cigány mesék,cigányul-magyarul

Fordította: Dr. Karsai Ervin Asvune bisora A könnycsepp gyöngyök Andekh Indijako Them, ando Kashmiro beshlas jekh manush, Bolana busholas. Egy indiai országban, Kasmírban lakott egy ember, Bolánának hívták. Phuvako butyari sas, de kasavo chorro sas, ke lestar nas majchorro ande intrego luma. Földmunkás volt, de olyan szegény volt, hogy nála nem volt szegényebb az egész világon. Nasul vrami phirle atunchi, leske phuva avri shutyile, kade, khanchi chi zhanglas andre te phiravel pa le phuva ande peski grada. Rossz idők jártak akkor, földjei kiszáradtak, úgy, semmit sem tudott behordani a földekről a csűrébe. O rojipe lelas les, ke inke chi jekh burnyik vorezo chi zhanglas kethane te shilavel. A sírás vette elő, mert még egy marék rizst sem tudott össze seperni Jekhar las peski trasta pe phiko, haj lel pes te zhal kaj si majbaxtalyi luma. Egyszer vette a tarisznyáját a vállára, fogta magát és ment, ahol szerencsésebb világ van. Sar zhalas, maladyilas jekhe suntone manushesa. Amint megy, találkozott egy szent emberrel. Pa Bolana dural dicholas o chorripe, anda kodi o sunto manush sunusardas les, kade das duma karing leste: Bolánáról messziről látszódott a szegénység, ezért a szent ember megsajnálta őt, így szólt hozzá: -Zha pe vesheski podyi kaj si muri cini kolyiba, muro shavo! Menj az erdő szélére az én kis házamhoz, fiam! Kothe beshel muri shej, voj zhutila pe tute. Ott lakik a lányom, ő segíteni fog rajtad. Bolana najisardas le suntone manushesko lashipe, haj losshasa sidyardas karing e cini kolyiba. - Bolana megköszönte a szent ember jóságát, és örömmel sietett a házikó felé. Le suntone manusheski shej rovelas, kana shundas le Bolanesko chorro trajo haj ramaki rama – anda la shake jakha na asva, chache bisora pittyanas avri, thaj rispisarnas pe phuv. A szent ember lánya sírt, amikor meghallotta Bolana szegény életét - és csodák csodája – a lány szemeiből nem könnyek, hanem igazgyöngyök csepegtek ki, és szóródtak el a földön. Kana aba dosta bisora kerdyonas kethane, e shej kodi phendas: Mikor már elég gyöngy lett, a lány ezt mondta:

-Bikin kadal bisora, haj anda lende kin tuke xamasko! -Add el a gyöngyöket, és belőlük vegyél magadnak ennivalót! O Bolana losshasa zhalas po foro, de kodi dikhlas, hoj khanchi chi kamelas te kinel anda bisora. Le manusha kodi phendine: Bolana örömmel ment a városba, de azt látta, hogy senki sem akart venni a gyönygökből. Az emberek azt mondták: -Aratyi inke kasavo chorro sanas, sar la khangerako shimijako. -Tegnap még olyan szegény volt, mint a templom egere. Kothar lan kadi bari avucija? Honnan van ez a nagy kincs? Apol le chorre manushes angla o kraj ingerdine, haj andre purrisardine le chorre Bolanas anda lesko sigo barvalipe. Aztán a szegény embert a király elé vitték, és beárulták a szegény Bolanát, az ő gyors gazdagságáért. Fordította: Dr. Karsai Ervin Cini kuchi bari roj Kis bögre, nagy kanál Sas kaj nas, sas jekh cino gavoro. Volt, hol nem volt, volt egy kis falucska. Pe kadalesko agor sas jekh cini kolyiba. Ennek a végén volt egy kis házikó. Kothe trajilas jekh phivlo rom, peske shavorenca kethane. Ott élt egy özvegy cigány, gyerekeivel együtt. Korkoro barardas len, ke leski romnyi sigo mulas. Egyedül nevelte őket, mert a felesége hamar meghalt. Kado phuro rom pa dyeseste pe dyeseste brigaslo sas, ke chi zhanglas xamasko te del le shavorenge. Ez az öreg cigány napról napra bánatos volt, mert nem tudott adni ennivalót a gyerekeknek. -Mure Devla – rudyisardas – te na des len nasvalipe! -Istenem! – könyörgött – Ne adj nekik betegséget! Feri jokhar shaj zhutisa pe lende kattyi xamaskosa, te chajonas. Csak egyszer segíts rajtuk annyi ennivalóval, hogy jól lakjanak. Pala kodi las peski trasta haj zhalas ando gav, hajkam kethane mangavel kattyi, le shavorenge shaj te del te xan. Ezután vette a tarisznyáját és ment a faluba, talán kéreget annyit, hogy a gyerekeknek adhat enni. Sar zhalas – chi voj chi zhanglas kaj, karing – pittyanas leske asva kathar e mila. Amint megy, ő sem tudta merre, hová, csepegtek a könnyei a sajnálattól.

Jekhar feri tordyardas les jekh gazhi. Egyszer csak megállította őt egy asszony. -Lashoj tyo dyes, bachi! – das les dyes. -Jó napot bácsi, - adott neki napot (köszöntötte) -Vi tuke! – dikhlas chudisardos pe gazhi. -Neked is – nézett csodálkozva az asszonyra. -Tordyu feri bachi! -Állj csak meg bácsi! Tu san o drabaslo rom, kon zhanel te zhutil manushenge? Te vagy az a jós cigány, aki tud segíteni az embereknek? -Me som! – phendas o rom, haj kamelas te zhal majdur. -Én vagyok. – mondta a cigány, és akart menni tovább. -Ashun pe mande! Si man jekh shavo. -Hallgass rám. van nekem egy fiam. Efta bershengoj lo, desar rakhadyilas chi jekh vorba chi phendas. Hét éves, de mióta megszületett egy szót sem szólt. Chi zhanel te tordyol, chi zhanel te xal, sorro dyes jekh kuchi thud pel. Nem tud állni, nem tud enni, egész nap csak egy bögre tejet iszik. De lesko shero aba kabori, sar jekh bari piri, leski musura phurikanij. De a feje akkora, mint egy nagy fazék, az arca pedig öreges. Phendas mange jekh phuri gazhi, hoj mure shaves avri parudine le beng, haj ande lesko than shutine kadales, kon so khere si ando pato. Mondta nekem egy öregasszony, hogy a fiamat kicserélték az ördögök, és helyébe tették ezt, aki otthon van az ágyban. O phuro rom mucisajlas, chi jekh vorba chi zhanglas te del avri. Az öreg cigány elámult, egy szót sem tudott kiadni. Pala kodi phendas: Azután mondta: -Mishtoj muri gazhi. -Jól van asszony. Me zhutij pe tute, de tu so potyines mange? Én segítek rajtad, de te mit fizetsz nekem? -Si ma barvalipe. -Van nekem gazdagságom. Sa tuke dav, feri an palpale mure cine chache shaves. Mind neked adom, csak hozd vissza az én igazi fiamat. -Mishtoj, inger man kaj tyi zolba, muk te dikhav tye shavores. -Jól van, vigyél engem a házadhoz, hadd nézzem meg a gyerekedet. Gelinetar khere, kaj beshlas e gazhi. Elmentek haza, ahol lakott az asszony. O phuro dikhlas le cines, kasavo baro shero sas les. Az öreg nézte a kicsit, olyan nagy feje volt, mint egy fazék. O rom angle las jekh bari roj, haj jekh cini kuchi. A cigány elővett egy nagy kanalat, és egy kis bögrét.

Ande kuchi thud shordas, haj angle o cino shutas. A bögrébe tejet öntött, és a kicsi elé tette. O cino dikhlas, dikhlas so si angle peste, pala kodi duma das. A kicsi nézte – nézte, mi van előtte, azután megszólalt: -Aba eftashela bersh trajisardom, de kasavi rama chi dikhlom, ande cini kuchi bara rojasa te xav. -Már hétszáz évet éltem, de ilyen csodát nem láttam, kis bögréből nagy kanállal egyek. Pala kodi o phuro tattyardas andre o bov, haj kothe beshadas les pe lapata, kaj sas le bovesko muj, haj phabardas jekh memelyi, kothe shutas jekh poharesa mol, haj phendas: Azután az öreg befűtötte a kemencét, és odaültette a gyereket egy lapátra, ahol volt a kemence szája, és meggyújtott egy gyertyát, tett oda egy pohár bort, és mondta: -Te bengestar san, phurde e memelyi, pij avri e mol, haj te parudyos avri! -Ha te ördögtől vagy, fújd el a gyertyát, idd ki a bort, és cserélődj ki! Jekh bari balval kerdyilas, e memelyi sutas, e mol nachilas, haj o shavo andre gelas ando bov, jekh bari jag kerdyilas, pala kodi pe lapata jekh kaver shukar raklo sas, o chacho. Egy nagy szél kerekedett, a gyertya elaludt, a bor elfogyott, és a fiú bement a kemencébe egy nagy tűz lett, azután a lapáton egy másik, szép fiú volt, az igazi. -Kathe si tyo chacho raklo, ke o kaver jekh bengoro sas. -Itt van a te igazi fiad, mert a másik ördög volt. E gazhi zurales kamelas le rakleske, hoj o phuro zhutisardas la. Az asszony nagyon örült a fiúnak, hogy az öreg segített neki. Das les but love, xamasko, so o phuro losshajles ingerdas khere le shavorenge. Adott neki sok pénzt, ennivalót, amit az öreg örömmel vitt haza a gyerekeknek. Nas bokh, chorripe. Nem volt éhség, szegénység. Fordította: Dr. Karsai Ervin O Tamburashi Tamburás Kon chi pinzharelas le tamburashone romane shaves po telepo? Ki ne ismerné a tamburás cigányfiút a telepen? Shaj phenas inke vi kodi ke naj voj baro shavo, feri shavoro. Mondhatnánk még azt is, nem volt nagyfiú, csak gyerek. Kale millione beshle jakha si les, ande lesko muj sar tena avlas rat, haj varisar capenosardo assajipe te beshlas pe lesko shavorikano muj. Fekete mélyben ülő szemei voltak, szájában mintha nem volna vér, és valami kemény nevetés ült a gyerekes arcban.

Detehara ando gav lingarel, mizmeri kaj le trestiji, ratyi pale kaj le romengo telepo si. Reggel a faluban csavargott, délben a nádasban, este megint a telepen volt. Phirel pa jekh telepo po kaver la tamburasa pe pesko phiko, jivende-milaje pe bi bulha malyake drom, kathar le dyivesko somnakaj galbenone ablyolipestar dopash korres. Jár egyik telepről a másikra tamburával a vállán, télen-nyáron a széles réti úton, a nyári búzától, a sárga ragyogástól félig vakon. Pe lesko chikat paja pityan kathar o tato, de voj zhal angle, le drom sa pinzharel, haj vi le dolmi, nashtig xasajvel chi kana. Homlokán víz csepegett a melegtől, de ő ment előre csak, az utakat mind ismerte, és az ösvényeket, nem veszett el sohasem. Jivende e chik malavel peske punre. E dolma ande kasavi vrama nashtig dikhel, de les kodi chi azbales. Télen a sár verte a lábait. Az ösvényt, ebben az időben alig látta, de őt ez nem bántotta. Leski sikavelimaski suv le romengo telepo si. Az ő útmutató tűje a cigánytelep volt. Hoj kaj beshel, kon si lesko nipo, khonyik chi zhanel, shaj ke zhanel, shaj ke chi zhanel kado chi e sani Liza, kas zurales xale jakha si. Hogy hol lakik, ki a népe, senki sem tudta, tudhatta, még a sovány Lina sem, akinek nagyon huncut szemei voltak. Shaj ke zhanel de chi kamel avri te phenela khonyikaske. Lehet, hogy tudta, de nem akarta kimondani senkinek sem. Kade phirelas o shavo pa-kh telepo po kaver. Így járt a fiú egyik telepről a másikra. Butivar avilas ande cerha, so sas pala o telepo. Sokszor jött a sátorba, ami a telepen volt. Sakon losshajlas kana avilas, kamipesa lenas les krujal. Mindeki örült, amikor jött, szeretettel vették körül. Pushenas les, de voj feri skurci vorbi phenelas palpale lenge, le sikleassajimasa pe leski musura. Kérdezték, de ő csak röviden válaszolt nekik, mosolygott csak az arca. Kaleske phenas les, ke lesko chachikano anav khonyik chi zhanglas. Feketének mondták őt, mert az igazi nevét senki sem tudta. -Sar san Kalo? – pushenas lestar. -Hogy vagy Kalo (Fekete)? - kérdezték tőle. -Sar zhal tyo trajo? -Hogy megy az életed? Mishto si sakofalo? Jól van minden? Andan nyeve gilya? Hoztál új dalokat?

Atunchi opre ablyolas lesko muj, leske jakha barile. Akkor felragyogott az arca, szemei megnőttek. Sagda uzhes, shukares vorbisardas, haj sakonestar majshukares gilyabelas. Mindig tisztán, szépen beszélt, és mindenkitől szebben énekelt. Fordította: Dr. Karsai Ervin Paramicha paj e macha Mese a legyekről Pe veshesko agor beshlas jekh rom peska romnyasa. Az erdő szélén lakott egy cigány a feleségével. Kado rom jekh cerra diloro sas. Ez a cigány egy kicsit bolondos volt. Jekh dyes o bakrari gelas perdal po vesh bakrenca, haj jekh bakro paluno sas, ke langajlas. Egy nap a juhász ment az erdőn át birkákkal, és egyik birka hátulsó volt, mert sántított. O rom gindisardas pes, te xal paprikashi anda bakresko mas. A cigány azt gondolta, akar enni paprikást a birkahúsból. Pushlas kathar o bakrari, ande sode biknel les. Kérdezte a juhásztól, mennyiért adja el. O rom kodi gindisardas pes, sar o bakro thuloj, haj chi zhanel te zhal kathar o thulyipe. A cigány azt gondolta, hogy a birka kövér, és nem tud menni a nagy kövérségtől. Kindas le bakres. Megvette a birkát. Kushlyardas les, haj le mas ande-kh kekava shutas, haj phendas peska ronyake: Megnyúzta azt, és a húst egy üstbe tette, és mondta a feleségének: -Romnya! Akanak zhavtar ando vesh, shinav inke kasht, haj kinav mol te pav. -Asszony! Most elmegyek az erdőbe, vágok még fát, és veszek bort inni. Te na phabol kothe o mas! Ne égjen oda a hús. Na phen khonyikaske, so si ande kekava! Ne mondd senkinek, mi van az üstben! O rom gelastar. A cigány elment. Desh ketani aven po drom. Tíz katona jött az úton. Kana kothe resline kaj kirol le mas, e romnyi phenel lenge: Mikor odaértek, ahol főtt a hús, az asszony mondta nekik:

-Raja ketani! -Katona urak! Na aven kathe, ke bakro kirol ande kekava, haj muro rom naj khere! Ne gyertek ide, mert birka fő az üstben, és az uram nincs itthon! Le ketani kethane dikhle, dilyij kadi romnyi? A katonák összenéztek, bolond ez az asszony? De bokhale sas, sa xaline le mas. De éhesek voltak, mind megették a húst. Le kokala palpale shutine ande kekava, haj gelinetar. A csontokat visszadobálták az üstbe és elmentek. Kana o rom khere avilas, chi arakhlas peko mas, numa kokalenca pherdyi kekava, haj but macha sas pe kokala. Mikor cigány hazajött, nem találta a húst, csak a csontokkal teli üstöt, és sok légy volt a csontokon. -So si mure romnya! -Mi van asszony! Bokhalo som, kaj le mas? Éhes vagyok, hol a hús? - Jaj mure roma! -Jaj kedves uram! - Chumidav tyo drago jilo! - Csókolom a drága szíved! ke chachi vorba chi zhanglas te del avri mert az igazat nem tudta kimondani, - Le macha xaline sa le mas, dikh kothe, vi inke akanak xan. - a legyek megették mind a húst, nézz oda, még most is esznek. - Zha muro rom, haj de len opre le mujaleske! - Menj uram és add fel őket a bírónak! -Vi zhos muri romnyi, numa cino chokano ingrav manca, kade majtromano t’avo! -Mennék is feleségem, csak a kis kalapácsot viszem magammal, így bátrabb leszek! O rom andre reslas kaj le mujalesko kher, haj del dyes. A cigány beért a bíró házához, és köszönt: -Te del o Del lasho dyes Raja Mujale, haj Raja Colaxarde Manusha! -Adjon Isten jó napot biró uram, és esküdt uraim. -Del andas tut more! Soj tyo bajo roma, sostar rodan amen opre? -Isten hozott cigány. Mi a bajod, miért kerestél fel minket? -Raja tyo baripe! -Nagy uram! Kindom jekhe bakres, tele kushlom les, lesko mas andre shutom ande-kh kekava, haj gelom-tar ando vesh pala kasht. Vettem egy birkát, lenyúztam, húsát egy üstbe tettem, és elmentem az erdőbe fáért. Kana khere avilom, le macha sa xaline le mas.

Mikor hazajöttem, a legyek mind megették a húst. Muri romnyi dikhlas kodi, te merav te na! Feleségem látta azt, halljak meg, ha nem! Le raja kethane dikhle. Az urak összenéztek. Trubuj amen variso te keras le romesa, ke dikhle, hoj o rom jekh cerra diloroj. Kell, hogy tegyenek valamit, mert látták, hogy a cigány egy kicsit bolondos. -Ashun roma pe amende – phenel o mujalo kaj o rom, haj le rajende – -Hallgass ránk cigány – mondja bíró a cigányhoz és az urakhoz. Iskirisaren tele kodi, kana o rom dikhel jekha macha, te marel la! Írjátok le, mikor a cigány egy lergyet lát, üsse agyon! -Hatyardan roma? -Értetted cigány? Te dikhes macha, malav la! Ha legyet látsz, üsd! Jekh mach urajlas kaj le mujalesko chikat. Egy légy repült a bíró homlokára. Dikhel kodi o rom, haj angle las pesko cino chokano, gelas kaj o mujalo, haj maladas pe lesko shero, ke jekh mach sas kothe. Látja a cigány, és elővette a kis kalapácsát, ment a bíróhoz, és ütött egyet a fejére, mert egy légy volt ott. O mujalo mulas. A bíró meghalt. De le romes chi xutyildine tele, ke sas les jekh hertija, „kaj mach si, te malavel la tele!” De a cigányt nem foghatták le, mert volt neki egy papírja, „ahol legyet lát, üsse agyon!”

Fordította: Dr. Karsai Ervin E godyaver shej Az okos lány Sas jekhe romes duje shave. Volt egy cigánynak két fia. Le duj shave avri zhangline, sar varikaj beshel jekh godyaver shej, kon hireshoj. A két fiú megtudta, hogy valahol lakik egy okos lány, aki híres. Phenel jokhar o shavo peske dadeske: Mondja egyszer a fiú az apjának: -Muro dadoro! -Apám! Zhavtar mure phralesa te mangav jekha sha. Elmegyek a testvéremmel megkérni egy lányt. -Karing zhas muro shavo? -Merre mész fiam? -Po dujto gavesko agor beshel jekh shej, kon kasavi shukari, sar e luludyi. -A második falu végén lakik egy lány, aki olyan szép, mint a virág. -Zha tye phralesa muro shavo, haj zhan le duje surrone grastenca, von te dikhen tumen, sar tume barvalo rom san. -Menj a testvéreddel fiam, és menjetek a két szürke lovon, hadd lássák ők, hogy ti gazdag cigányok vagytok. Zhan Devlesa mure shave, te phiren baxtyasa. Isten veletek, járjatok szerencsével. Le duje shave gelinetar. A két fiú elment. Kothe resline kaj o kher, mardine o vudar, de chi phenel khonyik. Odaértek a házhoz, kopogtattak, de senki sem felelt. -Zha andre mo! – phenel o majterno shavo - Hajkam si khere varikon. -Menj be te! – mondta a fiatalabb fiú. Talán van itthon valaki. Kana andre gele ando kher, angla o vudar tordyilas jekh shej, lungi bal sas pe late, haj huladas pes. Mikor bementek a házba, az ajtó előtt állt egy lány, kombiné volt rajta, és fésülködött. -Te marel o Del kodo kher, saves naj kan! – phendas e shej. -Verje meg az Isten azt a házat, amelyiknek nincs füle! –mondta a lány. Le shave kethane dikhen, dilyij kadi shej, gindin pen. Kheres si kan? A fiúk összenéztek, bolond ez a lány, gondolták. Háznak van füle? -Tyo dad kaj si shej? -Apád hol van? -Muro dad gelastar shuke kashtesa pala zeleno kasht. -Elment száraz fával zöld fáért.

