Cathryn Cooper - Pajkos mesék 01. (Világsiker)

Pajkos mesék 1. Erotikus történetek Cathryn Cooper összeállításában

JXL kiadó

Pajkos mesék

Kitti Bernetti

Gyere gazdám, gyere értem!

Végeztem az írással, papírra vetettem mindent, amit akartam. Kimerülten üldögélek egymagamban a pislogó gyertyaláng mellett, és arra várok, hogy végre meghalljam a kemény, ismerıs lépteket odalent a kövezeten. Egyik kezemet mellemre szorítom. Ettıl megnyugszik szívem, mely folyton háborog, mikor Sir Hunter Tremayne jár az eszemben. A nyájas olvasó szíve is háborogna, ha abban a szerencsében részesülhetne, hogy az uraság korbácsának csókját érzi pıre, reszketı bırén. Ó, Uram, adj erıt gazdám lovának, hogy minél gyorsabban vágtasson, és itt legyen már velem. Önkéntelenül is kikukkantok a függöny résén, lepillantok a sötét, ázott földre, és alig várom, hogy végre megérkezzen. Mohón hegyezem fülem, hallani akarom a közelgı patkók csattogását, ám csak az esıcseppek koppannak az ablakon, mint kavicsok. A falióra szüntelenül a perceket üti. Keserő és rideg minden ınélküle. Az ablak résén áthatoló erıs szél billegeti a pennát tartójában. Sir Hunter hamarosan velem lesz. Nagyon hamar. Hogy elüssem az idıt, és ne kelljen megint fel-alá járkálnom a szobában, felvettem az asztalról a két irományt, és olvasni kezdtem mindazt, amit ott papírra vetettem. Az elsı írás a végrendeletem. Egy órája fejeztem be, és aláírattam a szakáccsal, a házvezetıvel és az inassal. Mostanra már nyugovóra tértek, az ágyukban fekszenek. İk hárman az én hőséges tanúim.

„Én, Elizabeth Langdale az angliai Hampshire-bıl, képességeim teljes birtokában és erıszaktól, fenyegetéstıl, fondorlattól, tévedéstıl vagy egyéb nemkívánatos befolyástól nem vezéreltetve ezennel kinyilvánítom végsı akaratomat, alant részletezett hagyatékaimat a mai napon, 18. december 15-én kelt óhajom szerint osszák fel. . .

A nyájas olvasót azonban bizonyára sokkal inkább érdekli második irományom, melyben elmesélem elsı találkozásomat Sir Hunterrel, mindazt, amit tıle tanultam, valamint annak okait, amiért ilyen különösen végrendelkeztem. Gazdag nı vagyok és bizony sokan megütköznek majd azon, hogy tekintélyes vagyonomat egy egyszerő szolgára, Frederick March-ra hagytam, aki még csak nem is rokonom. Ezért elmagyarázom, milyen okok vezéreltek, amikor ilyen furán rendelkeztem hagyatékomról. A történet az elsı nappal kezdıdik, mikor Sir Hunternek alkalma volt megszólítani engem. Tizenöt éves szegény gyermekként csak épp egy futó pillantást vetettem a gazdára az egyik vasárnap a plébániatemplomban. Távolabb ültem az egyik padban, lehajtott fejjel, csupán lopva tekinthettem Sir Hunter dölyfös alakjára, hat lábnyi termetére, miközben öles léptekkel áldozáshoz járult. Kedvemet leltem ebben az arrogáns tartásban, az arisztokratikus orrában, mely fölött oly lenézıen pillantott ránk, akik valóban jócskán ıalatta voltunk. Semmi nem késztethetett volna arra, hogy egy ilyen nagy emberhez közelítsek. Ugyan mi dolgom lehetett volna közösségünk egyik oszlopos tagjával nekem, a fejıasszony lányának, aki magam is fejılányként dolgoztam? Útjaink csak ezeken a heti eseményeken találkoztak, és jól tudtam, soha nem méltatna egyetlen pillantásra sem egy magamfajtát. Azaz ebben azért tévedtem. Volt egyetlen kivételes eset, mikor úgy láttam, egy pillanatra felkeltettem Sir Hunter érdeklıdését alacsony sorból származó személyem iránt. Csodás nyári nap volt, mindannyiunkat meglepett a rekkenı hıség. Ájulás környékezett a templomban, mintha minden erım elhagyott volna. A szentbeszéd végtelen hosszúra nyúlt, a hı szinte elviselhetetlen volt, a levegı súlyosan ült rajtunk, megtelve az oltár vázáiban bágyadozó liliomok nehéz illatával. Hogy könnyítsék magamon, kioldottam ruhám főzıit. Kezemet óvatosan a kulcscsontomig csúsztattam verítéktıl gyöngyözı bırömhöz, majd onnan le a keblemhez. Abban a reményben, hogy senki sem figyel egy szegény fejılányra, egymás után kioldottam a főzıket. Szemem lecsukódott a megkönnyebbüléstıl, és attól tartok, elırebillent fejjel elszunyókáltam.

Hirtelen felriadtam az orgona hangjára, a gyülekezet épp felállt a mise végére. Azonnal talpra ugrottam, de bevallom, igazából nem is tudtam, hol vagyok. Eközben azonban a meglazított ingmell lecsúszott, közszemlére téve csupasz keblem, egyik cseresznyebarna mellbimbóm elıbukkant ruhám mögül. A veríték kis patakban folyt két telt mellem között és a fehérnemőmre csörgött. Rémülten a felismeréstıl, hogy csaknem félmeztelen vagyok, megragadtam az ingmellet és keblemre rántottam. De elkéstem; éreztem, hogy valaki néz. Felpillantva Sir Huntert láttam, amint sóvár tekintettel vizslatott engem. Volt valami abban a tekintetben, amitıl valami megmozdult bennem, bizsergést éreztem a hasam tájékán. Mint amikor a vívó épp ledöfni készül áldozatát, olyan volt az a pillantás. Szemöldökének rezdülése elárulta, nemcsak hogy tanúja volt zavarba ejtı helyzetemnek, de kedvét is lelte abban. Egyetlen szót olvastam le ajkairól: ribanc. A nyakamig elvörösödtem. Attól tartva, hogy elalélok, megragadtam a kiskosaramat, és a fullasztó hıség ellenére szorosan összefogtam kendımet, úgy menekültem onnan, mintha maga az ördög loholt volna a sarkamban. Mindannak ellenére, hogy ilyenformán észrevett, és továbbra is számtalanszor ültünk ugyanabban a templomban, Sir Hunter többé nem méltatott pillantásra. Ugyanúgy tudomást sem vett rólam, levegınek nézett, mint az eset elıtt. Szégyellem bevallani (és remélem, az Úr megbocsát nekem), de magányosan az ágyamban azért imádkoztam, bárcsak másképp alakulnának a dolgok. Alkalmanként, mikor fejemben ıróla kavarogtak gondolataim, hálóingem alá csúsztattam kezem. Felhevült testemet simogattam, és vágyakozva képzeltem el, milyen lehet Sir Henry manikőrözött ujjainak érintése. Ám vágyálmok ide, vágyálmok oda, az életben világok választottak el minket. Lassanként beletörıdtem, hogy Sir Henry azúrkék pillantása soha nem pihen már meg egy ilyen szegény szerelemittas fejılányon. Három év is eltelt már azóta az eset óta, amikor egy napon, London egyik mocskos utcájában egy fura ajtón bekopogtatva Sir Henry arca üdvözölt. De nem akarok elıreszaladni az eseményekben, hogy a nyájas olvasó követni tudjon. Hadd magyarázzak meg mindent. Tizenhét évesen boldogan éltem a faluban, és szórakozásnak megtette, hogy idınként láthattam Sir Huntert. De egy nap kis házikónkba hazatérve szörnyő megrázkódtatásban volt részem: szegény jó anyám elhunyt. Halála teljesen váratlanul ért. Mindig is pirospozsgás, termetes

asszonyság volt, senki nem gondolta volna, hogy ilyen hirtelen az enyészeté lesz. Mint ahogy a favágó fejszéje sújt le egy erıs bükkfára, anyám egyik pillanatban még velünk volt, a következıben pedig már a föld alatt nyugodott koporsójában. Vigasztalhatatlan voltam. Mindezt tetézte a lesújtó felismerés, hogy most már egyedül vagyok, és szembe kell néznem a könyörtelen átokkal, a szegénységgel. A jóravaló gazdát, aki nekünk munkát adott és a szőkös kis lakhelyet, egy hónappal anyám halála után elvitte a köhögés. Az új gazda, egy goromba férfi, aki idegen volt a környéken, mohón nézett rajtam végig, mikor meglátott, felszegte állát, és azt mondta: – Nocsak, igencsak szemrevaló teremtés vagy, ez nem vitás. Kedvemre való lenne, hogy szőzies ajkaid meglágyítsák keménységemet. Magányosan aludtam az ágyamban egy éjszaka, mikor meghallottam, hogy belép a kunyhóba, ami az ı tulajdona volt. Whiskytıl gızös lehelettel rántotta le rólam a takarót, megragadta nyakam és kérges kezével tapogatott végig. Mikor aztán kezdte kigombolni nadrágját, erıt vett rajtam a rémület, lerúgtam magamról azt a részeg barmot, és kereket oldottam egy szál ruhában, a fejkendımmel és zsebemben néhány pennyvel. Azzal a kevéssel, amim volt, faluról falura vándoroltam. Mivel azonban fiatal voltam és vészesen kezdtem lesoványodni, hiába próbáltam elszegıdni, csak a buja idomú hajadonoknak és az életerıs cselédeknek adtak munkát a piacon. A nap végére mindig egyedül maradtam, félretoltak, senki nem volt hajlandó felfogadni. Mint már azelıtt is sok ártatlan lélek, jómagam is nekivágtam Londonnak, hogy szerencsét próbáljak a patkányoktól hemzsegı járdákon. Uram-atyám, de siralmas napok voltak azok! Görnyedten, mint valami vén csont, portól lepett kendımet markolászva kódorogtam a viharban, fapapucsaimtól a szoknyám csaknem a sárba ért. Sövények tövében aludtam, ennivalót koldultam, vadalmákon éltem, amik savanyúak voltak, mint az ecet.

Aztán végre a városba értem, mely idegen volt számomra sürgıforgó embereivel, akik szők kis utcákban tengették életüket. Utolsó

pénzemet, azt a néhány pennyt, amit gondosan félretettem, egy aprócska szobára költöttem egy fogadó fölötti kis panzióban. Itt végre megmoshattam elgyötört testemet, kimoshattam ruháimat. Egyetlen szerencsém ezekben a sötét napokban az volt, hogy néhány szálláshellyel arrébb, a Fleet Street közelében találkoztam egy lánnyal, aki tájszólással beszélt, s talán egy-két évvel volt nálam idısebb. Ki tudja, talán saját múltja derengett fel elıtte nyomoromat látva, de ez a nyájas lány, Martha olyannak tőnt és olyannyira segítıkész volt, mint valami angyal. Megosztotta velem szállását és enni adott, töredékéért annak az összegnek, amit én fizettem a szobámért. Tüzet gyújtott a ház legfelsı szintjén lévı kellemes manzárdszobában, hogy ruháim megszáradjanak, majd azt kérdezte: – Aztán van-e valami munkára kilátásod itt Londonban? – Nincs – feleltem –, de azt hallottam, itt bárki kaphat munkát. – Ugyan már, el ne hidd! Az utcák itt sem arannyal kövezettek, sokkal inkább káposztalevéllel. És sajnos errefelé fejılányokra sincs szükség. Hanem azért van itt egy úr, aki a magadfajta fiatal lányoknak ad munkát. Csak néha jön a városba, mert azt mondják, hatalmas birtoka van vidéken. De most épp itt van. Tudom, mer’ magam is dolgoztam neki, épp a minap. – Azzal két kezébe fogta államat és cirógatott, úgy szegezte rám tekintetét. – Majd szépen felöltözöl, kedves kis Lizzie. Egyébiránt mondhatom, ez a bizonyos úr igencsak fogja értékelni a rózsás bırödet és a huncut szemeidet. – Ha ez az úr segít rajtam, megteszek neki bármit. Keményen dolgozom, padlót súrolok, eleget teszek minden szeszélyének – mondtam neki. És mialatt Martha nedves hajamat fésülgette és fényesítgette, éreztem, a remény szikrája életre kel bennem. Martha tovább folytatta, gyengéd kezét végighúzogatva hajamon szárítgatta azt. – Ez az úr nagyon gazdag, csak a legfinomabb holmikban leli kedvét. A lányok sorba állnak kegyeiért, ı azonban nagyon válogatós. Akármilyen jött-ment szuka nem kell neki. Ha végeztem a hajaddal, megnézzük, mit találunk a szekrényemben, és felpróbálhatod valamelyik régebbi ruhámat. Mikor elıször érkeztem a városba, én is olyan vézna voltam, mint te. Azóta szépen meghíztam, de biztos, hogy találunk valami neked valót, jobbat, mint az a régi szürke gyapjúholmi.

Martha egy ideig a hálószobájában lévı ruhásszekrényben turkált, majd elıhúzott egy csodás sötétkék selyemköntöst. – Jó ég, ez valami gazdag hölgyé lehet! – kiáltottam fel. – Hogy szerezted? Martha mosolygott. – Ó, azért lehet ebben a városban pénzre szert tenni, csak tudni kell, hogyan. És ez az úr, akirıl beszéltem, majd megmutatja neked, hogy kell, kis Lizzie, ha hagyod neki és megteszel mindent, amire kér, mint egy jó kislány. Azzal felsegítette rám a köntöst. Olyan tündöklı voltam, mint valami elıkelı hölgy. A szorosan feszülı csipkés ingmell és a hosszú szoknya alatt olyan hajlatok tőntek elı, amiket még sosem láttam. Lent a nyakkivágásra fekete csipkét varrtak, rajta apró fekete gyöngyök csillogtak a gyertyafényben. Ez a nyakkivágás a tılem megszokottnál jóval lejjebb volt, szabaddá téve keblem domborulatát, de Martha csak nevetett aggodalmaimon, és azt mondta, az a gazdag úr nem botránkozik majd meg ezen. Aznap éjjel egymás mellett feküdtünk Martha kis ágyában. Nagyon hálás voltam neki a segítségért és azért, ahogy a karjaiba font engem, „csak hogy felmelegedjünk”, így mondta. A hátamat és nyakamat dörzsölgette, hogy „enyhítse fájdalmaimat”, majd lágyan megcsókolta a nyakam és azt suttogta a fülembe, hogy minden rendben lesz. Még sosem dédelgettek így, és ettıl fura mód benedvesedtem két lábam között, ami kissé zavart. A fejem szédült, mikor kezét a keblemre csúsztatta. Kislányosan vihorászott és tenyerébe fogta két mellemet, majd kijelentette, hogy nagyon mutatósak. Mint két friss cipó, amiket épp most vettek ki a kemencébıl, és muszáj megkóstolni azokat, mondotta. Kissé megdöbbentem, mikor ajkával a mellemhez közelített és megcsókolta azokat. Hirtelen meglepı forróságot éreztem, ezért fel kellett emelnem a hálóingemet, hogy lehőljek kissé. Martha segítıkészen húzta át karjaimon és a fejemen. Fura érzés volt meztelenül, ám tökéletes biztonságban egy olyan kedves és aranyos lánnyal, mint Martha. Éreztem, hogy ı is felhevült kissé, hallottam, hogy szaporábban lélegzik, miközben már mohón lakmározott mellbimbóimon, amelyek mostanra úgy megkeményedtek, amilyennek

még sosem éreztem ıket, kivéve mikor a tél kellıs közepén mosakodtam, mielıtt kimentem a tehenekhez. Minden oly furcsa és más ebben a különös városban, de mindennél különösebb volt ez az ırült éjszaka. Mikor aztán Martha is levette a hálóingét, elámultam melleinek nagyságán és teltségén, amint súlyosan meredtek ott a tőzhely fényében. Még sosem láttam emberi lényt ruha nélkül, ám úgy gondoltam, mivel Martha lány, nem pedig férfi, így nincs mitıl félni. Martha most felemelte reszketı kezem, hogy megérintsem hatalmas melleit. Lágyak és teltek voltak, mint a tehén tıgye. Önkéntelenül is meghúztam a mellbimbóit, finoman, mint amikor a teheneket fejtem, és láttam, hogy Martha zöld szeme a vágytól izzik. Melengetı és megnyugtató érzés volt meztelen testünket látni és a lángok fényében fürdızni. Hanyatt dıltem az ágyban és éreztem, hogy Martha gyengéden fölém kerül. Pelyhes kis bozontja széttárt combjaimat csiklandozta. Valami lángoló szenvedélytıl indíttatva mohón vettem a számba hatalmás mellét és szopni kezdtem. Torkomból olyan hang tört fel, mintha doromboltam volna, és éreztem, hogy körmeim macskakarom módjára vájnak az ágynemőbe, miközben Martha is aprókat nyögdécselt. Magam sem értem mért, de széttártam combjaimat, talán hogy lehőtsem lángoló bırömet. Martha erre lassan lefelé csúszott, csókokkal halmozta el feszes hasam, a köldökömet nyaldosta, majd lejjebb a csípımet, végül a combjaimat. Éreztem, amint hosszú selymes haja a puncimra omlik. Ám a leghihetetlenebb és legszenzációsabb érzés, nyájas olvasó, az volt, mikor Martha a combjaim közé préselte meleg és nedves ajkait. Lepillantottam, és a tőz fényében láttam, amint kidugja nyelvét és gyengéden nyalogat odalent, feneke büszkén meredezett felfelé térdelı helyzetében. Mennyei érzés volt. Azt hittem, ennél jobb már nem is lehet, amikor hevesen és egyre gyorsabban kezdte csinálni. Vergıdve próbáltam kiszabadítani magam, miközben azt sem tudtam, mi történik velem. İ azonban szorosan tartott egyik kezével, míg a másikkal nyögések közepette játszadozott nedves bozontja közt. Most még hevesebben nyaldosott, nyelve vibrált ott bennem, míg testem reszketni kezdett, majd ívben megfeszült, végül hangos kiáltás tört fel belılem. Ernyedten terültem el és néztem, hogy Martha hanyatt fekve tölti kedvét magában, egész testében remegve a beteljesülésig.

Nagyszerően aludtam az éjjel, Martha pedig ezután hullámos fürtökbe rendezte elızıleg becsavart fekete hajamat. Azt mondta, gyorsan öltözködjek, mert mindketten meglátogatjuk a gazdag urat. Kézenfogva vezetett végig az utcák útvesztıin. Végül megálltunk egy kis ajtónál, itt megcsókolt, és mondta, kopogtassak, a finom úr pedig örülni fog jövetelünknek. Elképzelhetik döbbenetemet, mikor nyílt az ajtó, és ott állt Sir Hunter Tremayne. Elvörösödtem, miközben tekintetével lassan végigszántott alakomon, mert arra gondoltam, hátha elküld. İ azonban mindkettınknek intett, lépjünk be. A nappaliban leültetett, majd Martha köré fonta karját és valamit sustorogni kezdtek az elıszobában. Mikor Sir Hunter visszajött, arcán komoly kifejezés ült. – Lám, lám, a kis Lizzie Langdale. Micsoda meglepetés. Szükségem van a szolgálataira. Jöjjön, kezdjük máris. Illedelmesen leszegtem fejemet a nagy ember elıtt, majd Martha és jómagam követtük ıt egy jókora hálószobába, mely illett egy rangos emberhez. Úgy véltem, itt kell majd takarítom, stoppolnom meg effélék. Sir Hunter leült egy nyugágyra, feltette lábait és odaszólt Marthának, vegye le a köpönyegemet. – Csinos lány, nemde? – kérdezte. – Igen – felelte Martha. – Nagyon is. Sir Hunter hangja most érdessé vált, felült és azzal a brutális pillantással nézett rám, amit csak egyszer láttam tıle. – Csakhogy huncut egy kislány, nem igaz? – De, azt hiszem, uram – felelte Martha sóvárogva. – Nagyon is. Sir Hunter ekkor felállt és egy lépést tett felém. – A huncut lányok pedig büntetést érdemelnek, így van? – Megrettenve pillantottam Marthára. – Hát persze, uram – válaszolt Martha vágyakozva. Ott álltam, Sir Hunter hosszú karjainak és lábainak látványától megbabonázva, ı pedig csak jött felém. Az egészbıl semmit sem értettem, mozdulni sem tudtam. Csak azt tudtam, hogy szívem hevesen kalapál és lábaim között kellemes vágyakozástól bizsergek. Féltem, de vágyakoztam is egyben, amint Sir Hunter közeledett felém. Most már szorosan állt mellettem. – A rossz lányok megérdemlik, hogy jól elverjék a popsijukat – szólt lágyan a fülembe, amitıl a vágyakozás hullámokban söpört rajtam végig. – Térdelj le, kislány!

Erım sem volt ellenállni, így letérdeltem. Most durván elıretaszított, hogy négykézlábra álltam. – Martha! Emeld fel a kis cafka szoknyáját! – parancsolta. Erre Martha felhúzta a ruhámat, mire elıtőnt csupasz farom, mely most bizsergett a gyönyörtıl, hogy ez a hatalmas ember látja. Ebben a lealázó pózban figyeltem, amint Sir Hunter odamegy a falhoz, leakaszt egy lovaglókorbácsot és egy hosszú aranyzsinórt. Szememben esdeklés látszott, mikor egyenesen az arcomba nézett, majd brutálisan a szemközti szék lábaihoz kötözte csuklóimat, aztán felemelte a korbácsot. – Te huncut, csintalan, mocskos kis ribanc. – Sir Hunter hangja súlyosan zengett, miközben az arcomon játszadozott a korbáccsal. Fehér bırömön a gyengéd cirógatás egyszerre volt mennyei és félelmetes. Aztán – miközben a férfi hátralendítette karját, és a korbács lesújtott farpofáimra – már csak Martha vágyakozástól áthatott nyájas mosolyát láttam. A fájdalom gyönyörkeltı volt, Sir Hunter elegánsan és kellı precizitással végezte a mőveletet. A farom kegyetlenül sajgott, ám a legszenzációsabb érzés az a gyönyör volt, amit a korbácsütés idézett elı a muffomban. Sir Hunter ismét lesújtott. Ereztem, hogy a fenekem kezd feldagadni, és hallottam magam, amint erıtlenül azt mondom: „kérem, ne!”, ami valójában azt jelentette: „kérem, még!” A korbács utolsó csapása hozta meg számomra az orgazmust nedvesen és remegı testtel, ez egyben kaján mosolyt csalt Sir Hunter arcára. – Nahát – mondta akkor most jöjjön a végsı büntetés. – És mikor magam mögé pillantottam – még mindig négykézláb – ı kigombolta nadrágját és elıtőnt jókora hímtagja, mely keményen meredezett, mint a szılıkaró. Ennek láttán Martha tüstént felsóhajtott, a padlóra ereszkedett és szájába vette. Csak vártam és néztem Marthát, aki úgy szopott, mint egy kisborjú. Sir Hunter a lány tarkójára tett kézzel irányította ıt, mindeközben keményen nézett a szemembe. Aztán azt mondta: – Elég – azzal kihúzta hímtagját Martha szájából és odaállt mögém. Mosolyogva feszítette szét combjaimat és a faromhoz dörgölte lüktetı férfiasságát. Ez a férfierı arra késztetett, hogy kinyújtsam kezem és megragadjam a nagy hímtagot. Nedves volt és kemény, ereje elbővölt.

Sir Hunter egy percre örömét lelte abban, ahogy szorongattam és játszadoztam vele. Csendben esedeztem, hogy jöjjön el a beteljesedés, ám ekkor hirtelen türelmét vesztette. Dühösen lökte félre kezem, durván széthúzta combjaimat és teljes hosszában behatolt szélesre tágult muffomba. Ki-be lökdöste hímtagját, miközben én irgalomért kiáltoztam. Pillanatokkal késıbb kirántotta magát, és kerek farpofáimra élvezett, a meleg életnedv végigcsorgott combjaimon. Martha ajkát nyalogatta és mosolygott. Tudta, most rajta a sor, hogy engem is a csúcsra juttasson. A gyönyör pillanata hihetetlen volt, Martha hozzáértı ujjai ott köröztek teljesen átnedvesedett nemi szervemen. Hála neki, újfent eljuttatott a beteljesedésig, egész testem tehetetlenül reszketett, miközben megcsókolta ajkamat. Az ezt követı évek során sokszor volt részem még ennél is élvezetesebb megaláztatásban, négykézlábra ereszkedve. Martha mindig ott volt, mohón várva vágyai kielégítésére. Beletellett egy kis idıbe, míg rájöttem, ı nem Sir Hunter után vágyakozik, hanem utánam. Mindketten a saját ágyukba vittek, és átadták minden tudásukat. Martha az elmúlt évben bekövetkezett halála napjáig szeretett engem, ugyanolyan odaadással, mint amilyennel én szerettem Sir Huntert, mentoromat és gazdámat. Miközben mi ketten, a két leányzó nıkké cseperedtünk és érett asszonyokká váltunk, Sir Hunter úgy vált higgadtabbá. Mindkettınket bevezetett vidéki otthonába, és ez végtelen örömére szolgált. Hozzáértı nevelése és törıdése során teltidomú, érzéki nı lett belılem, ı pedig örömét lelte testem hajlataiban és domborulataiban, egészen mostanáig. Mikor e sorokat papírra vetem, hatvanöt éves vagyok. Tudom, hogy meghalok, ezért e délutánt arra szántam, hogy elkészítettem végrendeletemet és aláírattam szolgáimmal, mint tanúkkal. Sir Hunter a múlt héten hunyt el igen tisztes korban, kilencvenöt évesen, én pedig nem vágyom semmi másra, csak hogy vele lehessek. Utolsó cselekedetként kiittam egy méregfiolát. Várom, hogy szelleme megérkezzen lóháton, felülteti maga mellé a lelkemet, aztán együtt lovagolunk el, hogy újból találkozzunk öreg barátnımmel, Marthával. Hát így történt, elmeséltem nektek mindent, ahogy megígértem. És a hagyaték? Nos, az Frederick March-ot illeti, Martha March és Sir Hunter Tremayne szeretett fattyú gyermekét. Sorsom, hogy

gyermektelen maradtam, valahogy kevésbé volt fájdalmas azzal, hogy ott volt velünk a kis Frederick, életem két legfontosabb személyének törvénytelen gyermeke. Éljen boldogan a pénzzel, aminek én már semmi hasznát sem veszem. Számomra bevégeztetett. De hallom, hogy odalent patkók csattognak a kövezeten. Bocsássatok meg, de mennem kell. Sir Hunter készen áll, hogy elvigyen abba a másik világba, ahol vele lehetek és élvezhetem az örökkévalóságot, a véget nem érı ifjúságot az ı erıs karjaiba zárva.

Bryan Allen

James leckéi

Alice szerette volna pofon vágni a fiút. A vereség tisztán látszott abból, ahogy James az ütött-kopott konyhaasztal fölé tehénkedett, ahogy dühödten feszítette vállát, és ahogy élénkzöld szeme kerülte az ı pillantását. A srác már feladta és Alice-nek fogalma sem volt, mi az ördöggel bírhatná jobb belátásra. Hátradılt és lehangoltan sóhajtott egyet. Kettejük közt az asztalon ott voltak Alice tanszerei, könyvei, ceruzái, papírjai és a számológépe. Ma este találkozott harmadszor Jamesszel, és ez lett volna a nagy csata, a harc azért, hogy tanítványa végre valami jelét adja annak, hogy megtört és beadja derekát. Hogy végre hajlandó megtanulni valamit a statisztikáról és nem szalasztja el az utolsó esélyt a diploma megszerzésére. Most úgy tőnt, a csatát már azelıtt elvesztette, mielıtt elkezdte volna. – A franc egye meg. – Úgy van, pontosan – szólt James és úgy lökte félre könyvét, hogy az átszánkázott a repedezett faasztalon, neki Alice könyveinek és ceruzáinak, némelyikük le is gurult a földre. – A franc egye meg ezt az egész szart. Inkább menjünk, igyunk egy sört! – Az istenit, James, nekem nem sör kell, hanem az a kurva pénz, amit apád beígért, ha átlökdöslek a vizsgán. Mért akarsz mindenáron megbukni? – Alice egyik lábával a földre toppantva állított meg egy ceruzát, mely már épp a hőtıszekrény alá gurult volna. – Egy hajszálnyira vagy attól, hogy levizsgázz és apád végre leszálljon rólad. – Úgy gondolod? – rázta a fejét James. – Az kurvára nem valószínő. Az öreg szennyláda nem nyugszik addig, míg olyan boldogtalan nem leszek, mint ı. Már tavaly ki kellett volna rúgatnom magam. – Azzal felállt, szeme szikrát szórt, teste megfeszült fekete farmerjében és pólójában. – Bocs, Alice, tudom hogy jól jönne neked az a kis külön pénz, de abból semmi sem lesz. Tedd csak el szépen, amit az a rohadék a leckékért adott neked, a többit felejtsük el. Inkább megyek próbálni.

– Várj! – James keze már a kilincsen volt, de most megállt. – Adj még egy sanszot. Csak egyet, a jövı héten. Addigra valamit kitalálok, hogyan verjem a fejedbe ezt az anyagot. Na, rendben? – A fiú a válla fölött pillantott hátra és Alice szemébe nézett. – Kész idıpocsékolás, de le van szarva, legyen. Még egyszer utoljára nyaggathatsz. – Hangja derősen csengett, miközben kinyitotta az ajtót és kilépett az éjszakába. – Jól nézel ki, mikor ki vagy akadva. – Azt hittem, felhagytál a korrepetálással – mondta Eve, és az asztalra ejtette a poharakat, hogy a sör csaknem kilöttyent belılük. – Nem érte meg a pénzét. – Nem hát. Csak aztán az a szarházi felemelte a díjat. – Alice megvárta, hogy a sör ne lötyögjön a pohárban, aztán hosszan kortyolt belıle. – Annyit fizetett azért, hogy ezt az egy srácot felkészítsem egyetlen vizsgára, mint amennyit egy teljes félév alatt kerestem öt diák oktatásával. És beígért még háromszor annyit, ha a srác átmegy. – Ez klassz. Feltéve, hogy a srác… – Nem megy át. Utálja az iskolát, az apját meg a leckéket. Engem nem utál, de még három órát sem töltöttünk együtt, és annak nagy része azzal telt, hogy a cickóimat bámulta. – Alice most letette a söröspoharat. – Azt hittem, menni fog, mert a srác nem hülye. Ha odafigyelt, felfogta azt a szarságot. Csakhogy nem akar figyelni, inkább basszusgitározik. – Basszusozik? James? – Eve most felvonta szemöldökét. – Milyen James? – James Miller. – James Miller? Aki a „Bend and Deliver” bandában játszik? Magas, sötéthajú, jóképő a maga gyanakvó, gonoszkodó módján, amitıl úgy érzed, jobb ha távol tartod magad tıle, miután még utoljára egy jót dugtál vele. İróla van szó? – Nem vagyok benne biztos, de nagyon úgy hangzik, hogy ı az. Ismered? Eve felhorkant. – Két hónapig jártam vele, két évvel ezelıtt. Hiszen meséltem róla, nem emlékszel? – Nem. – A vastagfarkú. Így sem ugrik be?

– James a vastagfarkú? – Alice-nek most eszébe jutott, amiket a barátnıje mesélt. – Azt mondtad, fiatalabb volt, de… – İ volt tizenkilenc, én meg még nem voltam harminc. Ez volt. Egyébként tessék, itt a megoldás – vigyorgott rá Eve a pohara fölött. – Hogy mi? – Így tudod ıt motiválni. Alice homlokráncolva nézett barátnıjére. – Mi az ördögrıl beszélsz? – Azt akarod, hogy figyeljen, igaz? Azt is mondtad, hogy már vizslatott téged. Hát akkor mondd neki, hogy megdughat, ha leteszi a vizsgát. Ez igazi ösztönzı egy férfi számára. – Eve most letette poharát és legkomolyabb pillantásával nézett Alice-re. – Nézd, ez a srác rendes volt, ami kurva ritka a zenészek között, azonkívül mesésen kefél. Nem tréfáltam, mikor vastagfarkúnak neveztem, ráadásul tudja is használni. Ha Landon nem jött volna vissza New Yorkból, nem hagytam volna, hogy lelépjen. Jól elszúrtam, hogy így döntöttem. – Nem vagyok kurva, Eve. – Persze, hogy nem. Mert akkor nem lennél így leégve. Ez ma már… egy bevált oktatási módszer. Azt mondtad, meg tudná tanulni, ha elérnéd azt, hogy oda is figyeljen. Nos hát, a legjobb figyelemfelkeltı ott van mindjárt a szoknyád alatt. – Eve, mindjárt az arcodba löttyintem ezt a sört! – azzal Alice fenyegetıen ütötte poharát az asztalhoz. – Jó, én csak segíteni próbálok. – Azzal Eve hátradılt egy lehangolt pillantással. Aztán elvigyorodott. – Figyelj csak, ha nem akarod megjutalmazni, legalább ráijeszthetnél. – Alice tüntetıleg nézett másfelé, ám Eve folytatta. – Nem meséltem, milyen fura hóbortja van? James imádta, ha elverik a seggét. Tényleg nagyon bírta. Valahányszor fel akartam húzni, rávágtam egy párat a hátsó felére, és hopp, máris vigyázzba állt, bármire kész volt. – És mit kezdjek én ezzel? – Hát ha nem figyel rád, húzz egy jó nagyot a seggére. Attól majd koncentrálni fog. Hadd tanuljon egy kis fegyelmet a tanárnıjétıl, nem igaz? – Dehogynem. Igazán sokat segítettél, Eve. Ez aztán a remek tanács: keféljek vele vagy verjem el a seggét. – Nem mintha egy lusta fickó

hátsó felének eltángálása nem lett volna vonzó ötlet. Különösen ha tekintetbe veszi, hogy jó formájú ülepe van. Alice azonban elhessegette az ötletet, és felállt. – Még egy sört? – Persze. És figyelj – ragadta meg a kezét Eve, mikor Alice épp arrébb lépett volna – ha még nem jöttél rá arra, hogy a férfiakkal kapcsolatos problémákat kilencvenöt százalékban az említett két módszerrel lehet megoldani, akkor nem csoda, hogy senki sem fekszik le veled. Alice a nyirkos törülközıvel dörzsölgette haját, majd az ágyra terített ruhákra pillantott. Hosszú, sötét szoknya, oldalt takaros gombolással. Hosszú ujjú fekete ing, gallérral, gombokkal. Fekete melltartó és bugyi, csipkés, átlátszó, szexi. Minden a helyén, pont így volt jó. És ez nem csupán az utolsó kétségbeesett kísérlet volt, hogy behajthassa a pénzt, amit James apja ígért be, ha sikert ér el. Ha csak errıl lett volna szó, felvehette volna régi, megszokott pamut fehérnemőit is. De ez itt most a szexrıl szólt, legalábbis részben. – Az ördögbe is – suttogta és ledobta a törülközıt. Mióta Eve-vel beszélt, egyre körvonalazódott benne az ötlet. Elıször megpróbálta az egészet a logika mögé bújtatni. Ez volt az egyetlen módja, hogy a sráchoz közelítsen. Jamesnek nem volt szüksége erre a diplomára, hiszen gazdag fiú volt, egy olyan együttes tagja, melyre már felfigyelt a helyi közönség vagy talán már mások is. Mért ne próbálná meg, aztán majd meglátja, mi lesz? Lehet, hogy beválik és akkor megkaphatja a jutalmát. Lehet hogy sikerül, és akkor talán az a zöld szempár másképp pillant majd ırá, nem úgy, mint valami nyőgre, aki arra unszolja, hogy olyat csináljon, amit utál vagy éppen a tömény unalom sugárzik belıle. Ezúttal talán meglátja a vágy szikráját azokban a szemekben. Alice elvette az ágyról a bugyit és felhúzta. Szorosan és selymesen simult rá. Ebben a bugyiban még meztelenebbnek érezte magát. Már csaknem egy éve nem volt fiúja, szeretıje, túlságosan is lekötötte az írás, a munka, a stressz. – Ugyan mit számít egy kis szex? Már kurvára rám fér. – Arcán ferde mosollyal öltötte magára a többi ruhát, közben azt tervezgette, milyen szerepet is fog játszani. Alice a kis konyhában állt, majd felpillantott a vigyorgó macskát ábrázoló faliórára, majd ujjaival dobolni kezdett a karján. James már tíz percet késett, és ha nem érkezik meg hamarosan, elveszti minden

türelmét. Az ajtó sötétített üvegében látta önmagát karba tett kézzel és feszült arckifejezéssel. A látvány legalábbis kielégítı volt, ez a merev pozitúra jól ment a szemüvegéhez, amit aznap este viselt és a szorosan összefogott hajához is. Jó volt a kosztüm, a szín elrendezve, a mondatokat pedig már begyakorolta, csak még hiányzott a közönség. Alice homlokráncolva nézte sötét tükörképét, és azon tőnıdött, vajon megkönnyebbülést vagy csalódottságot kellene éreznie, mikor az ajtó sötét üvege megrezdült a kemény kopogtatástól. – Szabad! – szólt ki Alice kemény és határozott hangon, amennyire csak tudott. James a megszokott öltözékét viselte: sötét csizmát, fakó farmert és győrött pólót, mely kellıen feszült rajta, hogy kimutassa erıs mellkasát és karjait. Megállt az ajtóban, hogy eltapossa a cigarettacsikket, aztán belépett és kíváncsian mérte végig Alice-t. – Késett, Mr. Miller – szólt Alice keményen. Maga is meglepıdött, hogy ez sikerült neki, miközben a gyomra liftezett. Talán színésznınek kellett volna tanulnia, nem színdarabírónak. Kétségkívül volt hozzá némi tehetsége. – Na igen, tudom. Nézd, csak azért jöttem … – Mr. Miller, maga azért jött ide, hogy statisztikát tanuljon. Nem többért és nem kevesebbért. – Azzal Alice kinyújtotta a kezét és könnyedén megütögette a szövegkönyv borítóját, mely már ott volt elıtte az asztalon. – Ez a feladat, amit eddig módszeresen került. – Mi van, Alice? – Úgy tőnt, Jamest inkább mulattatja a dolog, láthatólag igyekezett kitalálni Alice különös viselkedésének okát, hirtelen sutba dobva megszokott baráti stílusát. – Ms. Smith a nevem, Mr. Miller, tehát így kell szólítania. Épp elegem van már a maga viselkedésébıl. Azt hiszem, ideje szigorúbb módszereket bevezetni. – Csakugyan? Például? – azzal James az ajtónak támaszkodott, onnan vigyorgott Alice-re, mert úgy érezte, egyfajta játékot játszanak. Valami kifürkészhetetlen okból ez a szemtelen vigyor eltüntette a köveket Alice gyomrából. Lehet, hogy ez az egész csak egyfajta játéknak indult a maga részérıl, egy utolsó félszeg próbálkozásnak, hogy némi érdeklıdést keltsen tanítványában, most azonban hirtelen viszketni kezdett a tenyere a vágytól, hogy letörölje a mosolyt a fiú arcáról.

– Mr. Miller, úgy emlékszem, a második óránk végén feladtam magának húsz példát, hogy oldja meg. Láthatnám ıket? – Micsoda? – James még mindig vigyorgott, tekintete azonban már kissé elbizonytalanodott annak hatására, hogy Alice hangjának továbbra is acélos éle volt. – Feltételezem, hogy nem oldotta meg azokat. Egyiket sem! – Alice a fejét csóválta. – Mr. Miller, nagyon csalódott vagyok. Jöjjön az asztalhoz. – James most felvont szemöldökkel pillantott Alice-re, de a nı keményen állta. – Na, jöjjön már! – A fiú még mindig Alice-re bámulva lökte el magát a faltól, és lassan odament hozzá. Széles vállakkal tornyosult a nı fölé és Alice érezte a szappan erıs illatát, mely elfedte az enyhe verítékezést. – Most hajoljon le, és fogja meg az asztal szélét, Mr. Miller. – De mért? – kérdezte James. A vigyor már eltőnt az arcáról, tekintetében a gyanakvás és a kíváncsi várakozás keveredett. – Attól tartok, nincs más választásom, Mr. Miller. Eddigi jóindulatom láthatólag kudarcot vallott. Úgyhogy most valami hagyományosabb, szigorúbb módszerrel próbálkozunk. Hajoljon le! – Fenyegetıen hangzottak szavai, de erılködve kellett elfojtania egy ideges mosolyt. És csodák csodája, a fiú engedelmeskedett. Hátat fordított Alice-nek, lehajolt, és megragadta az asztal szélét. Alice csak nézte, egy pillanatig nem hitt a szemének. Ez a fiatal, vonzó, kissé nyers srác lehajolt az ı parancsára. Pillantása most James seggére siklott. Kerek és feszes volt a fekete farmerban, a látványtól borzongás futott végig testén. Bocsánatot kell kérnie Eve-tıl. – Tehát hány példát adtam fel magának? – Húszat, asszonyom. Asszonyom. Alice ezt a szót ízlelgette, közben nézte James testét, amint feszülten, csendben várakozott. Kicsit hagyta, hadd várakozzon a bizonytalanságban, aztán folytatta: – Szóval húszat. – Habozva emelte fel kezét. Mekkorát üssön? A fiú kemény és erıs testére pillantva gyorsan döntött: valószínőtlen, hogy komoly fájdalmat okozna neki azzal, ha puszta kézzel csap a hátsó felére. Valószínőbb, hogy alig érzi majd. Kissé szélesebb terpeszbe állt, kiegyenesedett és felkészült az ütésre. – Akkor most számoljon húszig! – Azzal meglendítette kezét, és lesújtott James jobb farpofájának alsó hajlatára.

Hangosabban csattant, mint várta, az éles hang visszhangzott a szők kis konyhában. A csapás fülsértı volt számára, tenyere égett, James azonban szinte meg sem moccant. – Egy – suttogta a fiú. De Alice égı tenyere mit sem számított ahhoz a tőzhöz képest, ami hirtelen a lábai közt lobbant fel. – Hangosabban számoljon, James! – parancsolta, és újból lesújtott. Most keményebben. James ezúttal megmozdult. Mikor Alice keze a másik farpofáján csattant, enyhén megremegett. – Kettı – szólt érdes hangon a srác. Alice ügyet sem vetett kezének sajgására, újból lecsapott. – Három… négy… öt… – Felváltva ütötte egyik farpofáját a másik után, minden egyes csapása keményebb volt, James pedig számolt közben. Az utolsó öt ütésnél a fiúnak alig volt ideje kimondani a számokat, a „húsz” pedig inkább bıgésnek hangzott, mint kimondott számnak, amikor Alice utoljára sújtott le. Vége volt. Alice csak nézte Jamest, aki zihálva támaszkodott az asztalra, fekete hajából veríték patakzott végig arcának kemény vonásain. Alice maga is szaporán lélegzett, egész teste lángolt a kimerültségtıl, a vágyakozástól és birtokolni akarástól. Elırehajolt, és ujjait a fiú tarkójára hulló hosszú hajfürtökbe fonta, majd maga felé fordította James fejét. A fiú szemében ugyanaz a sóvárgás látszott, mint amit Alice érzett. – Jól figyeljen rám, Mr. Miller. A tanárnıje vagyok, maga pedig azt teszi, amit mondok, világos? Tanulni fog, elvégzi a dolgát és levizsgázik. Érthetı? – James igent intett fejével. – Helyes – azzal Alice elengedte, hátralépett és mellének dörzsölte tenyerét abbéli igyekezetében, hogy lehiggadjon. Pedig akarta… nagyon akarta… De még nem. Ma este nem. Majd csak visszafogja magát. De vajon James is? Állkapcsán megfeszültek az izmok és rángatóztak, mintha vágyait igyekezne lenyelni. Alice kiegyenesedett, és megkeményítette magát, mint a vas. – Húsz példát kapott, Mr. Miller. Menjen szépen haza, és csinálja meg ıket. Csütörtökre hozza vissza. – James arca lehangoltan borult el, Alice szinte hallotta, hogy a fiú teste halkan morajlik a feszültségtıl. – Ha a példák nélkül jön ide, attól tartok, feladom a magával való kínlódást. Nem lesz több óra. Megértette? – Igen, asszonyom – suttogta rekedten James. – Akkor hát csütörtökön. – Alice csak azután kezdett felengedni, miután a fiú kocsijának zaja elült. Ekkor a fal mentén csúszva roskadt a

hideg kövezetre. Két tenyere égett, karja sajgott, két lába között a tőz még mindig égett. Csütörtökön James a megoldott példákkal jelent meg. Alice kijavította azokat, nagy vörös X-szel húzta át a rossz megoldásokat, összesen tízet. Ehhez még hozzáadott tízet a ronda írásért, úgyhogy ismét húsz csapást mért ki, megint csak puszta kézzel, ezúttal azonban még a nadrágját is lehúzatta a fiúval. Minden egyes ütés után látta, hogy tenyere vörös nyomot hagy a kívánatos bırön, így mire végeztek, James feneke már bíborvörös volt. Azután húsz új példát adott fel neki, és azt mondta, jöjjön vissza vasárnap délután. Vasárnap már csak hat rossz megoldás volt. Alice gratulált neki, majd ismét kifogásolta kézírását és magatartását. Újabb húsz seggrepacsi. Az ablakon beáramló verıfényes délutáni napsütésben Alice letolatta vele a nadrágját, megparancsolta neki, hogy hasaljon az ölébe, aztán elverte egy favonalzóval, amit pont ezért vásárolt. Mikor James összerázkódott a vonalzó csapásától, Alice érezte, hogy a srác fütyköse keményen feszül az ı combjainak. Eve igazat mondott, tényleg vastag volt. Miközben a vonalzóval lecsapott, Alice érezte, hogy maga is átnedvesedik, és az járt a fejében, milyen érzés lehet magába fogadni azt a vastag dákót. Teljesen kitöltené ıt, szinte szétrepedne, ı pedig James dereka köré fonná lábait… A gondolatra elvesztette a számolás fonalát, újra kellett kezdenie, James pedig nem tiltakozott. Ügyet sem vetett arra a nedves foltra, amit a fiú hagyott a szoknyáján, csupán utasította ıt, hogy jöjjön vissza kedden. Jamesnek kellett emlékeztetnie, hogy aznap vizsgázik. – Hát akkor, ha kedden átmegy, találkozunk szerdán, hogy átnézzük a vizsgapéldákat – mondta most Alice hővös és kimért pillantással, mely most találkozott a srác égı szemével. Miután James távozott, azon tőnıdött, mi lesz, ha megbukik és el sem jön. – Nehogy már szó szerint vegye ez a kis csıdör, amit mondtam – mormogta magában és ujjhegyeit szoknyája elejének dörgölte. A beígért jutalom már jóval kevesebb jelentıséggel bírt számára. Szerda este Alice idegesen járkált fel-alá a házban. Ahogy az idı egyre múlt, arra gondolt, talán felhívhatná a fiút, de aztán elhessegette a gondolatot. A dolgok nem így mőködtek. Hiszen ı volt a tanárnı, tehát Jamesnek kell eljönnie hozzá. Mégis megkönnyebbült sóhaj szakadt fel

belıle az ajtó rezdülését hallva és alig bírta visszafogni magát, hogy oda ne rohanjon. – Lássuk csak – nyújtotta ki Alice a kezét, és enyhe homlokráncolással pillantott Jamesre, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy izgalma felszínre törjön. James remekül adta a pókerarcot, eljátszva a durcás kisdiákot, Alice pedig vette a lapot. James végül elıhúzott a farzsebébıl egy összehajtott papírlapot, és átnyújtotta a nınek. Alice színpadiasan, lassú mozdulatokkal hajtotta szét azt, majd csendesen nézte szemüvegén át. – Nos hát, Mr. Miller. – Most forróság tört rá a lábai közt, melyek remegni kezdtek, de azért egyenesen állt ott. – Megfelelt. Szóval sikerült levizsgáznia. Hát akkor… – Azzal odanyújtotta kezét Jamesnek. A fiú kissé kiesett szerepébıl, mert zavartan pillantott a feléje nyújtott kézre, de aztán elfogadta. Alice keményen megrázta. – Gratulálok, fiatalember. Többé nem kell velem veszıdnie, nincs több fegyelmezés a vén tyúktól, igaz? – A fiú pillantásába most némi rémület vegyült. – Maga most tényleg nagyon szerencsés, ha belegondol, hogy viszket a tenyerem a „Megfelelt” eredmény láttán. Pedig kitőnı is lehetett volna, ha csak egy kicsit is több figyelmet fordít rá. Nagyon szerencsés maga, Mr. Miller. – Úgy gondolom… – Hogy gondolja? – Azzal közelebb lépett a fiúhoz, teste szinte súrolta az övét, majd méltatlankodva pillantott fel rá. – Talán úgy, hogy jobbat is tudott volna? James ajka most öntelt vigyorra húzódott. – Szóval úgy érted, hogy a kedvedbe járhattam volna? – Ha maga… – James azonban beléfojtotta a szót, mert ajkát Alice szájára tapasztotta. A nın erıt vett a vágy, legszívesebben a fiú köré fonta volna karjait, miközben James nyelve az ajkai közé furakodott, ám ı hirtelen ellökte magától. – Hogy merészel ilyet, James? – Szavai ugyan helyénvalók voltak, hangja azonban remegett a vágytól, így nem illett mondandójához. – Ez nagyon súlyos cselekedet volt és most megbőnhıdik érte. – Azzal kinyújtotta kezét, megragadta James övének csatját és egy rántással kioldotta. A fiú egy kissé meg-tántorodott, majd visszanyerte

egyensúlyát, miközben Alice kicsúsztatta az övét a nadrág pántjaiból. Kezére csavarta azt, majd az asztalra mutatott. – Hajoljon csak le, Mr. Miller, ahogy szokott. És vetkızzön le. James úgy tett, ám mosolya egy pillanatra sem halványult. Kemény és karcsú volt a teste, bıre napbarnított, kivéve lágyékát és fenekét. A sima fehér bır magához vonzotta Alice tekintetét, a gömbölyded farpofák már szinte várták a büntetést, a súlyos, kicsattanóan vastag nemi szerv pedig már önmagában véve is azt sugallta, a büntetés édes lesz. Mikor aztán James lehajolt, Alice nem állhatta meg, hogy kezét kinyújtva végig ne simítson a fiú hátán, egészen a fenekéig. – A rossz fiúk büntetést érdemelnek. Súlyos büntetést! Az elsı ütés még gyengéd volt, alig egy simogatás. A bırszíj széles és lapos volt, Alice pedig attól tartott, még kárt tesz a fiúban, ha túl erısen sújt. De azért lassan mégiscsak felemelte karját és keményebben csapott le a szíjjal. A negyedik ütés csinos vörös csíkot hagyott mindkét farpofán. A hetedik csapás után már tőzvörös volt a srác ülepe. A tizenegyediknél James felnyögött az ütéstıl, összeszorított fogain át sziszegve szőrte a levegıt. – Most mondjon egy számot egy és tíz között, James. Még hányat érdemel? – Alice az interneten olvasott egypár dolgot az effélékrıl, csak hogy ötleteket győjtsön. – Még tízet, Ms. Smith. Nagyon rossz voltam. – Bizony, az volt. Akkor most számoljon. – Azzal az öv ismét lesújtott, Alice pedig módszeresen növelte az ütés erejét minden egyes sújtással, mígnem az utolsó csaknem ledöntötte a lábáról Jamest. Mélyeket lélegezve nézte a lángoló bırt a fiú hátsó fertályán. Ezek a nyomok egy darabig megmaradnak; és ezek az ı kezétıl származnak. Ennek már a gondolata is még inkább lángra gyújtotta. Gyengéden húzta végig ujjait az érzékeny bırön, közben nézte, ahogy James megrázkódik. – Talán most már tudni fogod, hogyan kell viselkedni, James. – Alice keze lassan elindult, körben a fiú csípıje körül, míg ráakadt forró, merev farkára. Gyengéden megpaskolta, majd köréfonta ujjait, súlyát méricskélte tenyerében. – De idınként majd elgondolkodom azon, vajon tanul-e, James. – Ajkaival végigsimított a fiú fülén, miközben suttogott neki, aztán lágyan megszorította nemi szervét.

