Cynthia Parker - Szuros Mint a Kaktusz

Cynthia Parker

Szúrós, mint a kaktusz

Susan legnagyobb örömére talál egy kis farmot, ahol végre nyugodtan élhet két gyermekével. Nemrég vált el, s régi lakóhelyén a legtöbben remek férfinak tartották a férjét, s az ő rovására írták a válást. Susan nem magyarázkodik, inkább elmenekül és reméli, hogy boldog lesz az új környezetében, távol mindenkitől. Nem sejtheti, hogy legközelebbi szomszédja, a mindenható Mr. Queen, egy kiállhatatlan fickó, aki egyre azon fáradozik majd, hogy elüldözze őt, s ennek érdekében semmitől sem riad vissza...

1

1. fejezet Mrs. Susan Howard karját mellén összefonva állt az ablaknál, ahonnan mindent jól látott. - Igazán látványosan csinálja! - sóhajtott keserűen. Alig két hete váltak el, s férje már költözött is. A ház eladásával egy ügynökséget bízott meg, az ezzel járó zaklatások elől meg elmenekült. - Te ráérsz foglalkozni a vevőkkel, úgyis itthon vagy! Nekem nincs időm, mert rengeteget dolgozom. - Na persze - húzta el a száját Susan. - Ó, a teremtés koronája! Hogy bele nem pusztulsz a munkába! John Howard az Iowa állambeli Sioux Cityben az egyik jól menő élelmiszeripari üzem tulajdonosa volt. Mint ilyet, sokan ismerték és a kisvárosukban, Denisonban, mindenki tisztelte az okos üzletembert, és csodálta a jóvágású férfit. Ráadásul hobbija volt a barkácsolás, így, ha ideje engedte, mindig ezzel foglalkozott. Gyakran segített a szomszédoknak, s ezzel kivívta azok örök háláját. Nem is beszélve arról, hogy természetéből adódóan nagyon közvetlen tudott lenni, sokat tréfálkozott. Hát hogyne! Másokkal. Vajon létezik-e ebben a városban csak egy ember is, aki elhinné, milyen mogorva volt itthon? - töprengett az asszony. A gyerekekkel is türelmetlen volt! Na és velem? Vajon sejti-e valaki az igazságot? Azt, hogy most hova költözik?! Elhinnék-e egyáltalán? Kizárt dolog! Néhány pasas bútorokat tett a teherautóra. Az utcán járókelők álltak meg egy pillanatra fejüket csóválva, majd továbbmentek Bizonyára rémesen sajnálják! - gondolta Susan. Mármint a volt férjemet. Ah, a szegény! Hisz milyen rendes ember is! Okos és ügyes, kedves és szép! Uramisten! Nem is értem, hogyan tüntethetett ki azzal, hogy a felesége lehettem?! Bizony gyakran előfordult, hogy az asszonyt megállították a boltban vagy az utcán és férjéről áradoztak: - Kedveském! Micsoda áldott jó ember a maga ura! Bár minden asszony ilyet kapna! mondogatták az idősebb nénikék, és Susannek néha már az idegeire ment a sok dicséret. - Istenem! Csak egyetlenegyszer hallanám, én milyen áldott jó asszony vagyok! - sóhajtott ilyenkor. Hát így van ez - állapította meg. Háztartást vezetni, két gyereket nevelni, és egy szuper férjet kiszolgálni... ez nem munka! A ház körüli kertet is, melyben nagy örömét lelte, ő gondozta. Lánykorában dolgozott pénztárosként, s már az is nagy dolognak számított, hogy egy üzem tulajdonosa vette feleségül, noha a cég nem tartozott a legnagyobbak közé, de volt neve az üzleti világban. Amikor aztán, jöttek a gyerekek, Susan természetesnek vette, hogy otthon marad. Egy ideig minden jól ment, majd fokozatosan elszürkült a kapcsolatuk. Elmaradtak az apró figyelmességek, a virág vagy kisebb ajándék, megszűnt a gyengédség, végül már közös témájuk sem volt. Tulajdonképpen nem is emlékezett rá, mikor romlott el teljesen az egész. S most itt áll 16 évi házasság után és elölről kell kezdenie mindent. - Nem maradhatok itt - sóhajtotta lemondóan. Már így is épp elég szemrehányást kaptam a válás miatt. Az emberek nagyon is érthetően adták tudtára, őt okolják a történtekért. Micsoda marhaság! Hiszen a válás, éppúgy mint a házasság, két emberen múlik Egyszerűen lehetetlen, hogy csak az egyik fél legyen a hibás. Ej, pokolba az egésszel! Úgyse tudom meggyőzni az embereket. Azért bosszantó, mert megintcsak a szerencsétlen elvált férjet sajnálják, akit nem becsült meg az a léha asszony. A fenébe is! Ennek semmi értelme! Inkább lakást kellene keresnem. Az ügynökség talán tudna segíteni. - Közben tekintete az újságra tévedt, felkapta és elmélyülten tanulmányozni kezdte. Már éppen le akarta tenni, amikor egy egészen aprócska hirdetést fedezett fel.

2

"Kis farm eladó, a Magic Mixed Farmtól néhány kilométerre. Megközelíthető Council Bluffs városból, dél felé." - Ó, ez csodálatos lenne! - kiáltott fel Susan. Hallott már róla, hogy ezen a környéken sok virágkertészet működik - Bizonyára, tetszene ott nekem! Valószínűleg az emberek is kedvesebbek, hisz „aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet”. Minden vágya egy kis farmocska volt, afféle kertes ház nagy udvarral, apróbb állatokkal, merthogy a nagyobbaktól félt. No és legfőképp, teljesen ismeretlen helyre akart menni, hogy végre nyugalma legyen. Csak nem lehet az olyan messze a várostól! Onnan még dolgozni is be tudnék járni, feltéve, ha találok állást. Aznap este azzal a szilárd elhatározással feküdt le, hogy rövidesen megkeresi, bár az út leírása igencsak hézagos volt, de eltökélte, megtalálja, ha a világ végén van is. *** Néhány nappal később boldogan vette tudomásul, vevőre talált a házuk. Az ügynökség remek munkát végzett. Egyetlen gondja volt: sürgősen át kellett adnia a lakást. Másnap reggel kocsiba ült, s pár óra múlva már Council Bluffs városában autózott. Csak kétszer kellett megállnia, hogy útbaigazítást kérjen. Amint elhagyta a várost, legnagyobb meglepetésére a nagy farmot egy tábla hirdette nyíllal, így könnyű volt a megfelelő útra rálelnie. Itt még felfedezett egy vegyeskereskedést, aztán már csak elszórtan akadtak házak. Susannek úgy tűnt, hosszú utat tett már meg, mikor megpillantott egy nagy farmot. Elhatározta, itt kér felvilágosítást. Megállt, hogy jobban szemrevételezze. A hatalmas terület „u” alakban volt bekerítve, s csak sejteni lehetett a végét, amit valószínűleg az erdő zárt le. Az út felől óriási kaput látott, mely tárva-nyitva állt. Felette hatalmas tábla hirdette: „Magic Mixed Farm” Micsoda név! - gondolta. Varázslatos vegyes farm. Vajon mitől vegyes? Az egész olyan furcsa. Egyáltalán nem így képzeltem! A farmokat nem kerítik be ennyire. Mint egy vár, körülbástyázva. Ugyan miféle kincseket őriznek? Aztán azon tűnődött, be merjen-e menni az idegen helyre, ahol meglehetősen nagy volt a jövés-menés. Óriási zaj bizonyította, bent többféle jármű is van, még az útra is kihallatszott a motorok zúgása. S bár a kapu vonalában állt meg, senki nem vett róla tudomást. Elmélkedéséből éles dudaszó riasztotta. Rémülten nézett hátra, de hirtelen ötlettől vezérelve mégsem hajtott el az útból. Kiszállt, és kezében az újsággal elindult a türelmetlen ember felé. - Jó napot, uram, elnézést! Meg tudná mondani, merre találom ezt a kis farmot? Itt kell lennie valahol! - Mutassa! - kapta ki a kezéből a férfi az újságot. Azután olyan sokáig nézte, hogy Susannek az az érzése támadt, talán nem is ísmeri a betűket. Behatóan tanulmányozni kezdte a sofőrt. Napbarní-tott arca és karja, sötét, kócos haja, többnapos szakálla egy cseppet sem volt bizalomgerjesztő. Szeme alatt sötét karikák húzódtak, inge már régen láthatott vizet és mosószert. Te jó ég! - gondolta megvetően. Mint aki néhány napja szabadult a börtönből! - Nos? - sürgette a pasast, mert erre a gondolatra elhagyta a bátorsága. - Tudom hol van - mormolta a fickó, majd a kezébe nyomta a sajtóterméket és zordan a nőre bámult. - Lenne szíves elmenni végre az utamból? - bökött a kocsi felé. - Be akarok állni a

3

teherautóval. - S hogy nyomatékot adjon szándékának, elindult a behemóttal. Rohamosan közeledett az asszony kocsija felé, Susan rémülten rohant autójához, s dühödten indított. - Micsoda fertelmes alak! Nyilván becsavarodott - bosszankodott, miközben lassan gurult tovább. Még hallotta, hogy a pasas továbbra is ész nélkül dudál. - Fordulj fel! - sziszegte dühösen. Nemsokára egy útelágazáshoz ért. Némi töprengés után rákanyarodott a gödrökkel teli földútra. Óvatosan vezetett, kocsija, nem túlságosan élvezte a hepehupás utat. Hirtelen furcsa zajra lett figyelmes. Az autót alig tudta kormányozni, végül megállt. Majd megpukkadt, amikor megállapította, defektet kapott. Pont ezen az isten háta mögötti prérin, ahol egy lélek sem jár. Szitkok áradata hagyta el a száját, miközben nekigyűrkőzött, hogy kicserélje a kereket. - Azért is bebizonyítom! Férfi nélkül is sikerülni fog! Nem hívok segítséget, még ha estig tart is! Hogyisne! Még egy olyan fazon, mint az előbbi, és nem állok jót magamért! - dünnyögte dacosan. Már a pótkereket tette fel, mikor valaki megszólalt a háta mögött: - Mindig ilyen türelmetlen? Megvárhatta volna, míg beállok az udvarra. Akkor ezt is megspórolhatta volna - mutatott a sofőr a kerékre. - Ide terepjáró kell! Na, menjen szépen arrébb, majd én megcsinálom. Nem finom úrihölgyeknek való ez! Már fülig olajos. - Menjen csak a dolgára! Elboldogulok egyedül is! - csattant a nő hangja ingerülten. - Ugyan! Csak segíteni akarok - fogta meg a karját a férfi és erőteljesen félretolta. Majd leguggolt és gyorsan befejezte a munkát. Susan bizalmatlanul méregette, de ahogy végignézett magán, el kellett ismernie, a pasasnak igaza van. Keze tiszta maszat volt, igen furcsán festett a pirosra lakkozott köröm és a sok olajfolt. Keresett egy rongyot és azzal próbálta letörölni a kezét, de nem sok sikerrel. - Hogy maga milyen tudatlan - szólalt meg a fickó fejcsóválva. - Az olajat nem lehet csak úgy letörölni. Aztán a kocsihoz lépett és beült a kormány mögé. Susan elképedve meredt rá. - Na, mire vár? Meddig akar ott álldogálni? Elviszem a farmhoz, arra kíváncsi, vagy nem? - S már indított is. Az asszony elszörnyedve ült mellé és többször is megvetően végigmérte. A sofőr kopott farmerje ugyanolyan mocskos volt, mint az inge. Susan kétségbeesve gondolt arra, hogy ez a koszfészek bepiszkolja az üléshuzatot. Alig tudott az útra figyelni. Nemsokára egy kis házat pillantott meg, s itt véget is ért az út. Amikor jobban szemügyre vette, csalódottan állapította meg, milyen lepusztult állapotban van. - Hát, nem egy kacsalábon forgó kastély - szólalt meg a férfi -, de nem is olyan rossz. Már akinek - gondolta a nő és szó nélkül kiszállt a kocsiból. Körbejárta a háznak nevezett romot, de nem lett derűsebb. - Mit akar itt, hölgyem? - állt meg vele szemben a fickó szétvetett lábakkal. - Nem magának való hely ez. - Semmi köze hozzá! - szólt rá élesen Susan. - Akarja látni belülről is? - érdeklődött a férfi. - Azért vagyok itt! De nincs itt senki. Hogyan jutnék be? - A kulcsok nálam vannak, a tulajdonos rám bízta őket. Micsoda könnyelműség! - gondolta Susan, és undorodva mérte végig a kétes külsejű alakot. Én ugyan egy tűt sem mernék rábízni! Mint egy útonálló. Az asszony rossz előérzete nőttönnőtt, szinte már rettegett az ápolatlan külsejű férfitól. A mély hang csak még félelmetesebbé. tette. Erőt véve magán, reszkető lábbal lépett a viskóba és lassan körbejárta a helyiségeket. Az áporodott levegő, a pókhálók, a por és piszok teljesen kiábrándította. Halált megvető

4

bátorsággal felvánszorgott a nyikorgó falépcsőn az emeletre, de a látvány itt sem volt szívderítő. Szótlanul, boldogtalan képpel hagyta el a házat, és az udvart járta körbe. Az egyik oldalon szín, majd ólak sorakoztak. Aztán legnagyobb meglepetésére a gaz lepte kertben gyönyörű virágokat pillantott meg. Akaratlan mozdulattal hajolt le és próbálta kiszabadítani őket a fojtogató gyomdzsungelből. Teljesen megfeledkezett magáról, s ijedten rezzent össze, mikor a dörmögő hangot meghallotta: - Úgy látom, szereti a virágokat! - Igen - vont vállat az asszony és felállt. - Gondolom, jobbra számított - szögezte le a sofőr. - Nos, egy alapos takarítás, festés és néhány javítás sokat számítana. Régóta nem lakik itt senki, nincs aki gondját viselné ennek a háznak. - Ez egy romhalmaz - szaladt ki Susan száján. - No, azért az túlzás! Persze, maga bizonyára luxuslakásban él, így érthető, ha ez nem imponál önnek. Kemény munkával azonban még meg lehetne menteni. Csakhát ez nem úri hölgyeknek való! Ehhez férfi kell! - Világos! Elvégre férfiak nélkül megállna a világ! Épp csak azt nem mondja, a nők feleslegesek a Földön. Pedig sok asszony többet dolgozik, mint a legtöbb férfi. Egyébként nem azért jöttem, hogy ezt megvitassam és pont magával. – Lesújtó pillantást vetett a fickóra és visszament a házba. Még egyszer végigjárt mindent, miközben számvetést csinált, mibe kerülne a felújítás. Épp a kijárat felé tartott, amikor a fazon az útját állta: - Úgy tűnik, nem kedveli a férfiakat - nézett rá kihívóan. - Maga meg a nőket! - csattant az asszony hangja, miközben kipréselte magát az ajtón a férfi mellett. Felháborító! - gondolta. Annyi esze sincs, hogy utat engedjen. Susannek a hideg futkosott a hátán a gondolattól, hogy hozzá kellett érnie ehhez a koszos alakhoz. Sietősen indult az autó felé. A pasas bezárta a házat és nem zavartatva magát, megállt a vezetőülés mellett. - Majd én, asszonyom! Ez a kocsi nem való ilyen útra, biztonságosabb, ha én vezetek. - Én is tudok vezetni! - emelte fel hangját a nő. - Aha! És mi lesz, ha megint defektet kap? Már nincs több pótkerék. Na, gyerünk, nincs időm vitatkozni! Az asszonyban forrt a méreg, de csendben maradt. Szótlanul hajtottak vissza, s amint a farmhoz értek, Susan egy alig hallható „köszönöm” -mel indulni akart, de a férfi visszatartotta. - Remélem lemondott róla, hogy megvegye a házat. - Nem! - vágta ki dacosan a nő. - Ki a tulajdonos? Szeretnék vele beszélni! - Ahogy óhajtja, hölgyem! Itt a név és telefonszám, de ha rám hallgat, elfelejti az egészet. - Eszemben sincs! Nincs szükségem a tanácsaira, ég önnel! Susant iszonyatos düh kerítette, hatalmába. Mit avatkozik a mások dolgába ez az alak? Méghogy hölgyem! Kész őrület, ahogy ez beszélt. S az az átkozott gúny a hangjában! A legszívesebben megfojtanám! Kimerülten ért haza, de elhatározta, még ma beszél a tulajdonossal. Az idős hölgy nagyon kedves volt és olyan alacsony árat jelölt meg, hogy Susan majd kiejtette kezéből a kagylót Megköszönte a felvilágosítást és két nap gondolkodási időt kért.

2. fejezet

5

Miután sürgősen át kellett adnia régi házát, az asszonynak nem maradt sok választása. Bár több hirdetésre is elment, egy sem felelt meg neki, mert vagy túl drága volt, vagy a környékkel nem volt elégedett. Így történt, hogy a következő nap ismét a kis farmnál kötött ki. Körbejárta a környéket és megelégedéssel vette tudumásul, hogy az épp olyan, amilyet szeretett volna. Csak egy terepjárót kell vennem, és minden elérhető. A város, az üzletek, és elszórtan azért vannak szomszédok is, akiktől talán szükség esetén segítséget is kérhetek. Biztosan akadnak közöttük olyanok, akik a házat is felújítanák. Az egyetlen gond az iskola volt. A kis farm meglehetősen kívül esett a többitől, ezért aztán a gyerekeit minden nap el kellene vinnie a buszmegállóig, vagy egészen az iskoláig, be a városba. Ez lesz a legnehezebb, állapította meg. Susan sokat töprengett, mit tegyen, aztán azzal vigasztalta magát, ha dolgozni fog, úgyis naponta bemegy a városba, így a gyerekeket is elviheti az iskolába. Végül úgy határozott, megmutatja nekik is, s ha megfelel, akkor mégiscsak ezt veszi meg. Késve indultak el, és amint közeledtek a nagy farmhoz, az asszony egyre idegesebb lett. Semmi kedve nem volt találkozni azzal az undorító pasassal. Már a puszta gondolattól is feldühödött. Nagyon remélte, most talán már megismerheti a nagy farm tulajdonosát, hisz ő lesz a legközelebbi szomszédja, de nem volt szerencséje. Az ellenszenves sofőr épp kint állt a kapunál és egy férfival beszélgetett. Susan elszámolt tízig, vett egy nagy levegőt, majd utálatát leküzdve kiszállt az autóból. - Jó napot - lépett hozzájuk idegesen. - Elnézést, uram, szeretném elkérni a kis ház kulcsát. Meg akarom nézni még egyszer, mielőtt döntök. - Jó napot, asszonyom - hajolt meg színpadiasan a sofőr. - Sajnálom, de a kulcsot senkinek nem adhatom oda, mert én felelek érte. - Nézze, Mister! Csak félórára kell és a szavamat adom, hogy visszahozom! - Ezt bárki mondhatja! - azzal hátat fordított a nőnek. A két férfi zavartalanul tovább fecsegett, mintha az asszony ott sem lett volna. Susan egy darabig dermedten álldogált, majd a tehetetlen düh teljesen elborította. Szinte maga is meglepődött, amikor átható hangon ráordított a pasasra. - Hé, maga utolsó gazember! Ugyan mire vág fel ennyire? Azt sem tudja, mi az hogy szappan meg víz! Bizonyára csecsemőkorában fürdött utoljára! Fel nem foghatom, hogyan bízhatott meg egy ilyen csavargóban az öreg hölgy! De nyugodt lehet, meg fogom mondani neki, hogy maga visszaélt a bizalmával. Efelől kezeskedem! Hogy cseppet sem törődik a kis farm eladásával. No hiszen! Egy olyan alak mint maga; a börtönben lenne a helye, meg egy kád fertőtlenítőben. Susan magánkívül kiabált, azt sem tudta mit beszél, remegett a határtalan méregtől. A sok feszültség most tört ki belőle. Aztán sarkon fordult és vissza akart rohanni a kocsijához. Ebben a pillanatban két kar fonódott a derekára és olyan szorosan fogta át, hogy moccanni sem bírt. - Remélem, befejezte! Nem szeretem, ha úri hölgyek sértegetnek! - sziszegte vészjóslóan a férfi és még erősebben megszorította. - Ha tud várni, elkísérem. Remélem túléli, hogy csak egy koszos sofőr lesz a társasága! Rögtön jövök - tette hozzá és otthagyta az asszonyt. Susant a hányinger környékezte, alig tudott beszállni kocsijába. Rágyújtott, s közben reszketett a dühtől. A két pasas továbbra is beszélgetett, a legcsekélyebb jelét sem mutatva annak, hogy sietnének. Az órájára pillantott és felindultan állapította meg, épp negyedórája vár a fickóra. Még pontosan öt percet adott a férfinak, s közben majd megpukkadt. Szentül fogadkozott, alkalmasint nagyon megleckézteti ezt a rémes alakot.

6

Már beindította a motort és meg is fordult, amikor a sofőr odaért. - Mit művel? - kiáltotta. - Elmegyek! Rövidesen besötétedik, úgysem látunk semmit. Felőlem nyugodtan társaloghat tovább. Ne zavartassa magát, már nem érdekel a kis farm. Legyen szíves, tűnjön el az útból! A férfi megkerülte az autót, feltépte az ajtót és letottyant mellé: - Na, indulás! Forduljon meg és ne hisztizzen! - szólt hidegen. - Hát ez aztán mindennek a teteje! - tombolt az asszony. - Ide hallgasson, hölgyem! Maga idejött a nagyvárosból és azt hiszi, itt is maga körül forog a világ. Nagyon téved! Ön itt csak egy idegen, akinek alkalmazkodnia kell az itteni viszonyokhoz. Ha nem tetszik, el is mehet. Ismerem a maga fajtáját, már a múltkor is figyelmeztettem. Ez nem magának való hely! Most pedig induljon végre, nem akarom az éjszakát itt tölteni, nagyon fáradt vagyok. Na, mire vár még? Susant teljesen megbénították a férfi szavai, alig tudott megmozdulni. Nagy nehezen újra megfordult és elindult a kis ház felé. A pasas kibámult az ablakon, majd hirtelen hátrapillantott. Csak ekkor vette észre, hogy nincsenek egyedül. Hogyan lehetséges, hogy eddig észre sem vettem őket? - töptengett magában. Tényleg nagyon fáradt lehetek. Egy süldő lány és egy kamasz fiú ült megszeppenve a hátsó ülésen. - Helló - üdvözölte őket, majd az asszony felé fordult. - Nem is tudtam, hogy nincs egyedül. A magáé ez a két gyerek? - Nem! A szomszédomé. Az a mániám, hogy mások gyerekeit kocsikáztatom, miközben órák hosszat várakozom egy öntelt, parancsolgató, pimasz fráterre! - Örülnék, ha megtartaná a véleményét magának! Cseppet sem érdekel, mit gondol rólam! Hanem azt nem hittem volna, hogy vannak gyerekei és ilyen nagyok. - Momentán engem sem érdekel, uram, mit hisz és mit nem. Rendkívül lekötelezne, ha csak akkor beszélgetnénk, ha nagyon muszáj. - Ahogy a nagyságos asszony parancsolja - húzta el a száját gúnyosan a férfi. Erősen alkonyodott, mire megérkeztek. Kiszálltak a kocsiból, s a ház felé indultak. Bármennyire elhanyagolt volt is, áradt belőle némi romantikus hangulat. A fából épült ház, és a terület egy része alig észrevehető dombon feküdt. Az emeleti ablakból lenyűgöző látvány tárult a szem elé: szántóföld, mező, erdő és a távolban a Missouri folyó a lebukó nap fényében - mindez teljesen megbabonázta Susant. Egyre nagyobb csábítást érzett, hogy itt éljen. A rideg valóság azonban riasztó volt. A tető beázott, a falépcsőt pedig teljesen ki kellett cserélni. Meglepetésére az ablakok jól záródtak, de egy alapos festés és egy kiadós takarítás nagyon ráfért az épületre. - Van itt villany? - nézett körül hirtelen. A pasas kaján vigyorral bólintott. - Képzelje, még a telefont is be lehet szerelni. Susan nem méltatta válaszra a férfit, gyerekeihez fordult. Legnagyobb meglepetésére Sandrának és Michaelnak is tetszett. Intett nekik, hogy induljanak a kocsihoz. - Mondja! Van akivel meg tudja csináltatni a házat? – fogta meg hirtelen a karját a férfi. - Ne aggódjon, majd keresek valakit. - Egyáltalán, minek akar ide költözni? Egy kis változatosság, igaz? A gazdag úri hölgy hóbortja! Attól tartok, csalódni fog. - Ne fárassza magát, uram! Maradjunk annyiban, hogy ez nem tartozik önre - azzal faképnél hagyta a pasast.

