Dr. Ina G. Sommermeier: A helyes ülés

Dinamikus ülés és egyensúlyérzék

Az álló lovon szerzett tapasztalatainkat a mozgás során kell hasznosítanunk, hiszen a lovaglás egy haladási forma: aktivitás térben és időben.

Kathrin itt eltúlozva mutatja, milyen erők hatnak az emberre, ha a ló megindul.

10

Mi történik mozgás közben? Helyezkedjen el ismét fesztelenül a nyeregben. Esetleg megfoghatja a „majrészíjat”, vagy az elülső nyeregkápát. Amenynyire lehet, lazuljon el. Kérjen meg valakit, hogy lendületes tempóban vezesse a lovat. Milyen erők hatnak a testére, milyen irányba borítják fel az egyensúlyát; mely izmokat kell használnia, hogy helyrehozza a testtartást?

A következő gyakorlatokhoz lépjen a ló szorgalmasan előre, Ön, a meglévő szárak mellett kérjen meg valakit, hogy vezesse vagy futószárra vegye. Így alkalma nyílik tanulni, a különböző mozdulatokat kipróbálni. Megteheti, hogy csak magára és az érzeteire figyel. Minél

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

nagyobb biztonságban érzi magát, annál inkább játszhat az izmainak megfeszítésével és elernyesztésével. Izomzatunk sokrétű információt tárol: tapasztalatokat, szándékokat, elvárásokat, félelmet - ha nem tudatosan nem is ismerjük fel mindezeket, azért hatnak az egyensúlyunkra. Természetesen elengedheti a kezét is gyakorlás közben, bár a kapaszkodás segítségével jelet ad a testének, hogy figyel, és biztonságban érezheti magát. Két kézzel támaszkodva a lábak ellazulhatnak, szabaddá válhatnak, és finomabban érezhetnek.

Az egyik ülőfelület: az ülep A testünk és a nyereg, illetve a ló háta közötti kontaktusban összpontosul lovaglásunk lényegi része. Ide tömörül a súly, itt kapjuk azt a biztonságot, amit állva a talaj jelent.

Néha ez a gyakorlat önmagában nem elég hatásos, ezért párosítsuk egy másikkal:

„Lábfeszítés” Húzza kicsit feljebb a térdét, feszítse meg a combját, amenynyire csak tudja, majd kilégzéskor lazítsa el az izmait. Ismételje meg a gyakorlatot kétszerháromszor.

Ha ezt a gyakorlatot többször elvégzi, észreveheti, hogy megváltozik támasztéka a nyeregben, mélyebbre kerül. Ha pontosan megfigyeli, testsúlya két pontra összpontosul: az ülőgumókra. Ezek a kis csontnyúlványok 4-5 centiméter hosszúak, és ívszerűen hajlanak meg a medence legmélyebb pontján. Mivel a hétköznapokban alig vesszük őket észre, ezért többségünk számára ismeretlenek; talán Ön sem érzi meg őket rögtön.

A nyereg „megérzése” Koncentráljon először is a nyomásra, ami a teste és a nyereg között keletkezik; majd szorítsa össze az ülepét, tartsa így egy pillanatra, és lazítsa el ismét az izmokat. Az ellazítást kilégzéssel is támogathatja. Felváltva feszítse meg, majd lazítsa el az izmokat. Hogyan változik helyzete a nyeregben?

11

A

H E LY E S Ü L É S

Fent: az ülep összeszorítva – a test a nyereg fölé emelkedik; az izmok ellazítva – az ülep visszasimul a nyeregbe. Lent: a megfeszített comb is kiemeli az ülepet a nyeregből, ellazítva mélyebb ülést enged.

12

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

„Az ülőgumók” Üljön minél elengedettebben a lovon (emlékszünk: állunk a nyeregben), jobbra-balra lógassa lábát, lélegezzen továbbra is természetesen. Most kicsit húzza be a hasát, majd engedje megint ki, ismét húzza be, ezúttal főleg alhasi tájékon (a köldöktől lejjebb), majd engedje ki. A következő behúzásnál a hasának nagyobb helyet teremtve mozdítsa egy kicsit hátra a keresztcsontját. Amikor hasát kiengedi, dereka újra kiegyenesedik. Közben az ülep teljes izomzata laza marad, és csak annyira mozog, hogy az előre-hátra mozgást ne akadályozza. Mikor már játékosan megy ez a mozgássor, megérzi a kis talpakat, az ülőgumókat. Ringassa magát rajtuk könnyedén ide-oda. Ezt a gyakorlatot széken, vagy az asztal szélén is kipróbálhatja. Leginkább arra figyeljen közben, hogy a lábát lazán tartsa. „Az ülőcsontok megérzése: Ha az ülőcsontok íveinek elején ül, tehermentesíti a ló hátát. A középső rész semleges. Ha az ülőcsontok íveinek végén ül, terhelőleg hat a ló hátára. Mozgás közben a különbséget csak a gyakorlott szem ismeri fel.”)

