Chikán rövidített

Vállalatgazdaságtan: olyan társadalomtudományi stúdium, amely a vállalatok műkédési elveit tárgyalja, s ezekre ad magyarázatot Szervezet: olyan rendszer, amelynek működése emberi cselekvésen keresztül valósul meg Alapvető cél: a szervezet tevékenységének irányultságát, létének értelmét kifejező cél. Üzleti vállalkozás: olyan emberi tevékenység, amelynek alapvető célja fogyasztói igények kielégítése nyereség elérése mellett. Vállalat: a jogi személyiséggel rendelkező üzleti vállalkozás szervezeti kerete. A vállalat alapvető célja: a fogyasztó igény-kielégítése nyereség elérése mellett Egy szervezetet akkor tekinthetünk üzleti vállalkozásnak, ha: 1. a szervezet önálló alapvető céljainak megvalósításában 2. a vállalkozás saját üzleti tevékenysége révén biztosítja a túlélés feltételeit, azaz hosszú távon nyereséges 3. a vállalkozás kockázatot vállal (a befektető a saját tőkéjét kockáztatja) 4. a szervezet valóságos piacon működik Vállalatalapításhoz kell: - befektetésre alkalmas tőke - fogyasztói igény Fogyasztói igény: olyan igény, amelyet a gazdaság szereplői nem saját szervezetükön belüli munkával, s nem is közösségi intézmények útján kívánnak kielégíteni. Valamely termék vagy szolgáltatás iránti fizetőképes keresletként jelenik meg piacon. A fogyasztókban a közös: valamilyen igényüket piaci tranzakció keretében elégítik ki. Szükséglet: az emberi lét fenntartásához egy adott kultúra körében szükségesnek ítélt javak és szolgáltatások Az alapvető cél a vállalat mint szervezet jellegét adja meg, a küldetés pedig az egyéniséget írja le – az előbbi a más szervezetektől, az utóbbi az egymástól való megkülönböztetésre hivatott. Vállalat sikeres működéséhez kettős értékteremtési folyamat kell: - értéket kell létrehoznia a fogyasztók számára (hiszen ezért fizetnek) - a vállalat tulajdonosai számára is (hisz’ ezért csinálják) ↔ A vállalat küldetése: a vállalat alapvető céljának konkrét értelmezése. Meghatározza a: működési kört belső működési elveket külső érintettekkel való kapcsolat alapelveit

1

Koordinációs mechanizmusok: Piaci Szervezeti/bürokratikus Etikai Agresszív

VISZONY ↔ ↓ ↔ ↓

KOORDINÁLÓ ERŐ ár hatalmi befolyás etikai alapelvek erő

Fogyasztó igények kielégítése: KOORDINÁCIÓS MECHANIZMUS Piaci Szervezeti/bürokratikus Etikai Agresszív IGÉNYKIELÉGÍTÉS MÓDJA Adásvétel Elosztás Jótékonyság Erőszak

2

Standard mikroökonómia Vállalat magatartási elmélete Erőforrásalapú elmélet Tranzakciós költség-elmélet Megbízó-ügynök elmélet a működésben részt vevők koalíciója

Mi a vállalat?

fekete doboz (jogi egység)

erőforrások összessége

Vállalat célja

profitmaximalizálás

Belső struktúra

tulajdonos & menedzsment nem válik szét

sok szereplő együttműködése (tulajdonos & menedzsment szétválik)

Információ

teljes információ

költséges; nem teljes

Racionalitás

tökéletes

korlátozott

korlátozott

Döntés

optimális

kielégítő (aspirációs szint)

korlátozottan racionális, hierarchikus

Koordináció

piaci (nem szervezeti)

piaci & bürokratikus

piaci & bürokratikus

Ki mondta?

Adam Smith, D. Ricardo

H. Simon, March

szereplők céljainak eredője erőforrások hatékony (vállalatnak mint egésznek nincs felhasználása célja)

nem teljes

Penrose, Wernerfelt, Rumelt

szervezet

fekete doboz; termelési lehetőségek összessége

tranzakciós költségek minimalizálása tulajdonos & menedzsment szétválik

tulajdonos & menedzsment szétválik

költséges, korlátozott

aszimmetrikus (menedzserek többet tudnak a tulajdonosnál)

Ronald Coase

hierarchizált

Fama, Arrow

Üzleti vállalkozás piacra orientáltságát fejezi ki: - Marketing: a vállalat fogyasztóorientáltságát fejezi ki, tartalma a vállalat piaci kapcsolatait fejlesztő és megvalósító funkciók betöltése. - Innováció: a fogyasztói igények új, magasabb minőségű kielégítése; a versenyfeltételekhez való alkalmazkodás, amely megteremti a lehetőséget a változó fogyasztói igények nyereséges kielégítésére. A vállalati működés érintettjei (stakeholderek): minden olyan személy vagy csoport, aki/ami lényeges, tartós és kölcsönös kapcsolatban áll a vállalat működésével. Belső érintettek: 1. tulajdonosok (tőkebefektetés; ált. nem vesz részt az irányításban) 2. menedzserek (döntéshozatal, irányítás) 3. munkavállalók (végrehajtás) Külső érintettek: 1. fogyasztók (legfőbb külső referencia) 2. szállítók (számukra a mi vállalkozásunk a fogyasztó; a vállalatok hitelezőit is ide értjük) 3. versenytársak (kölcsönös kapcsolat: a) osztoznak a fizetőképes kereslet kielégítéséből származó nyereségen; b) kényszerítik egymást az innovációra 4. stratégiai partnerek (vállalatunkkal összekapcsolódó, részben azonos célokkal, tevékenységekkel rendelkeznek; lehet a) horizontális kapcsolat: pl. közös fejlesztésben való részvétel; b) vertikális integráció: olyan hosszútávú szállítói/vevői kapcsolatrendszer, amelyben a piaci elemek mellett erős és jól definiálható szervezeti jellegű kapcsolat is megjelenik) 5. állami intézmények (szerepük az egyes országok társadalmi-gazdasági rendszerének függvényében nagyon eltérő lehet) 6. helyi és önkéntes állampolgári közösségek (=”civil szféra”; a helyi közigazgatás és valamennyi lehetséges nem állami, társadalmi csoportosulás, a környezetvédő mozgalmaktól a fogyasztói érdekvédelmi szervezeteken át a vallási közösségekig) 7. természeti környezet (csak az elmúlt 2-3 évtizedben ismerték fel az egyoldalú kizsákmányolás következményeit) Érintett-menedzsment: a vállalat külső és belső kapcsolatrendszerét összefüggően irányító, gazdasági, társadalmi és etikai elemeket egyaránt tartalmazó gazdag tevékenységi kör. Szervezet: együttműködő emberek tevékenységi rendszere, amely meghatározott célok elérésére jött létre. Egyéni célok: Maslow-i szükséglethierarchia: - önmegvalósítási - megbecsülési - szociális - biztonsági - fiziológiai

Szervezeti célok jellemzői: 1. hierarchikusan struktúráltak 2. kölcsönös erősítés (a szervezet és a szervezet tagjai segítik egymást céljaik elérésében) 3. kompatibilitás (az egyéni célok összeegyeztethetőek a szervezet hatékony működésével 4. szuperordinált cél: a szervezet valamennyi tagjának közös célja, melynek eléréséhez szükséges a tagok kooperációja; elég átfogó az alárendelt (szubordinált) célok felőleléséhez (a szervezetek azért léteznek, mert képesek olyan dolgokat megvalósítani, amelyeket az emberek egyedül nem tudnának elérni) Egyéni és szervezeti célok viszonya lehet: 1. teljesen ellentétes 2. részlegesen ellentétes 3. semleges 4. összeegyeztethető 5. azonos Belső érintettek céljai: 1. tulajdonos céljai: - nőjön a vállalat értéke - osztalék 2. menedzser céljai: - jól működjön a vállalat - hatalom/vállalatméret növelése - presztízs növelése (társadalmi felelősségvállalás) - meggazdagodás 3. munkavállaló magas fizetés biztonságos munkakörülmények Vállalatkormányzás: legfelsőbb szintű irányítás egy vállalatnál (jogrendszertől függ → országonként változik) Felelős vállalat koncepció: „a vállalatnak társadalmi felelőssége is van, és ennek jegyében működése során mintegy szűrőt alkalmazva racionálisan dönt a morálisan elfogadható alternatívák között.” A célok meghatározásánál valamennyi érintett érdekeit figyelembe kell venni, és a hagyományos felfogáshoz képest nagyobb súlyt kapnak a külső érintettek. tulajdonosi érték (shareholder value) ↔ érintett érték (stakeholder value) Valójában egyik véglet sem lehetséges. A vállalati célok terjedelmi hierarchiája: (= vállalati célstriktúra)

-

alapvető cél (fogyasztói igénykielégítés nyereség elérése mellett) küldetés/rendeltetési cél (milyen úton éri el a vállalat alapvető célját) távlati, tartós célok (részletesen mit kell teljesítenie a szervezetnek küldetése megvalósításához) - közvetlen, irányítási célok (pl. reklamáció lebonyolítása, új szállító bevonása, stb.) - operatív, működési célok (pl. vmilyen anyag beszerzése, munkadarab legyártása, stb.) Lefelé haladva az egyes céloknak egyre kisebb a súlya, összességükben ugyanakkor egyre többféle tényezőt ölelnek át (alapvető cél csak 1 van, többiből horizontálisan több). Vállalkozási formák (tulajdonlási szempontból): 1. Egyéni vállalkozás: egyetlen személy tulajdonában lévő üzleti vállalkozás Előnyök: alapítás/megszüntetés egyszerűsége, áttekinthetőség, vállalkozó függetlensége, nincs nyilvános adatszolgáltatási kötelezettség, adózási kedvezmények Hátrányok: szerényebb nyereségszerzési lehetőség, pénzügyi erőforrásokhoz jutás korlátozottsága, túl sokoldalú követelmények, korlátlan felelősség, vállalkozás korlátozott élettartama 2. Társaság: két v. több tulajdonos által alapított személy- és/vagy tőkeegyesülés jellegű üzleti vállalkozás, ahol a partnerek osztoznak az eredményen és a vezetés felelősségén. Előnyök: egyszerű alapítás, adózási előnyök, tulajdonlási lehetőség nagyobb tőke nélkül, jogi védettség viták esetére, jelentősebb tőke- és hitelforrások, a folytatás lehetősége tulajdonosváltozás esetén Hátrányok: személyi konfliktusok lehetősége, agresszív törekvés lehetősége az alkalmazottaknál a partnerségre, világos menedzseri felelősség hiánya 3. Részvénytársaság: tisztán tőkeegyesülés jellegű társaság, ahol a tulajdonosok a társaság működéséért a részvénytulajdonukon túl semmilyen felelősséggel nem bírnak. Előnyök: tulajdonosok korlátozott felelőssége, széleskörű tőkebevonási lehetőség, korlátlan élettartam Hátrányok: nyilvános adatszolgáltatás kötelezettsége, alapítás és megszüntetés bonyolult és költséges volta, adóhátrányok Fúzió: két vállalat egyesülése új vállalat létrehozására. Felvásárlás: egy vállalat részleges vagy teljes tulajdonba vétele. Szövetkezet: a közös vállalkozás sajátos formája, ahol a tagok rendszerint a vezetésben is részt vesznek, oly módon, hogy az 1 tag – 1 szavazat elv érvényesül. Vállalat megszűnésének lehetséges okai: 1. piacvesztés 2. hibás vezetés 3. hibás expanzió Csőd: az a jogi eljárás, amelynek során rendezik annak a vállalatnak az adósságait, amely nem képes pénzügyi kötelezettségeinek eleget tenni (lehet önkéntes vagy nem önkéntes).

