David Oates - Joan Oates - A civilizáció hajnala

.w

-r?a

cÁí4uift ACIUIL7IÁ$IÓ

svlír$e HA|ilALA :Ev

:

A

múlt születése

David Oates / Ioan Oates

A Clvlllz.Ácló HA|NALA

AMŰ EREDET,I cÍil{E': TIIE RJSE OF CIVILIZATION A FORDÍTÁS AZ ELSEVIER PUBLISHING PROJECTS SA, LAUSANNE I97 6. @

ÉvlKIADÁSA ALAPJÁN KESZÜLT

Elsevier Pubüshing Projects SA, Lausanne, 1976.

FORDÍTOTTA PUSKÁS ILDIKÓ A FORDÍTÁST SZAKMA I LAC ELLENÓRIZTE

KOMORÓCZY CÉZA A CÍMOLDALLAL SZEMKÖZTI KEP GIPSZBEVONATÚ (JERIHÓ PPN-B RÉ,TEGE, I. E.

7.

EMBERI KOPONYÁT ÁSRÁZOI

Évrznno;

A múlt születése sorozat szerkesztőbizotadga JOHN BOARDMAN, az Oxíordi Egyetemtanára BASIL GRAY, a British Museum Keleti RégiségekOsztályának nyugalmazott felügyelője DAVID OATES, a Londoni Eqyetem Régészeü Intézeténekprofesszora COURTLANDT CANBY, s zerkesztő

A REGlsEGRoL ,rZ

,

-

U I NEZOPONTBOL i7

,,

EGY REGESZETI KÖNYvsoRoZAT F,LÉ, t A

legelső régiséggyűjteményeketmég az őkori keletről ismerjik, Elő - Azsiából, a Folyóközből. Sutruk-Nahhunte elámi király i, e. 1160 körül, nyugatról, a szomszédos Babilóniáb ől hazatérv e, gy ő zelme s h adj ráratán ak különle ge s zs ák -

mányát istene, Insusinak templomában helyezte el,

Szűzában, a fővárosban: megannyi régiséget alegyőzőtt ellenség templomaiból. Narám-S zin agadeikirály feliratos

domborműve, a keleti hegyvidéken folytatott hadlárará-

nak ábrázolása; Hammurapi diorit oszlopa, a király

,,törvény"-gyűjteményét magába foglaló felirat; király-

szobrok és királyi sztélék az i. e. 3-2. évezredből - a zsákmányként elhurcolt mezopotámiai régiségekmind Szúzában maradtak fenn, s innen kerültek, századwk elején, a Louvre gyűjteményébe. Kérdéspersze, múzeum volt-e Insusinak isten szúzai temploma, ahol a hadjárat emlékjeleit elhelyezték. Valószínűbbnek látszik, hogy a becses kövek nem régiségnek, hanem inkább a hadizsákmány presztizst megtestesiíő da-

rabjainak számítottak: csupán győzelmi trőfeának. Az arany és ezüst kincsekkel állhattak egy sorban. A hettita főváros nagytemplomában, a raktár központi helyiségében egy nagy éríékű.öles kőkocka állt - ott áll ma is, az ásatások a helyén hagyták -, azőld kőtömböt nyilván idegenből hozták Hattusasba, s értékeaz állami szentély tekintélyétnövelte. Hasonló szerepe lehetett a hadizsákmány ősi szobrainak, feliratos köveinek is. A legelsó

régiséggyűjteményektehát minden bizonnyal nem múzeumok voltak. A régiségmint régiségiránti érdeklődés először a babilóni szövegtudományban alakult ki. A dél-mezopotámiai iskolákban azi. e,3. évezred utolsó századaitól kezdődően már régi királyfeliratokat, leveleket is másoltak, akárcsak egyéb szövegeket, oktatási célra. A 3. évezred végén,s majd a 2. évezredben mezopotámiai királyok gyakran hivatkoztak elődökre vagy ősökre, köztük Gilgamesre is. A 2. évezredvégefelé,s kivált majdaz'J.. évezted derekán, a régi királyok véletlenül fel-felbukkanó feliratait éppen régiségük miatt becsülték: hírt hoztak ,,a vizőzőn előtt1"

időkről. II. Nabú-kudurri-uszur babilóni király (a bibliai Nebúkadreccar vagy Nabukodonozor) azi. e.6. század elsó évtizedei során pompásan kiépült fővárosban, a tündöklő-kék Istar-kapu közelében, a városfal mellett álló palotában, melynek neve ,,A népek csodálta palota", az egyik épületszárnyat- ana dagálum kissat nisí,,,hogy lássák minden népek" - ugyancsak emlékjelekkel zsúfolta tele. Itt állította ki a |egyőzött Asszíria területén azelőző évtizedek hadjárataiban zsákmányolt királyi emlékeket, részben régisé-

geket: Mári városíbó| az Erryhratész középső szakaszának egykori közpon§ából kirrályszobrokat az i. e- 3. évezred végéről, ugyanebből a térségbót egl tafiományi elöljáró feliratos, domborműves sztéléjéta 8. száaadből, asszír királyok kőbe vésett vagy agyagbengeíTe írt feliratait a nemrég feldúlt Ninivéből, szíriai és kis-ázsiai szobrokat stb. Ezek mellett azonban babilóniaitárgyakat is, amelyek nyilvánvalóan nem zsákmányból sz.ármaztak: Sulgi (i. e.21. száaad) fehratát, egy Sulgi késáttette súty új máso. laíát, egy feliratos buzogányt azi, e.2. évezredközepéről, babilóni agyagtáblákat stb. Kiállította néhány saját feliratát is, szép agyaghengereket. Az épiletszárnyban napvilágra került anyag egy része pedig későbbi: még Dareiosz idején is helyeztek el itt bizonyos tárgyakat, például, a perzsa király híres bísztuni feliratának - a babilóni nyelvű változatnak - diorit sztéléreírt másolatát. Ez arra va|l, hogy a gyűjtemény valóban múzeum volt, királyi kincstár, amit csak a palotában hódolatot tevők látogathattak - de a zsákmányolt emlékjelek mellett helyet kaptak benne más egyéb nevezetességek is, köztük a régiségek.Az utolsó babilóni király, Nabú-naid, a templomok és paloták

újjáépítésénél tevékenykedő udvari tudósoknak külön feladatul adta, hogy keressék meg és illő tisaelettel kezeljék királyi elődeinek feliratos köveit.

Igy, ilyen kezdetekből bontakozott ki a múlt iránti specifikus érdeklódés, a régészet.A régiségnekaz ókori keleten annyiban volt értéke,amennyiben presztízs-értékevolt; végeredményben, kisebb-nagyobb változások mellett is, ez maradt abelyzet egészen a í9. század elejéig. Gondoljunk a fényességes Porta szultáni kincstárára - udvari múzeumára -, mely a Top Kapt Sarayr-ban mindmáig látható: egy darab majdnem-eleven ókori kelet. Az ,,antiquarianismus", az ódon régiségbúvárlathelyére a romantika állította a történeti érdeklődést. Azőta azonban a

régészetválíoző formák kőzött bár, de változatlan intenzitással népszerű, s e népszerűségen túl, történeti képünk és önismeretünk fontos tényezője - de hiszen éppen ezértváltozik folyton. Változik mindjárt a tárgya. A legtöbb régi ásatás, lett légyen korszerű a maga idején, rendszerint nem tud választ adni a késóbb, utólag fölmerüló kérdésekre. Az ásatók csak azt figyelték meg, ami óket érdekelte, amiből ők olvastak. A múlt születése című sorozat kötetei a napjainkban formálódó régészeliszemléletet teszik hozzáférhetővé minden érdeklődő számára. Az elmúlt néhány évtizedben, arégészetikönyvek nagy divatja idején, a piacot valósággal e|árasztották az űn. népszerűsííőkönyvek : ismeretterj esztő összefoglalások, rendszerint hivatásos ismeretterjesztő irők tollából, ame-

lyek a szakember nehezen hozzátérhető és még nehezeb-

ben emészthető munkái a|apjánkényelmes, gyors tájékoztatástigértek és nyújtottak. E könyvek egy része nem volt haszontalan, s méltán élvezeítbizonyos népszerűséget. Ámde amikor, mondjuk, a relativitáselméletet maga Einstein magyarázza el a nagyközönségnek is, a kibernetika a példákat tetszés alapeszméit pedig Norbert Wiener

-

szerint szaporíthatnánk -, s egyébkénta régészetben is kőzkézen forognak Layard, Schliemann vagy Woolley szakszerűségük mellett is színes ásatási ismertetései: az eredeti beszámolók korában hovatovább tarthatatlanná vált, hogy a régészetiirodalom túlnyomórészt vagy csak szakkönyv, vagy csak szőrakoztatás. A másodkézbőlvett összefoglalás, bármennyire szerencsés is, nem azt adja, amit a kutató adhat; a kutatásról csak maga a kutató beszélhet hitelesen.

Az Elsevier-Phaidon kiadótól átvett s magyarul is hozzáférhetővé válő sorozat azzal tijrníeti ki magát, hogy köteteit rendre szakemberek futák, a szakmának és az érdeklődő olvasóknak egyaránt: kutató régészek, akik az adott területen dolgoznak maguk is, így részben a saját eredményeikről számolhatnak be, de mindenképpen belülról ismerik a kutatást. Akinek nemcsak a végeredmény, a közérthető összegezés a fontos - ez, természetesen, azon nyomban változtatásra szorul majd -, hanem ezze| szerves egységben a kutatás folyamata is. A legjobb régészetnapjainkban reflexiv tudomány: jelöli a látószöget is, amelyből anyagát nézte; mert tudja, hogy a kép tárgyát épp a|átőszög jelöü ki. A kutató beszámo|őja ezá|tal lehet - korhoz kötöttségében! - maradandóbb, mint a sima másodkéz-összefoglalás. A kezünkben levő kőtetszerzői, David és Joan Oates, a közel-keleti ásatásokban ma is mértékadónak elfogadott brit régészetiiskola neveltjei, Mallowan nimrúdi (Kalhu) ásatásain kezdték pályájukat. Közös terepük Tell arRimáh, Eszaknyugat-Iráqban, ahol első ízben sikerült régészetiképet szerezni az asszír ,,vidék"-ről. David

Oates, ma a londoni egyetem elő-ázsiairégészeti profeszszora, eddigi főművében éppen Eszak-Mezopotámia történeti tájegységeinek gazdaság; és politikai saj átszerűségeit vizsgálta. Joan Oates kiilön kutatásai Mezopotámia korai történetével foglalkoztak. Terepbejárása és ásatásai Mandali térségében- amely e könyvben is több helyütt szóba kerül - egy fontos átmeneti szakaszt tártak felaz élelemtermelő községek korai történetében. Ő Uésőbb a gazdaságtörténeti r égészetegyik elismert szakértője lett, maga is az elő-ázsiai régészetprofesszora Cambridge-ben. A sorozat, amelyben Oatesék kötete megielenik, angolul ezt a címet viselt: The Making of the Past. A magyar váItozat: A múlt születése, találó és szerencsés. Az angolból csupán egy nyelvi árnyalat maradt el benne, kényszerűen: a to make ige alapjelentése: ,,csinálni". A sorozatcímnek ugyanis kettős értelme van. Egyrészt azt mond-

ja: Mi volt a múlt? Hogyan jött létre? Másrészt jelz;i a módszer újszerűségétis: Hogyan készül képünk errőI a múltról? Hogyan csinóljuk a műltaí? Ez a je|entésárnyalat,

a

nem szokványos kifejezés, mai múlt-szemléletünk

tényegébez kötődik.

A népszerű összefoglalások, könnyű kezű összegezések azt sugallják, hogy amit a múltról tudunk, az végleges, hogy múltismeretiink változása, az adatok mennyiségi gyarapodása folytán, előrehaladás, időnként egyenesen szenzáciős. Holott a régiségekkel való foglalkozás történetét nemcsak az anyag esetről esetre való gyarapodása ne feledjük, olykor épp ellenkezőleg, szűki- s persze, lése! * jellemzi, hanem, s talán még inkább, a nézőpont változása is. Jó példa erre a régiségekmegítéléseaz ókori

keleten, amely megítélésváltozásairől elöljáróban szóltunk. Vagy idézzikR. G. Collingwood szavait:-,,Az óskori kovapenge vagy a római cserép utólagosan nem azértnyer történeti forrás-jelleget, mert azok, akik készítettékőket, történeti forrásnak tekintették, hanem mert mi tekintjük őket történeti forrásnak." Ma a régészetetnemelsősorban a műtárgy érdekü, a szép kiáilítási darab, s nem elégszik megaz épület-alaprajzok felmérésévelsem. Elvégzi ezt is, de ezen túl, arra törekszik, hogy önmagukban esetleg érdektelen leleteiből is - az együttesben - a lehető legtöbbet értékesítse.Sőt, mer keresni: egy elméletben megfogalmazottkérdés nyomába szegódni azásőval. Az élelem-

termelő gazdálkodás kezdeteinek fölfedezése ilyen probléma-orientált ásatásoknak köszönhető. Ami ma a korai idők régészetétérdekli: az emberi életvitel, a létfenntartás módja (szubszisztencia), az a kőzeg, közelebbi és távoli,

történetesen feltárható p ár száznégyzetméterA rendszer, amelyben az embet benne volt, s amelyet maga is alakított, azzal,hogy benne volt és alkalmozkodotthozzávagy módosítani próbált rajta. A rendszer tényezőinek kölcsönhatása, változásainak véletlenje és törvényszerűségei. Hogyan jött létre amúlt? Hogyan csináltuk? A kérdésre mindig csak szubjektív felelet adható, mert hiszen a múlt nincs, nekünk kell helyreállítanunk, holt maradványaiból, eleven képzeletünkkel. Hogyan csináljuk a múltat? Hogyan teremtjük meg? Ezt csak azok tudják elmondani, amelyben

a

nyi múlt elhelyezkedett.

akik tényleg ,,csinálják": a hisztorié, a hérodotoszi sző

értelmébenvett kutatás munkásai. Ezt kapjuk meg a sorozat előttünk fekvő kötetében, s a várható továbbiakban. KOMORÓCZY GÉZA IRODALOM:

L. Casson, "The World's First Museums", The Journal of the Ancient Near Eastern Society 5 (1973) 53-57;

E. Unger, Babylon, die heilige Stadt nach der Beschreíbung der Babylonier (Berlin 19702) 224 skk.: ,,Das Schlossmuseum"; C. C. Smith, "Knowledge 'From before the Flood' ", Encollnter 3I (1970) 31,44; G. Daniel, A Hundred and Fiíty Years of Archaeo:logy (Cambridge, Mass, 1976); S, Piggott, Ruins in a Landscape. Essays in Anti, quarianism (Edinburgh 1976); G. Duby, Faire de l'histoire

(Paris 1974); n. (Oxford 1946).

6. Collingwood,

The Idea of History

BEYEZETÉS A

Közel-Keletről nemegyszer ííták már, hogy a civilizáció bölcsője volt. Civilizációk földünk számos pontján különböző idópontokban születtek és tűntek le. Mrás-más okok hozták óket létre, de volt egy közös vonásuk: mindegyik rendekezett olyan természeti adottságokkal, amelyekvirágző gazdaság kibontakozását, s a hozzá kapcsolódó társadalmi intézmények fenntartását előseg}tették. Mivel egyetlen kötet aligha adhatna képet róluk, s két régészerejét mindenképpen meghaladná a feladat, ez a könyv két okból is a Közel-Keletet vá|asztotta tárgyául. Először is azért, mert ez a térségszolgáltatja a legkorábbi s talán a legismertebb példát aría a folyamatra, amelynek során az első földművelő települósek írástudó, városlakó közösségekké formálódtak. Másodszor, mert ezek a közösségek teremtették meg annak a mezopotámiai kultúrának az alapját, amely nemcsak közvetlen földrajzi környezetére, hanem az eurőpai civihzáciő forrását jelentő mediterrán területek kultúrájára is nagymértékben hatott. A Közel-Keletet fóldrajzi és éghajlati szempontból szélsőségek j ellemzik. Eszak és kelet felől Anatóü a, v alamint Irán hegyei és fennsíkjai határolják, nyugatról a Le-

l i

l} ll

vante hegyeinek parti vonulatai, délról pedig az Arabtábla. A középső medencenagy része, amerTe

Tigris és az Eufrátesz halad a Perzsa- (Arab-) öböl irányába, kietlen, csak nomádok lakta sztyeppvidék, ahol földmúveléshez elegendő csapadékot csupán a hegyvidék és az ún. Termékeny Félholdat alkotó földsáv kap, amely a Levante felől észak-északkeletiirányban keretezi a medencét. Bár voltak kisebb változások az éghajlatban, az ősi településszerkezet arról árulkodik, hogy az összkép alig változott az utóbbi tizezer évben. A Termékeny Félhold és az azt szegélyező hegyvonulatok területén éltek azok azál7at- és növényfaj ok, amelyeket elsóül házias itott az ember, s ezáltal megteremtette a Nyugat-Ázsia és Európa legkorábbi élelemterme|ő gazdálkodásának alapjait. Az utóbbi kétszáz esztendőben a Közel-Kelet gyakran volt színtere különböző európai hatalmak vetélkedésének, a

mivelinhaladtnk át azIndiába illen,e aTávol_Keletre ve_

zetó útl-onalak_ nNíem meglepó tehát hogl a régiségek iránt

a rriplomáciai szolgáliatok tagiai és az utazők kezdtek elsőként érdekl&lni Fig"ehükeí azonban hossá ideig az ősi civilizációknak c.sak a látl"án1,os em]ékei kötötték le. Részben azért, mert ők a bibliai elbeszélések illusztrációit látták benniik, részben az&t meft az ember legrégebbi múltjfuól való gondolkodás, következésképpen az óstörténet tanulmányozása Európában is csak alig több mint száu éwel ezelőttkezdődött el. Könyvünkben nyomon követjük az őstörténet tudományának kialakulását, s azt is, hogy e tudomány révén- főlegaz utóbbi három évtizedben - milyen mértékben gyarapodtak az ismeretek a Közel-Kelet legkorábbi településeiről. A legtöbb kutatási eredmény, mellyel foglalkoznunk kell, az utóbbi harminc évből származik. Ennek oka részben a régészetiránti ér-

deklődés elmélyülése, részben pedig olyan új technikai és eljárások felfedezése, amelyek lehetővé tették, hogy a korábbiaknál sokkal több ismerelet szetezzinkaz első földművelők gazdaságáról, jobban megismer-

eszközök

hessük életformájukat.

Beszámolónkban először a térségmezőgazdaságának kialakulásáról lesz sző,továbbá a legkorábbi, már meghatározott nagyságú és szerv ezettségű, elszigetelt településekről, amelyeket jellegük okán városoknak tekinthettink. Ezltán Mezopotámiára sákítjük érdeklődésünket. Előbb az esős földművelésnek az északi sftságon való elter-

jedésétvizsgáljuk, majd az öntözés legkorábbi megjelenését, amely lehetővé tette az esőövezeten kívüli területek hasznosítrását is. Végül megvizsgáljuk, hogy DélMezopotámia folyami hordalékban gazdag vidékén egy fejlett öntözéssel rendelkező telepilés hogyan fejlódött várossá, s annak kialakulása miként gyakorolt kedvező hatást a Termékeny Félhold hatalmas területeire, Történetünk azirás feltalálásávalér véget, amikor a térség társadalma, mint sumer civihzáciő, belép a történelembe.

lDoRENDl TABLAZAT ,rrZ

ZAGRoSZ

LEVANTE

ANATÓLIA

korai dinasztiák kora elsó írásos emlékek szeítartási épületegyüttes

Warkában 3500 (kalibrált

MEZOPOTÁMIA

Bszer

Habúbael-Kabíra (É. Sária)

DEL Uruk III Késő Uruk

Gawa-sírok

(Dzsemdet-

-Naszr)

Uruk IV

korai uruk

datálás:

I

l

4190)

novel(vo meretu városok

datálás:

4600)

késő ubaid

xJl

Ubaid-terjeszkedés

Neolit kori kerámia

Ubaid 3

Halaf

5240) 5000

első földműveló

települések

Sumerban

öntözéses

növénytermesztés

Közép-Mezopotámiában

I I

telepűlések elterjedése esőtáplálta mező gazdaság

Késői PPN-B (Ramad, Munhata)

Dzsamó esl Uuran

Szarab

ll

Qatal Hüyük

l

l

Zagroszbal specializáció

a kézmúvességben(Beida)

L

l..ihób-

fallal körülvett viáros Jerihóban alakor termesztés É,szakSáriában (?) (legkorábbi kerámia)

I I I

GandzsDare

A9tklt

Qayönü

Jerihó

I

l

l

nn*",l,, tÉ.-s,i,i"r

Gandzs-Dare E (?)

,,proto-neolit kori" Jerihó

I

juhtenyésztés Zagroszban (?) legkorábbi falvak:

I

Ali-Kos-

BuszMordeh-

ázis

Ain-Mallaha Natúf-koí

l

(Húzisztán)

I

I

ppN|a

I

fáais

Dabagíja

I

I

I

l

I

Umm

MuhammadDzsaffar-

I

I

T növénytermesztés és a

I h,íáasítotttook" é. ,í.pu

I I

I

l

kecsketenyésztéS Z,agroszban

I legkorábbi fémelőfordulás

I

íazis

I

--.| Qayönüben

I

I

I

Qiftük obszidián

Závi-Csemi és

Kaím-Sáhír

(Levante)

Későpaleolit kori vadászr lk és gyűjtögetők

i

l]

és Szawan

és

!

i

Csoga-Mami

I

Jerihó és Beida

1

l

Haszúna

Jrím-tepe

Ubaid

(Eridu)

Tell-esz Szotto

l

PPN_B

,,átmeneti"

Ubaid 2

és

I

I

a földművelés elterjedése

Csoga-Mami

ll

I

Haqlar

Észak-Mezopotámiában

l

késó ubaid

l

datálás:

1O(no

Ubaid 4

I

4500 (kalibrált

8000

1

Tepe-Gawra

4000 (kalibrált

I

]]

l.A TÁRGv ÉsA §zíxHELy

€

-::ia§:e""

-=

=

I0 |Atárgyésaszínhely A CIVILZÁCIÓ

rnr,É/ Az utolsó jégkorszak i. e. körül tetőzött. Európa nagy részéta skandináv jégtakarótól hiz6dő tundra borította. A mediterrán 18 000

szélességiövezetben az éghaj|at a mainál sokkal hidegebb, Spanyolország és a Közel-Kelet területe pedig szárazabb

volt; Észak-Afrika és bizonyára Arábia némely részei viszont szórványosan több csapadékot kaphattak, mint manapság. Akkoriban a területeket csekély lélekszámú népességlakta, vadászattal és élelemgyűjtögetéssel tartot-

ta fenn magát, s a zordabb északi tájakon gyakran kizárőIag az ott föllelhető növények és állatok biztosították táplálékukat.

A

következő tizezer esztendő során a hőmérséklet állandó ingadozások mellett - folyamatosan emelkedett. A Közel-Keleten, abban a térségben, amellyel elsősorban foglalkozunk, a rendelkezésünkre álló kevés adat azt su-

gallja, hogy i. e. 9000 tájátő|fokozatosan nőtt a csapadék, bár jelenlegi szintjét talán csak i. e. 3500 körülre érte el.

A

növény- és állatfajok természetes eloszlása az éghajlattól fiiggötí, megváltozása sok helyütt felborította az ősi adásző- gyűjtőgető gazdálkodás korábbi egyensúlyát. Noha alig van bizonyítékunk, kiváltképp a Közel-Kelet esev

tében, okkal feltételezhetjük, hogy számos vadászó és gyűjtögető embercsoporr űj ápláIék-forrásokra tért át, vagy pedig olyan területekre vándorolt, ahol továbbra is fellelte a megszokott táplálékot. A Közel-Keleten számos közösség mindmáig vadászat révénegésziti ki élelmiszerkészletét, s az Irak és Irán között híződő Zagrosz-

hegységben ma ugyanazokra az ál|atfajíákra vadásznak, mint jégkorszakbeli őseik. Más csoportok azonban olyan lépésreszánták el magukat, amely alighanem a legdöntőbb lépésvolt az emberiség történelmében. Szándékosan kezdtek vetni bizonyos magvakat, és tenyészteni olyan foglyul ejtett állatokat, amelyek fontos táplálékul szolgáltak számukra. Azt nem tudjuk, minderre hogyan került sor. Valószínű, hogy az összegyűjtött magvak csirázni kezdtek raktározás közben, vagy a szemétdombra kerültek , és igy a következő termésérlelő évszakban váratlanul új termést hoztak. A juh és a kecske háziasitása könnyebben magyarázhatő: a magára maradt húzódhatott a gyerkisbárány vagy kecskegida ösztönösen mekekhez, s az ál7atot - véletlenül vagy szándékosan felnevelték. Mindez azonban egyelőre csupán feltéte|ezés. Azok az eltérések,amelyek alapj án ma a termes zteít és v adon növő gabonafólék, illetve aházi- ésvadállatok csontjai között különbséget lehet tenni, a íermesztésés a te-

nyésztéshosszú folyamatában alakultak ki, legkorábbi állapotukra nyilvánvalóan nem lehet követk ezteíni. Blzonyos azonban, hogy i. e. 7000-t jóval megelőzőenléteztek háziasitott növények, főként gabonafélék, valamint háziállatok az Égei-tengertől keletre, egészenlránig. Minden okunk megvan annak fe|tételezésére,hogy bizonyos fajtákháÁasítása nagyjáből egyazon időben történt a különböző 1/

területeken.

A Taurus-hegység hófödte csúcsai Dél-Törökországban.

E fejlődés speciáüs problémáival majd a 4. fejezetben foglalkozunk részletesebben, ott lesz ugyanis sző az állattenyésztők és földmúvelők elsó ismert településeiről. Ebben a fejezetben tárgyunk és színtere bemutatásakor hangsú lyoznunk ke 1l azt, ho gy az,, állatteny észtők é s fö ld -

művelók első ismert településeit" mutatjuk be. Sokáig azt hitték ugyanis, hogy még a legutolsó jégkorszak vadász6gffitögető embercsoportjai is olyan táborhelyeken, barlangokban vagy előreugró szikla aIáhíződva éltek, ame-

lyek legfeljebb időleges szállásul szolgálhattak bizonyos évszakokban, most viszont egyre több bizonyíték kerül elő

némely területeken, amelyek szerint már ekkor léíeztek viszonylag állandó települések. Csakhogy rendkívül ritkán találunk folyamatosan használt telephelyeket, ahol az említett éghajlati és gazdasági változások ellenére megszakítás nélkül laktak emberek. Másfelől azonban a korai földművelők gyakran máig érvényesszempontok szerint

választották

ki falvaik

telephelyét. Életszükséglet volt

számukra a jő víz, a termékeny föld és a jő legelő, majd a népesség növekedése és az egyes csoportok között kialakult csere miatt a jó közlekedési lehetőség. Tehát egy falu számárakiválasztott hely megfelelhetett - olyan város

léttejőttéhez.amelyazltánévezredekenát6l'ltugyanazon

a helyen. E folyamatosságnak köszönhető, hogy könyvünknek összefiig gő tárgyavan. Vizsgálódásunkat a legkorábbi földművelő falvakkal kezdjük - noha az i. e. 7000-nél ko-

ábbi időszakra vonatko ző adataink tagadhatatlanul szórványosak -, hiszen bennük a legkorábbi civi|izáciők gazdaságának alapjai lelhetők fel. A legtermékenyebb területeken a kedvelt lakóhelyek feltárása sajnos sokszor okoz igen súlyos gondot a régészeknek. Hiszen a legkorábbi rétegeket gyakran fedik el a későbbi épületek egymásra halmozódott maradványai, amelyeket a feltárók nem tudnak eltávolítani, vagy erre nem kapnak engedélyt. Kiváltképp a Közel-Keleten jelent ez gondot, ahol az a9ya1, majd a vályogíéglahasználata miatt szinte önmagától kinálkozott, ho gy az íj épületeket a régiek elegyengetett maradványára emeljék, így gyakran jöttek léírejel|egzetes telephalmok (tellek), amelyek olykor akár a negyven méter magasságot is elértéka talajszinthez képest. Ennek következtében a legkorábbi időszakra vonatkozó ismereteink hatalmas településeken végzett, korlátozott méretű próbaásatás okbó| származr

nak, vagy pedig olyan helyekről, amelyeket valamilyen oknál fogva nem lakhattak folyamatosan, tehát valojában az adott kornak nem a legvirágzőbb közösségeiról adnak hírt, A bizonlték egyik esetben sem lehet teljes értékíi. Érdemes megjegyeznünk, hogy a nagy múltútelepüléseken végzendó nagyobb kiterjedésű ásatások nem kizfuőlag

A rómaiak például olyan helyen alapitották Londont, ahol az új provincia számára megfelelően működő várost tudtak kialakítani jó kikötóvel és közlekedési lehetőségekkel. E kettős előny biztosította is aztán a továbbfejlődést. Olyannyira, hogy a római kori London, legalábbis a régészetszámára, ma a |e ghozzáférhetetlenebb terep Angliában. a Közel-Keleten okoznak gondot.

\,';

]

_{rarát hegye: kialudt vulkán Kelet-Törökországban. :165 méter,

Magassága

kell magyaráznunk, miért a választásunk a Közel-Keletre. Jelenlegi ismere:;-lk szerint ebben a térségbenjöttek létre nemcsak az :s.*j földművelő települések, hanem a világ legkorábbi l a]ur§ai is. Mindamellett a történeti elsőség aligha indou,:&atná, hogy miért nem vettünk tekintetbe olyan terü,r:;set is, mint Kelet-Ázsia vagy Közép-Amerika, ahol uE"-ancsak háziasítottak állatokat és növényeket, s min;e=éle külsó hatás nélkül alakultak ki civilizációk. kína ri:,,ételévelazonban egyetlen említett térségsem őrizte met érintetlenül a maga civilizáciőját a modern korig. l'_t.asaásunkat főként azzal indokolhatjuk, hogy MezoTémánkhoz visszatérve, meg

:"§É]rt

j-tieleti kulturális fejlódés legmagasabb csúcsára ju:i:u:: el - jelentékeny hatást gyakoroltak a későbbi kulin:rn_tra a Földközi-tenger térségétőlIndiáig. Történetünk unna]k a történelemnek egy korai, ám nagyon fontos *m;-ldja. amely egyfelől Európa, másfelől az iszlám világ

rülmények közepette alakultak ki, városoknak is nevezhetjük, gondoljunk akár Jerihóra a Jordán folyó völgyében, akár Qatal Hüyükre Nyugat-Anatóliában, a Konyasíkságon. A második szakasz kb. i. e. 6000-5000-ig tart. Ekkor terjedt el az esős földművelés a Közel-Keleten, és kezdődött meg Mezopotámiában az öntözéses földművelés is, megteremtve a javaknak azt abőségét, amely lehetővé tette Dél-Mezopotámia első városainak kialakulását. A harmadik szakaszban e városok megerősödését követjük nyomon egészen azi. e.4. évezredvégéig,vagyis az elsó írásos emlékek megjelenéséig. Az egyes szakaszokról külön fejezetekben szólunk részletesen a könyv második felében; de ismét hangsűlyozzuk, hogy a szakaszokra tagolás csupán segítségül szolgál, történeti jelentősége nincs.

Az emberiség történelmét nem hasonlíthatjuk lépcsőhöz, amelynek a fokai mind magasabbra visznek.

A

ui,:;e

irllrj,lésében érte el csúcspontját,

,{Z DÓsZAKAsZoK / Ebben a kötetben a legkoraibb :lry-rzláeiók kialakulásán ak eIő zmény eiv el fo glatkozunk. :; r tejlődési folyamatot - a könnyebb érthetőség kedlltdí - három szakaszra tagoltuk, Az első - mintegy i. e. Tr]l.t.,-i*s tart - magában foglalja a legelső földművelő telemú.ur:ek és az első nagyobb, szervezettebb közösségek töriene:ét" Ez utóbbiakat, amelyek kétségkívülsajátos kö-

korszakokra bontás mesterkélt voltát íalán azzal

ü k le gj o bb an, h a rövide n me gma gy mit sugall a kötetünkhőzválasztott cím, s miért fej

ér zéke|t ethetj

ar

ázzuk,

ezzikbe

mondandónkat akkor, amikor már civiltzációról kellene

beszélni. A r é gészeí,közme ge gyezéssel, általáb an a városok és az írásbeliségmegjelenésétől kezdve beszéIciviltzációról, ám ez a megkötés önkényes s olykor fé|revezető, hiszen nagy kiterjedésű városi települések, amelyekben hatalmas épületegyüttesek árulkodnak a társadalom nagyfokú szervez ettségérő\, kétségkívüll éteztek már az ír ásbe liség megjelenése előtt. A két ismérv tehát nem feltétlenül utal egy és ugyanaz időpontra. S ahogy azember ismeretei

a

földművelés vagy

az épitészetterén fokozatosan

és

gyakran egyenetlenül gyarapodtak, hasonlóképpen az írás

12|Atárgyésaszínhely remtette tárgyakra - szerszámokra, cserépedényekre, épületekre, műalkotásokra - hagyatkozhat. Az ásatások technikájában, a feltárt anyágvizsgálatában az utóbbi időben jelentős új módszerek honosodtak meg, jócskán nö-

3

/A

képjelölő írás legkorábbi formáját szemlélteti ez a l4sbő1 származő mészkő tábbóska, amely i. e. 3500 tájáról származik. A jelek között emberi fej,kéz, láb, számjegyek és egy cséplőszán láthatók (Irak Múzeum).

is fejlődött. Az egyszerű, az

ekszámolást megkönnyitő,

képjelölő feljegyzésekből fokozatosan jött |éúeaz a kimunkált rendszer, amely képes volt a beszélt nyelv gram-

matikai összefiiggéseit és az elvont fogalmakat is rögzíteni. Dél-Mezopotámiában (Sumerban) azi. e. 4. éveztedvégén jelentek megazelsó írásos feljegyzések, ám a szövegek révén- jó néhány évszázadonát - aüg tudunk meg valamit azoknak a városoknak a történetéről, ahol keletkeztek. Sőt, Mezopotámia egész történelmében - néhány írnok általlejegyzett magánlevéltől eltekintve - szinte elő sem fordul, hogy aziráskészitője személyes véleményénekadna hangot. Ráadásul Sumertól ali ghatszáa kilométernyire, Eszak-Mezopotámiában mindmáig nem találtunk bizonytékot, hogy i . e.2400-1á|korábban ismerték volna azírást. Pedig az északi lelőhelyeken jellegzetes sumer stílusúszob-

rok kerültek elő, sőt időben még korábbi, a déliekkel

szinte azonos templomokra bukkantak. Mindez bizonyít-

ja, hogy a két terület között szoros volt a kapcso|atmár az i. e. 2400-at mege|őző időszakban is. Lehetséges persze,

majd ezután kerülnek elő írásos emlékek északon; keressük is őket. Ameglevő bizonyítékokbirtokában tehát aüg-

ha szabad kijelenteni, hogy-az egyik társadalom ,,civi-

hzált" volt, a másik pedig nem. Eff, ajta különbséget legfeljebb önkényesen választott kritérium alapján szokás

tenni. A fejlett, a nyelvtani elemeket, módosító szókat is rögáteni tudó írásbeüség a korábbiakhoz képest döntően más jellegű forrásanyaghoz juttatja a kutatót. A régészeti módszerekben járatlan olvasót végül is figyelmeztetnünk kell arra, hogy a könyvünkben vizsgált ötezer éves időszakban a régészktzárőlag tárgyi leletanyagra, a növényés áltatvilág maradványaira, valamint az embei kéz te-

velve annak lehetőségét, hogy helyesen rekonstruálhassuk az őskori ember lakókörnyezetét, gazdaságáí és életformáját. Legyünk tisztában azonb an azzal is, hogy semmiféle technikai segédlettel sem lehet eszméket és indítékokat életre kelteni; aügha lehet például arra következtetni, hogyan viselkedett az egyén bizonyos helyzetben. Nehéz ellenállni a csábításnak, hogy kijelentsük: az utolsó jégkorsz ak vé gi kö r ny ezetv áltozáso k kén y szeÁtették az emb er í a növények és állatok háziasitására, vagy hogy a népességnövekedést egy-egy terület kivételesen jó adottságai eredményezték, s annak köszönhető gazdasági és társadalmi rendszerük fejlődése. Mi úgyvéljük,helyesebb e kétségtelenül fontos tényezőkben a fejlődést lehetővé tevő, nem pedig kikényszetitő erőt látni. Elképzelhető, bár aligha lesz valaha is bizonyítható vagy cáfolható, hogy némely közösségek azértvettékát a domesztikáciőt, vagy hoztak

létre civilizációt, mert legalább annyira nyitottnak bizo-

nyultak új eszmék befogadására, mint amennyire élni tudtak a környezetük nyújtotta jobb adottságokkal.