– Ma nem, asszonyom. Ma nem – Alice-nek most szinte ideje sem volt, hogy elengedje a fiút, mert az egy gyors mozdulattal fordult felé, magához szorítva kapta fel, és a konyhaasztalra ejtette. Alice hátratámaszkodott, két tenyere az asztal falapján csúszkált, mialatt James a gombokat úgy szaggatta le a szoknyájáról, hogy azok szanaszét szóródtak a konyhában. – Kezd nagyon rosszalkodni, James – sziszegte felé Alice és felemelte csípıjét, hogy segítsen a fiúnak szétnyitni a szoknyáját, egészen fel a derekáig. – Tudom. Alig várom, hogy lássam, milyen büntetést kapok majd ezért. Azzal ujjait Alice átnedvesedett bugyija köré fonta, a nı pedig roppant élvezte, ahogy az anyag végigszántott szeméremajkain. James lehúzta a selymes fehérnemőt Alice lábain át, aztán ismét közel lépett hozzá, farkát a nı combjaihoz dörzsölte, miközben nyomult elıre. – Várj csak – szólt Alice, bár alig volt ereje egy szót is kinyögni a benne tomboló vágytól, mely már követelte, hogy tárulkozzon ki. Ügyetlenül kotorászott ujjaival blúzának egyik zsebében az odadugott szögletes kis mőanyag valami után. – Kell ez a kurva gumi. Mi az ördögöt tanítanak nektek az egyetemen? – Hát a dugásról nem eleget – azzal feltépte a mőanyag tasakot, és felhúzta a kondomot a farkára. – De ne aggódj, gyakoroltam épp eleget. Alice most már érezte ıt, James dákójának makkja nekifeszült a puncija ajkainak, széttolta azokat és elıresiklott. Alice nedves volt, készen várta, James mégis lassan hatolt be, hogy a nı körülfonhassa ıt testével. – Ó, ez nagyon jó, Mr. Miller – nyögte Alice. – Én csak… csak próbálok a kedvében járni, Ms. Smith – felelt lihegve James. – Ne így hívjon. Mondja, hogy asszonyom. – Igen, asszonyom – azzal ki-be lökdöste farkát, egyre gyorsabban, amint Alice felemelte csípıjét és lábszárait James köré fonta. Sarkai a fiú összevert fenekét súrolták, mire az még sebesebben járt. Alice felnevetett, lábikráit a fiú hátsójához dörgölte, mire James felnyögött fájdalmában és örömében. Ettıl még keményebben kezdte kefélni a nıt,

míg annak kéjérzete a tetıfokára hágott, elnyúlt az asztalon és hosszasan zihálva adott hangot elégedettségének. Csak homályosan jutott el a tudatáig, hogy James most keményen nekifeszült és hangos nyögéssel jutott el a csúcsig a fiú is, farka ott lüktetett ıbenne. James késıbb elnézést kért a szoknya miatt, Alice pedig csak mosolygott. Rendes srác volt ez, ami zenészben ritkaság, ahogy azt Eve is megmondta. Alice azt felelte, ezt majd máskor elintézik, ám mikor a fiú elment, az övét megtartotta.

Eva Hore

Majd én kezdem

Rita, a legjobb barátnım új hapsit szedett fel és egyre csak róla beszélt. Azt mondta, vad és gátlástalan. Szereti a szexet és szeret szerepeket játszani. Elıször azt hittem, csak eltúlozza a dolgokat, de aztán én is találkoztam a pasassal és akkor már tudtam, minden igaz, amit Rita mondott. A férfit Marcusnak hívták és kurva jól nézett ki. Bevallom, irigykedem. Azon is ki voltam akadva kissé, hogy Rita mennyi figyelemmel halmozza el a férfit. Közel öt éve laktunk együtt egy lakásban. Mindketten biszexuálisak vagyunk, és mindig is élveztük egymás testét és társaságát. Most viszont állandóan Marcusszal lógott, így nem jutott rám ideje. Amúgy épp az ágyon feküdtem és ıszintén szólva pont Marcusra gondoltam, mikor meglepetésemre Rita toppant a szobába. Bőntudatom volt, mintha tényleg csináltam volna valamit a férfival, és arcom skarlátvörös lett. – Itthon maradsz ma este? – kérdeztem reménykedve és észrevettem, hogy félig nyitott fürdıköpenye alatt csak egyszerő fehérnemő van rajta. – Nem, rövidesen megyek – felelte. – Hát akkor? – Hát… van egy javaslatom a számodra – mondta most olyan szemtelen vigyorral, hogy érzéki ajkai megremegtek. – Ezt meg hogy érted? – Nézd, tudod, hogy Marcus szeret kísérletezgetni… más forgatókönyv szerint, más környezetben, ésatöbbi. – Igen, tudom. – Nos, arra gondoltam… hát izé… szóval ha nincs más dolgod ma este… – kezdte hebegve. – Igen? – határozottan felkeltette érdeklıdésemet. – Hát… épp egy új játékot próbálunk ki… Marcusnak van egy felemás tükre az egyik szobájában… és nem tudná, hogy te is ott

vagy… mert nem is látna… én meg arra gondoltam, ha kedved van, nézhetnél minket… szóval érted… miközben mi szexelünk. – Viccelsz? – kérdeztem elfúló hangon. Vagy mégis van kedvem hozzá? Kinek ne lenne? – Jó, nem muszáj, csak mióta vele találkoztam… hát… nem sokat voltam veled… alig látlak mostanában. És hát nem is tudom, arra gondoltam, talán érdekel a dolog. – Szóval úgy érted, hogy míg ti ketten szexeltek, én egy másik szobából nézem egyedül? – kérdeztem és a puncim már a puszta gondolatra is lüktetni kezdett. – Igen – felelte mosolyogva. – Igazi vad helyzet. İ nem tudja majd, hogy te ott vagy, csak én. És ez úgy rendesen feldobna – azzal közelebb lépett hozzám, olyannyira, hogy éreztem nyakamon a leheletét, mikor leült mellém az ágyra. Jó ideje nem volt már részem egy jófajta szexben. Valahányszor be voltunk izgulva, csak úgy egyszerően eljuttattuk egymást a csúcsra, az is jobb, mint a magányos önkielégítés. És már annak is jó ideje, mert Ritát annyira lefoglalta Marcus. Nemet akartam mondani, úgy tettem, mintha el akarnék menni otthonról, mikor azonban kezét a combomra csúsztatta, nem jött ki a számon az a szó, hogy „nem”. El akartam menni és megnézni, milyen igazából Marcus, úgy értem, anyaszült meztelenül szex közben, valami azonban bosszantott belülrıl. – Nem, inkább nem – feleltem. – Ez túl ciki lenne – és közben a lélegzetem is elakadt, mert Rita gyengéden széttolta combjaimat az ujjával. – Nem, dehogy. Te is tudod, hogy szeretnéd megnézni. Már hányszor beszélgettünk errıl? Mindenki errıl fantáziái – folytatta és közben gyengéden harapdálta a nyakamat. – Igen, tudom. De fantáziálni… az épp errıl szól: megtartod magadnak a gondolataidat a fejedben. Ez viszont egész más lenne, és nem hiszem, hogy meg tudnám tenni – feleltem. Ajkaival végigsöpört mellemen, miközben beszélt. A mellbimbóim megkeményedtek. – Dehogyisnem – ellenkezett. – Majd végigvezetlek a lakásán és megnézheted a szex-kacatjait, amikrıl már meséltem neked. Na, mit szólsz? – kérdezte, eközben ujjaival behatolt elölrıl a bugyimba.

– Szerintem ma itthon kellene maradnod velem – feleltem és megragadtam a kezét, majd a két combom közé szorítottam. Rita most visszatolt az ágyra, lecsúsztatta válláról a fürdıköpenyét, majd kezét a bugyimba csúsztatta. Megragadtam a melleit, lerángattam a melltartóját. Lábaimat széttártam, hogy ujjaival hozzáférjen szeméremajkaimhoz, eközben én a mellbimbóit morzsolgattam ujjaimmal. Tudtam, mennyire szereti ezt. – Haha, szerintem neked tényleg tetszik az ötlet, abból ítélve, ahogy átnedvesedett a puncid – mondta nevetve és elkezdett ujjazni. – Hiányoztál – mondtam és szájon csókoltam. – Tényleg nagyon hiányoztál. Melle a tenyerembe siklott, mikor érte nyúltam és élvezettel méricskéltem a súlyát. – Te is nekem – suttogta. – Már jó régen voltunk együtt. Most kihúzta belılem ujjait és síkos nedveimet a csiklómra dörgölte, ahogy azt csak egy nı tudja a másiknak. Ott tartottam a kezét, átadva magam a csodás érzésnek, mikor megszólalt a mobiltelefonja. – A francba – mondta. – Ne vedd fel – kérleltem, mert már majdnem elélveztem. – Muszáj. Lehet, hogy Marcus az – felelte, azzal otthagyott és kiviharzott a szobából. Gyorsan lehúztam a bugyimat és a padlóra dobtam, majd hevesem kezdtem dörgölni a csiklómat. Majd megvesztem egy orgazmusért. Mikor Rita visszajött a hálószobámba, fülére szorított mobiltelefonjával, a küszöbön állva figyelt engem. Tudtam, mennyire szereti nézni, mikor maszturbálok, így aztán most külön mősort csináltam neki. Azt akartam, emlékezetes maradjon számára, úgyhogy simogattam magam, felemeltem a seggem és könyörögtem neki, jöjjön vissza és fejezze be. Közelebb lépett az ágyhoz, még mindig a telefonba beszélt, így ereszkedett térdre a padlón, a két lábam között. Arca csak pár hüvelykre volt a puncimtól. Néztem, ahogy nyelve, mint kígyó tőnik elı, hogy aztán engem nyaljon. A puncim már izgatottan várt rá. Ujját ajkára tette, úgy jelezte, maradjak csendben, én pedig hátradıltem a párnákra, ujjamat lüktetı, duzzadt nemi szervemen nyugtattam, miközben Rita beszélt.

– Nem, jó lesz, édesem – mondta. – Hát persze. Egy órán belül ott leszek… hogy mi?… ja, persze, leteszem. Fejét tárt combjaim közé fektette és a nyelvével közben ırült tempóban nyalta a csiklómat. Marhára fel voltam pörögve. Testem ívben megfeszült, nyögtem, ám egy gyors suhintás a combomra eszembe juttatta, csendben kell lennem. A melleimet markolászva fojtottam el egy sikolyt, így jött az elsı orgazmus. Megmarkoltam a párnát és azzal fedtem el arcomat, így tompítva nyögéseim zaját, miközben újból elmentem. – Aha, még itt vagyok – vihorászott Rita, felállt, úgy pillantott le széttárt puncimra. – Jaj, az jó lenne… hát persze… mindent elıkészítek. Szeretlek – mondta, mielıtt letette a telefont. – Te kis kibaszott, kéjsóvár ribanc – mondta, miközben majdnem felfalt. – Hiányzott az a csodás puncid. Két kézzel ragadtam meg hátul a fejét és húztam magamhoz, ı pedig a fogaival birizgálta a csiklómat. – Kapd le a tangabugyidat – mondtam követelıdzıén. – Add a puncid, hadd nyalom ki alaposan. – Nem lehet – mormolta. – Na, csak pár percre – könyörögtem. Mosolyogva szállt le rólam. – Mennem kell. Változott a terv. Marcus korán jön haza, és azt akarja, legyek készen, mire megjön, úgy hogy gyerünk, vegyél fel valamit a forró kis puncidra és indulás. – Nem tehetem – feleltem. – Biztos? – kérdezte és pillantását széttárt combjaimra szegezte, nyelve az ujját nyalogatta, majd melleimet vette szemügyre, aztán nyállal dörgölte be bimbóimat és morzsolgatni kezdte ıket. Még mindig játszadoztam a gondolattal, elmenjek-e vele. Igazából el akartam, oda akartam menni és megnézni ıket, de a fantáziálás és engedni, hogy az irányítsa cselekedeteinket, néha végzetes lehet. Több idıre volt szükségem ahhoz, hogy dönteni tudjak. Megráztam a fejem. – Megbánod, figyeld meg – mondta erre Rita, azzal felkapta melltartóját és fürdıköpenyét, aztán odalibbent az ajtóhoz. A válla fölött pillantott rám, és felvonta szemöldökét. Kísértésbe estem a látványtól, ahogy meztelen háta a szexis seggébe torkollott,

úgyhogy elfordítottam tekintetemet. Csalódott voltam, mert félbe kellett szakítanunk együttlétünket, és nem óhajtottam megváltoztatni elhatározásomat. De mihelyt kitette a lábát, azt kívántam, bárcsak igent mondtam volna. A gondolat, hogy élıben nézzük a szexet, olyasmi volt, amirıl már többször beszéltünk. Mi az ördög ütött belém? Mért mondtam nemet? Felkaptam a köntösömet és bementem Rita hálószobájába. Ott álltam szobája közepén, elképzeltem kettejüket anyaszült meztelenül az ı ágyán. Gondolatban képet alkottam, hogy néznének ki, hogy szállnék be én is és mit csinálnának velem. Odamentem Rita ágyához, ledobtam a köntöst, és hanyatt feküdtem. Megragadtam a paplant és lábaim közé húztam, belélegeztem Rita illatát, parfümje még a levegıben lebegett, és ez emlékezetembe idézte az itt együtt töltött idıket. Felkeltem, óvatosan kinyitottam a fiókokat, valamit keresgélve, de nem igazán tudtam, mit is akartam. Az ágya alatt találtam egy fényképalbumot. Lapozgatni kezdtem, egyik oldalt a másik után, és döbbentem láttam ott Ritát, amint lekötözve korbácsolják. Nem ismertem Ritát errıl az oldaláról, és ez meglepett. Mi magunk is kipróbáltunk egypár dolgot, de soha nem ütlegeltük egymást. Viccbıl lekötöztük egymást, csináltuk a szexet durván, de igazából soha sem okoztunk egymásnak fizikai fájdalmat. Visszafeküdtem az ágyára, a mellkasomhoz szorítottam a fényképalbumot és elképzeltem, hogy épp vele vagyok és Marcus lakásával ismerkedem, még mielıtt hazajön, ahogy azt Rita is ajánlotta. – Klassz hővös, igaz? – mondaná Rita, miután sebtiben körbevezet. – Nahát, ez a vízágy, ez hatalmas – szólnék elismerıen a férfi hálószobájába lépve. – És nagyon szórakoztató, nekem elhiheted. Figyelj, mindjárt itthon lesz, úgyhogy beviszlek a titkos szobájába – mondaná most Rita és kinyitná az öltözıszekrény tükrös ajtajait. Én meg alig várnám és boldogan bebújnék a szekrénybe, amin lenne egy rejtett ajtó, és a ruhákat félrehajtva belépnék egy kis szobába. Odabent lenne egy karosszék, a falon pedig polcok, rajtuk szexkacatokkal, korbácsokkal, bilincsekkel és részemrıl még soha nem látott holmikkal. Még videokamera is lenne ott. Azzal felvehetném az

eseményeket, hazavihetném magammal, hogy aztán otthon megnézhessem, mikor épp lehangolt vagyok. – Helyezd csak magad kényelembe a fotelben, és mikor Marcus megjön, onnan hallhatsz és láthatsz majd mindent. Csak maradj csendben, jó? – suttogná most. – Hát persze – felelnék és csak nézném, miközben fiókokat húz ki, hogy elıvegyen mindent, amire szüksége lesz. Ott maradnék, mikor ı a helyére csúsztatja az ajtót és bezár engem, így biztosítva, hogy sehova sem megyek és mindent látni fogok. Nézném, ahogy kikészíti arcát, beparfümözi a nyakát, kifényezi ajkát és átöltözik szoknyába, szexis blúzba, aztán engedelmesen leül Marcus ágyára, úgy várja a férfit. Az jutott eszembe, vajon mit tenne Marcus, ha rájönne, hogy ott rejtızöm a titkos szobájában. Azon kaptam magam, hogy még a lélegzetem is visszafojtom és a szívem kalapál, miközben tovább fantáziáltam a dolgon. Ide-oda forgolódtam az ágyon, kéjesen fürdızve meztelenségemben. Megragadtam a párnát és átölelve szorítottam magamhoz. Vaskos volt és puha. Most a combjaim közé nyomtam, összeszorítottam és élvezettel szorítottam neki a csípımet. Oldalamra feküdtem, lecsúsztattam a kezem és megmarkoltam a puncimat, de még ez sem volt elég, ezért felpillantottam a mennyezetre és elképzeltem, hogy Marcus van fölöttem és lenéz rám, a testemet csodálja, aztán az egyik mellbimbómat birizgálja, mielıtt szájába veszi és forró ajkaival szopogatja. Átlapoztam a fényképalbumot, de mindenhol csak Rita volt látható. Marcus képét akartam látni, hogy arra összpontosíthassak. Hasrafordulva gurultam az ágy széléhez, alánéztem és ott találtam egy dobozt. Abban voltak Marcus fényképei, mindegyiken meztelenül, mindenféle elképzelhetı pózban, vastag fasza mint egy rúd szalámi pihent széttárt combjain. Hatalmas fasza volt, ahogy Rita mondta. Egy pár képen Ritát láttam, amint épp a fickó faszát szopja, és az eltőnik ajkai között, melyek szélesre tárultak, hogy befogadhassák a vaskos szerszámot. Némely képen épp csak Marcus szeme látszik Rita bozontos fanszırzete fölött, szájával bizonyára gyönyört keltıen dolgozott a punciján. Elképzeltem, amint az én combjaim között birizgál az orrával, nyaldos és szop, erıs kezével közben a melleimet morzsolgatja, majd

erısen megszorítja. Egyik kezemben a képet tartottam, másikkal a combjaim közé nyúltam és élveztem a nedvességet, miközben gyengéden dörgöltem a csiklómat, majd leejtettem a képet, hogy amúgy igazából nekiláthassak a dolognak. így értem a csúcsra, lelki szemeimmel Marcust látva, pillantása az enyémbe fúródik és így még jobb képő, mint a képen. Eddig csak egyszer láttam, mikor késésben voltam, ık pedig épp beszálltak Marcus kocsijába. Volt benne valami állati, azt hiszem az, ahogy járt. Nagyon magabiztos volt, minden pórusából áradt a szexualitás. Magas volt, teste remek. Feszes inget viselt, mely kihozta izmoktól duzzadó mesés felsıtestét, ahogy elkeskenyedve torkollott egy klassz seggbe és erıs lábszáraiba. Lehunytam szemem, elképzeltem, hogy be vagyok zárva a titkos szobába. İ most belép a hálószobába egyenesen Ritához. – Szevasz, Rita – mondaná. Rita egy szót sem szólna. Csak ülne ott lesunyt fejjel, mintha nem is tudna róla, hogy Marcus ott van. – Köszöntem, Rita. Nem hallottad? – kérdezné ı. Rita most félénken felpillant, csinos arcán enyhe mosollyal. – Na, mi lesz? – kérdezné Marcus. Rita még mindig csak bámul rá, ingerelve a férfit, míg én csendben ülök a karosszékben és onnan figyelek mindent. – Pofátlanság oda se figyelni valakire, aki hozzád beszél. Vagy nem tudtad? – kérdezi most Marcus. Rita azonban még mindig nem szól semmit, csak néz rá kihívóan, mintha direkt azt akarná, hogy Marcus berágjon rá. A férfi most leveszi nyakkendıjét és a toalettasztalra dobja, majd néhány lépést tesz Rita felé, miközben felgyőri ingujjait. Lábait kissé terpesztve teszi csípıre kezét, úgy nézi Ritát. Élethően látok mindent lelki szemeimmel, így még szorosabban hunyom be a szemem és mélyet lélegzek azon igyekezve, nehogy elveszítsem a történések fonalát. – Nagyon huncutul viselkedsz – mondja most Marcus, és ingét kigombolva teszi szabaddá szırös mellkasát. – Dehogyis – feleli Rita ajakbiggyesztve.

– Ó, szóval mégis van hangod? Nagyon szemtelen kislány vagy ma, Rita. Gyere csak ide, hadd büntesselek meg. Na, gyerünk már! – szól követelıdzıen a férfi és leül az íróasztala mögötti székre. Rita azonban nem mozdul az ágyról. – Jól esik rossz kislánynak lenni? Bár én lennék az a rossz lány. – Nem. – Akkor mért nem jössz ide, ha egyszer azt kérem? – Csak – feleli Rita és sötét szempillái alól pillant fel a férfira. – Gyere már ide! – mondja most Marcus parancsolóan, hangját felemelve. Rita most feláll és lassan, csábosan indul Marcus felé. Marcus íróasztala a tükör mellett van. Széke pont szemben van velem, ahol ülök a titkos szobácskában és izgatottan várom, mi jön most. Marcus hátralöki székét, így még közelebb gurul hozzám. Kijjebb fordul a székkel és a csípıjénél fogva húzza magához Ritát, széttárt lábszárai közé. Aztán csak ül ott karbatett kézzel, úgy nézi barátnımet néhány másodpercig. – Nem is tudom, mit csináljak most veled – mondja. Rita egyik ujját szopogatja, majd lehúzza alsó ajkát. Nagyon szexis így, és azon tőnıdöm, vajon eszébe jutottam-e, miközben pillantásával végigpásztázott a tükrön. – Rossz kislány voltál, ezért most meg kell büntesselek. Hajolj ide a térdemre! – mondja Marcus. Rita vihorászva engedelmeskedik. Marcus most felhúzza a szoknyáját, két kezével végigsimít a bugyiján, majd gyengéd ütéseket mér rá. Minthogy Rita erre nem reagál, keményebbet üt. – Auu! – szisszen fel Rita. – Ezt kapod, ha huncut kislány leszel – nevetgél kajánul Marcus. – Nem is vagyok huncut – felel dacosan Rita. – De igen. Maradj nyugton – azzal a férfi még keményebben ütött a fenekére. – Ez fáj – visongja Rita. – Kérlek, hagyd abba! Jó leszek, megígérem. De Marcus ügyet sem vet az esdeklésre, tovább csapdossa Rita fenekét. – Mondom, hogy fáj! – visít a lány még hangosabban.

– Hát csak fájjon is, Rita, és nekem ne emeld fel a hangod. Huncut, rossz kislány voltál és most még kiabálsz is velem, úgyhogy azt hiszem, ezzel még nincs vége a büntetésnek – mondja a férfi. Tisztán látom Rita seggét. Közben érzem, hogy a puncim lüktetni kezd, miközben elgondolom, hogy Marcus lassan lehámozza Ritáról a bugyiját. Vörös a popsija, és ebbıl a helyzetbıl azt is látom, hogy szeméremajkai csillognak a nedvességtıl, miközben a férfi ölében vergıdik. A férfi most tenyerével simogatja Rita mindkét farpofáját, egyik ujját lecsúsztatja a kettı közti árokban, eközben a lány odanyúl és igyekszik felhúzni a bugyiját, hogy elfedje fenekét. Marcus azonban félresöpri két kezét. Rita megpróbál felállni, emiatt szélesebbre terpeszti lábait, a férfi azonban leszorítva tartja ıt. – Auuu! – Rita most felsír. – Minek teszed oda a kezed? Tudod, hogy nem szeretem, ha engedetlen vagy. Most majd vonalzóval verem el a segged. Hagyom, hogy két lábam széttáruljon, aztán becsúsztatom az egyik ujjamat. Ó, milyen klassz és nedves, nagyon nedves. Rápaskolok a puncimra, élvezem, ahogy éles fájdalom nyilall szeméremajkaimba, a csiklómba és combom puha húsába. Benyomom magamnak az ujjaimat és szorosan összezárom combjaimat, így próbálom még jobban átadni magam a fantáziálásnak. Marcus, miközben Ritát egyensúlyozza a térdén, elıvesz egy vonalzót az egyik fiókból. Így most alkalmam nyílik megcsodálni csinos arcát. Finoman metszett vonások, rövidre nyírt hajtól keretezve. Úgy festett, mint valami modell a napbarnított bırével, villogó kék szemével. Most közelebb tolom testem a tükör üvegéhez, úgy teszek, mintha az ott sem lenne, és Marcusra vetem magam. A férfi most gyors pillantást vet a tükörre, én pedig riadtan hıkölök vissza, mintha Marcus egyenesen átlátna rajtam. Vajon megmondta-e Rita valamiképpen Marcusnak, hogy a tükör mögül figyelem ıket? Rita segge egyre vörösebb, mert Marcus most a vonalzóval csépeli. Szakértı mozdulattal csúsztatja le a bugyiját bokáig, ott lehúzza a lány egyik lábáról, hogy most már csak a másikon csüng. Szabad kezével széttolja combjait, ettıl ı is, meg én is jól látjuk Rita punciját, én eközben kényelmesen dılök hátra a fotelben ott a tükör mellett.

Rita megpróbálja összezárni lábait, Marcus azonban ismét széttolja, majd végigsimít kezével Ritán. – A bugyimat nem kellett volna lehúznod – mondja most Rita egy ostoba kislány hangján. – Már mért ne? Tudom, hogy szereted, ha simogatlak. Szereted, ha így fogom meg a puncidat, igaz? – kérdezi a férfi, miközben Rita combjai közt matat. – Dehogy, nem szeretem – vihorászik a lány. – Na és ezt? – kérdi Marcus, azzal egyik ujját a szeméremajkak közötti résre csúsztatja. – Ezt sem – mondja Rita duzzogva. – Csak füllentesz, mi? Nem szeretem, ha egy lány nem mond nekem igazat. Az ilyen lányok büntetést érdemelnek, nemde? – De igen – suttogja Rita fészkelıdve Marcus térdén. – Ha nem maradsz nyugton, lekötözlek és úgy verem el a segged! Ugye tudod? – Igen. – Akkor hát? – Nyugton maradok – mondja Rita. – Helyes. Most megmutathatod, hogy tudsz te jó kislány is lenni. Ezúttal nem kötözlek meg, de a büntetés nem marad el. Marcus most változtat a módszerén, elıbb üt egyet a vonalzóval, aztán puszta kézzel végigsimít Rita seggén és hirtelen egy jó nagyot csap rá. Idınként megbirizgálja a punciját, én pedig figyelem, hogy Rita csábosán emeli fel seggét, láthatólag még többet akar. Igazi kis ribanc, de valószínőleg ezért szeretem ıt annyira. Szeretnék magam is bemenni és jól elverni a seggét. Az a mód, ahogy Marcus az ölében tartotta Ritát, a kívánatos segg látványa arra ösztökél, hogy magam is csatlakozzak a partihoz. Mégis várok, nem megyek be, hiszen a fickó nem is tudja, hogy itt vagyok, és csak elrontanám a tervünket. – Auu! – üvölt fájdalmában Rita. – Hagyd abba, ez már nagyon fáj! – Pofa be! – szól rá ellentmondást nem tőrıen a férfi, aztán keményen rávág Rita puncijára. – Nyughass, vagy megint megteszem! Rita nem panaszkodik többet, ehelyett nyögdécsel, vinnyogó hangokat ad. A puncijára mért ütések hatására még szélesebbre tárta

combjait. Magam is ezt teszem, kezem a puncimon kalandozik és érzem, milyen nedves vagyok. Ez tényleg rendesen feldob. Marcus most tenyerébe fogja Rita punciját. A lány csak vonaglik ott a térdén és még jobban kitárulkozik. Figyelem, ahogy Marcus becsúsztatja egyik ujját a lány forró puncijába, majd a nedveit szétdörgöli rajta. Most széttárja farpofáit és incselkedve birizgálja a segglyukát, egy kicsit be is hatol. Az én seggem meg összeszorul, ahogy elképzelem, hogy az én lukamat birizgálja ujjával. – Gondolom, ezt szereted, Rita – mondja nevetgélve Marcus. – Mint gondolsz, érdemelsz még egy kis büntetést? – Igen – feleli Rita. – Akkor gyerünk, állj fel – mondja most a férfi és lesimítja Rita szoknyáját a meztelen seggére. – Ilyen egy jó kislány. Fordulj felém! Helyes, így jó. Most vedd le a szoknyád. Rita gonosz mosollyal az arcán veszi le szoknyáját. Az a padlóra csúszik, ı pedig lerúgja másik lábáról a bugyiját, aztán ott áll a férfi elıtt. Marcus megragadja Rita csípıjét és úgy fordítja maga felé a hátát. Cirógatja a lányt, fejét lehajtva csókolgatja égıvörös seggét. Aztán ismét szembefordította, én pedig látom a lángoló farpofákat. Csak néz a tükör üvegén át és mosolyog, szeme boldogságtól és izgalomtól csillog. Még sosem láttam ıt ennyire sugárzónak és elevennek. – Hmm, ez már igen – mondja most a férfi a lány hasát simogatva, két hüvelykujját lágyékának feszítve, már-már szeméremajkait érintve. – Most pedig vedd le a blúzod. Komótosan, egyenként gombolja blúzát, mintegy incselkedve a férfivel, ajkait csücsöríti, sötét szempillái mögül pillant rá. A blúz a padlóra libben, Rita meg ott áll egy szál fehér melltartóban. Két kezével most maga mögé nyúl, kicsatolja a melltartót és a padlóra ejti. Haját hátrasimítja arcából és végigfuttatja két kezét a mellein, majd le a hasához, míg végül a puncijánál köt ki. Széttárja szeméremajkait és ujjait becsúsztatja. Ezután széttárt lábakkal dıl hátra az íróasztalnak. Marcus most letérdel és nyelvét végigfuttatja Rita punciján, majd hosszasan nyaldossa. – Ó, szóval most már jó kislány leszel, igaz? – kérdi Marcus, azzal feláll, megragadja Rita melleit, majd a bimbóit szopogatja. – Jó érzés jó kislánynak lenni, igaz?

Ritán már csak a magassarkú cipıi vannak, így csúszik még hátrább az íróasztalon. Két lábát most felemeli és Marcus vállain nyugtatja. Sarkait a férfi hátába fúrja, úgy húzva közelebb magához. – Igen – dorombolja Rita. – Nagyon jó vagyok, ha én is úgy akarom. – Aha, tudom – feleli a férfi a lány mellbimbóit keresgélve. – De valami még hátravan. – Ugyan mi az? – mormolja Rita. – Hajolj az asztalra! Rita habozás nélkül engedelmeskedik. Szó szerint a tükörnek löki a férfit, aztán megfordul és az íróasztalra hajol, kimeresztve a seggét. Enyhe terpeszben áll, felsıtestével vízszintes helyzetbe ereszkedik, mellei a férfi papírjait súrolják ott az asztalon. Marcus végigsimít a lány hátán mindkét kezével, le a csodás popsijáig, majd a csípıjén megállapodva hirtelen rásóz egyet. Aztán elıhúz egy korbácsot az egyik fiókból. Elıször gyengéden kezdi korbácsolni Ritát, aki minden egyes ütéssel szexisen nyög fel. Most félrehúzom a bugyimat és ujjazok magamnak a fotelben, szélesre tárva combjaimat, melyek a karfákon nyugszanak. A csiklómra dörgölöm saját nedvemet és élvezem, ahogy ujjaim a puncim résén kalandoznak, aztán megint gyengéden dörgölöm a csiklómat, és most nem csak fantáziálok errıl, hanem a valóságban is ezt teszem. – Tüzes kis pinád van – mondja Marcus és becsúsztatja egyik ujját. – Ó, és milyen lucskos. Szóval élvezed. – Ó, igen, szivi, nagyon – feleli Rita. Nézem, ahogy Marcus térdre ereszkedik, fejét lehajtva nyaldossa Ritát. Végigszánt nyelvével a popsiján, majd a luka körül, aztán megáll, még mielıtt a puncijához érne. Rita most felkönyököl és a mellbimbóit morzsolgatja, hogy megkeményedjenek. Seggét felemeli és Marcus arcának feszíti, így próbálja rávenni a férfit, hogy az beléhatoljon a nyelvével. – A segged is milyen tüzes – nevet fel Marcus és csipkedni kezdi a lány farpofáit. – Na gyere, állj fel! Aztán segít Ritának felmászni az asztalra. A lány ott térdel rajta és úgy hajol be, hogy puncija pont egy szintben van Marcus arcával. A férfi most megütögeti Rita combjait, mire ı szélesebbre tárulkozik. Erre rápaskol a puncijára is. Rita felsikolt a kéjtıl. Marcus most felváltva ütlegeli, majd hosszasan nyalogatja a pináját a csiklótól a lukáig. A lány

ettıl teljesen bevadul. Marcus arcának dörgöli punciját, arra ösztökélve a férfit, hogy csinálja még. Hát ez engem is bevadít. Már látom magam, amint felállók, gyorsan lehúzom a bugyimat, aztán ismét elhelyezkedem a fotelben. Durván ragadom meg a mellemet, közben a csiklómat dörgölöm. Szexis vagyok, vadul és gátlástalanul, ész nélkül maszturbálok. Szabad kezével Marcus kigombolja nadrágját, az pedig lecsúszik a bokájához. Ott áll megkeményedett farokkal. Csak pár hüvelykre van tılem a fasza, látom rajta a lüktetı ereket, a szorosan ráfeszülı bırt. Nekem az kell, azt akarom, hogy benyomja a számba, a puncimba meg a másik lukamba. Figyelem, ahogy szájával borítja Rita punciját, azt nyalogatja és szopogatja, közben leveszi ingét is. Most már mindketten meztelenek, Marcus feszes segge ott van közvetlenül elıttem, farpofái megremegnek, majd megfeszülnek, miközben közelebb vonja magához Ritát. Én meg csak dörgölöm a csiklóm, csodás orgazmust élek át, nedveim elıtörnek belılem. Ujjazok magamnak, a csiklómra koncentrálok, vadul dörgölöm, de még ez sem elég. Sosem elég. Messze még a csúcs, ahová el akarok jutni. Azt kívánom, hogy valaki megbasszon. Bár Marcus lenne az, aki leápolja sóvárgó puncimat. A férfi most a faszával ingerli Ritát, ı pedig hevesen próbálja megragadni és magába vezetni. – Azt akarom, hogy nedvesebb legyen a puncid – szól határozottan Marcus. – Addig verem a segged, míg a nedvesség az asztalra csöpög. Hallottad? – Ó hogyne, igen – mondja Rita mohón. Azzal Marcus a lány combjait ütögeti, miközben farkát a lábai közé dörgöli. Aztán erısen megragadja Rita csípıjét és magához húzza, faszát egyenesen a puncijába mélyeszti, méghozzá olyan erıvel, hogy a lány elıreesik az asztalra. Most még mélyebbre és még keményebben nyomja be, hogy Rita visítozik és azt kiáltja: még! még! Marcus szorosan tartja ıt, veszettül lökdösve belé dákóját. – Te jó ég, ez az, igen! – üvölti Rita. – Basszál keményebben. A lány az asztal szélébe kapaszkodik, miközben Marcus ütlegeli ıt. Ceruzák és papírok röpködnek le az asztalról. – Gyorsan – parancsolja Marcus. – Fordulj meg és ülj az asztalra, tárd szét a lábaidat!

Rita így tesz. A helyemrıl tökéletesen látom a punciját. Lábait széttárja, Marcus pedig hátralép, a faszát húzogatja, amitıl még nagyobb lesz. A lány könyörögve kéri, adja már oda, feje közben lecsüng az asztal szélérıl. Marcus most belenyomja faszát a lány nyitott szájába, ı pedig a torkáig lenyeli és vadul szopni kezdi. – Ez az, frankó. Most már jó nedves vagy, szinte csöpögsz. Látom a puncidat a tükörben. Jó kislány vagy. Tudtam, hogy rendes leszel és azt csinálod, amit mondok. Most megkapod a jutalmadat – mondja Marcus és kihúzza farkát a lány szájából. – Igen, Marcus, kérlek. Az ég szerelmére, gyere már belém. Azzal a férfi belétolja hatalmas faszát, Rita pedig visítva kéri, bassza ıt keményebben. Ezt már nem bírom tovább, körülnézek a szobában, valamit keresek, amivel könnyíthetek a felgyülemlett izgalmakon. Most meglátok egy nagy fekete mőfaszt és mindjárt meg is ragadom. Felemelem ruhámat és egyenesen magamba nyomom azt a szép fekete valamit. Valami mennyei. Egyre csak nyomom ki-be. Mikor kihúzom, látom, hogy nedveimtıl szinte életre kelt, nagyon valóságosnak tőnik. Az újabb orgazmus küszöbén lehunyom szemem, mikor hallom, hogy a padló nyikordul. Marcus egyszer csak ott áll mellettem, kemény nagy fasza mindössze pár hüvelyknyire a számtól. Megragadom fénylı, vaskos és nedves dákóját és mélyen a torkomig lenyomva szopom azt. Másik kezemmel még mindig a mőfaszt nyomkodom magamba, miközben Marcus farkán lakmározok. Most még csak eszembe sem jut, hogy ı Rita fiúja. Csak egy dolog érdekel: hogy jól megbasszon. Most kihúzza szerszámát a számból, majd megragadja karom és kiránt a fotelbıl. A mőfasz a padlóra hullik. Bevonszol a hálószobájába és odaállít Rita elé. – Nyald a punciját – parancsol rám. Gonoszul nézek Ritára, mert tudom, pontosan ezt akartuk mindketten. Mint egy kiéhezett kutya, úgy esek most neki, eközben Marcus felemeli ruhámat, széttárja combjaim, hátrahúzza csípım és egyenesen a puncimba meríti azt a szép, kurva nagy faszát. Szorosan ragadom meg Rita csípıjét, nyalom és szopom, miközben a férfi egyre csak döfköd belém. A szenvedélytıl eltelve élvezek el a faszán, Rita nedvei pedig kitöltik a számat, mikor ı is eljut az orgazmusig. Mikor ide érek a fantáziálgatásban, eszeveszetten maszturbálok, közben elképzelem, mi mindent tudnánk még együtt csinálni.

Minthogy lábaim reszketnek, szó szerint elesek, mikor kihúzza belılem mesés faszát. Most lehúzkodja ruhámat és fehérnemőmet, majd miután lesegíti Ritát az asztalról, rámparancsol, feküdjek oda fel. Kissé izgatott vagyok a gondolattól, hogy elıször leszek elnáspángolva, zihálva fekszem ott, İk ketten meg az asztalhoz kötözik kezem-lábam. Kissé lelógok az asztalról, seggem és puncim meztelen, védtelen, akkor sem tudnék védekezni, ha akarnék. De nem is akarok. Azt akarom, hogy elfenekeljenek, megkorbácsoljanak, helybenhagyjanak. Azt akarom, amit Rita is kapott, sıt, még többet. Az elsı csapás a combomat éri. Újabb és újabb követi, lassan haladnak felfelé a popsimhoz, a paskolások itt már komoly csapásokká változnak és az éles fájdalom örömérzetté változik. Most korbácsot fognak, azzal ütik a hátamat, oldalamat, fenekemet és combjaimat. Valami csodálatos. Maga a teljes és tökéletes gyönyör, mikor kiszolgáltatott vagyok másnak. Szeretem, hogy megadhatom magam; amikor más mondja meg, mit csináljak és hogyan. Tényleg nagyszerő. Aztán lágy ujjak futnak végig combom belsı felén, a hátamat cirógatják. Most egy kisebb korbács kerül elı, és mikor Marcus azzal csapkodja a puncimat, már tudom, mindig ezt akarom majd, részese akarok lenni. A vörösen izzó, apró fájdalom mint áramütés hat minden izmomra, felgyújtja bennem a tüzet és vadul szenvedélyessé tesz. – Ó, te jó ég, basszál már, légy szíves – mondom esedezve. – Basszál már meg. – Úgy gondolod, kellıen megbüntettelek, amiért leselkedtél rám? – kérdi Marcus. – Igen – mondom hüppögve. – Úgy érzed, megtanultad a leckét? – Ó, igen – suttogom, mert beszélni is alig bírok. – És azt hiszed, jó lenne neked, ha a tüzes kis puncidba nyomnám a faszomat? – Ó, igen, persze. Basszál már meg, kérlek – fogom könyörgıre. Mindennél jobban akarom ıt. – Nos, Rita, mit gondolsz, megbasszam? Szerinted megmutattuk már neki, mekkora örömöt okozhat az is, ha csintalan vagy? – Azt hiszem, elsı ízelítınek elég ennyi, mert, ahogy Dorist ismerem, biztos, hogy visszajön, hogy még többet kapjon – feleli Rita, azzal kioldozza kezem-lábam.

Reszketı lábakkal állok ott és majd szétvet a vágy, hogy Marcus megbasszon. Erıs karjaival most felemel engem és ágya közepére tesz. Rita mellém fekszik, melleimet simogatja, gyengéden megérinti karom, Marcus pedig ott áll az ágy végében és minket néz. – Kérlek – könyörgök neki – nem bírom tovább. Basszál már meg. Hallom, valami elvonja figyelmem, a tudatalattimba váj. Pedig tovább akarok fantáziálni, elképzelni, ahogy Marcus úgy basz engem, mint valami csıdör, hiszen az is. Akarom, hogy vadul belémhatoljon, könyörtelenül basszon, valami azonban megzavar, nem hagyja, hogy folytassam, gondolataim folyása most megszakad. Persze, a telefon. Cseng az a kurva telefon. Hagyom, hadd szóljon, de tudom, bárki is az, úgyis visszahív megint. Nem folytathatom a fantáziálást. Dühödten ugróm ki az ágyból, a konyhába rohanok és felkapom a kagylót. – Igen – üvöltöm. – Julié, te vagy az? – kérdi egy hang. – Nem, baszd meg, nem én vagyok az – üvöltöm ismét és lecsapom a kagylót. Már futok is vissza, hogy átadjam magam a fantáziámnak, kéjes, vad álmaimnak, elıbb azonban melléteszem a kagylót. Nem akarom, hogy mégegyszer megzavarjanak. Visszaugrom az ágyba. Ugyanabban a helyzetben fekszem. Lehunyom szemem és ott akarom folytatni, ahol abbahagytam, de úgy látszik, képtelen vagyok ismét beleélni magam, nincs már bennem az a hajtóerı. Leverten és dühösen kapom fel fürdıköpenyemet és visszaoldalgok a szobámba. Magamban megfogadom, ha Rita megint elıhozza ötletét, igent mondok. A fantáziámnak be kell teljesednie minél elıbb, annál jobb.

