Dr. Mándi Barnabás- Anatómia-Élettan_OCR

MEDICINA

KÉSZÜLT AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM MEGRENDELÉSE ALAPJÁN Lektorálta: HOMOKI GYÖRGYNÉ DR. LÉVAI GÉZA

© Dr. Mándi Barnabás, 1991

ISBN 963 242 861 7 MEDICINA Felelős szerkesztő: dr. Laboda Edit Műszaki szerkesztő: Windberg László Az ábrákat rajzolta: dr. Bodor Zoltán Terjedem: 17 (A/5) ív - Ábrák száma: 96 Azonossági szám: 1923

N

TARTALOM

Előszó

13

Az anatómia—élettan tárgya

15

Az emberi test felépítése

16

A z e m b e r i t e s t f ő síkjai é s i r á n y a i

16

Az emberi test felépítésének általános elvei

16

Az emberi test fő részei

IV

A szervezet felépítése

17

A mozgás szervrendszere A csontvázrendszer Általános csonttan

19 1^ l

y

A c s o n t o k alakja

20

A csont szerkezete

20

A csont járulékos alkotórészei

20

A csontok növekedése

22

A csontok közötti összeköttetések

22

A z ízűlet

23

R é s z l e t e s csont- és íziilettan

25

A felső végtag csontjai

25

A felső v é g t a g ízületei

27

A z alsó v é g t a g csontjai

27

Az alsó végtag ízületei

31

A törzs csontjai és ízületei

35

A gerinc

35

A mellkas

38

A medence

40

A koponya

44

A z a r c k o p o n y a csontjai

44

A z a g y k o p o n y a csontjai

45

A k o p o n y a felépítése

47

A magzati koponya

49

Az izomrendszer Általános izomtan Az izom felépítése

50 50 50

Az izom vérellátása

50

Az izmok osztályozása

51

Izomműködés

51

Részletes izomtan

53

A felső végtag izmai

53

Az alsó végtag izmai

55

S7 A törzs izmai A nyak izmai

62

A fej i z m a i

63

A keringés szervrendszere A vérkeringés szervrendszere

64 64 6 4

A vér Vörösvérsejtek

64

Vércsoportok

66

Fehérvérsejtek

69

Granulocyták

70

Agranulocyták

71

Minőségi vérkép

73

A vérlemez

73

A vérplazma

73

A vér vegyhatása

75

Véralvadás

75

A szív A szív ü r e g r e n d s z e r e

77 79

Szívbillentyűk

80

A szív falának s z e r k e z e t e

81

A szív falának vérellátása

82

A szív b e i d e g z é s e

83

A szív i n g e r k é p z ő r e n d s z e r e

83

A szív i n g e r v e z e t ő rendszere

84

A szív k ü l s ő idegei

84

A szív m ű k ö d é s e

85

A szívizom élettani sajátosságai

86

Elektrokardiográfia ( E K G )

87

Pulzustérfogat és perctérfogat

88

A szívburok

88

A szív h e l y z e t e

89

Az erek

89

Kis vérkör

90

Nagy vérkör

92

A nagy v é r k ö r artériái

92

A nagy vérkör vénái A magzati vérkeringés

95 •

98

A perifériás vérkeringés

100

A vérnyomás

101

A vér áramlási s e b e s s é g e

102

A keringő vérmennyiség eloszlása

102

Az érrendszer működésének szabályozása

103

A nyirokrendszer A nyirok Nyirokszervek

105 105 '06

A nyirokcsomó

106

A szervezet fontosabb nyirokcsomói

107 o s

A mandula

'

A lép

" »

A csecsemőmirigy A légzés szervrendszere A z orr Az orrmelléküregek A garat A gége A hangképzés

109 "0 110 Hl " 1 " 2 '12

A légcső

" 3

A tüdő

'13

A tüdő szerkezete

" 5

A tüdő vérellátása

" 5

A tüdő működése

'16

A légzés mechanizmusa V é d e k e z ő légúti reflexek

" 7 118

A légzés szabályozása

" 8

Kémiai szabályozás

119

Reflexes szabályozás

119

A központi idegrendszer hatása a légzöközpontra

121

A mellhártya

121

A gátőr

122

Az emésztés szervrendszere Tápanyagok és építőanyagok

'23 123

Fehérjék

1 2 3

Szénhidrátok

1 2 4

Zsírok

1 2 4

Víz

1 2 4

Ásványi sók

'2^

Vitaminok

125

Zsírban oldódó vitaminok

126

Vízben oldódó vitaminok

127

Enzimek

129

A tápcsatorna s z e r k e z e t e és felosztása

130

Az emésztőrendszer felső szakasza

131

A szájüreg

131

A nyelv

133

A nyálmirigyek

134

Anyái

134

A nyálelválasztás

135

A fog

!35

M a r a d a n d ó fogak

137

Tejfogak

138

E m é s z t é s a szájüregben

138

A torok

139

A nyelőcső

139

A nyelés

139

Az emésztőrendszer középső szakasza

140

A gyomor

140

A gyomornedv

142

Emésztés a gyomorban

142

A hányás

144

A vékonybél

144 1 1 1

A patkóbél Az éhbél és a csípőbél

144

A vékonybél falának szerkezete

145

A máj

147

A máj s z e r k e z e t e

149

A máj m ű k ö d é s e

150

Az epehólyag

153

A hasnyálmirigy

154

E m é s z t é s és felszívódás a v é k o n y b é l b e n A tápcsatorna alsó szakasza

155 157

A vastagbél

157 i 5 7

A vakbél A vastagbél felszálló, haránt és l e s z á l l ó ágai és a s z i g m a b é l

157 1 6 0

A végbél A vastagbél falának szerkezete

160

Emésztés a vastagbélben

160

A székletürítés mechanizmusa

162

A hashártya A tápanyagok sorsa a szervezetben . A szervezet energiaforgalma

163 .

.'

165 167

.4 vizeletkiválasztó és -elvezető rendszer A vese

168 168

A v e s e szerkezete és m ű k ö d é s e Nephron

168 170

A v e s e t e s t e c s k e szerkezete és m ű k ö d é s e

171

A vesecsatornák szerkezete és m ű k ö d é s e

173

A vese e g y é b funkciói A vese üregrendszere A vizelet A vizeletelvezető rendszer

176 177 177 177

A húgyvezeték

177

A húgyhólyag

178

A húgycső

178

A vizeletürítés mechanizmusa

179

A nemi szervek és a szaporodás Női nemi szervek B e l s ő női n e m i szervek A petefészek A petevezeték A méh A méhnyálkahártya ciklusos változása (menstruációs ciklus)

'80 180 180 '80 183 '84 185

A méh helyzete

187

A méh hashártyaviszonyai

187

A hüvely Külső női nemi szervek

188 189

A nagyajak

189

Akisajak

189

Acsikló

189

Agát

189

Férfi n e m i s z e r v e k

190

B e l s ő férfi n e m i s z e r v e k A here

190 190

A mellékhere

'92

Az ondóvezeték

192

Az ondózsinór

192

Azondóhólyag

'92

A dülmirigy

193

K ü l s ő férfi n e m i s z e r v e k

193

A herezacskó

193

A hímvessző

193

A merevedés mechanizmusa

194

Az ejaculatio

195

M e g t e r m é k e n y í t é s , a magzat fejlődése

195

Belső elválasztása mirigyek szervrendszere

198

A pajzsmirigy

198

A mellékpajzsmirigy

200

A mellékvese

200

A k é r e g á l l o m á n y és hormonjai

201

A velőállomány és hormonjai

202

A nemi mirigyek belső elválasztású m ű k ö d é s e

203

A hasnyálmirigy belső elválasztású működése

203

A tobozmirigy

203

Az agyfüggelék mirigy

204

Az elülső lebeny és hormonjai

204

A neuroendokrin szabályozás

206

A hátsó lebeny és hormonjai

208

A szervezet hőszabályozása Hypothermia és hibernáció Az idegrendszer

209 210 211

Az idegszövet

211

A neuron

211

A neuroglia

215

A neuron m ű k ö d é s é n e k főbb jellegzetességei

215

Az idegrendszer felosztása A gerincvelő A gerincvelő szerkezete A gerincvelő működése Saját v a g y p r o p r i o r e c e p t í v r e f l e x e k

