lantlevelu tölgy

Quercus marilandica

K-USA. Kb. 1739. Néhány gyujteményben elofordul. LEÍRÁSAlak Alacsony termetu «20 ml; eros ágai meglehetosen mereven felfelé törok. Kéreg Rövid ido alatt durva szögletes lemezekre töredezik. Levelek Fényesek és (a fekete tölgyhöz hasonlóan) a csúcsuk közelében a legszélesebbek, de sokkal keményebbek és vastagabbak, és gyakran nagyon szélesek; pelyhes fonákuk aranysárga. A vastag levélnyelek hossza csupán 1-2 cm.

Mintegy 60 szilfaj létezik. Makkjaikat gömbölyu aerodinamikus lependék veszi körül. Az 'Ulmus x diversifolia' (242. o.) és a szibériai szil (250. o.) kivételével az itt szereplo fajok levelei aszimmetrikusak, válluk a levélnyéllel az egyik oldalon következetesen magasabban találkozik, mint a másikon. Bizonyos alakoknál a levelek az azokat borító nagyon rövid, merev szoröktol smirgliszeruen érdesek (vö. papíreperfa, 256. o.); többségüknél (az idosebb fák sarjhajtásain és az alacsonyan lévo ágain) csak a fiatal levelek érdesek. Vesszeik általában sötétszürkék, rajtuk sötétebb, vörösbarna rügyekkel. 1966 óta a szilfavész egy új fertozo törzse Európában sok helyütt kipusztította az idos szilfák nagy részét. Az egy gombafaj (Ophiostoma novo-ulmi) által okozott szilfavész az egyik fáról a másikra a kéregfúró bogarak (Scolytus fajok) által terjed. A fertozés hatására elzáródnak a fa szövetnedveit szállító edénynyalábok; az elzáródás felett a korona a nedv hiányában napokon belül elhal. A gyökérrendszer általában életben marad és a szilfák zöme eroteljes sarjképzésre képes, de az új növények körülbelül 10 év után - amikor is törzsük már elég vastag a szúbogarak számára - sebezhetové válnak a fertozéssel szemben. (Család: Ulmaceae.) Megfigyelendo Levelek (kifejlettek): Mennyire érdesek? Hány másodiagos foggal rendelkeznek? Mennyire szorös a fonákuk? Mennyire aszimmetrikus a levélváJJ?Milyen hosszú a levélnyél? Termés: Szárnya szorös-e? Milyen az alakja? Milyen hosszú a kocsánya?

Kulcsfontosságú fajok

~

Hegyi szi1 (242. o.): nagy levelei mindig érdesek. Ulmus x hol/andica 'Vegeta' (246. o.): kifejlett levelei nagyok, fényesek. Mezei szil (246. o.): fényes kifejlett levelei keskenyek. Érdeslevelu szil (244. o.): szinte kerek levelei változó mértékben érdesek. ZSINDELYES TÖlGY

Z ILE

K

241

242

OSHONOS SZILEK

Hegyi szil

Ulmus glabra

l'

(u. montana) Európa; Ny-Ázsia. A magasabban fekvo területeken tömeges; déli irányban elofordulása lokálisabb, de nagy tömegben ültetik. LEÍRÁSAlak A fiatal fák görbe törzsén széles korona fejlodik. Az idos egyedek boltozatosak; hajtásaik a többi oshonos szilnél vastagabbak (sohasem paralécesek); lombjuk fakó feketészöld. Még Icitett szeles fekvésben is hatalmas termetu (40 m-re megnövo) fa. Kéreg 20 éves koráig sima és szürke; késobb szürkésbarna bozontos bordákra repedezik. Törzsén gyakran fejlodnek vízhajtások. Hajtás/vesszo Sötétszürkék; merev serteszorökkel fedettek. Rügyek Feketésvörösek, szorösek; szélesek és zömökök. Levelek Az oshonos fák közül a legnagyobbak (18 cm-esek; 14-20 érpárosak), kemények, eléggé hoszszúkásak, vállaiknál gyakran (bár az E-Angliából/Skandináviából származó subsp. montana esetében soha) szarvszeru karéjok fejlodnek. Felszínük fénytelen és maradóan érdes; fonákuk merev, vékony, fehér szorökkel gyéren borított. A levélnyél nagyon rövid (a 'rövid' oldalon 2 mm-es). Termés Általában gazdagon terem: a szárnya kicsípett csúcsánál szorös, a makk a közepén helyezkedik el. VÁLTOZATOK A 'Camperdown' (1850) néha ellenáll aszilfavésznek és napjainkban nagyon szórványosan fordul elo az angliai kertekben. Mint egy zöld kunyhó: ágai a magas oltási pontból kígyóznak; lecsüngo hajtásain surun állnak a csaknem kopasz fonákú levelek. Manapság a 'Pendula' ('Horizontalis'; 1816) is ritka. 18 m-re megnövo oltvány; vékony ágai terebélyesen b?kolók. Merev, mégis elegáns, mint egy jávai táncos uJJal.

Az aranylombú 'Lutescens' jelenleg ritka. Levelei kihajtáskor lágy fuzöldek és a nyár folyamán ragyogó sárgára színezodnek. (A 244. oldalon szereplo

O S HON

'Louis van Houtte' -nél és más aranysárga szilváltozatnálnagyobb levelu és koronája finomabban boltozatos.) jelenleg ritka az 'Exoniensis' (1826): kanyargós tojásdad koronáját «20 m) görbe, mereven felfelé töro ágak alkotják, melyeken suru csomókban állnak az alapfajnál kisebb, kerekded, csavarodott levelek (vö. 'Dampieri', 246. o.). EGYÉBFAJOK A másik Magyarországon is oshonos faj a mezei szil (U. minor; Európa, Ny-Ázsia; É-Afrika). Levelei a hegyi szilnél (sokkal) kisebbek/keskenyebbek, határozottan nyelesek és a sarjhajtások kivételével jellemzoen sima felületuek. Kérge bordázottabb; termései kopaszok, a makk a szárnyak kicsipett csúcsa közelében helyezkedik el: Anglia alacsonyan fekvo területeinek gyakori szilfaja (be-betelepszik ll erdobe, de ritkán alkot erdoségeket), feltehetoen takarmánynövényként honosították meg a régi földmuvelo törzsek. Foként sarjakkal szaporodik, igy számos lokális klónja létezik, sokuk (pl. a 'Boxworth Elm' és a 'Dengie Elm') jelentos ellenállást tanúsít a szilfavésszel szemben; a 244-246. oldalon csak a legszélesebb körben elterjedt és a legstabilabb változatai kerültek említésre. Ezek a fák (az érdeslevelu szíl kivételével) osz végén aranysárgára színezodnek és nagyon késon lombosodnak. A holland szil (u. x hollandica) abban az esetben jön létre, ha egy hegyi szil közelében egy fertilis mezei szil él; K-Anglia egy részét uralják a sarjadzó klón ok, melyekben a szülok tulajdonságai különbözoképpen keverednek (pl. a kifejlett leveleik lehetnek nagyok és simák, vagy kisebbek és érdesek, de általában határozottan nyelesek) és valamelyest ellenállóak a szilfavésszeI szemben. Névvel ellátott típusai közé tartozik az 'u. x diversifolia' (foként Hertfordshire és Suffolk), mely levelei kicsik, nagyon picit érdesek, fonákuk szorös és azok 10-bollegalább 1 oldalhajtáson szimmetrikus vállúak.

durván szorös

ULMUS GLABRA 'EXONlENSIS'

egyenes

ágak

TAMPERDOWN'

O S

SZl

L E K

243

244

MEZEI SZILEK

Érdeslevelu szil

Ulmus minor var. vulgaris

MEZ

l'

(u. procera; U. campestris) Közép-Anglia tápanyagban gazdagabb megmuvelt területein gyakori szilfaj (ez az egyetlen mezei szil - lásd 242. o. -, melynek levelei gyakran maradóan érdesek); sarjakkal- maggal szinte sohasem - szaporodva valaha szám os vidék uralkodó fája volt: a genetikailag azonos fákról kiderült, hogy mind közül azok a legfogékonyabbak a szilfavészre. LEÍRÁSAlak Sarjai hegyes kúposak: vékony, merev hajtásai szabályosan, halszálkaszeruen állnak, napos fekvésben a vesszein a többi mezei szilnél jóval gyakrabban fejlodnek paralécek (vö. U. x hollandica 'Hollandica', 248. o.; mezei juhar, 368. o.; amerikai ámbrafa, 278. o.). (A valaha 45 m magasra megnott) idos példányai a gyakran egyenes, sok sarjat és néhány nagy ágat fejleszto törzsükön viharfelhokhöz hasonlóan magasra tornyosulnak; surun álló, leveleinek sokaságától sötétzöldek. Kéreg Hamar surun érdes, világosbarna bordákra tagolódik, késobb szürke és durván szögletes lemezekre repedezo. Hajtás/vesszo Vékonyak, szorösek. RügyekAprók, szürkék/vörösek. Levelek Felül gyakran érdesek maradnak; fonákuk finoman szorözött; eléggé kerekdedek (vö. U. coritana, 246. o.), 5-10 cm-esek és ráncosaklgyuröttek; nyelük rövid (5 mm-es). Az ereket fedo szorök - csakúgy, mint a rokon nyugati ostorfánál- élesen furészesek lehetnek. VÁLTOZATOK A 'Louis van Houtte' (1880) egy megleheto sen hegyes mereven felfelé töro ágrendszeru, aranysárga levelu fajta (vö. 'DampieriAurea', 246. o.); mára szinte teljesen eltunt a kertekbol.

Kelta szil

(u. stricta) A mezei szilek e csoportja az angliai Cornwallban, Ny-Devonban és DNy-Írországban helyenként tömeges; ültetett növényként máshol szinte teljesen eltunt. jellemzoen egyenes törzsén koronája keskeny-boltozatos, ágai meglehetosen meredeken felfelé törok; az élénk zöld levelekbol álló suru lombkoronán keresztül (erosen kitett helyen) látni lehet az égboltot. Kérge rendkívül pikkelyes szürkésbarna bordákra tagolódik - a pikkelyek 2 vége szabadon felkunkorodhat. Csak a fiatal hajtásai finoman szorösek. Levelei kicsik (kb. 6 cm-esek) és szélei néha felfelé hajlanak; felül borszeruek, simák (de a sarjakon és az alacsonyan fejlodo hajtásokon érdesek); fonákukon csak a foér szorözött; mintegy I cm-es nyeleik felül szorösek. Fogaik meglehetosen tompák (a másodIagos fogak száma: O-2). EGYÉB FAJOKA partvidéki Hampshire-bol (és Bretagne-ból) származó var. angustifolia sötétebb gömb koronájában; hosszabb nyelu, 2-3 másodiagos foggal rendelkezo leveleiben tér el a kelta sziltol. Idos példányai ma nem ismertek. A Csatorna-szigetekrol származó jersey-szilt, a 'Sarniensis' -t a kelta sziltol vékony, mereven felfelé töro ágakból álló (vö. U. 'Lobel', 248. o.), feketészöld, piramis alakú koronája különbözteti meg; még az elágazódó fák csúcsa is gondosan lekerekedo; levelei 1-3 másodiagos foggal rendelkeznek. 1836 óta tömegesen használták utcafaként; ma ritkán találkozni a túlélokkel. A Közép-Anglia északi részérol származó var. lockii (var. plotii) a kelta szillel ellentétben egy karcsú fa. Gyenge ágai kevésbé felfelé törok; nyitott koronájának csúcsa elhajló, hajtásai csüngok: sok oldalhajtás ahelyett, hogy 3-6 levélbol álló folytonos hajtásokat fejlesztene, sepruszeruen besurusödik. érdes levelek

JERSEY-SZIL

Ulmus minor var. cornubiensis

lDUIS

VAN HDUTTE'

EIS

Z ILE

K

245

246

MEZEI ÉS HIBRID HOLLAND SZILEK

Mezei sÚl

Ulmus minor var. minor ~

(u. carpinifolia) Európa nagy részén, Ny- Ázsiában és É-Afrikában gyakori szilfaj. Gyakran maggal terjed, a többi mezei szilnél változatosabb, de érzékenyebb a szilfavészre. LEÍRÁS Alak Boltozatos; törzse általában görbe; lombja sötét és csillogó. Bizonyos alakjai drámaian csüngok (f. pendula - Angliai Hertfordshire-ben még mindig széles körben elterjedt); mások merevek és egyenesek. Kéreg Szürkésbarna; lassan pikkelyes, néha hálózatos bordákra tagolódik. Hajtás/vesszo Gyorsan lekopaszodnak, néha paralécesek (vö. érdeslevelu szil, 244. o.). Rügyek Karcsúak és szorösek. Kifejlett levelek Fényesek, laposak és borszerusimák; (a klóntóI függoen) 6-15 cm-esek; változóan keskenyek és válluk a rövid oldalon elkeskenyedo, nyelük jó 1 cm-es. Hasonlítsuk össze az új hibridekkel (248. o.). VÁLTOZATOKA 'ViminaIis' egy ritka, karcsú, a természetben is eloforduló formája, melynek levelein 1 cm-es kampós fogak találhatók. K-Európában szórványos populációi élnek az (máshol keveset ültetett) Ulmus coritaná-nak (ritkán tekintik különálló fajnak - U. coritana -c, gyakran az Ulmus minor var minorhoz/var. vulgarishoz sorolják). Bozontosan elterülo koronájú; levelei kerekdedek (csakúgy, mint az érdeslevelu szilé), de a sarjhajtásokon és az alacsony ágakon fejlodok kivételével mindig simák (vö. Ulmus X hollandica, 248. o.), válluk gyakran kissé szív alakú; vékony, görbe nyelük 1 cm-es; legfeljebb 4 tompa másodlagos foggal rendelkeznek. A K-mediterrán területeken élo subsp. canescens (u. canescens) hajtásai igen szorösek; levelei (melyek fiatalon szürke-szorösek) egyszeresen fogazott széluek és legfeljebb 18 érpárosak. U.M/NOR

'DICKSDNII'

Ulmus

X

ElÉ

S

HIB

RIO

HDL

MEZEI SZIL

hollandica 'Vegeta'

LAN

OSZ

kéreg

UlMUSx

Kb. 1760-ban Angliában egy hl1ntingtoni faiskolában jött létre. Angliában régóta ez a legültetettebb holland szil (lásd 242. o.) fajta: valamennyire ellenáll a szilfavésznek, így a városi parkokban szórványosan fennmaradt. LEÍRÁSAlak Magas-boltozatos, tiszta vázágai gyakran egyenesek. Koronája a legtöbb esetben sötét és meglehetosen ritka. Kéreg Szürke; szabályos hálózatos bordákra tagolódik. Levelek Felül fényesek (de az alacsonyan fejlodo vízhajtásokon és a gyakori sarjakon érdesek), csak a fonáki érzugokban szorösek; nagyok (J5 cm-esek), nyelük 15 mm-es; a levelek válla a rövid oldalon a többi szilhez képest gyakrabban az oldalérig lekerekített (kivéve 'Plantijn', 248. o.). Termés A makk a szárny közepe közelében helyezkedik el. VÁLTOZATOKAz Egyesült Királyságban alig ültetett 'Belgica' (kb. 1694) közelebb áll a hegyi szilhez: levelei felül érdesek, fonákl1k szorös; hosszúak, csúcsuk kihegyezett, de határozottan nyelesek és oszre lekopaszodó hajtásokon fejlodnek. A 'Dampieri Aurea' ('Wredei') kifejlett nagy egyedei ritkák. Mivel kituno ellenállóságot tanúsÍ! a szilfavésszeI szemben, ezért Magyarországon magánkertekbe néha ezt a szilfajtát ültetik. Ritka, mereven felfelé töro ágai egy 16 m-re növo széles oszlop/tölcsér koronát alkotnak. Kicsi levelei eléggé kerekdedek; egyenetlenül furészfogasak és nagyon gyurodtek, de hamar simává, fényessé (vö. 'Lol1ise van HOl1tte', 244. o.) és csaknem kopasszá válnak; különösen a nyár végén pompás élénk aranysárgák. Egyes ágai vissza üthetnek az egyébként szinte teljesen kipusztult 'Dampieri' -re (hasonló megjelenésu, de levelei fakó zöldek).

UlMUS

MEZ

HOLLAND/CA

'VEGETA'

x HOLLAND/CA 'VEGETA'

MEZEI SZIL

ILE

K

247

248

HIBRID HOLLAND SZILEK ÉS A VÉNIC SZIL

Wmus x hol/andica 'Hollandica' ('Major') A holland szil (242. o.) egy 1680-tólAngliában sokat ültetett fajtája; igen szórványos sarjakról felújuló. LEÍRÁS Alak Egy szabálytalanul növo sötét kúp (valaha 43 more megnott); eros hajtásai paralécesek Kéreg Barna; az érdeslevelu szilhez hasonlóan kisebb vékony lapokra töredezik. Levelek Az érdeslevelu szilhez hasonlóan gyakran ráncosak, de sokkal hoszszabbak (15 cm-esek); kifejlett levelei többé-kevésbé simák (vö. U. coritana, 246. o.); csak a fonáki foereik szorösek. Termés A makk hozzáér a szárny kicsípett csúcsához. EGYÉBFAJOK Az U. 'Commelin' (Hollandia, 1940; Ulmus x hollandica 'Vegeta' x mezei szil) egy ritka, de Angliában gyakran szilfavészrezisztens utcafa. Sötétszürke, surun bordázott kérgu törzsébol meredeken felfelé töro ágai keskeny, 22 more megnövo, meglehetosen szabálytalan és nyitott koronát alkotnak (vö. 'Plantijn', lentebb). Hajtásai fénytelen barnák; levelei az Ulmus x hollandica 'Vegeta' leveleinél kicsit kisebbek és hosszúkásabbak; és a rövidebb oldalon a válla nem lekerekített az old alél' tövéig. Az U. x hollandica 'Groeneveld' (Hollandia, 1963)az alábbiakban szereplo 'Dodoens', a 'Lobel' és a 'Plantijn' társaságában - az újabb, lnagymértékben szilfavész-rezisztens hibridek csoportjának egyik tagja. Egyes helyeken szórványos an fordul elo: késobb kiszélesedo oszlopos koronáját mereven felfelé töro görbe ágak alkotják; kérge kezdetben sima (vö. 'Dodoens'). Levelei kb. 8 cm-esek, felül fényesek; fonákuk finoman szorözött; nagy mennyiségu termést hoz. Az U. 'Dodoens' (Ulmus glabra 'Exoniensis' x U. wallichiana; Hollandia 1973) ritka. Meglehetosen nyitott koronájú; ágai meredeken felfelé törnek; kérge kezdetben sima és ezüstös (vö. 'Groeneveld').

Levelei kb. 10 cm-esek, feketés szinuek, fényesek és mélyen fogazottak; a fonáki érzugokban lévo szoröktol eltekintve kopaszok (vö. Ulmus x hollandica). Helyenként gyakori az U. 'Lobel' ('Dodoens' x U. x hollandica 'Bea Schwarz'; Hollandia 1973). Fiatalon koronája karcsú hosszúkás/tölcsér ajakú (vö. 'PIantijn'); egyenes vázágai meredeken felfelé törok; merev hajtásai hegyes szögben állnak. Egy ritka hibrid az U. 'Plantijn' (Hollandia 1973; inkább mezei szil). Tölcsér alakú (szélesebb mint a 'Lobel'; vö. 'Commelin'). Levelei kb. 9 cm-esek; felül kissé érdesek; a fonáki érzugokban fehér-szorösek; a kissé hullámos széle furészes en fogazott, melyek 4 másodJagos foggal rendelkeznek, és (az Ulmus x hollandica 'Vegeta'-hozhasonlóan, 246. o.) a rövid oldalon a levél válla lekerekített az oldalél' tövéig.

Vénie szíl

HIB

VÉNIC

kéreg

R I D

HDL

LAN

D

SZl

L E KÉS

A

V É NIC

SZIL

Ulmus laevis

(Kocsányos szil; U. effusa) K-Franciaországtól a Kaukázusig honos. Magyarországon foleg folyók mentén, síkvidéki ligeterdokben találkozhatunk vele. LEíRÁS Alak Boltozatos koronája hullámzó: ágain gyakran vékony vízhajtások és kis duzzanatok fejlodnek. Kéreg A hegyi szil (242. o.) kérgéhez hasonló; még apróbb pikkelyekre töredezhet. Hajtás/vesszo Fiatalon szorösek. Rügyek Narancsvörösek, csúcsuk kihegyesedo. Levelek Hosszúak (13 cm-esek; legfeljebb 19 érpárosak), a közepük felett a Jegszélesebbek; válluk erosen részaránytalan; kétszeresen fogazott széluek (nagy fogaik sarlósan e1oregörbülok), néha a hosszabb oldalon válluk az elso ér tövéig lekerekített; fényes élénkzöld felso oldaluk kissé érdes; fonákuk gyakran szorös; a Jevélnyél 15 mm hosszú. Virágok Hosszú kocsányuak; a pillás élu termések rezegnek a nyeleiken; szárnyuk csúcsánál két összehajló szarv található.

sarlósan

eloregörbüló

fogak

ULMUS

x

HOLLAND/CA

'HOLLANOICA'

kéreg

'GROENEVELD'

'DODOENS'

'PLANTIJN'

lOBEL'

termés

SZl

L

249

250

SZl

SZILEK (ÁZSIA)

Ulmus parvifolia -------------------~ (u. chinensis) K-Ázsia; D-)apán. 1794. Ritka. Gyakran ellenáll aszilfavésznek. LEÍRÁSAlak Gyönyöru fa, mely az osz végén még mindig zöld. ]4 m-re megnövo, kecses boltozatos koronáját keskeny, feketés levelek alkotják. Kéreg Csokoládébarna; durván hámló bordákkal tagolt, vagy a narancssárga pikkelyek között (vö. kínai gyertyánszil, 252. o.) szürkébb és simább. Hajtás/vesszo Apró szürke szorökkel fedettek. Levelek 2-6 cm-esek; lekerekedo válluk részaránytalansága kb. 2 mm-es; szélük tompán és egyszeresen fogazott; felso felük fényes vagy kissé érdes; a fonáki levélerek valamelyest - szorösek. Virágok Osszel nyílnak. Ulmus pumila

(u. microphylla) É- és K-Ázsia. Kb. 1860. Ritka, de általában ellenáll a szilfavésznek, ezért manapság valamivel többet ültetík. LEÍRÁSAlak Széles, szabálytalan: a rövid, általában ferde törzsbol kiinduló ágak görbék (vö. 'Sapporo Autumn Gold'); hosszÚ, petyhüdt, gyakran lecsüngo hajtásai strucctollakhoz hasonlóak (vö . .Lock Elm, 244. o. és U. 'Regal', fentebb). 20 m magasra no meg. Nyáron egészséges lombja üde vagy világoszöld színu. Kéreg Fuzfaszeru: pikkelyesen hámló barna bordák nagyon durva hálózata. Hajtás/vesszo Gyorsan lekopaszodnak. Rügyek Kicsik, fényes barnák. Levelek Kicsik (6 cm-esek), keskenyek és kopaszok (néha apró szorcsomókkal a fonáki érzugokban), válluk többé-kevésbé szimmetrikus; széle egyszeresen fogazott; az 1 cm-es levélnyél finoman szorözött. VÁLTOZATOKAz U. 'Pinnato-Ramosa' (u. pumila var. arborea) hajtásai maradóan szorösek; halszálkaszeruen kétoldalt álló leveleinek csÚcsa hosszabban kéreg

{Á Z S I A

I 251

a szibériai szil kérge

Kínai szil

Szibériai szil

L E K

kihegyezett; kecsesebben boltozatos, 20 m-re megnövo ritka fa.

Japán szil

SZIBÉRIAI SZIL

Ulmus japonica

japánban honos (ahol még mindig ritka). Néhány gyujteményben elofordul, és a szilfavész elleni rezisztenciája miatt Angliában egyre szélesebb körben kezdik ültetni. LEÍRÁSAlak Az Egyesült Királyságban gyakran látható, hogy hosszÚ, összevissza növo, strucctollszeru hajtásaiból álló mélyzöld, boltozatos koronája már fiatalon nagyon széles és alacsony. Kéreg Szürkésbarna; nagyon pikkelyes bordákra repedezik. Hajtás/vesszo Világos színuek; jellegzetesen szorösek (bizonyos esetekben kopaszok); néha paralécesek. Levelek 3-10 cm-esek, jellemzoen felül érdesek, fonákuk szorös; válluk aszimmetrikus; nyelük 15 mm hosszÚ.