Jade Taylor

Ügyfélszolgálat

Gemma nem akarta elhinni, hogy Sam ilyen pofátlan lehet. Elvégre most már ı, Gemma az igazgató. Jó, rendben van, hogy Sam a szálloda tulajdonosa, és ezért ı engedelmességgel tartozik neki, de azért mégis. Nem volt ı valami kis jöttment a ranglétra alján, hogy csak így kitoljanak vele. Miért ıt alázza meg így Sam? Ráripakodott Samre, azt kérdezte tıle, nem talált senki mást, aki kevésbé elfoglalt és nem olyan fontos ember, hogy azt küldte volna ıhelyette? Sam erre begurult és emlékeztette ıt, miszerint a vendégek kiszolgálása továbbra is a munkájához tartozik, függetlenül attól, milyen magas pozíciót tölt már be. Az sem számított, hogy Gemma úgy gondolta, közöttük valamivel több van már, mint egyszerő munkakapcsolat. Sam már kétszer is meghívta vacsorázni, és munkáról egyszer sem beszéltek. Csak személyes témák kerültek szóba, flörtöltek és kissé becsíptek. Mindkét alkalommal csalódnia kellett, mikor az este az ı ajtajánál ért véget, mert Sam kétségkívül szexis férfi volt. Gemma már jó ideje nem feküdt le senkivel, mégis nagyon megértıen viselkedett, megpróbálta elfogadni a helyzetet, hogy ha valami tényleg történne kettejük között, az igencsak komplikálttá tenné az életet. Most aztán végképp elszúrta a sanszát arra, hogy ıt valaha is meztelenül lássa. Volt épp elég alkalmazottjuk a szállóban, akiket külön azért vettek fel, hogy a vendégek sirámaival foglalkozzanak, Samnak tehát nem kellett volna épp Gemmát küldeni smúzolni. A nı tudta, hogy a Toshikoe Enterprises egy nagyvállalat és fontos ügyfél, de kit érdekel? Mért nem küldhettek egy bocsánatkérı levelet meg egy ajándékkosarat, mint azt bárki más tette volna? Gemma a homlokát ráncolta, miközben túl gyorsan vett be egy kanyart. Sportkocsija kellıen gyors volt ahhoz, hogy dühét levezesse, de ha most még ezt a rohadt járgányt is összetörné, az csak súlyosbítana a helyzeten. Le kellett csillapodnia.

Az irodát könnyő volt megtalálni, és mikor Gemma belépett, egy jól öltözött titkár fogadta, itallal kínálta. Gemma nem fogadta el, minél elıbb túl akart esni ezen az egészen, a titkár pedig a Toshikoe Enterprises fınökének irodájába kísérte. Nagy, tágas iroda volt, jókora sötét mahagóni asztallal, mely a fı bútordarab volt a szobában. Gemma valami idısebb japán férfire számított, ám mikor belépett, az a férfi, aki most felállt az íróasztal mögül, határozottan nem olyan volt, amilyenre ı számított. Magas, szélesvállú, sötét hajjal és szemekkel, az angol arisztokratákra jellemzı dölyfös arroganciával és arcán afféle mosollyal, mely akár szexi is lehetett volna, ha nem olyan átkozottul megfélemlítı, sıt hátborzongató. Am a férfi nagyon szexi volt. – Ms. Madison, a nevem Lord Chatterton. Örülök, hogy eljött. Mintha lett volna más választásom, gondolta magában Gemma és közben a férfi panaszait hallgatta. Jogos panaszok voltak és mialatt Gemma biztosította a férfit, hogy ilyesmi többet nem fordul elı, majd kedvezményeket és egyéb üzleti elınyöket ajánlott fel, észrevette, hogy a lord nem is figyel arra, amit mond, ehelyett az ı lábait nézegeti. Tudta, hogy lábai jól mutatnak szők szoknyájában és selyemharisnyájában. Aznap reggel öltözködés közben Samre gondolt és most úgy tőnt, nem volt hiábavaló az erıfeszítés, mert Lord Chatterton leplezetlenül és elismerıen méricskélte ıt tetıtıl talpig. Most elkapta a férfi pillantását, az pedig mosolyogva megnyalta ajkát. – Inna egy pohár bort? – kérdezte most a lord, majd odament a bárszekrényhez és kinyitotta. Drágának tőnı italos palackok sorakoztak ott takaros rendben. – Gondolom, vörösbor megfelel, mondjuk merlot? A vörösbortól Gemma mindig elálmosodott és lelassult, most mégis bólintott; volt valami ebben a férfiben, amitıl nehéz lett volna ellent mondani neki, már a megjelenése is tekintélyt parancsolt. Mialatt a férfi elfordult, Gemma gyorsan kigombolt még két gombot a blúzán, így hangyányit kilátszott piros melltartója; ha netán flörtölnie kell, hogy valahogy kimásszon ebbıl a kínos helyzetbıl, legalább kellemesen teljen a délutánja. Mikor a férfi átnyújtott neki egy poharat, majd ismét leült, Gemma észrevette, hogy erekciója van.

A nı testét elöntötte a forróság. Rossz ötlet, gondolta Gemma. Sam már így is eléggé ki van rá akadva, és ha most kikezdene egy elégedetlen ügyféllel, azzal aligha javítana helyzetén. Mindezek ellenére, mikor a férfi kezdett flörtölni vele és a szállodáról való cseverészés hirtelen elakadt, Gemma viszonozta a flörtöt, lassan simogatta a nyakát és a hajával játszadozott. Mégis alig hitt a szemének, mikor a férfi a nadrágján át kezdte dörgölni megmerevedett szervét és eközben zavartalanul folytatta a beszélgetést. Gemma zavartan itta borát, igyekezett összeszedni magát, hogy valamit mondhasson. Ennek így nem lesz jó vége, még ha ez fel is dobja ıt. – Lord Chatterton, nem hinném, hogy ez az egész helyénvaló lenne – mondta a férfinek, ám szavai közben csak nézte, amint a lord farka egyre növekszik, és most az jutott eszébe, milyen is lenne, ha a férfi simogatni kezdené ıt így, ı pedig érezné vastag faszát. – Szerintem teljesen helyénvaló, Ms. Madison. Egy kicsit kedvembe járhatna nekem és a fınökének, és jobban kigombolhatná a blúzát. Tudta, mennie kellene, most mindjárt, volt valami azonban a férfiban, ami teljesen lenyőgözte. Még egy gombot kigombolt. – Most pedig álljon fel, és hajoljon az íróasztalomra! – rendelkezett a lord, mire Gemma azonnal elvörösödött. Lelke tiltakozott, hiszen ı harmincnégy éves sikeres nı volt, az ország egyik legmenıbb szállodájának igazgatója, a férfi tehát nem beszélhetne vele így! Lehet, hogy volt egy kis probléma a lord szobafoglalásával, de legföljebb bocsánatkérés járt neki, semmi több. Ám a férfi arcáról pontosan leolvasta, mi az, amit még ezenkívül elvár. Még soha senki nem nézett rá így, ilyen szégyentelenül kéjsóváran, pillantásából csak szex áradt, semmi más, átkozottul kanosnak látszott. Önmagát meghazudtolva borzongott meg. – Azt mondtam, hajoljon le – ismételte a lord, és ı ezúttal engedelmeskedett, lenyelte a szavakat, amiket ki akart mondani és engedelmesen odament az asztalhoz. Lehajolt rá.

Egy pillanattal késıbb a férfi már ott állt mögötte és a szoknya vékony szövetén át simogatta a seggét. Most lejjebb csúsztatta kezét és combjait cirógatta, Gemma pedig hallotta, amint a lordnak elakad a lélegzete, mikor meglátta, hogy harisnyatartót és hosszú harisnyát hord. Gemma érezte, hogy rátör a vágy és szélesebbre tárta lábait. A férfi a szoknyájával babrált, ı pedig egy szó nélkül fordította csípıjét úgy, hogy a lord könnyebben felhúzhassa azt. Csendben voltak, és ez csak fokozta az erotikus érzetet, mintha elfelejtettek volna beszélni. Ez az egész olyan mesés volt, hogy szinte mindenrıl elfeledkeztek. Szoknyája alatt Gemma leheletvékony francia bugyit viselt és harisnyatartót, mikor pedig a férfi ezeket meglátta, még közelebb nyomult Gemmához, aki érezte, hogy a lord fasza egyre lüktet, miközben még keményebb lett. Ezzel a férfi olyannyira zavarba ejtette ıt, hogy nem tudta eldönteni, félelme nı vagy egyre inkább bepörög, ám a két lába közti sajgás oly erıs volt, hogy már tudta, ezt nem ússza meg, sıt, megtesz bármit, amit a férfi kér. A lord ekkor a fenekére ütött. Csak egyet és nem túl nagyot, épp csak hogy bizsergesse a tomporát és kissé arrébb húzódjon. Aztán megállt, mikor a férfi kezét a tarkójára szegezve szorította ıt le; még mindig nem elég erısen ahhoz, hogy Gemma ne csússzon arrébb, de azért ı eleget tett a lord kimondatlan parancsának. Valamit mondanom kéne, gondolta magában Gemma, hisz bárki lehet odakint az iroda elıtt, be is léphet valaki és ebben a helyzetben találja ıket. Én meg itt hagyom, hogy elfenekeljen egy férfi, akit nem is ismerek. A lord pedig azt várta, Gemma mondjon már valamit, dühödt könnyekben törjön ki vagy ami még rosszabb, dühödten káromkodjon, panaszkodjon, ám a nı meg sem szólalt. Részérıl ez a passzivitás épp oly izgató volt, mint maga az egész helyzet, a lord pedig érezte, hogy farka forrón lüktet. Ismét Gemma fenekére vert, fasza a normál méret kétszeresére nıtt, kemény és súlyos volt. Gemma egy szót sem szólt, bugyija egyre jobban átnedvesedett, pinája szétnyílt és megduzzadt, mintha máris kész lenne befogadni a férfit, az pedig könnyedén csusszanhat belé.

Azon tőnıdött, vajon mit akar a férfi. – Vedd le a bugyidat – mondta neki a lord és most elengedte. Nemet kéne mondania, gondolta a nı, tudatni a férfivel, hogy kétszáz beosztott dolgozik az ı keze alatt, naponta fontos döntéseket kell hoznia, az élete felıl maga rendelkezik és nem adja meg magát ilyen könnyen. A behódolás azonban hirtelen sokkal vonzóbb, sokkal szexisebb alternatíva lett. Így aztán felegyenesedett, lecsúsztatta magáról a bugyit, közben szoknyáját lesimítva fedte el magát szemérmesen annak ellenére, hogy kilépett a bokájára csúszott fehérnemőbıl és alázatosan visszaállt korábbi helyzetébe az asztalnál. A férfi már az illatából érezte, hogy felizgult Gemma. A szexualitás illata volt ez, és azt is tudta, hogy ettıl a nı ugyanúgy bepörög, mint ı maga. Az ajkát nyalogatta, azt kívánva, bárcsak megízlelhetné Gemma pézsmaillatát, pillanatnyilag azonban túlságosan is örömét lelte abban, amit épp mővelt. Majd talán máskor. Ismét rávert a nı seggére, a ruha alatt rejlı csupasz bırre gondolt, a nedvességére, az illatára. A lord most már nem tudta visszafogni magát, felhúzta Gemma szoknyáját, pedig a nı valami tiltakozásfélét mormolt, de igazából nem próbálta megállítani a férfit, aki most már látni akarta pıre seggét, mely oly csábosán rajzolódott ki a harisnyák és a harisnyatartó keretébıl. Ódivatú ízlés, de hallatlanul izgató. Most gyengéden simogatta Gemma seggét, élvezve, ahogy az bevörösödött és ahogy a nı fészkelıdött érintésétıl, nézte, hogy ösztönszerően szétterpeszti lábait, izgató parfümje így újfent betöltötte a levegıt. A hús levegı a seggével érintkezve csak még érzékenyebbé tette azt, és amikor a lord simogatni kezdte, Gemma érezte, hogy seggének ez a lángoló érzése tovább terjed a pinájára és azt kívánta, bárcsak a csiklóját birizgálná a férfi. Ehelyett azonban a lord keményen rácsapott, Gemma pedig a fájdalom és a vágy vegyes érzésétıl áthatva kiáltott fel. Most ott maradt rajta a lord kéznyoma, a férfi pedig egyik ujjával követte annak körvonalát, az érzékeny bırt simogatta, azután lejjebb csúsztatta ujjait.

Újból a seggére vert és érezte, hogy forróság sugárzik onnan, miközben cirógatni kezdte, majd ujját lecsúsztatta oda, ahol Gemma nedves volt, hallotta, hogy a nı egyre szaporábban lélegzik, ekkor a csiklóját dörzsölgette. Gemma most felsóhajtott, úgy érezte, mintha segge és pinája egyaránt lángra lobbant volna. Az ütlegek sajgása a vágy sajgásával vegyült, egyik érzés a másikat erısítette. Tudta, nincs ez így rendjén, hogy meztelen seggét a plafonnak meresztve fekszik ott az asztalon, a lord irodájában, hisz bárki várakozhat odakint, miközben ı hagyja, hogy a férfi elverje a seggét, de most már lehetetlen volt megállítani a lordot; nem egyszerően csak azért, mert Sam ráparancsolt, oldja meg ezt a problémát, hanem mert tudta, ez a beléhatoló fájdalom el kell hogy nyerje jutalmát. Alig hitte, hogy ennyire benedvesedett és hogy mellei ennyire érzékenyek, bimbói kemények és az egész testében reszket. A férfi megint a seggére csapott és úgy érezte, fasza szétrobban, ha nem könnyíthet magán rövid idın belül. Arra gondolt, milyen jó lenne becsúsztatni Gemmába, ahogy most ujjait csúsztatta belé és a csiklóját dörzsölgette, amitıl a nı lélegzete is elakadt és vonaglások közepette préselte magát neki, már a kielégülés határán. A lord most lassan az egyik fiókba nyúlt és elıvette kézkenıcsét. Óvatosan nyomkodta a krémet a nı kivörösödött seggére, aztán beledörgölte, közben felváltva simogatta és ütlegelte, majd csiklóját dörgölte. Nagyon akarta Gemmát. Gemma – miközben vonagló testtel nyomta magát a férfi kezének – érezte, bármit megengedne, amit csak tenni akar vele a lord. Annyira fel volt már pörögve, hogy nedvei a combján csorogtak le és már irtóra szeretett volna elélvezni. Ha a férfi azt kérte volna, hadd bassza ıt seggbe, tudta, más választása nem lenne, mint hogy igent mond. Teljesen átadta magát a férfi akaratának. Ehelyett azonban a férfi tovább incselkedett, cirógatta, simogatta, ütlegelte. Gemma érezte, közeleg az orgazmushoz. Annak ellenére, hogy szinte szégyellte magát amiatt, ahogy eljut a csúcsra és ahogy megalázkodott egy idegen férfi elıtt annak irodájában, engedve, hogy elverje a seggét, aztán szexuálisan kihasználja, tudta, innen már nincs megállás. Az érzés annyira a hatalmába kerítette, hogy képtelen volt

megálljt parancsolni, a vágytól reszketett teste, belülrıl hıhullámok törtek rá és csak ajkába harapva tudta elfojtani a kitörni készülı eszeveszett sikoltozást. A lord mosolygott, mikor Gemma elélvezett, örült, hogy a nı kielégült. Most ellépett tıle, és végre lehúzta nadrágját, szabaddá téve megmerevedett farkát, mire a hím pézsmaillat töltötte be a levegıt. A makkja már benedvesedett, avval dörzsölte be faszát, keményen húzkodva lé-föl, majd egy kondom után kotorászott és végül felhúzta, miközben már alig várta, hogy végre a nıbe nyomhassa. Gyors mozdulattal hatolt belé. Minthogy Gemma már annyira nedves volt, egészen könnyedén csusszant be. Mosolygott, mikor a nı birizgálni kezdte magát, légzése ugyanúgy felgyorsult, mint az övé, aztán érezte, hogy a hüvely izmai keményen az ı faszára simulnak, miközben Gemma újból elélvezett. A nı szinte megfejte a férfit, aki most hangosan felnyögött, a kielégülés heve szinte felemésztette. Egy pillanatig egyikük sem szólt egy szót sem, aztán a lord errébb lépett és levette a gumit, hagyta, hogy Gemma felhúzza a bugyiját és eligazgassa ruháját. A nı még mindig elakadó lélegzettel és kivörösödött arccal mondta: – Úgy gondolom, ezzel elsimítottuk ügyünket, Lord Chatterton. A férfi felnevetett, mélyen búgó kacajjal, minek hallatán az odakint várakozó emberek bizonyára eltőnıdtek azon, vajon mi folyhat odabent. Már amennyiben korábban még nem gondoltak erre. – Azt mondanám, hogy az ügy mindenki legnagyobb megelégedésére oldódott meg. És ha kérhetném, szólítson Edwardnak. Azzal a lord kezet nyújtott. – Gemma vagyok – felelt a nı, és megrázta a férfi kezét. Sam telefonált, miközben Gemma a fürdıszobában áztatta testét. Bıre még mindig érzékeny volt, a segge sajgott. – Arra gondoltam, késıbb elmehetnénk valahová. Ügyfelünk nagyon meg volt veled elégedve. Hát ajánlom is, hogy kurvára elégedett legyen, gondolta magában Gemma. De ezt már úgyis tudta abból, hogy megérkeztek hozzá a virágok és a vacsorameghívás. A meghívás, aminek kapcsán most kimutathatja zordabbik oldalát. – Programom van – mondta a férfinak. Tudta, az Edwarddal töltött idı után Sam már túlságosan is unalmas lenne.

– Jó, persze, semmi gond – felelte Sam hallhatóan meghökkenve. – Mindent az ügyfelekért – mondta Samnek, azzal ismét elmerült a fürdıkádban és a fantázia világában arról, mi jöhet még ezután.

Sommer Marsden

Húzd meg a hajam

– Jesszusom, Annalee, mit csináltál? Jacob a hajamat bámulta, én pedig igyekeztem állhatatos maradni. Elvégre az én hajam volt, úgy vágattam le, ahogy akartam. És emiatt nem éreztem magam kellemetlenül. Jelentéktelen volt az ok, amiért Jacob kiakadt. Idınk kilencvenöt százalékában nem törıdött azzal, hogy milyen a hajam. Sem a színe, sem a fazonja nem érdekelte. Csupán a maradék öt százalékban babusgatta a hajamat. – Nekem tetszik – sóhajtottam fel. – Nézd, emiatt most ne akadj ki. Kellett már valami új, úgyhogy fogtam magam és megcsináltattam. Majd megszokod. Azzal nekiláttam vacsorát készíteni, eltökélten arra, hogy ott és akkor véget vetek a pörlekedésnek. – De hát tudod, mennyire szeretem a hajadat. Azaz szerettem – helyesbített. Mind a mondat tartalmából, mind a hangjából bosszúság csengett ki. – Csak akkor szereted, mikor dugunk – mondtam felcsattanva. – Hogy pontosabban fogalmazzak, csak akkor szereted, mikor hátulról dugsz engem. Szereted a kezedre csavarni és annál fogva hátraráncigálni. Jó, ezt én is szeretem, Jacob. Csakhogy mikor nem játszod a barlangi embert és nem használod a hajamat gyeplınek, az egész csak egy púp a hátamon! – mondtam lecsapva a fazekat. Összerezzentem az éles zajtól. Csak álltunk egymást méregetve a konyhában, mindketten dühödten, mert mindketten úgy hittük, igazunk van. Jacob azt hitte, neki van igaza. Jó, rendben. De az istenit, akkor is az én hajamról van szó, és már elegem volt a sok veszıdségbıl, hogy azt a derékig érı loboncot tisztán tartsam és kifésüljem, hogy csinos legyen. Tetszett az új frizurám, épp csak az államig ért, kuszán, de nem kócosán. Hátraszegtem vállamat. Nem éreztem magam hibásnak. – Sajnálom, ha nem tetszik neked, de jobb lesz hozzászoknod, mert nem növesztem meg újból, és még csak bocsánatot sem kérek ezért. Azzal hátat fordítottam Jacobnak és nekiláttam vizet forralni.

Jacob szinte nem is szólt hozzám három napig. Ha bármi olyat mondtam vagy csak a legcsekélyebb dolgot csináltam, amihez nem adta beleegyezését, csak állt ott pár másodpercig és a hajamra nézett, mintha csak azt mondta volna: te akartad, hogy így legyen. Ám míg ı folyton csak a homlokát ráncolta új frizurám láttán, nekem egyre jobban tetszett. Vége a hosszú reggeli gızfürdıknek a forró hajszárító miatt. Nem kell többé nagy és makacs csomókat kifésülnöm, hogy végül könnybe lábad a szemem és maroknyi haj marad a kezemben. Vége a szenvedésnek, a szöszmötölésnek és a bosszúságnak. Ez a rövid, kacér haj maga volt a szabadság, úgyhogy kettınk helyett is szerettem. Talán mondanom sem kell, beletelt egy kis idıbe, mire megint lefeküdtünk egymással. Dicsıségem koronája, a hosszú csokoládébarna haj nélkül láthatólag vesztettem a vonzerımbıl. Legalábbis olybá tőnt. Az elsı alkalom, mikor Jacob leereszkedett odáig, hogy megérintette új frizurámat, fınöke vacsorapartijának estéjén volt. Stewart J. Beckett egy beképzelt kis fasz volt, és nagyon kedvelte a férjemet. Elvárta, hogy ott legyünk a vacsorán. Elvárta, hogy szórakoztatóak és elıkelıek legyünk. Elvárta, hogy az alkalomnak megfelelıen öltözzünk. Lesimítgattam zöld és fekete kosztümömet. Már vagy milliószor igazgattam meg szatén galléromat. Felhajtottam mandzsettáimat, hogy látsszék a fekete szatén. Aztán lehajtottam ıket, hogy harang formájú legyen a blúzom ujja. Mind le kéne lıni a ruhatervezıket, akik olyan ruhákat kreálnak, melyek többféle fazonban is viselhetık. Nem képesek megérteni, hogy az ı kreatúrájukat viselı nık minden valószínőség szerint idegroncsként végzik és végül képtelenek lesznek bármiben is dönteni? Fekete mandzsetta, bı ingujj, fekete mandzsetta… Jacob megsajnált. – Hagyd felhajtva, hadd passzoljon a mandzsetta a gallérhoz. – Azzal átfogta derekam, átmenetileg elfeledkezve árulásomról. – így is szédületesen nézel ki, úgyhogy jó lesz ez. Majd eszünk valamit, megjátsszuk magunkat, aztán lelépünk. Majd ha kihozzák a desszertet, panaszkodj, hogy fáj a fejed – mondta kuncogva és a fülembe csókolt. Most nem simított végig a hajamon, ahogy azt korábban mindig is tette, mikor indulni készültünk. Na persze, most nem is volt min végigsimítani.

– Ideje indulni – mondta sóhajtva és a kezemnél fogva húzott. – Igyekszünk mielıbb letudni ezt az egészet. – Jaj, a nyakláncom! – azzal visszaviharzottam és felkaptam antik nyakláncomat, amit Jacobtól kaptam karácsonyra. Jól illett a ruhámhoz. Kezem remegett, amint Miriam Beckettre gondoltam. Micsoda egy prőd ribanc. Hánynom kell tıle. – Majd én – azzal Jacob eligazgatta és bekapcsolta a láncot a nyakamon, azután csókot lehelt a tarkómra. Pont ott. Amitıl mindig beindulok. Megmerevedtem, hagytam, hogy a kellemes bizsergés végigfusson gerincemen. Aztán hajamba túrt a kezével. Alulról indult, majd felfelé a tarkómon. Ujjai most megálltak pont a fülem alatt, hogy beleborzongtam. Átfuttatta köztük rövidre nyírt hajam, közben hallottam halk mormogását. Talán az elégedettség hangja volt ez? Ebben nem voltam biztos. Aztán a tarkóm fölött markolt a hajamba és gyengéden megcibálta. A lélegzetem is elakadt, és éreztem, hogy mellbimbóim nekifeszülnek a melltartómnak. – Ideje indulni – mondta most ismét, hangja azonban ezúttal mélyebb volt és kissé lassabban beszélt. Elindultunk. Valahogy úgy esett, hogy egész vacsora alatt másra sem tudtam gondolni, csak arra, milyen érzés is volt, mikor Jacob megragadta és meghúzta a hajamat. Milyen gyönyörtelien fájdalmas volt. Mikor lehunytam szemem, újból átéreztem; elképzeltem, milyen, ha rövid frizurámat rángatja. Mire a desszertet hozták, már csak fészkelıdni tudtam ültömben. Nedves volt a bugyim, azonfelül hihetetlenül unatkoztam és semmi mást nem akartam, mint végre hazamenni és megtudni, milyen érzés az, mikor megint úgy húzza a hajamat, közben mélyen belémnyomja a faszát. – Migrén kínoz! – böktem ki két kanálnyi sörbet után. Igazából az kínzott, hogy tökre átázott a pinám és égtem a vágytól, hogy üvöltözve meneküljek ebbıl a tömény unalomból. – Akkor legjobb, ha hazaviszlek – szólt gálánsán Jacob, azzal köszönetét és búcsúszavakat mormogott. Egyedül én vettem észre alattomos mosolyát. Vagy talán csak a tekintete villant úgy kiéhezve, aminek köze sem volt a desszerthez.

Útban hazafelé egy szót sem szóltunk. Jacob egy kézzel fogta a kormányt. A másikkal egyfolytában a hajamat birizgálta, sodorgatta, húzkodta, ujjai között futtatta. Én csupán olyan hangot adtam, ami leginkább egy elégedett cirmos dorombolásához hasonlított. Hazaérve Jacob nagyon figyelmes volt. Felakasztotta mindkettınk kabátját, megnézte, zárva-e az ajtó, aztán a termosztáttal babrált. Vártam. Egyebet nem tehettem, csak így tudtam megállni, hogy ne dobáljam le azonnal ruháimat követelıdzıen, hogy Jacob ott helyben és azonnal tegyen magáévá. De jobb ötletem volt. Ez a várakozás még izgalmasabbá teszi az eseményt. Maga az elıjáték volt ez. Jacob aztán egy szó nélkül kézenfogott és határozottan vezetett fel a lépcsın. Lehajolt, levette cipıimet és pedánsan félrerakta. Pont egymás mellé. Sarkai olyan tökéletesen álltak egy vonalban, mint egy jól elrendezett kirakatban. A harisnyák következtek. Aztán a ruha főzıi. Mire a másodikat is kioldotta, végre megszólalt. – Szeretem, ha így kihámozhatlak a ruhádból. Mintha ajándékot csomagolnék ki. Nem szóltam semmit. Csak nyeltem egyet, ádámcsutkám jól hallhatóan mozdult. Szemhéjaim lezárultak, és hangosan duruzsoltam, mikor meleg kezével végigsimított lapos hasamon, majd két hüvelykujját beakasztotta a bugyimba és letolta. Most a szájával érintette a puncimat, pont annyira, hogy az követelje a neki kijárót. Épp csak, hogy jóízően megkóstolja érzékeny húsomat. Aztán következett pár nyelvcsapás a csiklómon. Aztán feljebb folytatta, miközben én remegtem és reszkettem abbéli igyekezetemben, hogy visszafogjam magam. Mellbimbóimat harapdálta csipkés melltartómon át, eközben kioldotta azt, majd drámai óvatossággal vette le és az éjjeliszekrényem fiókgombjára akasztotta. Mindkét mellem elnyerte jutalmát. Mindkét mellbimbómat egyformán megkínozta, hogy azok tökéletesen bemerevedtek. Mikor aztán kezdtem ide-oda fészkelıdni és zihálva lélegezni, hirtelen hátraperdített és az ágyra lökött. – Mennyire nedvesedtıl be, Annalee? Lefogadom, hogy már lucsogsz. És akár minden ujjamat bedughatnám abba a tökéletes rózsaszín pinádba. Megpróbáljam, vagy netán valami mást akarsz tılem? Csak nyöszörögni tudtam.

Felsı testem ívben feszült a matracnak, seggem égnek állt. Felsóhajtottam, mert pontosan ezt a helyzetet szerettem. Ha ı szorít oda. Birtokol. Erejével fölébem kerekedik. Egyik kezével nyakamat simogatta, a másik a pinámmal és csiklómmal volt elfoglalva. A hajamba túrt, majd megmarkolta és cibálni kezdte, épp annyi fájdalmat okozva, amennyire én szerettem, közben hüvelykujját a seggembe dugta. Megvonaglottam alatta, a tőz a hajamtól a seggemig terjedt, onnan a zaftos nemi szervembe. Már majdnem könyörögni kezdtem Jacobnak, de meggondoltam magam. – Valami mást akarsz, mi? Tudom. Látom, ahogy a puncid mocorog. Te mohó, telhetetlen kislány. Úgy húzódik össze és tágul ki, mintha táncolna. – Jacob most felnevetett, én pedig hallottam az ütések visszhangját, mielıtt megéreztem azokat. Aztán fellobbant a láng. A nyitott tenyérrel mért ütések éles fájdalma égette a fenekem puha húsát. Közben meghúzta hajamat, és a kettıs fájdalomtól éreztem, amint meleg nedvesség csorog végig lassan a combom belsı felén. Ujjával most felfogott a nedvességbıl valamit. Hallottam, ahogy megnyalja, majd felnevet. Aztán egy utolsót cibált a hajamon, azzal belémhatolt. Csípıjével taszigált irgalmatlanul, szinte belenyomott a matracba és testem legérzékenyebb részébe kapaszkodott. A fejbıröm égett a fájdalomtól, miközben a pinám összeszorult Jacob körül. A fejbıröm sajgása még élvezetesebbé tette ezt az érzést, mely szinte a méhemig hatolt. További ütések következtek, testem pedig íjként feszült meg Jacob alatt, amennyire csak fizikailag lehetséges volt. Testem épp annyira követelte a megkönnyebbülést, amennyire lelkem élvezte a kínzást. – Hármat számolok – préselte ajkai közt a szavakat Jacob. Hangja súlyos és mély volt. Csípıje most még gyorsabban mozgott. Mindjárt elélvez. Én is vele együtt. – Egy – kiáltotta és éreztem, alig tudja visszatartani. Testem megremegett, a pinám összeszőkült. – Kettı! – Feszült érzés. Épp a kielégülés határán. – Három! – bömbölte és még egy utolsót rámvert, egy fájdalmas hajcibálással és ez így volt tökéletes. Elmentem… Hatalmas, spirálszerően terjedı orgazmus volt, amitıl felzokogtam Jacob megfeszült teste alatt. A tőz, a fény, a fájdalom és élvezet eggyé vált, nem volt sem testem, sem idı. Semmi. Csak

egyetlen idegvégzıdés, mely elviselhetetlen élvezetben tobzódott. Mindössze ennyi voltam abban a pillanatban. Jacob rámnehezedett, ettıl az ágyra ereszkedtem és a hasamon feküdtem. Ott feküdt rajtam, szinte kipréselte belılem a szuszt, de jólesett. Ujjaival, melyek egy pillanattal elıbb még a hajamat rángatták és kínozták, most körözve cirógatták fejbırömet. Éreztem, hogy a matrac nedves az arcom alatt. Sírtam. Rendszerint így volt ez. Jacob most megcsókolta a tarkómat. Az most csupasz volt és a nap bármely órájában láthatta, hisz nem volt hajfüggöny, mely eltakarja. A farka már megpuhult ott bennem, de azért így maradtunk. Összefonódva. – Bocsánatot kell kérnem, Annalee – nevetgélt a fülembe. Kezével a mellemet kereste és birtoklása jeléül megszorongatta. – No fene. Csakugyan? – Nagyon tetszik az új frizurád – kuncogott ismét és megmorzsolgatta a mellbimbómat. A lélegzetem is elakadt és megvonaglottam alatta, majd felnevettem. – Köszi. Tudtam, hogy beletörıdsz.

Chloe Devlin

Uram és parancsolóm

– Na, szivi. Kérlek! Angie arrébb hengergızött George-tól, kicsusszant a cirógató ujjak alól. – Azt már nem – felelte. – Tudod jól, ilyesmibe nem megyek bele. – Nem a farkamat akarom a seggedbe dugni – ellenkezett a férfi. – Csak az ujjamat. Játszadozni akarok a segged lukával, ennyi az egész. Meglátod, remek lesz. – Hát persze, aztán mire észbe kapok, már bele is nyomtad a farkad a faromba. Kösz, ebbıl nem kérek. – Azzal lenyúlt az ágy lábához, ahová a takarót dobták és a mellére húzta. George most felállt és parancsolóan nyújtotta ki az ujját. Hirtelen váltott át a szerepjátszásra, amit idınként csináltak. – Urad és parancsolód vagyok, te pedig engedelmeskedsz nekem. A másodperc egy törtrészéig arra gondolt Angie, hogy a végszót mondja. De az elmúlt két évben mióta ezt a játékot játszották, erre még nem volt szükség. Most sem lesz. Tudta, George nem bántaná ıt. A férfi fantáziájával összhangban négykézlábra kuporodott, majd a válla fölött nézett hátra mezítelen szerelmére, aki ott állt az ágy mellett, elıremeredt álló fasszal. – Uram, rendelkezz velem – mondta most a nı tétován. – De kérlek, ne feledkezz meg arról, hogy még szőz vagyok ott hátul és nagyon szők. Attól tartok, még az ujjad is túl nagy hozzám. – Egyet se félj, jó szobalány. Minden vágyam, hogy örömet okozzak neked – fogadkozott George, aztán a fürdıszobába ment. Míg odakint volt, Angie felkapott néhány vánkost és alátámasztotta hasát. Még akár kellemes is lehet, gondolta. Mikor George visszajött, az éjjeliszekrényre tette a KY tubust, aztán benyúlt a fiókba és elıvette a bırbıl készült bilincset. – Kedves leányom – kezdte – ismervén a… öö… szőzies szorongásodat, azt hiszem, legjobb, ha ezek a bilincsek rajtad vannak, nehogy kísértésbe ess és félbeszakítsd urad örömét. Angie ezúttal nem habozott. Ha ıszinte akart lenni önmagához, a gondolat, hogy George ujja becsusszan a tomporába, kezdte felizgatni ıt.

Kinyújtotta maga elé két karját, hagyta, hogy George rácsatolja csuklóira a bır bilincset, majd az ágy fejtámlájához erısítse. – Még valami – mondta a férfi, azzal Angie bokáira is bilincset csatolt. – így, most már készen állsz, hogy az enyém légy. Angie kényszert érzett arra, hogy még valamire emlékeztesse a férfit. – Uram – kezdte, miközben áthelyezte testsúlyát, amikor George beigazította csípıjét a neki megfelelı helyzetbe. Érezte, hogy a férfi valami hővöset ken a végbele köré. – Kész is, leányom – mondta George. – Pont ez a tökéletes helyzet a játékhoz. Hadd masszírozzam egy kicsit itt kívül. Tetszik, ahogy a segged lyuka fodrozódik itt a szélén. Mikor a férfi odanyúlt, Angie összehúzta izmait, majd elernyesztette. Furcsa volt hallani, hogy George pontosan azt mondja, amit ı érez – valahogy meglepıdött rajta. Úgy tőnt, saját magát lepi meg. Miközben George birizgálta, tovább kommentálta az eseményeket. – Feszes bır. Sima, de klassz, ahogy itt átmegy a hajlatokba. És lám, a farpofáid olyan kerekek, mint a körte. – Másik kezével masszírozta a gömbölyded fart, markolászta a húsát. – Egészen szétnyílnak, mikor így lekushadsz. Remek. Most már a csinos kis segglyukadra összpontosíthatok. Angie a vánkosába temette fejét, lehunyta szemét. A tiszta lepedık friss illata töltötte ki orrát. Örült, hogy aznap még korábban lecserélte az ágynemőt. Szemhéjai alatt képek villantak fel arról, amit George épp csinált, ezzel fokozva az érzést a tomporában. A férfi tompa mutatóujjának épp csak a hegyével hatolt be kissé Angie segglyukába, jobbra-balra forgatva azt. A nı érezte ezt végbelének minden oldalán és ettıl a selymes masszírozástól egyre jobban felizgult. – Ó, leányom – búgta George. – Milyen szők vagy. Olyan szőzies. De azért forró és nedves odabent. Miközben George tovább haladt beljebb, Angie összeszorította izmait az ujja körül. Érezte, hogy tenyerét puncijának nedves szeméremajkain nyugtatja. Többször is összeszorította izmait, tetszett neki ez a fura érzés, ahogy a férfi ujja beljebb haladt és kitöltötte ıt. – Ez az, szivi. Szorítsd csak jól össze az ujjamat. – George most kiesett szerepébıl, hangja érdesebbé vált. – Szorítsd csak az ujjam. Ha hagynád, hogy a popódba nyomjam a farkam, tetszene neked és jól megszoríthatnád.

Angie riadtan összerezzent, a férfi azonban tovább nyugtatgatta, eközben gyengéden húzogatta ki-be ujját a fenekébıl. – Tudom, tudom. Ne aggódj! Nem szegem meg szavam és nem nyomom a faszom a seggedbe. Legalábbis addig nem, míg te nem kéred. Másik kezét most lecsúsztatta a nı fenekérıl és egyik ujjával széttárta nedves szeméremajkait, majd az érzékeny húsát csiklandozta, mire az már szinte lucsogott a nedvességtıl. – Tudom, milyen érzés – mondta. – Mondjad hát, jó szolgálóm, milyen érzés, mikor az ujjam a seggedben van? Méghogy beszéljen? Mikor lélegzethez is alig jut? Csak egy nyögés szakadt fel torkából, mikor George a csiklójának nyomta ujjhegyét. – Ó, látom, ez tetszik neked, leányom. A csiklód a legérzékenyebb fajta, amit valaha is láttam. Az izgalomtól borzongás futott végig Angie testén. – Sokat látott? – kérdezte suttogva. – Mármint csiklót. A férfi válasz nélkül hagyta ezt a kérdést. – A tiéd a legjobb. Akárcsak a segged. – Örülök, hogy tetszik – szavai nyögésbe fúltak, mialatt George gyengéden játszott tovább a segglyukában. Egyik ujját ki-be járatta Angie fenekébıl, a másikkal meg gyengéden körözött lüktetı csiklója körül. Mikor a nı ismét felnyögött, így rendelkezett: – Megparancsolom, mondd meg nekem, milyen érzés ez? Halljam! – Felséges – sóhajtotta Angie, azzal fenekét riszálta, hogy még jobban magába húzza George ujját. – Ó te jó ég, ez az. Pont ott – sikoltotta. George most még gyorsabban húzkodta ujját kibe. – Még? Talán két ujjal? Angie nem számított arra, hogy így felhevül, ha George beledugja az ujját a fenekébe, de most nem csak hogy totál nedves volt két lába között, de egész testét áthatotta az izgalom. Szorosan ragadta meg az ágy fejtámláját és hátralökte magát, úgy feszült George kezének. – Óóó, igen… – levegı után kapkodva préselte ki a szavakat: – Most két ujjal, mind a két lukba. Nem, kettıt mindegyikbe. George úgy tett, egyszerre járatta ki be mindkét kezét, egyre tágítva a két testnyílást.

– Ó, uram – nyöszörögte, ahogy a kéjérzet egyre nıtt benne. – Mindjárt elélvezek. Hihetetlen. George odahajolt és belecsípett a seggébe, majd tovább dugta két kézzel Angie-t. A nı teste kezdett görcsösen megfeszülni, miközben rátört az orgazmus. – Ó, magasságos ég, ez az! Abba ne hagyd, mindjárt élvezek. George egyre csak lökdöste ujjait ki-be, most váltakozó ritmusban. A nı érezte, ahogy a hıség végigfut testén, háta ívben feszült meg, igyekezett minél jobban a seggébe fogadni George kezét. Minden ízében remegett, miközben élvezett a kettıs masszázs hatására, száját kitárva feszítette meg testét a féktelen örömérzettıl áthatva. Befejezésül George most lassabban dolgozott ujjaival, míg egyik ujjhegyével a nı segglukát masszírozta, a másikkal pedig a csiklóját. Angi zihálva lélegzett, szinte kapkodott a levegı után és ernyedten feküdt a hasára. George kihúzta ujját és odahajolt, mindenféle alakzatban lustán nyalogatta Angie farpofáit. – Jó volt, szivi? Angie felsóhajtott, még mindig szaporán lélegezve, szíve egyre kalapált. – Fantasztikus volt, George. Álmodni sem mertem volna… Ha megígéred, hogy nem mondod azt: „Na ugye, megmondtam!” akkor lehet, hogy megkérlek, basszál seggbe! George-nak sikerült megıriznie nyugalmát és nem esett ki szerepébıl. Gyengéden simogatta Angie verítékezı testét. – Úgy gondolom, megoldható lesz ez is, leányom. – Köszönöm, uram! – Arcát a vánkoson pihentette, az pedig puhán feszült felhevült bırének. – Szégyellem magam, hogy kételkedtem benned. Ha bármit tehetek, amivel a kedvében járhatok… – Hangja választ várva halt el. A férfi széles tenyere hirtelen lecsapott Angie seggére, az ütéstıl belenyilallt a fájdalom. – Bármit? – mormolta George és újból felemelte kezét. Angie most lepillantott a férfi masszív erekciójára, a makkján erekciós csepp gyöngyözött. A nemi izgalom söpört végig testén, ettıl felbátorodott. – Bármit, amit csak kíván, uram.

George most királyian bólintott, majd véget vetett a szerepjátszásnak, izgatottan kurjantott egyet, Angie pedig hagyta, hogy újból négykézlábra állítsa ıt. – Szerencsés gazda vagy te, hogy ilyen kalandvágyó szobalányod van.

Eva Hore

Munkában a pszichiáterem

Az új pszichiáteremnél tett látogatás után ottfelejtettem a székem mellett, amit vásároltam. Depresszióban szenvedtem és barátnım, Mary ajánlotta ıt, már hat hónapja járt hozzá rendszeresen. Késı volt, már elmúlt hét, de tudtam az ajtó kódját és úgy gondoltam, nem zavarja a dokit, ha a várószobában ülök, amíg ınála páciens van. Csodás egy fickó volt. Nem csodálom, hogy Mary alig várta a pénteket, mikor terápiára ment hozzá. Épp elmentem irodája ablaka elıtt, mikor meghallottam a férfi és Mary hangját. Minthogy kíváncsi természet vagyok, megálltam ott, mert hallani akartam, vajon a barátnımnek is olyasmiket mond-e, mint amiket nekem. Nagyon jó volt a szerepek játszásában, így építve fel a páciens önbizalmát. – Üdv, Mary – mondta Michael. – Örülök, hogy látom. Foglaljon csak helyet, egy perc és itt vagyok. – Köszönöm. Igazán jól fest – búgta. Pár másodpercnyi csend után Michael erıs, határozott hangját hallottam. – Helyes. Ma azt játsszuk, hogy maga az alkalmazott, én meg a fınöke, rendben? Észrevettem, hogy a hátsó ajtó mellett ott van egy régi tejes rekesz, azt odahúztam, hogy felállhassak rá és belássak az irodájába. – Ha maga így látja jónak – felelt Mary nyugodtan. Tökéletesen láttam mindent. Egyenesen rájuk néztem, remek helyzetbıl a kukucskáláshoz. – A fınöke, Marcus McManus a vállalat igazgatója, jó? – Jó – felelte Mary. – Maga helytelenül viselkedett egypár alkalmazottal, ezért a fınök most az irodájába hívatta. Kezdhetjük? – Igen.

– Hallom, gorombáskodik néhány alkalmazottunkkal – mondta Michael kemény hangon. – Ezt azért nem mondanám – felelte Mary védekezıben. – Mary, ez a kezelés most arról szól, hogy maga sebezhetı helyzetbe kerüljön – szólt Michael türelmesen. – Hogy fogalma legyen arról, mit éreznek a félénk emberek, akik egy túlbuzgó, hatalmat szeretı fınök alá vannak beosztva. És hogy ez mőködjön, az kell, hogy maga alázatosnak érezze magát. Ehhez pedig meg kell tennie mindent, amit mondok, kérdés nélkül, és részt kell venni ebben a játékban úgy, mintha valóban maga lenne fenyegetett helyzetben. Érti? – Igen, azt hiszem – felelt Mary. – Nincs kifogása az ellen, ha elindítom a felvételt, igaz? Az a véleményem, mindig jó visszanézni, hogy lássam, hogyan reagál bizonyos helyzetekre. – Persze, részemrıl rendben – mondta Mary és keresztbe tette hosszú lábait. – Emlékezzen vissza, mirıl beszéltünk a legutóbbi foglalkozáson. Fontos, hogy bele tudja képzelni magát egy egyszerő alkalmazott helyzetébe, miközben folyik a maga terápiája. – Rendben – bólintott tisztelettudóan a barátnım. – Azt hallottam, engedetlen volt, Mary. – Én … én nem is tudom, mit mondjak, doktor. – Mary, én most nem a doktor vagyok. Szerepet játszunk. Szólítson egyszerően csak „uram”-nak. Úgy beszéljen, mintha csak az egyik alkalmazott lenne. Kezdjük elölrıl. A fınöke mondta nekem, hogy maga szájalt vele, ezért küldte hozzám, hogy elrendezzem a dolgot. – Hát, mindig pikkel rám. Szerinte semmit nem csinálok jól. – Helyes, így a jó, folytassa. – Azóta ilyen velem, amióta csak dolgozni kezdtem itt – mondta Mary és alattomosan mosolygott a doktorra. – Jöjjön ide, hogy megbüntethessem. Közelebb és hajoljon a térdemre. – Ne, uram! Kérem! Megígérem, megpróbálok keményebben dolgozni. – Talán szereti, ha az irodámba hívatom? – Nem uram, egyáltalán nem. – Akkor mért nem jön ide, ahogy kértem?

– Bocsánat, uram – azzal Mary odament és megállt a férfi elıtt karbatett kézzel. – Goromba volt és meg kell magát büntetnem. Hajoljon a térdemre! Mary vihorászva hajolt a doktor térdére. A férfi felhúzta a szoknyáját és ütlegelni kezdte a fenekét. Mivel Mary nem reagált, keményebben húzott rá. – Auu! – kiáltott fel barátnım. – Ezt kapja, ha nem azt teszi, amit mondok – mondta most Michael. – De uram, ez fáj – nyöszörögte Mary. – Kérem, hagyja abba. Megígérem, jó leszek. Michael azonban csak ütlegelte tovább, csapkodta kezével és ügyet sem vetett a könyörgésére. – Nagyon fáj – kiáltotta hangosan Mary és a kamerába pillantott. – Hát csak fájjon is, Mary. Maga engedetlen volt és minden engedetlen alkalmazottat meg kell büntetni – szólt Michael és még feljebb húzta szoknyáját, majd lehúzta a bugyiját, szabaddá téve kivörösödött farpofáit. A lélegzetem is elakadt. Hihetetlen volt, amit láttam. A férfi két kezével végigsimított Mary fenekén, körbe-körbe cirógatta. Aztán ujját végighúzta a két farpofa között, a lukáig és vissza. A fenekét markolászta, majd szétnyitotta és vizsgálgatta, azután ujját tovább csúsztatta a puncijához. Mary keze most megmozdult, megpróbálta eltakarni a fenekét. Michael azonban félresöpörte két kezét, barátnım pedig fészkelıdve próbált felállni, de a férfi visszaszorította.