-Kana avel khere? -Mikor jön haza? -Te vortas avel, khere ch’avel, te krujal avel, khere avel. -Ha egyenest jön, haza se jön, ha kerül, haza kerül. -Haj tyi dej? -És anyád? -Muri dej gelyitar kaj peski shej, ke voj so rodas ando kaver bersh, akanak rovavel la. - Azb anyám elment a lányához, mert amit tavaly keresett, az idén siratja. Le duj shave pale kethane dikhle, dilyij kadi shej, ke chi hatyardine anda laki vorba khanchi. A két fiú összenézett, bolond ez a lány, mert semmit sem értettek a szavából. -Sheja! Le grasten kaj shaj phandav? -Lány! A lovakat hova kössük? -Te kames kaj o jivend, te kames kaj o milaj. -Ha akarod a télhez, ha akarod a nyárhoz. De le shave chi phangline len khatikaj, geline palpale khere. De a fiúk nem kötötték sehova sem a lovakat, elmentek haza. Apol khere lengo dad pushlas lendar: Otthon aztán apjuk kérdezte tőlük: -So si mure shavale? -Mi van fiaim? -O te mukes muro dadoro, dilyij kodi shej. -Oh, hagyd, apám, bolond az a lány. -Sostar muro shavo? -Miért fiam? -Kana andre ushtyadas ando kher, e shej kodi phendas, te marel o Del kodo kher, saves naj kan. -Mikor beléptünk a házba, a lány azt mondta, hogy verje meg az Isten azt a házat, amelyiknek nincs füle. -Muro shavo, tu san o dilo, anda kodi phendas e shej, ke nas len zhukel, le kheresko kan, haj chi ashunen kon avel. -Fiam, te vagy a bolond, azért mondta ezt a lány, mert nem volt kutyájuk, a ház füle, nem hallják, hogy ki jön. Phen majdur! Mondd tovább! -Pushlom latar, tyo dad kaj si? -Kérdeztem tőle, apád hol van? Phendas, gelastar shuke kashtesa pala zeleno kasht. Mondta, elment száraz fával zöld fáért. Te vortas avel, khere ch’avel, te krujal avel, khere avel. Ha egyenesen jön, haza se jön, ha kerül, haza kerül. Pala kodi pushlom, tyi dej kaj si? Azután kérdeztem, anyád hol van?

Pe kodi phendas, gelyitar kaj peski shej, ke voj so rodas ande kaver bersh, akanak rovavel la. Erre mondta, hogy elment a lányához, mert amit tavaly keresett, az idén siratja. Vi kodi pushlom, kaj shaj phandav le grasten? Azt is kérdeztem, hova kössük a lovakat? Te kamav kaj o milaj, te kamav kaj o jivend – phendas e shej. Pala kodi khere avilam. Ha akarjuk a télhez, ha akarjuk a nyárhoz – mondta a lány. Ezután hazajöttünk. -Muro shavo! Muro shavo, tu san o dilo. -Fiam, fiam, te vagy a bolond. But zhanel kodi shej, godyaveri. Sokat tud az a lány, okos. Lako dad gelastar ando vesh vurdonesa, pala zeleno kasht, shinel kasht ando vesh, kana vortas avel, khere ch’avel, ke kothe paji si, haj merela, te krujal avel, khere avel. A lány apja elment az erdőbe kocsival zöld fáért, fát vág az erdőben. Mikor egyenesen jön, haza se jön, mert ott a víz, és meghal, ha körül jön, hazakerül. Laki dej gelastar kaj peski kaver shej, ke si la cini shej, kas ando kaver bersh rodas. A lány anyja elment a másik lányához, akinek kicsije volt, a múlt évben kereste, és most síratja. O jivend o ishtallovo si, o milaj jekh kilo pe avlina. A tél az istálló, a nyár egy karó az udvaron. -Muro dadoro! Feri godyaver kodi shej, palpale zhas ame. -Apám, csak okos az a lány, megyünk vissza. kötötték. -Zhan Devlesa! -Menjetek Istennel! Kana kothe resline kaj o kher, la shako dad aba khere sas. Mikor odaértek a házhoz, a lány apja már otthon volt. Le grasten kaj o kilo phangline. A lovakat a karóhoz -Lasho tumaro dyes! -Jó napotokat! -Del andas tut shavale! Beshen tele kaj e mesalya, haj xan. -Isten hozott fiaim! Üljetek le az asztalhoz, és egyetek! -Na te zumavas avilam, te beshas kaj e mesalya, avilam te mangav la Lina. -Nem kóstolni jöttünk, hogy asztalhoz üljünk, jöttem megkérni a Linát. -Saveste zhas tu Lina? -Melyikhez mész Lina? -Mange sa jekhi muro dadoro. -Nekem mindegy apám! Kadaleste zhav, kon e Tisa perdal usija/najrela. Ahhoz megyek, aki a Tiszát átússza.

Le duj shave tele uradine pen, haj andre xuttyiline ando paji. A két fiú levetkőzött, és beugrottak a vízbe. Vi solduj tasajline. Mindkettő belefulladt. Kana la shako dad dikhlas kodi, phenel peska shake: Mikor a lány apja látta ezt, mondja a lányának: -Aj, haj Lina, so kerdan? Xalan lengo shero! -Jaj Lina, mit tettél? Megetted a fejüket! -Chi xalom len dade, numa duj surronengo! (Ke le duj grast kothe ashle lende.) -Dehogy ettem apám, csak a két szürkének! (Mert a két ló ott maradt nekik)

Fordította: Dr. Karsai Ervin E parudyi krajasica Pale te xulyilas e krajasica pa o grast haj tele bandyilas opral pe valya, tele pelas o ratvalo dikhlo ando paji haj o paji ingerdas les. Losshajlas e raklyi kana kado dikhlas. E raklyi gada kamelas te paruvel la krajasicasa, haj vi grastes te paruvel lasa, haj colaxaravdas la, te na phenel khonyikaske ande krajeski avlina. De o grast sakofalo mishto ashundas. Ande krajeski dyiz bara losshasa primisardine la krajasica, kon xoxamnyi, parudyi sas. -Xutyilen pe butyate mura sluga! – phendas e xoxamnyi krajasica. E nasul zhulyi vi kodo kamela te kerel, hoj mudaren le grastes, ke zurales darajlas kodolestar, hoj o grast avri phenel la. Phendas le krajeske: -Mure roma! Shinaves tele kadale grastesko shero. But xojardas man po drom. Ashundas kodi e chachi krajasica.

But love kamelas te del le bugareske, te kothe shuvel le grastesko shero kaj si o baro vudar. Vi kade kerdas o bugari, o kushlyari. Kaver dyes detehara e shej tradelas perdal le papinyan tela o baro vudar, haj e shej kade das duma. -So avlas tusa muro grastoro? Le grastesko shero vorbisardas kaj e shej: -Zha feri cine krajasici! Te shaj dikhel tyi dej kade, lako jilo shindyolas. E chachi krajasica bivorbako haj brigas zhalas majdur. Pe mal peske bal hulavlas. Sas lesa jekh raklo, voj busholas Janko. O Janko kamelas te shingrel bal anda raklyako shero. Jekh bari balval kerdyilas, haj le Jankovosko kolopo ingerdas. O Janko nashlas pala leste, e shej majdur huladas pes. O Janko xanyzhvalo sas, haj purrisardas la, hoj chi zhanel lasa te dunavel le papinyan. O kraj chi patyajlas so phenel o Janko, haj choral avri gelas pe mal, haj dikhlas so kerel e shej, haj o Janko. Kana e shej huladas pes, dikhlas o kraj, hoj anda shake bal luludyi peren avri, haj sa somnakune sas. Kana khere nashlas, phendas kodi le ministeronge. Le ministeruri opre uradine la chacha krajasica, haj kothe beshadine pasha o kraj. Pe chachi rig beshlas e chachi krajasica, pe stungo rig beshlas e xoxamnyi raklyi.

O kraj opre tordyilas, haj duma das le manushenge. -So phirel kasave manusheske, kon andre purril peske rajes? -Meripe! – cipisardine le manusha. -Kade si! – phendas o kraj. – Vi kadi zhulyi purrisardas peska krajasica, vi voj te merela. Pala kodi la xoxamnya zulya mudardine. O kraj las la krajasica, baro abav kerdine, vi me kothe somas, but xamasko sas, matyilom jekh cerra. O kraj colaxardas la krajasicasa, haj vi akanak baxtyasa trajon, te na mule. Az elcserélt királykisasszony Ismét leszállt a lováról a királylány és lehajolt a patak fölé. A véres kendő leesett a vízbe, és a víz elvitte. Örült a lány, amikor ezt a látta. A lány ruhát akart cserélni a királylánnyal, és a lovat is ki akarta cserélni. Megeskette, hogy senkinek se mondja el a királyi udvarban. De a ló mindent hallott. A királyi udvarban nagy örömmel fogadták a királylányt, aki hazug volt, és nem az igazi. -Fogjátok munkára a szolgámat! – mondta a hamis királylány. A gonosz lány azt is akarta, hogy öljék meg a lovat, mert nagyon félt attól, hogy a ló kibeszéli őt, mondta is a királynak: -Uram! Vágasd le ennek a lónak a fejét. Sokat haragított engem az úton. Meghallotta ezt az igazi királylány. Sok pénzt igért a mészárosnak/nyúzónak, tegye oda a ló fejét, ahol a nagy kapu van. Úgy is tett a mészáros. Másnap reggel a lány a nagy kapu alatt hajtotta át a libákat, s így szólt a lófejhez: -Mi lett veled lovacskám? A ló feje így beszélt a királylányhoz: -Menj csak kis királylány. Ha látna így anyád, szíve megszakadna. Az igazi királylány szótlanul, bánatosan ment tovább. A réten fésülködött. Volt vele egy fiú, Jankónak hívták. Jankó le akart vágni a lány hajából. Egy nagy szél kerekedett, és elvitte Jankó kalapját. Jankó utána szaladt, a lány tovább fésülködött. Jankó irigy volt, és beárulta a lányt, hogy nem tudja vele legeltetni a libákat. A király nem hitte, amit Jankó mondott nek, s loppal kiment a rétre, nézte, hogy mit csinál a lány és Jankó. Mikor a lány fésülködött, látta, hogy a lány hajából virágok esnek ki, s mind aranyból volt. Amikor hazaért, elmondta ezt a minisztereknek. A miniszterek felöltöztették az igazi királylányt, és oda ültették a király mellé. Jobb

oldalon ült az igazi királylány, a bal oldalon, a hazug lány. A király felállt és beszélt az emberekhez: -Mi jár annak az embernek, aki elárulja urát? -Halál! – kiabáltak az emberek. -Úgy van! – mondta a király. – Ez a lány elárulta királynőjét, ő is haljon meg. Ezután a hazug lányt megölték/kivégezték. A király elvette a királylányt, nagy lakodalmat csináltak, én is ott voltam, sok ennivaló volt, egy kicsit berúgtam. A király megesküdött a királylánnyal és most is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Fordította: Dr.Karsai Ervin Jovanoski baxt O Jovano efta bersh slugisardas kaj jekh barvalo raj. Jokhar kodi phendas le rajeske: -Mure raja tyo baripe! Tele nachilas muri vrama, kamav khere te zhav kaj muri dej. De avri muri potyin. O raj kade das duma leste: -Xarnyiko sanas, but butyi kerdan patyivales. Soski e butyi kasavo o potyinipe. – haj das le Jovanos jekh baro kotor somnakaj. O somnakaj kasavo baro sas, sar Jovanosko shero. O Jovano angle las pesko dikhlo, haj ande kodo phanglas o somnakaj, haj las po phiko, haj las pes te zhal khere. Jekhar jekh manush reslas les, kon pe grastesko dumo kliselas. O manush frisshnos haj vojasa beshlas ande zen. O Jovano brigas phendas kadale vorbi: -De shukar traba te beshen pe grastesko dumo, chi trubuj te zhan phujatar, le manushenge punre chi resen pe phuv. Mishto avlas vi man jekh grast. O grastari ashundas kadi vorba, tordyilas, haj phendas le Jovanoske: -Haj tu sostar phires phujatar? Naj tu grast? -Kathe si mande jekh baro somnakaj, pharoj, daba zhanav te zhav, de so te kerav? Trubuj ma te zhav khere, kaj muri dej. -Zhanes so? Paruvas. Me tuke dav le grastes, tu mange o somnakaj. Mishto avla? – phendas o grastari le Jovanoske. -Me losshasa paruvav tusa, ke aba zurales khinosardom le somnakajesa. Akanak aba shaj zhav khere pe grastesko dumo. Ando gav sakon xanyzhvaren man, ke me avo o legmajlosshako manush. O manush tele xuklas, xutyildas o somnakaj, pala kodi opre zhutisardas le Jovanos po grast, haj „zha Devlesa” phendas leske. O Jovano phutyardes beshlas pe grastesko dumo, haj kade zhalas zhi khere. Khere apol andre phanglas le grastes ande shtala, haj das les detelina haj karvachi.

Jankó szerencséje Jankó hét évet szolgált egy gazdag úrnál. Egyszer azt mondja az úrnak: -Nagyuram lejárt az időm, haza akarok menni az anyámhoz. Add ki a fizetésemet!- Az úr így szólt hozzá: -Szorgalmas voltál, sokat dolgoztál becsületesen. Amilyen a munka, olyan a fizetség.- és adott Jankónak egy nagy, darab aranyat. Az arany akkora nagy volt, mint Jankónak a feje. Jankó elővette a kendőjét, és abba kötötte az aranyat, a vállára vette és elindult haza. Egyszer egy ember utolérte, aki lóháton lovagolt. Az ember frissen és jókedvűen ült a nyeregben. Jankó szomorúan mondta ezeket a szavakat. -De szép dolog ülni lóháton, nem kell menni gyalog, az embernek a lába nem ér le a földre. Jó lenne nekem is egy ló. A lovas hallotta ezt a szót, megállt és mondta Jankónak:- Te miért jársz gyalog? Nincs lovad? -Itt van nálam egy nagy, darab arany, nehéz, alig tudok menni, hát mit csináljak? Haza kell mennem az anyámhoz. -Tudod mit? Cseréljünk. Én neked adom a lovat, te nekem adod az aranyat. Jó lesz?-mondta a lovas Jankónak. –Örömmel cserélek veled, mert már nagyon elfáradtam az arannyal. Most már mehetek haza lóháton. A faluban mindenki irigyel engem, mert én leszek a legboldogabb ember. Az ember leszállt a lóról, megfogta az aranyat, utána felsegítette Jankót a lóra, és „menj Istennel!”- mondta neki. Jankó büszkén ült a lóháton és így ment haza. Otthon bekötötte a lovat az istállóba és adott neki lóherét és kukoricát. Fordította: Dr. Karsai Ervin Le cherhajenge love Sas kaj nas, sas jekhar jekh cini shejori. Voj korkori sas ande luma, lako dad haj laki dej aba mule. E cini shej kasavi chorri sas, chi jekh cini kolyiba nas la kaj shaj beshlinosas. Chi jekh cino pato nas la kaj shaj sutinosas. Nas la kaver, feri le gada so pe peste phiravlas. Chi xaben nas la kaver, sar jekh felija manro, so kade das la varikon ande sunujipeste. De e shejori lashi sas haj kalmo. Lel pes, haj gelastar ande luma, pe lasho Del muklas pes. Na pa but maladyilas jekhe chorre manushesa, kon tordyilas pe dromesko agor. Kade das duma o phuro: -Haj muri shejori, de ma te xav, kasavo bokhalo som! E shejori atunchi kothe das pesko intrego manro bi gindoskos, haj kodi phendas leske: -Te aldij tut o Del! – haj gelastar majdur.

Sar phirlas majdur, aba chi dikhlas peske gaveski khangeri, maladyilas jekhe cine shavoresa. Feri jekh cino gad sas pe leste, thaj rojindos manglas la: -Desas tu man variso te shaj sharavav andre muro shero? Shil si man! E shejori zurales sunusardas le shavores. Tele las peski stadyi, haj leske das. Inke chi zhalas majbut, kana maladyilas pale jekhe cine shavoresa. Feri jekh cino gadoro sas pe leste, thaj zurales izdrajlas kathar o shil. Rojindos manglas: -Haj muri shejori, pahosajvav le shilestar, kade bi coxako. Chi des ma jekh coxa? E shejori tele las peski coxa, haj kothe das le cineske, haj gelas majdur. Pale avilas jekh shavoro, haj vi voj phendas: -Chi zhanesas mange jekh gad te des? Pahosajvav le shilester. E shejori kothe das pesko gad, haj nanges ashilas kathe ande tunyariko ratyi. Sar tordyolas e shejori, jokhar feri le cherhaja pele tele pe phuv, haj sa somnakune love sas. Csillagpénzek Hol volt, hol nem volt volt egyszer egy kislány. Ő egyedül volt a világban, anyja és apja már meghalltak. Ez a kicsi lány olyan szegény volt, egy kicsi háza sem vol,t ahol ő lakhatott volna. Még egy kis ágya sem volt, ahol aludhatott volna. Nem volt semmije, csak a rajta lévő ruhában járt. Nem volt más ennivalója, mint egy szelet kenyér, amit úgy adott valaki sajnálatból. De a lány jó volt és csendes. Vette magát és elment világgá, a jó Istenre hagyta magát. Nemsokára találkozott egy szegény emberrel, aki állt az út végén. Így szólt az öreg: - Hej kislányom, adjál nekem enni, éhes vagyok! A kislány akkor odaadta az egész kenyerét gondolkodás nélkül, és ezt mondta neki: -Áldjon meg az Isten!-és ment tovább. Amint ment tovább mikor már nem látta a falu tornyát sem, találkozott egy kicsifiúval. Csak egy ing volt rajta és sírva kérte őt: -Adj nekem valamit, hogy befedhessem a fejem. Hideg van nekem! A lány nagyon megsajnálta a fiút. Levetette a sapkáját és odaadta neki. Még nem ment sokat, mikor találkozott megint egy kicsi fiúval. Csak egy kicsi ingecske volt rajta és erősen remegett a hidegtől. Sírva kérte: -Hej kislánykám, megfagyok a hidegtől, így szoknya nélkül. Nem adnál nekem egy szoknyát? A lányka levetette a szoknyáját, és odaadta azt a kicsinek, és ment tovább. Megint jött egy kisegyermek és ő is mondta -Nem tudsz nekem egy nadrágot adni? Megfagyok a hidegtől. A lányka odaadta az ingjét, és ott maradt meztelenül a sötét éjszakában.

