Collins, William Wilkie - A láthatatlan ember

W. CoÉíims: M láthatatlan E z a történet egy meghalt ember lelkének megjelenéséről szól és :gy már tárgyánál fogva i s teljesen aj és különös légkörbe vezeti az ol­ vasót. E z a természetfölötti eset azonban még sem az éjié! titokzatos sötétjében húzódik meg, hanem előttünk pero* h és nem is látomásszer ü . ellenkezőleg: nagyon jól érzékelhető, még p e d i g azzal az érzékkel, a m e l y legkevésbbé csalhat,;^ meg az embert a tapintással. A történet olvasása éppen ^zert teljesen ellentétes gondolatokat fog kiváltára. Egyesek a józan ésszel ellenkezőnek tartják, mások v i ­ szont megerősödnek általa vallásos hitükben J\7 emberi léiek reH^lvci azonban éppen ngy n e m tudja megfejteni, mint ahogy eredményte­ len mar-idi évszázadokra visszamenően m i n íenfaita kutatás. M i n t h o g y p e d i g az iró az elbeszéléssel csak a történet e g y m á s u t á n következő mezza n; tainak mesförökitéeét tűzte iti célul maga elé meg sem uisérli. hogv az o'vasóra ráerőszakol ja n májra nézeteit. Személv ileg teljesen háttérbe v< nu! s mindenkinek a bitére v a g y a kételkedé­ sére bizza a döntés minémüségét. II. A z eseménv, nmeivrő' itt szó lesz, a tizen­ kilencedik század h a r m a d i k évtizedének végefelé játszódott le.

ember.

Szép ápniií-i reggeles történ* hogy líayburn, a k i középkora úriember volt, sétálni vitte kisleányát, L u e y t , a•'„ondón n y u g a t i részéi, el­ derülő erdős játszótérre, amelyet abban az idő­ ben K'Mi :ington ( i a r d nnek neve/;-ok. M i R a y b u r h , b'uát&i szerin*, igen tartóz­ kodó és n.agába zárkózott urienriK*r Találóbb tett volna *sonl>an, ha ugy jellemzik, m i n t egyeden gyermekének élő őzvegyél«b»'ft. M e r t *»íbár alis; volt több negyven évesnél, csak (ilyen szórakozásokban lelte kedvét amelyeket maga I„uey talált k i . A gyermek, i k i labdájával játszadozott, a nark déli végébe szaladt, amely most is leg­ közelebb esik a régi K e n s i n g t o n palotához. M r . ' í a v b u r n a közelben talált egy széles, fedett iilőhelyet, amelye az angolok lugasnak -ícvraiiek. Eszébe jutott, hogy még nem olvasta e l reggeli tápját s mert •. lugast le lletnesnek ta­ lálta, leült benne, elővette újságját és fel­ lapozta. A K o r r . délelőtti órákban a park még tel­ jesen népb'len volt. — F o l y t , s d esak a labdázást, kicsikéin, —- mondta kislányának, — de a közelben tartóz­ kodj, hogy lássalak. I„ucv feldobta a labdát és n;1ni kezdett, a férfi pedig belemerül az olvasásba. A l i g p á r perc múlva i o n b a n jól ismert kis kéz érinté­ sére rezzt.T.t ös*ze. — r á r elfáradtál? — kérdezte, fel sem pillantva,