Ulmus 'Sapporo Autumn Gold' (u. japonica x U. pumila; Wisconsin, 1973) Angliában gyakori:. az 1980-as évek általánosan ültetett szilfavészrezisztens szilfája, noha 2000 óta Angliában alig kapható. LEÍRÁSAlak Aszimmetrikusan és egyenetlenül széles-boltozatos (eddig 19 m magas); vékony ágai igen rövid, kissé ferde törzsbol erednek; kecses és már kora tavasztól üde zöld; szárnos suru hosszÚ, de nem csüngo hajtással rendelkezik. Kéreg Pikkelyes, hálózatos barna bordákra tagolódik; repedései narancssárgák. Hajtás/vesszo Finoman szorözöttek. Levelek 4-9 cm-esek, az Újhibridek (248. o.) leveleinél kisebbek és keskenyebbek; felül kissé érdesek, de fényesek; fonákuk kissé szorözött; a levélváll aszimmetriája csupán kb. 2 mm-es (vö. 'Label', 248. o.).

JAPÁN SZIL 'SAPPORO AUTUMN GOLD'

SZIBÉRIAI SZIL

'PINNATORAMOSA'

252

GYERTYÁNSZILEK

GYERTYÁNSZILEK

A gyertyánszilek (6 faj) a szilekkel rokonságban álló fák. A szilfavész (lásd 240. o.) ezeket is megtámadja. (Család: Ulmaceae.) Megfigyelendo Levelek: Milyen a levélváll alakja? Milyen alakúak a fogak? Milyen hosszú a levélnyél?

AZ sicu la 200 fából álló tiszta populációját 1991ben fedezték fel DK·Szicíliában: leveleinek szélén 68 pár hegyesebb fog található.

Japán gyertyánszil Kaukázusi gyertyánszil

kéreg

Zelkova serrata

Zelkova carpinifolia

(Z crenata) Irán, Grúzia, Örményország, K·Török· ország. 1760. Elofordulása meglehetos en szórvá· nyos: sok gyökérsarjat fejlesztve ritkán kivadul. LEÍRÁSAlak Általában egy óriási 'boszorkánysepru· re' hasonlít: nagy, lekerekedo bordákra tagolódott 2 m·es törzsébol ágai a karcsú, ferde (35 m·es) csúcsig mereven felfelé törnek, de néha 'fa alakú' vagy ritkán (több görbe, mereven felfelé töro törzsön) bokros; sok kis levele élénk sötétzöld koronát alkot. Kéreg Barnássárgás szürke, sima marad, de néhány narancssárga szétmálló folt tarkít ja. Hajtás/vesszo Vékonyak, zöldek/barnák, szorösek. Rügyek Kicsik, tompa csúcsúak: szilszeruek, de élénkebb sötétvörö· sek. Levelek Kemények, la cm·esek, mindkét oldalu· kon 9-11 nagy, eléggé lekerekedo (de éles) foggal ren· delkeznek; felso felük érdes szilszeru, fonákuk - ahol a foerek mentén szintén durvaszorös - puhább szo· rökkel borított; nyelük mindössze 3-5 mm hosszú. EGYÉB FAJOK A Z. 'Verschaeffeltii' egy ismeretlen, néhány gyujteményes kertben eloforduló, kecses, fa alakú változat. Leveleinek nagy karéjai kifelé görbü· lo háromszög alakúak. Más gyertyánszilekkel ellen· tétben kérgén érdes sötétbarna bordák fejlodnek. Kréta endemikus és Európa egyik legveszélyeztetet· tebb fafaja a krétai gyertyánszil, azaz aZabelicea (Z cretica). A (szorösebb hajtásokon tömegesen álló) levelei aprók (l-4 cm·esek) és csupán 3-6 pár foggal rendelkeznek.

(Z acuminata) Japán, Tajvan, Korea, ÉK·Kína; 1862. Egyszeru szépségu fiatal egyedei Angliában helyen· ként meglehetos en gyakoriak. LEíRÁSAlak A gyakran ültetett klón gyorsan széles, de kecses, vékony ágakból álló gömb koronát nevel. Rövid, egyenes törzse sima; bókoló levelei üde zöl· dek; osszel borostyánsárgák/rózsaszínek. 26 m·re megno; ritkán hatalmas bokorrá fejlodik. Kéreg Szürke, néhány apró narancssárga pikkellyel; 80 év után bozontos lemezekben leválóvá válhat. Haj· tás/vesszo Oszre lekopaszodnak. Rügyek A kaukázu· si gyertyánszil rügyeivel megegyezok. Levelek Keske· nyek, kihegyezett csúcsúak, hosszuk 12 cm; szélükön 6-13 pár nagy, görbe háromszög alakú fog található; csak a fonákukon - az erek mentén - szorösek; nye· leik 5-10 mm·esek. Sok egyedén sajátságos apróleve· lu hajtások fejlodnek.

Kínai gyertyánszil

Zelkova sinica

Közép· és K·Kina. 1908. Néhány gyujteményben elofordul.

-

LEíRÁSAlak A japán srertyánszilével megegyezo; 17 m·re no meg. Kéreg Altalában sok élénk narancssár· ga pikkely tarkít ja (vö. kínai szil, 250. o.). Levelek Kicsik (6 cm·esek), eros fakózöld színuek; szélükön néhány apró, háromszög alakú fog található; fonákuk szorös; a szorös levélnyelek 3 mm hosszúak. A levél· váll (a kaukázusi és a krétai gyertyánszillel ellentét· ben) elkeskenyedo és az alsó 2 cm·en ép szélu.

gyökérsarjakat OSZ

tejleS/thet

253

255

OSTORFÁK

2540STORFÁK Az ostorfák (70, foként a trópusi országokból származó faj) száraz csonthéjas termései ehetoek. Leveleik a vál/uknál feltunoen 3 eruek (vö. eperfák, 256-258. o.). A botanikus kertekben lévo gyujteményekben boséges választékuk lapul, de a kertészek csak ritkán lelkesednek irántuk. (család: Ulmaceae.)

Nyugati ostorfa

Celtis occidentalis

É-Amerika: Manitobától Alabamáig. 1656. LEÍRÁSAlakSzélesen boltozatos, 16 m-re megno; téli aspektusban gallyai szabálytalanul csavarodottak; nyáron suru, élénkzöld. Kéreg Szürke; fiatalon sima, majd fokozatosan rendkívül rücskössé és bibircsesen barázdálttá válik. Hajtás/vesszo Vékonyak, fényes barnák, valamelyest merev szorökkel borítottak. Rügyek Fehér-szorösek, kihegyesedok és a hajtáshoz simulók. Levelek Kemények; felül érdesek, de (egyes szilekhez hasonlóan) fényesek; fonákukat merev fehér szorök fedik. Szélük sajátosan szabálytalanul furészfogas - a levéllemez egyik oldalán néha teljesen ép széluek; nagyobbak (15 cm-esek) és válluk a var. corda ta esetében sziv alakÚ. Virágok Kicsik és zöldek; belolük 7-10 mm-es biborvörös/barna édes csonthéjas termések fejlodnek.

Déli ostorfa

Celtis australis

D-Európában, kelet felé Kis-Ázsiáig honos. Hazájában 1000 évig is élhet. 1796. Magyarországon szórványos: fiatal korban fagyérzékeny. LEÍRÁSAlak 14 m-re megnövo, alacsony, boltozatos koronájÚ fa. Kéreg Szürke, sima, keresztirányban ráncos (bükkszeru); idos korában kissé érdes. Levelek A nyugati ostorfa leveleihez hasonlóak, de kihegyesedo csavart csÚcsÚakés szélükön szabályos, furészes fogak találhatók. Termés Egy picit nagyobbak a nyugati ostorfa terméseinél (12 mm-esek) és feketén érnek: valószinuleg ez a homéroszi "lotus".

Kaukázusi ostorfa

Celtis caucasica

K-Bulgáriától a Kaukázuson át É-Indiáig honos. 1885. Elofordul néhány gyujteményben. LEÍRÁSAlak Suru, boltozatos koronája kissé lecsüngo; 15 m-re no meg. Kéreg Szürkésbarna; a narancssárga repedések között széles, sekély, hársszeru vizszintes bordák fejlodnek. Hajtás/vesszo Szorösek. Levelek Mindössze 3-8 cm-esek; sötétzöld ek, durván fogazottak és (a legtöbb szilhez hasonlóan) érdesek; fehéreszöld fonákuk kezdetben - az erek mentén maradóan - szorös. Termés Vörösesbarna, 1 cm-es.

Mississippi-ostorfa

Celtis laevigata

D-USA. Kb. ]811. Néhány gyujteményben megtalálható. LEÍRÁSAlak, Kéreg Mint a nyugati ostorfáé (fentebb). Hajtás/vesszo Kopaszok. Levelek 8 cm-esek, a levéllemez mindkét oldala élénkzöld, felül sima, fonákuk az erek mentén és az érzugokban szorös; csak a var. srnallii esetében hegyesen fogazottak. Termés 8 mm-es, karcsÚ, narancssárga. Egyéb fajok A C. biondii (Közép-Kina, 1902; néhány gyujteményben elofordul) levelei a csÚcsllk felé néha fogazottak, fiatalon fonákllk szorös. A C. bungeana (É-Kina, 1882; Néhány gyujteményben elofordul) jellegzetesen fénytelen fonákÚ levelei kopaszok (eltekintve az érzugokban lévo szorcsomóktól); a csúcSllkhoz közel általában van néhány foguk. Termései bíborszinuek.

I az alapfaj

NYUGATIOSTORFA

hársszerú

kéreg

NYUGATIOSTORFA

DÉLI OSTORFA

levelszéle

ép

NARANCSERERE~ A 2000 fajt magában foglaló Moraceae Narancseperfa

többségében

Mac/ura pomifera

(M. aurantiaca) D-USA nedves, termékeny területein - Arkansastól Texasig - él. 1818. Magyarországon szórványosan kertekben, parkokban elofordul. LEÍRÁSAlak 15 m-re megnövo, gyakran buja boltozatos. Kéreg Vörösesbarna; durva, rostos, hálózatos bordákkal tagolt. Hajtás/vesszo Zöldek és szorösek, késobb szürkésbarnák; a kicsi, barna rügyek mellett magányosan álló, 1 cm-es tövis helyezkedik el. Levelek 12 cm-esek, kihegyezett csÚcsÚak, ép széluek; felül sötétzöldek és fényesek, fonákuk kissé szorös; nyeleik szorösek, osszel sárgára színezodnek. Virágok Kétlakiak. Apró zöldesfehér csoportokban nyílnak. Termés (Ha porzás és termos fa együtt nevelkedik) ágyúgolyó nagyságÚ, 13 cm átméroju, zöld, majd világossárga 'narancsalakÚ' epertermés. Ehetetlen: a világosbarna makkocska terméseket rostos, ragadós tejnedves gyümö!cshÚs veszi körül. ÖSSZEHASONLÍTÁS:Mississippi-ostorfa (254. o.). Hegyesleveluliliomfa (260. o.): megjelenése hasonló, de levelei sokkal nagyobbak. Füge

Ficus carica

t;t

A K-Mediterráneumban és Ny-Ázsiában honos, Magyarországon a törökök óta ültetik. Egy hatalmas trópusi nemzetség legtélállóbb tagja. Szórványos, foleg a nagyvárosok kertjeiben, a Balaton-felvidék és a Dél-DunántÚl borvidékein házak déli fala mellett kisebb faméretuvé is fejlodhet. Tejnedve - foleg a szem számára - irritáló hatásÚ (napon). LEÍRÁSAlak Gyakran bokros vagy elhajló; erosen felhajló ágai miatt télen nagyon szabálytalan; néha egy

I

~" trópusi növénycsalád;

A

tagjai tejnedvesek.

tosarjakból álló 'bozót'. Londonban elérte a 13 m-t, nálunk ritkán 6-7 m magas. Kéreg Elefántszürke és sima. Hajtás/vesszo Vastagok és rücskösek, zöldek/szürkék. Rügyek Sárgászöldek, kihegyezett csÚcSÚak, 15 mm-esek. Levelek Igen borszeruek; fanyar mentaillatÚak; 30 cm-esek, változóan karéjosak (ritkán tagolatlanok); felül fényesek, de érdesek; fonákuk is szorös. Virágok, Termés Kétlaki, de nálunk az adriai típusÚ parthenokarp (megporzást nem igénylo) fajtákat ültetik. Az aszalni való szmirnai típusÚ füge tennos virágait (nálunk nem élo) apró fügedarazsak termékenyítik meg. Hires volt a Jeszenszky Árpád-féle keszthelyi füge táj fajta gyújtemény, melyet régen felszámoltak. A magyar tájfajták ("györöki lapos",,,keszthelyi barna" stb.) meleg, védett helyen, a telepítést követo második évben már teremhetnek. Papíreperfa

Broussonetia papyrifera

Kína és Japán, ahol rostos kérge miatt - melybol papírt és finom kelmét készítenek - hosszÚ ideje termesztik. Ritka: a nagyvárosi parkokban és kertekben fordul elo. LEíRÁSAlak A fekete eperfához (258. o.) hasonlóan alacsony-boltozatos, gömbölyded koronájÚ; gyakran bokros, mégis 15 m magas. Kéreg Világos szürkésbarna; há]ózatos bordákra tagolódik. Hajtás/vesszo Igen molyhosak. Levelek 20 cm-esek; gyakran élénk világoszöldek, de rendkívül fénytelen ek; felso felük érdesen szorös, fonákuk surun molyhos. Virágok Kétlaki növény: porzós virágai sárga, lecsüngo, 7 cm hosszÚ barkákban nyílnak. Termés Az 'epertermések' megérve élénkvörösek, de fásak és ehetetlenek.

NARANCSEPERFÁTÓL

A

PAPíREPERFÁIG

257

EPERFÁK

ÉS

LILIOMFÁK

érdes

Fekete eperfa

Morus nigra

Valószínuleg Ny-Ázsiából származik, de Európaszerte hosszÚ ideje termesztik. Magyarországon igen szórványosan házikertekben fordul elo, meleg, védett fekvést igényel. LEÍRÁSAjak Alacsony, suru, ágas-bogas boltozatos, lapított gömb koronája görbe törzsbol eredo görbe ágakból áll; 12 more no meg; késon lombosodik, majd a nyár folyamán feltuno en suru 10mbÚ.Angliában az eperfákat gyakran szaporitották egy 'furkósbot' vagy egy törzsdarab e1ültetésével- ez kihajt, de a furészelt felso részénél gyorsan legyökeresedik, emiatt a fiatal fák olyanok, mintha 'matuzsálemek' lennének. Valójában nincs szilárd bizonyíték arra, hogy ez a fa hosszÚ életu lenne; az viszont biztos, hogy gyorsan no. Kéreg Narancsbarna: pikkelyes hálózatos bordákra tagolódik és néhány élénk színu, hámló folt tarkít ja. Sok nagyméretu duzzanat fejlodik rajta. Hajtás/vesszo Vaskosak, szürkés szinuek, érdes szorökkel fedettek; azokat feltunoen széles, hegyes vörös rügyek sora díszíti (vö. hegyi szil, 242. o.). Levelek 8-12 cmesek; vastagok; sötétzöld felso felük fényes, de érdes; mindkét oldaluk - foleg a fonákuk - szorös; szív ala-

kÚak, de tagoltságuk mértéke a sarjakon és a csemetéken változó (vö. füge, 256. o.). Termés Nyár derekán érik: mohón fogyasztja bárki, aki nem törodik az árulkodó feketésbordó foltokkal.

Fehér eperfa

Morus alba

Kínában honos, de hosszÚ ideje termesztik Európában: a selyemhernyó kedvelt tápnövénye. Vidéki házak kertjeiben régi parkokban, utak mentén mára szórványos, átterek mentén kivadul. LEÍRÁSAlak Vékony füzszeru hajtásokból álló boltozatos koronája nyitott, egyenes; II more megno. Gyakran karcsÚ és egyenes törzsu. Kéreg Fakó (oz)barnásszürke; rostos, de sekély bordák hálózata. Hajtás/vesszo Szürkék és hamar simává válnak; hegyes rügyeik kicsik. Levelek Világos üde zöld szinuek, laposak és igen vékonyak; felül majdnem simák és fényesek, de a fonáki erek szorösek. Termés Rózsaszín/fehéres: édes, de nem igazán zamatos. VÁLTOZATOKEléggé ritka változata a 'Pendula', melybol egy páratlanul festoi, zöld kis "kunyhó" (max. 4 m-es) fejlodik. Az igen éÍtka 'Pyramidalis' ágai mereven felfelé törok.

A liliomfák (kb. 80 faj) nagyméretu virágokkal rendelkeznek. A csészelevelektol el nem különülo sziromleveleiket 'lepelleveleknek' nevezik. Mindig ép szélu leveleik gyakran óriásiak. Hajtáscsúcsaikat hatalmas bársonyos virágrügyek díszítik; éréskor az élénkszínu, rücskös 'uborkákból' a húsos burkú magvak bársonyos köldökzsinórokon lógnak, mielott lehullanak. A legtöbbjük hosszú életu, de egyeseket nem régen vontak termesztésbe. (Család: Magnoliaceae.) Megfigyelendo Kéreg: Mennyire érdes? Hajtás/vesszo: Milyen színuek? Felhorzsolva aromásak-e? Rügyek: Szorösek-e a hajtásrügyek? Levelek: Örökzöldek, hegyesek, ráncosak-e? Virágok: Felállóak vagy lehajlók? Van-e illatuk? Hány lepellevélbol állnak és azok milyen szélesek? Milyen színuek?

FEHÉR EPERFA

Kulcsfontosságú fajok

FEHÉR EPERFA

Örökzöld liliomfa (260. o.); Hegyeslevelu liliomfa (260. o.); virágait lombfakadás után hozza. CampbeIJ-liliomfa (264. o.): lombfakadás elott nyílik. Fuzlevelu liliomfa (268. o.); kicsi fehér virágait lombfakadás elott hozza. NagyvirágÚ liliomfa (270. o.): nagy, felálló virágait a lombfakadás elott hozza; fiatalon elkezd virágozni.

MORUS ALBA 'PYRAMIDALlS'

FEKETE EPERFA

kéreg

259

260

FOKÉNT ÖRÖKZÖLD LILIOMFÁK

Michelia doltsopa A Himalája keleti részétol Ny-Kínáig honos. Kb. 1918. Ny-Európa enyhe területein lévo nagyobb kertekben fordul elo. A Magnolia nemzetséggel rokon, de nem a hajtáscsúcsokon, hanem a levélhónalji virágkezdeményekbol virágzó 45 örökzöld fafaj közül ez a legfagyturobb. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak 20 m-re megnövo, suru és meglehetosen felálló ágrendszeru. Kéreg Szürke; idos korban kevéssé repedezett. Levelek 18 cm-esek; felül egy fényes fotóhoz hasonlóan meglehetosen fényesek; fonákuk ezüstösen hamvas (vö. csilei fahéjcserje, 274. o. és Rhadodendron falconeri, 428. o.), kihajtáskor finoman szorözött; ereik a fonákukon maradóan rozsdavörös-szorösek. Virágok Beborítják a hajtásokat; a rozsdabarna bársonyos rügyekbol kora tavasszal nyílnak. Krémfehérek, 10 cm-esek; eroteljes, édes borotvakrém illatúak.

Örökzöld liliomfa Magnolia grandiflora

l'

.t

DK-USA partvidékén honos. 1734. A Mediterráneum vidékén gyakori, nálunk csak lakó házak falai mellé ültetve, enyhe mikroklímában télálló. LEÍRÁSAlak Szabálytalanul és mereven boltozatos; 12 m magasra no meg. Kéreg Szürke, rajta lassan nagy, vékony pikkelyek alakulnak ki. Hajtás/vesszo Özbarna-gyapjasok. Levelek Keskenyek, 25 cm hoszszúak; felül fényesek; a világosabb levélfonákon lévo narancssárga/barna molyhos réteg az év folyamán elvékonyodik. Virágok A nyár közepétol késo oszig folyamatosan nyílnak. Eros illatúak; 9-15 hatalmas lepellevélbol állnak. VÁLTOZATOKNálunk az idosebb fák között sok a magonc: koronájuk nyitott felfelé töro; keskeny leve-

fOK

leik fonáka alig molyhos és virágaik változó számú lepellevélbol állnak (számtalan fajtája kapható Nyugat-Európában, a dugványról szaporított növények néhány évvel korábban virágoznak, mint a magról vetettek). A 'Gallinsoniensis' surubb: nagy széles leveleinek fonáka suru rozsdabarna nemezes; (már fiatal korában nyíló) virágai 20 C111 átmérojuek.

Delavay-liliomfa

Magnolia delavayi

ÖRÖKZÖLD

ÉNT

L1L10MFA

O R O K Z O LDL

ILl

OELAVAY-L1L10MFA

virág

.t

DNy-Jünnan, Kína. 1900. Eléggé ritka: Nyugat-Európa melegebb, enyhébb területein - néha idos házak falaival szemben - fordul elo. LEÍRÁSAlak Suru, széles, gyakran bokros boltozatos koronája görbe ágakból áll; 18 m-re megno. Kéreg (Öz)barnásszürke; suru parás bordákra tagolódik. Levelek Nagy méretuek (35 cm-esek), szélesek és pompásak; felül fakók; finom an szorözött fonákuk ezüstszürke (vö. Korlinga - Rhododendron falconeri, 428. o.). Virágok Nyár végén nyílnak, 20 cm átmérojuek, de éjszaka nyílnak ki és csupán néhány óráig szépek.

Hegyeslevelu liliomfa Magnalia acuminata

l'

Ontariótól Floridáig. 1736. Ritka: gyujteményes kertekben, kastélyparkokban fordul elo. LEÍRÁSAlak Kúp alakú, késobb 25 m-re megnövo, suru lombú, boltozatos koronájú. Kéreg Narancsbarna, rövid ido alatt sekélyen pikkelyesedo bordákra tagolódik. Levelek 22 cm-esek; szélesek és az alsó felükön a legszélesebbek; felül élénkzöldek; fonákuk világos és finoman szorözött. Virágok 5-10 cm-esek, zöldessárgák, nyár eleji virágzásukkor eléggé elvesznek a levelek között. Termés A felálló 7 cm 'uborkák' gyakran alaktalan ok, megdöbbento rózsaszínek, éretten vörösek.

MICHELlA DDLTSDPA virág

tojás alakú vagy torz

HEGYESLEVELU

L1L10MFA

termés

ÖRÖKZÖLO

L1L10MFA

D M fÁK

HEGYES LEVELU

L1L10MFA

261

262

NYÁRON VIRÁGZÓ LILIOMFÁK

Nagylevelu liliomfa

Magnolia macrophylla

DK-USA. 1800. Ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak 16 m-re megnövo, keskeny és megnyúlt fa, vagy - az Egyesült Királyságban - cserje. Kéreg Szürke, rajta sajátos pikkelyek és repedések keletkeznek. Levelek A hidegturo lomblevelu fák közül a legnagyobbak «1 m-esek); fonákuk ezüstös (vö. Delavay-liliomfa, 260. o.) és finoman molyhosak; a levélváll általában fülecskés (vö. a sárga liliomfa ék alakú leveleivel). Virágok Óriási (30 cm-es) illatos virágait a levelek között hozza, de csak a melegebb nyarú területeken nyílik. VÁLTOZATOKA subsp. ashei (ÉNy-Florida, 1949; igen ritka) már fiatal faként is hihetetlenül nagy virágokat hoz.

Sárga liliomfa

Magnolia fraseri

USA, Virginiától Georgiáig. 1786. Egyes gyujteményes kertekben megtalál ható. LEÍRÁSAlak Megnyúlt boltozatos, 15 m-re megno. Kéreg Szürke; idovel egymástól távol álló pikkelyek fejlodnek rajta. Hajtás/vesszo Barnák; rajtuk 3 cm hosszú sötétvörös rügyek találhatók. Levelek Üde zöld ek; a sudár liliomfa (lentebb) leveleihez hasonlóan nagyok és oválisak, de válluk halfarokszeru alakját nagy, hegyes fülecskék adják (vö. nagylevelu liliomfa, fentebb); kopaszok. Virágok Nyár elején a levelek között nyílnak - kello távolságból édes illatúak.