13

A

H E LY E S Ü L É S

Ezen testrészének ismeretében el kell mélyülnie. Hamar rájön majd, hogy bár leginkább előre-hátra, de valamelyest minden irányba tud az ülőcsontokon hintázni, és minél mozgékonyabbá válik-e téren, annál inkább tudja a ló mozdulatait követni. Ez a hintázás a kis csontíveken, azaz az ülőcsontokon való egyensúlyozás az alapja az elengedett egyensúlyi ülésnek. A medence mozgékonyságát több tényező is gátolhatja:

„Az ülőcsontok kiemelése” Koncentráljon arra, ahogy az ülőcsontok kis ívein hintázik előre-hátra, és • szorítsa össze a farizmait, vagy • homorítsa a derekát, vagy • kapaszkodjon meg a lábával, vagy • szorítsa össze az ajkait. Milyen hatással vannak ezek a mozgékonyságára?

A hát

A homorú deréknál átélhettük, hogy hátunk tartása egész mozgásunk alapját befolyásolja. Most az egyenes háttal ülésről van szó; de mit is jelent ez tulajdonképpen? 14

E témához rengeteg zavaró képet társítunk: gyakran a vigyázzállásra asszociálunk, mely homorú hátat feltételez; illetve sokszor azt hiszszük, egyenesen állunk, miközben valójában eltérünk a függőlegestől. Ezért a külsődleges korrekció csak rövid ideig használ, ha egyáltalán. Tapasztalja meg saját maga:

Az „egyenes tartás” Hajoljon előre, egészen a ló nyakára. Majd dőljön hátra (közben kapaszkodva) amenynyire csak lehet. Mozogjon a két szélső helyzet között ide-oda, egyre csökkentve a mozgásterületet. Valahol a ló nyakán való fekvés, és az egészen hátradőlés között félúton találja meg azt a pontot, ahol úgy érzi, a tartása egyenes. Ezzel azonban még ne elégedjen meg: gerincét függőlegesen tartva apró mozdulatokkal keresse azt az érzést, ahol egyensúlyban van, nem csak az elöl-hátul tekintetében, de a has- és hátizmok megfeszítettségének tekintetében is. Az egyenes tartás érzetét bármikor leellenőrizheti. Minél gyakrabban végzi a gyakorlatot, annál könnyebben találja meg újra és újra a megfelelő szöget.

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

1. lépés: Először próbáljon ki extrém tartásokat, 2. lépés: A szélsőségek között…

15

A

… mindig van egy középút

16

H E LY E S Ü L É S

A gyakorlatot tetszés szerint kibővítheti: mindenkinek van egy benyomása arról, hogy mit érez „egyenes”-nek, „függőleges”-nek, „egyensúly”-nak. Aki ezt a benyomást csiszolgatja, megtalálja a saját, igazi egyenes tartását, amely az egyéni anatómiai és fiziológiai adottságainak függvénye.

„Egyenes hát” Az előző gyakorlathoz hasonlóan most is váltakozva homorítson, majd macskaszerűen púposítson a hátával, a mozdulatokat egészen addig redukálva, amíg a hátával szintén megtalálja az egyensúlyt elöl és hátul között.

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

Gyakran panaszkodnak a lovasok hátfájásra, főleg edzés után, amit az izmok túlzott feszessége okoz. Ezzel a gyakorlattal enyhítheti, de ki is kerülheti a fájdalmakat. A módszer segít megtalálni a bal és jobb oldal közötti egyensúlyt is. Dőljön amennyire csak tud jobbra, aztán balra, majd keresse meg a középső pozíciót. Ha már amúgy is ott tartunk, hogy megtaláljuk a közepet, nézzük meg a gerinc másik végét is, a fejet. Mozgassuk játékosan előre, hátra,

hogy kiderítsük, melyik helyzetében lesz a függőleges végpontja; a pont az „i” betűn. Milyen magasan hordja az orrát, az állát, a tekintetét? Ennek mértékét a saját belső egyensúlyában keresse. A fej a maga 5-7 kilójával egy jelentős súlysegítség, amelyet, ha lógatunk, előrehúzza a lovas súlyát a ló elejére. Ha szabadon hordjuk, tömege a súlypontunkban segíti a helyzet átlátását, az előre gondolkodást; átvitt értelemben a koncentrációt és a figyelmet.

