Carole Mortimer Kócos Viszonyok

Carole Mortimer Kócos viszonyok

Júlia 341 Eredeti cím: The Fiancé Fix 2002 Megjelent: 2005.05.05 Sokféle gond gyötri Joeyt, a szép fodrásznőt, amikor a szomszédos építkezésről betér hozzá egy jóképű férfi vendég. Mick, elfelejtett pénzt vinni magával, ezért másnap újra visszatér, hogy rendezze adósságát. Szeretne többet is megtudni a szomorú lányról, aki nemcsak attól fél, hogy az építkezés miatt elveszíti az üzletét, de a kislánya miatt is komoly gondban van...

1. FEJEZET - Csak női fodrászat, vagy férfiakat is kiszolgálnak? Tömörebben aligha lehetett volna feltenni a kérdést, - gondolta magában Joey, és fölnézett. Már bezárt, épp a kasszában lévő pénzt számolta. Az ajtóban álló férfi finoman udvarias szófordulatokkal talán nem tudta volna meggyőzni, viszont lenyűgözően jóképű volt. Joeyt nem annyira magas, kisportolt termetével, sötét hajával és ritka határozott arcvonásaival, sokkal inkább a tekintetével kápráztatta el. Vajon van a világon nő, aki képes lenne ellenállni ennek a pillantásnak? Joey a homlokát ráncolta. Micsoda gondolatai támadtak hirtelen? Harmincegy éves volt, egyedül nevelte hatéves lányát, és bár az utóbbi tíz évben a férfiak több figyelmet szenteltek neki, mint szerette volna, ám ő egyikük iránt sem táplált gyöngéd érzelmeket, sem vágyakozást. - Is-is - felelte. - Kielégítő a válasz? A férfi elmosolyodott. - Tulajdonképpen volna még egy kérdésem. Le tudná vágni ezt itt? - Megjátszott kétségbeeséssel tűrt bele kissé formáját vesztett, göndör hajába. Már lejárt a nyitva tartási idő, de Susie, aki utolsónak ment el, úgy látszik, elfelejtette bezárni az ajtót. - Tulajdonképpen már zárva vagyunk... - Akkor elnézést kérek a zavarásért. - Az idegen köszönésképpen bólintott, és távozni készült. - ...bár ha csak vágásról van szó... - Joey kérdőn nézett a férfira. Vetett egy pillantást az órára, megállapította, hogy bőven van még ideje, mielőtt Liliért kell mennie. - Akkor igazán szerencsém van. - A férfi behúzta maga mögött az ajtót, és olyan tempóban közeledett Joey felé, hogy a lány akaratlanul hátrált egy lépést. Hát önbizalomhiányról szemlátomást nem panaszkodhat! - gondolta Joey. Legalább százkilencven magas, nyilvánvalóan munkából jön, mert kopott farmernadrágja és kockás flanelinge is jó poros. Egész megjelenése feltűnő ellentétben van a fodrászüzlet gondosan kialakított belső terével, kecses, fekete bőrrel bevont, krómozott acél székeivel.

Lehet, hogy kissé könnyelmű dolog volt csak úgy beengedni ezt az idegent, - futott át Joey fején a gondolat. Végül is egyedül volt, és nemegyszer olvasott már arról, hogy a sorozatgyilkosok is nagyon kedvesen tudnak viselkedni. - Legyen teljesen nyugodt, nem akarok mást magától, csak azt, hogy levágja a hajamat - jegyezte meg a férfi, majd leült az egyik tükör elé. Joey érezte, hogy elpirul zavarában, és gyorsan lehajtotta a fejét. Kifejezetten kínosan érintette, hogy az idegen kitalálta a gondolatait, pedig nagyon igyekezett hűvösnek és öntudatosnak látszani. Bosszúból a férfiaknál szokásos fekete vállkendő helyett egy rózsaszínűt vett elő, és úgy bebugyolálta vele a férfit, hogy csak a feje látszott ki. - Milyenre parancsolja? - kérdezte aztán hivatalos hangon, és a tükörbe nézett. Ahelyett azonban, hogy a vendége frizurájának szentelte volna a figyelmét, azon ámult el, hogy ő maga milyen finoman nőies látványt nyújt a férfi mellett. Gyorsan és határozottan megtiltotta magának az efféle képzelgést, és a munkájára összpontosított. A fejét kissé hátravetve egyenesen az idegen szemébe nézett. Szőke fürtjei természetes hullámokban omlottak a vállára. - Egész egyszerűre. Nincsenek különleges kívánságaim. Joey szakértő szemmel vizsgálgatta a göndör hajtincseket. Tömör, egészséges haj, és ugyanolyan elbűvölően csokoládébarna, mint a férfi szeme - és, akárcsak a farmerja meg az inge, kissé poros is. - Megmossam? - kérdezte Joey. A férfi elfintorodott, aztán megrázta a fejét. - Nem érdemes, nemsokára úgyis le kell zuhanyoznom. De ha zavarja a por... - nézett föl bizonytalan arccal. - Nem zavar, igazán nem. - Joey előrehajolt, hogy elővegye a fésűt és az ollót. Közben megcsapta a férfias illat, és ebből megállapította, hogy a vendége nemcsak jó dezodort használ, hanem fizikai munkát is végez. - A szomszédos építkezésen dolgozik? - Joey tudta, hogy mit várnak tőle a vendégei. Társalgást kezdeményezett, miközben csattogtatni kezdte az ollót. A férfi újra elfintorodott. - Igen, és igazán sajnálom, hogy ilyen piszkos vagyok. Rendes körülmények között nem közvetlenül a munkából megyek a fodrászhoz, de ma... - ...ma sietnie kell, mert programja van. Talán egy romantikus, gyertyafényes randevú? - találgatott Joey. Ilyen külsővel biztosan nem üldögél otthon egyedül esténként. - Majdnem eltalálta! Az idegen halk, rekedt hangja ijesztően gyöngéd érzelmeket ébresztett a lányban. Micsoda ostoba dolog ez, korholta magát. Ez a férfi minden valószínűség szerint szerelő, most itt dolgozik a szomszédban, de aztán továbbáll, és ő soha többé nem fogja látni. Ezenkívül épp randevúra készül. - Hogy haladnak munkával? - tért vissza eredeti témájához, és fejével az építési terület felé bökött. - Megfelelő ütemben. Később ezt az épületet is lebontják. Vagy tévednék? - érdeklődött óvatosan a vendég. Joey keze remegni kezdett, ahogy épp a férfi füle körül vágta a hajat. Olyan mérges volt, olyan kétségbeesett! Nem akarta elárulni az érzéseit egy idegennek, ezért úgy helyezkedett, hogy a vendége ne tudjon az arcába nézni. - Nem téved - felelte kifejezéstelen hangon. Két hónap múlva lejár a bérleti szerződése, és nem fogják meghosszabbítani, ezt közölte vele a tulajdonos, aki, miként az utcában álló többi ház tulajdonosa, szintén eladta a telkét. Joey tulajdonképpen meg tudta érteni, hiszen Masontől minden bizonnyal sokkal több pénzt kapott, mint amennyi bérleti díjat tőle akár tíz év alatt beszedhetne. Néhány hete, mióta a szomszédban elkezdődött bontás, minden a feje tetejére állt. A finom por a legkisebb hézagon is áthatolt, és vékony rétegben belepte a tükröket, a fejmosó tálakat, a fodrászkellékeket. Bármennyit takarítottak, az üzlet többé nem csillogott úgy, mint azelőtt. És hozzá ez az állandó zaj! - Úgy látom, érzékeny pontra tapintottam - jegyezte meg az idegen. - Igen - vallotta be Joey kertelés nélkül, és felsóhajtott. - Tisztában vagyok vele, hogy Dominic Masonnek dolgozik, de... - Az építési munkálatokat a Harding Magas- és Mélyépítő végzi - tiltakozott a férfi.

- Meglehet. - Joey számára ez mit sem változtatott a lényegen. Dominic Mason az a személy, aki nem csak a por és a lárma okozója, hanem aki miatt új üzlethelyiséget kell keresnie. Mintha nem volna épp elég baja! Két hónappal ezelőtt Lili édesapja - annyi év után - egyszer csak fel akarta venni vele a kapcsolatot. Levelet írt neki. Ráadásul pontosan azon a napon, amikor az üzlet tulajdonosa kijelentette, hogy nem hosszabbítja meg a bérleti szerződést. Rosszabbkor nem is jöhetett volna az a levél! Akárhogy is, de a bérleti szerződés felmondását tudomásul kell vennie, Daniel Banning javaslatát viszont nem. Két rövid mondatban azt válaszolta neki, hogy sem most, sem a jövőben nincs számára semmi mondanivalója, hiszen Lili születésekor mindent elrendeztek. - Dominic Masonről akart még mondani valamit - emlékeztette Joeyt az idegen. Dominic Mason! Tíz évvel ezelőtt néhány szupermarkettel kezdte, ezeket apránként óriási hálózattá fejlesztette, és külföldön is alapított leányvállalatokat. A neve időközben nemcsak Angliában, hanem egész Európában, sőt még az Egyesült Államokban is fogalommá vált. - Ez a Mason csak akkor lesz elégedett, ha megszerzi a világ összes szupermarketjét! - jósolta Joey, és nem rejtette véka alá, hogy gyűlöli az üzletember gátlástalanságát. - Dominic Mason, a szupermarketfaló szörnyeteg! - mosolyodott el a vendég, mint akit mulattat a dolog. - Pontosan! - Mint mindig, ha ez a téma fölmerült, Joeyt elfogta a pulykaméreg. - Kíváncsi vagyok, vajon megelégszik-e valaha is azzal, amije van! - Határozott mozdulattal levágott egy elálló tincset. - Ne olyan rövidre, kérem! - szisszent fel a férfi. - Nem a hadseregbe készülök. - Természetesen. - Joey bocsánatkérően elmosolyodott, és nagyobb figyelemmel folytatta a munkát. Sejtheti, hogy nem igazán zártam a szívembe ezt a Dominic Masont. - Érthető - bólintott a férfi. - És talált már a főnöke új üzlethelyiséget? - Nincs főnököm. Én vagyok Joanne, akiről az üzlet a nevét kapta - magyarázta a fiatal nő, de a barátaim csak Joeynak szólítanak - tette hozzá anélkül, hogy tudta volna, miért. - Akkor tehát ön a tulajdonos? Ez természetesen megmagyarázza az elfogult... akarom mondani, meg tudom érteni, hogy Dominic Mason olyan magának, mint bikának a vörös posztó. - Persze neki ér messzebbre a keze, és megkapja, amit akar. - Joey a hajszárítóval kifújta a vendég nyakába hullott hajat, aztán levette róla a kendőt. - Az ilyenek ellen a magunkfajta tehetetlen. Mindenesetre én itt maradok, míg erőszakkal ki nem tesznek - jelentette ki dacosan. Az az épület, amelyben a fodrászüzlet volt, a nagy építési terület kellős közepén állt. A bérleti szerződés azonban még két hónapig érvényben van. Ha Joey ragaszkodik a jogaihoz, az jelentősen hátráltathatja az építkezést. És neki pontosan az volt a szándéka, hogy bosszút álljon az elviselhetetlen porért és zajért. - Ezt is teljesen meg tudom érteni. - A férfi fölállt. - Mennyivel tartozom? - Nyolc font ötven - válaszolt gépiesen Joey, s közben vetett egy pillantást az órájára. Most már tényleg ideje, hogy elhozza Lilit és a barátnőjét, Daisyt a balettóráról! - Hát ez nem lehet igaz! - Az idegen a farmerja zsebeiben kutatott, de hiába. - Most jut eszembe, hogy a pénzemet és a papírjaimat a másik nadrágomban hagytam. Hát ez remek! Még fizetni sem tud? Vajon van egyáltalán másik nadrágja? - Igazán nagyon kellemetlen. - Két vörös folt jelent meg a férfi arcán. - Holnap reggel első dolgom lesz, hogy elhozom a pénzt. - Természetesen - felelte Joey. Egy árva pennyt sem fog látni, ebben egészen biztos volt. - Nem hisz nekem! - Az idegen egyenesen a szemébe nézett. - Minden rendben. - Újabb pillantás az órájára, most már tényleg indulnia kell, ha nem akar elkésni. - Remélem, nem marad le miattam a sürgős találkozójáról - jegyezte meg a férfi. - Á, dehogy - mondta Joey elutasító mozdulattal. - És felejtse el azt a nyolc font ötvenet. Nem érdemes ezért izgatnia magát. Végül is csak fél óra volt az egész. - Megmondtam, hogy holnap reggel megadom a pénzt, ebben maradunk. - Az idegen elmosolyodott. Zárja be mögöttem az ajtót, úgy biztonságosabb - tanácsolta. Micsoda szempár! Ettől a tekintettől minden nő elvesztené a fejét. Ráadásul még figyelmes is. Milyen káprázatos tulajdonságai vannak ennek a késői vendégnek! Verd ki a fejedből, - figyelmeztette magát gyorsan Joey. Nélküle is van épp elég baja. Új helyet kell keresnie a fodrászatnak, és Daniel Banninget is sakkban kell tartania. Minden energiájára szüksége lesz.

A pillanatnyi balszerencse-sorozattól eltekintve Joey a kezében tartotta sorsa irányítását. Lilivel együtt boldog volt, és elégedett. Soha nem kockáztatná ezt a harmóniát egy olyan férfi kedvéért, akinek egy másik nővel van randevúja, és még egy hajvágást sem tud kifizetni. - Köszönet a jó tanácsért - válaszolta hűvösen, és az ajtóig kísérte a vendégét. Mielőtt lenyomta volna a kilincset, az idegen még egyszer hátrafordult. - Holnap reggel tényleg behozom a pénzt - bizonygatta már harmadszor. – Mikor nyitnák? Látszott rajta, hogy sérti őt a fodrásznő hitetlenkedése. - Fél tízkor, de kérem, ne is törődjön vele. - De igen. Valószínűleg egész éjszaka nem fogok tudni aludni. - Azzal a férfi behúzta maga mögött az ajtót, és beszállt egy poros furgonba, amely a bejárat előtt állt. Joey követte a tekintetével, és megvetően fújt egyet. Tényleg nem sok nyugta lesz az éjszaka, ezt lefogadom, de egész biztos nem a nyolc font ötven miatt, amellyel nekem tartozik! - gondolta. - Daisy, kedvesem, megérkeztünk! - közölte Joey határozottan a kislánnyal. Lili és Daisy egymás mellett ült a hátsó ülésen, és zavartalanul beszélgetett tovább, pedig az autó már rég megállt. Joey a fejét csóválta. A két kislány minden áldott nap késő délutánig együtt volt, és mégis, amint megírta a házi feladatát és megvacsorázott, Lili már rohant is a telefonhoz, hogy felhívja a barátnőjét. És mindig annyi mondanivalója volt, mintha hetek óta nem látták volna egymást! Vajon én is ilyen voltam valamikor? Valószínűleg nem, mert azt minden hibája ellenére meg kell hagyni, hogy az én anyám mindig otthon volt, amikor hazaértem az iskolából, és meghallgatta minden bajomat - tűnődött el Joey. Ilyen fényűzésről Lili és Daisy, akiket egyedül nevelt az édesanyja, nem is álmodhatott... - Köszönöm a figyelmeztetést! - mondta most Daisy nevetve, összeszedte a holmiját, és kiszállt az autóból. - Mondd meg édesanyádnak, hogy holnap reggel fél kilenckor jövök érted, mint rendesen - kiáltott utána Joey, és odaintett Hilarynek, aki kijött az utcára a lánya elé. Joey és Hilary megosztotta egymás közt a hivatás és a gyereknevelés gondjait. Joey vitte a gyerekeket reggelenként az iskolába, Hilary hozta el őket, és vigyázott Lilire, míg Joey a fodrászüzletben dolgozott. Ez a munkamegosztás eddig tökéletesen működött. - Milyen volt a napod, mami? - kérdezte Lili. Kellett még néhány kilométert menniük hazáig, és ezt az időt arra szokták használni, hogy a nap eseményeit megbeszéljék. Joey a visszapillantó tükörbe nézett. Szerencsére Lili épp olyan, mint ő, egy csöppet sem hasonlít az édesapjára. - Jól telt, drágám, nem történt semmi különös - felelte, mert azt, hogy egy nagyon nyugtalanító férfival találkozott, mégsem mesélhette el a kislányának. - És veled mi a helyzet? - kérdezett vissza aztán. - Pénteken tollbamondást írunk - jelentette be Lili fintorogva. Joey nehezen bírta megállni, hogy el ne mosolyodjon. De aztán belegondolt, milyen kevés szabadidőt hagy az iskola a lányának, és ez igen sajnálatos. - Akkor majd gyakorolunk egy kicsit - igyekezett bátorságot önteni Lilibe. - Most viszont áruld el, mit ennél vacsorára. - Spagettit, bolognai mártással. Joey éppen erre a válaszra számított. Mint minden gyerek az ő korában, Lili is csupa olyan ételt szeretett, amelyik a felnőttek szerint egészségtelen. - Esetleg feljavíthatnánk azt a mártást egy kis brokkolival. Mi a véleményed? - Ha nagyon muszáj... Ó, mami, nézd csak, egy autó áll a házunk előtt! - Lili izgatottan előrehajolt. Joey rossz előérzettel vizsgálgatta a kék limuzint, amely a kis sorház előtt parkolt, ahol laktak. Nagyon csöndes környék volt ez, itt mindenki mindenkit ismert, ezért aztán egy idegen autó azonnal feltűnést keltett. - Biztos valamelyik szomszédunk vendégei. - Joey megállt a kék autó mögött. Kézen fogva vezette a kislányt a házig, és ezalatt egyetlen pillantásra sem méltatta az idegen kocsit. Lili viszont nem volt szégyenlős, alapos vizsgálat alá vette a járművet. - Mami, egy férfi ül az autóban - jelentette be olyan hangosan, hogy Joey egészen zavarba jött. Csöndes nyári este volt, és a vezető alighanem leeresztette az ablakot.

Gyöngéd erőszakkal húzta maga után a lányát, majd kinyitotta a bejárati ajtót. Mindez nem tartotta vissza Lilit attól, hogy hátranézzen. - Most kiszáll, mami! - jelentette győzedelmes hangon. Joey is hátranézett. Lemenőben volt a nap, és éppen a szemébe sütött, úgyhogy hunyorognia kellett. Elállt a lélegzete, amikor felismerte a magas, szőke, kék szemű férfit, aki erőszakosan villogó tekintettel méregette őket. Lili édesapja. Rossz előérzete tehát beigazolódott: Daniel Banning nem elégedett meg a kétsoros levéllel. Személyesen jelent meg, hogy elrendezze a dolgokat. Ennek csak egy oka lehet Joey védelmező mozdulattal karolta át a kislányát.

2. FEJEZET - Menj be, és vedd le a köpenyedet - kérte Joey elbizonytalanodott hangon a gyereket. - Mindjárt én is megyek utánad. - De mami... - Lili! Most meg olyan szokatlanul szigorúan csengett a hangja, hogy a kislány ajka sírósan megremegett. Joey rögtön megbánta, hogy nem uralkodott eléggé magán, és elmosolyodott. - Betehetsz egy videokazettát - engedte meg nagylelkűen, mert egyébként Lili csak hétvégeken nézhetett tévét. - Szuper! - A kislány beviharzott a házba anélkül, hogy további érdeklődést pazarolt volna az idegenre. Joey csak ekkor fordult újra az úttest felé. És akkor úgy meglepődött, hogy még levegőt venni is elfelejtett, - De hisz maga nem is Daniel! Lili apja most úgy harminckét éves lehet. Bár ez a férfi is szőke és kék szemű, mint Daniel, és épp olyan hűvös és lekicsinylő a pillantása, de legalább tíz évvel idősebb. - David Banning vagyok, Daniel bátyja - mutatkozott be a férfi, és a kiejtése rögtön elárulta, hogy amerikai. David Banning! Joey nem is tudta, hogy Danielnek van egy bátyja, mégis azonnal elhitte, mert a hasonlóság önmagáért beszélt. - Danielnek tehát nem volt bátorsága, hogy a szemem elé kerüljön - jegyezte meg élesen. - Tekintettel a körülményekre, ez elég nehéz lett volna. - David Banning pillantása, ha lehet, még jegesebbé vált, az ajka összeszorult. - Daniel ugyanis négy hónapja meghalt. Joey értetlenül nézett föl rá, majd nyelt egyet. Ez nem létezik! - Hiszen két hónappal ezelőtt levelet írt nekem! - Azt a levelet én írtam. Hát persze! - döbbent rá Joey. D. Banning mind a kettő lehetett. David vagy Daniel Banning. Valóban szokatlanul ridegnek tartotta akkor azt a levelet, de hát Daniel rögtön Lili születése után eltűnt az életéből. Joey azt hitte, hogy a lánya apja idegennek akart feltűnni abban a levélben, és az igazat megvallva, idegen is volt. Erre most kiderül, hogy Daniel négy hónapja meghalt, és a bátyja írta azt a bizonyos levelet. - Hogyan halt meg Daniel? - kérdezte halkan. - Mint afféle vagány, amilyen gyerekkorától fogva volt. - A férfi felvonta a vállát. - Olyan gyorsan száguldott a versenycsónakjával, hogy felborult, és egy pillanat alatt eltűnt a víz alatt. Csak három nappal később találtak rá a búvárok a roncsra és az öcsém holttestére. Joey bólintott. A baleset rávallott az életvidám, felelőtlen fiatalemberre, amilyennek hét évvel ezelőtt megismerte. Daniel Banning szerette a kihívásokat, egészen eddig a keserű végkifejletig. - Igazán... sajnálom - szólalt meg halkan. - Valóban? - nézett rá David Banning hitetlenkedve. - Meg kellene beszélnünk néhány fontos dolgot, méghozzá nyugodt körülmények között. - Minek? - próbált védőállásba vonulni Joey azonnal. Megtudta, amit meg kellett tudnia, más pedig nem érdekelte. - Amint látja, dolgom van. - Kezét a kilincsre tette. A résnyire nyitott ajtón át kihallatszott a televízió hangja.

- Értem. - David Banning közelebb lépett. A világos nyári öltöny úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna, nyilván csináltatta. Fehér selyeminget és ezüstszürke nyakkendőt viselt hozzá. - A gyerek nagyon hasonlít Danielre - állapította meg. - A gyereket Lilinek hívják, és szerencsére semmiben sem hasonlít az apjára! - tiltakozott Joey energikusan. - Ahogy gondolja... jobban mondva, ahogy gondolod, Josey. - Joey - helyesbített gépiesen a fiatal nő, miközben lázasan törte a fejét, hogy vajon David tudhatja-e, hogy hét évvel ezelőtt mi is történt valójában? Mit akar tőle ez az ember? A férfi fáradtan elmosolyodott. - Teljesen mindegy, hogy Josey vagy Joey, mindenképpen beszélnünk kell egymással. Tudom, hogy Daniel halálhíre megrázott, és még meg kell emésztened. Ezenkívül most... Lilinek is szüksége van rád. Elgondolkodva ráncolta a homlokát. - Mi lenne, ha később elmennénk valahova vacsorázni, és ott zavartalanul megbeszélnénk a helyzetet? - Nem! - felelte Joey olyan hangosan és nyersen, hogy David Banning meglepetten vonta fel a szemöldökét. - Nem - ismételte meg valamivel nyugodtabban. - Ilyen hamar nem találok pótmamát a lányom mellé. Azonkívül... - Azonkívül nem akarsz velem vacsorázni - fejezte be a mondatot a férfi. - Nézd, Joey, én egyetlen okból utaztam ide Amerikából, mégpedig azért, hogy beszéljek veled. Ha neked ma már nem jó, akkor legyen holnap. A Grosvenorban szálltam meg - folytatta, és látszott rajta, hogy a hotel messze nem felel meg az igényeinek. Bár a környék legjobb szállodája, de aligha olyan, amilyenhez David Banning hozzászokott. Joey tudta, hogy a Banningek, mint afféle régi, New York-i bankárcsalád, kifejezetten nagyvilági életet élnek. Egy angol kisváros háromcsillagos szállodája Davidnek valószínűleg csupán egy kis lepusztult, olcsó szállás. - A Grosvenorban? Ugye milyen kényelmes? - kérdezte gúnyos hangon. A férfi összeszorította az ajkát. - Azért említettem a szállodát, mert az éttermét akartam javasolni találkozásunk színhelyéül. Joey biztos lehetett abban, hogy ott nem fut össze egyetlen barátjával vagy ismerősével sem. Arra sem számíthatott, hogy David Banning megelégszik egy újabb „nem"-mel, és dolgavégezetlenül visszautazik Amerikába. így aztán hirtelen elhatározással igent mondott. - Hát jó. Holnap nyolckor a szállodában. - A szomszédasszony lánya biztos szívesen vigyáz Lilire, és ezzel mellesleg keres is egy kis pénzt. - Van még valami? - Pillanatnyilag nincs. - David Banning azon nyomban hátat fordított, és beszállt az autóba. - Ki volt az, mami? - kérdezte Lili kíváncsian, amikor Joey bement hozzá a nappaliba. - Csak egy biztosítási ügynök - felelte az édesanyja. Lili soha nem látta az édesapját, és természetesen azt sem kell tudnia, hogy van egy nagybátyja. - Negyedóra múlva ehetünk - jelentette be Joey, mielőtt eltűnt a konyhában. Ott aztán végre leült, hogy nyugodtan végiggondolja a dolgokat. David Banningnek csak egyetlen oka lehetett rá, hogy Angliába utazzon, és hogy négyszemközt akarjon beszélni vele. És ez az ok Lili. Határozott mozdulattal felállt, és elkezdte megteríteni az asztalt. Udvariasan meg fogja hallgatni, amit a férfi mondani akar, aztán elbúcsúzik. Sem Lilinek, sem neki nincs szüksége tőle semmire. - Egy férfi vár az üzletben, veled akar beszélni - lépett be Hilary a Joey irodájaként szolgáló szűk hátsó helyiségbe. David Banning! A fiatalasszony elsápadt. Vajon mi oka lehet rá, hogy a megbeszélt időpont előtt jelentkezik? Talán sürgős üzleti teendői miatt hamarabb vissza kell utaznia az Egyesült Államokba? Túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen! - Köszönöm - állt fel Joey, és mosolyt erőltetett az arcára. Hilaryt két évvel ezelőtt ismerte meg. A fiatal nő bejött az üzletébe, mert állást keresett. Első látásra rokonszenvesek voltak egymásnak, és hamarosan jól összehangolt csapat vált belőlük. Hilary csak negyed négyig dolgozik, akkor elhozza a lányokat az iskolából, és Lilire is vigyáz, míg ő fél hatkor bezárja a fodrászatot. - Jól néz ki a fickó! - kacsintott rá Hilary.

Az lehet, gondolta Joey, ha az ember azokat a szőke, kék szemű férfiakat szereti, akik olyan öntudatosak, hogy azt már nyugodtan gorombaságnak is nevezhetjük. Átélt ő már ilyen romantikus ábrándot, amelynek az lett a vége, hogy Daniel kíméletlenül magára hagyta a kislányával együtt. Ezért most csak futólag bólintott, és belül felkészült a találkozásra David Banninggel. Kilépett az üzletbe, és egészen más valaki állt előtte. Hirtelen még a lélegzete is elakadt. Az előző esti vendége volt az! Most tiszta ing és farmer volt rajta, és a megjelenése valamivel rendezettebbnek látszott. - Tehát mégsem hitt nekem tegnap! - rázta meg a fejét az idegen, látva a fiatal nő meghökkenését. Ez való igaz. Mindenesetre Joey jobban örült neki, mint ha az jött volna ide, akire számított. A férfi egy bankjegyet nyújtott felé. - Pedig megígértem, hogy ma reggel benézek - folytatta a méltatlankodást. Joey elmosolyodott. Ez a váratlan becsületesség legalább egy kicsit visszaadta az emberiségbe vetett hitét. - Tartsa meg a visszájárót - mondta nevetve a férfi, mikor Joey a pénztárhoz lépett, hogy visszaadja az aprót. - Ha netán sértené a büszkeségét, akkor fogja fel kamat gyanánt. - Mivel tíz fontot adott, az legalább húsz százalék. - Joey igyekezett humorosan és könnyedén kezelni a helyzetet. - Nem tudtam, hogy ilyen is létezik. - Becsületbeli tartozások esetén nagyon is. - A férfi szeme összeszűkült. - Mi baja van? Nem érzi jól magát? Joey egész éjszaka le sem hunyta a szemét. Először azon törte a fejét, vajon mit jelentsen David Banning látogatása, aztán amikor úgy érezte, hogy megfejtette a rejtélyt, alvásról végképp nem lehetett szó többé. A tükörben látta, hogy a gondos smink ellenére is nagyon sápadt. Mindez azonban még nem jogosítja fel az idegent, hogy ezt egyenesen a szemébe mondja! - Remekül érzem magam - jelentette ki. - Sajnos nem látszik magán - válaszolta zavartalanul a férfi. Bár „becsületbeli tartozását" megadta, mégsem mutatta semmi jelét annak, hogy távozni akarna. A vendégek és az alkalmazottak már hegyezték a fülüket, nehogy valamit elmulasszanak a feltűnően vonzó férfival folytatott érdekes párbeszédből. Hilary sem volt kivétel. Ezért Joey, amennyire csak lehetett, igyekezett feltűnés nélkül viselkedni, és nem mutatta ki a rosszkedvét. - Higgye el, nagyon jól vagyok. Azért köszönöm az együttérzését, Mr... - Nick - hajolt meg könnyedén a férfi. - És kérem, ne játssza meg magát előttem. Mielőtt Joey elfordult volna tőle, Nick karon ragadta, és bekísérte a hátsó kis irodába, ahonnan a fiatal nő épp az előbb jött elő, majd becsukta maguk mögött az ajtót. - Igazán, Mr... Nick! - méltatlankodott Joey. - Nem sétálhat be ide csak így, és… A férfi elengedte a karját, és nyugodtan a szemébe nézett. - Miért nem? Miért ne érezhetnék együtt embertársammal, aki aggasztóan rosszul néz ki? - Hát ez aztán kifejezetten kedves bók! - Joey leült az íróasztalához, hogy növelje a közte és a nyugtalanító idegen közti távolságot. - Szóval, hol szorít a cipő? - Nick karba tette a kezét, és várakozásteljesen nézett rá. De Joey csak a fejét rázta. - Miért érdekli? Hiszen nem is ismerjük egymást. - Mit szeretne tudni rólam? - kérdezte Nick. - Harmincöt éves vagyok, egyedülálló és anyagilag független, még ha ezt, úgy tűnik, nem hiszi is el rólam. - A lány szemébe nézett. - És addig nem tágítok, míg meg nem tudom, hogy a tegnapi életvidám és talpraesett fiatal nő miért vált egyetlen éjszaka alatt a saját árnyékává. Joeynak elakadt a lélegzete. - Kísérteteket lát - válaszolta végül. - Tíz óra van. Már régen az építkezésen kellene lennie, nem? Talán sikerül megszabadulnia tőle, ha a kötelességeire emlékezteti, - gondolta. - Nem, ráérek. Nick nem hagyta eltéríteni magát a szándékától, és Joey nem tudta, mitévő legyen. - Várok - sürgette gyöngéden a férfi, mert ő egyre csak hallgatott. Joeyt általában nem hozták ki a sodrából az efféle helyzetek, de David Banning hírtelen feltűnése és az álmatlanul töltött éjszaka kimerítette a lelki erejét. Maga sem értette, hogy miért, de legszívesebben elsírta volna magát. Rémülten vette észre, hogy már egy ideje ezt is teszi: egy könnycsepp csorog az arcán lefelé.