Sudár liliomfa

Magnolia obovata

(M. hypoleuca) Japán; a Kuril-szigetek. 1865. Meglehetosen ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak NyuJánk: rövid törzsén vékony, hosszú

SÁRGA

kihegyezett

csúcs

halfarok

NYÁRON

ágak fejlodnek. Kéreg SzÜrke; rajta néhány egymástól távoli repedés keletkezik. Hajtás/vesszo Vörösbarnák, kopaszok. Levelek Óriásiak (40 cm-esek), oválisak, de a felso felükön a legszélesebb ek; kissé vörös fonákuk hamvas. Virágok Nyár elején a levelek között egyesével nyílnak, de 20 cm átmérojuek és rendkívÜl illatosak: távolról testápoló krémhez hasonlóan édes és krémes; közelrol émelyíto és fuszeres. Termés A (18 cm-es) rücskös, skarlátvörös 'uborkák' (tompa) csúcsba keskenyednek. ÖSSZEHASONLÍTÁSCampbell-liliomfa (264. o.): levelei kisebbek. Sárga liliom fa (fentebb); hegyeslevelu liliomfa (260. o.). EGYÉBFAJOKA hasznos liliomfa, a M. officinalis a természetbol valószinuleg kipusztult (Közép-Ázsia; a fák nyugtató hatású magnocurarin-tartalmú kérgét lehántolták), de néhány templomkertben fennmaradt. 1900. Néhány gyujteményes kertben fordul elo; sárgásszürke fiatal hajtásaiban és lapos csúcsú, vörösbarnára éro tennéseiben különbözik. A 'Biloba' (1936) sok levelének csúcsa kicsípett (vö. a Magnolia sargentiana var. robusta kisebb, keskenyebb leveleivel, 266. o.).

Ernyos liliomfa

Magnolia tripetala

K-USA: lndianától Georgiáig. 1752. Meglehetosen ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Nyúlánk és eléggé bokros; 14 m-re no meg. Kéreg SzÜrke; sima, késobb kissé repedezett/ pikkelyes. Levelek Nagyon nagyok (50 cm-esek); válluk hosszan, csúcsuk röviden elkeskenyedo; fonákuk fiatalon szorös. A hajtásvégeken a többi nagylevelu liliomfánál határozottabban örvösen állnak, elrendezodésük ernyore emlékezteto. Virágok Tavasz végén, lomb fakadás után nyílnak; 25 cm átmérojuek, eros illatúak. Termés 8 cm-es cseresznyeszÍnu 'uborkái' nagyon feltunoek.

L1L10MFA

alakú váll

SUDÁR

L1L10MFA

VIRÁGZÓ

LILIOMFAK

263

264

TAVASSZAL VIRÁGZÓ LILIOMFÁK

Campbell-liliomfa

Magnolia campbellii

,?

A Himalájától Ny-Kínáig. Kb. 1870. Szórványosan, Nyugat-Európa enyhébb klímájú területein fordul elo; a látványos tavasszal virágzó ázsiai fafajok közül ezt ültetik a legszélesebb körben, de magoncai gyakran 20-30 éves korukban kezdenek el virágozni; a kisebb kertekben szinte sohasem nyílnak. LEÍRÁSAlak 23 more megnövo kúpos, majd nyitott boltozatos koronájú, vagy alapjától több egyenes törzset nevelo, eroteljes ágrendszeru. Vékony ágai derékszögu elágazásokon át egyenesen futnak. Kéreg Jellegzetesen szürke, ritkán álló néhány repedésseI; néha surun álló, barnássárga, parás pikkelyektol érdes. Levelek Nagyok (30 cm-esek) és szélesek; eléggé fénytelen ek; fonákuk változóan bársonyos-szorös. Általában oválisak, kicsi hegyes csúccsal (vö. a sudár liliomfa még nagyobb leveleivel, 262. o.), de válluk a többi tavasszal virágzó fatermetu liliomfához (266. o.) hasonlóan hosszan elkeskenyedo is lehet. Virágok Kora tavasszal ~ mint egy hatalmas egzotikus madárraj - beborítják a csupasz koronát. 30 cm átmérojuek és jellegzetesen élénk, tiszta rózsaszínek. Többékevésbé felálló ak maradnak, de a 12-16lepellevélbol álló virágnak legalább a külso lepel köre hamar kiterülo - a vízszintesig vagy az alá hajlik. VÁLTOZATOKA f. alba kissé zöldes árnyalatú virágai fehérek: a természetben éppolyan gyakori, viszont sokkal kevesebbet ültetetett. Jelenleg többet ültetik a subsp. mollicomata (Szikkim) fiatal egyedeit, mivel azok általában 13 éves korukban elkezdenek virágozni és egy héttel késobb nyílnak, amikor a bimbók már kevésbé érzékenyek a késoi fagyokra: (szorös kocsányú; hosszúkás, hegyes virágrügyekbol fejlodo) virágai általában világos, matt vöröses rózsaszínek, de fonnásabbak (a lepel MAGNOLlA

külso köre végül vizszintesen kiterül, míg a belso körben lévok még szabályosabban felfelé hajlanak: mint egy csésze a csészealjon). A 'Lanarth' a subsp. mollicomata egy ragyogó, nagyon széles, vastag levejekkel rendelkezo, a természetben begyújtött alakja. Hasonló alakú bámulatos fenséges fukszinvörös virágai éppoly korán nyílnak, mint az alapfaj virágai. A subsp. mollicomata és az alap faj számos kerti hibridje közül a 'Charles Raffill' (Kew, 1946) Angliában a legelterjedtebb: virágaiban egyesül az alfaj jellegzetes virágalakja az alap faj legszebb egyedeinek tiszta, középrózsaszín virágszínével. Magról szaporítva kb. 13 éves korában kezd virágozni.

Magnolia

x VElTCH//,PETER

tulipán

veitchii 'Peter Veitch'

AM. campbellii és a M. denudata (270. o.) hibridje; Exeter. 1907. Meglehetosen ritka: gyújteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Kúpos, késobb magas-boltozatos; általában egy törzset nevel. Bár a M. denudata inkább bokorszeru, a hibrid ennek ellenére máris a legmagasabb liliOlllfa az Egyesült Királyságban: 27 more no meg. Kéreg Szürke; korosodva néhány ritkán álló repedés keletkezik rajta. Levelek 15-30 cm-esek; eléggé oválisak, viszont azok a röviden kihegyezett csúcsuk felé a legszélesebb ek. Virágok 2 héttel a Cam pbell-liliomfa után nyílnak, mereven felálló ak: a 9 erosen rózsaszínes vörös tövu fehér lepellevél túlnyomó része kehely alakot formálva felálló marad (vö. nagyvirágú liliomfa, 270. o.). VÁLTOZATOKRitkább, szélesre növo klónja az 'Isca': fehér lepelleveleinek töve halványabb. Az 'Alba' virágai csontszínuek; nagyon ritka.

'PETER VEITCH'

felálló

X

alakú virágok

VEITCH'

'ISCA'

TAVASSZAL

CAMPBELL-1I110MFA

vesszo

VIRÁGZÓ

LILIOMFÁK

265

266

TAVASSZAL VIRÁGZÓ LILIOMFÁK

Magnolia sargentiana var. robusta

Korai liliomfa

(M. robusta) DNy- Kína. 1910. Ritka: Nyugat- Európa enyhébb területein fekvo gyujteményes kertek látványos, tavasszal virágzó fája. (virágai a Campbell-liliomfát követoen nyílnak, 264. o.). LEÍRÁSAlak Robusztus fa «18 ml, de gyakran több törzset nevel. Kéreg Szürke; általában nagyrészt sima marad. Levelek Hosszúak, sötétzöld ek és keskenyek (20 x 8 cm-esek), csúcsuk gyakran kicsípett (vö. hasznos liliomfa, 262. o.); fonákuk maradóan szürkés-szorös. Virágok Különbözo szögekben lehajlanak, 30 cm átmérojuek; a világos rózsaszintol a majdnem vörösig változó színu, 10-16, széles, lepellevelek gyorsan kibomlanak/lehajlanak. A magról szaporított fák kb. 13 éves korukban kezdenek virágozni.

Ny-Kína. 1919. Ritka: Nyugat-Európa enyhe klímájú területein lévo gyujteményes kertekben fordul elo. LEíRÁSAlak Rövid törzsu vagy suru, boltozatos; 18 m magas. Kéreg Általában barnássárga; hamar kis, érdesen parás pikkelyekre szakadozik. Levelek Alakjuk és méretük a Magnolia sprengeri var. diva (fentebb) leveleiévei azonos, de sötétebbek és kissé fényesek, erezetük feltunoen bemélyedo, kopaszok kivéve a fonáki foeret (vö. japán liliomfa, 268. o.). Virágok Illatosak és lehajlók; általában 9, lágy rózsaszín, végüllehajJó lepellevelei keskenyebbek a Magnolia sprengeri var. divá-nál; látványosak, de törékenyek - mint egy óriásira megnott M. x loebneri 'Leon ard MesseI' (268. o.) virág. VÁLTOZATOKA 'Chyverton Red' - mely valószínuleg aM. sprengeri var. diva hibridje - virágai majdnem kárminpirosak.

T A V ASS

Magnolia dawsoniana

'IOLANTHE'

Z A LVI

R Á G Z

Ó

LlL

10M

FÁK

'STAR WARS' begöngyölt

Magnolia sprengeri var. diva Közép-Kína. 1901. Ritka: Nyugat-Európa enyhébb klímáj ú területeinek gyujteményes kertjeiben fordul elo. LEÍRÁSAlak Kúpos/boltozatos; eléggé nyitott és néha több egyenes törzset nevel; 22 m-re no .meg. Kéreg Szürke/barnássárga; gyakran kis, érdesen parás pikkelyekre repedezik. Levelek 17 cm-esek, kihegyezett csúcsukhoz közel a legszélesebbek (vö. japán liliomfa, 268. o. és korai liliomfa, lentebb), fonákuk az erek mentén surun pelyhes. Virágok A magvetést követoen eloször kb. 20 éves korukban és néhány nappal a Campbell-liliomfa (264. o.) után nyílnak. Felállóak és 20 cm átmérojuek; 12 meglehetosen széles, általában élénk rózsaszín lepellevele hamar hosszan kiterül. VÁLTOZATOKA var. elongata egy kistermetu, mereven felfelé törekvo (16 m-re megnövo) fa, melynél a levelek fonáka csaknem kopasz, fehér virágai bíborszín-foltosak; nagyon ritka.

miatt

Fatermetu hibrid magnóliák

MAGNOLlA SARGENTlANA VAR. ROBUSTA

KORAllIlIOMFA

lbibe. OSl.IO,P a V1rag

közepe

10-16 nagy. széles lepellevel

lj.

aglepellevél emyedten

lög

;

,

V

J/

,

amértéke virágok változó lehajlásának

széleik

a lepellevelek

keskenyek

Kertekben a magnóliák véletlenszeruen hibridizálódnak; egyes régi nagy kertekben lévo fák közül sok meghatározhatatlan. A formás fákká fejlodo hibridek közé a következok tartoznak: M ,Galaxy' (liliiflora 'Nigra' x sprengeri var. diva, USA, 1963): szétnyíló, enyhén illatos virágai 20-25 cm szélesek; a 12 lepellevél kívülrol bíborvörös (vö. 'Lanarth', 264. o.), belül világosabb színu. M. 'Iolanthe' (campbellii, sargentiana, denudata és liliiflora vér is van benne; Új-Zéland, 1974): szétnyíló, 'csésze- és csészealj' alakú virágai 28 cm szélesek; a 9 széles lepellevél kívülrol egyszínu rózsaszín, belül fehér. M. 'Star Wars' (campbellii xliliiflora; Új-Zéland, kb. 1970): jellegzetesen begöngyölodo (szélu) külso lepelleveleik miatt a nagy élénk rózsaszín felálló virágok inkább csillag alakúak.

267

268

TAVASSZAL VIRÁGZÓ LILIOMFÁK

Fuzlevelu liliomfa

Magnalia salicifalia

?

Japán. 1892. Szórványos: gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁS Alak Vékony ágakból álló koronája kúpos/gömb alakú; 17 m magasra megno; kihajtáskor vörös, suru lombozatú ágemeletekkel. Kéreg Általában barnássárga; hamar kis érdes parás pikkelyekre szakadozik. Hajtás/vesszo Vékonyak, zöldek, kopaszok; felhorzsolva eros citromos-balzsamos iIIatúak. Rügyek Virágrügyei bársonyos szürkék; lombrügyei kopaszok. Levelek A faméretu hidegturo magnóliák közül a legkisebbek: 8-14 cm hosszúak, változóan keskenyek, egy finoman lekerekedo csúcs ba keskenyednek, fonákuk a rajtuk lévo apró szorök miatt kissé fehéres. Virágok Egy héttel a Campbell-liliomfa (264. o.) virágzását követoen kicsi (8 cm-es), hófehér, szétnyíló csillag alakú virágai gyengéden beborítják a fát; 6 keskeny, szélesen kiterülo lepellevélbol állnak; nagyon édes illatúak. EGYÉBFAJOK Néhány gyujteményes kertben elofordul a japán liliom fával alkotott hibridje, az M. x kewensis, melynél a virágok több lepellevélbol áll(hat)nak.A japán faiskola-tulajdonos Koichio Wada "emlékére" elnevezett (noha 1940-ben még élt) 'Wada's Memory' egy suru, egyenesen felfelé töro fajta; 18 cm széles virágai lehajló, libego lepellevelekbolállnak. Japán Iiliomfa

Magnalia kabus

É- Japán; Cheju Do tartomány. 1865. Magyarországon leggyakrabban ültetett liliomfa. LEÍRÁSAlak Jellemzoen robusztusabb a fuzlevelu liliomfánál; 18 m-re megno. Kéreg Olyan, mint a fuzlevelu liliomfáé; idos korban gyakran durvább parás bordák alakulnak ki rajta. Hajtás/vesszo Világosbar-

TAVASSZAL

JAPÁN

nák, elég masszívak; meghorzsolva enyhén citromillatúak. Rügyek Virág- és lombrügyei egyaránt igen szorösek. Levelek A fuzlevelu liliomfa levelei nél sötétebbek és a csúcsllk közelében a legszélesebbek; fonákllk zöld: leginkább a Magnalia sprengeri var. diva (266. o.) leveleihez hasonló. Virágok A fuzlevelu liliomfa virágaihoz hasonlóak, de 1 héttel korábban nyílnak és kocsányuk alapi részénél általában egy lombrügy található.

Csillagvirágú magnólia

fiatalon

VIRÁGZ6

lIl10MFA

kúpos

Magnalia stellata

(M. kobus var. stellata) Japánban két helyen honos. 1862. Magyarországon még ritka. LEÍRÁS Alak Ez egy 9 m-re megnövo ágas-bogas cserje. Levelek Keskenyek, sötétek és hllllámosak. Virágok Csillag alakúak, sok keskeny fehér lepellevélbol állnak; már csemetekorban virágzík. EGYÉB FAJOK A M. x laebneri a japán liliomfával alkotott hibrid je (Németország; 1910). Merev, egyenes (kissé citromos illatú) ágakkal rendelkezo suru, de törékeny bokor. Kopasz lombrügyeibol fejlodo levelei 13 cm-esek. A 'Merrill' (1939) határozottan boltozatos: 1.5cm-es virágai legfeljebb 15 széles, tiszta fehér lepellevélbol állnak. A legkedveltebb 'Leonard Messei' valószínuleg a legszebb magnólia: Csillagos, pókszeru, 12 cm-es virágai 12 keskeny, rózsaszín árnyalatú (távolról szinte lila) lepellevélbol állnak. Lassú növekedésu, karcsú, és csúcsa hamar ellaposodik. Az M. x proctoriana (a fuzlevelu liliomfával alkotott hibridje; 1928) egy ritka, kecses, alacsony-boltozatos koronáj ú fa «9 ml: lombrügyei kissé szorösek; sötét levelei keskenyebbek az M. x laebneri leveleinél; 6 (vagy néha akár 12) lepellevélbol álló csillagos virágai fehérek, kivéve a lepellevelek halvány rózsaszínes alapi részét.

r \

csillagszerú sok lepel levél

t I\: .

CSILLAGVIRÁGÚ MAGNÓLIA

a lepellevelek kinyitva lehajlanak

MAGNOLlA

x LOEBNERI 6 keskeny

'LEONARD

lepel levél

MESSEL'

FUZLEVELU

lIl10MFA

'WADA'S

MEMORY'

LILIOMFÁK

269

270

TAVASSZAL VIRÁGZÓ LILIOMFÁK

Hófehér liliomfa

(M. heptapeta) Kína. 1789. Jelenleg ritka - gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Terebélyes bokor, merev ágrendszerÚ; hosszú életÚ és lassan 12 m magasra no meg. Kéreg Sima; szürke. Levelek 15 cm-esek, a hegyes csúcsukhoz közel a legszélesebb ek és finoman szorös fonákúak; kihajtáskor egy héten át halványsárgák. Virágok Boségesen nyílik, de virágai a csupasz ágakon elszórtan állnak: citromillatúak; felállók és határozottan kehely alakúak maradnak; kb. 9 csontszinÚ lepellevélbol állnak (melyeket Kínában sütve csemegeként fogyasztanak).

vöröses rózsaszínek; osszel sok termést érlel. Nagy, széles levelei 20 cm hosszúak. A 'Lennei Alba' tiszta fehér virágú fajta. 'Brozzonii': nagy, késon nyíló fehér virágai az alapjuknál bíborszín-foltosak; fénytelen levelei sötétzöldek. 'Rustica Rubra': kis virágai kívülrollilás-pirosak; széles levelei sötétzöldek; eroteljes, eléggé nyúlánk habitusú. 'Picture': magasra nyúló virágai belül fehérek, de az alapjuknál vöröses lepelleveleinek közepén kívül egy vöröses rózsaszín esik húzódik - Koichiro Wada találta 1930-ban, egy japán kertben. 'San José' (1940, Kalifornia): krém fehér virágai élénk rózsás árnyalatúak. 'Verbanica': keskeny Jepellevelei kívülrol általában egyöntetuen lilás rózsaszinek; nagyon késon virágzik.

Nagyvirágú liliomfa

Kisebb termetu hibrid magnóliák

Magnolia denudata

Magnolia x soulangiana ~ A hófehér liliom fa (fentebb) és a bokrosabb kínaililiomfa, a M. liliiflora hibridje. Nálunk is gyakori magnólia; az angliai kiskertekben tömegesen fordul elo a névvel ellátott vagy anélküli klónjainak egész sora. LEÍRÁSAlak Alacsony boltozatos koronájú, 13 ill-re megnövo fa vagy általában alacsonyabb szabálytalan alakú cserje. Kéreg Sima, szürke. Hajtás/vesszo Szürkésbarnák, rajtuk bársonyos rügyekkel (lombrügyek 1 cm-esek; virágrügyek 2 cm-esek). Levelek 18 cm hosszúak, a levéllemez kicsivel a középvonal felett a legszélesebb; gyakran csak a fonákukon - a foér mentén - szorösek; a kihajtáskor sárgászöld szÍnÚek. Virágok Már fiatal korban hozza felálló, kehely alakú virágait, melyek 9 fehér/rózsaszín/vörös- foltos lepellevelei a szétnyílást követoen hamar lehullanak. A virágzás kora tavasszal tömeges és látványos, késobb a nyár folyamán egyesével hozza virágait. VÁLTOZATOKA névvel ellátott klónok közül néhány: 'Lennei': nagy virágai belül fehérek, kívül világos

TAVASSZAL

VIRÁGZÓ

LILIOMFÁK

MAGNOLlAx 'PEPPERMINT

/

STICK'

SOULANGIANA

'PICTURE'

MAGNOLlAx SOULANGIANA 'BRDZZDNII'

A néhány napjainkban közkedvelt, kompakt (gyakran szabálytalan, ritka) habitus ú híbridek - melyeket azért nemesítettek, hogy bennük fiatal kortól egyesítsék a nagyvirágú liliomfa virágainak fagytÚrését a nagy fatermetÚ fajokra (lásd még 266. o.) jellemzo virágmérettel és színnel- közé tartoznak: M. 'Heaven Sent' (x veitehii 'Rubra' xliliiflora 'Nigra'; USA, kb. 1960): magas, nagyon illatos virágai 12 keskeny fehér, a tövüknél rózsaszín lepellevélbol állnak. M. 'Peppermint Stick' (USA, 1962; azonos szülok): sokkal halványabb virágai 9 lepellevélbol állnak; bimbóban rendkívül hosszúak (ll cm-esek). M. 'Sayonara' (x soulangeana 'Lennei Alba' x x veitchii 'Rubra'; USA, 1966): fehér kehely alakú virágait 9 széles, zöldes rózsaszínnel finoman mosott lepellevél alkotja. M. 'Elizabeth' (acuminata x denudata; USA, ]978): ez a tavasszal gazdagon virágzó magnóliák közül az elso, mely örökölte a hegyeslevelÚ liliomfa élénk krémes színét; vírága 6-9lepellevélbol áll.

majdnem fehér

/

'SAYONARA'

MAGNOLlAx SOULANGIANA HÓFEHÉR

'LENNEli

1I110MFA

--\

ALBA'

csontfehér

alacsony hervadásukig citromillatúak

és bokros

kehely alakú virágok;

MAGNOLlA

x SOULANGIANA

'RUSTICA RUBRA'

MAGNOLlA

x SOULANGIANA

'LENNE!'

271

A

TULIPÁNfÁTÓl

A

TETRACENTRONIG

TULIPÁNFA

Tulipánfa

Liriodendron tulipifera

Kínai tulipánfa

Hazája a keleti É-Amerika: Új-Skóciától Floridáig. Magyarországon parkokban szórványos. LEÍRÁSAlak 36 m magasra tornyosuló; hajtásai és ágai gyakran görbék, de fiatalon néha (a természetben élo legszebb fákhoz hasonlóan, melyek egyenes törzse 30 m hosszú is lehet) kúp alakú. Suru lombja nyáron élénkzöld; osszel megbizhatóan napsárga. Hosszú életu - az angliai Surreyben egy feltehetoen 1685-ben ültetett példánya él-, de a viharok hatására könnyen törik. Kéreg Világosszürke; rövid, surun álló, megJehetosen éles hálózatos bordákra tagolódik. A legidosebb fák kérge bronzosabb színu és érdesebb; furcsa rojtos bordákkal. Hajtás/vesszo Zöld es szinuek, fiatalon lilán hamvasak. Rügyek Egy hódfarokhoz hasonlóan nyelesnek látszanak és szabályosan laposak. Levelek A vízhajtásokon (a kínai tulipánfa kifejlett leveleihez hasonlóan) középen erosen összeszukülnek, néha egy karéj párral többel rendelkeznek; sima és váJtozóan ezüstös fonákukat apró viaszos szemö!csök (papillák) borítják. (A fiatal növények oldalsó karéj ok nélküli levelei majdnem négyszögletesek; a ritka f. integrifolium megorzi ezt a levélalakot.) Virágok Egy meleg idoszakot követoen júniusban gazdagon hozza zöld és narancssárga, 5 cm-es tulipánszeru virágait, ezek azonban belevesznek a lombkoronába. 5 cm-es, kávébarna aszmagterméscsoportjai egész télen át a fán maradnak. VÁLTOZATOKA görbe, függoleges ágakkal rendelkezo 'Fastigiatum' kúp alakú, késobb inkább szélesoszlopos; nem terjedt el. Meglehetosen ritka, de eroteljes növekedésu az 'Aureomarginatum'. Leveleinek lágy sárga szegélye a nyár folyamán világoszöldre szinezodik, és oszre teljesen eltunik.

K-Kinától É-Vietnamig honos: a mérsékelt égövi fák 2 legváltozatosabb populációjában (keleti É-Amerika és Kína) gyakori növénynemzetség egy másik tagjaként 1875-ben fedezték fel. 1901. Még mindig ritka, az Egyesült Királyságban a tulipánfánál (fentebb) gyengébb növekedésu; 25 more no meg. LEÍRÁS A tulipán fától biztonsággal elkülöniteni nehéz. Kéreg Barnává válhat és fiatalon meglehetosen finoman barázdált. Hajtás/vesszo Erosebben fehér-hamvasak. Levelek Kihajtáskor rövid ideig vöröses színuek; közepükön mindig elegánsan erosen összeszukülnek (mint a tulipánfák sarjhajtásainak levelei); fonákuk valamelyest fehérebb az azokat borító, surubben álló papilláktól. VirágokA tulipánfa virágainál általában zöldebbek és néhány héttel késobb nyílnak.