7

3. fejezet Még aznap este felhívta az idős hölgyet, Mrs. Day-t, hogy közölje, megveszi a farmot. Egyúttal azt is megkérdezte, tudna-e ajánlani valakit, aki rendbe hozná a házat. - Természetesen, kedvesem! Mr. Queen, a szomszédos farm tulajdonosa biztosan segíteni fog önnek. Majd beszélek vele. Nála mindig sok ember megfordul, a környékbelieknek ő ad munkát. - Mondja, Mrs. Day! Ez a Mr. Queen gazdag ember? - Nem túlságosan, de nem is szegény. Mondjuk: jómódú. Fogadjon el egy jó tanácsot, Mrs. Howard! Ez a férfi nagyon zárkózott, mondhatnám azt is: nehéz ember. Nem volt ő mindig ilyen mogorva, csak mióta a felesége olyan csúnyán becsapta és elhagyta. - Mi történt akkor? - Ne haragudjon, de Queen leharapná a fejemet, ha pletykálnék. Tudja mit? Majd egyszer elmesélem, ha szavát adja, hogy nem árulja el senkinek. Régi história, sokan nem is tudnak róla, Queen rögtön rájönne, hogy csak én mondhattam el. Egyébként vigyázzon vele! Befolyásos ember, az ott élők nagyon adnak a szavára. A településen ő a leggazdagabb, sok mindennel foglalkozik, s a szegényebb emberek rá vannak utalva. Ha majd megismeri, óvatosan beszéljen vele, mert ha magára haragítja, nem lesz maradása. Rendkívüli hatással van az emberekre, sokan királynak hívják. - Tehát afféle törpe cézár, aki nem tűr ellentmondást az „alattvalóktól”. Micsoda elmaradott hely! - Ja, kedvesem, ezeken a farmokon bizonyos értelemben megállt az idő. A közösség pedig nagyon összetartó. - És Mr. Queen a közösség királya! - állapította meg gúnyosan Susan. - Hát, így is lehet mondani. - És mi mindennel foglalkozik? - Vannak teherautói, a környék legjobb sofőrjei nála dolgoznak. Sok megrendelése van, szeretik, mert pontosan leszállít mindent. - Te jó ég! - nyögött fel Susan. - Egy bunkó sofőrhöz már nekem is volt szerencsém, bár erről az élményről szívesen lemondtam volna. - Nyugodjon meg, nem mindegyik modortalan. Egyébként Queen birtokol egy csomó gépet is, ami a farmhoz szükséges. Ezeket aztán bérbeadja. Van egy jól felszerelt műhelye is, itt javítják az elromlott járműveket. Még a városból is járnak hozzá, mert Queen nagyon ért az autókhoz. Ezenkívül remek lovai vannak. Épp most építenek egy hatalmas istállót, minden ember azon dolgozik. - Gondolom, a király pedig naphosszat üldögél és dirigál. - Téved! Ő maga is keményen dolgozik, s ezt elvárja a többiektől is. - Szóval Mr. Queen maga a mumus. Jól rám ijesztett! Nagy é! Ha tudtam volna, nem vettem volna meg a kis farmot. Ne haragudjon, asszonyom, de ezt előbb is mondhatta volna. Semmi kedvem egy ilyen rémes szomszéd közelében élni, én nyugalmat szeretnék. - No, azért nem kell megijednie, nem rossz ember, csak érteni kell a nyelvén. Mi például mindig jól kijöttünk egymással. Bár a nőket nem kedveli, mióta csalódott. Ajánlom, minél előbb keresse fel és legyen hozzá kedves, akkor minden rendben lesz! - Köszönöm a felvilágosítást, Mrs. Day, úgy tűnik, nem sok jóval kecsegtet új otthonom környéke, de majd igyekszem. Akkor holnap lebonyolítjuk a hivatalos formaságokat? - Igen, kérem, tizenegy órára legyen itt! Az ügyvédem mindent előkészít. Amikor Susan letette a telefont, igencsak vegyes érzelmek kavarogtak benne. Határozottan idegesítette leendő szomszédja, a „király”. Már ismeretlenül is ellenszenvet érzett iránta, 8

elege volt az ilyen szuperférfiakból. Meg is fogadta, csak azért sem kér tőle segítséget. Másnap, miután Council Bluffsban Mrs. Day-nél elintézte a hivatalos dolgokat, úgy döntött, elmegy a farm környékére és keres munkásokat a ház rendbehozatalához. Több helyen is megfordult, de mindenütt azt a választ kapta: az illető Mr. Queennél dolgozik. Sebaj! - gondolta Susan -, akad még néhány szakember. Három napon át járta a vidéket, de alig néhánnyal sikerült beszélnie. Valamennyien csak egy hónap múlva tudták volna vállalni a munkát. - Talán beszéljen Queennel! - javasolták neki. - Ő a főnök, bizonyára tudna pár embert nélkülözni. Aztán sikerült valakit rávennie, legalább nézze meg a kis házat és mondjon róla véleményt. Susan nagyon boldog volt, amikor megtudta, két hét alatt teljesen kész lehet, és nem is kerülne sokba. Igaz, a kerítés nem volt benne a taksában. Susan nem adta fel a harcot és tovább próbálkozott. - A francba! - mérgelődött, amikor megint eredmény nélkül járt. - Képtelenség, hogy ennyi ember dolgozzon egy átkozott istállón! - Türelme fogyóban volt. - A pokolba ezzel a Mr. Queennel! - szitkozódott és gyors elhatározással a nagy farm felé vette az irányt. - Hát akkor, lássuk a medvét! Ideje megismerkednem vele, hátha nem is olyan utálatos. Ha van benne némi megértés, segíteni fog! Megérkezett „őfelsége” birodalmához és gondolkodás nélkül bekanyarodott az udvarba. A hatalmas terület több részre volt osztva, kerítéssel elválasztva egymástól. Az udvarnak nevezett rész még így is akkora volt, mint Susan egész birtoka. Sok embert látott mindenfelé, az egyik oldalon overálos férfiak álltak körbe egy teherautót. Valószínűleg ez a javítóműhely - gondolta, s mivel senki nem vett róla tudomást, kiszállt autójából. Feszes farmert, ciklámenszínű pólót és ugyanolyan színű magas sarkú szandált viselt. Az addig közömbös férfihad tekintete érdeklődve tapadt a feléjük tartó csinos, szőke nőre. - Bocsánat! Mr. Queennel szeretnék beszélni - Igyekezett határozottan beszélni, noha felettébb zavarban volt a méricskélő pillantásoktól. - Halljátok? Rögtön a király kell neki! Közülünk már nem is lenne jó valaki? Remek partner lennék! - Én is, én is... - mondták egyszerre többen is. Azután egy magas, fekete hajú, jóképű férfi lépett Susan mellé, közben intett a többieknek, mire azok elhallgattak. - Jó napot, Miss! - hajolt meg udvariasan. - Én szívesen a segítségére leszek, mondja meg bátran, milyen szolgáltatásra van szüksége! Ha elromlott az autója, azonnal megjavítom, a fizetséget illetően meg majd később megállapodunk. Ezenkívül szeretek beszélgetni, örömmel sétálnék önnel egy holdfényes éjszakán, és azt mondják, remekül táncolok, s ha netán egyedül érzi magát, én boldogan megvigasztalom. Meghívhatom este vacsorázni? - kacsintott mosolyogva az asszonyra, majd hirtelen kezet csókolt a meglepett nőnek. - Sajnálom, uram, de ki kell önt ábrándítanom! Rettenetesen fájlalom, de ma este már foglalt vagyok – ment bele a játékba az asszony. - Bár ön kétségkívül figyelemreméltó férfi! - mérte végig Susan a pasast sokatmondó pillantással, majd megnyalta az ajkát. Némi szünet után így folytatta: - Egyébként nem Miss, hanem Mrs., és pillanatnyilag mégis inkább Mr. Queenre lenne égetően szükségem. Mindenesetre megfontolom az ajánlatát, s alkalmasint talán majd élek vele - hunyorított ravaszkásan a férfira és hátrább lépett. - Szóval hol rejtőzik az a titokzatos király? - nézett végig a férfiakon mosolyogva. - Mit akar Queentől? - csattant fel ekkor a háta mögött egy mély hang.

9

Az asszonyt annyira váratlanul érte, hogy ijedtében pördült egyet. Legnagyobb elképedésére a „koszos sofőrrel” találta magát szemben. Miután sikerült visszanyernie önuralmát, újra megszólalt: - Mr. Queent keresem - mondta fagyosan. - Ezt már hallottam. Mit akar tőle? - meredt rá a férfi sötét tekintettel. - Beszélni akarok vele! - Nem ér rá, fontos dolga van! - Az én ügyem is fontos! - szegte fel a fejét dacosan Susan. - Mire vártok? - mordult a fickó a többiekre. - Készen vannak az autók? Hajnalban indulunk! A többiek visszasomfordáltak a kocsikhoz, de cseppet sem voltak elragadtatva. A vak is láthatta, milyen forró lett a helyzet. Szívesen részesei lettek volna a további izzó szópárbajnak. Miután kettesben maradtak, a sofőr újra megszólalt. - Nos, mit akar tőlem? - Hogy én? Magától? Elment az esze? Az égvilágon semmit! Én Mr... - Én vagyok Queen. Engedelmével George Queen személyesen - bókolt a férfi gúnyosan mosolyogva. - És ön kicsoda? Ha már megint az utamba került, végre a nevét is megtudhatom?! - Én... a nevem... Susan Howard - nyögte ki keservesen a nő, s egy szemvillanás alatt minden reménye szertefoszlott. Ha ez a pasas a király, akkor aligha számíthat segítségre! Teljességgel lehetetlennek tartotta, hogy ez a férfi tulajdonosa az óriási farmnak. Gondolataiból az erőszakos mély hang riasztotta fel. - Hallom, megvette a farmot. - Igen - bólintott. - Elárulná végre, mit akar? Nem érek rá cseverészni, erre a célra alkalmazzon társalkodónőt! És hálás lennék, ha a jövőben az embereimet sem tartaná fel! - Attól mentsen meg az Isten! - motyogta Susan. - Hogyan? - vonta fel a szemöldökét a fickó. - A hálája! Attól őrizzen az Isten - ismételte meg a nő, bár a következő pillanatban már a legszívesebben leharapta volna a nyelvét. Eszébe jutott Mrs. Day figyelmeztetése, de már késő volt. Hiába próbált egy értelmes mondatot kinyögni, sehogy sem jött össze. - Nos, Miss? - Mrs. - javította ki az asszony. - Szóval Mrs. Hogyishívják? Micsoda modortalan alak! - gondolta Susan. - Howard! - vágta rá indulatosan. - Nos, hölgyem, nekem úgy tűnik, csak látni akart. Miután e kívánsága teljesült, örülnék, ha nem zavarna tovább, Isten áldja! - és faképnél hagyta a döbbent nőt. Susan először csak állt, mint akit nyakon öntöttek egy vödör jéghideg vízzel. Kábultan és hitetlenkedve bámult a férfi után. Pár pillanat múlva azonban teljesen elragadta a heves indulat, s egyenest a szerelőműhelyhez rohant. - Hát idefigyeljen, császár úr! - fröcsögte. - Még életemben nem találkoztam ilyen durva, modortalan fráterrel. Magát még az „ember” szó sem illeti meg! Lehet, hogy mindenhatónak tartja magát, de nagyon téved. Nyugodtan vehetne illemtanórákat néhány szerelőjétől. Magának még annyi esze sincs, hogy a nevemet megjegyezze. Méghogy látni akartam! Nevetséges! Ugyan mirefel ez az önteltség? Tanulna meg inkább mosni és mosakodni! Most

10

is úgy néz ki, mint egy ártány az elhanyagolt disznóólban! Fúvódjon fel a farmjával együtt! Nagyon köszönöm a kedvességét és a segítségét. Nem fogom elfelejteni! Maga... maga... nyavalyás! Azzal sarkon fordult és elviharzott.

4. fejezet Susan a továbbiakban feladta azt a szándékát, hogy a kis farmhoz közel lakó szakembereket fogadjon fel. A városban keresett munkásokat, s noha ez sokkal többe került, egy hét múlva már javában folyt a felújítás. Mire a ház elkészült, pénzecskéje ugyancsak megfogyatkozott. Mégis elégtételt érzett. A tető kijavítva, a lépcső kicserélve. A festés után alaposan kitakarított és két héttel később már költözéshez készülődött. Sűrűn megfordult új otthonában, boldogan vette tudomásul, mennyire szép lett a házikó. De a gond most sem kerülte el. Sem Denisonban, sem a kis farm környékén nem akadt senki, aki elszállította volna a holmiját. Míg az előbbit volt férjének köszönhette, az utóbbi dologban - gyanította - Mr. Queen keze van. Mégsem akart hozzá fordulni, tudta, a férfi úgysem segítene. Council Bluffsban is érdeklődött, de olyan borsos árat kértek a nagy távolság miatt, amit nem tudott megfizetni. Végül elhatározta, megkeresi Mrs. Day-t, és elmeséli keserves kudarcát, reménykedve abban, hogy az idős hölgy tud valami segítséget. Miután befejezte rémes találkozásának történetét Queennel, Susan teljesen kiborult. Nem, nem sírt, csak kezdett belefáradni az örökös harcba. Igen keménynek és bátornak tartotta magát mindig, megáldva (vagy verve) jó adag humorérzékkel, ami rendre kisegítette a bajból. Most azonban, úgy tűnt, már ez sem segít. - Csak nyugalom! - vigasztalta Mrs. Day. - Majd én beszélek vele. - S már tárcsázott is. - Queen. - Örülök, hogy hallom a hangod! Mondd, fiam! Mióta lettél te ennyire szívtelen? A faragatlan stílus se jó semmire! Tudom, tudsz te rendesen is viselkedni. Hát most bizonyítsd be! Azt szeretném, ha segítenél Susannek a költözködésben! - Kinek? - Ne játszd a hülyét, jól hallottad, George drágám! Az új szomszédodról van szó, ha netán pontosan nem tudnád. Fogadok, nem tudod megmondani, mi a bajod ezzel az asszonnyal! - De! - vágta rá a férfi. - Na akkor, ki vele! - Jaj, ne haragudj! Ez csak véletlenül csúszott ki a számon. Kérlek, bocsáss meg Alice néni, de nem tudok segíteni! Minden kocsim úton van, nekem is sietnem kell, mert rögtön indulok. Máris be kell fejeznem... - Tehát nem segítesz? - Igazán sajnálom, nem tehetem. - Rendben van, Queen! - csapta le a kagylót Mrs. Day, és nagyon dühös volt. - Nyugodjon meg, asszonyom! Majdcsak találok megoldást - állt fel Susan - és köszönöm, hogy segíteni próbált! - Várj csak, várj! Azt mondtad, a ház felújításában sem segített - a tegezés szinte önkéntelenül 11

jött ajkára. - Nem. - Amikor elmentél hozzá, akkor is elutasító volt. - Igen. - Nem értem. Máskor mindig szívesen segített bárkinek. Vajon mi ütött bele? De majd én megleckéztetem! Most pedig, hogy vérszomjas bosszúvágyam csillapodjon, elmesélem ennek a gazembernek a szomorú históriáját. Ezért lett ilyen elviselhetetlen. Susan most az egyszer szívesen lemondott volna erről, de nem talált semmilyen elfogadható kibúvót. Megadva magát sorsának kényelmesen elhelyezkedett. - Nos! Ezelőtt tizennyolc évvel George megismerkedett egy gyönyörű és nagyon gazdag fiatal lánnyal, akit Pollynak hívtak. Queen akkor lehetett úgy huszonnégy, a lány tizenhét éves. A fiú beleszeretett ebbe a csitribe. Egyébként autószerelő és sofőr volt egyszemélyben a lány szüleinél. Polly féktelen, rémesen elkényeztetett gyerek volt, mindent megkapott a szüleitől, amit csak akart. George nagyon jóképű, vonzó férfi volt, olyan, akin minden nőnek megakadt a szeme, de őt csak Polly érdekelte. Sokáig úgy vélte, e szerelem egyoldalú, de tévedett, legalábbis részben. Egyik alkalommal a szülők nem voltak otthon és a lány szó szerint kikezdett vele. Queen hiába tiltakozott, noha tudta, ő ott csak egy sofőr, Polly addig próbálkozott, míg a férfi elvesztette a fejét. Viszonyuk lett, s ennek eredményeként a lány rövidesen terhes maradt. - Micsoda botrány - motyogta Susan. - Bizony! Iszonyú cirkusz támadt, de a szülőknek nem sok választásuk maradt. Titokban összeházasították őket, és a lány apja szinte elrejtette az ifjú párt a világ szeme elől. Vett nekik egy birtokot valami eldugott helyen és ott éltek. Közben George egyetemre járt és agrármérnöki diplomát szerzett. Igen törekvő ember volt, s ezt apósa is észrevette, így lett részvényese az öreg egyik mezőgazdasági gépeket gyártó üzemének. Queen újra tanult és most már gépészmérnöki diplomával is dicsekedhetett. Megjegyzem, a gépekhez mindig is rendkívüli érzéke volt. Közben persze megszületett a gyerek is, Patricia. Queen rengeteget dolgozott, de Polly nem törődött semmivel. Partikat adott, flörtölt, és egyre többet ivott. A kislányát pedig szinte levegőnek tekintette. Az asszony rövid szünetet tartott, majd folytatta. - Néhány évvel később a szülőket autóbaleset érte, s bár Queent időközben megkedvelték, örökösüknek csak a lányukat tették meg. George-nak mindössze annyi jövedelme volt, amit részvényesként kapott. Aztán egyik nap, mikor a férfi hazaért a birtokra, Pollyt már nem találta ott. A nő megszökött egy színésszel, a kislányt is otthagyta. Queen teljesen kikészült. Hamarosan megindította a válópert és azt is elérte, hogy a lánya nála maradhasson. Ehhez egyébként Polly már csak azért is hozzájárult, mert számára a gyerek kizárólag kolonc volt. Nem beszélve arról, hogy Queen csak kevés összeget tudott volna fizetni gyerektartás címén, s ez szintén nem tetszett az asszonynak. Az volt a véleménye, hogy túl sokba kerül a neveltetés, s neki kevesebb jut szórakozásra. Hideg, számító, érzéketlen bestia volt! Susan döbbenten csóválta a fejét. Számára hihetetlennek tűnt, hogy léteznek ilyen nők. Mrs. Day tovább mesélt. - A birtokot eladták, innen George is kapott pénzt, ebből vette azt a farmot, amin most él. Megjegyzem, valamikor az egész birtok az enyém volt. Én adtam el, mert már nem tudtam vele mit kezdeni. Hiába na, megöregedtem. Az a rész is hozzátartozott, amit te vettél meg most. Nagyon szép emlékeim fűződnek ahhoz a kis házhoz, ezért is tartottam meg. Még az utóbbi években is kijártam oda, most azonban már túl beteges vagyok és az orvos megtiltotta, hogy kimozduljak. Szándékosan nem kértem a telefont, ha ott voltam, nyugalmat akartam. A nagy farm persze akkoriban borzalmas állapotban volt. Azzal én nem is törődtem, mióta a férjem meghalt. Queen szinte eszelősen vetette magát a munkába. Noha soha többet nem

12

beszélt a feleségéről, tudtam, nem bocsátotta meg neki, hogy elhagyta ötéves kislányát. A férfi imádta a gyereket, szinte mindenhová magával cipelte. S a farmon lévő omladozó épület helyére rövidesen gyönyörű ház került. Aztán szép sorjában belefogott mindenbe, amire csak tellett a pénzéből. - A farm ennyire jól jövedelmez? - Igen, de más pénzforrása is van. Amikor apósa eladta neki a részvényei egy részét, George azon volt, hogy az egész vállalat az ő tulajdona legyen. Apránként felvásárolta a többi részvényt is. S bár akkor már a farm is megvolt, Queen gondoskodott róla, hogy a cég felvirágozzék. Szédületes, mennyit tud dolgozni az az ember! Képzeld el, ő maga tervez és gyártat különféle nagyon ügyes kis gépeket kertekhez, farmokhoz. Mivel olcsón adja, igencsak megnőtt irántuk a kereslet. De az üzem Sioux Cityben van, ezért alakította ki a javítóműhelyt a farmon. Szép fokozatosan bővítgette tevékenységét. És ott van még a gépek bérbeadása, a fuvarozói vállalkozás, na meg a lovak. Ez az egyik hobbija. Mindenbe belefog, és sikeresek is a próbálkozásai. Ezért is hívják „vegyes” farmnak, ilyen nincs még egy az államban. A nőket viszont meggyűlölte. Hiába próbáltam meggyőzni, hogy egy alapján nem ítélkezhet a többi felett is, reménytelen eset. Minden szeretetét a lányára pazarolja. Patricia Des Moines-ben, a fővárosban tanul, bentlakásos iskolában. Nyáron viszont mindig itthon van. Imádja az apját és a farmot. Úgy tűnik, ezt a lányt nem sikerült megfertőznie a nagyvárosnak. Szereti az állatokat, növényeket, gyönyörű kertje van. S bármilyen furcsa, a lány mindenben az apjára hasonlít. Azt hiszem, állatorvos akar lenni. - Az anyját nem ismeri? - Nem. Polly négy éve meghalt, harmincegy évesen, kábítószer-túladagolás végzett vele. - Hát ez tényleg szörnyű! Csak azt nem értem, Queen miért rajtam tölti ki a bosszúját sóhajtotta Susan. - Ezt csak sejtem. Polly igazi nagyvilági nő volt, s mivel rólad, kedvesem nem tud semmit, azt hiszi, te is afféle vagy. - Hogy én? Ez nevetséges! - Lehet, de ha az ember rád néz, rögtön azt képzeli, te biztosan New York legelőkelőbb negyedéből jöttél, s nem egy vidéki kisvárosból. *** Susan végül elbúcsúzott az öreg hölgytől, s úgy döntött, meglátogatja leendő otthonát. Zsongott a feje az elhangzottaktól. Épp a nagy farm előtt hajtott el, amikor egy férfit pillantott meg, aki neki integetett. Az asszony fékezett, majd megállt. El nem tudta képzelni, mit akarhat tőle az idegen. - Jó napot, Mrs. Howard! Susan felismerte a jóképű pasast, aki oly lelkesen ajánlkozott partnernek akkor este, mikor Queen segítségét akarta kérni. - Üdvözlöm, Mister... - Stephen Collins a nevem, de kérem, szólítson Steve-nek. Bocsánatot kell kérnem a múltkori esetért. Valójában rendes fiúk, csak hát ritkán téved erre ilyen csinos hölgy, mint ön. Én is nagyon szégyenlem magam, amiért olyan tolakodó voltam. - Semmi baj, Steve! Értem én a tréfát, egyáltalán nem haragszom. Sőt! Vigyázzon, mert a vacsorameghívást komolyan vettem. Ma azonban megint nincs szerencséje, nem érek rá -mosolygott a férfira. - Nem is ezért állítottam meg - tiltakozott a pasas zavartan. - Szóval... véletlenül hallottam a telefonbeszélgetést és az az ötletem támadt, én szívesen segítenék magának. George elutazott, majd csak holnap este jön haza. Ennyi idő alatt simán lebonyolíthatnánk a költözést.

