Edes Erzelem Darnai Dora

Édes érzelem Darnai Dóra 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva!

Mágneses vonzalom Már megint a városban van. Vajon miattam jött haza? Nem mintha számítana, sosem szerettem őt igazán… bár igazi támaszom volt, hosszú időn keresztül, de ennek is már több hónapja. Különben sem fogom idegesíteni magam, hiszen ma sikerült megkötnöm életem egyik legjobb üzletét, még a délelőtt. Egy pipa a feketenoteszembe, hiszen közelebb kerültem a célomhoz, tudtam, mint üzletember sosem mondok csődöt, bárcsak az érzelmeimmel is ilyen könnyen bánhattam volna. Feltéve, hogy egyáltalán voltak nekem olyanok. - Uram, megérkezett a háromórás. – szólt be a titkárnőm az ajtón keresztül és ezzel elvonta a figyelmem, összeráncoltam a homlokom, ugyanis nem értettem miért jött be személyesen, mikor ott volt a telefon. Megakartam érte dorgálni, de inkább annyiban hagytam. - Értem Clara, küldje be. – válaszoltam helyette és elszakítottam a pillantásom New York felhőkarcolóiról, hogy visszahuppanhassak a kényelmes, bőr székembe. Scott az egyik üzletkötőm ekkor lépett be az irodámba, rémült arcot vágott, amit nem is csodáltam, ugyanis jócskán lemaradt a munkában a többiekkel szemben, ezt pedig nem tűrhettem tovább. Eljött az ideje, hogy kirúgjam. Előtte azért elővettem az említett feketenoteszt, hogy újabb pipát tegyek bele az üzlet miatt, tudtam, hogy egyre jobban haladok a világ meghódítása felé, ugyanis ez volt a célom birtokolni minden országból valamit, ha kicsit is, de birtokolni. Belül elmosolyodtam, de kívül ezt persze nem mutattam. Vagy talán nem is mutathattam? Mindegy, a mogorva arc mindig működőképes volt a munkámban. - Jó Napot uram, látni akart. – kezdte a férfi. - Igen Scott, foglaljon helyet. – a székre mutattam, ami az asztallal szemben állt. Felhajtottam a laptopom képernyőjét és azt néztem, hogy az utolsó hónapban mennyi pénzt vesztettünk a férfi miatt. Döbbenet, hogy ennyi időt adtam neki a javulásra. Tudtam, hogy nem nekem kellett volna kirúgnom, de ez a pasas jócskán rászolgált egy kis megfélemlítésre és már magával a jelenlétemmel sikerült ezt elérnem nála, bár igaz, ami igaz, ezzel sok ember így volt. Valamiért félelmet keltettem bennük, azt hiszem a mogorvaságom és a magabiztosságomnak köszönhettem ezt. - Uram, ha amiatt hívatott, hogy… - felemeltem a kezem és ezért elhallgatott. Még húztam egy kicsit az idegeit, továbbra sem néztem rá, viszont hallottam, hogy mocorog a széken és egyre gyorsabban szedi a levegőt. Kicsit elmosolyodtam, de persze csak magamban. Tudtam már elég ideges, úgyhogy pár perc után rá emeltem a tekintetem. Egy nálam idősebb, harmincnégy éves, fekete hajú férfit láttam magam előtt, a szemeiben kétségbe esést véltem felfedezni. Hamar elszakította a pillantását rólam, és a kezeit kezdte tördelni. Mekkora egy féreg, még arra sem képes, hogy a szemembe nézzen, szívből utáltam az e fajta viselkedésformát. Több tisztelet. - Nos, Scott – most felnézett rám – Úgy gondolom a munkája hagy némi kivetni valót. – szólni akart, már nyitotta a száját, de amilyen gyorsan nyitotta, úgy csukta is be. Felvontam a szemöldököm és ő megint képtelen lett a szemembe nézni – Ön szerint, ha én ennyire mihaszna lennék, itt tartanék, ahol most? – nagy lett a csend, de én vártam a válaszát. Ismét rám nézett, a szemei kicsit összeszűkültek, mintha méricskélt volna, aztán nagy sokára megszólalt. - Nem uram, én igazán sajná… - megint felemeltem a kezem és ő abba hagyta a beszédet.

- Ön szerint a sajnálkozás visszahozza azt a negyvenezer dollárt? – tettem fel neki az újabb kérdést. - Mr. Johnson – kezdte, mire én összehúzott szemekkel rámeredtem – Ööö… nem uram. – nyögte ki megsemmisülten. Szerintem már tudta, hogy most mi jön. Negyvenezer dollárt vesztett, ami apró pénznek számított a cég életében, de elég indokot szolgált arra, hogy megszabaduljak tőle. Elvégre valahol meg kellett húzni a határokat. - Legalább valamiben egyet értünk. Tudja Scott, mikor önt felvettük ide, nagy reményeket fűztem önhöz, hiszen kiváló ajánlással érkezett. Lehet túl magasra tettem a mércét. – a bűntudatkeltés mindig beválik, ezt nem árt megjegyezni. - Elég magasra. – szólt közbe, amivel egy kicsit meglepett, de újra lekapta rólam a pillantását. A múlt időből rájött, hogy most tényleg kirúgom. Átfutott az agyamon egy gondolat, hogy talán adhatnék neki még egy esélyt, de aztán gyorsan elvetettem. Elvégre nem azaz ember voltam, aki akárkinek is második esélyt akart adni. Ahhoz pótolhatatlannak kellett volna lenni és ez a fickó korántsem volt az. Sőt, csak jobb munkaerő jöhetett utána. - Mr. Scott, nálunk a mérce talán a magasnál is feljebb van. – feleltem neki. Elszomorodott, de nem könyörögött s ennek örültem. Volt már olyan alkalmazottam, aki könyörgött miután kirúgtam és hát elég kellemetlen volt a helyzet. – Ezennel elbocsájtom önt a Johnson Industries-től. Tudja, hol az ajtó, a titkárnőm eligazítja. – megint rám nézett, félelem ült a szemében, felállt, a kezét nyújtotta felém, amit elfogadtam. - Köszönöm a lehetőséget. – ezt a gesztust igazán méltányoltam. - Örülök, hogy belátja, hibázott. Sok szerencsét a továbbiakban. – elengedtem a kezét és tudtam, hogy a szerencse édes kevés lesz, egy ilyen munkaerőnek. Sietve hagyta el az irodámat én pedig ismét beletemetkeztem a munkába. Iratokat néztem át, mikor ismét kopogtak. Kisvártatva a titkárnőm Clara dugta be a fejét, ma már másodszor. - Mr. Johnson a mostohaanyja van itt. – hirtelen megmerevedtem. Mit keres itt az a nő? Nem voltam elég világos a múltkor, meg azelőtt? A francba vele. Húzzon innen, nem vagyok rá kíváncsi. - Mondja, hogy házon kívül vagyok. Semmi esetre ne engedje be. – Clara kicsit furán nézett rám. Kicsit mintha el is pirult volna, de azért bólintott egyet. A titkárnőm egy harminc éves nő, aki elég csinos és igen tekintélyt parancsoló volt. Mindenkinek remekül osztotta az utasításokat és az emberek hallgattak is rá. Ennek a képességének köszönhette, hogy a jobb kezem lett, pár hónap alatt. Sokkal több, volt mint egy titkárnő. - Értem uram. – felelte és becsukta az ajtót. Nem tudtam tovább a munkára koncentrálni. Megint idejött és én nem tudtam semmit tenni ellene. Felálltam és kifelé néztem az ablakon. A várost láttam. New York a lábaim előtt hevert, bármit megkaphattam, még is olyan üres voltam, szívtelen, lelketlen, talán egy szörnyeteg. Megráztam a fejem és felhívtam a dokimat, Rosst. - Jó Napot Jeremy. Ma van időpontunk, ha jól tudom, közbe jött valami? – kérdezte, mert mindig csak akkor hívtam a saját, privát telefonján, mikor elhalasztottuk a konzultációt.

- Nem doktor úr. Oda mehetnék négyre? - Igen, idejöhet. Kicsit kétségbe esettnek hallom a hangját. – basszus tényleg? Azért nézett rám Clara olyan furán – Négyre várom. – felelte. - Visszhall doki. – letettem a telefont. Oda mentem az ajtóhoz és kikukucskáltam. Clara a helyén ült, úgy tűnt tiszta a terep. Teljesen hülyének éreztem magam, amiért így viselkedtem. Tisztára mint egy gyerek. Viszont azt nem értettem, hogy hogyan tudott Vanessa átjutni lent a recepción és itt fent is. Mert, ahhoz, hogy a titkárnőmig eljusson átkell engedni őt két recepción keresztül és a biztonságiak is ott vannak lent a földszinten. - Uram? Szüksége van valamire? – kérdezte a titkárnőm. Ránéztem, ő is rám meredt. - Nem Clara, doktor Rosshoz megyek, úgyhogy mondjon le minden megbeszélést. – közöltem vele. - Értem uram. Ne felejtse, hogy holnap Washingtonba kell repülnie egy konferenciára. – totálisan kiment a fejemből, de persze nem mutattam, hogy ennyire szétszórt vagyok, csak bólintottam. - Remélem a gép nyolcra készen lesz. – szóltam rá a titkárnőmre. - Természetesen uram. További jó napot kívánok önnek. – ismét bólintottam és lesiettem a kocsihoz. A fenébe, hogy ma a sofőröm szabadnapot kapott. Én vezettem, bár láttam, hogy egyre jobban remegek. Mi van velem? A mostohaanyám kikészít. Beszálltam a liftbe és próbáltam nem gondolkozni. Egy nő szállt be mellém, félénken rám nézett, de én pillantásra sem méltattam. Bosszús voltam, hogy ilyen sokáig tart leérni a tizennyolcadik emeletről. Miután kiszálltam a liftből, átvágtam a biztonságiakon, akik hangosan odaköszöntek nekem. Feléjük Biccentettem, majd kisiettem a recepció melletti üvegajtón. A kocsimat ma nem a mélygarázsba parkoltam le, hanem az épület elé. A Mercédeszben, hangos zenét kapcsoltam és már száguldottam is a dokihoz. Elég nagy dugó volt a városban, épp, hogy négy előtt értem oda pár perccel. - Üdvözlöm Mr. Johnson. A doktorúr már várja. – a rendelő előtt álltam már, mikor szólt a doki asszisztense, hogy bemehetek. - Köszönöm. – feleltem neki és bementem a fa ajtón. Az íróasztala mögött ült a szemüveges jó doktor. Rám nézett, majd intett és leültem a kanapéra. Kisvártatva ő is csatlakozott, leöült velem a bőrfotelbe. Keresztbe tette a lábait, felemelte a jegyzetfüzetét, és rám meredt. Körbe néztem, és láttam, hogy a szoba ugyanolyan, mint volt, pedig már sok éve jártam ide. Barna, modern és szép. Kifejezetten tetszett, megnyugtatott. A doki megköszörülte a torkát, felé pillantottam. Szemüveget viselt és öltönyt. A zakója most nem volt rajta, az íróasztal mögötti szék támlájára volt felakasztva. - Nos Jeremy, mi zaklatta ennyire föl? – szegezte nekem a kérdést. - Vanessa. – válaszoltam neki. Komoran bólintott és arra várt, hogy folytassam. Beszívtam a levegőt és megint megremegett a kezem. - Jeremy, bántotta? – kérdezte a doki. - Nem, a titkárnőm elküldte az utasításomra.

- Értem. Mit érez most? Ezzel a helyzettel kapcsolatban? – fürkészve nézett rám, de hiába. Pókerarcom volt és semmilyen érzelmet nem árult el. Ezt még ő mondta nekem egyszer. Egy kicsit megmosolyogtatott a dolog és sikerült egészen jól megnyugodnom. - Nem értem miért nem száll le rólam. Egy éve menekülök előle, gondolom neki is feltűnt. - Még mindig úgy gondolja, hogy jobb ha nem beszél vele? – kérdezte ismét Ross. - Igen. Nos a húgomon keresztül így is párszor látnom kell, de tudja, hogy mindig próbálom a lehető legrövidebbre fogni ezeket a találkozókat… ha ő éppen ott van. Apa pedig… őt nem érdekli senki, hiszen beteg és nem is érzékel semmit a világból. - Jeremy úgy gondolom, hogy beszélnie kellene Vanessával. - Nem, képtelen vagyok rá. Ő… - elcsuklott a hangom és a kezemre meredtem – Ő az ördög. – folytattam tovább – Legalábbis úgy érzem. - De maga mégis támogatja ezt az ördögöt. – korholt a doki engem. - Csak a húgom és a látszat miatt. - Mindenképpen gondolkozzon el, a beszélgetésen Vanessával. – elkezdett valamit írni. Egy pillanatra rám pillantott – És sikerült a fúzió? – kérdezte. - Igen az üzletet megkötöttem délelőtt. Feldobott a hír és egészen boldog voltam tőle. – mikor kimondtam a boldog szócskát furán rám meredt a doki. Az írással is megállt és pár percig mérlegelte a helyzetet. - És mi a helyzet az ex mennyasszonyával? Úgy hallottam ismét a városban van. Felvette önnel a kapcsolatot? - Nem, de én is láttam az újságokban, hogy tegnap érkezett. - Hogy érez ezzel kapcsolatban? – a doki folyamatosan írt. Vettem egy nagy levegőt és átgondoltam a választ. Hogy is érzek? Fogalmam sincs, sehogy. - Nincsenek érzéseim felé és soha nem is voltak. – bólintott, felnézett és várta, hogy folytassam – Amikor két év után úgy döntött többet akar, ő erőltette a jegyességet és nem én. Mandy kedves nő és soha nem akartam bántani, de sosem tudtam szeretni úgy, ahogy megérdemelte volna. - Talán mert előtte önmagát kellene megszeretnie. – már megint ezt mondja. Ettől a mondattól ideges leszek. Ő is észre veszi és csakhogy nem kinevet – Jeremy, megkell tanulnia elfogadni magát. Azt hiszem ezt minden találkozásunkkor elmondom. – Hát igen, ez tényleg így van. Elgondolkodtatott ezzel a mondatával, de megpróbáltam félre tenni. Kérdezett még pár dolgot, de nem igazán figyeltem oda rá. Az járt a fejemben, hogy a konzultáció után az edzőterembe megyek. Az volt az igazi gyógyír számomra. El is telt az egy óra, kezet fogtunk és kisiettem a kocsimhoz. A lakásomhoz közel volt az egyik egészségcenter, ami mellesleg tulajdonomban állt. Már reggel elkészítettem az edzőruhám. Tornázás közben a tévét szoktam bámulni, vagy zenét hallgatok. Mint mindig úszással fejeztem be és haza hajtottam a lakásomba. Egy Penthouseban laktam Manhattan közepén. A kocsit a garázsba

parkoltam le a többi mellé, utána liftbe szálltam be. - Üdv Mr. Johnson. – köszönt a szomszéd. - Hello. – mondtam neki, némán álltunk a liftben. Mellesleg az egész épületet birtokoltam, ezért sem ártott jóban lenni velem. Belépve a lakás előterébe, a kis asztalon virágok illatoztak. A házvezetőnő, elvette a cuccomat én pedig leültem a nappaliba. Hatalmas terű szoba volt. A barna szín uralkodott benne, a bútorok, a kanapé, a bár, minden barna volt, java részük fa. Megnyugtatott ez a szín, és szerettem a régi, ódivatúbb bútorokat, ennek megfelelően volt berendezve az egész lakás. A tapétás falakon értékes festmények lógtak, mindig megcsodáltam mindegyiket. A sarkakban és egyéb helyeken, pedig értékes műtárgyak álltak. Töltöttem egy pohárral magamnak, utána átvonulta az irodába és előkészültem, a holnapi konferenciára, ahol én előadást készültem tartani a Johnson Industries-ről és magamról. - Minek vállaltam el ezt? – kérdeztem magamtól és gyorsan átfutottam néhány papírt. Mrs. Rose kopogott be és szólt, hogy megérkezett Carlos és a vacsora is kész. Kimentem a konyhába, és felültem a bárpulthoz. Nem szoktam az étkezőt használni, majdnem mindig egyedül ettem. Bekapcsoltam a hifit s közben Carlos lépkedett felém. - Jó estét és jó étvágyat uram. – mondta a sofőröm, aki a testőröm is volt egyben. Öltönyt viselt és várta, hogy jóváhagyjam a folytatást. Bólintottam. – Holnap félnyolckor indulhatunk a reptérre. Clara elrendezett mindent uram. Van valamire szüksége? - Nem Carlos. Jó éjt. - Önnek is uram. – sarkon fordult, így hát folytattam a vacsorát. Teljesen kifáradtam és gyorsan elaludtam. Éjjel a saját sikolyomra ébredtem. Csurom víz voltam, elfelejtettem bevenni az altatómat. Rápillantottam az órámra, hajnali négy volt, így visszadőltem, de nem mertem elaludni, ezért átmentem a dolgozóba. Nem akartam gondolkodni, ezért hangos zenét tettem és megcsináltam grafikont. Mikor kész voltam elküldtem a Johnson Industries-nek. Szerencsére már hat óra volt. Gyorsan zuhanyoztam, majd felvettem a három darabos fekete öltönyöm. Kék nyakkendőt és fehér inget választottam hozzá. Mrs. Rose bepakolt nekem egy váltás ruhát, bár úgy terveztem estére haza jövök, azért biztos, ami biztos. A fürdőben a tükörképemet bámultam. Rájöttem, hogy borotválkoznom kellett volna, ezért gyorsan meg is tettem. Hétkor már várt a reggelim és kicsivel később Carlossal a reptérre indultunk. A sofőröm is velem repült a Jeten. Elnyomott az álom és a légi kísérő elpirulva rázta meg a vállamat, hogy felébresszen. - Mr. Johnson, kérem kapcsolja be az övét. – gyorsan megdörgöltem a szemem és megtettem, amit kért. Rám mosolyogott és tovább ment, előre a pilótafülkéhez. - Jól van uram? – kérdezte Carlos. - Igen. – feleltem neki. Összefutottak a ráncok a homlokán, de nem szólt semmit. Lehunytam a szemem és koncentráltam a prezentációmra. Negyedórával később már Carlos nyitotta a Mercedesz hátsó ajtaját. Becsusszantam gyorsan és a sofőröm is így tett. Csöngött az iPhone, a húgom keresett.

- Szia Jer. Holnap elviszel vacsizni? – kérdezte vidáman. - Este hatkor megfelel? Valami baj van? – mindig aggódtam érte. Kicsit mintha az apja lettem volna, pedig csak kilenc év korkülönbség volt közöttünk. - Nem, csak már ezer éve nem láttalak. Egyedül leszek, unatkozom, gondoltam hátha ráérsz. - Persze Lily. Hatra Carlos érted megy. Szia. - Köszi, szia bátyó. – letettem a telefont. Carlos rám nézett a visszapillantó tükörben, de bölcsen hallgatott. Megérkeztünk a hotelhez. Gyorsan ajtót nyitottak nekem és a recepcióhoz siettem. A lány, aki a pult mögött állt most idegesen rám nézett és hirtelen nem tudott megszólalni. Nem vagyok türelmes típus, ezt tudni kell rólam. - Mr. Johnson vagyok. – mondtam neki. - Igen uram… - rám pillantott, aztán le a számítógépre – Az egyik lakosztály az öné. Szeretné, hogy megmutassam a konferencia termet? - Nem szükséges, jártam már itt. - Akkor megmutatom a szobát. Erre parancsoljon, uram. – gyorsan megkerülte a pultot és elindultunk egymás mellett. Zsebre tettem az egyik kezem. Néha fura hatást gyakorlok a nőkre, bár magam sem értettem soha, hogy miért. Szegény lány nagyon zavarban volt, majdnem orra dőlt a szőnyegben. Utána nyúltam – Elnézést. – mondta zavartan. Beszálltunk a liftbe. Nagy csend lett, ezt megtörve egykedvűen megszólaltam. - A sofőrömet majd küldje fel. - Értettem uram. – nem nézett rám, az acél ajtót fixírozta. - Minden cég eljött? – kérdeztem tovább. - Igen Mr. Johnson. Kíváncsian várják a prezentációját. – felsóhajtottam, megállt a lift és kiléptünk. A lakosztályba lépkedtünk, a recepciós lány kitárta előttem az ajtót. Az egész szinte teljesen üveg volt, ettől úgy éreztem Washington is a lábaim előtt hever. Volt nappali, konyha, bár rész, három háló, minden ideális és nagyon kényelmesnek tűnt. A lány éppen menni készült, de ránéztem és ettől megtorpant. - Várjon. – szóltam rá és adtam neki egy kis pénzt. Még nagyobb zavarba hoztam, mikor hozzá értek az ujjaim. Nagyon jól mulattam magamban. Lefektessem? Tettem fel magamnak a kérdést. Talán később, gondoltam és ő elment én meg töltöttem egy italt magamnak. Megjött Carlos, letette a bőröndöt a nappaliban, aztán elvonult az egyik háló felé. - Itt maradunk éjszakára uram? – kérdezte megtorpanva. - Meglátjuk. Hozass valamit enni, magadnak is. – bólintott és elment. Felnyitottam a laptopom és

elkezdtem válaszolgatni az e-mailekre. A PR-osom keresett közben telefonon. - Jeremy, sikeresen megérkeztél? - Igen Anna. - Remek, majd tájékoztatlak a vízhangról. – felelte is ezzel végeztünk is. Egyre jobban unatkoztam, még egy óra volt a prezentációig. Carlos meghozta az ebédet. Gyorsan ettem, utána rendbe szedtem magam a fürdőben. Fogmosás, kis parfüm és a hajamba beletúrtam, hogy ismét felálljon rendesen. Carlos végig kísérgetett, segített összekapcsolni a laptopot a nagy kivetítővel. A konferencia terem hatalmas volt, s körülbelül száz ember ült előttem. A színpad hosszúkásan állt a szoba egyik részében és a jobb szélén egy emelvény mögé kellett beállni az éppen szónokolónak. Én kezdtem a prezentációt és még rajtam kívül egy másik üzletember is várt a sorára. Megint türelmetlen voltam. Először kezet fogtam a felkonferálóval, egy bizonyos Mr. Simssel. Elég nagy segg nyali pasasnak bizonyult, ezt gyűlöltem és nem is nagyon lepleztem az utálatomat. - Hölgyeim és uraim. – hallottam Simst, úgy mosolyogott, mintha karácsony lett volna, vagy valami ilyesmi. Kénytelen voltam én is mosolyogni – Hazánk egyik legsikeresebb és legifjabb üzletembere, mesél egy kicsit a munkáságáról. Kérem fogadják tapssal és sok szeretettel Mr. Jeremy Johnsont a Johnson Industries tulajdonosát és egyben vezérigazgatóját. – tapsoltak az emberek. Felálltam a pódiumhoz indultam, megköszörültem a torkom és mosolyra húztam a szám. - Nagyon köszönöm, Önnek is Mr. Sims. – bólintott egyet az úr. Kezembe vettem a távirányítót és elkezdtem váltogatni a diákat. Meséltem egy kicsit az egyik brókercégemről, aztán a repülő gyárról, a hotel láncokról és még pár ingatlanomat mutattam be. Az emberek le voltak nyűgözve és ezt imádtam. Az elismerést. Jót tett nekem és az egómnak is. Egy órán keresztül beszéltem és beszéltem, már rendesen untam magam, ezért a végét rövidre zártam és megköszöntem a figyelmet. Kicsit nem törődöm lettem végére, ez nem fog Annának tetszeni, gondoltam magamban, de nem érdekelt annyira. Mosolyt villantottam, megvártam míg lefényképeznek, utána helyet foglaltam egy széken a színpad szélén. Ittam egy kis vizet, de nem figyeltem az utánam következőt. Illetlenség lett volna kimenni, ezért kénytelen voltam várakozni. Azzal szórakoztattam magam, hogy a tömegben kerestem a jó nőket. Időnként mosolyt villantottam valamelyikükre és viszonzást is találtam. Talán maradnom kellene éjszakára, ez tetszik. Az utánam levő férfi fél óra után hagyta abba a szónoklást. Mindnyájan felálltunk, jó hangosan megtapsoltak minket, majd fogtam a laptopom és oda adtam Carlosnak. A férfi elment a géppel. - Mr. Johnson. – kiáltott utánam egy nő, megfordultam és mosolyt villantottam. Zavarba jött. - Igen… Miss… - Erin Field, uram. – mondta zavartan. Kezdett elegem lenni, hogy mindenki zavarba jött, a jelenlétem miatt, de most ügyet sem vetettem rá. Vártam, hogy mondja mit akar – Riporter vagyok, feltehetek pár kérdést? – kérdezte a tekintetemet pásztázva. - Fogja rövidre. – feleltem és a fotelok felé mutattam a recepció mellett. Elindult én követtem őt,

leültünk mind a ketten. Végig mértem Miss. Fieldet. Túl átlagos volt, döntöttem el magamban – Kér egy italt? - Nem köszönöm. – én azért intettem a recepciós lánynak, aki rögtön mellettem termett. - Igen uram? – kérdezte. - Egy whiskyt kérek, két jégkockával. A hölgynek pedig egy… - ránéztem Erinre. - Egy kis vizet, köszönöm. - Máris hozom. – hátra dőltem és a nézésemmel égettem a lány arcát. - Ő…Sosem beszél a magánéletéről… - kezdte. Jaj ne, kit érdekel ez? Senkit. - Mert a sajtónak nincs hozzá semmi köze. – vetettem oda neki egy kicsit bosszúsan. Megijedt a lány elővett valamit a táskájából, és újra rám nézett. - Miss. Town visszatért New Yorkba, megkérdezhetem, hogy találkoztak e már esetleg? - Megkérdezheti, de nincs mit mondanom Mandyről. – már kis híján nevettem magamban. Megérkezett az italunk a recepciós gyorsan letette és elment. Belekortyoltam a whiskybe. Pont olyan hideg volt, ahogy szerettem – Igen Miss. Field? - Hallottuk, hogy adakozott a New yorki gyermek korháznak… - folytatta a nő. - Igen. Van vele valami probléma? – vágtam a szavába. Hirtelen mintha leesett volna az álla. Nagyon nyögvenyelős volt az egész dolog. Felhajtottam az italt gyorsan – Úgy látom zavarba hoztam. – elmosolyodtam, ő meg elpirult – Erin, a PR-osom válaszol minden kérdésére. Hívja az irodát. – erre már nem tudott mit mondani. Felálltam és ő is, de még mindig néma volt – Örültem, Erin. – kezet nyújtottam felé, ő elfogadta, majd elhagytam a szobát. Egyedül szálltam be a felvonóba. A nyolcadikra mentem és a másodikon megállt a lift. Egy lány állt előttem. Hirtelen megmozdult bennem valami, alul. A szentségit. Káromkodtam magamban és nem tudtam levenni róla a szemem. Körül belül az államig ért. Magas sarkú volt rajta, rövid fekete szoknyát és kék blúzt viselt. A szeme igézően zöld. Nem tudtam elszakítani róla a pillantásomat. A szája gyönyörű, teltek az ajkai, megint megmozdultam alul. Ó, ne a fenébe. Korholtam magam. A lány haja szőkésbarna, fel volt tűzve, az illata mesés, alig bírtam magammal. Legszívesebben rávetettem volna magam és megdugtam volna ott helyben. Lassított filmen láttam, ahogy belép mellém. A lábai is meseszépek voltak, és a mellei… Istenem segíts. Megakartam őt érinteni, éreznem kellett a bőre melegét és selymességét. Hirtelen rosszul lépett, kibicsaklott a bokája én pedig gyorsan utána nyúltam. Ma már másodszor, de ezúttal cseppet sem bántam. Megérinthettem, ha csak ruhán keresztül, de akkor is. Sokkal finomabb volt az illata közelebbről. Jó mélyen beszívtam. Erősen szorítottam magamhoz, a tenyerei a mellkasomon pihentek. Szegénykém megrémült, rám nézett, ijedt tekintettel, majd lesütötte a szemét. Annyira kívántam, minden porcikámmal akartam ezt a nőt. Még soha azelőtt senki nem volt rám ilyen hatással. - Jól van? – kérdeztem tőle kedvesen. - Elnézést Mr. Johnson. – tudta a nevem. A fenébe, a farkam. Nyugi Johnson, nyugi.

- Semmi baj. Jól van a bokája? – kérdeztem őt ismét. Lassan elnyomott magától. Ne, maradj itt a karjaimban. Itt a helyed gyönyörűségem. Kívánlak, nyögtem ki magamban megint. Furán nézett rám, biztos idióta képet vágtam, segítettem neki talpra állni. - Köszönöm. – mormolta alig hallhatóan. A lift felfelé indult el. A lány rám pillantott, teljesen elvörösödött. Szegényke, őt is megijesztettem. Gyorsan elhátráltam tőle. - Szívesen. – mondtam neki kurtán. Megakarlak érinteni, kell, hogy érezzelek, hogy az enyém légy. Hirtelen elmosolyodtam és ő is megkönnyebbült, ahogy láttam – Kérne egy kis jeget? - Jeget? – kérdezte vissza, mintha idióta lennék. - A bokájára. – megint zavarba jött, nem tudott hova nézzen. Ennyire ijesztő volnék? A francba is, elég már a farok rándulásokból. Mi ez a hülye érzés? Nem értettem és mindjárt felértem az emeletemre – Itt a lakosztályom, ragaszkodom hozzá, hogy leüljön pár percre. - Nem akarom feltartani Mr. Johnson. – felelte félénken. Óvatosan lépett egyet és alig tudta palástolni a fájdalmát. Rám pillantott, én meg bámultam őt. Teljesen zavarba hozott, hogy rajtakapott. Még sosem hozott senki zavarba, a rohadt életbe is. Ki vagy te? Mindenesetre a pókerarc most is működött. Legalább valami, gondoltam magamban. - Nem tart föl. – felértünk – Jöjjön kérem. – átkaroltam őt a derekánál fogva és elindultunk lassan a szemben lévő ajtóhoz. Felszisszent párszor, könnybe lábadt a szeme. Ennyire fáj neki? Fenébe. Annyira édes és finom illata van. Nyugi Johnson, nyugi, ne vesd rá magad. Már majdnem emeltem őt, segítettem leülni neki a kanapéra, Carlos kérdőn nézett rám. - Ne álljon már itt, hozzon egy kis jeget, vizet meg fájdalom csillapítót a hölgynek. – szóltam rá. - Máris uram. – elsietett a konyha fele. Levettem a lány cipőjét és láttam, a kis duzzanatot. Végig simítottam rajta. Megérinthettem, a puha bőrét, ez teljesen felizgatott. Felnéztem rá és rájöttem, hogy térdelek előtte. Én? Térdelek egy nő előtt, akit nem is ismerek. A rohadt életbe is. - Egy kis jég biztosan segít rajta. – nyugtattam meg a hölgyet. - Le kell mennem. A főnököm már vár. – megmozdult, de én nem hagytam. Finoman megérintettem a karját, így visszadőlt a kanapéra. - Kinek dolgozik? Majd én elintézem. Miss… - Emily Hamilton. A Bilson csoportnak dolgozom. – Carlos visszatért mindennel, amit kértem. Odahúzta a kis asztalt és lepakolta a kért dolgokat. - Carlos keresse meg Mr. Bilsont és mondja meg neki, hogy nálam van a titkárnője. - Asszisztens. – javított ki a lány és mintha megsértődött volna azon, hogy letitkárnőztem, hol ott a kettő közt nincs különbség. Bólintottam és Carlos elindult. Elvettem a jeget a kis asztalról és finoman a bokájához érintettem. Felszisszent először, de aztán megkönnyebbült, ahogy láttam. Megint az ajkait

néztem, megkell kóstolnom, muszáj megízlelnem, hogy megtudjam milyen ízed van. Biztos édes és finom és izgató…Nem Johnson, ne legyél hülye. Viselkedj. Hangosan kifújtam a levegőt, így leplezve a dübörgő szívdobogásom - Vegye csak be a fájdalom csillapítót. Remélem a jég segít valamennyit. – picit elmosolyodtam és ő is, most először. Gyönyörű a mosolya, káprázatos. Az ágyamban akartam ezt a szépséget. - Nagyon köszönöm uram. – csendben maradtunk pár percig. Fogalmam sem volt mire gondolhat és ez nagyon zavart. Néha rám nézett, de mikor a zöld szemeit figyeltem, mintha zavarba hoztam volna. Nem tudtam hova tenni a viselkedését – Remek volt az előadása. – szólalt meg nagy sokára. - Szerintem picit untattam a közönséget, de azért köszönöm Miss. Hamilton. - Igazán figyelemre méltó, hogy huszonnyolc évesen mindezt elérte. – elmosolyodtam. Most megdicsért és ez jól esett. Nagyon jól. Lenyúlt a kezemhez, óvatosan engem nem érintve átvette a jeget, de ahogy elkaptam a kezem, összeért a bőrünk. Úgy megugrott bennem valami, hogy fogalmam sem volt mi is történik velem. Szentséges ég, mit csinál velem ez a nő? - Köszönöm. – nyögtem ki végül – Mr. Bilsonnak nem lehet könnyű dolgozni. - Hát, szeretem a munkám. - Egy ambiciózus nő. – nyeltem egyet, mert elsötétedett a szeme. Nem tetszett neki ez a kis megjegyzésem. A fenébe is, nem akartam megbántani – Ne haragudjon. – Mi? Elnézést kértem? Na, nem. Nem. Semmiért nem kérünk elnézést. Milyen egy puhapöcs vagyok vele. - Semmi gond. Megtenné, hogy segítene elmenni a liftig? – elakart menni. Hát ennyire utál? Mondj neki valamit, hogy maradjon. Gyerünk Jeremy, gondolkozz, bíztattam magam. - Még várjon egy kicsit, legalább, míg hat a gyógyszer. – látszott, hogy feszéjezve érezte magát mellettem. Rosszul esett, nagyon. Megmozdult. Menj a francba, bazd meg, hisz kedves voltam. Lassan felült én is felálltam. Kinyitottam neki az ajtót és egy kicsit segítettem, de csak illemből. Benyomtam a lift gombot, némán álltunk mind a ketten a felvonó előtt, Carlos érkezett fel. Biccentett nekünk és elsietett a lakosztály fele. A nő beszállt a liftbe, én pedig kimérten néztem rá. Megijedt a pillantásomtól és rögtön elfordította a tekintetét. - Köszönöm Jeremy. – mondta és én megvártam, míg becsukódott a liftajtó. Ő nem nézett rám továbbra sem, én pedig csalódottan ballagtam vissza a lakosztályba. Nem voltam hozzá szokva az ilyen fura viselkedéshez. Carlos nyitotta az ajtót nekem. - Mindent tudni akarok erről a lányról. Értette? - Igen uram. - Van ebben az átkozott épületben konditerem? - Van uram. Lent az alagsorban. – bólintottam ő is és én is mentünk a dolgunkra.

- Mi az ördög van velem? – üvöltöttem és a földhöz vágtam az vizes poharat, ami ezer darabra tört, mikor a keményfa padlóhoz érkezett. A szilánkokat ott hagyva átvonultam a hálószobába és feltúrtam a bőröndöt, találtam benne edzőruhát. Hát igen, Mrs. Rose nagyon jól ismer engem, jegyeztem meg magamban. Gyorsan felkaptam a sortot, a trikót és az edzőcipőt. Törölközővel a kezemben indultam lefelé az edzőterembe. Elég zsúfolt volt lent a helység, de szükségem volt rá, hogy levezessem ezt a dühöt és feszültséget, ami bennem volt. Bedugtam a fülembe az iPodom és elkezdtem futni. Pár perc után már rohantam, mint valami gyengeőrült, ezzel minden gondolatot sikerült száműzni a fejemből. Fél órát futottam, mint mindig, de ezzel nem fejeztem be az edzést. Szerettem átmozgatni a testemet és aztán felfrissíteni. - Uram ajánlhatok egy turmixot az edzés után? – kérdezte egy nő, aki láthatóan személyi edző volt. Végre valaki, nem retteg tőlem. Kifújtam a levegőt és bólintottam – Nagyon jó kondiban van. – már félmeztelenül álltam a terem közepén, ő pedig végigmérte a felső testem. Jól van bébi, látom vevő lennél egy menetre. Aztán eszembe jutott Emily és elment a kedvem ettől a nőtől, még is alul mást éreztem. Felültem a bárszékre és kaptam egy turmixot. A nő előre hajolt, belépett az intimszférámba. - Finom. – mondtam neki, miután beleszívtam – Megkóstolja? – elmosolyodtam, mire ő megérintette az arcomat és a szám tetejéről letörölt egy kis turmixot - Tényleg jó, Mr. Johnson. Meghívsz egy italra? - Nyolckor a lakosztályban. – elmosolyodott én pedig elvittem a poharat, miközben még ittam a sűrű lét. A folyosón tettem le, úszni akartam még, de eltelített a turmix, így inkább a liftbe léptem be. Elkezdtem törölközni és végül a hátamra vetettem a pólót a törülközővel együtt. Megállt a felvonó. Bazd meg, már megint, fakadtam ki magamban. Emily most nem volt egyedül, egy férfi kísérgette, aki nem a főnöke volt. Bilsont ismertem. Nem szóltam semmit, mind a ketten beszálltak a liftbe. Beszélgettek valami környezetvédő projektről, végül a férfi kiszállt a másodikon. Kettesben maradtunk. Nem néztem Emilyre csak az ajtót figyeltem. - Megbántottam valamivel? – kérdezte félénken, de én továbbra is durcás gyerekként viselkedtem. - Ezt miből gondolja? – levettem a törülközőt, őt pedig elöntötte a pír. Szóval azért bejövök neki valamennyire. Ez tetszett, belül mosolyogtam, de kívül továbbra is mogorván néztem. - Ő…én…semmi. – mondta végül. Továbbra sem tettem semmit, megállni készült a lift. - Azt hiszem ez az ön emelete. – szóltam hozzá kimérten. - Igen, elnézést. – gyorsan, kicsit sántítva eliszkolt. Becsukódott a lift, én meg mosolyogtam, mint valami elmeháborodott. - Tetszem neki. Ez az. – mondtam ki hangosan. Az ágyamban fogsz kikötni, mindegy mibe kerül, tettem hozzá a gondolataimhoz és jó kedvűen sétáltam a szobámhoz. Eszembe sem volt tovább itt maradni. Tudtam, hogy vissza kell mennem New Yorkba kidolgozni egy tervet. A Bilson csoport is New Yorkban székelt, üzletet kellett kötnöm velük, ha indokkal szerettem volna újra látni Emilyt. Mosolyogva léptem be, Carlos pedig összezavarodva nézett rám – Kiderített róla valamit?

- Már úton vannak az információk uram. Hívtam Ryant. - Remek Carlos, haza megyünk. Lefürdöm, addig hozass vacsorát két személyre. Magadnak meg nekem. Húst. – elviharzottam a fürdőbe. Jókedvűen lefürödtem és lehűtöttem magam. A találkozás kicsit felspanolt engem. Öltönyt vettem fel és mire kiértem Carlos megterített. Csendben fogyasztottuk a vacsorát. - Uram, tetszik önnek a lány? – kérdezte meg váratlanul. - Leakarom fektetni. – feleltem neki. Már nem mosolyogott csak folytatta a vacsorát. Carlos már hat éve dolgozott nekem, nagyon jól ismert engem és pontosan tudta, hol a helye. Gyors pakolás és fizetést követően indultunk a reptérre. A repülőn egy kicsit elbóbiskoltam, de hamar felébredtem egy erős kávé után. Otthon a dolgozóba siettem és a Bilson csoport részvényeit néztem át. Ajánlatot kellett tennem nekik, mindegy mibe került és mindegy milyen üzlettel kapcsolatban. Későn feküdtem le, de most nem feledkeztem meg az altatókról. Reggel Carlos figyelmeztetett, hogy Lilyvel vacsorázom este. Clara és egy közgazdász segített kidolgozni a kis tervemet. Annyira nem figyeltem, szinte rájuk hagytam az egészet. Csak Emily járt a fejemben és a szája. Meg kellett újra néznem az idomait, döntöttem el magamban és lehetőleg minél hamarabb. Késő estig maradtunk az irodában, Carlos pedig elhozta Lilyt. Lesiettem a húgomhoz, az előtérben várt rám. Vele volt Mandy is. Bazd meg, ne. Semmi kedvem nem volt ehhez, köszönöm Lily. Bosszankodtam tovább. - Sziasztok. – köszöntem nekik. - Szia Jeremy. – Mandy megölelt. Kedveltem őt, csak olyan rámenős szokott lenni néha és azt nehezen viseltem el. Főleg ha irányítani akart. Aztán elengedett és Lily adott egy puszit nekem. - Milyen volt Olaszország? – kérdeztem az exemet. Szépen lebarnult, gyönyörű barnahajú, magas nő állt előttem. Bárki szívesen lett volna vele, kivéve engem. - Remek, bár jobb lett volna veled. – belém karoltak mind a ketten és Carlos már nyitotta is az ajtót nekünk. Kiléptünk az utcára és beültünk a kocsiba. - Milyen volt a suli Lily? – mintha meg sem hallottam volna, amit az előbb Mandy mondott nekem. - Jó. Anya mondta, hogy beszéljek veled ismét. - Tudod, hogy nem kedvelem anyádat. De az nem azt jelenti, hogy téged sem. - Jaj tudom bátyó, hogy szeretsz még, ha nem is mondod. – én szeretni? Nem hiszem, hogy képes vagyok rá – Anyám és közted történt valami nagy balhé, de nem mondjátok ki és nem beszélitek meg. Én pedig középen állok már több éve. Elég frusztráló. – idegesen pillantott rám, de az én arcomról semmit nem olvasott le. Mandy a kezemet simogatta a kocsiban. - Sajnálom, de ez nem fog változni és nem akarok róla beszélni. Hova megyünk? – váltottam témát gyorsan. Mandy most már a combomra tette át a kezét. - Foglaltattam asztalt az éttermedben. - Ah értem. – mondtam neki. Carlos lágy zenét kapcsolt az autóban.

- Milyen volt a konferencia? – kérdezett tovább a húgom. - Unalmas. – láttam, hogy a sofőröm rám nézett a visszapillantó tükörben és a homlokát ráncolta. Gyorsan és elég csendesen értünk oda az étterembe. A hosztesz a helyünkre kísért és utána jött a pincérnő. Rám nézett és én is rá. Fura arcot vágott. - Jó estét Mr. Johnson. Hölgyeim. – gyorsan rendeltem egy üveg bort és mind a ketten rám bízták magukat az étel rendeléssel kapcsolatban. - Jaj Jer, a te csáberődnek senki nem tud ellen állni. Ez a lány, alig tudott megszólalni az előbb. – kezdte a húgom mosolyogva. - Ne hozd kínos helyzetbe. – mondta neki Mandy. - Kimegyek a mosdóba. – közölte velünk Lily, felálltam és kihúztam a székét. Közben megérkezett a borunk, amit megízleltem. Kettesben maradtunk az exemmel. Kicsit kínosan, éreztem magam. - Megpuszillak, hiányoztál. – felelte, de mire szólhattam volna valamit, már az ajkai az ajkamon voltak és bár ez nem volt rendes csók, csak éppen érintkezés, akkor is helytelennek tartottam. - Nem akarlak bántani, de ne tedd ezt többször. Már nem vagyunk együtt. - Sosem engedted meg, hogy szeresselek. Miért? - Mert nem tudok szeretni. – feleltem neki. - Ez nem igaz. – mondta nekem és könnyek csillantak meg a szemeiben – Értsd meg, hogy szeretlek és bár eltelt jó pár hónap az érzéseim semmit nem változtak. – a húgom jött vissza. Nagy levegőt vettem és leültettem őt a helyére. - Miről beszélgettek? – kérdezte mosolyogva. Per pillanat nagyon haragudtam rá, amiért elhozta Mandyt magával. Legalább figyelmeztethetett volna. - Olaszországról. – vágta rá az exem. Megráncoltam a homlokom és lassan borozgattam miközben, hallgattam Mandy kis anekdotáit. Főleg jóképű olasz pasikról, azt hitte féltékeny leszek, pedig egyáltalán nem voltam az. Sőt örültem volna neki, ha összehozza valakivel a sors. Legalább megérkezett a steakem és így elkezdhettem enni, miközben ők engem beszéltek ki. - Mikor mész apához? – kérdezte váratlanul a húgom. - Hát, nem tudom. Talán a hétvégén meglátogatom és felolvasok neki. Velem jössz? - Aha igen. – bólintottam, tovább ettünk – Kértek desszertet? Isteni a csoki torta. - Elmúlt hat óra nem is tudom. – kezdte Mandy, de én persze hármat rendeltem. Aztán hallgattam a húgomat, hogy áradozik valami fiúról. Carlos kilenckor tett engem ki az egészség center előtt. Non stop konditermet üzemeltettem, egy részről magam miatt, de ahogy szétnéztem az edzőteremben

láttam, hogy más is szeret későn tornázni. Este remekül aludtam és Emily gyönyörű szemeinek a képével ébredtem. Gyorsan lezuhanyoztam és öltönyt vettem. A reggelim már készen állt és mellette pár újság. Egy pletykalap címoldalán találtam magam, ahogy Mandy megcsókol. - A szentségit. – káromkodtam egyet, aztán Carlos megjelent. - Uram? - Ki fényképezte ezt? – a cikket el sem olvastam, annyira dühös lettem. Belekortyoltam a kávémba és kellemes gondolatok felé eveztem – Carlos meg van az infó? - Az irodájában várja. - Akkor menjünk. – gyorsan ettem pár falatot, aztán az újsággal, az aktatáskámmal elindultam. A kocsiban a tőzsdei híreket olvastam. Emelkedtek a részvényeink. Megcsörrent a telefonom, Mandy keresett, de én nem vettem fel, hagyjon csak üzenetet. Emilyre gondoltam és arra, hogy mennyire vonz engem. Pont, mint egy mágnes a másikat. Ezen elmosolyodtam és tovább olvastam egy cikket.

A csábítás…vagy elcsábulás? Carlos remekül kikerülte a reggeli dugót. Nagyon vártam, hogy végre az irodába érhessek. Ott gyorsan az asztalom mögé ültem és már nyúltam is Emily Hamilton aktájáért. Olvasni kezdtem. New Yorkban lakott, az Upper West Side-on, két lakótársa volt, egy fiú és egy lány. Linda és Rick. A szülei fizették a lakást, gazdag család, nem is értettem miért dolgozik, vagy legalább miért nem az apjának dolgozik. Fiatalabb volt tőlem négy évvel és mindössze fél éve dolgozott Mr. Bilsonnak. Nem volt pasija, legalábbis a papíron nem láttam ilyet. - Clara kérek egy kávét. – öt perccel később Clara járkálva talált rám. Teljesen fel voltam spanolva. - Itt a kávé uram. Minden rendben? - Igen. Kész vagyunk a projekttel? Rowell elkészült vele? - Igen uram. Tizenegyre jön önhöz. Szeretné, hogy még ma kérjek időpontot Mr. Bilsonnál? - Igen, amilyen gyorsan csak lehet. Köszönöm. – ez meghökkentette, általában nem szoktam semmihez hozzá tenni ezt a szavat. - Szívesen uram. – rám mosolyogott, aztán elhagyta az irodát. Ideje volt dolgoznom is egy kicsit és nem csak Emilyre gondolnom. Látni akartam őt, muszáj volt látnom. Miután megittam a kávét felnyitottam a laptopot és elkezdtem végre a munkát. Nagy fáradsággal járt egy ilyen erődítményt vezetni, ahol vegyesen foglalkoztunk mindennel, ami csak létezik. Szerettem cégeket felvásárolni, ez lett a hobbim, és ahogy nőt a vagyonom, úgy egyre több mindent vettem meg. Hirtelen belém hasított egy gondolat és rájöttem, hogy meg kell vennem azt a társasházat, ahol Emily lakott. Azonnal hívtam is az ingatlanosomat, hogy derítse ki és foglalózza le az épületet, mindegy mibe kerül. - Mr. Johnson, itt van Mr. Rowell és Mr. Gibson. – Gibson nagyon jó munkaerő volt, mondhatni a legjobb emberem. Mindenhez kiválóan értett, öröm volt vele együtt dolgozni. Rowell még fiatalnak számított a szakmában, de remek ötletei voltak mindig. - Rendben Clara küld be őket. Bilsonnal mi van? - Miss. Hamilton adott időpontot a Johnson Industriesnek, ma négy órára. – elmosolyodtam. Miss Hamilton adta. Szuper. - Köszönöm Clara. - Szívesen uram. – láttam, hogy elmosolyodott. Ez ma már a második köszönöm volt tőlem. Hirtelen megjöttek az urak. Előadtak nekem egy prezentációt, befektetésről, megtérülésről, de nem figyeltem csak a számokat néztem meg a végén, azok pedig stimmeltek, úgyhogy nem érdekelt a többi. Ez az üzlet hosszú távon még jól is jött nekem. - Fél négykor legyenek készen és megyünk Bilsonhoz. - Rendben uram. – miután elmentek, ebédelni indultam haza és otthonról folytattam a munkát. Kék

ingre cseréltem le a fehéret és újra bezseléztem a hajam egy kicsit. Carlos limuzinnal vitt minket a Bilson csoporthoz. Az egyik felhőkarcoló harmadik szintjén székeltek. Beszálltunk mind a hárman a liftbe és felfelé indultunk. A recepciós egyből átengedett minket. Ránéztem az órámra, még öt perc volt négyig. Tovább mentünk be egy ajtón keresztül. Miss. Hamilton ült itt már. A fiúk mentek elől én rákukucskáltam közöttük. Emily felnézet és felállt. Észrevett engem is, majd nagyra nyitotta a gyönyörű zöld szemét. A haja most le volt engedve, kicsit hullámosan, de nagyon dögösen hullott a vállára. Az ajkára néztem, utána a mellei közé. Istenem megint ilyen hatással van rám. A testem akaratomon kívül reagált rá. - Jó napot Miss Hamilton. Hogy van a bokája? – kezdtem. Kellesz nekem Emily, nagyon kellesz. Elképzeltem, ahogy meztelenül fekszik az ágyamban. Már a gondolattól eltudtam volna élvezni itt helyben. Elmosolyodtam és egy kicsit az ő szája is felfelé görbült. Ez az szépségem, mosolyogj. - Jó napot Mr. Johnson. Köszönöm, jól van a bokám. – szemmel láthatóan meglepődtél, hogy itt látsz. Mondj még nekem valamit azzal az édes száddal. Gyerünk csillagom – Mr. Bilson már várja önöket. Erre parancsoljanak. – ez az bazd meg. Kinyújtottam a kezem és magam elé engedtem. A feneked is tökéletes. Késztetést éreztem, hogy rácsapjak, de vissza fogtam magam. Megnyaltam az alsó ajkam, még szerencse, hogy senki nem látta mit csinálok. A tekintélyt parancsoló Mr. Johnson úgy vágyakozik egy nő iránt, mint valami kanos kis kamasz fiú. Ez de beteg, gondoltam, de nem érdekelt, mert annyira jó érzéseket váltott ki belőlem. - Jeremy. Jó napot, nem gondoltam, hogy személyesen jön. – Mr. Bilson az apám is lehetett volna a korát tekintve, sőt ismerték is egymást. Egyidősek voltak. - Henry. Hogy van?- kezet ráztunk. - Jól fiam. Apádnál semmi változás? - Nem uram, semmi. – feleltem. Mind a ketten sóhajtottunk egy nagyot, majd átmentünk az irodán keresztül a tárgyalóba. Az iroda nem volt olyan nagy helyiség, mint az enyém, de a tárgyaló, annál inkább. Leültünk mindannyian és a két közgazdászom előkészítette a terepet. - Emily hozzon egy kis üdítőt. – a lány bólintott és elment – Kezdhetjük Jeremy. - Rendben van. Mr. Rowell és Mr. Gibson előadják a részleteket, de itt van feketén fehéren is az anyag. A számok magukért beszélnek. - Szeretek veled üzletelni, mindig lényegre törő vagy. Na, lássuk mit kínálsz. – visszajött Emily és elém tett egy pohár gyümölcslevet. Kicsit odahajolt hozzám, mélyen beszívtam az illatát. Aztán vége lett a pillanatnak és tovább ment. A fiúk pedig elkezdték a prezentációt, de én lopva állandóan a lányra pillantottam miután leült közénk. Egy idő után észrevette és zavarba jött, sőt a felénél ki is ment. A rohadt életbe is, hogy nem tudtam visszafogni magam. Teljesen elment az eszed Johnson, megijesztetted őt. Vegyél vissza, szóltam rá saját magamra és észre se vettem, hogy engem kérdeznek. - Mr. Johnson? Uram, jól van? – nézett felém Gibson.

- Igen, persze. Nos Henry a fiúk azt hiszem mindent elmondtak, vélemény? – az öreg egy kicsit elgondolkodott, de tudtam, hogy belemegy, mert a pénz mindig jól jött mindenkinek. - Először átakartam gondolni és meg is nézetem az ügyvédekkel, most azonnal, de nem látom akadályát a befektetésednek. – ekkor visszatért Miss. Hamilton, hál istennek. A főnökére nézett, aki oda nyújtotta neki a papírokat, majd mind a ketten távoztak és a türelmünket kérték. - Remek ajánlat uram. Kiváló ötletei vannak. – te kis segg nyali. - Igen Rowell. – helyeseltem, de rá se hederintettem. Beszélgetésbe elegyedtek én pedig türelmetlenül járkálni kezdtem. Rühelltem, hogy megvárakoztatnak. Negyed óra után elindultam kifele. Miss. Hamilton kint ül, megálltam az asztalánál. - Mr. Bilson hol a fenében van már? – csattantam rá. - Nem tudom uram, már is utána nézek. – felelte megszeppenve. - Ne haragudjon, csak türelmetlen vagyok. - Hozhatok esetleg egy kamillateát? – máshogy is megnyugtathatsz szépségem. Na, de végszóra Henry jött velem szemben mosolyogva, kezében a papírral. Követtem őt a tárgyalóba. - Aláírtam. Te jössz. – kezet fogtunk és én is aláfirkantottam – Öröm veled üzletet kötni. Koccintunk fiúk? – felvette a telefont, de én leintettem. - Majd én szólok neki, a mosdóba kell mennem. - Emily megmutatja. – mosolygott rám és elindultam ismét kifelé. A lány nem ült a helyén, úgyhogy vártam egy kicsit. Csodálkozva nézett rám, mikor visszajött. Mintha könnyes lett volna a szeme. - Jól van? – kérdeztem aggódva. - Igen, becsípte az ujjamat a polc. – elvigyorodtam és ő is – Szeretne valamit? - Egy pezsgőt és poharakat kérnék. Megkötöttük az üzletet. – rossz válasz, téged szeretnélek – Segítek. – elindult egy ajtón, én követtem. Egy kis teakonyhába értünk be. Elővett egy pezsgőt a hűtőből, utána kinyitotta az egyik felső polcot és poharakért nyújtózkodik. Csak néztem őt – Örülök, hogy újra találkozunk. – nem nézett rám, továbbra is nyújtózkodott. Oda léptem és segítettem neki. Levettem kettőt, de jó szorosan mögé álltam, ő pedig mikor újra a sarkára állt, hozzám simult a hátsójával. Olyan intenzív volt a vonzalmam, hogy a farkam nem csak megrándult, de ágaskodni kezdett. Azt hittem ezt ő is érzi, de nem láttam az arcát – Mennyire finom az illatod. – súgtam a fülébe. Lehunytam a szemem és beszívtam az illatát, mint valami drogos. Édes volt, és még jobban kívántam őt. Újra kinyitottam a szemem, ő nem mozdult. A kezemmel kerestem a kezét és meg is találtam. Simogattam a kézfejét és még közelebb nyomultam hozzá. Egyre élesebben és hangosabban vette a levegőt. Megérezte a farkam, láttam, hogy lehunyja a szemét. Megborzongott - Kívánlak. Szörnyen kívánlak. – nyögtem a fülébe.

- Mr. Johnson, ne. Én…be kell vinnem a pezsgőt. – mondta kicsit zavartan. - Segítek. – elengedtem, elindult a tálcával. Megigazítottam magam, hogy ne látszon az álló farkam és utána vittem a pezsgőt. Beérve rögtön kibontottam az üveget – Öt pohárra lesz szükségünk. – mondtam Miss. Hamiltonnak mosolyogva. Ő viszont rettentő zavart, sőt meg volt ijedve azt hiszem. Vagy nem? Nehezen olvastam az arcáról ebben a pillanatban. - Nem uram, én nem iszom önökkel. – kiment, én meg utána indultam. A többiek csak úgy néztek rám, nem értették a helyzetet. - Várj. Nem akartalak megijeszteni. – a folyosón gyorsan utána kaptam és elértem a karját. Dühödt szempárba ütköztem, mikor megfordult a segítségemmel. Dühösen is gyönyörű volt és talán még izgatóbb a számomra, mint eddig. Már ha még lehetett egyáltalán fokozni az izgalmamat. Elmosolyodtam, azt hiszem ez kiült az arcomra. - Nem ijesztett meg és ne vigyorogjon így rám. – mérgesen beszélt, kicsit megemelte a hangját, de mintha a szája szélén mosoly bujkált volna. Csípőre tette mindkét kezét. - Beszélhetnénk valahol máshol? – kérdeztem kedvesen. - Nem Mr. Johnson. Eltudom képzelni mit akar mondani, de a válaszom nem. - Nem akarok én semmit sem mondani. – közelebb léptem és mindkét tenyerem a két kézfejére tettem. Ő viszont nem hagyta, gyorsan kihúzta a kezeit és hátrébb lépett. Egyre izgalmasabb volt a nő nekem. Tetszett és a farkamnak még jobban. - Csakugyan? – felvonta a szemöldökét és ismét csípőre tette a kezét. Még dühösebbnek tűnt, mint eddig – Akkor mit akar? – kérdezte. - Adni akarok Emily. – megint közelebb mentem hozzá. Ő hátrált, addig, míg nem ütközött a háta a falba. Ekkor megijedt és nekem ez tetszett. A homlokomat az övének támasztottam. Zihálva szedte a levegőt, én is. Annyira kívántam, de tudtam, hogy a jó dolgokra türelmesen kell várni. Megérintettem az állát, ő lehunyta a szemét. Kicsit meg kellett hajolnom, mikor adtam az arcára egy puszit. Ez meglepte és kipattantak a szemei. Éreztem, hogy visszafolytja a lélegzetét és várt – Gyönyört akarok adni. – suttogtam a fülébe – Érzem, hogy vonzódsz hozzám. – elmosolyodott – Mi az? – kicsit elhajoltam tőle, hogy szemügyre vegyem. - Mekkora egy öntelt barom maga Mr. Johnson. - Vacsorázz velem. – csattantam fel, ügyet sem vetve a sértegetésre. - Már van programom. - Holnap egy ebéd? – próbálkoztam újra. - Dolgozom. - Ne csináld ezt. Feküdj le velem. – na jó ezt lehet nem kellett volna kimondanom, de sosem szerettem kerülgetni a forró kását.

- Ne sértegessen tovább. Eresszen. – félre álltam az útjából. Lehunytam a szemem és kiengedtem a levegőt. Feldühített a lány – Most hova megy? – kérdezte mikor elindultam a recepció fele. - Mondja meg Mr. Bilsonnak, hogy sürgős dolgom akadt. Ne gondolja, hogy feladom. – legalább láttalak. Carlos lent várt a kocsiban. Becsusszantam és az edzőterembe hajtottunk. Gondolkodnom kellett, hogy mi legyen a következő lépésem. Hogy édesgessem be az ágyamba? Holnap felhívom, küldök neki valamit. Döntöttem el futás közben. Oldalra fordultam, mert éreztem, hogy valaki bámul rám. Jaj ne, mit keres itt? - Szia. – jött oda Mandy, mikor már csak sétáltam a padon. - Szia. Edzeni jöttél? – kérdeztem egy kicsit lihegve. - Már végeztem. Vacsorázni indultam, nincs kedved velem tartani? – hát ezt eltaláltad. Semmi kedvem nem volt vele menni. - Még egy órát terveztem itt maradni. – mondtam neki gyorsan és hát ez igaz is volt. - Értem. – leszálltam mellé a futópadról – Akkor majd legközelebb. – végig simított a karomon. - Aha. Carlos kint van, majd elvisz téged. Jó étvágyat a vacsorához. - Köszönöm, örültem, hogy láttalak. – közelebb hajolt és adott egy puszit – Szia Jeremy. – elment szerencsére. Láttam, hogy a férfiak rendre megbámulják. Tény és való, hogy szép nő volt, de sosem vonzott úgy, mint például Emily. A szépségnél több kell, sokkal több. Súlyzózással folytattam, de nem ment ki Emily a fejemből. Ahogy hozzá értem, ő nekem simult, megborzongott, csak ez járt a fejemben. Meg az, hogy dühösen mennyire izgatónak tűnt. Vacsora után dolgoztam otthon. Egésznap alig tudtam dolgozni miatta. Csak éjfél után indultam aludni. Reggel elővettem egy monogramos kártyát: „Csak rád gondolok. Kérlek adj egy esélyt és vacsorázz velem. Jeremy Jonhson” – becsúsztattam egy borítékba és hívtam Carlost. - Igen uram? - Carlos, menj és rendelj egy tucat vörös rózsát, ezt tedd bele és valami csokit is válassz mellé. Aztán az egészet küld el Miss. Hamiltonnak az irodájába. Tízre legyen ott. - Máris uram. – elvette tőlem a borítékot és elment. Gyorsan készülődtem, ő vitt el dolgozni, kilencre értünk az irodába. Kettőig nyugodtan dolgoztam, de utána hívtam a lányt. - Jó Napot, Henry Bilson irodáját hívta. Emily Hamilton beszél. – jaj olyan édes volt a hangja, egésznap hallgattam volna. Elmosolyodtam. - Szia. Hogy telik a csütörtök? – hangosan kifújta a levegőt, gondolom rájött, hogy én vagyok. - Köszönöm, eddig jól telt Mr. Johnson. – hadarta gyorsan, mintha kicsit izgatott lett volna. - Kapok választ? – kérdeztem várakozóan.

- Hát…köszönöm a virágokat. Nem érek rá este. - Akkor öt után? Nekem az is jó, elmegyek érted. - Soha nem adja fel? – már bosszús volt a hangja. - Amíg igent nem mondasz, addig biztosan nem. – nagy csend lent, nem tudtam min gondolkodik éppen – Akkor ötkor várlak az iroda előtt. – szólaltam meg én, mielőtt kikosarazott volna. - Nem mondtam igent. - De nemet sem. – vágtam rá rögtön – Már alig várom. Jó munkát. – nem hagytam, hogy válaszoljon és letettem a telefont. Elég gyorsan telt a délutánom. A találkozó előtt kicsit rendbe szedtem magam és oda hívtam az egyik éttermembe, hogy csináljanak szabad asztalt estére. - Idegesnek látszik uram. – jegyezte meg Carlos a Mercédeszben. - Az is vagyok. - Még sosem izgult ennyire, egy lány miatt sem. – ehhez nem tudtam hozzáfűzni semmit, mert igaza volt. Öt előtt tíz perccel értünk oda. Bementem az épületbe, a biztonságiak átengedtek, mert az épület az enyém. Felmentem lifttel, Emily még a helyén ült. A virágaim ott álltak egy vázában az asztalán, ezt jó jelnek vettem és mosolyogva közeledtem felé. - Szia. – csodálkozva nézett rám – Azt hitted tréfálok? – kérdeztem tőle. - Nem Jeremy, nem hittem, de még nem fejeztem be a munkát. – végre nem Mr. Johnson vagyok. - Szólok Henrynek, hogy engedjen el. - Ne. – felállt – Kérlek ne. Várj öt percet légy oly szíves. – bólintottam, ő visszaült én pedig néztem őt. Leküzdhetetlen volt a vágyam iránta és már nem csodálkoztam azon, ahogy a testem reagált rá. Mosolyogva bámultam őt, pár perc után felnézett rám – Muszáj? - Mit? - Olyan bosszantó vagy. – még szélesebb mosolyt villantottam rá. - Te meg olyan szép. – vágtam vissza neki, és zavarba hoztam ezzel. Lekapcsolta a számítógépét, a kabátját leakasztotta a fogasról és elkapta a táskáját – Várj, segítek. – elvettem a kabátot és ráadtam, utána megtámasztottam a hátát a tenyeremmel és így indultunk a liftek felé. - Hogy engedtek be? Nincs kártyád. - Enyém az épület. - feleltem neki, de nem lepődött meg rajta. Integetett a recepciósnak, aki furán nézett ránk, utána beléptünk a liftbe – Elvihetlek vacsorázni?

- El. - Végre valami. – mögé léptem és átkaroltam az egyik kezemmel. Kerestem az ő kézfejét és meg is találtam. Puha volt a bőre, éreztem, mikor simogattam, a körmei manikűrözöttek. Beszívtam az illatát, lassan behajtottam a fejem a nyakához és óvatosan megpusziltam. Éreztem, hogy megborzong. Legszívesebben megállítottam volna a liftet, de már leért, úgyhogy ismét mellé léptem, de a kezem a derekán hagytam. Elindultunk keresztül a biztonságiakon, ki az üvegajtón. Carlos már nyitotta is a kocsi hátsó ajtaját. Becsusszantunk mind a ketten aztán elindultunk – Úgy érzem zavarban vagy. – a kezéért nyúltam és összekulcsoltam az enyémmel. Annyira jó volt vele lennem, pedig nem csináltunk semmit. - Pedig nem, csak nem tudom mit mondhatnék. – rámosolyogtam, hogy oldjam egy kicsit. Viszonozta a mosolyom. Ez nagyon jól esett nekem – Hova megyünk? – kérdezte végül. - Az egyik éttermembe. - Miért nem lepődök meg? - Mert okos nő vagy. Egyébként ő Carlos a sofőröm. - Üdv Miss. Hamilton. Álok rendelkezésére. – mondta a férfi és a visszapillantóból nézett most ránk. - Jó Napot Carlos. – elővettem a telefonom és zenék között keresgéltem. Az egyik kezemmel továbbra sem engedtem el. Megtaláltam a tökéletes számot, halkan felcsendült. Az autó és a telefonom összeköttetésben álltak, ennek hála könnyű dolgom volt. - Sok volt a munka ma? – kérdezgettem őt tovább. - Nem, annyira nem. Csak sokan megzavarnak munka közben. - Csak nem rám célzol? – megszorítottam egy kicsit a kezét. - Csak de. Ne szoríts így. - Bocsánat. – kezet csókoltam neki. Elmosolyodott, ami jól esett nekem. Mindössze hat percet autókáztunk. Gyorsan kipattantam, megkerültem az autót és kinyitottam Emily felén az ajtót. - Köszönöm. – megfogtam a kezét, így mentünk be a helységbe. - Mr. Johnson. Erre parancsoljanak. – az ajtónállót követtük. A legjobb asztalt kaptuk, leültünk – A szokásos bort uram? – kérdezte. Gyakran jártam ide enni. Nagyon szép hely volt, jól főztek és mindig élő, de lágy zene fogadta a vendégeket. Talán ezért is volt olyan felkapott ez az étterem. - Még nem tudom Bob. Mit innál? – fordultam Emilyhez. - A bor jó lesz, köszönöm. - Hallotta a kisasszonyt. Egy üveggel és egy kis vizet.

- Köszönöm uram. – a kezünkbe adta az étlapot és elment. - Mit szól ehhez a menyasszonyod? - A mim? – csattantam fel – Mandyre gondolsz? – bólintott – Ő nem a menyasszonyom. Na jó, talán a múltban az volt, de már vége. Jó ideje vége. Beszéljünk inkább arról, amit tegnap mondtam. - Amit adni akarsz? – kérdezte. Lelkesen bólogattam és ő elmosolyodott - Had foglaljam össze. Megakarsz dugni, de nem akarsz nagyon mást. - Okos nő vagy. – hozták a bort közben. Megkóstoltam, bólintottam, aztán töltött mind a kettőnknek. - Sikerült választani? - A szokásosat. Emily? - Valami könnyűt kérek. – le se vettem a szemem a lányról, úgy rendeltem meg az ételt. Bob elvette az étlapomat és Emily is felé nyújtotta az övét. - Saláta csirkével, sajt öntettel. – mondtam a pincérnek, aki bólintott és elment – Igyunk, arra, hogy itt vagy. – koccintottunk, ő meg kiürítette a poharát. Újra töltöttem neki, aztán közelebb húzódtam a székemmel hozzá. - Menj arrébb. Nem akarok holnap a címlapra kerülni. – közelebb hajoltam a füléhez és a füle mögé tűrtem egy kis hajat. Éreztem az illatát, az ajkam súrolta a fülcimpáját. - Nem megyek. – súgtam neki – Nem tartasz vonzónak? - De igen, nagyon…Vagyis…Ne gyere ilyen közel. – megrázta a fejét. Visszamentem a székkel, végre kicsikartam tőle, amit annyira tudni akartam. - Szóval azért bejövök neked. Már kezdtem aggódni. - Jeremy… - Imádom az édes szádból hallani a nevem. – vágtam a szavába. - Minden nőnek ezt mondod? – úgy csinált mintha valami sértőt mondtam volna. - Nem. – megérkezett a kajánk. Elém egy hatalmas sültet tettek le, elé meg salátás csirkét – Jó étvágyat. – meg fogta a villáját, felnyársalt vele egy csirkét, lenyalta róla a sajtmártást, utána lehunyta a szemét és jóízűen rágni kezdett. Annyira erotikusan csinálta és az a finom hang, amit kiadott, úristen segíts – Mi az ördögöt csinálsz? – mordultam rá. - Eszem. – kajánul elvigyorodott. Direkt húzott. - Mit tegyek, hogy beleegyezz?