TETRACENTRON SINENSE

KíNAI TULIPÁNFA

P

levéllemezbe

süllyedo

erek

kéreg

Liriodendron chinense

Tetracentron sinense K-Kina, É-Vietnam, É-Burma, É-India. 1901. Néhány gyujteményes kertben eloforduló elegáns fa. Faszerkezete inkább a nyitvatermokéhez hasonló. Családjának (Tetracentronaceae) egyetlen tagja. LEÍRÁSAlak Karcsú, eléggé felfelé töro; 13 more no meg. Kéreg Szürkésbarna, pikkelyes. Levelek Évrol évre nagyobbodó, váltakozó állású, fás rövidhajtásokon magányosan állnak: a fényes vöröslzöld hajtásokon ezek csak dudorok, de a korona belsejében lévo ágakon 2 cm hosszúak és az évenkénti ripacsok miatt érdesek. 15 cm-es levelei sziv alakúak és vastagok, besüllyedo erezettel; kihajtáskor sötét rózsa szin ek és ez a szín egy ideig megmarad a finoman, de egyenet1enü~ fogazott tompa csúcsuknál. Virágok A rövidhajtásokon tavasztól a tél végéig 1-1 igen vékony, 20 cm hosszú, zöld barka fejlodik.

llevél/róvldhajtás

'AUREOMARGINATUM'

'FASTIGIATUM'

TULIPÁNFA

273

EGYSZERU Kacsurafa

lRÁGÚ

Cercidiphyllum japonicum ~

Kína; D- Japán (egy veszélyeztetett óriás). 1865. Ritka; gyujteményes kertekben fordul elo. (Család: Cercidiphyllaceae.) LEÍRÁSAlak Kecsesen gömbölyded-kúpos, 25 m-re megno, gyakran több, egyenes törzset nevel (a kínai var. sinense egyedei gyakrabban egytörzsuek). Feltuno piros rügyei vannak. A bókoló kisebb ágakon még a korona belsejében is surun álló, formás kis levelek sorai fejlodnek. Kéreg Világosbarna/szürke; hosszú bozontos csíkokra szakadozik. Levelek Átellenes (a hajtások alapi részénél váltakozó) állásúak; szélük finoman csipkés (a legkisebb levélé alig); 10 cm hoszszúak; gyorsan lekopaszodnak. Kihajtáskor rózsaszínek, lehulláskor citrom- és narancssárgák; nyár közepétol karamellilJatúak. Virágok Kétlakiak: píros csomókban nyílnak.

Kerékfa

Trochodendron ara/ioides

t

Japán, Korea, Tajvan. Kb. 1894. Ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. Családjának (Trochodendraceae) egyetlen képviseloje. LEÍRÁSAlak Általában suru: bokros (17 m-re megnövo) örökzöld lombkoronája több emeletes. Kéreg Síma; sötétszürke, aromás. Levelek Fényesek, borszeruek, kopaszok, hosszuk 12 cm; a középvonaltói a csúcsig gyéren fogazottak (vö. "Bambusz-tölgy", 230. o. és chileí babér, 276. o.); a max. 10 cm hosszú levélnyeleken lehajlóak. Virágok Citromsárgák, tavasszal nyílnak: a nagy világos rózsaszín murvalevelekkel körülvett 8 cm-es virágzatokban körkörösen álló porzókból állnak.

EGY

Chilei fahéj cserje

Drimys winteri

t

KACSURAFA

Embothrium

coccineum

R U

VIR

CHILEI TUZCSERJE

A Közép-Andok déli része. 1827. Ritka, gyujteményes kertekben fordul elo. A kérgét valaha a tengerészek a skorbut ellen rágták. 1580-ban William Winter kapitány hozta be Angliába. A Winteraceae családba tartozik, melyek tagjai' élo kövületek'. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak Az élohelyének déli részérol származó növények (var.latifolia) általában faszerubbek: 20 mre megnövo szabálytalan, görbe ágakból álló koronájuk kúp alakú, de azokat a szél hamar letöri, megtépázza. Kéreg Sima, rózsaszines barna. (A leveleknél eroteljesebben) fuszeresen aromás. Hajtás/vesszo Gyakran ragyogó karmazsinvörösek. Levelek 7-17 cm-esek; fényesek, borszeruek, kopaszok; fonákuk változóan ezüstös; foereik felül feltunoek. Virágok Nagy, krémfehér bugákban a tavasz végén nyílnak.

Chilei tuzcserje

SZE

t

A Közép-Andok déli része. 1846. Ritka: NyugatEurópa enyhébb klimájú területeinek gyujteményes kertjeiben, savanyu talajon fordul elo. Mintás fája rendkívül értékes. (Család: Proteaeeae.) Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak Karcsú, 20 m-re megnövo: surun leveles hajtásai mereven felállóakIszabálytalanul ívelok. Kéreg Vörösesbarna; idovel hámló. Levelek Kopaszok, laposak; változatos alakúak; 5-20 cm hosszúak; fonákuk kissé kékes; kemény teleken - 15 mm-es kihegyezett, piros, végalló rügyeket hagyva maguk után - lehullanak. Virágok Nyár elején (néha augusztusban újra) nyílnak: a hajtásokatlátványos, trópusi ki nézetu, skarlátvörös fürtök veszik körül.

~

KACSURAFA-

Á G U

FÁK

275

A

llnnerikaiszasszafrász

Sassafras albidum

tt

(Sassafras officinale) Ontariótól Floridáig, valamint nyugatra Texasig. l560-ban került Spanyolországba. Eritka, de elegáns fa elofordulása a savanyú talaj ú gyujteményes kertekre korlátozódik. (Család: Lauraceae.) LEÍRÁSAlak Meglehetosen keskeny boltozatos koronája görbe ágakból áll; 18 m magasra megno, de néha cserjeszeru és szabálytalan; sok (gyökér )sarjat fejleszt. Kéreg Szürke; suru, éles barázdákra tagolódik. Hajtás/vesszo Vékonyak; néhány éven át fuzöldek, rügyei zöldek. Levelek Felül fényes zöldek, fonákuk ezüstös (a var. molle esetében pelyhes); eros vanÍliaillatú ak (de rákkeltok?). Változó mértékben tagolt a levéllemez, noha az idos fákon a tagolatlan levelek a normálisak. Osszel sárgára, rózsa sZÍnes pirosra és élénk narancssárgára szÍnezodnek. Virágok Általában kétlakiak. Termés Termos példányain hosszú piros nyélen 1 cm-es fekete bogyók fejlodnek.

Ernyos babér

Umbellularia californica

i tt

Kalifornia és Oregon. 1829. Meglehetosen ritka; A kaliforniai konyhában használt mámorító, erosen aromás fa, de gyorsan éles fejfájást, vagy akár kiütéseket és eszméletvesztést is okozhat. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak Széles vagy szabálytalan alakú, 20 m-re megnövo, örökzöld, boltozatos koronát nevel; néha bokros; a törzs alsóbb része gyakran kürtösen csavart. Kéreg Szürke, idovel apró szögletes lemezekre töredezik. Levelek Ép széluek, 9 cm hosszúak, tompa csúcsúak; nagyon laposak és mindkét oldaluk üde zöld színu; fonáki oldalukon a foér feltuno en fehér; gyorsan lekopaszodnak. Termés 25 mm-es, megérve vöröses színu - szintén aromás.

Babér

Laurus nobilis

i

ERNYOS

SZASSZAFRÁSZTÓL

A

CHILEI

BABÉRIG

BABÉR kéreg

(Közönséges babér) A mediterrán területeken honos. Régóta nevelik edényes növényként északabbra is. Magyarországon csak kivételesen védett helyen télálló. A 'bachelor' (baccalaurus) kifejezés a 'babérbogyó' szóból ered: a foiskolai végzos diákokat babérral koszorúzták meg. LEÍRÁSAlak Egy 20 m-re megnövo, suru, örökzöld kúp; a hidegebb területeken bokrosabb. Kéreg Sima, feketés szürke. Levelek 5-12 cm-esek; finoman kihegyezettek; vékonyak, de kemények; hullámos szegélyükön sajátos apró fogak találhatók; fuszeres, eros gyümölcsös illatúak. Virágok Kétlakiak; egész télen át feltuno, gömbölyu, sárga rügyekbol tavasszal sárga virágok fejlodnek. Termés 12 mm-es fekete bogyók.

Chilei babér

Laurelia sempervirens

i~

(lncorporating L. serrata) A Közép-Andok déli részén honos. 1868. Ritka; Nyugat-Európa enyhe klímájú területeinek gyujteményes kertjeire korlátozódik. (Család: Atherospermataceae.). Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak Ez egy 20 m -re megnövo, ragyogó örökzöld. Nagyon hasonlít a babérra, de annak nem rokona. Kéreg Sötétszürke; rajta néhány nagy, vékony pikkely fejlodik. Levelek Átellenes állásúak, 10 cm hosszúak, fényesek, de eléggé vékonyak; durván és ritkásan fogazottak; a fonáki foeret gyakran sárga szorök fedik. Finoman aromásak - narancs- és vaníliaillatúak. Virágok A levelek hónaljában csoportosan nyílnak. Termés "Szegfuszeg" pelyhes magvakkal. ÖSSZEHASONLÍTÁS Kerékfa (274. o.): szélesebb levelei nem illatosak. Quercus glauca (230. o.): levelei váltakozó áJlásúak.

(gyökér)sarjak

kéreg

277

A Z

A Hamamelidaceae

llnlerikaiáll1brafa

családba sokféle, gyakran

AMERIKAI

télen virágzó fa és cserje tartozik.

Liquidambar styraciflua

DK-USA-tól Mexikóig - gyakran mocsarakban él; a szövetnedvében lévo balzsam (gyógyhatású folyékony stórax) miatt kereskedelmi céllal ültetik. 168l. Magyarországon ritka. LEÍRÁSAlak Mereven kúpos, majd boltozatos vagy szabálytalan alakú; 30 more megno; görbe, felfelé ívelo ágai gyakran töröttek; körvonala télen szabálytalan (vö. tupelófa, 412. o.). Kéreg Szürkésbarna; már az elejétol fogva rücskös, pikkelyes bordákra tagolódik. Hajtás/vesszo Fiatal vesszei (foleg a sarjak esetében) paralécesek lehetnek (vö. érdeslevelu szil, 244. o.; mezei juhar, 368. o.). A csemeték kihegyezett csúcsú rügyekkel ellátott, rövid oldalhajtásai a rezgonyárra (152. o.) emlékeztetoek, de jobban elore irányulóak; rügyei világosabb pirosak/zöldek. Levelek 5 karéjúak, finoman fogazottak: juharszeruek, de váltakozó állásúak; fonákuk az érzugokban és az erek mentén szorös. A fiatal fák levelei 3 karéjúak is lehetnek (vö. tajvani ámbrafa, lentebb). Nyáron üde világoszöldek; osszel ragyogó citromsárgára, karmazsinvörösre, mélyvörösre színezodnek. Termés 3 cm-es szúrós csomókban éro toktermései egész télen át a fán csüngenek. VÁLTOZATOKNagyon ritka változata a 'Variegata' ('Aurea'): levelei sárga foltosak; a 'Silver King' (fiatal példányai fordulnak elo; ritka; néha ezt is 'Variegata'ként értékesítik) levélszegélye világos krémfehér. EGYÉB FAJOK Ritka a 23 more megnövo tajvani ámbrafa, az L. forrnosana (Kína, Tajvan; 1884). Az általában sima kérge szürke; többé-kevésbé 3 karéjú levelei eléggé fénytelen ek, fonákuk általában kissé szorös. Összel késon és kevésbé megbízhatóan színesedik. A Törökországból és Rodosz szigetérol származó keleti ámbrafa, az L. orientalis (1750) nagyméretu fa, mely Magyarországon alacsony termetu marad;

ÁMBRAFA

nagyon ritka. Élénkbarna kérge szögletesen berepedezett; kisebb, fénytelen leveleinek fonáka teljesen kopasz.

Perzsa varázsfa

Parrotia persica

A Kaszpi-tengertol délre fekvo erdokben honos. 184l. Ritka: gyujteményes és magánkertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Az (igen) rövid, erosen támbordás törzsén fejlodo korona suru belsejébol a hosszú, nyulánk ágak jellegzetesen a vizszintesig leívelok. 15 m magasra no meg. Kéreg Krémszínu, szürke és narancssárga apró lapokban leváló. Hajtás/vesszo Rövid, merev szorökkel fedettek. Rügyek Vöröses szinuek és rövid, merev szorökkel fedettek. Levelek Fényesek, 12 cm hosszúak; (a varázsmogyorókhoz hasonlóan) szélük sajátosan fogazott/hullámos. Összel az ágvégeken korán sárgára és vörösre színezodnek. Virágok Kora tavasszal nyíló virágaiban vörösbarna porzócsoportok találhatók (a varázsmogyorókra jellemzo sárga sziromlevelek hiányoznak).

GUll1iszil

Eucommia ulmoides

(Kínai guttapercsafa) Kína: gyógyhatású kérge és gumiszeru tejnedve miatt termesztik, de elofordulása a természetben nem ismert. 1896. Ritka. Családjának (Eucommiaceae) egyetlen képviseloje. LEÍRÁSAlak Boltozatos; felsobb ágai szabálytalanul görbék. Kéreg Szürke; mély, rücskös hálózatos bordákra tagolódik. Levelek Nagyok, 18 cm-esek, lecsüngok, fogazottak, fényesek, levéllemezbe süllyedo ereik befelé görbülnek. Fiatalon fonákuk szorösha egy levelet óvatosan kettétépünk, akkor a tejnedv szálakká szilárdulva összetartja a levéllemez két darabját. Virágok Kétlakiak; kora tavasszal tele van velük a korona. Termés A ritka noivarú egyedeken fejlodnek; szilszeruek. L/OUIDAMBAR

STYRACIFLUA

'SILVER KING'

PERZSA

VARÁZSFA

Á M B R A FÁK

T

Ó

L

A

G U MIS

Z ILl

G

279

280

PLATÁNOK

P LAT

KÖZÖNSÉGES

PLATÁN

A 6-7 platánfaj É-Amerikából és Ázsiából származik. (Család: Platanaceae.) Közönséges platán

Platanus x hispanica

(P. x acerifolia) Valószinuleg a keleti és a nyugati platán (P. occidentalis: sekélyen karéjos levelei nagyok, ritkán csak gyujteményekben fordul elo) termékeny hibridje; Spanyolországból vagy Franciaországból származik (kb. 1650), Magyarországon már régóta gyakran ültetik, nagyobb parkokba. Régi kastélyparkokban, mint például József nádor (aki nagyon kedvelte a platánt) egykori alcsúti kastélyparkjában (ma Arborétum, Alcsútdoboz) láthatunk igazán szép, impozáns, hatalmas fákat. LEÍRÁSAlak A néhány méteren általában tiszta, pányvázott törzsébol eredo vázágai hosszúak, majdnem egyenesek; kisebb ágai nagyon görbék. 44 m magasra no meg; legidosebb angliai példányai több mint 320 évesek. Kéreg Szürke és krémszínu vékony lemezekben leváló - de lásd a változatait. Hajtás/vesszo Zöldeklbarnák, fiatalon nemezesek, nincs csúcsrügyük. Rügyek 1 külso rügypikkelyes vörös!zöld kúp alakú rügyeiket nyáron takarják a levélalapok, télen azok ripacsai szegélyezik. Levelek Vastagok; juharszeruek, de váltakozó állásúak; a fokaréjok vállán jellegzetesen 3 vagy több fog található. Színük mélyzöld, késoi kihajtásukkor barnássárga-nemezesek. Termés A tavasszal szétnyíló szorös makkokból álló, gömb alakú terméságazatai (kocsányonként általában 2-6) az érzékenyeknél asztmás rohamokat idézhetnek elo. VÁLTOZATOKSzámos klónja létezik, bár kevésnek van saját neve. Van, amelyiknek a törzse hosszú és fakóbarna, leveleinek gyakran ép szélu háromszög alakú karéjai nagyok (foleg a 18. században ültetettek); egy másiknak a levelei nagyok, kérgének szürkés alapi része téglalap alakú lemezekre töredezik.

Keleti platán

Platanus orientalis

DK -Európában honos - nagyon idos ültetett egyedei kelet felé Kasmirig találhatók. Magyarországon ritka, gyujteményes kertekben található meg. LEÍRÁSAlak A közönséges platánnál általában szélesebb; 30 more no meg: rövid törzse és ágai - melyek leívelhetnek a talajig és legyökeresedhetnek - gyakran erosen dudorosak. Elragadóan szeldelt lombja jellemzoen üdezöld; osszel világos bronzosvörös. Kéreg A közönséges platánhoz hasonló, idos fák esetében világosbarna és érdes (de a mediterrán éghajlatú területeken szinte fehér). Levelek A közönséges platánnál mélyebb (a 'Digitata' esetében különösen keskeny) ujjszeru karéjokkal rendelkeznek; az egyes fokaréjokon általában csupán 1-2 fog található; válluknál gyakran eCuneata') elkeskenyedok. Édes balzsamos illatuk erosebb a közönséges platánénál. Termés Egy tipikus közönséges platán terméséhez hasonló, de kisebb; kocsányonként 3-6 terméságazat fejlodik.

KÖZÖNSÉGES KElETI

PLATÁN

PLATÁN

N O K

'SUTTNERI' sima rügyei kúposak

A (ritka) 'Pyramidalis' -t koronájának kifejlodése elott nevezték el: ágai egyenesebbek, koronája kezdetben karcsú oszlopos, majd kiszélesedo és nyúlánk. Sekélyen 3 karéjú fényes levelei (a legkisebbek majdnem kerekek) a nyugati platánéhoz hasonlóak, kérge hamar fakóbarnává és barázdálttá válik, rajta sok duzzanat található. 45 mm-es gömb alakú terméságazatai (1-2/kocsány) a nyugati platánéhoz hasonlók. A 'Suttneri' egy élénken fehértarka, de nagyon ritka változat.

Á

281

"

282

""

""

-

"

"'"

'I.~kt, ~

f

A ROZSAFELEK CSALADJABA TARTOZO FAK

A Rosaceae családba 3000 lágyszárú, fa és cserje tartozik; sokuk termése eheto.

Himalájai madárbirs

Cotoneaster frigidus

Himalája. 1824. Ritka. LEÍRÁSAjak Gyakran több elhajló törzset és szárnos függoleges hajtást nevel; néha egy 15 m-re növo robusztus fa. Kéreg Világos (oz)barnásszürke; durván pikkelyes. Levelek Laposak, ép széluek, 6-12 cmesek, a tél elején hullanak le; ezüstös fonákuk fiatalon surun nemezes, oszre ritka szorössé kopik; néhányuk tompa csÚcsán apró, lefelé hajló szálkás fog található. Virágok Fehérek: az 5 cm átméroju fürtök nyár elején nyílnak. Termés A mélyvörös, 7 mm-es csontáraImák tavaszig a fán maradnak. EGYÉBFAJOK A C. x watereri az örökzöld C. henryanus és a C. salicifolius (szürke törzsük sima) hibridjeinek sokaságát öleli fel; leveleik erezete bemélyedo, szélük lefelé hajló. A legnagyobb levelei (13 cm-esek) a C. 'Cornubiá' -nak vannak (gyakori; néha a C. frigidushoz sorolják); ezek oszi lehullásukkor csaknem kopaszok; csontáraImái a himalájai madárbirs terméseinél kicsit nagyobbak (1 cm-esek) és élénkebb vérvörös színuek. A C. 'Exburíensis' tennései citromsárgák, a C. 'Rothschildianum' -é borostyánsárgák; kísebbek és többékevésbé örökzöld leveleik fonáka molyhos marad.

Japán naspolya

Eriobotrya japonica

i

Kina. ] 787. A Mediterráneumban gyakori. Magyarországon csak nagyon enyhe mikroklímájÚ helyen télálJó. LEÍRÁSAjak Gömbölyu, gyakran lapos és bokros; felületét aránytalanul nagy, sötétzöld, petyhüdt örökzöld (30 x 12 cm-es, idos korban kisebb) levelek borítják. Kéreg Feketés színu; idos korban ritkásan

suru fürtökben nyíló virágok

HIMALÁJAI

KíNAI

repedezett. Levelek Fényesek; erezetük bemélyedo; fonákuk bézsszínu-nemezes; szélük durván fogazott. Virágok Fahéjas vaníliaillatÚak, krémszínuek: IS cmes fürtökben osztol tavaszig nyílnak. Édes, sárga, körte alakÚ, 4 cm-es termései a következo nyáron érnek.

Borlevelu korallberkenye Photinia serratifolia

i

(P. serrulata) Kína és Tajvan. 1804. Igen szórványosan, Nyugat-Európa enyhébb klímájÚ területeinek kertjei ben fordul elo. Magyarországon csak védett mikroklímában télálló. LEÍRÁSAjak Egy 15 m-re megnövo, a felületén surun lombos örökzöld kÚp. Kéreg Szürke, sima; idos korára vöröses lemezekben (gyengén) hámló. Levelek Nagyok (20 cm-esek), borszeruek; nagyon finoman fogazottak; fonákukon a foér kezdetben fehér-szorös, késobb lekopaszodik. Kihajtáskor ragyogó barnásvörösek. Virágok 15 cm-es fehér, galagonyailJatÚ fürtjei tavasszal az élénk színu levelek között nyílnak; beloli.\k 6 mm-es piros csontáraImák fejlodnek.

Kinaikorallberkenye

Photinia beauverdiana

Ny-Kína. 1908. Ritka; gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁS Ajak Ritka ágrendszeru, elegáns, 12 m-re megnövo, boltozatos koronájÚ. Kéreg Világosszürke, sima. Levelek Fényesek és kopaszok, de vékonyak és lehullóak; szélükön apró fogak találhatók; 12 x 4 cmesek (de a gyakoribb var. notabilis esetében 9 cm szélesek); erezetük a levéllemezbe süllyed. Virágok 10 cm széles fehér fürtökben nyílnak; belolük ritkán álló galagonyaszeru piros csontárak fejlodnek.

\.< .•-'"

~.

,.. •• i

MADÁRBIRS

A

: KORALLBERKENYE

RÓZSAFÉLÉK

CSALÁDJÁBA

TARTOZÓ

FÁK

283

284

GALAGONYÁK

GALAGONYAK

EGYBIBÉS

Megfigyelendo Levelek: Milyen alakúak? Színük/fonákuk szorös-e? Virágok: Hány és milyen színu porto kkal rendelkeznek? Hány bibeszál található bennük? Termés: Mekkora? Hány mag található benne?

Kulcsfontosságú fajok

l'

Egybibés galagonya (lentebb): levelei mélyen karéjosak. Gyapjas galagonya (288. o.): levelei sekélyen karéjosak. Szilvalevelu galagonya (288. o.): levelei tagolatlanok.

Egybibés galagonya

Crataegus monogyna

Európától (beleértve Nagy-Britanniát és Írországot) Afganisztánig. A legtöbb erdoszegély uralkodó növényfaja; a sivár homoktalajok kivételével mindenhol tömeges. LEíRÁSAlak Merev, suru, ágas-bogas korona, 15 mre megno. Sokáig élhet. Kéreg Barna; sekély, gyakran spirális pikkelyes bordákra tagolódik. Hajtás/vesszo Fényes zöld es- vagy vörösesbarnák; rajtuk sok 1-2 cm-es rózsaszeru tövis található. (A többi 'szúrós' fának csak az oldalhajtások csúcsán vannak 'tövisei'; a galagonyákra ez is jellemzo.) Levelek 6 cm-esek; fogazott csúcsú karéjai legalább a féllemez feléig érnek; az oldalerek kifelé hajlanak; a fonáki érzugokban szorösek. Virágok Fehérek (elnyíláskor ritkán pirosak); 1 bibeszálúak. Termés A 'galagonyabogyókban' 1 mag található. OSSZEHASONLÍTÁSKétbibés galagonya (lentebb). A keleti és a varádicslevelu galagonya (286. o.): leveleik szorösek. Crataegus pinnatifida var. major (286. o.): levelei 15 cm-esek. VÁLTOZATOKA 'Fastigiata' ritka: majdnem annyira

ellenálló, mint bármelyik utcafa, de nem elég szép. A 'Pink May' virágai pompás rózsaszínuek, de sokkal ritkább a kétbibés galagonya piros virágú fajtáinál. (A 'Paul's Scarlet' -et Angliában a laikusok 'Pink May' -nek hívják.)