Koordinációs mechanizmusok: a társadalmi tevékenységcsere végrehajtását irányító alapelvek és szabályok összessége. Tranzakciós költségek: a tevékenységcsere végrehajtásához szükséges kapcsolatok megteremtésének és fenntartásának költségei. Kooperáció: két vagy több szereplő összehangolt tevékenysége együttes nyereségük növelése érdekében.

Előnyök: - méretgazdaságosság (költségcsökkentés, pl. K+F → árak is lejjebb mehetnek) - kockázatmegosztás Hátrányok: kartell (együtt magasan tartják az árakat → pl. Mo.-on az autópályaépítés) Vállalatközi kapcsolatok fő szintjei: - egyedi piaci kapcsolat - kooperáció (pl. hosszabb távú szerződés) - stratégiai szövetség (hosszabb távú megállapodás stratégiai tevékenységekre) - közös vállalat (tulajdonosi jogok is a szerződés tárgyát képezik) - összeolvadás, felvásárlás (szereplők teljes szervezeti integrálása)

jelentőségű

Vállalatelméleti irányzatok és vállalatfelfogásuk: a. A standard mikroökonómia, b. Magatartási elmélet (korlátozott racionalitás fogalma), c. Megbízó-ügynök elmélet, d. Tranzakciós költség elmélete, e. Erőforrás-alapú vállalatelmélet, f. Érintett elmélet Piac: valamely jószágnak vagy szolgáltatásnak azokból a tényleges és potenciális vevőiből és eladóiból tevődik össze, akik csere céljából kerülnek egymással kapcsolatba. Piaci kapcsolati formák: - adásvétel - verseny - együttműködés Piactípusok:  Csere tárgya alapján 1. Árupiac - Szereplők: termelők – értékesítési csatornák – fogyasztók - Csere tárgya: áru → pénz - Szabályozó eszköz: ár - Legfőbb sajátossága: az áruk sokfélesége 2. Pénz- és tőkepiac - Szereplők: megtakarítók – pénzügyi intézmények – befektetők - Csere tárgya: pénz → pénz - Szabályozó eszköz: kamatláb - Legfőbb sajátossága: mobilitás 3. Munkaerőpiac - Szereplők: munkavállalók – közvetítők – munkaadók - Csere tárgya: munkavégző képesség → munkaposzt - Szabályozó eszköz: bér - Legfőbb sajátossága: a munkavállaló képes teljesítményét szabályozni 4. Információpiac - Szereplők: tartalomszolgáltatók – átvivők – felhasználók

-

Csere tárgya: információ → figyelem Szabályozó eszköz: érdeklődés Legfőbb sajátossága: szubjektív az érték és az ár

 Földrajzi kiterjedés alapján (helyi, körzeti, nemzeti, nemzetközi/regionális, világpiac)  keresleti-kínálati viszonyok alapján Szívásos piac= hiánypiac: a kereslet lényegesen és tartósan meghaladja a kínálatot, a vevők versenye alakul ki (tervutasításos rendszerek) Nyomásos piac = vevői piac: a kínálat rendszeresen meghaladja a keresletet, vevői erőfölény érvényesül (piacgazdaság) Releváns piac: azon részpiacok összessége, amelyek egy adott vállalat igénykielégítési törekvései szempontjából reálisan szóba jöhetnek. Hatékony piac: az a piac, ahol a befektetett tőkék megtérülési rátái gyorsan kiegyenlítődnek Normál profit: a hatékony piac kiegyenlített profitrátája Piaci struktúra/piaci szerkezetek típusai Tökéletes verseny, Oligopolkereslet(Oligopszónia), Monopolkereslet (Monopszónia), Korlátozott (oligopol) kínálat, Kétoldalú oligopólium, Korlátozott keresleti monopólium, Monopolkínálat, Korlátozott kínálati monopólium, Kétoldalú monopólium Verseny és együttműködés, együttműködés két alapformája (pozitív, gazdaságszervező és a verseny tisztaságát fenyegető lépések), horizontális együttműködés, vertikális együttműködés, vertikális integráció Kartell Vállalati hálók és jellemzői (kapcsolatspecifikus befektetés) A piac társadalmi szerepe Belépési korlátok: (főbb típusai) a) Állami szabályozás (pl. technológiai követelmények, vámok, kedvezmények, stb.) b) Méretgazdaságosság: milyen minimális piaci részesedést kell a vállalatnak elérnie (a többiekhez képest!) ahhoz, hogy felvegye a költségversenyt a piacon már bent lévő szereplőkkel Vállalatméret: a vállalatnak mint jogilag körülhatárolt egységnek főként gazdasági fogalmakkal (pl. tőkeérték, létszám) kifejezett nagysága. Üzemméret: a vállalat műszakilag körülhatárolt termelő egységeinek főként technikai fogalmakkal (pl. kapacitás) kifejezett nagysága. Piaci részesedés: a vállalat értékesítésének az adott piac összes eladásához viszonyított aránya. c) Termékdifferenciálás: a piacon már bent lévő vállalatok megszerzik maguknak a fogyasztók hűségét márkanevükkel, hirdetésekkel, szolgáltatásokkal és persze az

igényekhez való alkalmazkodással, így az újonnan belépőnek el kell hódítani őket az eddigi eladóktól → befektetési korlát d) Tőkeszükséglet: versenyképességhez jelentős tőkét kell lekötni e) Partnerváltás költségei: egyszeri költségek, ha egy vállalat másik értékesítési vagy beszerzési csatornára áll át (pl. dolgozók betanítási költsége, új technikák bevezetése, stb.) f) Elosztási csatornákhoz való hozzáférés: nehéz a szállítókhoz ill. a végső fogyasztókhoz való hozzáférés, mert a bent lévők ellenőrzik a beszerzési és értékesítési csatornákat (néha csak úgy lehet megoldani, hogy saját boltot nyit a belépő vállalat) g) Egyéb: licenccel védett technológiák, ellenséges fogadtatás, tapasztalathiány, földrajzi elhelyezkedés, stb. Kilépési korlátok: a) specifikus gépeket, befektetéseket nehéz értékesíteni b) emberi erőforrások konvertálhatóságának hiánya (nehéz átképezni/lecserélni a munkavállalókat) c) tőkepiac fejletlensége, stagnálása esetén a vállalat nem tudja végrehajtani a váltáshoz szükséges tőkemozgásokat d) jogi akadályok, pl. ellátási kötelezettség (víz-, gáz-, villanyművek, telefon, stb.) Verseny: két vagy több szereplő egymással szembeni előnyszerzésre irányuló, adott szabályok közt zajló tevékenysége. Verseny hármas gazdaságszervező funkciója: - hatékonysági funkció (versengés hatására fejlődés; holtteherveszteség megszüntetése) - jóléti funkció (választási lehetőséget biztosít) - allokációs funkció (erőforrásokat, jövedelmeket minél hatékonyabban kell elosztani) A piaci verseny a vevő korlátozott fizetőképes keresletének elosztásáért folyik. A küldetést úgy kell megfogalmazni, hogy a célok teljesülése versenyelőnyt jelentsen → nem az a lényeg, hogy mit akarunk és tudunk megtenni, hanem hogy mit tudunk másoknál jobban megtenni (alapvető cél teljesülésének feltétele) Vállalati képességek: a vállalat azon tulajdonságai, amelyek meghatározzák, hogy milyen hatékonysággal tud megfelelni a környezeti kihívásoknak; ezek döntőek a hosszú távú versenyben. Iparág: adott piacon versengő versenytársak összessége Piaci koordináció további szerepei: dinamizálja a gazdaságot (igényekhez való alkalmazkodásra kényszerít; szelektál a szereplők között) hatékony átjárást biztosít a társadalom létszférái között (alapelvei globálisak; meghagyja függetlenségüket) támogatja/kikényszeríti az egyén önfejlesztését (szereplők szabad döntésére épül; elismeri a nagyobb hatékonyságot)

Lobby: érdekképviselet; lehet legális/etikus vagy illegális/etikátlan. Globalizáció: a piacok és a gazdasági tevékenységek potenciális világméretűsége. Vizsgálhatjuk politikai, gazdasági, kulturális vagy társadalmi nézőpontból. Gazdasági szempontból: a gazdaság szereplői döntéseiknél, amikor amikor potenciális befektetéseikről, fogyasztóikról, erőforrás-beszerzési lehetőségeikről gondolkoznak, az egész világon adódó lehetőségeket mérlegelik. Állam szerepe: piaci tökéletlenségek kezelése (pl. közjószágok, externáliák, elosztási egyenlőtlenségek, szabályok betartatása, stb.)

Állami gazdaságszabályozás: Gazdaságpolitika (folyamatszabályozás): az államnak a gazdaság jogi-intézményi rendszerét alakító, illetve a gazdasági folyamatokat közvetlenül befolyásoló tevékenysége. Eszköztára: - fiskális politika - monetáris politika - reálszféra szabályozása Céljai: - monopolhelyzet kialakulása - fejlesztések -

Gazdasági mechanizmus (rendszerszabályozás): a gazdasági szereplők kapcsolatainak, a gazdasági folyamatoknak jogi-intézményi kerete. - tulajdonviszonyok - pénzügyi rendszer - versenyrendszer - külgazdasági rendszer Állam szerepet vállalhat pl., ha: - veszélyes dolgok esetén (pl. atomerőmű) - rövid távon nem megtérülő dolgok esetén (pl. autópálya, egészségügy) Növekvő szerepvállalás: - munkakörülmények - környezetvédelem - jóléti funkciók (minimálbér, nyugdíj, stb.) Csökkenő szerepvállalás: - egészségügy, stb. Bizalomra van szükség az együttműködéshez, mivel nincs tökéletes szerződés/ellenőrzés; → formái: - szerződési bizalom (a partner valóban teljesíteni akarja vállalt kötelezettségét) - bizalom abban, hogy erre képes is - bizalom abban, hogy külső problémák előfordulása esetén jó szándékú magatartást tanúsít (pl. hajlandó a szerződés módosítására) Klaszter: egy adott földrajzi régióban található, azonos ill. összekapcsolódó profilú, magas versenyképességű vállalatok és más intézmények összekapcsolódott hálózata. Ellátási lánc: egy adott fogyasztói igény kielégítésére szerveződő, egymással lineáris és vertikális kapcsolatban lévő vállalatokból áll. Mai gazdasági jellemzők: Szolgáltatásgazdaság: a vállalat nem terméket vagy szolgáltatást állít elő/ad el, hanem megoldást keres a fogyasztó valamilyen problémájára. E-gazdaság: a vállalat igen nagy sebességgel reagál a piac és a környezet általános változásaira. Hálózati gazdaság: a piacon a vállalat nem egyedül, hanem a vele egy hálózathoz tartozó vállalatokkal együtt versenyez a fogyasztóért. Tudás alapú gazdaság: a vállalat legfőbb erőforrása a felhalmozott és aktiválható tudás. Felelős gazdaság: a vállalat döntései átmennek a környezeti és társadalmi felelősség szűrőjén. Globális gazdaság: A gazdaság szereplői döntéseiknél az egész világon adódó lehetőséget mérlegelik. Szervezetelmélet kontingencia-modellje: alapvető cél → küldetés → környezet → stratégia → magatartás → teljesítmény Értéklánc: a vállalati tevékenységek értékalkotó összekapcsolódása.