- Át kell gondolnom. - Hidd el, nem fogsz csalódni, ha beleegyezel. - Ennyire biztos vagy a képességeidben? – felvonta a szemöldökét és úgy tűnt, mintha szórakozna rajtam. Viszont a szemeivel rabul ejtette a tekintetem és csak néztem őt – Mi ez a végtelen szomorúság a tekintetedben? - Vesztettem a tőzsdén. – húztam el a szám és újra az ételt néztem. Folytattam az evést. - Aha. – nem hitt nekem, de folytatta ő is az evést. Belekortyoltam a borba, ő is így tett, de nem vette le rólam a szemét. Újra töltöttem a poharakat. - A kérdésedre felelve, biztos vagyok a dolgomban, igen. – rá mosolyogtam. Félre tettem minden sötét és szomorúan fájdalmas gondolatot, újra összpontosítottam, rá – De nem akarok bonyodalmakat. - Mondtam már, át kell gondolnom. – ránézett az órájára – Lassan mennem kell. Randim van. - Kivel? – kérdeztem őt mérgesen. - Anyámmal. – felelte mosolyogva. Megkönnyebbülve, hangosan kifújtam a levegőt és ő kinevetett. Rendesen hangosan nevetett rajtam. - Ide hívhatod, ha gondolod. - Nem. Megőrültél? És mégis mit mondanék neki? - Azt, hogy egy barátoddal vacsorázol. Ha gondolod én eltűnök, mikor megjön. - Jól van, így már tetszik az ötlet. – elmosolyodtam, ezt nem vettem sértésnek. Ő elővette a telefonját és írt egy SMS-t. - Elkérhetem a számod? - Még nem szerezted meg? Csalódást okoz Mr. Johnson. – mosolyogott, mire én elővettem a saját telefonom és felhívtam őt. Ott volt az adatai közt, csak nem akartam bunkónak tűnni – Ki ez? Várj. – lenyomta a képernyőt, mire én is a fülemhez tettem a készüléket, ártatlanul. - Itt Jeremy Johnson. Hogy van Miss. Hamilton? – egy pillanatra azt hittem meg fog ütni. Lassan rakta le a telefont, aztán ivott egy kortyot és szerintem elszámolt magában tízig, mielőtt megszólalt volna. - Azt is tudod hol lakom? - Szeretnéd, hogy hazudjak? – kérdeztem mosolyogva – Gondoltam, hogy nem. Remélem nem okozom csalódást, Emily. – befejeztem a vacsorát – Kérsz desszertet? Vagy azt majd anyukáddal?

- Majd vele, igen. - Rendben van. – ittam még egy pohár bort. Emilyt azt hiszem sokkoltam, mert csak turkálta az ételt és erősen koncentrált a tányérjára – Felhívhatlak, holnap? - Úgy is felhívsz. Minek kérdezed meg? – csattant rám ingerülten. - Rendben, akkor nem hívlak fel. Talán rossz ötlet volt ez az egész. Mindegy is. – mérgesen hajítottam a tányéromba a textilszalvétát. - Annyira ellentmondásos vagy. Az egyik pillanatban még sziklaszilárd az akaratod, a másikban meg nem. – egymást néztük továbbra is. Iszonyatosan kívántam és egyre jobban megakartam dugni, de lehet taktikát kellett váltanom, mert nem adta könnyen magát. - Összezavarsz. Nem tudom mit akarsz, csak azt tudom, hogy azóta kívánlak, amióta először találkoztunk abban a liftben. Olyan kemény leszek mikor megpillantlak, hogy ez valami képtelenség. - Nagyon szókimondó vagy. – kicsit elpirult, mire megsimogattam az arcát. - Nem szeretem kerülgetni a forró kását. - Itt van anyám. – elhúzódott tőlem, felállt, én is így tettem. Bob már kísérte is a hölgyet. Hasonlított a lányára, és nem is tűnt olyan öregnek. Egy lila ruhát viselt, a haja fel volt tűzve. Mosolyogva jött felénk – Anya, szia. - Majd én leültetem a hölgyet Bob. – kihúztam egy széket Mrs. Hamiltonnak. - Igen uram. Máris küldöm a pincért uram. Elnézést. – elment. - Jó estét. Jeremy… - kezdtem volna bemutatkozni. - Johnson. – vágott a szavamba – Lia Hamilton vagyok. Üdvözlöm. – még jobban kihúztam neki a széket és ő leült – Emily nem is mondta, hogy ismerik egymást. - Csak nem rég találkoztunk anya és Jeremynek már mennie kell. – elmosolyodtam. - Oh, de kár. Nem minden nap találkozik az ember New York legkapósabb agglegényével. – Emily megtudta volna gyilkolni az anyját a szemével, nekem pedig vissza kellett fojtanom a nevetést. - Sajnos mennem kell, igen. Ma még nem volt időm edzeni. Örültem Mrs. Hamilton. – kezet csókoltam a hölgynek. - Szintúgy fiatalember. – felelte. - Emily – megfogtam az ő kezét is, mire felállt – Nagyon kellemes volt a vacsora. Remélem még találkozunk. Szép álmokat. – adtam neki egy puszit, ő ezt egy mosollyal viszonozta – Jó étvágyat, a ház vendégei. – ezt mind a kettőjüknek mondtam, Emilyt pedig visszaültettem. Lenézett a nadrágomra, hát ott volt a dudor a lábam között, de a nadrágom szerencsére egész jól takarta. Elmosolyodtam, Bob felé vettem az irányt - Uram?

- A hölgyek a vendégeim. Bármit kérnek, azonnal szolgálják ki őket. A számlát a többihez. – adtam neki borravalót. - Értem uram. Szép estét uram. – Carlos a kocsinak dőlve kávézott és várt rám. Meglepődött, hogy egyedül jövök ki az étteremből. - A kondi terembe megyek. – becsusszantam a kocsiba, ő is így tett, a papírpoharat a tartóba tette. - Nem sikerült uram? – kérdezte, mikor indított. - A jó dolgokra várni kell Carlos. – mondtam neki, igen bölcsen. - Uram, ön utál várakozni. – elmosolyodtam, de nem kommentálta a dolgot. Csendben mentünk tovább a konditeremhez. Ott kiszálltam, az edzőcuccommal együtt. - Carlos menjen vissza és várja Emilyt meg az anyját, aztán vigye őket, ahova csak menni szeretnének, én majd gyalog haza megyek. Reggel találkozunk. Jó éjt. - Értem uram, jó éjszakát. – bementem a terembe és átgondoltam ezt a ma estét. Azt reméltem több minden fog történni kettőnk közt. Picit csalódott voltam, de részben örültem is, mert láthattam, megfogtam a kezét, éreztem az illatát, kívántam őt, úgy, mint azelőtt soha senkit. Este kaptam egy SMS-t. „Köszönöm a vacsorát és a fuvart. Jó éjt. Emily” Az ágyban vettem észre az üzenetet. Gyorsan válaszoltam rá. A következőt írtam neki: „Most már jó lesz az éjszakám. Remélem jól érezted magad. Holnap elmehetnénk bulizni egy klubba. Elhozhatod Lindát és Ricket is. Kérlek válaszolj minél előbb. Jó éjt. Jeremy” Türelmetlenül vártam a választ, de az csak nem érkezett meg. Aztán elaludtam. Éjjel megint a saját sikolyomra ébredtem és alig tudtam visszaaludni. Reggel mikor felkeltem, két kávét is megittam, utána sikerült csak egy kicsit magamhoz térnem. Emily hagyott egy üzenetet, nem olyan rég: „ Hívj fel kérlek, ha felébredtél.” Rögtön benyomtam a hívás gombot. - Baj van? – kérdeztem tőle ijedten. - Nem, dehogy. Jól vagy? Fura a hangod. - Megijesztettél. Azt hittem bajba kerültél vagy valami. Már dolgozol? - Nem, még nem. Éppen öltözöm. - Ne mondj nekem ilyeneket. – egyre hangosabban szedtem a levegőt, ő pedig mintha mulatott volna rajtam a vonal túloldalán. - Pedig éppen a harisnyatartót veszem föl. – incselkedett. - Egek. Ne... – felnevetett - Megyek és addig nyallak, amíg nem sikoltozol. - Na de Mr. Johnson. Most komolyan, honnan a fenéből tudod kikkel lakom? - Én komoly voltam. Utána néztem. Eljöttök este bulizni? Elmegyek értetek nyolcra a lakáshoz.

- Legyen kilenc. Rendben? - Persze. Mivel mész dolgozni? – faggattam tovább. - Taxival, vagy gyalog. - Carlos érted megy és elvisz. Kint megvár az épület előtt. Már indul is. - Erre semmi szükség Jeremy. Van két lábam és… - Hiába kezdenél vitatkozni úgy sem nyersz. Carlos ott lesz érted. Este találkozunk. Szia babám. – a válaszát nem vártam meg, csak szóltam Carlosnak, hogy menjen a lányért. Én ma az egyik sportautómat választottam. Az irodában egésznap pörögtünk semmire nem volt időm, még jó étvágyat kívánni se Emilynek. Hatkor fejeztem be a munkát és utána rögtön az edzőterembe mentem. Ettem és átöltöztem. Hanyagoltam az öltönyt, egy barna nadrágot és sötétkék inget vettem föl. Bőrdzseki mellett döntöttem a zakó helyet. Limuzinnal indultunk Carlossal, kilenc előtt már ott voltunk. A portás beengedett, de a recepción fel kellett szólnom. - Felmehet a hetedikre. - Köszönöm. – beléptem a liftbe és benyomta a hetes gombot. Hamar felértem. Bekopogtam a lakásukba. Emily nyitott ajtót. Gyönyörűen festett. Rövid tapadós kék ruhát vett fel és magas sarkút. A haját kiengedve hagyta és most egy leheletnyivel erősebb sminket tett fel. Mégis az ajkain akadt meg a szemem. - Bejössz vagy még bámulsz egy kicsit? - Bocs. Gyönyörű vagy. – megint megrándult a farkam. Istenem ma az enyémnek kell lenned. - Köszönöm. A szemedhez öltöztem és úgy látom te is. – beljebb mentem és becsuktam az ajtót. Elkaptam a kezénél fogva és magamhoz húztam. Csodálkozva nézett rám, de hagyta magát. - Meg kell, hogy csókoljalak. – egyre közeledtem felé. A leheletét már az arcomon éreztem. Átkaroltam a derekát. - Biztos? – suttogta, de lehunyta a szemét és az ajkaink egymáshoz értek. Végre megízlelhettem a puha ajkakat. A nyelve finoman ért össze az enyémmel, a csók gyengéd volt. Szinte beszívtam a nyelvét, a kezemmel megmarkoltam a kemény fenekét. Őrületesen finom volt, éreztem, hogy kíván, a követelőző ajkai nem hazudtak. Még jobban belelendültem, már faltam a száját, míg végül lihegve vetett neki véget. Alig kaptam levegőt, a homlokomat az övének támasztottam. A keze beletúrt hátul a hajamba és lihegve néztünk farkasszemet egymással, míg nem valaki megköszörülte a torkát. Nehezen, de oldalra fordultam. A szívem majd kiugrott, úgy kalapált és leakartam dönteni most rögtön Emilyt. - Szia Linda. Jeremy Johnson vagyok. - Hello. Rick mindjárt jön. Bocs, hogy zavarok.

- Elengednél? – kérdezte Emily. Még mindig magamhoz öleltem, úgy álltunk. - Persze. – elmosolyodtam, kicsit zavarba hozott. A francba, ez nem szokott előfordulni velem. Linda is széplány volt. Platina szőke, magas és nagyon vékony. Nem voltak olyan szépek az idomai, mint Emilynek. Rám mosolyogott. - Esetleg kérsz valamit inni? - Nem köszönöm. Majd lent a limuzinban iszunk. - Ülj le, mindjárt jövünk. – mondta nekem Emily én pedig elindultam még beljebb, ők meg eltűntek egy szobában. A nappali a konyhával együtt volt, szóval jó tágas helység. Kéthatalmas üveg ablakkal, a városra lehetett lenézni, szóval a kilátás gyönyörűen festett. Nagyon modernnek tűnt a konyhai felszerelés, a kanapé és minden egyéb bútor is. Nem teljesen az én ízlés világom. A képek is modernek voltak és főleg absztrakt festményeket láttam. - Nem kedveled a modern művészetet? – kérdezte egy férfihang, megfordultam – Rick vagyok. Te meg biztosan Jeremy. Már hallottam rólad ezt, azt. – Rick annyi idős lehetett, mint a lányok. Kicsit alacsonyabb volt, mint én, de elég izmos és hosszabb haja is volt, majdnem vállig érő. Barna szemekkel nézett rám, inget és farmert viselt, a karján pedig zakó lógott. - Hűha, ez nem hangzik túl jól. Egyébként semmi kifogásom a modern művészet ellen, de a múlt századi festményeket, olajfestményeket jobban kedvelem. - Én festettem őket. - Akkor imádom mindet. – kezet nyújtott nekem én meg elfogadtam – Festő vagy? - Igen és oktatok is. - Az szép. – végre jöttek a lányok is. Rögtön Emily mellé léptem és segítettem neki a kabáttal – Mehetünk, hölgyek, Rick? - Aha. – elindultunk lefelé a lifttel. Végig fogtam Emily derekát. - És Linda te modell vagy? - Aha. Honnan tudod? - Látok. Gyertek. – kimentünk, Carlos kinyitotta a limuzin ajtaját. Beültünk és én elővettem egy üveg pezsgőt. Szépen kibontottam és töltöttem mindenkinek. - És Jeremy, hogy lettél ilyen gazdag? Hogy kezdted? Utánad néztem egy kicsit a neten, de ez sehol sincs feltűntetve. – a kérdést Rick tette fel. Nem örültem neki és válaszolni se akartam rá, de tudtam, hogy Emily barátja, ezért tekintettel kell lennem rá. - Mondjuk, hogy örököltem. – Emily megfogta a kezem, ez mosolyra késztetett – Aztán abból vettem

meg egy hanyatló céget és így kezdődött minden. Ekkor huszonegy voltam. És ti régóta ismeritek egymást? – kérdeztem őket. - Hát – kezdte Linda – Én Ricket ismertem meg először. Modellt álltam a tanítványoknak. Meghívott egy kávéra, ekkor még nem tudta, hogy nem a férfiakat szeretem. – most nyeltem egyet – Aztán elbeszélgettünk és bemutatott Emilynek, végül meg oda költöztem hozzájuk. Ennek nyolc hónapja. - És ti ketten? – kérdeztem Emilyt. - Mi már gyerekkorunk óta ismerjük egymást, az anyukáink barátnők, szóval kaptunk egy lakást és úgy döntöttünk Lindának kiadjuk a harmadik szobát. – közben öntöttem még pezsgőt. Elkezdtem simogatni Emily combját – Adsz valami erősebbet? - Persze, mit kérsz? – megpusziltam a térdét utána átültem a hűtő mellé. Kinyitottam a mini szekrénykét – Van whisky, konyak meg brandy. - Vodka, dzsúsz? - Sajnos nincs. Carlos állj meg van itt egy bolt. – szóltam rá a sofőrre. - Ne Jeremy, nem kell. Majd később iszom akkor. - Biztos nem gond? - Nem dehogy. - Ti kértek valamit a három közül? – kicsit zavart arcot vágtak, de nem értettem miért. - Nem köszi. Koktél pártik vagyunk mind hárman. – becsuktam a hűtőt és visszaültem a helyemre, az oldalülésre Emily mellé – És hova megyünk? - Egy klubba. Vannak csinos hoszteszek lányok és fiúk is. Jó hely. - A tiéd a hely? – kérdezte Emily. Közben átkaroltam őt és elvesztem a szemében egy pillanatra. Nehéz volt megszólalnom újra. - Igen. – feleltem neki. - Uram a főbejáraton mennek be? – kérdezte Carlos. - Igen, persze. – még megittuk a maradék pezsgőt, utána kiszálltunk a kocsiból. Előre mentem Emilyvel az oldalamon a biztonságiakhoz, elég nagy volt a sor. - Mr. Johnson, parancsoljanak. – bementünk. Lent volt két bár. Félmeztelen lányok és fiúk voltak a pincérek, oda intettem a DJ-nek. Bólintott, mi meg felmentünk a VIP részlegbe. Ott újabb őrök álltak. Fent kevesebben voltak, a sarkokban fotelek, kis kanapék és kis asztalok álltak, míg középet táncoltak és volt egy hatalmas kivetítő a DJ-ről. Leültünk egy üres helyre. Jött is a pincérnő. - Mr. Johnson mit hozhatok?

- Mit szeretnétek? – néztem rájuk. - Három vodka dzsúszt. – felelte Emily. - Akkor három vodka dzsúsz és egy üveg whisky lesz. - Hozzak pár jégkockát is? – bólintottam – Máris hozom uram. – rám mosolygott én is vissza rá, aztán Emilyre néztem, aki bosszúsan nézett rám. - Mi az? - Semmi. – levettem a dzsekimet. A telefonom szólt. - Bocsánat a húgom az. – felvettem - Lily. Valami baj van? – alig hallottam valamit, aztán megláttam magammal szemben. Kicsit mérges voltam, ő meg rögtön mosolyogva megölelt, mikor felálltam – Mit keresel itt? Ki engedett be? - Jer kérlek, péntek este van. - Igen és te még nem vagy huszonegy éves. Carlos kint van, haza visz. – Lily már nem mosolyogott rám. Sokkal inkább bosszús, szerintem már megbánta, hogy odajött hozzám. - Had maradjon. – oldalra néztem Emilyre, mert ez tőle jött. - Jól van, ülj le és ne tűnj el. - Nem vagyok egyedül. A barátnőimmel jöttem. – megjött az italunk közben. - Mr. Johnson lesz még valami? - Egy pohár tej. – felnevettem, Lily nagyon csúnyán nézett rám – Viccelek nem lesz más. – Lily is elmosolyodott. - Viccelsz? Bátyó te sosem viccelsz. – egyszer csak mögénk jött pár lány, ők a húgom barátnői voltak - Be sem mutatsz? - Ja, de igen. Ő Linda, Rick és Emily. Fiúk, lányok ő Lily, a kis húgom. - Sziasztok. Na megyek bátyó, majd még találkozunk. – adott nekem egy puszit, aztán elvonult a lány sereggel. Én meg visszaültem és az ölembe vettem Emily egyik kezét. - Bocsánat a közjátékért. Akkor igyunk. – a pincérlány töltött nekem. Ittam egy felesnyit. Elkezdtek beszélgetni, de én egy kicsit aggódtam Lilyért. Ki engedte be, mikor tudják, hogy csak tizenkilenc. - Hallod Jeremy? – azt hiszem valami italokról beszélgettek. - Kértek még?

- Megoldom pajtás, gyere Linda. – Rick és Linda elmentek és ketten maradtunk. Félre tettem a gondolataim és Emilyre összpontosítottam. Mikor vette le a kabátját? Basszus, de szépek a mellei. - Kérsz még egy italt? - Jó lesz a tiéd. – töltöttem neki egyet és oda adtam. Belekortyolt – Szörnyű. – intettem és jött a pincérnő – Kettő vodka dzsúszt. – közölte vele Emily. - Nem aprózod el. Bírod az italt? - Annyira nem, de péntek este van. Aggódsz? Ne tedd, te is voltál kamasz. – kifordultam felé teljesen. A karomat feltettem a kanapé támlájára. Elengedtem a kezét és elindultam vele felfelé a karján, míg nem az arcához értem. Megsimogattam a kézfejemmel. - Hogy lehetsz ennyire gyönyörű? Megjött az italod. – elvettem és a kezébe nyomtam az egyiket. Rögtön belekortyolt – Megosztod velem a koktél cseresznyét? - Neked adom. – levette a pohárszéléről és utána a számba adta – Úgy érzem, azt gondolod, hogy ma végre lefekszem veled. – megfogtam a kezét és teljesen az ölembe nyomtam, hogy érezze az álló farkamat – Táncoljunk. – még ittam egyet és ő is, utána felálltunk és a táncparkettre mentünk. A nyakamba tette a két karját, én viszont ennél közelebb húztam. A tenyerem a fenekén siklott fel és le. Egészen lementem a combjához is. - Meg fogok őrülni. Kicsit rövid ez a szoknya, nem? – kiabáltam túl a zenét. Erre ő megfordult és a fenekével elkezdett a farkamhoz dörgölőzni – Rossz kislány vagy. – súgtam a fülébe. A hasára tettem a nyitott tenyeremet, mikor elindult lefele a kezem, az nem tetszett neki és visszatette. Elindultam vele egy fal felé. Itt már nem láthatta senki – Fordulj meg. – kértem tőle és ő megtette. A kezemmel odanyúltam a belsőcombjához. Ő lehunyta a szemét és elkezdte mélyebben szedni a levegőt. Mikor elértem a bugyit, a fejét a mellkasomhoz szorította. Benyúltam a bugyiba és megéreztem, hogy nedves – Te kívánsz engem. – bólintott, én meg elmosolyodtam. Az ujjaimmal a csiklóját kezdtem el kör-körösen masszírozni. Egy kis sikoly hagyta el az ajkát. A szemét továbbra is lehunyta és a száján kezdte el szedni a levegőt – Had halljalak, mikor beléd dugom az ujjamat. – mondtam neki és kicsit lejjebb nyúltam. A középső ujjam szépen belécsusszant a tenyerem a csiklón maradt. Megint felsikoltott egy kicsit, de a mellkasomba fojtotta inkább. Ez már nekem is sok volt és én is elkezdtem élvezkedni rajta. Lassan húztam ki az ujjam, utána ismét be. Emily minden egyes újra döfésnél halk hangot hallatott. Csak párszor csináltam ezt vele, aztán már annyira szorított, hogy tudtam eljött az orgazmus pillanatra – Élvezz kérlek, élvezz. – súgtam neki és éreztem, hogy megremeg utána, sűrűben veszi a levegőt. Enyhült a szorítása is és még egy kicsit simogattam, utána kihúztam a kezem. Ő lesimította szoknyát én meg megkóstoltam az ujjam – Nagyon finom vagy. - Neked meg nagyon jó az illatod. – kicsit lábujjhegyre állt és beszívta az alsó ajkam. Engedtem a gyengéd kísértésnek és a nyelvének is. Finoman körözött vele a számban, miközben a hajamat húzta szelíden hátul. Én mindkét kezemmel a fenekére tapadtam a csók közben. Vissza kellett fognom magam, mert tudtam egy pillanatra vagyok attól, hogy a nadrágomba élvezzek. Mikor szétváltunk megint csak ziháltunk mind a ketten.

- Ki akarlak nyalni. – súgtam a fülébe. Erre halkan kuncogott és levonultunk vissza az asztalunkhoz. Az emberek nem vettek észre semmit, Linda és Rick ott ültek. Leültünk mi is, Emily elvette az italát én is töltöttem magamnak egyet. - Táncoltatok? – nézett Linda Emilyre – Teljesen kipirosodtál. - Igen. Ki jössz a mosdóba? – Linda bólintott én felálltam és elküldtem őket a mosdó irányába. - Mi a helyzet Rick? - Ez nem fog tetszeni, de láttam lent a húgodat egy pasival. – kifutott a vér az arcomból. Felpattantam és a lépcső felé vettem az irányt. A lépcsőnél megálltam és lefelé néztem. A szememmel kerestem Lilyt. Meg is pillantottam, ahogy két pasival egyszerre táncol. Az egyikük elölről, a másikuk hátulról simult hozzá. Több se kellett, azonnal lerohantam, át a tömegen keresztül, ami nehéz feladat volt. - Lily. – kiáltottam rá. Összerezzent és rögtön oda jött. - Te ki az ördög vagy? A pasija? – kérdezte az egyikük. Úgy tűnt testvérek. - Nem te hülye, én a bátyja vagyok. Na, gyere kisfiam. – meglöktem őt. - Jer kérlek, ne. – kérte Lily, de a kis pasija megakart ütne. Viszont én felemeltem a karom és kivédtem az ütést. Utána gyomorszájon vágtam, ezek után egy jobb egyenest adtam neki. Jöttek a biztonságiak. - Mr. Johnson, elnézést uram. Kérem, nyugodjon meg. Innen átvesszük. – valaki megfogta a kezem. Hátra néztem, Emily állt mellettem. Megint csak rabul ejtett a tekintetével és elfeledkeztem pár pillanatra mindenről. - Lily. – elindult én Emilyre néztem – Mennem kell. – mormogtam neki és kiszakítottam a kezemet az övéből. A húgom után mentem. - Ne akarj az apám lenni Jeremy. – kiabálta nekem. Az utcán értem utol, Carlos elállta az útját. - Lily te még gyerek vagy értsd meg kérlek. Anyád tudja, hogy itt vagy? - Nem tudja. De neked nem volt jogod ezt tenni. – megállítottam őt és magam felé fordítottam. Szegénykém már sírt. - Ne haragudj. Nem akartam. Gyere ide. – megöleltem őt. Még is csak mintha az apja lettem volna. - És Emily? – kérdezte – Én az egyik barátnőmnél alszom, ő már elindult haza itt lakik két saroknyira. - Elkísérlek. Carlos, ha Miss. Hamilton kijön és haza akar menni, akkor vigye el. - Rendben uram. – mi meg elindultunk az út mentén. Átkaroltam Lilyt és lassan sétáltunk. Ekkor jött a felismerés. - Te Mandynél alszol?

- Igen, ott jön. – bazd meg, ne. Most ne. De késő volt már, mert Mandy odaért mellénk és belém karolt. - Sziasztok. Hogy van Emily? – kérdezte tőlem kapásból. Mi a fasz baja van ennek a nőnek? - Jól, gondolom. Honnan tudsz Emilyről? - Én is ott voltam Jeremy. – csendben lépkedtünk tovább. Egészen a lakásig. Ami vagy tíz perc néma csendet jelenthetett – Lily itt a kulcs, még váltok pár szót a bátyáddal. - Szia Jer. – adott nekem egy puszit és utána bement a portás ajtót nyitott neki. Vártam, hogy Mandy beszéljen, bár fogalmam sem volt, mit akar nekem mondani. Fürkészve néztem az arcát, de se szomorúságot, se vidámságot nem tudtam leolvasni róla. Szólalj már meg. Csattantam rá magamban, de mivel úriember vagyok, így vártam. - Szeretlek. – jaj megint a régi lemez. - Én… - egy pillanatnyi gondolkodási időm sem maradt. Rám vetette magát és a nyelvével próbált a számba férkőzni, ám ezt nem engedtem neki és eltoltam magamtól – Nem érzem ugyanezt. Csak a barátságomat tudom felajánlani. - Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Visszahódítalak. Mit tudhat az a nőcske amit én nem? Csak dugni akarsz egyet Jeremy, mert akkor… - rátettem az ujjam az ajkára. - Ne alázd meg magad. Jó éjt Mandy. – rá sem néztem és visszasiettem a klubba. Még is mit képzelt ez a nő? Nem értettem őt, de bántani sem akartam. Egyedül már öt perc alatt visszaértem, viszont Carlos eltűnt, így gondoltam biztos elindultak haza a többiek. - Mr. Johnson. Uram a dzsekije itt van. – szólt oda nekem az egyik biztonsági. - Hogy hívnak? - Ray uram. – közelebb mentem hozzá. Félénken nézett rám. - Nos Ray, ha még egyszer beengednek egy kiskorút, kirúgom az egész brigádot. Értettük egymást? - Igen uram. Elnézést uram. – bementem, megkerestem a dzsekim utána ittam még egy whiskyt. Carlos hívott. Felvettem a telefont. - Igen? Haza értek? Most raktam ki őket. A kisasszony kérdezte, hogy nem e sérült meg. Mondtam, hogy ön tökéletes harcos uram. Önért menjek? - Nem Carlos, menjen haza. Köszönöm. – mosolyogva tettem le a telefont. Aggódott, ez jó hír, sőt remek hír. Felhajtottam még egy kis whiskyt a mosdóba összeszedtem magam utána ittam egy kis dzsúszt, hogy ne legyen rossz leheletem. Kint egy taxiba pattantam be és Emilyhez indultam. Tíz perc

alatt értünk oda. Fizettem, aztán kiszálltam. Mivel a recepciós emlékezett rám, így felengedett. Kicsit ideges voltam, de most tudtam eljött a pillanat, most az enyém lesz. Oh igen…végre az enyém lesz.

Rövid „Kapcsolat” Mosolyogva kopogtattam be és szerencsémre Emily nyitott ajtót. - Hívtalak. – kezdte. - Hát jöttem. – egy köntösben állt előttem. A haja még vizes volt, rögtön utána nyúltam. - Minden rendben? – kérdezte tőlem, alig halhatóan. - Megvárhattál volna a fürdéssel. Kívánlak. - Én is téged. Csukd be az ajtót. – az ajtót berúgtam, neki pedig a feneke alá nyúltam és megemeltem. A köntös szétnyílt, meztelen volt alatta. Rögtön neki ugrott az ajkaimnak. A nyelve nagyon fürge volt és mentolos ízű. Körbe járta a számat, mire én csendben mocorogtam – A kabátot. – kérte tőlem. - Fogd a fejem. – tarkómban kapaszkodott meg, a lábait rám kulcsolta, így dobtam le a padlóra a kabátom. Újra megtámasztottam a hátát és folytattuk a csókot. Erotikusan, állatiasan és izgatóan. Egyre csak a nyelvemet szívogatta és én egyre keményebb voltam alul. A fejemet vadul simogatta, aztán hirtelen megszakította ezt a vad csókot. Alig kaptunk levegőt egymástól. - A bár… székre… - mögötte volt a szék. Az ajkaimmal elkaptam a fülcimpáját és azt ízlelgettem. Finoman harapdáltam és a nyelvemmel enyhítettem a harapás nyomokat. Felnéztem, mert nem voltam biztos a lépteimben és félhomály volt. A szék már közel állt, de előtte még finoman a nyakába haraptam – Aaahh… - szisszent fel, csókkal enyhítettem a fájdalmat és óvatosan szívni kezdtem a nyaka jobb oldalát. Ő a felkaromat simogatta a másik tenyerét a tarkómon éreztem. - A széke hölgyem. – leültettem rá. Elengedett a lábaival, rám nézett és elmosolyodott. - Hátrébb Johnson. – egy lépést tettem hátra – Vedd le az inget. – gyors voltam az órával kezdtem, a félig feltűrt ujjú ingemet meg gyorsan lerángattam magamról – Jól emlékeztem – kinyújtotta a lábát és a talpával a két mellem közt haladt le, lassan, komótosan – Izmos vagy – leért a hasamhoz, a szemébe néztem - Nagyon izmos. – folytatta és a lába a farkamat simogatta – Vetkőzz. – nem szerettem, ha utasítgattak, de ezt most elnéztem neki és megszabadultam mindentől, a fekete feszes alsómon kívül. Hirtelen lehuppant a székről. Láttam, hogy megakart csókolni, ezért egy kicsit lehajoltam. Most a csókja rövid volt, de annál finomabb. A szemembe nézett és belenyúlt az alsómba. Megszorította a farkamat, amitől kiszakadt belőlem egy hang – Tartozom neked. – lehunytam a szemem és éreztem az ajkait a mellkasomon. Három kis csókocska után már előttem térdelt. Letolta az alsóm és a makkot kezdte el nyalogatni, miközben húzogatta a kezét a farkamon. - Egek…- szakadt ki belőlem kéjesen – Szopd. – utasítottam őt, mire teljesen bevett a szájába. Alig bírtam ki, hogy ne élvezzek el – Erősebben Emily – kértem tőle, közben alig kaptam már levegőt. Megmarkolt ismét és a szopással variálta ezt – A szád… - ziháltam – Most…- és nem bírtam tovább kilövelltem egyenesen a torkába. Megremegtem egész testemben és az utóhatásokat próbáltam kontrolálni. Emily mindent lenyelt. Csodálkozva néztem rá. - Vegyél levegőt néha. – mondta nekem vigyorogva és én újra és újra próbáltam levegőhöz jutni.

Felegyenesedett, én pedig megint felkaptam a fenekénél fogva. - Melyik a szobád? – a jobb oldali ajtóra mutatott – Imádom a szád, az ajkaid és a nyelved. – kicsit feljebb rángattam az alsóm és gyorsan bevittem a szobájába. Égett az éjjeli lámpája. Emilyt lefektettem az ágyra és fölé másztam – Ígértem valamit. – kérdőn nézett rám, én csak mosolyogtam aztán teljesen szétnyitottam a köpenyét. Megpillantottam végre a csodás melleit és a gyönyörű punciját – Alig várom, hogy beléd élvezzek. – súgtam neki, mielőtt belecsókoltam a fülébe. Megfogtam a két kezét és a feje mellé szegeztem. Kicsit ránehezedtem és hozzá dörgölőztem. - Jere…aaahh…ige… - ezt az igent egy csókkal fojtottam belé. Még benne sem voltam, csak épp, hogy hozzá dörgöltem egy kicsit a farkamat, ami újra életre kelt. Ezzel őt is megleptem, meg magamat is. Az állát haraptam meg, aztán lehúztam a nyelvem a torkán, egészen le a melle közéig. Ekkor hallottam, hogy még élesebben szedi a levegőt. Kicsit felkönyököltem és a tenyerembe vettem mindkét mellét. Masszíroztam őket, a két ujjam közé csíptettem a bimbóit, amik már nagyon kemények voltak. Éreztem, hogy egyre izzadtabbak vagyunk, egyre jobban lihegtünk. Rátapadtam az egyik bimbóra. A fogammal húztam meg – Aaahhh… - hagyta el az ajkát az újabb kéjes nyögés. A nyelvemmel kezdtem körözni a bimbó körül, ő meg mocorgott a lábaival, de nem eresztettem, míg nem tettem meg ezt a másik mellével is. Lejjebb mozgolódtam, könnyű csókot leheltem a hasára, aztán széjjelebb húztam a combjait. Felnéztem rá, a szeme le volt hunyva és lélegzet visszafojtva várta, hogy mit teszek. Kicsit megsimogattam és éreztem, már most készen áll. Megpusziltam a belső combját utána beszívtam a csiklóját – Aaaaaaahhhh…Jeremy… - én csak szívtam, és már éreztem, hogy markolja a hajam. Miután abba hagytam a szívást a nyelvemet használtam – Dugj már meg… kérlek – szinte könyörgött és rekedt volt a hangja, vággyal teli. - Még nem. – válaszoltam neki és a nyelvem mellé az ujjamat is lehívtam. Lassan belehatoltam, mire ő megint felszisszent. Ki-be járt az ujjam benne és újra beszívtam a csiklóját. Sokszor megismételtem a mozdulatot – Élvezz cica. Gyerünk. – mondtam neki. - Igennnn… igennnn… - visszamásztam a fejéhez, de nem csókoltam meg, mert nem kapott levegőt. Helyette a nyakát csókolgattam, ízlelgetem a nyelvemmel. Hagytam, hogy teljesen áttudja élni a gyönyört, amit az imént kapott tőlem. - Okés? – megtámasztottam a homlokom az övén. - Okés. – felelte és beszívta a levegőt az ajkammal együtt – Nem kell gumi. – mondta két csók közt és én nem vártam tovább, mert ideje volt, hogy együtt élvezzünk végre. Belenyomultam lassan, kiélvezve minden centimétert. - Szűk vagy. – tovább feszegettem, lassan, hogy teljesen benne legyek – Jó a misszionárius? - Ahhh… jó… igen….csináld. – megcsókoltam őt. Kihúztam a farkam és újat döftem belé. A számban elveszett a hangos nyögése. Most már megint teljesen benne voltam. Totálisan elvesztem ebben a nőben, minden tekintetben. Nem láttam a gyönyörtől, csak őt hallottam, ahogy hangosan nyög és liheg a fülembe. Még jobban beindított. Gyorsabbakat és keményebbeket döftem belé. Annyira jó volt, alig pár perc alatt ismét a csúcsra jutottunk.

- Élvezzünk…élvezzünk együtt. – ő ment el először, teljesen magához szorított, utána magával rántott engem is és hangos hörgéssel borultam rá. Simogatta a fejem és ő is próbálta visszanyerni szíve ritmusát. Legördültem róla, az oldalára, megkerestem a kezét és az enyémbe fogtam. Aztán ő a mellkasomra hajtotta a fejét – Jobb volt, mint képzeltem. – nyögtem ki végül. - Az a szexuális energia, ami belőled árad, igazi. – ezen kicsit nevettem, de ő egy csókkal elhallgatatott – Egy zuhany? – suttogta a fülembe, utána belecsókolt. - Hány óra? – kérdeztem homlok ráncolva. Nem akartam itt elaludni. - Elakarsz menni? – kihallottam a csalódottságot a hangjából. Kis köröket kezdett el írni az egyik mellbimbóm körül. Csiklandozó egy érzés volt. - Hatkor muszáj. Dolgoznom kell és vannak egyéb kötelezettségeim is. De hivatalos vagy. – elhúzódott tőlem. Át fordult a másik oldalra. Ekkor pillantottam meg az órát, már hajnali három volt. Közelebb másztam hozzá, aztán átkaroltam. Nem igazán bírtam magammal. Olyan szexi és feszes volt a feneke, úgy éreztem muszáj beleharapnom. - Még egyszer. – súgtam a fülébe. - Fáradt vagyok. – mondta sértetten, aztán felpattant és elindult, egy ajtón ment be. Én magam is felkeltem és utána mentem. A fürdőben kötöttünk ki. Már a zuhany kabinban állt és folyt a forró víz. Elvettem a tusfürdőt, mellé léptem és lassan kezdtem dörgölni a hátát, egészen le a fenekéig. Miután végeztem a karjain húztam le a tusfürdős tenyeremet. Közelebb léptem, hogy érezze megint kemény vagyok tőle. Végül átöleltem őt, hallottam, hogy másként szedi a levegőt. - Nem akarlak üzlettel untatni. Mondtam, hogy mit akarod adni. Megfordulnál? – megtette. - Kérem a tusfürdőt. – oda adtam neki. A tenyerébe tett belőle, aztán a vállamon kezdte el dörgölni. Lement a mellizmaimra. Enyhén volt szőrös a mellkasom – Ez tetszik. – elmosolyodott és én is. A keze hátra csúszott a fenekemhez, jól megmarkolt, még a körmeit is éreztem a hátsó felemben. Közelebb hajoltam és beszívtam az ajkát. A kezei a hátamon pihentek. Lassan a körmét is végig húzta rajtam. - Rossz vagy. – lenyúltam a combjaihoz és azt is simogattam. - Az baj? - Nem. – feleltem és a fejem a nyakába temettem. Nem tudtam, hogy érzi e, hogy mennyire jól esik az ölelése, de továbbra is gyengéden simogatott – Látlak ma este? Küldök érted kocsit. - Igen. – alig hallható volt a hangja – Nézz rám. – a kezébe fogta az arcom – Valami baj van? - Én is fáradt vagyok. Nehéz irányítani a világot. – ezen elmosolyodott és édesen csókolt meg. Én léptem ki először a tusolóból. Éreztem, hogy megérinti a hátamon lévő égési sérülést. Nem kérdezett semmit szerencsére, csak egy törölközőt nyújtott felém. A hajamat töröltem szárazra először.

- Összeszedem a ruháid. – törülközőt tekert maga köré és elhagyta a fürdőszobát. Míg visszaért megnéztem magam a tükörben és talán most először mosolyodtam el a saját képem láttán – Hívjak taxit? - Megoldom, azért kösz. – elkezdtem öltözni, ő csak nézett rám, közben láttam, hogy megint a köntös van rajta. A farkam megint állt, de nem vettem róla tudomást. A cipőmet nem hozta be – Kaphatnék valamit inni? - Persze. – mondta mosolyogva. Gyorsan elkészültem, aztán a cipőmet már a konyhájában vettem föl. Adott egy pohár narancslevet. - Szívesen maradnék, de kilenckor telekonferenciám van. Elég sok lemaradást halmoztam fel. - Nem kell magyarázkodnod. - De akarom, hogy tudd, hogy részben te vagy az oka. – dühös képet vágott – Tudod – folytattam, még mielőtt lekevert volna egyet – A Bilson csoportba csak azért fektettem be, hogy láthassalak. – ellágyult a tekintete, már értette a dolgot – Szóval sok volt vele a munka a héten és sok mindent félre kellett tennem. – megittam a maradék gyümölcslevet. - Mondjuk kicsit túlbonyolítottad. – a dzsekimet nyújtotta felém. Én gyorsan belebújtam. - Mindegy is. Holnap nyolckor Carlos itt lesz, nálam találkozunk. Vagy ha van kedved, akkor találj ki valami programot. - Oké. – közelebb mentem és megcsókoltuk egymást. - Aludj jól. – mondtam mikor vége lett a csóknak és utána még egy puszit adtam a szájára. - Te is. Bár már nincs sok időd. - Szia cica. – elmosolyodott a becenéven én meg nehéz szívvel, de elhagytam a lakást. Kint sétáltam egy kicsit, hogy tisztuljon a fejem, aztán láttam egy taxit és leintettem. Megadtam a címet, közben meg merengtem. Életem legjobb szexe volt. Talán több volt annál. Erre a gondolatra megráztam magam, de tudtam, hogy beszélni fog kellenünk még erről. Azon kaptam magam, hogy újra élem az egész éjszakát. A taxisofőr ébresztett fel álmodozásomból. Negyed óra után megérkeztünk a lakásomhoz. Bevánszorogtam a liftbe és ruhástól dőltem be a hatalmas ágyamba. Reggel nyolckor Mrs. Rose ébresztett. Kitűnően aludtam és nem is voltam fáradt annyira. Gyorsan lezuhanyoztam és belebújtam egy öltönybe. A zakót nem vettem fel, csak a mellényt, egyenlőre. Reggeli közben SMS-t pötyögtem Emilynek: „Remélem jól aludtál. Szép napot neked. Alig várom, hogy lássalak.” – Megettem két pirítóst, aztán átvonultam a dolgozóba. Megráztam magam, lehajtottam a méreg erős kávét, és belevetődtem a munkába. Egy Angol céggel tárgyaltam kilenckor, repülő alkatrészekről. Azt akarták, hogy mi legyünk a beszállítók. Kitűnő üzletnek hangzott és alkudozás nélkül egy óra után bele mentek a szerződéskötésbe. Úgy éreztem, ez a mai nap az enyém. Tovább dolgoztam és beszéltem a spanyol szállítóinkkal is. Kettőkor ebédeltem otthon.

- Carlos szeretném, ha nyolcra elmenne Emilyért. – elmosolyodtam. - Uram, látta az újságokat? - Nem, még nem volt időm. – elém tett egy pletykalapot. Fellapoztam, a hatodikon oldalon pillantottam meg magam. Középen voltam, az egyik felemen Emily, a másikon Mandy és ott volt még két kép, ahogy csókolóztam mind a kettőjükkel. „Vajon melyikük lesz a szerencsés hölgyemény? A régi mennyasszony Mandy Town, vagy az új, eddig ismeretlen üdvöske. Az biztos, hogy az ifjú titán tegnap este mind kettőjükkel jól mulatta az időt…” – tovább nem akartam olvasni, mert már ettől kis híján felfordult a gyomrom – Bazd meg a rohadt életbe. Carlos ki írta ezt? Derítsd ki. – előkaptam a telefonom. Emilytől nem kaptam választ a reggeli üzenetemre. Reméltem, hogy még nem látta. - Elvigyem? - Egyedül megyek. – mondtam neki. Lekaptam a zakóm a székről és sietősen a liftbe verettem. A G betűt nyomtam be. Ma az Aston Martint választottam, és gyorsan kihajtottam vele. Ideges voltam, de nem értettem miért, hiszen nem egyeztünk meg semmiben. Csak dugtunk egyet. Ezzel nyugtattam magam és ráléptem a gázra. Iszonyúan jól ment ez a kis csoda autó. Na jó, nem is olyan kicsi. Nem hallgattam zenét, mikor oda értem, a tilosban parkoltam le a kocsit, de a kulcsot a portásnak adtam. A recepciós kinyitotta nekem a liftet és utána próbáltam higgadtságot parancsolni magamnak. Tökéletesen ment, a pókerarc is, mint mindig. Bekopogtam az ajtón, nem nyitotta ki senki. Aztán újra, már kicsit hangosabban ismételtem meg a mozdulatot, közben hangosan kifújtam a levegőt, amitől elég jól megnyugodtam. Nyílt az ajtó és Rick állt benne. - Tűnj el Johnson. – mordult rám keményen. Látták. - Beszélnem kell Emilyvel. - Nem, nem kell. – vágta rá élesen, de én benyomultam, kicsit meglöktem vele Ricket. - Emily? Itthon vagy? Beszélnünk kell. - Nem akar látni. – kezdte Rick. - Állj el az utamból Kirk. – gorombán néztem rá, de ő nem mozdult, elkaptam a kezét és kicsavartam - Szeretnéd, hogy eltörjem az ujjaidat? – a hangom jéghideg volt, de nem kiabáltam, csak picit dühödten beszéltem. Ő próbált kiszabadulni, de nem sikerült neki. - Jeremy, ereszd őt el. – ez Emily. Megfordultam és ott áll mögöttem – Kérlek menj el. – elengedtem Ricket, láttam, hogy Emily bólint, aztán a srác eltűnt a szobából. - Miért? – kérdeztem tőle kedvesen. - Még van pofád megkérdezni, hogy miért? – csattant rám hangosan. - Ha jól tudom mi nem egyeztünk meg semmiben sem. Nem tartozom neked beszámolóval és csak, hogy tudd Mandy semmit nem jelent nekem. – nem kiabáltam, de már nem voltam kedves sem. Szemlátomást megrémisztette ez a jegessége a hangomnak.

- Igazad van, teljesen igazad van. – válaszolta nekem dühödten. Soha, senki nem mert még nekem így felelni. Majdnem elmosolyodtam, de tudtam, most nem lehet. Hiába dühös rám, kívánom őt, most rögtön, megakarom kapni. Közelebb léptem egyet, aztán még egyet és végül kinyújtottam a karom és magamhoz húztam. - Megcsókollak. - Nem. – mondta nekem tiltakozóan, de a szeme már nem volt olyan rideg. Valamit keresett a tekintetemben, de ekkor én szelíd erőszakkal rátapadtam az ajkaira. A karjával nem ért hozzám és kezdetben nem csókolt vissza, de mikor kerestem a nyelvét a sajátommal, válaszolt. Éreztem, hogy a keze is már simogat – Dugj meg. – nem értettem ezt a hirtelen fordulatot és nem is gondoltam bele. Felkaptam őt és a szobájába vittem. Ott letettem, megfordítottam és lerángattam róla a pólót. A fenekével a farkamhoz dörgölőzött. A nyakát kezdtem el szívogatni, a kezemmel pedig a melltartó kosár alá nyúltam. - Jaj cicám, ne hagyd abba. – tovább dörgölőzött hozzám én pedig megborzongtam. Ő is érezte, mert kicsit nevetett, aztán az ujjamat a szájába dugtam. Gyengéden kezdte harapdálni, éreztem, ahogy a nyelvével köröz körülötte. Egyre durvább volt az erekcióm, hogy neki is jó legyen, lenyúltam a nadrágjába. Nedves volt a puncija, kész volt rám. Megsimogattam csiklóját, ekkor durván megharapta az ujjamat. Bírtam a fájdalmat, még csak fel sem szisszentem. Elkezdtem dugni az ujjammal őt. - Ne…ne így. Aaahhh… - hátra nyúlt farkamhoz, értettem, hogy mit akart, de nem hagytam. Engem nem lehetett irányítgatni és ezt tudatni is akartam vele. - Ne légy mohó. – tovább dugtam az ujjammal. Én is élveztem, hátra nyúlt az egyik kezével és a fenekemben kapaszkodott. - Jeremy…még… - csattant rám kicsit lihegve, én pedig készséggel folytattam. Erősen szívni kezdtem a nyakát. Még durvábban ráharapott az ujjamra, én meg viszonoztam ezt oda lent – Aaahhhh…. - Élvezz cicám. Élvezz el. – utasítottam őt és egy utolsó mozdulattal a csúcsra juttattam. Teljesen elernyedt, de én tartottam őt – Igen, jó kislány. – én nem vetkőztem, csak sliccemet húztam le. Kicsit lejjebb húztam a nadrágját, ami egy feszülős tréning gatya volt és a fenekéhez dörgöltem a farkamat. Hallottam, hogy már normálisabban szedi a levegőt, így megfordítottam őt. Újra a zöld vággyal teli, kipirult tekintet nézett fel rám. Megnyalta az ajkát én meg az ujjamat, ami benne volt. A másik ujjamat sebesre harapdálta. A falhoz nyomultunk, még lejjebb húztam a nadrágot, őt megemeltem. Rám kulcsolta a lábait és beledöftem. Nem úgy, mint tegnap, kapásból, erővel. Felnyitódtak a szemei és a fejemet magához ölelte. A bőrébe lihegtem. - Gyorsabban… Igennnn Jer… - újra átsodortam őt közel az orgazmushoz. Gyötörtem egy kicsit és nem engedtem újra elélvezni. Lassabb tempóra váltottam, nekem ez is elég volt, pár döfés után hörögve beleélveztem. Erősen szorítottam őt és ekkor megadtam neki újra, amire vágyott. Mélyebbre mentem benne, mint tegnap – Aaaaahhhh… igen, igennnn. – léptem vele párat és lefektettem az ágyra. Teljesen ránehezedtem. Egy pár percig így feküdtünk, ő továbbra is ölelt. Felnéztem rá, megakartam csókolni, de elfordította a fejét.

- Miért? – kérdeztem őt halkan. - Csak, hogy tud mit vesztettél. - Én soha, érted, soha nem veszítek. – annyira felbosszantott. Gyorsan kihúzódtam belőle és megigazítottam magam. Nem nézett rám, csak folytak a könnyei. Még végig néztem rajta, vettem egy mély levegőt, hogy nyugodtságot erőltessek a hangomra – Ég veled. – nyögtem ki neki végül. Most sem nézett rám, sőt a szemeit már lehunyta. Lassan, nyugodtan mentem ki. Linda és Rick kint voltak. Azt hiszem mondtak valamit, de nem hallottam. Kimentem az ajtón, le a lifttel. - Uram, a kulcsai. Mr. Johnson a kulcsok. – az ajtónálló a kezembe nyomta, a kocsim oda kint állt. Beültem és elindultam haza. - Csak egy nő. – mondtam magamnak, de még én sem hittem el, hogy ennyi. Megpróbáltam az agyam egyik részében elraktározni és lezárni azt a részt – Dolgoznom kell, igen. – valahogy haza értem. Carlos nyitott ajtót. - Minden rendben uram? – kérdezte. - Igen, minden a régi. – feleltem neki, bólintott és tudta, hogy mit jelent ez. Bementem a dolgozóba töltöttem magamnak egy italt és megírtam pár papírt. Este átmentem az edzőterembe és most dupla annyit edzettem. Lassan eltelt a nap. Lily vasárnap délben átjött. - Szia Jer. Megyünk apához? - Igen. Ettél? - Még nem volt időm. – felelte és leült velem szemben. - Akkor együnk együtt. Mrs. Rose mindjárt tálal. - Hogy vagy? Emily? - Dobott. – mondtam neki. - Miért? A cikk miatt? – bólintottam – Az én hibám Jeremy. Ne haragudj, helyre hozom. - Ne avatkozz bele. – mondtam neki, ridegen. Mrs. Rose pedig közben tálalta a levest – Milyen az egyetem? – kérdeztem tőle kedvesebben. - Nagyon jó, egész délelőtt tanultam. Tetszik nekem ez a belső építészet. Majd megmutatom miket tanultam. – mondta lelkesen és elkezdte kanalazni a levest. - A múltkori dologra visszatérve, arra gondoltam felveszek neked egy saját sofőrt. - Hogy minden lépésemet figyelhesd? Nem Jeremy, nem. Ezt felejtsd el.

- Nem kérdeztem a véleményedet, csak kijelentettem. Holnap már otthon fog várni a kocsival. – dühösen kezdett el fujtatni. Mintha ezzel nálam bármit is ellehetett volna érni. Nagyon jól tudta, ha egyszer mondok valamit, az úgy is van. Csendben ettünk tovább. - Pokróc vagy. – jelentette ki a főételnél. - Nem, olyan vagyok, mint mindig. – javítottam ki őt. - A szokásosnál is mogorvább vagy. – kontrázott rá és erre inkább már nem mondtam semmit. Tovább ettem, lassan. A felénél elment az étvágyam. Lily kérdőn nézett rám – Enni sem tudsz? Te szerelmes vagy. - Nem Lily, nem vagyok az. Csalódott vagyok. – pirítottam rá – El kell küldenem egy e-mailt, várj meg a nappaliban. – nem én nem tudok szeretni. Ha tudnék sem engedném, hogy megtörténjen. Megnéztem az e-mailezésem. Mandy írt nekem: „ Én leszek a befutó.” Ennyit volt az üzenet. Kezdett egy kicsit elegem lenni már a rámenőségéből. Nem válaszoltam neki, csak az egyik üzleti e- mailre. Gyorsan bepötyögtem és aztán elhagytam a szobát. Carlos már Lilyvel beszélt. Lementünk és beültünk a Mercédeszbe. A húgom választott zenét és ettől kikészültem. Még harapósabb lettem, mert valami idióta tini zenét kellett hallgatnom. Az otthonba érve, felmentünk az emeletre. A recepción mosolyogva köszöntek nekünk, aztán apához mentünk be. Csak ült és maga elé meredt, mint mindig. Nem is értettem még miért járunk hozzá, fel sem fogta, hogy itt vagyunk, még csak ránk se nézett, nem mozdult. - Szia apa. – Lily adott neki egy puszit én leültem. Aztán Lily elmesélte az egész hetet, mint mindig utána meg felolvastam neki az újságból és egy fejezetet egy krimiből. Két órát maradtunk nála. Mindig pénzt hagytam ott a recepción, hogy vegyenek neki azt, amire szüksége van. - Hova vigyünk? - Te hova mész? – kérdezett vissza. - Edzeni, aztán dolgozni haza. - Oké akkor veled megyek edzeni. – mondta nekem. Nem is hozott cuccot, de tudtam, hogy a recepción lehet kérni, vagy venni sport ruhát. - Lehetne, hogy nem hallgatunk ilyen szemetet? - Ünneprontó vagy, mint mindig. – vágott vissza nekem, de keresett egy másik zenét. Szerettem, ha tiszteletbe tartja a kéréseimet és eleget tett nekik. Az edzőteremben egy edzőnő segített neki, én választottam, direkt nem pasit. Háromnegyed óra után oda jött hozzám. Megvárta míg letettem a súlyt. - Na én megyek. Gyere át vacsira. - Nem megyek, de ezt te is tudod. Vigyázz magadra. Holnap ott lesz a sofőr. – adott nekem egy puszit. - Jeremy lazíts. – mondta nekem mosolyogva, mire én megforgattam a szemem. - Carlos elvisz.

- Köszi, szia bátyó. – visszaültem súlyzózni. Sokáig nem mentem haza, aztán otthon elkezdtem dolgozni. Hétfőn reggel is dolgoztam, mint a gyenge őrült. Hatra mentem Dr. Rosshoz, addig az irodában múlattam az időt. - Jó estét Jeremy. – a kezét nyújtotta a doki én elfogadtam és leültünk mind a ketten. – Azt hiszem van mit mondania. Az újságok szerint legalábbis. - Maga is ilyen szemetet olvas? - Az internet is tele van vele. – mosolygott rám, amitől még bosszúsabb lettem – Nos, Emily? - Mit mondjak? Elmentem arra a konferenciára és mikor megláttam, tudtam, hogy lekell fektetnem őt. Minden porcikám kívánta. Nehéz eset ez a lány összezavar sokszor és már amúgy is vége. - Azért ennél egy kicsit bővebben is fogalmazhatna. – felsóhajtottam, a doki mintha mulatott volna rajtam. Várta, hogy folytassam - Mit mondjak? Életem legjobb dugása volt. Ellent mer mondani nekem, utasítgatott és én szót fogadtam neki. Ez nem én vagyok, többé már nem. - Elmesélte neki a múltját? - Megőrült? Dehogy meséltem el. Ő sem mesélt túl sokat. Két napig tartott ez a kis affér, ennyi. - Biztos Jeremy? – a doki méregetett és várta a választ. Elkezdett jegyzetelni, közbe föl-föl nézett. - Azt hiszem. – feleltem neki, és ez meglepte. - Vagyis harcolni fog érte? - Nem akarok, nem vagyok a kiskutyája. – kezdett egy kicsit fura irányt venni ez a beszélgetés. - Miért gondolja azt, hogy ezzel a kiskutyája lenne? A nők elvárják, hogy meghódítsák őket. - Az elején tisztáztam vele, hogy mindössze egy kis kölcsönös gyönyörszerzésről lehet itt szó. Az meg volt, szóval ennyi. - De vágyik rá? – kérdezte élesen. - Talán – felvonta a szemöldökét – Igen vágyom. – vallottam be neki az igazat. - Jeremy ne hazudjon önmagának. Tudom, hogy nincs jóba saját magával, de azért próbáljon meg őszinte lenni. Önnek van lelke és szíve is még, hogyha ezt tagadja is. Képes szeretni. - Nem, nem vagyok képes. – csattantam föl élesen. - Mikor sírt utoljára? – hogy a fenébe jött ez most ide. - Tizennégy évvel ezelőtt, azt hiszem.

- Miért nem enged teret az érzéseknek? Én tudom, hogy maga egy büszke ember, és hozzá van szokva, hogy rendre megkapja, amit akar, de most úgy tűnik nem elég Johnsonnak lennie. Ide kell Jeremy is az a kisfiú, aki tizennégy évesen itt sírt előttem utoljára. - Higgye el emlékszem a napra és még most is szégyellem magam, amiért férfi létemre, itt bőgtem magának. - De ön akkor még csak gyerek volt. Fogadja már el. Nem tehet a történtekről. – vettem egy mély levegőt – Jól van, nyugodjunk meg és térjünk vissza Emilyhez és Mandyhez. - Mandy nem hagy békén. Állandóan a nyakamban lohol és azt hiszem a húgomat használja arra, hogy közelebb kerüljön hozzám. De én ezt nem akarom, hiba volt vele lennem, mindig tudtam, de akkor jónak láttam, ha van mellettem valaki. - Talán próbálja meg állandóan jelezni neki, hogy ön csupán egy jó barátja. – bólintottam – Emilyhez visszatérve, úgy érzi kihívás? - Részben. Mert már meg volt, bocsánat, hogy így fogalmazok, de lefeküdtünk még is, állandó kérdőjeleket tesz fel bennem? Szexuálisan is. Kíváncsi vagyok milyen hatást tud még elérni. - Ezt nem teljesen értem Jeremy, de szerintem ön se. - Én sem. – vallottam be őszintén és ekkor doki mintha megvilágosodott volna. - Ez az. Nem érti, nem tudja irányítani, nem látja előre, hogy mi lesz. - Igen ez a bajom. Mandyvel mindig tudtam mi lesz, mert tudtam azt teszi, amit akarok, vagy amit mondok neki. - Jeremy, mint üzletember ismeri a kockázatot. - De ez más. Az üzletben mindent kilehet javítani, de ő, egy talány. Tudja mit csinált? Mikor rájöttem mi jelent meg az újságba oda mentem. Ki akart dobni először, utána azt mondta fektessem le. Megtettem és mikor vége lett a képembe vágta, hogy most már tudom mit veszítek. Doktor úr ne nevessen ki. – én is elmosolyodtam. - Okos nő. Irányította magát, ez a baj. Kompromisszumot kell adniuk egymásnak és ön tartozik egy magyarázattal. - Nem fogok utána menni és lejárt az időnk. – tettem hozzá. A doki elkezdett megint jegyzetelni, csak írt vagy öt percig, aztán felnézett. - Gondolja át. Ne zárkózzon teljesen el. - A húgom azt mondta szerelmes vagyok. - Talán az, nem tudom, ezt csak maga tudhatja és ne kezdjük előröl, hogy nincsenek érzései. – zárta le

a doki. Kezet fogtunk és én egy kicsit bosszúsan távoztam a rendelőjéből. Carlos már odakint várt rám. Csendben mentünk az edzőterem felé. - Elküldte a sofőrt és a kocsit? - Igen uram. James már tájékoztatott, hogy furikázta a húgát. - Remek Carlos, figyeljen oda. - Természetesen uram. – felelte nekem. Az edzőteremben vezettem le az úgy mond vitánkat a dokival. Egy órát maradtam csak, mivel eléggé kifárasztott ez a mai nap. Minden tekintetben elfáradtam.

A kőkemény próbálkozás Tusolás után fogtam magam és haza sétáltam. Otthon már meg volt terítve két személynek. Nem is értettem a dolgot. - Gondoltam itt alszok. – mondta a húgom mögülem – Beszélgethetnénk. Voltam Emilynél. - Hol voltál? – csattantam rá – Mondtam, hogy ne avatkozz bele. - Muszáj volt, azt hitte lefeküdtél Mandyvel. - Mi van? – néztem rá bosszúsan. Ő meg erre bőszen bólogatott és kinevetett. - Érdekel miről beszéltünk? - Nem. – feleltem neki, holott nagyon is érdekelt. Minden érdekelt, ami vele történt – Egyáltalán honnan tudtad meg, hogy hol lakik? - Carlostól kértem el a címet. - Carlos. – kiáltottam. A férfi megszeppenve jelent meg a konyhában. - Igen uram? – kérdezte félénken. Látta, hogy tajtékzok, de magamra parancsoltam és nem kiabáltam vele. - Semmi, de ne felejtse el, hogy én vagyok a főnöke és nem a kisasszony. - Elnézést uram. – felelte majd távozott. Leültünk enni. Lily csak úgy somolygott és már kezdett egyre jobban idegesíteni. Szedett nekem egy kis levest én meg hoztam egy üveg bort. Egy pohárral kapott csak. Lassan ettem. Így már világos volt miért utáltak meg hirtelen annyira? Emily meg a lakótársai. Lefeküdtem Mandyvel, nevetséges. Különben is, ha megtettem volna, akkor se szólhat semmit, hiszen nem voltunk egy pár vagy ilyesmi. Látni akartam Emilyt, muszáj volt látnom. - Hol járnak a gondolataid? - Egy befektetésen. Még telefonálnom kell egyet. – Lily elhúzta a száját és hozta a fő fogást. Sültet, zöldségekkel. Szépen megettük. - Emily szerintem oda van érted. Beszélgettünk rólad egy kicsit. Mikor ajtót nyitott azt hitte, hogy történt veled valami, azért mentem oda. Aztán elmeséltem neki, hogy én tehetek az egészről, meg a paparazzik, akik mindenhol ott vannak. Szerintem hívd föl, vagy valami. - Hagyd abba Lily és megkérlek rá, nem is, utasítalak, hogy ne játszd tovább a kerítőnőt. – haragosan néztem rá és úgy tűnt felfogta, mert bólintott egyet és utána tovább kanalazta a zöldséget. - Képzeld van pasim.

- Hogy mi? – mosolyogott rám, de én nem viszonoztam. - Rosszabb vagy, mint egy féltékeny apuka. Ma jöttünk össze, már kerülgettük egymást egy ideje. - Ki az? Mi a neve? - Samuel Richmond. – felírtam a telefonomba – Őt verted meg. - Simán hagyta, hogy vele meg még egy pasival táncolj? Hívd el holnap ebédre, valahova és SMS-ezd meg a címet. - De Jer, még csak egy napja járunk. Megyek is telefonálni. Majd meglátom a holnapot. – hátulról átkarolt – Jó éjt. – mondta nekem. Aztán elment, én meg Clarát hívtam. - Bocsánat, hogy zavarom, de holnap kérjen időpontot Bilsonnál és találjon ki valami mesét, amit meg kell beszélnem vele. - Rendben uram. – felelte mindenféle kérdezősködés nélkül. Közben az én fejem meg már szétrobbant. Teljesen kimerültem, ezért beleültem egy kád vízbe, utána kértem Carlost, hogy nézessen utána Samuel Richmondnak. Tízkor már aludtam is és a gyógyszeremnek köszönhetően, csak reggel hétkor ébredtem. Ilyen sem volt még, hogy ennyit tudtam aludni. Lily már reggelizett, mikor én kimentem az öltönyömben hozzá. - Figyelj ezt az ebédet toljuk el a hét vége felé. Mondjuk péntekre, még korai lenne. - Oké, rendben. Jól nézek ki? – szaladt ki a számon a kérdés, mire Lily majdnem felnevetett. - Istenien jó képű vagy. Találkozol vele? - De nem úgy, ahogy gondolod, a főnökével van megbeszélni valóm. - Jaj Jer, ne legyél ilyen büszke. – megittam a kávém és ettem egy kicsit, de görcsbe rándult a gyomrom, mikor rá gondoltam. Mi a fasz történik velem? Káromkodtam magamban és legyűrtem még egy szendvicset. Utána fogmosás és én előbb elmentem, mint Lily. Az irodában Clara már a helyén volt és jött be utánam mikor meglátott. - Találtam egy pontot, ami fontos lehet és nem tisztázott, oda adtam Mr. Gibsonnak. Kilencre jön az ingatlanos uram és tizenegykor mennek Bilsonhoz. - Köszönöm Clara. Majd küldje be az ingatlanost. – rámosolyogtam, ami meglepte, de viszonozta és elment. Az ingatlanos nő pontos volt, mint mindig és már tegező viszonyban voltunk, mert egyszer lefeküdtem vele. - Jó reggelt Jeremy. Utána néztem, annak, amit kértél. Megegyeztem egy viszonylag jutányos árban velük. Itt van a szerződés. Nézesd át az ügyvédekkel. - Remek vagy. Köszönöm.

- Neked bármikor. – eszembe jutott, hogy itt történt az irodában a kanapén. Ő kezdeményezett, határozottan jó orális kepeségekkel rendelkezett – Arra gondoltam, hogy meghívlak ebédre. - Szó sem lehet róla. – rögtön eltűnt a mosolya – Én hívlak meg téged. Egykor? - Igen, jó lesz. Majd írok egy SMS-t, hogy hol. – kedvesen mosolygott. Vörösek voltak az ajakai, erősen ki volt húzva a szeme és platina szőke haja miatt nagyon látszott az erős smink. Fehér ruhát viselt, bárki szívesen a magáénak tudta volna. - Remek. Örülök, hogy ismét láttalak. – kikísértem őt. Adott egy puszit nekem. - Uram az arca. – mondta nekem Clara mikor visszafelé mentem az irodámba – Rúzsos lett. – egy pillanatra úgy gondoltam, így hagyom, de aztán rájöttem, hogy nagyon gyerekes húzás lenne tőlem és én egyáltalán nem viselkedtem így. Most is elég nagy idiótának éreztem magam. A régi Jeremyt se szerettem, de ezt az újat meg végkép utáltam. Gibson jött az irodámba. A befektetési százalékokról beszélt, de semmit nem hallottam belőle. Csak a célra gondoltam, arra, hogy láthatom őt. Pár telefont sikerült elintéznem, de semmi komollyal nem tudtam foglalkozni a találkozónk előtt. Csak ketten mentünk, Gibson meg én. Carlos vitt minket. Kicsit ideges voltam és az sem segített, hogy a sofőröm, állandóan engem nézett a visszapillantó tükörben. Mikor oda értünk a szívem a torkomban dobogott, nem is, inkább dübörgött. Gibson persze előre engedett és én megpillantottam Emilyt. Az asztala mögött ült, erősen koncentrált és törte a fejét, ahogy láttam. A haja fel volt tűzve, a kívánatos nyaka csak arra várt, hogy beleharapjak. Ő is fehérben volt ma. Erős volt a dekoltázsa, igen nagyon erős. Alig tudtam vissza fogni magam, hogy ne rohanjak oda és ne kapjam a karjaimba. Megnyalta az ajkát éppen, nekem pedig állt a farkam. Megálltam az asztala mellett és lenéztem rá. Miss. Hamilton – szólítottam meg, ő rám nézett, először elmosolyodott, de mikor a szemembe nézett eltűnt a mosolya. Édes Istenem, muszáj, hogy megérintsem, muszáj, nem bírom ki. A kezemet nyújtottam felé, cselesen. Elfogadta és így megsimogathattam a puha bőrét. Csak néztük egymást, a keze az enyémben volt, beszívtam a finom illatát, aztán ábrándozásomnak Gibson vetett véget mikor mögém ért. Elengedtem Emily kezét és a férfi is kezet rázott vele a példámat követve én meg folytattam – Van időpontunk Mr. Bilsonhoz. - Igen. Máris szólok neki. – hebegte és felvette a telefont, mi meg vártunk. Én marha meg a száját néztem, ahogy beszélt – Itt van Jer…Mr. Johnson és Mr. Gibson. – mondta neki, aztán letette a telefont – Bemehetnek. – nem akarok. Itt akarok maradni, nézni akarlak, ha mást nem is lehet. Kötelességtudóan bólintottam és elindultunk. Kezet fogtunk Henryvel és Gibson már bombázta is a kérdésekkel. Már megint nem hallottam semmit. Egy ajtó, igen egyetlen ajtó választott el tőle. Csörögött a telefonom. - Menjen csak. – mondta Gibson és folytatatták a beszélgetést. Lily a legjobbkor hívott. Kiléptem, Emily rám nézett, egy pillanatra én is rá, aztán már a húgomat figyeltem. - Baj van? – kérdeztem tőle. - Igen. – mondta nekem sírva - Anya rosszul lett.