A TERSEG FoLDRAJZA / A

Közel-Kelet földrajzi

adottságai jőval az,,olajkorszak" beköszönte előtt is fontos szerepet játszottak történelme alakulásában. Sajnálaa térség tos, hogy csak az olaj iránti igények ösztönöztek geográfiai vizsgálatára. A nagy földmozgások, amelyek a hegyeket, fennsíkokat, medencéket alakították, természetesen jóval az ember megjelenése előtt zajloííakle, ám e folyamat legutolsó, alig érzékelhető rezdülései mindmáig befolyásolják a felszín alakulását. A térségAzsia és Afrika találkozási vonalában terül el, s a két kontinens két hatalmas ősi sziklatömböt foglal magában, amelyeket a geoló-

gusok Szibériai- és Afrikai-pajzsnak neveznek. A két tömb közötti oldalirányú mozgások a Közel-Keleten, az Afuikai-pajzs pereme körül töréseket hoztak létre, s a pajzs egyes részei feljebb emelkedtek, más részei lesülylyedtek. Ekképp keletkeztek a hosszú árkok, a törésvona|ak. Azegyik híres törésvonal a Holt-tenger irányába futó Jordán folyó völgye. A másik, azlndiai-őceánfe|é nyitott, következésképpen vizzel e|árasztott törésvonal maga a Vörös-tenger, amely Északkelet-Afrikát vá|asztja eI az Afrikai-pajzs egy leszakadt részétől,az Arab-táblátől. A pajzsok oldalirányú mozgásának másik következméflye azvolt, hogy a pajzsokat borító kései üledékkőzetfel, gyűródött, létrejött a ,,gyűrí hegységek" hosszú láncolata. A két lánc, a Pontusi-hegység és a Zagrosz-vonulat az Anatőhai-fennsíkot fogja közre északi, illetve déli irányból, miközben kelet felől az Ararát,hegységgel egyesül, hogy aztánismét kettényílvaazE|burz- és aZagroszhegységet alkossa, amelyek már azlráni-fennsíkot keretezik északi és délnyugati irányból. Az Anatóüa,Irán és az Arab-tábla közötti alsó sziklapadozat lesüllyedt, miáltal egy hosszú mélyedést hozott létre, a Mezopotámiai-me-

A

tórgy és a színhety I tS

lenét. amelyet

a Földközi-tengertől Palesztina és Libahegyláncai határolnak el, és amelyik aPerzsa- (Arab-) iböl irányába, délkelet felé lejt. E medence északnyugati resze. körülbelül az Eufrátesz-parti Hít és a Tigris-parti §rjmarra vonaláig viszonylag ősi üledékkel van feltöltve, os eg]- olyan dimbes-dombos síkságot alkot, amelyet a nr:w

Taurus- és a Zagrosz-hegység legtávolabbi nyúlványai psznek változatossá. A Hít-számarra vonaltól délkeletre a nedencét újabb kori alluvium tölti meg, amelyet azEufrÁresz. a Tigris ós mellékfolyóik hoztak anatóliai és nyugnt-irani vizgyűjtő területükről. _q'

PERZSA_ (ARAB_) ÖBoL PARTVONLLA l Az a világőceán

rrrolsó jégkorszak tetőzése idején, amikor

olzmennyiségének jelentős része jégtakaróvá dermedt, és t rengerszint több mint száz méterrel volt alacsonyabb a nneinál, az öböl nagy területe szárazföld volt. A tengerszint i e. 3000 táján, a jég elolvadása után emelkedett mai {*irtjére vagy annál valamivel magasabbra. A régészek sok:#ig úgy vélték,hogy e folyamat végső szakaszában az öböl tFrte a Hít-Számarra vonalat, és hogy az ettől a vonaltól leüieletre található friss alluvium - azaz egész Dél-MepJpotámia - olyan deltában alakult ki, amelyet kb. i. e. tit(]0 óta alakítottak a folyók hordalékukb ől. Ezt az elmébtet tükrözik a történelem előtti Közel-Keletről az I95Oss évet megelőzőenkészült térképek,s ami még fontosabb, tz §ezetett ahhoz ateltételezéshez, hogy itt nem is lehetséges korai prehistorikus népesség,minthogy maga a terület s-rm létezett. I952-ben azonban két olajgeológus, Lees és ialcon kimutatta, hogy annak a gyűrődési folyamatnak az iuróhatásaként, amely

a hegyláncokat és Mezopotámiát

Ftrehozta, a medence délkeleti szélétalkotó sziklapadozat még mindig lökésszerűen be-benyomódik, amit időről időellensúlyoz a hordalék állandó lerakódása. Arra a kö= -,;etkeztetésre jutottak végül, hogy az elműlt hatezer évben rnuávetőteges egyensúly lehetett a szárazföld és a tenger qyintje közőtt, s hogy a partvonal az öböl felsó részében b_efeljebb helyi jelleggel épült vagy szakadt le. Bonyolult az érvelésük, elég tehát azt leszögeznünk, muy következtetésüket ma már széleskörűen elfogadják. F,r;ntos azonban megjegyeznünk, hogy ettől fiiggetlenül t:bbféle okból is előfordulhattak helyi áradások. Dél-Mel-]potámia lapos térség,Bagdadtól az öbölig mindössze 35 métert lejt a mintegy 450 km hosszúságú terep. Baszra, a

t,lnlótorkolattől száz kilométernyire felfelé, csupán két

raéterrel magasabb a tengerszintnél. Hatékony csatornánísra alig van mód, ezért a történeti s alighanem a korai Érténetikorban is hatalmas területeket borítottak tavak ts mocsarak. A folyók medervonaluk mentén többször is nagasították ágyukat, úgyhogy voltaképpen a tengerszint frlött folynak. Február végétőláprilisig a tavaszi esőktől és a magasabban fekvő vizgyűjtőktől kapott olvadó hótól me gduzzadnak, és kiterj e dt átvizeket okoznak, Kiváltképpen gyakran fordult ez eIő amodern védőgátakmegépííése előtt. Természetesen, ha a szátazföld és a tengerszint úrékenyegyensúlyát akár a medence szerkezetében vég-

4

/A

Vörös-tenger északi térségéről,műholdról készített felvétel. Ez a legnagyobb törésvonal rnindázok között, amelyeket az Afrikai- és a Szibériai-pajzsok mozgása alakított ki.

bemenő tektonikai mozgások, akár a tengerszint emelkedése billentik fel, még drámaibb hatású áradások léphetnek fel. Tudjuk, hogy a folyók azi. e.4. évezredóta többször változíatták medrüket, és hogy a Hór-el-Hammár, a térség egyik legnagyobb tava jó néhány hatalmas áradást követően i. sz. 600 körül keletkezett. Hasonló események magyarázhatják a vuözönt és a sok, áradásbőI származő

üledéket a déli területek sámos régészeti lelőhelyén. Az őstörténeti események tárgyalásakor azonban abból indultunk ki, hog_v bár a folyók és tavak, sőt a tenger part-

vonala is idónként megváltoztak, a térségáltalános jellege a vizsgált időszakban s a legelső eddig ismert települések létrejötte óta szinte alig módosult.

rcHanr,.q.Tl vÁLToZÁsoK / A legújabb kutatás feltárta, hogy az öböl nyugati felében, Kelet-Arábiában drámai változások zajlottak le az i, e. 3000-t megelőző

A napjainkban már teljesen kietlen vidéket csak néhány oázis tarkítja, ahol a kutakat olyan víztartő rétegek táp|álják, amelyeket az egykori pluviáüs periódusok esőzése töltött fel, ezek a viztárolők azonban lassan kiürülnek. A csapadék - kivéve a legdélkeletibb csücsökben húzódó Ománi-hegységet - az egész félszigeten elenyésző, Omántól északnyugatra található a Ruba-el-Háli, időszakban.

a világ egyik legfélelmetesebb sivatagja. Bizonyítékok állnak rendelkezésünkre - erről már korábban szóltunk *,

hogy az utolsó jégkorszakbar ez a vidék lényegesen több csapadékot kapott, s a megindult sivatagosodást is olykor nedvesebb időszakok szakították meg. Azi. e.4. évezredben a tengerszint legalább egy méterrel volt magasabb,

ami bizonyára azt jelentette, hogy a keleti partvonal

mentén található szikes mezők (szabhák) akkor lagúnák

14 |Aúrgyésaszínhely

FEKETE-TENGER

ffie §{."

,i§'d:§

.*.=:\ \-.--_----^

)

ri

*lAi)f

7,

o tn

,,

Fee'{'

,"

:$ryq

FÖLDKÖZI-TENCER

PERZsA,

(ARAB-)

5

/ A Közel-Kelet

vagy keskeny öblök

voltak, Még meglepőbb

a

geológusok-

nak az a következtetése, amely szerint a beljebb levó szabhőklegalább i. e. 4000-ig a nyílt vízhez kapcsolódtak, és hogy a Ruba-el-Háht ez idő előtt tavak és mocsarak láncolata tagolta, és ezt az Ománi-hegységből eredő á||and6Ázíolyások táplálták, amelyek az öböl déü részébe ömlöttek. Sajnos, olyan folyamatok datálásához, mint a fokozatos sivatagosodás, nagyon nehéz pontos adatokat gyűjteni, de alighanem bizonyos, hogy Kelet-Arábia egyes

vidékeinek é ghaj lata az i. e. 4. év ezr edig sokkal j obban hasonlított a dél-mezopotámiai térségéhez,mint a megváltozott, mai sivatagi klímához. A Közel-Keleten másutt a vidék jellege ahg vá|tozott, eltekintve a nagymérvű erdőpusztítástól, amií az ember épitő- és tize|őanyag-igénye meg a kecskék zabolátlan étvágya okozott. A föld használatát az egész térségben sz,inte Yjzárő|ag az éghajlat s azon belül is a csapadék haíátozzameg. A klíma csaknem mindenütt kontinentális

jellegű, vagyis a nyár forró, a tél hideg. DélnyugatArábia hegyeit az Indiai-óceán felől érkező nyári monszun öntözi, a Fekete- és Kaszpi-tenger déli partvidékén

pedig nincs tartős száraz évszak. A térségtöbbi részében azonban a csapadék a téü és a tavaszi hónapok néhány napján zúdul le. Földrajzi eloszlása - a térképtanúsága szerint - nagyonváltozatos. Jórészt a Földközi-tenger felól érkező alacsony nyomású esőzőnák keleti irányú mozgása hozza a csapadékot, ami eltérő mennyiségben jut az egyes

vidékekre.

A monszun útját Anatólia és az Iráni-fennsík felett a tél nagyobb részében magas nyomású légköri képződmények

zárják el, melyek azért jönnek létre, mert a szárazföld hidegebbre hűl, mint akörnyező tengerek. Ennek következtében a belőlük eredó csapadék nagyobb része a tél elején és végénhull, az anatóliai tavaszi esők tehát egybeesnek a hóolvadással, megemelve ezáltal a Tigris és az

Eufrátesz vizrendszerén az évenkéntismétlődő áradások szintjét. Az évi csapadék összmennyisége a hegyekben a legmagasabb, még az 1000 millimétert is elérheti, a két fennsík között azonban jelentős különbség alakulhat ki. Az Anatóliai-fennsík mindenütt legalább 200 mm évi csapadékot kap, sok helyen azonban még 300 mm-nél is többet, míg Iránban csak a hegyvidékre hull300 mm-nél

A tobb- a fennsíkon viszont 200 mm-nél is kevesebb esik. ,{zért kell ismernünk ezeket a számokat, meít az öntözés mclkiili földművelés előfeltétele legalább 200 mm biztos cti csapadékmennyiség, és ennek a tényleges évi esóöveretnek ahatára nagyjából egybeesik azzal az izohietával, rumetv

a 300 mm-es

átlag határvonalát jelöli. Követ-

kezésképpen csak Közép-Anatólia egy kisebb területén mre,m folytatható esős földművelés, Iránban viszont csak a fumísok vagy állandó patakok vizét élvező, azok forráswfocÉkéhezközel eső oázisokban lehetséges elsősorban önüfuéses mező gazdasági tevékenység. A Mezopotámiai-medencében más a he|yzet. Itt a tél ker,é§bé hideg, nincsenek hosszú ideig tartó magas mryomiású légköri képződmények, amelyek megállíthatnák na elacsony nyomású földközi-tengeri frontokat, Ezeket mrár jórészt a levantei partvidéken Palesztina hegyei, vallmmrrint

a Libanon és Antilibanon magasabb vonulatai

nam,tóaatják

fel: itt csapódik le a felhók terhének nagyobb

nÉsae. Van azonban egy átjáró a libanoni hegyek északi urcge és a Taurustól dél felé szögellő Amanus vonulat kö-

Ezen a nyíláson hatol át az alacsony nyomású hl@ódmény egy része,ésjuttat esőt Eszak-S zíriába, ame-

mán:_

,mmpotámiai síkságra és végül a Zagrosz-hegységhez is.

Az

sft területek nagyobb része tehát alkalmas esős ffi&dművelésre, a középső és déli területek azonban a lemmnutei vonulatok miatt ,,esőárnyék' '-ban vannak, és kevés, d,greki

urcpÉlvesen megoszló csapadékot kapnak. Itt csak öntö;mmies öldművelés képzelhető e|, de a középső rész és a &ftiin-Sámarra vonal között az öntőzés lehetóségét erősen Muumrlátozzák a felszíni viszonyok. A középső síkság valójában dimbes-dombos sztyepp, lnr,nnmr]frre a víz legfőbb forrásátbiztosító folyók valamikor naummm régen mély, de legfeljebb öt-hat kilométernyi széles,@nfrúlgyeket vágtak. A folyók mostani vizszintje mélyen uL kónnJ-ező területeké alatt van, igy kizárő|ag a kereszte,mffi{üú§ek alján lehet csak víztárolók, hosszú csatornák vagy

szerkezetek nélkül öntözni. kisebb öntözőlehetnek és voltak is a síkság keleti peremén -g a Zagrosz|ábáná|, ahol állandó források fakadnak a iMnekben, és lejjebb egy sor oázist táplálnak. Mintegy gmm kilométernyire Bagdadtól északkeletre, Mandaüban, ruqgiik ilyen oázisbantalálták meg a mezopotámiai ön'" * hgtorábbi nyomait, az i. e. 6. évezred második fel|üffihffiL \régezetül, amint már mondtuk, Dél-Mezopotámia mmámemelő mmmdperek

Mfuumú;úlis sftsága

teljesen lapos, itt a folyóvölgyek

szintje a

ful@ezó területek fölé emelkedelt, ezért az öntőzés el, stil§g mindenütt lehetséges, de ez olyan sajátos pmmfuüómákat

vet fel, amelyekre később még visszatérünk.

Immm§ZETI YISZOI\"YOK

/ Mindeddig csak a föld-

lehetőségéről beszéltünk, ami a síkságok és fennMüilnmk hebi gazdaságának az alapja, Ezeken a területekum ru ffi gabonaféle az árpa, ritkábban a bítza, mert az Llmiffifui kerésbé tűri a szárazságot és a szikes talajt. A fuqE itíbakniál elterülő, bővaű, de aránylag kicsiny par,mmli]l]l&nik,on gl.iimölcsöt és gabonaféléket termesztenek. I gen nűölwelü§

tárgy és a színhety I tS

elterj edt az alma, a szőlőés a fiige, az égei ésa levantei partok mentén az olajbogyő. 62 gá7isok és a folyópart leg-

fontosabb terménye a datolya" de északon nem érik be, ott még a pálmákat is gyakran pusaítják el a téli fagyok. A földművelés azonban még azoknak a területeknek a gazdálkodásában sem kizáró|agos, ahol viráezik. A legtöbb falunak van juh- és kecskenyája olykor szarvasmarhacsordája is. Az ókorban sertést is tartottak mindenütt, de a disznó ma ritkán fordul elő, mert mind a mohame-

dánok, mind a zsidók tisztátalannak tartják.

A juh-

és

kecskenyájakat gyakran binÁk pásztorokra" akik vagy a faluból, yagy egy szomszédos noruíd törzsből kerülnek ki, csak az állatokkal foglalkozna§ és gyakran igen nagy távolságot tesmek meg a ájuk bízon nyáijal a téli és a nyári legelők között- lr^7Asíaszban még élnek hivatásos vadászok. A sftsígon gazellahússal tudák a üáplálékukat kiegésáteni, amíg meg nem jelentek az autók és agépfegyverek, -"1 gtína ez az állatíaj csaknem teljesen kipusz6uh. § y3fldis?nó még soldelé fordul elő a folyóvölgyekben és Dél-Mezopotrámia mocsárvidékén, de fogyasztása tilos.

Délen halásznak, és szárnyasokat tenyésztenek. Még a gyűjtögetés is előfordul. Vannak olyan vad növények, amelveket megíőme, másokat nyersen fogyasztanak; ta-

vasszal gyakran látni, amint méltóságteljes alakok, szinte a Bibliából kirépők járják a tájat földre szegezeít tekintettel,

kutatva

a

növények után.Látszőlag

mintha mélyen gondo-

lataikba merülnének, valójában azokat a repedéseket ke-

resik. amelvek a kíma jelentétéről árulkodnak. Ez

a

szarvasgomba helyi, igen nagyra becsült változata. A művelhető övezeten §5 gázisokon kívül eső területeken teljes egészében nomád állattartók élnek, akik a múvelhetó területek szomszédságában juhokat, a sztyeppeken, ahol még nehezebb vízhez és takarmányhoz jutni, tevéket tenyésztenek. Az arab országokban ezeket a törzse6

í Az Eufuátesz

partvidéke a sziriai Aleppótól keletre. A zöld sáv a ; az előtérben váIyogtégla házak.

gabonával bevetett árterület

16 |Aűrgyésaszínhely

7

/

AzEuírátesz Babilónnál.

ket beduinoknak nevezik. Evi rendszeres vándorlásuk

meghatározott, több száz kilométeres útvonalat követ, mivel legelőiket és ivóvizüket ősi szokásjog biztosítja, amelyet féltve őriznek, Általában lenézik a letelepült földművelőket, ők maguk legfeljebb egy kis árpát szőrnak valami kiszáradt patakmederbe, abban reménykedve, hogy egy ritka és kiszámíthatatlan sztyeppizivatar majd a magvakat csirázásra készteti, és visszatértükkor kis termést takaríthatnak be. Korántsem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ez az elkülönülés végérvényes.Elegendő néhány évig tartő aszá|y, a legelők csökkenése, a kutak kiszáradása, s a körülmények máris arra kényszerítik őket, hogy behúzódjanak a művelt területekre. Az elmúlt ötezer év történelmi dokumentumaiból tudjuk, hogy az effajta betelepülések

gyakran bizonyultak eredményesnek. Mezopotámia és Szíria számos városát és faluját lakják egykori beduinok leszármazottai, s a törökök és irániak ősei is Kőzép-Ázsia sztyeppjeiről települtek jelenlegi lakóhelyükre. A nomád életforma nem kötődik szigorúan az esőövezeten kívül eső sztyepphez. Dél-Anatóüában és Nyugat-Iránban ma is vannak szokásaikho z szigorűan ragaszkodó törzsek, pedig földművelők lakta terepen kell vándorolniok. A kétféleközösség viszonya igen bonyolult, de csak kritikus helyzetben ellenséges. A nomádok az állattartásbőI eredő termékeiket, szőtt vagy csomózott szőnyegeiket Anatóüában és Iránban egyaránt olyan hétköznapi dolgokra cserélik, amelyekre naponta szükségük van: gabonára, cserép- és fémedényekre, ruhaneműre és szerszámokra. Előfordulhat, hogy egy beduin ócska brit mordályt hord magával, és hagyományos arab formájú, de csehszlovák gyártmányú porcelán csészébenkínálja a kávét,

amit a helyi bazárbólszátmazó csőrös fémkannából tölt ki, egyébként a főzőt is ott vette. Minden város és falu saját

termékek készítésére szakosodott, maguk tervezte kancsókat, fonott kosarakat, jellegzetes mintájú textíliákat készítenek. Még Dél-Irak mocsárlakóinak is van értékes kiviteli cikke : az általuk készitett gyékényszövet agyaggal tapasztva kiváló tető a hagyományos falusi házakra. Saját iraki élményeinkről is szólhatunk, hogy az olvasó el tudja képzelni e kereskedelmet. Eveken át végeztünk ásatásokat a sztyepp északkeleti peremén, de a földművelő ővezethez közeli terepen. Házunkat olyan, napon száritott vá|yogtéglából építettük, amit helyi agyagból és szalmatörekből készítettek, íetejétagyaggal borított gyékényszövet fedte, amit a Tigris mellől hozott nyárfa karók tartottak. Ivóvizünk egy hatalmas korsóban tárolódott, amit a Tigristől mintegy száz kilométernyire keletre található falu-

ban készítettek, az asztaha pedig porózus falú, kisebb kancsókban került; a párolgás kiválóan hűtötte a vizet. A legjobb minőségű ivóedényeket a török határ közelében, egy városkában készítik.Legtöbb bútorunkat és szerszámaink nagy részétegy helybeli mester készítette a szomszéd kisvárosban. Még évszakhoz kötött iparral is rendelkeztek. Nyár elején minden évben beduinok vertek sátrat a közelünkben, hogy nyájaikat legeltessék a tarlón, mielőtt a szomszédos hegyek legelőire vonulnak. Nem sokkal érkezésük elótt táborunk őrének felesége agyagot hozotí a közeli vízfolyás mellől, és abból olyan kis búbos kemencéket formázott, amilyenekben legalább nyolcezer éve sütik a kovásztalan kenyeret. A kemencéket a napra tette száradni, s amikor az agyag kellően megszilárdult, eladta azokat a beduinoknak.

A tórgy

9

l, íl l)S

al io

k lő ,tt 5-

k.

n,

m ot 0S

er

ía lt,

színhety I

tl

Rézműr esbolt a Bagdad közelében lévő Kazmíja bazárjában.

Arábiában és hánv elefántot Szíriában. Az arábiai antilop az őshazájában régen kihalt. a sazellaáIlományt már a mi

at

et

/

és a

!'

Dél-iraki pásztor.

_{

KoRNYEZET

A

lábánál heverő cseréptöredékek tanúsítják.

hogy egy ósi település felett áll.

/Ez

ideig azokíől

növényekről, állatokról szóltunk, amelyek léte - közvetve ^TALAKULÁSA tagy közvetlenül - a talaj- és éghajlatviszonyoktól fi.igg. -\zidézett példák a mai helyzetet tükrözik, meg kell tehát r-izsgálnunk, vajon módosult-e a környezet lényeges mértékben az őstörténeti idők óta. Két tényezőnek lehetett befolyásoló szerepe: az éghaj|at megváltozásának és az emberi tevékenységnek. Az ember kétségtelenülhozzájárult ahhoz, vagy ő maga volt az oka annak, hogy bizonyos vadfajták elhagyták a vidéket, ahol egykor éltek. Már i, e. 6000 tájárílvanbizonyítékunk arra, hogy orrszarvúra vadásztak Közép-Mezopotámiában, az i. e.9-]. század között asszír uralkodók pedig feljegyezték, mennyi vadjuhot terítettek le a Tigristől nyugatra eső sztyeppeken, hány struccot ejtettek el

korunkban tizedelték meg. a nagy testű szan asfélék eltűntek azokról a ridékekről. ahol az ósi települések feltárásakor nagl,mennriségben találják meg csontjaikat. Ezeknek az állatíajtáknak a kipusztulása ezel a környéken csak részben magvarázható a vadászok zsákmányéhségével, a másik - és talán még fontosabb - ok az erdők kiirtása volt. A fák. a bozótok kivágása, sőt gyökérzetük faszénné égetése- az embernek mind több épitőíára és tűzelőanvagra volt szüksége - megbontotta a talaj egyensúlyát, szabaddá tette az utat az erőzió számára. A fedetlen terepről a szél gyakran elfújja a termőtalajt, s az esőviznagy részétmég a hegyekben sem nyeli el a föld, az tehát a mélyen kimart vízmosásokban száguld tova. A lombtakaró hiánya akadályozza aíalaj és a légkör közötti vízkörforgást, ami pedig különösen fontos lenne az esőövezet peremén elterülő vidéken, hiszen a Levélzet által nappal elpárologtatott nedvesség éjjel harmat formájában lecsapódik. Hajnali utazásaink során gyakran fordult elő, hogy napsütötte kopár völgyből olajfával beültetett katlanba értünk, amely fölött páratakaró lebegett. A földművelésnek is lehet káros következménye, Az altalaj kohéziőját szétromboló mélyszántás modern találmány, ám ahogy már korábban említettük, az őntőzés - még legósibb formájában is - sok problémát okozhat. Az Anatóliából és a Zagroszből érkező folyók vize nagy mennyiségű oldott sót tartalmaz, ami az alluviumban rakódik le. Mivel ezen a

18

lÁ

tórgyésaszínhely

nagyon sík terepen nehezen épithető ki csapadékebezeíő hálőzat, nyáron pedig perzselő a hőség, a nagymérvú párolgás a felszínen sokszor fehér porlepedék formájában csapja ki a sókat. A gabonafélékennyire szikes talajon nem élnek meg, s tudjuk, hogy a dél-mezopotámiai területek egy részénmárazi. e. 3, évezredben megkezdődött a szikesedés.

A jégkorszak után nagyon sokrétű éghajlati változások következtek be, és jelenlegi ismereteink csak ahhoz elegendőek, hogy a talányos egésznéhány részproblémájára világítsanak rá. A helybeli viszonyok pontos ismeretében lehetne a változásokat nyomon követni, főként a növényi és virágpor-maradványokat kellene elemezni, mivel a növényzet az állatokhoz képest gyorsabban reagál a hőmérséklet és a csapadékviszonyok változására. Csak néhány helyre, főként Észak-és Kelet-Mezopotámia hegyvidékeire vonatkozóan vannak alapos információink, amelyek korántsem biztos, hogy érvényeseka medencére vagy Arábiára. Mégis úgy véljük, hogy ezen a vidéken, akárcsak a világ más tájain, ahol ez történetileg és régészetilegegy-

aránt bizonyilhatő, több kisebb változás következett be a hőmérsékleti és csapadékviszonyokban - igaz, ezek többféle értelmezésre adhatnak lehetőséget. Idézhetünk azonban meggyőző példát a középkorból: egy i. e. 10. századi arab.geográfus leírja, hogy Szindzsár városát bőven termő datolyapálma-ligetek ővezték. A város az észak-mezopotámiai síkságot átszelő azonos nevű hegy Lábáná|terül el. Ma Számarrátó|északranem érik be a datolya. Arra kell következtetnünk, hogy ezer éwel' ezelőtt mind a téli, mind a nyári átlaghőmérséklet Szindzsár vidékénmagasabb lehetett a mostaninál.

TELEPÜLÉSTÍPUSOK l Az effé|e pontos és jól datálható bizonltékokban azonban nem bővelkedünk. A peremterületek földművelő településeinek megoszlása

tükrözheti esetleg a csapadékszint megbizhatőságát, bár hozzáke||tennünk, hogy a földművelés általános keretei ahg változtak az elmúlt nyolcezer esztendőben, s a gazdasági élet hanyatlását bizonyos esetekben inkább politikai, nem pedig éghajlati okok tdézték elő. A sztyeppen és peremterületein viszont nehéz elkülöniteni az éghajlati és politikai tényezőket. Fliszen egy közép-arábiai aszály például olyan törzsi mozgásokat indíthat meg, amelyek Palesztina, Szíria vagy Mezopotámia művelés a|att állrőterületeire való betelepüléssel végzódhetnek, ha az ott lakók nem képesek a nomád törzsekkel szembeszállni. A településhely határainak változásait szemléltető két példánk azt is megvilágitja, miként lehet a felszíni kutatások ered-

ményeit és a legalább megközelíthetően datálható kerá-

miatöredékeket munkánkban hasznosítani. A mezopotámiai sztyepp északkeleti peremén szétszőrt lelőhelyeken az i. e. 6. évezredből származő kerámia került elő. A talaj a környékükön potenciálisan igen termékeny, de a a csapadék nagyon bizonytalan. Emlékezetünk szerint az utóbbi húsz évben a földeket nem mindig

vetették be, legalább kétszer ment tönkre a termés a

szátrazság miatt, és legfeljebb ötévenként egyszer volt

ki-

emelkedően jó a hozam. Ilyen feltételek mellett egy földművelő csak akkor dolgozik, ha jobb lehetőséget másutt sem talál. Sőt, a terület műveléséreaz utóbbi években már csak olyan földtulajdonosok vagy kereskedők szerződtek, akik - ha bőséges volt a termés - jelentős haszonhoz ju-

tottak, ám rendelkeáek annyi jövedelemmel, hogy az esetleges veszteséget el tudták viselni. A mai helyzettel való összehasonlítás két lehetséges magyarázatot kínál arra az esetre,ha az i. e. 6. évezredben a normálisnak te-, kinthető mai határokon túlra tedeszkedett egy település. Vagy egyenletesebb és megbízhatóbb volt a csapadék akkortájt, vagy nyolcezer éwel ezelőtt e települések lakóinak megélhetésétnagyobb népességűközpontokból biztosították. Érdemes megemlíteni, hogy az egyetlen ilyen feltárt településen onager vadászok laktak, akik a kikészitett állatbőröket és a húst könnyűszerrel elcserélhették gabonafélékre vagy egyéb szükséges tárgyakra az esősebb vidékek lakóival. Erről a településről, Umm-Dab agíját őI az ötödik fejezetben szólunk részletesen. Annyit azonban meg kelljegyeznünk, hogy ebben az esetben nyilvánvalóan

szakosodott gazdálkodásról és közösségről van szó, ami nem feltétlenül tipikus, ha figyelembe veszük, hogy még

feltáratlan peremterületi települések is vannak. S a kérdésre, hogy vajon változott-e valamelyest az esőzőna határa, egyelőre nem tudunk választ adni.

Második példánk Eszakkelet-Szíriából, a Hábúr medencéjéből való. A hely mintegy kétszáz kilométernyire északnyugatra terül el az előbb említett 6. évezredite|epüléstől. A Hábúr azEufuáteszegyik északi mellékfolyója, amelyet nagyrészt az anatő|iai hegyekben eredő patakok táplálnak, kisebbrészt pedig az észak-mezopotámiai esők. Akárcsak az Eafrátesz középső szakasza, a Hábúr és mellékfolyói a környező terep szintjénélmélyebbre fekvő szurdokokban folynak, ezért öntözésre csak a völgyben használhatók, vagy akkor, ha mesterségesen megemelik a vizsziníet, A völgyeken kívüli földművelés mindig is az esőzéstő| fiiggött, bár az ott élő emberek másik gondját az emberek és állatok számáta biztosítandó ivőviz hiányát - nagymértékbenenyhítették az állandó patakok. A medence északi felében a termés egyenletes, de aközép-

ső területeken van egy kb. ötven kilométeres sáv, ahol ma

is bizonytalan az esőzés.

A medence régészetiíeltárásasorán kiderült, hogy kü-

időszakokban meglepően módosult a településszerkezet. Az i. e. 3500-nál korábbi települések teljes egészében a mai stabil esőövezeten belülre estek, vagy olyan területre, ahol ma is állandó vízfolyások találhatók. L e. 3500-3000 között a településhatár váratlanul kitolódott a peremvidék irányába. Több, ebbő| az időszakból származő cserép bodtotta halom ta|álhatő a nyílt terepen, az állandő vízfolyások között, és ezek a helyek i. e.2300 és 2000 között ismét lakottak voltak. Azt nem tudjuk, hogy a két időszak között egyikük vagy másikuk nem vált-e lakatlanná, Ha a felszínről gyűjtünk cseréptöredékeket, korántsem biztos, hogy a talált anyag teljes

lönböző

A mértékbentükrözi az összes időszakot, amikor ott emberek éltek, s arról sem lehetünk meggyőződve, hogy minden töredéket helyesen azonosítottunk. Bizonyos edényformákat és díszítómotívum-típusokatlehetséges ugyan datálni, ha azok amár feltárt lelőhelyek ismert rétegeiben is előfordultak. Csakhogy túlságosan kevés lelőhelyet tár tak fel úgy, hogy átfogó és teljes képet kapjunk egy korszak l,agy terület teljes forma- vagy diszitőmotivum-rendszeréről. Ennek ellenére bizonyosak lehetünk abban, hogy az t, e. 4. évezred második felében és a 3. évezred második telében - sőt talán a közbeeső időben is - sokkal több falu volt a Hábúr völgyében, mint azt megelőzően. Ezen a t1déken a mai terméshozam aligha nyújt számunkra megbízható támpontot. Azt is tudjuk, hogy ez a terület azi. e.3. évezred végén- bár lehet, hogy korábban is - a dél-mezopotámiai uralkodók fennhatósága alatt állt. Ez a tény magyarázhalja a települések felvirágzását, de aligha befolyásolhatta az éghajlatot, amitól létük alapvetően fiiggött. Jó okunk van hát feltételezni,hogy az északi síkság

legalább ebben az időszakban valamelyest több csapadékot kapott; azt itszont nem állíthatjuk, hogy a köztes időszakban kevesebb lett volna az eső mennyisége.

Úgy véljük, ilyenfajta kisebb változások teiméizetes je-

tárgy és a színhety I

lS

lenségek voltak az általunk vízsgált korszakban, ugyanakkor nem okozhattak feltűnó eltérésta növény- és állatvilág adottságaiban, vagy legfeljebb az olyan peremterületeken, amilyenekről az iménti példánkat is vettük. De e kisebb módosulások az utolsó jégkorszak végénbekövetkező klimav áltozásokkal párosulva. igenis jelentősen befolyásolhatták például a vadállat- és növényfajták területi megoszlását, az i. e. 9000-7000 közötti időszakban, éppen az idő tájt, amikor háziasításuk megkezdődött. A vadárpa és -bízayagy az egykor vadászott juh és kecske mai előfordulása alapján természetesen nem állíthatjuk, hogy ezek a növények és állatok az általunk vizsgált időszakban is ugyanazon a helyen voltak honosak. Általában azonban elmondható, hogy azArab-félszigetet leszámítva, a Közel-Kelet természeti viszonyaiban nem zajlottle semmiféle drámai változás. A legtöbb esetben a mai környezeti viszonyok és hagyományos kiaknázásuk tanulmányozás a í ehát s e gíthe ti az ő si áIlap oto k re kon s t r uálás át.

10

/ Nomád

pásztorok táborhelye Nyugat-Iránban.

A

kecskeszőrból beduinok

szótt anyagból készített fekete sátrat Közel-Kelet-szerte használják.