Ellátási lánc: a gazdasági tevékenységek vertikálisan összekapcsolódó, vállalati határokon átívelő, adott fogyasztói igény kielégítését célzó sorozata. Magamra

Másra

Saját pénzt

Gondos kezelés, költség-haszon elemzés

Költségminimalizálás (jótékonykodás)

Más pénzét

Haszonmaximalizálás

Költségvetés

Vállalati stratégia: a vállalati működés vezérfonala; a vállalati célokat és elérésük lehetséges módjait fogalmazza meg a vállalat helyzetének értékelése és a környezet előrejelzése alapján. Biztosítja a megfelelő értékláncot. Funkciói: - biztosítja hogy a vállalat teljesítse küldetését - versenyelőnyt biztosít (optimális esetben) - ráirányítja a figyelmet a kulcsproblémákra - lehetővé teszi az aktív (proaktív) alkalmazkodást - megszabja a belső erőforrás-elosztást, ill. ennek elveit - irányt szab az alsóbb szintű döntéseknek Tartalma: 1. Küldetés: milyen fogyasztók milyen igényeit hogyan elégíti ki 2. Szinergia: az érintettek tevékenységének és saját erőforrásainak összehangolása (az együttes hatás mértéke, amely abból adódik, hogy az egész több, mint a részek egyszerű összessége) 3. Versenyhelyzet: a tartós versenyelőny forrásai Típusai: I. csoportosítás: 1. formális stratégia: a vállalati stratégia tudatosan kialakított, meghatározott körben közreadott normatív megfogalmazása (⇒leírjuk) 2. informális stratégia: nem írjuk le (így nem szivárog ki, viszont a vállalaton belül sem tudják annyira követni) II. csoportosítás: 1. leíró: objektívan leírja hogy hogyan működik a vállalat 2. normatív: értékel is, leírja hogy hogyan kellene működnie a vállalatnak Mintzberg stratégiacsoportjai: a) Tervezői stratégia: részstratégiákra bontja a stratégiát b) Adaptív (alkalmazkodó) stratégia: elindulok, aztán majd eldöntöm hogy hogyan tovább... (kis lépések) c) Vállalkozói stratégia: valahonnan majd eljutok valahova, vagy nem... (kockázatos, de lehet sikeres is) Stratégia tulajdonságai: környezetfüggő (ha változik a környezet, változtatni kell a stratégián) vezetők (Coca), kihívók (Pepsi), követők (Queen) és meghúzódók (Red Bull) fókuszai vannak jövőorientált (töréspontokat kezel) részstratégiákból áll meghatározása és végrehajtása a felsővezetés feladata ⇒ stratégiai menedzsment: a stratégiaalkotás, a stratégiamegvalósítás és a visszacsatolás integrált egységére épülő vállalatvezetés

Marketing: a vállalat fogyasztó-orientáltságát fejezi ki, tartalma a vállalat piaci kapcsolatait fejlesztő és megvalósító funkciók betöltése. Marketingmix: a marketing szemlélet érvényesítését szolgáló elvek és tevékenységek rendszere 1. Product (Termékpolitika): a fogyasztói igények kielégítésére szolgáló termékek körének és tulajdonságainak meghatározására, valamint a fogyasztónak való bemutatására vonatkozó elvek és módszerek összessége. Termékéletciklus: az az idő, amíg a termék a piacon tartózkodik Folyamatosan fejleszteni kell, hogy mielőtt elkezd hanyatlani egy termék, már piacon legyen a következő. DE! vigyázni kell, hogy ne üsse ki az új termék a régit a piacról (⇒ kannibalizáció)

2. Price (Árpolitika): a vállalat által kínált termékek árának meghatározása és a piaci áreseményekre való reagálásra vonatkozó elvek és módszerek összessége. Ár célja lehet:

o o o o o o o

piaci pozícionálás (⇒ versenytárs alapú) költségalapú árképzés (⇒ fedezze a költségeket) piaci részesedés kifutó modelltől való megszabadulás túlélés standard markup pricing (pl. beszerzési ár * 2) pszichológiai árazás (pl. 99 Ft) price-lining (egy dobozba mindent, ami X Ft-ba kerül)

o 3. Place (Értékesítési utak politikája): a marketingcsatornák kiválasztására és alkalmazására vonatkozó elvek és módszerek összessége (hol kapható a termék). Marketingcsatorna: az az út, amelyen a termék a termelőtől (szállítótól) a fogyasztóhoz eljut. PUSH-marketing: miután megtermeltük a terméket, megpróbáljuk eljuttatni a vevőhöz (pl. benyomjuk a nagyáruházba) PULL-marketing: meggyőzzük a fogyasztót, hogy keresse a termékünket (így ha nincs a nagyáruházban, az rossz hírbe kerül)

4. Promotion (Kommunikációs politika): a vállalat és a fogyasztók közötti információáramlás elveit és módszereit a vállalat oldaláról összefoglaló rendszer. Eszköztára: Kommunikációs mix: a) Reklám: olyan szélesebb körre ható, nem személyes befolyás, amelyet egy meghatározott szervezet vagy személy fizet. - Jellemzően olcsó b) Személyes eladás: a reménybeli vevővel való személyes találkozás során történő értékesítési ajánlattétel, kedvező esetben üzletkötés. - Jellemzően személyre szóló, fizetett c) Eladásösztönzés: olyan módszerek alkalmazása az értékesítésben, a vevők kiszolgálásában, amelyek a vevőt további vásárlásra serkentik. - Gyors hatású, viszont csak rövid távon megbízható a hatása, ezért kombinálni kell más eszközökkel d) PR (Közönségkapcsolatok): a vállalatról alkotott kedvező kép kialakítását célzó magatartás, ill. az ezt céltudatosan segítő módszerek alkalmazása. - NEM fizetett! de nincs kontroll a megjelent szöveg fölött - pl. sajtótájékoztató

- hosszú időtávon térül meg

Új trendek a marketingben: Nemzetközi marketing a) egységes (központilag nagyobb kontroll) b) különböző az egyes országokban (helyi kulturális lehetőségeket figyelembe lehet venni, ki lehet használni őket, nincs összetűzés) Kapcsolatmarketing - marketingeszközöket alkalmazunk a kapcsolatokban ⇒ cél: tartósan megnyerni a fogyasztót E-marketing, online marketing, ... Direkt marketing - pl. „spam”-ek Tömegmarketing, tömeges személyreszabás ⇒ számítógépes design és gyártás segyítségével pl. olyan színű és felszereltségű autót veszünk, amilyet akarunk Fogyasztói típusok: a) Egyéni vásárló b) Szervezeti vásárló - nagy tételben vásárol - szakemberek választják ki a megvásárolandó terméket (pl. építési anyagnál nem érdemes márkázni, mert úgyis tudják, hogy milyen a termék) - beszerző ált. nem ua., mint a fogyasztó - hosszabb kapcsolati időtáv - személyes eladás jellemzőbb, mint az egyéni fogyasztónál

Innováció: a fogyasztói igények új, magasabb minőségi szinten történő kielégítése. Látens igény: a valóságos szükségletek és a piacon megjelenő igények közti rés. Innováció jellemzői: 1. újdonság 2. fogyasztóorientáltság 3. bizonytalanság (!) Innovációhoz kell:

- információ - pénz

Schumpeter az innováció 5 alapesetét különbözteti meg: 1. új termék előállítása / régi megújítása 2. új termelési eljárás (de nem kell új tudományos felfedezésen alapulnia!) 3. új helyeken értékesítjük a terméket 4. új beszerzési forrás (nyersanyagok, félkészáruk) 5. új szervezet létrehozása (pl. monopolhelyzet létrehozása trösztösítéssel) vagy megszüntetése A vállalatok általában ezeknek a kombinációját alkalmazzák. Újdonság létrejötte lehet: folyamatos: egymással összhangban lévő fejlesztési akciók megtervezett sorozata ugrásszerű: magas újdonság értékű, többé-kevésbé váratlan fejlemény Innováció típusai: 1. Piacvezérelt innováció: az az újdonság, amelyre felismert piaci igény létezik. - pl. „buta” mobiltelefon nagy gombokkal 2. Technológiavezérelt innováció: a technikai fejlődés nyújtotta lehetőségek piaci kihasználása. - pl. fényképezőgépes mobiltelefon 3. Véletlenek, zsenik Innovációs stratégia típusai: 1. Inkrementalista innovációs stratégia: folyamatos fejlesztés kis lépéseken keresztül. kis- ill. újonnan belépő vállalatokra jellemző → kivéve amikor egy adott ötletre jön létre a kisvállalat (de ilyenkor ált. hamar nagyvállalat lesz) rugalmasabb 2. Racionalista innovációs stratégia: célirányosan végzett tudatos fejlesztési munka, nagyobb léptékű projektekbe szervezve. nagyvállalatokra jellemző hosszú távú tervezés, költségvetés ⇒ mindent 1 célnak rendelnek alá Termékinnovációs lánc (nem szigorú): 1. igényfelmérés

2. 3. 4. 5. 6.

költségfelmérés más cégek hasonló termékeinek vizsgálata szervezeti keret prototípus termelés

Sikeres innovációs stratégiánál fontos: a. információs rendszer hatékonysága (fogyasztói igényekről ill. technikai fejlődésről, versenytársakról) b. minőség középpontba helyezése c. sebesség (nagy versenyelőnyt jelenthet; fenntarthatóság; párhuzamos fejlesztés: a termék- és technológiafejlesztés, valamint a termék piaci bevezetése egy időben, koordináltan megy végbe) d. kooperáció (stratégiai szövetségek, vállalati együttműködések) e. externáliákra növekvő figyelemfordítás (biztonság, pszichés hatások, környezetvédelem, stb.) f. kiszállás lehetősége (mindig van érv a folytatásra, de adott esetben az elsüllyedt költségeket (amik már mindenképpen elvesztek) tudomásul véve abba kell hagyni a fejlesztést; a kudarcból is lehet és kell tanulni) g. felsővezetői elkötelezettség, vezetői készségek h. költség < haszon i. csapatépítés Innovációs stratégiai irányultságok: Újdonság a vállalat számára Magas Technológiai innováció: új eljárás régi problémára (pl. aszútermelés érlelési idejének lerövidítése) Termékdifferenciálás: minőséggel és változatokkal való versenyzés (pl. új alakú üdítősüveg)

Komplex megoldások: technológia és a piac együtt fejlődik (pl. színes tv / új gyógyszer megjelenése) Szerkezeti újítás: meglévő technológiák új kombinációjával új funkciók (pl. színes telefonelőlapok)

Alacsony

Magas Újdonság a piac számára

Vállalattípusok innovációs szempontból: Kifejlett vállalat: saját életgörbéjének érettségi szakaszában lévő vállalat → Innovációs előnyök: megalapozottság, piacismeret, kapcsolatok és bizalom, tapasztalatok. → Innovációs hátrányok: nem ismerik fel az innováció szükségességét, kevés új ötlet, elmerülnek a részletekben, nincs stratégiai szemlélet, nem fogadják el az új ötleteket. Új vállalat: saját életgörbéjének kezdeti, felfutó szakaszában lévő vállalat → Innovációs hátrányok: tapasztalatlanság, visszaesés esetére stratégia kell, nem szabad sietni az innovációval, érdemes nemzetközivé tenni a tevékenységet.