- Hívtál mentőt? Hol vagy most? - A sürgősségin. – szipogta nekem. Gyűlölöm az anyját, de a húgomat sajnálom. - Azonnal indulok, ne aggódj. - Jeremy minden rendben? – kérdezte tőlem Emily. - Mond meg Gibsonnak, hogy a korházba mentem. – elindultam, de ő utánam jött és elkapta a kezem. Összekulcsolta az övével. - Baj van? – nézett rám aggódva. - Vanessa rosszul lett. Lily anyja. – lenéztem a kezünkre, az övőre – Mennem kell. – ismét kitéptem a kezem az övéből. Nehéz szívvel, de meg kellett tennem. Most viszont nem hagyta, utánam nyúlt. - Felhívsz? - Akarod, hogy hívjalak? – azt hittem fagyos lesz, azt hittem ellenáll, azt hittem utál. - Akarom. – megint menni akartam – Hé, kicsim egy csókot sem kapok? – mi? Azt hiszem az arcomra kiült a döbbenetem, mert ő elmosolyodott. Magamhoz húztam és szenvedélyesen csókoltam őt. Beleadva, azt a két napot, amikor nem láthattam, nem érinthettem és nem csókolhattam. Lihegve támasztottuk meg egymás fejét a homlokunkkal – Hiányoztál. – suttogta nekem. - Te is nekem. – most ő lepődött meg én elmosolyodtam – Hívlak. Szia cicám. Az enyém. – megsimogattam az arcát, aztán elindultam. A recepciósuk döbbenve nézett rám, én beszálltam a liftbe, Carlos lent állt – A korházba megyünk. Siess. - Történt valami uram? – kérdezte, de rálépett a gázra. - Vanessa rosszul lett. – mondtam neki, aztán csendben ültünk. Hamar oda ért Carlos és nem volt időm átgondolni az Emilyvel történteket. Berohantam a sürgősségire, a húgom ott ült, sírt, rögtön megöleltem. Mellette ült Vanessa jelenlegi férje – Ne sírj. Semmi baj nem lesz. – a nyakamba temette a fejét. Annyira fájt nekem, hogy nem tudtam rajta segíteni. Nekem ő jelentette a családot. Ő volt a mindenem – Megkérdezem, oké? Ülj csak le. – leült én meg a pulthoz mentem. Jött egy doki – Doktor úr. - Mr. Johnson. - A nevelőanyámat nem rég hozták be. Megtudja mondani, hogy van? - A vérnyomásával vannak problémák. Majdnem szívrohamot kapott, de megfelelő odafigyeléssel, rendbe jön. Ne aggódjanak. - Bemehetünk hozzá? - Igen. A nyolcasba van. Szüksége van még valamire, uram?

- Mikor engedik ki? - Két, három nap múlva. Egészségesen kell ennie, szednie a gyógyszereket, mozognia. - Remek doktor úr. Köszönöm. – kezet ráztunk és elment. A korház támogatója voltam, csak azért álltak velem szóba, jól tudtam. Lily is figyelt, ahogy hallottam, mellém rohant. - Hé, nyugalom, rendbe jön az anyukád. Menj be hozzá. Én elintézem, hogy az apartmanba kerüljön. - Köszönöm Jeremy. - Semmiség. Érted akármit megteszek. Ne sírj tovább. A nyolcasban van. – ő elindult és Ron követte. Én a pulthoz mentem és elintéztem, azt amit mondtam. Aztán vettem egy kávét és kint vártam. Fél óra múlva jött ki Lily, már vidámabban – Látni szeretne. – átfutott rajtam a félelem. A kezem erősen remegni kezdett, gyorsan zsebre vágtam, hogy ne lássa Lily. - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Szükséged van még valamire? - Nincs. – megint megölelt – Nem tudom mi lenne velem nélküled. - Ezt sosem kell megtudnod. Tartozom neked, Emilyvel jobbak a dolgok. – jaj kajánul elmosolyodott. A húgom egy igazi kerítő. Elindultunk kifelé. - Behozok anyának pár holmit. – mondta nekem – És felhívod? - Aha. Most van egy ebédem valakivel, akivel nem kellene. - Akkor mond le, mert megint belekerülsz valamelyik lapba. – pirított rám mérgesen. Kint ő ment az ő sofőrjével én meg az enyémmel. Közben hívtam az ingatlanost. - Szia Laura. Sajnos le kell mondanom a mai ebédet, mert a húgom anyja kórházba került. - Oh, sajnálom Jeremy. Akkor majd legközelebb. Hívlak és jobbulást. - Rendben, köszönöm. – letettem és visszamentem az irodába. Kicsit dolgoztam, végre lelki békében voltam és tudtam összpontosítani a munkára. Ötkor abba hagytam és elmentem Emilyért. Jobb, mintha hívnám. Ő csodálkozva nézett rám, de rögtön megölelt. - Szia. – mondtam neki, ő meg úgy ölelt, mintha nem lenne holnap – Te sírsz? Emily, kérlek ne sírj. Mit tettem már megint? - Semmit. – mondta szipogva – Én mit tettem. Tiszta hülye vagyok, meg se hallgattalak. Nem vagy hülye. – megint összeért a homlokunk és úgy beszéltünk. Közel, hogy érezzük egymás leheletét, egymás bőrét – De ha az is lennél, az én hülyém vagy. – erre elmosolyodott, én meg simogatni kezdtem az arcát – Ma is lett volna egy ebédem, egy nővel, de lemondtam, mert a barátnőm nélkül nem megyek sehova. Okés?

- Köszönöm. – vadul az ajkamra tapadt. A nyelve erőszakos volt, de finom és hiányzott. Az íze és az illata is – - Eljössz hozzám? Szeretnél vacsorázni menni valahova? - Inkább csak veled lenni. - Miss. Hamilton nem gondoltam volna, hogy ennyire ragaszkodó. – adtam neki egy puszit, ő meg belecsípett a fenekembe. Aztán kibontakozott az ölelésemből és elindult az asztala felé. - Hogy van Vanessa? – kérdezte, miközben lekapcsolta a gépet. - Jobban. Na de hova menjünk? – semmi kedvem nem volt Vanessáról beszélni, ezért gyorsan tereltem. Ő elővette a táskáját és a kabátját a karjára terítette. Gondolkodott, azt vettem észre, hogy megint megnyalta az alsó ajkát. Nagyon gyorsan csinálta, de egyre jobban felizgultam erre – Már tudom. – mondtam neki, mire elmosolyodott és mellém lépett. Kérdőn nézett rám a zöld szemeivel – Beléd. – súgtam oda neki. - Aha igen Mr. Johnson. Főzök neked. - Vagy mehetünk hozzám, ahol Mrs. Rose már biztos főzi a vacsorát. – átkaroltam a derekát és elindultunk a liftek felé. Emily oda integetett a recepciósnak. - Ő ki? – kérdezte, mikor beléptünk a liftbe. Ott a két tenyerembe vettem az arcát és elkezdtem csókolni. Mivel ő hozzám képest alacsony volt így egy kicsit megemeltem. - Megduglak itt és most. – éreztem, hogy mosolyogva adja a következő csókot – Annyira kellesz. - Mutasd mennyire. – nem tudtam, hogy komolyan gondolja e, de megnyomtam a stop gombot – Jer… - megharaptam a nyakát, a kezemmel pedig feljebb rángattam a szoknyát. Simogatni kezdtem a combját, harisnyatartó volt rajta – Ne. - Miért? – a zakóm alá nyúlt mindkét kezével és úgy fogta át a derekam. - Kamera van. - Enyém az épület. - Akkor is, meglátják mások. Legyél jó fiú. – elengedtem a combját, ő meg hozzám bújt. - Különben? Elfenekelsz? – súgtam oda neki. - Még az is lehet. - Én sosem vagyok jó fiú. – váltottam komolyra. Közben leért a lift, ő elengedett és felszedtük a földről a kabátját meg a táskáját – Felveszed? Hideg van, vedd fel. – ráadtam a fekete balon kabátját – Hölgyem. – belém karolt, kifelé indultunk. Carlos már nyitotta is az ajtót. Először Emily csúszott be a hátsó ülésre aztán én követtem őt.

- Üdvözlöm Miss. Hamilton. Hova megyünk uram? - Haza. Szeretnél zenét választani? – elkezdtem simogatni a combját. - Rád bízom. – egy romantikus, lassú számot választottam – Miattam jöttél ma? – láttam, hogy valami bántja őt, csak nem tudtam mi. Közelebb húztam és átkaroltam, ő meg a mellkasomra dőlt. - Igen. – vallottam be őszintén – Azt hittem kimért leszel velem. Én úgy terveztem, hogy az leszek, de nem jött össze. Örülök, hogy nem jött össze. - Én is kicsim. - csendben utaztunk tovább. Tíz perc alatt haza értünk, lent szálltunk be a liftbe. Carlos nyitotta az ajtót. - Csendes vagy. Na nézzük milyen a lakásod. – kinyílt a lift, Carlos nyitotta az ajtót. Az előszobában volt friss virág, mint mindig. Beljebb a nappaliban megmutattam a festményeket, meg a műtárgyakat. Aztán a szuper konyhát is, a nagy hálómat, a dolgozót, a teraszt és a többi szobát. - Tetszik? – néztem rá. - Ne viccelj, mesés. Nagyon jó ízlésed van. Sokkal szebb a kilátás, mint nálunk, és sokkal… - Depresszívebb? – elmosolyodott. - Szereted a robosztus barna dolgokat. De ez az üvegfal nagyon gyönyörű és a festmények is. Műgyűjtő vagy? – intettem a konyha felé és elindultunk közben. - Nem igazán. Kérsz bort? Ülj csak le. Ah Mrs. Rose, bemutatom Miss. Emily Hamiltont. Ő a…a barátnőm. – nyögtem ki végül, aztán megráztam a fejem és kivettem a borhűtőből egy palackot. - Jó napot. Szólítson csak Emilynek. – üdvözölték egymást, aztán a házvezetőnőm elkezdett teríteni az étkezőbe – Elég nehezedre esett kimondani. Nem akarod ezt? – kérdezte csalódottan és leszállt a bárszékről. - Nem erről van szó, csak ez nehéz nekem. - Miért Jeremy? - Vannak elkötelezettségi problémáim. – mondtam neki lesütött szemekkel. - Néz rám. – átkarolta a nyakam – Én ezt akarom, úgyhogy nem foglak föladni. Jó? Ezt jól jegyezd meg. - Ezt nem hiszem, de… - az ujját az ajkamra tette. - Csak bízz bennem. Gyere. – megfogta a kezem és a háló felé húzott. Mikor beértünk felkaptam és az ágyra fektettem – Nem kicsim. - De, így. – ő akart a vezető ülésben ülni most, de nem hagytam. Rátapadtam az ajkaira. A nyelvemmel az övét kerestem és meg is találtam. Édes csók volt. A torkán keresztül indultam a nyelvemmel, le az

ingéig, aztán felültem rajta és elkezdtem kigombolni. Ő csak nézett rám, várakozóan, néha elmosolyodott, de a szemével vetkőztetett. A nyakkendőm segítségével húzott le magához. A szája helyett a fülébe csókoltam és megharaptam a fülcimpáját – Meg kell, hogy fordulj. suttogtam neki, miközben a kezéről húztam le az inget. - Le kell, hogy vetkőzz. Hagy vetkőztesselek le. – megcsókoltam – Kérlek. – mondta a számba. - Jól van, de meztelenül legyél rajtam. – levettem a zakóm, majd tovább mentem a hasára. Hangosan felsóhajtott, a nyelvemet bedugtam a köldökébe, utána visszamentem a melleihez. Masszírozni kezdtem mind a kettőt – Olyan szépek. – bimbóját harapdáltam. - Jeremy…kérlek. - Ssshhttt. Először el kell élvezned. – harapdálásról, nyalásra álltam át – Legközelebb bekenlek csokival. – elmosolyodott, az orromat lehúztam a két melle között, majd a kezemmel hátra nyúltam és a szoknyát levettem róla, a cipővel együtt – Vörös. – elmosolyodtam. Vörös csipkés tanga volt rajta, felnyúltam és lehúztam róla azt is. Erősen kezdtem szívni a csiklóját. - Aaahhh…kicsim. – megint a hajamban kapaszkodott, erősen húzta. Lejjebb mentem és a nyelvemmel dugni kezdtem – Igennn. – újra szívni kezdtem a csiklóját és a benne lévő nyelvemet az ujjam váltotta – Jeremy… - megremegett egész testében mikor kimondta a nevem. - Ez az, élvezz nekem. – elengedtem aztán, felmentem a fejéhez. Puszit nyomtam a homlokára – Rendben vagy? - Ah, igen. – mondta akadozva – Kell egy kis levegő. – egy kicsit csendben néztük egymást. Utána ő fejemért nyúlt lehúzott magához, hogy vadul csókolózhassunk. Lökni próbált rajtam, végül pedig engedtem neki és hanyatt feküdtem, míg ő az ágyékom felett ült. Levette a melltartót. - Így szeretlek látni. Nem kell semmit, se tenned mindjárt elélvezek. – mosolyogva lehajolt és a nyakamba csókolgatott. - Bolond vagy. – kigombolta a mellényem, utána a nyakkendőmet vette le. - Kézelő. – mondtam neki és ő lefeszegette a mandzsetta gombokat. A gombokat gyorsan gombolta és végre szétnyílt az ingem. Felültem, ez meglepte, de csak azért tettem, hogy levegyem teljesen a ruhadarabot. Nem tudtam megállni, hogy ne öleljem meg és ne csókolgassam. Megbolondított a közelsége, az illata. Tényleg bolond lettem, miatta lettem az. Szelíden visszanyomott az ágyra. - Iszonyatosan szexi vagy. – elmosolyodtam – Mi ez a bizonytalanság Mr. Johnson? – lehajolt és elkezdte csókolgatni a mellkasom. A mellbimbómon körözött a nyelvével. Furcsa érzés volt, de megborzongtam tőle. Mivel még cipőben voltam, ezért ő leszedte rólam, a zoknimat is, meg a nadrágot. Segítettem egy kicsit neki. Rám dőlt, én meg alsóban voltam. Elkezdett nekem dörgölőzni. - Basszus…ne – hörögtem neki. De ő csak folytatta.

- Aaahhh…Jeremy… - ezzel magát is ingerelte, de én nem akartam így elélvezni, ezért gyorsan fordítottam rajta és lehúztam a bokszerem. A farkam, tiszta vörös volt már, éreztem, hogy azonnal elélvezek. Becsusszantam a nedves, szűk kis puncijába és két mély döfés után elélveztem. - Gyere, gyere, élvezz. – tovább folytattam a döféseket. Még síkosabbak lettünk. Megnyaltam az ujjaimat és rátapadtam velük csiklójára. - Ez…sok…Aaahhh – egyre durvábbakat kezdett el nyögni. - Nézz rám. – kipattantak a szemei – Élvezz el. – még egyszer beledöftem. A szemei égtek, a pillantása vággyal teli volt, a szája kicsit szétnyílt, ahogy felnyögött, a teste megremegett, a karjai a hátamat szorították, így adta meg magát végre s elélvezett. Gyors csókot adtam a szájára utána kicsit rádőltem – Nehéz vagyok? - Maradj, így. – suttogta alig hallhatóan, levegő után kapkodott. - Egész éjjel ezt fogjuk csinálni. – megpusziltam a nyakát – De előtte együnk. - Nincs váltás ruhám. - Nem akarsz maradni? – a tudat, hogy elmegy végtelen sok szomorúsággal töltött el – Akkor haza viszlek. - Nem mondtam, hogy nem akarok maradni. De nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad, mert itt vagyok. Nem tudom, hogy mennyire vagy kész arra, hogy velem legyél egész éjjel. - Én tudom, hogy nem vagyok jó neked… - Jeremy miért mondasz ilyeneket? Ne mondj ilyeneket. - Jó. – felkeltem róla és elmentem a fürdőbe. Gyorsan zuhanyoztam, mire ő utánam jött, éppen egy törülközőt csavartam magam köré. - Maradj ott, mert ha közelebb jössz nem tudok beszélni. – felvontam a szemöldököm, de vártam – A múltkor is haza rohantál rögtön. Nem értettem az okát, bár mondtad, hogy reggel dolgod van, akkor sem volt világos. Nem akarom, hogy elromoljon az a kevés, ami köztünk van. Azt akarom, hogy több legyen idővel. – erre nyeltem egyet és azt hiszem, kicsit megfeszültem – Erről beszéltem. Nem akarok veszekedni, úgyhogy most lezuhanyozom és utána ehetünk. – közelebb jött és szájon csókolt utána levette az ingem és belépett a zuhanykabinba. A farkam erre rögtön válaszolt, de én kimentem alsót vettem meg pizsamanadrágot, utána szárazra töröltem a hajam és hátra simítottam, ettől égnek állt. Jött Emily, egy törülközőben. - Pólót, vagy inget kérsz? - A póló jó lesz. – ledobta a törülközőt én nyeltem egyet, mire ő elmosolyodott – Rövid nadrágod nincs? Vagy valami? – bólintottam, ő utánam jött a gardróbba. Ott egy fekete pólót adtam neki, meg

egy sortot, amit néha edzéskor szoktam hordani – Kellene smink lemosó. - Oké, Mrs. Rosenak biztos van. – kimentünk, a konyhába volt az asszony. Kértünk smink lemosót én leültem az étkezőbe és vártam, közben töltöttem bort és azt ittam. Ketten jöttek vissza. Emily összefogta a haját és lemosta a sminket, felpattantam és kihúztam neki a széket, közben a házvezető nő tálalta a vacsorát. Valami rakott zöldséget hússal. Szedtem magamnak, Emily is és elkezdtünk enni – Jó étvágyat. - Neked is. Smink nélkül is tetszem? - Gyönyörű vagy. – adtam neki egy puszit, de összekentem, ezért lenyaltam az arcáról a szószt. - Olyan erős a kisugárzásod, hogy nehéz visszafogni magam. Jóképű vagy, szexi testtel, de van benned valami félelmetes. Amikor azt mondod élvezz a testem automatikus szót fogad neked. Nem értem. - Én sem. – a kezét az ágyékomra húztam – Tőled mindig kőkemény vagyok. Ne pirulj el. Inkább ülj ide. Megetetlek. – az ölembe ült és villával kezdtem etetni. - Nagyon finom ez a kaja. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kis, úgy mond romantikus vagy. - Nem is. - Kérdezhetek valamit? – elvette a villát és ő adta a számba a falatot. - Már megtetted. – megcsóválta a fejét, aztán kaptam még egy falatot. - Azt mondtad elkötelezettségi problémáid vannak. Még is volt egy menyasszonyod. - Mandy mindig csak jó barát volt nekem. Aztán ő járni akart, én meg beleegyeztem, később pedig arról beszélt, hogy kellene már lépnem valamit, úgyhogy közösen eldöntöttük, hogy eljegyezzük egymást. Ő választott gyűrűt és ennyi. Az első hónap után mondtam neki, hogy keressen valaki olyat, aki megérdemli, mert én nem tudom szeretni. Két évig voltunk együtt. - Az elég sok idő. És itt laktatok? - Sosem laktunk együtt. - Mi? – mintha erre felvidult volna – Nagyon szerethetett. Vagy még mindig szeret. – közben leálltunk az evéssel, de most adott egy újabb falatot. - Igyunk egy kis bort. – koccintottunk – Min mosolyogsz. - Anyámon. – kérdőn néztem rá – Azt mondta, hogy egy olyan férfi, mint te nem vesztegeti a drága idejét jelentéktelen dolgokra. Ebből következik, hogy én jelentek valamit neked. - Anyukád okos nő. - Inkább pletykás. – tovább ettünk. Az én tányérommal végeztünk, ezért kicseréltük az övével.

- És jó volt a Columbián tanulni? - Igen, szuper bulik voltak. Azért persze tanultam is. És te? Jártál egyetemre? - Egy szemesztert. Aztán beindult az üzlet és már nem volt időm rá. - Melyikre jártál? - A Dartmouthra. - Okos pasi lehetsz. - Köszönöm. Te is az vagy. Miért dolgozol? Úgy tudom, hogy a szüleid gazdagok. Apádnak van egy jó pár befektetése meg, egy kis bróker cége. Miért nem neki dolgozol? – néztem rá érdeklődve, ő meg erre elhúzta a száját. Elvette a bort és előbb kortyolt, én meg visszavettem a villát és enni kezdtem. - Nem akarok örökké tőlük függeni. A lakást sem én fizetem, nem is futna rá. Így is eléggé beleszólnak az életembe. Valamit elakarok érni önerőből, hogy érezzem, vagyok valaki. - Ez tetszik. – erre már elmosolyodott – Ha akarod segíthetek jobb munkát találni. Vagy beszélhetek Henryvel, hogy léptessen elő. - Ne. Most mondtam, önerő. Érted, ugye? – pirított rám és kiszállt az ölemből. - Már nem vagy éhes? - Nem. Jeremy én nem tudom hány nőd volt, vagy, hogy hogyan bántál velük, de kérlek, hogy ne avatkozz bele az életembe. – felálltam és átkaroltam hátulról. - Jól van cica, ahogy akarod. Tetszik az asztal? – kérdeztem tőle. - Miért? - Mert megakarlak rajta dugni. - Én vagyok felül. – fordult felém és a másik végébe kezdett el húzni. - Oké. Felfeküdjek? - Igen. - De előtte, készenlétbe kell állítanom téged. – megcsókoltam őt szelíden. A kezemmel benyúltam a sortba, hogy simogathassam. - Már rég kész vagyok. – lejjebb nyúltam és tényleg nedves volt – Feküdj. - De… - belém fojtotta a szót egy csókkal. Átkarolta a derekam és csók közben húzott magával.

Éreztem, hogy valami nyomja a derekam, oda értünk az asztalhoz. Felültem rá, de tovább csókoltam. Édes volt. A póló alját kerestem a kezével, majd megszabadítottam tőle. Éppen hogy csak meglegyintettem a nyelvemmel az egyik mellbimbóját, mire felnyögött és meglökte a mellkasom. - Fekszik. – az asztal tömör fából készült. Kicsit antikabb stílusú volt, mindenesetre strapabíró. Ő ledobta a sortját is, aztán fölém mászott. Hangosan szedte a levegőt, míg a fülemet harapdálta. Lenyúltam a fenekéhez a kezemmel és erősen megmarkoltam. A puncijával a farkamnak dörgölőzött. - Ne csináld. – megharapta az alsó ajkam és elmosolyodott. Elindult lefelé, majd lecsupaszított. Már mindketten meztelenek voltunk. Rácsaptam a fenekére – Rossz kislány. – elmosolyodott, aztán visszajött a számhoz, de közben magába illesztett. Behajlítottam a térdem, átfogtam a derekát és mélyeket döftem belé. - Aaahhh – nyögött fel a homlokát az enyémnek támasztva néztünk farkasszemet egymással. A fenekéhez nyúltam és kézzel egy kicsit széjjelebb húztam. Ő megcsókolt és átfogta a fejemet. A számba nyögött fel egy újabbat. Akartam, hogy rám nézzen miközben érez engem, de lehunyta a szemét. A nyakamba temette az arcát és erősen belém harapott – Jeremy – suttogta a bőrömbe. Újat és újat döftem benne, mikor éreztem, hogy elérkeztünk ahhoz a pillanathoz ismét utasítottam. - Élvezz velem. – halk és rekedt volt a hangom. Éreztem ismét, hogy egész testében megremeg. Erősen szorítja a bicepszem. - Igennn…te… - mondta nekem és ezzel én is elélveztem. Erősen szorítottam magamhoz. - Emily – hörögtem a nevét és teljesen végem volt. Egymásra néztünk és egymásszájából kapkodtuk a levegőt, aztán megcsókoltam őt. Gyengéden szívtam be az ajkát. - Én akartam irányítani. - Rossz volt? – kérdeztem egy kicsit aggódva. - Nem, de nem hagyod, hogy én irányítsalak. – mondta ismét, megpuszilta a mellkasom, aztán én kihúzódtam belőle. Ő meg lehuppant. - Fáradt vagy? - Egy kicsit. Leszívod az összes energiám. – visszavette a ruháit és én is így tettem. Mind a ketten ittunk egy kis vizet és egy kis bort is. Ő elment a mosdóba én meg összeszedtem pár dolgot. A hálóban találkoztunk. - Szeretnél tévézni? – kérdeztem tőle. -Aha. Ha összebújsz velem. – bebújtunk az ágyba, elővettem a távirányítót és a falból kinyílt a hatalmas plazma tévé – Ez tetszik. – a kezébe adtam a távirányítót, ő keresett egy vígjátékot. Kicsit nevetett rajta. Én csak őt néztem, és azon nevettem, ahogy ő nevet. Lassan elaludt, nekem nem ment. Inkább nem mertem elaludni mellette. Kimentem a mosdóba bevenni a gyógyszerem, aztán átmentem a dolgozóba és megnéztem a levelezést. Csináltam egy diagramot.

- Nem tudsz aludni? – Emily is felébredt és utánam jött – Gyere vissza. - El kellett küldenem egy e-mailt. - Munka? – bólintottam, aztán elmentettem és vele mentem. Már fáradt voltam és a gyógyszer is hatott, úgyhogy ledőltünk az ágyba. Lehajtotta a fejét a mellkasomra és a lábát is átfűzte rajtam. Hamar elaludtunk. Reggel hatkor fent voltam, pedig még nem szólt az ébresztő. Én bújtam hozzá. A fejem a melle fölött volt. Megpusziltam az arcát, mire elkezdett ébredezni. - Jó reggelt. - Hány óra? – kérdezte fáradtan. - Hat. – feleltem neki. Hangosan kifújta a levegőt, aztán felém fordult. A fejem ismét a párnán volt, ő meg a mellkasomba temette az arcát és átfogott a kezével. - Még aludjunk egy kicsit. – én nem tudtam visszaaludni, vagyis nem akartam, ezért csak néztem őt. Legszívesebben neki estem volna, de nem akartam felébreszteni megint. Félhétkor elmentem tusolni és utána felöltöztem. - Emily. Hét óra is elmúlt. Hahó. – fölé másztam. Ő felébredt. - De jó illatod van. Jeremys illat. Imádom. – mondta nekem. - Látom nehezen ébredsz. Hozzam az ágyba a reggelit? – bólintott én meg kimentem. Mrs. Rose már kész volt a rántottával meg a szalonnával. Kértem egy tálcát és bevittem hozzá. Már felült, az ölébe tettem a reggelit. - Csini vagy. - Hát köszönöm. – mondtam neki. Utána elkezdtem enni és ő is. Gyors voltam, ő nem annyira. Lehörpintettem a méreg erős kávét, aztán egy kis gyümölcslevet. Megcsókoltam őt, ez meglepte, de viszonozta – Lassan mennem kell. Carlos majd haza visz és megvár, hogy elvihessen a munkába. - Együtt ebédelünk? - Ő, még nem tudom, de hívj fel az irodában. Megyek fogat mosni. – bementem a fürdőbe gyorsan megmostam a fogam és egy kicsit beletúrtam a hajamba a zselével. Mikor vissza értem, ő a tegnapi ruháiba öltözött fel. Nyeltem egy nagyot. - Mr. Johnson csak nem éhes? - Ó, az vagyok, ha tudnád mennyire. De most nem lehet, kilenckor telekonferenciám van. Basszus. - Este? - Érted megyek hatra. - Ötkor végzem. – javított.

- Tegnap nem edzettem, úgyhogy majd Carlos érted megy ötre és haza visz. Hétre oda mehetek hozzátok? - Szuper. – mondta mosolyogva – Hívlak az ebéd miatt. A táskád. – elakartam venni, de nem hagyta. Megcsókoltam és végül ölelés lett belőle – Nagyon jó volt a tegnap este. - Nekem is. Vacsorával várj asszony. – csaptam rá a fenekére. - Oké. Mit ennél? - Lepj meg. – még egy csókot adtam neki – Carlos kint vár majd rád. Nem kell kapkodnod. - De kell, mert még otthon le kell tusolnom. Szép napot. - Neked is. – még egy csókot adtam neki – Nem szívesen megyek dolgozni. Ilyet se mondtam még. – elmosolyodtam, ő is aztán megfogtam a táskát és kijöttem – Carlos, Miss Hamilton mindjárt itt lesz, vigye haza, aztán munkába. Ötkor végez menjen el érte. - Igen uram. Melyik kocsit viszi? - Az Aston Martint. – bólintott, aztán beszálltam a liftbe. Nagyon jó volt a kedvem. A munka is jól ment. Meghagytam Clarának, ha Miss. Hamilton keres mindenképp kapcsolja mindegy mit csinálok. - Uram, Miss. Town van itt. - Küldje be Mandyt. – bejött. Elegáns ruhát viselt, a haja lágyan a vállára hullott. Az egész nőből áradt a kifinomultság – Szia. - Szia. – adott nekem egy puszit – Hogy vagy? - Jól köszönöm. Te? - Én nem annyira. Elhívhatlak ebédelni? - El, persze. – elmosolyodott. De tévedett ha azt gondolta, hogy azért egyezem bele, mert még van remény a számunkra – Hol akarsz enni? Nincs túl sok időm, legfeljebb egy fél órám. - Akkor csak ide az épület melletti étterembe. - Oké. – gyorsan felvettem a zakóm, aztán kivezettem őt az épületből. Csak két lépést kellett tenni. Nem volt egy nagy szám az étterem, de megtette – Hogy megy a munka? - Remekül mint mindig. És te? Mihez kezdesz újra New Yorkban? – belém karolt az étteremben, míg nem elértük az asztalunkat. Kihúztam neki a széket és leültünk. - Arra gondoltam, hogy antik dolgokkal fogok foglalkozni. Tudod felhajtani, meg ilyesmi.

- Ó, ez jó. – elmosolyodtam – Szeretem az antik dolgokat. - Tudom. Nincs esetleg valamilyen barátod, akinek kellene pár holmi? - Mit szólsz saját magamhoz. – kérdeztem tőle. - Remek. És mire gondoltál? – közben jött a pincér – Egy salátát kérek és fehér bort. - Ugyanezt csak spékeljük meg egy sülttel. – válaszoltam a pincérnek és ő elment – Szóval valami festmény az irodámba remek lenne és a hálómba is kellene valamilyen tájkép. Ha találtál valamit, mutasd meg és eldöntöm. Szeretek több közül válogatni. - Rendben van és köszönöm. – hozta a pincér a bort meg vizet is – Hogy van Vanessa? - Lily mondta? – bólintott – Jobban volt tegnap, ma még nem beszéltem a húgommal. De ha baj lett volna, biztos felhív. – az étel gyorsan jött. Bár nem olyat kértünk, amit nehéz lett volna elkészíteni. - Voltál bent Vanessánál? - Nem. – tereld a témát. Gondoltam magamban – Járok valakivel. – húztam ki magam gyorsan és bekaptam egy falatot. - Emilyvel? - Igen. Majd bemutatlak neki. - Örülnék neki. – mondta mosolyogva – És mióta? - Két napja, de úgy érzem, már sokkal régebb óta. Nagyon kedves lány, bírni fogod. Mert, hogy barátok vagyunk, remélem. – fürkészve néztem rá, de ő csak mosolygott. Fura volt. - Persze Jeremy. - Örülök. – közben küldtem egy SMS-t Carlosnak, hogy jöjjön a céghez – Ahhoz képest, hogy nem egy elegáns étterem, jó a kaja. - Szerintem is jó. Visszatérve a munkához. Csak festmények érdekelnek? Értek egy kicsit a műtárgyakhoz is. - Figyelj ha találsz bármi értékeset és tetszik, azt szívesen megveszem. Befektetésnek is jó és látványnak is. – megsimogatta a kezem, de nem húztam el. Ez lehetett baráti gesztus is. Hamar befejeztük az ebédet. Mindössze fél óráig tartott, Carlos az irodaháznál várt. - Köszönöm az ebédet. - Én köszönöm és örültem, hogy láttalak. Carlos majd elvisz. Maradj. – intettem Carlosnak, aztán kinyitottam a kocsi ajtaját. Adott nekem egy puszit és becsusszant. Mikor megfordultam Emily állt velem szemben és akkora pofont kaptam, hogy megtántorodtam tőle – Elment az eszed? –

pirítottam rá mérgesen – Gyere. – megfogtam a könyökét, ő nem akart jönni – Ne cirkuszolj. – mondtam neki hidegen, aztán már követett. A liftben nem tudtam neki semmit mondani, mert kettő másik ember állt mellettünk. A recepciós mosolyogva fogadott, aztán jobbra tértem bementük egy ajtón – Clara ne kapcsoljon be senkit. - De uram, tíz perc múlva… - Akkor mondja, hogy nem érek rá. Tegye át máskorra. - Igen uram. – felelte, mi meg bementünk a dupla ajtón. Emily bosszúsan nézett rám, én meg mérgesen vissza rá. Még is úgy kívántam, mint még soha. Legszívesebben a karomba kaptam volna és közelebb mentem, de ő felemelte a kezét. - Azért nem értél rá velem ebédelni, mert vele akartál? – kérdezte, hangja sírós volt. - Nem. Azért nem értem rá veled ebédelni, mert megbeszélésem van. Mandy váratlanul idejött és gyorsan bekaptunk valamit. Ennyi. - És azt várod, hogy ezt higgyem el? - Adtam rá bármi okot, hogy ne bízz bennem? – megrázta a fejét – Segítséget kért, mert belefog valami új dologba. Én pedig, mint a barátja segítek neki. Egyébként meg örülök, hogy ide jött… - Seggfej vagy. – vágott a szavamba. - Végig mondhatom? – bólintott, én meg folytattam – Azért örültem, hogy ide jött, mert így tisztázhattam vele, hogy van egy új barátnőm. Örült neki, megakar ismerni. – ellágyult a tekintete, kifújta a levegőt és azt hiszem megkönnyebbült – Most már megcsókolhatlak? - Meg. - Remek. – végre oda engedett és megérinthettem. Benyúltam a hajába, aztán rátapadtam az ajkaira. Teli volt követelőzéssel ez csók. Közben szenvedélyes is volt és jóízű, édes – Gyönyörű vagy. egy lila ruhát viselt, kihangsúlyozta az alakját és magas sarkú volt rajta. A haját leengedte, beszívtam az illatát és újra megcsókoltam. Ez most gyengédebb volt, mint az előbb – Mennyi időd van? – elkapta a karom és megnézte az órám. - Húsz perc. - Oké. Gyere. – felvettem őt és lefektettem a kanapéra – Ezt húzzuk feljebb. – szoknyáját a hasáig rángattam fel. Megcsókoltam a hasát. Ma fekete tanga volt rajta. Félre húztam a bugyit és belecsókoltam a puncijába. Már éreztem is a kezét a fejemen. A kis ajakakat kezdtem nyalogatni, mielőtt beszívtam volna a csiklóját. Bedugtam a nyelvem a hüvelyébe. - Aaaahhhh… Jeremy… - elvettem a fejem és finoman beleharaptam oldalt a combjába – Kérlek… folytasd. – direkt várakoztattam meg, hogy jobban essen neki. Újra megcsókoltam a hasát, utána

feljebb mentem a szájához – Elakarok élvezni… kérlek. – suttogta a számba. Elmosolyodtam, utána megcsókoltam. Az ujjammal végig simítottam a csiklóján aztán elkezdtem dugni. Először egy ujjal, utána kettővel. A tenyerem a csiklón maradt. Lassan csináltam, hogy késleltessem. A szája szétnyílt, felnyögött, lehunyta a szemét és erősen kapaszkodott a nyakamba – Igennn…Még egyet. - Élvezz cica. – gyorsan kihúztam az ujjam és lementem a fejemmel, beszívtam a csiklót. - Úristen…- megfeszült egész testében – Aaaahhh… - nyögött fel és elélvezett. Élesen fújta ki a levegőt, én meg elengedtem őt. - Ez volt a desszertem. Gyere vissza viszlek a munkába. - Ennyi? – kérdezte csalódottan – Magamban akarlak. - Majd este. Bár mindjárt szétrobbanok. – durván meglökött, leültem a kanapé végébe. Ő felkelt, elém térdelt és lehúzta a sliccem. Benyúlt és kihúzta a farkamat. Teljesen vörös volt és az érintésére megjött az elő folyadék. Lenyalogatta róla. Az egyik lüktető ér mentén húzta fel rajta a nyelvét, aztán a makk körül járt körbe a nyelve. A szájába vette, éreztem a torkát – Oh, igen…szívd meg. – megetette és újra kihúzta, majd be – Szopd…igen Emily, igennn. – hangosan kifújtam a levegőt, beleélveztem a szájába. Ő csak nyelt, mindent. Még egyszer végig húzta rajta a tenyerét, aztán felállt. - Nekem meg ez volt a desszertem. – vágott vissza nekem – Hol a mosdó? - Gyere. – elkísértem, az iroda másik feléből nyílt a fürdő. Mert, hogy volt zuhany is. - Oh, hány menetet szoksz az irodába lezavarni? - Egyet sem. – csodálkozva rám nézett, aztán kitessékelt engem. Én már megigazítottam magam közben. Elvette egy törülközőt és kicsit megtörölgettem a homlokomat. Nem izzadtam le, de szívesen ledöntöttem volna a kanapéra, hogy megkefélhessem. Hamar visszajött, egy kicsit igazított a sminkjén. Utána kiléptünk a folyosóra. - Mr. Johnson, az egyórás ügyfél. - A helyzet az Mr. Quil, hogy el kell kísérnem a hölgyet. Clara ad új időpontot. - Megvárom uram. - Ahogy akarja, húsz perc múlva itt vagyok. Clara főzzön egy kávét az úrnak. – elindultunk a lift felé. Beszálltunk és megnyomta a földszint gombot. - Eltudok menni taxival is. – kezdte Emily. - Elviszlek. Fontosabb vagy, mint ő. – böktem a lift felé. Emily erre elmosolyodott. Most a garázsba mentünk le – Apropó, van egy ingatlanos nő, akivel ebédelnem kellene, valamikor a héten. Csak előre szólok, hogy ne adj még egy pofont. – oda léptem a kocsihoz – Parancsolj.

- Kösz. – beült én megkerültem és szintén beültem – És bocs a pofon miatt. - Erős vagy. - Megtántorodtál. - Nem számítottam rá. – vágtam vissza, mert ez sértette az egómat. Kihajtottam a garázsból és cikáztam az autók között. Emily furán nézett rám. - Ha megakarsz ölni mind kettőnket csak folytasd. - Leszólod a vezetési stílusomat? – kérdeztem nevetve. - Igen. – felelte – És a nőre visszatérve. Megdugtad? – nyeltem egy nagyot – Szóval igen. Marha jó. Tudod, rohadt féltékeny vagyok. – majdnem felnevettem. - Rosszul is esne, ha nem lennél az. És én is féltékeny vagyok, főleg Rickre. - Rickre? Ő olyan mintha a testvérem lenne, ne viccelj velem. – elhúzta a száját. Csörgött a telefonom, lenyomtam egy gombot a kormányon. - Johnson. - Itt van a húga uram. Mit mondhatok neki? - Ha ráér várjon meg Clara. - Rendben uram. – lenyomtam. - Szóval visszatérve Rickre, kicsit védelmező veled kapcsolatban. - Ezt te mondod? – csattant rám és teljesen kifordult, mikor rám nézett – Szegény Lily pasiját szétkaptad, pedig semmi rosszat nem csináltak. - Az teljesen más. Lily még gyerek. - Nem, Lily már nem gyerek. Úgy viselkedsz mintha az apja lennél. - Apja helyett, apja vagyok. – válaszoltam neki kimérten. - Ne haragudj. – megakarta fogni a kezem, de elrántottam. - Rohadtul nem tartozik rád, hogy mit csinálok Lilyvel. – elfordult tőlem. Talán egy kicsit durva voltam most. Csendben mentünk tovább, az irodánál nem várt semmit, csak kipattant a kocsiból és besietett – Bazd meg. – káromkodtam el magam, aztán utána mentem – Emily, Emily kérlek várj meg. – szaladnom kellett, hogy elérjem a liftet. Gyorsan benyomultam a sok ember közé. Oda léptem Emily mellé és átfogtam a derekát. Ő nem nézett rám. Felértünk, vele mentem, a recepciósuk ránk mosolyogott – Nézd, sajnálom.

- Így nem lépünk előbbre, ha mindig csak veszekszünk. - Istenem…ne sírj. Jó? – magamhoz öleltem – Tudom, hogy sokszor egy bunkó, barom vagyok. Kérlek, hogy ne sírj és ne haragudj. – elengedtem és ránéztem. Letöröltem egy könnycseppet. - Tényleg az vagy. - Akkor áll még az este? - Igen. – megtörölte a szemét, aztán oda kísértem az asztalhoz és leült. - Ah, Emily egy kávét kérek. – ez Mr. Bilson volt – Jeremy? Mit tehetek önért? - Emilyt hoztam vissza. – felvonta a szemöldökét – Miss Hamilton a barátnőm. - Értem. Nem is tudtam. - Szia Emily. – adtam neki egy puszit – Viszlát Henry. – kezet fogtunk, aztán eljöttem. Mikor vissza értem az irodába Lily már elment, de a megbeszélést megtartottam és üzletet kötöttem. Emilyék épületét is megvettem időközben és az ő bérleti összegüket levittem nullára. Ötig dolgoztam, utána elmentem edzeni egy órát. Haza érve rögtön a zuhany alá álltam, majd kapkodva farmert húztam meg pólót vettem és kocsival indultam el otthonról.

Mindig csak a bonyodalmak Emilyhez siettem. A garázsukba hajtottam be, utána felsiettem az ajtóhoz. Bekopogtam. - Szia. – köszöntem Lindának mikor ajtót nyitott. - Hello. Gyere be. Öt perc múlva kész a vacsora. De persze az még nem biztos, hogy eszünk is. – mondta nekem mosolyogva. Rick tévézett, Linda visszaüt mellé, Emily pedig éppen a sütőbe nézett be. Kivett valami sajtos dolgot, aztán gyorsan ledobta. - Megégetted? – kicsit csodálkozva nézett rám – Nos? - Nem. – felelte. - Mondhattad volna, hogy nem tudsz főzni. Akkor hozattam volna valami kaját. - Lehet élni fogok ezzel a lehetőséggel. – elmosolyodott, én is így tettem. Megkerülte a pultot és szájon csókolt – Szia. - Szia cicám. Elfelejtettem felhívni Lilyt. - Nem várt meg? Hívd el enni. - Biztos? – bólintott, aztán adott egy újabb puszit. Elővettem a telefonom és tárcsáztam Lilyt – Szia. Mit szerettél volna? - Látni téged. Anya egész jól van, holnapután kijön a korházból. - Örülök, hogy örülsz. Van kedved eljönni vacsorázni Emilyhez? - Vihetem Samet? - Hozd. – mondtam neki, aztán letettük – Elhozza a pasiját. Baj? - Rendelj kaját. – bólintottam, aztán hívtam Carlost, hogy hozzon egy kis olasz kaját hat személyre. Ketten megterítettünk Emilyvel. Carlos előbb ide ért, mint Lily. Átadott két hatalmas táskát és két palackbort. - Szüksége lesz még valamire? - Nem Carlos. Haza mehet. Jó éjt. - Önnek is uram. – elment, mi szétpakoltuk a kaját. Sok féle tésztát hozott, meg hat szelet túrótortát. Kinyitottam a bort és ekkor megjött a húgom. Hozta Samuelt is. Utána nézettem fiúnak, semmi extrát nem találtam. Nem volt priusza, jó családból való volt, szóval nem szólhattam semmit. - Jó estét Mr. Johnson. – köszönt nekem a fiú és nyelt egyet. Lily mérgesen rám nézett. A fiú bal szeme alatt, volt egy kis lila folt. Én húztam be neki.

- Jeremy és tegeződjünk. – Emily megsimogatta a hátamat – Remélem szeretitek az olasz kaját, vagy az én kedves barátnőm rakott húsát. – Lily elmosolyodott – Jamessel jöttetek? - Igen uram. Jeremy. – felelte Sam. Leültünk enni, közben mindenkit bemutattunk mindenkinek. - Rick érdekel téged az antik művészet? – kérdeztem a férfit vacsora közben. - Persze. Főleg a festészet. Miért? - Van egy ismerősöm, aki most fog bele egy ilyen felhajtói munkakörbe. Nem tudom lenne e kedved segíteni neki. Gondolom ismersz pár embert, ő pedig művészettörténetből diplomázott. - És van már ügyfele is? – kérdezett tovább. - Én. Egyenlőre, de ha jók lennétek, akkor kerítek pár vevőt. Hidd el jó pénzt kapnátok. - És az ismerősöd ismeri az ízlésed? - Elég jól. - Szívesen elbeszélgetek vele, nem mondom, hogy bele fogok, de bemutathatom pár embernek. Megadod a számát? Nő, vagy férfi? - Nő. Mandy Town. Ismered? - Az exed. – mondta kicsit dühösen. Rá néztem Emilyre, de ő nem nézett rám – Beszélek vele. – nagy lett a csend az asztalnál. - Sam, te is belsőépítészetet tanulsz? – törtem meg a csendet pár perc után. Én Emily kajáját ettem, senki más nem ette azt. Ha már ennyit fáradt vele, az volt a legkevesebb, hogy megeszem. - Nem én nem belsőt. Építészetet. Van pár közös óránk Lilyvel, így ismerkedtünk meg. - Akkor együtt megtudtok építeni egy házat kívül belül. – szólt közbe Linda – Ez aranyos. - Beszélhetünk? – kérdezte Emily. Most végre hajlandó volt rám nézni. Elmentünk a szobájába. Leültem az ágyra. Ő velem szemben állt – Muszáj volt elrontanod az estét? - Nem értelek? Csak megkértem valamire Ricket, ennyi. - Szeretném, ha vacsora után elmennél. - Elmehetek most rögtön is, ha nem akarsz látni. Mandy a barátom, ennyi. Kitartott mellettem, tartozom neki ennyivel. Nem értem miért nem tudod ezt megérteni. - Ma csak háromszor vesztünk össze, nem hiszem, hogy ennek a kapcsolatnak bármilyen jövője is van. – mondta nekem mérgesen.

- Ha ezt akarod, akkor legyen. – nem néztem rá, túl fájdalmas lett volna. - Nem, ezt te akarod. - Nem, én téged akarlak, de ehhez bíznod kell bennem. Érted? – felálltam és a tenyerembe fogtam az arcát – Bízol bennem? - Benned igen. - Az jó. – elhalt a hangom és megcsókoltam őt – Tudom, hogy bonyolult vagyok, de ha bízol, akkor nem lehet semmi baj. – megmarkoltam a fenekét és most kicsit erőteljesebben csókoltam meg – Annyira kívánlak. Meg kell, hogy dugjalak, most rögtön. – elmosolyodott. - Nem lehet. Fejezzük be a vacsorát. – adott egy puszit az arcomra – Aztán megdughatsz. - Oké. – visszamentünk. A többiek jó fejek voltak, úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Folytattuk a kaját. Linda megkóstolta Emily főztjét. - Te tényleg oda vagy érte. Régen ettem már ilyen borzalmat. – közölte velünk. Aztán segítettem tálalni a desszertet. Az nagyon finom volt. - Hogy van anyukád? – kérdezte Emily, Lilytől. - Jól. Csak mostantól vigyáznia kell magára. – beremegett a kezem, aztán ránéztem Emilyre és megnyugodtam. - Jól vagy? – kérdezte Linda, úgy tűnt észrevette az előbbi mozdulatomat. - Emily főztjének utó rezgései. – mondtam nekik, erre nevettek, Emily meg játékosan megütötte a vállamat. Tovább ettük a desszertet. Aztán vacsi után a húgomék már menni is akartak. - És nálad alszik? – kérdezte Emily, Lilyt. - Mi? – vágtam közbe. - Jer, nem vagyok már szűz, tudod jól. Igen anya megengedi. – erre elhúztam a szám. - Nálam kellene laknod. - Nem őrültem meg. Nem hagynál levegőt venni. Sziasztok, köszönjük a vacsorát. – megölelt. - Csak vigyázz magadra. Tudod, hogy te vagy a családom. - Tudom. – adott nekem egy puszit, aztán elmentek. Segítettem bepakolni a mosogatóba. Először le kellett öblíteni mindent, utána lehetett csak bele tenni. - És a szüleid? – kérdezte pár perc után Emily. Furán méregetett. - Nem akarok róla beszélni. Talán majd legközelebb.

- Rendben. Nem akarlak sürgetni és nem akarok fájdalmat se okozni. - Kedves vagy. - Fürdünk egyet? Megtöltöm a kádat. – bólintottam és bementünk a szobájába. Nagyon habos lett a víz és tűzforró volt. Meztelenül bemásztunk, ő előttem ült, masszírozni kezdtem a nyakát és a vállait. - Min jár az a szép kis fejecskéd? - Semmin. Hagyjuk. Inkább szeretkezzünk. – átfordult felém. - Mond? Mit akarsz kérdezni? – láttam a szemében, hogy valami nagyon aggasztja. - Nagyon szomorú gyerekkorod volt? - Nem volt kellemes. Voltak dolgok, amik örökre megpecsételték az életem. - Jaj szegénykém. Ne vágj ilyen fájdalmas arcot. – átkarolta a nyakamat. - Járok pszichológushoz. – közöltem vele, mire még szorosabban ölelt – Meséltem neki rólad. Okosnak tart, amiért a múltkor úgy kijátszottál a szexszel. - Hány éve jársz hozzá? - Tizennégy. – rám nézett és megcsókolt. Még sosem csókolt ilyen gyengéden. Lassan feljebb ült és belecsusszantam. Ő segített egy kicsit. Mélyeket döftem belé. A víz kiloccsant a kádból. Emily fáradhatatlanul csókolt, én meg ezáltal lenyeltem a kéjes nyögéseit. Aztán abba hagyta a csókolást. Könnyeket láttam a szemében és nem tudtam miért van. Megálltam – Fáj? - Folytasd. – suttogta nekem, átkarolta a nyakamat. Folytattam, újra csókolni kezdett és most parancs nélkül éreztem, ahogy elélvez. A homlokomat erősen az övének szorítottam és néztem a szemét, ahogy belelövelltem. Vettem egy mély levegőt, ő megcsókolt, megfordult és visszadőlt nekem a hátával. Átöleltem, mire Emily hangos zokogásban tört ki. - Mit csináltam? – kérdeztem tőle ijedten és erősebben szorítottam magamhoz. - Semmit. Semmit kicsikém. - Akkor mi a baj? Ne sírj. Nagyon kérlek, hogy ne sírj. - Van elég problémád és én minden miatt hisztizek veled. - Nem baj. Én szeretek veled veszekedni, legalább akkor is velem vagy. És nem kell, hogy mindig szexeljünk se. – abba hagyta a sírást. Rám nézett és megcsókolt. Kicsi kis csókot adott a számra. - Ez nagyon elkötelezettnek hangzik.

- Nem is. – belecsókoltam a nyakába – Kéne egy kis bor. Ne szállj ki. Majd én. – magam köré csavartam egy törölközőt aztán kimentem a nappaliba. Rick és Linda bámultak rám. - Hé Jeremy, lefesthetlek? - Nem. – kivettem a bort a hűtőből és két poharat, aztán visszamentem. Belecsusszantam a kádba és töltöttem magunknak, ő a poharakat fogta – Koccintsunk. - Egészségedre. A többiek kint voltak? - Aha. Rick leakar festeni. - Enged meg neki, aztán ad nekem a képet. - Álljak egy aktot? Szó sem lehet róla. Jeremy Johnson nevetség tárgya lenne, sosem viselném el. - Nem lennél. Nyálcsorgatóan szexi vagy és szép tekintélyes szerszámmal rendelkezel. - Micsoda megfogalmazás. – elmosolyodott, aztán megmarkolta az említett testrészemet. Nem csináltunk semmit, csak iszogattunk, míg ki nem hűlt a víz. Aztán kimentünk tévézni. Én leültem a földre, Emily meg a hajamban turkált. Kicsit elszenderedtem. - Hé, Jeremy. Ébresztő kicsim. - Reggel van? - Nem. Gyerünk a hálóba. – még kimentem a mosdóba és bevettem a gyógyszerem. Fáradt voltam, hamar elaludtam Emily karjaiban. Alsóban aludtam, szinte rajta. Mikor felkeltem ránéztem az órára, reggel hatot mutatott, Emily édesdeden aludt. Egy póló volt rajta és egy bugyi. Óvatosan felhúztam a pólót, belecsókoltam a hasába, mire megremegett, de nem kelt fel. Aztán feljebb mentem a két melle közé csókoltam be. - Gyönyörű vagy. – suttogtam. - Derek…Derek…ig... – Emily suttogta álmában. Nem fogok hazudni, ez iszonyatosan rosszul érintett, sőt, fájt. Felkeltem róla és rátettem a takarót. Elkezdtem öltözködni – Jó reggelt. – hallottam egy mosolygós hangot mögöttem – Bújj még vissza. – kérte tőlem. Bújjon csak Derek melled. Üvöltöttem magamban, aztán felvettem a cipőm. Már teljesen kész voltam. - Mennem kell. Szia. - Mi a baj? Egy puszit sem kapok? – kérdezte hihetetlenkedve. Megkerültem az ágyat és adtam egy puszit az arcára – Este látlak? - Ma nem jó. Dolgoznom kell.

- Jól van. Hívj föl. – kijöttem a szobából. Meg kellett tudnom, hogy ki az a Derek. Muszáj volt megtudnom, azt hittem felrobbanok a dühtől. És közben fájt és nem tudtam, hova tenni az érzéseimet. Én érzek. Miért bazd meg? Miért? Káromkodtam el magam már a kocsiban. Gyorsan hajtottam haza, letusoltam, öltönyt vettem, de nem tudtam mit kezdjek magammal. - Máris megyünk uram? – kérdezte Carlos. - Igen. Ryant várom az irodában, miután elvittél menj el Miss Hamiltonért és vidd el munkába. - Rendben uram. – negyed kilencre értem be. Clara még nem volt ott, ezért magamnak főztem egy kávét, bekapcsoltam a laptopot és gőzerővel kezdtem bele egy prezentáció felépítésébe. Nem gondoltam semmire, mikor megnéztem a telefonom láttam, hogy Emily írt, még nyolckor: „Remélem épségben haza értél. Csók, Emily.” Mi baja a vezetési stílusommal? Ruganyosan vezetek. Tízkor tárgyaltam egy pár repülőről. Sikerült megegyeznem elég jó összegben, Ryan már kint várt rám. Ő következett. - Mr. Johnson, miben segíthetek? – kérdezte a biztonsági főnököm. Leült velem szemben. - Emlékszik, mikor utána nézett Emily Hamiltonnak? – kérdeztem feszengve. Féltem, hogy valami olyat tudok meg, amitől másként fogok tekinteni rá. Talán rá kellett volna kérdeznem Emilynél, de így volt biztos a dolog. - Igen uram. – kinyitottam a széfet és kivettem Emily aktáját. - Derek neve rémlik? – átnyújtottam neki az aktát. Ő elkezdte nézni, feszültem figyeltem rá. A homlokát ráncolta párszor, aztán elém tett egy papírt. - Itt van uram és kiegészítve – elővett egy noteszt, aztán fellapozta. Ex pasi volt ez a Derek. A papírra csak ennyi volt írva. Ez már régen rossz volt. Más ex pasik is voltak a papíron. Öt név – Nos Derek Floyd a teljes neve. Az úr itt él New Yorkban, negyven éves, bróker. Miss Hamilton apjának cégénél dolgozik, nős, már tíz éve és van egy hatéves kislánya. Ennyi uram. Szeretné, hogy még jobban utána nézzek? – egy világ tört össze bennem. Vajon szereti? - Nem, ennyi elég. Köszönöm Ryan. - Álok szolgálatára Mr. Johnson. – felálltam, kezet fogtunk, ő elment. Az irodába rendeltem meg az ebédemet. Clara szépen tálalta nekem a tárgyalóban. Nős volt a pasas, biztos ezért lett vége. Biztos, hogy szereti, a szentségit. Rácsaptam az asztalra, annyira, de annyira féltékeny voltam. - Clara, hívja fel a Tiger Sharet és kérje Mr. Derek Floydot, aztán kapcsolja be. - Máris uram. – felelte. Elővettem a teniszlabdát a fiókból, láttam, hogy itt van a következő ügyfelem, ezért lehúztam a redőnyöket. Idegesen dobáltam a labdát a plafon felé. Aztán kapcsolták az urat. - Mr. Johnson. Örömömre szolgál, hogy megismerhetem, ha csak telefonon is. – seggnyali, balfasz. Gondoltam magamban – Mit tehetek Önért? – kérdezte. - Szeretném, ha bedolgozna nekem. Hallottam, hogy remek üzleteket tud kötni. Mit szólna, ha holnap

bejönne az irodámba és megbeszélnék a részleteket? Háromra várom. - Köszönöm uram, ott leszek. Kellemes napot. – neked is seggfej. Letettem a telefont, kértem egy kávét, aztán jött a következő tárgyalásom. Carlost elküldtem Emilyért, miután haza vitte, jött értem, az edzőterembe mentünk. - A kisasszony kéri, hogy hívja fel. – közölte velem a férfi. Elővettem a telefont és a következőt pötyögtem bele: „Most nem igazán érek rá, majd holnap beszélünk. Jeremy.” Elküldtem és szinte azonnal is a válasz: „Remélem minden rendben van. Nagyon hiányzol, látni akarlak minél előbb. Csók, Emily.” Nekem is hiányzol. Mondtam magamban, de erősen koncentráltam az útra, aztán az edzőteremben már jobb volt. A nagy zaj, a gépek hangja, a zene, minden segített. A futás tisztította a fejem és egyre csak fárasztottam magam, hogy ne legyen erőm gondolkodni. Otthon nem tudtam semmit sem enni és éjfélig dolgoztam, aztán már könnyen elaludtam. Hétkor ébredtem, öltönyt vettem, ettem egy szendvicset és Carlos elvitt. Megint korán értem be. - Menjen Emilyért. - Máris uram. – kiszálltam ő meg tovább hajtott. Felmentem az irodába, megint magamnak csináltam kávét. Bekapcsoltam a gépet, közben kaptam egy SMS-t: „Nem akarlak zavarni, azért írok. Köszönöm a fuvart, de igazán nem kell. Nem tudom, hogy most mi van, de remélem, hogy tényleg csak a munkáról van szó. Hallani akarom a hangod és látni akarlak. Hívj ha lesz időd. Hiányzol. Csók, Emily.” Alig vártam a három órát, alig akart telni az idő, pedig dolgoztam és mindennel tökéletesen végeztem. Aztán egyszer csak megjött a pasas. Negyvenes volt, némi őszhajszállal rendelkezett, magas volt, de nálam alacsonyabb. Az öltöny jól állt rajta, jó volt a tartása. A haját hátra fésülte és mosolygott rám, én nem viszonoztam. - Mr. Johnson, jó napot uram. - Foglaljon helyet Mr. Floyd. Kér valamit inni? – a székre mutattam velem szemben, ő leült és én is. - Nem köszönöm. Bátorkodtam elhozni az önéletrajzomat. – átnyújtotta nekem az iratot. Láttam a gyűrűt az ujján. Elvettem tőle, de nem néztem meg. - Remek Mr. Floyd. Látom nős? - Oh, igen és van egy édes kislányom is. – felelte és kivillantotta a fogait. Nem volt tökéletes a fogsora. A mosolya sem tűnt őszintének. - Emily Hamilton. – néztem rá érdeklődően. Rögtön lehervadt a mosoly az arcáról. - Gondolhattam volna, hogy ezért keresett meg. – elkezdett felállni. - Üljön vissza. – mondtam neki higgadtan és nagyon fagyosan. Nyelt egyet, aztán visszaereszkedett a székbe – Mindent tudni akarok, a maga verzióját is. - Biztos hazudott magának az a kis lotyó. – elöntötte a fejem a düh, de visszafogtam magam – Az apja

a barátom és a lány kikezdett velem. Én pedig férfi vagyok. Elcsábított, majdnem el kellett hagynom a nejem, mert mindenfélét kitalált. - Mit talált ki? - Hogy megerőszakoltam. – ezt már nem bírtam tovább. Már túl sok volt nekem, megkerültem az asztalt és a fejét belevágtam. Utána feltéptem és akkora gyomrost adtam neki, hogy elterült. - És megtetted? Megtetted, te féreg? – kérdeztem tőle. Elkaptam a hajtókáját és talpra állítottam őt. - Ő kezdte. Kacérkodott velem. – nem akarom hallani. Ezt nem akarom, újra megütöttem az arcát. Véres lettem. - Elintézem, hogy börtönben rohadj meg. - Én…ne…kérem…van egy lányom. Kérem uram. Kérem. – nagy nehezen feltérdelt és úgy könyörgött. Tudtam, hogy egy gyereknek szülő nélkül felnőni borzalmas. De egy ilyen szülő sem jobb, mint ez a féreg. - Hord el magad. – sziszegtem a fogam között. Gyorsan felkapta a táskáját, aztán eliszkolt. Én meg visszaültem a helyemre és folytattam a munkát, de legszívesebben megöltem volna a pasast. Egy órát még dolgoztam, aztán az edzőterembe mentem. Bementem bokszra és ott kiéltem minden haragot, ami felgyülemlett bennem. Jól esett a dolog, nagyon jól. Otthon egy kádvízbe ültem, aztán a nappaliba pizsamanadrágban iszogattam. - Szia. Carlos engedett be, kértem, hogy ne jelentsen be. Mi történik? – kérdezte Emily. Olyan szép volt és elvették az ártatlanságát. Egy undorító féreg elvette. Felhajtottam a maradék whiskyt, aztán kinyújtottam felé a kezem. Közelebb jött, ledobta a táskáját a kis asztalra, kilépett a magas sarkúból, aztán az ölembe ült. Hiányzott a közelsége és az illata. Magamhoz öleltem. - Örülök, hogy itt vagy. – elmosolyodott. - Tényleg? – mellkasomba temette az arcát. Adott egy puszit rá, aztán a fejét a szívemhez szorította. Durván vert. A feje búbjára nyomtam az ajkam és simogattam a combját meg a karját. - Hiányoztál. – elmondjam, hogy tudom? Nem, nem hiszem – Sok volt a munka, a whiskyvel lazítottam. – és ez igaz is volt, némileg. - Felhívtál volna? - Ma még nem. – vallottam be őszintén. - A munka a legfontosabb? – a fejét továbbra is így tartotta. - Eddig mindig az volt. Így közel tíz év után, nehéz átállnom, de megpróbálom. Oké?

- Rendben. Mandy sosem bánta, hogy ennyit dolgozol? – megfogta a kezem a combján. - Ő sosem mert volna bármit is a szememre vetni. Sosem mert volna visszaszólni nekem. – éreztem, hogy mosolyra húzódik a szája – Bezzeg te. Egy igazi talány vagy a számomra. - Azért mert mindig olyan tekintélyt parancsoló vagy. De velem nem. Velem más vagy. – elevette a fejét és én is. Átült, a két lába közé kerültek az enyémek és most farkas szemet néztünk. Átölelt, a nyakam köré tekerte a karjait. - Minden oké, cicám? – simogattam a hátát. Az ujjai a hajamat markolták, rám nézett, azzal a szép zöld szemeivel és tele volt vággyal a tekintete. Hangosan szívta be a levegőt. - Hiányzott a csókod. – élesen szívta be az ajkamat. A nyelve vad táncba kezdett az enyémmel. A fenekébe markoltam. Ruha volt rajta, alácsúsztattam a kezem – Most…nem lehet. – elengedte a számat és a nyakamba temette az arcát. - Nem baj. Velem maradsz? - Ha akarod, igen. - Persze hogy akarom. – kicsit simogattam a hátát. Csendben élveztük egymást. A közelség, a köztünk lévő kapocs, különleges volt és nem is értettem. Azt viszont tudtam, hogy fontos nekem, az életem árán is megvédeném és ő ha velem van, minden jobb. Minden az enyém – Vacsoráztál? Én még nem és eléggé éhes vagyok. Bulizhatunk, ketten. - Benne vagyok. Kaja, pia, tánc. - Aha. Na gyere. – felkaptam őt és átvittem a konyhába. Ott leültettem a bárszékre – Mrs. Rose nincs itt, de hagyott kaját, csak meg kell melegíteni. Kérsz bort? - Vodkát kérek, Jeremy. - Oh, Miss. Hamilton, felakar önteni a garatra? - Holnap szombat. Persze hogy felakarok önteni. Az első hétvégénk és pont most nem lehet. – elnevettem magam – Csinálhattunk volna egy szex maratont. - Szavadon foglak. A helyzet az, hogy holnap délután Washingtonba kell repülnöm. Lenne kedved eljönni velem? Lesz egy üzleti vacsora, pár óra az egész. - Szívesen elkísérlek. A mi hotelünkbe? - Nem, a saját hotelembe megyünk. – betettem a húst a mikróba, aztán elővettem a salátát és a krumplit – Dzsúszt is kérsz? - Aha, igen. Várj segítek. – lehuppant a székről és kirakott valamennyi krumplit, két külön tányérra. Addig én megcsináltam az italát. Magamnak bort töltöttem – Együnk itt. - Parancsolj az italod.

- Köszi. – belekortyolt. - Ülj csak le. – leült, én meg a bárpultos részre terítettem. Aztán felültem mellé – Jó étvágyat. - Van csoki? - Biztos. Miért? Kérsz? Hozzak? - Nem most. Egyél nyugodtan. – folytattuk az ételt, Carlos jött. - Elnézést, hogy zavarok uram, de Miss. Town van itt. – Emilyre néztem. - Küldje a nappaliba mindjárt megy az úr. – közölte vele a lány, bólintottam és Carlos elment. Emily lehúzta az egész pohár vodka dzsúszt – Szükségem lesz még egyre és igazán felvehetnél valamit felülre. – felkelt, oda ment a hűtőhöz és egy újabb italt töltött magának. Lenyeltem a falaltot, aztán felálltam – Veled megyek. – átmentünk a nappaliba, Mandy a kanapén ült. - Sziasztok. Zavarok? – volt egy mappa a kezében. - Szia. Éppen eszünk, nincs kedved velünk tartani? – Emily megmarkolta a fenekem – Bemutatom neked Emily Hamiltont. Emily ő Mandy Town. - Örülök, hogy megismerhetlek. – a kezét nyújtotta Mandy, Emily elfogadta. - Én is. – felelte – Kérsz valamit inni? - Egy kis bort elfogadok, köszönöm. Találtam valamit Jer. - Oh remek, foglaljatok helyet, hozom az italokat. – feleltem nekik. Kimentem a konyhába, gyorsan tálcára tettem Emily italát, két boros poharat és az üveget. Remélem még nem tépte meg Emily. Mikor bementem, beszéltek valamit. - Köszi drága. – mondta nekem Mandy, mikor töltöttem és leültem közéjük – Szóval ezeket találtam és elég jó árat sikerült lealkudnom. – elővett egy képet. Kortárs művész volt, de a festmény régi módi. - Ez tényleg gyönyörű. - Tudtam, hogy tetszeni fog. – Mandy eggyel közelebb ült és a hátamra tette a kezét. Nem tudtam mit tegyek – Ha szeretnéd, akkor azonnal lefoglalózom. - Igen persze. Hozok egy csekket. – sikerült felállnom. A dolgozóba indultam el, kivettem a széfből a csekkfüzetem, aztán visszamentem – Egyébként Mandy, Emilynek az egyik lakótársa festő. - Igen, most meséli, megadjátok a számát? - Aha, felírod? – Emily fejből lediktálta Rick telefonszámát.

- Köszönöm. Ezt a konkrét festményt akartam megmutatni, de vannak itt más dolgok is. Nézd át nyugodtan őket. Igazán nem akarok zavarni, majd hívj fel Jer. - Rendben, a csekk. Kikísérlek. – elindultunk kifelé. Megnézte a csekket – Egy összegben, plusz a díjad. Hatékony vagy, gratulálok és megígérem, hogy ajánlani foglak. - Nagyon köszönöm. – elővett pár névjegyet és nekem adta – Örülök, hogy boldognak látlak. – megsimogatta az arcom – Megérdemled. – adott egy puszit. - Carlos. Köszönöm. – jött a férfi – Vidd haza Miss. Townt. - Igen uram. – elmentek mind a ketten én meg visszamentem a nappaliba. - Fejezzük be a vacsorát. Gyere. – kértem Emilyt. - Elment az étvágyam. Jer drága. - Gyere szépen. – közel mentem és felvettem őt – Tudod engem nem igazán zavar, hogy menstruálsz. Nem tudom, hogy te így megengeded e nekem. Hányadik nap? – szegénykém úgy elpirult, hogy magamhoz öleltem. - Muszáj mindig ilyen nyersen beszélned mindenről? A második. Majd holnap inkább, most szégyellném magam előtted. – a nyakamba temette az arcát. - Neked sosem kell szégyellned magad előttem. Bármiről is legyen szó. Rendben cicám? - Oké. Együnk. – átvittem a konyhába és befejeztük az ételt. Ő ivott még egy italt. Komoly erőfeszítésembe telt, hogy ne essek neki. Annyira kívántam, benne akartam lenni – Be vagy csiccsentve. - Tudom. Olvasztunk csokit? Vagy táncolunk? – kérdezte lelkesen. Kinyitotta megint a hűtőt. - Elég lesz neked az italból. Na gyere. – a nappaliba, bekapcsoltam a hangfalakat. Ő kereste a zenét, fura számokat tett be és igen erotikusan táncolt körbe engem. - Imádlak Jeremy. – mondtam mosolyogva, aztán belenyúlt a nadrágomba – Kanos vagy. - Mindig az vagyok, ha te velem vagy. – lassan csókoltam őt. Finom dzsúsz íze volt a csókjának. Beletúrt a hajamba, egy kicsit megemeltem. - Csokit akarok nyalni rólad. – súgta bele a fülembe – A fenekedről. - Én meg a melledről. – gyere. Átmentünk a konyhába, kinyitottam a polcot, aztán kivettem három tábla csokit. Beletörtem egy tálkába, aztán feltettem olvasztani. - Egy kis tejet és olajt is tegyél bele. – mondta nekem, én meg tettem, ő meg ivott egy újabbat. Lassan felolvadt a csoki, de forró volt úgyhogy várni kellett vele. Felültettem Emilyt a pultra.