Michelle bemutatja a gyakorlat két végpontját, a homorú derekat és a cicahátat.

17

A

H E LY E S Ü L É S

Marieke megkeresi fejével a függőlegest. Ehhez mutatóujjaival egy tengelyt képez, amin a fejét mozgatja.

„A függőleges átélése” Biztosítsa a szárakat, hogy ne csússzanak le a ló nyakán. Nyújtsa a karjait felfelé, két kezével képezzen tetőt a feje fölött, amelyre kényelmesen föltekinthet. Karjait olyan távolságban tartsa maga előtt, hogy csak a tekintetét kelljen felemelni, ahhoz, hogy lássa a kezét. Fontos hogy a tenyerébe nézzen és ne a lovarda tetejére, vagy egyébre, mert könnyen elszédülhet. Tartsa ezt a pozíciót 18

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

A függőleges átélése

néhány pillanatig, majd mindkét kar nyugodt körzésével oldja föl. Ezután végezze el újra a gyakorlatot, a végén a karkörzéssel. Próbálja megfigyelni, mennyire megnyúlik anélkül, hogy tartását különösebben megváltoztatná.

19

A

H E LY E S Ü L É S

A másik ülőfelület: a comb Lovaglás közben testsúlyunk az ülőcsontok mellett egyenletesen oszlik el a combok belső oldalán – amennyiben erre esélyt adunk. Ám ha combunkkal automatikusan szorítjuk a ló oldalát, gátoljuk a medence mozgását és kilökjük magunkat a nyeregből. Ezt a reflexet csak türelemmel lehet feloldani. Minél jobban ismerjük a ló hátának mozgását, annál hatékonyabban tudjuk ellazítani a lábainkat. Figyelem: a combok befelé fordítása kontra homorú derék Figyeljen arra továbbra is, hogy a háta mozgékony maradjon és érezze az ülőcsontjait. Kezdetben csak egész enyhén fordítsa a két combját befelé, időnként korrigáljon. Tornáztassa magát egy kicsit, hogy combjait a megfelelő mértékig be tudja fordítani. Miközben figyelünk az ülőcsontokra, a függőleges tartásra, a fejünkre, a lábunkra és egész testtartásunkra, ne felejtsünk lazák maradni... Hogy a sok figyelni való ne szegje kedvünket, itt egy újabb gyakorlat, hogy emlékeztessen bennünket: kedvtelésből ülünk nyeregbe.

20

„Karikatúrázás” Egy pillanatra felejtsen el minden eddig tanultat, és egyszerűen élvezze, hogy lovon ül. Kényelmesen húzza fel a térdét és a sarkát; üljön úgy a lovon, ahogy azt elvileg nem lenne szabad; lógassa a fejét, homorítson! Ha látott már régi festményeket, melyeken akadályokat ugrattak, utánozza! Vagy próbáljon egy igazi eminens tanuló módjára ülni. Vagy játssza a félőst, és lógjon valamelyik irányba (a hasonlóság valós személyekkel a véletlen műve!). Engedje el a fantáziáját, és próbáljon ki mindent. Majd megnyugodva visszatérhet oda, hogy ismét önmaga legyen. Milyen érzés?

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

„Karikatúrák – gondoljunk rá: a lovaglás szórakoztató”

21

Elengedettség

és más követelmények a lovastól Egyelőre eddig tartott a bevezetés: hogyan helyezkedjünk el a nyeregben, hogyan készítsük fel testünket a szokatlan igénybevételre. De álljunk meg egy pillanatra. Meglehet, hogy az előző feladatokat könnyedén végrehajtotta. Azonban mi a teendő, ha nem megy, talán mert fél? Ha ugyan szívesen lovagolna, de mégis tart a lótól? Mit tegyen, ha már a nyeregben ül, de izomzata akaratlanul is megfeszül, és nem érzi jól magát a lovon? Ekkor egy óriási kihívással kell szembenéznünk és meg kell fogadnunk a következő komoly szavakat: negatív érzelmeinket komolyan kell vennünk, és nem szabad elterelni róluk a figyelmünket! A lovassportban hagyománya van az érzések, és főleg a félelmek tagadásának. Ha valaki kineveti a félelmei miatt, egy felest, vagy valamilyen tablettát javasol a megoldására, hagyatkozzon inkább saját magára, és keres22