Innováció formái: 1. Szervezeti innováció → hatékonyságeltérés alakul ki az alkalmazott szervezeti megoldás és a szervezeti jellemzők között, ezért kell változtatni → egy speciális fajtája az üzleti folyamatok újraszervezése (Business Process Reengineering, BPR): az üzleti, vállalati folyamatok alapvető újragondolása és radikális áttervezése drámai javulás elérése céljából a szervezetek olyan lényeges teljesítménymutatóiban, mint a költség, a minőség, a szolgáltatás és a gyorsaság. 2. Technológiai innováció Technológia: azon eljárások rendszere, amelyek során fogyasztói igénykielégítésre alkalmas termék / szolgáltatás jön létre. → technológiai stratégia főbb elemei: technológia kiválasztása, specializálódás mértéke, beágyazódás a vállalati folyamatokba; a technológia lényegében való elmélyülés, beágyazódás a vállalat tudásanyagába; a technológia forrásai; időütemezés; K+F befektetés nagysága; K+F szervezet és politikája. → mivel a technológia szorosan kapcsolódik a termékhez, a kétféle innováció gyakran összefonódik 3. Termékinnováció Innovációs folyamat: az innovációval összefüggő vállalati tevékenységek logikai rendje a lehetőségek feltárásától a piaci bevezetésig. a. Ötletgyűjtés Kutatás-fejlesztés: a fejlesztési ötletek szakmai megalapozásának és az új termék (technológia, szervezeti megoldás) konkrét létrehozatalának folyamata (az innováció háttértevékenységeinek összefoglaló elnevezése). Eljárások új ötletek generálására: 1. Makrotrendek elemzése (→ látókörszélesítés) 2. Ötletek átvitele egyik piacról a másikra (nem mindig lehetséges) 3. Más iparágak analógiája (előállítási mód, piacra vitel, marketingtechnika, stb.) 4. Váratlan sikerek és kudarcok elemzése 5. Technológiai korlátok elemzése, tágítása 6. Diszkontinuitások figyelése, értékelése (pl. jogrendszerbeli változások, új fogyasztók vagy versenytársak megjelenése, stb.) 7. Hogyan fogja értékelni a fogyasztó az innovációt, ill. mi képvisel értéket a fogyasztó számára? (költségcsökkenés? minőség? megbízhatóság? pótlólagos szolgáltatások?) 8. Külső kapcsolatok (szakmai és tudományos szervezetekkel, kutatóintézetekkel, egyetemekkel; K+F részleg elősegítheti) b. Innovációs ötletek kiértékelése - innovációs ötletek szelektálása fontos, mert: → az innovációs láncban előrehaladva egyre egyre nagyobb költségbe kerül az esetleges tévedés → minél inkább csökkenteni kell az ígéretes innovációk elutasításának veszélyét

c.

d.

e.

f.

- ötletek kiértékelése 3 fázisban történik: mindjárt a felmerülés után, valamint a piaccal való szembesítés 2 fokozatában → mindhárom esetben azonos logika alapján; kérdések: Összhangban van-e a piaci lehetőség a vállalat célkitűzéseivel (nyereségcéllal, értékesítési céllal, forgalomnövelési céllal, jó hírnév kialakításának céljával)? Összhangban van-e a piaci lehetőség a vállalat erőforrásaival (megvan-e ill. megszerezhető-e a szükséges tőke, a termelési és marketing know-how, az értékesítési kapacitás a vállalatnál)? Terméktervezés Termék: minden olyan vállalati output, amely a fogyasztó igényének kielégítésére szolgál (lehet valamilyen gyártmány, szolgáltatás, vagy akár eszmei érték is). → terméktervezésnél pontosan meg kell határozni: - Mi az az új minőség, amit a fogyasztónak nyújtunk? - Kinek szánjuk? - Hogyan valósítjuk meg? Első piaci tesztelés: annak módszeres kiértékelése a termék tényleges létrehozását megelőzően, kísérleti körülmények között, hogy létezik-e megfelelően intenzív piaci igény az innováció fogadására. → a tesztelés lehet kérdőíves felmérés, interjú, szóbeli vagy képi bemutató → a következő kérdésekre kell választ kapnunk: Világosak és hihetők-e a terméknek a vállalat által vélt előnyei? Jelent-e a termék megoldást a fogyasztó valamilyen problémájára, ill. kielégíti-e eddig beteljesületlen igényét? Ismer-e olyan más termékeket, amelyek ezt az igényt kielégítik? Elfogadható-e a tervezett ár a fogyasztó számára a terméknek tulajdonított érték alapján? Megvásárolná-e a megkérdezett fogyasztó a terméket? Kik milyen gyakran és milyen minőségben használnák a terméket? Termékfejlesztés → a gyártmányról prototípus készül, amit fizikai teszteknek, kísérleteknek vetnek alá → a fejlesztést nem izoláltan, hanem a fogyasztóval minél szorosabb kapcsolatban célszerű végrehajtani Második piaci tesztelés: a ténylegesen létező termék tényleges piaci feltételek melletti fogadtatásának tesztelése. → fogyasztási cikkek esetén a vállalat megvizsgálja, hányan hajlandók kipróbálni, mennyire fogadják el a fogyasztók a terméket, és milyen sűrűséggel vásárolják

g.

h.

→ termelőeszközök esetén ált. prototípust alkalmaznak, vagy potenciális vevőkkel kipróbáltatják, de gyakori a bemutatóteremben, vásárokon való megjelenés is → felhívhatja a figyelmet a termék olyan tulajdonságaira, amelyek mindeddig rejtve maradtak, de célszerű őket egy áttervezés során figyelembe venni Termelés ⇒ a terméket üzemi feltételek között, az előre kiszámított mennyiségben és sorozatokban elkezdik gyártani → gondolni kell arra, hogy a termék kísérleti és üzemi feltételek közötti előállítása mind a termelési folyamat, mind az előkészítés feladatai szempontjából eltérhet egymástól → figyelembe kell venni, hogy az új termék előállításakor még hiányzik a gyártási rutin, így elképzelhető, hogy a tervezett gyártási hatékonyságot csak viszonylag hosszabb idő elteltével tudja elérni a vállalat Piaci bevezetés 4 alapkérdés:  Mikor? (időzítés)  Hol? (területi stratégia)  Kinek? (a célpiac potenciális fogyasztói)  Hogyan? (a bevezetés piaci stratégiája)

Állami szerepvállalás az innovációban: I. Közvetlen  Költésvetési juttatás  Állami megrendelés II. Közvetett  Oktatás, képzés  Infrastruktúra  Kisvállalatok támogatása  Alapkutatás támogatása III. Kombinációk

Emberi erőforrás: a vállalatnál alkalmazott munkavállalóknak a munkavégzéshez szükséges képességeik, szakismeretük és a munkamegosztásban elfoglalt helyük szerint strukturált összessége. A munkaerővel azonos értelemben használjuk. Emberi erőforrás gazdálkodás (EEG, Human Resource Management): a munkahelyi követelmények meghatározása és a munkavállalók igényeivel való összehangolása. EEG tevékenységei: 1. Általános gazdálkodási feladatok ⇒ munkaerő-szükséglet és –kereslet meghatározása, források feltárása, munkaerő kiválasztása, felvétele, munkába állítása, fejlesztése, megőrzése, elbocsátása Munkaerő-szükséglet: a vállalatnál adott időszakban elvégzendő feladatok ellátásához a vállalatvezetés megítélése szerint szükséges munkaerő létszáma, a munkakörök szerint strukturálva. Munkakör: a vállalati munkafeladatok egy személyre lebontott része, amely meghatározható ismeretek és képességek alkalmazását igényli. Munkaerő-kereslet: a munkaerő-szükségletnek a külső munkaerőpiacon megjelenő része. 2. Munkakapcsolatok kezelése Munkakapcsolatok: a vállalati működés belső érintettjei között a munkavégzéssel, annak körülményeivel és díjazásával összefüggésben létrejövő kapcsolatok. ⇒ szakszervezetek és munkáltatók közötti tárgyalások megszervezése és lebonyolítása, belső munkaerőpiacok kialakítása és működtetése, a dolgozók vállalati döntésekbe való bevonási módjainak kimunkálása, szociális kérdések kezelése Érdekegyeztetés: a vállalatvezetés és a munkavállalók szempontjait kölcsönösen figyelembe vevő, a munkavégzés körülményeire és díjazására vonatkozó megállapodások kötését célzó folyamat. Kollektív szerződés: a vállalatvezetés és a munkavállalók hosszú távra szóló megállapodásait rögzítő keretszerződés. Üzemi tanács: a vállalat tevékenységét illető kérdésekben tanácsadási joggal rendelkező, a vezetés és a munkavállalók képviselőiből álló fórum. 3. Bér- és jövedelemgazdálkodás Bér- és jövedelemgazdálkodás: a vállalatvezetésnek a munkavállalók pénzbeni juttatásaival kapcsolatos tevékenysége. - Eszközei:  motivációs rendszer  bérrendszer  érdekeltségi rendszer: a munkavállalók teljesítményének fokozására szolgáló, főleg pénzbeni juttatásokra épülő ösztönzési eljárások rendszere Motiváció: az emberi szükséglet kielégítésére irányuló ösztönzés, amelynek hatására az ember a cél érdekében kifejtett tevékenységbe hajlandó kezdeni. Kereset: a munkavállalónak az adott vállalatnál képződő, munkavégzésből származó jövedelme.

Kereseti struktúra: a vállalatnál különböző munkaköröket betöltő munkavállalók keresetének egymáshoz viszonyított arányai. Nem pénzbeli juttatás: olyan természetbeni járandóság, amelyet a vállalat a munkavállaló számára az alkalmaztatás jogán nyújt. Karriertervezés: a vállalat munkavállalóinak jövendő tevékenységére, beosztására, képzésére vonatkozó tervezés. Javadalmazás lehetséges bázisai: - feladat - státusz - képzettség - szenioritás - teljesítmény 4. Munkaszervezés ⇒ munkakörök, munkafeltételek megszervezése, munkaidő-gazdálkodás 5. Oktatás ⇒ házon belül, ill. külső tanfolyamok, képzési programok segítségével Az emberi erőforrás felértékelődésének okai:  magasabb képzettség → egy ember sokkal több gépet, anyagot képes kezelni, mint korábban → magasabb hatékonysági követelmény  társadalmi változások → életszínvonal növekedése miatt megnőttek a munkahellyel szembeni elvárások  technikai, technológiai fejlődés → lehetővé teszi a vállalat számára, hogy eleget tegyen a megnövekedett elvárásoknak → értékesebb termelőeszközök  gazdasági rendszer fejlődése → minőség, szolgáltatások előtérbe kerülése  törvényhozás a munkavállalók érdekében → jóléti államok: biztonság, egészségvédelem, alkalmazási feltételek  bonyolultabb szervezetek → új irányítási követelmények, emberről több ismeret Az EEG stratégia tényezői: Társadalmi-gazdasági környezet Elérhető munkaerő Szervezeti struktúra: egy adott szervezet elemeinek belső elrendezése; főbb dimenziói a szervezeten belüli munkamegosztás, hatáskörmegosztás, koordináció és konfiguráció (szervezeti felépítés). Szervezeti kultúra: az egyes szervezetek alapfilozófiájának, közösen elfogadott értékrendjének, szellemének, hagyományainak, szokásainak tartósan érvényesülő rendszere. Vállalati stratégia Technológia és munkafeltételek

