Eckhart Tolle A Karmáról

Eckhart Tolle a karmáról

Kérdés: :Te úgy beszélsz a Jelenlétről és a Létről, mint arról a kulcsról, ami kedvét leli a formában, valamint pozitív körülményeket teremt, vagy enyhíti a körülményeket. A karma az hogyan illeszkedik mind ehhez? Eckhart:Mindenki egy bizonyos külső környezetbe születik bele. Valamint, mindenki bizonyos hajlamokkal születik – ezek, részben, lehetnek genetikusak, részben, lehetnek más dolgok is. Más szavakkal, egy személy bizonyos mintákkal születik. Nem kell megvizsgálnunk, hogy ezek honnan jönnek, de a tény az, hogy egy emberi lény, egy bizonyos környezetbe születik bele. Ez lehet erőszakos, vagy lehet viszonylag békés. Egy személy belső mintákkal születik, amiket örökölsz. Még a fájdalomtest is részben örökölt. Egy egész készlete van a kondicionálásnak, ami akkor történik meg, mikor egy környezetbe bekerülsz. A környezeti állapotokat te támogatod, és ebben nincs választás – ezek csupán befolyásolások. Önmagadat, ebben a világban, bizonyos olyan öntudatlan mintákkal együtt találod meg, amik annak a személynek vannak meg, aki kondicionálttá válik. A karma, ahogy én látom azt, az az öntudatlan mintázat, ami futtatja az életedet. A karma, az részben kollektív, és részben személyes. A karmát, nem pusztán, mint egy rajtad kívül álló absztrakt témaként értheted meg, azt csak önmagad megfigyelése által értheted meg, s eztán tudhatsz meg számos más egyéb dolgot is. Ha meg akarod érteni a karmát, akkor önmagadra kell ránézned. Én akkor kezdtem megérteni, hogy mi is a karma, mikor valami olyan bukkan fel, ami egyáltalán nem a karma része volt. Itt van a kulcs – a tudatosság felbukkanása, vagy a Jelenlét, vagy a spirituális felébredés, ami nem része a karmának. Ez egy másik dimenzió, ami lebontja a karma birodalmát. Te nem azáltal válsz felébredetté, hogy felhalmozod - ahogy néha keleten mondják - „a jó karmát.” Ez rendben van ezen a szinten, egy kicsit még kényelmesebbé teheted a börtönödben a falakat vagy a berendezést, de van valami, ami totálisan túl van a karmán, ami az életed bármely pontjánál bejöhet. Az újra-születés, az persze, a karma része. A mélyebb jelentése az újraszületésnek, az a formával való azonosulás. Nekünk egyáltalán nem kell hinnünk semmilyen lélekvándorlásban, vagy bármiben, ránézhetsz az újra-születésre a saját életedben is. Mindenkor, mikor egy gondolattal azonosítod magad, ami felbukkan, ami forma, akkor te abba gondolatba születsz bele. Önazonosságod, önérzeted, abban van. Ez a karma. Karmád, az öntudatlan azonosulás ezekkel a gondolat mintákkal, amiket örököltél – a kondicionált. Ez, a tudatosság teljes azonosulása a kondicionált mintákkal. Az egyén úgy is mondhatná, a tudatosság álmodik. Ez az, amiért a „felébredés” szót használjuk számos spirituális hagyományban. A tudatosság az felébredés - a tudatosság mikor meg egy álomszerű állapotban van, akkor te öntudatlan mintákkal vagy azonosulva. Egy