- Le az inggel. – mondtam neki. Ő készségesen levette – Tűzd fel a hajad. - Hozd ide a táskám. – elmentem érte, talált benne hajgumit, és copfba fogta. Belenyúlt a csokiba és bekente az ajkamat. Utána előre hajolt és nyelvvel lenyalta – Finom. – annyira beindított, hogy teljesen végem volt. Lekaptam őt a pultról az egyik kezemmel emeltem, a másikkal kerestem egy kanalat, beletettem a csokis edénykébe, megfogtam és az étkezőbe vittem – Szeretem ezt az asztalt. – mondta nekem mosolyogva. Leültettem rá. - Feküdj föl. – kértem és közben kikapcsoltam a melltartóját. Ő ledobta, aztán felfeküdt. Én ráültem - Nehéz vagyok? - Nem. – azért tartottam magam – Mellbe dugsz? - Talán. – a kanálba tettem a folyós csokiból és a melle körül csorgattam le. Megfogtam az egyik mellét, utána rátapadtam a bimbójára. Szívni kezdtem. - Aaaahhh…ez jó…. – szakadt fel a hang belőle. Rátapadtam az ajkára, tiszta csoki volt az egész arcom. Az álló farkammal dörgölőztem hozzá. Lementem a nyakára és utána a másik mellére tapadtam rá a fogaim közé kaptam a bimbóját, utána lenyaltam a csokit. Nyeltem egyet. A kezem becsusszant a szoknyájába és a csiklót kezdtem masszírozni – Aahh…Jeremy…a mellemet is. – nyelvemmel nyalogattam a kemény bimbókat. Egyre mélyebben szedte a levegőt, a körmeit a vállam hátsó részébe mélyesztette. Folytattam a kényeztetést. - Élvezz Emily. - Igennn…Igennn…. – sóhajtott fel – Jeremy – suttogta és megremegett. - Jó kislány. – elmosolyodott én meg megcsókoltam. Átkarolta a hátamat. - Szívdöglesztő vagy. – felvontam a szemöldököm, amire ő ismét mosolygott – Hasra fekszel? - Attól tartok, ez most nem fog összejönni. – válaszoltam neki komolyan. Felkeltem róla, ő is felült. Kicsit még be volt csiccsentve. Levettem a pizsamanadrágot és az alsót is. Emily pedig rögtön elkapta a lényeget – Finomabban. - Szép nagy a farkad. – mondta teljesen megbűvölve. Le nem vette róla a szemét. Elkaptam az állat és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. - Csak a farkam tetszik bennem? – kérdeztem őt teljesen komolyan. Elnevette magát. - Olyan pesszimista vagy. Miért? Gyere ide kicsim. – megölelt – Hogy gondolhatsz ilyet? – súgta a fülembe – Te kezdted úgy, mintha valami szexuális tárgy lennék. – ez igaz volt, el kellett ismernem. Ő volt, aki többet akart rögtön. Megnyugodva fújtam ki a levegőt és puszit adtam a nyakára. - Nem viselném el, ha hülyét csinálnál belőlem. - Ahhoz túlságosan is…beloptad magad a szívembe, hogy bántsalak. Csak örömet akarok okozni neked, úgyhogy feküdj az asztalra. – játékosan a fenekemre csapott, elengedtem őt és felfeküdtem.

Kíváncsian vártam, hogy mit tesz. Lekapta a szoknyáját és rám ült. Elvette a csokit és a mellkasomra csorgatta. Az ajkaival rám tapadt, a nyelvét is éreztem – Adj nekem egy kis fehér csokit. – mondta nagyon halkan. A számtól húzta le a nyelvét, egészen a hasamig, ott pedig lejjebb ült, majd a szájába vette a farkamat – Gyerünk bébi, ad nekem. - Oké…keményebben. – erősebben fogott meg aztán szívni kezdte a makkot – Emily – újra éreztem a torkát. Beszívta, aztán elengedte – Ne…még – késleltetett, szándékosan, de megkönyörült rajtam szerencsére és a szájába lövelltem hangos hörgéssel. Még lenyalogatott, aztán egy kis csokit is lenyalt rólam. - Uh. Finom. – rám dőlt, lassan helyreállt a légzésem. Hallottam, hogy kicsit elszenderedik. - Cicám, gyere mossuk le a csokit. – vele együtt szálltam le az asztalról, a zuhanyzóba vittem be. Gépiesen kezdett el zuhanyozni, én visszamentem a holmijáért és a táskájáért – Kösz, hogy behoztad. Kimennél egy kicsit? - Persze. – kimentem, elővenni neki egy tiszta pólót. Türelmesen vártam rá, utána jött, elvette a pólót és felhúzta. Hosszú volt neki, de szexisen nézett ki benne. Hatalmasat ásított. - Hozok inni, megvárlak. – gyorsan zuhanyoztam én is, bevettem a gyógyszert, ő már elszenderedett az ágyban. Hozzá bújtam és betakartam magunkat. Felém fordult, kicsit elmosolyodott, utána a mellemre feküdt és aludt tovább. Nekem is hamar sikerült elaludnom. Reggel, tízig aludtam, amin rendesen meglepődtem. Kimentem a konyhába csinálni pár szendvicset meg kávét. Elpakoltam az esti maradványokat és egy fél óra után visszamentem Emilyhez. - Jó reggelt. Ideje felkelni, mert egykor indul a gép. – lágyan megcsókoltam őt. - Ne, rossz a leheletem. – tiltakozott, de én folytattam. Nem is volt rossz, sőt Emilys íze volt, ami nekem nagyon tetszett. Erősen szívtam be a nyelvét. - Finom vagy. Szendvicset csináltam csak. Éhes vagy? - Aha, nagyon. – törökülésben ült fel, én is és közénk tettem a tálcát. Megettünk pár szendvicset, a kávé után rögtön jobb lett – És mikor jövünk haza? - Vasárnap. Jó? - Igen. Elmegyünk hozzám bepakolni pár holmit? – kérdezte és nagyot kortyolt a dzsúszba. - Persze. Felöltözünk, én bepakolok és aztán mehetünk is. – elmentem a gardrób felé, előkaptam egy kis bőröndöt, betettem egy öltönyt, farmert, pólót, inget, alsónadrágot és fürdőnadrágot. Aztán eszembe jutott, hogy edzőruha is kell. Emily kivitte a konyhába a tálcát, én meg a fürdőben borotválkoztam, hátulról ölelt meg. Még nem volt felöltözve. Arcot mostam, meg fogat és aztán hagytam Emilyt készülődni. Kis dezodor, öltöny és parfüm. Ezeket is betettem a bőröndbe, meg hajzselémet miután megcsináltam a hajam.

- De szeretlek így. - Jobb, mint meztelenül? – kérdeztem tőle. - Ezt nem mondtam. – átmentem összepakolni a munkás táskám és utána elindultunk Carlossal Emilyékhez. Én leültem a nappaliba, míg Emily eltűnt a szobájába. - Hova mentek? – kérdezte Linda. - Washingtonba. Este lesz egy üzleti vacsorám, holnapra haza hozom a kislányt. - Nagyon szomorú volt az elmúlt másfél napban, amikor nem vettél róla tudomást. – dorgált meg Linda. Majdnem felcsattantam, aztán eszembe jutott Derek és bólintottam. - Meg kell tanulnom őt előnyben részesíteni és nem a munkát. De mindent megteszek. - Helyes. – mondta mosolyogva Linda – Mert most nagyon boldognak tűnik. Kérsz egy kávét? - Nem köszönöm. Ricknek mond meg, hogy Mandy hívni fogja. Emily tudja, tegnap találkoztak. – tettem hozzá gyorsan és Linda bólintott. Elindult a kávéfőző felé, nekem pedig az első együttlétünk jutott eszembe. Elmosolyodtam. Emily szobája felé indultam, bekopogtam és benyitottam. - Ne legyél türelmetlen. – mondta nekem, miközben sminkelte magát. - Nem kell sok ruha, veszünk majd. – a bőröndje nyitva volt az ágyán. Odaléptem hozzá és egy fekete csipkés babydollt emeltem ki – Megakarsz ölni? – néztem rá. - Ne lődd le a meglepetést. – szólt rám, aztán szempillaspirált vett a kezébe. A szemét már kihúzta és egy kis alapozó is volt rajta, csak azt nem tudtam minek, de nem firtattam a dolgot. A bőröndben találtam még tangákat, megy egy szexi ruhát. Elismerően bólintottam. - Hozz edzőruhát is, mert én hoztam. - Oké. – vadító vörös rúzst tett az ajkára, aztán felállt. Fehér nyakba kötős topott viselt, fehér lenge nadrággal és magas sarkúval. Elindult a gardróbja felé és egy csomó más ruhát pakolt be. Én csak néztem őt. Eltűnt a fürdőben, kivasalt hajjal tért vissza és csomó pipere cuccot dobott be a bőröndbe. - Hogy lehetsz ennyire gyönyörű? – magamhoz vontam és belecsókoltam a nyakába. Fantasztikus illata volt, végig húztam a kezem a gerincén, megborzongott. - Köszi. – behúzta a bőröndöt, mikor elengedtem – Mehetünk. – elvettem a bőröndöt, ő egy fehér tálcaszerű táskát tartott a kezében. - Szia Linda. Üdvözlöm Ricket. - Jó szórakozást srácok. – a liftben simogatta az arcomat. Mikor leértünk bepakoltunk és Carlos vitt minket a reptérre. Hamar oda értünk.

- Szeretsz repülni? – kérdeztem tőle. - Igen. – felelte. - Az jó, akkor legközelebb én vezetek. Lehetsz az első tisztem. Sok féle repülőnk van, tekintve, hogy van egy gyáram. Ez hozza a legtöbb pénzt, na jó meg a részvények, különböző befektetésekben. - És a hotelek? Éttermek? - Abból is szépen meglehetne élni. – válaszoltam neki. Kiköthettük a biztonsági övet és jött a légi kísérő – Üdv Paula. - Jó Napot Mr. Johnson, Miss. Hamilton. Hozhatom a szakét és a sushit? - Igen, persze. – mondtam neki mosolyogva és ő is mosolygott, majd elment – Remélem szereted. - Igen, de ezt a nőt nem. Felfal a szemével. – nézett rám szomorkásan, én meg átültem mellé. Megfogtam a kezét és megpusziltam. - Nincs miért féltékenynek lenned. – feleltem neki. Lágyan megcsókoltam őt. Paula pedig letette elénk a kért dolgokat – Zöldséges, vagy halas? - Mindkettőt szeretem. – a kezébe adtam a pálcikát, és elkezdtünk enni. Finom volt, meg a szaké is, de abból nem ittunk sokat – Haragudnál, ha nem lennék ott az üzleti vacsorán? - Nem, nem haragudnék, ahogy akarod. Gyorsan lezavarom, ígérem, de van egy protokoll, amit be kell tartani. – megettünk pár sushit, után ő a vállamra hajtotta a fejét, én meg a laptopon tanulmányoztam az üzletet, egészen a leszállás pillanatáig. A reptéren már várt a hotel sofőrje. Bepakolta a holminkat és indultunk. Egy ötcsillagos tíz emeletes szállodába mentünk. A kapuban tettek ki. - Mr. Johnson. – lépett oda hozzám az igazgató – A lakosztálya készen áll. Miss. Hamilton, állok szolgálatára bármiben. - Köszönöm George. – elvettem tőle a kulcsot és felmentünk a hatodikra. A lakosztály hatalmas volt, több hálós, nappalis, konyhás, saját jaccuzival és szép kilátással – Van wellness edzőterem és lehet ruhákat is venni lent. – meghozták a bőröndünket – Bármit csinálhatsz. - Oké. Akkor lehet hajat vágatok, manikűröztetek meg masszíroztatok, míg te lent vagy. - Amit csak akarsz. – oda lépett hozzám és erősen megcsókolt. - Annyira fontos lettél, pedig csak két hete ismerjük egymást. - Te is nekem. – elmosolyodott, utána ismét megcsókolt. Nem értettem magam, az érzést, a kötődést. Csak egyet értettem a birtoklást. Az erős volt bennem, birtokolni akartam ezt a nőt. A sok titok, ami köztünk volt, csak még izgalmasabbá tette a kapcsolatunkat, bár néha sok is volt. Mindenesetre én élvezni akartam őt, bár meddig is tartson ez a kapcsolat. Emily fáradt volt, ledőlt egy kicsit, míg én dolgoztam és hatkor mentem le az étterembe, ő meg a wellnessbe. Fürdőruhát vett és köntöst.

- Sok szerencsét. – felhorkantam. - Ne viccelődj velem. – mondtam neki magabiztos mosollyal. - Ne legyél nagyképű. – adott egy puszit, mielőtt kiszálltam liftből. Sóhajtottam egy nagyot, mert annyira kívántam, hogy semmi kedvem nem volt ehhez a találkozóhoz. A két üzleti partnerem már várt lent. Leültem rendeltünk, közben előadtam egy sablon szöveget. Ők bólogattak, nem is szóltak közbe. Beszállítóként kellett megszerezni őket. Jó árat kínáltam, sok nyereség volt benne mind kettőnknek. Egyszerű volt és a főétel előtt megkötöttük az üzletet. Rendeltem egy pezsgőt, koccintottunk, aláírtunk pár papírt és utána témát váltottunk. Meséltek nekem a repülőkről, én áhítattal hallgattam őket. Két órát voltam távol és a vacsorát felvittem a kedves barátnőmnek. - Cicám? Meghoztam a kaját. - Sikerült? – a haja más volt, göndöres és estélyi volt rajta. Nagyon vadítóan festett. - Persze. – feleltem neki – Hova készülünk? – kérdeztem tőle. - Zenés műsor lesz lent, a fodrász mondta. Gondoltam lenézünk. - Ha szeretnél, igen. Letusolok és átöltözöm. Egyél nyugodtan. - Minek? – felvontam a szemöldököm – Minek öltöznél át? Remekül nézel ki és a nyakkendődhöz hoztam ezt a kékruhát. Eszem, te meg addig igyál valamit. - Felhívom Lilyt. Jó étvágyat. – előhalásztam a zsebemből a telefonom és tárcsáztam a húgom. Emily pedig hozzá látott a salátás tálhoz meg a kaviárhoz – Szia kicsi lány. Minden rendben? - Szia Jer, igen persze. Anya jól van, bulizni megyek Sammel. Ne aggódj nem olyan buli. Csak egy kis lightos kikapcsolódás. - Ne igyál sokat és James vigyen. - Rendben van. Veled mi újság? – kérdezte kicsit bosszúsan. - Emilyvel Washingtonban vagyunk. Most megyünk valami táncos műsorra. - Ne igyál sokat és Carlos vigyen. – vágott vissza nekem. - Carlos nincs itt és én már felnőtt vagyok. – Emily úgy tűnik hallotta, mert alig bírta visszatartani a nevetését. - Üdvözlöm és minden elismerésem az övé. – vágott közbe Emily. - Hallottam én is őt. Üzenem neki, hogy veled csak így lehet. – felsóhajtottam – Jó éjt és jó szórakozást. Puszi bátyó, szeretlek.

- Neked is jó éjt. Szia. – letettük. - Miért nem mondod vissza neki? Hisz imádod őt. – kérdezte Emily. - Nem vagyok rá képes. – feleltem neki, fürkészve nézte az arcom. Már nyitotta a száját, de inkább nem mondott semmit – Nem akarod elrontani az estét? – kérdeztem, ő megrázta a fejét és folytatta a kajálást, én kinyitottam egy pezsgőt és töltöttem – Rád Miss. Hamilton. - Miért? - Mert megértő vagy. Meg szexi, meg dögös, meg kedves és mert elveszed az eszem. - hozzá koccintottam a poharam az övéhez, ő elmosolyodott és ivott. Leültem vele szemben, aztán eszembe jutott valami mikor a nyakára néztem – Leugrom a recepcióra egy pillanatra. - Oké. – a recepcióstól foglaltam asztalt az estélyre, aztán a hotel ékszerüzletébe mentem. Egy gyönyörű fehérarany nyakláncon esett meg a szemem. Gyönyörű volt és lógós fülbevaló is volt hozzá. Megvettem és felmentem. - Emily? – kiáltottam, láttam, befejezte a vacsorát. - A fürdőben, egy pillanat kicsim. – ittam egy pohár pezsgőt még vártam. Utána bementem hozzá és fogat mostam, meg parfümöztem – Jó illatod volt e nélkül is. - Gyere. – megfogtam a kezét, már készen volt – A ruhádhoz. – nyújtottam át a kocka alakú bársony dobozt. Az ékszerre nézett aztán rám. - Gyönyörű, de nem kellett volna. - Tudod, hogy megengedhetem magamnak. – felsegítettem rá a láncot, aztán kicserélte a fülbevalóját az újra – Nem gyönyörűbb nálad. - Köszönöm. – hátra nyúlt a fejemhez, beletúrt a hajamba és magához vont. Csókolóztunk, jó pár percig. Gyengéd, de nagyon szenvedélyes volt. - Szívesen. Hány centis a cipőd, így már nem vagy olyan kicsi. - Az hiszem tíz. Így már százhetvenöt centi vagyok, míg te, száznyolcvanhét. - Ezt honnan tudod? - Olvastam, valahol. – bólintottam aztán elindultunk le. Leültünk egy asztalhoz, pezsgőt kértem, utána hallottunk egy kis komoly zenei koncertet. Fél óra volt az egész, de síri csönd volt a bál teremben. A bordó szín uralkodott itt, virágokkal volt minden feldíszítve. Az asztalok kör alakúak voltak, mi Emilyvel ketten ültünk egy asztalnál. Végig szorongattam a kezét. Nagyon puha volt a bőre, a körmeit ma manikűröztette, látszott. A koncert közben pezsgőt kortyolgattunk. - Táncolunk? – kérdeztem, mikor már pár ember elindult a parkett felé.

- Igen. – megkerültem őt, kezet csókoltam neki, belém karolt és így mentünk a táncparkettre. Lassan keringőztünk – Jól vezetsz. - Oh, tudom. Nem fáj már a bokád? - Nem Mr. Johnson. – mondta mosolyogva és biztos, ő is felelevenítette magában az első találkozást. Az első szám után, egy még lassabb jött. A vállamra hajtotta a fejét és így lépkedtem vele. A szívem majd kiugrott, azt hiszem ő is érezte. Lehajoltam hozzá, hogy válthassunk egy csókot Szeretlek Jeremy. – mikor ezt kimondta megmerevedtem és alig lépkedtem – Ne ijedj meg. – mondta lágyan. Mondani akartam valamit, vagy legalábbis mondanom kellett volna, de nem jött ki egy hang sem a számon. Fura volt ezt hallani, nagyon fura. Nem beszélgettünk és négy számot végig táncoltunk – Üljünk le egy kicsit. – levezettem őt és kihúztam neki a széket. Felhajtottam a pezsgőmet, utána újra töltöttem. Emily ijedten nézett rám – Nem várom, hogy visszamond, csak kérlek szólalj meg. - Én…én…- nem mehettem haza. Nem tudtam mit tegyek. - Nyugodj meg, semmi nem változott. Felmenjünk? - Igen. – feleltem, de nem ismertem meg a saját hangom. Felsegítettem Emilyt, aztán elindultunk fel. Csendben utaztunk, nem voltunk egyedül. Fent aztán neki rontottam a mini bárnak. - Magadra hagylak. – mondtam Emily és eltűnt a fürdőben. Két hét után, hogy tudja ezt mondani. Ezt mondani nekem? Nem. Újabb és újabb felest ittam. Sírni tudtam volna, igen sírni, de ez egy olyan dolog volt, amivel nem akartam élni. Csak bámultam ki a fényekbe, ittam és azt hajtogattam a fejembe, hogy NE GONDOLKOZZ! Ledobtam a zakóm, a mellényem és a nyakkendőm is. Kiléptem a cipőből, mert jelen pillanatban még az is szorított. Részeg voltam, azt vettem észre, hogy mosolygok magamon. Sosem szoktam berúgni, maximum csak iszogatni – Minden oké? – kérdezte egy sírós hang mögöttem – Mond, hogy nem rontottam el mindent. – megfordultam, Emilyn köntös volt. Bágyadtan mosolyogtam, azt hiszem ez meglepte őt – Ne igyál többet. Gyere aludni. - Aludni? – kérdeztem vissza. - Jól van kicsim, gyere. – elvette a poharat a kezemből és a háló felé húzott. - Egy kicsit éhes vagyok. - Inkább aludnod kellene. – beértünk a hálóba – Levesszük ezt. – kivette a mandzsettámat, aztán vetkőztetni kezdett. - Annyira kívánlak. – szétnyitottam a köntösét, nem volt meztelen alatta. - De mást nem érzel. – megfogtam az arcát. - Te nem szerethetsz engem. Én nem vagyok neked elég jó. Egy szemétláda vagyok, rohadok belülről. Ezt meg kell értened. – kibuggyant a szeméből pár könnycsepp. - Ne mondj ilyeneket. Kérlek. – elengedtem őt és rádőltem az ágyra – Nem tudtam, hogy…nem kellett volna elmondanom. Én kicsi kisfiúm… - nem tudom miket mondott még, mert elaludtam. Nagyon

mélyen aludtam, reggel fájt a fejem, felnéztem, Emily nem volt sehol. Egy üzenet várt a párnán: „Nem akartalak megbántani. Nem tudtam, hogy ennyire sérült vagy. Gondold át és jelentkezz. Haza repültem, ne aggódj semmiért. Szeretlek, Emily.” Ne aggódjak? Egyedül haza ment, a szentségit. Gyorsan letusoltam és felöltöztem. Sietősen hagytam el a hotelt, közben a gépet készítették. Ettem és ittam egy csomó vizet. - Paula kérnék fájdalom csillapítót és valami cukrosat. - Hozom uram. Még egy szendvics? - Jöhet. – ettem, ittam, nagyon sokat. Carlos már várt rám, mikor leszálltam. Annyira elszánt voltam, de nem tudtam, mit mondhatnék Emilynek. Azért felmentem és bekopogtam. Linda nyitotta ki. - Szia. Emily? - Most nem hiszem, hogy találkoznotok kellene. – mondta kedvesen Linda. Szóval elmondta neki. - De itthon van? - Igen. - Akkor jó. Megmondanád neki, hogy ne haragudjon rám? Hülyén viselkedtem, de vannak problémáim és ez nem könnyű. – szégyenlősen mosolyogtam. Elhagyott a magabiztosságom. A szentségit is, beszélnem kell Rossal. Holnap hétfő. - Megmondom neki Jeremy. - Köszönöm, szia. – eljöttem. Carlos az edzőterembe vitt, gyorsan átöltöztem. Futottam, mint a gyengeőrült. Kiizzadtam az alkoholt, az jót tett. Azért bementem a szaunába is és úsztam egyet. Csak este értem haza. Mrs. Rose adott ennem, bevettem a gyógyszerem és elaludtam rögtön. Kimerítő napom volt és próbáltam nem gondolkozni. Kilenc órát aludtam, Carlost elküldtem Emilyért. Dolgoztam, jó volt gondolat elterelésnek. Ebéd nélkül csináltam végig az egészet. Hatra mentem Rosshoz. - Zaklatottnak tűnik. – mondta mikor már ültünk mind a ketten. - Emilyvel együtt vagyunk – bólintott, úgyhogy már tudta – Szóval azt mondta nekem, hogy szeret. - Hogy reagált? – kérdezte feszülten a doki. - Nem jól. Leittam magam, Emily meg megijedt. - Mit mondott neki? – jegyzetelni kezdett. - Hogy nem szerethet engem, mert nem vagyok elég jó neki.

- Miért Jeremy? Miért nem elég jó neki? Egy okot mondjon. - Nem tudok szeretni. - Valós okot akarok hallani. – a doki annyira feltudott húzni – Jeremy üljön vissza. – nem ültem. - A francba az egésszel. – üvöltöttem neki. - Jeremy jól van? Nyugodjon meg és lélegezzen. Ettől már voltunk rosszabb helyzetekben is és megtaláltuk a kiutat. Nem lesz semmi baj. Lélegezzen. – egy kicsit megszédültem. Gyorsan lehuppantam – Jeremy? Hall engem? Hallja fiam? - Elfáradtam. Én haza megyek. – kimerültem. Érzelmileg merültem ki. Egy olyan embernek, aki eddig nem engedett be az életébe semmilyen érzést, annak a szerelem túl sok volt elsőre. - Szólok Carlosnak. – elővette a telefonját és hívta a sofőröm. Ross felállt oda ment a fiókjához, aztán egy pohár vizet is adott nekem – Jól van Jeremy, ezt vegye be. Egészen a jövő hétig szedje. - Mi ez? – kérdeztem, de lenyeltem egy pirulát. - Antidepresszáns. - Nem vagyok beteg. – mondtam neki hidegen. - Csak próbáljuk meg. Tudom nem akarja, de egy hét Jeremy. – megjött Carlos – Kísérje le az urat, mert egy kicsit leesett a vérnyomása. - Jól vagyok Carlos. – felpattantam. Csak túlpörögtem az idegességtől és a félelemtől, hogy elveszítem Emilyt, mert nem tudok szeretni. Igen ez volt a baj. Ezen felül, fájdalmat okoztam neki, amiért szívből gyűlöltem magam – A kondi terembe megyek. – mondtam a kocsiban. - Nem uram, haza viszem. Ha kirúg, akkor is haza viszem. – állandóan a visszapillantó tükörből lesett. Nem szóltam hozzá és mérgesen pattantam ki a kocsiból. Nem ettem semmit, csak lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Elszenderedtem, arra keltem, hogy valaki simogatja a fejem. - Aludj kicsim. - Itt vagy? - Itt vagyok. - Nem álmodom? - Nem Jeremy, nem álmodsz. Aludj csak tovább. - Szükségem van rád.

- Tudom, nem megyek sehova. – anyukámról ennyi emlékem van, hogy simogatja a fejem, hogy álomba merüljek. Ez sikerült is. Éjjel viszont rémálmom volt és patakokban folyt rólam a víz. Emily nem ébredt fel rá. Kapkodtam a levegőt, úgy mentem ki a konyhába. Remegett a kezem, mint a kocsonya, ahogy megfogtam a vizes palackot, hogy igyak pár kortyot – Jól vagy? – a hang irányába kaptam a fejem. - Igen. – válaszoltam Emilynek. - Nem úgy tűnik. - Miért jöttél? – váltottam témát. - Carlos hívott, hogy nem érzed túl jól magad. - Sajnálatból? – csattantam rá hangosan – Nem kell a kurva sajnálatod. – folytattam dühösen. - Azért jöttem, mert szeretlek és, hogy tudd, nem vagy többé egyedül bármi is van. – közelebb jött és megfogta a kezem. Mélyen a szemembe nézett – Nem vagy egyedül. – ismételte meg. Megsimogatta az arcom, utána lábujjhegyre állt és nagyon lágyan csókolni kezdett. Megfogtam a derekát. Bár csak egy napja nem láttam, úgy hiányzott, mintha évek teltek volna el. - Hiányoztál. – akartam, hogy tudja, fontos nekem. El is mosolyodott. A feneke alá nyúltam és megemeltem. Körbe fonta a lábait a derekamon. Tovább csókolóztunk szelíden, soha nem csináltuk így. Elindultam vissza a hálóba és az ágyra fektettem. Tovább csókoltam, lenyúltam a pólója végéhez és felakartam húzni, mire ő felült. Én is így tettem, a feje fölé emelte a két kezét, jelezve, hogy lehúzhatom róla a ruhadarabot. Bugyiban ült velem szemben, hozzám simult és újra az ajkaimra tapadt. Édesen, finom szívta a nyelvemet. Ahogy két csupasz test összeért, az mesés érzéseket váltott ki belőlem. Igen érzéseket, bár nem akartam, hogy így legyen, sőt azt hiszem féltem, de ezt még magamnak sem vallottam volna be. - Engedd meg. – kérte tőlem és szelíden nyomott lefelé – Engedd, hogy szeresselek. – mondta és én elterültem, ő pedig a nyakamra tapasztotta az ajkait. Éreztem, ahogy a nyelvével, a mell izmom felé halad. Megborzongtam. Tovább ment, lehúzta a pizsamanadrágot alsóval együtt és ő maga is megszabadult a bugyitól. Újra fölém hajolt, puszit nyomott mind két mellbimbómra, utána a homlokát az enyémnek támasztotta, éreztem, hogy fogja a férfiasságom és egyetlen mozdulattal magába teszi. Ekkor lehunyta a szemét és hallottam, hogy milyen élesen kezdi szedni a levegőt. Beletúrtam a hajába és lassan mozogtunk, mintha csak ringatóznánk. Megcsókoltam, átkaroltam a hátát, átgördültünk. A nyelvemet lehúztam a torkán, megfogtam mindkét mellét és megnyaltam a kemény bimbót. Először az egyiket, utána a másikat – Aaahhh…csókolj…gyere – az államért nyúlt, rátapadtam az ajkára, miközben újabb és újabb döfést vittem bele. Egyre mélyebben, mikor megharapta a nyelvemet, megremegett és élvezett. Én magam is kilövelltem, a szájába hörögtem, de a csók folytatódott, míg nem véget ért az orgazmus. A nyakába temettem az arcom. Éreztem, hogy puszit nyom a fejem búbjára, a hajamba, átkarol és csendesen álomba merülünk. Az ébresztőre keltem. Emily rajtam feküdt, gyorsan kinyújtottam a karom és lenyomta a vekkert. Kiakartam bújni, hogy ne keljen fel – Jó reggelt. – mondta kicsit rekedten. Ásított egyet, utána kipattantak a szemei és felnézett rám – Mikor voltál utoljára szabadságon? – kérdezte tőlem.

- Még sosem voltam. Ideje tusolni. – felkeltem alóla, ő jött velem a zuhany kabinba. Beállt mellém tusolni – Elfogsz késni. - Hoztam váltás ruhát. Nem kell haza mennem. Ne terelj. – lehajoltam a tusfürdőért, bekentem gyorsan magam, utána samponnal a hajam és öt perc alatt el is készültem. Emily nem volt ilyen gyors. Megtörülköztem, a hajamat is majdnem szárazra töröltem, utána elindultam felöltözni. Hallottam a hajszárító búgását, miközben a gardróbban öltözködtem. A zoknival kezdtem, utána fehér inget vettem, a JJ-s mandzsettát és egy szürke öltönyre esett a választásom, amihez fekete nyakkendőt kötöttem. Szintén fekete kicsit felálló orrú cipőt húztam és mire kiértem, Emily is fel volt öltözve. Egy bordó ruhát viselt és hosszú szárú csizmát. A haját fésülte éppen. - Jössz reggelizni? - Pillanat. – mondta nekem, aztán elővette a smink cuccait. A fürdőben kicsit megigazítottam a hajam hajzselé segítségével és kevés parfümöt fújtam magamra. Emily az alapozót tette le, mikor kiértem, elindultam a konyha felé Mrs. Rose már tálalta a reggelit. Töltött kávét meg narancslevet. Rántottát kezdtem el enni, aztán megérkezett a barátnőm is. Leült velem szemben és villát fogott. Bekapott egy falatot, utána rám szegezte gyönyörű zöld szemeit, ezzel fogságba ejtve a tekintetemet. - Mi az? – kérdeztem, és szinte nehezemre esett, megfogni a poharat. - Beszélhetek a dokiddal? Nem a kis titkaidról, hanem más dolgokról. - Például? – néztem rá érdeklődve. - Például, hogy mikor felveszed ezt a rohadt öltönyt, akkor felveszed az érzéketlen pókerarcú üzletember maszkját. – sziszegte dühösen. - Nem is tudom, nem szeretném… de ha akarod legyen. – tettem hozzá, mert villámokat szórt a szeme. Elővettem a telefonom, már elmúlt nyolc, úgyhogy megkerestem Ross számát és hívtam. A második csengésre felvette – Jó reggelt doktor úr. Lenne egy fura kérésem. - Mondja csak Jeremy. – jó kedvű volt a doki hangja. - Miss. Hamilton szeretne önnel beszélni. Nem tudom megoldható e? - Már akartam javasolni. Ma ötre várom a kisasszonyt. – az égnek emeltem a tekintetem. - Rendben, köszönöm. Visszhall. – letettem – Ötre vár ma. Carlos majd elvisz és haza visz. Sok ügyet kell ma megoldanom. - Aha. – mondta közömbösen Emily. Nem hitt nekem – Ha nem akarsz látni, csak mond meg. - Félre érted. Dolgoznom kell. – lehúztam a kávét, utána bekaptam egy falatot még - Megyek fogat mosni. – nem tudom mi bajom lett. Aztán belenéztem a tükörbe és rájöttem, hogy rettegek. Rettegek Emilytől. Az igazságtól, meg az érzelmektől. Elővettem a kedélyjavítót és bevettem egyet. - Milyen gyógyszert szedsz?

- Antidepresszánst. Tegnap kezdtem. - Miattam van rá szükséged? – kérdezte kétségbe esve. - Nem. – kiöblítettem a számat és a helyére tettem a fogkefémet. - De csak tegnap kezdted el szedni. Utálom, hogy fájdalmat okozok neked. - Nem okozol. – hogy is okozhatna, mikor szeret. Szorosan magamhoz öleltem – Csak nem éppen az ideális emberbe szerettél bele. – még jobban hozzám bújt – Sajnálom. Hidd el, hogy nem így akartam. Ne sírj kérlek. – rázkódni kezdett a karjaim közt – Ne sírj. – sokáig öleltem őt. Elkenődött a sminkje, váltottunk egy kis csókot, ő Carlossal ment én meg egyedül.

Itt a vége? Az iroda felé menet az estére gondoltam, amikor szeretkeztünk, az nagyon jó volt nekem. Jót tett, közel éreztem őt magamhoz, bár sodródtunk el egymás mellől. Éreztem, hogy itt lesz a vége. Talán ma, vagy holnap. Elvetettem a gondolatot és próbáltam úrrá lenni az elmémen. Dolgoztam, kávét ittam, dolgoztam. Clara hozott nekem ebédet. A délután nagy részét tárgyalásokkal töltöttem. Hatkor az edzőterembe mentem és nyolcig ott voltam. Emily már tizenkétszer hívott, mikor otthon megnéztem a telefonom. - Szia. – szóltam bele félénken a készülékbe miután felvette. - Miért nem vetted föl? – mérges, de még is lágy volt a hangja. - Az edzőteremben voltam, most értem haza. Miért? - Gyere át. Kérlek. – mondta nekem. - Ha szakítani akarsz velem azt telefonon is megteheted nyugodtan. Csak mond ki és kész. – meg sem ismertem a saját elgyötört hangomat. - Dehogy kicsim. Nem akarok szakítani csak megölelni és szeretni. Gyere kérlek. – kérlelt engem kedvesen – Várlak Jeremy. – letettük. Gyorsan letusoltam és farmert húztam, meg pólót vettem. Kocsiba ültem és hajtottam Emilyhez. Hamar odaértem, a mélygarázsban parkoltam le, utána lifttel felmentem. Bekopogtam, Emily nyitotta ki. Mosolygott rám – Rendeltem pizzát. - Sziasztok. – köszöntem a többieknek, akik a kanapén ültek. - Szia. – köszöntek vissza szinte egyszerre. Nagyon bele mélyedtek a Grace Klinikába. Emilyvel a szobájába mentünk át. Ott volt a pizza, meg egy üveg bor. Leültünk az ágyra, feszéjezve éreztem magam, de kívántam is, mert gyönyörű volt és mert ezt nem tudtam visszafojtani magamban. - Éhes vagy? – kérdezte Emily. - Nem igazán. – a lány szomorúan rám nézett. - Ne aggódj. Doktor Ross nem mondott semmit. Nem is az volt a célom. Csak azt akartam tudni, hogy vagy. Egyél egy kicsit. Van csípős és sajtos. – felém nyújtotta a dobozt, én kivettem egy csípőset. Azt ettem meg, utána a kezembe nyomott egy pohár bort. Belekortyoltam, finom volt. Csendben ültünk. - Mit mondott? – kérdeztem rá, vagy tíz perc után. - Hogy félsz. – felvontam a szemöldököm – Félsz szerelmesnek lenni. Felkavartam az életedet, az érzéseid. Türelmesnek kell lennem, hogy megnyílj, hogy megbízz bennem, hogy újra tudj sírni. - Hogy mi? - Doktor Ross szerint az nagy áttörés lenne. – felnevettem – Ez nem vicces.

- De, az. Nem vagyok már kisfiú. – elvettem egy újabb szeletet, mert egy kicsit megnyugodtam. Beleharaptam, a csípős részbe, jól esett. - Az vagy. – mondta Emily – Egy riadt kisfiú vagy. – nehezen, de visszafojtottam a nevetésem és tovább ettem a pizzát. - Amikor dugunk, akkor is ezt gondolod? – kérdeztem tőle. - Nem, de az más. Mellesleg én szeretkezni szoktam veled és nem dugni. Szex megvonás kell neked. - Mi van? – csattantam fel élesen – Már nem kívánsz? – kérdeztem kétségbe esve. - De, kívánlak. – megtöröltem a kezem egy szalvétába, ittam egy korty bort, aztán letepertem Emilyt. - Bizonyítsd be. – megforgatta a szemeit. - Olyan vagy, mint egy kisgyerek, akinek én vagyok a játéka. Csillog a szemed. Szeretsz engem. – legördültem róla. - Semmit nem tudsz rólam. – vágtam oda neki. Minek mond nekem ilyeneket? Nem is türelmes, sürget engem, nagyon sürget. - Akkor mondj el valamit. Akármit. - Lily nem is a húgom. – nyeltem egy nagyot, utána ránéztem. Simogatni kezdte az arcom – Ő úgy tudja, hogy egy az apánk, pedig nem. Az apja egy pszichopata barom volt, aki lelőtte az apámat és azóta apa élőhalott. Én…láttam. – lehunytam a szemem és folytattam – Itt van előttem, ahogy a szobában ülünk, apa Lilyt dédelgeti, énekel neki. Vanessa mogyorót tesz az asztalra és egyszer csak beront egy férfi. Fegyver van nála, apa oda adja Lilyt Vanessának. Azt kiáltja, hogy fussunk, de én maradok. Verekedni kezdenek, aztán elsül a fegyver és apa feje csupa vér. Nem mozdul, a férfi pedig elmegy, elrohan. Szólongatom apámat, de semmi. Nem mozdul. Megjelenik Vanessa kitárja a karját és én megölelem őt. Jönnek a mentők elviszik apát, elviszik. - Jesszusom. Jeremy én nagyon sajnálom. – megtelt könnyel a szeme, mikor ránéztem. - Soha senki, nem tudhatja meg, hogy az Lily apja volt. Érted? - Persze kicsim. – mondta fátyolos hangon. - Ne várd, hogy sírjak, mert nem fogok. Szerencsére az rohadt féreg, menekülés közben feltekeredett egy fára és meghalt. Ha nem így történik a puszta kezemmel végeztem volna vele. – Emily erősen szorított magához. Ezután az eset után kezdődött a pokol, de erről már, nem meséltem. Éreztem a könnyeit az arcomon, sírt ő helyettem is. Csak feküdtünk, így, éreztem, hogy Emily még sír, megremeg a teste. Szorosan magamhoz öleltem és mindeközben elnyomott az álom. Éjjel ébredtem, arra, hogy szörnyen éhes vagyok. Úgy tűnt a lány levette a cipőm és betakart. Gyűlöltem farmerban aludni, ezért levettem, majd kivettem egy szelet pizzát a dobozból. Hideg volt, de nagyon finom is. Közben néztem ezt az édes lányt, ahogy alszik. Szomorú volt a tekintete, de gyönyörűen festett. Félig

volt csak betakarózva és egy selyem hálóing volt rajta. A haja a párnán terült szét. Megrándult a farkam mikor ránéztem. Sosem múlik el ez az erős testi vonzalom? Kérdeztem magamtól, de éreztem, hogy már nem csak testileg kötődöm hozzá, hanem lelkileg is már, ha volt nekem olyanom. Elvettem még egy szelet pizzát és azt is megettem. Mosdóban kezet most, levettem a pólóm. Az óra hajnali hármat mutatott. Szorosan odabújtam Emilyhez, majd átkaroltam a kezemmel. Az orromat a nyakába nyomtam, érezni akartam a finom, bódító illatát. Az illatot, amit ezer közül is felismertem. Ekkor jöttem rá, hogy megnyugvást jelent nekem ez a nő. Olyan nyugalmat és békét, amit már hosszú éveken keresztül nem tapasztaltam. Még ha sok volt a kérdés kettőnk közt, egyben biztos voltam, hogy ő tényleg szeret és akar engem, még ha kibaszottul elcseszett vagyok akkor is. Megsimogatta a kezem álmában és őt ölelve sikerült visszaaludnom. Hétkor szólt az ébresztő. - Ne menj dolgozni, kérlek. – kérte tőlem, mintha neki nem lenne munkája. - Muszáj. Főzök egy kávét. – álmosan kitántorogtam a szobából és beindítottam a kávéfőzőt. Közben benéztem a hűtőbe is, elővettem a sonkát, sajtot, meg paradicsomot. Gyorsan leszeltem pár kocka sajtot és a sonkával együtt tányérra tettem. Míg a pirítós sült a paradicsomot metéltem föl. Valami tálcát kerestem miután mindennel elkészültem, ekkor jött ki Linda a szobájából – Jó reggelt. – köszöntem neki. Rögtön a lábam közé nézett. Állt a farkam, de nem éreztem kínosan magam – Bocs, megmondanád, hol találok tálcát? - Második polc középen. – gyorsan elfordult én elővettem a kért tárgyat, felpakoltam rá a reggelinket és már iszkoltam is vissza Emily szobájába. Letettem a tálcát az asztalra, és elkezdtem enni. - Lindával összefutottam a folyosón. Szerinte nem tartasz jól engem. Látod? – felém fordult. - Ezt mondta? – vállat vontam – Ne kamuzz. Ó, az úr csinált reggelit. – felült és elkezdett enni. Csendben ettünk és, mindent felfaltunk, amit behoztam. Nem tudom, min járt a gyönyörű fejecskéje, de nagyon kíváncsi voltam. Eltettem a tálcát az éjjeli szekrényre. - Meg kell, hogy dugjalak. – közöltem vele szemrebbenés nélkül. Ráugrottam és kifeszítettem a kezét a feje mellé – Kell, hogy érezzelek. Benned akarok lenni. – egy puszit adtam az ajkaira és elindultam lefelé. A fogammal téptem a bugyiját, aztán egy könnyed mozdulattal, az oldalán széttéptem az anyagot. - Őrült. – korholt. Az egyik lábát a vállamra vettem, így jobban hozzáférhettem az édes puncijához. Kinyújtottam a nyelvem és csiklóján köröket írtam le vele – Aaahh…ez jó – éreztem, hogy megfeszül a lába a hátamon, ezért beszívtam a csiklót – Igennn….Jeremy – nagyon benedvesedett, ezért elengedtem és felgyűrtem a szatén hálóinget. Az ujjammal köröztem egyszerre mindkét bimbója körül – Kérlek…ne. – tudtam, hogy elakar élvezni, de nem engedtem neki. - Olyan finom vagy, ki kell, hogy élvezzelek. – megnyaltam az egyik bimbóját, utána gyengéden haraptam a nyakát és végül megcsókoltam – Együtt. – mondtam neki, hogy ne szenvedjen, lehúztam az alsómat és a csók közben beledöftem egyet. Éreztem a sikolyt a csókban, megállt a nyelve. Elengedtem a száját, ő pedig az újabb döfésnél erősen a vállamba harapott. Nem fájt. Mikor a szemébe néztem láttam, hogy mennyire kíván és beakar teljesülni. Azt akarja, hogy velem érje el a

gyönyör kapuit. Az újabb és újabb mély behatolásokkal sikerült is – Élvezzünk. – lihegtem neki és szinte egyszerre hördültünk fel, ahogy elértük a várva várt orgazmust – Igennn…Emily. – utánoztam őt, mire elmosolyodott és megpuszilta a számat. Pár percig pihentünk egymás karjaiban és kifújtuk a levegőt, aztán élesen beszívtuk – A szex illata. Szeretem. - Legalább valamit, te gonosz kisfiú. Elfogunk késni. - Én aztán nem. - Ha. Ha. – mordult fel. Felkeltünk és gyorsan zuhanyoztunk. Emily kivett egy szürke rövidszoknyát és egy fekete inget a szekrényből azt felkapkodta, gyorsan kisminkelte magát, kivasalta a haját és táskát vett – Elviszel? - Persze. – lementünk, lifttel a kocsimhoz – Azzal vagyok. – mutattam egy Ferrarira. - Hány kocsid van? – elgondolkoztam. - Öt, asszem. – bepattantunk és indítottam is. Egy kis leopárd veszett el ebben az autóban. Nagyon könnyen vezethető volt és jól vette a kanyarokat is – Az egyiket lehet neked adom, bár nem tudom, hogy vezetsz. Kellene neked egy sofőr, majd szétnézetek Carlossal. - Felesleges, ne csináld ezt, az utat nézd és ne a lábaimat. – elmosolyodtam és elkaptam a pillantásom a combjáról – Ha jó fiú leszel – közelebb hajolt és a fülembe kezdet susogni – Egyszer leszoplak, miközben vezetsz. - Mit szólsz a most hoz? – kérdeztem lelkesen. - Nem most. Rossz voltál, hadd emlékeztesselek. – megharapta a fülem, amitől megborzongtam – Örülök, hogy ennyire vidám vagy. - Jó volt a reggel. – nevettem rá. Csörgött a telefonom – Johnson. – szóltam hangosan. - Uram, megbeszélés kilenckor. Budapestről jönnek. - Ne aggódjon Clara ott leszek. – kinyomtam és még jobban ráléptem a gázra. - Kicsim fél kilenc van. - Gyors vagyok. - Ne menj ilyen gyorsan. Kérlek, Jeremy. – hamar odaértünk az épülethez, hívtam Carlost, hogy hozzon öltönyt az irodába – Nem kell fölkísérned. Vezess óvatosan. Szia. – váltottunk egy csókot és kiszállt. Gyorsan indultam az iroda felé. Átmentem egy piroson és bumm. Elrántottam a kormányt és ehelyett egy oszlopnak mentem. - Szentségit. – káromkodtam el magam. Éreztem, hogy dől a vér a fejemből és a bal csuklóm is rohadtul fájt. Nagy nehezen kitámolyogtam a kocsiból és hívtam Clarát. - Uram.

- Karamboloztam, nem érek oda. - De jól van? - Persze, hívja Gibsont és Goldot, küldjön egy ügyvédet és Carlost… - megszédültem. - Uram? Mr. Johnson? – megtámaszkodtam a kocsiban. Utána nem éreztem több erőt a lábamban és a földre estem. A mentőben tértem magamhoz. Felakartam ülni, de egy orvos visszanyomott. - Kérem Mr. Johnson, feküdjön nyugodtan. - Semmi bajom. Hol a telefonom? – néztem körbe a doktornő összeráncolta a homlokát – Kérem, adja ide. – végül a kezembe nyomta. Megint Clarát tárcsáztam – Clara. A sajtót intézze, senki nem tudhat semmit és ne szóljon se a húgomnak, se Emilynek. Carlost kérem a központi korházba. Az ügyvédet a rendőrségre. – hallottam, hogy a titkárnőm kifújja a levegőt. - Meg lesz minden, ne aggódjon. - Rendben. Kösz. – letettem – Önnek is doktornő. - Most már feküdjön vissza. - Kicsit fáj a fejem. – a doktornő elmosolyodott. - Beütötte. Összehúztam egy kis sebet a homlokán, ne aggódjon, nem marad majd nyoma és a kezét is bekötöttem. Úgy gondolom agyrázkódása van, de bent majd megvizsgálják. - A saját orvosom kellene, aki nem nyilatkozik a sajtónál. - Diszkrétek leszünk. Pihenjen. – lehunytam egy kicsit a szemem. Mikor odaértünk, levetkőztettek, megröntgeneztek, belevilágítottak a szemembe és adtak fájdalom csillapítót. Carlos már ott volt. - Haza megyek. – mondtam a dokinak. - De Jeremy, ágy nyugalomra lesz szüksége. – a doki Ross barátja volt, és a kezelő orvosom – Képes lesz betartani az ágynyugalmat? - Igen. – feleltem neki. Carlos kikísért a kocsihoz. Minden mozdulatomat leste. Úgy kezelt, mint egy gyereket – A kocsi? A sajtó? – kérdeztem őt az autóban. - Dr. Everett mindent elrendez. Látja, nincsenek itt. – az ügyvédem, megbízható ember volt. Nem csak nekem, de a cégnek is dolgozott – Gibson üzeni, hogy elfogadták a feltételeket, üzlet megkötetett, az Ön kidolgozása alapján. - Remek. Ugye most nem futott Miss. Hamiltonhoz? - Nem uram, Clara utasított, hogy ne tegyem. – csendben utaztunk hazáig. Otthon átöltöztem pizsibe és

a fájdalom csillapítónak hála, azonnal elaludtam. Délután négykor ébredtem. Láttam, hogy van pár kék-zöld folt a testemen. A bal csuklóm szerencsére csak kificamodott. Kimentem a konyhába, Mrs. Rose éppen főzött. - Hogy van? Menjen feküdjön vissza, viszek be ételt. - Ah, nem, inkább az irodámba hozza. – mondtam neki és átmentem. Felkapcsoltam a laptopot, ott volt a baleset egy honlapon, de az nem volt ott, hogy kivezette a kocsit. Szerencsére sikerült eltusolni a dolgot. Láttam e-mailt Everettől: „Mr. Johnson. Ne aggódjon, mindent elintéztem, pénzbírsággal megúsztuk. Küldöm a papírokat. Jobbulást. Üdv Everett.” Hatékony, ezt már szeretem. Mrs. Rose meghozta a levest és a főételt. Lassan ettem, közben a részvényeket és befektetéseket nézegettem. Egy új üzletet akartam kötni az angolokkal. Repülőkkel kapcsolatban persze és elkezdtem összeállítani az anyagot. - Hol van? – hallottam egy hangos kiáltást, gyorsan elmentettem a dolgaimat és kimentem a nappaliba, ahol egy síró Emilyvel találkoztam. Rögtön megijedtem – Annyira sem vagy képes, hogy felhívj? Te önző disznó. – kiabálta nekem. - Semmi bajom, Emily. Csak fáj a fejem, ha ilyen hangosan kiabálsz. – válaszoltam neki, kicsit félénken és megpróbálkoztam egy mosollyal. Bevált, mert ellágyult a tekintete, megindult felém és a karjait a derekam köré fonta – Csak beütöttem egy kicsit a fejem és kicsit kificamodott a csuklóm. - Agyrázkódása van és ágyban a helye. Elájult a helyszínen. Nem érdekel megint sem, ha kirúg. Muszáj mindig úgy viselkednie, mint egy gyereknek, ha saját magáról van szó? – kérdezte keményen Carlos. Majd elnevettem magam, de mégsem tettem végül és a sofőröm jobbnak látta menni. - Feküdj le. Gyere, betakargatlak. – elmentünk a szobámba, lefeküdtem – Ennél valami finomat? - Most kajáltam. - Mondtam, hogy ne menj gyorsan. - Legalább te nem ültél mellettem. - Ez így is elég szörnyű. Itt maradok veled, holnapra beteget jelentettem. - De nekem dolgoznom kell men… - jobbnak láttam elhallgatni. Levette a farmerét és a melltartót a pólója alatt, majd bebújt mellém – Jó hogy itt vagy. Ne hagyj el soha. – a mellére tettem át a fejem és úgy néztem rá. Simogatta a mellkasom. - Nem terveztem semmi ilyet. Szeretlek. – homlokon csókolt – Hol van az a távirányító? – kivette a fiókból, utána váltogatta a csatornákat, míg nem talált valami romantikus filmet. Egy darabig én is néztem és azon gondolkodtam, hogy ő is örülne e, az ilyen gyertyás, virágszirmos vacsorának. Holnap megcsinálom, határoztam el magamban. Adtam egy puszit a melle fölé, ő rám mosolygott. - Ne…ne…meg kell halnom…ne…nneeeemmm….

- Jeremy, kérlek ébredj már föl. - Emily. – mondtam halkan és felültem, de ezzel együtt, meg is szédültem. - Semmi baj, itt vagyok. Csak álom volt. – tudtam jól, hogy az volt, de nem akartam Emilyt megijeszteni, úgyhogy visszadőltem. A lány közel jött, belepuszilt a fülembe és simogatta az arcom. Csurom víz voltam, megint ugyanaz volt, megint – Biztonságban vagy. Vigyázok rád. – suttogta nekem, a megnyugtató szavakat. Ráfordultam a lányra, a fejemet a nyakába vájtam. Csak félig feküdtem rajta, ő megnyugtatóan simogatott. Ez hatott rám, de nem sikerült rögtön visszaaludnom. - Ne haragudj. – suttogtam neki. - Nincs miért bocsánatot kérned. – nem tudom, hogy Ross említette e neki a rémálmokat, de most úgy tűnt, hogy nem. Nem is kell megtudnia – Aludj csak. – lassan visszaaludtunk mind a ketten. Reggel egyedül voltam az ágyban. Rögtön megijedtem, hogy talán Emily elhagyott, mert valamit motyogtam álmomban. Nagy lendülettel kikeltem az ágyból, aztán léptem párat, ekkor belehasított valami a fejembe. Mintha egy kalapáccsal ütöttek volna rá. Nagy nehezen egy falig támolyogtam el, hogy tudjak miben megkapaszkodni. - Kicsim, itt a reggeli. – nem ment el, itt van. Elmosolyodtam, de a fejem továbbra is szétakart robbanni. Megjelent az én kicsi cicám, kezében egy hatalmas tálcával. Mikor észrevett, a mosolya átment, aggodalomba, gyorsan letette a tálcát – Rosszul vagy? - Nem hagytál el. – kérdőn nézett rám. - Feküdj le, segítek. – a hónom alá nyúlt, a derekamat is átfogta és lassan az ágyamig vezetett – Lassan. – ledőltem, ő elvette a fájdalomcsillapítót az éjjeliszekrényről és a számba nyomott egyet. Kicsi narancslével öblítettem le. - Gyere. – kinyújtottam felé a kezem. Leült mellém, fölém hajolt és olyan óvatosan csókolt, mintha törékeny lennék. Utána a kézfejével cirógatta az arcomat. Csak nézett rám, várta, hogy hasson a gyógyszer – Már jobb. – jelentettem ki olyan tizenöt perc után – De egésznap szívesen nézlek. - Én is téged. Palacsintát készítettünk Mrs. Rose-al, azt mondta szereted. - Mézzel. – elmosolyodott. Kicsit felültem, ő meg villával elkezdett etetni. Ő is bekapott egy-egy falatot – Utálok itt feküdni. - Előbb itt szédelegtél, legalább egy kicsit bírd ki. - Átmegyek az irodába. - Nem mész. Unsz engem? - Nem unlak, de akkor legalább búj ide hozzám. – átment a másik oldalra és közel tette a fejét hozzám – Közelebb. – farkasszemet néztünk egymással, átkaroltam a hátát – Örülök, hogy itt vagy. - Én is, hogy itt lehetek. – csendben néztük egymást. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Simogattam az arccsontját, az orrocskáját, a homlokát, a haját, az állát és a száját is. Nekem teremtették. Ő az

enyém, csak az enyém. Bármi áron, de meg kell, hogy tartsam. Laposakat kezdett el pislogni és elnyomta őt az álom. Kikászálódtam az ágyból és kivittem a tálcát. - Carlos. – jött is a sofőröm – Hozzon nekem két tucat rózsát, meg néhány gyertyát. – bólintott. Én meg kerestem egy finom bort, poharat meg magamnak dzsúszt, aztán lassan fürdőbe vittem át. Találtam finom belga csokit, amit a kád szélére tettem le, megtöltöttem az egyik boros poharat és azt mellé helyeztem, utána megnyitottam a csapot. Fürdősót tettem a vízbe, Carlos is visszaért. Meggyújtottam hat nagy gyertyát, szirmokkal szórtam be a fürdőpadlóját, egészen a szobám ágyáig, utána lágy komoly zenét kapcsoltam a telefonomon – Emily. - Fent vagyok. – szólt vissza – Mindent láttam. – bosszúsan meredtem rá, de ő mosolygott és én meg nem haragudhattam rá. Átjött velem a fürdőbe és fülig ért a szája – Romantikus is tudsz lenni? - Gondoltam tetszeni fog. – elkezdtem vetkőzni. - Nagyon gyönyörű, Jeremy. – beszálltunk mind a ketten a kádba. Ő elém ült, én pedig neki simultam teljesen. A combját cirógattam a vízben. - Igyál egy kis bort. – elvettem egy csokit és a szájába tettem – Belga. - Finom, de ne hizlalj fel. Így se vagyok túl vékony. - De, az vagy. – megpusziltam a vállát – Nem akarsz…mindegy. – ide költözni? Az korai, találj ki valami mást Jeremy. Gyerünk, várja, hogy mondj valamit. - Igen? Mit? – vágott közbe a gondolataimba. - Elmenni vásárolni és az új holmikat ide hozni, hogy legyen itt is mindened. Vagy elküldhetek valakit, ha akarod. - Holnap, rendben? Addig még pihensz és egy órát, ha kimozdulunk talán jót tesz neked. – belepusziltam a fülébe. - Nem, nekem te teszel jót. - Akkor mond ki. – hátra nézett Emily, én tudtam, mire gondol, de nem, ez lehetetlen. Én képtelen vagyok bármit is mondani. Ne nézz ilyen kérlelően rám, nagyon kérlek. Könyörögtem neki magamban, mire ő visszafordult, előre – Szeretlek. – mondta helyettem. Szorosabban simultam hozzá – Ha nem mondod és nem fogalmazódik így meg benned én megmutatom neked. – mondta mosolyogva. A kezemet a puncijára tettem, lassan masszírozni kezdtem a csiklóját – Jeremy…ne… aahh…kérlek. – szívni kezdtem a nyakát. Vadul a fogaimat is belemélyesztettem – Úristen…kérlek… hátra nyúlt a fejemhez. Fájt, ahol megérintette, de nem érdekelt. Belecsúsztattam a középső ujjamat. Előre nyújtottam a fejem és csókolni kezdtem, mint egy vadállat, durván, de annyi szenvedély volt bennem, hogy legszívesebben széttéptem volna – Jer…gyere belém… - mondta megszakítva a csókot. Abba hagytam az ujjazást és sietősen kiszálltam, utána nyúltam a lánynak, felkaptam. A farkam annyira állt és olyan vörös volt, hogy Emily pillantásától majdnem elélveztem. A zuhanykabinba mentem vele, megnyitottam a forró vizet, s ezzel a hátát a falnak vettetem. A kezemmel kerestem az

utat, aztán mélyet döftem bele. Erősen harapott az ajkamba. Erősebbeket döftem bele. A gyönyör megrészegített, főleg, hogy fájt a fejem – Igennn…élvezek, élvezz…kicsim…gyerünk – éreztem, ahogy erősen megfeszül a hüvelye és beleborzong az orgazmusba. Magával rántott, durván megcsókoltam, mikor elengedtem magam – Jól vagy? – kérdezte miközben kapkodta a levegőt. - Nem, el foglak ejteni. – Emily nagyon gyorsan elengedett, visszatámolyogtatott engem a kádba és az ölébe vont. Neki támaszkodtam. Olyan jó volt, euforikus állapotban éreztem magam és ez minden egyes együttlétnél így volt, sőt mikor vele voltam már akkor is éreztem. Egy láthatatlan és elszakíthatatlan kapocs volt kettőnk között. - Ne haragudj, nem szabadott volna. Jobban vagy? – kérdezte aggódva. - Igen, csak megszédültem a gyönyörtől. - Lazíts. – elkezdte masszírozni a vállaimat. Nagyon jól esett a dolog – Mit ennél? - Téged. – mondtam mosolyogva – Az édes kis szádat, a nyakadat, a hasadat, a combjaidat és a szűk kis puncidat. Neked van a legfinomabb ízed. – belenevetett a fülembe. - Na, de most komolyan Jeremy. – belepuszilt az említett testrészbe. - Főzünk együtt? Ilyen zöldséges csirkemellet édes szósszal. Az nagyon jó. - A kedvenced? - Most lehet mérges leszel, de Mandy tanította nekem és isteni finom az a kaja. Bár tudom te nem tudsz főzni. Megkérhetjük Mrs. Roset. – vontam vállat, ő pedig rám tette a fejét. - Mandy tud főzni? – kérdezte. - Igen. Elvégzett egy tanfolyamot. Emlékszem a fejébe vette, hogy minden este csinál nekem vacsorát, hogy igazi asszonyom legyen. De a poén az volt benne, hogy sosem töltöttem vele sok időt. Maximum heti három estét. Szóval ez nem olyan, mint veled. – simogatni kezdtem a haját – Te sosem mesélsz. - Szeretnél hallani az exeimről? – kérdezte csilingelő hangon. Vártam, hogy felhozza Floydot. Egyre izgatottabb lettem, de mikor belekezdett egy másik fiúról beszélt – Chris, nagyon szexi fiú. Modell. Szóval jó volt vele, de neki első volt a karrier. Viszont jókat dugtunk. - Hagyd abba. – szóltam rá, mert már attól féltékeny lettem, hogy szóba került az, hogy neki bármikor is köze volt férfiakhoz. Dereket képzeltem magam elé és olyan ideges lettem, hogy ha ebben a pillanatban előttem állt volna a puszta kezemmel végeztem volna vele. Lehúztam magamhoz Emilyt és szorosan öleltem. Azt hiszem igazán fel sem fogtam, mikor kiderült, hogy megerőszakolták. Ahogy ebbe bele gondoltam, tudtam, hogy végeznem kell Floyddal. Van egy lánya Jeremy. Mondtam magamnak. Tudod milyen apa nélkül felnőni. - Mi a baj? Kicsim, úgy ver a szíved, mindjárt kiugrik. – belepuszilt a nyakamba. Tudtam, hogy félre

kell tenni a haragom és a gyűlöletem. Itt van a karomban ez az édes kis teremtés és az enyém. Szeret engem, pedig nem érdemlem meg. Ő a legfontosabb és a kicsi húgocskám, aki ugyanolyan ártatlan, mint az én Emilym. Nagyon sok percig ölelkeztünk a langyos vízben, éreztem, hogy kirázza őt a hideg – Szálljunk ki. – indítványozta és kiugrott. Megkötött egy törülközőt a melle fölött és várt rám, szétnyitotta a köntösöm előttem. Kimásztam én is és belebújtam a puha, bolyhos anyagba. - Megcsináljuk a csirkét? Megtanítom neked. - Oké, de te ülsz és mondod, mit csináljak. – elmosolyodtam. Emily gyorsan törölközött, pólót vett és bugyit, utána kint a konyhába ültünk le. Előpakolta a zöldségeket, amiket felszeletelt, akárcsak a csirkemellet kockákra. Bedobta a serpenyőbe és egy kész öntettel nyakon öntötte. Közben, csinált hozzá mirelit sült krumplit. Húsz perc alatt elkészült vele. Nem is kellett sokszor beleszólnom és nagyon finom lett az étel – Jön valaki. – lépteket hallottunk a húgom volt az. - Jer. Bátyó? Jaj istenem, semmi bajod. Én láttam a kocsidat az újságban – kezdte sírós hangon – Miért nem szóltál? – rögtön a nyakamba ugrott, ahogy leszálltam a székről. Vigasztalóan simogattam a hátát – Önző vagy. – korholt le. - Ne aggódj, nekem sem szólt. Az újságban láttam, mert ugye az úr annyira sietett egy megbeszélésre, hogy öt perc késés nem fért bele. – tette hozzá Emily. Aztán a húgom őt is megölelte – Ne pityeregj, nem érdemli meg ez a rossz kisfiú. – ezen Lily kicsit nevetett – Főztem, de jó lett. Hozok egy tányért. – elengedték egymást és Lily felült a pulthoz. Megszorította a kezem. - Nekem, te vagy a legnagyobb támaszom. Azt ígérted, mikor kislány voltam, hogy sosem hagysz el. - És nem is foglak, történjék bármi. Jól van kicsi lány, mosolyogj. – megsimítottam az arcát a bekötött kezemmel. - Nincs maradandó sérülésed? – kérdezett tovább. - Egy kis agyrázkódás, egy ficam és pici seb. Ennyi. Semmi komoly. Bezzeg a Ferrari. – Emily hozott egy tányér kaját neki. Lily belekóstolt. - Hívtam Mandyt, ő sem tudott semmit. Emily elkérhetem a számod? - Azt tudod hol lakik, de a száma nincs meg? Ej-ej. – erre fejből lediktáltam a húgomnak Emily mobil számát, ezen kívül, az otthoni és a munkai vezetékest is. A barátnőm elcsodálkozott rajta, de nem szólt semmit. - Azt hiszem Mandy is ide fog jönni. Ne haragudjatok. – szabadkozott Lily. - Nem baj. – mondta neki Emily, bár nem tudom, hogy igazából mit gondolt – Azért öltözz fel kicsim. bólintottam és elindultam a háló felé. Pólót és edzőnadrágot vettem föl. Elindultam visszafelé a konyhába – Mindig ilyen volt? – hallottam Emily hangját. - Zárkózott. Sosem mesélt lányokról és anyámat gyűlöli, de nem tudom miért. Pedig ő olyan erős és

helyes, a nők elalélnak tőle. Ez elég rossz lehet neked. - Tény, hogy nem kellemes, de az rosszabb, hogy titkolózik és mikor azt mondtam neki szeretem, úgy kiborult, hogy azt hittem vége mindennek. - Legyél türelmes, nekem se mondja, hogy szeret, de tudom, hogy így van. Imádom őt. – ezen elmosolyodtam és hangosan kezdtem lépkedni. - Nagyon elhallgattatok. – szóltam bele a nagy csendbe. - Kibeszéltünk. Kértek kávét? – én bólintottam és visszaültem, befejeztem a két falatnyi kaját. - Nagyon finom volt, köszönöm szépen. – mondtam Emilynek és rácsaptam a fenekére – Asszonyt faragok belőled. – Lily felnevetett. - Egész életedben nem poénkodtál annyit, mint mostanában. – mondta mosolyogva – Köszönöm Emily. Úgy tűnik, hogy nagyon jó hatással vagy erre a csökönyös emberre. - Nem is vagyok csökönyös, csak szeretek bizonyos dolgokat kézben tartani. Oh, úgy hallom megjött a barátnőd. – mondtam Lilynek és két perccel később Mandy lépett be a konyhába, mögötte Carlos állt és egy becsomagolt, téglalap alapú, tárgyat tartott a kezében. Biztos a festmény volt az, gondoltam magamban. Lehuppantam a bárszékről és Mandy kicsit aggódó, kicsit mosolygó kékes szempárosával találtam szemben magam. - Sziasztok. – köszönt mindenkinek. Végig mérte az én félmeztelen Emilymet. Aki ezzel mit sem törődve, belekortyolt a narancslébe, aztán szépen mosolyogott a lányra – Hogy vagy drága? – kérdezte tőlem. Elfordítottam a tekintetem Emilyről, akin a szó, vagyis inkább a becéző szó hallatán, elöntött a düh. Láttam, hogy a szemei összeszűkültek és furán méregette az exemet. Majd elnevettem magam, de inkább, Mandyre fordítottam át a fejem ismét. - Jól, köszönöm. A húgom a halálhíremet terjeszti. – mondtam kicsit bosszúsan. - Örülök, hogy nem esett bajod. A fejedet és a kezedet leszámítva. – Mandy alaposan végig pásztázott a tekintetével, aztán közelebb lépett és magához ölelt – Elhoztam a festményt. – közölte velem, miután elengedett. - Remek. Beszéltél Rickkel? - Igen, szombaton együtt ebédelünk. – felvontam a szemöldököm, mire ő elmosolyodott. Azt hiszem félre értette, de nem szóltam inkább semmit. Carlos kibontotta a képet és végre megcsodálhattam a gyönyörű olajfestményt. Egy elhagyatott kis faházat ábrázolt, ami a távolban állt és sűrű erdő fogta közre. Az ég beborult rajta, csaknem esett. Nagyon tetszetős kép volt, szerettem, már akkor is mikor még nem láttam élőben. - Melankolikus, akárcsak a tulajdonosa. – jegyzte meg Emily. - Nem tetszik? – kérdeztem tőle. - Nagyon szép.