2

A PESTf HIPL A

A kisleány l i h e g v e i e l e i t ; — N a g y o n megijedtem, apus. A z a p a felfigyelt. G y e r m e k e h a l v á n y a r c a megrémítette. T é r d é r e ültette és megcsókolta az arcát. — N e ijedj meg, L u c y , h i s z e n én i t t v a ­ gyok, — csendesítette a remegő g y e r m e k é t . — M i történt? — s m i a l a t t ezt kérdezte, kinézett a lugas n y i l a s á n s a fűk közt egy- fut­ kározó k i s kutyát látott. —- A kutyától ijedtél meg? — kérdezte Smtán. — N e m , — felelt L u c y , — az asszonytól. A z asszonyt a lugasból nem lehetett látni. — Szólt v a l a m i t ? — tudakolt;. M r . R a y tmfn. A gyermek apja n y a k a köré f o n t a k a r j a i t : — tSuttogva beszélj, apus, — szólt h a l k a n i — félek, hogv m e g h a l l j a . A z t h i s z e m , eszelős. — Miből következteted ezt, L u c y ? — Odajött hozzám. A z t h i t t e m a k a r va­ l a m i t . U g y láttam, hogy beteg. — N o s ? És azután? — Rámnézett. L u . y itt már nem t u d t a , h o g y a n m o n d j a m e g azt, a m i t m o n d a n i a k a r t — és elhallgatott. — N e n látok a dologban s e m m i különö­ set, — jegyezte meg az a p a . — Igen, apus, de u g y vettem észre, hogy az az asszony n e m látott engem, a m i k o r rárnné/ett. M r . R a y b u r a eleinte azt gondolta, hogy az asszony talán vak. N y o m b a n felkelt hogy meg­ győződjék a dologról, leánya felé f o r d u l t : — V á r j meg i t t , — szólt a g y e r m e k n e k — azonnal visszajövök. L u c y azonban két kézzel belékapaszkodott éí. kijelentette, hop,y fél e g y e d ü l . í g y aztán e g y ü t t mentek k i a lugasból. A fasorban a z o n n a l meglátták az idegen iiöt. a k i az egyik fának t á m a s z k o d o t t H o l t h a l ­ v á n y a r c a üvegéé szeme, meredi tekintete iga­ zolta a gyermek rémületét. — M e n j oda hozzá, apus, — suttogta L u c y , miközben néhány lépést tettek előre. Ili ,.st azt is látták, hogy a hölgy fiatal s bár a b e t e g s é t elsorvasztotta, vonásai elárulták, hogy v a l a m i k o r nagyon szép l e h e t e t t A m i n t a p a és l e á n y k á j a közelebb értek hozzá, az asszony is észrevette őket. N é m i tétovázás után feléjük i n d u l t , a z z a l a nyilván.-aló szándékkal, hogy megszólítja a gyereket, de aztán hirtelen meg­ állt. M e r e d t szeme csodálkozón és ijedten ta­ padt a két e^jbérre. H a előbb nem tűnt v o l n a f e l , most kétségtelenül oeigazolódott, hogy nem v a l a m i szegény elhagyatott, v i l á g t a l a n terem­ tés. ArCíílfejezését azonban nem lehetett egy­ könnyen megérteni. M e r t hiszen még a k k o r sem árulható, v o l n a el mélységesebb csodálkozást és megdöbbenést, ha a két idegent h i r t e l e n sze­ meláttára elnyelte v o l n a a föld. M * . R a y b n r n a legközvetlenebb szívélyes¬ seggel szólította m e g :

P

REGÉNYTARA.

19ÍT. X I ! . 18.

— A z t h i s z e m , ön beteg, asszunyuin, — kezdte. — N e m tehetnék önért v a l a m i t ! N e m f o l y t a t h a t t a t o v á b b , a szó a j k á r a f a ­ gyott. A z a különös benyomás, a m i t a h ö l g y már az első p i l l a n a t b a n tett r á , m i n t h a hatvanyozódott v o l n a . M e r t , — na szeme n e m csalt — a h ö l g y a r c a azt a gondolatot keltette benne, hogy a nő nem látja őt és a h a n g j á t sem h a l l j a . A z asszony most iassan és mélyen felsóhajtott és félrevonult, m i n t h a csalódás v a g y bánat érte v o l n a . A m i n t M r . Raybura szemével követte, újra m e g p i l l a n t o t t a a sás kutyát. S i m a s z ő r ü , közönséges a n g o l t e r r i e r volt. A k u t y á n n e m látszott az a n y u g t a l a n s á g , a m i ezt a k u t y a f a j t j e l l e m z i . F e j é t lehorgasztotta, f a r k á t behúzta ős u g y k u p o r g o t t , m i n t h a a rémülettől megbé­ nult v o l n a . Úrnője h í v á s á r a u g y a n í e l r i a d t , de csak kelletlenül, kényszeredetten követte őt, m i k o r útnak i n d u l t . A l i g lépett a z o n b a n egyet-kettőt a h ö l g y , hirtelen m e g á l l t M r . R a y b n r n h a l l o t t a , hogy magában beszél: — M e g i n t éreztem érintését? — m o r m o l t a , m i n t a k i t k i n o s kétség gyötör, m a j d felemelte két k a r j á t és g y e n g é d m o z d u l a t t a l beölelt az ÜTŐS levegőbe. —• N i n c s i t t , — mondta busán s miután néhány p e r c i g megállt, m i n t h a v á r t v o l n a v a l a k i t , felsóhajtott. — H o l n a p talán újra eljön, ma már nem jöhet. Felnézett a tiszía kék é g r o : — O h , te g y ö n y ö r ű s é g e s n a p f é n y ! I r g a l ­ mas n a p f é n y ! — m o r m o l t a révetegen, — meg­ haltam v o l n a , ha a te v i l á g o s s á g o d helyett a sötétben történik ez v e l e m ! M e g i n t a k u t y á t hívta és ismét e l i n d u l t a k . — V á j j o n h a z a m e g y - e l — kérdezte a gyermek. — M a j d meglátjuk, — felelt az a p a . M o s t már teljesen tisztában volt vele, hogy a szegény teremtést e g y e d ü l , g o n d v i s e l é s nélkül nem szabad elengednie. E m b e r i érzése parancsol;,-?. I»wv az asszonyt hazakísérje. NI A h ö l g y a legközelebbi k a p u n át távozott a parkból. Mielőtt kiért v o l n a a f o r g a l m a i ut­ cára, a m e l y K e n s i n g t o n felé vezetett, megállt és f á t y l á t leboesájtotta arcára, A Fö-uton ment t v á b b , m a j d benyitott az e g y i k szép ház k a p u ­ j á n , a h o l az a b l a k r a ragasztott cédula kiadó szobát h i r d e t e t t M r . R a y b u r n v á r t néhány percig, a z t á n l>ckopotrtatott a k a p u n és megkérdezte, hogy be­ szélhetne-e a ház úrnőjével? A eselédlcány c s i ­ nos, de kissé hiányosan bútorozott szobába ve­ zette u földszinten. A z asztalon névjegy hevert. L u c y , a gyerek veleszületett k í v á n c s i s á ­ g á v a l , f e l k a p t a ezt, aztán e g y e n k i n t , lassan k i ­ betűzte a nevet: — Z . A , N , T , — olvasta. — M i t j e l e n t ez, a p u s ?