Vállalati kultúra: a legfőbbnek tartott értékekre épülő alapmeggyőződések, viselkedési, értékelési normák, szokások, szabályok, legendák, történetek, rítusok. → megnyilvánulásai:  egyén-közösség viszony  hatalmi távolságok  véleménynyilvánítás módja  minősítés, előreléptetés Munkahelyi légkör tényezői: fair díjazás, értelmes szintű nyomás, bevonás, részvétel, felelősség, alkalom, kommunikáció, bizalom, ésszerű ellenőrzés, hasznosságérzet, vezetés minősége, ... EEG világtrendjei:  alkalmi munka     EEG Magyarországon:  vonzása    

karcsúsítás,

újratervezés,

leépítés,

kiszerződés,

új foglalkoztatási / munkavégzési feltételek (ön)képzés virtuális vállalat társadalmi értékek / struktúra változásai magas képzettség + relatív olcsóság ⇒ külföldi tőke munkaerőpiac megváltozása szerkezeti alkalmazkodás intézményi és szabályozási rendszer átalakulása vállalati magatartás

Adat: rögzített jelkonfiguráció, nyers tények és számok. Információ: a bizonytalanságot csökkentő ismeret, a vállalatok működést integráló folyamatok egyik összetevője. Az adatok értelmes és hasznos interpretációja. (Minden információ adat, de nem minden adat információ.) Az információ nagyon „romlandó”, hamar elévül (ld. pl. napilapok). Az információ szubjektív fogalom, hiszen az egyes ismeretek mást és mást jelentenek az egyes emberek számára. Információ felhasználási területei: 1. Döntéshozatal A döntés lényegében azt jelenti, hogy a környezetből és a vállalat korábbi működéséből származó információk alapján olyan új információkat hoz létre, amelyek a vállalati működést biztosítják, az erőforrásokat mozgásba hozzák. 2. Kommunikáció Ha a vállalatot, mint a szervezeti koordináció egységét tekintjük, akkor ahhoz, hogy ez a koordináció megvalósuljon, a kommunikáció, az információcsere elengedhetetlen mind a vállalaton belül, mind pedig a vállalatok között. 3. Folyamatok lebonyolítása A vállalat mindennapi működése megköveteli, hogy az érintettek (főleg a belső érintettek) tudják, hogy mikor mi a teendő. Mindhárom felhasználási területhez kapcsolódnak az információkkal végezhető fő tevékenységi formák: Tervezés Műveletek Elszámolások Elemzések Minden érintettnek szüksége van információra: Tulajdonos → a vállalat értéke és változásai; a saját vagyon állapota Menedzser → lehetőségek és teendők Munkavállaló → tervek, szabályozás, folyamatok, visszacsatolás Vevő → kínálat Szállító → kereslet Versenytárs → tervek, lehetőségek Stratégiai szövetséges → tervek, lehetőségek Állam, Helyi állampolgári közösségek, Környezet → (jogi és etikai) szabálykövetés Problémamegoldás: egy nem megfelelő helyzet feloldására irányuló kreatív folyamat. Döntés: a cselekvési változatok közötti választás. A problémák jellemzésére Herbert Simon vezette be azt a skálát, amelynek egyik végpontján a jól, másik végpontján a rosszul strukturált problémák helyezkednek el. Jól strukturált probléma: a célok és a cselekvési változatok ismertek és megfelelő algoritmus áll rendelkezésre a kedvező változat kiválasztásához. Rosszul strukturált probléma: nincs algoritmus a helyzet megoldására. A felső- és középvezetői döntések legnagyobb része ilyen.

Hierarchikus szervezetekben gyakori, hogy a döntéselőkészítést nem azok végzik, akik döntenek. Ilyenkor a két szinten az információk gyakran eltérő értelmezést kapnak, így a két fázis között információs szakadék keletkezik. Döntéshozói attitűd: a döntéshozó viszonya a döntéshez. Egyik leglényegesebb összetevője a kockázathoz való viszony. Kockázat: egy cselekvési változat lehetséges negatívan értékelt következményeinek teljes leírása, beleértve a következmények súlyának és bekövetkezésük valószínűségének megmutatását is. A kockázat a bizonytalanság (információhiány) következménye: ha a döntés valamennyi következményét ismernénk, nem lenne kockázat. Bizonytalanság: az emberek és a környezet viszonyának azon tulajdonsága, hogy e viszony alakulása nem látható előre. Információs rendszer: adatok transzformálása a vállalati működésben felhasználható információvá, ezek rendszerezése, tárolása, továbbítása a vezetés által meghatározott módon. Információs rendszer tényezői: o Emberek a szervezetben a munkamegosztásnak megfelelő funkciókat töltenek be, létrehozzák illetve felhasználják az információkat o Technikai apparátus, szerkezeti struktúra információ kezelésére szolgál o Működtető rendszer információs technológia; a hardver és szoftver elemek összessége o Vállalati folyamatok ezeket kívánjuk lebonyolítani az információs rendszer segítségével Vállalati információs rendszerek alrendszerei: a) formális alrendszer: intézményesített, a vezetés szándékai szerint kialakított szabályozott struktúra (pl. könyvviteli rendszer). b) informális alrendszer: kevésbé áll a vezetés ellenőrzése alatt (pl. munkatársak egymás közötti e-mailjei). A két rendszer kiegészíti egymást: az informális rendszer képes kitölteni azokat a réseket, amelyeket a formális rendszer merevsége teremt; ugyanakkor inkább alkalmas torzításokra, manipulációra (akár szándékos, akár nem). Stratégiai döntések: a vállalat működésének főbb irányait megszabó, a célokat és eszközöket egymáshoz rendelő, hosszabb távú döntések. A tulajdonos és a legfelső szintű vezetés hozza őket. Irányítási döntések: a vállalat működését a stratégia keretei között konkrétan szabályozó döntések. A menedzsment mindennapos feladata. Operatív döntések: a tevékenységek konkrét végrehajtása irányuló döntések. A munkavállalói szinten születnek.

Döntéshozók

Döntéstípusok

Tulajdonosok és felsővezetők

Stratégiai döntések

Középszintű vezetés

Taktikai és szabályozási döntések

Operatív irányítás

Operatív döntések

Munkavállalók

Végrehajtás (tranzakciók)

Az információ fő jellemzői Forrás Terjedelem Aggregáció Jelleg Pontosság Naprakészség Használat

Hierarchikus szintek Operatív ------------------------------------ Stratégiai Belső ------------------------------------------ Külső Szűk ------------------------------------------ Tág Részletes ----------------------------------- Átfogó Kvantitatív ----------------------------------- Kvalitatív Nagyon pontos ---------------------------- Nagyvonalú Teljes ----------------------------------------- Áttekintő Gyakori --------------------------------------- Eseti

Információs rendszer alrendszerei: 1. Számviteli információs rendszer Pénzügyi információkat biztosít a vállalati működés megítéléséhez, a pénzügyi kimutatások elkészítéséhez. Funkciói: követi a vállalatnál zajló eseményeket, rögzíti ezeket naturáliákban kifejezett és pénzügyi következményeikkel együtt; Összetevői: o bevételi ciklus (az áru értékesítését és a belőle származó bevételhez való hozzájutást foglalja össze); o kiadási ciklus (az árubeszerzéstől a fizetési kötelezettség teljesítéséig terjedő folyamatokat fogja át); o erőforrás-menedzsment ciklus (a vállalat működéséhez szükséges erőforrások beszerzéséhez, tárolásához és felhasználásához kapcsolódik). az alapját képezi a vezetés és a külső érintettek részére készülő különböző jelentéseknek; pénzügyi kimutatások, kontrolling-jelentések adatokat szolgáltat bizonyos vezetői döntésekhez. ez már átvezet a következő pontba... 2. Vezetői információs rendszer: a vezetői döntések támogatására hivatott, számszerű és nem számszerű információkat is kezelő számítógépes rendszer. 3. Informális információs rendszer ⇒ pl. pletyka

1. Stratégiai döntési szint - hosszú időtávú - átfogó, nem annyira pontos információk (sokszor a jövőre vonatkozó becslés) - nagy aggregáltsági szintű kvalitatív információk - többnyire rosszul strukturált problémák - döntéstámogató rendszer (DT) → speciális, nincs beintegrálva a többi rendszerbe 2. Taktikai döntési szint - középtávú - vezetői információs rendszer (VIR) 3. Operatív döntési szint - rövid időtávra - pontos, naprakész információk - területspecifikus, számszerűsíthető információk - általában jól strukturált problémák - elektronikus adatfeldolgozás (EAF) 4. Végrehajtási döntési szint DT + VIR + EAF = ERP (⇒ vállalati erőforrás-tervezés: Enterprise Resource Planning)

Számvitel: a gazdálkodásra vonatkozó információk azonosításának, mérésének, nyilvántartásának, kezelésének és felhasználás céljából történő rendelkezésre bocsátásnak szervezett rendszere. A számvitel folyamata: 1.) Végbemegy egy tranzakció (eladás, vétel, kölcsönadás, stb.) 2.) Ezt regisztrálják valamilyen bizonylaton 3.) A bizonylatot ellenőrzik, elemzik, számlatípusok szerint osztályozzák és elkönyvelik 4.) Az elkönyvelt adatokat összegzik és felhasználják Költségvetés Jelentések Összegző kimutatások

-

Pénzügyi számvitel: a pénzügyi információk szervezeten kívüli (elsősorban a tulajdonosok, a hitelezők és a hatóságok) felhasználására szolgál; törvényi keretek szabályozzák. Vezetői számvitel: belső, elsősorban a vezetés céljait, a döntéshozatalt szolgáló információs rendszer. Pénzügyi számvitel Külső: tulajdonosok, hitelezők, hatóságok

Vezetői számvitel Belső: alkalmazottak, vezetők, igazgatóság

Cél

A múltbeli események bemutatása a külső érintetteknek

A belső döntések támogatása, előkészítése, visszacsatolása a működési teljesítményről

Időbeliség

Késleltetett, múltbeli

Aktuális, jövőorientált

Célközönség

Szabályozás

Információ típusa

Információ természete Mértéke

Kötetlen: a vezetés határozza meg Szabályozott: az alkalmazható úgy, hogy az kielégítse a stratégiai módszereket a számviteli törvény és operatív döntések határozza meg információigényét Csak pénzügyi

Pénzügyi és működési / naturális mutatók a folyamatokról, technológiáról, szállítókról, vevőkről és versenytársakról

Objektív: megbízható, konzisztens, Szubjektív: aktuális, releváns, precíz pontos Nagymértékben aggregált: a Részletezett: az egyedi döntések vállalat egészére vonatkozik előkészítéséhez igazított

Kontrolling: a tervezési, ellenőrzési és információellátási tevékenységeket integráló vállalati funkció. A vállalat legfőbb integráló funkcióinak egyike – az információs rendszer oldaláról.