- Akkor jó, mert a hálóba kerül. – elhúzta a száját. - Szerintem ott tökéletesen fog mutatni. A fürdő ajtó mellé szánod? - Igen. – felelem Mandynek – De ha Miss. Hamiltonnak nem tetszik, akkor elviszem az irodámba. – mondtam kicsit bosszúsan – Foglalj helyet, kérsz valamit inni? Esetleg enni? - Világért sem akarok zavarni. Mutatnék neked valamit, kellene hozzá a laptopod. – bólintottam és ketten átmentünk a dolgozószobámba. Felkapcsoltam a gépet. Egy Kínai vázára keresett rá – Megtudom szerezni. - Ellopod? – nevettem rá, mire ő is nevetett. - Neked mi bajod van? Nem szoktál tréfálkozni. Na mindegy, az irodádban jól mutatna ez a csinos darab. Kézzel készült, több mint háromszáz éves. Gondold meg, mert eladom apának. - Oké. Tényleg gyönyörű. – fölém hajolt. A képernyőre mutatott. A különleges kis karcolásokról kezdett el beszélni. Vajon reménykedik még? Tisztáznom kellett volna vele, de nem most. Döntöttem el magamban. - Örülök, hogy jól vagy. Majd beszélünk. – köszönt el búcsúzóul a liftnél. - Carlos… - Kocsival vagyok. – vágott a szavamba – Szia drága. – adott egy puszit és utána távozott. Visszakullogtam a konyhába. A barátnőm és a húgom együtt kávéztak. A két legfontosabb személy az életemben, meg persze apa, ha egyáltalán tudná, hogy mi is van, az nem lenne rossz. Mikor beléptem mind a ketten rám néztek, aztán elmosolyodtak. - Elment? – kérdezte Lily. - Igen. – oda sétáltam a festményhez, Carlos bejött és elvette – Az irodámba tesszük fel. – mondtam neki. Emily megráncolta a homlokát. - A hálódba is felteheted. – mondta kimérten – Nem fogok megharagudni. - Már most haragszol. – válaszoltam visszafojtott mosollyal. Carlos elvitte a képet. - Még mielőtt egymásnak feszültök, én is elköszönök. Találkozok Sammel. James itt vár lent. – tette hozzá, mikor ránéztem – Jobbulást, pihenj sokat és eszedbe ne jusson, holnap dolgozni menni. - Oké. Más terveink vannak, amúgy is. Vigyázz magadra. - Te is. Szeretlek. – megölelt – Anya üzeni, hogy köszöni a korházat és hogy jobbulást neked. – bólintottam. Emilyvel váltottak egy puszit, aztán Lily elment. - Ideje ledőlnöd. Mindjárt megyek. – elkezdett pakolni, de előtte rám mosolyogott. Ebből tudtam,

hogy nem haragszik Mandy miatt. A szobámban, befeküdtem az ágyba aztán egy hirtelen ötlettől átmentem a tévés szobába és leültem autóversenyt játszani. Ezer éve nem játszottam videojátékkal. Emily hamar megtalált, leült mellém és kihívott egy versenyre. Persze ő nyert, amitől iszonyúan bosszús lettem. - Ez nem igaz. – hördültem fel. - Mikor játszottál utoljára ilyet? - Három napja. – felelte szemtelenül. Újabb menetet indítottunk, utána láttuk, hogy ránk esteledik. Nagy tiltakozások közepette, beültem az irodába dolgozni egy órácskát. Folytattam a munkát, amit elkezdtem és Clarának is írtam egy e-mailt, hogy tájékoztasson a dolgokról – Ideje aludnod. – hallottam Emily hangját az ajtóból. - Aludni? – felkeltem és oda mentem hozzá, erősen magamhoz szorítottam – Nekem jobb terveim vannak. – osztottam meg vele a gondolatomat. - Ne, ilyenkor nem tudok gondolkodni. – mondta bágyadtan. - És miért? – végig simítottam az arcán a kézfejemmel. Ő lehunyta a szemét. - Mert megrészegülök tőled. – elmosolyodtam. - Ezzel én is így vagyok, de próbálom kordában tartani. Viszont valahol ez nem megy. – neki nyomtam az ágaskodó farkamat. Mindenféle teketória nélkül felkaptam őt a konyhába vittem. Erősen beszívtam az ajkát, mikor a pulthoz értünk. Viszonozta a csókomat, a nyelve élesen nyalta az enyémet. Gyors mozdulattal lerángattam a pólóját. Meztelen volt alatta, ezért elmosolyodtam. Megpusziltam a torkát, utána letérdeltem előtte. Kíváncsian nézett rám – Emlékszel mit kínáltam? – kérdeztem tőle. Bólintott – Hunyd le a szemed. Bízz bennem. – engedelmesen megtette és lehunyta. Megcsókoltam a hasát és két kézzel vettem le a bugyit róla. Finoman megpusziltam a punciját, beleborzongott. Lassan a feneke alá nyúltam és a pultra tettem őt fel. Szétnyitottam a két combját. Lendületesen nyalni kezdtem. Felhördült, de beleharapott az ajkába és így folytatta vissza a kéjes nyögést. Lejjebb mentem az ajkammal, nem tudtam kész van e erre. Bedugtam a nyelvem a hüvelyébe és dugni kezdtem vele. - Istenem…Jer… kérlek, ne. – mondta nekem. - Dőlj le. – utasítottam őt. Szót fogadott, hanyatt feküdt a pulton a lábait széttárta. Ekkor átgondoltam, hogy ez így nem lesz neki kényelmes és nem fogja élvezni. Abba hagytam és a feje mellé sétáltam – Hasra kellene feküdnöd. – meglepetten nyitotta ki a szemét. Viszont izzott a tekintete és ezért nekem muszáj volt megcsókolnom őt. Vad és követelőző csókot adott, kellőkép felizgattam őt és magamat is. A pult elég nagy volt, úgyhogy ő kényelmesen hasra feküdt. Felmászott én is a pultra, a fenekére nehezedtem némileg, lekaptam a pólóm utána, a nyakától kezdtem csókolgatni. Óvatosan haraptam a fenekébe. Szétfeszítettem és tökéletes hozzáférést kaptam a hüvelyhez. Éreztem, hogy nedvesebb, mint volt. Belenyaltam és éreztem finom ízét. Ezután átértem a fenekére. A gyönyörű rózsaszín bemélyedésre tettem a kezem, majd oda dugtam a nyelvem - Ne. – kérte tőlem és fura volt a hangja – Ezt nem akarom. – leszálltam róla.

- Félsz? Ne haragudj. – egy pillanat alatt felült és lehuppant a pultról – Emily. - Igen félek. – felelte, de mintha nem mondott volna igazat – Legközelebb szólj, mielőtt ilyen terveid vannak. Fáradt vagyok. – mondta nekem és én nem erőltettem a dolgot. Elindult a háló felé és bebújt az ágyba. Én is így tettem, aztán szorosan magamhoz öleltem. Nem nézett rám, valamit titkolt előlem. - Ha készen állsz én szívesen meghallgatlak. – mondtam neki, mire könnyekben tört ki és a fejét a nyakamba fúrta – Ne sírj. Nyugodj meg. – Floyd miatt lehet? Úgy erőszakolta meg? Tettem fel magamnak a kérdést és így egy kicsit összeállt a kép. Emily csak sírt, míg nem lassan elszenderedett. Egész éjjel szinte néztem őt. Békésen aludt, de a szeme szomorú volt és ez nekem nagyon rosszul esett. Egyre mérgesebb lettem, állandóan forgolódtam, alig aludtam valamit. A reggelit az ágyba vittem és őt ébresztettem hétkor, mert tudtam, hogy ma már dolgozik – Emily, jó reggelt, cicám. - Mennyi az idő? – kérdezte álmosan. - Hét óra van. Hoztam neked reggelit, egy adag boldogság hormont. Csokis palacsinta, csokis muffin, kakaó. – megsimogattam a hátát. - Az nekem elég boldogság, ha itt vagy. – felelte mosolyogva. Lassan ült föl, közben megdörgölte gyönyörű zöld szemeit. Közelebb hajoltam hozzá lágyan csókolni kezdtem. Beszívtam a finom és édes Emily illatot. A keze az arcomat simogatta és ahogy már szinte faltuk egymást, úgy a keze átment a hajamba – Ez a legjobb ébresztő. – zihálva mosolyogva mondta nekem, én meg neki támasztottam a homlokom az övének – Ugye jó fiú leszel és ágyban maradsz? - Hát persze, de ötre megyünk érted, hogy vásárolhassunk. – szorosan magamhoz öleltem – Sajnálom az estét. - Ez nem a te hibád. – suttogta a fülembe – Jeremy én nem akarok erről beszélni. Neked is megvannak a titkaid, tudom jól. - Szóval így állunk. – szóltam kicsit dühösen. - Pont így. Ne veszekedjünk, kérlek. – elengedett és várta, hogy az ölébe tegyem az ételt. Meg is tettem utána mellé ültem és néztem, ahogy eszik. Néha adott egy falaltot a villájával – Olyan vagy, mint egy durcás kisfiú. – közölte velem hetykén. - Nem igaz. Én csak féltelek. – mikor kimondtam, furán megbotránkoztam magamon. Azt hiszem ő is észrevette, de nem szólt semmit, viszont majd elnevette magát. Tudtam mire gondol. - Egy lépésre sem vagy, ahhoz, hogy kimond végre. – bíztatott engem. Aztán belemártotta a mutatóujját a csokiba és bekente a számat vele, majd az orromra is tett egy pontot. Tovább néztem rá haragosan. Furcsa látványt nyújthattam így csokisan. Mikor Emily befejezte az evést, közelebb hajolt és vadul nyalni kezdtem az ajkaimat – Lezuhanyozom. - Oké, aztán elviszlek. – visszafordult és rosszallóan rám nézett – Carlos elvisz. – javítottam ki magam. Utána akartam menni, de féltem, hogy hogyan fog reagálni. Inkább kivittem a tálcát és két

eszpresszóval vártam a hálóban. Az egyiket megittam. Ő egy törülközőben jött ki és én kívántam, szörnyen megakartam dugni, de nem mertem közeledni. Mi van ha fáj neki? Nem, meg kell beszélnünk. Este megmondom neki, hogy tudom. - Min gondolkozol ennyire elmélyülten? – bárcsak tudnám te mire gondolsz. Muszáj tudnom, de hogyan? Beleőrülök. Megölöm Floydot, esküszöm megölöm – Jeremy mi bajod? - Semmi. – válaszoltam gyorsan – Idd meg, felébredsz tőle. – leült az ölembe. Simogatni kezdtem a combját. Belekortyolt a kávéba és kérdő pillantást vetett rám. Nem elégedett a válaszommal – Ha most lennének itt ruháid, nem kellene annyira sietned. – vágtam ki magam. Azt hiszem ezzel eltereltem a gondolatait minderről. - Legközelebb kicsim. – felhörpintette a maradék kávét, utána felállt és felvette a tegnapelőtti ruháit. Kikísértem őt a liftig – Szia. Pihenj. – szólt rám. Egy kicsi csókot váltottunk, utána Carlos is a liftbe lépett és elindultak. Én visszamentem az edzőcuccomért és elmentem a szomszédba. Tornázás jót tett és a fejem sem fájt. Két óra hosszat voltam, a bal csuklóm annyira nem díjazta a súlyzózást. Otthon tusoltam le, inget vettem, farmert és bőrdzsekit. - Hova megy? – kérdezte Carlos élesen. - A beosztottam vagy. – vetettem oda neki, mire ő lesütötte a szemét. Mikor Emily elhagyta a lakást a jó kedvű Jeremy is vele ment. Azt hiszem ebben a pillanatban erre Carlos is rájött – Tiger Sharehez megyünk. – Carlos nem igazán értette a dolgot. Ott parkoltunk az épület előtt és vártuk az ebédidőt. A tekintetemmel kerestem a pasast. Aztán két másik öltönyös figurával lépett az utcára. Kiszálltam a kocsiból és eléjük sétáltam. Nem ismertem a másik két fickót, de ők engem igen. - Mr. Floyd. Meghívom ebédre. – nem kérés volt, parancs. - Mr. Johnson. – a Mercédeszig mentünk, Carlos ajtót nyitott és becsusszantunk mind a ketten. Némán ültünk egymás mellett, de egyre fogyott a türelmem és a hidegvérem is – Mit óhajt uram? – szólalt meg nagy sokára Derek. - Hányszor? – csattantam rá élesen – Vezess Carlos. – szóltam a férfire, aki gorombán nézett a visszapillantó tükörbe. - Háromszor. – felelte. Nem kellett több, se láttam, se hallottam. Neki ugrottam a férfinek és akkorát húztam be neki, hogy eleredt az orra vére. - Szánalmas vagy. Esküszöm, hogy tönkre teszlek. – újabbat kapott. Remegtem az idegtől. - Mondtam, hogy ő kezdte. Ne bántson. – rimánkodott. A fejét az autó ajtójába vágtam. Egy pillanatra lehunyta a szemét, azt hittem elájul, de nem tette. - Levágom a farkadat legközelebb. – üvöltöttem rá. Kicsi volt a hely. Véres lett a ruhám is – Carlos. – szóltam a férfira, mire ő várt egy picit, de kivette a kesztyűtartóból a fegyvert. Floyd megrémült, de én nem voltam ostoba, ha most megakartam volna ölni, akkor nem úgy csinálom, hogy két ember is lássa velem távozni a munkahelyéről. A torkához nyomtam a fegyvert – Eltakarodsz ebből a városból. Kapsz egy hetet. Megértetted? – még jobban belenyomtam a torkába a fegyver csövét.

- Igen uram. – felelte lihegve. - Ha nem tűnsz el, legközelebb nem leszek ilyen hidegvérű. – mondtam neki – Carlos hajts be. – mutattam előre. Az egyik épületem garázsába hajtott be – Az úr nem élvezi tovább a vendégszeretetünket. - A garázsba érve átnyúltam a rettegő férfi fölött, kinyitottam az ajtót és kirugdostam. Utána becsuktam az ajtót – Haza megyünk. A felvétel. - Értem uram, eltűntetem. – felelte, tudta, hogy a biztonsági kamerára gondoltam a garázsban. Carlos némán vezetett hazáig. Otthon egy pohár itallal ültem le a dolgozóban. Fortyogtam a dühtől. Jobban gyűlöltem Floydot, mint Vanessát. Erősen az asztalra csaptam az öklömmel, utána hátradőltem a székben és lehunytam a szemem. A whiskyvel csillapítottam magam és Emilyre gondoltam. A vidám, mosolygós nőre, aki szeretett engem. Ez nagyon sokat segített, hangosan kifújtam a levegőt és a munkába temetkeztem. Mrs. Rose hozott nekem ebédet, amit szinte felfaltam és mielőtt Emilyért mentem inget cseréltem, a vér miatt. - Eltűntette a felvételt? – kérdeztem útközben a sofőröm. - Igen uram. Rajtam kívül senki nem látta. - Remek Carlos, Emilynek semmilyen körülmények között se említse meg a dolgot. – a homlokát ráncolta, de nem szólt semmit. Hamar az irodaház épületébe értünk, öt előtt ott voltam érte. Átmentem a kapun, lifttel fel. Intettem a recepciós lánynak, aki szépen mosolyogott rám. Eggyel beljebb, pedig már Emilyt pillantottam meg. Ma gyönyörűbb, volt mint valaha. Azonnal rám nézett, mikor beléptem a helységbe, mintha csak megérezte volna a jelenlétemet. A pillantásával fogva tartotta az enyémet, nem bírtam elszakadni a zöld szempártól. Elmosolyodott és így a szemem, a húsos ajkai és a gyönyörű szeme között jártak. Lassított felvételen láttam, ahogy felállt. Mélyen dekoltált ruhát viselt, egy pillanatra mérges lettem, aztán mikor megölelt, már elszállt a haragom. Élesen beszívtam az illatát. Először a hajáét aztán a bőréjét. Végig simítottam a hátán, megborzongott az érintésemre, ekkor észrevettem, hogy a ruha majdhogynem szabadon hagyja a hátát. - Szia kicsim. – megemeltem egy kicsit, kiéreztem a mosolyt a szavaiból. Felnézett rám és szorosan az ajkamra tapadt. Mintha több éve nem láttuk volna egymást. A nyelve olyan édes volt, erősen kapaszkodott bele az enyémbe. Kicsit lejjebb csúszott a kezem és gyengéden a fenekébe markoltam. Ó igen cicám, nagyon kellesz, de féltelek. Eszembe jutott az este, áthelyeztem a kezem a fenekéről az arcára, mikor vége lett a csóknak és gyengéden simogattam. Két perc se telt el, én mégis örökké eltudtam volna veszni ebben a nyugodt, békés pillanatban. - Mehetünk vásárolni? – suttogtam neki. A hangom vággyal teli volt. Most rögtön megakartam kapni, de féltem is, hogy hogyan reagál. Beszélnem kellett vele, komolyan, de nem akartam elrontani a délutánt. - Igen. Milyen napod volt? Pihentél? – elengedett visszament az asztalhoz és összeszedte a táskáját. Magára vette a balon kabátot és visszajött hozzám. - Pár e-mailt azért elküldtem. De te miért öltöztél ilyen kirívóan? Tán bulizni mégy? – tereltem

rögtön a témát, mire ő félénken bólintott – Mi? Hova? Kivel? Mikor? – jöttek tőlem a kérdések. - Csajokkal és reggel a szüleimmel eszem. - Mehetek? – aggodalmas lett az arca. - Majd legközelebb. Először szeretném apunak én személyesen elmondani, bár anyu már biztos telekotyogta a fejét. – hangosan kifújta a levegőt, utána elindultunk. - És a buli? Oda mehetek? - Csaj buli és ez ilyen kis házi pizsi parti, már ha érted, ahol kibeszéljük a pasikat. – elmosolyodott. - Mást terveztem. De menj csak, viszont ragaszkodom hozzá, hogy Carlos vigyen el. Vagy én is megtehetem. – haragos pillantásra váltott, viszont mikor oldalra fordult elmosolyodott, a recepciós lány felé integetett – Ő is megy? – kérdeztem Emilyt, mire ő bólintott. Irányt váltottam és a lányhoz mentünk, aki zavartan nézett ránk – Szia. Jeremy vagyok. - Jó napot Mr. Johnson, Erica. – kezet fogtam velem. - Igazán tegeződhetünk. Emily barátai az enyémek is. - Jeremy kérlek. – szólt rám a barátnőm – Erica este találkozunk és ő nem jön. – bökött rám. - Most miért? Igazán tekintélyt parancsoló vagyok. – elhúztam a szám, mint egy durcás gyerek – Szívesen tartok felvilágosítást a férfi nemről. - Te egy külön kasztba tartozol, gyere és ne égess tovább. – azért mindenki mosolyogott és mi elköszöntünk. Lent becsusszantunk a kocsiba és egy elegáns boltba indultunk el. Különböző híres divattervező ruhák, cipők és fehér neműk voltak itt kaphatók – Nem is ismertem ezt a boltot. - Minden részlegen más van. Itt a kosztümök, feljebb a fehér neműk és a cipők, eggyel feljebb estélyik és lazább ruhák. Minden designer holmi. – feleltem neki. - A tiéd a bolt? - Átvettem, mert hanyatlott és mivel ismerek egy csomó divattervezőt így könnyű volt felvirágoztatni. Jön a személyi eladód, bemutatlak neki és ha legközelebb jössz, akkor csak szólsz neki és mutatja, amit szeretnél. – Emilynek tetszett a dolog. Nők, mosolyodtam el magamban. - Mr. Johnson, Miss. Hamilton, üdvözlöm Önöket, Bianca Warm vagyok. – kezet fogtunk. - Ő… kezdjük a fehérneművel. – szóltam közbe. Bianca elmosolyodott és elindult. Felmentünk a mozgólépcsőn, Emily erősen méregetett engem – Ezt szeretni fogom. – mondtam kajánul. - Szemét vagy. Menjük bokszereket próbálgatni neked.

- Az is meglesz. – feleltem neki, jelezve, hogy engem nem tud zavarba hozni. Sok féle, tangát, francia bugyit melltartót választott ki, de csak egyet próbált fel – Én ismerem a méreteidet. Ennyi erővel egyedül is betudtam volna vásárolni neked. – mondtam neki elfásultan. De valójában csak úgy dübörgött a vér a testemben. Fekete csipkés szettben állt előttem, a fenek gyönyörű volt, a mellei hívogattak. Istenem segíts. A tükörben bámulta magát, mögé simultam – Gyönyörű vagy. - Te meg kanos. – válaszolta nekem, mert érezte a hátán a kemény farkamat. - Igen az vagyok. Szentséges ég, mindjárt elmegyek. – ijedt arcot vágott a tükörben – Remek az önkontrolom, de ha rólad van szó, akkor nem látok és nem hallok. – súgtam a fülébe. - Majd holnap. Kibírod? - Nem, de tudom, hogy kényelmetlenül éreznéd magad és ezt tiszteletben tartom. - Szeretlek. – mondta nekem és már egyre jobban fogadtam ezt a szót. Belecsókoltam a nyakába – Viszont, hogy lásd kivel van dolgod. – megfordult, letérdelt elém és durván lerántotta a nadrágomat. A farkam előre dülledt, ő pedig rögtön a szájába vette. A nyelvével vadul körözött a makk körül. Felhördültem, de próbáltam visszafogni magam. A szájába vett amennyire csak tudott és torkáig hatoltam. Ösztönösen kezdtem el mozogni. Talán ez egy kicsit meglepte, de a kezével segített, hogy levegőhöz is jusson néha. Nem kellett sok idő, hamar a szájába élveztem. Istenien szopott ez a lány, ismertem el magamban. - Igenn…cicám. – mondtam neki akadozva – Imádom a szádat. – nagyot nyelt, leszopogatott rólam mindent, utána elengedett. Gyorsan megigazítottam magam – Veled mi lesz? - Majd holnap adhatsz valamit. – vetette oda hetykén miközben felsegítettem. Elkezdte levenni a fehérneműt és boszorkányos mosolyt villantott rám. - Ne csináld előttem, mert megbaszlak és nem érdekel ki hallja ki sem. – még szélesebb lett a mosolya és szelíden lökött rajtam egyet. Értette a célzást és kimentem a fülkéből. Mindenből egyet próbált csak fel, de rengeteg ruhát megvettünk neki. Mikor végeztünk egy új szatén köntöst és szatén hálóinget vett magához, amit ma magával vitt a csajos estére. - Kilencre ott kell lennem, már csak fél óra maradt. – mondta nekem. - Vegyünk pár italt meg valami ételt. – mondtam neki majd kiszálltunk egy boltnál. Ezer éve nem jártam szupermarketben, de pezsgőt, bort, vodkát és dzsúszt vettünk, mert azt szerette, utána a pizzásnál két nagy pizzát. Emily elkésett egy kicsit, de annyira nem aggasztotta. Segítettem neki felmenni a lakásba. A hetedikre mentünk, ez nem olyan puccos hely volt, mint ahol laktam, de nagyon barátságosnak tűnt. - Jól van, most már menj. - Rendben, ha elküldesz. – mondtam egykedvűen. - Nem úgy értettem. – szólt rögtön utánam – Köszönök minden szépet és alig várom a holnap délt. –

megbeszéltünk egy közös ebédet és egy kirándulást útközben. - Én is mindent köszönök. Érezd jól magad és hívj ha bármi kell. Otthon elteszem az új ruháidat a gardróbomban. Viselkedj jól. – odaléptem hozzá és vágyakozva csókoltam meg. Alig tudtam elszakadni az ajkaitól, olyan finom volt. Ekkor kinyílt az ajtó és Emily megszakította a csókot. Zene szűrődött ki és hat lány bámult rám – Jó estét hölgyeim. – köszöntem nekik – Jó bulit. Szia cicám. – súgtam Emily fülébe és arcon csókoltam. Ő még utánam nézett és egy mosolyig én is visszafordultam – Ne olvadozz. – kiáltottam neki oda és jót nevettem lefelé menet. Haza mentem, szépen megvacsoráztam és a munkában merültem el. Éjfélkor feküdtem le aludni, hajnali kettőkor megszólalt a telefonom. Emily keresett. - Mi történt? Jól vagy? – kérdeztem tőle ijedten. - Aha. Csak hiányoztál. – fura hangot hallatott. - Sokat ittál? – kérdeztem tőle mosolyogva. - Többet, mint kellett volna. Jeremy, én annyira szeretlek. Szerelem volt első látásra – felkuncogott Személyes látásra – tette hozzá – Olyan jó volt hozzád simulni abban liftben, szépen elkaptál. - Nekem is jó volt. Tudod, hogy…nagyon fontos vagy nekem. – nyeltem egyet – Érted menjek? - Nem kell, már ledőlünk a lányokkal. Tízkor megyek anyáékhoz és egyre ott vagyok. Az ajkaidat akarom érezni a testemen. - Hol? – kérdeztem és élveztem ezt a kis játékot. - Mindenhol. - Konkrétabban. – mondtam neki és vággyal volt teli a hangom. Telefon szex. - A nyakamon, az ajkaimon, a mellemen. - Megduglak a nyelvemmel, az ujjammal, a farkammal. Megyek érted. - Ne, Jeremy egy este. Szükséged van a pihenésre, még rosszul leszel nekem. - Nem fáj a fejem. Igyál sok vizet még most. Értetted? - Jól van, jól van. Jó éjt kicsim. – mondta nekem bágyadtan. - Jó éjt édes kis cicám. – még mondott valamit, hallottam, nem tette le a telefont. - Hogy lehet ilyen édes a világ legszexibb pasija? – hallottam, hogy kiáltja a többieknek. - Totál beléd van zúgva. Nem is értelek, ha rám nézz megnémulok, annyira lehengerlő…- ennél a pontnál letettem, mert nem szép dolog másokat kihallgatni. Azért annyira nem tetszett, hogy rólam beszélnek és reméltem Emily nem kotyogja el apám történetét, mert az végzetes lett volna és soha

nem bocsájtottam volna meg neki. Lily az én drága kicsi húgom. Megszakítottam a gondolatmenetet és a fürdőben bevettem az altatóimat. Emilyre gondoltam elalvás előtt és mosollyal szenderedtem álomba. Reggel viszonylag korán fél kilenckor fent voltam, ezért első utam az edzőterembe vezetett. Közben SMS-t írtam Emilynek: „ Cicám, ha elindulsz, vagy kellene Carlos akkor szólj. Csók, Jeremy.” – kilenc után a futópadon álltam. Fél órát lepörgettem, utána súlyzóztam és felüléseztem. Fél tizenegykor jött az SMS: „Csak most értem ide, kicsit másnaposok vagyok, de már vettem be gyógyszert. Lehet késni fogok egy fél órát. Szeretlek, csók, Emily.” Legalább él. Mondtam magamnak és egy turmixot ittam meg edzés után. Otthon zuhanyoztam, elküldtem pár e- mailt, egy alsóban flangáltam, mikor cipőkopogást hallottam. - Korábban jöttél. – néztem a gyönyörűséges Emilyre. A lábai fantasztikusak, meg a csípője is, istenem megint. Aztán az arcát pillantottam meg, ami könnyes, haragos volt. - Nem. – felelte keményen – Mi a faszért avatkozol bele az életembe? – mondta nekem. Kérdőn néztem rá – Derek. – köpte ki a nevet és hirtelen, mintha félelem futott volna át rajta. - Legközelebb meg is ölöm. – jelentettem ki a legnagyobb nyugalommal, mire az ő szemei elkerekedtek és újabb könnycseppek hagyták el a gyönyörűséges szempárt. - Ez az én ügyem. Ne avatkozz bele. Neked rengeteg titkod van és a felét sem tudom, úgyhogy, nem tartozom semmivel neked. – bólintottam. - Tudtam, hogy eljön, de reméltem, hogy nem ilyen hamar. – egy pillanatra megenyhült a tekintete, de aztán újra kemény lett. - Ne szólj bele az életembe. – emelte fel a mutató ujját – Miért nem mondtad meg, hogy tudod? – szinte már zokogott. - A családod miért nem tesz semmit? - Ez nem a te dolgod. – újabb titkok. Közelebb mentem és a karomba zártam – Eressz el. Engedj Johnson. Bíztam benned, menj a pokolba. - Már ott vagyok. – motyogtam neki és éreztem, ahogy elöntik a könnyek a szemem. Gyorsan visszapislogtam mindegyiket – Mondtam, hogy nem jó emberbe szeretsz bele. - Igazad volt. – kicsit csodálkozva pillantott rám, amikor beszélt, aztán sarkon fordult és elment. Elment, elment, ismételgettem magamban a szavat, újra és újra. Vége, ennyi. Nincs Emily, az van, mint régen, semmi érzelem, ha erősen koncentrálok. Képes vagyok rá újra, igen képes vagyok. Nyugtattam magam, hogy nem lesz semmi baj. Átmentem a dolgozóba és vadul inni kezdtem, míg nem tántorogva jöttem onnan ki. - Uram. Jól van? Segítek. - Hogy lehetek ennyire undorító féreg? Mond meg nekem, hogy, hogyan? – üvöltöttem rá. - Nyugodjon meg. Jöjjön. – átkísért a szobámba, ahol bedőltem az ágyba.

- Nem érdemlek semmit, semmit… - állandóan ismételgetem a szavat és szépen lassan sikerült elaludnom – Ne…nem…meg kell halnom…ne – a saját sikolyomra ébredek – Emily? – körbe néztem, aztán rájöttem, hogy szakítottunk. Törődj bele te rohadék. Utasítottam magam és két tablettával csodásan aludtam, egészen tizenegyig. Hál Istennek már vasárnap volt. Az edzőteremben három óra edzés jól lefáraszt. Hamar telt a vasárnap próbáltam nem rágódni semmin, de elég nehézen ment.

Se veled, se nélküled…de akkor hogyan? Durcásan ébredtem fel és ez az irodában is megmutatkozott. A szokásosnál is undokabb voltam, megbőgettem az egyik asszisztenst is, csak mert kevés cukrot tett a kávémba. - Nem érdekel Smith. – nem üvöltöttem, de lehet jobb lett volna – Ha nem tudja elintézni, akkor majd én megteszem. – vágtam oda az előttem ülő emberemnek. Ijedten nézett rám és nem mert megszólalni – Esetleg kinyitja a száját? – kérdeztem tőle. - Igen uram. – halk hanggal válaszolt – Megoldom uram. - Ha nem, akkor küldje át, de számoljon a következményekkel. - Értem uram. Köszönöm. – az ajtóra mutattam, mire ő sietősen távozott. Felemeltem a telefont és titkárnőt hívtam. - Clara mondja le Rosst. - Rendben uram. – felelte én pedig letettem. Újabb eladáson kezdtem el dolgozni. Egész délután vadul telefonálgattam és a jó modor egy kis dühvel elegyítve igen jó napi mérleget hozott. Mérgesen sokkal hatékonyabb voltam. Csak, hogy ez nem méreg volt és erre az edzőteremben jöttem rá. Fájdalmat éreztem. Fájt nekem, hogy vége és bár csak az első nap volt nélküle még is rettentően hiányzott nekem. Lehunytam a szemem és éreztem az illatát, az ízét a tapintását a kedves szavait. Hogy lehettem ilyen hülye? Várnom kellett volna, míg készen áll és elmond nekem mindent. Elvégre igaza volt, nekem is voltak titkaim, amiket nem óhajtottam vele megosztani. Egy újabb fájó pont az életemben. Még sosem vonzódtam senkihez ennyire és még sosem volt egy nő sem ilyen fontos a számomra. Újra kezdődött a régi életem. Másnap reggel korán kezdtem. Üzleti ebédem volt és este mentem egy jótékonysági bálra. Véletlenül a kezembe akadtak az elmúlt napok újságai. Tele voltam velük, ahogy Emilyt ölelem, csókolom, ahogy mosolyogva szállunk be a Mercédeszbe. Ekkor láttam a szalagcímet: „New York legkapósabb agglegénye megtalálta az igazit.” Ha meg is találtam, már elvesztettem. Ma kivételesen csak négyig dolgoztam. Otthon szmokingot vettem és elmentem a partira, ahol én voltam az egyik fő szponzor. A bál az egyik hotelem aulájában került megrendezésre. Annyira unalmas volt jó képet vágni mindenhez, mosolyogni, kezet fogni emberekkel. Nem is voltam nagyon önmagam, bár váltottam pár szót mindenkivel. - Szia drága. – köszönt egy ismerős hang. Mandy jött felém, adott egy puszit és megengedtem, hogy lefényképezzenek vele. Hiba volt, utólag rájöttem – Mi újság? Azt hittem Emilyvel jössz. - Szakítottunk. – mondtam neki hidegen. - Sajnálom. – tényleg sajnálod? Vagy örülsz neki? Tettem fel magamban a kérdéseket, de erre a sajnálomra csak bólintottam egyet – Igyunk valamit. – belém karolt és lekapott két pohár pezsgőt a mellettem elhaladó pincér tálcájáról – Egészségedre. – belekortyoltunk a pezsgőbe – Gondolkodtál a vázán? – lassan tovább sétáltunk. Egy asztalnál ültünk, minő véletlen.

- Nem. Milyen volt az ebéd Rickkel? - Jó. Egészen kellemes a pasas. Egyszer majd elmegyek az egyik órájára. Miért nem hoztad magaddal Lilyt? - Mert úgy tervezem, hogy hamar lelépek. – feleltem neki. Az asztalnál kihúztam a széket amire leült, majd én is így tettem. - -De a vacsorát megvárod? - Meg, persze. Fél óra és tálalják. – egyszer csak Mandy szülei termettek mellettünk. Az apja egy szemüveges ősz vállalkozó férfi volt, az anyukája pedig író. Nagyon hasonlítottak egymásra. Felálltam és üdvözöltem őket – Hogy vannak? – tettem hozzá végül. - Remekül fiam. – mondta nekem az apja – Hogy megy a Johnson Industriesnek? - Nagyon jól. - Lassan a tiéd egész New York? – mosolyogott rám. - Ez nem szerepel a terveim között. Inkább minden országból akarok birtokolni egy kicsit. – feleltem egy kis éllel a hangomban. Persze mindenki tisztában volt vele, hogy ezt nem viccnek szántam. - Te vagy a legambiciózusabb fiatalember. – ők is leültek mellénk. Hozták a pezsgőt, meg az ételt, közben Mandy csacsogott a műtárgyakról. Az apja el volt tőle ragadtatva. Végül átengedtem neki a vázát is. Nem nevettem egyetlen poénon sem. Vacsora után a felkonferáló megköszönte nekem a szíves felajánlást a pénz összeget is és várta a többi támogatást a kedves részvevőktől. Minden üzletember felajánlott egy összeget és így három óra után eltudtam szabadulni a bálról. Bár Mandyvel táncolnom kellett mindenkép, mert a fülemet rágta. - Nem akarsz átjönni egy italra? – kérdezte Mandy mikor indulni készültem. - Nem köszönöm. Majd beszélünk. Holnap egy ebéd? Hívom Lilyt is. – ezzel is jelezni akartam, hogy nem akarok semmi mást, csak barátságot. Ott hagytam őt a szüleivel és távoztam. Kint még csináltak rólam pár képet, utána becsusszantam az autóba és Carlos haza vitt. Csendben utaztunk hazáig. Otthon gyorsan megszabadultam a szmokingomtól és utána átmentem az edzőterembe. Éjfélre értem csak haza, de cseppet sem bántam. Mindennapom egyforma volt. Legalább az üzletben néha akadt egy kis kihívás. Délben az egyik éttermemben ettünk a lányokkal. - Lily nagyon fura vagy. – jegyeztem meg. - Ezt te mondod. Te meg rohadtul undok vagy. – közölte velem mérgesen. - Ne veszekedjetek már. – szólt közbe Mandy. Csendesen ettük a főételt. Valójában örültem, hogy ők velem vannak. Legalább nem kellett egyedül ennem, vagy valakikkel, akiket nem is ismertem. Így még az étel is sokkal jobban esett. A desszertet előre megrendeltem a csoki tortát. Nem is értettem magam, hogy, hogyan bírtam ilyen sokáig igazi érzések nélkül. Bár ott volt Mandy, előtte meg egy

angol lány, de akkor is, még sosem kerültem senkihez olyan közel, mint Emilyhez. Ránéztem Lilyre, nagyon fura volt. Állandóan ijedten meredt rám és mikor elkaptam a pillantását, rögtön lesütötte a szemét. Szinte remegett az idegességtől – Minden rendben? – kérdezte tőle Mandy és kedvesen megsimogatta a kezét. Ezek szerint nem csak nekem tűnt fel a dolog. - Jeremy meg fog ölni. Nem csak engem. – kezdte sírósan. - Dehogy fog. Ugye Jer? – nézett rám az exem. Egyre idegesebb voltam. Mi a fene van? Mi történt? - Terhes vagyok. – nyögte ki lesütött szemekkel. Azt hiszem tátva maradt a szám. A gondolataim elszálltak a fejemből és hümmögtem. Igen, hümmögtem – Jeremy? Hallod? – szólongatott Lily – Terhes vagyok. – a vizem után nyúltam és gyorsan kezdtem kortyolni. - Még gyerek vagy. – jött ki az ijedt mondat a számon. Szedd össze magad te, idióta. Üvöltöttem saját magámra, magamban. Kicsit megráztam a fejem és éreztem, hogy visszatértem – Ezt még is hogyan gondoltad? – kérdeztem egy kis éllel a hangomban – Kié? - Sam. – felelte félénken – Én csak…csak elfelejtettem bevenni a tablettát. – ezt már sírva közölte és Mandy vigasztalóan simogatni kezdte a hátát. - És az esetleg nem jutott eszetekbe, hogy felhúzzatok egy kibaszott óvszert? - Utállak. – mondta nekem – Te sosem értesz meg semmit. Bárcsak ne lennél a bátyám. – szakadt ki belőle, aztán felállt és kirohant. Hát nem vagyok az. Ez fájt, nagyon fájt. Csendben álltam fel és Mandy ide vagy oda, lesütött szemekkel távoztam az étteremből. - Jeremy. Ne vedd a szívedre. – Mandy visszarántott, kint az épület előtt és szorosan megölelt – Csak dühös. Ennyi. Nem rád dühös, hanem magára, csak rajtad töltötte ki. – suttogta a fülembe. El kell mennem a földi poklomba. El kell mennem apám házába. Szükségem lenne Emilyre, de nem lehet, most tényleg teljesen egyedül vagyok. - Köszönöm, most mennem kell. Carlos elvisz. – kinyitottam neki az ajtót, utána sétálva indultam vissza az irodába. Szükségem volt némi friss levegőre. Lehet, hogy kemény voltam, de csak féltettem, mert egy gyerek nem való egy tizenkilenc éves lánynak. A kurva életbe. Adtam pár órát Lilynek míg lenyugszik. Remegő kézzel vettem elő a telefonom és a V-betűhöz görgettem. Lenyomtam a hívó gombot. - Jeremy? – hallottam Vanessa hangját a vonal másik végén. Beleremegtem a hangba. Nem akartam hallani, nagyon nem, de most túl kellett lépnem a saját sérelmeimen. Élesen kifújtam a levegőt, ezzel próbáltam erőt venni a remegésen. - Vanessa. Szólj kérlek, ha Lily hazaért. - Rendben van. Összevesztetek? – ő még lehet nem tudja? A fenébe is, most mit mondjak – Elmondta neked?

- Igen. Hívj majd. – fogtam rövidre, mert egyáltalán nem volt kedvem vele beszélni. - Rendben. Örülök, hogy hallom a hangod. Szia. – letettem a telefont és tovább mentem. Talán már túl tudtam tenni magam a múlton. Régen történt, több éve. Már nem voltam gyerek. Beleremegtem a gondolatba is, mikor a múltra emlékeztem vissza, de aztán félre tettem és sietősen indultam vissza az irodába. Két tárgyalásom is volt és elég fontosnak bizonyultak, úgyhogy arra kezdtem el koncentrálni. A mezőgazdaságban bontogattam mostanában a szárnyaimat. Elismerve ültem a széken, a beszámolók hallatán. A számok sosem hazudtak, ezt mindig tudtam. Hatan ültük körbe az asztalt és társultunk egy mezőgazdasági céggel. Földeket kell vennem, döntöttem el magamban, utána felálltam és egy ital mellett próbáltam ellazulni, de nem ment és Emilyre gondoltam egyfolytában. Látnom kellet. Muszáj volt látnom, három nap telt el. Rengeteg időnek tűnt. Clara szakította meg a gondolatmenetem. - Mr. Johnson, Mrs. Cole kereste és üzeni, hogy a húga otthon van. - Értem Clara. – kellett még egy ital. Ezt másként nem bírtam elviselni. Lehúztam még két felest, utána indultam Carlossal a régi házunkba. Szép ház volt, apa ekkor még menő ügyvédnék számított, mikor vette. Fehér kétemeletes ház, gyönyörű udvar fogadott miután áthajtottam a vaskapun. Rózsabokrok, fák mindenütt. A ház fehér, a tető vörös, az ablakok barnák és rengeteg szoba volt a házban és a kertben medence, ami mindig is kedves volt a szívemnek. Egy éve jártam itt utoljára, mikor csak a húgom volt itthon. Az előszobában fa volt a burkolat, világos faszínű. Beljebb mentem egyenesen a nappaliba. Ott volt mindenki. Mikor megláttam Vanessát, ő kedvesen rám mosolyogott. Mintha minden ellene felejtve úgy tett. Ron a mostani férje, mellette ül. Az előző férje meghalt, így ő örökölte a Cole vagyont és a nevet is megtartotta. - Jó napot. – köszöntem nekik. Zsebre dugtam a kezem, elrejtve a remegésem. Vanessában legalább volt annyi, hogy nem jött közelebb. - Szia Jeremy. Ülj csak le. Kérsz valamit inni? - Csak pár perc az egész. – Vanessán nem látszott, hogy a múltkor majdnem szívrohamot kapott. Barna haja szépen hullott a vállára. Mindössze negyven éves volt és meghökkentően szép. Így van, nagyon is az. Az ital segített nekem, mert nem remegett a kezem és erősen koordináltam a légzésemet is. Egyszer csak megérkezett Lily. Szomorúan rám pillantott, utána váratlanul megölelt. - Ne haragudj. – kezdte szipogva. Tényleg nem gondolta komolyan. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt – Mérges lettem. - Semmi baj. – vigasztalóan simogattam a hátát – Azért jöttem, hogy megkérdezzem, mit tervezel? - Megtartom. – mondta határozottan. Elengedtük egymást. - És Sam mit akar? - Még nem tudja. – felelte nekem. Felhorkantam, de aztán visszafogtam magam. Férfiként tudtam mi ilyenkor a kötelesség, de ők még gyerekek voltak – Nem érdekel, hogy akarja e vagy sem. – tette hozzá. Bátor lány és ostoba is, jegyeztem meg magamban.

- Ajánlom neki, hogy akarja. – csúszott ki a számon végül. - Jeremy senkit nem lehet kényszeríteni valami olyanra, amit nem akar. - Biztos vagy benne? – egy pillanatra Vanessára néztem, de ő lesütötte a szemét – Beszélj vele és aztán mond el. Szívesen elbeszélgetek vele én is. - Oké. Sajnálom Emilyt. – tette hozzá – Miért nem mondtad el? - Mert, úgy látom van elég problémád. - De jól vagy? - Semmi nem változott. – ezt nem csak Lilynek szántam, de Vanessának is – Megyek. - Nem maradsz vacsorára? – szólt közbe Vanessa. - Nem. Kitalálok. Viszlát. – egy puszit adtam Lilynek, aztán sietősen távoztam. Ez az öt perc így is több volt, mint sok. Jóval több. Carlos aggódva pillantott felém, de nem mondott semmit, csak haza felé indultunk. Otthon még telefonálgatnom kellett, egész este dolgoztam. A negyedik nap. Ezzel a mondattal ébredtem. Idegesen járkáltam egy kicsit, aztán elindultam dolgozni. - Mr. Johnson, Mr. Bilson van itt a megbeszéltek alapján. - A mi alapján? – hördültem fel és eszembe jutott, hogy megegyeztünk, hogy egy két hét után kimutatásokat fog elhozni nekem. Rádöbbentem, hogy tudtam ezt reggel is, de még sem jutott eszembe. Ezért voltam olyan ideges. – Küldje be, Mr. Gibsont és Mr. Smitht is. – türelmesen vártam, míg mindenki megérkezett. Eljött. Itt van. A torkomban dobogott a szívem, mikor megpillantottam Emilyt és akarva akaratlanul is elmosolyodtam. Gyönyörű volt, mint mindig. Sötétkék inget viselt és egy rövid szürke szoknyát magas sarkúval. Mikor mély levegőt vettem éreztem az illatát. Feldobta a napomat. Menj oda Johnson. Menj oda és kérj bocsánatot, mond neki, hogy szereted. Vízhangot vertek bennem a saját szavaim, de a lábam nem engedelmeskedett. Megmerevedtem, akárcsak a kedvenc testrészem a lábam között. Muszáj érintenem, éreznem, szeretkeznünk kell. Azt akartam, hogy megvigasztaljon, hogy szeressen engem, mint nem olyan rég. - Jeremy. – Bilson a kezét nyújtotta felém. Gyorsan lehunytam a szemem és rögzítettem Emily képét. A tekintetem nem engedte el az övét. Nem mosolyogott, csak csodálkozva nézett, bár azt nem értettem miért. - Henry. – kezet fogtunk. - Miss Hamiltont ismered, de Miss. Rodriguezt nem. Nos ő lesz a kapcsolattartónk. – egy harmincas jól öltözött, fehér kosztümöt viselő, szőke nő nézett rám. A kezét nyújtotta felém. Finoman kezet ráztunk egymással. A nő elmosolyodott. - Üdvözlöm, Jeremy Johnson. – óvatosan bólintott és én megint Emilyt néztem – Üljünk le. – mutattam a tizenkét személyes asztal felé. Az asztallal szemben volt egy vetítő is és a két nő éppen azt

próbálta beindítani. Henry beszélt hozzám, de kit érdekelt, ha itt volt ő – Kérnek valamit inni? – kérdeztem meg kedvesen. Azt hiszem ez a kedvesség mindegyiküket meglepte, csak Emilyt nem. Máskülönben szartam volna rá és a titkárnőt hívnám. - Egy whiskyt fiam. – felelte Henry mosolyogva. - És a hölgyek? – erőltettem tovább és még lágyabb lett a hangom. Ekkor belépett Gibson és Smith Gibson, Smith. – mutattam be őket kurtán. Vártam az ital választást. - Egy kis vizet. – felelte Miss. Rodriguez. - Jó lesz nekem is. – tette hozzá Emily. Azt hittem már hozzám sem akar szólni. Kisiettem, Clara félénken rám nézett – Vizet kérek, egy kancsóval, négy pohárral és két whiskyt. - Ezt látta? – tette elém az egyik ismert pletykalapot. Fellapoztam a negyedik oldalon. Mandy és én az étterem előtt ölelkeztünk – Gondoltam jó, ha tudja. Máris viszem az italokat. – ledöbbenten meredtem az újságra. Szalagcím: „Miss. Town verhetetlen.” - Bazd meg. – káromkodtam el magam hangosan. Nem hihette, hogy újra vele vagyok. Hisz tudja, hogy mennyire fontos nekem. Vagy még sem? Mit mondjak neki? Vajon még mindig mérges? Már nem szeret? Miért nem vagyok gondolatolvasó? A sok záporozó kérdéstől a fejem is megfájdult. Clarával egyszerre mentünk vissza a hatalmas irodámba. Letette az italokat, én pedig azon gondolkodtam, hogy hova üljek. Szembe, vagy mellé? Szembe. Látnom kell. Végül szembe helyezkedtem el. Emily elkezdte kiosztani a mappákat. Közel hajolt hozzám, beszívtam édes illatát. Úgy meg dugnálak ezen asz asztalon. Futott át az agyamon a gondolat, aztán félre tettem, mikor leült velem szemben. Rohadtul nem érdekelt ez az egész prezentációs-beszámoló. Rosszul döntöttem mellé kellett volna ülnöm. Most mit csináljak? Tíz perc után Clara váratlanul bejött. - Uram – szegezte rám szemét – Van egy kis probléma. Kijönne? – kérdőn néztem rá. Sosem szokott megzavarni ilyen váratlanul tárgyalásokat, úgyhogy kicsit vonakodva felálltam. - Folytassák csak, Gibsonban feltétel nélkül bízom. – a férfi erre kihúzta magát, Smith meg lejjebb csúszott a székében. Gibson a legmegbízhatóbb munkaerőm volt és nagyon értett az üzlethez – Mi az? – súgtam oda Clarának. - Lily. – válaszolta nekem. Mikor kimentem a várakozó fotelekben ült a lány és halkan sírt. - Mi baj kicsi lány? – leguggoltam elé. Felnézett rám és az ajka be volt repedve – Sam tette? - Azt mondta nem akarja a babát. Gyűlöl engem. – felelte nekem. - Nyugodj meg. Clara hozzon egy kis vizet. – a nő már indult is. Olyan dühös voltam, hogy arra nem voltak szavak, de tudtam, hogy Lilynek jelenleg egy megértő és nem egy dühöngő bátyra van szüksége – Én mindenben segítek neked. Megígérem.

- Jeremy nagybácsi. – mondta kicsit mosolyogva, de folytak a könnyei. - Parancsoljanak a víz. - Köszönöm Clara. – szipogta neki a húgom. Nagyot kortyolt belőle, aztán elvettem tőle és megöleltem – Anya is fiatalon szült, még se maradt le semmiről. - Persze. – nyugtatgattam – Sam megütött? – tört ki belőlem újra a kérdés. - Igen, de… el volt keseredve. – még képes volt védeni – Kérlek, hogy ne csinálj semmit. - Beszélnem kell vele. – sziszegve mondtam neki – Haza viszlek. - Itt van James. Felhívtam anyát a belvárosban van. – előkotorta a telefonját és már tárcsázta is. Két mondat után letette – Öt perc és itt van. - Lekísérlek. - Lily megtörölte a szemeit és elindultunk lefelé – Meg kell mondanod, hol lakik Sam. Ha nem mondod meg úgy is kiderítem, tudod jól. - Rendben. – oda nyújtottam a telefonom és ő beírta a címet. A lift elég hamar leért. - Egyél egy jót, aztán pihenj le. Jobb kedved lesz, meglátod. – James az épület előtt várta. - Jó napot uram. – köszönt nekem és aggódó pillantást küldött a húgom felé. - Legközelebb, ha látja, hogy így jön ki valahonnan – mutattam a kicsi sebre – Bemegy és szétrúgja a seggét annak, aki ezt tette. - Értem uram, ne haragudjon. - Nem Tom tehet róla. – szóval már Tom? A rohadt életbe, nem fiatal egy kicsit ez a férfi? Szőke, zöldszemű, magas, harmincas. Megállt egy taxi és Vanessa szállt ki belőle. Megfagyott bennem a vér hirtelen – Szia anya. - Engem várnak fent. Majd hívlak. Sziasztok. - Köszönöm bátyó. – felsiettem az emeletre. A liftben egyre dühösebb lettem. Milyen férfi az, aki megüt egy nőt? Ráadásul egy terhes lányt. Kis rohadék. Fortyogva léptem be az irodámba. Emily, itt van. De most nem lehet, most nem. - Elnézést, kis családi zűr. – szóltam közbe. - Minden rendben Jeremy? – kérdezte Henry. - Semmi olyan, amit ne tudnék megoldani. – fagyos volt a hangom, minden szempár rám szegeződött, de most nem nézhettem Emilyre, mert akkor ellágyultam volna – Elnézést kérek, de most mennem kell. Az urak befejezik. Viszlát. – köszöntem el. Kisiettem, mielőtt a szívem még visszahúzott volna. Carlos ma nem volt itt, szabadnapot kapott. Kocsival indultam a megadott

címre. Egy lakáshoz értem, ami nem olyan exkluzív környék állt, középosztálybeli volt. Nem volt recepciós, sem ajtón alá. A nevet kerestem, aztán bementem és a másodikra érve becsengettem. - Jerem… - Sam nyitotta ki, a következő egy hatalmas jobb egyenes volt a képébe. A fiú elterült, aztán gyorsan elkezdett feltápászkodni. - Mi folyik itt? – hallottam egy erős férfihangot – Mr. Johnson még is mit képzel? – mondta nekem a fiú apja. Mérgesen nézett rám. - Én mit művelek? – Sam ijedten rám nézett, mire én a pólójánál fogva tépni kezdtem – A kedves kis fia felcsinálta a húgomat és ma pedig megütötte. Te rohadt kis szarházi, ha még egyszer kezet emelsz rá, esküszöm tönkreteszlek és nem csak téged. - Mit műveltél fiam? – lesütött szemekkel bólintott én elengedtem, mire az apja is pofon vágta – Ne haragudjon Mr. Johnson én nem tudom mi ütött belé. Biztos megrémisztette a hír, bár tudom ez nem mentség a tettére. - Legalább valamiben egyet értünk. - És a kedves Lily megtartja a babát? - Igen meg. – feleltem nekik – Idefigyelj kölyök, ajánlom, hogy kedves legyél. – csak úgy lüktetett a vérem. Sürgősen le kellett vezetnem az elmúlt napok történéseit. Nem az irodába mentem, hanem bokszedzésre. Nagyon megerőltettem a bal csuklóm. Még nem jött helyre és most jobban fájt, mint eddig. Otthon jeget tettem rá, közben meg intéztem tovább a napi teendőket. Ekkor jött egy hívás. Emily volt a képernyőn. - Johnson. – szóltam bele kurtán. - Szia. Emily vagyok. Csak megakartam kérdezni, hogy mi történt? – félénk volt a hangja. - Lily terhes. – közöltem vele röviden. - Jesszus. És hogy van? - Zaklatott, mert Sam nem akarja a babát, de a húgom megtartja. - Értem, de neked akkor sem szabad kényszerítened őket, hogy együtt legyenek. Megutálnák egymást, ha kötelességből kellene együtt maradniuk. - Tudom, igazad van, de ezt akkor sem nézhetem tétlenül. – hirtelen nagy lett a csend kettőnk között. Mondj valamit Johnson – Hogy vagy? – ennyi? Ennyire telik? - Meg vagyok. Te? – hallottam, hogy nagyot sóhajtott. - Rosszul. – feleltem őszintén.

- Jeremy én…Jó éjt. – gyorsan letette. Az órára pillantottam, majdnem nyolc volt már. - Carlos. – jött is a férfi, követett az irodámba - Vegyél két tucat vörös rózsát, várj. – elővettem egy saját monogramos kemény lapot: „Kedves Emily(m). Nem tudom, hogy gyűlölsz e vagy sem, de szeretném tudatni veled, hogy rettentően hiányzol. Tudom, hogy sokkal jobbat érdemelsz nálam… Nem Carlos, még sem lesz semmi. – mondtam neki. - Biztos uram? – kérdezte reménykedve. - Igen biztos. – feleltem neki. Sokkal jobbat. Emlékeztettem magam, aztán a szemetesbe tettem a kártyát. Carlos elment, én meg lehajtottam a fejem az asztalra. Nem megy, nem tudtam magam tovább visszafogni és záporozni kezdtek a könnyeim. Sírtam, ami zokogásba csapott át. Valaki elkezdte simogatni a fejem. De tudtam, hogy nem Emily az, azt éreztem volna. - Ne sírj. Istenem drága, ne sírj ennyire. Tudom, hogy minden összejött. - Én ezt már nem tudom cipelni tovább. - Mit? - Ezt a sok szart. – megfogta a kezem. Aztán felálltam és ő szorosan magához ölelt. A könnyeim a nyakába hullottak. Ő meg a csupasz hátamat simogatta. - Még sosem láttalak ilyennek. Nyugodj meg. – kibontakozott az ölelésemből pár perc után és néhány kósza könnycseppet törölt le az arcomról – Jaj drága. – óvatosan közelebb hajolt és rátapadt az ajkaimra. Édesen kezdett csókolni. - Ne. – gyorsan elhúzódtam tőle – Ne haragudj. - Nem tudok bele törődni. És hogy ő bánt téged, az szörnyen fáj nekem…Jó éjt Jeremy. – Mandy gyorsan távozott, én meg megtöröltem az arcom. Mandy jó választás volna? Ő segíthetne? Elsiettem a mosdóba, megmosni az arcom. - Mr. Johnson tálalhatom a vacsorát? - Köszönöm, de nem vagyok éhes. - Megcsinálom a kedvencét. Csoki tortát se enne? - Nem. – bevonultam a hálóba és a telefonomról írtam a munkás e-maileket. Nem sokkal később a tévét nézve aludtam el. Éjjel rémálomra ébredtem és reggel már hatkor felöltözve álltam a konyhában. Mrs. Rose is ott volt. Csodálkozva nézett rám. - Nem aludt jól? - Kérek egy jó erős kávét és egy szendvicset. – a sírás kapkodott, de tudtam, a tegnapi gyengeségem

súlyos kilengés volt. Ráadásul más is látta. Szégyenletes Johnson. Milyen férfi vagy te? Hallottam a fejemben magam. Leültem és vártam a reggelit. Gyorsan jött és én gyorsan el is pusztítottam. Fogmosás után saját magam vezettem az irodába. Péntek volt, holnap el kellett utaznom egy konferenciára. Nem volt hozzá túl nagy kedvem. A délelőtt még csak eltelt, ebédelni indultam egy közeli étterembe. Leültem és rendeltem. A levest ettem, mikor Emily belépett két másik nővel. Egy kicsit befordultam, hogy ne lássam, de ettől még éreztem és tudtam, hogy ott van. Akkora hülye voltam, hogy pont ide jöttem enni. Ez közel volt az ő irodaházukhoz is. Hallottam a nevetését. Ő jól van, jól van nélkülem. Mondtam magamnak. - Uram mit hozhatok a leves után? – kérdezte váratlanul a pincér. - Nem kérek semmit. Várjon. – készpénzt adtam neki. Nem álltam fel rögtön nem akartam felhívni magamra a figyelmet. Megittam a maradék vizem, utána sietősen távoztam. Éreztem, hogy Emily megpillantott, de nem néztem felé, csak az ajtóhoz menekültem. A parkoló fiúnak dobtam oda a kocsi kulcsomat. - Jeremy. – miért jött ki? Miért fájdítja jobban meg ezt az egészet? - Szia. – mondtam neki, alig hallhatóan – Jó étvágyat az ebédhez. – tettem hozzá kicsit később. Nem néztem rá és láttam, hogy a kocsim már jön is. - Hol van Carlos? Miért te vezetsz? - Itt a kocsi, megyek. Jó hétvégét. – próbáltam mosolyogni, de nem ment. Sőt megteltek a szemeim könnyekkel és mikor pislantottam, akarva- akaratlanul lecsordultak - Jeremy, ne. - Mit ne? Mi a faszt ne? Te tetted ezt velem, remélem elég boldogan fogsz vihorászni ezután is. – sziszegtem neki, hogy csak ő hallja. Gyorsan bemásztam a kocsiba és már bántam az előbbi megnyilvánulásomat, de amilyen gyorsan tudtam elhajtottam a közeléből. Gyorsan tartottam visszafelé az irodába. Tíz perc alatt már a garázsba is értem. Clara éppen a pult mögött ebédelt. Szomorkásan nézett rám. - Uram Miss. Hamilton van itt. – szólt be a telefonon, pár perccel később. - Nem érek rá. – vágtam rá rögtön. Letettem a telefont. Dulakodást hallottam és pár perc múlva Emily berontott az irodámba – Már mindegy Clara. Ne zavarjanak. – mondtam a titkárnőmnek, mire ő bűnbánóan bólintott, de elhagyta a helyiséget. - Látni se bírsz? Én… - gyorsan kerültem meg az asztalt és azonnal magamhoz szorítottam őt. Vadul kezdtem csókolni, szívni az ajkát, mire ő válaszolt. A nyelve finom volt, mint mindig és az enyémmel játszott. Gyorsan átvillant az agyamon a tegnap és a hosszú üvegasztalra ültettem fel. A számat egy pillanatra se engedte el a testünk pótolni akarta az elvesztegetett napokat. Ma is szoknya volt rajta, egy fekete és egy szürke inget viselt. Hátra döntöttem a fejét, hogy végig csókolgathassam a torkát, egészen le a melléig. A vállam alatt a zakó alá nyúlt és ledobta a padlóra. A nyakkendőmet próbálta kikötni, de én elkaptam a kezét.

- Nem. – mondtam neki, de ő nem értette. Büntetni akartam őt. Bár szétrobbantam és akartam, hogy megérintsen, nem engedtem neki. Helyette az ingét gomboltam ki és gyorsan kaptam le róla. - Kérlek. – megint elkapta a nyakkendőmet. - Azt mondtam nem. – ezek után leszorítottam mind a két kezét és tovább csókoltam. Nem akartam neki fájdalmat okozni, de meg kellett mutatnom, hogy ez nem így megy. Levettem a melltartóját, pántonként húztam le róla. Égetett a tekintete, mikor ezt csináltam. Kívánt engem és nem ellenkezett egy percig sem. Gyorsan megnyaltam mind a két kemény mellbimbót. Elég rendesen felizgult. Felhúztam a szoknyáját, lehúztam a sliccemet, éppen, hogy félrehúztam a bugyiját és már bele is csusszantam. Nedves volt, kész rám. Felhördült, mikor teljesen belenyomtam a farkam, de a nyakamat nem engedte el egy percre sem. Kapaszkodott belém, én pedig újabb és újabb döfést adtam neki. Elfojtva a sikolyát, rátapadt az ajkaimra. A számba nyögött fel – Gyerünk, élvezz velem. - Nem…nem – zihálva tiltakozott, de éreztem, hogy ezt nem tudja visszafojtani. Erősen magához szorított, megremegett és megrándult a hüvelye a farkamon, így én is elélveztem. Erősen megszorítottam őt és a bőrébe hörögtem bele. Megcsókoltam, miközben lassan kihúzódtam belőle. Zsebkendőt nyújtottam felé, és míg ő rendbe szedte magát, én is így tettem. - Mehetsz vissza dolgozni. – nem tudom mi ütött belém, mikor ezt mondtam neki. - Ennyi? – kérdezte kétségbe esve. Lesimította a szoknyáját és az inget beletűrte. - Ennyi. – feleltem neki szárazon és elfordultam tőle. - A barátnőd remélem tudja, hogy engem kívánsz és nem őt. – mi? Milyen barátnőm? Mandy? Elindultam felé, ő hátra lépett, míg nem már nem tudott menekülni, mert a háta falat ért. Büntesd meg Jeremy. Csak jót akartál neki, de ő ezért kidobott. - Köztünk ez csak szex. – mondtam a zöldszempárba nézve. Ő lesütötte a szemét és mikor újra rám nézett, már sírt. Ezt nem akartam. Azt hittem veszekszünk egyet, utána újra dugunk egy jót. - Engedj. Eressz el. – már másodszor mondta nekem ezt és ez annyira fájt. - Nem…én…ne haragudj. – magamhoz öleltem és bár tiltakozott az elején, de visszaölelt – Vacsora este? Beszélgetünk. - Holnap nem mész East Hamptonba? - De. Te is jössz? - Igen. - Én nem a hotelban fogok lakni. Van ott egy házam. Szeretnél velem jönni oda? Vagy még korai? - Dolgoznom kell a konferencia alatt. - Elkérlek.

- Ne. - De igen. Had kérjelek el, akkor legalább estére. Az előadás úgy délután kettőkor lesz. Négykor elmegyünk hozzám és kész. Így jó? - Igen. – bólintottam és ismét megöleltem. - Visszaviszlek dolgozni. - Nem kell. Gondolkodnom kell és nem tudok, ha velem vagy. - Rendben van. Kikísérlek a liftig. – elindultunk kifelé. Szótlanul lépkedtünk egymás mellett. Éreztem, hogy Clara néz minket, akár csak a segéd asszisztense. A liftnél beszálltam vele, ez meglepte egy kicsit. - Nem jársz Mandyvel? – kérdezte félénken. - Nem, nem járok vele. – feleltem neki, mire ő kifújta a levegőt. Csendben értünk le és megfogtam a kezét. Kint az utcán leintettem egy taxit és beültettem Emilyt – Holnap. Hozz bikinit, de meztelenül is lehetsz. – súgtam a fülébe. Behajoltam és kaptam egy kis csókot. Elővettem a belső zsebemből némi kézpénzt és mondtam a címet a sofőrnek. Emily mérgesen nézett rám, de nem vitatkozott. Megvártam, míg elhajtanak. Elindultam vissza és tudtam, hogy nyert ügyem van, mert ha holnap össze is veszünk, nálam lesz és én addig nem engedem el, míg ki nem békülünk, ha kell bezárom őt az egyik szobába. Ostobán vigyorogva lépkedtem az irodám felé észrevettem, hogy éhes vagyok – Clara, hozasson nekem valamit enni. - Rendben uram. – felelte szintén mosolyogva. - Köszönöm. - Szívesen uram. Egy óra múlva megbeszélése van. – bólintottam és odabent elfoglaltam a helyem. Megint én készültem prezentálni szombaton, de ezúttal nem magamról, hanem a repülőépítésről. A prezentációt már kidolgoztam és felkészültem az előadásra. Hamar elfogyasztottam az ebédet, hogy tárgyalhassak ebéd után. Edzéssel ütöttem el az estét, már alig vártam a másnapot. Azért még felhívtam Lilyt is. - Szia kicsi lány. – szóltam bele a telefonba. - A húgod épp fürdik. – Vanessa hangja. Hirtelen megbénultam és nem tudtam mit mondjak neki. Nagy levegőt vettem. Gyerünk Jeremy az a múlt, felnőtt vagy. Nyugtattam magam. - Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy van. Beszéltem Sammel is. - Még nem beszéltek egymással. Már sokkal nyugodtabbnak látom, nem kell aggódnod. - Üdvözlöm őt. Nem leszek itthon a hétvégén, de ha bármire szüksége van hívjon.

- Megmondom neki. Jó éjt Jeremy. Vigyázz magadra. - Szia. – zártam le a beszélgetést és letettem a telefont. Minek veszi fel egyáltalán helyette? Nyugi Jeremy, holnap látod Emilyt, koncentrálj erre. Elővettem a bőröndöm és elkezdtem pakolni. Két öltönyt tettem bele, strandpapucsot, fürdőnadrágot, pólót és mivel nyár volt így trikókat és rövidnadrágokat is. Nehezen aludtam el este és mikor sikerült, akkor is Emilyt láttam. Vajon ő is rám gondol? Reméltem, hogy igen. Nyolckor keltem reggel a változatosság kedvéért. Reggeliztem, utána Carlossal elindultunk. Két óra volt az út East Hamptonba. Persze függött a forgalomtól is. A tükörbe néztem magam, ideje lett volna megnyiratkoznom. Borostás volt a képem is, de nem érdekelt. Elővettem a laptopot és átfutottam még egyszer a fél órás anyagon. A fejemben ismételtem a szavakat. Hamar eltelt az út. A házam a tengerparton állt. Ez a rész teljesen az én tulajdonomban volt. Kétemeletes, fehér házikó, sötétkékek voltak az ablak keretek és az ajtók is. Nagyon barátságosnak tűnt, rengeteg virágot ültettek elé és a fák is árnyékot adtak. - Carlos vásároljon be. Pezsgő, bor, italok, üdítők étel és rendes vacsora. - Értem uram. Egyedül megy a hotelbe? - Igen. – kiszálltunk, Carlos hozta a bőröndömet. A házban néha jártak takarítani, de nem használtam személyzetet, mert keveset tartózkodtam a tenger mellett. Nem volt rá időm. Világos volt a tapéta az előszobában és az egész házban is. Alul egy hatalmas nappali állt, volt benne kandalló, kicsi bár, kényelmes ülő és itt lehetett kimenni a teraszra is. A terasz mellett kapott helyet a medence, nyugágyak vették körbe és látni lehetett a tengert is. A konyha a jobb oldalon volt, én az emeletet céloztam meg, tengerre néző szobámba mentem be. Még három másik szoba volt a házban. Ránéztem az órámra, két teljes órám volt az előadásig. Fogtam magam és átöltöztem. Lerohantam a garázsba és a négykerekűvel távoztam a házból. Az egyik fodrász szalonba indultam. Ismerős voltam már itt. - Mr. Johnson. – köszönt mosolyogva az egyik lány. - Hello Jane. Levágja a hajam? – kérdeztem tőle. - Persze uram. Jöjjön. – leültem és ő elém terített egy fekete köpenyt – A szokásos? – kérdezte. - Igen, persze. – feleltem neki. Kicsit bevizezte a hajam és ollóval elkezdte vágni. Hátul egy kicsit borotvával nyírt bele és mikor kész lett, megszárította és bezselézte. Kócosan égnek állt, mint mindig – Lesz egy fura kérdésem. – összeráncolta a homlokát – Borosta, vagy sima arc? – hadartam gyorsan neki. - Borosta. De önnek mind a kettő jól áll. - Konferenciám lesz. – tetem hozzá. Jane bólintott, mintha gondolkodna. - Akkor a nyakán kicsit leszedem és igazítok rajta. - Oké. – feleltem neki. Elővette a pengét és a habot, utána a nyakamtól az államig leszedte a szőrt. Kicsit az arcomon is, de a lényeg megmaradt és így még jobban festett – Jó lett. – mondtam neki,

mikor végzett, rám mosolygott, fizettem és útközben bekaptam egy szendvicset. Otthon, tusoltam, fogat mostam és öltönyt húztam fel. Az itteni Audival indultam el a hotelbe. Tíz perccel kettő előtt értem oda. Tele volt a terem emberekkel, de még nem láttam Emilyt. El kellett kezdenem az előadást. Gyorsan bemutatkoztam és megjelent az első pár sor a kivetítőn. Magyarázni kezdtem, képeket. Ekkor láttam meg Emilyt, mikor találkozott a tekintetünk elmosolyodtam, de fojtattam a beszédet. Áttértem a költségvetésre és mindenkinek a figyelmébe ajánlottam, mint befektetési ajánlatot. Harmincöt perc alatt végeztem. Utánam jött egy másik ember és még egy másik. A végletekig beszéltek és a Bilson csoport csak a legvégén került sorra. Emily csak pár mondatot szólt, de láttam rajta, hogy milyen ideges, hogy száz ember előtt kell beszélnie. A vörösek voltak az ajkai, a rúzstól és egy elég átlátszó fehér ruhát viselt. Szerette a fehéret és jól is állt neki a világos hajához. A csipkés melltartó is eléggé átlátszott és a férfiak inkább arra figyeltek, nem pedig a mondandójára. Én a pódium mellett ültem, így a lábait is láttam. Gyönyörűek voltak a lábai, szívesen megérintettem volna a puha bőrét, de most nem lehetett. Sajnos, tettem hozzá magamban. Öt perc után elhallgatott, zavartan nézett végig a tömegen, aztán rám pillantott. Bátorítóan rámosolyogtam, ő viszonozta. Utána Henry lépett a mikrofonhoz és folytatta, de engem nem érdekelt, mert én Emilyt bámultam. A szeme sarkából néha rám pillantott és úgy éreztem kicsit zavarba hozom ezzel. Miután vége lett, oda léptem Emily mellé és átkaroltam a derekát. - Szép volt. – súgtam a fülébe. - Kösz Mr. Johnson. – felelte mosolyogva. Mindannyian lementünk a színpadról. Egy újságírónő állt velem szemben. - Feltehetek pár kérdést? – kérdezte tőlem. - Kérjen időpontot az irodámban, vagy hívja a PR-osomat. Most nem igazán érek rá. – kicsit durva volt a hangom, de nem érdekelt a dolog. - Elnézést uram. – szabadkozott, mire rámosolyogtam. Totálisan összezavartam és adtam neki egy névjegyet. Emilyvel távoztunk. - Te aztán tudod, hogy kezeld a sajtót. – szólt rám – Felmegyek a cuccaimért. – bólintottam és ott vártam rá, közben pedig Henry ért mellém. - Elviszem Emilyt. – közöltem vele. - Rendben. Azt hittem szakított veled, bár igazán nem tartozik rám. Emily rendes lány, Jeremy. – mi a fene? Ez megfenyegetett? - Tisztában vagyok vele Henry. Holnap szükséged van rá? - Nem, megoldjuk nélküle. – kezet fogtunk és ő elment. Emily gyorsan visszajött, egy kis bőröndöt tartott a kezében. Elvettem tőle és a kijárat felé vettük az irányt. - Holnap el vagy engedve. – mondtam neki mosolyogva, de neki annyira nem tetszett. - Jaj ne, megint te vezetsz. Nem vezethetnék én? – kérdezte, mikor elértük az autómat. Oda dobtam neki a kulcsokat és ez meglepte.