- Rögtön gondoltam. - Nick egy pillanat alatt mellette termett, fölkapta, és magához ölelte. - Szegény kicsikém - súgta, és úgy ringatta a karjában Joeyt, mint egy ijedt gyermeket. - Se szegény, sem kicsi nem vagyok! - tiltakozott Joey, bár a hüppögés a hangjában meghazudtolta a szavait. Hogyan is veszíthette el ennyire az önuralmát? - Ez egyszerűen nevetséges! - Minden erejével ellökte magától a férfit. - Úgy viselkedem, mint egy bőgőmasina. - Nem kell szégyellnie magát. A sírás emberi dolog. Ilyesmit David Banning soha ki nem ejtene a száján, - futott át Joey agyán a gondolat, hiszen még Daniel sem volt annyira fagyos, mint a bátyja. Bármilyen erőszakos és önző volt is Lili apja, mégis megmaradt kedves életművésznek. A kellemetlen körülményeket egyszerűen nem vette tudomásul - így például azt sem, hogy nemzett egy gyermeket... Ezek a gondolatok eltérítették Joeyt a nehézségeitől, és segítettek, hogy összeszedje magát. - Nem szégyellem a könnyeimet, csak most nem érek rá sírni. Mint maga is láthatta, az üzlet tele van vendégekkel. - Annál inkább szüksége van rá, hogy egy kis szünetet tartson - felelte a férfi, aki csöppet sem zavartatta magát. - Meghívhatom ebédelni? Akart vagy sem, Joeynak nevetnie kellett, mert a helyzetnek megvolt a maga komikuma. Vacsora a kőgazdag New York-i bankigazgatóval, ebéd a nincstelen építőmunkással! Vajon különbözhet két ember jobban egymástól? Valószínűleg nem, és ő pontosa tudta, melyikük kedvesebb a számára. - Megengedheti magának, hogy ilyen sokáig távol maradjon a munkától? - kérdezte aggódva. - Bár nem annak a rabszolgahajcsár Dominic Masonnek dolgozik, de a legnagyvonalúbb főnök is kifogásolhatja, ha órákig elmaradnak a munkásai. Nick csak vállat vont. - Többet dolgozom, mint eleget, és van annyi időm, hogy megebédeljek, Joey. Maga pedig határozottan úgy fest, mint akinek szüksége van egy kis pihenőre és valami tápláló ételre. Ebben igaza volt, hiszen reggel a két csésze kávén kívül semmi sem ment le Joey torkán. Egy belső hang mégis arra figyelmeztette, hogy túl veszélyes olyan férfi meghívását elfogadni, akinek az érintése éget, mint a tűz. A határozott arcra vetett pillantás azonban meggyőzte arról, hogy semmi értelme tiltakoznia. Mivel Nick úgysem nyugodna bele, ha elutasítaná, inkább engedett. - Két utcányira van egy kis bisztró. Ott találkozhatunk egy órakor. - Egy bisztró? - A férfi kedvetlenül ráncolta a homlokát. - Jobb nem jutott eszébe? Dehogynem, - gondolta a lány, csak az túl drága lenne. Pillanatnyi lelkiállapotában egyébként sem tudna kellőképpen értékelni egy ínyencségekkel szolgáló éttermet. - Csak egy óra ebédszünetem van, és egy pizza tökéletesen megteszi - vette védelmébe a javaslatát. Nick felsóhajtott. - Látom, hogy nem tudom meggyőzni. Akkor tehát maradunk a bisztrónál. De legyen pontos, mert különben eljövök magáért, és odacipelem - fenyegette meg, aztán búcsút intett, és távozott. Joey hosszan nézte a férfi hűlt helyét. Hogyan is hagyhatta, hogy így lerohanják? Már az előző nap is elég rémes volt, és a mai sem ígérkezett jobbnak.

3. FEJEZET - Nos, válasszon már valamilyen pizzát, Joey! Ennyire azért nem nehéz. Joey viszont továbbra is lehajtott fejjel ült, az étlapba mélyedve. Mit rendeljen, ha egyáltalán nincs étvágya? Az enyhe rosszullétnek, amelytől egész délelőtt szenvedett, az éhséghez semmi köze. Az idegességtől van. Ráadásul az, hogy most itt ül Nickkel szemben, az elviselhetetlenségig fokozta a belső feszültségét. Csak akkor tette végre félre az étlapot, amikor a pincérnő jól hallhatóan megköszörülte a torkát. - Egy Margeritát és egy kapuccsinót kérek. - Ez tartott tíz percig? - cukkolta őt Nick, amikor magukra maradtak. A férfi három órával ezelőtt járt nála az üzletben, és Joey nem tudta, vajon mivel töltötte azóta az idejét. Mert munkával aligha, hiszen az inge és a farmerja ugyanolyan tiszta volt, mint reggel. Tulajdonképpen nem tartozik rá, hogy Nick mivel tölti a napjait, de ő mégis kíváncsi volt. Ez a férfi teljesen levette a lábáról.

A sors iróniája, hogy Nick éppen most került az útjába. Két éve egyáltalán nem találkozott egyetlen olyan férfival sem, aki csak távolról is érdekelte volna. És most, amikor az élete veszélyes fordulatot vett, megismert valakit, aki még tovább bonyolítja a helyzetét. Soha többé nem vág hajat senkinek zárás után! - Az üzlet miatt aggódik? - kérdezte Nick együttérzéssel. Joey eddig elmélázva hajtogatta a szalvétáját, de most fölnézett. - Tessék? - Már megint a homlokát ráncolja - csóválta a fejét Nick. - Azt akartam megtudni, hogy az üzlet miatt vannak-e álmatlan éjszakái. - Többek között - adott kitérő választ Joey, pedig az igazat megvallva a fodrászatra most egyáltalán nem is gondolt. Egyedül Lili miatt aggódott, hiszen mi másért utazott volna David Banning Angliába, ha nem azért, hogy bejelentse igényét a kislányra? - Valamit eltitkol előlem. Most tényleg nevetnie kellett. - Feltűnően finom a beleérző képessége. - Úgy érti, melós létemre? - Nem azt mondtam! - Nem volt rá szükség - mosolyodott el lefegyverzően Nick. - A hangsúlya elárulta. - Elnézést. - A férfi olyan kedvesen beszélt, hogy Joey nem tudta zokon venni a nyíltságát. - Öntse ki a szívét nekem - kérte Nick. - Attól megkönnyebbül, én pedig igazán tudok titkot tartam. - Ezt egy szóra elhiszem magának. Ugyanis ez az egyetlen dolog, amelyben a férfiak igazán jók gúnyolódott Joey. - Ó, jaj, most aztán megkaptam - fintorgott Nick. - Rosszak a tapasztalatai? Joey gondolatban már megint máshol járt, csak szórakozottan bólintott. Éppen azt latolgatta, vajon Daniel akkor is eltitkolta volna a családjában a dolgot, ha fia, azaz igazi örököse születik? A kérdés persze fölösleges volt, hiszen lánya született, az ő csinos és mindenkinél jobban imádott Lilije. Daniel meghalt anélkül, hogy egyszer is látta volna a lányát Joey mélyet sóhajtott, és Nick kérdő szemébe nézett. - Egyedülálló anya vagyok - jelentette ki nyugodtan. - Értem. A hangsúly felbosszantotta Joeyt. Miért? Mi van abban? Manapság nők ezrei nevelik egyedül a gyereküket, méghozzá a legkülönbözőbb okokból. - Nem ért maga semmit! - fortyant fel, miután a pincérnő meghozta az ételt és az italt, majd távozott. Egy nő, aki egyedül neveli a gyermekét, a maga szemében talán nem teljesen vétlen, de ennek a helyzetnek is megvannak a maga előnyei. - Mégpedig? - kérdezte érdeklődéssel a férfi, és szeletelni kezdte a pizzáját. - Sokkal könnyebb és örömtelibb így az élet. Senkinek nem kell amiatt szenvednie, hogy az édesapát alapjában véve nem érdekli a gyereke. Daniel annak idején elegánsan ki vonult a kapcsolatból: megnyugtatta a lelkiismeretét a havi gyerektartás kifizetésével, és így Liliről nyugodtan megfeledkezhetett. Joey csak ebben a pillanatban döbbent rá, hogy a pénzt az elmúlt négy hónapban is pontosan megkapta. Vajon David keze van a dologban? Érthetetlen! Hiszen Daniel halálával az eltartási kötelezettség is megszűnt. - Már megint az a homlokráncolás - jegyezte meg Nick. Joey felsóhajtott. Igen, ezekkel a haszontalan feltételezésekkel csak megnehezíti az életét. David Banning ma este biztos elmondja majd, hogy miért jött. De az még messze van, és Joey úgy érezte, a várakozás teljesen felőrli az idegeit. - Ne vegyen engem olyan komolyan - javasolta Nicknek, és az evőeszköz után nyúlt. - Az lehetetlen - válaszolta kissé rekedt, de gyöngéd hangon a férfi. - Hiszen elbűvölt engem, Joey. Joey közömbösen nézett a férfi szemébe. - Figyelmeztetem, hogy csak az idejét pazarolja, Nick. Teljesen érdektelen nő vagyok, maga pedig titkokat sejt ott, ahol nincsenek. - Hadd döntsem el én - mosolygott rá Nick. - Eddig egyetlen másodpercet sem bánok, amelyet együtt töltöttünk.

Joey úgy nézett rá, mint akit megbabonáztak. Nick barna szeméből mély, emberi melegség áradt felé, érzékeny szája pedig arról árulkodott, hogy egy asszonynak nemcsak figyelmes védelmezője, hanem szenvedélyes szeretője is tud lenni... Szenvedélyes szerető? Mi van velem, hová ragad el a képzeletem? Joey határozottan eltolta magától a tányért, bár még a pizza felét sem ette meg. - Mennem kell... - Egyáltalán nem kell mennie! - tiltakozott Nick kissé csalódott hangon. - Miközben reggel a kolléganője bement az irodába szólni magának, vetettem egy pillantást a kassza melletti naptárra. A következő vendége csak fél háromkor jön, daueroltatni, ha nem tévedek. Tehát kezdettől fogva meg akart hívni ebédelni! - döbbent rá Joey. Különben miért érdekelte volna az időbeosztásom? - Nick, azt hiszem, tévesen ítéli meg a helyzetet... - Nem! - tiltakozott a férfi. - Tegnap levágta a hajamat, mert még volt egy kis ideje, mielőtt haza kellett mennie. Nem volt nálam pénz, és maga nem bízott bennem. Meg volt győződve róla, hogy nem tartom meg az ígéretem, és nem jövök be reggel fizetni. Amikor Joey félbe akarta szakítani, elhárító mozdulatot tett. - Egyedül neveli a gyermekét, ezért bizalmatlan és távolságtartó a férfiakkal, mindez érthető. Eddig helyesen írtam le a helyzetet, vagy netán „tévesen ítéltem meg" valamit? Joey az ajkába harapott. - Az elemzés közepette megfeledkezett arról, hogy pillanatnyilag nem érdekelnek a férfiak. - Ez enyhén szólva túl finom körülírása az állapotának, Joey. Maga eleve elutasít minden kapcsolatot válaszolta Nick mosolyogva. Ha ilyen jól felmérte a helyzetet, akkor mit keres itt egyáltalán? És én mit keresek itt? Joey felkapta a táskáját. Túl veszélyes ez a játék. Véget kell vetni neki. - Fején találta a szöget - felelte hűvösen. - És ha most megbocsát... - Fel akart állni, de Nick megfogta a karját. Felháborodottan nézett a férfira, a hangja azonban visszafogott volt. - Elengedne? - Rögtön. - Nick azonban nem lazított a szorításon. - Joey, ne hagyja, hogy egyetlen rossz tapasztalat tönkretegye az életét! - Egyetlen? - gúnyolódott a lány. - Jó, akkor több - vont vállat Nick közömbösen. Szemlátomást nem érdekelték az eddigi férfiismerősei, és ez érthetetlen módon bosszantotta Joeyt. - Őszintén szólva tényleg csak egy volt - vallotta be kelletlenül de az ismeretségi körömben épp eleget láttam ahhoz, hogy tudjam; férfi és nő kapcsolata olyan szerencsejáték, amelyben a férfi egyértelműen előnyben van. - Hátravetette a fejét, és vidáman felnevetett. - Régebben mindig azzal viccelődtem, hogy legközelebb férfinak szeretnék születni. Időközben azonban megváltoztattam a véleményemet, mert addigra a nők... Nick végre elengedte Joey karját. - Remekül megértenék egymást a nővéremmel, neki is hasonló nézetei vannak. - Van egy nővére? - Nemcsak azért kérdezett vissza, hogy témát váltsanak, hanem tényleg felébredt benne az érdeklődés. Nick elnevette magát. - Sőt még szüleim is vannak! A nővéremmel tegnap éppenséggel hozzájuk voltunk hivatalosak vacsorára Londonba. Ilyesmire gondolt, amikor a gyertyafényes, romantikus randevú ötletét fölvetette? Joey kénytelen volt belátni, hogy egészen másra gondolt, de ezt nem kötötte Nick orrára. - Meséljen a családjáról! - kérte, és hátradőlt, - Nem sok mesélnivalóm van - vonta meg a vállát a férfi. - Apám üzletember, édesanyám pedig teljes mértékben a háztartásnak és anyai szerepének él. A nővérem két évvel idősebb nálam, egy nagy újság főszerkesztője. Elvált, és szerinte ez az eszményi családi állapot. Joey szomorúan elmosolyodott. - Talán igaza is van. - Nekünk, férfiaknak sajnos egyáltalán nincs könnyű dolgunk, ha a nők elhatározzák, hogy a házasság és az anyaság szóba sem jöhet - panaszolta Nick. - Elferdíti a tényeket: éppenséggel a férfiak azok, akik nem kérnek a kötöttségekből! - Ha az én személyes véleményemre kíváncsi...

- Nick, most már igazán mennem kell! - Joey semmi többet nem óhajtott hallani, mert a beszélgetés kezdett túlságosan személyes fordulatot venni. - A dauerolás előtt még be kell vásárolnom - tette hozzá, és a pénztárcája után nyúlt. - Kérem, ne! - hárította el Nick, amikor látta, hogy pénzt akar az asztalra tenni. - Vagyok olyan anyagi helyzetben, hogy ki tudjam fizetni a pizzáját, bár alig evett belőle néhány falatot. - Köszönöm. - Joey visszavette a pénzt, mert nem akart vitába bonyolódni. Nick felnevetett. - Bravó, Joey! Teljesen úgy viselkedik, mint egy nagyvilági nő, pedig legszívesebben kikaparná a szemem! - Ennyire látszik rajtam? - nevetett vissza Joey. - Nem tudom, miféle férfiakkal volt dolga a múltban, de ha mi ketten együtt megyünk valahova, akkor én fizetek! Ez úgy hangzott, mintha... - Kérem, ne ráncolja már megint a homlokát! - Nick átnyúlt az asztal fölött, és gyöngéden megsimogatta a lány kezét. - Szeretném meghívni ma estére vacsorázni, ez minden. Érintése égetett, mint a tűz, és Nick olyan kutatóan nézett a szemébe, hogy Joeynak elakadt a lélegzete. Vajon mi van ebben a férfiban, amire ilyen érzékenyen reagál? Persze, a maga laza módján nagyon vonzó, jó humorú, kedves, és a mosolyától el lehet olvadni, de mégis… - Kérem, Joey, ne adjon kosarat! - Sajnos nem marad más hátra - mosolygott Joey bocsánatkérően ugyanis... már... van egy találkám ma estére. - Bár a David Banning által kikényszerített vacsorát enyhe túlzás találkának nevezni, de akkor sem mondhatja el az igazat anélkül, hogy túl sok mindent el ne árulna az életéről. Ezt pedig a legkevésbé sem szerette volna. - Értem - felelte Nick komoran, és olyan hirtelen kapta el a kezét, mintha megégette volna. Hátradőlt a széken, és összehúzott szemmel vizslatta Joeyt. - Kétlem - rázta meg a fejét a fiatal nő. - Jobban szeretett volna valami üres kifogást hallani? Például, hogy hajat kell mosnom? - Hát ennyit arról, hogy pillanatnyilag nincs férfi az életében! - horkant fel Nick. Joey elpirult. - Teljesen félreértett, én... - Az ajkában harapott. Nem szabad elárulnia magát, nem szabad gyengének mutatkoznia. Ha nem így viselkedett volna a férfiakkal, nem ússza meg ezt az utóbbi hét évet. Határozott mozdulattal fölállt. - Végül is mindegy - vonta meg a vállát. - Mindenesetre köszönöm a meghívást. - Nincs mit. Nick még csak fel sem állt, Joeynak nem volt más választása, mint egyedül távozni az étteremből. Büszkén, emelt fővel lépett ki az ajtón. Ahogy az elmúlt hét évben mindvégig mesteri szinten művelte ezt a tudományt: fegyelmezettnek és sérthetetlennek látszani. Újra elszalasztottam egy lehetőséget arra, hogy gyöngédség és romantika legyen végre az életemben, gondolta közben szomorúan. Bement a legközelebbi bevásárlóközpontba - természetesen nem Masonhöz, mert oda elvből nem tette be a lábát -, hogy valami vacsorára valót vegyen Lilinek. Kár, hogy semmiképp sincs közös jövőjük Nickkel. Nemcsak a rokonszenves emberi tulajdonságaiért kedvelte meg őt, hanem kifejezetten vonzódott is hozzá, mint férfihoz. Vajon kialakulhatott volna köztük több is a barátságnál? Nick harmincöt éves létére agglegény. Vajon még mindig az igazit keresi? Joeynak nevetnie kellett magán, rájött, hogy úgy gondolkozik, mint egy tizenhat éves kamaszlány. Nem létezik olyan, hogy igazi. Ha egy nőnek szerencséje van, olyan partnert talál magának, akivel némileg összeillenek. Ha kevesebb a szerencséje, akkor kevésbé van esélye a harmóniára. A többi puszta ábrándozás. Mire Joey mindezt végiggondolta, vissza is nyerte a lelki egyensúlyát. Elhessegette magától a Nickkel kapcsolatos ábrándokat, és igyekezett felkészülni a David Banninggel való találkozásra. Gondosan készült a megbeszélt esti programra. Egyszerű fekete ruhát választott, smaragdzöld boleróval, amely kellően kiemelte a szeme színét. Megjelenésének ez az öltözet nemességet és hűvösséget kölcsönzött, és ő éppen ilyen benyomást akart kelteni. Az előző esti rövid beszélgetés sejteni engedte, hogy veszélyes ellenféllel van dolga. Hogy ellenfél, az nyilvánvaló volt, hiszen biztosan Lili nevelésében

akar befolyást szerezni magának. Amikor belépett a Grosvenor Szálló halljába, David felpattant a fotelból. - Elragadóan festesz, Joey! - lelkendezett. Kellett némi képmutatás ahhoz, hogy ezt mondja, hiszen nyilván nem alkotott valami kedvező képet magában az öccse gyerekének anyjáról. Alighanem kemény, számító és pénzsóvár nőnek tartotta őt. Mindez pedig egyáltalán nem illik rá. David Banning nagyon el fog csodálkozni, mert ha Liliről van szó, Joeyból előtör a kölykét védelmező anyatigris. - A bókot nyugodt lélekkel viszonozhatom - felelte Joey. David Banning öltözéke illett az alkalomhoz, ő maga pedig, bár kissé átlagos, de kétségkívül jóvágású férfi volt. A szmoking tökéletesen simult az alakjára, és érvényre juttatta széles vállát, keskeny csípőjét és hosszú lábát. - Nos, ha már a szokásos figyelmességeken túlestünk, akár ehetnénk is. - Gyors mozdulattal meghajolt, és előreengedte Joeyt. Beléptek az étterembe. A fiatal nő tudta, hogy szörnyű estének néz elébe. Amivel viszont nem számolt, az Nick volt: ott ült ugyanis a terem túlsó végében, egyedül egy sarokasztalnál.

4. FEJEZET Miért éppen Nick! - gondolta Joey pánikba esve, és hálás volt a pincérnek, hogy rögtön hellyel kínálta, így leülhetett. Csak egy kicsit kellett elfordítania a fejét, és egyenesen rálátott arra a sarokasztalra. És ha Nick véletlenül felnéz, rögtön észreveszi Davidet és őt. A férfi valahogy idegennek tűnt, valószínűleg az öltözéke miatt. A világos ing és a konzervatív, könnyű gyapjúnadrág tette, hogy amolyan világfinak tűnt. Alig hasonlított ahhoz a vidám, könnyelmű építőmunkáshoz, akinek megismerte. Vajon mit keres itt a szállodában? Nyilván egyedül vacsorázik, mert az asztal egy személyre van megterítve. Joey eddig azt hitte, hogy a helyi nagy építővállalatok magánszállást biztosítanak a munkásaiknak, és nem ilyen elegáns helyeken szállásolják el őket, mint amilyen a Grosvenor Hotel. Nick bizonyára sokkal jobban keres, mint ahogy ő elképzelte. - Joey! Fölnézett David Banningre, aki nagyon dühösnek tűnt. - Az étlap. Csak most vette észre, hogy a pincér mellette áll, és arra vár, hogy átnyújthassa neki az étlapot. - Ó, nagyon köszönöm - mosolygott Joey futólag a fiatalemberre. Miközben végiglapozta az étlapot, meg kellett állapítania, hogy remegnek az ujjai, és a betűk összefolynak a szeme előtt. Azt, hogy a Daniel bátyjával való vita kemény lesz, tudta. Nick jelenléte viszont olyan bonyodalmat jelentett, amellyel nem számolt. Csak idő kérdése, hogy mikor veszi észre őket, és kétségkívül a partnerének fogja hinni Davidet. Vajon mit tesz majd? Levegőnek nézi őket? Befejezi a vacsorát, föláll, és köszönés nélkül távozik? Vagy odajön az asztalukhoz néhány szót váltani, távoli ismerőshöz illően? A bisztróbeli viselkedéséből kiindulva feltételezhető, hogy nem fog tudomást venni róla. Joey remélte, nem téved, és Nick annyira megsértődött attól, hogy ő más férfival találkozik, hogy köszönés nélkül elmegy majd. Minden más megoldás kész katasztrófa lenne. Hogyan boldoguljon egyszerre Nickkel és David Banninggel? - Van valami konkrét oka az idegességednek, Joey? - zavarta meg lázas töprengésében David. Joey fölemelte a fejét, és egyenesen a férfi hideg, kutató szemébe nézett. - Tegnap este, mint derült égből a villámcsapás, betörtél az életembe, a nyílt utcán hoztad a tudomásomra, hogy Daniel meghalt, hogy te a bátyja vagy, és beszélnünk kell egymással. Elárulnád, ilyen körülmények között hogyan őrizzem meg a nyugalmamat? - Azzal hevesen lecsapta az asztalra az étlapot. - Meg kell hajolnom az érvek súlya alatt - látta be a férfi, és olyan halkan csukta be a saját étlapját, mintha jó modorra akarná oktatni Joeyt. - Hol ismerkedtetek meg Daniellel? Nem teketóriázik, azt meg kell hagyni! Azonnal a tárgyra tér. - Az egyetemen - válaszolt Joey éppolyan röviden és egyenesen. A férfi meglepetten vonta föl a szemöldökét. - Oxfordban? Az Egyetemen?

Joey gúnyosan elmosolyodott. ~ Valóban szégyen, hogy még ezek a jó öreg elit iskolák is felvesznek bárkit, aki fel tudja mutatni a szükséges bizonyítványokat. - A szívemből beszélsz! - felelte közömbösen David Banning. - Kezdettől fogva tudtad, hogy kicsoda Daniel? Ettől a kérdéstől elakadt Joey lélegzete. David aztán tényleg nem kerülgeti a forró kását, de meg fog lepődni, mert ilyen könnyen ő sem hagyja magát. - Daniel Banningként mutatkozott be, és nem láttam semmi okát, hogy kételkedjem a személyazonosságában - válaszolta maró gúnnyal a hangjában. David elvörösödött dühében. - Én... - Elhallgatatott, mert meghozták a bort, de szemlátomást az is bosszantotta, hogy félbe kellett szakítania a mondókáját, Joey viszont megkönnyebbülten felsóhajtott. A Daviddel való szópárbaj a vártnál is kellemetlenebbnek bizonyult. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a férfi őt lelkiismeretlen csábítónak tartja, akinek akkor, hét évvel ezelőtt, csak a pénz számított! Daniel bátyja annyira ellenszenves volt, amennyire csak lehetett, szívtelen, goromba és felfuvalkodott fráter. - Mit szeretnél enni? - kérdezte türelmetlenül, mert a pincér még mindig az asztaluk mellett állt, és várakozott. Joey menüt rendelt, azt, amelyik az étlap legtetején állt. Mindegy volt, mit eszik, David Banning jelenlétében úgysem fog ízleni semmi, ahhoz a férfi túl mélyen megsértette. - Tisztázhatnánk valamit? - kérdezte rögtön, amikor magukra maradtak. - Amíg Daniel élt, én semmi követelést nem támasztottam, és most sem áll szándékomban... - És mi van azzal az ötszáz fonttal, amelyet minden hónapban átutalnak a számládra? - vágott a szavába nyersen David. Joey elsápadt. - Egyetlen pennyhez sem nyúltam. A számla egyébként sem az enyém, hanem Lilié. Amíg nagykorú nem lesz, szükség van egy kedvezményezettre, és az én vagyok. - Úgy? - David tekintete erős kétségekről árulkodott. Amikor Daniel visszautazott az Egyesült Államokba, felajánlotta a tartásdíjat. Joey első mérgében vissza akarta utasítani, aztán meggondolta magát. Azt, hogy elfogadja-e, vagy elutasítja, csak Lilinek áll jogában eldönteni. Mivel azonban ezt csak nagykorúként teheti meg, Joey úgy határozott, hogy addig letétbe helyezi a pénzt. - Nyugodtan elhiheted! Meg tudom mutatni a betétkönyvet. Megtalálod benne pontosan azt az összeget, amelyet Daniel eddig átutalt, mégpedig a kamatokkal együtt. Valami csodálatféle csillant föl egy pillanatra David szemében, hogy aztán rögtön átadja a helyét a rá jellemző mogorvaságnak. - Nem szükséges - jelentette ki leereszkedően, és vállat vont. Belekóstolt a levesbe, amelyet épp az imént szolgáltak fel neki. - Be kell látnom, hogy egyáltalán nem felelsz meg annak a képnek, amelyet magamban alkottam rólad. - Beható vizsgálat alá vette Joeyt. - Mit nem mondasz! - nézett rá kihívóan a fiatal nő. - Igen. - David elgondolkodva bólintott. - Nagyon megdöbbentem, amikor Daniel papírjainak áttekintése során rábukkantam a folyamatos átutalási megbízásra egy bizonyos Delaney kisasszony számára, aki hat éve minden hónapban ötszáz fontot kapott tőle. - Már mondtam neked... David fáradtan legyintett. - Tudom, tudom. Mindenesetre kíváncsivá tett. Joeynak most végre alkalma nyílt, hogy megkérdezze azt, ami egész idő alatt a szívét nyomta. - Hogyan értesültél Liliről? - Már régen nem Oxfordban éltek, és a tartásdíjat sem oda utaltatták. - Daniel hagyatékában találtam leveleket... Szerelmes leveleket. Valóban jobban ügyelhetnél az írásodra. Én Joseynak olvastam az aláírásodat. A lány az ajkába harapott. - Majd megszívlelem a tanácsodat. De a levelekből nem értesülhettél Lili létezéséről. - Nem is, azt a detektív nyomozta ki. - Tessék? - Joey megdöbbent. Hol mindenhol kutathatott ez az ember utána, és vajon mi mindent derített ki? - Ez már a szemtelenség netovábbja! Hogyan merészelted... - kiáltott fel.

- Ne rendezz jelenetet, Joey! - szólalt meg jeges hangon David. - Semmi okod rá, hogy felizgasd magad. Mindössze azt derítettem ki, hogy hol lakik ez a Delaney kisasszony. Meg azt, hogy fodrászüzlete van, nyilvánvalóan semmi magánélete nincs, és minden idejét Lili nevű hatéves lányával tölti. Innen már csak egy lépés volt az a feltételezés, hogy ez a Lili nem lehet más, mint Daniel törvénytelen lánya. - Lili az én lányom. Daniel soha nem törődött vele, a fizetéssel pedig csak a lelkiismeretét nyugtatta meg! Mégis mit akarsz tőlem, David? - Csak megpróbálom elmagyarázni neked az érzéseimet ezzel az üggyel kapcsolatban. Úgy tűnik, kevés sikerrel. - A te érzéseidet? Számítanak ezek egyáltalán? - Joey gúnyosan felnevetett. - Ahhoz, hogy a pénz továbbra is folyósítva legyen, feltétlenül. Joey megrázta a fejét. - A pénz engem nem érdekel, könnyedén le tudok mondani róla. Amikor Lili elég nagy lesz, hogy átlássa az összefüggéseket, meg fogja érteni a hozzáállásomat. Egyébként is Daniel meghalt, és ezzel véget értek a kötelezettségei. - Sajnos ez tévedés. Joey végre rájött, honnan fúj a szél. - Biztosíthatlak, hogy semmiféle örökösödési igényt nem fogok támasztani Lili nevében - nyugtatta meg Davidet. Vajon a Banningeknél minden csak a pénz és a tulajdon körül forog? - Ha nem mondtad volna el, soha nem értesülök Daniel haláláról. Ha az átutalások abbamaradtak volna, azt gondoltam volna, hogy Daniel úgy tekinti, lerótta a kötelezettségeit. - Ha megjegyezhetem, nem úgy festesz, mint akit nagyon megviselt az öcsém halála. - David félig lehunyt szemmel nézett Joeyra. - Miért viselt volna meg? - vont vállat a fiatal nő. - Hét évvel ezelőtt voltunk kapcsolatban, azóta az életünk egészen más síneken futott. Daniel egyébként sem terhelte magát olyasmivel, ami tönkretette volna számára a jelen élvezetét, neki pedig más dolga is volt, mint a múlton merengeni. Fel kellett építenie az életét, mégpedig úgy, hogy Lilinek és neki biztos háttere legyen, és ez minden erejét felemésztette. - Végül is a gyermeked édesapja - erősködött David. - Tudtad egyáltalán, hogy ketten voltunk testvérek Daniellel? - Sejtelmem sem volt róla! Egykének hittem őt - jelentette ki Joey, és egyáltalán nem értette, vajon David mit akar ezzel. - Akkor most már tudod - felelte amaz összehúzott szemmel. - Ha Lili születése után összeházasodtatok volna, most persze nem lenne ilyen bonyolult a helyzet. - Miféle helyzet? - Joey most már végképp összezavarodott. - Lili helyzete. - Miért, szerinted milyen helyzetben van? - fortyant fel a fiatal nő, miközben érezte, hogy az idegei pattanásig feszülnek. Közben felszolgálták az ételt, de neki már az illatától hányingere támadt. - Ő az én lányom, én az ő anyja vagyok, ennyi az egész. David Banning hátradőlt a székében. - Hét évvel ezelőtt is ilyen temperamentumos voltál? Ez valami új taktika? Joey bizalmatlanul ráncolta a homlokát. - Miért? - Ha igen, akkor már értem, mivel bűvölted el Danielt - nézett rá csodálattal a szemében David. Egy ilyen mondat minden más férfitól bóknak számított volna. Na de David Banningtől? Joey úgy húzta ki magát, mintha mélyen megsértették volna. - Akárhogy van is, Daniel nem házasodott meg a halála előtt, és információim szerint nem nemzett más gyermeket - folytatta a férfi. - Én magam elváltam, nem született gyermek a házasságomból. - Összevonta a szemöldökét. - Fiatal vagy. Megnősülhetsz újra, és lehetnek gyerekeid - vigasztalta Joey, de gondolatban egészen máshol járt. Végre rájött, hova akar kilyukadni David. Mivel Daniel meghalt, és neki nincs utódja, egyedül Lili képviseli a következő generációt, ő az óriási családi vagyon egyetlen örököse. - A dolgok jelenlegi állása mellett jobbnak láttam nem értesíteni a szüleimet Lili létezéséről - mondta David, figyelmen kívül hagyva Joey megjegyzését. - Először meg akartalak ismerni benneteket.