sen másik társaságot vagy tanárt. A félelem sem nem képzelgés, sem pedig gyávaság! A félelem feladata a túlélés támogatása. Mindig akkor bukkan fel, amikor egy helyzetet veszélyesnek ítélünk vagy érzünk. Ilyenkor a szervezet a stressz állapotába kerül, hogy biztosítsa a túlélését. A szervezet válasza ösztönös, és teljesen független a vészhelyzet mértékétől vagy valóságosságától. Sőt akkor is készültségi állapotba kerülünk, ha a vészhelyzetet csak magunk elé képzeljük! Gondoljon egy otthoni kellemes televíziós estére, amikor egy krimit néz, és már várja, mi fog történni. Ön, mint néző nincs közvetlen fenyegetettségben, testileg mégis ugyanabba az izgalmi állapotba kerül, mintha valami a valóságban veszélyeztetné az életét. A stressz készültségi állapotát a lovakon számos helyzetben megfigyelhetjük: vegyünk például egy

E L E N G E D E T T S É G É S M Á S KÖ V E T E L M É N Y E K A LO VA S TÓ L

szemetest, ami nem a megszokott helyen van, vagy egy gerendát, ami máshogy fekszik; a ló máris megfeszül, oldalra ugrik, és a következő pillanatban már menekülne is! Mivel roppant gyorsnak kell lennie, hogy a menekülés sikeres legyen, a hirtelen helyzetfelismerést azonnali reakciónak kell követnie, hiszen a félrecsúszott gerenda árulkodhat egy rejtőzködő tigrisről, vagy kiderülhet, hogy a szemetes csak arra vár, hogy elkaphassa. Természetesen egy ló megtanulhatja, hogy a szemetes, a példánál maradva, nem harap, miként megtanulhatja azt is, hogy a fedett lovarda sarka nem rejt veszélyeket. Azonban ez a tanulás a legjobb esetben is csak az adott napra érvényes! Mint tudjuk, a következő nap mindent újra kell tanulni. A menekülési ösztönt, mert életfontosságú, nem lehet kikapcsolni, amíg a ló magáról gondoskodik. Az egyetlen esély, hogy ezeket a reflexeket befolyásoljuk, a bizalom: az adott embernek akár a földön, akár a nyeregben következetesen biztosítania kell a lovat arról, hogy figyel rá, és ezzel a biztonságáról és túléléséről gondoskodik. Mi, emberek is, elsősorban reflexszerűen reagálunk egy fenyegetésre, és csak másodsorban tudatos gondolkodással. A megfelelő vészjelek a tudatos irányítás lehetősége nélkül

A lyuk mögött

az agy egy olyan részébe érkeznek, amely a vészhelyzetet fogja és válaszolja meg: gyorsabban ver a szív, emelkedik a vérnyomás, megfeszül a test; a szervezet kész a küzdelemre vagy a menekülésre. Az állattal ellentétben elmondhatjuk magunkról, hogy mi egyszerre vagyunk ló és lovas: testi síkon öntudatlanul reagálunk, gyorsan és reflexszerűen, azonban megvan a lehetőségünk, hogy ezeket a folyamatokat tudatosítsuk, áttekintsük a helyzetet, és ennek megfelelően válaszoljunk rá. Testünk akkor fogja elhinni, hogy nincs veszélyben (ekkor képes ellazulni), ha következetesen gondoskodunk a biztonságáról, mint ahogyan a ló és lovas esetében is tettük.

szörnyek rejtőzhetnek

23

A

H E LY E S Ü L É S

Összefoglalva: az elengedettséget lónak és lovasnak egyaránt tanulnia kell. Az elengedettség a lovas szempontjából azt jelenti, hogy ismeri az érzéseit, komolyan veszi a félelmeit, melyeket irányítani is tud. Megelőzi a stresszből fakadó automatikus reakciókat, mielőtt azok uralnák viselkedését. Egy biztos vázra van szüksége, melyre a bizalmát építi: elsősorban önbizalmat, de bizalmat lova iránt is. Ilyen feltételek mellett stabil, elengedett lovasra számíthat a ló, aki aktívan keresi vele a kommunikációt, és maga is elengedetté válik közben. Kitérő: Elmélet és gyakorlat A fenti elmélettel adjuk meg a gyakorlat hátterét, ötleteket és magyarázatokat adunk. Tisztáznunk kell a viszonyokat, mielőtt nyeregbe pattannánk, vagy egyáltalán a lovak közelébe mennénk, ilyenkor ugyanis minden figyelmünket a pillanatnak kell szentelnünk: a fejünkben és érzelmeinkben lévő zűrzavarnak el kell csitulnia. Lovaglás közben a gondolatok és érzelmek elragadnak minket a jelenből a múltba (ahol már történt valami), vagy a jövőbe (ami történni fog); ugyanakkor gátolják a valóság érzékelését, és a releváns benyomások feldolgozását. Nézzük meg a következő példát, ami az egyik lovaglóórámon történt: a ló sodródott kifelé a külső vállán; figyelmeztettem tanítvá24