217 217 218 219 219

Az izomreflex

219

Az ínreflex

220

Külső vagy exteroceptív reflexek Vegetatív reflex Az agyvelő A nyúltvelő

221 222 223 223

A híd

225

A negyedik agykamra

226

A kisagy A középagy

227 228

Az alsó agytörzs

229

A köztiagy

230

A thalamus

230

A hypothalamus

230

A metathalamus

231

A harmadik agykamra

231

Féltekeagy

231

A homloklebeny

231

A fali l e b e n y

232

A nyakszirti l e b e n y

233

A halántéki lebeny

233

Az agykéreg A törzsdúcok A nagyagy összeköttetései Az oldalkamrák A központi idegrendszer hosszú pályarendszerei

233 234 235 237 237

M o z g a t ó pályarendszerek

237

A pyramis pályarendszer

237

Az extrapyramidalis rendszer

238

Érző pályarendszerek

239

G n o s z t i k u s érzéseket szállító pályarendszer

239

H ő - és fájdalomérző pálya

239

A limbicus rendszer A magasabb idegműködés

240 240

Az elektroenkefalográfia

241

Az a g y v e l ő és a gerincvelő burkai

241

Az agyvíz

242

Az agyvelő és a gerincvelő vérellátása

243

A cerebrospinalis idegrendszer környéki része

244

Az agyidegek

244

A gerincvelői idegek

246

Idegfonatok A vegetatív idegrendszer

247 247

A szimpatikus idegrendszer

248

A paraszimpatikus idegrendszer

248

A vegetatív idegrendszer hatásai

Az érzékszervek A látószerv A szemgolyó A szem külső rétege

248

250 250 250 250

A szem középső rétege

252

A szem belső rétege

253

A szem fénytörő közegei

254

A csarnokvíz

254

A szemlencse

255

Az üvegtest A szemmozgató izmok

255 255

A szem védőkészüléke

256

A könnykészülék

256

A szem működése A színlátás A binokuláris és a s z t e r e o s z k ó p o s látás A látópálya A h a l l ó - é s e g y e n s ú l y o z ó szerv

256 2 5 9

260 260 261

A fül s z e r k e z e t e

262

A k ü l s ő fül

262

A középfül

262

A dobüreg

262

A hallócsontok

263

A fülkürt

264

A b e l s ő fül

264

A c s o n t o s labirintus

264

A hártyás labirintus

265

A hallószerv m ű k ö d é s e

265

Az e g y e n s ú l y o z ó szerv m ű k ö d é s e

266

A szaglószerv

267

Az ízlelőszerv

267

A tapintás

268

A bőr Az emlő

2 6 8

269

ELŐSZÓ

A z a n a t ó m i a — é l e t t a n h a t a l m a s ismeretanyagot t a k a r , amelyből n e m könnyű a z o k a t kiválasztani, melyek a középfokú o k t a t á s b a n igazán szükségesek és hasznosak. Bonyolítja a helyzetet az, hogy k ü l ö n b ö z ő igényeknek kell vagy kellene eleget t e n n i , hiszen nyilvánvalóan külön­ böznek az egészségügyi szakiskolai t a n u l ó k , szakközépiskolások, vala­ mint azok igényei, akik érettségi u t á n szakirányú e g y e t e m e n vagy főiskolán s z e r e t n é n e k tovább t a n u l n i . A tankönyv m e g í r á s a k o r szem előtt kellett t a r t a n o m azt is, hogy azok a t a n u l ó k , akik e tankönyvből t a n u l n a k , munkájuk n a g y o b b részét m á r a X X I . században végzik. így a legújabb ismeretekkel is r e n d e l k e z n i ü k kell ahhoz, hogy az egészség­ ügyi ellátás r o h a m o s a n fejlődő igényeinek meg tudjanak felelni. A tanulást és megértést elősegíti az A n a t ó m i a i Atlasz, valamint azon A n a t ó m i a i M u n k a f ü z e t e k használata, melyek jelenleg is a tanulók rendelkezésére állnak. A könyv sűrűn szedett sorai n e m képezik a tananyag részét, egyetlen céljuk a t a n t á r g y m e g k e d v e l t e t é s e , valamint a n n a k bizonyítása, hogy ö n m a g á b a n az a n a t ó m i a — é l e t t a n anyagának ismerete alapján milyen sok jelenség, betegség lényege válhat é r t h e t ő v é .

AZ ANATÓMIA-ÉLETTAN TÁRGYA

Az anatómia az egészséges szervezet felépítésével foglalkozó t u d o ­ mány. Mivel az a n a t ó m i a a szerkezetet vizsgálja, ezért a morfológiai t u d o m á n y o k közé tartozik. Az a n a t ó m i a egyik része a makroszkópos anatómia, mely a szabad szemmel l á t h a t ó k é p l e t e k e t t a n u l m á n y o z z a , a mikroszkópos anatómia (szövettan vagy histologia) pedig a szabad szemmel n e m l á t h a t ó a l k o t ó e l e m e k e t vizsgálja. A mikroszkópos a n a t ó ­ mia kutatóeszközei a fénymikroszkóp és az e l e k t r o n m i k r o s z k ó p . Fény­ mikroszkóppal 1—2 ezerszeres, e l e k t r o n m i k r o s z k ó p p a l t ö b b százezer­ szeres nagyítás é r h e t ő el. Az é l e t t a n vagy fiziológia ú n . funkcionális t u d o m á n y , mivel az egészséges szervezet m ű k ö d é s é t , azaz funkcióját vizsgálja. T á r g y u n k , az anatómia és élettan az egészséges e m b e r i szervezet felépítésével és m ű k ö d é s é v e l foglalkozik. H o s s z ú időn keresztül e két t u d o m á n y egymástól teljesen elkülönülten m ű k ö d ö t t , fejlődött.

A k é s ő b b i e k b e n a z o n b a n e g y r e n y i l v á n v a l ó b b á vált,

h o g y a s z e r k e z e t és a

m ű k ö d é s , azaz a forma és a funkció szoros, e g y e n r a n g ú kapcsolatban állnak egymással, k ö l c s ö n ö s e n m e g h a t á r o z z á k e g y m á s t . A s z e r k e z e t ui. m e g s z a b j a a m ű k ö d é s l e h e t ő s é g e i t , de a m ű k ö d é s is visszahat a s z e r k e z e t r e , s a n n a k f e l é p í t é s é t j e l e n t ő s e n befolyásolja. Az előbbi megállapítás sok példával igazolható. A henger alakú ízületben a m o z g á s két irányban, c s u p á n e g y m o z g á s t e n g e l y m e n t é n m e h e t v é g b e , m i v e l a z ízület alakja m á s mozgást nem tesz lehetővé — a szerkezet tehát meghatározza a működést. Ugyanakkor igaz a z o n b a n az is, h o g y a m e g v á l t o z o t t f u n k c i ó a s z e r k e z e t á t a l a k u l á s á t e r e d m é n y e z i . A m e n n y i b e n valakinek csonttörés miatt begipszelik az átmenetileg

terhelni

nem

tudja,

a

comb

izmaiban

már

alsó végtagját, néhány

hét

é s e m i a t t azt

alatt s o r v a d á s o s

elváltozások j ö n n e k létre, s a c o m b körfogata t ö b b centiméterrel is c s ö k k e n h e t . H a s o n l ó jelenség t a p a s z t a l h a t ó űrutazás során a csont- és i z o m r e n d s z e r e n , sőt m é g a s z í v i z m o n is, mivel

a

súlytalanság állapotában

lényegesen

kisebb

terhelés

űrrepülés szempontjából.

éri.

a m o z g á s és E

probléma

a

keringés szervrendszerét a földinél

megoldása

alapvetően

fontos

a

tartós

A fokozott funkció ugyanakkor a megfelelő izomcsoportok

m e g e r ő s ö d é s é t , t ö m e g ü k n e k j e l e n t ő s n ö v e k e d é s é t e r e d m é n y e z i , pl. s ú l y e m e l ő k n y a k - é s combizmai.