– De hát ez fáj! – Nem kellett volna odatennie a kezét. Ismeri a szabályokat. Ezért most vonalzóval kell elvernem a seggét. Micsoda? Mi az ördögöt csinál ez a pasas? – Értem én, doktor. De azt hiszem, most már elég volt – szólt Mary és a férfi felé fordította fejét. – A fınöke vagyok, nem a doktor. Kettes számú szabály: nincs duma. Most pedig keményebben kell eltángálnom. Láttam, hogy Mary feneke egyre vörösebb lesz, miközben Michael egy vonalzóval ütlegelte. Szakértı mozdulattal csúsztatta le bugyiját a

lány bokájáig, ott lehúzta egyik lábáról, így most már csak a másikon csüngött. Szabad kezével a férfi most széttolta Mary lábait, hogy jól láthassa a punciját. – Kérem, uram, ne! – esdekelt Mary és megpróbálta összezárni lábszárait. – Mondtam, hogy nincs duma, Mary. Szóval szeret rosszalkodni, mi? – mondta most a férfi és újfent szétfeszítette a lábait. – Nem, uram, dehogy. Igazán nem kellett volna lehúznia a bugyimat. Ezt el fogom mesélni Mrs. McManusnak – szólt Mary drámaian. – Hármas számú szabály, Mary: bármi történik is ebben a szobában, az idebent marad. Csak segíteni akarok magának. Hogy tiszteletet tanuljon. Nem akarja, hogy kirúgjam, ugye? – Nem uram, persze hogy nem! Michael most változtatott a módszeren: rávágott egyet a vonalzóval, majd simogatta Mary fenekét, hogy aztán egy jót ráhúzhasson puszta kézzel. Idınként megbirizgálta a punciját. Észrevettem, hogy Mary egyáltalán nem bánja, még csábosán fel is húzta a fenekét, mintha biztatni akarná a doktort. Hogy merészeli ezt Michael? Kihasználja helyzetét, hogy pszichiáter és így éli ki magát. Na és Mary? Hogy hihette, hogy ez a terápia? Szóval ı sem különb a dokinál!

– Auuu! – üvöltette Mary fájdalmában. – Hagyja már abba! Totál elzsibbad a fenekem, olyan erısen üti. – Kuss! – utasította ıt a doki és most keményen a puncijára ütött. – Pofa be, vagy kap még egyet. Mary nem panaszkodott tovább, csak nyögdécselt és nyöszörgött. Most határozottan úgy tőnt, élvezi a dolgot. A puncijára mért csapástól még szélesebbre tárta lábait a doki elıtt. – Szerintem tetszik ez magának, Mary – mondta kuncogva Michael. – Mit gondol, büntessem tovább? – Igen, uram – felelte Mary. – Na, gyerünk, álljon fel! – szólt a doki és lesimította Mary szoknyáját a meztelen fenekére. – Ilyen egy jó kislány. Forduljon meg és vesse le a szoknyáját!

Mary arcára alattomos mosoly ült ki és habozás nélkül vette le szoknyáját. Másik lábát meglendítve rúgta le bugyiját, és megállt a férfi elıtt. Michael most lassan megfordította, közben testét simogatta. Mikor Mary ismét szembefordult a dokival, az a hasát cirógatta, keze lassan lefelé kalandozott, míg elérte szeméremszırzetét. – Klassz ez a vörös szırzet itt, nem igaz? Ó, és még itt lejjebb is van egy kevés a szeméremajkain. Gyerünk, hadd lássam a többit is a testébıl – azzal Michael a blúza alá csúsztatta kezét. Mary egyenként kigombolta blúzát, eközben incselkedve a férfival, ajkait legörbítve a szempilláin át nézett fel rá. Blúza most a padlóra hullott, ı pedig ott állt egy szál fehér melltartóban. Nem hittem a szememnek. Körülnéztem és meggyızıdtem róla, nem figyel senki sem. Michael most a melltartó pántjára csúsztatta ujjait, majd Mary melleit felfelé nyomta, hogy azok elıbukkantak a melltartó pereme fölött.

– Milyen pompás mellek – mondta, miközben kezével babusgatta azokat, majd futólag megszopogatta a bimbóit. Hogy bassza meg… már csak a puszta látványtól is bepörögtem. Azon tőnıdtem, vajon velem is ezt csinálja majd? Mary vihorászva simított végig lefelé a hasán, megfogta punciját, széthúzta szeméremajkait és becsúsztatta ujjait. Hátradılt az asztalnak és jól széttárta lábait, hogy a doki még jobban láthassa punciját. Michael letérdelt és végigfuttatta nyelvét Mary punciján, hosszasan nyalintva rajta. Lüktetett a saját puncim, miközben elképzeltem, hogy Michael velem csinálja ezt. – Jó kislány – mondta Michael és újból felállt, majd megmorzsolgatta Mary mellbimbóit. – Maga is szereti, ha jó kislány lehet, igaz? – azzal kikapcsolta melltartóját és hagyta, hogy az a padlóra essen a többi ruha mellé. Mary most már csak magassarkú cipıit viselte. – Igen, uram – felelte. – Akkor most hajoljon az íróasztalra, hogy folytathassam a büntetését még egy kicsit.

Mary nem habozott. Immár teljesen meztelenül az íróasztalra hajolt, feneke remegett a szabad levegın, így állt meg enyhe terpeszben. Csábosán rázta meg haját, majd hosszasan és keményen nézett a kamerába. Michael felállt és elıvett egy korbácsot a fiókból, úgy tőnt, bambusznádból készült. Gyengéden kezdte csapkodni vele Maryt. – Ó, uram, ne tegye – mondta most barátnım és nyelvét felsıajkán végigfuttatva nézett a férfire. Hangja azonban nem volt valami meggyızı számomra. Michael gúnyos mosollyal húzta Mary lábait szélesebb terpeszbe, hogy láthassa punciját, majd némiképp keményebben kezdte korbácsolni ıt. Nagyon megrémülhetett a lány, hogy Michael ilyen keményen ütött rá, mert kezeit most hátratette védekezésül.

– Nem megmondtam, hogy ilyet ne csináljon? – Bocsánat, uram, de tényleg nagyon fáj, amit csinál. – Kell is, hogy fájjon, de szerintem ez tetszik magának. Szereti, ha megbüntetem, igaz? – Nem, dehogy szeretem – felelte Mary. – Dehogyisnem. Látom, milyen nedves már a puncija. – Azzal megdörgölte kezével. – Hő, de még mennyire. Látszik, hogy élvezi, Mary. – Pedig nem így van – felelte barátnım, a kezét azonban továbbra is ott tartotta. Fenekét a férfi lágyéka felé tolta, miközben Michael visszahúzta ujjait és a nedvet Mary fenekének vágatába dörzsölte. A lány felnyögött és még magasabbra emelte tomporát a férfi felé. Szorosan összezártam combjaimat, de ettıl csak még jobban lüktetett a puncim. Az egyik felem hazafelé húzott, hogy otthon aztán maszturbáljak egyet, a másik felem meg maradni akart és tovább nézni, meddig mennek el ezek ketten. Néztem, hogy Michael térdre ereszkedik, majd fejét lehajtva nyalogatja Mary farpofáit. Végigfuttatta rajtuk nyelvét, majd a lukán, végül megállt a puncija elıtt. Mary most az asztalra könyökölt, a melleit húzkodta, mellbimbóit morzsolgatta, talán hogy megmerevedjenek, eközben fenekét Michael

arcának nyomta, még magasabbra emelte azon igyekezve, hogy a férfi nyelve beléje csússzon. Most hirtelen felállt a férfi és lepillantott Mary-re. Azt hittem, ezzel be is fejezték. – Milyen tüzes feneke van – mondta nevetgélve és megcsipkedte mindkét farpofát. Néztem, hogy lágyékát dörzsölgeti, aztán felsegíti Mary-t az íróasztalra. A lány most az asztalon térdelt, puncija egy szintben volt Michael arcával. Michael kezével ütlegelni kezdte Mary combjait és ahogy azok egyre szélesebbre tárultak, a punciját is csapkodni kezdte. Most hol püfölte Mary-t, hol hosszasan nyalta punciját a csiklójától a lukáig. Mary ettıl teljesen bevadult. Körzı mozgással dörgölte punciját a férfi arcának, így ösztökélve további nyalakodásra.

Két lábam közé csúsztattam kezem és a szoknyám szövetén meg a bugyimon át simogattam magam. Michael a szabad kezével gombolta ki nadrágját, az pedig a bokáihoz csúszott. Nevetségesen festett, ahogy ott állt kilógó faszával. Száját Mary puncijára tapasztotta és úgy dörgölte, szopogatta. Másik kezével levette ingét. Most már mindketten meztelenek voltak. Teljesen ledöbbentem azon, ahogy ekkora megaláztatásra reagálok, de egyszerően képtelen voltam kikerülni a hatása alól. Michael beletemette arcát Mary puncijába, ı pedig az asztal fölé hajolva nyögdécselt a melleit markolászva. Fejét felszegte és zihálva lélegzett. A férfi most megragadta a csípıjénél fogva és hátrahúzta az asztal széléig, majd durván lökte arccal elıre az asztalra. Papírlapok és ceruzák röpültek onnan a padlóra. Szorosan tartotta Mary-t ebben a helyzetben, faszát a két farpofa között nyugtatta. Újból csapkodni kezdte a lány combjait, én pedig láttam, menynyire piros a feneke. Úgy tőnt, Michael ütéseitıl felrepedezett a bıre, ám Mary errıl mit sem tudott. – Tálja szét a lábát, és tegye amit mondok.

– Igenis, uram, bármit, amit csak akar. Azt teszem, amit mond, mindegy, mi az. Jó kislány leszek, megígérem – felelt erre Mary, hangjából tisztán kiérzıdött a szenvedély. Michael most szétfeszítette a lány farpofáit, faszát a segglukának és puncijának dörgölte. A farkát nedvesítette, miközben incselkedve dugta be egy kicsit Mary puncijába, majd kihúzta azt. – Basszon már meg, uram! Ó, kérem, basszon meg, de rögvest! – könyörgött barátnım. A férfi azonban tovább incselkedett vele, ki-be húzkodva farka hegyét, eközben Mary kétségbeesetten próbálta megragadni azt és magába dugni. – Azt akarom, hogy még jobban benedvesedjen a puncija. Hallotta? – kérdezte Michael követelıdzıen. – Igen, uram, hogyne – üvöltötte barátnım, jobbra-balra rázva fejét. Michael most hátralépett és még keményebben kezdte ütlegelni Mary fenekét. İ hangosan felkiáltva kérte a férfit, hagyja abba, ezzel azonban csak még jobban felizgatta ıt. Arcát hátrafordítva a válla fölött pillantott a férfira. Láttam, hogy könnye patakzik, ennek ellenére továbbra is a fenekét emelgette minden újabb ütéshez. Michael most keményen megragadta Mary punciját. – Á, ez az, Mary. Most már jó nedves. – Azzal megcibálta a lány szeméremszırzetét, majd belécsúsztatta ujjait. – Na hát, jólesik, ha megbüntetem, igaz? – Igen uram, jól – felelte zokogva Mary. A férfi keményen megmarkolta csípıjét, erıteljesen maga felé húzta, faszát egyenesen Mary puncijába merítve. A behatolás ereje az asztalra taszította barátnımet. Most még mélyebben és keményebben nyomta belé, amitıl Mary újfent felsikított és kiáltozva követelte: még! Michael a csípıjénél fogva tartotta ıt és acélosan döfködte. – Most pedig gyorsan forduljon meg és üljön az asztalra szétterpesztett lábakkal – adta ki a parancsot Michael. Mary azt tette, amit mondtak neki, én pedig jól tudtam, mért akarja ezt a férfi. Mert ebbıl a szögbıl a kamera egyenesen Mary puncijára irányult. Arra gondoltam, vajon hányszor tette már ezt meg a doki Maryvel, vagy más pácienseivel. Bár velem is megpróbálná.

A lány szétterpesztette lábait, Michael pedig hátralépett és a faszát húzogatta, ettıl még jobban megnıtt. Mary meg csak nyöszörgött, úgy kérte azt. Ott állt Michael ıelıtte, durván paskolva a punciját és egyre csak azt emlegette, nem elég nedves. Mary most vadul fellökte csípıjét, még szélesebbre tárta lábait úgy, hogy azok lelógtak az asztal két oldalán, úgy esdekelt a férfinak, hogy folytassa. Közben éreztem, magam is egyre jobban felizgulok. Lecsúsztattam a kezemet a bugyimba és megfogtam a puncimat. Nedves volt. De úgy rendesen. Becsúsztattam az egyik ujjamat, majd egy másikat is és közben a tejes rekeszen egyensúlyozva kerestem a csiklómat. Már bekeményedett. Sebesen dörzsölgettem és élveztem ezt az érzést. Kibújtam a bugyimból és hagytam, hogy a földre csússzon. Néztem tovább a jelenetet, elbővölten a történtektıl, sıt, még a saját puncimat is paskolni kezdtem, hogy tudjam, milyen érzés az. Kezdett megduzzadni, megtelt vérrel, én pedig becsúsztattam ujjaimat és észrevettem, hogy most már én is határozottan nedvesebb vagyok. – Jó kislány – mondta Michael. – Most pedig nyissa ki szépen a száját. Nagyobbra! – adta ki a parancsot, aztán belökte a farkát. Ettıl teljesen bezsongott a barátnım. Vonaglott, ficánkolt ott az asztalon, miközben a férfi belényomta ujjait és ki-be húzogatta, mintha dugná ıt, Mary pedig a faszát szopta, hangosan cuppogva, szinte fuldokolva, mert a doki még mélyebbre nyomta a szájába. Keményebben kezdtem dörgölni a csiklómat, egyre jobban felhevültem. Az ujjaimmal dugtam magam és olyan magasságokba jutottam, ahová már nagyon régen nem, közben néztem ıket és úgy tettem, mintha ezt az egész mősort kizárólag az én kedvemért rendeznék. Úgy tőnt, mindez az örökkévalóságig tart, mikor Michael megfordította Maryt és ismét arccal az asztalra nyomta. Mindkét lábát megragadva húzta szét azokat, majd betolta farkát a lány segglukába. Mary egészen bevadult, felvette az öklelések ritmusát, ahogy Michael újból és újból beléhatolt. İrült tempóban dörzsöltem magamat, ujjaim a csiklómat masszírozták és egy hatalmas orgazmushoz érkeztem, miközben néztem, hogyan döngeti hátulról Michael a barátnımet, durván megragadva melleit, majd olyan keményen csipkedve a bimbókat, hogy Mary szó szerint felüvöltött, hagyja már abba! Errıl azonban szó sem

lehetett, abba már nem hagyhatta, ezt még én is tudtam. Megfogtam saját melleimet és masszírozgattam, a mellbimbóimmal játszadoztam, míg azok is megmerevedtek. Michael végül kihúzta farkát Marybıl, majd a lány arcára és mellére élvezett. Marynek nagyon tetszett. Csak néztem, hogy keni a szájába, nyalogatja és szopogatja a nedőt ujjairól.

Michael most ellépett mellıle, majd gyorsan felöltözködött, mialatt Mary továbbra is ott feküdt jól összeverve, vörös foltokkal, szélesre tárt combokkal. – Tessék – mondta neki a doki, azzal odanyújtotta győrött ruháit. – Öltözzön fel, a foglalkozásnak vége. – Micsoda… Mary láthatólag megdöbbent kissé a férfi viselkedésén, majd észrevehetıen reszketı lábakkal szállt le az asztalról és lassan kezdte ruháit magára ölteni. Az én lábaim is reszkettek és ez visszahozott a valóságba. Gyorsan leugrottam a tejes rekeszrıl és felhúztam a bugyimat teljesen átnedvesedett puncimra. El sem hittem, amit mőveltem. Itt maszturbáltam a sötétben, a nyílt ég alatt. Botladozva léptem át a tejes rekeszen és sietve léptem be a várószobába, közben igyekeztem megfékezni szívem heves kalapálását. – Kérem, Mary – hallottam Michael hangját az ajtón át, miközben pedánsan ültem ott a várószobában. – Csak az ön érdekében cselekedtem, hogy megmutassam, milyen érzés, ha alá kell vetnie magát a felettesének. Mit gondol, segített ez? – Micsoda… – motyogta Mary. – Én azt hittem, talán… – nem fejezte be a mondatot. – Mit hitt? Már a foglalkozás elıtt megmondtam, pusztán azért teszem majd, amit teszek, hogy segítsek önnek és átérezhesse, milyen az, ha ki van szolgáltatva egy másik személynek. Biztos vagyok benne, hogy ez sikerült, nem így látja? Ha nem, jöjjön vissza hozzám egy hónap múlva, és visszatérünk erre a dologra. Mary bizonyára egy másik ajtón hagyta el a doki irodáját, mert nem láttam ıt kijönni.

– Régóta itt van már, Jane? – kérdezte Michael a gondolataimat félbeszakítva. Zavartan ugrottam fel. Hanyag tartásából láttam, már egy ideje figyelt engem. – Öö… nem. Épp most léptem be és gondoltam, megvárom magát. Az irodájában felejtettem, amiket vásároltam. – Ó, csakugyan? – Hát igen. Bemehetek, hogy elvigyem? – Ha tetszik… – felelte, majd félreállt elılem és én bementem. – Épp most ment el a barátnıje, Mary – mondta Michael. – Ó, tényleg? – kérdeztem. – Igen, itt volt, de szerintem ezt már maga is tudja, így van? – Hogy mi? Ja, nem… nem tudom, hogy érti ezt. – Ó, dehogyisnem – nevetett fel. – Talán épp itt az ideje, hogy maga is részt vegyen egy egészen különleges foglalkozáson. Nem gondolja? – Öö… ha úgy gondolja, hogy ez segíthet rajtam, akkor szerintem jó lenne. – Nagyon szexis maga, Jane, mikor hazudik – mondta és közelebb lépett hozzám. – Lefogadom, tüzel a puncija. Így volt, de ezt nem szándékoztam közölni vele. – Méghogy hazudok! Én… én nem hazudok – feleltem. – De, szerintem igen – mondta a doki. – Azt hiszem, maga már tudta, hogy Mary itt volt, igaz? – Nos hát… – sosem csináltam jól, ha nem akartam megmondani az igazat. – Na, jól van – mondta most és egyik kezével megragadta a tarkómat, majd erıvel húzott oda magához. Igyekeztem visszahúzódni, mert ereje megrémített, ı azonban még szorosabban tartott, éreztem a leheletét a fülemen, aztán megcsókolta a nyakamat. A lélegzetem is elakadt, mikor éreztem, hogy felemeli a szoknyámat. Letépte a bugyimat, a gumija a bırömbe csípett, hogy szinte levegıt se kaptam. – Kérem, ne! – szóltam nem túl meggyızıen. – Hmm, a puncija mást jelez. Szerintem magának is jólesne egy kis seggrepacsi, amiért kémkedett utánam.

– Én aztán nem. Eszembe sem jutott. Azt hiszem, mennem kell – mondtam tétovázva, miközben éreztem, mélyen belül valami kavarog bennem. Michael most hátralökött a kanapéra, én pedig kétségbeesetten küzdöttem, hogy lerázzam magamról. Nem szándékoztam ilyen könnyen beadni a derekam. Egyik kezével megragadta mindkét kezem és a fejem fölé szegezte, másik kezével széttárta combjaim, majd a farkáért nyúlt, a puncimnak dörgölte és hirtelen belényomta. A testem elárult, mert hagytam, hogy a fasza olyan könnyedén becsusszanjon. Éreztem, hogy átadom magam neki, Michael pedig mindent tudóan pillantott le rám, csinos arcára mosoly ült ki. A rohadék! Csak fogott szorosan, majd még mélyebben hatolt belém és igen gyorsan juttatott el egy csodás orgazmusig. Eksztázisban hunytam le szemem, de aztán gyorsan fel is nyitottam, ahogy megéreztem az éles fájdalmat, mikor keményen a combomra csapott. – Hagyja abba! – kiáltottam rá és küszködve próbáltam kiszabadítani magam a szorításából. – Ne csinálja, Michael, ezt nem szeretem – mondtam, eközben ı újból rám csapott. – Dehogyisnem, pont ezt szereti. A puncija egyre nedvesebb lesz. Ez az, maga pont ezt szereti. Ugyan, vallja már be! – Nem, nem szeretem – mondtam elfúló hangon. Pedig tényleg élveztem, de nem akartam, hogy Michael tudja. Puszta tenyérrel ütlegelni a combom… még csak elmegy, de hogy megkorbácsoljon, arról tényleg szó sem lehetett. A puncim lángolt. Minden újabb ütéssel éreztem, hogy észbontó orgazmushoz közeledem. Nedveim ömlöttek belılem, a farkán át le a heréire. Nem volt megállás, vadul tört rám a vágy. – Ó, Michael – könyörögtem – Kérem, ne hagyja abba! Csinálja még! Felnevetett, mint aki nagyon is jól tud mindent. Most elengedte kezemet és magára húzott. Könnyedén csusszant be, én pedig felnyársaltam magam a faszára. Szerettem ezt a pózt és lovagolni kezdtem rajta, egyre keményebben és keményebben, közben a melleimet birizgáltam, ı meg szorosan fogta a csípımet. Két kezével forgatta körbe a derekamat, majd a lágyékomra csúsztatta kezét. Két hüvelykujjával szélesebbre tárta

szeméremajkaimat és masszírozta ıket, aztán a csiklómat dörgölte, incselkedett vele, én pedig nekifeszítettem a testem. Aztán a farpofáimat cirógatta, széthúzta ıket és gyengéden körözött a seggem luka körül, mintegy csiklandozva azt. A cirógatást idınként könnyed paskolások váltották fel, melyek egyre keményebbé és keményebbé váltak. Ereztem, hogy puncim beleremeg, és az éles fájdalomtól szinte eszemet vesztettem. A puncim pedig egyre csak lüktetett. Még jobban felizgultam, mikor visszagondoltam mindarra, amit Michael Mary-vel mővelt és ahogy kiéreztem az igazi élvezetet barátnım hangjából. Végül egyszerre élveztünk el, én pedig ernyedten omlottam Michaelre és kapkodva szedtem a levegıt. – Te jó ég, Michael, ez fantasztikus volt. – Mondtam, hogy élvezni fogod – felelte kuncogva. – Most már elismered? – Hát… esetleg, ha nem is teljes egészében. Viszont még egyszer nem akarom, világos? – Hát persze – felelte erre és megsimogatta hajamat. – Sok másfajta kezelés van, amit a maga számára tartogatok. Azt hiszem, mostantól fel kellene emelni a foglalkozások számát heti háromra, nem gondolja? Hiszen már alig vártam, és ha eszembe jutott, hogy mindezt az egészségbiztosításom terhére tehetem, igazi elégedettséget éreztem.

Imogen Gray

Emlékek

Nevem Elizabeth Warner-Jones és ma meghalok. Newgate börtönében várom sorsom beteljesedését, miután elítéltek francia szeretım, Sauville Chabrier meggyilkolásáért. Bálint nap van, 1815-öt írunk. Itt ülök, magas derekú fehér muszlin köntösömben, divatos övvel, fehér muszlin sapkában, magasszárú csizmában, szóval esküvıhöz öltözve, amely ma lenne, ehelyett azonban felakasztanak, így halok majd meg. Vajon tényleg csak három napja, hogy a bíró kimondta rám az ítéletet? Visszaemlékszem, ahogy elhurcoltak a kikötıbıl, testem agóniában rázkódott, a félelemtıl sikoltoztam. Tisztában vagyok sorsommal: a cellámból majd a Press Yard-ra vezetnek, kezem hátrakötik. A vérpadig csak pár lépés, egy tisztelendı atya kísér majd és megkérdezi, a végsı pillanat elıtt akaroke mondani valamit, én pedig határozottan megrázom a fejemet. Hiszen ha tudná… Sauville… hangosan mondom ki a szeretett férfi nevét, amitıl ajkaim érzékien megnedvesednek. Sauville… a legvarázslatosabb férfi, akivel életemben találkoztam, a férfiasság minden pórusából áramlott. Egészen meglepı módon találkoztunk a piacon; ı igazi úriember volt, mikor véletlenül nekem ütközött, amitıl bevásárlókosaramból a gyümölcs szanaszét szóródott. İ pedig ahelyett, hogy átnézett volna rajtam és elzavar, mint valami szolgálót, nekiállt segíteni és az utolsó almáig mindent visszatett a kosárba. Néztem, hogy kezével minden egyes darabról lesöpri az utca porát, majd óvatosan a kosárba helyezi. Mikor pillantásom találkozott az övével, ı sugárzóan elmosolyodott én pedig ostoba módon csapdába estem. Szeme, francia akcentusa, karizmatikus egyénisége, végül pedig az a mód, ahogy másokat meg tudott gyızni, teljesen levett a lábamról. Így aztán nem meglepı, hogy mindössze három hét múltán találkoztunk Mrs. Cooper panziójában. İ elıre kifizette a mocskos szoba díját egy teljes délutánra. Hetente egy alkalommal találkoztam francia

szeretımmel, hetente egyszer érezhettem a minden képzeletemet felülmúló vágyat és kéjt, mindezért pedig kilenc shillinget kaptam. Minden alkalommal, mikor megérkezett, elıször bort töltött nekem, de még mielıtt belekortyolhattam volna, a ruháimat kezdte lehámozni rólam, csábító lassúsággal, közben édes szavakat suttogott. – Oly gyönyörő vagy, bıröd sima és selymes, egy életen át simogatnám. – Aztán egy hirtelen hullám tört rá, szeme elsötétült, ajkait összepréselte, érintése keménnyé vált, szorosan fonta körém ujjait, karjaival leszorított, míg végül meztelenül és reszketve feküdtem az ölében. Az elsı alkalommal úgy elverte a fenekem, hogy hangosan sikoltoztam, ı azonban keményen szorította kezét a számra. – Ccssstttt – mondta – hisz ez igazából nem is fáj, inkább csak meg vagy döbbenve, semmi több. – Megismerhettem tenyerébıl a veríték sós ízét. Oly végtelenül erıtlennek éreztem magam szorításában, viszont elképesztıen izgatottnak. Percek múltán tenyere ismét lecsapott meztelen faromra, és most már nem sikoltoztam, csupán az arcom rándult kissé, de néhány pillanattal késıbb már cirógatott, oly gyengéden simított végig kezével meztelen fenekem hajlatán. – Szegény kislány – mondta közben. – Milyen piros, szinte ég. – Idınként lehajolt és csókolgatta, harapdálta a farpofáimat. Éreztem, hogy érintésétıl megkönnyebbülök, jólesik érezni ujjait, amint gyengéden, ritmikusan, kutatóan futnak végig rajtam. Kezével tovább babusgatott, aztán ujja gyengéden belém hatolt, én pedig sóhajban törtem ki. – Érzed ezt? – kérdezte erre. – Ó, igen – azzal hátam enyhe ívben feszült meg, ahogy elıbb egyik, majd másik ujja is belémhatolt. Sauville hallotta, hogy egyre hangosabban, zihálva lélegzek. – Rossz kislány vagy, Lizzie! – Ezt egy kemény csapás követte, olyan hangos volt, mint a mennydörgés. Rémülten akartam felugrani, Sauville azonban éber volt, erısen megragadott és visszanyomott az ölébe, hajam a lábszáraira omlott, kezem a padlót érte. – Ne mozdulj, kicsikém, már nem tart sokáig. Tudtam, hogy nem leszek engedetlen, de azért idınként a hirtelen éles ütlegektıl megrándult a testem. Tíz, de lehet, hogy tizenkét ütés csattant élesen meztelen fenekemen… nem tudtam számolással követni.

Próbáltam sírásomat visszafojtani, ám az éles sajgás néha áttört izgalmaimon és néhány könnycseppet ejtettem. Ha észrevette titokban ejtett könnyeimet, így pirongatott. – Nem könnyezhetsz, Lizzie, mert rossz, gonosz kislány vagy, és meg kell hogy fegyelmezzelek. – Csak egyszer engedtem szabad folyást zokogásomnak, mikor ujjával a végbelem körül masszírozott, majd egyre mélyebben és mélyebben hatolt belém. Elıször teljesen ledöbbentem, aztán kéjesen nyögtem fel. Tiltott gyümölcs volt ez és oly szenzációs. – Még! – kérleltem ıt azt remélve, elvisz minden határon túl. Elképzeltem, ahogy ott helyben belémhatol, lassan törve utat magának. Erre mérgesen vett elı egy hosszú, lapos farudat, mely a főrészeléstıl érdes volt. Ezúttal kivételes brutalitással ütlegelte a fenekem. – Ez most egészen különleges büntetés, Lizzie – jelentette ki. – Oly gonoszul romlott voltál. – De ahogy ott feküdtem az ölében, éreztem, milyen keményen áll neki. Sikerült kiszabadítanom a karomat és megragadtam, ı pedig hangosan nyögött fel, mint egy sebzett vad. Így esdekeltem: – Tégy magadévá így, kérlek! – De ügyet sem vetett könyörgésemre. Késıbb, mikor egy szálkát húzott ki belılem, mely a farúdból származott, amivel ütlegelt, ıszintén döbbentnek tőnt annak láttán, amit velem tett és gyengéden csókolgatott. Ám mielıtt távozott, tekintete ismét elsötétült. Teljesen felöltözve az ágyra taszított, feltolta a szoknyámat, aztán az alsószoknyáim között kaparászva kereste meztelen húsomat. Mikor rálelt, bıségesen halmozott el újabb seggrepacsival, eközben egyre azt kérdezte, megtanultam-e a leckét. – Igen, igen, most már jó kislány leszek – biztosítottam ıt. Erre kigombolta ruháját, szerszáma ismét keményen állt. – Vedd be, Lizzie! – azzal a számba nyomta és úgy élvezett el. – Nyeld le, Lizzie, nyeld csak! – parancsolta. Útban hazafelé a markomban éreztem a shillingeket és elgondolkodtam Sauville felıl. Sauville, noha erkölcstelen, mégis hatalma volt fölöttem. Mondhattam-e, hogy utálom a seggrepacsit, ahogy fegyelmez engem? Dehogy, sıt, néha úgy éreztem, meg is érdemlem. Tetszett minden, amit velem mővelt, de lehet, hogy ez nem

helyes. De azt is tudtam, szeret engem, ebben biztos voltam. Néhanapján, mikor befejezte fegyelmezésemet, gyengéden szeretett. Lefektetett, megcsókolta minden porcikámat és biztosított afelıl, hogy most már jó kislány vagyok és megérdemeltem, ahogy bánt velem. Ott álltunk egymás elıtt, ı mezítelenül, álló hímtaggal, melyet gyengéden dörgölt a hasamnak. Csókolgatott, nyelve összefonódott az enyémmel, alsó ajkamat harapdálta. Aztán szelíden nyomta le vállam, míg a szám egy vonalba került péniszével és teljesen természetesnek tőnt, hogy a számba veszem azt, gyengéden nyaldosom, simogatom és hallgatom elégedett sóhaját. Aztán ahogy légzése gyorsult, kihúzta hímtagját a számból, átkarolt, majd megfordított, én pedig két kézzel az ágy szélére támaszkodtam. Ott álltam, lehajolva és kitárulkozva elıtte, ı pedig figyelmesen nézett. Ismét végigfuttatta ujjait a vörös nyomokon a derekamon és faromon, mintha mindez új lenne számára. Én megborzongtam a fájdalomtól és várakozástól, reszkettem, alig vártam, hogy belém hatoljon. Végül aztán mélyen belém nyomta, amitıl elıre dıltem, eközben reszelıs nyögés tört fel torkából. Ujjaival a hajamba túrt, fejemet keményen hátrarántotta, mintha gyeplıt tartana kezében és lovagolna rajtam. Döfködött, lökdösött egyre keményebben, míg úgy éreztem, térdeim összecsuklanak alattam. Most egyik kezével elengedte a hajamat, ujjait combjaim közé csúsztatta, megtalálta a nyílást, belémnyomta azokat és dörzsölgetett, morzsolgatott. Azután mindkét kezét elıre nyújtva ragadta meg melleimet, a bimbóimat húzkodta. Mielıtt a csúcsra ért volna, gyorsan kihúzta hímtagját, megfordított és az ágyra fektetett. Lovaglóülésben ereszkedett fölém, két karomat felemelve erıvel szorította azokat az ágyra, majd keményen hatolt belém ismét. Szemét szorosan lehunyta, az enyém azonban tágra nyílt, így láttam arcát, melyre rá volt írva, mennyire kellek neki, mennyire szeret engem, és én tudtam, meg fogja kérni a kezem. Ezért vettem ezt a ruhát, mert a kilenc shillinget minden héten félretettem és bölcsen használtam fel. Mrs. Cooper is megjelent a törvényszék elıtt. Szeme gonoszul villant, mint a macskáé, mikor végignézett rajtam. İ is jelen lesz, mikor felakasztanak. Mrs. Cooper kötelességének érezte, hogy koronatanú legyen. De ott lesz a vegyész írnoka is, aki a mérgeket tartotta nyilván.

Épp pár héttel azelıtt írtam alá a nevem a könyvben, mikor arzént vásároltam a patkányok ellen. Egy aláírás egy üvegért. Az írnok emlékezett arra is, hogy mosolyogtam, „ez a vidám kislány, akirıl ki gondolta volna, hogy gyilkosságra készül?” Hogy aztán az arzén hogy kötött ki Sauville borában, azért nyilvánvalóan én voltam a felelıs. A bírák ezt állapították meg. Mrs. Cooper kifejtette, tudott arról, hogy Sauville kegyetlenül bánt velem, hallotta nyöszörgésemet és sírásomat a szoba falán át, mikor a férfi a fenekemet ütlegelte. De biztos, hogy ez elegendı ok arra, hogy megmérgezzem ıt? Bosszú volt, így kellett lennie. Ebben egyetértettek. És talán tényleg bosszú volt, de azért itt többrıl van szó. Többrıl, mint amennyit a törvényszék valaha is hallhat, olyan tényekrıl, melyekrıl csak én tudok és magammal viszem azokat a sírba. Aznap csak gyengéden ütlegelt Sauville és elıször fáradtságra panaszkodott, ám mikor csókolgatni és cirógatni kezdtem ıt, láthatólag visszatért belé az élet. – Szóval akarod, te bőnös leányzó, igaz? – kiáltott fel. Felhúztam a szoknyámat és az ágyra hajoltam ott elıtte, arra várva, hogy újból elverje a fenekemet. Aztán minden figyelmeztetés nélkül egyenesen a végbelembe vájta ujjait. Felüvöltöttem döbbenetemben. – Csak nyugalom, hisz mindig ezt akartad – sziszegte. Megpróbáltam elıremászni, ı azonban visszahúzott. A hajamba markolt, én pedig úgy éreztem, csapdába estem, négykézláb ott az ágyon. Hallottam, amint elıveszi hímtagját. Hangosan ziháltam, félig a félelemtıl, félig az örömérzettıl. – Még ne – kérleltem erıtlenül. Ám ebben a pillanatban erıszakkal nyomta végbelembe kemény, merev péniszét. Enyhén megvonaglottam az ágyon, ı azonban nem lazított szorításán, én pedig éreztem, hogy teljesen felizgulok és nedveim végigcsorognak lábamon. Hangosan felordított, mikor elélvezett, aztán elnyúlt rajtam. Mikor felállt és elengedett, próbáltam lesimítani a szoknyámat, ám ı egy jókorát sózott a faromra, amitıl kéjesen sikoltottam fel. – Ezért megfizetsz, Lizzie! – csattant fel. Elégedetten mosolyogtam; szerettem kedvébe járni Sauville-nak. Útban kifelé a panzióból kezembe nyomta a shillingeket és arconcsókolt. Ekkor határoztam el, hogy elıhozakodom Sauville-nek a házasságunk ötletével. A képembe nevetett.

– Lizzie, te naiv gyermek, csak áltatod magad. Csupán játékszer vagy, semmi más, számomra puszta idıtöltés. Olyan lányokkal vagyok együtt, akik jóval romlottabbak és erkölcstelenebbek, mint te. Maga a gondolat, hogy mások is együtt lehetnek az én Sauvilleommal, túl sok volt ahhoz, hogy elviseljem. Azt mondják, az arzéntıl úgy érzi az ember, mintha belülrıl égne, nagyon hasonlóan ahhoz a szenvedélyhez, mely valaha bennem lángolt Sauville iránt. Hordozható bitófákat használnak. A siralomházból a Press Yard-ra vezetnek majd, onnan pedig a vérpadra. Felmegyek majd a lépcsın, onnan látom a tömeget, mely az utcákon tolong, egymást taszigálva, hogy a legjobb helyrıl láthassák haláltusámat. Bárcsak csendben maradnának. De hiszem, hogy így lesz. Azt remélik majd, hogy hallhatják imámat, könyörgésemet a halál kapujában. De én néma maradok, miközben a tisztelendı atya a saját imáját mormolja. A fehér kámzsát a fejemre húzzák, aztán jön a hurok. Ekkor kihúzzák majd az éket, hogy a csapóajtó megnyíljon alattam; a kötél arasznyira enged zuhanni, aztán meghalok. Utolsó gondolatom Sauville lesz. A patkányok tovább dézsmálhatják az éléskamrákat, ám Sauville nem ejthet több áldozatot.

Sommer Marsden

Nadrág seggrepacsihoz

Az üzletben láttam meg. Valami kaját akartam venni meg kutyaeledelt. Szóval a megszokott, dögunalmas bevásárlás volt, amitıl az ember háztartása teljes. Eszembe sem jutott ruhát venni. Nem hát… csak hát kellett már valami új (mondtam magamban), minthogy fogytam egy csomót. Tornáztam, egészségesen étkeztem, úgyhogy kiérdemeltem az új holmit. És ugyan mi lehetne jobb, mint új szabadidı nadrágot venni? Ugyanúgy szükség volt rá, mint a kajára meg a kutyaeledelre. Ráadásul vámkezelt áru volt. Hogy is mehetne el bárki egy ilyen döglesztı nadrág mellett? Egyszerő a válasz: sehogy. Utána jött a gond. Mert megvettem. És nagyon tetszett. Vajon hordjam is? Ezt forgattam a fejemben zuhanyzás után, miközben szemügyre vettem az új nadrágot. Remek szín volt a kéknek ez az árnyalata, és úgy tervezték, hogy jól kihozza az ember popsiját és a hajlatokat. Márpedig mind a popóm, mind egyéb hajlataim jól mutattak mostanság. A nadrág mélyen a csípı alatt kezdıdött, derékfőzıje volt, és pont az ülepe közepén (vagyis épp a seggem vágatának közepe fölött) volt egy apró, dekoratív virágminta és egy kis koponya. Egyszerre kislányos, meg olyan, mint egy seggberúgás. Valami tökéletes. Mi lenne, ha felvenném? Hátha Grant észre sem veszi. Végülis ı is csak hapsi. Azok meg nem veszik észre az új nadrágot egy csajon. Vagy mégis? Szóval felvettem a nadrágot. Aztán levettem. Ezt aztán többször eljátszottam. És amikor csak felvettem, lopva mindig a tükörbe kukkantottam. Seggemet fordítottam oda, majd a vállam fölött néztem meg. A fenekem (és ez most nem túlzás) kirobbanóan mutatott ebben a nadrágban. De gondolatban már hallottam Grant hangját: – Egy fillért sem, Marcy. Egyetlen fillért se költs, amit nem muszáj. Hozzuk rendbe a pénzügyeinket, aztán majd vehetsz új cipıt, új ruhát meg efféléket, ígérd meg, hogy így lesz…

És én marha, meg is ígértem. Beígértem, hogy a zsákruháimban fogok járni, míg minden rendbejön. Belebújtam a buggyos jóganadrágba és pocsékol néztem ki. A seggem nem is látszott. Még egy krumpliszsák is divatosabb lett volna. Le van szarva! Újból felvettem az új nadrágot. Ezúttal le sem vettem. Majd megdumálom Granttel, ha muszáj. Addig még egy óra volt. Kit érdekel most a Military Channel, a keresztrejtvény meg a magazin, ami postán jött? Úgy gondoltam, otthon szabad vagyok. Izgalommal töltött el a gondolat, hogy új, szexi nadrágot vettem, Grant pedig még nem tudja. Épp az utolsó adag mosott ruhát cipeltem át a nappalin, amikor a dolog bekövetkezett. – Marcy? – Hő, ez a hang… jól tudtam, mit jelent. Ez volt a „most aztán szorulsz, cica” verzió. – Igen? – szóltam anélkül, hogy megálltam volna. Talán ha felmegyek a lépcsın, el is felejti. – Gyere csak ide, Marcy. Na bassza meg. – Mért? – igyekeztem, hogy hangom közönyös maradjon. Mintha magabiztos lennék. Sıt dacos. Szóval mindent megpróbáltam. Ehelyett mi jött ki a számon? Valami magasan rezgı hang, mintha máris azt kiáltoztam volna: – Bocsánat! – Légy szíves, gyere ide, Marcy. – Grant ugyan mosolygott, de a francba is, nem hittem neki. Letettem a ruháskosarat a lépcsı aljánál, majd odamentem hozzá. Utáltam ezt az érzést, mintha valami rossz kislány lennék. Csupán annyit tettem, hogy tizenöt dollárért vettem egy nadrágot. Mégis bennem volt ez a rossz érzés. Hazudtam. Azt ígértem, nem veszek semmit, ami nem feltétlenül szükséges, de nem tartottam be. Ott álltam vele szemben, ı pedig megfogta két kezem. Most azt hihetnék, hogy mivel ı a kanapén ült, én meg álltam, talán kevésbé voltam ideges. Legalább megvolt az illúzió, hogy fölényben vagyok. De ez tévedés. Nem számított, hogy fizikai értelemben én voltam elınyösebb helyzetben. Éreztem, hogy áthat a bőntudat, mint valami méreg, Grant pedig jól tudta ezt. – Azt hittem, megegyeztünk – kezdte lágyan. Aztán egyenesen az új, szexis nadrágomra nézett. – Én csak…

– Marcy? – Ez itt új nadrág? – Hát, az a helyzet… – Marcy! – Mi van? – csattantam fel az éles hangtól és saját gyerekes válaszomtól. Mi az ördög folyik itt? Grant számíthatott rám, hogy rendes leszek, de úgy kezelt, mint egy gyereket. És ami még rosszabb, hogy a testem igencsak különösen reagált nyers hangjára. Mellbimbóim kemények és érzékenyek voltam a trikóm alatt és a csábos új nadrágom lágyékrésze nedves volt… totál nedves. – Ez itt új nadrág? – Minden egyes szónak nyomatékot adott, azok pedig súlyos kövekként gördültek le ajkáról. – Igen – feleltem sóhajtva és utáltam magam az alázatos hang miatt. – Kedvezményes áron adták, nem került sokba. Dolgoztam épp eleget és csak egy nadrágot szerettem volna, ami rám passzol. Csak hogy lássam a kemény munka eredményét – hadartam tovább. Meg kellett értetnem vele, hogy csak hajszálnyira szegtem meg ígéretemet. Tényleg mindent megtettem, hogy pénzügyeink rendbe jöjjenek. – Fordulj meg. – Micsoda? – Hallottad. Fordulj meg! Már megint ez a hang. Ez a fegyelmezı hanghordozás. A régi idıket idézte vissza a katolikus iskolából, úgyhogy gondolkodás nélkül és azonnal fordítottam felé a fenekem és szálfaegyenesen álltam ott. Mit mővelsz? Az agyam tiltakozott, ám a testem bizsergett. Éreztem, hogy az izgalom és félelem apró hullámokban tör rám, bıröm alatt a szexuális vágy lüktetett. Arcom a szégyentıl és valami egyébtıl égett. Úgy éreztem, torkomban dobog a szívem, de oly erıvel, hogy szinte fájt. Kezével végigsimított a koponyán, mely mögött seggem vágata rejlett. Arcom megrándult kissé, pedig gyengéd érintés volt. Valami történni fog, ezt éreztem. Egyszerő, otthonos kis nappalinkban most súlyosan ült a levegı, feszültséggel volt terhes. Mintha hatalmas zivatar közelgett volna. Megborzongtam, Grant keze pedig most lejjebb csúszott, a bal farpofám alsó felére. – Megígértél nekem valamit és megszegted – szólt lágyan. Keze most a jobb farpofámra csúszott és a puha szöveten kalandozott.

Elıször azt hittem, a lágy hang, amit hallok, Grant munkától kérges tenyerének súrlódása a szöveten. De mikor másodszor hallottam, rájöttem: én sóhajtoztam. Grant most csípımre tette két roppant kezét és maga felé fordított. Magamtól is felé fordultam. Hirtelen az agyamba villant egy régi emlék, mikor egy vonalzó csapott le körmeimre, mert a tornacipım fehér részére írtam valamit még a középiskolában. A katolikus iskolába jártam, még mielıtt törvény tiltotta meg az apácáknak, hogy testi fenyítésben részesítsék a diákokat. Most ez az érzés tört rám. Mintha büntetés elıtt állnék. A gondolatra, hogy férjem nagy meleg kezei mérik rám a büntetést, valamiféle reszketés vett rajtam erıt a csinos kék nadrágomban. Mikor szembefordultam vele, Grant ismét megfogta kezem és felpillantott rám. Arca egyszerre volt rideg és bánatos. – Tudod mit tartok a hazugságról. Én nem hazudok neked, te meg nem hazudsz nekem. Ebben állapodtunk meg és mindig is így volt. Bólintottam. A kisebbik felem meg akarta magyarázni az egészet, emlékeztetni ıt, hogy csak egy kevéske pénzrıl van szó, úgyhogy bocs. A nagyobbik felem viszont inkább azt akarta, ami ezután várt rám. Úgyhogy csendben maradtam. – Megszegted adott szavad, Marcy. Ezért most azt akarom, feküdj ide az ölembe. – Azzal vászonnadrággal fedett lábszáraira mutatott. Még csak el sem mosolyodott. Semmi nem mutatott arra, hogy tréfálna. – De én… – Na, gyerünk! – szólt nyugodtan, de ellentmondást nem tőrıen. Térdeim remegtek, lábamba éles fájdalom nyilallt. Aztán az ölébe feküdtem. Az egész olyan komikus volt, józan ésszel felfoghatatlan. De ugyanakkor be is pörögtem tıle. A bugyim lágyékrésze, melynek a nedvességet kellett volna felfognia, most lucsogott saját nedveimtıl. Az izgalomtól összeszorult a gyomrom, a pulzusom úgy kalapált, hogy a fülem csengett. A hasammal és szeméremcsontommal az ölében feküdtem ott. A fejem lelógott, így a vér egybıl belé-tolult, ezért elvesztettem egyensúlyérzékemet. Lábaim a levegıben lógtak, lábujjaim a padlót súrolták. – Mennyibe került a nadrág? – kérdezte most Grant. – Tizenöt dollárba – feleltem bőnbánóan.