- Megijedtél cicám? – kinyitottam neki az Audi vezető ülését. Ez egy kabrió volt, jó öblös a motorral. Emily becsusszant és én is. Megnyomtam egy gombot középet, mire egy képernyő jelent meg. Beírtam a ház címét és Emily már indított is – Óvatosan. – szóltam rá. - Ezt te mondod? – lassan kikanyarodott az útra. Elég lassan ment, minden sebességet betartott. Nem szóltam bele, helyette zenét keresgéltem – Levágattad a hajad? – nézett rám pár perccel később. - Aha, nem tetszik? - Nagyon dögös vagy, Jeremy. – mondta kábultan, mire én rámosolyogtam. - Te is. De ha legközelebb, azt szeretnéd, hogy a beszédedet figyeljék, akkor ne vegyél fel ilyen átlátszó ruhát. - végig simítottam a combján – Emlékszel egyszer mit mondtál nekem a kocsiban? – bólintott. Még feljebb húztam a ruha alját – Vezess. – szóltam rá, könnyű csókot leheltem a combjára, és közben belenyúltam a bugyijába – Nedves vagy. – elégedetten mondtam neki, lassan masszírozni kezdtem a csiklóját – Ne hunyd le a szemed, vezetsz. – szóltam rá ismét. Olyan erősen markolta a kormányt, hogy fehérek lettek az ujja végei. - Ne…Jer… - kérte tőlem, mire lágyan becsusszantottam a középső ujjam. Kicsit megvonaglott és próbált koncentrálni – Aaahhh… - szakadt ki belőle, mire én feljebb tekertem a zene hangját. - Szeretem, ha hangos vagy, de most nem túl szerencsés. – puszit adtam az arcára és széjjelebb feszítettem a lábát. Egy pillanatra felnéztem, bekapcsoltam a tempomatot, hogy ne kelljen nyomnia a gázt, megijedt, mikor már a fejem a lába között volt. Tisztába voltam vele, hogy egyenes az út olyan négy percig. Megnyaltam a csiklóját. Az egyik keze már tépte is a hajamat, s következőre már éles szívtam be. - Igenn…gyorsan… - akadozva beszélt, nem kapott levegőt. Újra csak nyaltam őt. A következő beszívásnál, szinte összeszorította a fejem a két combjával, megremegett és élvezett. Kihúztam a fejem az ajkára tapadtam és finom masszírozással, vezettem le az orgazmust. A csiklója duzzadt maradt, Emily nedves volt és élesen kapkodta a levegőt, én pedig visszaültem rendesen a helyemre. - Jó, okos kislány vagy cicám. – mondtam neki. Hozzá ért a gázhoz és kikapcsolt a tempomat. A következő kereszteződésben a tenger fele tért és elértük a házamat. - Kiszámítottad? - Bíztam benne, hogy körülbelül négy perc alatt sikerülni fog. – elégedetten dőltem hátra, ő pedig mosolyogott rám – Mit szeretnél? Enni? Úszni? – a beszélgetést nem mondtam, mert ahhoz még nem volt kedvem – Nincs személyzet, csak Carlos. – közöltem vele. - Oké. – kiszálltunk és bementünk a házba. Felkísértem a szobámba. Kiment a balkonra és gyönyörködött a tengerben – Éhes vagyok, mert délben ideges voltam és nem ettem. Utána úszhatnánk egyet. - Rendben. Megnézem a hűtőt. – elindultam, de visszaránt.

- Ne siess annyira. – gyorsan magához húzott és megcsókolt. Lágyak voltak az ajkai és a nyelve is, követelőző, de végtelenül gyengéd is – Szia. – köszönt nekem, mikor elengedtük egymás ajkait. - Szia kis cicám. Együnk. – mondtam neki – Valami könnyűt, mert vacsora az lesz rendes. - Oké, vetkőzz fürdőnadrágra. – kérte tőlem és én megtettem. Szépen összehajtogattam a ruháimat, utána előástam a fürdőnadrágom. Egy fekete sortba bújtam bele. - Majd a hideg víz lehűt. - Én is megtehetem. - Még nem. – papucsot vettem, napszemüveget fogtam és lefelé indultam. Benéztem a hűtőbe. Carlos sok mindent hozott. Gyorsan banánt, almát, kiwit, epret kezdtem el föl vágni. Egy egyszerű gyümölcssalátát csináltam. Volt süti, azt is elővettem. Emily is megérkezett. Feltűzte a haját és egy sötétkék bikini volt rajta. Két törülközőt is hozott – A teraszon? – egy picit megváltozott a hangom. Azt hiszem a félmeztelen teste miatt. - Oké. Csinálj kávét is. – mondta nekem. - Ahogy óhajtja. – azért kivitte a sütit és a gyümölcsöt. Tálcára tettem egy kancsó hideg ásványvizet és a kávét, miután elkészült. Csendesen ettünk a teraszon. - Szép itt. Régóta meg van ez a ház? – kérdezte és bekapott egy kis falat kiwit. - Már három éve. Viszont nincs túl sok időm itt lenni. Jó befektetés. Bagóért vettem, fel lett újítva. A medencében, vagy a tengerben szeretnél úszni? – én már befejeztem a gyümölcsöt és egy sütit vettem el, de előtte belekortyoltam a kávémba. - Mindegy. De lehet inkább a tengert választom. - Oké. Hozok naptejet. – bementem. Éreztem a feszültséget kettőnk között, de próbáltam nem venni róla tudomást. Mikor visszaértem, rögtön mögé álltam és bekentem a vállait, meg a hátát – Szeretem ezt csinálni. – mondtam neki. - Én is neked. – felhörpintette a kávéját, mellé ültem és ő mögém állt – Egyszer elmeséled, mi ez az égés nyom? – nagyon kíváncsi volt, hallottam a hangját. - Igen, persze. – feleltem neki. Nem mertem kérdezni semmit, nem akartam elrontani az idillt, ami most köztünk volt. Áthajolt felettem és ivott egy kis vizet. - Kapj el, ha tudsz. – súgta a fülembe, és mikor hátra néztem láttam, hogy a víz felé szaladt. Gyorsan megkerültem a padot és utána szaladtam. Elég gyors volt, de én azért elkaptam, már a homokban lépkedtünk, mikor ez megtörtént. - Meg vagy. Szeretlek. Most már sosem engedlek el. – nem értettem mi ütött belém. Át sem gondoltam, hogy mit fogok mondani, vagy, hogy egyáltalán bármit is fogok e mondani. Hirtelen

éreztem, hogy eljött a pillanat és képes voltam rá, hogy megmondjam neki. Nem kis csodálkozással fogadta, amit az imént vallottam be. Gyors csókot leheltem az ajkaira, aztán még jobban magamhoz szorítottam, kicsit már emeltem és a tenger felé indultam vele. Azt hiszem Emily nem jutott szóhoz, nem igazán értettem, de mikor elértük a vizet elmosolyodott és egy kicsit felhördült, mert hideg volt az. - Ne engedj el. – kérte tőlem. Értettem, hogy kétértelmű gondolat volt ez. Beljebb mentünk a vízben, aztán ott tovább csókolóztunk. Közben a víz nyalogatott minket, a hideg hullámaival. Kimondottan jól esett, lehűtött. Emily elég vadul csókolt, a hátamban kapaszkodott meg. A csókból ölelés lett és én felemeltem őt, majd a víz felé dobtam – Nem tudok úszni. – közölte velem. - Mi? – hördültem fel. - Cicám akkor rakd le a lábaid. – hangosan felnevettem a kétségbeesett arcán, mire ő bosszúsan rám nézett és leállt. A melléig ért csak a víz, nem volt veszélyben. - Szépen tönkretetted ezt az idilli pillanatot. – mellé lépkedtem. - Nem tudtam, hogy nem tudsz úszni. – mosolyogva nézett vissza rám. - Na jó tudok, de akkor sem kellett volna így beledobnod. Mi van ha nem tudok? Tiszta víz lett a hajam. - Bocsánat Barbi baba. – elkezdtem úszni befelé a bolyáig. Hallottam egy idő után, hogy követ. Aztán alámerültem a víznek és pontosan a háta mögött jöttem fel – Itt vagyok. – mondtam neki – Verseny a partig? – kérdeztem lelkesen. Ő meg már gyorsúszással száguldozott mellettem. Hamar kiértünk a partra, de nem hagytam őt nyerni. - Hogy, hogy itt nincs senki? – kérdezte tőlem. - Enyém ez a rész, úgyhogy le a bikinivel. - Carlos itt van. - Haza küldöm. Holnap majd eljön értünk, adj egy percet. – berohantam a házba – Carlos. – a férfi jött le az emeletről. - Igen uram? – kérdezte egykedvűen. Úgy tűnik aludt. - Haza mehet. Holnap hétre jöjjön értünk. - Értetem uram. Jó pihenést. – még felment, gondolom összeszedte a holmiját. Én kimentem Emilyhez, aki immár a medencében meztelenül úszkált. - Te is. – mondta nekem. Én készséggel szót fogadtam neki. Levettem a fürdőnadrágom és utána csobbantam a medencében. Közelebb mentem hozzá és a karjaimba vontam.

- Megdughatlak a vízben? – kérdeztem tőle. - Mondjuk, használhatnál finomabb szavakat is. – válaszolta, de azért megcsókolt. A karjait a nyakamba tette és erősen megmarkolta a szerszámomat. A nyakába lihegtem és bele is haraptam a vállába. Folytatta az édes masszírozást. - Elég…hallod... – szóltam rá miközben ziháltam. De ő nem hagyta abba, és egy pillanat múlva eltűnt a víz alatt. Éreztem, hogy a szájában vagyok. Ez nem lesz jó, meg fogom fojtani, futott át a gondolat a fejemben. Mire ő élesen beszívta a farkamat. Egy mozdulattal rántottam fel – Ne…jó légy. – fenyegettem meg az ujjammal. Élesen szedte a levegőt, akárcsak én. A feneke alá nyúltam, átkulcsolta a derekam és mélyen bele döftem. Éreztem a körmeit a hátamban. - Oh… igennn… Jer – viszonozta a harapásom, csak azt hiszem neki egy kicsit erősebbre sikerült. A húsomba vájt a fogával. Engem ez beindított még jobban. Egyre mélyebbeket és erősebeket döftem belé. Az orgazmus teljesen elvette az eszem és mikor elkaptam a zöld szem pillantását, vad vágy futott át rajtam, amivel együtt elélveztem, hangos mordulással. - Gyere…élvezz – mondtam Emilynek, erősen szorítottam magamhoz, a szája a nyakamon volt, a bőrömbe nyögött fel és éreztem élvezetét. - Szeretlek. – suttogta a fülembe. Lehet egyszer kimondtam, de nem éreztem, hogy most is meg kell tennem. Emily tudta, hogy így van. A két tenyerembe fogtam az arcát és úgy csókoltam meg. Egymás karjaiban pihentünk meg és kifeküdtünk a napra. Én elég hamar elbóbiskoltam, tekintve, hogy este alig aludtam – Ébresztő. Kicsim, mindjárt besötétedik. – félhomály volt már a nap pont most ment le. Elveszett a tengerben. Gyönyörű narancssárga fény vetült a vízre, mielőtt teljesen elbukott. - Mm. Ez szép volt. – jegyeztem meg. - Igen, az. Megtaláltam a kaját, beteszem melegedni, míg letusolsz. – végig néztem rajta. Egy lenge halványpiros ruhát viselt. Tengerparti volt és igen jól állt neki. - Gyönyörű vagy. – felálltam, puszit adtam a nyakára és felmentem az emeletre. Gyorsan tusoltam, kimostam a hajamból a sós vizet is. Pizsama nadrágban csatlakoztam hozzá. Kintre terített meg. - Te nagyon imádod a húst. - Igen, ez így van. – feleltem neki. Kihúzta nekem a széket, leültem. Elém tette a sültet pürével. Ő is ugyanazt evett – Remélem, te is szereted? - Igen, persze. Mindenevő vagyok. - egy darabig csendben ettünk, hallgattuk a víz hullámait. Szépen szólt és nagyon megnyugtató volt – És hogy van a húgod? – kérdezte. - Már jobban, ha minden igaz. Féltem őt, nem hiszem, hogy kész van arra, hogy gyereket szüljön. - Egy gyerekre sosem lehet totálisan felkészülni és hát neki van támogatása. – próbált nyugtatni. - Hát igen, de akkor is. Azt sem tudom hány hónapos. Azért beolvastam Samnek. - Beolvastál vagy beütöttél? – belekortyolt a borba.

- Mind kettő. Megütötte Lilyt, örüljön, hogy még él. - Olyan komolyan mondod ezt, hogy elhiszem, hogy képes lennél bármire. – újabb falatot ettem. Csendben maradtunk továbbra is. Meglepően hamar végeztem az étellel. - Van desszert. Valamilyen almás süti. - Az jó. A kandallónál együk meg. - Utálom a kandallókat. – összeráncolta a homlokát, de nem szólt semmit. Újra töltöttem a boros poharakat és türelmesen vártam, közben a tengert néztem. Együtt elpakolunk a mosogatógépbe és a nappaliba ültünk át a sütivel és a borral. - Úgy érzem beszélnünk kell, de nem akarok. - Igen beszélnünk kell. – mondtam neki komolyan, mert én már nem akartam tovább halogatni a dolgot. Essünk már túl rajta. - Honnan tudtad meg? – félénken pillantott felém. - Nézd Emily én mindent lekérdeztem rólad, mikor még Mr. Johnson voltam neked. Az ex pasik is ott voltak a listán és egyszer álmodban, vagyis reggel, mikor csókolgatni kezdtelek, akkor azt mondtad igen Derek. – rémülten összehúzta a szemeit, mikor ezt mondtam neki – Féltékeny lettem és meg kellett tudnom ki volt ő az életedben. Így hát elbeszélgettem vele. - És ő azt mondta neked, hogy én is akartam. - Azt mondta nekem, hogy te kezdted. Figyelj engem rohadtul nem érdekel ki kezdett el mit és hogyan, csak az érdekel, hogy mi lett aztán belőle. Annyira sajnálom, hogy ilyet tettek veled. – megsimogattam az arcát. - Féltem, ha megtudod, már nem fogok kelleni neked. – közelebb ültem hozzá. - Hány éves voltál? - Tizenhét. Ő…szóval utánam járkált és aztán megfenyegette apámat. – a karomba vontam. - Elmondtad a szüleidnek? – simogatni kezdtem a hátát. - El. Apa felakarta jelenteni, de aztán adócsalással zsarolta meg. Ezért mondtam, hogy ne avatkozz bele. – eleredtek a könnyei. Nem akartam kimondani, hogy mekkora egy gyáva féreg lehet az apja. Csendben ölelkeztünk. - És mi történt? Megint megfenyegette őt? – kérdeztem tovább Emilyt. Lassan bólintott. - Majd én ezt elrendezem.

- Megint megvered? Azt mondta, hogy egy pisztolyt nyomtál a torkához. - Elkapott az ideg. Carlos velem volt, ő nem hagyta volna, hogy megöljem és nem vagyok idióta. De hidd el cafatokra szedem, anélkül, hogy megsérülne. Csak a lányát sajnálom, hogy ilyen apja van. - Csak a látszat, valójában utálja a felesége. Mert egy féreg, aki félre kefél. - Ez még jól jöhet. - Ne beszéljünk erről. – átmászott az ölembe. Magamhoz szorítottam. - Ezért nem akartad, hogy bedugjam az ujjamat a fenekedbe? – félénken kérdeztem. - Igen. – bólintottam. Az arcát a mellkasomba fúrta. Örültem, hogy végre túl vagyunk ezen, de ennek itt még nincs vége. Floydnak annyi és ha kell végzek vele, akár Emily tudtán kívül is. Szegénykém. Szívből sajnáltam őt – Tegnap volt nálam Mandy. - Csakugyan? Mit akart? – Emily felnézett rám. - Jól kiosztott. Azt mondta, hogy összetörtél és még sosem látott ilyennek. És megfenyegetett, hogy kikaparja a szemem. Rick fogta vissza. - A kis vadmacska. – elmosolyodtam. - Neked ez bejön? – nézett rám hihetetlenkedve. Imponáló az biztos, de azért nem jött be. - Ezt nem mondtam és hát látott bőgni. Megpróbált megvigasztalni. - Hogyan? – csattant rám élesen. - Szerinted hogyan? De leállítottam. - Az a nő nagyon szeret, még sok fejfájást fog nekünk okozni. - Nem engedem. Ne aggódj semmit. Szükségem lett volna rád két nappal ezelőtt. Lily azt mondta nekem bárcsak ne lennék a bátyja. Nem szemrehányásként szánom, csak, hogy többet ne hagyj el. - Biztosan mondtál neki valami szépet. Lily imád téged. Egyébként azt hittem fel fogsz hívni. Bocsánatot kérsz vagy kérdőre vonsz, akármi. És csak, hogy tudd én is szarul voltam, ha jobban figyeltél volna az étteremben tudhatnád, hogy kényszer nevetés volt. Mert Erica azt mondta, mekkora poén lenne, ha te ott lennél. Erre ott voltál. És sírtál. Miattam sírtál. - Örülök, hogy téged ez ennyire felvillanyoz. - Meglepett. Ross tudja? - Nem. Kihagytam a hétfői konzultációt is. Nem láttam értelmét.

- Miért félsz szeretni? – ez egy igen komoly kérdés. - Még nem tudom elmesélni. - Rendben, megértem. És miért utálod a kandallókat? – kérdezte nevetve. - Mert valaki egy olyan tűz piszkálóval okozta ezt. – böktem a hátamra. - Ki? – megráztam a fejem - Régen történt? - Még gyerek voltam. Tíz éves azt hiszem, de lehet több vagy kevesebb. – Emily elborzadva nézett rám. Újabb könnyek jelentek meg a szemében – Ne sírj. - Ki képes ilyet tenni egy kisfiúval? - Rossz voltam, megérdemeltem. - Nem. Hogy mondhatsz ilyet? Nem, biztos nem érdemelted meg. Te képes lennél ilyet tenni egy gyerekkel? Bármit kövessen is el. Képes lennél rá? – megráztam a fejem – Látod, ez nem lehetett a te hibád. Gyerek voltál. Jaj kicsim, hogy űzzem el ezt a sok fájdalmat belőled? - Soha ne hagyj el, csak ha már nem szeretsz. Azt elvárom, hogy mond meg nekem. - Nem tudom elképzelni, hogy ne szeresselek. – magához ölelt és én is őt – Szeretnélek bemutatni apámnak is. Meg anyának is, egyszer átjöhetnél hozzájuk. - Oh, gyors lesz a tempó. Már a gyűrűt várod? – félve nézett rám – Szóval nem. – hangosan nevettem az arckifejezésén – Jaj cicám, ne ijedj meg. - Felejtsünk el mindent és menjünk az emeletre. – felkaptam őt és a kezemben vittem föl. Ő csak mosolygott és átfogta a nyakamat – Erős vagy. - Szoktam gyúrni. - Minden nap? - Majdnem mindennap. – feleltem neki és utána lefektettem az ágyra. - Veled mehetek párszor? – gyengéden belemarkolt a fenekembe. - Amikor csak akarod. Amit csak akarsz. - Akkor feküdj hanyatt. – halkan nevettem, de megtettem, amit kért. Fölém hajolt és a fogaival elkezdte szelíden húzni az alsó ajkamat – Rád fekszem. – mondta mikor elengedett. Vadul kezdett verni a szívem, egyre csak dübörgött, ahogy hozzám simult. Édesen a nyakamba csókolt, utána rám hajtotta a fejét. - Nem lesz szex? – kérdeztem mosolyogva.

- Miért rontod el ezt a pillanatot? Olyan jó az illatod és annyira jó, hogy így kívánsz. – a farkamhoz dörgölőzött, mikor ezt mondta. - Oh…ne játssz. – figyelmeztettem őt – Megkóstolhatom az édes puncidat? – a fülébe súgtam. - Nem. Kicsit nyers vagy néha, de tetszik és beindít, ahogy a mély hangodon ezt mondod nekem. – adott egy kis puszit a számra, aztán felült rajtam. Levette a ruháját és egy bugyiban foglalt helyet a csípőmön. Felültem hozzá. Gyengéden a hüvelykujjam és mutatóujjam közé kaptam az állát és a homlokát az enyémhez támasztottam. Élesen szívtam be a levegőt, hogy érezzem az illatát. Bódultan hunytam le a szemem, kábulatot éreztem tőle. Függő lettem. Nem tudom mennyire beteges e, de Emily függő lettem. - Szeretlek. – nem értettem, egyszerűen csak kibukott a számon a szó. Emily beférkőzött a fejembe és a szívembe is. Úgy kívántam, mint még soha senkit ezen a világon. Megmozdult, átfogta a fejem és magához húzott. Apró puszit adott a fülemre. - Én is szeretlek Jeremy. – cirógatni kezdtem a hátát. Éreztem, hogy megborzong az érintésemtől. Mikor elengedtük egymást, mélyen a szemébe néztem, a gyönyörű zöld szempárba. Annyi mindent elárult a pillantása. Vágyat, szerelmet, boldogságot és vidámság is volt benne. Bármimet oda adtam volna, ha örökre így maradunk, egymást nézve békében, szerelmesen. Simogatni kezdtem az arcát, végig mentem az ujjammal a szája ívén, le a torkán a köldökéig. Megfeszült a hasizma, így visszahúztam a mutatóujjam a két melle közé. Köröket írtam le a bimbó körül. Halottam, ahogy mélyebben kezdi szedni a levegőt, pedig alig értem hozzá. Iszonyatosan jól esett, hogy ő is úgy kíván engem, ahogy én őt. Lehajoltam, hogy a nyelvemmel is megízleljem a gyönyörű, kerek melleit. Hátul erősen markolta a hajam, mikor szopni kezdtem a bimbót – Jeremy – suttogta a nevem. Mikor kemény lett a bimbó átértem a másikra, ami már ekkor kész volt, de azért lelkesen rátapadtam. Hangos nyögések kezdték elhagyni az ajkait, ezért megcsókoltam. Érzékien járt körbe a nyelvem, akárcsak az övé. A két tenyere a mellkasomra tapadt csók közben és szelíden nyomott az ágy felé. Tudtam, hogy most ő akarja az irányítást és hagytam is neki, ledőltem az ágyra. Elengedte a számat, találkozott a tekintetünk, elmosolyodtam. Levette a pizsamanadrágom az alsóval együtt, a bugyijától is megszabadult. Nagyon profin csinálta, végig nézett, sugárzott és nem szállt le rólam teljesen egy percre sem. Végighúzta a kezét a férfiasságomon, lehunytam a szemem, élveztem a gyönyört. Egy puszit nyomott a bőrömre a szívem fölött és szépen lassan rám csusszant. Lehúztam, magamhoz, mélyen voltam, benne s mielőtt felnyöghetett volna beszívtam az ajkát. Lágyan ringatóztunk, lassan, de még is erősen. A fenekét fogtam meg, ő pedig a fejem búbján a hajamban túrt. Mélyebbet döftem bele, elengedtem a hátsóját, felhúztam a kezem, s erre az ujjaimba kulcsolta az övéit – Igennn…adj még…szerelmem – suttogta zihálva. - Élvezz….velem – kértem szaggatottan. Éreztem, ahogy megfeszül és együtt élvezünk. A gyönyör élesen csap le ránk – Igen – nem látok semmit, csak őt érzem. Velem van, szeret. - Aaaahhhh – felkiáltott az arcát a mellkasomba temette, erősen szorította a kezem. Hallottam, ahogy alig jut levegőhöz, akárcsak én. Pár percig feküdtünk, ő feljebb jött, hogy megcsókoljon, én pedig óvatosan kihúzódtam belőle – Szeretnélek magamhoz ölelni. Simogatni, puszilgatni. Érzem, hogy szükséged van a szeretetre. – váratlanul ért ez a kijelentése, de igaza volt. Mindig próbáltam elfojtani

a szeretet éhségemet. Lilyn kívül nem volt ki megadja s mivel ő kisebb volt, nem volt ki megmutassa milyen az önzetlen, tiszta, jó szeretet. Legördült rólam és várta, hogy ráhajtsam a fejem. Megtettem, a mellé fölé helyezkedtem, a kezemmel átkarolom. Csendben feküdtünk, ő simogatni kezdett – Jeremy, kérdezhetek valamit? - Már kérdeztél. – feleltem neki és mosolyogtam a rossz viccemen. - Hol van az anyukád? – nem gondoltam volna, hogy ez fogja érdekelni. De erre egyszerűen tudtam válaszolni. - Nem tudom. - Hogy, hogy nem tudod? – hördült fel. - Én… emlékszem, hogy simogatja a fejem, ahogy te szoktad. Viszont nem ismerem és azt sem tudod mi a neve. - Hogyhogy? Apukád nem mondta, mikor kis srác voltál? Az anyakönyvi kivonat? - Üresen van hagyva és apa sosem mondta, nem beszélt róla és bármikor megkérdeztem mérges lett. Nem volt anyukám, sosem. – felnéztem Emilyre, megint sikerült megríkatnom – Ne sírj. - Istenem, te… én édes kicsikém. Annyira sajnálom. - Hé, ne sírj. Biztos nem kellettem neki. – kezdtem szomorúan mondani – Nem vagyok méltó a szeretetre. – mondtam ki hangosan, amit gondolok. - Ne mondj ilyeneket. Már értem, miért nem fogadtad el. - Ross szerint ez nem az én hibám. - És nem is. – csattant rám élesen – Sosem kutattál utána? - Nem mertem. Nem akart szeretni, nem hiszem, hogy ez változott. - De azt mondtad emlékszel, hogy simogatta a fejed. – kérdezte elgondolkozva. - Talán nem is ő volt. Lehet, hogy apa egyik barátnője. Nem emlékszem, túl kicsi voltam. Csak hinni akarom, hogy ő volt, de tudom, hogy ez színtiszta áltatás. Nem akarok erre emlékezni. - Ne haragudj. - Nem haragszom rád. – gyorsan adtam egy puszit a szájára. - Még valami. Lily tudja? - Hogy nem ismertem a nőt, aki megszült? Igen tudja. Egyszer megkérdezte tőlem, azóta nem merte.

- Értem. – nyelt egyet, éreztem, aztán lehunytam a szemem és lassan elszenderedtem. - Emily? – riadtam fel éjszaka. Nem volt mellettem. Szörnyű pánik lett rajtam úrrá. Nem volt a fürdőben és nem volt a nappaliban se – Mit tettem? Elment. - Jeremy? – egy fürdőruhás, vizes hajú Emily állt mögöttem, mikor megfordultam – Mi az kicsim? - Mit csinálsz? – azt hiszem egy kicsit ingerülten csattantam rá. - Nem tudtam aludni és úsztam egyet. – ijedten nézett rám. Lehajtottam a fejem – Hé, mi a baj? - Semmi. - Akkor jó. Nézz rám. Szeretném ha bíznál bennem. Szeretném, hogy úgy érezd bármit elmondhatsz. Mindegy hogy az a munkával kapcsolatos, vagy Lilyvel, vagy akárkivel, csak mond el nekem. Tudom, hogy ez sok, de megpróbálod? – a szemébe néztem. Átható volt a tekintete. - Persze. – végig simítottam az arcán – Gyönyörű vagy Emily. - Ne túlozz. Aludjunk, gyere. – megfogta a kezem, felmentünk az emeletre. Meztelen voltam végig és már fel sem tűnt, hogy áll a farkam. Emily itt van, ez normális. Felkaptam az alsóm és bedőltem, ő meg eltűnt a fürdőszobában – Még nem alszol? Vizes a hajam, zavar? - Nem. Gyere. – a kezemet nyújtottam felé, és ő elfogadta. Egy csókot adott, ölelkezve aludtunk el. Reggel tízig aludtam. Emily rajtam feküdt. Sebezhetőnek éreztem magam mellette és ez annyira nem tetszett. Azzal, hogy elmondtam szeretem, kockázatot vállaltam. Mi van, ha már nem fog szeretni? Mi van ha már nem fog kívánni? Mi van ha elakar hagyni? Nem kellett volna elmondanom, végtelenül ostoba vagy Jeremy Johnson. Magamban korholtam saját magamat. Elfogom veszíteni. Biztosan nem leszek neki elég. Ő sokkal többet érdemel, sokkal jobbat, mint én. El kell hagynom. Éreztem, ahogy végig folyik egy könnycsepp az arcomon. - Jó reggelt Mr. Johnson. – mondta Emily, majd rám emelte tekintetét és eltűnt a mosolya. - Jobb ha szakítunk. – nyögtem ki. - Mi? Nem. Nem Jeremy, ezt nem mondhatod komolyan. – csupa kétségbeesés lett a pillantása – Mi történik veled? – gyengéden simogatni kezdte az arcomat. - Hidd el, hogy én rossz választás vagyok. Nem érdemellek meg. – bosszús volt a pillantása. - Az igazat. Mond. – mondta keményen, de azért simogatta az arcom. - Félek tőled. – e pillanatban elcsodálkozott rajtam. - Pontosabban? - Félek, hogy…elmész és összetörsz. – nyögtem ki végül – És téged is féltelek, magamtól.

- Oké, ez elég bonyolult. Figyelj rám, én szeretlek, te szeretsz. Imádok veled lenni és azt hiszem te is így vagy ezzel. Kívánlak, te is engem – erre elmosolyodott, mert, hogy álltam oda lent – Most már csak sodródnunk kell egy kicsit és élvezni egymást. Túl sokat képzelsz a dolgok mögé, kérlek, hogy ne tedd. Hagyd, hogy segítsek. Megtanítalak a szeretetre, bár képes vagy rá, de bizonytalan. Most szépen letusolunk, szeretkezünk közben, utána megreggelizünk és sétálunk a parton. Oké? – ő a világ legokosabb nője. Imádtam, ahogy kézben tartott engem és még is hagyta magát. Ez rendkívül jó érzéssel töltött el. Szerettem őt, ha bizonytalan voltam, akkor is. - Oké. – válaszoltam neki, mire ő játékosan csókolgatni kezdte az arcom – Gyere. – felállt és magával húzott. A program, pont az volt, amit ő kitalált. Fantasztikus volt, nyugalmas, szerelmes és egyedi. Soha nem éreztem ilyen jól magam senkivel sem. Mellette eltudtam engedni magam, úgyhogy közben éreztem, ő is élvezi. - Kezdek éhes lenne. – a homokban feküdtünk a tengerparton. Vártuk, hogy szárítson meg minket a nap, közben hallgattuk a hullám lágy zaját és az eget kémleltük. Nagyokat nevettünk egy-egy bárányfelhőn. Felé fordultam, olyan szép volt, rám mosolygott ebben a pillanatban. - Van egy ötletem. Van egy négykerekűm, felpattanunk rá, van a közelben egy ilyen tengerpartos kajálda. Nem elegáns, de jól főznek. Utána elmegyünk egy masszázsra. Mit szólsz? - Oké, benne vagyok, de én vezetek. – finom, kis csókot adott a számra, mire én rögtön fölé gördültem. A könyökömmel tartottam magam fölötte és csak néztem rá – Elég szerencsés nő vagyok. - Úgy gondolod? – kérdeztem vissza, de nem szakítottam meg a szemkontaktust. Szeretetet, vidámságot és egy kis vágyat fedeztem fel a zöld szempárban. - Igen. – a bicepszemet kezdte simogatni – Szexis vagy. – elmosolyodtam – Minden nő irigykedik rám. - Ha ismernének engem, nem hiszem, hogy ez így lenne. – elkomorultam, ő meg magához húzott. - Ne utáld ennyire magad. – súgta a fülembe – Rosszul esik nekem. Én mindent szeretek benned, még ha egy kicsit defektes vagy lelkileg akkor is. Érzem, hogy mosolyogsz. Jó érzés nekem, hogy elmondasz dolgokat és nem csak egy kemény, jóképű üzletember vagy, mint másoknak. Viszont, aminek mindennél jobban örülök, hogy bevallod szeretsz még, ha tanulásra szorulsz akkor is. – egyre jobban ránehezedtem. Jól estek a kedves szavai, szükségem volt minden bátorításra. - És te, voltál már szerelmes? – újra felnéztem rá. - Eddig azt hittem igen. - Hogyhogy? – fürkésztem a tekintetét, ő pedig elgondolkozott egy pillanatra. Azt hiszem próbálta meg fogalmazni a hallottakat. - Kevinnel jártam vagy fél évig. Szerettem őt. Jó volt vele. Aztán jöttél te és a mindent elsöprő vágy. Ne hidd, hogy csak te érezted. Amikor először csókolóztunk már akkor tudtam, hogy ez komoly lesz és igen nehéz. A vágy mellett kapcsolat alakult ki akkor este, mikor először szeretkeztünk. Fontos

lettél és azon kaptam magam, hogy folyton rád gondolok. A csókjaidra, az érintésedre, a testedre, az illatodra. Halálosan beléd szerettem és te egy nap alatt elérted, amit Kevin fél év alatt. Még több lett a szerelem, még erősseb… - értettem, amit mond. - Függővé teszel. – mondtuk ki egyszerre – Akkor nem csak nekem vagy drog. – tettem hozzá. - Igen, remek megfogalmazás. Viszont nem akarok leszokni. – felálltam és őt is talpra állítottam. - Én sem. – válaszoltam neki. Bementünk a házba. Vettünk fel papucsot, én egy trikót, ő meg tengerparti ruhát. Mögé ültem a quadon és úgy irányítottam. Csak két utcát kellett hajtani. Leparkoltunk és a teraszon ültünk le – Iszunk egy koktélt? - Benne vagyok. Mit ajánlasz, mit egyek? - Halat. Finom itt a hal. - Oké. - Jó Napot Mr. Johnson. – a pincérlány rám mosolygott – Mit hozhatok? - Két mojito lesz, egy kancsó víz. És a hal választékból, a legfrissebbet. - Tőkehal. - Megfelel. Kevés zöldséget és krumplit kérünk hozzá. - Köszönöm uram. Máris hozom. – újabb mosolyt villantott és elment. - Téged mindenki ismer. – mondta nekem Emily – Már látom, hogy holnap tele lesz velem az újság. Az ismeretlen nő, New York legkapósabb agglegénye oldalán. – megforgatta a szemeit, utána hátradőlt én meg kajánul elvigyorodtam rajta. - Arra gondoltam, hogy a PR-osom elintézi, hogy ne ismeretlen nőként tüntessenek fel mellettem. Nem tudom, hogy akarod e, ezt. – meghozták a koktélt és a vizet – Köszönjük. – felvettem a poharam és belekortyoltam az enyhén alkoholos, de roppantul hűsítő italba. Jól esett. Főleg azért is, mert a következő kérdésemhez sok bátorságra volt szükségem. Ezzel megint megbotránkoztattam saját magamat. Elvégre én Jeremy Johnson vagyok a tekintélyt parancsoló, kemény üzletember. - Jól van, legyen. Legalább most már Mandy VS Emily lesz a szalagcím. – felnevettem – Örülök, hogy ilyen jól mulatsz ezen. – végül ő is elmosolyodott és nagyot kortyolt a koktélból. - Rendben. Emily…szóval – láttam, hogy nagyon figyel rám, bátorítóan megfogta a kezem – Megvettem az épületet, amiben laktok. - Miért tettél ilyet? – kérdezte türelmesen.

- Egyszer azt mondtad, nem akarsz a szüleidtől függeni és mivel ők fizették a lakbért, ezért gondoltam megveszem és leviszem nullára a bérleti díjat. – elvette a kezét az enyémről. - Jeremy, a nem akarok függeni, rád is ugyanúgy vonatkozik. - Haragszol? – kérdeztem a poharamat szorongatva. - Igen. – felelte – Megkérlek rá, hogy csináld vissza. - Nem fogom. Inkább neked adom a lakást. – nagyon dühös lett. Azt hittem feláll és ott hagy, de szerencsére nem tette – Most miért? Ajándékba. - Szó sem lehet róla. Megakarsz vásárolni? - Nem. – vágtam rá rögtön. Újra ittam egy kortyot. Meghozták a halat is. A pincérnő jó étvágyat kívánt aztán eltűnt. Letettem a poharam, facsartam egy kis citromot a halra, utána vágtam egy kis darabot belőle. Nagyon ízletes volt – Szeretném, ha elfogadnád. - Nem szeretném elfogadni. – tovább ettünk. Csendben voltunk mind a ketten a gondolatainkba merülve. Hamar végeztem az étellel. - Kérsz desszertet? - Inkább a masszázst. – intettem a pincérnőnek. Megfizettem és vártam, míg Emily befejezi. A szalonba mentünk, ahol tegnap is jártam. - Milyen masszázst szeretnél? Teljes test? Csak hát? – kérdeztem tőle. - Hát. – felelte – És talp. – bólintottam. Két masszőrt kaptunk az ágyunk egymás mellett volt. Én hanyatt feküdtem és elölről kezdtek el masszírozni. Kicsit az arcomat, utána a mellkasomat. Nagyon jól esett. A karjaimat is jól meggyúrta a lány. Oldalra néztem, láttam, hogy Emily talpát masszírozzák. Egy kicsit hagytam a vállamat, de utána intettem a lányoknak, hogy menjenek el. Egy kevés olajat tettem a kezembe, hogy Emily hátát masszírozhassam. Óvatosan nyomkodtam meg. Lejjebb nyúltam a fenekéhez és azt kezdtem gyúrni – Tudom, hogy te vagy. – hallottam a hangját – Megmasszírozod a melleimet is? - Persze, ha akarod. – lassan megfordult, nem volt rajta felül semmi. Először a vállait gyúrtam meg egy kicsit, utána mindkét mellét a tenyerembe vettem. Lassan, óvatosan nyomkodtam, mind a kettőt. Két ujjal tekergettem egy kicsit a bimbóit is. Kinyitotta a szemét, izzott a tekintete. Hangosabban szedte a levegőt. Felült, elkapta a fejemet és vadul az ajkaimra tapadt. A nyelve simogatta szájpadlásomat, belül az ajkaimat, aztán összeakadt az én nyelvemmel. Vadul nyúlt értem, a fürdőnadrágomba. Szelíden szorította farkamat, az ujja körözött a makkon – Megduglak. – végighúzta a kezét a férfiasságomon, újra és újra. Gyorsan mozdultam, az ágy végébe rántottam, lekaptam a bikini alsóját. Ő is gyorsan mozdult és magába illesztett. Megfogtam a két combját és vadul döfni kezdtem, egyre mélyebben. Úgy éreztem, hogy most csak ő és én vagyok a világon. Eldobtam az agyam, olyan jó volt, ahogy csúszkált a farkamon – Jó…vagy. – nyögtem ki neki. Minden pillanatát élveztem, ahogy egyre közelebb kerültünk a gyönyörhöz. - Aaaahhh….Jeremy…. – már nem bírta pedig láttam hogy eddig türtőztette magát. Felhúztam

magamhoz, vadul az ajkára tapadtam, az egyik kezemmel a hátát fogtam, a másikkal a csiklóját kezdtem masszírozni. A döfések lelassultak, ki akartam élvezni minden gyönyör teli pillanatot. Elengedtem a száját, teljesen magába engedett, ráfeszült a hüvelye a farkamra, megremegett, erősen szorított és a sikoly helyett a vállamba mélyesztette a fogait. Szorosan magamhoz szorítottam és vad hörgéssel élveztem belé. - Emily. – hörögtem vadul. Átkarolta a hátamat, a nyakamon éreztem leheletét. Ziháltunk mind a ketten. Megkerestem az ajkát, lágy csókot váltottunk. - Bocs. Vérzel. – oldalra néztem, a vállamról apró vércseppek gördültek le. Átmentünk a szoba mosdójába, elrendeztünk magunkat utána hatalmas borravalót hagytam a masszázsért. Emily nagyon kínosan érezte magát, engem nem érdekelt annyira a dolog. Úsztunk egyet a medencében és elszenderedtünk a napon. - Hahó. Indulunk haza. – ébresztettem Emilyt. Felmentünk összepakolni, Carlos már megérkezett a kocsiban várt ránk. Farmert és pólót vettem föl. A kocsiban átkaroltam a gyönyörű barátnőmet – Nagyon szótlan vagy. - Haragszom rád. – mondta nekem. - Ez az jelenti, hogy nem alszol nálam? – kérdeztem rá. - Pontosan azt. - De nem szakítasz velem? – ijedt képet vághattam, mert ő megsimogatta az arcom. - Nem, nem szakítok veled. – a vállamra hajtotta a fejét – Elfáradtam. Lefárasztasz és haragszom. Nem akarom, hogy rám unj. - Ezt elképzelni sem tudom. Nem vagy éhes? Megállhatunk enni valahol. - Nem köszönöm. – kioldottam a biztonsági övét és az ölembe húztam őt. A nyakamba hajtotta fejét, a combját kezdtem simogatni. - Nagyon jól éreztem magam ma és tegnap is. - Én is. A legjobb hétvége volt, nagyon köszönök mindent. – megsimogattam az arcát és kicsit felemeltem a fejét. - Nincs mit megköszönnöd. Örülhetek, hogy ennyire türelmes vagy. – lágyan az ajkára tapadtam. - Az ember nem is gondolná, hogy Mr. Johnson ilyen kedves és romantikus férfi. – jegyezte meg mosolyogva, aztán visszahajtotta a fejét a nyakamhoz. Simogattam a hátát és lassan elszenderedett. Nagyon kimerítettem, pedig csak kétszer szeretkeztünk ma. Egésznap csináltam volna vele, de haragudott rám. Engeszteld ki Jeremy. Tudtam mit akartam, ekkor tudatosult bennem, de nem mertem megkérdezni, csak néztem, ahogy alszik. Észre sem vettem, hogy visszaértünk a városba és Emilyék

utcájába fordultunk be. Carlos behajtott a garázsba. - Megérkeztünk. – suttogtam Emilynek – Felvigyelek? - Nagyon hamar. – adott nekem egy puszit – Nem kell. – Carlos ajtót nyitott, Emily kipattant és én is. Megfogtam a kicsi bőröndjét majd beszálltunk a liftbe, ahol nyújtózkodni kezdett én mosolyogva néztem. Hamar felértünk az emeletükre. Nem találta a kulcsát, úgyhogy kopogtattunk, Linda beengedett minket. - Sziasztok. – nézett ránk mosolyogva. - Szia. Épségben haza szállítottam. Jó éjt cicám. – betettem a bőröndöt. - Mész is?... Igaz, haragszom. Szeretlek, aludj jól. Holnap találkozunk? - Hívlak. Carlos itt lesz érted reggel. – magamhoz húztam, váltottunk pár apró csókot – Ne haragudj rám. Szép álmokat. Szia Linda. – kiáltottam a lánynak, aki a konyhában sertepertélt. - Szia kicsim. – jaj de nehéz volt az elválás, de megtettük. Búcsút intettem még és elindultam lefelé. Oly annyira belemerültem a szerelmi kapcsolatba, hogy igazán csak akkor tisztult a fejem, mikor már negyed órája a gondolataimba mélyedtem. Floyd, meg kell szorongatnom, beszélnem kell a feleségével. Emlékeztettem magam. - Reggel Ryan legyen az irodámban. Jó éjt Carlos. – egy szendvicset kaptam be, zuhanyoztam és utána egy film alatt aludtam el. A bosszúd…vagy nem? Reggel kipihenten és jókedvűen ébredtem. Régen nem fordult velem elő ilyesmi. Öltönyt vettem, hajat csináltam, utána leültem reggelizni. Elővettem a mobilom, miközben ettem a rántottát, pötyögni kezdtem: „Jó reggelt cicám. Remélem jól aludtál. Szép napot neked. Csók, Jeremy” Belekortyoltam a narancslébe és szórakozottan egy újabb falatot kaptam be, miközben bűvölten néztem a készüléket. Jött is a válasz: „Jó reggelt kicsim. Nagyon jól aludtam. Köszönöm, neked is nagyon szép napot kívánok. Már most hiányzol, szeretlek. Csókollak. Emily.” Elmosolyodtam az üzenetén. A kávémba kortyoltam bele, közben Carlost elküldtem a lányért „Kár, hogy nem ébredtél reggel mellettem. Alig várom, hogy csókolhassalak. Ebédelünk együtt?” Enni kezdtem, nem jött válasz vagy öt percig, be is fejeztem az ételt. Ekkor rezegni kezdett: „Büntiben voltál, azért nem aludtam veled. Bár így utólag bele gondolva, ezzel magamat is büntettem.  Alig várom a közös ebédet és a finom csókjaidat.” Felhörpintettem a maradék kávét és dzsúszt, majd a fürdő felé menet, újabb SMS-t írtam: „Pedig azt hittem okos nő vagy.  Mit szólnál, ha az irodámban ennénk és lezavarnánk egy csók csatát?” Fogpasztát nyomtam a fogkefémre, mikor újabb üzenet jött. Gyorsan befejeztem, parfümöztem és megnéztem: „Remekül hangzik. Rád bízom a kajaválasztást. Kérlek, hogy ne SMS-ez vezetés közben, de írd meg hányra menjek oda. Ja, és igenis okos nő vagyok Mr. Johnson.” Megfogtam a táskám és a liftből írtam neki: „Ne aggódj még csak most ülök bele a kocsiba. Carlos ott lesz érted 11:55-kor.

Olasz kaját rendelek, remélem szereted. Jó utat és jó munkát. Ebédnél találkozunk cicám. Csók JJ.” Beültem a kocsiba és kigurultam a garázsból. Az egyik pirosnál láttam a választ: „Tudom, hogy vezetés közben nézed meg. Megint büntibe akarsz kerülni? Szeretem az olaszt, de azt még jobban szeretném, ha Carlos vinne téged munkába. Jó munkát kicsim. Imádlak, csók, EH. Tudom, hogy szar a monogramom. ” Jót nevettem, ezen, de azért sem írtam neki vissza. Tagadni fogok. A munkában, kávéval kezdtem, utána egy telekonferenciával, plusz négy másik emberrel. Kimerítő tárgyalás volt, két óráig tartott, de megvettünk egy újabb repülő gyárat. Miután elmentek Clarának szóltam, hogy délre legyen itt az olasz kaja. „Nem néztem meg vezetés közben. Fontos tárgyalásom volt, csak most lett vége. 50 perc múlva ott van Carlos. Nekem tetszik a monogramod. Csók, JJ.” Papírmunkát végeztem, mikor Ryan lépett be. - Jó napot uram. – hellyel kínáltam őt. - Jó napot. Szükségem lenne pár információra Derek Floydról. Milyen viszonyba van a feleségével? Hova jár el? Kivel? Van e szeretője? Ha van kérek képeket, mindent, amit meg tud szerezni. - Értem uram. Mikorra? - Tegnapra. – feleltem neki. - Rajta leszek uram. Mindent előások. - Rendben van. A mocskos részletek a fontosak. – bólintott és elment. Clara délben hozta be a kaját. Szépen megterítettem a konferencia asztalra. Olasz tészta, salátával és limonádéval, meg egy kis gyümölcs. A telefonomat megnéztem: „Alig várom kicsim.” Csak ennyi volt írva. Dél után tíz perccel megjöttek. Azonnal a karomba zártam. Kosztüm volt rajta, megint kilátszottak kicsit a mellei. Végig simítottam a combján, miközben szelíden derítettem fel a száját a nyelvemmel. - Szia Jeremy. – megölelt a csók után. - Szia gyönyörűségem. – válaszoltam neki. Felemeltem és a szék mellé vittem. Gyorsan leültünk – Jó étvágyat. – megfogtam a villát. - És milyen fontos üzletet kötöttél? – kérdezte érdeklődően, miközben a villája köré csavart a tésztából. Én is így tettem. - Repülő gyárat vettem. Több, mint két óráig egyezkedtünk. – bekaptam a falatot. Nagyon ízletes volt, főleg a friss salátával. - És ezt ilyen egyszerűen mondod? Megünnepeljük? - Oh, persze. Este. Finom a kaja? - Aha, nagyon jó. Na bökd ki gyorsan. – kérte tőlem. Feszengtem előtte és bekaptam még egy falatot, miközben átgondoltam, mit mondok neki. - Arra gondoltam…hogy azt mondod Carlossal kellene jönnöm reggel. Hiányzol nekem, neked is én.

Mi lenne, ha hozzám költöznél? – hadartam el gyorsan az utolsó mondatot, utána a zöld szemeit fürkésztem. Egy pillanatra ledöbbent, azt hiszem. Utána lenézett a tányérjára és bekapott egy újabb falatot. Sőt le is öblítette limonádéval. - Oké. – nyögte ki végül és úgy tett, mintha semmi nem történt volna. Evett tovább, én meg nem mertem megszólalni. Csendben ettünk. Mint mindig én hamar végeztem, bekaptam két epret, ittam egy keveset és mosolyogva néztem őt. Egyre nagyobb zavarba jött – Most mit bámulsz? - Könnyen bele mentél. – a szemembe nézett. - Figyelj veszíteni valóm nincs. Teszek egy próbát, mondjuk kezdjük egy héttel és utána megadom a választ. – már is mosolygott. - Szuper. Örülök neki. – felkeltem és mögé mentem. A nyakát kezdtem el csókolgatni, félre söpörve a haját. Abba hagyta az evést. - Tudom, hogy neked ez mekkora lépés és egy pillanatig nem hittem el, hogy ezt ajánlod nekem. Biztos vagy benne? – felállt, aggódva fürkészte az arcom. - Aha, igen. Boldog akarok lenni veled. – ellágyult a tekintete és elmosolyodott – De ha ez megnyugtat, ma úgy is időpontom van Rossnál. Átbeszélem vele az elmúlt napokat. - Az jó kicsim. - Ötre megyek hozzá, hatig ott leszek, utána edzek egy órát. Mondjuk nyolckor nálam? - Oké. – felelte és megcsókolt – Szeretlek, ha meg gondolnád magad, akkor is. - Nem fogom. – újabb csókot váltottunk – Kérsz kávét? - Nem. Csak téged kérlek. Kanos vagy kicsim? – végig simított farkamon. Hát persze hogy kanos voltam – Gonosz leszek. – szájon csókolt aztán hátrébb lépett. - Ne. – közelebb léptem, ő hátrébb, mire elérte az ajtó melletti részt, ami üvegből volt – Mindenki látni fogja. - Senki. – újra megcsókolt, most sokkal tovább tartott, gyengéden meglökött és hátrébb kellett lépnem, de a csók nem szakadt meg. Megemeltem egy kicsit és az asztalomra ültettem föl. A hajamba túrt, egy rántással és emeléssel felrángattam a szoknyáját és a kezem már csiklóján volt. - Ne, ne engedd el a szám. – kicsi sóhaj hagyta el az ajkát, de utána újra megcsókolt. Éreztem, nedvességét, de továbbra is csak a csiklót masszíroztam. Megint elengedte a szám, a fejét a fejemhez szorította, éreztem leheletét a fülemben. - Ah…Jeremy…jó – suttogta kéjesen, vadul a fülembe harapott a fogaival. Nyomkodni kezdtem a csiklóját, elengedte a fülem – Hagyj…elmenni. – kérte tőlem és újra körkörösen masszíroztam – Igennn... – sóhajtott fel. Vadul tapadt az ajkamra, miközben megremegett, kapaszkodott, élvezett. Zihálva öleltem magamhoz, ő jobban zihált, apró puszikat adtam a nyakára – Nagyon szeretlek. Nem csak ezért, de tény, hogy jól adod a gyönyört. – mondta mosolyogva.

- Te is jól adod. Még soha senki nem adta ilyen jól. - Sok egyéjszakás kalandod volt? – kérdezte érdeklődve. - Annyira nem sok, de nem tudok számot mondani, miért megkérdeznéd. - Majd később megbeszéljük, mennem kellene. – apró csókot adott, utána, hagytam lehuppanni. Az asztalhoz mentem, bekaptam egy banán darabot és utána rátettem a műanyag doboz fedelét. A kezébe adtam a limonádés poharát. Szépen megitta. - Ezt edd meg. – a dobozt nyújtottam neki. - Tartozom. – válaszolta mosolyogva. - Baj, ha Carlos visz el? – sandítottam rá – De persze lekísérlek a kocsiba. - Nem, dehogy. – kézen fogva indultunk el a folyosón. Az asszisztensek fura arcot vágtak. Liftben megint egymásnak estünk, vad csókokkal. Utána beült Carlos mögé és én meg visszamentem. Kettőkor telekonferenciát tartottam, amikor egy rendőr szabályosan berontott az irodámba. - Bombariadó van, uram. – kiáltott rám. - Hogy mi? – kérdeztem vissza meghökkenve. - Azonnal hagyja el az épületet. Most. – kontrázott rám újra. - Várjon egy kicsit. – türelmesen ültem és éppen mentettem át pár dolgot az irodai szerverünkbe – Most nem mehetek el. – mondtam neki nyugodtan. - Uram, azonnal el kell hagynia az épületet. Át kell mindent vizsgálnunk. – mondta nekem határozottan ismét a férfi. - Ne pattogjon itt. Nem megyek sehova. – a gép még csak negyedszázalékos feldolgozáson volt. A havi könyvelést és más fontos pénzügyi kimutatásokat, terveket mentette el a gép és tudtam, hogy az még egy óra, ha nem több. - De uram…- felálltam és haragosan az ajtóra mutattam. Tudtam, ha ezt nem várom meg, akkor egy hónapos munka a semmivé lesz. - Az enyém az épület, megkérem rá, hogy távozzon az irodámból. – lehajtott fejjel kiment a férfi. A feldolgozás, már elérte a harminc százalékot. Gyors lesz ez. Ki lehetett az a barom, aki betelefonált? Utálom az ijedt, most kárba vész a fél napom. Nyugodtan neki láttam addig a papírmunkának. Negyed óra után egy nő rontott be. Sokkal tekintélyt parancsolóbb volt, mint az előző férfi. - Mr. Johnson, távoznia kell. Most. - Nem megyek sehova, még vagy fél óráig. – csattantam rá élesen. Egy pillanatra a nő, nem tudta mit

mondjon, csak nézett rám ferde szemmel. Tovább töltögettem a papírokat. - Jeremy, kérem. - Nézze. Valami ostoba barom betelefonált. Kutassák át az épületet, nem érdekel, de engem hagyjanak dolgozni. Fontos dokumentumokat ment el a gépem. Szóval nem megyek sehová. – a nő fogta magát és leült velem szemben. Nem érdekelt, tovább dolgoztam. Öt perc után felállt és elkezdett körül nézni az irodámban. Minden helységbe benézett, az asztal alá, a könyves szekrény mögé, a székek aljára, a virágot is átvizsgálta, a kis bárpultot, a mosdómat, a kanapét, a két plazma tévé hátulját, de nem talált semmit sem. Bekapcsoltam a híradót és láttam az épületet a hírekben. „Johnson nem jön ki.” Ez volt a szalagcím alul. Minek kell ekkora hírverés? Gondoltam magamban. A gépem ötven százalékra ugrott fel, tudtam már csak negyed óra és ez igazán gyorsnak számított. - Mr. Johnson nem hagyja el. – hallottam a nőt a telefonjába beszélni, kinyitotta az ajtót és kiment. Elkezdte pásztázni az üres folyosót. Öt perc után visszajött. - Ön mehet ha szeretne. Még tíz percet várnom kell. - Nem megyek maga nélkül. – felelte nekem. Néztem a képernyőt és láttam, hogy tűz ütött ki az alagsorban – Látja? Mennünk kell. Ez nem gyakorlat. - Ez a tizennyolcadik emelet és mondtam már, ön mehet, ha akar. - A francba magával. – üvöltött rám. Megszólalt a telefonom is és már vagy századszor rezgett a zsebemben, de nem akartam tudomást venni róla. Emily. - Szia cicám. Minden rendben? – szóltam bele nyugodtan. - Azonnal gyere ki ebből a hülye épületből. – úgy üvöltött, hogy el kellett kicsi tartanom a telefont. - Még öt perc és megyek, nyugodj meg. - Nem Jeremy, azonnal gyere ki. – ezt már sírva kérte. - Mindjárt cicám. Ne aggódj. – szépen letettem és kikapcsoltam a készüléket. A rendőrnő csak bámult rám én meg a képernyőre, ami kilencvenöt százalékon volt. Elővettem a laptop táskát, a fontos papírokat is elpakoltam, a telefonomat is. Kicsit még néztem a képernyőt és miután kész volt a mentésre kattintottam. Egy perc után már a táskában bújt meg a gép. A vállamra vettem és Miss. Valdezzel elindultunk a folyosón keresztül. A lépcsőházba léptünk be. Futva szedtük a fokokat, de mikor elértünk a földszintre és kinyitottuk az ajtót, lángokat láttunk mindenhol. Az egész első szint szinte szénné éget. Hirtelen megdermedtem a lángoktól. Egy kandalló jutott eszembe, a tűz, a vas pálca és az éles fájdalom. Megbabonázva néztem a csarnokot. - Mr. Johnson. Mr. Johnson. – szólongatott a nő – Uram, jól van?

- Igen. – fordultam hátra feléje – Jöjjön. – tovább mentünk az alagsorba. Itt is tűz volt szinte mindenütt, égtek a kocsik, de az enyém nem. Láttam a távolban, messze parkoltam ma le. - Nem tudunk kijutni. A tető? - De kitudunk. – kicsit kába voltam az emlékek miatt, de tudtam mit kell tenni. A folyosóról egy picikemosdó nyílt. Oda mentünk be. A rendőrnő nem értette. – A kabátját, tegye víz alá, akkor nem ég meg. Fusson utánam, itt vannak a kocsi kulcsaim, beülünk és kitöröm a garázsajtót. – a nő le volt nyűgözve, bólintott, a csap alá tette a kabátját és a nadrágjára is vizet fröcskölt, én ugyanígy tettem, a táskát is beleértve. A zakómat emeltem a fejem fölé és még a biztonságos részről nyitottam ki a kocsit. Úgy szaladtam, mint még sosem. Tudtam, most megérte az a sok edzés. Egy perc alatt már a kocsinál voltam és mind a ketten beültünk – Jól van? – kérdeztem a nőt, miközben startoltam be a motort. Bólintott és én rögtön a gázra léptem. Egyszer csak berobbant a közelben egy közönséges négyajtós Chevrolet. A kocsinkra repült az egyik ajtaja, de nem érdekelt, indítottam és teljes gázzal megcéloztam a garázs ajtaját. Csak a műanyag volt leengedve, így hátra tolattam, majd egyesbe téve robogni kezdtünk az ajtó felé. Mikor becsapódtunk a műanyag megadta magát és sikeresen áttörtük, mire lefejeltem a kormányt. Fájt, nem kicsit, rendesen megszédültem, de rögtön a fékre léptem. Taps fogadta a törött Mercédeszt, melyből épségben szálltunk ki mind a ketten. Kivettem a táskát is és megtámaszkodtam a kocsi tetejében. Újra képek villantak az agyamba. Tűz, fájdalom, amit éreztem a hátamban is. Ne, nem, ez fáj nekem. Láttam, hogy egy férfi közel jön, én pedig rémületemben nem tudtam hova menjek és ami még rosszabb volt, nem tudtam, hogy álmodom, képzelődöm, vagy ez a valóság. Abban biztos voltam, hogy a múltam itt van, itt és most játszódik. - Kérlek ne bánts. – mondtam az előttem állónak, aki közeledett felém. - Kicsim. Jeremy. – a karomba vetette magát és mikor megéreztem az illatát, tudtam, hogy Emily ölel. Ő pedig sosem bántana engem – Rosszul vagy? – majd összecsuklott a két térdem, alig tartottam magam, de itt volt ő, velem volt, jól volt és én szerettem. - Erősen beütötte a fejét. – hallottam egy éles hangot, de nem engedtem el a szerelmemet. - Uram, jöjjön segítek. – Carlos jelent meg mellettem, elvette a táskám és a hónom alá nyúlt – Miss. Hamilton, haza jön velünk? - Persze, de neki orvos kell. – egyszer csak egy kocsi hátsó ülésen találtam magam, elterültem. Úgy tűnt az ütés és a tűz, mindent felelevenít. - Ne…ne…ez fáj nekem…kérlek…égek. – belehasított a fájdalom a hátamba, utána a fejembe. - Carlos, mi baja? Jeremy, gyere vissza hozzám. Sssshhhttt. Semmi baj, biztonságban vagy. Fázol? Miért remegsz így? Kicsim, nyugodj meg. - Hívja fel doktor Rosst. – átfogtam Emily derekát. Hirtelen tisztult a kép, eszeveszettül fájt a fejem és lassan lehunytam a szemem. Szégyelltem magam. Simogatta az arcom és erősen fogta a kezem. - Carlos, volt már valaha ilyen rohama? - Nem kisasszony. Még soha. – csendben utaztunk hazáig. Mikor a garázsba értünk, Carlos kirángatott

a kocsiból, de én felemeltem a kezem és engedelmeskedtem. Beszálltunk a liftbe, féltem, hogy Emily őrültnek fog tartani és elhagy. Nem voltam képes megszólalni. Mikor felértünk, egyenesen a konyhába mentem, töltöttem magamnak egy whiskyt és lehúztam. - Menj most el. – mondtam nagyon halkan és Emilyre pillantottam. - Ne küldj el. Tudnom kell, hogy jól vagy. - Emily, neked erre semmi szükséged. - Szakítasz velem? – azt kellett volna mondanom, hogy igen. De nem ment, mert önző voltam. - Nem, de most el kell menned. - Nem. – csattant rám mérgesen – Nem kell magyarázkodnod, nem kell semmit sem mondanod, csak enged meg, hogy itt legyek veled. – átmentem a konyhán mellette, majd a hálóban, alsóra vetkőztem. Éreztem, hogy Emily bámul, de nem mondott semmit. A ruhákat egy székre tettem le szépen összehajtogatva, utána bebújtam a megvetett ágyba, betakaróztam és lehunytam a szemem. Ne emlékezz, ne gondolkozz. Figyelmeztettem magam, de sírva fakadtam és már nem ment tovább – Jeremy. Ne, kérlek, ne sírj. – Emily rám hajtotta a fejét, utána mellém feküdt és simogatott. Hagyd abba a bőgést, te átkozott idióta. Ezt üvöltöttem a fejemben és abba is hagytam. Nem nyitottam ki a szemem, nem mertem szembenézni vele – Aludj kicsim, bármi baj is van, én itt vagyok. – azt hitte már alszom, sírós volt a hangja, adott egy puszit, utána átkarolt és amennyire tudott közel jött. Vártam és vártam, míg nem Emily végre elaludt. Utána a fürdőbe mentem, a homlokom közepe elvolt lilulva. Bevettem az altatómat, gyorsan letusoltam és visszamászta az ágyba. Emily felébredt, de nem szólt semmit, csak gyorsan átöltözött és hozzám bújt. Hamar elaludtam, a reggeli ébresztőre keltünk mind a ketten. Hetet mutatott az óra. - Mi történt? – hirtelen felültem, megfájdult a fejem és elkezdtek derengeni a dolgok. Ostobán viselkedtem, elszégyelltem magam, de volt egy mentőövem. - Feküdj vissza. – húzott vissza a barátnőm. - Mi történt Emily? Tűz volt. – direkt játszottam a hülyét, tudtam, ez beválik. - Nem emlékszel? – kérdőn nézett rám, mire megráztam a fejem – Hát kimenekültetek egy kocsival, utána hazahoztunk és elaludtál. - És mi van az épülettel? Kit gyanúsítanak? Fel kell hívnom Everettet. - Maradj és aludj még egy kicsit. Carlos mindent elintéz. Beverted a fejed a kocsi kormányába. – bosszúsan sóhajtottam fel. - Már megint? Ez már a hatodik autóm volt, amivel balesetet szenvedtem. – elkerekedett a szeme. - Te tényleg veszélyesen vezetsz. Gyere ide. – odabújtam hozzá – Jól vagy? – suttogta.

- Persze, de intézkednem kell. Telefonálni. – kiszakítottam magam az öleléséből, megfogtam a telefonom és átmentem az irodába. Carlos nagyon nézett rám. Tárcsáztam Ryant először, ő volt a biztonságiak feje. - Jó reggelt uram. Hogy van? – vette föl a telefont. - Jól. Tudnak már valamit? – feszülten hallgattam rá. - Nem, egyenlőre szinte semmit. Egy férfi telefonált be a bomba miatt, egy eldobható készülékről. Szóval ezen a nyomon nem lehet elindulni. A tűzet apró bombák okozták, melyet távirányítással aktiváltak. Dr. Everettel együtt működünk a rendőrökkel, de persze nézek némi háttér információt. - Fontos lenne Floyd alibije. Lehet, hogy ő volt, nézzen utána. - Nem uram, ő nem lehetett. Éppen figyeltem, mikor kialakult a káosz, egy hotelban volt, egy nőcskével szórakozott. Viszont annyi biztos, hogy profi bomba készítővel van dolgunk. Ez az egyetlen nyom amin elindulhatunk. Még utána nézek Floyd pénzmozgásának és kapcsolatainak. - Azonnal hívjon, ha megtud valamit. - Természetesen uram. - Ryan, az épületet, mikor lehet újra elfoglalni? - Még vagy két napig biztosan nem. – letettük a telefont. - A rohadt életbe. – rácsaptam az asztalra. Kopogtattak az ajtón, Carlos lépett be. - Jobban van? – kérdezte kapásból. - Remekül. – válaszoltam egy kicsit ingerülten. - A húga és az édesanyja vannak itt. – nyeltem egy hatalmasat. Ő mit keres itt? Az én lakásomban? Mi a fenét keres itt? - Küldje be Vanessát. – Carlos meghökkent, de elment. Annyira ideges voltam, hogy a remegésem alább hagyott. Az sem érdekelt, hogy egy bokszeralsóban álltam az asztalom mellett. Bejött az emlegetett nőszemély – Mi a francot keresel itt? – csattantam rá rögtön. - Megnézem, hogy jól vagy e. - Sosem érdekelt a hogy létem. – vágtam vissza neki. - Ez nem igaz. – még közelebb jött – Ne félj tőlem. Én kicsi szerelmem. – nyílt az ajtó és Lily jött be. Megkerülte az anyját és átölelt. - Jaj Jer. – átkaroltam a derekát, ő a nyakamat – Miért nem jöttél ki az épületből?