AZ EMBERI TEST FELÉPÍTÉSE

AZ EMBERI TEST FŐ SÍKJAI ÉS IRÁNYAI A fő síkok és irányok segítségével m e g h a t á r o z h a t ó a testet alkotó szerkezeti e l e m e k helye és egymáshoz való viszonya. Síkok. H á r o m fő síkot k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k meg, a m e l y e k egymásra merőlegesen helyezkednek el. A homloksík vagy frontális sík a homlok­ kal p á r h u z a m o s a n helyezkedik el. A vízszintes vagy horizontális sík a frontalis síkra merőleges. E g y e n e s e n , elölről hátrafelé halad a nyílirá­ nyú vagy sagittalis sík. A k ö z é p v o n a l b a n elhelyezkedő sagittalis sík a mediánsík, amely a testet jobb és bal testfélre osztja. Irányok. Az a n a t ó m i á b a n a k é p l e t e k p o n t o s megjelölésére számos irányjelölést használunk, e helyen a z o n b a n csak a z o k a t soroljuk fel, amelyekkel a k é s ő b b i e k b e n is találkozni fogunk: — metlialis: a test k ö z é p v o n a l á h o z k ö z e l e b b eső, laterális (oldalsó): a középvonaltól távolabbi; — externus: külső, internus: belső; -- anterior: elülső, posterior: h á t s ó ; — ventralis: hasi oldali, dorsalis: háti oldali; — superior: felső, inferior: alsó; — proximalis: törzshöz közelebbi, distalis: törzstől távolabbi; — superficialis: felületes, profundus: mély; — dexter: j o b b oldali, sinister: bal oldali. AZ EMBERI TEST FELÉPÍTÉSÉNEK ÁLTALÁNOS ELVEI Az emberi test felépítésének jellemzői a szelvényezettség (szegmentá­ ció, metameria) és a kétoldali részarányosság (szimmetria). A szelvényezettség azt jelenti, hogy a törzs hosszirányban egyforma vagy hasonló egymás utáni szelvényekből épül fel. A szelvényezettség

egyes alacsonyabb r e n d ű élőlényekben — pl. férgekben — teljes, és a y kifejlett e g y e d e k e n is jól l á t h a t ó . A törzsfejlődés folyamán ez a szelvényezettség fokozatosan c s ö k k e n , de nyomai még az e m b e r b e n is — főleg a b o r d á k és csigolyák e s e t é b e n — megtalálhatók. A részarányosság azt jelenti, hogy ha az emberi testet k é p z e l e t b e n a középvonalnak megfelelően kettévágjuk, két hasonló testfelet k a p u n k . A részarányosság a magzati élet korai időszakában tökéletes, később azonban aszimmetria alakul ki. P á r o s szervek esetében — t ü d ő , vese, végtagok — a részarányosság m e g m a r a d , egyes páratlan szervek v o n a t k o z á s á b a n — szív, gyomor — csak részben van meg, de teljesen hiányozhat is, a lép pl. csak a bal testfélben helyezkedik el. AZ EMBERI TEST FŐ RÉSZEI Az emberi test a k ö v e t k e z ő részekből épül fel: fej (caput); nyak Icollum); törzs (truncus); végtag (membrum). A törzs részei: mellkas íthorax); has (abdomen); medence (pelvis). A v é g t a g o k o n felső végtag (membrum superior), valamint alsó végtag (membrum inferior) k ü l ö n í t h e t ő el. A SZERVEZET FELÉPÍTÉSE Sejt (cellula vagy cytos). Az élő szervezet azon legkisebb egysége, mely m é g önálló életjelenségekkel rendelkezik, tehát mozog, ingerel­ hető, anyagcseréje van, növekszik és szaporodik. (A sejt felépítését és működését e tankönyv n e m tárgyalja, mivel azzal a biológia tantárgy foglalkozik.) Szövet. A h a s o n l ó alakú és azonos m ű k ö d é s ű sejtek összessége szövetet alkot, tehát a szövet a sejtnél nagyobb és bonyolultabb egység. A szövetet a l k o t ó sejtek között a sejt közötti tér t a l á l h a t ó , melyet a sejtközötti állomány (intercellularis állomány) tölt kL Négyféle szövet van: — — — —

hámszövet, kötő- és támasztószövet, izomszövet, idegszövet.

Szerv. K ü l ö n b ö z ő szövetekből épül fel, s egy vagy t ö b b m e g h a t á r o ­ zott funkciót lát el. A legtöbb szervben valamennyi szövet megtalálha­ tó, k ü l ö n b ö z ő szövetek aránya a z o n b a n az egyes szervekben eltérő.

Szervrendszer. A l a p v e t ő , fő é l e t m ű k ö d é s ellátására szerveződött k ü l ö n b ö z ő szervek összessége, pl. a keringés szervrendszere, a légzés szervrendszere. Szervezet. A szervrendszerek összessége. A t o v á b b i a k b a n az e m b e r i szervezet felépítését és m ű k ö d é s é t szerv­ r e n d s z e r e n k é n t tárgyaljuk.

A MOZGÁS SZERVRENDSZERE

A mozgás szervrendszeréhez t a r t o z n a k a csontok és az ízületek, valamint a vázizmok. A csontok és ízületek a mozgás szervrendszerének passzív részét, a vázizmok az aktív részét képezik. Ez a felosztás n e m jelent fontossági s o r r e n d e t , mivel a mozgás szervrendszerének fiziológiás m ű k ö d é s é h e z m i n d k é t rész megfelelő leiépítése és m ű k ö d é s e szükséges.

A CSONTVÁZRENDSZER ÁLTALÁNOS

CSONTTAN

A csontvázrendszer a mozgás szervrendszerének passzív része. Az e m b e r i szervezetben 206 csont található. A m e l l e t t , hogy a s/.ervezet szilárd vázát képezik, t e s t ü r e g e k e t h a t á r o l n a k s életfontos­ ságú szervek számára védelmet is nyújtanak. A c s o n t o k a t csontszövet építi fel, amely csontsejtekből és csontalap¬ állományból áll. Az egyedfejlődés folyamán a csontszövet kötőszövet­ ből alakul ki. Fiatal kötőszöveti sejtek k ü l ö n b ö z ő h a t á s o k r a először fiatal csontsejtekké (osteoblast), majd érett csontsejtekké (osteocyta) alakulnak át, amelyek alapállományt termelve létrehozzák a csontszö­ vetet: kötőszöveti s e j t ^ f i a t a l csontsejt-^érett csontsejt. Ez a folyamat e g y é b k é n t közel h a s o n l ó m ó d o n játszódik le a csonttörés gyógyulása során is azzal a különbséggel, hogy ,ott a kötőszövet u t á n először porcszövet alakul ki, s k é s ő b b e n n e k l e b o n t á s a után jelenik m e g a végleges csont. A csontsejtek nagy, nyúlványos sejtek, nyúlványaik révén ö s s z e k ö t t e t é s b e n állnak egymással, a m i a sejtek táplálkozása szempontjából rendkívül fontos.

Az alapállománynak szerves és szervetlen összetevői v a n n a k . A szerves rész (osszein) kötőszöveti r o s t o k b ó l , valamint fehérjét és s z é n h i d r á t o t t a r t a l m a z ó összetett m o l e k u l á k b ó l épül fel, s a csont rugalmasságát biztosítja. A szervetlen részt elsősorban Ca-sók (pl. hidroxilapatit) alkotják, de összesen mintegy 20 k ü l ö n b ö z ő elem található meg b e n n e . A szervetlen rész biztosítja a csont szilárdságát. A szervetlen és szerves összetevők k ö v e t k e z t é b e n t e h á t a csont szilárd és egyben rugalmas is. A szerves és szervetlen rész aránya k ü l ö n b ö z ő életkorokban eltérő. G y e r m e k k o r b a n a szerves

anyagok

aránya

igen

nagy,

s

a

csont

rendkívül

rugalmas.

Emiatt

ebben

az

é l e t k o r b a n g y a k o r i az ún. „ z ö l d g a l l y " - t ö r é s , m i v e l a c s o n t r u g a l m a s s á g a miatt n e m törik el

teljesen.