– Akkor tizenötöt kapsz – mondta Grant. – Számold! Újból sürgetı vágyat éreztem, hogy lemásszak róla és szembeszálljak vele. És újból átadtam magam a sürgetı vágynak a nemi szervemben. A melleimben. Még feljebb a testem legmélyebb pontjában is, ettıl pedig a hasam sajgott és üresen kongott. Csak bólintottam. Igen, számolni fogom. Lágyan a seggemre tette kezét, mikor pedig elvette onnan, összehúztam magam. Semmi! Egy pillanatig hozzám sem ért, majd két kezével újból simogatta a fenekem. Gyengéden. Szeretıen. Erre elernyedtem, élveztem ezt az érzést. Agyam fel sem fogta, olyan gyorsan történt: Grant visszarántotta kezét és az elsı csapás visszhangzott a nappaliban. – Egy – bıgtem, fejemet felkapva, mihelyt a fájdalom a tudatomig hatolt. Remek volt, ahogy apró hıhullámok futottak végig a tomporomban. Újabb simogatás, majd újabb ütés. Kicsit keményebb volt, mint az elsı. Úgy célzott, hogy átellenben üssön azzal a ponttal, ahová már vér tolult és lángolt. – Kettı – nyögtem ki, és kissé fészkelıdni kezdtem. A fájdalom örömérzettel vegyült, a szégyen és a testi vágy furcsa érzéssel töltött el. Minden egyes ütés után számoltam. Hol lágyabban, hol keményebben ütött. Az örömérzetem minden csapással nıtt egy fokkal. És mindegyik után az az érzésem támadt, rosszabb volt, mint az elızı. Mikor a tizedikhez érkeztünk, testem enyhén verítékezni kezdett, és levegı után kapkodtam a fájdalomtól és örömtıl. – Állj fel! – mondta most Grant. – De hát ez csak tíz volt – tiltakoztam. Most már marhára kívántam a teljes büntetést. – Állj fel! Felálltam, leküzdve vágyam, hogy ellentmondjak. Durván perdített magával szembe, rántott egyet a derékfőzı zsinóron ott a köldököm alatt. A nadrág meglazult és egy halk surranással a padlóra csúszott. Most ott álltam Grant elıtt nadrág nélkül, sajgó seggel. Ezúttal lassan fordított meg. Visszafojtottam lélegzetem. Most mi lesz? Grant kibillentett lelki egyensúlyomból és ez egyszerre volt különös és ijesztı.

– Hát ezt látnod kéne. Frankó. Minden egyes ütésnyom fantasztikus. Cikcakkban ülnek, vörösek, helyenként egy kis lila beütéssel. – Miközben vaskos ujjaival követte végig két kezének nyomait, remegni kezdtem. Érzékeny bırömön az ı gyengéd érintése felséges volt, nagyszerő érzés. Csak álltam ott és hagytam, hadd csodáljon meg. Elıször a jobb farpofámat csókolgatta végig. Nyelve forrón simogatta bırömet. Mikor aztán áttért a bal fenekemre, azt hittem, lábaim rögtön összecsuklanak alattam, és a padlóra roskadok. Gondolataimat a képzelgés töltötte ki arról, hogy belém csúsztatja kemény faszát. Nem is számítottam arra, amit ezután mondott: – Azt hiszem, az utolsó öt pacsit a csupasz fenekedre kell kapnod. Mégiscsak így dukál, nem gondolod? A félelem elsı hulláma söpört végig rajtam. A seggem már így is sajgott és vörös volt, most meg a meztelen fenekemet akarja elverni? Aztán éreztem, hogy a nedvesség újabb patakban csorog a két combom közt. Ezzel el is dılt. A testem már döntött helyettem. Úgyhogy bólintottam. Már nem is mondta, hogy számoljak, de mikor elıször lesújtott, felvonítottam: – Tizenegy! – Látnod kellene, hogyan fest a feszes segged, mikor ráütök – suttogta és újból lesújtott, mielıtt még felkészülhettem volna rá. – Tizenkettı! A tizenharmadik és tizennegyedik ütésre már csorogtam. A pinám türelmetlenül rángatózott a semmi körül, mellbimbóim nyilalltak a vágytól. Éreztem, hogy Grant forró nyelve végigszánt teljes hosszában a seggem vágatán, én pedig mohón nyomtam magam neki. Oly simogató volt, forró és nedves. Durr! – Tizenöt! – énekeltem és kezdtem elernyedni. Most elkapott. A büntetést kiosztó tanár bácsi hirtelen eltőnt, helyébe a szeretı férjem lépett. Karjaiba vett, majd letett a kanapéra. – Vedd le a farmerod! – kérleltem ıt. – Félig már levettem, szívem – nevetgélt lágyan, miközben egyenként gombolta nadrágját. Csak néztem, megbabonázva a kék boxer alsó látványától, mikor a kis ezüstgombok hagyták szétnyílni nadrágját. Szerettem volna odanyúlni és lerántani róla, agresszíven,

ahogy néha tettem, mikor szeretkeztünk, de túlságosan fáradt voltam. Mezítelennek, kimerültnek és összetörtnek éreztem magam. Kihasználtnak és megalázottnak, ám mindezt a legkívánatosabb módon. Tudatosan tártam szét combom, alig vártam, hogy Grant teljes hosszában kitöltsön. Hogy kihasználja a testem által gerjesztett vágyat, hogy nedves vagyok. Egyetlen hosszú lökéssel csusszant belém és én ettıl az egy lökéstıl már éreztem is az orgazmus elsı hullámát. Fenekemen a bır lángolt, a fájdalom végigkúszott a gerincemen, hogy még a fejbıröm is megbizsergett és sajgott. Ám az örömérzet, amit Grant gerjesztett bennem, tökéletesen keveredett és erısítette ezt a fájdalmat. Vagy inkább a fájdalom fokozta az örömérzetet – nem tudtam eldönteni. De nem is érdekelt. Grant minden egyes lökése maga volt a mennyország, én pedig megkeményítettem magam. Még nem akartam elélvezni. Nem, most még nem. Grant az arcomat nézte. Az övé most ismét lágy és érzéki volt, aztán egyszer csak keményen és brutálisan nyomult belém, majd azt kiáltotta: – Gyerünk, élvezz, Marcy! Engedelmeskedtem. Ellazítottam megfeszült állkapcsomat és átadtam magam a testemen végigsöprı örömérzet egyre hevesebb hullámainak. Utat engedtem az orgazmus csodás, nedves hullámainak, miközben Grant egyre gyorsabban döfködött. A mellkasomra enyhe szomorúság ült. Szerettem volna tovább húzni. Mindig, mikor elélveztem, Grant máris jött utánam. Az én orgazmusom mindig beindította az övét is. Ezúttal nem így volt. Ismét elborult és feszült arccal hajolt fölém. Most durván kefélt. Mozgása dühödtté vált, kapkodva szedte a levegıt. Magasra lökte két térdem, szélesre tárt, ı maga hátradılt, hogy láthassa, ahogy belém hatol. Én is azt figyeltem. Néztem, ahogy hosszú rózsás faszát elnyeli testem. Tekintetét ismét rám szegezte. Mindig is élénk kék volt a szeme, most azonban egy tengeri vihar színét sugározta. – Élvezz még egyszer – mondta és olyan erıvel döfködött, hogy nekiütıdtem a kanapé karfájának. – Nem hiszem, hogy megy…

Újra keményen nyomult belém, majd belémcsípett, de nagyon. Pont az imént összevert sajgó seggembe. Elélveztem. Miközben Grant belém ürítette nedveit, én másodszor is elmentem, hosszasan, amúgy istenigazából. Alaposan lefejtem és megdolgoztattam Grant farkát. Mikor aztán ernyedten nyúlt el rajtam, az összes levegı kiszaladt belılem. Lélegezni sem tudtam. Az orgazmus hullámai még végigvibráltak rajtam. A seggem lángolt és fájt. De nem érdekelt. Karomat és lábamat Grant forró teste köré fontam és felsóhajtottam. – Fogadjunk, hogy még egyszer nem teszed meg – mondta kuncogva a vállam fölött. – Nem hát. – Az igazság viszont az volt, hogy már kinéztem magamnak egy másik szabadidıgatyát, vásárlás közben már megcsodáltam. Az is vámmentes. És szerény véleményem szerint nagyon is szükség volt rá.

Eva Hore

Férjem fantáziája

– Gyere már, nagyon fogod élvezni – suttogta a nyakamba. – Olyan nincs – feleltem. Épp vacsorát készítettem. Michael egyszercsak odalépett mögém ezzel az észbontó ötlettel. Szerettem Michaelt, ı is engem, de semmi olyat sem akartam tenni, amitıl kidıl a liszt. – De hát mért? Mi kifogásod van ellene? – kérdezte sürgetıen. – Mert… hát izé… nem is tudom… csak nem hangzik jó ötletnek – hadováltam. – Mi a különbség, ha a strandon látnak vagy ha itt? – erısködött Michael. – Elıször is bikini van rajtam. – Jó, de legtöbbször toplesst hordasz. Azonkívül meg tangabugyi van rajtad, úgy hogy nem kell sokat a képzeletre bízni. – Hát nem, ez igaz. De nem is tudom… – feleltem, közben szoktattam magam az ötlethez. – És amikor a tengerparton szeretkeztünk abban a kis öbölben? Mindketten tudtuk, hogy azok a fickók lesnek minket. Nem emlékszel, hogy bezsongtál ettıl? – Te jó ég, csakugyan! Valami mesés volt – mondtam vigyorogva. – Most pont errıl van szó. Hapsik figyelnek majd. Tudod te is, hogy szereted magad mutogatni. Nagyon fogod élvezni. Neked van a legszexisebb tested, te is tudod. A fickók mindig téged kukkolnak. Magamban öntelten mosolyogtam. Kezdett egyre csábítóbb lenni a dolog. – Neked milyen érzés lenne? – kérdeztem tıle. – Teljesen odalennék. Tudom, hogy a hapsik marha irigyek rám, mert te csak velem vagy együtt. Naa… Vanessa! Irtóra élvezném, ha láthatnám, hogy ezek majd megvesznek, miközben te vetkızöl. – Tényleg? – vihorásztam és lekapcsoltam a krumplihámozót. – Az tuti. Nézni ıket, ahogy ezek téged kukkolnak… hát tudod, ez lenne a legnagyobb buli számomra. Az a tudat, hogy aztán hazamennek

a trampli feleségükhöz vagy a megunt barátnıikhez, de közben rád gondolnak… szóval érted. Ez az! Az utolsó érv: a tudat, hogy ezek rám gondolnak, a testemre, miközben a saját párjukat dugják. Erre adtam be a derekam, ám nem akartam, hogy Michael azt higgye, el vagyok ragadtatva az ötlettıl. – Hát… nem is tudom, hogy kéne csinálni – morfondíroztam. – Egyszerő. Csak felveszel valami jó cuccot, aztán úgy teszel, mintha nekem játszanál sztriptízt. – Gyere, begyakoroljuk, a vacsora várhat – mondta vágyakozva. Ott álltam a nappali közepén, Michael pedig a CD-i között kotorászott. Kétségtelenül jó ötlet volt tıle. Sosem szégyelltem a testemet. Sıt, minél inkább belegondoltam, annál jobban akartam ezt a dolgot. Visszagondoltam arra a napra ott a tengerparton. Sosem éreztem még magam ennyire bezsongva, mint attól a tudattól, hogy azok a fickók engem lesnek. Titokban azt szerettem volna, ha ık is beszállnak, de ezt sosem mondtam meg Michael-nek. Nem szerettem volna, ha azt hiszi, nem vagyok boldog vele és azzal, ahogy szeretkezünk. – Egy pillanat, mindjárt jövök – mondtam neki és kiviharzottam a szobából. A hálószobánkban elıhúztam a bıröndöt az ágy alól. Jó néhány kosztüm volt benne. Kiválasztottam az iskolás szerelésemet. Ez egy rövid szoknyából, fehér alsónemőbıl, fehér blúzból, nyakkendıbıl, rövidszárú zokniból és félcipıbıl állt. Gyorsan ledobtam magamról, ami rajtam volt és hosszasan néztem magam, meggyızıdve arról, hogy tényleg dögösen nézek ki. Még a hajamat is copfokba fogtam, úgy tértem vissza a nappaliba, egypár könyvvel a hónom alatt. Michael elismerıen füttyentett. Most már izgatottan vártam, hogy kezdjük. Elindította a zenét, én pedig elkezdtem neki lélegzetelállító sztriptízmősoromat. Elıször csak körbelibbentem a szobában, majd leejtettem a könyveim és lehajoltam értük, hogy Michael láthassa kivillanó fehér bugyimat, aztán odahajítottam a könyveket ımellé a kanapéra. Most fogtam a nyakkendımet és lassan kioldottam, hagytam, hogy araszonként ereszkedjen az ı nyakára, majd közelebb húztam Michaelt a mellemhez, de csak azért, hogy aztán eltaszíthassam, mikor próbálta megfogni. A nyakkendıt hagytam, hadd lógjon a nyakamban, mert tudtam, késıbb még kelleni fog, amikor jónak látom.

A blúzomat kihúztam a szoknyámból, egyenként gomboltam ki és néztem, hogy reagál erre Michael. Az ajkait nyalta, ültében felegyenesedve és mohón, sóváran nézett. Erre hátralöktem vállamat, megráztam és hagytam, hogy blúzom a karjaimon át a padlóra csússzon, eközben körbetáncoltam a szobában. A fehér melltartóm mesésen festett napbarnított bırömön. Remek nyarunk volt és a bıröm olyan bronzszínő, hogy majd megvesznek érte. A mellbimbóim épp kikandikáltak a melltartó pereme fölött, én pedig megnyaltam ujjaimat és úgy nedvesen csúsztattam be a melltartó kosaraiba. Megmorzsolgattam bimbóimat, mire hangosan felsóhajtottam, a másik kezem a combomon kalandozott, majd be a szoknyám alá.

– Gyere csak ide – kérlelt Michael. – Nem – feleltem. – Azt mondtam, gyere ide – szólt rám most élesebben. – Nem. – Tán azt akarod, hogy elverjem a segged? – kérdezte. – Nem. – Akkor tedd, amit mondtam, és gyere szépen ide! Csak álltam ott elıtte, a mellem le-föl hullámzott, ahogy egyre szaporábban lélegeztem. A két kezemet szemérmesen kulcsoltam össze a szoknyám elıtt. – Fordulj meg! – szólt rám Michael. Megfordultam. – Hajolj le, hadd lássam, meg tudod-e érinteni a lábujjaidat. Úgy tettem, közben éreztem, hogy a szoknyám kellıen felcsúszik, hogy a bugyim teljesen kilátsszon. Éreztem két kezének érintését a combjaimon. Lassan kúsztak felfelé a seggemhez. – Nagyon klassz – mondta most és játékosan paskolt rám. – Ó – mondtam erre és kislányosan simítottam hátra a hajamat, majd felé fordítottam a fejemet. Önelégülten mosolygott, majd egyik kezével lágyékát kezdte simogatni. – Most már visszafordulhatsz – mondta. – De kérlek, ne üsd a fenekem – kértem. – Jó leszek, megígérem.

– Az már biztos – mondta erre. – Mi lenne, ha végre ledobnád a melltartódat? Kikapcsoltam a hátamon a melltartót, a vállpántokat lecsúsztattam és hagytam, hogy melleim a saját ritmusukban remegjenek. Jól tudtam, menynyire szereti Michael a melleimet, ezért tenyerembe fogtam ıket, felemeltem és lágyan játszadoztam velük. Michael a csípımnél fogva magához vont, szétterpesztett lábaim közé állt és arcát a vállgödrömbe temette. Mikor szájával a mellbimbóimat kereste, megragadtam a tarkóját és magamhoz szorítottam. Erekciója lüktetett, ahogy a testemnek feszült. Az ölébe fészkeltem magam és élveztem, hogy ı most kényelmetlen helyzetben van. Nyelvével hevesen nyaldosta mellbimbómat, aztán szájába véve szopogatni kezdte, gyengéden harapdálta, aztán megfogta és jól meghúzta, hogy felkiáltottam. – Hiszen nem is fájt – mondta erre. – De igen, fájt – mondtam kényeskedve. – Szóval ellenkezel velem? – kérdezte. – Az én mellbimbóm. Én tudom, fáj-e vagy sem – feleltem kötekedve, mert tudtam, így járom ki, hogy elverje a seggem. – Csend legyen! Nem szeretem az engedetlen kislányokat – mondta most és a combomra csapott. – Hajolj ide a térdemre! – parancsolta. – Nem! – Ne kezdj megint ellenkezni! – szólt rám, majd még keményebben mondta. – Hajolj a térdemre! Ráhajoltam és miközben egyensúlyoztam, a seggem csábosan meredt felfelé. Ujjaival felhúzta szoknyámat a derekamig, majd lassan letolta rólam a bugyit, épp csak annyira, hogy meztelen farpofáim kilátsszanak. – Hőha – mondta – szép segged van, tényleg nagyon klassz. Csak vihorásztam, miközben ı kezével végigszántott a fenekemen, körkörösen simogatva, és élveztem, amikor aprókat sózott rá. – Szereted, ha elfenekellek, mi? – kérdezte most. – Nem – feleltem. – Dehogyis. – De, szerintem igen. Lássuk csak – azzal még jobban letolta a bugyimat, most már egészen a térdemig. – Ó, hát persze, most már

látom a puncidat, csillog a nedvességtıl. Szóval mégis szereted, ha elfenekellek, igaz? Nem feleltem, élveztem ezt a játékot. Hát ennyit a sztriptíz szereprıl, gondoltam magamban, miközben ı végigfuttatta ujját a fenekem vágatán, aztán be az átnedvesedett puncimba. Kissé széttártam a lábam, mikor odaért a csiklómhoz és a nedveimmel dörzsölgette. Hirtelen valami kemény csapott le a jobb farpofámra és éles fájdalom nyilallt bele. Egek, mi az ördög lehet az? Hátrakukkantottam a vállam fölött és láttam, hogy Michael egy iskolás könyvet tart a másik kezében és épp magasra emelte, hogy ismét lesújtson rám. – Auu – nyögtem panaszosan. – Ez fáj! De ı csak folytatta, mialatt ujja még mélyebbre csúszott a puncimba. Két kezemet a padlón pihentettem, testem merev volt. A farpofáim elzsibbadtak, ám a puncim eleven volt. Nagyon is eleven és további törıdést igényelt. Michael most abbahagyta az ütlegeket. – Áll fel! – vezényelt. A bugyim még mindig ott volt a térdemnél, ezért megbotlottam, mikor felálltam. Michael keményen ragadott meg a csípımnél fogva, ujjaival kicipzárazta szoknyámat. Az a padlóra csúszott a bugyimmal együtt, én meg lerúgtam ıket a lábaimról. Ott álltam meztelenül Michael elıtt, csak a fehér zoknim és a cipım volt rajtam. Most megfordított, a farpofáimat csókolgatta, nyelvével a bırömet simogatta. Ujjaival széthúzta farpofáimat, majd nyelvét végighúzta a lukamon. – Milyen tüzes kis segg – mondta most. – Most pedig hajolj szépen a kanapé szélére. Emeld fel a segged és állj terpeszbe! Mit gondolsz, megy anélkül, hogy panaszkodnál? – Igen – feleltem és a mondott testhelyzetet vettem fel. – Egy másodperc, és itt vagyok. Egy hangyányit se mozdulj – tette még hozzá. Olyan öt percig voltam ott ebben a testhelyzetben, közben azon tőnıdtem, miben sántikál Michael. Most visszajött, megállt ott, szórakozottan paskolta a hátsómat. Aztán tenyerébe fogta a puncimat, kissé megszorongatta, egyik ujját belécsúsztatva. – Nagyon klassz – mondta. – Frankó – azzal keményet rásózott.

Ez váratlanul ért és felkiáltottam. İ ügyet sem vetett rá, én pedig újból és újból éreztem a kemény csapásokat. Tudtam, hogy a puncim most megduzzad a vértıl, aztán ırülten kezdett lüktetni. – Meg ne fordulj! – adta ki az utasítást Michael. Azzal hátralépett, én pedig a szemem sarkából láttam, hogy levetkızik, nadrágját és alsónadrágját egy mozdulattal húzta le, majd kilépett belılük. Hallottam a ruhák suhogását és megéreztem, hogy ingét is levette. Megállt mögöttem, a makkja a fenekemen körözött, majd hegyével a puncimat bökdöste. Szélesebb terpeszbe csúsztam, feljebb emeltem faromat és azt kívántam, dugjon meg. Keményen vágott a combomra, miközben makkjával továbbra is bökdösött, bedugta egy hüvelyknyit, majd kihúzta. Egy darabig ezt csinálta, én pedig már tudtam, mi következik. A makkját kenegette az én selymes nedveimmel, hogy aztán behatolhasson a seggembe. Nem sokszor fordult ez elı, csak különleges alkalmakkor és azt hiszem, ez a mai most az volt. Nagyon lassan kezdte becsúsztatni, eközben a fenekemet masszírozta. Könnyedén csúszott be a farka, aztán megragadta a csípımet és maga felé húzott. Felemelkedtem annyira, hogy most a kezemre támaszkodtam. Így még beljebb csúszhatott a fasza, és mikor elkezdte ki-be tologatni, a puncim egy ritmusra lüktetett vele. Egyik kezemmel odanyúltam és a csiklómat kerestem. Kemény volt, készen arra, hogy megdörgöljék. Elıhúztam szeméremajkaim közül, ujjaim játszadoztak rajta, majd a közepére koncentráltam és élvezettel cirógattam. Michael közben hátulról baszott seggbe, idırıl idıre rásózott valamelyik farpofámra. Ezzel úgy felizgatott, mint talán még soha és gyorsabban dörgöltem a csiklómat, beleborzongtam az örömérzetbe. A puncim hol összeszorult, hol kitágult, azt várva, hogy Michael farka teljesen kitöltse. Hirtelen valami kemény hatolt belém. Kemény és hideg. De bármi volt is az, jó nagy volt. Testtartásomat ahhoz igazítottam, ahogy fokozatosan belém hatolt. A puncim oly forró volt, hogy mikor Michael kihúzta azt a valamit, a hidegség szinte teljesen eltőnt. Miközben Michael a seggemet baszta és közben döfködte belém azt a valamit, én eszeveszetten dörgöltem a csiklómat és elmentem. Michael most gyorsabban dugott, szorosan tartott a csípımnél fogva,

aztán hagyta, hogy az a valami – bármi volt is – kicsússzon belılem. Ki-be lökdöste farkát, két mellem hintázott a lökések erejétıl. A kanapé karfáján egyensúlyozva löktem magam hátra Michaelnek, aki most hangosan felkiáltott. Egyre csak döfködött és élvezett, nedvének minden egyes cseppjét belém lövellve, csípımet még szorosabban ragadta meg, ujjai szinte a húsomba vájtak. Éreztem, hogy verítékcseppek hullanak a hátamra, ı pedig lassított a tempón, végül kihúzta hímtagját. Életnedve végigcsorgott a combomon, így gurultam le a kanapéról és elterültem a padlón. Micahel ott térdelt levegı után kapkodva, én meg odakúsztam hozzá, számba vettem a faszát és szopni kezdtem, közben a tökeit masszíroztam. Semmi perc alatt felállt a farka, töke megtelt, készen állt az újabb menetre. – Kurvára szexis vagy – mondta és lepillantott rám, én meg tövig nyeltem a faszát. A pillantásom mosolyt küldött felé, ı pedig kezét lecsúsztatva a puncimba dugta. Szerettem, ha ennyire benedvesedek. Michael tudta, mennyire szeretek vele baszni és bár az is tetszett, mikor a hátsó bejáraton jött belém, azt mégsem hagyhattam ki, hogy faszát a puncimban érezzem. Vele volt a legjobb baszni. Nem tudtam betelni vele. – Húúúú – sóhajtott fel, majd két kézzel fogta meg a fejem és eltolt magától. – Remélem, ebbıl már látod, milyen nehéz lenne sztriptízt játszani elıtted – mondtam neki. Nem bírnánk ki, hogy egymáshoz ne nyúljunk. – Tudom – felelte. – De van még egy ötletem. – Ó, és vajon mi lenne az? – Mit szólnál, ha filmre vennénk magunkat? – Micsoda? – Hiszen érted – felelte. – Pornófelvételeket csinálnánk saját magunkról, aztán jó pénzért kiadnánk. Mindig azt mondtad, szeretnél nézıközönséget, nem így van? Hát most lesz. Beöltöztetnénk mindenféle kosztümbe, az ágyhoz kötöznénk széttárt kezekkel és lábakkal, kiszolgáltatva nekem, baszhatnánk fürdıben, buborékok gyöngyöznének a csodás melleid körül. Az asztalra fektetnélek és gyümölcsökkel borítanálak el. Emlékszel, mikor ezt csináltuk? Nagyon

élvezted. Ennék a testedrıl. Szóval egy csomó mindenfélét csinálhatnánk a filmeken. Akár itthon is megrendezhetjük az éjszakákat. Még mindig meztelenül feküdtem a padlón, csupán zokniban és félcipıben. A gondolataim azonban sebesen kavarogtak. Milyen érzést keltett bennem ez az ötlet? Nos, már csak a puszta gondolatára is lüktetni kezdett a puncim. Nézni a hapsikat, ahogy azok engem bámulnak… hát ettıl egészen bezsonganék. – Hát… nem is tudom – mondtam végül. – Nagyon klassz lenne – gyızködött. – Kiélhetnénk minden fantáziánkat. Gondolj csak bele, ha csak húsz fontot számítanánk fel egy filmért, tíz hapsit könnyedén idecsábíthatnánk. Aztán ha már látták az elsı filmet, meg akarják nézni a többit is. Vetítésenként húsz fontjával számolva minden józan emberi számítás szerint is összehozhatnánk annyi pénzt pár hónap alatt, hogy lefizessük a foglalót a saját házunkra. – Szerintem nem kellene megmondanod a hapsiknak, hogy én vagyok a felvételen. Beadhatod nekik, hogy valaki más. – Á, ez hülyeség. Úgyis tudnák, hogy te vagy az. – Tényleg azt hiszed, hogy buknának rá? – Az fix. És ha ezt megcsináljuk és neked is tetszik, akkor talán egy kis plusz pénzért bejöhetnél és elıadhatnál egy sztriptízt. Persze ha addigra már megbarátkoztál az egésszel. Vagyont kereshetnénk. Na, mit szólsz? – Azt, hogy jobb ha idejössz és megbaszol – mondtam és széttártam combjaim ott a padlón fekve. Egy szempillantás alatt ott termett két lábam között. – Te telhetetlen ribanc. Mindenkinek látnia kellene, milyen tested van. Hadd fantáziáljanak rólad. Persze csak én basználak, nekik csak nézni szabad. – Ó, basszál már keményebben, szivi – mondtam neki, épp egy kiadós orgazmus kapujában. Hát igen… a gondolat, hogy nézhetem ezeket a krapekokat, amint engem bámulnak, sıt, esetleg még eléjük is állhatok egy sztriptízszámmal, miközben az álló farkukat markolásszák… hő, ez tényleg nem semmi! Minél többet gondoltam erre, annál jobban bezsongtam. Elırelöktem a csípımet, mert azt akartam, Michael keményebben dugjon.

– Ó, te jó ég, ez az, szivi, basszál – üvöltötte Michael. – Mutassuk meg a világnak, hogy tudsz te baszni. Ó, ez az, most… elmegyek! – sóhajtotta a fülembe. Már csak a gondolatára is úgy felforrósodtam, mint még soha. Alig vártam, hogy elkezdjük a felvételeket. Még az is eszembe jutott, talán némelyik hapsi beszállhatna a felvételekhez. Mondjuk valamelyiknek a faszát szopnám, míg Michael dug engem. Kíváncsi voltam, belemennee. Aztán a legtökéletesebb orgazmus ragadott magával. Szinte szétrobbantam, miközben testnedveim patakzottak és eszeveszetten ütlegeltem Michael hátát. Kimerültén, eltelve feküdtünk ott. Sziporkázó ötlet volt ez Michaeltıl. Vagyont kereshetnénk. A saját otthonunkban lennénk, filmeket készítenénk, esetleg eladnánk azokat. És ha még más hapsikat is bevonhatnék – csak hogy feldobjuk a produkciót – Michaelnak bele kellene egyeznie, én pedig kiélvezhetném mindkét világot. Néhány óra alatt a vonakodó résztvevıbıl vérmes nimfomániássá váltam. Alig vártam, hogy elkezdjük. Odanéztem a kanapéra és a padlón egy lopótököt pillantottam meg. Nyilvánvalóan ez volt az a valami, amit Michael az elıbb belém dugott. A kép élénken jelent meg elıttem: az asztalon fekszem, testemet gyümölcsök borítják és a hapsik onnan esznek, szájukkal érintve minden porcikámat, nyaldosnak, megérintenek ujjaikkal; mindegyik enne mondjuk egy falat banánt a puncimból. Szájukkal, ajkukkal és szervükkel ingerelnének, miközben egymást váltva falatoznának onnan. Igen, ez az! Egy másodperc alatt benedvesedtem. Michael ötletember volt és be kell vallanom, mind ez idáig ez volt a legjobb ötlete. Figyeljék csak meg; hamarosan színre lépünk! Minthogy nekem vannak igazi melleim, valódi mosolyom és én produkálok igazi orgazmust, ezért minden élvezet az enyém.

Ivana Chopski

Tornacipı

Janine beharapta alsó ajkát, mert már tudta, mi következik ezután. Oly kemény volt ez a harapás, hogy érezte, mikor foga felsértette a bırét. Megérezte nyelvével az összetéveszthetetlen fémes ízt, ugyanekkor azt is érezte, hogy valami meleg folyik le lassan az ajkán az álla felé. Kézfejével törölte le a vért, hisz nem akarta, hogy a férfi meglássa, mert rögtön leblokkol és már épp elég nehéz volt idáig is eljutni. Hétfı volt, ám nem közönséges nap, mert ma volt Janine negyvenedik születésnapja. Férjével, Ricky-vel már elmentek péntek este egy ünnepi vacsorára. Abba a görög étterembe vitte ıt a férfi a Hide Streetre, amit szeretett. Janine bárányt evett, mint mindig, és sikerült megbirkózniuk két üveg Retsinával, amibıl talán még fél üveg is túl sok, aztán Ouzót ittak a kávéhoz. Nem valami jó ötlet! Ricky akkor felállt és megkerülte az asztalt, odajött hozzá a másik oldalra és mellé préselte magát, mire a kávét kihozták. Aztán arcon csókolta ıt és megfogta kezét. – Kívánsz valami különlegeset a szülinapodra? Tartogatok valamit a számodra, ám az most titok. De ha van bármi, amire vágysz, talán még lesz elég idım, hogy felhajtsam neked – mondta egyszuszra, az italtól indíttatva. Janine közelebb húzta magához férjét és gondolkodás nélkül azt suttogta: – Verd el a seggem! Ricky bizonyára nem hallotta jól, mert azt felelte: – Majd reggel? Nem értem, mért kéne addig várni, most is nyugodtan elmondhatod! Janine most újból megpróbálta. – Na, menj a fenébe! Most hülyéskedsz velem? – kérdezte Ricky hitetlenkedve, de túl hangosan, hogy a fél étterem feléjük fordult, hogy lássák, mi folyik ott. – Cssssssttt! – pisszegte le a férjét Janine. – Azt akarod, hogy rávágjak a seggedre?

– Nem! – felelte Janine és igyekezett megırizni nyugalmát, hangját suttogássá halkította, hogy a mögöttük lévı asztalnál ülık abbahagyják a hallgatódzást. – Nem! Hanem fel akarok öltözni iskolás lánynak; te rajtakapsz, hogy csintalankodtam, ezért a térdedre fektetsz, és elvered a seggem egy tornacipıvel. – De hát… – kezdte Ricky, de észrevette, hogy már megint túl hangos, ezért aztán suttogva folytatta. – honnan jut eszedbe ilyen? – Nem is tudom… csak arra gondoltam, jól szórakoznánk, egy kis változatosság nem árt. Nem igaz? Janine hazudott! Nem szeretett hazudni férjének, ezért csak nagyon ritkán fordult elı, az igazi okot azonban mégsem mondhatta el. Huszonnégy éve ırzi magában ezt a titkot, ebbıl pedig huszonegy éve mint Ricky felesége, és kizártnak tartotta, hogy akár neki, akár másnak elmondja. Tizenhat éves volt, tanuló a katolikus iskolában, ahová csak lányok jártak. Ekkor történt a dolog. Nagyon szigorú környezetben nevelkedett és Janine nem mindig tartotta be a szabályokat. Egy nap testnevelés órán nem akart nekifutni az ugródeszkának, mert félt, ám ezt nem akarta bevallani. Mikor az apácák kényszeríteni próbálták, a bugyijába vizelt. Persze azt hitték, direkt csinálta, ezért odahívták az egyik atyát, hogy fegyelmezze meg. Az atya jól lehordta és felszólította, kérjen bocsánatot az osztálytól, ı azonban nem érzett bőntudatot, és tiltakozott, mondván, véletlen volt. Erre az atya a hátsó zsebébıl elıhúzott egy tornacipıt és odahúzott egy széket az osztály elé. A többiek leültek és nézték, ahogy az atya térdére fekteti ıt, majd lehúzza tornanadrágját, szabaddá téve mezítelen hátulját. Azután minden figyelmeztetés nélkül sújtott le keményen az ı fehér, gömbölyded húsára. İ hangosan felkiáltott, inkább meglepetésében, semmint fájdalmában, mert bár sajgott, de korántsem annyira, így mire az atya harmadszor sújtott le, már inkább volt kellemes, mint fájdalmas. Észrevette, hogy mellbimbói megmerevednek, csiklója lüktet és mire elérkeztek a hatodik, egyben utolsó csapáshoz, csaknem orgazmusa volt. Az eset, hogy nyilvánosan verték el a seggét, kihozta belıle az exhibicionistát – vagy kihozta volna belıle, ha erre bármikor alkalom adódott volna.

Mind ez idáig ez volt az ı bőnös titka, ı pedig szerette volna átélni ismét azt az örömöt, ám félt erre kérni férjét. Most mégis megtette, és Ricky erre úgy nézett rá, mintha teljesen elment volna az esze. – Unod a szerelmi életünket? – a férfi hangja most visszazökkentette Janine-t a jelenbe. – Nem! – Hát akkor? – Á, semmi. Kár volt mondanom. Közben jött a pincér a számlával, és a téma nem került elı újból. Janine úgy gondolta, Ricky már el is felejtette az egészet, minthogy nem bírta jól az alkoholt; csak most, az ı születésnapján jött rá, hogy Ricky jól emlékszik. Aznapra mindketten szabadságot vettek ki, de a megszokott idıben keltek fel, hogy a gyerekek átadhassák maminak az ajándékukat és elénekeljék neki a „Happy Birthday”-t, mielıtt iskolába mennek. Mikor aztán kettesben maradtak a házban, Ricky újabb ajándékot hozott elı, amit a lépcsıfeljáró alatt rejtegetett. Jó nagy doboz volt díszpapírba csomagolva, a tetején jókora masnival. – Hát ez meg mi? – Különleges szülinapi meglepetés. Remélem, tetszeni fog – mondta Rick kacsintva. Janine az asztalra tette, kinyitotta a dobozt és a tartalmát odatette mellé. Volt benne egy halványkék póló, rövid rakott szoknya, fehér pamutbugyi, egy pár fehér magasszárú zokni, egy pár fehér gumi tornacipı, valamint egy nagyobb fekete tornacipı. Férje most torzan vigyorgott rá, ı pedig elpirult. – Azt hittem, el is felejtetted. – Dehogyis, hiszen ezt akartad a negyvenedik születésnapodra, ezért ezt kapod. Eredj fel és öltözz át. Janine összeszedte a holmikat és ment átöltözni. Mire ismét lejött, Ricky felvette legjobb öltönyét és fenyegetıen ütögette tenyerét a fekete tornacipıvel. Janine copfokba fogta haját, egy kicsit kisminkelte magát és megint iskoláslánynak érezte magát. Ricky csak nézte nejét, amint jött le a lépcsın, és most újból ellenállhatatlan vágyat érzett iránta. Kurvára dögösen nézett ki. Hiszen mindig is jól festett, gondolta magában. Az asszony magas volt, kellı domborulatokkal a megfelelı helyeken, remek lábai voltak és jól is

tartotta magát. Janine, mintha csak olvasott volna Ricky gondolataiban – és valószínőleg így is volt – még jobban kihangsúlyozta csípıjének ringását az utolsó pár lépcsıfokon, és meglibbentette szoknyáját, hogy egy pillanatra kivillanjon az alsónemője. Ricky most elırelépett és az asszony köré fonta karját, majd felcsúsztatta kezét a szoknyája alatt, onnan be a bugyijába és két hatalmas kezével markolt farpofáiba. Csókolóztak, hosszan elnyújtva, nyelvük körbejárt egymás szájában, mintha még sosem csókolóztak volna életükben. Janine tudta, hogy Ricky most egészen odavan, mert az ajkán cseresznyés rúzs volt, aminek ízét mindig utálta férje, most azonban nem törölte le a szájáról! Janine most abbahagyta a csókolózást és elhúzódott a férfitól. – Így bánik egy tanár a diákjával? Ricky riadtan nézett rá, mint egy összeszidott kiskutya, majd kézfejével törölte meg száját, hogy megszabaduljon attól a cseresznyés kencétıl. – Akkor most mi legyen? – kérdezte kelletlenül. – Jól lehordasz, aztán a térdedre fektetsz és elvered a seggem. – Hányszor, milyen erısen, honnan tudom majd, hogy nem fáj-e? – Csak nyugi! Azt hiszem, hatszor és majd úgyis érzed, milyen erısen kell, ebben biztos vagyok. Csak ne legyen túl gyengéd, mert úgy semmit nem ér az egész. Majd lesz egy jel, abból tudod, hogy abba kell hagynod. – Mi lesz az? – Hát, majd felüvöltök, hogy AUUU! Vagy azt mondom, elég! Persze lehet, hogy nem gondolom komolyan és azt akarom, folytasd tovább, úgyhogy kell valami jelszó, mondjuk „majom”, ami azt jelenti, tényleg hagyd abba. – Majom? – Igen, majom, de te csak akkor hagyod abba, ha ezt a szót mondom. – Mondd, csináltál te már ilyet? – Nem! De láttam egy mősort a tévében, abban pont errıl beszéltek. – Jó, ha neked megfelel. Akkor most mi legyen? – Hordjál le a sárga földig! – Mért, mit csináltál? Janine felsóhajtott, egy pillanatig gondolkodott, aztán bepisilt.

– Janine, mi a francot mővelsz? Hogy fog ez kinézni a legjobb öltönyömön? Az asszony homlokráncolva nézett rá. – Ja, igen, bocs… – azzal Rick most felemelte hangját. – Maga meg mit mővelt, ifjú hölgy? – Bocsánat, uram. Azt hiszem, bepisiltem. – Tudja, milyen büntetés jár ezért? Janine szégyenlıs arccal bólintott, igyekezett nem mosolyogni. – Törölje le a mosolyt az arcáról! – csattant fel Ricky és kezdte beleélni magát a szerepbe. – Hozza ide a tornacipımet! Janine odahozta neki a tornacipıt, a férfi pedig a szoba közepére húzott egy széket, leült és azt vakkantotta: – Feküdjön a térdemre! Ricky nem volt egészen biztos benne, mit is érez abban a pillanatban. Vegyes érzések kavarogtak benne és mindegyik felül akart kerekedni a másikon. Aggódott, nehogy fájdalmat okozzon Janine-nek, viszont szerette ıt és meg akarta adni neki, amire az asszony vágyott, még ha mindez kissé idegen is volt tıle. Végül azonban a bőnösség érzete kerekedett felül; a bőnösségé, egyfelıl, mert felesége seggét készült elverni, másfelıl meg azért, mert évek óta nem volt már ilyen kanos. Hogy is mondták ezt neki? A fájdalom és szenvedély között csak egészen vékony választóvonal van. Ha jobban belegondolt, tényleg volt ebben valami. Mondjuk, ha valaki odajön hozzá és megcsípi a mellbimbóját, az fáj, de ha Janine harapná meg azt szeretkezés közben, attól még kanosabb lenne. Lehet, hogy pont erról szólt ez az egész? A szenvedélyrıl és fájdalomról? Hát majd most megtudja. Janine végigfeküdt a térdén, tenyerével a padlóra támaszkodva, közben érezte, hogy Ricky fasza kıkeményen feszül az ı hasának. A tudat, hogy férje így felizgult, kezdte ıt is feldobni. Ricky felhajtotta a szoknyáját a hátára, így most kilátszott a bugyija, amit a férfi máris lehúzott, szabaddá téve fehér, gömbölyded fenekét. Ricky gyengéden simogatta, és Janine eközben érezte, hogy a férfi szerve még jobban megkeményedik, ha ez még egyáltalán lehetséges volt. Ricky most felemelte a tornacipıt, az asszony szíve pedig hevesen kezdett dobogni. Feszülten várakozott és aggódni kezdett, hátha az egész nem is olyan, ahogy ı arra emlékezett.

Hisz a múltban csak fantáziáit, újra átélte a történteket és olyasmit akart, ami többé talán nem ismételhetı, vagy talán már elsıre sem volt olyan jó. Mi van, ha annak az egésznek semmi köze sem volt a seggrepacsihoz, csupán egy kis exhibicionista kalandozás volt, és azt élvezte, hogy mindenki látja a meztelen seggét? – AUUU! Ricky lesújtott meztelen hátsó felére. Nem volt ugyan túl kemény, de nem volt rá felkészülve. Ezt bizonyára Ricky is észrevette, mert a következı csapás már keményebb volt és a fájdalom belenyilallt – de milyen jó érzés volt! A régi érzések tértek most vissza. Még keményebb ütés jött, ı pedig könnyeivel küszködött, miközben csiklója lüktetni kezdett, mellbimbói megkeményedtek. Vajon azért sír most, mert fáj neki, vagy a felismeréstıl, hogy igenis jól emlékezett arra az esetre az elmúlt évek során? Piff-puff, mindegyik csapás kissé keményebb volt az elızınél, az utolsó már ırülten fájt.

Miután hatodszor is rávert Janine seggére, Ricky a padlóra dobta a tornacipıt, megragadta az asszonyt, talpra rántotta, aztán két kézzel fogta meg arcát és olyan szenvedéllyel csókolta meg, amilyent már évek óta nem éreztek. A férfi Janine élénk kék szemébe nézett és meglátta benne a vágyat, ami igencsak felkavarta lelkét. Most letörölt egy könnycseppet az asszony szeme sarkából, eközben úgy tőnt, megállt az idı. E pillanatban érzékei élesebbé váltak, érezte Janine meleg leheletét az arcán, samponja illatát a hajában és alig kivehetı parfümjét a nyakán. Halántékában lüktetett a szíve vagy Janine-é. Netán mindkettıjüké? Anélkül, hogy elengedte volna Janine-t, odasétált vele az ebédlıasztalhoz, ülı helyzetben emelte az asszonyt az asztalra, majd kigombolta nadrágját. Ezután széttárta Janine combjait, félrehúzta a bugyiját erısen nedves puncija elıl az egyik oldalra, majd saját boxeralsóját a bokájára csúsztatta, aztán behatolt. Mindketten közel voltak már a csúcshoz, mégis olyan intenzitással keféltek, mint még tán soha. Mikor végül elélveztek, Janine hátrafeküdt az asztalra, Ricky pedig ırá omlott. Szorosan ölelték át egymást jó ideig, mely szinte örökkévalóságnak tőnt, közben Ricky farka még mindig odabent lüktetett.

Janine most felemelte fejét annyira, hogy a férfi fülébe suttoghasson. – Jó volt? – Nagyon. – Akkor találd ki, mit kérek majd karácsonyra.

Primula Bond

A ház úrnıje

A szoba miatt jöttem. – Pillantásom egy csinos lányra esik, épp most libbent be az ajtón, én meg ott álltam karbafonva, mint a ház úrnıi a rajzfilmeken. – Azt hittem, Robin néven egy fiú jön ide. A lány a feje búbjáig elvörösödött. Hátizsákját most egyik válláról a másikra csúsztatta, én meg láttam himbálódzó melleit a rózsaszín póló alatt. – Fiút látott volna szívesebben, Mrs. Mason? – Ezzel minden nı így van, Robin. – Önkéntelenül is elmosolyodtam. İ ezt biztatásnak vette és belépett az elıcsarnokba, ahol a ragyogó napsütés után sötét volt. – Csakugyan minden nı? – jegyezte meg. De a mosolyomat nem viszonozta. Vállait lelazította, a hátizsák pedig egy puffanással csúszott a padlóra. – Jól van, kedveském? Kér esetleg vizet vagy valamit? Rohadt nagy a hıség odakint. Erre bólintott, majd a lépcsıfeljáróra pillantott. – Csak fáradt vagyok, Mrs. Mason. – Mondja csak, hogy Linda. – Nézze, sürgısen el kellett jönnöm a másik helyrıl, ezért ha kérhetném, láthatnám a szobát? Gyengéden toltam ıt magam elıtt, így követtem felfelé a lépcsım. Az összes többi nıi jelentkezıt elutasítottam. Egy nagydarab fiatal suhancot akartam, aki elıször szabadul ki otthonról, esetleg szeretne egy kis etyepetyét. Férfi társaságra vágytam. Kalandról fantáziáltam, mondjuk véletlenül nyitva hagyom a hálószobám ajtaját, hogy a fickó meztelenül láthasson.