Kétbibés galagonya

GALAGONYA kéreg

A galagonyák (több mint 200 faj) kistermetu, általában tövisesfák!cserjék.

Crataegus laevigata

(C. oxyacantha; C. oxyacanthoides) Európa, beleértve D-/Közép-Angliát. Magyarországon is oshonos, fajtáit széles körben ültetik. LEÍRÁSAlak A természetben bokros, de egyes parkba ültetett fatermetu egyedei olyan nagyok, mint az egybibés galagonya. Levelek Sötétzöld ek, kissé fényesek és karéjaik a féllemez felénél kisebbek; Csaknem kopaszok; oldalereik egyenesek vagy felhajlóak. Virágok 2-3 bibeszálúak. Termés Galagonyabogyóikban 2-3 - a hibrid galagonyával (C. x media: éppoly széles körben elterjedt, mint a kétbibés galagonya) alkotott hibridje esetében 1-3 - mag található. A természetben élo fák egy részének (f. rosea) virágai kinyílva rózsaszín ek. ÖSSZEHASONLíTÁS Egybibés galagonya (fentebb): a különbségek kihangsúlyozottak. C. x grignonensis (290. o.). VÁLTOZATOKSokuk valószínuleg a C. x media leszármazottja (levelei legalább a féllemez feléig karéjosak). A (nálunk ritkább) 'Punicea Flore Plena' lilás rózsaszín virágai teltek; egyes fák a 'Paul's Scarlet' -bol (az elobbi régi fajtának egy mutációja; 1858: telt karmazsinvörös virágai az elnyíláskor belül fehérek) alakulhattak vissza (remutáltak). A (ritka) 'Masekii' telt virágai lágy rózsaszínek. A 'Plena Alba' virágai telt fehérek (elnyílva rózsaszín ek; szórványos). Az (igen szórványos) 'Punicea' fehér közepu szimpla virágaiban asziromleveleik karmazsinvörösek; ehhez hasonló a 'Crimson Gold'.

sokat ültetett

'PAUL'S eRA TAEGUS LA EVIGATA 'PAUL'S

SCARLET'

SCARLET'

285

286

GALAGONYÁK

GALAGONYÁK

CRATAEGUS

Crataegus pinnatifida var. major É-Kína. Kb.1880. Ritka, gyujteményes kertekben fordulelo. LEÍRÁSAlak Formás, 10 m-re no meg; ritkán tövises. Kéreg Pikkelyes, narancssárgás/sárgás árnyalatú; néha barna és négyszögletesen repedezett. Levelek Alakjuk nagymértékben hasonlit az egybibés galagonya leveleinek alakjához, de sötétzöld ek és nagyméretuk (15 cm-esek); az erek mentén kissé szorözöttek. (A ritkább alapfaj levelei kisebbek, kicsit szorösebbek és mélyebben karéjozottak.) Virágok Mutatósak. Termés 20 mm-es, mélyvörös, benne 3-4 mag található, csúcsa bemélyedo. Keleti galagonya

Crataegus laciniata

(C. orientalis) DK-Európa, Szicília, Spanyolország. 1810. Gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁS Alak Alacsony termetu, festoi szépségu: görbe ágai alig tövisesek. Kéreg Durván pikkelyes; gyakran narancsos árnyalatú. Hajtás/vesszo Fiatalon molyhosak. Levelek Az egybibés galagonya leveleinél sokkalta keskenyebben és mélyebben karéjosak; válluk nyélbekeskenyedo; a levéllemez mindkét oldala apró szoröktol sötét szürkészöld (vö. varádicslevelu galagonya). Virágok Nyár elején nyílnak. Tennés Elénk téglavörös galagonyabogyói nagyok (18 mmesek); bennük 5 mag található. EGYÉBFAJOK A következo - ültetve csak gyujteményes kertekben eloforduló - európai fajok is szorös, élesen karéjos levelekkel rendelkeznek. Az azaról galagonya, a C. azarolus (a mediterrán területeken, keletre 1rállig él) egy tövisesebb fa kevésbé szorös levelekkel; alakja az egybibés galagonyáéhoz áll közelebb. Termései sárgák és 22 mm szélesek. C. heldreichii (Albánia, Görögország és Kréta hegyvidékei): az azaról galagonyától annyiban tér el, hogy terméseiben csupán 1-3 cson tál' fejlodik. C. schraderiana (É-Görögország hegyvidéke; Krimfélsziget): az azaról galagonyától a 2-4 csontárt tar-

PUNCTATA

287

F AUREA

talmazó fakó sötétvörös galagonyabogyói különböztetikmeg. A magyar galagonya, a C. nigra (a Duna völgye, nálunk is oshonos) sötétzöld, sekélyen karéjos, mindkét oldalukon szorös (vö. gyapjas galagonya, 288. o. és vérpiros galagonya, lentebb) levelei meglehetosen nagyok (4-8 cm-esek); fekete terméseiben 4-5 csontál' található. Varádicslevelu

galagonya

Crataegus tanacetifolia

Kis-Ázsiától Szíriáig. 1789. Meglehetosen ritka. LEÍRÁSA keleti galagonyától (fentebb) való eltérések a következok: Kéreg Gyakran körteszeru, fekete, szögletesen repedezett. Levelek Szürke-molyhosak; fo fogai apró, rücskös mirigyekben végzodnek. Termés Sárgás, 22 mm-es galagonyabogyói (bennük 5 maggal) almaízuek (vö. azaról galagonya, fentebb). EGYÉBFAJOK A C. x dippeliana feltételezhetoen a Crataegus punctatával alkotott, néhány gyujteményes parkban eloforduló hibridje: egy festoi szépségu fa, melynek ágai rendkivül görbék és sötétszürke kérgén gyakran egymásba fonódó bordák alakulnak ki. 8 cm-es levelei felül oszre csaknem kopaszok; karéjai a féllemez felénél kisebbek és a gyenge hajtásokon ritkán karéjosak; 15 mm-es termései fakópirosak.

Crataegus punctata Keleti É-Amerika. 1746. Ritka, gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Eros növekedésu és szép; 12 m-re no meg; terebélyes ágemeletes koronával; tövisei 7 cmesek. Kéreg Narancsbarna; pikkelyes. Levelek Válluk elkeskenyedo, alig karéjosak; párhuzamos erezetük besüllyedo; felül fénytelenek és gyorsan, szinte teljesen lekopaszodnak; fonákuk finom an szorözött. Virágok Tömegesen hozza ellenállhatatlanul illatos ernyos fürtjeit. Termés 20 mm-es ovális galagonyabogyóiban 5 mag található; fakópirosak (a f. aurea esetében sárgák) és világos pontokkal pettyezettek.

* = .C x

DIPPELlANA'

(LÁSD FENTEBBI

288

GALAGONYÁK (AMERIKA)

GALAGONYÁK

SZILVALEVElU

Gyapjas galagonya

Crataegus mollis

;>

K-USA. A keleti É-Amerikából származó hasonló megjelenésu galagonyák óriási csoportjának egy képviseloje; egyes fajtái(k) ritkán gyujteményes kertekben fordulnak elo. E fajok zömét egymástól csak virágzáskor lehet elkülöníteni. LEÍRÁSAlak Ágas-bogas és ritkán tövises; néha bokros, de gyakran rendelkezik egy vastagabb törzzsel. Kéreg Szürkésbarna; meglehetosen pikkelyes. Levelek Nagyok (12 cm-esek) és ritkán állnak; fakó világoszöldek; fonákuk puhán gyapjas, fejszínük inkább érdesen szorözöU; válluk lekerekített/szív alakú. Virágok Kocsányuk nagyon molyhos; bennük kb. 20 világossárga portokú porzószál található. Termés A 25 mm hosszú, piros, molyhos galagonyabogyókban 4-5 mag található. ÖSSZEHASONLÍTÁSMagyar és vérvörös galagonya: (286. o.). Széleslevelu berkenye (296. o.): vastagabb leveleinek fonáka szürke-molyhos. Jünnani díszalma (308. o.); firenzei díszalma (312. o.); török mogyoró (198. o.). EGYÉB FAJOK A gyujteményes kertekben néha elofordulnak a következo hasonlóan nagylevelu rokonai. A C. submollis virágaiban 10 porzószál található. A C. coccineoides sárgászöld, csaknem kopasz leveleinek válla lekerekített/szív alakú. Virágaiban 20 piros portokú porzószál található (vö. C. chrysocarpa); 15 mm-es termése élénkpiros. A gyakoribb, erosebb növekedésu fajok egyike a C. chrysocarpa. Nyélbefutó levelei fényesek és kopaszok (leszámítva a fonáki erezet és a fiatallevéllemez felso oldalát). A (szorös kocsányú) virágokban 10 világossárga portokú porzószál található; a (piros/sárgás) galagonyabogyók csupán 12 mm hosszúak. A C. pedicellata levelei felül meglehetosen érdesek, fonákuk kopasz, széles ékvállúak. A (csupán kissé szorös kocsányú) virágaiban 10 világos rózsasZÍn portokú porzószál fejlodik; inkább körte formájú SZILVALEVElU

GALAGONYA

(AMERIKAI

289

GALAGONYA kéreg

élénk skarlátvörös termései 18 mm hosszúak. Virágtalan állapotban a C. chrysocarpátólleveleinek finoman érdes felso fele különbözteti meg. A C. ellwangeriana nyélbefutó levelei felül finoman érdesek és fonákuk puhán szorözött. Virágaiban 10 világos rózsasZÍn portokú porzószál található; a C. peditellataéhoz hasonló termései nagyon mutatósak. (A C. submollistól elkeskenyedo levélválla és rózsaszín portokjai különböztetik meg.)

Szilvalevelu galagonya Crataegus persimilis 'Prunifolia'

;>

(C. prunifolia) Ez egy másik észak-amerikai galagonya szelekciója 1797-bol: fényes ovális levelei osszel ragyogó narancs vörösre sZÍnezodnek. Nálunk ritka, angliai parkokban, utcákon és kertekben gyakori. LEÍRÁsAlak 9 m-re megnövo, széles és ágas-bogasan boltozatos. Kéreg Nagyon pikkelyes, gyakran spirálisan ájjó bordákra tagolódik. Hajtás/vesszo Kopaszok, a tövisek 2 cm-esek. Levelek 8 cm-esek, sohasem karéjosak; fényesek, de fonákuk a foér mentén finoman szorözött. Termés Az oszi látvány( osság)hoz (rövid ideig) hozzájárulnak a 15 mm-es sötétvörös galagonyabogyók.

Sarkantyús galagonya

eRA TAEGUS ELL WANGERIANA

Crataegus crus-galli

É-Amerika északkeleti része. 1691. Jelenleg ritka. LEÍRÁSAlak Ez egy 8 cm hosszú, vörös, koktélkevero pálcához hasonló tövisekkel rendelkezo szúrós, alacsony termetu fa vagy cserje. Kéreg Szürkés és csak finoman repedezett. Hajtás/vesszo Kopaszok. Levelek Kihajtásuktól fogva teljesen kopaszok és nagyon fényesek; keskenyek, 8 cm hosszúak; osszel narancssárgák. Virágok Kocsányuk szortelen. Termés 1 cmes sötétvörös galagonyabogyók; egész télen át a fán maradnak. ÖSSZEHASONLÍTÁS Fényeslevelu galagonya (290. o.). SARKANTYÚS

GALAGONYA

SARKANTYÚS

GALAGONYA

290

A HIBRID GALAGONYÁKTÓL A BIRSIG

Fényeslevelu galagonya Crataegus

X

lavallei 'Carrierei'

(C. x carrierei) Valószinuleg a sarkantyús galagonya és a Mexikóból származó félörökzöld C. stipulacea hibridje; 1880. Parkokban szórványos. LEÍRÁSAlak 12 m-re no meg. Kéreg Szürke, nagyon pikkelyes. Hajtás/vesszo Hosszú szorökkel fedettek, de töviseik ritkák. Levelek Hosszúak (J O cm -esek; szélük az alsó 1/3-ukon ép), fényesek, sötétzöld színuek; felszínük gyéren merev-szorös, fonákuk pelyhes; késon fakadnak, majd szinte örökzöldeknek tunnek, amíg a tél elején zölden le nem hullnak. Virágok Feltunoek, pelyhes kocsányon nyár elején nyílnak. Termés 18 mm-es, fakó skarlátvörös termései tavaszig a fán maradnak. EGYÉn FAJOK A C. x grignonensis a C. stipulacea egy másik meglehetosen ritka hibridje (kb. 1873) sokkalta felfelé törobb és szabálytalanabb. Hajtásai kopaszok, sokkal rövidebb (6 cm-es) levelei világosabbak.

Nagyvirágú

galagonyanaspolya X Crataemespilus grandiflora

A naspolya és valószínuleg a kétbibés galagonya hosszú ideje ismert, de meglehetosen ritka hibridje. LEíRÁSAlak Festoi szépségu; lapított koronáj ú; 10m magasra no meg. Kéreg Barna, nagyon pikkelyes. Hajtás/vesszo Szorösek. Levelek Hosszúak (ll cmesek) és keskenyek; a levéllemez mindkét oldala fakó sötétzöld és nagyon szorös; szélük fogazott és a csúcsuk felé változóan karéjosak. Virágok 3 cm-esek, a nyár elején nyílnak, 2-esével/3-asával állnak. Termés 2 cm-es, a naspolyára jellemzo széles, maradó csészelevelekkel és a galagonya lisztes ízével. EGYÉnFAJOK A nasgonya, a Crataegomespilus dardarii a naspolya és az egybibés galagonya kimérája, melyet 1895 körül a Metzhez közeli Bronvaux-ban, egy kertben lévo oltott naspolyán találtak. A (sajátos

c

A

GALAGDNYÁKTÓL

BIRS

csipkés) levelei kisebbek a nagyvirágú galagonyanaspolya leveleinél; ernyos fürtvirágzata legfeljebb 12 virágból áll; termései inkább naspolyaszeruek, de csoportosan fejlodnek. A (bronvaux-i fa egy másik ágából származó) 'Jules d'Asnieres' rövid, fakó, karéjosleveleivel és 12mm-es barna terméseivel közelebb áll a galagonyához.

Naspolya

HIBRID

NASPOLYA

Mespilus germanica

DK-Európától Jránig; hosszú ideje ültetik Magyarországon; idos kertekben szórványosan elofordul. Gyakran birsre és néha körtére oltják. LEÍRÁSAlak Alacsony termetu, ágai összevissza állnak; tövises. (A régi gyümölcstermo fajtái tövistelenek.) Kéreg Szürkésbarna; hosszú, téglalap alakú lapokban hámló. Hajtás/vesszo Fiatalon surun fehér-szorösek; rajtuk feltuno világosszürke lenticellák találhatók. Levelek 15 cm-esek, nyelük 5 mm-es, szélük ép; fakó színuek és ráncosak; fonákuk surun szorös. Virágok Fehérek, 6 cm-esek. Termés Magyarországon az 5 cm-es - félig körte, félig datolya ízu - naspolyák csak (teljesen utóéretten, "szotyósodva") azután fogyaszthatók, miután késo osszel megcsípte oket a dér. Birs

Cydonia oblonga

(Pyrus cydonia) Hosszú ideje termesztett gyümölcstermo növényünk (valószinuleg Ny-Ázsiából származik). Jelenleg igen szórványos (de szárnos körte alanyául szolgál). LEÍRÁS Alak Alacsony termetu; gyakran bokros. Kéreg Szürke, sima, késobb néhány nagy, vékony, barna pikkely alakul ki rajta. Levelek Szélesek, la cm hosszúak, ép szélu ek; fonákuk fiatalon molyhos. Virágok Fehérek/rózsaszÍnuek, 5 cm-esek. Termés A birsaImák ellenállhatatlanul illatosak, de nyersen ehetetlenek.

x GRlGNONENSIS

FÉNYESLEVElU

GALAGONYA

NASPOLYA

A

BIRSIG

291

292

A LISZTES BERKENYE ÉS A BOGYÓKÖRTE

A

LISZTES

BERKENYE

LISZTES

A Sorbus nemzetségbe

Kéreg: Milyen! Rügyek: Szorösek, ragadósak-e! Levelek: Milyen az alakjuk! Szorös-e a fonákuk! Termés: Milyen színu! Mekkora! Hány magvuak!

;>

fajok

Lisztes berkenye (lentebb): ovális leveleinek fonáka fehéren molyhos. Égerlevelu berkenye (294. o.): oválís levelei gyorsan lekopaszodnak. Barkóca berkenye (296. o.): karéjos levelei gyorsan szinte teljesen lekopaszodnak. Sorbus thuringiaca 'Fastigiata' (298. o.): a levelek vállánál néhány (különálló) levélke található. Madárberkenye (300. o.): levelei teljes mértékben összetettek.

Lisztes berkenye

BERKENYE

100 egyszeru és összetett levelu fa és cserje tartozik.

Megfigyelendo

Kulcsfontosságú

ÉS

Sorbus aria

;>

0- és Közép-Európa (O-Anglíát és Galway megyét beleértve), Marokkó. A természetben helyenként meszes, lejtos hegyoldalakon gyakori; települések parkjaiban, közterületeken mindenhol szórványosan ültették. LEÍRÁS Alak Keskeny, boltozatos koronája merev, meredeken felfelé töro ágakból áll; 23 m-re no meg. A természetben élo egyedei gyakran többtörzsuek. Kéreg Szürke; sima, késobb sajátos repedések keletkeznek rajta. Hajtás/vesszo Fiatalon fehér-molyhosak, gyorsan lekopaszodnak; a napos felükön téglavörösek, az árnyékban szürkészöldek. Rügyek Kúposak, 15 mm hosszúak, barna és zöld rügypikkelyeik csúcsa szorös. Levelek 12 cm-esek, szabálytalanul fogazottak/kissé lekerekedo karéjúak; bennük 813 pár suru, párhuzamos ér fut; nyeleik vékonyak. Kihajtáskor magnóliabimbókhoz hasonlóan felállóak és ezüstösek; felszínük gyorsan lekopaszodik, de fonákuk elképesztoen fehér-molyhos marad. Virágok 7 cm széles sátorozó bugákban nyílnak. Termés 2 magvú fakó vörös terméseit gyorsan elfogyasztják a madarak. VÁLTOZATOKA tuzelhalással szemben eUenállóbb magyar fajtája a 'Favorit', felfelé töro, keskeny tojásdad koronájú. (Széles, de nem hosszú) leveleinek fonáka a nyár végéig megorzi világos lisztes szorözöttségét, emiatt a korona ezüstszürke árnyalatú; termései félérett állapotukig szürke-molyhosak (lisztesek). 20 m magasra növo, Angliában gyakori klónok egy csoportja a 'Majestica' COecaisneana'): hosszú (15 cm-es)/széles levelei felül sötétzöldek és fényesek, bennük legfeljebb 15 pár surun álló ér fut. EGYÉB FAJOKSzámos magyarországi kisfaj, melyek a

lisztes berkenye a S. aria, a déli berkenye a S. graeca és a barkócaberkenye a S. torminalis (296. o.) közötti átmeneti alakok a következok. A lisztes berkenyére hasonlít a bakonyi berkenye a S. bakonyensis, a balatoni berkenye a S. balatonica, a Rédl-berkenye a S. redliana (Bakony), a rövidkaréjú berkenye a S. pseudobakonyensis (Vértes), a vértesi berkenye S. pseudovertesensis, a Bartha-berkenye a S. barthae (Bakony), a Kárpáti-berkenye a S. karpatii (Vértes). A barkócaberkenyére hasonlít a Boros-berkenye a S. borosiana (Vértes), a Oégen-berkenye a S. degenii (Vértes), a keszthelyi berkenye a S. decipientiformis. A magyar kisfajok szelekciójával és termesztésbe vonásával Barabits Elemér foglalkozik Alsótekeresen.

Bogyókörte

x Sorbopyrus auricularis

A lisztes berkenye és a körte hibridjét 1619-ben, Bollwyllerben (Elzász) találták, azóta oltással szaporítják, de jelenleg csupán néhány gyujteményben fordul elo. LEÍRÁSAlak Meglehetosen mereven ovális, a nagy almaszeru rövidhajtások (spurok) miatt ágas-bogas. Nem termo állapotában legjobban a házi almá ra (306. o.) hasonlít. Kéreg Megközelítoleg szögletesen berepedezett. Levelek Az alma leveleinél keskenyebbek (9 x 5 cm-esek) és válluk néha szív alakú; fonákuk surun szürke-gyapjas. Virágok Az alma virágaihoz hasonlók: fehérek, bimbóban cseresznyepirosak. Termés Édes, piros, körte alakú, 3 cm-es. Az alapfajból az évszázadok során létrejött néhány magonc. Ezek közé tartozik a 'Malifolia', melynek levelei rövidebbek és szélesebbek; sárga termései nagyobbak (5 cm-esek).

BOGYÓKÖRTE virágai

csopor-

tosan álln~k

("'1

r~~~ *7.(

LISZTES

BERKENYE

A

BOGYÓKÖRTE

293

294

BERKENYÉK (ÁZSIA) SORBUS

50rbus vestita

Himalájai berkenye

(5. cuspidata) A Himalája. 1820. Gyujteményes kertekben elofordul (ezek egy része hibrid lehet). LEÍRÁSAlak 20 m magasra megno; rendkívül acélszürke. Kéreg A lisztes berkenye kérgénél egy picit érdesebb: papírszeru (lemezekben hámló) szürkésvörös barázdákra tagolódik. Hajtás/vesszo Vastagok, fehéren molyhosak. Rügyek Rózsaszínuek/zöldek, tompa csúcsúak. Levelek Hosszúak (20 cm-esek; vö. 50rbus thibetica 'John Mitchell', lentebb), változóan szélesek, vaskos nyeluek és vastagok, mégis csupán 612 érpárosak (vö. 5. croceocarpa, 296. o.), fonákuk fehér lapított szorzettel fedett. Virágok Galagonyaillatúak. Termés 20 mm-es, sárgás barna, 4-5 magvú és tél elején érik. EGYÉBFAJOK Valószínuleg a lisztes berkenyével alkotott és igen szórványos hibridje az S. 'Wilfrid Fox', melyet a Surreyi Winkworth Arborétum alapítójáról neveztek el. Kezdetben határozottan karcsú, 14 m-re no meg. Vaskos hajtásai hamar sötétbarnák lesznek; levelei hosszúkásak, a himalájai berkenye vaskos levélnyelét/foerét örökölték és ragyogóan nemezesek, 12-15 pár kissé befelé hajló oldalérrel rendelkeznek. 20 mm-es termései fakó narancsbarnák. A néhány gyujteményben eloforduló 5. hendlundii kifejlett egyedein 12-17 érpáros levelei a fonákon, az erek mentén narancssárga szorösek. Az 5. pallescens (Kína 1908; néhány gyujteményben elofordul; 20 m-re megno) 12 X 5 cm-es hegyes csúcsú, keskeny-hosszúkás leveleinek fonáka a fehér nemezes szorzet eJvékonyodásai miatt oszre szürkés zölddé válik; 10-13 érpárosak; termései 2-5 magvúak.

BERKENYÉK

(ÁZSIA)

HIMALÁJAI

BERKENYE

FOLGNERI

LEÍRÁS Alak Határozottan széles-boltozatos, vagy alaktalan. Kéreg Vörösesszürke; sekély, pikkelyes bordákra tagolódik. Hajtás/vesszo Egy éven keresztül fehér-molyhosak. Levelek Hatalmasak és szélesek, 20 x 17 cm-esek; fonákuk pelyhesen, de ragyogóan fehér-nemezes; felszínük feketészöld; nyeleik/foerük 3 mm vastag. A ritkán álló oldalerek közötti területet berácsozzák a hajszálerek. Termés 2-3 magvú (vö. a himalájai galagonya és az 5. hedlundii 4-5 magvú terméseivel, fentebb).