I d ő s e b b korban a szerves rész aránya j e l e n t ő s e n c s ö k k e n ,

majd c s ö k k e n a

s z i l á r d s á g o t a d ó s z e r v e t l e n r é s z m e n n y i s é g e is. E z z e l m a g y a r á z h a t ó , h o g y i d ő s e m b e r e k ­ ben viszonylag kisebb erő hatására is csonttörés következhet be.

ACSONTOK

ALAKJA

A csontok alakja m e g l e h e t ő s e n változatos. V a n hosszú csövescsont ( c o m b c s o n t , felkarcsont), rövid csont (ujjperccsontok), lapos csont (lapocka, m e d e n c e c s o n t ) , szabálytalan alakú csont (csigolyák). A hoszszú csöves csontnak h á r o m része van: törzshöz közelebbi végrész (proximalis epiphysis), testtől távolabbi végrész (distalis epiphysis), valamint test (corpus vagy diaphysis).

A CSONT SZERKEZETE

A csontot kívülről a csonthártya borítja. A l a t t a t ö m ö r szerkezetű csontállomány (compact állomány) t a l á l h a t ó , mely alatt lemezes szer­ k e z e t ű csontállomány (spongiosa állomány) helyezkedik el (1. ábra). E n n e k csontlemezei a m e c h a n i k a i e r ő v o n a l a k n a k megfelelően állnak, s ez jelentősen növeli a csont t e h e r b í r ó képességét. A csöves csontok belsejében velőűr t a l á l h a t ó , melyet sárga csontvelő tölt ki.

A CSONT JÁRULÉKOS ALKOTÓRÉSZEI

A csont j á r u l é k o s alkotórészei n e m csontszövetből é p ü l n e k fel, de a csonthoz szorosan h o z z á t a r t o z n a k . Csonthártya (periosteum). A p e r i o s t e u m a c s o n t o k a t kívülről borítja. Külső kötőszövetes rétege és belső osteoblast rétege van.

Szerepe többféle. — Védi a csontot a külső h a t á s o k t ó l . — A csont vérellátását biztosítja, mivel az e r e k a p e r i o s t e u m felől érik el a csontot. — A csont idegellátását adja. M a g á b a n a csontszövetben idegek nincsenek, az idegvégkészülékek a p e r i o s t e u m b a n h e l y e z k e d n e k el. — L e h e t ő v é teszi a csont vastagságbeli n ö v e k e d é s é t a belső rétegét alkotó osteoblastjai segítségével. — C s o n t t ö r é s gyógyulása is a c s o n t h á r t y a révén valósul m e g .

1.

ábra.

A csont szerkezete

/. p e r i o s t e u m , 2 . c o m p a c t á l l o m á n y , 3. s p o n g i o s a á l l o m á n y , 4. v e l ő ű r

Csontvelő (medulla ossium). A csontvelőnek két típusa ismert. Vörös csontvelő (medulla ossium rubra) a rövid, lapos és szabálytalan alakú c s o n t o k b a n , valamint a hosszú csöves csontok végrészeiben található. F o n t o s szerepet játszik a vérképzésben, itt k é p z ő d n e k ugyanis a vörösvérsejtek, a v é r l e m e z k é k , valamint a fehérvérsejtek egy része is. Sárga csontvelő (medulla ossium flava) a hosszú csöves csontok k ö z é p r é s z é b e n , a v e l ő ű r b e n t a l á l h a t ó , zsírszövetből épül fel. ízületi porc. Az ízületi p o r c a c s o n t o k ízfelszíneit borítja, mely a legtöbb ízületben üvegporc (hyalinporc).

Az alapállománynak szerves és szervetlen összetevői v a n n a k . A szerves rész (osszein) kötőszöveti r o s t o k b ó l , valamint fehérjét és szénhidrátot t a r t a l m a z ó összetett m o l e k u l á k b ó l épül fel, s a csont rugalmasságát biztosítja. A szervetlen részt elsősorban Ca-sók (pl. hidroxilapatit) alkotják, de összesen mintegy 20 k ü l ö n b ö z ő elem t a l á l h a t ó m e g b e n n e . A szervetlen rész biztosítja a csont szilárdságát. A szervetlen és szerves összetevők k ö v e t k e z t é b e n t e h á t a csont szilárd és, egyben rugalmas is. A szerves és szervetlen rész aránya k ü l ö n b ö z ő é l e t k o r o k b a n eltérő. G y e r m e k k o r b a n a szerves

anyagok

aránya

igen

nagy,

s

a

csont

rendkívül

rugalmas.

Emiatt

ebben

az

é l e t k o r b a n gyakori az ún. „ z ö l d g a l l y " - t ö r é s , mivel a c s o n t r u g a l m a s s á g a miatt n e m törik el

teljesen.

I d ő s e b b korban a szerves rész aránya j e l e n t ő s e n c s ö k k e n , majd c s ö k k e n a

szilárdságot a d ó s z e r v e t l e n rész m e n n y i s é g e is. E z z e l m a g y a r á z h a t ó , h o g y i d ő s e m b e r e k ­ ben viszonylag kisebb erő hatására is csonttörés k ö v e t k e z h e t be.

A CSONTOK ALAKJA

A csontok alakja m e g l e h e t ő s e n változatos. V a n hosszú csövescsont ( c o m b c s o n t , felkarcsont), rövid csont (ujjperccsontok), lapos csont (lapocka, m e d e n c e c s o n t ) , szabálytalan alakú csont (csigolyák). A hoszszú csöves c s o n t n a k h á r o m része van: törzshöz közelebbi végrész (proximalis epiphysis), testtől távolabbi végrész (distalis epiphysis), valamint test (corpus vagy diaphysis).

A CSONT SZERKEZETE

A csontot kívülről a csonthártya borítja. A l a t t a t ö m ö r szerkezetű csontállomány (compact állomány) t a l á l h a t ó , mely alatt lemezes szer­ kezetű csontállomány (spongiosa állomány) helyezkedik el (1. ábra). E n n e k csontlemezei a m e c h a n i k a i e r ő v o n a l a k n a k megfelelően állnak, s ez j e l e n t ő s e n növeli a csont t e h e r b í r ó képességét. A csöves csontok belsejében velőűr t a l á l h a t ó , melyet sárga csontvelő tölt ki.

A CSONT JÁRULÉKOS ALKOTÓRÉSZEI

A csont j á r u l é k o s alkotórészei n e m csontszövetből é p ü l n e k fel, de a csonthoz szorosan h o z z á t a r t o z n a k . Csonthártya (periosteum). A p e r i o s t e u m a c s o n t o k a t kívülről borítja. Külső kötőszövetes rétege és belső osteoblast rétege van.

Szerepe többféle. — Védi a csontot a külső h a t á s o k t ó l . — A csont vérellátását biztosítja, mivel az e r e k a p e r i o s t e u m felől érik el a csontot. — A csont idegellátását adja. M a g á b a n a csontszövetben idegek nincsenek, az idegvégkészülékek a p e r i o s t e u m b a n h e l y e z k e d n e k el. — L e h e t ő v é teszi a csont vastagságbeli n ö v e k e d é s é t a belső rétegét alkotó osteoblastjai segítségével. — C s o n t t ö r é s gyógyulása is a c s o n t h á r t y a révén valósul m e g .

/.

ábra.

A csont szerkezete

/. p e r i o s t e u m , 2 . c o m p a c t á l l o m á n y , 3. s p o n g i o s a á l l o m á n y , 4. v e l ő ű r

Csontvelő (medulla ossium). A csontvelőnek két típusa ismert. Vörös csontvelő (medulla ossium rubra) a rövid, lapos és szabálytalan alakú c s o n t o k b a n , valamint a hosszú csöves csontok végrészeiben található. F o n t o s szerepet játszik a v é r k é p z é s b e n , itt k é p z ő d n e k ugyanis a vörösvérsejtek, a v é r l e m e z k é k , valamint a fehérvérsejtek egy része is. Sárga csontvelő (medulla ossium flava) a hosszú csöves csontok k ö z é p r é s z é b e n , a v e l ő ű r b e n t a l á l h a t ó , zsírszövetből é p ü l fel. ízületi porc. Az ízületi p o r c a csontok ízfelszíneit borítja, mely a legtöbb ízületben üvegporc (hyalinporc).