13

- De Mr. Queen azt mondta, nincs szabad kocsi. - Hát épp ez az! - vakarta meg a fejét a férfi. - Nem mondott igazat. A garázsban két autó üresen áll. - Mi lesz, ha megtudja a „király”, hogy ön segített? Bizonyára rögtön elküldi innen. - Ne aggódjon, Mrs. Howard! - Susan - javította ki a nő. - Köszönöm a bizalmat - hajolt meg a férfi tiszteletteljesen. - Tehát, mikor foghatunk hozzá? - Nekem máris jó. - Rendben! Szólok Tomnak, benne megbízhatunk. Kérem, mondja el az útvonalat, s Tom majd utánunk jön. Egy teherautó elég, ugye? - Persze. Nem is tudom, hogyan háláljam meg! - Ezt felejtse el! Inkább azt árulja el, miért nem kedveli a király? - Talán ezt tőle kellene, megkérdeznie. Méghogy nem kedvel - nevette el magát a nő. Ez enyhe kifejezés! Gyűlöl! És ez kölcsönös. - Régóta ismerik egymást? - Ugyan, dehogy. Alig néhány hete. Útbaigazítást akartam tőle kérni és véletlenül épp a kapujánál állítottam le a kocsimat. Ő viszont egyszerűen elzavart, mert az útjában volt az autóm. Kis híján nekem jött. Ez minden. - Nahát, ez igencsak rávall. Azért régebben nem volt ennyire tuskó. - Régóta ismeri? - Úgy tíz éve. Mondja, Susan! Miért vette meg a farmot? - Először is nyugalmas helyet kerestem. Ráadásul Mrs. Day nagyon méltányos áron adta. És tetszik a hely, szeretnék itt élni, bár a szomszédomról szívesen lemondanék. - A férje? - Már vártam ezt a kérdést. Elváltam. - Régóta? - Hát hogyne! Legalább egy hónapja, vagy inkább másfél. - Nagyon sajnálom! - fogta meg a kezét hirtelen a férfi. - Épp elég baja lehet, ne haragudjon, ha tolakodó voltam - kért még egyszer elnézést. - Semmi baj! Lassanként sikerül a gondokat legyőznöm, már csak állást kell találnom, s minden rendben lesz. *** Pár órával később a két férfi bámulatos gyorsasággal pakolta fel a bútorokat az autóra Rövidesen üresen állt az egész ház. Susan még egyszer utoljára végigjárt minden helyiséget, s teljesen elmerült a gondolataiban. Bármennyire is igyekezett, nem tudta visszatartani feltörő könnyeit. Noha ez meglehetősen ritkán fordult elő vele, most ott állt az ablaknál és rázta a zokogás. - Nagyon szerette ezt a házat? - tette a vállára a kezét Steve. - Igen - nyögte ki könnyek között. - Annyit dolgoztunk, míg sikerült otthonná tenni, és most vége. Az egésznek nem volt semmi értelme. Megvette egy idegen, s én soha többet nem élhetek itt. Éveket pazaroltam el! Steve figyelmét nem kerülte el, mennyi keserűség, gyűlölet és szomorúság van a nő arcán. Az asszony körbejárta az udvart, elbúcsúzott kedvenc virágaitól és ismét elfogta a zokogás. - Jöjjön! - karolta át a férfi. - Ha akarja, majd én vezetek. Ilyen állapotban jobb, ha nem ül kormány mögé. - Köszönöm - szipogta és beszállt az autóba. - Nem hittem volna, hogy ennyire megvisel majd. Úgy gondoltam, inkább örülni fogok, ha megszabadulok innen.

14

- Miért? Nem szeretett itt élni? - Dehogynem. Csak az utóbbi időben voltak kellemetlenségeim. Túl sokan ismertek bennünket, és a férjemet csodálatosnak tartották. Egyértelműen engem okoltak a válásért, csak azt az egy apróságot nem tudja senki, hogy John csalt meg engem. Villámgyorsan el is költözött ahhoz a nőszemélyhez. Persze, erre is akadt magyarázat. Állítólag én üldöztem el, és ezért volt olyan sietős elmennie, csak épp a nőről nem tud senki sem. Kérem, Steve, ne mondja ezt tovább! Felesleges az új helyen erről bárkinek is tudnia. Pontosan ezért kerestem egy olyan helyet, ahol nem ismer senki. S ha Queen megtudná… Hát akkor végképp nem lenne nyugtom! Engem okolna ő is. - Nyugodt lehet, Susan! Számíthat a diszkréciómra, s ha a jövőben bármire szüksége van, kérem, szóljon. A farmon megtalál. - Viccel? Hisz a király kitiltott onnan! Oda még egyszer be nem teszem a lábam, s jobb, ha titokban marad az ön segítsége is. Queen képes lenne még magát is elzavarni. - Emiatt ne főjön a feje! - szorította meg az asszony kezét a férfi. Amint megérkeztek a farmra, Tom és Steve máris hordani kezdték a bútorokat a házba. Steve még az elrendezésben is segített. Susan alig tudta meglepetését leplezni, milyen rendes ez a két férfi. A gyerekek három napig Susan anyjánál voltak, így nyugodtan be tudott rendezkedni. Késő este volt, mire végeztek. Az asszony zavartan vallotta be, csak szendviccsel tudja őket megkínálni. A zűrzavarban megfeledkezett a bevásárlásról. - Steve! Kérem mondja meg, mennyivel tartozom! - Semmivel. - Ugyan már! Ezt én nem fogadhatom el, s ha tudtam volna előre, inkább visszautasítottam volna. Kérem, ne rontsa el a barátságunkat! - Oké, egyezzünk meg! Kifizeti a benzint, de fuvarköltség nincs. Most pedig kérjük a szendvicseket! Susan épp a lépcsőn ment le, hogy a konyhában elkészítse a vacsorát, de félúton földbe gyökerezett a lába. Az ajtóban Queen állt, meglehetősen zord ábrázattal, tekintete sötéten meredt a nőre. - Maga átkozott flancos naccsága! - sziszegte feldúltan. - Képes volt kihasználni a távollétemet! Ugye azt hitte, hogy csak holnap jövök vissza! Amint látja, alaposan melléfogott! Melyik sofőrt sikerült behálóznia? Mivel fizetett, hogy rábírja a fuvarra? Vegye tudomásul, ezért dupla árát fizet! Megmondtam, a maga részére nincs szabad teherautóm. Alattomos bestia! Nehogy azt higgye, bedőlök az ártatlan ábrázatának! Vagy a sok pénzének. A nagyvárosi dáma úri szeszélye! De figyelmeztetem, itt ugyan nem sokáig lesz maradása, erről gondoskodom! Mindent el fogok követni, hogy elmeneküljön! De ezt sem ússza meg olcsón, könyörögni fog nekem, csak elmehessen! Térdre kényszerítem, akármilyen puccos naccsága is! Susan először úgy meredt rá, mint aki kísértetet lát. Lassanként azonban tudatosult benne, az előtte őrjöngő alak nem szellem, hanem a keserves valóság. Forrni kezdett benne a méreg, teljesen elvesztve önuralmát, szinte hisztérikusan felkiáltott: - Méghogy naccsága! - csapta össze a kezét. - Úgy látszik, Mr. Queen, elfelejti, nem a drágalátos Pollyval beszél. Meglehet, az a nő mindenért a testével fizetett, de bármilyen hihetetlen az ön számára, nem minden asszony ilyen! No persze, ahogy így elnézem, meg tudom érteni becses feleségét, Isten nyugosztalja, amiért megszökött magától. Egy ilyen otromba, brutális, faragatlan gazemberrel én sem élnék együtt! Inkább a whisky vagy a narkó. Magában semmi gyengédség nincs, olyan, mint egy felbőszült bika! Mindenkit felöklel, aki az útjába kerül. Takarodjon innen, felség, ez nem az ön birodalma! Megfizetem a költségeit, nem kell félnie! S hogy kíváncsiságát csillapítsam, Steve volt olyan kedves és segített. Nem

15

maga, hanem ő! És akarja tudni, mivel fizettem? Komolyan akarja? Megmutassam, hogyan hálóztam be?! Az iszonyatos purparléra Tom és Steve is megjelent az emeleten. Dermedten hallgatták, amint Susan magából kikelve rikácsol. Az asszony észrevette Steve-et a lépcsőnél és felé intett: - Jöjj hát, kedvesem! Mr. Queen szeretné látni, hogyan nyertelek meg magamnak. Na gyere, édes, mire vársz? Mutassuk meg neki! - azzal megfogta Steve kezét és magához húzta. Érzékien hozzásimult, majd hirtelen szájon csókolta az elképedt férfit. - Nos, Mr. Queen? Elégedett? Netán akarja látni a többit is? Maga éppen a megfelelő közönség lenne. Legalább tanulna valami érzést! Aztán leszaladt a lépcsőn és Queen előtt termett. - Mondja, mélyen tisztelt császár úr! Hogyan lehet valaki ennyire érzéketlen? Tudja mit? Én szívesen megtanítanám néhány egészen kellemes dologra! Egy nagyvárosi nőnek ez igazán semmiség! S mielőtt a férfi felocsúdott volna megdöbbenéséből, Susan az ajtóhoz taszította, egészen hozzá tapadt, majd váratlanul megcsókolta. Amilyen gyorsan történt az egész, olyan hamar lépett el a férfitól és megvetően mérte végig. - Akármennyire is elvetemült, nagyvilági vagyok, azért azt nem bírom elviselni, ha egy pasas szutykos! Ha már a kegyeimben részesítem, fürödjön meg, borotválkozzon is és vegyen tiszta ruhát! Ja, és még valami! Hogy ne kelljen külön nyomozást folytatnia, közlöm, nincs férjem, s mivel meglehetősen léha életet éltem, fogalma sincs, ki a gyerekeim apja! A fene sem tudta eldönteni abban a nagy tolongásban! Most egy kis nyugalomra vágyom, s miután sikerült pár milliócskát összeszednem, úgy döntöttem, visszavonulok egy időre. No persze nem örökre, hisz az én temperamentumommal nem sokáig bírja ki az ember igazi férfi nélkül. Legnagyobb sajnálatomra viszont épp nincs itthon készpénzem, ezért úgy gondolom, tán ez a nyaklánc is fedezi a költségeit! Hirtelen levette a nyakából az ékszert, és lezser mozdulattal a férfi lába elé hajította. Mielőtt Queen megszólalhatott volna, Susan letorkolta. - Miután meglehetősen elhagyatott ez a környék, és a szomszédaim sem bizalomgerjesztők, jobbnak láttam, ha bankban helyezem el a pénzemet. Remélem, kíváncsiságát kielégítettem, jó éjszakát, fenség, engedelmével visszavonulok - és eltűnt a konyhában. Magára zárta az ajtót és kitört belőle a zokogás.

5. fejezet George Queen, amint hazaért, rögtön a garázsba ment. Azonnal észrevette, hogy hiányzik egy teherautó, s nem volt nehéz kitalálnia, hol keresse. Tulajdonképpen már segíteni akart a nőnek, de azt várta, hogy Susan személyesen kérje meg a fuvarra. Maga sem tudta volna megmagyarázni, miért tagadta meg az Alice néni által közvetített kérést. Talán a férfiúi büszkeség játszott közre. Még mindig neheztelt az asszonyra, amiért a munkásai előtt olyan csúnyán lehordta mindennek: ilyen még soha nem fordult elő vele. Tudta, hogy nagy tekintélye van, de ezt Susan semmibe vette. Amúgyis igen ellentétes érzések kavarogtak benne, mert valahol a lelke mélyén érezte, ez az asszony alapjában véve rendes lehet, annak ellenére, hogy nő. Szinte bizonyos volt abban, hogy nincs férje, különben nem valószínű, hogy egyedül intézett volna mindent. 16

Elindult, hogy felkeresse a kis farmon. Rögtön felfedezte teherautóját, és akarata ellenére is féktelen haragra gerjedt. - Mégiscsak olyan, mint a többi! Kihasználta, hogy nem voltam itthon. Biztos erre várt! Mindenki azt hitte, csak holnap jövök vissza. Ravasz, számító kis dög! Haragja nőttön-nőtt, s mire belépett a házba, teljesen elvesztette józan eszét. Már csak azt érezte, becsapták, kihasználták a háta mögött, s mindennek ez a nőszemély az oka. Nem tudott a szájának parancsolni, ami haragjában eszébe jutott, az asszony fejéhez vágta. Még mindig erősen élt benne volt felesége viselkedése, a tizenhárom év sem feledtette vele a történteket, s most hirtelen úgy érezte, Polly áll előtte. Amikor Susan megszólalt, némileg kezdett lehiggadni. Rettenetesen bánta már tűrhetetlen viselkedését, de nagyon megdöbbent, hogy a nő szinte mindent tud róla. Amint Polly nevét meghallotta, sóbálvánnyá dermedt, Susan nem tudhatta, mi ment végbe benne, s mennyire közel állt az igazsághoz, amikor arra figyelmeztette, hogy nem a feleségével beszél. George-ot ismét felbőszítették az asszony szavai, de az nem hagyott időt a visszavágásra. Amikor azt a rémes komédiát eljátszotta Steve-vel, Queen már látta, milyen nagyon megsértette azzal a feltételezéssel, hogy könnyűvérű nő. Nagyon hatásosan csinálta! - ismerte el magában a férfi. Akár színésznő is lehetne. Hanem ahogy Susan hirtelen őt is szájon csókolta, a királyi fenség fölénye megingott. Még ha bosszúból csinálta is az egészet, őt rémisztően felkavarta a nő testi közelsége. Kész őrület! - bosszankodott Queen. Mintha csak megérezte volna, milyen nagy hatást tett rám, abban a pillanatban abbahagyta, s már váltott is. Megint sikerült jól megsértenie és megaláznia. Mindazonáltal hiába próbált mentségeket keresni a maga számára, tudta, ezúttal túl messzire ment, hisz valójában nem ismerte az asszonyt, mégis durván bánt vele. Bár lelkiismeret-furdalása volt, ennek ellenére a nő puszta látványa is felbőszítette. A magabiztosság, a vonzó nőiesség, s a bátorság, ahogyan szembeszállt vele, mind megzavarta a férfi kőkemény szívét, erős tartását. Miután felesége elhagyta, csak a lányának és a munkának élt. Eltökélte, még egyszer nem lép bele a szerelem csapdájába. Tudatosan lekötötte minden percét, és kerülte az olyan helyzeteket, ahol a nők bűvkörébe kerülhetett volna. És mégis! Hiába épített fel mindent a hosszú évek során, egyszerre csak egy hosszú, fárasztó, út után ott termett előtte egy észtvesztő asszony és udvariasan rámosolyogva a kis farmról érdeklődött. Queent teljesen felkavarta Susan rendkívüli bája. Míg átfutotta a hirdetést, rögtön tudta, ha ez a nő a szomszédja lesz, alighanem elbúcsúzhat gondosan őrzött lelki nyugalmától. Elhatározta, mindent elkövet, hogy az asszony ne vegye meg a farmot. Nem tudhatta, mennyire behatároltak Susan körülményei, s mi kényszeríti erre a helyre. Ahelyett azonban, hogy elijesztette volna a férfi nyers modora, kiderült, a nő ugyanolyan tud lenni, mint ő. Mire észbekapott, már dúlt is közöttük a kíméletlen háború. Mindketten keményen harcoltak: Susan új életének megteremtéséért, a férfi lelki nyugalmáért. Közben egyre keményebbek lettek a veszekedések. George titokban csodálta a nő erős akaratát, kitartását. Vele nem sokan mertek szembeszállni, ez az asszony ellenben kivétel volt. Nem könyörgött semmiért, nem alázkodott meg, inkább vállalta a kényelmetlenségeket. Ebben persze én vagyok a hibás! - ismerte el a férfi. Nem voltam éppen kedves, amikor beszélni akart velem. A helyében bizonyára én is így viselkedtem volna. De ez a mostani eset mindet felülmúlja! Na és végül az a mozdulat, ahogyan a láncot a lábamhoz dobta! George Queen bénultan állt az ajtónál még akkor is, mikor Susan bement a konyhába. Hallotta, hogy a nő zokog, de meg sem bírt mozdulni. Csak állt és nézte Steve-et, aki szikrázó, szemmel közeledett felé.

17

- Remélem, elégedett vagy a viselkedéseddel! - szólalt meg a férfi fenyegető hangon. George tisztában volt vele, őt aztán nem könnyű kihozni a sodrából, de ez most sikerült. Steve lehajolt a láncért, majd így folytatta: - Mélyen tisztelt, Mr. Queen! Ezt a fuvart én fizetem, bár a benzint Susan állta. A fuvardíjról szóló számlát nekem leszel szíves benyújtani. A dupla költségeket én fedezem! Elfordult és elindult a konyha felé. - Mrs. Howard! Kérem nyissa ki az ajtót! Jöjjön ki, én vagyok, Steve! Az asszony kezdte összeszedni magát, s bár patakzottak még a könnyei, igyekezett elkészíteni a szendvicseket. Kinyitotta az ajtót, mire Steve lépett be. - Ne haragudjon, Susan! Én vagyok a hibás, kérém, nyugodjon meg! - Éppen azon vagyok - nyögte ki nehezen. - Itt vannak a szendvicsek, ha valakinek van még étvágya. Az enyém elment. Egyébként nekem kell bocsánatot kérnem, sajnálom a történteket, nem tudom mi ütött belém! Közönséges dolog volt, ugye megbocsát? - Nincs miért. Tudom, mi okból tette és megértem. - Jaj, Steve! Igazán köszönöm. Nem is tudom, hogyan viszonozzam! - Sehogy. Én szívesen segítek és nem szokásom pénzt vagy bármi mást ezért elfogadni. Nem úgy, mint egyesek! George tudta, ez neki szól. Aztán Susan jelent meg az ajtóban kezében hatalmas tálca szendviccsel. A férfinak csak most jutott eszébe, reggel óta nem evett. A látványtól összefutott a nyála szájában. Tom még mindig az emeleten álldogált, így a nő rászólt. - Na jöjjön már le onnan, véget ért a színjáték. A vacsora előállt, parancsoljanak az urak. Letette a tálcát és megfordult, de Queen elkapta a karját és visszafordította. - Kérem, bocsásson meg, Mrs. Howard! Azt hittem, ez a dolog amolyan orvtámadás volt, csakugyan azt gondoltam, ön rendezte így. Most már sejtem, Steve ajánlotta fel a segítségét. Igazán sajnálom, amiért megsértettern. Bevallom, Mrs. Day-nek hazudtam, mert dühített, hogy közvetíteni akart. Szerettem volna ha... szóval ön jön el személyesen hozzám. Tisztázni akartam végre néhány dolgot, volt néhány félreértés közöttünk. Nézze el nekem, de én nem tudok olyan udvarias és finom lenni, mint Steve! Az élet túlságosan megkeményített, bár úgy tűnik, ön elég jól értesült a magánéletemről! - Téved, Mr. Queen! Véletlenül tudok néhány dologról, de nem nyomoztam ön után. Különben is gyűlölöm, a pletykát! Ezzel le is zárhatjuk a témát. Viszont szeretném megkérni, ha lehetséges, kerüljük el egymást. Nem hinném, hogy valaha is összhang lehetne köztünk, az ön modora engem nagyon irritál, s előbb-utóbb ismét veszekednénk. Biztosíthatom, nem fogom megzavarni a lelki nyugalmát! Én itt idegen vagyok, nem akarok zaklatni senkit, de engem is hagyjanak békén! Megnyugodhat, Mr. Queen! A jövőben megint olyan lesz minden, mint régen. Igyekszem magam meghúzni és önt nem háborgatni! A férfi elképedve meredt a nőre. Jóságos ég! Ez az asszony gondolatolvasó! *** Susan a következő hetekben rengeteget dolgozott. Steve időnként meglátogatta, s ilyenkor nem győzött csodálkozni. - Nagyon ügyes! Milyen kellemessé varázsolt mindent! - Pedig még bőven akad tennivalóm - mentegetőzött a nő. - Sietnem kell, Steve, rövidesen munkát kell találnom. Sajnos a kerítést már nem is tudom megcsináltatni túl sokba kerülne. - Azzal ne törődjön, majd én kijavítom!