Sorbus folgneri Közép- és Nyugat-Kína. 1901. Néhány gyujteményben eloforduló gyönyöru fa, mely késo osszel ragyogó narancssárgára és karmazsinvörösre színezodik. LEÍRÁSAlak Kecses, 18 m-re megnövo; vékony ágai íveltek vagy csüngok. Levelek Csupán 9 x 4 cm-esek; általában mindkét végük elkeskenyedo (vö. 5. pallescens, fentebb); felül feketészöldek és ráncosak, fonákuk rendkívül ezüstös-nemezes. Termés 1 cm-es, piros as (a 'Lemon Drop' esetében sárga); csészelevelei lehullóak.

Égerlevelu berkenye

50rbus alnifolia 1>

K-Ázsia. 1892. Egy ritka, de nagyon elegáns, rejtélyes fa. LEÍRÁS Alak Kissé boltozatos; 17 m-re megnövo. Kéreg Szürke, sima. Hajtás/vesszo Vékonyak, fiatalon fehér-molyhosak. Rügyek 6 mm-esek, rozsdabarnák. Levelek Kicsik (4-8 cm-esek), vékonyak és hullámos szélu ek; suru párhuzamos ereik a levéllemezbe süllyedok; hosszúkásak, finoman és hegyesen

Sorb us thibetica 'John Mitchell' (50rbus 'Mitchellii') Egy nagyon ritka himalájai/ nyugat-kínai berkenye mára Angliában gyakorivá vált fajtája. Nálunk ritka.

ÉGERLEVElU

BERKENYE

kétszeresenlekopaszodik. fogazottak vagy kissé karéjosak; fonákuk gyorsan Osszel skarlátvörösek és narancssárgák. Virágok Az üde zöld fiatal levelek között feltunoek. Termés Laza, karmazsinvörös/cseresznyepiros csomókban fejlodnek; a csésze levelek lehullóak.

SORBUS

THIBETICA

'JOHN

MITCHELL'

295

296

BERKENYÉK

BERKENYÉK

BARKÓCA

Barkócaberkenye

Sorb us torminalis

l'

D- és Közép-Európa (beleértve Angliát, nálunk is oshonos), Algéria, a Kaukázus, Szíria. Kötött talajokon helyenként gyakori; Magyarországon régen parkokba szélesebb körben ültették. LEÍRÁSAlak Egy nagytermetu (28 m-re megnövo) fa; vastag, görbe vázágain egyenes ágak fejlodnek. Kéreg Szürke, késobb feketésbarna, suru hosszúkás lemezekben hámló. Hajtás/vesszo Fénylo szürkésbarnák, hamar lekopaszodnak. Rügyek Zöldek, gömbölydedek, borsószeruek. Levelek Csak a firenzei díszalmáéhoz (312. o.) hasonlítanak, de nagyobbak és karéj aik hegyesebbek; fonákuk fénylo és rövid ido alatt csak az erek mentén szorös. Néha juharnak nézik, de váltakozó állású levelei nem tenyeresen karéjosak. Osszel gyákran egzotikusan élénk vörösre színezodnek. Virágok Feltuno krémszínu sátorvirágzatai a tavasz végén nyílnák. Termés A barna 1 cm-es almácskái túléretten datolyaízuek és belolük Angliában egyes helyeken alkoholos italt erjesztenek. ÖSSZEHASONLÍTÁSGyapjas galagonya (288. o.); török mogyoró (198. o.); Alnus glutinosa 'Laciniata' (190. o.). Háromkaréjú vadalma (312. o.): megjelenése hasonló. Télen nagyon hasonlít a házi berkenyére (298. o.). Vadkörte (316. o.): ágas-bogasabb; kérge surubben szögletesen repedezett.

Széleslevelu berkenye

50rbus

latifolia

Ez valószinuleg a barkóca berkenye egy hibridje és a természetben csák Franciaországban fordul elo, de a mikrofajok e csoportjából az Egyesült Királyságban ezt ültetik a legszélesebb körben. Magyarországon ritka. LEÍRÁSAlak Széles; eros ágai vízszintesen állnak; 20 m-re megno. Kéreg Vörösesszürke; széles, papír-

S DEVON/EN5/S

S.

297

BERKENYE

szeruen hámló bordákra tagolódik. Levelek Fényesek, fonákuk fakó zöldesszürke-molyhos; válluk széles ék alakú, és szélességük csaknem a hosszukkal azonos; a ritkán álló foerek kicsi, de egyenletes háromszög alakú karéjokhoz futnak. Termés Fakó vörösbarna, 12 mm-es. ÖSSZEHASONLÍTÁS Svéd berkenye (298. o.): karéjai lekerekedok. Lisztes berkenye (292. o.): levelei kevésbé karéjosak, fonákuk ragyogó fehér; szürke kérge símább; erei egymáshoz közelebb állnak. EGYÉBFAJOKNagy- Britanniában és Írországban számOS hasonló, vadon élo (csak néhány arborétumba ültetett) kisfaj no meg faméretuvé: Devonban, K-Cornwallban és DK-Írországban helyenként gyakori a S. devoniensis, levelei egy kicsit keskenyebbek és kisebbek (9 x 6 cm-esek) AS. bristoliensis (a Bristolhoz közeli Leigh Woods és Clifton Down) alacsony tennetu: levelei mindössze 5 x 9 cm-esek, fonákuk fehérebb, ékvállúak, ereik a tompa csúcsuk felé surubben állnák; termése élénk narancssárga. A néhány angliai városi parkban megtalálható, nagyobb narancssárga termésekkel és keskeny, de hosszabb fakó nemezes levelekkel rendelkezo fák valószinuleg az S. decipiens egyedei, melyet egyesek a lisztes és a barkócaberkenye kontinentális hibridjének, míg mások egy német (burgbergi) kisfajnak tartanak. A S. subcuneata (Exmoor szikláin) keskeny leveleinek a válla szintén elkeskenyedo, de termései barnábbak. Az S. x vagensis a lisztes és a barkócaberkenye egy hasonló, terméketlen, széles levelu hibridje. AS. croceocarpa (S. 'Theophrasta') ritka parkfa; széles levelei ritkán karéjosak (kérge érdesebb, koronája sötétebb, kerekded ebb levelei a lisztes berkenyénél kevesebb érrel rendelkeznek); termése leginkább a széleslevelu berkenye termésére hasonlít.

BRISTOL/ENS/5

SORBUSx

VAGENSIS

oldalerei

egymástól

nagyon távol állnak fiatal

fa kérge

BARKÓ CA BERKENYE

298

BERKENYÉK

Svéd berkenye

Sorbus intermedia

BERKENYÉK

?

(5. scandica) A Keleti-tenger melletti területeken él; Magyarországon is hosszú ideje Ültetik, és magról szaporítva egyöntetu növényeket kapunk. Angliában tömeges: szívós utcafa. LEÍRÁSAlak Szétálló görbe ágakból álló széles tojásdad koronáj ú; 20 m-re no meg. Kéreg Szürke, túlnyomórészt sima marad. Levelek Kocsányos tölgyalakúak (de a fogazott, lekerekedo karéjok között nagyon keskeny a bemélyedés), fonákuk szürkemolyhos; 6-9 pár ér fut bennük. Virágok Rendkívül mutatós krémfehér bogernyokben nyílnak. Termés Skarlátpiros almácskái hamar lehullnak, vagy a madarak táplálékául válnak. EGYÉBFAJOK Néhány gyujteményben elofordul az S. mougeotti (a PireneusoktóI Ausztriáig): levelein több kis, surun álló, lekerekedo karéj található; ezek a korona belsejében gyakran ép széluek; 10-12 érpárosak. A DNy-Anglia, Wales, Kerry megye mészköves területeirol származó S. anglica egy hasonló, de bokros kisfaj (egyes botanikus kertekben élo egyedei faméretuek). Az S. austriaca (Ausztriától a Balkánfélszigetig) levélfonáka fehérebb. A S. arranensis (ÉArran; bokros) levélalap feloli karéjai sokkal mélyebbek.

Sorbus thuringiaca 'Fastigiata'

?

A madárberkenye és a lisztes berkenye természetes (terméketlen) hibridjei ritkán fordulnak elo; ez a (18. század végétol ültetett) tojásdad koronájú fajta, jelenleg utcafának ültetik. LEÍRÁSAlak Surun felfelé töro ágakból álló szabályos tojás; 18 m-re no meg. Kéreg Szürke, sima. Levelek Fonákuk szÜrke-molyhos; az erosebb hajtásokon 24 (a ritka 'Decurrens' fajta esetében legfeljebb 14) SORBUS THURINGIACA 'FASTIGIATA'

HÁZI

szabadon álló levélkével rendelkezik. Termés Pirosak, 10-15-ös csomókban állnak. EGYÉB FAJOK A D-Skandináviából származó finn berkenye, a S. hybrida (5. fennica; a madárberkenye és a sziklai berkenye stabil hibridjeinek egy csoportja) néhány angliai kert/utca rövidebb levelekkel rendelkezo terebélyes fája. A S. pseudofennica ennek a csoportnak egy Arranban oshonos mikrofaja, mely kizárólag a sziget északi részein él. Az 5. meinichii (Ny-Norvégia) 4-6 szabadon álló levélkepárral rendelkezik.

BERKENYE

kéreg

Sorbus domestica

Házi berkenye

(Comlus domestica) D-Európától a Kaukázusig; ÉAfrika. A házi berkenye oshonosságát Nagy-Britanniában egészen addig vitatták, míg 1984-ben a Cardiffhez közeli sziklákon meg nem találták a feltehetoen 1000 éves kiszáradt példányait. Egy 1678ból származó rejtélyes egyedét a Wyre erdoben 184 évvel késobb végül egy csavargó gyújtotta fel. Mint Ültetett parkfa igen szórványos. LEÍRÁSAlak 20 m-re no meg; elofordul, hogy nagytermetu, de .ugyanakkor kecsesen boltozatos. Sötétzöld koronája ernyedt levelekbol áll. Kéreg Feketés barna; határozottan hálózatos, szögletesen berepedezo bordákra tagolódik. Hajtás/vesszo, Rügyek A barkóca berkenye (296. o.) hasonló részeivel megegyezok. Levelek A madárberkenye (300. o.) leveleihez hasonlók, de kicsit nagyobbak, fonákuk puhán molyhos. Virágok Krémszínuek; késo tavasszal nagy bogernyokben nyílnak. Termés 3 cm-es, zöldesbarna; egyes fák esetében (f. pomifera) alma-, másoknál (f. pyrifera) körte alakú; túléretten eheto. Változatai hasonlóképpen ritkák és magoncaik között mindkét alak megtalálható.

SVÉD

BERKENYE

HÁZIBERKENYE

299

300

BERKENYÉK --- --------------------------------------

8 E R KEN

Y

É

K

301

MADÁRBERKENYE

Madárberkenye

Sorbus aucuparia ~

Európa (beleértve Nagy-Britanniát és Írországot), ÉAmerika, Kis-Ázsia. Magyarországon is a hegyvidéki párás, huvös erdokben fordul elo. Mindenfelé utcákba, parkokba ültetik. LEÍRÁSAlak Kezdetben szabálytalan és nyitott kÚp alakÚ; ágai mindig rendesen felfelé törok. Kivételes esetben 25 m magasra megno. Kéreg Sima és ezüstszürke; vízszintesen sötét paraszemölcsök miatt csíkozott; idos korban ritkán érdes. Hajtás/vesszo Vörösesszürkék; gyorsan lekopaszodnak. Rügyek 15 mm-esek: a vörös, nem ragadós rügypikkelyeket hosszÚ szürke szorök szegélyezik - néhány nagy pók kÚp alakÚ potrohához hasonlóak. Levelek Jellegzetesen 15, kissé téglalap alakÚ, néha sárgás levélkékbol állnak, melynek mindegyike 5 cm hosszÚ és fogazott, kivéve az alapjuk feloli 1-2 cm-ti a fonákukat borító suru szorzet általában nyána lehullik. Összel narancssárgára színezodnek - északon a legszebbek. A csemeték levélkéi mélyen fogazottak/karéjosak lehetnek (vö. Sorbus aucuparia 'Aspleniifolia', lentebb). Virágok A tavasz végén nagy, lapos, krémfehér sátorvirágzatban nyílnak. Termés Skarlátvörös, Icm-es almácskáit hamar elfogyasztják a madarak. ÖSSZEHASONLÍTÁSMás összetett levelu berkenye: egy sor további - nagy kertekben eloforduló - ázsiai fajjal együtt ez egy rendkívüli díszértéku csoport, melyek termései sokszínuek lehetnek. A legtöbb madárberkenyét meglehetosen hosszÚkás, sötétzöld fénytelen leveleik különböztetik meg. VÁLTOZATOKSzárnos keskenyen felfelé töro szelekciója közül a 'Fastigiata' a leggyakoribb - formás, kÚpos, egyenes törzsu, gazdagon virágzó fa meglehetosen mélyen fogazott levelekkel. Eléggé gyakori a 'Beissneri' (1899): kistermetu, egyenesen felfelé töro növény sárgászöld levélkékkel, MADÁRBERKENYE

melyek néha egyenetlenül karéjosak (vö. S. aucuparia 'Aspleniifolia'); kérge figyelemre méltó fakó rózsaszínes nedvesen fénylo, de az algák narancssárga megtelepedéseés viaszos, révén elhalványul. Oszi lombszíne sárga, termései édesebbek (vö. S. aucuparia 'Edulis'). Ritka változata az 'Aspleniifolia': kérge és habitusa normális, de a levélkéinek fonáka szorösebb, és azok (még kifejletten is) változóan és egyenetlenül karéjosak/kétszeresen fogazottak (vö. 'Chinese Lace', 302. o.). Egyenesen felfelé töro változata a 'Oirkensii': élénk sárga lombja a nyár folyamán lágy zöldre szÍnezodik. Ritka. Igen szórványos a sárgatermésu 'Fructo Luteo' ('Xanthocarpa'; 1893): tennései aranysárgák (vö. S. 'Joseph Rock', 304. o.). A Közép-Európában szelektált 'Edulis' ritkán álló keskeny levélkéi a fonákukon csaknem kopaszok és csak a felso felük fogazott. Skarlátvörös termései szokatlanul nagyok és ehetoek (savanykásak, de nem keseruek). Egy másik ízletes (nagy és sötétpiros) termésu fajtája a 'Rossica Major', melynél (a vöröses levélgerincen lévo) széles levélkék fonáka különösen szorös marad. AJnerikaiberkenye

Sorb us americana

Keleti É-Amerika. 1782. Nagyon ritka: gyujteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak A madárberkenyéhez (fentebb) hasonló; 10 m-re no meg. A különbségek a következok: Rügyek Vörösebbek, a rügypikkelyek kissé ragadósak (vö. keleti berkenye és Sargent-berkenye, 302. o.). Levelek A levélkék fonáka hamar lekopaszodik; gyakran kissé nagyobbak és kihegyezettebbek. Termés Élénkebb vörös.

oszlopos

alak

'DIRKENSII'

a

'BEISSNERI'

kérge

302

BERKENYÉK

(ÁZS_IA_)

BERKENYÉK

_ KELETI

Keleti berkenye

Sorbus commixta

Korea, Japán, Szachalin. Kb. 1890. Meglehetosen szórványos. LEÍRÁS Külso megjelenése és kérge a madárberkenyééhez (300. o.) nagyon hasonló. Rügyek Karmazsinvörösek (vagy zöldek és vörösek); változóan ragadósak. Levelek Meglehetosen sötét, fénylo zöldek; gyakran kissé felfelé állnak. A 7 cm -es levélkék a madárberkenye levélkéinél kihegyezettebbek; kopaszok, de néha a fonáki foerek mentén barnás-szorösek. Osszel bÍborszÍnure és karmazsinvörösre színezodnek. Virágok Egy héttel a madárberkenye után nyílnak; édes illatúak. Termés Élénk piros, nagy csomókban érik. VÁLTOZATOK (Kicsit gyakoribb) szelekciója az 'Embley': surun álló levélkéi kisebbek (5 cm-esek), keskenyebbek (vö. S. 'Joseph Rock', 304. o.); osszel skarlát-, késobb karmazsinvörös.

Sorb us

X

kewensis

A (17 m-re megnövo) ritka oltványok feltehetoen a madárberkenye, valamint az ÉNy-Kinából származó S. pohuashanensis és/vagy az S. esserteauana hibridje. LEíRÁSAlak Olyan, mint a madárberkenyéé. Levelek A gyakran kékeszöld levélkék kicsit nagyobbak, fonákuk, a mályvaszínu levélnyelek és a hajtások általában molyhosabbak; a pálhalevelek (apró legyezo alakú levelek; vö. Sargent -berkenye és Sorbus scalaris, 304. o.) több levélgerinc/virágzat alapjánál megmaradnak. Termés Élénkpiros. VÁLTOZATOKA 'Chinese Lace' egy kistermetu, egyenesen felfelé töro fajta, melynéllegalább a hajtáscsúesi levelek a S. a. 'Aspleniifolia' (300. o.) leveleinél még mélyebben és egyenetlenebbül karéjosak; ritka. Egyéb fajok Valószinuleg csak gyujteményekben fordul elo az S. esserteauana (beleértve az '5. conradiSORBUS

COMMIXTA 'EMBLEY'

BERKENYE

nae' -ként kitáblázott fákat) és az S. pohuashanensis: alacsonyabb termetuek, ágrendszerük ritka; kissé borszeru levélkéik nagyobbak, sötétzöldek; minden külso levél (és a virágzatok) nagy, fogazott pálhalevelekkel rendelkeznek; skarlátvörös (a S. esserteauana 'Flava' esetében sárga) termései nagy csomókban érnek.

Sorbus 'Ghose' Valószinuleg egy név nélküli, a K-Himalájából származó összetett levelu berkenye (KW 7746) és a madárberkenye hibridje (1960). Néhány gyujteményes kertben fordul elo. LEÍRÁSAlak Egy felfelé töro, suru lombú fa. Hajtás/vesszo Barna/fehér szoröktol molyhosak. Levelek Kihegyezett levélkéi eléggé nagyok (6 cm-esek); fénytelen sötétzöld ek és felso felük fogazott, fonákukon a barnásfehér molyhos szorzet oszig megmarad. Virágok A bogernyok alatt legyezo alakú fogazott pálhalevelek találhatók. Termés Rózsaszínes cseresznyepiros termés ei dús csomókban érnek.

Sargent -berkenye

Sorbus sargentiana

Ny-Szichuan. Kína. 1910. Még mindig meglehetosen ritka. LEíRÁSAlak Gyakran szabálytalanul bokros; 15 m-re megno. Hajtás/vesszo Vaskosak, sötétbarnák. Rügyek Nagyok, karmazsinvörösek és nagyon ragadósak. Levelek Alapjuknál félkör alakú pálhalevelek találhatók; 9-ll hosszú (13 cm-es),kihegyesedo, 2025 pár besüllyedo érrel rendelkezo levélkébol összetettek, melyek fonáka puhán szorözött; kihajtáskor sötétbarnák, majd osszel ragyogó aranysárgák és karmazsinvörösek. Termés Apró (6 mm-es), de élénk piros és 200-500 db-os csomókban érik.

SORBUS 'GHOSE'

SORBUS ESSERTEAUANA

SORBUS x KEWENSIS

(ÁZSIAI

303

BERKENYÉK

304

BERKENYÉK

(Á_ZS_I_A_)

Sorbus 'Joseph Rock' (S. rockii; Rock 23657) Ezt a klónt valószínuleg ÉNyJünnanban (Kína), a természetben találták; jelenleg ritkán - kertekben - fordul elo. LEÍRÁSAjak Felfelé törekvo, ágai kiszélesedok; 12 mre megno; kecses. Hajtás/vesszo Gyorsan lekopaszodnak. Levelek Kicsik (10-18 cm-esek); általában 19 kihegyezett, surun álló, 3-4 cm-es, üde zöld és meglehetosen fényes levélkébol összetettek. Termés Kankalinsárga (az árnyékos oldalon fehér), nagycsomókban érik - osszel a karmazsinvörös és bíborszín levelek között káprázatos. ÖSSZEHASONLÍTÁS S. commixta 'Embley' (302. o.): sötétebb levélkéi hosszabbak; termése piros.

Sorbus scalaris Ny-Sichuan (Kína). 1904. Ritka. LEÍRÁSAjak Széles és nyitott. Hajtás/vesszo Fiatalon molyhos-fehérek. Levelek Kicsik (20 cm-esek), alapjuknál félkör alakú pálhalevelekkel; legfeljebb 33 nagyon keskeny, surun - a létra fokaihoz hasonlóan - álló levélkébol összetettek; felül eléggé fénylo feketészöldek, fonákuk fehér szoröktol gyapjas; a levélkék lefelé görbülo széle csak a kihegyezett csúcsuk közelében fogazott. Kihajtáskor vörösbarnák, osszel aranysárgára és vörösre színezodnek. Termés Kicsi (6 mm-es), de hatalmas élénk piros csomókban érik.

Vilmorin-berkenye

_

kébol összetettek; ezek felül sötétzöldek, fonákuk szürkés; ráncosak és csaknem kopaszok; kihajtáskor világosbarnák, osszel mélyvörösre színezodnek. Termés 1 cm-es, sötét vörösesbarnás-rózsaszín, megérve rózsás-fehér.

Sorbus glabrescens JÜ,~nan, Kína. 1910. Ritka, gyujteményekben elo.

fordul

LEÍRÁSAjak Felfelé töro, boltozatos; 17 more no meg. Kéreg Szürkésbarna; enyhén parás bordákra tagolódik. Rügyek Zöldek, késobb vörösek. Levelek 11-17 eléggé tompa csúcsú, hamvas levélkébol összetettek, ezek csaknem csupasz fonáka apró viaszos mirigyektol ezüstszürke; csak a felso felükön fogazottak (vö.5. aucuparia 'Edulis', 300. o.). Kihajtáskor bronzvörösek, osszel sápadt rózsaszínre és vörösre színezodnek. Virágok Laza, krém fehér bogernyokben nyílnak. Termés Fehér, rózsás árnyalatú. EGYÉBFAJOKHasonlóan széles körben elterjedt az 5. oligodonta (szintén Jünnanból származik és gyakran 5. hupehensis var. obtusa vagy 5. pseudohupehensis néven ültetik): karcsú, ritka koronája vékony hajtásokból áll (ritkán 15 m magas); nagyon hamvas leveleinek csúcsi levélkéje a legnagyobb és tennései a klónja(i) - 'Rufus'/'Rosea' - esetében hosszantartóan élénk magenta színuek.

Sorbus cashmiriana

Sorbus vilmorinii

(5. vilmoriniana) Jünnan (Kína). 1904. Ez egy rendkívül kecses, páfrányszeru levelekkel rendelkezo berkenye; ritka. LEÍRÁSAjak Egy mesterségesen nevelt törzzsel rendelkezo széles fa vagy bokor. Hajtás/vesszo Fiatalon rozsdavörös szorökkel fedettek. Levelek Kicsik (12 cm-esek): legfeljebb 29 apró, tompa csúcsú Ievél-

Ny- Himalája. Kb. 1932. Ritka, gyujteményekben fordul elo. LEíRÁSAjak 6mmagasra növo alacsony, nyitott koronájú fa. Levelek Legínkább a madárberkenye (300. o.) leveleihez hasonlitanak, de színük sötétzöld (osszel világossárgára színezodnek). Virágok Nagy világos rózsaszín bogernyokben nyílnak. Termés Üveggolyóméretu és tiszta fehér (ütodésre megbarnul). VILMORIN-BERKENYE

SORBUS SCALARIS

(ÁZSIAI

305

306

ALMÁK

ALMÁK

Az almák (kb. 30 faj és több ezer hibrid fajta, melyek közül itt csak a gyakoribb díszváltozatokkal foglalkozunk) gömbölyded almatermésekkel rendelkeznek. A csészelevelek (belolük keletkezik az étkezési alma alján lévo barna csillag) lehullhatnak az érett gyümölcsrol. A fák zöme a tavasz végén egyszerre virágzik: elsoként általában a dúsvirágú díszalma (308. o.), a MaIus x robusta (312. o.), majd egy hét múlva a házi alma virágzik. Megfigyelendo Levelek: Milyen szélesek? Szorös-e a fonákuk? Virágok: Teltek-e? Milyen színuek? Milyen az alakja? (gömbölyu? kúpos? citromalakú?) Mekkora? Rajtamaradnak-e a csészelevelek?