Ezt Joey nagyon jól el tudta képzelni. Hiszen a gyermek és az édesanyja akár szégyent is hozhatott volna a Banningek fejére. S bár mintha David lassan meggyőződött volna arról, hogy Lili és ő egész szalonképesek, ez egyáltalán nem vigasztalta. - Szüleid is vannak? Úgy tűnik, több a Banning, mint égen a csillag - gúnyolódott. David taktikai okokból elsiklott a metsző gúnyolódás felett. - Joey, érts már meg! Rajtam kívül Lili a család egyetlen örököse. A lány megborzongott, mert bebizonyosodott, hogy David nem csupán azért utazott Angliába, hogy csillapítsa a testvére törvénytelen gyermeke iránt érzett kíváncsiságát. Sokkal többről volt szó. Feltétlenül meg kell akadályoznia, hogy Lili a befolyása alá kerüljön. - Lili neve Delaney - jelentette ki már-már büszkén -, és ez így is marad, míg férjhez nem megy. David vállat vont. - Ezt a döntést egyedül Lili hozhatja meg, majd ha elég érett lesz hozzá. És mikor lesz az? Talán David akarja megmondani? Vajon miben sántikál? Joey lassan félni kezdett, mert nem tudta, milyen stratégiát kellene követnie. - Joey! Micsoda meglepetés! Fel sem kellett néznie, azonnal megismerte a hangot. A Daviddel való vita alatt teljesen megfeledkezett Nickről. Most lassan feléje fordította a fejét. Ha Nick neheztelt is azért, mert ő mással vacsorázik, ebből semmi sem látszott rajta. Barátságosan mosolygott. David fölpattant, és gyanakodva méregette a vele szemben álló férfit. Ha Joey nem akart nagyon udvariatlan lenni, be kellett mutatnia őket egymásnak. Mivel úgy érezte, hátrányban van, ha ülve marad, ő is felállt. - Nick, ő David Banning. - Szándékosan nem magyarázta meg, hogy voltaképpen ki is ez a férfi. David, ő Nick... - Mason - egészítette ki Nick, és kezet fogtak egymással. Mason? Tehát Nick Dominic Mason? Joeynak elakadt a lélegzete. Ez nem lehet igaz! A szeretetre méltó és sármos Nick, az építőmunkás a valóságban Dominic Mason, a gátlástalan üzletember? A kihívó pillantás, amely most Nick szemében megvillant, igazolta, hogy szörnyű gyanúja megfelel a tényeknek! Joey nagyot nyelt. Valóságos rémálom ez az este. Először David tett sötét utalásokat, amelyek Lili jövőjét illetően rossz előérzetet keltettek benne, most pedig kiderült, hogy Nick, akit kedvelt, és akiben megbízott, valójában az ellensége, éppen ő az, aki hónapok óta megkeseríti az életét! Bosszankodva harapott az ajkába. Nick kezdettől fogva tudja, hogy ő kicsoda. Ha becsmérlő szavakat hallott tőle Dominic Masonről, hát magára vessen, amiért félrevezette! - Azt hittem, azért nem értél rá ma este, mert hajat akartál mosni - gúnyolódott Mason. Milyen vicces! Joey megsemmisítő pillantást vetett rá. - Kérlek, Nick, ne zavartasd magad! - igyekezett édes, csevegő hangsúllyal beszélni. - Amilyen fontos ember vagy, bizonyára nem érsz rá velünk tölteni az időt. - Ragyogó mosollyal pillantott Davidre, akit közben a világ másik végére kívánt. - Valószínűleg hallottál már Masonről, meg a híres üzlethálózatról, David. - Bármilyen eszköz megfelelt, csak minél előbb megszabaduljon Nicktől. Daviden látszott, hogy elképedt, és valami tiszteletféle csillant meg egyébként közömbös tekintetében. - Szóval maga a Mason! - Tulajdonképpen az apám, akit szintén Dominic Masonnek hívnák - nézett jelentőségteljesen Joey szemébe Nick. - De igaza van, én vagyok a Mason-csoport fiatalabbik vezetője. Vajon téved, vagy valóban volt némi kihívás ebben az utolsó megállapításban? - tűnődött Joey. Eszerint tehát az édesapja nemcsak a bevásárlóközpontok tulajdonosa, hanem más üzleti érdekeltségei is vannak. Neki pedig Nick úgy beszélt róla, mint egyszerű „üzletember"-ről. Tehát szándékosan félrevezette. De hogy miért jár közönséges munkásruhában, az nem fért Joey fejébe. - Nem is tudtam, hogy ilyen magas körökben forogsz, Joey - fejezte ki fennhangon a csodálkozását David. A lekezelő hangsúlytól a lány arcába szökött a vér. Nagyon is el tudta képzelni, hová sorolja David a Nickkel való kapcsolatát. - Banning? - Nick hűvösen nézett David arcába. - A New York-i Banningek egyike? David csak könnyedén bólintott, és rátarti mosoly ült ki az arcára.

- Igen, a mi Joeynk igazán magas körökben forog. - Nick kihívóan, ugyanakkor olyan megvetéssel nézett rá, hogy Joey legszívesebben pofonvágta volna. Davidet úgyszintén. Mégis mit képzel ez a két férfi? Úgy beszélnek róla, mintha itt sem lenne, miközben társasági hovatartozásukat illetően vetélkednek egymással! Fölöslegesnek érezte magát, nem volt sem mondanivalója, sem étvágya. Akkor mit keres itt egyáltalán? - Ha megbocsátotok - szólalt meg hangosan és jól érthetően, mire a két férfi olyan meglepetten fordult felé, mintha teljesen megfeledkeztek volna a létezéséről -, úgy döntöttem, hogy mégiscsak megmosom a hajam. - Ezzel hátat fordított nekik, és faképnél hagyta őket a zsúfolt étterem kellős közepén. Joey tisztában volt vele, hogy ezzel nem változtat a dolgok állásán, és nem kerülheti el az összeütközést David Banninggel, de legalább időt nyert. Időt arra, hogy kidolgozzon valamilyen stratégiát, és talán arra is, hogy tájékozódjon egy ügyvédnél, vajon Lili nevelését illetően miféle igényeket támaszthatnak vele szemben Banningék. Lehet, hogy akkor elküldheti Davidet oda, ahol szerinte a legjobb helyen van: vissza New Yorkba.

5. FEJEZET - Joey, elmondanád, hogy mi ez a cirkusz? A fiatal nő szó nélkül kinyitotta az autó ajtaját, ügyet sem vetve Nickre, aki utánament a szálloda parkolójába. - Joey! - fogta meg a karját a férfi, hogy megakadályozza a beszállásban. - Az ön számára, Mr. Mason, én még mindig Delaney kisasszony vagyok! Nick türelmetlenül megrázta a fejét. - Joey, kérlek, érts már meg! Hogyan kellett volna viselkednem, amikor hajvágás közben úgy beszéltél Dominic Masonről, mint egy szörnyetegről? - Bevallhattad volna, hogy te vagy az a szörnyeteg! Ehelyett, engedted, hogy besétáljak a csapdádba! Csalódottsága nagyobb volt, mint az a szándék, hogy a jövőben jeges elutasítással kezelje a férfit. - Jót mulattál rajta, hogy égetem magam. - Nem égetted magad, Joey, csak kifejezésre juttattad az érzéseidet. Ehhez jogod van, és a jelenlegi nehéz helyzetedben teljesen érthető is. Hidd el, hogy tegnap tényleg csak hajat vágatni mentem hozzád. Semmi hátsó gondolatom nem volt, és nem akartalak befolyásolni. - Vállat vont. - És ez a szörnyezés nem is tejesen légből kapott dolog. Apámat a médiában sokszor állítják be így, pedig valójában barátságos, jóravaló ember. - Meglehet. Nos, mindegy, hogy idősebb vagy ifjabb Dominic Mason, egyikkel sincs semmi dolgom, és nem is akarom, hogy legyen. Most pedig engedj el, mert haza akarok menni. - Az idősebbre és az ifjabbra később még visszatérünk. Most azt szeretném tudni... - Nincs semmiféle „később"! - villant meg mérgesen Joey zöld szeme. - A mai este után nincs! Nick összehúzta a szemét. - Tulajdonképpen mi történt közted és a szeretőd között? - David Banning nem a „szeretőm"! A maga hűvös módján David Banning nyilván fess férfi, de az érzéketlensége taszító. És volt még egy másik, sokkal fontosabb ok, amiért Joey soha nem tudna vonzódni hozzá... - Mit mondott neked, amitől így megrémültél? - Nick nem hagyta magát eltérítem. Joey teste akaratlanul megfeszült. Lehet, hogy tényleg látszik rajta a rémület? Ha Nick megérezte, hogy pánikba esett, akkor lehet, hogy David is észrevette! - Nem tudom, mire gondolsz. - Nagyon is jól tudod. Legalább negyedóráig figyeltem a beszélgetéseteket - magyarázta halkan. Amikor az volt a benyomásom, hogy nem tetszik neked, amit hallanod kell, odamentem az asztalotokhoz. - Más szavakkal, eljátszottad a mentőangyalt? - gúnyolódott Joey. A férfi elvörösödött mérgében. - Nem vagy képes megérteni? - Nem, túlságosan elragadott a fantáziád. Nem látsz belém, és így nem tudhatod, mi játszódik le bennem. - Ebben én nem volnék olyan biztos, Joey. - Nick elgondolkodva nézett rá. - Szóval, miről beszéltetek? Ez a fickó olyasmibe avatkozik, amihez semmi köze!

- Nick, beteges képzelődő vagy. - Aha. Szóval beképzeltem magamnak, hogy megszöktél David Banningtől a teli étteremből. Miért? Látszott rajtad a rémület. Megfenyegetett? - Csak te és az apád vagytok azok, akik fenyegettek engem! - vágta a szemébe Joey, miközben még mindig azt latolgatta, vajon David is észrevette-e a félelmét. Valószínűleg nem, hiszen belé sokkal kevesebb együttérzés szorult embertársai iránt, mint Nickbe. És ez a Nick még erre a csípős megjegyzésre sem engedte el, csak taktikát változtatott. - Mióta ismeritek egymást? - kérdezte. - Elég régen - felelte habozás nélkül Joey. Huszonnégy óra elegendő volt David Banningnek, hogy alapjaiban megrendítse az életét. Nick lassan elengedte a karját, és aggódva figyelte Joey sápadt arcát. - Ki ő? - kérdezte gyöngéden. - David Banning. Úgy látszott, hogy nagyon jól ismered őt és a családját! Joey haza akart menni. Egy kis nyugalomra vágyott. Nagy hiba volt, hogy elfogadta a meghívást a Grosvenorba. - Nagyon jól tudod, hogy mire vagyok kíváncsi. Milyen szerepet játszik az életedben? - Egyáltalán milyen jogon avatkozol a dolgaimba? - fakadt ki Joey, pedig nagy volt a kísértés, hogy a bizalmába fogadja Nicket. Lili születése óta nem volt senki, akivel megbeszélhette volna a problémáit. Természetesen Hilaryn kívül. De még neki sem mesélt el mindent. Hét évvel ezelőtt választott magának egy utat, és azóta nagyobb nehézségek nélkül elfogadta az ezzel járó korlátokat. Éppen most nem gyöngülhet el, nem engedhet bepillantást a kártyáiba. - Tényleg nem tudod megbocsátani, hogy Mason vagyok? Ha őszinte akart lenni, Joeynak el kellett ismernie, hogy ez voltaképpen egyáltalán nem érdekli. Dominic Masonként is kedveli Nicket. Az étterembeli lovagias fellépése pedig még rokonszenvesebbé tette... Csak így utólag kínos volt neki, amiért buta kijelentésekre ragadtatta magát. Azon is mérgelődött, hogy külsőségek alapján ítélt, és ezért hitte, hogy Nick egyszerű munkásember. Válasz helyett visszakérdezett: - Miért voltál tegnap úgy öltözve, mint egy segédmunkás? - Apám és én más-más területért felelünk. Ő inkább a tervezéssel foglalkozik, én pedig a kivitelezést vezetem. Nem fogod elhinni, de szívesebben töltöm a napot az építkezésen, mint a számítógép előtt. Megjátszott kétségbeeséssel húzta fel a vállát. - Meg tudod bocsátani az „álruhát"? - Nekem édesmindegy, hogy ki vagy és miben jársz - felelte Joey, és komolyan így is gondolta, mert a Nickkel kapcsolatos probléma elhalványult a fenyegetettség mellett, amelyet David Banning jelentett a számára. - Ennek ellenére sem fogom egyetlen nappal sem előbb bezárni az üzletet, mint ahogy feltétlenül szükséges - tette még hozzá eltökélten. - Kérte ezt tőled valaki? - Eddig még nem - ismerte el Joey. - Most már tényleg mennem kell haza, a bébiszitter biztos türelmetlenül vár. - Természetesen. Eljönnél velem vacsorázni holnap este? - Nem. - És ebédelni? Joeynak nevetnie kellett Nick csökönyösségén. - Ebédelni sem, Nick. Nick visszamosolygott rá. - Miért nem? - Mert pillanatnyilag nem alkalmas. Nick beható érdeklődése csak tovább bonyolítja az egyébként is épp elég nehéz helyzetet. Amilyen okos és érzékeny, nem tartana sokáig, hogy kiderítse, ki az ördög ez a David Banning. - Később majd újra megkérdezhetlek? Hátha akkor igent fogsz mondani. - Nem egykönnyen adod fel - nevette el magát Joey halkan. - Családi vonás. - Nick tett egy lépést a lány felé, és most egész közel állt hozzá. - Valószínűleg mindkét Mason kellemes tulajdonságainak egyike.

Mielőtt Joey feleszmélt volna, feje a férfi mellén nyugodott, aztán hirtelen összeért a szájuk. Milyen régen volt, hogy valaki megcsókolta, és hogy ő ilyen biztonságban érezte magát! Tulajdonképpen egyáltalán nem emlékezett, hogy valaha is ilyen boldogan simult volna egy férfi karjába... Vére a fülében dübörgött, akaratlan mozdulattal átkarolta Nick nyakát. - Joey! - Nick a két kezébe fogta a fiatal nő arcát, a homlokuk összeért. Joey hirtelen magához tért. Az imént pontosan azt tette, amit semmiképp sem akart, tehát engedi, hogy még tovább bonyolódjon az élete. Elengedte a férfit, és gyöngéden, de határozottan kiszabadította magát az öleléséből. - Ezt nem kellett volna, Nick. Jó éjszakát! - Azzal gyorsan beszállt a kocsijába. - Nem a türelem a családunk egyetlen jó tulajdonsága, Joey - szólalt meg érdes hangon, mielőtt becsukta az ajtót. A lány bizalmatlanul nézett föl rá. - Hanem? - Most ne törd rajta a fejed, bőven lesz módod rá, hogy mindent megtudj rólam - felelte Nick. Anélkül, hogy időt engedett volna a rejtélyes megjegyzés megválaszolására, ő maga csukta be az ajtót, és hátrált egy lépést, hogy utat engedjen neki. Miután a bébiszitter elment, Joey egyenesen Lili szobájába sietett. Mint általában, a kislány takarója most is a földön hevert. Joey fölvette, és betakarta Lilit. Közben szeretettel és csodálattal nézte alvó gyermekét. A kislány szőke haja szétterült a párnán, szeme szorosan zárva, lába hosszan kinyújtva. Ígéretes szépség. Joey olyan mélységesen szerette őt, ahogy az ember csak egy gyermeket szerethet. Egyetlen szempillantás műve volt, és végtelen szeretet gyúlt a szívében, mely az évek során egyre jobban elmélyült. Senki sem választhat el minket egymástól, - fogadta meg Joey, és leült az ágy mellett álló hintaszékbe. Lili hozzá tartozik, nem a Banningekhez, még akkor is, ha David meg van győződve róla, hogy ők sokkal többet nyújthatnának neki. Vajon az anyagi javak pótolhatják a szeretetet és a gondoskodást, mindazt, amit ő ad Lilinek? A Banningek nem fogják megkapni a lányát, akárhány törvényre hivatkoznak is! Bármit megtesz, hogy elkerülje a bírósági eljárást. Bármit! Valószínűleg nem volt a legbölcsebb dolog David Banninget mindenki szeme láttára faképnél hagyni a zsúfolt étteremben. Biztosan bosszút áll majd rajta ezért. De hát elhagyta az ereje, nem tudott tisztán gondolkodni, és csak egyet akart, hazamenni. Haza, Lilihez. Joey szabad utat engedett a fájdalmának, elsírta magát. Itt, a saját otthonában végre biztonságban volt, elengedhette magát. Igazságtalanság és kegyetlenség, ha el akarják választani a lányától, és nemcsak vele, hanem Lilivel szemben is az. Soha nem engedlek el, - fogadta meg, miközben békésen alvó kislányában gyönyörködött. Liliért felveszi a harcot a Banningekkel, bármilyen eszközhöz kell is nyúlnia. - Egy kis időhúzástól eltekintve a tegnap esti jelenettel semmit sem értél el, Joey. - David Banning a fodrászat irodájának ajtajában állt, és győzedelmesen mosolygott. - Bejönnél, és becsuknád magad mögött az ajtót? - kérte Joey nyugodt hangon, mert nem akarta, hogy a vendégek és a munkatársai bármit is meghalljanak a beszélgetésükből. Távolról sem volt olyan nyugodt, mint amilyennek látszani igyekezett. Lesújtó hírrel kezdődött számára a nap. - Fogalmam sincs, miről beszélsz, David. Ezenkívül nagy udvariatlanság tőled, hogy rám törsz munka közben. David közömbösen vállat vont, és az íróasztal szélére ült. - Már előbb is voltam itt, és az asszisztensedtől tudom, hogy sürgős elintéznivalód akadt - vonta föl kérdően a szemöldökét. Joey elpirult. Hogy milyen „sürgős elintéznivalója" lehetett, azt David biztosan jól tudja. Ügyvédhez ment, hogy tájékozódjon a helyzet jogi megítéléséről. Sajnos az, amit megtudott, egyáltalán nem felelt meg az elvárásainak. Erről persze Davidet nem kell felvilágosítania. - Mint láthatod, újra itt vagyok - jegyezte meg barátságtalanul, és kihívóan a férfi szemébe nézett. - És a mi kis Lilink iskolában van? Az otrombán bizalmaskodó stílus felháborította Joeyt. Ezt persze nem mutatta, csak apró bólintással válaszolt.

- Szeretnék találkozni vele... - kezdte David. - Nem! David megjátszott meglepetéssel nézett Joeyra. - És miért nem? - kérdezte veszélyesen halk hangon. - Mert ez megzavarná. - Joey, kedvesem. Lili nagybátyja vagyok! Azt hiszem, tegnap este érthetően megmagyaráztam, hogy ez mit jelent. A fiatalasszony vállat vont. - Nem. - Miért mentél el olyan hirtelen? Vagy... - David összehúzta a szemét, és egyszerre nem is tűnt olyan magabiztosnak. - Egyáltalán milyen szerepet játszik ez a Dominic Mason az életedben? Miért tűntél el rögtön, ahogy megjelent? Erről nem beszéltünk, csak néhány közömbös szót váltottunk, mialatt kikísért az autómhoz. - Nick még egyszer beszélt veled tegnap este? - Ez nem fért Joey fejébe. - Mit mesélt neked? - Nem sokat. Ő akart tőlem megtudni valamit. Hogy mit mondtam neked. Jellemző Nickre! Miután tőle nem kapott választ, Davidnél próbált szerencsét, - gondolta Joey. - Te persze nyilván semmit sem árultál el neki - nézett Davidre fürkésző szemmel. - Úgy van. Soha nem beszélem meg a családi ügyeket idegenekkel. Ettől elakadt a lélegzete. - Családi ügyeket? Hogyan számíthatod Lilit máris a családodhoz, mikor csak nemrég tudtad meg, hogy a világon van? - Ő az unokahúgom, és csak ez számit - David nem hagyta zavartatni magát. - Mit tehetek én arról, hogy Daniel eltitkolta előlem a létezését? Joey elsápadt. Éppen erre hívta fel a figyelmét az ügyvéd, mint ahogy arra a tényre is, hogy David átvállalta a tartásdíj átutalását a testvére halála után. - Szeretnék találkozni Lilivel! - David összeszorította az ajkát. - Nem hiszem, hogy ezzel valamilyen törvénybe ütköző dolgot kívánnék. Joey nagyot nyelt. Pontosan ettől félt. Valószínűleg David is tanácskozott ügyvéddel Amerikában, és rég tisztában van azzal, amit ő csak néhány órája tud. Bírósági eljárás esetén minden bíró úgy döntene, hogy Lili érdekében áll szoros kapcsolatot tartani az amerikai rokonokkal. Ő viszont másképp látta. Az állandó ide-oda utazgatás Anglia és az Egyesült Államok között, és a két, egymástól teljesen különböző életstílus csak megzavarná Lilit. A Banningek minden elképzelhető luxust megadhatnának a kislánynak, de nem tudnák úgy szeretni, mint ő. Hogyan is tudhatnák? Neki Lili a lánya, a Banningek számára viszont csak egy idegen. Joey összeszedte magát. Ha nem akarja, hogy kicsússzon a kezéből az irányítás, harcolnia kell. Határozottan felemelte a fejét, és kihúzta magát. - Az öcséd ösztönösen viselkedett, a lelkesedése egyik pillanatról a másikra közömbösségre váltott. Lili nem ismerte őt, ezért aztán nem volna könnyű megszoknia azt a gondolatot, hogy van egy nagybátyja. Még rosszabb lenne, ha aztán később hirtelen eltaszítva kellene éreznie magát. Ennek igazán nem kellene kitennünk. - Én nem vagyok olyan, mint az öcsém. - David sajnálkozva nézett Joeyra. - Daniel tíz évvel volt fiatalabb nálam. Ő volt a kicsi a családban, mindenki őt kényeztette, leginkább a szüleink. Nem csoda, hogy felelőtlen élvhajhász lett belőle. - Úgy tűnik, nem különösebben kedvelted az öcsédet... David dühösen nézett Joeyra, szemében veszélyes szikra gyúlt. - Szerettem őt! - jelentett ki ellentmondást nem tűrő hangon. Joey elgondolkodva nézett maga elé. - Én is szerettem az apámat, de csak azért, mert az apám volt. Amikor öt éve meghalt, a szememet kisírtam utána. De ez nem jelenti azt, hogy kedveltem vagy tiszteltem volna őt, mint embert. Túl sokat ivott, és ilyenkor megvert minket. Ezek a szörnyű veszekedések még élénken éltek Joey emlékezetében, mint ahogy a megkönnyebbülés is, amelyet akkor érzett, amikor tizennyolc évesen végül elhagyhatta a szülői házat. Távolról sokkal könnyebb volt szeretni az édesapját. - Igazad lehet - hagyta rá a férfi, és szomorúan elmosolyodott. - Talán tényleg voltak Danielnek olyan tulajdonságai, amelyeket nem szerettem. Meglehet, irigyeltem is azért a képességéért, hogy félvállról

tudta venni az életet. De azt, hogy nemzett egy gyermeket, és aztán egyáltalán nem törődött vele, soha nem fogom tudni megbocsátani neki. Valami rokonszenvféle kezdett ébredezni Joeyban, és ez megrémítette. Csak semmi együttérzés ezzel a fickóval, mert attól csak még nehezebb lesz fellépnie vele szemben. - Szeretnék találkozni és megismerkedni Lilivel - tért vissza eredeti céljára David. - Talán könnyebben elfogad engem, ha ezt te kezdeményezed. Ez burkolt fenyegetés volt: Ha ő vonakodik, akkor David bevonja a hatóságokat az ügybe. Joey mély lélegzetet vett. - Hogyan gondoltad? - Csak mutass be minket egymásnak, többre nincs szükség. Ha úgy jobban tetszik, el sem kell mondanod neki előre, hogy ki vagyok. Jobban az tetszene, ha sürgősen visszautaznál Amerikába! - gondolta Joey. Mégis tisztában volt vele, hogy engednie kell, nem sokáig halogathatja a találkozást. De azért kitalált valamit. David Banning előző este tett egy megjegyzést, és neki támadt ettől egy ötlete arra vonatkozóan, hogyan tudná mégis a saját hasznára fordítani a helyzetet. Vajon meglesz-e hozzá a kellő bátorsága, hogy véghezvigye kalandos tervét?

6. FEJEZET - Micsoda véletlen, Joey! Éppen veled akartam beszélni! Ott voltam az üzletben, mert nem tudtam, hogy szerdán délután zárva vagytok! Joey a Grosvenor halljában állt, és most hátrafordult Nick hangjára. Sötét öltöny, világos ing, nyakkendő - nyilvánvaló, hogy a férfi nem az építkezésről jött. Merő véletlen, hogy összefutottak, mert Joey már épp menni készült. Minél tovább várakozott, annál jobban elbizonytalanodott, végül egészen elment a bátorsága. A sors viszont mégis úgy hozta, hogy összefusson Nickkel. Hirtelen nem tudta, sírjone, vagy nevessen. A férfi megérezhette nyugtalanságát, mert a kezét a vállára tette, és így szólt a recepciós lányhoz. - Legyen szíves, küldessen teát és valami harapnivalót a könyvtárszobába! - Azonnal, Mr. Mason. - A kis vörös előzékenyen mosolygott rá, és nyomban a telefon után nyúlt. - Most már tényleg elhiszem, hogy Dominic Mason vagy - viccelődött Joey, és hagyta, hogy Nick a zsúfolt előcsarnokból a könyvtárszobába vezesse, ahonnan a szálloda kertjére nyílt kilátás. - A fellépésed az utolsó kétségeimet is eloszlatta. - Leült az egyik kényelmes, párnázott székre, Nick is helyet foglalt vele szemben, és megvonta a vállát. - Megszoktam a szállodai életet. Gyakran utazgatok üzlethálózatunk egységei és London között. - És most mennyi ideig maradsz itt? - kérdezte Joey élénk érdeklődéssel. - Körülbelül négy hónapig. Miért? - Csak úgy - tért ki Nick tekintete elől. - Miről akartál velem beszélni? Nick egy pillanatig gondolkodott, mint aki a megfelelő szavakat keresi. - Szerintem a tegnap esti beszélgetésünk során nyitva maradt néhány kérdés. - Ezért mentél vissza az éterembe, és kérdezősködtél David Banningnél? Nick meglepetten nézett rá. - Tehát már találkoztál vele! - állapította meg. Joey későn jött rá, hogy ezzel a meggondolatlan megjegyzésével elárult valamit, amihez a férfinak semmi köze. Azért jött, hogy egyezséget kössön vele, és nem azért, hogy kiöntse neki a szívét. - Csak futólag - adott kitérő választ. - Én... - Itt a teánk - nyugtázta Nick elégedetten, miközben a pincér jól megrakott tálcát tett eléjük az asztalra, majd rögtön vissza is vonult. Bármilyen ízlésesek voltak is a szendvicsek és tortaszeletek, Joey egy csöppet sem vágyott megkóstolni őket. - Egyél valamit, kérlek! - nógatta Nick, és kitöltötte a teát, - Joey! - ismételte meg nyomatékosan, mert a lány nem mozdult. - Úgy nézel ki, mint aki rögtön elájul. - Elé tolta a csészét, tejet és cukrot tett a teába. - Keserűen iszom - tiltakozott Joey. - Akkor ma kivételt teszel. - A hangja nem tűrt ellentmondást. - Energiára van szükséged. - Mindig így uralkodsz a környezeteden? - Csak akkor, ha a helyzet megkívánja. Idd meg a teádat, és egyél egy falatot, aztán beszélgethetünk.

Bár Joey lázadozott az ellen, hogy úgy kezeljék, mint egy gyereket, mégis élvezte Nick figyelmességét. Még a szokatlanul édes tea is ízlett neki. Mikor pedig megkóstolta a ínycsiklandó gyümölcstortát, amelyet a férfi kérés nélkül a tányérjára tett, tényleg kezdte jobban érezni magát. Mégsem fogja valóra váltani eredeti tervét. Túl merész volt, és tiszta őrültség éppen Nicktől kérni segítséget. Oldalról titokban ránézett: magas, barna hajú, vonzó, magabiztos férfi. Hogyan is képzelhette, hogy elfogadja az ajánlatát? Egész éjszaka ébren feküdt az ágyában, és kiutat keresett nyomorúságos helyzetéből. Amikor végre megtalálta a megoldást, megkönnyebbült, és magával ragadta a lelkesedés. Most viszont itt, a nappali világosságban felismerte, hogy a vágyai tévútra vezették, és nem mérlegelte reálisan a helyzetet. - Szóval mi nyomja a szívedet? - tolta félre Nick a csészéjét. Megmondja neki, vagy inkább ne? Joey nyelt egyet. - Vagy tévedtem, és nem is hozzám, hanem David Banninghez jöttél? - Mély ránc vont barázdát a férfi homlokára. Joey mérgesen fújt egyet. - Belőle mára már elegem volt! - Miért állsz szóba vele egyáltalán, ha nem kedveled? - kérdezte Nick kertelés nélkül. Ez így tulajdonképpen nem is egészen igaz, - gondolta magában Joey. Őszintén szólva David Banning az előbb csaknem rokonszenves volt neki. Leszámítva talán az öccsével szemben érzett féltékenységét. Ami félelmet keltett benne, és ami megijesztette őt, az nem David maga, hanem az, amit megtestesít. Hatalmában áll, hogy tönkretegye az életét. Ezért támadt az az ötlete, amelyet meg akart beszélni Nickkel, csakhogy mostanra teljes képtelenségnek tűnt az egész. - David az apa? - kérdezte most a férfi. - Tessék...? - riadt fel borús gondolataiból Joey. - Mondtad, hogy van egy lányod. Arra vagyok kíváncsi, hogy David Banning-e az apja. - Nem - rázta meg a fejét Joey. Nick látható megkönnyebbüléssel dőlt hátra a széken, belekóstolt a teájába, és kitartóan hallgatott. Joey egyre idegesebb lett. Miért nem szólal meg? Vajon megfelelő lenne az alkalom, hogy előálljon az ötletével? Inkább mégsem teszi. - Hiba volt idejönnöm. Mit fogsz gondolni rólam? - Föl akart állni. - Nem fontoltam meg elég alaposan a dolgot. Köszönet a teáért, Nick, de most mennem kell. - Nem mégy el innen addig, míg el nem mondod, miért akartál beszélni velem! - Nick a lány karjára tette a kezét, hogy megakadályozza a felállásban. - Tehát? Hallgatlak. - Tulajdonképpen javasolni akartam valamit, de közben rájöttem, hogy csak nevetségessé tenném magam. - Lerázta magáról a férfi kezét, és a táskája után nyúlt. Az érintéstől eszébe jutott az előző esti csók a parkolóban. Többek között éppen az a csók adta az ötletet... - Talán rám bízhatnád, hogy ezt én magam ítéljem meg. Joey gúnyosan elmosolyodott. - Van önkritikám, és észreveszem, amikor a legjobb úton vagyok afelé, hogy bolondot csináljak magamból. - Elhatározta, kieszel egy másik, okosabb tervet, hogy megvédje a saját érdekeit David Banninggel szemben. - Nem vagy bolond, Joey. - Nick a fejét rázta. - Épp ellenkezőleg, okos, felelősségteljes ember vagy. - Általában igen - hagyta rá Joey. - Pillanatnyilag azonban nincs semmi az életemben, ami normálisan zajlana. Nick nem vette le róla a szemét. - Valami egyezséget akartál felajánlani? - folytatta. - Igen, amilyen őrült vagyok, mintha én ellenszolgáltatást tudnék ajánlani neked! - Az attól függ! - mosolyodott el Nick. - Nem olyasmi, amire gondolsz - engedett a viccelődésnek Joey, és ő is elmosolyodott. - Azt akartam felajánlani, hogy azonnal kiköltözöm az üzletből, ha te... ha te... Tényleg mennem kell, mert ma én vagyok soros, hogy elhozzam Lilit és a barátnőjét az iskolából. - Most pont fél három van, tehát még legalább harminc percig ráérsz. Ülj vissza, Joey, és fejezzük be nyugodtan a beszélgetést! Joey a homlokát ráncolta. - Nem emlékszem, hogy a korábbi találkozásaink alkalmával ilyen zsarnok lettél volna.