18

- Nagyon köszönöm, de... - Ne ellenkezzen már! Szívesen teszem, csak most nincs időm, rengeteg munka jött össze a farmon. Majd jelentkezem. A gyerekek közben nyári táborba mentek. Az asszony fáradhatatlanul tevékenykedett. Már a kertet hozta rendbe, s egész jól haladt. *** Egyik nap a városból hazajövet az út mentén, észrevett valamit. Amint közelebb ért, látta, hogy az a valami megmozdult. Megdöbbenve állapította meg, hogy egy csontig lesoványodott kutyára bukkant. Az állat valószínűleg az éhhalál szélén állt, Susan borzasztóan megsajnálta, s némi habozás után felemelte és a kocsijába tette. Otthon, aztán a fészerben készített neki helyet és tejet adott a jószágnak. Sietve telefonált az állatorvosnak, de azt a választ kapta, hogy a doktor a nagy farmon van. - Már megint kezdődik – sóhajtotta. - Mégis meg kell próbálnom! Queennel már több mint egy hónapja nem találkozott, és remekül megvolt nélküle. Még a gondolattól is irtózott, hogy beszélniük kell, de eszébe jutott a szerencsétlen pára, s már tárcsázott is. - Queen - szólalt meg egy nyers hang. - Elnézést uram, Susan Howard vagyok! Az állatorvossal kell beszélnem. - Mi a fenéért kértem én elnézést? - mérgelődött magában. - Sajnálom a doki nem ér rá. Az egyik lovam rövidesen megellik, nem hagyhatja magára. - Köszönöm, felség, de fütyülök a lovára! - azzal lecsapta a kagylót. Mérgében megfürdött és elhatározta, korán ágyba bújik. Közben azon tűnődött, vajon miért kap rögtön dührohamot, ha csak a hangját is meghallja ennek a férfinak. A legszívesebben jól felpofozta volna, hogy egy kicsit megtörje fölényét. Már hálóingben volt, amikor kopogtattak. Sebtében magára kapott egy vékony köntöst és ajtót nyitott. Legnagyobb meglepetésére Queen állt előtte. - Jó estét, Mrs. Howard! Mily irigylésre méltó a helyzete! Gondolom aludni készült - mérte végig a férfi alaposan., - Jól gondolja! Miben segíthetek? - Mit akart az állatorvostól? - Neki is maga a főnöke? Biztosan, különben nem lenne itt. Elég fárasztó lehet mindenki főnökének lenni! Komolyan azt hiszi, hogy maga nélkülözhetetlen? Jaj, elnézést! Nem tartom fel! Csak ez nekem kicsit új! Szóval, ha maga úgy ítéli meg, hogy fontos az ügy, akkor méltóztatik elengedni hozzám, ellenkező esetben megtiltja neki, igaz? Hiszen ön itt a Mindenható! - Tisztelt hölgyem! Semmi kedvem vitatkozni, azonkívül sietnem is kell vissza. Lenne szíves elárulni, hogy… - Ugyan, fejedelem úr! Igazán semmiség, amiért az orvost kerestem, úgyhogy nem is tartóztatom tovább. Isten áldja! - Be akarta csapni az ajtót, de a férfi megakadályozta ebben. Szinte berontott a házba és alaposan körülnézett. - Egész jó. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyen tisztaság és rend lesz itt. Biztos nem maga takarít. Susan kezdte elveszíteni a türelmét. - Nézze, Mr. Queen! Az előbb, ha jól értettem, azt mondta, sietnie kell. Akkor igyekezzen! Tudja, merre találja az ajtót. Egyébként, én takarítok, most pedig szeretnék lefeküdni, mert fáradt vagyok. Jó éjt, uram! George nagyon vonzónak találta Susant áttetsző köntösében, s legnagyobb megdöbbenésére

19

egyre azon járt az esze, vajon mit rejt a sejtelmes ruhadarab. Van-e még alatta más, vagy teljesen ruhátlan? - Hálóingben alszik vagy anélkül? - lépett közelebb az asszonyhoz. Susan meglepetésében hátrahőkölt. Mindenre számított, de erre? - Ön most tréfál, ugye? - Eszemben sincs! Komolyan kérdeztem. - Csak nem képzeli, hogy válaszolok is rá? Pont magának? - mérte végig fagyosan. A férfi, noha ismét kezdte felbőszíteni a nő fölényessége, igyekezett uralkodni magán. Hogy figyelmét elvonja, körbejárta az egész házat - Susan legnagyobb elképedésére. Nem tudta elképzelni, mi a fene ütött a fickóba. Miután végzett felfedező körútjával, zsebretett kézzel, hanyagul állt meg a nővel szemben, s cinikus mosollyal nézett rá. - Remek ízlése van! No persze, ez nem is csoda, hisz maga úrihölgy. Viszont nem értem, miért nem alkalmaz bejárónőt? Még tönkreteszi a finom kis kacsóit! - Szívódjon fel! - sziszegte az asszony. - Na, miért kellett az állatorvos? - folytatta a fickó cseppet sem zavartatva magát és kihívóan végigmérte a nőt. - Utoljára figyelmeztetem, Mr. Queen, távozzék! - emelte meg a hangját Susan és kitárta az ajtót. George elkapta a nő kezét és vadul nekiszorította a falnak. Egészen közel hajolva az arcához megszólalt. - Hol vannak a gyerekei? Hiszen minden szoba üres! - Semmi köze hozzá! - meredt rá rémülten az asszony. - Úgy! Akkor tehát most csak ketten vagyunk. Éppen kedvező alkalom, hogy néhány kellemes érzésre megtanítson, kedves nagysád! - s hirtelen szájon csókolta. Susan úgy tiltakozott, ahogy csak bírt, de nem sok sikerrel. A férfi lefogta, valósággal leszorította és hevesen csókolta. Az asszony érezte, így semmire sem megy. Váratlanul elernyedt, mire a fickó szorítása, is engedett. - Tényleg kellemes! - bólintott önelégült vigyorral a férfi, de ebben a pillanatban a nő hatalmas csattanással pofon vágta. George tátott szájjal meredt az asszonyra és az arcát simogatta, ahol egy piros folt árulkodott a nézeteltérésről. Arcára ráfagyott a mosoly, szeme szikrákat szórt és eszeveszett haragra gerjedt. Susan az utolsó pillanatban menekült el és felszaladt az emeletre. Magára zárta hálószobája ajtaját, közben remegett a félelemtől és a dühtől. Gyorsan levetkőzött és újra belebújt farmerébe és pólójába. Szíve hevesen zakatolt, de nem törődött vele. Hiába hallgatózott, semmi zaj vagy nesz, ami arra utalt volna, hogy a férfi eltávozott. Hosszú ideig álldogált, végül kinyitotta az ajtót. Óvatosan lopakodott le a lépcsőn, de sehol senki. Mivel az izgalomtól már úgyis képtelen lett volna elaludni, kiment házból, hogy megnézze a kutyát. Félúton azonban megtorpant; mintha fényt látott volna. Az ördögbe is, már képzelődöm! - mérgelődött magában és határozott mozdulattal lépett a fészerbe. A szerencsétlen jószág ott feküdt, ahol hagyta. - Bizonyosan nem marad meg - sóhajtotta szomorúan, s látva annak elesettségét, elpityeredett. - Hát ezért kellett volna magának az orvos! - szólalt meg egy mély hang mögötte, s Susan ijedtében felsikoltott. A férfi ott termett és magához rántotta. - Csak nyugalom! – morogta. - Egy ilyen korcs miatt csinált ekkora hűhót? Ennek a dögnek már lőttek! Holnapra úgyis felfordul, arról nem beszélve, hogy akár veszett is lehet. Erre persze nem gondolt. Hagyja békén azt a nyavalyást, ne próbáljon hozzányúlni! - Eresszen el! Kifelé! Maga brutális vadember! Undorodom magától! A lelke is ugyanolyan

20

mocskos, mint a külseje. Ebben a dögben, ahogy maga nevezte, több érzés van. Megátalkodott, undorító zsarnok! Csakhogy nem hagyom magam innen elüldözni, hiába is fárad, Mr. Queen! - Szólítson csak George-nak. Magunk vagyunk, eltekinthetünk az úri formaságoktól. Különben is, a vadembereknél ez nem szokás! - mondta gúnyosan és továbbra is szorosan tartotta a nőt - Ejnye, Susan! Lazítson! Ne legyen ilyen merev, folytassuk inkább a lakásban megkezdett dolgot. Az jó volt! - Azonnal takarodjon! Én magának Mrs. Howard vagyok! Megtiltom, hogy Susannek szólítson, Mister Queen! - George! - javította ki ismét a férfi. - No és hogyan képzeli ezt a megtiltást? - érdeklődött, s közben elkezdte kivonszolni a kapálózó nőt. Végül felkapta és bevitte a házba. - Ha már ilyen jól megértjük egymást, megkínálhatna egy kávéval - tette le az asszonyt a konyhában. Susan kelletlenül készítette el a kávét, és lecsapta Queen orra elé. - Maga, Susan olyan csökönyös, mint egy szamár és olyan vad, mint egy betöretlen prériló! - Mrs. Howard! - kiabált közbe a nő felháborodva. - Köszönöm a kávét, Susan és esküszöm, nem nyugszom addig, míg be nem töröm! De azért vigyázzon! Az én türelmem is véges, és lesznek még olyan időszakok, amikor kénytelen lesz hozzám fordulni. Ha egy kicsit is okosabban viselkedne, megbékélhetnénk egymással. Annyira azért mégsem vagyok vadember. Ki lehet velem jönni, higgye el! - Na persze! - húzta el a száját csípősen a nő. - Mihelyt elfogadom önt a királyomnak és mindent úgy teszek, ahogy a fenség parancsolja. Hát eszemben sincs! Inkább éhenhalnék, semhogy magához forduljak. - Vigyázzon a szájára! Már éppen eleget sértegetett! És van valami, amit nem tud. Az a földút, ami idevezet ehhez a kis házhoz, az enyém. Ha akarom, holnaptól szépen bekerítem, s ön ezentúl helikopteren járhat haza. - Ezt nem teheti! - De bizony. Gondolom, erről Mrs. Day elfelejtette tájékoztatni. Mit gondol? Miért adta olyan olcsón a farmot? S nem figyelmeztette magát, hogy legyen jó viszonyban velem? Ön nem igazán tájékozódott, mielőtt döntött! - Maga tisztára megbolondult! Úgy látszik, az agyára ment az uralkodási vágy. A szerződésben ilyenről szó sincs! - Az meglehet. De létezik egy másik is, s abban az áll, hogy én Mrs. Day-nek biztosítom a bejárást, de magával ilyet nem kötöttem. Persze, hajlandó vagyok, ha a jövőben változtat a magatartásán. - Milyen kedves - gúnyolódott a nő. - Majd ezentúl nem használom az útját! Most már értem, miért van a ház sokkal messzebb. Mehetek én a füvön is, az már az én telkemen van. - Csak nem a maga kocsijával, ahhoz terepjáró kell. És a garázsba sem tudna beállni. - Emiatt ne fájjon a feje! Mindent el fogok követni, hogy ne zavarjam. Egye meg a földútját! Most pedig pusztuljon innen, maga felfuvalkodott gazember! - kiabált magánkívül a nő. A férfi sötét tekintettel meredt rá. - Ez minden, amit mondani tud? Hát legyen - állt fel. - Magával én soha nem fogok szót érteni! Viszont gondom lesz rá, hogy minél előbb eltűnjön innen! Egyébként is én akartam megvenni ezt a kisfarmot, csak az összegben nem tudtunk megegyezni, Mrs. Day túl sokat kért érte. Nem is értem, magának miért adta olcsóbban, valószínűleg az út miatt. Az öreg hölgy nagyon kiszámíthatatlan. Na ég önnel, nagysád! Aludjon jól! - azzal méltóságteljesen távozott. Susan dühében a földhöz vágta a kávéscsészét. Ebben a pillanatban a férfi ismét ott állt előtte, arcán kaján vigyorral. - Nocsak, nocsak! Finom úri hölgyek ilyet nem tesznek ám! Még csak azt akartam mondani,

21

szükségem lenne egy takarítónőre. Úgy tűnik, maga kétségkívül megfelelne, van hozzá tehetsége! Steve említette, hogy állást keres. Gondolom, ez egy újabb hóbort, s én hajlandó vagyok ezt magának teljesíteni. Egyébként jól megfizetném, s még jól is rnulatnék. A nagyvilági dáma mint takarítónő, nem mindennapi látvány! - s gúnyos kacajjal elhagyta a házat.

6. fejezet

Susan másnap későn ébredt. Amint kinézett az ablakon, szomorúan vette tudomásul, hogy zuhog az eső. Álmosan feltápászkodott és lement kávét főzni. Aztán eszébe jutott a kutya és kirohant a fészerbe. Legnagyobb megdöbbenésére az állat eltűnt. Kétségbeesve kereste, mindenütt, de sehol sem találta. Visszament a házba, és elhatározta, bemegy a városba. - Sürgősen vennem kell egy terepjárót és munkát kell találnom. Méghogy takarítónő! dohogott mérgesen. Vak gyűlölet fogta el, amint a férfira gondolt. Beült kis sportkocsijába és éppen a földútra akart kanyarodni, mikor eszébe jutott, hogy az út kié. Gázt adott és elindult árkon-bokron keresztül. Keservesen jutott ki a betonútra,s közben azon imádkozott, nehogy valami baja essen a szerencsétlen kocsinak. Őrült tempóban hagyta maga mögött a Magic Mixed Farmot. Bosszúvágyában annyira elvakult, hogy észre sem vette, autója lelassult, majd egyszerűen felmondta a szolgálatot. A motor leállt és soha többé nem indult. Dühösen szállt ki, körbejárta többször is, aztán felnyitotta a motorháztetőt. Szakszerűen föléhajolt, de ezzel ki is merült a tudománya. Ennek ellenére elmélyülten tanulmányozta a csövek és huzalok, hengerfélék és lemezek titokzatos szövevényét, megállapítva, hogy ezek számára örök rejtélyek maradnak. Nem értett a műszaki dolgokhoz, fogalma sem volt, mi történhetett az autóval. Hát ez bedöglött! - csapta le a tetőt. Most mit csináljak? - nézett körül tanácstalanul. Nem! Nem és nem! A farmról nem kérek segítséget! - döntötte el dacosan. Csípőre tett kézzel álldogált jó ideig, végül elindult a város felé. A heves indulat megsokszorozta erejét, s olyan tempóban trappolt, hogy egy távgyalogló is megirigyelhette volna. Nem akart arra gondolni, milyen sokat kell még mennie. Sötét hangulatából éles dudaszó riasztotta. - Segíthetek valamiben? - szólalt meg egy kellemes férfihang mellette. Az ismeretlen leállította gyönyörű autóját és kinyitotta előtte az ajtót. - Jöjjön, elviszem, látom a kocsija cserbenhagyta. A magáé az ott, ugye? - mutatott hátra a férfi. - Igen, hogy az Isten verje meg! - Úgy vélem, ez már megtörtént - mosolyodott el a pasas. - Nos? Council Bluffs még messze van, ha csak nem edz. - Hálás lennék, ha csakugyan bevinne - nyögte ki Susan, és bekecmergett az ülésre. Egy pillanatig azt hitte, Queen jelent meg, s már szóra nyitotta a száját, hogy alaposan leteremtse, amikor ráeszmélt, a hang egészen más, mint a királyé. Meglepetésében alig bírta összeszedni magát. - Örülök, hogy velem tart - mondta az idegen. - Már attól féltem, nem meri elfogadni a segítségemet. Az igazat megvallva, nem szeretek egyedül utazni, sokkal kellemesebb, ha az embernek van útitársa. S ha olyan csinos és szép, mint ön, akkor még jobb. Ne haragudjon meg, ha azt mondom, örülök, hogy elromlott az autója, mert így én lehetek, a... - ... mesebeli szép szőke herceg a fehér paripán, aki megmenti a gyenge nőt a halálra

22

gyaloglástól - fejezte be a mondatot Susan. A férfi meghökkenve nézett rá, s az asszony csak most fogta fel, mit is mondott. - Kérem, ne vegyen komolyan, már úgy látszik, félrebeszélek. Nehéz napok vannak mögöttem. - Semmi baj! Tulajdonképpen nem is lenne rossz, ha én lennék a maga mesebeli hercege! Bocsásson meg, ezt nem hagyhattam ki, noha ön valóban kimerültnek látszik, mégis nagyon vonzó. Jó, jó, többet meg sem mukkanok - mondta a férfi gyorsan, miután meglátta a nő vészjósló tekintetét. A továbbiakban minden figyelmét megpróbálta a vezetésre összpontosítani, ami elég nehezen ment. Az asszony valóban megtetszett neki. Susan egy darabig üres tekintettel meredt maga elé, majd lassanként kezdte érzékelni a körülötte lévő dolgokat. Elsőként az tűnt fel neki, milyen megnyerő modorú a megmentője. Azután az autó. Eddig nem is figyelte, milyen márka. Nagy ég! - gondolta hirtelen. Hisz ez egy BMW! Fehér ló helyett egy fehér autó. Erre aztán elmosolyodott. Most már a férfit is vizsgálni kezdte: márkás farmert, divatos pólót, sportcipőt és sportdzsekit viselt. Szemmel láthatóan mindenből a legdrágábbat. Az idegen megköszörülte a torkát és váratlanul megszólalt. - Nos, milyen eredményre jutott? Jól vizsgáztam? - Tessék...? Hogy érti ezt...? - Ugyan, hisz régóta figyel, tetőtől talpig végigmustrált. Elemezte a külsőmet, belsőmet, kocsimat egyaránt. Az eredményre lennék kíváncsi. Elégedett vagy csalódott?! De őszintén! mosolyodott el a fickó hamiskásan. - Tréfál? - nyögte ki zavartan Susan. - Eszemben sincs! Tényleg érdekel a véleménye. - Most mit mondjak? - fészkelődött a nő és az ajkába harapott. - Még egy férfi sem kért ilyet tőlem. Ön mit válaszolna? - Az igazat. Na jó, megkönnyítem a dolgát, elég, ha csak annyit mond, jó vagy rossz. És árulja már el a nevét! - Jó. Susan Howard vagyok - Köszönöm a rövid és tömör bókot, én Robert Miller névre hallgatok. Elvált? - Te jó ég! - kiáltott fel az asszony. - Maga aztán elképesztő. Rögtön a lényegre tér, igaz? - Nem. Általában nem érdekel mások véleménye és családi állapota. Ön viszont kivétel, mert tetszik nekem, s kíváncsivá tesz. Őszintén szólva nem szoktam ilyen bőbeszédű lenni. Tisztára megszédített. Nos? Nem válaszolt. Bár gondolom, nem érdekli, elváltam és nagyon magányosan élek. Mindazonáltal nem vagyok veszélyes, s az erőszakosság nem az én stílusom. Maga azonban láthatóan kimerült és rosszkedvű, ennek ellenére azt szeretném, ha végre mosolyogna! Higgye el, ártalmatlan vagyok. Naaa...! Csak egy icipicit mosolyogjon, ennyivel is beérem! Susan elnevette magát. - Maga tényleg fantasztikus! Egyébként nem régen váltam el és még nem hevertem ki. Szóval, nem akarok senkit sem biztatni, most jobban érzem magam egyedül, a gyerekekkel. - Értem - komorodott el a pasas. - Ne haragudjon, Mr. Miller... - Ugyan már! Tényleg megértem, és örülök, hogy legalább sikerült megnevettetnem. Hol tegyem ki? Merre megy? - Autót kell vennem, de nem ismerem a várost. - Akkor majd én segítek. Nincs is messze, de elkísérni sajnos nem tudom, mert megbeszélésem van. Itt is vagyunk! - Köszönöm, Mr. Miller! További jó munkát! - Minden jót, Mrs. Howard! Remélem, még találkozunk!

23

*** Susannek sikerült vennie egy ütött-kopott terepjárót olcsóbban, mint számította. Esküdni mert volna, hogy ezzel is sok gondja lesz. Erősen alkonyodott, mire végre hazafelé tartott. Mikor arra a helyre ért, ahol kis autóját hagyta, teljesen megzavarodott. - Érthetetlen! - mormolta maga elé. - Biztosan rosszul emlékszem! Ám hiába hajtott tovább, a piros sportkocsi nem került elő. Kétségbeesve ért haza. Az autója nem volt éppen olcsó, egy vagyon lesz majd a javíttatása is, s most egyszerűen eltűnik! Micsoda képtelenség! Hisz nem lehetett vele továbbmenni. Leállt és passz. Susan amúgy is rettenetesen érezte magát, még erősen élt benne az előző napi veszekedés Queennel, aztán reggel eltűnt a kutya, most meg az autó. Minden ereje elhagyta, vacsora nélkül feküdt le. Másnap csapnivaló hangulatban ébredt, majd elindult, hogy bejelentse a rendőrségen kocsija eltűnését. - Szóval azt állítja, Mrs. Howard, hogy, ellopták az autóját, annak ellenére, hogy azt nem lehetett elindítani. - Sokáig voltam a városban, a kocsit reggel hagytam az úton, csak estefelé jöttem vissza. Ezalatt akár el is vontathatták! - Hol hagyta? - Ahol leállt. - Pontosabban? - Hát nem is tudom - nyögte Susan, és egyre kényelmetlenebbül érezte magát. - A Queen farmtól messze volt? - Nem. - Akkor miért nem ment be oda és kért segítséget? - Egy férfi jött arra és behozott a városba. Sietnem kellett, nem mehettem be a farmra. - Drága asszonyom! Nekem ez az ügy gyanús! Volt egyáltalán kocsija, vagy csak kitalálta az egészet? Egy sportkocsi nem való farmra, ön pedig azt állítja, ott él. - Igen. Épp azért siettem a városba, hogy terepjárót vegyek. - Mrs. Howard! Terepjárót közelebb is kaphatott volna. Mr. Queennél mindig van eladó. - Jaj, nem! - kiáltott a nő. - Nem tudom, hogy Mr Queennél mi minden van eladó. Netán kenyeret és tejet is árul? Sajnálom, de mennem kell! Semmi értelme, hogy raboljuk egymás idejét, egy szavamat sem hiszi. Ég önnel, őrmester! - és kirobogott az irodából. Hazafelé megállt a vegyeskereskedésnél, hogy bevasároljon. Elhatározta, több napig ki sem mozdul otthonról, elege volt. A bolt előtt nők ácsorogtak és beszélgettek. Ahogy megpillantották Susant, összesúgtak, majd hangosan felnevettek. Lesújtó pillantásokkal méregették. Az asszony látásból ismerte őket, de így még soha nem viselkedtek vele. Bár az üzletben alig voltak, a máskor kedves eladó most fagyosan szolgálta ki. Susan el nem tudta képzelni, mi folyik körülötte. Hatalmas csomagokkal lépett ki az ajtón, s kis híján elsodort egy embert. - Bocsánat - mormolta és már rohant volna. - Segíthetek? - szólt utána férfi. - Látom, nem sok mindent hagyott az üzletben. Ó, jó napot, Mrs. Howard! - Jaj, ne haragudjon, meg sem ismertem! Jó napot, Mr. Miller! Köszönöm a segítséget, de elboldogulok egyedül is. - Látom, nagyon borús a hangulata. Mi történt? - Semmi, csak sietek. Viszlát! - és sebesen otthagyta a fickót.