A CSONTOK NÖVEKEDÉSE

Vastagságbeli növekedés. A csont vastagságbeli n ö v e k e d é s e a peri­ o s t e u m révén m e g y v é g b e . A c s o n t h á r t y a b e l s ő , o s t e o b l a s t r é t e g é b e n a sejtek folyamatosan o s z t ó d n a k , majd m a g u k k ö r é csontalapállományt t e r m e l n e k , és é r e t t csontsejtté a l a k u l n a k . E folyamat r é v é n a csont kifelé vastagodik. Ezzel egy i d ő b e n a csontot a velőűr felőli oldalon csontfaló sejtek (osteoclast) bontják. A csont vastagságbeli n ö v e k e d é s e ezért együtt j á r a velőűr tágulásával. K ó r o s esetben az osteoclastok aktivitásának c s ö k k e n é s e miatt a csont úgy vastagodik, hogy a velőűr n e m tágul. E b b e n az e s e t b e n a csont rendkívül n e h é z , a velőűr pedig igen szűk marad, ami v é g s ő soron súlyos mozgászavar, valamint vérképzési rendellenességek kialakulásához

vezet.

Hosszirányú növekedés. A csont hosszanti irányban a végrészének közelében elhelyezkedő növekedési porckorong (epiphysis-porckorong) révén n ő . A p o r c k o r o n g n a k a csont végrésze felőli oldalán e l h e l y e z k e d ő porcsejtjei folyamatosan o s z t ó d n a k , t e h á t új porcsejtek j ö n n e k létre. Á csont k ö z é p r é s z e felőli oldalon a p o r c k o r o n g o t viszont porcfaló sejtek (chondroclast) bontják, s a l e b o n t o t t porcszövet helyén osteoblastok új csontszövetet k é p e z n e k . E folyamatok k ö v e t k e z t é b e n a p o r c k o r o n g o k egymástól t á v o l o d n a k , t e h á t a csont hosszirányban növekszik. A csont hosszanti n ö v e k e d é s é t k ü l ö n b ö z ő h o r m o n o k szabá­ lyozzák. Az agyalapi mirigy elülső lebenye által t e r m e l t növekedési h o r m o n ( s o m a t o t r o p h o r m o n , S T H ) a hossznövekedést serkenti, más h o r m o n o k , elsősorban a n e m i h o r m o n o k (bizonyos vérszint felett) pedig gátolják azt. A 1 8 . életév körül az S T H t e r m e l é s e csökken, a nemi h o r m o n o k k é p z ő d é s e fokozódik, a porcsejtek osztódása leáll, a porcko­ rongot c h o n d r o c l a s t o k lebontják s ezzel a csont hosszanti n ö v e k e d é s e befejeződik. Kóros körülmények között a növekedési hosszanti

növekedése

tovább

hormon

folytatódik,

termelése nem csökken,

létrejön

az

óriásnövés

a csontok

(gigantismus),

s

a

t e s t m a g a s s á g elérheti a 2 1 0 — 2 4 0 cm-t. a

növekedési

(nanosomia)

Ha

következik

hormon be.

termelése

Ezeken

a

már

gyermekkorban

gyermekeken

növekedési

csökkent, hormon

törpenövés kezeléssel

jelentős javulás é r h e t ő el, de csak abban az e s e t b e n , ha a n ö v e k e d é s i h o r m o n kezelést a növekedési porckorong elcsontosodása előtt kezdik el.

A CSONTOK KÖZÖTTI ÖSSZEKÖTTETÉSEK

A csontok k ö z ö t t folytonos és megszakított összeköttetéseket külön­ böztetünk meg.

A folytonos összeköttetések — attól függően, hogy az összeköttetés milyen szövet révén valósul m e g — kötőszövetes, porcos és csontos összeköttetések l e h e t n e k . Kötőszövetes összeköttetések a k o p o n y a varratai, valamint a foggyö­ kér és fogmeder közötti összeköttetés. Porcos összeköttetés található a k o p o n y a a l a p o n , az ékcsont és nyak­ szirtcsont k ö z ö t t , valamint csecsemő- és kisgyermekkorban a m e d e n c e ­ csontot a l k o t ó h á r o m csont között. Csontos összeköttetés általában i d ő s e b b k o r b a n alakul ki, k o r á b b i kötőszövetes vagy porcos összeköttetés elcsontosodása révén. (Ilyen pl. a k o p o n y a varratainak elcsontosodása.) A megszakított összeköttetés az ízület (articulatio). Az ízület A legtöbb ízület két vagy t ö b b csont olyan összeköttetése, melyben az ízfelszínek között ízületi rés t a l á l h a t ó , s az ízületben a csontok egymáshoz viszonyítva elmozdulást végezhetnek (ez alól csak az ún. feszes ízületek k é p e z n e k kivételt, pl. a m e d e n c e c s o n t és keresztcsont közötti ízület). Az ízület alkotórészei. Az ízületi fej alakja leggyakrabban valamilyen mértani i d o m részlete, pl. henger, g ö m b , tojás, nyereg. Az ízületi árok (ízvápa) alakja a legtöbb ízületben az ízületi fej b e n y o m a t á n a k felel meg, ami n a g y m é r t é k b e n megkönnyíti az ízület mozgását. M i n d az ízületi fejet, m i n d az ízvápát porcszövet borítja (ízületi p o r c ) . Túlzott terhelés, valamint gyulladásos és e g y é b folyamatok hatására az ízületet borító porcszövetben elfajulásos és gyulladásos elváltozások jöhetnek létre. Ez k e z d e t b e n az í z ü l e t d u z z a n a t á v a l é s f á j d a l o m m a l jár, d e k é s ő b b , a f o l y a m a t e l ő r e h a l a d t á v a l s ú l y o s m o z g á s k o r l á t o z o t t s á g s az ízület d e f o r m á l ó d á s a miatt m o z g á s k é p t e l e n s é g is kialakulhat I forma és funkció k a p c s o l a t a ) .

ízületi tok. Az ízületi fejet és á r k o t légmentesen veszi körül. Külső rétegét vastag kötőszövet alkotja, mely fontos szerepet játszik az ízesülő csontok összetartásában. Belső vékony rétege (synovialis réteg) termeli az ízületi nedvet. ízületi szalag (ligamentum). Az ízületi szalagot rugalmatlan, a húzó­ erőnek ellenálló kötőszöveti rostok (kollagénrostok) építik fel. Felada­ tuk az ízület erősítése, valamint a r e n d e l l e n e s irányú mozgások megaka­ dályozása. A legtöbb ízületben a szalagok az ízületi t o k o n kívül

h e l y e z k e d n e k el, v a n n a k a z o n b a n olyan ízületek, m e l y e k b e n az ízületi t o k o n belül is találhatók szalagok, pl. térdízület, csípőízület. ízületi nedv (synovia): n é h á n y csepp sűrű folyadék, mely megkönynyíti az ízület mozgását. ( S z e r e p e olyan, m i n t a g é p e k n é l az olajozás.) Az ízületet összetartó tényezők. Az ízületek jelentős m e g t e r h e l é s n e k v a n n a k kitéve, s ezért az ízület épsége és m ű k ö d é s e szempontjából fontosak azok a t é n y e z ő k , amelyek az ízesülő c s o n t o k a t összetartják. Ezek a következők: — az ízületi t o k és az ízületi szalagok; — az ízületet körülvevő izmok, k ö t ő s z ö v e t , b ő r , egyes ízületekben (pl. vállízület) ez különösen fontos; — külső légnyomás (a külső l é g n y o m á s n a k azért van szerepe az ízület összetartásában, mivel az ízületen belül légüres t é r v a n ) ; — adhéziós e r ő , mely a synovia h a t á s á r a jön létre a két ízfelszín között (ugyanilyen e r ő m ű k ö d i k a k k o r is, a m i k o r két üveglemez közé n é h á n y csepp víz k e r ü l ) . Az ízületek osztályozása. T ö b b s z e m p o n t szerint osztályozhatók: — Az ízületet alkotó csontok száma szerint lehet egyszerű ízület, amelyet két csont alkot, összetett ízület, amelyet két csontnál t ö b b alkot, pl. könyökízület. — Az ízületi fej alakja szerint m e g k ü l ö n b ö z t e t ü n k pl. gömb-, henger-, tojás-, nyeregízületet. — Az ízületekben a mozgás képzeletbeli mozgástengely mentén t ö r t é n i k . A mozgástengely m e r ő l e g e s a mozgás síkjára. A mozgásten­ gely száma szerint lehet: Egytengelyű ízület; mozgásai: — hajlítás (flexió), — feszítés (extensio). Ilyen pl. az ujjperccsontok közötti ízület. Kéttengelyű ízület; mozgásai: — az első tengely m e n t é n hajlítás —feszítés, — a m á s o d i k tengely m e n t é n távolítás (abductio), közelítés (adductio). Ilyen pl. az egyik kéztőcsont és az I. kézközépcsont közötti nyeregízü­ let. Háromtengelyű ízület; mozgásai: — az első tengely m e n t é n hajlítás —feszítés, — a m á s o d i k tengely m e n t é n távolítás—közelítés, — a h a r m a d i k tengely m e n t é n forgó mozgás (rotatio). A h á r o m t e n g e l y ű ízületet soktengelyű ízületnek is nevezik, mivel a h á r o m mozgástengely k o m b i n á c i ó j a k é n t nagyszámú új mozgástengely