A PFSTI

1927. X H . 18

"1

HÍRŰM*

A p j a megnézte a névjegyet, ~ t á n e h e t t e Lücytól és visszatette az asztalra. / név n y o m ­ tatott betűkkel állt a k á r t y á n , de a cimet ceru­ zával iriák alája: „Mr..John Zant, P u r t e y ' s H o t e l . " A báz arnője megjelent. A l i g , hogy M r . R a y b u r n megpillantotta, már- szívből meg is bánfa vállalkozását. A társás "rintkezés tor­ mája bizonyára igen különböző. E z a hölgy, agy látszik, az érintkezésnek azt c. formáját szokta meg, hogy i r g a l m a t nem i s m e r v e , az igazságosság alapján lépjen érintkezésbe fele­ barátaival. A m i k o r L u c y r a nézett, szeméből ezt lehetett k i o l v a s n i : — Vájjon érdeme szerint meg szokták-e büntetni ezt a kisleányt? M r . R a y b n r n azonnal lejelentette látoga­ tása célját, — o l y a n világosan, o l y a n u d v a r i a ­ san beszélt, amilyet úriembertől csak várni le­ hetett. Tudatában v a n , — m o n d t a — hogy jö­ vetelét esetleg lolakouásnak tekintik. A ház úr­ nőjének magatartása art mutatta, hogy tel jes egészében osztja a jövevény nézetét. A m i r e R a y b n r n megjegyezte, hogy látogatásának o k a talán mentségéül szóigál. A háziasszony modora nyomban megvál­ tozott és sokkal szívesebb lett. — Kn csak a n n y i t mondhatok a kérdezett hölgyről, — jegyezte ,ne . — hogy minden te­ kintetben kifogástalan és rendes viselkedésű, bár kissé betegesnek látszik. Előkelő úriembe­ rek ajánlatára bérelte az első emeleti lakosz¬ t „ y t és nagyon kevés dolgom v a n vele. N i n c s jogom, hogy ügyeibe beleszórjak, d" okom sincs azt h i n n i , hogy mások gyámolitására rászo­ rulna M r . R a y b u r n igyekezett mentegetni magát; — Engedje meg, hogy figyelmeztessem valamire. — lYiire, u r a m ? — A r r a , a m i t észrevettem ma, a m i k o r a K c n s i n g t o n - p a r k b a n véletlenül találkoztam a hölggyel. — Sajnálom, de nem érdekel, u r a m , hogy ön mit vett észre a K e r f s i n g t o n - p a r k b a n , s ha drága az ideje nem tartóztatom tovább. M r . R a y b u r n nem tehetett egyebet, kéz"nfogta kislányát és meg i n d u l t k i i elé. É p p e n az ajtóhoz ért, a m i k o r azt kividről k i n y i t o t t a valaki s az a hölgy áih tt közvetlenül előíte, ák'it az imént a p a r k b a n látott. R a y b u r n és L n c y , — hattal az a b l a k n a k — azon tűnődtek: Vájjon az asszony emlékszik-e még rá, h o g y a parkban egy percre látta őket? u

ft

— Bocsásson hieg, hogy z a v a r o m , — szólt a háziasszony felé a hölgy — a szobaleány em­ iitette, hogy a sógorom keresett, a m í g t á v o l voltam. N''ha üzenetet hagy hátra a n é v j e g y é n . Megkereste a n é v j e g y - k á r t y á t és az üze­ netet kutatta r a j t a . A z t á n csalódottan letette, mert a cimen kiváj nem volt r á í r v a s e m m i . M r . R a y b u r n az ajtóban m a r a d t egy per­