- Ez árnyoldalaim egyike - mondta Nick bocsánatkérő hangon. - Segítene, ha hozzátenném a „kérlek" szócskát? - Ne fáradj, végül is semmi jelentősége. - Joey kimerülten visszaereszkedett a székre. - Szóval... Még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy David Banning nem a gyermekem apja, és ő… ő... egyáltalán nem az esetem. - Érdekes. És például ki volna az eseted? - Olyan nem létezik. Legalábbis évek óta egyetlen férfival sem találkoztam, aki első látásra megtetszett volna. - Csak most jutott eszébe, hogy több mint két év óta most csókolózott először, mégpedig Nickkel! Lili és a munkája annyira kitölti az életét, hogy csak úgy röpül az idő. - Hosszú idő - ráncolta a homlokát a férfi. - Van valami konkrét oka? - Ez eltérít minket az eredeti témánktól. - De engem érdekel. - Éppen meg akartam valamit magyarázni neked - tért ki a válasz elől Joey. - David Banning Lili nagybátyja, apai ágon. - Lili apja tehát... - Daniel Banning - fejezte be a mondatot Joey. - Hm. - Nick elgondolkodva nézett maga elé. - Ismerted? - Hallottam róla - vonta meg a vállát Nick közömbösen. Joeynak az a kényelmetlen érzése támadt, hogy a férfi más szemmel kezd ránézni. Biztosan ő is azon csodálkozik, akárcsak David Banning, hogy vajon mit evett rajta Daniel. - Meghalt - jelentette ki minden átmenet nélkül. - Hallottam róla - felelte újra Nick félrehajtott fejjel. - És feltételezem, hogy a család érdeklődése megélénkült a lányod iránt. Vajon hogy tudta ilyen gyorsan felmérni a helyzetet? Joey meghökkent. Neki pedig mennyi időre volt szüksége hozzá! - Igen, mert nincs új nemzedék, Lili az egyetlen gyerek a Banning családban. - Lili Delaney - javította ki a férfi. - Pontosan! - helyeselt Joey, és örült, hogy egyezik a véleményük. - És mindehhez mi közöm van nekem? - húzta össze a szemét Nick. - Semmi. Úgy értem... - Joey elhallgatott, és nagyot sóhajtott. Mit veszíthet? A büszkeségét? Viszonylag mérsékelt ár Lili lelki nyugalmáért. Lehajtotta a fejét, és elmagyarázta az összefüggést. - Én... Szóval az a helyzet, hogy szükségem van egy vőlegényre... Egy vőlegényre, aki tiszteletreméltó és gazdag, aki felveszi a versenyt a Banningekkel, különös tekintettel Davidre. - Mint például én! Joey összerezzent, de állta Nick nyílt tekintetét, amelyben sem gúnyt, sem megvetést nem fedezett fel. Erre újra lehajtotta a fejét, és nyelt egyet. - David egyik megjegyzése adta az ötletet. Azt mondta, teljesen más volna a helyzet, ha az utóbbi hat évben férjhez mentem volna, és Lili családi közösségben élne. Ezt az ügyvédem ma reggel megerősítette. Természetesen... természetesen később nem kell feleségül venned. - Természetesen nem. Vajon gúnyolódik? Joey bizalmatlanul nézett föl Nickre. - Ez egyáltalán nem nevetnivaló! - Szerintem sem. - Az a szándékom, hogy angliai tartózkodása alatt meggyőzzem David Bannmget arról, hogy Lilinek nemsokára nevelőapja lesz. - Például én! - Feltétlenül ismételgetned kell ezt? - kérdezte türelmetlenül, mert pattanásig feszültek az idegei, mire végre előadta a tervét. - Elnézést - mondta Nick. - És mi történik, ha aztán felbontjuk az eljegyzést, és Lilinek többé nem lesz reménybeli nevelőapja? - Ezzel majd akkor foglalkozom, ha ott tartunk. Pillanatnyilag épp elég, hogy az éppen fennálló problémákat leküzdjem. David az előbb megkért rá, hogy ismertessem össze Lilivel, és... - Rendben.

Joey értetlenül elhallgatott. - Mit mondtál? - Azt mondtam, rendben. Vőlegényre van szükséged, és én kész vagyok elvállalni ezt a szerepet. - Hiszen még nem is tudod, hogy milyen ellenszolgáltatást akarok ajánlani! Én... - Rögtön kiköltözöl az üzletből, ha jól értettelek. - Igen - bólintott rá Joey - de... - Nem kell már holnap - biztosította a férfi - a jövő hét végén is ráér. Úgyis jobban örülnék, ha addigra új helyiséget találnánk neked. - Találnánk? - Joey éles pillantást vetett rá. - Igen, találnánk. Mit gondolna rólam David Banning? Talán nézzem tétlenül, hogy rakja ki az apám a menyasszonyomat az üzletéből az utcára? Joey hirtelen úgy érezte, mindez túl gyors neki. - Nick, nem akarod először nyugodtan meggondolni a javaslatomat? - ráncolta össze a homlokát. - Nem - rázta meg a fejét a férfi. - De... - Joey, neked, mint a menyasszonyomnak, kicsivel több önbizalmad is lehetne. Joey meghatottan nézett föl rá. - Tényleg ilyen egyszerű? - Nem kell... Nincs valaki… - suttogta. - Úgy értem, nincs senki, akitől engedélyt kellene kémed? Nick jókedvűen elmosolyodott. - Joey, ha azt akarod tudni, hogy van-e más nő az életemben, akkor egyszerűen kérdezd meg. - Jó, akkor most megkérdezem. Nick vállat vont. - Ugyanúgy vagyok, mint te. Régen volt. Ez teljesen hihetetlennek tűnt. Egy ilyen kedves, vonzó férfi, mint Nick, nem lehet egyedül! Ha viszont el akar hallgatni előle valakit, az legyen az ő gondja. - Hányra megy hozzátok Banning, hogy megismerkedjen Lilivel? - váltott témát hirtelen Nick. - Azt mondtam neki, ha akar, jöjjön oda fél hétre. Így fél órát tölthet Lilivel, mert utána a kislányomnak le kell feküdnie. - Akkor a legfőbb ideje indulni! - állt fel hirtelen Nick. - Lehozok néhány dolgot a szobámból, legfeljebb tíz perc múlva itt vagyok. - Látszott rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet, vállalkozó szellem és optimizmus sugárzott belőle. - És aztán? - nézett fel rá kérdőn Joey. - Aztán természetesen veled tartok - húzta föl ültéből a lányt Nick, és a kezét a vállára tette. - Joey, ahhoz, hogy meggyőzzük David Banninget, Lilinek nem szabad úgy viselkednie velem, mint ahogy vele fog ma este, vagyis úgy, mint egy idegennel. Ahhoz pedig, hogy összebarátkozzunk, alighanem az egész délutánra szükségünk lesz. Igaza van, természetesen igaza van! Hát a félelmei nem igazolódtak be, - gondolta Joey. Nick nem nevette ki, és nem is vetette meg. Viszont túl határozottan ragadta magához az irányítást.

7. FEJEZET - Elárulnád, hogy mit művelsz? - Joey a nappali ajtajában állt, és nézte, ahogy Nick látszólag válogatás nélkül mindenfelé szétszórja a saját személyes holmiját. - Azt a látszatot kell keltenünk, mintha gyakran lennék itt. Bár papucsot nem nagyon hordok, és meglehetős ritkán pipázom, de kellékként igazán meggyőzően hatnak ezek a tárgyak. Elégedetten szemlélte a művét. Egy könyv, egy gazdasági folyóirat és két komolyzenei CD a dohányzóasztalon, a pulóvere a karosszék háttámlájára terítve. Ez hát az a „néhány darab", amelyet gyorsan magához vett a szállodai szobájában, nyugtázta magában Joey. - Elnézést, hogy megkérdeztem! - mondta ki hangosan. Nick odafordult hozzá. - Csak semmi gúnyolódás, Joey. Még azt hihetném, hogy féltékeny vagy, amiért tetszem Lilinek.

Valóban meglepő volt, ahogy a kislány Nick megjelenését fogadta. Többnyire nagyon zárkózottan viselkedett a férfiakkal, mert nem volt hozzászokva a társaságukhoz. Nickkel egészen másként állt a dolog. Alig mutatta be őket egymásnak Joey, és alig ültek be Nick kocsijába, Lili máris az iskolai élményeit mesélte a férfinak, és kiharcolta, hogy ha hazaérnek, először a saját szobáját mutathassa meg neki. Most épp csak felszaladt, hogy levegye az iskolai köpenyét, és kényelmes szabadidőruhát öltsön helyette. Joeynak nevethetnékje támadt. - Rendben, be kell látnom, hogy tagadhatatlanul van benned valami báj. - Ezt komolyan mondod? Már azt hittem, teljesen érzéketlen vagy irántam. Ó, ha tudná! - gondolta Joey. Ezek szerint sikerült jól eltitkolnia az érzéseit, amikor a parkolóban Nick megcsókolta. Az adott körülmények között végzetes lenne, ha megsejtett volna valamit. Elgondolkodva nézte, amint Nick kényelmesen elhelyezkedik az ő kedvenc foteljában. - Nem is tudom, hogyan köszönjem meg, hogy ilyen készségesen kisegítesz a bajból - szólalt meg aztán. - Majd később megmutatom, hogy milyen nagyon is személyes módon hálálhatod meg; - Nick elnevette magát Joey megdöbbent arckifejezése láttán. - Csak vicceltem, Joey. Nagyon élvezem a helyzetet, és különben is megígérted, hogy a határidő lejárta előtt bezárod az üzletet. Apám el lesz ragadtatva. Az apja! Joey teljesen megfeledkezett róla, hogy Nicknek családja is van. - Nem lesz kellemetlenséged ebből... ebből az ügyből? - nézett rá bizonytalanul. - Hogyhogy? Joey fintorgott. - Nos, hát remélem, hogy sikeresen lezajlik a dolog, mielőtt… a megállapodásunk napfényre kerül. - Az eljegyzésünk? - helyesbített Nick. - Erről jut eszembe, holnap gyűrűt kell vennünk. - Erre igazán semmi szükség, én... - Mit szólna hozzá Banning? Azt hinné, hogy zsugori vagyok. Joey összehúzta a szemét. - Élvezed a szerepedet, igaz? - Egyet még tudnod kell rólam. Csak olyasmibe hagyom magam belevinni, amivel azonosulni tudok. - Nagyon bölcs dolog - gúnyolódott Joey. Bár néha kissé zavarta Nick önkényeskedése, de a David Banninggel kapcsolatos összetűzésben még ez is nagyon hasznosnak bizonyulhat. Ezért kénytelen elnézni neki. - Szerintem is - mosolyodott el a férfi. - Mi van egyáltalán vacsorára? Joeynak végre alkalma nyílt bosszút állni. - Csirke - mosolygott vissza mézédesen. - Kijössz velem a konyhába zöldséget tisztítani, ugye? Nick ezt sem tekintette büntetésnek, ügyesen állt neki a munkának. Amikor észrevette Joey csodálkozó pillantását, megvonta a vállát. - Agglegény vagyok, ha nem akarok éhen halni, el kell tudnom látni magamat. Én... - Nick bácsi, játszol velem „Ki nevet a végén"-t? - rontott be a konyhába Lili. - Menj csak! - egyezett bele Joey, mert a férfi kérdőn nézett rá. - Nagyon szívesen - törölte meg a kezét Nick - de figyelmeztetlek, hogy ebben a játékban a legritkább esetben veszítek. Nick bácsi. Hmm... Joey nem volt különösebben boldog ettől a megszólítástól, de nem támadt jobb ötlete a bemutatásnál. Nagyon ellenezte, hogy Lili egyszerűen a keresztnevükön szólítsa a felnőtteket. A másik lehetőség, a Mr. Mason viszont Davidre nem hatna igazán meggyőzően. Egyetlen gyerek sem szólítaná a leendő nevelőapját ilyen hivatalosan. Így aztán maradtak a „Nick bácsi"-nál. Joey hallotta a nyitott ajtón át, ahogy a játékszabályokról vitatkoznak egymással. Felsóhajtott. Emberemlékezet óta az első, fényűzésszámba menő alkalom, hogy csak a konyhai teendőkre figyelhet anélkül, hogy közben Lilin is rajta kellene tartania a szemét. Miközben a zöldséget tisztította, még arra is volt ideje, hogy nyugodtan megigyon egy csésze teát. Csak ne szokj hozzá, figyelmeztette magát, Nick csupán vendégszereplést vállalt. Az élete valójában egész más körökben zajlik, társasági szempontból nézve egész más világban. Akárcsak David Banningé, David Banning. Már csak egy óra, aztán ő is itt lesz. Vajon sikerül félrevezetniük?

- Nem voltam valami meggyőző - állapította meg David Banning önkritikusan, amikor Joey visszatért a nappaliba. Fönt volt az emeleten, lefektette Lilit. Mivel a kislány ragaszkodott hozzá, hogy Nick bácsi olvassa neki az esti mesét, alkalmuk nyílt rá, hogy négyszemközt beszélhessenek egymással. Lili Daviddel különösen tartózkodóan viselkedett. Már volt bácsikája, ráadásul egy olyan kedves ember, mint Nick, így hát nem érezte szükségét egy másiknak. Az, hogy Nickkel szemben David az „igazi" nagybátyja, nem hatotta meg a kislányt. Lili nem ismerte az édesapját, elképzelése sem volt róla. Az pedig, hogy az édesapjának volt egy bátyja, aki az ő nagybátyja, messze meghaladta gyermeki világát. David látogatása alatt a helyzet annyira kiéleződött, hogy Joey megkönnyebbült, amikor végre elvihette a lányát fürdetni és lefektetni. Most kíváncsi volt, hogy távolléte alatt miről beszélhetett egymással a két férfi... - Mit meséltél Lilinek Danielről? - förmedt rá David. - Semmit. Mégis mit kellett volna mesélnem? - Ha a látogatásomat jobban előkészítetted volna... Joey hirtelen abbahagyta a nyugtalan járkálást. - Engem akarsz felelősségre vonni azért, mert idegen vagy Lili számára, és ő ennek megfelelően viselkedett veled? David Banning hűvösen elmosolyodott. - Minthogy jó anya vagy, bizonyára óvtad őt az idegen férfiaktól. - Most hálásnak kellene lennem, mert jó anyának neveztél? David a fejét csóválta. - Nem valódi vélemény volt, csak egy szófordulat. Joey mérgesen nézett rá. - Én... - Nem tudnátok egy kicsit halkabban beszélni? - Nick hangtalanul csukta be maga mögött az ajtót. Nem könnyíti meg Lili dolgát, ha vitatkozni hall benneteket. Joey magában igazat adott neki, de mégsem veheti szó nélkül tudomásul, hogy David Banning kétségbe vonja anyai képességeit. Dühös pillantást vetett rá, és összeszorította az ajkát. - Mit szólna egy pohár borhoz, Mr. Banning? Erősebb ital nincs itthon, mert Joey nem iszik alkoholt. Joey tudta, hogy Nick előzőleg felfedezett a kamrában egy üveg bort, amelyet ő még tavaly karácsonykor kapott ajándékba. Nagyon hálás volt neki az igyekezetért, hogy enyhítsen a hangulaton. Valóban nem vezet sehova, ha heves szóváltásba bonyolódik Daviddel. - Tudod, hol találod a poharakat, Nick - mosolygott rá Joey. Nick meglepő gyorsasággal kiismerte magát minden helyiségben, ami persze nem valami nagy dolog, hiszen nem volt éppen hatalmas a ház. A földszinten a nappali, a konyha és a vendégmosdó, odafönt pedig a fürdő és két hálószoba. David elfogadta a kínálást, mire Nick elindult a konyha felé. - Aztán ne veszekedjetek! - szólt vissza még az ajtóból. - Úgy látszik, Mr. Mason nagyon otthonosan érzi itt magát - gúnyolódott David. - Miért ne érezné? - válaszolt a lány csípős hangon, és magában köszönetet mondott Nicknek az előrelátásáért Hiszen mindent nagyon jól elrendezett, és bravúrosan játszotta a szerepét. - Tegnap este nem említetted, hogy különösebben közel álltok egymáshoz - vetette Joey szemére David. - Hát... - A ház asszonya zavartan leszegte a fejét. - Az én hibám, Mr. Banning. Joeynak és nekem ugyanis kisebb nézeteltérésünk támadt, mert nem értettem egyet azzal, hogy négyszemközt akart beszélni magával. - Nick az asztalra tette a poharakat, és leült a kanapéra Joey mellé. - Végül is az ügy az egész családot érinti. Nick ügyesen elhárította az akadályt, amelyen ő biztosan fennakadt volna. Joey hálásan rámosolygott, aztán újra Davidhez fordult. - Be kell látnom, hogy hibáztam. Hallgatnom kellett volna rá, és az ő kíséretében jönnöm - nézett kihívóan az ellenfelére. David figyelmen kívül hagyta a megjegyzést. - Mikorra tervezitek az esküvőt? - kérdezte. - Valóban érdekli? - Nick a kanapé háttámlájára fektette a karját, és Joey fürtjeivel játszott. - Talán arra számít, hogy meghívjuk?

- Semmi esetre sem - felelte David, lesújtó pillantást vetve Nickre. - Arra gondoltam, hogy a mézeshetek idejére Lili eljöhetne Amerikába, hogy megismerkedjen az édesapja rokonaival. Joey hirtelen félrenyelte a bor, hevesen elkezdett köhögni. Nick szeretettel veregette a hátát. - Sajnálom, Mr. Banning, de Lilit természetesen magunkkal visszük. - Egy hatéves gyereket akarnak magukkal vinni a nászútjukra? - húzta föl a szemöldökét David megdöbbenve. - Nem egy bizonyos hatéves gyerekről van szó, hanem Liliről, aki természetesen velünk jön. Joey és ő még soha nem váltak el egymástól. Ezt meg honnan tudod? - csodálkozott a fiatal nő. Ugyanis valóban így volt. Azóta, hogy a kórházból hazavitte Lilit, egy munkanapnál hosszabb ideig sosem voltak távol egymástól. - Amennyiben pedig Lili valóban találkozna a nagyszüleivel - folytatta Nick természetesen Joey és én is jelen szeretnénk lenni. - Amennyiben? - ismételte David fenyegetően halk hangon. Nick vállat vont. - Azt hiszem, még nem tisztázódott, hogy egy ilyen találkozás valóban Lili érdekeit szolgálja-e. - Az édesapja szüleiről van szó, akik szeretnék látni az unokájukat! - David elvörösödött mérgében. - Meglehet. Mindenesetre legalább egyikünk feltétlenül elkíséri majd őt Amerikába. - Nick nem hagyta eltántorítani magát a véleményétől. Joey számára mindez túl hirtelen történt. Természetesen számolt azzal, hogy David valamikor meg fogja hívni Lilit Amerikába. De nem hitte, hogy most rögtön! David engedékenyebb lett. - Rendben van, ha feltétlenül szükséges. - Ha feltétlenül szükséges? - ismételte meg Joey felháborodottan, és felállt. - Lili még soha nem repült, arról nem is beszélve, hogy nem is utazott egyedül sehova! - Joey... Még Nicknek sem sikerült lecsillapítania. Semmi nem tarthatta vissza attól, hogy megmondja Davidnek a véleményét. - Neked fogalmad sincs a gyerekekről. Képtelen vagy beleélni magad a helyzetükbe. Különben eszedbe sem jutna egy gyereket, mint egy csomagot, többórás repülőútnak kitéve a világ másik felére szállítani azért, hogy ott teljesen idegen környezetben, két tökéletesen idegen emberrel töltse az ünnepeket! - Joey már a gondolattól is hideglelést kapott. - Magyarázd el neki, kérlek! - fordult Nickhez kétségbeesetten. Végül is a „vőlegénye" azért van itt, hogy segítsen neki. - Mr. Banning, biztos vagyok benne, hogy Lili és a nagyszülei találkozása olyan időpontban és olyan körülmények között is megszervezhető, amelyeket Joey megfelelőnek ítél. David felállt. - Csak az időmet pocsékolom. Majd máskor nyugodtan megbeszéljük ezt a kérdést. - Szünetet tartott. Én nem igazán szeretném bevonni a bíróságot az ügybe, ha egy mód van rá - tette még hozzá. Joey elsápadt. Ezt felfoghatta akár fenyegetésnek, de érthette úgy is, hogy David tart a bíróság előtti megmérettetéstől. Nick is erre gondolhatott, mert eltűnődve szemlélte ellenfelét. - Majd mi is meggondoljuk - mondta lassan, és ő is felállt, hogy kikísérje Davidet. Alighogy egyedül maradt, Joey fáradtan ereszkedett vissza a kanapéra. Szörnyű este volt, és a helyzet még sokkal bonyolultabb, mint hitte. - Nagyon jól ment, nem gondolod? - lépett be Nick a nappaliba. - Banning nem olyan biztos a dolgában, mint ahogy mutatni igyekszik. Van némi tapasztalatom a valóban komoly tárgyalásról, bár leginkább az édesapám folytat ilyeneket. Ennek alapján azt mondom neked, hogy David nem játszik nyílt kártyákkal. Valamit eltitkol előled. - És mi az? - Fogalmam sincs, de ki fogom deríteni, ezt megígérem. Joey nem osztotta a férfi optimizmusát, mert kétségbe vonta, hogy David titka, bármi legyen is az, alapjában változtathat a jogi helyzeten. Ez a helyzet zavaros, és sajnos Lili és az ő számára kevés reménnyel kecsegtet. - Joey! - A férfi két lépéssel ott termett, leült mellé, és átölelte. - Kérlek, ne sírj. Joey csak most vette észre, hogy potyognak a könnyei.

- Olyan... olyan reménytelennek érzem a helyzetet. - Nick vállára hajtotta a fejét. - Tehetetlenül kell végignéznem, ahogy David tönkreteszi az életünket. - Meg fogom akadályozni, Joey - fogadkozott Nick. - Végül is mi másért vagyok én neked? Gyöngéden átkarolta őt. Joey nagyon szívesen hitt volna neki, mert a közelében biztonságban érezte magát. De vajon nem csak képzelődik, mert nem képes szembenézni a tényekkel? Mindegy, Nick az egyetlen reménysége, ő az egyetlen, akire pillanatnyilag támaszkodhat. Türelmetlenül letörölte a könnyeit a keze fejével, és kihúzta magát. - Hihetetlen. Két napon belül már másodszor sírok! Nick együttérzéssel nézett rá. - Valószínűleg sok a pótolnivalód. Mikor is sírtál utoljára? - Hat évvel ezelőtt. Nick kérdőn vonta fel a szemöldökét. - Lili születése után? Joey felsóhajtott, és kissé hátradőlt. - Akkoriban egy álló hónapon át, csaknem szünet nélkül sírtam - mesélte emlékeibe merülve. - Soha azelőtt nem éreztem magam olyan magányosnak és sebezhetőnek. A sorsommal perlekedtem. Teljesen egyedül kellett vállalnom a felelősséget egy tehetetlen kisbabáért! Eltartott egy ideig, míg rájöttem, hogy értelmetlen sírni egy ember elvesztése miatt, mert az nem változtat a tényeken. - Szipogott egyet. - Azt mondják, a gyászban annak az elfogadása a legnehezebb, hogy a szeretett személy nem érhető el többé. Ezt tanúsíthatom, így igaz. Nick egy kissé elhúzódott tőle. - Értem. Joeynak feltűnt, hogy az arckifejezése hirtelen zárkózottá vált Mint sok más férfi, alighanem ő sem tud mit kezdeni azzal, ha valaki nyíltan beszél az érzéseiről. - Nem akartalak terhelni a fájdalmammal - szabadkozott Joey. - Köszönet a baráti szívességért. Nem is tudom, hogyan boldogultam volna nélküled. Nick a fejét rázta. - A barátságnak ehhez semmi köze. Szerződéses partnerek vagyunk, és én teljesítettem a kötelességemet. Ennyi az egész. Arra, hogy a férfi segítsége talán nem volt egészen önzetlen, Joey már nem is gondolt. Nick és ő, ahogy azt a férfi éppen kifejtette, üzletfelek, semmi több. Ezt a jövőben világosan szem előtt kell tartania arra az esetre, ha netán még egyszer kísértésbe esne, és Nick karjában keresne vigasztalást.

8. FEJEZET - Már megint itt van az az elbűvölő férfi, és veled akar beszélni! - lépett be Hilary izgatottan az irodába, ahol Joey éppen ebédszünetet tartott. Ez csak Nick lehet. Felállt, és követte a barátnőjét az üzletbe. Ahogy sejtette, Nick volt ott, és rá várt. Elegáns öltönyt viselt, és Joey most is leírhatatlanul vonzónak találta. Veszélyesen vonzónak... Verd ki ezt a férfit a fejedből! - óvta magát. Végül is előző este Nick félreérthetetlenül figyelmeztette, hogy a kapcsolatuk pusztán érdekközösség, semmi több. - Mit tehetek érted, Nick? - üdvözölte szándékos visszafogottsággal. - Öltözz föl, és gyere velem! Joey a fejét rázta. - Lehetetlen, tíz perc múlva érkezik a következő vendégem, és még ennem is kellene valamit. - De hát vásárolni akartunk! Tényleg, hiszen Nick kilátásba helyezte, hogy eljegyzési gyűrűt vesz neki! Joey elpirult. - Most tényleg nem érek rá, Nick. Azonkívül... - Felmutatta neki a bal kezét, az ujján gyűrű csillogott. Nick megfogta a kezét, hogy jobban megnézze. - Hamis - állapította meg. - És aztán? - kérdezte Joey. Idegesen hátrapillantott a válla fölött. Képtelenség, ami itt zajlik! Nick is, David is a legszemélyesebb ügyekkel jönnek be az üzletébe! A beosztottaival és a vendégekkel ellentétben ő ezt egyáltalán nem

helyeselte. Kicsit közelebb húzódott az iroda ajtajához, hogy ne legyen annyira nyilvánvaló, amiről beszélnek. - Az ékszereim között találtam. A célnak tökéletesen megfelel. Nagyon jól tudod, hogy nem engedhetek meg magamnak valódi ékkövet. - De én igen, és ezzel Banning is tökéletesen tisztában van. Úgyhogy csak készülődj, és gyere! - Én... - Megállapodtunk egymással, Joey. Én tényleg elhatároztam, hogy teljesítem vállalt kötelezettségemet. - Én is! - védekezett Joey, és annyira lehalkította a hangját, hogy valóban csak Nick érthette, amit mond. - Már meg is bíztam egy ügynököt, hogy keressen alkalmas üzlethelyiséget. - Hiszen mondtam neked, hogy ezzel én akarok foglalkozni! Vajon mi van ma vele? - csodálkozott magában Joey. - Köszönöm, de magam is el tudom intézni. Viszont, ha mindenáron... vásárolni akarsz menni velem… - De még mennyire hogy akarok! - szakította félbe Nick. Joey türelmetlenül rázta a fejét. Igazán túlzásba viszi! A látszateljegyzés célja az, hogy Davidet meggyőzzék róla, Lili semmiben sem szenved hiányt, ezért ő nyugodtan visszautazhat New Yorkba. Nem fért a fejébe, hogy ehhez miért van szükség eljegyzési gyűrűre. - Tehát, ha mindenképpen vásárolni akarsz menni velem - ismételte meg teljes nyugalommal gyere vissza fél háromkor, akkor két vendég között lesz fél óra szabad időm. - Nekem épp akkor van megbeszélésem az építésszel. - Hát ha így áll a helyzet, el kell halasztanunk a vásárlást - Joey megkönnyebbült. - Nem tudom, hogy jó lesz-e ez, - Nick a homlokát ráncolta. - Banning jelentkezett már? - Szerencsére nem. - Joey elfintorodott, mert biztos volt benne, hogy David sem várat sokáig magára. Mint Nicknek, neki is minden eszköz megfelelt annak érdekében, hogy a célját minél előbb elérje. Valószínűleg minden gazdag ember ilyen. - Jó - bólintott Nick. - Akkor ma este mindenképp elnézek hozzád. - Ez igazán fölösleges, Nick! Tudom, mennyire elfoglalt vagy, és... - Joey! - A férfi elgondolkodva nézett rá. - Árulj el nekem valamit. Hasonlított Daniel a bátyjára? Joey meglepetten nézett föl rá. Mit akar ezzel? - Igen, nem lehet elvitatni bizonyos hasonlóságot - válaszolta zavartan. Hiszen még őt magát is megtévesztette a hasonlóság. Amikor két nappal ezelőtt váratlanul találkozott Daviddel, első pillantásra Danielnek hitte. - Értem. - Nick összeszorította a száját. - Én sajnos nem. Én... - A bejárati ajtó csapódása félbeszakította a mondatot, megérkezett a következő vendég. - Sajnálom, Nick - mosolygott a férfira bocsánatkérően Joey dolgoznom kell. - Akkor hát este! - mondta Nick kissé nyersen. Aztán hátat fordított, és kiment az ajtón. Miközben Joey barátságosan üdvözölte a vendégét, majd a vállára terítette a kendőt, gondolatban egészen máshol járt. Évek óta nem volt dolga férfiakkal, most pedig egyszerre ketten is gondoskodtak róla, hogy nyugtalanságot keltsenek egyébként jól szervezett életébe. Méghozzá micsoda két férfi! Joey elhozta Lilit Hilarytől, majd befordult a házukhoz vezető utcába. Az a rossz érzés, amely egész nap nem hagyta nyugodni, beigazolódott: David Banning bérelt autója, mely a ház előtt parkolt, ugyanaz volt. David viszont, aki a kertkapura támaszkodva várt, valahogy megváltozott. A farmer és a lezser póló egészen más embert faragott belőle: vonzóbbnak, fiatalabbnak, megközelíthetőbbnek tűnt. Vajon éppen ez volt a célja? - Miért nem hívtál fel? - fejezte ki elégedetlenségét Joey, amint kiszállt a kocsijából. - Ez már a második alkalom, hogy váratlanul beállítasz! David odalépett hozzá. - Jó estét, Joey - üdvözölte mélyen meghajolva, valószínűleg azért, hogy jóvá tegye az udvariatlanságát -, és jó estét, Lili! - A kislányra mosolygott, aki épp kiszállt a gyerekülésből. - Szia, David bácsi! - köszönt Lili félénken. David megfordult, és felvett egy hosszúkás, szépen becsomagolt dobozt a kertkapu mellől. - Ez a tiéd - nyújtotta a kislány felé.