nyomat, hogy vegye hátrébb a külső lábszárát. Erre ő azt válaszolta: „már hátrébb vettem”. Ez önmagában nem volt buta válasz, tekintettel arra, hogy a lovas tényleg arra törekedett, hogy mindent helyesen tegyen. Viszont csak gondolta, hogy a lábszára a ló oldalán nyugszik. Megkértem, hogy álljon meg, és figyeljen a lábszárára és tudatosan vegyen fel néhány pozíciót. A gyakorlatot tükör előtt is megismételtük, hogy a testi tapasztalást (hogyan érzi a lábát) összekösse a megfelelő látvánnyal (hogyan néz ki kívülről). És csak most, ebben a pillanatban jött el a gondolkodás ideje: a belső és külső tapasztalatot összekapcsolta az elmélettel (szabály szerint hogyan kellene ezt csinálni)! A következő pillanatban már nincs időnk gondolkodni, a lényeg az, hogy megtaláljuk a megfelelő pillanatot és mértéket, amikor és ahogy jelzünk a lónak: hogy mennyit adagoljunk belőle, mennyire vegyük hátrébb lábszárunkat, és mekkora nyomást gyakoroljunk, hogy a ló válaszként ráhajoljon a körre.

A biztos váz Tehát a félelem a potenciális veszélyre figyelmeztet, akár egy füstjelző a tűzre. De mennyire lehet biztonságos az élet – vagy a lovaglás –,

E L E N G E D E T T S É G É S M Á S KÖ V E T E L M É N Y E K A LO VA S TÓ L

amennyiben ezeket a figyelmeztetéseket akár tagadás, akár gyógyszerek segítségével elnémítjuk? A füstjelzőt sem kapcsoljuk ki anélkül, hogy előzőleg ne győződnénk meg a veszély elhárításáról. Ugyanígy kell a félelem keltette figyelmeztetést kezelnünk: vizsgáljuk meg, hogy valóban minden rendben van-e. Minél jobban ismerjük saját magunkat, annál hamarabb le tudjuk ezt ellenőrizni, és ennek megfelelően önnön biztonságunkról gondoskodni. Ezt az elvet különösen a lovassportban érdemes a végsőkig hangsúlyozni: amilyen mértékben gondoskodunk biztonságunkról, olyan mértékben oldódnak a félelmeink.

Alapvető biztosítékaink

Sok minden annyira magától értetődő, hogy nem is gondolunk rá: például a lovagláshoz megfelelő öltözék. A megfelelő méretű kobak vagy biztonsági mellény láttán is csak az jut elsőre az eszünkbe, hogy melyik modell tetszik jobban. A tudatalattinkban mégis nagy szerepet játszanak biztonságérzetünk kialakításában, félelemérzetünk csökkentésében. Mélyedjünk el egy kicsit a külső és belső feltételek összjátékában, hogy a félelmeinket konkretizálhassuk és hatékonyan tudjunk tenni ellenük. Vegyük példának okáért a megfelelő lábbeli kiválasztását. A téma

annyira banálisnak tűnik, hogy azt gondolhatnánk, hogy jön ez ide, hiszen a kérdés csak annyi: fölveszem vagy nem? Legfeljebb a formákról és tulajdonságokról lehet vitatkozni, mint mondjuk a szín, vagy a sarok magassága. Jobb, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a cipőnk formája befolyásolja, hogyan állunk és milyen biztonsággal mozgunk. Kitérő: „Kapcsolat a talajjal” Rendszerint a talajjal való érintkezés biztonságérzetet ad; szó szerint, és átvitt értelemben is. Nem véletlenül használják azt a kifejezést, hogy valaki „két lábbal a földön áll, vagy jár”. Az érzés, „kicsúszik a lábunk alól a talaj”, gyakran félelemmel párosul, ugyanúgy, mint amikor valaki a nézeteivel „ingoványos talajra” téved.