cig, hátha megtudhat v a l a m i t , de a háziasszony éber t e k i i tete reá tévedt. — Ismerőse finnek Í-Z az ur? — kérdezte laké>jáíól n o s o l y o g v a . — N e m e n i H k s z e m , hogy ismerném, — f e ­ lelt az asszony. I m i k ' ' z b -n OÍA mondta, ezáltal először, M r . R a y b u r n r a p i l l a n t o t t , m a j d hirte­ len élhnzodöfí tőle. — De n r ' g i s , — mentegetődzött. — m i n t h a már találkoztunk v o l n a . Igen, ugy hiszem. — Z a v a r o d o t t s á g a fokozódott és nem beszélt tovább. M r . R a y b u r n fejezte be helyette a mon­ datot. — A K e n s i n g t o n - p a r k h a n találkoztunk ma, véletlenül. A hölgy nem értette a célt, a m i R a y b u r n t idehozta. Némi habozás után megszclalt és sza­ vai elárulták, hogy nem b i z i k lakásadójában. — N e m jönne f e l inkább szobáralxi, hogy o t t beszélgessünk? •— kér l e z ' e M r . R a y b u m t é l . Majd v á l a s z á t b e sem v á r v a , fölfelé m e n t a lépcsőn. M r R a y b u r n és L u c y követte. A l i g értek az első emeletre, miktfr a háziasszony l a ­ kéba u t e n kiáltott: — V i g y á z z o n , mit mond ennek az urnák, M r s . Z a n t ! Őrültnek t a r t j a önt. Mrs. Z a n t hátrafordult és mereven nézett vendégére. De n e m szólt. Néma, türelmes és szenvedő volt. S z é p a r c á n a k bánatos kifejezése mélyen meghatotta a kis L u c y ártatlan lelkét, n g y hogy végül i s s i r v a fakadt. A rokonszenvnek ez őszinte m e g n y i l v á ­ nulására M r s . Z a n t lehajolt hozzá. — E n g e d j e meg, hogy d r á g a Kisleányát m e g c s j K o l j a m , — f o r d u l t M r . R a y b u r n felé. A háziasszony még most is ott állt a lépcső aljá­ ban; m o r o g v a tett. neb.'my megjeg; zést az e l ­ kényeztetett gyerekek*ől és kijelentette: — H a ez az én g y e r m e k e m v o l n a , m a j d tennék ''óla, hogy legyen miért s i r n i a . M r s . Z a n t ezalatt szobájába vezette v e n ­ dégeit. Mindjárt legelső szavai elárulták, hogy a háziasszon. rosszlí l k a megjegyzése alaposan bizalmatlanná tette M r . R a y b u r n n a ] szemben. — M e g e n g e d i , hogy kisleányától kérdez­ zem meg. miért t a r t őrültnek engem, uram? orgott, de azért nem nyöszörgött és nem is vonított. V á j ­ jon mitől ijed* meg e n n y i r e ! H a m a r o s a n megtudtam. Szóliiottam a kutyát, de az meg sem mozdult, m i n t h a v a l a m i rejtelmes lény köze­ it dését érezte v o l n a . O d a a k a r t a m menni hozzá, hogy m e g n y u g t a s s a m és megsimogassam a sze­ gény állatot. De már az első lépésnél utamat állca v a ­ lami. >

8

/. P E S T I HÍRLAP

N e m láttam, nem i s h a l l o t t a m , m é g i s meg­ állásra kényszeritett. ' A k u t y a eltűnt szemem elől, eltűnt a ma­ g á n y o s tér, a m e l y e n v o l t a m . C s a k az égbolt­ ról áradó v i l á g o s s á g m a r a d t m e g es a f a , a m e l y alatt álltam s a fű, a m e l y lábaim a'att zöldéit. Szemem várakozásteljesen a fűre meresz­ tettem s egyszerre csak láttam, hogy a fűszá­ lak felegyenesedtek és reszketve megremegtek. Rettenetesen megijedtem. V a l a m i láthatatlan áramlat g y o r s a n , m i n t ? szél, elsuhant a fű fölött. A z áramlat közeledett, aztán egyszerre ott volt körülöttem. Á t v o n u l t a fák l o m b j a i n , a fejem fölött és h a n g t a l a n u l m i n d e n egyes falevél megremegett. A l o m b csendes, jóleső susogása nem hallatszott. A vadkacsák hápog á s a is elhalt a tóparton. Ijesztő csend borult a tájra. Megváltozott m i n d e n , csupán a n a p f é n y á r a d t le reám o l y r a g y o g ó a n , m i n t ezelőtt. É s ebben a r a g y o g ó fényességben, ebben az ijesztő csöndben v a l a m i L á t h a t a t l a n L é n y jelenlétét éreztem m a g a m körül. Gyengéden megérintett. Éi intésére s z i v e m u j j o n g ó boldogsággal feldobogott. Testem m i n d e n idegszálában g y ö ­ nyörteljes remegés harsant. F e l i s m e r t e m őt ! A láthatatlan világból láthatatlanul visszatért hozzám. O h , bizonyosan t u d t a m , hegy ő volt. Mégis v á g y t a m v a l a m i látható jelre, a m e l l y e l jelenlétét bizonyitaná. S ó v á r g ó vá­ g y a i n szavakba szeretjein v o l n a önteni. B e ­ szélni a k a r t a m . H a szólni t u d t a m v o l n a , bizo­ nyosan i g y szólok: — O h , drága a n g y a l o m , csak egyetlen j e l l e l mutasd meg, hogy valóban T e v a g y ! De nem bírtam szólni, o l y a n v o l t a m , m i n t h a hirtelen megnémultam v o l n a . A Láthatatlan L é n y azonban kitalálta gondolatomat. Éreztem, h o g y a j k a m a t meg­ érinti v a l a m i ; m i n t h a férjem a j k a forrón meg­ csókolt volna. K é r d é s e m r e ez volt a válasza. E g y gondolat villan!, át a g y a m o n . H a ak­ k o r beszélni tudok, i g y szóltam v o l n a : —- A z é r t jöttél ugye, h o g y m a g a d d a l v i ­ g y é l egy jobb v i l á g b a . . . V á r t a m . B á r m i t éreztem, most m á r hide­ gen hagyott. A z o n k a p t a m m a g a m , hogy ismét elgon­ d o l k o z t a m . H a szólni t u d t a m v o l n a , megkér­ dezem : — A z é r t jöttél ugye, hogy megoltal­ mazzál? Szerető karok ölelését éreztem, m i n t ak­ kor, a m i k o r férjem g y ö n g é d e n keblére vont. K é r d é s e m r e ez volt a felelete. Ölelése o l y a n volt, m i n t előbb a j k a i n a k érintése: a l i g hogy érintett, megszűnt. A p a r k v i s s z a n y e r t e természetes színét s közelemben egyetlen emberi lényt l á t t a m : aranye>s k i s ­ leány nézett reám. A b b a n a percben,-; a m i k o r rágondoltam