Lili kérdőn nézett Joeyra, és csak akkor vette el a csomagot, amikor az édesanyja beleegyezően bólintott. Bár nem mutatta, Joey belül forrt a méregtől. Csak nem képzeli ez a gazdag amerikai, hogy megvásárolhatja a lányát? - Köszönöm. - A gyerek hálás mosolya már messze nem volt olyan tartózkodó. Türelmetlenül kibontotta a csomagolópapírt, és levette a doboz fedelét. - Nézd csak, mami! - mutatta fel elragadtatott arccal a babát, amely után már olyan régen áhítozott. Azt remélte, hogy talán karácsonyra megkapja. - Nagyon szép! - térdelt le mellé Joey, hogy közelebbről is megnézze. - A Télapó örülni fog, hogy egy ajándékkal kevesebbet kell hoznia. A kislány boldogan szorította magához a babát. - Köszönöm - mondta még egyszer, és örömtől ragyogó szemmel nézett fel a nagybátyjára, aki hasonlóképp mosolygott vissza rá. Joey ijedten állapította meg, mennyire hasonlítanak egymásra ebben a pillanatban. Neki, akinek az elmúlt hosszú évek alatt sziklaszilárd meggyőződése volt, hogy a lánya semmit sem örökölt az édesapjától, egy pillanat alatt be kellett látnia, hogy tévedett: le sem lehetne tagadni, hogy Lili és David rokonok. - Gyertek, menjünk be - mondta gyorsan, mert észrevette, hogy az egyik szomszédos ablakon megmozdult a függöny. - Tulajdonképpen meg akartam hívni a hölgyeket vacsorázni - jegyezte meg David, miközben Joey a kislány hátitáskáját a fogasra akasztotta. - Nagyon kedves, de... David nem hagyta, hogy befejezze. - Arra a nagy gyorsétteremre gondoltam a főutcán. Állítólag ott adják az egész városban a legjobb hamburgert. Joey azzal akarta elhárítani a meghívást, hogy Lilinek már túl késői volna a Grosvenorban végigenni egy vacsorát. Ezt az érvet David ügyesen kiütötte a kezéből. Arról már nem is beszélve, hogy Lili kedvenc éttermét javasolta, mintha legalábbis olvasott volna a kislány gondolataiban. - Ó, mami, kérlek! - Lili könyörgő szemmel nézett föl az édesanyjára. És ő hogy is mondhatott volna nemet? Valószínűleg ezt David is tudta, és számításba vette taktikája megválasztásakor. Joey barátságtalanul nézett rá, más eszköze ezúttal nemigen maradt. - Megvárnád a nappaliban, míg átöltözünk? - Természetesen. Átöltöztek, majd Lilivel kéz a kézben beléptek a nappaliba. David éppen abban a fotelban ült, ahol előző este Nick, és olvasott. Rögtön félretette az újságot. - Csinosak vagytok... mindketten - tette hozzá sokatmondóan. Joey a homlokát ráncolta. Hát ez meg mit jelentsen? Teljesen úgy hangzott, mintha David udvarolni akarna neki. Határozott mozdulattal nyúlt a kocsikulcs után. - Akkor az étteremben találkozunk - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Semmi kedve nem volt Daviddel egy autóban utazni. Ez azzal járna, hogy be kellene hívnia a férfit, amikor a vacsora után hazaviszi őket. Bár a szemöldökét bosszúsan vonta össze, David mégis könnyed fejbólintással vette tudomásul Joey javaslatát, és udvariasan tárta ki előttük a bejárati ajtót. - Milyen kedves David bácsi, ugye, mami? - jegyezte meg Lili az autóban, és Joey helyeselni kényszerült. Egy ilyen kisgyereket könnyű félrevezetni, megvesztegetni, és ő nem vethette a lánya szemére, amiért David befolyása alá került. Miért is gyanakodott volna, hiszen maga a mamája mutatta be neki az új nagybácsiját. Joey az ajkába harapott, hogy ne sóhajtson föl hangosan. Nem volt számára kiút. A Banningek olyan életet ajánlanának Lilinek, amilyenről ő még csak nem is álmodhat. Vajon helyes megakadályozni a lánya kapcsolatát velük? Ha viszont merész terve sikerének esélyeit nem akarja tovább csökkenteni, nem szabad így gondolkodnia. A kétkedés csak elgyengíti. Lilinek ő nemcsak az édesanyja, hanem az édesapát és a testvéreket is pótolnia kell számára. Szereti a lányát, és Lili viszontszereti őt. Egyszerűen nem hitte el, hogy a Banningek is feltétel nélkül feláldoznák magukat érte. Viszont remek anyagi és társadalmi helyzetüknél fogva olyan életmódot biztosíthatnak

neki, amelynek szintén vannak előnyei, figyelmeztette egy belső hang. Ahogy Lili növekszik, lesz egy sereg dolog, amely többet számít majd az életében, mint egy önzetlen édesanya gondoskodása... - Nem érzed jól magad, mami? Lili aggódó hangja visszazökkentette Joeyt a jelenbe. Jobban kell uralkodnia magán, ha nem akarja nyugtalanítani a kislányát. - De igen, drágám, kiválóan érzem magam. Csak nehéz napom volt, és kicsit fáradt vagyok. Ezért aztán különösen jó ötletnek tartom, hogy David meghívott minket, mert így nem kell vacsorát főznöm. Azzal megállt az étterem előtt, David autója mellett. Lili nem mozdult, hogy kioldja a biztonsági övet, hanem nyugodtan ülve maradt. - Kedveled egyáltalán David bácsit, mami? A kérdés olyan váratlanul érte Joeyt, hogy nyelnie kellett egy nagyot. - Nem is tudom. Még nem vagyok biztos benne, hiszen csak nemrég ismertem meg. És te mit szólsz hozzá? - Szép ajándékot kaptam tőle, és ezért, hálás vagyok neki - szorította magához szeretettel a babát a kislány de Nick bácsit sokkal jobban kedvelem. A név hallatán Joeynak eszébe jutott, hogy Nick bejelentkezett ma estére. És ő nem lesz otthon! Mit fog szólni, ha megtudja, hogy David Banninggel vacsorázott? - Lili igazán aranyos gyerek - szólalt meg David, mikor a kislány a játszósarokba szaladt, amíg az ételre várnak. - Épp olyan, mint az édesanyja. - Joeyhoz fordult, és csodálattal nézett rá. - Igazán kár, hogy Mason a vőlegényed. Miért mond neki ilyen túlzó bókokat? Mire akar kilyukadni? - tűnődött Joey. Hiszen ő maga mondta, jobb lenne Lilinek, ha nemcsak mamája, hanem papája is lenne! Épp ez adta neki az ötletet, hogy Nick segítségét kérje. - Nem tudom, mit akarsz ezzel mondani - rázta meg a fejét zavartan. - Látszik rajtad, hogy gondjaid vannak. Szenvedsz a gondolattól, hogy Lilinek Anglia és Amerika között kell majd ingáznia. Természetes, hogy ez aggaszt. Aggaszt? Az nem kifejezés! Joey nem tudta felfogni, hogy sok-sok év után most miért kezdtek érdeklődni a Banningek Lili iránt. És elhatározta, nem tűri, hogy beavatkozzanak az életükbe. Azért, hogy megóvja tőlük a lányát, attól sem riad vissza, hogy egészen új életet kezdjen. - Mást vártál? - kérdezte, miközben a kislány tornamutatványát figyelte. Lili vidám, kiegyensúlyozott gyermek, akinek fogalma sincs róla, hogy puszta létével milyen vitát váltott ki a felnőttek között. David vállat vont. - Hogy őszinte legyek, az első találkozásunk előtt egyetlen gondolatot sem pazaroltam a te érzéseidre. - Igazán? - nézett a szemébe Joey. - Semmilyen tekintetben nem felelsz meg azoknak az elképzeléseimnek, amelyeket Daniel szeretőjéről alkottam. Joey nem hagyta zavartatni magát a „szerető" szótól, mert tudta, hogy Daniel milyen nagy szoknyapecér volt. Ami feldühítette, az a David szavaiból áradó lekezelés volt. - És milyenek voltak ezek az elképzelések? - kérdezte jéghideg hangon. David a fejét rázta. - Erre inkább nem válaszolnék. Azt mindenesetre szeretném hangsúlyozni, hogy kellemesen csalódtam. - És? - nézett rá Joey kihívóan. - És most gondban vagyok - fintorodott el újra a férfi. - Miért? David felsóhajtott. - Úgy fest a dolog... - Lili és én nem vagyunk dolgok! Élő emberek vagyunk! Anya és lánya! - tört ki Joey. - Tudom. - A férfi elgondolkodva játszott az evőeszközzel. - Amióta tudok Lili létezéséről, kizárólag rá gondoltam. Csak akkor értettem meg, hogy mint az édesanyja, te is őhozzá tartozol, amikor együtt megláttalak benneteket. - Rébuszokban beszélsz - rázta meg a fejét Joey. Hogyan lehet arról megfeledkezni, hogy egy gyereknek anyja is van? Bár Davidnek nincsenek saját gyermekei, mégis...

- Belátom - nevetett fel a férfi keserűen -, New Yorkban minden olyan egyszerűnek tűnt, és teljesen biztos voltam a dolgomban. De amikor megláttalak benneteket... - Elhallgatott. Reménysugár csillant fel Joey előtt. David szíve talán még sincs kőből, és megsajnálta őt. Lehet, hogy mégis minden jóra fordul! - Mint már mondtam, kár, hogy már eljegyeztétek egymást ezzel a Masonnel. - Sajnálom, de még mindig nem értem az összefüggést - rázta meg a fejét zavartan Joey. David szárazon felnevetett. - Kedves Joey, nem veszed észre, hogy minden gond egy csapásra megoldódna, ha mi ketten összeházasodnánk? Joey szótlanul meredt rá. Nem tudta, mit gondoljon. Nem mehet hozzá egyszerűen csak azért, hogy a gondviselői jogáról való vitát elkerülje! Vagy mégis? Nem valami hasonló okból kérte meg Nicket, hogy játssza el a vőlegény szerepét? Kezdettől fogva egy cél vezérelte, hogy ne kelljen elválnia Lilitől. Most pedig itt van David, és valódi megoldást ajánl a kétségbeesésből született megtévesztési manőver helyett... - Komolyan gondolom, Joey - folytatta David, amikor Joey szemében meglátta a döbbenetet. Mindketten függetlenek vagyunk, és Daniel lányaként Lili igazi Banning. - A vonásai megkeményedtek. Ha örökbe fogadom, minden jog megilleti majd őt, amely ebből a helyzetből adódik. És ennek az ideális megoldásnak az útjában csupán a Mr. Mason iránti érzéseid állnak, semmi más. Milyenek is valójában ezek az érzések? - tűnődött el Joey. Nem tudta biztosan, ahhoz még nem ismerte elég régen Nicket, az eljegyzés pedig csak komédia. Ugyanakkor fontolóra veheti-e egyáltalán, hogy hozzámenjen David Banninghez, ahhoz a férfihoz, akit még Nicknél is kevésbé ismer? - Gondolkozz rajta, Joey - kérte őt David.

9. FEJEZET A vacsoráról hazafelé menet Joey jól tudta, hogy most következik az, amitől tartott: a beszélgetés Nickkel. Amikor leparkolt az autójával a háza előtt, a furgon már ott állt. Csak abban bízott, hogy meg tudja őrizni a józanságát, mert David váratlan ajánlatától az idegei pattanásig feszültek. Még mindig az a kérdés foglalkoztatta, vajon tényleg hozzá kellene-e mennie David Banninghez. Tényleg ez volna számukra a legjobb megoldás, ahogy David állította? Amikor kinyitotta Lilinek az ajtót, Nick is kiszállt a furgonból, és elindult feléjük. Laza, szabadidős öltözete ellenére zárkózottnak és megközelíthetetlennek tűnt. Joeyt mindössze egy rövid fejbólintással üdvözölte, aztán Lilihez fordult, aki álmosan dörzsölte a szemét. - Szia, kisegér! Új babád van? - kérdezte érdeklődéssel. Semmi nem kerüli el a figyelmét! - állapította meg újfent Joey, és kinyitotta az ajtót. A jövőben jobban résen kell lennie. - David bácsitól kaptam ajándékba - magyarázta a kislány, és Nick elé tartotta a babát, hogy a férfi megcsodálhassa. - Gyönyörű! Kellemes estéd volt? - Igen, köszönöm. - Lili a szája elé emelte a kezét, mert ásítania kellett. - Ideje lefeküdni, kisasszony. - Joey minden idegszálával a lányára figyelt, hogy ne kelljen Nick szemébe néznie, mert a férfi ellenséges viselkedése zavarba hozta. - Készítesz magadnak egy kávét, vagy valami mást, míg én felviszem Lilit? - Vagy valami mást - felelte a férfi. Joey nem törődött Nick bosszús és gúnyos hangjával, kézen fogta álmos kislányát, és fölvezette őt a lépcsőn. Abban bízott, hogy mire lefekteti Lilit, Nick is megenyhül. Bár az is megeshet, hogy még rosszabb lesz a helyzet. Mindegy, túl fogja élni, és addig is van egy kis haladéka. Még mindig nem tudta igazán elhinni, ami az este történt. Vajon David Banning, aki tegnap még lekezelően, sőt kifejezetten megvetően viselkedett vele, ma milyen okból kérte meg a kezét? Joey nem értette. A fejét csóválva segített Lilinek bebújni a hálóingébe, aztán betakarta, és a kezébe adta a babáját. Az étteremben szerencsésre megúszta, hogy válaszolnia kelljen Davinek, mert meghozták az ételt, és Lili visszajött az asztalhoz. Aztán már nem lehetett szó komoly beszélgetésről, de Joey azért titokban alaposan megnézte magának Davidet. Teljesen normálisan viselkedett, tehát nem bolondult meg. Vagy

mégis? Miért, ő talán magánál volt, amikor megkérte Nicket, hogy legyen a vőlegénye? De az egészen más, - mentegette magát gondolatban. A Nickkel való megállapodása csak rövid időre szól, és nincs mélyreható következménye sem az ő, sem a férfi életére. Amit viszont David ajánlott... Joey nem ringatta magát illúziókba a férfi indítékai felől. Tudta, Davidnek csak az a célja, hogy megszerezze a befolyást Lili fölött. Micsoda iróniája ez a sorsnak! David épp azt kéri most tőle, amit hét évvel ezelőtt Daniel a legkevésbé sem akart. Azt, hogy legyen a felesége. Fáradtan lépkedett lefelé a lépcsőn. Kimerültnek érezte magát, pedig még nem volt vége az estének. Hogyan vehetett ilyen drámai fordulatot az élete, hiszen néhány napja még az évek óta megszokott, nyugodt mederben folyt, és csak egyetlen dolog okozott izgalmat, az, hogy ki kell költöznie a fodrászüzletből. Most pedig az egész jövője a tét, és olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek alapvetően megváltoztatják az életét. Döntéseket, amelyek meghozatala - úgy érezte - meghaladja a képességeit. Nem csoda, hogy az ereje végéhez közeledik. Amikor belépett a nappaliba, Nick felállt, és elindult felé. - Mi történt? - érdeklődött, és fürkésző tekintettel nézett Joey arcába. Nick előtt természetesen semmi sem maradhatott titokban. Hogyan is lehetne másképp? Joey halványan elmosolyodott. - Banning megpróbált rád kényszeríteni valamit? - próbálkozott Nick, mert Joey nem válaszolt. Ha azt tette volna, gondolta Joey, akkor most nem lennék ennyire összezavarodva. Hiszen éppenséggel fenyegetésre számított, ehelyett azonban David egészen másképp viselkedett, mint szokott. - Nem, udvarias volt, és előzékeny - felelte tétovázva. - Tulajdonképpen egészen kellemes estét töltöttünk vele. Maga is meglepődött, amikor rádöbbent, hogy ezek nem csak üres szavak. A sokkoló javaslattól eltekintve, hogy a Lili fölötti vitát házassággal oldják meg, az este tulajdonképpen tényleg kellemesen telt. Úgy látszik, David a megszokott öltözékével együtt levetette merev viselkedését is. Kedves volt, szórakoztató, és megnevettette őket. Neki közben még az is eszébe jutott, vajon korábban nem ítélte-e meg túl szigorúan a férfit. Biztosan neki sem lehetett könnyű Angliába jönni, hogy találkozzon az unokahúgával és annak édesanyjával, hiszen csak nemrég értesült a létezésükről. Voltaképpen érthető is, hogy David bizalmatlan volt vele szemben. Végül is csak azt tudta róla, hogy hosszú évek óta ötszáz fontot kap havonta az öccsétől! Nem! Nem gyengülhetek el, nem szabad engedékenynek lennem! - eszmélt rá hirtelen. Azért, mert ma este David a legjobb oldalát mutatta, nem szabad elfelejtenem, hányszor sértett és fenyegetett meg, amióta itt van. - Szóval egészen kellemes estétek volt! - ismételte meg Nick a szavait bosszúsan. - Igen, valóban. - Elgondolkodtál már rajta, vajon Banning miért mutatkozott be hirtelen a kellemesebb oldaláról? kérdezte kíméletlenül. Joey persze minden további nélkül meg tudta volna magyarázni ezt, de inkább nem tette. Bár közben arra a meggyőződésre jutott, hogy kissé elhamarkodta a dolgot ezzel a megjátszott jegyességgel, de mégsem tartotta szükségesnek, hogy ezt Nicknek is elárulja. Amíg jobban meg nem ismeri Davidet, az a legokosabb, ha nem bolygatja ezt a megállapodást. David azt mondta neki, hogy gondolkozzon az ajánlatán. Ezt tette, és eddig csak egy okot talált, amely Banning ellen szólt. Mégpedig az, hogy nem szereti őt. Csakhogy tényleg olyan nagy jelentősége van ennek? Harmincéves, még mindig nem találta meg álmai lovagját, és annak az esélye, hogy valaha rálel, évről évre csökken. Ha hozzámegy Davidhez, elkerüli a gondviselői jog feletti vitát. Lili igazi Banning lesz, teljes családban fog élni, és megnyílik előtte a világ. Nem rózsás kilátások? Vajon van ebben bármi szerepe annak, hogy szeretik-e egymást Daviddel, avagy sem? - Joey! - szólt rá Nick, mert még mindig nem válaszolt. A férfi hangja visszazökkentette a valóságba, és szembesítette az élet gyakorlati problémáival. - Még mindig nem készítettél magadnak kávét, sem valami mást. Hozzak neked valamit? - kérdezte ragyogó mosollyal. - Csak azt magyarázd el nekem, hogy Banning miért mutatkozott be hirtelen a jobbik oldaláról - tartott ki Nick a kérdése mellett.

- Nem vagyok felhatalmazva rá, hogy elmondjam - indult el a konyha felé Joey. - Kérdezd meg őt magát! - Különös ötlet. - Nick utána ment, és a konyhaszekrénynek támaszkodott, miközben Joey föltette a vizet melegítem. - Mit tudsz egyáltalán erről az emberről, Joey? - Hogy Lili nagybátyja. - Ez nem valami sok. És még? - nézett átható tekintettel Joeyra Nick. Joey jókedvűen rámosolygott. - Rólad sem tudok többet, mégis jegyesek vagyunk - viccelődött. - Te mondtad! - Nick hangja elégedetten csengett. - Erről jut eszembe... - Benyúlt a nadrágzsebébe, egy kis dobozt húzott elő, és a „jegyese" felé nyújtotta. - Ez a tiéd. Joey gyorsan letette a kávéadagolót, mert a keze rettentően elkezdett remegni. Nagyot nyelt. - Nick... - Ne mondj semmit, amíg nem láttad. - Nick kinyitotta a dobozt. - Ha nem tetszik, kicserélhetjük. Hogy ne tetszett volna! Ez volt a leggyönyörűbb gyűrű, amelyet Joey valaha is látott, ovális, mélyzöld smaragd, csillogó briliánsokkal körülvéve. Elég volt egy pillantást vetnie rá, hogy megállapítsa, az ő körülményei mellett nem viselhet ilyen drága ékszert. Idegesen dörzsölte a farmerjába a kezét. - Nick, ezt nem fogadhatom el! - Dehogynem! - A férfi elkapta a bal kezét, és az ujjára húzta a gyűrűt. Könny szökött Joey szemébe. Az ékszer leírhatatlanul szép volt. A művészien csiszolt kő zöldje titokzatosan csillogott, a gyémántok, mint apró csillagok, ragyogtak. Milyen szerencse, hogy azt a silány bizsut már nem viselte. - Úgy gondoltam, a smaragd illik a legjobban a szemed színéhez - magyarázta Nick halkan. Joey fölnézett rá, de a könnyeitől alig látta őt. - Kedvesem! - Nick lehajolt, és megcsókolta. Joeynak kezdettől fogva védekeznie kellett Nick vonzereje ellen. Kétségbeesetten igyekezett, hogy csak a szerződéses partnert lássa benne. De már az első csóknál gyanította, hogy ezt a harcot el fogja veszíteni... A szíve repesett, szorosan Nickhez simult, és viszonozta a csókot. A férfi széles vállába kapaszkodott, kezét lassan a nyakára csúsztatta, hogy sűrű hajába túrjon, és közben élvezte ajkuk előbb gyöngéd, majd egyre követelőbb egymásba olvadását. Nick olyan erősen szorította, hogy alig kapott levegőt. Joey egyre jobban kívánta őt, és csodálatos volt érezni Nick éledező vágyát... - Ó, Joey! - Nick ajka eltávolodott, légzése szabálytalanná vált. Anélkül, hogy lazított volna a szorításán, homlokát Joey homlokához érintette. A szemét csukva tartotta, csak feszült izmai árulták el, mennyire kell uralkodnia magán. Joey mozdulni sem mert, nehogy megtörjön a varázs. Annyira vágyott Nick ölelésére.... Te jó ég! Hát mit művel? Elment az esze? Hova vezet ez? Váratlanul ellökte magától a férfit. Nick leengedte a kezét, és értetlenül nézett rá. Joey képtelen volt állni a tekintetét. Lehajtotta a fejét. Nehezen lélegzett, és még mindig zavarban volt. Nem akarta megadni magát a vágynak, amely olyan meglepetésszerűen és hevesen uralkodott el rajta. - Mi baj? - Nick a vállára tette a kezét. Joey nyelt egyet, és megfeszítette magát, mert nem tudta, mit mondhatna, és a hangjában sem bízott. Előzőleg, amikor okosan elemezte a helyzetet, arra az eredményre jutott, hogy tulajdonképpen nem is rossz ötlet férjhez menni David Banninghez. Hiszen elsősorban Lili sorsáról van szó, és neki sokkal egyszerűbb lenne az élete, ha David volna a kislány nevelőapja. Nick ölelésére adott heves válasza viszont rádöbbentette, hogy nem minden a logika és a bölcs megfontolás. Hogy mehetne férjhez máshoz, ha ilyen erős érzelmek kötik Nickhez? - Szeretnék elnézést kérni, amiért ez több lett, mint egy baráti csók. Igazán nem állt szándékomban szólalt meg Nick, és levette a kezét Joey válláról. - Tudd be annak, hogy nem mindennap jegyzem el magam - tette hozzá viccelődve, mert Joey még mindig hallgatott. Megesküdött magában, hogy erős lesz, és nem omlik újra a férfi karjába, ahogy legszívesebben tenné. Aztán mély lélegzetet vett, felemelte a fejét, és Nick szemébe nézett. Milyen őszinte szeretet sugárzik a tekintetéből! - állapította meg. Ez a férfi szinte mágikus hatással van rá. Na de erről szó sem lehet! Vissza kell utasítani, csak így védekezhet ellene.

- Úgy látszik, nem volt a legjobb ötlet ez az eljegyzés - felelte. Kitöltötte a kávét a csészékbe, és bevitte a tálcát nappaliba. Miután letette a dohányzóasztalra, körülnézett. Nick nem jött utána. Hol marad hát? Mit gondolhat róla egy ilyen csók után? Bár magára vállalta a felelősséget, észre kellett vennie, hogy milyen szenvedélyesen viszonozta azt a csókot. Nick végre belépett az ajtón. Zárkózott arckifejezése semmit sem árult el a gondolatairól és az érzéseiről. Szótlanul fölemelte az egyik csészét, de nem ült le, hanem állva ivott. A feszültséggel terhes csend Joey idegeire ment. Mégsem szólalt meg ő sem. - Talán úgy néz ki, mint Daniel, de ő akkor sem Daniel - jegyezte meg végül Nick. Játszik itt szerepet egyáltalán a David és Daniel közti hasonlóság? Joey a homlokát ráncolta. - Ezzel én is tisztában vagyok. - Valóban? - Nick összehúzta a szemét, a halántékán csak úgy lüktetett egy ér. - Nem tudom, hova akarsz kilyukadni! - Miért nézed egyszerre más szemmel David Banninget? Két napja még a legádázabb ellenséged volt. - Nem értem. Lili számára mindenesetre jobb... - Pontosan erről beszélek. Milyen messzire volnál képes elmenni Lili kedvéért? Joey mozdulatlanná dermedt. Lehetséges volna, hogy Nick sejti, mit ajánlott neki David ma este? - Nem gondolod, hogy ezt nekem kell eldöntenem? - Attól függ. - Mégis, vajon mitől? - A vágy, amely az előbb még ott csillogott Nick szemében, most a méregnek és a felháborodásnak adta át a helyét. Mr. Masonnel tisztán üzleti megállapodást kötöttek, - gondolta Joey. A csók csak botlás volt, és utána mindketten hamar összeszedték magukat Nickhez hasonlóan ő is be fogja tartani az ígéretét. A határidő lejárta előtt elhagyja a fodrászüzletet. Ahhoz pedig, amit ezenkívül tesz, vagy nem tesz, Nicknek semmi köze! Nick sokáig figyelmesen nézett rá, aztán elmosolyodott, és csóválni kezdte a fejét. - Valld be, Joey, nem sok sikert arattál a taktikáddal a nem kívánt csodálók elriasztásában! Joey arca kipirult a méregtől. - Nem tudom, miről beszélsz! - Dehogynem tudod - felelte Nick halkan. Joey szeme mérgesen villogott. - Egyébként sem voltak csodálóim. Melyik férfi akarna rögtön egy egész családot, mikor annyi egyedülálló nő közül választhat? - Ezt nem fogadom el. Lili egyszerűen imádnivaló. És az édesanyja is az - mondta Nick gyöngéden. Joey nagyot nyelt, és igyekezett megőrizni a nyugalmát. A szeretet és a gyöngédség, amely a férfi szeméből sugárzott, csak úgy melengette a szívét. Mégis erősnek kellett maradnia, nem engedhetett az érzéseinek. Emlékeztette magát, hogy normális körülmények között a köztük lévő társadalmi különbség miatt Dominic Mason számára ő, mint feleség egyáltalán szóba sem jöhetne. Nick csak azért egyezett bele a látszólagos eljegyzésbe, mert üzleti szempontból ő is nyer vele valamit. A józan esze ezt mondta, de az érzései egészen más súgtak. Légy okos, - figyelmeztette magát, már épp elég bonyolult az életed. Illúziók és teljesíthetetlen vágyak csak rontanának rajta. - Azt hiszem, jobb lesz, ha elmégy - fordult oda Nickhez. - Rendben van. Joeyt meglepte, hogy a férfi minden további nélkül engedelmeskedik. Megsértődött, ahelyett hogy örült volna, amiért Nick ellenkezés nélkül teljesíti a kívánságát. Nevetségesen és következetlenül viselkedik. Mi az ördög van vele? - Joey, tulajdonképpen mi bajod van? Zavartan állapította meg, hogy Nick ugyanazt a kérdést tette föl neki, mint ő saját magának, Nick olvas a gondolataiban. Minél előbb megszabadul tőle, annál jobb. - Semmi. Kikísérlek - jelentette ki határozottan. - Biztos akarsz lenni benne, hogy tényleg elmegyek? - kérdezte Nick enyhe gúnnyal. - Csak be akarom zárni az ajtót - méltatlankodott Joey. - Az utóbbi hónapokban többször is betörtek a környéken. Nick erre komor arcot vágott. - Akkor megvárom kint, amíg elfordítod a kulcsot a zárban.

Joey éppen ezt nem akarta. Nem akarta, hogy Nick gondoskodjon róla, nem akarta érezni, amit érzett, nem akarta bevallani magának, hogy legszívesebben egyáltalán nem engedné elmenni... - Ha gondolod - válaszolta színlelt egykedvűséggel, és kitárta előtte az ajtót. - Igen, gondolom. - A küszöbön Nick újra megállt, és megsimogatta Joey arcát. - Minden rendbe jön, hidd el nekem. Joey nem hitte. Mikor becsukta Nick mögött az ajtót, kétségbeesetten leült a lépcsőre, és a kezébe temette az arcát. David Banning olyan ajánlatot tett neki, amely elegánsan és könnyedén megoldaná minden problémáját. És ő ezt - bármilyen hihetetlennek tűnt is első hallásra - néhány perccel ezelőttig komolyan fontolóra vette. Most viszont már tudja, nyomós oka van annak, miért nem mehet hozzá feleségül. Beleszeretett Nick Masonbe.

10. FEJEZET Hangosan csöngettek, méghozzá újra meg újra. Joey félálomban volt, kelletlenül az oldalára fordult. Mi ez a zaj? Végre ráeszmélt, hogy a telefon csöng. Felült, és kisimította a haját az arcából. Vetett egy pillantást az ébresztőórára: pár perc múlva éjfél. Ki lehet olyan pimasz, hogy ilyenkor telefonál? Fölvette a kagylót, és beleszólt, méltatlankodó hanggal fejezve ki a véleményét. - Csak nem ébresztettelek föl? - kérdezte Nick, aki mintha mókás kedvében lett volna. - Dehogynem. Eláruljam, hány óra van? - Joey még egyszer az órára nézett. - Elmúlt háromnegyed tizenkettő. - Mindig ilyen rosszkedvű vagy, amikor felébredsz? - kérdezte vidáman Nick. Még hogy rosszkedvű? Hiszen éjszaka van, és ő talán ha félórát aludt. Miután Nick elment, lefeküdt, és olvasni próbált, hogy elterelje a gondolatait. Csakhogy képtelen volt a szövegre figyelni, ezért bosszúsan letette a könyvet. Sokáig tartott, míg végre elaludt, és harminc perc alatt nyilván nem pihente ki magát. Ugyanolyan összetört volt, mint előtte. Felegyenesedett ültében. - Honnan tudtad egyáltalán a telefonszámomat? - Nem fogod elhinni, a helyi telefonkönyvből. Ez még messze nem jogosítja fel arra, hogy ilyen későn idecsörögjön. - Mit akarsz? - kérdezte mérgesen. - Csak a szállodába visszaérve jutott eszembe, hogy kérdezni akartam még valamit. Mikor találkozol Banninggel? - Már legalább három órája, hogy elmentél. Miért csak most hívsz? Ráadásul olyasmivel, ami nyugodtan várhatna reggelig! - Nem tudtam elaludni - vallotta be Nick. - Nagyon sajnálom. És ez ok arra, hogy megzavard az én éjszakai nyugalmamat? Mert én el tudtam aludni. - Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen te tudod a kérdésre a választ! Erre igen, gondolta Joey, de más kérdésekre egyáltalán nem. Például még mindig nem tudom, mit kezdjek az érzéseimmel irántad. Felsóhajtott. - David meghívott holnap vacsorára - vallotta be kelletlenül. Nagy csönd támadt a vonal másik végén. - Csak téged? - kérdezte Nick hosszú hallgatás után. - Igen. - Joey olyan erősen szorította a kagylót, hogy az ujjpercei elfehéredtek. - Gondolkodási időt kértem holnap reggelig. - Értem. Nyilván előbb meg akartad beszélni velem a dolgot. Szórakozik velem? - döbbent meg Joey. Pontosan olyan jól tudja, mint én, hogy erre egyáltalán nem gondoltam. Arról viszont, hogy miért nem mondtam rögtön igent, sejtelme sem lehet. Hangosan azonban ezt mondta: - Erre szerintem semmi szükség! Ismerem a véleményedet a dologról. - Az indítóokaimat viszont nem ismered - jegyezte meg Nick. - Dehogynem. David nem rokonszenves neked, és nem bízol benne. Tisztességtelen szándékokat tulajdonítasz neki... Folytassam?