Amint állt a lányka, egyszer csak csillagok estek le a földre és mind aranypénz volt. Fordította: Rostás Farkas György - Dr. Karsai Ervin O assavari haj leski shej Kaj sas, kaj nas, sas jokhar jekh chorro assavari, kon jekh dyes kade ashardas peska raklya le krajeske: -Si man jekh shukar raklyi, kon anda suluma zhanel te khuvel somnakaj! Muri raklyi zurales godyaver si. O kraj kade das duma leske: -Kadi butyi kasavi mange, latar me vojako kerdyuvav. An kathe tehara tya raklya, muk te dikhav la. Kamav te zumavav la. Vi ingerdine la raklya kaj o kraj. Shutine la ande kamra, kaj sas but suluma. O kraj das la kaklyi, te khuvel e suluma. -Zhi pe detehara te na khuvesa kadal suluma sa somnakajeske, si te meres. Kadalesa kothe muklas la raklya thaj phandadas pe la o vudar. Le assaveski raklyi chi zhanglas so te kerel. Inke ande pesko trajo chi khudas suluma somnakajeske. Ande bari dosh rutas. Atunchi sigo puterdyilas o vudar, haj jekh cino manush, jekh piko ushtyadas ande kamra. Duma das kade: -Lashi ratyi cina raklya! - phendas o piko. – Sostar roves? -Sostar te na rovav, kana somnakajeske si te khuvav e suluma, haj me chi zhanav sar trubuj te kerav. -Me zhanav te zhutij tuke – phendas o piko. – So des man, te khuvav misto tute e suluma somnakajeske? -Tuke dav muro lanco, so si ande muri korr si. Dosta avla? O piko licholas le lancosa haj las pes, haj kerdas e butyi. Na pa but gata kerdyilas e butyi, haj pherdyi sas e kaklyi. Kaver dyes detehara avilas o kraj kaj e raklyi, te dikhel la, so kerdas. Sar chudijas o kraj, kana dikhlas le but somnakaja, haj zurales losshajlas. De inke majbut trubusardinesas leske. Kaver dyes ande-kh majbari kamra phandadas la raklya, kaj majbut suluma sas. -Pe detehara kadal suluma khuv somnakajeske! – das e porunka o kraj. Sar gelas o kraj, avilas o piko, haj pale phendas lake, hoj zhutil. A molnár és leánya Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény molnár, aki egy napon így dicsérte a lányát: -Van egy szép lányom, aki szalmából aranyat tud fonni. Az én lányom nagyon okos. A király erre azt mondta neki:

-Ez a munka olyan nekem, amitől vidám leszek. Hozd ide holnapra lányodat, hadd lássam őt. Ki akarom próbálni. El is vitték a lányt a királyhoz. Betették őt egy kamrába, ahol sok szalma volt. A király adott neki egy orsót, hogy fonja meg a szalmát. -Ha reggelig nem fonod meg a szalmát mind arannyá, meghalsz! Ezzel ott hagyta a lányt és rázárta az ajtót. A molnár lánya nem tudta, hogy mit is csináljon. Még életében nem font szalmából aranyat. Bánatában sírt. Akkor hirtelen kinyílt az ajtó, és egy kis ember, egy kis törpe lépett a kamrába. Így szólt: -Jó estét kislány? – mondta a törpe. -Miért sírsz? -Miért ne sírnék, amikor aranyat kell fonnom szalmából, és én nem tudom, hogy kell csinálni. -Én tudok segíteni neked. – mondta erre a törpe. – Mit adsz nekem, ha szövök a szalmából aranyat? -Neked adom a láncomat, ami a nyakamban van. Elég lesz? A törpe megelégedett a lánccal és elkezdte a munkát. Nemsokára készen lett a munka, s tele volt az orsó. Másnap reggel jött a király a lányhoz, hogy megnézze, mit csinált. Hogy csodálkozott a király, amikor meglátta a sok aranyat, nagyon örült neki. De még több kellett volna neki. Másnap egy nagyobb kamrába záratta a lányt, ahol még több szalma volt. -Reggelre ezt a szalmát is fondd arannyá! - parancsolta a király. Amint elment a király, jött a törpe és ismét mondta neki, hogy segít. Fordította: Dr. Karsai Ervin O rom haj o barvalo raj Trajilas jekhar jekh zurales chorro rom. Kasavo chorro sas, hoj daba sa les te xal. Sas les ijja shavora, haj jekh nasvalyi shuki romnyi. Bares phares trajisardine, le shavora kathar e bokh chi chingar chi dine. Jekh dyes o rom las ando gav karvachesko aro, haj gindisardas kodi, kamel te kiravel xamasko anda leste. Tela piri phabardas, haj kiravelas e pulicka. Dikhlas, hoj avel la phuvako raj karing leste, pe-kh shukar vurdon. O rom gindisardas jekh, kado phuvako raj zurales barvaloj, sakofalo si les, haj chi kana chi kerel butyi, haj man naj khanchi, sar shaj xoxav les ? Tele las e vrazdini piri, haj majintya ingerdas la po kishaj. Atunchi reslas kothe o raj, haj dikhlas hoj o rom opral pe piri si, haj hamisarel e pulicka, haj romane vorbi phenlas. La phuvako raj chudisardas pe kodi, ke naj jag tela piri, vatunchi kirol o xamasko. Duma das kaj o rom: -So keres tut more! -So te keros, chi dikhes, pulicka kiravav! -Haj kodi shaj si, ke e jag chi dikhav! -Kodo xaben bijagako kirol, ke kasavi kadi piri, ande soste sakofalo shaj kiravav bijagako!

La phuvako raj ande gindura pelas. Mishto avlas te kinav kadi piri, ke sakaj shaj si te kiravav ande late. -Roma! Bikin mange kadi piri! -Nashtig dav raja tyo baripe! Vi mange trubuj, haj but laki ahor! -Chi na bunusar lesa, si ma love dosta! -De vi e varishka phirel late, kodolasa kethane dav feri! -Mishtoj, feri phen sode e ahor? -Shel somnakaja si e ahor, raja tyo baripe! -Dav me so manglan. Tu maj keres tuke kaver piri. -Mishtoj mure raja, kathe ginav le love! La phuvako raj tele ginadas le shel somnakaja ande romeski palma, opre las e piri, haj e varishka, pala kodi tradas-tar. A cigány és a gazdag úr Élt egyszer egy nagyon szegény cigány. Aki olyan szegény volt, hogy már ennivalója se volt. Volt neki 9 gyereke és egy beteg, száraz felesége. Nagy nehézségben éltek a gyerekek és éhségtől korgott a gyomruk. Egy nap a cigány elment a faluba kukoricalisztért és azon gondolkodott, hogy szeretne főzni ennivalót abból. Feltette a lábast a tűzre és telefőzte a lábast puliszkával. Látta, hogy jön a földesúr hozzá egy szép kocsival. A cigány gondolt egyet, mert a földesúr nagyon gazdag volt, mindene volt neki, munkát sem csinált, és sohasem éhezett. Fogta a fazekat a forró fazekat, és oda vitte a homokra. Akkor ért oda az úr és látta, hogy a cigány kint főz és fő a puliszka és a cigány beszélt neki. A földesúr csodálkozott azon, hogy nincs tűz a lábas alatt, mégis fő az étel. Szólt a cigányhoz. -Mit csinálsz, te cigány? -Mit csinálhatok, nem látod, puliszkát főzök. -Ez, hogy lehetséges, mert tüzet nem látok. -Ez az ebéd tűz nélkül fő, mert ez olyan fazék, hogy mindenfélét főzhet tűz nélkül. A földesúr gondolkodott. Jó lenne megvenni ezt a fazekat, mert bármit főzhetne benne. -Cigány add el nekem ezt a fazekat! -Nem lehetséges nagyságos úr. Nekem is kell és nagy az ő ára. -Nem törődök azzal, van elég pénzem. -De fakanál is jár hozzá, azzal együtt adom csak. -Jól van, mond csak mennyi az ára. -100 arany az ára nagyságos úr. -Adok, mit kérsz. Te majd veszel magadnak másik fazekat. -Jól van uram, ide számold a pénzt. A földesúr kiszámolta a 100 aranyat a cigány tenyerébe. Fogta a fazekat és a fakanalat, azután elment.

Fordította: Dr. Karsai Ervin E zhungalyi shej Ande-kh bari familija sas trine sheja. E majcini shej jekh cerra zhungalyi sas, Chorri chi na chi tromajlas khatikaj te zhal, ke kathar kodo darajlas, ke avri phrassan la. Inke chi pe vulyica chi tromajlas avri te zhal. E dej, haj o dad kamenas la, ke pashaj zhungalyipe zurales godyaver sas. Le sheja pe sako kurkengo agor ando baldo phirenas te khelen. Kana khere avenas, solduj zhene kodolasa asharnas pen, ke soske butzhene mangline len opre te khelen. Ke soske lasho sas ando baldo, Soske but kheldine, ke soske but piramne si len. Ke ando baldo soski mishto shaj hatyaren pen le manusha. E zhungalyi shej xanyzhvardes ashunelas le vorbi, haj zurales dukhajlas lako jilo. Voj sostar nashtig zhal ando baldo te khelel? Kodi gindisardas pes jekhar, ke vi voj zhaltar ando baldo. Chi kodi chi bunula, te phrassana la. Shukares opre uradas pes, haj manglas peske phenyan, vi la te ingren penca. Vi gelinetar ando baldo. Lake phenyan inke ande kodo minuto opre magline len le shave, de pala late khonyik chi avilas. Kothe beshlas korkori ando kolco, haj pharo dyi las. -Sosko mishto hatyarel pes sakon, feri man naj khonyik. Khonyik chi khelel manca, chi opre chi mangen man, t’avlas o beng haj opre te manglas man te khelav, vi kodolesa zhavtar! Sar beshel kothe po kolco, avilas jekh kalo manush, haj phendas la shake: -Avilomtar tute, aves manca te kheles? -Shaj zhav, muro vortako. Haj gelinetar te khelen. O kalo manush beng sas, haj e shej sama las, si les grastesko punro, haj vi kopita sas les. A csúnya lány Egy, nagy családban volt három lány. A legkisebb lány egy kicsit csúnya volt. Szegény nem mert még az utcára járkálni, mert attól félt kinevetik őt. Még az utcára sem ment ki. Az anyja és az apja szerették őt, mert a csúnyasága mellett nagyon okos volt. A lányok minden hétvégén bálba jártak táncolni. Mikor hazaértek azzal dicsekedtek, hogy milyen sokan kérték fel őket táncolni. Milyen jó volt a bálban. Milyen sokat táncoltak, milyen sok barátjuk van nekik. A bálban milyen jól érezték magukat az emberek. A csúnya lány irigyen hallgatta a szavakat és erősen fájt neki a szíve. Ő miért nem mehet a bálba táncolni? Azt gondolta egyszer, hogy ő is elmegy a bálba. Azzal sem törődött, hogy kinevetik őt. Szépen felöltözött és megkérte a nővéreit vigyék el őt is magukkal. El is mentek a bálba. A nővéreit még abban a percben felkérték

őket a fiú, de őhozzá senki nem ment. Ott volt ő egyedül a sarokban és sóhajtozott. -Milyen jól érzi magát mindenki csak nem nincs senkim. Senki se táncol velem, senki sem kér fel. Jöhetne az ördög is felkérhetne engem táncolni azzal is elmennék. Ahogy ült a sarokban jött egy fekete ember, és mondta a lánynak: -Eljöttem hozzád, akarsz velem táncolni. -Mehetek barátom. És elmentek táncolni. A fekete ember ördög volt és a lány észrevette, hogy neki lólába és patája is volt. Fordította: Dr. Karsai Ervin E Luludyi Varikana, dulmut, kana inke kodi gindisardine le manusha, hoj e Phuv lupoj, trajilas jekhar jekh shukar, ramaslyi romani shej. Lako anav sas Luludyi. La Luludaki kolyiba ande-kh vrazhime sirkango vesh sas. Kon intya phirdas, ande kodo inke vi pala but bersh te sovel phirlas o dyi kathar e dar. Vi sas te daral le dromesko manush. Le kashtenge kranzhi manushane vast sas, girchome najenca. Kon pashe tromajlas kaj le kasht, kothe reslas les o meripe. Vi krujinas le manusha kado vesh, kade e Luludyi pachasa shaj trajilas ande peski cini kolyiba, Rujasa, la vorbinda busnyasa. Vi lasa beshlas ande kolyiba e Herma, o godyaver hulyo. La sha, haj lake pedon chi azbadine le kasht. La Luludyaki dej aba dulmut mulas, nas la khonyik ande luma. E dej choxaji sas, de but zhutisardas le manushenge, sastyardas le nasvalen, drabengi char das le cinenge, te sastyaren pen. Jekhar nasvalyi kerdyilas, haj mulas, haj kothe ashlas la Luludya, kon anglunovar korkori sas ando vesh, pala kodi avilas e busnyi, o hulyo vortakenge. E Luludyi ande vrazhime vesh rakhadyilas, kade chi azbadine le kasht, le peduri. Vi e shej vrazhime modosa rakhadyilas, vi voj zhanelas te vrazhil. Le manusha, haj le rom zhangline, hoj jekh shukar, somnakuni shej beshel ando vrazhime vesh, de chi jekh chi tromajlas andre te zhal ando vesh, te dikhel la shukara sha. Sar nachon le bersha, jekhar avilas kothe jekh shukar somnakuno shavo. Kado shavo tromano sas, jekh baro xanro sas leste, Xanresa shindas peske drom, haj le kasht pe rigate bandyile. O shavo vortas zhalas kaj la Luludyaki kolyiba. Kana o shavo kothe reslas, e Luludyi huladas pes. Dikhlas e shaves, haj jekh cerra mutosajlas. Sar avilas kathe o shavo? Chi azbadine les le kasht? O shavo tele las pesko kolopo, haj dyes das la shake. -Muri shej, me avilom kathe, te dikhav tut, ke le manusha ande luma kodi phendine, hoj tu san legmajshukari shej ande luma.

-Kon phendas kodi? Me ch’ashundom! – phendas Luludyi leske. -Me anda kodi avilom, te ingrav tut kaj muri familija. Vi von kamen te dikhen tut, ke but lashi ashundine pa tute. -Phenav tuke variso. Te kamesa man te les romnyake, atunchi trin trabi trubuj te keres. O angluni traba si, hoj zha perdal po vesh, haj an kathe o lolo barr, so kothe si kaj beshel efta sherengo sap. Te avesa palpale, phenav tuke e dujto butyi. Zha baxtyasa! Haj o shavo gelastar, xutyildas zurales pesko xanro, haj shindas angle peste o drom. Virág Valamikor régen, amikor még azt gondolták az emberek, hogy a föld lapos élet egyszer egy szép, csodálatos cigánylány. A neve virág volt. Virágnak a házacskája egy varázslatos fűzfa erdőben volt. Aki egyszer ott járt az még sok év után is rémálmai voltak. Volt is mitől félni az utazó embernek. A fák ágainak emberi keze volt, görcsös újjakkal. Ki odabátorkodott a fákhoz az ott lelte halálát. Kerülték az emberek ezt az erdőt, így Virág békésen élhetett a kicsi házában, Rujával a beszélő kecskével és ott lakott vele a házban Herma az okos bagoly. A lányt és az állatait nem bántották a fák. Virág anyja már régen meghalt, nem volt senkije a világon. Az anyja boszorkány volt, de sokat segített az embereknek. Gyógyította a betegeket, gyógyfüveket adott a kicsiknek gyógyítani őket. Egyszer beteg lett és meghalt és ott maradt Virág, aki először volt egyedül az erdőben. Azután jött a kecske, a bagoly barátoknak. Virág a varázslatos varázserdőben született, így nem bántották a fák az állatok. A lány is varázslatos módon született és varázsolni is tudott. Az emberek és a cigányok tudták, hogy egy szép aranyos lány él a varázserdőben, de senki se bátorkodott az erdőbe menni, megnézni a szép lányt. Ahogy múltak az évek egyszer jött oda egy szép aranyos fiú. Ez a fiú bátor volt és volt neki egy nagy kardja. A karddal vágott magának utat és a fák oldalra hajoltak, így ment a fiú a lány házához. Amikor a fiú odaérkezett Virág fésülködött. Meglátta a fiút és egy kicsit megrémült. Hogy jöhetett ide a fiú. Nem bántották őt a fák. A fiú levette a kalapját és köszönt a lánynak. Lányom jöttem ide megnézni téged, mert az emberek a világban azt beszélik, hogy te vagy a legszebb lány a világban. -Ki mondta azt én nem hallottam, - mondta Virág neki. -Én azért jöttem, hogy elvigyelek téged az én családomhoz. Ők is szeretnének látni téged, mert sok jót hallottak felőled. -Mondok neked valamit. Ha te akarsz engem feleségnek, három dolgot kell megtenned. Egy dolog az: menj keresztül az erdőn és hozd ide a piros követ, ami ott van, hol lakik a hétfejű sárkány. Ha visszajössz mondom neked a

második feltételt. Menj szerencsével. Elment fogta erősen a kardját és vágta maga előtt az utat. Fordította. Dr. Karasai Ervin Zoga Varikana, kana le rom phirenas pa gaveste pe gaveste, sas jekh zuralo rom mashkar lende. Zoga busholas. Kaj phirnas ande-kh foro, sas kothe jekh kasavo raklo, kon chi darajlas khonyikastar. Le foroske raja phendine le romenge, kana avri gele lende: -Romale! Naj mashkar tumende kasavo zuralo manush, kon zhanel te marel jekhe turbatone rakles. Si mashkar tumende kasavo manush? -Si kathe jekh rom, kon zuraloj, lesko anav Zoga, de voj daral sakonendar. -Te phenen leske, t’avel kaj o forosko kher, n-avla les khanchi bajo. Kana Zoga khere avilas anda mangipe, vi akanak kothe sas pasha leste kodo eftabershengo raklo, kon zhanelas vi ungrika, vi romanes te vorbil. Kado raklo jekh cino bengoro sas, de khonyik chi zhanglas. O raklo dandenca rakhadyilas. -Zoga! – phendine le rom, - Sigo zhas kaj o forosko kher, ke le bare manusha kamen tusa te vorbin. Te na zhas, ingren tut zorasa. -Me korkori chi zhav kothe kaj le raj . -Mishtoj, zhal tusa o rakloro, haj vi ame savorazhene. Kade kerdyilas. Beshline po vurdon, haj Zogasa geline kaj le forosko kher. -Kathe som! – phenel o Zoga romanes, ke voj chi zhanglas ungrika numa romanes. O cino rakloro, kon sas pasha leste, boldas leski vorba. Akanak aba shaj avel kodo turbato raklo, ke voj kodi phendas, zhikaj chi arakhel jekh kavre zurale manushes, kon marela les, chi biril te hodinil. Zogas tordyárdine avri vorta raklesa. -Anen mange jekh haravlyi, de zuralyi t’avel! – phendas o Zoga. Andine leske jekh shelo. Krujal xutyildas pes shelesa, haj las jekh bari sufla. O shelo shindyilas pes. -Kado shelo naj lasho, t’anen majzuralo! Andine jekh vurdonesko perdal phanglo shelo. Vi kado krujal boldisardas peste, haj phurdelas jekh, de o shelo chi shindyilas pes. -Kado shelo aba legmajfeder! Kezdisardine te maren jekhavres. Zoga numa chi kerdas khanchi, o raklo mardas les. Pe kodi o rakloro das vorba romanes le Zogaske. -Zoga, xutyil les, na muk tut, xutyil les kade, te merela! Chi trubusardas majbut Zogaske, xutyildas le turbatone rakles sar lesko pashavro avri avilas po dumo. Zoga

Valamikor régen mikor a cigányok jártak faluról falura volt egy erős ember közöttük. Zoganak hívták, ahogy mentek a városba volt ott egy olyan fiú, aki nem félt senkitől. A városi urak mondták a cigányoknak, mikor kimentek hozzájuk. -Cigányok nincs köztetek egy olyan erős ember, aki meg tud verni egy veszett fiút. Mi félünk tőle, mert olyan erős. Bármit csinálhatunk vele, nem bírunk vele. Van köztetek ilyen ember? -Van itt egy cigány, aki erős a neve Zoga, de ő fél mindenkitől. -Mondjátok meg neki, hogy jöjjön a városházához, nem lesz neki semmi baja. Mikor Zoga hazaérkezett a kéregetésből most is ott volt mellette az a 7 éves fiú, aki tudott magyarul is cigányul is beszélni. Ez a fiú egy kicsit táltos volt, de senki se tudta, a fiú foggal született. -Zoga! Mondták a cigányok. Menj gyorsan a városházához, mert a nagyurak beszélni akarnak veled. Ha nem mész, visznek téged erővel. -Én egyedül nem megyek oda az urakhoz. -Jól van, megy veled a fiú és mi is megyünk mindnyájan. Így is lett. Felültek a szekérre és Zogával elmentek a városházára. -Itt vagyok, mondta Zoga cigányul, mert nem tudott magyarul, csak cigányul. A kicsi fiú, aki volt mellette fordította neki a szavakat. Most már jöhet az a veszett ember, mert ő azt mondta eddig nem született egy olyan erős ember, ki megverje, legyőzze. Zoga kiállt a fiúval. -Adjatok egy nadrágszíjat, de jó erős legyen! – mondta Zoga. Adtak neki egy kötelet, körültekerte magán és nagy levegőt vett. A kötél elszakadt. -Ez a kötél nem jó, adjatok erősebbet. Adtak neki egy kocsit keresztülkötő kötelet. Ezt is körültekerte magán és fújt egyet, de a kötél nem szakadt el. -Ez a kötél már a legjobb. Megkezdték ütni egymást. Zoga nem csinált semmit, a két fiú verte őt. Akkor a kisfiú cigányul szólt Zogának: -Zoga fogd meg őt, ne hagyd magad, fog meg úgy, hogy meghaljon. Nem kellett már több Zogának megfogta a veszett fiút, hogy a bordája kijött a hátából. Fordította: Rostás Farkas György – Dr. Karsai Ervin O kashtari haj le pajeski biuzhi Jekh kashtari andre peradas pesko tover ande valya. Tele beshlas pasha e valya, haj ande peski briga rovelas. Le pajeski biuzhi ashundas o rovipe, haj sunusardas le kashtares. Opre andas anda valya jekh somnakuno tover, haj pushlas les: - Kadoj tyiro tover? - Naj, na muroj! - phendas o kashtari.