REGÉNYTARA,

1927. X I I . 18.

m a g á n y o s á r v a s á g o m r a , ennek a g y e r m e k n e k jelenléte megnyugtatott. F e l é j e mentein, h o g y m a j d megszólítom. D e megrémültem. A g y e r ­ meket egyszerre n e m láttam sehol. Eltűnt sze­ mem elől, m i n t h a hirtelen m e g v a k u l t a m v o l n a , A p a r k o t láttam m a g a m kerül, az eget is lát­ tam a fejem felett. R ö v i d p á r p e r c m ú l v a a g y e r m e k újra előtűnt. A z a p j a vezette kézen­ fogva. F e l é j ü k mentem, o l y a n közel értem m á r hozzájuk, h o g y láthattam, m i l y e n s z á n a k o z v a , m i l y e n csodálkozva néznek reám. ö s z t ö n ö m azt s u g a l l t a , kérdezzem meg tőlük, hogy arco­ mén, v a g y viselkedésemen nem tünik-e f e l v a ­ l a m i különös élmény. D e mielőtt m é g szólhat­ tam v o i n a , a rettenetes csoda megismétlődött. A z a p a és l e á n y k á j a eltűnt szemem elől. H o g y a Láthatatlan Lény még akkor is ott volt-e közelemben, v a g y talán közém és embertársaim közé lépett, h o g y i l y e n módon m e g t i l t s a velők az érintkezést? n e m t u d o m . De valószínűen i g y kellett l e n n i és a m i ­ kor nehéz szívvel hazafelé i n d u l t a m , határo­ zottan éreztem, hogy az a rettenetes v a l a m i már két ízben láthatatlanná tette embertársai­ mat. K ö z é i n és k u t y á m közé n e m állt oda. N a ­ g y o n sajnáltam a szegény k i s állatot, m a g a m ­ hoz h í v t a m . H í v á s o m r a m e g m o z d u l t , m a j d bá­ g y a d t a n hozzám sietett. M é g ő sem ocsúdott fel rémületéből. M i k o r néhány lépést tettem, ismét u g y éreztem, hogy m e g i n t a Láthatatlan L é n y kö­ vet. V á g y v a feléje t á r t a m k a r j a i m a t , v á r t a m j J a d á s á t , h o g y talán h í v , de nem éreztem semmit. E l h a t á r o z t a m , h o g j a következő n a p u g y a n a b b a n az órában visszatérek u g y a n a r r a a h e l y r e . E z a g o n d o l a t megnyugtatott. M á s n a p borús idő következett. M i v e l az eső m é g nemi esett, e l i n d u l t a m a p a r k b a . K u t y á m k i s z a l a d t az utcára és ott meg­ állt: várt, hogy m i l y e n irányba indulok. A m i ­ kor látta, h o g y a p a r k felé t a r t o k , szomorúan bujt el mögém. K i s v á r t a t v a hátrafordultam, a k u t y a m á r nem k ö v e t e t t ; tétován állt egy helyben. M a g a m h o z h í v t a m . N é h á n y lépést tett felém, habozott, aztán v i s s z a f u t o t t a házba. E g y e d ü l mentem tovább, B e v a l l j a m v á j ­ jon, h o g y babonás félelem vett erőt r a j t a m ? Á k u t y a hűtlenségét rossz j e l n e k t a r t o t t a m . A fáüoz érve, megálltam a l a t t a . A per­ cek m i d ak anélkül, h o g y b a r m i történt v o l n a , A felhős é g elsötétedett. A fű s i m a , egyenletes felületén nem látszott semmiféle j e l , v a g y moz­ gás, a m e l y a r r a engedett v o l n a következtetni, hogy v a l a m i f é l e földöntúli lény lemne a köze­ lemben. T o v á b b v á r t a m , makacsságom már szinte kétségbeeséssé növekedett. M i l y e n hosszú idő telhetett el azóta, h o g y meredt szemekkel a f i i ­ vet f i g v e l t e m lábaim előtt, n e m t u d o m meg¬ m o n d a n i . C s a k a n n y i t a d o k , h o g y v é g r e i s ész­ revettem v a l a m i t .