24

Az asszonyok végignézték a jelentet, majd az egyik megszólalt: - Na, szép kis nőszemély az ilyen! Most költözött ide, és máris kikezd minden férfival. Jobb, ha vigyázunk a férjeinkre! Ilyenek ezek mind: elvált nők! Susan agyát elfutotta a méreg. Bevágta a csomagokat a kocsiba és odakiabált az egyik fiatal, de terebélyes hölgynek. - Maga csak tudja, biztosan van már tapasztalata! Bizonyára szintén elvált. Azért nem ártana a tükörbe is néznie! Ha én lennék a férje, nem lenne gusztusom egy ágyban aludni egy ilyen tehénnel! Erről aztán eszébe jutott, hogy nem vett vajat. Kihúzta magát, és büszke tartással visszavonult az üzletbe. Az eladó most is kimérten viselkedett vele, de az asszony nem vett róla tudomást. Az ajtónál Miller várta. - Mindent hallottam. Ne törődjön velük, a falusi nők kicsit konzervatívabbak. - Na, ez jó! - kiáltott Susan. - Én is ott élek. - Nahát! Ezt nem hittem volna. Farmerként él? - Jaj, nem, csak farmon. Épp most keresek állást. - De hisz ez nagyszerű! Milyenre gondolt? - Valamikor régen pénztárosként dolgoztam, és értek a könyveléshez is. - Micsoda szerencse! Tudja, a városban van egy kisebb bankom és épp pénztárost keresek. Rendkívül örülnék, ha megegyeznénk, akkor ugyanis láthatnám minden nap. Tudom, még nem akar kapcsolatot, nyugodt lehet, ezt tiszteletben tartom! De miért él farmon? - Mert szeretem. Nyugodt és csendes hely. - Kitől vette? - Mrs. Day-től. - Á, a kedves öreg hölgy. - Ismeri? - Természetesen. Őt aztán mindenki ismeri. Ezek szerint ön az új szomszédja George-nak. - Igen - vont vállat a nő kelletlenül. - Én meg épp onnan jövök. Mindig nála javíttatom az autómat, és jóbarátságban vagyunk. Tegnap is nála jártam. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy önt megismertem, no és persze az autójának. Egyébként nagyon rendes ember ez a Queen - fecsegett tovább a férfi -, kissé nyers a modora, de a szíve aranyból van. - Abból hát! Hamisból! - Tessék? Mondott valamit? - Nem, semmit. Ne haragudjon, de mennem kell. Susan újra a pokolba kívánta Queent és új ismerősét, Millert is. Szinte biztos volt benne, hogy nem kapja meg az állást a bankban, mert ha Queen mesél ennek a férfinak, akkor a munkának lőttek. Sietve elbúcsúzott Roberttől és megígérte, telefonál, mielőtt felkeresi a munkahelyén. Alig várta, hogy hazaérjen. Fáradtan és dühösen rogyott le az ágyra, s egyre azon mérgelődött, vajon hogyan és kitől tudták meg az asszonyok, hogy elvált. Minden hiábavaló volt! Megbújni egy ismeretlen helyen és nyugodtan élni, ez már csak álom marad. Csakis egyvalaki lehetett! - villant át az agyán. A király. Hát persze. Megmondta, elüldözi innen. Hirtelen talpra ugrott és átöltözött. Hogy tehetetlen haragját levezesse, terepjárójával néhányszor ledöngölte a füves részt, s már kész is volt az új út. Az előző napi esőzés miatt a talaj felpuhult, s a nagyobb dombokat is könnyen ellapította az autó. Akár egy úthenger! - gondolta Susan, és káröröme határtalan volt. Most már lekerítheti az útját Őfelsége!

25

7. fejezet

Két nappal később bosszankodva indult a városba. Elaludt, emiatt egész délelőtt késésben volt. Gyerekeit várta haza a táborozásból, és sütöttfőzött. Sietve ült be a terepjáróba, s gyorsan hajtott. Amint a nagy farmhoz ért, megdöbbenve vette észre, hogy néhány teherautó teljesen elállja az utat. Hirtelen fékezett, de sehogyan sem fért el a keskeny úton. Ekkor megnyomta a dudát, de úgy tűnt, senki nem reagál rá. Végül, Isten tudja honnan, Queen termett mellette és rárivallt. - Abbahagyná végre? Vagy beragadt a kürtje? - Azonnal tegye szabaddá az utat! - kiabált vissza dühösen Susan. - Sajnálom, hölgyem, várnia kell! - Nem érek rá! Vigye a francba ezeket a nagy dögöket, értse meg, sietek! Lenne szíves... - Hová ilyen sietős?! - nézett rá gúnyosan a férfi. - Ó, egek! Már rég a városban kellene lennem, siessen már! - ripakodott rá a nő türelmetlenül. - Igyekszem, igyekszem. Pillanatnyilag azonban nem áll módomban teljesíteni a kívánságát, ugyanis éppen javítják az autókat. Nahát! Hová tette a szép piros csodaautóját? - Semmi köze hozzá és tűnjön el végre! Nekem ne mesélje, hogy csak itt, az úton lehet a javítást végezni. - Pedig így van, hölgyem. - Nem vagyok a hölgye! És ha nem áll el az útból, rögtön ráhajtok a szép kövérre hízlalt füvére! - Csak azt próbálja meg! - sziszegte a férfi fenyegetően. Susan hirtelen gázt adott, elkapta a kormányt balra, és csakugyan a pasas gyepére hajtott. A fickónak el kellett ugrania, hogy el ne üsse. A kapu előtt annyi rész volt parlagon hagyva, amennyi a teherautók beállásához kellett, de azt is elfoglalták a nagy „dögök”. Susan vad iramban száguldott keresztül a dús füvön, s a visszapillantó tükörből látta, amint a király arca elsötétedik a heves indulattól, ő pedig kárörvendően nevetve integetett neki. Mire a városi buszállomásra ért, gyerekei már jó ideje várták. Örömmel üdvözölték egymást, s a nőnek a meghatottságtól könny szökött a szemébe. Éppen indulni akartak, mikor egy fiatal lány lépett eléjük. - Bocsánat, asszonyom! Kétségbeejtő helyzetben vagyok. Úgy volt, csak holnap érkezem, de egy nappal hamarabb vége lett a tábornak. Már nem tudtam értesíteni apámat, és ismerőst sem látok sehol, aki hazavinne. Kifizetném az utat, ha... - Hogy hívják? - mérte végig Susan, bár már tudta előre a választ. - Patricia Queen a nevem, és apám nagyon hálás lesz önnek, ha... - Oké, elviszem, bár az apja nem fog örülni. - Hogy mondhat ilyet? - Nos, én vagyok az új szomszédjuk,ők a gyerekeim, Sandra és Mike. Sajnos az apjával nem vagyok jó viszonyban, mindent elkövet, hogy elüldözzön a kis farmról. Most is miatta késtem. Azt hiszem, Mr. Queen megöl, ha visszaérünk! Egyébként Susan Howard vagyok. - Azért remélem, nem ilyen borzasztó a helyzet és sikerül megbékítenem az apámat. Kicsit mogorva, az igaz, de nem szívtelen. 26

- Ezt már hallottam valahol! - morogta Susan. - Úgy látszik, mindenkivel jóságos, csak velem elviselhetetlen. Elváltam, és azért költöztem erre az isten háta mögötti helyre, mert nyugalmat kerestem. Nem sikerült! Olyan zűrzavar van már körülöttem, hogy azt hiszem, rövidesen feladom a harcot és elmenekülök innen is. Na jó, hagyjuk a gondokat! Mire megérkeztek a nagy farmhoz, a teherautók eltűntek. Patricia kiszállt a kocsiból és elindult a ház felé. - Várjon csak! - szólt a lány után Susan. - Itt minden kihaltnak látszik. Ha senki sincs a házban, elviszem magamhoz, biztosan fáradt és éhes. A lány körbejárta a házat, de sehol sem talált senkit. Végül a műhelyben az ifjú Tomra bukkant. - Helló! Merre vannak a többiek? - Ó, Miss Queen, ne is kérdezze! Itt ma minden a feje tetejére állt. Mr. Queen csak holnapra várta, most mindenki elment, nem tudom, mikor jönnek vissza. - Oké, Tom! Ha apám megjön, Mrs. Howardnál megtalál. - Hű, azt nem ajánlom! Az édesapja nagyon megharagszik, ha odamegy. Borzasztóan dühös arra az asszonyra. - Nem baj - vont vállat a lány. - A házvezetőnő itt van? - Szabadnapot kapott, csak holnap jön vissza. -Viszlát, Tom! Mrs. Howardnál töltöm az éjszakát. Patricia már az első pillanatban megkedvelte az asszonyt és a gyerekeket. Noha taxival is hazajutott volna, meg akart velük ismerkedni, bár nem is sejtette, hogy épp az új szomszédai keltették fel a kíváncsiságát. Mélyen meghatotta az a bensőséges kapcsolat, amit anya és gyermekei között érzékelt. Egyáltalán nem értette, mi baja lehet apjának a nővel, hisz az asszony kimondottan szép, csinos és nagyon kedves. Amint megérkeztek a kis farmra, behordták a csomagokat, s jó étvággyal nekiültek a finom ételeknek. A két lány rövid idő alatt összebarátkozott. Estefelé egy kocsi állt meg aház előtt. - Ó, Steve - borult Patricia a férfi nyakába. - Úgy örülök, hogy látlak! - Én is, Pat, de azt hiszem, apád nem lesz ennyire boldog! - Hát itt már mindenki megőrült? - háborgott a lány. - Te sem szereted Mrs. Howardot? - Én igen. Viszont apád és Susan között nagyon elmérgesedett a helyzet. Nekem az az érzésem, George fél. - Hogy fél? - ismételte a lány nevetve. - Látom, nem értettél meg. Mrs. Howard igazán vonzó nő, és szerintem nagy hatást tett az apádra. Az érzelmeitől fél, az ellen hadakozik. A baj csak az, hogy túl messzire ment. Egy asszonnyal sem szabad olyan durván viselkedni, mint ahogy azt apád tette, noha úgy tűnik, megbánta már, csak nem tudja, hogyan tehetné jóvá. Most aztán még morcosabb, még ingerültebb, egyszerűen elviselhetetlen, már két szerelőt zavart el dühében. A többieknek pedig ez egyáltalán nem tetszik. Ha nem csillapodik le, rossz vége lesz. Na, beszélek, Susannel. - Üdvözlöm, Steve - köszöntötte a nő. - Örülök, hogy látom, ritkán jár erre. Mr. Queen bizonyára megtiltotta, hogy... - De Susan! - kiáltott a férfi méltatlankodva. - Ennek semmi köze George-hoz, egyszerűen csak temérdek a munkám. Amikor a szerelőműhely létrejött, én társtulajdonos lettem, mert Queennek nem volt elég pénze. Nekem ő nem főnököm, és nem is parancsolhat, legfeljebb kérhet. Egyébként nagyon dühös vagyok rá, nem tudom megérteni, mi ütött belé. A munkások is zúgolódnak, néhányan már el is mentek. Éjjel-nappal dolgozunk, de még így sem győzzük a munkát.

27

- Sajnálom, Steve! Már magam sem tudom, mit beszélek, de az utóbbi időben furcsa dolgok történnek velem. - Aztán lassanként elmesélt a férfinak mindent, s az megdöbbenve hallgatta. - És Patricia? Ő hogy került ide? - A városban találkoztunk a buszállomáson. Megkérdezte, hazahoznám-e, mert nem tudta értesíteni az apját. Természetesen beleegyeztem, s mikor a nagy farmhoz értünk, az annyira elhagyatottnak tűnt, hogy felajánlottam, jöjjön el hozzánk. Nagyon kedves lány. Persze, ha úgy gondolja, elviheti. - Eszemben sincs. Itt igazán jó helyen van, de készüljön fel egy újabb ütközetre! George amúgyis rém dühös! - Majdcsak kibírom, úgyse kell már sokáig. Ősszel elmegyek innen. Belefáradtam, feladom. Győzött a király! - Nem! Ezt nem teheti! - ugrott fel a férfi. - Magának itt a helye. Ön olyan bátor és kitartó, legyen még egy kis türelemmel! Errefelé maradiak az emberek, de rá fognak jönni, hogy ön rendes asszony. - Nem, Steve! Soha nem fogadnak be, pedig azért menekültem ide, mert féltem. Nem vagyok bátor, s elfogyott az erőm. Már nem bírom tovább játszani a kemény, férfias nőt! Mike rohant be, és a férfihoz lépett. - Mikor nézhetem meg a műhelyt? Ha nagy leszek, én is autószerelő leszek! - Holnap eljöhetsz. Reggel átjövök Patriciáért, s akkor velünk jössz. - Ne, Steve - tiltakozott az asszony, de hiába. - Minden rendben lesz, Queen még úton van, semmi baj nem történhet. *** Az este remek hangulatban telt el. Susan kártyázott a gyerekekkel és jókat nevettek. Mikor a két lány lefeküdt, Patricia odasúgta Sandrának. - Büszke lehetsz a mamádra! Bárcsak nekem is lenne anyám! Persze csak akkor, ha ilyen lenne. Ugye eljössz majd hozzám? - Ha anyu elenged, igen, noha azt hiszem, nem jó ötlet az apád miatt. Ráadásul engem zavarna az a nagy nyüzsgés az udvaron. - Nyugodj meg! A ház mögött csend van és rengeteg virág. Nagyon szeretjük a virágokat, azok nem csapnak be, mint az emberek.

8. Fejezet

Másnap reggel Patricia nem ment el Steve-vel, így a férfi Susan fiával, Mike-kal indult útnak. A két lány csodásan érezte magát, tökéletes volt az egyetértés köztük. Susan és Steve hiába erőlködött, Patriciát nem lehetett eltéríteni szándékától, maradni akart és maradt is. Ragyogó idő volt, így Susan vizet engedett a felfújható medencébe. Ebéd után az asszony úgy döntött, nem dolgozik, inkább napozik egy kicsit. Már a fiú is otthon volt, s miután elmesélte anyjának fantasztikus élményeit a műhelyről, csatlakozott a lányokhoz. A nagylány s a két gyerek labdázott, Susan nézte őket egy darabig, majd hasra fordult és egy krimit kezdett olvasni. Teljesen átadta magát az izgalomnak, így nem vette észre amikor Sandra vízzel teli 28

kancsóval közeledett hozzá. A lány hirtelen anyjára locsolta az egészet, majd elszaladt. Az asszony visítva ugrott fel, de nevetett. - Na megállj csak! - kiabálta, s a medencénél termett. Hatalmas lendülettel fröcskölte a gyerekeket. Végül már mindannyian kerítettek edényt és abban cipelték a vizet. Visongva menekültek egymás elől, aztán Susan kinyitotta a slagot. Mind a négyen csuromvizesek voltak, de nem hagyták abba, élvezték a játékot. Utóbb a három gyerek összeesküvést szőtt az asszony ellen, mert úgy vélték, ő még nem kapott eleget. Megpróbálták bekeríteni, de az mindannyiszor elmenekült. Susan hirtelen a kiskapu felé vette az irányt, mert ott akart bemenni a még gazos kertbe, s mivel a gyerekek már a nyomában voltak, sietnie kellett. Váratlanul azonban megbicsaklott a lába és elnyúlt a földön. Így történt, hogy a vízsugárt a slagból nem ő kapta, hanem a kapuban álldogáló Queen, aki már jó ideje leste a víziparádét. A gyerekek dermedten álltak meg a férfi előtt, Queen tetőtől talpig csuromvíz lett. Mike-nak jutott eszébe, hogy elzárja a csapot. A fickó meglehetősen siralmas látványt nyújtott, s annyira váratlanul érte a fordulat, hogy szólni sem bírt, csak állt és csendben csepegett róla a víz. - Helló, apa - lépett óvatosan közelebb Patricia. - Későbbre vártunk. Amint látod, remekül szórakozunk, Susan volt olyan kedves és megengedte, hogy... - Elég, Patricia! Öltözz fel azonnal és gyere! - csattant a férfi hangja, mint az ostorcsapás. - Ne haragudjon, Mr. Queen! - nyögte Sandra és Mike egyszerre. - Nem akartuk lelocsolni. - Ennek ellenére egész jól sikerült! - morogta a pasas. Susan elképedve ült a földön és hitetlenkedve nézte a jelenetet. Nagy nehezen összeszedte magát, feltápászkodott és a férfi elé lépett. - Sajnálom, Mr. Queen! George végigmérte az asszonyt s alig tudott megszólalni. Az előbbi látvány, amikor a nő önfeledten játszott a gyerekekkel, teljesen elbűvölte. Az már igazán csak ráadás volt, hogy Susan fürdőruhában mutatkozott előtte. Igaz, e pillanatban nyoma sem volt ugyan az arcán a vidámságnak hűvös és kimért volt, de mégis. Queen alig tudta levenni a szemét róla. Pokolian csinos! - állapította meg magában. S ahogy a gyerekekkel játszott... A férfi titokban mindig arról ábrándozott, hogy ilyen felesége legyen. A váratlan felfedezés, hogy ez a nő álmainak megtestesítője, sokkolta. Csak nézte a nagy „Őt”, majd minden erejét összeszedve keservesen megszólalt. - Hálásan köszönöm a szíves fogadtatást! Legközelebb ennek megfelelően öltözöm. - Legalább megfürdött - csúszott ki a nő száján, de azonnal meg is bánta. Csak most vette észre a tiszta farmert és divatos inget. Arca frissen borotválva, még érezni lehetett az arcszesz kellemes illatát. Susan tekintete lassan haladt a férfi testén felfelé, alaposan végigmérte. Egy villanásnyi időre találkozott a tekintetük, s a nőnek az volt az érzése, a pasas most gyengéden, szinte simogatva nézi. Az egész csak egy pillanatig tartott, s mindkettőjük arca egyszerre keményedett meg. - Néhanapján azért szoktam fürödni - szólalt meg éles hangon Queen. - Hihetetlen! - csapta össze a kezét az asszony. - Bizonyára különleges ünnep van ma! Igaz, Mr. Queen?! - Kész vagyok - szólalt meg Patricia. - Nagyon örülök, hogy itt lehettem és mindent köszönök! Remélem, gyakran fogunk találkozni. Ugye, Sandra? - Erre nem fog sor kerülni - mordult rá a férfi barátságtalanul. - Nem is értem, miért kellett idejönnöd! Egy napot egyedül is kibírhattál volna otthon. - Elnézést „Sir” - hajolt meg Susan -, én bátorkodtam Patriciát ideinvitálni. Amint látja, ép és egészséges! Nem történt baja.

29

- Szerencséje! Mennyivel tartozom? - Hogy? Azt hiszem, nem értettem jól! - ejtette ki a szavakat lassan az asszony. - Dehogyisnem! Mit fizetek azért, hogy Patricia itt szállt meg? Biztosíthatom, nem leszek kicsinyes. Még borravalót is adok! Elvégre pénzbe került, hogy a lányom itt étkezett és... - Ez nem szálloda, Mr. Queen! Kopjon le, de azonnal! A pokolba is! Ha már egy csepp esze sincs, valamivel mégiscsak kérkednie kell! Nemde? És mert a modora is sok kívánnivalót hagy maga után, nem marad más, mint a pénz. Igazán nagyszerű, de én nem vagyok megvásárolható! Távozzék, mélyen tisztelt királyom, különben ismét kaphat egy hideg zuhanyt! Az asszony teljesen kijött a sodrából. Forrt benne a düh, sarkon fordult és megnyitotta a csapot. Már a kezében is volt a slag, amikor két erős kar elkapta. - Csak lassan a testtel, ha megkérhetem - sziszegte a férfi. - Mára elég volt a fürdésből. És ismétlem, nem szeretném, ha a lányomat még egyszer itt látnám! Egy olyan nő, mint maga, jobb, ha távol tartja magát Patriciától. - Ó, hogyne, Mr. Queen! Értettem a finom célzást. Mindenesetre nevetséges, hogy ezt épp ön mondja, akinek olyan felesége volt, mint… - Vigyázzon a szájára! - mordult rá haragosan. - Meg ne próbálja ezt még egyszer kimondani! - szólt fenyegetően és megragadta a nő csuklóját. - Eresszen el, brutális alak! - tombolt Susan és undorodva meredt rá. - Arra sem képes, hogy a lányáról gondoskodjon! Queent nagyon szíven ütötte az asszony megjegyzése. Egyetlen dolog volt a világon, ami igazán fontos volt számára: a lánya. A vörös köd elborította az agyát, s megrázta a nőt. - Elég volt! Érti?! Túl messzire megy! - ordította magánkívül, de Susan nem ijedt meg. Hirtelen felemelte a lábát és térdével a fickó gyomorszájába rúgott. - Legközelebb lejjebb sikerül - nevetett gúnyosan és bevonult a házba. - Átkozott bestia! - sziszegte a férfi és elrobogott a lányával. Queen tombolt. Patriciát beparancsolta a házba, ő maga a műhelybe sietett. Steve rögtön hozzá lépett. - Minden oké? - nézett rá ártatlan képpel. - Ne játszd meg magad! - förmedt rá amaz. - Kész az autó? - Nincs. - Mi az, hogy nincs?! - George! Velem ne beszélj így, mert rögtön itt hagylak! Elegem van belőled! Megint összevesztetek, azt látom rajtad. - Várj csak, várj, Steve! A múltkor az a némber képen vágott. Ma, nem elég, hogy lelocsoltak, a gyomromba rúgott és megígérte, legközelebb háremőrré változtat. És te azt kérded, minden rendben van-e? - Nyugodj meg, George! Ez utóbbi fenyegetését biztosan nem váltja be! - fordult el Steve és minden erejével azon volt, ki ne bukjon belőle a nevetés. Tudta, hogy Susan elég harcias, de hogy ennyire? A mindenható királyt egy nő többszörösen bántalmazza! Óriási! Alig tudott komoly maradni, amikor ismét megszólalt. - Remélem, azért megköszönted, hogy gondoskodott Patriciáról? - Igen, de pénzt nem fogadott el. - Pénzt…??? Te meghibbantál! Egy percig sem maradok veled tovább! Majd ha ismét emberi formát öltesz, megkereshetsz! Csináld meg az autót magad, neked biztosan gyorsabban sikerül! Ma megint elment néhány munkás, a szerelőműhelyben már csak Tom van. Az intéződ is távozni akar. Mindenkit elvadítasz magadtól, csak azért, mert szerelmes vagy és ezt nem akarod bevallani még önmagadnak sem. Ha így folytatod, a királyságod összeomlik. Nem hittem volna rólad, hogy megtiltod Susannek a földút használatát, de ezek után... Titok-

30

ban idehoztad a kocsiját, anélkül, hogy értesítetted volna. A kutyáját is elloptad. És ez mind nem volt elég! Szétkürtölted azt is, hogy elvált, s az emberek megvetéssel néznek rá. Aljas vagy, érzéketlen fráter! Azt hiszed, pénzzel mindent el lehet intézni? Ja! Erről jut eszembe, egy héten belül kérem a részemet, nem dolgozom veled tovább! Azt is letagadom, hogy valaha a barátom voltál, ég veled! - biccentett Steve dühösen és elviharzott. Queennek nem maradt más választása, egész éjszaka dolgozott. Hajnalra végzett, holtfáradtan feküdt le, mégsem tudott elaludni. Steve-nek teljes mértékben igazat adott. A barátja kimondta mindazt, amit ő még önmaga előtt sem vallott be. Rémülten vette tudomásul, hiába tiltakozik érzelmei ellen. Elhatározta, elrendezi a farm körüli dolgokat, a munká-sokat visszacsalogatja, Steve-től bocsánatot kér. De Susant hogyan békíti meg? *** Az asszonyt nem viselte meg túlságosan Queen viselkedése. Előre felkészült rá, még jót is mulatott rajta. Két nap múlva Steve jelent meg és rengeteget segített. Kijavította a kerítést, s kigazolta a kertet is. Közben sokat beszélgettek, olyanok voltak, mint két jóbarát. Sem több, sem kevesebb. Steve harminchat éves, nős ember volt. Nagyon szerette a feleségét, Stacyt, egyetlen gondjuk a gyerek volt. Már négy éve voltak házasok, de a baba csak nem akart megérkezni, hiába akarták mindketten. A férfi meghívta Susant magukhoz, de az asszony kitért ez elől. Steve azonban nem hagyta annyiban. Meggyőzte arról, hogy a felesége nem féltékeny, és nagyon is ragaszkodik ahhoz, hogy megismerje. Stacy távolról csodálta Susant, sokszor kérte férjét, mutassa be neki az asszonyt, a farmon lévő rengeteg munka miatt azonban erre soha nem jutott idő. Végül Susan megígérte, rövidesen elmegy hozzájuk. George többször is kereste barátját, mire sikerült megtalálnia. Szinte már könyörgött neki, de Steve úgy tűnt -, hajthatatlan, aztán néhány nap múlva mégis megjelent a műhelyben. Queen örömmel fogadta. *** Susan remekül érezte magát, de anyagi helyzete miatt kezdett aggódni. Rövidesen munkába kell állnom - állapította meg nem túl lelkesen. Teltek a napok, s a két lány rendszeresen találkozott - titokban. Ha Queen elment otthonról, Patricia máris Sandránál termett, Steve fedezte a barátnőket. Egyik reggel a férfi megkérte Susant, engedje el Mike-ot a műhelybe. Az asszony hiába tiltakozott, a férfi meggyőzte, Queen nem lesz otthon. A fiú nagyon odavolt a szerelésért, így végül beleegyezett. Patricia éppen Sandrát figyelte érdeklődve, s végül megszólalt. - Megtanítanál kötni? Olyan jó neked, te annyi mindent tudsz! Susan az ablakból figyelte a lányokat, s látta, hogy Pat nem boldogul a kötéssel, hát kiment hozzájuk. Kivette kezéből a tűket, és megmutatta, miért nem sikerül a dolog. Ebéd után folytatták a tanulást, s délutánra a lány belejött. Ujjongva tapsolt örömében. - Susan! Ugye megtanítasz majd főzni is? Szeretném egyszer apámat meglepni valami finommal. - Rendben van, Patricia, de vigyázz, apád meg ne tudja, hogy idejársz! Így történt, hogy míg Mike Steve mellett leshette el az autószerelés fortélyait, Patricia sok minden megtanult Susannél. Nagy örömmel csinált mindent, ez számára csupa újdonság volt.