lőhet létre. A soktengelyű ízület jellegzetes mozgása a körmozgás leircumductio). Ilyen soktengelyű ízület a vállízület és a csípőízület, amelyekben az ízületi fej alakja gömbrészletnek felel meg. RÉSZLETES CSONT-

ÉS ÍZÜLETTAN

A FELSŐ VÉGTAG CSONTJAI

A felső végtag csontjait (2. és 3. ábra) két c s o p o r t b a oszthatjuk: a lüggesztőöv csontjai, amelyekkel a végtag a törzshöz kapcsolódik és a szabad felső végtag csontjai. A függesztőöv csontjai. Kulcscsont (clavicula): jellegzetes S alakban uörbült csont. Egyik végével a szegycsonthoz, másik végével a lapocká­ hoz ízesül. Medialis része a b ő r ö n át jól t a p i n t h a t ó , e helyen a kulcscsont t ö r é s e viszonylag gyakori. Lapocka (scapula): jellegzetes háromszögletű lapos csont. Oldalsó l'első szögleténél igen lapos ízfelszín t a l á l h a t ó , ide ízesül a felkarcsont feji része. H á t i felszínén erős k i e m e l k e d é s , a lapockatövis (spina \capulae) húzódik, e n n e k végrésze a vállcsúcs (acromion), amelynek lőrése ugyancsak gyakran fordul elő. A szabad felső végtag csontjai. A felkar (brachium) hosszú csöves csontja a felkarcsont (numerus). Proximalis végrészén van a. fej (caput luimeri), m e l y n e k alakja gömbrészletnek felel meg. Az alatta található sebészi nyak (collum chirurgicum) nevét azért k a p t a , m e r t a felkarcsont itt törik el leggyakrabban. Distalis végrészén ízfelszínek találhatók, ;ihová a két alkarcsont ízesül. Az alkar csontjai. Az alkar (antebrachium) vázát két csont alkotja. Orsócsont (radius): e l ő r e n é z ő t e n y é r esetén az I. ujj felőli oldalon helyezkedik el. Distalis végrésze jóval e r ő s e b b , ide ízesülnek a k é z t ő csontjai. Singcsont (ulna): e l ő r e n é z ő t e n y é r esetén az V. ujj felőli oldalon helyezkedik el. Proximalis végrésze e r ő s e b b , a könyökízület alkotásá­ ban és mozgáslehetőségeinek m e g h a t á r o z á s á b a n játszik fontos szere­ pet. A két alkarcsontot kötőszövetes lemez köti össze ( m e m b r a n a interossea antebrachii). A kéz (manus) csontjai h á r o m csoportra oszthatók. Kéztőcsontok icarpus): nyolc szabálytalan alakú csont, amely két sorba r e n d e z ő d v e laláiható. Középcsontok (metacarpus): öt rövid csont az ujjaknak megfelelően. Ujjperccsontok (phalanx): az I. ujjon két, a II —V. ujjon három ujjperccsont t a l á l h a t ó . Az utolsó ujjpercet k ö r ö m p e r c n e k nevez­ zük. (A hüvelykujj neve pollex, a mutatóujjé index.)

2. ábra. A f e l s ő v é g t a g c s o n t j a i ( e l ö l n é z e t ) 1. clavicula, 2. s c a p u l a , 3 . h u m e r u s , 4. r a d i u s , 5. u l n a , 6. k é z t ő c s o n t o k , 7. k é z ­ k ö z é p c s o n t o k , 8. ujjperccsontok

3. ábra. A f e l s ő v é g t a g c s o n t j a i ( h á t u l n é z e t ) 1. c l a v i c u l a , 2. s c a p u l a , 3. h u m e r u s , 4. r a d i u s , 5. u l n a , 6. k é z t ő c s o n t o k , 7. k é z ­ k ö z é p c s o n t o k , 8.

ujjperccsontok

A FELSŐ V É G T A G ÍZÜLETEI

Vállízület (articulatio humeri): a l a p o c k a , valamint a felkarcsont feje ilkotja. Jellegzetes soktengelyű ízület, amelynek összetartásában a bő i/ületi t o k , valamint a sekély ízvápa miatt a vállizmok fontos szerepet látszanak. Könyökízület (articulatio cubiti): a felkarcsont distalis végrésze, valamint a két alkarcsont proximalis végrésze alkotja. Összetett ízület, .iinclynek m ű k ö d é s é t főleg a felkarcsont és a singcsont közötti ízület mozgása szabja m e g (flexio-extensio). A könyökízületi mozgás bizto­ sítja a t e n y é r felfelé és lefelé fordítását is (supinatio-pronatio). A kéz ízületei: a kéz számos ízülete közül egyet e m e l ü n k ki csupán. Ez . 1 / ízület a z egyik kéztőcsont ( t r a p é z formájú csont) é s a z I . kézközép­ csont között t a l á l h a t ó nyeregízület. Ez az ízület teszi lehetővé a hüvelykujj szembeállítását a többi ujjal (oppositio), mely a kéz m ű k ö d é ­ s e , a fogás szempontjából rendkívül j e l e n t ő s .

AZ ALSÓ VÉGTAG CSONTJAI

Az alsó végtagot (4. ábra) a törzshöz függesztőöv kapcsolja. Az alsó \ égtag függesztőövét a medencecsont (os coxae) alkotja (5. ábra). A m e ­ dencecsont h á r o m csont, a csípőcsont, az ülőcsont és a szeméremcsont osszecsontosodása révén jött létre. A magzati életben és kisgyermek­ korban a h á r o m csontot folytonos p o r c o s összeköttetés tartja össze, ez később elcsontosodik, azaz csontos összeköttetéssé alakul át. Ez a lolyamat k b . a 16 — 18. életévre fejeződik b e . A csípőcsont (os ilium) a m e d e n c e c s o n t felső n a g y o b b részét képezi. A csont legnagyobb részét a csípőlapát alkotja. A csípőlapát felső széle S alakban görbült, ez a csípőtaraj (erista iliaca), mely elöl tövisszerűen végződik: elülső felső csípőtövis (spina iliaca anterior superior). Az elülső felső csípőtövis orvosi gyakorlati s z e m p o n t b ó l jelentős képlet. Felhasználják i

medence külső átmérőjének mérésekor, erre a m e d e n c e átmérőinek ismertetése során

meg visszatérünk ( 4 2 . oldal). Az elülső felső csípőtövis fontos t á m p o n t az intramuscularis " i i c k c i ó m e g f e l e l ő h e l y r e v a l ó b e a d á s á h o z is. E n n e k h e l y é t úgy határozhatjuk m e g , h o g y i n m t a t ó u j j u n k a t a c s í p ő t ö v i s r e t e s s z ü k , a h ü v e l y k u j j a t h á t r a f e l é t e r p e s z t j ü k a I I . ujjtól, s i.

injekciót o d a adjuk, a h o l a hüvelykujj a fartájékot érinti (a fartájék k ü l s ő és k ö z é p s ő

I M I madának határa). Ez a módszer kövér e g y é n e k e n is megfelelően használható, mivel a ipótövis •

rajtuk

is

jól

tapintható.