A P E S T I HÍRLAP

1827. X I I . 18.

i..aiuan, ü o g y a t o m p a , szürkés világos­ ságban m e g m o z d u l a fű. D e nem u g y , m i n t az előző n a p o n . M o s t összezsugorodott, m i n t h a forró l á n j perzselte v o i n a . De lángot n e m lát­ tam sehol. Csupán k i s , barnás r é n y s á v látszott s keskeny kígyózó vonalban futott tovább, m i n t m i k o r a tűz ösvényt v á g m a g á n a k . M e g i j e d t e m s a Láthatatlan L é n y oltalmát k é r t e m ; imád­ koztam, hogy jelentkezzék, h a netalán vesze­ delem környékezne. K é r é s e m r e l a g y érintést éreztem, m i n t h a láthatatlan kéz f o g t a v o l n a meg a kezemet, lassan-lassan feljebb emelt, majd hirtelen eleresztett s közben ismét lát­ tam a barnás v o n a l a t , a m e l y a megperzselt fű közt felém kígyózott. Odanéztem, a h o l az ö s v é n y v é g e t ért. A z ösvény végén lassú mozgással á r n y emelkedett f e l s m i a l a t t felém közeledett, m i n ­ d i g n a g y o b b r a és n a g y o b b r a nőt & m i k o r m á r egészen közel ért a f a alá, ahol álltam, a L á t ­ hatatlan kéz meleg szorítással megérintette kezemet, figyelmeztetett a közelgő veszede­ lemre, amelyet most m á r türelmesen v á r t a m és végül meg is láttam. A z á r n y Középen s z é t v á l t s a résen kí­ sérteties fény csillámlott. A fényben egy f é r f i a r c a jelent meg. R á m n é z e t t F é r j e m fivérének, J o h n Z a n t n a k arca volt. ö n t u d a t o m elhagyott. N e m éreztem sem­ mit, szinte halott v o l t a m . M i k o r v é g r e magamhoz tértem és szeme­ met f e l n y i t o t t a m , a füvön feküdtem. A b b a n a perében, hogy öntudatom visszatért, g y e n g é d kezek falemelték fejemet. K i téritett m a g a m ­ hoz? K i gondozott'. Fölnéztem és e k k o r láttam, h o g y J o h n Z a n t hajol fölém.

REGÉNYTAHA.

9

M r . R a y b u r n t még sosem kérték fel ha­ sonló b o n y o l u l t probléma megfejtésére. Sőt most is csak a r r a kértén, hogy olvassa el a n a p ­ lót és ezen az a l a p o n m o n d j o n véleményt író­ j á n a k elmebeli állapotáról, mert hiszen a napló íróját b i z o n y á r a súlyos betegségének t u d a t a késztette rá, h o g y a saját épelméjőségében ké­ telkedjék. I l y e n k ö r ü l m é n y e k közt tehát M r . R a y b u r n n a k n e m v o l t nehéz véleményt a l k o t n i . A z a v i l á g o s visszaemlékezés, a m e l l y e l az asszony az eseményeket l e i r t a , v a l a m i n t az a tiszta szel­ l e m i képesség, a m e l l y e l azokat átélte, teljesen normális és m i n d e n tekintetben l o g i k u s elmére vallott S a m i k o r efelől m e g n y u g o d o t t , M r . R a y ­ b u r n m á r teljesen tisztában v o l t a napló író­ j á n a k lelkületével. G o n a o l k o d á s a és életismerete képtelenné tették a r r a , h o g y mérlegelje azokat az érveket, a m e l y e k a természetfeletti reveláció lehetősé­ gét a k á r e l i s m e r i k , a k á r letagadják. Ezenfelül lelkiállapota i s a n n y i r a z a v a r o s volt, h o g y csak bizonyos impresszióka tudott b e f o g a d n i , anél­ kül, h o g y azok jelentőségét mérlegelni t u d t a v o l n a . Á meggondolás csupán a z z a l az eredmemnyel j á r t , h o g y M r s . Z a n t iránt e d d i g ér­ zett a g g o d a l m a növekedett, v i s z o n t a M r . Z a n t jelleméről t á p l á l t kétsége és iránta v a l ó rossz v é l e m é n y e m e g g y ő z ő d é s s é fokozódott. K s ez a rendes körülmények közt élő, té­ t o v a természetű ember a n n y i r a v á g y o t t rá, h o g y M r s . Z a n t o n segítsen, a n n y i r a szerette v o l n a m e g t u d n i , h o g y közte és sógora közt m i történt, miután a K e n s i n g t o n - p a r k b a n talál­ koztak, hogy a z o n n a l tettre szánta e l m a g á t F é l óra sem telt e l , m á r M r s . Z a n t l a k á s á n v o l t . R ö g t ö n bebocsátották.