31

Egyik nap a két lány az udvaron volt, míg Mike Steve-vel a műhelyben dolgozott a nagy farmon. Queen, miután a városban beszerezte a szükséges alkatrészeket, egy könyvesbolt előtt találta magát. Elhatározta, meglepi lányát egy szakács- és kézimunkakönyvvel. Cseppet sem árt, ha ezeket is megtanulja, gondolta. Aznap gyorsabban intézett el mindent, s így a szokásosnál jóval hamarabb ért vissza a farmra. Éppen két óra volt, amikor belépett a konyhába. - Jó napot, Mrs. Fleming, farkaséhes vagyok, kérem az ebédemet. - Azonnal, Mr. Queen! - A többiek ebédeltek már? - Igen, uram - hagyta rá az asszony és elfordult, hogy a férfi ne lássa zavarodott arcát. - A lányom? - Hát, nem is tudom. Azt hiszem elment... szóval sétálni. - Sétálni?! Hát nem elég nagy neki a farm'? Ott az erdő is. És hová ment? - Nem tudom, uram. - Mikor indult el? - Nem tudom, uram. - Nem tudom, uram, nem tudom, uram! - kiáltotta a férfi. - Mást nem tud mondani? - Nem tudok, uram. - De én igen! Jobb lenne, ha egy kicsit befogná itt a konyhában, még egyetlen nőnek sem ártott meg, ha megtanult főzni. - Ugyan, Mr. Queen! Én mindent megcsinálok, nem való az, hogy a kisasszony itt tébláboljon. Sokat tanul, a nyári szünet arra való, hogy pihenjen. - No, csak ne védje annyira! Nem akarom, hogy olyan legyen, mint az anyja! Szóval mikor ment el? - Hát... én... ne haragudjon uram, de nem néztem az órát. - Na, ki vele, Mrs. Fleming! Látom, nem mond igazat! - Az ég szerelmére, uram, nem tudom! Talán kérdezze meg Mr. Collinst. George, miután megebédelt, kiment a műhelybe. Mielőtt belépett volna, hangokra lett figyelmes: - Jól van, Mike! Remekül csinálod, van érzéked hozzá. Na, most nézzük, meg tudod-e mondani, mi lehet a baja ennek a kocsinak. Queen ekkor lépett be, s érdeklődve figyelte, mit művelnek azok ott ketten. - A karburátorban lehet a hiba. Meg kell nézni a gyújtógyertyákat, és a benzinfúvókák is, elszennyeződhettek - így Mike. - Úgy van! - örvendezett Steve. George ott termett mellettük. - Hát ti mit műveltek itt? - Jó napot, Mr. Queen, én csak... , jaj már rohannom is kell! - s a fiú el akart szökni, de a férfi az útját állta. - Csak lassan. Nem vagyok emberevő. - Mióta vagy itt? - érdeklődött Steve. - Jó ideje figyellek benneteket! Mit keres itt ez a fiú? - Imád szerelni, én meg elhívtam, hadd tanuljon. - És mióta csináljátok ezt a hátam mögött? Steve komolyan nézett a férfira. - Úgy két hete. - És hol van Patricia? - Nem tudom - vont vállat Steve és elfordult. - Mennem kell, viszontlátásra! - kiáltotta Mike, de Queen elkapta.

32

- Na, maradj csak nyugodtan, fiam. Ha tényleg tetszik itt, felőlem maradhatsz, nem zavarsz. Örülök, hogy érdeklődsz az autók iránt. Úgy tűnik, valóban ügyes vagy. Most már csak azt szeretném tudni, hol a lányom! Az az érzésem, itt valami nagy összeesküvés folyik. Nos, Mike? Te biztosan tudod, hová lett Pat? - Én... nem... vagyishogy mégis, szóval... nem tudom, uram. - Bökd már ki! Nálatok van, ugye? Mike zavaradottan nézett hol Queenre, hol meg Steve-re. - Igen, George - sietett a segítségére Steve. - S ha jelenetet akarsz rendezni, menj csak! Mivel megtiltottad a lányodnak, így csak akkor ment el Sandrához, ha nem voltál itthon. S meg kell mondanom neked, Susan rettenetesen rossz hatással van rá. Pat épp arra adta a fejét, hogy főzni tanul. S már egész jól köt. Na, mire vársz?! Menj, és pofozd fel őket! Micsoda bolond ötlet! Mr. Queen leánya főz, mosogat, köt, mintha rá lenne kényszerülve. Én a helyedben ezt nem tűrném! - Oké, Mike, maradhatsz, de egy feltétellel. Nem árulhatod el anyádnak, hogy mindent tudok! És te sem, Steve! Ígérem fiam, mindenre megtanítunk, amire csak lehetséges. Hány évesek vagytok tulajdonképpen? - A nővérem tizenöt múlt, én tizennégy leszek, a mami meg harmincöt. - Rendben. Továbbra is úgy csináltok mindent, mint eddig, gondolom, észrevetted, a piros kocsitok itt van. Én hoztam el, de csak most sikerült kapnom hozzá alkatrészt. Segíthetsz a javításban, de anyádnak egy szót sem! Megértetted? Ha meglepetés, hát legyen az! - mosolyodott el a férfi. - Mi ütött beléd, George? - ámuldozott Steve. - Semmi, csak Susannel szemben igazságtalan voltam, hát szeretném helyrehozni. Bár nem tőlem származik a pletyka, hogy elvált. - Úgy, gondolod, hogy a nagylelkűséged láttán a nyakadba borul? Annyi sértés és megalázás után? Soha nem fordulna hozzád semmiért, inkább meghalna. - Tudom, Steve. Nem akármilyen asszony! Ez keményebb menet lesz, mint az előző, de mindent megpróbálok. Tudom, nem fog bennem bízni, mindent el fog követni, hogy felbőszítsen. Nagyon ért hozzá. De láttam a múltkor, ahogyan a gyerekekkel játszott! Időközben rájöttem, hogy szeretem, és mindent elkövetek, hogy meggyőzzem erről. - Attól tartok, elkéstél. Az ősszel beköltözik a városba. - Micsoda? - sápadt el a férfi. - Ezt... nem teheti! Meg fogom akadályozni! Nem tudok élni nélküle…! - csúszott ki a száján. - Most éppen állást keres, talán szólhatnál neki - javasolta Steve. - Ért a könyveléshez, rendben tarthatná a számlákat és azt a papírhalmazt, ami az irodádban hever. - Jó ötlet, de van egy kis baj. A múltkor azt ajánlottam, legyen a takatítónőm. - Hát neked tényleg elment az eszed! - Én is kezdem ezt hinni. Mike, remélem, amit most hallottál, köztünk marad! - Persze, Mr. Queen. Én nagyon örülnék, ha kibékülnének, nem akarok a városba beköltözni! Maga nem is olyan rossz, mint anyám hiszi. De most már tényleg mennem kell. - Klassz srác vagy, örülnék, ha ilyen fiam lenne! - mondta és megszorította a fiú vállát. Queen beült az autóba és a város felé hajtott. Csak akkor fordult vissza, amikor úgy gondolta, lánya hazaért és nem jöhet rá a turpisságra. - Helló, kedvesem - üdvözölte jókedvűen. - Nézd csak, mit hoztam neked! - és kezébe nyomta a két könyvet. - Ó, apa - nevette el magát a lány. - Ezt komolyan gondolod? Ezek szerint meg kell tanulnom főzni. - Úgy bizony! Nem árt, ha komolyabb ismeretséget kötsz a fakanállal. A lány alig tudta leplezni titkát. Máris eldicsekedett volna, ha apja nem tiltja el Sandráéktól.

33

- Tudod mit? - fordult Queen a lánya felé. - Vacsora után sétálunk egyet! - Nagyon jó - ölelte át Pat az apját. - Te olyan kedves tudsz lenni! Miért vagy mégis sokszor olyan mufurc? George tudta, hogy a lánya a célozgatással mire akar kilyukadni, pontosabban kire, mégse bátorította. Egyelőre félt és nem bírt az érzelmeiről beszélni. - Hát, néha magam sem értem. Előfordul, hogy akaratom ellenére mást mondok, mint amit gondolok, de akkor már késő. - Szerintem soha nem késő! Ti felnőttek sokszor agyonbonyolítjátok a legegyszerűbb dolgokat is! Mi kifogásod van például Mrs. Howard ellen? Tehát mégis kimondta! - gondolta az apja. Most mit válaszoljak? - Hagyjuk ezt, Pat, gyere vacsorázni - állt fel a férfi és kiment a szobából. Lánya fejcsóválva nézett utána. - Pedig milyen jól összeillenének! - sóhajtotta. *** Susan több napi próbálkozás után végre elérte Robert Millert az irodájában. A férfi örömmel fogadta telefonját, és megegyeztek azidőpontban. Két nappal később, amikor reggel felébredt, mérgelődve vette tudomásul, szakad az eső. Ez rossz ómen, gondolta, miközben felöltözött. Tízre kellett a bankba érnie. Már odafelé észrevette, valami nem stimmel a terepjáróval. - Istenem, add, hogy ne legyen baja! - fohászkodott. Sikerült megegyeznie Millerrel, hogy csak ősszel álljon munkába, a nyarat még szerette volna otthon tölteni. Susan úgy döntött, ha már a városban van, szétnéz, van-e valamilyen elfogadható lakás a bank közelében. Többet is megnézett, s talált egyet, ami nem volt túl drága. Hazafelé nagyon borongós hangulatban volt. Akár az időjárás - gondolta. Nem volt nagy kedve hazamenni, a gyerekeket apjuk elvitte két hétre. Noha nem szívesen engedte el őket, nem tehetett ellene semmit, pedig csemetéi sem voltak elragadtatva. Aztán eszébe jutott Steve és felesége, Stacy. Az elmúlt hétvégén beadta a derekát és meglátogatta őket a gyerekekkel. Stacy örömmel fogadta, s rögtön összebarátkoztak. Már meg is vacsoráztak, amikor váratlan vendég érkezett, George Queen személyében. Már másodszor jelent meg előtte ápoltan, s el kellett ismernie, így nagyon vonzó. Még a stílusa is megváltozott. Hová lett a fölényes, gunyoros modor?! Ennek ellenére kerülte a férfit, de Queen ezt észrevette, s egy óvatlan pillanatban elkapta a karját. - Látom, igyekszik elkerülni - nézett rá komolyan. - Beszélnem kell magával. - Nekem nincs mit mondanom! - csengett Susan hangja élesen. - Pedig ideje lenne néhány dolgot tisztáznunk - Már mindent tisztáztunk. Engedje el a karomat, fáj! - Sajnálom, Mrs. Howard! Szeretném, ha megkötnénk a szerződést. - Miféle szerződést? - Hát az úttal kapcsolatban. - Nincs szükségem az útjára! - fordult el tőle az asszony és szólt gyerekeinek, hogy induljanak. - Ne siessen annyira, Susan. Kérem! - lépett elé a férfi. A nő meglepetten pillantott rá, de nem tévedett, a férfi tekintetében semmi gúny, semmi fölény. - Susan... - könyörgött George. - Nem vagyok vadló, tehát nem kell betörnie, pedig gondolom, ezt akarja. Így vagy úgy, de

34

mindenképpen magának kell győznie, nemde, Mr. Queen? Felesleges fáradnia, közlöm önnel, győzött! Ősszel elmegyek innen, elérte, amit akart! Aztán félrehívta Steve-et és kérdőre vonta. - Maga hívta ide Queent? Azt hittem, bízhatok önben, de úgy látszik, tévedtem! Susan úgy szállt be az autóba, mint akit üldöznek, s Queen hiába kiabált utána, az asszony gázt adott és vad iramban elhajtott. Másnap, vagyis vasárnap délelőtt Susannek vendége érkezett. Stacy igencsak megviseltnek látszott. - Kérlek, hidd el! - könyörgött a fiatalasszony. - Senki nem hívta Queent. Téged keresett, mert valami szerződést akart veled kötni. De nem talált otthon, ezért eljött hozzánk, hátha mi tudjuk, merre vagy. Ő legalább annyira meglepődött, mint te. Ó, Susan! Miután elrohantál, pocsék állapotba került. Ő... ő szerelmes beléd! - Mit csinál ő belém??? - képedt el az asszony. - Jól hallottad! De fogalma sincs, mit tegyen, hogy megbocsáss neki. - Stacy! Viccelsz? Sokféleképpen ki lehet fejezni a szerelmet, de... Egyébként nem érdekel, szeret-e vagy gyűlöl. Ősszel elmegyek, s ezzel megoldok minden gondot. - Szép, szép, ám ebből nem lesz semmi! George vad és nyers, de nagyon tud szeretni. Úgysem fogja hagyni, hogy elmenj! - Csodálatos! Eddig azért kínzott, hogy elüldözzön, ezentúl azért, hogy marasztaljon. Melyik az igazi? - Susan! Hallgass végig! Queen maga sem hitte el sokáig, mit érez irántad. A feleségében csalódott, s megfogadta, soha többé nem hisz egyetlen nőnek sem. Aztán megjelentél te, s az ő szent elhatározását elfújta a szél. Egyszerűen beléd habarodott. Szerinte te vagy az „igazi”. Mindezt azután vallotta be, miután magába döntött jó néhány pohár brandyt. Utálja az alkoholt, de tegnap annyira kiborult, hogy Steve adott neki egy pohárral, s aztán igencsak belejött. Azt hajtogatta, semmi nem számít, akár meg is halhat. Rémes állapotban vitte haza a férjem. Nem bírja a szeszt, ma biztosan nagyon másnapos. Azért egy kicsit megszánhatnád! Jaj! - kiáltott fel hirtelen a nő. - Mi baj? Rosszul vagy? - nézett rá aggodalmasan Susan. - Nem. Már minden rendben, csak rúgott egyet a baba. - Ó, Stacy! Tényleg gyereked lesz? - Igen, de nagyon sokat kell pihennem. Szépen kérlek, a mai beszélgetés maradjon kettőnk között, még Steve sem tudja, hogy idejöttem. Már megyek is. *** Susan most ismét felidézte a férfi alakját. Magas, széles vállú, tekintélyt parancsoló. Sötét, majdnem fekete haj, rideg, gúnyos barna szemek. Pillantása átható, fölényes. Aztán felvillant egy másik kép is, az a szombat esti férfi, akinek tekintetéből mélységes szomorúság és könyörgés áradt. A világoskék ing remekül állt neki. Az arc nem igazán szép, mégis, összességében jóképű, vonzó férfi ez a George Queen! S a szája! Igen, az érzékiségről árulkodik. Merengéséből arra riadt, hogy a terepjáró rándult egyet és megállt. Az eső úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna, Susan alig tudott visszazökkenni a valóságba. - Jaj, nem! - kiáltotta kétségbeesve. - A pokolba is, most mit csináljak? Miután félóráig várt és nem történt semmi, elhatározta, gyalog megy tovább. Ebben a pocsék időben úgyse jár erre senki - gondolta és lezárta az autót. - Legfeljebb ezt is ellopják! - mormolta maga elé, és elindult az özönvízben. Fehér vászonkosztümje és világoskék selyemblúza pillanatok alatt átázott. Haragosan rótta

35

az utat, és megesküdött, ősszel mindenképp beköltözik a városba. Kis idő múlva már didergett, s alig bírt járni a zuhogó esőben. Ruhája teljesen rátapadt testére, s ez szintén akadályozta a mozgásban. - Méghogy „Prériországban” nagy a szárazság! - dohogott. Iowa állam is azok közé tartozott, ahol nyáron nem esik gyakran az eső. - Fogadni mernék, ha egyszer hazaérek, azon nyomban eláll! Csuromvizesen, agyonfagyva, teljesen kikészülve vonszolta magát az elhagyatott úton, pedig még a távolság felét sem tette meg. Könnyei patakokban folytak, akár az eső, és átkozta magát, amiért ide költözött. Lábai automatikusan vitték előre, de már azt sem tudta, hol van. Egy autó fékezett mellette hirtelen, majd megállt. Az asszony nem volt képes felfogni, mi történik körülötte. Csak az esőfüggönyt és a végtelennek látszó utat látta, szinte már az idegösszeroppanás határán volt. - Mrs. Howard! Mrs. Howard! Susan! Úristen! - kiabálta valaki, majd felkapta és az autóba fektette. Susannek egy pillanatra úgy rémlett, valamilyen kocsiban fekszik, valaki betakarja, aztán elmosódott előtte minden.

9. fejezet

Este volt, amikor egy szobában felébredt. Csak körvonalakat látott, egy alak hajolt fölé, hangokat is hallott, de nem értette őket. Aztán egy szúrás a karján és elaludt. George Queen feldúltan járkált fel-alá szobájában. Borzalmas állapotban talált Susanre. Ruhájából csavarni lehetett a vizet, a fáradtságtól és sírástól elgyötört arca, réveteg tekintete még mindig a férfi előtt volt. Queen már akkor ideges lett, mikor észrevette az út szélén a terepjárót. Az eső annyira ömlött, hogy alig lehetett látni, nem is mert nagyon gyorsan hajtani, sejtette, Susan valahol az úton gyalogol. Reménykedett ugyan, hátha valaki felvette, de azért árgus szemekkel figyelt. Rossz érzése egyre nőtt, s amikor megpillantotta az asszonyt, eszeveszett iramban igyekezett utolérni, Amint kiugrott a kocsiból, elég volt futólag végigmérnie, hogy megállapítsa, kikészült, ereje elhagyta. Hazaérve levetkőztette, törülközővel ledörzsölte, majd ágyba dugta. Utána telefonált az orvosnak. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a doki megérkezett. A vizsgálat után fejét csóválva fordult a férfi Queen felé. - Teljes idegkimerültség és kezdődő tüdőgyulladás. Kórházba kell szállítani. - Nem! - kiáltotta George. - Nem engedem! Maga itt is meg tudja gyógyítani! Az injekciót itt is be lehet adni, ahányszor csak szükséges, annyiszor jöjjön! Akár ebben a házban is alhat, én mindent fizetek. Queent iszonyatos lelkiismeret-furdalás gyötörte. Magát okolta a történtekért, s tudta, egy egész élet kevés lesz ahhoz, hogy jóvátegye, amit elrontott. Ismét bement a szobába és az asszonyt nézte. A homloka forró volt, a magas láz nem akart lemenni. Leült mellé és az arcát figyelte, ami tűzpiros volt. - Istenem, add, hogy minél előbb meggyógyuljon! - fohászkodott és kicserélte a vizes borogatást Susan homlokán, majd a testén. Steve dugta be a fejét az ajtón. 36

- Nem tudom, hol lehetnek a gyerekei. Egy cédulát találtam, rajta cím és telefonszám. A címet nem ismerem, a szám Roberté, a banktulajdonosé. Nem akarod, hogy felváltsalak? - Nem! Szólj Patnek, főzzön kávét, másra nincs szükségem. A lány aggódó arccal hozta be a kávét. Az ágyon fekvő Susant figyelte, de az mozdulatlan volt. - Itt maradok, aludj egy kicsit - nézett apjára. - Nem! Menj a szobádba és feküdj le! Én maradok itt! Amikor egyedül maradt, ismét az asszonyt figyelte, s közben eszébe jutott minden. Az, amikor először meglátta, a sok parázs vita, az energikus és határozott Susan, aki most itt fekszik tehetetlenül, súlyos betegen. Arra riadt, hogy a nő nyöszörög, majd felkiált. - Ezt is ellopják Átkozott eső! Mike, Sandra, hol vagytok? Megfulladok! Elromlott! Ez is elromlott! Hol vagyok? Queen! Istenem, az a férfi megátkozott! Minek is jöttem ide?! Elmegyek! El akarok menni! Megfulladok! Segítség, nem kapok levegőt! - s az asszony ledobta magáról a takarót, majd a vizes ruhát. - Susan! Nyugodjon meg! Csillapodjon! Susan, hall engem? - Maga... maga... hogy kerül ide? - Hadd tegyem vissza a borogatást! - Ne! Csak azt ne! Megfulladok! - Értse meg, muszáj, lázas! - Lázas? Nem! Szomjas! Vizet!!! A férfi megitatta az asszonyt, s megpróbálta rábeszélni, hogy visszatehesse a nedves ruhát, de eredménytelenül. - Az ég szerelmére, Susan, maga csupa tűz. Lázas! - Mi…? Én? Azt… mondja…, hogy én… lázas vagyok? Akkor se kell! Csináljon… - elcsuklott a hangja. - Mit, Susan? A nő alig kapott levegőt, csak szaggatottan tudott dadogni. - Hűtőfürdőt. Tudja, Queen, amikor a gyerekek... szóval... ha ők lázasak... én mindig azt készítek. - És hogy kell? El tudja mondani? - Igen... de... várjon! Pihennem kell, elfáradtam, és még sokat kell gyalogolnom. S ez az átok eső! Csak azért se áll el! - ezzel elhallgatott és elaludt. A férfi nem merte betekerni a vizes törülközővel, csak rátette, s a homlokát törölgette. Hirtelen eszébe jutott az orvos. Rettentő késő volt már, de nem érdekelte, rohant telefonálni. - Hogy van az asszony? - érdeklődött a doktor. - Rosszul. Az előbb felébredt és félrebeszélt. Letépte magáról a vizes ruhát és valami hűtőfürdőt emlegetett, meg azt, hogy megfullad. Mi az a hűtőfürdő? Én a lányomat mindig nedves ruhával borogattam, ha lázas volt. - Először engedjen meleg vizet a kádba, fektesse bele az asszonyt, majd fokozatosan hűtse le a vizet. Odamegyek, addig fürdesse meg. George már rohant is a fürdőszobába. Aztán bement az asszonyhoz, gyengéden felemelte, s a kádhoz vitte. A nő kinyitotta a szemét. - Hová visz? Engedjen el! El fogok menni, nem zavarom magát! - Jól van, Susan, most azonban meg kell fürdenie, magas láza van. - Ja, igen. Lázas vagyok. A hűtőfürdő! Menjen ki! Hiszen nincs rajtam ruha! Forduljon el! A gyerekek hol vannak? A férfi beletette a kádba és fokozatosan hűteni kezdte a vizet.