A

megfelelő

helyre

adott

injekcióval

jelentősen

okkenthetők a helyi szövődmények.

A csípőlapát h á t s ó részén fül alakú ízfelszín t a l á l h a t ó , melyhez a keresztcsont ízesül (articulatio sacroiliaca). A csípőlapát belső felszíne

kivájt (fossa iliaca), amit alulról ívelt k i e m e l k e d é s h a t á r o l (linea • ircuata). Az ülőcsont (os ischii) a m e d e n c e c s o n t h á t s ó alsó részét alkotja. Teste icorpus ossis ischii), valamint felső és alsó ága van (ramus superior et mferior ossis ischii). A két ág szögletben találkozik, itt található az ulőgumó (tuber ischiadicum). Az ülőcsont képlete még az ülőcsonti i< >vis (spina ischiadica), mely az ü l ő g u m ó felett t a l á l h a t ó . A szeméremcsont (os pubis) a m e d e n c e c s o n t elülső alsó részét ilkotja. Teste (corpus ossis pubis), valamint felső és alsó ága van (ramus

tihra. I

A m e d e n c e c s o n t és a c o m b c s o n t (A e l ö l n é z e t , B h á t u l n é z e t )

i ' s c o x a e , I I . f e m u r , /. o s i l e u m , 2 . o s p u b i s , 3 . o s i s c h i i , 4 . t u b e r i s c h i a d i c u m , 5 . c r i s t a

i l i . u a . 6. s p i n a i l i a c a a n t e r i o r s u p e r i o r , 7. c o l l u m f e m o r i s , 8. t r o c h a n t e r m a j o r

superior et inferior ossis pubis). A felső ágon k i e m e l k e d é s h ú z ó d i k végig, ez a szeméremfésű (pecten ossis pubis). A kétoldali szemérem­ csont a symphysis révén (porcos összeköttetés) elöl összekapcsolódik. A m e d e n c e c s o n t o n l á t h a t ó m é g n é h á n y fontos k é p l e t , a m e l y n e k a l k o t á s á b a n t ö b b csont is részt vesz. A m e d e n c e c s o n t külső felszínén igen mély ízületi árok (acetabulum) t a l á l h a t ó , ahová a combcsont feje ízesül. A s z e m é r e m c s o n t és ülőcsont ágai egy nyílást fognak közre (foramen obturatum), amelyet k ö t ő s z ö v e t e s lemez zár le. A szabad alsó végtag csontjai. A combcsont (femur) (lásd az 5. á b r á n ) jellegzetes hosszú csöves csont, szervezetünk legerősebb csontja. Proxi­ malis végrészén t a l á l h a t ó a g ö m b alakú fej (caput femoris). A fej alatt helyezkedik el a nyak (collum femoris), amely a c o m b c s o n t testével 125°-os szöget zár b e . A combnyak a csont viszonylagosan leggyengébb része, m e l y n e k vérellátása meglehe­ tősen

szegényes.

Idős

korban

a

combnyak

szilárdsága

—

részben

a

nem

kielégítő

vérellátás k ö v e t k e z t é b e n — c s ö k k e n , e m i a t t viszonylag kis erőhatásra is eltörhet. Ez az ún.

combnyaktörés,

amely gyakran csak műtéti úton gyógyítható ( c o m b n y a k s z e g e z é s ) .

A c o m b c s o n t proximalis epiphysisén t a l á l h a t ó m é g a nagy tompor (trochanter major) és a kis t o m p o r (trochanter minor), ahová izmok t a p a d n a k . A csont distalis epiphysisén ízfelszín t a l á l h a t ó , mellyel a combcsont a sípcsonttal ízesül. A lábszár csontjai (lásd a 4. á b r á n ) . A lábszár vázát két csont alkotja. Míg az alkar k é t csontja közel a z o n o s vastagságú, a lábszár csontjai lényeges vastagságbeli különbséget m u t a t n a k . A sípcsont (tibia) (6. ábra) medialisan helyezkedik el, a k é t lábszárcsont közül ez a vasta­ gabb. Proximalis végrészén k e t t ő s ízfelszín t a l á l h a t ó . Az ízfelszínek alatt érdesség t a p i n t h a t ó (tuberositas tibiae), ide t a p a d a négyfejű combfeszítő izom ina. A test á t m e t s z e t b e n h á r o m s z ö g alakú, kifejezett elülső éle van, amely é l ő b e n a b ő r ö n át is jól t a p i n t h a t ó . A distalis végrészen van a belső bokanyúlvány (malleolus medialis). A szárka­ pocscsont (fibula) (lásd a 6. á b r á n ) a sípcsontnál jóval gyengébb, ezért törése is g y a k r a b b a n fordul elő. Proximalis végrészén a fej (caput fibulae), distalis végrészén a külső bokanyúlvány (malleolus laterális) helyezkedik el. Á k é t lábszárcsont ö s s z e t a r t á s á b a n egy k ö t ő s z ö v e t e s lemez (membrana interossea cruris) fontos szerepet játszik. A láb csontjai (lásd a 6. á b r á n ) . A láb (pes) csontjai h á r o m csoportba — lábtő-, lábközép- és ujjperccsontok — o s z t h a t ó k . A lábtőcsontok (tarsus) közé h é t e l t é r ő nagyságú csont tartozik. K ö z ü l ü k a k é t legnagyobb az ugrócsont (talus), valamint a sarokcsont (calcaneus).

A

B

6. ábra. A l á b s z á r és a l á b c s o n t j a i (A e l ö l n é z e t , B h á t u l n é z e t ) /. t i b i a , 2. f i b u l a , 3. l á b t ő c s o n t o k , 4. l á b k ö z é p c s o n t o k , 5. u j j p e r c c s o n t o k

Lábközépcsontok (metatarsus): öt rövid, csöves csont az ujjaknak megfelelően. Ujjperccsontok (phalanx): az I. ujjon (öregujj, hallux) két, a I I — V . ujjon h á r o m ujjperccsont t a l á l h a t ó , az utolsó ujjpercet k ö r ö m p e r c n e k nevezzük. Az ujjperccsontok, főleg a II —V. ujjon meglehetősen csökevényesek.

AZ ALSÓ VÉGTAG ÍZÜLETEI

Csípőízület (articulatio coxae): az acetabulum, valamint a combcsont /I

E két kutacson kívül a k o p o n y a m á s részein is találhatók m é g apróbb kulacsok. A születés u t á n fokozatosan e l c s o n t o s o d n a k , s k b . az 1. életév után m á r n e m t a p i n t h a t ó k . A kutacsok élettani jelentősége az. hogy megkönnyítik szülés k ö z b e n a magzati k o p o n y a áthaladását a m e d e n c é n , mivel a k o p o n y a csontjai a k u l a c s o k n a k megfelelően egymáshoz viszonyítva n é h á n y mm-rel e l m o z d u l h a t n a k . A kutacsok orvosi gyakorlati j e l e n t ő s é g e : — Szülés

közben

tapintással

a

kutacsok

alapján

következtetni

lehet

a

koponya

helyzetére. — Születés

után

a

kutacs

nagysága

alapján

következtetni

lehet

a

csontosodás

menetére. — A c s e c s e m ő s ó - és v í z h á z t a r t á s á n a k f e l b o r u l á s a k o r (kiszáradás,

e.xsiccosis)

a kutacs

a felszínből besüllyed. — Koponyán

belüli

nyomásfokozódás

(pl.

vízfejűség v a g y

agydaganat)

esetén

a

kutacs

a felszínből kidomborodik.