20 |Aűrgyésaszínhely hi-YERSANYAG ES KERESKEDELEM

/

Az eddigiek-

ben röviden vázoltuk a különféle földművelő és pásztorkodó törzsek gazdátkodását, a domborzatnak és az éghajlatnak azokat a tényezőit, amelyek e gazdálkodást befolyásolták. Nyersanyaggal való ellátottságukról azonban alig esett szó. A technikai fejlődés miatt az újkori adatok kevéssé használhatók, noha vannak a világtól elzárt olyan területek, ahol mindmáig a sumel pecséthengerekről ismert könnyű faekével, helyesebben arddaltörik fel a földet, és olyan cséphadarókkal csépelik a gabonát, mint kőkorszaki őseik. Alighaváltozhattak az utóbbi tízezer évben azok a lelőhelyek, ahonnan a köveket és a fémeket a szerszámok, feglverek és ékszerek k észítéséhezbeszerezték, legfelj ebb - a megfelelő geológiai feltárások híján - nem ismerjük valamennyit, Ugyanakkor azonban abban sem lehetünk egészenbizonyosak, hogy mely nyersanyag-lelóhelyeket aknázta ki a régmúltembere. Abányászatra vonatkoző régészetiada-

tok nemcsak ritkák, de datálni is nehéz óket, sok kő-

féleségetpedig a felszínről is összegyűjthettek. Csak akkor bizonyiíhatő, hogy valamely nyersany agegy bizonyos lelőhelyről származlk, ha annak nagyon jellegzetes tulajdonságai vannak. Igen sokféle anyagot használtak: kovából, kvarcitból, obszidiánból éles szerszámokat, mészkövekből és kvarcból súlyosabb, élt nem igényló szerszámokat kalapácsot, buzogányfejet, kölyűt -, baza|tbő| pedig főként dörzsölő követ, mozsarat és rirozsárütőt készítettek.

Az

emlitett anyagok majd mindegyike megtalálhatő a hegyekben, a fennsíkokon, sőt a mezopotámiai síkság északi és nyugati részein is. Szélsóséges példát említünk: aligha lehet egy mészkódarab származási helyét azonosítani, mivel amészkő a gyűrt hegységek legközönségesebb kőzete. Obszidián viszont csak Közép- és Kelet-Anatólia vulkanikus területein fordul elő, és a két lelőhely anyaga a A kémiai szennyezetts ég alapjánjól megkülönböztethetó.

modern vizsgálati módszerek és elemzés segítségével nemcsak az Anatóllában talált szerszámok, obszidiántöredékek nyomelemeit sikerült azonosítani, ahol ezt az anyagot természetesen már nagyon régóta használták, hanem a Palesztinában vagy a Zagroszban előkerültekét is.

lelőhelyeken az i. e. 7000-nél korábbi időszakból alig találtak obszidiánt, de a következőkét évez, redből való anyag közt már jelentós mennyiségben. Tehát nyomon követhetők a távolsági kereskedelem útvonalai, amelyek legalább kilencezer éwd' eze|őtt alakultak ki.

Az utóbbi

Írásos dokumentumok híján aligha rekonstruálható, hogy miként szerveződött ez a kereskedelem. Nem valószínű, hogy magányos kereskedők járták volna be ezt a hosszú utat. Kezdetben bizonyára egymáshoz viszonylag kőze|élő közösségek cseréltek árut egymás között, a pásztorcsoportok minden bizonnyal kőzvetitő szerepet töltöttek be. Sajnos, a régész éppen az ő táborhelyeiket dedti fel a legnehezebben. Amint szaporodtak és gyarapodtak a települések az i. e. 6. évezred alatt és után, úgy találunk mind több bizonyi-

tékot a nyersanyag-kereskedelmre. Hiszen nőtt azigény az előállított javak s nem is feltétlenül csak a használati eszközök iránt. Gondoljunk csak az ékszerekre, amelyek nem használati trárgyak. A szépség kiemelésén túl - akárcsak napjainkban - a kincshalrnozás vagy a tulajdonos társadalmi tekintélyéneknövelését is szolgálhatták. Sőt annak idején - sejtéseink szerint -baonyára vallásos vagy mágikus jelentóséget is tulajdoűtottak nekik. Az obszi-

dián-kereskedelem,,csecsemőkorában" földközitengeri és az Arab-öböltől származő kaurí- és dentalium-kagylókat szállítottak a beljebb fekvő településekre, ahol gyönggyé (úzve vagy fiiggóként használták őket. Emellett helybeli anyagokat is használtak . AZagroszlegkorábbi te-

lepesei például kiválóan értettek csiszolt kó karkötők készitéséhez,és Qatal Hüyükben, az anatőhai obszidiánlelőhelytől kétszáz kilométernyire délnyugatra még ezí a nehezen megmunkálható anyagot is nyakékkéés tükörré dolgozták felr az i. e. 5500-nál korábbi időkben. Később azonban egyre nőtt a felhasznált drága- és féldrágakövek,

továbbá nemesfémek választéka, Ezek már igen nagy távolságról kerültek felhasználási helyükre. Az észak-mezopotámiai Tepe-Gawrában - amely virágzó, ám a kor normái szerint korántsem nagyméretű település volt Faekével szántó íráli paíaszt. Ezt az eketipust legkésőbb az i.e. 4. évezredben is ismerték. 12

l

Késő Uruk-kori pecséthenger lenyomata. Ökröt vezető, kezdetleges ekét tartó férfialakot ábrázol (Ashmolean Museum,

Oxford),

,

.nifi!

í,§É

22 |Atórgyésaszínhely olyan sírokat táítak fel az i. e. 4. év ezt ed közepéről, ahonnan nagy mennyiségű obszidián, karneol, kvarc, türkiz, ja-

deit, vérkő, diorit és lazurkő gyöngyszem, kauú-kagylő, továbbá arany, ezüst és ezek ötvözete került elő. A legtöbb anyag beszerezhetó Anatóliában vagy Nyugat-Iránban, a kaurí-kagylő azonban bizonyáta az Arab-öbölből származik, a lazurkő - melyből csupán egyetlen sírban több mint 450 gyöngyszemet találtak - egyetlen ismert forrása Észak-Afganisztánban, Badahsánban van, e síroktőL kétezer kilométernyire keletre.

FÉItiluÚvEs§ÉG / Ebben a

részben a Közel-Kelet érclelóhelyeiről és földrajzi eloszlásukról szólunk röviden. Majd későbbi fejezetünkben térünk vissza néhány kérdés

részletesebb vizsgálatára. Talán meg is lepi a modern technológia vívmányaihoz szokott olvasót, hogy az eszközök és fegyverek kapcsán nem említettük a fémeket. I. e. 3000nél korábban valojában csupián egyetlen fémet, a íezet használták fel ilyen célra. A réz ugyanis a ritka fémek egyike, amelyik - ha nem is gyakran - természetes, ter-

mésrézállapotában

is előfordul. N}ilvánvalóan

ebből

született a felismerés, mely szerint hidegen is kalapálható. Kalapálással,készitett kicsiny réztár§yak és néhány ma-

lachit (ez a réz egyik oxidja) gyöngy került elő a délanatóliai Ergani közelében fekvő Qayönü településnek az i. e.7. évezred első feléből származő rétegében. Még húsz kilométernyire sincs e helytől egy ma is működó rézércbánya. Hasonló technikával dolgozták fel a termésrezet Iránban, Ali-Kosban az i. e.6000-nél korábbi időkben. Minthogy a Közel-Keleten, a Színai-félszigettől Anatóüa némely részein átlránbizonyos körzetéig sokfelé található rézérclelőhely; valósánű, hogy a hideg kalapálást, majdaz olvasztást és öntést a különféle Ézle|őhelyek közelében, egymástól fiiggetlenül találták fel, Az olvasztást már az i. e. 6. évezred közepe előtt is ismerték Mezopotámia északi tészén,amint egy rézbőI készült henger alakú gyöngyszem és több ércdarabka tanúsítja.Ezeket a Szindzsár hegytól délre elterülő Jadmtepében, e korból datált épületekben talá|ták. Nem tudjuk, mikor kezdték önteni a íezet, de vizsgált korszakunk végéigaligha jutottak többre, mint a nyitott vagy legfeljebb kétrészes zárt öntóformák haszná|atáig, amelyekben csak egyszerű profilú tárgyakat önthettek. A következő lépés,ami jelentős haladást eredményezett, a cire perdue, azaz a viaszveszejtő eljátás feltalálása volt. Egy agyagmag köré először üaszból elkészítettéka kívánt formát, azl,stán ezt agy agga|.beburko lták. Utána az e gészet

addig hevítették, amíg a viasz kifolyt, ekkor a helyére folyékony fémet öntöttek. Lehűlés és megszilárdulás után a kész fémtárgyról egyszerűen eltávolították a külső agyagburkot. Ennek a technikának a bevezetése azt jelr,i, hogy az ember birtokába került egy olyan eljárás, amely lehetővé tette, hogy fémből sokkal változatosabb formájú eszközöket készítsenek, mint eladdig kőből, vagy legalábbis az eszközök

és fegyverek számáta legalkalmasabb

kemény kőzetekből. Sajnos, nem tudjuk, mikor és hol

13

/

Nyakláncok Qatal Hüyükból, Közép-Anatóliából.

alkalmazták először a Közel-Kel eter ezt az e|jár ást. A délmezopotámiai adatok arra utalnak, hogy itt nem terjedt el az i. e. 3. évezred elejéig, bár lehet, hogy másutt már korábban is ismerték. Ennek ellenére a fémet az i. e.3. évezredben sem tar-

tották jobb anyagnak a kőnél. A legjobb kova nyíl- és lándzsahegyek Mezopotámiában i, e. 2700 táján készül-

tek. A Hábúr medencéjében fekvő Tell-Brákban, ahol i. e. 2300 és 2200 között a dél-mezopotámiai uralkodók vidéki szálláshelye volt, kizár6|ag kőből készült nyílhegyekre bukkantak a régészek.Ez esetben aligha játszott szerepet a réz költséges volta, ami a közönséges telepeseket alighanem visszatártotta volna használatátől, hiszen

A

14

/ Az

Ubaid-kor végérőlszármazó festett korsó (i. e. 5. évezred vége felé). Az észak-iraki Arpacsíjében találták (British Museum).

Brák ellenőrzése alatt állt az Ergani közelében levő

bányákhoz dél felől yezető főutak egyike. Valószínűbb,

hogy viszonylag későn fedezték fel, milyen nagy mértékbenjavítható a réz keménysége, ha mintegy íaszázaléknyimás fémmel ötvözik.

A,

igy nyert fém a

bronz. Az ötvözésh ez használt adalékfém Európa-szerte az ón volt. Mindeddig egyetlen közel-keleti ónbányát sem sikerült találni. Ez annál is meglepóbb, mert az i. e. 2000-t követóen jelentős mennyiségben használtak ónt. Korábban az ón-bronz ötvözet nagyon ritkán fordult elő. Más adalékul olykor arzént vagy ólmot választottak, de azi. e.

tárgy és a színhety I ZS

2000-nél korábbról származő, a régészekvagy muzeológusok által bronznak tartott tárgyakról kiderült, hogy valójában rézbőlkésziltek, és annyi idegen anyagot tartal-

maznak, amennyi a nyers rézércbenlehetett. A feltárások során viszont mind több réztárgy került elő, kiváltképpen azi. e.4000 tájárőlbukkannak fel nagy számban. Ámez

nem feltétlenül ad reális képet a kőeszközök mellett használt rézeszközök arányáről, hiszen a íezet rendszerint többször is felhasználták. A fém egyre nagyobb mérvű haszná|ata azi. e. 4. évezredben részben annak a kereskedelmi fellendülésnek köszönhető, amely időben egybeesett az első dél-mezopotámiai, városi jellegű települések kialakulásával. Dél-Mezopotámia egyetlen természeti forrása - korábban már szóltunk róla - a rendkívül termékeny talaj volt. Elkép-

24 |Atórgyésaszínhely zelhető, mennyire fellenűtette a városlakókban a fémek,

egyéb használati és íényűzésicikkekiránt hirtelen támadt hatalmas igény a fémtárgyakat előálhtó körzetek gazdasági életétés a kereskedelrni utak forgalmát. Nem állítjuk persze, hogy ezeken a területeken a fejlődés egyetlen mozgatórúgója a kereskedelem volt, hiszen több helyütt már

korábban megkezdődött a városok kialakulása. Az embereket nagyobb közösségekbe való tömörülésre - kivált olyan helyeken, ahol a népességnövekedés folytán a nyersanyag-lelőhelyek birtoklásáért verseny alakult ki az önvédelem is késztette. De a dél-mezopotámiai hatás terjedése a régészetiadatokkal pontosan kimutatható.

i. e, 5. évezred elejétől kezdve a festett kerámia egy sajátos íajtája, az ún. Ubaidedény, amely mindaddig csak a déli áradmányos területeken fordult elő, széleskörűen terjedt el. Először aZagrosz, illetve délre, Kelet-Arábia irányába, majd rohamosan észak, északnyugat felé és Nyugat-Iránba, ahol a helyi kerámia mellett, majd azt helyettesítve jelenik meg. Az edények egy része valóban az alluváüs síkságon készült, más része azonban helyi atánzat. Világosan tanúskodik ez a szorosabbá váló kapcsolatokról, noha e kapcsolatok jellege kizárólag a kerámia alapján aligha határozható meg, hiszen a kerámia díszítésea divattól is fiigg, az pedig sokféle úton terjedhet. Az észak-mezopotámiai Tepe-Gawrában az i. e. 4000 táján olyan művészien kiképzett templomok épültek, amelyek épitészeti|egésdíszítésükettekintve nagyon hasonűtanak a déli templomokhoz. A vallási rendeltetésű épületek minden korban igyekeztek megfelelni a bennük zaj|ő szertartásoknak. Az északi és a déü KERÁMIASTÍLUSoK / AZ

templomokban alighanem valamelyest hasonló jellegű vallási szertartások folytak, ez peísze korántsem jelenti azt,hogy a hívők ugyanazokat az isteneket imádták vo|na. A hasonlóság bizonyosan abból fakad, hogy volt közlekeha nem is nagymérvű, de a kereseljutottak az egylk helyről a másikra. kedők mindenképpen változott a kerámiastílus, jelNem sokkal ezutánnagyot típusú megielenése, ameUruk edények zieztadíszítetlen déli városról neveztek el; majd egylk legnagyobb lyeket az e kerámia révénaz i. e. 4. évezred nagy, majdnem teljes dés a két terület között,

időszakát ennek a városnak a nevével jelöljük. Ez a kerámia szintén Mezopotárria-szerte elterjedt, majd eljutott Nyugat-Iránba is. A késő Uruk korszakban az Egyiptommal való kapcsolatra is van bizonyíték,s mezopotámiai stílusú pecsétlenyomat olyan távoli helyen is felbukkant, mint az Irán keleti határvidékén elterülő

Szeisztán. Tepe-Gawrában további templomokat építettek, és a Hábúr medencei Tell-Brákban a számos, gazdag adományokban bővelkedő késő Uruk-kori templom a déli területekkel való közvetlen kapcsolatot valószínűsíti. Uruk maga is nagy tekintélyú vallási központ volt. A kapcsolatokat sem Brák, sem Gawra esetében nem tudjuk még történetileg értéke|ni,bár megemlíthetjük, hogy ezer éwel később Brák a déli politikai hatalom előörse volt. A legmeglepőbb felfedezésre nemrég került sor Szíriában, az Eufrátesz egyik kanyarulatánál, ahol a Földközi-tengerhezlegköze|ebb esik a folyó, és a Dél-Mezopotámiából vezető ősi kereskedelmi út kettéágazjk - egyik fele északnyugatra, a Taurus, másik ága nyugat felé, Aleppo és a tenger irányába. A fotyó b,al partjára tekintő Habúba-elKabíra elnevezésű lelóhelyen német régészek egy kilométer hosszúságú fallal körülvett települést találtak, a falakon őrtornyok álltak, a kapubejáratokat jól védhetóen építettékki. Az ásatókat nem az lepte meg, hogy a kerámia edények mind késő Uruk stílusúak,hanem az,hogy atéglák alakja jellegzetesen a korabeli uruki építkezéseken használtakéhoz hasonlított. Írásos dokumentum egyelőre nem került elő, noha akkoriban már használták a leg-

korábbi képjelölő írást a déü városokban. Habúba-elKabírát egészen bizonyosan Dél-Mezopotámiából alapították, azza| a szándékkal, hogy ellenőrizze a kereskedelmi útvonalat, s feltehetően iránftsa a környező térség életét.

Ezen a helyen bukkanunk először annak a politikai ellenőrzésnek az elsó megbízható nyomára, amelyet részben gazdasági okokból - a mezopotámiai birodalmak azi. e.3. évezredtől kezdve szomszédaik felett gyakoroltak. E birodalrnak történetével azonban mi nem foglalkozunk. Habúba-el-Kabírafeltárása viszont egy másik fontos dologra is rávilágít, amelynek a mi tárgyunk szempontjából óriási a jelentősége. Ttz éwel eze|őtt senki sem gyanította ilyenfajta település létezését.Várható, hogy

a

következő évtizedben több, különböző

korszakból

származő településre találnak rá a kutatók, s ez teljesen megvá|toztatja a közel-keleti őstörténetre vonatkozó ismereteinket, s természetesen a szakemberek majd új értel-

mezéseket fogalmaznak meg. Rövid ideje létező tudományág esetében, mint amilyen a közel-keleti r é gészet, tudomásul kell venni, hogy olykor váratlanul bukkanhatnak fel új adatok, összefiiggések, amelyeket minden kutató a maga módján értelmez. Következő két fejezetünkben a r égészetikutatás fejlődéséről, a v áltozó nézőpontokról, értelmezésekről lesz szó.

Za I e közel-keteti

régészetúttörői

^lz ósrönrÉxBr roclr,uÁNAK ALAKur,Ása. l A Közel-Kelet őstörténetének tanulmányozása ahg száz esztendeje kezdődött el. A könyvünkben tárgyalt korai közösségek legtöbbjének létezésétmég ötven éw el ezelőtt sem sejtették. Az eredmények nem csekély mértékbenjellemzik a r égészekcélj át, gondolatvilágát és e lőítéleteit, de legalább annyira (vagy még inkább) azokét, akik anyagilag támogatták munkájukat. A legutóbbi generációig európai vagy amerikai régészekvégeztek kutatásokat, az ásatásokhoz szükséges anyagi eszközöket hazájuk biztosította. Erdemes tehát megvizsgálni, milyen volt és hogyan változott meg az emberi társadalom eredetéhezvaló viszony az érdekelt országokban a közel-keleti régészetikutatások megkezdése óta. Európában a tudományos hajlamú, művelt emberek régőta érdeklődtek a múlt tárgyi emlékei iránt. Angliában például a 16. századtól kezdve publikáltak olyan útibeszámolókat, amelyek a vidék ismeretén kívül régi emlékek leirását is tartalmazzák. A legkorábbi adatgffitők egyike John Leland volt, aki 1553-ban elnyerte a,,Királyi Régiségőr" címet, amelynek mindmáig ő az e|ső és egyetlen birtokosa. Itáltáb an nagyj ából ugyanebben az időb en v ált divattá az antlk tárgyak gyűjtése, s a divat hamarosan Európa-szerte elterjedt, s számos modern múzeum gyűjteményénekmagja az ekkor gyűjtött anyag. A legnagyobb értékea római, majd a 18. századtől kezdve a görög művészet alkotásainak volt, minthogy minden jő 'u|ésű és művelt európai e két civiüzáció örökösének tekintette magát. Prehistorikus tárgyak olykor bekerültek a furcsaságok gyűjteményébe,de azokat éppoly, ma fantasztikusnak tűnő magyarázatta|látták el, mint az ősember egykori szikla- vagy földépítményeit. A 1,7. század közepén még úgy vélekedtek, hogy a kovakő szerszámok akkor keletkeztek, ha fémes anyagba csapott a villám. Bát az is igaz, hogy az ésszerűbb magyarázat, mely szerint ezek a fémet nem ismerő ember eszközei voltak, szintén elhangzott 1600 előtt. Inigo Jones, aki I. Jakab király megbizásából elsőként vizsgálta a Stonehenge-t, a kőépítménytrómai

templomnak tekintette. Egy későbbi régiségbúvár,a II. Károly pártfogoltjaként működó John Aubrey pedig a

druidáknak tulajdonított a az épitményt, ő már egy lépéssel közelebb jfut az igazsághoz. Ne feledjük azonban, hogy amikor az elrső régiségku-

tatók elmúlt korok kisebb vagy nagyobb emlékeit

vizsgálták, az érte|mezésnélmindig írásos forrásokra hagyatkoztak : a Bibliára, amelynek tekintélye kétségbevonhatatlan volt, illetve a görög-latin történetírók műveire.

A

történelem kezdetét Franciaországban és Angliában

egyaránt a római hódítás jelentette, s lett légyen bármi, ami kezdetlegesebb volt, semhogy római lehessen, azt az

őslakó briteknek, illetve galloknak tulajdonították. Sőt, a bibliai Genezis teremtésmítoszát szó szerint értelmezték, annak bizonyitékát látták benne, hogy a világ legfeljebb 15

l

Adám és É,va a Paradicsomban, Az oxfordi Bodleian Libraryban őízött, a 15. századből származő kézirat egyik lapja.

hat-hétezer éve keletkezett. Ussher érsek 1650-ben közzétett tanulmányában, amelyben a bibliai kronológiát vizsgálta, i. e. 4004-re tette a világ teremtését,Ezt a dátumot azíán plfogadták, és sokáig a hivatalos Biblia-fordítás lapszélein is kinyomtatíák. Ez azt jelentetíe, hogy az É,denben élő és Juüus Caesar gall hódításai között mégnégyezer^dám esztendő sem telt el. Az Edenkert természetesen a Közel-Keleten|étezett, ott pedig a hagyományos időszámítás még jobban összezsugorodott, hiszen az Ószövetség említi a görög kor előtti asszír és babilóni birodalmakat Mezopotámiában s az egyiptomi civiltzáciőt Amikor a 18. század tudósai a görög történetírókat kezdték tanulmányozni, kiderült, hogy azi, e. 5. század közepén élt Hérodotosz egyiptomi papok közlését feljegyezte, amely szerint a fáraók uralma akkor mártízezer éve tartott Egyiptomban. Becslésük ugyan tűlző vo|t, de az Ussherkronológiát elfogadó értelmezők szerint a Közel-Keleten az őstörténeti időszak rövidebb ideig tartott, mint Európában. Valójában 1800 tájáig a művelt embereknek sem volt fogalmuk arról, milyen hosszú fejlődés előzte meg az ismert ciülizációk kialakulását. A 19, században új elgondolások fogalmaződtak meg. Nyugat-Európában olyan leletekre bukkantak, amelyek ismeretében egyre nehezebben lehetett a római kor előtti időkből származő íárgyak mindegyikét a teremtés utáni néhány évezredre datálni. Kőeszközök és emberi maradványok nemegyszer kerültek elő kihalt állatok csonívázának társaságában mély kavicsrétegekből vagy barlangokban cseppkőképződményekalól, az üledékes kőzetek pedig az élet korábbi formáinak nyomát őrizték. Sőt a geológusok - köztük például a skót Charles Lyell, aki 1830-33 között tette közzé a Principles of Geology (A geológia elvei) címú könyvét - szerint a geológiai üledékek bizonyára egyenletesen iakódtak le a föld története folyamán, s ehhez nyilván sokkal hosszabb időre volt szükség, mint amennyi az Oszövets ég sző szerinti étte|mezése alapján feltételezhető. Az érvelést, melyre később a modern geológia épült, hevesen támadták az ún. diluviális elmélet hívei, akik szerint

a

földet egymás után nagy áradások önthették el, ame-

lyek közül a bibliai vizőzön a legutolsó volt. Az üledékképződést,amelyre Lyell teóriája épült, az áradáskatasztrófák eredményének tartották. Egészen a század közepéig tartott a heves harc Lyell nézetei ellen, de mind több tudós fogadta el az emberi múlt emlékeit hitelesnek és ősinek, következésképpen utasította el - legalábbis hallgatólagosan - a Biblia szó szerinti érte|mezését.Gondoljunk arra, hogy e felismeréshez rögös űt yezetett. Hiszen az agnoszticizmus divatj a arra késztette az embe-

reket, hogy a forradalmi eszméket gondolkodás nélkül utasítsák el. Az őstörténet tanulrnányozásában a másik nagy újítás Dániában, a 19. szánad első felében született meg. A koppenhágai Nemzeti Múzeumban lassacskán nagy tömegben halmozódtak fel tárgyak, amelyeket nem lehetett római eredetűnek tartani, minthogy az ország még csak határos sem volt a Római Birodalomma|, s M őslakókról, akiknek

A közet-keleti

ezeket az emlékeket tulajdonították volna, nem maradt

fenn írott feljegyzés. C. J. Thomsen, a múzeum 1816-ban

kinevezett első felügyelője vezette be a gyűjtemények osztályozásának azt a rendszerét, hogy a tárgyakat alapanyaguk - kő, bronz, vas - szerint kell csoportosítani, méghozzá ebben, a technológia fejlődési szakaszait jelölő sorrendben. A gondolat csírája a 16, század régiségbúvárainak írásaiban is már felbukkant, de Thomsen volt az, aki az elgondolást a gyakorlatban alkalmazta, s a módszer az ő példája és tanítása nyomán terjedt el egész Nyugat-Európában. A Hundred Years of Archaeology (A régészet évszázada) című könyvében Glyn Daniel bölcsen jegyzimeg, hogy ettől fogva,,kezdett oszlani a sűrú köd, megtörtént az első lépés,hogy a régiségbúvárlatot a tudományosan megalapozott régészet váltsa fel".

[]"IAZÓK ns orpr,onnATÁK

A KöZI'L-KELETEN

/

Miközben folyt a vita, s megszülettek az első felismerések, elkezdődött a Közel-Kelet régiségeinek feltárása. A 18. század elején az európai nagyhatalmak érdeklődése főként Franciaországé és Nagy-Britanniáé - India felé fordult. Míg a Kelet-India Társaság áruval megrakott hajói a Jóreménység fokának megkerülésére kényszerültek, a hivatalnokok és az üzleti kapcsolatokhoz létfontosságú postaforgalom Európából a leggyorsabban a Földközi-

tenger keleti kikötőitől a Vörös-tengerhez, illetve a Perzsa-öbölh őz v ezető szár azfőldön keresztül j utottak el Indiába. Bár a terület, amelyenez aszárazfőldiútvonal ha-

16

/

régészetúttörői | 27

Francis_Danby (1793-186I): A vízözön A bibtiai vízözönlegenda nemcsak a festők fantáziáját foglalkoaatta, sokáig az embériség történelmét megv áltoztató, valóságos eseménlnek iartották.

ladt, a végnapjait élő Török Birodalomhoz tartozoít, az oszmán ellenőrzés Egyiptomban már a 18. századvégétő| kezdve csak névlegesnek bizonl.ult, Mezopotámia pedig 1704 és 1831 között lényegében fiiggetlen volt. NagyBritannia és Franciaország minden befolyásukat latba vetették, hogy elnyerjék a térségfeletti fennhatóságot. Napóleon megkísérelteEgyiptom meghódítását, de szándéka meghiúsult, mivel hajóhadát Nelson 1798-ban szétverte a Nílus deltájánál. Az útra tudósokat és rajzolókat is vitt magával, akiknek feljegyzéseket és rajzokat kellett készít_eniük Egyiptom földrajzi üszonyairól és régiségeiről. Ók lettek annak az Egyiptomi Francia Intézetnek a munkatársai, amely megnyitotta a Közel-Keleten alapított külföldi kutatóintézetek sorát. Ezek az intézetek utóbb nagy szerepet játszottak az adott országok történelmének feltárásában. Ironikusnak tartjuk, bár mi régészek meg sem lepődünk rajta, hogy Egyiptomrövid életű francia katonai megszállása idején a legjelentősebb felfedezést Napóleon utászai,nem pedig tudósai tették. Ám a tudósok jelenlétének köszönhető, hogy a lelet fontoss ágát egyáltalán felismerték. A Rosette-i kő megtalálásáról van szó * egy alexandriai eródépítéssorán bukkant a felszínre -, ame-

lyen ugyanaz a fe|irat állt görög és kétféleóegyiptomi Az óegyiptomi nyelv megfejtésének kulcsa került

írással.

tehát elő.

28 l A közel-keleti

régészetúttörői

Másutt a két nagyhatalom békésebbeszközökkel

igye-

kezett érdekeinek védelmétbiztosítani: diplomáciai

képviseleteket állítottak fel. Ezek tagiai ugyanabból a művelt osztályból kerültek ki, ahonnan otthon tudósaik és régiségbúváraikis, s közülük nem egyet aztettarégészet úttörójévé, hogy a titokzatos Keleten szeretett volna kar-

riert csinálni. A Brit Kelet-India Társaságnak 1798-tő| volt politikai ügyvivője Baszrábali, 1807-ben pedig a bagdadi megbízott is elfoglalta a helyét. Ezaszemély a21, éves Claudius James Rich volt, aki négy éwel korábban lépett a Társaság szolgálatába. katonai karrierre számítva. Richben mintha hatványoződva jelentkezett volna a kor szellemi érdeklődése. Amikor a Társaság londoni hivatalában

1803-ban jelentkezett, kiderült róla, hogy jól tud arabul, perzsául és töröküI, amit részben magánúton, részben egy

bristoli kereskedőtől, Charles Foxtól tanult. Tudott továbbá héberül, sárül, a kínai nyelvbe matematikatanára avatta be. A kor kedvezett a sokoldalú érdeklődésnek. Nyelvtudásának köszönhetően átirányitották a polgári szolgálatra, s ,,írnokként" atazott volna Bombaybe, ahol azonban nem volt üresedés. Némi időt a Földközi-tenger mellékén meg Törökországban

töltött,

majd Bagdadon át

Indiába utazott. Néhány hónap múlva ügyvivőként tért vissza Bagdadba, s e tisztséget majdnem- 182l-ben kolera miatt Iránban bekövetkező

- halálái§ betöltötte. Richnek nemcsak arra volt ideje, hogy a sokszor ellenséges légkörbenvédelmezze a Társaság érdekeit, és fenntartsa tekintélyét, hanem arra is, hogy nyelvtudását tökéletesítse, tanulmányozza az ország történelmét és régiségeit, s vendégül lássa a hozzá hasonló érdeklődésűutazókat. Egyik látógatója, J. S. Buckingham beszámolt ott-tartózkodásáról, amikor 1816-ban, útban India felé, Rich-et felkereste, majd betegsége miatt hosszabb időzésre kény-

szerült. Szinte magasztaló hangon ir házigazdája vendégszeretetéről:,,Helyhezkötöttségem gyötrelmét nagy mértékben enyhítette Rich úr kitűnő könyvtárának gazdag választéka s a kötetlen beszélgetésekházigazdámmal, fo-

kozva érdeklődésemet a rám váró keleti utazás iránt." Rich elméleti és gyakorlati munkájáról Austen Henry Layard értékelésea leginkább figyelemreméltó. Layard egy éwel Buckingham bagdadi tartózkodása után született, és harminc esáendővel később ő lett a Mezopotámiában kutató brit régészeklegkiemelkedőbb alakja. Fel-

jegyzéseit érdemes hosszan idéni. ,,Az ősi Assária területén talílható romokat elsőként Rich úr kezdte alaposan tanulmiányozni. Akkor már éveket töltött a Kelet-India Társaság poütikai ügyvivőjeként Bagdadban. Vállalkozó szellemmel, szorgalommal megál-

dott, kiterjedt és sokoldalú ismerettel rendelkező íérfi

volt, aki jelleméből és hivatalából fakadóan bánni tudott a helybeh lakossággal. Elóször a Bagdad közvetlen szom-

szédságában lévő

Hilla környéki romok keltették fel

érdeklődését; kutatásait azzalkezdte, hogy alaposan megitzsgáltaa lelőhely természetét,felmérte nagyságát, és kutatóárkokat nyitott a különböző halmokban. Aligha kell ehelyiitt részletesen szólnunk Rich úr babilóni felfede-

zéséről. Meglehetősen érdekes dolgokra lelt, amelyek persze korántsem érnek fel a nemrégiben - véletlen folytán - előkerültekkel. Az ő leletei főként felirattöredékekből, téglákból, vésett kövekből és egy fakoporsóból álltak; értékesebbnekbizonyult a gondos leírás, amit a tommezőtől készített,hiszen ez szolgá|t a további kutatások alapjául. 1820-ban Rich úr arra kényszerült, hogy egészségi okokból Kurdisztánba utaz-zék, ahonnan Mószult érintve tért vissza Bagdadba. Minthogy néhány napot MÓszulban töltött, a folyó partján elterülő hatalmas halom természetesen felkeltette érdeklődését,és munkához is látott. Megtudta a mószuliaktól, hogy nem sokkal érkezése előtt egy olyan szobor került elő a rommező egyik halmából, amely különféle embereket és állatokat ábrázolt. A különös tárgy nagy csodálatot váltott ki, s az egész lakosság odazarándokolt, hogy megnézhesse. Az ulema hosszasan bizonygatta, hogy ezek hitetlenek bálványai voltak, a mohamedánok pedig, mint engedelmes hívők, megsemmisítették azokat, úgyhogy Rich úr még egy darabkához sem tudott hozzájutni. Rich úr - egy kis kőszéktől és néhány feliratmaradványtól eltekintve - semmit sem szerzett Ninive romjaiból; elhagyva Mószult, aligha gyanitotta, hogy a romok alatt az asszír király palotái

rejtőznek. A Rich úr által gyűjtött töredékek később a British Museumba kerültek; Európában ez a legfontosabb, valójában szinte az egyetlen asszír gyűjtemény. Egy nem túl nagy ládába belefért nemcsak az, ami Ninivéből, a hatalmas városból, hanem az is, ami Babilónból megmaradt."

Az ÉKÍRÁsMEGFEJTBsE l Ha

a mezopotámiai civilizáciő emlékeiből ennyit vettek észte, nem csoda, hogy az őstörténeti kor maradványaira fel se figyeltek, noha Rich gyűj te ményét,amely

p énzérméket, szír kézir ato k at, b abilóni és asszír lelőhelyekről előkerült tárgyakat is tartalmazott, halála után nyolcezer fontért megvásárolta a British Museum. Az anyaggal eleinte nem sokat törődtek, hiszen az ókori Mezopotámiában használatos ékírást senki sem tudta elolvasni. Olyan kulcsra lett volna szükségük, mint amilyen az egyiptomi írás esetében a Rosette-i kő volt. A kulcs pedig létezett; háromnyelvű ékírásostáblákon. Az Akhaimenidák (i. e. 64. sz,) egyik fővárosában, Perszepoliszban előkerült gyönyörű szobrokra óperzsa, elámi

és babilóni nyelven vésett szövegekben, másrészt az Akhaimenida királyok nyugat-iráni - az elrőpai utazók figyelmét felkeltő - szikladomborművein rejtőzött. Carsten Niebuhr dán felfedező (a 18. szánadvégén) részben le is másolta ezeket. ],802-ben Grotefend német tudósnak si-

került az uralkodói nevek és címek jelölésére szolgáló

különféle ékírásosjeleket azonosítania az óperzsa szövegben. Az elámi és a babilóni változatban azonban a jelek szótagokat jelöltek, nem pedig betűket. Emiatt a megfejtés sokkal nehezebbé vált. A legfontosabb feürat, I. Dareiosz behisztuni feürata (Hamadán közelében) háromnyelvű szövegének mindegyikéről teljes másolat csak 1847 után állt rendelkezésre.