Pe kadi opre andas jekh rupuno tover le pajeski biuzhi. - Chi kado na muroj! - phendas o kashtari. Pe kadi opre andas le pajeski biuzhi o chacho. - Kado aba muro tover si! - phendas o kashtari. Le pajeski biuzhi leske das sole trin tovera, ke chacho manush sas. Khere o kashtari sikadas le tovera peske vortakonge, haj vorbisardas sar phirdas. Pe kadi o jekh gindisardas pes, vi voj kade kerel. Tele gelastar kaj e valya, haj andre shudas ando paji pesko tover,. tele beshlas kaj e valya, haj vi voj rovelas. Le pajenski biuzhi avilas le somnakune toveresa, haj kodi pushlas: - Tyiroj kado tover? - Muroj, muroj! - cipisardas losshasa o manush. De e pajeski biuzhi chi das les o somnakuno tover, inke chi lesko tover chi das palpale, ke o manush xoxadas. A favágó és a vizitündér /Lev Tolsztoj nyomán/ Egy favágó beleejtette a fejszéjét a folyóba. Leült a partra, és bánatában sírva fakadt. A vizitündér meghallotta a sírást, és megsajnálta a favágót. Felhozott a folyóbó1 egy aranyfejszét, és megkérdezte: -Ez a te fejszéd? -Nem, nem az enyém! - válaszolt a favágó. A vizitündér erre egy ezüstfejszét hozott fel. -Ez sem az enyém! - ismételte a favágó. Erre a vizitündér felhozta az igazit. -Ez már az én fejszém! - szólt a favágó. A vizitündér neki ajándékozta a három fejszét, mert őszinte volt. Odahaza a favágó megmutatta a barátainak a fejszéket és elmesélte, hogyan járt. Erre az egyik elhatározta, hogy ugyanúgy cselekszik. Lement a folyóhoz, szántszándékkal beleejtette a fejszéjét a vízbe, leült a parton, és ő is sírt. A vizitündér megjelent az aranyfejszével, s ezt kérdezte: -Tiéd ez a fejsze? -Az enyém, az enyém! - kiáltotta örömrnel a favágó. A vizitündér azonban nem adta oda az aranyfejszét, sőt még a sajátját sem kapta vissza, mert hazudott. Írta: Szécsi Magda Fordította: Sztojkó Ilona Karadanaki armaj (purzaben) O phuro chachikano platnyiko majdur vorbilas.

-Na chudintu pe kodi, shukar Karadana, ke korro som, ba feri kade zhanav te-dikhav la lumake butya uzhes. Av, besh kathe mande!- akhardas la sha, apol xutyildas lako vast.- Phare vrami zhukaren pe tut muri shej. E baxt, pe soste doros, kasavo dur si inke tutar, sosko dur o kham abdyol. Zhanav, ke nichi phenesa, inke pe kodo mangav tut, hoj te boldes tut palpale, ando salchinalo vesh, kaj baxtales trajisas - phendas o platnyiko izdramne glasosa, haj karing e shej boldas peski musura. -Platniko Temmor papo! Zhanav ke chachimo phendan, taj inke zumavav man, pe kado drom, pe soste ustyadem. Kattyi phen mange, hoj karing te zhav? - pushlas e shej. -Tya baxtyako drom, perdal pe Asvengo ab phirel, tya bibaxtyako drom tele ingrel pe xar, kaj si a bari Vuneto cerha. Pe stungo rigzha la kirasa, kaj dikhes tye fircijijge xurde, kode grasten, de na tordyu. Kothar aba tuke trubul te les sama, ke sar avla tyo trajo – phendas o phuro, haj pipindas la Karadanake lungi bala. -Inke, feri kattyi phen mange, phure, hoj muri fircija azhukarel man vaj nichi? -Zhukaren tut - shero le andyardas o shorvalo phuro. Si kon jagasa, kon sastresa, kon sapeska xolyasa, ba kamipesa khonyik, muri shej -phendas o phuro thaj boldaspe. -Karadana brigasa zhalas pe pesko drom. Chi na tordyilas, zhi kaj e vuneto cerha, kaj ’ekh shukar shavo azhukarlas pe late, kasavo sas sar o hulyo phendas. -Dott – cipindas e Karadana, thaj tele xuklas paj Rupinako dumo, hoj te shaj angalyi del peske piramnes, kas inke chi na chi dikhlas. -Taj avilan?! – phendas o shavo, thaj pizdas pestar la lolya musuraka sha. Mishto dikhlas peske la Karadana. -Shukarake, shukar san, apol aba si man kamadyi – phendas avri o shavo. -Inger man ande tyiri cerha. Amare dada, deja kethane dine amen, taj kodo kamenas jekhavreske te avas. Kadi dulmutani kris si, nashtig phagres opre! – phendas e Karadana thaj tele bandyardas pesko shero. -Nashav la choxajaka sheja, vaj murdalavla! – cipisardas daravnes, -ekh shukar shej, kon anda venuto cerha avilas avri…. Karadana átka (részlet) A bölcs öreg folytatta. -Ne csodálkozz, szép Karadana azon, hogy vak vagyok,de csak így láthatom igazán jól és tisztán a világ dolgait. Gyere, ülj le méllém-hívta a lányt, majd megfogta a kezét. –Nehéz idők várnak rád lányom. A boldogság, amire vágysz, olyan messze van tőled, mint amilyen távol a Nap ragyog.

Tudom, hogy nemet mondasz, mégis arra kérlek, hogy fordulj vissza a fűzfaerdőbe, ahol boldogan éltél –mondta a bölcs reszkető hangon, és a lány felé fordította arcát. -Bölcs Temmor apó! Tudom, hogy igazat szóltál, de mégis megpróbálom végigjárni azt az utat, amin elindultam. Annyit mondj meg, hogy merre induljak! –kérdezte a lány. -A boldogságod útja a Könnyek-taván át vezet, boldgtalanságodé le a völgybe, a nagy Kék sátor felé. Balra indulj el az ösvényen, ahol meglátod törzsed apró, fekete lovait, de ne állj meg. Tarts egyenesen a Kék sátor bejáratához. Onnan már neked kell irányítanod életed folyását –mondta az öreg, és megsimogatta Karadana fényes, hosszú haját. -Még csak annyit mondj meg, bölcs öreg, hogy törzsem várja-e az érkezésemet? -Várnak – bólintotta a hosszúszakállú bölcs. – Ki tűzzel, ki vassal, ki kígyónyelvű haraggal, de szerelemmel senki, lányom – fejezte be az öreg és elfordult. Karadana szomorúan folytatta útját. Meg sem állt a Kék sátor bejáratáig, ahol egy csodaszép legény várta, pont olyan, milyenről a bagolykisasszony mesélt -Dott! – kiáltotta Karadana, és leugrott Rupi hátáról, hogy megölelhesse sose látott vőlegényét. -Hát megjöttél?! – mondta a fiú, és eltolta magától a kipirult lányt. Jól megnézte Karadanát. -Szépnek szép vagy, de már van kedvesem – jelentette ki a fiú. -Vezess a sátradba. Szüleink egyezséget kötöttek, és összekapcsolták életünket. Ez a régi törvény, megszegni nem lehet! – mondta Kardana, és lehajtotta a fejét. -Zavard el a boszorkány lányát, vagy megölöm!- sikította féltékenyen a Kék sátorból kilépő gyönyörű lány. Cigány népmese Fordította: Sztojkó Ilona Le barvaleske dujvar kattyi Trajilas ande-kh gav jekh zurales chorro rom, kaske kattyi but shavora sas, sar la khangerake shimijakura. Le shavora sa rovenas kathar e bokh, de o rom chi zhanelas te del lenge xamasko. Vi lesko per chingardas. E romnyi bishaldas peske romes pala xamasko. O rom brigas zhalas peske po drom, chi kodi chi zhanglas te kerel. Gindisardas pes jekh, las pes, haj gelas kaj o barvalo manush te mangel xamasko. -Te del o Del lasho dyes, haj but baxt thaj zor thaj sastyipe! -So kames more?

-Dragi raja tyo baripe! Sunusar mure bokhale cine shavoren, de lenge cerra xamasko, ke meren bokhatar! Te trubuj tele butyarav lengi ahor. -Zhatar kathar, khandino rom, te na dikhav tut! – cipisardas pe les o barvalo manush, haj andre phandadas o vudar angla o rom. O bibaxtalo rom bara brigasa zhalas majdur, haj majzurales das chingar lesko per. Sar gelas po drom khere, jekhar kothe reslas kaj sas jekh shuki xajing. Andre dikhlas ande xajing, haj akharakerdas le benges. -Raja tyo bengora! Av avri anda phuv, haj zhutisar man! O beng na pa but avri avilas anda xajing, haj phendas le romeske: -So si roma? Soj tyo bajo? -Somas kaj o barvalo manush, manglom lestar xamasko, de chi das mange. -Mishtoj roma! Av manca kaj o barvalo manush, de t’aves godyaver, so phenes, ke bajo avla pe tut – phendas o beng le chorre manusheske. Soldujzhene gelinetar kaj le barvale manushesko kher. Lasho baxtalo dyes dine les. -Lashoj tyo dyes te del o Del barvale manusha! -Lasho dyes vi tumen. Sostar roden man opre? – pushlas o barvalo manush xolyarnyikos. Kodi phendom le romeske, hoj trin doripe dav les. Vi tut dav te kames, trin dorura te kerav. -Me atunchi sagda dujvar kattyi mangav, so mangel o rom! – phendas o xanyzhvalo barvalo manush. -Ashundan more? So tu manges, o barvalo manush dujvar kattyi lel mandar. -Ova, kade kamav! – phendas o barvalo manush. -Roma! Soj tyo angluno manglipe, mishto gindisar tut. -Raja bengora! Mangav anglunovar jekh trastasa rup! -Mishtoj roma! Aketa si, tuke barvale manusha dujvar kattyi, duj trastenca rup dav. -Roma! Soj tyo dujto mangipe, akanak majmishto gindisar tut! -Raja bengora! Muro dujto mangipe kodi, de man jekh gonosa somnakaj! phendas sigo o rom. -Mishtoj roma! – phendas o beng leske – Kathej jekh gono somnakaj, haj tuke le barvaleske dujvar kattyi phirel vi anda somnakaj. Kana o rom dikhlas, le duj gonenca somnakaj, aba ando gindo pelas. So te mangel po trito le bengestar. Po but, po but kodi avri phenel: -Raja tyo bengora! Baro kamos te mangav tutar. -Phen manusha, so kames po trito mandar? -Mangos tut, le avri muri jekh jakh! O beng baro dikhlas pe kado interesno pushelipe, haj kadi phendas: -Mishtoj more! Avri lav tyi jekh jakh, haj le barvaleske sa le duj.

A gazdagnak kétszer annyi Élt egyszer egy nagyon szegény ember, akinek annyi sok gyermeke volt, mint a templom egere. A gyerekek sírtak az éhségtől, de a cigány nem, tudott ennivalót adni nekik. Az ő hasa is korgott. A felesége elküldte őt ennivaló után. A cigány szomorúan ment az úton, nem tudta, mit csináljon. Gondolt egyet, fogta magát, és elment a gazdag emberhez ennivalót kérni. -Adjon az Isten jónapot, és sok szerencsét, erőt és egészséget! -Mit akarsz cigány? -Drága nagyságos uram! Szánd meg az én éhes, kicsi gyerekeimet, adj nekik kevés ennivalót, mert éhen halnak. Ha kell, ledolgozom az árát. - Menj innen, büdös cigány, ne lássalak téged! - kiabált a gazdag ember, és becsukta az ajtót a cigány előtt. A szerencsétlen cigány nagy bánattal ment tovább, és erősen korgott a gyomra. Ahogy ment hazafelé az úton, egyszer odaérkezett egy kiszáradt kúthoz. Belenézett a kútba és hívni kezdte az ördögöt. -Ördög uram! Gyere ki a földből és segíts rajtam! Az ördög nemsokára kijött a kútból, és mondta a cigánynak: -Mi van cigány? Mi a bajod? -Voltam a gazdag embernél, kértem tőle ennivalót, de nem adott nekem. -Jól van cigány! Gyere velem a gazdag emberhez, de okos légy ám, mit mondasz, mert az a te bajod lesz - mondta az ördög a szegény embernek. Mindketten elmentek a gazdag ember házához. Köszöntötték őt. -Adjon az Isten jónapot gazdag ember! -Adjon az Isten nektek is. Miért kerestetek fel engem?- kérdezte a gazdag ember mérgesen. - Azt mondtam a cigánynak, hogy három kívánságát teljesítem. Neked is teljesítem három kívánságodat. -Én akkor mindigkétszer többet kérek, mt kér a cigány! - mondta az irigy gazdag ember. -Hallottad cigány? Amit te kérsz, a gazdag ember kétszer annyit kap tőlem. -Igen így akarom! - mondta a gazdag ember -Cigány! Mi az első kérésed, jól gondold meg. -Ördög Úr! Kérek először egy tarisznya ezüstöt! -Jól van cigány! Ehol van, neked gazdag ember kétszer annyi, két tarisznya ezüstöt adok. Cigány mi a második kérésed, most jobban gondold meg magad! -Ördöd Úr! A második kérésem az, adj nekem egy zsák aranyat!- mondta gyorsan a cigány. -Jól van cigány!- mondta az ördög. Itt egy zsák arany és neked gazdag ember kétszer annyi jár az aranyból is. Amikor a cigány meglátta a két zsák aranyat már gondolkodóba esett.. Mit kérjen harmadikra az ördögtől. Sok-sokára kimondta: -Ördög Úr! Nagyot szeretnék kérni tőled. -Monjad ember, mit akarsz harmadszorra tőlem?

-Kérlek téged, vedd ki egyik szememet! Az ördög nagyot nézett ezen a furcsa kérésen és ezt mondta: - Jól van cigány! Kiveszem az egyik szemedet, a gazdagnak meg mind a kettőt. Cigány népmese Fordította: Sztojkó Ilona La choxanyija petalarindo lohari Sas jekhar jekh lohari anda Batya beshelas, thaj voj zurales mishto kerelas butyi, sakon leste phirlas te petalaren, sakon anda sakofalo than. Butzhene kernas leste butyi, sa zurale shave sas. Vi kado lohari rom sas. Sako dyes jekh shukar surro khuro zhalas leste. Jekhar o lohari phendas: -Te ashunen pe mande shavorale! Te xutyilas les, haj te rakhisaras pe les petalo! Phendine le shave leske: -Sar tu kames! Kerdine o hurko, te xutyilen les. Vi dopash bersh nachilas, kana zhangline te xutyilen les, haj te petalaren les. Panzh chaso nachile, kana agor sas la butyake, haj o khuro nashlas-tar sigo. Majbut chi avilas palpale. O lohari kade gindisardas pes: -Majbut chi dikhav le shukare surrone khures! Sostar dom les me petala. Chi avel majbut mande. – pe kodi gindisardas pes. -Sostar chi avel palpale. Ande kado gav beshlas jekh phuri manushnyi, kon beshlas pe gavesko agor. Phirlas te drabarel, zurales baxtalyi sas. Le rom kodi phendine pa late, hoj shaj si choxanyi, ke sakofalo zhanelas. Vi aba avri phendas, kon kana merela, so avna le romenca. Le rom kodi phendine, kadi manushnyi si choxanyi, zurales xolyajline pe la, haj zurales darajline latar. E phuri romnyi kodi phendas pa peste, voj chi choxanyij, feri butzhanglyi manushnyi, anda kadi le manusha xanyzhvale pe la. Jekhar e phuri manushnyi gelastar kherestar, zhikaj but vrama chi dikhline la. So shaj si kadala phura manushnyasa? So shaj si? – vorbisardine le rom. Jekhar la phura manushnyate andre gelas jekh raklyi, haj pushlas latar: -So si? Kaj sanas? -Zhatar mandar! Zhatar mandar, na av andre! – cipisardas e manushnyi, ke darajlas, hoj e raklyi dikhel kothe variso, hoj so si lasa?

E raklyi chi bunusardas le cipipesa, kothe zhalas kaj e manushnyi, kon kothe pashjilas ando pato, ande perina, haj tele hacisardas pa late e perina. So dikhlas, Devla, so naj? Petala sas la choxanijake vast, haj lake punre. E raklyi avri nashlas thaj phendas le romenge. Le rom kethane beshline, haj kris kerena pe la. Pe le beshimasko agor avri phendine le rom, trubuj te phabaren la. Kerdine jekh bari jag pe le gavesko mashkar. Avri cirdine la phura manushnya anda pesko kher, haj opre shutine pe maglya. Sas ando gav jekh chorri shej, kas e choxanyi sastyardas. Vi voj ashundas e kris, haj kothe zhalas kaj e jag. Kothe reslas angla e maglya, haj kodi cipisardas pe romenge: -Na azban la phura manushnya, voj lashipeski manushnya si, vi man sastyardas, majmishto sar le sastyara. Voj naj choxanyi, feri bibaxtalyij, kas o lohari petalardas anda xolyi. Kadi manushnyi sas lohareski romnyi, nasules bunusardas lasa, haj e romnyi nashlastar. Akanak kade trajol bibaxtales, petalardos. Te si voj choxanyi, vi ame kodol sam, sakonenge trubuj te phabaren. Le rom bunusardine so kerdine, muklas la manushnya, haj nashadine le lohares, kon sas o nasul manush. Kade muntusardas e chorri shej la phura romnyako trajo. A boszorkánypatkoló kovács Volt egyszer egy kovács, Bátyán lakott, és ő nagyon jól dolgozott, mindenkihozzá járt patkoltatni mindenfelől. Sokan dolgoztak nála, mind erős fiúk voltak. A kovács is cigány ember volt. Minden nap egy szép szüreke csikó ment hozzá. Egyszer a kovács azt mondta: -Hallgassatok rám fiúk! Fogjuk meg őt és rakjunk rá patkót! Mondták a fiúk neki: -Ahogy te akarod! Készítettek egy hurkot megfogni azt. Fél év is eltelt, mikor meg tudták fogni és megpatkolták. Öt ora telt el mire vége lett a munkának és a csikó elszaladt gyorsan. Többet nem jött vissza. A kovávs ezt gondolta magában: -Többet nem léátom a szép szürke csikót! Miért adtam rá pattkót. Nem jön vissza többet hozzám.- ezen gondolkodott, miért nem jön vissza. Ebben a faluban lakott egy öregasszony, aki a falu végén lakott. Kéregetni járt és nagyon szerencsés volt. A cigányok azt mondták róla, hogy ő boszorkány, mert mindenfélét tudott. Azt is kimondta, ki mikor fog meghalni, ki fog jönni a cigányokhoz. A cigányok azt mondták, ez az asszony boszorkány, nagyon haragudtak rá, mert féltek tőle. Az öregasszony azt mondta magáról, hogy ő nem boszorkány, hanem sokat tudó asszony, ezért az emberek irigyek rá. Egyszer az öregasszony elment hazulról, sokáig nem látta senki. Mi lehet ezzel az öregasszonnyal? Mi lehet? Mondták az emberek.