- Nem szükséges, egész jól felfogtad a helyzetet. De valamiről megfeledkeztél. Lassan kezdenek kétségeim támadni az emberismereted felől. - Ugyan miért? - húzta fel az orrát Joey. - Nem veszed észre, hogy ez a Banning úgy változtatja a taktikáját, mint a kaméleon a színét? kérdezte Nick. - Hol előzékeny, hol meg tapintatlan, mindig aszerint, hogy éppen mire van szükség. Amikor még nem ismert személyesen, a kemény hangnem mellett döntött. Miután találkoztatok, természetesen rögtön váltott, és máris bevetette a vonzerejét - tette hozzá csípősen. - Hogyhogy „természetesen"? - Joey, ugye nem nekem kell elmagyaráznom neked, milyen vonzó nő vagy! - Sok minden van, amit nem kell elmagyaráznod - válaszolta Joey hevesen - de ahogy ismerlek, ez nem fog visszatartani attól, hogy mégis ezt tedd. - Kényelmesen hátradőlt a párnájára. Úgy látszott, hosszú telefonbeszélgetésnek néz elébe. Nick felsóhajtott. - Banning rájött, hogy Lili miatt a markában tart. - Pontosan azért vagy te, hogy ezt meghiúsítsd. Hiszen éppen ezért játszottuk el az eljegyzési cirkuszt. - Nagyon megnehezíted a szerepemet! Állandóan vele mégy vacsorázni! Hogy néz ez ki? Én vagyok a jegyesed, de holnap megint vele találkozol! - Ilyen a modern és türelmes férfi! Mindketten felnőtt emberek vagyunk, és bízunk egymásban. - Szándékosan nem akarsz megérteni, Joey. - Nem így van. Bizonyos értelemben még egyet is értek veled, de nem írhatod elő nekem, hogy mit tegyek, és mit ne tegyek. Az eljegyzésünk színjáték, mégpedig abból a célból, hogy mindketten jobban érvényesíthessük az érdekeinket. Elfelejtetted? Ismét csönd lett a vonal másik végén. Kellemetlenül hosszú ideig tartott. - Nick... kérdeztem valamit! - Néhány órával ezelőtt mintha mindketten megfeledkeztünk volna a megállapodásunk eredeti céljáról. Joey elpirult. Nagyon is jól emlékezett, hogyan szűnt meg körülötte a világ, és csak arra vágyott, hogy mindenestül Nickhez tartozzon. Még Lilire sem gondolt. Ez volt a legijesztőbb, mert ilyesmi még nem fordult elő vele. - Meglehet - válaszolta tétován - mindenesetre komolyan meg kellene fogadnunk, hogy többé nem teszünk ilyet. Az sokkal jobb lenne. - Kinek? - kérdezte Nick rekedt hangon. - Mindenkinek! - vágta rá határozottan Joey. Nem engedheti meg magának, hogy behódoljon a Nick iránt érzett szerelmének. Veszélyes butaság lenne, mert így elveszítheti Lilit... - Nem, Joey, nekem nem lenne jobb - felelte Nick halk, gyöngéd hangon. - Ezen gondolkodtam, és ezért nem tudtam elaludni. Joeynak szinte emberfeletti erőre volt szüksége, hogy ne engedjen az érzéseinek, hiszen azok mindenáron le akarták győzni. Keménységet erőltetett magára. - Akkor gondolj valami másra! - válaszolta elhaló hangon. - Számolj báránykákat! Bontotta a vonalat, aztán a telefon mellé tette a kagylót. Csak legalább ma éjszaka nem beszélni többet Nickkel! - gondolta. Nem akarta hallani a férfi csábító hangját, nem akart arra gondolni, hogy most ő is ágyban fekszik, nem akart arról képzelődni, hogy vajon van-e rajta pizsama, vagy nincs... Nyugtalanul fordult a másik oldalára. Ez a vad fantáziálás nem használ, épp ellenkezőleg, csak még tovább gyengíti a döntésképességét Az egyetlen vigasza az volt, hogy Nicket a saját ágyában alighanem ugyanazok az érzéki képzelgések gyötrik. - Pontosan olyan rosszul nézel ki, mint ahogy én érzem magam - jegyezte meg Nick, miközben Joeyra nézett. Egy kis bisztróban ültek, és a pincérre vártak. Joey egész életében nem evett annyiszor étteremben, mint az utolsó néhány nap alatt. Sajnos mindig olyan feszült volt, hogy egyáltalán nem tudta élvezni a finomságokat. Rendelt magának valamit, evett néhány falatot, aztán félretolta a tányért, mert a társalgás megfeküdte a gyomrát. - Köszönöm a kedves bókot - felelte kimérten. Már nem is csodálkozott, amikor Nick déltájban belépett a fodrászüzletbe, hogy meghívja ebédelni. Érthető, hogy folytatni akarta az éjszakai beszélgetést, amelyet Joey olyan hirtelen félbeszakított.

Azt, hogy Nick hogy érzi magát, nem tudta megítélni, mindenesetre fekete nadrágjában és fehér ingében jóképű volt, és vonzó, mint mindig. Joey viszont siralmasan érezte magát, fájt a feje, égett a szeme. - Miért tetted le a telefont? - kérdezte Nick. Joey türelmetlenül nézett rá. - Semmit sem akartál tőlem, ami ne várhatott volna máig! - Úgy gondolod? A fölényes nyugalom és az elgondolkozó arckifejezés, amellyel szemlélte őt, nem tetszett Joeynak. Nick úgy festett, mint aki elhallgat valamit. - Jó - szólalt meg végül a férfi - akkor ezt most hagyjuk. Eldöntötted már, hogy... - Nick! - szakította félbe őt Joey. - Mit hagyjunk? - Eldöntötted már, hogy elfogadod-e Banning meghívását? - folytatta Nick a kérdést figyelmen kívül hagyva. - Ma reggel akartál válaszolni neki. - Nick, nem hiszem, hogy... - Ne izgasd föl magad, egyszerűen csak mondd meg, hogyan döntöttél. - Lemondtam, de tulajdonképpen semmi közöd hozzá! Nick szemlátomást megkönnyebbült. - És mit mondtál neki, miért? Ez a csökönyösség kezdett terhessé válni. Joey idegeire ment. - Mindenesetre nem azt mondtam, hogy a vőlegényem megtiltotta! - Nagyon vicces! Végül Joey engedett. Válaszolt a kérdésre. - Péntekenként tovább tart nyitva a fodrászüzlet – magyarázta -, Lili pedig úszni megy. Amikor hazaérünk, már késő van bármilyen programhoz. Nick szeme összeszűkült. - Ha ez így van, miért nem mondtad meg neki már tegnap? Jó kérdés! David házassági ajánlata után olyan zavarban volt, hogy teljesen megfeledkezett róla, milyen napról is van szó. Ezt természetesen nem mondhatta el Nicknek. - Egyszerűen nem gondoltam rá, hogy ma péntek lesz. Olyan meglepő ez ennyi izgalom közepette? kérdezte mérgesen, mert látta, amint Nick gyanakodva felvonja a szemöldökét. - Rendeljünk - mondta aztán a férfi, majd intett a pincérnek. - Azt javaslom, hogy az ebéd alatt szorítkozzunk olyan közömbös témákra, mint az időjárás és a divat. Akkor nem kell idegeskedned, és nyugodtan tudsz enni. Az utóbbi héten lefogytál, és ez nem jó, mert nincs tartalékod. Joey egy tál salátát rendelt, de gondolatban egészen máshol járt. Nick utolsó megjegyzése nagyon nyugtalanította, mert ez azt jelentette, hogy öt nappal ezelőtt, amikor először találkoztak, a férfi jól megnézte őt magának. Különben hogyan tűnt volna föl neki, hogy azóta lefogyott? Ha előre tudta volna, hogy mi mindent kell megélnie Nickkel, akkor az első napon biztos nem vágja le a haját, hanem közli vele, hogy sajnos már bezártak. - Van már valami elképzelésed az új üzlethelyiségről? - kérdezte Nick, amikor a pincér elment a rendeléssel. Joey gondolataiba merülve morzsolgatta a kenyeret a tányérja mellett, és megvonta a vállát. - Igen, kaptam néhány ajánlatot. - Van közük olyan, amelyik esetleg szóba jöhet? Joey bosszúsan nézett föl. - Ezt nevezed közömbös beszédtémának? Ha igen, ellent kell mondanom. Az egyetlen ok, amiért új helyet kell találnom, az, hogy a te cégednek útjában vagyok! - Helyesbítenem kell. A bérbeadód eladta a telkét az édesapámnak. - Az eredmény ugyanaz! - Joey elhallgatott, mert a pincér kihozta az ételt. Durcás hangon jó étvágyat kívánt. Még hogy jó étvágy! Már egyáltalán nem emlékezett rá, hogy milyen is az. - Tulajdonképpen mi szól az ellen, hogy a fodrászatodat az üzletközpontba költöztesd? - kérdezte Nick. - Még kérded? - tört ki Joey. - Azzal a bérleti díjjal? - Joey pontosan tudta, mibe kerül majd ott egy üzlethelyiség. Nick vállat vont.

- Nagyon valószínű, hogy az édesapám, figyelembe véve a... különböző körülményeket, elfogadható ajánlatot fog tenni neked. Joey bizalmatlanul nézett rá. Csak nem mesélte el a családjának ezt az áljegyességet? - Milyen körülményekre gondolsz? - kérdezte óvatosan. - Hát, hogy felelősek vagyunk az általad bérelt üzlethelyiség lebontásáért, mi másra gondolnék? - Nick meglepetést színlelve nézett vissza rá. Joey biztos volt benne, hogy a férfi csak ugratja. Nyilvánvalóan követi az ő gondolatmenetét, csak nem akarja bevallani. Rejtély, hogy mi a célja ezzel az egésszel. - Biztosíthatlak, hogy nem áll szándékomban az új fodrászatomat az üzletközpontba vinni! - jelentette ki igen határozottan. - És miért nem? A zöld szempár mérgesen villant. - Vannak elveim! Tudod egyáltalán, hogy az mi? - Hát persze, hogy tudom - csitította őt Nick. - Csak azt nem értem, hogy jön ez ide? - Ne tört rajta a fejed! - vetette oda Joey, és közben ide-oda tologatott egy olajbogyót a tányérján. Tulajdonképpen nem sürgős a dolog. - Hátravetette a fejét. - Nemsokára jönnek az ünnepek. Úgy tervezem, hogy néhány hétre elutazom Lilivel, mielőtt megnyitnám az új üzletet. - Mit nem mondasz! És hova akarsz utazni? - Minél messzebb New Yorktól - szorította össze a száját Joey. - Tegnap este, amikor nálad voltam... - Azt hittem, hogy azt el akarjuk felejteni! - Hirtelen mozdulattal letette az evőeszközét, amivel nagy zajt csapott. - „Azt", vagyis gondolom, a csókot - mosolyodott el Nick, aztán a fejét csóválta, mert észrevette, hogy Joey elpirult. - De ne aggódj, most nem erről akarok beszélni, majd legközelebb sort kerítünk erre is. Joey az ajkába harapott. Érzéki mosolyával és gyöngéd hangjával Nick csupán gúnyt akar űzni belőle? - Akkor mégis miről akarsz beszélni? - förmedt rá a férfira. - Joey, kedvesem! - Nick hátradőlt a székében, és fürkésző tekintettel nézett rá. - Úgy látom, ma kissé szétszórt vagy! Van valami konkrét okod rá? Ez a hangsúlyozottan gondoskodó viselkedés végképp kizökkentette Joeyt a nyugalmából, már azt sem tudta, hogy sírjon-e, vagy nevessen. - Olyan vagyok, mint mindig - válaszolta olyan nyugodtan, ahogy csak képes volt rá. - Igazán? Nos, csak azt akartam mondani, hogy tegnap este feltűnt nekem néhány változás a lakásodban. - Igen, végre elvégeztem az ünnepek előtti nagytakarítást, már épp elég régóta halogattam - felelte nagy lélekjelenléttel Joey, bár úgy érezte, menten elájul. Nick tényleg mindent észrevesz! - Ez csak nem bűn, vagy igen? - Nem, sőt ellenkezőleg! Nagyon is dicséretes - bólogatott Nick - de én nem a takarításról beszélek. Joey igyekezett fesztelenül viselkedni, de érezte, hogy nem sikerül. Az öt érzéken túl Nick egy hatodikkal is rendelkezik, és ez veszélyes. - Hanem? - kérdezte gyönge hangon, és félretolta a tányért, mert már az étel látványától is hányingere támadt. Ezzel szemben Nicknek szemlátomást nagyon ízlett az étel. - Bizonyos dolgok hiányoztak - mondta lassan Nick. - A doboz Lili játékaival és... - Fölvittem a szobájába - szólt közbe Joey. - A nappali túl kicsi most, hogy annyi látogató jön! - És az óra a kandalló párkányáról. - Azt portörléskor véletlenül levertem. - Aztán a fénykép sem áll már a komódon, amelyen a kisbaba Lilit a karodban tartod. - Fölvittem a hálószobámba! Nick, én igazán nem értem... - És eltűntek Lili rajzai is, amelyeket mágnes rögzített a hűtő ajtajára. - Na és? - kérdezte Joey. - A te holmid, a pulóvered, a könyvek, a CD-k és a pipád, mind a helyükön vannak. Igazán nem tudom, mi bajod? Pedig tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy a férfi kitalálta az igazságot. - Légy őszinte, Nick, miért hívtál fel az éjjel? Biztos nem azért, mert Davidról akartál érdeklődni. Joey feszülten várta a választ.

Nick szomorúan mosolygott. - Közben bizonyára rájöttél, Joey. Szerettem volna tudni, hogy nem tűntél-e el máris Lilivel. Hiszen ezt tervezed, nem igaz? Joey döbbenten nézett Nickre. Hát tényleg rájött! De hogyan?

11. FEJEZET Joey a fejét rázta. Mintha megnémult volna. Hogyan tudta Nick ilyen gyorsan kitalálni azt, amit ő olyan sokáig latolgatott? Kínos pontossággal elemezte a helyzetét, minden érzelmi kötődést és jogi következményt figyelembe vett, és arra az eredményre jutott, hogy csak egyetlen dolgot tehet. Nincs más választása, mint elszökni Lilivel együtt. Akárhová. Egyszer már megtette, másodszor is sikerülni fog... - Mit jelent ez a fejcsóválás, Joey? Azt, hogy tévedek? Vagy azt, hogy nem akarod beismerni? kérdezte Nick kedvesen. Joey kihívóan nézett a szemébe. - Ha éppen tudni akarod, azon töröm a fejem, hogy nevessek-e vagy sírjak az élénk fantáziádon! - dőlt hátra a székében Joey. Közben megjött a pincér, hogy leszedje az asztalt. Nick nem hagyta magát felbosszantani, nyugodtan várt, amíg ismét magukra nem maradtak. - Az még senkin sem segített, ha elmenekült a problémái elől. - Szeretettel nézett Joeyra, igyekezett lecsillapítani őt. Ez az őszinte együttérzés csaknem feledtette Joeyval eltökélt szándékát. Közel állt hozzá, hogy rábízza a titkát a férfira. De tudta, hogy ha most elgyengül, és elsírja magát, akkor nem lesz megállás. Túl sokáig tett erőszakot magán, túl sokáig játszotta az erős asszonyt. És ez most visszaüt rá. - Tegyük fel, hogy igazad van. Persze egyáltalán nincs, de tegyük fel, hogy el akarnék tűnni. Mondd, miért ne sikerülne? Nick felsóhajtott. - Mert David Banninggel van dolgod, Joey. Mert ő magához édesgeti Lilit, és mert semmiképp sem hagyja, hogy eltérítsék a céljától, bármilyen eszközt kell is bevetnie. Joey elgondolkodva ráncolta össze a homlokát. - Mintha érezne valamit Lili iránt... - Biztos vagy benne? Én nem olyan embernek látom, akit nagyon érdekelnének a gyerekek, legyenek bár a sajátjai, vagy másokéi. - Davidnek nincs gyereke. - És miért nincs? - folytatta a kérdezősködést Nick. - Honnan tudjam? - Joey türelmetlenül kopogott az asztalon az ujjaival. - Csak néhány évvel vagy fiatalabb nála, és neked sincsenek gyerekeid - folytatta, és közben arra gondolt, semmi esetre sem szabad engednie, hogy Nick meggondolatlan kijelentései hassanak rá. - Én még soha nem voltam nős. Banning viszont igen. - Lehet, hogy a felesége nem akart gyereket, vagy nem voltak elég sokáig házasok. Ki tudja? Mit számít ez? - Nem tudom - felelte Nick. - Még nem - tette hozzá -, de ki fogom deríteni. Az a gyanúm, hogy Banning egészen mást akar, mint amit előad. És én megtalálom a módját, hogy megtudjam, mi is az. Vajon Nick is detektívet akar felfogadni, mint David? - Kérlek, Nick, ne tedd ezt! - kérlelte Joey. - Ha David rájön, csak még rosszabb lesz minden! - Lehet még rosszabb is? - kérdezte Nick. Ó, igen, - gondolta Joey, ha sejtenéd! - Én... Van, amit nem tudsz, Nick. - Joey kerülte e férfi tekintetét. - Van, amiről nem beszélek senkivel. És jobban szeretném, ha... - És mi lenne az? - csapott le a kérdéssel azonnal Nick. Joey természetesen a fejét rázta. - Mondtam, hogy nem beszélek róla, Nick, kérlek, tedd meg nekem azt a szívességet, hogy nem teszel semmit. Kérlek! - Hogy időt nyerj, és felszívódj? Nem, Joey, túl sokat, kérsz tőlem.

- Úgysem akadályozhatod meg. Vagyis nem tudnád megakadályozni, ha tényleg ez lenne a szándékom - helyesbített gyorsan Joey, és elpirult, mert elárulta magát. Az utóbbi hat évben folytatott visszahúzódó életmód nem tett jót neki. Kijött a gyakorlatból, a terhelhetősége és az összpontosítási képessége már nem a régi. - De még mennyire hogy meg tudom akadályozni - mondott ellent nyugodt hangon Nick. - Hogyan? És miért? - akarta kideríteni Joey. Épp elég szörnyű érzés, hogy David Banning figyelteti minden lépését, semmi szüksége rá, hogy még Nick is ezt tegye! A férfi ránézett - Biztos vagyok benne, hogy tudod a választ - mondta kissé rekedt hangon. Joey csak ült szótlanul, és végül lehunyta a szemét. Az a szeretet és melegség, amely a férfi tekintetéből áradt, minden tervét szertefoszlatta. Legszívesebben a karjába omlott volna, hogy a segítségét kérje. Csakhogy éppen ezt nem tehette. Elég szörnyű volt bevallania magának, hogy szereti Nicket. Attól a lehetőségtől, hogy Nick esetleg viszontszereti, szabályosan pánikba esett. Nem szabad magára gondolnia, Liliről kell gondoskodnia. Most nem róla, hanem a lányáról van szó! - David megkérte a kezemet! - szaladt ki a száján egészen váratlanul. Saját meggondolatlan kijelentésétől dermedten nézett Nickre. Egymást kergették a gondolatai. Tényleg hozzámehet Davidhez? Lehet egy olyan férfi felesége, aki nem szereti őt, és akit ő sem szeret? Nem fogják Lilivel magányosnak és gyökértelennek érezni magukat Amerikában? Félt egy ilyen lépéstől. A másik lehetőség, amelyet választhatott volna, még szörnyűbb volt... Nick eközben egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét. Joey elhatározta, hogy azt a megoldást választja, amelyik Lili és ezáltal az ő számára is a legegyszerűbb. Nick összepréselte a száját. - Hogyan jutott egyáltalán eszébe ilyesmi? - Annyira csúnya azért talán mégsem vagyok - tiltakozott Joey erőtlenül. - Nem erről van szó, kedvesem. Hiszen már többször is mondtam neked, hogy milyen elragadó nő vagy. Engem Banning indítéka érdekel. Vajon mi a célja ezzel az ajánlattal? Hiszen ő úgy tudja, hogy te hozzám jössz feleségül. - Nyilván nem győztük meg arról, hogy valóban szerelmespár vagyunk - mosolygott gúnyosan Joey. Nick bosszúsan nézett rá. - Lehet, hogy négyszemközt kellene beszélnem vele. Majd megmutatom én neki, hogy mivel jár az, ha valaki el akarja venni a más menyasszonyát. Joey a fejét rázta. - Nem érnél el vele semmit. - Dehogynem! Utána sokkal jobban érezném magam! Akár akarta, akár nem, Joeynak nevetnie kellett. Meglepve állapította meg, hogy a közelgő katasztrófa ellenére nem veszítette el a humorérzékét. Egyrészt David el akarja vitatni a gondviselői jogát. Másrészt ő maga gyűrűs menyasszony, jóllehet csak színleg. Ráadásul épp rájött, hogy beleszeretett látszólagos vőlegényébe, amikor David megkérte a kezét. Ez nem végződhet jól! Hiszen csak akkor nem kell tovább harcolnia Liliért, csak akkor nem támadhatja meg senki kizárólagos anyai jogait, ha férjhez megy ahhoz, akit nem szeret. Összeszedte magát, most igazán nem teheti meg, hogy hisztériázni kezd. - Nem arról van szó, hogy te jól érzed-e magad, vagy sem. Liliről van szó, egy hatéves gyerek lelki békéje a tét. - És te kész vagy a saját boldogságodat feláldozni érte? - Igen - válaszolta Joey tétovázás nélkül, és még csak el sem fordította a tekintetét. - Az egész életed azzal telt, hogy feláldoztad magad másokért? - folytatta a kérdezősködést Nick. Hogyan is volt az, amikor megismerted Daniel Banninget? - Mi köze ennek a jelenlegi problémához? - horkant föl Joey. - Joey, kérlek, tedd meg azt a szívességet, hogy elmeséled. - Éppen befejezni készültem történelmi tanulmányaimat. A diplomamunkámat írtam. Nick megdöbbenve nézett rá. - Most pedig fodrászként dolgozol. Hogyhogy?

Ki tudná azt elképzelni, milyen kétségbeesett állapotba került Lili születése után, révedt vissza a múltba Joey. Hirtelenjében egy magatehetetlen csöppségről kellett gondoskodnia. Nem volt más választása, mint abbahagyni a tanulmányait, és teljes munkaidőben dolgozni. Hangosan pedig ezt mondta: - Édesanyámnak mindig az volt a véleménye, hogy több vasat kell a tűzben tartani egyszerre. Ezért érettségi után először ki kellett tanulnom a fodrászatot, hogy fedezni tudjam egyetemi tanulmányaim költségeit. - Ez némileg megmagyarázza a helyzetet, de nem egyenes válasz a kérdésemre - kötötte az ebet a karóhoz Nick. - Mi is volt a kérdés? - nézett rá Joey ártatlan szemmel. - Így nem jutunk előbbre - állapította meg Nick bosszúsan. - Pontosan! Legjobb lesz, ha ejtjük ezt a témát. Nick a homlokát ráncolta. - Jó - egyezett bele végül. - Egy feltétellel. - Neked egyáltalán semmi jogod nincs feltételeket szabni! - Sajnos ebben ellent kell mondanom - mosolyodott el Nick magabiztosan. Joey nem először kívánta, hogy bárcsak ne találkozott volna ezzel az emberrel, és ne kérte volna a támogatását David Banninggel szemben! - Mi a feltételed? - kérdezte kelletlenül. - Megígérem, hogy nem vonom kérdőre David Banninget, vagy legalábbis még nem. Cserében te nem követhetsz el olyan ostobaságokat, mint holmi házassági ajánlatok elfogadása, avagy szökés Lilivel együtt. A megállapodás addig él, amíg be nem fejezem a kutatómunkát. - Miféle kutatómunkát? - Ennek tisztázása most fontosabbnak tűnt, mint az, hogy kikérje magának az „ostobaság"-ot. Nick vállat vont. - Természetesen a Banning utáni kutatómunkát. - Összehúzta a szemöldökét. - Miért, mire gondoltál? - Fogalmam sincs. - Joey elfordult, és a pincérre mosolygott, aki épp a kávét hozta. - Egyébként azt hiszed, ilyen nyugodtan üldögélnék itt veled, ha el akarnék szökni? - kérdezte, amikor újra magukra maradtak. - Akkor fogok hinni neked, ha megígéred, hogy itt maradtok - felelte Nick. - Hát jó. - Joey elgondolkodva ivott egy korty kávét. Pedig már azt hitte, hogy egyszer s mindenkorra sikerül bebiztosítania az életüket Lilivel. De hát ez még azelőtt volt, hogy Banning a színre lépett. Mi lesz a vége ennek az egésznek? - Mami! - szólalt meg Lili tétovázva. Már este volt, hazafelé autóztak az uszodából. Joey a visszapillantó tükörbe nézett, és a lányára mosolygott. - Mi a baj, drágám? - Ugye mindig itt maradunk a házunkban? - kérdezte szorongva. Joey önkéntelenül megszorította a kormánykereket, de igyekezett nem mutatni a megdöbbenését. - Miért kérdezed, Lilikém? Jaj nektek, David vagy Nick, ha olyasmit mondtatok, ami nyugtalanítja a lányomat! A kislány ide-oda csúszkált az ülésen. - Daisy mondott ma valami ilyesmit az iskolában. Daisy? Honnan tudhat Hilary lánya bármit is? Hiszen egyetlen kukkot sem árult el nekik a tervéből. - Mindjárt otthon leszünk, és majd nyugodtan megbeszéljük. Az autó erre nem igazán alkalmas, mert a forgalomra kell figyelnem. - Jó - egyezett bele Lili, bár nem túl nagy meggyőződéssel. Joey el sem tudta képzelni, honnan vehette Daisy az értesüléseit. Mindenesetre az biztos, hogy illúziókban ringatta magát. Azt hitte, Lilihez semmi nem ér el a jelenlegi zűrzavarból. Hogyan is tévedhetett ekkorát! Ez a nap kész katasztrófa. De vajon melyik nem az, amióta David Banning először megállt a házuk előtt? - Most meséld el szépen, ami a szívedet nyomja, kincsem! - kérte a lányát, amikor hazaértek. Oltalmazó mozdulattal átkarolta Lilit, miután kényelmesen elhelyezkedett vele a kanapén. A kislány zavarában a mamája blúzának egyik gombjával játszott. - Daisy mondott valamit a szünetben - ismételte meg tétován.

- Mit mondott? - Hogy elköltözünk. - Lili a könnyeivel küszködött. Joey a homlokát ráncolta. Tudta, hogy a gyerekek néha elkapnak olyan mondatokat, amelyeket nem az ő fülüknek szántak. Csakhogy ebben az esetben ez lehetetlen volt, mert Hilaryval egyáltalán nem beszéltek erről. Szándékosan nem vonta be a barátnőjét a tervébe. Minél kevesebben tudnak róla, annál könnyebb lesz megvalósítani. Épp elég, hogy Nick megneszelte. - Azt mondta, hogy elköltözünk? - kérdezett vissza Joey, hogy időt nyerjen. - Igen. - Lili az ajkába harapott. - Daisy azt mondta, hogy az anyukája aggódik, mert be akarod zárni az üzletet. - Hát persze, a fodrászat! - Joey megkönnyebbült. Az utóbbi napokban nemigen fordult elő, hogy valami kevésbé rossznak bizonyult, mint amilyennek várta. - Csak átmenetileg kell bezárni a fodrászatot - nyugtatta meg a lányát -, csak addig, amíg egy másik helyiséget nem találunk. Néhány hete már elmeséltem neked, hogy a tulajdonos eladta a telkét, és a házat, amelyben az üzlet van, le fogják bontani. Ezért kell másikat keresnem. Lili félelmeit mindez nem oszlatta el. - De nem kell elköltöznünk, és nem kell máshova járnom iskolába? - Természetesen nem! - Alighogy ezt kimondta, rájött, hogy hibát követett el: megígért valamit Lilinek. Alkoholista apja mellett Joeynak sok csalódást kellett átélnie gyerekkorában. Az apja fűt-fát megígért, de aztán semmit sem tartott be, a félretett pénzt pedig italra költötte. Ezért Joey már a kezdet kezdetén megfogadta, hogy ő mindig megtartja majd a Lilinek tett ígéretét. Csak remélhette, hogy ehhez az elvhez a mostani körülmények között is hű maradhat. - Arra gondoltam, hogy mi ketten elmehetnénk egy igazi nyaralásra, mielőtt megnyitom az üzletet az új helyen. Mit szólsz hozzá? - Joey szeretettel simogatta meg a kislánya haját. - Az egész jó lenne. - Lili nem volt túlságosan elragadtatva, úgy tűnt, nem igazán érdekli most a nyaralás. Ez meglepte Joeyt, hiszen leszámítva azt a két évvel ezelőtti írországi utazást, melynek során az édesanyját látogatták meg, egyáltalán nem szoktak nyaralni. Nem engedhették meg maguknak ezt a fényűzést. Lili átölelte a nyakát, és egészen szorosan hozzábújt. - Soha nem akarok elköltözni innen, mamikám. Joey szomorúan mosolygott. Mikor Lili kisgyerek volt, minden sokkal egyszerűbben zajlott. Akkor még nem számított neki a környezet. Csak az volt a lényeg, hogy az anyja a közelében legyen. Ez alatt az egy év alatt, amióta iskolába jár, nagyon megváltozott. Barátságokat kötött, és különböző, házon kívüli tevékenységek váltak fontossá számára. Kialakította a saját kis életét, és ragaszkodott hozzá, semmiképp sem akart változtatni rajta. Joey magához ölelte a kislányát. - Egészen biztosan itt maradunk - ígérte meg. - Ez a mi házunk, és senki sem űzhet el minket innen. Lili ragyogott a boldogságtól. - Én megmondtam Daisynek! Megmondtam, hogy ha máshová akarnál költözni, akkor először velem beszélnéd meg! Ezek a szavak jutottak Joey eszébe, amikor később még egyszer benézett Lilihez, mielőtt ő is lefeküdt aludni. A kislány mélyen és békésen aludt, ajkán halván kis mosoly. Tökéletesen megbízott benne, és hitte, hogy az édesanyja a világon mindent jóra tud fordítani. Pár nappal ezelőtt Joey még egyetértett volna vele, de most már nem volt ebben annyira biztos.

12. FEJEZET - Mi újság? Gondolkoztál az ajánlatomon? - David hátradőlt a fotelban, és Joeyra nézett, aki vele szemben, a kanapén foglalt helyet. Csak az imént érkezett, röviddel azután, hogy Lili lefeküdt, így már nem üdvözölhette a kislányt. Joey összefonta a karját a mellén, a szemét meg lesütötte. Természetesen gondolkodott rajta! Az utóbbi negyvennyolc órában mást sem tett, mint törte a fejét, és ezt a férfi nagyon jól tudja. Ha férjhez menne hozzá, minden problémája megoldódna. David nem vinné bíróság elé az ügyet, hiszen Lili automatikusan Banninggé válna, és az összes ezzel járó jogokat élvezné. Valóban egyszerű és tiszta megoldás, csakhogy már késő. Ha az ajánlatot két hónappal, vagy akár csak két héttel előbb kapta volna, Joey valószínűleg elfogadja.

- Igen, gondolkodtam rajta - kezdett bele óvatosan, és magában bosszankodott David önelégült mosolyán -, de még nem tudtam döntést hozni. Hiszen olyasmiről van szó, ami az egész életemet megváltoztatná. - Meglehet. - David nyugodtnak tűnt. - De vedd figyelembe, hogy ez a lépés Lili számára és a te számodra is csak előnyökkel járna. Jelentőségteljesen körülhordozta a tekintetét a kényelmes, de nem túl tágas, és éppenséggel nem fényűzően berendezett nappaliban. Ezzel a becsmérlő mozdulattal egy pillanat alatt eljátszotta azt a kevés rokonszenvet is, amelyet nagy nehezen kivívott magának az utóbbi időben. Mélyen megsértette Joey büszkeségét. Lehet, hogy a háza nem ér fel a Banningek otthonával, de ő keményen megdolgozott az előlegért, amelyet be kellett fizetnie érte, és most is azért gürcöl, hogy törleszteni tudja a hitel részleteit. Ilyen jellegű gondjaim biztosan nem lennének, ha hozzámennék, viszont egy sereg más bajom adódna, - gondolta. - Tűnődéseid során teljesen megfeledkeztél arról, hogy menyasszony vagyok - válaszolta kihívóan. David úgy tett, mint aki meglepődik, felhúzta a szemöldökét. - Menyasszony? Már megbocsáss, de megfigyeléseim szerint a vőlegényed csak statisztál az életedben. - Nem bocsátok meg! - Joey felháborodottan felállt, - Nick nagyon feszített tempóban dolgozik. Te is üzletember vagy, igazán tudhatnád, miről beszélek! Joey idegesen járkált a szobában fel s alá. A munkával töltött hét és a sok álmatlan éjszaka után alig várta a nyugodtnak ígérkező szombat estét, de David váratlan látogatása meghiúsította a pihenést és a kikapcsolódást. - Természetesen tudom, hogy az ember semmit sem kap ajándékba - felelte Banning leereszkedő hangon. - De most hétvége van. Kérdem én, most miért nem jut ideje Mr. Masonnek elragadó menyasszonyára? Joey izmai megfeszültek. - Mert üzleti tárgyalása van! - vágott vissza. Nick felhívta reggel az fodrászüzletben, és azt mondta, hogy sürgősen el kell utaznia Londonba, de vasárnap már újra itt lesz. - Biztos vagy benne? - David félig lehunyt szemel figyelte Joeyt. - Hát persze - hangzott a dacos felelet. - Akkor most csalódást kell okoznom neked. - David ránézett drága karórájára. - Mr. Mason ebben a pillanatban egy előkelő londoni étteremben ül egy Barbara Dilion nevű gyönyörű nő társaságában. Joey elsápadt. Nagyon jól emlékezett még Nicknek arra a kijelentésére, hogy jelenleg nincs barátnője. Különben nem is ment volna oda hozzá az ál-eljegyzés ötletével. Nos, ezek szerint Nick nem volt őszinte, de ez az ő dolga. Nem tartozik rá, amíg a „vőlegénye" tartja magát a megállapodásukhoz. Igaz ez? Valóban semmi sem köti őket egymáshoz az egyezségen kívül? Akkor mi van a csókjaikkal és a meghittséggel, amely kialakult közöttük? Mi van a bizalommal, amellyel ő, Joey megajándékozta Nicket abban a biztos hitben, hogy betartja a szavát? Valóban hidegen hagyja őt, hogy Nicknek egy másik nővel van találkája? - Honnan tudod? - Joey akaratlanul is ökölbe szorította a kezét. - Hármat találhatsz. Joey szeme tágra nyílt ijedtében. - Magánnyomozót küldtél a nyakára! - Az unokahúgom érdekében - bólintott David. - Hogyan vagy képes rá? Mégis, mit gondolsz, ki vagy te? Mit képzelsz magadról? - Joey nem talált szavakat dühében. - Ez az ember lesz, azaz lenne - helyesbített rögtön - az unokahúgom nevelőapja. Lili nagybátyjaként jogomban áll tájékozódni az életmódjáról. Téged talán nem zavar a hűtlensége, de ha Lilire gondolok... - A Nickkel való kapcsolatomhoz nincs semmi közöd, azonkívül én vagyok az, aki születése óta Lili javát szolgálom! - Valóban? - Ez aztán már mégiscsak sok! - kiáltott fel Joey kipirult arccal. - Megjelensz, a leghalványabb fogalmad sincs arról, hogy milyen életet élünk Lilivel, fenyegetőzöl, és megpróbálsz megzsarolni. Aztán amikor ezek a módszerek nem vezetnek eredményre, egyszerűen megkéred a kezemet! Komolyan fontolóra vettem az ajánlatodat David, de most már akkor sem mennék hozzád, ha te lennél az egyetlen férfi a világon.