37

- Susan! Elutaztak a gyerekei? - Igen, persze. A víz! Nagyon hideg! - Hova utaztak? - Kik? Ja... a gyerekek. Az apjuk. Elvitte őket ahhoz a nőhöz! Nem tehettem semmit, pedig ők nem akarták. Jaj, Istenem! Megfagyok! Ó, az a nő! Fiatal és szép! Ne, ne! Nagyon hideg van! - Muszáj, Susan! Még egy kicsit - szorította meg a kezét a férfi, aztán rövidesen kiemelte a kádból, becsavarta egy fürdőlepedőbe és visszavitte az ágyba. Az asszony vacogott, de közben teljesen kitisztult a feje. - Mit keres itt, Mr. Queen? Hol vagyok? - Jó helyen. Nyugodjon meg, rögtön jön az orvos. A doktor ebben a pillanatban lépett be a szobába. - Hogy van? - nézett Susanre. - Fázom! Mr. Queen jéghideg vízbe dugott! Majd megfagytam! Az orvos elmosolyodott, a fejét ingatta, s közben hozzálátott, hogy megvizsgálja Susant. Aztán injekciót adott be neki, majd szigorúan ráparancsolt. - Fogadjon szót Mr. Queennek! Ön beteg, és George vigyáz magára. A doktor elment, Susan elaludt. Queen nézte az asszonyt, képtelen volt levenni róla a szemét. Aztán valószínűleg elbóbiskolt. Arra riadt, hogy világos van és a nő az ajtónál áll. - Hová megy? Vigyázzon, elesik! - Nem esem el, de ki kell mennem. - Majd én segítek - ugrott fel a férfi és kitámogatta. - Már elengedhet. Csak nem akar még ide is utánam jönni? - Hát, nyugodtabb lennék, az biztos! Értse meg, maga nagyon beteg. Nem szédül? - De, egy kicsit. Azért nem kell aggódnia! Majd igyekszem magam tartani, ahogy egy férfihoz illik! - azzal eltűnt az ajtó mögött. Susan nem kicsit, nagyon szédült, de ezt semmi pénzért nem árulta volna el. Igencsak kényelmetlenül érezte magát. Rémlett neki, hogy Queen az éjszaka megfürdette, s bizonyára nem ruhástól. Noha nem emlékezett mindenre, azt már felfogta, a férfi házában van. Amikor kilépett az ajtón, kis híján elesett, George kapta el és felemelte, így vitte vissza a szobába. - Maga rosszabb egy gyereknél - morogta dühösen és betakarta. - Most pedig hőmérsékletet mérünk. Ha láza lesz, viszem a fürdőszobába! - jelentette ki szigorúan. - Ez persze tetszik magának, ugye? Játssza a kedvesnővért! - szólt csípősen a nő. - Nem érdekel, akármit mond, de úgy látom, már jobban van! Az éjszaka nem volt kedve gúnyolódni, bár most még ennek is örülök - jelentette ki és megszorította az asszony kezét. Na, mutassa a hőmérőt! Még mindig nagyon lázas, megyek és elkészítem a vizet, addig készüljön fel lelkileg. - Maga kegyetlen! Aludni akarok, nem fürdeni - morgolódott Susan és utánaküldte a kispárnát. George visszatért, s ellentmondást nem tűrően kitakarta. - Na, indulás! - mondta zordan és felkapta. Bent levette róla a fürdőlepedőt, mit sem törődve Susan heves tiltakozásával, majd a kádba tette. Aztán engedni kezdte a hideg vizet. Az asszony didergett, és azt sem tudta, hogy húzza össze magát. A férfi ott ült mellette a kád szélén, egy darabig szótlanul nézte, majd megszólalt. - Abbahagyná végre ezt a színjátékot? - Nem tudom, miről beszél. - De még mennyire, hogy tudja! Tekintse úgy, mintha kórházban lenne, s én az orvosa lennék. Vagy azok előtt is ennyire szégyenlős? - Csakhogy maga nem orvos! Aztán meg állandóan néz! Nagy megerőltetésbe kerülne, ha legalább egy kicsit másfelé fordulna?

38

- Igen, Susan. Ha csak rajtam múlna, ezentúl mindig magát nézném - simított végig a nő meztelen karján, s mélyen a szemébe nézett. - Bár nem a legalkalmasabb sem a hely, sem az időpont, szeretem magát. Ön most beteg, alig tudtam az orvost rávenni, ne vitesse kórházba. Azt akartam, hogy itt legyen velem és én ápolhassam. Vagy szívesebben lenne kórházban? - Nem! Gyűlölöm a kórházakat! Nem mehetnék már ki? Fázom. - Jól van, de az ég szerelmére, engedje el magát! Csak nem képzeli, hogy a saját lábán fog kimenni?! Az asszony megadta magát. Már semmi értelmét nem látta, hogy tiltakozzon, hagyta, hogy a férfi úgy bánjon vele, mint egy gyerekkel. George pizsamát vett elő és felöltöztette. - Aludjon jól és gyógyuljon meg minél előbb! - simított végig az arcán. Susan megfogta a kezét. - Köszönöm. Nem hittem volna, hogy maga ilyen jó is tud lenni! Menjen, aludjon egy kicsit ön is. - Nem! Itt maradok és nézem. Majd akkor alszom, ha jobban lesz. Most magára kell vigyáznom, kezdettől fogva ezt kellett volna tennem! *** Susant másnap reggel - csakúgy, mint előző nap délután - az orvos ébresztette fel. A pulzusát mérte, majd megvizsgálta. Utána beadta az injekciót, s közölte, még néhány napig sokat kell feküdnie, de aztán már kis sétákat tehet. Miután az orvos elment, Queen jelent meg, kezében egy pohár narancslével. - Ezt igya meg - ült le mellé. Szótlanul nézte, ismét zavarba hozva ezzel Susant. Az asszony elfordította a fejét. - Nézzen rám! - kérte a férfi és végigsimított a karján. - Nagyon zavarja, ha nézem? - Eléggé - ismerte el a nő. - Kérem, ne forduljon el - szólt halkan Queen, és mélyen a szemébe nézett. Az asszony elámult a gyengéd, aggodalommal teli barna szempártól. Tekintetük egymásba fonódott, George megbűvölve nézte a nőt, annak égkék szemét, s mikor megszólalt, mély hangja bizonytalanul csengett. - Lázmérés - közölte, majd némi szünet után így folytatta. - A terepjárót elhoztuk, itt van, akárcsak a piros kocsija. Igen, én loptam el. Csak nemrég sikerült alkatrészt vennem hozzá, mindkettőt megcsináljuk és visszakapja, bár a terepjáró ócskavas, nem érdemes megjavítani. Szívesen adok magának egy jobbat. Egyébként a kutya eltűnése is az én lelkemen szárad, még aznap elhoztam, az állatorvos megvizsgálta, de már nem lehetett rajta segíteni. Reggelre kimúlt. Mi van még? Ja, igen. Senkinek nem mondtam el, hogy elvált, és nem is átkoztam meg. Nna, azt hiszem, mindent meggyóntam! Mondja, Susan! Csakugyan el akar menni? Esküszöm, soha többet nem fogom bántani! - Mr. Miller állást ajánlott nekem a banknál. A városból könnyebben járhatok dolgozni, mint innen. - Közelebb is találna állást. Jaj, Susan! Olyan nehéz erről beszélnem azok után, ahogyan viselkedtem, de nem akarom önt elveszíteni! Úgy érzem, kaptunk egy lehetőséget a sorstól, s ezt ki kellene használnunk! Legalább próbáljuk meg, gondolkodjon ezen. Talán még nem késő - állt fel sóhajtva. - No, mutassa a lázmérőt! Még lázas, meg kell fürdenie! - Ó, már megint? - jajdult fel a nő. Queen csípőre tette a kezét. - Drága Susan! Úgy jajgat, mintha valami szörnyű dologra akarnám kényszeríteni. Megbeszéltük, úgy tekint, mintha az orvosa lennék. - Mintha! - ismételte az asszony. - Csakhogy ez a szó ott van előtte.

39

- Na, elég az alkudozásból! - szólt rá a férfi komoran, de tekintete lágy simogatás volt. Villámgyorsan felkapta, s a fürdőszobába vitte. Susan hiába ellenkezett, George lehámozta róla a pizsamát és a kádba dugta. A víz egyre hidegebb lett, közben az asszony szünet nélkül zsörtölődött. - Már ettől fogok tüdőgyulladást kapni! - Azért olyan sokáig nem marad bent - hajolt hozzá közel Queen és elkezdte locsolgatni didergő testét. Közben játékosan elmosolyodott. Susan, amint így látta, teljesen megfeledkezett magáról. - Drága doktor úr! Az ön mosolya gyógyír számomra! Elbűvölő, fogadok, ettől felébrednének még a holtak is. - Komolyan? - nézett a szemébe a férfi. - Ühüm, teljesen komolyan - bólintott az asszony. - Azt hiszem, igaza van. Nem szabad kihagyni a lehetőséget, csak kérdés, lesz-e elég türelme a próbához? - Lesz! De ön lázas, s most félrebeszél. Még gondolkodjon rajta! - Egyfolytában azt teszem. Meglehet, az lenne a legjobb, ha mindig lázas lennék, ön első osztályú betegápoló és orvos egy személyben! - Susan, ugye, csak álmodom? A nő szó nélkül a tenyerébe merített egy kis vizet, és képen spriccelte Queent. - Felháborító! Figyelmeztetem, Mrs. Howard, ma már kétszer fürödtem! - Ó, elnézést, Mr. Queen, csak azért történt az egész, hogy bebizonyítsam, nem álmodik, nagyon is ébren van. Lenne szíves végre kivenni ebből a jégveremből? Úgy érzem magam, mintha a hűtőszekrénybe dugott volna. Queen ráterítette a törülközőt és bevitte a szobába. Az asszony törülközni kezdett, de a férfi lefogta. - Majd én - és tetőtől talpig megszárogatta. Utána ráadta a pizsamát, megigazította az ágyneműt és beparancsolta az ágyba. Susan meg csak tűrte, tűrte, egy hang sem jött ki a száján. Röviddel később Patricia jelent meg. - Susan! Ugye kibékültetek a papával? - Miből gondolod? - Mert teljesen megváltozott. Még soha nem láttam ilyen vidámnak, azt hiszem, nagyon szerelmes beléd! De... szóval nem csapod be őt, ugye? Még egy csalódást nem bírna ki! Én úgy örülnék, ha... - Ne folytasd, Pat, ez nem olyan egyszerű! Tudom, mit köszönhetek az apádnak, fogalmam sincs, hogyan viszonozzam. De nem csak ő fél a csalódástól, én is! Viszont a mostani viselkedésével letaglózott, még soha nem láttam férfit, aki így ápolt volna egy beteget. A férfiak általában nyűgnek tartják az ilyesmit, ám ő mindent megtett értem. Hanem ma este már nem engedjük, hogy virrasszon! Számíthatok rád? Ha kell, erőszakkal fektetjük le! - Azt azért tán nem! Ehhez túl gyenge még, Susan - lépett be mosolyogva Queen és a nőre kacsintott. - Szóval hallgatózott? Ez nagyon nem szép dolog! - Tévedés. Csak az erőszakos lefektetést hallottam, de azt mégsem tűrhetem, hogy egy nő megerőszakoljon! Igaz, Pat? - Így van, apa. Ezért aztán csak egy megoldás van. - És mi az, ha szabad kérdeznem? - Ha te megelőzöd az illető hölgyet! - nevetett a lány és kiment. - Ejha - hűlt el a férfi. - Még megérem, hogy a lányom fog felvilágosítani! Hogy van? - Köszönöm, sokkal jobban! Nem is tudom, hogyan viszonozzam mindazt, amit...

40

- Sehogy! Én okoztam a bajt, nekem is kell helyrehoznom. És nagyon örülök, hogy javul az állapota. Nem lázas? - Dehogynem! Lázasan várom, kedves doktor úr, hogy megfürdessen! - mosolygott hamiskásan Susan. George meglepve meredt rá. - Először lázmérés - nyögte zavartan és leült mellé. - Remek! - mondta később. - Lehet, hogy mégsem kell fürdenie ? - Kár! - sóhajtotta Susan. - Már épp kezdtem belejönni. - De Susan! - ámuldozott a férfi. - Eleinte nem volt túlságosan elragadtatva. - Most viszont már kimondottan tetszik - kuncogott a nő. - Különösen egy olyan ember társaságában, mint ön, Mr. Queen! - Tréfál? - Eszemben sincs. - És mit gondol, meddig bírom én ezt cérnával? - Ó, ez igazán egyszerű. Vegye úgy, mintha a betege lennék! - Mintha - ismételte a férfi. - Szívtelen nőszemély! - Hogy én?'?? Elvégre maga javasolta, hogy tegyünk úgy, mintha... - Na, most már aztán elég! Csak legyen egészséges, ezt nem ússza meg! Az évődésnek az orvos vetett véget. - Nos, hogy van a betegünk? - Már nagyon jól van! Túl jól! - válaszolt Queen a nő helyett, majd felállt, hogy kimenjen a szobából. - Felesleges kifáradnia, Mr. Queen - szólt, rá az asszony. - Maradjon csak itt, az ember ne legyen szégyenlős az orvosa és a betegápolója előtt! Igaz, doktor úr? - nézett az orvosra ártatlan képpel. - Valóban - hagyta rá a férfi. - Ön csakugyan sokat javult. Kérem, vetkőzzön le, megvizsgálom! - Hozhatok egy kávét, doki? - fordult Queen reménykedve hozzá. - Ne fáradjon, üljön csak le! Az orvos értette a tréfát és remekül mulatott. Noha nem volt szokása, hogy mások előtt vizsgálja meg betegét, most mégis belement a játékba. Szemlátomást szórakoztatta Queen zavara. Nem volt nehéz kitalálni, mi zajlott le közöttük, míg Susan nagyon beteg volt. Tudta, George fürdette az asszonyt, minden bizonnyal annak tiltakozása ellenére is, s most a nő törleszt egy kicsit. Azzal is tisztában volt, milyen viszonyban voltak egymással a betegség előtt. Miután beadta az injekciót, Queenhez fordult. - Azt hiszem, mégiscsak jólesne egy kávé, sok beteghez kell még mennem. George szeme szikrákat szórt. A két férfi távozni készült. - Várjon csak, Mr. Queen! - kiáltott fel Susan. - Segítene begombolni ezt az átkozott pizsamát? Sehogy sem boldogulok vele. - Szörnyeteg! - sziszegte a férfi. - Ezt még megbánja! Amikor a két férfi elhagyta a szobát, a nőből kitört a nevetés, s ezt mindketten hallották. - Igazán elbűvölő asszony - jegyezte meg az orvos. - Az. És kegyetlen! - morogta Queen. A doktor alig tudta nevetését visszafojtani. - Ha egy csepp esze van, ezt a nőt nem engedi el, George! - Nincs is szándékomban. Tisztára megszédített! Látta, most is mit művelt velem? - Remek humora van. - Én nem tartom annyira viccesnek! - dörmögte a férfi.

41

- Később majd másképpen ítéli meg. Remélem, boldogok lesznek egymással! - Tessék? Hogy érti ezt? - Ugyan, George. Önök előbb-utóbb egy pár lesznek. - Az még nem olyan biztos! Ez a nő, akár az ördög, és csupa szeszély. - Szerintem inkább egy angyal - mosolygott az orvos. - Az angyalok nem szoktak ilyen szemérmetlenül viselkedni - méltatlankodott Queen. - Gondolom, azért ehhez magának is van némi köze. Jó éjt, George. A férfi, visszatérve Susanhez, kérdőre vonta. - Mire volt jó ez a játék? - Miért ne? Maga provokálta ki! De nem volt játék, csak próba, s az eredmény nem rossz. Nem is olyan rideg, mint hittem. Gúnyos és fölényes stílusa nélkül egészen megnyerő. Csak egy kis lehetőséget használtam ki, de ha már megbánta az ajánlatát, nem erőltetem. Ne higgye, hogy csak maga fél, hátha én még jobban. Az viszont bebizonyosodott, hogy nem vagyok magának közömbös, s én is azt hiszem, még nem késő, lehet belőlünk valami. - Ugye, nem tréfál velem? - Te jó ég, de nehéz a felfogása! Akar egy kis vizet? Még a végén én udvarolok magának! Virágot és bonbont ne hozzak? - Susan, hagyja abba! Én nem bántam meg az ajánlatomat, de attól féltem, ön nem fog élni ezzel. - Tévedett. - Ennek örülök - nyögte a férfi és egy csókot lehelt a nő homlokára. *** A következő héten Susan már egészen jól érezte magát. Sokat sétált, pihent, olvasott és igyekezett, hogy a férfit ne kösse le teljesen, hiszen tudta, rengeteg munkája van. Queen csodálta a nő megértését, s bár néha kétségek gyötörték, erős vonzódása az asszony iránt ezt mindig legyőzte. Leginkább attól tartott, hogy Susan a hálát érzi szerelemnek, s ha teljesen meggyógyul, ez az érzés is elmúlik. Ráadásul Susan még soha nem mondta neki, hogy szereti. A férfi igyekezett őt minél tovább a farmon tartani, s amikor az asszony gyerekei hazaérkeztek, George nyomban őket is átköltöztette. Elmesélte nekik, mennyire beteg volt az anyjuk, s még kíméletre szorul. A két lány boldog volt, hogy együtt lehet, Mike meg folyton a műhelyben lebzselhetett. Eltelt két hét. Susan a gyönyörű kertben üldögélt, már nagyon unta a semmittevést. Queen, kitalálva a gondolatát ült le mellé. - A múltkor azt mondtam, közelebb is találna állást. Úgy tudom, ért a könyveléshez, nekem meg nagy szükségem lenne a munkájára. Jöjjön, megmutatom, mit kellene csinálnia. - Tehát azt akarja elérni, hogy a főnököm legyen. - De Susan! Megegyeztünk, hogy nem veszekszünk. A fizetésben is meg kell állapodnunk. - Nem, így nem vállalom! Éppen eleget költött már ránk. - Az ég szerelmére, úgy tesz, mintha nem lenne szüksége a pénzre. Én állást ajánlottam, s az állásért fizetés jár. Ez csak közelebb lenne, mint a bank. Kérem! - Jól van, megpróbálom, bár az az érzésem, ennek nem lesz jó vége. Az asszony örömmel látott munkához, cseppet sem szegte kedvét az irodában uralkodó káosz, keményen dolgozott, míg végre minden a helyére került. Egy héttel később példás rendben volt az iroda, a papírhalmaz rendszerezve, a könyvelés elvégezve. Még ki is takarított. Queent sikerült ámulatba ejtenie, akinek a korábbi felfordulás után igen szokatlan volt a kínos rend. A férfi agyondicsérte kiváló munkájáért, s megesküdött, jobb titkárnő nem létezik a Földön.

42

Rövidesen elkezdődött az iskola, Susan hazaköltözött, s naponta járt át a farmra. Queen gyakran rajta felejtette a szemét, de a döntő lépésre mégsem tudta rászánni magát.