A közel-keleti H. C. Rawlinsont, a fiatal angol katonatisztet az ékirás ílzéwelkorábbankezdte el foglalkoztatni, akkor, amikor

Hamadán környékére helyezték a brit katonai misszióhoz. A munkát befejezni csak akkor tudta, amikor 1843-ban saját kérésére- kinevezték Rich utódául bagdadi ügyvivőnek, s szabad idejében a megfejtéssel foglalkozhatott. A végső lökést az adta meg, hogy megszerezte a babilóni szöveg részletének másolatát egy csaknem megközelíthetetlen sziklafalsíkról. ,,Egy messziről jött kurd fiú" mászott fel a hasadékban a széditő magasságba , kéz- és lábujjaival kapaszkodva, majd Rawlinson utsításai nyomán lenyomatot (pacskolatot) készített a szővegről. Ettől a perctől vált lehetségessé az ékirás megfejtése, s abban Rawlinson játszotta az egyik főszerepet. Bagdadi ügyvivőként befolyásolhatta a régészetikutatások menetét, s ez ugyancsak fontos dolog volt abban az időben, amikor küszöbön állt a nagyobb ásatások megindítása. A közel-keleti ásatások sokkal költségesebbnek. bizonyulíak, mint az európaiak, ezért tehát szükséges volt a gazdag személyek vagy kormányok pénzügyi támogatása. Hiszen egyetlen halom, ami alatt egy ősi város fellegvára rejtezett, akár 40 méter magas és 46 hektár területű is lehetett. Tehát a tudósok ügybuzgalmán túlmenően a befolyásos és a va-

gyonnal rendelkező

-

nem feltétlenül hozzáértő

zép osztálybeliek lelkesedésére is szükség volt.

-

kő-

Rich halála után Európa-szerte megnótt az érdeklődés a közel-keleti civillzáciő emlékei iránt, s ez részben Rich, Buckingham és más nemzetiségű utazők beszámolóinak volt köszönhető. Robert Ker Porter, aki Richnél vendégeskedett Bagdadban, és beutazta egész lránt, szintén az ijgy mellé állt. Róla írta 1903-ban a német-amerikai asszíriológus, H. V. Hilprecht: ,,Nemzetközi rangú festőművész volt, aki ragyogó tehetsége, elragadó személyisége, yégül egy orosz hercegnővel köt öttházasságarévén a legmagasabb körökkel állt érintkezésben,amelyeket a

könyvek és a közönséges útibeszámolók vagy száraz bl,dományos kutatási beszámolók, amilyeneket Otter, Niebuhr, Beauchamp vagy Rich írtak, hidegen hagytak. Babilónia feltárásában Ker Porter azért jutott kiemelkedő szerephez, mert elődeivel ellentétben - akik egy bizonyos

körben tudtak érdeklődést kelteni - ő oly módon népszerűsítette tárgyát, hogy kellemes stílusával, rokonszenves vallásosságával, az általa megfigyelt valóság pontos közvetítésévelazokat a tudós, egyházi és arisztokrata köröket tudta megnyerni az ügynek, akiknek az érdeklődése és anyagi támogatása döntő jelentőségű volt Asszíria és Ba-

bilónia feltámasztás áb an ;' Hilprechtnek bizonyára fenntartásai voltak Ker Porter tudós felkészültségétilletően, mert így folytatja: ,,Az elődök világos okfejtéséhez és szolid tényszerűségéhezképest Porter könyvéből olykor hiányzik a pontos információ, intelligens leírások, pártatlan megítélés,logikus érve-

lés helyett jámbor elmélkedésekkel és találgatásokkal szo|gál." Hosszan idéztük Hilprechtet, mefi több megállapitását fontosnak tartjuk. Erzelmektől fútött hangon szól, hiszen ő is azok közé a

19 .

századi régészek kőzé tar-

régészetúttörői | 29

tozott, aki knek pénzt kellett elóteremteniök

Az

ásatásaikhoz.

orosz hercegnő szerepe a közel-keleti régészetben homályos, de neki és persze Ker Porter festői hírnevének volt köszönhető, hogy a befolyásos körök figyeltek rájuk. Porter ,,vallásos éruelmei" jő ajiánlólevélnek bizonyultak a szélesebb közönség szímára- Érdemes megjegyezni, hogy Hilprecht könlve Exploration in Bibk Lands (Feltárások a Bibüa tájain) címen jelent meg, noha a 19. századiközelkeleti régészetvolt atárgya. De Porterpublikációja, mivel ő ,,pontosan |erajzo|ta azt, amit látottn', alighanem még v at ázser őv el bírt. Nem véletlen, hogy sz,á a6.rkban a régészeíetaz illusztrált könyvek, fo\róiratok, valamint a telewziő álKtotta a közérdeklődés homlokterébe, mert vonzóbb látni valamit, mint csak olvasni róla Sajnos hiábajutott el Porter könyve az előkelőbb körök

nagyobb

szalonjaiba, a közel-keleti kutatások hából

-

-

legalábbis Ang-

nem kaptak hathatós pénzij.gyitámogatást.

Ekko-

ribanaz egyetlen nagyobb vállalkozás az 1835-37 közötti Tigris-Eufoátesz-expedíció volt, amelyet IV. Vilmos angol királ} személyesen pártfogolt, és F. R. Chesney ezredes vezetett, Az volt az elsődleges cél, hogy felderítsék az Eufrátesz hajőzhatőságát - e| lehet-e jutni ily módon Indiába -, valamint felmérjéka mezopotámiai piaci lehe-

A valóban párat|anvállalkozás során két lapátkerekes gőzőst szétszedett állapotban szá|litottak az orontész torkolatához sziriába, onnan tevékkel azEúrátőségeket.

íeszhoz, ahol a gőzösöket összeszerelték, és lehajóztak a folyón. Az elsódleges, a kereskedelmi célúfeladat végrehajtása mellett az expediciő hatalmas mennyiségű információt szerzett a vidék topográfiájráról, történelnéről és régi emlékeiől. Jellemző a korra" hogy W. F. Ainsworth hajóorvos hivatásos geológus és lelkes régiségbúvárvolt. Régészetimegfigyeléseit - s ez is jellemző - a Biblia, a görög, római és arab történetírók munkáinak alapos ismeretében s azok szellemében értelmezte. Eszébe sem jutott, hogy őstörténet is léteáet.

ÁSarÓX / Ezvolttehát ahelyzet, amikor az ^ZF,LSŐ asszíriai és babilóni ásatások nagy korszaka megkezdő-

dött. Mind a tudományos világ, mind az átlagember a régi

civilizációk emlékeiben a Bibüa és a klasszikus kor tárgyi

bizonltékait látta, a tudósokat pedig leginkább a civilizáciők nyelvének megfejtése kötötte le. A gyors diplomáciai vagy kereskedelmi haszonnal nem kecsegtető kutatásokra fordítható pénz mindig kevés volt. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az első ásatók, akárcsak az előttük járt fe|fedezők, amatőrők voltak, akik a saját költségükön

utaztak a Közel-Keletre,

vagy hivatalnokként

kerültek oda. Nem részesültek semmiféle régészeti képzésben, mert akkor még senki sem részesülhetett, így hát nem az a|egmeglepóbb, hogy hibáztak olykor, hanem az,hogy csak oly keveset. Mezopotámiába elsőül P. E. Botta érkezett. Ő a foancia

konzuli szolgálat hivatásos tagjaként már néhány évet Egyiptomban töltött,

L&4Z-benneveztékki az első francia alkonzulnak Mószulba. Kinevezése után nyomban meg-

30 | A közel-keleti

régészetúttörői

bizía a párizsi Ázsiai Társaság, hogy kezdjen asszíriai emlékeket kutatni Qújundzsíqban, a ninivei fellegvárban, amely a Tigris partján Mószullal szemközt található. Egy ideig saját költségére kutatgatott, de kevés eredménnyel járí, Yalőszinűleg azért, mert Qújundzsíqot - minthogy a

Tigris egyik legfontosabb átkelési pontjánál feküdt az északi síkságon - Asszíria i. e. 6l2-ben történt bukása után még yagy ezer esztendeig lakták, s igy az asszíriai

templomokat és palotákat későbbi időszakból való vastag omladékréteg borította. Botta, miközben Ninivében kutatott, hírül vette, hogy egy másik helyen, kutatásainak színhelyétől tizenhat kilométernyire északkeletre, Horszábádban szobrokat taLáltak. Először némi kétellyel fogadta a hírt. A közel-keleti régészek már jól ismerték a faragott kövekről szóló történeteket, s először úgy vélték, hogy ellenőrzésük pusztán időpazar|ás. Mi magunk is jól

emlékszünk, mint hagytuk hátra egyik lázzal kiszködő

társunkat, hogy szekérre ülve eljussunk a Taurus déli lejtőin egy ,,Tőmai" városba, amiról a helyszínen bebizonyosodott, hogy baza|tbánya. Botta azonban szerencsésebb volt, mivel Horszábád kivételes lelőhelynek bizonyult: az asszír birodalom egyik fóvárosa volt, melyet Sarrukín, az egyik legnagyobb asszír király alapított. Az uralkodó palotáját lenyűgöző kő domborművek díszítették,és viszonylag kevéssévolt betemetve. Még csak néhány napja dolgozott kis csapatával, amikor 1853. április 5-énezíirhattaaz Ázsiai Társaságnakl. ,,Azt hiszem, én vagyok az első, aki olyan szobrokat tárt föl, amelyeket joggal tekinthetünk Ninive virágkorából valóknak. " Szerencséje volt, hogy Párizsban még élt a tudományos kutatások támogatásának Napóleon teremtette hagyománya, hiszen ő bőkezíien pénze|te az egyiptomi expedíciót. Botta azonnal kapott pénzt a kormánytól, hogy folytathassa a munkát, és egy kiváló grafikust adtak mellé, akinek azvo|t a feladata, hogy megörökítse a feltárásokat. Flandin 1845-ben tért vissza Franciaországba. 1846-ban követte őt az első szoborszállítmány, amelyet tutajon űsztattak le a Tigrisen,Baszrában egy francia hajóra raktak, s a szobrok, megérkezve Franciaországba, a Louvreba kerültek. Botta munkáját 1851-1855 között utóda, Victor Place alkonzul folyt a:.ta. Ő volt a számos építészközid.lr az e|ső, aki - képzettségénekköszönhetően - sajátos módon segítette a közel-keleti ásatásokat. Sikerült elkészítenie csaknem azegészpalotaalaprajzát, sok új domborművet és feliratot talált. Botta és Place irigylésre méltó gyorsasággal publikálták felfedezéseiket, s újabb nagylékű állami támogatásban részesültek. Erdemes Hilprecht szavait idézni a kiváltott hatásról: ,,Művészek és tudósok megdöbbenve kezdtek rájönni arra, hogy a Kelet népei milyen magas színvonalon álltak akkor, amikor Európa még a barbárság korát élte. Filológusok és történészek hatalmas lelkesedéssel fogadták a nagy mennyiségben előkerült hiteles anyagot, amelyben - minthogy tele volt a Bibüából ismert nevekkel és eseményekkel - a szent iratok igazolás át |átták, Keleti lelőhelyeken v égzett kutatás soha többé nem keltett akkora érdeklődést, mint a múlt

I7

l

llyennek látta Flandin Qújundzsíqot,

Ninive citadelláját. Előtérben a városfal, a látóhatáron Mószul, a Ninive helyén épült mai város.

&i*

század közepén, amikor Sarrukín palotája mintegy varázsütésre bukkant elő a föld alól."

LAYARD

/ Boíta és Place eredményeivel egyenrangút brJltrészről Austen Henry Layardprodukált, akinek Richrő| sző|ő megemlékezésétmár korábban idéztük. Fiatalemberként jogot tanult, ám az ügyvódi hivatást unalmasnak találta, viszont lázas étdekődést tanúsította kelet iránt. A heves vonzalom a gyermekkorában olvasottBzercgyéjszaka nyomán támadt, majd az európai ltazők, akik közül néhányat személyesen ismert, beszámolói még inkább fokozták kíváncsiságát. Amikor már nem bírta tovább elviselni az ügyvédi irodát, nagybátyja révénelfogadott egy

ceyloni állást. Lóháton indult el, útja Törökországon és Iránon keresztül yezetett. Egyetlen útitársának, akárcsak neki, nem voltpénze előkelóbb ltazásra. Layard később tagja lett a londoni parlamentnek, volt miniszter és madridi, majd konstantinápolyi nagykövet, de mindig hálásan és örömmel emlékezett vissza azokra a régi, boldog időkre, amikor - az ő szavai szerint - ,,szabadon kóboroltunk, amerre jólesett, hagytunk magunk mögött szerényházikőt vagy vidám sátrat, kedvünkre barangoltunk, mit sem törődve távolságga| és idővel, a napnyugta rendszerint egy rom közelében ért bennünket, ahol nomád arabok vertek sátrat, vagy egy jólismert nevetviselő málladozó faluban". 1840-ben, 23 éves korában érkezett Mószulba, ahol találkozott azEufuátesz-expedícióban részt vevő W. F. Ainsworth-tel meg Christian Rassammal, az ottani brit konzullal. Rassam mószuli születésű volt, s fivére, Hormuzd

18

/

Flandin rajza ahorszábádi citadelláról. A rajz az eLső írancia ásatások idején készült. Háttéíben a Zagloszvonulata.

A közel-keleti

§|

előbb Layard asszisztense, majd utóda lett. Layard az ő társaságukban tekintette megaz ősi asszír városok romjait,

mielőtt továbbutazott volna Bagdadba, ahol vendégül látták a brit ügyvivőségen, ő pedig jó hasznát vette a

könyvtárnak. Nyugat-Irán nomádok lakta területein, nem kis veszélyek közepette uíazott át, s egyetlen fillér nélkül, rongyokban ért vissza Bagdadba, ahonnan jelentésekkel küldték Isztambulba. Három napra megállt Mószulban, és az éppen akkor érkezőBottávaltalálkozott. Megvitatták a

nagy halmok feltárásának kilátásait. Isztambulban jó ajánlólevélnek bizonyult, hogy kiválóan ismerte az akkori iráni-török határterület törzseit és törzsi vezetőit, A brit nagykövet, Stratford Canning személyi litkáíáyá fogadta őt. Botta barátságát élvezve, elolvashatta a Párizsba küldött ásatási jelentéseket, amelyekből híranyagot írt a Malta Times számáta; tanulmányozhatta Flandin rajzait is, amikor a művész 1845 elején keresztülutazott Isztambulon. Azévtavaszán Bottától levelet kapott: ,,Jöjjön, könyörgöm, és foglalkozzék egy kicsit régészettel Horszábádban."

Layard maga sem kívánt egyebet, de Canning nem szerzetl számára hivatalos diplomáciai státust, saját pénze meg nem volt. Layard 1845 októberében hagyta el Isztambult. Canningtól hatvan fontot kapott útiköltségre és havi húsz fontot egy két hónapra teíyezett ásatásra, amelyet

Mószultól ötven kilométernyire délre, Nimrúdban,

a

korábbi asszir fővárosban kezdtek. Botta ekkor már visz-

szatért Franciaországba. A munka mindjárt eredménnyel járt, szobrokattaláltak, de Layard jelentéseit és pénztké-

rő leveleit

a

.,,:

:. :-: -: :':..

régészetűttarő |

3t

I;je,:i

- hiába támogatta lelkesen Canning is - Londonban először hűvösen fogadták. Amikor a British Museum, később pedig a kincstár végül pena adotí, az bizony fukar adománynak bizonyult ahhoz képest, amit Botta és Place kapott a francia kormánytól. Layard jelentésénekpublikálási költségeit sem fedezték a hivatalos szervek - francia kollégáik ebben is szerencsésebbek voltak -, hanem John Murray magánkiadő vállalta a közlést. Murray nem bánta meg nagyvonalúságát, mivel Layard 1845-47 között végzett ásatásai során, amikor elfogyott a pénz, kényszetszinetet tartott - s ezalatt Észak-Mezopotámiában é s Ke let-Törökországb an utazgatott. A tár gy ról publikált első kötetéb en- Nineveh and its Remalns (Ninive és romjai) - 1849-ben nemcsak a nimrúdi ásatásokról számolt be élvezetesen, tudományos pontossággal, hanem remekbe szabott, a legjobb útikönyvekkel vetekedő leírásokkal is szórakoztatta olvasóit. A könyvet a Times kritikusa magasztalta: ,,A legkiválóbb, ami korunkban megjelent." Layard nagybáíyja, Benjamin Austin pedig azt írta: ,,A fél ország nemesei Murrayhez zarándokolnak." Maga a szerző Mitfordhoz írt levelében - ő volt a kísérótársa első közel-keleti útján - beszámolt arról, hogy egyetlen év alatt nyolcezer példány fogyott a könyvéből, vagyis,,Mrs. Rundell szakácskönyvével vetekszik". 1 85 1 ben egy rövidített kiadás is készült a műből - a vasútállomásokon árulták. Megszületett tehát a nagyközönségnek szóló, népszerű könyvtípus, amely később fontos szerepet játszott a múlt iránti érdeklődés felkeltésében. Nem időzhetünk tovább Layard és francia kollégái, sem

:Z I e

közel-keleti régészetúttörői utódainak tevékenységénél,mivel ók a közel-keleti civilizáciők feltárásában s nem az őstőrténeti kutatásokban végeztek úttörő munkát. Az első nagy ásatásokról mégis szólnunk kellett, mert a lenyűgöző felfedezések egyszerűen ,,gátolták" az őstörténeti kutatás kibontakozását, a

korábbi korszakok nem érdekeltéka tudósokat, s az ásatásokat anyagilag támogató művelt embereket sem.

.a

l*.

"é ,1' -s.

19

l

Layard, hogy pénzt takaríthasson meg, veszélyes alagutakat _ __ .. asátott Niriiri-o telljébe. Hóna alatt jegyzettizeíe, míivészi értékíi illusztrációkon örökítette meg az elébe táruló látványt.

20

/

Layardot a mezopotámiai civl\izácíó érdekelte, megbízói azonban műemlékeket követeltek tőle a British Museum számára. A hatalmas darabokat nagy nehézségek árán szá|lították eL.

Még Layardot sem izgatta, mi rejtózhet az asszir paloták alatt felhalmozódott rétegekben, pedig ő aztán ígazán ragyogó megfigyelő volt, akár az ásatásaira, akár az ítle, írásaira gondolunk. A rendelkezésre állő költségvetés szűkös volta is kor|átozta,mégis meglepő, hogy azutazása során látott halmokat azáltalaismert ősi civilizációnak tulajdonította. Amikor a mezopotámiai síkság északi peremén utazgatott, egy éjszakát Mószultól nyolcvan kilo-

méternyire nyugatra, Te[-Áfárban töltött. ,,A falakról hatalmas, végtelenbe nyúló síkság tárult elém, amely az Euftátesztőlnyugatra hűződva beleolvadt a párás messzeségősi városok és falvak romjai. A lemenő be. Körös-körül nap fényébentöbb miní száz halmot számoltam meg. Az asszír civilizáció emlékétrejtették e halmok." Az a szerencse ért bennünket, hogy Layard nyomában járhattuk be ezeket a halmokat az elmílJt húsz évben. A felszínen talált kerámiamaradványokból ítélvefe|téte|ezhető, hogy néhány hely a késő asszír korban ismét lakottá vált, de a települések többsége az őstörténeti korban jött létre, és legalábbis egyötöd részazi. e. 5000-nélkorábban lakott falu volt. Még a legkiválóbb régésszelis megesik, hogy aztlátja meg, amire a tapaszta|atai felkészítették.

iáyura 185l-ben ltazott el Mezopotámiából. Ú;att

A közel-keleti kétévesásatás állt mögötte,

amit a British Museum finan-

- szerinte nem kielégítően. Ez a munka Qújundzsíqra összpontosult, amelyet Layard Ninive felszirozott

legv árának tekintett. Rawlinson hatásár a főként szövegeket keresett, mivel Rawlinson és más tudósok már jelentős haladást értek el a nyelv megfejtésében. Sikerük 1857-ben bizonyosodott be, amikor is egy égetett agyag-henger tör-

téneti feliratát három tudós egymástól fiiggetlenül oly egyezően olvasta, hogy többé nem férhetett kétségRawlinson olvasatának helyességéhez.Bzután a szövegek fordításának és közzétételénekmozgalmas korszaka következetí. Két kiváltképp fontos felfedezés született. Azegyikaz a felismerés, mely szerint a sumer önálló nyelv. Jules Oppert francia tudós már 1869-ben fe|tételezte, hogy a sumert a babilóniak előtt élő nép beszélte, de csak az l877-es ásatások után, a dél-mezopotámiai Tellónál talált jellegzetes szoborleletek nyomán kezdett körvonalaződni a sumer civilizáciő. A sumerok létezésénekigazolődása tovább tág}totta a történelem időhatárait a múlt felé. A tudósokat most már azizgatta, kik voltak a sumerok, és honnan jöttek. A második felfedezésszélesebb körben váltott ki érdeklődést,1872-ben George Smith bejelentette, hogy a British Museumban őrzőtt ninivei agyagtáblákon egy babilóni szöveget talá|t a vizözőnről, Igazolódni látszott tehát a nézet, miszerint az Ószövetség pontos történeti forrás, amelyhez aÉgészekcsupán tárgyi

anyagot szolgáltathatnak ásatásaikkal. Sajnos, a régészeti kutatás ebben azidőszakban megtorpant. A kdmi háborű az ásatásokról elterelte a figyelmet, mind Angliában, mind Franciaországban csökkentették az anyagi támogatást, s a Layardot, Bottát és Place-t követő régészektehetség dolgában nem bizonyultak elódeikhez méltóaknak. Layard szomorúan jegyezte meg, hogy támogatóinak zsugorisága miatt arra kényszerült, hogy ,,a legkisebb idő- és pénzráfordítással a lehető legtöbb ép műalkotást hozza felszinre". Ennek ellenére jelentéseit csakúgy, mint francia kol|égáiét,még ma is haszonnal forgathatják a szakemberek. A következőhárom évtizedben múködő régésznemzedékszaktudás és lelkiismeret tekintetében nem állt hivatása magaslatán. Az általuk feltártterep még manapság is elkeseíti a modern szakembereket.

Aligha csodálkozhatunk hát azon, hogy bár 1845-ben a

korai képjelölő írással egykorú épületek és i. e. 4. évezredi

szögmozaikok kerültek elő a sumer Warkában (az ősi Urukban, a bibliai Erechben), mivel nem tudták datálni őket, szinte oda se figyeltek rájuk. 1877 és 1882 kőzött Layatd egykori asszisztense, Hormuzd Rassam - a British Museum megbízásából - egyidejűleg több ásatást irányított Bagdad körzetében, így előfordult, hogy némelyik

helyre csak több hónapos szünet után jutott vissza. Munkáj áról Hilprecht véleményétidézzik :,,a r é gi foszto-

gató módszert újítottafel, csak még gátlástalanabb volt elődeinél". A nagy múzeumok nevében zajló törvényesített fosztogatás mellett új csapásként jelentek megazugásatók. Mert míg a múzeum megbízottainak legalább jelentenie kellett a lelet származási helyét, a zugásatőkat

régészetűttörői

|

33

kizfuőlag a várható nyereség érdekelte. Manapság az efféle tevékenységet a múzeumi védőtörvények alapján a hatóságok szigorúan büntetik. Száz éwe|ezelőtt azonban, noha a hivatalos ásatásokhoz engedélyt, fermánt kellett szerezni a török Portától, a helyi ellenőrzést olyan hivatalnokok végezíék,akiknek fogalnuk sem volt a régészetmibenlététől, esetleg ellenségesen viseltettek iránta, vagy egyszerűen csak korruptak voltak.

A KUTATÁS ÚJ ELVEI / A

szabad rablás végétazisztambuli Császári Oszmán Múzeum megalapítása jelentette. Elsó igazgatőjául a 34 éves Hamdi Beyt neveaék ki 1877-ben. A fiatalember - egy volt nagyveúr fra Párizsban festészetet és szobrászatot tanult, majd rövid ideig kényszerből néhány évet diplomáciai szolgálatban töltött. Kezdetben a szultáni palota kertjében kapott egy

kis épületet, amelyben elhelyezhette a meglehetősen heterogén, vegyes korú és méretű gyűjteményt. Még egy emelőrúdja sem volt, hogy a ládákat mozgassa. Huszonöt évi munkával megteremtette Európa egyik legjelentősebb múzeumát. A r égészetiránti energikus áldozatv állalása, a nemzeti gyűjtemény megteremtésének szándéka arra késztette, hogy hatékonyabb ellenőrzést kényszerítsen ki az országszerte folyó ásatások felett. Személyes befolyása révénel is érte célját. Más kérdés,mennyire sikerült tény-

legesen érvénytszereznie a rendelkezéseknek. Walüs

Budge, aki a 19. századvégén az British Museumot képviselte Mezopotámiában és Egyiptomban, a Bagdadban folyó régiségkereskedelemre utalva jegyezte meg: ,,Könnyű dolog volt Hamdi Beynek és a sztambuli minisztereknek 2í / Aképeilátható Teil-ÁfáI

citadeilájáról körültekinlyg, 1ayard több mint száz ősi telephalrnot számláltmegavégtelenbe nyúló síkságon. A vidéken makizárólag beduinok élnek,

34 | A közel-keleti

régészetúttörői

törvényeket alkotniuk és rendszabályokat fogalmazniuk, de miként lehetett érvénytszerezni azoknak, mondjuk, egy több mint kétezer kilométernyire eső vidéken, amelyet a Porta is jórészt távirati|ag irányított." Budget maga is nagy gyíijtő volt, és büszkén meséli, miként játszotta ki a helyi hatóságokat. Hamdi Bey hosszú és jelentős szereplése nyomán mégis másként kezdték értékelnia régiségeket az Oszmán Birodalomban, majd annak önálló török és arab utódállamaiban.

Időközben újabb ásatók bukkantak fel, akiknek módszerei eltértek a korábbiakétól, A vá|tozás Mezopotámián kívül kezdődött. Olyan helyen, ahol még nem vagy ritkán kerültek elő a preklasszikus korra vonatkozó írásos emlékek, ahol nem találtak olyan ,,műtárgyakat", amelyek elterelhették volna a régészekfigyelmét arról, hogy az adott terepen egymást követó nemzedékek éltek, épületek emelkedtek és omlottak széí,szerszámok és edények

készültek, majd porladtak el. E nem látványos leletek Nyugat-Európa őstörténeti korából kerültek elő. A mérsékelt éghajlatúvidékeken nem volt annyira nehéz letele-

pedésre alkalmas helyet találni, mint a Közel-Keleten, ahol a viz határozía meg a vá|asztást, és az íj telepü-

lések rendszerint a régiek romjain épültek. Amire most már nagy szükség volt: legyen alkalmas technika a rétegek elkülönítésére. Ennek volt az egyik úttöTője Heinrich Schüemann. Eletútja a !9. századi, őnerejére támaszkodó ember tipikus pályáját példázza. Papi családban született, negyvenéves korára az egykori fűszeressegédból milliomos kereskedő lett, aki 1863-ban elhatározta, hogy visszavonul az izlettő|, mert a régészetnek akarja szentelni é|etét.Elhatározására a gyermekkorában olvasott antik irodalom késztette. Elődeihez hasonlóan, ő

is amatőr volt, de velük ellentétben gazdae, s őt nem a

bibüai szövegek sarkallták, hanem Homérosz beszámolója a trójai háboruról, amit akkoriban sokan csak legendának tartottak. Magántanulmányai sor án az a me ggy őző dés alakult ki benne, hogy Tróját a Dardanellákbejáratára tekintó Hrsarlik-domb alatt kell keresnie. Előbb néhány évig ásott a görögországi ,,homéroszi helyeken", majd 1870ben hozzákezdett a hrsarliki ásatáshoz. A közel-keleti régészet új iskolájának egyik úttörője, Seton Lloyd az 1956-ban megjelent, az Early Anatolia (Az ősi Anatólia) című könyvében írta a következőket: ,,A trójai ásatások

során Schliemann olyan elképesztően régi civilizáciőra bukkant, amelynek korát csak találomra tudta felbecsülni." A találgatások azonban távol álltak az igazságtíl. Ó hét egymásra épült várost ismert fel, s elóbb a harmadikban, majd a másodikban vélte megtalálni a homéroszi Tróját. A késóbbi kutatás azonban bebizonyította, hogy ezek avárosok legalább ezer éwe|korábbról valók. Ásatási módszere is sok kívánnivalót hagyott maga után, bár valamelyest javított a helyzeten W. Dörpfeld bekapcsolódása a munkába, aki előbb munkatársa, majd utóda lett. a városok számáí, s ez maradt a mai felosztás alapja is. E nagyon bonyolult lelőhely réte gviszony ainak tisztázása, történelmének rekonstruá-

Dörpfeld kilencre gyarapította

22

/

23

l

24

/

Késő Uruk-kori, szögmozaikkal díszített falrészlet rekonstrukciója Warkából. Ehhez hasonlót talált LoftuS 1854-ben.

ATell-Aíártól délre elterüló síkságon egy prehistorikus falu

romjaira épült város maradványai (i. e.2. évened).

Fünders Petrie (1853-1942), az egyiptomi és palesztinai ásatások úttöróje,

A közet-keleti - írott források híján - az 1,930-as években öt évet rett igénybe, pedig a munkát végző amerikai kutatócsoport tagjai képzett régészekvoltak, s a más lelőhelyeken lása

ásatók két nemzedéke jelentósen gyarapította az ismereteket az eltelt időben. Schliemann és Dörpfeld abban ért el eredményt, hogy felhívták a figyelmet a több rétegűlelőhelyek ásatásának problémáira. Érdemeiket nem kisebbíti. hogy maguk nem tudták megoldani a feladatot,

PETRIE / A közel-keleti régészet új módszereinek kialakításában a 19. század utolsó negyedében W. M. Fün-

ders Petrie-é vcllt a főszerep, Seventy Years in Archaeology (Hetven év a régészetszolgálatában) cimű, 1931-ben írt önéletrajzából megtudjuk, hogy már gyer-

mekként ,,ösztönösen vonzódott a régészethez", s nyolcér,es korában megdöbbenve hallotta, hogy Wight szigetén egy római villa feltárásakor,,durván kilapátolták a maradr,ányokat, noha araszrő| araszra kellett volna lefejteni a töldet, hogy láthatóváváljék, mi és hogyan található ott". Fiatalemberként becsavarogta Dél-Angliát, és alapos t'elméréseket készítettaz őskorból való emlékekről. Egyik első munkája volt a Stonehenge-rőlkészitett tanulmány, amit 27 éves korában, 1880-ban publikált. Az év őszén érkezett Egyiptomba, ,,Átalakulóban voltak a dolgok ér-

régészetúttörői | 35

kezésemkor. Még gyermek voltam, amikor megkezdődött a harc a kovaeszközök jelentóségének elismertetéséért,s ez most végre sikerült. Layard, Newton és Schliemann nagy dolgokat ástak ki, de a kicsikre, amelyekre ma már mindenki odafigyel, ügyet sem vetettek . Az,hogy a megfigyelés, a regisztrálás és feljegyzés - tudomány, eszükbe sem jutott; értékecsak a feliratoknak és a szobroknak volt." Petrie véget kívánt vetni a zűrzavarnak, a ,,szisztematikus régészet" megteremtésétsürgette. CéIját a Methods

and Aims in Archaeology (Módszerek és célok arégészetben) című munkájában íoga|maztameg, amely a közel-ke-

leti régészetelső technikai kézikönyve, és még ma is ha-

szonnal forgatható. Petrie elsőül nézett szembe az őegyiptomi őstörténet datálásának problém áiáv al. Ez azért btzonyult nehéz feladatnak, mert a leletek - akkoriban kezdett számuk gyarapodni - nem rétegzett településekről, hanem temetőkből kerültek elő. Egyiptomi rétegezett településeket szinte még ma sem ismerünk. Petrie kialakított e gy általa,,sorrend- datálás " -nak (sequence dating) nevezett mődszert, amelynek alapelveit ő foga|mazía meg a legpontosabban: ,,Gondoljunk például egy régi, vidéki udvarházra, aholaz a szokásjárta, hogy örökrebezáríákazta szobát, amelyiknek lakója meghalt, és érintetlenül hagytak ott mindent. Ha keresztülmennénk egy sor ilyen szobán, nem okozna gondot koruk megállapítása, ha megnéznénk a bennük tatá|hatő tárgyakat. A IV. Vilmos idejéből való szobát aligha lehetne III. György uralkodásának a közepére tenni; a II. György korából valót sem tennénk II. Jakab és Anna idejére. Mindegyik szoba bítorzatának stílusa kapcsolódna valami módon az előző generációéhoz meg az utána következőhöz, de aligha lenne kétségesa valóságos sorrend. Ami pedig igaz egy bútorokkal teli szobára,

igaz egy kerámiával teli sírra is." A íogalmazás egyszerúségenem is sejteti, milyen szívós és nehéz munkát jelent az oszíáIyozás, a temetőkből előkerülő leleteken a formaés divatváltozások regiszírálása. Petrie-nek végül minden

sírt sikerült egy adott kronológiai csoporthoz kötnie, ezeket 30-tól 80-ig terjedő sorszámmal íátta el, megőrizve az I-29. számokat a még feltáratlan periódusok számára. Noha a ,,sorrend-daíálást" kizárőlag Egyiptomban használták, a régészetben mégis óriási a jelentősége, mert elis-

merte az abszolút dátumoktól nem fiiggó kronológiai rendszer szükségességét,és lehetővé tette a régészeti anyag statisztikai elemzését.Petrie voltaképpen háromnegyed évszázaddal ezeIőtt mintha maga előtt látta volna a napjainkban számitógéppel dolgozó őstörténészeket. Méltán választották 1901-ben a Royal Society tagjainak sorába.

Arról is szólnunk kell, hogy Petrie közvetlenül is hatott az Egyiptomon kívüli feltárások módszereire. 1890-ben a Palesztina Kutatási Alap nevében kapott meghívást. A legkorábbi kutatások a Szentföld területén, főként Jeruzsálemben folytak, és elsősorban felszíni leleteket gyűjtöttek. Ott-tartózkodásának

három hónapjából csupán hat

hetet töltött Tell-el-Hesziben, amiről úgy vélte, hogy a bibliai Lákissal azonos. Egészen I9Z6-ig nem ásatott újra

36 | A közet-keleti

régészetúttörői

a Tell-el-Hesziben végzett munkája mély benyomást tett az őt köyető F. H. Blissre, aki 1906ban a The Development of Palestine Exploration (A paPalesztinában, de

lesztinai feltárások fejlődése) című könyvében ekképp idézi fel Petrie alakját: ,,Tell-el-Heszi a legtöbb utaző szemében természetes dombnak tűnt, ő azonban jő érzék-

kel - még a rendszeres ásatások megkezdése e|őtt - gazdag eredményt várt a feltárástól. Zsebkéssel a kezében felmászott a magaslat meredek keleti oldalára, ahol az esőviz évszázados bevájódása folytán csaknem szabaddá vált a mesterséges halom keresztmetszete. A lelőhely története a különböző korokból származó cserépdarabok meg egy erős vályogtéglafalalapján rajzolódott ki számára. A vályogtéglát a közönséges szemlélő alig tudta volna megkülönböztetni a természetes talajtő|, de Petrie szeme észrevette, s amikor zsebkésévelmegkaparta felületét, kiderült, hogy igaza volt." Amikor az ásatási évadvégetért, mert a munkások hazamentek aratni, Petrie a kerámiák sorrendje szerint datálta azokat a régészetilelőhelyeket, amelyeket egyhónapos dél-júdeai kutatásai során tárt fel. A közel-keleti őstörténet kutatását leginkább segítő két módszer együttesen mutatkozik meg példánkban: Petrie rétegenkénttárt fel egy tellt, külön vizsgáIvaaz egymás fölött elhelyezkedő szinteket, s az így nyert információt más lelőhelyek felszíni vizsgálatában kamatoztatta. Érdemes emlékeztetni rá, hogy csak saját ,,kiváló érzékére"hagyatkozhatott. Öt éwel korábban maga panaszkodott arra, hogy a londoni köröktől se képzést,se biztatást nem kapott. Sőt, amikor egyiptomi temetőkből származó ketámiagyűjteményét felajánlotta a British Museumnak, azzal

utasították el, hogy az anyag,,nem őstörténeti, inkább történetietlen".