- Micsoda elkoptatott frázis! - David Banning kényelmesen kinyújtotta a lábát, és hűvösen elmosolyodott. Ettől Joey csak még dühösebb lett. Be kellett látnia azonban, hogy villámhárítónak használja Davidet, mert tulajdonképpen Nickre mérges. Hogyan randevúzhat egy másik növel? Tulajdonképpen miért is ne randevúzhatna? Vajon tehet arról, hogy ő, Joey ostoba módon beleszeretett? - Elmennél most? - kérdezte a vendégét erőltetett nyugalommal. David felemelkedett ültéből, de nem azért, hogy távozzon. Megállt a ház asszonyának háta mögött, méghozzá olyan közel, hogy Joey a nyakán érezte a leheletét. - Nem a létező dolgok legrosszabbika ám az én feleségemnek lenni, Joey. Biztonságban lennél, és együtt maradnál Lilivel. Ami pedig a házasságunkat illeti... Nos, én a saját utamat járnám, te is a tiédet. Messzemenő diszkrécióval, persze bizonyos határokon belül. Joeynak efelől alapos kétségei voltak, mert ő legfeljebb megvetéssel tudott gondolni az ilyen kapcsolatokra. Valójában idővel sok házasság fut be ebbe a zsákutcába, mert alábbhagy a partnerek érdeklődése egymás iránt, de szörnyű volt még elképzelni is, hogy eleve ilyen megalkuvással induljon az együttélés. Anélkül, hogy David felé fordult volna, megrázta a fejét. - Nem tudnék olyan életet élni, amely kizárólag hűvös számításon alapul. - Ez nem hűvös számítás, hanem józan megfontolás! - tiltakozott David. - Nem - rázta meg újra a fejét Joey, aztán a férfi szemébe nézett. - Tudom, hogy jók a szándékaid, de nem mehetek hozzád feleségül. Most már tényleg nincs más megoldás, gondolta közben, és miért is ne? Lilinek csak egy hete van hátra a szünidőig, akkor ő is bezárja a fodrászüzletet. A csomagolással majdnem teljesen elkészült már... És mi lesz a Nicknek tett ígéretével? Nem érezte többé kötelességének, hogy betartsa. Az, amit az imént megtudott Davidtől, felmentette őt. - Miért nem akarsz hozzám jönni? - David szemlátomást nem törődött bele Joey válaszába. - Képtelen vagyok rá. - Mason miatt? - nézett rá megvetéssel a férfi. - Épp most meséltem el, hogy mivel tölti a hétvégét. Valóban, de ez sajnos semmit sem változtat a Nick iránti érzésein, - gondolta Joey. Nagyon jól tudta, hogy nem következetes. Hisz éppen ő hangoztatta, hogy az eljegyzés csupán taktikai lépés, és egyszerű üzleti megállapodás. Van-e joga ezek után elítélni Nicket. mert egy másik nővel randevúzik, és vele tölti az éjszakát? - Nem csak Nick miatt nem akarok hozzád menni - tért ki az egyenes válasz elől. - Akkor hát mi az igazi oka? - David megfogta a karját, és maga felé fordította Joeyt, - Igazi házasságot akarsz, ugye? Semmi esetre sem veled! - tiltakozott gondolatban Joey. Nickkel annál inkább... Hogy is kívánhat ilyesmit? Hiszen harmincéves. Még mindig nem elég öreg ahhoz, hogy romantikus ábrándokat kergessen? Ráadásul olyan tapasztalatok után, amilyenre Daniel Banning jóvoltából tett szert! Szomorúan elmosolyodott. - David, miért nem hagyjuk annyiban a dolgot? - Mert ... - A férfi elhallgatott, és mélyet sóhajtott - mert nem praktikus - fejezte be. - Joey, a szüleim idős emberek, már nem nagyon utaznak. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy minden maradjon a régiben, Lilinek állandóan vándorolnia kell Anglia és Amerika között. Azt mondtad, hogy ezt nem akarod. - Ezt valóban nem akarom! - helyeselt Joey. - Lili még csak hatéves, nem bírná az örökös változást. - Akkor lásd be, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan. Joey észrevette, hogy David hangja kezd türelmetlenné válni. És ő nem találja a kiutat, semmire sem megy a sok töprengéssel, csak megfájdul tőle a feje. A helyzet egyszerűen kilátástalan! Kétségbeesésében akaratlanul dühösen felkiáltott: - Miért is kellett Danielnek meghalnia? David tekintete megenyhült. - Szóval mégsem volt teljesen közömbös neked az öcsém! Gyanítottam! Pedig Joey nem igazán Danielre gondolt, hanem csak arra, hogy az ő halála okozta ezt a kilátástalan helyzetet. Ha nem történt volna meg az a baleset, boldogan és elégedetten élhetne tovább Lilivel. Az eltelt hosszú idő már rég megenyhítette a fájdalmat, amelyet Daniel okozott neki. David megjelenése azonban feltépte a régi sebeket.

- Nem, Daniel nem volt közömbös nekem - mondta kifejezéstelen hangon. - Soha az életben nem találkoztam senkivel, aki olyan önző és érzéketlen lett volna, mint ő. - Ez teljesen megfelelt a valóságnak, hiszen még a halálával is sikerült ártania. A Lili születése utáni évben Joey állandó félelemben élt, hogy Daniel esetleg váratlanul felbukkan, és magának követeli a lányát. Ahányszor megszólalt a telefon vagy valaki becsöngetett, Joey összerezzent. Daniel azonban egyetlenegyszer sem kísérelt meg kapcsolatba kerülni Lilivel, és a gondviselői jogot meg különösen nem akarta megszerezni magának. Erre most idejön David, és pontosan ezt akarja. Itt áll, összeszűkült szemmel figyeli őt, a tekintetében lekicsinylés. - Talán igazad van - szólalt meg a férfi -, de ez sem változtat a helyzeten. Hétfő reggelig maradok, örülnék, ha addig közölnéd velem a végleges döntésedet. - De hiszen már... - Aludj rá még egyet, és gondolj arra, hogy hol és kivel tölti Mason az éjszakát - mondta David, majd sarkon fordult, és távozott. Ez az oldal vágás talált. Joey visszaereszkedett a fotelba, kezét az arca elé emelte, és sírva fakadt. Hat napja még teljes mértékben ura volt az életének. Büszke volt rá, hogy megtalálta azt az utat, amelyen sikerrel járhat: jó édesanya lehet, és képes megkeresni azt a pénzt, amely fedezi kettejük megélhetését. Most azonban Lili jövője bizonytalanná vált, és mintha ez nem volna elég, ő még ráadásul beleszeret valakibe, aki egy másik nő karjában tölti az éjszakát... - Nem engedsz be? - kérdezte jókedvűen Nick másnap délután, az ajtóban állva. Joey szótlanul nézett rá. Megint az a viseltes farmer volt rajta, meg egy világos póló. Remekül festett, fesztelen volt, és vidám. Szemlátomást jót tett neki a Barbara Dillonnal töltött éjszaka. - Mit kívánsz? - kérdezte tőle Joey, de semmi jelét nem adta, hogy be akarná engedni. Nick arcáról lehervadt a mosoly. - Nem egész huszonnégy óráig voltam távol, Joey. Milyen drámai esemény történt ezalatt? - kérdezte a homlokát ráncolva. Az, hogy ezt a huszonnégy órát egy másik nő karjában töltötted! - válaszolta volna Joey a legszívesebben. Való igaz, hogy az eljegyzésük puszta látszat, és Nick természetesen azzal töltheti az idejét, akivel akarja, Joeyt ez mégis kiborította. - Semmi sem történt - sóhajtott fel. Nicket viszont ez nem győzte meg, összevonta a szemöldökét. - Biztos Banning volt... - Szépen alakult a hétvégéd? - szakította félbe Joey. - Eddig igen - felelte Nick. Aha, szóval csak mostanáig! Joey elvörösödött mérgében. - Nagyon sok a dolgom, Nick, úgyhogy ha nincs semmi különös... - De igen. Nagyon is van. - Nick gyöngéd erőszakkal karon ragadta Joeyt, majd belépett a házba, és becsukta maguk mögött az ajtót. A nappaliba ment, de rögtön meg is torpant, mert a szoba tele volt mindenféle dobozokkal, többségük már becsomagolva. Joeyhoz fordult, és kérdőn felhúzta a szemöldökét. - Azt hittem, kötöttünk egy megállapodást. - Valaha tényleg létezett az a megállapodás. Joey számára többé már nem volt kötelező érvényű, mert Nick egy másik nővel töltötte a hétvégét, és őt cserbenhagyta. Ahelyett hogy tájékozódott volna, ahogy megígérte, hogy segíthessen neki és Lilinek, szórakozott. Ez pedig őt, Joeyt feljogosítja arra, hogy a saját belátása szerint cselekedjék. - Valaha? - ismételte meg Nick halkan. - David holnap visszautazik Amerikába. - Veled? - Nem. - Joey keserűen felnevetett. - Akkor mégiscsak megszöksz! - Nem szököm meg, csak megváltoztatom a lakóhelyemet - helyesbített Joey, és közben újra eszébe jutott, hogy ezzel megszegi a Lilinek tett ígéretét. Sajnos azonban nincs más választása, és később a kislánya bizonyára megérti majd, és megbocsát neki. - Ez ugyanazt jelenti, Joey. Egyáltalán hol van Lili?

- Egy születésnapi zsúron. Csak ötkor jön haza. - Te pedig kihasználtad az alkalmat, és a háta mögött becsomagoltál! Tudod egyáltalán, hogy ez mit jelent egy hatéves kisgyerek számára? - Hagyj fel az erkölcsi prédikációval! A jó tanácsaid nélkül is tudom, hogyan bánjak a lányommal! Mérgében ökölbe szorította a kezét, úgy nézett föl Nickre, de nem sokáig állta a pillantását. Arcát a kezébe temette. - Egyszerűen nem látok más kiutat! Nick odalépett hozzá, és átölelte. - Az lenne a legegyszerűbb, ha megbíznál bennem. Ha megbízna benne! Éppen őbenne, aki mással töltötte az időt, ahelyett, hogy az ő problémájával foglalkozott volna? Joey határozottan megrázta a fejét. - Nem. Te nem veszed elég komolyan ezt az ügyet. Én rettegek, hogy elveszik tőlem a lányomat, és mit teszel te? Egy... - Mit teszek én, Joey? - Semmit. - Eltolta magától a férfit, és megpróbálta összeszedni magát. Nick olyan vonzó, olyan erős! És ő nagyon is vágyik rá, hogy Nick legyen az, akiben megbízhat, aki segít neki! Mintha csak megérezte volna, mi zajlik a lelkében, Nick gyöngéden nézett le rá. - Joey! - Nem! - Joey kiszabadította magát a karjaiból, nehogy megcsókolhassa. Nyugtalanul elkezdett fel-alá járkálni a szobában. - Ettől csak még zavarosabb lesz minden. - Kezét idegességében a farmerjába dörzsölte. - Kedves volt tőled, hogy segíteni akartál, de... de nem sikerült. David ragaszkodik hozzá, hogy Lili az év bizonyos részét Amerikában töltse. - Ezt mondta? Joey bólintott. - És mi van a házasságotokkal? - Kosarat adtam neki. Nick megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Az is valami. Ha viszont David holnap reggel el akar repülni az Egyesült Államokba... - Még visszajön - szólt közbe Joey -, és többet fog követelni tőlem, mint azt, hogy menjek hozzá feleségül. Nekem elhiheted. Nick a fejét rázta. - Bírósági eljárással... - Nem! - Joey kétségbeesetten igyekezett leplezni a félelmét - Mindenképpen meg akarom kímélni Lilit a bírósági hercehurcától. - De hát miért, ha a hasznára lehetne? - Nick értetlenül nézett rá. - Nem! - Mitől félsz, Joey? - Semmitől sem félek! Csak nem szeretném, hogy Lili gyermekkorát egy bírósági eljárás árnyékolja be! - Egy olyan per, amelyet teljes bizonyossággal elveszítene! Nagy nehezen nyelt egyet. - Ehelyett örökké menekülni akarsz? Banning megtalál benneteket, akárhova mentek! Egy per ennél sokkal kevésbé megterhelő, és hamar túl lehet lenni rajta. - Nem értesz engem, Nick. Azt hiszem, jobb, ha most elmégy. A férfi zavartan nézett rá, Joey tisztában volt vele, hogy nem érti a viselkedését. De jobb is így. Minél kevésbé értik az emberek az indítékait, annál jobb. - Eredetileg azt akartam mondani, hogy ma este New Yorkba repülök. - Miért? - Tévedett volna? Lehet, hogy Nick mégis segíteni akar neki? - Rájöttem, hogy Banning nagyon... hiányosan tájékoztatott minket. Ezt meg hogyan deríthette ki, ha az idejét a szépséges Barbara Dillonnal töltötte? - Milyen értelemben? - ráncolta a homlokát Joey. - Ezt most még nem mondhatom el. Ezért akarok New Yorkba utazni. - Megtennéd értem? Tényleg? - Drága Joey, úgy látszik, eddig nem túl sokan voltak a segítségedre. - Nick tekintetéből csak úgy áradt a szeretet. - Igen, megteszem érted, de csak egy feltétellel. Itt kell maradnod, amíg visszatérek.

- Az attól függ, mennyi ideig leszel távol - kapott kicsit erőre Joey. Még el is mosolyodott. - A jövő hét végére itt leszel? - Azt hiszem, igen, különben apám valószínűleg felmond nekem - nevette el magát Nick. - Rendben - ígérte meg Joey de figyelmeztetlek, a csomagolást mindenesetre folytatom. Amennyiben Nick nem jár sikerrel, neki készen kell állnia, hogy végrehajthassa az eredeti tervét. - Igen, mindenesetre tedd azt! - Legnagyobb meglepetésére Nick bátorította őt, és a kezét a vállára tette, majd gyors puszit nyomott az arcára. - Hamar megjövök. - Hívj föl! - kérte Joey, mert tudta, hogy milyen türelmetlenül fogja várai a híreket. - Jelentkezem, amint megtudok valami biztosat. Miután Nick elment, Joey sokáig ült mozdulatlanul a kanapén. Milyen gyanúja támadhatott Nicknek Daviddel kapcsolatban? Vajon befolyásolhatja ez a Liliért folytatott harcukat? Bármennyire igyekezett is, nem sikerült osztoznia Nick derűlátásában. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban nem volt más reménysége, csak ő.

13, FEJEZET Nick végre telefonált! Joey szíve izgatottan kalapált. - Miért nem tudod most elmondani, hogy mi újság? Attól félsz, hogy lehallgatják a telefont? - kérdezte. - Nem, attól nem félek - nevette el magát Nick. A vonal olyan tiszta volt, mintha a szomszédból telefonálna, és nem New Yorkból. - Jobban szeretnék ott lenni melletted, amikor mindent elmesélek. Holnap dél körül érkezem, és akkor mindent megbeszélünk. - Légy szíves, ne táncolj az idegeimen! - Joey számára az a két nap, amíg Nick híreire várt, egész örökkévalóságnak tűnt. - Kérlek, mondd el! Biztosan rossz hírek, - gondolta, különben miért csak személyesen akarná elmondani őket? Valószínűleg megvan az oka annak, hogy olyan makacsul hallgat. Biztos attól fél, hogy eltűnök, mielőtt visszatér Angliába. - Semmi rossz hír nincs, Joey, tényleg. - Nick megint kitalálta a gondolatát. - Épp ellenkezőleg... Holnap szerda, délután úgyis zárva tartasz, igaz? - Igen. - Joey meglepődött, hogy Nick még erre is emlékszik. - Kérlek, ne csinálj semmit! - kérlelte a férfi. - Nick... - Joey, megtennéd nekem azt a szívességet, hogy most az egyszer nem mondasz ellent? - vágott a szavába a férfi, de rögtön észrevette, hogy túl kemény hangon beszélt, ezért gyöngéden folytatta: Megnyugodhatsz, kedves, nem lesz kellemetlen meglepetés. Sőt nagyon jól állnak a dolgok. - És ez minden, amit most megtudok tőled! - Joey a fejét rázta, és elnevette magát. - Úgy látom, kezdesz megismerni. - Találkoztál Daviddel? - érdeklődött Joey, mert szombat este óta semmit nem hallott Banning felől, a színét sem látta. Azt sem tudta, hogy hétfő reggel valóban visszarepült-e Amerikába. - Igen. Joey izgalma az elviselhetetlenségig fokozódott. - És? - Holnap, Joey - csitította őt Nick nyugodt hangon. - De... - Lefogadom, hogy kislánykorodban karácsony előtt átkutattad az egész házat az ajándékok után ahelyett, hogy vártál volna a meglepetésre! - cukkolta Joeyt a férfi. Ebben azonban nagyot tévedett. Ajándékok Joey gyermekkorában jószerivel nem is léteztek. Az édesanyja ugyan megtett minden tőle telhetőt, hogy különlegessé varázsolja az ünnepeket, de mégsem volt soha igazán jó a hangulat. Az édesapja már előzőleg elitta az összes pénzüket, és ünnepnapokon különösen rossz kedve volt. Így hát Joey jobbnak látta elsiklani Nick megjegyzése fölött. - Eléd menjek a repülőtérre? - kérdezte. - Megtennéd? - Nick hangja meglepettnek tűnt. - Jó lenne. Nagyon régen nem fordult elő, hogy várt volna valaki, amikor egy utazásról hazaértem... De inkább ne gyere, hiszen a parkolóban hagytam a kocsim. - Kár - mondta Joey csalódottan. – Akkor még tovább kell várnom.

- Igen, kénytelen leszel. - Joey elképzelte, hogy a férfi a vonal túlsó végén mosolyog rajta. - Hol tartasz a csomagolásban? - érdeklődött Nick. - Nem sokat haladtam - sóhajtott fel Joey vagy Lili van itt a közelben, vagy én jövök haza teljesen kimerülten. - Erről jut eszembe, beszéltem apámmal a leendő fodrászatodról az üzletközpontban... - Ezt nem kellett volna! - kiáltotta Joey felháborodva. Vajon mikor beszélhetett az édesapjával? Vasárnap este elutazott, és csak most, kedd este szakított időt magának, hogy felhívja őt. Úgy látszik, arra azért ráért, hogy az édesapjával beszéljen! - Úgy tűnik, egyikünk sem szereti, ha a másik előírja neki, mit tegyen - állapította meg Nick. - Ezen a dolgon majd dolgoznunk kell, ha otthon leszek. Hát ez a megjegyzés meg mit jelentsen? Joey jobban a füléhez szorította a kagylót. - Lépésről lépésre. Szóval, hogy visszatérjek az előbbi témára... Miről is volt szó? Joey már nem is emlékezett rá, mert gondolatban egészen máshol járt. - Apám azonnal beleegyezett, hogy a megfelelő helyiségeket különösen kedvezményes áron adja ki neked - folytatta Nick. - Persze csak abban az esetben, ha még érdekel a dolog - tette hozzá kissé sejtelmes hangon. - De erről is beszélünk majd, ha újra otthon leszek. Otthon? Vajon az hol van? Londonban, vagy mégis... Ne butáskodj, Joey! - figyelmeztette magát. Ne ábrándozz, gondolj a gyönyörű Barbara Dillonra! Nick az Egyesült Államokba mégis azért utazott, hogy neki segítsen. Vagy ez sem egészen igaz? Beszélt az édesapjával telefonon, ez inkább üzleti utat sejtet... - Akkor hát a holnapi viszontlátásra - búcsúzott Joey meglehetősen elszontyolodva. - Igen, és ne aggódj fölöslegesen, kedves. Minden rendbejön, hidd el nekem! Erről Joey sajnos egyáltalán nem volt meggyőződve, mert azóta, hogy David megjelent, katasztrófák sorozata az élete. És ez a sorozat talán soha nem is ér véget, hiszen szerda délután negyed négykor Nick még nem érkezett meg. Joey kénytelen volt elmenni otthonról, hogy elhozza Lilit és a barátnőjét az iskolából Daisyt gyorsan kitette, anélkül hogy Hilaryvel beszélt volna. Máskor mindig váltott vele néhány szót ilyenkor, de most félt, hogy elszalasztja Nicket. Fölöslegesen hajtott olyan gyorsan, mert amikor befordult az utcájukba, csalódottan állapította meg, hogy nyoma sincs a kopott, poros furgonnak. Hol marad Nick? - kérdezte magában, miközben gyümölcslét töltött Lilinek egy pohárba, és egy tányér kekszet tett elé az asztalra. Azt mondta, dél körül érkezik, és már fél öt van! Miért... Csöngettek! Lóhalálában rohant, és kitárta az ajtót. A szíve a torkában dobogott. Végre ott állt előtte Nick, teljes életnagyságban. - Joey! A férfi pillantása sokkal kedvesebb, mint ahogy Joey emlékezett rá, a megjelenése egyszerűen ellenállhatatlan. A szél összekócolta a haját, fiatalosan mosolygott, a farmerban és barna bőrkabátban úgy festett, mint valami kalandfilm hőse. Nem csoda, hogy a szépséges Barbara Diliont is elvarázsolta. Joey direkt bosszúsnak mutatkozott, hogy leplezze, mennyire örül. - Hogyhogy csak most jössz? Már órák óta várlak! - vetette a szemére üdvözlés helyett. Nick arcáról lehervadt a mosoly, ráncba szaladt a homloka. - Némi késedelem... adódott New Yorkban. Ezért kénytelen voltam egy későbbi géppel jönni, mint ahogy eredetileg szándékoztam. - Vállat vont. - A lényeg az, hogy itt vagyok. - Azt látom! - válaszolt Joey. - És ha már végre... - Hirtelen elhallgatott. Átnézett Nick válla fölött, mert valami zajt hallott az utca felől. A kocsija mögött egy fekete limuzin állt. Nick tehát nem mindig azt az öreg járgányt használja. Most kinyílt két ajtó, és két személy szállt ki a limuzinból. Két személy, akiket Joey első látásra felismert. A férfi, aki a vezető melletti ülésről emelkedett föl, szakasztott Daniel és David idősebb kiadásban. Igaz, hogy a haja ősz, nem pedig szőke, de magas és sovány, éppolyan egyenesen jár, és éppolyan jóvágású, mint a fiai. Az asszony, aki a hátsó ülésről lépett a járdára, a hatvanas évei vége felé, vagy a hetvenes évei elején járhatott, és kora ellenére megdöbbentő hasonlatosságot mutat Lilivel. Lili nagyszülei, és Nick hozta ide őket! Hogyan tehette ezt vele? Joey megszédült. A kilincs után kapott, hogy megkapaszkodjon. Legszívesebben berohant volna a házba, és bezárta volna maga után az ajtót. Ennek persze semmi értelme, nem beszélve arról, hogy jártányi ereje sincs.

- Vigyázz! - Nick segített neki megtámaszkodni, és megfogta a kezét. - Joey... - Hogyan voltál képes! - Joey megtört hangon beszélt, és egészen halkan. - Ó, Nick, hogy tehetted ezt velem! - Ez volt az egyetlen lehetőség - magyarázta a férfi határozott és megnyugtató hangon. - Nem akarnak semmi rosszat, Joey, csak azt... - Te ezt nem érted. - Joey kiszabadította magát Nick szorításából. - Fogalmad sincs, hogy mit tettél velem! - Könnyek szöktek a szemébe, ahogy a közelgő párra nézett. Ez egyszerűen nem lehet igaz! A legszörnyűbb rémálma vált valóra, és ő tehetetlen volt. - Joey? - Az idős hölgy barátságosan és kissé bizonytalanul mosolygott rá. Mennyire hasonlított ez a mosoly a Liliére! Joey egy pillanatra lehunyta a szemét. - Ezt soha nem fogom neked megbocsátani, Nick, soha! - mondta halkan, hogy csak a férfi hallhassa. Nick elsápadt. - Semmit nem akarnak tőled, hidd el. - Neked fogalmad sincs semmiről - felelte Joey. - Remélem, szólíthatunk egyszerűen Joeynak - csatlakozott hozzájuk Mr, Banning. - Nick az igazat mondja, Joey, nem azért jöttünk, hogy követeléseket támasszunk. Joey nyelt egyet. Émelygett, közel állt ahhoz, hogy elájuljon. - Talán legjobb lesz, ha először bemutatkozunk - mosolyodott el az idős úriember. - A nevem Sámuel Banning, és ő a feleségem, Lilian. Lilian? Hogy lehet ez? Joey hitetlenkedve nézett Mrs. Banningre. Lili tehát nem csak külsőre hasonlít megszólalásig a nagymamájára, hanem még a neve is ugyanaz! - Nem folytatnánk bent a beszélgetést, Joey? - kérdezte Nick, mert az utca szemlátomást megelevenedett, ahogy a szomszédok egymás után érkeztek haza a munkából. Joey a kislányára gondolt, aki a konyhában ül, és kekszet majszol, Lili nem is sejti, milyen katasztrófa vár rá, amely egy csapásra tönkreteszi boldog gyerekkorát. Lilian Banning könnyedén Joey karjára tette a kezét. - Talán valóban ez lenne a legjobb, kedvesem. A legjobb? Kinek? Lilinek és neki biztos nem. De most már értelmetlen volt ezen rágódni. A helyzet olyan mértékben kiéleződött, hogy nem maradt semmi választási lehetősége. Most napfényre kerül az igazság, és az valószínűleg mindent tönkretesz, ami eddig kedves és drága volt Joeynak. Megadta magát a sorsának, és kinyitotta az ajtót Banningék előtt. Beléptek a nappaliba. Megkönnyebbüléssel tapasztalta, hogy Lili nincs ott, valószínűleg még mindig a konyhában üldögél. - Azonnal jövünk mi is, elnézésüket kérem egy pillanatra - fordult Nick Lilianhez és Sámuelhez. Becsukta a nappali ajtaját, így kettesben maradták az apró előszobában. Két szemöldöke között mély ránc futott fel a homlokán. - Mi a baj? - kérdezte aggódva. - Mit titkolsz előlem? - Semmit. - Joey elkínzott arccal nézett föl a férfira. - Most már értem, miért nem mondtad el tegnap, hogy magaddal hozod őket. Pontosan tudtad, hogy akkor nem várok tovább a szökéssel. - Eredetileg csak Sámuel akart velem jönni. Lilian nincs túl jól éppen, egyáltalán nem is volna szabad utaznia. De sehogyan sem lehetett lebeszélni róla, mindenáron meg akarta látogatni az unokáját. Ezért jöttünk a későbbi járattal. Joey a fejét rázta. - Ha azt akarod, hogy rossz legyen a lelkiismeretem, mert nem fogadtam őket elég szívélyesen, csalódást kell okoznom neked. - Újra elöntötte a méreg. - Az a helyzet, amelybe önkényes intézkedéseddel sodortál, életem legszörnyűbb katasztrófája! - Joey, akkor légy szíves, áruld el végre, miről van szó. Talán tudok segítem! - Tudod mit? Elegem van a „segítségedből"! - Joey kinyitotta a nappaliba vezető ajtót, és belépett, nem törődve azzal, hogy Nick követi-e vagy sem. - Sajnálom, hogy... - kezdte, de elhallgatott, mert a szemközti ajtó is kinyílt. Lili lépett be a nappaliba. Most, hogy a kislány és Lilian ilyen közel állt egymáshoz, még nyilvánvalóbbá vált, mennyire hasonlítanak. Lilinek látszólag semmi nem tűnt fel, mert zavartan nézett az édesanyjára. Nem csoda, hiszen soha nem járt náluk annyi idegen, mint az utóbbi időben. Joey Banningéket figyelte, és nyelt egyet.

Liliannek könnyek gyűltek a szemébe, amint megpillantotta Lilit, és Sámuel is alig tudta leplezni megilletődöttségét. - Gyere, üdvözöld a vendégeinket! - Joey kézen fogta a kislányt. - Ők David bácsi szülei - magyarázta, és remélte, hogy a hatéves Lili magától is kitalálja a valódi összefüggéseket. A kislány mélyen elgondolkodott. - Akkor ők... - Igen, drágám, a nagyszüleid - bólintott rá Joey. - Azért jöttek ide Amerikából, hogy téged lássanak tette hozzá önkéntelenül. A kislányon látszott, hogy meghatódott. Lassan, közeledett az idős pár felé. - Jó estét! - mondta végül szerényen. Lilian szólalt meg először. - Jó estét, Lili! Nagyon... nagyon hasonlítasz az édesapádra. - Ennyit sikerült kimondania, aztán elakadt a szava, mert elkezdtek potyogni a könnyei. - Lilian… - Sámuel odalépett a feleségéhez, és a kezét csitítóan a karjára tette, de nem tudta folytatni a mondatot, mert Lili megelőzte. - Kérlek, ne sírj, nagyi - mondta, és átölelte a nagymamáját -, ne sírj! - ismételte meg, és a fejét az asszony vállára hajtotta. Ennek persze az lett az eredménye, hogy Lilian még hevesebb zokogásba fogott. Hangosan sírva szorította magához a kislányt. Joeynak is eleredtek a könnyei. Lilianért, Liliért, de leginkább saját magáért sírt, mert úgy érezte, hogy ebben a pillanatban végképp elveszítette a lányát. - Valóban elragadó gyermek - szólalt meg Lilian. Joeyval egy padon ültek a játszótéren, és nézték, ahogy Nick és Sámuel felváltva hintáztatja Lilit. Előzőleg sétálni voltak a közeli parkban. Joey azt hitte, Lilian nem tud betelni az unokája látványával. Odafordult hozzá, és meglepődve látta, hogy az idős hölgy nem Lilit, hanem őt figyeli, és kedvesen mosolyog rá. Joey már-már rokonszenvet érzett a melegszívű, mesterkéletlen idős hölgy iránt. Amikor Lili születése után egyedül maradt a kisbabával, nehéz helyzetben volt. A saját szülei, bár együtt éreztek vele, mégis azt akarták, hogy adja örökbe a kislányt, és írja meg a diplomamunkáját. Ez azonban számára természetesen szóba sem jöhetett. Tehát kezdettől fogva harcolnia kellett Liliért, anélkül hogy bárkitől bármilyen támogatást remélhetett volna. Liliannek mégis sikerült áttörnie a falat, amelyet az évek során maga köré épített. Legszívesebben a múltja minden fájdalmát elsírta volna neki. Olyan szép lenne találni végre valakit, akivel megoszthatná a felelősséget. Viszont, ha van két ember a földön, aki soha nem segítene neki, akkor az éppen Lilian és Sámuel Banning! - Igen, Lili pillanatok alatt meghódít minden szívet - válaszolta egyszerűen. Lilian megszorította a kezét. - Higgy nekem, Joey, azért vagyunk itt, hogy segítsünk neked. Erről majd beszélünk, ha Lili lefeküdt tette hozzá, mert a kislány kiugrott a hintából, és feléjük szaladt. Joey örült, hogy gyerek hamar odaért, így nem kellett válaszolnia. Felállt, a karjába kapta, és körbeforgott vele, mint amikor Lili még egészen kicsi lány volt. Anya és lánya kipirult. Jókedvűen nevettek, aztán kifogytak a szuszból, végül egymást támogatták, nehogy elveszítsék az egyensúlyukat, és elessenek. Az arra járók mosolyogva nézték a kedves jelenetet. Kívülállók számára nyilván az ideális család képét mutatjuk, - gondolta Joey szomorúan. Boldog nagyszülők, nevető anya, elragadó gyermek és büszke apa, hiszen bizonyára annak tartják Nicket. Mindez nagyon szép, csak éppen szörnyű tévedés! Az érintett felnőttek felelősségteljes viselkedésének hála, Lili semmit sem vett észre a felszín alatti sötét áramlatokból, még akkor sem, amikor a nap végeztével vacsorázni mentek a kellemes parkbéli étterembe. Amikor Joey szólt, hogy ideje hazatérni, Lili elkeseredett, mert még maradni szeretett volna. Mielőtt azonban anya és lánya között vita alakulhatott volna ki, Nick közbelépett. Nyakába kapta a kislányt, és így vitte hazáig. Lili ezt nagyon élvezte, és egész idő alatt nevetgélt. - Régen mulattunk ilyen jót, mint ma este, ugye, mami? - sóhajtott fel boldogan, mikor az édesanyja leült az ágya szélére, hogy jó éjszakát kívánjon neki. Még hogy jót mulattunk? - sóhajtott magában Joey.