Az információs technológia (IT) szerepe a vállalati rendszerben  Döntéstámogató rendszerekben játszik szerepet  Tranzakció-követés →a mindennapi tevékenységekkel kapcsolatos adatok gyűjtése, strukturálása és a címzettekhez való eljuttatása  Piaci adatrendszerek kezelése → a számítógépeket a piackutatás, piacelemzés szinte valamennyi területén intenzíven használják (statisztikai elemzés, kérdőív-feldolgozás stb.); az internet megjelenése teljesen új perspektívákat nyitott meg a marketing, ill. a vállalatok piaci tevékenysége előtt  Anyagi folyamatok tervezése és irányítása → az üzlet élet intenzíven támaszkodik a számítógépekre a műszaki tervezésben, termék- és folyamatfejlesztésben, valamint a műszaki rendszerek irányításában egyaránt  Iroda-automatizálás → a vezetés és szervezés feladatát helyezte teljesen új alapokra, a költségvetések készítésétől a levelezés lebonyolításáig  Fokozza az egyéni és szervezeti tanulókészséget, az integrációt egyének és szervezetek között, ill. az üzleti folyamatok lebonyolításának sebességét Virtuális vállalat: a hagyományos működési formákat, fizikai tevékenységeket az információs technológia és menedzsment eszközeivel helyettesítő vállalat. (Nincs székhelye, nincsenek állandó alkalmazottai, nincs az eredeti értelemben vett tulajdona, s mégis on-line állít elő szolgáltatást vagy versenyképe terméket.)

E-commerce (elektronikus kereskedelem): javak, szolgáltatások és információ tranzakciójának (cseréjének) elektronikus eszközökkel történő lebonyolítása. Változatai (tranzakció résztvevői alapján): C2C (Consumer to consumer) → két végső fogyasztó (ált. magánszemély) között teremt kapcsolatot. B2C (Business to consumer) → lényegében kiskereskedelmi tevékenységet jelent az üzleti szféra által előállított termékek és szolgáltatások mindenki részére elérhető módon történő felkínálásával. B2B (Business to business) → a vállalatok közötti kereskedelmi kapcsolatokat lebonyolító rendszerek. E-business (elektronikus üzleti tevékenység): a vállalati működés (csaknem) teljes körének elektronikus eszközökkel történő integrálása. ⇒ Kiterjesztett vállalat (Extended enterprise) létrehozása ehhez a leginkább jellemző alkalmazások: CRM (Customer Relationship Management, ügyfélkapcsolat-menedzsment) SCM (Supply Chain Management, ellátásilánc-menedzsment) ERP (Enterprise Resource Planning, vállalati erőforrás-tervezés)

Tudásmenedzsment: magának a tudásnak, valamint a vele összefüggő folyamatoknak a menedzselése, beleértve a tudás létrehozását, összegyűjtését, szervezését, elosztását, felhasználását a szervezet céljai érdekében. Egyre inkább a tudás válik a legfőbb erőforrássá:  Bővül a termékek és szolgáltatások tudástartalma  A tudástartalom versenykritériummá válik Kétféle tudást különíthetünk el (de a kettő szétválaszthatatlan): o Explicit tudás: formális, leírható, dokumentumokban, adatbázisokban rögzíthető tudás, amely objektumként menedzselhető. o Tacit (rejtett) tudás: nehezen leírható, gyakorlati tudás (pl. hogy kell biciklizni); egymás közti interakcióval adható át → tudáshálózatok létrehozása és menedzselése. Hová Tacit Explicit Honnan tudásba A tudásmenedzsment összetevői:  Információmenedzsment Tacit Szocializáció Externalizáció tudásból  Emberi erőforrás menedzsment Explicit Internalizáció Kombináció  Stratégiai szervezetfejlesztés K-business: tudásmenedzsment+e-business ⇒ A vállalat fő erőforrása a tudás → erre építi lényegi képességeit → ezeket efolyamatokon keresztül érvényesíti Tudástőke jön létre a tudásmenedzsment eredményeként, melynek 3 fő alkotóeleme: emberi tudástőke (az emberek fejében lévő ismeret, tapasztalat, képesség) szervezeti tudástőke (információs rendszerek, adatbázisok, folyamatok → „ez az, ami marad, amikor az emberek este hazamennek”) kapcsolati tudástőke (az érintettekkel való kapcsolat tudástartalma → fogyasztói hűség, lobbykapcsolatok stb.) Értékteremtő folyamatok: erőforrások beszerzése, kezelése és felhasználása abból a célból, hogy a fogyasztó számára értéket állítsunk elő.

Anyagi folyamatok: a különböző készültségi fokú termékeknek vállalaton belüli és a vállalatok közötti áramlása. Készlet: a vállalatnál adott időpontban rendelkezésre álló termények állománya. Azért kell készleteket tartani, mert szakadások vannak a folyamatban: pl. szaloncukrot egész évben gyárthatjuk, aztán 1 hónap alatt kell eladni az összeset. Logisztika: az a tevékenység, mely biztosítja, hogy az üzleti folyamatok zavartalan lebonyolításához szükséges termékek a megfelelő helyen és időpontban, a szükségleteknek megfelelő mennyiségben, minőségben és választékban rendelkezésre álljanak. (Tranzakciós költségek csökkenése, magasabb minőségű szolgáltatások.) Logisztikai rendszer: az anyagi áramlások és készletek, valamint a rájuk vonatkozó információk és irányítási struktúrák rendszere. Logisztikai folyamat 3 fő szakasza:  Értékesítés: a vevői igénykielégítés tényleges technikai lebonyolítása.  Termelésellátás: a termelési folyamaton belüli anyagellátási feladatok megoldása.  Beszerzés: a folyó termeléshez szükséges anyagi inputok (anyagok, alkatrészek) biztosítása.

Visszutas logisztika: a vevőtől a vállalat felé megvalósuló anyagáramlást jelenti, ahol a termék visszajuttatásának célja valamilyen, leggyakrabban környezetvédelmi célú szolgáltatás igénybevétele. A logisztika fő funkciója: hozzájárulás a tulajdonosi és fogyasztói értékteremtéshez. 2 fő tényező alapján értékelhetjük tevékenységét: 1. A szolgáltatás színvonala Rendelkezésre állás: a logisztikai rendszernek az a képessége, hogy kielégítse a vele szemben jelentkező keresletet. Kiszolgálási idő: a rendelés beérkezésétől annak teljesítéséig terjedő idő. Kiszolgálás minősége (a vevő a rendelésében megadott specifikácónak mindenben megfelelő, hibátlan árut kapotte, hogyan kezelték esetleges speciális igényeit, hogyan reagálnak a váratlan problémákra stb.

2. A költségráfordítások mértéke Adminisztratív (irányítási) költségek → készletezés, beszerzés, értékesítés, termelésellátás adminisztratív költségei, információrendszerek működési költségei A fizikai megvalósítás költségei → szállítás, tárolás, anyagmozgatás, csomagolás Rendelésre gyártás: a termelési folyamat elkezdésekor ismert a vevő személye. Készletre gyártás: a termelés egy előrejelzett, becsült kereslet kielégítése érdekében folyik, a vevők nem ismertek. Készletgazdálkodás: az a vállalati tevékenység, melynek célja, hogy az anyagi folyamatok zavartalanságát a gazdaságosság követelményeit is figyelembe véve biztosítsa. Szállítási módok: a szállítás lebonyolításának lehetséges alternatívái (a vasúti, a közúti, a légi, a csővezetékes és a vízi szállítás, illetve ezek kombinációi). Logisztikai központ: a logisztika anyagi, pénzügyi és szervezési feladatának komplex ellátására képes, rendszerint regionális és/vagy közlekedési központban létrehozott intézmény. Összkészlet: a vállalat teljes készletállománya. Készletfajták: az összkészlet számvitelileg elhatárolt összetevői (alapanyag, vásárolt alkatrész, félkésztermék stb.). Függő keresletű termék: a termék iránt jelentkező kereslet kapcsolatban (pl. kiegészítő vagy helyettesítő viszonyban) van egy másik termék keresletével. Ellentétje (amikor ilyen kapcsolat nem létezik, vagy jelentéktelen) a független keresletű termék. Készletezési mechanizmus: a készletek szintjét szabályozó eljárások rendje, meghatározója a „Mikor és mennyit rendeljünk?” kérdésekre adott válasz. Ellátási lánc (supply chain): értéknövelő tevékenységek olyan sorozata, amely fogyasztói igény kielégítésére alkalmas terméket vagy szolgáltatást hoz létre. Jellemzői: →Egyetlen független döntéshozó: a végső felhasználó →Minden szállító valakinek a vevője (fogyasztója) – üzemen belül is →A lánc egészében kell gondolkodni – cél a végső felhasználó igényeinek kielégítése Erőviszonyok az ellátási láncokban: A kapcsolat fontossága a vevő számára Nagy Szállítói erőfölény

Kölcsönös függőség

Függetlenség

Vevői erőfölény

Kicsi

Nagy A kapcsolat fontossága az eladó számára

Kiszerződés (outsourcing): a vállalat olyan tevékenységek végzését, amelyeket maga is el tudna látni, de nem tartoznak tevékenysége lényegéhez, külső partnerre bízza.

Logisztika alkalmazási területei (pl.):  Üzleti logisztika  Katonai logisztika  Városi logisztika  Esemény logisztika  Kórházi logisztika

Termelés: a rendelkezésre álló erőforrások egy részének felhasználása arra, hogy más erőforrásokon tartós változásokat végrehajtva új javakat hozzunk létre. (Tág értelmezésben: javak és szolgáltatások előállítása.) Termelési ág: a termelési tevékenységnek az input és output jellemzőitől függő csoportja. Főbb termelési ágak: kitermelőipar (bányászat, kőfejtés stb.) feldolgozóipar (fő inputjai jellegzetesen a kitermelőiparból származnak) mezőgazdaság (erdőgazdaság, hal- és vadgazdálkodás stb.) élelmiszeripar (inputja többnyire mezőgazdasági termék) építőipari termelés (nem helyhez kötött, ezért van, aki a szolgáltatásokhoz sorolja) Gyártmány: a termelés végső eredménye, a létrejött új jószág. Szolgáltatás: erőforrások felhasználása fogyasztói igényeket kielégítő, nem termelő tevékenységre. (Tág értelmezésben: minden olyan cselekvés vagy teljesítmény, amelyet az egyik fél felajánlhat a másiknak.) A „Megoldás” (Solution): Termelési és szolgáltatási tevékenységek kombinálása meghatározott szükséglet kielégítésére a fogyasztói elégedettség elérése érdekében. Szükséglet (igény) → Megoldás → Elégedettség A termelési stratégia összetevői: Termék

Folyamat (eljárás)

Hardware

anyagok

gépek, berendezések

Software

design

technológiák, menedzsment módszerek

A termelés menedzsment stratégiai döntései: 1. Venni vagy gyártani 2. Folyamatválasztás 3. Technológiaválasztás 4. Létesítmény elhelyezés 5. Létesítmény berendezés 6. Menedzsment rendszerek Kapacitás: egy adott vállalat adott időpontban értelmezett maximális teljesítőképessége. Tárgyi eszközök: a vállalati vagyon naturális formában megtestesülő elemei, amelyek több termelési cikluson át szolgálják a működést.