A NAGY EXPEDÍCIÓK

t az ez idő tájt a helyszínre érkező nagy európai múzeumok és amerikai intézetek is főként a mezopotámiai és egyiptomi feliratok és szobrok iránt érdeklődtek. Az Egei-tenger térsége,Anatólia és Palesztina azért válhatott az őstőrténet hatékony tanulmányozásának színhelyévé,mert e területeken a történelem időszaka jóval később kezdődött, Az első világháborút mege|őző három évtizedben, mielőtt a háború véget vetett vo|na az ásatásoknak, olyan felfedezések születtek Mezo-

potámiában és Iránban, amelyek fényt derítettek a sumer kor előtti múltra, és e múlt feltárását lehetővé tevó kutatási módszerek is kialakultak, Az ásató konzulok és amatőrök kora véget ért, helyüket olyan expedíciók vették át, amelyek célját és módszerét egyre inkább az ásatások nemzeíközi mércéjehatár ozta meg. Az első új stílusúexpedíció azt követóen szerveződőtt, hogy Jacques de Morgan francia régész1891-ben meglátogatott Délnyugat-Irán Hízisztán tartományában egy hatalmas kiterjedésű magaslatot, amely alatt az i. e. 6-4. század közötti Akhaimenida Birodalom egyik fővárosa, Szína rcjtőzött. Korábban már ta|áltak itt Akhaimenidakorból való anyagot, ám Morgan a halom lábaz atánál gyűjtött festett kerámiatöredékeket, kovaeszközöket, és arra

helyesen, hogy azok j6val azAkhaimenidakor előtti időszakból fennmaradt leleteket is tafialmaznak. A francia kormány meg volt győzödve a lelőhely fontosságátől, és ezért nemcsak a Szűzánál végzendő feltárások koncesszióját vásárolta meg a sahtól, hanem kizárólagos jogot szerzett aíra is, hogy bármely ősi településen ásatást folytathasson lránban. Így jött létre a DélégationFranEaise en Perse (Perzsiai Francia Küldöttség), bizonyára a legfontosabb és legszélesebb körú európai expedíció, amely mind ez ideig a Közel-Keleten kutatott. De Morgan 1897tő|egészen az e|ső világháborúig ásatott Szűzában, utódai pedig mindmáigott dolgoznak. E|őzőlegaz egyiptomi Régészeti Hivatal igazgatőja volt, j áratlan az oly an tipusú halmok feltárásában, mint Szúza, és nem rendelkezett Petrie ösztönös tehetségévelsem, ezéríaztán a szűzai óstörténeti kultúrák sorrendjét egymás után többször is javítani és bővíteni kellett. De munkája két nagyon fontos következménnyel járt. Először: a Louvre-ba küldött nagyon tetszetős, festett kerámia első ízben bizonyította be a művelt társadalomnak, hogy a közel-keleti őstörténelem is nyújthat valamit a kifinomult ízlésűeknek.Másodszor: a francia kormány által folyósított jelentékeny pénzügyi támogatás biztosította a szúzai és más területeken folyó ásatások folyamatosságát, anélkül hogy az expedíciónak következtetett,

évről évre látványos felfedezésekkel kellett volna bizonyítania létjogosultságát. Az alapadomány négyezer font

volt, amit évi őtezer font követett a munkaköltségekre - ez maatizszeres értéknekfelel meg (kb. 3 millió Ft). Ilyen feltételek közepette az őstőrténet tanulmányozása gyakorlati hasznot hozó vállalkozás volt, S valóban, aDé|égation munkája olyannyira uralta a terepet a második világháborúig, hogy bármilyen csekély művészi éítékíi, őstörténeti korú kerámia került elő Mezopotámiában, rögvest ,,iráni hatást" mutattak ki rajta.

Óstörténeti korból való kerámiát az e|ső világháború előtt is találtak Mezopotámiában, de akkor még kevéssé becsülték. Max von Oppenheim báró, aki német diplomataként beutaztaazarab országokat, és alaposan megismerte a beduinokat, 1899-ben azt a feladatot kapta, hogy derítse fel a német mérnökök által építendő Bagdad-Isztambul közötti vasút vonalát. Megbizatása jól tükrözi, hogy tovább folyt a nemzetközi versengés a Török-Arábia feletti befolyásért és közleked ési há|őzatának ellenőrzéséért.Az e|őző évszázadban is e törekvés jegyében jutot-

tak el az íttörő régészeke vidékekre, csakhogy Anglta veíé|ytáísaez esetben nem Franciaország, hanem Németország volt. Rász-el-Ain közelében, Éiszak-Sziriában Oppenheim hallott bizonyos szobrok felfedezéséről, amelyek egy közeü halomból, Tell-Halafról származtak.

Csak megbizonyosodott létezésükről, majd 1911-ben tért

vissza ásatni. Akkor 1,913-ig ásott, majd a háború után ijra, 1927 és 1,929 között. A szobrok egy i. e. 9, századihelyi uralkodó palotáját díszítették,de primitív vonásaik miatt több kutató úgy vélte, hogy valójában sokkal korábban készültek, talán azi. e.3. vagy 4, évezredben; pedig a szobrok egyidejűek

a

palotával. A korábbi réteg legmegle-

A közel-keleti

régészetúttörői | 37

heim, sem Herzfeld nem láthatta előre az általuk feltárt anyag értelmezésébenrejlő későbbi lehetőségeket, felfedezéseik fontos szerepet játszottak, mivel felkeltették az érdeklődést az őstörténet fuánt. s a két kutató olyan kérdéseketvetett fel, amelyekre utódaik még mindig keresik a választ.

Úr szanÁLYoK

25

/

Festett váza Szíza A rétegéból (i. e. 4. évezred). A szúzai leletekre támaszkodott az a hosszú időn át elfogadotí nézeí, mely szerint az Ubaid-korban élt népességIránból települt Mezopotámiába.

pőbb emlékei a finoman megmunkált kerámiaedények a világos szinű mázon bonyolult mintázatú,, élénkvörös, barna vagy fekete motívumok láthatók. Ma Halaf-edényként ismerik az óstörténeti korból származő mezopotámiai fazekastermékek e legszebb csoportját, és azi. e.5. évezred elsó felére datá|ják őket. Valódi helyét a prehistorikus kultúrákban csak a 30-as években végzett ninivei és arpacsíjei ásatások után tudták meghatározni. Mindmáig rejtély, hogy kik készítettékés használták eze-

voltak:

ket az edényeket.

Amikor Oppenheim először ásatott Tell-Halafban, egy másik német tudós és utaző, E. Herzfeld a Tigris menti Számarrában kezdett ásni. Ez a Bagdadtól százhúsz kilométernyire északra elterüló város vette át az i. sz, 9. században az Abbászida Birodalom székvárosának szerepét. Az iszlám város alatt Herzfeld véletlenül néhány sokkal régebbi sírra bukkant, bennük kézzel készített edényeket talált, amelyeket gondosan kimunkált geometrikus rajzolat és néhány stilizált állat- és növény-motívum díszített.Ezek ma - a lelőhely nyomán - Számarraedény néven ismertek. Keletkezésük idejét nem tudták megállapítani, réteghelyzetüket csak Ninivénél sikerült meghatározni, de csak az utóbbi tizenöt évben ismerték fel teljes bizonyossággal, hogy a talált edények azoknak az első, általunk ismert közösségeknek a termékei, amelyek Közép-Mezopotámiában öntözéses gazdálkodást folytattak az i. e. 6. évezred második felében. Bár sem Oppen-

/

A német régészek legértékesebb tel-

jesítménye nem az addig ismeretlen edénltípusok véletlen felfedezése volt, hanem az,hogy új ásatási szabályokat vezetíek be. 1898-ban II. Vilmos császár patronálásával megalapították a Német Keleti Társaságot, amely R. Koldewey vezetésévelmindjárt ásatásba kezdett Babilónnál. Seton Lloyd 1947 -bencsodálatra méltóan fogalmaaa meg a német kutatások célját a Foundations in the Dust (AIapozás a porban) cimű, a mezopotámiai ásatások történetérő|szőlő könyvében: ,,Más nemzetiségű tudósokhoz hasonlóan, az újonnan jöttek sem idegenkedtek attól, hogy az elmozdiíható régiségeketmúzeumuknak megszer ezzék, vagy kéziratokkal lássák el a Grotefend nyomában járó asszíriológusaikat. Más volt azonban a fő céljuk, Ujabban a tekintetben, hogy ők tanulmányozni kívánták annak a helynek az építészetétés társadalmi felépítését, ahonnan atalált emlékeket mindaddig oly meggondolatlanul elhurcolták. Második céljuk pedig az volt, hogy - a kutatások során először - figyelmet fordítsanak a mezopotámiai halmok rétegeinek történelmi jelentőségére." Ez

utóbbi szempontból Babilón váratlan problémákat okozott,Már azi. e. 18. században igen fontos város volt, amikor Hammurápi biroda lm a főv ár osáv á tette, de az expedició által feltárt emlékek többsége az i, e. 6. szazadiÚjbabilóni Birodalom korából származott, amikor is a várost Nabú-kudurri-uszur nagyrészt újjáépíttette.A korábbi rétegek hozzáférhetetlennek bizonyultak. Az ásatásokat mintaszerűen végerték,dokumentálásuk hasonlóképpen

példaadó. A mezopotámiai régészet történetében először dolgoztak ki hatékony eljárást a vályogtégláb6l, az ország legősibb építőanyagából készült épületek feltárására.

A

szemléletváltozás csalhatatlan jele, hogy a feliratkutatók már nem voltak állandó tagjai a német kutatócsoportnak, ellenben - akárcsak a korábbi német expedíciókban - jelentős számí épitészvett részt a munkákban. Koldewey főmunkatársai közül hárman is folytatták e módszer tökéletesítését.Walter Andrae 1,903-14 között Assurban, az asszír fővárosban folytatott ásatásainál, J. Jordan és A. Nöldeke pedig 1,929-tőlWarka déli részének feltárásánál. A következő

fejezetbő|látni fogjuk, Warka igazi meglea mezopotámiai őstörténet szempontjából, ám mégis Andrae assuri ásatása vált alapvetően fontossá, mert ő a nagyobb épületek feltárása mellett hálózatos rendszerű kutatóárkokat létesítetta felső rétegekből való mintavételhez, ugyanakkor mély árkokat is ásatott a lelőhely rétegviszonyainak tisztázása érdekében.Az általa elért legkorábbi szint az i. e. 3. évezred elsó feléből származoít, ahol sumer típusúszobrokat tartalmaző temp-

petésnek bizonyult

38 | A közel-keleti

ré§észet űttörői 26l

Számarra-kori edény Haszúnából, belsejében körbefutó vadkecskék. Ezt akerámiát a számarrai Abbászida főváros alatti temetőben fedeiték fel (i. e. 6. évezred).

l

Halaf-kori tál Arpacsíjébó1. Alighanem a legszebb, legfinomabban kidolgozott prehistorikus mezopotámiai kerámia. Ezt az edénytípust Oppenheim azonosította a szíriai TelIHalafban.

27

lomot talált : az első bizonyítékotarra, hogy a sumerok befolyása már ekkor átterjedt a déli alluvium határán. Assur nagyon fontos állomáshely Volt, talán a Sumerok egyik kereskedelmi telepe. Andrae ennél korábbi anyagot nem lelt, lehetséges tehát, hogy az őstörténeti periódusban a hely még lakatlan volt, hiszen az állandó esőövezetnek a legszélénta|álható. Andrae a mélyfúrás módszerének bevezetésével gazdagitotta leginkább a mezopotámiai kutatásokat, mert eljárását a többi nagyváros ásatásánál is alka|mazták, Ninivében, Warkában, Eriduban, ahol ennek köszönhetően váltak ismertté az őstőríéneti kultúrák, illetve azok viszonya a legkorábbi történeti korokhoz. A nagy ásatások kora szerencsére még jóval az első világháború e|őtt kezdő dött, s mire félbeszakadt, kialakult a hosszú távú ásatások új módszere s az ennek megfelelő szakmai ,,szabálykódex". Amikor a munka újrakezdődhetett a háború után, azúj szabályokat nemcsak a soknemzetiségű kutatócsoportok fogadták el, hanem azok a helybeli munkások is, akiket Andrae tanított be Assurban. Őket a lelóhely mai neve alapján serkátiknak nevezik. Tudásukkal és felkészültségükkel számos ásatást és feltárást segítettek az ország egész területén, immár a fiiggetlen Irakban. Amikor azészaki síkságon, Mószultól északra, azi. e. 2. évezredi Tell-el-Rima ásatásán dolgoztunk 1,964 és 1971között, számos serkáti fiát és unokáját alkalmaztuk. 1,97l-ben pedig csatlakozott hozzánk egy olyan férfi, aki tizennégy éwel korábban velünk dolgozott Nimrúdnál, és régészeti pályafutását még 1903-ban Andrae terepbejáró munkatársaként Assurban kezdte.

izra,

OSKORI CSEREPEDENYEK A régészek legfontosabb tárgyi lelete a cserépedény. Nemcsak azért, mert készítői tevékenységére,az általuk

használt technoló giára enged következtetn i, hanem azér t éle-

is, mert a felszínt elborító cserepek gyakorlatilag örök

tűek, így gyakran töltenek be kormeghatároző szerepet. Mivel a kerámiastílus viszonylag gyorsan váItozott, az edények nyújtanak hasznos támpontot a régészetiperiódusok elhatárolásához.

Az első ismert

cserépedények a szíriai Mureibitből származnak, i. e. 8000 tájáről. Durva készítésű.alacsonv

TÖRTENET KEPEKBEN

hőmérsékleten égetett, folyadék tárolására még nem alkalmas edényeket az iráni Gandzs-Daréban is találtak

(i. e. 8. évezredmásodik felébőt). Azi. e.7. évezredmásodik felében a cserépedónyek használataaZagroszban általánossá vált, míg a Levantéban és Anatóliában továbbra

is másfajta tárolóedényeket használtak. A mezopotámiai alföldi területekról az első kerámia tárgyak a Haszúna-

korból származnak, a legkorábbiak Umm-Dabagíja és Tell-esz-Szotto lelőhelyein kerültek elő. A 28. képen ábrázolt edénv Haszúna egy korai (Ic) rétegébő|származlk.

'-,

;-lr

l

\;

rr ll

_

iJ-

Az első edényeket kézzel készítették. Az agyagból durván kialakították a formát.

Az égetésnör,eli a szilárdságot.

csökkenti a porózussáeot. de a KözelKeleten ma is használnak egvszerű,

kézzeI készített tárolóedényeket, amell,eket csupán a napon száfitanak. E korai időszak után nagyon gyorsan

,j

fejlódik a mesterség. Az j,. e.6. ér,ezredben már,,hivatásos" fazekasok kir,áló minóségű korongolatlan edényeket készítettek, Az 5. évezred végénjelenik meg az alighanem kézzel forgatott lassú mintázólap. Segítségévelmár szabályosabb alakú és vékonyabb falú edények formálódtak. Az Uruk-periódus kezdetére feltalálták a gyors fordulatú fazekaskorongot ekkortól beszélhetünk tömegtermélésről. A képeken látható két fazekas lábbal hajtott korongot használ: ezen ,,formálják" az edényt. A török fazekas (29. kép) a vállán átvetett vastag agyaghengerből formál nagyméretű edényt. Az edény magas állványon á1l, de korongon. A háttérben gondosan előkészített nyers agyaghalom látható. Az afgán fazekas (30. kép) sodort agyag,,hurkát" teker körbe; ez az ősibb, a korongolást me gelőző módszer. Az előtérben egy korsó szárad égetés előtt. A 31, képen lgyanaz a fazekas a kész korsóhoz hasonló edényt korongol.

|

Óskori cserépedények

Egy korsótípus legismertebb v áltozata a női arccal, részben domborműszerűen díszitett edény. Ilyenek kerültek elő Mezopotámiában a Számarra-kori lelőhelyekről, valamint Anatóliában és Délkelet-Európában az i. e. 5000 körüü időszakból. A 33. képen látható Haszúnából (V. réteg) szánmazik.

A rátapasztott,

előreu_eró szem, a

hullámos haj, az arcot dísátő három szépségvonalnemcsak a Mandaliból való, hanem a Csoga-Mamiban talált égetett agyagfigurákra is jellemző. A Szawwanban talált kelyhek talapzatál látható hasonló űszítés.

Kétrekeszes cserépégető kemencét először Jadm-tepében találtak, a lelet az i. e. 6. évezredből származott. A technológiai fejlődéssel egyidejűleg jelentek meg a hivatásos fazekasok, alakultak ki a kézművesnegyedek. A jarím-tepei kemencén (32. kép) jól lárhaó alulalűztér, rajta a koromnyomok s a felső tész maradválya a légnllásokkal - ezekre helyezték a kiégetendő edényt. A kemence

boltozaía hiányzik. A jadm-tepei nagpnéretű festett edény ilyen típusú kemencében készült. (3a. kép.)

35. kép: Az állatdiszités először a számaírai prehistorikus kerámián jelenik meg. Egyik mulatságos péIdája ez a Csoga-Mamiban előkerült (20 cm magas) festett köcsög. Három oldalon

defekáló vadkecskék díszítik, a hátterükben százlábíak és szvásztikák láthatók. Az utóbbiak nagyon jellegzetes számarra-kori motívummá váltak.

4a | Óskori

cserépedények

36, kép: A halafi fazekasok kivételes tudásának talán legékesebb példája ez a míivésziendiszített, több színű tál (átmér ője 24 cm). Arpacsíj éban kerüIt elő, alighanem egy fazekasműhely romjai közül (6. réteg). A házatfelgyítjtották, az edényeket szándékosan törték össze. Arpacsíje valószínűleg kézművestelepülés volt, amely majdnem bizonyosan a közeli jelentősebb Halafkori települést, a Tigris legfontosabb északi átkelőjénél létesített Qújundzsíqot (Ninive) látta el edényekkel. 37 . kép Emberalakokkal díszített edények, először a Számarra-periódusban jelennek meg. Ezek a - férfi és női ,,tánco\ő fi gurák" valamelyest későbbi korból szátmaznak, ún. ,,átmeneti stílusú"edényt dísátettek (i. e. 5000 táján). A ,,táncoló nők" motívumot

számos Számarra-kori lelőhely

edényeilek belső peremén alkalmazták sablonszerűen.

,: :

|:i||.,:' :':,.:.. ':': , ' :,., ,:|.. |.:,:|],.:: i: ] .j: , il.i]...],].i]] .;] . i::. , \ ::i' |" .'.:|'.:|. |. !\}

38. kép: A korai állatűsátések egyik legszebb példája ez a üllás nyelvű kobra.

Arpacsíjébanelőkerült igen korai Halafkori edény töredéke azi. e.6. évezred második feléből.

39. kép: Ez akét Halaf-kori cseréptöredék egy kis feltáratlan lelőhelyrőt való, Tell-Áfár közetéből. Bikafej, azazbukránium díszíti őket jellegzetes Halaf-motívum, amely a későbbi Halaf-kori rétegekben fokozatosan erősen stilizált, nyolcasokból álló sorűsszé alakult. Még ma sem tudjuk pontosan, hogyan tették a fazekasok edényeik felületét fénylővé, jelenleg is folynak a vizsgálatok. Bizonyos, hogy ugyanazt a nyer§anyagot használták, mint amiből a |átszólag egészen másfajta számarra-és ubaid-kerámia készült.

a6 | Óskori

cserépedények

í I

t N

i 1

t

-l0. kép : Dzsemdet-Naszrban talált csőrös kanna. Az Uruk-periódus végéről

való, korongolt, festett edély azért különleges darab, mert ez idő tájt a mezopotámiai kerámia nagy részétmár nem díszítették.

1'

t j l l

i 4I. kép : Festett

táI az

Ubaid-periódus

utolsó szakaszából (Ubaid 4. réteg, átméíője 23 cm). Urban találták, azín. ,,vízőzön" üledékrétegben feltárt F jelzésű sírgödörben. Ez az egyszeríi, de határozott vonalú díszítésjellemzi az utolsó Ubaid-fázis kerámiáját (Woolley Ur-Ubaid II. rétege).

42. kép:. Na§yméretű festett tál Hacrlar I. réíegébőI(i. e. 5000 körül). Ez a drapp és vörös színű, elsősorban vonalakkal díszítettkerámia jellemzi a Hacrlar I-et. Szembetúnően különbözik az Y-II. rétegek sokkal tetszetősebb diszitésíiedényeitől. Azokon nagyon bonyolult, sokszor textilmintázatra emlékeztető díszítéstalálható.

a8 | Óskori

cserépedények

A kiváló minőségű festett edények sokkal tovább maradtak használatban Iránban, mint a szomszédos Mezopotámia városi központjaiban.

43.kép: Művészien díszített tál hílzisztání Szitzából, az i. e. 4. évezredből (Szúza A). Nagyfokú technikai tudás és változatos díszítésmód jeltemzi. Kétségtelenül ez az egylk a

legszebb és legművészibb ősi kerámiastílus. 44. kép: Nyugat-Iránból való, a Sziálkból (III. réteg, í. e.4. évezred)

ismert edények egyik legpompásabb típusa. Díszítőelemei között állatokat, gyakran vadkecskét vagy kecskét taláiunk, amelyet mindig gondosan r ajzolt szarv ak ékesítenek. Jelle gzetes az állatok,, faroló" tartása.

A KöaEL_KELETI ősrönrÉxET SZULETESE

3.

ao

50 | A közel-keleti

A

őstörténet születése

Az

első világháború nemcsak az ásatásokat szakította félbe, hanem a Közel-Kelet poütikai

20. SZ^Z^D

/

egykori arab tartoamelyeket a népszabdalták, mányait önálló államokká gyámsága alá rendelt, mintgyőztes hatalmak szövetség a a második sző. Egészen volt hogy azok érdekterületeiről és Szíriát, Lib anont igazgaíta szág Franciaor világháborúig 1932csak Irak viszont pedig Palesztinát. Nagy-Britannia következően helyzetből A alatt. irányitás ig maradt brit európai tanácsadók szabá|yozták a gyámsági országok régészetiügyeit. Régiségekkel foglalkozó kormányhivatalokat hoztak létre, életbe léptették a múzeumi törvényeket, am e lyek me ghatár ozták az ás atáso kra vo natkozó előir áso kat, kitértek a régiségektulajdonjogainak és elhelyezésének kérdéseire. A legfontosabb leletek anemzeti múzeumokba kerültek. Az is a helyzetből következett, hogy a háború után brit és foancia régészek kezdhettek gyámsági arcu|atát is átalakította. Törökország

területeiken ásatni.

Az iraki Régészeti Hivatalt és az

első iraki múzeumot

- Gertrude Bell hozta |étre, aki az űj angol követség keleti ügyekke l foglalk oző tilkár a vo lt. Kö zel-keleti útleírásai és a régi emlékekről szóló beszámolói okán már l892-től a legnagyobb angol utazőkkőzé tarto-

- jóformán egyedül

zott. 1,91,4-18 között,

a háború idején a kairói Arab

Irodán dolgozott. 1921. augusztus 23-án Irak királyává koronáaták Feiszal emírt, aki az előző évben még a rövid életű damaszkuszi arab kormány élénállt. Szeptember 17

-

én G ertrude B e ll m á r azt irta

cs

aládj án ak :,,E gy áItalán

nemigaz, hogy én döntöttem el Irak sorsát, az azonban igaz, hogy egy ottani arab kormánnyal megtárgyaltam az

együttműködés módját. " Minden energiáját és befolyását a régiségek ügyének szentelte. 1922. jűlius 7-én azt mondhatta: ,,Ma a király teára hívott, ahol két őrán át nagyszerűen beszélgettünk. Elóször is elnyertem támogaíását az ásatási törvényhez, amelyet a legnagyobb gonddal készítettemelő, miután konzultáltam szakértőkkel is, Vállalta, hogy elfogadtalja a Tanáccsal - tökéletesen járatos a régészetben, minthogy T. E. Lawrence tanítványá -, s azzal is egyetértett, hogy kormánya engem - egyéb feladataim mellett - ideiglenesen régészeti igazgatónaknevez ki. Ily módon az ügyet vele egyetértésben iránflthatom, s ez igazán nagyszerű lesz," Ettől kezdve egészen 1926-ban bekövetkezett haláláig levelei telve vannak hossá beszámolókkal múzeumáról, amelyet lassacskán megtöltött az új törvény szellemében folytatott ásatásokból szfumaző leletekkel, kiegészítve anyagát azokkal a tárgyakkal, amelyeket minden ásatási évad végén- mint a kormány illetékes képviselője - az ásatókkal való alku során szerzett.

A háború utánitégészek között többen voltak, akik

a

háború alatt politikai vagy titkosszolgálati munkát végeztek a Közel-Keleten. T. E. Lawrence, aki mint Feiszal emír

tanácsadója és irreguláris seregeinek vezetője vált hír45

l Az

észak-iráni Erbílt legalább nyolcezer éven át folyamatosan

lakták. A mezopotámiai legszebb halmok vagy ,,tellek" egyike.

46

l Gertrlde

BeLL, az iraki Régészeti Hivatal alapítója és T. E,. Lawrence, aki Karkemisban ásott az első világháború előtt.

hedtté az arab forradalom idején, soha többé nem tért vissza a régészethez, noha korábbi közel-keleti tapasztalatai ezt lehetővé tették volna, hiszen dolgozott a törökasszir határ mentén folytatott karkemisi ásatásokon. Ezt az ásatást 1910-ben először D. G. Hogarth vezette, aki a

háború a|atl az Arab Iroda vezetője volt. E minóségében közvetlen főnöke volt Gertrude Bellnek és Lawrence-nak és annak az R. Campbell Thompsonnak, akit már említettünk a ninivei ásatással kapcsolatban, továbbá Leonard

Woolleynak is.

Közülük e|őszőr Campbell Thompson kezdett ásatni. 1918-ban a Titkosszolgálati Hadtest századosaként járt Mezopotámiában, de már a fegyverszünet előtt kutató ásatásokat végeztetett a British Museum megbízásából Urban és Eriduban. Nem volt különösebben eredményes, mert inkább volt asszíriológus, mint régész.Az ásatásokon

A közel-keleti

őstörténet születése | 51,

ra.Előrelátását mutatja, hogy noha tudta, az ásatások kezdetén produkált láwányos eredményekkel könnyebben juthatna további pénzhez, s azt is tudta már az első évad után, hogy gazdag anyagot viárhat annak a helynek a feltárásátől, ahol később a korai dinasaiák korábólszármaző királyi temetőt bontotta ki, mégis 1926-igha|asztotta az ásatás megkezdését, mert úgy vélte, munkásai akkorra válnak alkalmassá a feladatra. Hogy milyen műgonddal jegyzettf elmindená|taLatalá|ttáogyuLazAntiquarisJour-

-17

/

Leonard Woolley, a káld Ur városának feltárója, a mezopotámiai őstöIténet úttörőinek egyike.

indiai csapattesteket dolgoztatott. A múzeum megbizáSából H. R. Hall váltotta fel, akit 1919-ben irányítottak oda Angliából. A|ig volt több szerencséje Urnál - török foglyokkal dolgoztatott -, viszont sikeresen ásatott egy közeü, el-Ubaid nevű halomnál, ahol egy sumer templomot tárt fel. El-Ubaid a mezopotámiai őstörténet egyik leghíresebb lelőhelye lett, miután Woolley ezen a helyen megtalálta az Ubaid-kori népességtelepütését. Óket ma a sumerok prehistorikus óseinek tekintjük. Woolley őrnagyi rangot ért el a titkosszolgá|aínáI, fogságba került, és két évet töltött hadifogolyként Törökországban. Amikor 19 1 8-ban kiszabadult, politikai tisztként Dzserablúsz körzetébe küldték, ahol 1920-ban rövid időre felujítoítaaz ásatást, de 1922-ben arra szőlították fel, hogy irányítsa az

Urban folytatandó ásatásokat. Gertrude Bell egyik levele örökítette meg Woolley megérkezését(1922. nov. 1.): ,,Mint régészetiigazgatő tevékenykedtem. Vasárnap megérkezett Mr. Woolley. Első osztályú ásató, szívem szerinti régész- azaz teljes mellbedobással támogat intézetvezetői munkámban. A British Museum és a Pennsylvania University által közösen szervezett ásatás vezetőjeként érkezelt. Nem kisebb dologba fognak, mint Ur feltárásába, és ezt a munkát két év alatt remélik bevégezli."

LEONARD WOOLLEY / Noha Woolley

angol-ameri-

kaimegbizásból végezte munkáját, pénzben mégsem bővelkedett, legalábbis egy alkalommal a bagdadi angolok között kalapozással tudta csak az évad költségeit előte-

remteni. Mé gis, minden p énziJ.gyi nehézség ellenére tizen két éven át ásatott, ezalatt nemcsak a bagdadi múzeumot gyarapította, meg London és Philadelphia gyújteményét, amelyek aziraki Régészeti Hivataltól a leletek egy részét kapták, hanem az ásatások és a publikációk színvonalát is tovább növelte. Felismerve, hogy képtelenségolyan hatalmas és bonyolult ásatást a helybeli képzetlen munkaerővel végeztetni, elhozta Dzserablúszból Hammúdi nevű ügyes elómunkását, annak két fiát, és segítségükkel betanított egy használható munkacsapatot a kevésbé igényes feladatok-

nal évijelentései tanúsítják; továbbá vaskos köteteinek sora, hiszen tizenhat éwel a halála után még mindig jelentek meg általa összeállított kötetek. Mégsem volt szakbarbár ásató. Amit feltárt, azmindtörténelmi emlékvolt aszemében, s noha értelmezéseinek minden részletévelnem értünk egyet, írásait ma is értékesolvasmánynak tartjuk. Második nevezetes felfedezése az űn. vtzözönréteg megtalálása volt. Hasonlók szép számmal fordulnak elő más sumer településeken is. Nem egyidőben keletkeztek, jelentőségük még ma is vitatható, de úgy látszlk,legalább néhány esetben igen komoly veszélyt hozó helyi áradásról tanúskodnak, így szerepet játszhattak a vizözönmonda születésében.A mi szempontunkból más okból érdekes a vizözőnréteg; olyan település fő|é rétegződött, amely vályogtégla házakből és sáskunyhókból állt. Woolley úgy

vélte, a mocsár egyik szigetén épitettékLakói sajátos típusúfestett edényeket használtak, hasonlók az üledékrétegbe mélyítettsírokból kerültek elő. E kerámia töredékeit találta Campbell Thompson Eriduban és Hall IJbaidban. Woolle1, is ásatott 19 23 -24 -ben el-Ubaidban, és talált egy hasonló rozoga házakból iálló települést - az sokkal korábbi volt- mint a Hall iáltal feltárt, a korai diiasztiák korában épült templo6. y2|amint egy temetőt, amelyben ugyanaz a festett keriámiát ta|álta, amit Urban, s amit ettől kezdve -.Ubaid"-edénynek kezdtek hívni. Először került napr.ilágra rétegbe ágyazott bizonyiték az őstötténeti sumerról. Érdemes megjegyeznünk, hogy noha Dél-Mezopotámia iásatóit leeinkább a sumer civilrtzáciő feltárása kötötte

le, a

legkivátóbbakat azonban a sumer eredet kérdései is foglalkoztatták. Ehhez átvették Andrae Assurnál kipróbált módszerét, és mély kutatóárkot ástak a feltárt történeti kori épületek alá. A Babilón közelében levő Kisben egy másik angol-amerikai expedíció I926-28-ban a legalsó rétegben meglepő, mikrolit kovaszerszámokat talált, fö-

lötte több színű festett edény következett, Az ásatók ismét egy szomszédos halomhoz fordultak, ahol v1yanazt az anyagot találták a felszínen. A több szinű edényt pedig, amiről tudjuk azőta,hogy az utolsó prehistorikus szakasz

jellemzője, lelőhelyéről Dzsemdet-Naszr-edénynek neveztek el.

WARKA lEzeknek

az éveknek a legfontosabb eseménye a warkai (ősi Uruk) ásatás újbóli megindítása volt. A németek már l9I2-ben kezdtek itt ásni, de akkor a háború félbeszakította a munkát; ezt kezdték újra 1928-ban. Andrae sokat tett az expediciő megszervezéséért, de nem

52 | A közel-keteti

őstörténet születése

ő volt a vezetője. Mindazonáltal az ásatást irányító szakemberek gondosan betartották az általaés Koldewey által Babilónban kialakított szabályokat. Egyedül azért ma-

rasztalhatók el, hogy nem készítettekeredményeikről a nagyközönség számára is élvezhető beszámolót, mint Andrae, Koldewey vagy Woolley. Bár Warka a párthus időben is jelentős nagyváros volt, az erőziő miatt a város némely pontján már a késő őstörténeti periódus rétegei kerültek a felsán közelébe. W. K. Loftus már 1854-ben talált, de korukról sejszínes szögmozaik-maradványokat telme sem volt. Az új német expedícióra vátt a feladat, hogy aprólékos, tégláról téglára haladó ásatással felszínre hozzonegy sor monumentális templomot és más épületet. Ezek eredetileg két különálló együttest alkottak, amelyek egybeolvadásából alakult ki a prehistorikus kor vége felé Uruk vallási és szertartási központja. Az egyik komplexum (Kulaba) legfőbb épülete a háromosztatú ,,Fehér templom" volt, amelynek középső terméhezkét oldalíól két kisebb, szimmetrikusan elrendezett terem csatlakozott. Úgy

véük, talán Anunak, az ég istenének temploma lehetett,

akinek szentélye később magába foglalta az épiúletet, de ez dokumentumok híján nem bizonyitbatő. Közvetlenebbül érdekelbennünketaz,hogy a templom egy magas töltésen helyezkedett el, amit általában Anu-zikkurratunak neveznek. Ezen belül korábbi szentélyek maradványai kerültek elő, fennmaradásuk nyilvánvalóan a vallási hagyománynak köszönhető, amely tiltotta a használatramár alkalmatlan épületek megsemmisítését.

Ugyanakkor ez az e|őirás nem lehetett érvénybena

másik épületkomplexum (Eanna) esetében, mert itt hatalmas méretúépítményekkövették egymást, méghozzá az első, ugyancsak háromosztatú épületnek csaknem az alapokig történt lebontása után. Itt nyilvánvalóan nem volt olyan magas töltés, amilyenen a Fehér templom állt az 48

/A

warkai lelőhely látképe.

egyesítésig,amikor is a Fehér templomot már többé nem használták. Az aréteg(ÉannaIII.), amelyikben először jelenik meg a töltés, a színes Dzsemdet-Naszr-edények korával datálhatő, mig az előző rétegben nagyobbrészt ko-

rongolt, sima edény került elő, amit Uruk-edénynek neveztek el. Az 1930-31-es mély kutatóárok vizsgálata során kiderült, hogy az Uruk-kori szintek alatt Ubaidkerámia találhatő. Így alakult ki Sumer őstörténeti kultúráinak az

a

sorrendje, amelyet egy 1931-es leideni kong-

resszuson Ubaid, Uruk és Dzsemdet-Naszr elnvezéssel je-

löltek.

NINIVE / Időközben, 1927-ben Eszak-Irakban Campbell Thompson újrakezdte a ninivei ásatásokat. M. E. L.

Mallowan is csatlakozotthozzá, aki előző|egUrnál Woolleyval dolgozott. A munkát főként a késő asszír főváros épületeinek íeltárására koncentrálták, de Mallowan I931,-32-ben nyitott mély kutatógödrei csak huszonhét méter mélységutánéfiékela természetes talajt. Mint minden mély kutatóárok esetében, lépcsőket kellett készíteni az alsóbb rétegek e|éréséhez,s ez azt jelentette, hogy a 2Ox14 méteres terület két méter szélességúvécsökkent az

alapnál. Nem kevesebb, mint 22 méter származott az észak-mezopotámiai értelemben vett őstörténeti korból, itt ugyanis azitás egészen azi. e.3. évezred második feléig

ismeretlen volt.