AZ IZOMRENDSZER ÁLTALÁNOS IZOMTAN Az izomrendszer a mozgás szervrendszerének aktív része. AZ IZOM

FELÉPÍTÉSE

A vázizmokat (musculus, m.) harántcsíkolt izom építi fel. Ez az izom nevét o n n a n k a p t a , hogy mikroszkóppal jellegzetes harántcsíkolat figyelhető m e g rajta. A k a r a t u n k t ó l függő m ű k ö d é s ű , gyors és erőteljes összehúzódásra képes, de viszonylag gyorsan fárad. A vázizmok a test t ö m e g é n e k 35 —45%-át képezik. A n a t ó m i a i l a g az izomnak két része van: izomhas (venter), amelyet a harántcsíkolt izom épít fel; (tendo), mely ínszövetből áll, r u g a l m a t l a n , a h ú z ó e r ő n e k ellenáll. Elsősorban a hosszabb inak gyakran futnak savós ínhüvelyben (vagina tendinis), ez izomösszehúzódáskor megkönnyíti az ín elmozdulását.

AZ

IZOM

VÉRELLÁTÁSA

A vázizmoknak igen jó a vérellátásuk, mivel gazdag hajszálér­ vkapilláris-) hálózatuk van. A nyugvó izomban a hajszálereknek csak mintegy 30%-a van nyitva, ezek is e l e g e n d ő oxigént és t á p a n y a g o t szállítanak. A m i k o r a z o n b a n az izom m ű k ö d n i kezd, egyre t ö b b

i 11 s / á l ér nyílik m e g , az izomba egyre t ö b b vér s ezzel egyre t ö b b oxigén lápanyag jut. Az előzőkből következik, hogy az az izom k é p e s m a x i m á l i s teljesítményre, m e l y n e k valamennyi hajszálere nyitva van. i \ hajszálerek megnyílását idézi elő a sportolók versenyek előtti i" melegítése.)

A/ IZMOK OSZTÁLYOZÁSA

\/ izmokat t ö b b s z e m p o n t alapján osztályozzák: \ lukja szerint: rövid i z m o k , hosszú izmok (orsó alakú izmok és tollas i z m o k ) , széles izmok (lapos ínnal — aponeurosis — t a p a d n a k ) . gyűrűs i z m o k . I redési hely száma szerint: a legtöbb izom egy helyen e r e d ő : egy fejű izom, két helyen e r e d ő : kétfejű izom (m. biceps), h á r o m helyen e r e d ő : háromfejű izom (m. triceps), négy helyen e r e d ő : négyfejű izom (m. quadriceps). Működése szerint: hajlító (flexor) és feszítő (extensor), távolító (abductor) és közelítő (adductor), szűkítő (sphincter, mindig gyűrűs izom), emelő (levator). \ k ü l ö n b ö z ő izmok egymás m ű k ö d é s é t segíthetik (synergista izmok), ' I . ellentétesen is m ű k ö d h e t n e k (antagonista izmok).

I/OMMÜKÖDÉS

A/ izomhas inger h a t á s á r a összehúzódik (contractio). E n n e k lezajlása n i n i rövid ideig az izom nem i n g e r e l h e t ő , ez a refraetaer stádium, i l \ é n k o r az izom p i h e n . A b b a n az e s e t b e n , a m i k o r az izmot m á s o d p e r • é n k é n t t ö b b m i n t 30 inger éri, elernyedni n e m tud, s tartós izomösz> liuz.ódás, tetanusos contractio következik b e . Ez az állapot addig i n i amíg az izmot inger éri vagy amíg el n e m fárad. \/ ingerrel k a p c s o l a t b a n m e g kell i s m e r k e d n ü n k n é h á n y fogalom­ m a l Küszöb alatti inger: olyan gyenge inger, amely izomösszehúzódást a- n i \ ált ki. Küszöbinger: az a leggyengébb inger, amely m á r izomösza I n i / ó d á s t e r e d m é n y e z . Küszöb feletti inger: a küszöbingernél erő• l ' k minél e r ő s e b b , annál n a g y o b b m é r t é k ű összehúzódást vált ki.

Ingermaximum: az a leggyengébb inger, amely m á r maximális izomöszszehúzódást idéz elő. Az ennél e r ő s e b b ingerek az összehúzódás m é r t é k é t m á r n e m növelik. Ingerösszegződés (summatio): t ö b b küszöb alatti inger egy időben h a t v a izomösszehúzódást válthat ki, a m e n n y i b e n együttesen elérik legalább a küszöbinger erősségét. Izomtónus. A nyugalomban levő i z o m n a k is van bizonyos feszülése, amelyet t ó n u s n a k n e v e z ü n k . A t ó n u s t e h á t az izom feszülési állapota, mely nélkülözhetetlen a normális i z o m m ű k ö d é s h e z . Az egészséges izom normális tónusa a normotonus. Kóros körülmények között az izom tónusa megváltozhat, m e g n e h e z í t i , e s e t l e g l e h e t e t l e n n é teszi. nus,

I l y e n a hypotonus.

ami az izom

működését

a tónus csökkenése.

A z uto-

a t ó n u s h i á n y a f i g y e l h e t ő m e g pl. e s z m é l e t v e s z t é s k o r . E z a z o k a a n n a k , h o g y a z

e s z m é l e t l e n e m b e r t olyan n e h é z n e k é r e z z ü k , h a m e g kívánjuk m o z d í t a n i . A z i z o m t ó n u s fokozódhat melynek

is

orvosi

(hypertonus). gyakorlati

A

fokozott

jelentősége

izomtónusnak igen

nagy.

van

Ez

az

egy

különleges

izomvédekezés,

defeuse

formája, (ejtsd:

d é f a n z ) , a m e l y helyi, körülírt h y p e r t o n u s n a k felel m e g . Az i z o m v é d e k e z é s a h a s i z m o k o n vagy

azok

egy

körülhatárolt

területén

jelentkezik,

hasűri

szervek

átfúródása,

ill.

hashártyagyulladás e s e t é n . A hasfal ilyenkor d e s z k a k e m é n n y é válik, s a k e m é n y terület n a g y s á g a a r á n y b a n áll a g y u l l a d á s s ú l y o s s á g á v a l . A z i z o m v é d e k e z é s d i a g n o s z t i k u s é r t é k e o l y a n nagy, h o g y e s e t l e g e s m e g l é t é t a has b e t a p i n t á s a k o r m i n d e n e s e t b e n vizsgálni kell, s a kórlapon m é g a hiányát is rögzítik: „has puha, b e t a p i n t h a t ó , k ó r o s i z o m v é d e k e z é s n e m észlelhető".

Az izom-összehúzódás formái: két formáját különböztetjük m e g . Isotoniás contractio: az izomrostok m e g r ö v i d ü l n e k , de feszülési állapo­ tuk n e m változik. Isometriás contractio: az izomrostok n e m rövidülnek m e g , de feszülési állapotuk fokozódik. A c o n t r a c t i ó n a k ez a formája figyelhető m e g álláskor, a z o k o n az i z m o k o n , amelyek a test súlyát viselik, az alsó végtag feszítőizmain, a gerinc két oldalán levő i z m o k o n . Az izom-összehúzódás molekuláris mechanizmusa: az izomrostok­ b a n két, szabályos e l r e n d e z ő d é s ű , szálcsás szerkezetű fehérje, aktin és miozin t a l á l h a t ó . E két fehérje a contractio során időleges k a p c s o l a t b a lép, egymáshoz viszonyítva elcsúszik, s e n n e k e r e d m é n y e k é p p az izom szerkezeti egysége, a sarcomer megrövidül. A s a r c o m e r e k s o k a s á g á n a k megrövidülése e r e d m é n y e z i az i z o m r o s t o k megrövidülését. Az össze­ h ú z ó d á s alatt t e h á t az aktin és miozin időlegesen kapcsolódik egymás­ hoz, aktomiozin komplexet képez. A k o m p l e x kialakulásához e n e r g i á r a és C a - i o n o k r a van szükség. Az izom e l e r n y e d é s e úgy j ö n l é t r e , hogy az időleges kapcsolat az aktin és miozin k ö z ö t t megszűnik. Az izom energiát szolgáltató anyagai: az i z o m b a n h á r o m energiát szolgáltató anyag t a l á l h a t ó . Adenozin-trifoszfát (ATP): ez biztosítja

'/vétlenül az összehúzódáshoz szükséges energiát oly m ó d o n , hogy u/iin h a t á s á r a egy foszfátmolekula lehasad az ATP-ről, így ADP