Egyszer az öregasszonyhoz bement egy lány, és megkérdezte tőle: -Mi van? -Menj el tőlem! Menj el tőlem, ne gyere be! -kiabálta az asszony, mert félt, hogy alány meglátja azt a valamit, hogy mi van vele. A lány nem törődött a kiabálással, odament az assonyhoz, ki ott feküdt az ágyon, és lerántotta róla a dunnát. Mit látott, Isten, mit nem? Patkó volt a boszorkány kezén, és a lábán. A lány kiszaladt és megmondta a cigányoknak. A cigányok összeültek, és törvényt mondtak rá. Az ülés végén kimondták a cigányok, meg kell égetni őt. Raktak egy nagy tüzet a falu közepére. Kicibálták az öregasszonyt a házából, és rátették a máglyára. Volt a faluban egy szegény lány. Akit meggyógyított a boszorkány. Ő is meghallotta a törvényt, és odament a tűzhöz. Odaért a máglyához és azt kiabálta az embereknek: -Ne bántsátok az öregasszonyt, ő jó asszony, engem is meggyógyított, jobban, mint az orvosok. Ő nem boszorkány, csak szerencsétlen, akit a kovács megpatkolt mérgében. Ez az asszony a kovács felesége volt, rosszul bánt vele, és az asszony elment tőle. Most így él szerencsétlen megpatkolva. Ha ő boszorkány, mi is azok vagyunk, mindenkit meg kell égetni. A cigányok megbánták, amit tettek, elengedték az asszonyt, és elűzték a kovácsot, aki rossz ember volt. Így mentette meg a lány az öreg cigányasszony életét. Bari Károly gyűjtéséből fordította: Sztojkó Ilona Le drabaripeske rakhadyipeski pecipija Kaj sas, kaj nas, ande bara lumako jekh kolco sas jekh cino gav. Pe gavesko agor beshline ande –kh chorri, cini kolyiba jekh phivlyi romnyi laka cina shasa. Kadi chorri romnyi phirlas ando gav te-uzharel, te-tapastil, anda chik valyogi te-kerel, anda kadi butyi inkerdas opre pes haj peska shejora. Jekhar, kana Kristushes ingerde te-umlavel opre angla laki kolyiba resline le Devleske shaves prasindo hullar, atunchi Kistush le phare trushulesa perlas pe pesko chang. E chorri romnyi sunusardas les, haj vi voj perlas pe pesko chang, haj kade avka phisalyilas kothe kaj Jezush, las tele o dikhlo pa pesko shero, haj phendas: -Suntone Devla, jertisar lenge, ke chi zhanen, hoj so keren tusa! Tu le Devlesko raklo san, amaro dad, o Del, o Sunto raklo, te jertis lenge bezexa, haj vi mure! – haj kotha das leske pesko dikhlo. – Khos tyiri musura, ke pajaslo san! O Kristush dikhlas pe la, haj phendas: - Veronika, veronika, phenav tuke, tu sunto avesa, haj ando cheri avesa pasha amende, tu kothe beshesa. So chorripe sas kathe pe phuv, sa bistresa, ke

ande kaver luma barvalyi avesa! Kado dikhlo, so tu man andan sastyaresa le nasvalen. Ke kon ande mande bizila pes, kon muri vorba ande lel pala tyi vorba, vi kodo sastyola! – haj palpale das o dikhlo. Kana chorri romnyi dikhlas po dikhlo, mucisardas, ke dikhlas le Devlesko raklesko musura po dikhlo. Atunchi las o dikhlo, haj shutas ande pesko brek, pala kodi khere gelas. Ande peski cini kolyiba shutas pes pe chang, tudyisardas le devleske, ke bari voja si le Devles! Kana jekhar phirdas andel gav, kaj jekh kher reslas hoj te kerel tapastashi, kaj jekh nasvalo shavoro sas, kon mulas. Leski dej rutas. Atunchi phendas ande peste Veronika: Hajkam sastyarela muro dikhlo, so das man le Devlesko raklo, o Jezush. Sigos khere gelas pala dikhlo, haj khoslas le shaveski musura. Kana khoslas le cine shavores, o shavoro opre beshlas, haj manglas te-xal! Sastyilas! Lako samasharesko anav gelas and’ intrengo luma, le gazhe aviline late, tordyile angla peski kolyiba ande gleda, sar tordyile ande khangeri. La chorra romnyake kattyi xaben ingerdine, hoj aba chi zhanglas kaj te shol: Bakren, guuven, grasten ingerdine lake. Barvalyi avilas! Pala kodi phirlas e luma, le them, ke voj sas ande luma federmajbari drabarica, ke zhanglas te-sastyarel. Datunchara zhanen le romnya drabaren, sityiline kathar late. Veronika sityardas vi peska sha te-drabarel, haj inke akanak trajon tena mule. A jóslás eredetmondája Hol volt, hol nem volt, a nagyvilágnak egyik szegletében volt egy kis falu. Ennek a falunak a végén, egy nyomorúságos kunyhóban élt egy özvegyasszon a kicsi leánykájával. A szegény asszony a faluba járt takarítani, tapasztani, vályogot vetni, ebből tartotta el magát és a leánykáját. Amikor krisztust megfeszíteni vitték és az ő kunyhójuk elé ért at istenfiút gyalázó csőcselék, Krisztus a nehéz kereszttel táérdre esett. A szegény asszony nagyon megsajnálta, térdre vetette magát ő is, úgy csúszott oda Jézushoz, levette fejéről a kendőjét, és azt mondta: -Ó, Szent Isten, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek veled! Te az Isten fia vagy, az Üdvözítőnk, a Szent Fiú, bocsásd meg nekik a bűneiket és bocsásd meg az és bűneimet is! És odanyújtotta a kendőjét: -Töröld le arcodról a verejtéket, Uram! Krisztus ránézett és azt mondta: -Veronika, Veronika, bizony mondomnekd, szent asszony lesz belőled, és a mennyországban élsz majd. Ami szegénységed volt aföldön, azt elfelejted, mert az égi világban gazdag leszel! Ezzel a kendővel pedig, ha egy beteget megérintesz, azonnal meggyógyul majd, csak higgyen bennem és higgyen az én szavaimban!

És visszaadta a kendőt. Amikor a szegény asszony rátekintett a kendőre, majdnem megbénult a félelemtől, mert az Istenfiú arcát látta rajta. Jól a keblébe rejtette, aztánm hazament. A kis kunyhójában letérdelt a földre, szép imádságot mondott istennek, mert nagy az Isten akarata. Egyszer, ahogy a falukat járta, elvetődött egy házhoz tapasztani, ahol éppen meghalt egy beteg kisfiú. Sírt nagyon az édesanyja, és a jólelkű Veronikának akkor eszébe jutott a kendő, amivel Jézus letörölte az arcát. Hazament érte, elhozta, és megérintette vele a halott kisfiút. A kisfiú abban a pillanatban felült és enni kért. Feltámadt! Híre ment ennek az egész világon, jöttek hozzá az emberek mindenfelől. Úgy álltak a kunyhója előtt sorban, mint a templomban. A szegény asszonynak annyi mindent hordtak, hogy már nem tudta hova tenni; még bárányokat, ökröket, lovakat is hoztak neki. Meggazdagodott! Járta azután az országokat, mert ő volt a világon a legnagyobb jósnő és mindenkit meg tudott gyógyítani. Azóta tudnak a cigányasszonyok jósolni, megtanulták tőle. Veronika megtanította a leányát is jósolni, és még most is élnek, ha meg nem haltak. Írta és fordította: Sztojkó Ilona Le Ramaski pecipija Varikana, ande dulmutani vrama trajilas pasha le phure Indusheski dolma jekh kraj peska romnyasa. Voj busholas Ramadzhana. Bari briga sas len, ke nas len shavora. E krajaskinya gindisardas pes, zhal kothe opre pe bare plajesko opripe kaj o sunto platniko pala zhutipe. Vi kade kerdas. O sunto platniko das la krajaskinyake trin sumburura, te shuvel andre ande jekh molyasa pherdyi sumnakuni taxtaj, haj te pel len. E krajaskinya kade kerdas, sar phendas lake o sunto platniko, haj pala ijja shon trin somnakune balenge shave rakhadyile la. Le trine shave sigo barajline, zurajline. O legmajcino, o Rama, sigo sikavelas peski zor, haj tromipe. Aba deshushtar bershengo sas, kana tele mardas le jekhjakheske poganes, le phakasle kunkushes, haj le efta sherenge sapes. Atunchi o sunto platniko tele avilas anda plaj, haj sityardas le cine krajores. Zurales godyaver, patyivalo, zuralo krajoro sas. Pe krajorenge rakhadyipesko dyes o phuro kraj manglas kaver themeske krajeske raklyan penge shavenge. Le majphure vi romnyadine sas, haj gelinetar ande kaver them krajenge. Rama kodi phendas le dadeske: -Dragi mure dade! Kadal krajasici naj lashe mange, zhavtar ande luma, te rodav mange jekha kavra raklya.

-Mishtoj muro shavo! – phendas o phuro kraj. – Anglunovar zha kothe kaj o sunto manush te zhutil tuke. Na lokhes zha, ke me aba phuro som, haj palpale kamav te zhav, te trajij sunto trajo, uzhes shaj te zhav angla o Del. Rama duj shon ashundas le suntone manushesko sityaripe, pala kodi najisardas o zhutipe, gelastar ande Indijako mashkar. Vi arakhlas e bari pusta, haj kothe kerdas jekh bari jag. So phendas leske o sunto manush, kade kerdyilas. Opre puterdyilas e phuv, haj la Phuvaki Dej avri das peske devlikane shukaripeske vunetone jakhenga somnakune balenga sha. O Rama baxtales ingerdas khere la sha. Nas zhi but baxtalo, ke nashadas la le deshsherengo sap, o Ravanna. Bari briga sas ande krajasicko dyiz. Rama opre xutyildas le ketanen, haj las pes te rodel peska romnya. Perdal po baro vesh, haj e pusta kothe resline kaj sas o baro paji. Gindisardine pen. Rama atunchi opre rodas kothe trajinde majmosko kraj, te mangel lestar zhutipe. O kraj kothe das lenge phakasle berura, so perdal ingerdine len pe Cejlonesko niso. Bare cheresko maripe sas. Zhikaj trin bersh sas o maripe, kana Rama tele mardas le Ravannes. O Rama arakhlas la romnya ande Ravanneski paluni bar, kon rojindos chache bisora pityajlas tele pe phuv. Efta dyes kerdine baro abav, le ketanenca kethane, haj le majmonca kethane. Pala kodi opre beshline pe le chereske vudara, haj khere urajline. Ramaske jakha pachasle sas, de lesko dyi majdur vatyisardas. E shukar romnyi pasha leste sas, de nas les dyoski hodinipe. Le ministeruri pushline lestar: -Sostar chi assal tyi jakh, Kraja Tyo Baripe? -Briga beshel ande muri jakh, ke pe kodi gindij man, muri romnyi trin bersh sas kaj o Ravanna, hajkam romnyake shutas la. Te zhal kado gindo ande muri godyi, chi zhanav chi te xutyilav lako vast. Chi patyav ande lako uzhipe. Kodi gindisardom man, jagako zumajipe trubujas te keras lasa. Le ministeruri mangline les, te na kerel kasavi butyi, de voj avri phendas la jagako zumajipe. Kana avilas kodo dyes, but manusha sas kothe angla e dyiz, te dikhen o zumajipe. La Phuvaki Dej xojajlas, chi kamlas te dikhel la peska shako marhipe, haj kana e Sita kothe ushtyadas kaj sas e jag, e Phuv opre puterdyilas, haj nakhajlas la romnya. O Rama rudyisardas kaj e Phuv, kaj sunto manush, de peska romnya chi las palpale. Korkori ashilas, haj phurajles krajisardas ande lesko them. Ráma története Valamikor a régi időkben élt az öreg Indus partján egy király a feleségével. Úgy hívták Ramadzsana. Nagyon szomorúak voltak. Mert nem volt gyermekük. A királyné elhatározta, hogy felmegy a nagy hegy tetejére a szent

bölcshöz segítségért. Úgy is tett. A szent bölcs adotta a királynénak három magot, hogy tegye bele egy borral teli aranyserlegbe és igya meg.. A királyné így is tett, ahogy mondta neki a szent öreg és kilenc hónap múlva három aranyhajú fia született. A háromfiú gyorsan nőtt, erősödött. A legkisebbik, Ráma, hamar kitünt az erejével és bátorságával. Már 14 éves volt, mikor legyőzta az egyszemű óriást, a szárnyas rémet, és a hétfejű sárkánykígyót. Akkor a szent bölcs lejött a hegyről és tanította a kicsi királyfit. Az öreg, okos becsületes, erős király volt. A királyfiak születésnapjára az öreg királymegkérte a szomszéd király lányait a fiainak. At idősebbek meg is nősültek és élmentek a másik országba királynak. Ráma azt mondta az apjának: -Drága apám! Ezek a kiránykisasszonyok nem jók nekem, elmegyek világgá és keresek magamnak egy másik lányt. -Jól van fiam! – mondta az öreg király.- Először menj el a szent öreghez, hogy segítsen neked. Ne menj lassan, mert már öreg vagyok, és vissza akarok vonulni, szent életet élni, hogy az Isten elé mehessek. Ráma két nap hallgatta a szent öreg tanításátés azután megköszönte a segítséget, és elment India közepébe. Meg is találta a nagy pusztát és ott nagy tüzet raktak. Azt mondta neki a szent öreg, hogy így tegyenek. Kinyílt a föld és a Föld Anya kiadta az ő isteni szépségű, kékszemű, aranyhajú lányát. Nem voltak sokáig boldogok, mert elrabolta asszonyát a tízfejű kígyó, Ravanna. Nagy volt a szomorúság a királyi palotában. Ráma felszerelte a katonákat, és elmentek megkeresni a feleségét. Keresztülmentek a nagyerdőn, a pusztán, és odaértek a nagy vízhez.(tengerhez) Gondolkodtak. Ráma akkor felkereste a majmok királyát, és segítséget kért tőle. A király odaadta neki a szárnyas hajót, ami keresztül vitte őket Ceylon szigetére (Sry Lanka). Nagy háború volt. Három évig tartott a háború, mikor legyőzte Ráma Ravannát. Ráma megtalálta a feleségét Ravanna hátsó kerjében, aki igazgyöngyökkel sírta tele a földet. Hét napig tartott a lakodalom a katonákkal és a majmokkal. Azután felültek az égi kocsira és hazarepültek. Ráma tekintete nyugodt volt, de a lelke tovább szenvedett. A szép asszony mellette volt, de lelkének nem volt nyugvása. A miniszterek megkérdezték tőle: -Miért nem nevet a szemed, Nagy Királyunk? -Bánat ül a szememben, mert arra gondolok, hogy a feleségem három évig Ravannánál volt, talán az ő asszonya lett. Ez a gond jár az eszembe, nem tudom, mi van a kezemben. Nem hiszek az ő tisztaságában. Úgy gondolom, tűzpróba elé kell vetni őt. A miniszterek kérték, ne tegye ezt, de ő kimondta a tűzpróba-ítéletet. Mikor eljött a nap, a vár előtt sok ember volt, hogy lássák a tűzpróbát. A Föld Anya megharagudott, nem akarta látni a lánya halálát, és amikor Szíta odalépett a tűzhöz, a Föld kinyílt és elnyelte az asszonyt.

Ráma imádkozott a Földhoz, a szent emberhez, de a feleségét nem adta vissza. Egyedül maradt, és öregen király maradt az országban. Cigány népmese Fordította: Sztojkó Ilona La ruzhicaki shej Bibaxtale sas e krajasicko familija, ke nas len shavoro. E krajaskinya pe jekha phura romnyako vorbipe kerlas, haj jekh ramasli ruzhica rakhardas. Kodi sigo urajlas avri ande bar, haj tordyilas pe ruzhicako kasht. O kraj chi zhanglas te shingrel tele, hoj te palpale ingrel la. Xolyajlas pe peske gazhi, haj nashavdas-tar anda krajasicko dyiz. Atunchi e ruzhica phandadas lako taxtaj, chi sungadas, murzhanardes lakatnas tele pa kranzha. O kraj bunusardas pesko keripe, anushardas la haj khere ingerdas la peska romnya. E ruzhica pale luludyardas, haj sungadas. Jekhvar jekh rom gelas ande krajasicko bar. Voj dikhlas e ruzhica, haj kade phendas: • O, de ramaslij! – chumidas e ruzhica, beshlas haj brigasa kerlas te bashavel angla late. Atunchi jekh, axtom, shukar shej xuklas avri anda ruzhica, haj angalyi das le romes. Kerdine baro abav. Losshajlas o celo them. Vi inke akanak trajon, te na muline. • A rózsalány Boldogtalan volt a királyi család, mert nem volt gyermekük. A királyné egy öreg cigányasszony szavára cselekedett, és egy csodálatos rózsát szült. Az gyorsan kirepült a kertbe, és fent akadt a rózsafán. A király nem tudta leszakítani, hogy visszavigye őt. Megharagudott a feleségére, és elkergette a királyi várból Akkor a rózsa becsukta a kelyhét, nem illatozott, és hervadtan lógott le az ágról. A király megbánta a tettét, megkereste és hazavitte a feleségét. A rózsa újra virágzott és illatozott. Egyszer egy cigány ment a király kertjébe. Meglátta a rózsát, és így szólt: - Ó, de csodálatos! - megcsókolta a rózsát, leült és szomorúan muzsikálni kezdett előtte. Akkor egy ragyogó, szép, lány ugrott ki a rózsából, és megölelte a cigányt. Nagy lakodalmat tartottak. Örül az egész ország. Még most is élnek, ha meg nem haltak. Cigány népmese Fordította: Sztojkó Ilona Le Khameski haj le Shonitikoski pecipija

Varikana dulmut le Khames haj le Shonitikos phangline tele pe lumake kavresko agor. Le efta sherenge sap, haj zurales pogani manusha sama len. Duj tromane, haj zurale manusha avri slobodisardine le chereske trupura, maj geline-tar lenca po drom. Ande dromesko mashkar o Kham pe tunyariko phabardas le kadale manushes, kon ingerdas les. Leske shavora kerdyiline le barnavi morchasle manusha. Apol, kon le Shonitikos ingerdas, leske shavora kerdyiline le parne manusha. Ande pengo kher tele phangline le Khames haj le Shonitikos, hoj numa lenge te den nuro. De o cheri kezdisardas te-rovel pala leske shavora, haj kado sas o angluno brishind pe luma. Le duj manusha mukline-tar le chereske trupura. Datunchara si von po cheri.

A Nap és a Hold története Valamikor régen a Napot és a Holdat bezárták a világ túlsó végén. Hétfejű sárkányok és óriások őrízték őket. Két bátor, és erős ember kiszabadította az égitesteket, majd útra keltek velük. Útközben a Nap sötétre égette azt az embert, aki vitte. Az ő utódai lettek a barna bőrű emberek. Aki pedig a Holdat vitte, annak az utódai lettek a fehér bőrű emberek. A házukba zárták a Napot és a Holdat, hogy csak nekik adjon fényt. De az ég sírni kezdett a gyermekeiért, és ez volt az első eső a világon. A két ember elengedte az égitesteket. Azóta vannak az égen. Írta: Jékely Zoltán Fordította: Sztojkó Ilona Le trin paparugi Sas jekhar trin paparugi: jekh sas galbeno, jekh sas loli haj jekh sas parni. Losshasa khelen pen pe mal. Sigo baro brishind kerdyilas. Khere kamen te uran. O brishind po jekh majzurales das. Sigo kothe uran kaj galbeno, lolo tulipano. -Cino tulipano! Te putres tyo taxtaj! Te mukes, hoj andre zhan angle o brishind! -La galbenonake haj la lolyake lashe jilesa putrav avri, de la parnyake chi putrav –das vorba palpale o tulipano.

-Atunchi vi ame avral avasa – dine vorba palpale le paparugi haj majdur uran. -Cino Lilijako! Te putres tyo taxtaj! Te mukes, hoj andre zhan angle o brishind! -La parnya lashe jilesa mukav andre, de tumenge dujenge nashtig! – phendas o Lilijako. -Te mure phralen chi mukes andre, atunchi chi me chi zhav andre! Apol kethane kindyiline, kaj jekhkaver kethane garadyiline, haj kade trinzhene pale urajline majdur. O Kham ashundas le paparugango vorbipe. Sunusardas len. Avri avilas pala noro. Shutyardas le paparugange phaka, haj von losshales kheldine, urajline majdur. A három pillangó Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros és egy fehér. Örömmel játszottak a réten. Hirtelen nagy eső kerekedett. Haza akartak repülni. Az eső egyre jobban esett. Gyorsan odarepültek a sárga és a piros tulipánhoz. - Kicsi Tulipán! Nyitsd ki kelyhedet! Engedd, hogy bemenjünk az eső elől! - A sárgának és a pirosnak jó szívvel kinyitom, de a fehérnek nem nyitom! – felelte a tulipán. - Akkor mi is kint leszünk – mondták a pillangók és repültek tovább. - Kicsi Liliom! Nyitsd ki kelyhedet! Engedd, hogy bemenjünk az eső elől! - A fehéret jó szívvel beengedem, de nektek nem lehetséges! – mondta a Liliom. - Ha a testvéreimet nem engeded be, akkor én sem megyek be! Aztán együtt áztak, egymáshoz összebújtak, és így repültek tovább. A Nap meghallotta a pillangók beszédét. Megsajnálta őket. Kijött a felhők mögül. Megszárította a pillangók szárnyait, és ők vidáman táncoltak, repültek tovább. Indiai népmese Fordította: Sztojkó Ilona O assav haj o dilo Jekhvar o dilo gelas-tar kaj le Indusheska dorijaki dolma. Kothe dikhlas jekh phirinde pajesko assav. Kade phendas atunchi ande peste o dilo: - Kodi phendine le manusha, hoj le Devles zhanas te-phinzharas pa leske ramasle keripe. No, kado kathe si jekh ramaslo dyelo, haj kado lesko ramaslo keripe, ke les naj vast, naj les punro, vi atunchi phirel. Atunchi kothe nashlas, pe chang bordyilas haj chumidas le assaveski rota. Le kucisarde assaveski rota mishto kethane shindas leski musura. Kade phiren, kon zhan pala pesko shero.