Lilian és Sámuel tényleg elragadó emberek, és szemlátomást bolondulnak az unokájukért. Nick pedig ügyesen hárította el az összekülönbözéseket. Ő azonban, szándékosan, egész este egyetlenegyszer sem szólt hozzá közvetlenül. Nick persze nem tudhatta, hogy milyen következményei lehetnek a cselekedetének, de Joey mégis nagyon haragudott rá, amiért Angliába hozta Banningéket anélkül, hogy vele megbeszélte volna. Nem, sajnos egyáltalán nem csatlakozhatott Lilihez. Az ő számára nem volt mulatság a mai este. - Akármilyen jó volt, kisasszony, most akkor is itt az alvás ideje. - Homlokon csókolta a lányát. Holnap is lesz nap. Nagymami és nagypapi marad még - tette hozzá, hiszen tudta, hogy ez lenne a kislány következő kérdése. Lilian és Sámuel marad, marad és marad. Egészen addig, amíg nem sikerül elvenniük tőle Lilit. Nem volna szabad ilyen sötéten látnia a helyzetet! Neki is vannak jogai. Jogok, amelyeket odaadó szeretettel és személyes áldozattal szerzett meg magának. Mielőtt kinyitotta az ajtót, még egyszer mélyet lélegzett, hogy megnyugodjon. Tudta, ha most belép a nappaliba, kezdetét veszi a döntő ütközet, amelyben senki, még Nick sem segíthet neki. - Azt hiszem, jobb, ha most elmégy - mondta a férfinak, amint becsukta az ajtót maga mögött. - Én viszont nem hiszem - ellenkezett könnyed hangon Nick, és kinyújtotta a lábát. Kényelmesen elhelyezkedett a fotelban. Lilian és Samuel egymás mellett ült a kanapén. Úgy tűnt, egészen otthon érzik magukat, mintha ez a szóváltás sem zavarta volna őket. Joey felsóhajtott. Nem akarta, hogy Nick tanúja legyen az elkövetkező beszélgetésnek. Sok olyasmi fog szóba kerülni, amiről nem kell tudnia, mert túl személyes és fájdalmas. Nyelt egyet. - Nick... - Nekem az a véleményem, hogy maradnia kellene. Jobb lesz így, hidd el, Joey! - próbálta Sámuel jobb belátásra bírni a ház asszonyát. - Mert szükségetek van valakire, aki kikaparja nektek a gesztenyét? - kérdezte keserű gúnnyal a hangjában Joey. Sámuel a fejét rázta. - Nem, hanem azért, mert ő a vőlegényed, és mert Lili és te nagyon sokat jelentetek neki. Nick nem mesélte el Baninngéknek, hogy az eljegyzésük csak színjáték. Tehát nem akarta hátba támadni. Ezt Joey nagyra értékelte, de még sem szerette volna, hogy a férfi ott maradjon. - Maradok, Joey - jelentette ki Nick olyan határozottan, hogy Joey úgy döntött, nem ellenkezik. Ha most összeveszne vele, az még jobban megnehezítene mindent. - Ahogy gondolod - vetette oda neki, aztán Sámuelhez fordult, hogy világosan kifejtse a véleményét. - Szeretném előrebocsátani, hogy nem mondok le harc nélkül Liliről! - jelentette ki emelt fővel. - Semmit sem kell megmagyarázni, és nincs szükség rá, hogy gyámkodj fölöttem! - nézett rá dühösen Joey. Az idős férfi nem jött ki a sodrából, és nem zavartatta magát. - Mégis szeretném előrebocsátani - ismételte meg - hogy nem szándékozunk megtámadni a gondviselői jogodat. - Ti... - Jó ideig eltartott, míg Joey teljesen felfogta a szavak értelmét. Lecsillapodott a mérge, és értetlenül nézett Sámuelre. - Nem akarjátok a gondviselői jogot? A férfi a fejét rázta. - Joey, én hetvennyolc éves vagyok, Lilian pedig hetvenöt. Hogyan akarhatnánk egy hatéves gyermekért felelősséget vállalni ebben az életkorban? Ébredezni kezdett Joeyban a remény, de gyorsan elnyomta. Biztosan van valami feltétele annak, hogy Sámuel lemond erről a jogról. - Joey, Sámuel és én tudunk róla, milyen nagy áldozatot hoztál, hogy felneveld Lilit - szólt közbe Lilian. Joey fürkészve nézett az idős hölgy szemébe. Vajon tudja, hogy mi a teljes igazság? Nem, ez lehetetlen. Rajta kívül senki sem tudhatja, hogy valójában mi történt. - Bár Daniel édesanyja vagyok, de be kell látnom, hogy a fiamnak sok hibája volt - vallotta be Lilian szomorúan. - Tudom, hogy nem akart felelősséget vállalni, és sokszor borzasztóan önző tudott lenni. De mégis nagyon közel álltunk egymáshoz. - A hangja egészen elhalkult. - Igazán? - Joey bizalmatlanul nézett rá. Mit akar ezzel a megjegyzéssel?

Lilian újra összeszedte magát. - Daniel beszélt nekem olyan dolgokról is, amelyeket senki másnak nem árult el. - Elgondolkodva nézte a kezét. - Például elmesélte, hogy oxfordi tartózkodása során megismert és megszeretett egy lányt. Bár Joey háttal ült Nicknek, mégis tudta, hogy a férfi most kényelmetlenül feszeng a székén. Tényleg mindannyiuknak jobb lenne, ha elment volna. - És mi van Lilivel? Róla is mesélt neked? - Joey kényszerítette magát, hogy kizárólag Lilianre összpontosítsa a figyelmét. Ha most megfordulna és ránézne Nickre, összeomlana, és már csak sírni tudna. Lilian is erősen küszködött, hogy képes legyen tartani magát. - Nem - vallotta be végül. - Ha elmondta volna... - Ha elmondja, sokkal hamarabb megjelentetek volna, hogy magatoknak követeljétek Lilit - fejezte be a mondatot Joey, és szomorúan mosolygott. - Joey, hidd már el végre, nem azért jöttünk, hogy elvegyük tőled - bizonygatta Sámuel. - Megígértem neked. És bár joggal kételkedsz, biztosíthatlak, hogy én olyan ember vagyok, aki tartja a szavát. - Joggal kételkedem? - Joey a homlokát ráncolta. Ezen mit értett Sámuel? Vajon mégis Amerikába akarják vinni Lilit? Az idős férfi összeszorította az ajkát. - A kisebbik fiam cserbenhagyott egy kisbabával, a nagyobbik pedig az utóbbi hetekben pokollá tette az életedet. - Látszott rajta, milyen nehezére esik a beismerés, de nem tért ki Joey tekintete elől. Megnyugodhatsz, nem fogja még egyszer megpróbálni. - Biztos, hogy nem? - kérdezte Joey kétkedve. - Biztos! Davidnek sok gondja van, és csak ő tudja megoldani őket. Megmondtam neki, hogy maradjon Amerikában, és hozza rendbe a saját dolgait ahelyett, hogy a ti életetekbe avatkozna. Joey érezte, hogy nagyobb a szakadék apa és fia közt, mint amennyire azt Sámuel látni engedi. Az idős férfi tartása azonban határozottságról és nemességről tanúskodott, és ez csodálatra méltó volt. Lehet, hogy már hetvennyolc éves, de nyilvánvaló, hogy a családi vállalkozásban még mindig ő tartja a kezében a gyeplőt. Bármit mesélt is David, úgy tűnik, Banningéknél Sámuel szava a törvény. - Ez igazán figyelmes volt tőled, Sámuel. Nagyon méltányolom - köszönte meg Joey. - Nagyon szívesen. - Az idős férfi kemény arcvonásai megenyhültek, ajka mosolyra húzódott. Joey is mosolygott. Akarata ellenére, és a Banningekkel szemben táplált minden előítélete dacára, Sámuelt és Liliant a szívébe zárta. - Joey, tudjuk, hogy sokkal vagyunk adósod. Egyszerűen csodálatra méltó az az áldozat, amelynek árán ilyen gondtalan, kiegyensúlyozott kislánnyá nevelted Lilit. - Szeretem őt - felelte erre Joey szerényen. - Igen. - Lilian nyelt egyet. - Meg tudod... meg tudod valaha bocsátani Danielnek, amit elkövetett ellened? Hogy... - Lilian elhallgatott, mert Joey halkan felkiáltott, és Nick felé fordult. A szeme könnyes volt. Nick két lépéssel mellette termett, és oltalmazóan a vállára tette a kezét. - Láthatják, hogy még mindig nem tud megbocsátani Danielnek - fordult Lilianhez. - A továbbiakat holnapra kellene halasztanunk. Joeynak túl sok ez így, egyszerre. Úgy tűnt, Lilian nem hallotta, amit Nick mondott. - Azt képzeltem, hogy ismerem a fiamat. Teljesen együtt éreztem vele, amikor mesélt arról a lányról, akit megismert az egyetemen. A lányról, akit szeretett. Fogalmam sem volt Lili létezéséről, és arról, ahogy a fiam eltűnt az életéből... Joey, meg tudod valaha bocsátani nekünk a húgod halálát? Hirtelen erősebb lett Nick szorítása, Joey érezte, hogy Lilian legutóbbi megjegyzése teljesen váratlanul érte a férfit. Hogyan is sejthette volna az igazságot? A húga... Az ő szép, gondtalan, életvidám húga, Josey. Joanne és Josephine. Joey és Josey. Olyan közel álltak egymáshoz, mint az ikrek, pedig két év volt közöttük. Talán az elviselhetetlen családi körülmények, az állandóan részeg apa és a tehetetlen édesanya tették őket olyan közeli barátnőkké és szövetségesekké. Mindent együtt csináltak. Amikor Josey betöltötte tizennyolcadik évét, ő is eljött hazulról, beköltözött Joey aprócska lakásába. Mindketten dolgoztak, hogy állni tudják a tanulmányaik költségeit, ő fodrászként, a húga pedig felszolgálónőként. Örültek, hogy végre kiszabadultak apjuk fennhatósága alól. Egyforma volt az érdeklődési körük, ugyanazok voltak a barátaik. Aztán Josey megismerkedett Daniel Banninggel...

Életem párja, - így nevezte őt. Joey nem egészen osztotta húga végtelen elragadtatását, de azért kedvelte Danielt. Legalábbis addig, míg a húga el nem mondta neki, hogy gyermeket vár, Daniel pedig köddé vált... A következő hónapok szenvedés, fájdalom és könnyek közepette teltek. Josey mindvégig bízott benne, hogy a szerelme visszatér hozzá. Vissza is tért. A temetésére.

14. FEJEZET - Miért hallgattad el mindezt előlem? - kérdezte Nick, amint Joey kinyitotta neki az ajtót. Miután elvitte Banningéket a szállodába, visszajött, mert beszélni akart Joeyval. A fiatal nő fel volt készülve erre, hiszen érthető, hogy Nick meg akarja ismerni az összefüggéseket. Lilian és Sámuel sem értette, hogy miért nem mondta el Nicknek az igazságot. Sok mindent megtakarított volna magának, ha a kezdet kezdetén megmondja, hogy Lili édesanyja nem ő, hanem a húga. Miközben ő Oxfordban a diplomamunkáján dolgozott, Josey irodalomtudományt tanult ugyanott, és időközben beleszeretett Danielbe. Joey bevezette Nicket a nappaliba, és odanyújtott neki egy pohár bort. Több magyarázattal is tartozott neki. Bocsánatot kellett kérnie. Mielőtt Sámuel és Lilian távozott, biztosították arról, hogy támogatni fogják, és ő semmi okát nem látta, hogy kételkedjen az ígéretükben. Be kellett ismernie, hogy a Banningékkel kapcsolatos előítéletei miatt rossz taktikát folytatott. Most már tisztán látta, hogy a menekülés nem lett volna megoldás. - Egészségedre, Nick! - Joey a férfira emelte a poharát, és ivott egy kortyot a borból, - Megmondom, hogy miért hallgattam el előled mindezt. Mert nem számít, hogy nem én vagyok Lili biológiai édesanyja. Ő akkor is az én lányom, minden feltétel nélkül. Lili érdeke az első, Joey bármit megtenne érte. És most már nem kell bírósági eljárástól tartani. Lilian és Sámuel azt javasolta, hogy fogadja örökbe Lilit. Elmagyarázták, hogy ebben az esetben többé senki sem kérdőjelezhetné meg az anyai jogait. Bár most már aligha állna fenn ez a veszély, hiszen Sámuelen, Lilianen és Daviden kívül nincs több Banning - és soha többé nem is lesz. - Végül is hogyan jöttél rá, hogy Davidnek nem lehetnek gyerekei? - nézett föl Nickre, aki még mindig állt. - A nővérem vezetett ehhez a nyomhoz. - A nővéred? - húzta fel meglepetten a szemöldökét Joey. Nick elgondolkodva bólintott. - Joey, még mindig tartozol nekem a válasszal! Miért hallgattad el előttem, hogy Lili a testvéred lánya? - Lili az én lányom! - Joey idegesen forgatta a kezében a borospoharat. - Számomra az anyaság többet jelent, mint világra hozni egy gyermeket. A soha véget nem érő felelősségre gondolt, az álmatlan éjszakákra, amikor a kislány beteg volt, a főzésre, az öltöztetésre, az állandó gondoskodásra... - Ezt értem - enyhült meg Nick tekintete - de nekem sokkal könnyebb lett volna, ha kezdettől fogva tudom az igazságot. - Milyen szempontból? - Minden szempontból! - Nick türelmetlen mozdulatot tett. - Joey, én egész idő alatt azzal gyötörtem magam, hogy szerelmes voltál Danielbe, és azért vonzódsz Davidhez, mert ő emlékeztet rá. - Ez egyszerűen képtelenség! - nevetett Joey. - Mély gyászról és kétségbeesett fájdalomról beszéltél, amelyet a szeretett személy elvesztése okozott. - Joseyra gondoltam. Többek voltunk egymás számára, mint testvérek, egymás bizalmasai voltunk, a legjobb barátnők. Még a doktori munkámba is belekezdtem, hogy az egyetemen maradhassak, amíg ő is befejezi a tanulmányait. Annyira közel álltunk egymáshoz. Senki nem értheti meg, micsoda veszteséget jelentett számára Josey halála. Magánkívül volt a fájdalomtól, amikor a húga röviddel Lili születése után meghalt. Daniel Banninget okolta érte. Gyűlölte azt a férfit, mert elhagyta Joseyt, és elrabolta az élni akarását. Lili volt az, aki végül kimentette a kétségbeesésből és a sötét egykedvűségből. A tehetetlen gyermek, akit a kórházban a karjába tettek, visszaadta a lelki erejét. Ettől a pillanattól kezdve úgy szerette a kislányt, mint a saját gyermekét, és felelősnek érezte magát érte, mint egy igazi édesanya.

Azért, hogy Lilit megkímélje a pletykáktól, elköltözött Oxfordból. Ott túlságosan jól ismerték, és az emberek tudták, hogy Lili a húgának a lánya. Azt akarta, hogy gondtalanul kezdődjön a kislány élete, és ez csak úgy volt lehetséges, ha senki sem tud a valódi származásáról. Amikor David hirtelen ott termett előtte, és Joseynak nevezte, kizárólag az mentette meg a lebukástól, hogy kettejük neve összetéveszthető. Ezért mondhatta azt, hogy David olvasta rosszul az aláírását. Joey felsóhajtott, és visszatért az ábrándozásból a jelenbe. - Ha azt veted a szememre, hogy nem voltam teljesen őszinte hozzád, vedd azt is figyelembe, hogy alig több mint egy hete ismerjük egymást. Ez nagyon kevés idő ahhoz, hogy az ember megossza valakivel a titkait. - Nekem úgy tűnik, mintha mindig is ismertelek volna - mosolygott rá Nick. - Ma délután mindenesetre nagyon megrémítettél, amikor azzal támadtál rám, hogy soha nem bocsátod meg, amiért idehoztam Banningéket. - Ebben a kérdésben még mindig nem mondtuk ki az utolsó szót - felelte Joey bizonytalanul, de viszonozta a férfi mosolyát. - Akkor leszek meggyőződve, ha az örökbefogadás zökkenőmentesen lezajlik. - Efelől nekem a leghalványabb kétségem sincs. Ha Sámuel mint Lili nagyapja támogatja, David nem akadályozhatja meg, hiszen ő csak a nagybátyja a kislánynak. - Még mindig nem tudom elhinni, hogy David képes lett volna csupán a gyámság miatt feleségül venni! De úgy tűnik, minden eszközt meg akart ragadni annak érdekében, hogy a szülei halála után az ő birtokába kerüljön a teljes vagyon. - Ez most már örökre csak álom marad. Sámuel öreg róka. Most, hogy ismeri David célját, keresztül fogja húzni a számításait. Úgy érte őt, mint egy fejbekólintás, amikor megtudta, milyen intrikákhoz folyamodott a fiacskája, hogy a teljes Banning vagyon fölötti hatalmat megszerezze. - Nick a fejét csóválta, - Két ilyen jóravaló embernek hogyan lehetnek ennyire önző fiai? Ezt a kérdést már Joey is feltette magában. Lehet, hogy Lilian és Sámuel túlságosan jó volt. Talán túl sokat megengedtek a gyerekeiknek, és túl keveset követeltek tőlük, ezzel aztán utat engedtek annak, hogy az önzés elhatalmasodhasson a lelkükben. - Nehéz megérteni, de most már nem is számít. Az egyetlen, ami fontos, hogy Lili nálam maradhat. És az, hogy annyira szeretlek, hogy az már szinte fáj, - gondolta Joey kétségbeesetten. Egészen biztos volt benne, hogy számukra Nickkel nincs boldog jövő. - Szeretnék köszönetet mondani neked – folytatta - hiszen a segítséged nélkül ez a boldog végkifejlet nem jött volna létre. - Nem kell megköszönnöd. Én is kedvelem Lilit, és mindent megtennék érte. Még mindig nem tudom felfogni, hogy véget ért! - Joey hirtelen csuklani kezdett. Túl sok volt egy napra ennyi minden. Először azt hitte, örökre elveszíti a lányát, és most úgy látszott, hogy Lili végre törvény szerint is az övé lesz! Egyszer majd elmondja neki az igazságot, ennyivel tartozik a húgának. Majd akkor, ha a lánya elég érett lesz ahhoz, hogy tudomásul vegye a tényeket. De ez még soká lesz. - Sajnálom - szabadkozott, mert eleredtek a könnyei, csak úgy csorogtak le az arcán. - De... olyan boldog vagyok! Nick átölelte. - Akkor nem szeretném látni, milyen az, amikor szomorú vagy - viccelődött gyöngéden. Joey a mellére borult. Mennyire szereti! A gyöngédségét, a gondoskodását, az erejét - egyszerűen mindent! - Ritkán sírok. Inkább nagyon is rátarti a fellépésem, e mögé rejtem a bánatomat. - Nekem mondod? Többször nehezítetted már meg az életemet a keményfejűségeddel, Joey, szeretném, ha tisztában lennél valamivel: soha nem engedtem volna, hogy Banningék közül bárki elvegye tőled Lilit, legalábbis harc nélkül soha. Azért utaztam Amerikába, hogy kiderítsem, valójában mit is akarnak tőled. Már az első alkalommal, amikor Liliannel és Sámuellel beszéltem, kiderült, hogy fogalmuk sincs David mesterkedéseiről. Joey rémülten gondolt arra, milyen közel állt ahhoz, hogy David csapdájába essen, hiszen majdnem igent mondott neki. - Voltak pillanatok, amikor tényleg nem láttam más kiutat - simult szorosan Nickhez. - Azt hittem, hozzá kell mennem, ha nem akarom elveszíteni Lilit. - Soha nem fogod őt elveszteni. - Nick lehalkította a hangját. - És mondd, szeretnél saját gyerekeket is?

Joey verni kezdte az öklével a férfi mellkasát. - Lili az én... - Tudom - szakította félbe Nick -, Lili a te gyermeked, és az is marad. De szeretnél-e kisbabát várni, szülni és... - Sajnos ez nem megy olyan férfi nélkül, aki szeret engem, és akit én is szeretek. - Hírtelen kiszabadította magát Nick karjából, és hátralépett. - ilyen férfi viszont nem létezik. Erről jut eszembe... A gyűrűre nézett a bal kezén. - Ezt visszaveheted, már betöltötte a küldetését. - Tartsd meg! - parancsol rá Nick erélyesen, amikor Joey le akarta húzni a gyűrűt az ujjáról. Joey habozott, bizonytalanul nézett föl Nickre, de az arckifejezése semmit sem árult el valódi érzéseiről. - Nem tehetem, Nick - felelte halkan - hiszen csak kölcsön adtad, nem örökbe. - Tartsd meg! - ismételte Nick. - Joey! Én... - sóhajtott fel. - Nem tudnánk esetleg...? Úgy értem, nem tudnánk egyszerűen mindent elölről kezdeni? Most, hogy már megoldottuk a Lilivel kapcsolatos problémát... Joey kérdő tekintetet vetett rá. - Hogy érted ezt? Nick felhúzta a vállát. - Meghívlak vacsorára. Te igent mondasz. Elmegyünk enni, és jól érezzük magunkat. Aztán újra meghívlak, és te újra igent mondasz, és így tovább... Joey megint csuklani kezdett. - Randevúzni akarsz velem? - kérdezte végül. - Annál sokkal többet akarok - sóhajtott föl Nick -, de tudok várni... legalábbis azt hiszem - tette hozzá valamivel bizonytalanabbul. - Nick, hamis képet alkottál rólam. Egyedülálló nő vagyok egy kisgyermekkel, az esélyeim a férfiaknál nem a legrózsásabbak, ám ennek ellenére... Úgy értem, soha nem osztoznék rajtad senkivel. - Osztoznál? Kivel? - Nick a homlokát ráncolta. - Hogy érted ezt? - Például Barbara Dillonnal! - Joey végre kimondta! - Nem akarsz osztozni rajtam Barbara Dillonnal? Bár látszik, hogy zavarban van, Nick mégsem tagadja, hogy ismeri ezt a nőt. Ez is valami. - David figyeltetett téged. Szombat este óriási diadallal jelentette be nekem, hogy te éppen valami előkelő, londoni étteremben vacsorázol egy szépséges hölggyel, akit Barbara Dillonnak hívnak. - Ezt mondta neked? - nevetett rá Nick. Joey elpirult. Kínos helyzetbe hozta magát. Hiszen Nick az imént csak vacsorázni hívta, ő meg úgy viselkedik, mintha a férfi megkérte volna a kezét. De ő szereti Nicket, és nem akar egy lenni a sok közül. Az pedig, hogy Nick még mindig nevet, csak megkönnyíti a helyzetet. - Én ezt egyáltalán nem találom olyan mulatságosnak! - Tudom - igyekezett leplezni a jókedvét Nick. - A nővérem nagyon hízelgőnek fogja találni, hogy szépséges hölgynek nevezték. Most Joeyn volt a sor, hogy a homlokát ráncolja. - A nővéred? És Dillonnak hívják? - Ez az asszonyneve. Meséltem neked Barbaráról, mondtam, hogy elvált, és hozzád hasonlóan gondolkodik a férfiakról. Nem emlékszel? Egy nagy napilap szerkesztője. Tőle érdeklődtem Banningről, mert ő egy csomó embert ismer, és mindig nagyon jól informált. Amit pedig nem tud, azt kideríti magyarázta Nick. - Mint például azt, hogy David Banningnek nem lehet gyereke - egészítette ki Joey a mondatot, majd megrázta a fejét, mert még mindig csodálkozott a dolgok alakulásán. - Amikor megtudtam, akkor jöttem rá, miért akar David mindenáron Lili nevelőapja lenni. Joey, ha gondolod, bemutatlak Barbarának. - Nem, köszönöm, nem szükséges - válaszolta Joey mereven. Úgy érezte, hogy megint csak égette magát. Igaz, nem tudhatta, hogy Nick nővérét Barbara Dillonnak hívják, de tájékozódhatott volna, mielőtt kettős játékkal gyanúsítja Nicket. - De még mennyire, hogy szükséges - mondott ellent Nick. - Be akarlak mutatni benneteket, téged és Lilit a családomnak, beleértve az idősebb Dominic Mason nevű szörnyeteget is! - hergelte Joeyt. - És miért?

- Mert nagyon kedvellek benneteket. - Á, vagy úgy, - Joey csalódott volt, de hát mit is várhatna? Szerelmi vallomást? Vajon tényleg azt remélte, hogy Nick viszonozza az érzelmeit? - Apropó, hogy állsz a csomagolással? - kérdezte Nick. - Majdnem kész vagyok - felelte Joey elgondolkodva, aztán eszébe jutott, hogy már nem kell megszöknie -, és most mindent csomagolhatok ki újra! Leírhatatlan boldogság töltötte el arra a gondolatra, hogy soha többé nem kell menekülnie. Lili hozzá tartozik. Valószínűleg jó ideig eltart majd, mire megszokja ezt az új helyzetet. - Tudnál várni ezzel még egy egész kicsit? - Mire kellene várnom? Nick zavarban volt. - Joey tudom, hogy ma tényleg túl sok minden szakadt rád, és ezért egy kicsit szétszórt vagy, de hallottad egyáltalán, amit mondtam? Persze, hogy hallotta! Nick meg akarja hívni vacsorára. De mi köze ennek a csomagoláshoz? - Joey! - Nick a vállára tette a kezét. - Csodálatos és különleges nő vagy. Más aligha tette volna meg mindazt, amit te megtettél Liliért. A karrieredet és a magánéletedet áldoztad fel, hogy gondoskodhass az unokahúgodról. - Én... - Nem, ez még nem minden. Nem csak ez tesz téged olyan különlegessé a szememben - mondta Nick lágyan. - Melegszívű, egyenes, együtt érző teremtés vagy - folytatta, nem engedve, hogy Joey közbeszóljon. - De... - És ez még messze nem minden, amiért szeretlek - áradozott tovább, nem zavartatva magát Joey közbevetésétől. - Olyan szép vagy, önzetlen és természetes. Soha nem találkoztam még hozzád hasonló nővel. Lehetséges volna, hogy Nick szereti őt? Joey szótlanul nézett föl rá. - Sajnálom, túl gyors voltam, megleptelek ezzel a vallomással. - Nick a fejét csóválta. Mérges volt magára. - Még nem kellett volna elmondanom! Hiszen ahogy az előbb te is megjegyezted, alig több mint egy hete ismerjük egymást... - Nekem még öt percre sem volt szükségem, hogy tudjam, hogyan érzek irántad! - Joey legszívesebben ujjongott volna örömében. Lehetséges, hogy ugyanazon a napon mindkettejüket örökre megnyerte magának? Lilit is, és a férfit, akit szeret? - És mit érzel irántam? - kérdezte Nick halkan. - Szeretlek. Ezúttal Nick volt az, aki nem talált szavakat. Csak nézte Joeyt, és nem hitt a fülének. Olyan hosszan hallgatott, hogy Joey elbizonytalanodott. Lehet, hogy félreértett valamit? Végre Nick mégis összeszedte magát, és boldogan mosolyogva megszólalt: - Akarsz a feleségem lenni, Joanne Delaney? Akarod-e megtartani az eljegyzési smaragdot, és elfogadni mellé a jegygyűrűt is? - Igen, Nick, igen! Nick lehajolt, és megcsókolta a jegyesét. Ő pedig Nick karjába simult, és túláradó boldogságában lehunyta a szemét. Végre megérkezett oda, ahová most már örökké tartozni fog. - Olyan aranyos, mami! - Lili elragadtatással nézte alig néhány órája született kisöccsét. - Gyönyörű! - értett egyet vele Joey. Bár kimerült a nehéz szülésben, leírhatatlanul boldognak és könnyűnek érezte magát. - Távolról sem olyan szép, mint a mamája! - Nick megfogta a felesége kezét, és nézte, ahogy Lili óvatosan megsimogatja a békésen alvó kisbaba arcát. - Szeretlek, Joanne Mason - súgta közvetlenül Joey fülébe. - Én is téged - felelte a hitvese, és megcsókolta a férjét. Nick komoly segítség volt számára a terhesség és a szülés ideje alatt. És azt a büszkeséget sem fogja soha elfelejteni, amely akkor ült ki Nick arcára, amikor először fogta a kezébe a fiát, a kis Adamet. Amióta a férjét ismerte, teljesen megváltozott Joey élete. - Mindhármótokat szeretlek - mondta Joey, és végignézett a családján.

Már egy éve igazi család voltak. Sámuel és Lilian hozzájárulásával rögtön az esküvő után örökbe fogadták Lilit. A két idős Banning megtartotta az ígéretét; úgy rendezték vagyoni körülményeiket, hogy David a jövőben ne vitathassa el azt az örökséget, amelyet Lilire hagynak. Sámuel és Lilian a házaspár igazi barátai lettek. Joey, Nick és Lili az év végén Amerikába utazott, és velük töltötték a szilvesztert. Most pedig ők jönnek Londonba, hogy megismerjék Adamet, akinek úgy örülnek, mintha a saját unokájuk lenne. Joey még mindig nem fogta föl igazán, micsoda szerencsés fordulat állt be az életében. Maga is meglepődött, milyen könnyű szívvel adta át a fodrászatot Hilarynek, amikor az esküvő után Nickhez költöztek Londonba. Már látta, hogy csöppet sem kell aggódnia azért, hogy a helyváltoztatás gondot okozhat Lilinek. A kislány, akinek most végre igazi családja lett, új környezetében egészen kivirágzott. Nick szülei is rögtön a szívükbe zárták. Barbara szabályosan bolondult kis unokahúgáért. Olyannyira, hogy ma már azt latolgatja, hozzámegy ahhoz a férfihoz, akivrl három éve együtt él, mert ő is szeretne saját gyerekeket. Joeynak meggyőződése, hogy ha megpillantja a kis Adamet, megerősödik benne ez az elhatározás. Nick magához ölelte a feleségét. - Már alig várom, hogy hazajöjjetek. - A tekintete mélységes szerelemről és végtelen gyöngédségről árulkodott. Ó, az otthon! - gondolta Joey. Neki az az otthona, ahol Nick van. És legyen Nick bárhol, ő ott lesz boldog vele. Ők ketten, akik a sors kegyéből egymásra találtak, örökre összetartoznak.