Beruházás: pénzügyileg a tárgyi eszközök bővítésébe történő befektetés, szervezését tekintve tárgyieszköz-létesítési projekt. Tárgyieszköz-fenntartás: a tárgyi eszközök folyamatok üzemképességének fenntartása. Számítógéppel irányított termelés (CIM, Comupter Integrated Manufacturing): a termelésszervezés olyan módja, amely a termék tervezését és irányítását, az anyagmozgatást és a gyártást egységes, számítógépes vezérlésre épülő rendszerbe foglalja. Minőség: a termék vagy szolgáltatás azon tulajdonságainak összessége, amelyek alkalmassá teszik kifejezett vagy elvárt igények kielégítésére. Teljes körű minőség-ellenőrzés (TQM, Total Quality Management): a magas minőségű, hibátlan termék előállításának garanciáit magába a termelési folyamatba beépítő működési elv. A futószalagnál dolgozó emberek is nagyobb felelősséget kapnak. Termeléstervezés: az erőforrások szükséges mennyiségének és termelésbe való bevonásuk rendjének a keresletkielégítés igényeinek megfelelő meghatározása. Keresletmenedzsment: a kereslet feltárására és adminisztrálására, a vevők befolyásolására és a vevőkapcsolatok megvalósítására szolgáló tevékenységek. Termelési vezérprogram: a termelés tervezett mennyiségét és ütemezését a vállalat valamennyi végtermékére nézve meghatározó program. Szükséglettervezési rendszer, SZTR (Material Requirements Planning, MRP): a teljes anyagszükséglet lebontása a termelési vezérprogram által adott termelési mennyiségnek és időzítésnek megfelelően. Anyagjegyzék: egy adott végtermék előállításához szükséges valamennyi elemet (anyag, vásárolt alkatrész, segédanyag stb.) tartalmazó lista. Éppen időben elv (JIT, Just In Time): mindennemű veszteség kiküszöbölését célzó termelési filozófia. Elnevezése abból származik, hogy csak a rövid távú keresletnek megfelelő mennyiségű termék áramlását engedi meg, amelynek „éppen időben” kell megérkeznie a felhasználás helyére. Elemei:  Teljeskörű minőség-ellenőrzés  Egyenletes és rugalmas termelés  Készlet nélküli termelés  Áttekinthető üzemkialakítás Rugalmas gyártási rendszer: a termelési program gyors módosítását lehetővé tevő berendezések alkalmazása és ezek optimális, folyamatos termékáramlást biztosító elrendezése. Minőségi kör: egy adott munkahely dolgozóinak a minőség javítására létrejött, elsősorban munkaidőn kívül működő társulása. Körülsétálással történő vezetés: a vezetésnek olyan módszere, amely a vezetőknek a munkavállalókkal való intenzív, mindennapos kapcsolatára épül. Kanban: a terméket a termelés fázisain végigkísérő kártya, amely tartalmazza a termék megmunkálására vonatkozó információkat. A „kanban” e kártya japán neve. A termelési rendszerek fejlesztésének tendenciái: 1. Kereslethúzásos rendszerek (Just-in-Time) 2. Teljeskörű minőség-ellenőrzés (TQM)

3. 4. 5. 6.

Ellátási láncok (Supply Chains) Hosszú távú partnerkapcsolatok (Strategic Partnership) Karcsú értékfolyam koncepció (Lean Value System) Üzleti folyamatok átszervezése (Business Process Reengineering, BPR)

A pénz a legmobilabb, legkonvertálhatóbb erőforrás. Egy vállalat többféle céllal jöhet létre, de mindenképpen tőkebefektetést igényel. Pénzügyi kérdések egy vállalatnál: Vállalatértékelés → Mennyit ér a vállalat? Finanszírozás → Honnan szerezzünk pénzt? Befektetés → Mire költsük a pénzt?

A befektető (tulajdonos) a pénztőke jövedelemtermelő képességét használja ki. Eltérő célok • a befektetett tőke nagysága • az üzleti vállalkozáshoz való személyes viszonya függvényében

Domináns tulajdonos: növelése irányításában

célja a vállalat értékének jelentős tőkerésszel bír részt vesz a vállalat

Kisbefektető: célja a meghatározott időn belül kivehető pénz maximalizálása → ha részvényes: részvényárfolyam nyereség, osztalék befektetése a vállalat szempontjából nem jelentős nem vesz részt az irányításban A tulajdonos és a menedzser viszonya: • megbízó-ügynök probléma • tulajdonosi érték (shareholder value) ↔ érintett érték (stakeholder value) Részvény: egységnyi tulajdonrész egy vállalkozásban, ill. a társaság saját tőkéjének és a tulajdonosi jogosítványok egy részét megtestesítő értékpapír. Értéktőzsde: a részvényekkel és kötvényekkel való kereskedésre szolgáló szervezett piac.

A vállalatok értéke: 1. Könyv szerinti érték: a vállalat egészének, ill. egyes eszközeinek a mérlegben feltüntetett értéke. Számítása szabályokkal körülhatárolt szakfeladat (számvitel). 2. Gazdasági érték: az az ár, amit a befektetők hajlandók fizetni a tulajdonból származó jövőbeni előny birtoklásáért. Időben változó, szubjektív. Tényezői:  a kilátások, stratégia értékelése (egész gazdaságra, iparágra, tőzsdére stb.-re vonatkozóan)  kockázat mértéke  értékelési technika (informáltság)  a befektető időpreferenciái, pénz időértéke: annak mértéke, mennyivel értékel a befektető nagyobbra egy mai kifizetést vagy hozamot egy jövőbeninél. Egyéb értékmeghatározási lehetőségek: Tulajdonosi / üzleti érték: amit a tulajdonos hajlandó (lenne) kifizetni azért, hogy tulajdonát megtartsa. Piaci érték: a vevő és az eladó alkuja Méltányos, „fair” érték: a résztvevő partnerek közötti igazságos előnyelosztás alapján (pl. válaszott bíróságok által) megválasztott érték Kereskedelmi érték: piaci érték + stratégiai jogok Tőzsdei érték: a részvényárfolyamok alapján Újrabeszerzési érték: amennyiért újra, ugyanolyan minőségben mindent újra megvehetnénk Könyv szerinti érték: ahogy a nyilvántartásban szerepel Likvidálási érték: amennyit akkor kapnék, ha most rögtön mindent eladnék Ha a likvidálási érték > üzleti érték, akkor mindent rögtön el kell adni!

Σ: A valóságos tőkepiacon a vállalatok értékét nem a vállalat rendelkezésére álló eszközhalmaz, hanem a jövőre vonatkozó stratégia és a várható hozamok határozzák meg (⇒ az érték a jövőben van). A vállalat eszközeinek értéke csak akkor lép előtérbe, ha a vállalatot fel kell számolni. Befektetés: pénz lekötése egy vállalkozás céljainak megvalósítására, nyereségszerzés reményében. Tőkeköltségvetés: a vállalat hosszú távú befektetési lehetőségeinek elemzése és a köztük való választás. Elemei:  eddigi döntésekből származó kötelezettségek  új befektetési alternatívák mérlegelése  a kifizetések időbeni ütemezése

Vállalati beszámoló 3 része: I. Mérleg: a vagyonra ható gazdasági műveletek hatásait rögzítő kimutatás, amely adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a vállalat eszközeinek összetételét és azok forrását (eredetét), valamint a nyitó és záró időpont között elért vállalati eredményt is ⇒ egy adott időpontban a vállalat összes addigi döntésének hatása. Eszközök: a vállalat által birtokolt, piaci értékkel rendelkező vagyoni elemek. Források: a vállalat saját tőkéjének és külső tartozásainak összege; együttesen az eszközök finanszírozását szolgálják.

II. Eredménykimutatás: a vállalat adott időszakban elszámolt bevételeinek és ráfordításainak egybevetése.

Az eredménykimutatás a jövedelmeket és a ráfordításokat adott időszakban a ténylegesen lezajlott folyamatok alapján veszi figyelembe; ugyanakkor az eredmény elszámolását nem a tényleges pénzmozgáshoz köti. Ezért van szükség a pénzáram-kimutatásra: III. Pénzáram (cash flow): a vállalat adott időszakon belüli tényleges pénzbevételeinek és kiadásainak egybevetése, különbsége. Fő összetevői: ± működési / operatív cash flow ± befektetési / beruházási cash flow ± pénzügyi cash flow Pénzeszközök változása

I. + II. + III. → külső érintetteknek készül (pl. részvényesek, APEH stb.) ⇒ kis érdekérvényesítési képességgel rendelkeznek; nem látnak bele a vállalat működésébe Vezetői számvitel → belső érintetteknek készül

Külső tényezők: 1. Intézményi feltételek    

intézmények bankrendszer versenyszabályozás számviteli rendszer

2. Gazdaságpolitika   

monetáris politika költségvetési politika árfolyampolitika

Pénzügyi tervezés feladata: meghatározza a vállalat egészének és egyes részegységeinek finanszírozási igényét (figyelembe véve a vállalat stratégiáját, annak az egyes tevékenységekre vonatkozó következményeit, a költségigényeket és a környezet várható alakulását), összefoglalja az egyes tevékenységek hatásait a likviditásra és a jövedelmezőségre, majd megfogalmazza a vállalatvezetés álláspontját a témával kapcsolatban. Finanszírozás: forrásellátás. Likviditás: a vállalatnak az a képessége, hogy fizetési kötelezettségeinek időben eleget tud tenni.

Befektetésnél megkülönböztetünk rövid és hosszú időtávot aszerint, hogy a befektetett tőke mennyi idő alatt térül meg. Hosszú távú befektetés: - tárgyi eszközökbe - tartósan lekötött forgóeszközökbe - más vállalatok (részben történő) felvásárlásába - hosszú lejáratú értékpapírokba - a vállalat eszmei értékének növelésébe fektetett eszközök Rövid távú befektetés: - működési költségekbe - forgóeszközök ideiglenesen lekötött állományába - mobil értékpapírokba fektetett pénz A vállalat befektetéseinek struktúráját számos tényező befolyásolja:  Az üzleti vállalkozás természete (pl. egy ipari vállalat magas tárgyieszköz-állománnyal működik, de készleteit alacsonyan tartja, míg egy kereskedelmi vállalat pont fordítva)  Technológia (pl. új termelőberendezések növelik a tárgyieszköz-befektetést, de csökkentik a munkaerő- és anyagköltségeket)  A vállalat mérete (nagyvállalat nagyobb tételben tud vásárolni)  A vállalat előtörténete (a korábbi befektetési döntések következményei ma már adottságokat jelentenek)  A piac mérete  A vezetői képességek  Kormányzati előírások (pl. tartalékképzésre vonatkozólag, ill. adózási szabályok)  A gazdaság állapota (virágzó gazdaság ösztönzi a befektetéseket, recesszióban lévő gazdaság munkaerő-megtakarításra törekszik) Vállalatfinanszírozás forrásösszetétele: 1. Saját forrás: a vállalat forrásainak az a része, amelyet nem terhel visszafizetési kötelezettség. → kisebb kockázat → hitelképesebb → ha pl. részvényeket bocsátok ki, a részvényesek beleszólhatnak a vállalatirányításba → struktúrakonzerváló lehet 2. Idegen forrás: a vállalatot visszafizetési kötelezettség terheli, egy része után az igénybevételért díjat kell fizetni. → kockázatosabb → vissza kell fizetni → senki nem szól bele az irányításba

A saját forrás elvárt hozama magasabb, mint az idegené!!!