A malom és a bolond Egyszer a bolond elment az Indus folyó partjához. Ott látott egy járó vizimalmot. Így szólt akkor magában a bolond: - Azt mondják az emberek, hogy az Istent meg tudjuk ismerni a csodálatos cselekedeteiről. No ez itt egy csodálatos dolog, és ez az ő csodálatos cselekedete, mert nincs keze, nincs lába, és akkor is jár. Ezzel odaszaladt, térde borult és megcsókolta a malom kerekét. Az éles malomkerék jól összevágta az arcát. Így járnak, akik a saját fejük után mennek. Írta: Mészöly Miklós Fordította: Sztojkó Ilona O rish haj leski voja Jekhvar sas jekh rish. O rish korkori trajilas, haj naj les lashi voja. O adyvin nas guglo. O kham chi das dosta tato, haj pesko kher cino sas leske. Kothe sutas ande jekh buzuli. Jekh dyes gelas-tar pe luma. Maladyilas jekha paparugasa. - Kaj zhas, haj karing? – pushlas o rish. - Pe dur urav. Kaj o kham zurales pekel tele pe mal – phendas e paparuga. Zuralo dikhlas o rish. Sigo lashi voja kerdyilas les. Atunchi vi voj gelas-tar pe dur. Haj sar gelas – gelakerdas, kaj jekh plajicasli mal reslas. Jekhvar numa dikhel ande char variso. - So si kado? – pushlas kathar peste o rish. – Hajkam kadi si jekh kranzhori? Me tele phagrav! –phendas. Kothe zhal, hoj voj te phagrel la. Haj, muri dej, e kranzhori vorbil, haj xuttyel opre jekh buzno anda char. Le chorreske buzneski shing kamlas te phagrel o rish. - O, te dilo! Chi dikhes kathar peski jakh! Chi som kranzhori! – phendas xolyarnyikos o buzno. Le risheski voja kasavo sigo gelas-tar kaj avilas, vi inke leski asvin avri avilas anda leski jakh. O buzno dikhlas kado, haj sunusardas le brigasle rishes. Te na roves, no! – phendas. Feder de man tyo vast! Te keras chacho amalipe! Zurales losshajlas o rish. Kethane angalyi dine pen, haj jekharsa shukar kerdyilas e luma. Atunchi dikhlas numa o rish, hoj chi trubul te-brigil pes. O adyvin zurales gugloj, o kham shukares pekel, haj na cinoj lesko kher. A medve és az ő kedve

Egyszer volt egy medve. A medve egyedül élt, és nem volt neki jókedve. A méz nem volt édes. A Nap nem adott elég meleget, a háza kicsi volt neki. Ott aludt a bozótban. Egy nap elment világgá. Találkozott egy pillangóval. - Hová mész és merre? – kérdezte a medve. - Messzire. Ahol a Nap erősen süt le a rétre – mondta a pillangó. Nagyot nézett a medve. Hirtelen jókedve lett. Akkor ő is elmegy messzire. És ahogy ment-mendegélt egy dombos réthez érkezett. Egyszercsak lát a fűben valamit. - Mi ez? - kérdezte magától a medve. – Talán ez egy ágacska? Letöröm! Odamegy, hogy letörje. Hát, anyám, az ágacska beszél, és felugrik egy kecske a fűből. A szegény kecskének a szarvát akarta letörni a medve. - Ó, te bolond! Nem látsz a saját szemedtől? Nem vagyok ágacska! – mondta mérgesen a kecske. A medve kedve olyan gyorsan ment el, ahogy jött, még a köny is kijött a szeméből. A kecske látta ezt, és megsajnálta a szomorú medvét. Ne sírj, no! – mondta. –Inkább add a kezed! Kössünk igaz barátságot! Nagyon megörült a medve Összeölelkeztek, és egyszerre szép lett a világ. Akkor látta csak a medve, hogy nem kell szomorkodnia. A méz nagyon édes, a Nap szépen süt, és nem kicsi a háza. Írta: Ezópus Fordította: Sztojkó Ilona O levo haj o cino shimijako Nashakerdas o shimijako, opre nashlas pe jekh sovindo levo. Kodo opre ushtyilas anda peski lyindra, haj hopp, xutyildas les. Aba xacisardinosas andre les, kana rudyisardas o shimijako, te mukel les, ke voj inke palpale shaj delas lesko lashipe, te mukel les. O levo numa assajlas pe leste. De v’inke muklas les. -Na pa but o levo ande jagarengo vast kerdyilas. Kothe phangline kaj jekh kasht. Pe levosko rojipe opre dikhlas o shimijako, haj kothe nashlas, chambelas le levosko shelo, haj avri slobodisardas les. Pala kodi kade phendas: -Dikhes, avri assajlan man! Chi patyajlan mange, hoj palpale dav tyo lashipe. Te zhanes, hoj v’ande shimijake si lashipe, haj chachi vorba. Az oroszlán és a kisegér Futkosott az egér, felszaladt egy alvó oroszlánra. Az felkelt álmából és hopp megfogta. Már kapta volna be, amikor könyörögni kezdett az egér, hogy eressze el, mert ő még meghálálja, ha megmenekül. Az oroszlán csak nevetett rajta. De azért eleresztette.

Nem sokkal később vadászok kezébe került az oroszlán. Odakötötték egy fához. A nyöszörgésére felfigyelt az egér, odafutott, elrágta a kötelét, és kiszabadította. Aztán így szólt: -Látod, kivettél! Nem hittél a viszonzásban. Tudd meg hát, hogy egerekben is van hála és becsület. Írta: Sz. Mihalkov Fordította: Sztojkó Ilona Man si kasavi voja Sas jekhvar jekh kecisarindo buznoro. Kabor sas leski shing, sar jekh cino naj, de aba kamlas te pusavel lasa. Ande lesko marakerindi voja kothe xukhlas angla e lutuj. -Av, te maras jekhavres! -Muk man pacha! – phendas e lutuj, haj majdur zhalas. -Av te maras jekhavres! Xukhlas atunchi o buznoro kaj o balisho. -Zha-tar kathar – phendas leste o balisho. O buznoro dikhlas le cine zhukles. Voj gelas kothe kaj zhukhloro. -Ashunes cino zhukloro? Av manca te maras jekhavres! -Av! – phendas o cino zhukeloro, haj andre dindardas le buznosko punro. -Tordyu feri! –cipisardas rojindos o boznoro. –Me akhardom tut te marav. Si man kasavi voja, shaj te maras! -Man si numa kasavi voja, hoj shaj dindarav tut. –palpale das vorba o zhukeloro, haj inke jekhvar andre dindardas ando buznoro. Nekem olyan kedvem van Volt egyszer egy kötekedő kiskecske. Akora volt még csak a szarva, mint egy kisujj, de már öklelni akart. Harcias kedvében odaugrott a pulyka elé. -Gyere velem öklelőzni! -Hagyj békén! –mondta a pulyka, ment tovább. -Gyere, kleljünk! – ugrott akkor a kiskecske a malachoz. -Menj innen! –mondta a malac. Meglátta a kecske a kiskutyát. Ott termett mellette. -Hallod-e kiskutya! Gyere, ökleljünk! -Gyere! –állt rá a kiskutya és beleharapott a kecske lábába. -Megállj csak! –kiáltotta sírva a kiskecske.-Én öklelni hívtalak. Öklelhetnékem van. -Énnekem meg haraphatnékom van! -felelte a kutya, és beleharapott mégegyszer a kiskecskébe.

Angol népi történet Fordította: Sztojkó Ilona O kraj haj o farbari Sas jekhvar jekh kraj, kon kodi patyajlas ande peste, hoj voj zurales shukar kipuri zhanel te-farbol. Le kipuri, so voj kerdas zurales nasul sas, de kaske sikadas len, kodole darajline te phenel leske. Trajilas ande krajesko them jekh zurales baro farbari. Jekhar vi leske sikavelas le kipuri. -Me kamos te-zhanav so si tyo vorbipe pa lende. Faj tut? O farbari dikhlas le kipura, pala kadi phendas: -Mure kraja! Man si kasavo vorbipe, hoj kadal kipuri nasul-i. Kadaleste naj tu zhanipe. O kraj xolyarnyiko kerdyilas, haj ande temlica shudas le farbares. Pala duj bersh pale angle akhardas les. -Dulmutane zurales xolyajlom – phendas leske o kraj – sostar nasul vorba phendan pa mure kipura. De kado dyelo te bistras-tar! Tu san pale slobodno manush. Zhikaj lungo vrama vorbisardas lesa, v’inke pe mizmeresko xaben akhardas les. De pala mizmeri pale peske kipura sikadas le farbareske. -Akanak sar faj tu? O farbari chi das vorba palpale leske. Na dur jekh ketana tordyilas, haj leste phendas: -Mangav tut, inger man palpale ande temlica! A király és a festő Volt egyszer egy király, aki azt hitte, hogy nagyon szép képeket tud festeni. A képei nagyon rosszak voltak, de akinek megmutatta őket, azok féltek ezt megmondani neki. Élt a király országában egy nagy festő. Egyszer neki is megmutatta a képeit. -Szeretném tudni, mi a véleménye róluk. Tetszenek? A festő megnézte a képeket, aztán így szólt: -Királyom, nekem az a véleményem, hogy ezek rossz képek. Fenségednek ehhez nincs tehetsége. A király megharagudott, és börtönbe vettette a festőt. Két év múlva azonban ismét előhívatta. -Múltkor nagyon megharagudtam -mondta neki, - amiért leszólta a képeimet. De felejtsük el ezt! Ön ismét szabad ember. Hosszan elbeszélgetett vele, még ebédre is meghívta. Ebéd után azonban a képeit mutatta neki. -Most hogy tetszenek? A festő nem válaszolt a kérdésre. Közelükben egy katona állt, ahhoz fordult:

-Kérem, kísérjen vissza a börtönbe! Lev Tolsztoj nyomán Fordította: Sztojkó Ilona O levo haj o cino zhukel Le vadnone pedon sikadine jekhvar ande Londoneste. Kon chi kamelas te potyinas andre ushtyindo bileto, kodo vi zhukles, vi muca shaj ingrelas xamaskonge le vadnone pedonge. Jekh manush xutyildas pe vulyica jekhe cine zhukles, kodoles ingerdas kothe. Vi andre mukline les, le zhukles andre drukisardine le levoski pashushala. O cino zhukel andre cirdas peski pori, haj ande-kh kolco gelas. O levo kothe gelas leste, sungadas les. Kana kodo ande peski dar pe pesko dumo boldas pes, kothe unzolas punresa, palpale boldas les. O zhukel daramnos opre xukhlas, haj pe duj palune punre tordyilas. De o levo vi atunchi numa dikhakerdas, chi azbadas les. Le pedongo gazda andre shudas jekh kotor mas le levoske. Voj shingrelas anda leste haj kothe das le zhukleske. Ratyine, kana o levo tele pashjilas, vi o cino zhukel kothe zhalas pasha leste te-sovel. Kodola vramatar kethane beshline ande pashushala. Vi kethane sutine, unyivar khelakerdine pen. Dikhlas jekhvar le zhukles le zhuklesko gazda. Manglas te len les avri anda pashushala. O levo chi muklas les. Peske zara opre tordyajlas, kade vurlyalas ande peski xolyi. Pala jekh bersh o cino zhukel nasvalo kerdyilas. Na pa but murdajlas. Kana o levo kado dyelo hatyardas, so pecipijas, xolyarnyikos drukakerdas le zhala. Sorro dyes numa boldas pes. Lesko gazda andre shudas les jekhe zhuvinde zhukles. De kodoles ande but kotora shingrelas. Pala kodi voj mashkar peske punre las le cine mule vortakos, haj kade pashjilas kothe zhikaj panzh tordyinde dyes. Pe shovto dyes vi o levo murdajlas. Az oroszlán és a kiskutya Vadállatokat mutogattak egyszer Londonban. Aki nem akart belépődíjat fizetni, az kutyát, macskát is vihetett eleségül a vadaknak. Egy ember megfogott az utcán egy kiskutyát, azt vitte el. Be is eresztették, a kutyát meg bedobták az oroszlánnak a ketrecbe. A kiskutya behúzta a farkát, és az egyik sarokba sompolygott. Az oroszlán odament hozzá, szagolgatta. Mikor, az, kínjában hátára henteredett, odanyúlt a mancsával, visszafordította. A kutya ijedten felugrott, s két hátulsó lábára állt. De ő akkor is csak nézegette, nem bántotta. Az állatok gazdája bedobott egy darab húst az oroszlánnak. Az letépett belőle egy cafatot, odaadta a kutyának. Este, amikor lefeküdt az oroszlán, a

kiskutya is melléje bújt. Attól fogva együtt laktak a ketrecben. Együtt is aludtak, néha el is játszadoztak. Felfedezte egyszer a kutyát a régi gazdája. Kérte, vegyék ki a ketrecből. Az oroszlán nem engedte. Szőrét felborzolta, úgy üvöltözött dühében. Egy esztendő múltán a kiskutya megbetegedett. Hamarosan vége lett. Mikor az oroszlán megértette, mi történt, vicsorogva rohant a rácsoknak. Egész nap hányta-vetette magát. A gazdája erre bedobott neki egy élő kiskutyát. De azt darabokra tépte. Aztán a mancsa közé vette kis halott barátját, és úgy feküdt öt álló napig. Hatodnapra vége lett az orszlánnak is. Írta: Kolozsvári Grandpierre Emil Fordította: Sztojkó Ilona E muca Duj vortaka kodi gindisardine pen, pe ratyate peko mas kamen te xan. Kindine ande bolta jekh baro mas, haj pekline les. Kerdyilas anda leste trin kilovura peke mas. Tele shutine len ando talkhar haj geline-tar pala mol. Pune aviline palpale, haj bara vojasa kamlinesas te beshen kaj e mesalya, le peke mas nas kothe. -Kaj shaj si le mas?- gindakerdas pes o Bango vortako. -Kaj, kaj? – phendas palpale o kaver. Sar kade phagerdine penge shere, angle avilas e muca. -Kodi xalas len! –sikadas pe la o Bango vortako.-Dikhav lako lokhoro phiripe. -Te taulnas la! –phendas Godyaver vortako. Kade atunchi tauldine la, e muca trin kilovuri sas. -No – phendas Bango vortako, le peke mas kerdyilinesas. -Kade si – phendas Godyaver vortako, – de kaj si e muca? A macska Két koma elhatározta, hogy vacsorára pecsenyét esznek. Vettek a boltban egy nagydarab húst, és megsütötték. Lett belőle három kiló pecsenye. Letették a pincébe, és elmentek borért. Mire megjöttek, s nagy vidáman asztalhoz akartak ülni, a pecsenye eltünt. -Hol lehet a hús?- töprengett Görbe koma. -Hol, hol? –felelte a másik. Ahogy így törték a fejüket, előjött a macska. -Az ette meg! –mutatott rá Bango koma. -Látom a lomha járásán. -Megmérjük!- mondta Okos koma.

Így akkor megmérték, és a macska éppen három kiló volt. -No- mondta Bango koma,- a pecsenye megvolna. -Úgy van, -mondta Okos koma,- de hol a macska?

Fordította: Sztojkó Ilona Te boldes tut palpale! Pe jekh pajesko sano podo maladyile duj cine buzne. Kasavo sano sas o podo, hoj chi zhangline te-zhan pasha jekhavres. Palpale, palpale! – del duma o jekh. Inke so tena! Majphuro som tutar. Te boldes tut palpale tu! Me ushtyilom majsigo po podo! Na pala! Chi jekh chi kamlas te-bolden pen. Sheresa gele jekhavreske. Istrano sas o podo. Sa dujzhene ando paji pele. Fordulj vissza te! Egy patak keskeny hídján szembetalálkozott két kiskecske. Olyan keskeny volt a híd, hogy nem fértek el egymás mellett. Vissza, vissza! – szólt az egyik. Még mit nem? Idősebb vagyok nálad. Fordulj vissza te! Én léptem előbb a hídra! Na és! Egyik sem akart meghátrálni. Fejjel mentek egymásnak. Csúszós volt a híd. Mind a ketten a vízbe estek. Fordította: Sztojkó Ilona Sas man jekh buznyi Sas man jekh buznyi, - zhanes? Ande bar phandadom la, - zhanes? dikhes?

Xalas la o ruv, - zhanes? Feri laki singa muklas, -

Volt nekem egy kecském Volt nekem egy kecském, - tudod-e? Kertbe rekesztettem, - tudod-e? e?

Megette a farkas, - tudod-e? Csak a szarvát hagyta, - látod-

Fordította: Sztojkó Ilona E hilpa haj le raci

Jekhar e hilpa sar gelas po drom, kaj jekhe pajeski dolma reslas. Ando paji raci najiline. Gindisardas, trubujas te-xuttyav jekha. Andre cipisardas lenge: -Te phenav jekh shukar paramicha? -Phen numa! -Aven majpashe! -Shunas vi kathar. -Chi zhanav me kade te-cipij. Te avel avri atunchi kodi, kon majgodyaveri! Me ande lesko kan pheno, voj palpale phenela la le majbutenge. De o godyaver te avel avri, ke o chalado bistrel la! Le raci pe kadi sa avri avile pe pajeski dolma. E hilpa jekha xuttyilas, le majbut urajline-tar. A róka és a kacsák Egyszer a róka, ahogy ment az úton, egy tóparthoz ért. A vízben kacsák fürödtek. Gondolta, meg kéne fognia legalább egyet. Bekiáltott nekik: -Mondjak egy szép mesét? -Csak mondjál! -De gyertek közelebb! -Halljuk innen is. -Nem tudok én úgy kiabálni, jöjjön ki akkor az, aki a legokosabb! Én a fülébe súgom, ő meg elmondja a többieknek. De okos jöjjön ki, mert a buta elfelejti! A kacsák erre mind kijöttek a partra. A róka egyet elkapott, a többi szétrebbent. Írta és fordította: Sztojkó Ilona La Vadaki Phuv Kaj sas, kaj nas, varisar sas ma jekh sasunyi. Jekhar pecijas, kindom mange jekh zurales ushoro, rupune luludyenca khuvdo, kalya shtrimflyaki-kalca. Kado kinipe das o bajo ande familija. Sosa muri sasunyi zhi agor phendas avri vorba pa muro mazo vi pa mande. Kadi diferencija sas paluni pitya ando taxtaj. Ande muri xolyi zurales xojajles gelom-tar avri pe avlina. Gindisardom man, zhav ande luma. Sigo kethane paketalisardom jekh khoslo, dandengo kremo, haj dandengi vursa, haj vi aba ravana-kerdom anda dujto-vast kindo mura riktako zhahazo. Pala jekh chaso aba kothe somas pe M7 Thudesko Drom. Muri xolyi urajlas, muro trupo, dyi majushores nashlas ande andrutna palyaki 5. lakir. Sar gelom, chi gelom majsigo sar 20000 km, kade sas man vrama, haj zhanglom te chudisardom man pe dromesko agor nashinde ande majfimlale thaj zhikaj majfimlale cherhaja. Jekhar feri baro kircisardas muri mashina, haj automataka rolyaki patvar avri xuklas anda muro vast. Numa khanchi bajo!

Kathe hajkam numa Ungrikone Dromkerinde Karxanoske butyara kerdine butyi. Mure refleksuri ramasle sigipesa kerdine butyi, haj karing avrutno tele tordyindo than ingerdom muro phirimato. La tarapake pasinoske pityi avile avri pe muro chikat, muro jilo ande muro kan zurales mardas, pune lokhes zhanglom te tordyuvav. Akanak aba zhanglom, hoj kadoj jekhe chachikane thudeske dromesko defekto. Avri xulyilom haj pe dromeske agoreska tattate burdajlos dikhlom pe muri nashindyi konshtrukcija. Pe la rigaki paluni rota mure jakha kecisardas-tar pe-kh ablyolindo variso. Pala unyi majfajno anglune klassosko, turcko gali v’atunchi avri zhanglom te cirdav les. Jekh lungo fimlalo bare sheresko karfin sas! Boldom les, dikhlom les ande muri palma o shukares kerdo karfin. Sar dikhlom kado fajno karfin shaj avri phendom akorde phirdas jekh romani kumpanija. Kado karfin si jekhe romane lohareski butyi. Le mashkar bachatoske purzi shutom o bajo-kerindo karfin, apol angle lom jekh tubushi. Ande kado tubushi sas „TU-KI-CSÖP-FUJ” jekh sigo gluma. Shaj najisaras la japanoska texnikake, ke daba pala desh percuri pale hatyardom man sigipesko zalisajlo shukaripe. Muro per chingardas. Phendas man, trubujas te – xav variso. De so? Kana lom man bisterdom o xamasko! Akanak e baxt pasha mande avilas, haj dikhlom muri baxt na pa but nachola. Dikhav, hoj vortande mure jakhenca o ando avrutno than lokhes, kotyodisardos avel le Shaveski Khanyi, sa peske pulyonca. Sar o strafin, sigos angla le Shaveski Khanyi gelom perdal pe opruno – phirindo. Duj pherde gone shudom pe muri stungo kuj, zhi kaj mure chache vastesa angla mande inkerdom. Le Kolcosko Cherhaj sharajipeske. Lokhoro, choral gelom pala le phure Shaveski Khanyi. Pe muri baxt, chi las man sama. Atunchi shudom aba le Kolcosko Cherhaj haj sigos ande gone hacisardom le pulyon. No, aba le fundosko mato kathe si, numa trubujas te – pekav les! Pe majucho sigipe kapcholisardom. Gindisardom man te si trafipakso, phurdadom thuvesko noro pe mura mashinaka gledako numero. - Nisara si man, so si pe dopash chaso mandar le Thudeske Dromeska palyake hodinipesko than! – dom avri e porunka man. Sar pashilom karing le hodinipesko than, rovinde glasuri mardine mure kan, so pe jekh majmishto zurajline. Daba azhukardom, hoj ande hodinipesko than reslos krujal te dikhav, te zhanav le bare rovipesko karano, chi bunusardos mura bokhasa. Suntona Ratyaka–Zorake Cherhaja! Angla mande sas e romani kumpanija ande briga! - Soj o bajo, Phure! – phendom leske, kon angla e jag beshlas.