VII. Itt vége v o l t a kéziratnak. A z utolsó l a p o n hozzáírtak u g y a n m é g néhány sort, de utóbb gondosan k i v a k a r t á k , hogy nem lehetett e l o l v a s n i . A z i g y üresen m a ­ radt rész alatt ujabb p á r sor következett: ,,Már belekezdtem m é g h á t r a l é v ő r ö v i d közlendőm leírásába, de utóbb eszembe ötlött, hogy talán — h a a k a r a t l a n u l i s — b e f o l y á s o ­ lom vele ítéletét. M é g csak azt j e g y z e m meg, bogy föltétlenül hiszek abban a természetfe­ letti revelációban, amelyet leírtam. N e feledje ezt, kérem és döntsön helyettem arról, a m i t én magam nem merek eldönteni." Mr. Rayburn elgondolkozott A materialisták szerint u g y a n i s M r s . Zanttal kétségtelenül felcsigázott képzelete j á t ­ szott. (Gyönge, beteges idegrendszerét t e k i n t ­ ve, ez a feltevés valóban megállta a helyét.) Hasonló eset már g y a k r a n e l ő f o r d u l t ; péídául ilyen volt N i c o l a i n a k , a b e r l i n i k ö n y v á r u s n a k hires esete. E b b ő l természetesen n e m lehetett az elmebeli állapot rendellenességére k ö v e t k e z ­ tetni.

VIII. A z asszonyt e g y e d ü l találta a homályo­ san v i l á g í t o t t szobában. — Remélem, megbocsát, h o g y félhomály­ ban f o g a d o m , — üdvözölte M r . R a y b u r n t . —> F e j e m é g és szörnyen f á j . Félek, h o g y régi be­ tegségem k i ú j u l t A z o k után, a m i k e t e l ­ szenvedtem, n e m i s képzelheti, hogy az egye­ düllét m i l y e n rettenetes hatással v a n reám. H a n g j á b ó l érezni lehetett, hogy s í r t A látogató a z o n b a n n y o m b a n a leghathatósabb eszközhöz f o l y a m o d o t t , h o g y a szegény aszs z o n y t m e g n y u g t a s s a . E l m o n d t a n e k i , hogy kézirata elolvasása után m i l y e n következtetésre jutott. A szerencsés gondolat, hatása rögtön m u ­ t a t k o z o t t : a h ö l g y a r c a felderült, m o d o r a f e l ­ élénkült. A l i g v á r t a , h o g y M r . R a y b u r n m i n ­ dent e l m o n d j o n n e k i . — E z e n k í v ü l m é g m i l y e n impressziót v á l t o t t a m k i önben? — kérdezte mohón. M r . R a y b n r n megértette a célzást. Miköz-

A P E S T I H Í R L A P REGÉNYTARA.

lO

n őszinte tisztelettel honorálta M r s . Z a n t meggyőződését, nyíltan kijelentette, hogy nem k í v á n j a őt a természeti eletti d o l g o k b a n követni, sem p e d i g ezt a kiilörös kérdést feszegetni. M r s . Z a n t hálásan megköszönte az u d v a r i a s v á l a s z t . A z t á n bölcsen és t a p i n t a t o s a n n y o m ­ ban m á j t á r g y r a tért át. — Sógoromról a k a r o k önnek egyet-mást e l m o n d a n i , — mondta. — E m i i t e t t e , h o g y ön meglátogatta. N a g y o n k i v á n c s i v a g y o k , hogy m i l y e n benyomást tett önre? T e t s z i k önnek M r . John Zant? M r . R a y b u r n habozott. A z asszony arcán ismét g o n d t c i h e s k i f e ­ jezés jelent meg. — H a ön i s o l y a n rokonszenvesnek talál­ t a őt, m i n t a h o g y un megtetszett n e k i — jeyezte meg — a k k o r n y u g o d t a n e l u t a z o m S t . allinsbe. M r . R a y b u r n most a r r a a természetfeletti jelenségre gondolt, amelyet M r s . Z a n t a kéz­ i r a t a végén emiitett. — ö n , a s s z o n y o m , a k i h i s z ebekben a kü­ lönös figyelmeztetésekben, ennek ellenére só­ gorához a k a r t költözni? — kiáltott c s o d á l k o z v a . — Én a n n a k a férfinak a szellemében h i ­ szek, a k i engem földi életében szeretett, — fe­ lelte az asszony. — A z ő védelme alatt élek. É s most m i t tehetnék okosabbat? A félelmet elűzöm magamtól és bízom remélek és várok. I g a z , hogy könnyebben t u d t a m \v>ína elhatá­ r o z n i m a g a m , ha egy őszinte barátot találtam v o l n a közelemben, a k i bátorított v . Ina. — Itt szünetet tartott és szomorúan elmosolyodott. — Ön egészen másképen fogja fel a helyzete­ met, m i n t ahogy én. M e g kellett v o l n a monda n o m , hogy M r . J o h n Z a n t ok nélkül aggódik az egészségem m i a t t . K i j e l e n t e t t e , aogy a d d i g n e m n y u g s z i k , a m i g efelől tiszta képet nem a l ­ kot magánaií. H a s z t a l a n igyekeztem őt meg­ n y u g t a t n i . A z t m o n o j a . idegzetem megrendült és hogy a k i csak meglát, n y o m b a n észreveszi ezt rajtam. A z t m o n d j a , nogy csak j ó levegőn és n y u g q d . környezetben g y ó g y u l h a t o k meg és én ezt el is niszem. A z t i s mondta, hogy nincs más rokonom, csak o és hogy nincs s e n k i , a k i segítene, csak ő és esküdözött, hegy Isten a tv. n u j a : igazat m o n d .