25

A

H E LY E S Ü L É S

„Érintkezés a talajjal” Sétáljon mezítláb a fűben, a homokban, az aszfalton vagy egy puha szőnyegen. Milyen érzést ad ez a mozgás? Próbáljon ki különböző lábbeliket: túrabakancsot, mamuszt, szandált, akár magas sarkú cipőt. Ez mennyiben más érzés, mint a mezítláb járás? Milyen stabilan tudja megvetni a talpát? Hogyan tud mozogni? Mennyire szokott hozzá különböző tartásokhoz, mozdulatokhoz? Próbáljon ki olyan cipőt is, amit amúgy soha nem hordana! Vagy próbálja ki más cipőjét, legyen az akár pár számmal nagyobb vagy kisebb. Hogyan áll, és mozog akkor? Mennyiben más, mint a saját cipőjében? Ezt a gyakorlatsort érdemes egy cipőboltban végigpróbálni. Tapasztalhatjuk, hogy lábbelink mennyire meghatározza a stabilitásunkat: egy elegáns magas sarkúval kis területen támaszkodunk, egy klumpában nagyobb az alátámasztás, viszont fennáll annak a veszélye, hogy egy hirtelen mozdulatnál elhagyjuk. Nincs egyikkel sem baj, amíg a dolgok a megfelelő mederben folynak. Sokszor azonban a mellékesnek tűnő dolgok is sokat jelentenek a biztonságunk szempontjából. Az a tudat, hogy képesek vagyunk szilárdan megvetni a lábunkat, illetve baj esetén el tudunk futni, esetleg félreugrani, nagyon is számít. Vigyük tovább ugyanezt a gondolatmenetet: a nyitott szandálunkba sodródó kavicsok vagy a talpunk alatti homok lekötheti a figyelmünket: lépdeljünk tovább óvatosan vagy rázzuk ki a cipőnkből a zavaró szemcséket? Ebben a pillanatban rögtön mással foglalkozunk, megfeledkezve a környezetünkben zajló történésekről. Ez a rövid pillanat fenyegetést jelenthet a tudalatattink számára, hiszen ilyenkor nem követjük az eseményeket, és elveszítjük a külvilág feletti ellenőrzésünket. Ebből is látszik, hogy egy erős, zárt cipő a stabilitás élményét és biztonságérzetet nyújthat.

Meglehet, hogy a cipő példája szőrszálhasogatónak tűnik, hiszen a lovaglás a lóról szól, nem pedig olyan banális dolgokról, mint egy lábbeli, amit csak felhúzunk, és már 26

kész is vagyunk. Erre azt tudom válaszolni, hogy ez valóban igaz, de kizárólag akkor, ha a szóban forgó cipő ténylegesen megfelelő. Ha viszont nem, akkor az izmok feles-

E L E N G E D E T T S É G É S M Á S KÖ V E T E L M É N Y E K A LO VA S TÓ L

legesen feszülnek meg; e meglévő zavaró tényezőket ugyan figyelmen kívül hagyatjuk, de hirtelen a szükségesnél sokkal több erőre lesz szükségünk a lovagláshoz, ami szinte küzdelemmé válik. A lovaglás megerőltető lesz, ló és lovas számára egyaránt feszültséghez, megerőltetéshez vezet. Ilyenkor szokták jó páran abbahagyni a lovaglást. Ha sem küzdeni, sem pedig feladni nem szeretnénk a dolgot, máshogy kell megközelíteni a helyzetet. Vizsgáljuk meg, mire van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a lovon, és ezeket következetesen biztosítsuk magunknak. Nem érdemes ennek az okait keresgélni, egyszerűen kutassuk fel a biztonságérzetünk megfelelő feltételeit: ha félelmekkel van dolgunk, biztonságérzetünkkel kell foglalkoznunk. Ha a mozgásunk korlátozott, gyakorlással próbáljuk fejleszteni mozgékonyságunkat. Fájdalmak esetén tehermentesítésünkről kell gondoskodnunk. Használjuk a testi és szellemi energiáinkat a cél elérésének érdekében. Az okosabbak, ha könnyíteni akarnak a dolgukon, a lovaglási gyakorlatokba bevonják a mentális tréninget is: képzeletben építsük az izmainkat, állítsunk elő nagyobb energiát és programozzunk előre bizonyos gyakorlatsorokat. Használjuk képzelőerőnket arra, hogy

túllendítsen azokon a nehézségeken, amiket csak szorgalommal és nagy megerőltetések árán tudnánk leküzdeni. Itt is érvényes: minél tudatosabban érzékeljük önmagunkat és testünket ebben a folyamatban, minél jobban kiismerjük személyiségünket és a tudatalattink határát, annál célzottabban alkalmazhatjuk a mentális tréninget.