nap sokszor újra beleszületsz egy érzelmi vagy mentális reakcióba, azokba a gondolatokba, amik felbukkannak. A karma teremtés, a külsőben, megerősíti, hogy ez helytálló. Így, ha te azt gondolod, hogy a világ tele van gonosz emberekkel, akkor számos gonosz emberrel fogsz találkozni – más szavakkal, öntudatlan emberekkel. Még azokat az embereket is, akik félúton vannak a tudatosság és az öntudatlanság közt, a hited, öntudatlanságba fogja belehúzni. A karma, az a komplett hiánya a tudatos Jelenlétnek. Ez automatikus. Ez magától játszódik le. Az idő nem szabadít meg téged a karmától. Ez egy olyan félreértés, hogy ha pusztán elég időt töltesz el, akkor végül szabaddá válhatsz a karmától. A karma megújítja önmagát és megismétli önmagát. Az egyetlen dolog, ami megszabadíthat téged a karmától, az a Jelenlét felbukkanása. Bármely ponton, a karma kerekében, a Jelenlét bejöhet. Ez megtörténhet egy halálra ítélt bűnözőnél a börtönben. Ez megtörténhet olyas valakinél is, aki még csak nem is hallott semmilyen spirituális dologról sem. Ez megtörténhet olyas valakinél is, aki harminc éve meditál. A Jelenlét szabadít meg téged a karmától. Nem mindtől egyszerre. A karmának roppant nagy lendülete van. A gondolat minták, az emocionális minták, a reaktív minták. Ahogy a Jelenlét felbukkan, a karma úgy csökken fokozatosan, és úgy fogod megtapasztalni azoknak a mintáknak az elhalványodását is. Nem az számít, hogy sokkal több-e az, mivel mihelyst jelen vagy, azok a gondolat minták, lehet, hogy még mindig felbukkannak ugyan, de már nem lesznek problematikusak. Nem okoznak már olyan szenvedést, mint amit azelőtt okoztak, mivel ők már meglátszódtak a tudatosság fényében. A tudatosság fényében, a minták már nem uralják az életedet. A fájdalomtest, a karma része, ami valamiben lehet erős és másban meg annyira nem. Amint a Jelenlét felbukkan, te megszabadultál a karmától. Ekkor, egy másik, teljesen eltérő tényező jön be az életedbe. Például, egy személy számára arra, hogy szabaddá váljon a kollektív karmától, neked tekintélyes mennyiségű Jelenlét kell, hogy ez bejöjjön. Ekkor, az fog elmozdítani téged, akár belsőleg, vagy lehet, hogy önmagadat valahol máshol találod. Egy olyan személy esetén, aki roppant nagy kollektív karmába született bele, ott tekintélyes mennyiségű Jelenlétre van szükség, hogy az egyént ne rángassa bele abba. Mikor Hitler hatalomra került, nem sok ember volt képes arra, hogy eltávolítsa önmagát. Volt néhány, és ők otthagyták. Látták azt, hogy mi történik és elég erősek volt ahhoz, hogy ne azonosuljanak a kollektívvel. Ahhoz, hogy magadat kiszedd abból a kollektív karmából, ahhoz tekintélyes Jelenlét szükségeltetik – s néhány embernek meg van ez. A sorsunk ekkor az, hogy az által haladjuk meg a karmát, hogy csatlakozunk a Jelenléthez. Mindenki, aki ébred, előbb vagy utóbb, úgy fogja találni, hogy afféle, mások tanítójává válik. Amit egy spirituális tanító tesz, az hogy rámutat az öntudatlan minták azonosulásából való, felébredés lehetőségére. A spirituális tanító arra tanít téged, hogy haladj túl a karmán. Ez a te rendeltetésed, és ez fog annyira megnövekedni, hogy vagy egy hivatalos, vagy egy hétköznapi tanítóvá leszel. A spirituális felébredés és a karmából való kilépés, ugyanaz a dolog. Számos

ember fog vonzódni hozzád. Bárki, aki felébredési folyamaton halad keresztül, az már egy tanító. A tanítás azt jelenti a számodra, hogy te magad, a tágasságból figyelsz, mikor valaki beszél, vagy feltesz egy kérdést, vagy a problémáiról beszél neked. Lehet, hogy felfogod fedezni, hogy a válasz, abból Csendből jön elő, amelyben te figyelsz. Nincs értelme a számodra annak, hogy „Tanítani fogom ezt a személyt most.” Azt fogod felfedezni, hogy a tanítás spontán. Segíteni fogsz az embereknek, hogy kilépjenek az öntudatlansággal való azonosulásból, ami azt jelenti, hogy meghaladják a karmát. Ez alkalmazva van mindenkire, aki felébredő. Ahogy tanítasz, a Tudatosság összhangba kerül az elméddel. Elméd képes ráhangolódni a mélyebb tudatosságra, s mint egy eszközként lehet használni azt. Aztán a szádból szavak jönnek elő. Legvégül is, igazából csak egy tanító van, a felébredt Tudatosság, a tanító. Tanítani csak azok tudnak, kikben már bizonyos fokú készenlét van. A tanításnak beérkezettnek kell lenni. Ha az csak egy elmesűrűsödés, akkor a tanítás nem fog megtörténni. Csodálkozni fogsz, amikor az emberek vonzódnak hozzád – olyan emberek, akik készen állnak – s magad úgy találod majd, hogy valami olyas valamit mondasz, amit még magad se tudtál. Ez csak akkor van, mikor arra a kérdésre, ami fel lett téve, a Tudatosság reagál. Ahogy tanítsz, úgy tanulsz. Ráébredések jönnek. A tanítás és a tanulás, ugyanaz a folyamat. Ez mélyebben történik, mint amin tanítasz. Azért vagy itt, hogy segíts az embereknek túlhaladni a karmán. A lényeges dolog az, hogy tudd – az idő nem szabadít meg a karmától. Az egós elme mondja ezt, „Nekem több időre van szükségem, hogy szabaddá váljak.” Az egyetlen dolog, amire az embereknek lehet, hogy még több idő kell, az az, hogy nekik idő kell arra, hogy ráébredjenek, hogy nekik nem kell idő. Lehet, hogy ez további húsz év szenvedés a számukra arra, hogy rájöjjenek – nekik nem kell idő. Lehet, hogy egy kicsit többet kell szenvedniük, mielőtt ráébrednének az időtlen hatalmára. Az időtlen, az persze, a karma vége.