Kulcsfontosságú fajok Házi alma (lentebb): hosszúkás levelei és almatermései nagyok. Dúsvirágú díszalma (308. o.): levelei keskenyek; sárga termései 1 cm -esek. Bíborlevelu díszalma (314. o.): levelei bíboros színuek. Háromkaréjú vadalma (312. o.): levelei mélyen karéjosak.

Házi alma

Maius domestica

l'

Közép-ázsiai faállományból (nem a vadaImából) a gyumölcstermo almák nemesítése már több mint egy évezrede folyik; hétvégi házak, vidéki települések kertjeibe, gyumölcsösökbe Magyarországon is régóta gyakran ültetik fajtáit, ritkán kivadul. LEíRÁSAlak Alacsony és széles; sok termo rövidhajtással (spur) és eros növekedésu, egyenes hosszúhaj tással rendelkezik; nem tövises. Kéreg Vékony szürke, barna és vörös lemezekben hámló. Hajtás/vesszo Vaskosak, szürkék, kissé szorösek. Rügyek Többékevésbé szürke-molyhosak. Levelek Fonákuk és nyeleik vékonyan molyhos (vö. vöröslevelu díszalma, 308. o.); hosszúkásak, nagyok (12 cm-esek); apró, szabálytalan fogakkal rendelkeznek; sötétzöldek, meglehetosen fénytelenek és különbözo mértékben gyuröttek. Virágok Bimbóban élénk rózsaszínek;

kinyílva fehérek, lágy rözsás árnyalattal. Termés Átméroje legalább 4 cm; eheto alma. ÖSSZEHASONLíTÁSM. 'Dartmouth' (312. o.); M. domestica 'Elise Rathke' (314. o.); vadalma (lentebb); kökényszilva (340. o.). Több 'vad' almafa egyértelmuen hibrid és akár 18 m magasra megnövo, boltozatos: ezeket néha' M. pumila' névre keresztelik. A többi alma levele keskenyebb/kihegyezettebb, kevésbé molyhos; aszilvalevelu és a pompás díszalma (310. o.) hasonlít hozzá a legjobban. Bogyókörte (292. o.): leveleinek válla néha szív alakú. EGYÉBFAJOKAz alacsony vadalma, az M. dasyphylla (DK-Európa; az Egyesült Királyságban ritka) egy hasonlóan molyhos levelu vadon elo faj 4 cm-es termésekkel.

Vadalma

Maius sylvestris

Európa - beleértve Nagy- Britanniát és Írországot; kötöttebb talajokon öreg erdokben és cserjésekben szórványos. LEÍRÁSAlak Szabálytalan, 17 m-re no meg; fiatalon néha tövises. Kéreg Vörösesbarna suru pikkelyesen barázdált. Hajtás/vesszo Gyorsan lekopaszadnak és fényes zöldek/barnák. Rügyek Barnák és csak a hegyes csúcsrügy gyapjas. Levelek Csaknem kopaszak; meglehetosen fényesek; oválisak, 6 mm -esek, eléggé ráncosak; szélük szabálytalanul furészes. Virágok Fehérek, bimbóban rózsaszínek. Termés A 4 cm-es vadalmák sárgászöldek, kemények és nagyon savanyuak, osszel lehullanak és gyakran szonyegszeruen beborítják a talajt.

.

~-

..rtJ/.

( r ,.'

VADALMA HÁZI ALMA

307

308

VIRÁGZÓ DÍSZALMÁK

VIRÁGZÖ

VÖRÖSLEVELU

Dúsvirágú díszalma

Maius floribunda

~

Vöröslevelu díszalma

Maius

osz

Japán kertekbo! származik. 1862 (ez valószinuleg egy régóta termesztett hibrid). Tömeges: ez a legkáprázatosabb virágzó díszalma. LEÍRÁSAlak Alacsony termetu (l0 m-re megnövo); zegzugos ágakból álló boltozatos koronája különösen kusza; nyár végére gyéren lombos. Kéreg Fakó sötétbarna; surun göcsös, téglalap alakú lemezekre repedezett. Levelek Kicsik, megjehetosen keskenyek, kihegyezettek, 7 x 3 cm-esek (vö. cseresznyeszilva, 340. o.), az eros hajtásokon néha kissé karéjosak (vö. karéjoslevelu vadalma, lentebb); felül fakó sötétzöldek, fonákuk - csakúgy, mint a levélnyél- finoman szorös. Virágok Bimbóban kárminvörösek, kinyílva fehérek: kocsányuk nagyon hosszú és olyan gazdagon nyílnak, hogy teljesen eltakarják az igen korán fakadó leveleket. Termés 1 cm-es, fakó sárga; a csészelevelek lehullnak; ritkán feltuno. ÖSSZEHASONLÍTÁSBogyós díszalma (310. o.); csüngovirágú díszalma (314. o.); Maius x robusta (312. o.); M. x schiedeckeri 'Exellenz Thiel' (314. o.).

(Eriobolus tschonoskii) Japán. 1897. A természetben ritka, de parkokban és az utcákon foként élénk aranysárga és skarlátvörös oszi lombszíne miatt ültetik; rövid életu fa. LEÍRÁSAlak Kúpos, ágai meredeken felfelé törok; 17 m-re megno. Kéreg Szürke, sima. Levelek Nagyok (l2 x 8 cm-esek), borszeruek, fonákuk szürke-nemezes. Virágok Fehérek, az ezüstös fiatal levelek között nyílnak. Termés 25 mm-es, sárgás színu, pirosló; a csészelevelek maradóak. EGYÉBFAJOKRitka a jünnani díszalma, az M. yunnaner/sis (Ny-Kína, ]908): koronája széles; zöldebb levelei határozottabban háromszög alakú karéj okkal rendelkeznek (vö. illatos diszalma). Feltuno virágai erosen azáleaillatúak; termései kisebbek (l2 mmesek). AM. prattii (Ny- Kína, 1904) termései a jünnani díszalmához hasonlóan foltosak; hasonlóan nagy - esetleg keskenyebb - levelei hamar szinte teljesen lekopaszodnak.

Karéjoslevelu vadalma

Illatos díszalma

Maius

toringo

(M. sieboldii) Japán. 1856. Meglehetosen ritka. LEÍRÁSAlak A dúsvirágú díszalmánál alacsonyabb és koronája lapított ernyos. Levelek Gyakrabban rendelkeznek a sajátos nagy karéj okkal. Virágok Látványosak, de 2 héttel késobb nyílnak; élénk rózsaszín bimbókból keskeny, csillag alakú fehér/rózsaszín sziromlevelek bomlanak ki. Termés Apró (5 mm; a csészelevelek lehullnak); sárga/barnásvörös. EGYÉBFAJOKA M. bhutanica (M. toringoides; NyKína, a Himalája; 1904) egy ritka, magasabb termetu fa, melynek (túlnyomóan) karéjos (a kifejlett növények egy részénél ritka) levelei galagonyaszeruek (vö. + Crataegomespilus dardarii, 290. o.). Késon nyíló fehér virágai kevésbé mutatósak; termése látványos.

OíSZALMA

tschonoskii

Maius

coronaria

Keleti É-Amerika. ] 724. Nagyon ritka. LEíRÁSAlak Nagyon szabálytalan. Levelek Alakjuk az oválistóI a 3-5 karéjúig változó; nagyok (ll x 9 cm-esek); hamar lekopaszodnak. Virágok Nyár elején nyílnak: nagyok (4 cm-esek), rózsásfehérek; ibolyaillatúak. Termés 4 cm-es, sárgászöld. VÁLTOZATOKA 'Charlottae' félteIt virágai szinte rózsaszínek. Gyenge ágrendszeru növény. EGYÉBFAJOKApréri-díszalma, azM. ioensis (KözépUSA) hajtásai és a levelek fonáka molyhos. A bíborlevelu díszalma egy hibridje az M. 'Red Tip' (1919; ritka): fiatal levelei vörösbarnák, az eros hajtásokon szélesek és karéjosak, virágai élénk rózsaszinek; termései 45 mm-esek, zöldek, késobb pirosak.

PRÉRIOíSZALMA

idovel kiszélesedik

egyenesen felfelé

töro

habitus

VÖRÖS LEVELU

M PRATTIl

OíSZALMA

OÚSVIRÁGÚ

OíSZALMA

OíSZALMÁK

309

310

VIRÁGZÓ DÍSZALMÁK

VIR

Á G Z

HUPEJI VAOALMA

Hupeji vadalma

Maius hupehensis

l'

(M. theifera) Közép- és Ny-Kína (veszélyeztetett populációi élnek Japánban és Tajvanon). 1900. Megleheto sen gyakori. LEÍRÁSAlak Koronája dús lombú, széles, boltozatos; 17 m-re no meg. Kéreg Hosszú, gyakran spirálisan álló, narancssárgás/rózsaszínes árnyalatú lemezekben hámlik. Levelek Jellemzoen hosszúak (l0 x 5 cm-esek), széles lándzsásak; kihajtáskor vörösesek, majd általában élénk fényes zöldek; a fonákon az oldalerek mentén szorösek; molyhos nyeluek. Virágok Fehérek (a f. rosea esetében rózsaszínek), bimbóban rózsaszínek, néhány nappal a dúsvirágú díszalma után nyílnak; sziromlevelei átfedik egymást; általában 3 bibéjuek. Termés 1 cm-es, fakó sárga/piros; a csészelevelek lehullóak.

Bogyós díszalma

Maius baccata

ÉK-Ázsia. 1784. Szórványos: utcákon és nagyobb kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Alacsonyabb termetu: a hupeji vadalmánál ágas-bogasabb és surubben nevel vízhajtásokat; 15 m-re no meg. Kéreg Általában barnább és surubben repedezett. Levelek Általában kisebbek, fénytelenebbek; gyakran gyorsan lekopaszodnak. (A ritka, Szöul ból származó 'Jackii' nevu klónjának levelei éppolyan nagyok és fényesek, mint a hupeji vadalma levelei, de sötétzöldek.) Virágok Rózsaszín bimbókból kinyílva tiszta fehérek; sziromlevelei nem átfedok; általában 5 bibéjuek. Termés Élénk sárga/piros, 1 cm-es; a csészelevelek lehullóak és a kocsány feloli oldala kissé bemélyedo. VÁLTOZATOKA bizonytalan szüloktol származó 'Lady Northcliffe' virágai bimbóban sötétebb rózsaszínek és termései fakóbarnás színuek; ritka.

Mx

MAGDEBURGENSIS

Szilvalevelu díszalma

Maius prunifolia

Bizonytalan eredetu, valószínuleg Kínából származó alma; angliai parkokban és kertekben szórványosan fordul elo. LEÍRÁSAlak Meglehetosen suru és egyenes, 10m -re no meg; koronája (a hófehér körtéhez hasonlóan, 320. o.) szürkés árnyalatú. Kéreg Szürkésbarna, gyakran meglehetosen szabályosan repedezett. Levelek Eléggé hosszúkásak, 6 cm-esek; fonákuk szorös. Virágok Fehérek, illatosak; nem annyira látványosak és törékenyek, mint a bogyós díszalma virágai. Termés Gazdagon terem; citrom alakú (3 cm-es; vö. 'John Downie, 312. o.) terméseinek színe a zöldessárgától a pirosasig változó; csúcsán elszáradt csészelevelek találhatók. ÖSSZEHASONLÍTÁS Pompás díszalma (lentebb); házi alma (306. o.); Maius x robusta (312. o.); M. x zumi 'Golden Hornet' (312. o.).

Pompás díszalma

Maius spectabilis

Ez egy É-Kínából származó, termesztett vadalma, mely parkokban és kertekben jelenleg csupán szórványosan fordul elo. LEÍRÁSAlak Magas, nyitott és szabálytalan; 15 m-re no meg. Kéreg Nagyon vékony, nagy, világosszürke, barna és vöröses lapokban hámló. Levelek Széles-oválisak, 8 cm hosszúak, felül fényesek, fonákl1k fiatalon szorös. Virágok Nagyon nagyok (5 cm-esek), félteltek; bimbóban pirosak, kinyílva élénk rózsaszínek; ernyoszeru virágzatokban a hajtásvégek közelében, az üde zöld levelek között nyílnak. Termés 2 cm-es, sárga; a csészelevelek maradóak; sohasem feltunoek. EGYÉBFAJOKA M. x magdeburgensis egy alacsony, terebélyes fa; jelenleg ritka. Virágai sokkal kisebbek (25 mm-esek), de késo tavasszal beborítják az ágakat.

SZILVALEVElU OíSZALMA

POMPÁS OíSZALMA

BOGYÓS OíSZALMA

Ó

O

í

SZA

L MÁK

311

312

VAD ALMÁK (FOLYTATÁS)

Ma/us x robusta A bogyós és a szilvalevelu díszalma egy, a kiskertekben nagyon gyakori csoportja. LEÍRÁSAlak Gyakran bokor termetu, suru. Levelek Meglehetosen nagyok, érdesek, hosszúkásak; fonákuk szorös; korán fakadnak. Virágok Piros bimbóból kinyílva fehérek (a dúsvirágú díszalma [308. o.] virágaira emlékeztetok, de fakóbbak és nem olyan tömegesek). Termés Sokáig télen a fán marad: cseresznyeszeru, sokuknál megmaradnak a csészelevelek, egy részüknéllehullnak. A 'Yellow Siberian' termése aranysárga, a 'Red Siberian' és a közkedveIt 'Red Sentinel' termései karmazsinvörösek. EGYÉBFAJOK Néhány más vadalma látványos termése sokáig télen a fán marad: Az M. 'John Downie' (1891; gyakori) szorös nyelu, fényes zöld levelei meglehetosen keskenyek (6 x 3 cm-esek); fehér virágai a tavasz végén világos rózsaszín bimbókból nyílnak. Termései élénk narancssárgák/pirosak, 4 cm-esek. Az összes közül a legboségesebben a M. x zumi 'Golden Hornd (1949; tömeges) terem. Nyáron szabálytalan koronáj ú és a szilvalevelu díszalmára (310. o.) hasonlít; növekedése eroteljes lehet( ~

(A. actandra) K-USA. 1764. Meglehetosen szórványos: gyújteményes kertekben fordul elo. LEÍRÁSAlak Keskeny boltozatos, 26 m-re megnövo, vagy szabálytalan; ágai gyakran görbék. Kéreg Rózsaszínes szürke; sima (feltuno paraszemölcsökkel), majd általában nagy, érdes, visszahajló pikkelyekben hámló. Rügyek Világos rózsaszínes-barnák, nem ragadósak; a vékonyabb hajtások 2 csúcsrügyúek. Levelek 5 (3 vagy 4) sima felületu, kissé fényes, 1 cmes nyéllel rendelkezo, üde zöld levélkébol összetettek, melyek fonáka többé-kevésbé szorös marad. Ezt a fát elsosorban az osszel élénk narancspirosra színezodo lombjáért ültetik. Virágok Vékony sárga felálló bugákban a fiatal levelek között nyílnak - érdekesek, de nem látványosak (a ritka, a természetben kizárólag Ny-Virginiában megtalál ható f. virginia esetében pirosak). A csoszeru, hosszú-szorös sziromlevelekrol hiányoznak a vörös vadgesztenyére jellemzo ragadós mirigyek, és (az Ohio-vadgesztenyével ellentétben) elég hosszúak a porzószálak elrejtéséhez. Termés A borszeru termésfal sohasem tüskés. EGYÉBFAJOK Igen szórványos a vörös vadgesztenye,

Aescuius glabra ~

K-USA. Kb. 1809. Nagyon ritka. LEÍRÁSAlak Gyakran alacsony és szabálytalan alakú; ágai görbék; 18 m-re megno. Kéreg Világosbarna, eros illatú; érdes, parás bordákra tagolódik (a D-Missouriból/ Arkansasból származó var. leucadermis esetében simább és csaknem fehér). Levelek 5-7 elegáns, csaknem ülo levélkékbol összetettek; a sárga vadgesztenye leveleinél sötétebbek, fonákuk szorözöttsége rövid ido alatt csupán az oldalerekre korlátozódik. Virágok Zömök, zöldessárga, felálló bugákban nyílnak; a porzóknál mindegyik sziromlevelük rövidebb. Termés A terméshéján (más amerikai fajokkal ellentétben) található néhány rövid tüske/hegyes kinövés.

Aesculus

X

neglecta 'Erythroblastos'

Y

É

K

(A

MER

I KAI

SZíNVÁL TÓ VADGESZTENYE

az A. pavia (DK-USA, 1711): általában közepes termetu boltozatos fa, egyenes törzzsel, néha alacsony bokor termetu marad. Kérge jellegzetesen sima és szürke marad. A kicsi, sötétzöld, fényes (gyakran karmazsinvörös nyelu) levelek fonáka kevésbé szorös; élénk karmazsinvörös (ritkán sárga) sziromlevelei egy nagyon keskeny, palackszeru alakot formáInak és kopaszok, de rajtuk ragadós mirigyek találhatók. A színváltó vadgesztenye, az A. x hybrida (1815) a sárga vadgesztenyével alkotott, ritkán eloforduló hibridje: gyakran karcsú oszlopos, 22 m-re megnövo; egyenes, meredeken felfelé töro ágain a szürke kéreg sima; lombja a sárga vadgesztenye lombjánál sötétebb; az apró mirigyekkel rendelkezo sárga/piros sziromlevelek szorösek és ragadósak is.

Ohio-vadgesztenye

TEN

\-•.

É-Amerikában a természetben létrejött hibrid; 1933. LEÍRÁSAlak Törpe (10 m-re megnövo), szabálytalanul boltozatos. Rügyek Elálló végu rügypikkelyekkel. Levelek Fiatalon világos rózsaszínek, két hét alatt élénk sárgászöldre színezodnek, kifejlett állapotukban fakózöldek, a foér mentén sárgák. VirágokA sárga vadgesztenye virágaival megegyezok. AESCULUSx NEGLECTA 'ERYTHROBLASTOS'

SÁRGA

VADGESZTENYE

397

398

CSÖRGOFA, VARJÚTÖVIS BENGE ÉS KUTYABENGE

'

CSÖRGOFA,

VARJÚTÖVIS

BENGE

J

CSÖRGOFA

Csörgofa

Koelreuteria paniculata

Kina, Korea, Japán. 1763. Városokban szórványosan ültetik. (Család: Sapindaceae.) LEÍRÁSAlak Vastag, felfelé töro, görbe ágakból álló koronája suru, boltozatos; 15 more megno. Nagyon sötét lombja fénytelen. Kéreg Barna; idovel surun hálózatosan bordázott. Hajtás/vesszo Világos rézvöröses-barnák; a rövid, hegyes rügyek a kiemelkedo, fekete peremu levélripacsok felett állnak. Levelek Különbözo mértékben tagoltak, de összetéveszthetellenek; kihajtáskor rikító pirosak, majd sárgásrózsaszínek. Virágok Nyár közepén a koronát drámai, 30 cm hosszú, mustársárga bugák díszítik. A kínaí lámpásokhoz hasonló, éppolyan szembetuno pirosassárga felfújt toktermések mindegyike 3 borsó nagyságú magot rejt. VÁLTOZATOKRitka fajtája a 'Fastigiata': függoJegesen álló görbe ágai egy 14 more megnövo, rendkívül karcsú koronát alkotnak.

Varjútövis benge

Rharnnus cathartica

tt "'.

Európa (beleértve Angliát, Walest és Írországot), Nyés É-Ázsia. Meszes talajú cserjésekben és erdokben gyakori, de nem feltuno; ritkán ültetik. Ez és a savanyú talajon élo hasonmása, a kutyabenge a citromlepke (Gonepteryx rharnni) tápnövénye. A növény közelségének gyakran legfeltunobb bizonyítéka a kénsárga hím lepke egyedek jelenléte. Kérgébol és (a bort irritáló) terméseibol valaha sárga színezoanyagot állitottak elo. (Család: Rhamnaceae.) LEÍRÁS Alak Ágas-bogas, gyakran bokor termetu, törzse rövid, de vastag; kivételes esetben 15 more megno. Oldalhajtásai gyakran kökényszeru tövisekben végzodnek. Kéreg Sötétbarna, hamar bozontosan pikkelyessé válik. Hajtás/vesszo Vékonyak, egye-

nesek, szürkésbarnák. Rügyek Kúposak, feketésbarnák; vesszohöz simulók; általában átellenesen, de néha lépcsozetesen eltoltan állnak. Levelek Sötétzöldek, 6 cm hosszúak; ereik averesgyurus som hoz (424. o.) hasonlóan befelé görbülok, de szélük finoman csipkés-furészes. Általában kopaszok; osszel sárgák. Virágok Kicsi, sárgászöld, csillag alakú virágai az új hajtások tövénél, csomókban nyílnak. Termés 6 mm-es, fekete bengetermés (rendkívül eros hashajtó hatású, melyet valaha drasztikus orvosságként használtak).

Kutyabenge

Frangula alnus

tt

(Rharnnus frangula) Európában (beleértve Angliát, Walest és Irországot), attól keletre Szibériáig és EAfrikában honos. Nedves hangás vagy mocsaras területeken, vagy savanyú talajú erdok kusza növényeként helyenként gyakori; alig ültetik. Bár külseje nagyon eltéro, mégis közeli rokona a varjútövis bengének. Valaha elképesztoen citromsárga fájából készítették a legfinomabb faszenet lopor céljára. Szövetnedve rendkívül keseru és irritáló hatású. LEíRÁS Alak Fiatalon kúp alakú; elegáns, egyenes, vékony ágú, de fa méreture alig no. Kéreg Sima, sötétszürke. Hajtás/vesszo Egyenesek, nagyon vékonyak; vörösbarnák; megnyúlt paraszemölcsök miatt vékony fehércsíkosak. Rügyek Váltakozó állásúak, pikkelytelenek - azokat 3 mm-es narancssárga szorcsomók fedik. Levelek Kicsik (kb. 5 cm-esek), laposak; fénytelen üde zöldek; ép széluek. A gyakran vele együtt eloforduló enyves éger (190. o.) leveleihez hasonlóan válluk elkeskenyedo, de csúcsuk (kivéve az eros hajtásokon lévo leveleket) tompa. Virágok Apró, zöld csomókban nyílnak. Termés Piros - az érés során bíborvörös - bengetermései mérgezoek.

KUTYABENGE

KUTYABENGE

I

VARJÚTÖVIS

BENGE

ép szélu, váltakozó

állású

KOELREUTERIA PAN/GULATA 'FASTIGIATA'

CSÖRGOFA

ÉS

KUTYABENGE

399

H Á RSA

A hársak (30 faj) szív alakú levelei a ferdén elhajló nyél egyik oldalán jellegzetesen jobban kidomborodik, mint a másikon; a levélváll ferde, csúcsrügyük nem nagyobb. Feltuno, hártyás murvalevéllel rendelkezo virágaik finom illatúak. A nyár folyamán róluk gyakran csöpög a levéltetuk által kiválasztott ragadós 'mézharmat'. Megfigyelendo Hajtás/vesszo: Szorösek-e? Mennyire pirosak? Levelek: Fényesek-e? Szorös/nemezes-e a fonákuki Vannak-e szorcsomók a fonáki érzugokban? (ezeknek milyen a színük?) Szorös-e a levélnyél? Milyen hosszÚ?

Nagylevelu hárs

Tilia platyphyllos

Európa (beleértve Angliát és Walest), DNy-Ázsia. Magyarországon, a hegyvidékeken oshonos, szurdokvölgyek és északi lejtok lombos erdeiben fordul elo. LEÍRÁSAlak Magas-boltozatos; 42 m-re megnövo. Kéreg Szürkés; gyakran sima hálózatos barázdákkal tagolt; ritkán sarjadzik. Hajtás/vesszo Szürkészöldek (a napos oldalukon pirosabbak; a suru világos lombÚ 'Rubra'/'Corallina' esetében teljesen piros); finom szorzetük a tél folyamán lekopik. RügyekLaposak; a gyéren szorözött 3 rügypikkely szürke/fakó piros. Levelek Gyakran matt sötétzöldek és puhán szorösek; nyelük az észak-európai egyedek (subsp. cordifolia) esetében szorös; fonákuk a közép-európai fáknál (subsp. platyphyllos) csak az erek mentén szorös, a kelet-európai subsp. pseudorubra esetében csaknem kopasz. 15 x 15 cm-esek; két szélük lehajló lehet. Virágok Csüngok, legkorábban jÚnius elején nyílnak; murvalevelenként 3-6 virág fejlodik. Termés Gyakran erosen 5 bordájÚ, molyhos (tok). VÁLTOZATOK A szeldeltlevelíí 'Laciniata' (' Aspleniifolia') kicsi levelei nagyon vá!tozóan szeIdeltek; (22 mre megnövo) koronája keskeny; gazdagon virágzik.