Az ötödik

szint

-

Ninivénélalulról

számozták a rétegeket - olyan vfuágző település anyagát tartaknazta, amelyik a déli korai dinasztiák korának valamelyik szakaszáva| volt egykoru. Ez a festett és karcolt díszítésűkerámia utóbb az északi síkság számos lelőhelyén bukkant fel, nyugatra egészen a Hábúr völgyéig. A Ninive V.-nek nevezett, széles körben elterjedt kultúra - datálásait és szerepét illetően - mindmáig a3. évezred talányai közé tartozik. A IV. réteg ötméteres vastagsága hosszú és folytonos lakottságról árulkodott. Jellegzetes, festetlen Uruk-edény került elő innen, sőt a nyolc méter vastag III. réteg is főként Uruk-kori anyagot tartalmazott. Végül a két következő tétegben Halaf-, majd Számarra-kori festett kerámiát találtak, s a legalján olyan cserepek kerültek elő, amelyeken festett vagy karcolt, illetve a két díszítőelemet együttesen tartalmaző diszítésfordult elő,Ezt a Nini-

ve I.-nek nevezett anyagot csak később sikerült más lelőhellyel kapcsolatba hozni, a második világháború idején a Haszúnánál folytatott ásatással. Relatív kormeghatározását, csakúgy mint a Számarra-edény estében, Ninive tette lehetővé. Miután a munka Ninivénél 1,932-benbefejezódött, Mallowan figyelme a Halaf-kerámia felé fordult, amit ugyan

jól ismertek Tell-Halafból és számtalan északi lelőhely felszíni anyagábő|, de egyelőre csak egyfajta kerámiastílust jelentett a kutatők számára, készitőiktől s azok

A kutatóktól kéznyujArpacsíje kis telepa megoldás: rejlett tásnyi távolságban hevertek Halafszámban nagy föld felszínén halma, ahol a kilométernyire hét mindössze Ninivétől cserepei, edények ásatási évad egyetlen telén 1932-33 Mallowan volt. életmódjáról semmit sem tudtak.

A közel-keleti

őstörténet születése | 53

alatt írta me g az első és mindmáig egyetlen publikációt annak a Halaf-kori népességneka lakóházairől, berendezési tár gy air ől, é|eímődj ár ől, ame lyne k nyo m ai Szir iátőlr e gé sz

a Kaukázusig megtalálhatók. E felfedezésekkel majd az ötödik fejezetben foglalkozunk részletesebben, most csak azt említjük meg, hogy ez volt az első expedíció, amelyet Mallowan vezetett, és az 1932-ben Gertrude Bell emlékére Irakban alapított Brit Régészeti Iskola támogatott az alapitvány részben az ő vagyonának hagyatékából jött létre. Mallowan, akárcsak Seton Lloyd, aki akkoriban a chicagói expeűció tagjaként a Bagdadtól keletre eső Dijála-medencében ásott, s később az iraki RégészetiHivatal tanácsadója lett, a Közel-Keleten kutató brit régészek legkiválóbbjai sorában, Layard és Woolley mellett említendő.

AZ ÓSTORTÉNETI KUTATÁSOK KITERJEDESE A KÖZEL-KELETEN / Miközben folytak az ásatások Ni-

49

/

50

/A

Több színnel festett Halaf-kori tál Arpacsíje 6. rétegének egy fazekasműhelyéből (i. e. 5. évezred eleje). Átmérője 32 cm. tepe-gawrai telephalom látképe.

Az expedíciónak fel kellett ad-

nia korábbi szándékát, hogy rétegről rétegre kibontsa az egész tellt.

nivénélés Arpacsíjénál, egy másik észak-mezopotámiai ásatás is zaj|ott Tepe-Gawránál, Ninivétől tizenhat kilométernyire keletre, Dzsebel-Basiqához kőzel, a Zagroszhegység első előhegyei vidékén.Az itt dolgozó amerikai expedíciót E. A. Speiser vezette. Layard kis kutatóárkot ásott ezen a helyen 1849-ben, de mert csak cserepeket talált, nem ásott tovább. Aztazonban megjegyezte, hogy a terep teljesebb ásatásra érdemes. Nyolcvan éwel később éppen a cseréptöredékek váltották ki a legnagyobb érdeklődést, és az amerikaiak teljes feltárásra törekedtek, mert eredetileg is a szűz talajig akartak eljutni. Bár viszonylag kicsi volt a halom - csupán 130 méter az alapátmérője -, a terv meghaladta lehetőségeiket, és a feltárandó területet kénytelenek voltak sákíteni. Mindazonáltal Gawra huszonkét méter vastagságű, rétegződött tellje egy i. e. 6. évezred végétől a 2. évezred közepéig lakott kisváros egyedülálló keresztmetszetét adta. Széles körű kapcsolatain ak és virágzásának meglepő bizonyttékai voltak a dél-mezopotámiai templomokra emlékeztető, mű-

54 | A közel-keleti

őstörténet születése

vészien tervezett és festett háromosztatú templomai, A fő ásatási területen húsz réteget határoztak meg. Az első azonosítható anyag Halaf-kori volt, amelyet Ubaid-, majd Uruk-fázisú követett - ez utóbbihoz tartoztak a templomok. Egy másik kivételes épület is származott egy korai

Uruk-kori rétegből: hatalmas lakőház, amelyet körben

vastag fal védett. Nyilvánvalóan fontos személy lakhelyéül szolgált, s az erődítés talán kellemetlenkedő szomszédaik-

kal szembeni védekezésük emléke. Mallowan következő ásatásai megerősítették azt, hogy azi. e. 4. évezred az északi síkságon széles körű felvirág-

zást hozotí, Mallowan felmérte a terepet, s közben a Hábúr-medencében és az észak-sziriai Balih-völgyben ásatott. Kiderült, hogy az Uruk-periódusban rengeteg település keletkezett ezen a vidéken, és többségük fennmaradt az i. e. 3. évezredben is. A fő ásatásokat két halmon folytatta. Ságir-Bázár volt az egyik. Itt a rétegek többsége a történeti korból származott, de mélyásatással találtak Halaf-korit is. Tell-Brák volt a másik. Hatalmas terilet,32 hektár kiterjedésű, negyven méter magas, a Wádi-Dzsagdzsag, a Hábúr egyik keleti mellékfolyójának átkelőhelyénél.A város bizonyáraellenőrzése alatt tartotta a Tigris völgyéből Dzsebel-Szindzsáron át az anatőliai Dij arbakir vidékérevezető főútvonalat. Mint az első fejezetben mondottuk, Tell-Brák az agadei uralkodók idejében, az i. e. 3 .

A fej lődés nem korláto ződott kizár őlag Mezopotámiára,1933-1937 kőzött a chicagói Keleti Intézet Szíriában, Antakya és Aleppo között, az Amúq-síkságon végzett feltárásokat. A három lelőhelyen az ásatás, amelyet terepbejárás egészitett ki, nemcsak az ottani őstörténeti kultúrák egymáshoz való viszonyát határozta meg, hanem bebizonyította, hogy a számon tartott 178 lelőhelynek több mint egyharmada már az i. e, 3000-nél korábbi időszakban is lakott volt. Közvetlenül a második világháború előtt és után a liverpooli egyetem expedíciója John Garstang vezetésével ásatott Yümük Tepében. Yümük Tepe Dél-Törökországban, Mersin kikötőjének külvárosában található. Itt több mint tizméteres neolitikus lerakódást követtek akőrézkori és későbbi rétegek. Garstang volt a Brit Gyámsági Kormány általl920-ban Palesztinában felállított RégészetiHivatal elsó igazgatója. Ez abból a szempontból fontos, hogy először szabá|yozták

céljaira emelték, amelynek fő jelképe a szem vo|t, ezért az

hatékonyan a térségrégészeti feltárásait, s ez felpezsdítette a kutatást. Már említettük, milyen érdemeket szetzett Petrie a 19. századvégén a palesztinai ásatásoknál bevezetett új módszerekkel, s szóltunk a német kutatókról is, akik az 1,909-es jerihói és assuri ásatásukkal új kutatási szabályokat honosítottak meg. W. F. Albright, a nagy amerikai B ib lia- tudós és ré gész 19 49 -b en me gj elent,4 r chae lo gy of Palestine (Palesztinai régészet)című munkájában leszögezi: ,,A régészettörténetében ezek voltak az első ásatások, amelyeket értő szakemberek végeztek.' ' A háború előtti ásatások azonban csaknem kizárő|ag történeti helyekre vagy rétegekre kor|átozódtak. Albright így folytatja:,,A legszembeötlőbb haladást Palesztina régészetében

tették, a Dzsemdet-Naszr-korból' származó warkai temploméhoz hasonlóak, s a datálás helyességét más tárgyak is

mányágunk csak születóben volt." I925-től kezdődően a Dorothy Garrod és a barlangok feltárása-különöskóppen

évezredben Dél-Mezopotámia uralkodóinak tartományi

székhelye volt, de talán ugyanezt a szerepet töltötte be már a 4. évezredben is, ugyanis az agadei,,p&lota" alatt Mal-

lowan háromosztatú templomot talált. Olyan kultusz

épület a Szem-templom nevet kapta. Kőrozetták disziigazolják. A Szem-templom volt a legutolsó azoknak a prehistorikus szentélyeknek a sorában, amelyek romjai a töltésbe ágyaződva rejtőztek. Azok romjait rablók dúlták fel, a töltés tetejérőlgödröket és föld alattijáratokat ástak, de még így is igen gazdag leletanyag maradt Mallowannak : amulettek, gyöngysorok és pecsételők, amelyeket nyilván a templomnak adományozíak, vagy alapitási adományként kerültek a téglafal mélyére. E feltárások mélyebb összefuggéseiről majd akkor lesz szó, amikor a velük kapcsolatos kultúrákról beszélünk. Most csak azt említjük, hogy a2O-as és 30-as évek legnagyobb eredményének azt tartjuk, hogy mivel az ásatások az őstőrténetre irányulhattak, új információk tömege gyúlt össze. A fő lelőhelyeken ásott mély kutatógödrök anyagát a kisebb halmok feltárásával tették teljessé. Ezekben tudniillik a prehistorikus rétegeket nem fedték olyan vastagon későbbi korok maradványai. Így alakult ki lassan a mezopotámiai őstörténet relatív időrendje, s mind teljesebb lett a különböző időkben és helyen élők gazdaság; é|etéről és mindennapjairól alkotott kép. A terepbejárás nemcsak új ásatási helyek megtalálása miatt vált fontossá, hanem azértís,hogy megállapíthassák, milyen volt különböző korokban a népesség eloszlása és sűrűsége.

az őstőrténet területén értékel. l920-ban a mi tudo-

francia konzulátus egyik tisztviselője, Renée Neuville munkája - segítette a paleolitikus és mezolitikus kultúrák

azonosítását. Az utóbbiba tartozoít a Natúf-kultúra, amely alighanem az első neo litikus települések elő zmény e. 1929 ben Garstang újrakezdte a jerihói ásatást, s ekkor hatolt első izben az alapokig, ahol olyan neolitikus települést fedezett fel, amely még nem ismerte a fazekasságot. Ezidő tájt kezdtek a közel-keleti őstörténeti leletek ösz-

szegezésével foglalkozni. Gordon Childe, a nagy ausztráliai óstörténész|átott a feladathoz, aki az 1925-ben pubhkáIt Dawn of European Civilization (Az európai civilizáciő hajnala) című könyvében ugyanezt a feladatot már elvégezte az eurőpai őstörténet vonatkozásában. A hely-

zet és az eredmények gyors változását éppen azmutatja a

legjobban, hogy Childe első összefoglalása The Most Ancient East (A legósibb Kelet) t928-banjelent meg, de 1934-ben teljesen áído|gozva publikálta íjbőlNew Ligth on the Most Ancient Ea§ (Úi megvilágításban a legősibb Kelet) címen. Bár a háborű alatt csaknem minden ásatás szünetelt, Childe könyvéből l91Z-benismét új kiadás született. childe marxista volt, marxista történelemszemlélettel vizsgálta az ősíőrténetet. Óriási tárgyi tudással rendelkezett, logikusan gondolkodott és írt. A gazdasági és

51

/A

jerihói telephalom s az a nagy kutatóárok, amelyben azi. e.9. edből származó települési rétegeket találták,

év ezr

társadalmi tényezők szerepének hangsúlyozásával felhívta a figyelmet arra, hogy az őstőrténetnek éppúgy, mint a történelemnek, meg kell kísérelnie az emberi viselkedés rekonstruálását. De az őstörténészek a történészekkel ellentétben, csak elméleteket dolgozhatnak ki az emberi magatartás indítékairól, s elméletek aligha pótolják a nem létező dokumentumokat. Az 1930-as években túlságosan

sok régésztekintette a kőszerszámok, edények, sőt a művészet és épitészettanulmányozását végcélnak,s jórészt Childe-nak köszönhető, hogy mi, felhagyva pusztán a tárgyakra szorítkoző vizsgálődással, ma már sokkal gabb kitekintéssel tanulmány ozzlk any agunkat. Talán Childe nem nyelt meg túl sok embert nézeteinek, de sokakat késztetett gondolkodásra. tá

FELFEDEZESEK IRAKBAN

/

A

második világháború

alatt kizárőlag Irakban folytatódtak a r égészetifeltárások, ahol a RégészetiHivatalban tanácsadóként működó Seton Lloyd és két tehetséges iraki kollégája,Fuad Szafar és Mo-

hammed Ali Musztafa jelentős felfedezésre bukkant két őstörténeti lelőhelyen. Seton Lloyd számol be róla a legpontosabban a Foundations in the Dust (Alapozás a porban) című, 1,947 -ben írott könyvében: ,,1940 elején telje-

sen állami támogatásból ásatás kezdődött Bagdadtól nyolcvan kilométernyire, egy Tell-Uqeir nevű őstörténeti telepen. Szenzáciős felfedezés született. A halom egy presumer időkből való templomot rejtett, amelynek falait freskók borították. Az anyag két éwel későbbi chicagói publikálása adta tudtul a háború alatt szétszőródott szakmának, hogy Irakban tovább folyik a munka. A következő években új lelőhelyeket jelöltek ki, méghozzá ílgy,

hogy az általuk felölelt periódusok a mezopotámiai történelem teljes keresztmetszetét adják. A közreműködóket igen gondos an készitettékfel, úgyho gy 19 43 -r a hozzáér -

tésük semmiben sem maradt el a legtöbb nyugati expedíciőétől. Ilyen körülmények között került sor Haszúna feltárására, D. Garrod már 1928-ban rábukkant a paleolit ember nyomára a kurdisztáni hegyekben. De a barlanglakók és Tell-Halaf, Számarra letelepült földművelői között óriási szakadék mutatkozott, hiszen az utóbbiak már rezet olvasztottak, és sok minden másban is jeleskedtek. Ninivénél dolgozva, Mallowan 1 93 1-ben talált egy Számarra-kor előtti kultúrát, de olyan mélyen a földfelszín alatt, hogy csak nagyon kevés jellegmeghatározó adatot kaphatott. A hivatal most Haszúnánál, Ninivétől harminc kilométernyire délre talált egy olyan kis halmot, ahol a í'úés avirág között éppen a keresett pre-Számarra-kori edénytöredékek hevertek szétszóródva. Az egymásra rétegződötttelepülésekből származő hétméternyi lerakódás a felszínen éppen azzalaréteggel végződőtt, amely alámár nem juthattak el a ninivei ásatás során. Azásatás hónapjai további évszázadokkal tágitották az őstörténeí határait. Ezek az egyszerű régészetileletek a civilizált ember történelmének új és legkorábbitejezetét tárják elénk." I947-49-ben az iraki Régészeti Hivatal expedíciója visszatért Eriduba, hogy a program keretében folytassák a feltárásokat, minthogy ezen a helyen korábban csak felületes próbaásatásokat végeztek. Amikor egy 3. évezredi zikkurratu sarka alatt ástak, számos prehistorikus templomot tártak fel, A legkorábbit kivéve, mindegyik háromosztalú volt. A tizennyolc egymást követő rétegegészenaz Ubaid-kor elejéig, kb. i. e. 5000-ig vezetett vissza,vagyis a legalsó réteg még korábbi anyagot tartalmazott, mint a warkai mély kutatógödör. A benne talált festéss el diszitett

56 | A közel-keleti

őstörténet születése

_:.',re' , j^lili*;),,.y. 52l Tell-Uqeir. Az

iraki Régészeti Hivatal tárta fel. Itt találták

a magas töltésen álló, festett fdzekkel díszített késő Uruk-kori

Anu-templomot.

53/ Ubaid 2. fttegéből szátmazó, HádzslMuhammad-kori tál rajza (Ch. Ziegler nyomán).

edényeket új fajtának minősítették, és Eridu-edénynek nevezték el. A fölötte elhelyezkedő cserepeket HádzsiMuhammad stílusúmotívumok ékesítették,ezt a típust a Warka közelében levő lelőhelyen azonosították a háború

előtt, de mind ez ideig nem sikerült réteghelyzetét megfelelően meghatározni. Ma már a legtöbb régészegyetért

abban, hogy az Eridu- és a Hádzsi-Muhammad-edény

egyszerűen az Ubaid-kori korai változata, ezért a szakiro-

dalom is Ubaid 1. és Ubaid 2. névve|illeti, A felismerés a mezopotámiai őstörténetről addig szeízett ismeretek szempontjából rendkívül fontosnak bizonyult. Ugyanis azt tette nyilvánvalóvá,hogy délen már korábban is voltak települések, mint addig feltételezték, s ezt éppen akkor sikerült bizonyítani, amikor Lees és Falcon - mint az első fejezetben említettük - annak a hagyományos feltevésnek a megdönté sén fár adozott, ame ly szerin t az e gész térség ía a|att ál|t az i. e. 5. évezredetmege|őzően Az eridui ásatások még egy fontos bizonyítékkal szolgáltak: a hosszú őstörténeti periódus alatt templomok épültek egymásra - tanúsítvaa vallási hagyományok folytonosságát - azon a helyen, ahol késóbb Enkinek, a sumer panteon egyik főalakjának, a víz istenének temploma állott. Minden jel arra vall, noha korántsem bizonyítható, hogy a telep prehistorikus lakói a sumerok ősei voltak. Sőt, a lelőhely azt is sugallta, hogy az Ubaid- és Uruk-periódusok kőzött az edényeken és a használati tárgyakon mutatkozó - fokozatos, nem pedig hirtelen - módosulások aüghanem csak a stílus és a technológia megváltozásából fakadtak, nem valószínű tehát, hogy Iránból vagy máshonnan megszállták volna a területet, mint ahogy azt a régészek addig

feltételezték.

A MÁsoDIK vILÁGHÁnonú urÁN / A külföldi expedíciók egyre-másra tértek vissza a Közel-Keletre;

néhány azért,hogy a hagyományos módon folytassa hoszszű távú ásatásait, amelyek mindmáig a ftgészeíiinformációk leghasznosabb forrásai. De új elgondolások és megkőzelitési módok is születtek, s az íj technológiának köszönhetően olyan bizonyítékok ishozzáférhetővé és ta-

nulmányozhatővá váltak, amelyeket liz éwel korábban még nem lehetett feltárni. Az ásatás és dokumentálás módjának tökéletesedése részben az Eurőpában tanult régészeknek volt köszönhető - őket az ottani prehistorikus lelőhelyek állapota gyakran késztette a technika finomítására. A közel-keleti ásatásoknál csak akkorjöttek rá e mődszerek hasznosságára, amikor alkalmazni k ezdték őket. A legjobban példázza ezt, hogy újrakezdődtek az ásatások Jerihóban, ahová 1951-ben Kathleen Kenyon visszatért. A következő fejezetben még sok szó esik feltárásairól, most csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy mindenre kiterjedő, aprólékos módszere, amelyet munkatársai - közülük többen a brit lelőhelyeken tanulták meg a szakmát - aka|maztak, a kor egyik leglátványosabb leletéthozta felszínre. Egy olyan kőfallal övezett, azi, e.8. évezted e|ejéről való várost tártak fel, amelynek korai rétegei a mezolitikum Natúf-kori kultúráiig vezettek viszsza. Az ásatás másik sajátossága az volt, hogy megkülönbözíetett figyelmet fordítottak a szerves maradványokra, állati csontokra és növényi magvakra,bár azutóbbiból sajnos nagyon csekély mennyiséget találtak. Az állati és növényi eredetű maradványok vizsgálata mivel segítségükkelkövetkeztetni lehet a prehistorikus ember táp|á|kozására és gazdá|kodására, valamint a különböző korok éghajlati változásaira - mind fontosabb

szerephez jutott számos őstörténeti lelóhelyen végzett kutatásoknál, kiváltképp ha egy településnek olyan korábbi rétegeiből került elő az anyag, amelyeket csak akkor fedeztek fel. A jégkor utáni periódusra vonatkozó klimatikus vizsgálatok a Közel-Keleten jóval később kezdődtek,

mint Európában. Elsősorban azért, mert a közel-keleti viszonyok közepette sokkal kevésbéőrződtek meg a növényi maradványok és fapollenek. amelyek révénaz őstörténeti Európa klimatikus változásait vizsgálni lehetett. Az állati csontok e vonatkozásban kisebb értékűek, minthogy az állatok nem reagálnak olyan gyorsan az éghajlatváltozásokra, mint a növények, Ahol sikerült pollenmaradványokat nyerni, mint a zagro sziZeribar-tőnál, ott a vidék más részérő|valő anyageltérő viszonyokra utal, s ez olyan probléma, amelyet nem tudnak kizárőlagarégészek megoldani. A régészek az utóbbi negyedszázad során mind több olyan felfedezésre bukkantak, amelyet képzettségük révénnem hivatottak értelmezni, s ezétt egyre gyakrabban kértékmás tudományok szakembereinek segítségét,s nemcsak a laboratóriumi munkában, hanem a terepen is. Ma már éppoly természetes, hogy egy őstörténeti expedíciónak paleobotanikus és klímakutató tagja is van, mint amennyire természetes az őkortőrténeti ásatásokon a feliratokkal foglalkozó tudós jelenléte.

5

4

/A

Zeribar -tó a Zagrosz-hegységben, Nyugat-Iránban, 1,220 méterrel a tengerszint felett. Többek között a tóból nyert virágpormaradványok szolgáltattak anyagot az éghajlati viszonyok v izsgálatához.

E tekintetben a második világháború után az amerikai expedíciók játszottak vezető szerepet, részben mert ők rendelkeztek több pénzze|, részben pedig, mert hazájukban alakult ki az őstőríénet új megkőzelitési módja. Az amerikai egyetemeke n az őstörténetet ugyanis a gyakorlati társadalomtudományok keretében tanítják, és általában sokkal többet foglalkoznak társadalmi és gazdasági szem-

pontú értelmezéssel, mint az európai egyetemeken huszonöt éwelezelőít. Azirányzat doyenje Robert J. Braidwood, a chicagói Keleti Intézet munkatársa, aki már a háború előtti Amúq-expedícióban is részt vett. Haszúnánál, Eszak-Mezopotámiában a korai földművelésre utaló leletek nyomán kezdett a Termékeny Félhold földművelésének kialakulásával foglalkozni. Abból indult ki, hogy a növények és állatok háziasítása aügha történhetett olyan területen, ahol azok vad formájukban nem fordulnak elő. Így esett választása a Zagrosz elóhegyeinek lankáira, ahol a vad fajok ma is megtalálhatók, s ahonnan a

növénytermesztés és ál|atteny észtésismerete könnyűszerrel terjedhetett a síkság felé. 1948-ban kezdett terve megvalósításáho z, 19 60 -b an publikálta Inv es tig atio rn in I r aq i

Kurdistan (Kutatások

az iraki

Kurdisztánban) című

munkáját, amelyben a Égészmunkáját geológus, zoo16gus, botanikus és más természettudósok közreműködése egészítette ki. Hans Helbaek, a koppenhágai Nemzeti Múzeum munkatársa is részt vett az expedíció munkáj áb an. Az ő nev éhez tűző dnek azok a v izs gálatok, ame lyek

A közel-keleti

55

/

Alabástrom fej a Tell-Brákban feltárt késő Uruk-kori Szemtemplomból. Magassága 17 cm, Az Eszak-Mezopotámiában eddig talált szobrok közül a legidősebb darab.

56

/

Qayönü lelőhely látképe, Délkelet-Törökország.

segítségévelmeg lehetett állapitani, milyen változásokat okozott a háziasitás a növények formájában, továbbá ő dolgozta ki annak módszerét, hogyan lehet a régészeti rétegekből kinyerni a legkisebb növényi maradványokat és magvakat is. Ez az ún. úsztatásos módszer. A Braidwood által ásatott fő romtelep Kalaat-Dzsarmó volt, nem messze északta Csemcsemál modern városkától. Dzsarmó i. e.7-6. évezredi településnek bizonyult, ahol a korai ál|attenyésztésre és növénytermesztésre utaló

nyomokat találtak, ám a korai rétegekben nem voltak cseréptöredékek. Részletesen Dzsarmóval a következő fejezetben foglalkozunk, most csak azt említjük, amit Braidwood is hangsúlyozott, hogy Dzsarmó csupán egyike a kis

településeknek, amelyek nagyjából olyan közel helyez-

kedtek el egymáshoz, mint a mai modern falvak. Az ott élő közösség nem volt azon a fejlettségi fokon, mint Jerihónak a fazekasságot még nem ismerő lakossága, s Dzsarmó aügha játszott úttörő szerepet a földművelésre való áttérésben vagy egyéb technikai újításokban. Nyilvánvaló, hogy edényeiket egy fejlettebb központból szerezték be. Valószínű, hogy a fej lettebb települések r omjaihozzáférhetetlenül eltemetve rejtőznek a nagy tellek alatt, amelyek az évezredek során folytonosan lakott helyek voltak a környéken, például Csemcsemál, Kirkuk vagy Erbíl.

MODERN ELJÁRÁSOK l Az utóbbi

feltevés késztette

Braidwoodot aría, hogy az elsődleges háziasítás ővezetét nagyobb területen keresse, például az Anatőhai-fennsík

őstörténet születése | 59

déü-délkeleti lankáin, valamint Libanon és palesztina hegyvidékén. 1969-ben viszont kijelentette: ,,n mi >lankás félholdunk< túl kicsiny területnek bizonyult (bár e kifejezéstól mind a mai napig nem szabadultunk meg)".

Braidwood kollégáival együtt további kutatásokat kezdett Nyugat-Iránban, és az isztambuli egyetemmel közösen Dél-Törökországban, ahol Qayönií tárták fel, s az i. e. 7500-tól kezdve gabonát termesztő településre bukkantak. Braidwood egyik legnagyobb érdeme - amint egyik törökországi munkatársa nemrég megfogalmazta -, hogy ,,egy egész tégésznemzedéketkésztetett intenzív terepmunkára, és neki köszönhető a természettudósok bevonása az élelemtermelés eredetén ek vízsgálatába". E célból a Közel-Kelet több pontján számos ásatást folytattak az utóbbi negyedszánadban, s nem is csak a Braidwood által

,,magterület" vagy,,természetes előfordulási térség" néwel illetett területeken, hanem például olyan vidékeken is, mint a délnyugat-irániHűzisztán, ahol egyá|talán nem fordulhattak elő vad állapotban az elsőül háziasitotí növények vagy állatok. Számos nemzet tudósai vettek részt a munkában - elsősorban amerikaiak, angolok, kanadaiak, dánok, hollandok és franciák, aligha győznénk felsorolni a neveket. Eredményeiket a következő fejezetben kíséreljükmeg összefoglalni, ahol is be kell érnünk az eddigi, véglegesnek korántsem mondható ismeretek felsorolásával, belőlük ma még aügha vonható le megalapozott következtetés. Pedig igen fontosak a letelepült életmód, következésképpen a civilizáció fejlődésének vizsgá|atához, de talán csak újabb húszévnyi kutatás teszi majd lehetővé, hogy valaki megírja a korai földmúvelő társadalmak történetét. Nem kelthetjük természetesen azt a benyomást, hogy a kutatások kizárőlag a korai települések egyes kérdéseire

aO

I

n

közel-keleti őstörténet születése

korlátozódtak, vagy hogy csak ezeket gondolták volna át

és Huzisztánban,

R. McC. Adams

és más

amerikai tudósok

logikusan. Mi például egy későbbi korszak két, egymással összefiiggó problémáját vizsgáltuk: a legkorábbi középmezopotámiai települések jellegét (ezeket szokták a Számarra-edénnyel kapcsolatba hozni), valamint az öntözési eljárások eredetét, minthogy ez utóbbi a|apveíő fontosságí az eredményes földművelés, illetve a dé|,mezopotámiai alluviumon kialakult kisebb-nagyobb városok fejlődése szempontjából. Az iraki Régészeti Hivatal Tell-eszSzawwannál, amely a Tigris árteri|etére nyomuló paItme-

vezetésével. Az ő munkájuk kiváltképp érdekes, mert több évezreden át lakott települések szerkezetét a vidék történelmével és földrajzával összeftiggésben vizsgálták. A terepről légifelvételeket készítettek.A módszert Európában arégészekmár régőta alkalmazták, azonban a Közel-Ke-

éghajlata a maitól, amire viszont semmilyen adat sem utal.

történetét még szinte teljes homály fedte, noha Trója vagy Mersin rétegeit már feltárták, de az ott talált anyag aligha volt jellemző a belső területekre. Seton Lloyd még 1956-ban is azt irhatta Early Anatolia (Az ősi Anatólia) című könyvében, hogy ,,a modern Törökország nagyobb részén, pontosabban Anatóüában, semmi jel nem mutat arra, hogy a neolitikum idején lakott terület lett volna". Tiz év alatt teljesen megváltozolí ahe|yzet. Nemcsak neolitikus települések rajzolódhattak fel Anatólia térképére.

redélyen terül el, Bagdadtól mintegy száztiz kilométernyire északra, olyan települést tárt fel, ahol csaknem kizárő|ag Számarra-edény fordult elő. Tehát olyan vidéken, ahol esős földművelés csak akkor lett volna elképzelvolna a vidék akkori hető, ha nagymértékben különbözött

A

Bagdadtól keletre elterülő Dijála-medencében nem talá|tak ebből a korból származő települést, de a hordalékból származő üledék annyira vastag ezen a vidéken, hogy azi. e. I. éveztednélkorábbi csatornák maradványait is eltüntette,Bzért aztán l966-68-ban a síkság keleti peremén kezdtünk kutatni - úgyanis a Zagrosz irányában a lerakódás elvékonyodik -, és több Számarra-, Ubaidedényt, továbbá későbbi anyagot tartalmaző rommezőre leltünk. Egy ásatási évadban az egyik lelőhelyen, CsogaMaminál nemcsak olyan magvakat találtunk, amelyek Helbaek szerint csaknem bizonyosan öntözéses földműve lésből szár maztak, hanem cs ato rnahálózatr a és a halmot szegélyező vizvezető árkokra is bukkantunk.

1,957-ben folyt a korábban említett kutatás aDijálra, medencében, majd több hasonló következett Dél-Irakban 57

/

Ásatások Qatal Hüyükben.

leten csak A. Poidebard vizsgálta ily módon a Sziriában

található római emlékeket a második világháború előtt. A fényképeken, amelyeket t érképrajzo|áshoz készítettek,j ól látszottak az egykori folyóágyak és csatornavonalak, korukat a közelükben levő lelőhelyeken talált cserepek segítségévelviszonylag pontosan meg lehetett határozni. Hasonló jellegű vizsgálatokat - igaz, légifelvételek nélkül is vé- az ankarai Brit Régészeti Társaság munkatársai térség őshatalmas e _L950-ben geztek Törökországban.

James Mellaart, akinek íőszerepe volt a vizsgálatokban, Hactlarban feltárt egy i. e. 7 . évezredbőI származő falut, Qatal Hüyükben pedig - a Konya-síkságon - egy olyan települést, amely azi. e.6. évezredben mintegy 15 hektárnyi kiterjedésú volt, és falfestményekkel, domborművekkel díszítettszentélyekkel büszkélkedhetett, A véletlennek, vagy azún. mentőexpedíciónak köszönhetően is szü-

lettek felfedezések. Eszak-Mezopotámiában, a Tigris

mentén találtak tá az Abu-Hureira és a Mureibit nevű ko-

A közel-keleti rai településekre egy olyan területen, amelyet az űj gát

megépítéseután elárasztott volna a víz. Lehetséges, hogy hagyományos régészetiexpedíciók is felfedeaék volna ezeket á helyeket. De ha mondjuk, azlettvolna a konkrét kutatási céljuk, hogy korai földművelő településeket keressenek, aligha bukkannak rájuk, mivel ezel a lelőhelyek mindegyike a földművelés alá vont területek íeltételezett határain kívül esik. A régésznek,bármennyire logikusan közeliti is meg választott íárgyát, mindig fel kell készülnie olyan véletlenekre, amelyek a korábbi nézeteitalapve-

tőenváltoztatják meg.

KORMEGH,ryTÁnOZÁ§ alábbis említenünk k ell a

/ Fejezetünkben végezetül leg-

é gészeti leletek

tudományos feldo|gozásában bekövetkezett fejlődést, amelynek köszönhetóen az utóbbi harminc évben jóval pontosabb a r

talált anyagok értelmezése,mint korábban. Az elemzés űj módszerei, amelyek a kő és azagyagkémiai szerkezetének legcsekélyebb eltéréseit is kimutatják, lehetővé tették például a Közel-Keleten gyakori obszidiánleletek szárma-

zásihe|yénekmeghatározásátsezáltalatávolságikereske-

delem legkorábbi útvonalának rekonstruálását. Most pedig arra remélünk választ kapni, hogy hol készültek edények, és miként jutottak el más helyekre. A legfontosabb új eljárás azonban kétségtelenül a szerves anyagok,,ra-

diokarbon"-kormeghatározása. A második világháború alatt folytatott atomfizikai kutatások során kidolgozott módszer lényege, hogy minden élő szervezetben található valamennyi radioaktív IaC szénizotóp, amely mindvégig állandó értéka szervezetben található szén egészéhez képest, azonban a halál után szabá|yos ütemben bomlani kezd. Minden radioaktív anyag hasonló módon bomlik, ugyanannak az elemnek az izotőpjává vagy más nem radioaktív elemmé alakul át. A radioaktív szén bomlása elég gyors ahhoz, hogy már néhány évszáaad alatt mérhető változást okozzon, segítségévelnagyjából pontosan meg lehet

határozni, hogy mikor pusztult el egy é|ő szewezet: í4 növény vagy állat. Sajnos, van néhány bizonytalansági tényező ebben a számitásban. Eredetileg körülbelül 5570

évben határ ozák

me g

a

14

őstörténet születése |

6I

C,,íél-élettartamát'', azaz fele-

zési idejét, vagyis a^ az időmennyiséget, amely alatt a meglévő radioaktív izotóp mennyiség fele elbomlik. Ezt az értéketkésőbb pontosabb megfigyelések alapján 5730 éwe módosítoták. A régészek azonban általában a régi

értéketfogadjrák e| mert másféle régészeti módszerek majdnem bizonyosan újabb, eltérő eredményre vezetnek majd, s véglére is benniinket nem azabszo|út évszámok érdekelnek. Olyan módszerre van sziikségünk, amellyel viszonylag nagy kiterjedésű teriiletek lelóhelyeinek relatív korviszonyait meg lehet áltapítani. Nagyobb kétségetokoz viszont az, hogy vajon valóban minden életkorban állandó-e a 14C értékeaz é!ő szervezetben, sőt vajon állandó-e a légköri kozmikus sugárzás értéke,2mely a radioaktív izotőpokat táplálja. A kérdésekazatánvetódtek fel, amikor az Egyesült Államok délnyugati részébenho-

nos, különlegesen hosszú életű, tüskés tobozú fenyők (Sequoia) évgyűrűit megszámlálták, s ugyanannak a fának az életkora más volt a 1aC-vizsgálat és más az évgyűrűk szerint. Az év gyűrűskormeghatározás adatsora biztonsággal vezethető vissza azi. e,5000-nél korábbi időszakra, s

úgy látszik, hogy naptári években számolva, azi. e. 5. évezredre vonatkoző laC-ad,atok 700-800 éwel mutatnak kevesebbet. Az ennél korábbi lelőhelyeket illetően több a bizonytalanság, alighanem a 6. évezredre vonatkoző I4Cadatokhoz több száz évet kell hozzáadni, miközben a módszer a B. évezredben ismét megközelitően pontossá válik. Ezek fényébencélszerűbb a radiokarbon-kormegh aíározást relatív, semmint abszolút értékúnektekinteni, ezért használják sávesebben a tégészek a,,meghatár o7Ás'' szőt, mint a ,,korú"-t, az előbbiugyanis utal a módszer laboratóriumi jellegére. Vannak további megmagyaráahatatlan anomáüiát is a lac-ererlményekben, ezekkel akkor foglalkozunk, amikor lényegesen ellentmondanak a régészeti tényeknek. Ha könyvünkben az olvasó körülbelüli dátumot talál további magyarázat nélkül, akkor az azt jelenti, hogy az adat az 557O év felezési idővel számoló radiokarbon-kormeghatározás eredménye, s meg sem kíséreltük aá az év gyűrűs kormegh atár ozással kiigazitani.