Biztonságérzetünk testi feltételei

Térjünk vissza ismét a biztonság témaköréhez. A megfelelő lábbeli példáján láthattuk, hogy a stabilitás, és az osztatlan figyelem fontos tényezők, amelyeket különbözően kell értékelnünk. Ha a hétköznapi tudatunkban mellékesnek tűnnek is, a tudatalattinkban nagy súllyal nyomnak a latba. Éppúgy, mint az általános testi erőnlétünk: ha tisztában vagyunk vele, hogy gyorsan, erőteljesen, és mozgékonyan tudunk reagálni, akkor megengedhetjük magunknak, hogy egy bizonyos helyzetet fenntartsunk vagy kipróbáljunk. Ha viszont le vagyunk gyengülve, fáradtak, esetleg dekoncentráltak vagyunk, ugyanaz a helyzet félelmet is kelthet. Testi síkon a kondíció, az erőviszonyok, az egyensúly és a mozgékonyság különböző módon jelenik meg, és ösztönösen teszik óvatosabbá, vagy határozottabbá 27

A

H E LY E S Ü L É S

cselekvéseinket. Megfigyelhetjük, hogy egy kiadós erőnléti edzés megfelelő kondíció-, és izomzatépítéssel, de főleg mozgékonysági, koordinációs és egyensúlygyakorlatokkal egyidejűleg az önbizalmat is erősíti. Ezek a képességek támogatják a helyes ülést, megkönnyítik a lovaglást. Hiszen a lovainktól is azt kérjük, hogy mozgékonyak legyenek alattunk, mégis rájuk kényszerítenénk merev elképzeléseinket? A tapasztalat önmagát ismétli: a lovagláshoz szükségünk van erőnlétre, mozgékonyságra, koordinációra és egyensúlyra. Természetesen ezeket a képességeket napi szinten állandóan fejleszteni kell, nem csak lovagláskor.

Egyensúlygyakorlatok Az egyensúlyunkat a sok egyoldalú testtartással – főleg ülve állva – gyakran teljesen elhanyagoljuk. Pedig egész egyszerű módon fejleszthetjük is: amikor csak tud, álljon egy lábon, például főzésnél, mosogatásnál, fogmosásnál, sorban állásnál. Ugyanolyan stabil marad, ha becsukja a szemét? Kösse be a cipőfűzőjét úgy, hogy közben egy lábon egyensúlyoz. 28

(Olyan helyre álljon, ahol gyorsan meg tud támaszkodni.) Ismételje meg a másik lábon is. Melyik oldalra volt könnyebb? Egyensúlyozzon kidőlt fatörzseken, ha az erdőben sétál, de azért vigyázzon, mert a fakéreg csúszós lehet! Játssza azt, amit kiskorában: nézzen ki egy vonalat és menjen rajta végig; a járdaszegélyen, csempék közötti fugán. Hogyan hat az egyensúlyára, ha normálisan megy, vagy ha tyúklépésben rakja egyik lábát a másik elé? Milyen biztonsággal egyensúlyoz, ha gyorsan vagy lassan halad?

Tanfolyamainkon különböző szélességű gerendákat használunk, amelyek alacsony talpakon állnak (legfeljebb 5 cm) azonban az érzet szempontjából szinte mindegy, hogy milyen magasan egyensúlyozunk. Amint a talpunk elvesztette az érintkezést a talajjal, rögtön billegni kezdünk.

Koordinációs gyakorlatok A koordinációnkat, azaz a képességünket, hogy mozgásokat összehangoljunk, taj csi,

E L E N G E D E T T S É G É S M Á S KÖ V E T E L M É N Y E K A LO VA S TÓ L

vagy labdagyakorlatokkal fejleszthetjük, csoportosan, de akár egyedül is. Dobjon egy labdát a falnak úgy, hogy másfelé pattanjon el. Ha csoportban játszanak, még inkább fejleszthetik a reakcióidejüket. Aki el akarja kapni a labdát, fordítson hátat a dobónak. A dobó kiáltással jelezze társának, hogy már fordulhat a labdáért; melyet lehetőleg egy kézzel, felváltva jobbal és ballal kap el. Amennyiben egyedül gyakorol, a labdát a háta mögül dobálja át a feje felett, és elöl kapja el. Másik változat: álljon egy lábra, közben a másikkal rajzoljon köröket a levegőbe, ellentétes karjával pedig a másik irányba. Majd itt is váltson lábat, és hajtsa végre a gyakorlatot fordítva is.