Igencsak jó formában vagyok. Ugyan melyik telivér csıdör ne bukna a nagy cickókra és a kívánatos csípıre? Egy negyvenes csaj talán

öregnek tőnhet neki, de én megmutatnám, milyen frankó lehet egy idısebb tyúk. Az egyik este mondjuk meginnánk egy üveg bort ketten, hagynám a srácot beszélni – talán épp a mamájáról. Én meg olyasmiket mondanék, amitıl felizgul. Mindjárt elfelejtené a mamáját. Nézném, ahogy felmegy az ágyába, akkor követném, lábujjhegyen beosonnék a szobájába, félrelökném a dunyhát, aztán ráfeküdnék, rácsusszannék harmatos, merev pöcsére, még mielıtt tiltakozhatna. Bizony ám! Gondoskodnék róla, hogy igazán otthon érezze magát. Tényleg eszembe sem jutott, hogy anyáskodjam egy ilyen melltartót nem hordó árvalány felett, hosszú veres copffal, azonkívül – ıszintén szólva épp most vettem csak észre – ilyen jóvágású farral, ami csak úgy ringatódzott a sortjában. – Mért, mi volt a gond? – kérdeztem, miközben bekísértem ıt a hálószobájába. – Tán elviselhetetlen volt az elızı gazdaasszonya? Robin remegı testtel feküdt az ágyra és ismét elvörösödött. – Gazda volt, a háziúr. És igen is, meg nem is. Leültem mellé az ágyra. – Folytassa csak. – Szóval a fickó lekötözött. – De hisz ez szörnyő! Fogva tartott? – Az ajkamba haraptam és éreztem a vér ízét. Azon kaptam magam, hogy a lány mellét bámulom, ahogy a pólójának feszült, a saját mellbimbóim pedig rendesen megkeményedtek. – Ne hívjuk a rendırséget? – Nem mondhatnám, hogy fogva tartott. Úgy értem, mehettem és jöhettem, ahová akartam. – Robin most vállat vont, majd combjait kezdte dörzsölgetni. Egyszeribe ı lett a közönyös, én meg bezsongtam és kényelmetlenül éreztem magam. – Csak esténként történt, mikor hazaértem. – Robin most felpillantott rám, kék szeme csillogott. – Szegény kis pára. – Megragadtam az ágy szélét. A gyomrom összeszőkült. – Mondjon el mindent. – Az egyik este történt. Épp valami polcokat szerelt fel a szobámban. Én az ágyon feküdtem. Le voltam strapálva a meló után. – Fáradt voltál, mint most? Robin most hátradılt és felhúzta lábait. A karunk súrolta egymást. – Bizonyára elbóbiskoltam, mert mikor kinyitottam a szemem, a csuklóim össze voltak kötözve, így ni – azzal összetette két kezét és a magasba emelte. Ezzel telt mellei is megemelkedtek. – Ami az

egészben furcsa, hogy olyan… megnyugtató érzés volt. A tudat, hogy semmit sem tehetek. Ott állt az ágy végénél, és a lábam belsı felét simogatta. – Most leengedte karjait és egyenesen a szemembe nézett. – Tudom, hogy félnem kellett volna, Linda. De ettıl inkább felizgultam. İ meg azt mondta, csak játék az egész. Most, hogy a nevemen szólított, ez közelebb hozott minket egymáshoz. A karjára teszem a kezem és simogatni kezdem. Sima a bıre és meleg, ujjaim alatt arany pihék csillognak. Pólója és sortja között sávban látszik ki barna hasa. – Csak akkor nevezheted játéknak, Robin, ha élvezed is. Most bólint. Aztán felém hajol, hogy orrunk szinte összeér. Mellei kidudorodnak a trikón át, lengedeznek. Buddha-ülésben teszi keresztbe lábait, sortja bevágódik a lába között, kirajzolódik a lágyék vágatának vonala. Azt bámulom. De jó lenne, ha egy fiú lágyékát látnám. Addig nézhetném, míg végül erekciója lenne, de így még sohase néztem egy lány punciját. Elképzelem a duzzadt szeméremajkakat a sort alatt: biztos nyirkos és totál le van borotválva. Talán egy kis síkos nedvesség van a puha bırén, mert ebben a hıségben mászkált. Vagy mert olyan közel ül hozzám ezen az ágyon. – Pont errıl van szó, Linda – suttogja és most lepillant oda, ahová én nézek. Megremeg kissé, még szélesebbre tárja lábait. Nem a nık illatát érzem most, egészen enyhén? Szívem kalapálni kezd. Robin most ismét elmosolyodik. Oly közel ülünk egymáshoz, hogy szinte hallom, ahogy szája nedvesen szétnyílik és a fogait nyalja. – Élveztem. Most megpróbálom elhúzni a kezemet, ı azonban odahúzza azt az ölébe. A lágyékához. Érzem a szöveten át a melegséget, a nedvességet. A lélegzetem is elakad. Látni akarom, mi van ott a sort alatt. Most még csak eszembe sem jut egy fiatal merev fasz. Csak egy ifjú, puha pina. – Tudod, szeretem, ha ilyen tehetetlen helyzetben vagyok. Mintha játékszer lennék. İ pedig azt tette, amit akart, elıször csak az ingemet gombolta ki, majd lehúzta a sortomat. Ettıl felállt neki. Ekkor jöttem rá, hogy élvezem a dolgot. Most átnéz a vállam fölött, álmodozva, az én kezemmel simogatja leföl a lágyékát. – Folytasd. – Hangom most kéjsóváran fátyolos.

– De jó darabig hozzá nem nyúlt a melleimhez, vagy ide, ni… szóval érted… – azzal oly erıvel szorította oda kezem, hogy az ujjperceim nekifeszültek és a szeméremajkak közé nyomultak. – Addig, míg végül én könyörögtem neki, hogy csinálja… akkor megmutatta hatalmas, kemény faszát és… – Még mindig nem értem, Robin! – Kezemet felemelve szakítottam félbe. – Elmenekültél onnan. Idejöttél hozzám. Miért? Bántott téged? – Ó, hát az volt a legjobb az egészben, amikor bántott! Mikor elvert. – Most leugrik az ágyról, táncolva megy végig a szobán, csípıjét jobbra-balra ringatja és közben saját fenekét csapkodja, piff-puff, aztán minkét combját, de keményebben, hogy húsa beleremeg. Eltátom a szám. Bırén ott maradt két kezének vörös körvonala. – El sem hinnéd, milyen jó érzés volt. Az az éles, nyilalló fájdalom… micsoda érzés. Azután ahogy az a melegség szétárad a testedben. Alig várod a következıt… – Hát ezt nem hiszem el – szipákoltam és szorosan összezártam két lábam. – Az efféle büntetés egyszerően szörnyő. Akkor mért lett egyszeribe nedves a puncim? – Dehogy szörnyő. Valami csodás! Te jó ég, majd meghaltam a vágytól, hogy elmondhassam valakinek! Robin vibrál az energiától. Nem csoda, hogy annak a mocskos öreg szivarnak a nyála csorgott a lány után minden éjjel. Szédületes egy csaj. Azok a kirobbanó mellek, a szemérmetlen sort, mely egyenesen odavonzza a pillantást a lábak közötti résre. Most fészkelıdöm, szeméremajkaim sürgetıen dörgölıdnek össze szők fekete szoknyám alatt. Robin mellbimbói keményen feszülnek pólójának. Az enyémek pedig a kardigánomnak. Robin most odalép és pózba vágja magát elıttem, mintha csak leckét adna. Én azonban le nem veszem a szemem a mellbimbóiról. – A pasas pontosan tudta, mit csinál, szóval érted. Ami a vicces a dologban, hogy minél szorosabban kötöz le, annál erıtlenebb vagy és annál jobb érzés az egész. A kötél rózsaszín nyomokat hagy a csuklód körül, mintha karperec lenne, úgyhogy egész nap emlékezel a történtekre, miközben dolgozol, de senki más nem tudja. Robin most kuncog és lehajol, hogy felkattintsa az éjjeli lámpát az ágy mellett. Háttal fordul felém, én pedig látom egyik szeméremajkának hajlatát, amint áttüremkedik a sortján.

– Folytasd, meséld el, mit csinált veled – mondom neki, azzal megragadom és visszahúzom magamhoz. – Mutasd meg! Most ismét elmosolyodik, egyik kezét csípıjére teszi. – Jó. De akkor neked kell csinálni. Kötözz le! Nagyot nyelek. Lágyéka egy vonalban van a szememmel. – De mivel? – Hát, mondjuk a harisnyáiddal. – Azzal lehajol, kezét a szoknyám alá csúsztatja, fel a lábamon. – Tudom, hogy még ebben a melegben is azt hordod. Igaza van. Még mindig ıt nézve emelem fel lábam, aztán lassan lehámozom a harisnyám. Arcom ég, gyomrom összeszorul az izgalomtól. Robin engem figyel, macskaszerő nyelvét kidugja alsó ajka fölött. Felcsúsztatom szők szoknyám a lágyékom felé, Robin szeme pedig felcsillan, de egy szót sem szólunk. Miután lehúztam mindkét harisnyámat, Robin végigfekszik az ágyon, széttárulkozik és vár. – Kötözz le szorosan, ahogy ı csinálta. – Még mindig ajkait nyaldossa. – Azt akarom, hogy fájjon. – Én … nem is tudom . . . – Kérlek, Linda! – Robin úgy durcáskodik, mint valami elkényeztetett gyermek. – Azt akarom, hogy lásd, milyen is az. Te lehetsz a szeretım. Erıs mellei most elıremerednek, mellbimbói megnyúltak és kemények. Ezt látta tehát a háziúr és mindjárt rabul is ejtette, ott helyben abban a hálószobában. Szex tálcán felkínálva, és még csak nem is kurvával. De nem ám. Hanem egy tökéletes angyallal. A kisbabámmal, akivel akkor játszok, amikor csak akarok. Szinte nem is gondolkodom, csak felhúzom a pólóját, hogy láthassam azokat a dús melleket. Ugyanazt, amit az a hitvány háziúr látott. A puncim összeszorul, amitıl borzongás fut végig rajtam. Ez a friss, érett test büntetésért könyörög. Lehet, hogy az a marha úgy érezhette, meghalt és a mennyországba került. Egyszeribe tudom már, mit kell tennem. Megragadom Robin karjait, harisnyámat a csuklói köré tekerem, majd odakötözöm a gyermeknek való ágy fejtámlájához. Robin rángatni kezdi a csomókat.

– Ó, ez nagyon szoros, Linda! Nem tudom magam kiszabadítani. – Most jobbra-balra dobálja magát, két melle csábosán himbálódzik, mellbimbói kemények és vörösek, karizmai megfeszülnek. – İ nem kötözött le ilyen szorosan… Aggodalom söpör végig rajtam, de aztán észreveszem, ahogy Robin nyelve kivillan a küszködés közepette… nyilvánvalóan élvezi a dolgot. És miközben hánykolódik, keményen megrúg, rajtam pedig egy energiahullám söpör végig. Gyorsan lehúzom a cipzárt és lerántom sortját, majd felnyögök az örömtıl, hogy láthatom ott azt a lágy rést, mely ugyan nem volt leborotválva és gyantázva, ahogy elképzeltem, viszont a fanszırzet takaros kis vonalban futott a szeméremajkak közti réshez. A saját puncim a vágytól rángatódzik. A másik harisnyámat most egyik bokájára csavarom és az ágyhoz kötözöm. Ha szabadom hagyom a másik lábát, akkor még mindig felém fordíthatja a fenekét. – Mit fogsz csinálni velem, Linda? Így hagysz egész éjszakára? Most a fenekét ringatja, a takarónak dörgöli, majd hevesen emeli fel, hogy megmutassa azt a fekete vonalat formás farpofái között. – Ezt szeretnéd? Csakhogy Robin, kedvesem, én nem vagyok férfi, nem baszhatlak meg úgy, mint a háziurad. Csak nézem ıt, ahogy elterpeszkedik az ágyon, szélesre tárt lábakkal, küszködve, nyöszörögve. – Csak meg tudsz dugni valahogy. Mondjuk fognál valamit a kezedbe. Akkor úgy csinálhatod, mint ı. – Robin levegı után kapkod, miközben egyre fészkelıdik körbe-körbe és mohón dörgöli magát le-föl a durva takarónak. – De azért akarom, hogy felizgulj, Linda. Szerintem te egy istennı vagy. Most felemelem a karom és keményen lecsapok Robin farára. A friss, omlós hús az ujjaim alatt fodrozódik. Robin felsikolt. – Akkor hát ne mozogj, ifjú hölgyem, míg eldöntöm, mit is érdemelsz. – Nem vagyok ifjú hölgy. Egy mocskos kis ribanc vagyok. Az a pasas mondta nekem. Ismét lesújt a kezem és irtó jó érzés hallani azt az éles csattanást, mely visszhangzik a kis szobában és jó hallani Robin sikkantását válaszképpen. Megvonaglik ott az ágyon, én meg újra ráverek. – Meg ne moccanj, te mocskos kis ribanc, különben szorulsz.

Robin most megmerevedik, eltúlzott engedelmességgel hajtja végre a parancsot, én meg ott állok fölötte és élvezem ezt az egészen új és furcsa, szokatlan érzést, mely újból végigsöpör rajtam. Belülrıl árad szét, aztán áthatol a pinámon, mely most követelıdzıen lüktet. – Kezd jó lenni, Linda – mormolja Robin a súlyos csendbe. Egyik térdemet két lába közé nyomom, Robin erre felemeli fenekét az ágyról és nekilöki duzzadt kis punciját. A combjait simogatva haladok arrafelé. Bıre oly meleg. Ujjaimat most odacsúsztatom és azt a puha kis bozontot birizgálom. Az én puncim is rendesen benedvesedett. Egyik kezemet testébe dugva, a másikkal újból rácsapok a farpofájára, és érzem, ahogy a bıre átforrósodik. Te jó ég, még a lélegzetem is eláll. Lehúzom szoknyám cipzárját és félredobom. A bugyim totál átázott. Azt is lerántom, és most érzem azt az illatot – ezúttal a sajátomét –, ami úgy bepörget. Elırehajolok, jobban széthúzom Robin combjait és most meglátom a titkos rést, ígéretes élénkpirosan, mikor szeméremajkai széttárulnak. Gondolkodás nélkül benyomom orrom hegyét és széjjelebb tárom az ajkakat, miközben érzem a meleg nedvességet az arcomon. Mennyei örömhullám ráz meg, mikor belélegzem egy másik nı illatát. Így csinálhatják az állatok a dzsungelben… de vajon a nıstények is szaglásszák egymás fenekét? Robin nemi szerve selymesen simogatja orromat. Még soha életemben nem csókoltam meg nıt, a pináját meg végképp nem nyaltam senkinek. A nyelvem most odacsúszott arra résre, éreztem, hogy Robin teste megfeszül, majd megborzong, mikor végighúzom rajta, egyszer, kétszer, fel odáig, ahol a rés összezárul és most érzem a kis csiklóját. Kezemmel most a saját puncimat dörgölöm, egy ujjammal a saját csiklómat masszírozom, mindenem összeszorul azt követelve, hogy máris elélvezzek. De még túl korai. Elhúzom a kezem és ismét Robint kóstolgatom, mint ahogy egy macska tisztogatja kiscicáját. A lány pedig megvonaglik és felnyög a nyelvem minden egyes lökésére. – Most már a rabszolgád vagyok, Linda? Felkapom fejem, mert idegesít, hogy közbezavart. – Fogd be a szád! – Kérlek, Linda – nyöszörgi most – verd tovább a seggem! – Nekem te ne mondd meg, mit tegyek, rabszolga! – azzal még jobban szétfeszítem Robin combjait.

– Megbüntetlek, amiért beszélni merészeltél. Nincs több nyalás. – Jaj, bocs, Linda. De kérlek… annyira élvezem. – Te azért vagy itt, hogy az én kedvembe járj, ezt jegyezd meg! De már szörnyen közel állok ahhoz, hogy elélvezzek. Úgyhogy abbahagyom a magam simogatását. Megint Robin tátongó punciját nézem, a duzzadt szeméremajkakat, a nedvességtıl összetapadt szırcsomókat. Megragadom a finom csipkebugyimat, a két tenyerem között sodrom össze vékony kötéllé. Megfogom a két végét és a szeméremajkak résébe csúsztatom, majd gyors mozdulattal felhúzom rajta. Robin felsikít, teste ívben megfeszül és felfelé tolja magát, sóvárgóan kitárulkozva. Most lefelé húzva dörgölöm neki az összetekert bugyit. Jól tudtam, hogy az anyag az érzékeny csiklón csúszik majd végig, a legkényesebb részeken súrlódik majd. Robin csiklója most élénkvörösre változik. Most kezdem még gyorsabban dörgölni a bugyival Robin pináját, és jólesı borzongással látom, ahogy dobálja és riszálja magát az ágyon. Elhajítom a bugyit és mikor Robin csalódottan felüvölt, dobálva magát az ágyon, keményen rácsapok meztelen fenekére, majd meglengetem a bugyit és végigcsiklandozom vele vonagló testét, fel a remegı mellekig, a nagy felálló bimbókig. Robin továbbra is vonaglik. Csak úgy tudom megállítani, ha ráülök. Lovagló ülésben telepedek rá rabszolgámra, ám ahogy felhevült puncim hozzáér az övéhez, majdnem ott helyben elélvezek. Szinte eszemet vesztem attól az érzéstıl, hogy egy másik nı nemi szervének érintése így bepörget. Most már képtelen vagyok nyugton maradni. Rámászok Robinra, míg odaérek nedves, hívogató ajkához, és rányomom saját ajkamat. Nedves nyelve kutatóan vibrál az én számban és most már csak másodpercek választanak el az orgazmustól. – Most teljesíted feladatodat, rabszolga! Addig hallani sem akarok arról, hogy szabadon engedjelek! – Hangom súlyosan cseng a vágyakozástól, miközben célom felé török. Felkúszok Robin arcáig, míg puncim a szájához ér. – Nyaljad! Érzem Robin meleg leheletét a puncimon. Aztán nyalni kezdi. Lágyan, szinte piheszerően birizgálja lüktetı szeméremajkaimat, majd nedves nyelvét végigfuttatja a kettı közti résen, majd beteríti a duzzadt ajkakat.

A fejem szédül. Sokkal jobban bepörgök egy lánnyal. Még jobban széttárom combjaim, hogy örömérzetem fokozzam. – Olyan jóíző vagy, Linda. Felnyögök és megvonaglok, még jobban odanyomom magam, mikor Robin nyelve sebesebben kezd járni, szenzációs érzés járja át a pinámat, ı pedig szinte beszívja az egész puncimat. Nyelve ott körözik, úgy hatol belém mint valami minipöcs, aztán visszahúzza, mire én még keményebben préselem magam az arcának. Most eléri a csiklómat. Úgy hat, mint valami elektromos ösztöke. Nem bírom türtıztetni magam, hevesen reszketek. Megint irgalmatlanul szívja a puncimat. Még gyorsabban vonaglok, combjaim szélesre tárulnak. Robin most abbahagyja a körözést meg a szívást, keményen tolja be nyelvét, mint valami fasz, jobbra-balra csapkod vele, aztán a csiklómra csúszik, miközben ki-be jár. A tébolyba kerget. És most élvezek. Megragadom az ágy fejtámláját, csípımet hátralököm, a pinám és az egész testem szorosan összehúzódik, majd Robin arcának lököm magam, rádörgölöm összes nedvemet, míg az orgazmus a végére ér. – És velem mi lesz? – nyöszörgi Robin egész testében reszketve, miközben lemászok róla. Kedvem lenne megfogni ıt. De nem akarom abbahagyni a játékot. – Fel kell tennem a vacsorát, Robin. Te pedig, kedveském, itt vársz rám. Érzéki szája most tágra nyílik. – Nem rendes tıled! – Aztán majd, ha nagyon jó leszel, újból végigcsinálhatjuk az egészet. – A küszöbön megálltam. – Még valami, ifjú hölgyem. Ha minden olyan jó volt ott a másik helyen, mért kellett eljönnöd? – Kidobtak! – Azzal elmosolyodik és totál széttárja lábait, mint valami balerina. – A fickó felesége korábban jött vissza valami üzleti útról vagy ilyesmi. Édesem, megjöttem! – Azzal felkacag. – Engem meg ott talált lekötözve a nagy ágyukon, szélesre tárt combokkal… – A puncid meg ott virított vörösen – mondtam elképedve. – Te jó ég, el tudom képzelni. És még mit látott az asszony? – Hát Joe-t, amint ott volt rajtam és baszott. Magam elé képzelem az egészet és ez jól bepörget: az asszony a hajszálcsíkos kosztümjében csak áll ott és nézi, ahogy férje segge le-föl

jár ezek között a formás lábak között. Az én Robinom lábai között. Visszamegyek hozzá, a bugyimmal a melleit csiklandozom, majd a vénuszdombját. – Ne is törıdj vele. Most már csak mi ketten számítunk. Robin lehunyja szemét. – Siess vissza, Linda. – Ó, elıttünk az egész éjszaka. – Nem tudom megállni, hogy oda ne hajoljak és megcsókoljam új bérlımet, nyelvemmel az övét csiklandozva. – Te leszel majd az én új játékszerem.

Cathryn Cooper

A tökély

Évekkel ezelıtt lettek barátok, még akkoriban, mikor férjeik együtt golfoztak. Azóta megosztották egymással aggodalmaikat, sikereiket, a bébiszittereket, gyakran összejöttek egymással. A három nı együtt ebédelt, vásárolt és havonta egyszer egy csütörtök estén együtt is vacsoráztak. Ilyenkor hármuk közül mindig valamelyikükre esett a sor, hogy vendégül lássa a többieket a házában, fızzön és elkészítsen számukra mindent. Ezen az estén, eltelve a jó ételtıl, bortól és az illatosított gyertyákkal megvilágított szoba atmoszférájától, arról kezdtek beszélgetni, mit csinálnak mostanság az életben, mik a jövıbeni kilátásaik és hogy mentek a dolgok akkoriban, mikor ık elıször találkoztak. Fájdalmas volt férjeikrıl beszélni azokból az idıkbıl, mikor még éltek, de végül természetesen szóba került a szex is. – Én valami fiatalabb férfire várok – mondta Crystal, sötét szeme melegséget sugárzott, mint a brandy a gyertyafényben. A többiek nevettek: – Álmodik a nyomor. – Hát, szerintem nem sok értelme van valami idısebb pasival randizni – szólt Josie fejét hátraszegve, hogy úgy tőnt, mintha vörös haja hirtelen lángra lobbant volna. Köztük a legidısebb, Greta volt a legmegfontoltabb. – Hmm, nem is tudom. Attól függ, lépést tud-e tartani. Nem vagyok már hevesvérő tinédzser, viszont tapasztalt. Egy fiatal srác még sokat tanulhat tılem. Egy idısebb férfi meg lehet, hogy már nem tudna lépést tartani velem. Jót nevettek a viccen, szemük azonban édes-kesernyés emlékektıl csillogott, ifjúkori csábításokról, amikor még vágyakozva sóhajtottak egy jóképő srác egyetlen pillantásáért és alig várták, hogy felnıtté váljanak. Pillanatnyilag mindegyikük egy másik világban kalandozott, mikor még volt férjük, családjuk és kötelezettségeik.

– Nem – mondta most Crystal. – Egyikünk sem akar idısebb férfit. Most még nem. – Tizennyolc éves koromban volt viszonyom egy idısebb férfivel – szólt erre Josie. Aztán mintha csak most jött volna rá, mit is mondott, elpirult és lesütötte a szemét. A másik kettı észrevette ezt és azonnal érdeklıdıvé váltak. – Meséld el! – kérte Crystal. Greta elıredılt, kék szeme érdeklıdıen csillogott. – Úgy van. Mondd csak el! – Rendben. Josie az asztalt fürkészte. Egy pillanatig úgy tőnt barátnıinek, képtelen lesz folytatni. De aztán elmúlt ez a pillanat. Josie mély lélegzetet vett és összeszedte magát, majd rákezdett. – Görög történelmet adott elı. Mindig is szerettem ezt a tárgyat és elég nagy volt az önbizalmam ahhoz, hogy azt higgyem, minden gond nélkül elvégzem a kurzust és levizsgázom. Nem így történt. – Mert egy dolog görög klasszikusokat és történelmet olvasni a legendákról, a trójai háborúról meg effélékrıl. Ám egészen más, ha tanulmányban kell kielemezni és értelmezni a történéseket és a modernkori párhuzamokat. – Ezenkívül meg egy csomó bulira hívtak meg és élveztem ezeket. – Le is feküdtél valakivel? – kérdezte Crystal. Némi gúny érzıdött hangjából, szemébıl azonban irigység sugárzott. – Naná… egyszer-kétszer. De ezek csak egyéjszakás kalandok voltak és nem is olyan észvesztıen tökéletesek. Az éretlen gyümölcs ízlelgetése, meg ilyesmi. Greta elmosolyodott: – És a tanár bácsi nem is volt éretlen, mi? Sıt, egy kicsit túlérett, igaz? A többiek nevettek. Josie mosolygott és pillantásával messze kalandozott. – Jó, a bıre már olyan volt, mint az ıszi almáé. Mindig arra gondoltam, hogy talán le kéne hámozni és alatta simább bır lenne… az ifjúkori bıre. Azt hiszem, mikor erre gondolunk, az azt jelenti, hogy valakit jobban meg akarunk ismerni. Meg akarjuk tudni, mi rejtızik a felszín alatt, ismerni akarjuk múltját.

– A szeme nagyon kék volt, és láthatólag semmi nem kerülte el a figyelmét. Sok hallgatójához hasonlóan, akiket tanított, ı is hosszú hajat és hozzáillı szakállat hordott. Ragyogó szıke volt – szinte aranyszínő – , de már fehér csíkok vegyültek benne. Nem mintha ez számított volna. Úgy fonta keretbe arcát, mint valami aranyló dicsfény és nagyon lágy volt… nagyon lágy, nagyon selymes. Egynémely más hallgató – különösen a diáktanácsból – megjegyzéseket tett rá, amiért az ifjúságát próbálja megırizni, meg hogy nem a korának megfelelıen cselekszik és nem is úgy néz ki. Persze megvolt az okuk, hogy ezt mondják. Mert minden alkalommal, ha Cado a teremben volt, a mi számunkra, lányok számára ı volt ott az egyetlen férfi. Volt valami nyers harmónia a hangjában és csábító csillogás a szemében. Odavoltunk érte és elbővölten ültünk ott, miközben ı annak okait fejtegette, miért hódol a modern civilizáció egy olyannak, mely virágzott az ókori Görögországban. Rámutatott, mennyi ember és civilizáció figyelte irigyen az ókori Görögországot. Mert – mint ı mondta – a tökély áradt a tanításaikból, utódaikból, még az épületeikbıl is. – És mi van ıvele? – kérdezte türelmetlenül Greta. – Most felejtsd el, miben hitt ı, meg ti sokan… arról beszélj, mire jutottatok vele? Josie most megnyalta száraz ajkát. – Elmondom. Nézzétek, Cado tökélyt akart az emberi lényekben, ugyanúgy, ahogy azt egy ısi civilizációban értelmezték. És mi nem mindig nyújtottuk neki ezt a tökélyt. Én ugyanolyan tökéletlen voltam, mint bárki más és ez végül oda vezetett, hogy behívatott a dolgozószobájába, miután jól lehordott, mert nem csináltam meg egy feladatot, amit kiadott nekünk. Kinyitotta az ajtót, majd betessékelt. Szakadt egy szoba volt, én azonban úgy tettem, mintha különösképpen érdekelne a dekoráció. Végignéztem a nagy halom papíron, könyveken és kávéscsészéken. Az egyik sarokban ott volt egy ısrégi bır kanapé. A falak nagy része láthatólag kizárólag könyvespolcokból állt. Az érzés, hogy ı ott van mögöttem, olyan volt, mintha izzó szén főtött volna. A hátamon éreztem testének melegét. Tudtam, hogy engem vizslat, pillantása végigfut testemen, talán az alakomat gusztálja, vagy hogy milyen érzés lehet a bırömhöz érni; vagy hogyan reagálnék, ha

hozzám érne. Már attól remegtem az izgalomtól, hogy egyedül voltam vele. Miután becsukta az ajtót, közelebb lépett hozzám. „Josie, ugye így hívják?” Mondtam, hogy igen. Egy pillanatig nem szólt semmit, csak kissé lehajtotta fejét, mintha a lukat nézné a szınyegen. Kezét szorosan összekulcsolta a háta mögött, én meg emlékszem, hogy az jutott eszembe, „vajon mit szorongat ott?” – És mi volt az? – kérdezte Greta. Josie elmosolyodott: – A bátorsága. „Többet vártam magától” – mondta nekem. – „Valamit, ami közel tökéletes”. „Sajnálom, uram. Igazán sajnálom”. El sem hittem, hogy ennyi átéléssel mondtam. Nem akartam csalódást okozni neki. „Tökéletes akarok lenni”, mondtam. Valami változott tekintetében, mikor rámnézett. – „Komolyan gondolja?” „Igen”. Most elgondolkozva bólintott.,Akkor elölrıl kezdjük” – mondta. „Lassan táplálom magába a fegyelmet, amire szüksége van. Maga elfogadja a fegyelmezést és eközben felnı, éretté válik. Egyetért ezzel?” Azt mondtam, igen. Igazából ekkor kezdıdött a nevelésem. Elıször is le kellett vetkıznöm. Habozás nélkül megtettem. Olyannyira a kedvébe akartam járni és megfelelni elképzelésének a tökélyrıl. Ott álltam remegve, soványan és szilárdan, az izgalomtól libabırösen. Akkor azt mondta, nézzem magam egy nagy tükörben tetıtıl talpig. Hővösen sima kordbársony zakója egy pillanatra a hátamhoz ért, mikor odaállt mögém. Mélyen beszívtam a levegıt és láttam, hogy mellbimbóim megnınek. Egyik lábamról a másikra álltam és éreztem, hogy kellemes nedvesség tör elı két lábam között. „Látja?” azzal vállamra tette két kezét. „Ezen a húson keresztül gyújtom lángra elméjét.” Akkor kézen fogott, és azt mondta, hajoljak az íróasztalára. Azt tettem, amit kért. „Milyen érzés?” kérdezte. – Azt mondtam neki, az íróasztal lapján a bır hideg a mellbimbóimnak. Mondtam, hogy melleim az asztallapra

lapulnak, az asztal széle pedig a nemi szervemet nyomja. Aztán közöltem, hogy a szınyeg durva a meztelen talpamnak, meg hogy a hasam odaragad az asztalhoz. „És testének melyik része érintkezik most leginkább a külvilággal, Josie?”, kérdezte. „Talán az elmém?” „Végsı soron igen” felelte. „Elméje azonban most a mezítelen fenekén át fogja fel a külvilág jeleit. Farpofái most csupán a környezı levegıvel érintkeznek. Emiatt határozottabb üzeneteket küld az agyának, mint teste bármely egyéb részének. Közli agyával, hogy sebezhetı. Azon túl pedig egészen logikus, hogy egy nı hátsó felének kereksége felhívás arra, hogy simogassuk, rácsapjunk vagy szexuális tevékenységet folytassunk vele. És elméje erre van hangolva… tökéletesen ráhangolva.” Lehunytam szemem, azt kívántam, bárcsak hozzám érne. Egy darabig még beszélt, mielıtt kezével végigsimított a hátamon. Emlékszem, hogy beleremegtem, mikor megmarkolta a fenekem. Tudtam, most jön a fegyelmezés, sıt, azon kaptam magam, hogy alig várom. İ fogott egy vonalzót és Homérosztól idézett valamit, valahányszor lecsapott azzal a seggemre. Emlékszem, a lélegzetem is elállt. „Kezdésnek hatszor” – mondta most. „Még!” – nyögtem én. Egyszerően nem bírtam megállni. Valamit felébresztett bennem. Valamit, amirıl nem is tudtam, hogy bennem van. „Még! Hát persze, még” – mondta erre. Vártam a további ütéseket. Ehelyett víz csobogását hallottam. „Lassan álljon fel”, mondta. Úgy tettem. İ egy jéghideg vízzel teli edényt csúsztatott a két mellem alá. Újfent elállt a lélegzetem. A fenekem lángolt. Mellbimbóim megmerevedtek a jeges víztıl. „Most egyszerre érez hıséget és hideget testének két különbözı pólusán. Emelje fel két karját a feje fölé, és feküdjön rá teljesen az asztalra. Amíg ezt nem teszi, nem folytatom a fegyelmezést.” Örömmel tettem, vágytam rá, hogy figyelme rám irányuljon, és hogy elfogadjon. AKARTAM, hogy azt gondolja rólam, tökéletes vagyok. Ha lehunytam a szemem, fellobbantak érzékeim. Hallottam, ahogy a vonalzó surrog a levegıben. Hallottam, hogy lesújt a húsomra, és éreztem az érintkezés melegét. Sajgott a hátsó felem. A mellem is, de

másként, mégis ugyanúgy. Nem szex volt ez, nem is valami piszkos játék, hanem tisztán és egyszerően erotika, elmém, testem és érzékeim örömteli ébredése. Artikulátlan hangokat adtam ki, majd azt kérdeztem tıle, tökéletes vagyok-e már, elég tökéletes ahhoz, hogy a testembe fogadjam. Ruhák suhogását hallottam, mielıtt belém hatolt. Ami a legmeglepıbb volt az egészben, hogy nem nyúlt hozzá a mellemhez, sem egyéb testrészemhez, miközben baszott. Csak a pénisze, a szeméremszırzete és combjainak eleje ért hozzám. Megértettem, mit akart tılem. Két karomat a fejem fölé nyújtva és lehunyt szemmel csakis testemnek arra a részére összpontosítottam, amelyhez ı hozzáért. És tényleg koncentráltam. A szex sohasem lehet ugyanolyan az egyik férfivel, mint a másikkal, még akkor sem, ha a különbség viszonylag kicsi. Cadóval az egész teljesen más volt. Nehéz leírni a kezdeti félelem borzongását, miközben a szexuális izgalom egyre intenzívebbé és sürgetıbbé válik. Lehunyt szemekkel igazán átéreztem, ahogy az orgazmus úrrá lesz testemen. Az örömérzet hullámai söpörtek végig bırömön. Biztosan éreztem, hogy végigvonul rajtam közvetlen a felszín alatt. Az egyik szinten azt éreztem, gyengéden érint meg, nem erısebben, mint cirógatás egy köteg pávatollal. A másik szinten meg felforrt a vérem, gızzé változott ereimben. Mikor eljött az orgazmus, megrázkódtam, de nem kiáltottam. Tudtam, hogy ı ezt nem akarja. Magamban tartottam ezt az élményt. Nem volt hangja, mivel nem öltött alakot. A részemmé vált és az is marad örökre. Ezt Cadótól kaptam. Josie lágyan elmosolyodott magában. – Az sem érdekel, hogy én csak tizennyolc voltam, ı meg több mint kétszer annyi. Mégis ı hozta életemben az egyik legtartósabb élményt – ha ugyan nem az egyetlent. Barátnıi tapsolni kezdtek. – Micsoda sötét ló vagy te, Josie Thompson! – tört ki lelkesen Greta. Crysal a fejét rázta: – Vicces. Én meg valahogy azt gondoltam, te fölötte állsz az efféle dolgoknak. Josie elvigyorodott és a sétabotja után nyúlt.

– Kipróbáltam a legtöbb bőnt, Crystal, és meg kell hogy mondjam, a szex él a legtartósabban emlékeimben. Még vannak álmaim és emlékszem, milyen is volt. A szex az, ami életben tart. Barátnıi egyszerre bólintottak. – Hát ennyit a fiatalemberekrıl – mondta Greta. Egymást köszöntve emelték fel poharaikat, majd kiitták maradék borukat. Eltelt egy újabb este, és egy újabb alkalom, hogy átéljék ifjúságuk szenvedélyét.

Caesar Pink

A Paddles-klub

Az esti programhoz Heather testhezálló gumi miniszoknyát vett fel, három hüvelyk magas tősarkú cipıt és egy fél pólót, melynek elején csillogó ezüst betőkkel ez állt: Istennı. Úgy tervezte, elmegyünk Manhattan egyik S&M klubjába, a neve Paddles. Nem mintha ez lett volna elsı kiruccanásom New York csaknem alvilági BDSM színterén, mégis kissé viszolyogtam az egész ötlettıl. Olyan érzés, mintha valaki az éjszakai ivászat után menne templomba vagy az anyósához teázni. Másrészt viszont Heather idınként szükségét érezte annak, hogy nyilvánosan verjék el a seggét. Ne kérdezzék, miért, mert magam sem tudom. Mikor elıször indultam felfedezı körútra a BDSM világába, az elsı dolog, amin meglepıdtem, az volt, hogy szex szinte alig keveredett az S&M játékkal. A legtöbb kívülálló hajlamos azt hinni, hogy ez valami szexuális flúg, de akik benne vannak, tudják, hogy ez elhatárolódik a szexuális tevékenységtıl. Még azt is ritkán látni, hogy emberek megcsókolják vagy megsimogatják egymást az ilyen nyilvános partikon. Az ezen résztvevık nagyon is komolyan veszik az egészet. Teljesen lefoglalják ıket a játékaik. Többször is láttam, hogy emberek mősort adnak elı és bemutatják hordozható játékdobozaik tartalmát, gyakran részletesen – és látható büszkeséggel – magyaráznak el minden egyes husángot, korbácsot, bilincset meg az ördög tudja mi minden egyéb vackot, amikkel játékosan kegyetlenkednek. És ami még komikusabb, az az ıszinte érdeklıdés, amellyel honfitársaik figyelték ezeket a bemutatókat. Ha valaki új módszert talál ki, hogyan lehet egy közönséges háztartási eszközzel elverni valakinek a seggét, az igen nagy érdemnek számít. Az egyetlen, ami talán még ezeknél a játékszereknél is fontosabb, az nem más, mint az S&M divatja, a ruhaviselet, ami gyakran igen bonyolult tervezéső szürreális kosztümöket jelentett. Az S&M parti egyfajta színház. Jelmezbál, amit a résztvevık maguk terveznek,

ruhabemutató. A legjobb, mikor szép embereket látunk elegáns erotikus kosztümökben, melyek egy sci-fi fantázia filmben is elmennének. A rosszabbik része a dolognak, mikor löttyedt öregembereket láthatunk, dagadt pocakjuk lóg a bırövük felett. Az S&M azonban színházi jellegét tekintve több, mint egyszerő divatbemutató. Az S&M jelenetei önmagukban véve is egyfajta elıadást jelentenek. A kötél megkötése például magas fokú mővészetnek számít, és akik ennek hódolnak, azok a Shibarit tanulják meg egyéb komplex hagyományos csomókötési módszereket Japánból és Kínából. Minden alkalommal, mikor elmegyek egy ilyen helyre, rendszerint elıször ki akarom fújni magam, leülni és hátradılni, aztán körülnézni, felmérni a környezetet, mi is folyik ott. De a BDSM helyeken mindig van valaki, aki megzavarja az ember nyugalmát. Öreg fickók kérik meg a nıket, hogy vezessék ıket pórázon, miközben ık négykézláb mászkálnak, vagy ott vannak ezek a kövér, lökött lábimádók, akik mint nagyranıtt gyerekek ücsörögnek a földön, és eközben a nık lábait masszírozzák és csókolgatják. Ezen az említett éjszakán megérkeztünk a Paddlesbe és kifizettük az ötven dolláros részvételi díjat. Miután bementünk, szobáról szobára jártunk, hogy megnézzük, milyen hely ez. A nagyteremben volt egypár boksz meg bárpult ülésekkel, mint egy régimódi mulatóban. Alkohol nem volt, csak üdítı meg palackozott víz. Mindenféle folyosók meg kisebb szobák voltak ott a legkülönfélébb bútorokkal, ahol a kuncsaftok lekötözhették egymást. Volt ott egy nagy szoba, tele mindenféle fura szerkezettel, melyek leginkább középkori kínzóeszközökre és antik orvosi bútorokra emlékeztettek. Nem volt ott sok ember. Egypáran lézengtek szobáról szobára. Volt ott egy emberre méretezett madárkalitka, odabent egy izmoktól duzzadó férfi várakozott.

Igyekeztem kerülni a társaságot, így aztán egy padra ültünk az egyik sötét sarokban. Hallgattuk, hogy egy férfi meg egy nı a legapróbb részletekig kitárgyalja a ping-pong ütıvel végzett seggrepacsi örömeit. A cseverészés közben fény derült a különféle faanyagok legmélyebb titkaira, elınyeikre és hátrányaikra a seggrepacsi szempontjából. A férfinél volt egy kék tornazsák, abban tartotta játékszereit. A nı fekete

szerelésbe öltözött, izmos szıkeség volt. Kis idı múltán a férfi arra kérte a nıt, lenne olyan kedves és elverné egy kicsit a seggét. Ezután levette sortját, a nı pedig a plafonról lógó láncokhoz erısített bırszíjakkal kötözte le két kezét. A férfi így álló helyzetben volt, de kissé behajolva. Úgy kezdte, hogy egy vékony bırfonatokból készült korbácsot tartott a pasas háta fölött, hogy az a seggét csiklandozta. Aztán úgy bemelegítésképpen puszta tenyérrel csapott a farpofáira. Addigra már kisebb tömeg győlt össze és az eseményeket figyelte. Egy vonzó fiatal pár állt az ajtóban, szemmel láthatólag új látogatók voltak itt, a szoba hátsó részében pedig egy slampos, de különben jól szituált páros álldogált, szerte a teremben pedig a szóló férfiak elkerülhetetlen csıcseléke foglalt helyet, akik úgy győlnek az ilyen kegyetlenkedésre, mint legyek a szarra. A csaj ezután lassan kezdte ütlegelni a hapsit a korbáccsal. Minden lassú csapás egyre erısebb lett. A fickó mindössze néhány fojtott röffenéssel reagált a fájdalomra. A csaj mozdulatai méltóságteljesek voltak, mint egy balerináé, aki épp egy fejszét készül megélezni. Ez a mősorszám láthatólag meghozta Heather étvágyát is. Rögtön láttam, hogy szeretne részt venni ı is valami cselekményben. A magam részérıl visszahúzódtam. Emberek jöttek oda és próbáltak beszélgetésbe elegyedni velem, én azonban rövid és kimért válaszokat adtam. Szerettem volna elküldeni ıket valahová. Egy középkorú fickó azt kérdezte, újak vagyunk-e ott, mert nyilvánvalóan valami friss húsra vágyott, akivel eljátszhatja az idegenvezetı szerepét. Miután feladta, próbáltam elrejtızni a sarokban, hogy ne legyünk kitéve újabb kíváncsiskodóknak.

Közben folyt tovább a seggrepacsi, a szoba pedig megtelt, én pedig kézen fogtam Heathert és kivittem onnan. Körbesétáltunk látnivalók után. Egy kövér pasas jött oda és azt kérdezte, megmasszírozhatná-e Heather lábát. – Most nem – feleltem. Egy fiatal párt néztünk, akik egyedül voltak az egyik sötét elıszobában. Gyengéden csókolóztak, aztán a srác a térdére fektette a csajt és puszta kézzel verte el a seggét. Ez sokkal inkább érzéki jelenet volt, valóban némiképp erotikus látványt nyújtott.

Az éjszaka múlik és az az érzésem, hogy bármerre megyünk, valami kéjenc mindig megpróbál bevonni minket az eszement játékába. Némelyikükkel együtt is mőködnék. Az S&M felszabadíthat mind fizikai, mind lélektani értelemben, különösen, ha valaki elıször éli ezt át, ám gyakori, hogy az elsı ilyen élmény ugyanolyan közömbös, mint a mosogatás. Ahogy egyik szobáról a másikra jártunk, éreztem, hogy mindenfelıl erısödik a nyomás. Tudtam, hogy Heather fel van hergelve és játszani akar. Másfelıl meg minden bırruhás köcsög velünk akar megismerkedni. Volt egy olyan öt magányos fickóból álló csapat, amelyik mindenhová követett minket, minthogy valószínőleg Heather volt ott a legvonzóbb nı. Minthogy elegem lett az egészbıl, vettem egy mély lélegzetet és úgy döntöttem, megkapja mindenki, amit akar. Elıször is odavittem Heathert a kalitkához. Odabent a fickó izmos volt és olyan világosabb bırő latin fajtának tőnt. Mondtam Heathernek, nyúljon be és simogassa meg a mellét. Meglepetésemre Heather erre idegesnek látszott. A kalitkában álló férfi csak bámult egyenesen elıre és egy szót sem szólt, miközben Heather a mellét és hasát simogatta. Ez a kis esemény láthatólag izgalomba hozta a bámészkodók csapatát, és a szexuális feszültség hatására megmerevedtek és csendben figyeltek. Most azt mondtam Heathernek, vegye ki onnan a kezét és dugja vissza lejjebb, az alsó rács alatt, hogy a krapek félig álló faszát cirógathassa. Úgy tőnt, Heather már szinte reszket, miközben kezével végigsimított a férfi hasán, majd ujjait végigcsúsztatta a pénisz teljes hosszán. Én meg csak álltam és néztem, elég idıt hagyva a fickónak, hogy kiélvezze Heather kezének érintését. İ most saját indíttatásból húzta vissza kezét, majd ismét fentebb dugta vissza, hogy újfent megcirógathassa a férfi mellkasát és vállát, mintegy köszönetet mondva neki. E pillanattól kezdve a csapat nem tévesztette szem elıl Heathert. A fickók elhelyezkedtek körbe a szobában, szemüket azonban le nem vették róla. Most odavezettem Heathert a szoba közepére és egy kendıvel bekötöttem a szemét. Elıhúztam a zsebembıl egy darab kötelet, és hátrakötöztem két kezét. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben lassan szájon csókoltam. Aztán úgy, ahogy volt – hátrakötözött kézzel,

bekötött szemmel, egyedül a szoba közepén, miközben minden szem ırá tapad – felhúztam pólóját, hogy mindenki láthassa kis melleit. Most odamentem az egyik falhoz, otthagytam ıt egyedül állva bekötött szemmel és azzal a tudattal, hogy a szoba tele van emberekkel, akiket ı nem lát, viszont mindenki az ı testét nézi. Senki sem szólt egy szót sem. Meg sem moccantak. A szobát néma áhítat hatotta át, mintha valami szentélyben lennénk egy szertartáson, ahol egy pogány istennıt imádnak. Hagytam, hogy múljanak a percek ebben a feszültséggel teli légkörben. Végül odamentem hozzá, lehajoltam és végigfuttattam ujjaimat bokáin és combjain. Tősarkai pazarul hosszúnak láttatták lábszárait. Enyhén megremegett érintésemtıl. Ajkamat a mellére tettem és szopogatni kezdtem. Lassan csúsztattam le kezem a hasára. Gumi szoknyáját felhúztam a dereka fölé. Minthogy alatta semmi sem volt, ott állt pucéran, jól tudva, hogy a tömeg ıt nézi, gusztálja és sóvárognak utána. İ pedig kötelességtudóan állt ott. Mintha valami lágy görög szobor kelt volna életre. Most ismét elfoglaltam helyemet a fal mellett és élveztem a látványt. A csábos testét közszemlére téve, érzékeitıl felajzva. Körbenéztem a szobában, hogy lássam a bámészkodók feszült arckifejezését. A percek múlásával a feszültség egyre elviselhetetlenebbé vált. Mindenki izgatott és frusztrált volt, belegondolva a lehetıségekbe, amik ezután jöhetnek. Amikor aztán úgy gondoltam, Heather talán összeesik, odamentem hozzá hátulról, megcsókoltam nyakát és vállát. Azután odavezettem ıt egy olyan húsz év körüli fekete férfihez az eredeti ötös csoportból, akik utánunk koslattak és most félkörben álltak a szoba közepén. Heather pár hüvelykre állt meg elıtte. Akkor azt mondtam a srácnak, szopogassa a melleit. Erre lehajolt, száját Heather mellbimbójára tette és szopni kezdte. Néhány perc múltán elhúztam onnan Heathert és a következı fickóhoz vittem, aki gyengéden nyaldosta és szopogatta melleit. Egyik fickótól a másikig vezettem, míg mind az ötre sor került. Minthogy a szeme már egy ideje be volt kötve, Heathernek már fogalma sem volt arról, hol van és ki nyúl hozzá ilyen intim helyzetben. Most visszavezettem ıt a szoba közepére. Csak ekkor vettem le szemérıl a kendıt. Melle még mindig szabadon, szoknyája felhúzva dereka fölé, így állt szemben férfiak és nık sóvárgó tömegével, akik mind úgy bámultak rá, mint fı mősorszámra az ı kedvtelésükre.