O phuro avri las anda pesko muj lungona ranaki lyuvava, haj peska phurani musura karing mande boldas la. -T’aves baxtalyi, Phenya! – phendas o vajda, haj lyuvavka ranesa sikadas karing rovinde shavora. – Bokhalej. Chi tut chi zhanas kavresa te – imbisardas, numa amara jagake tatyipesa. Chi kamlom te–bunuj le phures, kade tele beshlom pasha les. Voj mashkar le thuveska verigako muklipe paramicha phendas, unyivar baro shungardas ande jag. - Amen pe sorro kurke nashadas e stungo baxt… Phandyilas le vurdoneski lyepka. O Janchi, o lohari lashardas la, de pala kodi amaro grast murdajlas… Trin dyes nachile, kana zhanglam le Bare Rishes te – astaras pel grastesko than… Ke aba naj amen love, gelam-tar kathar le Shaveski Khanyi pulyon te – choras. Kodi zhungalo karfin xasajlas po M7 Thudesko Drom!… Pune o Janchi nyevo karfin kerdas haj zhi kathe reslam, aba le Shaveski Khanyi dur kotyogisardas mandar…Chi zhanav, amare chore bokhale shavora, hoj birisarena pen, zhi kana e Khanyi palpale boldyol… - phendas o phuro, haj ande jag dikhlas. - Le karfina arakhlom. De na azhukaren pel Shaveski Khanyi. Chi arakhadyon sigo nyeve pulyura – phendom haj mure sheresa istondom kaj muri mashina. Le phureske chi trubusardas majbut phenipe. Ande leske jakha xalo nuro phabardas. Le ternos shavipesa opre xuklas haj pala mande avilas. Mure pulyenca pherdo gono kothe dom les, sar podarka. Sigos pe bus peke pulyoski sung krujal las o tabori. Mashkar le kokalengo kircipe o phuro das man jekh lashi vorba. -Phenya, vi dav tut variso. Jekh lashi vorba. Muk kothe kodole manushes, kaske peski dej del porunka! Chor kodo fimlalo brechinari pe tyo mashkar! – poknisardas karing o Vesusi. O Marsho aba dulmut biromnyakoj. Te dikhel tut, ande kodo minuto ande tut kamel. -Nais tuke e lashi vorba, Phure! Vi kero, de majanglunes ingrav tumen pe Vadaki Phuv -Kaj? – abdyolas opre le phureske jakha. -Pe Vadaki Phuv. Ande muro them, pe Ungro Them. Kado them federmajshukari ande luma! O phuro sikadas jekh peska lyuvavasa, haj jekh zuralo shavo lenge anglune vurdonesko kropaco phanglas kaj mure cirdipeski kirligo. -Inke chi phendom-tar sa! – darajlom, kana dikhlom o baro getisajvipe. – Chachoj, hoj la Vadaki Phuv si muro them, de kothe butyi trubul te – keren! Vi akanak kothe si but bibutyange manusha! -Na dara! Ame chi daras la butyatar, haj vi avla amen butyi. Na pa but kasave barvale avesa, hoj sako muro nyepoto turbovosa phirena. Muri

romnyi apol anda lila drabarel ando tevevo, me sakofalo lashipevadakero tye niposke, sode chi zhanen chi ministeruri kethanes! No, pe kadi vorba chi zhanglom si te phenav. O jekhipe rakhadyilas haj vojaka gilyasa vi andom len ande Peshta. Vi zhos palpale le Marshesko shero te – zalisarav, de gindisardom man, anglunovar avri phenav kathe muri bari adventura. -Suntone Devla! Kathe but chorre, bokhale manusha si! Haj chordine mure palune gonosko pulyo! Gonesa kethane! Az Ígéret Földje Hol volt, hol nem volt, valahogy volt nekem egy anyósom. Történt egyszer, hogy vettem egy nagyon leheletkönnyű, ezüst szállalal átszőtt, virágmintás, fekete harisnyanadrágot. Ez a vásárlás okozta a bajt a családban. Ugyanis az anyósom a végsőkig kifejtette a véleményét az ízlésemről, na meg rólam is. Pontosan ez a nézeteltérés lett az utolsó csepp a pohárban. Sértődöttségemben mélységes felháborodással az udvarra mentem. Elhatároztam, hogy világgá megyek. Gyorsan összecsomagoltam egy törülközőt, a fogkrémet és a fogkefét, és máris indítotam a másodkézből vásárolt űrjárgányomat. Egy óra múlva már az M-7-es Tejútpályán robogtam. A mérgem elszállt, s testem, lelkem megkönnyebbülten száguldott a pálya belső, 5. sávjában. Miközben igyekeztem betartani az itt megengedett legnagyobb 20.000 km-es sebességet, volt idöm gyönyörködni az út szélén elsuhanó fényesebbnél fényesebb csillagokban. Egyszer csak nagyot zökkent a járgányom, s a szervós botkormány kiugrott a kezemből. Csak semmi pánik! Itt biztosan csak a Magyar Útépítő Vállalat munkásai dolgoztak. Reflexeim csodálatos gyorsasággal működésbe léptek, és a külső leálló sáv felé kormányoztam a járművemet. Az izgalom verítékcseppjei gyöngyöztek a homlokomon, a szívem a fülemben vadul kalimpált, mire sikerült döcögve megállni. Ekkor már tudtam, hogy ez egy igazi tejúti defekt. Kiszálltam, és az út széli védőkorlátnak dölve végigtekintettem a futóművemen. A jobb hátsó keréknél a szemem megakadt egy csillogó valamin. Néhány finomabb, első osztályú cifra káromkodás után mégiscsak sikerült kihúznom. Egy hosszú, fényes, nagyfejű szög volt! Forgattam, néztem a tenyeremben lapuló mesterien megmunkált szöget. A kidolgozás finomsága láttán megállapítottam, hogy erre egy cigánykaraván járt. Ez a szög egy cigány kovács munkája. A tartalékalkatrészek közé süllyesztettem a galibát okozó szöget, majd előhalásztam egy tubust. Ebben a tubusban a „ TU-KI-CSÖPP-FUJ „ nevű tömörítőpumpa-pillanatragasztó volt. Hála a japán technikának, mert csekély tíz perc múlva újra élvezhettem a sebesség szédítő mámorát.

Gyomrom kopogni kezdett. Jelezte, valamit enni kéne. De mit? Az induláskor az ennivalóról bizony elfeledkeztem! Vélelenül a szerencse mellém szegődött, és megoldhatónak tűnt az éhségem csillapítása. Látom ám, hogy a szembejövő pálya külső sávjában lassan, kotyogva jön a Fiastyúk összes csirkéjével. Mint a villám, gyors cikázással a felüljárón átszáguldva a kotlós elé kerültem. Két üres zsákot a bal karomra dobtam, míg a jobb kezemmel magam elé tartottam a Sarkcsillagot álcázásnak. Lassú óvatos léptekkel az öreg Fiastyúk mögé lopakodtam. Szerencsémre, nem vett észre. Ekkor elhajítottam a feleslegessé vált Sarkcsillagot, és gyorsan a zsákokba kapkodtam a csirkéket. Na, már az alapanyag megvan, csak meg kéne sütni! Magasabb sebességre kapcsoltam. Gondolva az idébb-odább elhelyezett trafipaxokra, a rendszámomra füstfelhőt fújtam. -Irány a fél fényórányira lévő tejútpályai járműpihenő! – adtam ki a parancsot magamnak. A pihenő felé közeledve síró hangok érkeztek a fülemhez, amely egyre jobban erősödött. Alig vártam, hogy a pihenőbe érve körülnézzek, megtudjam e nagy sírás-rívás okát, nem törődve az éhségemmel. Szent Esthajnal Csillag! A cigánykaraván volt előttem búbánatba borulva! -Mi a baj, Öreg! – szólítottam meg a tűz előtt kuporgó öreget. Az öreg kivette a szájából a hosszúszárú pipáját és ráncos, meggyötört arcát felém fordította. -Üdvözöllek, Testvér! – köszöntött a vajda, és a pipaszárral a síró gyermekek felé bökött. – Éhesek. Téged sem tudunk mással megkínálni, csak a tüzünk melegével. Nem akartam megsérteni az öreget, így hát letelepedtem mellé. Ő nagy füstkarikák eregetése közben mesélni kezdett, időközönként sercintve köpött egyet a tűzbe. -Minket egész héten üldözött a balszerencse… Eltörött a kocsilőcs. Jancsi kovács megjavította, de aztán a lovunk döglött meg… Három napba tellett, míg sikerült a Nagymedvét befogni a vezetékló helyére… Mivel lóvénk nincs már, elindultunk a Fiastyúktól csirkét lopni. Hát az a fránya szöget nem elvesztettük az M7-es Tejútpályán!… Mire Jancsi gyerek új szöget kovácsolt és eddig eljutottunk, a Fiastyúk már velünk szemben kotyogott… Szegény éhes gyerekeink nem hiszem, hogy kibírják, míg a kotlós visszafordul… sopánkodott az öreg, s mereven a tűzbe bámult. -A szögeket megtaláltam, de a Fiastyúkra hiába vártok. Nem egyhamar költ új csirkéket – mondtam és a fejemmel a járgányom felé intettem. Az öregnek nem kellet több magyarázat. Szemében huncut fény lobbant. Fiatalos legénységgel felugrott és utánam jött. Az egyik zsák csirkémet odaajándékoztam.

Hamarosan nyárson sült csirke illata vette körül a tábort. A csontok ropogtatása közben az öreg adott egy jó tanácsot. -Testvér, adok neked én is valamit. Egy jó szót. Hadd ott azt az embert, akinek az anyja parancsol! Lopd el azt a fényes övet a derekadra! – bökött a Vénusz felé. – A Mars már régóta asszony nélkül van. Ha téged meglát, biztosan beléd szeret. -Köszönöm a jó tanácsot, Öreg! Meg is teszem, de előbb elviszlek benneteket az Ígéret Földjére. -Hová? – csillant fel az öreg szeme. -Az Ígéret Földjére. Az én hazámba, Magyarországra. Ez a legszebb ország a világon! Az öreg intett egyet a pipájával, s egy fiatal, deltás legény a vezérkocsijuk rúdját a vontatóhorgomhoz kötötte. -Jaj, még nem mondtam el mindent! – ijedtem meg a nagy készülődés láttán. -Igaz, hogy az Ígéret Földje az én hazám, de ott dolgozni kell ám! Azzal is számolniuk kell, hogy most nagy a munkanélküliség! -Ne félj! Mi nem félünk a munkától, és lesz is munkánk. Hamarosan olyan gazdagok leszünk, hogy mindegyik unokám turbóval fog járni. Az asszonyom majd a kártyákból jósol a tévében. Én pedig annyi mindent és jót fogok ígérni a népednek, amennyit az összes miniszter sem tud együttvéve! Na, erre már nem volt mit mondanom. Az egyezség megszületett és vidám nótaszó kíséretében el is hoztam őket Budapestre. Indulnék is vissza a Marsot elcsábítani, de hát gondoltam, itt először elmesélem a nagy kalandomat. -Szent Isten! Hogy itt mennyi csóro, éhező ember van! Hát nem ellopták az utolsó zsák csirkémet! Zsákostól! Írta és fordította: Sztojkó Ilona E kalca Kaj le Dacheske kakoske lyindrango gicipe chi trubujas les lyindraki-ginadyi. Jekhar ratyine pe kodo opre ushtyilas, hoj peska sobaki felyastra mardas varikon. Opre xuklas las peske kerligoski rolyi, haj las pes, la ratyake manushes te dikhel. Krujal dikhlas, de chi dikhlas khonyikos. Palpale gelas ande peski soba, tele beshlas haj gindisardas pes. Kon shaj sas? Kodi lyindrajlas, hoj pesko koverko duj vedranca gunuja shordas ande xajing. Vi atunchi numa voj shaj mardas e felyastra, gindisardas avri e pecipija. Detehara aba intrego vulyica avri zhanglas pa mure kakoski lyindra. Pune palune manusheske phendas, zurales patyajlas, hoj kodi na feri lyindra sas, tena zuralo chachipe. Vi andre sharadas e xajing phalyanca. Gindisardas avri, opre dela le koverkos pe policija.

Thodas pes, uradinosas pes, de peski kalca chi arakhlas. Kadalesa las pes e bari pecipija. Kade duj opre dipe kamel te dela: anda rumusaripe, haj anda choripe. Chorro Dachi, muro kako mishkisardas sakones. Pala unyi dyes somas leste, haj ashundom so voj phendas pesko vatyipe. O chachipe kodoj, vi me chachipe dom leske, sar sa phurenge. De tena aven bajo, phendom leske, anglunovar dujzhene te dikhas perdal le shifonyuri. Kodi kalca, pe angluno rodipe feri chi kamelas angla te avel. Kerkosajlom, haj aba-aba patyajlomas e pecipija. Atunchi avilas pe muro zhutipe le kakosko nyepoto, haj muri lala, e Pepe. Inke jekhar kethanes kamlamas te keras o rodipe. Po jekh kidakerdas ame le gada, ande gleda shutam po divanyi. Chi trubujas na pa majbut te rodas, ke rode gada arakhlam. Kade pe phikosko kasht sas e kalca ame umladam pe shifonyesko vudar, haj majbut palpale shutam ando shifonyi. Daba nachile duj dyes, avilas mande muro kako. Vi inke pe man shutas le cherhajengo cheri. Sakofalo somas, numa lashi naj. Pe leska xolyarnyikona vorbako agor phares zhanglom avri, hoj me chor som. Me chordom leski rodi kalca. Sunusardom le chorres, de azbadas man leski xoxamnyi vorba. Chi inke chi shaj kerdom khanchi, ke avri negacisardas anda lesko kher. Muri dej v’atunchi gelas leste, hoj e kalca te rodel, de numa zhikaj e avlina reslas. Kethane xaline pen. E situacija aba zurales nasul kerdyilas, kana muri dej puterdas le gordiusosko gircho. Ande laki xolyi kothe phendas: - Ova, muri shej inkerdas-tar la, ke opre las la pe shkolake faishanesko andre sikavipe. Kadale „phenipesa” muro kako, o Dachi hodinisardas. Vi pacha avlas krujal mande unyi zhikaj dyes, de nas pacha ande mure kakoski godyi. Voj kamlas chachipe. Vi avri gindisardas jekhe dromesko plano tela leska bilyindrake ratya. Andre gelas ande shkola te-phushel, pherdal phirdas le suvaren. – Gindisardas pes, anda shlicco perdal suvdom la. – Muft nashakerdas kathekothe, nasul data chi zhanglas te-lel. Anda kodi man, sar chorarica, tele khoslas anda peski lishta. Pacha kerdam. Pala jekh shon xolyarnyikos avilas mande le kakosko zhamutro. -Dikh, tyo drago kako, o Dachi, andre purrisardas man anda choripe! – sikadas le mujalipeske akharipesko lil. – So shaj lestar te-chorren, kana naj les khanchi? Inke, te avlas, atunchi chi los lestar khanchi! Ande kadi chachikani somas. Sakon zhangline, hoj aba but bersh ande xolyi si, haj jek-kavres dural chi sama chi len. Ande muri phari situacija v’atunchi zumadom kethane-palpale te-vorbij, hoj te hodinisaravles. Amari familija interesnos azhukardas lemujalipeske vorbisaripesko agor.

Le Jozhesko angluno drom mande sas. Assajlos phendas so sas ando mujalipe. O Dachi kodi phendas, hoj voj, o Jozhi, chordas e kalca, haj avri parudas kekh pe nasul. Angla la mujalicako nakh vi sikadas jekh dulmutani kalca. Nono! Me dikhlom amgla mande la mujalica, sar jekh baro assal pe muro kako. Sostar trubulas jekhe barvale terne manusheske le jekhe phure manusheski dulmutani kalca. Inke atunchi, te naj jekhformo lenge trupura! O kaver dyes avilas-tar mande vi muro kako, o Dachi. Muro chorraroro rijindos phendas mange: Mure sheja, kodo khanchesko manush, vi inke potyindas-tar la mujalica! Haj vi so zhanglomas te-phenav pe kodo? Ashundom. Haj kodi gindisardom man, hoj kodi xali kalca vi akanak kothe si ando shifonyi, le mashkar majbut gada. A nadrág Dácsi bátyának nem kellett álmai megfejtéséhez álmoskönyv. Egyszer este arra riadt fel, hogy szobája ablakát megverte valaki. Felugrott, kapta a kampósbotját, és azonnal indult az esti látogató megleckéztetésére. Körülnézett, de nem látott senkit. Visszament a szobájába, leült és gondolkodott. Vajon ki lehetett? Azt álmodta, hogy a szomszéd két vödör istállótrágyát öntött a kerekeskútjába. Akkor csak ő verhette meg az ablakot is, következtette ki az eseményeket. Reggelre már az egész utca értesült Dácsi bátyám álmáról. Mire az utolsó embernek elmesélte, szentül meg volt győződve, hogy ez nem álom volt, hanem a kemény valóság. Be is deszkázta azonnal a kutat. Elhatározta, hogy feljelenti a szomszédot a rendőrségen. Mosakodott, öltözött volna, de az öltönyét nem találta. Ezzel elkezdődött a lavina. Így már dupla feljelentést fog tenni: rongálásért és betöréses lopásért. Szegény Dácsi bátyám mozgásba hozott mindenkit. Néhány nap múlva meglátogattam és meghallgattam az ő panaszáradatát. Természetesen, mint minden öregnek, neki is igazat adtam. De a következmények megelőzése végett sikerült rávennem, hogy közösen nézzük át a szekrényeket. Hát, az a nadrág, első kutatásra csak nem jött elő. Elkeseredtem, s már-már magam is kezdtem hinni a történetet. Akkor jött segítségemre a unokája, és Pepe néném. Közösen, még egyszer hozzáfogtunk a kereséshez. Egyesével szedtük elő a ruhákat, sorba rakva a heverőre. Nem kellett sokáig rakódnunk, mert a keresett öltönyt megtaláltuk. Úgy, vállfán lógva, felakasztottuk a szekrényajtóra, a többit megvisszaraktuk.

Alig telt el két nap, megjelent nálam a nagybátyám. Rám rakta még a csillagos eget is. Minden voltam, csak jó nem. Haragos szóáradatából nagy nehezen sikerült kihalásznom, hogy tolvaj vagyok. Elloptam a megtalált nadrágját. Sajnáltam szegényt, de bántott a gyanúsítása. Mégsem tehettem semmit, mert kitíltott a házából. Ennek ellenére anyám elment hozzá, hogy a nadrágot megkeresse, de csak az udvarig jutott el. Összeszólalkoztak. A helyzet már jól elfajult, mikor anyám megoldotta a gordiuszi csomót. Mérgében odavágta: -Igen, a lányom vitte el, mert azt vette fel az iskolai divatbemutatóra. Ezzel a „beismeréssel” Dácsi nagybátyám megnyugodott. Csend is lett körülöttem pár napig, de nem a nagybátyám agyában. Ő bizonyítékot akart. Ki is eszelt egy útitervet az álmatlan éjszalái alatt. Bement érdeklődni az iskolába, végigjárta a szabókat. – Gondolta, a slicce miatt átalakítattam. – Hiába futkosott ide-oda, terhelő adatot nem tudott szerezni. Ezért. Mint fő gyanúsítottat, letörölt a listájáról. Kibékültünk. Egy hónap múlva felháborodottan jött hozzám a vője. -Nézd, a te drágalátos Dácsi bátyád beperelt lopásárt! – mutatta a bírósági idézést. –Mit lehetne tőle ellopni, mikor semmije sincs? Még ha volna, akkor sem vennék el tőle semmit! Ebben biztos voltam. Mindenki tudta, hogy már évek óta haragban vannak, s egymást messzi ívben elkerülik. Tanácstalan helyzetemben mégis megpróbáltam össze-vissza beszélni, hogy megnyugtassam. A familiánk kíváncsian várta a tárgyalás eredményét. Józsi első útja hozzám vezetett. Nevetve mesélte el a bírósági eseményeket. Dácsi bátyám azt állította, hogy ő lopta el a nadrágját, és kicserélte egy hitványra. A bírónő orra előtt még meg is lobogtatott egy ősrégi nadrágot. Nahát! Magam elé képzeltem a bírónőt, ahogy egy jót nevet a pereskedőn. Minek kéne egy jól öltözött, fiatal férfinak egy öregember ódivatú jersey nadrágja! Főleg, ha a méreteik teljesen különbözőek! Másnap meglátogatott Dácsi nagybátyám is. Szegénykém, sírva mondta: -Lányom, az a senkiházi, még a bírónőt is lefizette! Hát mit tudtam volna erre mondani? Hallgattam. És biztos voltam bene, hogy az a fránya nadrág valahol ott lapul a szekrényben a többi között. Bari Károly gyűjtéséből fordította: Sztojkó Ilona Le romipenge chorripeske rakhadyipeski pecipija Sas varikaj ande kado them duj chache romane phral. O majterno phral kasavo chorro sas, hoj pa dyeseste pe dyeseste dabasas ando pesko kher xamasko, apol sas les but shavora, sar si pe churo le xiva, tena majbut.