Lelki egyensúly adta biztonság

A biztos vázhoz, amire építhetünk, szükségünk van a megfelelő testi állapoton kívül még a megfelelő lelki-mentális feltételekre is: a lehetőségre és a képességre, hogy teljesen a lovunkra és az adott szituációra tudjunk koncentrálni. Ha a fejünk még tele van problémákkal, ha sürgős dolgunk van, ha a gyerekek vagy egy ügyfél felbosszantott, akkor az lefoglalja a gondolatainkat, és nem tudunk megfelelően reagálni a helyzetekre. Tudatalattink ezt egyértelmű jelzésnek tekintheti, és félelemmel reagálhat. Bár ez fordítva is igaz: a félelem gátolja gondolkodásunkat és érzéseinket, s ez csökkenti figyelmünket. Ugyanez érvényes a fáradtságra is. A lovakLovaglás közben felejtsük el gondjainkat!

Egyensúlyozó gyakorlatnak kiválóak a gyógytornából ismert „egyensúlydeszkák”. Bármilyen gyakorlatot is végzünk, ügyeljünk rá, hogy az szórakoztató legyen!

29

A

H E LY E S Ü L É S

kal való biztonságos bánásmódhoz hozzátartozik az a képesség, hogy teljesen bele tudjunk feledkezni a pillanatba és a folyamatokba anélkül, hogy másra gondolnánk közben. Ez az éber figyelem nem csak az ember biztonságára hat ki, hanem éppúgy a lóéra is, hiszen a lovak közti sorrendet is a megfelelő éberség megléte dönti el. A rangidős kanca az az egyed, amely az összes többi lovat az ellenőrzése alatt tartja: ő gondoskodik a csapat biztonságáról, figyeli környezetét, felismeri a lehetséges veszélyeket. Ha egy ember uralni szeretné lova figyelmét, a vezérkancához hasonlóképpen kell biztonságérzetet nyújtania a számára. Ilyenkor a kölcsönös bizalom a túlélést jelenti. Ha a vezérkanca nem figyel, a ló mindig önmaga ítéli meg, milyen veszélynek van kitéve. Elég jól ismerjük az ilyen helyzetet: egy pillanatra kalandozik csak el a figyelmünk, és lovunk rögtön nyugtalanná válik, rémeket lát, oldalra ugrik. Nem lovasát (a vezérkancát) akarja bosszantani, mindössze saját biztonságáról gondoskodik. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy léphetünk tovább, mert jól végeztük a dolgunkat: a lovak részéről állandó megfigyelés alatt állunk, és „próbaidőn” vagyunk. Akármilyen jók is a szándékaink, a lovakat 30

nem tudjuk becsapni. Ha éberek vagyunk és figyelmesek, mi leszünk a biztos támasz a számukra; ellenben amikor fáradtak vagyunk vagy figyelmetlenek, az állatok maguk gondoskodnak a biztonságukról. A lovak rögtön észreveszik, milyen lelkiállapotban vagyunk, már abban a másodpercben, amikor belépünk az istálló ajtaján. „Okos Hans” története példázza a legjobban a lovak mindenre kiterjedő döbbenetes figyelmét. Kitérő: Okos Hans 1900 körül élt Berlinben egy Hans nevű ló, aki a versenypályáról leselejtezve egy nyugalmazott matematikatanárnál landolt, aki számolni, és még sok más egyébre is megtanította. Hans a válaszokat „kapálással” vagy fejbólintással jelezte. A kor tudósai arra gyanakodtak, hogy a tanár titkos jeleket ad a ménnek. De bebizonyosodott, hogy akkor is helyesen válaszolt, amikor tulajdonosa éppen távol volt, illetve akkor is jó megoldásra jutott, amikor valamilyen idegennyelven tették föl a kérdést. Csak három esetben számolta el magát: olyankor, amikor a kérdezőt nem láthatta, amikor a kérdező nem tudta a választ, illetve amikor a kérdező rossz válaszra gondolt magában. Egy alkalommal a vizsgáztató a ló kapálását apró fejbiccentéssel kísér-