- Mert nem lehetett. Várnom kellett, de semmi bajom nincs. – hirtelen megjelent Emily is. Egy köntöst adott nekem, amibe bele bújtam. - Emily, ő az anyukám Vanessa. – mutatta be Lily a barna nőt. Láttam, hogy furán felmérik egymást, utána kezet fogtak. - Hívtam doktor Rosst, Jeremy. Tizenegyre ide tud jönni. – átmentünk a konyhába, Emily kávét főzött nekünk. Méregettem Vanessát, nem akartam, hogy itt legyen. - Nem mész dolgozni? – kérdeztem tőle. - Mr. Bilson adott egy szabad napot. Úgyhogy nem. – csendben ittuk a kávét. - Hogy vagy Lily? Beszéltél Sammel? – kérdeztem tőle, csak, hogy témát váltsak végre. - Beszéltünk igen. Bocsánatot kért a múltkoriért. Lehet, hogy megpróbáljuk együtt. – válaszolt nekem mosolyogva. Ő nem ivott kávét, egy pohár almalevet szorongatott. - És hányadik hónapban vagy? – ezt most Emily kérdezte. - A másodikban. – tíz perc után elmentek, engem visszaparancsoltak az ágyamba. Ott reggeliztem és Ross tizenegy előtt öt perccel érkezett meg. Átmentünk a dolgozóba, egymással szemben ültünk le. Én a kanapéra, ő a fotelbe. Furcsán nézett rám. - Nos Jeremy. Beszélgessünk. Azt hiszem van mit mondania. – elővette a jegyzetfüzetet. - A múlthéten azért nem voltam, mert szakítottunk Emilyvel és rosszpasszba kerültem. - Oké. Miért szakítottak? – keresztbe tette a lábát és türelmesen várt. - Mert kiderítettem valamit a múltjából és a tudta nélkül cselekedtem. - Gyakori probléma ez önnél. Mindig próbálja kézben tartani az irányítást. Mit derített ki? – elkezdett írni valamit én meg folytattam. - Azt, hogy Emilyt megerőszakolták. – a doktornak elkerekedett a szeme – Szóval elkaptam a pasast kétszer is és egy kicsit megvertem, de megtudnám gyilkolni a puszta két kezemmel, olyan haragot érzek, ha csak rá gondolok. - Jeremy, nem szabad önbíráskodnunk… - Maga ezt nem érti. Ha volt már szerelmes, akkor megérti, hogy mennyire dühös vagyok. – a dokinak elkerekedett ismét a szeme. Egy pillanatra nem értettem miért. - Szerelmes? – kérdezett vissza. - Szeretem Emilyt. Még sírtam is miatta és elmondtam neki, hogy Lily nem a húgom, valamint, hogy nem ismerem a nőt, aki megszült. – elismerően bólintott.

- Ez a lány pár hét alatt több fejlődést ért el önnél, mint én az évek során. – ezen mosolyognom kellett – Ez nagyszerű Jeremy. - Jó érzés, hogy szeret és kíván. Tudom, hogy bízhatok benne. Ma viszont hazudtam neki. Tegnap mikor megláttam a tüzet, felkavart. Miután bevertem a fejem – járkáltam, de most megálltam és a homlokomra böktem – Láttam, ahogy megbélyegeznek. Fájt nekem. Ma reggel pedig Vanessa ide jött és eléggé eltudtam viselni. Emily is itt volt, meg Lily is. A házunkban is voltam valamelyik nap. - Ez rengeteg dolog. Teljesen normális, hogy felkavarták az események. Ezt nem kell szégyellnie. Hiszen ön is ember. El kell fogadni a múltat, változtatni már úgy sem tud rajta. – bólintottam. Megcsörrent a telefonom. - Ne haragudjon, de fel kell vennem. – felvettem – Johnson. - Uram, találtam némi pénzmozgást Floyd számláján. Talán nem jelent semmit, de nem árt óvatosnak lenni. – mondta Ryan. - Kösz, hogy szólt, oda figyelek, nyomozzon tovább és ne keverjék bele a rendőrséget. - Ki akarják hallgatni önt is. Mit mondhatok nekik? - Küldje ide őket mondjuk egy óra múlva. Kérem a képeket is Floydról és Everett is legyen itt. - Értem uram, intézkedem. – letettük. Leültem a kanapéra. - Sok a probléma, de emellett boldog is vagyok. – jelentettem ki teljes magabiztossággal. Rövidre fogtuk a beszédet, utána kikísértem. Emily a konyhában várt rám. Leültem mellé, hogy együtt együnk és elmeséltem, hogy nem sokára jönnek a vendégek. - Elég jól vagy ahhoz, hogy vallomást tegyél? - Semmi bajom nincs. – átkaroltam a derekát – Te itt vagy velem. - Este nem ezt mondtad, bár nem emlékszel rá. – összeráncoltam a homlokom. Majdnem szakítottunk. Nem akartam elveszíteni. - Ne hagyj el. – felkeltem a székről és átkaroltam a hátulról. Szeresd őt Johnson, megérdemli. - Nem akarlak elhagyni. – megfordult a széken – Szeretlek és mikor azt mondom neked, hogy gyere ki abból a rohadt égő épületből, akkor neked ki kell jönnöd. - Nincs semmi bajom. - De bármi történhetett volna veled. – átöleltük egymást – Nem akarlak elveszíteni. - Nem fogsz. – megsimogattam az arcát, utána gyengéden az ajkaira tapadtam. Simogatta a hátamat csók közben. Visszaültem mellé és elfogyasztottuk az ebédet. A rendőrök pontosak voltak. Miss.

Valdez jött és egy másik férfi. A nappaliba ültünk le. Everett leült mellém, a másik oldalamon Emily szorongatta a kezem, Ryan pedig kifelé bámult az ablakon. Az ügyvédem, fekete öltönyt viselt, kicsit ősz volt a haja, szemüveget hordott és most egy mappát húzott elő a táskájából. A két rendőr szemben ült velünk. - Hogy van Mr. Johnson? – kérdezte Valdez. - Jól. Miben segíthetek? – kérdeztem rá, mindenféle kertelés nélkül. - Látott bármi gyanúsat tegnap az épületben? – a másik rendőr vette át a szót, Mr. Jensen. - Nem. Az egész napom teljesen átlagos volt. Üzletet kötöttem, hosszú tárgyalás volt délelőtt. Utána még volt egy megbeszélésem személyesen, a többit telefonon intéztem. - Igen, az ügyvédje már oda adta a neveket. - Megkérném önöket, hogy ne zaklassák az üzlettársaimat. Nem láttam semmi furcsát aznap. - Rendben. – váltottam parancsoló hangnemre, ez már nem tetszett a rendőröknek. - Ellenségek? - Nézze biztos úr, tekintve a pozíciómat, rengeteg ellenséggel rendelkezem. Fogalmam sincs, hogy kitehette. Lehet az régi alkalmazott, vagy régi üzlettárs. Viszont az is lehet, hogy nem én voltam a célpont. Az épületben több százan dolgoznak. - Ezt mi is tudjuk uram. – válaszolta ingerülten Mr. Jensen. - Az ügyfelemnek semmi szüksége rá, hogy ilyen bárgyú kérdésekkel zaklassák. Tudjuk, hogy csak a munkájukat végzik, de ezekre a kérdésekre már én is feleltem. – kezdte Everett – Ha van konkrét információjuk, esetleg bizonyítékuk, akkor várjuk önöket, nagyon sok szeretettel. – bírtam Everettet. Majd elnevettem magam, de még így is jól szórakoztam. - Akkor nem is raboljuk az idejüket. – felelte Valdez, a társa nagyon bosszús volt. Felálltak mind a ketten és Carlos is jött, hogy kikísérhesse őket – Köszönöm, hogy tegnap észnél volt. – bólintottam Valdez hálálkodására, utána Carlos elvezette őket. Everett is felállt. - Nekem is mennem kell. Nincs semmijük, bocs, hogy nem tudtam jobban vissza fogni őket. Ryant folyamatosan tájékoztatom. – kezet ráztunk, Emily is kezet fogott vele és távozott is. - Uram. – lépett oda Ryan. - Menjen az irodámba, mindjárt ott vagyok. – elindult, Emily a homlokát ráncolta. - Van gyanúsítottad? – kérdezte. - Ez erős szó. Csak egy feltételezés.

- Nem akarod, hogy tudjak róla? - Nem akarlak belekeverni és nem akarlak megijeszteni se, ezért nem akarom. Egyébként sem tudok semmi konkrétat. Sajnos. Mindjárt jövök. – egy gyors csókot váltottunk, majd bementem az irodába Mit tudott meg? - Ötvenezer dollárnyi kézpénzt vett fel a múlt héten. – bólintottam, hogy folytassa – Azt nem tudom miért. Nincs új kocsi, vagy új lakása, semmi, fogalmam sincs mire költötte. Viszont nem találtam olyan kapcsolatot, aki ex katona, kémikus vagy fizikus lenne. – kinyitotta a mappát. Egy fekete hosszú hajú nővel enyelgett a képeken, sőt Ryan a szexről is csinált fotókat. - Hát igen, ha nem akarod, hogy elkapjanak, ne ilyen ablakos szobát bérelj a légyottokhoz. – átvettem a fotókat – Tudunk valamit a nőről? - Ő egy prosti. Persze a jobbik fajtából. - Luxus? – bólintott – A feleségéről mit tudunk? - Egy egyszerű harmincöt éves nő. Elég csinos. Külön ágyban alszanak a férjével. Alicenek hívják a kislányt pedig Sofinak. Na itt jön a fordulat. Átnéztem minden papírt, a lánynak nem Derek az apja. - Hát ki? - Mr. Hamilton. - Hogy mi? Emily húga. – Ryan bólintott, én pedig leültem – Szóval akkor Mr. Hamilton, vagyis Robert lefeküdt Aliccel. Megszületett a lányuk és Derek rájött, hogy nem ő az apa, ezért bosszúból megerőszakolta Emilyt. - Én is így sejtem. Vigyázni kell a pasassal. - Értem. Kell Carlos mellé még valaki. – alig tértem magamhoz. Ez az egész, nagyon bizarr történet volt. Tele volt a fejem mindennel. El kell mondanom Emilynek? Mit tegyek? – Robert tudja? - Nem vagyok benne biztos. A gyerekorvostól van az információ. - Értem. Beszélnem kell vele. Van még valami? - Nem uram. Holnapra itt lesz az ember. – bólintottam, felálltunk és kikísértem őt az ajtóhoz. Emilyt a fürdőben találtam, a kádban ült, a habok között. Gyorsan levetkőztem és beültem mögé. Átöleltem és a nyelvemmel kezdtem körözni a nyakán. - Nos? – kérdezte. Előre néztem, láttam, hogy szörnyen feszült. Masszírozni kezdtem őt. - Hát semmit nem tudunk. – rögtönözz Jeremy, még nem mondhatod meg az igazat – Ryan a biztonsági főnök. Segít a zsaruknak, de még nem találtak semmit. Sok időbe telik átnézni a biztonsági kamerákat, mert rengeteg van az épületben. Tudod, bárki lehetett. Eldobható telefonról hívtak és kis távvezérlésű robbanószert használtak a tűzhöz. Holnap kapsz egy sofőrt, aki a testőröd is lesz.

- De… - vágott a szavamba, ám én rákontráztam. - Nincs de. Tudom, hogy semmi nem biztos, pont ezért lehet rá szükséged. Nyugodtabb lennék, ha valaki vigyázna rád, mikor én nem vagyok ott. - Jól van, oké. Fáj a fejed? – kérdezte kedvesen. - Nem. Holnap itthonról dolgozom, de délelőtt be kell mennem az irodába. Arra gondoltam, hogy ideje lenne elvinned a szüleidhez. – abba hagytam a masszírozást és puszikat adtam a nyakára. - Igen, ez jó ötlet. Majd felhívom anyát. – közel hajoltam a füléhez. - Tudod, szörnyen kívánlak. – súgtam neki. Érezhette a hátán az ágaskodó farkamat – Ki akarlak nyalni, utána jól megdugni. Ne mosolyogj. – gyorsan kiszálltam a kádból és utána nyúltam. A karomba kaptam, ő rátapadt az ajkaimra és vadul csókolt. A nyelve iszonyúan vad táncra hívta az enyémet. Átvittem a hálóba, ahol az ágyra fektettem – Fordulj meg. – szóltam neki miután vége lett a csóknak. Ő megtette, így a vállán kezdtem el körözni a nyelvemmel. A két lapockája közé csókoltam be, az ujjamat végighúztam a háta közepén. Megborzongott az érintésemtől – Nem nyúlok a fenekedhez, a térdeidre. – hamar megtette, megcsókoltam a fenékpofáit. Megmarkoltam mind a kettőt és belemerültem. Végig húztam a nyelvem a két kisajka között. Kiszakadt belőle egy hang, de utána párnába fúrta a fejét. Előre nyúltam a jobb kezemmel és kis köröket rajzoltam a csiklójára – Hallani akarlak. – rekedtes volt a hangom, a nyelvemmel újra belenyaltam, most már elkezdtem vele dugni. Hátra kapott a fejemhez, erősen tépte a hajam. - Igennn…jó. – suttogta kéjesen. Hangosabban kezdett el nyögni. Kellett a gyönyöre, nagyon kellett nekem – Aaahhh…Jeremy – erősen fogtam a combját, de nem engedtem elélvezni. Elkaptam a fejem és a kezem a csiklóról. Fordítottam egyet rajta. Izzó tekintettel találtam szemben magam. Csak őt láttam és őt hallottam. Éreztem ízét, illatát, minden megrészegített – Kérlek…Jer. – puszit nyomtam a hasára, majd a két hüvelykujjammal nyomkodni kezdtem mind két bimbót. A fejem ismét a lába közé került. A nyelvemet verdestem a csiklón, mire elkapta a kezem és a mutató ujjamat vadul szopni kezdte. A nyelve körbe-körbe járta az ujjam végén, megtorlásként erősen beszívtam a csiklót, mire ő megremegett, megfeszült minden izma. Ráharapott az ujjamra és a kezemet is erősen szorította. Igen, enyém lett a gyönyöre. Oda másztam az ajkához, kinyitotta a szemét és az ujjam helyett a számat vette birtokba. Az ujjai belemélyedtek a hátamba – Isten vagy. súgta nekem. Vadul dörgölőzni kezdtem hozzá a farkammal. Újabb csókot váltottunk, óvatosan meglökte a mellkasom és eleget téve neki a hátamra fordultam, miközben ez megtörtént belecsusszantam a nedves puncijába. Felhúztam a térdeimet, a kezemmel széthúztam a fenekét és irgalmatlan tempóban kezdtem el őt döfni. Az arcát a számra tette és vadul nyögött. Nem láttam semmit a gyönyörtől. A farkam ki-be járt benne, egyre mélyebben – Igen…igen…igen – suttogta. - Élvezz…Emily. – lassítottam, teljesen befogadott, felkiáltott, mire mind a ketten elélveztünk – Emily. Emilym. – erősen szorítottam magamhoz, még mindig benne voltam – Szeretlek. – felnézett rám. A szemei boldogságot sugároztak. Megfogta a két arcomat, éreztem édes leheletét. Még mind a ketten ziháltunk.

- Én is szeretlek. – mondta mosolyogva – Én Jeremym. – összeért az orrunk, utána megcsókolt. Szelíden, lágyan ahogy csak ő tud. Lassan kicsusszantam belőle, de továbbra is ölelkeztünk. Kicsit féltem, hogy mérges, ha megtudja, hogy információt hallgatok el előle. Az ő érdekében tettem, először meg kellett ismernem az apját, hogy eldönthessem, hogy kezeljem ezt az egészet – Hogy lehetsz még most is ilyen kemény? – szelíden megfogta a farkamat. - Itt vagy. Megcsinállak még egyszer. – már fordultam is át. Újra szeretkeztünk. Most lágyabban, mint az előbb, de ez is gyönyörű volt. Bárhogyan csináltam vele, mindenhogy tetszett és kielégített. Nem csak fizikailag, de lelkileg is. Úristen, de szerelmes vagy. Magamban jegyeztem meg és a következő csókot mosolyogva adtam Emilynek. A gyönyör együtt ért minket és most a nyakába fúrtam a fejem. - Jól van. Most már pihenj egy kicsit. Nem fáj a fejed? – kérdezte pár perc múlva. - Soha jobban nem voltam még. – a hajamban túrt a keze – Egésznap csak benned lennék. - Szeretem, ha bennem vagy. – mosolyogva mondta. Kicsit elcsendesedtünk, én pedig elbóbiskoltam. Kimerített a két menet, bár többen is benne lettem volna – Megyek iszom valamit. – hallottam Emily hangját, óvatosan kimászott alólam, betakart, aztán adott egy puszit a fejemre. Rögtön visszaaludtam. - Ne…nem…- láttam ahogy felém jön, kezében a forró vassal. Felrohantam az emeletre és elbújtam a szekrényben – Ne bánts…ne… - Jeremy ébredj már föl. - Ne…segítség… - zokogtam. - Szerelmem, kicsim. – ölelő karokat éreztem, kipattantak a szemeim. - Emily. – ziháltam hangosan. Úsztam a verítékben és a könnyekben. - Biztonságban vagy. Itthon vagy. – az ágyam szélénél ült, én is felültem, mire szorosan magához ölelt – Jól van. Nem engedem, hogy bárki is bántson téged. - Ne haragudj. - Ne kérj bocsánatot. Meg kell, hogy kérdezzem. Miről álmodsz? Ez már nem az első eset és tegnap is pont ilyen voltál. Segíts megértenem. - Nem akarom elmondani. - Nem bízol bennem? - De igen. Viszont nem mondhatom el. Ezek az álmok hozzá tartoznak az életemhez. Beveszem az altatóimat. – átmentem a fürdőbe. Bevettem a gyógyszert utána beálltam a zuhany alá. A hideg víz rögtön segített. Mikor egy törülközőben mentem ki, Emily éppen öltözködött – Hova mész?

- El. - Bízom benned. Ne hagyj el. - Nem, nem bízol bennem. Hidd el, hogy nekem is fáj, de te nem tudsz megbízni senkiben. Gondolkozz el. – nem értettem. De a gondolat, hogy elmegy, szörnyen fájt és megtudtam volna halni ebben a pillanatban. Csinálj valamit Jeremy. Csinálj már valamit, te rohadék. - Ne menj el. – közelebb léptem és bár tiltakozott, de a karomba zártam – Kérlek, belehalok, ha elmész. Emily ne hagyj el. – Hol a büszkeséged Johnson? - Nem hagylak el, csak gondolkozási időt adok neked. Ne sírj. Pénteken beszélünk. - Carlos elvisz. Szólok neki. – megtöröltem az arcom és kimentem a konyhába. Carlos nevét kiabáltam – Emilyt vigye haza. Holnap munkába. – adtam neki az utasításokat, bólintott, én pedig az irodába mentem. Az órára néztem, még csak este hat volt. Kinyitottam a gépet és dolgozni kezdtem. Nyolcig dolgoztam, ekkor jött Carlos. - Uram. Mrs. Cole van itt. – mi a fenét csinál itt Vanessa ma már másodszor. Csúnyán néztem, Carlos bűnbánóan – Bátorkodtam felhívni Lily kisasszonyt, de az édesanyját sikerült elérnem. - Te idióta. – fakadtam ki. Carlos lesütötte a szemét, utána távozott. Egy törülközőben voltam, gyorsan átmentem a másik ajtón és felvettem a köntösöm – Mit keresel itt? – kérdeztem Vanessát, aki a nappalimban ült. - Megnézem, hogy jól vagy e. – felállt és közelebb jött, mire én léptem egyet hátra – Nem féltél tőlem mindig így. - megfogta a kezem – Emlékszel az elsőre? – bólintottam. Ő megölelt én nem tettem semmit, csak álltam, mint egy hülye – Legyél jó fiú. – adott egy puszit utána elment. Végre elment. Annyira fáradt voltam, hogy alig tudtam elmenni az ágyig. Emily illatát éreztem az egyik párnában, ezért átöleltem és úgy aludtam el. Reggel nyolckor keltem magamtól. Gyorsan lezuhanyoztam, öltönyt vettem és utána az irodába hajtottam. Már szedték a törmelékeket a munkások. - Uram. Dr. Everett bízott meg. Jövő hétfőre minden olyan lesz, mint volt. - Remélem is. Felmegyek az irodámba. – közöltem vele, aztán a kiégett garázson keresztül felmentem. Sokat kellett lépcsőzni, de nem bántam egy cseppet sem. Elővettem a kulcsaim és beléptem a recepcióra. Jobbra vettem az irányt, két ajtón mentem át, majd kinyitottam az irodámat. A benti gépet kapcsoltam be és még vártam töltöttem magamnak egy whiskyt. Csináltam egy fontos mappát, amit haza küldtem az otthoni gépre, és összeszedtem egy csomó papírt. Egésznap dolgoztam, edzettem, alig akart eljönni a péntek. Szörnyű volt Emily nélkül ez a három nap, alig bírtam ki. Sokszor csak úgy elhajtottam a lakásuk előtt, hátha megpillanthatom őt. Ez persze nem így történt. Még szerdán saját sofőrt és kocsit küldtem a lánynak. Nem hívott föl, úgyhogy elfogadta. A fickót Grintnek hívták, idősebb pasas, volt katona. Pénteken este hatra mentem a lányért a szüleihez mentünk vacsorára. Ryan nem jelentkezett, nem talált semmit Floydnál, csak a szeretőt. Carlossal vártuk Emilyt lent a kocsiban. Mikor megláttam, nagyot ugrott a szívem, kipattantam a kocsiból és

ajtót nyitottam neki. Egy sötétzöld ruhát viselt, ami szabadon hagyta a karjait és egy kicsit a hátát is. Mindössze a combjáig ért. Egy fekete magas sarkúval, feltűzött hajjal és leheletnyi sminkkel fokozta a hatást. Gyönyörű volt és az illata mesés. Megengedet magának egy kis mosolyt felém, de utána komor képet vágott. - Szia. – köszöntem neki. Egy puszit adtam az arcára. - Szia. – válaszolta. - Várj. Sajnálom a keddet, én… - rátette a mutató ujját az ajkamra. Nagyon felizgultam ettől az apró mozdulattól. Egy pillanatra lehunytam a szemem. - Önző voltam. Tudom, hogy nem könnyű neked és már elmondtál pár nagyon fontos dolgot magadról. Nem voltam elég türelmes és ezt nagyon sajnálom. Nem kellett volna rögtön elmenekülnöm. – örültem, hogy így látja. Azonnal a karomba zártam őt. Élesen beszívtam az illatát és egy kicsit megemeltem. Végül egy szenvedélyes csókban forrtunk össze ott a járdaszigeten. Arcomat simogatta és mosolygós volt a csókja is – Menjünk kicsim. – elengedtük egymást, először ő csusszant be, utána meg én. Carlos már indult is a címre, mi meg vad csók csatába kezdtünk a hátsó ülésen – És hogy telt ez a pár nap? – kérdezte, miközben egy kis tükröt vett elő és kezdte rendbe hozni a sminkjét, meg a haját, amit összetúrtam. - Dolgoztam otthon, meg edzettem, meg rád gondoltam. Sam odaköltözik Lilyékhez, megpróbálják együtt a dolgot. – oldalra nézett és egy mosollyal jutalmazott – Hiányoztál. – a combján járt a kezem fel és le. - Te is nekem. Linda segített, hogy ne hívjalak fel. Örülök, a húgodéknak. – összeérintette az ajkait. - És neked hogy teltek napjaid? – kérdeztem tőle. - Dolgoztam és rengeteget gondoltam rád. Festettem egy képet, hogy lefoglaljam magam. Borzalmas lett, majd megmutatom. – nevettem – Ne nevess ki. Nem tudok rajzolni. - Én sem. - Oh. És még mi az, amit nem tudsz? - Nélküled élni. – fogva tartott a pillantásával. Most elmosolyodott és megsimogatta az arcom. - Édes vagy Mr. Johnson. Nem így képzeltelek. – felvontam a szemöldököm – Nem tudtam a maszkod mögé látni – folytatta – De most, amit látok, az nagyon tetszik. - És a sok szarság, ami ezzel jár? - Nekem is meg vannak a saját szarságaim, de ettől még szeretlek. – egy épülethez értünk, ahol Carlos megállt – Itt vagyunk. – kipattantam és kinyitottam Emilynek az ajtót – Köszi. - Itt nőttél fel? - Nem. Tizenhárom voltam, mikor ide költöztünk. Volt egy kis házunk Brooklynban.

- Oh, az Upper West Side jobban tetszik, mint Brooklyn. – mosolyogtam. Bementünk a recepciós felengedett minket. A hatodikra indultunk. - Miután beindult a Tiger Share, apával elszaladt a ló és átköltöztünk ide. – mondta nekem a liftben. - Ez az épület nem az enyém…Egyenlőre. – meglökte a vállamat. Kattant a lift és mind a ketten kiléptünk. Nyeltem egy nagyot. - Csak nem vagy ideges? – oh, az vagyok Emily. - Dehogy. Félre nyeltem. – elmosolyodott, tudta, hogy kamuzok. Bekopogtunk és egy bejárónő nyitotta ki az ajtót. Bekísért minket a nappaliba. Nagy volt a helység és hófehér. Minden fehér volt, a bútorok, a virágok, sőt még Emily anyukája is fehérbe öltözött. Égett a tűz a kandallóban, két hatalmas földig érő ablakból lehetett kinézni a városra. Nálam jobb volt a kilátás, de nem jegyzetem meg semmit. A kanapé fehér bőr volt, előtte egy kis dohányzó asztal, melyen fehér bor állt és négy pohár. Két hatalmas könyves polc díszítette a szobát, valamint két halvány festmény. Rögtön láttam a vonásokon, hogy Rick munkái. - Jó estét. Mr. Hamilton. – kezet nyújtottam az előttem álló, fekete öltönyös, magas, kisportolt és jó kiállású férfinak. Néhány őszhajszállal rendelkezett. Barátságosan rám mosolyogott és kezet rázott velem – Mrs. Hamilton. – kezet csókoltam, mire elmosolyodott és egy kicsit bámult is. - Hívj csak Lianak. – mondta, Emily rosszallóan nézett rá, de puszival üdvözölte a szüleit. - Parancsoljon Jeremy. – Robert a kanapé felé intett és Emilyvel együtt leültünk. - Tegezzenek csak nyugodtan. – megfogtam Emily kezét és az ölembe vettem – Igazán szép a nappali a kilátás pedig mesés. Rick keze munkái? - Igen. Értesz a festészethez? – kérdezte Lia. - Nem igazán, de szeretem a szép dolgokat. – rámosolyogtam Emilyre, hogy értse ez neki is szólt. - Mit isztok? Egy kis bor? – fordult hozzánk Robert. - Remek lesz. – válaszoltam, mire töltött mind a négyünknek – És Mr. Hamilton… - Robert. – mondta kedvesen. - Nos Robert, hogy megy a Tiger Sharenek? Úgy hallottam, sikerült elhalászniuk egy új építkezési cég részvényeit. - Oh, jól hallottad. A Johnson Industries nem volt az ellenfelek között. - Ez igaz. – feleltem. Kicsi volt a cég. - Te nem játszol ilyen kicsiben. Akié fél New York. Megkérdezhetem, mi a célod?

- A célom az, hogy minden országból megszerezzek valamit. Ha csak egy házat is, akkor már bent vagyok. – a szülők mosolyogtak, Emily nem. - És mennyinél tartasz? – kérdezte. - Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, úgyhogy erre inkább nem válaszolnék. – átnyújtott nekem egy poharat – Igyunk a két gyönyörű hölgyre. – koccintottunk és ittunk. - Megmutatom a szobám, gyere. - Elnézést. – felálltunk és felmentünk az emeletre. Az első fehér telt ajtón mentünk be. Vörös volt a szoba. A tapéta, a franciaágy takarója, a bútorok is vörös tölgyből készültek – Te démon. - Nem kell ennyire lehengerlőnek lenned. Anya a puszta látványodtól kész van. - Észrevettem. Flörtöljek vele egy kicsit? - Jeremy ezt meg se hallottam. - Viccelek tudod jól. Tizenhárom éves korodban is így nézett ki a szoba? - Nem, dehogy, akkor rózsaszín volt. – felelte mosolyogva, mintha ez magától értetődő lenne. - Elmondod, hogy hozzám költözöl? – átfogtam a derekát és apró csókot leheltem az ajkára – Mit szólnál egy gyors menethez? - Nem. Talán később, mindjárt eszünk. Ne csábíts, mert nem tudok nemet mondani. – megmarkoltam a fenekét – Jaj Jeremy. - Csak egy kis nyalás. Hosszú három nap volt. Ne tudd milyen kemény vagyok. – már az ágyon is voltunk. Feltűrtem a ruháját, utána félrehúztam a tangát. Végig simítottam a punciján – Te mindig nedves vagy. - A te hibád. – suttogta elfúlóan. Széthúztam a kisajkakat és megnyaltam a csiklóját. Belemarkolt a hajamba. Ez szokásává vált. Beledugtam a nyelvem a hüvelyébe, mire ő elvett egy párnát és belefojtotta a fejét. Élesen beszívtam a csiklót. - Nagyon finom vagy. – kicsit megremegett, mire elengedtem. Óvatosan belecsúsztattam az ujjamat és ki-be húzkodtam benne. Kicsit megfeszült és még jobban szorította a párnát. - Csináld már…Jeremy. – kérte akadozva tőlem. Mélyebbre dugtam benne az ujjam, ezzel együtt erősen szívtam be újra a csiklóját. Csak szívtam és szívtam, míg az ujjam ki-be járt benne. Satuba szorította a fejem a két combjával úgy feszült meg az orgazmustól. Elvette a párnát, ki pirult az arca és hangosan lihegett. - Kész is vagyunk. – elmosolyodott.

- Hé Johnson, gyere ide. – fölé másztam, a két lába közé térdeltem be. Vadul kapott a fejemért és csókolt – Téged kielégítésre teremtettek. - belemarkolt a fenekembe, majd felkaptam őt és lábra állítottam – Nagyon úgy festek, mint akinek most volt egy orgazmusa? – kérdezte. - Egy kicsit. Kipirultál. – lesimította a szoknyáját, kicsit megigazította a haját és tíz perc után visszatértünk. A szülei rögtön az étkezőbe kísértek bennünket. Volt egy kis bár itt és egy hatalmas kerek asztal, amit tíz szék vett körbe. A teríték fehér volt, gyönyörű virágcsokorral a közepén, melyből egy gyertya tornyosult ki, ami most égett. Kihúztam Emilynek a széket. - Emily azt mondta szereted a húst. Egy sültet készítettem. - Tud főzni? - Persze. Sőt sütni is, de azt majd a desszertnél meglátod. – elmosolyodtunk. - Azt hiszem lecseréllek. – fordultam Emilyhez. - Rendelek neked kaját akár mikor. – válaszolta nekem nevetve. - Apropó, jövő héten szombaton lesz egy jótékonysági gála est. Szabadtéri helyszínen, nagyon örülnék, ha eljönnének. Holnap elküldöm a meghívókat. - Oh, köszönjük szépen Jeremy. – felelte Mrs. Hamilton. Tálalták az előételt. Saláta volt feta sajttal és valamilyen öntöttel. Nagyon ízlett. Emily és az anyukája ruhákról csacsogtak. Olyan jó volt itt ülni, békés és nyugodt. Minden rendben volt az életemben, aztán a főételnél eszembe jutott, hogy beszélnem kell Roberttel. Mondjuk azt még nem tudtam, mikor fogom megoldani. A főétel isteni volt. A hús omlós, a gyümölcsös köret pedig remekül illett hozzá. Azt hiszem rendesen kitettek magáért a szülők. - Hozzánk is eljöhetnek vacsorázni. Emily főz. - Hozzátok? – kérdezte Lia. - Hát Jeremy megkért, hogy költözzek hozzá. – szólt közbe kissé zavartan Emily. Elszóltam magam. Ezt neki kellett volna közölnie velük. - Gratulálok gyerekek. – mondta Robert. - Köszönjük. Higgyék el szeretem a lányukat és hosszú távra tervezem vele a jövőmet, ha ő is benne van. - Emily megsimogatta a combomat. Kicsit csendesen ettünk tovább, míg nem Robert elkezdett golfozós vicceket mondani. - Jeremy, golfozol? - Igen. – feleltem, bár ezer éve nem játszottam – De jobban szeretem a pólót. Régen fociztam is. – Emily felvonta a szemöldökét – Még az egyetemen. Szóval nem tartott sokáig, de szerettem. Az edzőm mondta, meg van hozzá a tested fiam. - És most van valami amit űzöl?

- Bokszolni szoktam, de csak hobbiból. És ön Robert? - Oh én az úszást imádom. Nagy rajongó is vagyok és igen jó formában tart. Emily is nagy úszó volt mindig. – megráztam a fejem és elmosolyodtam. - Nekem azt mondta nem tud úszni. – játékosan meglökött – Na jó bedobtam a vízbe, csak azért. – mindenki nevetett. Hamar megettem a fő ételt. - Gyere fiam, igyunk valamit. – felálltunk az apjával és elindultunk. Egy jobb oldali fa ajtón mentünk be és egy irodába érkeztünk – Szivarozol? - Csak ha muszáj. - És néha muszáj, ezt tudjuk mind a ketten. - Uram, jobb lesz, ha leül mondanom kell pár dolgot. – adott nekem egy whiskyt, utána leültünk a bőr fotelba mind a ketten. - Hallgatlak. Floydról van szó? – belekortyoltunk mind a ketten az italunkba – Nem tudom ki tenni a cégtől. – közölte velem. - Kicsit nyomoztattam utána. Tudja a tűz esett miatt, hátha bosszúból csinálta – bólintott – Nagyobb pénzmozgás történt a számláján úgyhogy, akár ő is tehette. Indíték meg van, de ne aggódjon Emilynek már van testőre. Nem biztos, hogy ő tette, de én majd gondoskodom róla. - Ne tegyél semmilyen ostobaságot. - Meg vannak az eszközeim. – nyelt egy nagyot – Hétévvel ezelőtt, ön lefeküdt Derek feleségével. - Ezt honnan tudod? - Mint mondtam, nyomoztattam. Nézze én hallgatok, biztos lehet benne, hogy nem mondom el a feleségének. Miután ön lefeküdt Aliccel, Derek nem tett semmit, igaz? - Igen. Ezért sem értem, azt amit Emilyvel tett. Talán, akkor még nem voltak meg a bizonyítékok ellenem. Nem tudom. – újra bele ivott a whiskyjébe, én is követtem a példáját. - Robert, Derek azért állt bosszút, mert Alice szült egy lányt. Egy lányt, aki az ön vére. – Mr. Hamilton csak nézett a semmibe. Utána a szájához emelte a poharat és egyre kiivott mindent. Felállt és újra töltötte. Nem szólt semmit jó ideig. - Így már sok mindent értek. – felelte végül – Sofi az én lányom. - Igen. Sejtettem, hogy nem tud róla. Bár úgy tűnik sejtette. – bólintott. - Ne mondj senkinek semmit, ezt majd én elrendezem. A lányomnak se.

- Rendben van, ezt önre hagyom, de Dereket nyugodtan bízza rám. Majd én elveszem a kedvét mindentől ezen a világon. – én is megittam a whiskym. Roberttel kezet fogtunk, mintha néma egyességet kötöttünk volna és hát végülis azt is tettük. Mikor valaki kopogtatott, mind a ketten ijedten kaptuk fel a fejünket. Emily dugta be a fejét az ajtón és mosolygott. - Örülök, hogy ilyen jól megvagytok, de nem kértek desszertet? Anya a kedvenc epres sütidet készítette apa. – tette hozzá, mire az öreg mosolyogva és kissé bűnbánó arccal meredt a lányára. - Megyünk. – szóltam közbe és letettem a poharamat. Robert követett a nappaliba, ahol tálalták a süteményt. Tényleg nagyon finom volt és egészen könnyű. - Látom jól meg vagytok fiúk. – szólt Emily. Jaj cicám, ha tudnád, hogy apád felcsinált egy nőt az anyád háta mögött, akkor nem hiszem, hogy így mosolyognál. Gyorsan elszakítottam a gondolataimat ettől az egésztől. Valami kiülhetett az arcomra, mert Emily homlok ráncolva méregetett. Elvettem a boromat és nagyot kortyoltam belőle. - Nagyon finom a sütemény Lia. Cicám nincs kedved megtanulni a receptet? - Ezt eltaláltad. – felelte nekem mogorván. Utáltam, hogy Emily tudott olvasni bennem. Senki, soha nem tudta megmondani, hogy mire gondolok, kivéve ezt a gyönyörű nőt itt mellettem. Rövidre fogtuk a desszertet és hamar a kocsiban találtuk magunkat. Szívéjesen búcsúztam el Emily szüleitől.

Újabb merénylet - Ugye nálam alszol? – kérdeztem a lánytól, mikor rám nézett. - Újabb titkok Jeremy? - Hidd el, elmondanám, de nem tehetem. – feleltem neki. - Ha az apámat érinti, akkor teheted. Jeremy ne titkolózz előttem. Elegem van már ebből a sok szarságból. – sírva fakadt, ami nekem nagyon nem esett jól. A karjaimba vontam őt. - Majd elmesélem, de előtte érjünk haza. Rendben? – mondtam neki megnyugtatóan és simogatni kezdtem a hátát – Nem szeretem, ha sírsz, vagy szenvedsz. - Akkor ne titkolózz előttem. – a mellkasomba fúrta a fejét és tovább sírt. Muszáj elmondanom neki, egyszerűen erről nem hallgathatok. Joga van tudni, hogy van egy testvére, de nem akarok szétválasztani egy családot. Mi az ördögöt kellene tennem? - Nyugodj meg. Tudod ez a dolog nem engem érint, ezért meg van kötve a kezem. - De kérlek Jeremy. Nem titkolhatsz mindent el előttem. Nem tudod, hogy ez mennyire rosszul esik nekem, úgy érzem, hogy nem bízol bennem. A bizalom nagyon fontos egy kapcsolatban. Tudom, hogy kezdő vagy ilyen téren. - Értelek, hidd el, hogy értem, de ez nehéz nekem. Az én titkom…nem azt nem mondhatom el neked. – kiszálltunk a kocsiból és felmentünk a nappaliba. - Semmi olyan nem lehet, ami távol tarthat tőled. – megnyugtatóan kezdte simogatni az arcomat – Rendben. Nem kell most rögtön elmondanod én megértem, és nem akarlak sietetni. - Köszönöm. – szorosan öleltük egymást – Ne sírj kérlek. Nagyon fáj nekem. – apró puszikat adtam a vállára – Minden rendben lesz, amíg te szeretsz engem. - Örülök, hogy ezt mondod. – jegyezte meg – Olyan jó vagy. - Ez nem igaz én romlott vagyok… - Nem, nem mondhatod ezt nekem. Te kedves vagy, okos és szeretetre méltó. Értsd meg ezt kérlek. az ajkamra tapadt. Szelíden csókolt, simogatott, tudtam, hogy azt akarta elérni, hogy megmutassa mennyire fontos vagyok neki. Elengedte a számat, utána megint megölelt – Derekről van szó? - Részben igen. - Csak részben? – kérdezte vissza. Bólintottam – Arról van szó, hogy azt tette velem? - Részben igen. – feleltem megint – Nincs jogom ezt elmondani. Várnod kell.

- Apámra? - Igen rá. De addig is szeretném bepótolni ezt a pár napot. - Na ne mond. – mosolygott és szembe ült velem az ölemben. Megérintette az ajkamat – Hiányzott a látványod. Olyan szép vagy. - Szép? – akkorát nevettem – Te vagy szép, nem én. - Imádom az őszinte nevetésedet. Mosolyognak a gyönyörű kék szemeid. – közelebb hajolt. Beletúrt a hajamba és a fülemet kezdte puszilgatni – Leharapom a fülecskédet. – súgta, aztán beváltotta az ígéretét, jó erősen megharapta a fülem tetejét. Markolászni kezdtem a combjait. A keze már bontotta a nyakkendőmet, nagyon ügyesen levette – Vetkőztessünk le téged. Minek ez a sok ruha? rátapadt az ajkamra. A keze fürgén gombolta a mellényem és az ingemet is – A bőrödet akarom. – kihúztam az ingemet, kicsit előre hajoltam, Emily majdnem leesett, de utána kaptam. Nagy nehezen levettünk mindent a felső testemről – Basszus, rendesen be voltál csomagolva. – a torkomra adott egy puszit, utána elindult lefelé a nyelvével a mellkasomon – És ez mind az enyém. – utána nyúltam, hogy megcsókolhassam – A-a. Ez most a te köröd. – a nyakamba tette az egyik kezét a másikkal simogatott a torkomtól, le a köldökömig. A nyakamra tapadt rá, elkezdte szívni és harapni – Húzd le a cipzáram. – hátra nyúltam a ruhához, lassan húztam le. Előkerültek a mellei, mert, hogy nem volt rajta melltartó. Mielőtt még bármit is szólhatott volna rátapadtam a jobb bimbóra. Erősen szívni kezdtem, éreztem, ahogy egyre keményebb. Emily felszisszent, én meg folytattam a másik bimbóval. Mikor az is megkeményedett a nyakát szívtam tovább – Most ne velem foglalkozzunk. - Miért? – kérdeztem és folytattam a nyakcsókolgatást. - A te köröd. – ismételte magát, utána az ajkamra tapadt. Éppen hogy csak éreztem a nyelvét, amikor ő már kint is volt vele a számból. Megharapta a bimbóimat – Add oda a farkad. - A tiéd. – már gombolta is a nadrágom. Leszállt rólam én pedig segítettem neki, lehúztam a nadrágom meg az alsóm. Ő rögtön elkapta, amikor kibukott a nadrág alól. Egy kicsit felszisszentem, óvatosan szorította, neki nyomta a hasamnak és a nyelvével a golyókat cirógatta. A padlón térdelt, a ruha félig volt rajta, néztem, ahogy játszik velem. Két marokkal ráfogott és a makk hegyén járt a nyelve – Megakarsz...ölni? – kérdeztem alig hallhatóan. - Nem, azt akarom, hogy dugj szájba. – azt hittem rosszul hallok, de erre ő bekapta a farkam, éreztem a torkát a végével. A nyelve lágyan simogatott, én pedig belemozogtam a csípőmmel. Elkezdtem a száját dugni. Megfogtam a fejét, egyhelyben tartottam és tovább csináltam. Ki-be, újra és újra, annyira mélyen, ahogy csak tudtam. - Szívd...erősen – halkan ziháltam és úgy is beszéltem. Abba hagytam a mozgást, Emily élesen beszívta a makkot – Emily…igenn – ráfogott és újra beszívta. Nem láttam semmit, csak éreztem, ahogy a gyönyör utolér és ez a gyönyörű nő adja meg nekem. Vadul hörögve lövelltem ki a torkába. Minden cseppemet lenyelte, vagy lenyalogatta – Hűha.

- Na mi van? – visszaült rám. Felhúztam a szoknyát és a fején keresztül lehúztam róla. - Hol a bugyid? – végig simítottam a punciján. - Levettem. – a hátára fordítottam a kanapén – Gyere belém. - Még nem. – egy puszit adtam a köldökére – Frissen vagy gyantázva. - Muszáj volt megjegyezned? Ez nem túl szexi. - Veled kapcsolatban minden szexi. – válaszoltam neki, utána körkörösen kezdtem el mozogni a nyelvemmel a csiklóján. Mohó voltam, szívni kezdtem, de ő élvezte. Hangos nyögések hagyták el az ajkát. Szokásához híven, most is a hajamat tépte, markolta. Még vadabbul nyaltam őt. - Istenem… - megremegett – Igennn…- zihálta miközben elélvezett. Imádtam mikor elélvezett, mert tudtam én adom neki a gyönyört. Mintha nekem is orgazmusom lett volna. Kicsit megmasszíroztam a melleit, majd heves csókban forrtunk össze – Búj ide. – a melle fölé tettem a fejem és hagytam neki, hogy simogasson. - Még nem végeztünk. - Ó, tudom. – pár percig csendben feküdtünk, de aztán én az oldalára másztam. - Kanál póz. Szeretem. – felvonta a szemöldökét, mire én a megfogtam a lábát és szépen belé csusszantam. A karommal átfogtam a melleit és miközben döfködni kezdtem a nyakába búgtam – Úgy meg duglak, hogy holnap nem fogsz tudni járni. – súgtam neki, elmosolyodott én pedig még erősebbet döftem belé. Éreztem, ahogy rászorul a farkamra – Szűk vagy. Nem fáj? - Nem. – mondta, alig hallhatóan, folytattam. Éreztem, hogy egyre vadabb leszek. Elborul az agyam, amikor vele vagyok. Lejjebb csúsztattam a kezem és a csiklóját kezdtem masszírozni. Lassan, finoman. Erre ő még hangosabb lett, hátra nyúlt, belemélyesztette a körmeit valahova a csípőm környékére. - Ah…ez az…élvezzünk - amennyire tudtam bele mentem. - Jeremy…igennn…igennn kicsim. – szorosan rám fogott. Elengedtem a csiklóját, megszorította a kezem és vad hörgéssel élveztem bele, ezzel őt is magammal rántva. Zihálva karoltam át, apró puszikat adtam a nyakára. Öt perccel később már a zuhany alatt álltunk és mosolyogva szappanoztuk be egymás testét. Jó volt elidőzni minden egyes porcikáján. Bevettem a gyógyszert, ő pedig a tévét kapcsolgatta. Én bújtam hozzá. - Zavar ha így hozzád bújok? - Már miért zavarna? Úgy bújsz hozzám, ahogy csak akarsz. Arra gondoltam, hogy holnap lemehetnénk Hamptonsba, ha ráérsz az egész hétvégére. - Oké, ahogy akarod.

- Talán szólhatnánk a húgodnak is meg Samnek. Na, mit szólsz? - Ah, nem is tudom. - Szerintem jóban kellene lennetek. Az a múltkori csúnya dolog volt, de gondold bele magad a helyzetébe. Te nem riadnál meg, ha kiderülne, hogy húsz évesen apa leszel? - Én most is megriadnék tőle. – vallottam be őszintén. - Szerintem szuper apuka lennél. - Ezzel mit akarsz mondani? – kaptam fel a fejem rémülten. - Nem vagyok terhes… de megnyugtató, hogy így reagálsz. – mondta csalódottan és kikapcsolta a tévét, majd az ágy másik felébe húzódott, de én utána mentem. Átfogtam a derekát és a nyakához fúrtam a fejem. - Ne haragudj. Jó éjt. - Igazad van, magad is kisfiú vagy. – elhúzódtam tőle és mind a ketten a magunk oldalán aludtunk el. Megsértett. Nem vagyok kisfiú, csak vannak problémáim. Reggel én ébredtem korábban. Kilenckor hívtam Lilyt és álmosan vette föl a telefont. - Szia. Felkeltettelek? - Nem. - Emilyvel lemegyünk a hamptonsi házba. Van kedvetek lejönni Sammel? - Persze. Ez tuti nem a te ötleted volt. Köszönd meg Emilynek a nevemben. - Oké. Szerintem, mi egyre oda érünk. - Utánatok megyünk Jamesszel. Szia bátyó. – Mrs. Rose szabadnapos volt, úgyhogy kávét kezdtem el főzni. Lehet, hogy Emily nem is akar velem lejönni már. Lehet, hogy szakítani fog. Visszamentem az ágyba és odabújtam hozzá. - Kérlek, ne szakíts velem. – suttogtam a fülébe. - Dehogyis is kicsim, én nem akarlak elhagyni. Szeretlek. Nagyon szeretlek. – szorosan átkarolt – Nem érzed, hogy szeretlek? – kérdezte. - Érzem, de az még nem elég. - Nem szabad azt hinned, hogy elhagylak, csak mert egy kicsit összezördültünk. A múltkor se mondtam, hogy szakítok veled, de te még is azt hitted. Na menj és csinálj nekem reggelit, mert éhen halok. – mondta mosolyogva, én meg felkeltem. - Hívtam Lilyt, lejönnek, úgyhogy össze kellene csomagolni. A gardróbban találsz bőröndöt is.

- Oké, csak még öt percet. – kijöttem. A kávé kész volt, pirítós mellett döntöttem. Sok féle lekvár volt hozzá, szépen kiraktam mindent a reggeliző pultra. Emily jött is – Neked nem pakoltam. - Gondoltam. Vigyük Carlost? Vagy beülsz mellém? - Beülök melléd. – elmosolyodott. - Mi az? - Semmi. Egyél csak. – hamar befejeztem, pár dolgot bepakoltam és tizenegy után kicsivel, már lent ültünk az Aston Martinban. Emily a zenét tekergette. Megszólalt a telefonom. - Johnson. – szóltam bele a kihangosítóba. - Uram itt Ryan. - Nem vagyok egyedül. Küldje át e-mailben. - Rendben. A robbanásról van szó. Az információt átküldtem. Kellemes hétvégét. - Viszont. – lenyomtam. Emily nézett rám, tudtam magyarázatot vár – Most mi a baj? Mondtam, hogy bizonyos dolgokban meg van kötve a kezem. Időt kell adnod. - Rendben. – kifújta a levegőt – Nem hagyom, hogy elrontsa a hétvégét. Van ott valami kaja? - Nem hiszem. Majd útközben megállunk vásárolni. - Az autópályán egész biztonságosan vezetsz. – elmosolyodtam. - Oh, köszönöm. Oda adod a napszemüvegem? Ott van a kesztyűtartóban, ha minden igaz. – kinyitotta. Kivette és kérdőn rám nézett. Volt egy kilencmilliméteres az autóban – Sosem lehet tudni. Önvédelmi célra van itt. - Minden kocsidban van? - Többnyire. - És tudod is használni? – faggatott tovább. - Cica, ha nem tudnám használni, akkor minek hordanám magammal? – elhúzta a száját. Elvette a vizes palackot kettőnk közül, meghúzta és utána a saját oldalára tette el. Aztán meg már körülöttem búgott. Az ajkai a fülemet kényeztették, utána a nyakamat. Már értettem a reggeli mosolygást. Az ingemet kihúzta a farmerből és szétgombolta. Végig simított a farkamon és érezte, ahogy egyre keményebb leszek. Bár félig meddig így is az voltam. Rám hajolt és ekkor már nem láttam szinte semmit. Erősen szopott. Le a torkáig és vissza. Elengedte az ágaskodó farkamat és elkapta a jobb kezem, ami mellettem pihent. Szopni kezdte az ujjamat. Ránéztem – Ne. – mondtam neki.

- Megkínozlak. – rátapadt az ajkamra. Egy darabig hagytam, de mivel nem láttam semmit, eltoltam magamtól. - Ne. Megállok ha szeretnéd. – nem szólt semmit, csak visszatette a fejét a lábam közé. Vadul ingerelt. A nyelve őrjítően járta körbe a makkot. Erősen szorítottam a kormányt, már szinte fájt. Hátra vettettem a fejem és vad hörgéssel mentem el, egyenesen a szájába. Ziháltam, miközben Emily még nyalogatott. Később pedig szépen visszatette a szerszámom a helyére, eligazította bokszerem és begombolta a nadrágom. Visszaült rendesen és becsatolta magát, én pedig ráléptem a gázra. Az adrenalin uralt. Akarlak, még ennél is jobban Emily. Mindent akarok. Mondtam magamban, utána ránéztem a gyönyörű nőre, aki mellettem ült. Lehunyta a szemét, de mosolygott. Egy meglehetősen kivágott lenge nyári ruhát viselt. Megsimogattam az arcát, mire még szélesebb lett a mosolya. - Ne bámulj. Az utat nézd. – szólt rám, de lágy volt a hangja. Csendben mentünk tovább. Emily kicsit el is bóbiskolt. Leálltam egy bolt mellett, nem messze a háztól. - Emily. Bejössz velem vásárolni, vagy maradsz aludni? – egy puszival ébresztettem. - Bemegyek. – kinyitotta a szemét, én meg kipattantam és már nyitottam is az ajtaját. Egy nagyáruház parkolójában álltunk meg. Pékárut vettünk, zöldséget, gyümölcsöt, édességet, bort, pezsgőt, üdítőt. Sőt csirkét, szószt és krumplit is a vacsorához. Négy szatyor kevés volt kivinni a kaját. A házban bepakoltam a hűtőbe, Emily pedig kipakolta a ruháimat. Kiültünk kávézni a teraszra. - Ússzunk. – mondtam Emilynek. Letette a poharát, én felkaptam őt és a vízbe dobtam. - Szemét vagy. – mondta dühösen és hátra simította a haját. Utána ugrottam és magamhoz rántottam. Vadul csókolózni kezdtünk. Átettem az ajkam a nyakára, ekkor hallottuk, hogy valaki a torkát köszörüli és elengedtem. - Sziasztok. – szólt Lily mosolyogva – Carlos hozott minket James helyett. - Szia. – zavarba jöttem – Segítek a csomagokkal. – kimásztam a vízből – Te mit keresel itt? – Vanessával találtam szemben magam. - Neked is szia. Én mondtam, hogy ez nem jó ötlet lányom. - De, jó ötlet. – Emily is kijött mellém, ő mindenkit üdvözölt. Sam is befutott, kezet fogtunk. Szuper köszönöm húgocskám, hogy így elrontottad a hétvégémet. Legalább már nem remegtem, ha láttam őt. Ez is valami. Felmentünk, mindenkinek megmutattam a szobáját, majd visszavonultunk. - Miért utálod Vanessát? – kérdezte Emily. - Mert. Sosem jöttünk ki jól. - De hát ő nevelt föl. - Emily, húsz éves volt, mikor apával az történt. Én meg tíz is elmúltam. Gondolod, hogy egy húsz éves férfifaló nő, képes nevelni egy majdnem kamasz fiút?

- Nem. - Na látod. - Jó de akkor se legyél ellenséges. Elvégre ő is a családod része. – ha tudnád, nem akarnád, hogy itt legyen velünk – Menjünk le úszni. – kérte, én pedig kézen fogtam és lementünk a medencéhez. Egyet versenyeztünk, amitől jobb kedvem lett, mert nyertem. Kiültünk a teraszra és Vanessa csatlakozott hozzánk. Fekete bikinit viselt, napszemüveget és a haját feltűzte. Bementem a konyhába és megfogtam egy almát. - Éhes vagy? – kérdeztem Emilyt. - Nem. Vanessának csinálok egy kávét. Negyvenévesen én is szeretnék így kinézni. - Azt nem mondta, hol hagyta a hatos számú ölebet? - Ron otthon van. – válaszolta Lily mögülem – Dolgozik. - Értem. Sam iszol valamit? – kérdeztem tőle. Félénken bólintott. - Édes, Jeremy nem fog megenni. Igaz, te alfa hím? – bökött meg játékosan Lily. - Nem foglak. Nyugodtan szolgáld ki magad. – mondtam a fiúnak. Beleharaptam az almámba, utána kimentem Vanessához. Ők a konyhában maradtak még. - Boldog vagy. – jelentette ki. - Igen. Minek jöttél? - Lily akarta. Látnom kellett. Mindig megszoktalak nézni. Miután elmentél, akkor is. - Kémkedsz utánam? – csattantam rá. - Tudod, hogy fontos vagy. - Nem vagyok, sosem voltam. – vágtam vissza neki. Emily kijött és hozta a kávét. Leült mellém Megyünk a partra? - Persze. Majd később beszélgetünk Vanessa. – elindultunk lefelé a homokban. Meg kellett nyugodnom és Emily megtudott nyugtatni – Veszekedtetek? - Nem. – sétáltunk a parton, egyre csak távolodtunk a háztól – Emily. – szembe fordult velem. Lehajoltam és megcsókoltam. Követelően, nyalogattam a nyelvét, szívtam az ajkát. Megemeltem őt és a feneke alatt összekulcsoltam a kezem. Neki nyomódott a kemény farkamnak. A hátára fektettem a homokban. Tovább csókoltam, a kezemmel benyúltam a bikini felső alá és a hüvelykujjammal nyomogattam a mellbimbóját. - Élvezz belém. – lejjebb rángattam a fürdőnadrágom és az ő bikini alsóját is. Nem akartam rögtön bele menni, de ő lenyúlt a farkamhoz és egy mozdulattal eggyé váltunk. A számba nyögött. A

homlokomat az övének támasztottam és néztem a zöld szempárt. Mozogni kezdtem benne, gyorsan és vadul – Igennn…Jeremy – belemarkolt a hajamba az egyik kezével, a másikkal a fenekemet fogta. Olyan jó volt mindenről megfeledkezni, érezni, ahogy az újabb és újabb döfésekkel elér a gyönyör. Nem csak engem, de őt is, a szerelmemet is. Az ajkára tapadtam, átfogta a lábával a derekam, megremegett, elélvezett. Megharapta a nyelvem, én is vele mentem. Vele mentem a mennybe. Zihálva néztem rá és rácsepegtek a könnyeim – Ne sírj. Istenem…kicsim. – elmosolyodtam. - Köszönöm. - Mit? – átölelt. - Hogy megmutatod milyen a boldogság. - Megmutatok neked akármit, amit csak akarsz, de ne sírj kérlek. – kicsusszantam belőle. Visszahúztam a nadrágom és az ő bikini alsóját is, felkaptam és a vízbe mentünk. Erősen kapaszkodott belém, kicsit hideg volt a víz. Átkulcsolta a lábával a derekamat, erősen fogta a nyakam, miközben megcsókolt. A víz alá merültem vele, megmarkoltam a melleit és ameddig levegővel bírtunk, addig nem jöttünk fel. Utána elkezdett úszni előttem. Gyors volt és mikor majdnem utolértem a part felé vette az irányt és futni kezdet. Nevetve kaptam el a derekát. - Mire hajtasz, hogy megint azt mondjam neked? - Jól olvasol bennem. Megint mosolyogsz? - Szeretlek. - Hm. Az jó. Én is szeretlek. – felkaptam őt az egyik kezemmel és a ház felé indultam vele. - Bele dobjalak a medencébe? – a többiek napoztak. - Ne. Inkább főzd meg a vacsorát, mert kezdek éhes lenni. – letettem őt. - Igenis Miss. Hamilton. – megcsókoltam, majd bementem a házba. Előszedtem a csirkét a zöldségeket meg a krumplit. Hámozni kezdtem a zöldséget. Hamar megment. - Segítsek? – Vanessa állt mellettem. - Nem kell. – azért fogta a megmosott paprikát és elkezdte felvágni, én meg odatettem főni a krumplit. Elővettem egy palackbort és töltöttem magamnak – Kérsz? - Igen, köszönöm. – töltöttem neki, utána még egy pohárba, amit kivittem Emilynek. - Aranyos vagy. – mondta a lány – Kösz, mikor eszünk? - Fél óra. Lily te nem kapsz. – már nyitotta a száját, de én belefojtottam a szót. Vanessa oda tette főzni a fagyasztott zöldségeket, zöldbabot és borsót. A húsra lecsaptam. Csíkokra szeleteltem. Vanessa

átkarolta a derekam. - Nem akarok semmi rosszat. Csak békét kötni veled. Fontos vagy nekem. – végig simított a karomon. Rosszul érintett, meg furán és megborzongtam. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Megfogta a kezem és magához húzott – Gyere. – átölelt. A keze föl-le járt a hátamon – Már évek óta várom ezt a percet, de te nem hagytál rést, sosem. Most, hogy Emilyvel vagy megnyugodtál. Örülök neki, megérdemled. – szorosan ölelt magához, de én nem tettem semmit. Miután elengedett, visszatértem a húshoz, amit ő bele tett a serpenyőbe, megfűszerezett, mellé tette a paprikát és folyamatosan sütötte a húst. Mikor kész volt, nyakon öntötte egy kis szósszal, eddig én a krumplit a sütőbe tettem, hogy piruljon meg. Együtt, némán terítettünk meg és fél óra alatt tényleg elkészültünk. Hallottuk, hogy a többiek nevetnek kint. Behívtam őket és elosztottuk a kaját. - Finom. – mondta Emily – Meg kellene tanulnom főzni. - Ha akarod elmondok pár dolgot. – szólt hozzá Vanessa. - Köszi, az jó lenne. – tegeződnek? Mi a…? Ennek nem lesz jó vége. Mindenki jól érzi magát, csak én vagyok ilyen feszéjezett. Basszus – Elmegyünk este bulizni? - Igen, menjünk. – vágta rá rögtön Lily. - Biztos, hogy jót tesz ez neked? – kérdeztem tőle. - Csak a második hónap, még nem is látszik. Nem fogok inni csak táncolunk egy jót és kész. Anya gyere te is. – tette hozzá a húgocskám. - Nem hiszem… - De komolyan. Nyugodtan gyere el. Bulizunk egy jót. – bíztatta Emily mosolyogva. - Rendben, de ne egy olyan helyet válasszatok, ahol csak olyan dübörgő zene szól. – tovább ettünk. Kicsit csendesebben, vagyis Lily csacsogott valamilyen ruhákról. - Kértek desszertet? Vettünk valamilyen sütit. – mondta Emily. - Én kérek. – Lily evett csak. Még csak este hét volt. Mindenki elvonult a szobájába, én meg elöblítettem a tányérokat, meg az edényeket és betettem a mosogató gépbe. Emily zuhanyozott, mikor beléptem a szobánkba. Levettem a fürdőnadrágom és beálltam mellé. - Szia. – úgy bámult rám, mint aki felakar falni, én meg felnevettem. - Ne röhögj ki. Inkább fürdess meg. Érj hozzám. – felvettem a tusfürdős tubust és elkezdtem őt kenegetni. Lehajoltam a lábait is bedörgöltem, a hasát, a karjait, a melleit. Közelebb mentem, neki nyomódott a farkam – Segítsünk rajtad. Emelj fel. – felkaptam, neki löktem a csempének és már benne is voltam. Megmarkoltam a melleit, miközben rácsusszant a farkamra. Erősen szorította a fejem. Kihúzódtam belőle és újra döftem egyet belé. Rátapadtam az ajkammal mellére, vadul a

hátamba mélyesztette a körmeit – Oh…igennn – fel-fel nyögött állandóan. Mind a két bimbóját ingereltem, felemelte a fejem és szájon csókolt. Közben újra döftem bele egyet. Elszakadtam a szájától, hogy gyorsabb lehessek. Durván mozogtam benne, mélyen. Éreztem, hogy mindjárt elélvezek. - Élvezz. Élvezz Emily. - Gyere…velem. – oh igen. Vele mentem. Együtt élveztünk el, zihálva kapkodtuk a levegőt. Lejjebb csúsztattam és szenvedélyes csókban forrtunk össze. Óvatosan letettem a padlóra és megöleltük egymást. Elvette a tusfürdőt és engem is bekent. A hajamat is megmosta és én is az övét. Együtt mostunk fogat a tükör előtt. Szinte szárazra töröltem a hajam, Emily pedig hajszárítót szedett elő. Adtam neki egy puszit és visszamentem a szobába. Egy fekete alsót vettem fel, bedezodoroztam magam majd, zoknit vettem, sötétszürke nadrágot és egy feszülős fekete inget vettem hozzá, aminek a gallérja és a kézelője fehér volt. Feltűrtem az ujját, az inget pedig betűrtem és órát tettem, majd fekete félcipőbe bújtattam a lábam. Mire elkészültem Emily is megjelent. A haját hullámokba engedte le és meztelen volt. - Maradhatunk itthon is. – magamhoz rántottam. - Dögös vagy. – lehajoltam, hogy megcsókolhassam. - Te meg gyönyörű. – elkaptam az egyik mellét – Meg finom. - Soha nem készülünk el így. – játékosan lökött rajtam egyet, mire elengedtem és eltűnt a gardróbban. A fürdőben bezseléztem a hajam egy kicsit, nem borotválkoztam meg. Mire visszaértem, Emilyn már volt fehérnemű, egy szexis vörös csipkés szett. Fekete mini ruhát tartott a kezében. A combjáig ért, szabadon hagyta a karjait meg a vállát is és az anyag hozzá simult. Lehajolt a cipőért. - Nem vehetnél fel valami hosszabb ruhát? - Nem. Meleg van kint a tengernél vagyunk. – leült a pipere asztalhoz és sminkelni kezdte magát. Eltettem a tálcám és a telefonom. - Iszom valamit. Oké? – oda sétáltam hozzá és a vállára adtam egy puszit. - Csinálsz nekem egy vodka dzsúszt? - Persze. – alapozót vitt fel az arcára. Megfordultam és az ajtó felé mentem. Hátra néztem rá, a tükörből figyelt engem. Elmosolyodtam. - Jó a feneked. – kiléptem az ajtón és lementem. Elővettem a jeget, töltöttem magamnak egy whiskyt és belekortyoltam. Ezek után kimértem a vodkát meg a dzsúszt. Vanessa jött le mellém. Ezt direkt csinálja? Vagy kilesi mindig mikor vagyok egyedül? Hátra néztem és ittam egy újabb kortyot. Egy bordó ruha volt rajta. Lenge darab volt és nem simulós. Igazi tengerparti. Feltűzte a haját és lógós fülbevalót viselt. Szépen festett, senki nem mondta volna, hogy negyven éves. - Én is kapok egy koktélt? – bólintottam. Ő leült és oda adtam neki Emilyét, majd csináltam egy újat. - Egészségedre. – mondtam neki, lehúztam a whiskymet. Oda könyököltem elé. Ez a nő tervez

valamit. De mit? Megfogta a kezem – Mit tervezel? – kérdeztem rá kertelés nélkül. - Semmit. – felemelte a kezem és csókot adott rá. Éreztem a nyelvét rajta. Elrántottam azt és újabb adag whiskyt töltöttem magamnak. Megjött Emily, rámosolyogtam. Leült a pulthoz Vanessa mellé, elé tettem az italát. Rákönyököltem a pultra nagyon közel Emilyhez, váltottunk egy kis csókot. Megsimogattam az arcát. Vanessa elmosolyodott. Tervez valamit. De mit, bazd meg? Mit? Szépen megitták az italaikat, a húgomék is megjöttek. Carlos vitt minket. Csak két utcára volt a tengerparton. Belső és külső térrel is rendelkezett. Belül a dübörgő zene szólt, kívül pedig egy kicsit lágyabb dallamok. Előre mentünk a biztonságiakhoz. Emily és Vanessa belém karoltak. - Jó estét Mr. Johnson. – megnéztem a név tábláját. - Egy asztal kellene a parton, öten vagyunk Ralf. - Jöjjenek utánam, uram. – követtük a pasast. Elég sokan voltak bent, dübörgött a zene. Átmentünk a pult előtt, ki a tengerpartra. Fehér kanapék voltak kint, kis asztalokkal. Itt is szólt a zene, táncolni is lehetett. Leültek a lányok és Sam, én meg kezet fogtam a pasassal egy kis borravalóval a kezemben. Nagyon kellemesnek tűnt minden, látni lehetett a tengert, voltak fáklyák, romantikus volt az egész – Küldöm a pincérnőt, uram. - Kösz Ralf. – elment én meg leültem Emily mellé. - Tiéd a hely? – kérdezte a lány. - Nem, de tetszik. Neked? - Nagyon szép. Bent a fiatalos, szexi lendület, kívül meg a romantikus nyugalom. Tökéletes párosítás. - Okos nő vagy. Dolgozz nekem. - Nem. – adott nekem egy puszit. Megjött a pincérnő, rám szegezte a szemeit. - Sam, mit iszol? – kérdeztem a srácot. - Amit te. – felelte, bólintottam. - Egy üveg whiskyt kérünk. Két vodka dzsúszt és egy… - Alma levet. – szólt közbe Lily – Ez minden. – tette hozzá. A lány rám mosolygott, utána elment. - Élvezed, hogy ilyen hatással vagy a nőkre? – kérdezte a húgom. - Elég kellemetlen tud lenni néha. – feleltem neki – Főleg, ha a barátnőm mellettem ül. – átkaroltam Emilyt. Simogatta a lábam. - Még sosem buliztam veled együtt anya. – mondta mosolyogva Vanessának.

- Már eléggé felnőttél és nagymamát csinálsz belőlem… - Szexi nagymamát. – közölte vele, mire mindenki elmosolyodott. Megjöttek az italaink – Igyunk a nagycsaládra. – kezdte Lily. Összekoccintottunk a poharainkat és ittunk. Egy húzásra lenyomtam egy felest, akárcsak Sam – Táncoljunk, gyertek. – ötösben táncoltunk, kört alkotva. Aztán ők hárman leültek, mi meg ölelkezve folytattuk. - Emlékszel az első táncra? – kérdezte Emily. - Persze. Sosem feledem. Amikor szépen megujjaztalak. - Aha. – megcsókoltuk egymást – Gyere. – megfogta a kezem, bementünk a vadabb buliba. Ott Emily megfordult és a fenekével hozzám dörgölőzött. Lehajtottam a fejem a nyakához és csókolni kezdtem. A kezemmel lenyúltam a combjaihoz, a csupasz bőrt simogattam. - Szexi vagy. – megfogta megint a kezem, kimentünk az épületből. Oldalra indultunk el egy falat kerestünk. Nekilöktem és vadul csókolni kezdtem. - Le akarlak szopni. – simogatta az ágyékomat. Helyet cseréltünk a falhoz nyomultam a hátammal, utána ő már előttem is termett. Kigombolta az övemet, meg a nadrágom és kiszabadította a férfiasságomat. Masszírozni kezdte a kezével és puszit adott a hegyére. Iszonyatosan jó érzés volt. Hátra vetettem a fejem, lehunytam a szemem és éreztem, ahogy a szájába vesz. A torkához értem a makkal. Kéjesen, érzékien kezdett el szopni. Egyre csak gyorsult, megfogtam a haját. - Ez az…Emily…még – ziháltam neki. Marokra fogott a makk hegyén körözött a nyelvével egy ideig. Utána újra teljesen a szájába vette – Most…igen – a szájába spricceltem bele. Szépen lenyalogatott rólam mindent, utána megint csak megigazgatott. Segítettem neki benne – Imádom a szád. – elmosolyodott – Találjunk valamit neked is. – helyet cseréltünk. Letérdeltem elé, az egyik lábát a vállamra kaptam és már a puncijánál volt a fejem. Puszit adtam rá még bugyin keresztül, majd elhúztam és rátapadtam az ajkammal. A csiklót nyalogattam, erősen tartottam a derekát. Felnéztem rá. A szája kicsit szétnyílt, élesen kapkodta a levegőt, a szemét lehunyta és megmarkolta az egyik mellét. Bedugtam a nyelvem a hüvelyébe, hangosan felnyögött, bár próbálta visszafojtani magát. Erre én erősen beszívtam a csiklót. Megremegett. Már annyira fel volt izgulva, hogy alig néhány nyalintással eljutattam a csúcsra. Remegett mikor átöleltem. A nyakát kezdtem el csókolgatni. Rátapadt az ajkamra. Éreztem a saját ízemet, amitől kirázott a hideg. Megmarkolta a hajam és megharapta kicsit a nyakam. - Jobb volt mint a tánc. – mondta nekem. - Szóval szarul táncolok? – kérdeztem tőle. Megigazgatta magát, a haját, a szoknyáját és kézen fogva visszaindultunk. - Nem, nagyon is jól táncolsz. – váltottunk egy csókot. Áthúztam őt a tömegen, egyre többen lettek. A pultnál kértünk még két koktélt, utána leültünk Vanessához, aki egy pasival beszélgetett. Lehuppantunk melléjük és mind a ketten ittunk egy kicsit.

