Chi Kung - második könyv

II. Második könyv Taoista csikung 2.1 Taoista filozófia és a gyakorlatok elve A Gyógyító csikung mellett még más kínai társaságok is jelentős mértékben hozzájárultak a csikung fejlődéséhez. A legolvasottabb és leismertebb magas szintet elérő társaságok a taoisták, a buddhisták és a wushu (harcművészet) gyakorlói közül kerülnek ki. A második könyvben a taoista csikung módszereit vesszük górcső alá. Kifejtjük a hosszú élet gyakorlatot, az edzések magasabb szellemi céljait. Mi most azonban az életerőre, a gyógyításra és a hosszú életre fogunk fókuszálni; hiszen az életerős test az első lépcsőfok a magasabb szintű szellemi fejlődés felé. Akik magasabb szellemi szintet szeretnének elérni, azok eredményesnek találják majd a második könyvet. A Tradicionális Kínai Orvoslás (TKO) és a tao elvben és gyakorlatban kölcsönösen egymásból származtatott, befolyásolt és továbbfejlesztett csikung. A legősibb és a legbehatóbb kínai orvosi feljegyzés a Sárga császár Belső Klasszikusa (egyaránt az egyik legfontosabb taoista nagyágyú is). Mindkettő úgy tartja, hogy az ember (kis kozmosz) és a menny (nagy kozmosz), az 5 elem teória, a yin-yang teória, a csi meridiánok és a szervek élettani funkciói egységet alkotnak. A TKO-nak és a taoizmusnak sok közös értéke van. Sok azonosság van a gyógyítás és az életerő alapkoncepciójában. Eltérő célok hívták életre őket, ezért sok gyakran használt terminológia más jelentéssel bír. A hosszú élet és a halhatatlanság után történő sok száz éves kutatás eredményeként a taoista mesterek sok gyógyító, élethosszabbító és szellemművelő módszert fejlesztettek ki. Hatékonyságuk, alaposságuk és ezoterikus műveltségük által sok csikung technika jött létre; melyek feladatokat tartalmaznak fekvő helyzetnél az életerő kialakításra, a gyógyításra és az élethosszabbításra, továbbá megvilágosító gyakorlatokat azoknak, akik magasabb szellemi szintet akarnak realizálni. A tao egy kifejezés volt, melyet az összes gondolatiskola használt Kína szerte a kései Han dinasztia (i.sz. 25-220) előtt. A tao egy filozófia és egy tudományos alapvetés, amely az ember alapvető szükségleteitől a Nagy Kozmoszban elfoglalt hely megtalálásáig kísér. A taot használták a filozófia és a teória tanítására is. Az angolok tévesen az útnak fordították. A taoizmus egyaránt megfelel a taoista gondolatiskolának és a taoista vallásnak is. A tanítani kifejezés kínaiul jiao; ugyanez a szó vallást is jelent. A kései Han dinasztia előtt a

daojiao a szó szoros értelmében azt jelentette, hogy ne a taoista vallást, hanem a taot használd tanításra. A kései Han dinasztia után a taoista gondolatiskolák eggyé váltak az ősi kínai vallással és taoista vallássá alakult.

A taoista gondolatiskola A taoista gondolatiskola magába foglalt mindent a filozófiától a kormányzásig, a tudományig, a technológiáig. Ez egy útja az életnek, ösvénye a végső Igazságnak. Átment az idők próbáján és követői folytatják nagyrabecsülését. A taoista gondolatiskola és a taoista vallás tanításának alapító iratai a legendás Sárga Császár 4 klasszikusa, a Daodejing (Tao Teh Ching) és a Zhuangzi (Chuang Tzu). A Sárga Császár (i.e. 2697-2597) legendás munkája a Sárga Császár 4 Klasszikusa, a kínai civilizáció alapja. Manapság keveset lehet tudni e műről, csak pár töredék bizonyíték utal a létezésére az ősi Kínában. A legenda szerint a Sárga Császár és néhány tehetséges ember feltalálta az öltözködést, a koronákat, a palotákat, a hajókat, az íjat és a nyilat, az iránytűt, az asztrológiát, a naptárt, a zenei jelölési rendszert, stb. Következésképpen a kínai históriás feljegyzések szerint a Sárga Császár emberfeletti volt. Lehetetlen feladatokat teljesített, elment mindenhova halhatatlanokat és taot keresve, hogy megfelelő módon kormányozhassa királyságát. Fizikai élete végén „sárkányháton ment a mennyeknek országába” és halhatatlanná vált. Hasonlóan sok más kínai társasághoz és vallási csoporthoz (még ha nem is volt közvetlen hatással a taoista gondolatiskolára), alapítójukként tisztelik a Sárga Császárt, ezzel is tiszteletüket fejezve ki a kínai civilizáció atyjának. A Daodejing egy filozófiai elmélkedés, melyet Laozi (Lao Tzu) írt. Ezt a művet az emberi civilizáció történetének egyik leginkább impresszáló könyvének tartják. A kínai történelmi feljegyzések szerint Laozi valamikor a Tavasz-Ősz (i. e. 722-480) korban született Kínában. A Laozi név Li Er ragadványneve volt. Lao szó szerinti fordításban öreget jelent. Zi ebben az esetben az erkölcs és a csiszoltság embere. Tehát Laozi nemcsak egy név volt Li Er számára, hanem egy cím is, ami az egyik legjobban tisztelt ember számára járt ki a kínai történelemben. Manapság két részre oszlanak a népszerűbb Daodejing területek. Az első terület bevezet a taoba, a második a De-be. Laozi könyvét később nevezték el Daodejingnek; a jing jelentése klasszikus, vagy ágyú. A Daodejinget elméleti alapozásként használták a hosszú élet és a halhatatlanság eléréséhez.