f

B i s a n , lemondással m o n d t a ezt s mélyen elszomorította vele vL R a y b u / n t , ezt a jó em­ bert, a k i t e g y e d ü l és tisztán csak az a szándék vezetett, hogy szolgálatara legyen és megvi­ gasztalja, őszintén é n v i ' l a n szólt most hozzá, m i n t h a -égi barátja v o l n a : — Szeretnék s o k k a l többet m e g t u d n i ön­ ről és M r . Zantről, m i n t a m e n n v i t e d d i g tudok. N e h i g y j e hogy a k í v á n c s i s á g oos-sél bfdőlem, sokkal nemesebb érzés vezet ennél. E l h i s z i - e , hogy őszintén érdeklődöm ön iránt? tem.

— E r r ő l igazán már e d d i g is m e g g y ő z ő d ­

1927. X I I . 1 8 .

A felelet felbátorította M r . R a y b u r n t és folytatta mondókáját: — M i k o r ájulásából magához tért, M r . J o h n Z a n t kérdezett öntől v a l a m i t ? — Igen. A z t kérdezte, hogy i l y e n csen­ des, m a g á n y o s h e l y e n m i n t a m i l y e n a K e n s i n g t o n - p a r k , mitől ájultam el? — É s ön m i t felelt? — H o g y m i t feleltem? H i s z e n n e m i s t u d t a m ránézni a k k o r erre az emberre. — I g y hát nem szólt seramit? — S e m m i t . N e m t u d o m , hogy m i l y e n be­ nyomással volt ez rá, lehet, hogy meglepődött, lehet az is, hogy megsértődött. — K ö n n y e n sértődik? — kérdezte M r . Rayburn. — A m e n n y i r e tapasztaltam, nem nagyon könnyen. — E z t m é g betegsége előtt tapasztalta? — Igen. Mióta f e l g y ó g y u l t a m , g y a k r a n elutazott Londonból vidéki betegeihez s mióta ezt a lakást kibérelte számomra, j ó f o r m á n nem if láttam őt. T ö b b s z ö r i r t u g y a n és kérve-kért, hogy ne v e g y e m ezt mulasztásnak és azt is t> egemlitette, a m i t különben m á r szegény uramtól is h a l l o t t a m hogy v a g y o n t a l a n ember és a keresetébői kell megélnie. — F é r t e életében jóban v o l t e g y m á s s a l a két testvér? — M i n d i g . B o l d o g u l t u r a m csak a z o n panaszkodott, hogy J o h n nem látogat e l hoz­ zánk elég g y a k r a n és n o g y nem t u d j a , vájjon nem viseltetik-e i r á n y u n k b a n v a l a m i f é l e rossz­ i n d u l a t t a l a m e l y r ő l nekünk sejtelmünk sincs? A m i engem illet, nekem m i n d e n okom m e g v a n rá, hogy iránta hálás legyek, bár tudom, hogy a természetfeletti rők óva intettek tőle. V i s e l ­ kedése velem sz-milMin m i n d i g k i f o g á s t a l a n volt. N e m is m o n d h a t o m e l , hogy mit köszön­ hetek nek' azóta, mióta férjem meghalt és ha­ lála felől d y szörnyű kétségeink támadtak. — A z t a k a r j a ezzel m o n d a n i , hogy férje esetleg nem természetes halállal halt meg? — O h n e m ! n e m ! H i s z e n tüdővészben halt meg, de h i r t e l e n halála meglepte orvosait. E g y i k ü k azt kérdezte, nem vett-e i>e tévedés­ ből kelleténél többet az altntószerhől? A má«ik orvos azonban eloszlatta ezt a kétséget és meg­ cáfolta. Különben h i v a t a l o s vizsgá.atot tartot­ tak v o l n a . O h , de ne is beszéljünk erről! M o n d ia, miko? látom önt újra? — A z t igazán n e m t u d o m . M i k o r utaz­ nak el Londonból? — Mát holnap. — M r s . Z a n t esdekelve nézett v e n d é g é r e : majd bátortalanul kérdezte: — N e m szokott ön d r á g a ki