- Ő Alex. Ismered, nem? – kérdezte tőlem Vanessa. - A fiú a szomszédból? – bólintott. Emlékszem, jó párszor összeverekedtem vele, pedig idősebb volt nálam. Még sem tudott sosem legyőzni. A pincérnő hozta az italt, amit rendeltünk. Egyszer csak megjelent még egy pasi és Alexszel elmentek. - Szerintem fél tőled. – jegyezte meg Vanessa. - Régen volt. - Mi? – kérdezte Emily. - Jeremy párszor összeverekedett vele. Nem voltak túl jóban. – megjelentek Lilyék is. Mosolyogva ültek le. Belekortyoltam megint a whiskybe. - Kicsi rossz fiú. – súgta a fülembe a lány – Táncoltasd meg Vanessát. Na menj. - Nem. – súgtam neki vissza. - Ne legyél ünneprontó. – adott egy puszit. A többiek nem hallották mit susogunk, mert beszélgettek. - Szeretnél táncolni? – fordultam jobbra. - Persze. – megfogtam Vanessa kezét és elindultunk – Ez nem a te ötleted volt. – mondta nekem. - Jól ismersz. – vadul fogtam a csípőjét. A zene lágy volt, nem bulis. Vezettem őt. - Táncolj rendesen. – a lába közé léptem. Felszegtem az állam kicsit, kinyújtottam a kezem és belibegtük az egész parkettet. Már mindenki minket nézett – Dönts meg. – mondta nekem, én így tettem. Kifordult derékból hátra, aztán visszahúztam őt – Jó fiú, a legjobb tanítványom. – megkerült engem, mikor megint átfogtam a derekát egy laza pörgéssel fejeztük be a táncot – Köszönöm. – visszamentünk leülni. - Aszta. – mondta Emily – Nem is mondtad, hogy így tudsz táncolni. - Én tanítottam őt. – rátette a kezét a combomra – Mindig jó táncos volt, van ritmusérzéke és rendelkezik a kellő szenvedéllyel. – ittam egy újabb kortyot. Jó este volt és kellemesen éreztem magam. Éjjel kettőkor indultunk haza. Lesz mit holnap Rossnak mesélni, jegyeztem meg magamban. Nem félek Vanessától, leküzdöttem, vagy csak felnőttem? Nem is tudom. Mindenki fáradt volt. Emily már majdnem elaludt. - Uram. – szólt Carlos. Égett a házban a villany. Az ajtó nyitva volt – Talán betörtek. – mindenki felkelt rögtön. Carlos leállította a kocsit. Én elöl ültem Emily az ölemben. Kivettem a fegyverem a kesztyűtartóból. - Lily te nem ittál. Menjetek a rendőrségre. - Nem Jeremy. – Emily megfogta a kezem – Nem, itt kell maradnod. Kérlek.

- Semmi baj nem lesz. Bízz bennem. – mondtam neki. - Kérlek. Veled megyek akkor. - Nem. Itt maradsz. Carlos. – kimásztam, a sofőröm is jött. Kinyitotta Lilynek az ajtót, aki átült a sofőrülésbe. Emily ijedten rám nézett, de becsuktam az autó ajtaját és elhajtottak. Carlos is elővette a fegyvert a hónalj tokjából és elindultunk a ház felé. Nem láttunk mozgást. Mind a ketten a hátsó ajtón közelítettük meg az épületet. Együtt léptünk be. Carlos a nappaliba ment, én az emeletre. Nem hallottunk semmit. A hálómba lépve, valaki kirúgta a kezemből a fegyvert. Egy sí maszkos pasas volt. Bezárta az ajtót és nekem jött. Megpróbált megütni, de elhajoltam. Csapda volt az egész. Már tudtam, hogy az és azt is, hogy egy profi harcossal van dolgom. - Ki bérelt fel? – kérdeztem tőle. Megrázta a fejét. Egymással szemben álltunk. Hirtelen mozdult az egyik ütést kivédtem, a másikat bekaptam, egyenesen a gyomromba. A következő egy rúgás volt, amit én adtam neki, utána egy jobb egyenes. Egy picit megrázta magát az ellenfelem. Carlos már rángatta az ajtót. Az álarcos lefejelt, behúzott egyet és elgáncsolt. Elestem, szörnyen dühös voltam magamra. Hallottuk a szirénát, mire a férfi kiugrott az ablakon. Nem volt olyan magas, és én követtem, a medencébe kötöttünk ki mind a ketten. A parton kezdett rohanni tovább a férfi, követtem őt. Lehorzsoltam a karom, az idegen berohant a tengerbe és úszni kezdett, de nem adtam fel. Egy hajót értünk el, valaki várta őt. Gyorsan felmászott és elhúztak. Bosszankodva indultam el a partra. Elszakadt az ingem, fájt az öklöm, az oldalam, a fejem, de még is leginkább magamra voltam mérges, amiért nem tudtam elkapni. Nem voltál körültekintő Johnson. Nem figyeltél eléggé a környezetedre. Ezt az edzőm százszor elmondta. Carlos futott felém. - Uram…jól van? Mire berúgtam az ajtót eltűntek. - Nem a maga hibája, az egész három percig tartott. A francba is. Egy hajóval menekültek el. Hívja Ryant. – Carlos elővette a telefonját, aztán megállított engem – Uram – hallottam Ryan hangját – Az email. - Bazd meg. Elfelejtettem. - Mr. Floyd ismét egy nagyobb összeget vett föl. Egy rossz hírű kocsmába ment be a minap. Azt hiszem ő az aki, az életére akar törni. - Rendben Ryan. Kösz. – Carlos még beszélt vele, lassan elértük már a házat. Tele volt minden rendőrökkel. A ház előtt álltak a lányok, meg Sam. - Istenem, jól vagy? – Emily átölelt – Nem esett bajod? - Jól vagyok. Semmi bajom. – Lily is megölelt. Vanessa nézett rám, furán méregetett. - Mr. Johnson. – hallottam egy rendőrt mögöttem – Brooks nyomozó vagyok. Elmondaná mi történt? – bementünk a házba. Volt bent pár rendőr, ujjlenyomatokat vettek, de leültünk a kanapéra. - Szórakozni voltunk, aztán mikor a sofőröm haza hozott minket, észrevette, hogy ég a lámpa és

nyitva az ajtó, ezért Carlossal bejöttünk. A fegyver, ami az emelten van azaz enyém. A hátsó ajtón osontunk be mind a ketten. Carlos lent maradt a földszinten én az emeletre mentem, a szobámba egyenesen. Mikor beléptem egy álarcos, talpig feketébe öltözött férfi, kirúgta a fegyvert a kezemből. Bezárta az ajtót és verekedni kezdtünk. Csak pár perc volt, mire meghallottuk a szirénát. A férfi kiugrott az ablakon a medencében kötött ki, én utána ugrottam. Üldöztem őt a parton, a tengerbe futott, úszni kezdett. Elért egy kis motorcsónakot, ahol egy másik maszkos ember várta, beszállt és elhajtottak. Ennyi. – a rendőr jegyzetelt. Felküldött az emeletre pár embert, utána kint megmutattam neki a helyet, ahol a hajó lehetett. Személyleírást nem tudtam adni, csak, annyit, hogy milyen magasak lehetnek. Carlos hozott egy elsősegély dobozt, levettem az ingemet. Volt pár zúzódásom, de semmi komoly. Emily kifertőtlenítette a karomon lévő sebet és leragasztotta. - Jobb lesz, ha hazamegyünk. – mondtam nekik. - Nem fáj semmid? – az ölembe húztam Emilyt, a lány a mellkasomba temette az arcát – Úgy féltem. eleredtek a könnyei. - Már vége, nem eshet semmi bajod. - Nem nekem, neked. Nem csinálhatsz ilyet. Soha többet. - Mondtad valakinek, hogy Hamptonsba jövünk? – kérdeztem tőle, de simogattam a hátát. - A szüleimnek írtam egy SMS-t, meg Lindának. – meg is van, a szülei. - Értem. - A múltkorihoz köze van? – felnézett rám. - Azt hiszem, igen. Elhanyagoltam a dolgokat. Ez nem rablás volt, ez csapda volt, biztos vagyok benne. – riadtan nézett Emily. - Akkor ezt miért nem mondtad a rendőröknek? - Mert majd én kinyomozom. Így is elcsesztem ezt az egészet, figyelmetlen voltam. – megöleltem Emilyt – Felmegyek egy pulcsiért. – leraktam őt magam mellé. Vanessa követett. A lépcsőn, mikor senki nem látott végig simított a hátamon. - Jól vagy bébi? - Ne hívj így. Semmi bajom. – bementem a szobámba. Még ott volt pár rendőr. Rosszallóan néztek rám, de átmentem a szobán be a gardróbba és egy kék pulcsit vettem föl. Elővettem a bőröndjeinket és gyorsan rámolni kezdtem a ruhákat. - Bajba keveredtél? – kérdezte Vanessa. - Megoldom.

- Segítek neked bármiben. - Mondom, hogy megoldom. Inkább pakoljatok össze ti is. Szólj a húgomnak. – elmosolyodott. Elment, én meg a fürdőbe mentem, hogy a többi holminkat is eltudjam pakolni. Öt perc alatt végeztem mindennel. Lent Emily kérdőn nézett rám – Összepakoltam a te holmidat is. Emily nem mehetsz sehova Grint nélkül. – figyelmeztettem. - Miért? - Mert nem. – kimentem berakni a kocsiba minden holmit. Utána a hűtőből ittam egy kis narancslevet. Lily állt meg előttem – Ne haragudj ezért. - Semmi baj, nem tehetsz róla. Nem szeretem, ha ilyeneket csinálsz. - Muszáj volt. Lily fontos, hogy James nélkül ne menj sehova. Majd Carlos eligazítja őt. - Miért? Mi ez az egész? – Emily is mellé állt. Ketten néztek rám mérgesen. - Semmi olyan, amit ne oldanék meg pár nap alatt. Ne aggódjatok. - Téged féltünk. – válaszolta Lily dühösen. - Engem nem kell. Carlos velem van és különben sem vagyok már kisfiú. Megtudom magam védeni. Nem lesz gond. Összepakolt mindenki? – Sam jött le a lépcsőn Carlos követte a bőröndökkel. A rendőrök haza engedtek minket szerencsére. Carlos vitte őket, mi meg az én kocsimmal mentünk. Gyorsan hajtottunk az autópályán, hogy minél előbb érjünk haza. Emily a kocsiban elbóbiskolt. Akkor ébredt fel, mikor Vanessájékhoz értünk. Ott kiszálltam elbúcsúzni. - Azért köszönjük Jeremy. Vigyázz magadra. – Vanessa megölelt, gyorsan elengedett. Lily is követte a példáját. Sam kezet nyújtott. - James itt lesz mindjárt, vigyáz rátok. – mondtam nekik. - Jó éjt. – Emily is kiszállt. Ásított egy hatalmasat, de elbúcsúzott, majd haza indultunk. Otthon nyugalom volt, Carlos meg én az irodába vonultunk. Emily a szobánkba ment. - Ryan hívja Everettet, ő pedig a zsarukat. Tájékoztassák az itteni nyomozókat is. – Carlos bólintott. Mikor a szobánkba értem Emily ruhástól húzta a lóbőrt. Elkezdtem vetkőztetni, hamar sikerült lerángatnom róla a ruhát. Felébredt, rám mosolyogott. Én is levetkőztem és összebújtam vele. Nem tudtam aludni. Tervre van szükséged Jeremy. Mondtam magamnak. Tudtam, hogy a feleségével kell beszélnem, meg kell szereznem a papírokat, amivel zsarolja Robertet és utána támadhatok, ahogy akarok. Ryannek figyelni kell és beszélnem kell Roberttel. Nagy nehezen sikerült elaludnom, már reggel öt is elmúlt mire ez bekövetkezett. Emily délben keltett fel, ágyba hozta a reggelit. - Szia kicsim. – rám mosolygott, jó kedvem lett, de aztán eszembe jutottak a történtek. - Szia cicám. Na mit készítettél? - Szalonnát meg rántottát.

- Remek. – bekaptam egy falatot. Nem is volt rossz – Van pár elintézni valóm, fél óra az egész, aztán lemehetnénk edzeni, persze csak ha akarod. - Oké, remek ötlet. – mondta mosolyogva – Milyen? - Egész finom. Ügyes vagy. – mellém ült és elvette az egyik szalonnát – Nézzük a kávét. - Azt a gép csinálta. – tetetett dühvel szólt rám. - Oh, azért jó lett. Gyere ide. – megfogtam az arcát – Legyél óvatos. Jó? Figyelj a környezetedre. - Nem én rám támadtak. - Ezt honnan tudod? A mi szobánkban volt a pasas. Akár te is bemehettél volna. Bármi történhetett volna. Lehet megzavartuk éppen, nem tudom. - El kell mondanod, hogy kire gyanakszol. Derekre, igaz? - Igen. – rémület futott át az arcán. Elképzelni sem tudtam mennyire félhet tőle. De én őt rettentően féltettem. A gondolat, hogy baja esik az megőrjített – Esküszöm nem engedem, hogy bajod essen. Ne félj. - Félre érted. Nem félek. Téged féltelek. - Engem nem kell. - Miért ne kellene? Nem vagy egyedül. – levette az ölemből a reggelizős tálcát. A földre tette, utána rám ült, szembe velem – Még ha veszekedünk is, akkor is te vagy a legfontosabb ember az életemben. Nagyon szeretlek és ideköltözöm. – átkaroltam, fülig ért a szám. - Ez csodás. Örülök, hogy így döntöttél. Túl sok a ruha rajtad. – egy pólót vett föl. A széléhez nyúltam, mire ő feltette a kezét és kibújt belőle. Meztelen volt alatta – Semmi melltartó, ez igen. – a hátára döntöttem. Megfogta az arcom két oldalát és magához húzott egy csókra. - Nagyon karban tartasz. – jegyezte meg a csók után. A karomon támasztottam meg magam és az ágyékommal hozzá dörgölőztem az övéhez – Ah, ez jó. - Állandóan eltereled a figyelmem. – mozogni kezdtem rajta. - Ez nem jó, igaz? – megráztam a fejem. - De még is imádom. – meghúztam az alsó ajkát – Imádlak. - neki estem, teljes lendülettel. Egymáséi lettünk, szenvedélyesen, vadul, de még is szerelmesen. A karjaimban pihent meg. Mosolygott. Kis idő után fel keltem és átmentem az irodámba, majd kikerestem Mr. Hamilton számát. - Hello Robert. Itt Jeremy Johnson.

- Ah. Üdvözlöm Jeremy. Miben segíthetek? Emilyvel van baj? - Nem, Emily remekül van. Az érdekelne, hogy beszélt e Aliceel. – kis csend volt. - Igen, de nem akarja, hogy részt vegyek az életükben. Úgyhogy örülnék, ha a lányomnak semmit nem mondana. - Szerintem joga van tudni. Emily nem hülye, így is sejt valamit. - Akkor hazudjon valamit. - Nem fogok hazudni. Floydról tud valamit? - Igen, beadta a felmondását. Megkért, hogy kezeljem diszkréten, mert elmegy. - A rohadt életbe. Mennem kell, visszhal. – letettem. Menekül a rohadék, elmenekül előlem. Ryant tárcsáztam, rögtön felvette. - Uram. - Figyeljen, Floyd felmondott elakar menni. Nézzen utána. Tudnom kell, hogy van e széfje, papírokat keresünk a Tiger Sharetől. - Értem uram, rajta leszek. – letettük. - Bazd meg. – káromkodtam hangosan és rácsaptam az asztalra. Kicsúszik a kezem közül az irányítás. Bosszankodva mentem vissza a hálóba. A hideg ételt ettem, Emily zuhanyozott. Miután befejeztem, edzőruhát vettem, Emily is végzett – Megyek edzeni. Szeretnél jönni? - Baj történt? - Nem. – füllentettem neki és mosolyt erőltettem az arcomra – Jössz? - Aha. Messze van? - Nem, itt a sarkon, nagyon közel. Gyalog megyünk. – átöltözött, kézen fogva mentünk az edzőterembe. Futott egy kicsit és míg ő biciklizett én, súlyzóztam. Másfél óra kondizás után a boksz terembe vezettem be. Felvette a kesztyűt és bokszoltottam őt. Elég hamar elfáradt. Én is csináltam. Nekem lábbal is ment, vettem kick-box órákat régebben. Megegyeztünk, hogy lezuhanyozunk otthon és beülünk valami jó kis helyre egy késői ebédre. Carlos kísérgetett minket mindenhova, figyelt, mint a sasszem. Grint is csatlakozott hozzá később. Kellemesen telt az egész napunk. Jó volt reggel mellette ébredni, vele reggelizni. - Ne menj sehova Grint nélkül. - Te se Carlos nélkül. – vágott vissza nekem.

- Nagyon szép vagy. – elmosolyodott. Megittam a kávém maradékát – Ma csak este jövök, megyek Rosshoz délután. - Oké. Én meg beugrom anyámékhoz. Grinttel megyek. - Jó kislány. Szép napot. Vigyázz magadra. - Te is, szeretlek. – váltottunk egy csókot és én elindultam. Korábban mentem, mint ő. Carlos megállt az épület előtt, kiszálltam a táskámmal együtt. Minden olyan volt mint régen. Nyoma sem volt a tűznek, meg a robbanásnak. A recepciós a helyén volt a biztonságiak is és a kávézó is a földszinten. Átmentem a biztonságiakon és beszálltam a liftbe. Nagy volt a nyüzsgés mindenhol. Az emeletemre érve, mindenki mosolyogva fogadott. - Jó reggelt Clara. Kapcsolja be Mr. Ryant. Kávét is kérek. - Igen uram. – beléptem az irodámba. Már rendesen hiányzott a helység. Felkapcsoltam a gépet és elkezdtem a válaszolgatni az e-mailekre. Hamar jött Ryan, személyesen. - Jó reggelt uram. – hellyel kínáltam, leült velem szembe – Nos Mr. Floydnak van egy lakása, gyanítom ott őriz bizonyos dokumentumokat. Kicsit körbe szaglásztam. Az ön egyik épületében bérel egy lakást, saját részre. - De van egy háza is. – vágtam közbe. - A látszatott fen kell tartani uram. Ellopjuk a papírókat? - Igen. Én magam megyek. - Önnel tartok, megszerzem a kulcsot, a kamerákat bízza rám, mindent elintézek. - Remek. Mondjuk holnap megejthetnénk a dolgot, munkaidő alatt. Még dolgozik? - A héten utoljára. – felálltam. - Reggel kilenckor indulunk, itt várom. - Uram. – kezet fogtunk és távozott. Szerettem Ryannel dolgozni. Bár törvénybe ütköző volt, amit tenni készültünk, de elég pénzt fizettem neki mindig, hogy tartsa a száját. Emellett jó kapcsolatai voltak és igen hatékonyan teljesített minden parancsot. A pár nap kiesés miatt kemény volt ez a mai napom. Öt tárgyalást folytattam le, ebből kettőt spanyolul. Eléggé elfáradtam, de délben váltottunk Emilyvel két SMS-t, hogy minden rendben van e vele.

Örök boldogság Kicsit elkéstem Rosstól is, pedig siettem. - Jeremy. Végre. - Doktor úr. – kezet fogtunk, gyorsan leültem. - Nos Jeremy, úgy hallom a hétvége elég kacifántosra sikeredett. - Honnan tudja? – csattantam rá. - Nem olvasta a lapokat? - Őszintén szólva, ma nem volt időm semmire. – bólintott, várta, hogy folytassam. Kinyitotta a füzetét és írt bele valamit – Szóval a hétvége elég jó volt. Emilyvel kezdenek komolyra fordulni a dolgok, hozzám költözik. Meg fogom kérni a kezét. – mi? Ez hogy jött Johnson? Nem is értettem magam, át sem gondoltam ezt a dolgot. - Csakugyan? Ez igen komoly lépés Jeremy. Emily tudja, hogy ennyire komolyak a szándékai? - Egyenlőre még nem. Vanessa is velünk volt a hétvégén. Már nem remegek, mikor szóba kerül, vagy mikor meglátom. Békét kötöttünk. - Ez igen. Emily gyorsan tereli önt a gyógyulás útjára. Azt viszont nem szabad elfejtenie, hogy amit Vanessa tett az bűncselekmény. - Nem akarok erről beszélni. Szeretném végre a hátam mögött hagyni ezt az egész szarságot. Boldog akarok lenni Emilyvel, azt akarom, hogy szép közös jövőnk legyen. – Ross elmosolyodott. - Régóta várom ezt a percet. Hogy áll önmagával? – csend telepedett ránk. Hogy állok magammal? Talán már nem vagyok annyira rossz, nem tudom – Csak nyugodtan. - Ez fura. Tudom, hogy romlott vagyok, de Emily jobbá tesz. - Jeremy, nem szabad ennyire függeni egy másik embertől. - Nem tehetek róla. Akarok tőle függeni, nekem ez jót tesz. – vágok vissza neki, bár tisztában vagyok vele, hogy valamilyen szinten igaza van Rossnak. - Azért csak gondolja ezt át alaposan. Próbáljon meg valamilyen egyensúlyt teremteni. Ez fontos, nem csak önnek, hanem Emilynek is. - Értem doki. De először el kell rendeznem néhány nagyon fontos dolgot. - A betöréssel kapcsolatban? - Igen. Nem árulhatok el túl sok mindent, mert önnek azt jelentenie kellene. – újra írni kezdett – Csak

nyomozok egy kicsit. Ja és doki szombaton lesz az a jótékonysági… - Pénteken lesz és már meghívtak, de köszönöm Jeremy. - Ki? - A titkárnője. - Mostanában szórakozott vagyok. - Ez nem vall önre. Ezért fontos, hogy ne függjön. – figyelmeztetett ismét. Hamar letelelt az időnk, mert késve jöttem így is. A következő paciens pedig már oda kint várt. Carlossal haza indultunk. Mrs. Rose éppen főzött még, mikor a konyhába toppantam be. - Jó estét. Emily? - Jó estét uram. Miss. Hamilton haza szaladt néhány holmiért, azt mondta fél óra és itt van. - Köszönöm.–bementemaszobánkba,lenyomtampárfekvőtésutánatusoltam. Pizsamanadrágban mentem át a dolgozóba, hogy kitöltsek még néhány táblázatot. - Szia. – egy szomorú lány állt előttem. Felpattanttam és a karomba zártam őt. - Mi a baj cicám? - Apa olyan pokróc volt ma. Anyával folyton veszekedtek egésznap, de nem tudom miért. - Értem. – még szorosabban bújt a mellkasomhoz – Majd kibékülnek. Hány éve házasok? - Huszonöt éve. - Az rengeteg idő, úgyhogy kár aggódnod. Nálunk többet nem hiszem, hogy veszekszenek. – sejtettem miért. Robert biztos elmondta a kis titkát. - Igen tudom, hogy sok idő, de amikor mi veszekszünk, én akkor is tudom, hogy te szeretsz. Elég csak a szemedbe néznem. - Oh. – elmosolyodtam – Hogy vidíthatnálak fel? - Egy kis csokival. – átmentünk a konyhába. Kerestünk csokit, a vacsora is már készen volt. Megterítettek nekünk. Leültünk enni – Tészta. Szeretem az olaszt. - Az jó, mert én is. Milyen napod volt? Bilson agyon dolgoztatott? - Nem. Kellemes napom volt, kérdezte, hogyhogy vagy. Mondtam, hogy jól. - Fűha. – bekaptam egy falatot. Töltöttem egy kis vizet mind kettőnknek.

- Mit fűha? Már publikus adat, hogy a barátnőd vagyok. Veled ellentétben én olvasok újságot. És neked milyen napod volt kicsim? - Zűrös. A munkám felét sem sikerült elvégeznem. Elkéstem Rosstól is, ja és azt mondta, hogy függök tőled. Mintha ezt eddig nem tudtam volna. Azt se értem minek járok hozzá. - Hogy kibeszélj engem. – mondta mosolyogva Emily. - Igaz, ami igaz. – kontráztam rá – Kérsz bort? - Ha te iszol, akkor én is. – bólintottam. Kinyitottam az üveget, ami ki volt készítve – Imádom amikor félmeztelen vagy és ilyen közel hajolsz. - Én is imádlak, még ha ruhában vagy akkor is. - Nem úgy értettem. - Tudom. – feleltem neki és visszaültem. - Fejlődsz. Két napja még pánikba estél volna. - Ha már többet nem kívánnál, abba belehalnék. – rátette a kezét az enyémre. - Ez nem fordulhat elő. Legfeljebb fordítva. A férfiak nem olyan ragaszkodók, mint a nők és lássuk be, te nagyon szép példány vagy. - De én nem vagyok átlagos. - Na ez látod igaz. – tovább ettünk. Egy darabig bírtuk is, de tíz perc után rávetettem magam – Szex isten. – vadul szívtam a nyakát és a kezem már a bugyijában volt. Éreztem mennyire nedves. Masszírozni kezdtem a csiklóját. - Kívánlak – megcsókoltam őt, felrántottam a felsőjét és a másik kezem a melltartó kosár alá dugtam – Akarlak – suttogtam a fülébe. A bimbóját kezdtem el húzogatni és óvatosan belecsusszantottam az ujjam. Hangosan felnyögött – Szétduglak. – kihúztam belőle az ujjam és megnyaltam – Finom. – lekaptam a felsőjét, a szoknyát feltűrtem a derekáig. Lerántottam a nadrágom és leültem. Megfogtam a csuklóját, magammal rántottam, így rátérdelt a combjaimra. Félrehúztuk a bugyit és az ágaskodó farkamra csusszant. Mind a ketten lehunytuk a szemünket. - Aaaahhh…igennn – gyorsan lekaptuk a melltartóját. Rácuppantam az egyik bimbójára és szopni kezdtem. Ő a hajamba markolt és átkarolt, csak lassan mozgott rajtam. Átettem a szám a másik mellére. Mikor felnéztem rá összetalálkozott a tekintetünk. Átfogtam a derekát, ő pedig beszívta az ajkam. Vadul köröztek a nyelveink egymás körül. - Még egy kicsit. – ziháltam neki. A combjára tettem a kezem és átadtam neki az irányítást. Egy picit begyorsult. Éreztem, hogy itt van, kész vagyok – Élvezz…ahhhh – elmentem. Ő átölelte a nyakam és remegéssel követte a példám. A hüvelye a farkamra szorult. - Szeretlek. – zihálta. A nyakamba hajtotta a fejét.

- Én is téged. Nagyon. Édes kicsi cicám. – átöleltük egymást. - Még éhes vagyok. - Akkor egyél. – mondtam neki nevetve. - Nem arra. – rám nézett – Erre. – a számra mutatott – Meg erre – a mellkasomra – Na és erre. – megfogta a farkam. Jött a következő menet, de ezt már a zuhany alatt hajtottuk végre. Átfogtam és úgy vittem át az egész házon. Reméltem, hogy se Grint, se Carlos, se Mrs Rose nincsenek a közelben. Szenvedélyesen szeretkeztünk a zuhany alatt. - Jöhet egy pohár bor? - Aha, addig keresek egy filmet. – gyorsan megfogtam a boros üveget, meg a poharat, utána átmentem a hálóba. A tévé ment, Emily meg aludt. Elmosolyodtam. Letettem az üveget, bemásztam mellé, átkaroltam és én is bealudtam. - Nem…ne…Emily, ne… - Jeremy. - Nem. – könnyben úsztam mikor felkeltem. Emily meghalt álmomban, megölték. Egy ismeretlen férfi lelőtte és én nem tudtam megvédeni – Jól vagy? - Én? Semmi bajom. Itt vagyok veled, itthon vagyunk. - Ne haragudj. – mondtam neki – Azt álmodtam, hogy meghaltál. Nem halhatsz meg. – zokogtam neki – Soha. - Semmi baj kicsim. Nyugodj meg. – megcsókolt. Jó sós volt a csók a könnyeimtől – Aludj szépen Jeremy. – a hátamat simogatta, hamar visszaaludtam. Reggel az ébresztőre keltem, gyorsan lenyomta, Emily még nem ébredt fel. A zuhany alá siettem. Mikor visszaértem a gardróbba Emily is ott volt – Jobban vagy? - Aha. – feleltem neki kurtán. Szégyelltem magam, amiért megint sírtam előtte. Nem is bírtam a szemébe nézni. Gyorsan összeszedtem a ruháim és kivittem a szobámba. Felöltöztem, rekord sebességgel, majd kimentem reggelizni. - Mi a baj? – a barátnőm jött utánam. Átfogta a vállam – Jeremy. Mond el. - Semmi. – válaszoltam neki és belekortyoltam a kávémba. - Ez nem igaz. Kicsim… - Ne hívj így. – csattantam rá, mire rögtön elengedett – Mentem dolgozni. Írj majd ha megérkeztél. felkeltem a székről és sietősen távoztam. Carlos már a táskámmal és a zakómmal várt. Belebújtam,

elindultunk – Mondja meg Grintnek, hogy ne tévessze szem elől Emilyt. - Rendben uram. – csendben mentünk az irodában. Clara hozott nekem kávét. Lekiabáltam őt, mert leejtette a kanalat. Utána volt egy tárgyalásom, ahol az ügyfelem csak helyeselni mert. Megjött Ryan. Carlos, vitt minket Derek lakásához. Csendben ültünk a kocsiban és mikor az épülethez értünk a garázsba hajtottunk be. Ryan egypár kesztyűt adott nekem. Kulcsa is volt, a kamerákat délelőttre kiiktatták és ezért nyugodtan mozoghattunk. Senki nem látott meg minket. Egy kis lakásba mentünk be. Mindössze háromszobás volt. Az irodát céloztam meg, ott volt laptop, meg egy kis szekrényt találtam, amit kulcsra zártak. Ryan egy késsel kinyitotta. Volt egy csomó papír a fiókban. Sofi anyakönyvi kivonata, apasági teszt, egy cég papírjai, számlák és végül megtaláltam, amit kerestem. A Tiger Share kettős könyvelése. A francba két millió dollárt sikkasztott Robert. - Honnan tudjuk, hogy nincs e rajta a gépén is? – kérdeztem Ryant. Felkapcsoltam a számítógépet. - Engedjen oda. – jelszót kért. Ryan elővett egy USB-t a zsebéből és beillesztette a gépbe. Egy kódfeltörő program indult el. Öt perc alatt sikerült beférkőzni. Mindent átnéztünk a gépen, de nem találtunk semmi olyasmit, ami érdekelt volna minket. Csak pár munkás adat és pornó filmek voltak a készüléken. - Ez egy igazi aberrált barom. – jegyzetem meg Ryannek, mire ő bólintott – Na mindegy. Ezért jöttünk, ha van másolata, az nem ér semmit sem, ez hivatalos dokumentum. - Beszéltem Everettel uram, a hamptonsi és az itteni rendőrök egyeztettek, de semmit nem találtak. - Mert idióták. – fakadtam ki. Átmentem a hálóba, hogy ott is körülnézzek egy kicsit. Ruhákat találtam, meg könyveket és egy képet. Egy képet találtam Emilyről. A tengerparton állt és a kezében egy koktélt tartott. Megfordítottam, rajta volt a dátum, pár éve készült. Vajon szerelmes belé ez a vadbarom? Nem, akkor biztos nem erőszakolta volna meg. Meg kell kérdeznem Rosst, ő többet tud az ilyen viselkedésformáról. Minden szekrényt feltúrtam, fiókokat, de nem találtam semmit. Ryan még az irodában szorgoskodott. A nappaliban sem volt semmi és a konyhában sem. Egy óra alatt végeztünk, visszazártuk az ajtót és utána lementünk, Carlos már várt minket – Egymás alibijei vagyunk. Nálam voltunk, otthon papírokért. Ennyi. A kamerákat, csak később Ryan. - Igen uram. – elindultunk visszafelé az irodába. Mandy várt rám. - Szia Jer. Ebédelünk? – kérdezte tőlem. - Inkább hozassunk valamit. Clara. - Igen uram. – bementünk az irodámba. Levettem a zakóm és a gépre pillantottam. - Kérek tíz percet. – mondtam neki. E-maileznem kellett. Ő mögém lépett és a vállaimat kezdte masszírozni. - Feszült vagy. Történt valami?

- Nem. Bocs, hogy nem kerestelek, nem volt időm. - Gondoltam. Iszunk valamit lazítás kép? – bólintottam. Oda ment a bárhoz és töltött whiskyt – Nincs behűtve. – mondta nekem. - Szóljak Clarának? - Jó lesz. Vegyél egy hűtőt. – visszahozta nekem, koccintottunk és lehúztam egyre. Ő nem. Letette a poharat és tovább masszírozott. - Hogy megy az új üzlet? - Elég jól. Eddig négy képet és két vázat adtam el. Plusz a te képed. Szép közvetítői díjat fizetnek és élvezem a felhajtást. Rick jó számokat adott meg. - És tetszik neked? - Rick? – kérdezett vissza. Bólintottam és elővettem egy papírt, amit gyorsan átfutottam – Hát nem csúnyafiú az biztos. Kicsit túl művészi és szerintem oda van Emilyért. - Ezt hogy érted? – kérdeztem közömbösen, de belül robbantam. - Szerintem szerelmes belé. – a kelleténél kicsit erősebben ütöttem rá az enterre. Végig simított a felső karomon a könyökömig – Még egy ital? - Jöhet. – elvitte a poharamat, én megírtam egy e-mailt spanyolul. Felhörpintettem a következő adagot. Még két papírt aláírtam, Clara szólt be, hogy itt a kaja. Mandy kiment érte, a konferencia asztalra terített meg. Én sültet ettem, ő meg salátát csirkével. - Kész az ebéd. Gyere. – kihúzta nekem a széket, leültem rá és vágtam egy darabot a húsból. - Ez mindig jó. – bekaptam egy újabb falatot. Clara szólalt meg. - Uram, Miss. Hamilton van itt. – bazd meg, tuti pipa lesz. Megtöröltem a szám, Mandy rám mosolygott én pedig az ajtó felé mentem. Kinyitottam, Emily mosolyogva állt előttem. - Szia cicám. Éppen Mandyvel ebédelek. – lehervadt a mosolya. - Marha jó. – átvágott mellettem, utána mentem, édesdeden mosolygott az exemre – Szia Mandy. – hallottam a hangját, leültem, ő meg az ölemben foglalt helyet – Hogy vagy? - Jól köszönöm. Te? - Én is remekül vagyok. Hoztam desszertet. – a papírzacskóból elővett hat habos muffint – Mit eszel kics…Jeremy? - eszébe jutott a reggeli vita. - Sültet. Kérsz? – vágtam egy falatot és a szájába adtam. - Úgy hallottam Henrynek dolgozol. Jó főnök?

- Igen, nagyon kedves ember. - Jó humora van. – jegyezte meg Mandy. Lassan ettünk csendesen. Aztán felálltam, Emily a helyemre ült. Töltöttem mindenkinek egy kis dzsúszt. Mandynek megszólalt a telefonja – Elnézést. – felvette. Egy férfihang beszélt bele. A lány pedig helyeselt. Miután letette, belekortyolt az üdítőjébe - Mennem kell. - Nem kóstolod meg a muffint? – kérdezte tőle Emily. - Nem köszönöm. Örültem, hogy láttalak. – mondta a lánynak. Elindultam vele az ajtóhoz – Téged is drága. Szia. – adott nekem egy puszit, aztán elment. - Ő hívhat drágának, de én nem hívhatlak kicsimnek? – fakadt ki Emily – Azt hittem ide jövök, dugunk egy jót, erre itt találom ezt a nőt. – felvontam a szemöldököm. Majd elnevettem magam. - Még dughatunk. - Nem érdemled meg. – csattant rám. Közelebb léptem, ő felállt, de mielőtt elindulhatott volna, magamhoz rántottam. - Azt mondod? – bólintott – Ne haragudj a reggel miatt. Nem akartalak megbántani. – megsimogattam az arcát – Csak szégyelltem magam az este miatt. – ő is megérintette az arcom. - Csókolj már meg. – vadul az ajkaira tapadtam. Felhúztam az egyik combját és markolászni kezdtem. Nagyon vad volt a csók. - Annyira…kívánlak. – ziháltam két csók között – Megőrjítesz. - Szeress. – újra csókoltam, mind a két kezemmel belemarkoltam a fenekébe. - Mr. Johnson keresik. – hallottuk meg Clara hangját. Nem némítottam el a telefont és az ajtó is nyitva maradt. Egyszer csak kinyílt, elengedtem Emilyt és Floyd lépett be. Olyan képet vágott, mint aki majd elsírja magát. Emily arca viszont rémült lett, tett egy lépést hátra. - Ehhez nem volt joga. – üvöltötte Floyd. - Mihez nem volt jogom te szarházi? – a zakójánál fogva kaptam el – Csak vissza vettem ami az enyém. – fenyegetően hangzottam, Derek rémülten pislogott rám – Megmondtam neked, nem? El kellett volna tűnnöd. – idegesen bólintott és megpróbálta lefejteni a kezemet a zakójáról, de ezzel csak még jobban felbőszített, behúztam neki egyet. A földről nézett fel rám. Már tudtam nincs gyereke, csak egy aberrált barom – Először megkínozlak és csak utána öllek meg. - Ne…uram…Emily – hátra néztem, Emily ijedten pillantott rám. Annyira rémült volt, hogy felkaptam Floydot és kiütöttem az ajtón keresztül. Clara felkapta a fejét, akárcsak a másik asszisztens. Rávetettem magam és ütöttem. Teljesen elvesztettem a fejem. Csak Emily rémült arca lebegett előttem

és meg kellett büntetnem ezt a férfit. Nem hallottam és nem láttam semmit. Carlos és Grint szinte a semmiből teremtek ott, leszedtek róla. - Jeremy. – kiáltott rám Carlos, mikor szabadulni akartam. Floyd nagy nehezen feltápászkodott és ahogy tudott, véres képpel eliszkolt. - Engedjenek már. – Grint azonnal elengedett, de Carlos nem. - Nem mehet utána. Nem lehet. Börtönbe akar kerülni? Nyugodjon meg. – kitéptem magam Carlos kezéből, de nem a lift felé mentem, hanem vissza az irodába. Emily a karomba vetette magát. - Semmi baj szerelmem. Itt vagyok, nem bánthat senki. - Mit műveltél? – kérdezte. - Visszavettem a papírokat, amiket apád ellen akart felhasználni. Most már nincs semmije ellenünk. A markomban van. Nem lesz semmi baj, elintézem. Ülj le szépen, gyere. – leültettem őt, a kezébe adtam egy pohár üdítőt. Belekortyolt és mély levegőt vett. - Ne tegyél semmi törvénybe ütközőt. Ígérd meg nekem. – elhúztam a szám – Kérlek Jeremy. Meg kell ígérned nekem. Nem akarlak elveszíteni. – leguggoltam elé – Kérlek. – letette a poharat és a kezébe fogta az arcom – Beszélj a rendőrökkel. - Rendben, jól van. – adott egy csókot – Jobban vagy? - Váratlanul ért, de jól vagyok. Moss kezet. – lenézett az öklömre, véresek lettek a bütykeim. A faüveg ajtó egyik fele kiszakadt. Gyorsan kezet mostam, Emily pedig már készülődött. - Nem akarsz haza menni? - Nem kell. Kibírom. – mondta nekem. Megsimogattam az arcát, utána szorosan magamhoz öleltem. - Jól van. Nem eshet semmi bajod. Biztos ne menjünk haza? - Eljönnél velem? - Persze. – egymásra néztünk. - Nagyon édes vagy, de nem lehet. Visszamegyek dolgozni. Délután találkozunk. - Lekísérlek. – hirtelen elkezdtek folyni a könnyei. - Ne haragudj…Annyi gondot okozok neked. - Ez nem a te hibád. Ne kérj bocsánatot. Megyünk haza. – elmorzsoltam pár könnycseppet, utána összepakoltam a laptopot, meg pár iratot és zakót vettem. Ő hozta a muffinokat. Carlos és Grint kint vártak, Clara rögtön felpattant, mikor kimentünk – Haza megyek Clara. Mondja le az összes

találkozómat. Ha gond van a mobilomon elérhetnek. - Rendben uram. - Az ajtót csináltassák meg. Carlos, Grint indulunk. – lementünk lifttel. Fogtam Emily derekát, már nem sírt, de szomorúak voltak a szemei. Carlossal mentünk – Felhívom Henryt. – előkaptam a telefonom és mielőtt Emily bármit is mondhatott volna már hívtam is – Jó napot Henry. - Üdv Jeremy. Mi újság fiam? - Emily elég rosszul érzi magát. Szeretném, ha nem kellene visszamennie. - Mi történt? - Egy kis családi vészhelyzet, de semmi komoly. - Értem. Akkor holnap várom. - Köszönöm Henry. Viszlát. – letettem. - Hát kösz Jeremy. Most mit fogok neki holnap mondani? – nézett rám sértetten a szerelmem, de azért a kezemet nem engedte el. - Az igazat. Hogy van egy barom, aki apádnak dolgozik, zaklat és kiborultál. Ennyi. Henry nem fog kérdezősködni, ha megteszi szólj nekem. – most kitépte a kezét az enyémből. - Nem vagyok gyerek, akinek fogni kell a kezét. – pirított rám. - De igenis fogni fogom. – elkaptam és megint az enyémbe kulcsoltam az övét. Erősen, jelezve, hogy ebből nem engedek, bár itt nem a kézfogásról volt szó. Csendesen értünk haza. Otthon mind a ketten átöltöztünk valami kényelmesebbe. Csináltam egy kakaót Emilynek, a tévészobában heveredett le és egy spanyol szappanoperát nézett – Ez tartalmas. – szóltam fel. Az egyik kezemben a laptopom volt és néhány papír, a másikban a kakaó, amit oda adtam neki. - Tök romantikus. Nekem tetszik. Kösz. – mondta a kakaóra. Felkapcsoltam a gépet miután leültem mellé. Feltette a lábát az asztalkára – Sok munkád van? - Aha. Pihenj csak. – elkezdtem olvasni a papírokat. Tőzsdei részvények voltak rajta. Bevittem őket a gépbe és kijavítottam, ami nem tetszett, utána át e-maileztem Clarának, hogy intézze. Ez fél óráig tartott. Közben valami szuper nyáladzást hallgattam, párszor fintorogtam is, mire Emily kinevetett. Elmélyedtem a táblázat készítésben. - Behozom a muffinokat. Kérsz valamit? – felpillantottam. Reklám ment. - Egy kávét, kösz. – kiment én folytattam. Megérkeztek az új repülő modellek is. Szépek voltak a képen, alig vártam, hogy élőben is lássam őket. Mikor az e-maileket néztem, felugrott egy reklám. Ékszereket kínáltak. Ez egy jel. Mondtam magamnak és elmosolyodtam. Majd holnap Johnson, nem lesz egyszerű a vásárlás, lehet csináltatni kell. Emily visszatért egy tálcával. Mellénk görgetett még egy kis asztalkát és lepakolt rá. Elvettem a kávét, belekortyoltam, finom volt. A tévében is folytatódott

a szappanopera. Elvettem egy muffint is, nagyon édes volt, gyorsan végeztem vele. Éreztem, hogy a szerelmem bámul már egy ideje – Mi az? – kérdeztem, de nem szakítottam el a tekintetem a számítógéptől. - Olyan édes vagy, ahogy így koncentrálsz. – ránéztem. - Édes? - Igen. Édes egy pasi vagy. Az a legjobb benne, hogy csak nekem vagy ilyen. – ráugrottam. Alattam kötött ki – Vegyük ezt le. – a pólómat kezdte lehúzni. Segítettem egy kicsit neki, utána a torkára tapadtam rá. Megfogtam a melleit. Kopogtak az ajtón. - Basszus. - Uram, Mrs. Hamilton van itt. - Anyám? – fakadt ki Emily – Kapd vissza a pólót Adonisz. - Anyukád bír engem. Szerintem póló nélkül jobb vagyok nála. – lelökött magáról és a földön kötöttem ki – Csak vicceltem. - Ez nem vicces. Na jó egy kicsit. – gyorsan feltápászkodtam, Emily is – Simítsd el szépen azt a dudort ott középen. - Oké. – megigazítottam magam. Emily előre ment, én még kortyoltam egy kis kólát és utána mentem. Mire kiértem ők ölelkeztek. Mi a fene van? - Jó napot Lia. Valami baj van? – kérdeztem tőle. - Szia Jeremy. Nem, minden rendben. - Kicsim, magunkra hagynál? – kérdezte Emily félénken. - Persze, ez a te házad is, ne feledd. Igyatok valami finomat. Elmegyek edzeni. – átmentem a hálónkba, ők meg a konyha felé vették az irányt. Nem tudtam mi a probléma, de valami anya-lánya dologról lehetett szó. Gyorsan átöltöztem és elindultam az edzőterembe – Carlos nem kell követnie. - De uram… - kezdte, mire én leintettem. A konditeremben nem voltak sokan, még munkaidő volt. Három óra. Futással kezdtem, mint mindig, fél órát lenyomtam, aztán a súlyzózás jöhetett. Másfél óra után indultam haza. Carlos nyitotta ki az ajtót. Tiszta izzadt voltam, lekaptam a pólót. - Vanessa. Mit keresel itt? - Hozzád jöttem, de mivel nem voltál, ezért főzni kezdtünk a lányokkal. - Mit?

- Főzni. Lily, Emily, Lia én. Éhes vagy? – kérdezte. - Annyira nem. Megyek zuhanyozni. – bólintott, elmentem a nappalin át a hálóba. Gyorsan zuhanyoztam, majd egy fekete pólót és farmert kaptam fel. A tévé szobából átvittem a holmit a dolgozóba, utána benéztem a konyhába. Vanessa és Lia főztek, Lily meg Emily nézték őket. - Szia kicsi lány. – köszöntem a húgomnak. - Szia bátyó. – leszállt és adott nekem egy puszit – Nem is mondtad, hogy összeköltöztetek. - De már tudod és Emily még, amúgy sem cuccolt át. – néztem a lányra jelentőség teljesen, mire ő elmosolyodott – Szóval mit eszünk? - Mézes mustáros csirkét, rizst és a desszert puding torta. – felelte Emily. - Jól hangzik. – közelebb léptem hozzá – Remélem nem te főzted. – játékosan megütött. Adtam neki egy puszit – Nem kell mellre szívni. Mikor lesz kész hölgyeim? – néztem Liára. - Negyed óra. - Értem, akkor addig elküldök pár e-mailt. – átmentem a dolgozóba. Felkapcsoltam a gépet. Fura, hogy így együtt vannak, az én konyhámban. Bekapcsolódott a gép. Vanessa jelent meg egy pohár borral – Kösz. - Sokat kérdeztek rólad. A gyerekkorodról. - És mit mondtál? - Fél igazságokat. Verekedős, bajkeverő, szófogadatlan, önfejű. Ezeket. – bólintottam – Csomó igazság. Ne aggódj, csak akartam, hogy tudd. Nyolc perc múlva kész. – elment. Belekortyoltam a borba, miközben írni kezdtem a gépen. Tíz perc után üres pohárral mentem az étkezőbe. Már meg volt terítve, a hölgyek fele ült. Töltöttem bort mindenkinek, Lilyn kívül. Lia behozta a letakart tortát, utána ő is leült. Az asztalfőnél foglaltam helyet. A jobbomon Emily ült mellett az anyja, a ballomon pedig Lily, mellette Vanessa. A barátnőm szedett nekem az ételből. - Jó volt az edzés? – kérdezte Emily. - Persze. Hol van Sam, Ron, Robert? – néztem a többiekre. - Otthon. – szinte egyszerre felelték. - Te vagy a kedvenc pasijuk. – mondta mosolyogva a barátnőm. - Igazán megtisztelő. Mit várnak tőlem a hölgyek? Egy sztriptízt? - Nagyon vicces vagy. – felelte Emily – Egy komoly üzletember ilyet sosem csinálna. – folytatta és

bekapott egy falat csirkét. - Jeremy se csinálna ilyeneket. – tette hozzá Lily – Sőt még viccből se mondana ilyeneket. Mit csináltál a bátyámmal? – kérdezte tőlem. - Válthatunk, ha gondolod. Jamesszel jöttél? – bólintott – Sam miért nem vigyáz rátok? - Mert tanul. - Ez nem kifogás. – folytattam, mire összeráncolta a homlokát – Apropó péntekre még van pár szervezni való. Felügyelni kellene a kaját, a zenekart meg mindent. Arra gondoltam hölgyeim, hogy ha van valamelyikkőtöknek kedve, az segíthetne. - Ha elmondod mit kell én segítek. – mondta Vanessa. - Én is. – tette hozzá Lia. - Az remek. Mandy már sok mindent elintézett. Adományokat, pénzt, hasonló dolgokat és az egyik titkárnőm is szervező. - Te csak a nevedet és pénzedet adod. – szólt közbe a húgom. - Igen. Jótékonyság és kiváló reklám. Megtérülő befektetés. – a lányok elkezdtek csacsogni ruhákról, meg zenéről. Hát engem nem nagyon kötött le a dolog. Miután ettem, elnézést kértem és elvonultam dolgozni. Már kilenc óra volt, mikor bejöttek hozzám elköszönni. Carlos és Grint haza vitték őket én pedig így befejeztem a papír munkát. - Jössz tévézni? – kérdezte Emily. Bólintottam. Ő elment, én meg összepakoltam a munkás táskám. Egy kis narancslevet ittam, utána alsóban vártam a szerelmem, aki zuhanyozott. - Anyukád jól van? – néztem rá érdeklődően. Oda bújt hozzám. - Aha. Megint veszekedtek apával, de ez a csajos este segített rajta. - És rajtad is? - Igen. Olyan, mintha évekkel ezelőtt történtek volna a délutáni dolgok. – ásított egy hatalmasat. - Örülök neki. Aludj nyugodtan. - Biztos? Mert máshoz is lenne kedvem. - Nem akarom, hogy kényszerítve érezd magad. - Jeremy ezt meg se hallottam. Én ugyanúgy kívánlak, mint te engem, de lehet még jobban. – átható volt a zöld szempár. Őszintének tűnt. - Biztos?

- Biztos. – rátapadt az ajkaimra – Te nem érted. Az, hogy te ennyire kívánsz engem, annyira, de annyira jó. Jó nőnek érzem magam tőle. - Jó nő vagy, sőt gyönyörű, de az enyém. – szögeztem le, mire elmosolyodott. - A tiéd. Csak a tiéd. Hol hagytuk abba délutánt Adonisz? - Ott, hogy csókolgatni akartad a mellkasomat. - Oké. Megszeretgetlek. – rám ült. A nyakamnál kezdte a kényeztetést. Lefelé haladt a mellkasomon. Elidőzött a mellbimbóimon. A kockáimat csókolgatta, közben végig simított a V izmon és a kezével elérte a férfiasságomat. Álltam odalent. Az arcát nyomta hozzá a dudornak, azt követően pedid a bokszerem széléhez nyúlt és kiszabadította a farkamat. Végig nyalta a tövéig. Felrántottam magamhoz – Miért? - Fáradt vagy. Majd én téged. - Miért nem lehetek egyszer én a főnök? Legszívesebben kikötözném a lábadat és a kezedet is. - Én arra nem gerjedek. – mondtam neki. - Én sem, de nem hagysz más utat. – már benne is voltam. Míg gondolkodtam átvette az irányítást. Felült, levette a pólót és megkapaszkodott a mellkasomban. Kinyújtottam a kezem, megmarkoltam a melleit. Személytelen volt ez a póz, úgyhogy átfogtam a derekát és lehúztam magamhoz. Csókolni kezdtem, beszívtam az ajkát és belemozogtam a csípőmmel, hogy segítsek – Ne…ne…így…- zihálta nekem, mire átfordítottam a hátára. Megtámasztottam a homlokom az övénél és erősen döfködtem. A kezemmel a bimbóit izgattam – Aahhh….Jeremy. – nem álltam le. Éreztem, hogy egyre jobb, közel voltam ahhoz a ponthoz – Én…irány…- belefojtottam a szót egy csókkal. - Gyerünk…Emily…élvezz. – még gyorsabb lettem. - Nem. – tiltakozott, de a teste az enyém volt. - De. – szóltam rá. Éreztem, ahogy megremeg, rám szorít, elélvez. Magával ránt engem is, csókkal csitítom a vágyainkat. Teljesen rárogyok, ő pedig átkarol – Haragszol? – kérdeztem tőle. - Igen. – tudtam, de azért jó volt. - Szeretsz? – suttogtam a nyakába, ahol a fejem volt. - Igen. – kihúzódtam belőle és legördültem róla. Rátette a fejét a mellkasomra. Hamar elaludtunk mind a ketten. Egymást öleltük, éreztük egymás illatát, ennél több nem is kellett. Remekül aludtam, nem volt rémálmom, reggel pedig boldogan ébredtem Emily a karomban feküdt. Ebben a pillanatban tényleg enyém volt a világ. Minden, amit csak eltudtam képzelni, ott hevert előttem. Adtam az arcára egy puszit, de nem ébredt fel. Nehezen ébredt minden reggel, utált korán kelni. Fölé hajoltam és csókkal ébresztettem.

- Jó reggelt. – mosolygott. - Még ne kelj föl. Adj öt percet. – meztelen volt és én is. Felkaptam őt, még mindig csukva voltak a szemei. A zuhanykabinba lépkedtem vele és már is folyt ránk a forró víz – Hogy csinálod bajnok? - Mit? - Hogy ilyen üde vagy, jó a kedved. - Hát itt vagy. Gyere megfürdetlek. – szépen megmostuk egymást, sokáig csókolóztunk a zuhanyban. Ezért a reggelizés idejét visszakellett fogni. Gyorsan lebonyolítottam a délelőtti tárgyalásokat, utána elmentem egy ékszer üzletbe, ahol a főnökkel beszéltem. Az irodájában voltunk. - Na és elképzelés van? - Szép legyen. Fehér arany, a foglaltban egy finomra csiszolt nagyobb gyémánt és körülötte aprócska kövek, gyémánt darabok. Péntekre kellene. - Mutatok valamit és azt átalakíthatjuk. – bólintottam. Elment a férfi. Két gyűrűvel tért vissza. A nagyobbik köveset választottam, de azt még így is átkellett alakítatni. - A legnagyobb diszkrécióját kérem. - Természetesen Mr. Johnson. - kezet fogtunk, utána kiléptem a Tiffany üzletéből. Hátul távoztam, senki nem vett észre. Az irodába indultam vissza. A fogadásról még kellett pár dolgot pontosítanunk. Az egyik külvárosi hotel kertjében állítottak fel sátrat, színpadot. Egy kis patak volt a kertben, feldíszítettek mindent. A várost is lehetett látni szóval gyönyörű volt minden. Ideális hely volt, nem egyszer adtam itt partit. Este edzeni mentem, Emily már otthon volt, mikor haza értem. Olvasott a nappaliban. - De jó erre haza jönni. - Szia. – mondta nekem. Lekaptam a zakóm és leültem mellé. Adott egy csókot, nekem döntötte a fejét én meg átfogtam a meztelen combját – Milyen napod volt? – megjelölte a könyvet, letette az asztalra. - Egészen jó. Neked? - Nekem is. Voltam ruhákat nézni és vettem egy estélyit. Nem engedtek fizetni. - Én állom a ruhádat. És milyen színű? - Bordó. Földig érő, simulós és szabadon hagyja a hátam meg a karjaim is, sőt a vállamat is. - Egek. – feleltem neki, mire felnevetett. Hamar eljött a péntek. Én ötig dolgoztam, Emily szépségszalonba ment én meg edzeni munka után. Otthon szépen megborotválkoztam, forró fürdőt vettem és elkezdtem készülődni. A szmokingom belső zsebében lapult már a gyűrű, amit ma hoztam el. A legértékesebb volt az egész országban és igen gyönyörű lett, pont olyan, amit elképzeltem.

Emily is megjött. Már ki volt sminkelve, a haját feltűzték, kis kontyba tették. Mellém lépett, elmosolyodott. Elővett egy vörös csipkés bugyit, meg harisnyatartót. Szépen végig néztem, ahogy felveszi azokat, utána a bordó magas sarkút és a ruhát végül. Hátul kellett megkötni és cipzárja is volt a fenekéig. A háta szabad volt, csak a lapockáinál húzódott egy pász, az tartotta rajta az egész ruhát. Míg ékszereket keresett, felöltöztem én is. Fekete szmokingot vettem fel, nyakcsattal, mellénnyel. Pont olyan volt, mintha rám öntötték volna, a szabó kitűnő munkát végzett. - Húha. Gyönyörű vagy. – Emily visszatért. Kesztyűt is húzott fel és sál is volt a kezében. Egy kicsit leesett az állam tőle. Ma megkérlek, jesszusom. Vajon igent mondasz? Remélem. Idegesen igazgattam magam. - Köszönöm, te is nagyon szép vagy. – mondta nekem. Feltettem az órám utólag és megigazgattam a hajamat is – Szeretnél rá lakott? - Nem kell a zselé elég lesz. Remélem tudod, hogy a ma este után valószínűleg a címlapon fogod végezni velem. - Gondoltam. Nem repesek az ötlettől. – mondta fanyarul. Carlos oda kint várt minket. A limuzinnal indultunk. Fél óra volt az út, addig pedig pezsgőt iszogattunk. - Úgy letepernélek. – fogtam a kezét, rám mosolygott. - Oh, jó lenne. De akkor mehetek újra a sminkeshez. Majd kerítünk rá alkalmat az est folyamán. Olyan szexi vagy. – mondta elcsábultan. Beült az ölembe – Szeretlek. - Én is téged. – összekoccintottuk a poharainkat, utána egy csókban forrtunk össze – Te vagy a mindenem. – szorosan ölelt magához. - Nagyon romantikus lettél. – elmosolyodott. - Oh, túlzásokba esem. – mondtam színpadiasan - Egy asztalhoz ültettem az egész családot. Durva lesz. - Mandyt is? – kérdezte. - Aha, meg a kísérőjét meg a szüleit. Tizenketten ülünk az asztalunknál. - Rick a kísérője. – közölte velem félszegen. - Marha jó. Érted is oda van. – lassan oda értünk. A szőnyegen mentünk át, alul a hotel auláján. Fel volt díszítve virágokkal Hátul szőnyegeken mentünk végig. A sátor meg volt, a színpad is, meg a fények. A kilátás mesés – Gyönyörű itt. - Igen az. - Mr. Johnson, készíthetek egy képet, uram? - Persze. – átfogtam Emily derekát, mind a ketten mosolyogtunk és ellőtt vagy tíz képet. Tovább mentünk. Vagy tíz ember leszólított minket útközben. Egy asztalhoz értünk, ahol adományokról

lehetett papírt kitölteni. Később kellett utalni a pénzt, biztonsági okokból. Kitöltöttem egy ilyen papírt, kaptam egy számlaszámot, amire utalnom kellett a pénzt. - Egy millió dollár? – hüledezett Emily. - Igen. A bántalmazott gyerekeknek megy. Több alapítvány közül lehet választani. – oszlopok mellett mentünk el. Tíz oszlop volt és mindegyiken egy alapítvány neve szerepelt, alatta egy kis szöveg – Ezek közül lehet válogatni. - Szépen van megcsinálva. - Mandy ötlete volt. Számtalan ilyen partit rendezett már nekem. - Ő volt számodra a tökéletes partner. Gyönyörű, ért a művészethez, imád téged, tud főzni. – mondta szomorkásan, mire én magam felé fordítottam. - Nekem te vagy a tökéletes. Soha senki nem ismert ilyen jól, mint te és soha senkit nem szerettem úgy, mint téged. Legszívesebben itt helyben szeretkeznék veled, hogy mindenki tudja, mennyire is fontos vagy nekem. – súgtam a fülébe, mire elmosolyodott. Váltottunk egy csókot és a sátorba vonultunk be. Rengeteg kör asztal volt, oda mentünk a sajátunkhoz. Lily, Sam, Ron, Vanessa, Mandy, Rick és az exem szülei is már ott voltak. Bemutatkoztak egymásnak én pedig Lily és Emily közé ültem le. - Miért nem beszélgettek? - Mert ez a te asztalod. Lesz valami műsor is? – kérdezte Lily. - Igen. Lesznek profi táncosok, egy operaénekes, tűzijáték meg egy prezentáció az alapítványokról. Nem én tartom, hanem Anna. A PR-osom. – tettem hozzá. A pincérek pezsgőt tettek le nekünk – Egy kicsit vegyülnöm kell. Velem jössz? – kérdeztem Emilyt. Kétkedve nézett rám – Szeretném. – felállt, belém karolt és elindultunk. Megálltunk egypár embernél. Kezet fogtam néhány üzletemberrel megdicsértem a kísérőiket. Ez kábé fél óráig tartott. Utána megjelent valaki a színpadon. - Tisztelt hölgyek, urak. Megkérem önöket, hogy foglalják el a helyüket. – mondta az öltönyös pasas. Elindultam a színpad felé. Felmentem a színpadra átvettem a mikrofont. Vártam még egy kicsit. - Jó estét kívánok mindenkinek. – szóltam bele, minden szem rám szegeződött. Nem jöttem zavarba Emilyre néztem, pedig vagy százan bámultak vissza rám – Nagyon köszönöm, hogy ennyien eljöttek. Örömmel látom, hogy a jótékonyság nem csak az én szívügyem. Remélem mindenki mélyen a zsebébe nyúl ma este. Jó szórakozást és jó étvágyat kívánok a vacsorához. – taps következett, mosolyogtam és tálalták az előételt. Visszaszaladtam a helyemre. Végig néztem az embereken az asztalunknál. Lily bájos volt, Vanessa nagyon szép, akárcsak Mandy. Emily pedig dögös. Elkezdtem enni a sonkát salátával. - Szereted az ilyen partikat? – kérdeztem tőle. - Nem rossz. – mondta nekem. Mosolygott – Nagyon büszke vagyok rád.

- Köszönöm. – adtam neki egy puszit. Az előétel után Anna ment a színpadra. Hatalmas kivetítőt húztak le neki. Pár percben jellemezte az összes alapítvány és megkérte a jelenlévőket, hogy adakozzanak – Végül pedig – mondta – Szeretném megköszöni a házigazdánknak, aki lehetővé tette ezt az estélyt. Igyunk az én jóképű főnökömre. Mr. Jeremy Johnsonra. – emelte felém a poharát – Megtisztelő neked dolgozni. Köszönöm. – rám emelték a poharukat. Szélesen mosolyogtam, jó érzés volt segíteni. Anna átadta a mikrofont a felkonferálónak. - Vele is lefeküdtél? – kérdezte Emily. - Nem, vele nem. – válaszoltam neki – De vele még nálad is többet szoktam veszekedni. - Hűha. Majd kérek tőle tanácsot. – ezek után jött a főétel. Kiadós vacsora volt. A tányéron mindent meg lehetett találni. Zöldséget, húst, tésztát. Sokáig tartott az étkezés. Közben csacsogtak a lányok, ki mennyit készülődött az estére én pedig Emily szüleit néztem. Kicsit feszültek voltak és csak ritkán szóltak egymáshoz. - Jeremy – szólalt meg Vanessa, majdnem ráccsattantam, hogy mi van, de helyette magamba fojtottam a szót és jelentőségteljesen ránéztem – Velem nyitod meg a táncot. Egy keringőt kell eltáncolni. Nem az én ötletem volt. – folytatta gyorsan. - Kösz Emily. – fordultam a lányhoz bosszúsan. - Most miért? Tök jól táncolsz, Vanessa is. Te mondtad, remek reklám. – vágott vissza nekem. Tíz órára végeztünk a vacsorával és még desszert nem is volt. Hogy ne kelljen rögtön mozgolódniuk az embereknek egy operaénekesnő kezdett bele egy fantasztikus áriába. Hozott magával egy kisebb kórust is és vagy tíz percig énekeltek. Utána jöttem én Vanessával. Bejelentettek minket, felkértem és a táncparkettközepére vezettem. Lassú számra kezdett a fúvós zenekar. Angol keringőt táncoltunk. - Vigyél bele életet. – mondta nekem a nő. - Akkor nem keringőt kellett volna. – mordultam rá. Lassan táncoltunk, de nagyon látványosan. - Igazad van. Simulj bébi. – a hátához simultam. Az eredeti, egyszerű keringőben nincsenek ilyen mozdulatok. Négy percig táncoltunk, majd csatlakozott pár ember és lekísértem Vanessát. - Emily. Megtisztelsz egy tánccal? - Hát hogyne Mr. Johnson. – meghajoltam előtte, ő meg rám nevetett. Lassan táncoltunk és elkezdődött a tűzijáték. - Ez volt a jel. – súgtam Emily fülébe. - Hogy fölkérsz? – bólintottam. Hatalmas volt a zaj. Kék és zöld tűzijáték durrogott a csillagos égen. Pár percig leálltunk nézni, de tudtam, hosszú lesz, ezért újra táncolni kezdtünk. Voltak emberek, akik követték a példánkat. Lágyan kezdtem csókolni Emilyt. Gyengéden simogatta a nyelvemet az övével. Eljött a pillanat a lánykérésre, gondoltam magamban. A csók után megöleltük egymást. Ekkor lettem figyelmes egy fekete maszkos emberre, aki velem szemben térdelt egy kis emelvényen. Sötét volt,

nem láttam ki az, vagy mi van a kezében, de nagyon rossz érzésem támadt. Hatalmas volt a zaj. - Szeretlek. – mondtam Emilynek. Tovább bámultam a fickót. - Én is nagyon szeretlek. – felelte. Az egy pisztoly, igen az, elsüti, Emily, ne. - Vigyázz… - kiáltottam Emilynek, átfordultunk és már éreztem a hátamban. Éreztem, ahogy átjár a fájdalom, nedves a ruhám. - Jeremy? Kicsim, mi a baj? – Emily nem bírt el. Szépen lecsúsztam a karjai között. Azt hiszem már mindenki minket nézett, nem láttam, csak Emilyt, aki rájött, mi a baj, mert véres volt a keze. A hátamon feküdtem, iszonyatosan fájt és nem igazán ment a levegő vétel sem. Arra gondoltam, ha itt meg kell halnom, nem érdekel, mert boldog voltam, igazán boldog ebben a pár hétben – Maradj velem. Nézz rám, maradj velem. – mondta sírósan – Hívjanak egy mentőt. - Jeremy? Ne mozogjon. – ez Ross volt. Igen ő volt. Letérdelt mellém és Emily is. - Emily – nyögtem ki csendesen – Emily… - felé nyúltam. - Itt vagyok szerelmem, itt vagyok. – elkaptam a kezét és a belső zsebembe vezettem. Elértük a kis bársony dobozt, együtt kiemeltük. Éles fájdalom hasított végig az egész hátamon. - Gyere…gyere hozzám…fele… - Persze hogy hozzád megyek. Ne beszélj. – a kezét éreztem az arcomon. A megnyugvást, a békét. Velem van, szeret és hozzám jön. Igent mondott. - Köszö…köszönöm. – éreztem, hogy itt a vég. Nem maradt már több erőm. - Ne csukd be a szemed. Kérlek, Jeremy, neeeee – de becsukódtak a szemeim. Elhalt a külvilág zaja és egyedül maradtam a sötétben. Nem láttam Emilyt, csak sötétséget és ez megrémisztett. Nem fogta már a kezem, nem éreztem a békét, de a fájdalmat sem. Egyedül maradtam a sötétségben. Vajon tényleg ez van az élet után? Sötétség?

Könyv címe : Édes Érzelem Könyv szerzője : Darnai Dóra Publio Kiadó Elektronikus ISBN szám : 978-963-424-292-5

Tartalomjegyzék Mágneses vonzalom A csábítás…vagy elcsábulás? Rövid „Kapcsolat” A kőkemény próbálkozás Mindig csak a bonyodalmak Itt a vége? Se veled, se nélküled…de akkor hogyan? Újabb merénylet Örök boldogság