10. fejezet

Susan már jól ismerte a nagy farrnot. Amikor betegségéből kezdett felépülni, sokat sétált a ház mögötti gyönyörű helyen, melyet az út felől nem is lehetett látni. A hatalmas park a teniszpályával, medencével, a szebbnél szebb virágokkal teli kert eszményi pihenőhely volt. Lassanként megismerte a farmon dolgozó munkásokat is, sokat beszélgetett velük, s úgy érezte, kezdik elfogadni. Csak Queen nyugtalanította. Ritkán látta, de akkor sem viselkedett úgy, ahogyan Susan szerette volna. S noha nem bántotta meg soha többet, hűvös és tartózkodó magatartása egyre inkább zavarta. Úgy látszott, a király már megbánta ajánlatát. Mióta Susan meggyógyult, nem is került szóba kettőjük kapcsolata. Bár a környékbeli emberek kedvesebbek lettek, az asszony észrevette, amint összesúgnak a háta mögött. Teljesen elbizonytalanodott. Queen ismét több napig volt távol, s ő újra erősen fontolgatta, mégis beköltözik a városba. Már jó ideje kétségek gyötörték, mikor végül felkereste Millert. Terepjáróját a parkolóban hagyta, gyalog folytatta útját. Az egyik kirakatban pazar ruhát vett észre, s elhatározta, a megbeszélés után bemegy az üzletbe. Átvágott az úttesten, s tekintete egy férfira tévedt, aki egy nőt ölelt át. Susan lába földbe gyökerezett: semmi kétség, Queen az! - nézte dermedten a párt. A pasas valamit mondott a nőnek, majd eltűntek egy ékszerboltban. Az asszony nem bírt megmozdulni. George és az ismeretlen hölgyemény kilépett az üzletből, majd a férfi udvariasan besegítette egy méregdrága piros kocsiba, és elhajtottak. Susan betámolygott a bankba, s meg is egyezett Millerrel. Utána mérgében megvette a kisebb vagyont érő ruhát, majd kibérelte a lakást, amit még a nyáron kiválasztott. A borzalmas csalódást, úgy érezte, nem képes elviselni. Szinte száguldott vissza a farmra, hogy még aznap elintézzen mindent. - Egyszerűen nem értem! - hajtogatta. - Hiszen több száz kilométerre kellene lennie! Hol lehet a teherautója? Vajon hol öltözhetett át? Elképesztő átváltozás! Queen most nagyon elegánsan volt öltözve, de Susan így is megismerte. S hány autója lehet igazából, hisz az ezüstszínű a garázsban van. Micsoda kettős életű pasas ez?! Megható, milyen udvarias volt! Na persze! Az a pipi nincs több húszévesnél! Hát ez megőrült, a lánya lehetne! Na nem, Mr. Queen, ezt már nem veszem be! Ó, a szegény, nem bírna ki még egy csalódást! Mennyire szerelmes! Csakhogy nem belém! Eszeveszett tempóban hajtott be a farmra, kis híján elütve Steve-et. Szeme szikrákat hányt, alig tudott uralkodni magán. Egy alig hallható, „sajnálom”-ot mormolt és az irodába rohant. Steve rémülten követte, tudta, nagy a baj. Mire utolérte, Susan, már összeszedte magát. - Mi történt? - érdeklődött a férfi. - Á, semmi! Képzelje, vettem egy gyönyörű ruhát, bár nem tudom, hová veszem fel. Csodaszép darab. - A hétvégén lesz rá alkalma. - Ugyan miért? Mi lesz akkor? - Queen születésnapja. 43

- Ó, tényleg? - próbált közömbös maradni a nő. - Igen, szeptember 17-én lesz negyvenkettő. Valami nagy bulit emlegetett. - Úgy? - csengett idegesen az asszony hangja. - Nem szólt? - ámult el Steve. - Nem emlékszem - vont vállat Susan. - Nézzen rám! - parancsolta a férfi keményen. - Mi történt? Látom magán, ne is tagadja! - Semmi. Kicsit fáj a fejem, sétálok egyet – azzal távozott az irodából. Elindult az istállóhoz, szerette nézni a lovakat. Egyszerre hangokra lett figyelmes. - Hát jól megszédítette! A király mindig eléri, amit akar! Állítólag egyszer azt mondta, ez a nő olyan, mint egy vadló, be kell törni. Sikerült neki! - Ja, az meg mindent bevesz! De nagyon jól dolgozik, és olyan kedves! Nem azt érdemli, amit Queen tesz vele. Tegnap a városban voltam, s egy olyan nővel láttam, hogy csak na! Hű, micsoda szexbomba! És milyen fiatal! Karonfogva sétáltak és rengeteg csomag volt náluk, aztán... Susannek elege lett, nem bírta tovább hallgatni. Visszarohant az irodába, de amint belépett, megdermedt. - Hová tette?! – ordított rá Queen magánkívül. - Mit? - nézett rá elsápadva. - A szerződést és a számlát. Magát azért fizetem, hogy itt legyen az irodában és dolgozzon, nem azért, hogy sétálgasson! Legalább félórája várok. Olyan zűrzavar van itt, hogy az Isten se ismeri ki magát! - Ne haragudjon, Mr. Queen, nem tudom, mint keres. - Az egyik nagy áruház kerti gépeket rendelt, a határidő holnap letelik. Ennek a papírjai kellenek, de most rögtön! Azonnal keresse elő! Vegye tudomásul, ha továbbra is így viselkedik, nem tartok igényt a munkájára! Ekkor lépett be Steve, s egy szemvillanás alatt felmérte a helyzetet. Épp csak ez hiányzott! gondolta dühösen. - Mit akarsz itt? - mordult rá Queen. - Remélem, készek az autók! - Igen, útra készek - bólintott zord képpel a férfi. - Már csak a papírok hiányoznak! Kerítse elő azonnal! Susan remegve a szekrényhez lépett és leemelte a legfelső iratgyűjtőt. - Parancsoljon, Mr. Queen - suttogta. A férfi kikapta kezéből a dossziét, majd az ajtónál termett és megfordult. - Csak holnapután jövök meg, de erre még visszatérünk, Mrs. Howard! Nem tűrök semmi lazaságot! - azzal bevágta az ajtót. Steve Susanhez lépett és együttérzőn átkarolta. - Nyugodjon meg! Queen mindig ilyen, ha sürgős dolga van, ne vegye a szívére! - Tudomásul vettem, Steve. Holnap nem tudok bejönni, de ma mident megcsinálok. - Jól van, Susan, de én nem játszom főnökösdit magával, nyugodtan intézze el az ügyeit. Queen is biztos bánja már, s ha megjön, bocsánatot fog kérni öntől! - Felesleges. Én itt ugyanolyan dolgozó vagyok, mint akármelyik szerelő. Igaza volt. - De Susan! Nagyon jól tudja, hogy ez nem így van, maga több, mint egy munkása, hisz Queen szereti magát. Nagyon igazságtalan volt. - Tegnap még el is hittem volna, de ma? Hagyjuk! - Mi történt, Susan? Miért mondja ezt? - Kérem, Steve! Még rengeteg dolgom van. - Rendben, de holnap este meglátogatom, s akkor nem szabadul meg tőlem. Itt valami nagyon nem stimmel!

44

- Hát ez igaz - hagyta rá a nő és dolgozni, kezdett. Amint hazaért, máris csomagolt. A lakást bútorozottan vette ki, így a terepjáróval is el tudta vinni a holmijait. Csak azt érezte: el innen. *** Másnap, vagyis csütörtökön ismét beszélt Robert Millerrel, s közölte, már hétfőn munkába áll. Amint kilépett a bank kapuján, ijedten fordult el. Azonnal felismerte a piros autót, s benne Queent a fiatal nővel. A fekete hajú szépség bűbájosan mosolygott a férfira és karonfogva besétáltak a bankba. Susan nem tudott magának parancsolni. Kocsijába ült és várt, de most már okosabb volt. A fényképezőgépet a kezében tartotta. Nem is kellett sokáig várnia, a férfi a bank előtt átölelte a nőt és arcon csókolta. A gép kattant. Susan követte őket kocsijával, így készült fotó egy étterem teraszán is, amint kéz a kézben egymáshoz hajolnak. Miután többször is lefényképezte őket, hirtelen elege lett. Bement egy virágüzletbe és kiválasztotta a legtüskésebb kaktuszt. A gyerekek hiába faggatták anyjukat, nem tudtak meg semmit. Szomorúan ácsingóztak a kisfarm után. Mivel Patricia a fővárosban tanult, őt sem tudták elérni. Szombaton Susan keresett egy fiút, és busás borravaló ellenében rávette a tervére. Este tízkor indultak, majd messze a farmtól a nő leállította a kocsit. A fiú elment, az asszony várt. A srác lélekszakadva érkezett vissza és beugrott az autóba, Susan gázt adott és elszáguldott a külön erre a célra bérelt kocsival. Miután a fiú kicsit megnyugodott, elmesélte a történteket. - Az egész farm fényárban úszik, hangosan szól a zene és rengeteg ember van ott. Alig találták meg ezt a királyt. A pasas zord ábrázattal bontotta ki a csomagot, majd felkiáltott. A kaktusz ugyanis jól megszúrta az ujját. Aztán kihullottak a földre a képek, minek láttán úgy üvöltött rám, hogy azt sem tudtam, merre fussak. Már attól féltem, utolér és megver. Ritkán ijedek meg, de ez a férfi olyan volt, mint egy megvadult bika! Hú, de meleg helyzet volt! Susan egy rövid cédulát is mellékelt a kaktuszhoz, melyen ez állt: Boldog születésnapot! Gratulálok a szexbombához! Noha a lánya lehetne, a lehetőséget ki kell használni! Vigyázzon, mert a kaktusz szúr, olyan, mint önt. Csalóka ábránd közelíteni hozzá, illik magához! A képek remekül sikerültek, ugye? Ég önnel, Felséges Királyom! Egy majdnem betört alattvalója: Susan *** Susan még csak néhány napja dolgozott a bankban, de megszerette a munkáját. Rettegett viszont attól, hogy Queen bármikor megjelenhet. Robert Miller nagyon meg volt elégedve új pénztárosával, és változatlanul tetszett neki a nő. Hiába hívta azonban vacsorázni, a válasz elutasító volt. Pénteken aztán annyi ügyfelük volt, hogy az asszony alig győzte a munkát. Fel sem pillantott, úgy vette el az iratokat. - Szabad a nevét? - kérdezte a soron következőtől. - George Queen. Susan egy pillanatra megmerevedett, végül a lehető leghivatalosabb hangon tárgyalt a férfival. - Szóval már meg sem ismer! - hallotta a gúnyos hangot. Megsemmisítő pillantással mérte végig.

45

- Sajnálom, uram, alighanem összetéveszt valakivel - mondta fagyosan, és leszámolta a pénzt. - Susan... - kezdte volna újra a férfi. - Nézze, uram! Amint látja, sokan vannak, kérem, ne tartson fel, nem érek rá! Talán próbálkozzék egy szórakozóhelyen! Parancsoljon, asszonyom! - s máris a következő ügyféllel foglalkozott. Délután holtfáradtan zárta le a pénztárt, s kimondhatatlanul örült a hétvégének. Aztán megcsörrent a telefon, és legnagyobb meglepetésére Robert az irodájába hívta. Susan rossz érzéssel indult el. Amint belépett, megdermedt. Az egyik fotelban főnöke, a másikban Queen ült. Némi habozás után szó nélkül sarkon fordult, hogy elhagyja az irodát. - Várjon, Mrs. Howard, George akar magával beszélni! - De én nem! Egyébként is. Elfelejtette, Robert, hogy ma estére vacsorázni hívott? Szeretném végre látni a házát is! A férfi meghökkenve meredt beosztottjára, de a nő szemmel láthatólag komolyan beszélt. - Susan - szólalt meg Queen. - Muszáj beszélnem magával! Meg kell magyaráznom, hogy... - Semmit sem kell magyaráznia, Mr. Queen! - szögezte le a nő. - A képek egyértelműek voltak, az a nő szuper! És milyen fiatal! Értem én, de vigyázzon vele, kedves George, mert olyan típus lehet, mint a drága Polly! - fuvolázta mézédesen. Queen ellilult mérgében, alig tudott már uralkodni magán. Robert értetlenül bámult rájuk. Közben Susan leült főnöke mellé, és megfogta a kezét. Az elképedve meredt rá. - Ezt a színjátékot már ismerem! - szólt fojtott hangon Queen. - Téved, ezúttal nincs színjáték! A lehetőséget ki kell használni! Hazavinne, Robert? Ki nem állhatom a beképzelt, durva fajankókat, a vad és fölényes embereket! Induljunk, Robert, vacsora előtt még szeretném felvenni azt a ruhát, amit tegnap vett nekem! Ön igazi lovag! - Dehát én... - Jaj, Robert! Queen előtt ne feszélyezze magát! A minap épp itt csókolózott egy cicababával, lehetett vagy húszéves! Nem olyan ártatlan a mi királyunk, mint amilyennek látszik. Na, jöjjön hát! - és karon ragadta főnökét. - Záróra, Mr. Queen! Lenne szíves távozni? A bájos kis hölgyike már bizonyára várja. Isten önnel! Queen a tehetetlenségtől és a dühtől eltorzult arccal hagyta el az irodát. Jobb, ha sürgősen elfelejti ezt a nőt! Képtelenség, hogy valaha is megértsék egymást, találkozásaik mindig vad összecsapással érnek véget. Amitől rettegett, beteljesült! Az asszony eddig csupán hálát érzett iránta, most viszont már megvetést is, ráadásul talált magának másik férfit, nem is akármilyet! Robert csakugyan finom úriember és szemlátomást odavan érte. Nagy ég! Ő és Ann! Ez egyszerűen nevetséges! - De az ördögbe is! - káromkodta el magát és beszállt az autóba. - Susan, Susan, mennyire nem ismersz engem! Nem szabadulsz tőlem, míg meg nem hallgatsz! *** Susan megköszönte, hogy főnöke hazavitte, és sietősen távozni akart, de a férfi megfogta a kezét. - Várjon csak! Mi volt ez az irodában? Én nem vettem magának ruhát, és nem is hívtam vacsorázni. - Sajnálom, Mr. Miller, majd holnap mindent megmagyarázok. - Azt már nem! Megvárom, míg átöltözik és csakugyan elviszem vacsorázni, közben őszintén elmond mindent. Nincs vita! - nézett szigorúan a nőre. Az asszony gyorsan elkészült, gyerekeit megnyugtatta és röviddel később már ismét a kocsiban ült. Szótlanul mentek az étterem felé, tudta, kínos vallomást kell tennie.

46

Mialatt ők vacsoráztak, Queen Mrs. Day-hez hajtott, itt azonban nem járt szerencsével, s azon töprengett, hol találna rá az asszonyra. Hát persze, Robert! A király a férfi kedvenc étterme felé vette az irányt. Susan éppen befejezte elbeszélését, amikor megpillantotta az ajtóban Queent, akin látszott, keres valakit. - Kérem, öleljen át és takarjon el! - kérte Robertet. A férfi háttal ült a bejáratnak, s meglepődve bámult a nőre, de végül eleget tett a kérésnek. Sajnos elkésett. Queen nagy lendülettel tartott feléjük, arcizmai megfeszültek. - Kár a fáradtságért, Robert! Ha megbocsátasz, elrabolom tőled Mrs. Howardot - szögezte le, s mit sem törődve a nő heves tiltakozásával, karon ragadta és kivonszolta az étteremből. Az utcán maga elé penderítette. - Hamarabb szabadul, ha enged! Csak semmi trükk! - fenyegette meg zordan. - Beszédem van magával, az lesz a legjobb, ha a farmra megyünk - azzal ellentmondást nem tűrően betuszkolta a kocsiba a kapálózó nőt, s már indított is. - Maradjon nyugton, a farmról telefonálok a gyerekeinek, egy éjszakát kibírnak maga nélkül is. Akár tetszik akár nem, végighallgat! - csattant keményen a hangja. Susan nem tudott menekülni a száguldó kocsiból. Amint a királyra pillantott, rémülten kihúzódott az ülés szélére. Félt, s fogalma sem volt, mit akarhat tőle ez a vadember. - Azért ennyire nem kell rettegnie tőlem - pillantott rá a férfi. Ahogy megérkeztek, nyomban a nő előtt termett, s már húzta is a házba. A nappaliban nem túl gyengéden lenyomta egy fotelba. - Tessék, olvassa! - adott Susan kezébe egy levelet és egy meghívót. Az asszony végigfutotta a sorokat és elképedve bámult rá. - Ezek szerint az a nő... vagyis az a lány... - ...a bátyám lánya. Huszonnégy éves, két hét múlva lesz az esküvője. Amúgy a keresztlányom. Remélem, semmi kifogása az ellen, hogy Annt vendégül lássam, ajándékot vegyek neki vagy meghívjam egy étterembe. És nem szájon, arcon csókoltam! Régen és sajnos csak ritkán találkozunk, de mint maga is látta, pár napot itt töltött. Egyébként Los Angelesben él a bátyámmal együtt. Most jut eszembe, még meg sem köszöntem az ajándékát. Nagyon hatásos volt! Legalább gyakorlatból tudom, mennyire szúr a kaktusz, s nem túl hízelgő számomra, ha valóban ilyennek tart. Azt is köszönöm, hogy itthagyott csapot-papot! El kell ismernem, ügyesen és gyorsan távozott, maga felől a feje tetejére állhat minden! Mindenki önt kereste, a munka nem haladt, és remekül sikerült elrontania a születésnapomat. Mindent tönkretett. Érti?! Mindent! - tombolt. - Azt mondta, nincs megelégedve a munkámmal! Nem vártam meg, míg ön zavar el, Mr. Queen! Sajnálom, ha... - Ugyan, Susan! Nagyon is jól tudja, mennyire meg voltam elégedve a teljesítményével. - Nocsak, Mr. Queen! Magából kikelve, ordítva jól letolja az embert, s ez önnél dicséretet jelent. Köszönöm, de ebből nem kérek! - Emlékszem és sajnálom! Valóban dühös voltam, elismerem, talán kissé otromba is. Elszoktam már attól, hogy nő van körülöttem, de mindez nem ok arra, hogy szó nélkül távozzék. - Persze! Egy órával előtte láttam magát azzal a nővel. Ráadásul itt az istállóban azt beszélték az emberek, hogy... - Tudom! - vágott a szavába a férfi ingerülten. - Másnap este itt volt Ann, és mindenki meglepődött, amikor megtudta, hogy a keresztlányom. Aztán meg kétségbe voltak esve, hogy maga eltűnt. Steve látta önt, mennyire feldúlt volt, mikor a városból visszajött. Rögtön megértett mindent, és nagyon letolt. Kérem, bocsásson meg! Akkoriban nagyon összejöttek a munkák, szorítottak a határidők, a pontosság pedig nagyon fontos dolog! Elhanyagoltam

47

magát, és az igazság az, hogy féltem is. - Maga félt? Ugyan mitől? - ámult el a nő. - Hát attól, hogy... szóval... azóta talán már másként látja a dolgokat. Féltem, hogy csak hálás, de semmi több. Itt a farmon kemény az élet. Meg aztán az elején nem viselkedtem éppen udvariasan, de a betegsége idején és utána is, már nagyon igyekeztem. Ugyanakkor sejtelmem sem volt, hányadán állok magával, hisz soha nem mondta, hogy én... maga... ó, a pokolba is, Susan!Én nem tudok udvarolni! Attól a pillanattól megbabonázott, mikor először megláttam magát. Harcoltam maga ellen, ezért nem, akartam, hogy ideköltözzön, s hogy itt maradjon. Éreztem, az én nyugalmamnak vége. Mikor itthagyott, még örültem is egy kicsit. De elég gyorsan rádöbbentem, már nem tudok maga nélkül élni. - Ne mondjon ilyeneket, ez nem igaz! És én már döntöttem, a városban maradok. Mi soha nem jönnénk ki egymással. Hálás vagyok önnek, de ez minden! Bolond lennék, ha egy ilyen kapcsolatba belemennék, folyton veszekednénk, mi nem illünk össze! Az ön modora taszít engem. - Tehát egyáltalán nem tud elviselni? - Így igaz. Sajnálom! Queen hirtelen a nő előtt termett. - Teljesen közömbös vagyok magának, ugye? - Igen, Queen. A férfi elkapta Susant és szájon csókolta. Először vadul, majd szelídebben, végül egyre szenvedélyesebben. A nő tehetetlenül vergődött a karjaiban, tiltakozott, de a férfi erejével szemben gyenge volt, és volt még valami, ami megbénította. Egy érzés, melyet az a vadember váltott ki belőle, akivel már hónapok óta hadakozott, az érzés, melyet úgy hívnak: szenvedély. A tiltakozás abbamaradt, hogy átengedje helyét a forró csóknak, az erős, biztonságot nyújtó ölelő karoknak. Susan megremegett és teljesen megfeledkezett magáról. Aztán a férfi hirtelen elengedte, s bár ő is remegett a vágytól, csak ennyit mondott: - Nos hát, ennyit a közömbösségéről! A szobáját tudja, merre találja. Ja és még valami. A kis farmot nem tudja eladni, legfeljebb csak nekem, efelől kezeskedem! De nekem már nem kell. Jó éjt, Susan! Az asszony úgy érezte, az egész egy rossz álom. Miközben a férfi csókolta, ráébredt valamire: Robert soha nem váltana ki belőle ilyen heves érzelmeket. De miért? Egyszerű! Mert ő csakugyan közömbös számára, de Queen nem. Ó! - nyögött fel hirtelen, hiszen ő ezt a férfit szereti. A felismeréstől végképp kétségbeesett. Szeretik egymást és mégsem tudnak egymásra találni. Sokáig üldögélt tanácstalanul, míg fáradtan, szomorúan elindult szobája felé. Nem is értette, miért csak most jött rá, mit érez valójában a férfi iránt. És épp most utasította vissza! Nem volt kedve villanyt gyújtani, sötétben vetkőzött le, lefeküdt, és kitört belőle a zokogás. Egyszercsak azt érezte, valaki átöleli. Az ijedtségtől kővé dermedt. - Nyugodj meg, szerelmem! Egyszer megígértem, hogy soha többet nem bántalak. Hidd el, állom a szavam! Nem is tudnám megtenni. Jaj, Susan, hisz annyira szeretlek! - s a máskor oly erőszakosnak tűnő mély hang most lágyan, gyengéden, megnyugtatóan, ugyanakkor érzékien csengett. Queen csókolta az asszonyt, simogatta, majd nagyon halkan ismét megszólalt. - Szeretném ha a feleségem lennél! Igérem, soha többé nem fogunk veszekedni, már nem kell egymás ellen harcolnunk. Szeretni akarlak mindig! Hallod, drága Susan? - Igen - szipogta a nő és hozzásimult. Queen újabb csókokkal borította el, miközben lefejtette róla a hálóinget. Ujjaival gyengéden végigsimított a nő nyakán, vállán, derekán. Mindketten remegtek az egymás iránti őrült vágytól. - Szerelmem - lehelte a férfi - már azt hittem, soha nem leszel az enyém. Milyen gyönyörű vagy! Teljesen megőrjítesz! Vagy megint csak álmodom?! - suttogta két csók között. 48

Susan is alig hitte, hogy ez valóság. Ő és Queen. Egyetlen férfi sem volt rá életében olyan hatással, mint George, pedig annyira érzéketlennek tartotta. S most a karjaiban fekszik és semmi másra nem vágyik, mint hogy ott is maradjon. - Édes Susan, hányszor álmodtam ezt! El sem hiszem, hogy végre itt vagy velem! - sóhajtotta Queen és bódultan borultak egymásra. Álom és valóság közt boldogan lebegve, teljes odaadással szerették egymást. - Szeretsz? - nézett gyengéden az asszony szemébe később a férfi. - Igen, George, szeretlek. - Amikor azt hitted, Ann a szeretőm, s azt a tüskés ajándékot küldted. Féltékeny voltál, drágám, mert szerettél! - Nem igaz! - De, de! Ha nem szerettél volna, mindegy lett volna, kivel látsz meg. Nos, elismered? - Igen, azt hiszem, igazad van. - Örülök, hogy végre egyszer nem ellenkezel velem! - nevette el magát a férfi elégedetten. - Na, vár csak! - ugrott fel Susan. - Ó, jaj! - nyögött fel aggodalmasan Queen. - Remélem, drágám, nincsenek fájdalmaid. - Hogy mijeim? - Tudod, szerelmem - nézett rá George ravaszkás mosollyal -, nem venném a lelkemre, ha agyonszurkáltalak volna a tüskéimmel. - Felejtsd el, kérlek! - Szóval, nem szúrok, mint a kaktusz? Visszaszívod? - Visszaszívom! Csodálatos vagy! - Ajánlom is! Udvarolni ugyan nem tudok, de szeretni igen. S holnap végre mindenki megtudja, hogy összeházasodunk, a gyerekek úgy is régóta ezt szeretnék. Add csak ide a kezed, drága Susan! – súgta, s egy gyémántköves gyűrűt varázsolt az ujjára. - Jaj, George, ez gyönyörű! Te aztán csupa meglepetés vagy. - Nem hitted volna, ugye? Remélem, okozok még néhányat, hisz alig ismersz. Ígérem, szerelmem, soha nem fogsz csalódni bennem!

Vége

49