KIS LEVELU

HÁRS

A fiatal faként Angliában igen szórványos 'Fastigiata' surun, meredeken felfelé töro ágai egy keskeny, hegyes csÚcsÚboltozatos koronát alkotnak; az 'Örebro' (1935; nálunk gyakoribb) kÚpos koronája karcsÚbb.

Kislevelu hárs

Tilia cordata

Európa; Kaukázus. Nálunk elsosorban alacsonyabban a hegy- és dombvidékek erdeiben fordul elo. Kastélyparkokban, gyujteményes kertekben, városi parkokban idosebb példányai gyakoriak. Fontos mézelo fa, virágaibó] hársfatea készül. LEÍRÁSAlak Boltozatos; 38 m-re megnövo. Kéreg Szürke/barnássárga; a nagylevelu hársénál repedezettebb; gyakran nagyon sok sarjat nevel. Hajtás/vesszo Gyorsan lekopaszodnak és (a napos oldalukon) fénylo pirosak. Rügyek Duzzadtak, kopaszok, egy bokszkesztyuhöz hasonlóan 1 nagy és 1 kis pikkellyel fedettek. Levelek Kicsik (8 x 8 cmesek); általában határozottan sima felületuek; a fonáki érzugokban lévo vörösesbarna szorcsomóktói eltekintve kopaszok. A levelek fonálca fénytelen és kissé ezüstös (az árnyékban/a csemetéken fényesebb lehet). Virágok Gazdagon virágzik: a jÚnius második felében nyíló bókoló virágok rendkívül illatosak, krémes sárgára színezik a koronát; 5-ll virág/murvalevél. Termés Kopasz; alig bordás. VÁLTOZATOKAz 1961-es 'Greenspire' és a magyar 'Savaria' fajták ágai meredeken felfelé törok; közterületeken szórványosak.

TIL/A CORDA TA 'GREENSPIRE'

TIL/A PiA TYPHYLLOS 'FASTIGIATA'

NAGYLEVELU

HÁRS

K

401

402

HÁRSAK

Európai hárs

HÁRSAK

Tilia x europaea

(T. x vulgaris) A nagy- és a kislevelu hárs hibridje, melya természetben az Egyesült Királyságban ritka (a kontinensen gyakoribb), de a 17. század elejétol a 20. század közepéig ezt a hársat ültették a legtöbbet. LEÍRÁSAlak Boltozatos vagy egy gyakori klónja esetében oszlopos surun álló függoleges ágakkal. Ez a természetben eloforduló legmagasabb (46 m) lomblevelu fa; a csúcsa közelében lévo kis levelek miatt még nagyobbnak hat. Kéreg Világos szürkésbarna, szabálytalanul barázdált; egyes klónjainál a törzset sarjak tömege borítja, mely a madarak számára ideális fészkelohely. Hajtás/vesszo A napon pirosak; gyorsan lekopaszodnak. Rügyek Laposak, bokszkesztyuszeruelc I nagy és I kicsi, pillás élu, vöröses pikkellyel fedettek. Levelek Általában 10 x 10 cm-esek, vékonyak, a fonáki érzugokban lévo vörösesbarna szorcsomókat kivéve hamar csaknem teljesen lekopaszodnak (vö. a kislevelu hárs vörösesebb szorcsomóival). A levél fonáka általában fényes világoszöld. Nyeleik gyorsan lekopaszodnak. Virágok Június közepén, lecsüngo fürtökben nyílnak; 4-10 virág/murvalevél. Termés Szorös, de csak alig bordázott. VÁLTOZATOKFurcsamód ritka a 'Wratislaviensis' (kb. 1890): levelei a fakadáskor zöldek, majd aranysárgára színezodnek; a korona késobb sötétzöld, de a késoi hajtások miatt még mindig sárga tarka.

Amerikai hárs

Tilia americana

New Brunswicktól Kentuckyig. 1752. Szórványos. Egy jól ápolt európai hársnak gondolva könnyen elsétálhatunk mellette. LEÍRÁSAlak Keskeny-boltozatos; 24 m-re megnövo, vagy kissé csüngo; lombja sötét, élénk, sárgászöld. Kéreg Sötétszürke; függolegesen bordázott. Haj-

tás/vesszo, Rügyek Zöldesbarnák/pirosasak, kopaszok. Levelek Európaihárs-méretuek (de ritkán a vizhajtásokon 30 cm hosszúak is lehetnek); kissé hoszszúkásak; válluk ferdén levágott; szélükön nagy, elegáns, sárga csúcsú (a 'Dentata' esetében megnyúlt) fogak találhatók. Fonákuk az európai hárs levélfonákánál egy kicsit sötétebb szürkészöld, apró fehéres szorcsomókkal az érzugokban (a néhány gyujteményben eloforduló északi var. vestita esetében gyéren szorözött). A levélnyél kopasz. Virágok Gyakori a 10-12 virág/murvalevél. Termés Sima, kopasz.

Krímihárs

Tilia

x

meglehetósen

fényes

EURÓPAI HÁRS

euchlora

A T. cordata és a T. dasystyla? a Krím- félszigeten 1860-ban létrejött hibridje. Szórványosan ültetett: fényes lombját nem kedvelik a takácsatkák és a levéltetvek. LEÍRÁSAlak A gyakori klón hamar összetévesztheto alakú: egyenes sudara félmagasságban görbe ágak sokaságában folytatódik; az ezek felett fejlodo vékony ágak egy 20 m magas, keskeny, suru, boltozatos korOllát alkotnak. Kéreg Sötétszürke; sima; idovel gyéren repedezett. Hajtás/vesszo Világoszöldek/ sárgák (télre a napos oldaluk sárgáspiros); finoman szorözöttek. Rügyek Zöldek/pirosasak. Levelek Laposak, elegáns világos fogú ak, nyelük kopasz; a fonáki érzugokban nagy barna szorcsomók találhatók. Összel korán, egymás után sárgulnak. Virágok Késon nyílnak, élénk aranysárgák és mámorÍtóan illatosak. Termés Szorös, sekélyen 5 bordás. EGYÉBFAJOK Néhány gyujteményben elofordul a Krim -félszigetrol származó T. dasystyla (a krimi hárs egyik szüloje) és annak kaukázusi alfaja, a subsp. caucasica; elegáns leveleik fonáka az erek mentén szorözött (vö. Ti/ia platyphyllos subsp. pseudorubra, 400. o.). KRíMI HÁRS

KRíMI HÁRS

EURÓPAI HÁRS

kéreg

403

404

EZÜSTLEVELU HÁRSAK; MONGOL HÁRS

EZÜSTlEVELÜ

HÁRSAK.

BÓKOLÓ

Ezüst hárs

Tilia tomentosa

Magyarországtói DNy-Oroszországig és ÉNyTörökországig oshonos. 1767. A Dél-Dunántúlon, a Mecsekben fordul elo tömegesen. LEÍRÁSAlak Szabályos boltozatos koronájú, meredeken felfelé álló ágai általában egyenesek; 32 m-re megno. A vízszintes emeletekbol álló nagy, sötét lombkoronáját világossá teszi a levelek ezüstös fonáka. Kéreg Sötét szürkésbarna; durva, de sekély hálózatos barázdákra tagolódik. Városi egyedei gyakran oltványok. Hajtás/vesszo, Rügyek Apró, de suru szürke (csillag)szorökkel fedettek. Levelek Nagy fogakkal (és a válluknál gyakran kihegyezett karéj okkal) rendelkeznek; fonákuk fehéren molyhos/gyapjas/nemezes. Az ezüstösen molyhos levélnyél hossza a levél hosszának a fele. VirágokA murvalevelenként 7-10 virág késon, június-júliusban nyílik; nagyon illatosak fahéjas aromával; a nektárban lévo cukor megrészegiti és elpusztíthatja a poszméheket. Termés 5 bordájú, fehér-szorös. VÁLTOZATOKAngliában egy kicsit gyakoribb és ott valószínuleg a hársak közül a legszebb (és legerosebb növekedésu) a bókoló hárs, azaz a 'Petiolaris' (T. x petiolaris; eredete bizonytalan, 1842). EGYÉB FAJOKA T. 'Moltkei' (Németország; 1880) a 'Petiolaris' és az amerikai hárs egy lehetséges hibridje: koronája kissé csüngo (25 m-re megnövo); hajtásai és rÜgyei kopaszok; nagy (25 cm-es) levelei felül gyakran finoman pelyhes ek, fonákuk nagyon vékonyan nemezes (az érzugokban nincsenek elhatárolható szorcsomók). Ritka, de angliai parkokban a (kisebb levelu) T. heterophyllánál (lentebb) valószínubben találkozhatunk idos példányai val. A kisebb, de hasonló levelekkel rendelkezo T. 'Spectabilis' (ezüst X amerikai hárs?; mára csaknem kipusztult) hajtásai és rügyei finoman szorösek. Néhány gyujteményben megtalálható a T. heterophylla (K-USA): az amerikai hárséval (402. o.)

MONGOL

HÁRS

megegyezo alakú levelei kisebb fogúak és a fonáki érzugokban vörösesbarna szorcsomók találhatók, melyeket többé-kevésbé eltakar a finom fehér/szürke nemezes szorborítás. Hajtásai és levélnyelei nagyon finoman molyhosak.

Oliver-hárs

Ti/ia o/iveri

Közép- Kína. 1900. Ez egy nagyon elegáns fa, mely még mindig csak a gyujteményes kertekben fordul elo. Megtekintheto az MTA Vácrátóti Botanikus kertjében. LEÍRÁS Alak Boltozatos, ágai tiszták; 25 m-re no meg. Kéreg Sima, lágy szürke; sötétebb foltok takarják az ágcsonkok helyét. Hajtás/vesszo Kopaszok, zöldek/rózsaszinesek; a rügyek a csúcsuk kivételével kopaszok. Levelek Laposak és nagyon elegánsak: üde, fénytelen zöldek; fonákuk ragyogóan ezüstnemezes; apró, szabályos, fehér csúcsú, meglehetosen gyéren álló fogakkal rendelkeznek; az alma zöld levélnyelek - a 2 pelyhes végüket kivéve - egészen kopaszok. Virágok Kicsik, de murvalevelenként akár 20 is fejlodhet.

Mongol hárs

Ti/ia mongo/ica

É-Kína, K-Oroszország. 1904. Néhány gyujteményben eloforduló faj. LEÍRÁSAlak Rendesen boltozatos; 20 m-re megno. Kéreg Szürke; hosszában kissé repedezett. Hajtás/vesszo, Rügyek Fényesek és gyorsan lekopaszodnak; a napon karmazsinvörösek. Levelek Kicsik és a kislevelu hárshoz (400. o.; a fonáki oldal gyakran fehéres, de nem pelyhes) hasonlóan rendesen simafelületuek, de gyéren szálkásan fogazottak; legalább a fiatal fák levelei hegyesen karéjosak. Virágok Mutatósak: murvalevelenként néha akár 30 virág is fejlodhet.

TIL/A 'MOLTKEI' OLlVER-HÁRS

levélfonák

BÓKOLÓ HÁRS osz

T. HETEROPHYLLA

HÁRS

405

HÓCSERJÉK

EUCRYPHIA

A Eucryphiaceae családba tartozó 5 vagy 6 Eucryphia faj levelei keresztben átellenesen állnak; jezsámenszeru, 4 fehér sziromlevéllel rendelkezo virágaik koronájukat a nyár végén díszítik. Eucryphia glutinasa

~

!"..

Eucryphia cordifolia

Közép-Chile esoerdeiben él. l851. Ritka: angliai párás területek nagy kertjeiben fordul elo. Nem virágzó állapotában nehéz meghatározni. Magyarországon nem télá!ló. LEÍRÁSAlak Természeténél fogva oszlopos, 22 m-re megnövo; lombja feketészöld. Levelek Surun, egymásra keresztben átellenes párokba rendezodnek; egyszeruek; kissé hosszúkásak, 8 x 4 cm-esek; sötétek és kissé fényesek, de felszín ük érdes és fonákuk rendkívül molyhos. Kartonpapír vastagságúak; szélük lefelé görbülo. EGYÉB FAJOKSokkal kevésbé szorös a keskenyebb (12 cm széles), nagyon fényes, gyakran kihegyezett csúcsú, ezüstös fonákú levelekkel rendelkezo E. lucida. Az E. milliganii kicsi leveleinek csúcsa néha kicsípett; virágai csupán 18 cm szélesek. Néhány angliai nagy E.

x INTERMEDIA

E.

GLUTlNOSA

kertben mindketto elofordul. Az E. cordifolia és az E. lucida.

(E. pinnatifida) Közép-Chile. 1859. A természetben erdok nagyon ritka aljnövénye, de szárnos angliai nagyobb kertben elofordul: ez a legfagyturobb, ámbár savanyú talajt igénylo hócserje. Magyarországon nem télá!ló. LEÍRÁSAlak Nagyjából boltozatos, lombja fénylo; 13 m-re megno, de gyakran (inkább) egy cserje. Hajtás/vesszo Világosbarnák, gyéren szorösek. Rügyek Zöldek, kihegyezett csúcsúak, 1 cm-esek. Levelek Fényesek; 3-7 finoman fogazott levélkébol összetet tek. Lombhullató: osszel narancssárgára és pirosra színezodik. Virágok Nyáron a többi fajnál korábban virágzik. VÁLTOZATOK'Plena' is ismert, de telt virágai nem szebbek az alapfajénál.

'PENWITH'

Eucryphia x nymansensis 'Nymansay'

!~

1914-ben, a sussexi Nymansban az E. cordifolia és az E. glutinosa keresztezodött egymással, és jelenleg ez az alakja az egyetlen, angliai nagy kerteken kívül isszórványosan és az enyhébb területeken - eloforduló hócserje. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak Természeténél fogva oszlopos: gyakran az alapjától surun ágas; suru, felfelé ívelo, feketés, örökzöld levelekkel rendelkezik; csúcsa az erosen kitett fekvésben elszárad; 23 m-re megno. Kéreg Sima, sötétszürke. Hajtás/vesszo Zöldek, nagyon szorösek. Levelek Nyeleik surun szorözöttek; a nagyobb levelek 3 levélkébol összetettek, a kisebbek egyszeruek (vö. Rostrevor Eucryphia - E. x intermedia 'Rostrevor'); hosszúkásak, finoman csipkés-fogasak és mindk~t oldaluk kissé szorös.

Eucryphia

X

intermedia

'Rostrevor'

!~

A 20. század elején Angliában a Down megyei Rostrevorban az E. glutinosa és az E. lucida keresztezodött egymással. Leszármazottai igen szórványosak: az angliai enyhébb területek nagy kertjei ben fordulnak elo. Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak Hosszú, keskeny, feltornyosuló boltozatos; 17 m-re megno. Levelek 3levélkébol összetettek vagy (a kisebbek) egyszeruek (vö. E. x nymansensis 'Nymansay'); csak anyeleik és szegélyeik szorözöttek kissé; fogazatuk apró, szabálytalan. Élénkzöldek, de az E. x nymansensis 'Nymansay' leveleinél kevésbé fényesek; fonákuk kissé hamvas.

'ROSTREVOR'

sima kéreg idos fa

E. LUCIDA

E.

x NYMANSENSIS

'NVMANSA V'

E. LUCIDA

407

HEGYIKAMÉLIÁKTOL

Japán hegyikamélia

5tewartia pseudocamellia

(5. koreana) Japán, Korea. 1874. Meglehetosen ritka: D-Angliában is csak savanyú talajú nagy kertekben fordul elo.A teafélék (Theaceae) családjába tartozó fa. LEÍRÁS Alak Elegáns, karcsú és nyitott, 15 more megno; lombja emeletekbe rendezodik. Kéreg Hoszszú, vékony, narancssárga, krémszínu és vörösesszürke lemezekben hámló. Hajtás/vesszo Többékevésbé kopaszok. Rügyek Fényes zöldek/pirosak; laposak. Levelek Fonákuk gyakran fényesebb a színüknél; kissé gyuröttek, élük pillás és gyéren finoman fogazottak. Osszel a sárgától a sötétvörösig bármilyenek lehetnek. Virágok Kaméliaszeru virágai a nyár közepén nyílnak: 6 cm átmérojuek, de egy kicsít elvesznek a levelek között. A virágok/termések alatt lévo 2 zöld murvalevél rövidebb a surun szürke-szorös csészeleveleknél. Termés Kb. 22 mm hosszú. EGYÉBFAJOK Ritkább az S. monadelpha (D- Japán, Cheju Do tartomány: kb. 1903). Fiatal hajtásai szorösek és a 2 levélszeru murvalevele sokkal hosszabb a selymesen szorös csészeleveleknél.

Kínai hegyikamélia

5tewartia sinensis

felül- szorösek; mire osszel narancssárgára és skarlátvörösre szinezodnek, csaknem kopaszok. Virágok 4-5 cm átmérojuek, illatosak: a mögöttük lévo zöld murvalevelek hossza a selymesen szorös csészelevelekévei kb. azonos. Termés 2 cm-es.

Szoloborsfa

KISLEVElU PAMACSMIRTUSZ

409

PAMACSMIRTUSZIG

5TEWARTlA MONAOELPHA kéreg

1desia polycarpa \,-•.

K-Ázsia. 1864. Nagyon ritka. (Család: Flacourtiaceae.) LEÍRÁSAlak Nyitott; vízszintesen álló ágai hosszúak: 20 more no meg. Kéreg Sárgás-rózsaszín; feltuno vízszintes paraszemölcsöktol kissé érdes. Levelek Keresztben átellenesen állnak, 30 cm-esek: szivarfaszeruek (444. o.), de sok kampós foggal rendelkeznek. Fonákl1k hamvas és a var. vestita esetében pelyhes. A skarlátvörös levélnyeleken a csúcshoz közel 2 nektártermelo mirigy található. Virágok Kétlaki növény; sárgák és illatosak: 25 cm-es fürtökben a nyár közepén nyílnak. Termés Porzós példányok közelében a termos egyedein a szolohöz hasonló lecsüngo fürtökben sötétpiros, 8 mm-es bogyók fejlodnek.

Kislevelu pamacsmirtusz Azara microphylla

Közép- és K-Kina. 1901. Ritka. LEÍRÁSAlak Elegáns: könnyed boltozatos koronájú, 15 more megnövo, fodros lombozattaI. Kéreg Tapintásra hideg és selymes en sima (megóvja a fát a mókl1soktói): krémszínu felso rétege - mielott osszel a leégett borhöz hasonlóan lehámlana - a hússzinen keresztül fakó bíborvörösre színezodik (ez rajta kívül csak néhány fatermetu rododendronra - pl. a R. barbatumra - jellemzo). Az idos fák finoman hámló kérge narancssárgább (vö. 5. monadelpha). Hajtás/vesszo Sötétvörösek, fiatalon szorösek. Levelek Ritka fogakkal rendelkeznek; kissé - legfoképpen

A

i~

A Közép-Andok déli részén honos. Kb. 1861. LEÍRÁSAlak Gyakran bokor termetu (ll more megnövo): kecsesen felfelé töro, majd bókoló ágait fényes, feketés örökzöld levelek füzérezik. Kéreg Vörösesbarna: apró lemezekben hámló. Levelek 2 cm-esek; váltakozva állnak, de nyeleikkel szemben egy-egy (vagy 1 pár) 6 mm-es levélszeru pálhalevél található; finom an fogazottak. Virágok Kissé csokoládéillatÚ, sárga levélhónalji csomókban a tél végén nyílnak. Termés Piros bogyók.

SZOlOBORSFA

fiatal

fa

SZOlOBORSFA

KíNAI HEGYIKAMÉlIA

JAPÁN HEGYIKAMÉlIA

410

AZ ENYVESMAGTÓL A HOMOKTÖVISIGi

Keskenylevelu enyvesmag Pittosporum tenuifolium

t

Új-Zéland. Kb. 1850. Európa enyhébb területein szórványos. (Család: Pittosporaceae). Magyarországon nem télálló. LEÍRÁSAlak 17 m-re megno, de a hidegebb területeken több, vékony, egyenes, felfelé töro törzset nevelve surun bokros. Kéreg Sötét szürkésbarna; sima. Levelek Lombja a virágkötészetben kedvelt: a vörösbarna hajtásokon vékony, lágy tengerzöld, örökzöld, 5 cm-es hullámos szegélyu levelek fejlodnek (vö. Ilex aquifolium 'Crispa', 364. o.). Virágok Vörösbarnák, mézillatúak, a 7 mm-es harang alakú virágok a tavasz végén a levelek hónaljában nyílnak. VÁLTOZATOKA 'Silver Queen' hamvasszürke levelei vékony ezüstös szegélyuek; Angliában gyakori. A ritka 'Warnham Gold' levelei lágy sárga szinuek. A 'Purpureum' zöld fiatal levelei mély feketésvörösre színezodnek; Angliában szórványos. EGYÉB FAJOK Szintén Új-Zélandról származik és örökzöld (a fonáki oldalon vékonyan szürke-nemezes) levelei hasonlóan hulJámosak az Akirahónak (Olearia paniculata).

Francia tamariska

AZ

FRANCIA

Tamarix gal/ica

ENYVESMAGTÓl

A

HOMOKTÖVISIG

TAMARISKA

(T. anglica) É-Franciaországtól É-Afrikáig, az Atlanti-óceán közelében honos. Magyarországon régóta ültetik; a szárazságot és a homokos talajokat jól turi, az átültetést nehezen viseli el. (család: Tamaricaceae.) LEÍRÁSAlak Széles és bokor termetu, sarjadzó törzse eldeformálódott; 8 m-re megno. Kéreg Barna; rostos, hosszában surun barázdált. Hajtás/vesszo Vörösek; fuzszeruek, de a surun álló hegyes rügyektol érdesek. Levelek Világoszöld, 1 mm vastag ciprusszeru hajtásokon - de nem párosával, hanem spirálisan - állnak a pikkelylevelek, és télen lehullnak. Virágok Rózsaszinek (ritkán fehérek); nyáron az az évi hajtásokon füzérekben nyílnak. EGYÉBFAJOKAT. africana (Atlanti-óceán partvidéke; kusza cserje) virágait általában tavasszal, az elozo évi vesszokön hozza. A 6 Európa délebbi részeirol származó fajt (T. ramosissima: D-Oroszország, KisÁzsia; T. canariensis: nyugat-mediterrán területek és a portugál tengerpart; T. smyrnense: DK-Európa; T. dalmatica: kelet-mediterrán mocsaras területei; T. parviflora: Balkán-félsziget, Égei-szigetek; T. tetrandra: DK-Európa hegyvidéke) biztonsággal nehéz egymástól elkülöniteni.

Az Eleagnaceae családba 50 ezüstösen pikkelyszorös fa és cserje tartozik. Gyökérgümoikben nitrogénmegköto baktériumok élnek. Homoktövis

Hippophae rhamnoides

Eurázsia. Nálunk is oshonos, a Duna és a Dráva homokos árterén fordul elo és agresszívan sarjadzó; a kertekben szórványos rendkivül ezüstös növény. LEÍRÁSAlak Szabálytalan és tövises, 10 m-re megno (de élohelyének egyes részein oszlopos); télen komor és köpcös. Kéreg Sötét szürkésbarna; bozontos, fuzszeru barázdákra tagolódik. Hajtás/vesszo Ezüstös pikkelyszorösek, rajtuk surun állnak a feltuno narancssárga rügyek. Levelek 70 x 7 mm-esek; felül fakózöldek, és mindkét oldalukat teljesen beboritják

az apró ezüstös pikkelyszorök. Virágok Kétlaki növény. Tavasszal kis csomókban nyílnak; a (hosszabb, hegyes rügyekkel rendelkezo) noivarú egyedek - ha azok közelében megfelelo távolságra egy porzós egyed is található - szeptembertol februárig tele vannak a fürtökben álló narancssárga (a madarak többségének túl savanyú) bogyószeru termésekkel. EGYÉBFAJOKNéhány gyujteményes kertben megtalálható a H. salicifolia (a Himalája): 70 x 12 mm-es leveleinek fonáka inkább finoman fehér-nemezes, mintsem pikkelyszorös. Nagyobb termetu, 12 m-re megnövo fa halványsárga termésekkel.

HOMOKTÖVIS

V.