KlvÁLAszTÁsn: CsoGA-MAM l Z

A dél-iraki lelőhelyek

tük, hogy új őstörténeti lelőhelyre bukkanunk, hanem azt is, hogy megvizsgálhatjuk a két térség,az északi és a dé[ egymáshoz való viszonyát. Yárakozáson felüü eredménnyel jártunk, ugyanis egész csoport, i. e. 6000

megta|álását nagymértékben aka-

dá|yozza az alluviális síkságot borító hordalék. Bizo-

nyáramégsok település rejtezik a vastag alluviális rétegek vagy a hatalmas halmok mélyén,feltárásukra - anyagi, tecúnikai okokból - nincs lehetősé g,Ezért döntöttünk úgy 7966-ban, hogy terepbejárást végzünk az alluviális síkság régészetilegmég feltáratlan keleti peremén. Re-éltük, hogy némi szerencsével az üledékrétegekfeletti

körülire datálható lelőhelyet, rommezőt találtunk. Ezek közül a legnagyobb: Csoga-Mami. A mintegy kétszáa mé-

korai településekre bukkanhatunk. Azért esett a vá|asztásunk a mai Mandali környékére, mert félútonhelyezkedik el a hajdani Hasszúna-Számarra-együttes (Szawwan) ismert déli határvonala és a korai Ubaid leletanyag (Rász-elAmija) északi határvonala között. Nemcsak azt remél-

j-

.:],i, ,

ter hosszú, 2-5 méter magas lapos halom láthatő az 58. képen - az expeűció sátortáborát a halom tetején verték fel. Az erősen szétmál7ott halom legfelső, épségben maradt rétege i. e. 4800 körüli. 1967-68-ban négy 6. évezreü, a Számarra-kulturához íartoző réteget és további, eddig ismeretlen ,,Számarra-Ubaid átmeneti" réteget tártunk fel,

,i*].,,] .i*rr,é_-j:}],;,

i:j:1i!§#liü'.:& ::,.:.];áni§l"_,|í!i

a*

"ls.éÉ9"

+ '-."l. *,;;*á**;*-H _ \-.. ;* .t..-

lÉ -

*:;+Je

:7

_

::::

1_:iij§

j&

e,

il:1B.,:,.,{

,'1#o-" ",."---- . . * 9-i: -R _= ! Él.'; '"':_- l. ] u

i.'&,' |.,*:.

k5

TÖRTENET KÉPEKBEN

59. kép: Csoga-Mamiban nagy számmal kerültek elő égetett agyagszobrok, sajnos,

mind sérüIt állapotban. Ez a számamai jellegű fej (magassága 4,8 cm) azi. e.6. évezredbőI származó leletek egyik legszebb darabja; a realista ábrázolásmód kivételessé teszi. Hasonló hajviselet látható e1y kétezeíéwel késóbbi sumer kőszobron is.

60. kép: Ezek a cseréptöredékek hívták fel Csoga-Mami fontosságára figyelmünket, mivel itt minden ismert mezopotámiai őstörténeti kultúra edényeinek maradványai előfordultak. Ezért kezdtink hozzá az ásatáshoz í967 -ben. A cserepek között található ín. zagroszi,,ebihalmintás kerámia" - ez

egy kilométerrel távolabbi területről került elő (baloldalt felül), valamint Haszúna-, Számarra-, Halaf-, Eridu-, Hádzsi Muhammad- és későbbi Ubaid-

edény töredéke.

6a I Egy lelőhely kiválasztása: Csoga-Mami 61. kép: A város egyik bejáratátetős, az i. e- 6. éveztedben vályogtéglából épített torony védte. Enyhén emelkedő, a torony két oldalán kólépcsőben (az előtérben) folytatódó feljárat vezetett a település mára már szétmállott lakószintjére.

Csoga-Mamiban a legváratlanabb felfedezés azi. e.6. évezredi, kisméretű öntözőcsatornák megtalálása volt. A halomtól északra húzódtak, és hasonlóak a lelőhelytől keletre található mai építésűcsatornákhoz (62. kép). Még jobban meglepett bennünket a Számarra-periódus vége előtti idószakból szátmaző, nagyméretű, a település délnyugati oldalán haladókkal - ezek egyikét i. e. 4500 körülire datáltuk azonos irányba futó csatorna. A csatornarendszer legkésőbbi töltései - alighanem csak 1500 éve készültek - a fényképhátterében láthatók. A térképen (63. kép) a legnyugatabbra húzódó csatornát származtatjuk az í. e. 6. évezredből. A jelölt töltések azonosak a fényképen láthatókkal. A modern öntözőbálózat |egy ezőszerűen építettkis csatornákból áll, a Gangir folyó táplálja, s a Mandaütól északra, északnyugatra eső vidéket öntözi, s alighanem ugyanilyen volt az őstörténeti korban ásott is. A rendszert már azi. e.6. évezredben is módosították, s a múvelés alatt áIIő földterületet oly módon növelték, hogy nagyobb méretű, a hegyvonulattal párhuzamos csatornákat építettek.

§s. .

|:!::|

\

Ó-§ilsátornák" _ _ _ valószínű biztos ...'.;,,,

-

1

:,|§'.

Csoga-Mamiban sokféle, égetett agyagból készült női szobor került elő. Legtöbbjét festés díszítette, ami talán aruházatoíjelzi,bár az §em kizárt, hogy a pettyek és foltok tetoválásra utalnak. Az urban talált későbbi ubaid-kori figurák vállán némely primitív törzseknél szándékosan ejtett sebek forradásaira emlékeztető agyaggöbök domborodnak,

A leggyakoribbak

az álló szobrok; a 65.

képen az egyetlen, viszonylag épen megőrzött ülő figura (7 cm). A fejek két típusra oszthatók: a korábban reprodukált naturalista váItozat me]lett tornyos hajviseletű, madárszerűbb ábráaolások is léteztek (66. kép), az utóbbiak szintén azurban lelt késő ubaid-kori szobrokra emlékeztetnek. A talált leletek tanúsága szerint a nők sokféle ékszeríviseltek : nyakláncot,

fiilbevalót s gombszerű,,szögeket", amelyekkel az orrukat és az orcájukat díszítették.Az utóbbiakból kiváltképp sok került elő, közülük három a 67. képen látható egy gyöngy és egy kagyló alakú fiiggő társaságában. A középső tárgy talán kőből készült ajakdísz (3 x 2 cm). Hozzá hasonló darab került elő Ali-Kosban egy azonos időből származó csontváz alsó állkapcsában.

66 | Egy

tetőhely kivólasztása: Csoga-Mami

68. kép: A számarrai házakszabáIyos alaprajz szerint épültek. A CsogaMamiban feltártak négyzet a|apr ajzú,ak voltak, két vagy három sorban háromhárom kicsiny szobával. A falakat hosszú, szivar alakú v áIy o gté glából építették, yáItakozva a fal síkjával párhuzamosan, illetve arra merőlegesen helyezték el őket (69. kép).

A

szoba egyik sarkában festett Számarrakancsót, a másikban egy későbbi padlószinttel lezárt, festetlen korsóban gyermekcson tv ázat taláItllnk. 7 0. kép a 68. képen látható házalaprajza. Arajz mutatja, hogy Csoga-Mamiban az új házat az előző föIé vagy ebben az esetben az előzőház alapjah belül építették, tehát az i. e. 6. évezredben már kialakult tulajdonjogok voltak, s azokat szigorúan őrizték. Aház sarkát, illetve az egymáshoz csatlakozó falakat támpillégel erősítették meg; a mezopotámiai épületre jellemző, majd széles körben elterjedt megoldásnak előbb funkcionális szerepe volt - szilárdabbá tette a szeíkezetet -, késóbb e támfalakat a vallási célú épületeken díszitő elemként alkalmazták. :

Csoga-Mamiban előkerült egy addig ismeretlen edénytípusis, közvetlenül a klasszikus Számarra-edényt követő szintből. Néhány, miní az itt bemutatott két darab is, a Számarra-edényre, a többi az Irakban talált Ubaid I. és 2. kerámiára (Eridu és Hádzsi-Muhammad)

emlékeztet. Néhány eredeti HádzsiMuhammad-edény is előkerült a legkésőbbi szintből. Az új típust - mivel köztes helyet foglal el a két stílus között - ,,átmeneti"-nek neveztük el. A Közép -Me zop otámiáb ól szár mazó, ,,átmeneti stílusú"edényeket a hízisztári lelőhelyeken is (Csoga Szefid és CsogaMis) találtak. 71,.kép: talpon álló edény felső táljának töredéke közönséges Számarra-típus (átmérője 26 cm), 72.kép: különböző métetű, de azonosan díszitett edényekből álló őstörténeti ,,étkészlet" egyik darabj a.

i t I

1

68 | E$, lelőhely kiválasztása: Csoga-Mami

73. kép: Csoga-Mami lakóinak kedvelt ékszere a nyaklánc volt. A Számarraagyagszobrokon mindig látható fe§tett vagy gyöngyöt utánzó agyag nyakék. Az ásatások sok ezer különböző formájú agyaggyöngyöt hoztak felszínre. A képen két típust mutatunk be. Az egyik elsőként feltárt ház padtózatárl, több mint kétezerkéíszáz kicsi gyöngyszemet találtunk; a több soros nyaklánc a talált mennyiség feléből t|úződött fel.

#_i.

,LEG

zo

.'.íaja:.

aa

örou uYELo ,-....:

1

& §

§T.t

-

n

I

a

legősibb fötdművelő

közösségek

A FÖLDMŰIvELns nnnoETE

/ Ebben a fejezetben azzal az időszakkal foglalkozunk, amelyben az emberi társadalom fejlődésében az ipari forradalmat megeLőző legjelentősebb újításszületett meg, Vagyis azt alátszőlag egyszerű folyamatot vizsgáljuk, amelynek soránaz ember a vadászatről és gyűjtögetésrőI áttért az állattenyésztésre és a földművelésre. F;zt a vá|tozást gyakran az emberi viselkedésben végbement ,,forradalomként" említik, ám a

növények és á|latokháziasítása nem köthetó egy-egy adott időponthoz. Annak a hosszú folyamatnak a tetőpontja, amely során az ember bizonyos növény- és állatfajtákat váIasztva, fokozatosan befolyásolni kezdte azok léíét. A régészetileletekből nem tudunk következtetni azokra az okokra, amelyek a természeti környezet kiaknázásában e fontos változásokat e|őidézték, nem tudjuk, miért részesítette az ember előnyben éppen azokat az á||atokat és növényeket, amelyeket háziasítani kezdett. A korai településeken talált élelemmaradékokból azt sem lehet megáI|apitani, hogy egyes időszakokban milyen méretűvolt az ember szerepe. Az emberi beavatkozás eredményeként - közvetlenül vagy közvetve - létrejött genetikai változások lehetővé teszik, hogy a már háziasitottvá|tozatot felismerjük, de a hiáziasodás egyes szakaszairól mit sem tudunk. Mintha egy könyvnek csak első és utolsó fejezetét ismernénk, a közbülsőket nem. Különféle növényeket és állatokat háziasítottak különböző helyeken és időben. Csaknem bizonyos, hogy ugyanazt a fajtát - egymásról nem tudva - többfelé háziasí, tották. Ma már a legtöbb óstörténész belátja, hogy meddó és értelmetlen dolog egy olyan ősi földművelési központ után kutatni, ahonnan ezek az ismeretek széles körben elterjedhettek. A rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján azt viszont bizv ást álkthatjuk, hogy a Közel-Kelet a területek egyike, ahol először alakultak

ki földművelő

társadalmak. A Közel-Keleten, asziriaisztyeppet és a mezopotámiai alluviális síkságot határoló dombságon és fiives térségekbena legtöbb olyan gabonaféle és állatfaj vad

változata előfordult - s ezek ma is megtalálhatók itt -, amely nemcsak közel-keleti, hanem később az európai mezőgazdaság alaptermékévélett. A vad árpa, abűzának kétféle vad változata éppúgyföllelhető ebben a szinte egyedülálló magzónában, mint a hüvelyesek és lencse-

félék,s a vad szarvasínarha, juh, kecske és disznó is honos volt e térségben. Teljes bizonyossággal persze nem tudjuk ősi előfordulási helytiket meghatározni, mivel azok a korai holocén kori éghajlati változások yagy az emberi beavatkozás követk eztében egy aránt módosulhattak. Abban sem lehetünk biztosak, hogy napjaink vad gabonaféléi genetikailag hasonlóak a tizezer éwel korábbi fajokhoz. Mégis ebben az ővezetben lehettek a vad fajok őshonosak, s nemcsak az első falvakat, hanem az első földművelő falusi településeket is itt találhatjuk. Az állati maradványokat, következésképpen a húsfo74

l

Failláva|gabonát lostáló török

módszert.

paíaszt. Ósidők óta használják e

75

/

Kappadókiai paraszt vulkáni eredetű tufatömbök

által körülzárt

völgyben arat.

gy asztást már r é gőtatanulmányozni tudj ák a Köze l- Ke le ten dolgozó régészek,mivel a körülmények kedveztek az

állati csontok megmaradásának. Más a helyzet a növényi maradványokkal. A speciális terepkutatási módszerek

kialakulása előtt csak ritkán jutottak növényi maradványok, magvak birtokába. Leginkább véletlenül, tűzvészek során megégett agyagedényekben vagy kivételesen száraz helyeken, például az egyiptomi sírokban maradtak meg azonosítható magvak, maghéjak.Eztehát azt jel'enti, hogy egy település teljes gazdasági é|etérő|aligha lehet pontos képünk, mert vagy az űj míószerek bevezetése előtt táííák fel a lelőhelyet, vagy azért, mert az ij eljárásokkal sem került elő megfelelő vizsgálati anyag. Ahol sikerült növényi mintákat szetezni, ott szinte minden esetben az derült ki, hogy a vad és aháziasitott fajták között nincs morfológiai különbség. Sajnos, ez í:'em azt je|enti, hogy nem is termesztették az adott növényt, hanem arról van szó, hogy ha netán termesztették, akkor még nem jellemzik azok a genetikai változások, amelyek a későbbi háziasitott növényfajokat, Bár a legkorábbi falusi települések még nem tartalmaztak földművelésre és állattenyésztésreutaló nyomokat, azt mondhatjuk, hogy azi, e. 8. évezredben a vadgabonák fokozott fogyasztása már bizonyos változásokat idézett elő a társadalmi szokásokban. Mert például egyetlen család is képes volt learatni a vadgabonából egy évre elegendő mennyiséget - körülbelül egy tonnát -, de mert a termést az éréskor, atavaszvégegy rövid időszakában kellett betakaítani, a felgyűlt gabonát nem tudták magukkal vinni, ezért taktároznikel|ett. Ez az

A li

l

egyszerű tény is közrejátszhatott az állandó települések számának szaporodásában, ami az i. e. 8-7. évezredben meg is figyelhető. Paleobotanikaivizsgálati anyag híján más adatokra kell t ámaszko dnunk, ha azt tanulmány ozzuk, m i ként ak n ázta ki az ősi népességaz őt körülvevő növényvilágot, noha ezek egyike sem bizonyíték a foldművelő tevékenyséFe. Ha a közösség bármilyen csekély mértékbenis, már fogy aszt gabonaféléket, szüksége van trárolóhelyekre, őrlőkövekre. Efféle eszközöket már a pleisztoén vége óta ismerünk, köztük aratásra alkalmas sarlópengéket. Ám ezek még nem feltétlenül bizonltják a gabonafélékfogyasztását, hiszen dióféléket is lehet tárolni, sarlóval sást is v ághattak, őrlőkövet használhattak vörösokker porítására is, mivel ez v o|t az e gyik legnépszerűbb festékany ag. Ezért aztánnapjaink régészei olykor talán túl óvatosan fogadják elődeik esetleg könnyen cáfolható következtetéseit. Ez esetben csak azt állíthatjuk, hogy a gabonafélék gyűjtéséhez, táro|ásához szükséges ismeretek és tárgyi feltételek már a felső paleolitikum emberének rendelkezésére álltak. Nem tudjuk viszont bizonyítani, hogy a gabonafélék már szerepetjátszottak e közösségek táplákozásában, s ne feledkezzünk meg arról, hogy a vad gabonafélék olyan hátrányokkal rendelkeztek, amelyeket csak a háziasitás küszöbölt ki. A kenyér alapvető táplálék, de vadgabonából nem lehet kenyeret készíteni,mivel olyan kemény a maghéja, a ,,toklásza", amit szokványos csépléssel igen nehéz eltávolítani. A vadgabonát viszont darává lehet őrölni, amiből kásafőzhető. Daramaradványokat találtak is a legkorábbi elszenesedett gabonamagvak között. Az ember alighanem viszonylag hamar rájőtt arra, hogy ha pörköli a vadgabonaszemeket, akkor őrlésnél a héj könnyen leválik és eltávolítható, továbbá a szemes termény pörkölés után hosszú ideig tárolhatő csirázásveszély nélkül. A korai falusi telepek mindegyikén, többek között az észak-sziriai, Eufrá-

tesz menti Mureibitben is (i. e. 8000 körüD találhatók amelyekben felhevített kövekre szór,,pörkölőgödrök",

ták a gabonát. A vad gabonafélék másik jellemzője atörékeny kalásztengely. Éréskoraz egyes száttagok és akatászkák különkülön leválnak róla, és a földre hullanak; a kultúrfajoknál akalásztengely nem törik szét. A törékeny kalász hasznos a vadnövény szaporodása szempontjáb ő|, a szilár d kalrászú, gabonaféléket pedig azember könnyebben tudja betakarítani. Mindkét változat létezik abban a génközpontban, amely avadváltozatok fejlődését meghatározza, de mindaddig, amig az ember csupán gffitögetett, arányuk válto-

zatlan maradt. Amikor a földművelés megkezdődött, a

földművelő

akaratlanul is

a

tömött,

szilárd kalászűak javá-

ra billentette az egyensílyt. Ez a morfológiai változás

hosszabb érésidőt is eredményezett, aminek következtében megnőtt ahozam,javult a csírázóképesség.A másik, korán bekövetkező genetikai változás a ,,taT", könnyen csépelhető fajták megjelenése volt. Ha szilárd ka|ászű,tar gabonát ta|ál a r é gész, j o ggal feltételezi, ho gy terme sztett gabonáról van szó. Más mutációk is bekövetkeztek. Azűn.

tegősibb földművelő

közösségek

|

7I

kétsoros árpából (Hordcumspontaneum) azi. e.6000-re a síkföldi területeken kialakult a tömött kalászű hatsoros árpa. Körülbelül ug5ranekkor terjedt et Elő-Azsiában a

könnyen csépelhetó hatsoros bírza is. Génmutrációk és változatok alakultak ki az emberi felügyelet alatt tartott állatokban is. Belőhik alakultak ki a zoológumk áttal már háziasítottnak tekintett példányok, noba a háziasítás fogahának ponto§ a mind_ máig nem srúletett meg. A háziasítáq sonán alakult ki a juh hasznoníth ató grapias só ízgte, v áltozott me g a kecske szanÉnak formíja s talán a csontszerkezetben is üirtént némi modmutás A rég&z meg tudia áIlapítani, hogy hiáziasított állat- vagr növénmarad"á"yt taláh-e, de arról

nem tud nyitatkozni, mennlt idő alátt követtezett be a változás. Több, mint valóezínú hogr a ténx,leges állattenyésztő-töldművelő életnód kialekntáqa elótt a társadalmi fejlődésben voft ery

bmí srnke§7o

amtor

az ember

már nemcsak gyűjtögetett és vadászott" hanem kiilönféle módon felügyelte is a természetes nyájakat- Fnnek korai pé|dájára bukkantak a régészek Palesdinában: Wádi-Fellahban a felső paleolitikus rétegekben talált csontok között szokatlanul nagy számban fordult eó gazellagsdáé.

A LETELEPÜLES

KEZDETE

/

A

késő pleisztoén

idejéből a Közel-Keleten (i. e. 12 000) többféle régészeti lelőhelytípus található. Némelyek csak átmeneti szállásul szolgáltak, másokat szabályos időközönként félnomád vadászok és gffitögetők lakták, akik minden évben rendszeresen visszatértek a vidék kínálta élelem miatt. A régészeksokáig úgy vélték,az ember ekkoriban főleg barlangokban lakott. Ma már tudják, hogy szép számban voltak táb orhelyei a sz ab ad é g alatt. A fl ó r a és f aun a é|etfeltételei különösen a hegyvidéken, a magasságszinttől fiiggően

változtak,s a,,mikrokörny ezet" nyújtotta sokféle, évszakhoz kötött élelemhez nemcsak az ember, hanem az általa

vadászott állatok is csak korlátozott területen juthattak hozzá, Néhány vidéken az ember hallal, csigával, viziszárnyasokkal és talán újfajta növényekkel egészítetteki élelmét.Ekkortájt jelentek meg a mikrolitnak nevezett, sajátos formájú sarlócska, holdacska vagy trapéz a|akű szilánkolt pengék, melyeket csont- vagy fanyélbe szerkesztve szerszámként használtak. Ezek nemcsak fejlettebb eszközök a korábbiaknál, de az éle|emszerzés új módozataira is utalnak: szigonyként és nllként is szolgálhattak. Felsó-Egyiptomban és Szudánban nagy számban találtak órlőköveket, kézimalmokat és sarlópengéket, de rejtély, miféle növényi táplálék készítéséhez használták ezeket az eszközöket,

mivel úgy véljük, hogy se m az árpa, sem a búza két primitív formája, az alakor (egyszemű bíaa) és a tönke (kétszemű búza) nem volt őshonos É,szak-Afikában. Eb-

ből a korból kevés állandó lakóépületet ismerünk. AinGevben, a Galileai-tó keleti partján azonban fe|tártákegy olyan kör alaprajzú, hegyoldalba vájt épületnek a maradványát, amely a Közel-Keleten széles körben elterjedt háztípus késő paleolitkori előfutárának tekinthető. Mire az utolsó jégkorszakot követő időszak beköszön-

72 | A legősibb fötdművelő közösségek

technológiai, gazdaságiés társadalmi változás számos feltétele. A régészettanúsága szerint i. e. 9000-ben már kialakultak a falunak nevezhető települések. Korántsem biztos, hogy minden lakója egész éven áí ott tartózkodott, hiszen a letelepülés fokozatosan ment végbe. A Közel-Keleten alighanem előbb kezdődött meg a települések kialakulása, mint a vadásző és gyűjtögeíő éIetmódról a gabonatermesztésre valő áttérés,hiszen azúőbbiak előfeltétele, hogy a közösség - legalábbis részben tött, megteremtődött

a

állandó lakóhellyel rendelkezzék. Számos levantei és néhány zagroszi lelőhely datálható a letelepülés legkorábbi idószakára. A legtöbb információval a palesztinai Al-Mallaha, az észak-sziriai Eufrátész menti Mureibit s az iraki kurdisztánban feltárt karím-sahir és závi-csemiSanidár szolgálnak. A Levantéban e korszakot Natúfkultúrának hívják, nevét a barlangról kapta, amelyet

Dorothy Garrod 1928-ban tártfel'a Júdeaihegységben,a Wádien-Natúfban. A Natúf-kor embere, akárcsak az európai mezolitkori kultúráké,mikrolit pengéket, főként sarló alakúakat használt, a csontszigonyok nagy száma azí jelzi, hogy halászott is. A csontból készült legszebb leletek a művészien megmunkált sarlónyelek, ezek egyikét ábrázo|ja a 76, kép. Kézi malrnok, őrlőkövek, raktárgödrök egyaránt előfordulnak Palesainában és a Zagrosz vidékén. A hosszú használattól fényesre kopott élű sarlópengékből jóval többet találtak a Natúf-kori lelőhelyeken,

mint tőlük keletebbre. A Natúf-időszak temetkezési

módja a legkorábbi, ahol nyoma maradt a közösségen belül kialakult rangkülönbségnek; erre utaló jelet a későbbi korból valő zagroszi lelőhelyeken még nem fedeztek fel. A Jordán felső folyásánál, az egykori Hule-tó partján - a íavat azőta kiszárították - Jean Perrot egy kétezer négyzetméternyi lelőhelyet tárt fel: Ain-Mallahát, ahol

három Natúf-kori falut talált.

A

mintegy ötven ház egy

olyan fedetlen tér körül rendeződött el, amelybe több, harang alakú, belülről vakolt, tehát vizmentes tárológödör volt beásva. A majdnem szabályos kör alakú házak átmérője nyolc méter körül volt. A padlószintet mélyen a föld szintje alá süllyesztették, a falakat pedig kóvel erősítették meg. A tetőknek nyoma sem maladt, alighanem bőrökkel fedett ágakkal vagy a közeli tóból származő náddal fedték le azépitményt. Sem itt, sem más Natúf-kori lelőhelyen nem lelték háziasitottál'|atvagy növény nyomát, sőt a vad gabonafélék gyűjtögetésére kizárőlaga számos őrlőkő és sarló utal, Mégis többnyire úgy vélik, hogy a Natúf-kori ember már fogyasztott vad tönkét és árpát. Három szem Triticum dicoccum-ot, azaz háziasított tönkét véltek fel-

fedezni a Karmel-hegyi Wádi-Fellah késő paleolitikus (Kebaran) rétegében.A lelet értékeazért kétes, mert

ugyanazon a lelőhelyen a későbbi rétegekben csak egy-két szemet találtak. Ain-Mallahánál az állatcsontok 45 szánaléka gaze||átőI származott, de az itt élők vadásztak őzet, vadtulkot és disznót is. Horgok és nehezékek utalnak arra, hogy a közeli tóban halásztak is, de a fő fehérjeforrás, akárcsak a többi Natúf-kori lelőhelyen, kétségtelenül az állati hús volt, főként a gaze||áé, Még a Karmel-hegyi barlangok lakói sem használták ki a Földközi-tenger közelségér, íáp|álékukat nem onnan szerezték, pedig a mezolitikum embere - álía|ában úgy vélik - élt a lehetőséggel.

TEMETKEZÉSI szoKÁsox

/

A Natúf-kultúraegyik

legérdekesebb vonása, hogy a sírokban találtak ékszereket, valamint vallási szertartásokra és társadalmi rangkülönbségekre utaló leleteket. Általában kevés tárgyat helyezteka holttest mellé, vagy semmit se, de a Karmel-hegyi El-Wádban négy olyan több személyes, feltehetőleg családi sírt találtak, ahol mindegyikben volt egy csontváz, de csakis egy, amelyet gazdagon díszitett fejék és más, den-

A

legősibb földművető közösségelc I

ll

területen találtak, míg miásutt nagy mennyiségben kerültek elő a következő, az ítf,.,,protoneolitikus" kor emlékei. Epületeknek nem volt n!"oma, a dudorszerű kiemelkedések a talajból hordoáató vagl.időnként lakott kunyhók és más, menedékül szolgáló építmén_vekalapjául szolgálhattak, Jerihónak ekkor még nem voltak állandó lakosai, de valamilyen v adásző- gyűjtögető köztisségek hosszú időn át rendszeresen visszatértek ide. Nég1, méter magas törmelékhalmot hagytak maguk után, de nincs benne állandó épületre utaló nyom. / A mai olvasó számára hangsúlyoznunk kell, hogy azőstőrténeti korban élő emberek közül nem feltétlenül az járí jobban, aki faluban lakott, lehetséges, hogy a vándorló vadászés gyűjtögető élete volt a könnyebb. Nincs ugyan bizonyítékunk,de úgy véljük, a letelepült közössé gekben, például a vizszenny eződés miatt, nagyobb volt a fertőzés- és járványveszély. Ain-Mallaha arról tanúskodik, hogy éltek már emberek falvakb an, de az új életforma korántsem vonzott nagy tömegeket. A közelkeleti népességjelentős részétméga történelmi időkben is nomád vadászközösségek és később nomád á||attenyésztők alkották, s alighanem avizsgálí korai időszakban a lakosság többsége továbbra is vándorolt. Nem tudjuk megmagy ar ázn| bizonyos csoportok e gy á|talán miért települtek le. Az viszont kétségtelen, hogy ettől az időszaktől kezdve mind több falusi településről tud a régészet, s hamarosan fontos gazdasági változások következtek be. Az év nagr-obb részében vagl. egész éven át lakott falvak létrejötte miatt. mivel lakóik jóva| kisebb területről szererték be élelmüket. mint az időszakosan vándorló közösségek, az é|elemslerzésmódszereinek alapvetően kellett megvál_ tozniuk. Ésvalóban. a Jerihóban bekövetkező fejlémények arról tanrúskodnak, hogy a helyi gazdasági életben forradalmi váhozás zajlott le. palesainán kívül csak két területen tártak fel azi. e.9, évezredből származó települést. F,szak-Szíriában két lelőhelyet. Mureibitet és Abu-Hureirát vizsgálták mentőiásatiás keretében, amire az Eufráteszen létesített Tabqa {tztátoző miatt került sor. Ma már mindkét he|yet viz bodtja. E települések legkorábbi rétegei a palesztinai Nanúf-kori anyaghoz hasonló leleteket tartalmaznak. Hogy valóban abból azidőszakből valók-e, nem biztos, de a leletegyüttes natúfi jellegű geometrikus mikroliteket és kör alaprajzú épületeket tartalmazott Mureibit, ahol először M. van Loon, majd J. Cauvin ásott, azért különösen érdekes, mert ezvolt az első olyan falusi telep, amely bőséges információt nyújtott a növényi eredetű élelmekről. A publikált paleobotanikai adatok a falu egy későbbi, nagyjából i. e. 8000-7500 körüli időszakából származnak, de ezek a legkorábbi egyértelmű bizonyítékok a vad gabonafélék gyűjtögetésére, sőt talán termesztésére is. A lakosság fő tápláléka a vadon termő alakor volt, de fogyasztottak vadárpát, hüvelyeseket, bükkönyt és pisztáciát is. Egyetlen korszakból sem találtak viszont háziasított növénytől vagy állattól származő maradványokat.

FALUTELEPÜLESEK

76

/

Natúf-kori faragott csontba illesztett kópengéjű aratókés. Kebara-barlang, Karmel-hegy, Palesztina, i. e, 9000 körül. Hossza 32 cm (Rockefeller Museum, Jeruzsálem).

77

i

Natúf-kori mikrolit kőpengék a palesztinai Karmel-hegyről (i. e, 9000 körül),

talium-kagylókból

és csontból, gyöngyökből készült ékszer ékesített, A másik 34 sírban talált csontvázakkőzil csak egy kapott hasonló díszeket. Amelyik csontváznál egyáltalán meg lehetett határozni a nemet, arról minden esetben az derült ki, hogy férfi volt, alighanem a családfő vagy talán nemzetségfő. Ain-Mallahánál is elkülöűthető az egyéni és közös sírok közül egy, egyetlenegy, amelybe nyilván magas rangú személyt temettek. A sírt alacsony fal keretezte, három nagy kőlap bofitotta, s az egyik kör alakú ház pad|ózatába mélyiíették.A ház maga is szokatlan épitmény:kőburkolatának elejét és tetejét vörös színű vakolat borította. A sírban két felnőtt csontváz volt. A férfi fej éíkőp ár nár a he|y ezv e ) ar ec al a Hermon hó fö dte csúcs ai felé fordították; a második személy, valószínűleg nő, dentalium-kagylő fejdíszt viselt. A korábban eltemetettek csontvázát félrelökték, hogy helyet biztosítsanak a tekintélyesebb új halottaknak igaz, a koponyákat gondosan elrendezték, Később Jerihóban és más helyeken hasonló temetési szokás alakult ki. Jerihóban találhatók e korból további leletek, A legkorábbi rétegben - a radiokarbon-datálás szerint, i. e. 9000-ből maradt fenn - olyan különleges épületet ta-

láltak, amelyet szentélynek tartanak a kutatók. A sziklaalapra döngölt agyagből készült négyszögletű padlót dísztelen, ám ragyogó tisztántartott kőbőlépitett fal keretezte. Az egyik falba két kivájt kó volt beépítve, szerkezeti szerepük aligha lehetett, bizonyára rituális tárgyak, például a totemoszlop tartóüregei lehettek. Jerihó a Holttengertől északra, háromszáz méterrel a tengerszint alatt helyezkedik el, létrejöttét - a sivár vidéken - minden bizonnyal a közeli Ain-esz-Szultán forrásának köszönheti. Arégészalighanem joggal véli, hogy az é|etet adó forrás kultuszának köszönhető az első település kialakulása. E mezolitikus időszakra datálható leleteket csak egy kis

71 | A legősibb földművelő közösségek pockacsontok is kerültek elő egy agyagpad alól, ahová egykoron, talán rituális célból helyezték őket, hasonló leleteket találtak Qatal Hüyükben, a jóval későbbi korból való,,szentélyekben". Kevesebb bizonyitő anyagot találtak a régészeka zagroszi települések kialakulásáról, de több lelőhely árulkodik arról, hogy hosszú ideig és ismételten laktak ott vissza-

visszatérő vadászcsoportok. Legtöbbjük,

mint például

Karím-S ahir és Závi-Csemi -Sanidár, szab adtéri táborhely,

volt, de időnként e csoportok a barlangokban is meghúzódtak. Két radiokarbon-korme ghatározás - Závi-Csemire i. e. 8900; a közeli Sanidár-barlangra i. e. 8650 - mutatja, hogy a Natúf-kultúrával azonos időszakról van szó. A keleti térségeddig azonosított korai telephelyei - Mlefaát kivételével- 7-800 méteres tengerszint feletti magasságban, felöldi völgyekben jöttek létre. Mlefaát Mószultól keletre terül el, ott, ahol a felvidéki zóna 300 méteres tengerszint feletti magasságnál összetalálkozik az észak-mezopotámiai síksággal. A magasabban fekvő területek pollen-analízise aztmutatja, hogy a vad gabonafélék ekkor nem voltak talán olyan gyakoriak ezen a vidéken, mint Palesztinában. Mégis sok kézimalomra, őrlőkőre, mozsárra és veremre bukkantak ezeken a helyeken, s találtak sarlópengéket is, igaz, kevesebbet, mint Palesztinában.