Le majphure phrales nas les chi jekh shavo chi, de kasavo barvalo sas, hoj rumusarde haj rinchedyile sas leste le but sakofalo xamaskura, ke chi zhangline te-xan. Nas les nasul jilo, lasho phral sas, zhutisardas peske terne phrales: xamaskura, gada das leske shavorenge, haj v’ inke love das leske, de so das, sa gelas-tar avri prisalyilas anda le chorre, terne phralesko vast. So te kerav lesa, sar te zhutij pe leste, aba butvar gindisardas pes ande leste, ke dikhlas, hoj akarsode del, o Chorripe kothe si haj sa xal lestar. So gindisardas pes jekhar o chorro rom? -Aj, Devla, barij tyi voja! De sostar mares man kade, ke me kasavo chorro som sar mure shavora bokhajven? Akanak zhav-tar ande luma – phendas peska romnyake. – Rodav le Suntone Devles, haj kaj arakhav les kadalesa rolyasa dav duj-trin pe peski dumo, sostar inke lel vi kodo mandar, so si man. Le mure phraleske sagda del, haj chi lel lestar khanchi. Kana lel pes po drom o chorro rom, lesko phral dikhlas karing zhal. Gelas angla leste kaj ekh valya, haj po podo tele shutas jekh bufari pherde lovenca. Kana o chorro rom kothe reslas kaj o podo voj phendas ande peste: -Andre phandav mure jakha, te dikhav, hoj shaj zhav perdal phandande jakhenca pe kado podo? Vi kade avka kerlas sar phendas. Phandande jakhenca gelas perdal po podo, chi dikhlas o bufari phere lovenca, haj ushtyadas perdal po kodi. Lesko phral tela o podo sas, kana dikhlas hoj lesko phral chi arakhlas o bufari, atunchi phendas: -Mure phralesa nashtig kerav khanchi, ki o Chorripeski zor lel pes, haj chi mukel-tar ande lesko vast. Te kothe shaj dos muro intrego mishtyipe haj barvalipe chi zhutilas pe peste khanchi. Hajkam vazdela pe leste o Sunto Del, t’ arakhalela les! Haj las pes o barvalo phral, haj gelas khere.

O chorro rom gelas majdur le dromenca, gelas vi ratyasa, vi dyesesa haj pe –kh majdur reslas le dromenca. Baro shil sas, pe leste numa jekh chorre gada sas, sas les jekh guba pherde xivesa kaj shel shimijakura perdal shaj nashilinesas pe xiva, ke zurales nasul guba sas. Jekhar kothe reslas kaj ekh baro vesh, haj so dikhel, pe veshesko agor pasha e bari jag jekh parno, phuro manush parne shoresa beshel haj tatyol. Lesko shor kasavo baro sas, hoj zhi kaj mashkar reslas. Naisardas le phure manusheske. -Te del o Del lasho dyes, mure phure manusha! -O Del, o Sunto andas tut, mure shave! So rodes tu kathe kana kasave shileski vrama si? -O, mure phure papona, barij kadi vorba! Me chorro manush som, si man but shavora. Majbut si, sar po churo si le xiva, de shaj si, hoj v’inke

dujenca-trinenca majbut…… Chi zhanav chi lenge anava, kasavo but shavora si man. Kasave chorre sam, murdalvas la bokhatar, chi ashol khanchi love amende. Avilom-tar pe baro drom,t’arakhav le Devles, haj te pushav lestar, sostar kerel manca kasavo chorripe. T’arakh les, atunchi kadale rolyasa malavo les trin pe pesko dumo! -Ova, ova, muro shavo! Hatyarav so phenes. Akanak ashun man tu, so phenav tuke! Tye phralesko barvalipe vi pala kodi barola, de o Sunto Del kodi vi tyi nasul, xivasli guba lela les tutar. -Haj sar vorbis tu kade, tu phuro bengalo manush? Kon san tu? Las les peski rolyi haj vazdelas les, de atunchi aba chi diklas khonyikas. Atunchi las sama o chorro rom, hoj kado phuro manush sas o Sunto Del, kaver nashtig sas. -De sostar phendas, hoj v’inke kodi nasul guba lel tele pa mande? – phendas ande peste. -Apol te na lel pa mande e guba, me lav les tele! Tele las haj shutas pe jag, phabardas. Kana tatyilas kaj la gubaki jag, las pes opre haj gelas majdur. Sar gelas perdal o vesh, ande veshesko agor dikhlas jekha phura gazha, kon daba zhanglas te-zhal, kasavi phuri sas. Pe lako phiko ingerdas shuke kranzhi. -Te del o Del lasho dyes, mure phure deja! -Lasho dyes t’avel vi tuke, mure shave! -Kaj ingres kadal kranzhi, mure deja? -Kathe ingrav len ande muri kolyiba, ke zurales shil si haj andre kamos te-tatyarav. Pala kodi kamos te-pekav jekh cerra manro. -Ova, hatyarav! No, atunchi de kathe le kranzhi, muri lala, ingrav les tuke ande kolyiba. Las kathar e phuri gazhi le kranzhi, las pe pesko dumo haj geline. -Haj so karing phires tu kathe, mure shave? -O mure dejora, barij vorba kadi! -Dikhav, nango san, ke naj pe tute zubuno chi, numa gad. Apol shil si. -Sas man ekh chorri guba, de ande muri xolyi phabardom les. -Sostar phabardan-tar? -Arakhlom pe veshesko kaver agor jekhe phure manushesa, haj phendas, hoj o Sunto Del lela mandar muri guba, so sas xivardo! -Chi zhanes, kon sas kodo phuro manush? -Gindisarav man, hoj o Del sas. -Hajkam azbasas varisosa? -Phendom leske, me kamos te-maladyuvav le Devlesa. Sostar del pe mande kasavi bari prikezhija. V’inke kodi phendom, te arakhlo lesa. Atunchi kadalesa rolyasa trin do pe lesko dumo. -V’inke akanak shinesas les, te arakhlesas les?

-Akanak aba chi shinos, ke aba dikhlom, hoj n’avla lasho dyelo. -Te chi kames majbut te-azbas le Devles, atunchi ash tu mande trin dyes, zhutisar mange! An mange kasht majbut anda vesh, te shaj kerav bari jag ando bov, na te meras ando shil, te avel o paho! Las pes e phuri gazhi haj kerdas xumer haj kerdas trin bare manre. -No, dikh, kathe si jekh manro, khere ingresa tyire shavorenge! De akanak amen te paruvas rolyi! Kana khere resesa, dikhlesa, hoj o Chorripe kothe beshel ande tya kolyibako xorno. Na dara, tena phen tya rolyake: ” Mar, muri rolyi le Chorripes, zhi kaj voj si ande muro kher! „Haj t’avel ande tyo vast jekh kokalo, so shushoj, haj phen leske, te zhal ando kokalo, haj shuv andre jekh kaga, haj pala kodi shuv o kokalo ande valya! Vi kade kerdas o rom. Naisardas-tar kathar e phuri gazhi. E phuri gazhi sas o Sunto Kurko! O chorro rom bara vojasa ingerdas khere o manro, chi xalas anda o manro, ke zhanglas le peske shavora sa bokhajlej, naj so te xan. Kana dikhline les le peske shavora aba nashle kaj leste haj cipisardas: -Avel amaro dad, avel amaro dad, avel amaro dad! Nais Devleske, hoj avilas palpale! O chorro rom andre gelas ande kolyiba, kothe das o manro le shavorenge, hoj te xan, pala kodi las e rolyi haj phendas lake: -Mar, mar muri rolyi, le Chorripes! E rolyi kerdas e butyi, mardas le Chorripes, sa bum-bum kerlas! O Chorripe cipisardas: -Na mar man, mure gazdona! Na mar man, mure gazdona! -Chi azbav, de ker so phenav! Kana o Chorripe kothe gelas leste o rom phendas: -No, zha andre ande kado kokalo! -Sostar? -Me phenav, zha andre ando kokalo! Kathe sovesa, hoj te n’avav sagda chorro! Avri mukav tu dyesesa Kana o Chorripe andre garadyilas ando kokalo, o rom shutas jekha kagasa, pala kodi ingerdas o kokalo kaj e valya haj andre shudas ando paji. Nachilas jekh dyes, nachilas duj, nachilas trin haj kerdyilas majmishto sakofalo. So kerlas butyi kekava, bikindas les mishto. Kindas jekhe grastores haj jekh chorro vurdon, Kana leske shavora barile vi von keren butyi, phirline ande forura, bikindine-kindine, barvale kerdyiline. Sas len aba vi guruv, vi bakro. Jekhar jekh dyes le chorre romesko phral gindisardas pes, hoj leski romnyi phendas, te anel varikathar kishaj, ke te makhel opre e kinda. Vi gelas-tar kaj e valya haj las les lopatosa o kishaj anda paji. Jekhar numa dikhlas o kokalo. -Aj, Devla, sosko shukari kado kokalo! – cipisardas opre. – Lasho avla le zhukleske, ingrav khere! Phangrav-tar haj kothe dav le zhukleske te xal!

Sar phenda, vi kade avka kerdas. Khere las o tover haj phanglas o kokalo. Kana phanglas o kokalo, o Chorripe avri xuklas: -No mure gazdura, kathar akanak tu avesa muro gazda! – haj vi shutas pes ande lesko kor, beshlas. Le barvale manushes bakre, guruvnya, le grast murdajline. Tela duj-trin shon chorrajlas, nas les so te xal, lesko chorro phral das les te-xal. Kana o Choripe dikhlas, hoj vi voj murdajvel la bokhatar, ginisardas pes, haj gelas kaj terno phral. -Akanak tu de man te xav – phendas leske. – Akanak aba tu avesa muro gazda. Chi murdajvav zhi kana sako rom n’avla muro gazda! Datunchara phirel ande luma o Chorripe, jekhe romestar zhal le kavreste, azbal len garibasa, brigasa, haj chi mukel hoj von barvale te kerdyon. Datunchara si le rom sa chorre manusha. Ashen le Devlesa! A cigányság szegénységének eredetmondája Volt valamikor ebben az országban két cigánytestvér. A fiatalabb testvér olyan szegény volt, hogy napról napra alig akadt a házában betevő falat, pedig annyi gyereke volt, mint a rosta lika, ha nem több. Az idősebbik testvérnek nem volt egyetlen gyermeke sem, de olyan gazdag volt, hogy megromlott és megavasodott nála minden ennivaló, mert nem bírták megenni. Nem volt rossz lelkű, jó testvér volt, mindig segítette valamivel az öccsét: ennivalót, ruhát küldött a gyerekeinek, pénzt juttatott neki, de amit adott, az elúszott, kifolyt a fiatalabb testvér kezei közül. Mit csináljon vele, hogyan segítsen rajta, gondolkozott el sokszor, mert látta, hogy akármennyit ad neki, a Szegénység mindent elemészt nála! Egyszer így kesergett a szegény cigány: -Jaj, Istenem, nagy a te akaratod! De miért versz engemet ekkora szegénységgel, hogy éheznek a gyerekeim? Most elmegyek világgá – mondta a feleségének. – Megkeresem a Szent Istent, és ha megtalálom, ezzel a bottal kétszer-háromszor rávágok a hátára, amiért még azt is elveszi tőlem, amit nagy nehezen szerzek. A bátyámnak meg mindig csak ad és soha nem vesz el tőle semmit! Amikor a szegény cigány elindult, a bátyja figyelni kezdte, merrefelé veszi az útját. Elébe szaladt a patakhoz, és letett a hídra egy pénzzel teli erszényt. Ám a szegény cigány a híd előtt így szólt magában: -Behunyom a szemeimet, hogy végig tudok-e menni csukott szemmel ezen a hídon! Úgy is tett. Ahogy mondta. Csukott szemmel ment keresztül a hídon, és nem látta meg a pénzzelteli erszényt, átlépett rajta. A bátyja pedig, aki a híd alól leste, mi történik, azt mondta: -Nem tehetek semmit a testvéremért, mert a Szegénység a hatalmában tartja, és nem engedi ki a karmai közül! Ha odaraknám a lábai elé az egész

vagyonomat ésgazdaságomat, az se segítene rajta semmit. Talán majd a Szent Isten, ha megtalálja! Azzal fogta magát és hazament. A szegény cigányember pedig vándorolt éjjel-nappal. És egyre messzebb, egyre távolibb vidékrekre vezették az utak. Nagyon hideg volt, de neki csak egy rossz, régi suba volt a vállán, amin annyi lyuk volt, hogy akár száz egér is előszaladhatott volna belőle egyszerre. Szóval, nagyon rossz suba volt! Egyszer egy rengeteg erdőhöz ér, látja hogy az erdő szélén egy nagy tűz mellett fehér szakállas öregember üldögéln és melegszik. Az öregembernek olyan hosszú volt a szakálla, hogy a derekát verdeste. Köszönt az embernek: -Jó napot, apókám! -A Szent Isten hozott, fiam! Mit keresel te erre ebben a hideg időben? -Jaj, apókám, hosszú ennek a sora! Szegény ember vagyok és nagy családot nevelek. Annyi gyerekem van, mint a rosta lika, de lehet, hogy kettővel-hárommal több is. Még a nevét sem tudom mindegyiknek, annyian vannak! Olyan szegényen élünk, majd meghalunk az éhségtől, s nem ragad meg nálunk semmi pénz, hogy gyarapodhatnánk. Ezért aztán útnak indultam, hogy megkeressem az Istent és megkérdezzem tőle, miért alázott meg engem ekkora nyomorúsággal. De ha megtalálom, hármat fogok a hátára vágni ezzel a bottal! -Igen, igen, fiam. Értem, amit mondasz. Most hallgasd meg te, amit én mondok neked! A bátyád vagyona ezután is gyarapodni fog, de rólad még ezt a rossz, lyukas subát is leveszi majd a Szent Isten! -Hát hogy mondhatsz nekem ilyet, te ördöngős öregember?! Ki vagy te? Kapta a botját, hogy majd rásóz egyet, de amikor fölemelte, már nem látott senkit. Akkor jutott eszébe a szegény cigánynak, hogy ez az öregember maga a Szent Isten lehetett. -De miért mondta, hogy még ezt a rossz, lyukas subát is leveszi rólam? – zsörtölődött magában. -No, hogy ne tudjon mit levenni, leveszem inkább én! Azzal lekanyarította válláról a subát, fogta, rádobta a tűzre és elégette. Megmelegedett a suba tüzénél, aztán tovább folytatta útját. Alighogy kijutott a rengetegből, megpillantott egy anyókát, aki alig tudott már menni, olyan öreg volt. A vállán egy csomó száraz rőzsét cipelt. -Jó napot, anyókám! -Jó napot legyen neked is, fiam! -Hová viszed ezt a rőzsét, anyókám? -Ideviszem a kunyhómba, mert nagyon hideg van, és be akarok fűteni. Aztán meg egy kis kenyeret is akarok sütni. -Értem, értem! No, akkor add ide ezt a rőzsét, néném, hadd vigyem el a kunyhódig!

Elvette az anyókától a rőzsét, a vállára dobta, és mentek. -Hát aztán mit kereselerre, fiam? Jaj, anyókám hosszú sora van ennek! -Látom, nem nagyon vagy felöltözve, pedig hideg van: még kabát sincs rajtad, csak egy szál ing! -Volt nekem subám, de dühömben elégettem. -Hát miért égetted el? -Az erdő másik szélén találkoztam egy öregemberrel, aki azt mondta nekem, hogy a Szent Isten el fogja tőlem venni még azt a lyukas subámat is! -Nem tudod, ki volt az az öregember? -Én úgy gondolom, hogy maga az Isten volt. -Megbántottad talán valamivel? -Elmondtam neki, hogy azért indultam vándorútra, mert találkozni akarok az Istennel. És meg fogom tőle kérdezni, miért sújtja a fejemet ilyen nagy nyomorúsággal. Mondtam még azt is, hogy ha megtalálom, akkor ezzel a bottal hármat fogok ráütni a hátára. -Még mindig megvernéd az Istent, ha megtalálnád? -Nem, nem! Dehogy bántanám! Rossz vége lenne annak, most már látom! -No, ha nem akarod többé bántani az Istent, maradj itt nálam három napig, segíts nekem! Hozzál még fát az erdőből, hogy jó nagy tüzet gyújthassak a kemencében, nehogy megöljön bennünket a fagy! Aztán az anyóka fogta magát, tésztát dagasztott, és három nagy kenyeret sütött belőle. -Itt van az egyik kenyér, ezt neked adom, hazaviheted a gyerekeidnek! És most cseréljünk botot! Amikor hazaérsz, látni fogod, hogy a Szegénység ott ül a kunyhód kéményében. Ne ijedj meg tőle, hanem parancsolj rá erre a botra, amit most a kezedbe adok, a következő szavakkal: „Üssed botom a Szegénységet, amíg az én házamban van!„Ügyelj arra, hogy legyen a kezedben egy üreges csont, amibe be tudod kényszeríteni a Szegénységet. Ha a Szegénység már belebújt az üregbe, az üreg nyílását rekeszd be dugóval, és a csontot dobd bele a patakba! A cigány megfogadta a tanácsot. Elköszönt az öreg anyókától, akinek a neve Szent Vasárnap volt, s aki útra is bocsátotta őt. Vitte a cigány nagy örömmel a kenyeret, hozzá nem nyúlt volna a világ semennyi kincséért sem, hogy legyen mit enniük a gyerekeknek otthon. Amikor a háza felé közeledett, azok már messziről meglátták és szaladtak eléje kiáltozva: --Jön az apánk, jön az apánk, jön az apánk! Hála legyen az Istennek, hogy visszatért hozzánk! Beért a cigány a kunyhóba, odaadta szépen a kenyeret a gyerekeknek, hogy egyenek, aztán fogta a botot és ráparancsolt: -Üssed, botom, a Szegénységet! Elkezdett a bot serénykedni, úgy csapkodott, mint a villám. Jajgatott, rimánkodott a Szegénység:

-Ne üss engem, gazdám! Ne üss engem, gazdám! -Nem bántalak, ha azt teszed, amit mondok. Amikor a Szegénység odasomfordált hozzá, ráparancsolt: -No, bújj bele ebbe a csontba! -Miért? -Azt mondtam neked: bújj bele ebbe a csontba! Itt fogsz aludni, hogy ne legyek mindig szegény! Majd kiengedlek, ha eljön a napja. Amikor a Szegénység belebújt a csontba, a cigány bedugta az üreg nyílását egy dugóval, aztán elvitte a csontot a patakhoz, és beledobta a vízbe. Elmúlt egy nap, elmúlt a másik, el a harmadik, és lassankezdtek jóra fordulni a dolgok. Ahány üstöt csak megcsinált a cigány, mindig el tudta adni mindet szerencsésen. A pénzen vett egy lovacskát, meg egy kopott szekeret. Ahogy nagyobbak lettek a gyermekei, dolgozni kezdtek ők is, járták a városokat, adtak-vettek, gazdagok lettek. Tartottak már ökröt, birkát is, szépen gazdagodtak! Egyszer egy nap eszébe jutott a gazdag testvérnek, hogy a felesége meghagyta neki, hozzon valahonnan homokot, mert föl akarja mázolni a konyha földjét. El is ment a patakhoz, és egy lapáttal elkezdte szedni a vízből a selyemhomokot. Egyszer csak kiemelt a vízből egy csontot. -Jaj, Istenem, de szép ez a csont! – kiáltott föl. – Jó lesz otthon a kutyának, hazaviszem! Kettétöröm és odadobom neki, hadd egyen! Ahogy mondta, úgy is tett. Otthon fogta a baltát és jó erősen rácsapott vele a csontra. A csont kettérepedt, s kiugrott belőle a Szegénység. -No, mostantól te leszel az én gazdám – mondta neki, azzal fölpattant a nyakába. A gazdag embernek abban a pillanatban elkezdtek pusztulni a juhai, tehenei, lovai. Két-három hónap alatt úgy elszegényedett, hogy már nem lett volna mit ennie sem, ha az öccse nem hoz neki ennivalót. Amikor a Szegénység látta, hogy itt bizony ő is el fog pusztulni az éhségtől, gondolt egyet és átment a fiatalabb testvérhez. -Tartsál most már te is kicsit! – mondta neki. – Mostantól fogva te leszel az én gazdám! Nem halok meg addig, amig minden cigány az én gazdám nem lesz! Járja azóta a világot a Szegénység, egyik cigánytól a másikhoz megy, mindegyiket nyomorúsággal, szomorúsággal sújtja, és nem engedi, hogy meggyökerezzen náluk a gazdagság. Maradjatok Istennel!