Forrás eredete

Külső forrásból

Belső forrásból

Hitel, Kötvény

Tagi kölcsön (Kftben)

Részvény, Üzletrész

Mérleg szerinti eredmény

Jellege Idegen forrás (visszafizetési kötelezettséggel) Saját forrás (visszafizetési kötelezettség nélkül)

A vállalat egyes működési szakaszaira a finanszírozás különböző formái jellemzőek: Korai szakasz → külső tőkére támaszkodás Érettség szakasza → visszatartott nyereség Növekedés lassulásának szakasza → amortizáció finanszírozó szerepének növekedése Amortizáció (értékcsökkenési leírás): a tárgyi eszközök értékcsökkenésének költségként való elszámolása. Ezzel elismerjük, hogy a tárgyi eszközökbe való befektetés fokozatosan térül meg, annak során, hogy az eszköz segítségével értéket teremtünk. Forgási sebesség: a vállalati eszközök adott időszakon belüli megtérüléseinek száma. Finanszírozási formák: Rövid táv  Rövid lejáratú bankhitel  Kereskedelmi hitel: a szállító által a vevőnek nyújtott hitel, azáltal, hogy az általa leszállított áruért a vevőnek csak később kell fizetni. Egy sajátos formája a váltó: rövid lejáratú, fizetési ígérvényt tartalmazó értékpapír.  Leszámítolás: valamilyen követelés, ill. a követelést megtestesítő értékpapír megvásárlása az esedékességig járó kamat összegének levonásával.  Faktoring (követelésmegvásárlás): rövid lejáratú követelés megvásárlása a kereskedelmi kockázat átvállalásával. Középtáv  Középlejáratú bankhitel  Tartósbérlet → lehet szolgáltatás bérlete vagy pénzügyi bérlet, ha a beruházást egy lízingtársaság veszi meg, akitől a vállalat bérbe veszi fix bérleti díj ellenében Lízing: vagyontárgyak tartós használatba adása meghatározott díj ellenében; a díjak megfizetése után a vagyontárgy rendszerint használója tulajdonába megy át. Hosszú táv  Részvény  Kötvény: hosszú lejáratú, fix vagy változó kamatozású értékpapír, amelynek birtoklása nem jár tulajdonosi jogokkal.



Hosszú lejáratú fejlesztési, beruházási hitel

Elsődleges piacon kibocsátás (Initial Public Offering, IPO) ⇒ a pénz bekerül a cégbe  amikor a vállalat először adja el a részvényeit Másodlagos piacok ⇒ ekkor a vállalat nem kap pénzt  tőzsde  OTC (Over the Counter) → közvetítik az eladni kívánt részvényt Kockázatok 2 alaptípusba sorolhatók: tiszta kockázat: a veszélyeztetett cselekvéseitől, szándékától független; csak kedvezőtlen kimenetel lehetséges (pl. természeti csapások) spekulatív kockázat: a döntéshozó önként vállalja egy lehetséges kedvező kimenetel reményében Kell lennie tudatos kockázatkezelési politikának, melynek csoportjai: Biztosítás: a későbbiekben esetleg bekövetkező kárt biztosítási díj fizetésével fedező ügylet. Határidős ügylet: adott időpontban kötött megállapodás egy későbbi időpontban lebonyolítandó ügyletre vonatkozólag. Hitelfelvétel korlátozása (⇒ külső feltételektől való függés csökkentése) Kockázatos termékfejlesztések, piaci és termelési műveletek tudatos kerülése

Vállalati stratégia: a vállalat átfogó céljaival, szervezeti struktúrájával és az egyes szervezeti egységek és a központ közötti kapcsolattal foglalkozik. Szinergia: az együttes hatás mértéke, amely abból adódik, hogy az egész több mint a részek egyszerű összessége.

A vállalati stratégiának 3 szintjét különböztethetjük meg: 1. a vállalatok egészének stratégiája ⇒ a további stratégiai döntések alapjaként szolgál, prioritása van azok felett  meghatározza a vállalat egészének működési módját, és kommunikálja a tulajdonosok és a külső érintettek felé  koordinálja az üzletági és a funkcionális stratégiákat 4 fontos szempont, hogy miért van szükség erre a szintre: a) központi stratégia szerepe: portfóliómenedzser (pénzügyi piacok és részvényesek ügynöke), átstrukturálja a vállalat szerkezetét, szinergiamenedzser (az összvállalati hatékonyságot igyekszik növelni), fejlesztő (üzleti egységek fejlesztéséhez támogatást nyújt) b) üzletági portfólió: a vállalati szintű stratégiának választ kell adnia arra a kérdésre, hogy miért épp a meglévő stratégiai üzleti egységek szerepelnek a portfóliójában, s mi a szándéka ezen üzleti egységek további fejlődését illetően c) diverzifikáció: a működési kör kiterjesztése új területekre d) központi irányítás stílusa: meg kell felelnie a stratégiának 2. az egyes üzleti egységek stratégiája Stratégiai üzleti egységek: olyan egymástól jól elkülöníthető üzleti területek a vállalaton belül, amelyek jól definiálható termék-piac kombinációkat képviselnek, versenyhelyzetük és eredményességük önmagukban is értékelhető.

költségvezető stratégia ⇒ alacsony költség következtében vagy nagy piaci részesedést tud kivívni egy viszonylag alacsony árral, vagy ha másokkal azonos áron kínálja termékét, magasabb lesz a fajlagos hozama megkülönböztető stratégia ⇒ a termék valamilyen, a fogyasztók által széles körben fontosnak tartott jellemző (pl. minőség, megbízhatóság stb.) alapján egyedülállóan jó, s ezért hajlandók érte hajlandók érte felárat fizetni fókuszáló stratégia ⇒ a piac meghatározott szegmensére vagy szegmenseire összpontosít, és a megcélzott szegmensekhez igazodóan az alacsony költségből vagy az egyediségből eredő versenyelőnyre épít 3. a vállalat funkcionális részegységeinek stratégiája ⇒ vállalati funkciók (marketing, innováció stb.) stratégiái, amelyek arra vonatkoznak, hogyan támogathatja az egyes funkciók működése a vállalati szintű és az üzleti egység szintű stratégiákat A 3 stratégiai szint összefügg, de minél nagyobb és összetettebb egy vállalat, annál világosabban el lehet és kell választani ezeket a szinteket.

0. a vállalat az értékesítés volumenét és profitját egyszerre maximalizálja 1. a termék-homogenitás feloldása ⇒ termékdifferenciálási stratégia 2. a fogyasztó árcentrikusságának feloldása ⇒ a fogyasztó preferenciái alakíthatók ⇒ piac (image) differenciálási stratégia 3. a feltételek változása ⇒ diverzifikációs stratégia

1. Tervezői megközelítés  kulcsszereplő: elemző → racionális magatartást feltételezünk  többnyire költség-haszonelemzésre épül  legfőbb jellemzője a stratégia és a vele kapcsolatos döntések integrációja ⇒ az egymással összefüggésbe hozott döntések összességükben hatékonyabb működést tesznek lehetővé 2. Vállalkozói megközelítés  a stratégiát az új lehetőségek keresése határozza meg  a hatalom és a felelősség egyértelműen a vállalkozó kezében összpontosul  jellemző a „nagy lépések politikája”, jelentős kockázatvállalás a nagy nyereség reményében  központi cél a növekedés, nem annyira a személyes célra felhasználható pénz 3. Adaptív megközelítés  nincsenek világosan meghatározott célok  reaktív megoldások (⇒ reagálások) jellemzőek a proaktív lehetőségekkel (⇒ kezdeményezéssel) szemben → felmerülő problémák megoldását keresik az új lehetőségek felkutatása helyett  „kis lépések politikája” jellemző, bizonytalanság csökkentésére törekszenek



a stratégiát az össze nem kapcsolódó döntések jellemzik → a sorozatos döntések egymástól többé-kevésbé függetlenül születnek, kevés figyelmet fordítanak a koordinációra

A gyakorlatban egy vállalat stratégiájában keverednek a fenti jegyek, rendszerint felfedezhető azonban a fenti közelítések valamelyikének dominanciája.

Stratégiai menedzsment: a stratégiai tervezés, a stratégiamegvalósítás és a visszacsatolás integrált egységére épülő vállalatvezetés.

A stratégiai menedzsment megalapozó hipotézisei: I. Kontingencia-elv



 

II. Stratégiai megfelelés: a vállalati és a környezeti adottságoknak, ill. ezek változásainak olyan összekapcsolása, amely a legnagyobb szinergiát biztosítja. Környezetfüggés → a köv. környezeti szegmensekre kell figyelmet fordítani: politikai tényezők, gazdasági trendek, társadalmi tényezők, technikai környezet, természeti környezet, jogi feltételrendszer ⇒ PESTEL elemzés (Political, Economic, Social, Technological, Environmental, Legal) Szcenáriók: a stratégiai menedzsmentben a környezet jövőbeni alakulásának előrelátható változatai. A megkívánt változatosság Stratégia – teljesítőképesség és teljesítmény III.Szinergia

 

Több összetevőjű teljesítőképesség Kiegyensúlyozott teljesítőképesség

Stratégiai kiterjeszkedés: mértéke azt fejezi ki, hogy mennyire képes a vállalat új lehetőségek kihasználására versenyelőny létesítése vagy fenntartása érdekében. Lényegi képességek: a vállalatok számára fenntartható versenyelőnyt biztosító sajátos képességek.

SWOT-elemzés: a vállalat erősségeinek és gyengeségeinek (⇒belső), lehetőségeinek és fenyegetettségének (⇒külső) összefoglaló elemzése.

illetve

A stratégia megvalósításának összetevői: 1. Erőforrások meghatározása, biztosítása, allokációja 2. Szervezetfejlesztés → új stratégiához új szervezetet kell kialakítani Vertikális integráció: a működési kör kiterjesztése a szállítók vagy a vevők területére. Csoportos munkavégzés: ha egy adott tevékenységi körben a munkaszerzés egysége különböző szakképzettségű munkatársakból álló, formalizált szervezet. Projektszervezet: meghatározott feladat elvégzésére, az ehhez szükséges időtartamra alakult szervezet. Virtuális szervezet: az emberek nem formális keretben dolgoznak együtt, s fizikailag sincsenek egy helyen, hanem csakis a közösen végzett tevékenység tartja őket össze. 3. Stratégiai vezetés

A vállalat belső politizálása során a vezető kiépíti a hatalmi bázist, akikre támaszkodhat, letöri az ellenállást, és igyekszik elérni a stratégiával való legalább minimális azonosulást. Ezeket elsősorban az erőforrások megfelelő elosztásával, a kommunikáció alakításával, ill. szimbolikus gesztusokkal valósítja meg. 4. 5. 6.

Érdekeltség kialakítása Támogató rendszerek kiépítése A teljesítmény értékelése

Stratégiai visszacsatolás: olyan információ a vállalat egyes részterületeinek, egészének vagy környezetének változásairól, amelyek a stratégia átalakítását vagy újrafogalmazását indíthatják el. Stratégiai szövetség: olyan előrelátást feltételező, kölcsönösen előnyös, hosszabb távra szóló együttműködés, amely során a partnerek megőrzik viszonylagos stratégiai önállóságukat, és megvalósul a felek bizonyos mértékű integrációja.

Stratégiai szövetség 3 válfaja: 1. Vertikális szövetség ⇒ szállító–vevő kapcsolat 2. Horizontális szövetség ⇒ potenciális vagy tényleges versenytársak között 3. Vegyes szövetség ⇒ pl. kiegészítő termékek közös piacra vitelére (sportruházat – sportcipő), többcélú szolgáltatásra (kábeltelevízió – adatátvitel) vagy más, speciális probléma megoldására