Heather, szemtıl szembe nézve rájuk, olyan arckifejezést öltött, mely a zavar és a dölyfös megvetés keveréke volt. Mintha csak azt mondaná: – Na, mit néztek? Azt, ami nem lehet a tietek? Mintegy tíz perc múltán kioldottam csuklóit és a szoba hátuljába vezettem. A fal rideg beton volt, érdes fekete festéssel. A falnak fordult, két tenyerét rátéve; elıvettem zsebembıl egy kis lapos habverıt és lassan kezdtem ıt elfenekelni. Az elıadásnak ehhez a részéhez némi akaraterıre volt szükségem. Mert hát egy dolog pszichológiai játékot játszani, ami új élményt jelenthet valakinek, és megint más dolog valakinek fizikai fájdalmat okozni, mely olyannyira ellenkezik ösztöneimmel, hogy mentálisan meg kell magam gyıznöm, épp ez az, amire Heather vágyik. Különös, hogy mennyi nı vágyik egy kiadós elfenekelésre. Úgy tőnik, minden nı errıl fantáziái, akivel csak találkozom. Számomra ez titokzatos. Talán a városi élet okozta stressz hozza ezt? A hivatali feladatok felelıssége és sokasága, valamint a túlélésért folytatott küzdelem teszi, hogy a nık teljesen alávetik magukat az ilyen bánásmódnak? Vagy talán a feminizmus parancsa ez, amitıl oly sok férfi vált jóindulatú kezesbáránnyá, és most a nık olyan férfire vágynak, aki teljes mértékben uralkodik felettük? Bármi is a magyarázat, láthatólag fékezhetetlen ez a vágy a huszonéves nık körében. Egyszer az Imperial Orgy mővészeti és költészeti bálján Heather egyik barátnıje uralkodónınek öltözött és játékosan elfenekelte a parti résztvevıit. Ez a barátnı aztán megkérdezte Heathert, akar-e ı is egy kis seggrepacsit. Mikor aztán Heather elfoglalta helyét és várta, hogy barátnıje egypárszor játékosan rápaskoljon, egy fura kinézető krapek vált ki a közönség soraiból, fogott egy korbácsot és brutálisan kezdte ütlegelni ıt. Mintegy ötven emberbıl álló csoport nézte döbbenten. Néhány perc múltán kimentem a terembıl, mert a gyomrom nem elég erıs az ilyesmihez. Heather, miután jól elverték a seggét, egy másik szobában talált rám, a padlón fekve egypár vánkoson, miközben kísérleti videofelvételeket néztem. Furcsa egybeesésként ugyanaznap este egy közeli barátnım Utahban még brutálisabb verést kapott egy ottani partin nádpálcával. Kissé meghökkentem mindezen. Hát miféle nık vannak az életemben?

De visszatérve a Paddlesbe, szilárd kézzel kemény csapásokat mértem Heather hátsó felére. A bır csattanása az ı élı bırén visszhangzott a szoba falain és Heather ettıl láthatólag még inkább felizgult. Ahogy a csapások egyre keményebbé váltak, úgy kezdett ı is felszisszenni a fájdalomtól. Végül aztán kimerültén esett térdre. Mikor felsegítettem, suttogva kérdeztem. – Jól vagy? İ bólintott, ám olyan puha volt, mint a hab, és olyan bizonytalanul állt a lábán, mint egy újszülött borjú. Végsı megaláztatásként a nagyterembe vezettem és odaszíjaztam ıt egy masszív fából készült kínzóeszközhöz. Egyenes felsıtesttel ült ott, kitárt karokkal, mintha keresztre feszítették volna. Lábait is leszíjaztam, szélesre tárva combjait, hogy semmi se maradjon rejtve a bámészkodók elıtt, akik ide is követtek minket. Kimentem a terembıl, egyedül hagytam Heathert a csıcselékkel. Senki nem ment hozzá közel, megérinteni sem merték. Mikor végül visszamentem hozzá, kioldoztam ıt, majd rászóltam, menjen oda az öt krapekhoz, akik a mellét szopták és mondjon nekik köszönetet. Segítettem neki összeszedni magát, aztán kimentünk a kocsihoz a hideg téli éjszakába. Heather megviselnek látszott, de nyugodtnak. Miközben én vezettem, ı az ablakon bámult ki. Úgy tőnt, kissé megbántódott, de tökéletesen tisztában volt vele, hogy csak azt kapta, amit ı akart.

Stephen Albrow

Feküdj a biliárdasztalra!

A biliárdgolyók koccanása hirtelen abbamaradt abban a minutumban, mikor Carla belépett az ajtón. A biliárdterembe szigorúan csak férfiak mehettek be, ez esetben azonban nemcsak egy nı látványa lepte meg a tagokat. Ugyanilyen hatást gyakorolt rájuk az öltözék, amit a nı viselt aznap este. Fekete rakott szoknyája szinte alig takarta mintás harisnyáinak legtetejét, iskoláslány-stílusú blúzát viszont direkt kigombolta, hogy a pillantások azonnal arra a kis résre és a sokat sejtetı mélységekre tapadjanak. Érezte, hogy minimum száz szem mered rá, miközben lassú, határozott léptekkel törte meg a csendet, hathüvelykes cipısarkai hangosan koppantak a krétaportól borított fapadlón. – Mutatós egy pipi, mi? – Érkezése tényleg okozott némi izgalmat. – Aha, tényleg mutatós tyúk! – Mintha ezek a fickók még sosem láttak volna nıt. Carla rámosolygott a lehetséges partnerekre, ám határozottan vonult tovább a füsttel telt terem belsejébe, parfümjének illata mindenkit megbabonázott. Szó szerint olyan volt, mint egy jókora szippantás a friss levegıbıl. A Versace Crystal Noir parfüm csábító illata végre elhozta a régen vágyott nıi légkört a meghatározóan férfiaknak fenntartott helyiségbe, elnyomta az állott sör, a csikkek és az egyhetes veríték kellemetlen szagát. Húsz biliárdasztalt zsúfoltak be a terembe, és mindegyik foglalt volt. A játékosok pillantásukkal követték Carla lépteit, miközben ı átvonult az asztalok között, telt csípıit jobbra-balra ringatva. Talán valakinek a felesége vagy netán barátnıje? Esetleg a tulaj bérelt fel egy sztriptíztáncost? Mi más magyarázat lehetett arra, hogy egy ilyen nı csak úgy betoppan egy kizárólagosan férfi környezetbe? Láthatólag határozottan megvolt a célja, abból ítélve, hogy milyen makulátlanul festett. Hosszú szıke haja úgy csillogott, mintha egyenesen a fodrász-szalonból lépett volna ki, sminkje tökéletesen

kiemelte csinos arcvonásait, kihangsúlyozva mélykék szemét és szopásra termett ajkait. A játék folyt tovább a biliárdteremben, a játékosok az asztalok fölé hajolva lıtték a piros és fekete golyókat. Fél szemükkel azonban továbbra is Carlát vizslatták, égve a kíváncsiságtól, vajon mit akarhat itt ez a nı? Most megállt a tizenötös számú asztalnál, ahol két fiatal fickó épp a játék közepénél tartott. Úgy pillantottak rá, mint ölebek, hirtelen nem tudták eldönteni, szemezzenek a nıvel vagy úgy tegyenek, mint a többiek a teremben, és csak bámulják a titokzatos nı hosszú lábszárait vagy azt a végtelen rést ott a két melle közt, mert melltartót nem hordott. – Úgy látom, minden asztal foglalt. Játszhatnék veletek, srácok? – kérdezte Carla olyan hangon, mint a csepegı méz. A srácok egymásra néztek, aztán beleegyezıen bólintottak, bár pontosan egyik sem tudta, mihez is adta beleegyezését. Vajon azt kérte a nı, hogy biliárdozhasson velük vagy tán valami izgatóbb ajánlatot tett? – Lássuk, milyen jól játszik nagysá'd – szólt az egyik srác és átnyújtotta biliárddákóját. Carla felvette a krétát az asztal szélérıl, majd bedörgölte vele a dákó hegyét, de még ez a mozdulat is a szexrıl szólt: egyik keze a dákón, míg a másikkal a hegyével játszadozott. Nyelve elıbukkant szájából, lassan csúsztatta körbe ajkán. A két fiatal srác megérezte, hogy a csaj most incselkedik, ebben biztosak voltak. Carla lefújta a felesleges krétaport a dákóról, de úgy, mintha mindkettejük felé egy mélytorkos csókot fújt volna. – Nos, én tényleg jól játszom – mondta most Carla, majd áthajolt az asztalon és belökött egy piros golyót a középsı lukba. A srácok mögötte álltak és nézték, hogy a nı szoknyája felcsúszik a harisnyái széle fölé, ahogy az asztal fölé hajol és lı. Tökéletes helyzetet alakított ki, mert ezután könnyedén küldte a fekete golyót a bal sarokba, ezzel a mozdulattal azonban még elırébb kellett hajolnia az asztalra. Lövı helyzetbe állt, messze behajolt a zöld posztóra, gömbölyded seggét az égnek irányítva. Pontosan így is tervezte: szoknyája még feljebb csúszott, ahogy elıre hajolt, közszemlére téve a gusztusos fehér húst a fekete nylon harisnyák fölött, valamint feszes fekete bugyijának hátsó felét. Az elsı hangos füttyentést rögtön követte a másik, azután vagy száz füttyentés hangzott fel egyként.

– Hej, kedveském, nem tudok a lökésre koncentrálni – panaszkodott egy sötéthajú férfi a szomszédos asztalnál, miközben a nyakát nyújtogatva vizslatta Carla csipkés szélő bugyiját. A nı élvezte, hogy a figyelem ırá irányul, enyhén megriszálta farát, aztán bevágta a fekete golyót a sarokba. A találatot üdvrivalgással fogadták, akárcsak következı lövését. Ezúttal szembefordult a farkascsapattal, úgy hajolt a biliárdasztal fölé, hogy azok ott szembıl tisztán láthatták csábos melleit, melyek már szinte elıtörtek szők blúza alól. Mind a húsz asztalnál játszottak éppen, de úgy tőnt, már csak Carla játéka számít. Minden sietség nélkül tette el a következı piros golyót, még arra is szakított idıt, hogy játszótársaira kacsintson, mielıtt a golyót a távoli sarokba küldte. Az ováció ezúttal még hangosabb volt, mert mindenki arra vágyott, hogy ı folytassa a játékot, és újból meg újból meggusztálhassák, mikor az asztalra hajol. A tömeg azonban kezdett túl hangossá válni. Mikor Carla az asztalra hajolt és ismét kivillantotta a bugyiját, az izgatott kiáltozások és fülsiketítı füttyögések egészen a tulaj irodájáig elhallatszottak. Pillanatok alatt felmérte a helyzetet. – Itt öltözködési szabályok vannak, hölgyem – mondta, miközben utat tört magának a tömegben, mely összegyülekezett az asztal körül, ahol Carla játszott. Carla azonnal felismerte férje hangját és kiérezte belıle azt is, hogy nagyon mérges. A férfi mindig is nagyon féltékeny volt, ezért Carla kihívó szerelése nem váltotta ki tetszését. Két játékos mindjárt vitatkozni kezdett vele azt követelve, hagyja a nıt tovább játszani, aztán mindenki hangosan zúgolódni kezdett, mikor határozottan kijelentette, hogy a klub csak a tagok számára áll nyitva, márpedig ez a titokzatos nıszemély itt nem tag. Carla gyomrában gombóc nıtt, miközben figyelte, hogy férje egyre dühösebb lesz. İ most rossz lány volt, megzavarta a férfit a munkájában, így most már biztos, hogy súlyos büntetés vár ırá.

– Kérem, hölgyem, kövessen – morogta a tulaj, mert még azelıtt szerette volna eltávolítani onnan Carlát, mielıtt valaki kiszimatolja,

hogy ez a nı az ı felesége. Carla maradni akart, de nem mert vitatkozni… jól látta férje acélos, rideg pillantását. Carla vonakodva adta vissza a biliárddákót a tulajdonosának, azután zavart mosolyt küldött nézıi felé, és követte férjét a versenyterembe. Odakint a nagyteremben olyan volt, mintha hirtelen leoltották volna a lámpákat, a zajos tetszésnyilvánítás most a semmibe tőnt, mihelyt az a gyönyörő nı eltőnt közülük. Ott a versenyteremben azonban igencsak meleggé vált a helyzet, érezhetı feszültség lógott a levegıben. A termet nemrégiben újították fel, csak a közepén állt egy biliárdasztal, a távolabbi falon pedig gyızelmi trófeák csillogtak. A golyók már összerakva álltak a helyükön, a játékkezdésre készen. A nı most levett egy dákót az állványról és tétovázva lépett az asztalhoz, majd lehajolt a lövéshez. Férje most néma csendben volt, amitıl Carla csak még idegesebb lett, sokkal inkább, mintha a férfi üvöltözött volna vele. Vajon mennyire dühítette fel azzal, hogy testét mutogatta a vendégeknek? Mindig is nagyon konzervatív férfi volt, merev szemlélettel abban a vonatkozásban, mi a jó és mi a rossz. A férfi még mindig szó nélkül lépkedett Carla mögött. A nı szoknyája ismét felcsúszott a bugyija fölé. Hallotta, ahogy a férfi kimérten, súlyosan szedi a levegıt és megborzongott a tudattól, hogy férje visszavonhatatlanul jelen van. Szinte érezte, hogy pillantása lukat fúr hátul a bugyijába. – Tedd le azt a dákót, te ribanc – hangzott a parancs, mikor férje végre megtörte a súlyos csendet. Carla engedelmeskedett, majd két kezét a sima zöld posztón pihentette, pillantását a gyızelmi trófeákat tartalmazó vitrinre szegezte. Túlságosan félt ahhoz, hogy hátratekintsen a férjére. Hallotta nejloningének súrlódását, miközben vállmagasságig emelte karját, majd érezte azt az éles fájdalmat, mikor a férfi puszta tenyere lesújtott meztelen húsára ott a harisnya és a bugyi között. – Ezt azért kaptad, mert kurvának öltöztél – kiáltott fel a fınök, majd azonnal ismét lesújtott Carla combjára. – Ezt pedig azért, mert elvontad a vendégeim figyelmét – üvöltötte a férfi, ezután újabb, még erıteljesebb csapást mért a nı formás farára. Carla lehunyta szemét, miközben farpofái lángoltak a fájdalomtól és borzongás futott végig rajta, az ütéseket csupán a vékony bugyi

tompította. Ajkai széttárultak és felnyögött. Fara már vörösen égett és sajgott, pedig a büntetés még csak most vette kezdetét. – Ezt meg azért, mert megzavartál a munkámban – vakkantotta férje és keze suhogva szelte ismét a levegıt. Most Carla fenekének alsó hajlatára sújtott, méghozzá oly keményen, hogy élénkvörös nyomot hagyott, ezután pedig lerántotta róla a bugyit, hogy az a padlóra csúszott. Carla feneke most meztelenül várta a további súlyos büntetést. – Szajha vagy! – kiabálta férje és újabb félelmetes csapást mért ki, amitıl a nı mezítelen húsa fájdalmasan rángatózott. Az éles fájdalom most már teljes egészében átjárta, messze szétterjedve az ütés helyétıl. Farpofái talán elviseltek volna minden egyes csapást, ám a harsogó fájdalom láthatólag nem ismert határt, felkúszott hátán és lefelé is, végig a combjain. – Igen, így van, ribanc vagyok – vallotta be Carla, és élvezettel gondolt vissza az üdvrivalgásra, amit azzal váltott ki, hogy a fickókkal incselkedett a biliárdteremben. Az ı fantáziájában mind ott sorakoztak mögötte, csak hogy megbasszák. Férjes asszony létére nem volt szép, hogy ilyesmikre gondolt. Vágyait azonban nem gyızhette le, mert azok belülrıl törtek fel, bármennyire is bőnösek voltak. Megérdemelte a büntetést. Akarta is ezt a büntetést. Most kissé magasabbra emelte hátsó felét, szinte ingerelve férjét, hogy újfent lesújtson. – Egy… kettı… három… négy... Joe most számolni kezdte az ütéseket, ám nem mondta meg, hányszor sújt majd le. Carla felnyögött, nyöszörgött, egyik fele alig várta, hogy fájdalmai véget éljenek, ám erısebbik énje arra vágyott, hogy úgy elverjék a seggét, amitıl hetekig le sem tud ülni. – Kilenc… tíz… tizenegy… tizenkettı… Az ütések egyre záporoztak, és Carla elméje ennek megfelelıen reagált. Azok a fickók még mindig ott voltak képzeletében, felsorakoztak mögötte, belé akarták nyomni a farkukat. Látta ıket lelki szemével, Joe minden egyes csapásával ıket érezte. Puncija csorgott a nedvességtıl, miközben elképzelte, hogy egyik fasz a másik után hatol a pinájába. – Micsoda ribanc vagy! – üvöltötte Joe és újabb öt csapást számolt ki. Carla most felegyenesedett és megfordult.

– Ha így van, mért nem baszol meg, ahogy egy ribancot kell? – A nı mosolya szinte jeladás volt, pontosan olyan kéjsóvár, mint egész lénye, arra biztatva a férjét, hogy tegyen többet, ösztökélve ıt, hogy legalább próbálja meg. Carla most vette csak észre, amit reményei szerint látni akart: azt a masszív dudort férje farmernadrágjában. Lerántotta sliccének cipzárját és elıkapta a farkát. – Feküdj az asztalra, te szuka! – parancsolta Joe és megint ráhúzott Carla tomporára. A nı egyetlen karcsapással félresöpörte a biliárdgolyókat, felmászott az asztalra és széttárta combjait. Joe testének súlya nehezedett rá, miközben a férfi beléhatolt. Carla nedves volt, készen az aktusra, puncijának izmai rángatóztak, befelé húzva a férfi hímtagját. Carla felpillantott a mennyezetre, forrósághullám söpört rajta végig, egyben kéjes megkönnyebbülést is érzett. A seggrepacsi és ez az erıszakos behatolás élénk belsı vágyát a kemény, gyors szex iránt. Ott a biliárdteremben minden egyes férfi örömmel elégítette volna ki vágyát a durva szex iránt, ám Carla nem ıket akarta. Hanem Joe-t. Mindig is Joe-t akarta. Ez csupán újabb eset volt, amikor kizökkentette ıt csendes, jóságos természetébıl, amilyen a férfi valójában volt. Mindig így volt, ha ilyen durván zavarta meg munkájában. Örömteli zihálás szakadt fel ajkai közül, boldogan fogadva férje minden újabb döfését. Carla izmai vonaglottak a megduzzadt hímtag körül, miközben az ki-bejárt, az örömérzet szikrázó hullámait küldve a mély, nedves hüvelyen át. Carla nem is tudta eldönteni, melyik okoz nagyobb örömöt: az a kéjes érzés puncijában vagy az égetı fájdalomhullám, mely minden egyes alkalommal belenyilallt, mikor segge a biliárdasztalon súrlódott. Ezek az élesen belényilalló fájdalmak élénken emlékeztették ıt arra, micsoda verést kapott, mennyire megbüntették azért, mert ilyen rossz lány volt. Aznap este olyannyira vágyott a faszra, hogy tudta, képes lenne megcsalni férjét, és most, mikor a férfi minden érzelem nélkül baszta, és már nem állt fenn annak a veszélye, hogy ı félredugjon, még mindig vágyat érzett a büntetésre. Továbbra is megérdemelte, hogy megalázzák. – Hát rossz lány vagyok én? – kérdezte, mikor férje hátralépett és hosszú fasza kicsusszant Carla pinájából.

– Te is tudod, hogy az vagy – felelte férje és csípıjét máris elıre lökte, újfent teljes hosszában Carla szeméremajkai közé hatolva. A nı érezte, hogy remeg a férfi makkja, mikor pont a közepébe dugta, majd belsejét teljesen kitöltötte Joe heves ejakulációja. A forró nedő erıteljes lökésekkel lövellt ki, olyan intenzitással, hogy Carla ettıl úgy érezte, mintha folytatódna a seggrepacsi. Volt ebben az erıteljes kilövellésben egyfajta harag és agresszió. Fenyegetés és dühkitörés rejlett az orgazmus lüktetésében, mely szinte visszhangzott odabent, Carla puncijában. Ez pedig beindította saját robbanásszerő kielégülését. Egy sor ritmikus összehúzódás szőkítette Carla punciját, azután a testnedvek meleg hulláma áramlott mélyen a testébıl. Érezte, hogy a nedvesség átjárja combjának belsı felét, egész teste görcsösen feszült meg, aztán csak rángatódzott és vonaglott a biliárdasztalon. Szaporán vette a levegıt, majd hallotta saját magát, amint férje nevét üvölti, mikor a férfi még egyszer beléhatolt, mélyen és erıteljesen. A férfi pénisze teljes hosszában tört elıre Carla reszketı testnyílásán át és ennek a váratlan behatolásnak könyörtelen ereje semmivel sem mérhetı intenzitással váltotta ki a nı orgazmusát. Carla most irgalomért esedezett férjének, mert már képtelen volt megbirkózni a rátörı érzésekkel. Túl sok volt az örömérzetbıl… egyfelıl szenzációs, másfelıl fájdalmas volt. Az a szédületes robbanás a két lába között! Az éles fájdalom, ami a farpofáiba nyilallt! Szívének heves kalapálása! A többszöri orgazmus, mely mennydörgésként vonult végig testén!

– Nem bírom tovább! – kiabálta, eközben ökleivel verte az asztalt, aztán szenvedélye a csúcsra ért és aléltan nyúlt el. Szédült a szeme elıtt gyúló fénytıl, mely teljesen elvakította, csak az örömérzet erıteljes hullámai hatoltak el tudatáig, mint egy-egy villámcsapás. És az események közepette ott volt férjének merev pénisze, teljes hosszában, még mindig ki-be lökdösve, hihetetlen magasságokba repítve Carlát. Aztán a szédítı fények elhalványultak. Mosolyogva pillantott fel férje arcára. Joe izmos teste most ránehezedett, nekipréselve ıt az élénkzöld posztónak. – Szóval megtanultad a leckét, igaz? – kérdezte a férfi, ajkán kaján mosollyal. Haragja már elpárolgott, tökei kiürültek.

– Igen. Megtanultam a leckét – mondta Carla, de még ı maga is tudta, hogy ez hazugság. Nem sokat kell várni arra, hogy megint rossz lány legyen. Valami különös történt aznap éjjel, mikor a biliárdasztalon feküdt és elverték a seggét, hogy végül behódolt. Olyasvalami volt ez, aminek újból meg kell történnie, nem csak ez egyetlen alkalommal. Még akkor is, ha ezzel semmibe veszi férje parancsait. Számára öröm volt rossz lánynak lenni, és az sem volt kétséges, hogy Joe örömét lelte abban, mikor jól lehordta Carlát, másképp sosem élvezte volna, hogy fájdalmat okozhat. Így hát hiába volt férje igyekezete, hogy megleckéztesse ıt, és hiába fogadkozott ı maga, Carla, hogy megbánta bőneit, jól tudta: mindketten várják már a csintalan leányzó következı rossz cselekedetét… ezzel együtt a rettegett, farpofákat görcsbe húzó büntetést, mely ily módon jön majd el: – „Húzza le a bugyiját és feküdjön fel az asztalra, kisasszony!”

Jean-Philippe Aubourg

Ments meg!

Jill felsóhajtott, mikor meglátta az újabb e-mailt Garethtıl. Elıször még mulattatta ıt kettejük kis titka. Sosem történt volna meg, ha tavaly nincs az a részeg péntek éjszakai szex. Maga a szex feledhetı volt, ám ami másnap reggel történt, az már korántsem. Gareth ügyetlenül próbálta elverni az ı seggét, hasra fordította ıt meztelenül az ágyában, háromszor paskolt a fenekére, ekkor azonban sikerült felugrania és elszöknie, mielıtt a férfi megragadhatta volna. Gareth ugyan bocsánatot kért, de korántsem bánta meg tettét. Azt magyarázta, hogy ez az ı kis hóbortja, és hogy sok más hódításánál bevált, meg hogy rájött, leginkább tettekkel lehet levenni lábáról a kiszemelt alanyt, nem pedig szavakkal. Jill néhány szóval kitért arra, hogy sohasem alázná meg saját magát azzal, hogy egy férfinek engedje elverni a seggét, és ha Gareth egy kicsit is tisztelné a nıket, kétszer is meggondolná, mielıtt még egyszer ráver valakinek a fenekére. Gareth azonban nyilvánvalóan nem szívlelte meg, amit ı mondott neki. Sıt, láthatólag perverz örömét lelte abban, ha a legapróbb részletekig beszámolhatott neki épp soros szeretıirıl és arról, hogy mennyire kedvüket lelték egy jó kiadós elfenekelésben és mennyire felizgultak ettıl. Jill meg volt gyızıdve arról, hogy a sztorik legtöbbjét – ha ugyan nem mindegyiket – csak kitalálta, és ezt meg is mondta a férfinak. Ettıl függetlenül csak jöttek az e-mail üzenetek. Jill most mély lélegzetet vett, és a legújabbra rákattintva kinyitotta azt. – Tegnap este megint találkoztam azzal a vörös hajúval. Ebben a hónapban már harmadszor. Igazából arról beszélgettünk, hogy ı az állandó partnerem lesz. Remek segge van! És tényleg totál vörös, miután az ölembe fektettem és elfenekeltem. Jill most a válaszra kattintott. – Este hétkor a Vörös Oroszlánban. Csak mi ketten.

Négy órával késıbb egymással szemben ültek a kocsma egyik diszkrét bokszában az asztalnál. – Na, mi a helyzet veled? – kérdezte Gareth. Semmi különös. Csak arra gondoltam, talán többet kellene eljárnod otthonról. Újabban túl sok idıt töltesz képzelgéssel. – Korántsem! Ilyesmire nincs is idım az új játszótársam miatt. – Ja, amiatt a „vörös hajú” miatt? – azzal Jill az ujjaival mutatta az idézıjelet. – Hát igen, ti ketten igencsak elfoglaljátok egymást. És úgy látszik, ı a tökéletes számodra. Olyannyira, hogy akár te magad is teremthetted volna. – Jól hallom, hogy kételkedsz, nyuszikám? – Ugyan mért kételkednék abban, hogy találtál egy olyan nıt, aki tényleg élvezi, hogy egy hímsoviniszta disznó férfi fájdalmat okoz neki, csakhogy kielégítse önzı szexuális vágyait? Naná, hogy vannak ilyen nık. És persze könnyő is rájuk találni. – Bevallom, nem volt könnyő, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan vonzó vagyok. Jill most felhorkant. Bár negyvenes évei közepén járt, erıs testével és szikrázó szemével Gareth nem volt kellemetlen jelenség. – De hát az internet csodás egy találmány. Tele mindenféle weboldallal és „cset”-lehetıségekkel, ahol a hasonló szemlélető emberek érintkezhetnek egymással. – Úgy érted, hogy a hozzád hasonló perverz alakok megoszthatják egymással a mocskos fantáziájukat. – Ne bomolj már! Találtam három nıt a neten, mindegyikük remek játszótárs. A legutóbbi kettı egy remek weboldalról: seggrepacsi partner.com. Az egyik a City Bankban dolgozik, egész napját azzal tölti, hogy jókora köteg pénzt számol, ezért tökéletes kikapcsolódásnak tartja, ha én veszem át fölötte az irányítást. Ki kellene próbálnod. – Micsoda élmény lenne! – Ne… most komolyan, tényleg meg kellene próbálnod. – Nézd, Gareth, nagyon klassz volt az az éjszaka, de mint már elmagyaráztam neked, jelenleg nincs szükségem semmiféle hosszú távú kapcsolatra, fıképpen nem…

– Várj egy kicsit, nem így értettem. Ha annyira biztos vagy abban, hogy egyetlen nı sem képes igazán, ıszintén részt venni ebben… – …vagy pedig gyógyíthatatlan, ha azt képzeli, hogy ıszintén azt akarja. – …vagy pedig gyógyíthatatlan! Hát jó, ha olyan biztos vagy ebben, keress nekem egy ilyet és mentsd meg. – Hogy mi? – Jól hallottad. Lépj kapcsolatba interneten egy ilyen megalázkodó nıvel, gyızd meg arról, milyen súlyos hibát követ el, aztán állj elı nekem a bizonyítékkal, hogy átformáltad ıt olyanná, ami szerinted a normális. Ha igazad van, el fogom ismerni. – Ennyi az egész? – Na jó… és elviszlek vacsorázni abba az étterembe, amelyikbe csak akarod, függetlenül attól, hogy milyen drága és elıkelı. – Elfogadható alkunak hangzik. – Jill gondolatban már helyet foglaltatott az Ivy-ben. – Persze ha nem lesz igazad – folytatta most Gareth –, akkor büntetést fizetsz. – Büntetést? – Aha. Mondjuk, ha nem sikerül megmentened egy ilyen szegény megalázott párát egy hét alatt, akkor újabb alkalmat adsz nekem, hogy vörösre verjem a feneked. – Micsoda? – Felhúzod a szoknyád, letolod a bugyid, az ölembe fekszel és jól elfenekellek! Jill jól átgondolta. A kilátás, hogy így megalázzák, egy csöppet sem vonzotta, de hogyis visszakozhatna most már, azt demonstrálva, hogy egy cseppet sem hisz nıvére elkötelezettségében a feminista ügy iránt? – Oké – mondta végül, rövid hallgatás után –, megegyeztünk. – Azzal kezet ráztak és elégedetten néztek egymásra.

Másnap szombat volt. Jill reggel próbálta eloszlatni a vörösbor okozta másnaposság ködét, majd felnyögött, mikor eszébe jutott a fogadás. Felült az ágyban és elgondolkodott a szörnyő lehetıségen, ami akkor következik, ha ı veszít. Felkelt, belebújt köntösébe, odaszambázott a nappaliba és bekapcsolta laptopját.

Jill megtalálta a keresett weboldalt, és a nyitó lapot nézte. A legtetején egy tejfelszıke nı képe volt, egy fekete melltartótól eltekintve meztelenül, amint egy kopaszodó férfi ölébe hajolt, aki épp felemelte a kezét, hogy a seggére csapjon. A lány arca a félelemtıl torzult el, a fénykép kedvéért állították így be. A fénykép alatt instrukciók voltak arra nézve, hogy kell regisztrálni és bejelentkezni. Jill követte az instrukciókat és végül Jill36 néven regisztrálta magát. Miközben ezt végigcsinálta, észrevette, hogy nincs semmi ellenırzı módszer, mellyel megállapíthatnák, hogy ı valóban az, akinek mondja magát. „Szóval Gareth akárkivel is beszélhet” – mormogta magában kuncogva. Miután már bent volt az oldalon, egyenesen a fımenübe lépett. A listáról látta, hogy százhuszonhárom ember szerepel ott. Elejétıl a végéig végigpörgette, és azonnal szemet szúrt neki három személyes üzenet, mind férfitól. Udvariasan utasította el ıket, mondván, nem érdekli ıt a dolog. Ketten meg is értették, egy azonban továbbra is személyes kérdéseket intézett hozzá arról, ki fenekelte már el, és mi módon, míg végül Jill megtalálta a fület, melyre kattintva megszabadulhatott a pasastól. Most néhány saját személyes üzenetet küldött nıknek, legtöbbjük azonban tudomást sem vett ıróla, vagy ugyanazokkal a kérdésekkel vágtak vissza, további pikáns részletek után érdeklıdve. – Senkit sem hülyíthetsz be – nevetett fel, miután mindegyiket elküldte. Most megnézte a leszbikusok menüjét és kettejükkel tapintatos beszélgetésbe elegyedett. Míg azonban meg volt gyızıdve róla, hogy ezek igazi nık, egyikük a férfi szerepét játszotta, a másik pedig Kaliforniában élt, tehát egyikük sem felelt meg az ı céljainak. Így aztán udvariasan elköszönt tılük, és a brit csetelı oldalra lépett. Egypár közönyös válasszal találkozott, mígnem újabb személyi üzenet ablak bukkant fel. – „Szia” – mindössze ennyi állt ott. Ez „fiona31”-tıl származott, aki a kisbetővel jelezte, ı játssza az alárendelt szerepet. Jill ezt most már értette. İ maga természetesen nagybetővel írta saját nevét, hogy mindenki azt higgye, ı a domináns szeretı, és ez a szerep meg is felelt neki. – Alárendelt, 31, Egyesült Királyság – mondta Fiona.

– Azon belül hol? – kérdezte Jill. – Londonban. Eddig minden rendben. – És mi a kedvenced? – Seggrepacsi és megszégyenítés. Tökéletes. Ideje kissé támadóbban fellépni. – És mi tetszik neked ebben? – Felizgulok tıle! Szeretek meztelenül valaki ölébe feküdni és várni, hogy elkezdıdjön. Sarokba állni is szeretek. – Sarokba állni? – Jill nem tudta, mirıl van szó. – Igen. Beállni a sarokba, kezem a fejemre teszem és várom, hogy a Gazdám eldöntse, mikor kezdıdik a büntetésem. – És mit csinál veled, ha már eldöntötte, ideje kezdeni? – Az ölébe fektet meztelenül, és elveri a fenekem. Azután rá kell hajolnom egy szék háttámlájára, ı pedig elıvesz egy vaskos szíjat. Ezután bokafogás következik a szoba közepén, ekkor nádpálcával ver el, legalább tizennyolcat üt, de rendszerint többet. – Hőha! – Aztán mindezt meghálálom neki. – Meghálálod? – Igen, meghálálom. A számmal, aztán a puncimmal. Letérdelek és szopom, míg jó kemény lesz, aztán négykézlábra állok, ı meg hátulról magáévá tesz. – Hát igen, fiona31, ebben egészen biztos vagyok – gondolta Jill. Azonban ezt írta: – Húha! És ettıl tényleg felizgulsz? – Pont mielıtt elélvez. Akkor én is elmegyek, mint egy expresszvonat. Bocs, szivi, de most mennem kell. Hamarosan megint beszélünk. – Várj csak – írta Jill, de mihelyt rákattintott a válaszadásra, felvillant a jel, hogy fiona31 kiszállt. – A fenébe! – szitkozódott Jill. – Pedig ez jó alany! Még néhány perc kellene, hogy elhintsem a kétely magvait. – Most órájára nézett és rájött, hogy már három és fél órája csetel. – Repül az idı, mikor nıtársaink lelkét kell megmentenünk – mormogta magában, aztán a fürdıszobába ment és megnyitotta a csapot.

Ahogy ott feküdt a kádban, nagy barna mellbimbóin és súlyos mellein buborékokkal, Jill azon tőnıdött, milyen is lehet ez a fiona31. Elıször elképzelt egy szıke nıt, kék szemmel és manöken alkattal, de aztán rájött, ezzel ı is csak ugyanúgy fantáziál, mint azok a hapsik, akik üzeneteikkel ostromolták. Nem, inkább sötéthajú, vagy világos bronzvörös, olyan arccal, ami inkább érdekes, semmint klasszikusan szép. Alakja lehet gömbölyded és érzéki, az a fajta, amit sok férfi kedvel mindannak ellenére, amit a divatmagazinok prédikálnak, kirobbanó fenékkel, mely megremeg, mikor a Gazdája elveri, és olyan csípıkkel, melybe a pasas belekapaszkodhat, mikor durván magáévá teszi hátulról. Jill elképzelte, ahogy az a fenék egyre vörösebb lesz, miközben fiona31 Gazdája az ölében egyensúlyozza testét, aztán odaállítja a sarokba, ı meg hozza a szíjat, a szíj után meg a nádpálcát, aztán következik a totális szexuális megalázkodás: fiona 31 letérdel és a Gazda faszát szopja, majd a legmegszégyenítıbb helyzetben kínálja fel magát, hogy a Gazda magáévá tehesse, keményen és gyorsan, hogy aztán elhajítsa ıt, mint egy papírtálcát a gyorskaja után . . . Jill egész testében megfeszült és megrázkódott attól az érzéstıl, mely bár ismerıs volt számára, de egy ideje már nem élt át ilyet. Mikor magához tért az orgazmusból, víz loccsant a csempepadlóra és Jill észrevette, hogy jobb keze lefelé kalandozott a nemi szervére anélkül, hogy ennek tudatában lett volna.

Jill egészen zavarba jött attól, ahogy fiona31 sztorijára reagált, úgyhogy kiszállt a kádból és megtörülközött. Na jó, élethő kép volt, de akkor is nagyon helytelen, ha egy nı hagyja egy férfinak, hogy így bánjon vele. Fiona 31-et meg kell menteni önmagától. Jill aznap délután ismét csetelt, de fiona31-nek nyoma sem volt. Vasárnap reggel sem, sıt még délután és este sem. Pedig Jill már alig várta, hogy beszélhessen vele, még az is megfordult a fejében, hogy belép a vonalba hétfın a munkahelyén, de aztán visszafogta magát, és a nap végén céltudatosan sietett haza. Még a vacsorával sem vesztegette az idıt, azonnal bejelentkezett a cset vonalra és a nevek listáját vizslatta. Igen! Ott van! – Szia! – billentyőzte be Jill.

Néhány másodperc eltelt, mire fiona31 válaszolt, hasonlóan szőkszavúan. – Szia! – Hogy telt a hétvége? – kérdezte Jill, kissé bizonytalanul, hogyis kezdje a csevegést. – Remekül! A Gazdám úgy rendesen elvert szombat éjjel. Jill érezte, hogy gyomra összerándul, miközben a választ olvasta. Hiszen ez szörnyő és felháborító. Egyáltalán nem volt izgató! – Mi történt? – Ahogy már egyszer elmeséltem neked, pontosan úgy tett. De miközben nádpálcával meg szíjjal vert, mindent elmondtam neki rólad. – Tényleg? – Jill most ıszintén meghökkent. Újabb szünet következett a válaszig. – Tényleg. Most vetkıztem le, meztelen vagyok. – Mért? – Mert ez volt a Gazda parancsa arra nézve, ha legközelebb csetelünk. És amit ı mond, azt teszem. Jill felindult, ezúttal azonban tényleg elhitte, hogy a lány meztelenre vetkızött, és valami furcsa tiszteletet érzett arra a gondolatra, hogy valaki másnak ilyen hatalma van fiona31 fölött. – Hogy nézel ki? – Hosszú göndör hajam van, 34-es mellbıségem, karcsú vagyok, hosszú lábaim vannak. Tele vagyok szeplıkkel! – Jill fiona31-rıl alkotott korábbi képét most egy új váltotta fel. Késı estig cseteltek, Jill figyelt és kérdéseket tett fel, igyekezett mindent megtudni fiona31-rıl. Megtudta, hogy a lány szinte London ugyanazon részében lakik, mint ı, csupán egy rövid út onnan busszal, munkája pedig bizonyos fokig felelısségteljes, bár fiona31 vonakodott attól, hogy megmondja, pontosan mi is a dolga. Az elfenekeléssel még huszonhat éves korában ismertette meg az egyik fiúja, aki nyilvánvalóan kihasználta ıt, aztán otthagyta, felébresztve ıbenne a vágyat a további fizikai büntetés iránt. Belekóstolt a biszexualitásba is, az egyetemen egy lánnyal volt kapcsolata, aztán eleget tett egy másik fiúja kívánságának, hogy hármasban legyenek egy másik nıvel. Egyik élmény sem volt kellemetlen. Mire észbekapott, Jill órája már fél tizenegyet mutatott és kezdett fáradni. Megígértette fiona31-gyel, hogy másnap este ismét

beszélgetnek, aztán elbúcsúztak és kiszálltak. Egy gyorsan összedobott vacsora mellett Jill jegyzeteket készített új barátnıjérıl és a következı teendıkrıl. A hét hátralévı részében minden nap cseteltek, fiona31 további bensıséges részleteket mesélt el önmagáról… például, hogy a Gazda mennyire szereti az anális szexet, hogyan verte el egyszer a melleit egy sokágú korbáccsal, és hogy élvezte, mikor ıt nézte, ahogy egy vibrátorral eljut az orgazmusig. Mindeközben állította, hogy meztelen. Péntekre Jill készen állt, hogy akcióba lépjen. Az alázatos szeretı épp részletesen elmondta, milyen volt egy kiadós verés egy lapos fahusánggal, mikor Jill közbevetette a gyilkos kérdést: – „fiona31, belegondoltál már abba, mért élvezed te mindezt annyira? – Nem, fogalmam sincs róla, csak azt tudom, hogy nagyon felforrósít. – Csak egy gondolat… talán azért csinálod, hogy kielégítsd a Gazdád szenvedélyét, mert mindent megtennél azért, hogy elfogadjon és félsz attól, hogy elhagy, te pedig egyedül maradsz. – Miiii?!? Jill már arra számítót, hogy fiona31 kiszáll a vonalból, és többé sosem hall róla. A lány azonban ott maradt, másról beszélt, így ütve el mindazt, amit Jill mondott. A beszélgetés kora reggelig folyt. Végül fiona31 beleegyezett, hogy alszik az egészre egyet, és másnap üzenetet hagy Jillnek.

Szombat reggel, egy héttel azután, hogy megkezdte a keresést, Jill bekapcsolta laptopját és megnézte üzeneteit. Tényleg ott volt a levél fiona31-tıl. Jill ujjai megremegtek, mikor megnyitotta. – Szivi, mennyire igazad van! Fogalmam sem volt róla, hogy csapdába estem, és fogva tartanak ezek az állandóan ismétlıdı egyoldalú kapcsolatok. Közölni fogom a Gazdámmal, hogy többé nem a Gazdám és kereshet magának egy újabb hülyét, aki megalázkodik elıtte. – Többé nem jelenkezem be a csetre, de oly sokkal tartozom neked, ezért köszönetet akarok mondani. Átjönnél, hogy együnk valamit és

megigyunk egy üveg bort ma este? Küldj egy e-mailt, mondd, hogy igen és megadom a címemet. Ez az! Megfogtam Garethet! Csupán egy hét kellett hozzá. Együtt vacsorázom fiona31-gyel – vagy most már inkább Fionával – és rábeszélem, találkozzon Garethtel. Akkor majd MINDKETTİNKET meghívhat vacsorára az Ivy-ben, és púderozhatja magát a nık állandó megalázásáért. Jill e-mailen válaszolt és gyorsan megjött a viszontválasz is. Néhány órával késıbb ott állt egy takaros viktoriánus háztömb elıtt a közeli külvárosban, egy drága üveg vörösbort markolászva. Megtalálta Fiona nevét az ajtócsengı alatt és becsöngetett. – Jill? Gyere be! – csiripelte a barátságos nıi hang a kaputelefonba, majd zümmögve nyílt a kapu. Jill felmászott három emeletet a lakáshoz. Kissé meglepıdött, hogy az ajtót már nyitva találta, de úgy gondolta, ez csupán az ı kedvéért volt. Becsukta maga mögött, majd követte a nappaliból kiszőrıdı halk jazz hangját… aztán földbe gyökerezett a lába. Fiona, vagy legalábbis az a nı, akirıl feltételezte, hogy ı az, ott állt… meztelenül a sarokban. Alakja valóban karcsú volt, ahogy leírta, mellei kicsik és magasan ülık, cseresznyepiros mellbimbói kemények. Takarosan nyírt fanszırzete karcsú combokhoz és hosszú lábakhoz csatlakozott. Szeplıs arcát lesunyta, két kezét pedig sőrő és hosszú vörös hajába túrta, mely lazán omlott vállára. De bármily döbbenetes is volt ez a látvány, a lány melletti karosszékben ülı alak volt az, akinek láttán Jill lélegzete is elakadt, annyira sokkolta. – Gareth. Te mi az ördögöt keresel itt? – Figyelmesebben kellene elolvasnod az e-mail üzeneteket, Jill, ahelyett hogy elhajítod ıket, mint puszta kitalációkat. Mert akkor felismerted volna azt a tüzes kis vörös hajút, akirıl beszéltem neked, és akivel te egész héten át cseteltél. Mindazonáltal nagyon is tanulságos diskurzus volt! – De… hiszen… ı azt mondta nekem… – Hogy kiteszi a szőrömet? Mert te felnyitottad a szemét, hogy felismerje, milyen hibát követ el ezzel a magatartással, és meggyızted ıt arról, hogy csak az én kéjsóvárságomat elégíti ki, az övét pedig nem?

Ha ez így van, akkor mért áll most ott meztelenül és várja, hogy megkezdjem a büntetését? És mért van, hogy már alig várja azt? Azzal Gareth egy hanyag mozdulattal megragadta Fiona derekát és az ölébe fektette. Felemelte jobb kezét, és keményen ütlegelni kezdte a lány feszes farpofáit. Fiona levegı után kapkodott és reszketett, de meg sem próbál kiszabadulni Gareth szorításából vagy megszökni a büntetés elıl. – Egy kis szerencsével akadtál horogra, de teljesen fair módon – magyarázta Gareth, és közben folytatta az ütlegelést. – Tudtam, hogy az interneten fogod kezdeni és azt is tudtam, idıbe telik, míg találsz valakit, aki komolyan vesz. Abban is egészen biztos voltam, hogy az igazi nevedet fogod használni, úgyhogy mondtam Fionának, figyelje, ha új bejelentkezı van, akit Jillnek hívnak és aki sok kérdést tesz fel, és végül megpróbálja ıt meggyızni, hogy igazából nem szereti, ha elfenekelik. Már az elsı este után tudta, te vagy az. Hogy ıszinte legyek, meglep, hogy egy hetet vártál. Oké, most rajtad a sor! – És miközben beszélt, talpra rántotta Fionát, majd a sarokba parancsolta, ahol felvette korábbi testhelyzetét, ezúttal azonban szemben állt a fallal, kezét fejére téve, feneke vörösen izzott. – R-rajtam a sor? – Ugyan már, Jill, megegyeztünk, nem? Az egy hét számodra letelt, és a napnál is világosabb, hogy megbuktál, nem tudtad átformálni Fionát a te elképzelésed szerint normálisra. Húzd fel a szoknyád és feküdj az ölembe! – De hiszen csapdába csaltatok. Mind a ketten. – Elismerem, hogy egy kicsit körmönfontak voltunk, csakhogy te elhitted, amit hallani akartál. És lásd be, egyébként sem sikerült volna, semmiképpen sem. Jillnek fogalma sem volt, mért nem távozott onnan azonnal. Ehelyett azon kapta magát, hogy odamegy Garethhez, eközben lehámozza kabátját és leteszi az üveg bort. Szinte mint egy álomban, érezte, hogy szoknyája hátul felemelkedik, ı pedig Gareth ölébe csusszan és elhelyezkedik ott, két keze a szınyegre lóg. Bugyija lecsúszott, feneke meztelenül virított. A lélegzetét is visszafojtotta, úgy várta az elsı csapást, elismerve vereségét önmaga és Gareth elıtt, sıt, furamód fiona31 elıtt is.