A Daodejing lényege a természetes létről szól. Ezért van az, hogy a Daodejingre azt mondják, hogy a természetes lét filozófiája. Természetesnek lenni annyit tesz, hogy engedjük a dolgokat / az eseményeket megtörténni úgy, ahogy lenniük kell mindenféle külső emberi beavatkozás

nélkül.

A

Daodejing

beható

természete

halhatatlanná

tette

Laozit.

Halhatatlansága fokozatosan jutatta el a taoista vallást a kései Han dinasztia híveihez, egyesülve a taoista gondolatiskola filozófiájával, az ősi kínai vallással. A Zhuangzi egy könyv címe, melyet Zhuan Zhou írt. Ragadványneve ugyanez volt. Zhuang Zhou Laozi filozófiáját követte és kiemelkedő képviselője lett a taoista gondolatiskolának. Ő a Hadviselő királyság (i. e. 403-221) korában élt Kínában. A Zhuangzi a Daodejing folytatása. Sok történet tartalmaz a taoról, a Sárga Császárról, Laoziról és a hosszú élet gyakorlásáról. Ez a könyv egy munka a természetes lét bölcsességéről. Zhuangzi úgy vélte, hogy „az emberek figyelmét fel kell hívni arra, hogy saját létük beépült része a végtelen időnek és az univerzumnak. Ők kölcsönösen és folytonosan hatnak egymásra. Az embernek a természetet kell használni minden tanulmányozásánál. Ne másold át mások értékrendjét magadnak, ne válaszd el a múltat és a jövőt a jelentől, ne válaszd el a halált az élettől, ne használd a végtelent a végestől elhatárolva! Így az emberek túlléphetnek fogságukon és elérhetik a szabadságot”. Zhuangzi felismerte, hogy az emberi bajok gyökerei éppen a csökkenő szabadságukból erednek. Az emberek nem szabadok, mert túlzottan függenek mindentől. Az emberek függnek az anyagiaktól, az érzelmektől, a tudástól, a művészettől, a szellemi vezetőktől, az istenektől…, jólétük ezeken múlik mindennapi életükben. A függőségei süllyesztik az embert a maga ásta fogság gödrébe. Hogy elérjék felszabadulásukat, az embereknek meg kell tisztítaniuk magukat a függőségeiktől. Zhuangzi filozófiája a szabadság filozófiája, ami az életet a végtelen időbe és térbe helyezi, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Az emberek ma felboncolják a békát, hogy megértsék annak testét és működését, míg Zhuangzi az élő béka értékeit próbálta megtapasztalni. Sok ember az alakját és a színét szereti a virágoknak; Zhuangzi szerette a virág életét. Zhuangzi azt írta: „az ember életének hossza határos. A tudás határtalan. Elég veszélyes felhasználni a véges életet a végtelen tudás elérésére. Az még veszélyesebb, ha tudod, hogy veszélyes, de még mindig azt hiszed, hogy a tudás tesz okossá.”

A taoista vallás A kései Han dinasztia idején (i. sz. 947-950) Zhang Dao-Ling megalapította az Ötös Egységét a Rizs Taonak, az első vallásos csoportosulást, ami a Daodejinget alkalmazta elméleti alapnak a hitükhöz. A név (a risztao ötös egysége) a tagság megváltásából eredt. Minden tagnak be kellet fizetnie 5 don (1 don kb. 10 pint) riszt. A követők úgy tekintettek Zhang Dao-Lingre, mint Zhangra, aki Égi tanár. Ezért ez a korai taoista vallásos szervezetet úgy is nevezik, mint a Mennyei Tanítások Taoja. Ez a taoista csoport úgy használta a Daodejinget, mint a saját tudományos írását és Laozit szimbólikus vezetőjükként tisztelték. Amikor a daojiao kifejezés (jelentése - taoval tanítás) divatos terminológiává vált a taoista vallás leírására, más gondolatiskolák Kína szerte fokozatosan leálltak ennek a kifejezésnek a használatával saját tanításaiknál.

A taoista filozófia