78

/

Natúf-kori férficsontváz a Karmel-hegyi Wádi-el-Mugarabarlangból. A koponyát hét sorban, dentalium-kagylóból gyöngyfiizér övezi (Rockefeller Museum, Jeruzsálem).

készített

Ezen a helyen a legkorábbi település, ahonnan Natúf jellegű leletek bukkantak elő, hektárnyi területet foglal el, az e gy etlen r adio

k arb o n - v

izs gálati adat az i. e.

864

0 kö rü ü

időszakra utal. A település lakói kétségkívülvadászattal foglalkoztak, de halásztak is a közeli folyóban. A vadon

élő emlősök közül szamár (Equus asinus Palestinae),

szarvasmarha és gazella csontja került elő, de találtak nagy

mennyiségű madárcsontot, halszálkát és kagylóhéjat is. ,,Tűzgödrök" is kerültek felszínre; a későbbi rétegekben gyakoribbak, és pörkölőgödröknek vélik őket. Ez azt jelentené, hogy már a mezoütikumban gyűjthettek vad gabonaneműeket táplálkozási céka, vagy talán termesztették is őket. Ezt valósÁnűsiti az Abu-Hureira közelében feltárt mezolitikus szint, ahol a vad alakor, továbbá elszőrt árpaszemek, rozs, hüvelyesek és keserű bükköny is előfordulnak. Ez a telepi|és kívül esik azon a zőnán, ahol a vad búza megterem, ezért úgy látszik, vagy az akkori éghajlat volt hűvösebb és/vagy esősebb, vagy eddig azEufuátesz

felső folyásának i. e. 9. évezredi lakói voltak a gabonafélék

termesztésénekúttörői. Mureibitben érdekes leletet találtak: közvetlenül a talajon egy tiz cm vastagságú, ötven cm magasságú vakolt fal emelkedett - a belsó oldalon sima, de a külsó felén7-10 cm vastag fagerendák nyoma látszoíí-, alighanem egy kör a|aprajzűházrészlete. Vajon hány ilyen épülettöredék semmisült meg úgy, hogy nyoma se maradt ? A lelőhelyeknek ugyanezen a szintjén ökörkoponya- és lóla-

Növényi táplálék gyűjtögetésére alkalmas kosarakat azonosítottak a Sanidár-barlangban, Mind a Zagroszban, mind a Levantéban e korszak fontos vívmánya: a kő csiszolással való megmunkálása. Nemcsak szerszámokat, hanem ékszert is készítettek ily módon, ezekbőI mind több került elő. Kőbaltákat, gyakran csiszolt élűeket ta|áltak a Zagroszban, ami azí sugallja, hogy mind több fát basználtak fel, hiszen már volt mivel kivágni őket. Mégis, az eszközök többsége kovakő pattintásával készült, akárcsak Palesztinában. S noha a keleti lelőhelyeken is előfordulnak mikroütek, a geometrikus formájúak száma viszonylag kevés,

A két terület között sok az eltérő vonás. AZagroszban aüg vannak állandó épületekre utaló nyomok, találtak ugyan néhány titokzatos rendeltetésű gödröt vagy kővel kirakott kerületű oválist závi-csemiben és Mlefaátban, de még egyetlen olyan települést sem fedeztek fel, mint AinMallaha, amely már állandóan lakott hely volt. Fontosabb

az, hogy a zagroszi lelőhelyeken találtak bizonyítékot a távolsági kereskedelemre: anatóliai obszidiánt kis menynyiségben már a késői felső paleolitikumi szinten is, míg

Palesztinában az obszidiánnak nyoma sincs az egész Natúf-korban. Ugyancsak meglepőek a juh- és kecsketenyésztésre utaló, igen korai nyomok, Závi-Cseminél például a juh már 1I 000 éwel ezelőtt valame|yest ,,háziasított" állat lehetett, noha a csontok igen nagy hányada származik fiatal állatoktól. Említettük már, hogy Palesztinában jóval korábbi időszakból maradt gazellacsontokban a tudósok az emberi felügyelet bizonyitékátlátták, ám juh és a kecske hasznosabb állatoknak bizonyult. A genetikai váItozások, amelyeket elősegített az áIlatok gondozása, szelektív vágása s talán már a tudatos tenyésztés,

a

A megnövelték a tejhozamot, a vadjuh sima szőre dús gyapjúvá alakult. A vadjuh talán nem is volt őshonos Palesztinában, kecskecsontok csak azi. e.7. évezredtől fordulnak elő nagyobb mennyiségben, és már háziasitott állatra utalnak. A Zagrosz keleti oldalán nehezebb helyzetfelmérést

végezni a bizonytalan kormeghatározás miatt.

A

Ker-

mánsáh közelében talá|hatő Gandzs-Dare halom legalsó (E) rétegének korát több alkalommal határozták meg radiokarbon-módszerrel : egy mérésszerint az i. e. 8450 -ből, az összes többi szerint azi. e.7 . évezredből való. A következő rétege (D) a 8. évezred végéredatálódik, tehát voltaképpen azEszint lehet a 9. évezredi, Ebben arétegbena mureibitihez hasonló ,,túzgödrök" kerültek elő, de nem találtakőrlőkövet vagy más olyan eszközt,ame|yet a gabonamagvak gyűjtéséhezvagy feldolgozásához szoktak használni. A Kermánsáh közelében található Tepe-Ásziáb topológiailagehhez a korai csoporthoztartozik, de a csontok alapján végzett 1aC-kormeghatározás későbbre, az

i. e. 8. évezred végéredatá|ja. A csontok radiokarbon-

vizsgálati eredménye azonban kevésbémegbízhatő, mint a faszéné,ÁttitOlag Tepe-Ásziábban találtak bizonltékot a kecske háziasitására. Láthattuk, hogy az eddigi ismert legkorábbi falusi települések többségét Palesztinában és Szíriában, az Eufr átesz felső folyásvidékén tártákfel, és néhány fél-állandó táborhelyet azonosítottak a Zagroszban. Még csak nem is sejthetjük, hogy ez az e|oszlás mennyire tükrözi a korabeli viszonyokat. A Levantét sokkal alaposabban vizsgáltáka régészek,mint a Közel-Kelet többi térségét,mégis, a felfedezések többsége csak a legutóbbi ásatások során született. Tiz éwel eze|őtt még csak nem is sejthették Mureibit vagy Abu-Hureira létezését.Mindeddig nem ismerünk ha-

sonló településeket a Tigris völgyében, talán mert az

ugyancsak korlátozott terepbejárások során még csak a keresésükre sem gondoltak, egyébként is a dimbes-dombos terepen neílézészrevenni egy ilyen korból fennmaradt halmot, ha cserepek sem jelzik hollétét.Teljesen elképzelhetetlen, hogy Mlefaát közelében ne lettek volna más települések, de azok csak mindenre kiterjedő, alapos teIepbejárásokkal kutathatók fel. Amit a legkorábbi településekről ma tudunk, az csak a jéghegy csúcsa, a követkeó évek aüghanem számos meglepő felfedezéssel szolgálnak majd.

FEJLÓDES

A 8.

EVEZREDBEN l

A

régészlllágot

ámulatba ejtő felfedezések egyike Kathleen Kenyon nevé-

hez fiiződik

Az

1950-es években újra rásatni kezdte Jerihót, mégpedig azokat a rétegeket, amelyek a protoneolitikus időszaki táborhely után következtek, illetve azokból fejlődtek. Kenyon ,,edény előtti neolit A és B"-nek (PrePottery Neolithic A and B), azaz rövidítve PPN-A, illetve PPN-B-nek nevezte el őket. A lelőhelyradiokarbon adatai egymáshoz viszonyítva nem egyértelműek, de arra utalnak, hogy a PPN-A i. e. 8000 körül vagy még korábban kezdődött. Ebben a korszakban kezdik a vá|yogtéglát

legősibb földművelő közösséget<

|

lS

építőanyagkénthaszná|rri . Ez gazdaságos és hatékony újításvolt, amely forradalmasította a kor technikáját, a Közel-Keleten még ma is sok helyen vályogtéglával épitkeznek. A PPN-A házak kör alaprajzűak, előttük tornácszerű bejárati rész volt. Valamennyi különleges, kézzel formált, ,,púpos" vályogtéglából épült. Jerihónak ez a rétege mintegy 3-4 hektáros területet ölelt fel. A meglehetősen nagy kiterjedésútelepülést massáv fallal övezték.

A

meglepő épitészetiremekmű fémszersámok nélkül

épült - bármely kornak dicséretérevá}nék. Az eredetileg szabadon álló falat négy ízben is újjáépítettéka felgyülemlett törmelék- és szemétlerakódiás okoáa szintemelkedések miatt. A falat kívülről egy sziklába vájt, 8 méter széles, 2 méter mély árok vette körül, s ahol a fal még ma is 6 méter magas, emelkedik a lenyűgöző méretű" kör alakú torony. Maga a torony tömör kőépítmény,teljes magassága 9 méter, és ugyanannyiazátmérője is. Atetejét 28 lépcsőfokon lehetett belülről megközelíteni. Az egyes lépcsőfokokat méternyi széles kőtömbből alakították ki- A torony északi oldalán több görbe vájat - talán esőcsatorna húzódott, a déli oldal fedett zugait viszont gabonaraktírnak tartják. E hatalmas erődítmény igen sok kérdést\€t fel, s egyelőre nem ismerjük rájuk a válase. Az aligha vitatható, hogy felépítéséheznemcsak kellő mennyiségű munkaeróre volt szükség, hanem a munkát megszervező hatalomra is, továbbá terméktöbbletre, amely a mtlnkások ellátását biztosíthatta. Mindmáig rejtély, kik ellen építettéka falat.

Az előző

fejezetekből világosan kiderüL hogy ebből a korból egyetlen más település sem biiszkélkedhet ilyen vagy ehhez hasonló építészetiteljesítménnyel. Jerihót mégsem vizsgálhatjuk egymagában. Az egyetlen elfogadható magyarázat az, hogv a lrvantében kialakult egy bizonyos társadalmi, gazdasági, sót ta}án politikai fejlettségi szint, csakhogy

a

tornyon kívül nincs rá más bizonyíték. Az

emberi üselkedés csakis a saját társadalmának normái szerint lehet ,,ésszerű", s e normák alapvetően különböz-

hetnek a maiaktól, de még az o|yan elfogadható - bár illogikus - inűték is, mint az önmutogatás, kérkedés,feltételezi, hogy léteztek olyan közösségek, amelyeket tiszteletre akartak késztetni. Jerihó nyilvánvaló gazdagságát sem tudjuk megmagyarÁzni_ Akorai rétegekből keveset íáríakfel,bár az is lehet, hogy az eredmények végleges feldolgozása majd megadja a rejtély kulcsát. Nem tudjuk egyelőre azt sem, vajon földműveléssel foglalkoztak-e az otí lakók, ámbár az nyilván-

való, hogy a környezet adta javak aligha tarthattak el ekkora közösséget ilyen színvonalon. A fehérjét a gazellahús biztosította számukra, de most, első izben, kecskecsontok is kerültek elő, ám háziasításukra nincs bizonyíték.Morfológiai szempontból vadnak tekinthető disznó és szarvasmarha is előfordult, meglehetősen sok rókacsont kíséretében,akárcsak a protoneolitikus rétegben. A nagyobb állatokat bizonyára a térségfölé magasodó Júdeai-hegységben vadászták, a gaze||anyájakat pedig talán vándorpásztorok terelgették. A PPN-A réteg

la I e

kgősibb fötdművelő közösségek

'79

/

Beiárat a jerihói torony belső lépcsőjéhez.

80

/

Jerihó PPN-A rétege, A képen jól láthatók az idők során egymás

fölé építettváíosfalak, Az elótérben a sziklába íaragott vízvezeték.

paleobotanikai anyaga ,,haíárpaszemből, két szem tönkéből, negyvenhat fiigemagbólés három sérült hüvelyesből" áltí.Ez aügha perdöníő érv a két-háromezerlé|ekszáműra becsült lakosság ellátását bizto sító mező gazdaság mellett. Sőt, Jerihó olyan aszályos területen épült, ahol esős földművelés nem is volt folytathatő, még bizonyos éghajlati ingadozás esetében sem. Korábban íe|téte|ezték,hogy a közeü forrás vizét vezették a földekre, de azily módon öntözhető, túlságosan csekély nagyságú terület aligha láthatta volna el megfeleló mennyiségű élelemmel a PPN-A Jerihó lakóit. A másik feltevés, mely szerint a torony északi oldalához csatlakozó ..medencék" erőteljesebb öntőzéshez szolgáltattak vizet. ali_sha fogadható el, hiszen ü gyetlen konstrukciók, ráadásul válvo gvako l attal tap asztották ki őket. MásfelőI azonban aLigha valószinő, hogy vad búza vagy árpa nőtt volna Jerihó környékén. Az azo-

nosított gabonamagvak, a Hordeunl distichum és a Triticum dicoccum az eddig ismert legkorábbi termesztett vá|tozatok,bár ezt csak a Jerihóban talált leletekről szóló

összefoglaló jelentés publikálása után állíthatjuk teljes bizonyossággal. Ha helyi termesztésíek voltak, csak öntözéssel érhettek be, s akkor bizonyára ez lenne az eLső példa annak a technikának az alkalmazására, amelytől a közel-keleti fontos területek gazdasági élete később fuggött.

A

tegősibb földművelő

közösségetc

I

ll

alaprajzotkövetik, a III. rétegben-körülbelül a 8. évezred első felében - a régi típus mellett több szobás, szögletes alaprajzú, masszív épületek jelennek meg. Egyikük falát geometrikus díszítés boította : ez a

|e

gkor ábbi ismert

freskó. Nem találtak növénytermesztésre vagy állattenyésztésreutaló közvetlen nyomokat, ugyanakkor a III. réteg paleobotanikai adatai arról árulkodnak, hogy a táplálkozásban döntő szelepet játszottak a gabonaneműek, kivált az alakor, amit - közvetett bizonyítékokszerint - ta|án már ekkor szándékosan termesztettek az Eufrátesz felső szakaszának vidékén. A legmeglepőbb lelet Mureibitben az utolsó ásatási idényben talált öt, gyengén égetett agyagedény volt. Négy darab a 47 -es számű házban került elő, amit a III. réteg elejére datálnak, s a radiokarbon-kormeghatározás is i. e. 8000 körülre íesz, az ötödik darab egy szomszédos épületből való. E durva kerámia őíszáz vagy talán ezer éwel is korábbi minden eddig ismert közel-keleti fazekas-

terméknél.Meglepő, hogy a későbbi időből nem került elő kerámia edény. Az agyag, amelyhez könnyen hozzájuthattak, kiválóan formálható, szinte érthetetlen, miért nem terjedt el azonnal és széles körben, hogy remek, hordoz-

81

/ A kör

simult

alaprajzít, tömör

kőtorony belülről ajerihói városfalhoz

(PPN-A réteg,i, e. 8. évezred). A toronyból kilenc méter

magas rész maradt fenn.

De ebben azidőben Jerihó aügha tarthatta fenn magát helyi földművelésből. A városfal és a torony közelében talált nagy tárolóhelyek szo|gálhattak importgabona raktározásáta is. Sőt másfajta, importból szátmaző tárgyak kerültek elő a város PPN-A rétegébő|, pedig az ásatások

csak viszonylag kis területen folytak. Többek között obszidián, amelyről úgy vélik, a nyolcszázkilométernyir e északralévő Kayseri köze|éből (a Qiftlrk bányából) származik, továbbá ugyancsak anatóliai eredetű nefrit és más zöldkö-

vek, a Szinai-hegységből való türkiz és vörös-tengeri

kaurí-kagylő. Jerihó oázistelepülés, amely stratégiailag a Vörös-tengert Anatóliával összekötő útvonal mentén terül el, s közelében van a Holt-tenger, ahonnan beszerezhető volt a só és a bitumen. Jerihó tehát felvirágzásátés nyil-

vánvalóan egyedülálló fejlódését annak a kereskedelmi

tevékenységnek köszönhette, amelyben a város lakói döntő, talán kezdeményező szerepet játszottak. Talán ezért is volt szüksége védelmet nyújtó, erős városfalakra.

MUREIBIT / Jeihő mellett Mureibit a másik lelőhely,

aholazi. e.8. évezredból találtak bizonyítékotlakott településie. Már említettük legkorábbi mózohtikus rétegeit, míg a település második és harmadik rétege legalábbis egykorú PPN-A Jerihóval. Ahhoz hasonlóan, Mureibit is szokatlanul nagy kiterjedésű település, háromhektárnyi területet foglal el. A II. réteg házaiméga mezolitikus kör

ható edények készíthetők belőle. Az egyik ok talán az lehet, hogy amíg fel nem íaláltákazáríkemencéket, vagyis a magasabb hőmérsékleten történő kiégetést, az agyagedény gyenge és porózus maradt. Ebben a formában nem volt elég hasznos, s ha esetleg mégis készítettek ilyen kerámiát, töredékei szétmállottak vagy észrevétlenek maradtak. A kőből, fából, sásból vagy vesszőből font tárolóedények, kosarak talán jobban megfeleltek az igényeknek,

kivált amikor az embercsoportok még minduntalan vá|toztatták helyüket. De még később is előfordul, amikor már vitágzik a fazekasság, hogy némely helyen másféle anyagból készült edényeket kedveltek jobban. Qatal Hüyükben - a következő fejezetben lesz róla részletesebben szó például a helyi ízléstés hagyományt tükrözi, hogy faedényból jóval több került elő, mint agyagedényből.

Mielőtt elhagynánk a Levantét, említenünk kell egy másik lelőhelyet is, ahol 8. évezredi anyag került elő.Ez Wádi-Fellah, mai nevén Naha0-Oren, ahol - mint említettük - szokatlan módon már a felső paleolitikus rétegekbőI termesztett tönke került elő. A Natúf-korban itt már kőfallal körülvett táborhely vo|t, az olyan település pedig, amely 2-5 méter átmérőjű, ovális alaprajzítteraszra épült házakbőlállt, alig valamivel későbbi. A nyilvánvaló an állandó lakhelyül szo|gálő házak ellenére sem lehetett szó letelepült földművelő közösségről, mivel a környéknek

legfeljebb 7 száza|ékaa művelhető föld, a talaj alkalmatlan a gabonatermesztésre, s más természeti források sincsenek a vidéken. A gazellacsontok nagy százaléka itt is korábbi hagyományok továbbéléséreutal, vagyis a lakosok bizony ár a gazel|anyáj akat tartottak, akárcsak elődeik. Wádi-

Fellahot azért is érdemes megemlíteni, mert tanúsítja, hogy már azi. e. 8. évezredben társadalmi és gazdasági különbségek léteztek a Közel-Kelet közösségei kőzőít, Az egyik véglet Jerihó városi lakossága, a másik a vándorló

7S I A

tegősibb földművelő

közösségek

E különféle típusúközösségek között - s gondoljunk azokra, amelyeket még nem ismerünk - minden bizonnyal olyan gazdasági és társadalmi kapcsolatrendszer alakult ki, vagy éppen csak letelepült falulakó kisközösségek.

amely a régészeti adatokból sohasem rekonstruálható.

FoLDMÚvEs FALVAK

^ZF-LSŐ már egyre több

-

/ I. e. 7000 tájáről

és első izben megbizható

-

bizonyiték

van arra, hogy a Közel-Kelet több térségébenfolytattak földművelést:bűzát, árpát és hüvelyeseket vetettek. A termesztésre utaló morfolőgiaiváltozások nyomai számos lelőhely anyagában kimutathatók. Egyidejúleg bizonyítható a kutya, a juh ós a kecske s talán még a szarvasmarha háaiasitása is, miközben természetesen szaporodnak az állandó lakóhelyül építettfalvak. Van olyan elmélet, mely szerint

a

növénytermesztés akkor és ott kezdódött,

ahol és

amikor az ember felismerte, hogy kedvelt növényei a természetes környezetben kevésnek bizonyulnak, s ezért maga próbálta meg ott termeszteni, ahol egyébkéntnem fordultak elő. Ha ez atetszetős elmélet igaz,

a

földművelés

kezdetét a természetes elterjedési körzetekkel határos

övezetben kell keresnünk. A Jerihóban találtbűza- és árpamagvak talán mellette szólnak, ám a mennyiség olyan csekély, hogy bizonyítéknak kevés, s másutt még ennyi sem került elő. A rendelkezésünkre álló kisszámú s talán félrevezető információ alapján nem lehet általánosítani, Már beszéltünk két bizonytalansági tényezőrő|. Nem tételezhetjük fel, hogy a ma élő primitív népek, vad növények

vagy állatok alkata, magatartása ugyanolyan, mint az őseiké. Arról sincs fogalmunk, mennyi idő telhetett el az első tudatos magvetés és a háziasított formák megjelenése között. S azt se feledje az olvasó, hogy ismereteink a lelő-

helyekról elszomorítóan szegényesek. A legújabb terepbejárások azt bizonyitják, sok még a felfedeznivalő, s az ismert települések jelentős hányada is feltáratlan. Sőt, a feltártaknak is csak egy töredékén - őstörténeti lelőhely'ek esetében kevesebb, mint egy százalékán - végeztek teljes értékűásatást. igyhátnagyon valószínű, hogy a földművelés korai központjainak egy része örökre rejtve marad, Annyit tudunk jelenleg megállapítani, hogy az első földművelő falvak a haszonnövények természetes elterjedési körzetén belül találhatók. Az egyik legkorábbi ilyen település Qayönü-tepesi Délkelet-Törökországban. A vidék, legalábbis a 8, évezredben, a vadárpa és az alakor ősi termőhelye, s majdnem bizonyosan a vad tönke (Triticum dicoccoides) is megtermett itt, amiről sokáig azt hitték, csak Palesztinában és Szíriában volt őshonos. Qayönüben mind egyszemű, mind kétszemű termesztett búzátta|áltak már a legkorábbi rétegekben is, radiokarbon-kormeghatározás szerint legalább e. 7500 tájárőlszármaznak maradványok. Erdekes, hogy árpa szinte egyáltalán nem fordult elő a gazdagmagleletben, alighanem szándékosan tartózkodtak tőle, noha könnyen hozzáférhetó volt. Meglehetósen nagy mennyiségben fogyasztottak viszont zöldségféléket, borsót, bükkönyt, a növényi olajokat pedig

a8. évezredmásodik feléből, i.

a

82

l

Kőmozsárban gabonát őrló nimrúdi arab nő.

83

/

Gipszbevonatú emberi koponya. A szemek helyére kauríkagylókat illesztettek (Jerihó PPN-B rétege, i.e. 7. évezred).

pisztácia és mandula szolgáltatta, Lenmagot, csaknem bizonyosan vadlencsét (Linum bienne) szintén találtak. A korai földművelők étrendjétáltalában a növényi eredetű táplálék széles választéka je|lemezíe, Sokféle állatot vadásztak, leginkább azokat, amelyeket később domesztikáltak is. A háziasított kutya kezdettő| fogva társa az itt élő embernek. Ez volt az első közel-keleti lelőhely, ahol kutyát találtak és nemrégiben egy tenyésztett kutya állkapcsára leltek Palegawra késó paleolitikus rétegében. Qayönü későbbi rétegeiben már aháziasított juh és kecske is előfordult. Bár még csak az elózetes jelentések állnak

rendelkezésünkre, az derül ki belőlük, hogy már nem a nagyvadak, hanem a kisebb, tenyésztett állatok (főként juh) húsával táplálkoztak. A lelőhely két másik sajátossága is figyelmet érdemel. Szokatlanul bonyolult építésimódszerekkel készültek azoka 8. évezredi épületek, amelyeknek csak kőalapozása maradt fenn, A legkorábbi, jól dokumentált típus az űn.

rácsos szerkezetű, amelyeknél a keskeny alapfalakra

agyagbofitású faágakból, sásból vagy esetleg kőből készült padlót fektettek, s alatta szel|őzőtereket hagytak. Bár az

A

építményeketlakóépület alapozásának tartják, ám a ned-

vesség távol tartására ötletesen megépítettmagtárak alapjai is lehetnek. A másik háztípus alapja sejt alakú, ahozzá

tartoző felső, vályogtéglából készült épitményből - véletlen tűzesetnek köszönhetően - maradtak meg darabok. Van még egy ,na1y szobás" alaprajzű típus is, Egyetlen esetben a középső nagy szobát terazzoszerű, lazacrózsaszínű és fehér kődarabokból álló fényes kemény padlőzat burkolta: a diszitő padlóburkolat első példája. Qayönüből való a termésrézfelhasználásának elsó bizonyítékais. Ez talán nem is olyan meglepő, ha tudjuk, hogy a hely alig húsz kilométernyire fekszik az erganirézbányátőL A településen mindenütt előfordulnak a nyers fémből hideg kalapálással készitett e gy szerű szerszámok, díszek. Jelentős mennyiségben szedhettek össze rézdarabokat a föld fe|szinén azon a helyen, ahol később arézbányát megnyitották. A technikai fejlódés eltérő üteme tükröződik abban, hogy Qayönü lakói nem használtak agyagedónyeket.

GANDZS-DARE / A házépitésben való jártasságra utaló további bizonyítékok kerültek elő az iráni GandzsDarénak a 8. évezred végéredatálható rétegébő|. }i4ár említettük, hogy a legkorábbi, E rétegben nem volt állandó épületre utaló nyom, a D szinten azonban néhány egészen kicsi, szögletes építményttalá|tak; közvetlenül

legősibb földművelő közösségetc

I

ll

egymás mellett helyezkedtek el, de átjfuó ajtőnak nincs nyoma. Epítésükhclz kézzel formált, hosszú, fe lül lekerekített vályogtéglát haszná|tak. Az épületek - feltehetően kétszintesek voltak, az alső szögletes kamrák fölött h elyezkedett el a lakószint. Gandzsban, akárcsak Mureibitben is, találtak gyengén égetett agyagedényeket a 8. évezredrétegeiben, de az agyag nagyobb mérvű használatát még inkább bizonyítják a D szinttől felfelé nagy számbanta|ált, szépen formázott szobrocskák. Efféle leletek szőrványosan másutt is előfordulnak, de Gandzs-Daréban és a későbbi zagroszi településeken elképesztő mennyiségben. Szövegek hijánnehéz szerepükre következtetni, s a környezetükben talált más leletek sem nyújtanak támpontot. Legtöbbször,,vallási" célútárgyaknak véük őket, de Ázsia néhány vidékénnapjainkban hasonló agyagfigurákat gyermekjáték gy anánt készítenek. Gandzs-Darénál a gondos kutatás sem hozott a felszínre növényi maradványokat. Elég sok ,,aratófényes" sarlópengét találtak a D szinttől kezdve, s dörzsölőköveket, mozsarakat és mozsártöróket, csupa olyasmit, amit növényi eredetű t áplálék készitéséhezszoktak használni. Efféle tárgyak egyáltalán nem fordultak elő azErétegben. Akárcsak Qayönüben, itt is találtak - morfológiailag a vad váItozathozíartoző - kecske-, juh-, szarvasmarha-, őz- és disznócsontokat. Mivel sok téglán leltek kecskefélékpa-

80 | ,4 legősibb föIdművető közösségek rájátől eredő nyomokat, joggal következtetnek nyájtar-

tásra. Meglepő, Mureibitre és a késői Qatal Hüyükre em-

Iékeztető lelet is került eló: egy kis fiilke, egyik falában vakablakszerű mélyedéssel, amelyben két vadjuh koponyájáthe|yezték el egymás főlé, a vakolt fa|hozrögzitve. A Qatal Hüyükben talált későbbi|e|et azt sugallja, hogy az állatkoponyák ily módon való elrendezése - amely sokfelé és hosszú ideig volt szokás - alighanem vallási vagy mágikus jelentőséggel bírt. Mégis hangsúlyoznunk kell, hogy a különféle leleteket aligha kapcsolta össze továbbörökített hagyomány. Gandzs-Dare nem állt kapcsolatban Anatóliával - a Zagrosz nyugati vonulata mentén hűződó főűttő|jócskán keletre terül el -,bizonyitja ezt, hogy obszidiánt egyáltalán nem találtak rétegeiben.

JERIHÓ okból

-

/ Jerihóban a PPN-A településen - ismeretlen váratlanul megszűnt az élet az i, e. 7000 táján,

A következő, a PPN-B lakosok máshonnan költöztek ide, a falu korábbi lakóihoz nem volt közük. Az új korszakban négyszögletes tanúsítj ák ezt a r étegb en az er őziő nyomai.

házakat építettek több szobával, amelyek egy udvart vet-

A falak lapos, szivar alakú vályogtégláből készültek, ezek sokkal jobban hasonlítanak a GandzsDarénál vagy utóbb Csoga-Maminál használtakhoz, mint a PPN-A kor ,,púpos" tég\áihoz. A jerihói réglák egyik oldalába ujjal mély lyukakat nyomtak, hogy a kötőanyagul szolgáló habarcs jobban összefogia őket. A padlőzatot gipsszel simára vakolták, és gyakran szineztékpirosra vagy

tek körül.

rőzsaszinűre, esetleg krém- vagy fehér színűre. Több épület valószínűleg templom volt. A legegyszerűbb egyetlen szobából állt, amelynek falmélyedésébenegy kőoszlopot

állítottak fel. E korszak gazdaságiéletéről többet tudunk, mint azelő-

zőéről. A PPN-B periódus lakói - legalábbis részben földművelésből éltek, bár korábban már említettük, kiemeléses öntözés nélkül aligha termelhették megaz egész közössé g ell átásár a ele gendő gabonamennyisé get, hiszen a település ez idő tájt még népesebb lett. Kiváltképp figyel-

met érdemel az, hogy e rétegben már találtak egyszemű bízát, amely ettől kezdve rendszeresen és bóségesen fordul elő. Mivel e növény őshazájának Észek-Palesztinát tattják, többen úgy vélték,hogy jelenléte ebben a jerihói rétegben a PPN-B népességészaki eredete mellett szól. De a PPN-A rétegből összesen nyolc gabonaszemet ismerünk, s hogy köztük nincs egyszeműbíza, még nem bizonyitja, hogy a kor embere nem is ismerte ezt a íajtát. A PPN-B lakossága is v adászott gazellára, szarvasmarh ára, disznőta, kecskére és többféle kisemlősre is. De a rétegben talált egyszer vagy kétszer csavart kecskeszarv a kecsketenyésztésre utal. Az effajta kecskeszarv a vadon élő állatok között ritka mutáció eredményeként jelenik meg, de a kiválasztás, a tenyésztés növeli arányukat a nyájban. A háziasitásra utaló nyomok ellenére csak a késóbbi jerihói ,,keramikus neolitikum" folyamán vállk a háziasitott kecske és juh a gaze||a helyett fő táp|álékká. Jerihóban a PPN-B réteg legkáprazatosabb lelete kétségkívil az a íiz emberi koponya, amelyen az arcvonásokat gondosan és rendkívüli ér zékkel formázták me g agyagból, a szemek helyére pedig kaurí, vagy más kagylókat illesztettek. E koponyák bizonyára valamilyen óskultuszban játszhattak szerepet, A koponya és a törzs szétválasztására, majd rituáüs átrendezésére már a Natúf-kori palesztinai sírokban is találtunk példát, s a jerihói PPN-A rétegben is leltek ,,koponyakultuszt" sejtető bizonyítékot. Ilyen csodálatosan modellált koponyák - a jerihói PPN-B periódusból származőkon kívül - valamivel később az Ain84

/

Kézze| formált vályogtégla. A nyers agyagba ujjal nyomták a mélyedéseket, hogy a habarcs szilárdabban fogja össze a téglákat (Jerihó PPN,B rétege).

85

l

Egy másik koponya feltárás közben (Jerihó PPN-B rétege).

A Mallaha közelében lévő Beiszámumban, és Damaszkusztól délre, a Hermon-hegy lábánál elterülő Ramadban is kerültek elő, az utóbbiak egyike radiokarbon-kormeghatározás szerint i. e,6200-ía datálható.

BEIDA

/ Jerihó PPN-B rétege huszonhat egymásra következő lakott szintből áll, s a radiokarbon-kormeghatározások i, e. B000-től i. e. 6600-ig tartó időszakot jeleznek. Hasonló adatokkal szolgált a Diana Kirkbride által feltárt Beida is. A kis falu - megmaradt területe fél hektárnál is kisebb - Jerihótól több mint százhatvan kilométernyire délre terül el, a Petra fölé magasodó hegyek egy széles völgyében. Egy korábbi, Natúf-kori lakószintet két-három méter vastag szélhordta homokréteg borított, efölött található a PPN-B település. E korszakról Beida kínálja a legátfogóbb képet: a kézművesek, kereskedők speciaüzálódására, sót bizonyos közösségi vallási tevékenységreutaló bizonyítékokkal szolgált. A lakosság vadászott és gyűjtögetett, tönkét, átpát termesztett, és szinte biztos, hogy

kecskenyájakat tartott. A fellelt tönkeszemek morfológiailag különféle, a vad és a háziasitott bíza közötti átmeneti típusokhoz tartoznak; árpa csak vad formájában fordult elő. A telephely körüü vidék ma túlságosan aszályos, nem alkalmas gabonatermesztésre, régen is éppen

hogy csak megfelelt a földművelés követelményeinek. Különösen érdekesek az épiletmaradványok. Egyfelól azért, mett szokatlanul jó állapotban őrződtek meg, másfelől - éppen ennek köszönhetően - segítségükkel

nyomon'követhetó,

miként fejlódött az építőtechnika

egyetlen faluban. A legkorábbi rétegekben a padlószintben csak tartógerendák felállítására szolgálő gödrök voltak - de falmaradványra, tehát időszakos szálláshely nyomaira nem találtak, A huzamosabb ideig |akhatő házak első jelei csak a VI. szinten mutatkoztak. Bzek kör alakú szobákból álltak, amelyeket részben a földbe mélyítettek, majd a belső favázat kívülíől kővel rakták körül. A szobák úgy tapadtak egymáshoz, mint kaptárban a sejtek, s a több szobából álló egységek mindegyikét fal vette körül. Az ilyen méhsejt-épületek egyike kilenc helyiségből állt, lakószobákból és műhelyekből, a köztük lévő vastag válaszfalakba raktározásra alkalmas üregeket építettek. Az egyik műhely (az alaprajz XLIX-es je|zésű helyisége) csontszerszámokat, me gmunk álásr a v ár ő cs ont d arab ok at é s e gy csomó festékanyag ot tarta|mazott. E gy másikban (XVIII) csiszoló- és őrlőkövek, fúrók voltak, meg egy ovális fadoboz maradv ányai, benne 1 14 kovakőből készült, vadonatúj nyílhegy és pengeszilánk, a végső simításra várva. A következő két szinteu az V. és a VI.-on támaszték nélküli házak jelentek meg. Gyakran csak egyszobásak, alaprajzuk még mindig kör alakú, néhány esetben viszont már majdnem négyszögű .Épitőikmindjobban

-

-

bíztak,,kőművesmesterségükb en", ezéítegyre gyakrabbanmellőzték atetőzetet tartó fagerendákat. A III. és II. szinten nagy, négyszögletes alapr ajzű egységek találhatók, amelyekhez nagyon szabályos, szögletes,,folyosóépületek" csatlak oztak. Látsző|ag az űj háztípusok nem hason-

legősibb földművelő közösségek | 8I

lítanak a korábbiakhoz, de ha figyelmesebben vizsgáljuk őket, kiderül, hogy funkciójukat tekintve alig különböznek egymástól, hiszen mindegyik egy lakó- és egy munkavégzésre alkalmas ftszbő| állt. E későbbi épületekben talált maradványok lenyűgőzően gazdag kézműves-tevékenységről árulkodnak. Erdemes az ásató régészleírását

idéznünk: ,,Egy csontszerszám- és gyöngykészitő műhe|ye és a hozzá csatlakozó folyosó rendetlen összevisszaságban fel-

halmozott nyersanyagokat, hosszú állati csontokat és bordákat tartalmazott A >munkaaszta|