Az elfenekelés kemény volt, de irgalmasan rövid. Mindazonáltal megvonaglott és nyögdécselt az esemény alatt, meg utána is. Végül kezdett magához térni és már talpra állt volna, mikor megérezte, hogy valaki motoszkál a két lába között. Uramatyám, fiona31 volt az. Jill érezte, hogy sajgó farpofái szétnyílnak, majd a másik lány forró lehelete érzıdött, miközben arcával a nemi szerve felé közelgett. Három perccel késıbb lihegve feküdt Gareth ölében újfent, miközben egy kiadós orgazmustól pihegett. – Oké, talán kettıtöknek igazatok van. Ezt tovább kell elemezni! Jill most térdre ereszkedett, szoknyája még mindig a dereka köré volt hajtva, bugyija ott feszült két combja között, így nyitotta ki remegı ujjakkal Gareth nadrágját. Kıkeményen állt neki, mikor férfiassága elıtárult. Jill gyengéden cirógatta ujjaival, majd megcsókolta a makkját, nyelvét le-föl csúsztatta a hímtag teljes hosszában, majd ajkai a makkra simultak, így mozgatta fejét le-fölt. Miközben szopott, Jill hallotta ott mögötte fiona 31 hangját. – A vacsorát ma én állom, ahogy megígértem. Az Ivy megfelel? A költségekkel ne törıdjetek, a múlt hónapban szép kis jutalmat kaptam a banktól, ahhoz meg jól ismernek engem, hogy még az utolsó pillanatban is foglalhatok asztalt. Azonkívül pedig – tette még hozzá – ez a második kedvenc módszerem arra, hogyan pihenhet egy könyvelı.

Landon Dixon

Mutasd meg mi a szerelem

Jerry már egy hónapja járt Marionnal, mikor elhatározta, közelebbrıl megismerkedik a seggével. Mindenekelıtt nagy, kerek húsos hátsó fele volt az, ami a kistermető, barna hajú és barna szemő szépséghez vonzotta. Most pedig teljes egészében ki akarta azt élvezni, sıt, égetı szükségét érezte: jól elnáspángolni, aztán megbaszni, ha csak egy mód van rá. Kissé aggódott azonban amiatt, hogyan reagál majd erre a lány, ha szembetalálja magát az ı mindent elhomályosító fenék-imádatával. Eddig óvatosan bánt a lánnyal – a szex az összes hagyományos pózban és testnyílásokban folyt –, mert ı már úgy gondolta, talán Marion számára az „egyetlen”; okos, melegszívő, intelligens, szereti a focit, csodás kemény mellei vannak és ott az az ördögien kívánatos gömbölyded feneke. Ugyan mi mást kívánhat még egy férfi? Jerry már szinte látta magát, hogy végleg megállapodik a lány mellett. De mindenekelıtt ki kellett elégítenie az anális szex iránti vágyát és felmérni, hogy reagál erre a leány. Marion ott állt Jerry öltözıszekrényének tükre elıtt, napbarnította kerek hátsóját elbővölıen választotta ketté középen egy szexis fekete tanga-bugyi pántja. Nem is volt rajta semmi más, csak ez az erotikus alsónemő és a mosolya, miközben épp készülıdött, hogy ellássa másodállását mint felszolgáló a Laissez Faire-ben, ebben a lerobbant éjszakai klubban az East Side-on. Hiányos francia szobalány ruhája ott feküdt a rézágy lábánál, amelyen Jerry nyújtózkodott. Meztelen volt, farka kezdett megkeményedni, miközben elhatározta magát és Marion gömbölyded, bronzos farpofáit tanulmányozta. – Nem szeretem, hogy abban a lebujban dolgozol – mondta végül és a lány fenekének hajlatait bámulta, miközben Marion a száját rúzsozta. A lány most ajkait csücsörítette és egy csókot lehelt Jerry tükörképére.

– Attól félsz, összeakadok valami gazdag playboy-jal? – kérdezte incselkedve. Jerry most megragadta merev farkát, ujjait végigfuttatta a lüktetı hímtag véredényekkel telt hosszán és éhes pillantásával szinte felfalta a lány érett ıszibarackra emlékeztetı fenekét. – Nem szeretem, mikor ott parádézol abban a kócerájban és a segged riszálod a sok részeg fazon orra elıtt. – Nem tehetek róla, drágám. Ebbıl fizetem a tandíjat. Még egy év és meglesz a diplomám, aztán egy halom pénzt keresek. De addig… – azzal megvonta vállát, farpofái csábítóan hullámzottak. Jerry most lecsusszant az ágyról, és odament Marionhoz, elıremeredı farokkal, mely pontosan mutatta az utat a lány fenekéhez. Két nagy kezét Marion vállára tette, nagy faszát a duzzadó farpofáknak nyomta. Marion megpaskolta Jerry kezét, majd sminkes neszesszerébıl elıhúzott egy üveg szempillafestéket és kezdte ecsetelni szempilláit. Jerry keze most lehullott Marion válláról és egyet hátralépett. Lepillantott a lány bronzos fenekére, miközben a harag és kéjvágy lángolt benne. Most felemelte egyik kezét, kissé habozott, aztán keményen lesújtott Marion seggére. – Hé! – kiáltott fel a lány és megragadta az öltözıszekrény szélét, a szempillafesték pedig a szınyegre bukfencezett. Jerry most újból rávágott a lány szexis farpofáira, aztán újból és újból, fogait összeszorította, szeme égett. Marion felnyögött, a fájdalom és örömérzet keveredett benne, teste reszketett. Jerry észrevette, hogy reagál a lány és ujjongott, felváltva ütlegelte egyre vörösödı farpofáit. – Atyaisten – kapkodott levegı után Marion és megrázkódott a csapások hatására. Jerry gonoszul vigyorgott, szinte eksztázisba esve látta, hogy a mindig fegyelmezett, hagyományos szexet kedvelı barátnıje élvezi az ı szeretetének brutális megnyilvánulását. – Csak nem fáj, édesem, vagy igen? – sziszegte a lány fülébe a fenekét csapkodva. Marion a fejét rázta. – Nem, nem, de… de készülnöm kell, megyek dolgozni… – A munka várhat – recsegte Jerry. Rávágott a lány jobb farpofájára, aztán a balra, újfent mozgásba hozva a barna, vörösödı húsos segget. Marion lesunyta fejét és

hátralökte fenekét, csillogó barna haja az arcába hullott, körmei a fa öltözıszekrénybe vájtak. Jerry fasza mint az acélrúd feszítette szét Marion selymes farpofáit. Két kezét most mereven, vízszintes helyzetbe nyújtotta ki, aztán térdét beroggyantva egyszerre ütötte Marion hullámzó vánkosait. Az ütlegek hangosan csattantak, a lány sikolya még ennél is hangosabb volt. Jerry egyre csak ütlegelte, az öltözıszekrény nyikorgott a lökésektıl, a lány teste reszketett, a formás segg húsa vonaglott. Marion ülepe elektromossággal telt meg, Jerry tenyerének brutális, ám áldásos csapásai a lány seggére szexuális szikrákat küldött a lány egész testébe, amitıl az reszketett, a seggrepacsira való érzékenysége most vadul tört felszínre. – Szóval szereted, ha elverem a segged, igaz? – szőrte a szavakat a fogai közt Jerry retorikusan, ezúttal csak egy kézzel ütve. Marion bólintott és tehetetlenül reszketett. Jerry most abbahagyta a fenekelést, míg lerántotta a lány tangabugyiját, így teljesen szabaddá téve a két farpofa közötti árkot. Marion összeszorította két lábát és derékban elırehajolt, odamutatva a buja, két gömbölyded párnából álló célpontot Jerry örömtelien büntetı kezei elé. A férfi nyitott tenyérrel sújtott a fodrozódó farpofákra, záporoztak rá az ütések. Marion pedig örömében nyöszörgött, feneke tőzpirosan csillogott a csapások súlya alatt. Mikor aztán Jerry saját keze is elviselhetetlenül kezdett sajogni, térdre ereszkedett, majd benyúlt az ágy alá és elıhúzott egy lábnyi hosszú bırszíjat, amit épp erre a különleges alkalomra tartogatott. Afféle szíj volt ez, amilyet az iskolaigazgatók használtak a rakoncátlan gyermekek fegyelmezésére. Most Marion ragyogó, szemérmetlenül kihívó tomporára pillantott, majd tenyeréhez ütögette a merev bırszíjat. Aztán lesújtott vele a lány fenekére. Marion felnyögött, elırehıkölt, majd fejét hátrafordítva küldött szerelme/büntetıje felé egy huncut mosolyt, szemei nedvesek voltak. Jerry tovább ütlegelte a szíjjal a lány tökéletes seggét, a csapások fehér csíkokat hagytak ott, melyek aztán gyorsan váltottak át bíborvörösre. Veríték patakzott végig Jerry arcán ugyanúgy, ahogy a könnyek patakzottak Marion arcán, a férfi merev hímtagja az ütlegek ritmusára himbálódzott.

Jerry addig ütlegelte Marion kirobbanó fenekét, míg a lány már szinte az ájulás szélén állt, ülepe már elzsibbadt, de azért nem volt érzéketlen, farpofái téglavörösek voltak és lángoltak, hurkák nıttek ott, ahol a szíj a legélesebben sújtott le. A férfi végül ledobta a seggreverı eszközt, majd az egyik fiókban kutatott és elıhúzott valami kenıcsöt. – Basztak már valaha seggbe? – mordult fel megmerevedett hímtagját kenegetve. Marion a tükörbıl pillantott rá, a szempillafesték csíkokat hagyott arcán, karjai és lábai reszkettek. – N-nem – nyelt nagyot a lány. Jerry most a kenıcstıl síkos ujjait a lány összevert farpofái közé csúsztatta, mire ı felnyögött. Mutatóujjával kereste meg a végbélnyílást, aztán ujjának bütykéig nyomta belé. Most jobbra-balra forgatta azt, ugyanakkor megint lesújtott a lány lángoló fenekére. Marion hangosan felkiáltott, ugyanolyan kábultan a vágytól, mint amilyen Jerry volt; a vér szétáramlott puncijában és seggében, a fülében lüktetett. Lefejtette jobb kezének ujjait a toalett asztalról és lecsúsztatta a puncijához. Már hihetetlenül átnedvesedett, ı pedig mohón dörgölte csiklóját, teste megrándult és bizsergett Jerry minden egyes ütésére és ujjának mozdulataira a végbelében. A férfi végül kihúzta ujját a lány fenekébıl, helyette most a makkját dugta be, azzal nekifeszült a lány apró, még szőz segglukának. Megragadta dákóját és fogait csikorgatta, úgy nyomult elıre, makkja már áthaladt a lány záróizmán és tolta elıre a végbélbe. – Ó…, te jó ég – sóhajtott fel Marion. Jerry a lány verítékáztatta bırébe vájta ujjait és könyörtelenül döfött elıre, faltörı koshoz hasonló farka egyre mélyebben fúródott Marionba. Egészen addig mélyesztette dákóját a lány ıszibarack fenekébe, míg tökei a fenék pofáihoz értek. – A francba, de szők vagy! – röfögte Jerry, a fanszırzetéig behatolva Marion feldagadt hátsó fertályába. Most csípıit kezdte riszálni, elıre-hátra löködve a faszát a lány szők segglukába, odabent a forróság és a satuszerő szorítás hatására tökei forrni kezdtek. Marion egyre gyorsabban és gyorsabban dörgölte duzzadt csiklóját, közben egész testében remegett az érzéstıl, hogy egy

nagy kövér fasz tölti ki teljesen a seggét, feje szédülni kezdett, puncija pedig lüktetni. – Gyerünk, basszál! Basszál seggbe! – sikoltozta a lány, önfeledten dörgölve csiklóját. Jerry a testével löködte a lány brutálisan összevert fenekét, miközben vadul nyomult elıre. Heréi most hirtelen megfeszültek, ı pedig még szaporábban baszott, féktelenül döfködve Marion fenekét, miközben a lány bíborvörös farpofái megállás nélkül remegtek. Jerryt magával ragadta az orgazmus, forró, fehér magvát Marion seggébe lövellte. – Igen! – üvöltötte a lány eksztázisban, kezével a punciját markolászva. A férfi egyre csak lövellte a spermát Marion végbelébe, a lány élvezetének heves hullámai ıt is magával ragadták. Mikor aztán az egész véget ért, Jerry ernyedten nyúlt el Marion testén, teljesen összetapadtak, farka még mindig teljes hosszában merült el a lány seggében. Marion a férfi karjaiba temette fejét és zihálva igyekezett visszanyerni lélegzetét. Aztán eszébe jutott, hogy munkába kell mennie, Jerry pedig óvatosan húzta ki még mindig kemény hímtagját a lány megerıszakolt segglukából, majd segített neki öltözködni. Gömbölyded farpofái alsó részén skarlátvörös csík látszott ki a szoknyája fodros széle alól.

– Egynémely vendég azt kérdezte Tonytól, a csapostól, hogy netán valaki netán jól elfenekelt engem … mondjuk egy féltékeny fiú, vagy efféle. – mondta Marion az ágy szélére ülve és óvatosan hámozta le egyik harisnyáját. Jerry álmosan vigyorgott, és elégedetten nyúlt el az ágyon. – Fogadjunk, hogy több borravalót kaptál, mint máskor. – Lehetséges. De most nem errıl van szó, Jerry. Miattad elveszíthettem volna az állásomat. – Csakugyan? – kérdezte a férfi még szélesebb vigyorral. Marion félénken mosolyodott el és két karját a férfi nyaka köré fonta. Két szeme meleg és nedves volt. Megcsókolta Jerryt. – Csak…. az a helyzet, hogy egy kissé… érzékeny vagyok idelent. Jerry enyhén belemarkolt az elkínzott fenékbe.

– Hát azt észrevettem. – Azzal megcsókolta Mariont. – Egymillió dollárt érı segged van, szivi, és még szereted is, ha megdolgozzák. Én meg történetesen már régóta bolondulok a jó seggért. Minket egymásnak teremtettek. Marion most ajkába harapott. – Vajon lehetne még egy közös… fétisünk? Jerry felnevetett, játékosan markolt ismét a farába. – Próbáld ki és majd meglátjuk. – Olyan fickó volt, aki soha nem viszolygott egy kis hóborttól. És öt perccel késıbb ı volt a „pasas” rózsaszín selyem melltartóba és fényes rózsaszín bugyiba bújva, szırös lábain Marion legjobb hófehér harisnyái feszültek. Marion sugárzó tekintettel mosolygott. – Nagyon elbővölı, drágám. Jerry visszamosolygott rá. Ugyan nem vallotta be, de a nıi ruhába öltözés egyik kedvenc szerepe volt, amit a hálószobájában játszott el. Most már biztosan tudta, hogy ez a jó seggel megáldott, nyílt lelkő lány kétségkívül az ı ırangyala. Most Marion libbent elı a francia szobalány szerelésben és lehámozta a tangabugyiját, odasétált a „pasasához” és a bugyijának selymes anyagán át durván ragadta meg tökeit. Kellemes borzongás futott végig Jerry gerincén, Marion punciján éles vibrálás vonult át. – Egy ilyen csinos lánynak, mint te, egy kicsit ki kell sminkelnie magát, hogy kihangsúlyozza a benne rejlı szépséget – mondta a lány. Jerry buzgón bólogatott, Marion pedig odahúzta ıt a toalett asztalhoz és lenyomta egy székbe, majd kezdte felvinni a púdert, rúzst, szempillafestéket és szemhéjfestéket Jerry borostás arcára. Mikor aztán teljesen ki volt sminkelve, mint egy ribanc, akinek a szerepét játszotta, Marion seggbe baszta ıt egy felcsatolható mőfasszal, amit még munka után vett. A bırszíjak ugyan égették érzékeny fenekét, de Marion nem panaszkodott. És Jerry sem. Egészen hajnalig, mikor megpróbálta lemosni a sminket, hogy készen álljon és megjelenhessen a fiatal nıkbıl álló osztály elıtt, akiket a helyi leány-gimnáziumban tanított. Eszeveszetten dörgölte arcát, ám a lemoshatatlan rúzs és szemhéjfesték csak nem akart eltőnni.

Marion álmosan mosolygott, mikor a fiúja dühödten kiabált és elképzelte magát, hogy kurvának maszkírozva tart órát az eladósorban lévı, csillagszemő diáklányainak. Hiába, a bosszú édes. Még édesebb, ha belegondol, hogy a seggrepacsit minden bizonnyal meg is érdemelte és még ki is érdemli, amiért ilyen huncut kislány volt.

Elizabeth Coldwell

Minden a vásárlókért

Amikor a férfi épp zárás elıtt toppant be az üzletbe, azt gondoltam, rögtön rájöttem az ı kis titkára. Csak két hónapja dolgozom a Belle's Boudoirban, de ez több mint elég volt ahhoz, hogy felismerjem az elıször vásárló fürkészı pillantásait és idegességét. Azzal voltam elfoglalva, hogy róla, mindent meggyızıdjem leellenıriztem-e, amit kell és nyugodtan bezárhatom az üzletet a nap végeztével anélkül, hogy Belle-nek aggódnia kellene, elszúrtam valamit az üzletmenetben az ı távollétében. Különben észrevettem volna, hogy a férfi igazából túlságosan is nagy figyelmet szentel egyes ruházati cikkek fazonjának és szövetének ahhoz, hogy kezdı legyen. Azt mondanám, olyan valaki volt, aki új barátnıjének akar venni valamit, amit szexisnek talál, a lány pedig nem találja olcsónak. Nem mintha olcsó áruink lettek volna: nem voltak ott könnyő nejlon bugyik vagy ócska skarlátvörös és fekete top és bugyiszettek, a combnál csipkékkel díszítve. A Belle's Boudoir elsı osztályú volt, minden selyembıl, szaténból készült és márkás ruhatervezıktıl származtak. Abban pedig biztos voltam, hogy ennek a bizonyos vásárlónak az igényeit könnyedén kielégíthetjük. Talán kissé elfogult voltam, de a legjobbat gondoltam felıle, mert jóképő volt. Vagy száznyolcvanöt centi magas, tüskés hajjal, melyben szıke csíkok futottak, erıs, izmos teste volt, mint aki sokat sportol. Nem az a fajta volt, aki két egyforma hálóinget vesz, egyet a feleségének, egyet pedig a szeretıjének – valószínőleg vagy két számmal kisebbet. Nem is mért végig, mondván, olyan nınek akar venni valamit, akinek „nagyjából a maga mérete kell”, ezért ha volnék olyan kedves felpróbálni ezt a melltartót vagy ezt a bugyit. Azt gondoltam, ezzel a vevıvel itt rendes, tisztességes üzletet kötünk, mely az utolsó lesz így a nap végén. Aztán bezárhatok és mehetek haza.

A férfi most két selyembugyit nézett ki, az egyik kellemes rózsaszín, a másik pedig diszkrét elefántcsontszínő. Szemmel láthatólag e kettı közül akart választani. Adtam neki két percet, aztán odamentem hozzá. – Segíthetek esetleg? – kérdeztem tıle. Most enyhén elpirult, ettıl még kisfiúsabb és vonzóbb volt. – Hát, nem könnyő – felelte. – Ez itt mind a kettı olyan szép… – Sokat adunk el az elefántcsontszínőbıl – mondtam neki. Futó pillantást vetettem győrősujjára és észrevettem, hogy nincs rajta jegygyőrő. – Szép és biztonságos választás, különösen olyan valakinek, akit még nem ismer elég jól vagy még nem találkoztak annyiszor. Az én kedvencem azonban ez a rózsaszín. Természetesen akár el is kényeztetheti a hölgyet és megveheti mind a kettıt. Ezúttal egész határozottan elvörösödött, hosszabban tétovázott, csak azután válaszolt. – Az az igazság, hogy próbálom eldönteni, milyen színő legyen, mert saját magamnak lesz. Minden önuralmamra szükség volt, hogy el ne tátsam a számat ott elıtte. Nem mintha még sosem hallottam volna olyat, hogy egy férfi nıi fehérnemőt akar hordani. Belle már épp elég gyakran mesélt nekem egypár különlegesebb vásárlójáról, és biztosított arról, hogy csupán idı kérdése, mikor akad nekem is egy ilyen kuncsaftom. Ám azok a férfiak, akiket elıttem lefestett vagy diszkréten meg is mutatott, messze nem ilyenek voltak, mint ez a férfi, aki most elıttem állt. Mert azok az esetek túlnyomó többségében negyvenesek vagy idısebbek voltak, gondosan ívelt szemöldökkel, puha, elektrolizált bırrel, melyen nyoma sem volt ráncnak, vagy olyan hosszú hajjal, hogy egy kis igazítással nıiesnek látszanak – szóval magukon hordozták a másik nemnek látszani akaró sztereotip típus minden jegyét. Ebben a kuncsaftban azonban nem volt semmi nıies, eltekintve attól, hogy milyen fehérnemőt akart venni. Hát ennyit a sztereotípiákról. Mikor aztán nem nevettem ki és nem kértem meg, hogy hagyja el az üzletet, láthatóan megnyugodott. – Én… öö… gondolom, nem próbálhatom fel ıket, így van? Volt hátul az üzletben két függönnyel eltakart fülke, többnyire olyan vásárlóknak, akik trükkösebb holmikat próbáltak fel, például főzıket. Fogalmam sem volt, hogy reagálna Belle egy ilyen kérésre, de már

magát a gondolatot, hogy ez a jó kinézető férfi selyembugyiba bújik, hirtelen olyan izgatónak találtam, hogy nem tudtam ellenállni. Különösen, mikor eszembe jutott valami más is, amit Belle magyarázott el nekem, nevezetesen a bugyik rabszolgáinak fogalmát, akik azt szerették, ha egy nı parancsolgat nekik, miután már felvették a bugyit. – Hadd zárjam be elıbb az ajtót – mondtam neki. – Akkor biztos, hogy nem zavarják majd. A férfi bólintott, közben ott állt kezében szorongatva a lehetséges vételre kerülı holmikat, mintha már meg sem tudna válni tılük. Az üzlet bejáratára akasztott feliratot a „ZÁRVA” oldalára fordítottam, majd a férfit odakísértem az egyik fülkéhez. Behúzta maga után a függönyt. Én diszkréten tébláboltam odakint, amint azt bármely más kuncsaft esetében tenném, igyekezve, hogy ne figyeljek túl feltőnıen a lehúzott cipzár hangjára vagy valami hangosabbra, mondjuk egy öv csatjára, ami fémesen ütıdik a padlónak. Ahogy múltak a másodpercek, tudatára ébredtem, hogy valami hevesen lüktet a lágyékomban, nedvesség járja át a bugyimat, miközben képzeletemben vadul cikáztak a gondolatok, mi is történhet ott bent a vékony függöny másik oldalán. Eltöltött az a sötét, erıteljes és sürgetı vágy, hogy a szoknyám alá csúsztassam a kezem és megsimogassam a puncimat, amit az most már erıteljesen követelt. Bőntudatot érezve kezdtem hozzá, mikor egy szıke fej bukkant elı a függöny mögül. – A rózsaszínőt próbáltam fel, ahogy ön tanácsolta – szólt a férfi. – Arra gondoltam, vajon maga mit szólna hozzá. A felkérés világos volt, ám ha belépek abba a fülkébe, erısen fennáll a veszélye, hogy olyasmit teszek, amirıl ha Belle tudomást szerez, több mint valószínő, hogy az állásomba kerül. Aztán úgy döntöttem, hogy Belle úgysem tudja meg, ám ha mégis, az sem érdekel. Egyszerően látnom kellett a saját szememmel, hogy fest a fickó nıi bugyiban. A látványtól, mely odabent fogadott, csaknem felnyüszítettem, úgy elfogott a vágy. Csak egy fehér póló volt rajta, mely szorosan feszült jól kirajzolódó mellkasára meg a bugyi. A vékony selyem sikertelenül próbálta befogadni a férfi kidudorodó farkát, eközben az ı izgatottsága is nyilvánvaló volt abból a nedvesség foltból, mely már átütött az anyagon. – Na, hogy festek? – kérdezte.

Nem állhattam meg, hogy így válaszoljak: – Bizonyára azt akarta mondani, „Hogy festek, asszonyom?” – Ha reményeim szerint azért öltözött így, hogy kihozza magából a rabszolgát, akkor helyesbíteni fog. Úgy is tett. Most hirtelen kellemes erıhullám vonult rajtam végig, a puncim pedig gyızedelmes várakozással rángatódzott. – Olyan jól, hogy már szinte ennivaló – feleltem neki. – Csak „szinte” ? – kerekedett el pillantása. – Ha levenné a pólóját, az javítana a helyzeten – feleltem erre és néztem ıt, amint egy hanyag mozdulattal lehúzta a fején át az említett ruhadarabot, és a földre dobta. Elmosolyodtam és szemügyre vettem izmos felsıtestét. – Így már jobb. Sokkal jobb. Most letérdeltem elıtte. – Most meg mit csinál… öö… asszonyom? – kérdezte. – Csak meggyızıdöm arról, hogy passzol. Gyengéden futtattam végig ujjaimat a bugyija elején. Légzése most felgyorsult és egy pillanatig átadta magát az örömteli érzésnek, ám láthatólag magához tért és elkapta a kezemet. – Bocsánat – mondtam most. – Talán túl messzire mentem? Oké, már be is fejezhetjük. A férfi a fejét rázta. – Nem, jólesik. Csak az a bökkenı, hogy még soha ilyesmit nem mőveltem. Úgy értem, egészen néhány nappal ezelıttig még csak nem is tudta senki, mi az én fétisem. Azelıtt csak kölcsönvettem egypár cuccot a mosodából és felpróbáltam azokat. Meg bugyikat vettem a volt barátnımnek, csak azért, hogy aztán én hordhassam azokat, mikor ı nem volt ott. Aztán egyszer korán jött haza és rajtakapott, hogy az a tangabugyi van rajtam, amit neki vettem Valentin napra. Ez az oka, hogy most már csak a volt barátnım. Hát ezért vásárolt most már saját magának. – Ne aggódjon – mondtam neki. – Én sokkal megértıbb vagyok, mint ı volt. De bizonyára azt is tudja, hogy kedvében kell járnia az úrhölgynek, aki olyan kedves és megértı, igaz? Bólintott, mostanára már szemmel láthatólag több mint hajlandó volt megtenni bármit, amit csak kérek tıle. Szorítása a csuklómon más volt

most, elkezdett bátorítani arra, hogy simogassam. Ezzel kicsit elıre sietett, de elfogadtam. Éppenséggel késıbb is megdorgálhatom. Miközben ott játszadoztam vele, önkéntelenül is észrevettem, hogy éles kontraszt van faszának keménysége és a bugyi puhasága között, de bármilyen kellemes lehetett is simogatni ıt, nekem más ötletem volt. Most élesen rántottam el kezemet. – Sose feledd, hogy úrnıd öröme az elsı – emlékeztettem ıt. Engedelmesen ereszkedett térdre. Miközben szoknyámat felemeltem a derekamhoz, ı óvatos mozdulattal húzta le a bugyimat, majd arra biztatott, hogy lépjek ki belıle. Aztán orrához emelte a finom anyagot, áhítattal szívta be illatomat, mely most aromásabb volt, mint egy egyszerő hétköznap után lenne a butikban, az elmúlt néhány perc eseményeinek köszönhetıen. Most vágyakozva és talán némi csodálattal pillantott fel rám. Tudtam, hogy bizonyára jól nézek ki, gondosan nyírt puncimmal és harisnyatartóm csipkés pántjaival, de gyanítottam, hogy nagyra értékelte azt a tényt is, hogy nem csupán megértem ıt, belsı kényszerét, hogy nıi bugyit hordjon, hanem ugyanúgy kedvem lelem benne, mint ahogy ı. De még inkább abban, mikor megéreztem, hogy nyelve hegye a szeméremajkaimnak préselıdik és a csiklómat keresi, majd meg is találja. Szélesebb terpeszbe álltam, hogy könnyebben hozzáférjen rejtett szegleteimhez. Gyorsan rájött, hol a legkellemesebb számomra puha nyelvének érintése, mert apró kis sóhajaim és biztató mormogásom utat mutatott neki. Én közben arra gondoltam, milyen ostoba volt a korábbi barátnıje, hogy a srác bugyik iránti rajongása elriasztotta ıt tıle. A legnagyobb öröm, ha valakinek olyan hapsija van, aki a szájával imádja úrnıjét, gondoltam magamban, miközben ı még utoljára egypárszor gyorsan végigfuttatta nyelvét a puncimon, ezzel beindítva orgazmusomat. Fejét magamhoz szorítottam, míg végül térdeim remegése abbamaradt, aztán elengedtem ıt. Rámnézett, állán az én nedveim csillogtak, én pedig elmosolyodtam. – Remekül csináltad, rabszolga – mondtam neki. – Most ideje, hogy te is elnyerd a jutalmad. Lehajoltam és apró csókot nyomtam a makkjára ott, ahol szexuális gerjedelmétıl az anyag átnedvesedett, aztán rendesen elkezdtem ıt izgatni a számmal a bugyin keresztül. Egyik kezemmel erıs combjába

kapaszkodtam, amit bozontos szıke szırzet borított. Ha valóban transzvesztita lett volna, nem pedig férfi, aki egyszerően csak szeret nıi alsónemőben járni, akkor combjait simára borotválta volna és fele ennyi örömöt sem jelentene fogdosni. Éreztem, hogy keze beletúr hajamba, mintegy ösztönözve fejem mozgását, mely gyorsan járt le-föl. Most már annyira felizgult, hogy a makkja elıbukkant a bugyiból, én pedig mélyen a számba vettem azt, élvezve ízét és illatát. Nedves ajkaimmal szoptam a dákóját, egyre közelebb juttatva ıt az orgazmushoz, ám ez csak akkor következett be, mikor ezt suttogtam. – Ez az, élvezz a kedvemért, rabszolga! – Ekkor felnyögött és kilövellt, elélvezett. Hátrahúzódtam, nyálam gyöngyözve csorgott le szám szélén. Most felemelt, talpra állított és csupasz mellkasához szorított. – Köszönöm – mondta és megcsókolta a fejem búbját. – Szóval akkor a rózsaszín mellett döntöttél? – kérdeztem ıt, mikor szanaszét szórt ruhái után nyúlt. Már a pólóját vette volna fel, a mozdulat közben azonban megállt és egy gonosz mosolyt villantott felém. – Hát… arra gondoltam, jó leszek magamhoz és megveszem a rózsaszínt meg a fehéret is. De ha dolgozol holnap délután, visszajöhetnék. Van ott egy rózsamintás, amit nagyon szeretnék felpróbálni…

Chloe Devlin

Legyen a büntetés a bőnre szabott

– Huss! Huss! A nádpálca suhogó hangja ez, amit hallok, a Gazdám csapkod vele a fülem mellett. Azt a hangot is jól ismerem, mikor a pálca a húsomba vág. Paff! Paff! De most még nem ezt hallom. Mi több, nem is azt érzem. Mert Gazdám másféle büntetést talált ki nekem ma estére. A dicsı szabadság helyett, melyet az jelent nekem, ha az ı kezétıl kapom az ütlegeket husánggal vagy bármi eszközzel, ami éppen eszébe jut, hogy azzal hevítse fel húsomat, most úgy döntött, megfoszt attól a különlegesen szenzációs érzéstıl, hogy a saját kezével büntet. Ehelyett most arra kényszerít, hogy azt hallgassam, mikor ı valaki mást büntet meg. Azonban nem lehetek szemtanúja az eseménynek, még csak nem is tartózkodhatok ugyanabban a szobában, amikor ı azt a másikat bünteti. De hallgatnom kell ıket. – Jól érzed magad, madaram? – kérdezi. Még hogy jól? Milyen választ adjak erre? Úgy gondolom, a háttámlát borító puha velúr jó érzés pucér bırömnek. A hátam és a fenekem tehát jól érzi magát. De ezt éppen nem mondhatnám el a kötelekrıl, amiket a derekam köré főztek és kettészelik a pinám ajkait. Még dörzsöl? Egy kicsit. Szorosra kötötték? Naná! Izgató, igen! De semmiképpen sem jó érzés. Tudom, hogy érzelmeim kiülnek arcomra. Olyasvalami ez, ami ellen semmit sem tehetek, akárhogy is próbálom. Gazdám így nagyon is jól tudja, hogy a válaszom nem ıszinte. – Hadd fogalmazzam újra, madárkám – mondja most, miközben a nádpálca hegyét jobb combom belsı felének nyomja. – Szeretnéd, ha eloldoználak? – Ó, nem, Gazda! – törnek elı szavaim, mielıtt még elejét vehetném. – Készen állok bármire, amit csak akar. A pálcával végigköveti combom belsı felét a térdemig, majd a másik combommal folytatja ugyanezt. A bambusznád apró göcsörtjei

végigkarcolják finom húsomat. Beharapom az ajkam, nehogy hangosan felnyögjek, mikor abbahagyja és elveszi onnan a pálcát. – Nagyon helyes, madárkám. Akkor ideje, hogy elkezdjem. – Igenis, Gazda. Ujjaival most megragadja az államat és szorosan fogja. Érzem lehelletének melegét, az ajkamtól mindössze néhány hüvelyknyire. – Ne feledd: ez most a te büntetésed. Ha hallgattál volna rám, most te lennél az, akit figyelmemmel tüntetek ki. Ehelyett azonban hallani fogsz minden hangot, miközben Melody testét ütlegelem. Az ı testét a tied helyett. Szomorú ez, mivel tudom, hogy én lehettem volna, aki átérzi Gazdám büntetésének csodáját, de most csak ennyit tudok mondani: – Igenis, Gazda. Kemény csókkal fedi ajkam, nyelve a számat kutatja, aztán otthagy engem, hogy levegı után kapkodok. Nem marad más hátra, mint a várakozás. És a helyzetem igazából nem is annyira kellemetlen. Végülis nem én lógok a csuklóimnál fogva kikötözve, vagy hátrafelé egy hordóra feszítve. Ehelyett egy barna velúr támlás széken ülök. Lábaim széttárva, bokáim a karfákhoz kötözve, hogy szélesen kitárulkozom. Bár karjaimat a fejem fölé csatolták, nem feszítettek ki valami elviselhetetlen helyzetbe… épp csak a fejem fölé szíjazták, hogy ne legyenek útba. Gazdám is fogott egy kötelet, a derekam köré kötözte, majd lefelé, át a lágyékomon, szeméremajkaim két oldalról fogták közre. Onnan megint felfelé vezette, két farpofám között és a seggem lukán nyugodott, a végét megint csak a derekam köré kötözte. Ám annak ellenére, hogy ezt az én büntetésemnek szánta, a Gazdám volt olyan kedves és két csíptetıt helyezett kemény mellbimbóimra, melyekrıl lánc lógott alá. És minthogy a szemem is be volt kötve, természetesen mindebbıl semmit sem láttam. Miután mindent elrendezett – legnagyobb megelégedésére –, Gazdám egy fekete selyemsállal kötözte be szemem, aztán kipróbálta, látok-e így valamit. Csitt! Csatt! Csitt! Csatt! Úgy ugrálok, mintha az én seggemet vernék. Ám ezek csak annak hangjai, ahogy Gazdám a kezével lecsap Melody fenekére. Bárcsak az én seggemet ütlegelné.

Tudom, milyen érzés az. Piff, paff! Tenyerét homorítja, így a Gazda seggrepacsijának hangja rosszabb, mint az az égetı érzés. De valahányszor keze lesújt, az mégis olyan csodás. A csíptetık a mellbimbóimon egyre jobban szorítanak, ahogy azok egyre keményebbé és érzékenyebbé válnak. Cicijeimben az a nyilalló fájdalom csupán incselkedés mindazért a csodás érzésért, amit átélhetnék, ha én lennék az, aki a büntetést kapja. Akkor most ahelyett, hogy a hővös levegı simogatja csupasz puncimat, az érdes nád dörgölné megduzzadt csiklómat. És ha valami különösen nagyot alakítanék, Gazdám talán megajándékozna azzal, hogy hüvelykujját a seggembe dugja. Piff! Paff! Melody felhorkan egy különösen kemény ütés után. Vajon a nádpálca vagy a lapos husáng csal ki ilyen hangokat belıle? Végül abbamaradnak a csattanások, már csak Melody zihálását hallom, mely keveredik Gazdám harsogó légzésével. Azután egy állandóan surrogó hang mindent elnyom. Próbálom kitalálni, mi lehet az. Tudom, nem a husáng, se nem a nádpálca, mert azok hangja élesebb, mikor lecsapnak Melody bırére. Ez azonban lágyabb zaj, mintha bır súrlódna bırön. Még néhány másodpercig hallgatom, mire rájövök: ez az antilop korbács, mellyel a Gazda a melleimet szokta csapkodni. Vajon Melody élvezi-e? Érzi-e ugyanazt az éles fájdalmat a mellében, vajon ugyanolyan izgalmi hullámok vibrálnak-e végig rajta a mellétıl a csiklójáig? Halk, elégedett nyöszörgések töltik ki a levegıt és már tudom, ı is élvezi büntetésének minden percét. Nedvesség szivárog a hüvelyembıl, és átáztatja a kötelet, mely a puncimnak feszül. A csípımet riszálom, így próbálom elérni, hogy egy kicsit dörgölje megduzzadt csiklómat. De ezzel csak azt érem el, hogy egyre jobban felizgulok anélkül, hogy kielégülnék.

Az antilop korbács suhogása megállás nélkül hallatszik. Szinte magam elé képzelem Gazdám csuklójának mozdulatát, ahogy a korbács bırszíjaival gyengéden simogatja Melody testét. A lány mellbimbói bizonyára csaknem olyan kemények és feszesek, mint az enyémek. A Gazda mindaddig nem tesz rájuk csíptetıket, míg korbácsolja. Ám utána… Utána majd finoman megcsippenti azokat, aztán felhelyezi a csíptetıket a két megkeményedett bimbóra, aztán folytatja a büntetést.

Füleimet hegyezem, ám most csend köszönt rájuk. Nincs több korbács suhogás, sem nyöszörgés, még csak súlyos légzés sem hallatszik. Bárcsak tudnám, mi történik ott. Hallgatódzom és képzelgek, egyebet nem tehetek. De hangok nélkül még csak fogalmam sem lehet a történtekrıl. A sötét csendet most Gazdám hangja töri meg, azt mondja: – Csodálatosan csinálod, Melody. Nos, ideje a husángnak. Bólints, ha felkészültél. – Rövid szünet. – Pompás. Ne feledd, ne feszítsd meg a tested, akkor nem fáj annyira! Hogy lehet ilyen jó ahhoz a lányhoz? Hisz ı csak eszköz, hogy engem büntessen. És ráadásul még néven is szólítja. Puff! A husáng elsı csapása vágja szét irigykedı gondolataimat. Bárcsak az én seggemre mérné az ütéseket. Puff! Gazdám azonban a tökéletes büntetést választja. Most visszatartja az ütlegeket és csapásokat, amikre annyira vágyom, csak hogy fülelnem kelljen, mikor majd másnak osztja ki azokat. Ha ennek egyszer vége lesz, többé soha nem rendetlenkedem. Puff! Okosabb is lehettem volna annál, hogy megpróbálom a gazdámat manipulálni és elérni, hogy elverje a seggem. Hisz ı az úr, nekem pedig engedelmeskednem kell. De azt hittem, túljárhatok az eszén és rávehetem, fenekeljen el, mert arra vágytam. Ehelyett most itt vagyok lekötözve egy székhez, szélesre tárt combokkal, miközben a kötés a puncimat izgatja, a csíptetık meg a mellbimbóimat, eközben hallgatom, hogy szeretett Gazdám másnak osztja ki az én büntetésemet. További ütlegek visszhangoznak fülemben, melybe Melody nyögése vegyül. Tudom, hogy élvezi a verést, és ettıl még jobban felizgulok annak ellenére, hogy féltékeny vagyok. És most a legizgalmasabb hang üti meg fülemet. Huss, huss! Ismerem ezt a hangot és tudom, Gazdám sújt a nádpálcával a levegıbe. Huss… puff. Rögtön a csapás után sírás tölti ki fülemet. Melody végül megtört. De még sírása is eksztázissal telt. Ez az a meghatározhatatlan érzés, mely egyszerre fájdalom és örömérzet. El sem lehet dönteni, melyik hiányzik jobban. Ismerıs számomra ez a sírás, mert én is ezt teszem, mikor Gazdám elver a nádpálcával. Most azonban csupán hallhatom, miközben arra vágyok, bárcsak én lennék ott.

Huss – puff! Huss – puff! A seggemet riszálva dörgölıdzöm a velúrhoz, mert a nádpálca keltette éles fájdalmat akarom érezni, nem a puha plüss simogatását. Még három nádpálcacsapást számolok, aztán Melody lágyan felsóhajt. Talán a Gazdám épp végigsimít tenyerével a lány lángoló húsán. Mikor Melody sóhajtása sziszegéssé változik, tudom, hogy Gazdám keze épp odaért, ahol a nádpálca nyomán hurkák keletkeztek. Azok a nyomok az én bırömet illetnék meg, nem pedig az övét. Ziháló lélegzés hallatszik be a szobába, egyre közelebb ahhoz, ahol én ülök. Vajon mit tesz most a gazda? Már használta a kezét, az antilop korbácsot, a husángot és a nádpálcát. Mi jön ezután? – Hajolj rá a kanapé hátára, Melody! – mondja most. – És terpeszd szét a lábad. Szemem elkerekedik a kendı alatt. Megbassza Melodyt. Tudom. Odafekteti a lányt a kanapé háttámlájára, hogy a puncija pont a kellı magasságban legyen. Aztán megbassza. Ó… tényleg nagyon más ez a büntetés, amit számomra kieszelt. Nem elég, hogy azt kellett hallgatnom, ahogy más valakit büntet meg, most még azt is hallanom kell, hogy megbassza Melodyt. Most hirtelen megérzem kölnije illatát, majd hallom a hangját, amint a fülembe suttog. – Gondolj csak bele, madárkám. Te lehetnél a helyében és azt akarom, hogy emlékezz erre. Most arra készülhetnék, hogy téged baszlak meg, nem pedig Melodyt. Még mielıtt válaszolhatnék, máris távozik. Tudom, mert már nem érzem zamatos illatát és leheletének melegét a fülemen. Most mély lélegzetet veszek, így próbálom magamba fojtani könyörgésemet a Gazdához, hogy inkább engem basszon meg. Tudom, hogy úgysem tenné. Ha egyszer már döntött, nagyon nyomós ok kell, hogy azt megváltoztassa. Mindenképpen több az én könyörgésemnél és esdeklésemnél. – Maradj nyugton, Melody! – mondja most a Gazda. – Mélyebbre nyomom. A Gazda csípıje Melody farpofáinak ütıdik. Hallom azt a nedves lucsogást, ahogy a farkát a lány puncijába meríti. De abban biztos vagyok, hogy Melody pináját nem járják át úgy a nedvek, mint az

enyémet. Mert belılem már csöpögnek, szinte olyan, mintha egy tócsában ülnék. – Jó forró és szők – sziszegi Gazdám. – Ez az, remek, szorítsd még jobban. A belsı izmaim összerándulnak erre a parancsra, és arra vágyom, bárcsak bennem járna a fasza. Én szorosabbra fognám azt, mint Melody. De ehelyett csak a levegıt érzem. A kötél a csiklómnak dörgölıdik. Ha egy kicsit keményebben nekinyomhatnám, még talán el is mennék. A lábaimat azonban úgy lekötözték, hogy épp csak egy kicsit mozoghatok elıre-hátra. – Ez az, Melody! Most maradj így, mindjárt elélvezek! – emeli Gazdám a hangját a szenvedélytıl. Az ajkamba harapok, nehogy felsírjak és könyörögjek Gazdámnak, basszon meg engem is. Hadd élvezzek el. Az ujjaitól, a faszától, mindegy, nem érdekel. Csak el akarok élvezni. – Most, Melody – mondja hörögve. – Most élvezek beléd! Hallom minden nyögését, elképzelem az örömérzet hullámait, amint átvonulnak testén. Szinte érzem, ahogy életnedve a testembe árad, ahogy belémlövell. De nem belém, hanem Melody testébe. Ez a büntetés több mint hatásos volt. Tudom már, többé nem leszek engedetlen. Soha nem próbálom többé manipulálni a Gazdámat, hogy elfenekeljen vagy megbasszon vagy bármi mást tegyen. A tökéletes kis madárkája leszek, készen arra, hogy bármit megtegyek, amit csak kíván… Keze most az arcomat simogatja, én pedig a tenyerébe dörgölıdzöm, szótlanul igyekszem kimutatni, mennyire bánom, hogy rossz voltam. – Jó lecke volt, madárkám? Bólintok, tenyerének kérge gyengéden dörzsöli a szám sarkát, ajkaim megremegnek. – Igen, Gazdám! – Eddig jól viselted a büntetésedet, madárkám – mondja most. – Hogy biztosan megjegyezd a leckét, ezért Melody most leszop engem, te meg nézed. Leveszem szemedrıl a kendıt, de csak ennyi. A büntetés utolsó pontja, hogy számodra ma nincs orgazmus. Egy kicsi sem. – Igen, Gazdám – mondom suttogva. – És köszönöm. Mikor a Gazdám leoldja szemem elıl a fekete selyemkendıt, csak hunyorgok a nappali tompa fényében, mert sokáig voltam sötétben.

Aztán jó kislány módjára odafordítom a fejem és nézem, ahogy Gazdám faszát szopják. Holnap majd rajtam a sor.

Vége

Tartalom Kitti Bernetti: Gazdám, gyere értem! Bryan Allen: James leckéi Eva Hore: Majd én kezdem Jade Taylor: Ügyfélszolgálat Sommer Marsden: Húzd meg a hajam! Chloe Devlin: Uram és parancsolom Eva Hıre: Munkában a pszichiáterem Imogen Gray: Emlékek Sommer Marsden: Nadrág seggrepacsihoz Eva Hore: Férjem fantáziája Ivana Chopski: Tornacipı Primula Bond: A ház úrnıje Cathryn Cooper: A tökély Caesar Pink: A Paddles-klub Stephen Albrow: Feküdj a biliárdasztalra! Jean-Philippe Aubourg: Ments meg! Landon Dixon: Mutasd meg, mi a szerelem! Elizabeth Coldwell: Mindent a vásárlókért Chloe Devlin: Legyen a büntetés a bőnre szabott

A mő eredeti címe: Spank me Copyright©Accent Press Ltd 2007 Fordította Vadász Gyula Szerkesztette Plántek Éva Kiadási és fordítási jogok fenntartva © 2008 JLX Kiadó Minden jog fenntartva! / All rights reserved! Fıszerkesztı Laux József ISBN 978-963-305-280-8 Kiadó: JLX Kiadó Budapest, 1126 Szendrı u. 47 Tel: 269-4002 • Fax: 269-4003 e-mail: [email protected] Terjeszti a Pécsi Direkt Könyveink megrendelhetık postai úton és a www.jlx.hu honlapon Nyomda: Kaposvári Nyomda Kft. – 280787 Felelıs vezetı: Pogány Zoltán igazgató